Upload
others
View
1
Download
0
Embed Size (px)
Citation preview
2
BUDAPESTI GAZDASÁGI EGYETEM
KÜLKERESKEDELMI KAR
KOMMUNIKÁCIÓ- ÉS MÉDIATUDOMÁNY SZAK
NAPPALI TAGOZAT
PR ÉS SZÓVIVŐI SZAKIRÁNY
A HALÁL KULTUSZA A MÉDIÁBAN
Konzulens: Készítette:
Dr. Surányi András Mernyei Lilla
docens
BUDAPEST, 2017
3
Tartalomjegyzék BEVEZETÉS ........................................................................................................................... 4
GENERÁCIÓK........................................................................................................................ 5
TANATOLÓGIA ..................................................................................................................... 9
Az egyén részéről ............................................................................................................... 10
A társadalom részéről ........................................................................................................ 10
ELISABETH KÜBLER-ROSS ELMÉLETE ........................................................................ 11
AZ ELMÉLET ISMERTETÉSE: ...................................................................................... 12
HALÁLFÉLELEM MÉRÉSI SKÁLÁK ............................................................................... 15
A HALÁLHOZ VALÓ VISZONY ................................................................................... 18
A tanulmány összegzése .................................................................................................... 18
NAPJAINK GYÁSZA AZ INTERNETEN ........................................................................... 25
KUTATÁS ............................................................................................................................. 36
Hipotézis ............................................................................................................................ 36
Generációs különbségek .................................................................................................... 36
Interjú típusa ...................................................................................................................... 39
Interjúalanyok bemutatása ................................................................................................. 40
Elemzés .............................................................................................................................. 43
Összefoglalás ..................................................................................................................... 48
HIVATKOZÁSOK JEGYZÉKE, IRODALOMJEGYZÉK: ................................................. 49
MELLÉKLET ........................................................................................................................ 52
4
BEVEZETÉS
Minden kornak megvan a maga ideológiája, nézete, elfogadott normái és
szokásrendszere. Tabuk és ünnepelt események, amik koronként, országonként,
kultúránként állandó változásban vannak. Mindezekről pontos feljegyzések,
dokumentációk adnak hírt számunkra. Évtizedekre, évszázadokra visszamenőleg
lebontva bármely kort tanulmányozhatjuk, számtalan elemzés, beszámoló van
segítségünkre.
De vajon mi a helyzet a jelen korral? Ami talán a leggyorsabban fejlődő technikai
vívmányokat, legösszetettebb társadalmakat és globális konfliktusokat,
legelfogadóbb és ezzel egy időben a legkevésbé toleráns társadalmakat hozta
magával.
Az élet számos területén tapasztalhatunk ellentmondásokat. Így szakdolgozatom
témájául az egyik legelemibb témát választottam, amiről napjainkban talán több hírt
kapunk, mint bármikor máskor a történelem során, mégis a legtöbb társadalom
egyetemesen tagadja elkerülhetetlen mivoltát. Az általam tárgyalt téma tehát nem
más, mint a halál médiareprezentációjának mértéke és módja hazánkban két
különböző generáció szemléletmódján keresztül. Az első korosztály a baby-boomer
generáció a másik csoport pedig az Y generáció tagjai. Azért ezt a két korcsoportot
választottam, mert fontos volt számomra, hogy érezhető legyen generációs
különbség a két korosztály között, illetve, hogy a fiatalabb korosztálynak legyen már
kialakult világképe, éppen ezért a Z generáció szülötteit még túl fiatalnak ítéltem,
hiszen legidősebb képviselői is még csak 17 évesek, ebben a korban még eltérő
fejlettség tapasztalható náluk, illetve még gyakran még nincsen komolyan kialakult
nézetük.
Több kérdésre is keresem a választ dolgozatomban.
Elsősorban, hogy milyen egyéni tapasztalataik vannak a halál feldolgozásának
kulturális szintjén, illetve egyéni tapasztalataikra is kíváncsi vagyok. Emellett
dolgozatomban arra is igyekszem választ találni, hogy milyen folyamatok voltak
hatással a halálkép formálódására a történelem során.
5
GENERÁCIÓK
Vitathatatlan, hogy a különböző korban született emberek más-más közegbe,
élethelyzetekbe, morális környezetbe érkeznek. Minden kornak megvannak a maga
sajátosságai, a társadalmi elvárásai, gazdasági fejlettsége, amelyek mind nagyban
meghatározzák az életkörülményeinket. Eme tényezőkre nagy hatással van a
földrajzi elhelyezkedés is, azonban a generációs tanulmányok elsősorban a születési
időt, mint legalapvetőbb tényezőt veszik vizsgálataik alapjául. És az alapján
határozzák meg az alapvető személyiségjegyeket generációnként. A generációs
elméletek szerint az egy csoportba tartozó emberek világnézete és értékrendje
meglehetősen hasonló. A csoportok kialakítása gyakran eltér egymástól más kutatók
esetében, kevés még a szakirodalom is a témában. Sőt, a tengerentúlon és
Európában, így hazánkban is elérnek egymástól a csoportok időbeli kereteinek
meghatározása. Elsőként egy amerikai szerzőpáros, William Strauss és Neil Howe
foglalkozott behatóan a témával az 1991-ben megjelent, Generations című
könyvükben.
A mai napig őket tartják számon, mint a generációs elmélet megalkotóit.
Magyarország generációs különbségeit azonban jobban jellemzi Szirbik Gabriella „A
konnektivizmus szociológia vonatkozásai” című előadása. Így a generációk közötti
időbeli határvonalakat és az egyes csoportokra jellemző személyiségjegyeket és
jellemvonásokat az előadására támaszkodva ismertetem.
(crescendo.hu/2010/8/4/xyz-generacio-magyarorszagon)
GENERÁCIÓK JELLEMZŐI
Veteránok 1925-45
Baby-Boom generáció 1946-1964
X generáció 1965-1979
Y generáció 1980-1995
Z generáció 1996- 2009
Alfa generáció 2010-
6
Baby- boom generáció:
A háború után született gyermekek már békében nevelkedtek. Ezért más a
világnézetük, mint szüleiké, vagy a még náluk is idősebb generációké. Fontos volt
számukra a szabadság és a béke. Ezért is gyakran nevezik őket a hetvenes évek
„világgyermekeinek”. Miután felnőtté váltak, megbízható és pontos munkaerőként
ismertek, fontos számukra a horizontális karrier és az anyagi biztonság.
Nyelvtudásuk is kevésbé teszi lehetővé, hogy a technikai fejlődésben részt vegyenek.
X generáció:
Az X generáció szülöttei már viszonylag korán, kamaszkorban találkoznak az
internettel. Ezért is nevezik őket „hírnöknemzedéknek”. Fontos nekik a jó
munkahely megtalálása és megtartása, illetve a megfelelő egzisztencia, pénzügyi
háttér és a társadalmi ranglétrán betöltött minél előnyösebb szerep. Munkafegyelmük
és lojalitásuk komoly érték a társadalom számára.
Y generáció:
Az Y generáció képviselőinek gyermekkorától kezdve természetes a technika
fokozott jelenléte az életükben, úgy nőnek fel, hogy a számítógép mindennapjaik
része. Itt azonban már érződik az érzelmi szabadság és az ő generációjuknál jelenik
meg először, annak igénye, hogy a munkahelyük igazodjon hozzájuk, ők nehezebben
alkalmazkodnak munkahelyük sajátosságaihoz, mint az X generáció tagjai. Már
kevésbé lojálisak, mint az őket megelőző generáció tagjai és gyakrabban helyezik
előtérbe saját érdekeiket, mint különböző csoportokét vagy intézményekét.
Z generáció:
A Z generáció szülöttei már beleszülettek az őket körülvevő technikai
eszközök világába, ezért is nevezik őket gyakran IT- generációnak. Sokszor éri az a
kritika a generációt, hogy képtelenek elképzelni az életüket a virtuális világ nélkül,
hogy egyre romlik a társas kapcsolataik minősége és nem tudnak aktívan hallgatni.
Bátran állnak mindenféle újítás elé, munkahelyeiket pedig szinte azonnal is képesek
otthagyni, ha valamilyen feltétel nem fele meg az igényeiknek. Nehéz hosszú távon
lekötni őket, mind a magánéletben, mind a munka területén. Életükben a
legbefolyásolóbb tényező egyértelműen az internet, így ha fel szeretnénk hívni a Z
7
generáció figyelmét, elsősorban a világhálón keresztül érdemes próbálkozni. Ezt a
hozzáállást már a tartalomgyártók is ismerik és ki is kihasználják, hiszen már
készítenek kifejezetten csak az interneten elérhető, fiatalok számára sorozatok. Ilyen
például a fiatalok körében nagy népszerűségnek örvendő Középsuli című internetes
sorozat, amely kizárólag a Youtube-on elérhető.
Alfa generáció:
Az Alfa generáció tagjai ugyan még nagyon fiatalok, így az rájuk jellemző
állítások leginkább a jövőre vonatkozó feltételezések. Tagjainak akár már egy
youtuber vagy vlogger neve gyakran sokkal többet mond, mint egy televíziós
személyiségé, politikus vagy íróé. Ebben a korosztályban az internet és a
számítógépes játékok egyértelműen felváltják a televízió, rádió csatornákat és az
újságokat. Számukra sokkal példaértékűbbek az interneten híressé vált személyek,
akiknek tetteit, véleményét mérvadónak és követendőnek tartják. Az internetes
felületek és csatornák sokkal nagyobb szabadságot és gyorsaságot biztosítanak
számukra, így ezzel a televízió és egyéb médiumok szinte képtelenek versenyezni.
Többeket is foglalkoztat, hogy mi lesz az alfa generáció szerepet a történelemben. A
pszichológusok véleménye szerint minden idők legmagányosabb generációja nő
éppen fel. Nem mindenki ilyen negatív az alfa generáció jövőjét illetően. Mark
McCrindle, ausztrál demográfus szerint a generáció tagjai lehetnek a jövő nagy
átalakítói és képesek lesznek megküzdeni a globális felmelegedés negatív hatásaival.
További találgatások szerint az alfa generáció rendkívül magasan képzettek lesznek,
fontos lesz számukra az élethosszig való tanulás.
(kreativ.hu/cikk/odaadnak_a_hajukat_egy_youtuber_kedveert)
(www.hrportal.hu/hr/hogyan-motivalhatoak-a-kulonbozo-generaciok-tagjai-
20100804.html)
(hvg.hu/plazs/20151022_alfak_generaciok)
A HALÁL FAJTÁI
A halálnak több fajtáját különböztetjük. Ezek közül szeretném a
legismertebbeket bemutatni.
