RKSZ 15. kötet (c) - Marian Lennox - Tengerparti ház

7/24/2019 RKSZ 15. kötet (c) - Marian Lennox - Tengerparti ház

http://slidepdf.com/reader/full/rksz-15-kotet-c-marian-lennox-tengerparti-haz 1/80

Marian Lennox

Tengerparti ház

Molly Farr ingatlanügynök szeretne nyélbe ütni egy busáshaszonnal kecsegtet ! üzletet Jackson Bairddel, az ismertmilliomossal A férfi komolyan érdekl ! dik a hatalmas tengerpartibirtok iránt. Miközben igyekszik rávenni Jacksont a birtokmegvásárlására, Molly rádöbben, hogy kezd beleszeretni vonzóügyfelébe...

1. FEJEZET

– Lionel elt!nt – suttogta Molly.Angela, a munkatársn" je megütközve nézett rá. Mindketten ingatlanközvetít"ként dolgoztak asydneyi Bayside Properties ingatlanügynökségnél.Molly az üres dobozra bökött. – Angela! Talán te...?A lány bólintott. – Én csak megmutattam Guynak. Ez minden, esküszöm! Guy beugrott egy kávéra, és nemakarta elhinni, hogy békát tartasz az íróasztalodban. – Biztos, hogy utána visszaraktad a doboz fedelét?Angela elgondolkodott. – Kihúztam a fiókot, és megmutattam Guynak. – B!ntudatosan felnézett. – Igen, de azután





unokatestvérénél, aki csak kénytelen-kelletlen alkalmazta, és Molly nem engedhette megmagának, hogy elkéssen. – Sam soha nem bocsátja meg nekem!A két n" tovább kotorászott az íróasztal alatt, ügyet sem vetve a várakozó ügyfelekre. – Elnézést! – mondta türelmetlenül Sophia Cinotti. – Jól hallottam? Egy békát keresnek?

– Az a béka Samé. – Molly közel állt a síráshoz. Felegyenesedett, hátrasimította az arcábólsötét fürtjeit, és elkezdte kihúzogatni a polcon sorakozó aktákat. – Semmi kedvem egy béka miatt várni magára!Angela közbelépett. Mialatt Molly úgy tologatta a bútorokat ide-oda, mintha az élete lenne atét, Angela felállt, csíp"re tette a kezét, és támadásba lendült. Az alatt a rövid id" alatt, amiótaMolly a cégnél dolgozott, a két n" szoros barátságba került, és Angela t!zbe ment volnaMollyért. – Tudja egyáltalán, ki az a Sam? – kérdezte kihívóan Sophiától. – Természetesen nem. Honnan is tudhatnám? – Emlékszik arra a fél évvel ezel"tti szörny! balesetre? Egy teherautó lezuhant egy

felüljáróról, egyenesen egy személykocsira. A benne ül" két feln"tt azonnal meghalt, és akisfiúk órákig volt a roncsba szorulva. – # Sam? – kérdezte Sophia megindultan. – Igen. Molly unokaöccse. És most meglépett t"lünk a békája!Egy pillanatig halálos csönd telepedett rájuk, azután hármasban nekiláttak a jószágfelkutatásának.

Bár nem sejtette, mi folyik az el"szobájában, Trevor Farr hangulata percr "l percre borúsabblett.El"ször igen lelkes volt. Alig merte elhinni a szerencséjét. Hannah Copeland felhívta reggel,

amit"l teljesen összezavarodott. – Hallottam, hogy Jackson Baird tengerparti birtokot keres – árulta el a n". – Birraginbilt nemadnám el akárkinek, de Jackson szóba jöhet. Hajói emlékszem, az apám korábban többszörkötött üzletet a nagyapjával, ezért fordulok most magához. Ha elfogadja a megbízást,felhívhatja a nevemben Mr. Bairdet. Ha elnyeri a tetszését a birtok, eladom neki.Hogy elfogadja-e a megbízást? Ez nem kérdés. Egy ilyen üzletkötés után befutott emberlenne. Tehát rögtön felhívta Roger Francist, Jackson Baird ügyvédjét. Trevor még mindig aligtudta elhinni, ám most Jackson Baird tényleg ott ült az irodájában. Méretre szabott olaszöltönyt viselt, és udvariasan várta, hogy Trevor közölje vele a részleteket.A gondot az jelentette, hogy Farrnak még nem voltak birtokában az iratok, így hát igyekezett

a legjobbat kihozni a helyzetb"l, és elmondta, amit tudott, hogy id"t nyerjen. – A birtok kétszáz mérföldre fekszik Sydneyt"l délre, közvetlenül a tengerparton –magyarázta Jacksonnak és az ügyvédnek. – Ma péntek van. A hétvégém be van táblázva.Megfelel önöknek, ha hétf "n együtt odautazunk? – Feltételeztem, hogy legalább egy fényképe van róla – nehezményezte az ügyvéd. Mindenoka megvolt a méltatlankodásra. # maga tulajdonképpen a Kék Hegységben akart mutatniegy ingatlant Jacksonnak, amelynek eladásából tekintélyes jutalék ütötte volna a markát, ésazon felül is csinos summát söpörhetett volna be. Sajnos azonban Jackson titkárn" je fogadtaTrevor hívását, és nyomban értesítette a f "nökét, Most hát Roger Francisnek rossz kedve volt,s az, hogy Trevor Farr hitegetni akarta, nem javított az ügyön.

– Hívjon fel bennünket, ha megvannak a papírok – förmedt Trevorra. – Ha tudtam volna, hogyilyen kevés értesüléssel rendelkezik, megtakaríthattuk volna magunknak ezt az utat. Ön



fecsérli Mr. Baird drága idejét! – Elhallgatott, és mereven bámulta a vastag sz"nyeget,amelyen egy kicsi zöld valami mozgott. Egy béka!A békák egyenesen a természetb"l jöv" lények voltak, és az ügyvéd pontosan tudta, mit kelltenni, ha a természet bemerészkedik a civilizációba- Felemelte a lábát.

– Lehetséges, hogy Lionel besurrant Trevor irodájába, Angela? – Molly kétségbeesetten belesett az akták mögé. Nyoma sem volt a békának. – Hol másutt lehet? – Nem kizárt – felelte tétován Angela. – Mindannyian csak Jacksont bámultuk.Hát persze. Az ostobák! – Utánanézek. – Molly felállt.- Trevor megöl, ha most zavarod. Elvégre Jackson Baird ül az irodájában!- Nem számít. Fel"lem az angol királyn" is lehetne. - Molly odanyomta az orrát a Trevorajtaján lév" üveghez. És amit ott látott, az sebesebb mozgásra ösztönözte, mint valaha is bármi.Jackson Baird, bosszús ügyvédje és egy tétova ingatlanügynök között ülve, éppen megpróbált

magyarázatot találni különös viselkedésükre, amikor megmozdult valami zöld a bézs szín! sz"nyegen, s az ügyvéd megemelte elegáns cip" be bújtatott lábát, hogy rátaposson...Ekkor berontott az ajtón egy miniszoknyás fiatal n", és kinyújtott karral teljes hosszábanelvágódott a sz"nyegen.Az ügyvéd nem az eredeti célt találta el, hanem Molly kezét, amit a lány védelmez"en a békafölé tartott. – Jaj! – Molly! – Mi az...? – Megvan?

– Széttaposta! Széttaposta Sam békáját! Kegyetlen fráter! – Sophia Cinotti, aki els"ként lépett be a helyiségbe Molly mögött, egy pillantással felmérte a helyzetet, majd a kézitáskájávalfültövön vágta Roger Francist. – Gyilkos!Ezután Angéla következett. Molly a sz"nyegen feküdt, a kezét gondosan Lionel fölött tartva. – A kezed, Molly! Hiszen te vérzel! – Eltörte az ujját! – Sophia ismét lesújtott a táskájával.Az ügyvéd sebesen bemenekült Trevor íróasztala mögé. – Lionel rendben van? – tudakolta Angela. – Biztosan agyonnyomta! – Sophia még mindig üldözte az ügyvédet. – Egyáltalán nincsrendben. Nem láttad, hogy a fickó rálépett?

– Egy béka? – kérdezte Trevor zavartan. – Molly, ez a te m!ved? – Igen. – Molly átlesett vérz" ujjai között. – Ó, a lába furcsán áll. Azt hiszem, eltörött. – Az ujjad is. – Angela letérdelt a barátn" je mellé, és gyilkos tekintetet lövellt Roger Francisfelé. – Egyedül " a hibás.Az ügyvéd megpróbált kitérni Sophia kézitáskája elöl. – Mr. Baird, azt javasolom, hogy máshol keressünk önnek ingatlant! Erre a mondatra Trevorösszeszedte magát, és odaállt Molly és Jackson Baird közé. Lelki szemei el"tt már láttasemmivé foszlani több ezer dolláros jutalékát. – Mr. Baird! Szörnyen sajnálom. Általában rendben mennek itt a dolgok. – Dühösen Mollyravillantotta a szemét. – Az apám beszélt rá, szánalomból, hogy alkalmazzam az unokahúgomat.

De ha terhére van az egyik legjobb ügyfelemnek... – Felfújta magát. Egy gyenge ember, akifontosnak akar látszani. – Molly, azonnal állj fel! Fogd a papírjaidat, és mehetsz!



Molly meg sem hallotta. Még mindig az ujjai közül kémlelte a békát. A lába valóban furcsaszögben lógott, és Mollynak egyre csak az járt a fejében, hogy biztosan nem lehet helyretenni.Mit mondjon Samnek? – Molly, eredj már! – Trevor hangja ezúttal eljutott a füléig. – Úgy érted, a békám haljon meg, te pedig felmondasz nekem? – suttogta kétségbeesetten.

– Ha felbosszantottad Mr. Bairdet... – Ebben az esetben tényleg jogos a felmondás - helyeselt az ügyvéd az íróasztal túlsóoldaláról.Sophia újfent ütésre lendítette a táskáját. – Egy pillanat! – Jackson Baird fölemelt kézzel felállt. Hangja mély volt, és megtéveszt"énlágy. Akaratlanul is megdermedt mindenki. Félretolta Angelát, és letérdelt Molly mellé.Elegáns öltönyében, kissé hosszú, fekete hajával könnyedén úrrá lett a helyzeten. – Hát ez micsoda? Egy levelibéka? – kérdezte a lánytól.Molly letörölte a könnyeit. – Igen.

– És Mr. Francis, az ügyvédem megsebesítette? – Ki nem állhatom a rovarokat – magyarázta az ügyvéd. – Ez nem rovar... – kezdte Molly, de Jackson a szavába vágott. – Méltatlannak találom, hogy Miss Farr egyazon napon elveszítse az állását, megsebesüljön,és még azt is végig kelljen néznie, hogy szenved a békája – jelentette ki, azután óvatosanszétnyitotta a lány ujjait, és felvette a földr "l a békát. Végül ott állt makulátlan öltönyében aziroda közepén, és már-már gyengéden fogta kezében a kis lényt.Egy fekete tincs az arcába hullott, mire türelmetlenül hátrasimította. Ráférne egy hajvágás,gondolta Molly. Vagy mégsem. Bizonyára nem sok n" akad, akinek nem tetszik Jackson Bairdkülseje! E pillanatban egyszer !en leny!göz" volt. A tenyerében tartott apró zöld jószágtól

még magasabbnak és er "sebbnek hatott.Trevor utálkozva méregette a békát. Az arckifejezéséb"l ítélve irtózott t"le. – Adja ide nekem, Mr. Baird – szólalt meg. – Keresek egy téglát, és elintézem.Jackson azonban ügyet sem vetett rá, csak az állatot vizsgálgatta. – Úgy vélem, sima törése van, más baja nincs, Miss Farr. Szerintem rendbe fog jönni.Molly mélyet sóhajtott, majd a sarkára ülve lehúzta rövid szoknyáját. – Ugye csak ugrat? – meredt a férfira hitetlenkedve.Jackson lepillantott a lányra. Micsoda rendkívüli n", gondolta, miután alaposabban szemügyrevette Molly szinte áttetsz", makulátlan b"rét, csillogó, sötét fürtjeit és nagy, barna szemét...A békán járjon az eszed, intette magát.

Molly komoran bámult maga elé, miközben talpra állt. Észre sem vette Jackson felé nyújtottkarját. Fontosabb dolgok foglalkoztatták. – Mit mondott az imént, Mr. Baird? – Azt, hogy szerintem rendbe fog jönni. – Együtt a béka fölé hajoltak. – Sínbe tehetnénk a lábát – javasolta a férfi. – Akkor mankóra is szüksége lesz – tréfálkozott Angela, de nyomban abba is hagyta anevetést. – Molly, hiszen te még mindig vérzel! – Ne tör "dj vele! – Molly a háta mögé dugta a kezét, de Jackson el"húzta. Az ujjpercekenvérzett néhány horzsolás, Jackson arca elsötétedett. – Roger...

– Én a békára céloztam. Honnan sejthettem volna, hogy ez a lány... – hebegett az ügyvéd. – Fert"tleníteni kell – közölte Jackson.



– Nem szükséges. – Molly megint elrejtette a kezét a kíváncsi tekintetek el"l Csak egykarcolás. Ha valóban sínbe lehet tenni Lionel lábát, szeretném... – Lionel? – A békám. – Vagy úgy! – A férfi bólintott. – Értem. Nos, Lionelt valóban meg lehet gyógyítani.

Molly még mindig azt hitte, csak ugratja. – Miért olyan biztos benne? – A birtokon, ahol feln"ttem, volt egy tavacska. – Jacksont meglepte a lány izgatottsága. – Aszünid"kben rendszeresen tartottam ebihalakat. – És tértem ki a szüleim útjából, tette hozzámagában. – Ha tudni szeretne valamit a békákról, csak forduljon hozzám! – Tehát meg fog gyógyulni? – Igen.A lány feszültsége feloldódott. – Akkor elviszem az állatorvoshoz. – Ha megengedi, sínbe tenném magam, de a kezét nem vállalom.

– Maga csak tör "djön a békával, én majd gondoskodom Mollyról – ajánlotta fel Angela, és belekarolt a barátn" jébe. – Elviszem orvoshoz. – Angela! – tiltakozott Trevor bosszúsan.A lány mézédes mosollyal az ajtó felé tolta. – Mr. Baird kedveli Moíly békáját – mondta neki halkan. – Ugye nem akarjuk felb"szíteni?Trevor elkínzott arca láttán Molly alig bírta visszafojtani a nevetést. – Te jó ég! – Elhúzta a karját. – Köszönöm, de inkább elviszem Lionelt az állatorvoshoz. Akezemre pedig elég egy ragtapasz. Szóval elintézem mindkett"t magam. – Az unokafivérérelesett, aki meglehet"sen ostobán állt ott. – Miután Trevor felmondott nekem, amúgy isfeleslegessé váltam itt.

– Nem! Nem bocsáthatja el! – ellenkezett Jackson. Mindenki csodálkozva meredt rá, ám " lágyan megsimogatta a béka hátát, azután Trevorhoz fordult: – Azért kerestem fel önt, hogytájékozódjam egy ingatlanról. Tetszett, amit mondott, de még túl keveset tudok róla. Többadatra van szükségem, és látni akarom a házat. Ha jól hallottam, önnek a hétvégén egyébelfoglaltsága van.Trevor egészen elképedt. – Igen, de... – Van egy másik ingatlan is, amely érdekel. Hétf "ig döntenem kell, ezért szeretném miel" bblátni az önök ingatlanát. Kedden külföldre repülök. Ha hétf "ig várok a megtekintéssel, aligmarad id"m a tárgyalásokra.

Trevor sebesen átgondolta a dolgot, azután megértette a lényeget. Jackson Baird tárgyalásokatemlített! Tehát komolyan érdekli az ingatlan. – Igen, persze. Ebben az esetben átszervezem a... – Nem akarom ezzel zaklatni – intette le Jackson h!vösen. – Nem szükséges elkísérnie, én beérem az egyik alkalmazottjával is. – Még jut ideje megnézni a Kék Hegységben található birtokot – jegyezte meg az ügyvéd.Jackson bosszús pillantást küldött feléje. – Köszönöm, de jobban érdekel Miss Copeland farmja. Azonkívül Miss Farr megsérült, éssúlyos megrázkódtatás érte. Segíteni akarok neki, hogy a hétvégén kipihenhesse magát. Mr.Farr, ugye nem akarja öt egy ilyen csekélység miatt kirúgni? Csak mert egy békát hozott be a

munkahelyére. – Hmm... nem. – Trevor meggondolta magát. – Azaz mégis. Jackson rá se hederített.



– Miss Farr, tudnám értékelni, ha ön kísérne el arra a birtokra. Mr. Farr, az alkalmazottjavisszakapja az állását, ha tet" alá hoz egy ilyen érték ! szerz"dést?Trevor meghökkent ugyan, de nem volt ostoba. Immár másodszor került elérhet" közelségbe a jutalék, és ezúttal esze ágában sem volt elereszteni. – Lehetséges, de inkább magam tartanék önnel.

– Már nem tartok igényt önre. – Jackson fagyos tekintetet vetett rá. – És önre sem, Mr. Francis – fordult az ügyvédjéhez. – Ha Miss Copeland birtoka az a hely, amire gondolok, hemzsegnekott a békák. Miss Farr, el tudna kísérni a hétvégén Miss Copeland birtokára?Molly tekintete el" bb az ügyvédre, majd Trevorra, végül a kis békára siklott Jackson tenyerén.Tudta, hogy nincs más választása. Bármilyen idegöl" is az unokafivérénél dolgozni, szükségevan erre az állásra, Jackson pedig lehet"séget kínál neki, hogy megtarthassa. – A legnagyobb örömmel – felelte, meglep"dve saját magán. Többé nem volt kétséges, kineka szava számít. – Akkor holnap reggel kilenckor várom a Mascot repül"téren, Miss Farr. – Repül"vel megyünk?

– Bérelek egy helikoptert. Hát persze. – Magával hozza a szükséges iratokat, hogy rögtön megejthessük az adásvételt?Molly tudta, hogy kész csoda lenne, ha az ügyvédjük még aznap este elkészítené a szerz"dést,Jackson azonban határozott fellépést várt t"le. – Igen, természetesen – válaszolta kimérten. – Lakható az épület? Ott maradhatnánk a hétvégére? – Tudtommal Miss Copeland személyzetének egy része még Birraginbilben van. – Trevorigyekezett megbirkózni a helyzettel, amely fölött elveszítette az uralmát. – Azt mondta,szívesen látja önt, de nem tudom...Jacksont nem érdekelték a „de”-k és a „ha”-k.

– Akkor hát minden a legnagyobb rendben van. – Nem igazán örülök, hogy Molly utazik magával – ellenkezett Trevor.A férfi kérd"n felvonta a szemöldökét. – Talán nem alkalmas a feladatra? – De igen, remekül végzi a dolgát – kotyogott közbe Angela.Jackson elismer " pillantást vetett rá. – Akkor talán Miss Farr jó hírét félti, Mr. Farr? – Barátságosan a lányhoz fordult. – Miss Farr,amennyiben sértené az erkölcsi érzékét, hogy kettesben töltse velem a hétvégét, hozzonmagával egy kísér "t. De kérem, ne ügyvédet és ne is az unokafivérét! Talán egy nénikéjét? Alegjobb lenne olyasvalakit, aki szereti a békákat.

Tréfát !z bel"lem, gondolta Molly, de túl kába volt ahhoz, hogy tiltakozzék. – Akkor megállapodtunk. Holnap reggel találkozunk a Mascot repül"téren. – Jackson der !senelmosolyodott. – Remélem, ez segít megfeledkezni a sérülésér "l és a békájáról.Azt hiszi, csak csettintenie kell, itt hagyok csapot-papot, és örömtáncot lejtek, háborgottmagában Molly. Talán meg is teszi, ha egyedül van, de még ott volt Lionel. Sam rá bízta a békáját. Hogyan mondja el neki, mi történt? – Ott leszek – válaszolta kedvetlenül.Jackson a homlokát ráncolta. – Még mindig a béka miatt aggódik? – Természetesen.

–#

k is meghalnak egyszer. – Azt mondta, sínbe tudná tenni a lábát.



– Így is van. – Jackson meglep"dve nézett rá. – Tudja, nem akarok érzéketlennek t!nni, detényleg csak egy békáról van szó. – Gyógyítsa meg! – mondta a lány fáradtan, és a keze remegni kezdett. Az elmúlt félóraizgalmai megtették a magukét. Igaz, hogy csak egy békáról volt szó, de Sam számára az jelentett mindent. A szülei halála óta Lionel ébresztette fel benne az érdekl"dés els" szikráját.

Ezért volt olyan fontos ez a béka. Jackson kissé zavartnak t!nt. – Jól van, Miss Farr. Elismerem, hogy fontos a békája. – Könnyedén megérintette a lány arcát,csak hogy megnyugtassa. – De ön is az. Ha nem hajlandó elmenni, hogy bekötözzék a sebét,hát ellátom én. Azután foglalkozom a békájával. – El" bb a béka! – Nem, el" bb a keze! – jelentette ki a férfi olyan határozottan, hogy Molly tudta, ellenállásnaksemmi értelme. – Lionel nem vérzik. Tehát üljön le, a többit pedig bízza rám!Molly furcsán érezte magát. Üljön le, a többit pedig bízza rám! A n"vére balesete ótamagának kellett tör "dnie mindennel. Most, hogy Jackson egyszer !en levette róla a terhet,szinte legy!rték az érzelmek.

– Csak felszíni sérülés. – A lány tiltakozására ügyet sem vetve, Jackson alaposan megvizsgáltaa kezét. – Nem kell összeölteni. – Elküldte Angelát a gyógyszertárba kötszerért, alkoholért,ragtapaszért, valamint egy hajlékony sínért.Miután Angela visszatért a bevásárlásból, az irodában maradt, hogy végignézze a kezelést.Sophia Cinotti már elment, de Trevor és az ügyvéd nem tágított. Bár más-más okbóldühöngtek, cseppet sem volt ínyükre a dolgok alakulása.Molly azonban mindebb"l mit sem érzékelt; csöndben ült, mialatt a magas, szürke szem! férfiletérdelt el"tte, és óvatosan kitisztította, majd bekötözte a sebét. – Ezzel megvolnánk. Minden rendben? – A férfi rámosolygott, amit"l Molly szíve vadulkalapálni kezdett.

– Igen, köszönöm. És most... – Most következik a béka. – Jackson még mindig mosolygott, ám ez már túl sok voltMollynak.Angela odanyújtotta neki a dobozt, amelyben Lionel lapult. Fürkészve lesett a barátn" jére.Egyáltalán nem vallott Mollyra, hogy így zavarba jött. Semmit nem látott Jacksonon kívül.Mintha a férfi megb!völte volna, miközben ép tenyerébe helyezte Lionelt, és ígérete szerintkezelésbe vette. El"ször levágott egy apró darabot a sínb"l, azután fogta a törött lábat, ésrögzítette a sínt. – Mintha Lionel tudná, hogy segíteni akar rajta – jegyezte meg Molly leny!gözve.Jackson kíváncsian nézett rá.

– Talán így is van. – Mennyi ideig kell rajta lennie? – Úgy két hétig. Látni fogja, ha meggyógyult a lába. – Nem is tudom, hogyan köszönjem meg! – Ne hálálkodjon! Elvégre az én ügyvédem okozta a kárt. – Fogta Lionel dobozát, éselégedetten nézett bele.Sam kibélelte a dobozt m!anyag fóliával, és nedves növénydarabkákat rakott bele, hogy a béka jól érezze magát benne. – Ezt a betegszobát egyenesen egy lábadozó békának találták ki. – Jackson beletette Lionelt adobozba, és rácsukta a fedelet. – Kész.

– Csodás. – Molly hálás volt a segítségéért. – Önt ma komoly megrázkódtatás érte, Miss Farr. Hazavigyük Mr. Francis-szel?



Ez már tényleg túlzás, gondolta Molly. – Köszönöm, de semmi bajom. – Szerintem jobb lenne, ha hazavinnék – avatkozott közbe Angela.Molly felháborodott tekintetet lövellt feléje. Mély lélegzetet vett, azután sikerült úrrá lennie ahelyzeten.

– Holnap reggel kilenckor találkozunk, Mr. Baird.A férfi t!n"dve nézett rá. – Kísér "vel jön?Erre csak egy választ adhatott. – Feltétlenül.A férfi finoman végigsimított az arcán. – Igen bölcsen teszi, Miss Farr. Akkor hát holnap kilenckor. Vigyázzon a kezére! És a békájára. Azzal elment. – Magaddal viszel? Kérlek, mondd, hogy igen, Molly! Szükséged lesz támogatásra, és én biztosan tudok segíteni neked. Nem leszek az utadban – esdekelt Angela, alighogy Jackson

kitette a lábát az ajtón. – Els" osztályú kísér " vagyok. – Köszönöm, de majd csak találok valakit. – Molly halványan elmosolyodott. – Nekem kell veled mennem – jelentette ki Trevor. – Elvégre enyém az ügynökség.Papíron igaza volt. A családi vállalkozást még a nagyapja alapította, s most az apjáról szállt átTrevorra, ám az " vezetése alatt egyenesen a cs"d felé tartott. Trevor apja szóba elegyedettMollyval a n"vére temetésén, és rábeszélte, hogy tegyen egy próbát Trevor irodájával. – Ha amúgy is szükséged van egy állásra, hálás lennék, ha beszállnál a családi vállalkozásba,Molly – mondta. – Dolgozz egy darabig Trevornál, amíg megszokod a városi életet. Temegtanulhatod t"le a nagyvárosi üzletet, " pedig hasznot húzhat a te tapasztalataidból, hiszente vagy a legjobb.

Molly addig farmokkal kereskedett a déli parton lév" irodájában. Városi ingatlanokat eladnivalami egészen más dolog, ahogy azt id"közben felismerte, s az unokafivére csupán tehernek bizonyult. Hiányzott bel"le a tettrekészség és érvényesülési képesség, és kezdett"l fogvairigyelte Molly szakértelmét. – Magam is boldogulok, Trevor. – Barátságosan rámosolygott. – Mr. Baird világosan közölte,hogy sem Mr. Francist, sem téged nem akar ott látni. Mennyit kér Miss Copeland a birtokért?Trevor nagyot nyelt. – Hárommilliót.Molly meglep"dött. Hárommillió! Annyit nagyon is megér! – Ne tedd tönkre az üzletet!

– Ne izgulj, Trevor! – Tényleg van olyan tiszteletre méltó személy kéznél, aki elkísérhet? – Trevor ostoba volt, denem szívtelen. És tudta, hogy az apja el"tt kellene felelnie, ha bármi történne. – Az a fickónagy n"csábász. Angela nem lenne megfelel". – Igaz, Angela alkalmatlan kísér "nek – helyeselt Molly, és a barátn" jére kacsintott. – Ismersz valakit? – Igen.Trevor várakozásteljesen nézett rá, de a lány nem árulta el, kire gondol. – Tudsz írni a sérült kezeddel? Ha még ma este el akarod készíteni az iratokat, igyekeznedkell.

– Máris munkához látok. – Molly megmozgatta az ujjait. Fájt, de azért hajlott. Rajta kívülcsak Trevor tudta volna elvégezni a papírmunkát egy ilyen szerz"déshez, de " volt az utolsó,



aki segített volna neki. – Rendben van – mondta inkább. – Akkor gyerünk, adjunk el Mr. Bairdnek egy farmot!

2. FEJEZET

Micsoda szerencse, hogy Lionel nem múlt ki! Sam kifejezéstelen arccal hallgatta végig atörténetét. A lány nem is számított másra, hiszen a kisfiú hat hónapja mindent így fogadott.Látta rajta, hogy szenved, de mihelyt a karjába akarta venni, a gyerek elhúzódott. Mintmindig. – Meg sem kellett volna tartanom Lionelt! – mondta Sam bánatosan.Ebben igaza volt. Ám a toronyházban, ahol laktak, tilos volt háziállatot tartani, ezért Samneknem lehetett nagyobb állata. A békát Sydneyben találták, amikor átkeltek egy forgalmasútkeresztez"désen. Ott ült a zuhogó es" ben az úttest kell"s közepén. Molly nem tiltakozott,amikor Sam a zsebébe dugta. Ahol rábukkantak, a biztos halál várt volna rá.Most talán van esélye a túlélésre, gondolta Molly, és megcsodálta a kis pocsolyákkal ellátottalkotmányt, amelyet Sam készített a békának a fürd"szoba kövezetén. – Ezt el kell tüntetnem, ha meghal. – Sam zsebre vágta ökölbe szorított kezét, éslehorgasztotta a fejét. Közel állt a síráshoz. – Meg fog gyógyulni! Mr. Baird megígérte. – A békák biztosan amúgy sem élnek sokáig.Olyan igazságtalan az élet! Ha Mollynak lett volna beleszólása, a békáknak örök életetadományoz. – Valószín!leg nem. – Lágyan megérintette a kisfiú karját, de Sam most is kitért el"le. Olyanvisszahúzódó gyerek volt. Mintha a szülei halálával minden bizalmát elveszítette volna. – Mr. Baird meghívott bennünket a hétvégére egy farmra – mesélte, hogy elterelje a kisfiúfigyelmét. – Lionelt magunkkal visszük. Olyan lesz, mintha nyaralni mennénk. – Nem szeretem a farmokat. – Jártál már farmon? – Nem. – Akkor hogy... – Nem szeretem a farmokat. Hagyjál itthon! – Sam, Mr. Baird mindkett"nket meghívott. – Én biztosan nem hiányzóm majd neki. – De igen.

– Csakhogy én nem akarok menni! – Akkor is velünk jössz! Együtt utazunk, és pompásan fogunk szórakozni. Egy hétvégeJackson Bairddel! Vajon élvezni fogja? Hát persze, hogy élvezni fogod, súgta egy bels" hang. – Cara? – Jackson! De jó, hogy felhívtál! – Bár Cara az óceán túlsó felén volt, hangjából kihallatszottaz öröm. – Minek köszönhetem a megtiszteltetést? – Találtam egy birtokot, amely tökéletesnek t!nik a számunkra. – Valóban? – Igen. Egy farmról van szó, amelyen korábban lovakat tenyésztettek. Egy darabka álomszépföld, fantasztikus fekvéssel. A leírás alapján épp nekünk való. Nincs kedved gépre szállni és

megnézni?A n" hallgatott.



– Kedvesem, annyi a dolgom! – mondta végül. Mikor nem?Jackson elmosolyodott. – Ez azt jelenti, hogy rám bízod a döntést? – Eltaláltad. – Mi van, ha megvásárolom, és neked nem tetszik?

– Akkor egyszer !en veszel nekem egy másikat! – Ó, igen. Rendben. Cara...! – Drágám, tényleg nem tudok elszabadulni. Terveim vannak, amelyek teljesen lekötnek. Csakmég nem akarok róluk beszélni, hátha tévedés az egész. Teljesen megbízom benned.A férfi ismét elmosolyodott. Cara, a féltestvére mindig nagy terveket kovácsolt? Ám " éppúgymegbízott benne, ahogyan a n" " benne. – Jól van, feladom! Úgysem kérsz meg rá, nem igaz? – Angela csillogó, testhez simulóruhában állt Molly ajtaja el"tt. Magasra tornyozott fantasztikus frizurái viselt, amelybenéhány pávatollat t!zött. Körbeforgott, hogy Molly minden oldalról megcsodálhassa. – Tessék?

