XXVI. évfolyam 6. szám BUDAPEST 2017. november-december

A MAGYAR REFORMÁTUS PRESBITERI SZÖVETSÉG LAPJA

PRESBITERKarácsonykor is adjunk hálát a Reformáció 500. évfordulójáért!

Vezércikk:Fénykeresôkjutalma(2. oldal)

Ó emberek, gondoljatok ma rá,Augustus Caesar birodalma elmúlt,Az ég és föld elmúlnak, de e jászolSzelíd világa mindent túlragyog.

Ó emberek, gondoljatok ma rá,Ki rómaihoz, barbárhoz, zsidóhoz,A kerek föld mindegyik gyermekéhezEgy üzenettel jött: Szeressetek!

(Részlet Juhász Gyula:Bethlehem c. versébôl)

Fénykeresõk jutalma„Világosság ragyog a sötétben is a becsületesekre attól,aki kegyelmes, irgalmas és igaz” (Zsolt 112,4)

Bár terjed a hír, hogy a mindenféle szennyezôdéssel megrontott világunkban már afényszennyezés jelenségérôl is beszélnek a környezetvédôk, de a sötétségszennye-zés káros hatásáról mintha megfeledkeznének. Ugye az is ellentmondásos, hogy azerôs sugárnyaláb érkezéskor szoktuk mondani, hogy elvakulunk, pedig a sötétség-ben vagyunk igazán megvakítottak.

Nem szerethetjük a sötétséget. Amióta Isten a világosságot megteremtette, a ki-szorított sötétség nem lehet kedves lételeme az életünknek. Mégis úgy beszélünk,hogy a fáradt (gonosz) nappalok után vágyunk az éjszaka (jótékony) pihentetô sö-tétjére, mintha az alkonyat szürkülése kedvesebb lenne a hajnalhasadástól, minthamegszokásból könnyebb vakon gázolni az átláthatatlan sötétségben, mint verôfény-ben céltudatosan haladni. Mintha egyszerûbb lenne a vaksötétségben elfogadni,hogy megtapostak bár, de én is észrevétlenül letaposhattam másokat, hogy úgyishiába keresem a bántalmazómat, mert az én fájdalomokozásom is titkon maradt. Avilágtalan világ lassan embertelen emberek gyûjtôhelyévé vált.

Az idézett zsoltár arról szól, hogy van világosság. Az elsô karácsony elôtt néhányévszázaddal éppen akkor szól így Isten, amikor nem engedi elmerülni a kiválasztottnemzetet az egyre elvastagodó homályban, és nem egyezik bele, hogy az elveszítettIsten-arc után a sebzetten megmaradt emberarc tovább torzuljon. Fényragyogássalajándékozza meg a világegyetemet. Nem lehet tovább pajzán Ádámként megbújniaz esendô Éva háta mögött, nem lehet az éjszaka gyógyítására várni a nappalok seb-szórásai után, és nem remélhetô többé, hogy rejtve marad az aljasság majdnem hí-zelgésig finomított változata.

A világosság fénysugara a becsületesekre ragyog. Évezredekkel korábban is tud-ták, hogy ezek a becsületesek nem a sötétségben botorkáló, tapogatva araszolgató,vaklátással bíbelôdô emberek, hanem azon merészek, akik ha a sötétségben is gá-zolnak a mindennapok sûrûjében kínlódva, mégis tudnak a ragyogás irányába néz-ni, a világosság forrására tekinteni, valamint a fény energiáját hasznosítani. Ezek abecsületesek megértették Isten embermentô szándékát.

Karácsonykor Atyai szeretettel megüzeni Isten, hogy magunkra nem számítha-tunk. Nem vagyunk annyira becsületesek, nem tudjuk földhöz szegzett tekintetünka fény felé fordítani, és hétágra süthet a kegyelem napja, mi akkor is képesek va-gyunk saját árnyékunk mögé vonulni. Karácsonykor atyai irgalommal nekünk aján-dékozza Jézus Krisztust, hogy megigazítson Általa, hogy elhitesse velünk, hogy al-kalmasok vagyunk a világtalan világban a világ világosságát ünnepelni, az ember-telen emberek között az Emberfiát minden lehetetlen körülmény között is követni.

Kedves Testvéreim! Kárpát-medence minden magyar református tagjának és min-den keresztyén Testvérünknek fényhozó, becsületre bátorító karácsonyt kívánok.

Csûry István püspökNagyvárad, Királyhágó-melléki Ref. Egyházkerület

Borkó Juliannacsodálatos karácsonya – 1906Borkó Julianna (1869–1947) reformátusnépi énekköltô élete Kopácstól Kopá-csig tartott, azaz külsôleg soha nemhagyta el nagyobb messzeségre szülô-faluját. De lelkileg hatalmas utat járt be.Zarándokutat. A drávaszögi Kopácsonszületett, parasztcsaládból. 16 évesenférjhez adták. Korán özvegyen maradt,elôbb kétéves kislánya, majd 21 éves fiahalt meg váratlanul, és férje is. „Meg-kövülten, némán és könnyek nélkül néz-tem, hogy mi történt. Nem akartam el-hinni, hogy valóság” – írta szívszagga-tó fájdalmáról. A nagy bánattól szívbajtkapott. 1906 karácsonyán három hívôasszony kopogott be hozzá, az ô bizony-ságtételük nyomán jutott hitre. Azon az1906-os karácsony estén eltûnt szívébôla fekete bánat, a mély gyász, és helyé-be kibeszélhetetlen édes érzés szállott.Nem érezte többé árvának magát. Úgyérezte, vele van Valaki. Ezt írja errôl azestérôl visszaemlékezésében:

„Óh, te boldog karácsonyest, mi vol-tál te nékem? Ezt én nem tudom leírni.Úgy éreztem magamat, mintha valamimély álomból kezdenék felébredni. Úgya szívembe nyilallt az a gyönyörû ének:Nyílj meg szívem, lásd meg jobban... Óh,kedves vendég nálam szállj! – s már só-hajtottam is: Jöjj be hozzám... Én lel-kemnek rejtekébe, zárkózz emlékezeté-be! S éreztem, amint felpattant dacosszívem zárja és hidegségét elárasztottavalami túlvilági béke és melegség.Könnyzápor között kísértem elmémmelaz éneket: A mennyei magas égben Is-tennek dicsôség légyen, Ki szent Fiátküldé értünk, Hogy Megváltónk lennenékünk”.

Borkó Julianna azon a karácsonyi éj-szakán a Bölcsôre nézett, amelyben azvan, Aki elveszi a világ bûneit. És az abölcsô elfelejttette vele azokat a kopor-sókat, amik miatt gyász volt az eddigiélete. Megértette az Üzenetet. Akkor ezttudta meg Borkó Julianna: Jézus szeret!És elindult Feléje, most már a hit útján,hogy az Övé legyen és szolgáljon Neki,míg tart e földi élete...

DRBL

Ragyogsz-e még égi fény, Sötét éjszakánkban? 3

DR. VICZIÁN MIKLÓS

Bizonyára mindenbibliaolvasó test-vérem számára –ha legalább egy-szer végigolvastaa Szentírást – is-merôs ez a rövid

fohász. Ez ugyanis az utolsó lapon, azutolsó elôtti versben olvasható, válaszkéntJézus Krisztusnak arra az ígéretére, hogy„Bizony, hamar eljövök”.

De vajon kiknek az ajkán fakad fel ez asóhaj, hogy „jövel, Uram, Jézus”*? Min-den ma élô és valaha élt ember így várjaaz Úr Jézus visszajövetelét? Bizony nem!Sôt, nem is számol vele a legtöbb ember!Megemlítem csak, hogy ráébredjünk ennekrealitására, hogy a szomszédos Csehor-szágban, ahol Husz János egy bô évszá-zaddal Luther Márton elôtt már lefordítot-ta a Bibliát, és tömegek voltak képesekmeghalni is hitükért, ma a népességnekpusztán 23%-a vallja keresztyénnek ma-gát (ez a szám Magyarországon kb. 80%).Közhelynek számít, hogy az Európai Uniómég megemlítésre méltónak sem ítélteEurópa keresztyén gyökereit... s akkor mégnem számolunk az iszlámot és egyéb vi-lágvallásokat követô, illetve a vallástalantömegekkel!

...És mi, akik az Úr Jézus követôinek,azaz keresztyénnek valljuk magunkat, ígyvárjuk az Úr Jézus visszajövetelét? Vajonúgy élünk, mint akik utazunk egy zsúfoltvonaton az utazás minden terhét viselve,gyakran elszenvedve az útitársaink közel-ségébôl adódó kényelmetlenségeket, salig várjuk, hogy végre elérjük az ígéretes

célállomást, és boldogan ölelhessük mega ránk várakozó házigazdánkat? Bizonynem! Helyette az utazás lehetôségeihezképest jól berendezkedünk, s ha valaki azút végét, a kiszállást említi, még a gondo-latát is igyekszünk elhárítani magunktól.Ebbôl az állapotból legfeljebb az élet nemvárt – ugyan ki várná (!) – terhei zökken-tenek ki: az idôs kor vagy egy gyógyítha-tatlan súlyos betegség nyomorúsága, meg-romlott emberi kapcsolatok, harag, irigy-ség, féltékenység, megélhetési nehézsé-gek. Ilyenkor esetleg felsóhajtunk, mikorlesz már vége?! De ez a sóhaj sem az ÚrJézussal való személyes találkozás vágyá-ból fakad, hanem csupán a terheinktôlszeretnénk szabadulni.

Olyan üdítô evvel szemben Pál apostol-nak a bizonyságtétele: „Mert nekem azélet Krisztus, és a meghalás nyereség. Hapedig az életben maradás az eredményesmunkát jelenti számomra, akkor hogy me-lyiket válasszam: nem tudom. Szorongatez a kettô: vágyódom elköltözni és Krisz-tussal lenni, mert ez sokkal jobb minden-nél; de miattatok nagyobb szükség van ar-ra, hogy életben maradjak” (Fil 1,21-24).Micsoda felszabadultság! Milyen céltuda-tos, szolgáló élet! A cél biztos, alig várja,hogy szemtôl-szembe találkozzon az ÚrJézus Krisztussal, de amíg oda nem ér,addig az útitársakban is ébresztgeti a re-ményt és a vágyat a Krisztussal való talál-kozásra. Kívánatossá teszi számukra is azúti célt.

Elgondolkoztunk már ezen a kettôssé-gen? Egyrészt Pál már földi életét Krisz-tussal élte, és mégis arra vágyik, hogy el-költözzön és Krisztussal legyen? Egyrésztmegvalósult életében Jézusnak a végren-

delete: „Menjetek el tehát, tegyetek tanít-vánnyá minden népet, ... és íme, én veletekvagyok minden napon a világ végezetéig”(Mt 28,19-20)... Tehát Jézus – ígérete sze-rint – Pállal is vele volt már földi életében.Másrészt viszont Pál már Krisztus menny-bemenetele után kezdte apostoli szolgála-tát akkor, amikor Krisztus már a Menny-ben volt, ahová elôre ment, hogy helyetkészítsen azoknak, akiket az Atya Nekiadott. Hogy lehet Krisztus a hívôkkel, haa Mennyben van, a követôi pedig itt a föl-dön?

Eligazítást ad ebben a Heidelbergi Káté47. felelete: Krisztus valóságos ember ésvalóságos Isten; ennélfogva emberi ter-mészete szerint nincs többé a földön, deistensége, felséges volta, kegyelme ésSzentlelke szerint soha sincs távol tôlünk.

Ô maga ígérte tanítványainak, hogy„kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogótad nektek, hogy veletek legyen mindörök-ké: az igazság Lelkét, akit a világ nem fo-gadhat be, mert nem látja ôt, nem is isme-ri; ti azonban ismeritek ôt, mert nálatoklakik, sôt bennetek lesz” (Jn 14,15-17).

... S ígéretét megtoldotta még egy gon-dolattal, amely a Jn 14,18-ban található:„Nem hagylak titeket árván, eljövök hoz-zátok”, ami a Biblia utolsó lapján – mint-egy emlékeztetôül – visszacseng, amintválaszol a megváltottak földi serege a sze-retet hangján: „jövel, Uram, Jézus!”*.

Jézus azt mondta Nikodémusnak, demondja nekünk is, hogy „bizony, bizony,mondom neked: ha valaki nem születikújonnan, nem láthatja meg az Isten orszá-gát”. (Jn 3,3) Adja Isten – szeretett pres-biter testvérem – hogy már most, itt, e föl-di életben Krisztus legyen veled istensége,felséges volta, kegyelme és Szentlelke sze-rint, hogy majd a feltámadt Krisztussal le-hessél mindörökké! Mert aki kétszer szü-letik – testileg és lelkileg is újjászületik –,az csak egyszer hal meg (biológiai halál-lal). De aki csak egyszer születik – testi-leg, ahogyan mindnyájan –, az kétszer halmeg (testileg is, lelkileg is).

* Revideált Károli fordítás szerint.

Jövel,Uram, Jézus!

Fórum a keresztyénüldözésrôl2017. november 10-én került sor a Keresztény Civil Szervezetek Országos Fórumára a KNDP szervezésében, az Országház fel-sôházi termében. A témája: „A legüldözöttebb vallás – keresztényüldözés és keresztény ellenesség napjainkban” volt, melyrôl 8elôadás hangzott el. Errôl az igen fontos eseményrôl a beszámoló a Szövetség honlapján, a következô címen olvasható:http://presbiteriszovetseg.hu/sites/default/files/fajlok/kcszervezetek_15v1.pdf

Tündökölsz-e biztatón A bunös világban?4

Hol született Jézus?DR. GYÔRI ISTVÁN

A karácsonyi énekekbôl már a kisgyere-kek is tudják a választ, hogy Jézus Betle-hemben, mégpedig egy istállóban szüle-tett. Karácsonyra készülve mégis tanul-ságos végiggondolni, hogy miért Betle-hemben és miért éppen istállóban szüle-tett. Jézust ugyanis már életében „Názá-retinek” nevezték. Nagypénteken Pilátus

ezt íratta a keresztre: a Názáreti Jézus a zsidók királya. A latinverzió kezdôbetûi adják ki a feszületekrôl ismert INRI szót: IesusNazarenus Rex Iudeorum. Az elnevezés onnan jön, hogy JézusJózsef családjában nôtt fel Názáretben. Születésérôl legfontosabbforrásunk Lukács evangélista feljegyzése:

„Történt pedig azokban a napokban, hogy Augusztusz császárrendeletet adott ki: írják össze az egész földet. Ez az elsô össze-írás akkor történt, amikor Szíriában Kviriniusz volt a helytartó.Elment tehát mindenki a maga városába, hogy összeírják. Fel-ment József is a galileai Názáretbôl Júdeába, Dávid városába,amelyet Betlehemnek neveznek, mert Dávid házából és nemzet-ségébôl származott, hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt,aki áldott állapotban volt. És történt, hogy amíg ott voltak, eljöttszülésének ideje, és megszülte elsôszülött fiát. Bepólyálta, és ajászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely” (Lk2,1-8).

Mindenkit a születési helyén írtak össze, ott a rokonok közülkét tanú igazolta a személyazonosságot a helybeli római hivatal-noknál. Mivel személyi igazolvány vagy lakónyilvántartás nemvolt, ilyen egyszerû módon történt a népszámlálás. El lehet kép-zelni, hogy az akkori viszonyok között ez mennyi fáradsággaljárt. Csak a gazdagok tudtak szekéren utazni. De József egysze-rû ácsmester volt. Egy második századi feljegyzés szerint csakegy szamaruk volt. Több régi kép maradt fenn kettôjük betlehe-mi útjáról. Van, ahol Mária a szamáron ül és József vezeti a sza-marat, de van olyan kép is, ahol mindketten gyalogolnak, a sza-már viszi a csomagokat. Felismerhetôk a hátán a felcsavart sátor-ponyva, takarók és néhány fôzôedény. Bármelyik kép áll köze-lebb a valósághoz, a jó 150 km-es út mindenképpen több hetesgyaloglást jelentett. Kiépített utak híján gyalogösvényeken falu-

ról-falura mentek. Betlehemben zsúfoltság fogadta ôket. Voltakmár akkor is fogadók, hiszen az irgalmas samaritánusról azt ol-vassuk, hogy a megmentett sebesülttel a közeli fogadóban szálltmeg. Egynapi szállásuk két dénárba került, ami akkor kétnapimunkabér volt. A népszámlálás miatt a hatóságok bizonyáraközépületeket is kiürítettek. A Lk 2,8-ban olvasható katalüma szójelentése szétszedés, szétbontás, eltakarítás, kiürítés. Átvitt érte-lemben kiürített helyiség. Itt valószínûleg valamilyen épület kö-zös szálláshelye, esetleg udvara, hiszen az ottani éghajlaton álta-lános volt a szabadban való alvás. A katonák, utazók két takarótvittek magukkal, a vastagabbat letették a földre, a másikkal taka-róztak. Betlehemben olyan nagy volt a zsúfoltság, hogy József ésMária egy istállóba húzódtak be. Igaz, hogy Lukács nem beszélaz istállóról, de erre utal, hogy a gyermeket bepólyálva jászolbafektetik. A karácsonyi képeken a jászolnak x-formájú lába, sôtsokszor íves talpa van, igazi bölcsô. A valóságban inkább széleskôvályú lehetett, mert Jézus születése nem is épületben, hanemegy istállónak használt barlangban történt. Jeruzsálemben ésBetlehemben is volt faragható kôzetréteg. Jézus sírja is hegyol-dalba vágott kôbolt volt.

Amikor a 4. században az üldözések elmúltával Nagy Konstan-tin császár a keresztyénséget államvallássá tette, az anyja, Helé-na császárné (Szent Ilona) Jézus életének helyszíneit egy-egytemplommal akarta megjelölni. A helybeliek a császári követek-nek egy barlangot mutattak, hogy itt született Jézus. Mivel a kô-zetréteg túl vékony volt ahhoz, hogy a barlangot templommá át-alakítsák, úgy döntöttek, hogy meghagyják eredeti formájábanés fölé építik a templomot, ez lett a ma is itt álló Születés Temp-loma.

