15

az okozatiság, más néven kauzalitás elveként ismerünk. Így aztán annak is – minden félelem-nek, fóbiának és pánikrohamnak – megvan a maga oka, ami rossz irányban befolyásol min-ket. Minden fájdalomnak, minden betegségnek megvan a maga oka. Megvan a maga oka annak is, ha kudarcot vallunk. Az örökösen rossz pár-választásnak is megvan a maga oka, akárcsak az indulatos főnöknek. Semmi sem történik ok nélkül. Fontos, hogy ezt belássuk.

A test: tökéletes jelzőrendszer

Hadd ismertessek egy példát: Frank úr, jól kere-ső menedzser, napi 10–12 órát dolgozik. Mun-kája erősen igénybe veszi, folyamatosan nagy nyomás nehezedik rá. Esténként holt fáradtan ér haza, pihenésre, szórakozásra alig jut ideje, mígnem egyszer alaposan megfázik. Persze ez sem zavarja. Nem sokkal később elkap egy kósza vírust, és infl uenzás lesz. Menedzserünk ekkor elmegy a gyógyszertárba és felszerel-kezik a szokásos gyógyszerekkel. Ezek elmu-lasztják az infl uenza tüneteit, így aztán Frank úr ismét a munkájának élhet. Igaz, nem olyan

16

összeszedett, mint korábban volt, hasogat a feje és fájnak a tagjai, de hát ezt ki lehet bírni. Az infl uenza egy hét múltán el is múlik.

Fél évvel később váratlanul tüdőgyulladá-sa lesz – látszólag ok nélkül. Frank úr bosz-szús, mert egy hétre kórházba kell vonulnia, és ezt megsínyli a munkája. Az orvosok és az antibiotikumok megteszik a magukét. Frank úr ismét egészséges, és a hétvégéjét is ráál-dozva, időben befejezi munkáját. Megint jól érzi magát, ha nem is teljesen, hiszen olykor-olykor szúrást érez a szíve táján, amikor fel-megy a lépcsőn. Ezt rossz erőnlétének tudja be, meg annak, hogy már vagy egy éve semmit sem sportol. Három hónappal később Frank úr összeesik, amikor ki akar venni egy sört a hűtőszekrényből.Amikor később magához tér, kórházban ta-

lálja magát. Orvosa közli vele, hogy szívinfark-tusa volt. A következő két hét alatt van ideje végiggondolni az életét. Végre megérti, mit próbál teste már jó ideje a tudtára adni: hogy vigyáznia kell magára. Frank úr egyike a mint-egy háromszázezer német állampolgárnak, akik egyetlen esztendő folyamán szívinfarktust szen vednek el.

17

Testünk tökéletes jelzőrendszer. Azonnal tudtunkra adja, ha valami nincsen rendben velünk. Mivel eredetileg öngyógyításra lett programozva, jelzéseket küld az agynak. Ezek eleinte jelentéktelennek tűnnek, mint Frank úr esetében a nátha. Ha azonban ezeket az apró jeleket fi gyelmen kívül hagyjuk, a jelzések egy-re erőteljesebbek lesznek. Legrosszabb eset-ben akár halálhoz is vezethetnek. Ám ennek nem kell bekövetkeznie, ha hallgatunk testünk segélykiáltásaira, amelyekkel a fi gyelmünket próbálja felhívni valami nagyon fontosra.

Ha a kvantumgyógyítástól tartós hatást, mélyreható változást várunk, az egyik legfon-tosabb tudnivaló éppen ez: ha megértjük, hogy testünk mire akarja felhívni a fi gyelmünket, már meg is tettük az első lépést gyógyulásunk felé. Így hát elmondható, hogy minden beteg-ségben, minden fájdalomban, minden akadá-lyozottságban és minden félelemben van vala -mi jó. Még ha eleinte nem is látjuk, vagy nem akarjuk észrevenni, testünk ily módon kíván értésünkre adni valami életbevágót. Erről később bővebben is szó lesz.