8
Klinikai halál:
„…A klinikai halál során a szívműködés megáll, a keringés összeomlik. Az
életfontosságú szervek, főleg a központi idegrendszer nem kapnak friss oxigént,
ugyanakkor megkezdődik a bomlástermékek, főleg a széndioxid fölhalmozódása;
még pontosabban: a kiürítésük elmarad. Elsősorban az agykéreg érzékeny, ugyanis
itt van á funkciókiesés és a tudat kioltódásának helye. Elegendő 3-6 perces légzési,
keringési leállás, hogy a tudat többé ne térjen vissza. De a klinikai halál állapotából,
rövid idő eltelte után a test újra éleszthető. Ekkor még nagy valószínűséggel az
öntudat tökéletesen visszaáll…” ( Szenti T. idézi Polcz. A. 1989. p.143.)
Agyhalál:
„…Ebben a fázisban — szerzőkként eltérő megállapításokkal — néhány
másodpercnyi, illetve percnyi oxigénhiány már végzetes. Az ember személyiségét és
öntudatát meghatározó szürke vagy kérgi agyállomány visszavonhatatlanul
károsodik…” (Szenti T. idézi R. A. Moody. 1993. p.222.)
A vissza nem fordítható halál:
„…Mind az EEG által ki nem mutatható maradvány-bioelektromosság, mind a
testből kivehető szervek jelzik, hogy az agyhalál sem tekinthető teljes halálnak. A
tanatológusok meghatározása szerint, a test akkor tekinthető halottnak, amikor az
életfolyamatok már megszűntek és azok többé vissza nem fordíthatók…” (Szenti T.
idézi Kunt E. 1981. p.136.)
Ezek mellett Szenti Tibor még több olyan halál definíciót is megfogalmaz, amely
nem konkrétan a fizikai elmúláshoz, életfunkciók leálláshoz vezet, hanem az embert,
mint a szociális körforgás egyik résztvevőjét veszítjük el. Ez a szociális halál
fogalma. Amikor az élet szociális funkcióból az egyén teljesen kiszorul, saját
döntése által vezérelve vagy a társadalom által kitagadva. ( Szenti T. 1994.)
A HALÁLFÉLELEM KORA
Több tanulmány is vizsgálta a jelenséget, miszerint a halál korunk egyik
legnagyobb tabujává vált. A kijelentés azért különösen érdekes, mert az egyik
legtöbbet hallott hír a médiumokban és mindennapjainkban, annak ellenére, hogy
mindenhol körülvesz bennünket, mégis igyekszik mindenki a lehető
leghatározottabban kizárni még a halál lehetséges jelenlétét is. A jelenség különösen
a II. világháború után kezdődött. A háborúk idején ugyanis a halál mindennapi
esemény volt, nem volt olyan ember, aki ne veszítette volna el valamelyik közeli
hozzátartozóját a háborúban, vagy ne ismert volna valakit, aki nem veszítette volna
el valakijét. A háború utáni időkben azonban a biztonság és a viszonylagos jólét
9
kezdett egyre nagyobb terepet nyerni. Polgári munkákat kezdtek végezni az
emberek, így a legfontosabb feladatuk az családi egzisztencia fenntartása volt. Erre a
folyamatra Geoffrey Gorer angol szociológus is felhívja a figyelmet, miszerint a
halál a háború utáni nemzedéknek éppen annyira tabutémává vált, mint napjainkban
a pornófilmek
(Geoffey, G. 1955.) The pornography of death
TANATOLÓGIA
A halállal, haldoklással foglalkozó tudományág. A tanatológia elnevezés
először az angol nyelvterületen honosodott meg. A szó azonban a görög thanatos,
vagyis halál kifejezésből származik. A tudományterület úttörői az 1690-as évekbeli
Amerikában kezdtek el foglalkozni a témával. A munkát a New York-i székhelyű,
Thanatológia alapítvány (The Foundation of the Thanatology) támogatta és
irányította, Austin A. Kutcher vezetésével. Emellett számos pszichiátriai intézet és
egyetemi tanszék és szociológusok is részt vettek a kutatásokban. Hazánkban és az
angolszász kultúrában, a tanatológia alapvetően a halál elkerülhetetlenségének
elfogadásával, a haldoklás lelki és érzelmi folyamataival, a családtagokra a gyász
időszakában nehezedő érzelmi teher kezelésével foglalkozik. Emellett még a halál
közelébe került emberek halálfélelmének csökkentésével és a halál elfogadtatásával
foglalkozik a tudományterület.
(pszichologuskereso.hu/blog/egy-kulonleges-tudomanyag-tanatologia)
HŐSKULTUSZBÓL TABU
Hogy pontosan miért vált a halál szinte mindent felülmúló tabutémává,
számos oka létezik. Mind emlékszünk még tanulmányaink során a hősi halált éltető
versekre, amik a halált, mint egy vágyott létet jellemezték. Ez a változás pár évtized
alatt ment végbe, vallási és politológiai ideológiák hatására. A világháborúk alatt a
politikai és vallási elit mindig szolgált valamilyen megoldást arra, hogy a halál ne
viszolygást keltsen az emberekben, hanem, éppen ellenkezőleg, valamiféle
tartalommal és értelemmel ruházza fel azt. Ilyen volt például a II. világháború idején
uralkodó fasizmus, kommunizmus. Olyan eszmék voltak ezek, amiért tömegek
találtak értelmet a középkor hősi haláleszméje után újra abban, hogy egy ideológiáért
10
újra érdemes ölni és meghalni. Ezekért az eszmékért azonban nem csak az egyének,
de a társadalom is nagy árat fizetett, az értelmetlen tömegpusztítások, munkatáborok
során, így a halál gyorsan a társadalomból kizárandó témává vált. Majd később
nemhogy nem volt kívánatos a halál ténye, de egyre jobban elidegenedik a
társadalomtól. 1985-ben Magyarországon az emberek 70%-a kórházban halt meg.
(Lakner J. 1993.)
Ez az arány a nyugati országokban még ennél is magasabb.
A megváltozott életkörülmények és az átalakult szokásrendszereknek köszönhetően
sokkal kevesebb személyes tapasztalatunk van a halállal, haldoklókkal kapcsolatban.
Azonban a médiumok egyre fokozottabban vannak jelen mindannyiunk életében, így
ha a közeli hozzátartozóinak halálát viszonylag ki is tudjuk zárni, a világ minden
tájáról hírt kapunk a naponta bekövetkezett halálesetekről.
(pszichologuskereso.hu/blog/egy-kulonleges-tudomanyag-tanatologia)
A HALÁLLAL SZEMBENI DEFENZÍV HOZZÁÁLLÁS
Az egyén részéről
Kübler-Ross már 1988-ban íródott művében megemlíti a modern, európai és
amerikai társadalmak elidegenedését a haláltól. Szokássá vált ugyanis, hogy a
haldoklókat nem a család gondozza utolsó óráiban, hanem kórházakra, vagy akár
napjainkban egyre gyakrabban, hospice házakban viselik gondját a halálos
betegeknek. Így a II. világháború utáni nemzedéknek egyre kevesebb személyes
tapasztalata lesz a halálról, a haldoklóval való megfelelő bánásmódról és
kommunikációról. Kübler-Ross nem csak ebben látja a problémát, hiszen amellett,
hogy a családtagok a legtöbb esetben nincsenek felkészülve egy ilyen szituáció
kezelésére, munkája során megfigyelte, hogy legtöbbször maguk az orvosok, ápolók
sem kommunikálnak eleget a beteggel. A haldoklókkal való kapcsolattartást
nehezítik a fent említett fázisok is, amiket az a személy él át, aki tudatosult vele,
hogy betegsége visszafordíthatatlan stádiumban van. (Elisabeth, K.R. 1988.)
A társadalom részéről
A társadalom átalakuló halálképében szerepet játszik többek között a
tömegpusztító fegyverek kialakulása, illetve, hogy olyan elterjedtté és mindennapivá
11
vált a halál, hogy a társadalom egyetemes szinten próbálja kizárni az életéből. Ez
nagyrészt a két világháború okozta emberáldozatoknak tulajdonítható, hiszen az
halál addigi békés, természetes jelenléte a családokban és lassanként a
társadalomban is elvesztette szerepét. Kezdett olyan értelmetlennek és
kiszámíthatatlannak tűnni, hogy az európai társadalom kezdte egyetemesen kizárni a
halálképet a mindennapjaikból, sőt a kulturális szokások is sok helyen háttérbe
szorultak a halállal kapcsolatos rituálékat illetően. Magyarországon azonban csak a
nemzetközi átlagtól lemaradva, csak az 1980-as évek végén kezdtek el hazai kutatók
foglalkozni a halál témájával, illetve ekkor kezdtek több külföldi művet is magyarra
fordítani, így elérhető vált több nagy hatású tanulmány a témában, mint például
Elisabeth Kübler-Ross munkái. Továbbá ekkor indult meg Magyarországon a
hospice mozgalom, hiszen egyre nagyobb igény alakult ki a haldokló méltóságteljes
körülmények között zajló búcsújára, ám már nem volt megszokott, hogy az időseket
vagy haldoklókat otthonukban, a családjuk körében ápolják az utolsó órákig.
Sőt, megjelenik a halál, mint gazdasági tényező is a piacon, hiszen már az 1980-as
években is kínáltak sikertelen gyógymódok esetén lehetőséget arra, hogy a halottat
lefagyasztják és amikor elérhetővé válik a megfelelő gyógymód a beteg
problémájára, visszahozzák az élők sorába. Ez az ágazat a mai napig csak üzlet
maradt, hiszen ez idáig még senkit sem sikerült visszahozni az élők közé.
(file:///G:/szakd/2000-osz_bekes-ki.pdf)
Az eddigieket kiegészíti Leming elmélete, miszerint a halálfélelem egyénenként a
szocializációs folyamat során alakul ki. Számos tényezője létezik, mint például a
neveltetés, tehát a szülők, az oktatási és vallási rendszerek, és a médiában
megjelenített kép is felelőssé tehetőek az emberek halállal kapcsolatos attitűdjének
kialakulásáért. ( Blasszauer B. 1984.)
ELISABETH KÜBLER-ROSS ELMÉLETE
A haláltól és a haldoklóktól való elidegenedés tényére több neves kutató is
felhívta a figyelmet. Elisabeth Kübler-Ross, svájci származású pszichiáter
pályafutása során sokat foglalkozott a haldoklással, a haldoklók és egészséges
társaik, szeretteik közötti kommunikáció vizsgálatával és elősegítésével.
Munkássága nagy hatással volt a mai modern tanatológiára is. Ő a megalkotója
12
többek között a halál fázisait bemutató elméletnek. A legtöbben egyet érnetek az
elmélettel és a tanatológia egyik legfontosabb elemeként tekintenek rá, azonban
akadtak bírálói is az elméletének.
AZ ELMÉLET ISMERTETÉSE: A halál öt fázisa:
1. elutasítás
2. düh
3. alkudozás
4. depresszió
5. belenyugvás
Most pedig hosszabban is bemutatnám a Kübler-Ross által megalkotott 5 stádiumot,
amin a beteg a halálos betegség diagnózisától kezdve az utolsó órákig átél.