Az utóbbi idôben hazánkból is sokan eljutottak ide. Beszámo-lóikból ismerjük a mai állapotot. A templomból lépcsô vezet aszületés barlangjába. A nagyobb szobányi, ablaktalan termet aközépkorban márvánnyal kipadlózták, az egyik fele egy lépcsô-vel magasabb. Jól látható, hogy évszázadok alatt a zarándokokezreinek keze, térde vékonyra koptatta a márványlépcsôt. Ezen amagasabb részen csillagformájú ezüstlap jelöli a helyet ezzel alatin felirattal: hic Iesus Christus natus est, azaz itt született Jé-zus Krisztus. Ugyanazt hirdeti, mint a betlehemi mezôn az an-gyal: „üdvözítô született ma nektek, aki az Úr Krisztus a Dávidvárosában” (Lk 2,11).

Együtt örülünk dr. Kovács I. Gábor Károli-díjánakA Károli Gáspár-díjat húsz évvel ezelôtt, 1997-ben alapította az akkori kulturális minisztérium,azóta évente egyszer adják át olyan kiemelkedô személyiségeknek, akik a hittudományok terü-letén maradandót alkottak. Az elismerést Balog Zoltán, az emberi erôforrások minisztere adta átdr. Kovács I. Gábor tagtársunknak október 30-án Budapesten, a minisztérium tükörtermében.

Kovács I. Gábor kutatási területe az 1980-as évek végétôl a magyar polgárosodás korabelitudáselit, az egyetemi tanárok kutatása. Az egyetemi tanárokat újabban felekezetenként vizsgál-ja, mint a sajátos felekezeti-mûvelôdési alakzatok meghatározó tényezôit. Tanulmányai fontosadalékok a református oktatásügyre és arra nézve, hogy a magyar reformátusság milyen szere-pet játszott, milyen színeket adott a magyar mûvelôdéstörténethez az elmúlt századokban. Abudahegyvidéki református gyülekezet presbitere. Szövetségünk büszke rá, és hálás szívvel kériUrunk áldását további életére és munkásságára.

További részletek olvashatók a világhálón: http://www.reformatus.hu/mutat/dij-elolegben/

Gyúlj ki újra s hirdessed: Él az Úr, az Isten 5

Az ásványok számos, érdekes tulajdonsá-ga közül talán az a leginkább megragadó,amikor a szemünk számára nem érzékelhe-tô ultraibolya fényben elkezdenek sejtel-mesen világítani. A világító ásványok gyûj-téséhez türelem és egy hordozható, UV-fényt kibocsátó lámpa szükséges. A kalcitaz egyik legformagazdagabb ásvány. AParádsasvár környékén gyûjtött példányokközött ráakadhatunk UV-érzékeny példá-nyokra. A fluorit (kalcium-fluorid) a nevétis errôl a fényjelenségrôl kapta. A willemit(cink-szilikát) is fluoreszkál az UV-fényben,különösen a New Jersey állambeli (USA)Franklin bányáiból kikerült prizmás terme-tû kristályok.

A világító ásványok különös viselkedé-sének az oka is különös. A szabályosankristályosodó, csak a kémiai összetételnekmegfelelô atomokból álló ásvány nem vilá-gít. Ha azonban a nyugodt kristályosodást

valami megzavarja, például hírtelen meg-változik a kristályosodási hôfok, vagy ide-gen atomok épülnek be a kristályrácsba,rácshibák keletkeznek. Ha a torzult kris-tályrácsot UV-fény éri, annak a hullám-hossza megnô, a kristály a látható tarto-mányban kezd fényt kibocsátani, világíta-ni. Ha már vannak különbözô színben vilá-gító ásványaink, érdemes azt bemutatni,mint én is tettem ezt Debrecenben, a Re-formátus Kollégium Iskolatörténeti Múze-umában. A sötétkamrába belépéskor a semszínükben, sem formájukban nem különle-ges ásványokat a szokásos módon megvi-lágítva pillantjuk meg. Egy kapcsológombmegnyomásakor az egyre erôsödô UV-fényben szinte felizzanak, és különbözôszínekben kezdenek világítani az ásványok.A kristályrácsukban bekövetkezett feszült-ségrôl az ásványok látványosan szép fény-jelenséggel tudósítanak.

„Teljes örömnek tartsátok testvéreim,amikor különféle kísértésekbe estek, tudván,hogy hitetek próbája állhatatosságot ered-ményez” (Jak 1,1). „Szeretteim! A szenve-dés tüze miatt, a mely megpróbáltatásul tá-madt közöttetek, ne csodálkozzatok úgy,mintha valami meglepô dolog érne titeket.Sôt, amennyire részesültök Krisztus szenve-désében, annyira örüljetek” (1Pt 4,12-13).

Örüljünk a kísértéseknek, ne háborog-junk a szenvedés miatt, mert hitünk próbá-ja állhatatosságot eredményez. Ezeket írjaegybehangzóan Jakab és Péter levele cím-zettjeinek.

A példákat lehetne tovább sorolni. Aztûnik ki belôlük, hogy a keresztyén emberéletébôl sem hiányzik a megpróbáltatás ésa szenvedés. A csak ebben a földi létbenbízó ember a megpróbáltatások súlya alattgyakran összeroskad. Az élet örömeit ésmegpróbáltatásait egyaránt Isten kezébôlelfogadó ember azt is tudja, hogy ha kér,kap az elhordozásukhoz elégséges erôt. Ezugyan nem könnyû, de hit által járható út,és – amint az idézett igeversben olvastuk –még állhatatosságot is eredményez.

A Biblia könyveinek írása idején, a sze-münk számára láthatatlan, szelektíven elô-állítható ultraibolya fényt még nem ismer-ték. Ezért olvasunk a Bibliában csak ásvá-nyokról, világító ásványokról pedig nem.A Biblia könyveinek írói azonban saját ésmások példája alapján leírták, hogy Isten amegpróbáltatásokban sem hagy el bennün-ket, azt békességben el tudjuk viselni. Va-lószínûleg magunk körül mi is ismerünkilyen embereket, talán közéjük is tartozunk.

Úgy is lehet fogalmazni, hogy a próbákalatt a keresztyén (Krisztust követô) emberélete, környezete számára elôbb-utóbb vi-lágítani kezd, mint az UV-fényben világítóásványok. Ezt hívják bizonyságtevô élet-nek. Az élet nehézségeit, feszültségeit el-viselni tudó emberre a környezete is elôbb-utóbb felfigyel.

DR. NAGY MIHÁLY

A reformáció egyik fontos eredményének tekintjük, hogy az embe-rek kezébe akarta adni a Bibliát. Ehhez azonban elôbb meg kel-lett tanítani ôket olvasni, ami akkoriban nem volt természetes. Ezegymagában is indokolta az egyházi iskolák alapítását. Napja-inkban, amikor kötelezô az iskoláztatás, mi indokolja az egyháziiskolák fenntartását? A lehetséges indokok közül kettôt emelek ki:a nevelés elôtérbe helyezését és a keresztyén erkölcsi normákmegismertetését.

„Küldjetek vesszôket, és mi nyilakat faragunk belôlük”. Ezt üzente Kálvin a gyüleke-zetnek, amikor Genfben megnyitotta az Akadémiát, 1559-ben. A „faragás” (nevelés), aszemélyiség alakításának feltétele, de csak a szükséges mértékig kell alkalmazni. Pál, azerre való alkalmasságát Isten kegyelmének tulajdonítja (1Kor 15,10). Szükséges, hogy azegyházi iskola nevelôjét már hivatásának gyakorlása elôtt (és alatt), Isten tegye alkal-massá feladatának végzésére. Így válhat a pedagógus követendô példává (1Kor 11,1).

A Tízparancsolat (2Móz 20) a Bibliában az embernek Istennel és embertársaival valókapcsolatát határozza meg örökérvényûen. A mai felnôtt nemzedék egy részének a Tízpa-rancsolat ismerete sem természetes, még kevésbé az elfogadása. Ez a hiány társadalmifeszültséghez vezet. Van olyan modernnek nevezett pedagógiai irányzat, a szülôk egy ré-sze is úgy gondolkodik, hogy az iskola feladata az írni-olvasni tanítás mellett a tudomá-nyok alapjainak elsajátíttatása. A gyermek személyiségének alakulását szabályokkal nemkell korlátozni. Pedig a harmonikus fejlôdés elôfeltétele a jogok és a kötelességek isme-rete, betartása.

Szemléletformáló hatása van annak, ha elfogadjuk, hogy a gazdag élettelen és az élô-vi-lág nem állhatott elô magától, hanem Isten alkotása. Ez hitünk alapja, amelynek ellenke-zôjét a tudomány nem tudja bizonyítani. A Teremtôtôl az ember azt a feladatot kapta, hogya teremtett világot fenntartsa, „mûvelje” és „ôrizze” (1Móz 2,15). A Föld tehát nem a tu-lajdonunk, hanem ôrizôi vagyunk, a következô nemzedéknek el kell számolnunk, hogyansáfárkodtunk a ránk bízottakkal. Minden tantárgyban megvan a lehetôség, hogy kiderül-jön a tanító keresztyén értékrendje, gondolkodása. Sokszor tapasztaltam, hogy a diákokerre jobban odafigyelnek, mint ha ugyanazt a vallásórán hallják. A továbbiakban fôleg atermészettudományos tantárgyakból vett példák, és azok bibliai vonatkozásai következnek.

„„MMiinnddeennnnaappii”” tteerrmméésszzeettttuuddoommáánnyy aa hhiitt sszzeemméévveell ((33..))

Világító ásványok

Irgalommal ránk tekint, S fényesség lesz itt lenn.6

APOSTAGI ZOLTÁN

Íme elérkeztünk amondat befejezé-séhez. Az idézetrôlugyancsak Augus-tinus jut eszembe,aki ezt írja: „Ha aztmondanánk, hogy

valamik vagyunk, és nem Neki adnánk di-csôséget, házasságtörôk vagyunk, aztakarjuk, hogy minket szeressenek, ne avôlegényt” (Beszédek Szent János evan-géliumáról 13.18). Bizony, a kérkedés mimás mint szeretetrablás. Magunknak aka-runk szeretetet és dicsôséget. Kérkedünk,hogy mi vagyunk a valamik és a valakik,akikre érdemes, sôt föl kell nézni, szeret-jük a rivaldafényt és a tapsot. Lám-lám,ezek vagyunk mi, a sikeresek, a gazdagok,a mindentudók, a befolyásos személyek,akik mindent el tudunk simítani. Mi va-gyunk a gyógyítók és a csodatévôk. Az

erôsek és a gyengédek, a behajtók és a kö-nyörületesek, a fölöslegbôl adók. Az íté-lethozók és a fölmentôk, a kegyelmesek.És a törvényszegôk. Mert mit is mond azelsô nagy parancsolat? Szeresd az Istent!Joggal mondja tehát az egyházatya, hogyházasságtörôk vagyunk. Magunkat szeret-jük, ezért magunkkal dicsekszünk. Kálvinazonban azt mondja, hogy mi Vele dicse-kedjünk. Azaz mondjuk el a jó hírt, hogynoha mezítelenek voltunk, fölöltöztetett;hiányzott belôlünk a jó, és jósággal töltöttmeg bennünket; rabságban sínylôdôk vol-tunk, de Ô megszabadított; vakok voltunk,és látunk; imbolyogtunk, és támaszunkkálett; gyengék voltunk, de megerôsített. El-végezte rajtunk és bennünk a reformációt!Ô volt az igazi csodatévô, mert mindennekhíjával voltunk, és mindennel megajándé-kozott! Ingyen, kegyelembôl. Mert szeret.Krisztusért. Ezért „az ô dicsôsége tündö-köljön”! Ez Kálvin Soli Deo Gloriája. Mivajon mennyire valljuk e reformátori jel-

mondatot? Egyáltalán valljuk-e, vagy csakmondjuk, de minden tartalom nélkül? Pe-dig csodálatos tartalom van benne és mö-götte. Az Isten üdvözítô munkája. Az el-rendeléstôl Krisztus megtestesülésén át akereszthalálig, a mi megformáltatásunktóla születésen át az újjászületésig. Van tehátmivel, de legfôképpen kivel dicsekedni.Legyünk Isten dicsôítôi, mert csak így le-hetünk hitelesek, így tölthetjük be a nagyküldetést, hogy mások is dicsôíthessék ésdicsôítsék az élô és szabadító Istent!

InstitutioEgyezik-e ugyanis jobban és pontosabban a hittel más, mint ha beismerjük ... hogy mindenkérkedéstôl el kell szakadnunk, hogy az ô dicsôsége tündököljön, és mi vele dicsekedjünk?

Kálvin János: Institutio Ajánló levél, Ferencnek, a franciák királyának 18. old.

Ezzel az üzenettel zárta ünnepi beszédét Ft. Tôkés László püs-pök a Vizsolyi Biblia hazatérése alkalmából szervezett ünnep-ségen Nagykárolyban.

A reformáció 500. évfordulója alkalmából szervezett ünnep-ségsorozat egyik kiemelkedô eseményére került sor októ-ber 22-én, vasárnap, hiszen hazatért a Vizsolyi Biblia egyeredeti technikával készített reprodukciója. A Nagykároly-Belvárosi Református Egyházközség által szervezett ren-dezvényre maga a biblianyomtató szakember, Daruka Mi-hály hozta el az általa készített másolatot.

A különleges alkalmon Ft. Tôkés László püspök, európaparlamenti képviselô szólt a népes számú hallgatósághoz.Beszédében kitért Károli Gáspár életútjának fôbb mozza-nataira, majd zárásként arra biztatta a résztvevôket, hogy„Álljunk meg a hitben és maradjunk meg Isten szereteté-ben”.

A folytatásban Dr. Békefy Lajos teológus érdekes elôadá-sát hallgatták meg a jelenlévôk, mely a reformáció – múlt,jelen, jövô témakörét járta körbe. Ezután került sor a Biblia ün-nepélyes átadására, Daruka Mihály buzdító szavai kíséretében.

Az ünnepi istentisztelet zárásaként az egyházközség ifjainakszínes kulturális mûsora következett. Mester Dóra, Németi Tama-ra, Mátyás Dávid, Gál Stefánia, Bartha Máté, Bakó Blanka, Gö-

rög Anita és Knecht Barnabás énekszóval és az alkalomhoz illôversekkel kedveskedett a hallgatóságnak. Ezután a résztvevôkkivonultak és megkoszorúzták Károli Gáspár szobrát, majd sorkerült a Károli Gáspár Bibliamúzeum megnyitására is.

Az imateremben elhelyezett tárlat több értékes kiadványt és re-formátus kegytárgyat is tartalmaz, mely a remények szerint so-kak érdeklôdését felkelti majd.

Az ünnepi alkalom szeretetvendégséggel zárult.(Forrás: nagykaroly.szatmar.ro/)

Maradjunk meg Isten szeretetébenHazatért Nagykárolyba a Vizsolyi Biblia

Angyalének hangzol-é Bunös Bábelünkben? 7

A fal építésének és kijavításának állandó feladatát helyezte szí-vünkre Kovács-Hajdu Albert, a Budapest-Nagytétényi Reformá-tus Egyházközség lelkipásztora a tanácskozás kezdô áhítatában.Nehémiás könyvének 3. része alapján fejtette ki, hogy ahol nincsfal, ott fellép a keveredés. A fal szûrô is. Kívül az istentelen vi-lág normái, bent Isten Igéje szabja a rendet. Krisztus az ajtó. Afal idôvel kopik, romlik, ezért állandóan javítgatni, bôvíteni kell.

Ilyen építkezésben vagyunk mi, a Presbiteri Szövetség területiés központi elnöksége is. A munka nagy területen folyik – mintNehémiás idején –, s ha a trombita hangját hallották, összejöttekegy helyre az építôk... s az évenként kétszeri hívó szóra mi is ta-nácskozásra gyûlünk össze. Ilyen alkalom volt november 10-11-én, amikor a budapesti teológia épületében, az Exhortációs te-remben gyûltünk összeaz ország minden terüle-térôl.

A korábbi gyakorlattóleltérôen a területi beszá-molókra tettük a hang-súlyt, hiszen a munkazöme ott folyik. A köz-ponti elnökség és a bi-zottságok „csak” ezt aszolgálatot hivatottakkoordinálni, segíteni. Be-vezetôként dr. VicziánMiklós az elnöki köszön-tés után rövid áttekintést adott az év legfontosabb eseményeirôl.Megemlékezett a személyi változásokról: dr. Szilágyi Sándort azelnöki feladatkörben dr. Viczián Miklós követte, akitôl a Misszi-ói és diakóniai bizottsági elnökséget dr. Tóth János vette át. AFelügyelô bizottsági elnökségben Bittó Zoltánt dr. Pálffy ImrePéter követi, a jogtanácsosi feladatot pedig dr. Kiss Márton lát-ja el dr. Petneházy Zsigmond után. A Szövetség központi rende-zésû konferenciái sorrendben: febr. 18. országos TT ülés, márc.11. MRPSz küldöttgyûlése, ápr. 8. Dunamelléki Egyházkerület37. konferenciája Szolnokon, ápr. 29. az MRPSz és Magyar Ref.Nôszövetség közös konferenciája a Ráday dísztemében, máj. 24.MRPSz rendkívüli küldöttgyûlése (a cégbíróság módosító javas-latainak elfogadására), mely után visszanyertük a közhasznúságistátuszunkat, aug. 18-20. Szövetségünk 15. országos konferenci-áját tartottuk Pápán, s végül novemberben sor került a beszámo-ló tárgyát képezô országos elnökségi és tanácsadó testületi (TT)ülésre. Szövetségünk képviseltette magát számos, a Reformáció500. ünnepi évéhez csatlakozó eseményen, valamint az elcsatoltterületek presbiteri szövetségeinek rendezvényein. Ezekrôl aPresbiter lapszámaiban részletesen megemlékeztünk. Az elnökibeszámoló kitért még kiadványainkra, a Presbiter folyóiratra,amely idén már a Kárpátmedence minden egyházkerületébe el-jutott, valamint a Presbiteri Füzetek presbiterválasztási külön ki-adására és a pedagógus napra a gyülekezetek figyelmébe ajánlottKarácsony Sándor: Leckék a leckérôl könyvre.

Váczi Gábor szövetségi titkár a 2018. évi program-tervet is-mertette, amit a területi elnökök mind nyomtatott formában, mindelektronikusan megkaptak annak érdekében, hogy lehetôség sze-

rint elkerüljük az idôpontegyezéseket a központi és területi ren-dezvények terén.

