Renier: Acél És Oroszlán

8/20/2019 Renier: Acél És Oroszlán

http://slidepdf.com/reader/full/renier-acel-es-oroszlan 1/119

Raoul Renier

ACÉL ÉS OROSZLÁN



"Az okos ember elvégzi a sors által reárótt feladatot. A bölcs ember másokkal végezteti el magahelyett. "

Rahim el-Haszra

Ifin városa - mogorván sötétlő koromfolt a Quiron-tenger sziklás, déli partvidékén. Roppant, kiis-

merhetetlennek tetsző hangyaoly, ahol félmilli! haland! lélek ny"zsög, t"sténkedik, a#sarog, mosolyogés "zekedik a nap valamennyi !rá$áan. % fekete falak komor lairintusáan minden tizenötödik per#en&$ élet fogan, és minden tizediken utols!t loan egy réginek a láng$a' a hangyák hemzsegő hadamégsem apad, sőt évről évre nő, hiszen a szélr!zsa minden irányá!l áradnak, t!dulnak a hatalmas olyaaz &$onnan érkező k(ván#siak. )gynémely idegen hangyának, k!sza $övevénynek nem fekete a pán#él$a,mint a helyélieknek' az ilyen $!l teszi, ha !vatosan surran a oly zegzugos, kanyarg!s $árataian, legyen

ár t*zvörös kitinnel or(tott har#os-rovar a forr! őserdőkől' vagy sereny-ravasz, arna hát&' könnyedlépt* termesz a délvidéki szavannákr!l - mert a gyanakv! őslak!k nem szenvedhetik a k(v"láll!t, ha rosszhelyre dug$a f"rkésző #sáp$ait, s rág!$uk éles, mérg"k gyorsan hat!. +gy hát az okosa idegenek fekete

pán#élt öltenek, mielőtt eo#sátásért folyamodnának a kapukat őrző strázsákhoz' ezzel azonan nem#sekély ko#kázatot vállalnak magukra, mert az ifini hangyák igen $!l ismerik a sa$át fa$tá$ukat, és hamar

kiszagol$ák a h(vatlan etolakod!t, akire halál vár, irgalmatlan halál' s teteméől melegen rothad!komposzt lesz a kikelésre vár! áok alatt. m mindig akad egy-két agyaf&rt k"lhoni, aki megérti,milyen kerékre $ár a olylak!k esze, és megtalál$a a legiztonságosa m!d$át a e$utásnak levéltet*nek ál#ázza magát, kövér' zöld levéltet*nek, akinek édes testnedvei kivál! táplálékul szolgálnak a fekete

pán#élos hangyáknak, levágni azonan nem érdemes, inká hizlalni kell, hogy annál nagyo hasznotha$tson a közösségnek. a pedig valamelyik t&luzg! hangya elég közel férkőzne a levéltet*höz, hogyátlásson álöltözékén, a lelepleződés esélye még mindig elhanyagolhat! marad - mert Ifin rovar$ainak vanmég egy sa$átos vonásuk olyan sokan vannak, hogy ritkán veszik észre, ha egy-kettő örökre elt*nik köz"l"k...

%z idegen egy lomha, de iztos $árás&, hasas kereskedőha$!n érkezett, amelynek főáro#án tarkaselyemloog! hirdette, hogy a vizeken az egyik gazdag tengeri város védelmét élvezi' az ugr! delfin

az&rkék alapon a rumilanti kalmárfe$edelmek #(merképe volt, akiket nemigen háorgattak a k!or kal!zok, hiszen mindenki tudta, hogy árkáikat nehéz naftavetőkkel szerelik fel, és s&lyos aranyakkalvált$ák meg iztonságukat /oron urait!l. % ha$! nem volt az idegené, ám a vitorlákat evon!, kötelekkel

a$l!d! tengerészek és az egykedv*en ámészkod! fegyveres k(sérők tőle kapták a ér"k harmadát, ésneki felelt a fedélzetmester is a négyezer mérő erigo0i &záért, amely vesszőfonattal védett, hatalmas#serépedényeken tárolva a rakod!tér $!kora részét kitöltötte. % fennmarad! ter"letet gyapotálák ésszalmaéléses ládákan sorakoz!, ol#s!orral teli amforák foglalták el, ezek azonan nem tartoztak ugyanahhoz a száll(tmányhoz' gazdáik - egy savany& kép*, #s&zos vénemer, meg egy hallgatag, szikár toroni, akinek ez"stfehér ha$a kyr származásr!l árulkodott - #sak annyit tudtak az idegenről, amit asz*kszav& szerződés pap(r$án szárad! tinta meg egy elismert északi ankház kezessége mondott. 1emmintha k"lönöseen k(ván#siak lettek volna' az ilyesmi nem szokása a kereskedőnépnek, meg aztánugyan mi érdekeset tudhattak volna meg r!la2

%z idegen élete delén $árhatott' köp#ös, kopaszod!, po#akos férfi volt, ravaszul #sillog! szemekkel, pirospozsgás ar#án pedig örökös mosollyal, amely azonan inká sunyi, kiöregedett zsemetszőrevallott, semmint $ámor emerarátra. /ermészetesen nem egyed"l utazott volt vele egy vézna' sápk!rosfiatalemer, aki kellőképpen agyaf&rtnak és megvesztegethetőnek t*nt, valamint három mar#ona,sehelyes kardforgat!, akik viszont kellőképpen izmosnak és ostoának. 3iután a ha$! horgonyt vetett, asápadt fiatalemer az egyik kardforgat! k(séretéen a kikötőigazgat!ság száradt s!t!l kérges kövekőlr!tt ép"letée sietett, hogy gondoskod$on az elő(rt vámok efizetéséről és a fontosa poz(#i!an lévőhivatalnokok lekenyerezéséről. % két másik testőr a legközelei örömtanyára ment a gazdá$ával' és őrtálltak az a$t! előtt, miközen az odaent egy közepesen drága sza$hával m&latta az időt. % f"rkész

aasziszi szempárok, melyek felukkanásuk per#étől kezdve éeren vigyázták minden lépt"ket, semmiszokatlant, semmi kivetnival!t nem találtak a viselkedés"ken' nem is találhattak volna, hiszen ez a négyemer val!an az volt, akinek látszott.



% figyelő szempárok megritkultak, sorra elt"nedeztek' Ifin városáan 4szak minden rend*-rang&fa$zata és ná#i!$a adott találkát egymásnak, lehetetlenség lett volna valamennyi $övevényt lépésről lépésrenyomon követni. )gy-kettő azért maradt elől"k, mert az aasziszi nagykirály gyanakv! lélek ugyan, dekorántsem annyira, mint a fővárosáan magasod! fekete kőtornyok gazdái, meg egyes szentélyek urai,ahonnan izonyos estéken monoton litániákat kántál!, kámzsás alakok indulnak é$i körmenetre a vöröshold fényéen. %z idegen a hal*zös kikötővároson k(v"l szállt meg, egy $!nak mondhat!, de távolr!l

sem hivalkod! fogad!an. % &zának raktárat érelt a kikötően, a vézna fiatalemert akereskedőnegyede k"ldte vételi a$ánlat után puhatol!zni, és gondosan "gyelt rá, hogy a testőrei köz"llegalá kettő mindig $!zan marad$on. % hordárok titkon megrövid(tették ugyan néhány arannyal, mintahogy egyszer egy k!or zsetolva$ is, ő azonan szemlátomást nem osszankodott k"lönöseen' azeffa$ta veszteségeket nyilván előre ekalkulálta. % második zsemetsző ra$tavesztett a pr!álkozáson. %zidegen megfontolt, kör"ltekintő m!don $árt el nem #sapott lármát' nem kiaált poroszl!kért, #sak véresreverette a fi#k!t a testőreivel, és edoatta egy félreeső sikátora, a szeméthalmok közé. 5özönséges, kis-st(l* gazemer volt, senki nem ánk!dott a sorsán' a szakma mesterei kövére halakra vetik ki a há-l!$ukat.

3ikor aztán "zletet szimatolt' a köp#ös idegen körömszakadtáig har#olt minden egyes rézgarasért.%lkudozott, fogadkozott, siránkozott, az égi hatalmakat emlegette, minden há$$al megkent, igazi kalmár

m!d$ára. % négyezer mérő &za vég"l tisztes haszonnal #serélt gazdát - az idegen nem keresett égekiált!összeget az "zleten, ahhoz azonan éppen eleget, hogy elégedett legyen vele. 1em sietett azonnal &$aszáll(tmánya fektetni a pénzét, és ez tel$esen érthető volt' éppen a 6zertartások havát (rták, az esősévszak kezdetét, amikor a hatalmas 7reina felkorá#sol$a a eltenger ta$tékz! ha$ait, !va intve mindenh(vét, hogy marad$on otthon, és ad!zzon neki illő tisztelettel a házioltár előtt. ossz& heteke telik még,mire a öl#s, de szeszélyes %ntoh, a tengeri ha$!sok réme és $!tevő$e, le#sendes(ti a háorg! vizeket, ésaz első vakmerő kapitányok kifuthatnak árká$ukkal az ifini kikötőől, viaszosvászon ponyvákkalvédekezve a szakad! zápor ellen. %z idegen ismét a kereskedőnegyede k"ldte a sápadt if$&t, ez&ttaleladásra szánt árut keresni' ő maga pedig a $elek szerint &gy döntött, kényszer* szaadide$étsz!rakozással fog$a tölteni. )en megint#sak nem volt semmi rendhagy!' Ifin ugyan nem ke#segtettek"lönleges, kifinomult világi gyönyörökkel a látogat!kat' ám $!val ol#s!nak szám(tott, mint a mesés

%lidar, és $!val iztonságosanak, mint a sötét 6hulur. % sikeres "zlet nyéle"tését követő é$szakán azidegen az eszméletlenségig leitta magát egy !#ska #sapszéken' val!ságos vagyont költött egy kikötőisza$hára, aki vastag festékréteggel pr!álta takargatni a véra$ $eleit az ar#án - és még azt sem vette észre,hogy a ko#smáros drága predo#i !or helyett azt a savany& lőrét szolgál$a fel neki, amelyik egy ha$!nérkezett az ő &zaszáll(tmányával. 3iután gyomra egész tartalmát kiadta magá!l a söntés mellett,távoznia kellett' a véra$os ringy! által e(gért pásztor!rá!l - szeren#sé$ére - semmi nem lett. %z egyik testőre kordén tolta haza a szállására.

%z átmulatott é$szakára virrad! reggelen az utols! éer szempár is másfelé fordult.%z idegen pedig nap nap után tová r!tta Ifin ut#áit, látsz!lag a léha örömöket, val!$áan azonan

valami egészen mást keresve. 8e$árta a tavernákat, az örömtanyákat' a d(szes arénákat, ahol hivatásos a$v(v!k k"zdöttek egymással a vérgőzös tömeg sz!rakoztatására, meg a kevésé d(szeseket, ahol akifrö##sent vér val!di volt, akár#sak a $a$kiáltások és a halál h*vös lehellete' a mákonysz(v!k, al!tuszevők titkos re$tekeit' a vándor $övendőmond!k f"stös sátrait' a gy"levész #sep*rág!k felloog!zottszállásait, és a mögött"k megh&z!d! sötét zugokat, ahol homályos "gyletek köttettek, k"lönös tárgyak vándoroltak egyik kézől a másika. 9yakran megfordult a hatalmas, nyitott pia#téren, ahol ponyvák alattgesztikulál! árusok pöröltek a világ minden tá$ár!l érkező vevőkkel, köznapi és egzotikus portékákatk(nálva, s az ezernyi nyelven és nyelv$árásan foly! alkudozás z*rzavaros, karattyol! mora$ként ter"ltszét a !dék és atárok tengere fölött. :átta a nagykirály roppant azalttömökől emelt, zord palotá$át, saz előtte h&z!d! széles sétányt, ahol a nappal és az é$szaka minden !rá$áan két sor alaárdos strázsáltmerev vigyázan' fénylő aita#él vért$"kön monoton taktust vertek a konokul hull! eső#seppek. 6zámavette a komor, fekete kőtornyokat, melyek kevély $egenyefenyőként magasodtak az !lomsz"rke égre'

iztos távolságan álltak egymást!l, s ármilyen nagy volt az ut#ákon a forgalom, ármilyen sietős dolgaakadt a polgároknak, széles (ven megker"lték őket. 3egtekintett - k(v"lről - néhány szentélyt éstemplomot is. ;$ ép"let volt valamennyi, évszázadosnál nem régi egyik sem' gazdáikat sokan ismerték h(ről, $!val keveseen ar#r!l, névről pedig szinte senki.



4s közen figyelt.Informá#i!kat gy*$tött, apr! h(rmorzsákat, fut! enyomásokat. 1éha meg$egyzett magának egyegy

ar#ot, nevet, k!sza sz!eszédet. % k"ldetés, amelyen $árt nem volt könny*' ám a szétsz!rtmozaikszilánkok lassan, kaleidoszk!pszer*en összef"ggő egésszé álltak össze enne. 5ezdettel fogvatudta, hogy (gy lesz. %zok, akik a távolan, a hidegen hullámz! haokon t&l meg(zták a feladattal, $!lválasztottak.

3ár #sak egyetlen mozaikszilánk hiányzott. % f!kuszpont % kirak!s$áték középső dara$a.+gy hát valami mást kezdett keresni. )gy f"rkész, felt*nés nélk"l figyelő szempárat' ugyanolyat,mint az övé. 1ehéz dolga volt, mert tudta, hogy az a szempár nem őt fog$a figyelni' neki fáradságosmunkával siker"lt elérnie, hogy minden gyan&n fel"l áll$on. 7e azt is tudta, miről ismerheti ma$d meg atekintete mélyén reenő félelemről, az *zött vad pillantásár!l.

)gy lármás leu$an találkozott vele először, egyetlen röpke másodper#re #supán. %mint ráukkant,nyoman el is vesz(tette' a szempár és gazdá$a alámer"lt a kavarg! tömegen, felold!dott az emeritestek *zéen és ver(tékéen. m az idegen t"relmes, kitart! emer volt. 5ét nappal késő, tövárosnegyeddel odé, egy titkos a$v(v! aréna véráztatta homok$a fölött, a halál szagát!l megvadult#ső#selék ord(tozása közepette ismét megérezte a szempár $elenlétét, és ez&ttal nem szalasztotta el azalkalmat. Ráhangolta re$tett érzékeit a félelem kipárolgására' elekapaszkodott zsákmányáa, mint kop! a

sezett vadkana. 7e nem kapkodott, nem siette el a dolgát. <rédá$a sz"ntelen rettegésen élt, márpedigaz ilyesmi kiéles(ti az emer érzékszervet, gyanakv!vá teszi minden apr! neszre és mozdulatra' a szempár gazdá$a egyéként is veszedelmes teremtés volt, (gy viszont k"lönösen. %z idegennek roppant !vatosnak kellett lennie. a a megtalált nyomra véreként kapott rá, magát a zsákmányt a havasi h!párdu# m!d$ára#serkészte e lassan, kör"ltekintően, észrevétlen"l. 5ét tel$es nap$áa ker"lt.

% második nap esté$én (orsz(n u$$ast és puha talp& nemez#sizmát h&zott, megszaadult vert aranynyaklán#át!l, ékköves gy*r*itől, ma$d #sendesen, minden felt*nés nélk"l távozott a fogad!!l. =egyvertnem vitt magával' ami azt illeti, nem is volt neki. )gyed"l ment. % testőrei ideges(tő, faragatlan fi#k!k voltak ugyan, a maguk ostoa m!d$án azonan h*ségesek' nem k(vánta a halálukat. )zzel perszeko#káztatta, hogy lelepleződik, de tisztáan volt vele k"ldetése kezdeti szakaszáan ez lesz az első ésegyetlen ilyen alkalom.

% kikötő Ifin városának legősi része, még a fellegvárnál és a palotanegyednél is régi m&ltratekinthet vissza. % sziklákkal kör"lvett, $!l védhető, mély viz* öölen már akkor is árukkal megrakottsa$kák és lélekvesztők szelték a haokat, amikor >nev világa még nem ismerte a kyr sz!t, és a atal-masok #sak ?alo0yn szigetkontinensén álmodoztak ma$dani irodalmuk gőgös nagyságár!l. % tengerpartmentén váltakoz! vastagság& rétegeken h&z!dnak egymás fölött az ősi telep"lések rom$ai' az évezredek folyamán sorra érkeztek az &$ és még &$a h!d(t!k - nev"k már rég!ta eleveszett az idők homályáa -,akik mindig lerontották az előző nemzedék keze m*vét, hogy aztán a f"stölgő fal#sonkok fölé felh&zzák amaguk városát. m a puszt(tás munká$a sosem lehet tökéletes, mert az istenek maguknak tart$ák fenn atökéletesség elő$ogát' ezért hát a kikötőnegyed mélyét kereszt"l-kasul furdal$ák a fénytelen, félig

eomlott, sehová sem vezető $áratok és folyos!k' melyek hallgatag sötétsége urkol!zva őrzik a régelporladt mesteremerek t"nékeny emlékét. Igazi, hamis(tatlan &tvesztő ez, mélyen az ifini #satornákanfoly! szennylé alatt' szurokfekete zugai, etemetett #sarnokai ősid!k !ta elfeledett titkokat re$tegetnek, snéhanap$án menedéket ny&$tanak a számkivetett páriáknak, akik elég otorok és kétségeesettek hozzá,hogy itt keressenek &v!helyet maguknak.

%z idegen egy használaton k(v"l áll!, d"ledező raktárép"lethez sietett, és ár a kikötőnegyedené$szaka is za$lik az élet, senki nem figyelt fel rá' puf!k, pirospozsgás ar#a, mely gyakori látvány volt akétes h(r* oroz!kan és örömtanyákon, ez&ttal észrevétlenmaradt. 3ég a raktárházan é$szakáz!nyomorék koldusok sem neszeltek föl rá, amikor elhaladt mellett"k, és az alagsor sötét$éen fölemelteegy re$tett #sap!a$t! fedelét' ami azt illeti, az álmuk szokatlanul mély és nyugodt volt aznap é$$el. %#sap!a$t! egy dögletes *z* #satornára ny(lt. %z idegen elegázolt a térdig érő szennyv(ze, és meg-fontoltan elindult előre, gondosan számolva a aloldali mellék$áratokat. =áklya, t*zszerszám nem volt

nála, mégis tévedhetetlen pontossággal állt meg a hatodik oldalág előtt, ma$d efordult ra$ta. % patkányok felháorodott sivalkodással menek"ltek a h(vatlan etolakod! elől, aki megzavarta é$$eli nyugalmukat.&sz lépés után rozsdamarta vasrostély ukkant fel a #satorna$árat faláan' fur#sa, de egyáltalán nemnyikorgott, amikor az idegen félreha$totta. 3ögötte keskeny, egyenes lép#sősor vezetett a dohszag&



sötétsége' a kőől faragott fokok éleit legömöly(tette, lankás (v*re koptatta az ezernyi vékonyere#skéen lefelé #sordogál! szennylé.

%z idegen átlépte az aita#él huzalt, amit három h"velykkel a legfelső lép#sőfok fölött fesz(tettek ki, ma$d valamivel le$$e érve át&$t a másik alatt, amely kör"lel"l egy átvágott okával előrehanyatl!emeri test nyakmagasságáan h&z!dott. 6zámolta a fokokat, és "gyelt' nehogy rálép$en atizenharmadikra. )z&ttal nem volt tel$esen iztos a dolgáan, de tudta, hogy az Ikrek szektá$ának szent

száma a tizenhárom - és a megszokás nagy &r. 3ikor leért a lép#ső tövée, már iztos volt enne, hogynem tévedett.@dalent áthatolhatatlan, ősvilági sötétség fogadta. %z idegen nem ment tová, megállt a

lép#sőakna előtt. 5ét kezét az ar#a mellé emelte, $elezvén, hogy nin#s nála fegyver.- 1em árt! szándékkal $öttem - mondta a sötétségnek. % re#segő felhangokkal ékes, dallamtalan

toroni nyelvet használta.- a ártani tudnál nekem, már halott lennél - felelt a sötétség mély, rekedtes férfihangon.%z idegen leeresztette a kar$át, és vállat vont, mint aki nem tula$don(t k"lönöse $elentőséget a

dolognak.- % er#egnek sz"ksége van a szolgálataidra $egyezte meg mintegy mellékesen.- % kérdés már #sak az, hogy nekem sz"kségem van-e erre a er#egre, árki legyen az.

%z idegen lassan eszélt, gondosan megválogatta minden szavát. % sötétségen ott u$kált a halál' $eges lehellete megorzongatta az idegen gerin#ét, s szel(den izsergette kopasz fe$e &$át.- %z Ikrek toroni klán$a nem arr!l h(res, hogy $! szemmel nézné a renegát fe$vadászokat. /ehetséges

emer vagy, k"lönen nem $utottál volna el idáig. m Ifin #sapda a számodra' legalá h&sz ha$dani a$társad kutat$a a nyomodat, és hiáa vállalsz egyre nagyo ko#kázatot, még mindig nem találtad meg am!d$át, hogyan $uthatnál ki észrevétlen"l a város!l. % er#eg tudna seg(teni neked.

8al$!s, hideg #send támadt' a lomhán $ár! másodper#ek a végtelene ny&ltak. Aég"l a sötétség vá-laszt adott. ,

- 1em érdekel az a$ánlatod. Bgye tudod, mit $elent ez2- át hogyne - !lintott az idegen, és val!sz(n*tlen gyorsasággal eleveszett az árnyékoka. /ompa

puffanás hallatszott, amit fo$tott nyögés követett. %ztán ismét az idegen hang$a sz!lalt meg.

- /ovára sem #sá(t az a$ánlatom2- 8eszél$C - hörögte elk(nzott hangon a sötétség.



"A folyami kavicsok keresetlen, sima szépségét dicsérjk! pedig a dicséret nem a követ illeti, hanema folyót."

Sonnor, a Fehér Páholy naymes!ere

"áttad te már, mire képes egy megáradt folyam#"

"oor#a Chei

6zakadt az eső, viharos szél szaggatta a sötét égolton a gőgösen szárnyal! felhőgályák tépettvitorláit. %z orkán hullámoka korá#solta az ifini kikötőre z&dul! záport, kegyetlen erővel söpört végiga néptelen rakpartokon, mintha az egész várost el akarná mosni a föld sz(néről. Igazi (téletidő volt, nememernek val!, de még az é$szaka lopva surran! k!orl!inak sem' nem #soda hát, hogy a feketeköpönyege urkol!z! alaknak, aki komoran merengve "ldögélt az egyik kötélakon, nem akadttársasága.

iszen épp ezért $ött ide ilyenkor.% kavarg! esőf"ggöny nem sokat engedett látni előle, #supán annyit, hogy magas, keskeny váll&

férfi, és ő nem ánta ezt. % hossz& évek során a vérée iv!dott, hogy ne hagy$on maga után olvashat!nyomot' tiszta emlékeket, meghatározhat! enyomásokat. % lépte könnyed volt, a szava halk, mosolyaszerény, kissé kesernyés. Ritkán nézték meg kétszer egymás után, kevés pillantás időzött ra$ta hosszan'egyszer*en ilyen volt a természete.

Dsz, sehelyes kép* mestere, odaát a messzi 8horakáan, elégedetten mondogatta neki E%hogymozogsz, ahogy viselkedsz, az az istenek adománya' fiam. 6enki vagy és semmi, sz"rke árny a sz"rkeárnyak között. 4s mert sa$át ar#od nin#sen, ármilyen ar#ot könny*szerrel magadra ölthetsz.E

% férfi az ég felé emelte fe$ét, mogyor!arna szemét résnyire sz*k(tve, hogy véd$e a f"ggőleges fo-lyamokan ömlő záport!l. %z esőv(z végigpatakzott keskeny, orostás ar#án, eférkőzött a sz*k selyemtunika alá, nedves-hideg u$$akkal #ir!gatta nyakát, mellkasát. %z öreg mester szavai tovat*ntek, s

magukkal vitték a gyötrő emlékeket is a gör#se rándul!, hitetlenkedő ar#ot' a tőr elefánt#sontmarkolatának h*vösét a tenyeréen, a galamősz szakállt, amint vörösre sz(neződik az a$kakon kiuk!vértől. % férfi örömét lelte een a tiszta, mesterkéletlen pillanatan, amikor szaadon szemenézhet any(lt égolttal' &gy érezte, a testén #sordogál! v(z lemossa r!la az elm&lt évek minden szennyét ésgyarl!ságát. /udta persze, hogy árándokat kerget ami elm&lt' ami megtörtént, azon soha töé nemlehet változtatni, végigk(séri egész hátralévő életén át. @lyan ez, gondolta, mint amikor a földmérő leveria #öveket ha #sak egy h"velyknyit is téved, a következő gaonatálánál az eltérés már $!néhány ölre r&g,az uradalom határánál pedig akár mérföldekre is. % hasonlat persze sánt(t, hiszen az ő élete alighamérhető ugyanazzal a mér#ével, mint egy gőgös kyr földes&r vagy ereni. lovag irtoka. =iatal emernek mondták, pedig ! öregnek érezte magát' testen is, de léleken még inká.

6!ha$tva leha$totta a fe$ét, s hagyta, hogy a szakad! eső eláztassa' koponyá$ára tapassza hossz&, fe-

kete ha$át.% férfit 9eornak h(vták, 9eor dar 5hordaknak' a név, akár#sak az egész emer maga, ellentmondá-sokat és sötét emlékeket hordozott. E7ar 5hordakE toroni nyelven annyit tesz, 5op!' és ez illett is rá,hiszen a kop! a számára kiszemelt zsákmányt kergeti, miközen őt magát vadász! gazdái ha$szol$ák hátulr!l. % 9eor azonan ilanori név volt, szaad térségek, határtalan mezők f*zöld illata lengte kör"l' ésa férfi érezte, hogy ezeknek a homálya vesző, if$&kori emlékeknek nem #sekély szerepe lehetett aan,hogy ez a kop! megmaka#solta magát, föllázadt, s a ki$elölt préda helyett meghökkent gazdá$a lászáráamart.

1em mintha eleven képek éltek volna enne sz"lőhazá$ár!l rég elm&lt már az az idő, amikor mégfel tudta idézni magáan a zöldellő réten vir(t! virágok tarka takar!$át, a "szkén nyargal! ménesek

patadoogását, a friss, szegetlen kenyér meleg illatát, a házit*zhely parazsának arátságos hevét. 1éha

még felrémlett enne egy szigor&, szakállas férfiar#, melynek nap#serzette őrére mély arázdákatszántottak a sanyar& idők. % kalandoz! apa, aki #serenhagyta őt, mikor olyan utazásra indult, amelyrőlse$tette - tudta -, hogy nem lesz visszatérés' az ismeretlen anya, aki gyermekágyi lázan hal!dva életét



adta egyetlen magzatáért' a szapora szav&, #sillog! szem* mostoha, aki más férfiaknál keresett vigaszt,mikor hiáa várta, akit pár$ául választott - immár t*nékeny, semmie vesző árnyak voltak #supán' a m&ltsápadt-fak! k(sértetei. 9eor &gy tudta, az a izonyos falu már nem is létezik a 5ard /estvériség portyáz!lovag$ainak egyik előre tolt egysége perzselte fel a adurak legut!i háor&$áan. 3ikor értes"lt r!la,rádöent, hogy egyáltalán nem érdekli' k"lönös érzés volt, részen fá$dalmas, részen vigasztal!.

1éha sa$nálta ezeket az elvesztett emlékeket' amikor nagy ritkán egy-egy fut! pillantást vetett hátra

a m&lt fehéren örvénylő ködée, az az érzése támadt, hogy az élet ott 6zépmezőn egészen vidám volt -egyszer*, gondokt!l mentes, tudatlan. <ersze voltak prolémák, hogy is ne lettek volna' akkorian mégmagvasnak és világrengetőnek hitte mindet, most azonan már #sak mosolyogni tudott ki#sinyesség"kön,

$elentéktelenség"kön 4s k"lönen is azt az egész sz"rke, vidám' önfeledt életet semmivé tette egyetlenitalos é$szaka.

% lány szőke volt, pillantása déva$' nevetése, akár az ez"st#sengők hang$a )llana tavasz"nnepén.5önnyed, légies léptekkel ropta a tán#ot a fogad! iv!$ának közepén' f"rge keze, akár a lienő se-lyemkendő, meg-megsim(totta olykor egyik-másik #sodál!$ának ar#át az asztaloknál "lők, a söntésnéláll!k köz"l. =iatal volt, szemtelen .és k(vánatos, mint a szirmait ontogat! g!lyah(r a tavaszi pázsiton.9eor tudta, hogy nem akart neki rosszat, amit m*velt, if$onti ostoaság volt #supán' mégis remélte, hogyamikor a /estvériség lovag$ai elözönlötték a falut, az a lány nem volt a t&lélők között.

3inden ort!l ködös szempár moh!n követte a mozdulatait, de kettő k"lönösen az egyik a suhan#-kor!l alig kinőtt 9eoré, a másik az if$&' f"rtös ha$& dalnoké, aki kozát pengetve szolgáltatta a tavasz-tán#hoz a talpalával!t. %ztán hirtelen aahagyta, és lázas tekintettel a lány után kapott, aki egy pillantraátölelte, hozzásimult, ma$d ka#agva elpörd"lt tőle, egyenest 9eor tárt kar$áa. % árd félretette a lant$át,és közele lépett, izonytalan, h(vogat! mozdulatot téve kezével.

- 1e hagydC - sikkantotta ka#éran a lány, és felnevetett. - 1em látod, ántani akarC4s suhog! szoknyával, "dén, illatosan félreszökkent.- ;ri kisasszony vagyok, no lámC :ovag$aim, tetemreC9eor késő nem tudott visszaemlékezni rá' melykő$"k rántott elő kést. 3ert ilanori volt, s mert

az ap$a nevelte, őszintén remélte, hogy a dalnok' de ugyan ki tarthat számon minden sz(vverésnyi pil-lanatot egy szenvedélyektől f*tött, orgőzös é$szakán2 árd magaiztos volt, talán t&lzottan is, hiszen

magasra loant enne a vágy láng$a, s a k(vánt nő előtt nem mutathatott félelmet, gyöngeséget. 9eor töet ivott nála' ám az ő kezée először az ap$a adott kést a kalandoz! - az emervadász. %faggy&gyertyák fénye vörösen #sillogott a lassan, körözve mozg! a#élpengéken - aztán az egyik kés a

$o kézől a ala röppent, egy mozdulat, egy villanás... és a fegyver már nem#sak a gyertyalángt"kreként vöröslött.

%mi utána történt, a!l #sak elsz!rt, töredékes mozaikok maradtak meg 9eor tudatáan. % sz!tla-nul, zord képpel áll! vendégek, akiknek tekintetétől varázslatos hirtelenséggel t*nt el a nehéz orok hoztaköd' a halottsápadt lány - szeme kerekre ny(lik -, amint iszonyodva a szá$a elé kap$a formás kis kezét' éső maga, kezéen a véres kés, láa előtt a még remegő holttest, tisztul! agyáan hitetlenkedő, értetlen

orzadály 6enki nem állta &t$át, amikor tántorogva távozott a fogad!!l' de nem is ny(lt meg előtteegyetlen ház kapu$a sem, zárva maradt még azé is, amelyiken sz"letett, nevelkedett, s ahol a gyilkosfegyvert kapta az ap$át!l, még s"ldő poronty koráan.

- )red$ innenC - kiáltotta a #sukott alaktála mög"l a szapora eszéd*, vidám szem* mostoha, shang$át élessé, el-el#sukl!vá tette a kitörni kész"lő hisztéria. - )z a ház nem otthonod töéC

4s 9eor zokogva tová olyongott a kihalt, sáros ut#ákon' ar#án patakzottak a könnyek, kezéenmég mindig maka#sul szorongatta a vérmo#skos kést, amely a végzete lett. 1em volt terve, ötlete, még

$!zan gondolatai is alig' #sak a félelem lángolt enne puszt(t!, parttalan erővel. =ogalma sem volt,meddig k!orolt #éltalanul a faluan, a sötét alakok, a minden kopogtatásra s"ket kapuk között' de az égal$át még nem sz(nezte a ha$nal p(r$a, amikor a következő sarok mög"l magas, komor, széles váll& férfitoppant elé, és ő aan a orzalmas, örökkéval!ságig tart! pillanatan leszámolt az életével.

- 1e riad$ tőlemC - mondta az idegen mély, zengő hangon. 9eor még sosem látta a faluan' felnyer-

gelt, h!ka #satamént vezetett kantárszáron, sodronyinget viselt, s a derekán hossz& markolat& tiadlanikardot. 1yakáan ez"stsz(nen #sillogott a s!lyomhold $elvénye.



9eor hátrahökkent, s ösztönösen maga elé kapta kését, izmai har#ra készen megfesz"ltek. 1emadott sok esélyt magának, de ha már el kell mennie, hát eltökélte, hogy nem könny(ti meg a dolgukat. %zidegen elmosolyodott kalap$a széles karimá$a alatt.

- ?sak a arom olyan ostoa, hogy sa$át $!szántá!l ha$t$a a nyakát a tagl! alá, és látom, te #sak heves vér* vagy, ostoa nem - mondta. - %z &rnő azt tan(t$a, hogy minden teremtett léleknek $oga vanhar#olni az életéért. Aedd hát a lovamat, és ha ma$d meg kell térned az Istenek Aölgyée, mélt!sággal

teddC 4s ezzel %rel pap$a, az ismeretlen vándor sarkon fordult, elsietett. 9eor soha töé nem látta. <edigsokkal tartozott neki - az életével.

a nin#s az a l! - /oronan elvették tőle, ő azonan nem hagyta #seren, visszaszerezte, és mégakkor is szerető gonddal ,ápolta, amikor már t&l öreg volt a dél#eg vágtákhoz, szapora "getéshez -, sohanem $ut ki Ilanor!l. )lőnyt adtak neki - a tisztesség &gy k(vánta -, de a rákövetkező napon, napszállatután, a nyomáa eredtek. =arkasok és s!lymok' fellegha$t! köpönyeges, sz!tlan, zord kép* férfiak ésasszonyok, válogatott paripákon. @ldalukon hossz& kardot és kilen#h&r& lantot hordtak, s ugyanolyanmesterien ántak az egyikkel' mint a. másikkal. )gy-kettőt leszám(tva' akik személyes $!arátai voltak af"rtös ha$& dalnoknak a fogad!an, nem tápláltak haragot a sz(v"ken 9eor iránt' de az ősi szokás$og,amely a hossz& évszázadok során törvénnyé kristályosult, nem engedett kivételt, nem hagyott ki&v!t.

iszen még az Ikrek szektá$ának vén tan(t!mesterei is - megannyi h(rhedt orgyilkos, rettegett kardforgat!- elesulykol$ák a kiképzés részeként növendékeik fe$ée 6oha ne emel$ kezet vándorl! árdra IlanoranC:idér#nyomásos menek"lés volt ha$nala ny&l! é$szakái vágták, kapkodva ekapott, sz*kös falatok

erdők s*r*$éen, sziklaormok takarásáan, ver(ték, égő szemek, kimer"ltség. %z irány, az &ti#él adottvolt' nem mintha 9eornak k"lönöseen kedvére val! lett volna, ám a sors nem hagyott neki másválasztást. % nyomáan "gető sötét ruhás lovasok számára a tiadlani hármas királyság gyep*i, a 5rad-lovagok $árőrözte erigo0i határok mind nyitva álltak, s nem paran#soltak volna megáll$t nekik nyugatonsem' ahol komor tekintet*, pán#élos katonapapok vigyázták az Bni! és Ranil isten éké$ének háor(tatlanságát. )gész északon egyetlen olyan vidék volt, amelynek láttán a konok "ldözők megh&znák a kantárszárat, s rövid mérlegelés, pár szavas megeszélés után visszaford(tanák lovuk orrát hazá$uk feléa 5enzal-hegység fekete ér#ei, ahol fel soha nem száll! ködpára urkol$a titokzatos homálya a sziklás

hegy#s&#sokat, s a határerődök tornyai!l oszorkánymesterek f"rkész mágiá$a lesi loppal a arátságtalantá$at, idegen sz(vek doanása után kutatva. )gyetlen magányos $övevény láttán nem emelkednek meg a#suklyás fe$ek, nem villannak kénsárga t"z* szempárok a kámzsák sötét$éen' ám ha á kardos-lantos#sapat emerészkedne a zord, meredek sziklaszirtek közé, azt nem t*rhetnék tétlen"l /oron őrizői, ésakkor már sokkal tö forogna ko#kán, mint egy if$&, felhev"lt vér* dalnok élete. +gy okoskodott 9eor' ésfélig-meddig igaza is volt' mert a maroknyi ossz&t szom$az! lovas val!an elmaradt mögötte, de a határtvigyáz!k tekintete korántsem siklott át felet te olyan egykedv* közönnyel, mint remélte.

% szikár, aszott kép* férfi akkor telepedett le az asztalához, amikor utols! ez"st$ein vásárolt esteéd$ét falta kiéhezetten egy koszos, d"ledező hegyvidéki fogad!an, immár iztonságos távolan atoroni határ mögött. /arka erdő$ár! ruhát és vöröslunirral futtatott h"vely* kardot viselt' hang$a ánt!nre#segett, akár a kiszáradt #sont, ha #sizmás talp tipor rá.

- %z istenek vezéreltek /orona - sz!lt.- Fk aligha. Inká Ilanor farkasai - felelte 9eor' ny(ltan eszélt az idegennel' mert a menek"lés

hossz& rettegése keményre edzette és megkeser(tette.% $övevény elmosolyodott, sárga kigy!szeme rezzenéstelen"l meredt 9eorra. 6zinte tapinthat! volt

a lényéől árad! hideg' a szökevényt leginká valami undok #s&sz!mász!ra, nyálkás őr* h"llőreemlékeztette.

- 3inden éven tizenhárom növendék részes"l aan a megtiszteltetésen, hogy a klán efogad$a -mondta. - Idén az egyik halálát lelte 5ahréan. % helye még etöltetlen.

9eor fiatal volt' de nem tudatlan' azonnal értette, melyik klánra #éloz az idegen.- 5"lhoni vagyok, népem az ellenségetek - felelte !vatosan. - 1in#sen sem $ussom, sem tehetségem,

hogy kiérdemel$em ezt a kegyet- %#él 9uinnor egyetlen gyermeke nem eszélhet (gy - sz!lt a $övevény halkan. 4s igaza volt.osszas, al$!s érzetekkel terhes #send telepedett a durván faragott tölgyfaasztalra, a félig elfogyasztottétkek fölé. Aég"l 9eor megkérdezte



- Aan választásom2- ogyne lenne. Aagy #satlakozol - és itt az idegen hossz& u$$ai sz!rakozottan, szinte oda sem

figyelve végigsim(tottak a kardh"vely vöröslunir or(tásán -, vagy meghalsz.9eor kiitta a keser* árpasör maradékát, a tarsolyáan maradt pénzt az asztalra dota, és felállt.

Indulhatunk.ossz&, fáradságos &t várt rá a 5enzal-hegység kietlen, erdős ér#ei között' az utols! szakaszt e-

kötött szemmel tette meg, lovát a tarka ruhás idegen vezette, akinek a nevét sohasem tudta meg, ámátor &gysem tudott volna mit kezdeni vele. %zért megpr!ált tá$ékoz!dni, de hiáa' a hegyvidék levegő$enyomaszt!an f"lledt volt ezen a tá$on, a hangok tompán koppantak a sziklákon, elvesztették #sengés"ket.9eor a őrén érezte a kettős természet* köd ny&l!s h*vösét, f"le z&gott a virál! zavar!mezőtől, amittapasztalt mentalisták sugároztak a tiltott vidék köré. 3ikor megengedték' hogy levegye a szeméről akendőt, álmos, kránkőtől *zlő ányászfalut látott maga előtt, fásult lak!i kedveszegetten andukoltak egyetlen hossz& ut#á$án. m a látszat #salt' mert ezen a telep"lésen mindenki - a kivénhedtaggastyánokt!l a szoptatás anyákig - a oszorkányurak "gynöke volt, s a mélye ny&l! tárnák és vágatok &tvesztő$e nem egyszer* ér#ányát re$tett, hanem 8horaka legendás, földalatti városát, az Ikrek fe$vadászszektá$ának titkos fellegvárát és kiképzőközpont$át. Itt, a roppant alag&t-#sarnokok azaltfalán loog!fáklyák f"stös fényéen ismerte meg 9eor a mogorva R&khot, a sehelyes kép* vénemert, akiről

tan(tványai titkon azt reesgették, nem is anya sz"lte, hanem a f*részes él* kősziklák adtak életet neki.ihetetlen"l öreg volt, p&pos és töpörödött, ám ha a szeme megvillant, a messzi tá$akr!l, veszedelmesk"ldetésekről megtérő mestergyilkosok meghunyászkodva hullottak térdre előtte. 9eor hamar megtanultafélni azt a sz&r!s tekintetet, még első találkozásuk alkalmával, amikor megfeledkezett magár!l, ésdöenten rámeredt az aggastyán meggöredt, #s&zt!l gyötört kezére. % h!fehér szakáll d"höshullámokat vetett, és az if$& ilanori egyetlen röpke mozdulatt!l k(nl!dva görnyedt kétrét a arlangteremfekete padlatán.

- Rozsdásnak véled a kezem2 - re#segte R&kh, a gyilkosok galamősz, ősöreg pátriárká$a. G /uddmeg hát öt esztende$e, a /*z haváan /iadlan királyának ontotta vérétC

)z volt az első le#ke, amit 9eor megtanult tőle, s az elsőt még számtalan másik követte. 5ard éskés' t* és tőr' hurok és hál! - az öreg mesterien ánt mindahánnyal. 5iok(totta 9eort, hogyan vál$on

észrevétlenné a zsiva$g! tömegen, hogyan marad$on életen kopár pusztaságan, dermesztő $égsiva-tagan, hogyan t"ntessen el maga után minden, mégoly apr!#ska árul! nyomot, hogyan férkőzzék észrevétlen"l a gondolatát olvas! varázstud!k közelée. =áraszt!, keserves évek vártak az ilanorira, mertaz aggastyán hirtelen harag& tan(t!mester volt, nem fukarkodott a feny(téssel. 6okszor el#sodálkozottra$ta, miért vesződik vele R&kh személyesen' a szektának voltak más oktat!i is,, megannyi visszavonultgyilkol!m*vész, akiket a kor vagy valami orzalmas sees"lés kényszer* tétlenségre kárhoztatott. %ztánegy kegyetlen é$szakán, miután harmin# mérföldet ha$szolta fel-alá az &ttalan rengetegen, a vén R&khfeltárta előtte az ind(tékait.

- 4n meg az apád - az a sátán 9uinnor - valaha ék(thetetlen ellenfelek voltunk - mondta' s apr!,véreres szeméen k"lönös fények gy&ltak. - D volt az %#él' én a 6ziklakő. D elmenek(tette előlem ad0oonok Aörös :oog!$át, az utols! pillanatan, amikor Ranil pap$ai már mind a vér"ken fetrengtek anaptemplom mozaikkövén, és "völtöttek, mert szétmarta a zsigereiket a pengémre kent /oroni <okol. 4n&t$át álltam a her#egi hál!teremhez vezető folyos!n, amikor két emervadásszal elop!zott a ro0oninagypalotáa. %z a két har#os nem tért vissza 4szakra, és a her#eg megélte, hogy har#olhasson Ainalimeze$én, apád pedig azt hitte, törött háttal már nem sokat árthatok a 6zövetségnek.

1agyszer* ellenfél volt' kár, hogy méltatlan #élokra fe#sérelte tehetségét. /e félehagyott drágakővagy, fiam, a #siszol!mester kezét ide$ekorán fogta le a halál. 7e én efe$ezem, amit %#él 9uinnor elkez-dett' mert ritka kin#s manapság a hozzád hasonl! emer, és dőreség lenne veszni hagyni.

4s R&kh, a har#okan megősz"lt orgyilkos állta a szavát. % tanul!időre a munka hossz& éveikövetkeztek. % toroni Ikrek sorait alaposan megritk(totta a legut!i Hászl!háor&, szolgálataikraazonan ha lehet - nagyo igény volt, mint valaha. R&kh gondosan válogatott a meg(zatások között -

tehette, hisz senki nem volt, aki fel merte volna emelni ellene a szavát -, s 9eor számára minden k"ldetés&$fa$ta kih(vást, &$fa$ta pr!atételt $elentett. Rivális oszorkánymesterek fenekedtek egymásra zordtornyaik!l' #sászári fattyak, alkézről sz"letett her#egfiak ny&$tották ki moh! kez"ket az örökség után'

efolyásos udvaron#ok törtek gazdag nemesurak életére, és viszont. 9eor mindig elvégezte feladatát,



konok elszántsággal tört a #élra, s ha fogást talált prédá$án, töé nem eresztette el. Aalamikor, a ki tud$a,hányadik áldozat után, egy tréfás kedv* társa ezért ragasztotta rá a 5op! nevet 9eor #0a 9uinnor meghalt egy tavaszi estén, aan a messzi fogad!an' helyée 9eor dar 5hordak lépett, a könyörtelen,mindenre elszánt 5op!.

%ztán egy szép napon - sok-sok esztendővel ama orzamatos, asszonyillat& é$szaka után - ismétmestere elé $árult a fáklyaf"sttől #s(pős levegő$* arlangteremen, hogy eszámol$on neki k"ldetése

tel$es(téséről, mint már oly sokszor. 1em annyira $elentés volt ez a siker vagy sikertelenség dolgáan - dar 5hordak esetéen ez sohasem lehetett kétséges -, inká részletes, mindenre kiter$edő eleszélés, amit arettenetes aggastyán figyelmes f"llel hallgatott, s száraz, re#segő hang$án olykor kommentárt f*zöttegyik-másik apr! mozzanathoz sohasem di#séretet, mindig megrovást. 9eor először erzenkedett ez ellena t&lzása vitt szigor ellen, késő azonan eletörődött - egyrészt, mert &gysem tudott volna változtatnira$ta, másrészt pedig, mert hasznára vált, sokat okult előle. % kemény dorgálás!l töet tanul az emer,mint az elnéző, kegyes szavak!l.

)z&ttal azonan, amint térdet ha$tott a azalt!l faragott tr!nus előtt, valahogy a megszokottnál is#sendese, a evettnél is zárk!zotta volt 9eor.

- 1em tudtam, hogy /hurtask gr!f$a karon"lő kisded - sz!lalt meg halkan, amikor mestere egyintéssel engedélyt adott neki a eszédre. - %lig két h!nap$a, hogy a sa$át szememmel láttam a shuluri

udvaran' akkor még megtermett, $avakoraeli férfi volt.R&kh összevonta ozontos, ősz szemöldökét.- %ltit te láttál, az már hetek !ta halott - felelte. 1em a mi kez"nk s&$totta le' a t"dősorvadás ritka

k!r, de feltétlen halálos. zvegyét :ord 9omraith vette nő"l- 4s a nemes lordnak &t$áan van a nemk(vánt örökös, ha mégoly zsenge kor& is - !lintott 9eor.- 5apizsgálod hát. )lvégezted a munkád, 5op!2- %z any$a kelén halt meg, gyorsan,, fá$dalmak nélk"l - mondta fátyolos hangon a fe$vadász. ="lé-

en halk, panaszos nesz $a$ongott' a h*vös szél siráma tán a messzi ilanori r!nák fölött2- 1em tetszel nekem - R&kh a homlokát rán#olta.- Aan-e izony(tékod2- % vére még a pengémen szárad.

- 3utasdC9eor elővonta tőrét. 5eskeny lap&, keresztvas nélk"li penge volt, a toroni emervadászok kedvelte

fa$tá!l' elefánt#sont markolata hideg közönnyel simult a tenyerée. % pengén $!kora, arna foltothagyott a töredezett lapkáka kérges"lt vér. R&kh rövidlát!an hunyorogva közele ha$olt, hogy $oanlássa.

- 6ose hagyd tiszt(tatlan a fegyvertC - $egyezte meg mogorván. - %kkor fog #serenhagyni, amikor leginká sz"kséged lesz rá.

- %ligha - mondta 9eor, és döfött.% vén fe$vadász keze előrelend"lt, mindhiáa' az if$& izmok gyorsaak, feszeseek voltak a

feldagadt, #s&zmarta (z"leteknél. a az ilanorinak elé fegyvert kellett volna rántania, talán mindenmásképp alakul' de hát a mester maga sz!l(totta föl, hogy von$a ki tőrét. % penge markolatig mélyedt aziszony& öregemer ordái közé. 6*r*, feketésvörös vér uggyant ki szá$a szélén' szeme hitetlenkedve,gy*lölettől eltelve tágra ny(lt' gö#sörtös u$$ai vér#sekarmokként rándultak össze - aztán vége lett.

% gyilkos hátralépett, az áldozat ar#ra ukott a tr!nszékről. % keskeny pengét friss, meleg vér ön-tötte el, lemosta r!la az undok, száradt, arnás kérg* pikkelyeket. 9eor három hossz&, végtelene enyészősz(vdoanásig egymaga állt a fáklyák vörhenyes fényéen, aztán eler&gott a halott R&kh <&p$áa.

- %zt mondtad, efe$ezed, amit az apám elkezdett - suttogta rekedten. - 4n is azt tettem.)zzel sarkon fordult, és nyugodt, kimért léptekkel távozott6iker"lt ki$utnia 8horaká!l, ár #supán a vak szeren#sén m&lt, hogy tettét nem fedezték fel ide$é-

en. % ha$sza rettenetes volt, akár#sak a *ne' hiszen megölte a pátriárkát, a gyilkos-klán nagymesterét,akit minden Iker tisztelve félt és gy*lölve isten(tett. % kop!!l préda lett' a vadász!l zsákmány' az

orgyilkos!l földönfut!. 8iztosra vette a halált, mégis foggal-körömmel k"zdött az életéért, ragaszkodotthozzá, akár patkány a va#kához. /udta, hogy #sak egyetlen lehetősége van el$utni délre, a 6heral-hegységen és /aa el-Iara sivatagán t&lra, ahol nin#senek sötét ruhás dalnokok és kegyetlen kép*emervadászok, ahol senki nem ismeri a nevét - a #0a 9uinnort éppoly kevéssé, mint a dar 5hordakot -,



ahol &$ élet, &$ sors vár reá. mde szerte a Quiron-tenger mellékén felizzottak a ="rkészek irány$elzői,komor tekintetek vizslatták az ar#talan tömeget' szikár u$$ak kul#sol!dtak a keskeny pengé$* kardok markolatára' és szá$r!l szá$ra $árt a könyörtelen suttogás, mind hatalmasa hullámokat vetve- a hivatásosgyilkosok társadalmának titkos tengerén - alál az árul!raC alál a renegátraC

9eor Ifinig, a sötét %aszisz fővárosáig $utott, azaz megtette &t$ának valamivel tö, mintegynyol#adát - és ez emerfeletti tel$es(tmény volt tőle.

Ifinen aztán kelep#ée ker"lt. 4rezte, tudta innen nin#s tová. %#élszálas hál! orult a városra,finom alkalmatosság, már-már láthatatlan, ám akit hatalmáa ker(tett, töé nem engedte el, és a ve-zérzsin!r mind sz*kere h&z!dott. <uha talp& nemez#sizmáa &$tatott láak r!tták az ut#ákat, aköpenyek, palások ő redőien mérgezett pengé$* tőrök lapultak, minden mosolyg!s ar# hideg, szám(t!gondolatokat re$thetett. % városkapuknak 9eor a közelée sem mehetett' messziről megérezte azt atompa, fémes (zt a levegően, amely a ki-e özönlő tömeg aurá$át olvas! f"rkészek és mentalisták

$elenlétéről árulkodott. Aoltak persze Ifinen másfa$ta kapuk is - )rion városáa és a titkos orákulumokany(ltak, ár töszáz mérföldes távolság választotta el őket től"k -, ezek azonan még szorosa őrizetalatt álltak. )gy rongyos g&nyá$& koldus, aki mindig ugyanazon a sarkon *zi szomor& mesterségét' egyfestett ar#& ringy!, aki felt*nően sokat tart!zkodik izonyos ut#ákon' egy megtört lelk*, if$&hősszerelmes, aki minden este hosszan s!ha$tozik az imádott hölgy házának faragott erkélye alatt. 9eor

se$tette - és a se$tése nem #salt - hogy egyik"k mellett sem $uthatna el. /udta magár!l, hogy $ő' de nem aleg$o.% #satornák mélyére h&z!dott vissza, a számkivetettek és otor lelk*ek utols! menedékhelyére, s

#sak időről időre merészkedett a felsz(nre, hogy a lármás tömegen elvegy"lve a menek"lés lehetségesm!dozatait kutassa. 3inden ilyen kiru##anás ko#kázatosa volt az előzőnél' egy alkalommal egy tarkaöltözék* vigé#en felismerte azt az emert, aki odaát 8horakáan a 5op! nevet ragasztotta rá. /isztáanvolt vele, #sak idő kérdése, hogy rátalál$anak.

7e nem ők találtak rá, hanem az idegen.9eor még mindig nem tudta eldönteni, alszeren#se volt-e, vagy a $!sors keze. )z volt a

legmegdöentő, legk"lönöse meg(zatása. %z idegen, aki oly könny*szerrel fölée kerekedett ott aföldmély sötét$éen, fur#sa dolgokat kért tőle, fur#sa dolgokért #serée.

- % er#eg rendelésére teszed - mondta, és nem volt ha$land! részletezni. - % Aizek első haváan,ha ma$d %ntoh &$ra kegyes lesz a ha$!sok lelkéhez, ő maga is megérkezik. %ddig #sak azzal törőd$, amittőlem hallottál. 4n a városan leszek, de ne kutass utánam' a halálod lenne.

4s 9eor hitt neki, hiszen az idegen egymaga meg#selekedte, amire az Ikrek három hossz& h!napalatt - a k(méletlen ha$sza során - nem voltak képesek. 3ás választása am&gy sem maradt. 4s az idegen -#sak az röklét 3eze$ének lak!i tud$ák, hogyan - etartotta a szavát. )gy héte telt #supán, egyetlenkurta héte' és elt*nt az ut#ákr!l a viharvert koldus, a derekát riszál! sza$ha, az epekedő if$& szerelmes'annyi nyomuk sem maradt, mint a szellő nyomáan támad! v(zfodornak a #söndes hegyi tavak t"krén.<ersze nem valami félreeső sikátor mélyén hevertek átvágott torokkal, "veges szemekkel' az osszant!kontármunka, szemánt! otromaság lett volna, az idegen kifinomult st(lusához nem illő. % klán h(vtavissza őket, valamennyit' a hatalmás oszorkányuraknak valami gond$uk akadhatott a messzi északon, ss"rgető sz"kség"k volt éles szemekre, tőrforgat! kezekre. 4s hiáa rettegték szerte a Quiron-tenger környékén a klán h(rhedett $elmondatát - EJ6ohasem fele$t"nk, sohasem o#sátunkCJE -, ha ezek az iszony&mesterek sz!l(tották az emervadászokat, akkor nem volt apelláta, menni kellett. 9eor t*nődve megállt atengermelléki ország&tra ny(l! városkapu előtt, mélyen esz(vta a friss' s!szag& levegőt, amit ez&ttalsemmiféle gyan&s fém(z nem szennyezett, s agyáan egymást kergették a gondolatok, mint messzisz"lőhazá$áan a $átszi kis#sik!k. %ztán sarkon fordult, pillantása végigvándorolt a sötét azalt!l emelttornyokon, és elindult vissza, a város felé. %z idegen egyszer már megtalálta, megtenné másod$ára is, ésakkor nem fogná vissza kezét a halálos #sapás előtt.

8ilin#set ékly!ra #serélni sose $! "zlet, tart$a az ilanori mondás. 9eor dar 5hordak nagyots!ha$tott a vihartépázta rakparton, felállt a kötélakr!l, és hátrasim(totta ar#á!l esőv(ztől ázott, hossz&

ha$át. Ide$e munkához látni.



"$r%snek, gy%zhetetlennek érzed magad, fiam# &abolázz meg akkor egy asszonyi lelket'"

Rahim el-Haszra

5alandoz!társaságot toorozni nem könny* feladat. % kit*zött #élok ismeretéen alaposan fonto-l!ra kell venni, milyen képességekre, k"lönleges szakértelemre van sz"ksége a #sapatnak, gondosan

"gyelve rá, hogy az összkép egyens&lyan legyen, sehol ne marad$on gyönge, támadhat! pont$a. )zazonan #supán a dolog elméleti oldala' az igazi pr!atételre akkor ker"l sor, amikor nekilátunk a szépenkidolgozott tervet át"ltetni a val!ság tala$ára. % kalandoz!k - mivelhogy azok, akik - öntörvény*személyiségek mind egy szálig, sa$át k"lön#ségekkel, ogarakkal, rigolyákkal, amit a $! szervezőnek mérlegelni, egyeztetni kell - mert nin#s annál keser* érzés, amikor hossz& hetek munká$a vész kárakét-három nélk"lözhetetlen, ám egymással összeférni nem tud! szerzet torzsalkodása miatt. 4s hamindezzel megvagyunk, még mindig hátravan a legs&lyosa proléma az ösztönzés kérdése. %z arany,ha mégannyira ővelked"nk is enne, ritkán elegendő egy véreli kalandoz! érdeklődésének felkeltésére'hiszen vagyona sok emernek lehet alkalmasint neki magának is. % #salétek megválasztásánál igen nagym*gonddal kell el$árni' hiszen minden szeren#sevadásznak más-más gyöngé$e van' egyesek egész >nevetfenekest"l felforgatnák egy ka#ér asszonyi pillantásért, mások szeméen nem szám(t, #sak a h(rnév,

megint mások lappang! sérelmek megtorlására vágynak, vagy - a világlátotta$a - egyszer*en feledésre.5iigazodni een a kusza z*rzavaran, helyére illeszteni a kirak!s$áték apr!#ska dara$ait - egész emertigénylő feladat' nem t*ri a hányaveti könnyelm*sködést.

9eor dolga izonyos értelemen neheze volt az átlagosnál, ugyanakkor viszont könnye is. 1eheze, hiszen a feladat mienlétét, a k"ldetés vég#él$át nem ismerte, a kártyákat nem fedték fel előtte'könnye, mert a válogatást nem neki magának kellett mege$tenie, az idegen már kész la$strommalfogadta. 4s éppen ez a la$strom volt az, ami elgondolkoztatta, izonytalanná tette az emervadászt' mertannyira rendhagy! volt, annyira k"lönleges, hogy már-már értelmetlennek, #éltalannak tetszett. 6ok felesleges tétel állt ra$ta, melyek egy "tőképes #sapat számára hasznavehetetlen kolon#ok lennének #supán' ugyanakkor az egyik hagyományos, evett p!lus telesen hiányzott, mivel az idegen nem t*rtemaga kör"l a mágiát.

- %z aasziszi varázstud!k mihaszna kor#sok mondta 9eornak. - /udományuk gyarl! és sekélyes, sörök rettegésen élnek a oszorkányurakt!l. % er#eg semmire sem menne vel"k.

% másik szokásos p!lus azonan nem maradt el' &gy látszik, izomra-a#élra az idegennek issz"ksége van. 4s mivel a k"lönös listán ez a két tétel volt az egyed"li, amit az emervadász érteni vélt,elhatározta, hogy vel"k kezdi a toorzást.

% #sapszék Ifin kikötővárosáan volt, az egyik korántsem izalomger$esztő negyeden' ezen akörnyéken adott találkát egymásnak a dokkok és rakpartok söpredéke, megannyi nin#stelen, rongyossenkifia, akik maroknyi rézgarasért is képesek kést rántani. Roskatag, vénségesen vén ép"let volt, piszkosvályogfalait tapasztott sárral toldották-foldották, ám a hideg, s!szag& parti szél (gy is utat talált magának homályos else$ée - ami val!ságos áldásszáma ment, legalá felfriss(tette kissé a faggy&t!lmegsavanyodott sörtől, száradt emeri mo#sokt!l *zlő levegőt. Aaksi dögkesely*ként guasztott kéthatalmas, "resen kong! raktárház közéen, melyek maguk is omladoztak már, sz&ette gerendáik között

porlepte p!khál!k fesz"ltek' semmi értelme nem volt ármit is tárolni enn"k, hiszen a rozsdáll! zárak nem állhatták &t$át a #sapszék törzsközönségének, a ko#smáros #imoráinak. 1em az á fa$ta hely volt,ahová sikeres, tollasodni kezdő emerek $árnak' ám 9eor tudta, hogy aki hasonl! közegen nőtt fel, azemelkedhet ármilyen magasra, nem nélk"lözheti hosszan az ismerős szagokat' za$okat, (zeket.

)gyszer* szaás&, tiszta, világoskék u$$as és nadrág volt ra$ta, amikor az iv!a lépett, közepesendrága poszt!!l. 7erékövére őrerszényt és d(sz(tetlen markolat& tőrt #satolt. ossz&, fekete ha$átmegmosta kifés"lte, ar#ár!l lekaparta a orostát, elmassz(rozta a rán#okat, és leheletnyi piros(t!t kent rá.=élszeg mosollyal nézett kör"l, mint aki nem egészen iztos enne, $! helyen $ár-e. /(z évvel fiatalanak látszott a val!ságosnál, és egész lényéől gyermeki ártatlanság sugárzott' a #sapos, egy nagydara fi#k!,

akinek kidolgozott izomzatát vastag há$réteg or(totta, megvető horkantással köszöntötte, és undorodva a padl!ra köpött.7él felé $árt az idő, a #saposon k(v"l egy árva lélek sem volt a f"stös helyiségen' 9eor

szándékosan választotta ezt a korai !rát. Havartan megvakarta a fe$e &$át, aztán tétova léptekkel elindult



az egyik háts! asztal felé, ami pont szemen állt a e$árat világos négyszögével' mögötte az ép"let főfalah&z!dott, alr!l a kih*lt hamuval or(tott t*zhely határolta, $or!l pedig vastag kőrisfa válaszfal - azegyetlen az iv!an. K!kora asztal volt, mégis #sak két szék állt mellette.

- 1em taná#solom, hogy oda"l$ - sz!lt a #sapos mogorván. - %z a hely foglalt.- Igazán2 - 9eor mogyor!arna szeme kerekre ny(lt a #sodálkozást!l. -iszen nem látok vendége-

ket. a ma$d $ön valaki, legfel$e más asztalt választ.

% kövér férfi felnyögött, mintha s&$t! ököl találta volna gyomorszá$on - hatalmas 5rad, égi nagy&r,!v$ meg minket az ostoaság sors#sapását!lC -, aztán vállat vont.- % te életed. 3it kérsz2- /alán... valami szeszes italt.% #sapos nem sietett a kiszolgálással' hosszan piszmogott, a koszfoltos pultot törölgette minden

foganat nélk"l egy mo#skos ronggyal. 9eor nem sz!lt, érdeklődő tekintettel nézegette a vetemedett lap&asztalokat, a g(regura vonalan sorakoz!, ol#s! #seréppala#kokat a pol#on, a fényevesztett, vak

ronzt"kröt a söntés mögött. 3ikor végre kapott egy kors! árpasört, nem volt sok köszönet enne'langyos volt, a ha$a rottyant, piszkosfehér, és a #sapos &gy vágta le az asztallapra a fakupát, hogy a felekilöttyent.

- )gy garas lesz - mondta kedvetlen"l. - =izetni élőre kell. .

9eor o#sánatkérő mosollyal elekotort az erszényée, előhalászott két rézpénzt, és a tagaszakadtfi#k! markáa nyomta. % #sapos kiköpött, és köszönő sz! nélk"l visszavonult talpalatnyi irodalmáa, a pult mögé. % továiakan , pillantásra sem méltatta 9eort, aki tökéletesen elégedett volt a dolgok ilyeténalakulásával.

%hogy a nap tová r!tta &t$át az égolton, hogy nyugov!ra tér$en a messzi @npor-hegység ér#eiközött, a #sapszéke lassan szálling!zni kezdtek a vendégek. arsány szav&, kötekedő fi#k!k voltak, mintáltaláan az olyan emerek, akik sokat várnak az élettől, de tenni nem ha$land!k érte' orostás ar#ok ésvéreres szempárok örvénylő forgataga, ko#smai verekedéseken szerzett, hivalkod!n viselt forradások,kérkedve hadonász!, #som!s "tyk* öklök. 9eor #sak "lt, és figyelte őket' érintetlen"l áll! fakupá$áan asör sz(nére lappadt a ha, vastag kosz#s(kot hagyva a kors! karimá$án. 6enki sem zaklatta félreh&z!d!magányáan - se$tette, hogy ez a tapintat nem annyira személyének, inká az asztalnak sz!l -, de

gyakran időztek el ra$ta t*nődő, meg-megloan! tekintetek. 1émelyiken - igen kevésen - szánalom#sillant, szavak nélk"li esdeklés, hogy igya ki a sörét, és távozzon sietve, am(g teheti, akkor legfel$e azerszényének kél láa a e$árat előtt tolong! tömegen, ám ami a legértékese, az megmarad neki' alegtö pillantás!l azonan #sak vadállati moh!ság s"tött, a szőrös orr#impák szimatolva tágra ny(ltak,mint a pusztai ragadoz!é, ha vérszagot sodor felé a szél. 9yan(totta, hogy ha menni akarna, nemengednék - a #sapszéken fortyog! emermassza' a kikötő szennyes "ledéke látványosságra várt' s azasztaluknál sutyorg! zsemetszők köréen talán már meg is köttettek a fogadások, hogy mikor, hogyan,mennyi idő alatt. 9eor félénken rámosolygott egy törött orr& vagányra, aki már hossz& per#ek !tavizslatta leplezetlen, s most rosszindulat& vigyorral Eviszonozta a gesztust' pudvás, ag!t!l sárgavadkanagyarakat villantva a #senden "ldögélő emervadász felé.

%ztán megérkeztek, akikre várt.% tömeg hirtelen elnémult, akárha varázs"tésre tenné' még a s*r* árnyékan meg&v! háts! padok

fölött is elhalt a eszélgetés mora$a. % e$árat közeléen forgol!d!k sietve, sz! nélk"l eltisztultak az&t!l, kétemernyi folyos!t nyitva 9eor asztala felé. % f"stölgő ola$mé#sesek rőten izz! fénye vonták ak"szöön áll! roppant emer!riás alak$át' lángok k(sértő szelleme tán#olt duzzad! karizmain, szélesmellkasán, t"körsima koponyá$án. 3edveőr #sizmát és prémes ágyékkötőt viselt, egyeet semmit' $!llehetett látni, hogy egyetlen szál sz!r sin#s a testén. L% oszorkánymester, aki az átkot mondta rá, rég!tamegtért már /harr keelére.M iányz! al szeme helyén szilvamagnyi, kaosonformára #siszolt ruinkő#sillogott' a elé metszett vigyorg! koponya gonoszul életre kelni látszott az iv!an loog!, vörösesfényen. %z eleven hegyorom oldalához kar#s&, fekete zekés leány simult, hossz&, orostyánsz(n ha$aselymes hullámokan keretezte ovális ar#át. /estének minden vonala, domorulata lágy volt, szoros

nadrága &$tatott #s(pő$étől mandulavágás& szeméig. <illantásá!l azonan fak!sz"rke láng s"tött, hidegs #sontig hat!, akár a eriNueli gle##serek fuvallata, amint megállapodott a magányosan "ldögélő 9eoron<isszenés sem esett, köhintés sem hallatszott, ahogy a két $övevény lass&, iztos léptekkel az asz-

talhoz sétált, #sak az idegesen toporg! talpak neszeztek a keményre döngölt földpadl!n. 9eor nyugodtan



állta a kar#s& lány tekintetét' k(sérő$ét, a hatalmas férfit, fut! pillantásra méltatta #supán. 3ikor a k"lönös páros megállt előtte, a kopasz !riás két roppant öklével a panaszosan megre##senő asztallapratámaszkodott.

- )z itt a mi hely"nk - mondta vész$!sl! hangon.- Aan még szaad l!#a - mosolygott 9eor arátságosan. - &zzatok ide egyetC- /udod te, ki vagyok én2 - dörögte haragra gy&lva az !riás.

- ogyne. ivatásos a$v(v! - !lintott a fe$vadász. - % neved Roal, és az a ruin az ar#odan egyanuriai lesath kin#séől val!, aki alga m!don kiperzselte a fél szemed. % párod pedig %thr(a di /aras#o,a messzi Rokmund!l, akinek az ($a sok szomor& asszonyt tett özveggyé )lfendelen - % pillanatnyidöent #sendet kihasználva még hozzátette - % er#egnek sz"ksége van rátok.

% a$v(v! hátrahökkent, ar#ára értetlenséggel vegyes riadalom "lt ki' asszonya szeme azonan sz"r-ke loot vetett, keze magasa lend"lt, hossz& mutat!u$$a vádl!n szegeződött a 5op!ra.

- )mervadászC - kiáltotta éles, ánt! hangon. ld meg, RoalCm az !riás lass& volt' 9eor tudta, hogy az lesz. % le#sap! kora lehet tán olyan sees mint a 5op!

hirtelen mozdulata' már-már ösztönös ak#i! volt ez' ezerszer egyakorolta #satornamélyi magányáan,hiszen az idegen részletes le(rást adott neki Roalr!l - testalkatár!l, refleOeiről, gondolkodásm!d$ár!legyaránt. % a$v(v! k(nl!dva fel"völtött, kétrét görnyedt' térdre roskadt a kiömlött sörtől mo#skos padl!n'

kezét az ar#ára szor(totta. %thr(a vér#seként sikoltva hullott mellé, féltőn karolta át a vállát. 9eor u$$aiközött vöröset villant a koponyad(szes, kaoson-forma ruinkő.6avanykás ver(ték *ze #sapta meg az orrát. @daford(totta a fe$ét. % #sapos állt mellette reszketve,

val!sággal szakadt r!la a v(z' ar#izma meg-megrándult, tekintetéen páni félelem tomolt.- 1agy $! uram - dadogta -, o#sánatáért esedezem, ha ármi méltánytalanság érte volna részemről

kegyelmedetC a hozhatok valamit, ármit, szerény ha$lékom örömest...9eor elmosolyodott.- /akarod$C - vetette oda foghegyről. %ztán a k"lönös párhoz fordult' a a$v(v! asszonyára támasz-

kodva, nehézkesen kászál!dott fel a földről, hatalmas tenyere al!l vékony patakan vér szivárgott. %z épszemedet is választhattam volna, Roal. 3ég $elentkezek, &gy hiszem.

/arsolyáa #s&sztatta a drágakövet, és lass&' egyenletes léptékkel távozott a #sapszékől' a hátáan

érezte %thr(a tekintetének gy*lölködő t"zét, de nem törődött vele. 1émi elégtétellel nyugtázta, hogy asz!tlan tömeg szélese folyos!t nyit neki, mint az imént Roalnak és pár$ának. 1em hitte, hogy ármiveszély fenyegetné, érzékszervei mégis azonnal regisztrálták a #ső#selék minden mo##anását, mindennyugtalan rezzenését' gondolatai azonan máshol $ártak, messze az' ifim ut#ák köve alatt, ahol annak ide$én először - és mindeddig utol$ára találkozott az idegennel.

- 3iért épp ők2 - kérdezte tőle. - /apasztalt emerek, kétségtelen' de nem találtál $oat egy lomhah&storonynál meg egy asszonyőre &$t f&riánál2 )nnek sok vesződség lesz a vége, iztosra veszem.

- 4s nem is tévedsz - mondta az idegen. - ?sakhogy ezek ketten gyökértelen k!orok, nin#s hátter"k %asziszan. % férfi ifini sz"letés* ugyan, de hosszi évekig szám*zetésen volt, a nagykirály rendeleteörök időkre kitiltotta az ország!l' valamireval! helyen most sem mutatkozhat. % nő pedig gorviki.

1in#senek arátaik, kap#solataik, nem ismerik ki magukat a helyi alvilágan. )z pedig fontosa lesz,mint gondolnád.

:egyen. )ddig minden &gy történt, ahogyan tervezte' ám a $átszma még korántsem nevezhető le-futottnak. 9eor nem tudta feledni a $égsz"rke szempár gy*lölködő villanását, a gyilkos indulattalrámeredő u$$at, a pár$aféltő vér#se harsány rikoltását. 4s ekkor váratlan ötlete támadt. 5ét legyet fog "tniegy #sapásra.

5int, az ut#án sötétedett már 9eor megoldotta u$$asa ele$ét, ki#sit fel$e t*rte a ruhát a kar$án'ha$át a tarsolyá!l elővarázsolt zsineggel szoros varko#sa kötötte, s a végét hetykén előre#sapta alvállára. :e#satolta derekár!l a tőrt, h"velyét egy &taeső #satornany(lása ha$(totta, s a meztelen pengétaz övée t*zte. %r#ár!l gondosan letörölte a piros(t!t, igaz(tott egy kissé a vonásain' a rán#ok visszatértek, szemöldökének (ve szigor& lett, tekintete sz&r!sa, de nem minden vidámság h($án val!,

a$kának vonala megkeményedett, szá$a sarka kissé #inikus félmosolyra gör"lt. 3egváltozott a $árása is'öntudatosaá, magaiztosaá vált, ahogy )llana szentélye felé vette az irányt.)zernyi m!d$át ismerte, hogyan olvad$on össze az &tmenti árnyékokkal, hogyan tegye láthatatlanná,

követhetetlenné könnyed lépteit 3ost mégsem alkalmazta egyiket sem' a vérese rossz nyomolvas!,



seg(tség nélk"l nem oldogul alkonyat után a vadonan. Itt-ott szántszándékkal elelépett a puha sára,déva$ dallamokat f"työrészett $! hangosan, meg-megállt egy pillanatra néptelen ut#ák közepén a kelővörös hold fak! fényéen. /&lzása azért nem vitte a dolgot' a vér#se okos madár, felismeri a hurkot, agyantás lépvesszőt, ha lát$a.