– Egy partira megyek a húszas évek stílusában. Szegény Guy harmincéves lesz, ezért mégutoljára meg akarjuk ünnepelni vele a húszas éveit. Tetszem? – Igen, nagyon. – Gyere velem! – Jól tudod, hogy nem tehetem. – Molly a n"vére halála óta nem mozdult ki otthonról. Addigsikeres ingatlanügynök volt a déli parton. A szerelmi élete szintén semmi kívánnivalót nemhagyott maga után. A barátja, Colin ügyvédként dolgozott, és mindenki szerint tökéletes pártalkottak. Csakhogy közös életükben nem volt hely Sam számára. – Dugd be egy internátusba! – tanácsolta Colin, amikor Sarah meghalt, de Molly nem akartakiszakítani Samet megszokott sydneyi környezetéb"l, habár azóta fel-felmerült benne, hogy

bölcs dolog volt-e ideköltöznie.Újonnan érkezettként nehezen vetette meg a lábát a városi ingatlanpiacon. Az unokafivére egyfajankó volt, Sam iskolája kész katasztrófa, csakhogy nem engedhette meg magának, hogy jobba járassa. Sam halálosan szomorú volt, " maga pedig nagyon magányos.Az sem használt volna azonban, ha Samet bébiszitterre bízza, és elmegy bulizni. A gyerek újraés újra felriadt rémálmából, és olyankor mellette kellett lennie, hogy megvigasztalja. Elvégre" az egyetlen hozzátartozója. – Vágj vidámabb képet! – szólította fel Angela. – Hiszen Ausztrália legkapósabbagglegényével tölt"d a hétvégét!Igaza volt, de furcsa módon Molly semmi kedvet nem érzett az utazáshoz. Legszívesebben,

akárcsak Sam, " is visszavonult volna a csigaházába. Sarah halála óta a világot veszélyesnektalálta. Az újságok csak rossz híreket közöltek, és a tévé sem volt jobb. Ha ö így látja, mitérezhet egy kisfiú, aki mindkét szül" jét elveszítette? – Mi van a békával? – tudakolta Angela. – Kit!n"en érzi magát. – Hála Jacksonnak. – A látogatása nélkül Lionelnek nem lett volna semmi baja.Angela azonban a védelmébe vette a férfit. – Az ügyvéd lépett rá. Jackson nagyon kedves volt. – De veszélyes. A híre messze túlszárnyalja Casanováét!

– Te szerencsés! – Angela mélyen felsóhajtott. – Bezzeg az én Guyom szörnyen unalmas. – Viszont megbízható.



– Éppen ez az oka annak, hogy... – Angela t!sarkú cip" jében betipegett Molly nappalijába, éslerogyott a kanapéra. – Ezért vagyok itt. Óva intelek attól, hogy unalmas légy. Visszatérve akérdésemre: ugye nem kérsz meg rá? – Mire is? – Hogy a kísér "d legyek.

– Nem. – Samet viszed magaddal? – Igen.Angéla megadóan legyintett. – Rendben van. Nem veszem zokon t"led, hogy nem akarsz a közeledben tudni. Nem isértem, hogyan lehetek ilyen nagylelk !. Mert a jelenlétemben semmi esélyed nem lenneJacksonnál. Én az els" pillanatban elcsábítanám. – De hiszen neked ott van Guy! Jegyesek vagytok! – Így igaz. – Angéla elvigyorodott. – És mivel én ilyen nagylelk ! vagyok... – Angela, kérlek!

– Ne szakíts félbe, amikor éppen egy hihetetlenül önzetlen ajánlatot akarok tenni neked.Elvállalom, hogy vigyázok Samre. És Lionelre. Hát nem kedves t"lem? – De igen. – Molly felsóhajtott. Már nagyon kimerült volt, és lefekvés el"tt még át kellettrágnia magát egy halom papírmunkán. – Nagyon köszönöm, Angela, de tudod, hogy nemhagyom egyedül Samet. – Nyugodtan rám bízhatod. – Egész id" alatt közönyösen fog bámulni maga elé. Szinte mindig ezt teszi, és majdmegszakad érte a szívem.Angela együtt érz"én nézett rá. – Osztott teher fél teher. Tudod, hogy én is szeretem ezt a kis kölyköt.

– Igen, tudom. – Angelának valóban lágy szíve volt. – De jelenleg Sam csak egyetlen embertképes szeretni, nevezetesen engem. És ez azért van, mert hasonlítok az anyukájára. – Mit tervezel ma estére? – Lefekszem. – Kicsit füllentett. Még fel kellett hívnia Hannah Copelandet, hogy kiszedjen bel"le részleteket a birtokról, át kellett olvasnia az összes papírt, és el"készítenie az adásvételiszerz"dést aláírásra. Ám ha mindezt elárulná Angelának, a lány nyomban lemondana a partiról, hogy segítsen neki. – Még csak kilenc óra van! Gyere velem a buliba! – És hagyjam egyedül Samet? Ezt nem tehetem, Angie. Ne is akarj rábeszélni! – Jól van, de igazán nem szép t"led. – Angela bosszúsan méregette. – Biztos, hogy Samet

magaddal akarod vinni a hétvégére? Tényleg szívesen vigyáznék rá. – Igen, biztos. – Akkor vasárnap este beugróm hozzád, és részletesen beszámolsz róla, milyen volt. Jajneked, ha kifelejtesz valamit! – Rendben. – Molly az ajtó felé tolta a barátn" jét. – Eredj már, Guy vár! – Legalább azt áruld el, mit fogsz felvenni! – követelte Angela. – Fekete nadrágkosztümöt fehér blúzzal. Konzervatív, csinos és illend".Angela rögtön hangot adott a felháborodásának. – Ilyen unalmasan akarsz felöltözni Jackson Bairdnek? – Nem, magamnak.

– Ez életed nagy lehet"sége, Molly! – Hogy hagyjam magam elcsábítani? Ezt nem hinném.



– Molly! Hogy elcsábítanak, vagy elcsábíthatnak, az két különböz" dolog. Ha Jackson Bairdaz én ágyamba akarna bújni, elszabadulna a pokol! – Angela kuncogott. – De tényleg, Molly,amikor láttam, hogyan hajoltok a béka fölé...Molly elmosolyodott. – Igazán romantikus lehetett!

– Igenis, az volt. Úgy néztél ki, mintha te lehetnél a majdani Mrs. Baird. – Hát persze. Az álmaidban. – Miért ne? Hiszen agglegény. És gazdag. Ez tökéletes alap egy boldog házassághoz. – Angie, nyomás a partira! – Csak, ha megígéred, hogy valami izgalmasabb göncöt húzol fel. – Talán farmert? – Nem! – Akkor mit javasolsz? – Valami rövidet és feszeset. – Angela nevetve pillantott le magára. Testhez simuló ruhája felvolt hasítva, szinte a derekáig. – Valami hasonlót.

Jackson egy percig sem töprengett azon, kit hoz magával Molly kísér " gyanánt, ám a gyerekláttán igencsak meglep"dött,Mollyn nem kevésbé. Egyszer !en elb!völ", gondolta. A lány úgy egy méter hetven centimagas lehetett, és pompás alakkal, darázsderékkal áldotta meg az ég. Arcát vállára omló s!r ! sötét fürtök keretezték. El"z" nap miniszoknyát viselt, ezúttal viszont farmerban és magasnyakú, finom anyagból készült blúzban jelent meg. Más n" talán szigorúnak hatott ebben azöltözékben. Molly azonban üdének és várakozásteljesnek, hihetetlenül fiatalnak és igenkívánatosnak tetszett benne. – Jó reggelt! – üdvözölte a férfit, amikor közelebb ért.

Jackson mély leveg"t vett, miel"tt meg tudott szólalni. – Jó reggelt! Nem sejtette, hogy az " látványa szintén nem hagyta hidegen a lányt. Az irodában azüzletember megtestesüléseként festett sötét öltönyében, most viszont puha b"rnadrágot ésrövid ujjú inget viselt, a nyakánál kigombolva.Mollynak igazán nehezére esett a láttán az üzletre összpontosítani; hogy elterelje a figyelmét, bemutatta Samet. – Mr. Baird, " Sam, az unokaöcsém. Sam, " Mr. Baird.Szóval nem egyedülálló anya, szögezte le magában Jackson. Akkor miért jött egy gyerekkel?Ilyet egyik n" sem tett volna, akikkel eddig találkozgatott. Igaz, ez üzleti találkozó volt, nem

randi. – Sam magával hozta Ljonelt. – Molly a dobozra bökött Sam hóna alatt. – Remélem, nemzavarja. Gondoltuk, hogy egy farm éppen megfelel" hely Lionel-nek.Ja igen, a béka. Jackson összeszedte magát, és kezet nyújtott a kisfiúnak. – Örülök, hogy megismerhetlek, Sam.A gyerek komolyan nézett rá. Szeme hatalmasnak látszott a szemüveg lencséje mögött. – Maga lépett rá a békámra? – Mondtam neked, hogy nem " volt – magyarázta gyengéden Molly. – Mr. Baird látta elLionel sérülését. – Molly szerint valószín!leg amúgy is meghal.

– Nem, én nem ezt mondtam! – A lány felsóhajtott. – Csak azt, hogy a békák nem élnek túlsokáig. – Tanácstalanul pillantott Jacksonra.



– Azt hiszem, meg fog halni. – Sam olyan szorosan tartotta a dobozt, mintha attól félne, hogyimádott Lionelje máris kileheli a lelkét. – Mindenkinek meg kell halnia.Jackson Mollyra lesett, aki rögtön választ adott kimondatlan kérdésére. – Sam szülei hat hónappal ezel"tt meghaltak autóbalesetben. – Szerette volna kíméletesebbenközölni a férfival a hírt, de nem lehetett. – Azóta egy kicsit sötét színben látja a világot.

Jackson bólintott, és a lány megkönnyebbülésére kurtán és illend"en válaszolt. – Értem. Sajnálom, Sam. – Mondtam Samnek, hogy Lionel egy békához képest talán sokáig fog élni. – Vajon Jacksonveszi a lapot?Molly titkon reménykedett. – Nyolcéves koromban én is békát tartottam háziállatként – mesélte a férfi t!n"dve.Szemlátomást remekül kezelte a helyzetet. – Két évig élt nálam, miel"tt kereket oldott, hogyegy lánybékát keressen magának. Talán Lionellel is így lesz.Sam hitetlenkedve meredt rá. A csönd kezdett nyomasztóvá válni. Molly bízott benne, hogyhamarosan felszállnak. Jackson és Sam úgy méregette egymást, mint két ellenfél a ringben.

Kis id" múlva Jackson leguggolt a gyerek elé, hogy úgy beszélhessen vele, mint férfi aférfival. – Sam, elmesélek neked valamit – kezdte. Molly most nem számított, csakis Sam. – Tízéveslehettem, amikor meghalt az édesanyám. Azt hittem, vége a világnak, és azt vártam, éppúgy,mint te, hogy mindenki más is azonnal meg fog halni. Csak vártam és vártam. De tudod, mitörtént? Senki más nem halt meg, egészen huszonnyolc éves koromig. Akkor pedig márnagyon öreg voltam.Hallgatás. Sam hosszas töprengés után így szólt: – Molly is huszonnyolc éves.Jackson a lányra lesett, a szemében nevetés bujkált.

– Na, mit mondtam! Nagyon öreg. Akkor a nagyapám halt meg. De tíz és huszonnyolc éveskorom között senkim nem halt meg. Még a békám sem. – Tényleg? – Tényleg. – A férfi a kisfiúra mosolygott. – Talán neked is ilyen szerencséd lesz. – Talán nem. – De lehetséges.Sam elgondolkodott. – Nekem már csak Molly maradt. Meg Lionet. – Mindkett" egészségesnek t!nik. – Igen, de...

– Rendesen eteted "ket? Lionel elég gömböly!nek látszik. Tulajdonképpen Molly is. – Hé! – tiltakozott a lány, de cseppet sem sért"dött meg.Sam most el"ször oldódott fel egy kicsit. Akaratán kívül megvonaglott a szája széle. – Csak tréfál velem! – Az etetés fontos – magyarázta Jackson komolyan. – Éppúgy, ahogy az elegend" testmozgásis. Remélem, nem engeded, hogy Molly túl sokat tévézzen.Sam elvigyorodott. A feszültségnek már nyoma sem volt. – # csak buta filmeket néz. Szerelemr "l meg ilyenekr "l. – Nagyon egészségtelen. Én ennek azonnal véget vetnék. – Jackson széles mosolyra húzta aszáját.

Molly rögtön megértette, miért szerelmes belé annyi n"

. Amiért ilyen megért"én bántSammel, kis híján maga is beleszeretett. Jackson felegyenesedett, és a kezét nyújtotta Samnek.



– Szeretnél velem utazni a helikopteremen?Sam hosszan tépel"dött, végül belecsúsztatta apró kezét a férfi tenyerébe. – Igen, szívesen.Molly arca felragyogott. A férfi ránézett, és arra gondolt, hogy minden bizonnyal csodálatoshétvégéjük lesz.

Szakértelemre Jackson nem számított. Amióta átlépte Trevor Farr irodájának küszöbét,gyanította, hogy magának kell kutakodnia, ha meg akar tudni valamit Hannah Copeland birtokáról. Ám alig emelkedtek a leveg" be, Molly helyszínrajzokat, épületek alaprajzait,mérlegeket és leltárlistákat húzott el" a táskájából. – Hogyan sikerült mindezt ilyen gyorsan összeállítania? – A szolgáltatásaink közé tartozik. – Furcsa, de alig tudom elhinni!Molly elmosolyodott. Ez az a fajta ingatlan volt, amelyet szívesen kínált eladásra: egysokhektáros farm. Igaz ugyan, hogy hajnali háromig dolgozott rajta, ám most Jackson egy els"

osztályú ajánlatot tarthatott a kezében. Épp, mint a régi szép id"kben. – Hagyja mások becsmérlését, inkább olvasson! – szólította fel a férfit. A Copeland-birtokvalóban leny!göz" volt. A pilóta körberepülte velük egész területet. A telket egy keskenyföldnyelv kötötte össze a szárazfölddel. – Az egész félsziget hozzá tartozik – jegyezte meg Molly.Jackson felemelte a tervrajzokat, jelezve, hogy látja.Ám sem tervrajz, sem fénykép nem tükrözhette h!en a zafírkék tenger közepe elterül" birtoklényegét. A partot a homokos part arányló csíkja szegélyezte, s dombok és völgyek mélyzöldmez"in számtalan jószág legelészett.A helikopterb"l több patakot pillantottak meg, amelyek a dombok közül törtek el", és ezüstös

szalagként futottak le egészen a tengerig. Itt-ott kisebb vizest zubogott alá, és avízfolyásokban apró szigetek tarkállottak. Ahogy közeledtek földhöz, egy csapat kenguru bemenekült a bozótosba. Birraginbil valóságos pára dics"m volt!Paradicsom ide vagy oda, gondolta Jackson, meg kell "riznie a józanságát^ Elvégre a saját ésCara jöv" je a tét. – Elég gondozottnak t!nik – mondta, de szavai még a saját fülében is sután csengtek.Molly és Sam csodálkozva meredt rá. – Látta azt a vízesést? – kérdezte Sam. – Irtó klassz. Maga szerint nem? – De, tényleg klassz – hagyta rá Jackson.Molly elmosolyodott.

– Meg sem kell szólalnom, ha Sam itt van. – Kitekintett az ablakon. – Alapjában véve semmitnem kell tennem. Ha rendelkezik az összeggel, a birtok magáért beszél. Ellenkez" esetbenajánlhatok önnek egy kedvez" hitellehet"séget. – Hiszek magának – válaszolta a férfi szárazon. Le volt ny!gözve. A lány valóban jól végeztea dolgát. – Jelenleg egész Ausztráliában nincs hasonló ingatlan a piacon – magyarázta Molly. – Nemtudom, mire akarja majd használni... – Mivel a férfi hallgatott, folytatta: – Mindegy, mi aterve vele, Birraginbil megfelel bármilyen célra. – Milyen különös név. Birraginbil!A lány elnevette magát.

– Most nyilván azon t!

n"

dik, miért nem írtam fel nagy bet!kkel az ajánlati anyag els

" oldalára!



Jackson felvonta a szemöldökét. A lány szerfölött magabiztosnak hatott, és a vak is látta rajta,hogy élvezi a munkáját. Jóllehet Trevor tehetségtelen, ám a n", aki itt ül el"tte, tapasztalt éséles esz! szakember. Belement a játékba. – Árulja el, mit jelent, Miss Farr! – Piócák él"helye. – A lány felkacagott riadt arcuk láttán. – Csak azt ne mondja, hogy fél

néhány piócától! – Kotorászott egy kicsit a kézitáskájában, azután magasba tartott egy kisebbdobozt. – Ez itt só. „Légy mindig mindenre felkészülve!”, hangzott az iskola jelszava, aholingatlanközvetítést tanultam. Ha Birragin-bilben tényleg vannak piócák, állok elébük.Jackson nem gy"zött ámulni Molly rendkívüliségén. – Igazán vannak itt piócák? – kérdezte nyugtalanul Sam.Molly átölelte a vállát. – Igen, de csak a mélyebben fekv", mocsaras vidéken. A strandok közelében található patakokban nincsenek, a ház körüli mesterséges tavak pedig kiválóan alkalmasak úszásra. – Hát a békáknak? – kíváncsiskodott Jackson.Molly meglep"dött, de hálás volt neki, amiért Samet is bevonta a társalgásba.

– Igen, nekik is. Fogadok, hogy rengeteg béka él arrafelé. Samben nyomban érdekl"désébredt.A lány a gyerekhez fordult. – Megmutathatjuk Lionelnek a tavakat? – Hát persze.Jacksont furcsa érzés kerítette hatalmába. Bosszúság? Féltékenység? Aligha. Hiszen " magahozta szóba a békákat. Csak most ébredt rá, miért tette: hogy mosolyt csaljon Molly arcára.Milyen különös módja annak, hogy az ember felkeltse egy n" figyelmét! Általában nem voltszüksége efféle fáradozásra.Mollyt teljesen lekötötte az unokaöccse. Neki, Jacksonnak az üzleti oldalát mutatja, míg a

személyeset megtartja Samnek. S ez így helyes. Elvégre Samnek szüksége van rá, nekiviszont nincs. Akkor meg miért mérgel"dik miatta? – Megkérjük az intéz"t, hogy mutassa meg Mr. Bairdnek a farmot. Amíg "k oda lesznek, mimegnézzük, hol élnek a békák – ígérte a lány Samnek.A férfi egyre bosszúsabb lett. Talán nem várhatja el, hogy ha el akarja adni neki a birtokot,személyesen vezesse körbe? Megpróbálom kiharcolni, határozta el. Ez a cél hirtelen éppolyfontosnak t!nt a számára, mint a farm megtekintése. Mollyval együtt akarja megnézni!



3. FEJEZET

Jackson megbeszélte a pilótával, mikorra jöjjön értük másnap. Alighogy a helikopter ismétleveg" be emelkedett, kitépett a házból egy id"sebb házaspár. – Egy család – szólalt meg az asszony lelkesen. – Látod, Gregor, mit mondtam neked? Egycsalád. – Nem, mi nem vagyunk egy család – helyesbített Molly gyorsan. Tulajdonképpen kár, futottát Jackson agyán. Tetszett neki az elképzelés, hogy "k hárman egy család. De hát ezostobaság! Vagy mégsem annyira? – Miss Farr ingatlanügynök, és Miss Copeland megbízásából van itt – magyarázta. – ÉnJackson Baird vagyok, a lehetséges vev". – Samre mosolygott, aki elbújt Molly háta mögött. –Ezt a fiatalembert pedig Samnek hívják, és Miss Farr unokaöccse. Örömmel elkísért bennünket erre az útra, és magával hozta a háziállatát, egy békát is.Az id"s asszony kedvesen elmosolyodott. – Nagyon örülünk, hogy itt vannak. Én Doreen Gray vagyok, Miss Copeland házvezet"n" je.Gregor a férjem. Jöjjenek be a házba! F"zök egy teát, azután jobban összeismerkedhetünk.

Ez meghatározta a hétvége hangulatát. Doreen és Gregor Gray közvetlen ember volt, nemsokat adtak a formaságokra. Kedves vendégekként bántak hármójukkal, szinte úgy, mintha atulajdonos családjához tartoznának. Molly elvett egy újabb süteményt. – Bizonyára nincs sok látogatójuk errefelé – jegyezte meg, és ezzel fején találta a szöget. – Nem, kedveském, manapság már nincs. Régen a Copelandek Ausztrália minden fontoscsaládját vendégül látták itt – mesélte Doreen. – A házban tizenkilenc hálószoba van, ésgyakran mindegyikben lakott valaki. De úgy harminc éve Mr. és Mrs. Copeland meghalt,Miss Copeland pedig soha nem volt társasági ember. Tíz évvel ezel"tt Sydneybe költözött, ésgyakorlatilag cserbenhagyta Birraginbilt.Jackson összeráncolta a homlokát.

– Ezek szerint a birtokot elhanyagolták? Doreen egy újabb muffint kínált a fiatalembernek. – Egyáltalán nem, Mr. Baird! Azt Miss Copeland soha nem engedte volna meg. Több mint



háromezer jószágot tartunk itt. A csorda összetereléséhez vagy egy tucat munkástalkalmazunk. Havonta egyszer eljön egy fiatalasszony a városból, és kitakarítja az egészházat. Ha akarja, már holnap az összes szobát benépesítheti vendégekkel. Semmiben nemszenvednének hiányt. – Hiszek magának. – Jackson elismer "en pillantott körbe. A konyha éppen olyan volt,

amilyennek az ember elképzeli egy vidéki ház konyháját. Nagy, meleg és kedélyes, s az egyikfalat szinte teljesen elfoglalta egy régi, széntüzelés! kályha. Minden ragyogott a tisztaságtól,ami nem lehetett könny! vállalkozás, hiszen a ház százévesnél is öregebb volt. Carának biztosan tetszene ez a konyha.Ostobaság, gondolta Jackson. Honnan veszem? Cara egyetlen konyhába se lépne beönszántából. De a birtok többi része megfelelne az ízlésének. A ház egyszer !en mesébe illett.Kékesen csillogó köböl építették, és széles veranda ölelte körül, ahová minden helyiségb"l kilehetett menni. Az illatos függönyök dagadoztak a szélben, és látszott rajtuk, hogy frissenmosták és keményítették "ket. Az összbenyomás nagyon megnyer " volt.Jackson Mollyra nézett, aki feszülten várta a véleményét.

– Csodálatos, ugye? Ön az els", akinek megmutatjuk Birraginbilt. – Tudom. – De biztosan nem maga lesz az utolsó. – A lány kedvesen Mrs. Grayhez fordult. – Remélem,minden alkalommal süt majd friss muffint, ha idejövök egy érdekl"d"vel. Isteni!Ezzel tapintatosan Jackson értésére akarta adni, hogy nem " az egyetlen lehetséges vev". Aférfi elmosolyodott, jelezve, hogy bár megértette a célzást, nem hagyja magát sürgetni. – Feltételezem, hogy el"vételi jogom van. – Így igaz. Ez tudomásom szerint hétf "ig érvényes. – Milyen nagyvonalú! – Mindig igyekszünk kielégíteni az ügyfeleinket. – Molly a férfira mosolygott.

Jackson megigézve viszonozta a pillantását. Ez a n" bájos, értelmes, ráadásul; szép!Akaratlanul is bekötött kezének gy!r !s ujjara lesett. Csak úgy, minden eshet"ségrefelkészülve. És megörült, látva, hogy nem visel gy!r !t. – Mr. Baird szeretne körülnézni a birtokon, Mr. Gray. Körbevezetné? – kérdezte Molly azintéz"t.A férfi megütközve nézett rá. – Ó, kedveském, én... – Valami gond van? – Sajnálom – felelte Gregor. – A lábam már nem bírja a gyaloglást. – Nem is gyalog gondoltam! Csak akad itt egy terepjáró!

– Éppen javítóm!helyben van. Hiszen nem tudtuk, hogy jönnek. Miss Copeland csak tegnapeste telefonált nekünk. – Van egy régi motorkerékpár – vetette közbe Doreen –, de nincs pótülése. Aztán itt vannak alovak. Csakhogy Gregor a csíp" je miatt már nem lovagolhat.Molly látta, milyen nehezükre esik bevallani, hogy megöregedtek, és maguk is segítségreszorulnak. – Akkor egyedül fogom megnézni – ajánlotta Jackson. – Miss Farr... – Mollyra pillantott,aztán úgy döntött, lemond a formaságokról –, Molly remek térképeket adott, és hafelnyergelne nekem egy megfelel" lovat, kilovagolnék. – Még le talál esni! – Doreen a kezét tördelte. – A talaj tele van üreginyúl-lyukakkal, és ki

tudja, még mi történhet önnel. Az csak természetes, hogy körül akar nézni, és az egyetlenlehet"ség valóban a lovaglás, de...



– Nem lovagolhat ki egyedül - er "sítette rneg a férje, majd Mollyhoz fordult. - Tud lovagolni,Miss? – Tudok – felelte a lány kurtán.Jackson szemlátomást meglep"dött. Nyilván nem feltételezett ilyesmit egy városiingatlanügynökr "l. Molly habozott. Sam ott ült mellette, és rémülten belecsimpaszkodott.

– Sam viszont nem tud. – Majd mi vigyázunk Samre. – Doreen arca felragyogott. – Szívesen tesszük, Miss. – Ezutánegyenesen a kisfiúhoz hajolt. – Epertortát akarok sütni. Te csináltál már?Sam tétovázott. – Nem... – Szeretnéd megtanulni? Elkelne némi segítség az eperszedésnél. – Az istállóban van egy kisborjú, amelyet üvegb"l táplálunk – f !zte hozzá Gregor, mihelytkitalálta, mit tervez a felesége. – Szerintem épp te vagy a megfelel" személy, aki átvehetnet"lem ezt a feladatot. – És nem azt mondtad, hogy van egy békád abban a dobozban? – kérdezte Doreen. – Amint

végeztünk a munkával, Gregorral elmegyünk veled oda, ahol legalább ezer béka él. És sok-sok ebihal.Ennek Sam nem tudott ellenállni. Félénken bólintott, Molly pedig megkönnyebbülten d"lthátra. – Tényleg tud lovagolni? – kérdezte Jackson mogorván. – Vagy a tudománya csupán abból áll,hogy egyszer ült egy szelíd jószágon a lovardában? Micsoda pimaszság! – Tegyen próbára! – Molly elfordult, és kizárólag Gregornak címezte a szavait. Jacksonrászolgált, hogy leveg"nek tekintse! – Az állatállományról készült listám alapján ítélve bizonyára van néhány remek lovuk, Mr. Gray. – Hogyne, de igen szilajok – figyelmeztette Gregor. – A csorda összeterelése óta nem ültek

rajtuk. – Annál jobb. Már alig várom, hogy vágtázhassak. – Szinte az egész napra szükségük lesz, ha az egész területet egyszerre akarják bejárni –szólalt meg Doreen. – Készítek önöknek egy kis harapnivalót a nyeregtáskába. Csodás napotválasztottak. Nos, akkor minden nagyszer !en elrendez"dött. Önök élvezik a kirándulást, Sam pedig remekül fog szórakozni velünk.Jackson figyelte, ahogy Molly segít Gregornak befogni és felnyergelni a lovakat. Mihelyt alány nyeregbe szállt, biztosan tudta, hogy nem túlzott. Úgy festett mintha egész életét lóhátontöltötte volna. Pej kancája igen rakoncátlanul viselkedett, de a lány éppoly könnyedén fékentartotta, mint Jackson a maga lovát. Amint Gregor elengedte a köt"féket, Molly lova nyomban

megpróbált oldalra kitörni. A lány pajkosán Jacksonhoz fordult. – A lovak csak akkor fognak lehiggadni, ha tisztességesen megfuttatjuk "ket. Alegbiztonságosabbak a ház körüli mez"k. Mit szólna egy versenyhez az els" kerítésig?Azzal még miel"tt a férfi felfogta volna, mit akar, elvágtatott. A kanca repült, mint a szél, ésMolly a jelek szerint éppúgy élvezte a száguldást, mint a ló. S"t talán még jobban. Minthavégre szabad lenne.Leny!göz" látvány volt. Jackson tíz értékes másodpercet veszített, miel"tt összeszedte magát,és szintén megeresztette a lova kantárját. Molly azonban túl nagy el"nyre tett szert, és már ottvárta a kerítésnél. – Mi tartotta fel? – tudakolta.

– Természetesen azt hittem, hagyja nyerni az ügyfelét – panaszolta a férfi.A lány der !s kacajjal válaszolt.



– Ó, csakhogy nekem nincs vesztenivalóm. Ha az egész birtok olyan, mint amit eddig láttam bel"le, pillanatok alatt eladom.Igaza volt, Birraginbil Jacksonnak is egyre jobban tetszett. – Egyáltalán nem lovagol rosszul – jegyezte meg Molly.A férfi felnevetett.

– Nagyon köszönöm. Ha nem feltételezném, hogy csak azért hízeleg, mert használ vele azüzletnek... – Nem épp most mondtam, hogy pillanatnyilag nem érdekel az üzlet? Ez a birtok magáért beszél. Nem kell rátukmálnom a vev"re, és hízelegnem sem kell neki. – Tényleg mondta. – A férfi hangulata egyre jobb lett. Molly társaságában lassanmegfeledkezett a hétköznapokról, és oldódott a feszültsége. – Hol tanult meg lovagolni? – kérdezte, mialatt a lovakat a dombok felé irányították. – Egy tehénke hátán. – Ugye most ugrat? – Nem. A szüleimnek volt egy kis papírboltjuk vidéken. Irigykedtem az osztálytársaimra,

akiknek a szülei mind parasztok voltak. Míg "k a lovaikat nyergeitek, nekem be kellett érnemDaisyvel, a tehenünkkel.A férfi szája sarka gyanúsan megvonaglott. – Az iskolába is ellovagolt vele? – Nem. Csak akkor ülhettem a hátára, ha apám nem látta. Ugyanis ha felültem rá, akkorkevesebb tejet adott. – Azt el tudom képzelni. – Jackson szinte látta lelki szemei el"tt Mollyt egy tehén hátán,azután gyorsan elhessegette a képet.Molly mit sem vett észre az egészb"l. – Közeledünk a mocsaras területhez, ahol feltehet"en a piócák lakoznak. Le akar szállni, hogy

közelebbr "l szemügyre vegye? Én addig el"relovagolok a következ" dombig, és ottmegvárom. – Talán fél néhány nevetséges piócától? – Igen – felelte a lány határozottan. – A sótartóm dacára. De maga csak menjen tovább!Lépjen a földre, amelyre maga el"tt ember még nem tette be a lábát! Elvégre ez megfelelne ahírének. – Valóban? – kérdezte a férfi elképedve, mire a lány tet"t"l talpig végigmérte. – Azt mondják, nincs tekintettel semmire és senkire, s ha üzletr "l van szó, nem állítja megsemmi. – Maga is üzletasszony. – A férfit bántotta kimondatlan bírálata.

– Ez igaz. – De maga tudja, hol a határ? – Ahogyan maga is, Mr. Baird. – A piócáknál? – Maga mondta. – Molly elmosolyodott, és a hirtelen keletkezett feszültség nyombaneloszlott. – Ezek szerint nem fog mezítláb nekivágni a mocsárnak, mint egy igazi h"s? – Mindent látok idefentr "l, amit látni akarok – válaszolta Jackson méltóságteljesen, ám a lányhalk nevetése újfent összezavarta.

Valóban a mocsár volt a birtok egyetlen kevésbé csalogató része. Minden más varázslatos

volt. Megkerülték az ingoványt, és kis id" múlva elérték a tengert. A zsíros legel

"kön,amelyek a d!nékig terjedtek, egészséges, jól táplált állatok legelésztek. Jackson még soha



nem látott ilyen elégedett jószágot.Valamivel kés" bb kijutottak a partra. Jackson cél nélkül, lassan ügetett, Molly megegyszer !en követte. A férfi bevezette lovát a vízbe, és vágtára ösztökélte. Fej-fej mellettszáguldottak. A vízt"l nedves lett a lábuk, néhány csepp az arcukba fröccsent. Amikor végremegálltak, Molly arca kipirult, és csak úgy ragyogott az életörömt"l.