A területi elnökségi beszámolók felölelték Baranya, Békés,Bihar, Borsod-Dél, Borsod-Észak, Bp.-Dél, Csongrád, Debrecen,Délpest, Egervölgy, Nagykunság, Ôrség, Északpest, Nyírség,Szabolcs, Tolna, és Vértesalja rendezvényeit, eseményeit, s nemegy esetben elôkerültek a gondok is. Jó volt „egy közös test tag-jai”-ként együtt gondolkodni, örülni az örvendezôkkel és sírni asírókkal.

Elôkerült, mint megoldandó feladat, hogy több területi csopor-tunknál elmaradtak az elnökségválasztások. Legnagyobb elmara-dás tapasztalható zempléni szervezetünknél, ahol már 2012. ótanincs elnökség, és Bp.-Észak, ahol 2013-ban lett volna esedékes

a választás. 2016-os el-maradást kell pótolnunka Nagykunságon, 2017-rôl pedig – megvárva azúj presbitériumok felál-lását – 2018-ra tolódottÉszak-, és Dél-Borsod,valamint Békés és Bp.-déli szervezetünk tiszt-újítása. Ehhez jön még a2018-ban esedékesCsongrád, Debrecen,Egervölgy, Szabolcs-Be-reg, Szatmár, valamint

Tolna és Vértesalja. Februári országos elnökségi és tanácsadó tes-tületi ülésünkön erre még hangsúlyosan visszatérünk.

A Bizottsági beszámolók közül elsôként dr. Tóth Jánost hall-gattuk, meg, aki a jövô évi hangsúlyt az egyéni és közösségiimádságban jelölte meg: „A reménységben örvendezzetek, anyomorúságban legyetek kitartók, az imádkozásban állhatatosak”(Róm 12,12). Dr. Judák Endre a presbiterképzési háttéranyagok-ra hívta fel a figyelmet, melyek a www.presbiterkepzes.hu laponérhetôk el. Aláhúzta a kiscsoportos beszélgetésekben elôkerülôszemélyes megnyilatkozások jelentôségét. Példaként egy öt kér-déskörre épülô beszélgetést mutatott be. A témák: Személyes hit– Szentírás szerinti élet – Imaélet – A vasárnap megszentelése –és A bizonyságtétel. Dr. Székely István a Szövetség gazdálkodá-sával kapcsolatban hangsúlyozta, hogy megnövekedett feladata-ink fedezetének csupán mintegy 20%-át teszik ki a tagdíjak és aPresbiter elôfizetési díjak. A többit nagyobb összegû szponzoritámogatásokból, illetve pályázatokból kell biztosítanunk. Ezértnyomatékosan kérte a kibôvített elnökséget, hogy nyújtson segít-séget a támogatók felkutatásában.

A szombat reggeli áhítatában elnökünk az 1Pt 2,5 alapján ja-vasolta, hogy a 2018-as év központi gondolata, mely hangsú-lyosan megjelenne a területi és központi rendezvényeinken, va-lamint a Presbiter folyóiratban, az „Épüljetek fel lelki házzá” le-gyen! Javaslatát még az Ef 2,20-22 segítségével értelmezte. A té-mát a résztvevôk közösen bontották ki.

A tanácskozás zavartalan hátterét Szabó Tünde ügyviteli mun-katársunk biztosította.

Dr. Viczián Miklós

„Épüljetek fel lelki házzá”Tanácskozott a kibôvített elnökség

Békességet hirdetsz-é Feldúlt kebelünkben?8

Dr. Békefy Lajos volt a meghívott elôadó a Nagykárolyi Re-formátus Egyházmegye Presbiteri Szövetségének ôszi konfe-renciáján, melyet Érszakácsiban tartottak november 11-én.Az eseményre az egyházmegye számos gyülekezetébôl érkez-tek presbiterek, és népes küldöttség jött a szomszédos, szat-mári egyházmegyébôl is.

Tolnay István nagykárolyi esperes az 1Pt 5,1-4 igeszakasz alap-ján hirdette Isten Igéjét. Az igehirdetô igyekezett feleletet adniarra a kérdésre, hogy mi a presbiterek feladata a gyülekezetben.Meglátása szerint térségünkben papközpontúvá vált az egyház.Jellemzô, hogy a döntéseknél ugyan még jelen vannak, de aktívszerepet kevesen vállalnak a gyülekezet gondozásában. Ennekellenére nem szabad megfeledkezni azokról a presbiterekrôl sem,akik önzetlenül szolgálják az egyházukat.

Fülöp János házigazda lelkipásztor rámutatott: nagy áldás amai nemzedék számára, hogy a reformáció ötszázadik évfordu-lóját ünnepelheti. Amint elmondta, a mûvész látja a kôben és fá-ban, ami benne rejlik. Lefaragja arról azt, ami felesleges. A re-formációt is ehhez hasonlította, ugyanis a reformátorok lefarag-ták mindazt, ami pluszban volt, hogy az egyház a maga eredetiszépségében, igaz voltában, a Szentírás szerint tündököljék.

Tóth András, a Királyhágómelléki Református EgyházkerületPresbiteri Szövetségének elnöke elmondta: a presbiteri tisztség alegszebb szolgálat, amivel a Magyar Református Egyház, a lelkiédesanya kitünteti gyermekeit. Ez a legfontosabb tisztség is, amiáltal a Szentlélek vezetése alatt az egyház fenntartja és kormá-nyozza magát. Egyházunk számára fontos kérdés, hogy milyenpresbitereink vannak, mert olyan egyházunk lesz, mint amilyen

presbitereket nevelünk. A presbitériumok lelki megújulása azegyház megújulását jelenti. Nagyon fontosak az állandó presbi-terképzések, hogy méltó munkatársa legyen minden presbiterlelkipásztorának. A királyhágómelléki presbiteri szövetség ezértis kezdte el a presbiterképzést ez év áprilisában Nagyváradon, azEmmaus kurzus elnevezésû tematikus füzet alapján. A képzés2018-tól 5 éven át fog tartani. Évente három alkalommal találkoz-nak egy-egy kétnapos képzésen a presbiterek. A Magyar Presbi-teri Szövetség és a Királyhágómelléki Református Egyházkerü-

let Presbiteri Szövetsége támogatási nyilatkozatot írt alá egy1.000.000 forintos összegrôl, melybôl 500.000 forintot a KREPSZmûködései költségeire és konferenciák szervezésére, 500.000 fo-rintot pedig a Nagykárolyi Református Egyházmegyében 2018-ban induló presbiterképzésre használhatnak fel.

Dr. Békefy Lajos budapesti szociáletikus, református lelkipász-tor a „Reformáció: múlt-jelen-jövô” címmel tartott elôadást. Örö-mét fejezte ki, hogy sok ismerôs arcot fedezett fel a résztvevôkközött, akikre testvérként tekint, már csak annak okán is, hogyfelmenôi többek között Hadadról és Nagykárolyból származnak.Az elôadó beszélt a reformáció vallási vonatkozásán túl annaktársadalmi és gazdasági hatásáról is. Az elôadást követô kötetlenbeszélgetés során szóba került az úrvacsoraosztás kérdése, amisorán felvetôdött, hogy egy kehelybôl vagy kis pohárkákból tör-ténjen meg a bor kiosztása. Ugyanakkor szó esett az iszlám ak-tuális európai terjeszkedésérôl is. Az elôadó meglátása szerint aziszlám világ kétarcú, mert miközben elvárják, hogy Európábanmindenféle jogot biztosítsanak nekik, a legtöbb iszlám ország-ban a keresztyéneket kegyetlen módon üldözik.

A presbiterek számára megtartott konferenciának Almási Csa-ba volt a fôszervezôje, aki az elmúlt idôszakban jelentôs lépése-ket tett meg azért, hogy az egyházmegye presbitériumai rendsze-resen találkozhassanak, konferenciákon és képzéseken vegyenekrészt. Jövô év elejétôl a nagykárolyi egyházmegyében is beindula presbiterképzés. Kiemelte a lelkipásztorok szerepét is ebben amunkában, mert amint mondta, ehhez fontos a lelkészek pozitívhozzáállása is, akik tájékoztatják presbitereiket ezekrôl a lehetô-ségekrôl, és akár velük együtt részt vesznek a mindenki számárahasznos találkozásokon.

A résztvevôk ezúttal is nagyon érdekes elôadást hallgathattakmeg. Sokan meg is jegyezték, hogy sajnálhatják azok a presbite-rek, akik nem jöttek el. A közös program szeretetvendégséggelért véget a falu kultúrotthonában, ahol az érszakácsiak jóvoltábólkülönösen ízletes falatokat fogyaszthattak el a vendégek.

Sebestyén Eleksajtóreferens lelkipásztor

Nagykároly

A presbiteri tisztség a legszebb szolgálatPresbiteri konferencia Érszakácsiban

Szállást vajon vészel-é Csüggedo szívünkben? 9

Presbiteri találkozó KiskövesdenÖtvenhét presbiter – lelkipásztorokkal és helyiekkel összesenközel nyolcvan jelenlévô – vett részt a szlovákiai ZempléniEgyházmegye presbiteri találkozóján 2017. október 8-án Kis-kövesden. A helyi kultúrházban tartott alkalom célja a hit-ben való elmélyülés, a presbiteri identitás erôsítése és a kö-zösségépítés volt.

A találkozó résztvevôit Tóth Géza kiskövesdi gondnok és KendiCsaba zempléni esperes köszöntötte. A presbiterek elôször közösbibliatanulmányozást tartottak Langschadl István kiskövesdi lel-kipásztor vezetésével. János harmadik levelét olvasták mondat-ról mondatra. Az elemzés a Jubileumi kommentárban olvashatóVályi Nagy Ervin-féle magyará-zatot használta vezérfonalként.Bár a bibliatanulmányozás rit-kán alkalmazott mûfaj, talánnagyobb fokú és aktívabb elmé-lyülést is igényel, mégsem voltunalmas az Ige melletti elcsen-desedés. Egyrészt maga a levélnagyon izgalmas, másrészt azigemagyarázatot követhetôbbétette a Preziben készített pre-zentáció.

János levélének tanulságait hatcsoportra bontva beszélték mega presbiterek. Szó volt a presbi-teri identitásról, az egyházon be-lüli konfliktuskezelésrôl, a gyü-lekezetekben való pozitív szemléletrôl, illetve arról, hogy egyház-községeink inkább szeretetközösségként vagy szervezetként mû-ködnek. Végül a csoportok egy-egy rövid imádságot írtak, ame-lyeket a találkozó résztvevôi imaközösségben vittek az Úr elé.

Ezt követôen a kisgéresi Blanár lelkész házaspár A gyülekezetIsten családja címmel tartott mûhelymunkát. A presbiterek Bla-nár Gabriella lelkésznô felvezetésével sorba vették a családi sze-repeket és jellemvonásaikat. Majd ezt összevetették a gyülekeze-ti tisztségekkel, szolgálati területekkel. Ki és milyen legyen agyülekezetben az apa, az anya, a gyerekek, a nagyszülôk, a test-vérek, a közeli és távolabbi rokonok? A csoportos megbeszélésután a tanulságokat és az üzenetet Blanár Erik lelkipásztor fogal-mazta meg röviden. A mûhelymunka könnyed és friss volt, bi-zonnyal hozzájárult ahhoz, hogy Istennek tetszôbb módon gon-dolkodjunk gyülekezeteinkrôl.

Végül egy fontos és sürgetô témában rövid kerekasztal-beszél-getés következett. Kendi Csaba esperes, Blanár Erik espereshe-lyettes és Kiss Miklós lelkipásztor a változó egyház-finanszíro-zásról beszéltek. Komolyan felmerült ugyanis, hogy változás áll-hat be az egyház-finanszírozás eddigi rendjében, amely érinthetia lelkipásztorok fizetését is. A hallgatóság a bátor felvetés és azôszinte szavak miatt nagy érdeklôdéssel figyelt. Mivel megérintôzárszót mondott, megkértük Kendi Csabát, hogy idézze fel sza-vait. Az esperes készségesen felelt megkeresésünkre. „Most ke-gyelmi idôben vagyunk: kérnünk és tennünk kell, hogy hitünkmegerôsödjön. Tehát nem elsôsorban az egyház-finanszírozásrólkell beszélnünk. Mert csak hitbôl születhetnek hitbeli válaszok azilyen gyakorlatias kérdésekre is. Ugyanakkor az alkalmakat áronis meg kell venni.”

Éppen amikor érezni lehetett, hogy hosszúra nyúlna az alka-lom, jó volt hallani Nemes Ruzsena hangját. Mivel a kiskövesdiNôszövetség szervezete, a szövetség vezetôje hívta meg a jelen-lévôket a szeretetvendégségbe. A kiskövesdi asszonyok finom-ságai mellett – újra és sokadszor – ízletes estebédet készített anagykövesdi Korona étterem.

Tanulságos volt megállapítani, hogy még a tavalyi találkozás-hoz képest is mennyivel több presbiternô volt jelen. Ez egyszer-re hálára, de kérésre is indítja az imádkozó lelkeket. Egyre látvá-nyosabban hiányoznak az elkötelezett férfiak gyülekezeteinkszolgálói és tisztségviselôi közül.

Kiss Miklós az együttlét más-napján – szép református kifeje-zéssel – hasznosnak nevezte atalálkozót, bár hangsúlyozta,hogy igyekezni kell begyûjtenia presbiteri visszajelzéseket.Kitért még az alkalmazkodásszükségességére is. Egy tanul-mányt idézve elmondta, a maiemberek átlagosan hat percettudnak figyelni szóbeli elôadá-sokra. „Ennyi idôt kapunk. EzértIstentôl kell kérni, hogy mindiga lényegest mondhassuk.”Blanár Eriket is kérdeztük, akiszintén elégedetten nyilatkozott.Nagyon tetszett neki a bibliata-

nulmányozás. Szerinte a találkozóra elkötelezett és hitben járópresbiterek jöttek, fogyasztható volt számukra a lelki tartalom.

Amikor úgy tûnt, hogy csendben elszéled a társaság, és ki-kiotthonába tér, néhány presbiter és lelkész éppen akkor kezdettlátványos készülôdésbe. Mint kiderült, közös focizásra indultak.Vasárnap esténként már három hete ez a programjuk. Most foci-zás, közösség, beszélgetés. Egyszer, valamikor talán majd egyférfikör. Hogy ne hiányozzanak az elkötelezett férfiak gyüleke-zeteinkbôl. (Forrás: reformata.sk)

PRESBITERa Magyar Református Presbiteri Szövetség hivatalos idôszaki kiadványa. Megjelenikez évben hat alkalommal. A szerkesztôbizottság tagjai: Apostagi Zoltán, dr. Kelemen-né Farkas Márta, dr. Kis Domokos Dániel, Kövespataki László, dr. Papp Vilmos , dr.Ritoók Zsigmond, dr. Szilágyi Sándor, Váczi Gábor, dr. Viczián Miklós. Felelôs szer-kesztô és laptervezô: dr. Békefy Lajos PhD. Felelôs kiadó: dr. Viczián Miklós. Törde-lés: Heckmann Tamás. Szerkesztôség: Magyar Református Presbiteri Szövetség Iro-dája, 1092 Bp., Ráday u. 28. Tel.: 476-3211. E-mail címünk: szovetseg@presbiter.hu.A lap a fenti címen írásban vagy telefonon is megrendelhetô. Az egyéni elôfizetési díjbelföldre évi 2700 Ft, Európa országaiba 5000 Ft, a tengerentúlra 6000 Ft. Az elôfi-zetési díj csekken fizethetô: „Magyar Református Presbiteri Szövetség 11705008-20416641”, Budapest; személyesen is befizethetô Szövetségünk Irodájában. Lapunkfenntartását szolgáló adományaikat is köszönettel fogadjuk a Kárpát-medence refor-mátus gyülekezetei és presbitériumai nevében! Készítette a Szó-Kép NyomdaipariKft. Felelôs vezetô: a Kft. ügyvezetô igazgatója. Kéziratot nem ôrzünk meg és nemküldünk vissza!

ISSN 2061-4632 (nyomtatott), ISSN 2061-4640 (online)Szövetségünk honlapjának címe: www.presbiteriszovetseg.hu

A megjelent cikkek nem feltétlenül egyeznek mega szerkesztôbizottság véleményével!

Egy példány ára: 450 Ft

Óh, add, hogy szívünk, szemünk Most csak Téged lásson10

SSzzoobboorraavvaattááss ééss rreeffoorrmmáácciióóss eemmlléékküünnnneeppsséégg VViizzssoollyybbaann„Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek”(ApCsel 5,29). A reformáció bátorságáról, az üdvösség veszé-lyeket is vállaló elfogadásáról szólt a 2017. szept. 24-én megren-dezett reformációs emlékünnepség a vizsolyi református gyüle-kezetben, melynek során Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Re-formátus Egyházkerület püspöke hirdette az Igét, a filippi bör-tönôr történetét, és a kegyelem megrendítô erejét (ApCsel 16,30)feltáró prédikációjában. Ez alkalommal ünnepélyesen felavatták

Mantskovit Bálint nyomdászmester emlékszobrát a templom-kertben.

A reformáció jelentôségérôl Dr. Hörcsik Richárd debreceniegyháztörténész professzor és választókerületünk parlamenti kép-viselôje tartott elôadást, a Magyar Országgyûlés képviseletébenpedig Dr. Aáry-Tamás Lajos oktatásügyi biztos úr beszélt „A re-formáció hatása az oktatásügyre” címmel. Mint kifejtette, ma ismegtanít bennünket a reformáció arra, hogy az oktatás vonatko-zásában is az eredeti tiszta forrásokhoz térjünk vissza és a leglé-nyegesebb kérdéseket tegyük fel, ahelyett, hogy részletkérdések-

ben vesznénk el. Mégpedig ma a 21. században azt lenne a leg-fontosabb ismét tisztáznunk, hogy miért oktatunk-nevelünk, mi-lyen alapvetô céljaink vannak, amik gyermekeink boldogulásátszolgálják, és hogy keresztyén hitünk és Bibliánk milyen fontosiránytû lehet ma is a helyes célok megtalálásában.