(www.lelkititkaink.hu/halal_fazisai.html)
Első stádium: elutasítás és izoláció
Amikor a beteg megtudja, hogy halálos beteg az első gondolatai között
legtöbbször az elutasítás szerepel. Mint ahogy olyan sokan, a legtöbben úgy véljük,
mindenki mással történhetnek rossz dolgok, kivéve velünk. Előfordul az is, hogy
ilyenkor a beteg több orvost is végigjárva, véleményeket gyűjt, mert reménykedik a
rossz diagnózisban, hogy valójában nem is ő haldoklik, ez csak valami tévedés.
Ebben a fázisban kifejezetten fontos, hogy megfelelő legyen a kommunikáció a
beteg és az orvosa között, illetve hogy a család is támogassa és segítsenek a túlzott
reakciók megelőzésében.
Második stádium: düh
A második stádium leggyakrabban akkor következik be, amikor a beteg
valóban szembesül testi erejének és földi idejének végességével és romlani kezd az
állapota. Ebben az időszakban már a beteg maga sem tagadhatja a nyilvánvalót,
ekkor jelentkezik a düh és mások hibáztatása. A beteg ilyenkor gyakran ingerlékeny
és környezetének nehéz elviselni a kirohanásait, illetve hogy magán kívül gyakran
mindenki mást hibásnak tart állapota kialakulásáért. Például az orvosokat, hogy
miért nem vették időben észre a betegséget, illetve gyakran megfogalmazódik benne
13
a „Miért pont én?” kérdése is, hiszen nem tett semmi rosszat, nem szolgált rá a
halálos betegségre. Ebben a fázisban a legnehezebb bárhogyan is a beteg segítségére
lenni a haldoklónak, mégis nagyon nagy szüksége van rá, hogy támogassák, és ne
zárkózzon be teljesen.
Harmadik fázis: alkudozás
Talán a harmadik fázis a legkevésbé feltűnő az összes készül, hiszen a beteg
leggyakrabban magának vagy Istennek tesz ígéreteket, egy felsőbb hatalommal
alkudozik az életben maradásért. Itt már belátás is vegyül az eddigi elutasításhoz,
hogy valóban tett olyan dolgokat, amik ebbe az állapotba sodorhatták őt, de még
messze nincsen felkészülve arra, hogy belássa, mennyi befejezetlen ügyet kell
hátrahagynia.
Negyedik stádium: depresszió
Miután a beteg már nem lát kiutat az állapotából és kezd szembesülni a
problémákkal, amik még előtte állnak. A kórházi számlák, a családja hogyan fog
nélküle boldogulni, a tény, hogy tényleg nem tud már semmi fontosat vagy
maradandót tenni a környezetében, mind előidézi, hogy a beteg befelé forduljon és
jelentkezzenek nála a depresszió tünetei. Ebben a stádiumban a beteg egyre
gyakrabban szeretne egyedül lenni és szorgalmazza az egyre rövidülő látogatásokat.
Erre az állapotra még jellemző, hogy megnövekszik a betegek alvásigénye.
Ötödik stádium: belenyugvás
Ha a betegnek elegendő ideje van a halálos diagnózis és a halál között,
gyakran elérhetnek az utolsó, ötödik fázisba. Ez a stádium a levitatottabb, hiszen
vannak, akik a végsőkig kitartanak a gyógyulás lehetősége és reménye mellett.
Azonban a többség eléri azt a szintet, amikor már nem törődik a külvilág és saját
gondjaival, hiszen belátja, hogy már nincs értelme ezekkel foglalkozni. Ezt az
időszakot leginkább a befelé fordulás jellemzi, amikor már csak a legközelebbi
hozzátartozók jelenlétét igényli a beteg. Mint az összes stádium ez is nehéz, hiszen
ekkor a haldokló gyakran mindent elveszít, ami eddig sokat jelentett neki. Ilyen
például az önállósága, ambíciói és gyakran méltósága is. (Elisabeth, K. R. 1988.)
14
Azonban a Kübler-Ross által leírt stádiumokat többen is bírálták. Az egyik első
szempont, ami felmerült az 5 stádium kapcsán, hogy tulajdonképpen semmi
elfogadott bizonyíték nem áll rendelkezésünkre arról, hogy egy haldokló valóban
megtapasztalná mind az öt stádiumot. Illetve azt is említik, hogy gyakran félrevezető
lehet a szociológusnő teóriája, hiszen ha egy beteg viselkedését mindenképpen ezek
alapján a stádiumok alapján szeretnénk beazonosítani, elkövethetjük azt a hibát,
hogy nem vesszük észre, hogy a beteg dühe vagy depressziója mögött tényleges
okok húzódnak, mint például állapotának rosszabbra fordulása. (Blasszauer B.
1984.) (www.lelkititkaink.hu/halal_fazisai.html)
A másik szempont, ami szerint nem hibátlan az elmélet, hogy Kübler-Ross maga is
vallásos ember lévén, betegeiben gyakran erősítette a vallás által nyújtott feloldozást,
ami később jutalmat és megnyugvást ígér a földi lét szenvedései után. A halál utáni
élet gyakran úgy jelent meg Kübler-Ross betegeivel folytatott beszélgetéseiben,
mintha objektív tény volna. (Blasszauer B. 1984.)
A kritikák ellenére azonban Elisabeth Kübler-Ross tanulmányai és kutatási
eredményei a mai napig meghatározóak a tanatológia tudományterületén.
HALÁL A KULTÚRÁBAN
A halál feldolgozásának különböző módszereivel dolgozatomban már
foglalkoztam korábban. Van azonban a gyásznak egy közösségi módja is, ami
minden kultúrában eltérő. A társadalom M. Mead meghatározása alapján azokat a
társadalmilag megszerzett viselkedési módokat és információk megszerzését jelenti,
amik feltétlenül szükségesek egy adott közösségbe való beilleszkedéshez. Majd a
viselkedés ezen, tanult formáit a társadalom a közös tradíciók által egyesült emberek
adják át utódaiknak. A kultúra tehát több egy adott országban élő emberek a
művészi, filozófia, vallási és politikai szokásainál. Az így kialakult világképnek
erőteljesen normatív szerepe van. Így megszabja a társadalom tagjainak mindennapi
viselkedését és szokásainak kialakulását is. Mivel a halál és elmúlás kezelésében is
igen szilárd szokásrendszert alakítanak ki a társadalmak, az egyéni szinten is fontos,
hogy ezeket az ismereteket és vélekedéseket elsajátítsa a társadalom minden egyes
tagja. Már az írástudatlan civilizációknál is megfigyelhetjük, hogy a különböző
szokásrendszereket minél kevesebb torzítás nélkül igyekeznek továbbadni a
15
következő generációnak. Így különböző jelzésekkel, mint például vizuális
ábrázolások, mesék, mondák, táncok, dalok segítségével örökítették tovább a
tudásanyagot. .
HALÁLFÉLELEM MÉRÉSI SKÁLÁK
Az emberek bizonyos társadalmakban vagy időszakokban hol jobban, hol
kevésbé félnek a haláltól. Meglehetősen sok ideig nem is volt olyan eszköz vagy
mérési lehetőség, amivel ki lehetett volna mutatni a haláltól való félelem mértékét.
Napjainkban már több olyan eljárás létezik, amelyekkel képesek mérni a
halálfélelem mértékét, azonban még mindig vitatéma ezen módszerek a pontossága.
A korai kutatások még mind azt feltételezték, hogy az emberek mind tartanak a
haláltól, csak különböző mértékben. Továbbá ezek a módszerek egydimenziós
mérési módszerek voltak. Az ilyen típusú skálák közé tartozott például a Sarnoff and
Corwin Fear of Death , Boyar Fear of Death Survey, Lester Fear of Death Scale,
Templer Death Anxiety Scale és a Dickstein Death Anxiety Scale. Azonban már a
kezdetekben is voltak olyan skálák, amik többdimenziós eredményeket adtak a
népesség halálfélelmével kapcsolatban. Ilyen például a Boyer Fear od Death Survey
és a Templer Death Anxiety Scale. Azonban azok a mérések, amik a legpontosabb
képet alkották a népesség halálfélelméről azok a Collet and Lester és a Nelson and
Nelson által megalkotott skálák. Ezek már egyértelműen különbséget tettek négy
különböző dimenzió között.
Fear of death of self - félem saját halálunktól
Fear of dying of self - félelem saját haldoklásunk folyamatától
Fear of death of others - félelem mások halálától
Fear of dying of others - félelem mások haldoklásának folyamatától
Később többen foglalkoztak a témával és néhányuknak sikerült is létrehozniuk olyan
skálákat, amik már kimutatták a haláltól és a haldoklástól való félelmet is. Ilyen volt
a Hooper és Spil, Lowe Garmanous és Hubbard által megalkotott Death Perspective
Scale. Azonban a két fogalom nem különíthető el teljesen egymástól, az átfedések
ugyanis elkerülhetetlenek. A haláltól való félelem faktorok ugyanis tartalmaznak a
16
haldoklás folyamatához köthető mozzanatokat is, illetve ugyanez igaz fordítva is. A
Nelson és Nelson által megalkotott Death Anxiety Scale már négy különböző
dimenziót tartalmaz.
Death Avoidance- a halál kerülése
Death Fear – félelem a haláltól
Death Denial- a halál tagadása
Reluctant to Interact with the Dying- mindennemű kapcsolat elutasítása a halállal
A skála azt mutatja, hogy a halálhoz való hozzáállás szükségszerűen csak negatív
lehet. Ennek ellenére, habár kevés figyelmet kap, mégis létezik rá példa, hogy
egyesek pozitív tituálják a halált. Logikai elemzések és empirikus bizonyítékok is
amellett szólnak, hogy legalább három formája létezik a halál elfogadásának. Feifel
ír róla, hogy a halált az emberek olykor az örökkévalóság és a boldog túlvilági élet
kezdeteként definiálják. Ez a hozzáállás nem feltétlenül csak a halál elfogadására
irányul, de olykor magában hordozza, hogy az emberek kifejezetten várják a halál
bekövetkeztét. Sheidman számol be a második dimenzióról, amikor kifejezetten
várják a halál eljövetelét, hogy megszabaduljanak a földi kínoktól és
szenvedéseiktől. Egyfajta menekülésként tekintenek a földi életük végére. Feifel és
Shneideman együtt alkották meg az utolsó, harmadik dimenziót, ami gyakori a
hosszú ideje kórházban ápolt betegek esetében. A halált nem jó vagy rossz dologként
definiálják, hanem semlegesen tudomásul veszik a halál elkerülhetetlen mivoltát.
Ezeknek a meglévő dimenzióknak azonban mind vannak korlátai is. Szinte
mindegyik esetben felmerült a kritika, hogy a bennük szereplő megfogalmazások
nem mindig különíthetőek el egyértelműen egymástól, így nem alakultak ki egészen
tiszta fogalmak a témával kapcsolatos kutatások során. A Gina Gesser, Paul T. P.
Wong és Gary T Reker által, 1987-88- ban publikált tanulmány célja ezért az volt,
hogy létrehozzanak, egy már minden elvárásnak megfelelő skálát, a Death Attitude
Profile (DAP), azaz a halálhoz kapcsolódó attitűdöket mérő skálát. Az előzetes
kutatások eredményei mellett saját kutatásaik is segítségükre volt abban, hogy
megalkossák az 5 dimenziót.