)llana szentélye ala#sony, h!fehér márványép"let volt a kikötőnegyed falán t&l, egy lankás (v*domoldalan' falait illatoz!, friss virágok!l font koszor&költemények d(sz(tették, melyeket a első

kerteken szedtek gondos kezek. :egyenek ármily k(méletlenek, erőszakosak izonyos istenek fanatikush(vei - uruk, &rnő$"k neve $o, ha eml(tetlen marad -, a 9yönyör %sszonyának kultusza mindaddigeleven marad a sötét királyságokan, am(g lesznek megfáradt, sz!rakozni vágy! férfiak, akik messziutakr!l, távoli vidékekről megtérve egy kis fel"d"lésre várnak, a leg$ora s legédesere, ami nagylelk*adományukért #serée kaphat!. %z emervadász ezörgetett a virágd(szes kapun' keskeny tol!a$t! ny(ltkattanva, s egy hossz& pillá$&, feketével kih&zott szempár tekintett ki rá.

- 5i $ő2 - kérdezte egy ársonyos, &g!-rekedt hang.- Aigaszra vágy! - felelte 9eor' s ez elég volt, hogy a kapu feltárul$on neki. % f*zöld ruhás,

mirtuszillat& papnövendék végigk(sérte a rövid előtéren, ma$d a kristálykupolás, nyitott kerengőn, ahol azörök tavasz mágikus melege ter$engett, s a zöldellő templomkerten aszfodéloszok, t*zliliomok ny(ltak.%z istennő virágd(szes oltára előtt meglass(totta lépteit' 9eor elértette a #élzást, s tetemes adományt

hagyott a szent l!tuszkelyhek között, #sengő aranyan - volt miől, az idegen tekintélyes összeget hagyotta #satornamélyi re$teken. %ztán a lány kinyitotta az imaterem szárnyas a$ta$át, térdet-fe$et ha$tott, és (ntetta látogat!nak, $árul$on az alaástromtr!n elé.

% tr!nszéken, a kettős soran égő, patyolatfehér viaszgyertyák között, )llana ifini főpapnő$e "lt' t&löreg volt már, hogy vággyal és szerelmes hévvel szolgál$a &rnő$ét, ahogy valaha rég, ám selymes,ez"stfehér ha$zuhatagáan, finom metszés*, nemes vonásaian, sudár alak$a arányaian még ott k(sértetta ha$dani szépség fakul! emléke. 9eor gyors, könnyed léptekkel előtte termett, letérdelt' szel(d,ellentmondást nem t*rő mozdulattal ny&lt az asszony kezéért, s mielőtt sz! eshetett volna között"k'áh(tatos' fut! #s!kot lehelt rá.

- )lysia &rnő - sz!lt halkan -, sz(vem repes az örömtől, hogy sa$át szemeddel láthatom gyönyör*-séges ar#odat, miről annyi szépet mesélt nekem megoldogult atyám.

Aal!an p(r sz(nezte volná az ősz papnő or#áit, mikor gyorsan - t&lságosán is gyorsan - visszakaptakezét az emervadász elől2 ang$á!l, mikor megsz!l(totta 9eort, hiányzott a szertartásos kötöttség'

arátságos voPt, #saknem pártfog!.?sak h(zelegsz, oh! fi&C- 1em hallottam még, hogy a /avasz&rnőnek el lenére lenne a h(zelgés, k"lönösen, ha helyénval!.% főpapnő elmosolyodott.- 5evés ilyen sima nyelv forog Ifin városáan. 6zavaid!l &gy veszem ki, apád gyakorta h!dolt

nálunk )llanának' neve izonyára ismerős lesz ezeknek a vén f"leknek.- % név, asszonyom, nem tö egy öltözet ruhánál. - tárta szét a kar$át 9eor. - Aisel$"k egy daraig,

s ha megun$uk, odahagy$uk, hogy másikat válasszunk helyette. %tyám nem#sak szépségedet emlegettegyakran, öl#sességedet is' minek volnál k(ván#si hát egy "res g&nyára, akár az övére, akár az enyém

- :egyen k(vánságod szerint, szavak ismeretlen mestere - mondta a papnő' szeméen sötét fényo-garak tán#oltak. - 8eszél$ hát mi a vágyad2

- % szépséges %lmeirrel szeretnék találkozni, asszonyom.%z öreg kurtizán tekintete az imaterem e$árata felé villant, ahol a f*zöld ruhás növendék várako-

zott, tisztelettud!an térdepelve. % fiatal lány kurtán, alig észrevehetően !lintott' az arany, amit 9eor al!tuszvirágos oltárkövön hagyott' elegendő volt akár egy egész é$szakára. )lysia könnyed kézmozdulatottett' a növendék fölállt, és elsietett a papnők szállása felé.

- Bgye tudod, hogy %lmeir nem közönséges nő2 - fordult )llana szolgál!$a ismét á fe$vadászhoz. -%ranyért megvásárolni nem lehet' #sak az kaphat$a meg, akit ő is akar - %$ka sokat tud! mosolyrah&z!dott. - 8ár kötve hiszem, hogy neked nélk"löznöd kellene a kegyeit.

% f*zöld ruhás lány visszatért, másodmagával. 9eor hátrafordult, hogy megtekintse k(sérő$ét, s alátványt!l egy pillanatra elakadt a lélegzete. )lőre tudta persze, hogy a nő gyönyör* lesz' de mások azárándos agyan ra$z! k!sza képzetek, és más - de még mennyre másC - a leny*göző val!. % kurtizánfekete-(or, sárkánymintás niarei köntöst viselt, mely sokat se$tetőn simult vágyakat éresztő, formás



idomaira. Aalamivel időse volt, mint 9eor várta' nem az if$&ság ártatlan, hamvas á$a sugárzott előle,hanem a kevély, érett asszonyok öntudata. =e$ét fölszegte, rakon#átlan, fekete f"rt$ei kih(v!n göndörödtek r!zsás ar#a kör"l, az&rkék párdu#szeme rezzenéstelen"l szegeződött a férfira. =e$edelmi $elenség volt,

"szke és dél#eg, mint akinek nem szokása meghátrálni a kih(vások elől' hisz &gyis tud$a minden pr!atételt kiáll.

- ;rnőm - mondta 9eor' megha$totta magát, és elmosolyodott. - %zt eszélik, nem #sekély képze-

lőerővel áldottak meg az .istenek' ám amit látok, föl"lm&l$a legvérmese reményeimet.% :!tusz :ánya egy pillanatig merően nézte, mintha tekintetével e akarna hatolni a arnára s"lthomlok, a mogyor!sz(n szempár mögött időző gondolatok közé. %ztán elmosolyodott, ar#a földer"lt, akár Ilanor égolt$a nyár derekán' kar#s& kezén, amit 9eor felé ny&$tott, meg#sörrentek a $aded(szes karkötők.

- Kö$$ hát, uram' &gy hiszem, emlékezetes é$szakánk lesz.4s kéz a kézen kisétáltak az imateremől, az ősz főpapnő fátyolos, m&lta révedő tekintetétől

k(sérve.@dakint, a kerengő kristálykupolá$a alatt, 9eor gyöngéden megsim(totta egy !logat! t*zliliom

naran#svörös kelyhét.- =ela$ánlanám neked h!dolatom $elé"l, &rnőm mondta talányosan -, de nem szokásom letépni a

virágokat, #sak ha fizetnek érte.

- 5"lönösen sz!lasz, uram - %lmeir fél szemöldöke a magasa (velt. - %z emer azt hinné, inkáneked kéne fizetned, hogy leszak(thass egy ilyen gyönyör* virágszálat.- % virágoknak sokrét* a természete. Aegy"k például azt ottC - 9eor egy háttéren megh&z!d! o-

korra mutatott' a tövises ágakon parányi, törékeny, égsz(nkék szirmok ny(ltak. - %z illata kellemes, kissé !d(t!, és a sz!eszéd szerint fokozza a férfierőt. Airágporá!l nyugtat! hatás& tea kész"l, mely enyh(ti ak(nokat, kigy!gy(t az áfium hozta káulat!l.

a azonan egy gyan&tlan lélek elélegezné ugyanezt a virágport, iszony& őr"let törne ki ra$ta' sd"höngve gyilkolna mindaddig, m(g élete utols!t nem loan a #supasz pengék alatt.

- 8eszélik, néhány h*tlen szerető ámokfut!vá lett a meleg évszakan, és hasonl! véget ért - mosoly-gott a kurtizán.

- :átod, &rnőm ezért nem szakasztok én virágot ingyen )llana templomáan - felelte 9eor, és

könnyed, hanyag mozdulattal átkarolta a nő derekát.%lmeir szoá$a a tengerre nézett a papnők szárnyának legfelső, legrangosa szint$én' tágas

helyiség volt, mégis meghitt hangulat&. 6zaténf"ggönyök, selyemmel h&zott ágy az áttetsző válaszfalmögött, erakásos lap& asztalkák, r!zsaola$$al égő, ellenzős mé#sesek' a levegően szantálfa haloványillata &szott 9eor az ágy fe$éhez ment, ahol a falon l!g! ez"stt"kör alatt ki#siny, faragott szekrényke állt,ra$ta nyitott könyv. 8elelapozott' shadoni nyelven (rták.

( A ázálom, 7eNuator 3arsestől - sz!lt t*nődve.- 3ondd, &rnőm, osztod a nézetet, hogy minden igazi költő lelke mélyén a sátán lakozik2- 3inden igazi ember lelkéen a sátán lakozik felelte %lmeir, és párdu#szeméen t"rkizkék lángok

gy&ltak.%z emervadász felemelte a hang$át, és tisztán, dallamosan olvasni kezdett.

")l damnata forza y*rolte +nir..."

"a este lobot vet a vérsz-n hold, a hallgatag árnyak sóhaja rebben, /anaszod, nyomorod mind s-rva dalold, 0aljóslat1 órán, szárnyaszegetten'..."

@dakint k"lönös, halk neszek ($h&r pend"lése' a tető puha mészkövée f&r!d! horgas ny(lvesszőkoppanása' #sévélődő kötél surrogása.



"2 ha lankad a hangod, fogyóban er%d, 3s néma marad a hold, a kegyetlen, 4ár t+dni fogod, hogy nincs sok id%d 3n eljövök érted, kard a kezemben'... "

% kristály"veg alak #sengve ezernyi apr! szilánkra roant a vastag talp& #sizmák alatt, és %thr(a

di /aras#o lend"lt e villog! szemekkel a fény*ző örömtanyára' al kezével a keményre sodort má-sz!kötelet fogta, $o$áan széles pengé$* gorviki tőrt szorongatott. Rekedt zihálásra szám(tott, azegymást ölelő' pőre testek ké$es mámorára, és nem szándékozott szemtan&t hagyni' mindegy volt neki,két életet olt-e ki, vagy egyet. 7e más látvány fogadta, mint amit várt.

% gyönyör* kurtizán hátralépett, a szoa előterének iztos menedékée, ám ar#án nem látszott ria-dalom, szá$át nem nyitotta rém"lt sikolyra. 3eghökkent, az igaz, de nem vesztette el fe$ét, higgadtanfogadta az eseményeket' ámulatra mélt! volt az önuralma.

% 5op! e#sukta a könyvet' és nyugodt mozdulattal visszatette a szekrény lap$ára, ma$d könnye-dén, szinte ráérősen megindult előre. % nőknek' ha mégoly veszedelmesek is, lélektani előny"k van aférfiakkal szemen a har#an' a legpr!álta a$nokok is haoznak egy röpke pillanatra, mielőtt kezetemelnének rá$uk. 9eornak azonan nem voltak ilyen fenntartásai' nem egy asszonyt ölt már meg

életéen, és $!l ismerte az Ikrek klán$ának n!nem* viperáit is, hiszen egy"tt tanulta vel"k a gyilkolásm*vészetét 8horaka f"stös #sarnokaian. 5ar$a kiszám(tott (ven előrelend"lt' %thr(a ar#áan szárazatre##sent valami, és mire u$$ai elengedték a kötelet, már nem volt eszméleténél.

- )$nye, drágámC - mondta 9eor az ernyedten elhanyatl! testnek. - át ennyire nem tudsz uralkodnia féltékenységeden2 3egmondtam neked, hogy végezt"nk egymással' magadat okold, ha a $! sz!!l nemtanulszC

1éhány sz(vdoanásnyi időre dermedt #send telepedett a megtépázott udoárra, ahogy a sees#sik!ként száguld! gondolaton k"szködve igyekeztek utolérni az események villámgyors folyását.

- 7eNuator 3arses... - sz!lalt meg vég"l %lmeir rekedten. - %zt hiszem, utols! gazemer lehet. 9eor kisfi&san, o#sánatkérően elmosolyodott, ma$d a tarsolyáa ny&lt, és #sillog! aranyakat számolt le aszekrénykére, a verseskötet mellé' nem keveset.

- 8o#sánatodért esedezem, &rnőm - mondta. a$lékodan kár esett miattam' izonyára nem sértelek meg, ha tőlem telhetőleg igyekezlek kárp!tolni érte.

- )gy törött alak nem ker"l ennyi aránya mondta a kurtizán, és hátrasim(totta ar#á!l göndör,fekete ha$át.

- 1em is' de engedelmeddel, volna még egy kérésem - 9eor az aléltan fekvő lány felé ökött. - 6ze-retném, ha a nővéreidnek gond$a lenne rá. %tt!l tartok, keményeen találtam el, mint szerettem volna'heves vér* teremtés, de azért nem volna lelkem egy életre elr&t(tani. )llana szolgál!it!l izonyára nemidegen a gy!gy(tás m*vészete, és ha a a$ meg is esett, talán még lehet seg(teni ra$ta, ha ide$ekoránmegfelelő kezeke ker"l

- 3eglesz - mondta %lmeir, és szomorkásan elmosolyodott. - %zt hiszem, uram, $oan $ársz, hamost eltávozol.

9eor közele lépett hozzá, kar$áa zárta, magához szor(totta' egy pillanatra megszéd"lt a d&s ha$-zuhatag!l felszáll! m!suszillatt!l.

- Remélhetek még, &rnőm2 - suttogta rekedten.- Kö$$ vissza hozzám, uramC - felelte a kurtizán, s hang$a árnyalatnyival fátyolosa, leheletnyivel

mélye volt a kelleténél. - %mint teheted...)kkor 9eor meg#s!kolta, s a #s!k édes t"ze még azután is ott izz!it az a$kán' hogy dönd"lve e#sa-

p!dott mögötte )llana l!tuszvirágos, örök tavaszan élő szentélyének szárnyas kapu$a. 4s dar 5hordak, a5op! a kihalt ut#ár!l felpillantott a tengerre néző alakok legfelső sorára, megkereste között"k a töröttet'magáan pedig kih&zta a harmadik tételt az idegen la$stromár!l.



"2zeretet s gylölet! ezen a két pilléren ny+gszik minden gondolkodó lény személyisége.

$raum He%ro& !i!o&no&

%z erőszak k"lönleges, kit"ntetett helyet foglal el az emeri nem lelkivilágáan' minél kevésé!ha$t$a valaki, hogy a sa$át őrén, a maga kárára tapasztal$a meg, annál inká vágyik látni, ahog y

másokkal megesik. )zért van talán, hogy az ősi népek arárnak, kegyetlennek tart$ák az emert' és kitudhat$a, nin#sen-e igazságuk2 iszen a ha$dankor világáan /ysson :ar erde$e nem látott olyasmit, mintmost 9eor, a 5op! vadul hadonász!, szőrös öklöket, ord(tásra ny(l! szá$akat, vérszagra éhesen kitágul!orr#impákat, moh!-k(méletlen t*zzel égő szempárokat a gy"levész tömeg sz!rakoztatására ép"ltk"zdőporond kör"l. 5edvtelésől, ok nélk"l ölni nem emeri kiváltság, sokféle fa$zat megteszi, mégegyes ádáza állatok is' ám látványosságot, #irkuszi mutatványt sa$át gyarl! mulattatására #sak az emer #sinált előle.

% sisakos-lászárvédős gladiátor - ala#sony, de izmos, s*r* a$sz& dzsad - szaad kezének gyorsmozdulatával letörölte szemöldökéről a ver(téket, és lassan, körözve megpr!álta az aréna falának szor(tani a sezett denevérkutyát. 6zigonyát előretartotta, s meg-megeresztett egy-egy kurta döfést akaffog! állat felé, inká ingerlésképpen, a nézők sz!rakoztatására, mint komolyan veendő támadásként.

3ikor a k"zdőtérre lépett, al kezéen doásra készen felgöngyölt hál!t tartott, ám azt már evetette' a porond közepén a ra#kla pár$a fek"dt tel$esen elegaalyodva, összeszurkálva, véresen. % dzsad értette amesterségét, nem siette el a viadalt' az #sal!dást okozna a közönségnek, f"ttykon#ert zend"lne, rothad!zöldségek rep"lnének a porondra #sengő pénzérmék helyett. m a tömeg már tel$esen elelovallta magáta látványossága, po#akos kereskedők, kérges kez* mesteremerek iztatták a a$nokot torkuk szakadtá!l' és ő megérezte, hogy el$ött az ölés pillanata.

% szigonnyal $ofelé #selezett' a ra#kla ösztönösen utánakapott. % fegyver a magasa lend"lt, alravillant, harántirányan le#sapott. <anaszos "völtés harsant. % szigony három aita#él hegye gyilkoserővel $árta át a denevérkutya összerándul! testét, az aréna tala$ához szegezte, mint valami szánalmas

ogarat, 4lénkpiros vér ömlött forr!n ugyogva a szom$as homokra' a végét $ár! állat von(tása panaszosny"sz(téssé halkult, ma$d eleveszett a nézők rivalgásáa, akik őr$öngve éltették az elismerést felemelt

karral fogad! viadort.9eor nem #satlakozott a mellette áll!k mámoros u$$ongásához megvető pillantással méregette a a$-

v(v!t. % két ra#klának semmi esélye nem volt' szárnyuk őrhártyá$át ehas(tották, hogy ne emelked-hessenek a levegőe, és #saknem vakon har#oltak, mert érzékeny szem"ket sz&rta-ántotta a oltozatos

pin#ehelyiségen égő tö tu#at kandeláer fénye. Ráadásul izonytalan, tétova mozgásuk elárulta azavatott szemnek, hogy a viadal előtt nagy adag ká(t!szert adtak e nekik, amely tomp(totta azérzékszerveiket, lass(totta test"k refleOeit. %z ilyesfa$ta diadal nem hoz di#sőséget a győztesnek arra $!#supán, hogy néhány röpke, &fele$tő per#re felsz(tsa a gazdag #ső#selék lelkesedésének szalmaláng$át.

% pin#egádor hátul$áan sötétlő árnyékok $!kora, rá#sos kapukat re$tettek' innen most zömök' !rruhás alak érkezett mogorván, hogy eltakar(tsa a k"zdőtérről a tetemeket. %la#sony, sötét őr* férfivolt, ar#a szinte elt*nt a ur$ánz!, torzonorz szakállan' nemigen lehetett volna megmondani, miféleszerzet, de nem t*nt aasziszinak. 3ikor az elsőnek legyilkolt denevérkutya dögéhez ért, találkozott ado!hál!$áért indul! viadorral' 9eor tekintete elidőzött kissé ezen a $eleneten. % dzsad a hál! után ny&lt,ám a szakállas emerke inger"lten félrelökte, mit sem törődve vele, hogy a tömeg hangos f&$olássalfogad$a tiszteletlenségét. Innen a magas!l nem lehetett $!l látni az eseményeket, ám 9eornak &gyrémlett, néhány keresetlen sz! is esik a két férfi között, aztán a szakállas visszavonult az árnyékok közé' ara#klák teteme szaggatott, véres #s(kot h&zott a földön, ahogy maga után h&zta-vonszolta őket. % a$v(v!felvette összeguan#olt hál!$át, meglengette a fe$e fölött, és harsány diadal"völtést hallatott. Kutalma nemmaradt el, #sillogva záporoztak a homokra a pénzdaraok' a nekihev"lte lelkesedők marokszámha$igálták a #sengő ez"stöt. % dzsad hálás vigyorral kapkodta $!kora markáa a kör"lny(rt szél*koronákat, felée-negyedée vágott toroni dukátokat' aztán távozott ő is, az "nneplés fut! per#ei kiteltek.

% tömeg el#söndesedett.3ost következett az est látványossága, a közönség#salogat! k"lönszám, amely számos tekintélyes,törvénytisztelő polgárt vonzott ee a f"stös levegő$*, földalatti arénáa.



% viadore$ár! sötét torkáan, amin át a dzsad az imént elhagyta a porondot, sziporkáz!, tarka va-rázsfények gy&ltak, valami re$tve marad!, vásári mutatványos mágiá$át di#sérve. 6zikrák röpködtek, apr!lidér#lángok loantak' a nézők testén enyhe izsergés futott végig' nyakszirt$"kön felmeredt a szőr.Aalahol a folyos! sötét$éen re#segő fanfárt f&$tak a viharvert rézk"rtök, keményre tömött, l!őrrel fe$elt"tők tán#oltak a roppant "stdookon. % zeneszerszámok hangya #sakhamar elhalt, s "dvrivalgás, "temesord(tozás fogadta a homokkal felsz!rt porondra lépő a$nokot.

- >as-sarC >as-sarC >as-sarC>assar >aved, az ifini arénák fennen di#ső(tett hőse, koronázatlan királya magas, sudár, atlétater-met* férfi volt. @la$$al gazdagon kent, remek kidolgozás& izomzatán $átszi tán#ot $árt a tarka lidér#lángok visszfénye, amint magasa emelt karral köszönte meg a közönség "nneplését. 1oha a város nyirkos,esőszag& levegő$e ide a föld alá is utat talált magának, ő nem viselt semmit, #supán egy prémeságyékkötőt, s ez izonyára nem volt ellenére a karzat magasán "ldögélő &rhölgyeknek' mesélik, >as-sar gyakori vendégnek szám(tott a nemesi ha$lékok liliomv(zzel illatos(tott asszonyszárnyáan, ár modora,viselkedése korántsem illett az ilyen előkelő, finom házakhoz. 3erthogy a daliás a$v(v! raszolgának sz"letett, noha nem sokáig maradt az siheder koráan egy onpori kőánya tárná$áa ha$(totta a:án#arátok fel"gyelő$ét' s ezután gazdái megfontolt, öl#s elátásr!l téve tan&ságot - megtették ha$#sárnak, áldozata helyére. 1em is kellett #salatkozniuk várakozásukan' mert >assart késő sokfelé

vetette a sors, ám a mo#skos páriák nyomorg! tengerét, melynek ha$dan maga is része volt, soha el nemfeledte, gy*lölte-irtotta irgalmatlanul.% viador körefordult az aréna porond$án' a fe$e fölé emelt hossz&, keskeny pengén végigfutott a

kandeláerek vörhenyes fénye. Aékony, törékenynek tetsző kard volt, ámde >assar &gy értett a for-gatásához, mint ezen a világon kevesen. 3esélik, /iadlanan sa$át(totta el a v(vás tudományát, magát!l a7or#hát!l, ettől a rettenthetetlen, sz(v!s-szikár asszonyördögtől' #sak az istenek a tud!i, hogyan férkőzötta izalmáa, ár a #serfes szá$ak sokfélét pletykáltak r!luk. ogy tiadlani st(lusan v(vott, azkétségevonhatatlan volt' sohasem sz&rt, mindig vágott, s ha fölvette megszokott har#i p!zát - ahogyanmost is -, átl!san, rézs&t tartotta maga élé a kardot, térdét pedig kissé megroggyantotta, hogy testének s&lypont$a minél ala#sonyara essék. % tömeg lármá$a lassanként el#sitult' >assar szemére k"lönös ködtelepedett, s mélyeket, egyenleteseket lélegzett, hogy egész első val!$át ráhangol$a á hamarosan

megkezdődő k"zdelemre. % 5op!, aki a fegyverforgatásan $ártas emerek tekintetével néztefelkész"lését, kénytelen-kelletlen elismeréssel ad!zott a kidolgozott test és az ölésre kész elme tökéletes,hiátlan összhang$ának.

?sikorg! a#élrostély emelkedett föl a pin#egádor árnyékáan' mély, torokhang& morgás törte meg avárakozástel$es #sendet. >assar >aved ellenfele lomha, magaiztos léptekkel kiaktatott a porondra.

%z )látkozott Aidék áporodott levegő$éen fortyog! rothadás k"lönös dolgokat m*vel az elevenlényekkel. %nnak ide$én, midőn a kyr atalmasok esz"ntették gyilkos háor&$ukat lázad! társaikkal és a5itasz(tottal, a tönkretett föld számos lak!$a vált hazátlanná, számkivetetté, és nem #supán az emerek.%z oktalan vadak, a tanyák $!szágai értet len"l olyongtak a sivár pusztaságan, lelk"ket mert lelke vanám az állatoknak isC - parttalan rettegés emésztette' minden ösztön"k menek"lésre sarkallta őket.

1émelyiknek siker"lt, a legtöen áldozatul estek a meggyalázott tartomány orzalmainak - és nagyszámmal akadtak olyanok is, akik kelep#ée ker"ltek ugyan, mégsem adták meg magukat végzet"knek.%z )látkozott Aidék gonosz kipárolgásai eférkőztek a p!rusaika, átitatták, megfertőzték szervezet"ket'a m&lt se nem holt, se nem eleven k!orl!ival val! találkozások keményre edzették, vadaá tették őket.%z ősi ösztön - a fa$ fenntartásáé - még ekkor sem hunyt ki enn"k' ám minden &$a alom kölykei ki#sitmásabbak, ki#sit klönösebbek lettek az előzőnél, és az ötödik-hatodik nemzedéknek már nem volt miértmeghátrálnia a 5áosz r&t torzsz"leményei elől...

% szörnyetegnek, amely most fenyegetőn morogva méregette sárgán izz! szemével a viadort, valahaközönséges kutyák lehettek az ősei' 9eor mégis iztosra vette, hogy ha egy öldöklő #satákra idom(totttoroni har#i eet áll(tottak volna szeme vele, az sz*kölve, eh&zott farokkal keresne menedéket ak"zdőporond legtávolai zugáan. atalmas állat volt, akkora, mint egy kisefa$ta or$&' a pofá$áan

villog! f*részéles tépőfogak egy emerevő #ápának is e#s"letére váltak volna. :on#sos, fekete undá$ára zölden foszforeszkál!, n yálkás mo#sok tapadt, val!sz(n*leg valami élős moha- vagygomatelep, amely tapogat!z!, ka#sos szálakkal gyökerezett a h&sáan, s moh!n sz(vta magáa a táplál!nedveket. :ehelete forr!n gőzölgött az aréna h&s levegő$éen, a pofá$á!l ki#sorran! nyál nem futott szét



a száraz homokan, hanem ko#sonyásan remegő, $!kora #söppeke gy*lt. 9eor #sak találgatni tudott, de&gy vélte, valami mérgező váladék s*r(theti.

% fenevad lass&, egykedv* léptekkel indult meg a mozdulatlanul áll! >assar fele, mint aki tökélete-sen iztos a dolgáan, nin#s semmi félnival!$a. /ekintetéől zaolátlan, ősvilági vadság s"tött -ugyanakkor azonan egyfa$ta rosszindulattal terhes, alattomos intelligen#ia is, amit a legokosakutyáan is hiáa keresne az emer. 5isztátalan volt, k(v"l-el"l egyaránt, s puszta látványa al$!s, sa-

vanykás izsergést éresztett 9eor gyomra mélyén. %ztán ugrott.% közönség a$kár!l döent, riadt hörd"lés szakadt fel, tel$esen egyszerre, mintha egyetlen !riástorok kiáltana. 3aga 9eor is összerezzent kissé' a lomha, nagydara állatt!l nem várt ilyen koraseesmozdulatot, a hirtelen "temváltás meglepte őt is, akár#sak a töi nézőt.

1em &gy a viadort.% fesz"lő izm& állkap#sok az "res levegően kaffantak össze, a hatalmas test puffanva zuhant a

homokra. >assar >aved ugyanaan a p!zan állt a porondon, mintha egyetlen por#iká$át sem mozd(tottavolna - #sak éppen két lépéssel odé. ideg tekintete g&nyos megvetéssel meredt a fenevadra, amelyegyens&lyát vesztve, zavartan hempergett a földön' nemigen lehetett hozzászokva, hogy elvéti az elsőugrást. 3ostC - gondolta egész testéen megfesz"lve az emervadász. 3ost kellene le#sapna, akkor egyetlen gyors kardvágással vége volna az egésznek.

>assar azonan várt' hagyta, hogy a szörnyeteg vi#sorogva feltápászkod$on. %$kát #s&fondáros, le-néző mosoly $átszotta kör"l, kard$át egy árnyalatnyit oldalt mozd(totta, mert ellenfele most más szögenközel(tette meg. 1éhány ölnyire tőle a fenevad megtorpant, vaskos farizmai megfesz"ltek, mintha ugranikész"lne, ám >assart nem lehetett ilyen könnyen rászedni mozdulatlan maradt. % kutyaszörny fenyegetőnkivi#sor(totta fogsorát megannyi sárga, lángolt él* kardpen g e -, ma$d lass&, !vatos léptekkel köröznikezdett. Dsrégi, ösztönös vadásztaktika volt ez a ragadoz! a k"lső kör(ven mozog, a préda a elsőn - haszemmel akar$a tartani ellenfelét, elő-ut! !hatatlanul elszéd"l. % viador azonan megint#sak kereszt"lh&zta a fenevad szám(tásait #sal!ka dermedtsége semmivé enyészett, megpörd"lt, kitán#olt,átvette a másik mozgásának ritmusát, és máris ő volt a k"lső (ven. % kutyaszörny rekedten, elkeseredettenfelord(tott, és vakon nekilend"lt, nyáladz! pofá$a vérre szom$az!n szélesre ny(lt.

gyetlen, elsietett támadás volt közönséges emer számára persze a iztos halált $elentette volna'

ám az aréna homok$án most >assar >aved har#olt, Ifin leg$o a$v(v!$a. 3ost fog végezni veleC - villantaz agyáa 9eornak a gondolat. 7e nem' &$ra #sak nem. % viador f"rgén oldalt lépett, és kurtánmegsuhintotta keskeny pengé$ét. <anaszos von(tás harsant, fekete vérszökők&t #sapott fel' a fenevad alszeme a s&$t! kard (vét követve a levegőe frö##sent.

% közönség sorai!l lelkesem kiroan! u$$ongás fogadta ezt a mozdulatot' a po#akos #éhmesterek,#sillog! tekintet* nemeshölgyek az első események okozta énult #send után most vörösre tapsolták atenyer"ket. % kutyaszörnyet megzavarta a váratlan fel#sattan! lárma, riadtan vinnyogva kapkodta ide-odavérmo#skos fe$ét' >assar azonan ez&ttal sem használta ki a k(nálkoz! alkalmat, hanem mosolyogvafogadta az "nneplést, egyetlen pillanatra sem tévesztve közen szem elől ellenfelét.

ossz&ra ny&$tott, váltakoz! "tem* haláltán# vette kezdetét. >assar tu#atszor is megölhette volna amind izonytalana, egyre gyöng"lő fenevadat' de nem tette, hiszen a közönség látványossá gr a vágyik,és neki - a haláloszt! mesteremernek kötelessége gondoskodni erről. % kutyaszörny #satakos undá$áansorra ny(ltak a vért nedvedző seek, támadásai tétováak lettek, ere$e rohamosan lankadt. )gyelkeseredett, ta$tékz! pofá$& nekirugaszkodásért az egyik mellső láával kellett fizetnie, és 9eor ekkor azthitte, a a$v(v! most már val!an evégzi a tusát' >assar azonan tová ingerelte a k(nl!d!, nyomorékká#sonkolt állatot, olyg! lidér#fény gyanánt #ikázott kör"lötte, szeméen k"lönös, vérzamatos lángokkal.% fenevad raga#sos vére patakokan ömlött' vonszolni is alig (rta már magát, de nem adta fel ak"zdelmet' három láon ugrálva vi#sorgott, s oda-odakapott a hanyag elegan#iával szökellő viadorhoz,mindhiáa. %z ord(toz! tömeg mámoros őr$öngése lovallta magát, potrohos kalmárok uzd(tották minden emeri mivoltuk!l kivetkőzve >assart' s mikor a f"lsiket(tő "völtözés már-már hisztérikus#res#end!a #sapott át, ő vég"l elszánta magát a kegyelemdöfésre. % nedves-sötét foltok r&t(totta penge

egyetlen sima, ola$ozott mozdulattal has(totta fel a kutyaszörny hasaal$át, lágyékát!l á szegy#sont$áig'9eor figyelmét nem ker"lte el, hogy a vágás szándékoltan gondtalan volt, nem hatolt mélyere akelleténél. %z állat ny"sz(tve elter"lt, gőzölgő zsigerei a vérmo#skos homokra omlottak, de nem



szenvedett ki, még nem' ár a har#ot folytatni képtélen volt, továra is konok sz(v!ssággal kapaszkodottaz élete, akár fuldokl! a szalmaszála.

% győztest azonan ez már nem érdekelte. 8iztos távolságra h&z!dott utols!kat r&g! ellenfelétől -merő !vatosság!l, hiszen az élet végső loanása néha természetfölötti erőt adhat emernek, állatnak egyaránt -, és szá$a sarkáan diadalmas mosollyal tisztelgésre emelte kard$át a tömeg felé.

% közönség u$$ongása nem ismert határokat. Aaskos hang&, ölös ka#agás, el-el#sukl! női sikolyok,

lelkes "dvrivalgás, humorosnak vélt, k!sza ekiaálások köszöntötték a győzőt. s persze záporesőkénthullott a porondra a sok-sok drágaság' ez&ttal nem #supán a tarsolyok mélyéről előker"lt #sengő pénzérmék, hanem ékköves gy*r*k, nehéz arany lán#ok,, metszett kámeák is. % tömeg nem mérte fukar kézzel az elismerést a nagyh(r* a$noknak, aki mosolyogva fogadta a mámoros "nneplést, s olykor le-lehatolt egy k"lönösen értékes adományért, nehogy megfeledkezzen r!la, és eek harmin#ad$ára $usson.

9eor elérkezettnek látta az időt a #selekvésre. D nem tapsolt, nem lelkendezett, nem képzelte önma-gát a diadalmas viador, haragosait a hal!d! fenevad helyée' most azonan mégis az erszényée ny&lt,ki#siny pénzdaraot h&zott elő, és a nagy tolongásan a k"zdőtér felé ha$(totta. %pr!#ska érme volt,ez"stfehéren pörögve szállt a levegően, s halk nesz k(séretéen, észrevétlen"l érkezett meg a véráztattahomoka. 1em is figyelt rá senki., nem állapodott meg ra$ta egyetlen eltévedt pillantás sem, #supán -nyugtázta 9eor elégedetten - a viadoré. 3ert a nemes a$nok - az &rikisasszonyok álványa, a kiszolgált

raszolgaha$#sár - nem volt $áratlan a pénznemek terén, 9eor pedig egy nagyoa#ska falu árát lökte odaneki az imént. % holdez"st - a legendás mithril ( olyan ritka fém, hogy a legtöen &gy tart$ák, #sak ameséken létezik' pénzt >nev kontinensén egyed"l az ősz /oroff @ggi veret előle a tarinitörpeková#sokkal, a felsz(ni irodalmaka mutat!a is alig $ut előle.

>assar >aved tekintete körevillant' nagyvonal& $!tevő$ét kereste a tomol! tömegen. 1em találtameg, hiszen az emervadász ez&ttal vörösrokát kaftánt és l!szőről össze"gyeskedett állszakállt viselt,hogy észrevétlen"l elvegy"lhessen a gazdag kalmárok és #éhmesterek között, akik megengedhették maguknak ezt a fa$ta költséges sz!rakozást. % fekete selyemálar#on senki nem "tközött meg akörnyezetéen' elvégre ez a pin#e#sarnok tiltott helynek szám(tott, s noha a városi poroszl!k nemtan&s(tottak k"lönöse "gyuzgalmat a titkos viadalok felszámolása terén - erről gondoskodtak azelöl$ár!ik markáa ker"lő zs(ros kenőpénzek -, a tekintélyes polgároknak mindig akadnak irigyei akiknek

félreeső, földalatti zugokan egészségtelen gondolatai támadhatnak. 4s ezzel tisztáan van >assar >avedis' nem fog$a t&lzása vinni a k(ván#siskodást.

% viador két gyors lépést tett előre, leha$olt, és felkapta a földről a mithrilől vert érmét. <illantásamég egyszer körevándorolt a nézőközönségen, immár kevese meggyőződéssel, szinte megszokás!l'aztán a köszönet ősi $elével sz(véhez érintet te a pénzdaraot, és a al markáa re$tette, más válogatottdrágaságok mellé.

% 5op! pedig kényelmesen hátradőlt "ltéen, és az állszakáll takarásáan engedélyezett magának egy kurta, elégedett mosolyt.

% sz*nni nem akar! "nneplés lassan, fokozatosan lanyhult, kifulladt, ere$ét vesztette. >assar >avedezt persze már nem várta meg' okos emer volt - a maga m!d$án -, tudta, mikor kell integetve, a karzathölgyei felé #s!kokat hintve visszavonulni. % vagyonos ifini polgárok szedelőzködni kezdtek a zs&foltnézőtéren, harsány hangon di#sérve a$nokuk átorságát, párnás kez"ket felékszerezett asszonyaik derekán nyugtatva. =ut! pillantásra sem méltatták a zömök, szakállas, f"stös kép* férfit, aki a tomol!u$$ongás el"ltével ismét meg$elent az arénáan, elvágta a vergődő fenevad torkát, és a még remegő dögöt

evonszolta a komor a#élrostélyok mögé. 3iért is tették volna2 iszen rá$uk nehéz orok, d&s ételek,forr! #s!kok vártak a gazdag elvárosi fogad!kan vagy palotá$uk d(szterméen, ahol elhen#eghetnek vele, hogy tan&i voltak a viadorkirály legut!i hőstettének, és ennfentesen elmagyarázhat$ák

arátaiknak és izalmasaiknak, mit #sináltak volna másképp, ha az ő tömpe u$$aik markol$ák a kardot ottlenn, a k"zdőporondon. .

9eor egy daraig hagyta sodortatni magát a ki$áratok felé tolong! tömeggel, aztán valahol fél&tonészrevétlenelszakadt tőle, és egy oltozatos, d(sztelen e$ár! felé vette az irányt, amely mellett két

ková#soltvas kandeláer égett' között"k izmos, szőke if$& állt, vaskos kar$át mellén keresztefonva.3ikor észrevette a közelgő 9eort, intőn kitartotta felé hatalmas tenyerét.- Aeszélyes errefelé a $árás, kegyelmes uram, még a$a eshetikC



)gyetlen pillantás elég lenne, hogy meghunyászkodva kotr!d$on az utam!l, t*nődött 9eor, ámtettei meghazudtolták a k!sza gondolatokat. 1yá$asan elmosolyodott, lesim(totta vörösrokát kaftán$át, sközen - mintegy véletlen"l - felée nyesett aranydukátot varázsolt a roppant tenyére.

- %z arénamesterrel van eszédem - mondta arátságos leereszkedéssel. %z if$& engedelmesenmegha$olt, félreállt a e$ár!!l, és intett 9eornak, ker"l$ön #sak el$e.

% gire-gurán tekergőző földalatti folyos!k kusza lairintusa #söppet sem hasonl(tott a gondosan

tisztán tartott, a felsz(n felől könnyen megközel(thető nézőtérre. % falak tövéen százados mo#sok gy"lemlett föl, az ázott szalmatörek között "r"lék rohadt, a hatalmas kváderkövek eresztékeiől nyirkosdohszag szivárgott. )gyes $áratokat feneketlen szakadékok kereszteztek, fölött"k néhol gyatránösszeeszkáált kötélhidak fesz"ltek. Aáratlan eugr!k!l, poros falif"lkékől nem volt hiány' egyiken-másikan ősrégi vasékly!k rozsdálltak' s a karokan f"stölgő fáklyák fénye sárgára száradt #sontokon#sillant. %z avatatlan lá gyakorta tévedt sehová sem vezető zsákut#áka' vak homálya urkol!z!,kivilág(tatlan $áratoka. 3égsem volt halott, néptelen ez a k"lönös világ őrkötényes szolgák siettek asz*k alagutakan, dolgukat végzett viadorok adomáztak nagy hangon mohos árkádok alatt, sz"rkeköpenyes szélhámosok osztoztak suttogva félreeső eny(l!kan a fogadásokkal szerzett pénzeken. 9eor egy (zen még >assar >avedet is megpillantotta egy gyalulatlan fapadokkal erendezett

arlang#sarnokan' fiatal viadorok koszor&$a gy*lt köré, s ő széles tagle$tésekkel k(sérve mesélte nekik

hősi tettét, al$áan a fehéren #silláml! mithril-érmével meg egy drágaköves, vertarany női tiarával. %zemervadász a f"sttől keser* árnyékoka h&z!dva osont át a dongaoltozatos termen' parádés öltözékekir(tt ugyan a mesterkéletlen környezetől, mégsem figyelt fel rá senki, hisz ! nem akarta.

%z &tvesztő levegő$éen finom változás állt e' f"lledteé vált, melegeé és páratelteé, léleg-ző-ver(tékező élőlények közelségét (gérte. % mind kihalta folyos!kon rozsdás, fogh($as ketre#ek so-rakoztak, mögött"k a falon sárga szirmokkal vir(tott a kránkő. 9eor ösztönösen megérezte, hogy másfa$tatartománya érkezett' (gy hát nem hatott rá megdöentő erővel a látvány, amikor a $árat egy éles kanyar után váratlanul kiszélesedett.

% terem hossz&kás volt, tágas, merészen (velt oltozat&' a zár!köveket %rel &rnő faragott $elképe, as!lyomhold d(sz(tette. <adlata szalmával volt fel sz!rva' a falakat kétoldalt árkádos eny(l!k szegé-lyezték, s minden f"lkéen egy-egy $!kora ketre# állt. % szakállas, tömzsi emerke háttal állt a e$áratnak,

a helyiség fölső végéen, egy széles kővály& mellett, amelyen olvadoz! $égtömökre véres h&sdaraok voltak felpol#olva vastag rétegeken' mégsem érte felkész"letlen 9eor érkezése, noha az emervadászkönnyed, nesztelen léptekkel $árt mindvégig. 3ert a ketre#eken szimatol! orrak rándultak összegyanakv!n, leheletfinom a$uszszálak rezzentek' ék alak&ra sz*k"lő szemogarak loantak zölden ah(vatlan $övevény felé' és az idomár értette véden#ei eszédét, ha nem is olyasképp, mint a vadonan élőmágusok.

3egpörd"lt, kezéen a vágatlan maradt h&ssal. 8arna ar#án ezernyi mogorva rán# futott szét' avéres daraol!árddal a kéretlen vendégre ökött.

- 3i dolgod itt2 - vakkantotta kurtán, szemlátomást #söppet sem hatotta meg 9eor fény*ző ruhatára.- 5otr!d$C

%z emervadász megha$olt, udvarias mozdulattal, mint amikor mester a mesternek r!$a le tisztele-tét. %ztán a szakállas kezéen lévő h&sra mutatott' melyől kivillant a lapo#ka#sont fehér$e.

- % tigriseket eteted irkah&ssal, 1ume gazda2 - kérdezte halkan.- 1em irka - vágta rá az idomár izalmatlanul. @npori zerge. % vadállatokat vadh&ssal kell táplál-

ni, k"lönen a fogságan elpuhulnak.- =elteszem, az eledel"ket is ugyanezért tartod een a teremen.

1ume !lintott.- a folyton érzik a szagát, de hozzáférni nem tudnak, ádázaak lesznek a porondon.- 4s ez olyan k(vánatos dolog2 - kérdezte 9eor meg$átszott #sodálkozással. - % közönség miatt,

ugye2- )gy fenétC - % szakállas emerke a padl!t or(t! nyirkos szalmára köpött..- oztam én (nár vissza

ide viadalan győztes a$nokot, hogy kiápol$am seeiől. 7e hagy$uk a sz!#sépléstC 8eszél$ gyorsan kivagy, mit akarsz2 6ok a dolgom.9eor vállat vont.



- 5issé aránytalannak vélem, ami odafent történik. <énz, di#sőség, rivaldafény a viadornak' a k(n-l!d! vadnak még kegyelemdöfés sem. <edig az ilyen tusákon egyenlő ere$* felek #sapnak össze, nemde2

- 7e igen - felelte gyorsan, nagyon gyorsan az idomár' de nem tudott hazudni.- 3ondd #sak, 1ume gazda - kérdezte #sendesen 9eor -, te vagy az, aki viadal előtt ká(t! mákonyt

adagol az állatoknak2% zömök emerke szeme haragosat villant, s egy lépést tett előre, kezéen a árddal.

- ogy én-e2 - sziszegte fo$tottan. - 4n2 B0el sorvassza könyékig az arénamester kezétC 7e ezértmég a véredet veszem, mo#skos kalmárC- 1em vagyok kalmár - mondta 9eor' kih&zta magát, félre#sapta a kaftánt, átrendezte ar#vonásait -

és val!an nem t*nt annak töé.%z idomár izonytalanul megtorpant, magasra emelt keze lehanyatlott, ám a árdot nem engedte el.- %kkor hát ki#soda2 - zihálta rekedten.9eor válasz nélk"l hagyta a kérdést. /"ntetően hátat ford(tott a szakállas férfinek, és az egyik tég-

lá!l rakott árkád alá lépett. % oltha$tás félhomályá!l zölden villog! szempárok meredtek rá a rá#sok mög"l, a vastag a$kak figyelmeztetően hátrah&z!dtak a orotvaéles fogsorokr!l. 3ordulás nem esett,"völtés nem harsant' t&l fegyelmezett állatok voltak ezek a #s(kos undá$&, #supa izom tigrisek, azemerszagt!l *zlő aréna régi veterán$ai.

- @krak, a =erdea$sz& - mondta 9eor, és rámutatott egyik"kre. % félelmetes h(m hátrahökkent, f"létmeglepetten lesunyta' eddig még #sak egyetlen emeri torok!l hallotta ezt a sz!t. - Rana, a ál!szag-gat!. Aorath, %lmanor Aégzete - % fe$vadász leha$olt, át&$t az ala#sonyan h&z!d! olt(v alatt, és megállta szomszédos ketre# előtt. %an kife$lett, "szke h!párdu# tisztogatta apr!lékos gonddal te$fehér

undá$át' egy pillanatra aahagyta elmély"lt foglalatoskodását, hogy megreentse #s&#sos f"lét, ésvégigmér$e a ámész etolakod!t, ma$d kimért mélt!sággal folytatta. - 4s 3aladorina, a =ehér ölgy )gyviadort már megölt, kettőt egész életére megnyomor(tott - 9eor f"rkész tekintettel nézett az idomárra. -5ét hét m&lva >assar >aved ellen kell a porondra lépnie.

1ume leha$totta fe$ét, u$$ai köz"l koppanva hullt a földre á véres szeletelőárd. 1ehéz feladat lehet etörni egy vad 6+erdát, az )látkozott Aidék elfa$zott kutyá$át - $egyezte meg az

emervadász. - 6okan &gy vélnék, egyszersmind tisztátalan dolog is, hiszen a Nuerdák lelkét megrontotta,

vele$éig eszennyezte a 5áosz fertelme.%z idomár fölemelte ozontos fe$ét, szeméen vagy képzelgés volt #supán2 - #seppforma nedvesség

#sillogott.- /e láttad a viadalt, ele$étől végéig - mondta rekedt, fátyolos hangon. - 7öntsd el hát magad, melyik

fél lelkéhez tapad tö mo#sokC- 3egtettem már - 9eor le"lt a földre 3aladorina ketre#e előtt, "gyet sem vetve rá, hogy drága kaf-

tán$a episzkol!dik' hátát a vaskos támpillérnek vetette. %ztán az övére #satolt tarsolya ny&lt, és fénylőaranyakat számolt a nyirkos szalmáa, takaros tornyo#skáka rendezve őket. 3ikor aahagyta, öt ilyentornyo#ska sorakozott előtte. - 3enazsériát igazgatni hálás felad!t, 1ume gazda. %z emernek nem $árnak a nyakára okvetlenkelő arénamesterek, és a ritka állatokra sok ifini polgár k(ván#si akkor is, ha nem a

porondon #satáznak fizetett viadorokkal. 1ume s*r*, szénfekete szemöldöke összeszaladt' a torzonorz szakáll gyanakv! hullámokat vetett.- Ingyen ezen a világon utol$ára B0el nagy&r kapta 7reina istennő szerelmét, és annak se lett $!

vége - mondta.%z emervadász !lintott.- %z adomány nem is megkötés nélk"l val!. )gyetlen feltételem van a pénzt kizár!lag az álla tokra

költheted.- )nnyi2- ;gy izony%z idomár t*nődve simogatta s*r*, guan#os szakállát.- 3i rá a iztos(ték2

- 3egesk"dhetek neked ármilyen isten nevére, de olyan emernek ismernek,, aki az ilyesmit nemsoka veszi - rántott egyet a vállán 9eor. - 7e gondolkod$ een a teremen másodmagunk vagyunk,senki sem látta, hogy eszéltem volna veled, vagy ármit is kaptál volnia tőlem. 3i alap$a lenne, hakéső követelésekkel állnék elő2



1ume pillantása a rátarti elegan#iával mosakod! kőpárdu#ra tévedt, ma$d s!váran megállapodott azemervadász előtt #sillog! aranyakon.

- 3iért teszed ezt... uram2 - kérdezte halkan.- Brad nem vagyok, legfel$e arátod - felelte 9eor. =ölállt, eligazgatta magán kissé a kaftánt, s

elindult a terem ki$árata felé. - 4s amit tettem, arra $! okom van' mert régi szokás arátok között, hogyalkalomadtán kise sz(vességekkel szolgálna egymásnak.

- iszen azt mondtad, nem vagyok ad!sodC - #sattant fel 1ume, s arna homlokára visszatértek agö#sörtös (v*, gyanakv! arázdák.- % pénzért nem is - fordult vissza a folyos! torká!l 9eor, a 5op!' ar#án talányos félmosoly de-

rengett. - 7e nem ez az egyetlen sz(vesség, amit ma tettem neked, 1ume gazda, ha nem is tudsz még r!la.)zzel faképnél hagyta az értetlen idomárt' és miközen lépteit a fölötte h&z!d!, esőillat& ifini ut#ák

felé irány(totta, a tegnapi álmatlan é$szaka $árt a fe$éen, amit azzal töltött, hogy orotvaélesre köször"l$eegy apr!#ska mithrilpénz peremét, és gondosan eken$e a kráni "rök lassan, de halálos iztonsággal hat!mérgével...



"Aki ártalmamra volt, az nem érdemli meg kezemb%l a halált."

A !izenhárma& eyi&éne& !ula'%on(!o!! &ráni mon%ás

% szakadatlan zuhog! eső - hossz& napok !ta először - h*vös, lanyha szitálássá szel(d"lt' a kelőhold vörhenyes fénye megannyi apr!#ska szikrát vetett a s!szag& levegően porl! v(zpermeten. %

szeszélyes, hideg szél hol feltámadott, hol hirtelen el"lt, k"lönös-t"nékeny mintáka rendezve a #sillogvakavarg! eső#seppeket. % ferde tetős, roskatag házak mogorván hunyorogtak egymásra vak alakaikkal azegyenetlen"l rakott, s(kos ma#skakövek felett' vályoggal vert homlokzatukon ozontos, #satakosszemöldök(vekként h&z!dtak az ázott zsindelyek. =élreeső, eldugott zuga volt ez Ifin városának, a fénytnem szenvedhette nappaltá$t sem' a köszvényes hát& aggastyánokként előreha$l! házak gire-guraeresz#satornái felfogták, kirekesztették a világosságot, ezt a nem k(vánt látogat!t, s ha az évszakok forgása &gy hozta, arátságtalan komorsággal da#oltak a nap melegével is. Idegen szemnek &gy t*nhetett,ezeket a zárk!zott, vén ép"leteket nem is emeri kéz emelte, hanem a föld #sont$á!l és zsigereiőlsar$adtak ki ha$dan, ur$ánz!, daganatos fekélyek gyanánt' ám a sz*k ut#án lopva surran! alak számáramindennapos volt ez a környezet, éppoly megszokott, mint a déleédre elfogyasztott falat kenyér,kortynyi or. )gy"tt lélegzett a dohos falakkal, magáa sz(vta öreges mogorvaságukat, tehetetlenséggel

vegyes gőg$"ket. Igaz, régeen másképp volt' ám az emlékek keser*ek, és ha az emer már t&l$utottélete delén, az (nye $oan kedveli az édes (zeket.%z alak léptei lass&ak voltak, mintha a s(kos köveket akarná kitapogatni a láa előtt, hogy aztán

iztos helyen vethesse meg' ha azonan valaki veszi magának a fáradságot, hogy alaposaan szem"gyrevegye őt ezen a dermesztően hideg, é$szakai !rán, azonnal látta volna ra$ta' hogy ez a lass&ság nem akimért, megfontolt !vatosság sz"lötte, hanem a fásult kimer"ltségé. 3ozdulatai daraosak' szaggatottak voltak, fe$ét leha$totta a ő, viaszosvászon #suklya takarásáan, széles válla megroggyant, ere$ét vesztette.3egfáradt vénemerek $árnak (gy, akiket nemegyszer meg#sapott már a s(r orzongat! szele' #sakhogy eza férfi - ár a kámzsa al!l kivillan!, #sapzott szakálla már sárgásfehér szálak vegy"ltek (, annyira mégkorántsem volt öreg.

)gy ut#asarkon megállt, lassan fölemelte a fe$ét, és kör"lnézett, nem követi-e valaki. /örődött, már-

már ösztönné kristályosult mozdulat volt' nem állt mögötte igazi elszántság, nem f*tötték re$tve fesz"lőenergiák. % sikátor azonan "res volt, #sak a szemközti sarkon fek"dt egy éna, nyomorodott kez*koldus, fél testtel az ola$os po#solyáa gy*lő esőv(zen' talán még élt, de ha igen, nem sok lehetett nekihátra. % szakállas férfi tekintete egy pillanatra megállapodott ra$ta' reumás fény* szeméen halványanmeg#sillant valami, és ar#a - sokat látott, viharvert tengerészar# volt, mély redőit a nap és a s! #serzetteérdesre - egy fut!, semmie loan! pillanatra mintha nedvesnek t*nt volna.

1edvesnek, persze. iszen esett.% férfi megfordult, szorosara h&zta magán kopott, fekete köpenyét, s #sizmás láai - mint már

annyiszor - ismét magukt!l indultak el a $!l ismert, ezerszer elátkozott &ton. % ház, amely előtt megállt,semmien nem k"lönözött szomszéd$ait!l' falár!l tenyérnyi foltokan mállott a gyatra vakolat' a p!k-hál!s alakok mögött nem pislákolt fény - el"lről vastag, fekete poszt! takarta őket -, a tetőn $!korafogh($ak tátongtak a töredezett #serepek között. % $övevény felemelte inas kezét - finom reszketés or-zongott ra$ta végig, talán a hideg miatt-, és megzörgette a vetemedett lap& a$t!t. 5ét koppantás, rövidsz"net, aztán egy k"lönös' szink!pás "tem* harmadik.

%z a$t! panaszos nyikordulással kiny(lt, a megfáradt sarokvasak rozsdás hangon tiltakoztak öregesszendergés"k féleszak(tása ellen. % szakállas férfi átlépett a p&pos, k"szöön' nem nézett kör"l, hiszen&gyis tudta, hogy senki sem áll az a$t! mögött. Aalaha, amikor if$a volt még, s agyáan f"rgéenforogtak a k(ván#si fogaskerekek, sokszor eltöprengett ra$ta, miféle láthatatlan kéz h&zza félre ilyenkor anehéz tol!reteszt' most már nem érdekelte, mindegy volt neki. /alán valami furfangos kahreime#hanizmus volt a roskatag falaka ép(tve, vagy a ház gazdá$a egy kiéhezett, k!or, értelemmel alig

(r! szellemet örtönzött a sz&ette fáa - a férfi szempont$á!l édeskeveset szám(tott.

6z*k, párás levegő$* helyiségen találta magát' a háts! falnál megh&z!d! t*zhelyen vastag rétegensz"rkéllett a halott hamu, a nyirkos, f"lledt meleg mégis élesen el"tött az odakint uralkod! harap!s időtől.% szoát egyetlen, imolyg! lánggal égő ola$mé#ses világ(totta meg a közepén áll!, ke#skelá& asztallap$án. % karosszék az asztal mögött egyáltalán nem illett a nyomaszt! környezete gazdagon faragott



alidari munka volt, fényezett mahag!ni!l, elefánt#sont intarziákkal. % al karfán f"rtös ha$&, kosszarvastritonfe$ vigyorgott' támaszként szolgálva egy laza#sz(n selyeme &$tatott könyöknek, amely kar#s&,gy*r*d(szes kézen folytat!dott. % hossz&, érzéki u$$ak sz!rakozottan simogatták a vékony #s(kra

orotvált, gondosan odor(tott körszakáll' a határozott vonal&, egyenes orr fölött homoksz(n szempár szegeződött a $övevényre, élesen és kif"rkészhetetlen"l.. % szemhé$ak az&rkékre voltak sz(nezve' aszemöldök vastagon kih&zva fekete kohllal! a pupillák mélyén aranyl! fénypontok ropták titokzatos

tán#ukat.- 6ephyrion uraság - sz!lt rekedten a látogat!, és mélyen megha$totta fe$ét' térde megroggyant,ar#án egy izom gör#sösen összerándult. - 5éremC

% ny&lánk, ékköves u$$ak felhagytak a keskeny szakáll #ir!gatásával' és könnyedén végigsim(tottak a fodros, illatos(tott selyemkendőn, mely sötét redőken ölelte a kar#s& nyakat.

- 5önyörgömC - sz*költ a férfi, és térdre hullott.% házigazda lassan, árándosan elmosolyodott. %hogy ágyadt mozdulattal hátratolta székét, hogy

feláll$on, a mé#ses izonytalan fénye meg#sillant valamin a nyakáan, a puha selyemkendő alattiholdez"stől mintázott, filigránd(szes amulett' a félig hunyt szem fémogarára s*r*n áll! pillák orulnak.

- 7i#séretes uzgalommal h!dolsz az ;rnőnek, kapitány - ,mondta dallamos, eh(zelgő hangon,miközen megker"lte az asztalt, és megállt a látogat! előtt. /enyeréen, akárha varázs"tésre, apr!

#somago#ska t*nt-fel' a visszaha$tott viaszosvászon közéől méregzöld levélkék hegye kandikált ki,élénk sz(n"ket száradtukan is megőrizve. - D pedig sohasem tagad$a meg kegyét a h(veitől... illőadományért #serée.

- 1in#s pénzem - nyögte a #serzett kép* férfi. 1agyon $!l tudod.% sima eszéd* házigazda #sodálkozva vonta fel fél szemöldökét, s a kis #somag egyszerre #sak

nem volt a tenyeréen, mintha soha nem is létezett volna.- Aal!an2 - kérdezte merengve. - % m&ltkor sem volt, és azelőtt sem. 1oir istennő nem ford(t$a el

ar#át a rászorul!kt!l, de az ő t"relme is véges, kapitány- 3egfizettem az átkozott f"veidért, nyomorult álomkufárC - #sattant fel a szakállas. - (reket hoz-

tam neked a dokkok!l, a kikötőőlC a nem is vagyok az, aki ha$dan, a ha$!sok még ismerik az ar#omat,és nem fukarkodnak a szavakkal egy kupa $! or mellett.

- 5i tud$a2 - mondta a házigazda talányosan, és hátrasim(totta illatos ola$$al kent ha$át, mely feketén#sillogott a mé#ses fényéen. - % tengerésznép nem ostoa, és ha őven is méri a szavát, nem fele$ti elmegnézni, kinek. 3eglehet, régi tekintélyed kissé megkopott az ut!i idően.

átat ford(tott a megtört férfinak, az olyan emerek megvető mozdulatával, akik tud$ák, hogy nin#smitől félni"k, és lass& léptekkel visszatért a d(szes karosszékhez. 3ikor odaért, visszafordult' a kapitánytovára is a padl!n térdelt, ádám#sutká$a fel-le mozgott, szeméől moh!, lázas s!várgás s"tött.

- %zok a h(rek hamisak voltak, az ;rnő szolgái nem vették hasznukat - mondta a házigazda #sen-desen. - 1in#s tö dolgunk egymással, kapitány.

% szakállas férfi a$ka megfesz"lt, szemöldökén ideges rángás futott végig. Izmos al kezemegrezzent, ma$d lassan, tétován a köpeny sötét mélye felé ny&lt.

- 1em fogod megtenniC - lehelte 1oir pap$a alig hallhat!an, s homoksz(n szeme ogaráan azaranyl! fények gyorsa körtán#a kezdtek. - )lm&ltak már azok az idők...

% kapitány naparn(tott homlokán #silláml! #seppeken "tközött ki a ver(ték, szeme sarkáanelmély"ltek a rán#ok, al$a lassan, h"velykről h"velykre mozdult az övée t*zött, kurta tengerészkardfelé. /alán a kormányr&d durván faragott fá$át érezte kérges markáan, ahogy valaha rég2 %r#át talánismét a vitorlavásznakat dagaszt! tengeri szél s!s fuvallata h*s(tette a f"stös szoa f"lledt homályáan2m ahogy 1oir szolgá$a egykedv*, hanyag mozdulattal letelepedett karosszékée, s kezét nyugodtanösszekul#solta a ke#skelá& asztal lap$án, az éles kont&r& kép egyszerre #sak szétfutott, köddé mos!dottaz öreg ha$!s előtt, s tekintete f!kusza állt egy #satakos, ősz ha$tin#sen, amely a homloká!l ukott azar#áa /orkáan fur#sa nyomást érzett, s a következő pillanatan zokogva, megalázottan orult a döngöltföldpadl!ra, végre szaad folyást engedve keser* könnyeinek, melyeket hossz& évekig tartott kordáan

egykori mélt!sága maradékaival.- 1em tart!ztatlak, kapitány - sz!lt a selyemruhás pap közönyösen' és ez a közöny rossza voltminden g&nyos meg$egyzésnél, sértő szándék& sz!nál.



% szakálas férfi görnyedt háttal föltápászkodott' nem nézett házigazdá$a szemée. atalmas kezétaz ar#ához emelte, s fásult mozdulattal szétmázolta ra$ta a maszatos könnyeket. % papnak igaza volt régt&l$utott a fordul!ponton, nin#sen már ere$e #satázni. =els!ha$tott, és az a$t! felé fordult' mikor elépett aháza - &gy rémlett neki, évszázadokkal ezelőtt - még annyi fáradságot sem vett, hogy eh&zza magaután.

% k"szöön ny&lánk, szőke if$& állt, arányos alkat&, égsz(nkék szem*' h&szegynéhány esztendős le-

hetett. etyke, rátarti öltözéket viselt' sz*k őrnadrágot, kunkorod! orr& #sizmát, nyakáan rik(t! vöröskendőt, fe$én félre#sapott, tollas kalpagot. @ldalán keskeny pengé$* rap(r l!gott, vállár!l di!léen pá#olt,szerető kézzel faragott mandolin. 6zámolatlan hozzá hasonl! vándor mutatványos, k!dorg! f*zfapoétar!tta %aszisz ország&t$ait' a$kukon könnyen állt a tréfa, mosolyuk megdoogtatta a női sz(veket, s mivelerszény"k tönyire "res volt, kez"k viszont hamar a kard$uk markolatára tévedt, ritkán zaklatták őket a

partvidék vámszedői, a sötét pagonyokan lapul! haramiák. )nnek a dalnoknak az ar#án azonan nyomasem volt vidámságnak' pillantása a kapitányét kereste, ám az öreg ha$!s ker"lte tekintetét, les"töttszemmel nézte #sizmá$a orrát.

- Raiyur - mondta az if$& gyengéden. - /udtam, hogy itt talállak.% szakállas férfi nem felelt, #sak állt mozdulatlanul, leha$tott fővel, némán. % dalnok pillantása az

asztal felé villant, ahol 1oir pap$a "lt összekul#solt kézzel, mosolyogva' rezzenéstelen ar#a nem mutatott

sem félelmet, sem megdöenést.- iénák fattyaC - fakadt ki a fiatal árd, és két gyors lépéssel a helyiségközepén termett' mindkétöklével az asztal lap$ára támaszkodott, hogy a rozoga ke#skelá panaszosan elere##sent. - 3eddiggyötröd még2 3iért nem hagysz neki nyugtot2

- 4n ugyan nem h(vtam soha - mondta a pap halkan. - 3agát!l $ött mindig.- 3ennyit adtál el neki2% festett ar#& férfi vállat vont- 6emennyit. 1em tud fizetni.% dalnok hátranézett a válla fölött, a e$árat irányáa, ahol a szakállas ha$!s állt lehorgasztott fővel,

tehetetlen"l.- 6z"kségem van rá, :ukian - motyogta Raiyur.

- a valaki, te aztán igazán $!l tudod.tkozom a per#et, amikor először "ltem Pe veled a v(zipipa mellé sziszegte a dalnok, és &$ra a

paphoz fordult. - 1em látod, hogy tönkreteszed2 a h(rekkel fizet, az hamar kitud!dik, és senki sem fogmeg(zni enne a kikötőnegyeden. 1eked se tenne $!t, ha egy ilyen k&tfő elapadnaC

- 4n fölötte állok az efféle világi h(vságoknak válaszolta 1oir szolgá$a kenettel$esen. - )ngem #sak az ;rnő paran#solata vezérel. a ferde szemmel néznek rá' hát fizessen pénzzel egy daraig' a régi h(rnévnehezen fakul, a ha$!sok izodalma gyorsan visszatérhet.

% szőke dalnok szeme résnyire sz*k"lt, $eges-kék láng loant enne, mint amikor a kovakő szikrátvet a deres a#élon.

- )gyszer még a véredet veszem, alával! pi!#a - suttogta fo$tottan- /edd azt - mosolygott rá a pap, és szempillá$a se reent. - 7e a dzsadok áfiuma nélk"l a arátod

mihamar utánam vész.- :ukianC - nyögte elgyötörten a kapitány, és esdeklőn kiny&$totta kar$át az if$& felé.% dalnok ar#a elorult' sötét, tehetetlen szitoksz!t morzsolt el a$kán, ma$d letépte övéről az

erszényt, és indulatos mozdulattal le#sapta az asztalra, hogy #sak &gy #sörrent. 1oir pap$a udvariasanmegha$totta a fe$ét' keze megemelkedett' s az erszény mellett egyszerre ott fehérlett az apr! #somago#ska.% két férfi tekintete egy pillanatra találkozott' az egyikb%l elégedettség és kárörvendő der* sugárzott, amásikból undor és végtelen megvetés.

% kapitány moh!n előrelépett, szeme előtt #sak a viaszosvászon göngyöleg leegett, mintha aztöltené ki tel$es lényét, egész val!$át. 3i lehetett az mégis, amitől mozdulat közen megtorpant, és hátra-

pörd"lt a tárva-nyitva áll! a$t! felé2 /alán valami vérée iv!dott, rég elfeledettnek hitt ösztön figyel-

meztethette a halk, kurta neszre, s reak#i!$a tel$esen öntudatlan, azonnali volt' mert azok a tétova léptek valaha nagyon is iztosan egyens&lyoztak a 2zarvasn% viharan imolyg! fedélzetén, és a tenge-részkardot is kevés marok forgatta $oan a revesre #serzett al kéznél. %kárhogy is legyen, a kapitányez&ttal gyorsnak izonyult - de nem eléggé.



% koldus, akit utol$ára a szomszéd ut#asarkon fekve látott' k(gy!seesen nyomult e a szoáa,mogyor!arna szeme izzott, akár az eleven parázs. 3agas' keskeny váll& férfivolt, hossz& ha$a esőper-metet sz!rva repkedett mögötte a f"lledt levegően' szikár, orostás ar#án a halál hideg nyugalma "lt, sRaiyur kapitány iszonyodva hőkölt vissza tőle. % támad! meglend(tette kar$át, s valami szisszenveátvillant a félhomályos helyiségen.

1oir pap$a holtan ukott hátra faragott karosszékéről' a nehéz tiadlani do!#sillag roppanva ha-

s(totta kereszte homlok#sont$át, örökre ar#ára fagyasztva a mélységes megvetést, amellyel az előtte áll!dalnokot nézte. :ukian vonásair!l lehervadt a ka$án káröröm, riadtan fordult hátra, keze az oldalán l!g!rap(r markolatát kereste. %z idegen legfel$e két lépésre $árt tőle, aligha maradt volna ide$e kardot vonni'ekkor azonan Raiyur a átorság kétségeesett felloanásával az álkoldus elé vetette magát, torkaszakadtá!l "völtve.

- =uss, :ukianC %z istenek szerelmére, fussC %ztán egy keményre edzett tenyérél közvetlen"l a f"lealá s&$tott, oda, ahol a fe$et tart! nyakizmok a koponya als! ny&lványára fon!dnak' és Raiyur kapitányszemére sötétségorult.

6zeszélyes, k!sza örvények támadtak a fagyos é$szakáan, e-eszippantva, ma$d kiokádva ma-guk!l az öntudat parányi, hunyorg! szikrá$át, ami az öreg ha$!s!l megmaradt. @rd(tani szeretett volnarém"letéen, kézzel-láal kapál!zva evi#kélni a hideg, világnagy !#eán felsz(ne irányáa, valahol

magasan odafönt' de nem volt teste, torka, nem volt szá$a, amit kiáltásra nyithatott volna, és nem tudta,merre van fölfelé. 3inden emer szemeker"l életéen legalá egyszer - a alsors s&$totta lelkek töször is - ezzel a végtelene enyésző, dermedt, néma feketeséggel, amelynek létezéséről mindvégigtudomással (r, de igyekszik nem gondolni rá, eltemetni elmé$ének valamely félreeső, eldugott zugáan,és minden izonyság, minden $!zan megfontolás ellenére maka#sul reménykedik enne, hogy ő kivétellesz ma$d, %t nem fog$a elragadni a közönyös, s"ket "resség. )z lenne hát a vég2 kristályosodott ki az ősikérdés a kapitány pánikszaggatta agyáan. % #send örökkéval! tengere, amelynek t&ls! part$án vagy azIstenek Aölgyének lankái zöldellenek, vagy nin#s is t&ls! part$a, #sak elevész a feledés sz"rke ködée24s hirtelen rádöent, hogy minden félelme da#ára k(ván#sian vár$a a választ.

% válasz azonan nem adatott meg neki' a fekete, alaktalan ködgomolyt hirtelen fel-felvillan! fény-#s(kok erezete szőtte e. 1émelyik t"rkizkék volt, mások lángvörösek, méregzöldek, haragoslilák. 3intha

a sötétség szövedéke felfeslene a szélein, rongyossá kopva mállana szét a négy sarkán, vastag leplénha$szálfinom hasadékok hál!$a futna szét. % sz(nek után lassan' tapogat!zva, fokozatosan visszatértek ahangok, illatok, (zek, érzetek is S meg a fá$dalom. temes, száraz nyikorgás. llati ver(ték szaga,trágya*z. % garat$a mélyén felgy"lemlő keser* epe. % kegyetlen"l hátra#savart karok fesz"lése, agyomorszá$ tá$ékán #som!a alvad! hányinger. 4s az a pokoli szaggatás a tark!$áan, a nyakszirt$én.

% kép lassan, foltr!l foltra haladva kitisztult előtte, #sak a f"ggőleges, fekete #s(kok zavarták, me-lyek keskeny, téglalap alak& sávokra osztották lát!meze$ét. )gy pillanatig döenten meredt rá$uk -nemigen értette, mit keresnek ott -, aztán megkönnye"lt s!ha$$al $ött rá a megoldásra, és felh&zta

ágyadt, félig leeresztve tartott szemhé$ait.3agas mennyezet*, fenyőfagerendákkal alád&#olt istáll!ép"leten találta magát' a falak mellett

sorakoz! rekeszeken nagytest* lovak mozgol!dtak f&$tatva, izalmatlanul, riasztotta őket a etolakod!k szaga. %z "temes nyikorgás a magas!l $ött az egyik keresztgerendán vastag kötelet vetettek át, errőll!gott fe$$el lefelé a hátrakötözött kez* :ukian, pontosan a központi itat!vály& fölött, %z álkoldus anyitott e$árat melletti sarokan "lt, épp átellenen a kapitánnyal, s egykedv*en pöfékelt hossz& szár&hangapipá$á!l' a marhah!lyaggal takart alakny(lásokon esz"remlő holdfény vörös-ez"st ragyogásanf"rösztötte szikár vonásait.

Raiyur megnedves(tette száraz, #serepes a$kát, és !vatosan megfesz(tette széles vállát. 6z&r! fá$da-lom has(tott az izmaia, és eizonyosodott, amit már am&gy is se$tett a kenderkötél szor(tásá!l a#sukl!$án valaki szakértő m!don, iztos kézzel farkasg&zsa kötötte. Reszkető u$$ai köretapogatták avaskos #som!kat, a mély"kön meg&v! vezérszálat keresve. /engerészemer volt, értett a kötelekhez' haakar$a, pár per# alatt kiszaad(thatta volna magát, ám ösztönei azt s&gták' ne tegye. 1emrégien tért meg

#supán arr!l a fak!-hideg, #söndes !#eánr!l' melynek !lomsz"rke ha$ait egyetlen ha$! tőké$e sem szeli'még most is egész testéen orzongott az élménytől, és ármennyire semmireval!nak tartotta is az életét,nem sok kedve volt visszaker"lni arra a zord vidékre.