A Szentírás megszületése a korabeli Habsburg császár cenzu-rális engedélye nélkül, nagy veszélyek vállalása közepette mûvé-szi, de egyszersmind hôsies áldozatvállalás révén volt csak meg-valósítható Mantskovits Bálint nyomdászmesternek. A reformá-ció egyik legfontosabb célkitûzése vált így valóra Károli Gáspárbibliafordító és Mantskovits Bálint kiadói munkásságával. A ma-gyar nyelvû Szentírás, Isten Igéje jelentôs és örök érvényû nyo-mot hagyott nemzetünk életén, anyanyelvünkön, és nem utolsó

sorban református egyházunk lelkiségén. A hálás utódok nevé-ben Mantskovits Tamás és a szobor alkotómûvésze, Kozma Péteremlékezett meg. Istené legyen a dicsôség az életünket és egyhá-zunkat kegyelmesen megújító Igéjéért!

Kovács Zsolt Levente

Az én Adventem„Legyetek jók, ha tudtok” – hallom lelki füleimmel az angyaligyermekkórus énekét, az Assisi Szent Ferenc életérôl szóló filmzenéjének vissza-visszatérô refrénjét. „Legyetek jók...” – lehetnea mottója a nemsokára kezdôdô Adventnek, annak az Adventnek,amelytôl mindnyájan mást és mást várunk. Egyesek (legtöbben)csak az ünnepi hangulatra, jó bulikra, finomságokra, ajándékok-ra várnak. Mások (sokkal kevesebben) azt várják az Adventtôl,hogy lelkükben megtisztulva, tiszta szívvel és lélekkel tudják be-fogadni életükbe az Advent finalitását: az isteni ígéret beteljese-dését: „Üdvözítô született ma néktek...” (Lukács 2,11).

Különös hatása van az Advent várásának az emberekre: vál-lunkról lekerül a fegyver, amivel szomszédjainkra lövöldöztünk,szögre akasztjuk a bokszkesztyût, amivel nemrég kékre-zöldrevertük felebarátunkat, tokjába süllyesztjük tôrünket, amit nem-rég húztunk ki ellenfelünk hátából, mert még szükség lehet ráAdvent után is. És igyekszünk még Advent elôtt utolsót rúgni fe-lebarátainkba, mert ugye, közben nem illik. De még fiziológiaihatása is van adventnek szervezetünkre: kitisztul látásunk (meg-látjuk a szenvedôket és magányosokat), kiélesedik hallásunk(meghalljuk a panaszokat), részvét ébred lelkünkben a rászorulók

iránt. Sôt pénztárcánk is megnyílik alkalomadtán. Advent utánezek a tünetek elmúlnak, látásunk, hallásunk újra a régi lesz, arészvét is kialszik lelkünkbôl.

Én azonban nem ezt az Adventet várom, hanem azt, amely nemér véget december 24-én este, hanem folytatódik a karácsonyi,húsvéti és pünkösdi eseményekkel és a következô adventtel. Az-az egy örökös Adventet várok, amely szent várakozás Isten ígé-reteinek beteljesedéséig tart. Sajnos Advent után, a karácsonyi ésújévi szabadnapok elmúlásával lassan visszatérünk az adventelôtti hangulatba. Rajtunk áll, hogy ott folytatjuk-e, ahol abba-hagytuk, vagy pedig megértjük Isten üzenetét, aki elkészítetteszámunkra az Adventet, és be is teljesítette azt szent Fia, JézusKrisztus elküldésével, hogy Ôt örökre szívünkbe zárjuk és elfo-gadjuk életünk vezetôjének. És akkor örökös Adventben élhe-tünk. Ezt az Adventet kívánom magamnak és testvéreimnek isegy áldott karácsonyi ünnepléssel.

Venter MiklósA királyhágómelléki egyházkerületi presbiterképzô bizottság

elnöke

Akkor lészen végre itt Igazi karácsony! 11

Ülésezett az Együttmûködési Tanács ZsobokonDR. SZILÁGYI SÁNDOR

Folyó év október 21-én tartotta a Kárpát-medence és Nyugat-Európa PresbiteriSzövetségeinek Együttmûködési Tanácsa2. ülését az erdélyi Zsobokon. Ezen az el-nökségek tagjai vettek részt, és a tanács-kozás célja az volt, hogy beszámoljunkegymásnak részvételünkrôl a Reformáció500 ünnepségsorozatában, tájékoztassuk

egymást örömeinkrôl és gondjainkról, továbbá összehangoljukcéljainkat és eseményeinket az elkövetkezô éves idôszakban.Nagy sajnálatunkra a 6 együttmûködô szövetségbôl hiányzott aSzlovákiai Egyházkerület Presbiteri Szövetsége, amelynek tiszt-ségviselôi nem tudták magukat szabaddá tenni az ülés idejére.

Zsobok kicsiny falu a Kalotaszegi Egyházmegyében, olyannyi-ra kicsiny, hogy a Cartographia legújabb, kétnyelvû Erdély-tér-képén fel sincs tüntetve. Pedig gyönyörû környezetben fekvô,többségében magyarlakta falu, református temploma a falait bo-rító hímzéseknek és a padokat, úrasztalát, mellvédeket, sôt, amennyezeti kazettákat díszítô kézi faragásoknak köszönhetôenvalóságos ékszerdoboz. Legszebb díszítése azonban a gyüleke-zet: a templomba járók aránya az egész egyházkerületben itt alegnagyobb.

Az MRPSz részérôl dr. Viczián Miklós ügyvezetô elnökünk ve-zetésével részt vett ezen a tanácskozáson missziói és diakóniaibizottságunk, valamint presbiterképzési bizottságunk elnöke, tit-kárunk, nemzetközi tanácsadónk és egyik tiszteletbeli elnökünkis. Barta István, a gyülekezet lelkésze érkezésünk estéjén, 20-ánesti áhítattal fogadott bennünket, amelyben a 133. Zsoltár alap-ján hangsúlyozta az egyetértés fontosságát közösségeinkben.

A másnap reggeli áhítaton Szegedi László, a Brassói Egyház-megye esperese a Tit 1,1-5 Igét magyarázva felhívta a figyelmetarra, hogy tisztséget viselni az egyházban mindig Jézus Krisztusszolgálata, amely nem korlátozható napokra vagy napszakokra.Nagy lehet a jelentôsége a beszélgetésnek embertársainkkal, hi-szen a missziós parancs is azzal kezdôdik: „Elmenvén...”. Eznem teljesíthetô úgy, hogy csak ülünk a számítógép elôtt.

Az áhítat után Szegedi esperes úr tolmácsolta Kató Béla püs-pök úr üdvözletét és elmondta, hogy a Károli Biblia hasonmáskiadásával ebben az évben minden gyülekezetet meglátogatnak,emlékeztetve arra a kincsre, amit a Bibliában adott Isten a ke-zünkbe.

A testvér-szövetségek beszámoló-ját a Magyar Református PresbiteriSzövetség részérôl ügyvezetô elnö-künk kezdte el, amelynek során is-mertette az országos elnökség ideiszemélyi változásait, részvételünketa „Reformáció 500” ünnepi év ese-ményein, társ-szövetségeink rendez-vényein, valamint tájékoztatott ideiés rendszeres kiadványaink helyzeté-rôl. Bár a 2018. évre még nincs elfo-gadott tervünk – ezt várhatóan a nov.10-11-i kibôvített elnökségi ülésünkfogja megtárgyalni –, de elôzetesenelmondta, hogy a jövô évi nemzetkö-

zi konferenciánk témája az 1Pét 2,5-ben szereplô Ige: „...épülje-tek fel lelki házzá...” lesz, amit alátámaszt az Ef 2,20: „...a sarok-kô pedig maga Krisztus Jézus...”.

A Királyhágómelléki Református Egyházkerület PresbiteriSzövetsége részérôl Tóth András elnök tartott beszámolót szolgá-latukról. Az ApCsel 20,28 felolvasása után utalt a március 18-ántartott közgyûlésükre, amelyen „Presbiteri szolgálatért” díjat ésoklevelet adtak át 9 egyházmegye, valamint az egyházkerületegy-egy presbiterének és egy határon túli szövetség leköszönôelnökének. Felsorolta azokat a szövetségi rendezvényeket, ame-lyekre sor került az év folyamán, majd ismertette a 2018-ra ter-vezett nagyobb konferenciáikat, beleértve az EgyüttmûködésiTanács Királyhágómelléken tervezett 3. ülését. Ennek lehetségeshelyszíne Sólyomkôvár ifjúsági központja, vagy Nagytarna.

A Kárpátaljai Református Egyházkerület Presbiteri Szövetsé-ge részérôl Gyurkó Miklós elnök számolt be. Háromtagú delegá-ciójuk bemutatása után elmondta, hogy a kerületi alkalmak cse-kély sikere miatt egyházmegyei alkalmakat szerveznek, mindigaz év elején. Tavaly kezdték a presbiterképzési tervük teljesítésétés idén be is szeretnék fejezni. Hálás szívvel gondol vissza azaugsburgi találkozóra, amelyen jó volt együtt lenni és imádkoz-ni testvérekkel. Azt látja mostanában, mintha folytatódna a lelkimegfáradás, de jó volt az aznapi Igébôl a Jn 17,15-ben Jézus sza-va: „nem azt kérem, hogy vedd ki ôket a világból, hanem hogyôrizd meg ôket a gonosztól”. A kerületi és megyei misszió bi-zottságok tagjaként tanúja annak, hogy püspökük is szívén viselia lelkipásztorok lelki megújulását, amire a laikusoknak is szük-ségük van, és amiben a szövetségek sokat tehetnek. Megköszön-te az MRPSz segítségét és a zsoboki vendéglátók szeretetét, ésIsten áldását kérte a jövô évi munkálkodásra.

Sorrendben következôként a nemrégen megalakult Nyugat-Európai Magyar Presbiteri Szövetség elnöke, Varjas Zsolt az 1Tim1,11-16 felolvasásával kezdte beszámolóját, mondván, hogy in-nen vette a bátorságot a Szövetség életre hívásához. Fontosmissziói területnek tartják a diaszpórában a családok és a családnélkül kint dolgozó reformátusok megkeresését, majd azután kö-vetkezik a gyülekezetek és nagyobb adminisztratív egységekszolgálata. Fontos terület a presbiterképzés; szerinte az igazi pres-biternek szolgálata van a gyülekezetben, és erre fel kell ôket ké-szíteni. Készek a párbeszédre minden egyházi szervezettel ésminden szövetséggel, hogy elháruljanak a vállalt szolgálat aka-dályai. Az idén megalakult augsburgi gyülekezet után 2018-ban

�

Óh Bethlehem szent Gyermeke, Itt is kér egy sereg12

Passauban szeretnének új magyar református gyülekezetet alapí-tani, tekintettel arra, hogy ebben a városban 1000-1500 magyardiák tanul, akik gyülekezetbe hívása és Istenhez vezetése nagyonszép feladat lehet. Beszámolóját a Zsolt 16,11. verssel zárta.

A házigazda Erdélyi Református Egyházkerület Presbiteri Szö-vetsége részérôl Pályi József elnök számolt be az elmúlt évrôl ésterveikrôl. Kiemelte a Brassói Egyházmegyében tartott konfe-renciájukat, mert ez a református magyarok által legritkábban la-kott, legnagyobb területû egyházmegye. Sikerült megjelentetni-ük a 2018. évi Református Zsebnaptárt, amely a Bibliaolvasó Ka-lauz napi Igéivel együtt jeleníti meg az év napjait, és azt terjesz-teni szándékoznak az egész Kárpát-medence és a nyugat-európaidiaszpóra területén. Köszönetüknek adott hangot azért, hogy aMRPSz térítésmentesen eljuttatta a Tematikus Füzeteket és aPresbiter folyóirat számait egyházkerületükbe. Nemzetközi kon-ferenciájuk 2018-ban Vámosgálfalván lesz április 20-21-én, té-mája az elsô erdélyi presbitérium megalakulásának 350 éves ju-bileuma.

A hozzászólások sorát Váczi Gábor titkárunk nyitotta meg, akielmondta, hogy elkészült az eseménynaptárunk. Szeretnénk azon-ban bevenni az eseménynaptárba a testvér-szövetségek kerületi

konferenciáit, hogy az ütközéseket elkerülhessük, de ehhez méga közegyházi eseményeket is figyelembe kell venni.

Ezt követôen dr. h.c. Szabó Dániel, Szövetségünk nemzetközitanácsadója szólt az ülés résztvevôihez. Felvetette, hogy a múltszázad 30-as éveiben keletkezett „Barmeni Hitvallás” mintájáranekünk is kellene állásfoglalást kiadnunk a társadalmunkat fog-lalkoztató kihívásokról, különös tekintettel az abortuszra és amigránsokra. Idézte Balog Zoltán miniszter szavait, amely sze-rint meggyôzôdése, hogy Isten minket felelôssé tett Európáért.Idézte továbbá Orbán Viktort is, aki egy spanyolországi konfe-rencián azt az Igét mondta el: „Ôrállóul állítottalak...” azzal, hogyez nemcsak a lelkészekre vonatkozik, hanem a laikusokra, sôt, apolitikusokra is, vallván, hogy két dologért érez felelôsséget ma-gában: Isten Országáért és Magyarországért. Dr. h.c. Szabó Dá-niel késôbbi hozzászólásában adatokat ismertetett a keresztyén-ség robbanásszerû terjedésérôl Kínában és Afrikában, hangsú-lyozva, hogy Isten ma is cselekszik. Ne keseredjünk el a fogyógyülekezetek miatt.

Több hozzászólás foglalkozott az imádsággal és az imaközös-ségekkel, majd az ülés istentisztelettel zárult Vincze Minya Ist-ván kalotaszegi esperes szolgálatával.

Békés-Csongrádi jubileumi presbiteri konferencia DR. TÓTH JÁNOS

Szeptember 23-án gyönyörû ôszi napsü-tésben került sor a Békési és a Csongrádiegyházmegyék közös szervezésû presbite-ri konferenciájára és gyülekezeti csendesnapjára a Szentes-Nagytemplomi gyüleke-zet rendezésében.

Az alkalom a reformáció 500 és az elsômagyarországi presbitérium megalakulásá-

nak 400 éves jubileumának állított hálaadó emléket programjával.A konferencia nyitó áhítatát Bódis Ferenc végvári lelkipásztor, atemesvári egyházmegye esperese végezte a Márk ev. 10.45 igéjé-nek üzenete alapján. Hangsúlyozta, hogy a presbiteri szolgálat nemkényszerû kötelesség, nem alkalmi tevékenység, hanem önkéntesszolgálat, melynek lélekbôl és hálából kell történnie. Ebben a hite-les példa Jézus, akinek élete és halála maga volt a tökéletes szolgá-lat. A gyönyörûen felújított Nagytemplomból a református iskoladísztermébe vonult át a hallgatóság, ahol a résztvevôket a két egy-házmegye esperese és a presbiteri szövetségek elnökei köszöntöt-ték. A vendégek között üdvözölhettük Kovács Attilát, az Arad me-gyei területi szervezet elnökét is.

Az elsô elôadásban Orosz Adrienn történész, a csongrádi szerve-zet titkára beszélt az elsô magyarországi presbitérium megalakulá-sának elôzményeirôl és körülményeirôl, és a tényrôl, hogy PathaiIstván akkori dunántúli püspök támogatása és bíztatása mellettKanizsai Pálfi János pápai esperes alapította meg a presbitériumot,melynek szabályzatát a város és egyház vezetôi 1617. január 15-énírták alá.

A presbitérium szabályzatában a presbiterek fô feladatai közöttkiemelt helyet foglalt el az egyházfegyelem felelôs felügyelete,melyhez a lelkész, a rektor („iskolamester”, ma: „igazgató”) sze-mélye mellett a diákság ellenôrzése is hozzátartozott. A presbitéri-umnál volt a lelkész meghívásának és a foglalkoztatás évenkéntimeghosszabbításának is joga és lehetôsége is.

A második elôadást Dr. Békefy Lajos, a Presbiter felelôs szer-kesztôje tartotta a reformációnak a modern és posztmodern világ-ra gyakorolt hatásáról. Kiemelte, hogy Kálvin megfogalmazásában„a szív új vallása a reformáció”. Bemutatta az egyház történeténekhárom korszakát, melyek közül a reformációig terjedô idôszakbanIsten volt a központban, a reformációtól a 20. század elejéig tartóidôszakban Jézus került a központba, és a mai korban Szentlélekkorszakot élünk. A 21. századnak az a felismerése, hogy a jóléti ál-lam nem elégíti ki a lelket – spiritualitásra van szükség. A keresz-tyénség dominanciája eltolódik Európából Afrika, Dél-Amerika ésÁzsia felé, és a „harmadik világ” most fedezi fel Kálvin nyomán a

Bibliának, s a keresztyén hitnek a társadalomra való jótékony ha-tását (nyelv, gazdasági élet, kultúra, erkölcs). Kiemelte a kínai Kál-vin-csodát: „A holnapot építô Kína meglelte a kálvini szociális,gazdasági és teológiai rendszerben saját jövôje egyik kulcsát.”

Az iszlámmal való konfrontációval kapcsolatban Mangalwadiindiai protestáns teológust idézte: „Nektek nem az iszlám a fô gon-dotok, barátaim, ott Európában, hanem önmagatok vagytok a leg-nagyobb probléma magatoknak. Leszakadtatok a gyökereitektôl.Vagy visszatértek, vagy vége Európának. Új reformáció kell!” –hangzott a megfontolandó felhívás.

A konferencia tartalmas és méltó megemlékezés volt mindkétjubileumról, a program közös ebéddel fejezôdött be.

Vedd el bunünk s töltsd meg szívünk, Szüless bennünk ma meg! 13

Kálvin levele felesége haláláról1549. április 7.

Kálvin levele Viretnek,feleségének, Idelette de Bure haláláról.

Noha feleségem halála rendkívüli mértékben fájdalmas volt számom-ra, mégis gyászomat visszafogom, amennyire csak tudom. Barátaimszintén nagyon komolyan vették az irántam érzett kötelessé-güket.

Kívánatos lenne valóban, ha ôk ezáltal megerôsít-hetnének engem, de még inkább önmagukat is. Ta-lán senki nem tudná megmondani, hogy én mi-lyen sok támogatást nyertem az ô figyelmessé-gük útján. Te viszont nagyon jól tudod, hogymilyen érzékeny és engedékeny az én elmém.Ha nem hordoztam volna hatalmas belsô ön-kontrolt, hanem engedtem volna érzéseimnek,sokáig nem tudtam volna megnyugodni. És va-lóban nem mindennapi forrásból törnek fel fáj-dalmaim.