1. Fear of Death (negative thoughts and feelings about the state of death)
2. Fear of Dying (negative thoughts and feelings about the process of dying)
17
3. Approach-Oriented Death Acceptance (death is viewed as a passageway to a
happy afterlife)
4. Escape-Oriented Death Acceptance (death is viewed as an escape from a
painful existence)
5. Neutral Acceptance (death is neither welcomed nor feared but simply
accepted as a reality)
1. Félelem a haláltól (negatív gondolatok és érzések a halállal kapcsolatban)
2. Félelem a haldoklástól (negatív gondolatok és érzések a halál folyamatával
kapcsolatban)
3. Megközelítés- Orientált halál elfogadás (a halált, mint egy átkelést élik meg a
boldog túlvilági életbe)
4. Menekülés- Orientált halál elfogadás (a halálra menekülésként tekintenek a
fájdalmas létezésből)
5. Semleges elfogadás (nem félnek, de nem is várják a halál eljövetelét,
egyszerűen elfogadják)Az új dimenziók hitelességét pedig korrelációs
elemzésekkel és összehasonlításokkal tesztelték, hogy valóban függetlenek-e
egymástól a megállapított dimenziók.
Korosztályok
A DAP alskálái alkalmasak arra, hogy érzékeljék az életkorbeli
különbségeket a halálhoz való hozzáállásban. A fiatal felnőttek esetében jellemző,
hogy logikailag tisztában vannak saját halandóságukkal, tudják, hogy
elkerülhetetlen. Azonban rendszerint nem számolnak vele a közeljövőben, egy
későbbi időpontra teszik a bekövetkezésének időpontját. Később, a negyvenes évek
felé már változik ez a hozzáállás. Már jobban érezhető az idő múlása, a saját
vitalátásukon, felnövő gyerekeken keresztül, kortársaik betegségének végignézése
által. Ekkor gyakran szembesülnek az idő viszzafordíthatatlanságával, hiszen életük
legtermékenyebb éveit már nem kaphatják vissza, gyökeresen új döntéseket ebben a
korban már nemigen hoznak. Sok emberben ekkor tudatosul, hogy megálltak a
fejlődésben és innentől már csak öregszenek. Az időhöz való viszonyulás is
megváltozik. Már nem a születés óta eltelt időt veszik számításba, hanem a halálig
még visszalévőt. Az időskor velejárója, hogy a szellemi és testi képességek
hanyatlásával már kevésbé tudnak részt venni a társadalom életében. Ennek, illetve a
már leélt élet elfogadása annak minden aspektusával és az bekövetkező halál
gondolatának elfogadása fontos időskorban. Az idősek tehát sokszor a vallás
segítségével, illetve annak tudatában, hogy leéltek egy teljes életet, már kevésbé
18
félnek a halál elkerülhetetlenségéről. Ez segít kialakítani halálhoz való pozitív
viszonyulást.
A felmérés tehát kimutatta, hogy a fiatalok körében viszonylag magas a haláltól való
félelem szintje, míg a középkorúaknál tetőzik, időskorban pedig egyre csökken az
ezzel kapcsolatos aggodalomszint. Ezen kutatás tehát beigazolta a korábbi kutatások
eredményét, miszerint a haláltól való félelem mértéke függ az életkor változásától.
A HALÁLHOZ VALÓ VISZONY
Nem csak az életkorbeli különbségek azok a tényezők, amik jelentősen
befolyásolják az emberek attitűdjét. A DAP kutatás során előkerült például a belső
tulajdonságok vizsgálata. Ez is összefüggésbe hozható ugyanis a haláltól való
rettegés mértékével. Az olyan tulajdonságok, mint az önmegvalósítás, értelmi
kompetenciák, önbecsülés, és a kitűzött életcélok, az élettel való elégedettség negatív
irányba változtatják meg a haláltól való félelem görbéjét, tehát csökkentik azt.
Pozitívan befolyásolni, tehát növelni pedig a pedig képes a sok külső, korlátozó
tényező illetve a kétségbeesés, elkeseredettség, depresszió. Összességében tehát
akiknek az élethez való hozzáállása negatív, vagy nem elégedettek az életükkel, a
halálhoz való hozzáállásuk is negatívabb, jobban tartanak tőle. Ahhoz, hogy a DAP
dimenzió felállíthatóak legyenek, meg kellett alkotni a boldogság és reménytelenség
kritériumait, hogy mi alapján ítéljük meg ezeket a fogalmakat. A boldogsághoz
tartozó fogalmakat Kozma és Stones nyomán állapították meg. Ide tartozik az élettel
való elégedettség, az általános élettapasztalat. A pszichológiai egyensúly tehát
fordítottan arányos a haláltól való félelem mértékével. A reménytelenség faktorai az
elkeseredettség, a jövővel kapcsolatos negatív várakozások és a célok hiánya voltak.
Tovább Feifel feltételezte azt is, hogy a halál utáni életbe vetett hit csökkentheti a
szorongást. Majd Steinitz képes volt ezt empirikusan is bizonyítani.
A tanulmány összegzése
A kutatások kimutatták, hogy az öt megalkotott dimenzióból négy teljesen
független egymástól. Ezek a haláltól, haldoklástól való félelem (fear of death/dying),
megközelítés orientált halál (approach-oriented death), menekülés az életből (escape-
oriented death acceptance), és a halál semleges elfogadása (neutral death
acceptance). Emellett a kutatások azt is bebizonyították, hogy a különböző attitűdök
különböző életkorbeli és pszichológiai tulajdonságokkal társíthatóak, nem
19
függetlenek egymástól. (GINA , G. Paul, T.P. Gary, T. Reker 1987-1988)
A VALLÁSOS HALÁL
A különböző vallási szokások és meggyőződések nagy hatással vannak a
temetkezési szokásokra világszerte a generációs és földrajzi különbségek mellett.
Ezen eltérések mind évezredekkel ezelőttről származnak, éppen ezért már sok
változáson mentek keresztül. Ahhoz viszont, hogy megértsük, mekkora hatással van
a vallási meggyőződés a haldoklókkal, halottakkal való kapcsolatra és bánásmódra,
fontos megismerni a különböző vallások legalapvetőbb tanításait és szokásait. A
teljesség igénye nélkül most egy rövid áttekintést készítek az öt legelterjedtebb
vallásról.
A vallást sokféle aspektusból elemezhetjük. Tudjuk, hogy az embereknek
biztonságot nyújt, amikor már nem tudnak kihez fordulni. A közösségbe tartozás
érzését is erősíti és minden esetben imsert edukáló hatása is. Választ ad olyan
kérdésekre, amikre nem találunk racionális magyarázatot. Ilyen például a vallások
halálképe. Az embert már évezredek óta foglalkoztatja, hogy mi vár ránk a földi élet
végeztével. Mivel eddig még senki nem szolgált erre vonatkozóan bizonyítható
adattal, legtöbben a különböző vallások által szolgáltatott magyarázatokban hisznek
és igyekezek az útmutatások szerint élni az életüket. Az azonban eltérő, hogy milyen
létformát jövendölnek a halál után.
Iszlám vallás
Az iszlám vallás hívői nem élnek nagyvilági életet és nem kergetik a földi
örömöket. Elsődleges céljuk nem a karrierépítés és hogy minél nagyobb vagyonra
tegyenek szert életük során, hiszen a vallás tanításai szerint ezek értéktelen dolgok.
A legfontosabb, hogy szerény életet éljenek, minden földi hiúságtól eltekintve. Az
iszlám szó arab kifejezés, ami maga is engedelmességet, Isten akaratában való
megnyugvást jelenti. Allah a tanítások szerint miden embernek meghatározta a
sorsát, a halál után mégis minden lelket egy mérlegre helyez. Hisznek a világ
végének eljövetelében, amely során minden muzulmán a mennybe, a hitetlenek
pedig a pokolba kerülnek. A hívőknek vannak kiemelt kötelességeik, mint hinni az
egyetlen igaz istenben, Allahban és Mohamedben, Allah követében. Ezen túl a napi
ötszöri ima, Mekka felé fordulva, tartani a Ramadánt, a havi böjtöt, melynek során
20
napkeltétől napnyugtáig nem fogyasztanak sem ételt, sem italt a hívők. A negyedik
fő kötelesség a szegény hívők megsegítése, más néven a zakat. Végül pedig a hádzs,
vagyis a mekkai zarándoklat minimum egyszer az életben. A vallás a haldoklókat,
halottait is nagy tisztelettel kezeli. Nem tabu a halott ember megérintése, vagy egy
légtérben tartózkodni az elhunyttal. Az iszlám vallás egyaránt nagyra becsüli az
élőket és a holtak, így minden esetben megadják a kellő tiszteletet az elhunytaknak.
Ha van idejük felkészülni a haldokló elbúcsúztatására, akkor a halál beállta előtt a
beteg kimondja a legfőbb tanúságtételt, ami így szól: „Nincs más Isten, csak Allah”.
Ez a kulcs, hogy elinduljanak a paradicsomba vezető úton. Emellett, ha még vannak
elintézetlen ügyei, vagy tartozásai, bepótolandó vallási teendői, ezeket a
hozzátartozók átvállalhatják, így bűntelenül kezdik új életüket. A halottat a
hagyományok szerint egy családtag készíti elő a temetésre, majd az imát vezető
imám és a gyászolók közös imát mondanak a halott mellett. Az Iszlámban nem
megengedett a hamvasztás, ez a halott megalázást jelentené. Egy muszlim vallású
embert csak muszlim temetőbe temethetnek, illetve egy nem muszlim vallású embert
holttestét semmiképpen sem temethetik muszlim temetőbe. Temetőik egyszerűek,
egy homokkupacon kívül semmi nem jelzi, hogy hol nyugszanak az elhunytak. A
gyásznak is megvan a maga folyamata. Kerülendő saját magunk díszítése, a
gyászolók visszafogottan öltözködnek, de nincsen egységes szín, ami a gyászra
utalna. A sír látogatása viszont az iszlám vallás szerint is fontos.
(epa.oszk.hu/02000/02002/00030/pdf/2008-3-4_alkaysi-halal.pdf)
Keresztény vallás
Az Iszlám valláshoz hasonlóan, a keresztény hittétel is az egyistenhitet
hirdeti. Hitük szerint Isten megalkotta a világot, majd az embert saját képmása
szerint teremtette meg. A földi élet végé itt sem jelenti a lélek elmúlását is. Az ember
lelke halála után, aszerint, hogy mennyire követte a földi élete során a keresztény
erényeket, mint az alázat, a jóakarat, a szelídség, a jóra való buzgóság, az adakozó
szellem, a mértékletesség és a tisztaság, a mennybe kerül. Mindemellett kerülendő a
hét főbűn, a kevélység, az irigység, a harag, a restség, a fösvénység, a torkosság, és a
bujaság. A tanítás szerint a test halála után a lélek vagy a mennybe kerül, vagy pedig
örök kárhozat vár rá a pokolban. Ez a földi élete során elkövetett cselekedetektől
függ. Egyes keresztény tanítások szerint léteznek olyan bocsánatos bűnök, amiktől a
purgatórium, vagyis a tisztítótűz képes megtisztítani, így az ott eltöltött idő és
21
szenvedés után a mennyországba kerülhetnek, a vétségeikért megbűnhődött lelkek.