– Ez csodás volt. – Így nem tanulhatott meg lovagolni tehénháton! – Kés" bb kaptam egy lovat – vallotta be a lány. – Akkor miért él a városban? – Sydneyben dolgozom. – A szüleimnek volt egy farmjuk Pertht"l északra – mesélte a férfi. – Gyerekként annyi id"ttöltöttem ott, amennyit csak tudtam. Az ember nem élhet évekig vidéken úgy, hogy ne tudjonmegkülönböztetni egy városlakót egy... – Vidéki suttyótól? – Molly cseng" hangon felkacagott.Jackson elb!völ"nek találta. Szinte ellenállhatatlan kényszert érzett, hogy odahajoljon hozzá,

tenyerébe vegye az arcát, és...Állj! Hová vezetne az? Üzleti ügyben vagy itt, Baird, intette magát. Gondolj az üzletre, derögtön! – Igen, egy vidéki suttyótól – ismételte meg. Molly mélázó arckifejezése láttán felötlött bennea kérdés, vajon a lány is így érez-e. Talán megpróbálhatná... Nem, vissza az üzlethez! – Ha fellovagolnánk azokhoz a szirtekhez, beláthatnánk az egész félszigetet. Ottuzsonnázhatnánk – vetette fel a férfi. Vajon Molly látja rajta, mennyire összezavarodott?Jackson akkor is feszült maradt, amikor nekiláttak Doreen kiváló szendvicseinek. Evés utánMolly kissé távolabb telepedett le, hogy a férfi nyugodtan élvezhesse a fantasztikus kilátást.Megérte volna a tájra összpontosítani, de Jackson képtelen volt tisztán gondolkodni. Pedig a

n"k általában nem gyakoroltak rá ilyen hatást. Az els", tizenöt éves korában létrejöttrandevúja óta mindig volt n" az oldalán. A pénz, a vonzó küls" és a hatalom egyvelegemágneses vonzer "t gyakorolt a szebbik nemre, s alig akadt n", aki ellen tudott volna állnineki. De aztán volt az a szörny! élmény...Másrészt vehetné könnyedén is a dolgot. Egy kis futó kaland senkinek nem ártana. ElvégreMolly már nem kamaszlány. Nem lenne az a téves benyomása, mint annak idején a... – Van még bor – tért vissza a gyakorlatias dolgokhoz.Molly egy tupelófa alacsony ágán üldögélt. Mélyen alattuk csorda legelészett, jobbra egy kisfolyó torkollott a tengerbe. A lány az arcát süttette a nappal, szemében furcsán nyugodtkifejezés ült.

Jackson szerint mintha kiéhezett volna, de nem ételre. Talán az életre? Mintha ennek a napnakminden percét magába akarná szívni, hogy az egész életére beoszthassa. – Köszönöm, nem kérek bort – felelte. – Így is maradéktalanul boldog vagyok!Arca elb!völte a férfit. – Miért dolgozik a városban, ha itt vidéken szemlátomást jobban érzi magát? – Sam a városban van otthon. – És maga a szülei halála után hozzáköltözött? – Maga nem ezt tette volna?A kérdés meghökkentette Jacksont. Nem tudta, mit feleljen. Gazdag szülök gyermekekéntsoha nem kellett ilyen döntést, ilyen áldozatot hoznia. Valójában még soha, semmir "l nem

kellett lemondania. – A gyerekek könnyen alkalmazkodnak – mondta. – Gondolom, maga vidéken élt, amikor a



baleset történt. Nem költözhetett volna Sam magához? – Megpróbáltuk, de kész katasztrófa volt. – Most mesélje el a férfinak az egész szomorútörténetet Colinnal? Nem, szó sem lehet róla! Érdemtelen fickóra pazarolta a szerelmét, éscsak a tragédia nyitotta fel a szemét. A szakítást követ"en képtelen lett volna ugyanabban akisvárosban lakni, mint Colin. Már az a tudat is szinte elviselhetetlen volt, hogy egyazon

országban élnek. – A n"véreméknek volt egy kis lakásuk, Sam pedig a belvárosba jár iskolába. Szüksége van azállandóságra, ezért én költöztem hozzá. Tehát ilyen egyszer !. – Felt!nt magának, hány állat legelészik itt? – váltott Molly témát. – Igazán meglep". Mégsoha nem láttam ennyi állatot olyan földön, amelyet nem is szarvasmarhák számára tartanakfenn. Ráadásul nem kell trágyázni a földet. Ha szeretne pénzt fektetni szuperfoszfátba... – Szuperfoszfátba fogok befektetni. – Ez azt jelenti, hogy megvásárolja Birraginbilt?Jackson helyesbített. – Ha megveszem, szuperfoszfátba fogok befektetni.

– Nagyszer ! birtok.Hallgatás. Valahol felemelte a hangját egy kacagómadár. A hangos rikácsolás sivítva járta át a bozótost. Mélyen alattuk zúgott a tenger, és a könny! fuvallatban lágyan susogtak a tupelófalevelei. – Birraginbil pillanatok alatt elkel, mihelyt piacra kerül. – Alig van valaki, aki rendelkezik a szükséges aprópénzzel, hogy megvegye. – Én legalább öt szóba jöhet" vev"t ismerek – vágta rá Molly. – Ha visszalép, azonnalfelhívom "ket. Senki sem tudja, hogy Miss Copeland el akarja adni, máskülönben már sorbanállnának nálunk az érdekl"dök.A férfi elmosolyodott.

– Mindent bevet, hogy létrejöjjön az üzlet.Molly csak úgy sugárzott. – Ez a munkám. – Farmok eladása?A lány arca elkomorult. – Igen. Most mégis városi ingatlanokat ad el. – Jackson még mindig azon fáradozott, hogy minéltöbbet megtudjon a lány életér "l. – Örömét leli benne? – Természetesen. – Ez egyáltalán nem természetes. Maga t"sgyökeres falusi lány, vidéken született és n"tt fel.

– És mi van magával? – terelte Molly más irányba a beszélgetést. – Gyerekkora egy részétvidéken töltötte. Ezért érdekli Birraginbil? Vissza akar térni a gyökereihez? – Valahogy úgy. – De ha jól tudom, az ideje nagy részét külföldön tölti. – Mostanáig így volt. – Akkor hát itt akar élni? – Mollynak tetszett az elképzelés. Ez a férfi és a birtok összeillett.Jackson háttal egy sziklának támaszkodott, a nap az arcába sütött. A távolba meredt, és igenelégedettnek t!nt, mint az olyan ember, aki hazaérkezett. – Talán – válaszolta kis id" múlva. – Meg akar n"sülni?

A férfi arca megmerevedett. – Miért kérdezi?



Molly vállat vont. Tulajdonképpen nem tartozik rá. – Nem is tudom. De ha egy férfinak megfordul a fejében, hogy itt telepedjen le... – És mert Mrs. Gray szívesen látna itt egy családot? – Igen. – A lány elmosolyodott. – Remélem, megteszi neki ezt a szívességet. Elvégre szörnyenfontos, hogy az alkalmazottak elégedettek legyenek.

– És ezért alapítsak családot? – Jacksont megrémítette a gondolat. – Nem, szó sem lehet róla.Még Gray-ék kedvéért sem. Talán kölcsönveszem néha Samet.A lánynak tetszett az ötlet. – # biztosan élvezné. – Sam tehát boldogtalan, pedig miatta költözött a városba.Hogyhogy már megint az " magánéletér "l társalognak? Nem lenne szabad összekevernie azüzletet a magánélettel. Másrészt nagyon aggódott Samért, és Jackson szemlátomást "szinténérdekl"dött iránta. – Igen. – Felsóhajtott. – Nyilván túl sokat vártam, hiszen a baleset alig hat hónapja történt. – Hogyan szerezte Sam a kék foltokat az arcán?

– Mindent személyeskedésnek fog fel. – Ezt megmagyarázná?Okos dolog, vagy sem, túl nagy a kísértés, hogy Jackson széles vállára helyezze a gondjait. – Sam elég apró termet! – mondta. – A legkisebb az osztályában, de nem t!ri, hogy bárkit bántsanak. Ha egy nagyobb gyerek er "szakoskodik, " közbelép. Nem gondol akövetkezményekre, és sajnos mindig " húzza a rövidebbet. Nem túl jó iskola, de jobbat nemengedhetek meg magamnak. – Anyagi nehézségei vannak? – A n"vérem és a férje nem volt nagy véleménnyel a biztosításokról. Erejükön felülköltekeztek, és tetemes adósságot hagytak hátra.

– Értem. – Jobban, mint azt Molly gondolta. El tudta képzelni, miféle kötelezettségekhárulnak a lányra. – Akkor hát épp elég felel"sséget vett a nyakába. – Ahogy mondja.Újabb hallgatás következett, ám ezúttal a légkör nem volt olyan feszült. Mintha mindkettentudták volna, mire gondol a másik.Mintha Jackson a barátom lenne, t!n"dött Molly. Látta rajta a részvétet, és ett"l könnybelábadt a szeme. A csudába! Ez a fickó hatással van rám! És miért? Talán azért, mert olyan jókép!, magas, és mégis gyengéd? Ráadásul milliomos?S"t milliárdos. Mint ilyen, szóba sem jöhet barátként. A magafajta jobban teszi, ha nem barátkozik Jackson-féle pasasokkal. Abból csak baj származhat. Felállt, és elkezdte

összeszedni az uzsonna maradékát. – Ideje útnak indulnunk. Még közel sem láttunk mindent. – Igaza van. – A férfi elgondolkodva fürkészte az arcát. – Akkor hát segítsen! – szólította fel a lány kissé ingerülten. – Nem fér el minden az énnyeregtáskámban. – És nem is a cselédem – ugratta Jackson. Molly elvörösödött. – Nem, Mr. Baird, nem vagyok a cselédje – ismételte meg, és folytatta a csomagolást.A férfi még mindig nem mozdult. Micsoda n"! A gondolat a semmib"l jött, és fogalma semvolt róla, mihez kezdjen vele.



4. FEJEZET

Uzsonna után még három órán keresztül lovagoltak a vidéken, és közben alig néhánymondatot váltottak.Ez a birtok a külvilágtól szinte teljesen elzárt kis paradicsom, mélázott Molly, miután bejártáka számtalan hatalmas mez"t. Minél többet látott bel"le, annál el"nyösebbnek találta érte ahárommilliós árat.De ez nem az " dolga. Hannah Copeland jelölte meg az árat, és Jacksonnak jogában áll igentvagy nemet mondani rá. Ha nemet mondana, javasolni fogja Hannah-nak, hogy a következ" érdekl"d"t"l többet kérjen. – Min töpreng? – tudakolta hirtelen Jackson.

Molly csak most vette észre, hogy a férfi figyeli öt. Vajon gondolatolvasó? Remélhet"legnem!



– Fel akarja emelni az árat – tippelt Jackson vaktában.Molly elmosolyodott. – Eltalálta. – Maga szerint túl kevés a hárommillió? – Igen, és ezt maga is tudja.

A férfi végigsiklatta tekintetét a vidéken, és igazat kellett adnia a lánynak. – Igen. Gyanítom, hogy Miss Copeland feltételeket fog szabni. Tud err "l valamit? – Csak annyit, hogy két feltételt akar kötni az eladáshoz, de fogalmam sincs, melyek azok. Haakarja, ma este felhívom, és megérdekl"döm. – Talán a vev"nek köteleznie kell magát, hogy átveszi Doreent és Gregort.Molly elgondolkodott. A két id"s ember szinte az egész életét Birraginbilben töltötte.Kegyetlenség lenne most elküldeni "ket. – Ez gondot jelentene önnek? – Tulajdonképpen nyugdíjba kellene vonulniuk, ezzel maga is tisztában van. – Ragaszkodna hozzá? – Hirtelen sokat jelentett neki a válasza. Elvégre Jackson gátlástalan

üzletember hírében állt.A férfi az arcjátékát figyelte. – Bár Lionel lábát sínbe tettem, ez közel sem jelenti azt, hogy általában részvev" vagyok. – Samhez is nagyon kedves volt. – Igen, de egyik sem került egy centembe sem. – Különben másként tett volna? – Az attól függ, mennyi pénzr "l van szó. Ötven centnél több kiadásról már megkérdezem a pénzügyi tanácsadómat.Molly nevetve fordította arcát a nap felé. Évek óta nem érezte ilyen remekül magát. A n "vérehalála óta legalábbis. Jackson megajándékozta ezzel a nappal, és " hálás volt neki érte.

– Továbbra is alkalmazni fogja Doreent és Gregort? – Még azt sem döntöttem el, hogy megveszem a birtokot.A lány pajkosan elmosolyodott. – Igaza van. – Talán nem is fogom megvenni. – Rendben. – Molly tudta, hogy sikerült lépre csalnia. A dolgok jól alakultak. Nagyon is jól,ezért nem firtatta a választ. Inkább a folyó felé irányította a lovát. – Ha követjük a víz folyását, egyenesen a háznál lyukadunk ki. – Tévedés. – Miért?

– El" bb beugrunk, és úszunk egyet. Igen csalogató a víz. – Szerintem inkább nedves. – Gyáva nyúl! – Nincs nálam fürd"ruha. Rendes ingatlanügynök pedig nem vetk "zik le alsó-nem!re, hogyúszni menjen az ügyfelével. Ki van zárva! – Milyen kár! – Igen. – Molly felkacagott. – De maga csak ne zavartassa magát! – Mármint hogy vetk "zzem le? – Miért, mire gondolt? Ígérem, nem húzok el" fényképez"gépet a táskámból, hogymegörökítsem.

– Cseppet sem lepne meg, ha a són kívül fényképez"

gépet is rejtegetne a táskájában – jegyezte meg Jackson fanyarul.



Újabb nevetés. Jackson némán ült a nyeregben, és leny!gözve hallgatta. Amikor aztán a lánynekiiramodott, össze kellett szednie magát, hogy utánaeredjen.Mi a csuda ütött belé? Képtelen volt megmagyarázni.

A végén mégiscsak úsztak egyet. Nem maradt más választásuk. Molly érte el els"ként a

partot, és amikor Jackson utolérte, látta, hogy riadtan mered a lassan hömpölyg" áradatra. – Mi van? – Már Jackson is észrevette, mit"l ijedt meg a lány. – Ó!Valamivel feljebb, a part egyik beszögellésénél gallyak és falevélcsomók akadtak össze.Gallyak és falevelek hevertek rajtuk. Egy fiatal kenguru ráugrott a szilárdnak látszó pallóra,amit"l az egész alkalmatosság elvált a parttól, és tovasodródott a torkolat felé, rajta az állattal.A túlsó parton egy n"stény kenguru rémülten követte a tutajt. Id"nként hátratekintett a csalitosfelé. Általában nem hagyta el a fedezékét ilyen messzire, de most megpróbált egymagasságban maradni a kölykével.Világos volt, hogy a kengurubébi hamarosan kisodródik a nyílt tengerre, vagy már el" bb belecsúszik a vízbe, és megfullad. Amikor Jackson megfordult, a lány a lova mellett állt, és

éppen a csizmáját húzta le. – Mi az ördögöt m!vel? – Odaúszom hozzá. – Az áramlás a tengerbe fogja sodorni. – Engem ugyan nem. Tavak közelében n"ttem fel, és úgy úszom, mint a hal.A férfi szintén leugrott a nyeregb"l, és megragadta a karját. – Ne csináljon ostobaságot! Hiszen ez csak egy kenguru! Csak egy kenguru...Molly megpróbálta kiszabadítani magát, de a férfi szorosan tartotta. – Molly, ne! – Sikerülni fog. Tudom, „csak” egy kenguru. Ahogy Lionel is „csak” egy béka. Mégsem

hagyhatom, hogy megfulladjon! – És hogyan akarja kimenteni? Rémületében teljesen össze fogja karmolni. – Jackson láttarajta, hogy nem enged.A folyó felé fordult, és felmérte a helyzetet. A víz kristálytiszta volt. Eltekintve az ágaktól,amelyeken a kenguru kuporgott, nem látszott más akadály vagy veszélyes hely, aholfennakadhatott vagy megsérülhetett volna. – Majd én elintézem – jelentette ki. – Az lehetetlen! – Miért? – Jackson lenyergelte a lovát. - Beviszem a nyeregtakarót, és belebugyolálom akengurut. Segítsen!

– Ha megfullad, engem megöl Trevor. Szép kis szalagcím lenne: „A milliomos meghalt egykengurubébi mentése közben”. Nem, ezt nem kockáztathatjuk meg! – Nem áll szándékomban megfulladni.Dühösen meredtek egymásra. – Akkor hát mindketten bemegyünk – jelentette ki Molly. – Ne tegye magát nevetségessé! – Jackson leemelte a takarót a ló hátáról, és szintén lehúzta acsizmáját. – Vagy mindenki, vagy senki. – Molly félrerúgta a csizmáját, és elindult a vízbe, miel"ttJackson megállíthatta volna.A férfi még várt. A vakbuzgóság soha nem kifizet"d", ezt megtanulta az üzleti életben. Itt

inkább egy adag józanságra van szükség.Ám úgy t!nt, Molly tudja, mit csinál, és ez megnyugtatta. Kicsit lejjebb gázolt be a vízbe, ott,



ahol a kengurunak hamarosan el kellett haladnia. Küzdött az áramlás ellen, hogy az állat el"ttérje el a folyó közepét. Jackson meggy"z"dött róla, hogy biztos, er "s karcsapásokkal úszik,csak azután vetette a csíp" je köré a takarót, és követte.Molly jó úszó volt, ám Jackson még jobb. A lány el"vigyázatosságból átlósan haladt azáramlás közepe felé, míg a férfi egyszer !en mer "legesen. A kenguru lassan közeledett

hozzájuk. Az ágak, amelyeken csücsült, egymás után szétváltak, így az állat egyre mélyebbresüllyedt. Már csak hatalmas szeme és apró füle látszott ki a vízb"l.Jackson érkezett meg el"ször a folyó közepére. Elkezdte taposni a vizet, és várt. A lánysebesen úszott felé, s amikor melléje ért, Jackson kinyújtotta az egyik kezét, és megragadta.Fogása er "s volt, és megbízható. Molly nem is nézett ki bel"le ennyi er "t. És akkor a kengurunekik üt"dött.Közel sem volt kifejlett példány, de úgy t!nt, az ágakkal együtt legalább egy tonnát nyom, éséppúgy fél a vízt"l, mint a két embert"l. Újra és újra lecsúszott a tutajáról, amely megingott,imbolygott... aztán megint egyenesbe jött.Csak nehogy leugorjon!

Végül Molly és Jackson háromszöget alkotott úgy, hogy egyik kezükkel összekapaszkodtak, amásikkal pedig közrefogták a tutajt. Középen biztonságban volt a kenguru, demegállíthatatlanul sodródtak a folyótorkolat felé, ahol sziklák és veszélyes keresztáramlásokvártak rájuk. – Ússzon vissza a partra! – lihegte Jackson. – Túl nehéz. Nem bírja el. – De igen. – Megpróbálom egyedül. Forduljon vissza! – Eleresztette a lány kezét, de Molly nem indultel. – Nem, együtt próbáljuk meg. – Molly! Magának nincs ehhez joga. Gondoljon Samre! Na, gyönyör !! Az életét kockáztatja,

ez a fickó meg a kötelezettségeire emlékezteti. Mintha bizony megfeledkezhetne róluk! – Csak az er "nket pocsékoljuk – válaszolta. – Kezdjen már el úszni a part felé!A férfi fogása biztonságot adott. Molly a világ minden kincséért sem szerette volna elengedni.A kengurubébi így közvetlen közelr "l elég félelmetesnek hatott. Bizonyára nem fognyugodtan ülni, amíg elérik a partot, gondolta a lány. – Mögéje úszom – mondta Jackson. – Maga maradjon, ahol van!Molly megragadta azt az ágat, amelyen a kenguru kuporgott. Amikor rájött, mit tervez a férfi,magára vonta az állat figyelmét, beszélt hozzá, és fel-le mozgott a vízben.Jackson végre a háta mögé került. Elkezdte taposni a vizet, és megemelte a takarót. Miel"tt akenguru felfogta volna, mi történik, bebugyolálta, akár valami csomagot. Az állat csapkodott

éles karmú mancsaival, ám a takaró vastag volt. Egy darabig még verg"dött, de Jacksonszorosan fogta, – Sajnos én nem sokat segíthetek – zihálta. – Azonkívül, hogy tartom, és taposom a vizet. Kitud vontatni?Jó kérdés. Molly eleresztette az ágat, mire a rögtönzött tutaj nyomban elsodródott. A lányJackson mögé úszott, az álla alá tette a kezét, és hátúszásba kezdett. A férfi t"le telhet"ensegített neki. Minden erejükre szükségük volt, hogy az állatot partra vontassák. Jackson nemis tudta, hogyan sikerült, de azt biztosra vette, hogy egyedül semmiképp nem boldogult volna.Csakhogy még nem mentették meg a kengurut. A partszegélyt egy másfél-két méter magas,meredek szikla képezte, amelyen lehetetlen volt kapaszkodót találni.

– És most? – kérdezte Jackson. Kiemelte a takarót a vízb"

l, mire az állat rögtön rúgkapálnikezdett.



– Maga felmászik, én meg alulról tolom – javasolta Molly. – Van egy jobb ötletem. – A férfi szorosabbra húzta a takarót az állat körül, hogy éles karmaitne tudja kiszabadítani, majd lerakta a földre. Azután odaállt a sziklához, és keresztbe tette akét kezét, hogy Molly lépcs"ként használhassa. – Másszon rá!

– Nem tudok. – De igen, tud. Amúgy sincs más választása, tehát indulás!Valahogyan tényleg sikerült. Mihelyt Molly felért a szikla tetejére, átvette a kengurut, és végülfelsegítette Jacksont. Megragadta a férfi felé nyújtott kezét, és teljes erejéb"l húzta; míg végülmindketten elveszítették az egyensúlyukat, és összegabalyodva a f ! be estek.De végre biztonságban voltak! – Tényleg megcsináltuk – nyögte Molly kifulladva, mialatt Jackson kibontotta a takarót. A kiskenguru megrázta magát. – Hát nem mesésen néz ki?A kengurubébi valóban meseszép volt. Épp oly meseszép, mint a mellette álló n". Mollyteljesen kimerült, és szinte elerötlenedett a megkönnyebbülést"l. Ám Jackson még soha nem

látott szebbet. Alig bírt kipréselni valami válaszfélét, – Igen, egyszer !en meseszép. – Jól van?Jackson hirtelen pompásan érezte magát. A természet vad er "i ellen harcoltak és gy"ztek, " pedig olyan messze távolodott a hétköznapi, irodai munkájától, mint már évek óta nem.Diadalmasan Mollyra nézett. – Ezt igazán jól csináltuk.Azon az oldalon értek partot, ahol a kengurumama volt. Már közeledett is feléjük, kíváncsianmeresztgetve a szemét. Milyen hatalmas! – Vigyázzon! – kiáltott fel Molly.

Jackson megpördült, és megpillantotta a kifejlett állatot, amint nagy ugrásokkal feléje tartott. – Finoman lökdösse meg a kölyköt! – tanácsolta Molly, és gyorsan arrébb kúszott. – Máris. – Jackson kigurította az állatot a takaróból, majd fedezékbe vonult. A kengurugyerekkissé bizonytalanul talpra állt, azután úgy eliramodott az anyja felé, mintha a két ember a bajaokozója lett volna, nem pedig a megment" je. – Figyelje csak "ket! – Jackson arca csak úgy ragyogott.A kölyök odaért az anyjához, aki tet"t"l talpig körülszaglászta, végül a kicsi fejjel lefelé beugrott az anyukája erszényébe. Már csak a lába látszott ki, amikor a n"stény megfordult éselinalt a bozótos felé. Az embereket egyetlen pillantásra sem méltatta. – Ezt nevezem hálának!

– Én hálás vagyok – mondta Molly, az igazságnak megfelel"en. Egyedül képtelen lett volnamegmenteni a kölyköt. Talán veszélyes vállalkozás volt, de az elmúlt hónapok soránmeglehet"sen sok dolga akadt a halállal. Ha csak egyetlen lényt is megmenthetett... Jacksonsejtette, mi játszódik le benne. – Molly, nem mentheti meg az egész világot!A lány mélyen elpirult. – De legalább megpróbálhatom. – Molly... – A férfi hirtelen magához vonta. Olyan magányosnak t!nt a lány, ahogy ott térdelta homokban, és gondterhelten nézett a kenguru után. Látszott rajta, hogy fél egy újabb,fölösleges halálesett"l. Ott kuporgott csuromvizesen és kimerültén, és Jackson érezte, milyen

vadul kalapál a szíve. Akaratlanul is csókot nyomott a feje búbjára. A lány megemelte a fejét,és kérd"n meredt rá, Jackson még szorosabban ölelte, azután föléje hajolt, és megérintette az



ajkát.Megcsókolta. Sós íze volt, mint a tengernek, és nem hasonlított egyetlen korábban átéltcsókhoz sem, amely mögött érdekek bújtak meg.Molly ellenben mintha meglep"dött volna. Érezhet"en nem tudta, mit tegyen, de nemhúzódott el t"le. Mintha töprengett volna. Mintha nem értette volna, miért csókolta meg.

Nem akart " t"le semmit. Csupán emberi érintésre vágyott, annak meger "sítésére, hogy ahalállal szemben létezik még élet. Meg akart menteni egy életet, és sikerrel járt. S itt volt az aférfi, aki ebben segített neki. Vigasztalóan er "s volt, férfias és csodálatos. Többet nem várt.Tenyerébe fogta a férfi arcát, és viszonozta a csókját. Kifejezésre juttatta a pillanat gy"zelmét,az örömet, hogy az élet diadalmaskodott a halál felett.A nap melegen sütött, s a két életment" percr "l percre jobban visszanyerte az erejét.Hamarosan vissza kellett térniük a hétköznapokba, de addig is engedtek annak a sürget",ellenállhatatlan vágynak, amelynek semmi köze nem volt a megszokáshoz, s a nap, a homok,a természet alkotta a hátteret, amely el"tt ez a vágyuk kibontakozott.Amikor ajkuk elvált egymástól, mindkettejükét eltöltötte a bizonyosság, hogy helyesen

cselekedtek. A megfelel" helyen, a megfelel" id" ben. A megfelel" férfi a megfelel" n"vel.Molly vidáman Jacksonra nézett. Tekintetében nyoma sem volt annak a színlelt zavarnak,amelyet Jackson azoktól a n"kt"l szokott meg, akiknél el" bb a pénze számított, s csak azután" maga. Nem volt benne színlelt félénkség sem. Nevetve megérintette a férfi haját. – Tengerimoszat-koronát visel, Neptun király – ugratta. – Ahogyan maga is. – Jackson leemelt egy hosszú moszatot a lány válláról, és elhajította. – Acsudába, úgy nézhetünk ki, mint…. – Mint két hajótörött? – Mollyból még mindig áradt az életöröm. – Lehet, de nem csodásokunk van rá? Ó, Jackson, hát nem volt nagyszer !? – De igen – helyeselt a férfi.

– Újra megtenné? – Egy kenguru sem lehet ennyire ostoba! – Én talán a kengururól beszéltem? – Felkacagott. – Hát persze, hogy a kengururól. –Kibontakozott a férfi öleléséb"l, hátrált egy lépést, és felt!rte az egyik nadrágszárát. – Ezt énsem szeretném megismételni. Egy fatönknek ütköztem, amikor felmásztam a partra. Nézzecsak ezt a hatalmas kék foltot!Kár. Mintha a csók meg sem történt volna. Jackson bosszankodott. Nem volt hozzászokva,hogy egy n" a legcsekélyebb érzelmet sem mutatja a csókja után. Holott ez különleges csókvolt. Nyilván csak az történt, hogy túlságosan örültek a mentési akció sikerének. Semmi több.

Molly épp oly jól tudja, mint ", hogy vissza kell térniük a hétköznapokba.Tehát ne képzelj bele többet, mint amennyi volt, intette magát Jackson. Hirtelen vágyat érzett,hogy ismét a karjába vegye Mollyt. Magához vonja, és… – Én is szereztem pár kék foltot – mondta könnyedén. – Megmutatja?Jackson elnevette magát. – Nem. Olyan helyeken vannak, amelyeket jobb, ha egy derék ingatlanügynök nem lát.Ismét feszült csönd telepedett közéjük. Jackson elbizonytalanodott. Elvégre nem csókolhatjameg újból. Vagy mégis? Nem. Mert Molly Farr-ral lehetetlen egy kötelezettség nélküli flört. Ennyi er "vel bozóttüzet is

gyújthatna, és nem tudná, hogyan oltsa el. Vagy hogy egyáltalán el akarná-e oltani. Állj! Hátsemmit sem tanult? Talán nem kötött egyezséget Carával? Nem kezd kapcsolatot olyan n"vel,



akibe beleszerethet. Így szólt a megállapodásuk.Jackson felegyenesedett. Segít"készen a jobbját nyújtotta a lánynak, aki némi töprengés utánodaadta a kezét. Meleg volt, és er "s. Valahogy jó érzés volt tartani. – Ideje visszaindulnunk – mondta Jackson rekedten.A lány rámosolygott, mintha nem vette volna észre, milyen vihar dúl benne. Jackson

körbepillantott. A folyó túlsó partján felfedezett valamit, ami elterelte a gondolatait Mollyról. – Elszökött a lova! Bizonyára túl lazán kötötte meg. – Akkor sietnünk kell. A kanca hazaporoszkál, és riadalmat okoz az otthoniaknak. Nemakarom megijeszteni Samet. – Molly elindult a folyóparton felfelé, hogy találjon egy helyet,ahol különösebb nehézség nélkül átkelhetnek.Jackson kissé bosszúsan követte. Nem szokta meg, hogy így bánjak vele. – De hiszen készségesen beleugrott a folyóba, hogy megmentsen egy kengurut. Hogyanmondhatja, hogy nem akarja megijeszteni Samet?Molly megállt. Meglepte a bosszús hang. – Nem voltam veszélyben. Ha úgy láttam volna, hogy meghaladja az er "met, visszafordulok.

– És ha az áradat túl er "snek bizonyul? Könnyen meghallhatott volna. – Badarság. Csak ne csináljon bel"lem h"st! – Miért, nem az? – Jackson még mindig dühös volt. – Teljes hosszában elvágódott a padlón,hogy megmentsen egy békát. Magához vesz egy árva gyereket… – Hagyja abba! – Molly épp oly ingerült volt. – Hogy Samet magamhoz vettem, azt magammiatt tettem. Samnek persze szüksége volt rám, de " is nagyon fontos nekem. Elveszítettem an"véremet, a sógoromat, az egész addigi életemet. Így hát csak Sam maradt nekem. Ha h"stakar, máshol keresgéljen! – Én… – Csak azt ne higgye, hogy remegve a karjába vetem magam, ahogy az egy rendes h"sn"höz

illik! – Molly elépenderült, még miel"tt a férfi felocsúdott volna. – Ez meg sem fordult a fejedben! – Akkor miért csókolt meg? – Egy pillanat! Nem egyedül voltam. Viszonozta a csókot.Molly úgy állt el"tte, mint egy amazon, csuromvizesen, kezét csíp"re téve. Hajában mégmindig akadt pár moszat. Jackson soha életében nem látott ilyen szép jelenséget. – Nem úgy értettem – felelte a lány. – Fáztam. – Igen, még reszketett is. – Maga is.Jackson felvonta a szemöldökét.

