S E ÉRINT Környezetvédelem és EU-csatlakozás - bmeip.hu es az EU.pdf · 4 KÖRNYEZETVÉDELEM ÉS EU-CSATLAKOZÁS amelyre általában, mint a Brundtland Jelen-tésre utalnak –

Budapest 2002

Környezetvédelemés EU-csatlakozás

ENG

MIS

ÉRINT

E

2 KÖRNYEZETVÉDELEM ÉS EU-CSATLAKOZÁS

Felelôs kiadó: A Magyar Köztársaság KülügyminisztériumaTipográfia, nyomdai elôkészítés: TypoColor Bt.1033 Budapest, Harang u. 16. Telefon/fax: 242-03-08

ENG

MIS

ÉRINT

E

KÖRNYEZETVÉDELEM ÉS EU-CSATLAKOZÁS

Szerzõk: ÕRI ISTVÁN (I–IV.), BARTHA PÉTER (V–VII.)

KÖRNYEZETVÉDELEM ÉS EU-CSATLAKOZÁS 3

I. BevezetésMár 1972-ben, amikor a Közösségben elõ-ször fogalmazódott meg stratégiai kérdés-ként a környezetvédelem, a tagállamok ál-lam- és kormányfõi a következõket dekla-rálták:

„A gazdasági fejlõdés nem önmagáért valócél, … az élet minõségének, valamint az élet-színvonalnak a javulását kell eredményeznie.”

Az Egységes Európai Okmány hatályba-lépésével az Európai Közösségek számáraa fõ kihívást az áruk, a személyek, a szol-gáltatások és a tõke szabad mozgását meg-valósító egységes belsõ piac létrehozása je-lentette. Napjainkban más jellegû, ám bizo-nyos értelemben jóval nagyobb kihívás azún. fenntartható fejlõdési út kialakítása. AKözösségek állam- és kormányfõi az 1990-es dublini csúcstalálkozójukon ismerték felezt a kihívást, és kijelentették:

„Tisztában vagyunk azzal, hogy saját pol-gáraink és a tágabb világ környezetéért kü-lönleges felelõsséggel tartozunk. Vállaljuk,hogy fokozzuk erõfeszítéseinket a Közösség ésaz egész világ – amelynek a Közösség részétképezi – természeti környezetének megóvásá-ért. A Közösség és tagállamainak ezen akció-ját egyeztetett alapon, a fenntartható fejlõdés,a megelõzés és elõvigyázatosság elvének meg-felelõen szándékozunk megvalósítani… Azilyen akciók célja a polgárok tiszta és egészsé-ges környezethez való jogának biztosítása…E célkitûzés teljes megvalósítása közös fele-lõsség kell hogy legyen.”

Nem csak az Európai Unióban, de világ-szerte növekvõ aggodalommal figyelik akörnyezet állapotának folyamatos romlását,és a globális életfenntartó rendszerek komolypusztulását. A Közösség környezetvédelmistratégiájának döntõ eleme olyan politikákés programok támogatása, amelyek a ter-mészeti erõforrások méltányosabb elosztá-sával javítják az emberi élet minõségét.

Az életszínvonal emelésére, a szegénységenyhítésére, a várható élettartam növelésé-re és az élelmezésbiztonság javítására teen-dõ erõfeszítések jelentõs terheket rónak avilág természeti erõforrásaira. A Közösség-ben a jelek szerint tudatosult az a tény, hogy340 millió lakosa, más iparosodott orszá-gokkal együtt, a világ erõforrásainak arány-talanul nagy részét fogyasztja jelenleg. AKözösség egy fõre jutó energiafogyasztásapéldául, bár az Egyesült Államokénak ésKanadáénak a fele, így is több mint tízszernagyobb, mint sok fejlõdõ országé.

A Közösség környezetpolitikájának céljaaz erõforrások pazarló fogyasztásánakcsökkentése, valamint a termelékenység, azenergiahatékonyság növelése a Közösségenbelül. Mindazonáltal nagy találékonyságotigényel mind a fejlett, mind a fejlõdõ világtöbbletszükségletének kielégítése úgy, hogyközben meg kell õrizni a gyakran sérülé-keny és meg nem újuló erõforrásalapot. Bi-zonyos esetekben ez alapvetõ változtatástkíván meg a fogyasztási szokásokban, élet-módban.

A fejlõdés csak akkor „valódi”, ha az életminõségét javítja. A Környezet és FejlõdésVilágbizottsága 1987-es jelentésében –


amelyre általában, mint a Brundtland Jelen-tésre utalnak – sürgette, hogy az emberi te-vékenység olyan utat járjon, amely a fejlõ-dését az egész bolygón a távoli jövõben isfenntartja. Ebben az összefüggésben a fenn-tartható fejlõdést a következõképpen hatá-rozták meg: „fejlõdés, amely úgy elégíti ki ajelen nemzedékek igényeit, hogy az ne akadá-lyozza a jövõ nemzedékek képességét saját igé-nyeik kielégítésében.” A Brundtland Jelentéskiemelte, hogy a világ népességének csu-pán 26%-át kitevõ fejlett országok a felelõ-sek a világ energia-, papír-, acél- és egyébfémfelhasználásának 80%-áért, valamint azélelmiszerek 40%-ának elfogyasztásáért.

A fenntartható fejlõdésnek tehát a követ-kezõ jellemzõit határozhatjuk meg:

– fenntartja az élet általános minõségét,– biztosítja a természeti erõforrások fo-

lyamatos elérhetõségét,– elkerüli a tartós környezeti károkat.Intézményi szinten a környezetvédelmi

kérdésekkel kapcsolatos társadalmi tuda-tosság és az ügy politikai jelentõségénekrendkívüli mértékû megnövekedése a szer-zõdésekben is tükrözõdött azáltal, hogy azEgységes Európai Okmányba egy különkörnyezetvédelmi fejezetet iktattak be, va-lamint a belsõ piac kialakításáról szóló leg-fontosabb cikkelybe egy meghatározó kör-nyezeti elemet foglaltak bele. Ezek a mó-dosítások elsõ alkalommal biztosítottak aKözösség környezettel kapcsolatos politiká-jának és akcióinak jogi felhatalmazást, cél-kitûzéseket és szempontokat, ekkortól váltközösségi politikává a környezetvédelem.

Az 1992-ben aláírt Maastrichti Szerzõdésaz Európai Unióról számos rendelkezésttartalmaz, amelyek a környezetrõl valógondolkodást új dimenzióba helyezik:

– az alapelvek közül a 2. cikkely a „gazda-sági tevékenységek harmonikus és kiegyen-súlyozott fejlesztésének és a környezetet tisz-teletben tartó, fenntartható, infláció nélkülinövekedésének” az elõsegítésére utal;

– a 3k cikkely biztosítja a környezet ér-dekeinek figyelembevételét a Közösségtevékenységeiben; a 130r(2) cikkelytöbbek között leszögezi, hogy e politi-ka célja a magas fokú védelem, amely-nek az elõvigyázatosság elvén kell nyu-godnia;

– a 130r(2) cikkely továbblép annak meg-határozásával, hogy a környezetvédel-mi követelményeket be kell építeni aKözösség egyéb politikáinak meghatá-rozásába és megvalósításába;

– a 3b cikkely különleges értéket tulajdo-nít a szubszidiaritás elvének, miközbenaz a cikkely azt a célkitûzést fogalmaz-za meg, hogy a döntéseket a polgárok-hoz a lehetõ legközelebb kell meghozni;

– a 130s(5) cikkely foglalkozik továbbá azolyan intézkedésekkel, melyek a tagál-lamok hatóságainak aránytalan költsé-geket jelentenek. Ez a cikkely rávilágítannak szükségességére, hogy a környe-zetpolitika megfogalmazásánál a gaz-daság és társadalom kohézióját vegyékfigyelembe. Ezt a 130r(3) cikkely ismegfogalmazza, amely szerint a kör-nyezetpolitika kidolgozásánál fontosszempont a Közösség egészének gaz-dasági és társadalmi fejlõdése, illetverégióinak kiegyensúlyozott fejlesztése.

A Közösség döntéshozó eljárásaiban el-fogadott változtatások szerint a legtöbbkörnyezeti kérdésben a Miniszterek Taná-csának többségi szavazata szükséges a közös-ségi jog megalkotásakor. Az Európai Parla-ment szerepének erôsödésével – a közös dön-téshozatalon keresztül – növekszik a jogalko-tási eljárás hatékonysága és minôsége.

Az új évezredben a környezeti kihívások-kal való szembenézéshez és a fenntarthatófejlõdés elérésére tett erõfeszítésekhez azok-ra a tényezõkre és tevékenységekre kellösszpontosítani megelõzõ jelleggel, ame-lyek károsítják a környezetet és csökkentika természeti erõforráskészletet, ahelyett,


hogy – amint az a múltban megszokott volt– a problémák megjelenése kényszerítenéki az intézkedéseket. Ehhez jelentõs változ-tatásokra lesz szükség a jelenlegi társadal-mi fogyasztás és magatartás terén. Ezeketa célokat nem lehet csupán a Közösségszintjén végzett lépésekkel elérni; szükségvan a felelõsség megosztására a társadalomminden szintjén, beleértve a kormányokat,a regionális és helyi hatóságokat, a nemkormányzati szerveket, a pénzügyi intéz-ményeket, a termelõ és kereskedelmi válla-latokat és az egyes állampolgárokat.

Miközben a stratégiát és a programot aKözösség szintjén készítik el, hiszen ez azegyetlen pont, ahol a szükséges intézkedé-sek és lépések összehangolhatók, gyakor-lati megvalósításukra a megfelelõ szintekenkell sort keríteni, egymást kiegészítõ mó-don és a cselekvési képességgel összhang-ban. Az alapvetõ stratégia ezért a környe-zeti és más politikák teljes integrációja atársadalom minden fontos szereplõjénekaktív közremûködésével (közigazgatás,vállalkozások, lakosság), az ellenõrzéshezés a magatartásbeli változásokhoz szüksé-ges eszközök kiszélesítésével és elmélyíté-sével, különösen a piaci erõk nagyobb ará-nyú igénybevételével.