A halott előkészítése a temetésre a hagyományok szerint a kereszténység
hagyományok szerint is a családtagok feladata, ez azonban ma már egyre kevésbé
bevett szokás. A koporsóba helyezés és a temetés után viszont már elítélték, ha
valaki a halotthoz ért. Ez leginkább a sírgyalázások miatta alakult ki. A temetés
során síremléket állítanak az elhunytaknak és hagyományosan tort ülnek a halott
hozzátartozói. A sír gondozása itt is bevett szokás, sőt elvárt. A sírra helyezett
gyertyák a halottra való emlékezés során a lélek halhatatlanságát jelképezik, illetve,
hogy hisznek a feltámadásban. A keresztény hitvilág hiszi Jézus másodszori
eljövetelét, ezt a végítélet napjaként emlegetik, amikor Isten feltámasztja a
halottakat. Ekkor a régi, általunk ismert világ megszűnik és egy új világ veszi
kezdetét, amelyben Isten uralkodása alatt igazságosság, szeretet és béke uralkodik
majd a földön.
(ditur04.blogspot.hu/2011/10/het-fobun-es-het-ereny.html)
(www.katolikus.hu/ujember/Archivum/2003.11.02/0602.html)
Buddhizmus
A buddhizmus más vallásoktól legfőképpen abban tér el, hogy nem egy
konkrét istenkép és szent iratok határozzák meg a hitüket, leginkább magukban kell
hinniük, ez az út vezet a lelki békéhez. A Buddha szó jelentése szanszkrit nyelven
felébredést jelent. Buddhának nem csak a vallás megalapítóját nevezik, hanem
mindazon emberekre használják a kifejezést, akik megtalálták a helyes utat.
Alapvetően nincsenek tanítók, akik azért dolgoznak, hogy megtaláljuk a saját lelki
békénket, vagy olyan dokumentumok, amik pontosan leírják, miként kell
cselekednünk. A Buddhák adhatnak ugyan útmutatást, de mindenkinek saját maga
által kell megtalálni a helyes utat. A buddhizmus szerint mindenki életében jelen
vannak a szenvedés forrásai. Ezek az életvágy, az érzékiség és a tudatlanság .
Szenvedéseink feladása által viszont mindenki megtalálhatja a helyes utat és a lelki
békét. A többi valláshoz hasonlóan itt is van 5 olyan tevékenység, amit
mindenképpen kerülnie kell a vallás követőinek. Mások életének elpusztítása, a
hazugság, a lopás, mások feleségének elcsábítása és az alkoholos italok fogyasztása
mind kerülendő. Viszont ha egy mondatban kellene bemutatni a Buddhizmust, akkor
azt legérzékletesebben a legalapvetőbb tanítással lehetne bemutatni. „Ezen a világon
a gyűlölködés sohasem szűnik meg gyűlölködés által. Szeretet révén megszűnik. Ez
22
az örök törvény.” Hitük szerint a halál pillanatában kozmikus erők aktiválódnak és
az alapján dől el, mi lesz a sorsuk az elkövetkezendőkben. Hiszen Buddha tanítása
alapján minden állandó mozgásban van, az élőlények is. A Tibeti Halottaskönyv
segít abban, hogy felismerje, hogy megismerje új életét, és semmi ne tartsa már
vissza, hogy továbblépjen a jelenlegi életéből. Ezt a haldokló mellett, a temetési
szertartás után hangosan felolvassák. A temetkezési szokások nagyban eltérnek az
eddigi vallásokhoz képest. A buddhizmusban ugyanis nem az a lényeg, hogy a
holttestet minél tisztábban, szebben felöltöztetve végső nyugalomba helyezzék,
hiszen a lékek már elhagyta, innentől kezdve értéktelen. Sőt, ameddig az előző test
maradványai végleg el nem pusztultak, addig a lélek nem kezdheti meg új életét.
Ezért gyakran állatokkal etetik meg az elhunyt földi maradványait.
(engeddel.blog.hu/2015/02/26/a_gyasz_illemtana_az_ot_vilagvallasban_buddhizmus
)
Hinduizmus
A hinduizmus nem egy emberhez vagy misztikumhoz köthető, hanem
évezredek folyamán alakult ki. Éppen emiatt nevezik gyakran az „örök vallásnak”. A
hinduizmusban nem áll fent szigorú elvárás rendszer híveivel szemben, nincsenek
olyan szoros megkötések az életmóddal kapcsolatban sem, mint más vallások
esetében. A hinduk nézete szerint a világegyetem egy rendezett, egységes rendszert
alkot, ami felett a dharma, vagyis a világtörvény uralkodik. A hindu vallás
hitrendszere gyakran nem mentes az ellentmondásoktól, viszont kifejezetten nagy a
toleranciája, nem olyan dogmatikus, mint a többi vallás a missziós tevékenységnek
sem szentelnek nagy figyelmet. Hindu vallásra jellemző viszont egyedül a szoros
kasztrendszer. A rendszerbe különböző kasztjaiba az alapján kerülnek az emberek,
hogy milyen életet éltek, így erősen hisznek a lélekvándorlásban. A temetkezési
szokások is eltérőek, valószínűleg amiatt, hogy nincsen egy konkrét, meghatározott
szentírásuk, amiben minden pontosan benne foglaltatna. Azonban a legelterjedtebb
szokás, miszerint a halottakat nemük szerint eltérő színű ruhákban, a férfiakat fehér,
a nőket pedig piros ruhába öltöztetik. Ezután fa hordágyon viszik őket a
krematóriumhoz, miközben a halotti menet a „Hare Krisna mahámantrát” kántálja. A
temetés nem szokás, a holttestet máglyán elégetik, majd a Gangesz vagy a Jamuna
folyóba szórják a hamvakat. A gyász időszakát befolyásolja az elhunyt rangja, de
23
általában 14 napig tart. (tortenelemcikkek.hu/node/174)
(terebess.hu/keletkultinfo/lexikon/temet.html)
Zsidó vallás
A zsidó vallás híveit gyakran emlegetik Isten kiválasztott népeként. Az Úr
szövetséget kötött velük, így született meg szentírásuk, a Tóra. Isten követei a nabik,
akik segítenek a híveknek visszatalálni Istenhez és a törvényekhez, amikor
eltávolodnának tőle. A zsidó vallásnak szigorú szabályai vannak, amik vonatkoznak
az ünnepekre, a hétköznapokra, az örömök megélésére és a gyászra egyaránt. A
zsidó szokások szerint, nagy tiszteletben tartják halottaikat. A halott elkísérése végső
útjára az egyik legfontosabb erény, amit a hívőknek követniük kell, minden egyéb
szokást felülír. Itt is az első lépés a halott felkészítése a temetésre. A mosdatás után
halotti ruhát, úgynevezett kitli-t adnak a halottra. Kiemelt fontosságú, hogy férfiakat
férfiak, nőket pedig nők készítik fel a temetésre. A temetés előtt áldást mondanak és
a legszorosabb hozzátartozók rendszerint megszaggatják saját ruházatukat a
mellkasukon, szívüknél, ez is a gyász kifejezésének egyik eszköze. A gyászolók még
a temetés előtt meglátogatják az elhunyt otthonát és közösen mondanak zsoltárokat
és történetekkel emlékeznek meg az elhunytról. A halottat végső útján rendszerint
sokan kísérik. Fontos szokás, ha egy halotti menetet látnak és nem ismerték, vagy
nem hozzátartozójuk az elhunyt, akkor is elindulnak a mentettel, akár csak néhány
lépés erejéig, ezzel kimutatva tiszteletüket. A menet háromszor megáll a végső
nyughelyig, ezzel kifejezve, hogy mennyire nehezükre esik az elengedés. Zsidó
vallású embereket kizárólag zsidó temetőkben helyeznek örök nyugalomra. A
hagyományok szerint nem virágot illik vinni, minden gyászoló egy-egy követ helyez
a sírra. Virág helyett így fejezik ki tiszteletüket, bár a mai szokások már nem veszik
mindenhol olyan szigorúan ezt a szokást, előfordul, hogy mégis virággal emlékeznek
az elhunytra. A temető elhagyása előtt a gyászolók még vigasztalásképpen egy-egy
mondatot mondanak a közeli hozzátartozóknak, aminek magyar fordítása a
következőképpen hangzik. „Az Örökkévaló vigasztaljon meg benneteket Cion és
Jeruzsálem gyászolóival együtt.” Ekkor kezdődik el hivatalosan is a gyász, vagyis a
hét napig tartó sivá. (rabbi.zsinagoga.net/2015/12/27/a-zsido-temetes-tortenete-
torvenyei-es-szokasai/)
(tortenelemcikkek.hu/node/174)
24
A vallások áttekintése után egyértelműen kijelenthető, hogy a mindegyik
szokásrendszer nagy figyelmet tulajdonít az élet és halál körforgásának. Közös vonás
még, hogy kivétel nélkül, az összes vallás nagy tisztelettel fordul az elhunytak felé.
A kulturális különbségek azonban élesen kirajzolódnak a halottakkal történő
bánásmódból. Ezeket megismerni és megérteni fontos feladatunk, hiszen ami az
egyik vallás szerint nagy tiszteletet fejez ki, a másikban tiszteletlennek és
megalázónak tűnhet. Végsősorban minden vallásban kiemelten fontos szerepet
játszik, hogy elhunytaikat méltóságteljesen segítsék a túlvilágra vagy következő
életükbe.
A HALÁL MŰVÉSZETE- MŰVÉSZET A HALÁLBAN?
A halál számos minőségben megjelenik a művészetben is. Ősidők óta minden
művész, író, festő, szobrász kedvelt témája a halál. Más-más célt szolgált a halál
feldolgozása különböző korokban. Azonban az 1951-ben Amerikában, Virginia
államban született fotográfus egészen egyedi módon ábrázolja a halált. A ma 65
művészet gyakran támadják a nyugati társadalmak számára tabutémákat feldolgozó
munkáiért. Legtöbbször ugyanis a halált, mind folyamatában, mind statikusságában
ábrázolja.A serdülőkorban megjelenő nemiség is gyakori témája, melyet lányairól
készült meztelen fotóin keresztül mutat be. Művei miatt rengetegen támadták és
gyermekpornográfiával is vádolták, azonban Sally a vádak ellenére nem változtatott
témáin. Számára ugyanis a halál és a meztelenség, nemiség kibontakozásának
ábrázolása olyan természetes folyamatok, amiket csak cenzúra nélkül érdemes
ábrázolni. Élete nagy részét a Virginiában található, Lexingtonban töltötte egy
farmon férjével és három gyermekével. Az elmúlás az élet körforgása számára
teljesen mindennapi folyamatok voltak, amikre sosem tekintett tabuként korának
kulturális nézetei ellenére sem. A halál folyamatát így egyedülálló módon nem
pesszimistán mutatja be, hanem éppen ellenkezőleg, képein belenyugvás és gyakran
személyesség jelenik meg a képein. A halál profanizálódásával szembemenő művész
legmeghatározóbb sorozatai Immediate Family, Proud Flesh és a Body Farm címet
viselő sorozatok. Mindegyik nagy sikerű sorozata egy-egy olyan témát mutat be
minden tabutól mentesen, amelyekről manapság leginkább csak eufemizmusokkal
tárgyalhatunk. Az Immediate Family című sorozatának főszereplői három lánya.