– Én remegtem? – igen. – Molly pajkosan elmosolyodott. Már el is szállt a mérge. – De még mennyire! Látja,Mr. Baird, a h"sök is remegnek. – De hisz mondom, hogy nem remegtem! – De igen. Csak nem engedhettem, hogy belehaljon a megrázkódtatásba! – Attól félt, hogy elveszít egy értékes ügyfelet? – Igen. Mint már említettem, Trevor megölne, ha holtan vinném vissza magát. Ez az egyetlenoka, hogy visszacsókoltam. – Vagy úgy! Nem volt több mondanivalójuk. Egy alkalmas helyen belesiklottak a vízbe, és átúsztak a túlsó

partra. Jackson egészen közel érezte magához Mollyt. Tökéletes összhangban mozogtak,mintha eggyé olvadtak volna.



Végül elérték azt a pontot, ahol a férfi kikötötte a lovát. Mellette hevert a csizmájuk. – Átázott a zoknim – panaszolta Jackson. – Én leveszem a magamét. – Molly úgy is tett. Leült a f !re, és lehúzta a zokniját. Amikorfeltekintett, észrevette, hogy a férfi furcsán néz rá. – Mi van? Még soha nem látott meztelenlábat?

Természetesen látott. Maga sem tudta, miért zaklatta úgy fel a látvány. – Hihetetlenül érzéki – mondta halkan.Molly felkacagott. – Igen, nézzen csak ide! Mata Hari hétfátyoltánca ehhez képest semmi. Nem akar csatlakozni? – A sztriptízhez? Nem, köszönöm. – Jackson letelepedett melléje, és vizes zoknijára felhúzta acsizmáját. Molly meglep"dött. – Eltúlozza a dolgot, Mr. Baird. Nedves zokniban járkálni ostobaság. Én ugyan nem alélok ela meztelen lába láttán! – Az lehet, de zokni nélkül kisebesedik a lábam, – De hiszen nem kell gyalog mennie. Csak az én lovam szökött meg.

– Vigye az enyémet! – Micsoda lovagiasság! Nagyon köszönöm, de nem élek vele. – Miért nem? – Hogy aztán Trevornak azt mesélje, hagytam kutyagolni? Ahhoz túl fontos nekem azállásom. – Trevornak egy szót sem szólok. Természetesen az én lovamon fog lovagolni. – Szó sem lehet róla! – Akkor mindketten gyalog megyünk. – Ez butaság!Jackson azonban nem tágított.

– Butaság vagy sem, ebben maradunk.

5. FEJEZET



Fél órával kés" bb megérkeztek a házhoz. Gregor nyomban eléjük sietett. A lovas nélkülikanca besétált az istállóba, és az id"s férfi már komolyan aggódott miattuk. Épp azon volt,hogy felül a régi motorkerékpárra, és utánanéz, mi történt.

– Nagyon megijesztettük magukat? – kiáltotta vidáman Molly. – Nem, Miss, csak egy kicsit. Amikor a ló egyedül jött haza, azt hittem, talán ledobta önt. – Szó sincs róla. Csak nem elég szorosan kötöttem ki. – Megálltunk, hogy megmentsünk egy folyóba pottyant kengurukölyköt – magyaráztaJackson, de a szemét le sem vette a lányról. Teljesen elb!völte a látványa. Molly még mindigigen ziláltnak t!nt: csuromvizes volt, a haja kócos, farmerja mer " homok. Cara inkábbmeghalt volna, semhogy ilyen öltözékben mutatkozzon mások el"tt. És nemcsak Cara.Minden n" abból a körb"l, amelyben eddig mozgott. Mollyt ellenben csöppet sem zavarta akülseje. – Sam is aggódott? – tudakolta.

Gregor megrázta a fejét – Nem szóltam neki, mert nem akartam nyugtalanítani. – Köszönöm. – És a kenguru? – Megpróbált átkelni a folyón egy ágakból és levelekb"l egybesodródott tutajon, ám az nem bizonyult elég stabilnak. – Ó, tudom, hol történhetett. Nem ez az els" alkalom. Már elveszítettünk ott egy borjút.Folyton ágak akadnak fenn azon a ponton. – Gregor elhúzta a száját. – Tulajdonképpennaponta ki kellene néznem oda. – Nyilvánvalóan szemrehányást várt. – Ma elmulasztottam aszokásos reggeli körömet, pedig kötelességem lett volna kimenni.

– Ön az egyetlen állandó alkalmazott a birtokon? – kérdezte Jackson. Helyben vagyunk,gondolta Molly. Jackson javasolni fogja az öregnek, hogy vonuljon nyugdíjba. – Igen. – Gregor megfogta a kanca kantárját, és kihúzta magát. Várta az elkerülhetetlent.De nem történt semmi. – A tervrajz szerint a f "épületen kívül található még két kisebb ház is a telken. – Jackson ahomlokát ráncolta. – Feltételezem, hogy az egyikben maga lakik Doreennal. – Igen, az az intéz" háza. – És mi van a másikkal? – Az üresen áll. – Lakható állapotban van? – Hogyne. Kényelmes kis ház, kilátással a folyótól délre elterül" bozótosra. Korábban a jószágigazgató lakott benne. – Ennek a birtoknak egyetlen jószágigazgatója van, mégpedig maga – jelentette ki Jackson. –De ez persze nem elég, Egy ekkora farm nem tartható fenn idénymunkásokkal. Ide állandóalkalmazottak kellenek. A legjobb lenne egy szerény fiatalember, akit ön szép lassan betanítana, miel"tt fokozatosan visszavonul. Vagy egy házaspár. Volna kedve betanítanivalakit? – Úgy érti, tanítsam be, azután menjek el? – Nem – tiltakozott Jackson. – Ha megveszem a farmot, szükségem lesz minden szakmaisegítségre, amelyet csak kaphatok. Elveszíteni azokat, akik a legjobban kiismerik itt magukat,ostobaság lenne. Itt mindig lesz elegend" munka a maga számára, és Doreen számára is,ameddig csak szeretnének dolgozni. Ha azután nyugdíjba vonulnak, szívesen megtartommagát mint tanácsadót.



Gregor arca felragyogott. – Ez igaz, uram? – hitetlenkedett. – Még nem írtam alá a szerz"dést – figyelmeztette Jackson. – De ha megveszem, tartom aszavamat.Az id"s férfi megkönnyebbülten felsóhajtott.

– Akkor gondoskodnunk kell róla, hogy megvásárolja Birraginbilt. Menjenek be a házba, ésnézzék meg, mit készített maguknak a feleségem. Talán az megadja az utolsó lökést adöntéséhez.Molly éppúgy örült, mint Gregor. Mintha valami próbának vetette volna alá Jacksont, amelyeta férfi kit!n"en kiállt.

Ha hiányzott valami, ami még vonzóbbá tehette Jackson számára Birraginbilt, hát Doreenszolgált vele. Epertortával, piskótatekerccsel, frissen sült fánkkal és meleg muffinnal várta avendégeit. Molíy csodálkozva torpant meg a konyhaajtóban. – Gyere csak, Molly néni, és nézd meg, mit sütöttünk! – Sam sugárzott az elégedettségt"l.

Éppen azon munkálkodott, hogy tisztára nyaljon egy hatalmas tálat. – Mrs. Gray a legjobbszakácsn" a világon! – Igen, azt látom. – Molly egy oldalpillantást vetett Jacksonra. Az asszony szakácstudományacsak meggy"zi! Az uzsonna óta órák teltek el, a lovaglástól és a mentési akciótól mindkettenalaposan megéheztek, s a helyiségben mennyei illatok terjengtek. – Fantasztikus! – Jackson el" bb Doreenra, majd Samre nevetett. – És te segítettél elkészíteniezeket a felséges süteményeket, Sam?Milyen kedves, gondolta Molly boldogan, azután emlékeztette magát, hogy Jackson csupánügyfél, semmi több. – Én nyújtottam ki a tésztát – válaszolta a gyerek fontoskodva. – És teljesen egyedül tehettem

bele a fánkokat a lábosba. – Abbahagyta a nyalakodást, és meglep"dve vette szemügyre "ket. – Úszni voltatok? – Igen. – Molly figyelmeztet" pillantást küldött Jackson felé. – Nélkülem? – kérdezte Sam csalódottan. – Te nem is szeretsz úszni! – Egyszer megpróbálták, és kész katasztrófa lett bel"le. – Talán mégis megszeretném - mondta a kisfiú óvatosan. – Ha Mr. Bairdvelem tartana.Szóval Sam szívét is rabul ejtette! Nos, ennek Samre nézve legalább olyan szomorúkövetkezménye lehet, mint "rá nézve. – Mr. Bairdnek az üzlettel kell tör "dnie, Sam.

– Mr. Baird... A gyerek esdekelve nézett a férfira. Látszott rajta, hogy Jackson nélkül nemélvezné az úszást. És ugyan ki tudna ellenállni egy ilyen szívhez szóló kérésnek?Jackson mosolyogva megadta magát, s így még közelebb került Molly szívéhez. – Természetesen elmegyek veled úszni, de csak holnap reggel. – Leült, és maga elé húzta asüteménnyel teli tálcát. – Ilyen isteni muffint hatéves korom óta nem ettem, Mrs. Gray. Magaigazi kincs! – Akkor lásson hozzá! – szólította fel az asszony büszkén.Molly megmagyarázhatatlan kényszert érzett, hogy könnyekre fakadjon. Már nemingatlanügynöknek érezte magát, hanem inkább a sors istenn" jének, akinek az a megbízatása,hogy összehozza ezt a férfit és ezt a farmot, hogy Jackson itt telepedjen le. És

megismerkedjen Sammel. És vele magával?Érre a gondolatra elakadt a lélegzete. Jackson váratlanul felnézett a muffinjáról, s a tekintetük



találkozott. Megigézve nézték egymást. – Találtunk egy barátn"t Lionelnek – újságolta Sam, aki semmit nem vett észre a feln"ttekszemjátékából.Molly el akarta fordítani a tekintetét a férfiról, de képtelen volt rá. – Lionelnek...? – kérdezte végül.

– Igen, a békámnak – magyarázta türelmesen a gyerek.Molly szórakozottan bólintott. Jackson "t figyelte, miközben folytatta az evést. Inge amellkasa közepéig ki volt gombolva, jól látszott s!r ! sz"rzete. Kérd"n nézett a lányra, mintha" sem igazán tudná, mi történik vele. – Szóval találtatok egy barátn"t Lionelnek? – ismételte Molly, majd elvett egy süteményt, és beleharapott, hogy leplezze zavarát. Hirtelen mellényelt.Jackson nyomban mögéje lépett, és er "teljesen hátba püfölte. Mindenesetre, ezzel nemsikerült helyrebillentenie az érzelmi egyensúlyát. Szemtelen alak! Nyilván észrevette,mennyire feldúlta öt. – Mr. Gray elvitt a ház mögötti tóhoz – mesélte Sam. – Szerinte Lionel fiúbéka, ezért addig

keresgéltünk, amíg nem találtunk neki egy lánybékát. Mr. Gray azt mondta, tartsam meg an"stényt, amíg Lionel nem lesz jobban, hogy ne érezze magát olyan magányosnak. Kés" bbmindkettejüket visszahozhatom ide. Itt lehet egy csomó ebihaluk, és boldogan élhetnek életükvégéig. – Ez csodálatos! – Molly ismét közel állt a síráshoz. – De... – De mi? – Nem hiszem, hogy újra eljövünk ide – mondta Molly csöndesen.Sam dacosan felszegte az állát. – De igen, én biztosan eljövök. Mr. és Mrs. Gray a barátaim. Mr. Baird megveszi a farmot, és" is a barátom.

– Sam... – Tudod mit, Sam? Ha mégsem tudnál visszatérni ide, mit szólnál, ha egyszer kifejezettenazért repülnék erre, hogy elengedjem a békáidat? – kérdezte Jackson.Molly elámult. – Tényleg megtenné? Csak hogy kitegyen két békát? – Két egészen különleges békát – helyesbített a férfi. – Talán tudja, hogy a békák az egészvilágon veszélyben vannak. Minden csekélység, amellyel hozzájárulhatok a számukgyarapodásához, megéri a fáradságot. – Ha így folytatja, még tönkreteszi a hírnevét! – vetette fel Molly.A férfit mulattatta a megjegyzése.

-- A hírnevemet? Mint n"csábászét?A lány türelmetlenül megrázta a fejét. – Mint gátlástalan üzletemberét.Jackson erre már elnevette magát. – Tehát n"csábász maradhatok? – Az marad, ami csak akar. – Molly felállt. Nem sok hiányzott, hogy elveszítse a talajt a lábaalól. Jackson túl vonzó volt. Hogy n"csábász? Igen, hát persze. Annál fontosabb, hogymeg"rizze a méltóságát, és ne hagyja, hogy bolondot csináljon bel"le. – Veszek egy fürd"t – jelentette be. Jackson vigyorogva felegyenesedett. – Én is.

Mit jelentsen ez? – Feltételezem, hogy van több fürd"szoba is.



– Igen, négy – felelte Doreen. – Akkor semmi gond. – Molly h!vösen a férfira mosolygott. Ismét az a derék üzletasszonyvolt, aki udvariasan rendre utasítja az ügyfelét. – Gondolom, vacsora el"tt még át szeretnénézni Gregorral a könyveket.Igaza van. Milyen kár!

– Azt hittem, este jobban élveznének egy kis szabadtéri sütögetést a strandon – jegyezte megDoreen. – Olyan szép este ígérkezik. – Mr. Baird bizonyára nagyon elfoglalt lesz, és... – vetette közbe gyorsan Molly. – Túl elfoglalt egy kis sütögetéshez a strandon? – vágott a szavába Jackson. – Soha.Találkozzunk... – Az órájára lesett. – két óra múlva, Miss Farr?Mintha holmi romantikus vacsoráról lenne szó.Molly alig bírt uralkodni magán. – Rendben. – Hát egyáltalán nem örül? – De igen – nyögte ki Molly nagy nehezen.

– Akkor jó. – Jackson az ujjával végigsimított az arcán. Csupán felületes érintés volt, Mollytmégis mintha áramütés érte volna. – Csak örüljön tovább, Miss Farr. Viszlát a vacsoránál!

Végre teljesen szabad! Molly nyakig merült a habos, meleg vízbe. Sam semmi pénzért nemtágított a konyhából. Teljesen leny!gözték Gray-ék, és "k is rögtön a szívükbe zárták "t.Mindkét fél részér "l szerelem az els" látásra, t!n"dött Molly. Kitörölte a habot az arcából. Ésmi a helyzet vele?Szintén szerelem els" látásra? Aligha. Csak tegnap óta ismerte Jacksont, így nem isszerethetett bele. Igaz, hogy jókép!, és megcsillogtatta minden vonzerejét. De már számtalangyönyör ! n"vel járt.

Másrészt talán nem jelent semmit, hogy világhír ! szépségekkel látták. Ki mondta, hogy elakarná venni bármelyiket? Egy pillanat, Molly, h!tötte le magát. Házasság? Miféleálomvilágban élsz?Hangosan felnevetett, befogta az orrát, és lebukott a víz alá. Fel se gyere, amíg ki nem vertedezt a badarságot a fejedb"l! Ám harminc másodperc múlva leveg"t kellett vennie, holott mégmessze járt attól, hogy elfelejtse.Talán tényleg álomvilágban él, de olyan jó álmodozni. Ne csinálj ostobaságot! – intette egy bels" hang. Ez a férfi veszedelmes.Egészen szórakoztató tud lenni, vitatkozott a merészebbik énje. Megérdemelsz egy kisszórakozást! Az utóbbi id" ben túlságosan komor volt az életed.

És ha összetöri a szívemet?Csak akkor törheti össze, ha megengeded neki. Te viszont nem vagy buta. Egyszer !en élvezdki, Molly Farr, azután lépj le!Valóságos kötéltánc lenne, gondolta. Elvezni a társaságát, lazítani és egy kicsit szórakozni,majd sajnálkozás nélkül lelépni. Sikerülhet! Végül is csak egy ügyfél. – Mostantól csak az üzletre összpontosítok – dünnyögte maga elé. – Egy csók még közel sem jelent viszonyt.Jackson az utóbbi évek kimutatásai fölött görnyedt Gregorral. Csak fél füllel hallgatta azöreget, és ez egyáltalán nem volt jellemz" rá. Az üzlettel kapcsolatban általában semmi nemkerülte el a figyelmét. Ám ezen a napon folyton Mollyn járt az esze.

Vajon miért? Az már igaz, hogy vonzó jelenség. A nevetését elb!völ

"nek találta. Az a sok n

",akikkel korábban járt, a nyomába sem ért. Megvolt benne az a bizonyos valami, és amikor



visszacsókolta, teljesen levette a lábáról.De pontosan ezt akarta elkerülni. Végre olyan életet élt, amilyet akart, és nem volt benne helysem egy ügynökn", sem az unokaöccse számára. – Mr. Gray? Mr. Baird? – Sam az ajtóban állt, dobozával a hóna alatt.A két férfi ránézett.

– Mi a baj? – Gregor elmosolyodott. – Mr. Baird vigyázni fog a békákra, ha megveszi a farmot? – Természetesen – vágta rá Jackson.Sam egyáltalán nem találta természetesnek. – Mrs. Gray szerint a tó a legszebb hely a farmon. De azok az emberek, akiknek MissCopeland utoljára ajánlotta a birtokot, meg akarták nagyobbíttatni. Szakért"ket is hoztakmagukkal. Miss Copeland a végén olyan dühös lett, hogy többé már nem is akarta eladni. –Szigorúan nézett Jacksonra. – Ennek öt éve. Mrs. Gray és én szeretnénk tudni, hogy... – Gondolod, hogy Miss Copeland nem adja el nekem a farmot, ha szándékomban állmegnagyobbíttatni a tavat?

– Mrs. Gray szerint meghalnának a békák. A buldózerek tönkretennék az egész nádast, a nádnélkül pedig a békáknak nem lennének gyerekeik. – Szerinted vegyem meg a farmot?Sam elgondolkodott. – Igen. Mrs. Gray azt mondja, maga jó gazda lenne. De aggódunk a békákért. – És? – Ígérje meg, hogy megvédi a békákat, azután vegye meg a farmot!Jacksonban megszületett a döntés. Számok ide vagy oda, okos dolog, vagy sem. – Jól van – jelentette ki. – Úgy lesz.

– Mr. Baird megveszi a farmot! – Sam berobbant a fürd"szobába, és majd szétvetette azizgalom. – Meg fogja menteni a békákat, és mindig itt fog élni! – Ezt " mondta neked? – Molly felült, és a törülköz"ért nyúlt. – Igen. – Biztos vagy benne? – Legalábbis megígérte. – Sam a nyitott ajtóban ácsorgott. Most megfordult, és elkiáltottamagát: – Mr. Baird! Jöjjön ide, és mondja meg Molly néninek, hogy meg akarja venni afarmot! – Ne, Sam, ne! – Molly rá akart szólni, hogy csukja be az ajtót, de elkésett.Jackson a közelben lehetett, mert rögtön megjelent a gyerek mögött, így már ketten álltak a

küszöbön. A kisfiúval ellentétben a férfi el"tt nem maradtak teljesen rejtve a bájai.Mindenesetre huncutul mosolygott, ám amikor megszólalt, komolynak t!nt. – Miss Farr, ezennel hivatalosan közlöm önnel, hogy szeretném megvásárolni a farmot.Molly mélyet sóhajtott, és ellen"rizte a vállára vetett törülköz"t. Valamelyest takarta afels"testét, így összpontosíthatott az üzletre. – Egészen biztos benne? – Miért ne lennék? – Elfogadja a megszabott árat?Jackson felnevetett. – Igen. Nem akar felállni, és egy kézfogással megpecsételni az üzletet?

– Ne reménykedjen! – A lány szeme villámokat szórt. – Tisztában van vele, hogy fogalmamsincs, milyen feltételeket szabott Miss Copeland?



– Igen. Természetesen minden attól függ. De azt hallottam, hogy itt vannak békák.Molly zavartan nézett el" bb Jacksonra, majd az unokaöccsére. – Te tudod, mir "l beszél, Sam? – Miss Copelandnek fontosak a békák – magyarázta Sam. – És Mr. Baird azt mondja, megfogja menteni a békákat.

Te jó ég! # minden igyekezetével azon van, hogy ura legyen a helyzetnek, ezek meg a békákmiatt aggódnak! Amúgy is nehéz egy fürd"kádban meg"riznie a tekintélyét. – Jól van. De tegyük fel, hogy vannak más feltételek is. Utána kell érdekl"dnöm. – Jacksonranézett. Hátrányban érezte magát a kádban. Anyaszült meztelenül igen kevés mozgástere volt.Jackson ellenben élvezte a helyzetet. Istenien szórakozott. – Egyetértek. Akkor mire vár még? – Két karját keresztbe fonta a melle el"tt, és nekid"lt azajtófélfának. – Hogy maga milyen! Csak üldögél a kádban, ahelyett, hogy tet" alá hozna egyszerz"dést! – T!njön el! – Tessék? – A férfi felvonta a szemöldökét. – Talán meséljem el Trevornak, hogy kidobott?

Épp abban a pillanatban, amikor kész voltam aláírni a papírokat? – Amúgy sincs itt a szerz"dés – vágta rá Molly olyan méltóságteljesen, ahogy csak t"le telt. – Biztos, hogy nem rejtegeti valahol a testén? Ez a fickó semmit"l sem riad vissza! – Akkor igencsak elázott volna.Jackson elvigyorodott, és Sam vállára tette a kezét. Ahogy ott álltak és hahotáztak, Mollyegészen meghatódott. Sam a férfinak támaszkodott, és szemlátomást élvezte a meghittlégkört. Jackson pontosan az, akire Samnek szüksége lenne. Nem, " az, aki nekem hiányzik... – Tudja, hogy kezd feloszlani a hab? – érdekl"dött kedvesen Jackson. – Bizonyára szappannalmosakodott.Molly rémülten felsikoltott, és a törülköz"t igazgatta. Jobb lett volna egy fürd"leped".

– Sam, vidd ki Mr. Bairdet, és csukd be az ajtót magad után! – Én jól érzem magam itt. – Sam der !sen vigyorgott.A nénikéje felnyögött. – Ne merészelj a szemem el"tt gátlástalan férfivá válni! Bízom benned, Sam. – Pont ezért maradunk – mulatott Jackson. – Mert szüksége van ránk. – Magát tudom nélkülözni. – Hallottad ezt, Sam? Ezt annak mondja, akinek el akar adni valamit! – T!njön el! – Molly a nevetés és az elkeseredés között ingadozott. És megjelent egyharmadik érzés is, amelyet Jackson keltett benne, Ahogy átölelte Samet, és ahogy ránevetett... – T!njön már el! – ismételte, és a szemébe nézett.

A férfi állta a tekintetét. – T!njön el! – mondta harmadszor is. A fickó kezdett az idegeire menni. Jackson egy darabignémán szemlélte, végül bólintott. – Rendben van. Tudjuk, mikor nem kívánatos a személyünk. – Azzal megfordult, és peckesentávozott.

Mialatt Molly megtörülközött és megszárította a haját, valamelyest helyreállt a lelki békéje,de még mindig elég zavart volt. El"ször farmert húzott tiszta blúzzal, azután inkább ruhába bújt. Végül mégiscsak visszatért a farmerhoz, – Miért készül"dsz ilyen sokáig? – tudakolta Sam. – Nem tudod, hogy Mr. Baird vár?

Éppen azért, gondolta Molly, Még egyszer végighúzta a kefét zabolátlan fürtjein, azutánkiment a konyhába. Sam ott ugrándozott mellette.



Molly döbbenetére Doreen és Gregor nem akart csatlakozni hozzájuk a grillezésnél. – Gregor gy!löli a homokot. – Az asszony szeretetteljes pillantást küldött a férje felé. – Azember azt hinné, hogy megszokta, miután negyven éven át a tenger mellett élt. – Sosem fogom megszokni – jelentette ki a férfi kedvetlenül. – Én inkább az asztalnál eszem,ahogy az urak. Doreen összekészített maguknak egy kosarat, én pedig megraktam a tüzet. Egy

szép darab marhahús és néhány fóliázott krumpli már a parázsban sül. Csak ássák el", hamegéheztek.

A strandon kiépített grillez"hely varázslatosán szép volt. A nap már alacsonyan járt a hegyekfölött, a homok még kellemesen meleg volt, a partot lágy hullámok nyaldosták.A piknikkosár rengeteg finomságot rejtett. Már az el"étel elegend" lett volna, hogy jóllakjanak. Doreen valóban kitett magáért. Jackson és Molly mindent kirámolt a takaróra.Akadt ott garnélarák jégen, friss osztriga és fés!kagyló, apró, még meleg kolbászok levelestésztában. Azonkívül kenyér, spárga, csirke, avokádók-rém és füstölt lazac... És a desszertek!Molly elámult.

– Gray-ék nyilván azt hiszik, az éhhalál küszöbén állunk. Jackson kivett egy garnélát. – Lásson hozzá! Hát te mit kérsz, Sam? Kolbászt leveles tésztában? Limonádét? És maga mitiszik, Miss Farr? Pezsg"t? – Négyféle bort raktak be nekünk – csodálkozott a lány. – Talicskával kellene hazatolni, hamindegyiket megkóstolnám.Jackson borral kínálta, de Molly megrázta a fejét. – Nem, köszönöm. Limonádét iszom. – Talán attól fél, hogy a dolgok még ki találnának csúszni az ellen"rzése alól? – ugratta a férfi. – Nem. Csupán óvatos vagyok. – A hírem miatt?

– Nem hiszem, hogy elcsábítana, amíg Sam velünk van – felelte bosszúsan Molly, mire agyerek nyomban felkapta a fejét. – Mit jelent az, hogy elcsábítani? – kíváncsiskodott. – Egy hölgyet rávenni arra, hogy megcsókoljon téged, amikor valójában nem áll szándékában – magyarázta Molly tétovázás nélkül. Jackson harsányan felnevetett. – Ez azt jelenti, hogy a nénikéd szeretne engem megcsókolni, de túl tiszteletre méltónak tartjamagát hozzá. – Ezért öltözött át háromszor ma este? – firtatta Sam a feln"ttek furcsa viselkedésének okait.Molly jót derült, ugyanakkor zavarba is jött. Végül a humorérzéke gy"zedelmeskedett. – Adj egy kolbászt nekem is, Sam! Éhen halok, miközben olyan ostobaságokról csevegünk,

mint a csók. – Azt hittem, a n"k szeretnek csókolózni – próbálta Sam megérteni a dolog lényegét. – Úgyérted, ti nem akartok csókolózni? – Hogy csókolózzam Mr. Bairddel? Ugyan miért tenném?Samet elgondolkodtatta a kérdés. – Nekem se lenne kedvem hozzá. De talán vannak, akik szívesen megtennék. – A csókolódzás veszélyes lehet. Ismered a meséket. El"fordulhat, hogy Mr. Baird békáváváltozik. – Vagy herceggé! – Nem, az lehetetlen – intette le Molly. – Milliomosok soha nem változnak herceggé, hanem

mindig békává, így szólnak a játékszabályok. – De hát mi szeretjük a békákat!



– Egy Jackson nev! békát? Nem, köszönöm. Különben is " varangyos béka lenne. – Nagyon köszönöm – mondta a férfi szárazon. – Szívesen. – Molly édesen mosolygott. – Javaslom, hogy most együnk, ne csevegjünk, Sam.Ha csak nem akarunk éhesen lefeküdni. – Micsoda? Amikor itt ennyi finomság van?

– Igen. És eddig alig ettünk valamit – válaszolta Molly. – Meg tudnám enni a zoknimat, olyanéhes vagyok!Sam felkacagott, és megfeledkezett a csóktémáról. Vidám nevetése újabb varázst kölcsönzöttaz álomszép estének. A szülei halála óta szinte soha nem nevetett. Most ott üldögélt astrandon, meghitten Jacksonnak támaszkodott, mintha ott lenne a helye, és egyik kolbásztfalta a másik után. – Én is, Molly néni. És maga, Mr. Baird? Maga is meg tudná enni a zokniját? – Még rosszabb – vágta rá Jackson. – Le tudnám rágni a lábujjamról a körmöt.

6. FEJEZET

Csodálatos piknik volt egy csodálatos estén. Pukkadásig ették magukat, azután tocsogtakegyet a sekély vízben. Sam azel"tt ritkán játszott strandon. Habár mellette volt Jackson,akiben megbízott, még mindig félt a vízt"l, ezért a két feln"tt fogta a kezét. Újra és újraszámoltak: egy, kett", három! Együtt ugráltak az alacsony hullámokba, míg végül teljesenelfáradtak és csuromvizesek lettek. – Miért is nem vettünk fel fürd"ruhát? – kérdezte Molly, amikor egy kis pihen"t tartottak. –Sam, a fejed búbjáig vizes lettél. – Apropó fürd"ruhák... Sam, mit szólnál hozzá, ha mi ketten reggel elmennénk úszni? –kérdezte Jackson a gyerekt"l. – Szívesen megmutatnám neked, hogyan kell.Molly visszafojtotta a lélegzetét. Sam figyelmesen fürkészte a férfi arcát. – Az jó lenne. Az jó lenne... Mollynak hirtelen táncolni lett volna kedve. Diadalkiáltást hallatott, és kitártkarokkal forogni kezdett a sekély vízben. Jackson és Sam úgy bámulták, mintha "rültnektartanák. – Egyáltalán nem úgy néz ki, mint az az üzletasszony, akinek megismertem – mondta a férfikomolyan a gyereknek. Sam bólintott. – Valójában nem is az, csak Molly, a nénikém.Ez a mondat igazán jólesett a lánynak. Molly, a nénikém. Úgy hangzott, mintha Sam a sajáttulajdonának tekintené, és ez korábban soha nem fordult el". Molly ajkát újabb örömkiáltás

hagyta el, felkapta a kisfiút, és körbe-körbepörgött vele, amíg úgy elszédültek, hogy belehuppantak a vízbe. Csak ekkor pillantottak fel...Jackson figyelte "ket.Molly nem tudta mire vélni különös arckifejezését. – Mi a baj? – kérdezte komoran. – Ó, semmi. – A férfi mosolygott. – Csak azon t!n"dtem, hogy felépíthetnénk a világlegnagyobb homokszobrát. Mit szólnának egy békához? – Egy békát? – Sam Molly térdén ült, és élvezte, hogy a hullámok nyaldossák a lábát.Boldognak látszott, és minden kópéságra kaphatónak. – Hogyan kell békát építeni? – Homokból. Mindjárt meglátod. De szükségem van a segítségedre.

A szavakat tett követte. Egy órával kés" bb a homokbéka ott kuporgott el"ttük: kb. egy méterhúsz centi széles volt, kagylószemével meredten bámult rájuk, és szélesen vigyorgott



moszatszájával. Molly a homokban ülve csodálta a remekm!vet. – Mintha mindannyiunkat be akarna kapni reggelire. Ó, Jackson, ez csodálatos!És nem csak a béka, gondolta. Szinte beleszédült a boldogságba. Az egész este meseszép volt.Sam mellette ücsörgött a földön. Kis id" múlva fél könyökre ereszkedett, hogy a kisfiúnekid"lhessen. Már majdnem lecsukódott a szeme. A szülei balesete óta ez volt a

legboldogabb estéje. Lehunyt szemmel elégedetten mosolygott Mollyra. A nap a végéhezközeledett. – Holnap tényleg megtanít úszni, Mr. Baird? – motyogta Sam, mert a fáradtságtól már alig bírt beszélni. – Igen, megígérem. – Jackson a kisfiú fölé hajolt, és gyengéden megsimogatta az arcát. –Most aludj, fiatalember! A nénikéddel összeszedjük a piknik maradékát, azután ágyba dugunktéged.De Sam már nem hallotta, mert mély álomba merült. – Skóciában az alkonyat a mágikus hatások ideje. – Molly lágyan a mellette szunnyadógyermekre nézett. Rajta is kellemes álmosság lett úrrá, s évek óta nem volt ilyen boldog.