A fenntartható fejlõdés eléréséhez elõre-látó, összehangolt és hatékony megközelí-tésre van szükség, amely hosszú távon je-lentõs politikai és gyakorlati elkötelezett-séget igényel. A Közösségnek mint a világegyik legnagyobb gazdasági és kereskedel-mi szereplõjének felelõsséget kell vállalniamind a jelen, mind a jövõ nemzedékeiért.

II. Az Európai Uniókörnyezetpolitikája

Az EU környezetpolitikája a nemzeti poli-tikáktól független sajátságokkal rendelke-zik: etikai, jóléti és gazdasági megfontolá-sokon nyugszik. E három szempont irányí-totta az EU környezetpolitikáját már a kör-nyezetrõl szóló fejezetnek az Egységes Eu-rópai Okmányba való 1987-es beiktatásaelõtt is. A három szempont közül többnyi-re a gazdaságiak uralkodnak, annak elle-nére, hogy az etikai és jóléti érvek legalábbolyan fontosak. E három tényezõ alkotja afenntartható fejlõdés alapját a Riói Környe-zet és Fejlõdés Konferencián megfogalma-zott meghatározás szerint.

Az etikai érv azon a feltevésen alapul,miszerint a természet a belõle közvetlenül


vagy közvetetten származó gazdasági ér-ték mellett ún. belsõ értékkel rendelkezik,s mint olyan, védelemre érdemes. Bár a kö-zösségi jog konkrétan az etikai elvet nemnevesíti, az EU környezetvédelmi jogforrá-sainak egy része, például a madárvédelmiirányelv, azon etikai alapon nyugszik, melyszerint az egyedeknek joguk van az élethez,illetve minden fajnak joga van a túléléshez.

A jóléti érv alapja a környezeti állapotromlása és az emberi egészség közöttiösszefüggés: a rossz minõségû ivóvíz be-tegségek terjedéséhez vezethet; a rossz le-vegõminõség hozzájárul a légzési rendelle-nességek kialakulásához; a zaj pedig növe-li a stresszt. Az Európai Unióról szóló szer-zõdés 130. cikkelye szerint a környezetpo-litika szükségességének egyik fõ oka azemberi egészség védelme. A jóléti érv továb-bá nem korlátozódik a jelenlegi generáció-ra, hanem magában foglalja a jövõ generá-cióit is. A jövõ generációival szembeni szo-lidaritás, a generációk közti méltányosságösszhangban áll a fenntartható fejlõdés cél-ként való meghatározásával.

A környezetpolitika szükségességénekmásik oka a nemzetközi együttmûködéstkívánó problémák létezése. Az országhatá-rokat átlépõ szennyezések és az ebbõl szár-mazó kockázatok, az egészségügyi hatásokkönnyebben kezelhetõek egy regionálisszervezet, mint az egyes nemzetállamokáltal. Ugyanez vonatkozik a globális közja-vak – például az ózonréteg és a Föld éghaj-lata – védelmére. Az iparosodott országok-nak, beleértve az EU tagállamait, szolidari-tást kell vállalniuk a szegényebb déli álla-mokkal, melyek gyakran áldozatul esnek azészaki országok és vállalatok ipari tevé-kenysége által okozott, az országhatárokonátlépõ környezeti problémáknak, és emiattjóléti veszteség éri õket.

A környezetvédelmi párbeszédet ma agazdasági érvek uralják. A gazdasági ténye-zõket a harmonizáció alapjának is tekint-

hetjük. A tagállamok közötti jogközelítésmögött is gazdasági megfontolás áll. Elõ-ször is a közös környezetvédelmi normáka mûködõképes belsõ piac elõfeltételei. Azösszehangolt környezeti szabályozás hiá-nya miatt csak azokra az iparágakra, illet-ve termelô egységekre terhelôdnek jelentôsköltségek, amelyek környezetileg felelôsmódon mûködnek, míg a felelôtleneketsemmi hátrány nem éri, sôt ezáltal anyagielônyhöz jutnak. Másodszor, a környezetiproblémák hatásos megoldásának hiányatöbbletköltséggel jár. Ide tartoznak példáulaz egészségügyi költségek vagy a szennye-zõdés felszámolásának költségei. Harmad-szor, a tiszta technológiákba való beruhá-zások új piacokat és munkahelyeket terem-tenek. Az ökológiai modernizáció épp ezérta gazdasági modernizáció szerves része.

A környezetvédelmet a Közösség politi-kái közé beemelô korábbi elvhez képestnagy változást jelent, hogy az Amszterda-mi Szerzõdés elõírta a fenntartható fejlõdéskövetelményének érvényesítését, mint aKözösség alapvetõ politikáját. Ennek továb-bi erõsítését jelenti, hogy a gazdasági ésszociális fejlõdés eléréséhez a fenntarthatófejlõdés vezérelvét kell alkalmaznia a kör-nyezetvédelem érdekében. Tehát úgy kell akörnyezet magas szintû védelmét és minõ-ségének javítását elérni, hogy az a harmo-nikus, kiegyensúlyozott és fenntartható fej-lõdést mozdítsa elõ, valamint a környezetihatásokat is figyelembe vevõ, fenntarthatógazdasági növekedés elõmozdításának igé-nyét is szolgálja, és érvényesüljön a Közös-ség más szektoraiban is.

Bár csak indirekten, de már ebben a meg-fogalmazásban is megjelenik a Közösségalapelveként a környezetvédelem horizon-tális integrálása (beépítése) más szektorpo-litikákba. Az Amszterdami Szerzõdés egymásik rendelkezése kifejezetten elõírja azintegrációs kötelezettséget:

„A környezetvédelmi követelményeket in-


tegrálni kell a Közösség (3. cikkelyben megje-lölt) politikái és tevékenységei meghatározá-sába és végrehajtásába, különösen a fenntart-ható fejlõdés elõmozdítása céljából.”

További környezetvédelmi vonatkozású– bár jogi hatállyal nem rendelkezõ – fejle-ménye az Amszterdami Szerzõdésnek,hogy az ahhoz csatolt 12. számú nyilatko-zat tartalmaz egy, az elõbb említett integrá-ciós kötelezettség végrehajtását elõsegítõkitételt. Eszerint a Bizottság környezeti ha-tásvizsgálati tanulmányokat végez olyanjavaslatok megtételénél, amelyeknek jelen-tõs környezeti kihatásai lehetnek.

A környezetvédelmi ügyekre vonatkozó, aMaastrichti Szerzõdéssel bevezetett viszony-lag bonyolult döntési mechanizmus megvál-tozott: az Amszterdami Szerzõdés megszün-tette a Parlamentre vonatkozó együttmûködé-si eljárást, és helyébe az együttdöntési eljárástvezette be fõszabályként, azaz a Parlament-nek gyakorlatilag vétójoga keletkezett a kör-nyezeti jogalkotásban.

Egy igen érdekes rendelkezése a Szerzõ-désnek, hogy (többek között) a tagállamokkörnyezeti jogharmonizációs kötelezettsé-gei körében újraszabályozta a tagállami el-térés lehetõségét. Az új szabályozás szerinta tagállamok a jogharmonizációs tevékeny-ségük során eltérhetnek akár a Tanács, akára Bizottság által elfogadott eszközöktõl.

Az eltérés lehetõsége azonban csak akkornyílik meg a tagállam elõtt, ha a következõfeltételek együttesen fennállnak, illetve tel-jesülnek:

– az eltérés oka környezeti vagy munka-helyi környezeti természetû,

– a speciális ok a közösségi jogi normameghozatalát követõen merült fel,

– a tagállami eltérésnek új tudományosbizonyítékon kell alapulnia.

A tagállamnak az eltérésrõl tájékoztatni kella Bizottságot, melyet követõen a Bizottság hathónapon belül nyilatkozhat a tagállami ren-delkezés elutasításáról vagy elfogadásáról.

Az EU környezetpolitikájának alapelve-it az Európai Unióról szóló (Maastrichti)Szerzõdés 130r(2) cikkelye sorolja fel. Ezekaz alapelvek a magas szintû védelem elve, azelõvigyázatosság elve, a megelõzés elve és a„szennyezõ fizet” elv. A közösségi környezet-védelmi rendelkezések célja magas szintû vé-delem biztosítása, figyelembe véve a Közös-ség egyes régiói közötti különbségeket.

Az Amszterdami Szerzõdés rendelkezika környezeti szempontoknak a közösségipolitikákba való integrálásának szükséges-ségérôl. További az Európai Unióról szólószerzõdésben szereplõ elvek a szubszi-diaritás elve, valamint a fenntartható fejlõ-dés célként való meghatározása. A partneriviszony alapelve a Közösség – az 1992-esRiói Konferenciával egy idõben nyilvános-ságra hozott – Ötödik KörnyezetvédelmiAkcióprogramjában került kidolgozásra.

A magas szintû védelem elveAz EK Szerzõdés leszögezi, hogy a magasszintû környezetvédelem elérése a cél. Akörnyezetpolitikának figyelembe kell ven-nie a tudományos tényeket, a Közösség ré-gióinak környezeti állapotát, a Közösség etéren végzett tevékenységeinek költségeités hasznát, valamint a Közösség és az adottrégió gazdasági és társadalmi helyzetét. Amagas szintû védelem megegyezik a tagál-lamban alkalmazott „legjobb gyakorlattal”(best practice), és a fenti minõsítõ tényezõknem szolgálhatnak alapul laza környezet-védelmi normák fenntartására.

Az elõvigyázatosság elveEz az elv alapvetõen azt jelenti, hogy a kör-nyezetkárosítást minden eszközzel meg kellpróbálni elkerülni. Ezen elv alapján érvel-hetünk az integrált környezetvédelmi tech-nológiák mellett, amelyek a „csõvégi” meg-oldások helyett elkerülik a problematikusanyagok termelését.


A Környezetvédelmi Fôigazgatóság emblémája

A megelõzés elveA lehetséges környezeti szennyezõ hatáso-kat a szennyezés forrásánál kell megszün-tetni, megelõzve ezzel a szennyezés szét-terjedését a környezetben.