Akiket gyakran teljesen meztelenül láthatunk a képeken. Több neves újság, mint
például a The Wall Street Journal is cenzúrázva közölte a négyéves kislányról
25
készült meztelen képeket, illetve az egyik
legszabadszelleműbbnek tartott művészeti magazin, az Artforum sem volt hajlandó
közölni a művész képeit. A közfelháborodás ellenére számos díj és elismerés ad
számot munkái kiválóságáról. A Proud Flesh címet viselő sorozata még
személyesebb, hiszen férje halálos betegségének állomásait mutatja be. A testi
múlandóságot kendőzetlenül bemutató képek is közvetítik a művésznő különleges
hozzáállását a halálhoz és az elmúláshoz. A sorozat leghíresebb eleme a Was Ever
Love címet viselő felvétele, melyet férjéről készített halálos ágyán. A halált minden
sorozata közül a Body Farm sorozatában ábrázolja a legnaturálisabban. Ezek a
munkák Tennessee-i Egyetem antropológia szekciója számára készített, emberi test
lebomlásának folyamatát bemutató képek. Sally Mann képei a nyugati civilizáció
normatív világképének képviselőit a megbotránkoztatáson túl mindenképpen
elgondolkoztatja a tabudöntögető és gyakran normasértő eszközrendszerével.
Mann látásmódja azonban azért is egyedi, mert 1951-ben született, így a baby-boom
generáció tagja és a mai napig aktívan alkot. Több generáción átívelő
szokásrendszeren felülemelkedve mutatja be képein keresztül a múlandóságot.
(sallymann.com/selected-works/at-twelve)
(www.nytimes.com/2015/04/19/magazine/the-disturbing-photography-of-sally-
mann.html)
(tranzitblog.hu/az_elmulas_piszkozatai_es_a_halal_pornografiaja_sally_mann_amer
ikai_anzixa/)
NAPJAINK GYÁSZA AZ INTERNETEN
A halált alapvetően az emberiség többféleképpen éli meg, kultúra és
szokásfüggő, hogy a gyász egyéni, belső folyamat, mialatt a veszteséget feldolgozni
vágyók befelé fordulnak. Vagy éppen ellenkezőleg, a közösség segít feldolgozni
szerettünk hiányát és közben látjuk azt, hogy nem vagyunk egyedül és az elhunytat
gyászoló közössége segít a saját lelki folyamataink feldolgozásában. Az internet
eddig soha nem látott publicitást hozott magával. Ennek eredményeképpen minden
eddiginél több információt oszthatunk meg magunkról az internetes felületeken. A
közvélekedés által intimnek titulált ügyeink tárgyalása is teljesen mindennapivá vált
a különböző portálokon. Ilyen lehet például nemi identitásunk, éppen aktuális családi
26
állapotunk, vagy mindennapi ügyeinkről készült képek. A premodern korban a halál
meghitt és természetes dolog volt, az élet részeként definiálták. Mára azonban a halál
az egyik legfőbb tabutémája a nyugati társadalomnak. Kudarc az orvosnak, tragédia
a hozzátartozóknak. (Philippe, A. 1987.) ( Hegedűs K. 2006.)
A halál mégis mindennapjaink része, így igyekszünk elfogadhatóvá tenni. Ebben
segít többek között a művészet és újszerűen az internet. A világhálón kifejezni
sokak számára szokatlan és nem követendő magatartásként jelenhet meg, ám
sokaknak a valahová tartozás és a közösségi gyász élményét biztosítja.
Magyarországon blog írási szokásokról Bujdosó Bogi 2005-ben készített felmérést.
A kutatásban 800 blogger vett részt, akik egy interneten elérhető kérdőívet töltöttek
ki. Közülük önként jelentkezés alapján 14 blogger részt vett személyes, félig
strukturált mélyinterjún is a tevékenységük és a blogger társadalom motivációinak
megértése céljából. A kérdőívek tanulsága nyomán kiderült, hogy Magyarországon
elsősorban kétfelé oszthatjuk a blogokat. Léteznek naplóblogok és szakblogok. Míg
az előbbi a magánéletet taglalja, addig utóbbi valamilyen szakma vagy hobbi
ismereteinek továbbadására hivatott. Bár a személyes hangvételű blogok sokkal
gyakrabban fordulnak elő. Ezek az internetes fórumok nagyban segítették az online
gyász elterjedését. Volt a felmérésben résztvevők között olyan édesanya, aki nehezen
dolgozta fel újszülött gyermekének elvesztését. Gyásza enyhítésére írt a blogján
tapasztalataitól és érzéseiről. Egyre többen kezdték el követni, akik hasonló
nehézségekkel küzdöttek. Rengeteg bátorítást és pozitív visszajelzést, együttérzést
kapott, ami nagyban megkönnyítette a gyász feldolgozásának folyamatát. A blog
olvasói virtuális temetőt hoztak létre az elhunyt gyermek számára. A virtuális temető
létrehozása vagy a szintén online térben történő gyertyagyújtás ekkor azonban már
nem számított teljesen újdonságnak.
Van egy másik aspektusa is az internetes gyásznak. Olyan esetekre gondolok, amikor
nem elhunytakról emlékezünk meg az interneten. Tulajdonképpen nem is emlékezés
ez, hiszen a betegek élnek. Élnek, viszont halálos betegségükkel kell szembenézniük
nap, mint nap. Egyre elterjedtebb, hogy halálos betegséggel diagnosztizált emberek
internetes blogokat vagy videóblogot vezetnek mindennapjaikról és teszik közzé
őket, mindenki számára elérhető formába. Hasonló műfaj, mint Eszterházy Péter
könyve, naplófeljegyzései a halálról, haldoklásról. A diagnózissal való szembesülés
27
pillanatától az utolsó feljegyzésekig.
Claire Wineland egy 17 éves lány, akinél cisztás fibrózist diagnosztizáltak. A
betegség mindmáig gyógyíthatatlan. Az örökletes betegség legfőbb tünetei, a külső
elválasztású szervek kóros túlműködését okozzák, ezzel károsítva azokat. Az érintett
szervek az orr- és melléküregei, tüdő, hasnyálmirigy, máj, emésztőrendszer,
izzadásmirigyek és a nemi szervek. A legsúlyosabb következménye, hogy súlyos
légúti és emésztőrendszeri szövődményeket okoz. A betegség kezelése ugyan sokat
fejlődött az elmúlt 70 évben, mióta először diagnosztizáltak embereket hasonló
tűnetekkel. A betegek életkilátásai is javultak, ennek ellenére is a betegségben
szenvedők egyharmada éri meg csupán a 18 éves kort.
(www.hazipatika.com/betegsegek_a_z/cisztas_fibrozis/159)
Claire célja a videóbloggal, illetve a számtalan előadással, amit a betegsége kapcsán
tart, nem elsősorban az, hogy az embereket megismertetesse betegségének
tüneteivel, annak ellenére, hogy tapasztalatai alapján az embereknek szinté kivétel
nélkül fogalmuk sincsen arról, hogy mit jelent a cisztás fibrózissal küzdeni. A fő
célja, hogy előadásaival megértesse az emberekkel, hogy milyen nap, mint nap
valóban a halál árnyékában élni, illetve hogy azokhoz is szóljon, akik ebben, vagy
bármilyen betegségben szenvednek. Megmutatni nekik, hogy hogyan lehet így is
olyan, vagy közel olyan életet élni, amilyet szeretne. Claire szerint az élet nem fekete
és fehér, nincsen egyértelműen jó, vagy rossz élet. Saját életére visszatekintve azt
mondja, csodálatos életet élt. Élete egyharmadát kórházban töltötte, túl van több,
mint 30 műtéten és minden nap négy órányi légzési kezelésen vesz részt. Egy
egészséges embernek valószínűleg elképzelhetetlen, hogy így teljenek a napjai,
Claire azonban visszatekintve eddigi életére büszke és elégedett. Ezt osztja meg
követőivel a különböző közösségi oldalain. Claire videói amellett, hogy élvezzük az
életet, arra is felhívja a figyelmet és tanít, az ő közvetlen stílusában, hogy hogyan
készüljünk fel a halálra. Különböző feltételekkel kell megküzdenünk, van akinek
több ideje van felkészülni rá, és van akit hirtelen ér. De saját múlandóságunkat nem
érdemes tagadni. Videói nem mély, filizófikus értekezések, hanem változatos
témákról szólnak. Bemutatja édesanyját, beszél a kedvenc könyveiről, filmjeiről,
tanácsokat ad, hogyan készüljünk fel a halálra, elmagyarázza, hogyan működik egy
oxigéncső, vagy, hogy milyen érzés kómában lenni. Számomra a legmeghatározóbb
videó, a Breathless Choir, azaz a Lélegzetelállító kórus címet viseli. Ami talán
28
egészséges embereknek fel sem tűnik, hogy olyan alapvető, mindennapi dolgok
okoznak különösen nagy nehézségeket a betegséggel küzdőknek, amire nem is
gondolunk. Egy közülük az éneklés. Milyen nehézséget okoz egy dal eléneklése, ha
minden egyes levegővétel küzdelem. Sorstársaival felülkerekednek ezen a
nehézségen és egy kórust alkotva, énekelnek. Mert énekelni szeretnének, és mint
mind hiszik, mindig van lehetőség arra, hogy jobbá tegyük az életet.
A maga kellemes és békés módján, de Claire videói mégis tabudöntögetőek.
Alapvetően kizárjuk a halál és az elmúlás gondolatát, annak nyilvánvaló
elkerülhetetlensége ellenére is. És videóinak nézettségi mutatói is őt igazolják,
miszerint van igény a hasonló témájú tartalmakra. Legnézettebb videója több, mint
kétmillió megtekintésnél tart a Youtube csatornáján. És nem csak a nézettségi
mutatók miatt gondolom azt, hogy ma igenis van létjogosultsága a halál témájában
készült videóknak. Példa értékű, hogy egy tizennyolc éves lány képes ilyen nyíltan
és természetesen beszélni arról, hogy milyen volt kómában lenni vagy éppen
megküzdeni, hogy kórusban elénekeljenek egyetlen számot.