Jackson abbahagyta a pakolást, és ránézett. – Ugyan mi olyan mágikus benne? – Ez a nap vége és a nyugalom kezdete közötti átmenet ideje. Alkonyatkor minden lehetséges,ígéreteket rejt a következ" napra. – Molly ismét Samre pillantott, aki összegömbölyödvefeküdt a takarón. Sötét szempillái elütöttek halvány b"rét"l. Öklében néhány kagylótszorongatott. Mennyire szereti ezt a kis kölyköt!Az alkonyat mágikus ideje Sam számára a gyógyulást jelentette. És az " számára is. Felnézett,és észrevette, hogy Jackson rajta felejtette a szemét. – Jobb lenne, ha most visszatérnénk a házba – mondta halkan.A férfi letérdelt, és könnyedén megérintette Samet.

– Szegény gyerek. Szörny! igazságtalanság, hogy ennyi mindent el kellett veszítenie.Együttérzése mélyen megindította a lányt. – Igen. De ma csodálatos napja volt, hála magának. – És magának. Azt hiszem, túl van a nehezén. Mostantól jobb lesz neki. – Honnan tudja? – Figyeltem ma este. Újra tud mosolyogni és bízni. Képes ismét átadni magát a világnak, ésfelfedezte, hogy nem is olyan rossz hely. – Remélhet"leg igaza van. – Biztosra veszem. – Mintha valami ellenállhatatlan er " hajtotta volna, Jackson kinyújtotta azegyik kezét, és megsimogatta a lány arcát.

Molly csöndben ült, és élvezte az érintését. Ez volt az alkonyat. A mágikus id". Ami mosttörténik, az nem érvényes kés" bbre, csak mostanra. – Molly... – Hmm?A férfi nem találta a szavakat. Amikor mégis megszólalt, nem tudta kifejezni azt, amit érzett. – Maga gyönyör !!A lány mosolygott. – Micsoda bók! F"leg egy olyan szakért"t"l, mint maga! – Mit jelentsen ez? – Láttam fényképeken a világ legszebb asszonyaival.

– Maga legalább olyan szép. – Gondolja? – Mollynak nehezére esett a mosolygás.



Jackson bólintott, de nem mozdult. Ott térdelt el"tte a homokban, és élvezte a látványát, amosolyát, azt a meghittséget, amellyel a kisfiú hozzásimult.Szeretnék az életük részese lenni, gondolta hirtelen. Mollynak súlyos terhet kell cipelnie. Énsegíthetnék neki. – Szüksége van valamire? – kérdezte.

A lány a homlokát ráncolta. – Hogy érti ezt? – Anyagilag. – Talán nem kellett volna ilyen nyíltan felajánlania a támogatását.Hogy is ronthat el egy ilyen tökéletes pillanatot azzal, hogy a pénzr "l beszél? – Nem, nagyon köszönöm. Már eddig is sokat segített, amikor megajándékozott bennünketezzel a nappal. És még el"ttünk a holnap. – Molly habozott. – Megtartja az ígéretét, ésmegtanítja Samet úszni? – Igen, hogyne. – Na látja! – Molly újra mosolygott. – Ez elég. Köszönöm szépen. – De kés" bb? Megengedi, hogy segítsek? – Maga külföldre utazik – emlékeztette a lány. – Onnan nem lenne túl nagy segítség.

– Anyagilag akkor is tudnék tenni valamit. Molly mérges lett. Hát nem fogta fel? – Már mondtam, hogy nincs szükségem pénzre. – Akkor mire van szüksége?Molly lassan arra a következtetésre jutott, hogy az, akire szüksége lenne, el"tte térdepel ahomokban. De persze ezt nem árulhatta el. – Barátokra – felelte. – A barátok tényleg hiányoznak. Samnek is jól jönne néhány.Egyszer !en emberekre, akik ott vannak, ha szükségünk van rájuk. – Elmosolyodott, minthatompítani akarná a szavai élét. – Lehet"leg nem olyanokra, akik folyton úton vannak, és jó, haa tizenkett" b"l egy hónapot töltenek Ausztráliában.Egy barát? Miért is ne? Még ha csak egy hónapra is.

– Akkor hát viszontláthatom, ha ismét itthon leszek? – Sam biztosan örülne. – Molly kihívóan nézett rá. – De inkább nem számítunk magára.Megígérte, hogy megtanítja Samet úszni. Nagyon fontos, hogy megtartsa az ígéretét.Fontosabb, mint gondolná. Azt is mondta, hogy vissza fogja hozni ide Sam békáit, és az isfontos. Ett"l eltekintve megkérem, hogy ne ígérjen semmi olyasmit, amit nem tud megtartani,Mr. Baird. – Jackson – javította ki a férfi. – Jól van, Jackson. De, kérem... – A lány tétovázott. – ...hagyjon békén? Ezt akarta mondani? – Nem tudom. – Ez a fickó remekül ért hozzá, hogy fenekestül felforgassa az életét. Az elmúlthat hónap eseményei amúgy is mindent a feje tetejére állítottak. Elege volt már mindenb"l,

ezért csak egy választ adhatott. - Igen.Hosszú percekig elmerültek egymás szemében. A kérése nem csupán Samre vonatkozik,gondolta a férfi. Saját magára is értette: ne ajánlj fel nekünk semmi olyasmit, amit nem tudszteljesíteni! Ne játszadozz velünk! Ne törd össze a szívünket! A fenébe is!Molly úgy nézett rá, mint aki feltételezi róla, hogy pontosan ezt tenné, és ez elkedvetlenítette.Id"közben a nap lebukott a hegyek mögött, ám a hold még nem kelt fel. Az esti égbolt lágyszínei finom csillogást kölcsönöztek a homoknak, és visszatükröz"dtek Molly szemében.Milyen szép!Csak egy csókot, gondolta Jackson, azután el"rehajolt, magához vonta a lány fejét, ésmegcsókolta.

Miért is ne? A gyerek mélyen aludt mellettük a takarón. Ugyan mi rossz lehet egy csókban?Semmi, azon kívül, hogy megpecsétel valamit. Ez a csók olyan, mintha meger "sítene vele egy



félig-meddig tett ígéretet. Mintha "k ketten egy egész két fele lennének, amelyek találkoztak,és végre egyek lettek, ahogy a sors elrendelte.Ez volt a második csókjuk, s ez már nem csupán a közös életörömöt fejezte ki. Olyan csókvolt, amely egy életre összeköt egy férfit és egy n"t.Egyikük sem élt még át hasonlót. Lángokban álltak, mégis helyénvalónak érezték, mert

olyasvalami volt, amit egy életen át kerestek. Csak eddig a pillanatig nem tudták.A csókjuk egyre mélyebb és szenvedélyesebb lett. A homokban térdeltek, az alvó gyerekkelmaguk mellett. A hullámok szakadatlanul nyaldosták a partot, majd visszahúzódtak. És akkormegjelent a hold a tenger fölött, s ezüstös fénybe vonta "ket, mintha az áldását adná rájuk.Jackson közelebb húzta magához Mollyt. Miközben simogatta, élvezte a közelségét, amelegét, az odaadását.Miután Molly túljutott az els" döbbeneten, tudta, hogy ott van, ahol élete hátralev" részét elszeretné tölteni. Bármit is kívánjon t"le ez a férfi, " kész megadni neki. Mert a legfontosabbatmár neki ajándékozta: a szívét.Amikor beletúrt a hajába, megborzongott. Szüksége van erre a férfira, kell neki.

És akkor Jackson lehúzta róla a melltartóját, és becézgetni kezdte a mellét, Molly pediglegszívesebben hangosan felnyögött volna a gyönyört"l.Becsúsztatta kezét a férfi inge alá, és ö is simogatni kezdte a mellkasát. Érezte, milyenizgatott, és mennyire kívánja öt. Messzebb azonban nem mehetnek. Jackson Baird olyanvilághoz tartozik, amelybe neki nincs bejárása.Élvezte a csókját, de nem várt többet. Csak azt akarta, hogy a csoda, amely összekötötte "ket,erre az egyetlen pillanatra valóra váljon. Ezért hagyta, hogy magával ragadja a szenvedély.Mindketten szerették volna, ha megáll az id", és ez a pillanat soha nem ér véget.Jackson a tenyerébe vette a lány arcát, és úgy csókolta. Leny!gözte az életöröme, akedvessége, a nevetése. S"t a szakértelme is. Minden. Ebben a csókban az egész lányt

érezhette. Még soha nem volt része ennyi szépségben. Világok választották el "ket egymástól,és mindazok a n"k, akikkel korábban dolga akadt.Olyan er "s vágy kerítette hatalmába, hogy kis híján hangosan felnyögött. De tudta, hogyvannak dolgok, amelyek egyszer !en lehetetlenek.Sam megmozdult, és halkan felsóhajtott álmában. A nesz megtörte a varázst, és visszarántotta"ket a valóságba.A sápadt holdfényben egymásra néztek. Egyikük sem értette, mi játszódott le bennük. Csakazt tudták, hogy valami történt, és hogy az életük megváltozott.El"ttük bontakozott ki az éjszaka színjátéka. A hold el" bújt egy felh" mögül, s ezüstös fénye beragyogta a tengert és a partot. Minden lehetségesnek t!nt. És mégsem. Mert a végén a józan

ész gy"zedelmeskedett. – Bocsásson meg! – törte meg Jackson a hallgatást. Elhúzódott a lánytól, felállt és hátrébblépett.Többre nem is volt szükség, hogy Molly összeszedje magát. – Ne menteget"zzék! – Dühösen felállt, ölbe vette Samet, és véd" pajzs gyanánt maga elétartotta. – Hiszen csak egy csók volt. És én készségesen belementem.Egy csók még nem viszony, közölte a hangsúlya. Igaza van, gondolta Jackson. Ostobaság lettvolna. Nem, lehetetlen. " már eltervezte a jöv" jét. Úgy, ahogy neki tetszett. Csak " és Cara avilággal szemben. – Adja ide Samet! – Segített visszanyerni a lelki egyensúlyát, hogy tehet valamit. Figyelte

Mollyt, ahogy a gyerekkel a karján összeszedte a vacsora maradványait. – Kész? Akkor menjünk be a házba! – mondta Jackson halkan. Látta Mollyn, hogy mérges, de



nem tudta, hogy rá vagy saját magára haragszik. – Menjünk! – felelte a lány kurtán. – Csodálatos este volt. – Igen, az utolsó pár percet leszámítva.Jackson ezen az éjszakán még sokáig ébren feküdt, és elt!n"dött Molly szavain. Igazat kellett

adnia neki. Nem lett volna szabad megengednem, hogy idáig fajuljon a dolog, korholta magát.Akaratlanul is eszébe jutottak a szülei, akik kisgyermek kora óta azon igyekeztek, hogytönkretegyék egymást. A kapcsolatuk egy hullámvasúthoz hasonlított. Az egyik nap szerettékegymást, a másikon meg eltér " vérmérsékletükb"l fakadóan egymásnak estek. És ö mindig aharcaik kell"s közepén találta magát. A szülei fegyverként használták. – Mondd, hogy engem jobban szeretsz, mint apádat! – követelte az anyja. Az apja kézenfogta, és megpróbálta elrántani. – A fiú nálam szeretne lenni!Míg végül Jackson már egyiküknél sem érezte jól magát. Még érett férfiként sem akart hallaniaz úgynevezett szerelemr "l. Ezért maradt magányos.

Kilencéves lehetett, amikor az apja elvált az anyjától. Ezt az anyja úgy torolta meg, hogyviszonyt kezdett egy férfival. Ennek a kapcsolatnak a gyümölcse lett Cara. De még ezzel semérte be, ezért egy szép napon padlógázzal nekivezette az autóját egy fának. És mindeztszerelemb"l... Nem, köszönöm, inkább lemondok a szerelemr "l, gy"zködte magát Jackson. Carárólgondoskodni fogok, de senki másról. Nem akarok érzelmi függ"séget. Soha. Még Mollytólsem. – Mr. Baird kedves ember – dünnyögte Sam álmosan. Átölelte Molly nyakát, és kért egy jóéjtpuszit. Mollyt ez annyira meglepte, hogy letelepedett az ágya szélére, és a karjába vette agyereket. :

– Igen, Sam, szerintem is kedves. – Megcsókolt téged.Akkor hát nem is aludt olyan mélyen! – Igen. – Mit gondolsz, eléggé szeret bennünket ahhoz, hogy feleségül vegyen téged? – De Sam! – A lány zavartan felnevetett. – Hiszen csak tegnap óta ismerjük! – De kedves ember. – Nagyon kedves. És milliomos. Az olyan embereket, mint ", nem érdeklik az olyanok, mintmi. – Miért nem?

– # a saját osztályából való n"t fog feleségül venni. – Hogy érted ezt? – Samnek majd leragadt a szeme, de ilyen könnyen nem adta fel. – Úgy van ez, mint Hamupip"kével és a herceggel – magyarázta Molly. – Azt hiszem,Hamupip"kének elég rossz lehetett. – Miért? – Mert élete végéig hálálkodnia kellett. – Esetleg elmehetett volna dolgozni. Sok férjes asszony dolgozik. – Sam kuncogott. –Hamupip"ke árulhatott volna palotákat.Molly is elnevette magát. – Igen, hogyne. – Megpuszilta a gyereket. – És most alvás, fiatalember!

– De mi van veled és Mr. Bairddel? – Tudod, mit gondolok? Legalább annyira valószín!, hogy ha megcsókolnám Lionelt, " szép



herceggé változna, mint az, hogy ha megcsókolom Mr. Bairdet, megkéri a kezemet.Sam hangosan felkacagott. – Lehet, hogy Lionelnek tetszene, ha megcsókolnád! – Miután Mr. Gray annyit fáradozott, hogy kerítsen neki egy csinos békafeleséget? – Mollyfelállt. – Mrs. Lionel bizonyára ellenezné, hogy megcsókoljam a férjeurát.

– Te mindig olyan vidám vagy, Molly néni! – Inkább okos. – Molly gondosan betakargatta az unokaöccsét. – Valakinek észnél kell lennie.

– Miss Copeland?Az álmatlan éjszaka után Molly korán kelt, hogy felhívja az id"s hölgyet. Úgy vélte, az id"sembereket könnyebb elérni kora reggel, mint éjfélkor. És ráhibázott. Hannah Copeland az els" kicsörgésre felvette a telefont. – Igen, kedvesem. Reméltem, hogy jelentkezni fog. Tetszik Jackson Bairdnek a farmom? – Igen, szeretné megvásárolni. – Ó, ezt örömmel hallom. Gondolja, hogy túl sok érte hárommillió?

– Nem, ellenkez"leg. Sokkal többet is kérhetne. Ha például megosztaná a telket... – Szó sem lehet róla! – Csak azért mondom, mert a birtok többet ér. Egészen biztos benne, hogy el akarja adni? – A megfelel" vev"nek igen. – És Jackson Bairdet megfelel"nek tartja?Miss Copeland hallgatott. Mintha azon töprengett volna, bölcs dolog-e nyíltan beszélnieMollyval. – Az édesanyám jó barátságban állt Mr. Baird nagymamájával – mesélte aztán. – Mindig " gondoskodott Jacksonról. Nos, lett bel"le valaki?Molly tétovázott.

– Ööö, igen, mondhatni. – De nem házasodott meg, ugye? – Nem. – Nem is vártam mást. Igen rossz tapasztalatokat szerzett a szüleivel. Édesanyám és Bairdnagyanyja bizonyára szívesen látnák, hogy neki adom el Birraginbilt. – Miss Copeland, nem hiszem, hogy anyagilag támogatnia kellene Jackson Bairdet. Elvégre " roppant gazdag ember. – Molly elbizonytalanodott. Mivel az id"s hölgy hallgatott, folytatta: –A péntek esti telefonbeszélgetésünk során ön említett két feltételt, amelyekt"l függ"vé teszi azeladást. – Igen.

– Ezek egyike a Gray házaspárral kapcsolatos? – Eltalálta! – válaszolta az asszony der !sen. – Természetesen nem szeretném, ha Gregornak ésDoreennak el kellene költöznie. – Biztosra veszem, hogy Jackson beleegyezik a feltételbe. – Én pedig megbízom magában. Csodálatos a hangja. Doreen mesélte, hogy van egy kisfia. – Doreen felhívta önt? – Igen, tegnap. – Remélem, nem zavarja, hogy magammal hoztam Samet? – Dehogyis, kedvesem. Birraginbilnek szüksége van gyermekekre. Szívb"l reméltem, hogyMr. Baird a szülei rossz példája ellenére megházasodott. Gondolja, hogy meg fog n"sülni?

– Ezt igazán nem tudhatom, Miss Copeland – felelte a lány"szintén. – Ez lenne a másodikfeltétele?



– Nem. Nem áll szándékomban kerít"n"t játszani. De csak olyan embernek adom el afarmomat, aki legalább annyira szereti, mint én. – Rövid szünet után folytatta: – Szeretnémszemélyesen megismerni Mr. Bairdet. – Gondolom, ez megoldható. – Önt is látni akarom. A legjobb, ha mind a hárman összejövünk hétf "n ebédre.

– Majd a f "nököm... – Nem, maga!Molly töprengett. Miért is ne, ha ezzel lezárul az eladás? – Megkérdezem Mr. Bairdet, megfelel-e neki. Magammal vigyem a szerz"dést? – Hozzon, amit csak akar. – Az id"s hölgy a hangjából ítélve mosolygott. – És tegye szabaddáa délutánját! Nem szeretek sietni az ebéddel.Reggeli közben Molly kimérten viselkedett. – Jó reggelt, Mr. Baird! Jól aludt?Jackson szintén a személytelen udvariaskodás mellett döntött, de nem volt ínyére, hogy Mollymegel"zte. Mindazonáltal belement a játékba.

– Köszönöm, remekül. És maga? – Mint egy darab k ". – Hát Sam hol marad? – Már hajnalban megreggelizett Mr. Grayjel. Meg akarták hallgatni a békakoncertetnapfelkelte el"tt. – Fantasztikus! – Ugye? – Molly idegesen szedett a tányérjára az asztalra készített finomságokból. –Beszéltem Miss Copelanddel. – Ezt nevezem szorgalomnak! – Csak a munkámat végzem.

– Hát persze. – Nem akarja tudni, mit mondott a hölgy? – Molly olyan hévvel öntött a narancsléb"l, hogyegy kicsi kilöttyent. – De igen. – Jackson udvariasan várta a folytatást. – Miss Copeland csak akkor adja el a birtokot, ha maga megtartja Doreent és Gregort, hétf "nhajlandó együtt ebédelni vele, és ö kedves embernek találja majd magát. – Kedves embernek? – Igen. Nem részletezte, mit ért ezen. – Molly vállat vont. – Úgy t!nik, els"sorban nem a pénzérdekli. Az a benyomásom, hogy nem fogja eladni, ha maga nem nyeri el a tetszését. S"tfeltehet"en akkor sem, ha engem nem kedvel meg. Nos, a mi dolgunk meghatározni, mit

jelent a kedves. – " maga pontosan tudta, számára mit jelent, ezért inkább a tányérjáraszegezte a tekintetét. A férfi elgondolkodva méregette.- Túl alacsony az ár.- Ez úgy hangzik, mintha magának sem lenne olyan sürg"s a dolog.Molly a narancsitalára összpontosított. Nem tetszett neki, hogy Jackson ilyen kedves. Úgykellene viselkednie, ahogy egy gátlástalan üzletemberhez illik. A gátlástalan férfiakkal tudott bánni. A férfi kedvessége viszont kibillentette az egyensúlyából, és folyton sírhatnékja támadtt"le. Ekkor lépéseket hallottak, és Sam viharzott be a konyhába. – Tizenegy különböz" békahangot számoltunk meg! Nem könny! meghallani a különbséget,de Mr. Gray-nek van egy magnófelvétele, így összehasonlíthatjuk a hangokat. Most megyünk

úszni, Mr. Baird?Jackson a lány szemébe nézett, és elmosolyodott.



Pompásan mulattak. Egy egész nap Jacksonnal! Molly egy darabig figyelte, ahogytürelmesen, lépésr "l lépésre megtanította Samnek az alapokat, mintha id"milliomos lenne, ésnem akadna fontosabb teend" je.Amikor Samnek el"ször sikerült fennmaradnia a víz színén, Jackson diadalmasan felnevetett,

és szemével Mollyt kereste. Amikor a tekintetük találkozott, a lány "szinte örömöt olvasott kia férfiéból, aki úgy feloldódott, mintha maga is gyermek lenne.Vajon hová lett a gátlástalan üzletember?Molly látta, ahogy úszás után megtörölgette Samet, majd a fáradt kis kölyköt bevitte a házba.Ott volt, amikor Jackson belakmározott Doreen újabb remekéb"l, és bókokkal adózott azasszony szakácstudományának, miközben vidáman tréfálkozott Gregorral... Kedvességévelmindannyiukat teljesen elb!völte. De kell hogy legyen egy másik oldala is, mert biztosan nemvéletlenül tett szert a rossz hírére, töprengett Molly. Légy résen! – intette magát.Ám a szíve mélyén egy cseppet sem volt józan. Épp jó úton haladt, hogy fülig beleszeressenJackson Bairdbe.

7. FEJEZET

– Francis? – Mr. Baird? – Roger Francis feszültsége még a telefonban is érz"dött. – Hogy döntött? – Még sehogy. A birtok pont olyan, amilyennek elképzeltem, de el" bb személyesen istalálkoznom kell a tulajdonosn"vel. Úgy t!nik, csak akkor hajlandó eladni a farmot, ha jómagam és az ingatlanügynök elnyerjük a tetszését. Meghívott bennünket holnap ebédre. – És ha a hölgy eláll az eladástól? – Akkor mégis megnézem azt a telket a hegyekben. S"t ez a valószín! bb. Miss Copeland igenönkényesnek t!nik. Persze az " korában, ekkora vagyonnal, ehhez joga van.

– Hogyne. – Roger Francis hangja idegesnek hatott.Jackson habozott. – Átnézzem önnek a papírokat, Mr. Baird? – Nem, köszönöm. – Akkor miért hívott? – Nézzen utána ennek az ügynökn"nek!Ezzel a kéréssel messze túlment a szokásos üzleti gyakorlaton, de gyanította, hogy Mollyanyagi nehézségekkel küzd, és tudni akarta, mennyire rossz a helyzete. – Tessék? – Molly Farr. Szerezzen be nekem háttéradatokat róla! És igyekezzen!

Alig lépett be Molly a lakásba, megcsörrent a telefon.



– Molly?Amikor felismerte egykori v"legénye hangját, kis híján elejtette a kagylót. – Colin! – Molly, kedvesem, én... – Bizonyára rosszul hallottam. Hogy szólítottál?

– Molly, beszélnünk kell egymással. Történt valami.Erre csak egyetlen válasz létezett. – Beszélj, akivel akarsz, csak ne velem! – Azzal lecsapta a kagylót. – Cara? – Jackson! Nem vártam, hogy ilyen hamar újra hívsz. – Beszélnem kell veled a birtokról, Cara. Fantasztikus. Pontosan olyan, amilyet kerestünk. Idetudnál jönni és megnézni, miel"tt aláírom a szerz"dést?Hallgatás. – Drágám, annyi a dolgom. És Ausztrália nagyon messze van. – Nekem is sok a dolgom – válaszolta a férfi kissé bosszúsan. – De ez egy hosszú távú

befektetés. Ha nem vagy hajlandó... – Jól van, jól van. Valahogyan megoldom. Ha annyira fontos. – Fontos.

– Roger? Itt Colin. – Hmm? – Nem jön össze. Molly szóba sem áll velem.

8. FEJEZET

Colin váratlan hívását követ"en Molly idegessége nem sz!nt meg.Az elmúlt péntekig minden álló nap eszébe jutott Colin, és azt kívánta, bárcsak a férfimegmagyarázná a megmagyarázhatatlant. Most viszont úgy érezte, mintha Colin nem islétezne. Nem miatta volt olyan nyugtalan.Jackson a repül"téren taxiba ültette "t és Samet.

– Viszlát holnap! – mondta, és búcsúzóul könnyedén megérintette az ajkát. – Aludjon jól!Ez az emlék Colin hívása után is vele maradt. Akkor is, amikor lefektette Samet, és akkor is,amikor csöngettek az ajtaján. Molly szinte lebegve ment az ajtóhoz. Ez az este olyanvarázslatos, hogy minden megtörténhet!De nem Jackson volt az. Persze, hogy nem. Angela állt el"tte, ahogy megígérte. T!zpirosarcával nagyon izgatott benyomást keltett. – Ezt nézd meg! – mondta Mollynak. – Pedig már olyan szép terveket kovácsoltam! – Mi a baj? – Molly oldalt lépett, és beeresztette a barátn" jét. Angéla egy nyitott újságotdugott az orra alá. – A fickó nem az, akinek látszik. Olyan nagy reményeket f !ztem hozzá. Esküv", nászút,

limousine, vidéki kúria... Olyan szépen kigondoltam mindent, de már elígérkezett! – Mi van? Guy elígérkezett? – kérdezte Molly zavartan.



– Ami azt illeti... – Angela komoran nézett rá. – Nem is lenne olyan rossz, ha Guy találna egymásik n"t. Képzeld el, mit vett fel a partinkra: egy teljesen hétköznapi Öltönyt! Én gondosankiválasztottam a jelmezemet, " pedig még fehér cip"t sem volt képes húzni! És most még ezis! – Micsoda? – Angela olyan élénken hadonászott az újsággal, hogy Molly egy szót sem tudott

elolvasni. – És milyen esküv"r "l van szó, ha nem a sajátodról beszéltél? – Természetesen a tiedr "l. Jackson Bairddel. – Angela felsóhajtott. – Együtt van egy Caranev! n"vel!Csönd. Nem számít, gondolta Molly. Nem is érezte magát megsebezve. Inkább egyfajta tudathasadáskerítette hatalmába. Mintha kívülálló lenne, akinek semmi köze ehhez a beszélgetéshez. – Láthatnám? – kérdezte végül.Angéla kutató pillantást vetett rá, és már el is szállt a mérge. A barátn" je teljesen máskéntfogadta a hírt, mint ahogy várta. Tréfának szánta, de Molly szemlátomást komolyan vette. – Tessék. A harmadik oldalon. Molly olvasni kezdett.

A hírek szerint Jackson Baird Új Dél- Wales egyik legnagyobb kúriáján tölti a hétvégét. Megbízható forrás szerint azzal a szándékkal utazik oda, hogy állandó székhely gyanántmegvásárolja a birtokot. Baird, aki jelenleg egy el ! kel ! New York-i lakásban lakik, vidékiingatlant keres, amelyet közösen használ majd Cara Lyonsszal, a világhír # modellel és sikeresm# lovassal. B! vebbet a következ! számunkban olvashatnak.

– Micsoda képmutató alak! – Angela még mindig Molly arcát fürkészte. – Nem hinném, hogy ett"l képmutató lenne. Jogában áll bárkivel megosztani a birtokát. – De hogy nekünk nem szólt róla!

– Mert nem tartozik ránk. – Nem, de... – Angela habozott. – Molly, valahogyan megváltoztál. Közel kerültél a fickóhoz? – Hmm... igen. – És? Megcsókolt?Molly kerülte a tekintetét. – Lehet. – Ne! – tiltakozott Angela felháborodva.Molly kipréselt egy mosolyt. – Miért ne? Valószín!leg n"k ezreivel csókolódzott már. – Az, hogy van felesége, nem számít?

– Feltehet"en nem. – De azért fájt. Sokkal jobban, mint gondolta. – Te meg"rültél! – Üzletasszony vagyok. Mi bajod tulajdonképpen? Úgyis elképzelhetetlen egy kapcsolatJackson és énközöttem. – De megcsókolt! Ó, Molly, én képes lennék meghalni, hogy egy ilyen remek férfimegcsókoljon! – Azt nem hinném. – De, tényleg.Olyan meggy"z"en beszélt, hogy Molly felkapta a fejét. Valami történt Angelával! Az egyikfotelhoz tolta a barátn" jét.

– Valami baj van Guyjal? – Semmi olyan, amit ne tudna helyrehozni egy viszony Jackson Bairddel! – Angela szinte



vágyakozva kérdezte: – És visszacsókoltad? – Semmi közöd hozzá. – De nem lenne csodálatos, ha... – Angela felsóhajtott, és témát váltott. – Eladtad a farmot? – Mondhatni. – Trevor tudja már?

– Felhívtam, miel"tt elrepültünk Birraginbilb"l. – Biztosan alig meri elhinni. – Angela nyilvánvalóan Trevor jutalékára gondolt. – Fogsz mégtalálkozni vele? – Trevorral? – Pontosan tudod, kir "l beszélek! – Igen. Holnap ebédnél. – Molly! – A tulajdonosn"vel együtt. Talán eljön ez a Cara is, akir "l az újság ír. – Molly szemügyrevette Cara Lyons képét. Hogyan is gondolhattam valaha, hogy vetélkedhetem egy ilyen n"vel?Angela nem adta fel.

– Na, ez is valami. Akkor hát ott kell bevetned magad. – Baird holnapután az Egyesült Államokba repül. – Addig üsd a vasat, amíg meleg. – Hagyd abba, kérlek! – De megcsókoltad! – Azt hiszem, Jacksont a házasság sem gátolja abban, hogy más n"kkel csókolózzon – jelentette ki Molly. – Ez a fickó tényleg... – Tényleg mi? – Tényleg fantasztikus! – Most hát kimondta. Belerogyott a szemközti fotelba. – Segíts,Angela!

– Hogy én segítsek neked? – Igen. Szerelmes lettem. – Egyszer !en el kellett mondania. – #rültségnek hangzik, tudom.Ésszer !tlen, mégis szerelmes vagyok. – Ó, Molly! – Holott a legkisebb esélyem sincs. Miért is érdekl"dne irántam Jackson Baird? Az egészneksemmi értelme, ha már foglalt. – Talán nem komoly az ügy. – Együtt akarnak farmot vásárolni. – Ez igaz. - Angela a homlokát ráncolta. – Kavarog a fejem, ha az én unalmas Guyomra és ate világfidra gondolok. Miért nem foglalkoztunk a tanfolyamon a leglényegesebb témákkal?

Például: hogyan térjünk ki az unalmas könyvvizsgálók útjából? Vagy: hogyan fogjunk megegy gazdag ügyfelet? – Hogyan fogjunk meg egy gazdag ügyfelet anélkül, hogy közben csapdába esnénk? Ezlehetetlen! – Molly felsóhajtott. – Megpróbálhatjuk. Te megpróbálhatod. Mindjárt holnap. – Igen, igen. Holnap találkozom vele, és most már azt is tudom, hogy van valakije. Gondolod,hogy ilyen körülmények között elveszíti a fejét, és belém szeret? – Annyira nem lehet komoly a kapcsolata, különben nem csókolt volna meg. – Angela hangjanem csengett túl meggy"z"en. – Elég komoly ahhoz, hogy együtt vegyenek meg egy vidéki kúriát. És ne felejtsd el, hogy én

sem vagyok teljesen szabad. Felel"

sséggel tartozom Samért. – Szereted Jacksont?