A szennyezõ fizet elvA környezeti kár költségeit a kár okozójá-nak kell viselnie. Különbözõ értelmezések-ben a szennyezõ fizet elv jelentheti a hatá-lyos környezeti normák betartásánakköltségeit, illetve a szennyezés által okozottkárok megtérítését. A gyakorlatban aszennyezõ fizet elv nehezen alkalmazhatósok környezetvédelmi probléma esetén. AzEU az elvet egyelõre csak lazább értelme-zésében alkalmazza, mert még nincsenek,vagy nem elég hatékonyak azok az eszkö-zök (például közösségi környezetvédelmiadók), amelyek segítségével a szennyezõ-ket minden esetben az elhárítás költségei-nek megfizetésére kötelezhetnék.

Az integrálás alapelveAz úgynevezett integrációs alapelv azAmszterdami Szerzõdés új 3c cikkelyébenkerült megfogalmazásra. A környezetpoli-tika bevezetésének nincs értelme abban azesetben, ha az ellentmondásban áll máspolitikákkal (például az általános gazda-ságpolitikával), illetve a környezetvédelem-nek minden szektorpolitikába be kell ágya-zódnia.

A szubszidiaritás elveEzen elv szerint az EU csak akkor cselek-szik, ha a problémát hatékonyabban tudjakezelni, mint a tagállamok. Ezt az általánosérvényû elvet azonban nehéz átültetni agyakorlatba. A szubszidiaritás elve azonbannem egyszerûen egy, a tevékenységek op-timális szintjét meghatározó eszköz. Haté-kony környezetvédelem csak a különbözõpolitikai szintek szereplõinek együttmûkö-désével valósítható meg. A szubszidiaritás

elvének alkalmazása tehát nem csak azt je-lenti, hogy az adott esetben mind a nemze-ti, mind a regionális hatóságok cselekednek,hanem azt is, hogy a lehetõ leghatékonyabbmunkamegosztás szerint teszik.

Fenntartható fejlõdésA fenntartható fejlõdés elve szerepel mindaz Európai Unióról szóló szerzõdésben,ahol a fenntartható fejlõdésnek aBrundtland Bizottság szerinti, ökológiai,gazdasági és társadalmi szempontokat öt-vözõ definíciója jelenik meg. Az EU a RióiAgenda 21, a Klímaegyezmény, a Biodiver-zitás és az Elsivatagosodás Egyezmény alá-írásával is elkötelezte magát a fenntarthatófejlõdés mellett.

A partnerség elveA fenntartható fejlõdés szereplõinek párbe-szédet és együttmûködést kell kialakítani-uk a környezetvédelmi problémák megol-dása érdekében. A párbeszéd együttmûkö-dési megállapodásokhoz, például önkéntes,az üzleti és az állami szektor közötti meg-állapodásokhoz, illetve az állampolgárok ésa társadalmi szervezetek fokozott bevoná-sához vezet.


III. Az EU környezetijogalkotása

Jelenleg a teljes környezeti joganyag mint-egy 300 irányelvbõl, rendeletbõl, határozat-ból és ajánlásból áll. Ezeket számos állás-foglalás és politikai nyilatkozat egészíti ki.Az EU környezeti jogszabályainak számaés súlya egyenletesen növekszik, annak el-lenére, hogy a Bizottság láthatóan egyreinkább a korábbi szabályozás speciálisabbrészeit integráló, úgynevezett keretirányel-veket (például vízminõség-védelmi, levegõ-minõség-védelmi keretjogszabályok) része-síti elõnyben.

A Közösség szinte minden jelentõs nem-zetközi környezetvédelmi egyezményhezcsatlakozott. A leginkább említésre méltó aza tevékenység, amit az éghajlatváltozássalkapcsolatosan fejt ki. Az EU-tagországokata Kyotoi Egyezmény végrehajtásának ér-dekében számos – az éghajlatváltozással ésaz üvegházhatást okozó gázok kibocsátá-sának korlátozásával foglalkozó – jogsza-bály kötelezi.

Az Unió tevékenysége a környezeti jogszinte minden területére kiterjed, és azegyes szakterületeknek megfelelõen azalábbi fejezetekre osztható:

Általános (horizontális) politikaA két legfontosabb horizontális irányelv akörnyezeti hatásvizsgálatokról és a környe-zeti információkhoz való hozzáférés sza-badságáról szól. A környezeti hatásvizsgá-latokról szóló irányelv csak projektekre ér-vényes, szakpolitikára, programokra és ter-vekre nem.

A környezeti hatásvizsgálatokról szólójogszabály bizonyos, jelentõs környezetihatással járó létesítmények esetében már atervezés fázisától kezdõdõen, majd az üze-melés és a késõbbi felszámolás fázisaira is

kiterjedõen elõírja, hogy a tevékenység kör-nyezetre gyakorolt hatásait elõzetesen megkell becsülni, és a tervezés fázisában bizto-sítani kell a környezeti hatások csökkenté-sét az elfogadható szintre. Számos ország-ban a hatásvizsgálat a környezetvédelmiengedélyezési eljárás egyik elõfeltétele.

A környezeti információkról rendelkezõirányelv értelmében a tagállamoknak hoz-záférhetõvé kell tenniük a környezet álla-potával kapcsolatos információkat a társa-dalom és a társadalmi szervezetek számá-ra. További horizontális rendeletek a kör-nyezetvédelmi audit rendszerrõl (EMAS),valamint az ökocímkézésrõl szóló jogsza-bályok.

A közösségi ökocímkétazon termékek hordoz-hatják, amelyek meg-felelnek a specifikus,szigorú környezetvé-delmi elõírásoknak, ésezt az illetékes függet-len nemzeti hatóság ta-núsítja. A vizsgálat so-rán minden termék élet-ciklusát „a bölcsõtõl a

sírig” végig követik környezetvédelmi szem-pontból.

Számos állásfoglalás született az ökoló-giai adóreform, a polgári jogi felelõsség be-vezetése a környezeti károkért és az úgy-nevezett önkéntes megállapodások alkal-mazási lehetõségei tárgyában is.

Az 1996-ban elfogadott Integrált Szennye-zési és Megelõzési Ellenõrzési Irányelv(Integrated Pollution Prevention andControl – IPPC) a kibocsátások olyan ellen-õrzési rendszerét vezette be, amely az ún.„elérhetõ legjobb technikák” (Best AvailableTechniques – BAT) használatán alapszik. Aszabályozásnak figyelembe kell vennie azadott ipari létesítmény földrajzi fekvését ésa helyi környezeti feltételeket. Az IPPCirányelv a levegõ, a víz és a talaj szennye-


zésének, az energiafelhasználásnak és az iparibiztonságnak az integrált kezelésére irányul, egy-séges, a megelõzésen alapuló környezetvédel-mi engedélyezési eljárást vezet be.

Levegõtisztaság-védelemA Közösség környezeti jogalkotása hagyo-mányosan a levegõszennyezésre koncent-rált. Alapvetõen két szabályozási módotalkalmaznak: levegõminõségi normákathatároznak meg a légszennyezõ anyagok-ra, illetve a kibocsátható mennyiséget kor-látozzák.

Az ipari létesítmények légszennyezésénekcsökkentésére alkalmas „csõvégi” technoló-giák meglehetõsen költségesek. A jelenlegi elõ-írások olyan integrált környezetkímélõ tech-nológiák bevezetését szorgalmazzák, ame-lyek elkerülik a szennyezések kialakulását. AKözösség ezen túlmenõen részletesen szabá-lyozza a legnagyobb légszennyezõ iparág, azenergiaipar kibocsátásait is.

A levegõminõségre vonatkozóan keretirány-elvet fogadtak el 1996-ban. A Bizottság leve-gõminõségi határértékeket vezetett be a kén-dioxidra, a lebegõ szilárd szennyezõdésekre,a nitrogén-dioxidra, a koromra és az ólomra.

A közelmúltban az EU leginkább a közle-kedésbõl származó levegõszennyezéssel, va-lamint a CO-kibocsátással és egyéb üvegház-hatású gázokkal kapcsolatos légszennyezés-sel foglalkozott elsõsorban. Az ún. Auto-Olajprogram célja a szigorúbb üzemanyag-mi-

nõségi és kipufogógáz-kibocsátási normákbevezetése.

Az EU klímapolitikájának további elemeia megújuló energiaforrásokra vonatkozóALTENER program, valamint az energia-hatékonysággal és a kapcsolódó címkézés-sel foglalkozó SAVE program. A Bizottságkezdeményezése, hogy közösségi szintenkötelezõ jelleggel széndioxid-kibocsátásiilletve energiaadót vezessenek be a tagál-lamok, eddig nem járt eredménnyel.

Vízminõség-védelemA legfontosabb vízminõségvédelmi jogsza-bályok a fürdõvizekre, a veszélyes anyagokáltal okozott szennyezésekre, a felszín alattivizek védelmére, az ivóvízre, a településiszennyvízre és a nitrátosodás elleni tevékeny-ségre vonatkoznak. Az alkalmazás, fõleg atelepülési szennyvízkezelésnél meglehetõsenköltséges a tagállamok számára. Ezért az elõ-vigyázatosság, a vizek megóvása a szennye-zésektõl sokkal ésszerûbb, mint az utólagos„csõvégi” megoldások.

A fürdõvizekkel foglalkozó irányelv az eu-rópai strandok vízminõségi követelményeithatározza meg. Az irányelv rendelkezéseinyomán szolgáltatott adatok felhasználásá-val a média folyamatosan tájékoztatja a la-kosságot a strandok vízminõségérõl.

Az ivóvízzel foglalkozó irányelv korlátoz-za a szennyezõ anyagok megengedhetõ ha-tárértékeit az ivóvízben. Ezen irányelv a kö-zelmúltban jelentõs szigorításon ment keresz-tül a határértékek tekintetében.