(www.youtube.com/watch?v=3WOJJ7NMJ80)
(clairityproject.com/videos/)
VIRTUÁLIS TEMETKEZÉS
Amerikában már az 1990-es években is ismert volt volt a virtuális
temetkezés, míg Magyarországon a 2000-es évektől elérhető ez a szolgáltatás. A
virtuális temetők alapvetően ingyenes szolgáltatásokat nyújtanak és hasonlóan a
hagyományos temetőkhöz, itt is vannak szabályok, házirend, amit az ide
„érkezőknek” be illik betartaniuk. Az egyik ilyen internetes temető kezdőlapján
szereplő tudnivalókat szeretném most bemutatni. Az In memoriam internetes
temetkezési oldal házirendje:
„Üdv néked vándor, ki erre a lapra tévedtél!
Lehet, hogy meglep? számodra, hogy ilyen weboldal is létrejött, de erre is szükség
van a mai kegyetlen világban. Biztos volt már neked családtagod, bármilyen kedvenc
állatkád, kedvenc tárgyad, kedvenc bármid, aki meghalt, valami oknál fogva
elpusztult, végleg beadta a kulcsot. Az emlékén kívül mi maradt meg belőle? Egy-két
fotó vagy videó? Lehet. Most viszont itt is méltó helyre teheted az emlékét ezen az
29
oldalon. Temesd el virtuálisan, felállítva neki egy kegyhelyet, gondozd a sírját
látogatásaiddal.
A virtuális emlékhely regisztrációja és használata teljesen ingyenes, az
ingyenességet a portál létezéséig fenntartjuk! Az In Memoriam Portál egy virtuális
temető, sírkert, emlékhely, ahol emléket állíthatunk hozzátartozóinknak,
barátainknak, állatkáinknak, valamint megunt tárgyainknak, fogalmaknak.
Az emlékhelyeket úgy alakítottuk ki, hogy azokat a meglévő grafikai elemekkel saját
'izlésünk' szerint alakíthassuk. Az emlékhelyen elhelyezhetőek kiegészítők (gyertyák,
keresztek, virágok, koszorúk).
Az emlékhelyek láthatósága az idő múltával romlik, így minimum 5 naponként meg
kell látogatni. Az emlékhelyet a portálra való belépéssel lehet rendbe tenni.
Az élethez híven a gyertyák és a virágok, koszorúk leégnek, elhervadnak, ezeket
bármikor pótolni lehet. A gyertya leégési ideje 1 nap, míg a virágok, koszorúk
hervadási ideje 1 hét.” (sirkert.virtualisan.net/news.php)
Ezek a virtuális kegyhelyek hasonlítanak a különböző internetes játékokhoz, hiszen
itt is van egy bizonyos szabályrendszer, amit elfogadva tagjai lehetünk egy
közösségnek és akár nap, mint leróhatjuk tiszteletünket szerettünk előtt. A
regisztráció ingyenes és az említett oldalon szakdolgozatom írásának időpontjában
693 regisztrált tagot számlált. A temető ma is aktív, ahol az emberek elhunyt
szeretteikről képet töltenek fel, nem egyszer becenévvel hozzák létre a virtuális
sírhelyet, illetve az oldalon többen elhunyt házi kedvencüknek állítottak emléket.
Meg kell említenem egy másik tényezőt is, amiért az ilyen emlékoldalak
létrejöhetnek. Gyakran előfordul, hogy egy család könnyebben közli szerettük
elvesztésének hírét az interneten keresztül minden hozzátartozóval és baráttal, akik
ők esetleg nem voltak kapcsolatban. Így mindenki értesülhet a gyászhírről, illetve a
temetés idejéről és helyszínéről, aki részt szeretne venni a szertartáson.
(G:/szakd/2010-1_szepe-intimitas.pdf)
30
HALÁL KÁVÉHÁZAK
Az emberek igénye a negatív és pozitív élményeik megosztására és a
csoportba tartozás alapvető igénye szinte minden területen megmutatkozik. Nincsen
ez másképpen a halál, haldoklás esetében sem. Mint ahogyan feljebb már említettem,
számos kezdeményezés létezik különböző egyetemeken azzal kapcsolatban, hogy
beszéljünk a halálról, illetve az azt övező tabukat lebontsuk. Hogy megtanuljunk
kommunikálni a haldoklóval, a haldokló családjával és magunkban is képesek
legyünk mindezek rendezésére, ha ilyen élethelyzetbe kerülünk. Ilyen fórumok
például a különböző egyetemeken kezdődő tanatológiai kurzusok vagy az internetes
gyászfórumok, virtuális temetők. Ennek egy új, jóval kötetlenebb formája a Halál
Kávéház. Nemes László tanulmánya szerint ezek a kávéházak leginkább Európában
és az Egyesült Államokban jellemzőek. A kezdeményezés Európából, pontosabban
Svájcból indult. Létrehozója egy Bernard Crettaz nevű szociológus 2000-ben, Café
Mortel néven. A kezdeményezés lényege, hogy egy kávézó által biztosított, kötetlen
körülmények között az embereknek lehetőségük nyíljon egymással beszélgetni,
tapasztalatokat megosztani elmúlásról, haldoklásról, az élet végi döntések morális
jelentőségéről, veszteségről. Az ötlet lendületet adott további hasonló elven működő
kávéházak létrejöttéhez. Angliában az első halál kávéház 2011-ben, Death Café
néven nyílt, míg Amerikában az első 2012-ben, Ohio államban szerveződött, Lizzy
Miles tanatológus és szociális munkás vezetésével. A kávéházak különböző
összejövetelein szerveződő diskurzusok célja a halálról való nyílt kommunikáció
előmozdítása. Ebben nagy szerepet játszik az is, hogy a sajtó előszeretettel ad hírt
ezekről az eseményekről, hírértékét ezen rendezvényeknek leginkább a
szokatlansága jelenti. A kávéházak alapvetően mindenkit várnak, azonban vannak
kifejezetten olyan helyek, amelyek, a nem közvetlenül érintettekhez szólnak.
Hozzátartozókat, haldokló betegekkel napi kapcsolatban álló dolgozókat várnak, itt
nyugodt körülmények között nyílik lehetőségük megosztani egymással a halálról,
annak különböző aspektusairól kialakított véleményüket. Emellett természetesen
léteznek olyan intézmények is, akik komoly veszteségeket átélt embereknek, illetve
konkrétan a haldokló betegeknek nyújtanak segítséget, ebben az esetben nem
egyedülálló eset a hospice intézményekkel kialakított együttműködés. Több
működési folyamatot is megfigyelhetünk. Vannak olyan helyek, ahol egy könnyed
31
beszélgetés formájában, valóban kávéházi hangulatban beszélgetnek a résztvevők
egy általuk felvetett témáról. Vannak olyan alkalmak is, amikor egy-egy irodalmi
művet dolgoznak fel és ezen keresztül jutnak el az elmúlás témájáig. Vannak olyan
lehetőségek is, amik leginkább egy előadásra hajaznak, amikor egy szakértő érkezik
és rövid előadás formájában ismerteti az adott témát, leggyakrabban olyan, még ma
is tabunak számító témákról, mint az eutanázia, öngyilkosság vagy a halálos betegek
tájékoztatása. A kezdeményezés célja tehát, hogy a mai halált tagadó kultúrákba egy
kicsit visszacsempésszék az elmúlás elfogadását és megkönnyítsék az élet
végességével nehezen megbirkózó emberek gyászfeldolgozását. Hazánkban egyelőre
nincsen hagyománya a hasonló céllal alakult kávéházaknak, azonban már vannak
kezdeményezek külföldi mintára. (www.facebook.com/halalkavehaz/)
(kharon.hu/docu/2014-1_nemes-halal.pdf)
(https://kharon.hu/lapszam/XXI_2017-1/konyvajanlo)
(https://kharon.hu/docu/2014-1_nemes-halal.pdf)
HOGYAN VERD ÁT A HALÁLT?
Hogyan verd át a halált? Jelent meg hangzatos címmel a 2017 áprilisában
megjelent Forbes magazinban egy cikk. A címet olvasva rögtön a halál egy teljesen
új aspektusa jutott eszembe, a halál, mint egy új üzleti ág. Mint szinte mindenből, a
halál kijátszásából, és minél távolabbi kitolásában is sokan meglátják az üzleti
lehetőséget és milliókat fektetnek a kutatásokba. Élen jár ebben az üzletágban Craig
Verner, amerikai híres, hírhedt üzletember is. Világéletében vitatottak voltak a
módszerei és motiváció a pályájával kapcsolatban.
„ A világ legkülönlegesebb orvosi vizsgálata egy kényelmes kanapéval és privát
fürdőszobával felszerelt helyiségben kezdődik, még egy tál gyümölcsöt is kapok. Ma
az egész napot itt töltöm. Először jönnek a vérvételek, fioláról fiolára. Aztán két, 35
perces jelenés az MRI- ben, ahol REM és a U2 zenéje próbálja elnyomni a zajt, amíg
a gép képeket készít a testemről. Aztán egy szívultrahang jön, majd egy nizzai saláta
ebédre. Teljes labor. Aztán egy kognitív teszt, betűk villannak fel izzasztó tempóban
egy képernyőn. Végül egy kardio-CT, ami annyira túlzónak tűnt az én koromban,
hogy először megpróbáltam kibújni alóla.” írja a Forbes magazin újságírója,
Matthew Harper. (Matthew, H. 2017. p.101.)
32
Akár egy sci-fi regény kezdő sorai is lehetnének, azonban ez ma már a valóság. Akik
képesek megfizetni a Venter által kínált vizsgálatokat. Craig Venter nem a szigorú
értelemben vett orvos, de az üzletemberek közül is messze kitűnik. A húszas évei
elején megjárta Vietnámot, ahol a haditengerészet kórházában szolgált. A harctérről
sérülten visszatérő katonák sebesüléseinek súlyosságának osztályozása volt a
feladata, illetve az ellátásukban is segített. A szerepe, hogy tulajdonképpen élet és
halál felett rendelkezzen, nagyon megviselte és ekkor döntötte el, hogy nem szeretne
más mellett dönteni, kizárólag az élet mellett. A szolgálat után körülhajózta a földet,
majd megszerezte Phd-t szerzett élettanból és gyógyszerészetből. Jelenlegi célja
azonban nem kevesebb, mint hogy az általa megalkotott módszer segítségével a
halált évekkel, de leginkább évtizedekkel kitolja. Az első lépés, amikor valaki
igénybe szeretné venni a szolgáltatást, hogy részt vesz egy teljes körű
szűrővizsgálaton, amit feljebb említettem. Ez az Health Nucleus nevet viselő orvosi
vizsgálat. Módszerét éppen ezért bírálják sokan, hiszen teljesen feleslegesnek ítélt
vizsgálatokat végeznek, amelyek egyes orvosok szerint egy egészséges embernek
akár többet árthatnak, mint használ. Azt is kifogásolják, hogy ez nem orvoslás,
hiszen teljesen egészséges embereken végeznek el igen költséges vizsgálatokat.
Venter azonban éppen ezzel az állítással nem ért egyet, hiszen, mint ő vallja, attól,
hogy valaki külsőre jól néz ki és nincsenek panaszai, egyáltalán nem garantált, hogy
valóban egészséges is lenne. Erre mindig a legkézenfekvőbb példával válaszol.