Rövid hallgatás. – Igen, szeretem. – Nos, akkor nagyobb bajban vagy, mint én. – Angela bosszúsan méregette gyémántokkaldíszített jegygy!r ! jét. Azután elszántan lehúzta az ujjáról, és letette a dohányzóasztalra. –Most már mindketten egyformán bajban vagyunk. Boldogtalan vagy, ahogyan én is. Guy a

legunalmasabb ember a világon. Addig nem veszem fel ezt a gy!r !t, amíg nem visz véghezvalami rendkívüli dolgot. – Mint például? – Ó... például csókolhatna úgy, mintha meg"rülne értem. Vagy hordhatna olyan nadrágtartót,amely egyáltalán nem illik a nyakkend" jéhez. Köthetné a cip"f !z" jét másként, mint ahogy anagymamája tanította. Felvehetne barna cip"t fekete nadrághoz. Nem kellene mindenfélrerakott pennyt tuti befektetésekben elhelyeznie. Esetleg eladhatná az autóját, hogy azárából befizessen egy romantikus nászútra. Nem tudom, pontosan mit kellene tennie, devalami meghökkent"t. – Olyat " nem tesz – jegyezte meg Molly.

Kétségbeesetten néztek egymásra.Végül Angela a tettek mezejére lépett. Ledobta az autókulcsát a polcra. – Elmegyek a boltba, mert már a vásárlás puszta gondolatától vészesen megemelkedett azadrenalinszintem. – Mit akarsz venni? – Ír krémlik "rt, egy családi jégkrémet és egy egész csomag csokis nápolyit. Ezekkel sikerültúltennünk magunkat életünk összes férfiján. De tényleg!

Molly kinyitotta az egyik szemét. Ez hiba volt. Nagy hiba. Gyorsan be is csukta. – Molly? – Sam föléje hajolt, és felhúzta az egyik szemhéját. – Odabent vagy?

– Nem – nyögött fel a lány.A kisfiú felkacagott. – De igen. Megtaláltam az üres jégkrémes dobozt. Egy falatot sem hagytatok, Ez nem szépt"letek. De legalább nem ettétek meg az összes nápolyit. Hét szeletet benyomtam reggelire. Elfogunk késni.Molly az órára lesett. Segítség! Samnek már rég úton kellene lennie az iskolába. Mély sóhajjalaz unokaöccséhez fordult. – Sam, ugye keményen fogsz dolgozni, hogy agysebész lehessen bel"led, még akkor is, ha ezta napot munkaszüneti nappá nyilvánítom? – Miért lenne ma munkaszüneti nap?

Molly ihletre várt. – A békák napját ünnepeljük.Sam nevetett. – Csak viccelsz, Molly! – Igen, és talán elveszítem az állásomat. – A lány felült, és megdörgölte a szemét. – Sajnálom,kicsim. Régen fent vagy? – Mr. Baird ébresztett fel. – Mr. Baird? – Igen. Csöngettek, és " állt az ajtó el"tt – magyarázta Sam. – Hozott magával egy békaparadicsomot, elemekre szedve. Nekünk kell összeállítanunk. A nappaliban. Angéla ott

feküdt a kanapén, de amikor Mr. Baird megérkezett, bemenekült a szobámba. Most azágyamban alszik. Gondolod, hogy Mr. Baird adna nekem még egy úszóleckét?



– Nem hinném. – Molly legszívesebben csatlakozott volna a barátn" jéhez. – Mr. Baird itt vanmég? – Persze. A nappali tele van a békaparadicsom alkatrészeivel. Én segítettem neki elolvasni aszerelési útmutatót. Meg kell mondanod, hol álljon. Mr. Baird szerint nem lehet átrakni, hamár elkészült. Azt kérte, keltselek fel, mindegy, hogy másnapos vagy-e, vagy nem. – Sam a

nénikéje arcát vizsgálgatta. – Másnapos vagy? – Nem. De igen. Mondd meg Mr. Bairdnek, hogy menjen el! – Mondja meg neki maga – szólította fel egy mély, csodásán ismer "s hang.Molly összerezzent és megfordult. Jackson az ajtóban állt, és szemlátomást remekülszórakozott. – Mindenesetre nem tudom, miért tenne ilyet. – Maga meg mit keres itt? – Nem túl kedves a vendégéhez! Pedig még ajándékot is hozott! – Miféle ajándékot? – De hisz meséltem, Molly néni! – kotyogott közbe Sam. – Egy békaparadicsomot. Több

tavacska és szikla is van benne, amelyeken a békák lustálkodhatnak. Csak a lábai valahogynem illeszkednek. Guy szerint a szerelési útmutató olyan, mintha a Tadzs Mahalhoz adtákvolna. – Jó reggelt, Molly! - üdvözölte Guy Jackson válla fölött.Te jó ég, hát Angéla v"legénye hogyan kerül ide? – Angela tudja, hogy itt van? – Igen, de bezárkózott. – Guy zavartnak t!nt. – Szörnyen felizgatta magát, amiért nemakartam fehér cip"t húzni. Fehér cip"t! Amikor felvetettem, hogy a húgaimat kellene felkérnikoszorús lányoknak, és hogy keressünk egy csinos kis házat a kertvárosban, azt felelte,szöktessem meg! És adjam el a kocsimat, és tudom is én, még miket csináljak, a végén már

egy szót sem értettem az egészb"l. Azután elt!nt. Egész hétvégén kerestem. És miért van a jegygy!r ! je a dohányzóasztalon? Miért nem viseli?Mollynak ez már túl sok volt. – Fogalmam sincs, Guy. Kérem, menjen el! Ó, hagyjanak magamra! – Tehát átmulatta az éjszakát. – Jackson az ajtófélfának támaszkodott. Hangja együtt érz"ncsengett, de az arca vidám volt. – Különösen maga! – parancsolt rá Molly. – T!njön el a hálószobámból! – Nemkívánatos személyek vagyunk. – Jackson a kisfiú vállára tette a kezét. – Sam, a nénikédegyszer !en kidobott bennünket. – De legalább nem vette le a gy!r ! jét – sopánkodott Guy.

Jackson bólintott. – Ez igaz. Molly, hová állítsuk a békaparadicsomot? – Nem akarok békaparadicsomot! – De Molly néni! – tiltakozott Sam. – Persze, hogy akar – válaszolta a férfi. – Elvégre nem használhatja örökké a fürd"szobakövét erre a célra. Még valaki véletlenül rálép az egyik békára. Vagy... – Jackson felnevetett –vagy egyikük beleugrik a WC-be.Hát nem képes abbahagyni? – Kész rémálom lenne, ha belekerülnének a csatornarendszerbe! – Ám aztán Jacksonmegenyhült, kézen fogta Samet, és Guyt maga el"tt tolva kiment. – A nappaliban leszünk.Arra az esetre, ha ismét fogadóképes lesz.

– Angie!



Semmi válasz. – Angela! – Molly már lezuhanyozott, és köntösbe bújt, de nem akart egyedül a nappalibalépni. Angela hibája, hogy most másnaposság gyötri, hát az a legkevesebb, ha akövetkezményeket is együtt viselik. – Angie! – Molly egyre türelmetlenebbül kopogott Sam szobájának ajtaján, Azután

megrángatta a kilincset. A szomszédos nappaliban síri csönd honolt. – Gyere ki, Angela! Nemakarok egyedül az urak szeme elé kerülni.Semmi. – Na, várj csak! – A gyerekszoba ajtaját vészhelyzetben kívülr "l is ki lehetett nyitni. Mollyhozott egy csavarhúzót, és felfeszítette a zárat.A szoba azonban üres volt. Az ablak szélesre tárva, a függönyök dagadoztak a szélben.Angelának h!lt helye volt. Molly kihajolt az ablakon, és még éppen látta, hogy a barátn" je beszáll egy taxiba. – Ó, Angela, te áruló! – nyögött fel. Nem maradt más választása, mint szembenézni a férfiakkal. Egyedül.

Mollynak sokkal könnyebb volt Guyra összpontosítania, mint Jacksonra akár csak gondolniais. Jackson és Sam teljesen belemerült a békaparadicsom szerelési útmutatójába, Guy ellenbena dohányzóasztalnál álldogált, és kétségbeesetten meredt Angela eljegyzési gy!r ! jére. – Még itt van? – kérdezte félénken. – Nincs, elment.Guy leeresztette a vállát, és felsóhajtott. Meglehet, hogy unalmas volt, de ebben a pillanatbanMolly megsajnálta. Fehér csíkos, sötétkék öltönyében és a hozzá ill" mellényben úgy festett,mint a sikeres könyvvizsgáló eszményképe, de úgy bámult maga elé, mintha egy világ omlottvolna össze benne. – Talán utána kellene mennie – javasolta Molly.

– Nem enged be a lakásába. Tudom, hogy otthon volt, de egész hétvégén nem nyitott ajtót.Molly töprengett, azután támadt egy ötlete. – Ezúttal el"nyben van, Guy. – A polcon hever " kulcscsomóra bökött. – Azok ott Angélakulcsai. – Valóban? – Igen. A lakáskulcsa és az autókulcsa. – Molly kipréselt egy mosolyt. – Szóval Angelagondban lesz. Még a táskáját is itt hagyta, és fogott egy taxit. Tehát sem a fuvardíjat nem tudjakifizetni, sem a lakásába nem tud bejutni. Használja ki a lehet"séget, Guy!A férfi hosszan törte a fejét, de nem jutott semmire. Jackson félrerakta az útmutatót, ésfigyelmesen hallgatta a beszélgetést.

– Nem értem – bökte ki Guy.A lány rámosolygott. – Guy, bizonyára tudja, hogyan kell h"st játszani.Csönd. A férfi végül zsebre vágta a gy!r !t, és kihúzta magát. Kurta pillantást vetett Jacksonraés a szerelési útmutatóra. – Boldogulnak nélkülem? – Megoldjuk – válaszolta Jackson, majd Mollyra nézett. – A lakáskulcsa és pénz nélkülAngelának nagyobb szüksége van magára, mint nekünk. – Ó, még valamit, Guy – mondta lágyan Molly.A férfi már az ajtónál járt.

– Igen? – Jól tenné, ha fontolóra venné a lányszöktetést, lemondana a koszorúslányokról, vásárolna



egy pár fehér cip"t, és útban Angie-hez verme egy kocsirakomány virágot.A férfi tétovázott. – Úgy érti, vigyek neki egy virágcsokrot?Ez a fickó butább, mint Sam békái! – Nem, Guy, én nem egy csokorról beszélek! Angélának világos vallomás kell! Egy

kocsirakomány virág talán megteszi. Egy teherautónyi még jobb lenne. – Tessék?Molly felsóhajtott. – Guy, Angie itt hagyta a kabarját, és hideg van. Bizonyára kétségbeesetten üldögél alépcs"házban az ajtaja el"tt, és sajnálja magát. – Mit m!velek tulajdonképpen? – gondoltamagában. Angie szégyentelenül cserbenhagyott, én meg óriási szívességet teszek neki, pedigmeg sem érdemli. – Angie-nak most egy h"sre van szüksége fehér lovon. Vagy szeretettv"legényére, aki elhalmozza virágokkal. – Nekem ez egy kicsit túlzásnak t!nik – vetette közbe a férfi.Molly legszívesebben belerúgott volna.

– Jól van, akkor legyen olyan unalmas, amilyen csak akar, és meglátja, mire jut vele! – Valóban azt hiszi, hogy m!ködhet? – Igen, biztosra veszem.A férfi elszántan kihúzta magát. – Akkor megfogadom a tanácsát. – És hagyja meg abban a hitben, hogy a maga ötlete volt. És ha a jelenlév"k közül bárkielárulná neki az igazságot, annak személyesen harapom le a fülét. – Hmm. Rendben van.Jackson felállt, és Guyra és Samre mosolygott. – Ez a fiatalember itt iskolai egyenruhában van. – Egyenesen a kisfiúhoz fordult. – Ez azt

jelenti, hogy neked most tulajdonképpen az iskolában kellene lenned? – Igen – vallotta be a gyerek. – De nem baj, ha elkésem. Megígértem Mollynak, hogy ennekellenére lehetek még agysebész, " pedig kijelentette, hogy ma munkaszüneti nap van. A békáknapja.Jacksonnak a szeme sem rebbent. – A békák napja? Nagyon eredeti. De ha agysebész akarsz lenni, korán kell elkezdened.Bepakoltál az iskolatáskádba? – Igen, de még nem készültünk el a békaparadicsommal. – Majd befejezem egyedül. Guy, útban álmai asszonyához letenné Samet az iskolánál? – De...

– Molly felkínált önnek egy lehet"séget, hogy visszahódítsa Angelát – érvelt Jackson. –Tartozik neki egy szívességgel.Guy az unalmassága dacára alapjában véve kedves fickó volt. – Hogyne. Gyere, Sam! – Nagyszer !. – Jackson bezárta mögöttük az ajtót, azután megfordult és a lányra nézett.

9. FEJEZET

A csönd végtelenül hosszúra nyúlt. Bárcsak megnyílna alattam a föld! – fohászkodott Molly.Hogyhogy hirtelen kettesben maradt Jacksonnal?

– Nagyon köszönöm a békaparadicsomot – mondta végül. – De emiatt nem szükséges továbbitt id"znie.



– Épp ellenkez"leg. Nemsokára megyünk ebédelni, és a békaparadicsom még mindig nem áll. – Kés" bb megcsinálom magam. – Molly nagyot nyelt. – Köszönöm, hogy megajándékoztaSamet. Nagyon örül neki. – És maga nem? – De igen – bökte ki a lány. – Közvetlenül a tévém el"tt állította fel. Remek. Amúgy is

szívesebben nézem a békákat, mint a tévét. – Mindjárt gondoltam. – Jackson pajkosán elvigyorodott. – Pontosan olyan n"nek látszik. – Fogalma sincs, milyen n" vagyok! – Ebben téved. – A férfi hangja komolynak hatott. – Id"közben rájöttem. – Nem akarom hallani!Ám Jackson nem hagyta lerázni magát. Mintha csak magában beszélt volna. – Maga olyan n", aki otthagy csapot-papot, amikor az unokaöccse elveszíti a szüleit. Akifeladja az életét, amit szeret, és beköltözik a városba, habár gy!löli a városi életet. Aki elviselitehetségtelen unokafivérét, és jégre teszi a saját életét... – És mindezt az unokaöcsémért! Pedig borzalmas gyám vagyok. Ma elaludtam, mert tegnap

túl sokat ittam. Sam elkésik az iskolából. A gyámhatóságnak bizonyára lennehozzáf !znivalója. – Hányszor öntött fel a garatra, amióta Sam elárvult? – Ez volt az els" alkalom. – Akkor ne legyen b!ntudata! Jó oka volt rá. Nem kell lángésznek lenni ahhoz, hogy az emberfelismerje, mi történt; Angela eljött, miután felbontotta az eljegyzését, maga meg lelket öntött bele. – Jackson akaratlanul is elmosolyodott. – Feltételezem, alaposan kibeszélték a férfiakat.Végül Angela elhúzta a csíkot, és benne hagyta magát a pácban. Erre mit tesz maga? Mindentelkövet, hogy helyrehozza a kapcsolatukat. Elküldi a v"legényét, hogy vegyen egy rakásvirágot!

Molly kapott a szón. – Gondolja, hogy megteszi? – Ha nem, akkor egy tökfilkó. – Jackson a polcra mutatott. – Kár, hogy a kulcsokat ittfelejtette.Angie kulcsai! – Maga látta, és nem szólt neki? – Mondjuk úgy, nem akartam, hogy Angela ép b"rrel megússza!Molly megpróbált haragudni rá, de képtelen volt. Egyszer !en nem tudott ellenállni amosolyának. Annyira szeretett volna a karjába bújni... Ez azonban egyáltalán nem illett ahelyzethez.

– Mi baja van Angelával? Hiszen maga tehet mindenr "l! – Hogyhogy? Megveszek magától egy farmot, megmentem az állását, és megajándékozomegy békaparadicsommal!Molly a megfelel" szavakat keresgélte, és végül rátalált a baj forrására. – Megcsókolt!A férfi elkomolyodott, és óvatosan ránézett. – Igen. Talán b!nt követtem el?Molly úgy vélte, a félholdakkal ékített fürd"köpeny nem a legméltóságteljesebb öltözék egyilyen vitához. Mindegy. Összeszedte a bátorságát. – Ha ugyanakkor egy másik n"vel jár, akkor igen.

Jackson elt!n"dött. Gyanította, hogy a lány olvasta az újságcikket. Tagadjon? Az ösztöne aztsúgta. De vajon nem esküdtek-e meg Carával, hogy soha nem lesznek szerelmesek? Talán



jobb, ha meghagyja Mollyt abban a hitben, hogy már elkötelezte magát. Akkor fel leszvértezve a szerelem ellen. – Carára céloz? – Ki másra? Vagy több n" is van az életében?A férfi hallgatott, majd kis id" múlva megkérdezte:

– Maga szerint h!tlen lettem hozzá?Hát itt a bökken", gondolta Molly. Jackson elképzelései mérhetetlenül távol állnak azenyémekt"l. Egyáltalán nincs tudatában, hogy bármi megkérd" jelezhet"t m!velt. Én n" vagyok, tehát szabadon megcsókolhat. Ilyen egyszer !. – Nem kezdtünk viszonyt – jegyezte meg a férfi.Molly bólintott. Mi egyebet várt? – Nem. – Akkor mire föl ez a nagy izgalom? – Ó, felejtse el! – Mégis ingerültnek látszott. – Akkor miért haragszik rám?

– Mondjuk úgy, sajnálom Carát. Maradjunk ennyiben!Ismét csönd telepedett rájuk. – Így akar az étterembe menni? – Nem. – Öltözzön fel, addig én folytatom a szerelést! – Nem akarok... – Velem ebédelni? Azt látom. – Jackson hangja most h!vösen csengett. – De nincs másválasztása. Egyébként nekem sincs. Tehát elvárom, hogy az üzletre összpontosítson, és betartsa a Miss Copelanddel kötött megállapodást. – Azzal hátat fordítva munkához látott,átadva Mollyt az érzéseinek. Elvégre neki semmi köze az egészhez. Vagy mégis?

Molly elt!nt a hálószobában, és bevágta az ajtót maga mögött. Jackson megfelel" helyzetbeállította a békaparadicsom lábait, és elkezdte összecsavarozni, de képtelen volt odafigyelni.Talán viszonyt kezdett Mollyval, amikor megcsókoltál? Természetesen nem. Ez nem is voltkérdés. Egészen mostanáig. Molly szép, kívánatos n". Csodálatos napot töltöttek együtt.Szinte magától adódott, hogy megcsókolja. Csak hogy a folytatás nem ilyen egyszer !.Már sok n"vel csókolódzott, de eddig nem tudta, képes úgy érezni, ahogyan most. Minthameg kellene védeni Mollyt, és rá hárulna ez a feladat. Mintha az lenne a vágya, hogytanulmányozza a két békát új otthonukban, Mollyval az oldalán.

Molly kiválasztotta a legkomorabb öltözéket, amelyet csak a ruhatára lehet"vé tett: fekete,

fekete és megint csak fekete. És semmi arcfesték. Amikor elkészült, sokáig állt a tükör el"tt. – A küls"db"l ítélve bárki azt hihetne, hogy félsz Jackson Bairdt"l – mondta a tükörképének.Végül bólintott, és elmosolyodott. – És mindenkinek igaza lenne! – Azt hiszem, szükségem van még egy csavarhúzóra – közölte Jackson, amikor a lányvisszatért a nappaliba. – Ezt az útmutatót meg mintha szuahéli nyelven írták volna. – Csakekkor pillantott fel. Molly fekete nadrágot viselt fekete blézerrel, s hozzá fekete cip"t. –Reméltem, hogy segít felemelni és talpra állítani ezt a szerkenty!t. De úgy fest, mint aki alegjobb esetben koporsót vihetne! – Minél tovább szemlélte Mollyt, annál elégedetlenebb lett. – Találkoztam már koporsóviv"kkel, de azok sokkal vidámabbnak hatottak! – Üzleti ebédre készülök.

– Eszébe sem jutott, hogy szükségem lehet a segítségére? – Még hiányzik a negyedik láb – jegyezte meg a lány. – Ráadásul ki kell talál-n"m, hová



kerüljön. A tévé el"tt nem maradhat. – Mi lenne, ha a bár elé tennénk? Ott útban lenne?Molly elfintorodott. A feje zúgott az éjszakai dorbézolástól, és az utolsó, amire most gondolnitudott, a bár volt. Vagyis a tartalma. – Csak ha Angela ismét felbontja az eljegyzését.

A férfi elmosolyodott. – Szóval nem iszik rendszeresen, Miss Farr? – A bárt a sógorom halála óta alig használtuk – mondta Molly "szintén, de Jackson szánakozótekintete láttán nyomban el is átkozta magát. Nincs rászorulva az együttérzésére! – Miért nem veszi ki a bárt, és rendezi át egy kicsit a lakást? Akkor valóban úgy nézne ki,mint Sain és a maga otthona. Molly nem értette.A békaparadicsom sokat változtat az összképen. – Nem, azt Sam akkor is megkaphatta volna, amikor még éltek a szülei. – Jackson végigjárattatekintetét a falakon. – Minden kép Samet és a szüleit ábrázolja. Minden személyes tárgy aszüleivel kapcsolatos. Szinte semmi nem utal arra, hogy Molly Farr ebben a lakásban él.

– Ez Sam otthona. – De maga is itt lakik. – Samnek szüksége van arra, hogy emlékezzék a szüleire. Hamarosan így is elhomályosulnakaz emlékek. – Ez teljesen természetes – válaszolta a férfi lágyan, azután a polcokhoz ment, amelyekentrófeák sorakoztak. Akadtak köztük golf-, tollaslabda- meg vitorlásversenyr "l származóserlegek, valamint gyerek-sakkversenyek gy"zteseinek kiállított oklevelek. – Ez egy családkupagy! jteménye. De hol vannak a maga trófeái? – Én nem számítok. – Badarság. – Jackson a homlokát ráncolta. – Sam számít magára. Nos, milyen versenyeket

nyert meg gyerekkorában? – Semmilyet. – Tehénlovaglás?Az ötlett"l Molly kis híján nevetésben tört ki. – Nem, nem igazán, – Akkor miben jeleskedett? – Semmiben. – Állta a férfi tekintetét. – El fogunk késni az ebédr "l. – Még van id"nk. Szóval? – Nekem nincs... – Mindenkinek van. Egy emlék a gyerekkorából, amely sokat jelent magának? Valami

különleges, amit csinált?A lány felsóhajtott, és er "sen töprengett. – Csomókat.Jackson erre számított a legkevésbé. – Annak idején beléptem a cserkészekhez – mesélte Molly. – Az els" pontjaimatcsomókötésb"l szereztem. Azután a szenvedélyemmé vált. – Elnémult. Ez bizonyára nemérdekli a férfit.Ám az le volt ny!gözve. Molly a cserkészek között! Ez tetszett neki. Elképzelte a kislányMollyt, ahogy gyakorolja a csomókötést. – És mi lett bel"le?

A lány vállat vont. Ostobaság, de Jackson az ügyfele, és ehhez az is hozzátartozik, hogy akedvében járjon. Persze bizonyos határok között.



– Jól van. Várjon egy percet! – Bement a lomtárba, és egy darabig kotorászott a b"röndök ésládák között. Itt porosodtak a személyes holmijai. Elhanyagolta "ket, mint mindent, amiegykori életéhez tartozott.Ha valóban érdekli... Egyik táblát a másik után húzta el". Fogta a legfels" hármat, és becipeltea nappaliba.

Ezek voltak Molly csomói. Táblákra rögzítve, bekeretezve, az üvegek mögött minden általaismert csomó mintája. Gondossággal, szeretettel, és növekv" szakértelemmel készítette "ket.Csomók, amelyeket a mez"gazdaságban használnak, tengerészcsomók, hagyományos,egyszer ! csomók és bonyolultak, amelyek csupán díszít" szerepet töltenek be. Mindegyiketcímkével látták el, amelyen szerepelt a megnevezése és a hozzá f !z"d" rövid történet. Mollykilencévesen készítette az els" csomót, az utolsót pedig két héttel a n"vére halála el"tt. Némán átnyújtotta a férfinak a súlyos táblákat. Úgy érezte, mintha élete egy részét adta volnaoda neki. Jackson elvette és sokáig tanulmányozta "ket. – Csodálatos gy! jtemény, Molly! – kiáltott fel végül.A lány mélyen elpirult.

– Igen, de a múltamhoz tartozik. – Egy rész magából, és Samnek látnia kell. – Jackson a legfels"t óvatosan a trófeák mögéállította. – Akassza fel "ket! Egy egész falat díszíthet velük. – Semmit nem szeretnék változtatni Sam életén – rázta a fejét Molly. – Az " élete már megváltozott. – Csak amennyire nem állt módomban megakadályozni. – Maga figyelemre méltó n". – Maga pedig figyelemre méltó férfi. De most indulnunk kell. – Igaza van. Menjünk!Molly gyanította, hogy nem csak az ebéd jár a fejében.

Hannah Copeland apró, az évek súlyától és az ízületi gyulladástól hajlott hátú, de szellemilegkit!n" formában lév" asszony volt. Sydney egyik legdrágább és legel"kel" bb éttermébe hívtameg "ket, és úgy viselkedett, mintha a hely és az alkalmazottak egyaránt a tulajdonátképeznék. – A számomra fenntartott asztalnál ülünk le – magyarázta. –ó. Minden hétf "n itt ebédelek,történjék bármi. Ez az én hozzájárulásom a gazdasági fellendítéséhez. – Ön igen nagyvonalú – jegyezte meg Molly.Az öreg hölgy elmosolyodott. – Igen, szerintem is, kedvesem. – Jacksonra nézett. – És maga? Úgy hallom, gazdag ember.

Ön mit tesz a gazdaságért? – Drága farmokat vásárolok.Az asszony hahotázni kezdett. – Ez nagyon jó. – Összeráncolta a homlokát. – Nem helyeslem a pénz gy! jtögetését, annakforognia kell. Úgy fogja vezetni a farmomat, ahogyan egy farmot kell? Remélhet"leg nemcsak azért akarja megvásárolni, hogy adót takarítson meg. – Kicsit költséges módja lenne az adómegtakarításnak. – Jackson az asszony alá tolta a széket. – Manapság minden lehetséges. – A hölgy elégedetten mustrálgatta a vendégeit. – Hát nemkellemes hely? – Azután közelebbr "l szemügyre vette Mollyt. –Csak nem gyászol, kedvesem? – Nem, üzletet köt – felelte Jackson szárazon.

– És nem szívesen keveri össze az üzletet a magánélettel, igaz? – Igaz. – Molly fogta az étlapot, vetett egy pillantást az árakra, és nagyot nyelt. Messze



túlszárnyalták az anyagi lehet"ségeit. – Jól érezték magukat a birtokomon? – tudakolta Miss Copeland.Molly elmosolyodott. – Igen, nagyon. Köszönjük. – Doreen mesélte, hogy remekül megértették egymást maga, Jackson és a kisfiú.

– Csak pénteken ismerkedtem meg Jacksonnal – tette hozzá Molly gyorsan. – De kedveli? – Igen, kedveljük egymást – válaszolta a férfi.Molly ellenkezni akart, de türt"ztette magát. Jól van, az adásvételi szerz"dés megkötéséigkedvelik egymást.Mialatt felszolgálták az el"ételt, Hannán kizárólag Jacksonnal társalgott, aminek Mollykifejezetten örült, így nyugodtan az evésnek szentelhette magát. A garnélarákot finom, enyhénkókuszíz! tésztába csavarták, és chilis-babos mártással tálalták. Olyan zsenge és friss volt,mintha csak két perccel korábban fogták volna ki. Molly elhatározta, hogy kiélvez mindenfalatot. De aztán...

– Ön v"legény, Mr. Baird? - kíváncsiskodott Miss Copeland.A férfi összevonta a szemöldökét. – Ezt meg hol hallotta? – Olvasok újságot, kedvesem. Meséljen a maga Carájáról! – Nem az én Carám! – Akkor hát nem jegyesek? – Nem.Molly kése félrecsúszott. – Cara és én elégedettek vagyunk a dolgokkal úgy, ahogy vannak – szögezte le Jackson.Miss Copeland olyan hévvel döfte bele a villáját egy garnélába, mintha végezni akart volna

vele. – Nem helyeslem az efféle kapcsolatokat. A házasság sokkal jobban tetszik. – Az én köreimben igen hamar tönkremennek a házasságok. – Ha egy fogadalmat komolyan gondolnak, örökké tart – ellenkezett az öreg hölgy. –Magaígért valamit ennek a Carának? – A kapcsolataim csak rám tartoznak – vágta rá a férfi. – Szeretném, ha a farmom jó kezekbe kerülne. – Megértem. – Nem kell feltétlenül eladnom. – Azt is megértem.

Ajjaj, gondolta Molly, és mi lesz a jutalékkal? Ha Trevor ülne itt, biztosan szívrohamot kapna. – Miss Copeland! – kezdte óvatosan. – Eredetileg azt mondta, hogy két feltételt szab avev"nek. – Azt mondtam volna? – Az id"s asszony ismét támadást intézett egy garnéla ellen. Felt!zte avillájára, bekapta, és bosszúsan farkasszemet nézett a vendégeivel. – Megváltoztattam a véleményemet. Ma nem fogunk szerz"dést kötni. – Megtudhatnám, hogy miért? – Jackson maga volt a megtestesült udvariasság. Hát persze,nem neki kell ebéd után Trevor elé állnia. – Szeretnék megismerkedni ezzel a Carával. – Én veszem meg a farmot – érvelt a férfi –, nem Cara.

– De" is ott fog lakni, igaz? – Igen. Kés" bb.



– Az újságban az áll, hogy ez a Cara szeret lovagolni, és érdeklik a lovak. Az én lovaim. Alovak a birtokhoz tartoznak, ezért tudni akarom, kinek a tulajdonába kerülnek. – Rendben van, ahogyan óhajtja. – Jackson biccentett. – De csak három hét múlva leszek újraAusztráliában. – Magával hozza Carát?

– Megpróbálom. – Ezek a modern kapcsolatok! – Hannah átható pillantással méregette Mollyt. – Önmenyasszony, Miss Farr? Vagy férjes asszony? – Nem, egyik sem. – És efféle modern megállapodás sem köti? – Nem. – De van egy unokaöccse. – Hannah Copeland elgondolkodott. – Akkor szüksége van egyférfira. A fiúnak apa kell. Molly elmosolyodott. – Úgy vélem, férfi nélkül is boldogulunk. – Elhúzta a száját. – A férfiak lehetetlen alakok. – Ebben igaza van. – Hannah nem mosolygott, és egy pillanatra sem tévesztette Mollyt szem

el"l. – Én nem mentem férjhez. Nem volt kihez. Nem találkoztam senkivel, akiért t!zbementem volna. Maga találkozott már olyan férfival? – Én... nem. – Hazudik – szögezte le az asszony tárgyilagosan. – Látom magán. Az arca akár a nyitottkönyv, semmit nem tud eltitkolni. – Valóban? – Igen. Egy férfi csúnyán elbánt magával, igaz? – Egy pillanat! Nem én akarom megvenni a farmját, Miss Copeland! – tiltakozott Molly. – Ezért semmi közöm a dolgaihoz? – Az id"s hölgy elmosolyodott. – Aki ilyen öreg, mint én,és nem kell családról gondoskodnia, az az egész világot a családjává teszi. Magának nemes

szíve van, kislány. Remélhet"leg az a férfi nem törte össze. – Nem! – kiáltotta Molly.E pillanatban az egész étteremben csönd honolt, így a hangja élesen hasított a leveg" be. Többvendég kíváncsian nézett feléjük.Molly elvörösödött. – Visszatérhetnénk az üzlethez? – Nem – ingatta a fejét az id"s asszony. – Ez nem üzleti ebéd. Csupán meg akartam ismernimagukat. – Úgy érti, Jacksont – helyesbített Molly.Hannah felsóhajtott.