18

Kvantumgyógyításra mindenki képes

Hogyan lehetséges, hogy csak most fedezzük fel a kvantumgyógyítást, holott annyira egy-szerű? Talán nem is a „felfedezés” a legjobb szó rá, a „népszerűvé válás” sokkal találóbb. Ugyanis maga a módszer már nagyon régi, a hawaii hunában gyökerezik. A kahunák, azaz a sámánok kahi, vagyis „mágikus érintés” né-ven ismerték és alkalmazták, merthogy pon-tosan ezt tették: kezükkel egyszerűen csak összekötöttek két pontot. Ez okból nevezik a kvantumgyógyítást kétpontos módszernek is. Abban pedig biztos vagyok, hogy erre, két pont összekötésére, bármelyikünk képes.A módszer népszerűsítője két amerikai,

dr. Richard Bartlett és dr. Frank Kinslow volt. Kiropraktikusként egymástól függetlenül talál-koztak munkájuk során ezzel a gyógymóddal. Miután egyre több sikert értek el, kötelessé-güknek tartották, hogy a kétpontos módszert minél szélesebb körben ismertté tegyék, ki-ki a maga módján.

19

A kétpontos módszer

Hogy érthetőbbé tegyem, mi történik, amikor a test átáll az öngyógyításra, hadd térjek ki egy kicsit a kvantumfi zikára. Létezik egy tör-vényszerűség, amelyet a kapcsolódás elvének neveznek. Egy roppant izgalmas kísérlet során kutatók a következőt fedezték fel:

Két részre hasítottak egy fotont, azaz fény-részecskét, majd a két részt más-más, egymás-tól távol eső helyre vitték. Amikor az egyik ré-szecskével információt közöltek, ugyanaz az információ ugyanabban a pillanatban a másik részecskén is megjelent. Ez forradalmi felfede-zés volt, ugyanis Einstein relativitáselmélete szerint semmi sem gyorsabb a fénysebesség-nél. Csakhogy a két részecske megváltozásá-nak időpontja között nem volt mérhető kü-lönbség.

Pontosan ilyen információátvitel történik a kétpontos módszer, azaz a kvantumgyógyítás során is: megérintjük a test egyik rendezet-len állapotú, és egy másik, rendezett állapotú pontját, és ebben a pillanatban végbemegy a kapcsolódás. A két pont összehangolódik, és helyreáll a rend. Ennyi az egész. Később lát-

20

ni fogjuk, hogy még csak valóságos érintésre sincs szükség, hiszen távgyógyítás esetén alig-ha áll módunkban megérinteni a másikat. Elég, ha csak elképzeljük.Ilyen könnyen véghezvihető a változás, illet-

ve a gyógyítás.

21

A KVANTUMGYÓGYÍTÁS ALAPJAI

„Minden, ami van: semmi.”

Az előző fejezet végén láthattuk, hogy a válto-zás vagy gyógyulás két pont megérintésével megy végbe. Ez azonban még nem minden, hi-szen ez esetben folyamatos gyógyulás történ-ne, ha csak megérintenénk a testen két pontot (habár nekem nagyon is tetszene ez az ötlet). A kvantumgyógyításnak azonban csupán egyik összetevője a két pont összekapcsolása, illetve összehangolása. Az alapja valami egészen más.

A forrástudat mint alap

A kvantumgyógyítás energiával kezel, akár-csak a legtöbb energetikai gyógymód. A nagy

22

különbség az, hogy itt nincs energiaátvitel. Csu-pán impulzust adunk, amely működésbe hozza az öngyógyító erőket. Ezért a kvantumgyó-gyászok a szokásos értelemben véve nem is gyógyítók.Ahhoz, hogy bemutassam, milyen energiát

mozgósít ez a módszer, ismét ki kell térnem a kvantumfi zikára. A tudósok már régóta kutat-ják, mi lehet az úgynevezett „üresség”: a mező, amelyben semmi sincsen. A világűr például leg-nagyobbrészt semmi – akárcsak a levegőnk, legalábbis úgy tűnik. Pedig van benne oxigén, amely életben tart minket, és átjárják különféle „mobilhullámok”, rádióhullámok és egyebek. Tehát a semmi mégiscsak valami? Igen, hiszen a semmi a létező legnagyszerűbb dolog.Ez a semmi az a mező, amely mindnyájunkat