A települési szennyvízre vonatkozó irány-elv célja a felszíni vizek szennyezésének csök-kentése. Az irányelv alapján az EU területéntalálható összes, a 2000 lakos-egyenértéknélnagyobb településen a szennyvizet össze kellgyûjteni, és másodlagos (biológiai), illetvemeghatározott esetekben harmadlagos (táp-anyag-eltávolító) kezelésnek kell alávetni afelszíni vizekbe való kibocsátás elõtt.

A nitráttartalmú mûtrágyáknak és egyéb


nitrát szennyezõ-forrásoknak a talaj- és fel-színi vizekbe való kibocsátását szabályozóirányelv alkalmazása is jelentõs feladat.

HulladékgazdálkodásAz EU hulladékkezelési stratégiája elõnybenrészesíti a keletkezés megelõzését, az anya-gok újrahasználatát, a környezetre veszélytjelentõ ártalmatlanítással szemben. A hulla-dék lerakásáról szóló irányelv a hulladék fo-galmának szigorú meghatározását célozza,és a tagállamok számára csupán kevés szá-mú kivételezési lehetõséget kíván adni.

Az EU hulladékpolitikájának egyik legel-lentmondásosabb ügye a csomagolóanyagok-ból származó hulladékok kérdése. Néhánytagállam az uniósnál szigorúbb jogszabá-lyokkal rendelkezik e téren. Más tagállamoka csomagolóanyagokra vonatkozó szigorúszabályozást nyomasztó kereskedelemkorlá-tozásnak tekintik.

A veszélyes hulladékok szállítása egyre in-kább nemzetközi szintû szabályozás alá ke-rül (példa erre a Bázeli Egyezmény).

A közösségi joganyag részletes szabályo-kat tartalmaz továbbá számos hulladék (pl.

szárazelemek, akkumulátorok, hulladék ola-jok) kezelésére vonatkozóan, valamint meg-határozza a hulladékok égetésére vonatkozókövetelményeket is.

Vegyi anyagok, ipari kockázatok,biotechnológiaAz EU környezeti joganyagának legrégebbidarabja a veszélyes anyagok osztályozásá-ról, csomagolásáról és címkézésérõl szólóirányelv, amelyet 1967 óta többször módosí-tottak. 1980-ban az új kémiai anyagokra vo-natkozó bejelentési rendszerré alakították át,amely az anyagokat különbözõ kategóriákbasorolja. Az irányelv értelmében minden új kémi-ai anyagnak egy európai szinten egységes beje-lentési eljáráson kell átmennie, amelynek soránkülönbözõ kategóriákba sorolják toxikusságuk,kezelésük veszélyessége és gyúlékonyságukalapján.

Két olyan, eddig csak korlátozott mérték-ben alkalmazott keretirányelv létezik, amelylehetõvé teszi bizonyos veszélyes anyagokbetiltását, illetve korlátozását. Az eddig be-tiltott anyagokra példa: poliklórozott bifenilek(PCBs), azbeszt és néhány mûtrágya.

Az 1982-ben érvénybe lépett ún. Sevesoirányelv foglalkozott elõször bizonyos iparitevékenységek baleseti kockázataival. Azirányelvet módosították, már az 1996-os ún.Seveso II. irányelv alkalmazása kötelezõ,amelynek célja a megelõzés, az esetleges kö-vetkezmények korlátozása és a védelem ma-gas foka. Az anyagok kockázatértékelésével,valamint a használatban levõ kemikáliák ér-tékelésével és ellenõrzésével foglalkozó újirányelvek továbblépést jelentenek egy átfo-góbb környezetbarát iparpolitika felé.

Az EU biotechnológiára vonatkozó irány-elvei a genetikailag módosított szervezetekhasználatának és a természetbe való szándé-kos kibocsátásának korlátozásával, valaminta dolgozók védelmével kapcsolatosak, továb-bá a genetikailag módosított élelmiszerek ke-reskedelmével, címkézésével foglalkoznak.


TermészetvédelemAz EU három legfontosabb természetvédel-mi jogszabálya az ún. madarakról szóló irány-elv, a jóval átfogóbb élõhely irányelv és aCITES, a vadon élõ állatok nemzetközi keres-kedelmérõl szóló egyezmény végrehajtásátbiztosító szabályok.

A madarakról szóló irányelv az EU jog-anyagának egyik legrégebbi darabja, melynekcélja elsõsorban a vándorló madárfajok vé-delme. Az élõhely irányelv célja az EU-terü-let jellegzetes flórájának, faunájának és élõ-helyeinek megvédése. A „Natura 2000” prog-ram továbbmutat egy, Európa természetvé-delmi területeit magában foglaló hálózat lét-rehozása felé. Az élõhely irányelvvel együttlétrehozták a LIFE új közösségi pénzügyi ala-pot, amely segíti a tagállamokat és más sze-replõket (például a társadalmi szervezeteket)az irányelv végrehajtásában és a Natura 2000hálózat létrehozásában.

2000-ben került sor egy olyan keretszabá-lyozás létrehozására, amelynek célja a zajki-bocsátásokra vonatkozó nemzeti jogszabá-lyok összehangolása az épületeken kívül hasz-nált eszközökre vonatkozóan.

Nukleáris biztonság, polgári védelemA Közösség a nemzetközi egyezményekkelösszhangban részletesen szabályozza anukleáris biztonság témakörében lévõ úgy-nevezett sugárvédelmi kérdéseket, amelyekaz ionizáló sugárzásnak kitett dolgozók vé-delmére, a lakosságra vonatkozó határérté-kek megállapítására és az egyes orvosi be-rendezések használatára vonatkoznak. Elõ-írásokat állapítottak meg továbbá a lakosságmegfelelõ tájékoztatásával, riasztásával és aradioaktív hulladékok szállításával kapcso-latban.

A polgári védelem tárgyköre – a már emlí-tett ipari kockázatok megelõzésén (Sevesoirányelvek) túlmenõen – kiterjed továbbá azegységes európai segélyhívó szám bevezeté-sére, katasztrófaesetekben az egyes országokkölcsönös segítségnyújtására, valamint a ha-tárokat átlépõ vízfolyások és tavak szennye-zések elleni védelmére, illetve az ilyen esetek-ben elõírt intézkedések szabályozására.

IV. A bõvítés hatásaia környezetpolitikára

Az Európai Bizottság az Agenda 2000 tanú-sága szerint a csatlakozásra váró országoktóla környezetvédelmi acquis teljesítését csak„hosszú távon” várja el. Ezzel a kérdéssel óva-tosan kell bánni, mert noha az Európai Uniókörnyezetvédelmi joganyaga még önmagá-ban nem garantálja a fenntarthatóságot, mártartalmaz fontos garanciákat e szempont fi-gyelembevételére. A környezeti joganyag te-kintetében tehát a mielõbbi tényleges alkalma-

Zaj- és rezgések elleni védelemAz EK zajra vonatkozó joganyaga fõleg a tech-nikai felszerelések, gépezetek és közlekedésieszközök megengedett zajszintjével foglalko-zik. A zajkibocsátás szabályozásának oka azemberi egészség védelme és a munkahelyi biz-tonság garantálása. Összehangolt normákszükségesek az Unión belüli szabad árufor-galom biztosítása érdekében.


zás a kívánatos. Az úgynevezett átmenetimentességi idõszakokat csak a meglévõ léte-sítmények esetében, illetve olyan nagyon költ-séges környezetvédelmi infrastrukturális (pl.települési szennyvízelvezetés és -tisztítás) be-ruházásoknál lehetett alkalmazni, amelyekesetében a beruházási költségek csakhosszabb idõszak alatt állnak majd a csatla-kozó országok rendelkezésére. Ezekben azesetekben az EU megkövetelte a megalapo-zott, részletes végrehajtási programok és fi-nanszírozási tervek meglétét.

A bõvítés során a fenntartható fejlõdés el-vének szem elõtt tartása szükséges. Különfigyelmet kell szentelni az egyes országok sa-játos szükségleteinek és jellemzõinek:

– Közép-Kelet-Európa fajokban gazdagvadvilágának, tájainak és egyéb termé-szeti erõforrásainak (ideértve az erdõ-ket is) megfelelõ védelme;

– a közlekedési, energia- és vízellátó szek-torok szükségletorientált, fenntarthatófejlesztése, amely minden esetben figye-lembe veszi a környezeti szempontokat,valamint a valós fogyasztási igényeket;

– határozott politikai fellépés az energia-felhasználás hatékonysága, a megújít-ható erõforrások felé való eltolódás, anukleáris biztonság és az atomhulladé-kok kezelése kérdéseiben;

– a Közös Agrárpolitika környezetbarát át-vétele olyan értelemben, hogy az új tagor-szágokban már amúgy is mûködõ fenn-tartható mezõgazdasági rendszereket nekelljen átállítani a KAP jelenlegi, túl in-tenzív, környezetkárosító gyakorlatára.

A fentieken kívül az Európai Unió továbbikörnyezeti szempontok érvényesülését tartjaszükségesnek a bõvítési folyamat során:

– szigorú alkalmazása annak az elvnek,hogy a csatlakozó országokban bár-mely belföldi vagy külföldi új beruhá-zás legalább a jelenleg érvényben levõ kö-zösségi joganyagnak feleljen meg;

– a csatlakozás utáni átmeneti idõszakokmind idõbeli, mind témák szerinti mini-malizálása;

– a Phare programon és az elõcsatlakozásialapokon (ISPA, SAPARD) keresztülnyújtandó EU-támogatások során elõny-ben kell részesíteni azon beruházás jelle-gû támogatásokat, amelyek elõsegítik akörnyezetvédelem eszközeinek hatékonyalkalmazását, a környezetgazdálkodásfejlesztését, és munkahelyeket teremte-nek a környezeti szektoron belül.