–Talán, de nem biztos.

A f "fogás után Hannah Copeland kis id"re visszavonult. Jackson készségesen hagyta, hogykifaggassa, de fokozatosan úgy alakította a beszélgetést, hogy végül az öreg hölgy mesélttöbbet. Szavaiból kiderült, hogy mennyire köt"dik a farmhoz. – Na, inába szállt a bátorsága? – kérdezte Molly, mihelyt magukra maradtak. – Egyáltalán nem – ingatta a fejét a férfi. – Minél többet tudok meg a farmról, annál jobbanszeretném megvenni. – Csodálkoznék, ha Miss Copeland soha többé nem bukkanna fel ott. Talán nemcsak Doreentés Gregort kell átvennie.

– Gondolja, hogy Hannah meglátogat majd? – Ha bátorítja, igen.



Jackson hallgatott. Molly azon t!n"dött, zavarná-e, ha az egykori tulajdonosn" be-beugrana.Vagy talán Carát zavarná? Végigfutott a hideg a hátán. Jackson észrevette, és nyombangondoskodással vette körül. – Fázik? – Nem. – Molly vállat vont. – Semmi baj. Csak rossz el"érzetem van.

– Aggódik? – Nem. – Mindazonáltal meghatotta az érdekl"dése. Most mégis fázni kezdett. Elveszettnekérezte magát, mintha valamit"l megfosztották volna. De hisz ez nevetséges! Elvégre ö márleszámolt a férfiakkal. Hogyan lehetséges hát, hogy Jackson ilyen könny!szerrel kibillenti azegyensúlyából? – Molly... – Jackson az asztal fölött a kezét nyújtotta felé. Vigasztaló mozdulat volt, semmitöbb.Molly csak bámult rá, azután felemelte a tekintetét. Jackson végül visszahúzta a kezét, Molly pedig sebesen az asztal alá rejtette a sajátját. – Molly! – harsogta egy hang az étterem bejárata felöl, megtörve a közöttük kialakult

feszültséget.Molly megfordult. Hannah Copeland ismét az asztaluk felé tartott, s jóval mögötte Angelaintegetett. Minden fej arra fordult.Angela még mindig az el"z" esti miniszoknyát és t!sarkú cip"t viselte. A hideg miatt Guycsíkos zakóját terítette a vállára. Zilált sz"ke fürtjei olyan benyomást keltettek, mintha épp azimént kelt volna fel.Izgatottan beszélt, és igen hangosan, még miel"tt az asztalukhoz ért volna. – Molly, nem fogod elhinni, mi történt! – Ó, Angela, hogy... hol van Guy? – Bizonyára megel"ztem. – Kutatva körülnézett, s amikor felfedezte a férfit, odakiáltott neki:

– Guy! Itt vagyunk!Hiányzó zakójától eltekintve Guy öltözéke szerencsére még mindig makulátlan volt. Deteljesen más embernek látszott, mint két órával korábban, amikor elbúcsúzott t"lük. Csak úgyragyogott a képe. – Nagyszer !! Tudtam, hogy itt kell lenniük. Hallottam, hogy gyakorlatilag Miss Copelandtartja életben ezt az éttermet. – Ó, te olyan okos vagy, Guy! – Angela átölelte.Molly nem hitt a szemének. Alig egy héttel azel"tt Guy inkább meghalt volna, semmint ilyenszerelésben mutatkozzon Angelával. Ma tudomást sem vett róla. – Csak el akartuk kérni Angela kulcsait – magyarázta.

– A polcon felejtette – közölte Jackson.Guy felsóhajtott. – Reméltem, hogy talán elhozták. – Nem számítottunk rá, hogy utánunk jönnek. – Jackson a jelek szerint pompásan mulatott. –Miss Copeland, bemutathatom önnek Angelát és Guyt? Angela Molly munkatársn" je.Ugyanannál az ingatlanügynökségnél dolgoznak. Guy pedig a... – elbizonytalanodott. – A v"legényem! – Angela arca sugárzott. Kinyújtotta a kezét, és megmutatta a gy!r ! jét,amelyen megcsillantak a gyémántok. – Nemrég szakítottunk, de már újra együtt vagyunk.Ezúttal örökre! Guy ugyan ott felejtette a kulcsokat, de a gy!r !re gondolt!Molly Hannah Copelandre lesett. Az id"s asszony úgy sugárzott, mint Angéla.

– Végre! – mondta elégedetten a hölgy. – Egy rendes kapcsolat. Nem akarják megvenni afarmomat?



– Hárommillióért? – Guy felnevetett. – Sajnálom, de kizárt dolog. – Tudják, szerintem az ingatlanügynökök ma kissé furán öltöztek fel. – Hannah elfintorodott. – Az egyik úgy fest, mintha gyászolna, a másik meg... – ...szenvedélyesen – fejezte be Angela kuncogva. – Képzeld csak, Molly, Guy busszal állított be hozzám. Egy egész busszal! – Belekarolt a v"legényébe. – Az iskola közelében, ahol

kirakta Samet, van egy virágbolt. Kiderült, hogy az összes virág nem fér be a kocsijába. Az útszélén egy busz várakozott kirándulásra induló gyerekekkel. Guy megígérte, hogy fizet nekikegy-egy fagyit, ha a kirándulás el"tt tesznek egy kis kitér "t a lakásom felé. Mindegyik gyerekegy virágcsokrot szorongatott, aztán a t!zlétrán egyesével feljöttek, és a lépcs"házbanátnyújtották nekem a csokraikat. – Te jó ég! – Molly elképedt. Guy nemcsak hogy megfogadta a javaslatát, de remekülrögtönzött. Ezt ki sem nézte bel"le. – Ott álltam egy dühöng" taxisof "rrel az ajtóm el"tt, mivel a táskámat színién náladfelejtettem, és akkor megjelentek ezek a kölykök a csokrokkal. Azután Guy letérdelt elém, ésismét megkérte a kezemet. A gyerekek csak ámultak. Mi mást tehettem volna, mint hogy igent

mondjak? – Milyen... milyen rendkívüli! – bökte ki Molly. – Ugye? – Angela ragyogott. – Tehát ön Miss Copeland? – Megrázta a hölgy kezét. – Nagyonörvendek. Megpróbálta már észhez téríteni ezt a két embert? – Tessék? – kérdezte Hannah kissé zavartan. – Az isten is egymásnak teremtette "ket – magyarázta Angela. – De Jackson jegyben jár azzala másikkal... – Angela! – Molly mérgesen felpattant. – Tényleg túl messzire mégy! – Nem járnak jegyben – közölte Hannah.Ó, kérlek, add, hogy ez csak egy álom legyen! – esedezett magában Molly.

– Nem jegyesek? – Angela egyenesen Jacksonhoz fordult. – Az a n", akir "l az újságban írtak,nem a menyasszonya?A férfi elmosolyodott. – Nem. – Micsoda szerencse! Akkor vegye el Mollyt! – Angela! – kiáltott rá rémülten Molly. – Te jó ég! – sóhajtott fel Jackson félig der !sen, félig idegesen.Hannah érdekl"déssel követte a párbeszédet. – Gondolja, hogy el kellene vennie? – Igen! – Angela karon fogta Guyt. – Azt szeretném, ha olyan boldogok lennének, mint én.

– Nem fogja elvenni, ha ilyen unalmasan öltözködik – jegyezte meg Hannah.Molly mély lélegzetet vett. – Már megbocsásson, de... Tudomást sem vettek róla. – Általában nem visel feketét. Többnyire egész jól néz ki – magyarázta Angela. – De amióta an"vére és a sógora meghalt egy balesetben, " viseli gondját a nyolcéves unokaöccsének, ésigen komolyan veszi a feladatát. A v"legényével, Colinnal egy kis házra gy! jtöttek, de amikorMolly bejelentette, hogy " fog gondoskodni Samr "l, Colin szakított vele. A betétkönyv a pasas nevén volt, és a piszok egyszer !en megtartotta az összes pénzt. És azután... azután jöttJackson! – És? – kérdezte izgatottan a hölgy.

– Molly fülig beleszeretett – bökte ki Angela.Molly kis híján az asztal alá csúszott a rémülett"l.



– Jackson pedig megcsókolta! – fejezte be Angela. Fülig beleszeretett. Jackson Mollyra nézett, akinek az arca hamuszürke volt. – Mégis hányan tudnak róla, hogy megcsókoltam? – tudakolta. – Az étterem összes vendége – szögezte le Hannah.És nem túlzott. Angela betoppanása óta mindenki elnémult, és "ket hallgatta.

– Különben is igaz – menteget"dzött Angela. – Molly szinte a felh"kön lebegett, amikorhazatért a hétvégi kiruccanásról. Ez a legjobb, ami az undok Colin óta történt vele. És ennekaz ostoba újságcikknek pont most kellett megjelennie. – Kihívóan Jacksonra meredt. – Magatényleg nem v"legény? – Nem! És nem hinném, hogy a cikkben ilyesmit állítottak. – Akkor Cara... – Ez nem tartozik magára. – Jackson elszántan felállt. A dolgok kicsúsztak az ellen"rzésealól, ezért némi id"re volt szüksége, hogy átgondolja "ket. – Most mennem kell, MissCopeland. Ha nem hajlandó eladni nekem a farmot... – De igen – vágta rá vidáman az asszony. – Csak nem azonnal.

Éppoly dörzsölt, mint Jackson, ha üzletr "l van szó, futott át Molly agyán. – Akkor hát miben maradjunk? – türelmetlenkedett a férfi. – Ön három hét múlva érkezik vissza külföldr "l? – Igen. – Akkor három hét múlva aláírom a szerz"dést a farmon – jelentette ki az id"s hölgy. –Miután láttam Carát. – De én... – Csak ezzel a feltétellel – makacskodott Hannah. – Akarja a farmot, igaz?Eltalálta. Bár Jackson legszívesebben csapot-papot otthagyott volna. El ett"l az üzlett"l és avele kapcsolatos érzésekt"l! Ám tudta, hogy soha többé nem kap ilyen el"nyös ajánlatot.

Birraginbil valóban álmai birtoka volt. – Igen, de a tárgyalásokat az ügyvédem folytatja. Hannán bólintott. – Rendben. Maga és Cara három hét múlva személyesen lesznek jelen. Miss Fair fog anevemben tárgyalni. Mást nem fogadok el. – Én nem utazom el még egyszer a farmra – ellenkezett Molly.Mindannyian meglep"dve néztek rá. – Természetesen el fog jönni – mondta Hannah. – Elvégre szabadon kell engedned Sam békáit – kuncogott Angela. – Épít egy palotát a békáknak, hogy aztán szabadon engedje "ket? – csodálkozott Guy. – Fogságban nem szaporodnak – felelte Molly.

– A szaporodás fontos – helyeselt Hannah. – Társkeresés, kapcsolatok... – A békák életében? – Jackson a fejét csóválta. – Nekem ennyi elég is. Megyek. – Én is. – Molly fogta a kézitáskáját. – Tehát látom magukat három hét múlva a farmomon? – kérdezte a hölgy. Ha nemet mondok,elveszítem az állásomat, gondolta Molly. Jackson azon morfondírozott, hogy nem kapja meg afarmot, ha nem tartja be a határid"t. – Igen – válaszolta a lány. – Rendben – mondta Jackson. – Kit!n". Akkor javasolom, hogy hozassunk valami desszertet. A konyhaf "nök mennyeicitromtortát készít.

– Azt hiszem, én tele vagyok. Mindennel – jelentette ki a férfi, és az ajtó felé sietett.



10. FEJEZET

Este kilenc óra volt, és Molly még mindig nem heverte ki a Hannah Copeland-del elköltöttebédet. Sam csak élénk tiltakozások közepette volt hajlandó lefeküdni. – Az nem lehet, hogy van egy szuper békaparadicsomunk, és nem állítjuk fel! – háborgott. – A békáink csak három hétig lesznek nálunk. Ha ebben a tempóban haladunk, addigra lesz készaz otthonuk, amikor el kell engednünk "ket. – Majd csak elkészülünk vele – csitítgatta Molly, bár a szerelési útmutatótól " sem lettokosabb. – Felhívom a boltot, ahol eladták – ígérte a gyereknek, miközben jóéjtpuszit adottneki. – Majd küldenek valakit, aki eligazodik rajta. – Mr. Baird megígérte, hogy befejezi. – Hmm. Felt!nt neked, milyen jól néz ki Mr. Baird? – Nem. Miért? – Nekem elhiheted, hogy jól néz ki. És ideje, hogy megszívlelj egy tanácsot: ne bízz senkiben,aki ilyen jól néz ki.Sam elgondolkodott. – Ez a lányokra is igaz? – Igen, a lányokra is. – De többnyire csak a férfiakra, tette hozzá magában. – Én tényleg azt hittem, hogy vissza fog jönni – mondta Sam álmos hangon.Én is, gondolta Molly kés" bb, amikor a nappaliban üldögélt az alkatrészek és papírok között.

Most mihez kezdjek ezzel az estével? Lefeküdjek?Egyszer csak csöngettek. Biztosan Trevor az, futott át Molly agyán. Teljesen megrémítette,hogy Birraginbil eladását elnapolták. Mély sóhajjal nyitott ajtót. – Be akarom fejezni a békaparadicsomot. – Jackson minden további nélkül becsörtetett.Molly igencsak meglep"dött. – Hogy mit akar? – Összeállítani a békaparadicsomot. Hiszen megígértem. – Letett egy szerszámosládát a padlóra, és felgy!lte a pulóvere ujját.Beletelt kis id" be, mire Molly összeszedte magát. – Azt hittem, már nem érvényes az ígérete. Azok után, ami az ebédnél történt!

– Csakhogy nem magának ígértem meg, hanem Samnek – vágta rá a férfi mogorván. – Ésezúttal hoztam megfelel" szerszámokat. – A láda igazán meggy"z"nek látszott. Molly le volt



ny!gözve. – Amit most visel, az tetszik – jegyezte meg Jackson.A lány mélyen elpirult, és megfeledkezett a ládáról. Rózsaszín szabadid"ruhája látott már jobbnapokat is. – Ugye csak tréfál?

– Sokkal jobban illik magához, mint a gyászruha.Molly bosszúsan témát váltott. – Tudja egyáltalán, hogyan kell használni ezeket a szerszámokat? – Természetesen!Molly akaratlanul is elmosolyodott. – Fura, de valahogy nem néztem ki magából. Ez például micsoda?A férfi fölényesen nézett rá. – Gyalu. – És mit csinálnak vele? – Természetesen gyalulnak! – Jackson elvigyorodott. – Ha van valami gyalulnivalója, ide

vele!Hogy képes el" bb összezavarni, azután megnevettetni? Molly megpróbált komoly maradni. – Ez a legnagyobb szerszámosláda, amelyet valaha láttam. – Mindjárt tudtam, hogy le fogja ny!gözni. Ezért is választottam ezt. – Kifejezetten ezért vásárolta? Csak ma estére? – Sok a tennivalónk ma este.Milyen kedves, gondolta Molly. Egyszer !en szeretetre méltó. Kifakult farmerjában és viseltes pulóverében egyáltalán nem keltette milliomos üzletember benyomását, így bárki lehetettvolna. Egy átlagos barát. Vagy szeret".Mégis Jackson Baird volt, és megállapodás f !zte az ismeretlen Carához. Molly elhatározta,

hogy ezt szem el"tt tartja. – Olyan sokáig csak nem tart a szerelés – jegyezte meg. – Szerintem sem, de utána felakasztjuk a tábláit. Addig nem utazom el az Allamokba. Éppelég ideig szenvedett lábtörl"ként. – Én nem vagyok lábtörl"! – De igen, az. Megpróbálta például bíróság elé állítani azt a Colint, hogy visszaszerezze t"le aspórolt pénzét? – Colin ügyvéd – magyarázta Molly. – A bíróságon esélyem sem lenne ellene, és még a perköltséget is nekem kellene kifizetnem. – #kelme pontosan ebben bízik. Mi lenne, ha kölcsönadnám magának Roger Francist? # elég

agyafúrt, hogy bárkivel harcba szálljon. – Hmm. Én... – Nem kedveli? – Jackson elmosolyodott. – Én sem, de érti a dolgát. Az ajánlatom áll. – Miért teszi mindezt?A férfi megrázta a fejét. – Magam sem tudom. Ideadná azt a lábat?Vállvetve dolgoztak, míg végül a békaparadicsom elkészült. A bár elé tolták, és megtöltöttékvízzel. Molly figyelte, ahogy Jackson gyengéden felemeli a két békát, hogy elhelyezze "ket újotthonukban.A csudába, ebben a fickóban van valami, ami megérinti a lelkét. Ott áll lezser öltözékében, a

két béka mozdulatlanul a tenyerén," pedig olyan óvatosan bánik velük, mintha gyémántoklennének. Mihelyt a kis jószágok a kezében voltak, átváltozott gátlástalan üzletemberb"l



olyan férfivá, aki... Akit képes lenne tiszta szívéb"l szeretni. Molly az ajkába harapott.Jackson felemelte a fejét, és ránézett. – Mi a baj? – Semmi.Dühös tekintetet lövellt Jackson felé, aki úgy tett, mintha nem vette volna észre. Molly fogta a

békákat, az egyik apró sziklára állította "ket, s közben a keze súrolta a férfiét. Ott álltakegymás mellett, és figyelték a békákat. – Most már elmehet – mondta végül a lány. – Csak ha a csomók a falra kerültek.Jackson még mindig az állatokat nézte, akik a sziklán kuporogva elégedettenszemrevételezték kis vízesésekkel, tavacskákkal és zöld növényekkel ékes új otthonukat.Molly meg mert volna esküdni rá, hogy mosolyognak. – Ez egész életükre megfelel nekik. – Ekkor eszébe jutott, hogy csupán három hétr "l van szó. – Maga ennyi pénzt kiadott, hogy aztán... Guynak igaza van. Ha elengedjük "ket, a békaparadicsom üresen marad, és Sam...

– Pontosan, hiányozni fognak neki – helyeselt Jackson. – Err "l is beszélni akartam magával. – Valóban? – Igen. Elhoztam a Békák Megmentéséért Küzd" Társaság tájékoztatóját. Tudta, hogy létezikkeresztszül"ség otthontalan békáknak? Magánembereknél kerülnek elhelyezésre, amíg eljönaz ideje, hogy elengedjék "ket. – Ugye most tréfál? – Nem. Bárki lehet keresztszül", feltéve, hogy kész a kell" ismereteket elsajátítani, szúnyogotfogni és bebizonyítani, hogy rendesen gondoskodik a békákról. – Ez azt jelenti, hogy Sam és én lehetnénk keresztszül"k? – Pontosan. – Jackson igyekezett szerénynek látszani.

Molly újra beleszeretett. Annyira szerette volna megcsókolni, a karjába ölelni, és vágyatszítani benne... Lehetetlen. Jackson hamarosan külföldre utazik. És neki ott van már Cara, an", akit szeret... – Vette a fáradságot, hogy mindezt megérdekl"dje Samnek? – csodálkozott.A férfi kissé zavartan elmesélte, milyen simán ment. – Az eladó említette a kisállat-kereskedésben, és " adta a tájékoztatót is. Szóval, az élet a békákkal hosszú távú élmény lehet Sam számára.Samnek éppen erre van szüksége, t!n"dött Molly. Egy feladatra. Teljesen odáig lesz azörömt"l. – Nagyon köszönöm. – Több nem jutott az eszébe. Képtelen volt szabadulni a gondolattól,

hogy Jackson holnap elutazik, és utána már csak egyetlenegyszer fognak találkozni.A férfi kalapácsot és szögeket vett el" a ládából, s a nappali hátsó falához ballagott. Egyórával kés" bb az egész falat beborították a csomók. Csodás látvány volt. – Hát ez miféle? – Jackson egy különösen bonyolultnak t!n" csomóra bökött. – Ezzel rögzítik a homárfogó kosarat – magyarázta a lány. – A hurkot kötheti a kötél végérevagy a közepére. Ha mindkét végén meghúzza, a kampók a kosár függ"leges részén lév" hurkokba csúsznak. – Értem. Hogy maga miket tud! – Jackson elégedetten szemlélte a feldíszített falat. – Mostmár igazán jól érezhetik itt magukat Sammel. # a békáival, maga a csomóival. – Igen. – Igaza volt. Már régen meg kellett volna tennie. Mindjárt otthonosabban érezte

magát. – Kér egy kávét, miel"

tt elmegy? – Köszönöm, nem.



– Mikor indul holnap? – Jobb nem jutott eszébe. – Korán. Lassan készül"dnöm keli.Egészen közel álltak egymáshoz. Mollynak csak a kezét kellett volna kinyújtania, hogymegérintse, azután...Igen, és azután mi lenne? Bírja rá Jacksont, hogy valóban h!tlen legyen az ismeretlen

Carához? Nem, " nem egyéjszakás n"! Amikor felnézett, észrevette, hogy a férfi az arcátfürkészi. Nyomban tudta, hogy neki is ez jár a fejében. – Molly... – Ne, kérem, ne! – Ha még egy szót szól, a karjába veti magát. Még csak beszélnie semkellett. Elég volt ott állnia, és szavak nélkül is az értésére adta, mit szeretne... – Menjen el!Jackson hosszan nézte, majd bólintott. – Talán jobb lesz. – Biztos – mondta a Jány élesen. – Végül is ott van Cara. – Igen. – Itt sem kellene lennie. Carának nincs ellene kifogása, hogy az estéit más n"kkel tölti?

Hallgatás. Azután a férfí átnyújtotta neki a névjegykártyáját. – Itt van Roger Francis telefonszáma és címe. – Hangja ismét tárgyilagos volt. – Már várja ahívását. Remélem, mire visszajövök, megteszi a jogi lépéseket a volt v"legénye ellen. –Elmosolyodott, felszegte az állát, és a lány szemébe nézett. – Sajnálom, Molly.A lány mély leveg"t vett. – Mit sajnál? – Azt hittem, tudja. – Jackson vállat vont, és megvet"en felnevetett. Megvet"en a sajátviselkedése miatt. – Sajnálom, hogy mást nem kínálhatok fel magának.Azzal lehajolt, s gyorsan és keményen szájon csókolta. Búcsúcsóknak szánta. Azután elment.





– Valakivel, aki sokat jelent neked? – kérdezte Jackson. – Úgy t!nik. – A n" zavartan köhintett. – Kérlek, ne nevess ki, Jackson! Tudom,megfogadtam, hogy többé egy férfi sem érdekel, de Raoul annyira más. – Raoul? – Francia. És egyszer !en tüneményes. Egészen más, mint a szüléink. Olyan... Ó, képtelen

vagyok megmagyarázni, de felborította minden tervemet.Jackson lerogyott az íróasztala melletti székre. Teljesen elkábult. A húga szerelmes! – Jó neked – mondta végül. – Megismerhetem? – Alig várom, hogy bemutassam. Jaj, Jackson, " olyan csodálatos! Bárcsak... bárcsak az aszörny! Diana... – Cara, hagyd ezt! – Jól van. De nekem csak a szüleink hatását kellett legy"znöm, míg neked sokkal rosszabbat -mondta a n" nyíltan. – Én is azt gondoltam, akárcsak te, hogy soha nem fogok házasságotkötni. Meg akartam kímélni magamat ett"l a sorstól. De aztán jött Raoul... – És a hetedik mennyországban lebegsz, hallom a hangodon.

– Igen. – Cara zavartan nevetett. – # annyira más, mint azok a férfiak, akikkel eddigtalálkoztam. Jackson, nem gondolod, hogy egyszer elfelejted Dianát? – Nem! – Csak azért, mert a szüléink... – És Diana. Megbíztam benne. – Ám neki csak a pénzed kellett. – Cara felsóhajtott. – Szerencsére idejében rájöttél, hogy agyerek nem t"led van, de még olyan fiatal voltál, Jackson. Vannak rendes emberek is avilágon. Korábban én sem akartam elhinni. Csak, mert eddig nem találkoztunk velük...De igen, eggyel találkoztam, gondolta Jackson. Molly! – Akkor már nem is akarsz Ausztráliában letelepedni? – kérdezte.

– Nem. Amíg nem volt állandó otthonunk, jó ötletnek t!nt. De Raoulnak van egy lakásaPárizsban, meg egy birtoka Észak-Franciaországban. Ezért azt hiszem, nincs szükségem... – Egy féltestvérre? – Badarság. Nem úgy értettem. A bátyámat szeretném örökre megtartani. – De Raoul fontosabb?-– Ezt nem lehet így összehasonlítani. Szívb"l remélem, hogy te is találkozol majd valakivel,Jackson. Annyira boldog vagyok! – Rövid hallgatás. – Ennek ellenére meg akarod venni azt afarmot?A férfi töprengett. – Azt hiszem, igen.

– Nagyszer ! ötlet. Raoullal szeretnénk gyerekeket, és akkor mind meg fogunk látogatni téged.Kés" bb az unokahúgaidra és unokaöcséidre hagyhatod a farmot. Nyilván nem egyállatmenhelyre ruházod majd a vagyonodat.Talán egy békament" alapítványra, t!n"dött Jackson. Miután letette a kagylót, fogalma semvolt róla, hogyan tovább.Molly? Talán. Talán megpróbálhatná...

– Molly, jól vagy? – Szia, Angie! Igen, megvagyok. – Csak azért hívlak, mert az irodában olyan kimért voltál. Mintha szándékosan kerülnél.

Nos," pillanatnyilag mindenkit kerül. – Van híred Jacksonról?



– Angie, add fel végre! Miért lenne róla hírem? – De hát az ügyfeled! – Az ügyvédje foglalkozik a dologgal. # csak akkor jön majd el, ha alá kell írni a szerz"dést. – Te Roger Francisszel tárgyalsz? A békagyilkossal? – Angie, hagyd abba!

– Csak aggódom érted. Mint a barátn"dnek jogom van hozzá. Tartsd magad távol ett"l aRogert"l! – Vissza akarja szerezni Colintól a pénzemet.Angela elképedt. – Az a fickó szívességet tesz neked? El sem hiszem! – Jackson megfizeti érte – f !zte hozzá gyorsan Molly. – Az ég szerelmére! Colinról beszélünk! Roger Francis azt hiszi, vért tud kipréselni egy darabk " b"l? – Én sem bízom a sikerben – vallotta be Molly. – El"ször nem is akartam belevágni, de aztánMr. Francis megsúgta, hogy Colinnak mondanivalója van a számomra.

– Feltehet"en ez: bocsánat, bocsánat, bocsánat. Eszedbe ne jusson bed"lni neki, amíg nemadta vissza a pénzedet! – Angela elgondolkodott. – Ami azt illeti, Roger Francisben semkellene túlságosan megbíznod. – Egyikükben sem bízom. – Akkor miért akarsz a bírósághoz fordulni? – Mert szükségem van pénzre Sam miatt. – Komolyan azt hiszed, hogy vissza fogod kapni? – Fogalmam sincs ismerte be Molly –, de Sam jöv" je a tét. Pillanatnyilag még egy jobbiskolára sem futja. Tehát meghallgatom, mit akarnak mondani. – És elfogadod Jackson segítségét?

– Ebben az ügyben igen. – Jogos. A fickó tartozik neked. – Honnan veszed? – Összetörte a szívedet. – Nem, az Colin volt. – Marhaság. Colin megsebezte a büszkeségedet, kifosztotta a bankszámládat, de a szívedetnem törte össze. Amikor vele szakítottál, nem néztél ki így. – Hogy? – Mint... – Angie elt!n"dött –, mint egy t!z nélküli kandalló.Molly elnevette magát.

– Milyen költ"i! – Olvastam valahol – felelte Angela –, de találó. Molly, tenned kell valamit! – Bejárok dolgozni, és gondoskodom Samr "l. Azonkívül tárgyalok Jackson ügyvédjével, hogylássam, visszakaphatom-e a pénzemet Colintól. Ennyi elég. – Jacksonra céloztam. – Már felkínáltad neki a szívemet, többet én sem tehetek. – Repül"re szállni és megkeresni? – Most már aztán elég! Tudhatnád, hogy ez ostoba ötlet. – Jól van, befogom a számat. – Angie mélyet sóhajtott. – Pedig igazi álompár lettetek volna! – Ugyan, a milliomos és én? Most már csak a békák maradnak nekem.

Angie kuncogott. – Nem gondoltál még arra, hogy megcsókold Lionelt?



– Nagyon vicces. Na, eredj vissza Guyhoz, Angie! Az ilyen tanácsokról inkább lemondok.

– Francis? – szólt a kagylóba Jackson.A hangja élesen és határozottan csengett. – Mit tehetek önért, Mr. Baird?

– Kapcsolatba lépett már Molly Farr-ral? – Igen, jól halad az ügy. – Valóban? – Sikerrel kecsegtet. – Francis önelégültnek t!nt, mint mindig. – Kiderítettem, hogy Miss Farrvolt v"legényének rossz a lelkiismerete. Most azt tervezi, hogy feladja a vidéki prakszisát, ésSydneybe költözik. – És ez mennyiben válna Molly hasznára? – A fickó ki akar békülni vele. – Az lehetetlen! – Jackson szinte beleszédült. – Azt mondja, elege van a vidéki munkából. Szeretne új életet kezdeni a városban. Ha pedig

kibékülne Molly Farr-ral, két legyet ütne egy csapásra. – Molly ebbe sose menne bele! – Hosszú távon Miss Farr érdekeit szolgálná, elvégre a férfi ügyvéd. Vélhet"en sokkal többetfog keresni, mint amennyit a n" valaha kereshet. – Csak nem azt tanácsolta Mollynak, hogy a pénzéért béküljön ki vele? – Azt tanácsoltam, hogy cselekedjen a belátása szerint. Mindenesetre annak az esélye, hogy a bíróságon pénzt csikarhat ki a fickóból, igen csekély. Ha házasok lennének, akkor... – Nem! – Ez lenne a legésszer ! bb. – Nem!

Francis hallgatott, majd óvatosan megkérdezte: – Akkor mit tanácsoljak Miss Farrnak?Jackson sokáig töprengett. – Semmit – bökte ki végül. – Nem az én dolgom. Tegye, amit helyesnek vél! – Azzal letette.

– Molly? – Colin! Nincs mondanivalóm a számodra. – Várj, ne tedd le! Beszélnünk kell. – Ugyan mir "l? – Kett"nkr "l.

– Már nincs „kett"nk”. – Molly, akkora idióta voltam! – A gazember találóbb. Bármit akarsz mondani, megüzenheted Roger Francisszel. – Pontosan err "l van szó. Azt javasolta, hogy találkozzunk. – Ó, igazán? – Igen. Ebédeljünk együtt holnap! Meghívlak. Ezzel nem kötelezed magad semmire.Egyszer !en csak hallgass meg! – Egyetlen okot nevezz meg, amiért meg kellene tennem! – Samnek családra van szüksége. – Ez igaz.

– Roger Francis elárulta, hogy anyagi gondjaid vannak, nekem pedig lelkifurdalásom támadt.Hiszen én soha nem akartam... Nem gondoltam bele. Ráadásul nem sejtettem, hogy ennyire



fogsz hiányozni. Ezért arra gondoltam... – Egy pillanat! Miattad vannak anyagi gondjaim! – Tehát ki foglak segíteni. Addig is... – Addig is mi? – Gyere el velem holnap ebédelni! És hallgass meg!

– Jól van, egy ebéd és semmi több – felelte Molly határozottan.

– Mr. Baird, Miss Copeland várja szombaton a farmon. Miss Farr is ott lesz, és viszi aszerz"dést.-- Nagyon jó, Francis. Sam is eljön? – Sam? – Molly unokaöccse. Szeretném, ha elkísérné a nénikéjét. – Ó! – Az ügyvéd hangjából meglep"dés csengett ki. – Megkérjem, hogy hozza magával azunokaöccsét? – Igen.