Életem legjobb társától fosztattam meg. Attól,aki arra rendeltetett, hogy ne csupán szükségeimbenosztozzék, hanem kész lett volna halálomban is. Életefolyamán szolgálatom hûséges segítôje volt. Részérôl énsoha nem tapasztaltam a legcsekélyebb akadályoztatást sem. Beteg-ségének egész ideje alatt soha nem terhelt meg magával. Jobban ag-gódott gyermekeiért, mint önmagáért.

Mivel féltem attól, hogy ezek a személyes gondok indokolatlanulbánthatták ôt, alkalmat vettem halála elôtt 3 nappal felemlíteni, hogyén nem fogom elmulasztani gyermekei iránti kötelességemet. Azon-nal válaszolva a felvetett kérdésre, így szólt: „Én már rábíztam ôketIstenre”. Amikor megemlítettem, hogy ez nem akadályozhat meg ab-ban, hogy gondoskodjam róluk, ô így válaszolt: „Tudom, hogy nemfogod elhanyagolni azt, ami Isten elôtt reád tartozik”.

Késôbb, amikor egy bizonyos hölgy arra utalt ô elôtte, hogy ebbenaz ügyben beszélnie kell velem, én magam hallottam – talán elsônek–, ahogy a feleségem a következô rövid választ adta: „Kétségtelenül,az alapvetô dolog az, hogy ôk kegyes és szent életet élnek. Férjemetnem kell késztetni, hogy oktassa ôket a vallásos ismeretekre és Istenfélelmére. Ha kegyesek lesznek, bizonyos vagyok, hogy ô boldogan

lesz atyjuk, de ha nem, ha mások lennének, nem érdemelnék meg,hogy részükre, nevükben kéréseket támasszak. A gondolkodásnak eza nemessége többet nyom a latban elôttem száz egyéb ajánlásnál.

Nagyon köszönöm baráti vigasztalásodat. Isten áldjon legkiválóbbés becsületes testvérem. Az Úr Jézus vigyázzon rád és irányítsa a teés feleséged életét. Add át legjobb kívánságaimat feleségednek és

testvéreidnek.Kálvin

* * *

Különös sajátossága van ennek a levélnek (és akövetkezônek is), melyet még személyes fáj-dalmak között írt Kálvin. 1549. április elejénveszítette el felségét Idelette de Buret, kinekgyenge és törékeny egészsége engedett ahosszan elnyúló betegség nyomására, és akinek

utolsó óráiról maga a reformátor nyújt mély be-nyomást tevô képeket.A barát vigasztalása a fontos feladatok elvégzé-

sére segítették Kálvint ebben a lelki szenvedésbenés belsô kontrolban, melyet nagy vesztesége elsô nap-

jától tanúsított, barátai csodálatát is kiváltva.Viret ebben a helyzetben így írt Kálvinnak: „Csodálatosan és hi-

hetetlenül megerôsített annak a híre, amit nem csupán üres beszédekútján, hanem számtalan hírhozón keresztül hallottam, akik arról tá-jékoztattak, hogy te olyan nagyon megtört szívvel, de teljes odaadás-sal végezted minden kötelességedet, talán még jobban, mint más-kor... és hogy mindenek fölött egy olyan idôben, amikor a fájdalommég olyan friss és minden, ami ezzel együtt jár, kikezdhette volnaelmédet. Menj tovább így, ahogy eddig tetted... és én imádkozom,és teljes szívvel kérem Istent, hogy valóban képes légy azt tenni,amit kell, és hogy naponta egyre nagyobb vigasztalást végy, és egy-re inkább megerôsödjél” (levél 1549. április 10-én).

Kálvin feleségének elsô házasságából Jean Storder úrtól voltakgyermekei, akikrôl csak felesége betegségének utolsó állapotábantörténô megnyilatkozásai és kötôdése útján tudunk.

D. Szabó Dániel

„Itt állok, másként nem tehetek...”Ezzel a címmel szervezett Topolya Község Múzeuma alkalmi ki-állítást a Reformáció emlékévének tiszteletére. A kiállítás anyagáta vajdasági református és evangélikus egyházközségek, valamintnéhány magánszemély kincsként ôrzötttárgyi emlékei képezik. A kiállításmeg-nyitó szeptember 11-én volt és két hóna-pon át lesz megtekinthetô. A megnyitónjelen volt több protestáns egyházi elöl-játó, valamint jelenlétével megtiszteltea helybeli róm. kath. esperes-plébános,Fazekas Ferenc is. A kiállítás anyagátGazsó Hargita múzeológus válogattaössze, melyet Dr. Szôke Anna néprajzku-tatónak a vajdasági református és evan-gélikus templomokról készült fotókiál-lítása tesz gazdagabbá. A kiállított tár-

gyak között találjuk Ágoston Sándor elsô püspök és Gachal Jánosmártírhalált halt püspök palástját. A mellékelt fényképen a cikkíróüvegszekrényben kiállította nagyapja Zsinati kitûzôjét 1959-bôl,

üknagyapja családi Bibliáját 1896-ból,valamint másik üknagyapja, Simony Já-nos, a szabadkai egyházközség alapító-ja 50. házassági évfordulóján családjá-val, 1911-ben készült eredeti fényképét.A másik fényképen a bácsfeketehegyiegyházközség úrvacsorai kelyhe, melyet1785-ben hoztak magukkal a kibocsájtóKunhegyesrôl és annak egyik másolatalátható. A másolat másik példánya Kun-hegyesen található.

Hallgató Imrebácsfeketehegyi gondnok

Kit oly régtol fogva szívszakadva vártak14

AA LLéélleekk ggyyüümmööllccssee aa lleeggéérrttéékkeesseebbbb kkaarrááccssoonnyyii aajjáánnddéékkDR. JUDÁK ENDRE

Sokféle gyümölcs van a világon. Közösjellemzôjük, hogy csak szezonálisak.

Isten olyan gyümölcsöt kínál, amelyikbenned terem. Soha nem fonnyad el, ha-nem örökké megmarad és növekszik, s akörnyezeted is örömmel táplálkozik be-lôle.

„A Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm,békesség, béketûrés, szívesség, jóság, hûség, szelídség, mértékle-tesség” (Galata 5,22).

Ha egy szôlôfürtöt a szôlôvesszôn megfigyelünk, azt látjuk,hogy egy fürtön sok szôlôszem van, és egyenletesen növekszenek.Ehhez hasonló a Lélek gyümölcse. Egy-egy gyümölcs egy-egyszôlôszem.

A növekedést Isten szeretete adja.Ez a szeretet növeli a szemeket. A szemeknek nevük van a Bib-

lia szerint. Ha valaki szereti az Úr Jézust, mert megismerte, hogymit tett érte, értünk és hagyja, hogy Isten Lelke lakozást vegyenbenne, lelki gyümölcsöt kezd teremni. Ilyenek:

Öröm. Annak a szívében terem, aki tudja, hogy Isten szereti ôt,és gondját viseli, vigyáz rá. Ez egy belsô öröm, a megváltott em-ber öröme, aki minden gondját imádságban leteheti Isten lábá-hoz.

Békesség. Az igazi békesség nem a külsô körülmények függ-vénye, hanem a lélek állapotát tükrözi. Azt a nyugalmat adja,ami csak egy üdvbizonyosságban élô ember sajátja (Példabeszé-dek 3,3).

A béketûrés. Hosszantartó türelem, azok kincse, azok gyümöl-cse, akik nehéz természetû emberekkel, nehéz körülményekkel

is megbirkóznak. Nem a percnek élnek, hanem hittel és bizalom-mal várják Isten megoldását (Róma 15,5). A békességes tûrés-nek és vigasztalásnak Istene pedig adja néktek, hogy ugyanazonindulat legyen bennetek egymás iránt Krisztus Jézus szerint.

Aki megismerte, hogy Jézus annyira szeret minket, hogy életétadta értünk, szívesen szolgál. Szívességet tesz. Megosztja minde-nét embertársaival. Ahogy szolgál, amivel szolgál, abban a szí-ve-lelke benne van. A legnagyobb szívesség, amit felebarátunk-kal megoszthatunk: Jézus ajándéka.

Jóság. Minden cselekedete annak, aki úgy ébred, hogy szeretnevalamit tenni, mint Jézus Krisztus követe. Úgy fényljék a ti vilá-gosságtok az emberek elôtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket,és dicsôítsék a ti mennyei Atyátokat (Máté 5,16).

A hûség gyönyörû gyümölcs. Akkor is kitartani Isten és ügyemellett, barátunk mellett, amikor ez nehézségbe ütközik. Ez alelkiállapot tanúskodik arról, hogy a Szentlélek munkálkodottszívünkben (Példabeszédek 3,3).

A szelídség, nem erôszakos, de határozott. Olyan gyümölcs,amely csak a Menny polgárainak a szívében él. Igazán csak Jézusvolt alázatos és szelíd. Elhordozott kényelmetlen helyzeteket,nehéz természetû embereket, és szerette ôket.

Önuralom, mértékletesség. Aki uralkodni tud önmagán, legyô-zi kívánságait. Erôsebb, mint aki egy várost hódít meg. Tudok-eabban hinni, hogy mindennek rendelt ideje van?

Ezek a tulajdonságok a természetes, világhoz igazodó szívbennem teremnek. Csupán a megtért, Istennek átadott lelkû emberekéletében virulnak, amit a környezetünk is szeret, észrevesz éstudtunkra is ad.

Isten megváltott gyermeke vagyok-e? Terem-e bennem a Lélekgyümölcse? Egy gondos önvizsgálat-amire szeretettel kérünk-választ ad erre a két, életet, halált meghatározó kérdésre.

25 éve alakult újjá a NôszövetségOktóbet 7-én jelentôs esemény színhelye volt a MRE Zsinatánakszékháza: a Magyarországi Református Nôszövetség ünnepelteújraalakulásának 25. évfordulóját.

Bogárdi Szabó István püspök megnyi-tó áhítatát követôen az eseményt RépásZsuzsanna, az EMMI Nemzetközi és Ha-tárontúli Ügyek fôosztályvezetôje, Zsina-tunk tagja elôadásával gazdagította, majdP. Tóthné Szakács Zita nagytiszteletûasszony, a Nôszövetség elnöke emléke-zett meg az elmúlt 25 évrôl.

Mielôtt kiosztották volna az idén esedé-kes Zsindelyné Tüdôs Klára díjakat, Ham-pel Katalin divattervezô, aki Zsindelynétanítványának vallja magát, bemutatottnéhány elegáns kosztümöt, melyeket taní-tója által a nôi ruháknál elôször használtstílusjegyek felhasználásával tervezett. Adivattervezô testvérünk elmondta, hogy aférfiaknál azóta igen népszerû Bocskai-kabátot is Zsindelyné „találta ki”, amely-

nek fôként zsinóros elemei a bemutatott nôi ruhákon is visszakö-szönnek.

A mintául magával hozott ruhákat nema szokásos „csontkollekció” manökenek,hanem a Nôszövetség önként vállalkozó,és igen csinos tagjai mutatták be.

A Zsindelyné Tüdôs Klára díjban ötenrészesültek. A laudációk és a díjátadás utána Magyar Református Presbiteri Szövet-ség részérôl dr. Szilágyi Sándor tb. elnöküdvözölte az ünnepi konferencia résztve-vôit. Az ezt követô úrvacsorás istentiszte-leten Dr. Feketéné Kaviánszki Györgyilelkipásztor hirdette az Igét. A résztvevô-ket végül szeretetvendégségen látták ven-dégül a szervezôk.

Az eseményrôl részletesebb beszámolótalálható a világhálón, a http://reforma-tus.hu/mutat/munkatarsai-szolgalatat-di-jazta-a-noszovetseg/ címen.

SzS

Megszületett Megváltója a bunös világnak. 15

Augsburg. Az európai és a magyar történelem egyik kiemelkedô vá-rosa Németországban, amely város a hagyomány szerint a másodiklegrégebbi német város. A középkorban, 955-ben a várostól délrefekvô Lech-mezôn I. Ottó német király Ulrich augsburgi püspök se-gítségével vereséget mért a kalandozó magyarokra. A reformációkapcsán tudjuk, hogy 1530-ban Luther Márton támogatói, s irányza-tának képviselôi benyújtották az Ágostai Hitvallást a városban, lét-rehozva ezzel az evangélikus egyházat.

Napjainkban sok magyar anyanyelvû keresztyén testvérünk lakik,él a városban, vagy épp ingázik az otthonmaradt család és a bajor vá-ros között. Isten megtartó és teremtô kegyelmébôl a Reformáció 500.évfordulójának évében magyar református gyülekezetet hozott létre,az Ô dicsôségére, s 2017. március 19-én az elsô istentiszteletnek ör-vendhettek a gyülekezet tagjai. Havonta tartanak istentiszteletet aPaul-Gerhardt német evangélikus gyülekezet templomában, a Von-Parseval-Straße 40. alatt. A gyülekezet rövidke életre tekint vissza,de mégis számos eseménynek adott otthont az ünnepi évben. 2017.július 8-án a Pécs–Kertvárosi Református Gyülekezet tagjait és lel-kipásztorait látta vendégül, akikkel Isten szeretetébôl merítve, test-vérgyülekezeti kapcsolatot hívtak életre. 2017. október 7-én csendes-napot szervezett a gyülekezet, ahol a Nyugat-Európai Magyar Re-formátus Presbiteri Szövetséggel közösen látták vendégül a Kárpát-medencei Magyar Református Szövetségek elnökségeit, akikkel apresbiterképzés fontosságáról, tapasztalatairól és elôttük álló felada-tairól tanácskoztak. Nt. Bódis Miklós evangelizált ezen a napon.

A gyülekezet tagjai szívesen töltik szabadidejüket egymással, ki-rándulásokat szerveznek, gyermekeik konfirmációs felkészítését kí-sérik figyelemmel, s aktívan vesznek részt a gyülekezet egyéb prog-ramjaiban. A gyülekezeten belül felekezeti hovatartozás nélkül min-denki jól érzi magát. A Gondviselô Isten így visszaküldte a magyar-ajkú protestáns testvéreket a „híres városba”, mellyel bizonnyal ter-vei vannak. Legyen ez a gyülekezet, a Müncheni Magyar NyelvûReformátus Gyülekezet tagjaként példa arra, míly csodásan mûkö-dik az Úr! Várják a Dél-Bajorországban élô, dolgozó testvéreket!Soli Deo Gloria!

Varjas Zsolt

DR. KIS DOMOKOS DÁNIEL

Csaknem egy lapon két épület 1941-bôl. AMagyar Presbiter 1941. november havi szá-mának 4. és 5. oldalán néz szembe a két újépület, a „templom és az iskola”. Itt a jobb-oldalon a pápai gyülekezet új temploma,balra pedig a Lónyay Utcai ReformátusGimnázium és Kollégium tervezett épülete.

A pápai gyüleke-zet új templomát1941. október 31-énMedgyaszay Vincepüspök szentelte föl.Tervezôje DudásKálmán építész volt.

„Szívemet hoz-zád emelem” – ol-vasható a fôhom-lokzaton.

„A templom 10 évig épült. Építési költség belsô berendezéssel500,000 pengô.”

A másik, 1943. október 31-én felavatott épületrôl pedig már szól-tunk a Presbiter 2015/1. számában, most csak egy képpel emlékezünkmeg a gimnázium régi/új épületérôl, melyre ekkor 1941. szeptemberhavában kezdték az adományokat gyûjteni a hívektôl.

„A Szentháromság egy Isten dicsôségére, az evangeliumi világos-ság terjesztésére, a magyar nemzeti mûvelôdés szolgálatára” – hir-deti a már felavatott épület fôbejáratánál az emléktábla.

Az építkezô egyház 1941–1943

A Kollégium látképe a Dunapart felôl

A pápai templom

Vissza Augsburgba

Boldog ido, áldott ido, Kegyelmet hozó karácsony!16

DR. BÉKEFY LAJOS

Pontosan azért, hogy a kôbölcsôk, a kôszí-vek, a kôsírok világában legyen Valaki ve-lünk, mellettünk, aki Istenbôl és emberbôlvan összerakva! Akinek szava, Igéi életünkerôs védôhálóivá sodródnak össze, Akinekszíve a kereszten Atyjáért és értünk dobo-gott egyszerre, aki a félelem, a megfélem-lítés, a karácsonyra is vérfürdôt hirdetôk

hatása alól ma is felemel, és Lelkével a sokkoló üzenetek fölé emel.És a megosztottság, az egyszerre igaz és bûnös világát gyógyítja.S elindítja azt az igaz, mert megigazított emberlét, embersors irá-nyába. Az Úr angyala a születés éjszakájának nagy himnuszát, be-jelentését ezzel kezdte: Ne féljetek! Hirdetek néktek nagy örömet.Mert egykor és ma is a félelemnek csak egyetlen ellenszere van: anagy öröm, ami az egész népnek öröme lesz. Ez nem más, mint azÜdvözítô születésének ténye. A félelemmel szemben ez a szent tényaz ellenszer. Ma sincs más ellenszere a félelemnek, a gyûlölet éj-szakájának, mint maga a Születés, a Megszületett. Az Üdvözítô(Luk 2). Ma még inkább szükségünk van az angyali jó hírre, s fô-ként Arra, Akirôl a hírnök szólt: a Megváltóra, a Szabadítóra, Jé-zusra. Hiszen embernyiek, emberiségnyiek a félelmetes esemé-nyek, a vak és szinte végzetes rombolás.