%z idegen utols!t szippantott a keser* illat& dohány!l, kiverte pipá$át a #sizmaszárán, és o#s&d!foglyára nézett.

- Raiyur kapitány - mondta. - Igazán örvendek a találkozásnak.%z öreg ha$!s s*r*n nyeldekelve pr!álta megnedves(teni #sontszáraz torkát. %z ösztökélésre a

gyomra mélyén szunnyad! hányinger hirtelen fel"tötte a fe$ét, és k(gy!ként tekergőzve indult meg felfeléa nyelő#sövén, a garat$án. % kapitány ar#a torz fintora rándult, amint k(nkeservesen visszanyelte a

szá$áa tolul! savas váladékot.- 5i vagy2 - zihálta rekedten.- )mervadász.% sz! s&lyosat, vész$!sl!t koppant az istáll! szalmával felsz!rt padlatára. Raiyur tekintete egy pil-

lanatra elködös"lt, aztán kitisztult, f!kusza állt' kemény fény #sillant enne, mint az olyan emerekéen,akik egyszer s mindenkorra szemenéznek sorsukkal, s készen állnak, hogy mélt!sággal fogad$ák a

eny&$tott számadást.- 3ost már értem - sz!lt, s hang$a egy ki#sit tompán #sengett. - 6zámosak a régi *nök, s alga az a

haland!, aki azt hiszi, valaha is feledése mer"lnek. 1em mintha ármit is szám(tana, de szavamat adom,hogy nem fogok ellenszeg"lni. m egy kérésem lenne még.

- 1em vagy aan a helyzeten, hogy kéréseid lehessenek - mondta az álkoldus #söndesen.

- /udom. 3égis van egy- 4spedig2Raiyur állával a mestergerendán l!g! szőke dalnok felé ökött.- )ngedd el őtC 1em ártott neked.%z idegen szemöldöke a magasa (velt.- Bgyan miért kéred ezt, kapitány uram2- 3ert a arátom.Aal!an2 %z emervadász leegni hagyta a sz!t az istáll! h*vöséen kette$"k között, miközen

felállt, megtömte pipá$át, s rég egyakorlott, szertartásossá #siszol!dott mozdulatokkal rágy&$tott. %za#él!l kipattan! szikra villanása egy röpke pillanatra éles fénye vonta vonásait. 3intha altávalfaragták volna ki őket - $utott Raiyur eszée váratlanul, s hirtelen megfordult a fe$éen, hogy az

egykedv*, szenvtelen ar# mögött sokkal tö re$tőzhet, mint ami első ránézésre látszik.%z idegen közele allagott foglyához, s néhány lányira tőle letelepedett a nyirkos szalmára,

kezét hanyagul felh&zott térdén pihentetve. Ide, az istáll! mélyére nem hatolt e a holdfény, s Raiyurnak &gy tetszett, mintha egy sötét k(sértettel nézne farkasszemet, akit #sak fut! pillanatokra világ(t meg ahangapipáan felparázsl! zsarátnok, se$telmes-val!tlanná téve démoni alak$át.

- )lmondok neked egy történetet, Raiyur - kezdte az emervadász. 3ély, dallamos hang$a volt, sárnyalatnyi északi ak#entussal eszélte az asziszt. )gy fiatal kapitányr!l sz!l, meg a ha$!$ár!l, egy

"szke, hetyke kis karavellár!l, amelynek a sz!eszéd szerint kevés más árka ért a nyomáa a Nuironivizeken. Rég volt már, sok esztende$e' a ha$!t, ha $!l emlékszem, 2zarvasn%nek h(vták. - Rövid sz"netettartott, hogy néhány meghökkentően szaályos' széles karimá$& f"stkarikát o#sásson &tnak az istáll!homálya urkol!z! mennyezete felé. - % kapitány nem#sak fiatal volt, hanem "gyes is, pokolian "gyes.=*szereket, aita#élt, prémeket és onpori nyersgyémántot száll(tott a tengerparti városoknak, #supadrága ár, ami ráadásul mind a sa$át$a volt 3esélik, hogy a m*ködéséhez sz"kséges kezdőtőkét nemegészen tiszta &ton szerezte. 3indenféle k!sza sz!eszédet hallani egy magányos toronyr!l a 9hasak-fokon, amit a ha$!sok nagy (ven elker"ltek, nehogy zátonyra fussanak a hirtelen támad! viharan, és hamégis valahol a közelen akadt dolguk, zsákszámra hányták az aranyat a tengerööle, hogykiengesztel$ék a torony névtelen urát. <ersze ez sem $elentett tökéletes iztonságot nekik. 1os, eszélik,hogy a mi kapitányunk egyszer ötödmagával felkereste ezt a tornyot, és egyed"l $ött ki onnan - de nemhagyott eleven lelket maga mögött. 1em #soda hát, hogy ezek után előre köszöntek neki az ifinirakpartokon, és az sem ment ritkaságszáma, hogy sokat pr!ált tengeri medvék visszaléptek a $aváraegy-egy nagy haszonnal ke#segtető "zlettől, ha ő is e$elentette rá az igényét. A 2zarvasn% pedig

háor(tatlanul r!tta a vizeket' a kapitánynak akkorian még nem voltak ősz szálak a szakálláan, ésamikor nevetett - mert $!kedély*, vidám fi#k!nak ismerték -, mindig ölös hangon tette, sohasemrekedten.

Raiyur szeme könnye láadt, a$kán leheletfinom remegés futott végig.



- % nagyhang&, arátságos emereknek azonan, ha mégoly rátermettek is, általáan van egy s&lyoshiá$uk, ami késő nemegyszer megosszul$a magát sokszor hagynak maguk után elvarratlan szálakat -folytatta rezzenéstelen ar##al az emervadász. - +gy a mi kapitányunk sem vette magának a fáradságot,hogy izonyos dolgoknak utána kutasson. 6ohasem tudta meg, hogy a 9hasak-fokon, a fekete kövekőlr!tt toronyan röviddel a látogatása előtt egy fi&gyermek nevelkedett még' mert a sötét tudományok m*velői ugyan távola ker"ltek att!l, amit mindközönségesen emeri természetnek szokás nevezni,

alantas szenvedélyeinken azonan osztoznak ők is, és nem mindig vetik meg a h&s örömeit. % toronygazdá$a izonyára szégyellte azt a gyarl! pillanatot, amikor feltámadt enne a p!rias vágy az asszonyiölelésre' talán ezért k"ldte kurta szerelme gy"möl#sét a toraniki her#egkapitány udvaráa, nem sokkal ami ha$!sunk felukkanása előtt. % her#egkapitány efogadta a gyermeket, igaz arátságr!l és szövetségesih*ségről sz!nokolva' sokak szerint azonan inká a torony urát!l val! félelem dolgozott enne. %mikéső történt, az inká erre utal, mivel a her#egkapitány a torony elnémulását követően átkokat sz!rvatasz(totta ki házanépéől a serd"letlen if$&t, válogatott sértésekkel illette' és oszorkányok tisztátalanfattyának nevezte tö tan& f"le hallatára. %ztán igyekezett mihamara kiverni a fe$éől az "gyet' nekisiker"lt is, ám az elárvult fi& nem fele$tett

%z öreg ha$!s torkát maka#sul kaparta valami' nagyot nyelt, és rekedten megkérdezte- )z a her#egkapitány ugye :ord /halek 3organios volt2 %kit hatodik esztende$e már, hogy meg-

mérgeztek2- ;gy van - !lintott a magas idegen. - 1em volt szép halála. % dzsadok el 7olzsah Karemnek neve-zik azt a mérget' asziszul =ekete 6korpi!t $elent...

- 8al$!s, nyomaszt! #send telepedett rá$uk, amit #sak az ideges lovak horkantása tört meg olykor' a pipaf"st szeszélyes, #izellált ka#skaring!kan k(gy!zott a mennyezet félé.

- 5ör"lel"l akkortá$t, amikor a nemes her#egkapitány megtért az Istenek Aölgyée - vette fel ismételeszélése fonalát az emervadász -, a mi ha$!sunk megismerkedett egy f"rge szav&, szőke fiatalemerrel. %z if$& nagyszer* #imorának izonyult, dalai mindig el*zték a tengerésznép &$át-a$át, salkalmanként $!l forgatta a rap(rt is a kal!zokkal v(vott #setepatékan. % kapitány megkedvelte, a szárnyaialá vette, sz(vée zárta. /alán a arátság tette, hogy nem figyelt föl izonyos hasonlatosságokra a szemek állásáan, az a$kak vonaláan, a halánték (véen' talán azért volt (gy, mert nem vitte rá a lélek, hogy a

9ashak-foki toronyan felleentse egy halott ar#r!l a kámzsa fekete szövetét...- /*z emésztette el a sátánfa$zatot - motyogta Raiyur' szinte rév"leten. - %z "völtése máig a

f"leme #seng' de az ar#át, azt nem láttam egyetlen sz(vdoanásnyi időre sem...- /örtént egyszer, hogy a 2zarvasn%t szárazdokka kellett vontatni, mert felsértette a gerin#ét vala-

mi alattomos sziklazátonyon - folytatta az emervadász t*nődő hangon. - %dron havát (rták, a napsugarak kegyetlen hévvel t*ztek a száraz ha$!ordákra, amiktől az á#sok gondos keze nem sa$nálta az ola$at,nehogy kiszikkad$anak, tartásukat vesz(tsék. %z if$& árd a ha$! legénységéhez tartozott' könny* dolgavolt é$szaka, amikor a közelée lop!zott, szikrát #siholt néhány szalma#sutakra, s a szövétneket afedélköze vetette. % moh! lángok elharap!ztak, fölfalták a fél kikötőnegyedet' s a 2zarvas"nővel egy"ttelhamvadt a kapitány minden vágya és reménye, akár#sak egy ar#talan alak egykoron, 9ashak fokán.

Raiyur nem sz!lt' ködös tekintettel meredt a semmie, szél#serzette ar#án könny#seppek peregtek.- % kapitány kétségeesett ha$!$a vesztén' &gy érezte, mindennek vége - mondta az emervadász. - Idővel

izonyára erőt vesz magán, és &$rakezd mindent' mert konok, kemény derek& emernek ismerték, akinem hátrál meg egykönnyen a nehézségek elől. m a gyöngeségnek een a pillanatáan felukkantmellette a szőke dalnok, és vigaszt k(nált neki, egy v(zipipa képéen. % kapitány elfogadta, és innentőlkezdve nem volt megállás. % puszt(t! mákony ra$a lett, minden maradék vagyonát a mámort hoz!szeleke sz!rta, és amikor koldusotra $utott' a $!h(rét árus(totta ki aprodonként a !d(t! szerekért#serée. 8izalmát #sakhamar el$átszotta arátai, ha$!stársai sorra elmaradoztak, a tengerészek "nnepelthőséől a #satorna mo#ska lett. )gyvalaki tartott #supán ki mellette mindvégig a sima eszéd*' nyalkaénekes. Időről időre, ha a kapitányon erőt vett a végső elkeseredés, és fontol!ra vette, hogy végezmagával, seg(tő kezét ny&$totta felé, mint utols! h*séges arát$a. 4s a kapitány nem vette észre, hogy ez

az alattomos kéz val!$áan nem támogat$a, hanem minden mozdulatával egyre mélyere tasz(t$a aszennye, egyre távola veti att!l, hogy mélt!sággal visel$e keser* sorsát. ;gy ám' szomor& történetez...



%z emervadász utols!t szippantott hangapipá$á!l, sz!rakozott mozdulattal kiverte előle a feke-tére égett dohányt, és felállt. <illantása, akárha a véletlen m*ve lenne, g&zsa kötött foglyára tévedt.Raiyur szeme lángolt, szá$a széle meg-megrándult gör#sösen' hatalmas vállán remegve fesz"ltek avaskos izomkötegek, akár vihar ide$én a vitorlát tart! vezérkötél.

- %d!s maradtál a történet végével, emervadász uram - re#segte a kapitány.%z itat!vály& fölött l!g! dalnok teste összerándult' a$kár!l izonytalan nyögés szakadt fel.

- 1in#sen vége - mondta 9eor, a 5op!. - 3ég nin#s./ekintete elidőzött kissé Raiyur hátrafesz(tett kezén, a gö#sörtös, s!marta u$$akon, amint t"rel-metlen tán#ot $árnak a farkasg&zs keményre h&zott #som!i kör"l, egyik tengerészog szárát a másik utánoldva meg. iáa sorvasztotta magát dzsad áfiumokkal az öreg ha$!s évekig, gondolta magáan, a dolgátazért most is érti még' nem lesz sz"ksége sok időre.

6arkon fordult, hangapipá$át az övée t*zte, a keskeny pengé$*, meztelen tőr mellé. 3ikor kilépettaz istáll! a$ta$án az ut#ákat eez"stöző holdfénye, nagyot lélegzett a nyirkos, esőszag& levegőől, ar#átaz ég felé ford(totta, s élvezettel fogadta az apr!#ska permet#seppek megannyi ingerkedő t*sz&rását

orostás őrén. % la$strom végre tel$es' a 5op! elvégezte dolgát.@daentről iszonyod! "völtés harsant' a orzalom egyes válfa$ai t&l hideglelősek, t&l át"tő ere$*ek

hozzá, hogy az emer artikuláltan, érzéseit kim!dolt szavaka öntve reagál$on rá$uk. Ilyenkor #sak a

nyers, elemi ord(tás seg(t, a saroka szorult elme rém"lt sz*kölése, de az sem sokáig' a szörny*ségeshangot máris elnyomta a riadoz! lovak nyihogása, a rekeszek válaszfalainak döngése a vasalt paták alatt.9eor elmosolyodott, és kör"lnézett, hogy etá$ol$a magát' )llana szentélyének h!fehér kris-

tálykupolá$át kereste. @rráan !d(t! pézsmaillatot érzett, szeme előtt felködlött egy az&rkék tekintet.Ide$e indulnia.

iszen meg(gérte %lmeirnek amint teheti...



"/+sztán cselekedni minden b+gris s+ttyó t+d7 az igazi -zt az adja meg, ahogyan cseleksznk."

O!hrahil) u%#ari or&

3inden átmenet nélk"l, váratlanul riadt fel a vaksötét, földmélyi é$szakáan, akár a ritkás hegyi#ser$éen szendergő zergeak, ha loppal közelgő hi&z szagát sodor$a felé a szél. 1em látott, nem hallott

semmi gyan&sat, semmi olyasmit, ami el"tött volna a megszokott!l' a távolan áraml! szennylé fo$tott ugyogása, a motoz! patkányok nesze, a falakon tenyésző penész, a nyirkos kránkővirágok dohos *ze.3égis azonnal tudta, hogy valami nin#s rend$én' titkos ösztön figyelmeztette, valami re$tett hatodik érzék,melynek mienlétéről, m*ködéséről fogalma sem volt, pedig sokszor - de még milyen sokszorC -köszönhette neki az életét. 4s ugyanez az ösztön s&gta neki azt is, hogy marad$on #sönden, lélegezzenmélyeket, ne tegyen semmi hirtelen mozdulatot - mert ha az ismeretlen veszedelem már ilyen közelférkőzött hozzá, ha t&l$utott a fáradságos munkával kiép(tett védm*vek onyolult rendszerén, akkor am&gy is kényére-kedvére ki van szolgáltatva otorság lenne még ingerelni is.

- Itt az időC - suttogta az áthatolhatatlan sötéten egy mély férfihang. Kellegtelen, hamar feledhető ariton volt, 9eornak mégsem ker"lt k"lönöse fáradságáa kitalálni, ki lehet az

1agyot nyelt, s igyekezett nem törődni a szá$padlása hátul$áan meggy*lő keser* (zzel.

- )lvégeztem, amit rám (ztál - mondta rekedten.- /udom - %z idegen válasza kurta volt és lényegretörő' indulat, érzelem nem sz(nezte, 9eor nemhallott ki előle se di#séretet, se megrovást. - % er#eg holnapután délen érkezik.

- 4s hol...2 - kezdte volna a fe$vadász, ám a másik a szaváa vágott.- % te dolgod. <ontan délre h(vd össze valahová az emereidet. 3i ott lesz"nk,ideg volt a földalatti pin#ehelyiségen, 9eor mégis izzadt kissé, ahogy felemelte kezét, hogy

megtöröl$e gyöngyöző homlokát. 3ikor leeresztette a kar$át, sötét, s"ket #send vette kör"l' és hatodik érzéke, amely az imént figyelmeztette a h(vatlan látogat!ra, most éppoly tökéletes izonyossággal s&gtameg neki, hogy egyed"l van.

3aga 7reina istenasszony is elunhatta már, hogy folyamatosan nyitva állnak az egek #satornái, segyre #sak ont$ák a világra a vemhes fellegek szomor& terhét. %z eső elállt, helyette nyirkos, !lomsz"rke

köd telepedett Ifin ut#áira' vastag takar!$án sápadt k(sértet gyanánt derengett kereszt"l a mészsárganapkorong, meleget, enyhet nemigen adva, fényt is #sak alig. % 5op! megha$olt kissé, hogy elfér$en azala#sony szemöldökfa alatt' mikor elépett a koszos #sapszéke' odaent aztán hátravetette #suklyá$át, st"relmetlen mozdulatot tett a fe$ével, mintha a vizet akarná kirázni hossz&, fekete ha$á!l. Aal!diszándéka persze más volt, és akik a f"stős, döngölt padl!$& iv!an poharazgattak, hamar elértették, mire#éloz. 1em, 9eor ar#a immáron nem volt ismeretlen ezek előtt a mo#skos szá$&, rongyos#satornatöltelékek előtt, akik az any$ukat is eladták volna pár koszos rézgarasért, ha ugyan meg nemtették már rég' a eszélgetés mora$a hirtelen el"lt, i$edt szemek villantak a félhomályan, menyétu$$ak rándultak össze gör#sösen a söröskors!k f"lén. %z emervadász nyugodt, kimért léptekkel sétált asöntéshez' elégedetten nyugtázta magáan, hogy mire odaért, ra$ta k(v"l nem volt már vendég a d"ledezőép"leten.

% #sapos falfehéren, minden (zéen reszketve állt a maszatos pult mögött. 9eor ar#át ismerős,áthat! szagok tarka egyvelege #sapta meg a sarkon sekély' sárgásarna t!#sáka gy*lt a kiömlött sör, a

pol#on ol#s! faggy&gyertyák f"stölögtek, a háts! saroka nemrégien odarond(tott valaki, a ko#smáros piszkosfehér tuniká$án hatalmas félholdakan "tközött ki a ver(ték. % nagydara férfi ideges mozdulatottett a kezéen tartott ronggyal, ma$d kényszeredetten elvigyorodott - akár a halálra(télt a setienösszetákolt it!, a h!hér tőké$e láttán.

- Igazán nagy megtiszteltetés uraságodt!l - heegte izzadva. - 3ivel... mivel szolgálhatok29eor egy aranypénzt doott a pultra' s&lyos, ánt! hangon koppant a hirtelen #senden.- olnap délre kell a szoád - mondta halkan. 1em fogadsz vendégeket, nem mérsz italt, és te

magad sem leszel itt. )gyetlen lelket sem akarok látni a környékenC

% #sapos uzg!n !logatott, .golyvás szeme guvadva meredt a sankon #sillog! pénzérmére.- zenem Roalnak és az asszonyának legyenek itt, pontan délen. % er#egnek eszéde van ve-l"k.



- Roalnak...2 7e... - % férfi ádám#sutká$a gör#sösen mozgott fel-le. - 1em $árnak ők már ide' nagy $! uramC

- %kkor megkeresed őket. 4s add oda Roalnak ezt is... emlékeztető"lCAalami #sengve hullott a pult lap$ára, az aranydukát mellé' pörgött még egy ki#sit, mintha önáll!,

életre akarna kelni, aztán megállapodott. % faggy&gyertyák fak!sárga fénye vörösen #sillogott a kaoson-forma' száradt vértől mo#skos ruinkövön, melynek előlap$áa a gondos #siszol!mester keze egy

vigyorg!, #supasz halálfőt metszett.

%z ölös, faragott ko#ád a hatalmas $égtömökkel és a friss vért izzad! h&sszeletekkel ugyanazvolt, mint régen' a #sillog! szeletelőárd és a táplálékot szimatol! vadállatok fo$tott morgása &gyszintén.)gyed"l a helysz(n változott' 3aladorina és társai végre elhagyhatták a földalatti pin#eterem dohos,f"stszag& homályát, a szaad ég alatt "töttek tanyát, a ketre#ek vastag, kifesz(tett sátorponyva alattsorakoztak. 1ume #sak az állomány leg$avát vitte magával, #supa k"zdőporondot meg$árt, nyugodtveteránt, akik nem izgatták magukat fölöslegesen' ere$"ket, energiá$ukat a véres viadalokra tartogatták,melyek az ő egyszer* tudatukan a vad s vadász össze#sapásának &$fa$ta m!dozatát $elentették #supán.3ost mégis zaklatott, ideges léptekkel $árkáltak fel s alá f*részporral felsz!rt szálásukon' a váratlan

etoppan! $övevény szaga elfeledettnek hitt emlékeket éresztett enn"k, szem"k zölden, gyanakodva parázslott, nyakszirt$"kön felorzol!dott a szőr. <illantásuk éer volt és arátságtalan, akár#sak szakállas, őrkötényes gazdá$uké' aki mogorván, minden lelkesedés nélk"l méregette a sátor e$áratáan áll! tömött a$sz& dzsadot.

- )red$ innen, 8ofikC - vakkantotta, s kurta, elutas(t! mozdulatot tett a kezéen tartott árddal. -%kármit "zen az arénamester, nem érdekel.

% dzsad viador elvigyorodott, és széttárta kar$át.- 7ehát nem az arénamester akar találkozni veled aan a #sapszéken - mondta. - anem >assar

>aved.- %z asszonyházak kedven#e2 - 1ume hegyeset köpött a roppant kőkád mellé. - iszen két nap$a

temett"k.

% a$v(v! homloka töprengő, izonytalan rán#oka gy*rődött.- 1ohát, val!anC - álmélkodott őszinte döenet tel. - ogy is mondhattam ekkora ostoaságotC%z idomár hirtelen megtorpant, kezéen megállt a árd, ozontos szemöldöke összeszaladt.- 5i (zta rád az "zenetet2- 1em is tudom - vonta meg a vállát a dzsad. - )gy magas fi#k!... olyan kereskedőféle. 5"lön a

lelkemre kötötte, hogy ad$am át neked >assar "dvözöltet... allod, ez tényleg fur#saC %lig egy !rá$a,hogy eszéltem vele, mégsem emlékszem az árázatáraC %fféle sz"rke, semmitmond! alak, amiőltizenkettő egy tu#at. Ismered talán2

- 1em - felelte 1ume, és #sonttörő erővel les&$tott egy kövér, léd&s kara$ra, a válogat!s =ehér ölgy kedven# #semegé$ére. - 7e ha találkoznál vele, mondd meg neki, hogy ott leszek

K!#skán estére $árt már az idő, amikor Raiyur kapitányt z&g! fe$e és kiszáradt torka durván kira-gadta az álom $!tékony, feledést hoz! irodalmá!l. 5oszos, omladoz! visk!an lakott a kikötőnegyedlegszélén, hevenyészett fapri##sét élősdi férgek, kegyetlen vérszop!k garmadá$ával osztotta meg. 1yögveler&gta magár!l a takar!nak használt vitorlavásznat, fel"lt, és vakon tapogat!zni kezdett az ágya mellettáll! mé#ses után' aztán eszée $utott, hogy tegnap este felr&gta részegen' és felhagyott a hiáaval!

pr!álkozással. 5eser* szitoksz! tolult az a$kára, amint előregörnyedt, sa$g! fe$ét a kezére támasztva.3enek"l most is, menek"l, mint egész életéen tette' ez&ttal a vérgőzös, őr"lt é$szaka emléke elöl,

amikor eszelős tekintettel, könyékig véresen tántorgott elő az istáll! trágyaszag& homályá!l, a holtrarém"lt lovak hisztérikus nyer(tésétől k(sérve. 8algaság volt azt hinni, hogy az az emertelen, iszonytat!

szörnytett megváltást hoz neki' a m&lt k(sértő szelleme továra sem fog tág(tani mellőle, legfel$e egynéma árnyalakkal, egy kárhozatos emlék képpel tö k(séri ma$d ingatag lépteit.% pri##s alá ny&lt, vakon kotorászva' u$$ai megakadtak a v(zipipa simára lakkozott száráan. )lő-

h&zta hát élete megront!$át, és vakon, "res tekintet tel meredt rá' igen, az áfium !dulata elhozhatná neki



a feledést, visszatarthatná a sz"rke !#eán mennydörgő hullámait, melyek már-már össze#saptak a fe$efölött.

?sakhogy nin#sen már f"stölnival! f"ve. 1in#s pénze sem, és ha lenne, az sem változtatna sokat adolgokon 6ephyrion halott, még most is kettéhasadt homlokkal, "veges szemekkel ámul$a a roskatagház mennyezetét, ha#sak el nem kaparták az!ta a hitsorosai. % kapitány lehorgasztotta #sapzott, ősz fe$ét'ernyedt u$$ai köz"l koppanva hullott a földre a v(zipipa.

)kkor vette észre a padl!ri a #somagot. <i#i, mer(tett rizspap(ra göngyölt portéka volt, $!val kiseannál, amit az álomkufár mutatott neki a házan' első pillantásra tudta, #sak egy adagra elegendő. 3oh!nkapott utána, reszkető u$$akkal ontotta ki' a lepergő, száraz levéltörmeléket gondosan hatalmas tenyeréesöpörte, nehogy egyetlen szemernyi is kára vesszen. %ztán megakadt a szeme a pap(r első oldalára (rott"zeneten' a visk! alakán fesz"lő szakadt marhah!lyagon elég világosság sz"remlett e még a haldokl!nap fényéől, hogy elolvashassa.

"8ogadd ezt az adományt jóind+latom jelél. a mégsem t+dsz megszabad+lni a szenvedélyt%l,legyél holnap délben a... "

)lgyötört, #sal!dott $a$dulás szakadt fel Raiyur torkár!l. % szert - a drága, k(vánatos, átoksz"lte

áfiumot - #somagostul vágta a visk! t&ls! sarkáa' a levegően szerteszét száll! levelek k"lönös, !d(t!illatot árasztottak. %ztán zokogva ar#ra orult, leroskadt a pri##sre, kérges marka zilált, ősz "stökéetépett.

- % gazemerC - zihálta megtörten. - % nyomorult, sötét gazemer...

4$szaka egy másik szoáan, ahol az illatos ola$$al égő mé#sesek fényéen lágy sz(nekenragyogtak á puha selyemdunnák, és az ágy mellett áll! szekrényke lap$án nyitott verseskötet fek"dt a

piros(t!szeres tégelyek szomszédságáan, 9eor dar 5hordak kinyitotta a szemét. =els!ha$tott - ki#sitvonakodva, ki#sit fá$dalmasan -, és hosszan, merően nézte a mellette fekvő asszonyt. %ztán gyengédenátölelte, magához vonta, és addig simogatta a ársonyos, fekete ha$zuhatagot, am(g az az&rkék szempár

résnyire ny(lt, és álmosan' =átyolosan föltekintett rá.- azudtam neked, *rnőm - mondta o#sánatkérő hangon, szinte félszegen.%lmeir elmosolyodott, s kar#s& kezével végigsim(tott a férfi orostás ar#án.- /udom, én uram - suttogta halkan. - olnap veled megyek...



"5itkok világában élnk, testvérek! s feladat+nk az, hogy fölfedjk ezeket a titkokat, bármilyenveszedelmesek is."

Részle! Rahim al-Haszra *eszé%é*+l a sza*a% ha%zsi&hoz Amhe-Ramun el!áma%ása&or

Idően érkeztek mindannyian' a várakozástel$es izonytalanságnak - k"lönösen ha valami al$!s,

megfoghatatlan előérzettel párosul - megvan az a tula$donsága, hogy elaltat$a az emeren a renyheséget,és pontosságra, az utas(tások etartására ösztönöz % k(ván#siság és a homályos félelmek össz$átéka - "gytart$ák -, #sodákra képes.

%z első persze 9eor volt' 9eor, és )llana szolgál!$a. 8ő fél!rá$uk volt még a megeszélt időpontig,ám a 5op! nem szerette a félmunkát, semmit nem akart a véletlenre (zni. % roskatag tavernát "resentalálták' áporodott *z "lte meg a gyalulatlan deszkák!l összer!tt asztalokat, a sank mögött vakonhunyorgott a kopott ronzt"kör, a faggy&gyertyák megpörkölt kan!#a ánatosan lek!kadt. % k"szöön9eor intett az asszonynak, hogy marad$on, ma$d végig$árta a félhomályos helyiséget' sorra meggy&$totta agyertyákat, szikrát #siholt a t*zhelyre halmozott apr!fa közé, ellenőrzött minden sötét zugot, sz!a$öhető

&v!helyet. 5itárta a söntésől ny(l! faa$t!t is, de #sak egy kurta pillantást vetett a mögötte megh&z!d!levegőtlen' apr! szoáa a ágyadt nap fénye halványsárga sávokan sz*rődött át a poros alak"vegen,

talmi ragyogása vonva a rozoga dik!t, a hossz&, repedezett lap& asztalt' az egyetlen, kan#sal lá& széket.% ko#smáros minden $el szerint osztozott z"llött törzsközönsége nyomor&ságáan,, 9eor gondosan eh&zta az a$t!t, és visszalépett az iv!a.

- 3i fog történni2 - kérdezte %lmeir 5ara font kézzel állt a e$áratan, prémes st!lá$a, vörösszaténkeszty*$e kiált! ellentéten állt környezet sápadt kisszer*ségével.

- =ogalmam sin#s - felelte a férfi, és folytatta a vizsgál!dást. =elkapott egy gyertyát a pultr!l, fel-emelte a orospin#e sz&ette #sap!a$ta$át, és evilág(tott pár vén, vetemedett dongá$& hord!, porfátylas

p!khál!k a falakon, a sarokan néhány ottfele$tett, felismerhetetlen rozsdarakássá torzult kéziszerszám.- allgat!z!kat keresel, ugye2 - mondta az asszony - a találnál egyet, megölnéd2- Igen, ha meg tudom.- 4s ez kérdéses2

9eor leeresztette a #sap!a$t!t, visszanézett %lmeirre, és halványan elmosolyodott.- %z okos emer nem helyezi magát a mindenség fölé - válaszolta. - %hol sz"lettem, ott az a mondás

$ár$a E1em lehetsz annyira $!, hogy ne legyen valaki, aki nálad is $o.E- 8öl#s gondolat. Ismerek néhány fi#k!t, akinek nem ártana, ha megsz(vlelné - %lmeir elépett az

iv!a, letelepedett az egyik asztalhoz, és nekilátott, hogy leh&zza hossz& szár& keszty*$ét. - 3ilyenk"lönösC ;gy eszél"nk egymással, mint akik hossz& esztendők !ta egy"tt $ár$uk a világ &t$ait, mégsemtudok r!lad szinte semmit. 3ég a nevedet sem.

- 9eornak h(vnak, &rnőm - mondta a 5op!, és ő is le"lt az egyenetlen l!#ára, a :!tusz :eányamellé. - 5(vánsz tudni töet2

%lmeir ránézett, aztán határozott mozdulattal megrázta fe$ét' a rakon#átlan, göndör f"rtök az ar#áalientek.

- %zt hiszem, nem. 1em iztos, hogy kedvemre lenne.9eor elmosolyodott megint- most talán melegeen, őszintéen, mint az imént -, és fut! #s!kot

lehelt az asszony szaaddá vált kezére.- %z istenek nem#sak szépséggel, öl#sességgel is megáldottak, &rnőm.6arokvasak #sikordultak rozsdás hangon, panaszosan' a két szempár - a kék és a arna - a #sapszék

e$árata felé villant. 5opottas g&nyá$&, megtermett alak állt az a$t!an, elhanyagolt, ősze #savarod!szakálla #sapzott volt az ut#ákon gomolyg! ködtől.

- Raiyur kapitány - mondta 9eor halkan. - römömre szolgál, hogy &$ra láthatom.- % te örömöd az én alsorsom, emervadász uram- re#segte az öreg ha$!s. 5öszöntésre, "dvözlő

sz!ra nem vesztegette az ide$ét' nehéz léptekkel az egyik félreeső asztalhoz sietett, le"lt mellé, s hatalmas

markát ököle szor(tva a lap$ára fektette.%lmeir kérdő pillantással nézett 9eorra.- )gy arátom - mondta a 5op!. - 3ogorva természet' ne #sinál$ gondot előle.



1ume, az idomár érkezett következőnek' f&$tatva #sörtetett e az iv!a, egy széles mozdulattallekanyar(totta köpenyéről a vizet, ma$d kör"lnézett.

- 6z!val várunk valakit - morogta. - 4nra$tam ne m&l$onC5ét lépéssel a söntésnél termett, levarázsolt a pol#r!l egy $!kora fakupát' és a pult alatt áll! hor-

d!!l #sapolt magának egy adag haz! sört., K!t kortyolt előle' aztán a képe torz fintora rándult, ésundorodva köpte a padl!ra az egészet.

- =&$C - krákogott rekedten. - %rel nevéen, hát malátát tettek ee, vagy viperaepét29eor halványan elmosolyodott.- ogy érzi magát a =ehér ölgy, 1ume gazda2- 5öszöni szépen, $!l, és #s!koltat, ha ugyan (rod a #s!k$át - %z idomár tekintete %lmeirre tévedt, s

ozontos szemöldöke s*r* rán#okat vetett. - )gy remeke szaott párdu#r!l eszél"nk, asszonyom' pompás teremtés, de #söppet se féltékeny alkat, arra mérget vehetC

%lmeir #sengő hangon felka#agott, s kar#s& u$$ai egy pillanatra végigsim(tottak 9eor keze fe$én. %zömök emerke elvigyorodott - f"stös árázatán megannyi mély rán# szaladt szét, mintha valami

$!kedv*, szakállas man! lenne -, és gáláns, nagy(v* mozdulattal megha$olt.- 1o#sak, 1ume gazdaC - vonta fel szemöldökét az emervadász. - 4les szem* emernek tartanak,

de ezt az oldaladat, evallom, még nem ismerem.

- ?sep*rág! lettem, őkez* arátom vérszom$as fenevadakat mutogatok a szá$táti gyerkő#öknek -felelte az idomár. - a azt akarom, hogy ne kint az ut#án legyen #sőd"let, hanem a sátraman tolong$anak a népek, oldanom kell valamivel a hangulatot.

átul, önként vállalt magányáan Raiyur megemelte kissé usa fe$ét, s megvető pillantással mértevégig a sanknál áll! 1umét.

% a$v(v! és %thr(a di /aras#o néhány per##el a kit*zött időpont előtt toppantak e' Roal alszemgödréen ismét ott #sillogott a koponyad(szes ruin. 3egállt az a$t!an, izmokt!l duzzad! kar$átkeresztefonta a mellén, és sötét tekintettel nézte 9eort' kopasz fe$én ez"stösen derengtek az apr!

pára#seppek. % lány közele lépett, $égsz"rke szeméől gy*lölködő láng s"tött' kar$a előrelend"lt,hossz& körm* mutat!u$$a vádl!n szegeződött az emervadászra.

- )l$ött"nkC - sziszegte. - :egy"nk t&l a dolgon minél előC ol az a er#eg2

9eor mosolyogva !lintott' és udvarias mozdulattal az asztaluk mellett áll! másik l!#a felé intett.- 3inket #sak ne k(nálgass hellyel, gazemerC - fakadt ki %thr(a keser*en. - 3egaláztál, a sára

tiportál' egy tel$es hetet kellett töltenem azok között az illatos köntös* sza$hák között, m(g összefér#elték az ar#omatC :oot vet a vérem, ha #sak rád tekintekC

- a megalázott, $!l tetteC - dönd"lt váratlanul egy mély, ölös hang a #sapszék hátul$áan.3inden szempár arrafelé fordult. Raiyur felállt az , asztal mellől' h"velyku$$át viseltes őrövée

akasztotta' s pillantása szokatlanul kemény volt, akár a fekete t"z* onpori agát. :assan, halálos nyu-galommal eszélt.

- %thria di /aras#o... a rokmundi nemeskisasszony. /alán inká kitasz(tott fatty&, #(merd(szt áh(t!, alkézi porontyC ány szerelemre szom$as ha$!st oldog(tottál már, %thr(a2 ány mámoros fe$* if$&tforgattál ki mindenéől2 töt, t(zet, százat2 K!k voltak neked mind... am(g a pénz"kől futottaC

Aész$!sl!, f"lledt #send telepedett a koszos tavernára Roal az öreg ha$!s felé fordult'megsim(totta vaskos uldogállkap#sát, roppantott egyet "tykös u$$ain, aztán higgadt léptekkel megindultelőre. % lány szeme megvillant - szerető féltés fénylett enne föl tán, vagy valami más2 -, és gyors,kapkod! mozdulattal a a$v(v! kar$a után kapott.

- Aigyázz, drágámC - suttogta. ( Azel%tt kemény legény h(réen állt.- 1em att!l félsz te, hogy har#olok - sz*rte a sz!t a fogán kereszt"l Raiyur. - Inká att!l, hogy e-

szélek...%lmeir érdeklődve figyelte az eseményeket' göndör, fekete f"rt$eit hátrasim(totta homloká!l, s t*-

nődve, szinte mellékesen odas&gta 9eornak- 4s még minket nevez sza$háknak...

% 5op! azonan nem törődött vele' most nem volt rá ide$e. :erázta magár!l a kar#s& női kezet,Tfölállt a l!#ár!l, köpenyét hátravetette, s sz(npadias, tért ölelő mozdulattal elővonta kard$át- 3árpedig itt har# nem lesz, arátaim - mondta határozottan -, ha#sak velem nem. )z eseten vi-

szont kötelességemnek érzem, hogy felh(v$am rá a figyelmet a pengém mérgezett.



% #sapszék levegő$e hirtelen megdermedt, kristályossá fagyott, a megkezdett mozdulatok féle-szakadtak. Roal megtorpant' kopasz fe$e &$án, ahogy az emervadász felé fordult, sárgásat loant afaggy&gyertyák visszfénye.

- % méreg nem halálos' a er#eg senkit nem akar elvesz(teni - folytatta 9eor. - %zért viszont kezes-kedhetem, hogy akit megvágok, az egy daraig nem fog$a $!l érezni magát a őréen.

% szakállas 1ume ka$ánul felkun#ogott, aztán tömpe orra elt*nt egy ölös fakors! mélyén' idő-

közen valahogy mégis siker"lt megarátkoznia a taverna silány sörével.6enki nem vette észre, mikor ny(lt ki a ko#smáros szoá$ának a$ta$a felt*nés nélk"l, k(sértet-neszte-len' mint ahogy arra sem figyelt fel egyik $elenlévő sem, mikor $utott e árki is a ki#siny, dohszag&helyisége. iszen #sak egy e$árata volt, 9eor gondosan ellenőrizte. 3ost mégis egy köp#ös, ritkul!ha$&, középkor& férfi állt a k"szöön, fél keze még a kilin#set p!tl! !#ska kallanty&n' a másikat dom-

orod! po#ak$án nyugtatta. 6zerényen mosolygott, ahogy az iv! felé fordult' és azt mondta- ölgyek-urakC % er#eg sz!lni k(ván veletek.% levegően virál! indulat pillanatok alatt elenyészett, semmivé foszlott' helyét valami izonyta-

lana, várakozástel$es fesz"ltség vette át. % döent #söndet vég"l %thr(a törte meg' megvető horkantásthallatott, s lend"letes léptekkel elindult a nyitott a$t! felé.

- :ássuk hát a medvétC - morogta, t"relmetlen"l' félretolta &t$á!l a kors!$át markol! 1umét, s

mikor a k"szöhöz ért, ráförmedt az éltes, pirospozsgás kép* idegenre - )red$ az utam!l, szolgaCAáratlan ötlet villant 9eor eszée' hogy $! vagy rossz fogadtatásra szám(that-e, nem tudhatta, deazonnal #selekedett, a per# ösztönétől ha$tva. Btánakapott a gorviki lánynak, visszarántotta - %thr(a &gyhőkölt hátra, mintha kora #sapott volna felé -, ma$d az idegen elé állt. /érdet-fe$et ha$tott, ahogy vazallush*érura előtt, a mez(tlen pengé$ét maga felé ford(totta, a sz(vének szegezte.

- 1agyuram - mondta, s gond$a volt rá, hogy leheletnyi reszketést #sempésszen hang$áa -, kö-nyörögve kérlek, o#sásd meg méltatlan szolgádnak e #satl!s tiszteletlenviselkedésétC <allérozatlan lélek,

otor m!don nem tudta, mit tesz ha azonan $ogos haragod mégis megtorlásért kiáltana, kész vagyok életemmel fizetni a hiámért.

%lmeir i$edten fel#suklott' a gorviki leányz! ar#á!l kifutott a vér' 1ume képéről egyszerien lefa-gyott a vigyor, s a két szálfatermet* férfi is megrezzent kissé a félreeső asztal közeléen. %z idegen

szemöldöke szigor&an összerándult, hunyorg! szeméen azonan mintha ka$án der* #sillant volna egy pillanatra - ám ezt #sak 9eor láthatta, közvetlen közelről

- )melked$ föl, h* emeremC - sz!lt, s mondand!$át nagy&ri gesztussal k(sérte. - 8o#sánatkérésnek nin#s helye közt"nk' illemet pedig tanulhat még #satl!s, ha másképp nem, hát a maga kárán. 3ostazonan siess a er#eg nem szereti, ha megvárakoztat$ák.

9eor fölállt, eltette a kardot, s közen mosolygott, de #sak efelé, önmagának. %ztán hátranézett aválla fölött, pillantása h*vösen végigsuhant a társain - ma$d elépett a ki#siny szoáa.

% er#eg az "tött-kopott asztalnál "lt, a koszfoltos alak"veg mögött derengő sápadt napfény pen-geéles kont&rokat köl#sönzött vonásainak - és 9eor azonnal megértette, miért nem volt sz"kség a #sa-

patan mágiára.6udár termet*, arányos alkat& férfi volt a er#eg, élete virág$áan' hossz& ha$a hamusz(n hullámok-

an ukott széles vállára. % orotvakeskeny, kemény vonal& a$kak s a "szke sasorr fölött a#élsz"rkeszemek villogtak' pillantásuk vágott, akár a fagyt!l deres kardpenge. % er#eg őre sötét volt, kreolosárnyalat&, noha hossz&, finoman (zelt u$$ain, simára orotvált, fénylő ar#án látszott, hogy nem sok időttölthetett szaad ég alatt, izomszakaszt! munkával a t*ző naps"tésen. )gyeszaott, tengerkék köntöstés puha talp& nemez#sizmát viselt, homlokán pedig vékony, sápadt arany pántot' néhány lépéssel a székemögött emernyi magas, #sillagd(szes ot támaszkodott a falnak =e$tartásá!l, válla állásá!l merev,arisztokratikus gőg sugárzott, ahogy sz!tlan i##entéssel "dvözöl te a elépő emervadászt. amis(tatlan,tisztavér* kyr volt, annak a népnek a gyermeke, amely tizenötezer évig uralta egész 4szakot, a!l sem aközönséges fa$ta a irodalom atalmasai ny&$thattak tán ilyen látványt ha$danán, mikor komor tekintettel, ar#ukon zord elszánással összegy*ltek )nra0ellen, hogy felvegyék a har#ot a parven" isten#salád

kitasz(tott nőstényfattyával, s a #satl!sául szegődött rualani párt"tőkkel. 9eor odaát 8horakáan &gytanulta, azoknak á legendás mágusoknak (rmag$uk sem maradt, #saknem egy szálig odavesztek az@r0ella istenasszony elfa$zott h(veivel folytatott gyilkos háor&an' s a maroknyi t&lélőt az utols! kyr #sászár egy másik, idegen léts(kra menek(tette' sorsára hagyva a lángokan vonagl!, végsőkig zsigerelt



világot. % toroni nemesurak azzal "szkélkedtek, az ő fam(liáiknak siker"lt a legtisztáan megőrizni azősi vérvonalat' most azon an, amint szemenézett ezzel a királyi termet*, paran#soláshoz szokott ar#&férfival, 9eornak hideg orzongás futott végig á gerin#én, és egyáltalán nem vette iztosra már, hogy azanyrok nemzetsége val!an kipusztult >nev föld$éről.

:assan, sz!tlanul esor$áztak a szoáa a töiek is, és fogh($as vonala rendeződve megálltak mö-götte. %z idegen érkezett utols!nak' eh&zta maga után az a$t!t, megker"lte őket, aztán szemefordult

vel"k, és megállt az asztalnál, közvetlen"l a er#eg mellett.% $eges-sz"rke szempár sorra végigvándorolt a társaság tag$ain' egy-két sz(vverésnél tová senkinem állta a tekintetét, 9eor is félrenézett #sakhamar %z ősi m&lt h*vös nyugalma s"tött eől a

pillantás!l, fagyos magaiztosság, a hatalom feltétlen tudata. 6zavak nem estek, még #sak egy árvakézmozdulat sem, mégis &gy érezték valamennyien, mintha p!rén-#supaszon, tel$esen kiszolgáltatvaállanak a #sont$ukig hat!, metsző tekintet előtt. Raiyur kapitány minden (zéen reszketni kezdett, %thr(aidegesen toporgott, az idomár a torkát köször"lte rekedten' a hatalmas a$v(v! leha$totta a fe$ét, %lmeir elsápadt kissé, ar#ára töprengő kife$ezés lop!zott.

)gy ny&lánk, arna kéz megreent, megvillant, akár az anulieni z&g!k ta$tékos vizéől kiugr!ez"stlaza#. % er#eg az övéhez ny&lt - lunirveretekkel ékes, puhára munkált őről vágott deréköv volt,intarziás tarsolyokkal -, és egy féltenyérnyi fémdaraot varázsolt koppan!n az asztallapra, melynek sima,

kar#olatlan fel"letén &gy #susszant tova a eeső napsugár, akárha folyékony higany volna- 9ondolom, tud$átok, mi ez - mondta h*vös, szenvtelen hangon.- %ita#él... - lehelte Roal szokatlanul #söndesen. - %ranyan mérik a s&lyát...% er#eg helyeslőn !lintott.- ;gy van. % sz(nvasnak, az ez"stnek és az aitnak gondosan titkolt arány& ötvözete. %z előáll(tá-

sa, forgalmazása az aasziszi nagykirály monop!liuma - átradőlt "ltéen - a gyatra szék figyelmeztetőnmegre##sent -, és halványan elmosolyodott. /udni akarom, hogyan #sinál$ák.

Raiyur a$kár!l elf&l! hörd"lés szakadt föl' a #serzett kép* idomár halkan f"ttyentett.- %z lehetetlenC - tört ki %thr(á!l.% kyr varázsl! összevonta fak! szemöldökét.- :eányom, figyelmeztetlek én nem ismerem ezt a sz!t.

%thr(a azonan ez&ttal nem hagyta magát' tett egy lépést előre, 9eor mellett megállt, és hang$áanfo$tott indulattal tová eszélt.

- %z ait a felsz(ni világ legritká fém$e nem fordul elő, #sak az @npor-hegységen. %z összes ánya az @tlokir-dinasztia #saládi tula$dona, a ányászok mind röghöz kötött $oágyok, a nagykirálylegh*ségese falanOhar#osaival őrizteti őket. % her#egkapitányok már évszázadok !ta pr!ál$ák

e#sempészni közé$"k a sa$át emereiket, een az egyen azonan a nagykirály nem enged nekik nin#sh!nap, hogy ne száradnának &$a levágott fe$ek a ányászfalvak határáan feláll(tott kar!kon. % legtötelepnek még a pontos fekvése is hétpe#sétes titok, és azokat a pe#séteket @tlokir oszorkánymesterei"tik mindenki sz(vére, aki valaha látta őket. a rá is (rnának egy eavatottat, hogy eszél$en,szörnyethalna, mielőtt kivallhatna ármi fontosat. % nyers aitér#et a nagykirály felszaad(tottraszolgái száll(t$ák Ifine, #supa gazdag, efolyásos emer - hiszen épp ezen az "zleten szedték megmaguk -, ám a hatalmuk szalmaláng kiloan az uralkod! életével egy"tt. ,3indenki megveti és gy*löliőket, s ők h*ségesek mindhalálig, mert annak kell maradniuk. %z ötvözet titka apár!l fi&ra száll az ifiniková#sok négy legtud!sa nemzetségéen. árom klána #sakis 9ilron pap$ai nyerhetnek felvételt, anegyedik egy renegát tarini törpe#salád a kövek hamara sz!lalnak meg, mint azokC % kész ötvözetforgalmazása a királyi kiváltságlevelet nyert kereskedőházak elő$oga, ők pedig veszette"l fenekednek ak(v"láll!kra, mint az od&$át védő szirtiorz százötven éve nem engedtek friss vért maguk közé. %sz(nfalak mögött ott mar$ák egymást, ahol #sak érik, de kifelé szilárd egységet mutatnak, és mindenkitud$a' hogy a pénz izony nagy &r...

% er#eg !lintott' hossz& u$$ai finoman, sz!rakozottan #ir!gatták a hideg fémdaraot.- 3indez val!an (gy van, ahogy elmondtad, leányom' ámde 3orgena &rnőnek legyen hála, miránk

kise falat vár. % munka dandár$át már elvégezték helyett"nk.- Bgyan kik2 - vetette fel a fe$ét a rokmundi ($ászlány da#osan.- % ?salád - sz!lalt meg váratlanul Raiyur. ang$a rekedtes volt, ar#án fá$dalmas kife$ezés "lt. - %

5orák /ársasága.



9eor döenten odakapta a fe$ét' futtáan látta, hogy %lmeir szeme résnyire sz*k"l. %z imént hal-lott név - s ami mögötte állt - korántsem volt ismeretlen számára' az Ikrek szektá$ának fe$vadászainemegyszer keveredtek véres összet*zéseke ezzel a homályan re$tőző, szigor& törvények szerint élőszervezettel, melynek szövevényes szálai kusza p!khál! gyanánt szőtték e >nev egész kontinensét. %?salád selyemálar#ok mögött villan! szempárokat $elentett ez a sz!, aranyat-ez"stöt számolatlanul, aholdtalan é$szakáan surran! lépteket, ralást, zsarolást, tiltott szeren#se$átékokat, a fo$t!hurok hangtalan

leenését. % 5orák az alvilág ankárai voltak' a kikötői leu$ok titkos vámszedői' árki közé$"k tartozhatott, fényes öltözék* nemesurak és #satornák mo#skáan fetrengő koldusok egyaránt, s nem akadtvagyonos kereskedő, $!m!d& kalmár egész 4szakon, aki ne fizetett volna nekik #sengő érmékkel, hogyháor(tatlan hagy$ák. %z emervadászok nem gy*lölték megvetették, semmie nézték őket.

- 3o#skosan ölnek, és nem is mindig akkor, amikor sz"kség volna rá - mondta egyszer 9eornak avén R&kh, s szeméen sárga lángok gy&ltak. - 5ontárok egy szálig, igazi mvészt véletlen sem találszközött"k.

?sakhogy a 5orák sosem k(vántak m*vészekké válni' őket egyed"l a pénz, a hatalom, a efolyásérdekelte. 4s ár az Ikrekről szá$r!l szá$ra $ártak a hátorzongat! történetek szerte a Quiron-tenger mellékén, nem is minden alap nélk"l, klán$uk is a oszorkányurak örökös raszolgá$a maradt' m(g a5orák, akiknek nevét #sak a eavatott kevesek ismerték, sz"rke eminen#iásként magasodtak a királyok,

városállamok és papi rendek fölé, s tula$don féktelen nagyravágyásukon k(v"l soha senki nem paran#soltnekik. 9eor se$tette, hogy elmé$e valamely eldugott, keser* zugáan az öreg pátriárka nagyon is $!l tudtaezt.

% er#eg iztat! mozdulatot tett a kezével.- =olytasd #sak, kapitányomCRaiyur engedelmeskedett, ha vonakodva, kelletlen"l is' nyelve #som!san, daraosan formálta a

szavakat.- % ?salád már rég!ta eszállt az aita#él-#sempészete' aki nyitott f"lekkel $ár a kikötően, nem

lepődik meg ezen. % kiváltságolt kereskedőházak egyikét a 5orák m*ködtetik, és titkos egyezségreléptek egy gazdag szaadossal a nagykirály házanépéől. @kos emer az illető' az ő fe$e lesz az egyetlen,amelyik nem hullik le rögvest, amint @tlokir sz(ve megsz*nik doogni. %z aitányákr!l a 5orák sem

tudnak sokat, de nem is érdeklik őket. % száll(t!k &tan Ifin felé meghamis(t$ák a fuvarleveleket'kevese ér#et t"ntetnek föl ra$tuk a val!ságosnál. % fölös rész már a ?salád tula$dona, és a 9ilron-papok esk"$e #sak azt tilt$a, hogy fölfed$ék féltve őrzött titkukat' a kutya sem kéri számon ra$tuk, ha töaita#élt ötvöznek, mint amennyi a papirosokon szerepel.

- ogy lehetséges ez2 - vonta össze a szemöldökét %thr(a. - % nagykirály oszorkánymesterei rend-szeresen ellenőrzik az egész folyamatot.

- Aarázstud!i a 5oráknak is vannak' leányom mondta a er#eg szel(den. - %mi pedig az ifini udvar oszorkánymestereit illeti zsoldosok egytől egyig, de nem mind a királyi kin#stárt!l h&zza a $árand!ságát.

osszas, !lomnehéz #send telepedett a kis társaságra. % kyr mágus összekul#solta az asztal lap$ángy*r*d(szes kezét, és sorra végigmérte az előtte áll!kat.

- % #salád vezetői ki#sinyes elmék, hiányzik elől"k a nagy(v* előrelátás - sz!lalt meg vég"l. 3ertmi történik, ha az uralkod! elhunytával amire sokáig már semmiképp sem kell várni - egy erőskez*@tlokir ker"l hatalomra2 % koronaher#eg ugyan gyenge, efolyásolhat! természet, ámde számosfe$edelmi sar$ él %asziszan, akiknek korántsem ilyen a h(re, és a tr!n érdekéen nem riadnak vissza alegsötéte intrikákt!l sem. Aagy vegy"nk egy másik lehetőséget egy nagyravágy!, tehetségesher#egkapitányt, netán kettőt egymással szövetségen, akik ágy döntenek, hogy a sa$át kez"ke veszik adolgok irány(tását. )rre sokan azt mondanák, elképzelhetetlen' az ilyen korlátolt lelkek azonanmegfeledkeznek arr!l, hogyan zilálta szét a minap a =ekete adurak egész szövetségét :ord ?alyd5arnelian árulása. % 5orák rendszere meg(zhat!an, ola$ozottan m*ködik mindaddig, am(g nem kellhirtelen, alapvető változásokkal szemenézni"k' akkor azonan hetek alatt szertehullik. % legut!i

Hászl!háor& #saknem tönkretette őket' hossz& éveke ker"lt, mire &gy-ahogy siker"lt rendet tenni"k aromhalmazan. /&lságosan f"ggenek a helyi adottságokt!l, nin#senek felkész"lve a helyzet hirtelenm!dosulására

- /e azonan, uram - mondta 9eor egyszer*en -, töet akarsz.



- Igen - !lintott a er#eg. - % ányákat akarom, vagy legaláis néhányat a fontosaak köz"l' azötvözet legendás titkát' és a ?salád egész ifini hál!zatát, az én irány(tásom alatt.

%thr(a felhörd"lt, sz"rke szem tágra ny(lt' visszahátrált 9eor mellől a töiek közé. %z őszes ha$&kapitány felnézett, a eszélgetés folyamán először, egyenest a mágus szeme közé.

- 1agyuram - dörmögte érdesen -, hallottad már azt a kife$ezést venerati omerthos#- ="lem számára nem #sengenek ismeretlen"l ezek a szavak, a töiek azonan talán tudatlanaak

- mondta a er#eg. - :ennél olyan $!, kapitányom, és leford(tanád őket nek"nk2- 1em vagyok $áratos a k"lhoni nyelveken - vont vállat Raiyur. - ?sak annyit tudok, hogy ez a?salád rettegve tisztelt alaptörvénye. Aalami olyasmit $elent hallgass, vagy meghalszC

- 1em pontosan - sz!lt köze %lmeir. - %z ősi godoni nyelven van, mert & gy tart$ák, a ?saládalap(t!i a legendás godoni irodalom!l menek"ltek északra ha$dan, kérlelhetetlen ellenség"k, a6z"rke#suklyás Rend elől. Az omerthos a hallgatás h(rhedt törvénye a ?salád sohasem hagy$a #serentag$ait, ármilyen szorongattatása ker"l$enek, izton szám(thatnak a seg(tségére. )z al!l #supán egykivétel van ha megszegik a hallgatás törvényét, és kieszélik valakinek a szervezet titkait. %z árul!

"ntetése, legyen a vétke ármilyen $elentéktelen, halál. A venerati pedig azt $elenti tiszteld ezt a törvény- % leg#sekélye 5ora is inká vállalná a orzalmas k(nhalált, semmint egyetlen társa nevet ki-

fe#seg$e - !lintott Raiyur. - )zeket az emereket sz"letés"ktől fogva a szervezet neveli, és mindent

megad nekik, amire sz"kség"k van pénzt, efolyást, $!létet. 6oha nem lesznek árul!k.% er#eg se$telmesen 9eorra nézett' a$kát ravaszkás félmosoly $átszotta kör"l.- 7ereng-e már a megoldás, fe$vadászom2- 1em a legcsekélyebb 5orákkal kell kezdeni - suttogta a 5op! szinte rév"leten. - % k(gy! #sak

&gy szenved ki iztosan, ha fe$ét veszik...- ;gy van - !lintott a varázsl!. - 4s mi pontosan ezt fog$uk tenni.

1ume izonytalanul megköször"lte a torkát- 3ár mego#sáss, er#eg &r - mondta kissé tétován -, de miért éppen mi2 Bgye, azt akarom

mondani, hogy én példának okáért kivál!an értek a vadállatok idom(tásához, de ezzel nagy$á!l ki ismer"lt minden tudományom 1em kétlem, hogy akadnak még között"nk, akik kivál!an ismerik a maguk mesterségét - s itt pillantása laposan %lmeirre villant -, sehol sem látom azonan a pán#élos lovagokat,

har#i otokkal felszerelt varázstud!kat, akikre egy ilyen vállalkozáshoz minden izonnyal sz"kség lenne.- K! okom volt rá, hogy éppen titeket választotta lak ki - sz!lt a er#eg' s tekintete rezzenetlen ma-

radt. - % ?salád, minden gyarl!sága da#ára, nem lee#s"lendő ellenfél' szemei s f"lei ott vannak minden"tt. a messze földön ismert kalandoz!kat tooroztam volna magam köré, annak hamar h(remenne, s elvesz(tenénk legfő előny"nket a meglepetés ere$ét. 6értődés ne essék' persze vannak köztetek, akiket kalandoz!knak lehet nevezni - középső- s mutat!u$$a egymás mellé simult, és kurtamozdulatot (rt le 9eor, %thr(a meg a kopasz a$v(v! felé -, ám őket nem ismerik Ifinen, vagy legaláisalig. R!latok, töiekről pedig ép ésszel nemigen tételezhetné fel senki, hogy a 5orák ellenére keltek.

- )z agyrémC - horkant fel %thr(a d"hösen. - 9yere, Roal, men$"nk innenC%z a$t! felé indult' vele összhangan, könnyed ma#skamozgással a köp#ös idegen is. 8eavatkozá-

sára azonan nem volt sz"kség' mert a roppant a$v(v! tapodtat sem mozdult állt! helyéől, mintha#ölöpnyi láa gyökeret eresztett volna.

- 1em - re#segte kurtán. <ár$a hátrakapta fe$ét orostyánsz(n f"rtök leenése a sápadt napfényen-, és döenten, hitetlenkedve meredt rá.

- %h, h* viadoromC - vonta fel keskeny szemöldökét a er#eg. - % e#svágy hatalma' nemde2 Aoltmár valaha kih(vás, amely elől meghátráltál volna2

- 6oha - dörrent a válasz, s a tar fe$ %thr(a felé fordult. % fekete zekés lány vonakodva, elorultar##al visszatért Roal mellé.

1em tételezem föl, hogy heehurgya emernek tartanátok, arátaim - folytatta a mágus. - 1yugodtlélekkel mondhatom, hogy nem szokásom vaktáan #selekedni tervem alapos, és mindenki megtalál$a

enne a rászaott szerepet. 6emmien nem fogtok hiányt szenvedni' amire sz"kségetek van, #sak

kérnetek kell' szeretek elégedett #satl!sokkal dolgozni. 3ásrészről viszont az elővigyázatosság semhiányzik előlem' alga dolog lenne iztos(tékok nélk"l elevágni a dologa. - <aran#sol! mozdulattalintett az idegennek. - RegaliniC



9eor szemöldöke összefutott' pillantása találkozott %lmeirével. 9orviki név, méghozzá nemesi26ok ide$"k azonan nem maradt elt*nődni ra$ta. % pirospozsgás kép* férfi a falnak támasztott othozlépett, viaszosvászon atyut emelt föl al!la, s a!l hat hossz&kás, poszt!a #savart, r&dforma tárgyath&zott elő. /akaros soran az asztallapra fektette őket, a er#eg elé, aki gondos kézzel kigöngyölte, ésegymás mellé áll(totta mindet.

9eor szeme résnyire sz*k"lt' %thr(a ossz&san elkáromkodta magát' az idomár $elentőségtel$esen

h"mmögött. at fekete viaszgyertya állt az asztalon, m*értő gonddal formázott mestermunka valamennyi'akárha a szoáan lévők ki#siny(tett másai lettek volna, olyan apr!lékos szakértelemmel mintázta viaszaaz ismeretlen öntő a féllányi emeralakok minden ar#vonását, minden redőt a ruhá$ukon. % er#egszemének villanására az idegen t*zszerszámot vett elő, megker"lte az asztalt, és nyugodt mozdulatokkalszikrát #siholt mindegyik kan!#ra. % halványsárga lángok izonytalanul loantak egyet-kettőt, aztán.föléledtek, erőre kaptak, s tán#ol! fény(veket varázsoltak a félhomályos szoa vályoggal tapasztottfalára. % er#eg gyors gesztussal elh&zta fölött"k a tenyerét - a nyugtalan árnyékok megreentek,szétfolytak, &$ra összeálltak -, s közen néhány érthetetlen, k"lönös hangzás& sz!t mormolt.

- +gy - mondta elégedetten, s hátradőlt' homlokán néhány ez"stös ver(ték#sepp #sillogott, hanyag#sukl!mozdulattal elsim(totta őket. - 1em közönséges gyertyák ezek' mindegyiken van egy-kételhulla$tott ha$szál, száraz vérpikkely, szemétre szánt körömvagdalék. % láng$ukat immár #sakis én

olthatom ki' én viszont akármikor. 4s nem árt, ha tud$átok, kedves arátaim a sz(vetek verésének, atorkotokan neszező lélegzetnek mostant!l a viasz fogyása sza határt.- 6átánC - rikoltotta %thr(a vadul, s karommá gör"lő u$$akkal megl!dult előre. Roal utánakapott,

de hiáa' a gorviki lány félresiklott előle, átugrotta az emervadász gán#sra ny&$tott láát, s sz(vdo- anásnyi idő alatt a rozoga asztal előtt termett.

% er#eg szeme sz"rke szikrákat sz!rt' sees mozdulattal közele h&zta magához az ($ászlányviaszmását, s leheletfinoman a kan!#on loog! lángo#skára f&$t. % gyertyaláng megorzongott, f"g-gőleges hullámok futottak ra$ta végig - és %thr(a di /aras#o sikoltva, kétrét görnyedve zuhant a földre,mindkét kezét a gyomorszá$ára szor(tva.

Aillanásnyi idő alatt történt az egész' 9eor ar#án megrándult egy izom. Aal!an $!l látta, vagy fela$-zott képzeletének #sal!ka $átéka volt #supán, hogy a lány egy töredékmásodper##el korábban esett össze

k(nl!dva, mint ahogy a er#eg a$kár!l fakad! fuvallat elérte a gyertya láng$át2- =ölösleges ennyire felizgatnod magad, leányom - mondta a mágus, s hang$a fagyos volt, akár az

olvadást nem ismerő h!mezők a 6heral-hegység ér#ein. - 3inden gyertyár!l fölös számmal van másolat.3ielőtt leégnének, meggy&$tom a láng$ukr!l az &$at - persze #sak akkor, ha nem okoztok #sal!dást nekem

Roal az asszonyához lépett, hogy felseg(tse' %thr(a da#osan lerázta magár!l a támaszul k(nált ke-zet, s egymaga tápászkodott fel. Aonásain a gy*lölet p(r$a lángolt, ahogy a er#eget nézte. %lmeir azemervadász felé fordult' az ar#a szomor& volt, szá$a sarka keser* rán#a iggyedt.

- )rről nem volt sz!, 9eor - mondta #sendesen.- %z én gyertyám is ott ég az asztalon, &rnőm felelte a 5op!, ma$d a kyr varázsl!ra pillantott. -

8eszédem lenne veled, er#eg &r. 8izalmas eszédem.% er#eg már emelte a kezét, hogy elutas(t!an intsen' az emervadász tekintetéen azonan volt

valami, ami fél&ton megakasztotta a mozdulatot. % mágus homlokáa f"ggőleges redő mélyedt az orr-nyerge fölött, aztán lassan leeresztette kar$át.

- @dakint vár$atokC - vetette oda a töieknek. Regalini, te maradszC% három férfi meg a két nő engedelmesen kivonult a ki#siny helyiségől' utols!nak %lmeir távo-

zott, s mielőtt eh(zta volna az a$t!t maga után, még hátranézett, t*nődő pillantást vetett 9eorra. %zemervadász iztat! mosolyt k"ldött felé &#s&z!ul' de #sak az ar#a mosolygott, mogyor!arna szemekőkemény maradt.

- allgatlak - dőlt hátra a székén a er#eg, miután az a$t! e#suk!dott. 1yitott kezét az asztallaponnyugtatta' Regalini, mintha véletlen"l tenné, egy lépéssel közele h&z!dott hozzá.

% mozdulat villámgyors volt, még a puf!k ar#&, tömzsi idegent is meglepte. 9eor kard$a szisszenve

hagyta el h"velyét, és f"rgén-ke#sesen, akár az ugr! hi&z, a hasadozott lap& asztal felé vágott. Regalinikiny&$tott kar$a gondolatseesen lend"lt a er#eg elé' 9eor tudta, ha a kifesz(tett tenyérél találkozna as&$t! pengével, azon nyoman #sörrenve törné két darara, s az idegen kezén még #sak kar#olás sem



esne, amin át a véree szivároghatna a #supasz a#élra kent folyékony méreg. m az ! támadása nem amágusnak sz!lt.

)gyszer*, keresetlen logika munkált enne, mikor a sa$át gyertyá$át vette #éla. a igaza van, a$&gysem történhetik' ha pedig téved, akkor neki mindenképpen vége, minek ko#káztassa hát egy mit semtud! társa életét2

% kardpenge (ves mozdulattal nyeste ketté 9eor viaszmását, ma$d suhogva fordult egyet, és megál-

lapodott az emervadász vállán. 3intha lelassult volna az idő m&lása' a gyertyaszál két dara$a lomhánforogva s"llyedt a padl! felé, a kan!# hegyén loog! lángnyelv hossz&ra ny&lt, megi#saklott,ka#skaring!s k(gy!vonala torzulva k"zdött a léghuzattal. %ztán tompa, száraz koppanás' a két viaszr&dmegérkezett a földre, s a gyertyaláng f"stölögve kihunyt.

9eor gyomra nem rántotta gör#se sz&r! fá$dalom, nem has(tott hirtelen k(n a tark!$áa' mindenmaradt, ahogy volt. %z emervadász szemenézett a er#eggel, vonásair!l elt*nt a fesz"ltség, ar#ánkisimultak a félelem sz"lte rán#ok.

- /e nem vagy varázskő - 1em kérdés ki$elentés volt. - 6oha nem is voltál. 1éhány végtelennek t*nő pillanatra mintha mozdulatlan, izarr szoor#soporttá kövesedett volna a

három férfi a kard$át a vállán nyugtat! emervadász, az asztalnál "lő hamis mágus, s val!sz(n*tlenk"lse$* testőre, amint védelmezőn elé$e ny&$t$a kar$át. ?sak az öt épen maradt gyertya láng$a loogott

egykedv*en, s a földön heverő hatodik #sonk$á!l szállt vékonyka, fekete f"st#s(k a mennyezet felé.%ztán a er#eg elmosolyodott, sz"rke szemée k"lönös melegség költözött. %r#a vidám fintorarándult, mintha azt akarná mondani E1a tessék, ez vanCE - és hanyagul odaintett Regalininek.

- allod, pa$tás, furfangosa fi#k!t kotortál elő #satornák!l, mint gondoltam volna - 3eg$átszott#sal!dottsággal s!ha$tott egyet. - )red$, nézd meg, találsz-e nek"nk odakint valami $!féle it!kátC



"A fényezett bádogot a sz-nehagyott mithrilt%l megklönböztetni igen nehéz."

oro Oi

"A mithrilr%l mit sem t+dok, felség, ám a minap csontig has-tottam a kezem egy csorbabádogbögrén."

$áin, &alan%oz.

% gyertyás h!kuszp!kusz, &gy látom, nem vált e nálad - mondta a er#eg, s gyanakodva szemléltea fakupá$áan hullámz! árpasör piszkosfehér ha$át. - 1ekem viszont sz"kségem van rád, 9eor dar5hordak, akár egy falat kenyérre. a (gy nem ment a dolog, pr!ál$uk meg másképp' eszél$"nk megmindent ny(ltan, őszintén, ahogy értelmes emerekhez illikC

%z emervadász komor képpel állt a ka#skalá& asztal előtt' al kar$át lazán az oldala mellettl!gatta, $o$a hanyagul kard$a markolatán pihent

- 5i vagy te2 - kérdezte sötéten.- ogy én2 - . % er#eg felka#agott, s nagy(v* mozdulatot tett a kezéen tartott kors!val' a langyos

sör ha$a kifrö##sent, nedves foltot hagyott az asztallapon. - 6zélhámos, életm*vész, nagyst(l* gazemer'titkok tud!$a, idegenek ismerő$e - 6z"rke szeme az emervadászra villant. - 3ire vagy még k(ván#si,5op!2

- 6z!val nem vagy az anyrok ivadéka2- % atalmasoké2 - % hamis varázsl! megint fel nevetett, $!(z*en, gondtalanul. - 3ég #sak nem is

4szakon sz"lettem, 9eor, hanem a 6heralon t&l, 5ie-:yron egyik posványos sárfészkéen. %mennyiretudom, az őseim között mutat!a sem volt kyr származék' iztosra persze nem mondhatom, hiszen anyámsza$haként kereste a kenyerét a kikötően, s örök titok maradt számára' melyik ar#talan vendége nemzettengem.

- %kkor honnan a k"lsőd2 - akarta tudni az emervadász.

% er#eg nemtörődöm mozdulattal rántott egyet a vállán.- =ogalmam sin#s. %z istenek olykor k"lönös tréfákat engednek meg maguknak a haland! &$sz"löt-tekkel, és én a alál haváan láttam meg a napvilágot, amikor 7arton sötét szeszélye uralkodik az ynevinépen.

- 4s mikor $utott eszede, hogy mágusnak ál#ázd magad2- %z én esetemen ez kézenfekvő megoldásnak k(nálkozott, nemde2 - % er#eg nagyot h&zott az

ölös kors!!l, ma$d letette az asztalra, s köntöse szélével megtörölte a szá$át. - <ersze sohasem tanultammágiát. 5ezdeten ugyan voltak ilyen am(#i!im, ám a =ehér <áholy meg a dorani 1agytaná#s neméppen a rakparti ringy!k porontyainak $!sz(v* gyámol(tásár!l h(res. Aiszont az öreg 7arton fura tréfát*zött velem már gyerekkoroman rá$öttem, hogy képes vagyok néhány érdekes dologra - 4s ny&lánk u$$ával Kelentőségtel$esen megkopogtatta oltozatos homlokát.

- 3entalista lennél2 - vonta össze szemöldökét 9eor.- 1em' dehogyisC 3ondtam már neked, hogy nem volt se pénzem, se időm a tanulásra - % er#egfanyarkife$ezéssel elh&zta a képét. - 1ehézkes dolog elmély"lni a titkos tudományokan, amikor azemernek az aznapi etevő falat megszerzése a legfő gond$a. 1em vagyok gondolatolvas! - 5é-nyelmesen hátradőlt, s u$$ai ismét ráfon!dtak az irik f"lére. - m az elmém rendk(v"li fogékonysággalképes ráhangol!dni mások asztrálvilágára. 5itapogatom az emerek érzéseit' előled például, derék 9eorom, most #sak &gy s"t a gyanakvás, tele vagy fesz"ltséggel, és sehogy sem (rsz döntésre $utni. aki#sit megdolgoztatom az agyam, képes vagyok k"lönféle érzéseket ger$eszteni az emereken félelmet,

izonytalanságot, lelkesedést. :eginká talán ahhoz hasonl(thatnám a dolgot, mintha egy finom m(v*,remeke kész"lt kahrei !ram*vet manipulálnék. % leghatásosa eszköz persze a fá$dalom - mosolyodottel szélesen. - 1em hinném, hogy képes lennék emert ölni vele, de egy kevés misztikus kör(téssel

hallatlan eredményeket tudok elérni magad is láttad, milyen hamar siker"lt leh*tenem a heves vér*%thr(át.