A fentiekben vázolt bõvítési stratégia csakakkor vezethet eredményre, ha a Bizottságés a jelenlegi tagországok továbbra is komo-lyan elkötelezik magukat a fenntartható fej-lõdés mellett. Ez olyan tényezõ, amely Kö-zép-Kelet-Európa döntéshozóit és közvéle-ményét is befolyásolja, és amely segíthet ezenországoknak abban, hogy a csatlakozástolyan folyamatnak tekintsék, amely pozitív,jövõorientált gazdasági és társadalmi refor-mon nyugszik, a közegészségügyi állapotokjavulásával és a közjólét növekedésével járegyütt, és új perspektívákat ad nem csak acsatlakozó országok társadalmai, hanem a je-lenlegi tagországok számára is.


V. Magyarországkörnyezetpolitikájaés környezeti jogrendje

Jogi szabályozásMagyarország Alkotmánya kimondja, hogya „Magyar Köztársaság elismeri és érvénye-síti mindenki jogát az egészséges környezet-hez” (18. §), emberi jogként meghatározvaa testi és lelki egészséget, amelyet hazánk„az épített és természetes környezet védel-mével valósít meg” (70/D. §). Ehhez kap-csolódóan az Alkotmánybíróság precedens-értékû döntésében megállapította, hogy – ki-vételes esetektõl eltekintve – „az állam a ter-mészetvédelem jogszabályokkal biztosított szint-jét nem csökkentheti”.

Az Alkotmány 1989. évi módosításátmegelõzõen már az emberi környezet vé-delmérõl szóló 1976. évi II. törvény lefek-tette az elmúlt évtizedek környezetvédel-mi jogi keretét, melynek alapján továbbiszakterületi jogszabályok kerültek elfoga-dásra. Az 1990-es évektõl kezdõdõen újalapra helyezõdött a környezeti jog szabá-lyozása, és alapvetõ új törvények és alacso-nyabb rendû jogszabályok születtek. AzOrszággyûlés az elmúlt években elfogadotttöbb, a késõbbi jogalkotási folyamatot meg-határozó törvényt: az 1995. évi LIII. tör-vényt a környezet védelmének általánosszabályairól, az 1995. évi LVI. törvényt akörnyezetvédelmi termékdíjról, az 1996.évi LIII. törvényt a természet védelmérõl,valamint az 1997. évi LXXVIII. törvényt azépített környezet alakításáról és védelmé-rõl. E törvények felhatalmazása alapjánszámos egyéb, a végrehajtás szempontjá-ból fontos kormányrendelet és miniszteri ren-delet készült el.

Az Országgyûlés 83/1997. (IX. 26.) OGYhatározatával elfogadta a Nemzeti Környe-

zetvédelmi Programot, amely kijelöli a ma-gyar környezetpolitika további fejlõdésénekmenetét, és 6 évre szólóan (1997–2002) meg-határozza a célkitûzéseket. A természetierõforrások fenntartható használata és ér-tékeinek megõrzése hosszú távú gazdasá-gi és társadalmi érdek, ezért a NemzetiKörnyezetvédelmi Program megvalósításá-nak általános tervével együtt került elfoga-dásra a Nemzeti Természetvédelmi Alap-terv is. A Kormány Jogharmonizációs Prog-ramjának környezetvédelmi része az EU-csatlakozáshoz szükséges jogközelítési te-endõk éves bontású rögzítésén túl általánoskörnyezetvédelmi jogfejlesztési tervnek istekinthetõ.

Környezetvédelmi igazgatásElsõdlegesen környezetvédelmi feladatok-kal ellátott minisztérium Magyarországon1987 óta létezik. Neve és hatásköre válto-zott: elõbb Környezetvédelmi és Vízgazdál-kodási, késõbb Környezetvédelmi és Terü-letfejlesztési Minisztériumként szerepelt,jelenleg Környezetvédelmi Minisztériumnéven mûködik. A környezetvédelmi szak-tárca elsõdleges feladata az általános kör-nyezetpolitika tervezése és a környezetpo-litikai intézkedések összehangolása. A kör-nyezetpolitika egyes részterületeinek meg-valósítása más minisztériumok feladat- éshatáskörét is érinti (például a Közlekedésiés Vízügyi; az Egészségügyi; a Földmûve-lésügyi és Vidékfejlesztési; az Oktatási; aGazdasági és a Belügyminisztérium eseté-ben). A Környezetvédelmi Minisztériummunkáját a Környezetgazdálkodási Intézet,a Környezetvédelmi Fejlesztési Intézet, va-lamint a Környezet- és TermészetvédelmiFõfelügyelõség segíti, utóbbi másodfokúhatósági jogkörrel bír környezet- és termé-szetvédelmi ügyekben. A környezetvédel-mi igazgatás rendszerében az elsõfokú ha-tósági jogkört a 12 Környezetvédelmi Fel-ügyelõség és a 10 Nemzeti Park Igazgatóság


gyakorolja. A 12 Vízügyi Igazgatóság azelõzõektõl különválasztva mûködik az Or-szágos Vízügyi Fõigazgatóság (és közvet-ve a KöViM) felügyelete alatt.

A központi közigazgatás és annak terü-leti szervei mellett Magyarországon az ön-kormányzatoknak is jelentõs környezet- éstermészetvédelmi feladatai vannak: felelõ-sek többek között az ivóvízellátás ésszennyvízhálózat mûködtetéséért, a telepü-lési hulladékok kezeléséért, kijelölik és védika helyi jelentõségû természeti területeket.

VI. Magyarországkörnyezeti állapota

Magyarország környezeti állapota nemzet-közi összehasonlításban viszonylag kedve-zõnek tekinthetõ. Az Earth Council elneve-zésû nemzetközi környezetvédelmi szerve-zet jelentése szerint az ún. ökológiai láb-nyom (egy ország egy fõre jutó felhasznált,elfoglalt ökológiai kapacitása) az EurópaiUnió összes jelenlegi tagállamában na-gyobb, néhol közel kétszer akkora, mintMagyarország esetében. Az elõzõ évtizedek-ben kevésbé volt hangsúlyos a környezetet

súlyosan terhelõ iparágak erõltetett fejleszté-se, illetve a rendszerváltás során ezen ipar-ágak visszaesésével, a termelési struktúraátalakulásával és a fogyasztás átmeneti csök-kenésével a környezet állapota javult. A 90-es évek elsõ felében számottevõen csökkentaz ország energiafogyasztása is, amelynekugyancsak a környezeti terhelést mérséklõhatása volt. A környezet viszonylag jó álla-potának megõrzéséhez hozzájárult a mezô-gazdaságban használt vegyi anyagok utóbbiévekben használt mennyiségének jelentõs csök-kenése is, mely elsõsorban a mezõgazdaságitermelés visszaesésének köszönhetõ.

A természetvédelem területén hazánk je-lentõs eredményeket mondhat magáénak.Az élõvilág gazdagsága, a természetes élõ-helyek és társulások magas száma példa-értékû. Egységes, ma már az egész ország-ra kiterjedõ nemzeti parki hálózat mûkö-dik, amely több évtizedes múltra tekintvissza. Magyarországon kb. 42 000 állatfajés kb. 2200 magasabb rendû növényfaj él.Több száz olyan fajjal gazdagítjuk majd azEurópai Uniót, amelyek kizárólag vagynagyrészt csak hazánkban honosak.

A pozitív változásokkal egyidejûleg el-lentmondásos folyamatok is zajlanak. Sokmagyarországi gazdasági szereplõ mégmindig elavult, a környezetet intenzívenszennyezõ technológiát alkalmaz. Ugyan-akkor a közvetlen külföldi tõkebefekteté-sek zöldmezõs beruházásai fejlett mûsza-ki színvonalat honosítanak meg. Összessé-gében pedig az egy fõre jutó szennyezés-kibocsátásokat tekintve – márpedig a kör-nyezet terhelését végsõ soron ez határozzameg – az össztermelés alacsonyabb szintjemiatt jobban állunk, mint sok fejlett nyugat-


1980 1984 1988 1992 1996

0

20

40

60

80

100

120

Index 1980=100

Magyarországi trend

GDP

SOx kibocsátás

NOx kibocsátás

CO2 kibocsátás

Fosszilis tüzelõ-anyag felhasználás

Forrás: OECD

európai ország. A közlekedés terén a levegõminõségét jótékonyan befolyásolta az üzem-anyagok minõségének javulása, ugyanakkoraz egyre nagyobb fokú motorizáció és a tö-megközlekedés háttérbe szorulása növekvõkörnyezeti terhelést eredményez.

A cél az, hogy a gazdasági teljesítménynövekedése ne jelentse a relatív helyzetielõny fokozatos elvesztését, „szennyezésifelzárkózást”. Erre a szigorú, EU-konformkörnyezetvédelmi elõírások betartatásával,többek között az EU IPPC irányelvének al-kalmazásával van lehetõség. Az új beruhá-zásokat már engedélyezésükkor teljesenEU-konform környezeti hatásvizsgálatnakvetik alá.

Magyarország legfontosabb környezet-védelmi teendõi három területre koncent-rálódnak, ezek a levegõminõség-védelem,a vízminõség-védelem és a hulladékgazdál-kodás. Az infrastrukturális beruházásokjelentõs részét ezeken a területeken kellmegvalósítani. A következõkben e háromterület állapotát vesszük szemügyre.

LEVEGÔTISZTASÁG-VÉDELEM1990 óta jelentõsen csökkent a légszennye-zõ anyagok kibocsátása, és javult a környe-zeti levegõminõség. Ebben jelentõs szerepetjátszott az energiaágazat átalakulása, a jár-mûvekre vonatkozó szabályozás és azüzemanyag-minõségi szabványok szigorú-sága (pl. 1999 áprilisa óta nem forgalmaz-ható ólmozott üzemanyag).

Ami az egyes fontosabb szennyezõ-anyag-fajtákat illeti, általánosságban el-mondható, hogy ha csupán az egy fõre jutóOECD-átlagot nézzük, nem állunk rosszul.Amennyiben viszont az egységnyi GDP-rejutó szennyezési adatokat tekintjük, nega-tívabb a kép. Az összes kéndioxid-kibocsá-tás 1990 és 1997 között körülbelül egyhar-madával csökkent, és továbbra is csökkenõtendenciát mutat, azonban egy fõre vetítveez még így is az OECD-átlag másfélszere-

sét jelenti. Hozzávetõleg egyharmadávalcsökkent a fenti idõszakban a levegõbenszálló por mennyisége is.