összeköt. Max Planck, a kvantumfi zika atyja, már 1944-ben azonosította. Ő nevezte el mát-rixnak. Ez a mező a létező legnagyobb kincs, ugyanakkor a legnagyobb rejtély is. Eddig csu-pán elenyésző részét sikerült kikutatni. A kvan-tumfi zika ismerői tiszta tudatosságról, illetve tiszta éberségről beszélnek, mert ez az elektro-mágneses mező mindent mindennel összeköt. Ez az oka például annak, hogy a következő pil-

23

lanatban már fel is hív minket az, akire erősen gondolunk. Kapcsolatba kerültünk egymással ezen a mezőn keresztül. Gondolatunk rezgést bocsát ki, amelyre a másik személy ráhangoló-dik. Én ezt a mezőt forrástudatnak nevezem, mivel ez az a forrás, amelyből a kvantumgyó-gyászat energiát merít.De elég az elméletből. Ha a forrástudat jelen-

ti a kvantumgyógyítás alapját, akkor ideje meg-ismernünk és használnunk. Látni fogjuk, hogy gyerekjáték ebbe a tudatállapotba kerülnünk.

A forrástudat élményének átéléseSzemünket lehunyva fi gyeljük a gondolatainkat. Éppen most suhan át agyunkon napi hatvanezer gondolatunk valamelyike. Figyeljük ezt a gondo-latot, ahogyan felötlik, egy ideig az emlékeze-tünkben lakozik, majd elillan, átadva helyét egy újabb gondolatnak. Vagy éppen befészkeli ma-gát az agyunkba és fejtörést okoz? Ha így volna, hessegessük el, és fi gyeljük, ahogyan kisvártat-va felötlik egy újabb gondolat.Hoppá, álljunk csak meg! Nem volt egy kis szü-net a két gondolat között? De bizony, hogy volt. Észrevettük? Nem? Hát akkor még egyszer. Jön a gondolat, beköszön, és már távozik is. Ekkor,

24

ebben a pillanatban érhető tetten az üresjárat, nemde? Most már megvan? Akkor gyakoroljuk egy kicsit, hogyan lehet elcsípni.Ez a röpke pillanat, ez az üresjárat a forrástu-dat, a semmi, amely mégis nagy változásokat idézhet elő és gyógyulást hozhat. Elég furcsa, igaz? Pedig így van. Folytassuk hát a gyakorlatot! Képzeljük el, hogy valamivel hosszabbá tesszük ezt az üresjáratot, mintha az éppen távozó és a rákövetkező gondolatot kézzel szétfeszítenénk. Vegyük szemügyre alaposabban ezt a gondolat-talan szünetet. Milyen érzés ez a semmi? Próbál-juk átérezni. Én mindig boldogságot érzek, ami-kor belemerülök a forrástudat állapotába. Erről ismerem meg, hogy benne vagyok.

Sikerült végül ráérezni? Ez az, ami mindent megváltoztat. Ez a kvantumgyógyítás alap-ja. Nem több, és nem kevesebb. Ez némiképp zavarosnak és túl egyszerűnek tűnhet, de ha-marosan látni fogjuk, hogy ezzel az energiával csakugyan könnyen előidézhető az ösztönös változás és a gyógyulás. Amikor először kerül-tem kapcsolatba a forrástudattal, azt hittem, a bolondját járatják velem.

25

Belemerülni a semmibe

Addig gyakoroljuk a belemerülést a forrástu-datba, mígnem már játszva sikerül. Közben te-gyük egyre hosszabbá az üresjáratot. Ha majd később – mint írtam – összekötünk egymás-sal két pontot, még könnyebben fogunk tud-ni elmerülni benne, mert akkor már csak erre összpontosítunk. Ekkor magától megszűnik körülöttünk a tér. Mint amikor egy étteremben annyira belemerülünk a beszélgetésbe, hogy meg sem halljuk a pincért, aki már harmadszor kérdezi meg, mit rendelünk. Ugyanez történik, amikor csak a két pontra fi gyelünk.

Ha mégsem sikerülne ezzel a módszerrel el-merülnünk a forrástudatban, bemutatok még két lehetőséget.