- )zek szerint egész idő alatt $átszottál vel"nk suttogta á 5op!.



- %kár dalnok a hárfah&rokon - !lintott a er#eg. - %z emerek tudatalatti$a persze ösztönösenellene szeg"l az ilyesfa$ta k"lső ehatásoknak, számomra azonan ezek a védm*vek semmiféle gondotnem $elentenek' valahogy éleseen látok az asztráls(kon másoknál, észreveszem á réseket, hézagokat, ésegyszer*en átszivárgok ra$tuk, mint v(z a téglafalon. gyes dolog, nem2

9eor a homlokát rán#olta.- Aalamit nem értek - mondta. - a ilyen képességeid vannak, akkor miért volt sz"kség erre az

egész szemfényvesztésre a gyertyákkal2- ?sak addig van hatalmam az emerek fölött, am(g látom őket - vont vállat a er#eg. - Aalahogy ekellett iztos(tanom magam.

- ?sak am(g látod őket... - mormolta 9eor t*nődve. irtelen oldalt fordult, és a testes, középkor&férfi felé ökött, aki a eszélgetés alatt sz!tlanul támasztotta az a$t!félfát, s hunyorg! szeme figyelemmelk(sérte az emervadász minden mozdulatát, izmai valamennyi apr! rezzenését. - )zért van az, hogyRegalini egy pillanatra sem tág(t mellőled2

% er#eg der*s képpel felnevetett' s &$ra elekortyolt a keser* árpalée.- 6z! sin#s r!la, fe$vadász. reg arátomnak nin#senek érzelmei. %sztrálmása, akár a sziklaszirt

hideg, viharvert, kőkemény - <illantása árándosra fordult, m&lta révedő köd fátyolozta. - 3ikor kinőttem a suhan#kor!l, loptam magamnak egy hossz& köntöst, és telefaragtam egy kőrisfa otot

mindenféle zagyva ákomákommal. % sors keményen elánt velem, s én elhatároztam, hogy nemmaradok ad!sa. 3egh&z!dtam a s*r*en, és szekérkaravánokra vártam forgalmas országutak mentén'mikor elérkezett az időm, kiléptem elé$"k. )gy kis #sillámpor a levegőe, fenyegető halandzsafennhangon - s a fegyveres k(sérők mind összegörnyedtek szörny* k(n$ukan, levegő után kapkodvafordultak le a nyeregől. 9azdag emer lettem, 9eor, egy esztendő sem telt elé - 5eskeny mosolyfodrozta a hamis mágus vértelen a$kát. - %ztán egy szép napon találkoztam egy po#akos kereskedővel, akiegykedv*en, sz!tlanul várta ele$tett hordszékéen a közeledtemet, miközen pénzen vett oltalmaz!iszétszaladtak a szélr!zsa minden irányáa. amar rá$öttem, hogy #sak a látszat kedvéért fizette őketRegalini volt az...

% köp#ös gorviki közönyösen vállat vont, ám szemét egy pillanatra sem vette le 9eorr!l.- %z!ta elválaszthatatlanok vagyunk - folytatta a er#eg. - 1in#s még egy olyan páros a világon,

mint mi ketten én a káprázat lidér#láng$a vagyok, amely #sak loog, de nem éget, Regalini pedig a ékésen szunnyad! folyam, mely roppant városfalakat képes elsöpörni, ha felősz(tik. 3egért$"k egymást, és egy"ttm*köd"nk. )nnyi az egész.

- ?s&nyán e#saptad azokat az emereket odakint - mondta sz(ntelen"l 9eor. - 4s ha$szál h($ánengem is.

% er#eg széttárta kar$át.- 3it tegyek, ha egyszer #sak a szélhámoskodáshoz értek2 - felelte mosolyogva. %ztán szemöldöke

komor rán#oka gy*rődött. - Remélem, elátod, hogy ezt már nem lehet vissza#sinálni. 3it gondolsz,hová futna a h(rekkel a á$os %thr(a rögtön, amint megtud$a, hogy porhintés volt az egész2 4s meddigtudná megőrizni a titkot kellő ösztönzés h($án a derék ha$!skapitány.2 3árpedig ha kitud!dik' mi történtitt ma délen, egyiktek élete sem lenne iztonságan töé, akár vállal$a a meg(zatást, akár nem. %?salád nem szereti az elvarratlan szálakat.

- % szemfényvesztés #sődöt mondott' $öhet hát a zsarolás - $egyezte meg 9eor keser*en.- 1e használ$ ilyen #s&f szavakat, fe$vadászC - emelte fel intőn hossz& mutat!u$$át a er#eg. - Aál-

lalkozásunk ko#kázatos ugyan, de minden képzeletet fel"lm&l! sikerrel ke#segtet. %kik odakint vá-rakoznak, $oára el$átszották már a lehetőségeket, amiket az élet k(nált nekik - és minek tagad$uk adolgot, (gy vagy ezzel magad is. /alán ez az utols! alkalom, hogy kiemelked$etek a sz"rke tömegől,hogy felhagy$atok az örökös önmar#angolással hogy végre valaki vál$on előletekC

- 5inek dolgozol, te sima eszéd* #sal!2 - kérdezte a 5op! #sendesen.% er#eg nem sz(vta mellre a sértést U 9eor végső soron #sak a puszta igazat mondotta ki -, hanem

kényelmesen hátradőlt a székén, és széles félkör(vet (rt kiny&$tott kar$ával a levegőe.

- Bgyan kinek van a ögyéen hossz& évszázadok !ta az aasziszi nagykirály aitmonop!liuma24s ki az, akinek egyetlen szavára meghunyászkodva térnek meg a prédá$ukat ha$szol! Ikrek a tenger t&lpart$ára2



- /oron - felelte Ilanor sz"lötte kurtán, s $o keze megszorult a kardmarkolaton. 6zeme sarká!lapr!, alig észrevehető mo##anást látott Regalini válla elvált az a$t!félfát!l. )gyszer már meglepte ma'tudta, másod$ára nem lesz alkalma rá.

3ielőtt elhamarkodottan #selekednél, gondolkod$ egy pillanatraC - mondta a er#eg nyugodtan'hang$áan nyoma sem volt félelemnek. - ossz& évekig voltál a oszorkányurak raszolgaszáma vettkutyá$a, #sahos vére, aki az ostor #serd(tésére ugrott. 4n viszont, mi!ta az eszemet tudom, szaad

"gynök vagyok. 6hulur!l fizetnek, nem tagadom, méghozzá igen nagyvonal&an, hiszen veszedelmesmunkát (ztak rám' de ha dolgom végeztével továállok, nem tart!ztathatnak. Hsoldos vagyok, 9eor,nem fanatikus' és ez nagy k"lönség.

- % oszorkányurak nem eresztik, amin egyszer fogást találtak - vágta rá a 5op! konokul.% er#eg elmosolyodott.- Aolt alkalmam kitanulni a hatalmasok lelkének mozgat!rug!it' és szolgáltam már /ororrnál söté-

te urakat is. Dsi törvény akire sz"kség"k van, azzal #s(n$án ánnak. 4n nem #supán egy #savar vagyok a gépezeten, hanem az irány(t! elme a sz(nfalak mögött. /&l étékes valami, hogy hozzáarál$anak.

9eor hallgatott.- 4s ahogy ők nem tudnak nélk"lözni engem eszélt tová a er#eg -, én se téged. )gyed"láll!

alkalmat k(nálok neked, 9eor velem szövetségen ler!hatod vérad!sságodat a oszorkányuraknak, és

szaad emer lehetsz, egyszer s mindenkorra. )z lesz az utols! szolgálatod /oron felé.- /&l gyakran hallottam már ezt - $egyezte meg a 5op! sötéten.- Bgyan hol másutt lelhetnél menedéket2 - kérdezte a hamis varázsl!, s sz"rke szeme g&nyosan

meg#sillant! - %z 4szaki 6zövetség keelén tán2 Ilanor dalnokai nem fele$tenek, tudod.%z emervadász nem sz!lt' hossz&, örökkéval!ságnak tetsző per#ekig állt némán, mozdulatlanul.

%ztán a derékövéhez ny&lt, és lassan, vontatottan előh&zta kard$át a h"velyéől. Regalini nyakszirt$énmegfesz"ltek az izmok, ám a er#eg felé$e vágott $égsz"rke szemével, nyugalomra, ékességre intve.9eor fölemelte a fegyvert, tekintete hosszan, fá$dalmas méla&val elidőzött a keskeny, ez"stösen#silláml! pengén - aztán leha$tott fővel az asztal lap$ára fektette, a er#eg elé.

%z álvarázsl! vonásai mintha felengedtek volna kissé' !vatosan kiny&lt, s hossz& u$$aivégig#ir!gatták a m(ves markolatot.

- )lfogadom az esk"det, fe$vadászom - sz!lt kimért, a#él-hideg hangon' ar#ár!l elt*nt a fanyar der*,megkeményedett, akár a sziklakő. - 6z!l(tsd e a a$társaidatC

9eor az a$káa harapott, s az iv!a ny(l! a$t!hoz ment, hogy kikiáltson ra$ta' mire visszafordult, azasztalr!l elt*ntek a gyertyák meg a félig "r"lt söröskupa, olvadt viaszfoltok s szállong! f"st maradt#supán utánuk' és f"stként enyészett el a vidor kedv*, nevetésre ha$l! a$k& szélhámos is, az asztalnál már a kif"rkészhetetlen, zord kyr mágus várta #satl!sait. Regalini - a kopaszod!, testes kalmár, akinek mindenmozdulata maga volt az életveszély - szokott helyén állt, a er#eg széke mellett, kezét a háta mögöttösszekul#solva.

% töiek haozva, tétován léptek e az a$t!n, sorra egymás után, és megálltak a falnál, a varázs-l!val szemközt. :egtö$"k sz"rke közönyt erőltetett az ar#ára, vonásaikon azonan átse$lett a palástolniigyekezett fesz"ltség. %lmeir szeme megakadt az asztallapon heverő kardon' s kérdő pillantást vetett9eorra, ő azonan elford(totta a fe$ét.

- ol vannak a gyertyák2 - kérdezte %thr(a di /aras#o gyanakodva.- 1yugodt lehetsz, leányom, iztos helyen mondta h*vösen a er#eg. - 3ost, hogy siker"lt tisztázni

egy"ttm*ködés"nk feltételeit, nekiláthatunk az ak#i!terv részletes kidolgozásának. 3i az első teendő, havalaki !riásk(gy!t akar efogni, h* idomárom2

1ume idegesen összerezzent, megnyalta szá$a szélét.- =ogást kell találni ra$ta - felelte rekedten. - Aalahol középtá$on, minél érzékenye ponton.- 3agam is (gy vélem - !lintott a er#eg. - 3int ismeretes, a ?salád számos homályos "zletágan

érdekelt' szerintetek, arátaim, hol érintené legfá$dalmasaan egy váratlan veszteség2- ;gy eszélik, a 7élvidékről rengeteg !d(t! áfium érkezik %aszisza - dörmögte Roal. - %

mákonysz(v!k nagy pénzeket adnak ért"k, és az arénákan is sokfelé használatosak. Ismertem egy a$v(v!t, aki minden viadal előtt valami fehér alzsamot dörzsölt a halántékáa' azt mondta, mega#élozzaa ka$át, és f"rgéé teszi a mozdulatait. atalmas összegeket fizetett érte.



( Al(bahra kahrem ( suttogta 9eor. ( aláltánc... ( A kopasz !riáshoz fordult. - 3i lett ezzel aviadorral2 Roal vállat vont.

- )gy napon gör#söken tört ki a porond kellős közepén. azott a szá$a, amikor kiszenvedett. 1emvolt szép látvány

Raiyur kapitány kétkedve ingatta szakállas fe$ét.- 1em tartom $!nak az ötletet, er#eg uram mondta. - Ifinen rengetegen sz(vnak áfiumot, de a

tehetőse népeket ritkán ker(ti hatalmáa az efféle szenvedély. a egy száll(tmány kiesne, az eloszt!k ugyan morgol!dnának egy ki#sit, és pár szeren#sét len emerron#s val!sz(n*leg az ut#án pusztulna,k"lönöse felz&dulásra azonan nemigen lehet szám(tani. Ráadásul a ?salád hamar tudná p!tolni aveszteséget' a kikötőnegyeden és máshol hatalmas áfiumkészletek vannak felhalmozva gondosan őrzöttraktárházakan, Ifinől lát$ák el !d(t! f"vekkel a eltenger egész vidékét.

- 4s ha felégetnénk egy-két ilyen raktárat2 - $avasolta %thr(a.- %!l elképesztő kavarodás támadna, %lidaran és a városállamokan korafe$ek hullanának -

válaszolta Raiyur. - 7e azt kötve hiszem, hogy itt ármi is változna Ifin fontos #som!pont a ?saládszámára, a helyi pia#ot ellátnák az épen maradt raktárak!l. 3ert az összeset aligha tud$uk leromolni, aznyilvánval!.

- 4s ha a titkos viadalok dolgát piszkálnánk meg egy ki#sit2 - kérdezte 1ume, s szeméen remény-

kedő szikra villant. - % gazdag pi!#ák nem sz(vesen mondanának le kedven# sz!rakozásukr!l, ésmindenki tud$a, hogy a fogadásokon efolyt pénz $! része a 5orákat gazdag(t$a.%thr(a elh&zta a szá$a szélét.- ogy akarsz megakadályozni egy gladiátorviadalt2 )láraszt$uk tengerv(zzel az arénát2 Aagy e-

ugrunk a porond közepére vadul vagdalkozva, és hipp-hopp, mindenkit ki#sinálunk2- a eavatkozunk a viadaloka' nem#sak a 5orák harag$át fog$uk magukra vonni, hanem a hiva-

tásos a$v(v!két is - tette hozzá Roal. - Ael"k pedig ostoaság volna tengelyt akasztani.- %nélk"l is lesz elég a$unk - helyeselt komoran 9eor. - )gyé ötletek2

1ume taná#stalanul vállat vont, a kapitány orm!tlan tengerészakan#sa orrát nézegette, %thr(atöprengve simogatta az állát.

- %frodiziákumok - sz!lalt meg váratlanul %lmeir. - % szerelmi á$italokra kevés vevő van, de azok

mind előkelő' efolyásos &rhölgyek. Időre vár$ák a megrendelt árut, és kemény, #sengő arannyal fizetnek érte $!előre. a a várt száll(tmány nem érkezik meg' szörny* haragra gy&lnak' és nem egynek köz"l"k afér$e, titkos szerető$e olyan poz(#i!an van a nagykirály udvaráan, hogy komolyan veszélyeztethetik a?salád érdekeltségeit.

% er#eg sz"rke szeme megreent, résnyire sz*k"lt.- 1agyszer* sugallat, hölgyem - mondta halkan.- 1em $utott-e a f"lede véletlen"l., hogy ki foglalkozik Ifinen a 5orák köz"l az afrodiziákumok

forgalmazásával2- )llana szolgál!i mindenről tudnak, ami a szerelemmel kap#solatos - felelte "szkén a kurtizán. %z

illető neve Rasta#hyr.- % #serzővargák #éhmestere2 - horkant föl meg lepetten 1ume.- % 5orák ál#ái sokfélék, mutatványos uram $egyezte meg Raiyur -, egy közös vonásuk azon an

mindig van első pillantásra nem könny* átlátni ra$tuk.% er#eg kurtán az asztallapra #sapott nyitott tenyerével5apitányom - mondta határozottan -, felteszem' ki tudod f"rkészni, mikor érkezik Ifine a követke-

ző rakomány szerelmi á$ital2Raiyur arnára s"lt homlokát mély rán#ok arázdálták.- Btána kell $árnom, er#eg uram - válaszolta. m a kikötően azt tapasztaltam, nin#s az a

fegyelmezett nyelv, amit néhány korty ital meg ne oldana.- elyes. <énzre ne legyen gondod, annyit kapsz tőlem, amennyit #sak k(vánsz.- )z a Rasta#hyr... - köször"lte meg a torkát Roal. - 3it fogunk #sinálni vele, nagyuram2

3egöl$"k2- 6z! sin#s r!laC - % er#eg keskeny a$ka hátorzongat! mosolyra h&z!dott. - 5elep#ée #sal$uk, h*viadoromC Rá fog$uk (rni, hogy megszeg$e a hallgatás törvényét...



"allgatni nagyobb t+domány, mint beszélni.


*vös, nyirkos idő volt, a két sápadtan ragyog! hold - a vörös #ip! mellett kék ivalyszarv - k(sér-teties fénye vonta a lustán hullámz! tenger fölött gomolyg! s!szag& ködöt. 1yomaszt! #send "lte meg

az "tött-kopott dokkokat, az ööle ny&l!, roskatag m!l!kat, a horgonylán#ukon imolyg! hasaskereskedőárkákat a kikötő vizén. % ma#skaköves rakpartokon t&l mintha az emeletes raktárházak iskomor gondolatoka mer"lve guasztottak volna hossz& soran, vaksi alakaik mogorván hunyorogtak az áro#rudak hullámz! tengere felé' #sak a révkapitányság kevély ép"lete r(tt ki köz"l"k stukk!d(szes,#irádás homlokzatával, valahol messze aloldalt.

% v(ze mer"lő lapátok halk #soanása, az evezővillák "temes nyikorgása messzire neszezett a orong!s, hideg é$szakáan. % evont vitorlá$& ladik az ööl ny(lt vizén horgonyz! háromáro#oskarakka irányá!l közeledett a rakparthoz' sötét ruhás utasainak pillantása idegesen, fesz"lten pásztázta anéptelen kikötőt, kez"k ritkán tévedt messzire a széles deréköv"ke t*zött kurta tengerészkardmarkolatát!l. 1égyen voltak, #supa megtermett, szálas férfialak' ketten eveztek köz"l"k, egy a ladik orráan térdelve kémlelte a s*r* ködöt, a negyedik a kormányrudat tartotta hátul. % középső pad "resen

maradt' viaszosvászona #savart, álaforma #somag állt ra$ta hosszanti lap$ára fektetve, olyasmi méret*,amiől egy magára valamit is ad! rakod! egyszerre hármat-négyet is a vállára kap. )z a #somag perszet&l értékes volt hozzá, hogy közönséges rakod!k durva markára (zzák' a négy sötét ruhásnak fogalmasem volt, mi lehet enne, de nem is érdekelte őket, ár az élet"kkel feleltek érte

Reenve villan! tekintet"k, mely az egyre közeledő partot figyelte, nem sodronyinges poroszl!k homályos körvonalait kutatta' ismeretlen kezek őségesen megfizették a révkapitányt, hogy az é$szaka

izonyos !ráian egyes ut#ákat nagy (ven elker"l$enek a törvény őrei, az éeren #irkál! őr$áratok. Dk azátvevőket keresték, akiknek kinn kellett volna várakozniuk a m!l!k ele$én' hozzá$uk hasonl! sz!tlan,könny* lépt* férfiakat, fekete ruháan, öv"ken széles pengé$* tőrrel. 3it sem tudhattak arr!l, hogy azok a hallgatag a$kak aligha formálnak már emeri szavakat, sokölnyi vastag rétegen sötét-hideg tengerv(z

or(t$a őket' a fogad!izottság mar#ona tag$ai örök nyugov!ra tértek már az ööl ny&l!s iszap$áan,

láukon $!kora kőkolon#okkal, egyetlenegyet kivéve, kinek még meleg holtteste "veges szemekkel ámult az égolton gy"lekező al$!s fellegekre egy közeli sikátor homályáan. % #s!nak négy utasatudatlan volt, de nem ostoa' ösztönösen, #sont$uk mélyén érezték, hogy valami nin#s rend$én. 3ikor

$árm*v"k orra a rakpart s!marta kövének ko##ant, a legelöl térdeplő f"rge mozdulattal a szárazon termett,meztelen pengé$én fak! fodrokan futott végig a holdfény folyékony ez"st$e. %z egyik evezős köteletvetett a parti akra, iztos kézzel rá#savarta, keményen megszor(totta' a másik a padra fektetett #somagután ny&lt, hátul a kormányos pedig a r&da kapaszkodva igyekezett megőrizni egyens&lyát az ingatagladikan, s közen az ő keze is a kardmarkolat után tapogat!zott.

%kkor "ss ra$ta a prédán, amikor leginká ki van szolgáltatva, tart$ák a rokmundi hegyivadászok.% két ny(lvessző szel(d, hangtalanná enyésző szisszenéssel szelte a levegőt, s a parton áll! férfi

$a$sz! nélk"l hanyatlott a nyirkos ut#akőre' marká!l kifordult a fegyver, torkát, hangszálait hideg a#él $árta át. % második halál hangosa volt, az ($ász akarata szerint' a hossz&kás #somagért ny&l! evezősvon(tva-hörögve görnyedt kétrét a ladikan, mindkét kezét a gyomráa f&r!d! mogyor!faszárra szor(tva.Aergődése megillentette a lélekvesztőt, peremén hullámok #saptak át' az életen maradt evezősösszeszor(tott foggal, némán k"zdött a tekergőző tart!kötéllel, a kormányos láa al!l kiszaladt a s(kos fa,"lepe és #sattanással vág!dott a háts! pad élének.

% rakpart sötét$e életre kelt, roppant emeralak ontakozott ki előle, legalá egy fe$$el magasaa #s!nak utasainál' sees léptekkel közeledett a hánykol!d! ladik felé, tar koponyá$án, meztelenmellkasán ez"stös hullámokat vetett a holdfény %z evezősnek maradt még ide$e egy kurta nyikkanásra,amint a hatalmas kéz fel"lről az "stökée markolt' aztán egy lend"letes mozdulat, és az ar#a #sattanya törtszilánkokra a kötélak keményvasán, s*r* vér frö#skölt szerteszét. % kormányos kapkodva igyekezet

talpon teremni, keze végre rátalált a tengerészkard markolatára' ám a támad! megragadta a tart!kötelet,gyors mozdulattal az alkar$ára #savarta, s retteneteset rántott ra$ta, #sak am&gy fél kézzel, legényesen. %feketeruhás megint elvesztet te az egyens&lyát' nekizuhant a r&dnak, reszelősen felord(tott. 3a$d valamiégető forr!ság futott szét a mellkasáan' értetlen"l lenézett még a kettéhasadt szegy#sont$á!l kiáll!



faragott tőrmarkolatra, aztán széd(tő örvényen tört rá a sötétség - a #siszolt szarvasagan#sa vésettvi#sorg! vadkanok, #sapkod! szárny& griffmadarak látványát utols! emlékként magával vitte a s"ket#sönd honáa.

A karakka fedélzetén mozgol!dás támadt, fáklyalángok gy&ltak, döent-d"hös kiáltásokat sodort arakpart felé a szél. Roal tétovázás nélk"l elépett a izonytalanul imolyg! ladika, félrelökte &t$á!l ameglőtt evezőst - vonaglott még, de egyre erőtlene"l -, és könnyedén vállára kapta a viaszosvászona

göngyölt #somagot. 3ár indult volna vissza, aztán eszée $utott még valami. )lőreny&lt' a vadászkés pengé$e nedves re##senéssel fordult ki az "vegesedő szem* kormányos mellkasá!l. % a$v(v! sötétenelvigyorodott, s ahogy kih&zta, azon véresen az öve mögé t*zte a fegyvert.

/art!akok #sigáinak panaszos nyikorgása hallatszott az öölen horgonyz! karakka irányá!l' afáklyafénynél hangyányi alakok s"rgölődtek lázasan a #s!nakdarukon himál!z! mentőárkák kör"l.Roal elégedetten felhorkant - zsákmányát szaglász! medve mordulása -, és hátrafordult a kikötő felé.

%thr(a di /aras#o lihegve, meg-megotolva közeledett' vissza#sap! ($a kereszten fesz"lt a mellén,s valami hossz&kás, mozdulatlan tömeget vonszolt maga után fáradságosan.

- 6iess márC - vakkantotta Roal. - 3ind$árt v(zre eresztik a #s!nakokatC- 1ehéz a rohadék - zihálta a rokmundi lány, és néhány lépéssel a kötélak előtt hasmánt végigfek-

tette a rakpart kövén az átvevő holttestét' az egyetlent az öt köz"l, amit nem vetettek a tengere nyoman.

8orostyánsz(n tekintete körevillant, ma$d megállapodott az elsőnek elesett feketeruhás ele$tett kard$án.="rgén felkapta, félig mártotta a hulla oldaláa - a férfi alig pár per#e volt halott még, a friss se szá$ánfeketén ugyogva dőlt a vér -, aztán visszalökte a földre, az átlőtt tork& #s!nakos mellé.

- Aérnyomot nem hagytál2 - ökött Roal a lány által idevonszolt holttestre' miközen !vatosan le-tette a kőre a hossz&kás, #somagot.

%thr(a a fe$ét rázta.- )z volt az, akinek a nyakát szegted, nem emlékszel2 - 3egragadta a hossz& ($szárat, f"rge mozdu-

latokkal át&$tatta a fe$én. - :eadom a $elzést' végezd el addig, ami még hátravanC% a$v(v! dörmögött valamit' #sizmá$a orrával hanyatt ford(totta a halott átvevőt. 1y&lánk, f"stös

kép* aasziszi volt, serkenő a$usszal, alig nőtt még ki a s"völvénykor!l' vonásai s(rásra gör"ltek,rá$uk fagyott a iztos halál közeledtén érzett rettenet. Roal megnedves(tette a$kát, s kivonta övéől a

vérmo#skos pengé$* vadászkést.- 3a$d &gy fektetem, mintha estéen törte volna nyakát - mondta. - IgyekezzC3!dszeres, szakértő gonddal látott neki a fiatal ar# felhasogatásának. 5ét vágás hosszáan, egy ke-

reszten' a kikötő gyilkosai mindig "gyelnek rá, hogy ne hagy$anak maguk után követhető nyomot, mégha egy p!rul $árt a$társ h*lő teste is az. % tenger h*séges arát, mindent elnyel, és némá már nem islehetne' de a hullák elő-ut! felpuffadnak, és ha a gyilkos összet*zés utáni lázas per#eken nin#skéznél megfelelő nehezék, #élszer* más megoldáshoz folyamodni. m Roal arra is "gyelt, hogymunká$a kapkod!nak, sietősnek lássék' ha valaki t"zetes vizsgálatnak veti ma$d alá a véres ron##sászadalt ar#ot, idővel meg tud$a állap(tani, ki volt az.

7olga végeztével felállt, igaz(tott egy ki#sit a holttesten, és a m*értők elégedett mosolyával vetteszem"gyre keze m*vét. %ztán tekintete a tengeröölre tévedt' a három árka már fél&ton $árt a part felé,az orrukan loog! szövétnekek láng$a #supasz, kivont a#élokon #sillant.

- /isztul$unk innenC - re#segte, s hanyag mozdulattal ismét vállára kapta a ladik!l zsákmányolt#somagot.

- %zonnal - %thr(a f"léig h&zta a sodrott ($h&rt. 1y(lvessze$ének hegye vastag rétég ola$$al átitatottrongya volt #savarva, s a sárgásvörös lángok szemánt! fénnyel tán#oltak ra$ta, amint az égnek,szegezte.

% hirtelen léghuzatt!l felloan! #s!va széles paraola(vet (rt le a szunnyad! Ifin egén, ma$d -ahogy az ($h&r adta lend"let rohamosan fogyott - lankad! erővel, szárnyaszegetten fordult a feketénhullámz!' néma v(zt"kör felé. % er#eg gondos emer volt, minden részletet apr!ra kitervelt' igazánostoa, kárhozatos véletlen lett volna, ha az eltévedt $elzőny(ltől lángra kap egy száraza zsindely, fél-

reeső tetőgerenda. 9eor dar 5hordak három városnegyeddel odé végigk(sérte pillantásával a villog!fénypont elny&$tott pályá$át, aztán kiontakozott a ködől és a homály!l, s határozott léptekkel elindult atekintélyes k"lse$*, #seréptetős ház felé.



5"lönös dolog, hogy egy toprongyos öltözék*, szánalmas koldusasszony naphosszat háor(tatlan"#sörög a város egyik nem t&l gazdag, ám igen nagy mege#s"lésnek örvendő #éhmesterének otthonaelőtt' igen irgalmas lelk*ek lehetnek az inaside$"ket szolgál! sutty!k, a részes ér t h&z! mesterlegények,ha nem kergetik el néhány $!l irányzott r&gással, kiad!s nyaklevessel a pimaszt. 3ég k"lönöseazonan, ha a nyomor&ságosan összekuporodva szendergő némer, amint meglát$a a ház felé közel(tőmagas idegent, elpattan! rug!ként egyenesedik föl rothad! szalmá!l vetett va#kár!l, s hirtelen emelkedő

kezéen horgas pengé$* dzsad kés villan. % 5op! elszomorodott kissé - ha asszonyt ölt, mindig keser* (zmaradt a szá$áan utána, pedig megtette már elégszer életéen. 8al tenyere élére fesz(tve a magasalend"lt, megakasztotta mozdulat közen a kést markol! kezet' $o$ával a némer ar#ához kapott. B$$airáfesz"ltek a kamp!s orra, egy kurta rántással eltörték' aztán igaz(tott ra$ta ki#sit, s a hártyavékony'

orotvaéles #sontélt etolta a homlok#sont mögé, a puhán l"ktető agya. % koldusasszony meghalt,mielőtt felfogta volna, hogyan.

9eor elkapta az előrehanyatl! testet, !vatosan végigfektette a nyirkos ut#akövön, ma$d az ép"leta$ta$ához lépett. % m*helye s az "zlethelyisége ny(lik' a #éhes házaknál mindig (gy szokás, de madélelőtt, álruhát öltve, személyesen is megizonyosodott r!la. %z övén l!g! $!kora tarsoly!l pisz-kossz"rke, porl!, képlékeny masszát vett elő, s m!dszeres alapossággal enyomkodta az a$t!réseke, asarokvasak mellé, az esőv(ztől vetemedett deszkák hasadékaia. 7olga végeztével hátralépett,

hunyorogva felmérte munká$a eredményét a halovány holdfényen' és elégedetten !lintott. %ztán azárnyelv környékén apr!#ska, kiáll! ny&lványt sodort a sz"rke anyag!l, t*zszerszámot vett elő, ésszikrát #siholt rá.

6*r*' fekete f"st kezdett ter$engeni' 9eor orrát savas-mar! *z #sapta meg. a $!l helyezte el amasszát - s erre a kérdésre fut! gondolatot sem vesztegetett -, a f"st nagyorészt a m*helye fog

eszivárogni' aa a levegőtlen, szárad! őrökkel és rozsdás szegekkel telizs&folt helyisége. 3árpedigaz inasok, am(g a tanul!ide$"ket töltik, és nem szereznek $ogot a mesterlegényeknek $ár! talpalatnyiku#k!ra, általáan a m*helyen alszanak.

9eor felnézett az ép"let homlokzatára' egy pillanatig mérlegelt, aztán nekirugaszkodott' u$$ai a#éloserővel fon!dtak a rá#sos emeleti alak kiugr! párkányára. =eltornázta magát, #sizmás láát megvetette a

oltozatos kapuzat mosolyg! haleányt formáz! zár!kövén, ma$d !vatosan, h"velykről h"velykre

megfordult. %r#a nyugodt volt, fesz"ltség, izgalom nem redőzte' érzékszervei kiélesedtek, éerenfigyeltek az öreg házan minden ki#sinyke mo##anásra.

1em kellett sokáig várnia.%z a$t!szárnyak mög"l tompa #sörömpölés hallatszott, mint amikor az álomittas éredő lever va-

lamit egyszer* pri##se mellett. % za$t fo$tott köhögés követte, léptek koppanása' retesz zörd"lt, zárnyelvkattant, sarokvasak nyikordultak. % vaskos tölgyfaa$t! szélesre tárult, s a gomolyg! f"sten egy szőkekamaszfe$ ukkant ki ra$ta.

- 3i a k!rság...2 - harákolt az inas rekedten. %ztán pillantása az ut#án fekvő koldusasszonyra esett. -ilnyeo

9eor ugrott' kifesz(tett talpa élével találta el a suhan#ot, fél h"velykkel a tark!$a alatt. 6záraz rop- panás hallatszott, mikor a kölyök gerin#oszlopa kifordult a koponyá$á!l' a$kár!l kurta hörd"lés szakadtfel, ahogy az "tés #sonttörő ere$étől kitántorodott az ut#a közepére. )gy pillanatig, ott imolygott mégszéttárt karokkal, ma$d elzuhant. % 5op! ruganyosan, eha$l(tott térdekkel ért földet, egyetlen pillantástsem vesztegetve if$& áldozatára' nem tudhatta r!la, val!an egyszer* inas volt-e #supán, .esetleg valamimás.

<illanatok m*ve volt, hogy a m*helyen terem$en' és pillanatokon m&lott az élete is.% nagyol!fe$sze közvetlen"l a f"le mellett harapott az a$t!félfáa' ahogy fe$ét félrekapta, hihetetlen

f"rgesége mentette meg #supán, hossz& ha$á!l (gy is $! arasznyit lenyesett a széles lap& penge. dázulvillog! szempár meredt rá a m*helyen gomolyg!, fekete f"stköden' izmos, #supasz karok markolták afe$sze (velt nyelét. ogy a törött nyak& inas odakint az ut#án kiféle-miféle szerzet volt, az már sosemder"l ki' ám hogy a tagaszakadt mesterlegény nem a kaptafa s a munkapad mellett tanulta ki a szeker#e

forgatását, az izonyosnak látszott.%z aasziszi $o marka fel$e #susszant a fegyver nyelén, közvetlen"l a lap$a alá, s nagyot rántottra$ta' a penge kiszaadult a fá!l, arna ha$szálak szálling!ztak szerteszét. 9eort!l, amint egyens&lyátvesztve pr!álta megvetni láát a f"sten, #sak egy gyöngére sikeredett "tésre futotta, gyomortá$ékra. %



mesterlegény felröffent' hátratántorodott' sok időe nem ker"lt, hogy összeszed$e magát, ám miremegtette, már a 5op! kezéen is ott villogott a hossz&, keskenypengé$* kard.

% k"zdelem végkimenetele innentől kezdve nem lehetett kétséges' Rasta#hyr testőre s&lyosat hiá-zott, amikor nem használta ki kellőképpen a meglepetés adta előnyt, s nem "gyelt rá $oan' hogy az első#sapás elevene talál$on. % nagyol!fe$sze egyszer* á#sszerszám, közönséges házieszköz, nem fegyvernek val!, még akkor sem, ha avatott kegyek forgat$ák' nehézkes, rossz a s&lyeloszlása, ha "tnek vele, magával

ránt$a gazdá$át. Ráadásul a mesterlegény $! ide$e volt már a s*r*, fekete köden, látását elhomályos(tották a szemée szökő könnyek, torka kapart, mozdulatai izonytalanaá váltak. 9eor pár másodper#e mégkinn volt az ut#án, nem kellett elélegeznie a sz"rkemasszá!l felszáll! mar!, savas miazmát. )lvetettehát magát oldalvást, kitartott al tenyerével fékezte az esés lend"letét, s széles, nagy(v* mozdulattalkisöpörte ellenfele al!l a láát' mikor pedig az aasziszi előrezuhant, kitartotta elé a kard$át, ahogyrettenetes mesterétől tanulta ha$danán. % testőr halála gyors volt, ord(tása hamar hörgése f&lt' 9eor kurta, oldalirány& rántással kiszaad(totta a fegyverét' és máris talpon termett' felfelé viharzott az emeletilak!része, mielőtt még az ő érzékeit is kikezdené a zsong(t! hatás&, fekete f"stpára, melynek pontosösszetétele a toroni Ikrek féltve őrzött titka volt. /ekintete elhomályosult, ködös transza révedt, a vasaltél* lép#sőfokok u$$al pergetett könyvlapokként suhantak előtte' mozdulatai felgyorsultak, refleOeikiélesedtek, ahogy szervezetének minden re$tett erőtartalékát mozg!s(totta az előtte áll! feladatra.

% hál!szoa vasveretekkel erős(tett, el"lről elreteszelt a$ta$át egyetlen nekirugaszkodással r&gta e' közönséges haland! aligha lett volna képes ilyesmire, ám a tapasztalt fe$vadászok een a k"lönös,tudattalan félrév"leten, melyet #sak röpke pillanatokra (rnak előidézni, emerfeletti tel$es(tményekreképesek. 9eor persze tudta, hogy késő ma$d !lmos lankadtsággal, hasogat! fe$fá$ással kell fizetnieezekért a másodper#ekért' a tudat azonan visszaszorult agyának egy félreeső, kör"lrekesztett zugáa,mozdulatai gépiesen, !ram* pontossággal követték egymást, egész lényét a ragadoz! ösztön elemiségevezérelte. 5ényelmesen elha$olt a #sigalass&sággal közeledő, kurta ny*vessző &t$á!l - u$$nyi mélyen foga folyos! faurkolatáa vág!dni mögötte, gondolta közönyösen, s a hegye izonyára mérgezett -, és tőrtha$(tott a hál!inges, középkor& asszonyság torkáa, aki könny* félkézi számszer($at markolva állt a

$!kora, vetetlen ágy mellett, s a nyilvánosság előtt a #éhmester feleségének szerepét $átszotta meggyőzőerővel. 3aga Rasta#hyr sz"rke, $elentéktelen k"lse$* emerke - az alaknál állt, a el"lről nyithat!,

#sukl!s rá#sot már félreh&zta, s most éppen azon volt, hogy leha$(tson az ut#ára egy furfangos, háromrétha$that! kahrei la$tor$át, melynek felső végét apr! fémkamp!kkal a párkányhoz fogatta. 5apkod!mozdulatai szánalmasan lass&nak, gyámoltalannak t*ntek 9eor szeméen' nyugodt léptekkel átvágott aszoán - az asszony holtteste, amely talpon volt még, s #sak most kezdett oldalt hanyatlani' az &t$áanvolt, hát félrelökte -, aztán vállon ragadta a #serzővargák mesterét, és egyetlen lend"lettel a faragotttámlá$& ágyra ha$(totta.

%z idő visszazökkent mindennapos folyásáa' a ny(lvessző rezegve állt a folyos! faláan, azálfeleség teste tompa puffanással elzuhant, Rasta#hyr reszelős zihálása elhagyta a hangskála legals! ré-gi!it' s nem k"lönözött immár ármely más holtra rém"lt emerétől. %z emervadász homlokát hirtelenny&l!s, $éghideg ver(ték lepte el, torka megszorult kisé, s a kezéen tartott kardpenge leheletfinomanmegremegett. %z elemző, ra#ionális tudat azonan' amely a váratlan változással egyidően ismét átvetteaz irány(tást #selekedetei fölött' fel volt kész"lve erre a válaszreak#i!ra, és nem hagyta, nem engedte,hogy eluralkod$on ra$ta a rosszullét. 3ikor a #éhmester mellének szegezte, a keskeny penge már szilárdan, határozott-égyenesen állt a markáan, pedig a 5op! tisztáan volt vele' hogy minden egyesilyen alkalom, mint a mostani, hossz& h!napokkal apaszt$a meg életide$ét.

- 8eszélgess"nk' Rasta#hyr mesterC ,- mondta halkan, s mély hang$áan árnyalatnyi, alig kihallhat!nyoma volt #supán a hirtelen rátörő kimer"ltségnek.

- 5i vagy te2 - lihegte elgyötörten a #serzővarga. - % <okol k"ldötte tán29eor elmosolyodott, s a nyitott alakon etévedő é$i szellő az ar#áa lientett néhány hossz&,

finom szál& ha$tin#set.- aland! emer vagyok, akár#sak magad - felelte. - Kav(thatatlan, gyarl! lélek' aki tiltott tudásra

vágyik.Rasta#hyr orzadva hátrahőkölt az ágyon, szemogara kör"l összef"ggő #s(kan #sillogott a szemefehér$e



- :eginká, &gy hiszem, a k(gy!k érdekelnek mondta 9eor t*nődve' kardot tart! keze meg serezzent.

( 9merthos' - $a$dult föl a #éhmester iszonyodva, s tekintetée ki"lt a #supasz, meztelen rettegés. -Istenem, az omerthos'

Aáratlan mozdulattal oldalt vetette magát derékal$án, a 5op! keze azonan f"rgé s erőse voltaz övénél, s ki#savarta u$$ai köz"l az ágy al$áa sz&rva tartott t*t, mielőtt maga ellen ford(thatta volna.

%pr!#ska, $elentéktelennek t*nő szerszám volt' hegyén tompa fény*, fekete kenet száradt. 9eor u$$ának egy hanyag fri#ská$át!l pörögve kiszállt az alakon, s elt*nt a orong!sé$szakáan.- 6zeretném, ha megértenénk egymást, Rasta#hyr mester - mondta az emervadász nyugodtan. 1em

áll szándékoman kezet emelni rád, a ha$ad szála sem fog gör"lni, ha nem kényszer(tesz' hogy másképplegyen.

- )ngem.. engem nem fenyegethetszC - dadogta Rasta#hyr. - 8efolyásos pártfog!im vannak a nagy-király udvaráanC

9eor higgadtan !lintott.- Dk az udvaran vannak' én meg itt.% #éhmester tel$esen magáa roskadt' falfehéren, tágra ny(lt szemékkel meredt a 5op!ra, szá$a

széle reszketett, ar#án kövér könny#seppek peregtek.

-. 1em eszélhetek -sza$k!zta megszállottan. 1em eszélhetek, nem eszélhetek... - ;gy kapasz-kodott ee néhány hitványka sz!a, akár fuldokl! a szalmaszála.- K!l van - vont vállat 9eor. - %kkor ma$d eszélek én. - 6z!rakozottan megemelte a kardlapot' a

#éhmester $! fél lányit riadt hátra tőle vetetlen ágyán.3a este a delfinfe$és m!l!nál négy hallgatag férfi egy izonyos #somagot száll(tott a partra egy

ny(lt v(zen horgonyz! karakkáról. Aálogatott livinai afrodiziákumok voltak enne, á$italok és szerelmiserkentőszerek, val!ságos vagyon' ár ezt a négy férfi nem tudta, elvégre nem voltak k(ván#si termé-szet*ek. % rakparton öt másik emer várta őket, áll(t!lag azért, hogy átvegyék az árut, és izonyos#satornákon kereszt"l el$uttassák a megrendelőkhöz. 3ikor azonan a #s!nak kikötött a parton' utasaitkellemetlen meglepetés várta. %z öt emer, akit vártak, val!an ott volt, ahelyett azonan, hogy átvették volna től"k a #somagot, és annak rend$e s m!d$a szerint leszáll(tották volna, kivont karddal estek nekik

lesől, valamennyien. )mereinket meglepte a támadás, védekezésre nem is gondolhattak' halottak voltak mind, mire kettőig elszámolnánk. m a vezető$"knek - nem tudom, ismerted-e, #sontos, mogorva fi#k!,#s&f forradás van a homlokán -, még volt alkalma rá, hogy egy szeren#sés döféssel leter(tse az egyik támad!t. 1amármost, odaát a karakka fedélzetén természetesen felfigyeltek rá, hogy mi folyik a parton,és sietve v(zre engedtek néhány #s!nakot. % gyilkosoknak gyorsan el kellett tenni"k, persze azsákmányolt #somaggal egy"tt, és a holttest nagyon leterhelte volna őket, nem vihették magukkal.amar$áan összevagdalták hát az ar#át, nehogy valaki felismer$e. 6a$nos att!l tartok, a nagy sietségengondatlan munkát végeztek - %z emervadász szomor&an #s!válta a fe$ét. - 3int már mondottam, atámad!k öten voltak, és a fiatal :otakot hagyták holtan a parton. 5uvrat 7ragal vezette őket, az ah!rihorgas fa$ank!, aki annyira szereti a nemes predo#i ned*t, és volt között"k egy hamiskártyás meg egykiszol g ált matr!zlegény is. 1eki, azt hiszem, kan#sal állás& szeme volt, és folyton méregerős, fekete

ag!t rágott...Rasta#hyr sápadtan "lt az ágyon, ar#vonásai megereszkedtek, a$ka pillanatok alatt #serepesre

száradt.- ;gy izony - !lintott a 5op! szánakozva. - % te emereid voltak mind, Rasta#hyr mester.- 1em fog$ák elhinni... - motyogta a #éhmester sápadtan. - 5uvrat meg a töiek nem vallanak rám,

köti őket a törvény )gy emer talán hazudhat, de négyen...- 1em hiszem, hogy a tetteseket egykönnyen sV ker"lne kézre ker(teni, és vallomásra (rni -

mondta 9eor. - % derék 5uvrat - meglehet, $o sorsra volt érdemes' ámátor a sz(vem mást s&g - atengerööl fenekén pihen, a töiekkel egy"tt' onnan meg a$osan fog kikelni, hogy fölmentsen téged avádak al!l, ha#sak %ntoh istenasszony életet nem lehel elé. a megtalál$ák2 - %z emervadász közönyö-

sen rántott egyet a vállán. - /e tetted el lá al!l, mert nem k(vántál osztozkodni.- 1ekem izony(tékaim vannakC - nyögte Rasta#hyr kétségeesetten. - 8etörtél a ha$lékoma, le-vágtad az őrizőimet...



- 3agad rendezted (gy, hogy késő egy titokzatos, soha nem látott idegenre hivatkozva izonygathasd az ártatlanságodat, aki varázs"tésre t*nik elő a semmiől, iszony& mészárlást rendez a elvároskellős közepén, ma$d köddé válik &$ra. )gy&ttal elném(tottad a testőreidet is, hiszen nem tudhattad

iztosan, ki az köz"l"k, aki az elöl$ár!idnak kémkedik - 9eor keskeny mosolyra h&zta a$kát. - 1os,Rasta#hyr mester, folytassuk a eszélgetést, vagy távozhatok2

#ingár, madár#sont& férfi eltakarta kezével az ar#át, és hossz& ideig &gy maradt' nagyokat, han-

gosakat nyelt, mint aki hányingerrel k"szködik, ádám#sutká$a fel-le mozgott. 3ikor aztán vég"l elvette atenyerét, a tekintete megváltozott' ha$szoltan villant továra is ide-oda, de valahogy minthamegkeményedett volna, elenyészett enne a parttalan rettegés. Idegesen hátrasim(totta gyér"lő, sz"rkeha$át, megnedves(tette a$kát, és a fenyegető kardpengére "gyet sem vetve közele ha$olt 9eorhoz.

- Aédelemre lesz sz"kségem - suttogta. - )gész Ifint fenekest"l felforgat$ák ma$d, hogy a nyomomra ukkan$anak, és a fe$emnek #sak akkor vehetitek hasznát, ha megmarad a nyakamon. 8oszorkány-mesterekkel fognak kutatni utánam...

- 1em kell agg!dnod - iztos(totta 9eor' a #éhmester azonan kétkedőn ingatta kopaszod! fe$ét.- % ?salád keze messzire elérC- 7e nem mindenhova - felelte az emervadász. @lyan helyen re$t"nk el, ahol gyakorta megfordul-

nak magányos férfiak, ám az egyik"knek sem $utna eszée' hogy u$kálásra szor(tva ott keressen mene-

dékét. - )lmosolyodott. - )llana szolgál!i sok mindenre ha$land!ak egy rakomány kin#set érő szerelmi *vszerért #serée, Rasta#hyr mester. 7e azért sz(veld meg taná#som, és ne (zd el t&lságosan magad' ha#salfa gondolatokat forgatnál a fe$eden, $o ha tudod, hogy van ott valaki, akinek é$$el-nappal ra$tadlesz a szeme.



"A legfrissebb összes-tések szerint megközel-t%leg kétszáz%tvenezer embert vesz-tettnk. $zeknek nagyjából a feje életben maradt volna, ha el%bb a fejét használja, és csak +tána a kardját."

$raum He%ro& mél!a!ása a Zászl.há*or/ h+seir+l

=inomra munkált niarei selymek fesz"ltek kar#s& nádordákon az illatos ola$$al égő mé#sesek előtt,

áttört mintázatuk meleg ara#ksz(nen sz*rte a lángok diszkrét fényét a szantálfa falor(tásra, melyetmesteri kézzel faragott $elenetek d(sz(tettek al-adzsiri h(res ót+szvirágjából, a szerelem ősi en-#iklopédiá$á!l. % széles kőpadl!t gazdagon szőtt' puha dzsad szőnyegek takarták, olyhos mély"k s"ppedő elegan#iával nyelte el a sietős női léptek neszét. )llana szolgál!$a megállt két $árat találkozá-sánál, a sarkon, s vigyázva kilesett mög"le' &rnő$e otthonáan $árt ugyan, ám az elm&lt napok eseményeimegtan(tották rá, $o előre félni a lappang! veszedelemtől, semmint akkor megi$edni tőle, amikor már kiny&$totta #sontos markát az emer után.

% magas, keskeny váll& férfi egy árnyékos eny(l!an állt, fél&ton a következő folyos!keresztező-dés felé' fe$ét leha$totta, hossz&, sötét ha$a előrehullott, eltakarta ar#át. 3ozdulatlan volt, komor és rideg,akár a let*nt kyr istenek szélmarta sziklaszorai a pusztaság mélyén meg&v! titkos orákulumokan' a

eny(l! melletti állványon égő ola$mé#ses fény(vei mindhiáa pr!áltak elevenséget, $átszi der*t

varázsolni zord alak$ára. Rég!ta várakozhatott már itt néma magányáan - a kurtizán korára (gérkezett,ám az istennő$e által reár!tt kötelesség tová marasztalta a megszokottnál -, )llana szolgál!$a mégsemtartotta val!sz(n*nek, hogy árki észrevette volna őt a #söndes folyos!kon közlekedő felékszerezett nők,gyönyört áh(t! vendégek köz"l. 6z(ve mélyén se$tette - érezte - t+dta, hogy a férfi most #sakis az őszámára van $elen.

- BramC -suttogta %lmeir% sötét ruhás alak felkapta fe$ét, tekintete a sarok felé villant. :elk"nk magányos hegyi tisztás, s a

szem a t! v(zt"kre a közepén, tart$a a régi niarei mondás - és %lmeir, a "szke kurtizán, a férfisz(vek értőismerő$e &gy tudott olvasni een a v(zt"kören, mintha nyitott könyvet tennének elé. 3ost, ahogy

pillantásuk találkozott, önkéntelen visszahökkent kissé, lélegzete a torkán akadt' a 5op! szeméőlmérhetetlen keser*ség sugárzott, szavak és könnyek nélk"li sirám gyanánt, s %lmeir előtt egy fut!

másodper#e fölse$lett a nyugodt, rezzenetlen felsz(n alatt megh&z!d! iszapos "ledék, egy felednival! életsárszennyes hordaléka.

% pillanat varázsa gyorsan tovat*nt' az emervadász tekintete kih*lt, megkeményedett, akár azészaki !#eánok s!s vizéen szilárddá dermedő $égdara. alványan elmosolyodott, előrelépett, meg-ha$olt' ahogy köpenye szétny(lt, a mé#ses meleg, sárga fénye selymesen végigömlött a derékövée t*zöttkeskeny pengé$* kardon s a pár$aként viselt a#éltőrön.

- 8o#sáss meg, &rnőmC - mondta halkan. - )lkalandoztak kissé a gondolataim.%lmeir haozott egy pillanatra' nem tudta, érdemes-e sz!lnia, válaszolnia, ám vég"l - talán

k(ván#siságt!l, talán valami más, mélye ösztöntől ha$tva - ko#káztatott- 5"lönös $!szág a gondolat' ha őrizetlen marad, gyakran téved vissza a m&lt r!náira - %mint ki-

mondta, azonnal rá$ött, hogy hiát követett el' a reves sziklaszál, ha szilárd akar maradni, nem t*rheti a puha kezek simogatását, nem fogadhat$a hálával a sa$nálatot.

- 3eglehet - % mosoly lefoszlott 9eor ar#ár!l, keskeny a$ka késpengényire vékonyult. - ogy vanRaiyur2

- :áadozik már - felelte a kurtizán #sendesen. 5omoly a$a nem esett' néhány #s&f z&z!dás, egymegrepedt orda. olnapra talpon lesz, s ha !vatosan mozog, nem lehet gond$a,

- Rossz f"leke $utott a h(r, hogy kérdezősködött az afrodiziákumok felől' legközele $oan kellvigyáznia. 6zeren#sé$e volt, hogy %thr(a idően érkezett - 9eor a homlokát rán#olta. - =ur#sa. % er#egnem eml(tette nekem, hogy %thr(ára (zta volna a kapitány őrizetét.

%lmeir #sengő hangon felnevetett.- 1em a er#eg rendelése volt, uramC %thr(a maga döntött, amikor Raiyur nyomáa szegődött' azt

hiszem' $oan ismerik ők egymást, mint vélnéd.- %sszony az asszonynak lelkée lát - i##entett az emervadász. - % kitért 5orát hol szállásoltadel2 % te szoáid egyikéen2



- %z veszélyes lenne' rögtön tudta volna, hogy én vagyok az, akinek szemmel kell tartania - rázta afe$ét a kurtizán - Rosel költözött át hozzám, a 5ora most az ő szoá$áan lakik.

- )lysia &rnő nagylelk* házigazda.- 1agy tétért folyik a $áték, és )llana leányai sosem voltak ellene a ko#kázatnak - mondta %lmeir.- a a en#eg sikerrel $ár, a ?salád nem fog$a zaklatni töé nővéreinket. 3i fölszentelt papnők va-

gyunk, nem ut#alányok' a 5orák nem értik, hogy mellénk nem lehet kitart!kat, selyemfi&kat rendelni.

9eor ar#át ismét mosoly fodrozta, ha vékonya, erőtlene is, mint az előző.- 8eszéltél )lysia *rnővel erről, ugye2- Igen - felelte az asszony - ?sak annyit mondtam el neki, amennyit tehettem' de meggyőztem r!la,

hogy a mi oldalunkon a helye.ossz&, nyomaszt! #send támadt, kimondatlan szavak viráltak a szantálfa illatával terhes levegő-

en. %z emervadász félrenézett a selyemmel árnyékolt mé#sesre' ver(téktől #sillog!, orostás ar#ánmegrándult egy izom. %lmeir lassan kiny&$totta a kezét, és !vatosan, gyengéden megsimogatta.

- 1em ezért akartál most találkozni velem, én uram - sz!lt halkan. - % er#eg tart!ztatva van, éppena hitehagyott 5orát faggat$a ki' ami sz! pedig között"nk esett, az az ő f"le számára nem titok. 3itakarsz hát mondani2

9eor - felemelte kezét - val!an enyhe reszketés futott ra$ta végig, vagy a #sal!ka visszfény $átéka

volt #supán2 -, s hossz& u$$ai váratlan erővel fon!dtak az asszony #sukl!$ára.- % er#eg szélhámos U suttogta rekedten' nem nézett %lmeirre továra sem. - %z a dolog a gyer-tyákkal #sak porhintés volt. 1em vagy kötve hozzá, &rnőm' tedd' amit $!nak látszC .

% kurtizán nem sz!lt, a kezét sem h&zta el, #sak nézte a 5op!t szomor&, eszédes szemekkel.- Aal!$áan a oszorkányurak "gynöke - folytatta 9eor. - 8efolyásolni tud$a az érzelmeket, een

áll minden tudománya. 3ásk"lönen közönséges, ol#s! szemfényvesztő, tu#atszámra látni a fa$tá$át ahetivásárokonC

- /udom - !lintott %lmeir.%z emervadász döenten odakapta a fe$ét' szeme tágra ny(lt a meglepetéstől.- ogyan2- )lfele$ted, hogy )llana szolgál!i mesterei az érzelmeknek, a vágyaknakC - h&zta ki magát a kurti-

zán "szkén. - %zt hiszed, nem tudom megk"lönöztetni a val!sat a hamist!l, uram2 %mint kitettem aláam a!l a koszos kis kamrá!l, világosság gy&lt az agyaman' nyoman rádöentem, hányadánállunk. )gy pillantás elég volt, amit a töiekre vetettemC

- %kkor hát... - dadogta 9eor zavartan - ...rád nem hat a hatalma2%lmeir a fe$ét ingatta.- Bgyanolyan seezhető vagyok számára, mint árki más. %z egyetlen között"nk, aki ellenállhat

neki' Regalini.- )zt mondta ő is... - mormolta a 5op!. - 7ehát miért25omor felhők "ltek ki a kurtizán homlokára, tekintete elsötétedett, ar#a elorult.- 1em sz(vesen eszélek erről, mert förtelmes dolog, uram - sz!lt suttog!ra fogott hangon. - /a-

pasztalhattad már, hogy )llana leányai $!val töet tudnak, minta közönséges haland!k hiszik. 6okféleszerzet megfordul minálunk, és fölös számmal akad, aki nem #supán gyönyörre szom$azik, hanemmegértő sz!ra is. 1em titok, hogy vannak között"k mentalisták...

- 8eszél$ márC - kiáltotta 9eor t"relmetlen"l, s szaad kezével megmarkolta az asszony vállát.- )lőfordul, hogy az emert szörny*séges megrázk!dtatás éri valamikor az életéen - % kurtizán

rövid sz"netet tartott, hogy megnedves(tse telt a$kát - Aalami olyasféle orzalom, amit az emeri elme amaga törékenységéen képtelen elviselni. %z ilyen szeren#sétlen, ahogy a mentalista mondta nekemha$dan, egyszer*en kiég, kiloan, akár az elkoppantott gyertyaszál. %z esetek töségéenmegháorodik az iszony& élmény után' ezért van az, hogy az őr"ltekre a legképzette mentalisták hatalma sin#s hatással. a ritkán is, de megesik azonan, hogy az illető ép eszén marad, az asztrálmásaviszont kővé dermed, keményre fagy' mintha nem lennének érzelmei, és izonyos értelemen val!an

nin#senek is. 3essze délen, a sötét 5ránan azt mond$ák az ilyen emerre, a 5osfe$es 1agy&r áldottameg' Ranagol h(vei &gy tart$ák, ez az az állapot, amelyen a haland! lélek a legközele ker"lhet azisteni tökéletesség fokához. 4s ha a sz!eszédnek igazsága van, olykor maguk is megpr!ál$ák el$uttatnierre a fokra kiváltképp nagyrae#s"lt hitsorosaikat...



- Bgyan hogy2 % szem"k láttára gyilkol$ák le a szeretteiket2%lmeir nemet intett a fe$ével.- % szeretteit mindenki elvesz(ti valamikor' vagy ő hagy$a el őket' vagy viszont. %hhoz, hogy az

emer érzelmei kristályos köv"letté dermed$enek, tö kell ennél, uram.- %kkor hát Regalini...2 - 9eor nem fe$ezte e a kérdést' fölösleges lett volna.% kurtizán !lintott.

- %zt hiszem, kevés nála szánalomramélt! lélek van >nev világán.% szor(tás megenyh"lt a vállán, keményől gyengéddé szel(d"lt' a fesz"ltség, a fo$tott izgalomazonan nem távozott a férfi vonásair!l.

- a tudtad - kérdezte rekedten -, akkor miért maradtál2 3iért tartottál ki egy szemfényvesztő megegy léleken nyomorodott szörnyeteg mellett2

%lmeir megvonta a vállát' elhár(t!, kitérő mozdulat volt.- 3ondtam már neked, uram, miért engedte át nekem Rosel a szoá$át2- 9ondolom, megkérted rá.- Rosel "szke nő' a kérés önmagáan nem lett volna elég. %dtam neki egy délvidéki f"vet a titkos

ládikám!l' ha megissza a előle kész(tett főzetet, nem fog akarata ellenére megfoganni, ármi történ$enis. 6záma sin#sen a sokféle k"lönöző szernek, amit ilyen #élokra használnak, ennek a f*nek azonan

k"lönleges előnye van nem zavar$a meg az asszonyok havi #iklusát, minta töi.9eor homlokát mély rán#ok redőzték.- 1em értem. 3iért mondtad el ezt2- % szentély papnői "gyelnek, hogy mikor essenek tehere - %lmeir szomorkásan elmosolyodott. -

)llana paran#solata &gy sz!l, hogy szolgál!i #sakis akkor fogadhatnak magzatot a méh"ke, hamegtalálták azt a férfit, akinél k"lön apát nem vallhatna magáénak a gyermek.

%z emervadász ar#a megkeményedett, viharvert kővé lényeg"lt.- Aannak férfiak, akiknek a sorsát arárság lenne egy ártatlan gyermek vállára terhelni - mondta

kurtán. - 3ego#sáss, &rnőm' a er#eg izonyára t"relmetlen"l vár$a már érkeztemet.6arkon fordult, s szokatlanul sees léptekkel elsietett' nem nézett vissza, ár hátáan érezte az az&r-

t"z* szempár tekintetét.

Rosel szoá$a egy szinttel le$$e volt' két folyos!kanyarral odé. % m(vesen faragott a$t! mellett rokáthuzat& kerevet állt, előtte (ves lá& asztalka, mozaikerakásos lap$án gyöngyöző ned*vel telikristálykan#s!, meg egy félig "r(tett serleg. % kereveten testes, középkor& férfi szuny!kált, puf!k ar#ánr!zsapiros orvirágok vir(tottak, kopaszod! fe$e &$án ez"stös #seppeken #sillogott a vere$ték. 8árkimegfáradt vendégnek, élveteg kalmárnak nézhette volna, aki gond*ző ital társaságáan piheni ki az egyik közeli udoáran átélt gyönyörtele fáradalmakat - )llana leányai nagy gondot ford(tottak rá, hogy senkine távozzék től"k elégedetlen"l -, 9eor azonan tudta $!l, hogy az ernyedt rán#oka gy*rődő homlok mögött éer gondolatok #ikáznak' s a h&sos, megereszkedett kar ármely pillanatan kész halálos erővelles&$tani Regalini vigyázta a er#eg iztonságát lankadatlanul. @dai##entett hát neki, mikor az a$t! feléindult.

% fáradt szemhé$ak megemelkedtek, a hanyagul kiny&$tott kar kurta mozdulatot tett.- )mervadász - suttogta a gorviki halkan. - /e ugye pipázol29eor megtorpant, a kerevet felé fordult, sz!tlanul !lintott.- 5öl#sönadnád a #siukodat egy fertály!rára2 5"lönös, gondolta a 5op! magáan Regalini még

sohasem kért tőle semmit, minden szava megfelleezhetetlen paran#s volt. 1em tudtam, hogy élsz vele - mondta- ltaláan nem is - felelte Regalini' elfintorodott, za$osan eleszimatolt a levegőe. - ?sak

r"hellem ezt a szagot. 9orvikan a nemesi k&riák asszonyszárnyait illatos(t$ák ki (gy, az idős matr!nák szállását legkivált.

3ost $ött el az a pillanat, hogy 9eor megkérdezhette volna tőle, miért kellemetlen számára ez azemlék' mit idéz föl enne a szantálfa s az érzéki parf"mök f"lledt illata' mire remél feledést a torkát

kapar!' keser* kapadohányt!l. 3égsem sz!lt egy árva sz!t sem - a maga férfim!d$án öl#se volt%lmeirnél -, #sak le#satolta széles derékövéről a hossz&szár& hangapipát meg a degeszre tömöttdohányza#sk!t, és némán átny&$totta Regalininek. % gorviki kimért főha$tással köszönte meg.



- % er#eg odaent van - ökött állával az a$t! felé. - <uh(t$a még a 5orát, de hamarost a tárgyratérnek.

% 5op! !lintott, enyitott. R!zsaola$ illata fogadta, se$telmes félhomály, a alda#hinos ágy s azintarziás szekrényke látványa, mint egy másik hasonl! szoáan, egy emelettel föl$e, ahol oly gyakortafordult meg mostanság. Rasta#hyr, a hamis #éhmester a pipereasztal mellett "lt egy párnázottkarosszéken, könyökét a gazdagon faragott karfán nyugtatva' a er#eg a udoár közepén állt kissé

görnyedten, #sillagd(szes ot$ára támaszkodva. % háta mögött, a szekrényke lap$án égő ola$mé#ses komor árnyakat varázsolt éles metszés* ar#ára, #sak a $égsz"rke szempár ragyogott enne dele$es fénnyel,h"llőm!dra, rezzenetlen"l. 3agasztos, zord fenség sugárzott előle, fenyegetőnek s meg-közel(thetetlennek tetszett, akár a fellegekkel tusáz! onpori hegyormok' s mindez #supán azért, mertgondosan kidolgozta tartását, és a megfelelő helyet választotta ki magának a ki#siny szoán el"l. 9eor odalépett mellé' s kara font kézzel, sz!tlanul megállt.

- 4n szerelmi á$italokkal foglalkoztam, er#eg &r - mondta éppen Rasta#hyr. 3eg volt riadva kis-sé, de igyekezett higgadtan, $!zanul fogalmazni' s töé-kevésé siker"lt megőriznie a nyugalmát. %zait#sempészet mások alá tartozott. % ?salád szaályai szigor&an tilt$ák, hogy elekontárkod$unk más"zletágaka.

- 4s aki mindig et* szerint etart$a a ?salád szaályait, a!l legfel$e futár lehet, száll(t!, vagy

érverekedő valamelyik kikötően' te viszont egy egész ágazatot vezettél, képzett testőrök vigyázták minden léptedet - felelte a er#eg h*vösen. - % ?salád (ratlan törvénye szerint a szaályok áthághat!k, haa végeredmény a szervezet $avát szolgál$a' és minél töet tud az emer a tilalmas dolgokr!l, annál

$oan iztos(t$a helyzetét a hivatalos rangsoran.Rasta#hyr elismerően megha$totta kopaszod! fe$ét.- :átom, $áratos vagy a társaság titkaian, er#eg &r - sz!lt' - 5érdezz hátC 3ire vagy k(ván#si2- )lőször is az onpori aitányák pontos fekvésére.- 1in#s az a 5ora, aki een seg(tségedre lehetne - mondta határozottan Rasta#hyr. - % ányák

holléte féltve őrzött titok, és 3olo#hias, a kap#solatunk a nagykirály szaadosai között, okosa emer,semhogy elárulná nek"nk. /isztáan van vele, hogy ez az egyetlen "tőkártya a kezéen.

- Aakmerő áll(tás lenne tőled, ha azt mondanád, hogy nem pr!áltátok kif"rkészni a titkot. )lég lett

volna nyomon követni néhány száll(t!karavánt.% 5ora széttárta kar$át.- <r!áltuk, er#eg &r, nem is egy alkalommal. 4s ra$tavesztett"nk mindahányszor. %z aitkaravá-

nok félévente egyszer érkeznek Ifine, de a városa a láukat sem teszik e hatalmas raktárházak állnak a falakon k(v"l, oda rakod$ák le a terh"ket, amit aztán a nagykirály raszolgái száll(tanak a palota-negyede. 3aga a karaván azon nyoman visszafordul, a ha$#sárok, őrök, teherhord!k közé akkor islehetetlen volna "gynököt #sempészni, ha 3olo#hias mentalistái nem f"rkésznék végig mindennap agondolataikat. )gyszer-kétszer előfordult' hogy siker"lt lefizetn"nk valakit köz"l"k, de az illető egyetleneseten sem érte meg a másnapot.

- a félévente $ár, népes karavánnak kell lennie, töszáz fősnek legalá, társzekerekkel és öszvér-fogatokkal - rán#olta homlokát a er#eg. - %z ilyen menetnek nyoma marad' amerre vonul az eme-reknek ételt, vizet kell vételezni"k az &tmenti falvakan, és a karaván nem is #sapást, val!ságosországutat hagy maga után.

- % nyomot nem is nehéz követni, egészen az onpori pusztákig, a hegyek láánál - !lintott Ras-ta#hyr. - @tt viszont már nin#senek falvak, kietlen, sivár vadon az egész vidék, #sak az ördögszekér meg aszikf* terem meg ra$ta. % karavánok nekivágnak - és elt*nnek.

- 3iért nem eresztettetek utánuk néhány képzett nyomolvas!t2- 3egtett"k - vont vállat a 5ora. - 70oon hegyivadászok voltak' a leg$oak a Quiron-tenger kör-

nyékén. )lt*ntek ők is, akár a ha$nali harmat napkeltekor. )rős a gyan&m, er#eg &r, hogy 3olo#hiaskutyái tépték szét őket.

- Aagy &gyC % #sendes eek - mondta a er#eg, s t*nődve simogatta simára orotvált állát. - 8eszél$

nekem r!luk egy ki#sit, Rasta#hyrC- %mi keveset tudok, azt elmondhatom. Rettenetes fenevadak, farkas nagyság&ra nőnek, de kar#s&-ak és gyorsak, akár a dzsad agarak. :átásuk, szaglásuk kivál!, az egyhetes vérnyomot is követni tud$ák,ha közen nem mosta el az eső. =alkáan vadásznak, seesen, mint a szélvész, s a zsákmányuk ritkán



neszel fel közeledt"kre, mert az ugatást, von(tást nem ismerik - innen a nev"k. Reesgetik, egy feketemágus tenyésztette ki őket a védelmére valahol %nuriáan, undok, természettől elrugaszkodottm!dszerekkel tőre e$tett elf kop!kat keresztezett az )látkozott Aidékről val! Nuerdákkal. 6ok éven átéletképtelen kor#sokat, förtelmes torzsz"lötteket kapott #supán, amiket sz"letés"k után rögvest ki kellettirtania, ám aztán az egyik szuka olyan almot vetett, ahol a kölyköken az elf kop!k magas intelligen#iá$aés éles érzékszervei ötvöződtek a Nuerdák féktelen vadságával és ragadoz! ösztönével. )z $! háromszáz

éve volt már, ám a k(sérletet az!ta sem siker"lt senkinek megismételnie' ahány #sendes e #sak létezik >nev világári, mind annak az egyetlen alomnak a leszármazott$a. 3ikor hatalomra ker"lt, 3olo#hias a félvagyonát odaadta három kanért és egy szukáért' az!ta elszaporodtak rendesen, de ő egyetlen egyet semadott ki a kezéől. %z ő falká$án k(v"l, &gy tart$ák, egész %asziszan nin#sen tö #sendes e. Aeszetth(r"k van azoknak a fenevadaknak' nin#s olyan emer, aki elánna vel"k, ha tömegével rontanak rá

- % helyeden, #éhmesterem' !vakodnék az elhamarkodott következtetések levonását!l G $egyeztemeg a er#eg tárgyilagosan. - ol tart$a, hol neveli 3olo#hias ezeket a kutyákat2

- % leg$avát izonyára a ányatelepeken - felelte Rasta#hyr. - 7e #sendes eekkel őrizteti a palotá$átis' enn a várnegyeden.

% er#eg elégedetten kih&zta magát, ny&lánk keze sz!rakozottan simogatta a #sillagd(szt ot$avégén.

- )leget hallottam - mondta egykedv*en' a 5ora kérdőn nézett rá, ám az ő tekintete h*vös maradt,elutas(t!. - % következő kérdésem ki ötvözi nektek a nyers ér#ől az aita#élt2- % négy ková#sdinasztiá!l kettő dolgozik nek"nk a 9ilron-papok egyik nemzetsége, és 8ofkar

mester klán$a, a tarini hitehagyottak.- 9ondoltatok-e már rá - a er#eg sz"rke szeme résnyire sz*k"lt, megvillant -, hogy ki#sal$átok e-

lől"k az ötvözet titkát2Rasta#hyrnak leesett az álla, ar#ára ki"lt a leplezetlen döenet.7ehogyisC - kiáltotta fo$tottan. - 3egfizet$"k őket, ők pedig aita#élt száll(tanak nek"nk, ennyi az

egész. Bgyan mire mennénk vele, ha ismernénk az összetételt2 %z aita#él ötvözéséhez nagy mes-terségeli tudás sz"kségeltetik, maroknyi ková#s ismeri #supán, valamennyien szakmá$uk m*vészei'nek"nk nin#senek ilyen emereink. 5inevelni, kiképezni őket val!ságos vagyona ker"lne, no meg

rengeteg időe' önfe$*, nyakas emerek a ková#sok, még a közönséges #éhek mesterei is, nem hagynak paran#solgatni maguknak. % pontos arányok, a te#hnikai el$árások ismerete nem elég' az aita#él sa$áttermeléséhez $!előre kiép(tett hál!zatra volna sz"kség.

- 8ámulatos' mennyire ki#sinyesek a ?salád nagyh(r* vezérei - mondta a er#eg szárazon. 3égis,ha meg akarnátok szerezni a titkot, hogyan látnátok hozzá2

% 5ora taná#stalanul vonogatta a vállát.- =ogalmam sin#s. 9ilron szektá$a a legsz*ke kör* papi rend egész >neven minden éven #su-

pán három &$ növendéket avatnak, eől legfel$e, ha egy esik %asziszra. :étszámuk már évszázadok !ta változatlan, s az ut!i idően, mi!ta a 5ráni /izenhármak ha$szát ind(tottak /alman fegyvermester éshitsorosai ellen, egyenesen apadásnak indult. /emplomuk a m*hely, szent $elkép"k az "llő s a kalapá#s'kaszt$uk titkait kieszélni számukra nem #supán lelkiismereti kérdés, ha elárulnák a 3ennyek 5ová#sát,lelk"k kiker"lne a végtelen körforgás!l, örök kárhozatra $utna, még az sem lehetetlen, hogy egyenest a5itasz(tott t&lvilági honáa. /alman példá$a mutat$a, hogy némák maradnak ármi áron őt földönfut!vátették 5rán priék$ei, ha$lékát lerontották, szeretteit elvesze$tették, ő maga örök életére megnyomorodott,mégsem nyitotta sz!lásra a$kát.