Nem véletlenül fogalmazott így a korabeli világ átélése közbena canterbury Anselmus valamikor 1094–1098 között: Cur Deus ho-mo? – Miért lett Isten emberré? Ezen csak csodálkozni lehet. Mi-nek vágyott a könnyek, a gyász, a gyûlölet, a sötétség világába aszentség, a tisztaság, a fény? Nem azért, hogy az ember Istenné le-gyen, hanem azért, hogy az ember, az emberiség a vacogtató sze-retetlenség földjén a Testet Öltött Isten segítségével emberré le-gyen, felegyenesedjék a megváltás és a megszentelôdés erôinek se-gítségével, s lelkében meleget árasztó szent tüzek lobbanjanak föl.Igen, karácsony titka errôl szól, hogy végre emberlétre egyenesed-jék fel, szeretetre melegedjék át az ember. Hogy a mai rettenetekés megrettentések, az egyszerre igaz és bûnös kettôsségében közö-nyössé, döntésképtelenné bénult, lelkileg sokkolt, tébláboló embe-riség emberségében megmaradjon. És milyen áron? Valóban áronvétettünk meg, váltattunk meg, nyílt ki a börtönajtó, hogy bûnbezsugorodott, összekuporodott önzô állapotból kijöjjünk a fényre,kinyújtózkodjunk bûnbe gémberedettségünkbôl, kitárjuk karjain-kat és lelkünket az ég és a másik ember felé. Nem véletlen, hogymagyar hallelujás énekeink között találunk olyat, amit Kárpát-me-dence szerte, széltében-hosszában énekelnek a csodálkozó lelkek:„Miért, hogy Ô, kit angyalének dicsért, Kitöltötte ránk szerelmekincseit? Vagy mint a pásztor: elveszett után járt, Elmémmel felnem foghatom, miért? De azt tudom, hogy Máriától származott,hogy Betlehemben jászolágya volt. Hogy Názáretben élt és ott voltotthona. Ím, így jött el Ô, a világ Megváltója”. Hogyan sejthetjükmeg, fejthetjük föl a titok értelmét? Úgy, hogy imádkozó, kérdô lé-lekkel próbálkozunk vele, s fordulunk Hozzá, a Válaszhoz!

Kôbölcsô – jászolágy, s bennük fekszik a szelíd hatalom. Kettôs-ségek, ellentmondások tehertételét hordozó korban élünk: gazdag-ság–szegénység; háború–béke; mecsetépítô, imádkozó iszlám–vé-rengzô terrorizmus, lerombolt keresztyén templomok és életek;mostoha országok–komfortos nemzetek; hazátlan nemzetek – or-szágnyi hazák; kirekesztô vezetôk–megfélemlített tömegek. Karri-

erista fiatal törtetôk – bölcs,de félretett idôsek. Mosoly-ország odafenn – könny,panasz, keserû hallgatásidelenn. Természetrombolótechnikák, konszernek, ál-lat-, és életkínzó emberek– természetvédôk, zöld-mozgalmak, zöld egyhá-zak, életmentôk, életvédôkemitt. A sort még sokáig és hosszan lehetne folytatni. Ez napjainkrealitása világszerte. Hazánk sem ôrizheti meg magát e kettôssé-gekbe sodró korszellemtôl. Csak enyhítheti a fertôzést, a bénító ha-tásokat. Ez a furcsa kettôsség ott rejtôzik, s munkál az emberi ter-mészet mélyén is: az ó-ember – új-ember bibliai fogalmaiban ésvalóságában. Ráérzett erre a bûneset utáni lefele húzó tehertéte-lünkre Pál apostol is, amikor így írt a korinthusiakhoz: „Dicsôség-ben és gyalázatban, rossz hírben és jó hírben, mint ámítók és iga-zak, mint ismeretlenek és jól ismertek, mint meghalók és íme, élôk,mint megfenyítettek és meg nem öltek, mint szomorkodók, de min-dig örvendezôk, mint szegények, de sokakat gazdagítók, mint akik-nek nincsen semmijük, és akiké mégis minden” (2Kor 6,8-10).

Errôl a kárhozatos, de nem végzetes kettôsségrôl írta Luther: si-mul iustus et peccator – egyszerre igaz és bûnös az ember. Ô a po-zitív oldalt ragadta meg e kettôs létállapotból, a simul iustust elô-retéve a peccatornak (!), ami nem végleges és végzetes, csak leter-helt állapot, hogy az ember, s az általa mûködtetett történelem si-mul, azaz egyszerre igaz és bûnös. Krisztus által, karácsony, a já-szolbölcsô és a kereszt, a golgotai áldozat hatékony ereje révénMÁR igaz, iustus. A peccator, a bûnös állapot nem fátumként vanrajtunk, hanem Krisztusban legyôzött állapotként. Ám még hat.Krisztusban valóság: hit által az igaz, új ember státuszába kerül-tünk, akiben még ugyan fel-feltörnek az ó-ember sötét erôi, de mára fényben, az ÚJ EMBER, az ECCE HOMO, az ÚJ ÁDÁM, az újteremtés fényében élhetünk, alkothatunk, szerethetünk, szenvedhe-tünk. S ez már egészen más. Ez a nagy karácsonyi üzenet: mégbennünk a tegnap, de már rajtunk, bennünk, körülöttünk a holnapmennyei, felemelô, átformáló erôi. Még kettôsségben élünk, de márlehetséges az unió cum Christo, a Krisztussal való hitbeli egységrévén az áthidalás, a felülemelkedés, mert a Pontifex-Krisztus azelsô karácsony óta ezt teszi lehetôvé, erre segít. Ô ezt az abszolútújdonságot, újat adja minden Ôt kérônek, keresônek. Isten és Fia,kinek születésnapját ünnepeljük, Lelke által velünk összefogva,nagy dolgokra tesz képessé e hazában, Kárpátok-övezte történelmihazánkban és a nagyvilágban... Ezért igaz, nagyon igaz, amit Bon-hoeffer írt a második világháború végén erôszakkal bevégeztetettélete utolsó karácsonya egyetemességérôl, egységesítô hatásáról,értelmérôl. Arról, hogy karácsony kettôs ünnep – de már pozitívtartalommal, s ez nagy üzenet korunk, hazánk gyógyítására is:„Karácsony Krisztus Urunk, a világ Megváltójának a születésnap-ja. S a keresztyén teológia születésnapja is. Kettôs ünnep. Hiszen ajászolbölcsô ihlette a Szentlélek sugalmazására a keresztyén gon-dolkodást, a keresztyén kultúra foganását, megszületését és nagy-korúvá válását – a 2000 éves szellemi-lelki csodát! Amit ha elfelej-tünk, saját végzetünket készítjük elô...”.

Értsük meg a szelíd intést! Megtartó és megtartható Szent Kará-csonyt Mindenkinek!

MMeeggttaarrttóó ééss mmeeggttaarrtthhaattóó SSzzeenntt KKaarrááccssoonnyytt MMiinnddeennkkiinneekk!!Miért lett Isten emberré, ha kôjászol fogadta?

Elveszett a világ, Isten adta Fiát, örvendj, keresztyén, ez áldáson! 17

Egy szempillantásnyi idôVerôfényes napsütésben becsukom a szemem, és megszûnik a világ.Sötétség borul rám. Arcomon érzem csupán a nap erejét. Az egyikablak, melyen keresztül belém árad a világ, zárva van. Az emberekközötti kapcsolatok ablakokon keresztül, nyitott csatornákon át jön-nek létre.

Sokan kérdezik tôlem, mire jó ez a Hirdesd az Igét! program, milesz belôle. A Hirdesd az Igét! egy csatornát nyit, lehetôséget kínálzárt világunk megnyitására. A gyülekezet, amely nem nyit más gyü-lekezetek felé, zárt ajtók mögött él. Az egyház közösség, nyitott kö-zösség, egymás felé és világunk felé is.

Vannak olyan állatok, például a kígyók, akiknek átlátszó a szem-héjuk. Nem képesek nyitni-zárni, pislantani, mert összenôtt a szem-héjuk, ez riasztó.

A közösséghez tartozás nem azt jelenti, hogy tárva-nyitva van azember lelke, hanem nyit – zár, a pillanat hívja meg mindkettôre. Agyülekezet is nyitja – zárja ajtaját, van, mikor belsô életét éli, Iste-nével közösségben formálódik, s olyan élethelyzet is teremtôdik,amikor közösséget vállal más hozzá hasonló közösségekkel. Sôt, el-hagyva templomának védelmezô falait, kapcsolatot keres olyanok-kal, akik teljesen másként élnek, gondolkoznak, nem ismerik az Is-ten által alkotott együttélési szabályokat, így nem tartják tiszteletbenazokat. Ez a misszió.

A Hirdesd az Igét! programhoz való csatlakozás nincs kívül azúgynevezett komfortzónán. Nagyon is belül van. Megerôsíteni kí-vánja a belsô biztonságérzetet, bátorságot kovácsol a közös istenta-pasztalatokból a missziói feladatokhoz. Éppen annak megerôsítése,hogy a református egyház közössége lelki közösség, s ebben a kö-zösségben élni jó. A Hirdesd az Igét! egy találkozási pont. Egyszempillantásnyi idô az egyházközségek zajló életének áramlásá-ban, egy pillanatkép, mely bátorítást kíván adni hasonló programok,csoportbeszélgetések, találkozók szervezéséhez.

Élettörténetek találkozási pontjává vált a hajdúvidéki generációkközti találkozó napja 2017. április 22-én Hajdúböszörményben. ABocskai téri gyülekezet szervezte meg a találkozót a Hirdesd az Igét!programsorozat keretében.

Szabadi Árpád esperes úr lelket ébresztgetô nyitó áhítata a böször-ményi szószék magasságából is szívhez szólt. Fekete Károly püspökúr elôadása az egyháztörténetünk elmúlt évszázadának társadalmiszerepvállalásával és szerepkeresésével foglalkozott. Arra biztatottminket, hogy határozzuk meg református identitásunkból adódóanmi magunk azt a szerepet, melynek betöltésére a minket küldôSzentlélek ma elhív.

A bizonyságtevôk sorát dr. Sári Mihály kezdte meg, s élettörténe-tén keresztül végig utaztuk az elmúlt 65 évet, és keresztbe-kasulMagyarországot.

Az én egyháztörténetem címmel három nôi életrajzot hallgathat-tunk meg: Kissné Tardi Gyöngyi, dr. Kövér Sándorné és Gyulai Editvallomását. Vallomásaik összeértek a nôi sorsok próbatételeiben, ésaz ôket kegyelmesen hordozó isteni szeretet megtapasztalásában. Is-ten nem siet, de mindig pontosan érkezik – tanított minket az életta-pasztalattal megáldott testvérünk.

A fiatalok megint lenyûgözôek voltak. A „Szívünkben viselt rang”c. performance a hajdú ôseik lelki örökségének továbbélését jelení-tette meg, a fiatalok teljes átéléssel kapcsolódtak a 400 évvel ezelôt-ti történethez. Úgy éreztem, én is úgy belépnék a hajdúk küszöbén.

A Bárka zenekar tiszta hangjai csengték be a templom ôsi idôketidézô magasságát.

A finom ebéd után még beszélgettünk kicsit, majd Loment Péterszavaival bezártuk a napot. A helyi lelkipásztor elmondta, hogy átkell lépnünk egymás küszöbét, be kell jutnunk a csengô nélküli há-zak kapuján, keresnünk kell az egymáshoz vezetô utat.

Tóth-Mihala Veronika

KNOLNÉTÜSKI GABRIELLA

Igeszakasz –Kérdés / KérésMáté 2,1-12 – Ma,karácsony ünnepe

után, te miben találsz nagy örömöt?Máté 3,13-17 – Miben kell jobban engedned

Jézusnak? Hogyan tehetsz errôl vallást?Máté 4,10-11 – Egyedül Jézus tud ellenállni

a gonosznak. Kérjük az Ô segítségét!Máté 4,18-22 – Jézus téged is hív, ma is. Te

kit hívhatnál, hogy megismerhesse Ôt?Máté 5,1-2 – Ha sûrû is életed: ülj le és sza-

kíts idôt Jézus tanítására. Ô mindig ké-szen áll érted.

Márk 10,13-16 – Lezárul egy év. Kérjük Is-ten áldását az új évre: egyszerûen. Gyer-meki hittel.

Márk 10,17-22 – Új év. Isten áldását kértük.Kegyelembôl kapjuk. Osztozunk az ál-dásból?

Márk 10,46-52 – Bartimeus könyörületértkiáltott. És Jézus megkönyörült rajta. Ki-hez lehetnél könyörületes? Miért?

Márk 11,15-17 – Könnyen élünk rossz szo-kásainkkal. Mi az, amiben megtisztulásraszorul életed?

Márk 14,3-9 – Könnyû az adakozás? Mittudnál te, ma, hitbôl, megosztani egy ide-gennel?

Márk 14,10-11 – Elcsendesedésre, ôszintebûnvallásra van szükségünk. Hát vall-junk.

Lukács 7,1-10 – Ôszinteség és önérdekkönnyen keverôdnek. Kedveskedjünk maegy rászorultnak.

Lukács 8,1-3 – Adjunk hálát azért, hogy Is-ten férfaknak, nôknek egyaránt feladatotad Egyházában.

Lukács 8,22-25 – Látjuk-e még a teremtésszépségét? Gyönyörködjünk egy kicsit.Telefon nélkül.

Lukács 10,1-5 – Szoktál-e szóban/cseleke-detben vallást tenni hitedrôl hitetlenszomszédodnak?

Lukács 10,38-42 – Mi nyugtalanít téged?Hogyan tudnád elrendezni, esetleg segít-séggel?

Lukács 15,1-2 – Könnyen mondasz hirtelenvéleményt? Számolj elôtte tízig!?

Lukács 19,1-10 – Mit tehetsz azért, hogyjobban lásd és megtudd: ki is Jézus?

János 5,5-11 – Isten tágas tere más távlatotkínál mint saját korlátolt látásunk. Halle-luja!

János 6,24 – Ismersz embert, aki ‘keres’?Hívd meg az Egyetemes Imahétre. Men-jetek együtt.

János 7,5 – Kicsi a hitünk. Dudvás tud lenniéletünk. De Jézus kapálgat életünkben.Dicsérjük Ôt.

János 7,40-43 – Te kivel ütközöl? Mi ebbena saját részed, felelôsséged?

János 8,1-11 – Van, amiben új kezdetrevágysz? Beszéld meg Istennel. És utánacselekedj.

János 10,22-23 – Múlt és jelen összeszö-vôdnek az istentiszteletben. Felismered?

János 11,45-48 – Van-e amit féltesz elveszí-teni? Hajlandó vagy emiatt áldozatothozni?

János 13,1 – Jézus szeretetét nem értjük. Deörömteljes szívvel fogadhatjuk, oszthatjuk.

ApCsel 9,1-6 – Jézus mindent megváltoztat-hat. Ezért imádkozzunk álhatatossággal,reménységgel.

Gondolatok és kérdések az Igék alapján

Krisztus földre szállott, Bunünktol megváltott, örvendj, keresztyén, ez áldáson!18

A református lelkipásztoroknak hasonló sors jutott. Isten szolgáit alágerben azzal fogadta a parancsnokság: „Azt ne gondoljátok, hogykitöltve a büntetési idôt, hazamehettek. Azért lettetek idehozva,hogy itt dögöljetek!” Csak egy példa a módszerüket illetôen. Gulá-csi Lajos református lelkészt a községházán megkötött polgári eskü-vô és a templomban megáldandó házasságkötés között, a mennyeg-zôi menetbôl az úton kapcsolták le a menyasszonyától, s kilenc évigvolt oda a Gulág Archipelágon. A menyasszonya megvárta. Istenkegyelmébôl a szovjet rendszer összeomlott,Gulácsiék, Horkai Barnáék, Forgon Pál, és Zi-mány József (hogy csak néhány ismertebb ne-vet említsek) és mások hôsies, maguk-hasznát-nem-keresôk erôfeszítése nyomán ma több mintszáz kárpátaljai városban, községben, falun szóla megtartó Isten Igéje ékes magyar nyelven. Sugyanezen erôfeszítések nyomán általános ésközépiskolákban nevelnek a jövô számára is-tenfélô tanult ifjakat.

Az Erdélyben lévô hívô lelkipásztorokat is aCeausescu regime rettenetes mód vonta ki a for-galomból. S ennek keresztülvitelére besugásracsábított, avagy kényszeritett papokat, esperese-ket, püspököket használt föl, mert a totalitáriá-nus rendszer rettegett attól, hogy Isten Igéje ál-tal emberek személyes kapcsolatra jussanak az Úr Jézus Krisztus-sal. Ezekben az idôkben néhányszor járhattam Erdélyben, s a hatá-ron három dolgot kutattak: Van-e nálam lôfegyver, kábítószer ésBiblia. A tiszta Igét hirdetô lelkipásztorokat pedig az 56-os ma-gyarországi forradalom után a semmiért 15-20-22 évi börtönre ítél-tek. Ilyenek voltak Viski Ferenc, akit hét gyermekétôl hurcoltak elés börtönöztek be, feleségét pedig a hét gyermekükkel (kettô éves-tôl 14 évesig terjedô korosztályban) a Duna-deltába internálták. Ve-le együtt voltak bebörtönözve Csiha Kálmán, Szilágyi Sándor, PapAntal, Karczagi Sándor és még sokan mások.

De hadd említsem Márton Áron római katolikus püspököt ésBogdanffi Szilárdot, aki az elhurcolt Márton Áron helyett lett titko-san kinevezett püspök, majd ôt is elhurcolták, s kimondhatatlankinzások után, 42 évesen a börtönben halt meg tüdôgyulladásban,mert a román hatóság megtagadta tôle a gyógyszeres kezelést. Bol-doggá avatására 2010-ben került sor.

Ezek a hôsök már valamennyien az Úr Jézusnál vannak. Sokakatamerikai nyomásra szabadlábra kellett helyezni, de továbbra isrendôri megfigyelés és ellenôrzés alatt éltek.

Egy harmadik csoportra szeretném felhivni a figyelmet, akikszintúgy gyöngyök az emberi történelem posványában. Akik sze-mélyes kapcsolatra jutva a megváltó Úr Jézus Krisztussal, elhívástés megbízást kaptak, hogy a harmadik világban az élô Istent nemismerô pogányok közé vigyék az evangélium világosságát, s azt anyugati civilizációt, amelyet Isten Igéje teremtett. Csak a 20. szá-zad ilyen önmegtagadó hôsei közül szeretnénk kiemelni néhánynevet.

Molnár Mária a pápua szigetekre vitte az Isten szeretetérôl ésszabadításáról szóló örömhírt, ahol abban az idôben a törzsi hábo-rúkat követô kannibalizmus még ismeretes volt. Nem szokványoskarakterbeli és egészségügyi fölszereltségével tiszteletre méltó kar-riert futhatott volna be Európában, s ehelyett vállalta a harmadik vi-lág abszolut primitivsége közepette a pápuák nyelvének megisme-rését, azon a nyelven Jézus Krisztus hirdetését, s ebben a szörnyû

sötétségben lassan-lassan saját gyertyányi életét égetve el olyan vál-tozást indított be, hogy ma ott róla elnevezett középiskolák, lányne-velô intézetek mûködnek. Ôt pedig a második világháború alatt ajapánok hurcolták el más misszionáriussal együtt, a hajóról a ten-gerbe lövöldözve ôket. Életük így lobbant ki, mégis erôteljes nyo-ma maradt hôsiesen szolgáló életüknek.