Engedjük elhalványulni a szavakatSzemünket hunyjuk le, és eresszük szabadjára a gondolatainkat. Valószínűleg bőven van mit. Aztán ragadjuk meg az utolsó mondatot, ame-lyik átcikázott az agyunkon, és hagyjuk, hogy lelki szemeink előtt megjelenjen, alakot öltve. Most képzeljük el, hogy ez a mondat lassan elkezd szertefoszlani. Az imént még jól kivehe-

26

tő írás egyre halványabb lesz, végül semmivé válik, helyén csak üresség marad. A semmi! Maradjunk ebben a semmiben. Ez a forrástu-dat. Ha mégis felötlene bennünk még egy mon-dat vagy egy kép, amit kétlek, hagyjuk azt is szertefoszlani.

A kérdésEngedjünk szabad folyást a gondolatainknak. Közben tegyünk fel magunknak olyan kérdése-ket, mint például „milyen színű egy lyuk?” vagy „hogy ízlik október elseje?”. Ezek a kérdések annyira képtelenek, hogy útját állják a további szavaknak és képeknek, legalábbis én így tapasz-taltam.

Az összehangolódás megérzése

Az első fejezetben említést tettem a kezünkkel vagy ujjunkkal megérintett két pont összehan-golódásáról. Az összehangolódás pillanatában válik rend a rendezetlenségből. De honnan tudjuk, hogy mikor melyik pontot kell megérin-tenünk? Ha fájdalmat akarunk kezelni, könnyű a válasz: egyik kezünket vagy ujjunkat a fájó

27

helyre tesszük. De hová tegyük a másikat? Ezt kétféleképpen is eldönthetjük.Az első lehetőség, hogy az ösztönös meg-

érzésünkre hagyatkozunk. Legtöbbször ez a legjobb megoldás, mivel ösztöneink pontosan megsúgják, melyik pont a helyes. De nem min-denki bízik az ösztöneiben. Nekik a másik lehe-tőséget javaslom.

Először válasszanak ki egyik kezükkel egy pon-tot annak a testén, akit kezelni szeretnének (tehát akár saját magukon is). Érdemes köny-nyen elérhető pontot választani. Például a fáj-dalmas helyet, vagy akármilyen más pontot. Ha ez megvan, másik kezükkel simítsanak végig a testen úgy, hogy közben nem érnek hozzá. Megint válasszanak ki egy könnyen elérhető pontot. (Ha például egyik kezemet a hát egyik pontjára helyezem, a másikat a mellkason vagy a hason húzom végig. Nem cél a kifi camodott testhelyzet.) Tehát másik kezükkel simítsanak végig a testen anélkül, hogy megérintenék. Előbb-utóbb találnak egy pontot, amely más érzetet kelt, mint a test többi része. Lehet, hogy itt maguktól meg is torpannak. Bárhol le-gyen is, ez lesz a másik pont. Itt kell megérinte-

28

ni a testet. Ezután összpontosítsanak a kezük-kel megérintett pontokra. Ebben a pillanatban kerül sor az összehangolódásra. Megtörténik az összekapcsolódás.

Elvárás helyett szándék

Ismerős az a helyzet, amikor el akarunk érni valamit, pontos elképzeléseink is vannak arról, hogyan, mégsem válik valóra, amit eltervez-tünk? Ne csüggedjünk, sokan vannak ezzel így. Az elvárások hajlamosak kudarcba fulladni.Ezért nincs is értelme arra számítani, hogy

kvantumgyógyítással elérünk egy bizonyos eredményt. Láttam én már valódi csodát és teljes eredménytelenséget is. Minden megtör-ténhet. Elvégre csupán az öngyógyító erőinket hozzuk működésbe. A test pontosan tudja, hogy az adott pillanatban mi fontos és mi nem. Az is lehet, hogy még nincs itt az ideje a válto-zásnak vagy a gyógyulásnak. Az elvárások csak növelik a kezelést végzőre és a kezeltre nehe-zedő nyomást.