- )lég legyen a sz!fia eszédőlC - sz!lt a er#eg inger"lten, s tekintete a mellette áll! 9eorravillant. - 5rán messze van ugyan, de a Ranagol fattyait fennhangon emlegetni akkor sem szeren#sésdolog. 3i van a tarini renegátokkal2

- 5étszáz éve telepedtek át Ifine, és a nagykirály tel$es kör* izalmát élvezik - mondta Rasta#hyr. - 1em ok nélk"l. :áttál te már eleven törpét megtörni, er#eg &r2 3ert én még soha. % k(npadra fesz(tve $a$sz! nélk"l t*rik a legiszonyatosa gyötrelmeket, kemények és ha$thatatlanok, akár a sziklakő,

amelyől legendáik szerint sz"lettek' és ha elérkezik a vég, ha meg kell térni"k a /árnák Hengető$ének földalatti ha$lékáa, utols! lehelet"kkel ar#ulköpik h!héraikat. 8ofkar mestert pedig még a tarinivérteseknél is nyakasa fa$tának ismerik, a kuzin$aival egy"tt.

- 1em lehetne kiolvasni a titkot a gondolataik!l2 - vetette föl a er#eg.



% #éhmester lemond!an légyintett.- %hhoz olyan mentalistát kell találni, aki ugyanolyan $áratos a ková#studományan, mint a szellem

mesterségéen. )gész elmét k(ván! képzettség mindegyik, egy emeröltő kevés hozzá, hogy valakimindkettően kellőképp elmélyed$en. /alán a nyugati parti elfek között keresked$él, er#eg &r.

- a ma$d taná#sodat igénylem, (gérem, nem fele$tem el idően kikérni, h* #éhmesterem - mondta aer#eg fagyosan. - )z a törpeklán... 3iért tasz(tották ki őket /arin!l2

- Aalami politikai "gy volt, nem #sekély vallási töltettel, ha $!l emlékszem - Rasta#hyr eltöprengettkissé, mutat!u$$át leiggyesztett a$kára helyezte. 5étszáz éve, amikor /oroff @ggi &gy határozott,szorosara f*zi a szövetségi szálakat az 4szaki ármakkal, /arinan nem kevesen voltak, akik fel-emelték a szavukat ellene. % törpenép lelkének tisztaságát féltették a h(g vér*, #sekély élet* emerek

efolyását!l, s tel$es mellszélességgel kiálltak az ősi eriNueli hagyományok #sor(tatlan hagyásáért.6z!sz!l!$uk 8ofkar mester volt, már akkorian is tekintélyes, mege#s"lt ková#sfe$edelem. %z emereketokolta a régi virtus lankadásáért, a könnyelm* vér* erveket #itálva példa gyanánt, akik ehozták a

ányavárosoka a tarka szövetek, az illatos(t! szerek divat$át. )llene volt annak is, hogy /arin eleonyol!d$on a Hászl!háor&ka' a adurak, mondotta, legyenek ár Aörösek vagy =eketék, azemernép érdekeiért k"zdenek, a törpéknek semmi keresnival!$uk között"k, #sak oktalanul elvéreznek azértelmetlen #satákan. %z ősz @ggi azonan keménykez* király, ráadásul számtalan személyes főarát$a,

lekötelezett$e volt a efolyásos klánok vezetői között' 8ofkar mester magára maradt néhány hozzáhasonl! fanatikussal. )rre szégyene $elé"l levágatta övig érő szakállát, s egész#salád$ával elhagyta9romthi-5arr 5hazadot' erős esk"véssel fogadta, hogy #sak akkor növeszti &$ra, ha a vén @ggit valahárameg"ti a guta, a törpék nemzetsége ki$!zanodik esztelen őr"ltségéől, és visszatér a $!l kitaposott

eriNueli &tra. Kő kétszáz éve kopasz már az álla.% er#eg elmosolyodott, vékonyan, sz(ntelen"l, ahogy gy*lölt ellenségének halálh(rét fogad$a az

emer.- 5öszönöm az alapos felvilágos(tást, #éhmesterem - mondta. - armadik kérdésem hogyan old-

$átok meg a kész ötvözet elszáll(tását Ifinől2- 5étféle m!don - válaszolta Rasta#hyr hirtelen felélénk"lve' 9eor gyan(totta, ezt a ter"letet $oan

ismerheti. - )gyfelől részt h&zunk a!l az aita#él!l, amit a nagykirály maga forgalmaz' a kiváltságolt

kereskedőházakon kereszt"l' az Bzulkhorház a mi kez"nken van, efoly! $övedelmei a 5orákatgazdag(t$ák.

- 6z!val :ord /revos Bzulkhor a ?salád "gynöke2 - kérdezte a er#eg.Rasta#hyr a fe$ét rázta. -- :ord /revos ostoa, pökhendi olond, a tula$don háztartása pénz"gyi mérlegét sem lenne képes

megvonni' szomor& példá$a, hová z"llhet egy évszázados kalmárdinasztia az elpuhult semmittevésen.3ár a nagyap$a is f"lig .elad!sodott, neki magának egy árva garasa sin#s, amely fölött önhatalm&lagrendelkezhetne. )gyed"l a Ri#arrho- és a Hingalez-ház köl#söneinek köszönheti, hogy nem $utott mégkoldusotra.

- % ét áz pénzemerei nem adnak köl#sönt, #sak uzsorakamatra - vonta össze szemöldökét aer#eg. - %z imént azt mondtad, :ord /revosnak már a nagyap$a is ad!sságoka verte magát náluk'hogyan lehetséges akkor, hogy az Bzulkhor-ház nem ment még tönkre két emeröltő alatt2

- % ?salád néhány fedőszerven kereszt"l felvásárolta az ad!sságait - magyarázta Rasta#hyr készsé-gesen. - %z Bzulkhor-ház névleges tula$donosa most kétnyol#adrészt egy szaad ha$!stársaság, amely#sak a révkapitányság $egyzékéen létezik, hatnyol#adrészt pedig 7ykal-)n Rordan toroni irodalmi gr!f.<ersze ő is #sak pap(ron' tisztes $utalékért #serée..

- %kkor kinek a kezéen futnak össze a szálak2 - kérdezte a er#eg. - 5i az, aki ténylegesenigazgat$a az Bzulkhor-ház "gyeit2

- %z ifini 5orataná#s #s&#smeg(zott$a, a tengeri kereskedelem fel"gyelő$e. %z ő ha$!$a hozta aszerelmi *nszereket is, amit elragadtatok' a neve radul - % #éhmester elvigyorodott. - :ord /revos sze-mélyi titkára.

- 4s hogyan hozzátok forgaloma azt az aita#élt, amiről a nagykirály nem tud, amit aszáll(t!levelek meghamis(tásával szereztek2Rasta#hyr mosolya még szélese lett.- % f"ggetlen kapitányok révén.



- % f"ggetlen kapitányok révén2 - visszhangozta a er#eg hitetlenkedve. - iszen köztudomás&,hogy &gy utál$ák a ?saládot, akár ma#ska a p!ráztC

3egannyi kal!z#setepatékan edződött, vén ha$!s, tenger$ár! fenegyerek, akik merő sz!rakozás!ltörnek orsot a kikötői hat!ságok orra alá, s töre tartanak egy kiad!s ko#smai verekedést, mint egy

iztos haszonnal ke#segtető, ko#kázatmentes "zletet.% 5ora vállat vont.

- Btálhatnak minket' ahogy akarnak, am(g nem tud$ák, kinek dolgoznak val!$áan. % pontos rész-leteket nem ismerem, az radul dolga, de iztosra veszem, hogy fogalmuk sin#s meg(z!$uk kilétéről. 1em is annyira a őkez* fizetség vonzza őket, inká a ko#kázat, a kaland, a romantika. %zokat a fa$taemereket, akiknek fe$szefokkal s kőtörő kalapá##sal faragták ki a fe$ét, nem nehéz félrevezetni./ermészetesen akad között"k néhány minden léen kanál, k(ván#si lélek' ezek azt hiszik' az 4szaki6zövetségnek száll(t$ák az ár$ukat 3ellesleg nem is mindig igaztalanul' amikor kiválaszt$a a megfelelővásárl!t, a ?saládot #sak a tetemes haszon reménye vezérli, elvi megfontolásokra sok időt nem veszteget.

- Renden, ennyi elég - intette le a er#eg. - 3ost $!l figyel$, #éhmesterem az utols! kérdéskövetkezik. 3it tudsz a /auk /erméről2

Rasta#hyr ar#a egyszerre sz(nét vesztette, vékony vonásai!l kiszaladt a vér.- /eremtő 5yelC - suttogta riadtan. - ?sak nem szándékozol...2

- ogy mit szándékozom, és mit nem, az egyed"l az én dolgom - vágott a szaváa a er#eghidegen.- 3ég egyszer mit tudsz a /auk /erméről2- %z ifini 5orataná#s székhelye - válaszolta Rasta#hyr kiszáradt szá$$al. 1agyot nyelt, mintha aa

akarná hagyni, ám a er#eg dérsz"rke szemének haragos villanására sietve folytatta. - Itt gy*lnek összetaná#sot "lni a ?salád ifini nagy$ai, szám szerint hárman a ?suklyás 5ora, a =ehér 5ora, és a 3érgek %ty$a. 3ivel sehol másutt nem $elennek ,meg egy"tt, a társaság vezetése ilyenkor kiváltképp seezhető.)zért ép(tették meg a /auk /ermét, melynek e$áratára nagyere$* mágiával "töttek pe#sétet sem emeri,sem angyali, sem démoni lény' legyen ármilyen hatalmas, nem léphet e a tereme fegyverrel azoldalán, k"lönen állt! helyéen hamuvá porlana. 3ond$ák' a tiltás hatalma oly át"tő ere$*, hogy #sak maguk az istenek lennének képesek da#olni vele. )z még az ősidőken történt, a 3enek"lés 5oráan,

amikor a 5orák vezérei h(res tud!sok voltak a godoni mágiáan, s igen tartottak a 6z"rke#suklyásokt!l,akik inká a fegyverforgatásan képezték magukat.

- 1em titok, hogy a ?salád mindig roppant nagy tisztelő$e volt a let*nt idők hagyományainak -mondta a er#eg szárazon. - ;gy tudom, az ifini taná#s nagy$ait!l ma sem idegen a mágia m*vészete.

- 1in#s közönséges haland!, aki fegyver nélk"l szemeszállhatna a három Aezérkora gyilkos va-rázsere$ével - ingatta a fe$ét Rasta#hyr határozottan.

- 3ég te sem, er#eg *r.- % shuluri =őtaná#s minden izonnyal képes rá . - ökött ot$a végével a #éhmesterre a er#eg. -.

8otorság lenne t&l nagy szaadságot engedni aasziszi alárendelt$eiknek. 4s ha ők megtehetik, én ismegtalálom a m!d$át.

- ?sakhogy a =őtaná#san öten "lnek, er#eg &r - $egyezte meg Rasta#hyr halkan.- 5ét dolog érdekelne engem, h* #éhmesterem folytatta a er#eg, mintha meg sem hallotta volna.- 3ikor lesz a 5orataná#s legközelei gy*lése2 4s egészen pontosan hol találom a /auk /ermét2- % következő gy*lés... %rra azt hiszem, hamarosan sort fognak ker(teni - mondta a 5ora, s idege-

sen végigsim(tott izzad! ar#án. - % tréfa, amit velem *ztetek, ugyan#sak fölkavarhatta a ?salád elsőköreit. Aiszálykodások' #sendes leszámolások mindig is voltak a szervezeten, ám évszázadok !ta ez azelső eset, hogy valaki önként renegáttá vál$on, és megszeg$e a hallgatás törvényét - Rasta#hyr torz fintortvágott. - %zonk(v"l érzékeny pontra tapintottatok, amikor éppen az én "zletágamat szemeltétek ki .azafrodiziákumok!l a készlet"nk #sekély, nin#s miől p!tolni az elveszett száll(tmányt, vevőink pedig,akik előre kifizették az árut, az!ta már izonyára haragosak és elégedetlenek.

- /isztáan vagyunk vele - !lintott a er#eg. 3ikorra várhat! hát, hogy a 5orataná#s össze"l2

- % taná#snak nin#senek rendszeres gy*lései, a 3érgek %ty$a #supán a k"lönleges figyelmét igénylőhelyzeteken h(v$a össze - mondta Rasta#hyr. Aan viszont egy régi hagyományunk, amit nagy tisztelettelápolunk a 5orák nagy$ai #sak akkor váltanak sz!t egymással, ha az égolt negyedik szegmenséenIgram %ze egy"ttáll a vörös hold.. dal.



- %mikor a 5ora égi mása találkozik a puszt(t! mágia vélt k&tfe$ével - mosolyodott el keskenyen aer#eg. - %zaz legkoráan %rel istennő uralmának első nap$aian, mához hat hétre, a ar# haváan, &gyvélem, illő időpont lesz. 1em fordult még meg a fe$eden, #éhmesterem, hogy a t&lzása vitthagyománytisztelet a aonával határos, kipuhatolhat!vá, meg$!solhat!vá teszi az emer lépéseit2

Rasta#hyr viszonozta a mosolyt, igaz, sápadtan s haloványan, de mégis.- a meg is fordult volna, er#eg &r, ugyan mi s&lya lehet egy hozzám hasonl! ki#sinyke pont

szavának a ?salád nagy$ai ellenéen2- % ki#sinyke pont!l végtelen szám& egyenes h&zhat!, és az egyenesek messzire futhatnak amegfelelő irányan - felelte a er#eg. - )gyet árul$ még el, h* #éhmesterem merre kutakod$ak, ha felakarom lelni a /auk /ermét2

- %z ilyen tudás szigor&an tilalmas számomra, és voltam elég öl#s hozzá, hogy ne f"rkésszek utána- tárta szét a kar$át Rasta#hyr.

- 1em k(vánok lehetetlent tőled, #éhmesterem. % er#eg suttog!ra fogta hang$át. - ?sak egy nevet szeretnék hallani. )gy olyan emer nevét, aki kevésé volt öl#s nálad.

8al$!s #send orult a félhomályos udoárra. % kitért 5ora homloka rán#a szaladt, szeme köre-villant, a$kát megnedves(tette. % er#eg t"relmesen várakozva állt, hossz& u$$ai a kőrisfa ot$áa faragottkiismerhetetlen árákat simogatták.

- %dun #on 5ratase - ökte ki vég"l Rasta#hyr' és faggat!$a mintha meghökkent volna kissé.- % pára$hős shadleki fi#s&r2- Igen - !lintott a #éhmester határozottan, s magyarázatképpen még hozzátette - K! oka van rá,

hogy tud$a a =ehér 5ora egysz"lött fia.% er#eg sziszegve sz(vta e a levegőt a fogain kereszt"l.9yan(tom, lesznek még váratlan fordulatok )gy tel$es hossz& per#re elt*nődött, gondolataia

mer"lt' aztán fölkapta fe$ét, s szeméen t"zes fény villogott. - K!l van, h* #éhmesterem' igen nagy hasz-nomra voltál, $utalmad nem marad el. a ármire sz"kséged lenne, #sak rántsd meg a #sengőzsin!rt'ételen-italan hiányt szenvedni nem fogsz, s ha társaságra vágysz, az is megoldhat!. % dolog most már mira$tunk áll vagy ukik' s kétséged se legyen felőle, hogy amie a er#eg egyszer elevág, azt nem sutakézzel végzi.

- 4letem s oldogulásom immár a te kezeden van, er#eg &r - mondta Rasta#hyr' felállt a karos-székől, és alázattal megha$olt. - %z istenek áldása legyen vállalásodonC

% er#eg !lintva fogadta a személyének ki$ár! tiszteletadást, ma$d kurta mozdulattal intett 9eor-nak, és suhog! köntössel távozott. % nyomáan siető emervadász még hátranézett egy pillanatra a #ingár,

$elentéktelen k"lse$* emerkére' Rasta#hyr nyugodtan vissza"lt, s az asztalka lap$án fekvő verseskötetután ny&lt. )gy per#re sem szaad szem elől téveszteni, futott át agyán a gondolat' ártalmatlan'gyámol(tásra szorul! léleknek t*nik, val!$áan azonan veszedelmese a marni kész"lő k(gy!nál.

@dakint a folyos!n, miután 9eor eh&zta maga után az a$t!t, a er#eg a kerevet mellé lökte d(szes ot$át, szélesen elvigyorodott, s $!kedv*en intett Regalininek % gorviki talpon. termett azonm!d, sösztönösen közele h&z!dott a 5op! is. % er#eg nagy(v* mozdulattal átkarolta őket, előreha$olt, s

izalmas, suttog! hangon sz!lalt meg, mint valami összeesk"vő.- 3inden a legnagyo renden, #imorák' itt a$ már nem lehet. Regalini' te siess t"stént 1uméért'

eszédem van a fi#k!val. 9eor, te sz!l$ %lmeirnek, utána meg ker(ts magadnak valahonnét egy rag(rt' sok gyakorolnival!d lesz vele. Raiyur szoá$áan találkozunkC



"A legtapasztaltabb mesternek is számolnia kell a játszmáiban néhány tisztáldozattal."

0arama&u Sza!ori, 'á!é&mes!er

=elhőtlen, der"lt, mégis nyirkos-hideg é$szaka volt, a vörös hold sápadt ruinfénye magasztosfenséggel ragyogta e Ifin palotanegyedét. % városnak e legelső része k"lön világ volt, a sa$át törvényei

szerint élt' #sak a legrangosaak és a leggazdagaak tarthattak itt fenn ha$lékot maguknak, a k"lsőnegyedektől magas, #sipkézett ástyafal választotta el, amin egyetlen a#élrostélyos kapu ny(lt #supán. %rostélyt - mint emeremlékezet !ta mindig - napnyugtakor leeresztették, s a szigor& kép* strázsák senkieleven lelket nem t*rtek meg a kapu körzetéen' válogatott, veterán lándzsás volt valamennyi anagykirály személyes testőrgárdá$á!l, kevés szav&, fegyverhez értő har#osok. 8ármilyen éerek,

ármilyen éles szem*ek is legyenek azonan az őrizők, f"rkész tekintet"k nem hatolhat a föld alá' (gy hátnem is se$thették, hogy aznap é$$el a #satornák szövevényes &tvesztő$én, ahol #sak az avatott lá ismeri kimagát, négy sötét ruhás idegen osont e a palotanegyede, s noha nem gyilkos indulat vezette őket,szándékaik a legkevésé sem voltak ékésnek nevezhetők.

@tt lapultak már mind a négyen a nyktalosi her#egkapitány városi reziden#iá$ának falánál - mo-gorva' !divat& ép"let volt, kevés szolganéppel gazdá$a a székvárosan foly! udvari intrikáknál sokkal

$oan kedvelte a friss, s!szag& levegőt tengerparti irtokain. % tölgyfaszálnyi, kopasz !riás' a keskenyváll&, hossz& ha$& férfi, #saknem ugyanolyan magas, mint elői társa' a fekete zekés, sötétszőke lány,mellén vissza#sap! ($ fesz"l kereszten' és a zömök, szakállas alak, aki daraos mozgásával,lopakodáshoz nem szokott lépteivel kir(tt kissé a töiek köz"l.

% lány t*nődő pillantással méregette a vaskos kváderkövekől r!tt, magas palotafalat, ma$d szak-értő m!d$ára !lintott, s gondosan meglaz(tgatta összef*zött u$$ait. % szakállas férfi seg(tőkészen leha$olt,hogy akot tartson neki' közen akan#sa talpa al!l kifordult egy apr!#ska kődara, s halk zörgésselgurult végig a rőtes holdfényen pompáz!, néptelen ut#án.

- %rel szerelmére, !vatosaanC - fakadt ki fo$tott hangon %thria. - % nyakunkra akarod hozni azőröket, olond2

- 1em sz"lettem esurran! tolva$nak - suttogta vissza sértődötten 1ume. - 4n se kérem számon

ra$tad a magam mesterségét.- ?sendC - sz!lt köze halkan, de határozottan a 5op!. - %thr(a, indul$C 1em sok időnk maradt már.

% gorvik lány gy*lölködve 9eor felé vágott a tekintetével, ma$d megvetette a láát az előreha$l! 1umehátán, és nekirugaszkodott. 1em volt nehéz dolga' a palotafal ferde szögen emelkedett felfelé, s a kövek között mély repedések tátongtak. 4s ez kap!ra is $ött, mivel ugyan#sak seesén kellett megtennie atávolságot a mellvédig' a felhőtlen é$szakáan nem volt semmi fedezéke, avatatlan szem is könnyenészrevehette, leleplezhette volna. 6zinte felszaladt hát a meredek falon, f"rgén, mint valami ma#ska, samint #éla ért, zihálva vetette e magát az omladoz!, nyitott ép(tés* saroktorony sötét$ée. % fal mögöttmegh&z!d! elhanyagolt, gyommal felvert kertre s közepén a roskatag udvarházra egy pillantást semvesztegetett' onnan nem fenyegette veszély, a háta iztos(tva volt. % palotanegyeden nem $árőröznek sem a nagykirály katonái, sem a városi poroszl!k az aasziszi főrangok' gazdag előkelőségek nem (zzák idegenekre személy"k s tula$donuk iztonságát, palotáikat a sa$át emereikkel őriztetik. 4s mivel anyktalosi her#egkapitány évente ha egyszer keresi föl ifini villá$át, aligha ford(t k"lönöse gondot astrázsálására.

% szemközti palota esetéen - %thr(a egyetlen kurta pillantással felmérte - gyökeresen más volt ahelyzet. ivalkod!, dölyfös ép"let volt, timpanonos homlokzatát onpori fehérmárvánnyal urkolták'téglalap alak&' gondosan renden tartott d(szkert vette kör"l, a kertet pedig kétemernyi magas, fehérrevakolt kőfal, amin egyetlen kapu ny(lt, szemközt az udvarházzal. %z egész egy"ttesől az &$ idők (zlésvilága sugárzott' a palotaép"let ke#ses, elegáns (velését nem törték meg fiatornyok, arakánok, asz*k lőrések helyée széles "vegalakok ker"ltek, a k"lső fal keskeny volt, nem futotta kör"l gyilok$ár!,3olo#hias, a nagykirály efolyásos szaadosa, nem#sak a pénz forgatásához értett, hanem st(lusa is volt

szerette élvezni az életet.4s persze a $elek szerint nem feledkezett meg az !vatosságr!l sem' másk"lönen aligha lenne mitélveznie, hiszen a töi felszaad(tott raszolgához hasonl!an mindenki gy*lölte, a királyi udvar ál-termeien #sak&gy, mint a kikötői #sapszékeken. %z aranyveretekkel ék(tett kapu előtt két alaárdos állt



merev vigyázan, a sodronying fölött viselt fehér általvető$"ket vörhenyesre sz(nezte a holdfény fak!derengése. 1égy másik fegyveres két párosra oszolva r!tta köreit az ép"let kör"l, egymást!l egyenlőtávolságot tartva, pre#(zen' szakadatlanul. % d(szkert azonan szokatlanul #söndesnek, kihaltnak t*nt'#supán a #s(pős tengeri szellő orzolta olykor a magn!liák d&s lom$ukat hulla$t! ágait, őröknek %thr(anyomát sem látta.

<edig ott voltak, tudta $!l. ?sak éppen azok az őrök nem emerek.

Fvatosan kiha$olt a saroktorony!l, és gyors egymásutánan kétszer lefelé mutatta két u$$át, miköz- en al$ával kör(vet (rt a levegőe' aztán $ooldalt megint két u$$át tartotta el, al kezével pedig kapu(vetformált. 3egvárta még, am(g a 5op! a fal tövéen kurta i##entéssel nyugtázza $elentését, ma$dvisszah&z!dott a torony takarásáa, át&$tatta fe$én a hossz& ($at, s h"velyk$ével megpr!álta a h&r$át.

% her#egkapitány reziden#iá$ának árnyékáan 9eor a sz!tlan Roalhoz fordult.- 5etten állnak a kapuan - lehelte alig hallhat!an. - 3ásik négy párosával $ár$a kör"l az ép"letet'

&gy, hogy mindig az átellenes oldalon legyenek. % kapuőröket %thr(ára (zzuk' a töieken mi kettenosztozunk.

Roal némán megillentette hatalmas, tar fe$ét' a holdfény vörös loot vetett a szemgödréen meg-#sillan!, koponyad(szes ruinkövön. %ztán közele lépett a falhoz, a rozsdáll! rá##sal takart ny(lásmellé' minden palotaép"let közeléen volt legalá egy ilyen #satornatorok, hogy esőzés ide$én a falak

tövéen meggy*lő v(znek legyen hová lefolynia, ne rohassza szét az alapozást - és ez al!l a szaály al!l3olo#hias villá$a sem volt kivétel. % a$v(v! vaskos u$$ai ráfon!dtak az egyik keresztr&dra, és puhán,könnyed mozdulattal emelték ki a vasrá#sot rozsdamarta foglalatá!l.

- éC - méltatlankodott a szakállas idomár. - 4s velem mi lesz29eor mogyor!arna szeméen halvány der* #sillant - ritkaságszáma ment nála az ilyesmi.- /e itt maradsz, 1ume gazda - mondta halkan -, és ármilyen ideges leszel, nem fogod a torkodat

köször"lgetni. 1em mindennapos za$ é$szaka a palotanegyeden' att!l tartok, azok a derék fegyveresek odaát felneszelnének rá

% két férfi elt*nt a szaaddá tett #satornany(lásan' Roal izmos kar$a kiny&lt még, s helyére h&ztamaguk után a rá#sot. 1ume idegesen toporgott, az a$kát nyalogatta' valóban kedve lett volna köször"lniegyet a torkán, ám az emervadász intése - e kellett látnia - helyénval! volt. Rettentő magányosnak és

tehetetlennek érezte magát (gy é$nek évad$án, a tiltott negyed egyik holdfényes ut#á$án, s lopvafelpislantott a her#egi reziden#ia saroktornyára. 1em kedvelte ugyan a loanékony ($ászlányt, mostmégis szerette volna, ha itt van mellette, nem a viharvert kőfal magasáan, ahonnan aligha siethet aseg(tségére, ha váratlan veszély kerekedne.

%ztán ársonyos, áthatolhatatlan sötétség orult rá' a vörös hold leukott, s h*séges követő$e, a kék,még váratott magára. 8eköszöntött az 4$közép.

at szempár Ifinen soha töé nem pillantotta meg a kelő holdkorong kéklő fényét, nemörvendhetett egy"tt a lélegzeteláll(t! látványosságnak %mhe-Ramunnal, az amundok &$ életre támadt,ádáz istenével. % hirtelen sötétség vakká tette a kapuan áll! aloldali strázsát, nem látott semmit, #sak halk szisszenést, fo$tott nyögést hallott maga mellől. @dafardult hát, a$ka gyanakv! kiáltásra ny(lt, ám akész"lő hang már nem hagyhatta el a torkát' szá$padlását, koponyá$át hideg a#él $árta át, s koppanvaszegezte az "tés ere$étől hátral!dul! fe$et a kapu d(szveretes fá$ához. 4$közép nem válogat az emerek között, fekete leplet von minden haland! szem elé' ám, ha a iztos kez* ($ász $!előre e#élozza magának mozdulatlanul áll! #élpont$ait, késő már vakon sem hiázhat.

átul, a palotafal mögött az egyik $árőröző páros éppen efordulni kész"lt a sarkon, amikor fémes#sikordulás "tötte meg a f"l"ket váratlanul. 3egpörd"lni, alaárdot szegezni már nem maradt ide$"k' egyvaskos kar söpörte ki a láukat, #sörömpölve zuhantak el mind a ketten. 3ire feltápászkodhattak volna,egy hatalmas alak magasodott fölé"k' Roal szemét a #satorna sötét$e után nem zavarta az odakinturalkod! é$szaka. Roppant marka "stökön ragadta a két fegyverest, s irt!zatos erővel #sapta egymásnak koponyá$ukat' #sont re##sent szárazon, forr!-meleg vér frö##sent a a$v(v! meztelen mellkasára.

% #sörömpölő za$ riasztotta a másik két alaárdost' sarkon fordultak, s loholva, előreszegezett

fegyverrel loholtak a gyan&s hang felé. 1em értették, honnan toppan elé"k a loog! ha$& k(sértetalak,honnan ker"lt elő a kezéen villog! sápadt halál. 9eor keskeny pengé$* kard$a széles félkör(vet irt le, eukott a sisak állsz($a alá' áthas(tott egy ádám#sutkát' aztán visszakézől fordult egyet, s éle elekapottegy gondatlanul szaadon hagyott halántéka. % két strázsa #sodálkozva, értetlen képpel roskadt a földre'



olyan hirtelen #sapott le rá$uk a vég, hogy felfogni sem igazán tudták, mi történik vel"k. %z emervadászkard$a a magasa lend"lt, keskeny #s(kan vérpermetet sz!rva a palota fehérre vakolt falára' s amintelérte pálya(ve #s&#sát, végigömlött ra$ta a kelő hold ársonykék fénye.

% szomszéd ép"let mellett várakoz! 1ume vaksin pislogva hunyorgott a hirtelen világosságan.;gy látta, semmi sem változott, ár az egyik kapuőr elt*nt, a másik meg fur#sa p!zan támaszkodott avastag fának, de továra is gör#sösen markolta alaárd$át. )zt elvétett"kC - villant agyáa a gondolat, s

már fordult is volna, hogy menek"l$ön, amikor riadtan összerezzent a váratlan za$ra' %thr(a di /aras#otermett mellette minden átmenet nélk"l, legalá hat lá magas!l leugorva.- 9yorsanC - sziszegte. - % palotáhozC 7ehát...- 6iess már, ostoaC %z ut#a ny(lt terep, árki megláthatCRohanva vágtak át a széles sugár&ton 3olo#hias palotá$ához, ma$d az árnyéka h&z!dva' a fal

vonalát követve megker"lték a irtokot. 1ume nehézkesen #setlett-otlott, s kis h($án orra ukott az egyik sodronyinges halottan' döenten meredt az ar# helyén vöröslő ron#solt h&stömegre. %thr(a szitkoz!dvamegrántotta a kar$át' az idomár megorzongott, és engedelmesen tová"getett.

3ire odaértek két társukhoz, a 5op! már a háts! fal tete$én "lt lovagl!p!zan, s éppen a h&z!zkod!Roalt seg(tette fel. 1ume nagyot nyelt, lerázta magár!l a dermedt káulatot, s szemöldökét rán#olvanézett föl 9eorra.

- % helyeden gyorsan eh&znám a fél láamat sz!l(totta meg suttogva. - %zok a kutyák átkozottulmagasra tudnak ám ugraniC%z emervadász a szemée nézett - 1ume tekintete szilárd, rezzenetlen maradt -, ma$d sz!tlanul

!lintott köszönete $elé"l, és követte a taná#sot.%thr(a megragadta a a$v(v! leny&$tott kezét, és egyetlen nekirugaszkodással a fal tete$én termett.

Btols!nak 1ume következett' ez nem ment minden gond nélk"l, mivel az idomár nem volt hozzászokva amászáshoz, kapaszkodáshoz és egyé akroatamutatványokhoz,. vég"l azonan nagy "ggyel-a$$alfelh&zták őt is, ár egy (zen meg#s&szott, és #sak Roal ivalyere$ének köszönhették, hogy nem rántottamagával mind"ket. @dafönt aztán a tömzsi, szakállas férfi keresztevetett láal elhelyezkedett,összeh&zta a szemét - ar#án rán#ok s*r* p!khál!$a szaladt szét -, és határozott hangon rász!lt a töiekre.

- 3ost pedig ne mozdul$atokC )gy pisszenést sem W akar!k hallani.

osszan "lt fesz"lt, éer némasága urkol!zva, mintha kőszoorrá dermedt volna hirtelen' a má-sodper#ek elny&ltak, lass&vá lankadtak, minden sz(vdoanás tompa gongsz!ként visszhangzott 9eor f"léen. %z idomárnak egyetlen izma sem rándult, #sak a pillantása #ikázott f"rkészen, fáradhatatlanul'felmérte a holdfényes kert minden re$tett zugát, a d(sz#ser$ék, okrok al$án t!#sáka gy*lő sötétséget, azelvirágzott magn!liafák lom$ának rezd"léseit, a h*vös szél !vatos motozását az egykedv*en #soog!márványszökők&t v(zfodrai között. @rr#impá$a minden lélegzetvételnél tágra ny(lt, #supasz kar$án afekete szőrszálakon "temes orzongások futottak végig. :átszott ra$ta, hogy minden (zével, mindenidegszálával összpontos(t, u$kál! árnyakat kutat a #sendes kert valamennyi halk nesze, remegő f*szálamögött. % 5op! ha megfesz(tik, sem tudott volna semmi rendelleneset találni a gazdag szaados

palotá$ának udvarán, pedig az ő érzékszervei arra voltak kiképezve, hogy ide$ekorán felfed$enek ármire$tve lapul! veszélyt, gyilkos szándékkal lesen áll! ellenfelet. 4s mi van, ha a hitehagyott 5orahazudott2 - villant elé a gondolat hirtelen. a a h*sége továra is régi gazdáié, s egész idő alatt azorrunknál fogva vezetett mindannyiunkat2

1ume mélyét s!ha$tott' oltozatos mellkasa megemelkedett, ma$d lassan, egyenletesen kif&$ta t"de- $éől a nyirkos-h*s levegőt.

- ten vannak, és figyelnek minket kelep#ét áll(tottak - suttogta szinte rév"lten. - 5ettő a szökők&tmögött les a okrok alá h&z!dva' két másik a fal mellett lapul kétoldalt, től"nk $! h&sz lépésnyire' azötödik pedig itt van közvetlen"l alattunk.

- 3i#soda2 - %thr(a tamáskodva lesand(tott a fal tövée. - 1in#s itt semmi, öregemer, legfel$e pár sz&nyog meg meztelen#siga.

- % szem"k fehér$ét figyeld' #sillog a holdfényen - mondta 1ume. - % kutyafélék szemogara

kise a ma#skákénál, és nem tágul ki akkorára. )z az egyetlen támpont, másk"lönen tel$esen eleolvad-nak a környezet"ke' ne feledd, elf kop!k voltak az őseikC9eor a szemét, erőltette a sötéten. )lőször val!an nem látott semmit, s már-már kezdett arra

ha$lani, hogy az idomár fantáziál' ekkor azonan megakadt a tekintete valami fehéres villanáson maguk



alatt. <illanat m*ve volt az egész, ahogy felfénylett, máris kihunyt, a 5op! azonan tel$es izonyossággaltudta, hogy nem lett volna szaad ott lennie. :eeresztette szempilláit, !vatosan félrenézett' az emer lát!meze$ének élessége a középpontt!l kifelé haladva #sökken, a széleken már nem tud$a iztosanmegk"lönöztetni egymást!l a sz(neket és formákat, a mozgást viszont sokkal $oan érzékeli. )levenlény pedig tökéletesen mozdulatlan nem lehet pislognia, lélegeznie kell, az izmai leheletfinomanremegnek. 4s igen fut! reenés volt #supán, de ez&ttal nem lehetett kétséges - valami testes,

sz"rkeundás állat véknya emelkedett meg a sötét okrok takarásáan, a s*r* al$növényzet alatt.- 6zentséges %relC - suttogta %thr(a elképedve. )zek eásták magukat az avaraCRoal elővonta faragott nyel* vadászkését.- 4n leszek a #salétek - $elentette ki.- Ko volna, ha én mennék - vetette ellen az emervadász. - 9yorsa vagyok nálad, és ezek a

dögök szörny* veszedelmesnek látszanak.- 1em - rázta a fe$ét a a$v(v! konokul' és 9eor hirtelen rádöent, hogy a társa izony(tani akar,

lemosni magár!l a #sapszéken rás"tött szégyenélyeget, s történ$en ármi, nem fog meghátrálni akih(vás elől.

- :egyen hát - egyezett ele vonakodva.% a$v(v! kiegyenesedett, uldogállkap#sán k"lönös mosoly ter"lt szét. %thr(a a ny(lvesszőit ren-

dezgette maga mellett a falon, aztán kiválasztott egyet, az ($ h&r$ára fektette, és föltérdelt. 9eor leoldottaderékövéről a $!előre odakész(tett erős, hossz& sz($at - valami vastagőr* szörnyeteg hátá!l has(tották messze délen, a 6heral ér#ein t&l -, s gyakorlott mozdulattal #s&sz!hurkot vetett rá' 1ume idegesenkrákogva oldalt h&z!dott

- 5(ván$atok szeren#sétC - re#segte Roal, és elrugaszkodott.ihetetlen erőre vall!, nagy(v* ugrás volt, a roppant test &gy &szott a levegően, mint valami "sz-

ke, felloog!zott gálya a tenger vizén. 1em maradt sokáig magára, hamar akadt társasága' a fal tövéenfelroant a föld, száraz levélfoszlányok záporoztak szerteszét, ahogy a lesen áll! kutya egyet lenszökelléssel kitört re$tekéről. % le#sap! vipera f"rgeségével vetette magát a etolakod! után' 9eor fel voltkész"lve a mozdulatra, mégis ha$szál h($án elkésett. %z utols! pillanatan röppent ki kezéől a hurok, aszélesre tárt állkap#sok alig néhány h"velykre voltak már Roal tark!$át!l, amikor a !rsz($ kegyetlen

erővel megszorult a fenevad nyakán, és a 5op! elrugaszkodott a falt!l hátrafelé. 5emény rántást érzett a#sukl!$án, a sz($ a őrée vágott, keskeny vér#s(k serkent a nyomáan' a kutya lend"lete hihetetlen volt,#saknem visszarántotta, a nehézségi erő azonan vég"l győzedelmeskedett, s 9eor összeszor(tott fogakkall!gott a fal k"lső, a r&gkapál! e pedig a első oldalán. % sz($ kitartott, nem szakadt el, az emervadászazonan nem tudta megvetni a földön a láát, nem engedte a hatalmas állat s&lya' (gy k"zdöttek egymással vi#sorogva, noha a másikat nem látta egyik"k sem, a fal hideg nyugalma fesz"lt között"k szenvtelen"l.

Roal gyakorlott mozdulattal, ruganyosan ért földet, térdét roggyantva fogta fel az esés lend"letét.% háts! orvtámad!, amely a fal tövéen lapult, kiiktat!dott a k"zdelemől, ám (gy is négy kar#s&horpasz&, sz"rke undás fenevad vágtatott lesunyt f"lekkel a a$v(v! felé, ta$tékos nyál#s(kot h&zvamaguk után a levegően. % legelöl rohamoz!a - a szökők&t felől közeledett, egy elképesztő ugrássaltársa elée vágva - szisszenő ny(lvesszők martak' az első a vállát érte, a második félszárig mélyedt amar$áa, az állat azonan nem torpant meg, töret len lend"lettel #sörtetett tová. % harmadik lövedék

$o szemén találta, az agyáig hatolt, s végre leter(tette' oldalvást elukott' s tová #s&szott még egydaraon a nyirkos f*en, hangtalan eltátva vérhaos pofá$át. Roal $o felé fordult, hogy fogad$akövetkező támad!$át - al szemén vörös szikrát vetett az emelkedő hold fénye -' kését derek magasságantartotta, döfésre készen. %mikor a kutya nagy (ven rávetette magát, szaad alkar$át a #sukl!$a után kap!állkap#sok alá lökte, s egyetlen sees mozdulattal sz(ven sz&rta a fenevadat, ma$d a iztonság kedvéért ahasaal$át is felhas(totta hosszanti irányan. % vonagl! tetem vért frö#skölve átfordult a levegően,

puffanva a gyepre hullott' a a$v(v! pedig megtántorodott, egyens&lyát vesztette az "tközés ere$étől, éppamikor a két megmaradt állat ugrásközele ért.

1ume kurta t*#skét varázsolt elő övére #satolt őrtarsolyá!l - a tompáik végét előzőleg töm(-tőparafáa sz&rta -, s hasmánt levetette magát a fal tete$éről a kerte. =o$tottan felnyögött, mikor nagy#sattanással elter"lt a földön, ám aztán eharapta az a$kát, szempillantás alatt talpon termett, és az



apr!#ska szerszámot eleökte a sz($ végén vonagl! kutyáa. %z állat testén gör#sös rángás futott végig,ma$d tová k"szködött, de mozdulatai izonytalanaá váltak, sz(v!s kitartása lankadni látszott.

% aloldalr!l érkező fenevad sees lend"lettel átsuhant egy felé$e tart! ny(lvessző fölött, s kilőtt puskagoly!ként vág!dott az imolyg! Roal mellkasának, ugyanaan a pillanatan, amikor a szökők(ltirányá!l közeledő társa egy egész testes vetődéssel elkaszálta a a$v(v! láát. % kopasz !riás döngveeldőlt, akár a lerontott vártorony - a kutyák t"stént a tarkának estek -, s az ($át kapkodva a$z! %thr(a

kétségeesetten felkiáltott- )mervadászC 3egölikC- 3ehetC - "völtötte rekedten 1ume.%z első hangok a szörny*séges tusáan, melyek megtörik a #sendesen arat! halál monot!niá$át... %

#sukl!$ára #savart sz($at elengedni t&l nagy időveszteség lett volna 9eornak' kirántotta hát kard$át ah"velyéől, s elnyeste a lassz! szárát, nem sokkal a kézfe$e fölött. allotta a holt teher tompa puffanását at&loldalon' de ő akkor már a levegően volt' kiny&$tott al kezére támaszkodva, egyetlen szökkenésselvetette át magát a kétemernyi magas falon. Roal a földön hempergett, tel$esen elt*nt a némán,morranást sem hallatva har#ol! fenevadak alatt, noha nem volt kistermet* emer. % gorviki lány már kifesz(tette ($át, ám nem merte elereszteni az ideget' átláthatatlan volt a f*en kavarg! forgatag, havaktáan lő, a a$v(v!t találhat$a el. 9eor tett két gyors lépést, s lefelé szegezett heggyel a magasa kapta

kard$át' vágni nem mert, az szélese fel"letet ér, nagy lett volna a ko#kázat. %z összekapaszkodvafetrengő, egymást "tő-mar! k"zdő felek egyemos!dtak, összegaalyodtak' az emervadász kar$át inkáaz ösztön, semmint a $!zan meggondolás vezette, amikor döfött.

% penge válltá$ékon szaladt ele a kutyáa, egyenesen á sz(vnek tartva, aztán fél&ton megakadt alapo#ka és a ordák között. Iszonyatos se volt, az állat mégsem von(tott föl panaszosan' inká vadulhátrakapott - a kardmarkolat kifordult a meglepett 5op! kezéől -, s fogait támad!$a #om$áa mé-lyesztette.

<arázsként égető, gyötrelmes fá$dalom áradt szét 9eor testéen' de mélt! ellenfele maradt afenevadnak' nem kiáltott fel ő sem, #sak a$ka fehér"lt, szeme kerekedett el kissé. :átott már toroni har#ieeket evetésen - ár azok a nyomáa sem érhettek ezeknek a s(v! f&riáknak -, tudta hát, mi következikaz állat nem ereszti el a zsákmányt, s közen $ora-alra rángat$a a fe$ét' szörny* seeket tépve ezzel,

melyek egész életére megnyomor(thatnak egy egészséges, daliás férfiemert. 3eg"r"lt $o$a le#sapott akutya nyakszirt$ére, gondolatseesen kitapintotta a #sigolyáit, s u$$ai keményen megszor(tottak egy

izonyos pontot, ahol az altesti idegpályák futnak össze. 3iközen a félig éna fenevad tehetetlen"l,fo$tottan zihálva vergődött, 9eor al$ával kirántotta övéől a keskenypengé$* tőrt, és addig mélyesztette&$ra meg &$ra, elkeseredett erővel a sz"rke undás toroka, m(g a lángol! szemeken kihunyt a sárga t*z,a ronggyá szadalt nyakizmok elszakadtak, s az állkap#sok ernyedten, élettelen kattanással eresztették el

prédá$ukat. %kkor felnyögött' sután hátratántorodott, szaad kezét a #om$ára tapasztotta. 6eéől őven ugyogva dőlt a forr!-piros vér, ő azonan nem ért rá most ezzel törődni' tekintete har#ra készen,ellenfelet keresve villant kör"l.

6enkit nem talált. % a$v(v! és az utols! kutya némán, mozdulatlanul fek"dtek egymás mellett, azállat nyaká!l törött ny(lvessző #sonk$a állt ki' nem messze től"k ott hevert a holdfényes gyepen a vér-mo#skos vadászkés. 1ume dermedten állt a meglassz!zott kutya közeléen' %thr(a, térdén az ($$al, a faltete$én guggolt, fe$ét leha$totta, orostyánsz(n ha$a az ar#áa hullt.

%z udvarházan fények gy&ltak, döent kiáltások harsantak, valaki hisztérikus hangon utas(tásokatosztogatott. % s!szag& tengeri szellő meglientette %thr(a di /aras#o ha$át, és végigsim(tott 9eor vere$téken f"rdő vonásain.

- )l kell t*nn"nk innenC - sz!lt az emervadász, s ar#át torz grimasza rántotta össze a fá$dalom.:egyőzött ellenfeléhez lépett, kirántotta a h*lő dögől a kard$át, s tisztára törölte még a gyepen, mielőtt atőrrel egy"tt vissza#s&sztatta volna h"velyée.

1ume összeszedte magát, és a f*en fekvő a$v(v!hoz sietett. :eha$olt, s hanyatt ford(totta, hogykitapintsa nyakán a pulzusát' mikor azonan a holdfényen meglátta, mi maradt a torká!l, keser* képpel

pillantott a töiek felé.- alotta már nem is lehetneC - mondta rekedten.



% gorviki lány lassan felemelte fe$ét' az ar#án pergő könnyek, akár megannyi apr!, olvadt ez"st#sepp. %ztán #éltudatosan f"léig vonta az ($h&rt, s ny(lvessze$ét a hurokra kapott kutyára szegezte' az állatmég élt, ár nem volt eszméleténél, véknya szaggatott "temen emelkedett-s"llyedt.

9eor #ifrát, ka#skaring!sat káromkodott, és sánt(tva az utols!nak maradt fenevad elé vetette magát.- 3egáll$, asszonyC - förmedt %thr(ára. - /udod $!l' hogy legalá egy élve kellC J- )lragadták a páromat - suttogta sz(ntelen hangon az ($ászlány.

- 7a#olnál a er#eg rendelésével2%thr(a di /aras#o kezéen megremegett a fegyver' sz"rke szeméen hideg láng loant egy pilla-natra, aztán elenyészett, hamuvá porlott. 1agyot nyelt, és s!ha$tva leeresztette az ($at.

- )lég legyen eől a otorság!lC - 9eor nehézkesen a falhoz i#egett. - 1umeC%z idomár összerezzent, mintha nyakon vágták volna, és értetlen"l nézett a 5op!ra.- 6eg(ts %thr(ának átemelni a falon azt az alv! sátántC - D maga már h&z!zkodott is fölfelé. - 1eked

kell ma$d vinned, az én láam nem (rná.- 4s Roal2 - kapta föl a fe$ét a lány - Dt itt hagy$uk2 9eor átvetette láát a fal t&loldalára, és

összeszor(totta a fogát, hogy felkész"l$ön a leugrással $ár! fá$dalomra. :ángol! szövétnekek gy"lekeztek a kerten az udvarház kapu$a előtt' most felé$"k intett kurta mozdulattal.

- /"stént ra$tunk "tnek, ha elker"lte volna a figyelmedet. 4s ugyan ki #ipelné a testét2 /e talán2

Aagy a kutya, vagy Roal.%thr(a kivillantotta a foga fehér$ét, ar#át vi#sorg! maszkká formálta át a gy*lölet.- 6ohaC - rikoltotta haragos vér#seként.- %kkor másképpen fogalmazok - 9eor kezéen egyszerre #sak ott termett a mez(tlen pengé$* tőr. -

Aagy $össz' vagy maradsz a pároddal.% gorviki lány keze megszorult az ($h&rra simul! ny(lvessző tollán.- /&l közel vagyok - mondta halkan a 5op!.- /e k"ldted őt a halálaC - sziszegte %thr(a fo$tottan' szeméen téolyult fények gy&ltak.9eor tudta, hogy veszélyes ingoványra merészkedik, mégsem tett fenyegető mozdulatot, #sak a

fe$ét #s!válta szomor&an.- 3aga $elentkezett, és nagyon $!l tudta, mit ko#káztat - <illantása elfelhősödött, !lomsz(n fáradtság

költözött elé' zord hegyvidékek felett lehet ilyen az égolt az esős évszak kezdetén, 7reina haváan. -8átor emer volt a társad, %thr(a' azt hiszem, átra nálam. 7e ha oktalan ossz&vágy!l elvesze$ted ezta szörnysz"löttet, legközele valahol az onpori hegyeken találunk másikat, és akkor Roal áldozatahiáa volt.

% lány leha$totta fe$ét' sz"rke szeméen kihunytak a fények, most nedves ez"stsz(nen #sillogott.- é, odaföntC - sz!lt föl egy mély hang a fal első oldalár!l 1ume volt az, az idomár' széles

terpeszen állva, fesz"lő izmokkal imolygott a roppant e ernyedt testének holts&lya alatt. - 1em kenye-rem a kotnyeleskedés, de nin#s kedve seg(teni valakinek2 %tt!l tartok, nem (rom már sokáig ezt anyomorult dögöt, hogy a pestis esne eléC

% fal ez&ttal - Roal nélk"l, a feltépett #om& emervadásszal - emert pr!ál! akadálynak i-zonyult, de lek"zdötték ide$éen, s mire az első fáklyák kira$zottak a palotaép"let kapu$án, ők már a#satorna mélyén voltak, &tan )llana szentélye felé. 9eor hamar$áan szor(t!kötést rögtönzött a sereu$$asá!l, nehogy ide$ekorán lever$e láár!l a vérveszteség, és magáan hálát adott az égieknek, amiért%lmeir és nővérei nem#sak a szerelem, a gy!gy(tás tudományáan is $áratosak' az &t némely szakaszánderékig érő szennyiéen kellett gázolniuk, iztosra vette, hogy a see el fog fertőzni. 3egtorlást!l,"ldözéstől nem tartott' a testőrei s kutyái halálán megrettent 3olo#hias most izonyára reszketve &$ik ma$d udvarháza legvédette zugáa, s ha #söppnyi esze is van, néhány hétig az orrát sem dug$a kionnan. Inká az aggasztotta, megérte-e Roal halála, a h&sa vág! véráldozat, és a mellette f&$tat!

1uméhoz fordult. % zömök, ala#sony teste meglepő erő szorult' megingás nélk"l, or$&fogással #ipelte ahatalmas eet, két-két láát átvetette a vállán, s keményen megmarkolta elöl.

- 1ume gazda, mi a szándékod ezzel a estiával2 3ikor utunkra o#sátott minket, a er#eg nem

részletezte a terveit.%z idomár megrázta szakállas fe$ét' az elöl halad! %thr(a kezéen loog! fáklya fénye t*nékeny,lángvörös mintákat ra$zolt vér(tékező ar#ára.



- % részletek énrám tartoznak, nem a er#egre zihálta. - %mi pedig a kutyát illeti, hamarosan életresz!l! élményen lesz része emutatom a =ehér ölgynek.



"A hségnek s szeretetnek sokféle formája van."

La%y 1arnelian

%z emerek számára az idő folyása természetes dolog, olyannyira magát!l értetődő, hogy fut! gon-dolatot is alig vesztegetnek rá, adottnak és nyilvánval!nak tart$ák, amely től"k f"ggetlen"l mindig is

létezett és létezni fog. olott ez val!$áan korántsem ilyen egyszer*' az idő fogalma viszonylagos,voltaképp a enne élő elme minősége határozza meg. %z emerek felfogása azért alakult (gy r!la,mivelhogy ők - >nev teremtményei között kevesedmagukkal - t+datában vannak az időnek, feloszt$ák magukan m&ltra, $elenre, $övőre, s eviden#iaként fogad$ák, hogy a sa$át egyedi világukon k(v"l társaiké,a töi értelmes lényé is része ennek az elöl hátul végtelene vesző, ny(legyenes vonalnak.

% =ehér ölgy számára az idő a maga elvontságáan nem létezett, meghaladta a párdu#agy ösz-tönvilágának képességeit. 1em azt $elentette ez, hogy 3aladorina egyfa$ta misztikus, felfoghatatlanvalaminek tekintette volna egyszer*en nem volt tudomása a létezéséről, s mivel kiszagolni, kilesni,man##sal megtapintani nem lehetett, érdektelennek és fölöslegesnek (téltetett. % "szke nősténypárdu#afféle ködös, egyemos!d! közegen élte az életét, amely nélk"lözte a $!zan ra#ionalitást, szaályoknak és logikának nem sok helye volt enne, valahogy olyasféleképp, mint az emerek álmaian. % maga

tényszer* val!$áan persze elfogadta a létezést, elgondolkozni azonan nem gondolkozott el ra$ta,mivelhogy képtelen is lett volna rá. %z értelemmel (r! lények világának kusza, szövevényes strukt&rá$aalapképletekké és primit(v igazságokká egyszer*södött le előtte.

3aladorina kényelmes, minden igényt kielég(tő szálláson lakott a pár$ával egy"tt - mert a párdu#magát!l értetődő természetességgel pár$ának tekintette az idomárt, még a háts!$át is felk(nálta neki

párzási időszakokan, #sak amiatt érzett izonytalan, homályos zavart, hogy ostoa m!don a két háts!láán $árva közlekedik, a undá$a pedig olyan ritkás és fekete. % munkamegosztás egyszer* és hatékonyvolt között"k a pár$a vadászott - minden másnap zamatos, véres h&sokkal tért meg 3aladorinához -, ő

pedig védte a ha$lékukat. 3ivel ilyen kit*nő szállás volt, ádáz har#okat kellett v(vnia a megtartásáért,olykor hozzá hasonl!k, olykor pedig k"lönféle kétlá&, hideg karm& állatok ellen, a =ehér ölgy azonanmindig győztesként ker"lt ki ezekől a gyilkos tusák!l' és senki idegent nem hagyott meghitt va#kukra

furakodni. % párdu# a maga m!d$án "szke volt rá, hogy ilyen nagyszer* társnak izonyult' mindvégigmélt! maradt pár$ához, a nagy vadászhoz, aki a $elek szerint egyetlenegy alkalommal sem hiázta el azugrást, hiszen 3aladorinának sosem kellett éheznie.

a$lékuknak számtalan előnye mellett volt egy hiá$a is osztozniuk kellett ra$ta néhány lusta, #s(-kos undá$& élősdivel. % =ehér ölgy népe párosan, kis #saládokan élt a hideg havasokan, a falkát mintszerveződési formát nem ismerte, (gy hát sokáig nem tudott mit kezdeni a mellé eszállásolt tigrisekkel.D a pár$át kivéve kétféle osztálya sorolta az élőlényeket zsákmányállatokra és vetélytárs ragadoz!kra, sa #s(kosundásokra egyik meg$elölés sem illett. 1agyoak voltak ugyan nála, de lomháak is' nem voltkétséges számára, hogy ármikor végezni tudna vel"k, a pár$a azonan fur#sam!d ragaszkodott hozzá$uk,mintha nem is érdekelné, hogy ennyi friss, vérő h&s mászkál a szállásukon. 3i tö, még vadászott isnekik, rendszeresen hordta elé$"k az élelmet, ár először mindig 3aladorinát szolgálta ki. % =ehér ölgykezdeten nem értette a dolgot, erzenkedett is eleget miatta, ám amikor egyszer el akarta ragadni a h&staz egyik #s(kosundás - a ferde a$sz& h(m - elől, a pár$a megharapta egy hossz&, #s(pős szőrszállal,&gyhogy vég"l sértett mélt!sággal eletörődött a helyzete. /ovára sem értette persze, miért kell (gya$nározni a #s(kosokat - az égvilágon semmi hasznosat nem #sináltak, #sak ettek és aludtak, meg néhaelhagyták a szállásukat, és véresen $öttek vissza. % pár$a ilyenkor hosszan nyalogatta a seeiketmindenféle fehéren #sillog!, folyékony kövekkel, m(g &$ra erőre nem kaptak - 3aladorina ezt merőidőpo#séklásnak vélte, ,hiszen a #s(kosok rendszeres elt*nésére #supán egyetlen magyarázatot találtvadászni indultak, és nem e$tettek zsákmányt, sőt, a kiszemelt préda #s&nyán megtépte őket. 3ivelazonan a társa érthetetlen m!don kedvelte a #s(kosundásokat, a =ehér ölgy is duzzogva megt*rte

$elenlét"ket' lelke mélyén homályosan érezte, hogy pár$a sokkal öl#se, tapasztalta nála, és

izonyára tud$a, mit #sinál. % helyzetén, a rang$án mindenesetre nem esett #sora a #s(kosok ostoa,renyhe élősdiek voltak, ő viszont 3aladorina, a szállás királynő$eC%ztán egy szép napon, amikor a párdu# nagyot ny&$t!zva föléredt ha$naltá$i, szendergéséől, és

lustán kinyitotta a szemét, #s&f meglepetés várta.



%m(g aludt, egy idegen va#kolta e magát mellet te féltve őrzött ha$lékukra' nem a #s(kosok mögé,a rangsor szerint ki$ár! legutols! helyre, hanem közvetlen"l az ő szomszédságáanC % =ehér ölgysz(vdoanásnyi idő alatt éerré lett, s gyanakodva, ellenségesen méregette a etolakod!t, $!kora, sz"rke

undás állat volt, nála valamivel kise, de erőtel$es, izmos, $! felép(tés E&. 8eesett horpasza volt,hossz&kás fe$e, kar#s& láai' a pofá$áan megvillan! tépőfogak orotvaélesnek t*ntek. 1em hiányzott

előle a könnyedség, az elegan#ia' egész alkata hihetetlen f"rgeségre vallott, ahogy mo##ant, minden

izma tökéletes összhangan fesz"lt meg a töivel. 3égis valami #éltudatos könyörtelenség, hideg,elszánt vadság s"tött egész lényéől, a tele hassal is ölni vágyás lankadatlan szenvedélye' az állatok kifinomult érzékszervei hamara észreveszik az ilyesmit, $oan rá vannak hangol!dva a re$tett, sok mindenről árulkod! kisugárzásokra. 3aladorina - életéen tán először visszahőkölt egy pillanatra' aztánkimutatta foga fehér$ét, és fo$tott morgással adta tudtára az idegennek, hogy ki az &r a háznál, kit illet akon#!l az első falat.

% etolakod! néma maradt, nem válaszolt' #sak a szeme loant sárga lánggal a =ehér ölgy felé.% párdu# azonnal érezte, hogy ez az állat nem hátrál meg előtte, nem elégszik meg a számára ki$elölthellyel, mint a #s(kosundá$& élősdiek. 1y(lt kih(vás volt ez a tekintet, leplezetlen, gyilkos fenyegetés azidegen nem t&rt meg mást maga felett.

3aladorina gondterhelten visszavonult ketre#e hátul$áa. If$a, meggondolatlana koráan i-

zonyára haz! szá$$al, vi#sorogva esett volna a rá#soknak, hátha szétfesz(theti őket, és nekieshet aszomszédos ketre#en várakoz! ellenfélnek, a porondon v(vott k"zdelmek azonan megfontoltaá,előrelát!á tették, ha a sz"kség "gy hozta, &rrá (rt lenni a vérét lángra gy&$t! ösztönökön. 6&lyoskih(vás volt ez rang$a s tekintélye ellen' soha nem fordult még elő, hogy egy vetélytárs e$usson pár$ávalközös szállásukra, mindig siker"lt megáll(tania őket még odakint, a e$árat előtt. ogy most miért alakultmásképpen, azt nem értette' s ez önmagáan !vatosságra, higgadtságra intette, #sont$aian érezte, hogymeg kell várnia pár$a érkezését.

% társa meg is $ött a szokott idően, viselkedése azonan &$a nagy megrázk!dtatást $elentett 3a-ladorinának. 3int mindig, ez&ttal is man#sáan hozta az aznapi vadászzsákmányt' ám ahelyett, hogy

arátságos morgással a párdu# elé lökte volna, most izonytalana léptekkel, határozatlanul közeledett,ma$d fél&ton megállt, mintha tartana valamitől. %ztán megl!álta a kezéen tartott h&sdaraot, és nagy

(ven odaha$(totta 3aladorina meg a etolakod! ketre#e közé.%z idegen hangtalanul megl!dult előre, hossz& mellső láa kiny&lt a rá#sokon t&lra, s hallatlanul

seesen h&zta a kon#ot a magaoldalára. % döent =ehér ölgy későn o#s&dott, már hiáa vetette magátgy*lölködő vi#sorral a rá#sokra, a préda a etolakod!nak $utott. 9&nyos közönnyel nézte a felősz"lt

párdu# d"höngését, miközen hatalmas h&s#afatokat szaggatott le hossz&kás pofá$ával, és nagyfalatokan nyeldekelte. 3aladorina tekintete méltatlankodva villant a pár$a felé, ő azonan már visszavonul!an volt' sietős léptekkel távozott közös ha$lékukr!l' és hiáa várta gyámol(tott$a, nem tértvissza &$a h&sdaraal.

% etolakod! elégedetten, teli hassal ny&lt el a ketre# f*részporral felsz!rt padlatán' szá$a szélénvéres nyálha reszketett % =ehér ölgy lassan le#sillapodott, s zaklatottan $árkálni kezdett fel-alá ará#sok között. 6oha még nem történt vele ilyen felháor(t! eset, s most elkeseredetten törte a fe$ét, mitörténhetett, mi okozhatta a hallatlan eseményt. %z idegen állatr!l vallott nézeteit alap$aian át kellettértékelnie nem tunya élősdi, tehetetlen here volt ez, hanem rivális ragadoz!, mégpedig gyors ésveszedelmes, Jolyannyira, hogy még 3aladorina h*séges pár$át is siker"lt megriasztania' aki szemmelláthat!lag tartott tőle. Ráadásul eférkőzött féltve őrzött szállásukra is' és ekkor a =ehér ölgy előttmegvilágosodott, miért viselkedett olyan félénken a társa. %z ő feladata a vadászat volt, hogyrendszeresen friss h&ssal lássa el 3aladorinát, és ennek eleget is tett maradéktalanul. % va#kuk védelme, ah(vatlan látogat!k elriasztása a =ehér ölgyre tartozott' és *ntudatosan el kellett ismernie' hogy izonyelkényelmesedett és nem tan&s(tott elegendő éerséget, amikor hagyta a etolakod!t a közel"kefurakodni. 1em tehetett szemrehányást viselkedése okán a pár$ának' persze nem tudhatta azt sem, hogyaznap é$$el, amikor a #sendes eet eszáll(tották mellé, álma az eledelée kevert ká(t!szerek miatt volt

olyan mély és zavartalan.3ost, hogy végre tisztázta magáan a helyzet állását, 3aladorina azonnal megértette, mi lesz aTdolga el kell "ldöznie a veszedelmes riválist, hogy ura zavartalanul élhessenek a pár$ával. omályosanemlékezett rá, hogy a ketre#a$t! időről időre ki szokott ny(lni' akkor nem lesznek &tan azok a osszant!



rá#sok, és sor ker"lhet a mindent eldöntő össze#sapásra. /apasztalata azonan azt s&gta neki, nemvállalhat$a a viadalt #sak am&gy h*elealázs m!d$ára, felkész"letlen"l. :gy hát figyelni kezdte ellenfelét'gondosan szemmel tartotta minden mozdulatát, tekintete minden reenését, hogy képet alkossonmagának várhat! har#modorár!l' s ne legyen kénytelen tudatlanul szemeszállni vele, ha ma$d alkalmany(lik rá.

@ktalanság lenne persze azt hinni, hogy ez a gondolatsor (gy, lépésről lépésre fogamzott meg 3ala-

dorina agyáan. % párdu# inká ösztönöken, felvillan! érzékleteken, pillanat sz"lte enyomásokangondolkozott, a végeredmény mindazonáltal ugyanaz lett. 1apr!l napra figyelte éeren sz"rkeundásellenfelét, s közen mind magasara horgadt enne a féktelen harag, láng$át a korg! gyomrát mardos!éhség sz(totta' mert a pár$a továra is vonakodott megközel(teni ketre#ét, s a földre hull! kon#ért val!versenyfutásan a =ehér ölgy ritkán kerekedett fel"l - a kutya izmos agárláai vékonyaak, f"rgéek voltak, s általáan a padl!n puffan ! h&s is közele esett le hozzá. % táplálékért val! viaskodásanazonan 3aladorina sok mindenre rá$ött, s amit tanult, az elraktároz!dott valahol az agyáan, a ködösemlékképek és a vérée iv!dott refleOek között. % etolakod! láai gyorsak voltak ugyan, de satnyák'#sak ugrani tudott vel"k, magasara és messzere, mint a =ehér ölgy, ám har#olni nem. % hossz&kásfe$nek is megvoltak a hátrányai ha oldalt fordulva vagy harántirányan kellett harapni, azállkapo#sizmok nem tudták kife$teni tel$es ere$"ket. %z áramvonalas, kar#s& test veszedelmességét a

mozgékonysága adta, ezért viszont s&lyan' nyers erően, "tést tomp(t! zs(rpárnákan kellett fizetnie' azidegen félelmetes ellenfél lesz, am(g képes mozogni, törött láal azonan a =ehér ölgy könny*szerrelelánik vele. % párdu# azt is elkönyvelte magának, hogy a etolakod! tökéletesen néma, nem morog, nemvakkant, nem ny"sz(t. a har# közen előre ki akar$a találni következő lépését, a szemét, az izmaifesz"lését kell figyelnie, hangokra nem hagyatkozhat. %hogy telt az idő, 3aladorina egyre magaiztosalett' nem kételkedett enne, hogy ha szemeszáll vetélytársával, ő lesz a győztese a viadalnak. 3ost már erélyeseen követelte a részét a kon#!l, nem riadt vissza az e #söndesen kivi#sor(tott fogsorát!l, stapasztalatainak hála, a véres h&sdara tönyire az ! ketre#e ker"lt.

)gy é$szaka aztán, amikor a etolakod! korg! hassal, ossz&san elpihent - #söndes, mély álina volt,véknya "temesen emelkedett-s"llyedt az ez"stös félhomályan -, a pár$a felkereste ketre#éen a =ehér ölgyet, s szerető mozdulattal vakargatta meg d&s szőrzetét a nyakán. 3aladorina ké$esen, lehunyt

szemmel doromolt, az sem zavarta, hogy a pár$a "gyetlen volt kissé, s a karmával egy t*hegynyi pontonfelsértette a őrét undá$a alatt. 4rezte' hogy a társa nagyon szomor&, félti !t, az elvesztésétől tart - azállatoknak igen $! orruk van az ilyesmihez -, s igyekezett megnyugtatni, arátságosan nyalogatta szőrtelenman#sát, hogy ne agg!d$on, a sz"rkeundás etolakod! már nem sokáig fog$a zavarni őket, hamarosanszemeszáll vele és legyőzi, mint eddig mindenkit,. aki fel akarta forgatni va#kuk éké$ét. %ztán hirtelen!lmos fáradtságot érzett, aludni vágyott, erőt gy*$teni ki#sit a nagy össze#sapás előtt' lehunyta háth!fehér szemhé$át, s meg-megrezzenő a$uszszálakkal, elégedetten elszunnyadt.

% t*sz&rás hozta mákonyos álom olyan puha és mély volt, hogy 3aladorina nem riadt fel, amikor ismeretlen kezek ragadták meg' felemelték, kihozták ketre#éől' nem látta a za$ra éeren felneszelő

etolakod! kénsárgán loan!, vad tekintetét' nem hallotta maga alatt az )llana szentélyéől köl#sönzötthomokfut! kerekeinek "temes, száraz nyikorgását, amint Ifin komor falai elmaradtak mögött"k amesszeségen, s hamarosan letértek a kitaposott &tr!l a sivár pusztaság felé. 1ume egész idő alatt ott "ltmellette, féltő gonddal simogatta makulátlan, h!tiszta undá$át, s ossz&san re##sentett a akon "lő9eorra, ha ráfutottak egy-egy nagyo dö##enőre, vagy a kerekek megi#saklottak valami szélvá$ta

arázdán. )gész é$$el megállás nélk"l ha$tottak, elő a vörös, ma$d a kék hold k(sérteties fényéen, sorrahagyva el a félreeső aasziszi falvakat, melyek magányosan szálldogál! szent$ánosogarak gyanánt

pislákoltak a távoli é$szakáan. % homokfut! elé - a megszokott!l eltérően - két pár l! volt fogva, s a5op!, noha az állatokat általáan töre e#s"lte egynémely emertársánál, ez&ttal nem k(mélte őket'ide$"k sz*kre szaott volt, a dolguk sietős.

3ikor a sötét égolt határvonala szaggatottá, hepehupássá vált az @rrpor-hegység előfutárainak (vesgerin#étől, 9eor megrántotta a gyeplőt, megáll(totta az idegesen pr"szkölő lovakat. %z &ton minden

"gyességére sz"ksége volt, nehogy megriad$anak, kitör$enek a háts! "lésen szendergő párdu# szagát!l, shogy nyugton marad$anak, kénytelen volt irgalmatlanul ha$szolni őket. 3ost leszállt a akr!l, néhány sz!ts&gott a vezérmén f"lée G az állat elharapta ideges nyer(tését, ár ver(téktől #sillog! oldala továra isreszketett a rém"lettől -' aztán seg(tett 1uménak leemelni a homokfut!r!l 3aladorina ernyedt testét.



%z idomár letérdelt a földön fekvő párdu# mellé' és gyengéden' lágyan megsimogatta h!fehér un-dá$át.

Imádkozni fogok %rel istenasszonyhoz, hogy szeren#se k(sér$en, kedvesem - suttogta.9eor szemefordult az idomárral, mindkét kezét a vállára tette, s mikor az fölpillantott' a szemée

nézett.- 1em fog a$a esni - mondta. - 8eleval! kislány a arátnőd, 1ume gazdaC

% szakállas férfihálásan elmosolyodott.- Indul$unk, emervadászC.- sz!lt aztán.-- a azt akar$uk, hogy egyszer* utaz!knak nézzenek min-ket, napkeltére az ország&ton kell len"nk.

/ö sz! nem esett között"k, miközen elha$tottak, #sak a vezérmén nyihogott föl megkönnye- "lten, és fáradtsága da#ára megszaporázta lépteit.

% sápadt napkorong magasra hágott már az égolt (vén, mikor 3aladorina végre mozgol!dni kez-dett, szervezete apránként lek"zdötte az ereien keringő mákony !d(t! hatalmát. @ldalár!l a hátárafordult, láait egör(tette, akár valami $átszadoz! kis#i#a, s félig éeren' félig alva még megeresztett egymély, elny&$tott morgást. %ztán el$utottak érzékszerveihez az idegen, nem helyénval! ingerek a homok sa kőz&zalék érdessége puha undá$án' a száraz, tikkaszt! szellő fuvallata' a nyers sziklák, a v(ztelen

pusztaság élettelen szagai. 4rtetlen"l fölmorrant' talpra hemperedett, magasra emelt fe$$el nézett kör"l'

a$sza megállás nélk"l reszketett, ék alak& szemogara zöldet loanva összesz*k"lt. 1em volt a szállásukon, erre azonnal rá$ött' amerre #sak a szem ellátott, sivár, köves pusztaság vettekör"l, szélgyalulta sziklatömök és hordalékkővel eltömött, rég kiszáradt v(zmosások. % megszokott,otthonos környezet helyét - mintegy varázs"tésre fenyegető, idegen terep vette át, kietlen és kopár, denem tel$esen ismeretlen' 3aladorina homálya vesző képeket őrzött az agyáan hasonl!, zord vidékekről'ködös kölyökkori emlékei között. 4s egyed"l volt, tel$esen egyed"l. 1em érzékelte a közelen sem pár$a,sem a #s(kosundások $elenlétét, de még a sárgán villog! szem*, néma etolakod!ét sem.

asonl! helyzeten egy emerasszony izonyára arra a következtetésre $utott volna, hogy pár$a#s&ful elhagyta, elvágta közös élet"k fonalát. 3aladorináan azonan fel sem mer"lt ez a gondolat' azállatok érzelemvilága tisztá, egyszer* alapokra ép"l, az erköl#si kateg!riákat épp&gy nem ismeri,mint a h*tlenség fogalmát. % =ehér ölgy nem keresett magyarázatot a környező világ re$télyes

átváltozására sem' adott tényként fogadta, &$fa$ta kih(vásként, amellyel szeme kell néznie. 6zámáraegyértelm* volt, hogy pár$a kapitulált a sz"rke undás etolakod! előtt, s feladta régi, meghitt ha$lékukat,

ár magáan kissé neheztelt rá ezért, döntését elhamarkodottnak (télte ő gondosan felkész"lt a várhat!össze#sapásra, s elő-ut! véres fővel kergette volna el a rátarti idegent. 7ehát a társa máskénthatározott, s ő fe$et ha$tott helyzet"k alakulása előtt. 1yilvánval!nak látta azt is, hogy a #s&fosmegfutamodással kette$"k szerepköre meg#serélődött pár$a, izonyára szégyenéen, visszavonult avadászatt!l, s most neki $utott a feladat, hogy &$ szállást, &$ territ!riumot keressen maguknak. 1emkesergett háta sors keser* igazságtalanságán - az efféle időral! haszontalanság az értelemmel (r! fa$ok sa$át$a -, hanem azonnal #selekvésre szánta el magát kényelmesen aktatva elindult a pusztaságan, hogyfelmér$e az &$ hazá$a által ny&$tott lehetőségeket.