– Talán a társa is elkíséri. – A társa? – Tudtommal igen jól állnak a dolgok Miss Farr és a volt v"legénye között. Találkoztamtegnap a férfival, és nagyon elégedettnek t!nt. Megítélésem szerint aligha kerül sor perre.A hír cseppet sem tetszett Jacksonnak. – Az a fickó becsapta! – De kész jóvátenni – válaszolta az ügyvéd. – Mr. Baird, önnek az volt a legfontosabb, hogyMiss Farr anyagi gondjai megoldódjanak. – Igen. – Akkor, úgy vélem, sikerrel jártam. Miss Farr v"legénye csavaros esz! ügyvéd. Hamar pénzt

fog csinálni a városban. Ehhez csupán egy irodára és megbízható háttérre van szüksége,amelyet a lány fog megteremteni neki. – Biztos benne, hogy Molly belemegy? – Ostoba lenne, ha nem menne bele. – Roger Francís tétovázott. – Az a benyomásom, hogymég szeretik egymást. Hála önnek, talán mégis egy család lesz bel"lük. – Milyen megható – morogta Jackson. Remek. De miért érzi hirtelen ilyen rosszul magát? -Van még valami? – Nincs, uram. Jöv" héten találkozunk a farmon. – Bárcsak azt mondhatnám, hogy örülök neki – válaszolta keser !en Jackson.

– Cara? – Igen, Jackson? – Szeretnék t"led kérdezni valamit. – Igen? – Képzeld el, hogy a te Raoulod jegyben jár valakivel, és te tudod, hogy ez csakkatasztrófával végz"dhet. Hagynád, hogy a dolgok menjenek a maguk útján, vagyközbelépnél? – Jackson... – Mit tennél, Cara? – Remélhet"leg nem Dianáról beszélsz.

– Nem, nem Dianáról van szó. – Akkor kir "l?



– Egy lányról. Mollynak hívják. – Jelent neked valamit? – Igen, nagyon is sokat. Olyan sokat, hogy nem gördítenék akadályt az útjába, ha egy másikférfi menyasszonya lenne. Ha valóban ez az, amit akar. – Biztos vagy benne, hogy eljegyezte magát?

– Talán. – De ki tudod deríteni? – Igen, Ki fogom deríteni. És aztán már csak rajta múlik, gondolom. – Ó, Jackson...! – Ne várj túl sokat – mondta a férfi komoran. – Én sem teszem.

– Angela? – Igen, Molly? – Bocs, hogy ilyen kés"n zavarlak. – Hajnali egy óra van! Mi történt?

– Be tudnál ugrani? És hoznál egy családi jégkrémet meg egy vagon nápolyit? – Van valami különleges okod, hogy erre kérj? – Igen. Nem értem, mi folyik itt, és fogalmam sincs, mi legyen.

12. FEJEZET

A második látogatásakor Jacksonnak még jobban tetszett a farm, mint el"ször. A pilótakörberepülte a birtokot, hogy Jackson még egyszer alaposan szemügyre vehessen mindent.Valóban álomszép kis foltja volt a földnek. Tulajdonképpen miért ragaszkodik a hozzá?Mert valóságos kis édenkert, szögezte le magában. De ki tudná használni? Igen, hogyne. Amunkáját végezhetné innen is. Modern hírközlési eszközökkel és internettel felszerelvemindegy, hol lakik. Az év nagy részében élhetne itt a Gray házaspárral és pár tucat békával.És talán Mollyval?Ez az, amire vágyik. Vagy mégsem? Józannak kell maradnia. A magánnyal jól elboldogult,ellenben a szerelemben csak rossz tapasztalatokat szerzett. Ha gyerekkorában nem tartja távol

magát az érzésekt"l, beleroppant volna. Mert a szülei szeretete szinte megfojtotta, és nemmenekülhetett el el"lük.



Kés" bb aztán mindezek dacára beleszeretett Dianába. Fiatal volt, és tapasztalatlan, s azt hitte,hogy a lány valóban szereti. Amikor Diana állapotos lett, rettenetesen örült. Életében el"szörcsaládot akart alapítani, és teljesen magukkal ragadták a születend" gyermek iránt tápláltérzések.Ám egy héttel az esküv" jük el"tt kapott egy levelet, amiben arról tájékoztatták, hogy nem " a

baba apja. Szembesítse Dianát egy névvel, és várja ki, mit fog felelni, írta az ismeretlen.Jackson vonakodva bár, de megfogadta a tanácsot. – Ismered ikszipszilont? – kérdezte Dianától, és rögtön elszabadult a pokol. Tehetetlenülnézte, hogyan változik a lány valóságos fúriává. Hogyan merészeli faggatni "t? Hogyanfeltételezheti róla, hogy a gyerek nem t"le van?Holott még semmit nem feltételezett. Pusztán egy nevet említett.Másnap reggelre Diana elt!nt. A szerelme hazugság volt. Becsapta "t, hogy kicsalja a pénzét.Azóta Jackson megrögzött agglegényként élt, és Cara volt az egyetlen, akiben megbízott.A farmon feltöltekezhettek volna, ha az élet csúnyán elbánik velük. De immár ez az egész kis birodalom egyedül az övé lesz. Ett"l a gondolattól szörnyen magányosnak érezte magát.

És Molly? Molly újra együtt van Colinnal.Roger Francis felhívta közvetlenül az indulás el"tt, hogy közölje vele, ki hogyan fogodautazni.# egyedül megy, Miss Copelandnek saját sof "rje van, Molly, Sam és Colin pedigegyütt érkezik majd, magyarázta.Jackson dühös volt magára, amiért el"segítette Molly és Colin kibékülését, pedig örülniekellett volna. Hiszen Samnek családra van szüksége, otthonra, férfitámaszra. De miért azzal aférfival, aki kicsalta Molly pénzét?Jackson kinézett az ablakon, s alant megpillantotta Gregort és Doreent, akik már várták. #k jelentették a jöv" jét. Senki más. Mély sóhajjal viszonozta üdvözl" mosolyukat.Birraginbil nagyszer ! vásár. Jobb, ha túlesik rajta.

– Colin, ott le kellett volna fordulnod! Birraginbilbe észak felé kell menni! – Netán Birraginbilbe megyünk? – Természetesen! – Kukkants be a keszty!tartóba, drágám! Van egy meglepetésem a számodra. – Meglepetés? – Egy eljegyzési gy!r !. És esküv"i tervek.

A dolgok nem úgy alakultak, ahogyan elképzelték.Hannah Copeland h!vösen várta vendégeit a nagy fogadószobában. Nem leplezte a rosszkedvét. Alig lépett be Jackson a helyiségbe, zsörtöl"dni kezdett. – Tehát egyedül jött. Hol maradt a menyasszonya? – Már mondtam, hogy Cara nem a menyasszonyom – válaszolta a férfi higgadtan, és kezetnyújtott. Hol lehet Molly? – Igen, persze, de megállapodást kötött vele. – Annak vége – mondta a férfi nyíltan, és az id"s hölgy arcát fürkészte.Miss Copeland bosszúsan meredt rá.

– Megkérdezhetem, miért? – Úgy vélem, ez az én dolgom.



– Akkor nem adom el magának a farmomat. Megállapodtunk, hogy el"tte megismerem a jövend" belijét. – Nincs jövend" belim – szögezte le Jackson. – Magányos vagyok. És hol van Molly?Kipréselt egy halvány mosolyt, és úgy döntött, "szinte lesz.

– Hannah, Cara a féltestvérem. Elhatároztuk, hogy osztozunk a farmon, " azonban id"közben beleszeretett egy francia férfiba, és ott marad Franciaországban. Ezért jöttem egyedül.Szeretem ezt a helyet, és megígérem, hogy úgy tör "döm vele, ahogy ön szeretné. Többetsajnos nem tehetek.Roger Francis jelent meg az ajtóban. – Mi van? – Hannah szemlátomást nem kedvelte az ügyvédet. – Még mindig nem tud semmitMiss Farr-ról, Mr. Francis? – Sajnálom – felelte a férfi. – El sem tudom mondani, mennyire sajnálom, Mr. Baird. Nem lettvolna szabad megengednem, hogy egyáltalán megtekintse ezt a birtokot. – Miért, mi a baj?

– Az ügynökn" je nászútra ment, és a jelek szerint magával vitte a szerz"dést is, a szükséges papírokkal együtt.A hallgatás olyan hosszúra nyúlt, hogy az már fájt. Miss Copeland méltatlankodva méregettemindkettejüket. Roger Francis zavartan köhécselve kibámult az ablakon, és gondosan kerültemegbízója tekintetét.Jackson szinte megdermedt. – Mi történt? – kérdezte végül.Roger hadarva mesélni kezdett. – Miss Farr pár órával ezel"tt felhívott a repül"térr "l. Igen jókedv! volt. Úgy t!nik, ez a Colintegnap este beállított hozzá három repül" jeggyel a Hayman-szigetekre. És megkérte a kezét.

Miss Farr azt mondta, az ajánlata túl jó ahhoz, hogy visszautasítsa. Tehát elutaztak.Tehát elutaztak. – Kilenckor szálltak fel Sydneyb"l.Akkor majdnem találkoztunk a leveg" ben, futott át Jackson agyán, és szinte rosszullét fogtael. – És mi van a szerz"déssel? – tudakolta Hannah.Roger Francis vállat vont. – Fogalmam sincs, mit m!velt vele. A f "nöke sem tudja.Csönd. – Akkor ennyi volt – jelentette ki Hannah kis id" múlva. – Szerz"dés nélkül, élettárs nélkül és

Miss Farr nélkül nem jutunk el" bbre. Még ha el akarnám is adni önnek a farmot, Mr. Baird,ma már semmit nem tehetünk. Talán megpróbálhatnánk, ha ismét Sydneyben leszünk... – Nem hiszem. – Jackson beletúrt s!r !, sötét hajába, és lehunyta a szemét. Hangja fakó volt. –A fenébe is! – Sajnálom – ismételgette Roger.Jackson ránézett. – Személyesen vele beszélt? – Igen. – Boldognak t!nt a hangja? – Igen, Mr. Baird. Nagyon boldognak.

Jackson elmormolt egy szitkot. – Jobban tettem volna, ha...



– De nem tette meg! – Hannah kíváncsian végigmérte, és szemlátomást sejtette, mi játszódikle benne. – Mit szólna egy kis kiruccanáshoz a Hayman-szigetekre? – Túl kés"n érkeznék. És ha szereti azt a fickót... – És mi van, ha magát szereti? – kérdezte Hannah lágyan. – Nem tudom. – Jackson felsóhajtott, azután összeszedte magát. Elvégre gyerekkora óta

megszokta a sorscsapásokat. Megtanulta, hogyan tegye túl magát rajtuk. Úgy, hogyvisszavonul. Ez volt az egyetlen lehet"ség. – Sajnálom, hogy raboltuk az idejét, MissCopeland. – Ismét h!vös üzletember volt. – De úgy t!nik, nemcsak az én hibám. Nyilvánvalóan megbízhatatlan ügynököt választott, Miss Copeland. – Így igaz - helyeselt az ügyvéd. – Azonkívül... ha egy igazán félrees" birtok érdekli, Mr.Baird, sokkal megfelel" bb a Kék Hegységben lév" ingatlan. Tudom, hogy szemet vetett rá,miel"tt hallott Birraginbilr "l. Amikor tegnap beszéltem a tulajdonossal, még megvolt. – Fogadni mertem volna rá! – Szívesen megmutatnám önnek. Ne repüljünk mindjárt oda a helikopterrel? Bizonyáratalálok valakit, aki visszaviszi a kocsimat.

– Ebb"l elég, Francis! – Jackson hátrált egy lépést. – El" bb nyugodtan át kell gondolnom adolgot. – A kocsimban vannak a másik birtok papírjai, Mr. Baird. Szóljak a pilótának, hogy szeretnefelszállni? – Nem. De igen.Jackson a fülét hegyezte. Egy járm! közeledett a poros úton, a motor zajából ítélve nagysebességgel, és elég vén járgány lehetett. Mindannyian a veranda ajtajához siettek, amikor azöreg autó hatalmas porfelh"t kavarva, csikorgó fékekkel megállt a ház el"tt.Egyszerre vágódott ki a kocsi összes ajtaja, és kipattant bel"le Molly, Guy, Angéla és Sam. – Túl kés"n érkeztünk? Már elment? – Vaskos papírkupaccal a hóna alatt, Molly bevágtatott a

fogadószobába. Ekkor megpillantotta Jacksont, és hirtelen megtorpant.A férfi közelebb lépett hozzá. Az iratok kicsúsztak a lány kezéb"l, és a földre hullottak. Ésakkor Jackson olyan hévvel ragadta meg a karját, mintha soha többé nem akarná elereszteni.Angéla, Sam és Guy ott tolongott a lány mögött. A gyerek magához szorította a dobozt a békáival, de most senki nem figyelt rá. Mindenki csak Mollyt nézte, aki belefúrta az arcátJackson széles vállába, és hangosan zokogott. – De hát mi történt? – A férfi alig tudott megszólalni. – Ezt soha nem tételeztem volna fel Colinról! – motyogta a lány alig érthet"en.Jacksonnak le kellett hajtania a fejét, hogy jobban hallja. – Azt hittem, csak játszadozni akar velem. Belementem, hogy kiderítsem, mit forgat a fejében.

Nem sejtettem, hogy ilyen komolyra fordul a dolog. A végén durva és közönséges lett, éser "szakkal akart megállítani. – Micsoda? – Jackson eltolta magától. És valóban, Mollynak kék folt éktelenkedett a jobbszeme alatt. Ziláltnak és dühösnek hatott, s a szeme kivörösödött a sírástól. Ennek ellenéreJackson igen kívánatosnak találta. – Egy pillanat! Kezdje az elejénél! – Colin és ez a fickó közösen f "zte ki az egészet! – Angela Roger Francisre bökött.Ekkor mindenki az ügyvédre meredt, aki hirtelen hamuszürke lett. – Mit akar ezzel...? – nyögte ki.De Angelát már nem lehetett elnémítani.

– Francis felhívta Mollyt, és azt állította, hogy Colin ki akar békülni vele. Molly persze egy percig sem hitt neki, de szöget ütött a fejébe, vajon miért nógatja annyira a fickó. Aztán



felt!nt neki, hogy ezek ketten nagyjából egyid"sek, és ebben az államban nem sok egyetementanítanak jogot. Tehát kutakodott egy kicsit. És mit gondol, mire jött rá? Hogy Colin és Rogerugyanazon az egyetemen, ugyanazon az évfolyamon, ugyanazon a szakon tanult! – Ez még nem jelent semmit! – Roger felt!nés nélkül az ajtó felé araszolt. Molly eléggéösszeszedte magát, hogy átvegye a mesélés fonalát.

– Colin hihetetlenül kedves volt. – Hangja kissé gyengén csengett, de Jackson oltalmazóölelése er "t adott neki. – Rögtön tudtam, hogy valami trükk van a dologban. Colin többször ismeghívott ebédre, és mindig hozott ajándékot Samnek. – Egyik sem volt olyan klassz, mint a békaparadicsom – kotyogott közbe a kisfiú.Molly elmosolyodott. – Nem bizony. És eltúlzott ajándékok voltak. Minél jobban próbálta Colin behízelegni magát,annál gyanakvóbb lettem. Aztán ragaszkodott hozzá, hogy ma " hoz el ide. – Mollynak nincs autója, és nem akart felkéredzkedni a helikopterre. Szerintem elég nagy butaság volt t"le – közölte Sam. – Pedig biztosan elhozott volna bennünket, igaz, Mr. Baird? – Hát persze – jelentette ki Jackson, és szorosabban magához vonta a lányt. Molly igyekezett

a beszámolójára összpontosítani, és figyelmen kívül hagyni, hogy Jackson ennyire közel vanhozzá, és ilyen együtt érz"én néz rá. – Nem sejtettem, mire megy ki az egész – folytatta. – De miután Angelával megvitattam adolgot, arra a következtetésre jutottunk, hogy nincs más választásom. Úgy kellett tennem,mintha beleegyeznék. Tehát lemásoltuk a szerz"dési papírokat, és... – Lemásolták a papírokat? – kérdezte Roger Francis rémülten. – Természetesen. Nem tegnap jöttem le a falvéd"r "l. Angela hozta volna el a másolatokat, hatörténik valami. Mindegy, mi. Guy ugrásra készen a közelben tartózkodott a kocsijával. –Molly elmosolyodott. – Arra viszont nem számítottunk, hogy Guy eladta az új autóját, hogy befizessen az árából a nászútjukra, és most egy "srégi járgányt vezet. És akkor jött Colin.

– De ahelyett, hogy idehozott volna minket, a repül"térre hajtott – vette át a szót Sam. – Aztmondta, hogy elvisz bennünket nyaralni a Hayman-szigetekre! – Mindent bevetett, hogy rászedjen minket. – Molly mérgesen nézett Roger Francisre. – Magaaztán tényleg ostobának tart engem. – Más n" bed"lt volna neki – vélekedett Angela, Guyjal az ajtónál áll, hogy Francis ne tudjonmeglépni. - Colin jókép! fickó, és álomnyaralást ígért neked. Nem beszélve az esküv" kilátásba helyezésér "l. – Mintha egy szavát is elhittem volna! – vágta rá Molly felháborodva. – Nyilván feltételezte, hogy még szereted. – Nem! Már nem, mert... – Molly elnémult.

Jackson újfent magához húzta. De nem azért, hogy megvigasztalja, hanem örömében. – És aztán mi történt? – Amikor a f "útról letértünk a repül"tér felé, szóltam Colinnak, hogy elszámította magát. Aztfelelte, ne kövessek el ostobaságot. – Elhallgatott, és Francisre nézett.Az ügyvéd tekintetéb"l sütött a gy!lölet. – Colin elmondta, hogy kapunk egy halom pénzt a Kék Hegységben lév" ingatlan jutalékából.Roger Francis ugyanis az egyik tulajdonos, és rengeteget keresne az üzleten, ha sikerülneeladnia magának a birtokot – fordult Jacksonhoz. – Colinnal a szerz"dés megkötése utánkaptuk volna meg a részünket. Állítólag maga már majdnem megvette azt a másik ingatlant,amikor Hannán Copeland belépett a képbe az ajánlatával. Mindenesetre Colin és Francis arra

számított, hogy Miss Copeland és maga kell"képpen felb

"szülnek a távolmaradásom miattahhoz, hogy meghiúsítsák Birraginbil adásvételét. #k ketten zsebre akarták vágni a másik



telek eladásából befolyó hasznot, és a végén mi hárman állítólag a markunkba nevettünkvolna. – Maga is nevetett volna? Colin feleségeként a Hayman-szigeteken? – kérdezte Jackson. – Nem, az egészet egy pillanatig sem vettem be. – Molly mélyet sóhajtott. – De még ezt semkészítette el" Colin rendesen. Megmutatta nekem a repül" jegyeket, mintha ezzel

meggy"zhetett volna a szándéka komolyságáról. Azzal viszont nem számolt, hogy elolvasomaz apró bet!s részt is: csak odaútra szóló jegyek voltak. Colin egyszer !en ott akart hagyni bennünket. – Hihetetlen! – Közben megérkeztünk a reptér parkolójába. Kerek perec közöltem vele, mi a véleményem atervér "l. Amikor továbbra is gy"zködött, hogy nem kellene így viselkednem, kézen fogtamSamet, és kiszálltam. Akkor Colin széttépte a szerz"dés papírjait, utánunk jött, és megütött. Az a disznó megütötte Mollyt!Jackson alaposabban szemügyre vette a duzzanatot a lány arcán, majd olyan dühödtkáromkodásba kezdett, hogy Molly összerezzent. A kék folt azonban nem zavarta túlságosan.

Épp ellenkez"leg. – Elértem egy fontos dolgot – jelentette ki elégedetten. – Éspedig? – Természetesen nem akartam, hogy Colin büntetlenül megússza. Tudja, menynyi biztonságiember tartózkodott ma a repül"téren? – Gyanítom. – Ordítottam, ahogy a torkomon kifért – folytatta Molly. – Egy csomó ember járt arrafelé, én pedig olyan lármát csaptam, hogy sokan odajöttek az autóhoz. El sem hiszi, milyen drámaihatást tud kelteni egy kis vér. Sam Colin gyomrába fejelt, mire Colin adott neki egy pofont, ésekkor hirtelen lefogta négy izmos biztonsági "r. Egy rakás szemtanú volt, és a videokamera

felvételei. Colin jelenleg dutyiban ül. – Molly szeme csak úgy ragyogott. – Persze óvadékellenében hamar kiengedik, de a rend"rök szerint, ha feljelentem, biztosan elítélik. Én pedigkártérítést kapok. - Megérintette sérült arcát. – Mert súlyos lelki megrázkódtatás ért. – Cseppet sem látszik magán! – szögezte le Jackson der !sen. Molly boldogan átölelte. – Nem. Inkább örülök, hogy Colinnak, aki még soha nem követett el semmit, végre jókora foltéktelenkedik a becsületén. Sok minden van, amit egy büntetett el"élet! jogász többé nemtehet meg, és alig várom, hogy lássam, amint elítélik. – Felszegte az állát, és Francisre nézett. – Nem tudom, mihez kezdjünk magával, Mr. Francis. Guy szerint törvénytelen dolog együgyfélnek bármit is eladni úgy, hogy nem fedi fel el"tte a társtulajdonosok kilétét. Tehát lehet,hogy még magát is nyakon csípjük.

Roger Francis egyre idegesebb lett. – Én nem csináltam... én nem akartam... Ez a n" teljesen... – T!njön el! – Jackson úgy nézett az ügyvédjére, mint valami undok rovarra. – Gyerünk, mirevár? – Én soha... – Maga küldte Molly nyakára azt a fickót, aki a maga jóvoltából bántotta "t!Jackson számára ez volt a dönt". Bosszantotta ugyan a csalás, és az, hogy kijátszottak, deemiatt nem forrt volna a méregt"l. Ám ha Molly arcára nézett, legszívesebben megfojtottavolna Colint. Sajnos azonban csak álnok ügyvédje volt kéznél.Az " megbüntetésére persze akad más lehet"ség is, nem kell mindjárt megölnie. Szinte

emberfeletti önuralommal sikerült megállnia, hogy galléron ne ragadja és ki ne hajítsa a férfit.Csak fagyosan megismételte:



– T!njön el! – Mindent meg tudok magyarázni, Mr. Baird. A lány téved. Ne hallgasson rá! – Maga azt állította, személyesen Mollytól tudja, hogy a Hayman-szigetekre repülnek. Tehátössze kellett játszania azzal a gazemberrel. – Jackson Miss Copelandhez fordult: – Hajlandóezt tanúsítani?

– De még mennyire! – Hannah szemében az ügyvéd utolsó söpredék volt. – Fel kelleneakasztani az ilyeneket! – Arra talán nem fog sor kerülni, de gondoskodom róla, hogy mindketten megemlegessék atettüket! Viszlát a bíróságon, Francis!

Miután az ügyvéd elment, sokáig nem szólaltak meg. Hallgatták az autója távolodó zaját, samikor megint csönd lett, Molly kibontakozott Jackson karjából. Ám a férfi nyomban újramagához húzta. – Hová akarsz menni? – Magától értet"d"en tegezte. – Én... – A lány felvonta a szemöldökét. – Sehová.

– Pontosan. Sehová.Szeretem azokat a férfiakat, akik tudják, mit akarnak, gondolta Molly. – Köszönöm, hogy elhozták Mollyt – fordult Jackson Guyhoz és Angelához.Molly beletemette az arcát a férfi ingébe. Pompás. Érezte a szívverését. Még pompásabb! – Nagyon szívesen – válaszolta Guy. – Nászajándékba kapnak t"lem egy rendes autót – mondta Jackson. – Jól fog festeni a fazekak és kenyérpirítók között! – Jackson Baird, mi jut eszedbe! – kiáltott fel Molly. – Nem szórhatod csak úgy a pénzedet! – Hadd szórja, ha örömét leli benne – ellenkezett Angela. – Ha már itt tartunk, jó lesz, hamindjárt felírsz néhány briliánst a bevásárlási listádra.

– Angie! – Jól van, befogom a számat! – Angela a kisfiúra kacsintott. - Sam, Lionelék már túl régótacsücsülnek a dobozban. – Szerintem is – mondta a gyerek. – Mit szólnál, ha megmutatnánk nekik az új otthonukat? – Azzal kézen fogta Guyt és Samet,és rámosolygott Hannah Copelandre. – Miss Copeland, nincs kedve velünk tartani? Hagyjukegy kicsit magukra "ket! – Szívesen. – Az id"s hölgy fogta a botját. – Ha az következik, amit gyanítok, szíves örömesteladom a farmomat. Indulás, fiatalember! – Szeretnék ott lenni, amikor elengeditek a békákat! – jelentette ki Molly.

– Igazán? – kérdezte Angela. – Választhatsz: béka vagy herceg? Melyik a kedvesebb neked? – A herceg – vágta rá Molly, s ezzel megpecsételte a sorsát.Végre magukra maradtak. Annyi mondanivalójuk lett volna, de ez nem a beszéd ideje volt.Most csak egymásra tudtak gondolni, s arra, hogy némán összefonódva hallgassák a másikszívverését. Szavak nélkül is értették egymást. Molly alig tudta elhinni, hogy mindez igaz.Elégedett volt, és túláradóan boldog.Jackson gyengéden simogatta a hátát meg a haját. Végre minden rendbejött. – Hát Cara hol van? – súgta Molly, habár ez már egyáltalán nem számított. Amit az igazszerelem összekötött, azt ember nem választhatja szét. – Carával úgy döntöttünk, hogy "rültség lenne, ha együtt élnénk a farmon.

Molly hátrább lépett, hogy láthassa az arcát. – Miért?



A férfi olyan boldogan mosolygott, hogy Molly szíve majd kiugrott a helyéb"l az örömt"l. – Szörnyen ostoba voltam! – Azt nem hiszem. – Tévedsz. Molly... – Jackson megfogta a kezét, miközben a megfelel" szavakat keresgélte,hogy megértesse vele, amit maga is csak most kezdett felfogni. – Borzalmas gyerekkorom

volt. Csupán az nyújtott némi békességet, hogy állandóan dajkák vettek körül, kés" bb pedig bentlakásos iskolába kerültem. Aztán jött az egyetem, majd az üzleti élet. Egyedül ez adott biztonságot. Tehát a magánéletemet is ennek az elvnek az alapján szerveztem. Cara aféltestvérem. Gyerekként hasonlókat kellett átélnie. Ha az élet keményen bánt velünk, csak mivoltunk egymásnak. – Cara a féltestvéred? – csodálkozott Molly. – Igen. És mostanáig ugyanazon szabályok szerint éltünk, azaz: önvédelem minden áron. Énegyszer megszegtem ezt a szabályt, és katasztrófa lett a vége. – Mély sóhaj szakadt ki bel"le.Annak a férfinak a sóhaja volt ez, aki végre hazaért. – Gondoltam, szerethetnék valakit, deneki csak a pénzem kellett. Fiatal voltam és tapasztalatlan, és attól kezdve nem bíztam meg

senkiben, amíg nem találkoztam veled. Hogyan viselkedhet egy férfi ilyen ostobán?Molly nem hitt a fülének. – És most mi lesz?Egy kacagómadár hangosan kaffogott az ablak el"tt, mintha együtt örült volna velük. Defel"lük akár pacsirta is lehetett volna. – Cara megismerkedett az " Raouljával, én pedig... – Jackson elhallgatott. – Te pedig? – Molly úgy érezte, mintha az egész világ visszafojtotta volna a lélegzetét. Akacagómadár kivételével. – Én pedig rátaláltam az én Mollymra. A nagy szerelemre. Az én csodálatos, bátor, mókás,h!séges, gyengéd és senkihez sem fogható Mollymra. Valójában magam sem tudtam, mi elöl

menekülök. Azt hittem, a szerelem el"l, de amíg nem találkoztam veled, fogalmam sem voltróla, mi a szerelem. Csak három hétig nem láttalak, mégis minden pillanatban fájónhiányoztál. Annyira vágyódtam utánad, Molly! Szeretném, ha a feleségem lennél.Hozzámjössz, kedvesem?Hogy akar-e a felesége lenni? – gondolta a lány boldogan. Hát persze! De van még egyakadály. Tisztáznia kell, még ha a jöv" jébe kerül is. – Jackson, mindegy, mit teszek, Samet magammal viszem. # olyan, mintha a részem lenne.Egyszer !en...A gyerek szemlátomást nem jelentett gondot. – Természetesen, Molly. Ezt,is vártam. Sam aranyos kis kölyök. Már vannak terveim hármunk

számára. – Igazán? – Ideköltözünk a farmra. – Egyik ujját a lány ajkára tette. – Ne, el" bb hallgass meg! Samsokkal boldogabb lenne itt, Birraginbilben. Az itteni iskola bizonyára kisebb, de aziskolatársak kevésbé er "szakosak, mint Sydneyben. Sam mindennap tanulmányozhatja a békákat. Megajándékozzuk egy kutyával, segíthet az istállóban, és figyelheti, hogyan n"nekfel a borjak. Mrs. Gray anyáskodik majd fölötte, és finomakat f "z neki, úgyhogy hamarosanmegn", nagy és er "s lesz. – Ó, hagyd abba! – Molly félig nevetett, félig sírt örömében. -– Ez olyan csodálatosanhangzik. Mintha rá akarnál beszélni, hogy Sam kedvéért mondjak igent!

– Gondolod, hogy képes lennék megvesztegetni téged? – Nem, Jackson. – Aztán mégis megváltoztatta a véleményét. – De igen! Ha keresztül akarod



vinni az akaratodat, semmilyen eszközt"l nem riadsz vissza. – Nekem csak te kellesz.Molly megfogta a két kezét, és boldogan a szemébe nézett. – Esküszöl? – Esküszöm. – A férfi lehajolt, és lágyan szájon csókolta. Leheletfinom csók volt, egy új

kezdet ígérete. – Mindent alaposan átgondoltam. Pontosan tudom, hogyan lesz a legjobb. – Nagyon szorgalmas voltál. – Három hét hosszú id". Elég a reménykedésre és a tervezgetésre. – És mire jutottál? – Molly szeretettel nézett rá. – El"ször is nem kell annyit utaznom, mint eddig. A legtöbb dolgot innen is elintézhetem.Tehát lehetünk igazi farmerek, ha a kedvünk tartja. De ha akarod, vezethetsz Birraginbilb"legy el"kel" ingatlanügynökséget. Csak a vidék legjobb ingatlanjaival foglalkoznál...A lány felkacagott. – Csakis a legjobbakkal! – Abban az esetben hobbifarmerek leszünk.

Jackson szerelmesen nézte, de Molly megérezte mögötte az aggódást, s ez megnyugtatta. MertJackson az " gyönyör !séges hercege, aki a világot kormányozza, ám ha a szerelemr "l van szó,viasszá válik a tenyerében.Annyira szerelmes volt, hogy alig bírt megszólalni. Lehúzta a férfi fejét, és megcsókolta. Újraés újra. Addig csókolóztak, amíg elakadt a lélegzetük a szerelemt"l és a boldogságtól.Amikor nagy sokára kibontakoztak egymás karjából, Molly ezt súgta: – Menjünk ki a tóhoz, hogy ott legyünk, amikor a békákat kiszabadítják a fogságukból. – Te már kiszabadítottad a békádat – válaszolta Jackson vágytól rekedten, és ismét magáhozszorította. – A férjeddé tetted egész életedre. Megcsókolhatod, ahányszor csak akarod. Sohatöbbé nem fog békává változni.

Documents

RKSZ 15. kötet (c) - Marian Lennox - Tengerparti ház