Bízzunk hát mindent a véletlenre? Dehogy! Mindenesetre ebben a kérdésben megosz-

29

lanak a vélemények. Sok kvantumgyógyász azt állítja, hogy legjobban a gyógyulás kiindu-lópontjául szolgáló mező tudja, mi az, ami az ember javára válik. Ez nem vitás. Ugyanakkor azonban a vonzás törvénye is érvényesül: azt teremtem meg, amire fi gyelek. Miért ne fordít-hatnám egy bizonyos irányba a gyógyulást, en-nek a természeti törvénynek az ismeretében?

Meggyőződésem, hogy az energiát a gyógyu-lás érdekében céltudatosan fókuszálhatjuk. Ezernyi tapasztalatom van e téren.

Ha tehát változtatni vagy gyógyítani akarunk, fogalmazzuk csak meg, mi a konkrét szándé-kunk. Felmerülhet persze a kérdés, hogy mi a különbség szándék és elvárás között. Nagyon egyszerű: a szándék csupán irányt szab, nem tűz ki célul konkrét eredményt; az elvárás azon-ban konkrét eredményt sürget.

Mondok egy példát: Tegyük fel, hogy félek a pókoktól. Ekkor szándékomban állhat a pó-kot ugyanolyan ártalmatlan lénynek tekinteni, mint a hörcsögöt vagy a legyet. Némi gyakorlás után a félelem elmúlhat, csökkenhet, vagy ma-radhat minden a régiben. Elvárni ellenben azt várnám el, hogy teljesen elmúljon a félelem. Ez a különbség. Úgyhogy szabaduljunk meg az

30

elvárásainktól és fogalmazzuk meg a szándé-kunkat.

Mire legyünk tekintettel, amikor megfogal-mazzuk a szándékunkat? A rezonancia, ma-gyarán a vonzás törvényére mindenképpen, hiszen ha az a szándékunk, hogy ne fájjon semmink, akkor mire irányítjuk a fi gyelmün-ket? Hát persze, hogy a fájdalomra, ami ezál-tal vélhetőleg inkább növekedni fog, semmint hogy csökkenne. A „fájdalommentesség” kife-jezés is a fájdalmat helyezi előtérbe. Szándé-kunk ezért ne valaminek a hiányára irányuljon, hanem a meglétére. Ne azt fogalmazzuk meg, hogy mit nem akarunk, hanem hogy mit aka-runk. Legegyszerűbb, ha végiggondoljuk, mi legyen a helyzet.Vegyük az előbbi példát, a pókoktól való

félelmet. A jövőbeni helyzet lehetne például az, hogy megszeretem a pókokat. Vagy jó ér-zés tölt el a pókok láttán. Az is fontos, hogy szándékunkat illető megfogalmazásunk min-dig jelen idejű legyen. Tehát ne azt mondjuk, hogy „szeretni fogom a pókokat”, hanem azt, hogy „szeretem a pókokat”. Ellenkező eset-ben a mindenkori jövőbe tolnánk ki az elha-tározásunkat. Minél egyszerűbben és főként

31

tömörebben fogalmazunk, annál könnyebben következik be a változás. Minden szándék leg-egyszerűbb megfogalmazása így szól: „meg-változik” – hiszen pontosan ezt akarjuk: hogy minden jóra forduljon.

Esedékes egy kis csoda?

Miután az első gyakorlatok elvégzése során megtanultunk egyre nagyobb biztonsággal elmerülni a forrástudatban és rátalálni a két pontra, most végezzük el az első átalakítást, hogy saját testünkön is megtapasztaljuk a kvantumgyógyítást. Elvileg már tapasztaltuk is, hiszen nemigen lesz szükség annál többre, mint amit eddig csináltunk. Már a könyv elején említettem, hogy a kvantumgyógyítás gyerek-játék, és nagyon könnyen elsajátítható.

Sokan szenvednek a merev nyak-, illetve váll-izmok okozta bántalmaktól – talán mi magunk is. Ha mégsem, bizonyára ismerünk valakit, aki-nek ilyen gondjai vannak. Vagy nekünk vannak más, kellemetlen panaszaink. Persze ne mind-járt egy porckorongsérvvel vagy más erős fáj-dalommal kezdjük, hiszen a későbbiekben még

32

nagyobb sikerekre pályázunk, nem igaz? Meg aztán, ez is olyan, mint a magasugrás: olyan magassággal kell kezdeni, amellyel könnyen megbirkózunk, aztán emeljük csak egyre fel-jebb a lécet.