1em volt k"lönöseen elragadtatva att!l, amit talált. % kősivatag sivár, kietlen vidék volt' zsák-mányan, élelemen nem ővelkedett. % =ehér ölgy egész napos #serkészése során #supán egysoványka kövigy(kot tudott ele$teni' néhány k"lönös alak& szikla fedezékéen talált ugyan egy k(-gy!fészket is, de ösztönös !vatossággal ker"lte ki a felemelt fe$$el sziszegő, őrös hé$& to$ásaikat védőszarvasviperákat. %mi még fá$!an érintette, az az iv!v(z hiánya volt' hosszan köreszimatolt ugyan egysárgás sz(n*, posványos po#solyát, melyől gyan&s kipárolgások szálltak a fak! napkorong felé, vég"lazonan &gy döntött, nem ko#káztat$a meg' hogy elekortyol$on. % sötétség leszállta kiszáradt torokkal,#serepes szá$$al érte, s ami ennél is osszant!nak izonyult, a nyelvén megmaradt kevéske nyál nemvolt elegendő ahhoz, hogy tisztességesen megtisztálkod$on. )z a ter"let rossz vadászmező' másikat kellkeresnie, mindenekelőtt olyat, ahol őségesen találnak ma$d tiszta vizet a pár$ával. 3aladorinának nemvolt irányt*$e, a ársonyos é$szakai égolton hunyorg! #sillagok között sem ismerte ki magát' mégis

tévedhetetlen izonyossággal választottá meg a követendő irányt' a levegőe felszáll! nedvesség nyomátkövette, az emeri érzékszervek előtt re$tve marad! nyirkos-finom ködpárát' amikor elindult az @npor-hegység messze délen h&z!d! vonulata felé.



5ét napa telt, mire odaért, s izony, gondosan ápolt undá$a #sillogását vesztette közen, szemekipirult, eesett, puha man#sát seesre törték az éles perem* görgetegkövek.. )nni egy falatot sem evettaz egész &t alatt, szom$át is néhány hamar enyésző t!#sá!l #sillap(thatta #supán, mikor a második naponfelhőtornyok nyomultak a etegen fénylő napkorong elé, megzend"lt az ég, és gyors, fut! záporeső -z&dult a sivár pusztaságra. %m a párdu# sz(v!s, kitart! alkat volt, az ösztönlények egykedv* közönyévelviselte el a megpr!áltatásokat' a tudat, hogy a hegyek között prédára, iv!v(zre lel ma$d, ragadozőösök

homálya vesző nemzedékek során felgy"lemlő tapasztalatain alapult, s részét képezte a fa$emlékezetének, amely 3aladorina villámsees refleOeien, s*r*n foly! véréen élt tová.% harmadik napon talált egy sziks!t!l kérges part& tava#skát, melyet vékonyka ér táplált dél felől.

5övette a v(z folyását, s a sekély ere#ske hamarosan ta$tékos, f"rge hegyi patakká duzzadt' egy z&g!nál azord fenyők tövéen szom$át oltotta előle, s megszaglászta a természetes itat!hely környékén lévőnyomokat. ?savart szarv&, szakállas állatok $ártak ide inni' a =ehér ölgy tudta, hogy kis#sapatokanélnek, s ha veszély fenyeget, a vad kosok öklelőzve védik a nőstényeket és gidáikat. % nyomok azonanrégiek voltak, s &gy t*nt, a zergenyá$ kapkodva, sietősen végezte dolgát az itat!helyen, mintha valamihomályos félelem riasztotta volna.

%ztán váratlanul &$a szag #sapta meg a párdu# orrát' f"lét felszegte, nyakán felorzol!dott ah!fehér szőr, fenyegető morgás hagyta el a torkát.

% sz"rkeundás ellenségC % etolakod!C 1em az az állat persze' amely or#átlanul elkergette őt és pár$át régi va#kukr!l - a szag kissé másvolt, f"lledte, erőtel$ese -, de a fa$társai, s nem is kevesedmagukkal. 3aladorina szoorrá dermedt,tekintete f"rkészőn körevillant, a$usza leheletfinoman megreszketett. 1em, most nin#senek a közelen- a #savart szarv&akra lestek, s dolguk végezetlen távoztak $! ide$e már. m a $elenlét"k - s a kih(vás,amit ez $elentett - tény maradt. % =ehér ölgy ismerte a zergék szokásait a sziklás hegyek gyér f"v*legelőin vándorolnak, egy nyá$hoz hatalmas ter"let tartozik, hiszen a hideg havasok #sak sz*kösen tud$ák eltartani a hozzá$uk hasonl! növényevőket. Aagy a sz"rkeundások, vagy a párdu#' mindkette$"knek kevés lesz a zsákmány ezen a arátságtalan vidéken. 4s 3aladorina szilárdan eltökélte, hogy ez&ttal nemfog megfutamodni a pimaszetolakod!k elől.

%z é$szakát egy hatalmas fenyőszál villás ágán töltötte - ösztöne megs&gta neki., hogy a sz"rkeun-

dások nem tudnak fára mászni -, és másnap gondosan e#serkészte az itat!helyen $árt zergenyá$at 1emvoltak t&l sokan, minden apr! neszre megriadtak, s a vezérkos - if$&, tapasztalatlan állat, nemrégienker"lhetett a posztra' előd$ét talán a sz"rkeundások ragadták el - idegesen kapkodta a fe$ét kérődzésközen. 3aladorina rosszall!an látta, milyen kevés vemhes nőstény és fiatal gida van a nyá$an' a

etolakod!k ezek szerint semmie vették a vadászat (ratlan törvényeit, főleg a leggyengéek,legelesetteek köz"l szedték áldozataikat, határt szava ezzel a zsákmány &$raszaporodásának. 3aga a

párdu# egy öreg nőstényt e$tett el esteédre' a zergék meg sem pr!áltak szemeszállni vele, mikor között"k termett és le"tötte, páni félelemen, szökellve menek"ltek - a fiatal vezérkos riadtan, tágra ny(l!szemekkel nézett vissza rá. % =ehér ölgy morogva pofá$áa kapta a zerge nyakát, és evonszolta a s*r*fenyvese' otor dolog a prédát ny(lt terepen elfogyasztani, a vadász védtelen marad, kiteszi magát aváratlan támadásoknak. @dé hur#olta hát $! fél mérfölddel, aztán letelepedett, és elégedettenlakmározni kezdett.

Rettentő éhes volt, három nap$a már, hogy egy falat sem ker"lt a gyomráa, az !vatosságr!l azonan most sem feledkezett meg' háta mögött vén fa!riás magasodott, s ösztönösen olyan helyet választott alakomához, ahol kevés #ser$e nőtt, azok is ritkás lom&ak, nemigen lapulhatott meg alattuk re$tőző rivális.3orogva tépte-mar#angolta a véres h&st, hatalmas falatokan nyeldekelte, hogy #sillap(tsa mardos!éhségét. %ztán egyszerre #sak felkapta fe$ét, és mozdulatlanná dermedt' h!fehér undá$a alatt ugrásrakészen megfesz"ltek a kimunkált izmok.

1em messze tőle, egy $!kora, öreg fenyő alatt egy sz"rke etolakod! állt. 1em vette magának afáradságot, hogy elre$tőzzék' némán várakozott a fák árnyékáan, sárga szeme hideg, gyilkos közönnyelmeredt a párdu#ra, kil!g! nyelvéről kövér nyál#seppek hullottak a száraz avarra. )gész tartásá!l,

lényéől a iztos tudat s"tött, hogy ezen a vidéken nin#s mélt! ellenfele' 3aladorina zsákmányát akarta,dölyfös tekintete távozásra intette a másik ragadoz!t, kénsárga mélyén néma fenyegetés loogott. %dd akon#ot, vagy meghalszC - sugárzott szenvtelen pillantásá!l az "zenet.



% =ehér ölgy irtokl! mozdulattal az ele$tett zerge fölé magasodott, f"lét hátrasunyta' kivillantottafoga fehér$ét, és halk, fo$tott morgással fogadta az idegent. % etolakod! mintha meghökkent volna kissé'

izonyára találkozott már a hegyvidéken kise ragadoz!kkal - hi&zokkal' netán farkasokkal -, azok azonan az első le#kék után hamar megértették, hol a hely"k, és eh&zott farokkal sompolyogtak el aközeledtére. )z a h!fehér nagyma#ska azonan más volt, mint a töi' semmi $elét sem adta

eh!dolásnak, sőt, gy*lölködve h(vta tetemre a kutyát, mintha ősi, személyes $elleg* leszámolnival!$uk

volna. % falkatársait!l messze k!orolt e rövid ideig mérlegelte a helyzetet, ám velesz"letett !vatosságátelaltatta a sorozatos győzelmek emléke' a kevély izonyosság, hogy mindeddig sem ő, sem a töiek nemleltek legyőzőre. 1émát kaffantott hát, egy hihetetlen (v* ugrással áthidalta a közt"k lévő távolságnagy$át, ma$d kurta nekirugaszkodással a párdu#ra vetette magát.

3aladorina nem szökkent félre előle- ahhoz t&lságosan nagy és nehézkes lett volna - #sak a felső-testét kapta oldalt ravaszul. % kutya nem volt felkész"lve erre a #selre, s elvétette az ugrást, ám alevegően még hátrakapott ellenfeléhez. % =ehér ölgy nem tartott az ádáz marást!l - a félrefordul!állkap#sok nem tudtak elég erőt kife$teni, a tépőfogak #sak selymes undá$át szántották végig a vállán -, snem késett a válasszal sem' roppant man#sa ke#sesen kiny&lt, s olyá t*nt, mintha megsimogatná az enyakát. 5urta, száraz roppanás hallatszott, a támad! gerin#e korhadt faágként tört ketté' k(nl!dva,végvonaglásan puffant a puha avarra, s ködös"lő agyáa halála előtt még elevillant a döent

felismerés hiázottC...3aladorina kényelmesen odasétált a reszkető tetemhez' gondosan megszaglászta, aztán lehuppant atomporára, farkát ke#sesen előreha$totta. /ágra ny(l! orr#impáian ott virált a friss vér szaga, s lelkétt&lárad!, minden egyeet elsöprő diadalérzet öntötte el. :egyőzte a gy*lölt sz"rkeundást, eltiporta ádázellenfelét, s kar#olás sem esett ra$ta har# közenC =e$ét a ágyadt' halovány napkorongra emelte, éselny&$tott, vérfagyaszt! győzelmi "völtést hallatott, a végét még m*értő m!d$ára #ifrázta is. Igazi kih(vásvolt ez a ömölés, a ragadoz! ösztön át"tő ere$*, elemi kitörése' a párdu# sz(véen most ugyanaz afortyog! láng tomolt, ami a "szke, pán#élos lovagokat *zi #satár!l #satára, s mega#élozza kar$ukat'mikor az ellenfél hadizászla$a felé r&gtatnak az öldöklő forgatagan. % zászl! persze állt még - szerte ahegyvidéken kénsárga t"z* szemek villantak meglepetten, sz"rke szőrzettel or(tott f"lek lapultak hossz&kás agárfe$ekre a diadalord(tás hallatán -, az első ellenfél azonan már kidőlt a sor!l, s ahogy az

első akadályon t&l$utva a rohamoz! lovag is szárnyakat kap, &gy szilárdult meg most a gyilkos eltökéltség3aladorina lelkéen.

% mámor pillanata elm&lt, elenyészett, s a =ehér ölgy megfontoltan visszaallagott a le"tött zergé-hez a fenyőfa tövéen. 1yugodtan, lassan evett, megfékezte gyomra moh! követelőzését' egyelőre nin#sveszély - a sz"rkeundás egyed"l volt, legaláis éles érzékszervei ezt s&gták neki -, a következő napokraazonan alaposan fel kell kész"lnie, nem vághat "res hassal a ko#kázatos vállalkozása. sztönösentudta, hogy az idegenek #sapatosan fognak vadászni rá - volt már dolga falkáan portyáz! ragadoz!kkal,értette a m!d$át, hogyan kell har#olni ellen"k. ossz& #satárlán#a fe$lődnek ma$d, &gy fés"lik át utána akomor havasi rengeteget, és a zergenyá$ak nyomát követik, mert tud$ák, hogy kénytelen lesz a zsákmányközeléen maradni. ?sakhogy egy állat sz"kségképpen kevese za$t #sap, $oan re$tőzködik, mint egyegész #sapat - és táplálék a sz"rkeundásoknak is kell, nem is kevés, &gyhogy a #satárlán# nem maradhatzárt és át$árhatatlan, vadászat ide$én fellazul, felszakadozik. 3aladorina nem ismerte az egymásra ép"lőkövetkeztetéseket, a logikus gondolatok világát, mégis $o haditervet kész(tett, mint akármely agyaf&rthadvezér, papirosok fölött töprengő taktikus. % fákon fog aludni, és amikor #sak lehet, a magasanközlekedik ma$d - ezzel ele$ét veszi, hogy é$szaka e#serkésszék, rátör$enek, és megnehez(ti számukra anyoma követését is. 5ihasznál$a a sees folyás& hegyi patakok adta lehetőségeket - nem kételkedett

enne' hogy f"rgéen &szik a leg"gyese sz"rkeundásnál is -, prédá!l vadász lesz, "ldözött páriá!l#sendes lépt*, könyörtelen haláloszt!. )gymás után ragad$a el a nyomáan lohol! falka tag$ait, s ha ma$da #satárlán# kellőképpen fogh($assá válik, irgalom nélk"l le#sap a megmaradottakra, elsőként az öreg,tapasztalt vezérh(met ter(tve le' aztán $öhetnek a vezető$"k vesztén megzavarodott portyáz! társak. )l(r vel"k, tudta $!l' hiszen erőse és sz(v!sa náluk' #sak arra kell vigyáznia, hogy ne legyen alkalmuk

kihasználni a f"rgeség"ket. 4s miután leszámolt az ellene k"ldött vadászfalkával, követni fog$a aszagukat a tanyá$ukig, ahol a szukák vigyáznak a serd"lő kölykökre' őket nem támad$a meg - a szop!s porontyait védő nőstény ádáza ellenfél a zsákmány után $ár! h(mnél -, de megérzik ma$d enne a



győztest, s ha morogva kivillant$a fogsorát, összeterelik az almot, és eltakarodnak innen másvadászmezőkre.

1ehéz, k"zdelmes napok vártak a =ehér ölgyre. % sz"rkeundások ravaszaak és számosaak voltak, mint hitte' két #satárlán#ot k"ldtek ellene' s miközen le-le#sapva ker"lgette az egyiket, a másik #sapdát áll(tott neki. %lig tudta kivágni magát a kelep#éől, seeit' nyalogatva h&z!dott vissza a s*r*e'de öt h*lő dögöt hagyott maga után emlékezet"l aznap, és a sz"rkeundások, ha nem is adták föl a

ha$t!vadászatot, megismerték végre a félelem (zét. % sárga szempárok már nem villogtak olyanmagaiztosan' a kar#s& agárfe$ek mind idegeseen kapkodtak $ora-alra, ha valahonnan a oz!t!lfelharsant a fehér párdu# diadal"völtése, &$a társuk elestét $elezve. % vén vezérh(m "gyeseellenfélnek izonyult a vártnál - fogai vállt!l vállig h&z!d!, u$$nyi vastag, párhuzamos forradásokathagytak 3aladorina hátán &#s&z!ul -, de a halála val!an megzavarta a falka sorait, s mivel a lapos (v*ugrások nem ingathatták meg a roppant test* nagyma#ska egyens&lyát, a sz"rkeundás vadászok taktiká$akudar#ot vallott a végső össze#sapásan' ott vesztek valamennyien egy véráztatta kanyonan, nem egyetköz"l"k a mélyen örvénylő, ta$tékos fodrokat hány! patak ragadott el. 5éső a =ehér ölgy megtaláltaa arlangokat is, ahol tanyáztak - mert tö is volt elől"k, eldugott hegyszorosokan, félreesőnyiladékokan -, ám a nőstényeknek és a ki#sinyeknek nem férkőzhetett a közelée. % sz"rkeundások riadtan eh&z!dtak va#kuk mélyére, és szőrtelen, kétlá& élősdiek siserehadával vették kör"l magukat -

hasonl! viszonyan lehettek vel"k, mint 3aladorina és h*séges pár$a a #s(kosokkal' #sak ezek a paraziták messze töen voltak. % sz"rkeundások gyáva m!don őket k"ldték maguk helyett vadászni' a kétlá&ak fényes, hideg hé$akat öltöttek magukra, és rivalogva felverték a fenyveseket, a =ehér ölgy után kutatva.% párdu# köz"l"k is ele$tett néhányat, #sak a miheztartás végett - összehasonl(thatatlanul satnyáellenfelek voltak a sz"rkeundásoknál. ossz&, #s(pős karmokkal k"zdöttek, amiket rögtön elhulla$tottak,amint 3aladorina $átékosan meglegyintette őket' $!l ismerte ezt a har#modort, koráan nem egyszer voltkénytelen hasonl! kétlá& állatokkal viaskodni pár$ával közös va#kuk védelméen. )gy idő után aztánmegtanulták a le#két, és nem merészkedtek fel töet a havasoka. Igaz, nem siker"lt minden &gy, ahogya =ehér ölgy tervezte' ám a rengeteg királynő$e ő lett, s ord(tása válasz nélk"l visszhangzott a zordmeredélyek között - nem akadt immár rivális ragadoz!, aki szeme mert volna szállni vele a vadászter"le-tért. 9ond$a volt rá, hogy a #savart szarv& állatok köz"l #sak a kiöregedetteket, az el-elmaradoz!kat

ragad$a el' és ha lustán végigny&lt egy semmie ny&l! sziklaszálon, elégedetten figyelte a szakadék t&loldalán ugrándoz! zergéket, él"kön a fiatal vezérkossal, aki egyre magaiztosaan, egyre meré-szeen terelgette ki#sinyke nyá$át. %z emeri érzelmek, hangulatok mit sem $elentenek egy szaadon élővadállat számára' mégsem volna nagy t!d(tás azt áll(tani, hogy a =ehér ölgy végre oldog volt.

4s mind t"relmetlene"l várta azt a pillanatot mert ösztönösen tudta, hogy el fog $önni egyszer -,amikor ma$d h*séges pár$a magához sz!l(t$a őt a távol!l - a faragott #sonts(p hang$át messzire viszi aszél a hegyek láánál elter"lő lapályr!l, s emeri f"l nem neszel föl rá, #sak a párdu# sokkalta éleseérzékei -, és #satlakozik hozzá valahára &$ irodalmukan, talán a #s(kosundás élősdiekkel egy"tt,akikhez végtére is egészen hozzászokott. %kkor ma$d odasiet mellé a havasok!l, és "szkén' sorra-rendre megmutat$a neki az egész vérrel szerzett vadászmezőt.



"A bölcsesség önmagában nem elegend% az dvösséghez! az is fontos, kinek a szájából szól"


% kikötői #sapszékeknek szerte a világon sa$átos, egyedi hangulatuk van' tarka ruhák forgataga,#sillog! aranykarikák a arna őr* lányok f"léen, a vén tengeri medvék rekedt hahotá$a, az erős, de nem

riaszt! szagegyveleg, a tenyereke simul! !nkupák h*vöse. 1em hiányozhat persze az izzad!, kötésigmeztelen #sapos sem a söntés mögött - a tengerészko#smák #saposai mindig őven ver(tékeznek, ésmindig #supaszon hagy$ák felsőtest"ket -, aki sohasem ad hitelt, és ka#skaring!san káromkodva méri avendégeknek a torokszaggat! italokat. L% ha$!sok kizár!lag grogot és méregerős orokat isznak, sörtvagy vizet soha.M % széles köröken elter$edt hiedelemmel ellentéten ezeken a tavernákan sokkal töa durva sz!, mint a verekedés' a tengerek vándorai elegendő veszéllyel néznek farkasszemet hossz&&t$aikon, nem marad sok kedv"k, ha$land!ságuk torzsalkodni, amikor végre réve érve kipihenhetik,kimulathat$ák magukat. 6a$átos, zárt irodalom a #sapszék világa' uralkod!$a, strázsákkal őrzött határanin#sen' mégis minden"tt elé$e otlik az utaz! a s!s vizek part$ain. <olgárai - maka#s, keményfe$*emerek, akik a maguk alkotta szaályok szerint élnek-halnak - már a szagár!l felismerik az idegent, s haegymás közt gyakran marakodnak is' kifelé zár$ák a soraikat, összetartanak. 5(v"láll! ritkán férkőzhet

közé$"k, nehezen fogad$ák e a $övevényt' viszont kiker"lni is nehéz eől a varázslatos világ!l, akik egyszer eo#sátást nyernek, (gy vagy &gy, de halálukig a közösség tag$ai maradnak. 4s akielév"lhetetlen érdemeket szerzett valamikor a harsány hang&, duha$ kompánia előtt, azt sohasem tagad$ák meg késő a társai, ármilyen mélyre s"llyed$en is.

+gy hát nem #sitult el hirtelen a eszélgetés mora$a, nem villantak sanda tekintetek a koszlottlepellel elf"ggönyözött e$árat felé, amikor %ntoh havának egy h*vös esté$én Raiyur kapitány átlépte a5a#ér aleányhoz #(mzett taverna k"szöét, lekanyar(totta köpenyéről az esővizet, hangosat szipákolt,és kih(v!an kör"lnézett. Igaz, akadtak néhányan, akiknek pillantása egy árnyalattal sötéte volt akelleténél' Raiyurr!l gonosz pletykák $ártak szá$r!l szá$ra az ut!i éveken a dokkok környékén, s nemegy ha$dani tengerész#imora ánta meg keser* sz(vvel, hogy elé$e helyezte izodalmát. m a sz*krefogott közösségek emlékezete messzire ter$ed' és sokak fe$éen nem halványult el még a 9hasak-fokon

áll! zord kőtorony képe, amint lángok #sapnak ki keskeny alakain, derékan megroggyan, imolyogmég ki#sit, ma$d szörny* roa$$al a földre dől.

%z ősz"lő ha$!s az iv! közepére #sörtetett, s hangosat doantott.- é, Rod fiamC - rikkantott oda a #saposlegénynek. - )gy rund!t mindenkinek, az én számlámraC %

#sapos hegyeset köpött a pult sarkáa, és nem mozdult tapodtat sem.- ozomra nin#s ital - mondta kurtán. - 3ég neked sem, Raiyur.- 4s ki a sistergős istennyila mondta neked, hogy hozomra kérem2 - fortyant fel a kapitány inger"l-

ten, és egy felée ny(rt aranydukátot #sapott a sankra. - %z egész !dé az enyém, ha &gy akaromC% tagaszakadt, ver(tékező legény varázslatos hirtelenséggel elt"ntette a pultr!l a pénzdaraot, és

efordult a kármer(tő mögé. % vendégek köz"l néhányan vidáman kur$ongatva éltették Raiyurt - a potyaital kivál! eszköz a kedélyek föllend(tésére -, mások #sodálkoz! képet vágtak, és akadt olyan is egy-kettő,aki mogorván meredt a kupá$áa.

- Aén sátán, mi "tött eléd2 - kérdezte egy széles váll&, tetovált !riás vigyorogva. 6z! ami sz!,i$esztő látvány volt a mosolya' az ar#ár!l hiányzott az orra, még siheder koráan #sapta le egy toronih!hérlegény, valami gyerekes #s(nytevés miatt.

- ltél, raoltál2 - kontrázott rá az asztaltársa, egy zömök, kese ha$& tengerész. - Aagy az öreganyáddota fel a talpát' és rád hagyta, amit sokéves kurválkodással keresett2

="lsértő, harsány hahota fogadta a kese ha$& vaskos tréfá$át' egy a$szos, #supa izomvasgy&r! két-rét görnyedve röhögött, ma$d megpukkadt nevettéen.

Raiyur kikapott az elősiető #sapos marká!l egy kors! grogot, és lend"letes mozdulattal az egészeta $!kedv* fi#k! képée lo##santotta.

- a forr!lázad van, h*tsed maga, /oralC - figyelmeztette ka$ánul. - Igen förtelmes k!rság azemert elé ellenállhatatlan nevetőgör#sök gyötrik, aztán leszárad a férfiassága.% durva ka#agás &$a orkán$a söpört végig a f"stös levegő$* iv!n' a tetovált ha$!s ököllel verte az

asztalt vidor kedvéen.



Raiyur paran#sol! mozdulattal magasa emelte a kezét' #sendet intett.- )merekC - ömölte teli torok!l. - nnep van maC 3egszaadultam a pi!#ámt!lC- Bgyan kitől2 - öffentett köze egy langaléta, vörös sörény* legény - /án att!l a kehes

vénasszonyt!l, akivel az ut!i idően mászkálni láttak23egint fel#sapott a nevetés, és Raiyur harsogva #satlakozott hozzá' közen, szinte mellékesen, ki-

r&gta az égimeszelő al!l a székláat, hogy a tréfás szá$& legény nyekkenve .elter"lt a földön, mint egy

nagyra nőtt mo#sári éka.- /e még a szemfedő alatt is vi##elődnél, 3arafos' am(g a v(ze nem zuttyantanak - $egyezte megkedélyesen. - 7e most komoly dologr!l van sz!, #imorák kinyuvasztottam 6ephyriont, azt az álnok

parazitátC% hivalkod! ki$elentést helyeslő z&gás fogadta az iddogál!k köréől.- 4pp ide$e volt márC Ailág #s&f$át #sinált előled a festett kép* kurafi - kiáltott a kese ha$&. -

1ekem is mo#orogni kezdett a tenyeremen a kötélont! vas, valahányszor láttam a rakparton páváskodni a #i#omás itang$átC

- át ez az, hogy néked #sak a kötélont! vasad mo#orog, AahfudC - röhögött fel a tetovált tenge-rész, ám a menetrendszer*en kiroan! ka#a$hullám ez&ttal fél&ton megakadt, mert a sértett akkorátvágott !nkupá$ával az asztalra, hogy az ölös meszely hosszáan végigrepedt.

- ogy %rel rogyasztaná az eget a hazug pofádra, 3ikar, hát én már akkor összehoztam az első po-rontyomat, amikor te még pendelyen szaladgáltál a halpu#ol! standok kör"lC% hahota fergeteges erővel roant ki, még a taverna falai is elereszkettek' a keménykötés* kapi-

tányok könnyáztatta képpel hörögtek, zokogtak, fuldokoltak. 8eletelt egy kis időe, mire a szélma-lomként hadonász! Raiyurnak siker"lt rendet teremtenie.

- 5usdi te, félesz*C - "völtötte veresedő ar##al - % grogot, azt állom, de a dögvészes kupádat #sak fizesd ki magadC

)zzel &gy-ahogy siker"lt leh*tenie a kedélyeket. /oral nagyot kortyolt az ily m!don iztos(tott $ö-vendő$* kors!!l, és ravaszkásan Raiyurra villantotta a szemét.

- %ztán hogy #sináltad' vén ku$on2 - kérdezte izalmaskodva. - % :ukian kölök is enne volt nya-kig, &gy-e2

% kapitány szomor&an megrázta usa fe$ét - $! sz(nésznek tartották világéletéen.- :átták a poroszl!k a ház közeléen !lálkodni s!ha$tott. - /isztulnia kellett innét' egy daraig

nemigen fog$a Ifine dugni az orrát.- <edig milyen vidám #imora voltC - !logatott Aahfud sa$nálkozva.- Aolt, nem volt'. elette a fene - rántott nagyot a vállán Raiyur. - anem tud$átok-e, emerek, hogy

mielőtt elevágtam a ordái közé a halászi#skát, egy daraon eltársalkodtam ám vele24s2 6ok érdekeset mondott2 - #suklott hangosat 3arafos, ma$d sietve megtörölte a szá$a szélét.- 3eghiszem aztC - % kapitány ar#a hirtelen komolyra vált, kih&zott egy széket, letelepedett Aah-

fudék asztalához. - 3ost aztán f"lel$etek, #imorák, mert ami most $ön, az nem tréfadologC% viharvert kép* ha$!sok elkomorodtak, félretolták az !nkupákat' kedvelték a tréfát mindannyian,

nem mentek a szomszéda egy kis pa$koskodásért, de ez #sak arra szolgált, hogy elviselhetővé tegyék élet"ket az ezernyi veszély közepette $! érzékkel vették észre mindig, ha a környezet"ken komolyrafordult a sz!.

- 3ikarC - Raiyur közele intette magához a tetovált kar& kapitányt. - 3ondd #sak, mit száll(tottálte a /udomány h!nap$ának harmadik hetéen, és hová2

3ikar szemlátomást zavara $ött' ősrégi, kimondatlan szaály volt a szaad ha$!sok között, hogynem firtat$ák egymás "zleti "gyeit.

- 9yer"nk, ne tégy már &gy, mintha gör#s állot volna a nyelvedeC - s"rgette Raiyur. - 1em ok nélk"l kérdem, elhihetedC

% tetovált tengerész vállat vont.- /ud$átok ti azt $!l. tvözött aita#élt, fuvarlevél nélk"l, ?aedona.

- 4s ugyan kinek2 - kapott a sz!n Raiyur.- 3it kötözködsz2 - #sattant fel 3ikar inger"lten.- 3a$d pont neked fogom kife#segni... - irtelen elhallgatott, ar#át égető p(r or(totta el.%z ősz"lő ha$!s hanyagul legyintett.



- 6ose ánd, hiszen igazságod vagyonC 3*veltem én az ut!i éveken épp elég gyalázatot... -6zeme haragosat villant. - 7e azoknak az időknek vége, ott vesztek azzal a rongy álomkufárralC -8o#sánatkérőn elmosolyodott. - 3eg egyéként is tudom, ki volt az átvevő a nemes 7alon taná#s&r személyesen. /e a 6zövetségnek szántad a száll(tmányodat, ugye2 3eglepne, ha azt mondanám, hogyegyenesen %lidaOa ker"lt, a 8oszorkánykirálynő udvaráa2

- %z lehetetlenC - horkant fel 3ikar méltatlankodva.

- 7e izony, hogy lehetségesC - #sapott az asztalra Raiyur mérgesen. - =olytathatom a példákat,nem vagyok h($ukkal, izton áll(thatomC /udod-e' 3arafos, hogy a kahrei fegyvermesterek által lekötöttaita#él sohasem $utott t&l )diomad hegyein2 /e pedig' Aahfud, a ro0oni =ekete adurat táplálodkin#set érő ötvözetekkel 7arton lovagrend$e helyettC 1em is eszélve erről a kelek!tya /oralr!l, akiegyenesen /oronnak száll(t, miközen azt hiszi, hogy a rakománya a d0oonok seregeit gazdag(t$a.

% kapitányok döenten, tágra ny(l! szemekkel meredtek rá, a nev"kön sz!l(tottak #sak&gy, mint atöiek. %r#uk!l minden sz(n kifutott, a kupák talpát szorongat! kezeken kifehéredtek az u$$per#ek'Aahfud homlokán ő #seppeken vere$ték gyöngyözött.

- )nnyit ér hát a ti oly nagyon magasztalt f"ggetlenségetekC - f&$tatta Raiyur d"hösen, és hátradőlta székén.

- 6z!fia eszédC 9yereklo#sogásC - mordult fel 3arafos inger"lten. - 8izony(tsd is, amit mondasz,

RaiyurC%z ősz kapitány szeme megvillant, fakő lángot vetett.- 8izony(tékokat akarsz, #imora2 3egkapod, ne fél$C 4s ezzel dőlni kezdett előle a sz!, özönleni,

hömpölyögni, mint valami ősere$*, megáll(thatatlan áradat' tényeket #itált, időpontokat, konkrétumokat'tételesen sorolta fel a titkos száll(tmányokat, m!l!számra pontosan a erakod!helyeket, #élállomásokat'seregével számlálta elő az átvevőket, közvet(tőket, fedőemereket' mindazt, amit a hossz&, álmatlané$szakák alatt Rastaehyrt!l megtanult. % szaad ha$!sok leesett állal, h"ledezve hallgatták, nyelv"k megénult, szem"k kerekre ny(lt. Bgyan ki vette volna észre' hogy a kese ha$& Aahfud !vatosan, fokr!lfokra ki$$e h&z!dik a hallgat!ság gy*r*$éől, loppal, szándékát palástolva araszol a e$árat felé23indenki Raiyurt figyelte, az ő szavain #s"ggött moh!n' s Aahfud egy !vatlan pillanatan elt*nt azasztal mellől, kisurrant a holdfényes ut#ára.

@dakint aztán mintha ki#serélődött, más emerré változott volna' halkan elkáromkodta magát, ésnyaktörő temp!an iramodott meg a kereskedőnegyed derengő fényei felé. Iszony& dolgokat hallott azimént fogalma sem volt, honnan tudhatott 1oir álmokkal kereskedő pap$a ennyi féltve őrzött titkot, denyoman átérezte, mi minden forog ko#kán, milyen hatalmas itt a tét. =utott hát lélekszakadva, egyenesenaz Bzulkhor-ház d(szes palotá$a felé' nehézkesen zihált, mint akinek a testet öltött sátán lohol a sarkáan.%tt!l félt, ami mögötte volt, nem att!l, ami előtte' és ez végzetes hiának izonyult.

% fellegha$t! köpönyeges alak az egyik néptelen sarok mög"l toppant elé, elállva &t$át' a sötét posz-t!kalap széles karimá$a alatt fenyegetőn megvillant a mogyor!arna szempár. Aahfudnak még maradtide$e egy rém"lt, kurta ord(tásra' aztán a keskeny, orotvaéles penge finoman kereszt"lsuhant- a torkán,nem#sak kiáltását vágva el hirtelen' hanem élete fonalát is. alott volt már, mire a teste a földrehanyatlott' gazdá$a az Bzulkhor-palotáan hiáa várta az "zenetet.

% tengerészko#smáan pedig Raiyur kapitány végre evégezte sz!noki eszédét, elégedetten hát-radőlt, fölényes pillantást vetett az asztalánál összegy*ltekre. 6enki nem sz!lt' sápadtan meredtek egymásra, egy egész világ omlott össze enn"k.

- /eremtő 5yelC - suttogta /oral halkan. - 3it tehet"nk2Raiyur vállat vont.- ?sak egyvalamit. sszefogtok.%z ősz"lő ha$!s a kikötő söpredékévé z"llött, pénzért árulta ki arátait, elfe#segte a rá(zott titko-

kat' ám hossz& esztendőkkel ezelőtt ő rontotta le azt a tornyot 9hasak fokán, ő volt az egyetlen az ötemer köz"l, aki visszatért onnan. 8ármi történt is, ezek a mar#ona, viharvert kép* tenger$ár!k a vezé-r"ket látták enne.

- ogyan2 - kérdezte 3arafos.- 6zövetségre fogtok lépni - magyarázta Raiyur. - Fdzkodtatok tőle mindig, akár a fekete !tvart!l,s nem tagadom, magam is (gy éreztem egykor' de 6ephyrion szavai kinyitották a szentem. 1agyravagytok a szaadságotokkal' di#sekedtek városszerte, hogy nem f"ggtök senkitől' vakságotokan azt is



megalkuvásnak tekintitek, hogy átad$átok egymásnak a feltétlen sz"kséges h(reket - inká koldusotra $uttat$átok kenyeres pa$tásaitokatC 6zaadnak hirdetitek magatokat - és val!$áan nem vagytok k"lönek alegnyomor& raszolgáknál. 5"lön-k"lön gyengék, vagytok, elesettek' a nagy kereskedőházak kény"kre-kedv"kre $átszadoznak veletek. F, oldogságos %rel, mikor tanultok már meg egyszer végre asa$át láatokra állni2C

- 7ehát mitévők legy"nk2 - tárta szét a kar$át 3ikar.

- Aannak ötleteim. 5ezdetnek tagad$átok meg a ét áz áruinak a száll(tásátC- iszen akkor tönkremegy"nkCRaiyur ravaszul elvigyorodott, és lassan #s!válta a fe$ét- a mind egyszerre léptek, és kitartotok a döntés mellett, akkor a ét áz fog tönkremenni. atal-

mas flottá$uk van, az igaz, sokkal nagyo, mint mindannyi!toké egy"ttvéve. - 6zéles (v* mozdulatot tettroppant kar$ával. - ?sakhogy az ő kapitányaik elpuhultak a sok pénztől, a kényelmes élettől. %veszedelmes fuvarok t&lnyom! hányadát ti onyol(t$átok le a ázaknak, #imorák, márpedig az igazihasznot a ko#kázat hozzaC

- Bgyan márC - vetette ellen /oral. - 3agad mondtad, hogy a legnagyo ko#kázatot mi vállal$uk'miért vagyunk akkor még mindig koldusszegények2

- 3ert nem a tiétek az áru, amit száll(totok' a hasznot a ét áz fölözi le - felelte Rayur. - a ti

nem vállal$átok töé a meg(zatásokat, a ázak elő-ut! a sa$át emereiket fog$ák rááll(tani' azok pedig #s&fos kudar#ot vallanak ma$d, hiszen nem értenek az ilyesmihez a kurafi puhányai. 4s ha már akalmárfe$edelmek térden állva könyörögnek nektek, akkor ti diktálhat$átok a feltételeketC

% kapitány elégedetten végigsim(tott d&s szakállán, ag!t!l arna fogait kivillantotta, akár a $!lla-kott #sikasz. <ontr!l pontra elismételte mindazt, amit Rasta#hyr magyarázott el neki )llana szentélyének f"lledt, l!tuszillat& félhomályáan' de a szavakat ő válogatta meg hozzá, a kitért 5ora nem tudott volnaa szaad ha$!sok nyelvén eszélni.

- :ángész vagy, RaiyurC - suttogta 3arafos álmélkodva. - Istenemre, elevágok' ott fullad$anak meg mind a pöffeszkedő ázak a sa$át savany& lev"kenC 5i tart velem, #imorák2

4s felfelé ford(tott tenyerét kitartotta az asztallap fölé. )lsőnek 3ikar #sapott ele, ka#skaring!sszitok k(séretéen' nem sokkal maradtak le mögötte a töiek sem.





$ár a klán fenntartásaC 3ikor 8ofkar mester háromszáz esztende$e letelepedett Ifinen, az akkori @tlokir valami #i#omás palotával akarta kisz&rni a szemét, ő azonan természetesen sértetten elhár(totta aza$ánlatot, s költséget és fáradságot nem k(mélve sa$át földalatti telepet ásatott a elváros kellős közepén.% tala$ #supa oml!s agyag és márga volt, &gyhogy az @npor-hegységől kellett drága pénzen

azaltlapokat hozatni a falak urkolásához' és a hagyományos tárnák és alagutak kialak(tása sem izonyult ol#s! mulatságnak. )gyesek persze már akkor is értetlenkedtek, hogy mi sz"kség van sehová

sem vezető vágatokra és folyos!kra, amikor Ifin alatt az égvilágon semmi nin#s, amit érdemes lennekiányászni' ezek a otor lelkek nem fogták föl, mi#soda megtart!, közösségszervező ere$e van a#sor(tatlan formáan ápolt hagyománynak 8ofkar mester azonan - mint mindig - ez&ttal iskereszt"lvitte akaratát, és #sak akkor látott neki a felhalmoz!dott ad!sságok számavételének, miután aklán &$ ha$lékának legmélye pont$án tisztelettud!an feláll(totta 8ul Ruurig oltárát, és háromszáz#siszolatlan nyersgyémántot hamvasztott el a /eremtő tiszteletére. % ét áz nem arr!l h(res, hogy neszedné le alaposan a sápot a köl#sönadott összegek után' mi hát a #sodálkoznival! azon, hogy anemzetségnek &gy kellenek a tetemes evételek, akár éhezőnek a falat kenyér2

8ofkar mester egyéiránt, kötelességtud! törpe lévén, maga is kivette a részét a klán anyagi helyze-tének fellend(téséől' k"lön felkérésre, usás munkad($ért személyes megrendeléseket is vállalt, ár azegekig sr!falt árak a klánfőnök érdes modorával karöltve egy idő után a leg$o vásárl!kat is elriasz-

tották. 8ofkar, aki titokan elégedett volt a helyzet ilyetén alakulásával, az évek során kitapasztalta, hogy#sak kétféle emer dolgoztat vele akinek annyi pénze van,- hogy pelyvaként sz!ra szerteszét, illetve akinem agymagáé!l költekezik. % kőől faragott asztalán heverő papirosok!l felsand(tva ezt a fekete ha$&nőt az ut!i kateg!riáa sorolta. mC 3eg kell adni, helyre egy teremtés, persze #sak emermér#évelmérve.

8ossz&sat horkantott, és inger"lten lesöpörte az asztallapr!l a pap(rokat - egy remekm(v* nyakék terve volt ra$tuk, Ifin legnevese ötvöse kész(tette -, aztán köször"lt egyet a torkán, és az asszonyszemée nézett

- 5étségee$tően silány munkaC - mutatott a padl! felé szálling!z! lapokra. - 4des lányom, ha már mindenáron ka#ér drágaságokra vágysz, igazán megválogathatnád, kivel ra$zoltatod meg őketC

%lmeir szerényen elmosolyodott' hermelinprém st!lá$ával, hossz& szár* #sipkekeszty*$ével ugyan-

#sak kir(tt a azaltfal&, földalatti terem komor egyhang&ságá!l.- a te kontármunkának (téled, tiszteletremélt! mester, akkor izonyára az is. 1em tudom, ha$land!

lennél-e magad p!tolni az "gyetlen kez* ra$zol! mulasztását2- mC - krákogott a vén törpe. - mC /ermészetesen megfelelő fizetségért #serée...- % pénz nem $elent gondot - vonta meg a vállát %lmeir.- Aal!an2 iszen még nem is mondtam áratC - vágta rá gyanakodva 8ofkar mester. - onnan van

neked annyi pénzed, édes lányom2 4s egyáltalán, hogy $utott eszede, hogy éppen engem zaklass ezzel azostoasággal2

- % legszeet és a leg$oat akarom - felelte a kurtizán egyszer*en. - 4s erre a te személyed a iztos(ték, tiszteletremélt! mester

% törpe önelég"lten elmosolyodott, és hátradőlt d(sz(tés nélk"li karosszékéen' mint a puritán han-gulat& teremen minden erendezési tárgy, ez is egyetlen sziklatömől volt kifaragva.

- mC Igen di#séretes az elhatározásod, ezt egy tapasztalt férfi mond$a neked - %pr! szeme sz&r!sanmegvillant. - áromezer dukát, plusz az anyagköltség. /ermészetesen előre.

- 5(vánságod szerint lesz, tiszteletremélt! mester - ha$olt meg %lmeir. - 6zolgám még ma esteáthozza neked a pénzt, ha megfelel.

- ?sak ne az 4$közép előtti második !ráanC - illegtette meg tömpe mutat!u$$át 8ofkar szigor&an. -<ihenésre, fá$dalom, a munka nem sok időt hagy fáradt #sont$aimnak, de ilyenkor az á$tatosságomatvégzem szentély"nken.

- allottam h(rét egy tarini utaz!t!l nemrég, hogy milyen kegyes élet* vagy% törpe szeme fel#sillant.

Aal!an2 - kérdezte moh!n. - át nem feledték el még a nevemet /arinan2- 6őt, igen $! emlékezeten tart$ák - felelte a kurtizán. - %z utaz! maga is szerette volna ler!ni előt-ted a tiszteletét, de "zleti "gyei elsz!l(tották.



- zlet. Rohanás. - 8ofkar mester lemond!n legyintett. - )z az &$fa$ta m!di már a tisztességes -törpék életét is kikezdi. 8ezzeg az én időmen...C

- ?sak ritka keveseknek adatik meg a kor által érlelt öl#sesség - értett egyet %lmeir.- elyesen sz!lasz, édes lányomC - !logatott az ősz törpe elégedetten, és végigsim(tott szakálltalan

állán. - %kadnak' akiknek nem a tag$ait lankaszt$a meg az idő, hanem a fe$"k zápul elé.- %aszisz nagy$ai között is nem kevesen vannak, akik öregkorukra otorul h*tlenek lesznek a régi,

$!l evált szokásokhoz - $egyezte meg a kurtizán egy"ttérzőn.8ofkar mester fontoskodva felhorkant.- ahC Bgyan mit tudtok az idő hatalmár!l ti, emerek2 /iszavirágok vagytok mihozzánk képest,

esztelen röpködő kérészek az alkonyi napfényenC- % kérész is tanulhat öl#sességet a tiszteletremélt! atyákt!l - %lmeir mélyen, alázatosan megha-

$olt. - )ngedelmeddel, nagye#s* mester, indulnék utamra' már (gy is t&l sok időt raoltam el tőled, okros teendőid izonyára sz!l(tanak.

8ofkar elégedetten hátradőlt kőszékéen, s &#s&sz! nélk"l, #supán tekintetével k(sérte végig akifelé igyekvő asszonykát, meg a hossz& ha$&, nyurga, i#egő szolgalegényt, aki az egész eszélgetés alattegy tapodtat sem tág(tott mellőle. 8e ellett ismernie, nem tett rá rossz enyomást a ki#sike' végre egyemerfruska, akiől nem hiányzik a kellő tisztelettudás, és pontosan tud$a, hol a helye a világanC

8izonyára valami gazdag udvaron#nak a kitartott$a, aki f"lig elehaarodott, és nyakl! nélk"l elhalmozzaa kegyeivel. % k(sérő$e is erre vallott' nem annyira szolga volt az a fi#k!, inká amolyan testőrféle. %szeme t&l keskeny volt, a pillantása t&l hidegen vágott, semhogy a törpe igazán $!l érezze magát a

$elenlétéen.3indegy, az ő dolguk' egy ilyen #sinos portékának val!an vigyázni kell a őrére, hiszen fur#sa

dolgok történnek mostanság Ifinen, é$szaka az ut#ákon nem szám(t ritkaságnak az emerhalál. %m&ltkoráan a #serzővargák szeren#sétlen #éhmesterét raolták el valami latrok, nemrégien meg a derék 3olo#hiashoz, a klán egyik legh*ségese megrendelő$éhez pr!ált etörni egy el#sapott a$v(v!, k!or törvényen k(v"li. iáa, a laza erköl#sök, a szertelen if$&ságC...

8ofkar mester a fe$ét #s!válva feltápászkodott karosszékéől, és összeszedte a földön heverő pa- pirosokat. /*nődve, szemöldökét rán#olva elrendezgette őket az asztalán, aztán sorra egymás után

szem"gyre vette mindet a mennyezetről l!g! aron#sos kandeláer f"stös fényéen. /ula$donképpen nemis annyira rosszak... )ől a sutty! ötvösől száz-kétszáz esztendő m&lva még lehet valaki.

8őrköténye zseéől vastag pla$ászt halászott elő, és nagy m*gonddal $av(tgatni kezdte a tervra$-zokat. )lőször is elt"ntette a fölösleges #irádákat' nem volt arát$a az élettelen tárgyak mértéktelenfel#i#omázásának, mindig fennen hangoztatta véleményét, hogy az igazi remekm* szépsége mester-kéletlen egyszer*ségéen re$lik. %ztán megtekintette a felhasználásra $avasolt drágakövek $egyzékét, ésfintorogva szörny"lködött, amikor maga elé képzelté az (zléstelen s(norgiát. %z az asszonyka igazántakaros teremtés, nyilván felt*nő ékszereket szeretne viselni, de létezik egy határvonal, amely a finomka#érságot elválaszt$a a t&lzása vitt hivalkodást!l. % t"rkiz maradhat, az illik a szeme sz(néhez, a töitarka ka#at viszont #sak rontaná az összhatást. 3a$d lapis lazulit használ helyett"k, esetleg igazgyöngyöt -&gyis mostanáan futnak e a kikötőe a délvidéki ha$!sok az első száll(tmányokkal. Igen, idehalványa, diszkréte sz(nek sz"kségeltetnek - kék, h!fehér, sápadt-ez"st... 8eharapta az a$kát, ésszokatlan nekiuzdulással látott munkához

% szolga az esti !rákan érkezett, és háromezerhatszáz #sengő toroni aranydukátot hozott magávalegy $!kora őriszákan. 6z!tlanul, t"relmesen várt, m(g 8ofkar mester az utols! daraig átszámolta azösszeget, egyik-másik pénzérmét még a fogával is pr!ára téve, aztán átvette a sietősen lekörmöltnyugtát' és távozott /ényleg valami $!l képzett, izalmi emer lehet, k"lönen nem hagynák ennyi

pénzzel egymagáan sétafikálni...% vén törpe azon kapta magát, hogy rég tapasztalt t*zzel fog neki a nyakék elkész(tésének. <ersze

az ő poz(#i!$áan nem engedhette meg magának, hogy hitvány munkát ad$on ki a keze al!l, ez&ttalazonan a evettnél is nagyo m*gonddal dolgozott. a a legapr! tisztátalanságot, szem#sézettséget

vette észre a kész #satokon, kap#sol!elemeken, azonnal eolvasztotta az öntvényt, és elölről kezdte azegészet, a klán #siszol!mesterét pedig #saknem az őr"lete kergette azzal, hogy az egyik körömnyit"rkizkövet hatszor k"ldte vissza neki továi igaz(tásra. 3aga sem értette tel$esen a dolgot tisztáan voltvele, hogy ezeket az elhanyagolhat! m*hiákat még a törpék köz"l is #sak a legavatotta mesterek éles



szeme venné észre, valahogy mégsem vitte rá a lélek, hogy ki$av(tatlan hagy$a őket. Ilyenkor egyre #sak arra gondolt, milyen #sodaszépen mutat ma$d az elkész"lt nyakék a kis fekete ha$& fruska d&s idomain'fölse$lett előtte a h!fehér váll, a nyak vonalának ke#ses (ve, és e kellett látnia, hogy a ragyog! összképeta leg#sekélye makula is $!vátehetetlen"l tönkretenné. Bgyanakkor ha$totta a szakmai "szkeség is - el-képzelhetetlen lett volna, hogy ki#s&sszon az általa megszaott határidőől -, (gy hát megkettőzte erő-fesz(téseit, é$t nappallá téve #sakis a nyakéknek élt. % klán törpéi kissé elámultak ezen, mivel 8ofkar

mester - hangzatos hetvenkedése ellenére - az ut!i száz éven már nem annyira a munkapad, inká a oroskupa mellett töltötte ide$e $ava részét' #sodálkozásuknak azonan nem siettek kife$ezést adni, mivelaz ősz pátriárka a szokottnál is mogorváá, zsémeseé vált, és gyakran teremtette le a töi ková#sotmindenféle apr!ság miatt.

%z egész nemzetség egyöntet*en fellélegzett, amikor végre elkész"lt az oly sokat emlegetett m*, és8ofkar mester kritikus szemmel összeáll(totta k"lön magánm*helyéen. Remeke siker"lt dara volt, aztmeg kell hagynia ár az eredeti tervra$zra, amit az ifini ötvös %lmeir nyakáa képzelt, már #supánnyomokan emlékeztetett. % válogatott ékkövek hideg fénnyel sziporkáztak holdez"st foglalatukan'valami fagyos, éteri érzékiség sugárzott elől"k, magasztos és megközel(thetetlen, mintha a mester gondos keze kristályos $égől mintázta volna meg őket. % vén törpe áh(tatos pillantással nézegettemunká$a gy"möl#sét - a mindennapok k"lönös #sodá$a ez a m*, miután evégeztetett, önáll! életre kél,

idegenné s titkokat re$tővé válik még alkot!$a számára is -, aztán !vatosan puha gyol#sa göngyölte, s afáklyafényes alagutakon fogad!termée sietett vele, hogy illő mélt!sággal vár$a a nyakékért $elentkezőemerasszonyt. =ur#sa, de nem fá$t a sz(ve, amiért meg kell válnia ettől a remekm(v* darat!l, amelynek terve az ő elmé$éen fogant meg, az ő keze nyomán öltött val!s alakot' inká a fekete ha$& nővel val!találkozásra vágyott, s a lélegzeteláll(t! látványra, amint kar#s& nyakára #satol$a a kész drágaságot.Aalahogy &gy érezte, hogy am(g ez e nem következik, vere$tékes munká$a koronázatlan marad.

% fogad!tereme ny(l! a$t! előtt tagaszakadt, mellvértes törpe várta, kurta szeker#ével a marká- an' mikor odaért hozzá' tisztelettud!an fe$et ha$tott neki.

- 3ár várnak rád odaent, ossz&szakállC - 8ofkar ugyan nap$áan kétszer orotválkozott, a klán-főnököknek ki$ár! hagyományos megsz!l(tást azonan (gy is megkövetelte magának.

%z ősz mester kurtán !lintott, eligazgatta kissé a gyol#sa #savart #somago#skát a kar$áan, ma$d

komor, öntudatos képet vágott és enyitott a fogad!tereme.Imolyg! fény(vek a kar#os azaltfalakon' a kövek eresztékeiől hideg, nyirkos dohszag szivárog'

tömösen faragott szikla&torok strázsálnak zordan a roppant helyiségen. % kandeláer körkörösaron#sa alatt magányos, fekete ruhás alak állt, fe$én széles karimá$& poszt!kalap' köpönyegét szorosrah&zta magán, tartása ha$lott volt kissé, #söppet sem fenyegető. 6zenvtelen, mogyor!arna szempár villanta elépő törpe felé.

% szolgalegényC 8ofkar mester palástolni igyekezett #sal!dottságát' mélt!ságtel$és, kimért léptekkelkarosszékéhez sietett, letette a egöngyölt nyakéket az asztal kőlap$ára, és har#iasan látogat!$ára meredt.

- át az &rnőd2 - vakkantotta.% szolga ar#a rezzenetlen, sziklamerev maradt.- % kisasszony gyengélkedik - mondta sz(ntelen"l. - )ngem k"ldött, hogy átvegyem a nyakéket, és

tolmá#sol$am neked sz(vől $övő hálá$át tiszteletremélt! mester.- oh!C 1em &gy van azC - #sattant fel a törpe, s tömpe u$$ai végigsim(tottak a nyakéket re$tő ruha

gyol#sszöveten. - )z a drágaság a legnemese remekm*, amit ez a koszos halászfalu valaha látott atörténelme soránC 1em (zhatom gondatlan kezekre.

- 3iől gondolod' hogy az én kezem gondatlan volna2- %z emernép h*sége szalmaláng - $elentette ki 8ofkar, s szavait eszédes kézmozdulattal k(sérte. -

/egnap még &rnőd szolgá$aként léptél ha$lékoma' ki tud$a, ma nem vagy-e már álnok szélhámos,agyaf&rt imposztor2 % nyakék marad.

- ;rnőmet sápk!r emészti' ki tud$a, mikor könyör"l meg ra$ta a sors - vont vállat a szolga. - %z )gazgyöngyök onában érelt lakosztályt' ha k(vánod, odavezethetlek hozzá.

- ogy aztán haramiákat vezess a nyakamra, elorozván tőlem a kin#set2 - ka#agott 8ofkar rekedten.- 1em, arátom, a!l te nem eszelC- Renden - % szolga sarkon fordult. - Kelentem &rnőmnek a h(rt, hogy a nagye#s* mester fél tisz-

teletét tenni nála.



- 3egáll$ #sak, .fiamC - % vén törpe szemöldöke mély rán#okat vetett. ( Az )gazgyöngyök ona ugyea palotanegyed falánál van2

8öl#sességed határtalan, tiszteletremélt! mester - ha$olt meg mélyen a sötét ruhás férfi' s a tréfák terén iskolázatlan 8ofkar nem hallotta ki hang$á!l a mar! g&nyt.

- Bgyan márC Az )gazgyöngyök onát mindenki ismeri - mordult föl. - Kelentsd sietve &rnődnek,hogy egy fertály!rán el"l ott leszekC

% szolga megha$olt megint, és sántikálva távozott. % #om$án eshetett valami se, gondolta 8ofkar sz!rakozottan' ez a a$a az emereknek, hogy olyam magasra nőnek. Aárt még néhány per#et közengondosan lesim(totta ősz f"rt$eit U, ma$d az a$t!hoz #sörtetett, szélesre tárta.

8rattukC % d(szruhámat és a k(séretemetC - vakkantott a k"szöön strázsál! posztra. Az )gazgyöngyök ona Ifin leg$o fogad!$a volt, közvetlen"l a palotanegyed szomszédságáan'

vendégköre főleg átutaz!an lévő, tehetős északi polgárok!l állt. 3inden kényelemmel felszerelt,mélyen hagyományőrző intézmény volt' fény*ző erendezése, gazdag konyhá$a ugyan kissé élvetegnek t*nt 8ofkar mester szeméen, de e kellett látni, hogy egy $! #salád!l val!' szemérmes &rhölgynek azemerek felfogása szerint ez a legmegfelelő szálláshely 3ikor prémes d(szköpenyéen, fe$én aklánfőnököknek ki$ár!, ék(tetlen a#éldiadémmal evonult a halla - öt vértes törpé$ét kinn hagyta azut#án' tudta, mivel tartozik a ház $! h(rnevének -, a sánta szolgalegényt az egyik puha selyemd(ványon

"lve találta, éppen pipázott.% férfi felállt, s levett kalappal megha$olt.- ;rnőm az emeleti lakosztályan pihen - mondta - 8alra az első a$t! a lép#sőfordul!an.8ofkar mester elégedetten felhorkant' és nekieredt a faragott falép#sőnek. :entről, a szolga d(ványa

mögött h&z!d! pult felől, egy liériás komornyik iparkodott utána, szakasztott olyan, mint ármelyik nemesi udvarházan.

- 6eg(thetek valamien mélt!ságodnak2%z ősz törpe futtáan a #izellált korlátra vágott öklével.- Igazán ki#serélhetnétek ezt a #ifra va#kot valami időtáll!ra - sz!lt hátra. - Aasra vagy kőre

netán./i emerek képtelenek vagytok az örökkéval!ságnak ép(tkezniC.

)zzel faképnél hagyta a megdöent laká$t' aki értetlen"l ámult felfelé, ma$d a fekete ruhás férfiszemének villanására sietősen visszavonult a pult mögött ny(l! személyzeti e$ár! menedékée.

% 5op! nyugodtan vissza"lt a selyemvánkosok közé, mélyen lesz(vta t"de$ée a kesernyés f"stöt. %dohány érdes (ze a torkát kaparta' önkéntelen"l krákogott egyet.

:omha, sötétlő árnyék mo##ant a #s&#s(ves alakf"lke mellett, a vörösrokát f"ggöny takarásáan% mennyezetről l!g! kör#sillárok viaszos fénye meg#sillant Raiyur kapitánydaraos vonásain.

- =elad$uk a fedés"nket - mondta az öreg ha$!s. )z az egész komédia a fogad! kiérlésével' t&l so-kan tudnak r!la, nem maradhat titokan. )gy-két nap, és a ?salád a nyomunkra ukkan.

- )gy-két nap, és mi fogunk paran#solni a ?saládnak Ifinen - felelte 9eor. - 1épes k(sérettel $ött2Raiyur a fe$ét rázta.

- t vértest hozott magával, kinn várakoznak az ut#án. %thr(a szemmel tart$a őket a szemközti háztete$éről.

- 1em lesz semmi gond. %lmeir érti a dolgát.- )mervadász uramC - % kapitány izonytalan mozdulatot tett felfelé' felfelé, ahol %thr(a di /aras#o

lapult a vörösre égetett tető#serepek között, s ahol a szépséges kurtizán várta lakosztályáan a látogat!t. - 1e tarts semmitőlC 8ármi történ$en is, az asszonynak az a természete, hogy h*séges marad.

- %z ut#át figyeld, az a dolgodC - válaszolta a 5op! fagyosan' és aznap este már nem folytatták atársalkodást.

)gy emelettel fel$e, a lakosztály a$ta$a előtt 8ofkar mester megállt, eligazgatta magán u$$asát, kö- pönyegét, s oldaltarsolya mélyéről elővarázsolta a h!fehér gyol#sa tekert, hossz&kás #somago#skát.

- mC - horkantott, és sz&r!s pillantást vetett az a$t!ra. %ztán fölszegte vaskos állát, kurtán, katoná-

san kettőt koppintott az a$t!n, és határozott mozdulattal enyitott. % látványt!l, ami odaent várta, földegyökerezett a láa.alvány levendulaillat' kellemes, simogat! meleg' se$telmes félhomály. %z alakok előtt vastag

ársonyf"ggöny, eh&zva' a e$áratt!l $ora #ifrán faragott mahag!ni emelvény, v(ztisztán #sillog! he-



gyikristály gömel' az a$t!val szemen selyemdunnás, alda#hinos ágy, mellette ala#sony asztalka, ra$tanői pipereholmik. %lmeir az ágyan fek"dt, egy kis verseskötetet olvasgatott éppen' az a$t! ny(lásáraazonan ölée e$tette, s meleg mosollyal nézett föl a látogat!ra. 3indössze egy #sipkés hál!ing volt ra$ta,és val!an riaszt!an sápadtnak t*nt' #sak a női praktikákan $ártas, avatott szem vette volna észre, hogyezt #supán a fekete hál!köntös meg az a$kakra kent élénkpiros r&zs teszi, nin#s enne semmi eteges. %vén törpe érezte, hogy égető p(r kezd felfelé ter$edni a nyakán, az ar#án' és hossz& idő !ta először ánta

meg, hogy fogadalmához h(vén h*ségesen orotválta a szakállát.- mC mC - dadogta szörny* zavaran' idegesen megveregette az a$t! mellett feláll(tott kris-tálygoly!ist. - 6zép munka... mC - 3a$d pillanatnyi k(nos #send után - Izé... el$öttem, édes lányom,hogy átad$am neked ezt a hogyish(v$ákot...

4s, gyámoltalan mozdulatot tett a kezéen tartott gyol#sköteggel.%lmeir szeme gyermeki ra$ongással tágra ny(lt tenyerét össze#sapta.- 1agye#s* mesterC Remélni se mertem ekkora megtiszteltetéstC- 1os hát... sz!val, ez lenne az.% fehér gyol#s hurkokat vetve letekeredett a nyakékről, a padl!ra hullott' az asztali mé#ses puha

fénye kör"ltán#olta a remekm(v* drágaságot, s tarka #seppeken porlott le r!la, akár szitál! esőv(z afenséges gle##serekről messze északon.

- 9yönyör*C - lehelte %lmeir alig hallhat!an, s keze önkéntelen vágy!dással kapott utána a szoat&loldalár!l.- 1e fárad$, lányom, ma$d énC - ökte ki 8ofkar mesterrekedten, alaposan meglepve vele magama-

gát.% láai mintha magukt!l indultak volna meg a padl! #siszolt falap$ain' otladozva, izonytalanul

tartott az ágyan fekvő nő felé, kezéen élete nagy m*vével, a remeke kész"lt nyakékkel. 3ikor odaérthozzá, felemelte az ékszert, hogy a nyakáa tegye' %lmeir előreha$olt, s ahogy hál!inge szétnyelt egy

pillanatra látni engedte kele szel(d domorulatát. % vén törpe megszéd"lt kissé, a$ka némán mozgott,szemét lehunyta' mikor keményre #serzett, tömpe u$$ai megérintették az asszony ársonyos őrét' minthadele$es orzongás futott volna végig egész testén. 9yorsan hátralépett hát, és kinyitotta a szemét.

%lmeir egyenes derékkal "lt az ágyan' nyakáan ott sziporkázott a hideg é$szakai égolt vala-

mennyi #sillaga, koszor&ként övezve ar#a holdkorong$ának sápadt szépségét. % d&s, fekete pillák alattaz&rkék szemogaráan #sillog! visszfények ropták körtán#ukat.

( ;romath' ( tört ki az ősz ková#s!l a fo$tott kiáltás, ősei nyelvén. ( <sodálatos'%ztán a kavarg! t"ndérszikrák forgása felgyorsult' két h!fehér kar ny&lt felé, mintha mámoros

áloma h(vogatná.- add köszön$em meg fáradságodat, mesteremC - &gta a f"lée egy mély, fátyolos hang.4s az öreg 8ofkart eszippantotta a #salogat!, az&rkék örvény, hullámokan #sapott át fölötte a

levendulaola$ érzéki illata' !dultan, önfeledt mosollyal hanyatlott a kiny&$tott karok közé.



"a %seid halottak, békében alhatol."

$or#i&i &2zmon%ás

9eor dar 5hordak megigaz(totta tark!$án a fekete selyemálar# kötőzsin!r$át, s hogy ellenőrizze öl-tözékét, gyorsan végigsim(tott magán - mert az ismerős, f"lledt-érzéki illatokkal terhes levegő$* szoáan

ez&ttal nem égett a tenyérnyi mé#ses, #sak a e$áratnál látszott egy vékonyka, f"ggőleges fény#s(k, arésnyire nyitott a$t!lap mentén. % 5op! testhez simul! őrnadrágot és sz*k, sötétkék u$$ast viselt, fölöttetömött váll&, elegáns dolmányt, al mellén vérvörös r!zsavirággal. 7erékövén keskeny, rugalmas pengé$*shadoni v(v!tőr l!gott - ezt a fegyvert a délvidéken rap-r néven ismerik, s nem hiányozhatik egyetlenmagára valamit is ad! &riemer' pára$ra mindig könnyen kaphat! hős$elölt oldalár!l sem. 6zéleskarimá$&, sötét kalap$át mélyen a szemée h&zta, s szeme az álar# takarásá!l kérdőn pillantott a e$áratfelé.

%z a$t!rés melletti homályan valami mo##ant' a eeső fény keskeny, f"ggőleges sávan villantmeg %lmeir ar#án, d&s idomain.

- @dakint van' a kereveten - suttogta a kurtizán. Indulhatsz, uramC9eor sz!rakozottan, szinte oda sem figyelve meg#ir!gatta a rap(r markolatkosarát - remeke kész"lt

munka volt, ez"sttel futtatott a#él!l, áttört mintázatán /oron ősi #(merállata, a kettős fark&, kardotmarkol! oroszlán kevélykedett -, aztán határozott mozdulattal az a$t!hoz lépett, szélesre tárta. %lmeir azonm!d a nyomáa szegődött, halkan és észrevétlen"l, akár a szellő reenése' kelén, nyakán hideg-magasztos fényfodrokat tán#oltatott 8ofkar mester alkotása, a holdez"st nyakék.

- gyel$ a láadraC - s&gta még félhangosan.% marás 9eor #om$án gyorsan gy!gyult, )llena papnőinek hála' a er#eg, ki tud$a, honnan, még

fel#ser#saraot is ker(tett nekik. % se emlékét szaggatott szél*, fehéres forradás hirdette már #supán,számtalan másik' régei heg mellett' emervadásznak lenni nem könny* mesterség, nyomot hagy testens lelken egyaránt. % 5op! ugyan i#egett még ki#sit, s ha #sak tehette, k(mélte gy!gyul! láát' de továnem késlekedhettek' %rel hava rohamosan közelgett, meg kellett tenni"k a sz"kséges lépéseket. <ersze

$o lett volna megvárni, m(g tel$esen felép"lve vállalkozhatna a kiszaott feladatra, hiszen előre tudta,

hogy nem lesz könny* dolga' a könyörtelen idő azonan szorongatta őket, s ő nem tehetett mást,elfogadta a ko#kázatot.

% folyos! nem volt "res %lmeir szoá$a előtt. % mozaikpadl!n h(mzett huzat& sz!fa állt, melletteintarziás asztalka oroskan#s!val, kr(stálykelyhekkel. % pa$kos mosoly&, déva$ tekintet* Rosel -semmiképpen sem a legutols! )llana szolgál!i köz"l - éppen #sengő hangon ka#agott valami vidámmeg$egyzésen, amit a mellette "lő daliás if$& tett.

%dun #on 5ratase - nyalka világfi, #irádás eszéd* pára$hős, >nev tán legnagyonak mondott#savarg!$a, akinek láttára heveseen doog az asszonyok sz(ve, s megkeseredik a férfiaké. 1y(lt ar#&,égsz(nkék szem* fiatalemer volt, te$fölszőke ha$á!l egy rakon#átlan f"rt folyton a homlokáa hullott,hiáa igyekezett ossz&san féken tartani.

6zavait simáan s ravaszaul f*zte a legékese a$k& kikötői demag!gnál, ám ha &gy hozta a sor, ármikor szégyene tudta hozni filoz!fiai vitákan a lar-dori univerzitás e#s"leten megősz"lt, tisztes professzorait. 3osolya a kelő nap meleg sugara volt, kivont pengé$e a halál h*s hussanása' azt re- esgették r!la' a kontinens minden eszélt nyelvét ismeri, s egyet-kettőt a rég feledése mer"ltek köz"l is.% suttogva ter$esztett pletykák szerint egy gőgös gorviki ár! minden irtokát, $!szágát odahagyvaelu$dosott, semhogy szemenézzen vele, amikor %dun valami vélt sérelem miatt pára$ra h(vta ki' éskéső, amikor orgyilkosokat akart a nyomáa usz(tani, a vad martal!#ok a délvidék legdél#egesz(vtipr!$a helyett inká meg(z!$uk ellen ford(tották tőr"ket. %dun költő volt, elismert sz!nok, festő, smindenekelőtt v(v!m*vész' ám szolgálatait nem árus(totta pénzért, hiszen elképesztően gazdag emer h(réen állt, noha #sak találgatták, honnan szerezte a vagyonát. a a kedve &gy tartotta, sz(vhez sz!l!szerelmi énekeket komponált dámáknak' udvarhölgyeknek, kin#seket érő ar#képeket festett k&tra $ár!

parasztlányokr!l, hetvenkedő nemesurak homlokáa metszette nevének kezdőet*it' aztán dolgavégeztével odéállt, mintha mi sem történt volna, összetört sz(veket s gy*lölködő indulatokat hagyvamaga után. 3*velt volt, #ifra szav&, páváskod!, és a #sont$a vele$éig erköl#stelen' élvezte, hogyáthághat$a a közönséges haland!k számára megh&zott határokat, s &gy #ikázott kereszte-kasa >nev



világán, akár valami f*szagt!l megittasult, heves vér* #sik!. 6enki sem tudta, hol fog felukkannilegközele' senki, #sak )llana leányai, akik osztoztak #sapodár élvha$hászásáan, t&lárad!életöröméen, s akikhez - a magam!d$án h*ségesen - évről évre visszatért.

4s most itt "lt, kar$át hanyagul átvetve a szép Rosel vállán' ar#a kipirult a mosolyt!l és a ort!l,szeme vidáman #sillogott, amint &$ra valami pa$zán hist!ria eleszélésée kezdett - pillanat dolga volt#supán, hogy olthatatlan, emésztő gy*lölet fakad$on iránta a 5op! lelkéen' akinek soha nem adatott meg

az, ami neki.5özele lépett hát a fi#s&rhoz - a szeme villanásán, a keze kurta rándulásán látta, hogy észrevette,de szántszándékkal nem törődik vele -, ma$d mélyen megha$olt a kerevet előtt, kalap$át lekapta,meglengette, melléhez szor(totta.

- /isztelt uram - sz!l(totta meg udvariasan -, o#sánatáért esedezem, amiért ily meghitt !ráanzaklatni átorkodom' fá$dalom azonan, mondand!m nem t*r halasztást.

%z égsz(nkék szempár lustán felnézett elő rá, utána %lmeirre, aki a sarkáan volt végig, s mostmögötte állt - és der*s nyugalommal megpihent a kurtizánon.

- 3ond$a #sak, arátomC- felelte %dun. - 5(sérő$e személyét tekintve, közeledését inká váratlanörömnek veszem, semmint zaklatásnak.

4s ágyadt mosollyal a$ándékozta elég %lmeirt. 9eor feltette a kalap$át, és sietve rendezte gondo-

latait. 6hadoni nyelven eszéltek, amit elég $!l ismert ugyan, de sohasem szerette - t&lságosan mes-terkéltnek' kifinomultnak vélte az ilanorihoz vagy a toronihoz képest' amik még a tegezés meg a magázásközött sem tettek k"lönséget.

- :egnagyo sa$nálatomra kénytelen vagyok közölni uraságoddal, hogy lovagias "gyen $árok.- 4spedig2 - vonta fel fél szemöldökét a pára$hős.- =ogadalmam tilt$a, hogy megnevezzem azt a hölgyet, akinek egy izonyos szerelmi affér után

%lidaran nem maradt más hátra, minthogy önkezével vessem véget az életének - folytatta 9eor, immár keménye hangon. - 3ivel $!magam a szeren#sétlen hölgy testvéráty$a vagyok, &gyszintén anévtelenség -ködée kell urkol!znom. Braságod viszont, ha nem tévedek, %dun #on 5ratase a messzi6hadlek városá!l.

% délvidéki unottan !lintott

- 8iztos forrás!l $utott tudomásomra - mondta az emervadász, s hang$áan za$l! foly!kon &sz! $égtálák ropogtak -, hogy uraságod nem $elentéktelen szerepet $átszott szeretett h&gom $!h(rének megtépázásáan. 1em #sekély fáradságoma ker"lt, hogy most szemenézhessek uraságoddal, és nemkételkedem enne, hogy &riemer m!d$ára fog viselkedni.

- 8otor $!szág a női lélek. Aa$on kiről lehet sz!2 - találgatott %dun mosolyogva. - :ady 3yrár!l2%r#hentiel kisasszonyr!l netán2

- a megengedi, ragaszkodom hozzá, hogy mellőz"k ennek a kérdésnek a továi feszegetését -mondta 9eor fagyosan.

- :egyen uraságod !ha$a szerint - vont vállat a pára$hős - %kármelyik"k is legyen, sa$nálatos és p!tolhatatlan veszteség, de engem aligha illethet szemrehányás érte. a $!l se$tem, ön most elégtételtkövetel.

- ;gy van - i##entett kurtán 9eor.- 1em áll m!doman rendelkezésére állni, am(g meg nem izonyosodtam nemesi származása felől.

Igaz, sokan neveztek már feledékenynek, mégsem emlékszem rá, hogy az eml(tett két hölgynek lettek volna fivérei.

- Braságodnak igen#sak hézagos a mem!riá$a $egyezte meg a 5op! h*vösen. - 3int már eml(tet-tem, engem köt a fogadalmam, de uraságod izonyára elfogad$a nemesi sz"letésem dolgáan egymindkettőnk által nagyrae#s"lt személy tan&ságtételét. - 6 ezzel a háta mögött áll! %lmeirre mutatott,aki sz!tlanul !lintott.