A nitrogén-oxidok terén jobb a helyzet,kibocsátásuk 1990-tõl 1997-ig valamivelkevesebb, mint egyötödével csökkent, jól-lehet jelenleg növekvõ tendencia tapasztal-ható. Egy fõre feleannyi NOx-kibocsátás jut,mint az OECD-átlag. Mindazonáltal az egy-ségnyi GDP-re jutó NOx-kibocsátás mármegegyezik az OECD-átlaggal, ami sajnosazt jelenti, hogy a magyarországi szennye-zõ források intenzívebben szennyeznek. Aszénmonoxid- és széndioxid-kibocsátásoka NOx-hoz hasonló mértékben csökkentek.Jó hír, hogy az ózonréteget károsító CFC-kés halonok felhasználása lényegében meg-szûnt.

A levegõminõség-védelem terén alapve-tõ probléma, hogy a lakosság fele szennye-zett vagy mérsékelten szennyezett kategó-riába esõ területeken él, pedig ez a területcsupán az ország területének hozzávetõlegnyolcadrészét teszi ki. A folyamatos gazda-sági növekedés további levegõminõség-védel-mi intézkedéseket kíván meg. Fontos feladataz energiahatékonyság javítása a gazdaságminden területén. A problémák orvoslásában

Légszennyezô anyagok kibocsátása

Magyarországi trend


Az országos adatok értelmezésekor nem szabad elfelejteni, hogy atelepülési hulladék meghatározása és a felmérési módszerek országon-ként változhatnak. Az OECD által használt meghatározás szerint atelepülési hulladék az önkormányzatok által vagy számukra gyûjtötthulladék, amely a háztartási, a nagy térfogatú és a kereskedelmi tevé-kenységbôl származó hulladékot, valamint ugyanazon létesítménynélkezelt hasonló típusú hulladékot foglalja magában.Forrás: OECD, 2000

Települési hulladék keletkezése, 1990-es évek vége

500

300

400

310

460

320

380

450

0 200 400 600

kg/fõ

Magyarország

Mexikó

Korea

Cseh Köztársaság

Németország

Lengyelország

Portugália

OECD-Európa

OECD 500

alapvetõ eszközként szolgál a 2001-ben elfo-gadott keretjellegû levegõminõségi kormány-rendelet.

A levegõminõséghez kapcsolódóan érdemesvizsgálni a zajterhelés helyzetét is. Magyar-országon a becslések szerint a lakosság közel40%-a olyan területen él, ahol a környezetizaj nagyobb a kívánatosnál. Megállapítható,hogy a zajpanaszokat alapvetõen az üzemilétesítményekbõl és a nagy forgalmú közutakközlekedésébõl származó zajok képezik.Az 1983 óta létezõ, többször módosítottmagyar zajvédelmi jogszabályok alkalma-zása jelentõs eredményeket hozott a zaj- ésrezgésvédelemben, azonban az utóbbi évektársadalmi és gazdasági változásai miatta szabályozás több tekintetben megújítás-ra szorult, ami 2001 decemberében be is kö-vetkezett.

HULLADÉKGAZDÁLKODÁSMagyarországon évente hozzávetõlegesen100–110 millió tonna – fejenként kb. 10 ton-na – hulladék keletkezik, ebbe mindenfajtahulladék beleértendõ. Az összes mennyiség-

bõl mintegy 20 millió t/év mennyiségû akezelt folyékony települési hulladék és 4-5millió t/év a települési szilárd hulladék. Atovábbi mintegy 85 millió t/év az ipari, me-zõgazdasági vagy más gazdasági tevékeny-ségbõl származó termelési hulladék. A ter-melési hulladékon belül összesen 3,5 milliót/évre tehetõ a veszélyes hulladék mennyi-sége, ugyanakkor fontos megjegyezni hogy,egyes – magyar minõsítés szerint veszélyes-nek minõsülõ – anyagok, pl. a timföldgyár-tásból származó vörös-iszap (0,5 millió t/év)nem minden OECD-országban számítanak ve-szélyes hulladéknak.

A települési hulladék összetételeBudapesten (%)

Hulladékfajta 1990 1995 1996 1997

Papír 19,6 17,0 19,0 19,2

Mûanyag 4,6 3,5 4,5 11,5

Textil 6,8 4,3 3,4 5,8

Üveg 5,3 3,1 3,0 2,8

Fém 6,0 4,2 3,8 2,2

Veszélyes

összetevôk – – 1,2 0,8

Lebomló

szerves 32,0 35,1 32,3 28,4

Egyéb

szervetlen 25,7 32,8 32,8 29,3

Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0

Forrás: FKF Rt.

2000 elõtt részletes jogi, mûszaki és gazda-sági szabályozás hiányában nem épült ki akommunális hulladékkezelés komplex, regio-nális egységekbõl álló rendszere, a tervezésjelentõs akadályát az információs rendszerhiánya képezi. Ebben is segít a 2000-ben elfo-gadott átfogó hulladékgazdálkodási törvény.A végrehajtási rendeletek meghozatalával ki-alakításra került egy megbízható adatbázis,


ez alapján pedig egy megfelelõ cselekvési prog-ram (az Országos HulladékgazdálkodásiTerv 2002-ben kerül elfogadásra). Az elsõd-leges cél a megelõzés, sorrendben ezután kö-vetkezik a hasznosítás. Jóllehet a lerakáscsak a végsõ eszköz a hulladékok kezeléseterén, az országban – szemben a jelenlegi,szinte egy település: egy hulladéklerakó gya-korlattal – mintegy 100 db olyan regionálishulladéklerakót kell kialakítani, amelyek ki-elégítik a környezetvédelmi követelményeket,és regionális jellegük miatt több településtképesek hatékonyan és gazdaságosan kiszol-gálni. Szükséges kiépíteni a lakossági szelek-tív hulladékgyûjtési rendszert a csomagolásihulladékok EU által elõírt hasznosítási ará-nyainak elérése érdekében.

A veszélyes hulladékokra vonatkozó magyarszabályok a Bázeli Egyezményen alapulnak,és megfelelnek az OECD ajánlásainak. Mind-azonáltal a jogérvényesítés nehézségei, a gya-korlati problémák jelentõsek. Meg kell oldanipéldául az évtizedek alatt keletkezett, jelen-leg üzemek ideiglenes lerakóiban tárolt, egyesbecslések szerint 100 millió tonnát is megha-ladó mennyiségû veszélyes hulladék kezelé-sét. Az ártalmatlanító kapacitások szûkösek,bõvítésük hosszabb távon elkerülhetetlen.

VÍZMINÕSÉG-VÉDELEMA 90-es években tapasztalható általános ja-vuló tendencia a felszíni vizek minõségé-nek javulásában is érezhetõ volt, ez igaz aBalaton vizének minõségére is. A felszíni vi-zek minôségének figyelemmel követését (mo-nitorozását) fejlett rendszer végzi Magyar-országon. A lakosság vezetékes vízzel valóellátottsága majdnem teljes körû. A rendel-kezésre álló vízkapacitás felhasználásának in-tenzitása alacsony, ami pozitív a vízkészle-tek hosszú távú megõrzésének szempontjából.

A települési közmûvek közül a csatorná-zás-szennyvíztisztítás megvalósítása igény-li a legköltségesebb beruházást. A lakosság-nak csupán 60%-a él közmûcsatorna háló-

zattal ellátott helyen, és az összes telepü-lési szennyvíz kb. 32%-a kap legalább má-sodfokú tisztítást, amely jelentõs lemara-dást takar az OECD-átlaghoz képest. Je-lentõs gondok vannak az ipari szennyvíz-kibocsátások ellenõrzésének érvényesítésé-vel, és a felszín alatti vizek monitorozásasem kielégítõ. A helyzet a közelmúltban el-fogadott korszerû jogszabályok rendelke-zéseinek kikényszerítésével remélhetõleg ja-vul majd, azonban itt is figyelembe kell ven-ni az ország gazdasági és társadalmi te-herbíró képességét.

VII. Csatlakozásunkaz Európai Unióhoz

A környezetvédelmi tárgyalásokhozvezetõ útAz Európai Unióval folytatott csatlakozásitárgyalások egyik legfontosabb kérdése akörnyezet- és természetvédelem. Már az1994. évi I. törvénnyel kihirdetett EK-ma-gyar Európai Megállapodásban megjelenta környezetvédelmi együttmûködés, az ez-zel kapcsolatos kölcsönös tájékoztatás köve-


telménye, azonban a teljes jogú EU-tagság-hoz szükséges lépésekrõl ebben a dokumen-tumban még nem esett szó. Magyarország1994. március 31-én nyújtotta be csatlakozá-si kérelmét az Európai Unióhoz.

A jogharmonizációs feladatok meghatá-rozásához kézzelfogható támpontot jelen-tett az Unió 1995-ös cannes-i csúcstalálko-zóján elfogadott Fehér Könyv, azon közös-ségi jogszabályokkal, amelyek átvételévela tagjelöltek megfelelhetnek az egységesbelsõ piacnak, biztosítva annak zökkenõ-mentes mûködését. A Fehér Könyv csak egyrészét tartalmazta az Unió teljes környezet-védelmi joganyagának: elsõsorban a válla-latoktól azonos környezeti beruházási szin-tet megkövetelõ, ezáltal versenysemleges-séget biztosító, a „négy szabadság” (a sze-mélyek, a tõke, az áruk és a szolgáltatások)érvényesülését lehetõvé tevõ jogszabályokszerepeltek benne. Ekkor nem volt még egy-értelmû, hogy a tagállamok milyen szigo-rúsággal várják el a kelet-közép-európaitagjelöltektõl a környezetvédelmi normákátvételét és betartását.