Ilyen volt a Babos házaspár Kínában, akik ottani szolgálatuk alattállandó életveszélyben voltak, egyszerûen a kínaiak fehérekre gya-

nakvó magatartása miatt. Mao Zedong kény-szerítette ki ôket más keresztyén misszionáriu-sokkal annak a bizonyosságában, hogy sikerülaz Evangéliumot kiirtani Kínából. Mao téve-dett. Ma Kínában 100 milliós nagyságrendû ke-resztyénség él. Ezekbôl a porhintés végett vanhivatalosan engedélyezett Egyház, de nem pré-dikálhatnak bûnrôl, bûnbocsánatról, csodákról,örökéletrôl, ám mellettük él egy sokkal hatal-masabb földalatti keresztyénség, ahol fiataloktöbb tízezren készülnek misszióra, s a nyelvta-nulás mellett a Bibliából azt kell memorizálni-uk elôször, hogy kivégzés esetén milyen Igévelerôsítsék saját lelküket.

De ilyen misszionárius volt a nemrégen meg-halt Cserepka János és ma még közöttünk élô

felesége, Dr. Cserepka Margitka Bolíviában. Az Ige világosságátvitték be a dzsungel közepébe olyan körülmények közé, ahol 100tizennégy éven aluli gyermek közül 86 halt meg mérgeskígyó ma-rásban, vagy gyógyítható betegségben. Cochabambában ôk építettek12 ágyas kórházat, képeztek ápolónôket a benszülött lányokból, sállítottak fel országszerte kígyómarási központokat. Kilenc gyüle-kezetet alapítottak a benszülöttek között, s akiknek bizonyságtételenyomán 5 éven belül 50 gyülekezet kelt életre a bolíviai ôserdôben.Ma Dr. Cserepka Margitka neve aközött az öt orvos-misszionáriusközött szerepel, akik a legkiemelkedôbb változást hozták Bolíviaszámára. Cserepka János és Margitka díszállampolgárai lettek Bo-líviának, mert ott égették el életüket, egészségüket. Már útra készenvoltam hozzájuk, amikor jött a távirat: „Ne gyere, Margitka halálosbeteg lett.” Ôk voltak azok, akik egy orvos-missziói hajót építtettekkanadai és amerikai magyar keresztyének adományából, mely ma-gyar lobogó alatt vitt testi-lelki megújulást az Amazon folyó part-ján élô törzseknek. A hajón orvosi rendelô és operáló szoba is volt.A legnagyobb Hôs, az Úr Jézus Krisztus követésében váltak hôsséezek az emberek, kényelemrôl, maguk hasznáról, szabadságukról,sôt életükrôl is lemondva.

Végül, de nem utolsó sorban, azokról a szülôkrôl szeretnék meg-emlékezni, akik Krisztusban való szilárd hitükre építve, a körülmé-nyek ellenére, fogadták és vállalták el a nagy családot, mely példát,ha népünk követett volna, nem vesztettük volna el Erdélyt, Felvidé-ket, Kárpátalját, és a Délvidéket.

Mert eddig a Hôsök Napján ilyenekrôl nem volt szó, én, mint Jé-zus Krisztusnak szolgája osztottam meg veletek ezt a kevésbbé is-mert hôsi történelmünket. Most pedig az irántuk való megbecsülé-sünkben egyszerre helyezzük el az emlékvirágot a két világháborúáldozatai, a magyar keresztyén evangéliumi szolgálat hôsei, vala-mint a magyar nemzet jövôjét nem szájhôsként, de hittel, áldozatosmunkával építô, nagy családot vállaló édesanyák és édesapák em-lékére.

Szabó Péter

MMoonnttrreeááll,, 22001177:: ÜÜnnnneeppii bbeesszzéédd HHôôssöökk NNaappjjáárraa ((IIII..))

Szabó Péter

Karácsony van a szívemben, mily nagy öröm 19

Trianon és a kommunista diktatúra szomorú áldozata a cikkbenolvasható falu története. A Gyulától légvonalban alig 10 km-refekvô, a Fekete-Kôrös túloldalán települt község az önkényes tria-noni határral a „világvégére” került, és a kolhozosítás a temp-lom és iskola egzisztenciális alapját ismegszüntette.

A nagy kérdés mindig az, hogy hová let-tek azok a családok, akik elköltöztek in-nen? A szomorú gyakorlat az, hogy újkörnyezetükben már nem tagozódnak be ahelyi református közösségbe. Elôdeik mégáldozatkészen templomot építettek, a le-dôlt templomtornyot a háború alatt újjá-építették, s az utódok jobbára még egy-háztagságukat sem vállalják új környeze-tükben.

Másra mutogatás helyett: mit nem csinálunk mi jól, hogy a ha-tár innensô felén is hasonló történetekkel kell szembenéznünk?

(Viczián Miklós)

* * *

A Nagyváradot Araddal összekötô mûút, Bihar megyében utolsótelepülést érintve, Keményfokon (Avram Iancu) halad keresztül.A falu közepén egy tábla mutat jobbfelé: egy bekötôutat jelez,amely egy régi településre, hajdan nagy-községbe, és tevékeny egyházi élettel bírófaluba vezet, Antra. Ma már csak egy kisfalu. A régi idôkben a lélekszáma nagyvolt: 1910-ben 1181 lélek, közülük 1112magyar, és 1066 református. A késôbbiek-ben e számadatok fokozatosan csökken-tek. 1960-ban már csak 725-en lakják afalut, az 1980-as években pedig már csak300-an. E szám pedig a mai napokban iscsak csökken, jelenleg 103 a reformátushívek száma.

Anton a hitélet egyetlen házát a reformá-tus templom képezi. A templom felépít-sében a falu lakói csak önmagukra szá-míthattak, mert a község református volt ugyan, de a földesurak,akik körülvették a falut, katolikusok. Az új templom felépítéséreazért volt szükség, mert a régit állandóan árvízveszély fenyeget-te, s ahogy a kérelmezô levélbôl is kiderült, a nagysága sem voltmár megfelelô. A templom végül felépült, s valóban a késôbbinemzedékek számára tágassá építették.

Anton az egyházi élet a virágkorát az elsô világháború elôttiévekben, illetve a két háború közötti, viszonylagosan nyugodtidôszakban élte. A település sok földdel rendelkezett, amely egy-házi szempontból megoszlott a lelkész, a tanító, és maga az egy-ház földjeire. Ez az állapot mindaddig fennmaradt, míg az 1950-es évekbeli államosítás fokozatosan el nem vette e területeket.

Ant a régebbi idôkben állandó lelkészi állást tartott fenn, s kétolyan lelkészrôl is van tudomásunk, aki haláláig Anton szolgált:

Bagdi János (szolgálati ideje 1883–1928) és Patai István (1932–1958). Az egyházközségnek volt tanítója, aki egyben a kántoritisztséget is betöltötte. A tanítónak külön lakása volt, fizetségérôla presbitérium állandóan gondoskodott.

Bagdi János halálát követôen egy rövid,négyéves idôszakban nem volt állandólelkésze a falunak. A következô, lényege-sen hosszabb szolgálati idôt töltô lelkésztPatai István személyében választották, akitenkei segédlelkészsége után került kiAntra.

Patai István szolgálati ideje több lénye-ges eseményt is átfogott, mind az egyházéletére nézve, mind a településre nézve.Beiktatását követôen még egy esztendôvelsem, 1933. április 9-én megtartotta az el-

sô olyan presbiteri gyûlést, amely kizárólagosan csak lelki ügyek-kel foglalkozott. Az adott korszakban mûködô belmisszió Antonis éreztette jótékony hatását. Beindult, és szépen mûködött a Nô-szövetség, Férfiszövetség, Kórus, Ifjúsági Egyesület. Mûködhe-tett, hiszen az 1927-es lélekszám tanúsága szerint 1045 volt a re-formátus hívek száma a faluban.

1940-ben Ant átélte fennállása óta a legnehezebb helyzetét: apresbiteri jegyzôkönyv megrendítô módon írja le azt a fájdalmat,amelyet a templomtorony ledôlése okozott a hívek lelkében. A

templomtorony, átszakítva a templommennyezetét, az úrasztala helyére dôlt le.Hatalmas javítási munkálat vette kezde-tét, amelybôl mindenki kivette a részét. Ahelyzetet csak nehezítette, hogy a kijárásitilalom miatt presbiteri gyûléseket is aliglehetett tartani. Istennek legyen hála,hogy a nehéz körülmények ellenére is si-került a templomtornyot helyreállítani.

Az 1950-es években beindult a kollekti-vizálás. Fokozatosan vették el a földeketaz egyházaktól, így Anttól is. Nem csakföldet, hanem egyházi tárgyakat is, mintpéldául a kórus által használt harmóniu-mot is. 1953-ban a lelkész a maga földjei-

rôl lemond az átvevô bizottság részére, és 1958-ban pedig elve-szíti az egyházközség a lelkipásztorát is.

A következô években megindult a falu elnéptelenedési hullá-ma, amely súlyosan érintette a reformátusságot is. A népesség-apadásnak számos oka volt, van: a két világháború pusztításai, afalusi munkalehetôségek beszûkülése, a fiatalság csalódottsága afalusi életben és elvándorlása a városba, a határ közelsége, vala-mint a falu elzártsága. Sajnos az elöregedést és a vándorlást nemlehet megállítani. Legnagyobb feladat a jelen egyháztagjainkmegtartása és megerôsítése, pásztora lenni azoknak, akik meg-maradtak.Balla Gábor egykori h. lelkipásztor írása olvasható a http://hon-lap.parokia.hu/lap/ant-i-reformatus-egyhazkozseg lapon.Szemlézte és tömörítette dr. Viczián Miklós

Tallózás gyülekezetek honlapjáról

EEllttûûnnõõbbeenn eeggyy sszzíínn--rreeffoorrmmááttuuss ffaalluu –– AAnntt RReeffoorrmmááttuuss EEggyyhháázzkköözzssééggéénneekk rröövviidd ttöörrttéénneettee

A reformáció 500. évéhez méltó tartalom-mal és formában jelent meg Dr. Gaál Bo-tond debreceni református professzor, aMagyar Tudományos Akadémia doktoránakkönyvecskéje. Mint minden igazán fontoskiskönyv, tartalmában minden fejezete ta-nítható, és a presbiterképzésnek nagyon

ajánlott ismerettára lehet a sárga presbiter-képzési füzetek mellett. Négy részben, 25tematikus alfejezetben summázza érhetôen,de minden kérdésben megôrizve a tiszta,letisztult tanítás magvát, ezt a hatalmas kér-déskört: mi is a reformáció lényege. Márannyi mindent olvastunk, hallottunk ebbena kérdésben az idén, hogy ez a zöld köte-tecske szinte felüdít tömörségével és káté-szerû áttekinthetôségével. Gaál professzora reformáció lényegét ebben látja, és ígyfogalmazza meg: újkori modellváltás a ke-resztyén gondolkodás történetében. Ô ma-ga így vall errôl a munkájáról: „Az emlék-év eseményei során arra figyeltem föl, hogymindenki kiemeli, vagy hangsúlyozza a re-

formáció egy-egy jellegzetes vonását. Álta-lában bizonyos részletek megvilágításárakerült sor, de ez engem nem zavart... Kissétartottam tôle, hogy a részek nem fognakösszeállni és esetleg szétesik a sok-sok jó-akarattal megvalósított országos és gyüle-kezeti program. Ezt figyelve jutottam arraa gondolatra, hogy legjobban úgy tudnéksegíteni, ha az e téren szerzett ismereteim-mel megpróbálom ellensúlyozni a részekbenvaló gondolkodást... Ezért elhatároztam,hogy egy kis kötetben megírom, mi a refor-máció lényege, hogyan fogant, mi módonkell azt szemlélni, miként ágyazódik bele azegyetemes és magyar kultúra történetébe,milyen gyökerekbôl táplálkozik, s ha eztértjük, akkor megtudjuk, honnan nôtt ki afélezer évvel ezelôtt megfakadt történelem-formáló keresztyén gondolat... Azt remé-lem, hogy a tudomány és a kultúra legszé-lesebb területein jártas érdeklôdôk számá-ra – még ha vázlatosan is – sikerült föl-tárni, bemutatni a reformáció legbelsô lé-nyegét, igazi eredetét. Ezzel a nemzetünkönbecsülését szeretném emelni!”. Hasznos,gyakorlati célkitûzés és bölcs útmutatás ez.Olvasás-módszertani segítségként, jó tanár-ként még azt is közli a Szerzô, hogy a ne-gyedik, záró résszel érdemes kezdeni az ol-vasást. Ebben a debreceni reformátorokszemléletformáló szerepérôl ír a magyarkultúrában, a reformációról mint szellemimodellváltásról. A zsebkönyv méretû köny-vecske 136 oldalán megismerhetjük a re-formáció beágyazódását a történelembe, aBiblia hatásának gazdagságát, a gondolko-dás kopernikuszi fordulatának jelentôségét,majd a reformáció lényegét. A reformációtparadigmaváltásként értelmezi a keresztyéngondolkodásban. Majd arra a kérdésre adjameg a választ, hogy mit is reformáltak a re-formátorok. A tanok, az istentisztelet, azegyházszervezet és a közélet reformálása az

a négy hatalmas terület, ahol a reformációmegújító, átformáló erôi visszafordíthatat-lan és pozitív változásokat hoztak Európaés a nagyvilág történelmében, az emberekgondolkodásában és mindennapjaiban.Nagy erénye a könyvecskének, hogy benneegyfajta komplementér, egymást kiegészí-tô szemléletmód is megvalósul. A nagy eu-rópai, modern szellemi irányzatok mellérögtön odarendeli a magyar nagyokat is,akik mindent szinte azonnal elkezdtek átül-tetni és magyar összefüggésbe helyezni ta-nításból, reformokból, „az egyházat szün-telenül meg kell újítani” belsô parancs ak-tualizálásaként magyar viszonyaink között.Közben a Szerzô belsô szellemi inspirálói,példaképei is elénk lépnek: a tudományel-mélet világhírû magyar alkotójától, PolányiMihálytól kezdve Thomas F. Torrance angolprotestáns gondolkodón, a hit és a termé-szettudomány kiemelkedô összeegyeztetô-jén át a régiekig. Augustinus és Kálvin, dekatolikus szerzôk is ott sorjáznak a lábjegy-zetekben. Igazolva azt az alaptételt, hogyaz ismeret nem felekezetekhez, hanem aszellemhez, Istenhez, s a Neki való enge-delmességhez kötôdik, tehát hit és ismeretegysége túlemel az emberi kerítéseken,szellemi barikádokon: felfelé és egymás fe-lé. Így válhatunk protestáns, hétköznapiPontifexekké, hídépítôkké. És persze a ma-gyar református géniuszok is teljes egyen-rangúsággal lépnek be az összképbe: Méli-usz Juhász Péter, Huszár Gál, Szenczi Mol-nár Albert, Komáromi Csipkés György ésKároli Gáspár, Hatvani István, és mások,sokan, el egészen Révész Imréig. Szemlé-letünket az ô mennyei és európai tágasságukfelé nyitogatja újra és újra könyvecskéjéveldr. Gaál Botond atyánk és testvérünk. Mertnem csak az egyháznak, hanem tagjainak isszüksége van állandó megújulásra! Valószí-nûleg ezért is született meg A reformációlényege c. könyvecske. A legméltóbb kö-szönet ezért a tanulságos munkáért az, hapresbitereink, a fiatalabb református nemze-dék tagjai kézbe veszik, megismerkedneküzeneteivel, kurzusokat, beszélgetéseketszerveznek róla. Ha így lesz, megértettük areformáció lényegét! (drbl)

Számomra is megszületett, ezt köszönöm.20

KözleményekEzúton tájékoztatjuk kedves Testvérünket, hogy a nyári zempléni viharkárok enyhítése céljából Szövetségünk

összesen 139.500 Ft összegû támogatást továbbított. Ezúton is köszönetünket fejezzük ki a nagylelkû támogatásokért!

Szövetségünk elnökségének november 10-11-ei ülése 23/2017. Eln. sz. határozata alapján a tagdíj és az elôfizetési díj mértéke2018-ra is változatlan összegben (tagdíj 3.000 Ft/fô, PRESBITER elôfizetés 2.700 Ft/pld/év) került meghatározásra.

AA rreeffoorrmmáácciióó lléénnyyeeggeeGaál Botond professzor nagyszerû kiskönyve

A presbiter könyvespolcára

Én is viszek tömjént, mirhát lába elé... 21

Mit jelent számomra a reformáció?„Acélos új rend, gyôzelmes tanítás, világformáló, s mégis ôsi szó.”

(Áprily Lajos: Kálvin, 1535.)

Kérdések közt reménykedve500 évvel ezelôtti reformátorok, Luther, Kálvin és a többiek, neve-tek legyen örökké örök. Maradjon meg és teljesedjen ki még jobbanaz idô távlatában protestáns keresztyénségünk.

500 év, a reformált vallásomban, még kiszámolni is sok, hány em-beröltôt jelent. Talán 15, vagy még több, hisz háborúk és járványokszedték áldozataikat családunkban is. Én már egy jó ideje benne élek,ebben a hátrahagyott fél évezredben, de itt volt Édesapám, Nagya-pám, és Szépapám is, aztán az elôttük levôk is, akiknek még a nevétse tudom, sírhelyüket se ismerem. Mégis, egy halk imával tartozomNekik megköszönni azt, hogy én is itt, a sor végén lehetek, betelje-sítve a rám bízottakat. Hitemet megtartottam, és azt továbbadtamgyermekeimnek.

Az évforduló számomra az ünnepi alkalom mellett egy mérföldkôis, egy megállj pont, ahonnan visszanézve le kell vonnunk e hosszúút tanulságait, hogy tovább léphessünk.