% szőke if$& elragadtatottan felka#agott.- 8rav!, uram, rav!C - kiáltotta. - 8evallom, hogy először unalmas, savany& fráternek tartottam,

most azonan már látom, hogy nem hiányzik önől a szellemességC /ermészetesen elfogadom a kih(vást.3egengedi, hogy mint kih(vott fél, magam határozzam meg a pára$ feltételeit2- %mennyien szigor&an a 6hadleki 5!deO keretei között marad - ha$tott fe$et 9eor.%dun szeme fel#sillant.



- :átom immár, hogy val!di m*értővel van dolgom - sz!lt. - 1em is mertem remélni, ilyen messzeészakon.

% kifinomult (zlés* délvidéki nemesurak köréen a pára$ozás tö volt unalom*ző sz!rakozásnál,a vélt vagy val!s sérelmekért vett ossz&szom$as elégtételnél' nemegyszer előfordult, hogy testi-lelki

$!arátok h(vták ki egymást ismételten viadalra, ily m!don téve pr!ára v(v!tudományukat, har#i is-mereteiket. % kardforgatást val!ságos m*vészetként *zték a shadoni udvaran, ám korántsem

olyasféleképpen' ahogy északon - /iadlanan és másutt -, a niarei szerzetesek által alap(tott v(v!is-kolákan. A slanek ( a niarei gyökerekől táplálkoz! har#m*vészet mesterei - a v(vásan test és lélek összehangolt m*ködésének legmagasa fok& megnyilvánulási formá$át látták, s legfő #él$uknak a#siszolatlan elme tökéletes(tését, az univerzum titkos tőrvényeinek megértését tekintették. % tiadlanikardforgat!k és tan(tványaik hallgatag, efelé fordul! emerek voltak, a hivalkodást, a talmi #sillogástnem soka vették, s tan(tásaikan nagy szerepet $átszott az elmély"lt meditá#i!, a első utak keresése. %magányt kedvelték, ritkán kérkedtek tudományukkal, s a k"lső szemlélő könnyen a világt!l elfordul!,életidegen remetéknek vélhette őket - am(g vészhelyzete nem ker"ltek, s a kez"ken nem termett ahossz& markolat& slan kard.

3indez mérhetetlen távol állt a délvidéken uralkod! szokásokt!l. % shadoni v(v!m*vészet minden(zéen a hivalkodást, a magamutogatást szolgálta' a tarka ruhás pára$hősök a viadalok során nem #supán

a kardforgatás terén szerzett $ártasságukr!l adtak számot' hanem m*veltség"kről, kifinomult (zlés"kről,szellemesség*kről is. % 6hadleki 5!deO szigor&an, részleteke menően taglalta a pára$v(vás feltételeit, sha valamelyik fél nem a megfelelő öltözéken állt ki ellenfele elé, félig már vesztesnek tudhatta magát'mielőtt egyetlen kard#sapást tett volna. % két iskola közötti k"lönséget szemet*nően mutatta leginkákedvelt fegyver"k a slan kard hossz& volt, egyenes és orotvaéles, rugalmassága re$tve maradt azavatatlan szem előtt, s egy-két mester$egytől eltekintve ritkán d(sz(tették' a rap(r ezzel szemen kar#s&volt, ravaszkás, könnyen ha$l!, kosaras markolatán val!sággal toz!dott a déli ötvösmesterek d&sképzelőere$e. A slan kard tel$ességgel alkalmatlan volt a döfésre, forgat!i méltatlannak és alattomosnak tartották ezt a fa$ta támadást' a rap(rral viszont - éppen a vékonysága miatt - egyáltalán nem lehetettvágni, s a shadleki ut#ákon páváskod! nemesif$ak #sakis sz&rt seek nyomaival hen#eghettek kedves"knek. 4szak komora, zorda vidék volt, ahol az emerek keveseet eszéltek, s ereiken

s*r*en folyt a vér' misem lehetett volna idegene től"k, mint ez az agyaf&rt #seleken ővelkedő,hatásvadász v(v!st(lus, amely a legkise mozdulatokat is #ifrázta, s nem fukarkodott a sz(npadias, széles(v* tagle$tésekkel. % 5op! számára azonan mindegy volt, hogy sz&r-e vagy vág' az ő kezéen, a vénR&kh $!voltá!l, halálos fegyverré vált egy ele$tett fogpiszkál! is.

%dun #on 5ratase t*nődve simogatta orotvált állát.- 5ezd$"k talán a helysz(nnel... Aalami k"lönleges, valami rendhagy!... 3egvanC - amiskás mo-

sollyal fordult a mellette "lő Roselhez. - 3it sz!lnál, kedvesem, a 1ekropoliszhoz2 alálos viadal a fe-héren derengő s(rkövek fölött, a roppant mauz!leumok fak! árnyékot vetnek a sápadt holdfényen, ahideg szél kárhozott lelkek siráma gyanánt $a$ong a szomor&f"zek lom$avesztett ágai között... - Roselvisszahökkent kissé a festői szavakkal e#setelt képtől' összerezzent, aztán zavartan elmosolyodott. %dun?sal!dottan visszah&zta kar$át a vállár!l, és ánatosan fels!ha$tott, - %h, kedvesem, látom már, hiányzik

előled a költői vénaC- 6z!val a temetőnegyed - mondta 9eor. - Renden.- % pára$t, felteszem, halálig v(v$uk2- 1em - rázta a fe$ét az emervadász. - 7alvesztésig.%dun szemöldöke felszaladt a homlokára.- Braságod kellemes #sal!dást okoz. 5énytelen vagyok elismeréssel ad!zni az (zlésének - mondta,

és fe$et ha$tott. - 4s mi légyen a győztes $utalma2- )gy lovagi szolgálat - felelte a 5op!.- 1agyszer*C - termett talpon a pára$hős áradozva. - a vesz(tek, el kell zarándokolnom ha$dani

kedvesem gazzal enőtt s(r$ához, s ott keser* könnyeket ontva vezekelnem, amiért álnokul #ser-

enhagytam őtC 3ilyen romantikusC- % szolgálatot a győztes a pára$t követően sza$a ki ellenfelére, addig titok marad - mondta 9eor szigor&an. - 3ilyen fegyvert választ uraságod2



- % szokásosat - felelte %dun, és megveregette az oldalán l!g! rap(r markolatát' a kosár kéklunirralvolt kör"lfuttatva, zsákmányát mar#angol! párdu#ot mintázott, az illesztékeken apr! ruinok #sillogtak

parázsszem#sék gyanánt. - %mi a tan&kat illeti... - ha$olt meg sz(npadiasan a két kurtizán felé. - % hölgyek izonyára nem tagadnak meg egy apr! szolgálatot két mar#ona hadfit!l, akik köz"l az egyik talán sosemfog$a megpillantani a kelő nap aranyfényét2

- 6z! sin#s r!la -felelte %lmeir' s a$kát akarva-akaratlan halvány mosoly $átszotta kör"l.

- %kkor hát már #sak egyvalami van hátra - fordult az emervadászhoz %dun. - % hagyomány &gytart$a, dalvesztésig sz!l! viadalnál a kih(v!nak kell megválasztania a pára$ himnuszát.% 5op! feszesen kih&zta magát.- Remélem, uraságod is oszt$a véleményemet, hogy a nemes 7eNuator 3arses korunk poétáinak

legnagyoika - mondta. - %zt hiszem, az a m*ve, amelynek az =da a kardhoz #(met adta, kiváltképpillenék az alkalomhoz.

- 3agam sem találhattam volna $oat - !lintott a shadleki. - ölgyeim' indulhatunk26z!tlanul, könnyed léptekkel hagyták el a szantálfaillat& folyos!kat, a r!zsasz(n márványszorokkal

ékes kerengőt, az örök tavasz melegéen szendergő körkertet a kristálykupola alatt, a k"lső fal tövéenmeggy&l! se$telmes árnyékokat. %z emervadász komor volt, mereven nézett maga elé, #sak feketekalap$át igaz(totta meg olykor' %dun ar#án várakozástel$es, átszellem"lt mosoly "lt, s amikor kiértek az

ut#ára, &gy ford(totta fe$ét az ez"stös égolt felé, mintha moh! kortyokan akarná einni a holdfényt. %f*zöld köntöst viselő növendék k(ván#sian nézett utánuk a szentély e$áratá!l, de %lmeir szigor&intésére sietve visszah&z!dott, e#sukta maga után a l!tuszvirággal koszor&zott kapuszárnyakat. Rosel - asápadt-arany ha$&, meleg mosoly& papnő - idegesnek t*nt' léptei akadoztak olykor, tekintete

izonytalanul villant köre a sötéten, az elhagyott sikátorok mélyén homályl! árnyakat kutatva. %lmeir,a rangidős vég"l kézen fogta, s gyengéden, ám határozottan vezette tová a két férfi nyomáan.

%aszisz - ha nem is ezen a néven - ősrégi tartománya volt >nevnek, a sziklás tengerpartokat, az@npor-hegység száraz, ér#eken gazdag le$tőit elgondolhatatlan idők !ta emeri láak tapodták. %

öl#sek tan(tásai szerint a ma$dani Ifinnek otthont ad! mély viz*, védett tengeröölen az első város-falakat a legendás #rantai irodalom titokzatos népe h&zta fel, akik késő feledése mer"lt istenek nevével az a$kukon, pogány mágiát forgatva har#oltak s hullottak el a gőgös kyrekkel v(vott öldöklő

#satákan. 8eszélik azonan, hogy ők egy sz"rke őr*, félhumán fa$t *ztek el erről a helyről az ősi-dőken, akik ugyan nem ép(tettek falakat, védm*veket - ám a késői palotanegyeddel szemköztidomon már ők is hatalmas földrakásokat halmoztak elhalt vezéreik fölé, s roppant menhirek előtt,"temes dosz!val h!doltak véráldozatokat követelő álványaiknak. % sz"rke őr* fa$t az!ta elnyelte afeledés homálya, ám a hagyomány nagy &r' s a h!d(t!k számtalan egymást követő nemzedéke mind atengerre néző domra temetkezett, egészen a messze délvidékről érkező véres kez* zsoldosvezérig, akihatalmas országkaré$t has(tott ki magának /oron ellenéen, és I. @tlokir néven a tr!nusára "lt. @tlokirnak - mint a katonaemereknek általáan - nem volt, izodalma az ősrégi temetőnegyedekhez, ahol aszomor&f"zek lom$ai olykor k"lönös dallamokat susognak a szél#sendes é$szakákon, s a kelő hold fénye

izonytalan árnyékokat vet ott, ahol nem kellene, (gy hát szigor& rendelést tett r!la, hogy őt és ut!dait anagykirályi palota alatt mély(tett katakomákan helyezzék örök nyugalomra' de már ahhoz nem maradt

átorsága, hogy u$$at h&zzon a ködös m&lt k(sértő szellemeivel' ezért az !don temetőt - a h(res-h(rhedt 1ekropoliszt - fallal ker(tette kör"l, amin nem hagyott egyetlen kaput, e$áratot sem. 3állatag s(roltok,dohos kripták irodalma volt ez a hely' az idő vasfoga fokozatosan kikezdte a kevély márványtömöket, afeliratok lassan elporlottak r!luk, ár &gysem akadt már senki, aki el tudta volna olvasni őket. %sétányokat gaz verte föl, a gondosan ápolt szomor&f"zek elvadulták, meggör#sösödtek, a hantok

es"ppedtek, elnyelte őket az esőzésektől felpuhult, nyirkos szag& föld. m a vakmerő lelk*ek s azármányokan fondorkod!k sosem riadtak vissza a tiltott falak megmászását!l' mert azt reesgették, hogyaz !idők feledése mer"lt her#egeit és fe$edelmeit roppant kin#sekkel kör(tve adták át az éhes földnek, ésakár igazat sz!lt ez a pletyka, akár nem' egyvalami kétségtelen volt a nagykirály poroszl!i nem me-részkedtek a 1ekropolisza, rettegtek tőle, akár a pestis élyegétől. +gy hát sok álnok összeesk"vés

szövődött a szomor&f"zek #sendes árnyékáan' és a s(rhantok mélyén porlad! halott #sontokat ne-megyszer öntözte a száraz rögökön átszivárg! friss vér.*vös-párás, der"lt eg*, s!szag& é$szaka volt, amikor a kis #sapat a d"ledező fal egyik széles

hasadékán kereszt"l ehatolt a 1ekropolisza' a kék hold tiszta fénye áttetsző, ez"stös leplet or(tott



reá$uk, amikor megálltak egy ismeretlen had&r arár pompával ékes, romladoz! azaltmauz!leuma előtt.Rosel didergett, összeh&zta magán a fátlyat, mintha fázna' %lmeir átkarolta, odé vezette a zord falak árnyékáa. % shadleki %dun lekanyar(totta vállár!l a nyestprémmel szegett mentét, s hanyag mozdulattala földre lökte' aztán lépett néhányat oldalra, és kivonta fegyverét.

- 5ezdhet$"kC - mondta a 5op! halkan. % rap(r kiröppent kar#s& h"velyéől, a markáan termett'tisztelgő mozdulattal ar#a elé emelte, ma$d v(v!állása helyezkedett.

%dun viszonozta a gesztust, félresim(totta homloká!l az engedetlen, szőke f"rtöt. %z&rkék szemevidáman megvillant' mikor megsz!lalt, hang$a dallamos volt, mélyen zengő, szokatlanul "nnepélyes.( 5e sima, tkrös, ezstfény penge,% hold sz(néen #silláml! a#él...3agasa kapta a rap(rt' s ott tartotta rezzenetlen' hagyta, hadd tán#ol$ák köre az é$szakai égoltr!l

árad! ez"stsugarak. % verssor végén sz"netet tartott' s 9eor azonm!d átvette tőle a sz!t.( 3ledet hegymély vén kovácsa fente, 9yermekkorodan elöntött a vér...%z emervadász rap(r$a előrevillant, parányi, pirosl! pontot hagyott %dun kézfe$én' a délvidéki

könnyedén hár(thatott volna, mégsem tette.( 4etsz% légy és r+galmas, harcra készen, )z volt, amiért megtették, a #él...5önnyed léptek, pengék sziszegése, semmie t*nő ez"st(vek az é$szakáan...

( $gy szolgatestbe izzásod hevében 3ártott téged az alkot!d azért...% dalvesztésre sz!l! viadal a kardpára$ legelőkelő, legonyolulta válfa$a á 6hadleki 5!deOszerint' a két k"zdőfélnek har# közen felváltva #itálniuk kell az előre megválasztott himnusz sorait, slegfő #él$uk az, hogy minden lépés"k, minden mozdulatuk tel$es összhangan legyen a vers ritmusával,hangle$tésével és tartalmával. ?supán a legkivál! délvidéki nemesurak v(vnak egymással dalvesztésig,mivel a pára$nak ez a m!d$a #saknem tökéletes ismereteket követel meg a verselés, a mozgásm*vészet,az improvizá#i! térén. % tusá!l nem feltétlen"l a $o kardforgat! ker"lt ki gy%ztesen' a vereséghezelegendő volt egyetlen rossz mozdulat, elhiázott lélegzetvétel, dö#ögő r(mpár. 8ármi lett légyen azonana pára$ kimenetele, egyaránt mege#s"lés övezte mindkét felet' dalvesztésig menő viadala o#sátkozniönmagáan is hőstettnek szám(tott.

Ismét %dunon volta sor, s a pára$ ősi szaályai szerint a fegyver feldi#sérésén.

( $gyik oldalt mély vércsatorna rajtad, % másikon egy r&na d(szeleg...4s pengé$e #ikázva valami ősi, félig elfeledett szim!lum körvonalait (rta a levegőe. 9eor azonnal

kontrázott, megvillogtatva a sa$át rap(r$át.( >arázser%t rejt, %si(vak hatalmat, rt! igézet *ve $ár veled..% délvidéki léptei megakadtak, elizonytalanodtak, mintha tartana valamitől' pengé$e élén finomreszketés orzongott végig, amint a 5op! melle felé döfött.( ?i t+dja már, honnan való e jelkép, 3iféle é$sötét kor!l ered...( ány retteg% ember kemény keservét @kozták véle régi istenek2 - kapott a sz!n az emervadász, s ellenfelét utánozva, félős-határozatlan

mozdulattal védte a támadást.% komor azaltfalak tövéől Rosel tágra ny(lt szemekkel meredt a hihetetlen látványosságra' a két

férfi higanykönny* léptekkel körözött, fe$"k, törzs"k &gy tért ki a f"rge sz&rások elől, akár a szélenha$ladoz! nád ugá$a. % k"lönös haláltán# k(sérteties egysége olvadt a al$!s verssel' mintha két életrekelt, eleven kard villogott volna a holdfényen, h*vösen és ke#sesen akár őszen tusáz! $égdémonok amesszi sarkvidéken. 7eNuator 3arses !dá$a messzire szállt az é$szakáan' minden hangs&ly tökéletesvolt, a verssorok ritmusát egyetlen fá$dalmas nyögés, fáradt köhintés sem törte meg. %dun és 9eor olyankönnyed elegan#iával idézte őket, mintha #sak kényelmes karosszéken "lnének, puha őre kötöttverseskönyvvel a kez"ken.

( A balfelén e d-szes markolatnak 6maragd, ruin, ez"st és kal#edon...( Akár verejték cseppjei, fakadnak =ehérlő gyöngyök egyik oldalon...( >icsorában a r%tvörös hvelynek

% sárkányvéren edzett orzalom...( ?i rátekint, a rémletbe dermed! 9yőzelmet vett akárhány a$nokonC



% pára$ irama egyre gyorsult, a f"rge pengék mind gyakraan #s!kol!ztak össze fagyos #sen-d"léssel a h*s levegően. % kurta szökkenések f"rgéé váltak, a hirtelen sz&rásokan tö lett az erő' a#seles támadásokan a hév

( 8orgattak téged száz gyilkos csatában, Ivott a pengéd patakszámra vért...( @yönyörködött a sápadt(r1t halálban, Repedt nyomáan t(zezernyi vért...Aer(ték "tközött ki a k"zdő felek homlokán' a sz(vdoanásnyi időre sem lankad! összpontos(tás

nem m&lt el nyomtalan fölött"k, hang$uk fesz"lteé vált, s am(g a másikon volt a eszéd sora, torkuk mélyéről, farkasként ziháltak.( Am páncélt, csontot, kardot, láncos inget, %vagy másik s&$t! kardot, ha ért...( Akár szilárdan álló sziklaszirtet!5i nem #sorult az éled még azértC9eor megl!dult előre, seesen és védhetetlen"l, akár a le#sap! kora' rap(r$a hegye megakadt %dun

öv#sat$áan, szikrát vetett, megha$lott, visszapattant. Igazodnia kellett a vers tartalmához, s &gy eltalálniaellenfelét, hogy ne essen #sora fegyverén' mivel azonan pán#élt egyik"k sem viselt, kénytelen volt a#satot #éla venni. )lőre kiszám(tott mozdulat volt ez' ha elvéti, a penge eleszalad a délvidéki hasáa, sannak alighanem k(nos halállal kell pusztulnia. % pára$ győztese azonan ! lenne, és a 6hadleki 5!deOszigor& elő(rásra arra köteleznék az emervadászt, hogy tragikus hiá$át levezeklendő, önkezével vessen

véget az életének.%dun elmosolyodott, és megeresztett egy haránt(rány& sz&rást ellenfele halántéka felé' 9eor rap(r- $ával a penge alá ny&lt, és megemelte kissé, hogy a döfés elvillant a f"le mellett. )ddig a fegyvereké volta főszerep' most a forgat!k személye következett.

( agy harcosok, derék h%sök viseltek, <engéd vasára vésték nev"ket...( Akár szemk világát, 1gy kezeltek,6 - talán ezért - t&lélted mind"ket...( ol orv gyilok lesb%l csapott le ráj+k, ol ny(lt tusáan lelték vég"ket...( ol t1ler% okozta a halál+k+gy s &gy' a győző elvitt tégedet.% pengék tán#a az iménti hirtelen nekiuzdulás után meglassult, vontatotta lett. %nnál töet

mozgott a két v(v!' ravasz test#selekkel, váratlan kilépésekkel pr!álták rászedni a másikat, hogyvédelme mögé férkőzzenek. %ztán az iram még inká aláhagyott' a pára$oz!k lomha, elny&$totttagle$tésekkel köröztek a holdvilágos f"vön, s halkara fogták a hang$ukat is - mert 7eNuator 3arses!dá$ának most egy olyan stanzá$a következett, amelyen minden har#os régi ismerősét, rettegve félt

arát$át foglalta verse.( >olt, hogy velk temettek el a földbe... - suttogta %dun.( 2 te ott ny+godtál csendben, tétlenl...% két kard leereszkedett, a k"zdő felek szoorszer* mozdulatlansága dermedtek. % verssorok i-

zonytalanná, zavarossá mos!dtak, "tem"k szaggatottá vált, akár a haldokl! lélegzése a vég közeledtekor.( A h+llát felzabálták s-ri férgek, /e megmaradtál érintetlen"l. %#élodat nem marta szét a rozsda...% délvidéki hirtelen felszegte fe$ét, az&rkék szeme szikrákat sz!rt.( Am-g egy szép napon aztán fell,% s(rolt s&lyos kőlap$án motozva :eg&$a gazdád elő nem ker"ltC% a$v(v!k tépett foszlányokan vedlették le magukr!l a dermedt merevséget, fenekedő vadak

m!d$ára estek egymásnak' a pengék villogása szemfá$d(t! volt, a sees mozdulatok követhetetlenek. %zutols! versszak következett, a döntés pillanata, amikor mindkét félnek tudása leg$avát kell adnia, egészena végsz!ig, amely ma$d &gy loant$a el a k"zdelem láng$át, ahogy gyertyáét a koppant! "tése. m addigmég sok minden történhetett %dun szeme az&rkék t*zzel izzott, 9eoré azonan sötét maradt az álar#takarásáan, akár az é$szaka k&t$ai.

( 3s ez, amely oly sokszor és kegyetlen......% megsezett levegő fels(rt az emervadász suhog! rap(r$a nyomán...

( ?-méletlen az él% h1sba mart......%dun pengé$e a magasa lend"lt, #sengve állta &t$át a támadásnak...(Amit rettegve félték a hegyekben......9eor kilépett $o-felé, ar##al a messzi távolan láthatatlanul meg&v! onpori ér#eknek...



( 4it%l iszonyodott a messzi part......% shadleki szemetán#olt vele' szeméen meg#sillant a dom tövéen hullámz! haokon megtörő

holdfény, kard$a egyenest a torkának tartott...( $z, amelyet évezredek sorában... ...ár(tás, #sukl!#sel, riposzt...( 2zámlálhatatlan nemzedék akart......%dun könnyed #s(pőmozdulattal kitért, ar#a fénylett, mintha mákonyos rév"lete esne...

( )d%knek véghetetlen távolában......% 5op! védekezése szorult, hátrálnia kellett, rohamosan fogyatkoz! ere$ét egyetlen utols! moz-dulatra tartogatta..

( Az emberállat vágyálma......% délvidéki fegyvere az ellenfél halántéka felé villant, ám a markolatkosár fél&ton megakadt 9eor

kitartott rap(r$ának hegyéen' az emervadász pengé$e eha$lott, megfesz"lt' kiegyenesedett - s a v(v!tőr dallamos pend"lés k(séretéen messze röp"lt %dun kezéől...

- ...% 5%R7C - fe$ezte e a shadleki pára$hős szinte rikoltva' megköv"lt szemmel meredt "reskezére.

ossz& ideig (gy maradtak, $égtömé fagyva, mozdulatlanul 9eor dar 5hordak féltérdre hullva,vert helyzeten, kegyelemdöfésre várva' %dun #on 5ratase fölé$e magasodva, felemelt kézzel, hogy

megad$a neki - #sakhogy -nem volt mivel. % két asszony fesz"lten figyelte őket a mauz!leum árnyéká!l.% délvidéki lassan, kényszeredetten kif&$ta a levegőt t"de$éől. ;gy forgatta maga előtt a $okezét, mintha sose látta volna' ny&lánk, érzékeny u$$ai voltak, f"rgék, akár a felősz"lt menyét - mégisfogást vesztettek a markolaton. %ztán felnézett, egyenesen az álar#os 9eor szemée' ar#án meglepettmosoly derengett.

- :egyőztél, ismeretlen testvér - suttogta. 4s &gy is volt' mert a végsz!nál szorosan markolniakellett volna a rap(rt.

9eor lassan, sz!tlanul !lintott.%dun fölka#agott, kar$át szétvetette' a pillanat kristályos varázsa megtört, szilánkokra hullott 9eor

egy sz(vverésnyi időre meghőkölt' nem látott még olyan ellenfelet, aki ennyire önfeledten, felhőtlen"ltudott volna ör"lni a vereségnek.

- all$uk azt a szolgálatot, testvérC - sz!lt %dun, s ruhá$a u$$ával néhány ez"stös könny#seppet töröltle sima ar#ár!l' örömét, ánatét, ki mondhatta volna meg2 - )ddig remek fi#k!nak ismertelek meg' neokozz hát #sal!dást most semC

% 5op! váratlanul, hogy kizökkentse nyugalmá!l eszélgetőtársát, toroni nyelvre váltott.( 2inak ?hrakse' - re#segte. ( A 5ab+k 5erme'% shadleki azonan, ha meg is lepődött, nem mutatta' #sak fél szemöldökét vonta fel talányosan.- 1o#sak2 8e#saptál, testvér2 - kérdezte der*sen.- %z álar#os a$v(v! korákra vadászik2% 5op! most a torkának szegezhette volna rap(r$át, hogy kikényszer(tse előle a választ, hiszen a

fi#s&r fegyvertelen volt' valami azonan azt s&gta neki, hogy semmire sem menne vele.- /isztes pára$an győztelek le - mondta inká. - Kogom van választ követelni tőled. /udni

akarom, hol találom a /auk /ermétC- ogy elvesze$tsd anyámat2%lmeir már mozdult a falak sötét$éen, intett volna 9eornak, hogy hazud$on, tagad$a le

szándékukat' ám a 5op! lassan az ar#ához ny&lt, egy rántással letépte r!la a selyemmaszkot, s immár (gy,födetlen ar##al viszonozta a fi#s&r rezzenetlen tekintetét.

- Igen - mondta egyszer*en. %dun felka#agott.- át tedd azt, testvérC Rég!ta volt már, hogy az emlőin szoptatott, s 7omvikra, az egy igaz istenre

mondom, hogy #supa fertelmet sz(vtam előle magamaC - hanyagul vállat vont. - 6osem volt szépérzéke- % /eremC - s"rgette a 5op!.% shadleki elmosolyodott, s mosolyáa ez&ttal mintha némi keser*ség is vegy"lt volna mikor a

rakon#átlan ha$tin#s a homlokáa holott, nem sim(totta félre.- % hét $ogar $ele alatt megtalálod - mondta.





"A k-gyófészket nem körlóvakodni keli! lángoló szköt bele, hadd égjenek a hitványcs1szómászók'"

Onzun, heyi#a%ász

Quiron-temger sekély, partmenti vizeien élő remeterák k"lönös, ám igen hatásos m!don védi életét

és iztonságát. /udnival!' hogy a Nuironi remeteráknak rokonait!l - a homárokt!l, langusztákt!l,tarisznyarákokt!l - eltérően nin#sen kemény, kitines pán#él$a, amely megoltalmazná a ragadoz!k elől' ah&sa viszont ugyan#sak (zletes tan&k erre a kikötővárosok kifőzdéi is -, s nem kevés tengeri fenevadnak akedven# #semegé$e. ogy lélekszáma mégsem #sekély, sőt, évről évre gyarapodik, azt #supán egy igenötletes, agyaf&rt #selnek köszönheti, mellyel e#sap$a és elriaszt$a a zamatos falatokra áh(toz!kat. %#supasz remeterák a partok közeléen, a tengerfenéken él - másk"lönen ragadoz! maga is kagyl!katfeszeget föl hatalmas oll!$ával, s ha &gy hozza a sor, lelkifurdalás nélk"l efal$a tula$don apr! rokonait-, s mihelyt elég nagyra megnő, első dolga keresni magának egy elhagyott, meszes #sigaházat. /"stént

eleköltözik, s a vastag hé$ védelméen és ál#ázásáan már nyugodtan, háor(tatlanul élhet' hogy még $oan eli$essze a utá ragadoz!kat, valamelyik közeli sziklár!l le#sippent egy kise tengeri liliomot,és rá"lteti a #sigaházára. % liliom #sápos tapogat!i én(t! mérget izzadnak - a remeterák nem meglepő

m!don immunis rá, ugyanez azonan nemigen mondhat! el a vizek töi lak!$ára -, s aki hozzá$uk ér, izony nem egyhamar fele$ti el a találkozást. % legelésző kishalak apra$a, (zletes növénynek vélvén asz(npompás liliomot, gyakran merészkedik a közelée - s mi tagadás, eől a ráknak is haszna van, hiszena megénult állatkák!l lakmározhat ő is, még #sak vadásznia sem kell. 5ényelmes élet hát a remeteráké,ám e#s"letesnek - legaláis az értelemmel (r! fa$ok sa$átos felfogása szerint - aligha nevezhető.

% remeterák persze oktalan állat, erköl#sről, e#s"letről mit sem tud, #sak igyekszik eloldogulni as!s vizek veszedelmes világáan, a tőkehalak meg a ma#ska#ápák között. =ogalma sin#sen r!la, hogyéletm!d$ával például szolgálhat más, veszedelmese ragadoz!knak undok k(gy!fa$zatoknak, akik kétláon $árnak és has(tatlan nyelvvel sz!lanak ugyan' lelk"ken mégsem sokan k"lönöznek azokt!l a#s&sz!mász! h"llőktől, melyek után elnevezték magukat.

% étar#& 7omvik nagy és hatalmas isten a messzi délvidéken, k"lönösen a shadoni irodaloman

ahol a pap$ai uralkodnak, nem t*rik meg más vallások szentélyeit a ter"let"kön, p!rokat tesznek fe$edelmekké, királyokat közemerekké a hét $ogar $egyéen. %hogy azonan egyre északara haladunk,7omvik templomai, kolostorai mind $oan megritkulnak' elé a dölyfös székesegyházak maradnak el,ma$d a falvak adakozásá!l emeltetett közös szentélyek, vég"l már az &tszéli kápolnák is, s /aa el-Iarasivatagáan,. a dzsad végeken a étar#& ;r efolyásának maradéka is elenyészik. mde még alegtávolai vidékek uralkod!i is #s(n$án ánnak ezekkel az elsz!rt imaházakkal, nemigen merik háorgatni őket, ad!t kivetni rá$uk' hiszen 7omvik egyháza mögött ott magasodik fenyegetően a roppant6hadon' a hetedkor emerlakta világának leghatalmasa, leg"tőképese irodalma. % shadoni királykatonái számosak, #satákan rettegettek, s nem sokan maradnak el től"k az uralkod! her#eg és a =őatyahadai sem. % népek emlékezetéen pedig t&lságosan elevenen él a pusztai nomádok nagy futása6yurrnál, amikor megroppant az ég, s "szke loog!k alatt tizenötezer shadoni vértes mas(rozott elő ahasadékon, hogy kedvét szeg$e a vértől !dultan d&l!-fosztogat! lovasoknak. +gy hát még minden idők legvitéze koronás fő$e, 3ogorva ?hei sem igen zaklat$a az országáan tevékenykedő 7omvik-hit*misszionáriusokat, lángol! szem* tér(tőket' ha pedig ő sem vállalkozik erre, akkor ugyan miképpen tehet-né az aasziszi uralkod!, aki #sak #(méen nagykirály, val!$áan kényére-kedvére ki van szolgáltatvatorzsalkod! h*éreseinek2 1em is tiltakozott egy lélek sem Ifinen, amikor - lassan ötszáz éve már -néhány fehérruhás öregemer érkezett a délvidékről, #sengő aranyakkal házhelyet vásároltak maguknak avárosan, ma$d szerény, körkupolás ép"letet h&ztak föl rá, s a timpanonra kitették a hét $ogar $elét. %z!tais ékéen, háor(tatlanul éltek a szentélyen 7omvik szolgái' senki sem törődött vel"k k"lönöseen, sők is zárk!zottak, maguknakval!k voltak. ée-h!a akadt persze néhány k(ván#si, minden léen kanál

polgár, akinek felt*nt, hogy ezek a papok távolr!l sem viselkednek &gy, mint a étar#& ;r elhivatott

szolgái' nem $ártak prédikálni a vásárterekre, nem uzg!lkodtak &$ h(vek megtér(tésén, nem osztottak alamizsnát "nnepnapokon, megtagadták a gy!gy(tást a hozzá$uk fordul!kt!l. 3ivel azonan lényegtelen,ostoa dolognak látszott az egész, a k(ván#si elmék egy idő után $oára megfeledkeztek r!la' ha pedigt&lságosan állhatatosnak izonyultak érdeklődés"ken, elő-ut! véletlen aleset érte őket.



%zt pedig még a legmegátalkodotta pletykafészkek köz"l is igen kevesen firtatták #supán, hogymiért éppen azt a telket vásárolták meg 7omvik egyházának k"ldöttei' merthogy koráan egy igenrosszh(r*, !don ép"let állt ott - h(r szerint valami mogorva toroni vár&r helyi reziden#iá$a -, amit sokáig#sak orzadállyal telt hangon, suttogva mertek emlegetni, s vég"l - a tula$donos nemzetségének magvaszakadtával - a nagykirály paran#sára rontattak le. 8eszélték a rossznyelvek, hogy annak a háznak olykor még %dron haváan is ez"stösen #sillog! dér lepte a falait, s időnként fur#sa, zord kép vendégek

látogatták a partvidéken áll!, magányos kőtornyok!l. ogy, hogy nem, a környéken lak!k még a levegőtis rossz(z*nek találták' gyakran panaszkodtak rá, hogy !lmos és nyomaszt!, ráadásul álland!an valamimeghatározhatatlan, dögletes *z ter$eng enne. % va$ákosok, k!or $övendőmond!k, varázstudományhozkony(t! igri#ek messzire elker"lték a házat, mert ha arra $ártak, minduntalan gyötrelmes, hasogat! fá$ásállt a tark!$uka. 1o, de ezeknek a k!sza h(reszteléseknek a 7omvik-papok etelepedése után hamar végeszakadt' gondos kezek t"ntettek el izonyos sorokat a telekkönyvekől, városi kr!nikák!l, ami pedig a

$av(thatatlan fe#segőket illeti, még a legkonokaak is megdöentően sz!fukarrá váltak néhányköpönyeges, fekete álar#os alak é$szakai látogatása után - egyesek olyannyira, hogy ki sem nyitották töé a szá$ukat, ami val!an nem lett volna ildomos egy ravatalon fekvő halott!l. +gy hát a pletykásszá$ak az évszázadok során szép lassan el#situltak' s a hetedkor végén Ifin lakosai semmi rosszat semtudtak mondani 7omvik $ámor szolgáir!l, legfel$e kissé k"lön#nek tartották őket a világt!l val!

elzárk!zásuk miatt.Hömök, kopottas ép"let volt a étar#& %tya misszi!s temploma, #sak a #sokora fogott $ogarok stukk!d(sze k"lönöztette meg a homlokzatán a környező lak!házakt!l' téglafalair!l kránkő-virágosfoltokan hámlott a vakolat. % szárnyas kapu mögött ki#siny első udvar, elhanyagolt, gyomos kerttel' aszomszédság!l ehallatszott a szemétdomok kör"l kapirgál! ty&kok fáradt kárálása. % kert t&loldalánfaoszlopos veranda' innen nyit a e$árat az imatereme, $o- s alfelől voltak a papok szállásai. %z a$t!mellett egyik oldalt kifakult, sz"rkegránit szenteltv(ztart! a rituális kézmosáshoz' a másikon "resen kong!

ádogpersely, a h(vek adományainak.*vös' szél#sendes este volt' az eső gyér #seppeken, ernyedetten szitált, a vörös hold elömlő fénye

élesen kira$zolta a #seréptetők eresztékeit, a kiáll! házsarkakat. 8ékés, rusztikus hangulat "lte meg a tá$at,félreeső tanyasi udvarok szel(d méla&$ához hasonl!' #sak a mindent áthat! némaság volt k"lönös és

al$!s, mint viharidőn, pár pillanattal az égiháor& kitörése előtt. 6emmi nem mo##ant, rezzenés sem esetta félhomályos sikátorokan' a ty&kok lármá$a a zárt kapuk mögött fo$tottnak, erőtlennek hatott, minthanem ha$taná őket igazi meggyőződés.

3agányos alak ukkant föl a néptelen ut#án, léptei tompán kopogtak az egyenetlenma#skaköveken' sz"rke dar!##suhá$án, nyakáa vetett kámzsá$a szövetén h&s eső#seppek peregtek, akezéen tartott hossz& ot #sillagd(szes fe$e "temes hullámzással k(sérte mozgását. &sz lépésnyire aszentélytől, egy sz*k sikátor torkáan megállt' és az égoltra emelte tekintetét. % vörhenyes fény végig-ömlött éles ar#vonásain dél#eg sasorr, pengével metszett $árom#sontok, finom szál&, hamusz(n ha$-zuhatag. % sz"rke szempár keskenyre h&z!dott' odafent, a fogy! hold sarl!$a mögött rőten derengettIgram %ze, a kyr nép t*zistenének vezér#sillaga, az egeke k&sz! kora.

% sötét mellékut#án életre keltek az árnyékok, formát, hangot, személyiséget köl#sönöztek a mé-ly"kről kiontakoz! emeralaknak. 9eor, a 5op! kisurrant a sikátor!l, s ott termett ura és paran#sol!$amellett.

- ányat találtatok2 - kérdezte s&gva a er#eg.- /izenhatot - felelte halkan az emervadász. - % háts! ut#áan két ha$léktalan' egy öttag& $árőr,

amelynek semmi dolga nem lett volna errefelé, és hamis egyenruhát viseltek' három számszer($ász akörnyező tetőkön' két tőrvető a #satornáan' és egy egész #salád, a szomszédos házak egyikéen. %zidőseik fi&nál puska volt - 9eor félreha$totta fellegha$t! köpönyegét' a sötét poszt! árnyékáanhossz&kás fémr&don #sillant a holdfény

- 7od elC - suttogta a er#eg. - 3i lett vel"k2- 3egtértek az Istenek Aölgyée.

% hamis mágus eleszimatolt a levegőe' k"lönös, fémes (ze volt.- ="rkészek2 - kérdezte.- )gy mentalistá$uk van, vélhetőleg enn az udvaron. 7e védve vagyunk - 9eor kinyitotta al

markát körömnyi, halványkék láng& követ tartott enne - egy #siszolt lapis lazulit %lmeir nyakékéről.



- Raiyurral nem volt gond2 /udta p!tolni a gladiátort2% 5op! kurtán !lintott.- aláltán#ot dörzsölt a halántékáa. 3agam is szorongatva lennék, ha szeme kellene szállanom

vele.- 1ume2- 3ár &tan van. %lmeir t"körrel leadta a $elzést )llana templomá!l.

6z*kre fogott mosoly (velte a er#eg vértelen a$kát.- Indul$atok hátCárom &$a árnyék ukkant elő az é$szaka sötét$éől' nesztelen"l mozg!, izonytalan formák, kör-

vonalaik elmos!dtak a vörhenyesen szemerkélő esően. % 5op! !vatosan végigfektette a nyirkos kövön azsákmányolt t*zfegyvert, aztán #satlakozott hozzá$uk, a szentély elé siettek' a er#eg az ut#a közepénmaradt, ot$ára támaszkodva, nyugodtan figyelte őket. 5ét pár erős kéz fon!dott két pár férfikarra' 9eor és Raiyur akot tartottak %thr(ának, aki a #sukl!$ukra lépett, ma$d hagyta, hogy fellend(tsék a homlokzatmagasáa. B$$ai le#saptak a timpanon #s&#sára, #sizmás láát megvetette a stukk!$ogarokon' talpanyomán finoman porl! vakolat szálling!zott az esőv(z áztatta ut#ára. Aigyázva, h"velykről h"velykreh&zta fel magát, amint a sz"rke szempár a kőszegély fölé ért, éeren körevillant. % gorviki lány lekapta afe$ét, az ut#a felé fordult, s öt u$$át mutatta az odalent várakoz!knak.

%z emervadász némán !lintott' %thr(a elánna vel"k, de t&l sokáig tartana, seg(tségre leszsz"ksége. Intett hát a tagaszakadt ha$!snak, aki rögtön leha$olt' kezét megtámasztotta roppant térdén.)gy rugaszkodás' egy szökkenés - és 9eor máris fenn termett az ($ász mellett' Regalini ter$edelmes potro-hát meghazudtol! gyorsasággal követte.

5ét őr a kerti #ser$ék között, kettő a sétányon' a kaput, a falak szegélyét figyelték mindannyian, a- ita#él sisak$uk nyirkos ez"sten #sillámlott. 4s egy d(szes dzsad kaftánt viselő, görnyedt hát& vénemer a verandán áll! karosszéken, lel!g! har#saa$sza kétoldalt a mellét verdesi' a mentalista, minden

izonnyal.Regalini megveregette a nő vállát, és a torná#on "ldögélő öreg felé ökött, ma$d 9eorra nézett, a

sétány irányáa intett. %thria eharapta az a$kát, térde ha$latát egy kiáll! szoord(sze akasztotta, szaadláával alátámasztott' éles szögen kifelé dőlt a kétemernyi mélység fölött' &gy kezdte fela$zani az ($át.

@dalent, az ut#án Raiyur fölkész"lt rá' hogy elkap$a, ha meg#s&szna az esőv(ztől s(kos homlokzaton' ésa vér#seindulat& gorviki lány - van ez (gy, hiszen szeretteink &#s&ra kényszer"lnek, s az asszonysz(vha$land!sága forgand! - szemlátomást rá(zta most magát. 9eornak nem kellett ilyen nyaktörőmutatványokhoz folyamodnia' az ő fegyverét fél kézzel is lehetett használni, s amilyen ki#siny volt,kényelmesen elfért előle kettő a tenyeréen.

% mentalista halt meg először, a al szemgödrée #sap! ny(lvessző re##senve "tötte át hátul a kopo-nya#sont$át' s mire felkiálthatott volna fá$dalmáan, élettelen"l fordult le székéről. % zuhan! test za$ára asétányon áll! őrök felneszeltek, ámde ekkor már szisszenve suhant felé$"k a szárnyas halál, két villogva

pörgő tiadlani do!#sillag képéen' a sisak, a pa$zs, a mellvért nem seg(thetett ra$tuk, hiszen ar#ukat,nyakukat védtelen hagyta. 9eor sohasem tudta meg, az utols! két strázsát hogyan érte utol a vég' mire a#sillagok #éla találtak, Regalini már nem volt mellette a falperemen, s moha fegyvert - evett szokásaszerint - most sem viselt, a oz!tan re$tőző őrszemeknek egyetlen hörd"lésre sem maradt ide$"k.

9eor leugrott a kerte - sér"lt #om$áa éles fá$dalom nyilallt -, ma$d hátrafordult, kezét ny&$totta%thr(ának, hogy leseg(tse. %z ($ászlány felé$e villantotta $égsz"rke szemét, aztán leszökkent magát!l, afelk(nált karra "gyet sem vetve. Regalini már a kapunál volt, zsákmányolt kul#sok #sörrentek a kezéen'vég"l félreh&ztaJ a vaskos tol!reteszt, s a roppant tölgyfaszárnyak #sikorgás nélk"l, ola$ozottan efeléfordultak, amint Raiyur odakint nekik vetette széles vállát. .

% er#eg kimért, mélt!ságtel$es p!zan sétált e a e$áraton' minden lépését a #sillagd(szes otzord koppanása k(sérte. %r#a, kézfe$e al$!s, méregzöld fénnyel ragyogott - várakozás közenfoszforeszkál! kenetet sim(tott rá az ut#án -, tekintete diadalmasan égett, fe$ét dölyfösen felszegte.<illanatnyi megtorpanás nélk"l végigment az esőáztatta sétányon a verandához, felhágott a lép#sőn, ot$a

végével megvetőn félrelökte a har#saa$sz& mentalista "vegesedő szem* tetemét, és megállt a vasveretes,kétszárny& ronza$t! előtt, melye a hét $ogar $elét maratták rég elporlad mesteremerek.( 2inak khrakse' - lehelte szinte hangtalan. =elemelte ot$át, paran#sol!n intett vele az

emervadásznak.



9eor a verandára sietett, övéről $!kora őriszákot akasztott le közen. %z iszák!l sz"rke port sz!rtvastag rétegen az a$t! elé, őven megtetézte, ma$d egy vékony #s(kot előle h&zott egész a lép#sőig./ová nem visszakozhatott, a drága porkeverék lat$át t(z aranyért mérték a messzi 5ahréan ment-hetetlen tönkrement volna' ha meg#sap$a a szitál! eső. 3ire efe$ezte, a por elfogyott' sz!tlanul egye-nesedett fel, az "res iszákot félrelökte, orostás ar#án vérvörös hullámokat vetett a holdfény.

% er#eg egy közeli faragott faoszlopnak támasztotta hossz& ot$át.

- /egyél le minden fegyvertC - suttogta 9eornak. Regalini, nézz utána, hogy 1ume ideért-e márC% köp#ös férfi elsietett a kertkapu irányáa. % 5op! #satolta keskeny pengé$* kard$át, tőrét,megszaadult re$tve viselt ha$(t!késeitől - #sizmaszáráan, nyakszirt$ére kötve, hátul a derekán viselteőket -, lepattintgatta széles őrövéről a d(szvereteknek ál#ázott do!#sillagokat, ki&$t kifent orr&láeli$éől, hossz& ha$á!l kih&zott három aita#él huzalt. /*nődött még egy pillanatig, aztán ki-rántotta övée t*zött hangapipá$át, és azt is a töi holmi közé vetette. árom esztende$e, még az Ikrek klán$ának fizetett gyilkosaként, egyik áldozatát a pipa hossz& szárával sz&rta le, a szemén kereszt"l.

- 5ész - $elentette kurtán.% sétány felől Regalini érkezett, s mikor a er#eg kérdőn nézett rá, sz!tlanul !lintott.- K!l van hátC - sziszegte a hamis mágus. - 5ezdőd$ék a tán#CRaiyur kapitány és %thria di /aras#o hátré h&z!dtak, félteálltak' ez nem az ő har#uk volt, fel-

adatuk itt véget ért. % er#eg térdre ereszkedett, tarsolyá!l a#élt, kovát vett elő, és szikrát #siholt alép#sőig ny&l! porsáva. 6árgáspiros láng loant, seesen vágtatott végig a sz"rke #s(kon' a er#egfelállt, keskeny a$ka al$!s mosolyra gör"lt.

% láng elérte a ronzkaput, elekapott az előtte felhalmozott porkupa#a. % roanás ere$e irt!ztat!volt' a két a$t!szárny f"lsiket(tő dörrenéssel efelé rep"lt, az oldalfalak felhasadtak, megroggyantak, akert elvadult fáit földig lap(totta a légnyomás. 9eor alkar$ával- védte az ar#át, s visszahőkölt a hirtelenfel#sap! t*zorkán elől' még a tántor(thatatlan Regalini is hátrált egy kurta lépést. % er#eg azonantapodtat sem mozdult állt! helyéől, pedig selymes ha$a kör"l téolyultan röpködtek a szikrák, kreol őremegpörkölődött. ?sak állt mosolyogva, elképesztő hidegvérrel, éles metszés* vonásaira démonikont&rokat ra$zolt a visszfény,

% t*z hamar lelohadt' nem volt mögötte semmi, ami táplálhatta volna. )kkor a er#eg kevélyen

előrelépett, az a$t!keret fekete ron#sáan pattog! lángok közé, és a ?salád kötelékée nem tartoz!haland!k köz"l először egy pillantást vetett a /auk /ermére.

% k"szöön t&l mély, körkörös azaltverem ás(tott, padlatának szint$e $! öt-hat ölnyire ala#sonya- an volt a tala$nál. % repedezett, arázdált kőfalakon korafe$et mintáz! karoka sz&rt fáklyák loogtak,fény"k k(sérteties izonytalansággal tán#olta kör"l a k(gy!fészket. @dalent, a verem középén otromatusk!ra emlékeztető sziklatöm magasodott' tán a világ(tás tette, de r"#skös felsz(ne vörösenek t*nt atisztán fe$tett azaltnál. ="lledt, párás félhomály "lte meg a /auk /ermét, mintha a messzi őserdők miazmás kipárolgásai találtak volna utat maguknak ee a tiltott szentélye' ám a három alak, akimagasa kapott fe$$el meredt az a$t!ny(lás helyén tátong!, parázsl! hasadékra, nagyon is elevennek éseviláginak látszott. % =ehér 5ora sudár termet*, h!sz(n lepele öltözött asszony volt, formás, ke#ses,már-már gyönyör*' ám hossz&kás ar#ár!l sugárz! orzalmas, kristályhideg szépségről messziről ler(tt,hogy nem a természet sz"lötte, hanem a fekete mágiáé. 3ellette a ?suklyás 5ora állt' szikár, arázdáltkép*, mez(tláas férfi, sötétkék sz(n*, p!kselyemől szőtt #suháan' a kámzsát mélyen a szemée h&zta'#sak egy pillanatra látszott alatta a kénsárga szempár loanása % 3érgek %ty$a irt!zatosan el volt h(zva,mintha #sak valami délvidéki vastagőr* lenne' apr! szeme meglepetten #sillogott, duzzadt a$ka kétoldaltlefittyedt, roppant p!khasa rengő hullámokat vetett a döenettől. % er#eg a lángok pokoli fényéen &gymagasodott fölé"k, akár a végzet s&$t! kez* angyala' ar#ára rettenetes, hideg nyugalom fagyott, vértelena$kát keskeny mosoly $átszotta kör"l.

- Imádkozzatok, 5orák, ha ugyan van kihezC - mennydörögte dölyfösen....% kert felől mély, torokhang& morgás, hatalmas testek lomha #sörtetése a sétánymenti gazan...% 3érgek %ty$a f"rgén oldalt mozdult, a$kai hangtalanul mozogtak' eh&z!dott az egyik lezuhant

kapuszárnyf"stölgő ron#sa mögé.- Aesztedre sz!ltál, kyr fatty&C - #sikorogta a ?suklyás 5ora' fölemelt keze szemánt! fény*lángokan tört ki - % fegyvereidnek itt nin#s hatalma fölött"nkC

- 4n nem fegyvereket hoztamC -ka#agott a er#eg g&nyosan. - anem arátokatC



6 ezzel félreállt a e$árat!l' még épp ide$éen, mert a megtépázott udvar felől vész$!sl! ömölésharsant, s a következő pillanatan ezer font gyilkolni kész izom vetette át magát egyetlen roppantszökkenéssel a parázsl! hasadékon. 1edves, fekete orr#impák h&z!dtak össze remegve' orotvaéleskarmok villogtak a puha, h!fehér man#sokon' ék alak& szemogarak sz!rták szét zölden a loog! lángok fényét. @krak érkezett, a =erdea$sz&' #s(kos undá$a alatt hatalmas izmok fesz"ltek, pofá$át szélesretárta, ord(tása tompa visszhangot vert a azaltfalak között. 1em sokkal maradt el mögötte h*séges pár$a,

Rana, a ál!szaggat! sem' a sort a "szke Aorath zárta, akinek rettenetes fogai keser* halálra, korai végre $uttatták az aréna hősét, a deli %lmanort. 1yomukan a tömzsi, szakállas 1ume loholt' patakokanszakadt r!la a v(z, miközen rekedt "völtéssel iztatta nevelt$eit, s utánuk #serd(tett olykor a $o$áanforgatott ostorsz($$al.

% er#eg háttal lapult az ép"let forr!, repedezett falának, zihálva lélegzett a f"sten' magas homlo-kán ver(ték #sillogott. 6z"rke szeme találkozott 9eoréval, pengevékony a$ka némán formálta a sz!t

- 3ostC4s a 5op! ugrott, pillanatnyi tétovázás nélk"l' akár#sak a al$án áll! Regalini' a testőr és a$társ. %

?suklyás 5ora ar#a a rém"let torzképévé dermedt, amint megpillantotta a levegően felé$e &sz!,felősz"lt tigriseket. )lőretartott kezéől emésztő láng#s!va lövellt a támad!k felé, egyszer, kétszer,háromszor' az első t*zvihar még #sak megperzselte @krakot, a második nyomán már égett h&s *ze

ter$engett, a harmadik megakasztotta lend"letéen, a viharvert azalttömre vetette. % nemes fenevad"völtve vonaglott, undá$a lángokan állt, szeme kifolyt olvad! pofá$á!l' haláltusá$át v(vta, s mertsz(v!s állat volt, soká eltarthatott még. m a =erdea$sz& nyomáan pár$a, a nőstény rohamozott' a

oszorkánymester torká!l i$edt ord(tás szakadt fel, amint a ossz&szom$as Rana "stökösként érkezveleter(tette. Btána is ord(tott egy ideig, de sokkal vérfagyaszt! hangon, még a félig szénné égetett tigrisgyötrelmes ömölését is t&lharsogta' mert a ál!szaggat!nak szokása volt el$átszadozni kissé azsákmányával, és ha gondolkodni tud, izonyára restellte volná k(sérő nélk"l utols! &t$ára engedni pár$át.

Aorath - a legif$a s legádáza kedély* mind köz"l -Jaz asszony felé irányozta ugrását. % =ehér 5ora $o kezéen kékes fénnyel virál!, sziszegő ostor $elent meg, s amint a tigris a közelée ért,megsuhintotta vele az oldalán. %z állat fá$dalmas "völtéssel zuhant a kőpadl!ra, a #sapás nyománf"stölgő, fekete #s(k maradt a undá$án. %z ostor &$ra les&$tott, Aorath elgyötörten összerándult - de már

ekkor a /auk /erméen volt 9eor dar 5hordak is, s késlekedés nélk"l indult, hogy 1ume véden#eseg(tségére siessen. % szoorszép asszony tekintete felé$e villant - fak!sz"rke szeme volt, hideg sélettelen, akár az emerevő #ápáé -' a al kar seesen felfelé mozdult, a mutat!u$$ a 5op! mellkasára

ökött.( Bith' - suttogták a (orpiros a$kak.4s az emervadász hirtelen fagyos dermedtséget érzett a sz(ve kör"l, mintha $eges v(zára mártották

volna' else$ét gör#s rántotta össze, látása elhomályosult. ="léen halk, tompa z&gást hallott, talán egyvégtelen messzi, !lomsz(n* !#eán hullámait' a hang egyre erősödött, mintha dagály lenne azon a távolitengeren, s a haok minden egyes szempillareenéssel, k(nl!d! sz(vdoanással közele mosnák hozzáa sötét-sivár partokat...

="rge árnyék #ikázott át az &$ra emelkedő energiaostor (ve alatt' pillanat m*ve volt #supán, hogyRegalini kar$a kiny&l$on, megfesz"l$ön, könnyedén megsim(tsa a =ehér 5ora al #sukl!$át. 6zárazre##senés hallatszott' az asszony f"lsértő hangon felrikoltott, meggörnyedt, $o kezével a #sukl!$áhozkapott. =ut! érintés volt, könnyedén leenő, akár tavaszidőn a lepkeszárnyak' mégis, a =ehér 5orakar$á!l őven uzogva patakzott a vér, a selymes-puha őrt át"tötte a törött #sont hegye. % kéken izz!ostor azonm!d elenyészett, semmivé lett' s 9eor sz(ve kör"l rozsdás aron#sként pattant szét a szor(tás,el*zve hirtelen tisztul! agyá!l a távoli tenger hullámverésének sötét mora$át.

- 3ost varázsol$, oszorkányC - mondta Regalini gyilkos mosollyal, és hátralépett.% vérző kezét szorongat! asszony fá$dalomt!l fátyolos tekintettel meredt rá' látszott ra$ta, nem érti,

miért visszakozik ellenfele a kegyelemdöfés előtt. %ztán világosság gy&lt elmé$éen' lassan, vonakodvamegfordult - és egyenesen Aorath zöld lánggal égő szemée ámult.

% tigris ugrott' az o#s&d! 9eor félrekapta a látvány elől a fe$ét.% 3érgek %ty$a hevenyészett varázskören állt' a onyolult árát ez"stpor!l hintette maga körékurta pillanatok alatt, azzal a magaiztossággal, ami a mesterség"ket értő eavatottak sa$át$a. % misztikus





- 3i van vele2 - kérdezte az emervadász, s közele lépett.Regalini föltekintett rá' fak!, sesz(n* szeméen visszat"kröződött a fáklyaláng.- 5özel $ár a halálhoz - mondta halkan. - F nem#sak mások érzéseinek tud paran#solni' a sa$át$ainak

is. 3ikor szemenézett a 5orával, egyszer*en kikap#solta a testét. 2emmi fájdalmat nem érzett,% 5op! megorzongott, gerin#én parányi ez"st hangyák futkároztak. ;, avatott ismerő$e volt ő a

halálnak, meg a fá$dalomnak is' számát se tudta, hányszor kényszer"lt farkasszemet nézni vel"k, s

derekasan állta a sarat minden alkalommal, nem tört, nem hátrált meg soha. 7e szenvtelen közönnyellátni, amint az emer teste megég, keményre fagy, amint a p!rusokon kereszt"l gőzölög el előle az éltetőerő, s közen nem érezni semmit, mintha keze-láa halott fatusk! lenne #supán, valami idegen lénytartozéka - ez az iszonyat tetőfokának t*nt számára, a világot gyötrő minden orzalmak legszörny*ikének. 8iztos volt enne' hogy ármekkora tét forog ko#kán, ő nem lett volna képes erre'megha$totta hát fe$ét a er#eg ernyedt teste előtt' nématisztelettel ad!zva emerfeletti átorságának.

)ltorzult, rekedt kiáltás harsant a magas!l, a e$árati ny(lás felől, ahol nemrég még a hét $ogarralék(tett ronzkapu állt' mindketten odakapták a fe$"ket. % őrkötényes 1ume, kezéen egy göre pengé$*késsel, le akart ugrani a azaltvereme' %thr(a di /aras#o az utols! pillanatan vetett gán#sot neki.

- 5ushad$, teC - szisszentette a lány fektéen, félkönyékre támaszkodva' az idomár már tápászkodottvolna fölfelé, hogy &$ra lend"letet vegyen, ám Raiyur hatalmas marka vállon ragadta, hátrarántotta. - a

eteszed oda a láad, véged van' a tau eleven még, t"stént les&$tanaC 1ume foggal-körömmel k"zdött, hogy kiszaadul$on, vadul hadonászott a hossz& pengé$* késsel,m(g az öreg ha$!s ki nem #savarta a kezéől.

- )nged$etekC - lihegte. - @krak szenved, nem hagyhatomC- 3arad$, ahol vagyC sz!lt fel a verem mélyéről Regalini.<aran#soláshoz szokott, kemény hang$a volt' az idomár azonnal elernyedt Raiyur satuként ráfon!-

d! kar$ai között, mintha hirtelen énulás lepte volna meg. =e$e előreukott, esőv(ztől #satakos ha$a ahomlokára hullt.

- )mervadász - mondta halkan. - 3egkönyör"lsz ra$ta2% 5op! szomor&an ingatta a fe$ét.- Rana és Aorath aligha t*rnék, hogy hozzány&l$ak' addig nem ter$ed a izodalmuk - felelte. - 4s

k"lönen sem tudnám puszta kézzel kitörni egy tigris nyakát.Regalini !vatosan, gyöngéden a kar$áa vette a er#eg testét - a hamis varázsl! ar#án szel(d mosoly

"lt, mintha szépeket álmodna -, és a hasadék felé emelte.- =og$átokCRaiyur elengedte a zömök idomárt, letérdelt, leny&lt a er#egért' %thr(a félrelökte az ($át, s

amennyire tőle telt, segédkezett neki. 1ume, kiszaadulván, a oz!tosa ha$(totta az övée t*zött ostort,és le#susszant a mélye' keményen érkezett, elesett volna, de 9eor elkapta a kar$át, megtámogatta.

)z"stös nedvesség #sillogott a szakállas férfi mélyen "lő szeméen.- Itt maradok vele - suttogta rekedten. - 1em tág(tok mellőle, m(g el nem távozikC9eor !lintott, s a töiekre nézett, akik alélt vezető$"k iztonsága menek(tésével voltak elfog-

lalva.- % er#eg nem helyeselné - mondta - 7e a er#eg most nem ad paran#sokat, és Regalini aligha

törődik az ilyesmivel.3egszor(totta 1ume vállát, és #satlakozott hozzá, mikor az idomár ingatag léptekkel a fekete a-

zaltkő felé indult. @krak, a hős =erdea$sz& rémséges állapotan volt a szeme elpárolgott "regéől, a h&sráégett láa #sont$ára, ordáira. =ertelmes *z ter$engett kör"lötte, s alig hallhat!an sz*költ még, #söppetsem ma#skam!dra, inká mint egy gerin#törött kutya. % másik két tigris éeren vigyázta haláltusá$át, s afogukat villantották 9eorra' mikor azonan látták, hogy az idegen gazdá$uk társaságáan közel(t, utatengedtek neki.

1ume nagyot nyelt, s lassan, !vatosan kiny&$totta kar$át a hal!d! vadállat felé' nem tudott megáll$t paran#solni u$$ai reszketésének, s mikor már-már megérintette a szénné perzselt testet, mozdulata elakadt.

- 1em fogsz fá$dalmat okozni neki - mondta a 5op! #sendesen. ( Azon a határon t&l$utott már.%z idomár keményre #serzett tenyere rásimult a ha$dan "szke tigrisunda szenesre égett ron#saira'a =erdea$sz&' mintha #sak erre várt volna, panaszosan felhörd"lt. Roppant testén finom remegés futottvégig, aztán rándult egyet, és vége volt.





"a beérett a vetés, nincs más hátra, mint learatni verejtékes m+nkád jól megérdemelt gymölcsét."

3ira& $al $asha% ha%i+n2& in!ése iához, mi%+n $ro-4on &irályá#á &oronáz!a

% nagykirály mesésen gazdag szaadosa, 3olo#hias testes, sörtére ny(rt ha$&, fekete szem* emer volt. =olyton illatos(tott selymeken $árt - a durvá szövet feldörzsölné érzékeny őrét, panaszolta

gyakran -, kedvelte a finom m(v* ékszereket, és kellemetlen, sip(t! fe$hangon eszélt. 6zolgái - akikkelkeményen ánt ugyan, de igazságosan - titkon azt pletykálták' hogy inká (nyére vannak a férfihál!társak, mint az asszonyok, ármilyen $áratosak legyenek is a szerelmi praktikákan % sz!eszédazonan ez&ttal igen#sak messzire $árt a val!ságt!l' 3olo#hias ugyanis eunu#h volt, ár ezt gondosanleplezte, s ágyát nem osztotta meg se nőkkel, se férfiakkal. 3ások azt reesgették, hogy egyáltalánnin#senek érzelmei, de akot lőttek ők is, méghozzá $!korát' a kövér szaadost ugyanis forr! és oltha-tatlan szerelem f*zte élete értelméhez' az aranyhoz - no meg a hatalomhoz, amely a sok arány egyeneskövetkezménye volt. 3ás szenvedélyeket, vágyakat 3olo#hias val!an nem ismert, minden energiá$átvagyona féktelen gyarap(tásáa ölte, #söppet sem válogatván az eszközök között' s eképpen hasonlatossávált egy !riási v(zimalomhoz, amely megszállottan igyekszik mind tö és tö vizet lapátolni a tula$donkerekére. Ilyen világ#soda persze nem létezik - rég!taT eizony(tották már a tud!s fők a sigranom!i

egyetemen -, s ha valaki meg is konstruálná, tel$ességgel értelmetlen szerkezet lenne' következésképpugyan(gy #éltalan volt a szaados egész élete is, ez azonan a legkevésé sem zavarta lázas uzgalmáan,hogy tová öreg(tse nem egészen makulátlan h(rnevét, mint %aszisz legefolyásosa pénzemere.

3olo#hias most szétvetett karokkal terpeszkedett egy puha selyemd(ványon, mely re#segve eha$lott roppant s&lya alatt' gy*r*d(szes u$$ai között félig "r(tett, arany orosserleget forgatott. Résnyireh&zott szemmel figyelte a ková#soltvas kandeláerek tányér$áan izz! parázs fényéen az előtte áll!ala#sony, f"stös kép*, szakállas emerkét, aki szemlátomást izonytalanul, kissé félénken rángatta egyhatalmas kutyaőrrel evont lán#p!rázát. %z állat akkora volt' akár egy kisefa$ta or$&, és konokul

irk!zott a szakállas férfivel, aki nyilvánval!an tartott tőle. <ofá$át szögekkel kivert szá$kosár takarta,vi#sorg! fogai köz"l nyál #sordult a drága dzsad szőnyegekre' kar#s&, sz"rke horpasza reszketett' hangotazonan nem adott ki, néma maradt, akár a s(r.

3olo#hias felemelte szaad kezét, és lusta mozdulattal intett az őreinek. 3ar#ona, őrvértes har-#osok voltak, öv"ken kurta karddal' ketten a fény*zően erendezett terem e$áratánál álltak, ketten

pedig a d(vány mögött. % szaadosnak elve volt, hogy soha egyik oldalát se hagy$a fedezetlen"l' astrázsákat pedig azért osztotta e párosával - lehetőleg mindig gy*lölt ellenség"k mellé -, hogy halefizetnék az egyiket, a másik akkor is ide$éen meg tud$a akadályozni az esetleges merényletet.

%z őrök négyfelől közele h&z!dtak a szakállas $övevényhez, aki idegesen pillantott köre, #sapotthomlokán ver(ték #sillogott.

- 6z!val megtaláltad a kutyámat - mondta 3olo#hias f"lsértő kappanhangon. - 7erék dolog volttőled' hogy rögvest idesiettél veleC

% szakállas zavartan megköször"lte a torkát. )gy #satorna mellett döglődött szegény pára, már #sak hálni $árt elé a lélek - magyarázta dadogva. - Irgalmas természet* emernek tartanak, gondoltam hát,hogy feltáplálom. Ismeretes, hogy ilyen kutyái #sak a nagyságos &rnak vannak' izonyára nem tagad megtőlem egy kevéske $utalmat, amiért visszahoztam, hiszen őkez* főrang h(réen áll...

- 3iket nem hordanak össze r!lam a hátam mögöttC - #s!válta a fe$ét 3olo#hias. - % kutya val!anaz enyém' gaz latrok orozták el nemrégien az udvarom!l. 4s mi tagadás, k"lönös örömmel tölt el, hogyvisszahoztad' falkámnak egy része, fá$dalom, odaveszett a hegyvidéken. 8izony, izony, $!emer

$utalmat érdemelsz...% tömzsi $övevény megnyalta szá$a szélét' ádám#sutká$a fel-le $árt.- Igazán nagy megtiszteltetés, hogy segedelmére lehettem mélt!ságos uramnak.3olo#hias fontoskodva felemelte vastag mutat!u$$át.- %zt viszont nyilván elátod, hogy mielőtt kifizetem neked, ami $ár, meg kell izonyosodnom r!la,

nem esett-e kár een a nemes állatan - )lmosolyodott, és intett az egyik a$t!náll!nak. - )red$' /hakur,nézd meg a fogaitC



% strázsa egy pillanatra tétovázott, ám aztán sietve megker"lte a zömök látogat!t, és letérdelt akutya elé' u$$ai a szá$kosár #sat$ain matattak. 3olo#hias kényelmesen hátradőlt, és szemmel láthat!élvezettel elekortyolt az aranyserlege.

- <ár$anin#s ned*C - mondta fennhangon' tekintetét sz(vdoanásnyi időre sem vette le az idegesenfeszengő $övevényről.

alk, fémes kattanás' a szá$kosár lehullt Cögvész' - suttogta a szaados arátságos mosollyal.

% kutya teste megfesz"lt, h!fehér fogsora kivillant, amint a szakállas férfi felé szökött - és egyetlen#settintésére meghunyászkodva, engedelmesen simult a láa szárához. %z idegen ökle re##senve z&dult atérdelő testőr széles állkap#sának' a har#os szeme kifordult, á$ultan ter"lt el a puha szőnyegen. % kardok s&rl!d! zöre$$el hagyták el h"vely"ket' 3olo#hias döenten összerezzent, a vérvörös !or h(mzettselyemköntösére lo##sant.

- )gy tapodtat seC - #sattant fel 1ume, és megveregette a kutya sz"rke undás vállát. - >assar már nem hallgat a szavadra, há$as féreg' és ha egyet f"ttyentek' daraokra tépi az összes mihaszna nap-lop!datC

% őrvértes testőrök azonm!d mozdulatlanná dermedtek, akárha valami láthatatlan varázsl! vál-toztatta volna kővé őket' ismerték $!l a #sendes eeket, tudták, hogy a szakállas idegen igazat eszéP.3olo#hias ar#á!l kifutott a sz(n, h&sos u$$ai megszorultak a serleg áttört m(v* szárán.

- 8eletelt egy kis időe, am(g etörtem - vigyorgott az idomár. - 5eményfe$* állat' gyakran kellettaz ostorhoz ny&lnom - % várakozástel$esen lihegő ere nézett. -7e most már a tenyeremől eszel, mint akezes árány, nemde, >assar2 )gy régi ismerősöm után neveztem el.

- 3it akarsz2 - reegte 3olo#hias alig hallhat!an. 1ume paran#sol! mozdulatot tett a fe$ével.- 5"ldd ki ezeket a parazitákat, és vigyék magukkal ezt is - r&gott ele megvetően a le"tött testőre.

3ikor látta, hogy a szaados haozik, szélesen elmosolyodott. - Bgyan, ugyan, kis#siémC a megakartalak volna ölni, már rég megtehettem volna.

3olo#hias kényszeredetten intett az emereinek' val!sággal falfehérre sápadt, festett körmei neki-nekiko##antak a serleg oldalának. % testőrök megszégyen"lten elkotr!dtak a teremől, magukkalvonszolva á$ult a$társukat' pisszenés sem esett között"k, a hatalmas kutya zölden égő tekintete mindenmozdulatukat nyomon követte.

- Innen nem $utsz ki élveC - nyögte a szaados va#og! fogakkal, mikor a tikfa a$t! nesztelen"l e-#suk!dott az utols! strázsa mögött.

- 7ehogynem, hiszen magad fogsz kik(sérni a palotád kapu$áig. 7e minek is untatlak ilyen apr!-ságokkal, nagyságos +ram' ( 1ume g&nyosan 3olo#hias szemée nézett' mikor folytatta mondand!$át,hang$a hidegen #sikorgott, akár a za$l! $ég a sarki tengeráron. - ) h!napt!l kétszeresére emeled a á-nyák!l ki#sempészett nyers aitér# mennyiségét' értesz a pap(rmunkához, sok gondod aligha lesz vele.%z árat mostant!l mi diktál$uk' nem fogsz rosszul $árni, de a hará#solásnak vége.

- /eremtő 5yelC - hörd"lt fel a szaados' kezéől kihullott a serleg, a nemes !or végigömlött a d(-vány selymén. - % 5orák k"ldtek2

5orák2 3ilyen 5orák2 - vonta fel ozontos szemöldökét az idomár. - % 5orák nin#senek töé.7e azt taná#solom, ne szak(ts féle még egyszer' t"relmem véges, és >assar harapása nem#sak ölni tud,nyomor(tani is.

3olo#hias reszketve !logatott, illatos(tott köntösén széles foltokan "tött át a ver(ték.- Rendezz meg egy alesetet valamelyik ányáan' omol$on e az egyik tárna, loan$on e a

s&$t!lég, vagy valami ilyesmiC - eszélt tová 1ume. - <ár munkás odaveszhet, de marad$on elég akésői m*veléshez. % lényeg az, hogy a ánya látszatra s&lyos károkat szenved$en, és el kell$en rendelnia ezárását. 3iután a nagykirály falanOhar#osai elvonultak, mi fog$uk átvenni a nyersér# kitermelését.

- 7ehát ez lehetetlenC - kiáltott fel magár!l megfeledkezve 3olo#hias.- 3iért volna az2 % sarkanty&völgyi ánya például kivál!an megfelelne, de ha nem várt nehézségek

$önnének köze, pr!álkozhatsz a 6haktun felső folyásánál lévővel, vagy azzal a friss fe$téssel, amitnemrég nyitottatok meg a 9!thalar-hegy oldaláan. 1em a levegőe eszélek, magam tartottam

terepszemlét fölött"k.%z eunu#h tel$esen magáa roskadt, döent képpel meredt az idomárra, mintha nem akarna hinni af"lének,



%zt hiszem, vén há$as, nin#s sok választásod vigyorgott teli szá$$al 1ume. - Aagy azt szeretnéd, havalaki ny(lvesszőre tekert pergament lőne e a nagykirály déli alkon$ára, tételesen felsorolva ra$ta azösszes ányatelep pontos fekvését, az ér#szállit! karavánok indulását2 Bgyan mit gondolna a derék @tlokir, kinek $árhatott el a szá$a2

% földmélyi terem veretes a$ta$a kinyit, a ronz!l öntött kapud(szeken szétfolyt, arré siklott amennyezetről l!g! aron#skandeláer f"stös-mogorva fénye. % karosszékéen tr!nol! 8ofkar mester ossz&san feltekintett az asztalát elor(t! pap(rok!l' épp egy &$a vaktárna tervein dolgozott, aziratokat akkurátusan #som!ka rendezgette. % k"szöön a háor(tatlan nyugalmát őrző fe$szés állt' lengőszákáll&, kölyökkép* suhan#, alig hetvenöt éves.