Az Európai Bizottság 1996-ban részleteskérdõívet küldött a csatlakozni kívánó or-szágoknak, így hazánknak is. A Bizottságértékelése szerint Magyarországon a kör-nyezeti problémák kevésbé súlyosak, minta régió más országaiban, és Magyarorszá-gon a jelenlegi trendek (a változás, fejlôdésfô irányai) alapján a környezetvédelmi kö-zösségi vívmányok teljes átvétele középtá-von megtörténhet, ám hazánk egyes terü-leteken (például a már említett levegõ- ésvízminõség-védelem, illetve hulladékkeze-lés terén) csak hosszú, vagy nagyon hosszútávon tud megfelelni a követelményeknek.A lényegi megfelelés a jogérvényesítõ rend-szer és eszközei felépítésének megváltoz-tatásától és egyidejûleg a nemzeti környe-zetvédelmi csatlakozási stratégia alkalma-zásától, illetve a köz- és magánberuházá-sok növekedésétõl függ.

Az Európai Tanács luxembourgi ülése 1998decemberében döntést hozott a bõvítési fo-lyamat megkezdésérõl. A Tanács döntése ér-telmében a csatlakozási tárgyalások megkez-désére a legfelkészültebb 6 állammal, köztükMagyarországgal 1998. március 31-én kerültsor Brüsszelben. A csatlakozási tárgyalásokelsõ, technikai szakasza a magyar és az uni-ós joganyag harmonizáltságának felmérésétszolgáló és az érdemi tárgyalások lefolytatá-sához nélkülözhetetlen ún. acquis screening(átvilágítási) folyamat volt. A környezetvé-delmi fejezet átvilágítására három multilate-rális (többoldalú), illetve három bilaterális(kétoldalú), fordulóban került sor 1999 elsõnegyedévében.

Magyarország környezetvédelmi tárgya-lási álláspontját 1998 júliusában adta átBrüsszelben. Az Unió közös környezetvé-delmi álláspontjának elfogadása után nyíltlehetõség a fejezet tárgyalásában az érde-mi szakasz megnyitására, erre a kormány-közi konferencia negyedik, miniszteri szin-tû fordulóján került sor 1999 decemberében.

A csatlakozással kapcsolatosfeladatokAz uniós tagságra való belsõ felkészülés-ben alapvetõ fontosságú az Európai Bizott-ság által elkészített és Magyarország általkitöltött átvilágítási lista, amely a környe-zetvédelmi fejezetben mintegy 200 jogsza-bályt foglal magában. A tagjelölt ország alistában megjelöli, hogy az egyes közösségijogszabályok harmonizációja mikor és melyminisztériumok elõkészítési felelõsségé-ben valósul meg. Ennek alapján az EurópaiBizottság nyomon tudja követni a jogközelí-tés ütemét.


A jogközelítési felkészülés programja aKormány által határozatban elfogadott jog-harmonizációs program, amely az Unió felétett vállalásként szereplõ átvilágítási listá-val összhangban határozza meg a magyarteendõket. A jogszabályok meghozatalaután azoknak érvényt is kell szerezni, eh-hez pedig a felügyelõ szervek megerõsítéseés a környezetvédelmi infrastruktúra fej-lesztése elengedhetetlen.

A szakterületi teendõk bõvebb leírását tar-talmazza a Közösségi Vívmányok Átvételé-nek Nemzeti Programja. Ebben a jogharmo-nizáción kívül az intézményfejlesztési és a be-ruházási programok is szerepelnek. Rendkí-vül fontos a lakosság környezeti tudatossá-gának növelése, a környezeti információkhozvaló hozzájutás biztosítása.

Az Európai Unió is irányt kíván mutatnia felkészülés során. A tagjelöltek számáraaz ún. Csatlakozási Partnerségben kerül-nek megfogalmazásra a célok és feladatoka hozzájuk tartozó eszközökkel együtt. ACsatlakozási Partnerség két elembõl áll: acsatlakozási felkészülésben a Közösség ré-szérõl megállapított prioritásokból és azezek teljesítéséhez nyújtandó pénzügyi se-gítséget tartalmazó fejezetbõl. A Közösséga felkészüléshez a PHARE, illetve 2000. ja-nuár 1-jétõl az elõcsatlakozási alapok: azISPA és a SAPARD eszközeivel járul hoz-zá. Kifejezetten közlekedési és környezet-védelmi célok elérését támogatja – 2000-tõl évi 44-44 millió euróval – az ISPA (Elõ-csatlakozási Strukturális Politikák Eszkö-ze), amely követelményrendszerében és mû-ködésében hasonlít a tagállamok KohéziósAlapjára.

További segítséget jelent, hogy az Unió1998-tól 2002-ig tartó 5. kutatásfejlesztésikeretprogramjában, illetve annak környe-zetvédelmi alprogramjában Magyarországteljes jogú tagként vehet részt, hasonlóan aLIFE III. programhoz, amely egyes környe-

zet- és természetvédelmi fejlesztési projek-tek társfinanszírozásával foglalkozik. Ha-zánk 2002-ben csatlakozott az Európai Kör-nyezetvédelmi Ügynökséghez.

Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség1994 óta mûködik, székhelye Koppenhága.Technikai, tudományos és gazdasági infor-mációkat nyújt a környezetvédelmi jogsza-bályok elõkészítését, illetve végrehajtását elõ-segítendõ. Emellett európai térképet készít akörnyezetvédelmi szempontból veszélyes te-rületekrõl, és segíti a megfigyelõállomásokmûködését, valamint a talajra, a vizekre és alevegõre vonatkozóan összeurópai informá-ciós rendszert tart fenn.

Átmeneti mentességi megoldásokMagyarország a Közösség követelményei-nek egyrészt a környezetvédelmi jogszabályokátvételével és mielõbbi végrehajtásával kíváneleget tenni, másrészt igyekszik a magyar gaz-daságot a fenntartható fejlõdés feltételeinekmegfelelõen növekedési pályára állítani.

Magyarország környezetvédelmi felkészülé-si stratégiája szerint a közösségi jogszabályokmagyar jogrendbe történõ átültetését és a jogér-vényesítéshez szükséges intézményfejlesztést acsatlakozás idõpontjáig be kell fejezni. A végre-hajtást a gazdasági lehetõségekhez mérten biz-tosítani kell a belsõ piaccal kapcsolatos jogsza-bályok területén és a határokon átterjedõszennyezések összefüggéseiben. A végrehajtásütemezésénél a legnagyobb környezeti haszon-nal járó, leginkább költséghatékony beruházá-sokat kell elõresorolni. A tervezettnél intenzívebbgazdasági fejlõdés, illetve a gazdaságnak akörnyezet számára kedvezõ szerkezeti átala-kulása természetesen a felzárkózás ütemé-nek gyorsítására is lehetõséget adhat.

Jóllehet a környezet állapota Magyarorszá-gon sok tekintetben nem rosszabb az Unióországaiénál, a szigorú közösségi környezet-védelmi szabályozásnak való megfelelés költ-ségei igen magasak. Az átmeneti mentessé-


gek összefüggenek a központi költségvetésés a helyi önkormányzatok pénzügyi lehetõ-ségeivel, a lakosság életszínvonalának prob-lémakörével és kisebb részben egyes vál-lalkozások alkalmazkodási korlátaival.

Magyarország 1999. júliusi tárgyalási ál-láspontjában még kilenc átmeneti mentes-ségi igényt terjesztett elõ. Az igények szá-ma a hatásvizsgálatok és az EU szakértõi-vel folytatott konzultációk eredményeként2001 februárjára négyre csökkent, úgy, hogytöbbek között visszavontunk két fontos,horizontális jogforrásra vonatkozó kérelmet(IPPC, Seveso II). Ezen felül a négy fenn-maradó igény közül három terjedelme szû-kült. Egyedül a veszélyes hulladékok ége-tésére vonatkozó igény maradt változatlan.Az átmeneti mentességi idõszakok általá-ban nem hosszabbak azoknál, mint amelye-ket a jelenlegi tagországok is kaptak vagykapnak a jogszabályok végrehajtása során.

A négy fennmaradó igény közül csupánegyrõl, a szennyvízkezeléssel összefüggõ-rõl mondható el, hogy nem érinti közvetle-nül a belsõ piacot. A veszélyes hulladékokégetésérõl, illetve a csomagolásról és a cso-magolási hulladékokról szóló irányelvekesetében, jóllehet közvetlenül érintik a bel-sõ piacot, a magyar igény ugyancsak elsõ-sorban állami beruházásokkal függ össze.A nagy tüzelõ berendezésekrõl szóló irány-elvnél elsõsorban magáncégek kapnak alkal-mazkodási idõszakot, azonban az igény csaka magyar energiatermelés kb. 5%-át érinti.

A finanszírozási nehézségek mellett lé-nyeges, hogy a környezetvédelmi fejleszté-si feladatok technikai megvalósítása önma-gában is jelentõs idõt igényel (pl. a hulla-dékok újrahasznosítási hálózatának kiala-kítása).

A 22., környezetvédelmi fejezetre vonat-kozó magyar tárgyalási álláspont 1999. jú-liusi beadását követõen, nem egészen kétévig tartó tárgyalássorozat után, 2001. jú-nius 1-jén sikerült ideiglenesen lezárni a kör-nyezetvédelmi fejezet tárgyalásait. Az Eu-rópai Unió a következõ négy mentességiigényt fogadta el:

1. A veszélyes hulladékok égetése esetén ajelenleg mûködõ hazai berendezéseknem megfelelõ technikai szintje, a füst-gáz tisztításának teljes vagy részlegeshiánya és az égetési technológia folya-matos ellenõrzésének hiánya miatt azEU követelményeinek kielégítése csakkorszerûsítéssel vagy teljes kicserélés-sel érhetõ el. Erre vonatkozik a 2005.június 30-ig tartó átmeneti mentességiidõszak.

2. A települési szennyvízelvezetés és -tisztí-tás kérdésében a beruházási igény mi-att volt szükséges átmeneti mentessé-gi idõszakot kérni (lakos-egyenértéktõlés tisztítási foktól függõen a követke-zõ idõpontokig: 2008. december 31.,2010. december 31., 2015. december 31.).