A mûszaki életbôl vett hasonlattal megvilágítva: egy nagy tartály,több száz méter, akár több kilométer hegesztési varrattal készül. Avizes próba elôtt mindent ellenôrizni kell, hogy az rendben, a szab-ványok szerint, hibátlanul készült-e? Ha igen, akkor jöhet a próba.A víz a tûhegynyi nyílást is megtalálja, amit javítani kell és csak ezután mondhatjuk ki, hogy megfelel.

A vallásomban is, szükség van hibáink megismerésére és kijaví-tására, mert csak ezt követôen mondhatjuk el, hogy megfelelünk ajövô kihívásainak. Tudnunk kell, hogy hol állunk, milyen állapotbanvagyunk, s hol vannak a gyenge pontjaink, hogy ne fogyjunk, minta víz a lyukas tartályból.

Míg a mûszaki életben a szabványhoz, itt a Szentíráshoz kell iga-zodnunk.

Az Isten, haza, család által meghatározott koordináták világábólszemlélve láthatjuk, hogy nem vagyunk könnyû helyzetben, vantennivalónk bôven.

Megérhettük mára azt, hogy a legüldözöttebb vallás a keresztyén-ség lett.

Nem kell statisztikai adatokra hivatkoznom, a templomba járókróllátom, hogy fogyunk. Most a presbiterválasztás elôtt azt hallom, hogykevesen vállalják a tisztséget. Kevés a teológiára jelentkezô. Gyakoriaz is, hogy nem keresztelik meg a gyermeket. „Majd eldönti, ha fel-nô”, mondják. Az iskolában – hála Istennek – van vallásoktatás, smégis hányan húzódoznak tôle?

Sok esetben a temetést sem pap végzi, van erre vállalkozó.Ismerôs az is, hogy „én is hívô vagyok, de nincs idôm templomba

járni”. Aztán ott vannak a bölcselkedôk, a mindenben kételkedôk, avallásukat cserbenhagyók, a soha nem hallott egyházakhoz csatla-kozók.

Naponta hallunk az egynemûek házasságáról, ami a család szent-ségét igyekszik megtörni. Hol van már szüleim nagy családjánakpéldája, az öt, nyolc gyermek. Nekem csak kettô van, s már nem islehet több, amit nagyon sajnálok. De manapság már a kettô is sok.„Elôbb valósítsd meg önmagad”, vallja sok fiatal, aztán negyvenévesen ráébred, hogy minden elveszett. Sajnos, fogy a nemzetünk.

Ennyire hite hagyottak lennénk? Minek kellene megtörténnie,hogy mindez megváltozzon?

A nagy próbatétel a keresztyénüldözés lenne, az Európát elárasz-tó migránsok serege, akik hazánk határát nap mint nap bontják?

Halljuk, s látjuk a híradásokat, hogy mi minden történik a világ-ban. Mi még ebbôl semmit se érzünk, de már tudjuk, hogy háborúvan körülöttünk.

Fel vagyunk erre készülve? A választ a Szentírásban keressük:„Ne félj, csak higgy!” (Mk 5,36).„Mert nem a félelem lelkét adta nekünk Isten, hanem az erô, a

szeretet és a józanság lelkét” (2Tim 1,7).Aki Krisztusra építi hite templomát, „hasonló a bölcs emberhez,

aki kôsziklára építette a házát. ... és jöttek az árvizek, tomboltak aszelek, ... de nem dôlt össze, ... aki homokra építette..az összedôlt ésteljesen elpusztult” (Mt 7,24-27).

„...Akik kardot fognak, kard által vesznek el” (Mt 26,52).„Az imádkozásban és a hálaadásban legyetek kitartóak és ébe-

rek” (Kol 4,2).Áldás, s békesség legyen benned, eljövendô 500 évünk!

Biró László

EEggyy aazz ÚÚrr,, eeggyy aa hhiitt,, eeggyy aa kkeerreesszzttsséégg ((IIIIII..))VÁCZI GÁBOR

Gér András, a MRE Zsinatának tanácsosa, a Zsinati Hivatal vezetô-je négy témakörben foglalta össze beszámolóját:

- kapcsolattartás,- az egyházi élet támogatása,- az együttmûködés lehetôségei,- történelem, helyzetkép, misszió.

A kapcsolattartás tekintetében tanácsos úr megjegyezte, hogy 2008-ban volt egy diaszpóra konferencia. Ezen elhangzott, hogy szükséglenne egy egységes bizottságra a nyugat-európai testvérek részérôl,ill. egy olyan vezetôre, aki képviseleti joggal felruházva, az anyaor-szági egyházak felé összekötô szerepet játszana. Ezen a konferenci-án mindkét protestáns egyház képviselôi részt vettek. Reformátusrészrôl Ódor Balázs és Czanik András, evangélikus részrôl ErdélyiDiána a felelôse a „külügyi” kapcsolatoknak. Akkor elhangozott,hogy a diaszpóra gyülekezetek életérôl szóló beszámolóknak, hír-adásoknak nagyobb hangsúlyt kell kapniuk a jövôben.

Az egyházi élet támogatásáról szólva a lelkészutánpótlás kérdésejelenti a legégetôbb problémát. Felvetôdött a lehetôség arra nézve,hogy hatodéves teológusok Nyugat-Európában végezzék a gyakor-lati évüket. Errôl feltétlenül a rektoroknak kell dönteni. Ezen felül atámogatás formái között vannak a Bibliák, énekeskönyvek adomá-nyozása a Református Pedagógiai Intézet részérôl stb.

A formális együttmûködéssel kapcsolatban elhangzott, hogy ko-rábban mûködött egy ó-romániai egyházmegye (ennek esperese ke-rült Nyugat-Európába 1944-ben), de létezett egykor tengerentúliegyházmegye az Egyesült Államok területén. Ezek az idôk folyamánönállósultak, ill. átalakultak. Felmerült továbbá az, hogy egy ún.nyugat-európai egyházmegye akár a Dunántúli Egyházkerülethez,akár a Zsinathoz tartozhatna, akár teljes, akár tanácskozási jogú zsi-nati tagsággal. Ebben a formában elméletileg mûködhetne, ha a rész-letkérdésekben sikerülne megállapodni, de amint el is hangzott, je-lenleg országonként eltérô a gyülekezetek jogállása. Ezen felül a fe-lekezeti vegyesség is akadályozó tényezônek minôsül, pl. Svájcbanmég unitárius lelkész is szolgál. (Folytatjuk.)

Minden kincsem, az életem legyen Övé.22

VÁCZI GÁBOR

Szeptember

25-én készítette elôelôzô lapszámun-kat a PRESBITERszerkesztô bizott-sága.

25-29. között a Szatmári-, a Nagykunsá-gi-, és a Kézdi-Orbai Református Egy-házmegyék, Szalay Kont és Koncz Ti-bor esperes urak vezetésével csendeshetet tartottak Berekfürdôn. Az ötnaposalkalmon 150 fô vett részt.

Október

1-jén presbiteri találkozót szervezett aSzatmári Református Egyházmegye Fe-hérgyarmaton, a Tiszántúli ReformátusEgyházkerület „Hirdesd az Igét” prog-ramja keretében.

Ugyanezen a napon tartotta Nôszövetsé-gi és Presbiteri Konferenciáját a Nagy-kunsági Egyházmegye Kunhegyesen,145 résztvevôvel.

6-án volt a Sárospataki Református Teoló-giai Akadémia Presbiter és gyülekezetimunkás szakának tanévnyitója.

7-én Augsburgban tartotta elsô presbiter-képzési alkalmát a Nyugat-Európai Ma-gyar Református Presbiteri Szövetség.A jeles alkalomról lapunk más helyénbeszámolót közlünk.

Ugyanezen a napon tartotta évi közgyû-lését a Királyhágómelléki ReformátusEgyházkerület Presbiteri Szövetsége.

Ugyanezen a napon a Református Nôszö-vetség 25 éves jubileumi konferenciá-ján Szövetségünket dr. Szilágyi Sándortiszteletbeli elnökünk képviselte.

8-án a felvidéki Kiskövesden presbiter ta-lálkozó volt. Az alkalmon anyaországiSzövetségünket Kovács Zsolt Leventevizsolyi lelkipásztor, abaúji egyházme-gyei területi szervezetünk elnöke kép-viselte.

Ugyanezen a napon tartotta presbiterkép-zési alkalmát Szövetségünk észak-bor-sodi egyházmegyei területi szervezeteNagybarcán, ahol – többek között – dr.Szilágyi Sándor elnöki megbízott szol-gált.

Ugyanezen a napon került megrendezésrea Közép-Bánságban a Békés-Bánáti tör-ténelmi egyházmegyék 5. találkozójaNagybecskereken. Az alkalmon Szövet-ségünket dr. Tóth János, missziói- és dia-kóniai bizottságunk elnöke képviselte.

12-én a Károli Gáspár Református Egye-tem és a Magyarországi Református Egy-ház rendezésében a Dunamelléki Re-formátus Egyházkerület Székházábanmegrendezett „Református-EvangélikusDisputa” találkozón részt vett dr. Szilá-gyi Sándor tiszteletbeli elnökünk.

13-án a Magyarországi Református Egy-ház és a Magyarországi EvangélikusEgyház szervezésében a Budapest Fa-sori Evangélikus, ill. a Fasori Reformá-tus Egyházközségben úrvacsorás isten-tisztelet, ill. ünnepi zsinati ülés volt. Azalkalmon Szövetségünket dr. VicziánMiklós elnök, dr. h.c. Szabó Dánielnemzetközi tanácsadó és Váczi Gáborszövetségi titkár képviselte.

Ugyanezen a napon Budapesten, a Gol-gota gyülekezetben dr. h.c. Szabó Dá-niel nemzetközi tanácsadónk a Refor-máció 500 éves évfordulójáról elôadásttartott.

14-én Jászberényben tartotta képzési al-kalmát délpesti egyházmegyei területiszervezetünk.

Ugyanezen a napon Pécelen, a reformá-ció 500 éves évfordulója alkalmábólhitvalló emléknap volt „A reformációidôszerûsége ma és holnap” címmel.Szövetségünket dr. Viczián Miklós el-nök képviselte.

17-én a Károli Gáspár Református Egye-tem és a Magyarországi ReformátusEgyház rendezésében a DunamellékiReformátus Egyházkerület Székházábanmegszervezett „Katolikus-ReformátusPárbeszéd” találkozón részt vett dr.Szilágyi Sándor tiszteletbeli elnökünk.

21-én a kalotaszegi Zsobokon tartotta má-sodik ülését Szövetségünk Együttmû-ködési Tanácsa, melyen anyaországiszövetségünk elnöksége 5 fôs küldött-séggel képviseltette magát.

Ugyanezen a napon a Pécs-KertvárosiReformátus Egyházközségben tartottapresbiterképzési alkalmát Szövetségünkbaranyai egyházmegyei területi szerve-zete. Az alkalmat egyházmegyei terü-leti szervezeti közgyûlés követte.

25-én Szövetségünk irodájában tartottaülését Szövetségünk felügyelô-, ill.gazdasági bizottsága.

31-én a Reformáció emlékünnepén a PappLászló Budapest Sportarénában rende-zett országos ünnepi istentiszteletenrészt vett Szövetségünk képviseletébensok tagunk, köztük D. Szabó Dániel,dr. Szilágyi Sándor tiszteletbeli elnöke-ink, dr. Judák Endre presbiterképzésielnökünk és Váczi Gábor titkárunk is.

November

4-én a Szeged-Honvéd téri ReformátusEgyházközségben tartotta presbiterkép-zési alkalmát Szövetségünk csongrádiegyházmegyei területi szervezete RibárJános ny. evangélikus esperes és Ke-reskényi Sándor lelkipásztor szolgála-tával.

Ugyanezen a napon Pakson került meg-rendezésre a Tolnai Református Egyház-megye presbiteri konferenciája LenkeyIstván helyi lelkipásztor, Szabó Ferencdunamelléki lelkészi fôjegyzô, valamintBódisné Sebestyén Györgyi testvérünkszolgálatával.

7-én Budapesten megemlékezés volt aMagyarországi Református Egyház Zsi-natának Elnöksége, a Református Köz-életi és Kulturális Központ Alapítvány,a Károli Gáspár Református Egyetem ésa Nemzeti Emlékezet Bizottsága szer-vezésében. Szövetségünket az esemé-nyen dr. Szilágyi Sándor tb. elnök kép-viselte.

10-én a Parlamentben megrendezett Ke-resztény Civil Szervezetek fórumánSzövetségünket dr. Szilágyi Sándortiszteletbeli elnök képviselte.

10-11-én országos elnökségi és tanácsadótestületi ülés volt Budapesten.

11-én tartotta presbiteri konferenciájátSzövetségünk békési egyházmegyei te-rületi szervezete.

18-án a majosházi Hospice Ház hálaadóünnepségén Szövetségünket Váczi Gá-bor képviselte.

Ugyanezen a napon a Monori Vigadóbanrendezett 1. Magyar Szórvány Napjarendezvényen Szövetségünket VácziGábor képviselte.

20-án készítette elô jelen lapszámunkat aPRESBITER szerkesztô bizottsága.

A szerkesztôbizottság következô ülésénekidôpontja: 2018. január 8. (hétfô). Megje-lentetésre szánt írásaikat 2018. január 3-ig kérjük megküldeni Szövetségünk bár-mely elérhetôségére.

SZÖVETSÉGÜNKÉLETÉBÔL...

Mit szeretnék karácsonyra?Visszakapni az ünnepet magát.

Újraélni a fénylô csodát.

Ámuló szemmel nézni a karácsonyfát.

Beszívni erdô-üzente illatát.

Érezni a szeretettôl meleg szobát.

Tudni odakint december havát.

Hallani a csengettyû hangját,

Édesanyám kedves hívószavát.

Állni megilletôdötten, némán,

mint gyermekkorok karácsonyán.

Hinni ajándékhozó Jézuskát,

és sírni, kisírni évek bánatát.

Lénárd Ágnes

Karácsonyi könyörgésMint Betlehemben, zsúfolt a város,

megszállta tenger idegen.

Uram, szállásra hol találsz most?

Nem maradsz-e a hidegen?

Szívem istállójába, amely

szállást csak barmoknak adott,

térjél be hát! Számodra van hely,

találsz egy csendes jászlat ott.

Csillogó arannyal, drágakôvel

nincs ékesítve ez a ház.

Mégis, ne rettenj vissza tôle,

ha szénát, pozdorját találsz.

Ha nem lehet méltó tehozzád,

Kinek egek örvendenek...

Lásd, ez vagyok... térjél be hozzám,

s hozd el számomra fényedet!

Füle Lajos

Borkó Juliannakarácsonyi énekea Drávaszögbôl

Óh, nagy napja szent örömnek!

Óh, nagy napja szent örömnek!Változz napjává hitemnek,

Hogy Jézus hozzám betérjen:Benne éljek, Bennem éljen.Jézust e föld várva-várta,

Míg egét Isten kitárta.És Fiát küldötte hozzánk,

Hogy a mennyben csatlakoznánk.E csudát én, melyet értem

Tôn az Isten, bár nem értem,Hallom lelkem szózatában:Szeretet van e csudában.

Nagy szeretet, mely lehajlika Földhöz, mely bûnben zajlik,

Hogy azt újra vonja véreÁrán Atyja kebelére.

Örvendj Sion, jön királyod,Újjászülni e világot:

Tiszta szívvel menj elébe.Mert Atyjának jön nevébe.Te, ki emberképet öltesz,

Ki mindent üdvvel betöltesz,Hadd imádjon minden elme,

Téged, béke Fejedelme.Egynek bûne által estünk.

Egy Közbenjárót kerestünk.Ô az, Ô az, hála, hála,

Nem gyôz a bûnnek halála.Hozsánna zeng az egekben,

Angyal ajkak énekében,Mely álomból életre költ.

Hozsánnától zengjen a föld!

Presbiter Testvéreinknek szerte

a Kárpát-medencében és a nagyvilágban, valamint

minden Kedves Olvasónknak áldott,

Krisztus békességétôl szép karácsonyt

és kegyelmével teljes 2018-at kívánunk!

Ne kergesd, Heródes,

Azt a kis gyermeket,

Mert benne: Istenre

Vonod ki fegyvered!

S minden csapás, melyet

Reá mérsz gonoszul,

Saját boldogtalan

Fejedre visszahull...

Ne üldözd, Heródes,

Az égi magzatot!

Újjá alkotni e

Földet ki adatott.

Még nem nyúlt a bölcsôn

Túl a picinyke kéz:

Széked már ingadoz,

Hatalmad már enyész!

Sok tartományon át

Ki ôtet üldözöd:

Népet gyûjtesz neki

Sok távol nép között.

Heródes, vak vagy-e,

Szablyád emelni fel?

Bizony megtörténik

Minek történni kell!

Gyarló ember keze

S gonoszok álmai:

Hogy bírnák útain

Az Istent gátlani?

Ezzel a versrészlettel Felvidék200 éve született református

papköltôjére, a Hanván hamvadotttiszteletes Tompa Mihályra

emlékezünk.

Heródes

Kálvin János újévi imádságaMindenható Istenünk, Te alászállottál hozzánk és gondoskodtálarról, hogy mindazt megadd nekünk, ami földi életünkhöz szük-séges és fontos. Segíts megtanulnunk azt, hogy egészen Rád bíz-zuk magunkat, s így áldásoddal induljunk az újesztendô felé.Szentlelked vezessen minket, Ô gyújtsa fel bennünk a buzgóságlángját. Azért lángoljunk, hogy Téged segítségül hívjunk. Ke-gyetlenség és mértéktelen embertelenség vesz körül minket, ígygyakran tévelygünk a külsô dolgokban. Úgy tûnik, hogy az em-berek nagyon megfeledkeznek magukról, s olyan háborúságok-ba keverednek, melyek során feledve lesz minden jogszerûség ésminden törvény. Ahol viszont Istent felismerik és megismerik, ottfelébred és növekszik az emberség. Ahol kölcsönösen elnyomjákés meghazudtolják egymást, ott az is kiderül, hogy kiveszett

belôlük a Te félelmed... Semmi más nincs, amiben Téged igazán követhetnénk, mint a jó cselekvése. Urunk, Istenünk, tudjuk, azértvagyunk e földön, hogy egy szívvel és egy szájjal magasztaljunk Téged, s ez legyen életünk igazi értelme és célja az új esztendôbenis. Add meg ezt nekünk! Ámen.