- <aran#sa adtám, hogy ne zaklassatokC - méltatlankodott az ősz törpe. - át semmit sem tudtok magatokt!l intézni2 3i az már megint2

- 8o#sánatodét esedezem, ossz&szakáll mondta az a$t!náll! -, de a nyakékes hölgy szolgá$a vanitt, és veled k(ván sz!t váltani.

- mC - horkantott a vén klánfőnök. - Renden, k"ldd #sak e átranC% nyurga, hossz& ha$& legény elépett a félhomályos tereme, és tisztelettud!ar# levette fekete

poszt!kalap$át. 3ár alig venni észre a $árásán, hogy sánt(t, gondolta 8ofkar mester' ha ilyen hamar föl -ép"lt, kemény fá!l faraghatták, annyi szentC- 6"rgetős a dolgom, nin#s időm mindenféle "res tereferére - mondta a törpe összevont szemöl-

dökkel. - a az &rnőd látni !ha$t, &gy lenne ildomos, ha maga sietne hozzám' az ilyen vén #sontokattiszteletlenség ut#a$árással fárasztani.

- %sszonyom "zenettel k"ldött a nagye#s* mesterhez - felelte kőmerev ar##al a szolga' tekintetévela nyitott a$t!an áll! fe$szés felé vágott. - 0izalmas természet* "zenettel.

- mC 4rtem - % vén ková#s kurta mozdulattal intett a szakállas strázsának. - )red$ innét, 8rattuk fiam, és gondod legyen rá, hogy am(g nem sz!lok' ne háorgassanakC

% fegyveres törpe fe$et ha$tott, és visszavonult' a e#suk!d! a$t! tompa kondulása z&g! viszzhangotvert a sivár tereme.

- 1o, hadd hall$am azt az "zenetetC - mordult fel 8ofkar mester.% szolga két sees lépéssel a kőől faragott asztal mellett termett, $o keze elt*nt u$$asa ele$éen,

előukkant ismét' lend"letes mozdulattal egy marék szikráz! kavi#sot #sapott a v(zszintes sziklalapra.ideg fénnyel #sillantak fel, amint szerteszét gurultak' gyöngyök, lapis lazulik' remeke kész"ltez"stkap#sok sora - az %lmeirnek oly nagy gonddal kész(tett nyakék szomor& maradványai.

% vén törpe elh*lve, szavavesztetten meredt rá$uk, pirospozsgás ar#a halottfehérre sápadt.- ogyan2... - reegte döenettel.% r&gás a halántékán érte, a koponyá$a is elere##sent, pedig sokan tapasztalták már, hogy a fe$én

vastagon sar$adt a #sont' széd"lten, oldalvást hanyatlott le tr!nusár!l a sz"rke kőpadlatra. % 5op! alkezére támaszkodva, egyetlen lend"lettel szökkent át az ala#sony asztalon, s mire 8ofkar mester felo#s&dhatott volna, már a mellén térdelt, a köpenye re$tekéről elővarázsolt tőrt a torkának szegezve.

- %z ötvözet titkát akaromC - sziszegte gyilkosan. - Itt rögtön, (rásan, számarányokkal és pontosképletekkelC /ud!ková#saink vannak odakint' $a$ neked, ha megpr!álsz e#sapniC

- 6oha, mo#skos 5oraC - vi#sorgott az agg törpe, és ar#ul köpte. - Inká a halálC- 5ora éppen nem vagyok' a halál pedig megváltás lenne a te számodat, vén itangC - suttogta

9eor.5özele ha$olt áldozatához, hallotta elk(nzott zihálását, ar#án érezte forr! leheletét. - )mlékszel

még arra a mámoros é$szakára az )gazgyöngyök onáan2 % ké$es gyönyörökre, a puha kezek simoga-tására2 :átom a szemeden, hogy igen. 4s a kristálygömre az a$t! $ooldalán, arra va$on emlék szel-e,nyomorult2

8ofkar mester értetlen árázattal meredt rá.

- 3ég meg is tapintottad, &gy izony' káromolt is a vezér"nk eleget, hogy eltakarod a képetC %z agöm *vös varázsszem volt, a leg$oak köz"l val!' mindent látott, ami aznap é$szaka történt, s h(venemlékezik a legkise részletekre is. ?supán a t*z fölé kell tartanom, hogy az egészet vissza$átsszaC

% törpe ar#vonásai megereszkedtek, szeméen hirtelen iszonyat loant.



- %karod, hogy elhozzam a gömöt ide a klán ha$lékáa, és a taná#st*ze vessem2 Bgyan mitsz!lnának derék atyafiaid, ha látnák, hogyan paráználkodik tisztességen megősz"lt mester"k egyemerszukával, egy hitvány, als!rend* fa$zattal2 1emde elford(tanák tőled az ar#&kat, szám*znének maguk köz"l, kitasz(tanának, mint egy o#smány páriát2 % szakállad már odaveszett 9romthi-5arr 5hazadan, most mit fogsz leorotválni szégyened $elé"l, a kevéske megmaradt ha$adat2

- )légC )légC - sikoltotta a vén ková#s kétségesetten, s hasztalan vonaglott a vaskemény

szor(tásan, hogy eltakar$a az ar#át.- Aagy talán /arina kellene vinnem a varázsszemet2 - folytatta a 5op! k(méletlen"l. - add lássák /oroff @ggi és a törpenép nagy$ai mind, mivé lett a "szke, ha$thatatlan lázad!, a hagyományok és atisztán megőrzött ősi vér tántor(thatatlan a$nokaC 3iféle h(red támadna a ányavárosokan2 K! érzés leszelevenen eltemetve lenni, kopasz áll& ossz&szakáll2

- agyd aaC 3indent megteszek, amit kérszC - zokogott 8ofkar mester fuldokolva' #serzett ar#át patakz! könnyek áztatták, hang$a elk(nzott hörgés e f&lt. - 3iért gyötörsz még2

% 5op! keményen, visszakézál képen "tötte, hogy a vére is kiserkent.- 3ert az a nő, akivel háltál, az én asszonyom volt, aszott kor#sC - sziszegte komoran.

1yomaszt!, komor hangulat uralkodott a kikötői #sapszéken' a #serzett kép* ha$!skapitányok sötéten meredtek maguk elé, #sak olykor-olykor köpött ki valamelyik megvetően, vagy h&zott nagyot azasztalán árválkod! grogos kors!!l. Ifin fenegyerekei nem voltak $! kedv"ken, egymással is kevés sz!tváltottak, a megszokott vaskos tréfálkozásnak, v(g mulatságnak nyoma sem maradt. %z iv!a lépőRaiyurt ez&ttal nem fogadták arátságos pillantások' az a néhány tengerész, aki egyáltalán fölemeltefe$ét az érkezésére, gyilkos tekintettel méregette. % kapitányt szemlátomást #söppet sem zavarta a töiek harap!s kedélye' vigyorogva a sankhoz lépett, és harsányat kur$antott.

- é, Rod, te világ lustá$aC 9rogot mindenkinekC % #saposlegény éppen a piszkos !nkupákat tisz-togatott a kármentő mögött. Raiyur kiáltására laposan felnézett, ma$d visszatért foglalatoskodásához,mintha meg sem hallotta volna.

% kapitány #sattan!sat h&zott öklével a pultra.

- 6"ket vagy, a keserves mindenedet, eadta kölke2 1éma #sönd' a legény rá se heder(tett. 3indenfelől ellenséges szempárok meredtek az ősz"lő ha$!s-

ra. Raiyur lassan, kih(v!an elvigyorodott, megfordult, hátát a sanknak vetette, és rezzenetlen"l vi-szonozta a vendégek izz! tekintetét.

% tagaszakadt 3arafos nehézkesen, mint valami kivénhedt medve, feltápászkodott az asztalát!l'közele lépett Raiyurhoz, $o keze ököle szorult, al$a a#élsatuként fon!dott a férfi vállára.

- Itt senki nem fog inni a te grogod!l - sz*rte a fogai között indulatosan. - <usztul$ innen, am(gtehetedC

Raiyur könnyed mozdulattal, allal állon vágta, hogy #sak &gy #sattant' 3arafos megszéd"lt, hát-ratántorodott, feldöntött egy l!#át, és puffanva elter"lt.

- Rövid az eszed, #imoraC )lfele$tetted, hogy alkezes vagyokC - mondta a kapitány szélesen moso-lyogva' aztán a töiekre emelte tekintetét. - )l$öttem közétek, egymagam, oltalmaz!k nélk"lC a valami

a$otok van velem, ki vele, hadd hall$amC a verekedni akartok, annak is állok eléeC - 3egvetőenvégigmérte a társaságot. - /u#atnyian egy ellenC 3i#soda andaC

% ha$!sok szemlátomást megszégyen"ltek kissé' sokan köz"l"k félrekapták a pillantásukat. 3arafosaz állát dörzsölgetve felállt, és sz!tlanul visszatelepedett az asztala mellé' reszkető a$ka késpengényivévékonyult.

- /án nem váltak e a taná#saim2 - g&nyol!dott Raiyur.- 1agyon $!l tudod, hogy nem - válaszolta az egyikháts! asztalt!l 3ikar zordan. - <ersze te nem

ko#káztattál semmit' neked nin#s ha$!d.- )gész flottám lehetne, ha kedvem tartaná, és meg is lesz nemsoká, att!l egyet se fél$C - vágott

vissza a kapitány - 1a gyer"nk, gyer"nk, ki vele mi volt a gond2- )lmaradtak a megrendelőink. % eszerzők a #sillagos egekig emelték az árakat - sorolta 3ikar mogorván. - % kikötői hivatalnokok folyton piszkáltak minket a pap(r$aink miatt. 1em tudtuk tartani ahatáridőket.



- 4s még2 - érdeklődött Raiyur tettetett k(ván#sisággal.- )gy h!napig (rtuk' aztán /oral a hátunk mögött szerződést kötött a Hingalez-házzal - vont vállat a

tetovált ha$!s.- 4s mi történt /orallal2 - firtatta a kapitány' olyan volt, akár a vére, nem engedett a szor(tásán egy

pillanatra sem- 3arafos megölte.

- 7e akkor már késő volt' megtört a $ég - sz!lt köze egy f"stös kép* tengerész a e$árat mellől. -)gyre töen szegtek hitet, és szaladtak a ét áz "gynökeihez. 5utyáa se vették az adott sz!t, a pa$tásih*ségetC Aisszafogadták őket - ! igen, sz"kség"k volt ránk, een az egyen igazad volt -, de ossz&!llenyomták a ha$!érleti d($akat' amit az árul!k keresnek' etevő falatra is alig elég. 3i pedig ennyienmaradtunk alig tu#atnyian.

- 1agyszer*C - #sapott a térdére Raiyur vidoran. - 3agatok "gyetlenkeditek el a tál#án k(nálkoz!lehetőséget - egyszer ny(lik ilyen alkalom tán az emer egész életéen -, és utána engem tesztek felelősséC?sahol a falka, #imorák2

- /e u$tottál fel minket erre az őr"letre - sz!lt 3arafos komoran.- 4s ti #saptatok ele a tenyereme lelkesen- % te *nöd, hogy ide$utottunkC - #sattant fel 3ikar haragosan. - a már a mosléka löktél minket,

h&zz is ki onnétC- ;gy2 - kérdezte #s&fol!dva a kapitány - 6z!val megint én vagyok az idvez(tő pr!féta, meginttőlem vár$átok a megoldást2 %z égiek szerelmére, mikor gy!gyultok már ki eől2

% ha$!sok zordan ámulták, egyik"k sem válaszolt' a halál keser* szaga ter$engett a levegően.- K!l van, legyenC - s!ha$tott Raiyur eletörődve. - 3ond$átok, mi!ta szokás #ethalra parittyával

vadászni2 3i!ta e$tik el hál!val a szarvast2 % ázak a maguk fegyvereivel har#oltak ellenetek, ezért ke-r"ltek fölénye' és nektek meg sem fordult a fe$eteken, hogy ford(tsatok egyet a dolgon2

- Rohan$uk meg fegyveresen a kalmárfe$edelmek palotáit2 - köpött a padl!ra 3ikar. - %z öngyilkos-ság lenne.

Raiyur elfintorodott, mintha meg"tötték volna.- %rel nevéen, pr!ál$átok meg #sak egy pillanat ra kiverni a fe$etekől az erőszakotC % ázak

hitszegésre (rták a ti emereiteket' mi lenne, ha ti is k(sérletet tennétek az övéikkel2- )gy tollnokot akarsz a nyakunkra "ltetni2 - hörd"lt fel 3arafos.- 7ehogyisC 5ell ide közétek egy emer, aki kiismeri magát az uzsorázásan, a pénzforgatásan, a

hitel"gyleteken, a pia#i praktikákan - egy szakért%, aki nem#sak verekedni és káromkodni tud. 3ég-hozzá a leg$o, aki pénzért kaphat!' akkor már a siker esélyével vehetnétek fel a versenyt ét ázzal.

% f"stös kép* felhorkant.- % leg$oat, aki pénzért kaphat!C 4s ugyan ki fizetné2 /alán mi2 - 8eszédes kézmozdulattal kör-.

emutatott az iv!an.Raiyur azonan #sak legyintett rá, és sokat tud!an somolygott- % d($azást #sak (zatok rámC =ut$a még 6ephyri!n vagyoná!l, és ennyivel igazán tartozom

nektek. %mi azt illeti, már ki is választottam a megfelelő emert.- Igen2 4s ki volna az2 - akarta tudni 3ikar' homloka mély arázdáka gy*rődött, szemlátomást

eltöprengett a hallottakon.- 1agyszer* fi#k!' igazi, hétpr!ás gazemer vigyorgott ka$ánul az öreg kapitány - :ord /revos

Bzulkhor személyi titkára' a neve radul.

6ötét, ársonyfény* este volt, az égolton fagyott drágakövekként sziporkáztak a #sillagok, amikor %lmeir ek(sérte Rasta#hyrt, a #serzővargák ha$danvolt #éhmesterét )llana szentélyének aa aszoá$áa, ahol a er#eg láadozott 5evés haland! emer viselte volna el azt a pokol$árást' amin a/auk /erméen kereszt"l kellett mennie' de hihetetlen"l sz(v!s szervezete volt, mint valami ridegen

tartott aromnak, s a gondos kezek ápolása alatt hamar erőre kapott. =elkelni még nem (rt, kar$át,mellkasát vastagon or(tották az enyhet ad! főzeteke áztatott p!lyát' ám a szeme ismét a régi ele-venséggel #sillogott, s a ot$át is keze "gyéen tartotta, az ágy oldalához támasztva. Regalini komoran,mozdulatlanul magasodott fölée, kar$át összefonva tartotta a mellén, zord kőszoor gyanánt' eleste !ta



egy per#re sem tág(tott mellőle, nem aludt, ételt is alig vett magához. % támla mellett intarziás asztalkaállt, lap$án tenyérnyi mé#ses égett sárga fénnyel' más világ(t!eszköz nem volt a helyiségen.

%lmeir eh&zta maga után az a$t!t' imolyg!, sárga foltok keltek tán#ra a f"lledt sötétségen. %kitért 5ora az ágy elé lépett, és sz!tlanul fe$et ha$tott.

- %z ifini /aná#s nem "lésezik töé - sz!lalt meg a er#eg, meglepően tiszta, határozott hangon. -)l$ött az idő, hogy döntést hozzunk a $övőd felől, Rasta#hyr.

% #ingár, agolyha$& emerke föltekintett a zord ar#& Regalinire' pillá$a sem reent, pedig tudta,hogy a halállal néz farkasszemet.- 5ard vagy arany2 - kérdezte egyszer*en.% er#eg vértelen a$ka keskeny mosolyra gör"lt.- %rany, h*séges #éhmesterem - válaszolta. %nnyi arany, amit álmodan sem tudnál elképzelni.



"A boldogság kszöbén elb+kni a legkeservesebb."

$erum Olora !an(!ásai*.l

% z )gazgyöngyök ona emeletes, kétszárny& ép"let volt' a első udvart nélk"löznie kellett,főkapu$a közvetlen"l az ut#ára ny(lt, hiszen a város zs&folt központi részéen az ép"letek #sak fölfelé

ter$eszkedhettek, ráadásul a fogad! töretlen (ven, szinté hozzásimulva követte a palotanegyedvédőfalának gör"letét. %z istáll!k, raktárak a aloldali traktusan kaptak helyet' közép"tt voltak améregdrága lakosztályok, az átutaz! kereskedők gazdag szállásai Lnemesemernek nem szokása pénzenha$lékot vásárolni, mindig talál egy-két rang$aélit, akinek k&riá$áa eva#kolhat$a magátM' a $oszárnyat pedig egészéen a sz!rakozásnak szentelték' egész földszint$ét a hatalmas lakomaterem foglaltael. atalmas, dongaoltozatos helyiség volt, a vagyonos főurak kastélyainak lovagtermét ma$molta' azár!kövekről viaszgyertyákkal ékes aron#s#sillárok l!gtak' kényelmes, párnázott fapadok h&z!dtak afalak mentén, a $!kora, B alak& asztalt pedig itt helyen - á#solták-árdolták össze roppant fenyő-szálak!l - készen nem fért volna e a széles e$áraton. %z összképet a mésszel fehérre vakolt tégla-falakon f"ggő pazar #(merpa$zsok, kereszte akasztott d(szfegyverek tették tel$essé.

)gy véreli lovag, dölyfös földes&r persze megvetően horkantott volna e talmi pompa láttán, még

akkor is, ha neki magának egy nyomor& tanyá$a sin#s, s lova arakára, &gy kell összekuporgatnia agarasokat. % nemesi vér nem válik v(zzé, az elkelő sz"letés $ogát semmilyen hivalg! fény*zés nem p!-tolhat$a, ármennyire nagyratörő is. 7ehát a er#eg emerei köz"l senki sem palotáan pillantotta meg anapvilágot - az egy Regalinit kivéve, aki viszont erről sohasem eszélt -' nekik őségesen megfelelt ez is

3esszehangz! vigalom harsány lármá$a zsiongott a széles tégla(vek alatt. 5upák #send"ltek össze'fl!ták vidám dallama ka#skaring!zott a sokadaloman' lanth&rok pend"ltek' #sontok roppantak ketté a

pirosra s"lt pe#senyeh&s alatt, kérges markok szor(tására' itt-ott évődő, női ka#a$ gyöngyözött. % d&sanmegter(tett asztalra szolgák hordták a gazdag étkeket, nemes ned*ket' mindegyik vendég előtt kerekformalepényszelet fek"dt, erre szedték az ez"sttel futtatott tálal!edényekől a dzsad f*szerekkel megsz!rt, s*r*sz!szokkal öntözött h&sokat. Aolt itt minden, mi szem-szá$nak ingere zsenge $ér#emell ropog!sra pirulttésztaurokan' dagad!$ával göngyöl, h(zott sertéskara$' szarvasrostélyos arna léen pá#olva' hideg

laza# morzsolt ikrával, márványos mártásan' és persze rengeteg féle orital, édese-száraza vegyesen, a predo#i pegazusnektárt!l az erv ezerf"rtösig.

% vendégsereg nem is kérette magát, falatozott $!(z*en, olykor "temes tapssal iztatva az asztal kétszára között muzsikál! árdokat, mutatványosokat. %z asztalfőn, a e$árattal szemen a her#eg "lt' alkeze fe$ét még kötés takarta, ám tekintetée visszatért a tetterő. (vei köz"l a legtöen most először látták szélesen mosolyogni. Kooldalán a rezzenetlen ar#& Regalini foglalt helyet, aloldalán

9eor, a 5op!, aki mellett %lmeir "lt, a teremen lévő összes töi asszonyon t&lmagasodva király-női termetével. /&lfelől, a gorviki nemes után Raiyur kapitány és %thr(a di /aras#o következett' az($ászlány szemlátomást t&ltette már magát Roal elvesztésén, puhán simult a viharvert kép* ha$!shoz, s#sengő hangon nevetett ar#pir(t!, vaskos tengerésztörténetein. 7e voltak ott mások is, nem kevesen' af"ggetlen kapitányok mind egy szálig, harsog! eszéd*, ővér* emerek' )llana leányai, k(vánatosak és"dék egytől egyig' állami hivatalnokok, #éhes mesterek, kikötőfel"gyelők, strázsakapitányok, sz!fukar

pénzemerek tarka egyvelege #supa egykori 5ora, aki megértette az idők szavát, s az elm&lt hetekenleszámolt azokkal a társaival, akik maka#sul h*ek maradtak a régi vezetéshez a föld#suszamlásszer*események után @ldalt, az egyik asztalszár közepe tá$án Rasta#hyr vitatkozott heves tagle$tések k(séretéen egy magasra nőtt, sorvadásig sovány, orotvált kép* férfivel' aradul volt az, egykor :ord/revos Bzulkhor köztiszteleten áll! személyi titkára, most az &$onnan alakult f"ggetlen kereskedőliga"gyvivő$e.

% er#eg odaha$olt 9eorhoz, keskeny a$kát #s&fondáros mosoly $átszotta kör"l.- Igen#sak lelkesek, nem találod2 Igazuk van' ősi mondás, hogy a tehetség' a szorgalom elő-

ut! elnyeri mélt! $utalmát.

%z emervadász rosszall!n vonta össze szemöldökét.- gyelni kellene rá$uk. %gyaf&rt fi#k! mindkettő, nem #sodálnám, ha valami ármányt forralnának.% er#eg halkan felnevetett.



- %zok2 Bgyan márC át ennyire rossz véleménnyel vagy r!lam, még a történtek után is2 5ét hetetadok nekik, és összekapnak' aztán minden fölös energiá$ukat lefoglal$a ma$d az egymás ellenitorzsalkodás. %z "zlet nem lát$a kárát, ahhoz t&l okosak, de sem ide$"k, sem ere$"k nem lesz hozzá, hogyellenem fondorkod$anak.

- ;gy látom, az elméd éli nem kopott meg a 3érgek %ty$ával v(vott viadalan - ha$tott fe$et 9eor elismerően.

/ö kell ahhoz' mint egy fogát vesztett k(gy! marásaC - mosolygott a er#eg, és megveregette azemervadász vállát. - Btánanéztél 1uménak2 3i van vele2- % véden#eit istápolgat$a' Rana még mindig kedélyeteg, enni sem ha$land!, egyre #sak a pár$a

után kutat - felelte 9eor. - 1ume gazda azt mondta, am(g ki nem k&rál$a a lehangoltság!l, nem tudnaigaz sz(vvel mulatni az effa$ta vigasságan.

- 7erék emer az idomárunk, és immáron ékén lehet a pártfogolt$ai felől' kötve hiszem, hogy mégegyszer sz"kség"nk lenne a szolgálataikra - % hamis varázsl! elekortyolt az előtte áll! oroskupáa'közen lapos pillantást vetett $o felé, ahol Regalini "lt zord képpel, vakon ámulva érintetlen

pe#senyé$ét az asztalon. - %zt hiszem, 1uménak (nyére val! lesz a titkos viadalok igazgatása.- % viadorok szövetségének viszont aligha tetszik ma$d, hogy ő veszi át az irány(tást - nevetett a

5op!.

- %z a sanda gyan&m, hogy a fogadási esélyek mihamar átrendeződnek - helyeselt a er#eg. - /u-dod, hogy 1ume felakasztatta a régi arénamester, rét29eor közönyösen rántott egyet a vállán.- /ehette. 5"lönen is megérdemelte a vén kurafi.- 1ohát, 9eor arátom, előled se lesz már irgalmas zarándokC - #sapott az asztalra a hamis mágus

vidáman.- 6oha nem éltem mások könyör"letéől miért a$ándékozzak meg hát a magaméval idegeneket2

)kkor azonan %meir puha, selymes kezét érezte a nyakán' s homloka elorult, pillantása elfelhősödött.Aisszahangz!, fémes #sattanás has(tott a mulatság za$áa, olyan kurta és ellentmondást nem t*rő,

hogy pillanat alatt halotti, néma #sönd lett. %z étekfog! szolgák lépés közen megtorpantak' #sodálkoz!szempárok fordultak az asztalfő irányáa. Regalini #sapta az asztalra az !n oroskan#s!t, de akkora

erővel, hogy a gyönge edény meghasadt, s a kiömlő ital vérpirosra sz(nezte a gyalult fát. % gorviki felállt,nehezen, vontatottan lélegzett' a szeme mintha mélyén visszas"ppedt volna "regée, s kőkemény volt,akár a fekete agát. 5iny&$totta kar$át, s h&sos mutat!u$$ával az egyik dalnokra ökött' hirtelen mozdulatvolt, a lantos if$& i$edten visszahőkölt tőle.

- /eC - % sz! szinte koppant a terem padl!$án Ismered az elu$dosott nemes alladá$át2 % s!lyom-mal és a vasderessel2

% er#eg odafordult "ltéen asztaltársához, és !vatosan, mintha veresen izz! vashoz ny&lna, meg-fogta a kar$át

- 1em hiszem, hogy az a dal illő volna az alkalomhoz...Regalini azonan lerázta magár!l társa kezét, és ránézett hideg kőszemével.- Kogom van hozzá - mondta tompán, és a er#eg mi!ta a 5op! találkozott vele, először -

meghátrált a fakő tekintet elől.% dalnok eharapta az a$kát, és idegesen megsz!lalt a nyomaszt! #senden.- Ismerem a alladát, $! uram, hiszen messze földön h(res' haár nem oly régi, mint más neves

énekek. 7e ha véleményt mondhatok, magam sem hiszem, hogy...- 5ezdd már elC - #sikorogta Regalini sz(ntelen"l. 1em "lt vissza a padra, állva maradt, #sak öklével

támaszkodott meg kétoldalt az asztallapon.% #sep*rág! riadtan !lintott, és megpend(tette a lant$át, mintha hangolni kezdene. =á$dalmas,

disszonáns hang #sapott fel a h&rokr!l, akár a gyermekeit sirat!anya keserves $a$szava' és 9eor meglepvedöent rá, hogy ez nem pusztán előkész"let, hanem maga a dallam.

%kadozva, meg-meg#sukl! hangon kezdett énekelni a árd, zengő-mély hang$a ny&$tottá, pana-

szossá torzult' és megint#sak nem az ő hiá$a volt, hiszen értette a mesterségét - a dal diktálta (gy.



?ardod vért%l miért csepeg,nagy1r, nagy1r#

?ardod vért%l miért csepeg,oly b1s mért vagy magad, ó#

% verssor végén a s!ha$ semmie vesző, elgyötört kiáltás volt, mint a haldokl! utols! hörgése a vég

közeledtekor' pisszenés sem hallatszott, a vendégsereg néma #senden hallgatta a k(sérteties sirámot. Dó sólymomat öltem véle meg,

anyám, anyám' Dó sólymomat öltem véle meg, s nem kapok több olyat, ö'

2ólymodnak vére nem oly veres,nagy1r, nagy1r'

2ólymodnak vére nem oly veres, sz-vedben más a baj, ó'

Regalini ar#án megfesz"lt a őr, homlokán lassan elindult lefelé egy magányos ver(ték#sepp.

Dó paripám öltem meg, a derest,anyám, anyám'

jó paripám öltem meg, a derest,mely oly szép volt s szilaj, ó'

> an más lovad, s ez vén volt, szegény,nagy1r, nagy1r'

>an más lovad, s ez vén volt szegény'

4ás b1 nyom sz-veden, ó'

% dalnok - istenáldotta tehetség lehetett - egyre inká t*ze $ött' a lanth&rok siránkoztak, $a$ongtak az u$$ai alatt, panaszos hang$ukat sikollyá torz(tva verték vissza a terem falai 9eor egy apr!#ska, l"ktetőérre meredt Regalini halántékán, s hirtelen valami dermesztő hideget érzett zsiongani a sz(ve kör"l.

Dó apám gyilkoltam meg én,anyám, anyám'

Dó apám gyilkoltam meg én. Ah, átok jár velem, ó'

2 hogy fogsz vezekelni, mi hosszasan,nagy1r, nagy1r#

ogy fogsz vezekelni, mi hosszasan, 4ondd meg, fiam, nekem, ó'

ajóra kelek, s elb1jdosom,anyám, anyám'

ajóra kelek, s elb1jdosom,t1l messzi tengeren, ó'

alk re##senés' az asztallap fá$a engedett Regalini kifehér"lő u$$ainak.



2 mivé lesz várad, bolt-veivel,nagy1r, nagy1r#

4ivé lesz várad, bolt-veivel,mely áll szép fényesen, ó#

add álljon, am-g nem omlik el,

anyám, anyám' add álljon, am-g nem omlik el,nem látom meg sosem, ó'

2 mit hagysz jó n%dnek s a kis fi1nak,nagy1r, nagy1r#

4it hagysz jó n%dnek s a kis fi1nak, a t1l méssz tengeren, ó#

2zéles a világ, kold+ljanak,anyám, anyám'

2zéles a világ! kold+ljanak' em látnak meg sosem! ó'

)gyetlen, ez"stös könny#sepp ukott ki a gorviki szeme sarká!l, s #sillog! arázdát h&zva #sordultvégig vértelen ar#án.

3s jó anyádnak mit hagysz, ha méssz,nagy1r, nagy1r#

3s jó anyádnak mit hagysz, ha méssz,ki h fiam valál, ó#

% árd a dal végéhez közelgett, a teremen szinte szikrázott a fesz"ltség. 9eor nyakszirt$énfelmeredt a szőr, egész teste eleorzongott a levegően virál! indulatoka,

8ejeden, t%lem, pokol átka léssz,anyám, anyám'

8ejeden, t%lem, pokol átka léssz,mert ily tanácsot adál, ó'

% lant középső h&r$a f"lsértő pend"léssel megpattant, kettészakadt. Regalini leha$totta a fe$ét,megker"lte a padot, és döngő léptekkel, komoran elindult a terem ki$árata felé. 5ezét ököle szor(totta,állkap#sán megállás nélk"l reszketett egy apr!#ska izom' egyetlen sz! sem hagyta el az a$kát, miközenkisétált az a$t!n a orzad! szempárok keresztt"zéen.

9eor nagyot nyelt, felemelkedett "ltéől, s olyan mozdulatot tett, mintha utána akarna sietni' a er-#eg keze azonan a#élsatuként fon!dott a #sukl!$ára, és visszarántotta.

- agyd őtC - suttogta. - Rég volt már..C Iszonytat! #send telepedett a lakomateremre' mindenkivakon meredt maga elé, a kezek ernyedetten pihentek az asztallapon, az (ny#sikland! falatok szomszédságáan. % dalnok zilált ha$$al, halottsápadtan lihegett a helyiség közepén' &gy t*nt, előadása őtmagát rém(tette el a leg$oan.

% nyomaszt! hangulatot %lmeir törte meg. 5e#sesen fölállt, ort töltött 9eor kupá$áa' az&rt"z*tekintete körevillant az asztalnál "lőkön.

- 3ire vél$em ezt a hirtelen sz!tlanságot, urak2 át mulatni gy*lt"nk össze, vagy halotti tort tarta-

ni2 5ozos, zenétC=els(rt egy ideges fl!tasz!' a eszélgetés akadozva &$raindult, az ar#oka visszaköltözött a p(r, akezek &$ra a gőzölgő s"ltek, a teli serlegek után ny&ltak. % lantosnak nyoma veszett, el párolgott ateremől, mintha a sátán *zte volna el kénköves f"stfelhők közepette' alighanem lesz mit mesélnie



osztályos társainak valamelyik közeli italmérésen. % kedélyek #sakhamar &$ra a magasa #saptak, a d&sfalatok, a f*szeres or megtették a magukét' #sak a er#eg maradt sz!tlan, zord képpel' egyenesen magaelé meredve lakmározott tová.

- 5öszönöm, &rnőm - s&gta oda 9eor a kurtizánnak.%lmeir elmosolyodott, s finoman, akár a pilleszárny, megsim(totta az emervadász kezét.- Kö$$ föl a szoáma, én uramC

5ézenfogva távoztak' nem volt een semmi k"lönös. % tengeri ha$!sok, zsoldoskapitányok, nagyst(l* szélhámosok ritkán tagad$ák meg magukt!l a gyönyört, hisz oly kevés alkalmuk ny(lik rá' és )llanaleányai nem mérték sz*kmark&an a kegyeiket, nem egy páros "lés "r"lt meg a hossz& asztal mellett. 1emvolt már ott Raiyur és %thr(a sem' akik viharos életet élnek, azoknak viharosak a szenvedélyeik is.

% középső ép"letszárny emeletén, a ki#siny szoáa érve - ugyanitt fogadta a kurtizán 8ofkar mes-tert is - a 5op! az asztali mé#ses után ny&lt, de %lmeir nem engedte, visszah&zta á kezét. %$ka forr!n,nedvesen tapadt a férfiéra, kar#s& u$$ai a hossz&, mogyor!arna ha$a markoltak' lázasan hántották lemagukr!l a ruhát, aztán szeretkeztek a szőnyegen' puszt(t!, őselemi vággyal, mint az egymásakapaszkod! fuldokl!k. % gyönyör tetőfokára $utva k"lönös, al$!s előérzet szállta meg 9eort' & gy t*ntneki, asszonya ar#át sötét hullámok sodor$ák tova, s mély hang& nyögéseiől távoli partokon megtörőhullámverés z&gását hallotta ki. )lhessegette elmé$éől az érzést, s egész lényével, tel$es val!$ával

felold!dott a ké$en' s"völtő "stökösnek hitte magát, amely önemésztő lángokan toz!dva has(t$a kettéaz ég ársonyfekete oltozatát, hogy aztán utols!t loanva elehull$on a fagyott-hideg, végtelené$szakáa.

Btána hossz& ideig fek"dtek némán a puha szőnyegen, ékésen s elégedetten' a másik közelségének tudata ködös nyugaloma ringatta őket. ogy meddig maradtak (gy, nem se$tette egyik"k sem' lehettek

per#ek, de !rák is akár. Aég"l 9eor volt az, aki kiny&lt az asszony irányáa, gyengéden megsimogatta, ésmegsz!lalt.

- 6z!val ez volt Regalini titka. Irt!ztat!. . %lmeir fel"lt a földön' a férfi nem látta mozdulatát, deazonnal megérezte a környező lágy sötétségen.

- 1em ez az e gyetlen titok a er#eg és a társa kör"l - mondta a kurtizán. - % varázsszemet elszál-l(tották már2

9eor az a$t! felé pillantott' sötét volt ugyan, valami halvány derengés azonan átsz*rődött a hold-fényől a szorosra h&zott f"ggönyökön. a ott van, látta volna a kristálygoly!is árulkod! #sillogását.

- Igen. 7e hallani egyéként sem hall, #sak a látványt raktározza el.- %kkor $!l van - % kurtizán hang$a szokatlanul fesz"lt volt' re$tett aggodalom virált enne. - /u-

dod, hogy a er#eg sem veti meg a test örömeit29eor meglepődött' ez valahogy fel sem mer"lt enne eddig. Rég!ta tudta már a er#egről, hogy

nem az anyrok ivadéka, varázshatalma szikrányi nin#sen, mégis valamiféle emerfeletti lénynek te-kintette' leny*gözte kristálytiszta gondolkodása, rátarti rettenthetetlensége, mar! #inizmusa.

- 1em - felelte. - %mi azt illeti, ez eszeme sem $utott.- 6e$tettem - hallatszott %lmeir hang$a a magas!l' felállhatott közen, olyan puhán és nesztelen"l,

hogy még a töprengő 5op! éles f"le sem hallotta.- ozzány&lt az érzéseidhez. 5iirtotta elől"k a kételkedést.ogyan2 iszen meg(gérte...C 9eor gondolkod!a esett. 5étsége vonta-e egyszer is a er#eg öl-

#sességét2 /iltakozott-e valaha vakmerőnek tetsző h&zásai ellen2 %lmeirnek igaza lehet. 7e miért tettvolna ilyet vele a hamis varázsl!2 irtelen gyan& éredt enne, lopva és váratlanul, ahogy a menyétfurakszik e a aromfik féltve őrzött ketre#ée.

- ?sak nem hált veled2 - kérdezte keser*en. /isztáan volt vele, hogy %lmeir nem tehet ellenéreszent fogadalmának, nem nyilván(that$a magát önhatalm&lag egyetlen férfi tartozékának' ám a fon-dorlatos, hidegvér* er#eget nagyst(l* gazemernek ismerte meg, nem illett volna az alkatához ez aki#sinyesség.

- Aelem nem. Rosellel.

9eor fels!ha$tott' palástolni pr!álta, de érződött a hang$án a megkönnye"lés.- 1a és akkor mi van2



- % er#eg... $elet visel a mellén. Igyekezett elt"ntetni, látni nem is láthat!, de Rosel u$$ai tanultak és érzékenyek, kitapintották a régi mintát a őr alatt. ?sodálom, hogy szegény lány titokan tudta tartani afelfedezését' mikor hozzám szaladt a h(rrel, se holt, se eleven nem volt az iszonyatt!l.

% 5op! a homlokát rán#olta.- Kelet2 3iféle $elet2- 3agadt!l nem találod ki2

9eor eharapta az a$kát, mélyen elgondolkozott. 5egyetlen mestere megtan(totta őt annak -ide$énegy te#hnikára, s most ennek seg(tségével sorra felidézett magáan minden látványt, érzetet, fut! enyomást a er#egről, att!l a pillanatt!l fogva, hogy először néztek egymással farkasszemet a kikötői#sapszék koszos félhomályáan. Re$tett utalásokat keresett a szavakan, a mozdulatokan, az ar#ok

$átékáan' ármit, ami t&lmutatott önmagán, titkos $elentéstartalmat hordozhatott.( ...szolgáltam én már 5oronnál sötétebb +rakat is... ogy mondta annak ide$én %lmeir2 %

sziklakővé dermedő asztráltest, amely örökre magáa fullaszt$a tula$donosa érzelmeit' s ellenáll!vá tesziőket mindenfa$ta efolyásolással szemen... %z az állapot, amikor az emer a legközele ker"l az istenitökéletesség fokához, legaláis izonyos kultuszok tan(tása szerint...

=ölse$lett előtte a er#eg ar#án t"kröződő lángok fénye, amint éppen Rasta#hyrt faggat$a, s a kitért5ora egy !vatlan meg$egyzésére 9eor felé fordul, a szeme fur#sán megvillan.

( $lég legyen a szófia beszédb%l' ?rán messze van +gyan, de Eanagol fattyait fennhangonemlegetni akkor sem szerencsés dolog...- 5rán - lehelte a 5op! suttogva - /ehát RanagoP priék$e...)nnyien hagyta, nem f*zte tová a szavát. allgatott %lmeir is, #sak "temes lélegzetvétele ne-

szezett halkan a sötéten. % #sönd hossz&ra ny&lt, nyomaszt!vá vált, fo$t!n nehezedett - rá$uk, mintvalami lidér#es álom' a r!zsaola$ illata egyszerien ánt!an sz&r!snak, f"lledtnek tetszett, a szőnyeg

olyhai megérdesedtek.Aég"l 9eor fel"lt, hátát az ágy láának vetette, és határozott, éles hangon megsz!lalt.- 6z!val a er#eg a /izenhármak zsold$áan áll. Renden. %kkor hat én is 5ránt szolgálom.

7öent nyögés hallatszott a szoa t&lfeléről.- ;rnőm az égenC /udod te, 9eor, miket eszélsz2

%z emervadász megrántotta a vállát, keze orostás állára tévedt.- %z egyik gazda ugyanolyan $!, mint a másik Ailágéletemen földönfut! voltam, per#nyi

nyugovásom sem maradt, #sahos véreek loholtak a nyomoman, akármerre vetett a sors. 3iértosztozzak hát egy olyan világ aonáian, amelyik nem t*r meg engem a keelén2 % er#eg azt hazudta,/oronnak dolgozik' és a oszorkányuraknak #seppet sem $o a h(re a /izenhármaknál. %kkor a tenye-rée #saptam' miért más(tanám meg most az adott szavamat2

- 9ondolkozz, 9eorC - %lmeir hang$a s"rgető volt, szinte esdekelt. - % oszorkányurakat mindenkirettegi, mert a lelk"k sötét, akár az é$szaka' a kráni tizenhármaknak viszont még lelk"k sin#senC % te-remtett világon sokféle sz(n ragyog egymás mellett, ritkán találni tiszta fehéret, tiszta feketét' de ezeknek a sz(neknek élő, érző, gondolkod! lények a hordoz!i nem a pokol által kiokádott förtelmekC % 5osfe$es;r gonosz, romlott a vele$éig, ő testes(t meg mindent, ami megkeser(ti >nev népeinek életét, ha van sátánaz alvilágan, #sak ő lehet az, más semmiképp. át vakká tettek az istenek, 9eor2 1em látod a er#egenRanagol élyegét2 % őréről elt"ntethette, t"zes vassal nagy varázslatos praktikákkal, de a lelkén ra$tamaradt lemoshatatlanulC 4rtelem, érzelmek nélk"l... h*vös fölény, kristályos gondolatok... a fels%bbrend lény ősrégi m(toszaC.

% 5op! felállt, kih&zta magát, fe$ét keményen felszegte.- 3iért gyámol(tsam én azt a világot, amelyik kitasz(tott2 - kérdezte keser*en. - %zt mondod, a

5osfe$es ;r rászaad(t$a >nevre a poklok d"hét2 :egyen. 4n akkorra már rég a földen porladok ma$d.6zenvedést és gyötrelmeket hoz az emerekre2 1a és2 Aisszakap$ák legalá, amit velem tettek.=elsőrend* lényeket nevel a kiválasztott haland!k!l, lélek nélk"li, kiégett szörnyetegeket2 ?sak tessékC 0eállok én közéjk, ha kell...

Aillám has(totta kereszte odakint az eget, a rettenetes mennydörgés alap$aian rengette meg az )gazgyöngyök onát, s hosszan virált még a vastag téglafalakan, mielőtt el#sitult volna. %lmeir elf&l!hangon felnyögött.

- atalmas )llanaC % 5osfe$es 1agy&r meghallgatta a kérésedet...



- ;gy2 =igyelmes isten, annyi izonyos - sz!lt a 5op! g&nyosan' az a$t!hoz lépett, kinyitotta.%mint a folyos!r!l eárad! fény keskeny #s(kan a férfi szikár, orostás ar#ára vet"lt, a kurtizán keser*n,magán k(v"l kifakadt a sötéten' hang$a éles volt, rikoltása ha$lott, közele $árt a hisztériához, mintvalaha.

- %z istenek tasz(tsanak kárhozatra, te ostoa fa$ank!C %zt hiszed, most magad határoztál2 3ások hozták meg helyetted a döntést, mint mindig, egész életedenC át nem veszed észre' hogy örökké idegen

láak nyomán $ársz, a kitaposott ösvényt keresed2 3ikor veszed már kéze a sa$át sorsodat, 9eor2 3ész,amerre az örvény ár$a tasz(t, vakon és engedelmesen, ha kell, a végromlása isC 5utya vagy ( kopó (,amely gazdá$a mellett lohol h*ségesen, féli az ostor#serd(tést, lesi a $utalmaz! kezetC ogy lehettemolyan otor, hogy ilyen emertől k(ván$ak magzatot2 )red$ hát, dar ?hordak, lapul$ meg a vadász láamellett, add föl a kedvesed, és rág!d$ az asztalr!l lehull! #sontokonC

4g veled, &rnőmC - s&gta 9eor halkan' kilépett a folyos!ra, és eh&zta maga mögött az a$t!t. 5ésőre $árt már az idő' a lakomateremől átsz*rődő mulatozás lármá$a, a részegek ga$dolása ere$ét vesztette mind $oan aláhagyott. % 5op! "res szemekkel, vakon olyongott a fogad! mé#svilágos folyos!in' léptei izonytalanok voltak, keskeny válla megrogyott. =ogalma sem volt, meddig vándorolt een a ködösfélrév"leten' ám egyszerre #sak egy falif"lkénél találta magát, egy mo#skos kupákkal telizs&folt asztalkamellett. %z asztal mögött orfoltos selyemd(vány állt, amin Raiyur kapitány "ldögélt fátyolos

szemekkel' kezéen ölös amforát szorongatott, amelyen alig kotyogott már egy kevés ital. angos#suklás gyötörte' mikor megpillantotta a közeledő 9eort, izonytalanul felemelte nyakánál fogva azamforát, és után vigyorogva intett az emervadásznak, #satlakozásra invitálta.

% 5op! helyet foglalt a kereveten, átvette Raiyurt!l a #serépedényt, és mélyet h&zott előle'savany&, homoki or volt enne, egy napon sem eml(thető a lakomateremen felszolgált drága ned*kkel.

- onnan szerezted2 - kérdezte közönyösen, miután visszaadta az amforát a vén ha$!snak, és meg-törölte ingu$$ával a szá$át.

- ukk... :optam - röhögött Raiyur érdesen. /udom, hogy miénk az egész fogad!, de a régiszokásokat nehezen vetkőzi le az emer...

- %thr(ával mi van2- Aisz... visszament lefek"dni. Aagy ilyesmi - % kapitány nehézkesen vállat vont. - % nőknél soha-

sem lehet tudni.- Igen - helyeselt 9eor mélán. - % nőknél sohasem lehet tudni.- ?sak nem... hukk... veszekedtetek2% 5op! tompán meredt maga elé' nem felelt. Raiyur közele #susszant hozzá, letette az edényt,

és az ittas emerek t&lz! izalmaskodásával átkarolta a vállát.- )gyet se fél$.. emervadász uramC %z ilyesmit könny* elsim(tani. Ismerem én az asszonyokat...

hukk... mint a tenyeremetC - ?sapzott, őszes ha$a viharvert homlokáa, véreres szemée hullt. - 1emszaad vel"k... keményen eszélni. ?sak szépen, szőrmentén, okos sz!valC a valami.. gondotok van, ésaz asszony.. hukk... a sarkára áll, fölösleges leállni vitatkozni vele %z emer fog$a magát... odéállhazulr!l, sétál egy ki#sit.. addig a menye#ske szépen kid"höngi magát, egymagáan. % fövő levesre semrakunk... hukk... fedőt, mert (zie leveti a fazékr!l. 3eg kell várni, am(g... kiforr$a magát. Btánavisszamegy"nk... esetleg iszunk közen egy kis oro#skát... és mikor hazaér"nk, eszél"nk az asszonyfe$ével. 7e #sak okosan...

- 5özvetlen"l orvirágos orra elé tartotta vastag mutat!u$$át, és fontoskodva megillegette. - 7e#sak... hukk... okosanC

- Igen - suttogta 9eor halkan. - ?sak okosan... =ölállt, lesim(totta fekete u$$asát, és az öreg ha$!shozfordult.

- 5öszönöm a ort' kapitány uram. Igazán tanulságos volt sz!t váltani veled.Raiyur hunyorogva !logatott, és ismét az amfora után ny&lt.% 5op! elindult a folyos!n, léptei frisseen, "temeseen kopogtak, mint az elő, szemée &$ra

elevenség költözött. 5ör"l kellett f"rkésznie kissé, hogy megállap(tsa, melyik részéen $ár a fogad!nak,.

de hamar megtalálta a helyes irányt. =elhágott egy márvány lép#sősoron - a hosszáan végigter(tett dzsadszőnyeg vérpiros fénnyel #sillámlott ra$ta a fáklyafényen -' efordult egy oldalfolyos!ra' átvágott egy pazar pompával kivilág(tott d(szgalérián, amelynek falain legendává lényeg"lt aasziszi hősök ar#képeil!gtak végtelen sorokan. Az )gazgyöngyök ona néptelen volt, egy teremtett lélekkel sem találkozott



sétá$a közen, a késői !ráan a legduha$a vigadoz!k is pihenni tértek már, az ép"let fölött a félreesőzugokan lapul! árnyak, a mé#sesek k!sza fényvirágai vették át az uralmat.

%lmeir szoá$ának az a$ta$át nyitva találta, a keskeny résen világosság sz*rődött a félhomályos fo-lyos!ra. 8eha$totta, és elépett.

% kurtizánnak nem volt könny* halála' akik #sinálták, sok fá$dalmat akartak okozni, és értették amesterség"ket. 9eor szeméen kiloant a halovány fény mikor tekintetét a emo#skolt ágyon fekvő

véres' formátlan h&stömegre vetette. :eha$totta fe$ét' a szőnyegen nedves-vörös foltok éktelenkedtek,marokszám kitépett, göndör, fekete ha$#som!kkal vegyesen. %lmeirt használták is, mielőtt végeztek vele'val!sz(n*leg a er#eg lehetett az Regalinir!l a 5op! nem tudott feltételezni ilyenfa$ta késztetést. 4s ami aleggyötrelmese volt - a gyilkosok élesre fent pengéi nem hagytak kétséget felőle, iszonyatosannyilvánval!vá tették - %lmeir igazat sz!lt, mikor azt mondta az emervadásznak, hogy őt szemelte kimagzata ap$ának.

9eor lassan, kör"lményesen megigaz(totta derekán a széles őrövet. 3ikor u$$ai a keskeny pengé$*kard markolatához értek, összerezzent, mintha áram"tés érte volna. %ztán !vatosan megsimogatta azoroszlánt mintáz! keresztvas hideg a#él$át. 3ikor felpillantott, a tekintete rezzenetlen maradt' a szemekih*lt, megfagyott, ar#a akár egy halotté is lehetett volna. /alán szeretett volna s(rni, de könnyei, ezek aszeszélyes, kiismerhetetlen kedv* vendégek #serenhagyták, elapadtak. % 5op! &gy érezte, örökre.

3egfesz(tette a vállát, sarkon fordult, átlépte a k"szööt' kezén leheletfinom remegés orzongottvégig, amikor ráfon!dott a kilin#sre. 3ielőtt vigyázva e#sukta volna maga után az a$t!t, mégvisszanézett.

- %z istenek !v$anak utadon, szerelmemC - suttogta gyengéden.



"A fáklyák kih+nytak, a tivornyázók fáradtan elpihentek ( és ekkor 1j vendég érkezett a feld-sz-tett csarnokba. ?ámzsát viselt, mélyen a szemébe h1zva! csak az ifj1 Eené tekintett az arcába, és sikoltozvameneklt."

Részle! Ale5!or 6uisha#al 7or! 8l a halál7 5(m9 :r.za&2l!eményé*+l

% mulatság véget ért, a lakomateremen összemo#skolt ételmaradékok hevertek a hossz&, párosasztalon. %z aron#sos #sillárokon a gyertyák fele #sonkig égett, a töi is lankad!n f"stölögve pislákoltmár #supán. 8eteges, piszkossárga fény ömlött végig a földön heverő párnákon - némelyiknek a huzatafelszakadt, a fosztott liatoll szerteszét hullott előle -, a felorult padokon, a kőpadl!ra doált, lerágott#sontokon. %z odakint d&l! égiháor& miatt nem nyitották meg a #s&#s(ves alakokat, és a o$toszsin!rokkal d(sz(tett, nehéz f"ggönyöket is eh&zták' a tágas dongaoltozatok alatt orrfa#sar! *zter$engett, savany& oroké és emeri szennyé vegyesen.

% er#eg és Regalini a terem közepén várakoztak' mikor a kapuszárnyak döngve kitárultak 9eor lökésére, Ifin fölött éppen villám#sapás #ikázott át az égen, s még a vastag f"ggönyökön kereszt"l isföldönt&li, mélykék derengése vonta kette$"k alak$át. % hamis varázsl! egyenes derékkal állt azasztalszárak között, #sillagd(szes ot$ára támaszkodva' a gorviki néma kőszoorként vigyázta iztonságát,

kara font kézzel, sziklamerev ar##al, mintha nem is emeri lény volna, hanem valami groteszk, po#akosg!lem. % 5op! lassan, higgadtan nekivágott a teremnek' fél&tig $utott, ma$d a két férfitől $! t(z lépésnyiremegállt.

?send volt, #sak a mennydörgés ut!zengése mora$lott még valahol a távolan, az !lomsz(n hullá-moka korá#solt tenger fölött

- 1e (tél$ elhamarkodottan, 9eorC - sz!lalt meg vég"l a er#eg mély, dallamos hangon. - %z asszonyellen"nk fordult, veszélyessé vált. Frák alatt leromolhatta volna, amit hossz& h!napok fáradságosmunká$ával felép(tett"nk. /alálsz ma$d helyette szeet, másikat.

- 6z!val 5rán szolgá$a vagy - mondta az emervadász sz(ntelen"l.% er#eg a fe$ét rázta.- 6zolgá$a nem' szaad "gynöke. %z én elmémet nem köti g&zsa a /izenhármak sötét mágiá$a.

Koan hasznukra vagyok, ha a magam akaratá!l #selekszem. )en nem hazudtam neked.- 8e#saptál - mondta a 5op! szenvtelen hangon.- 1em tehettem mást. /&l értékes "tőlap voltál hozzá, hogy futni hagy$alak, vagy megölesselek.

6z"kségem volt rád, és sz"kségem van most is. 9ondold #sak megC a ny(ltan sz(nt vallok, #satlakoztálvolna az "gyemhez2 Régi mondás, 9eor, hogy a #él szentes(ti az eszközt.

- 5ráni öl#sesség - vontvállat az emervadász. - 4s te magad talán nem fogadtad el ugyanezt akráni öl#sességet2 iszen nem is olyan rég megtagadtad ezt a hitvány világot, a 5osfe$es Brat sz!l(-tottad, hogy ad$on helyet neked az, övéi közöttC %lmeirtől tudom. iszed-e, hogy az utols! szavával isutánad kiáltott, téged káromolt istentelenségedért2

- 9y*löllek - $egyezte meg az emervadász egykedv*en, szinte unottan.- 3iért gy*lölnél2 - kérdezte a er#eg, s ar#ára ki"lt a $!l ismert, keskeny mosoly. - %zért, mert

efogadtalak2 %zért, mert fegyvertársakat adtam neked ( barátokat# Ailágéleteden magányos farkasvoltál, 9eor' de egyszer a legmegátalkodotta k!orl! is megtalál$a a falká$át.

- 1in#s kedvem falkáan vadászni - felelte a 5op!.% er#eg szeméen mintha megtört volna kissé a fak! #sillogás.- 1agy kár - s!ha$tott' és a hang$áan #sengő szomor&ság már-már őszintének tetszett. - <edig

arátok lehett"nk volna...5önny* léptek neszezése 9eor háta mögött' hogy a folyos!r!l surrant-e e a $övevény, vagy végig

ott u$kált valamelyik oltha$tás sötét árnyékáan, ki tud$a2 % 5op! rögtön rá$ött, ki az' mindig megérez-te, ha valami hegyes tárgyat szegeztek a hátának, ármilyen messze lapult is az orvtámad!. %thria di/aras#o nem tért vissza aludni a szállására a mámoros é$szaka után.

Regalini megmozdult' kiontotta kar$át, előrelépett.- %zt akarom, hogy tudd, emervadász én is sa$nálom, hogy (gy alakult - mondta #sendesen. -/isztességgel elhantolunk ma$d.



- 5öpök rá - felelte 9eor, és lehunyta a szemét. Izmai megfesz"ltek, al$!s izsergést érzett a lapo#kái köpött. 5"lönös, de nem zavarta, hogy &tra kell kelnie a némán hullámz!, sz"rke !#eánra' inkáegyfa$ta k"lönös elégedettség töltötte el a sz(vét, mint az olyan emerekét, akiknek nin#s már tökeresnival!$uk ezen a világon, és tárt karokkal sietnek a vén kaszás elé.

alk pend"lés hallatszott. =inom fuvallat legyintette meg a 5op! filét, felorzolta hossz&, feketeha$át, továsuhant előre, a er#eg és testőre felé. 9eor sz(ve gör#sösen, elgyötörten összerándult' f"-

léen tompa z&gás l"ktetett' szinte meglepetéssel tudatosult enne, hogy él. )gy pillanatra haozott még,aztán kinyitotta a szemét....az asszonynak az a természete, hogy hséges marad... Regalini tágra ny(lt szemmel térdelt a

kőpadl!n, a szétdoált #sontok között' keze a nyakszirt$éől kiáll! ny(lvessző zárára fon!dott, u$$ai köz"lvékony ereken szivárgott a forr!, fekete vér. <islogott még egyet, értetlen"l, #sodálkozva, aztán meg-ingott, és tompa puffanással ar#ra dőlt a mo#sokan.

- )zt Roal k"ldiC - sziszegte egy fo$tott vér#sehang a 5op! háta mög"l.% er#eg megdöent, hátrahőkölt, ám énultsága #sak egy pillanatig tartott. 6eesen a e$árat felé

vágott #sillagd(szes ot$ával' mozdulatát tompa nyögés követte, egy elhanyatl! test zuhanása.9eor hátranézett a válla fölött. %thr(a di /aras#o ernyedten hevert a padl!n, a félig fela$zott ($ s a

hamar$áan előkapott második ny(lvessző még a keze "gyéen' hogy kinek szánta volna, ki tudhat$a azt2

3indenesetre nem mozdult, mézsz(n* ha$a, akár az olvasztott orostyán, ter"lt szét a hideg földön.- 3it m*veltél vele2 - kérdezte a 5op!.- )laltattam - felelte a hamis varázsl!. - 8ő vérrel m&latta az é$szakát, t&l sok or keringett még az

ereien, ár a keze iztos volt, örök ánatomra. 5éső ma$d elnyeri mélt! "ntetését.- 3int %lmeir2 - %z emervadász lassan, megfontoltan kivonta keskeny pengé$* kard$át.% er#eg dérsz"rke szeméen sátáni lángok gy&ltak' pokolsz"lte démonra emlékeztetett most,

amely kénköves *zzel ront elő egy alvilági hasadék!l.- Igen. 3int %lmeir- 5etten maradtunk, er#egemC - figyelmeztette 9eor nyugodtan. - =érfi a férfi, kard a ot

ellenéen. % 5osfe$es 1agy&r t"relmetlen"l vár$a már sötét lelkedet.- ?salatkozni fogsz, emervadász - mosolyodott el a hamis mágus hidegen, akár a kifent késpenge. -

% fá$dalom erőse fegyver a kardnál... és a forgat!$ának is tö örömet szerez.Résnyire h&zta a szemét, szaad keze paran#sol! gesztussal előrelend"lt. )rőtlen, h&s hullámok

fodrozták 9eor tudatának legszélét, énán és lankadtan, mint a h*lőfélen is pattogni igyekvő parázs.6emmi más nem történt.

%z emervadász asztrálmása hideg volt és kőkemény, akár a feketére fagyott sarki $ég. %z ostroml!energia#s!vák smaragdzöld t*zzel szétporladtak ra$ta, szerteszét sz!r!dtak, semmivé enyésztek, elnyelteőket a s"ket, élettelen *r. % 5osfe$es 1agy&r etartotta (géretét' efogadta a 5op!t a kiválasztott kevesek közé, helyet iztos(tott neki a tökéletes emeri lelkek soráan.

- i& fáradság - mondta 9eor közönyösen, és megindult a er#eg felé' lépteit az oroszlánfe$es kardhideg villogása k(sérte.

% hamis varázsl! homloka rán#a szaladt, ot$át leeresztette, lassan hátrálni kezdett.- ll$C Aár$ mégC - kiáltotta feltartott kézzel. Regalini, látod, halott' te viszont olyanná lettél, mint ő

volt életéen. 6oha vissza nem térő alkalom ez, 9eorC =og$unk össze, folytassuk a munkát' hatalmasok ésgazdagok vagyunk, olyasmit vitt"nk véghez, amit senki haland! meg nem #selekedett mégC a mi kettenegyezségre lép"nk, nin#s az az erő, amely megáll(thatna minketC

% 5op! nem tehetett mást, #sodálnia kellett ezt az iszonyatos emert' lát$a már, hogy mindennek vége, farkasszemet néz a közelgő halállal, és még ekkor sem törik meg, nem rimánkodik kegyelemért -folytat$a a har#ot' a maga m!d$án.

- Igazad volt - mondta rekedten. - 8arátok lehett"nk volna...% keskeny pengé$* kard szisszenve körelend"lt. % félkör(v első felét még ez"stösen #sillogva tette

meg' pályá$a végén azonan már élénkpiros loot vetett ra$ta a hal!d! gyertyák sápadt-arany fénye.



"2ötét árnyak... k-sért% árnyak... hát nem távoztok már el t%lem sosem#"

;e<ua!or "arses= A !éloly li!ániá'a

:ord ?alyd 5arnelian tengerparti fellegvára "szke volt, komor és megközel(thetetlen, akár akőszáli sasok ér#i fészke' ahol a sz"rke kőfalak alapzata eleolvadt a #supasz, emerkezek nem r!tta

sziklaoroma, széd(tő meredély szakadt a ködpárás mélysége, melynek al$át a háorg! tenger ta$tékoshullámai ostromolták fenséges z&gással, szakadatlanul. %z erőd egy keskeny földnyelven állt, háromfelőlmora$l!, s!s haok vették kör"l, a negyedik oldalon hármas védm*rendszer vigyázta a her#egkapitánynak és hites asszonyának iztonságát' a gyilok$ár!kon hallgatag falanOhar#osok strázsáltak sz"ntelen'éerség"k nem lankadt a nappal és az é$szaka egyetlen !rá$ára sem. . 6 ha valami elszánt orgyilkos, vérreszom$az! fe$vadász mégis elosont volna látatlanul az összes gondosan "gyelő őrszem mellett, eférkőzöttvolna a nagy&rnak szállásul szolgál! fény*ző, földalatti re$tekre, ott agyaf&rt #sapdák, ravasz kelepék vérték a hideg fém, a kifesz(tett huzalok örök érzéktelenségével. )zeket a szerkezeteket 5ahréantervezték és ép(tették pár$anin#s mesteremerek' titkaikat alkot!ikon k(v"l maroknyi eavatott ismerte#supán, egytől-egyig :ord 5arnelian h*séges, #satákan pr!ált vazallusai. % kapo#s, amely ezeket asehelyes kép* veteránokat a her#egkapitányhoz f*zte, erőse volt minden h*éri esk"nél' a közös meg-

pr!áltatások t"zéen ková#solták, gyilkos viadalok koh!$áan edzették keményre, a szeretet s aköl#sönös mege#s"lés vizéen adtak neki végleges formát, alakot. 4s :ord 5arneliannak sz"ksége isvolt erre a védelemre' az aasziszi nagykirálynak fittyet hányt ugyan - @tlokir hatalma, efolyása nemvetekedhetett az övével -, ám /oron urai nem fele$tenek könnyen, és a her#egkapitány ellen"k fogottfegyvert a legut!i Hászl!háor&an, alatt val!i esk"$ét suta vágva a Aörös adurakhoz pártolthitszegőn. )zért hát a zord arakánok, egeke törő ástyafalak, melyek da#olnak minden katapult!lkilőtt kőgoly!issal, pokolf"zes omával' ezért az örökéer strázsák a roppant fenyőszálak!l á#soltgyilok$ár!kon' ezért az alattomos #sapdák a kastély minden zugáan. )mer még nem $utott át ezen ahármas akadálylán#on

$mber nem is.:ord ?arnelian hirtelen riadt fel hál!terme vak sötét$éen' egyed"l volt a d&san vetett nyoszolyán,

asszonyát, a gyönyör* 6alinát s"rgetős "gyek sz!l(tották sz"lővárosáa, a messzi %lidara. % her#eg-kapitány azonnal, ösztönösen megneszelte, hogy valami nin#s rend$én a környezetéen' idegen $elen lététérezte legmeghitte ha$lékáan, loppal érkező $övevényét - hogy ékés vagy árt! szándékkal érkezett-e,még titok maradt.

6zeme villámseesen szokott hozzá a ársonyos sötéthez - nem velesz"letett képesség volt ez,hosszas gyakorlás folytán tett szert rá, tapasztalt mesterek &tmutatása nyomán -, s valami fehérenderengő, izonytalan foltot vett észre a parazsas serpenyő mellett, amelynél asszonyával melegedniszoktak a hideg évszakan, amikor #sillog! dér telepszik a kastély roppant falaira 3ély, torokhang&zihálas' ék alak& szemogarak zöld loanása a sötéten' karmok #sikordulása a mozaiklapos kőpadl!n.% etolakod! nem volt emer' valami vada, ősi kisugárzás áradt előle.

?alyd 5arnelian k"zdelmes élete során számtalanszor nézett már farkasszemet a halállal' nemrettent meg most sem, kezét a vánkosa alá #s&sztatta, &$$ai ráfon!dtak az ott re$tegetett tőr ékkövesmarkolatára. Riadoz!, tapasztalatlana emerek az ő helyéen azonnal előrántották volna a fegyvert,hogy a titokzatos $övevényre vessék magukat, a her#egkapitány azonan higgadta volt annál' rég,megtanulta már, hogy nem minden vérszom$as és rosszindulat&, ami első pillantásra idegennek t*nik.

%z izmos, megtermett h!párdu# egyetlen nekirugaszkodással az ágyára szökkent' :ord 5arnelianfogása meglazult, elernyedt a tőr markolatán. % vadállat nem akarta ántani' gondosan "gyelt rá, hogymellé huppan$on, karmait eh&zta, f"lét felszegte, nem sunyta hátra. :eha$totta fe$ét, nedves orrával

puhán megökte a fekvő férfit' a her#egkapitány valami szárazat' érdeset tapintott elöl, a nyaka alatt.Fvatosan odany&lt, megtapogatta. % párdu# fémveretes őrnyakörvet viselt, amire szorosra teker#selt

pergamenlap volt erős(tve' ékésen hagyta, hogy :ord 5arnelian leold$a r!la, aztán leszökött a

nyoszolyár!l, visszaallagott a parazsas serpenyőhöz.% her#egkapitány vigyázva 6alina pipereasztalká$a után tapogat!zott, megtalálta ra$ta a parányimé#sest - kahrei kézm*vesek munká$a volt az is' nem közönséges dara' nem is ola$$al m*ködött -,megpattintotta az állványra szerelt kovakő mellé rögz(tett a#élt. alványsárga fény(v loant, k(sérteties



árnyakat varázsolva a gazdag szőttesekkel teleaggatott falakra' a h(mzett emeralakok minthamegelevenedtek volna, szövetkardok mo##antak, duzzad! vitorlá$& kárpit-ha$!k szelték a poszt!tenger ha$ait. % párdu# gyanakodva felmordult, kimunkált izmai megfesz"ltek a d&s, h!fehér unda alatt' mikor azonan látta, hogy a férfi mozdulatlanul fekszik az ágyon, nem tesz semmilyen fenyegető mozdulatot,megnyugodott, finom szál& a$sza megsz*nt remegni.

:ord 5arnelian lassan, vigyázva leoldotta a pergamenteker#sről a rögz(tőzsin!rt. 5"lönös, korom-

fekete viaszpe#sét l!gott ra$ta, mintá$a keskeny pengé$* kardot markol!, stilizált oroszlánt árázolt./oron!l $ött volna2 7e nem - a oszorkánya rak nem pe#séten k"ldenék ?alyd 5arneliannak a metszőa#élt, hanem a maga hideg, gyilkos val!ságáan.

%z "zenet sz*kszav& volt és tömör' aszisz nyelven (rták, szikár, egyenes szár& et*kkel.

"ord <alyd ?arneliannak, a tengermelléki hercegkapitánynak.% ?salád néven közismert h(rhedett, titkos szövetség megtörte Ifinen a nagykirály

aitmonop!liumát. 1éhány e#s"letes polgár, aki méltatlannak (télte ezt a helyzetet, ellene kelt a fönteml(tett gonosztevőknek. =áradozásaik sikerre vezettek. % mondott polgárok - szám szerint hárman -elhatározták, hogy eredményeiket :ord ?alyd 5arnelian kezée teszik le. % her#egkapitány kéretik, hogy

kövesse az "zenet hoz!$át' el fog$a vezetni őt ezekhez a polgárokhoz. a kedve &gy tart$a, hozzonmagával tetszés szerinti k(séretet' ármányt!l nem kell tartania. % polgárok nagy várakozással tekintenek a:ord 5arneliannal val! személyes találkozás elé.E

%lá(rás, #(meres szign! nem volt.:ord 5arnelian hátravetette a fe$ét, és halkan, fo$tottan - nehogy megriassza az éer h!párdu#ot -

ka#agni kezdett.

Aihar d"höngött aznap é$szaka' vak(t! fény* villámok #sapkodtak mindenfelé, az egymása érő

mennydörgések szakadatlanul roa$lottak, a kavarg! tenger ta$tékos hullámtornyokat vetett, minthamegháorodtak volna az égiek. % magányos sziklaszál zordan magasodott a köves part fölé' $! t(zmérföldre esett ?alyd 5arnelian erősségétől, ám a szertelen orgiáan vill!z! fények ki-kira$zolták aszaggatott láthatárra a "szke kastély fantomkont&r$ait. 9eor dar 5hordak a roppant szirt #s&#sán állt, as"völtő szél örvényeke korá#solta kör"lötte a szakad! záporesőt. 6zorosra h&zott, fekete köpenye vadul#sattogott a tomol! orkánan, kalap$át fél kézzel tartania kellett, nehogy elrep"l$ön.

5arnelian her#egkapitány. %z ilanori árdok kenyeres pa$tása, dalos #imorá$a. Remélte, $!l fogsáfárkodni a kezére (zott $avakkal' de ha a =ehér

ölgy vezérletével megérkezik Ifine, neki egy per#ig sem lesz tová maradása %asziszan. 1uméval, Raiyurral, %thr(ával más a helyzet. Ael"k sz!t fog érteni.% 5op! sarkon fordult, és görnyedten, szél ellenée ha$tott fővel megindult lefelé az esőv(ztől isza-

mos nyaktörő meredélyen. 5omor, !lomsz"rke fellegek "lték meg a déli horizontot, ahol az @npor--hegység sivár ér#ei ostromolták az égolt (vét. Hord, emert riaszt! vidék volt' a 5op!t talán efogad$ama$d.

B0el szentélyei félreeső, ritkán látogatott helyek, nin#senek felék(tve #ifra d(szekkel, virágok!lfont girlandokkal' a 8ossz&állás %ty$ához nem illik az efféle hivalkod! #i#oma. <ap$ai is sz!tlan,mogorva emerek, nem ritkán $oan értenek a fegyverforgatáshoz, mint a mézesmázos eszédhez,kör"lményes szertartások levezetéséhez' meddő fáradság is lenne től"k, hiszen isten"k nem követeli megszolgáit!l sem egyiket, sem másikat. )gyetlen feladatuk az igaztalan sérelmek megtorlása, tanult

mesterség"k nem a gyámol(tás, hanem a halálosztás' és soha senki nem áll(totta' hogy nem értenék adolgukat. Hárk!zott lelkek lévén nem szeretik, ha zaklat$ákE őket' viszont maguk sem háorgatnak fölöslegesen másokat. +gy hát egyik"k sem sz!lt a zömök, kopaszod!, középkor& férfihez, aki egy hideg,ködös reggelen fölkereste az eldugott hegyszorosan emelkedő kápolná$ukat



% $övevény nyaka vastagon e volt p!lyálva, és kissé mereven, nehézkesen mozgott' valahányszor megemelte al kar$át, puf!k ar#án megrándult egy izom. 1émán végigsétált a gyalulatlan fapadok közötta komor, d(sztelen kőfalak fagyos közönnyel meredtek le rá -, léptei határozottak voltak, tartása k"lönöselszántságot sugárzott. % körkörös apszisan, az ősi szokás szerint ferdén #sapott oltárkő előtt megállt.lös őriszák$áa ny&lt, és aranyat halmozott a kőlapa faragott domorm*re - h!hérárdot árázolt, ahatalmas B0el szent $elképét -, aztán kéklunirt, igazgyöngyöt, drágaköveket, val!ságos vagyont.

=elszerelt kereskedőflottákat lehetett volna vásárolni ennyi kin#sen, egész falvakat $oágyostul, 4szak k!or zsoldosai egymást ölték volna, hogy a gazdag nagy&r szolgálatáa szegődhessenek. % látogat!azonan &gy sz!rta az oltárra a rengeteg drágaságot, mintha hideg hamu, ki#sépelt szalma lenne #sak' és aszentély padsoraian imádkoz! papok köz"l még a legállhatatosaaknak is arrafelé tévedt néha atekintete.

% rettenetes B0el h(vei esk"véssel fogad$ák, hogy a tehetetlenektől, kiszolgáltatottakt!l átvállal$ák az igaz ossz& terhét, olykor illő adományért, olykor hálás sz!ért, olykor még viszonzás nélk"l is. %

$övevény ter$edelmes po#ak$ával, ártatlan, pirospozsgás árázatával, kopaszod! fe$ével ugyan#sak támogatásra szorul!nak t*nt' a papok azonan isten"k kegyéől - rendelkeztek valami titokzatos, hatodik érzékkel, amely megs&gta nekik, mikor van sz"kség a szolgálataikra, és mikor vonul$anak vissza#sendesen a háttére. +gy esett, hogy senki nem sz!lt a kápolnáan az idegenhez, pillantását is #sak lopva

emelte rá egy-két tapasztalatlan, if$& növendék. % szentély elöl$ár!i - ezek a mar#ona kép*, komor veteránok - nagyon $!l tudták, hogy mindnyá$uk erőfesz(tése egy"ttesen sem érne fel ennek a $ámor kép*, elesettnek t*nő látogat!nak a hideg elszántságával.

%z idegen ki"r(tette az iszákot, odalökte az oltár mellé, sarkon fordult, és nyugodt léptekkel távo-zott. @dakint, a hág! h*vöséen dél felé pillantott, s fak! tekintete hosszasan elidőzött az onpori he-gyormok köde vesző vonulatán

%rrafelé vezetett az &t$a' és B0el keménykötés* pap$ai ör"ltek, hogy soha töé nem kell viszont-látniuk.

Documents

Renier: Acél És Oroszlán