Fáj valamink? Akkor kezdhetjük is! Gondoljuk végig, pontosan mi a szándékunk. Konkrétan milyen legyen a kívánt állapot? Vállfájás esetén lehet például az, hogy „a vállam kellemesen könnyű és laza”. Fogalmazzuk meg az elhatáro-zásunkat, így táplálva be a mezőbe, a mátrixba. Most fi noman helyezzük egyik kezünket a fájdal-mas helyre, másik kezünkkel pedig ösztönösen keressük meg a másik pontot. Összpontosítsuk fi gyelmünket erre a két pontra, és koncentrál-junk a forrástudatra – úgy, ahogyan tanultuk. Maradjunk így egy ideig. Tudni fogjuk, mikor elég. Ha ez most még nehezen menne, időzzünk egy percig a forrástudatban. Ehhez a gyakorlat-hoz ennyi is elég lesz.Ezután kezeinket vegyük el a két pontról, vár-junk egy pillanatig, és fi gyeljük, bujkál-e még bennünk az eredeti fájdalom. Ha másvalakit ke-zeltünk, kérdezzük meg, milyennek érzi a fájdal-mat. Javult? Valószínűleg igen. Gratulálok, alig-

33

hanem megtörtént a csoda! Ha mégsem enyhült a fájdalom, nyugodtan próbáljuk meg még egy-szer.

Néha eltart egy kis ideig, mire bekövetkezik a javulás. Gyakran tapasztaltam, hogy először alig észrevehető enyhülés következik, majd tíz perc elteltével teljesen megszűnik a fájdalom. De az is előfordulhat, hogy egy hétig vagy to-vább is eltart, amíg valódi változás következik be. Ne feledjük: testünk dönti el, hogy mi a jó neki.

34

ISMERJÜK MEG ÖNMAGUNKAT!

„Gyógyulás akkor következhet be, ha az elme is érti a történteket.”

Ennek a fejezetnek a témájáról a kvantumgyó-gyításról szóló többi könyvben nemigen lehet olvasni. Bennem legalábbis csak a tanácsadói munkával töltött esztendők során tudatosult, hogy még egy rendkívül fontos tényezőt fi gye-lembe kell vennünk, ha a tartós változás és gyógyulás a célunk.

Korábban folyton olyan betegeim voltak, akik foglalkozás végén azt mondták, jobban érzik magukat, ám két-három nappal később megint a régi gondjukkal küszködtek. Csodál-koztam, hiszen a változás minden alkalommal egyértelműen bekövetkezett. Hosszas kutatás és egy különös élmény hatására végre leesett

35

a hályog a szememről, és megértettem a jelen-ség mechanizmusát. Leginkább egyik betegem esete világít rá a visszaesések okára.

Marcel esete

Marcel a húszas évei elején járt, amikor felkere-sett. Vérfóbiája volt. Teste már a vér említésére is szélsőségesen, akár eszméletvesztéssel rea-gált. Az a módszer, amellyel segíteni szoktam a félelmek vagy fóbiák megszüntetésében, rend-szerint öt-tíz percet vesz igénybe. Marcel ese-tében is ehhez a módszerhez folyamodtam. Fóbiája tíz perc alatt átalakult. Utólag mindig ellenőrzöm, hogy a fóbia csakugyan elmúlt-e. Marcelnek például egy brutálisan véres térd-műtétről meséltem. Állapota stabil maradt. De nem értem be ennyivel. Megkértem, adjon egy tűt a kezembe, majd a szeme láttára beleszúr-tam a hüvelykujjamba. Előbuggyant belőle a vér, ám Marcel csak mosolygott.Világos volt, hogy elmúlt a fóbiája. Egy kicsit

beszélgettem még vele jelentéktelen általá-nosságokról, viszont alig tíz perc múlva arra lettem fi gyelmes, hogy mint a fi lmekben, kifu-