3. A nagy tüzelõberendezésekbõl származólégszennyezõ anyagok kibocsátásánakkorlátozása terén, a meglévõ berende-zésekre vonatkozóan 2004. december31-ig terjedõ átmeneti idõszak áll ren-delkezésre.

4. A csomagolási hulladékok újrahasznosí-tására vonatkozóan megállapítható,hogy a jelenleg mûködõ, a termékdí-jon alapuló rendszer segítségével csu-pán 25–35% körüli visszagyûjtési ésennél valamivel alacsonyabb hasznosí-tási arány érhetõ el. A 2005. december31-ig tartó átmeneti mentességi idõszakazon rendszer kialakításához szüksé-ges, amely képes a minimálisan elvárt50%-os hasznosítási, valamint az elõírtújrafelhasználási arányok teljesítésére.


KöltségekA közösségi vívmányoknak való teljes meg-felelés hosszú távú környezetvédelmi beru-házási igényei a magyar kormányzati becslé-sek szerint legalább 1500 Mrd forintot tesz-nek ki. A költségekbõl mintegy 800 Mrd forinta települési szennyvízelvezetéssel és kezelés-sel összefüggõ kiadás. A hatásvizsgálatokkimutatták, hogy évi 4–5%-os huzamos gaz-dasági növekedés, és növekvõ környezetvé-delmi ráfordítások mellett a célok – a négymentességgel meghosszabbított közösségihatáridõ keretei között – megvalósíthatók.

A környezetvédelmi jogalkotás részekéntmegszületõ intézkedések jelentõs terhetrónak a vállalkozási szférára és a lakosság-ra is. Alkalmazkodási idõszakra csak a„meglévõ létesítmények” számíthatnak,azok is csupán korlátozott ideig. „Környe-zetvédelmi dömping” vádja megalapozot-tan már ma sem érheti hazánkat, hiszen aGDP-arányos ráfordítások viszonylag ma-gasak, és a magyar környezetvédelmi jog-szabályok acquis-nak való megfelelése márma is jelentõs.

A magyar csatlakozás hatásaiAz EU környezeti átlagát Magyarországbelépése nem rontja, hanem egyes területe-ken inkább javítja. Hazánk fajgazdagsága,biológiai sokfélesége mindenképpen gazda-gítja az Uniót. Az EU fejlett környezetvé-delmi ipara számára új és növekvõ piacotteremt a kibõvítés.

A szigorú közösségi normák magyaror-szági bevezetése javítja a környezet állapo-tát, illetve segít megõrizni a létezõ értéke-ket. Az új tagok felvételével a „környezet-védelmi stabilitási övezet” tovább bõvülkelet felé, ami a szennyezések határokonátterjedõ jellege miatt elsõrendû fontossá-gú a mostani tagállamok számára. A beru-házások természetesen nagy terhet rónak amagyar gazdaságra és társadalomra, ezazonban az átmeneti mentességi idõsza-

kokkal és elõreláthatólag jelentõs közössé-gi támogatásokkal elviselhetõvé tehetõ. A csat-lakozás az Unió és Magyarország számáraösszességében a környezetvédelem terén isremélhetõleg kölcsönösen kedvezõ eredménye-ket hoz.

IRODALOMKEREKES S., KISS K.:Környezetpolitika és Uniós csatlakozásMTA, 1998

Gazdasági szektorok és jogharmonizáció(SZERK.: FORGÁCS I.)Osiris, 2000

Az Európai Unió környezetvédelmiszabályozása(SZERK.: BÁNDI GYULA)KJK, 1999

Magyarország környezeti mutatói(SZERK.: SZABÓ E., POMÁZI I.)Környezetvédelmi Minisztérium, 2000

OECD környezetpolitikai vizsgálatok,MagyarországOECD, Környezetvédelmi Minisztérium,2000

A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumhonlapja: www.ekormányzat.hu

KÖ

RNYEZETV

ÉDELEM

ÉS EU-C

SATLAK

OZÁ

S23

Válogatott környezeti adatok

HUN USA AUT BEL CZE DNK FIN FRA DEU GRC IRL ITA LUX NLD POL PRT ESP SWE UKD*

Összterület,1000 km2 93 9364 84 31 79 43 338 549 357 132 70 301 3 42 313 92 506 450 245Jelentõsebb védett területek, összterület %-a 1 9,1 21,2 29,2 2,8 16,2 32,0 8,4 10,1 26,9 2,6 0,9 7,3 14,4 11,6 9,4 6,6 8,4 8,1 20,41 km2 szántóföldre jutónitrogénmûtrágya felhasználás, t 5,4 6,2 7,6 18,8 6,8 12,3 7,1 13,4 14,8 7,8 43,2 8,4 a 37,7 6,1 4,0 5,4 7,3 19,5

ERDÕErdõterület, összterület %-a 18,9 32,6 47,6 22,2 34,1 10,5 75,5 31,4 30,1 22,8 8,8 23,3 34,4 9,2 29,7 35,3 32,3 73,5 10,5

VESZÉLYEZTETETT FAJOKEmlõsök, ismer t fajok %-a 71,1 10,5 35,4 31,6 33,3 24,0 11,9 20,2 36,7 37,9 6,5 32,2 54,1 15,6 15,5 17,3 21,2 18,2 22,2Madarak, ismert fajok %-a 18,8 7,2 37,0 27,5 66,1 10,6 6,7 14,3 29,2 13,0 21,8 24,7 50,0 27,1 16,6 13,7 14,1 8,6 6,8Halak, ismer t fajok %-a 32,1 2,4 65,5 54,3 29,2 18,2 11,9 6,6 68,2 24,3 33,3 ... 38,2 82,1 27,1 18,6 29,4 12,7 11,1

VÍZVízkivétel, éves rendelkezésre álló készlet %-a 5,0 19,9 2,7 42,5 15,6 15,7 2,2 23,9 24,4 12,1 2,6 32,2 3,4 4,9 18,7 11,9 36,8 1,5 14,6Közüzemi szennyvíztisztítás, ellátott népesség %-a 22 71 75 27 59 87 77 77 89 45 61 61 88 97 47 21 48 93 88

LEVEGÕKén-dioxid kibocsátás, kg/fõ 64,5 69,0 7,1 23,7 68,0 20,7 19,5 16,2 17,9 48,2 45,1 23,1 14,3 8,0 61,3 36,2 49,1 10,3 34,5Kén-dioxid kibocsátás,kg/1000 USD GDP2 8,0 2,6 0,4 1,3 6,4 1,0 1,1 0,9 1,0 4,6 2,6 1,3 0,5 0,4 10,7 3,3 3,7 0,6 2,0Nitrogén-oxidok kibocsátása.kg/fõ 19,4 79,9 21,2 32,9 41,1 47,0 50,6 29,1 22,0 35,1 33,9 30,9 47,5 28,5 29,9 37,6 31,7 38,1 35,0Nitrogén-oxidok kibocsátása, kg/1000 USD GDP2 2,4 3,0 1,1 1,8 3,8 2,2 2,9 1,5 1,2 3,4 1,9 1,7 1,6 1,5 5,2 3,4 2,4 2,2 2,0Szén-dioxid kibocsátás, t/fõ3 5,7 20,4 7,9 12,0 11,7 11,8 12,5 6,2 10,8 7,7 10,3 7,4 20,5 11,8 9,1 5,2 6,4 6,0 9,4Szén-dioxid kibocsátás, t/1000 USD GDP2 0,71 0,77 0,42 0,64 1,10 0,56 0,71 0,32 0,60 0,73 0,59 0,41 0,69 0,64 1,49 0,44 0,46 0,34 0,52

H U L L A D É K K E L E T K E Z É STermelési hulladék,kg/1000 USD GDP2,4 86 .. 75 75 353 25 139 93 46 2 70 22 162 32 94 4 28 100 57Települési hulladék, kg/fõ 500 720 510 480 310 560 410 590 460 370 560 460 460 560 320 380 390 360 4801 millió toe TPES-re jutó atomhulladék, t5 2,2 1,0 – 1,4 1,1 – 2,1 4,6 1,3 – – – – 0,2 ... – 1,8 4,6 3,6

.. : nem áll rendelkezésre – : nulla vagy elhanyagolható* : a dõlt számok; az Egyesült Királyság esetében a veszélyeztetett fajoknál csak Nagy-Britanniát, a vízkivételnél és a közüzemi szennyvíztisztításnál csak Angliát és Wales-t jelentik.

a) A Luxemburgra vonatkozó adat Belgiumnál található.1) Az adatok az IUCN I-VI osztályozására vonatkoznak; HUN: országos adatok.2) GDP 1991. évi áron és vásárlóerõ paritáson. Forrás: OECD Környezeti Adatok, Adattár, 19993) Csak az energiafelhasználásból származó CO2; a nemzetközi tengeri tárolókat nem tartalmazza..4) A feldolgozóiparból származó hulladék.5) Atomerõmûvekben keletkezõ kiégett fûtõelemekbõl származó hulladék, amelyet a nehézfém tonnában kifejezett tömegének az összes elsõdleges energiatermelés millió tonna olajegyenértékére vonatkozó nagysága ad meg.

Forrás: OECD

ENG

MIS

ÉRINT

E

TartalomI. BEVEZETÉS 3

II. AZ EURÓPAI UNIÓ KÖRNYEZETPOLITIKÁJA 5

III. AZ EU KÖRNYEZETI JOGALKOTÁSA 9

IV. A BÔVÍTÉS HATÁSAI A KÖRNYEZETPOLITIKÁRA 12

V. MAGYARORSZÁG KÖRNYEZETPOLITIKÁJAÉS KÖRNYEZETI JOGRENDJE 14

VI. MAGYARORSZÁG KÖRNYEZETI ÁLLAPOTA 15

VII. CSATLAKOZÁSUNK AZ EURÓPAI UNIÓHOZ 18

Documents

S E ÉRINT Környezetvédelem és EU-csatlakozás - bmeip.hu es az EU.pdf · 4 KÖRNYEZETVÉDELEM ÉS EU-CSATLAKOZÁS amelyre általában, mint a Brundtland Jelen-tésre utalnak –