Prosztatarákot diagnosztizáltak nála a vizsgálatok segítségével, amit azóta már
sikeresen legyőzött. Vitatott módszerei mellett azonban vannak olyan elvitathatatlan
érdemei is, mint a 20. században tett egyik legnagyobb felfedezés a DNS kutatásokat
illetően. Neki sikerült először DNS-t szekventálnia és ő az első ember, akinek
ismerjük a teljes DNS térképét, mesterséges életet hozott létre. Jelenleg sem
tétlenkedik, dollár milliárdokat fektettek be új programjába, a Human Longevity
névre hallgató projektet, amely során ez emberi DNS-információkat dekódolva
próbálják évtizedekkel is meghosszítani az emberéletet. Venter állítja, hogy az új
technológia segítségével képes lesz megállapítani, hogy miben tér el az emberek
géntérképe, tehát miért lesz más a szemszínük, az arcuk, vagy éppen a mitől eltérőek
a betegségeink. Venter és csapata állítja, hogy felfedeztek olyan genetikai
variációkat, amelyek csak fiataloknál figyelhetőek meg, az idősebbeknél azonban
egyáltalán nincsenek jelen. Tehát a fiatalok rendelkeznek olyan génekkel,
amelyeknek a létezése inkompatibilis azokkal a énekkel, amelyek képesek megérni
33
az idősebb kort. Ezen gének működésének megértésével igyekszik Craig Venter
csapata elnyújtani az emberi fiatalságot.
Orvos munkatársai azonban a mai napig, szinte kivétel nélkül ellenzik, hogy ilyen
sok és teljesen felesleges vizsgálatot végezzenek el olyan pácienseken, akiknek
semmilyen panasza nincsen. Továbbá állítják, hogy a túl sok információ olyakor
hátrány is lehet. Valószínűleg így volt ez Venter esetében is, aki,t mint korábban
említettem, prosztatarákkal diagnosztizáltak. Amit valószínűleg az okozott, hogy
még évekkel ezelőtt egy másik vizsgálata kimutatta, hogy alacsony a
tesztoszteronszintje ezért elkezdett tesztoszteronpótlót szedni. Ezt szinte a legtöbb
orvos szintén egyöntetűen rossz ötletnek tartja, és nagy a valószínűsége annak, hogy
ez a készítmény okozta később a prosztatarák kialakulását. Az ehhez hasonló esetek
miatt is figyelmeztetnek az orvosok arra, hogy a túl sok információt birtokában lenni
gyakran inkább káros, mintsem hogy hasznos volna. Márpedig Venternek a
vizsgálatok segítségével és a kutatások eredményeképpen is egyre több és több adat
kerül a birtokába. Azt is kifogásolják még, hogy nem tisztázottak Venter szándékai.
Valóban ennyire elkötelezett lenne az emberek egészségével és élethosszának
kitolásával kapcsolatban? Vagy pusztán a hírnév és a haszonszerzés érdekli? Ezen
etikai kérdések mellett ott húzódik a már említett felvetés is, miszerint ilyen sok
vizsgálatot egy egészséges emberen elvégezni, az orvosok egyértelműen károsnak
nyilvánítanak. Az, hogy végül kinek lesz igaza ebben a kérdéskörben, Craig
Venternek, vagy ellenzőinek, csak az idő döntheti el, hiszen még meglehetősen
kezdetleges fázisban vannak a kísérletei
Véleményem szerint éppen annyira vitatott téma ez, mint az eutanázia. Hiszen a mai
modern, nyugati orvoslás alapvetően elfogadott szempontja, hogy a beteg életéért
addig küzdünk, amíg lehetséges. Sok bírálója akad az eutanáziának is, annak
ellenére, hogy a beteg beleegyezésével történik. Ám a halál előrehozatala éppen
vajon más megítélés alá kell, hogy essen, mint az, ha valaki önhatalmúlag
évtizedekkel próbálja meghosszabbítani az emberéletet? Az etikai kérdések ellenére
azonban Venter eddigi kutatási eredményei nem csak a sajtos érdekeit szolgálja, de a
tudományos világ számára is hasznos felfedezéseket és előrelépéseket nyújt.
(Matthew, H. 2017.)
34
ESZTERHÁZY PÉTER HASNYÁLMIRIGYNAPLÓ
Nem egyértelmű, hogy a szépirodalomhoz, vagy a napló, blog bejegyzések
műfajához áll-e e közelebb az Eszterházy Péter által írt Hasnyálmirigynapló.
Eszterházy Péter a magyar posztmodern irodalom meghatározó alakja volt 2016-ban
bekövetkezett haláláig. Az 1950-ben született Kossuth-díjas író, publicista írói
munkássága mellett a Digitális Irodalmi Akadémia létrehozója. Már 1976-től
publikált, azonban jelen dolgozatom szempontjából legmeghatározóbb műve a
Hasnyálmirigynapló. Eszterházy élete utolsó műve a haldoklással kapcsolatos összes
tabu ledöntésére alkalmas. Őszinte vallomás, dialógus mindarról, amin keresztül
kellett mennie nemcsak neki, de sorstársainak is a betegsége miatt. A haldoklás
folyamatát annak mindennapi vonásaival, nehézségével mutatja be. A halálos
betegséggel diagnosztizált olvasóknak ismerősen derenghetnek fel a szituációk,
érzések, kezelések, a kórházak monotanitása és a kellemes csalódások egy- egy
kedves orvosi szó után. A kívülállók pedig szinte mintha ők maguk is átélték volna
ezeket az élményeket. Eszterházy a könyvében nem törekszik szépirodalmi
tökéletességre, őszinteségre viszont annál inkább. A szerkezete teljes mértékben egy
naplóra emlékeztet. Onnantól kezdve követhetjük nyomon az író küzdelmét a rákkal,
amikor felmerült a gyanú, hogy valami nincsen rendben. 2015. május 24. az első
feljegyzés dátuma. A diagnózis, a közeli barátok és ismerősök, a műveiért rajongó
emberek reakciói, az első tapasztalatok a kemoterápiáról és annak
következményeiről, a testvéreivel eltöltött hétvégén át, egészen az emberek
megváltozott viselkedéséig, érzékletesen beszámol a megváltozott
életkörülményeiről. Beszámol a pillanatnyi érzéseiről, amikor a kórházban ülve
várakozik a többi beteggel, és a kórház, illetve az ott dolgozók személytelenségéből
fakadó érzés. „ … Mintha bűnös volnék. Ezt a nyomást érzem a szívemen és a
gyomromban. És akkor ez volna itt az Ítélőszék? Elég lapos érzet. A Kafka-
áthallások se teszik jobbá. Mindegy, van, ami van. Ülök a túlzsúfolt folyosón a többi
elítélttel. Most meg inkább a tisztítótűz jut eszembe; gondolom, a várakozás miatt.” (
10. oldal)Nem tudnék egyetlen dolgot kiemelni, amiért a hasonló témában készült
filmeknél, írásoknál számomra életszerűbben mutatja be a haldoklást. Elősegítik ezt
a befejezetlen bejegyzések, napok kiesése a beszámolóból, amikor az író rosszul
volt, vagy éppen nem volt miről írnia. A lassú változások folyamatosan megjelennek,
talán az író tudta nélkül is. A diagnózis előtti életvitelének átalakulása. Az előtte
35
mindig elfoglalt Eszterházy, akinek folyamatosan voltak munkái, utazott, egyre
többet megbízást visszamond, majd megjelenik a folyamatos jelenléte az idő
elcsorgásának. Amikor csak telnek a napok, de semmi érdemleges nem történik.
Mert az író jól van annyira, hogy a mindennapi teendőit saját maga intézze, de ezen
felül másra már nem jut ereje. A személyességet növeli, hogy Eszterházy egészen
személyes kapcsolatot ápol a betegségével. Megszemélyesíti, becézgeti, beszél
hozzá. Beceneveken szólítja, mint Hasnyálka, Muci, H., Édeském. A daganat egy nő
formájában jelenik meg, aki, ha jól érzi magát, az író rosszul és amikor Hasnyálka
nyugodt, akkor az írónak van kis ideje fellélegezni. A doktornő teniszezőnőhöz való
hasonlítása, a határozottság és gyakorlatiassága miatt. AZ egész nem csak azért válik
emberivé, mert egy elismert írónak is pont azokon a megpróbáltatásokon kell
átmennie, mint bármelyik másik betegnek, hanem mert olvashatjuk a küzdelmet
benn,e, hogy hogyan próbálja meg elfogadhatóbbá tenni a kezeléseket, a rákkal való
együttélést. Claire Wineland-tól eltérően, itt más ismerjük a történet végét. Az utolsó
naplóbejegyzés 2016. március 2.-án született, a könyv, és Eszterházy életének
lezárása tulajdonképpen:
„Szívesen hinném azt, hogy ha így süt a nap, akkor nincsen semmi bak. Nem lehet.
Kár, hogy ez marhaság. Szinte elalszom írás közben, pedig vagy hét órát aludtam.
Sokat forgolódtam, a combom is fájt. Mintha nem egyedül aludtam volna. Hát
persze! Most már soha nem leszek egyedül. H. mindig velem. A mindiget javítom
örökkére. Aludni volna jó, fél 1 van. Mégiscsak könyv lesz ezekből a füzetekből.
Hol írtam erről? Leveleket a kiadónak? Mindegy. Most kezdem gépelni az
eddigieket. Valahol le kell zárni, és persze írni tovább. Az elég jó utolsó mondat
volna, hogy a mindiget javítom örökkére.” ( Eszterházy P. 2016. p.237.)
36
KUTATÁS
Hipotézis
Hipotézisem szerint a baby boom generáció és az Y generáció
halálszemlélete között lényeges eltérés tapasztalható. Feltételezésem szerint az eltérő
nézőpontokat a két generáció szocializálódása során fent álló kulturális és morális
viszonyok eltérésre befolyásolta. Továbbá feltételezem, hogy a baby boom
generáció tagjai sokkal konzervatívabban kezelik a mai magyar médiában megjelent
halálábrázolást és kevésbé nyitottak az újkeletű gyászfeldolgozási folyamatokra.
Generációs különbségek
Kutatásom célja az volt, hogy a különböző generációk között választ kapjak
arra, a kérdésre, hogy milyen formában találkoznak a halál reprezentációjával a
médiában ma, illetve régebben. Az Baby Boomer generációnak lehetősége nyílik
összehasonlítani, hogy az ő gyermekkorukban hogyan viselkedtek a halállal szemben
az emberek, milyen normákat követtek és mit tartottak leginkább tiszteletben és
hogy mennyire volt nyilvánosa a halál. Mind a közeli hozzátartozókra, mind
ismeretlenekre vonatkoztatva. Az Y generáció szülöttei ugyan már jóval fiatalabbak,
de erre a korosztályra volt először jellemző, hogy a technikával együtt nőttek fel,
ennek következtében pedig egy folyamatosan változó kommunikációs térben nőttek
fel. Az internet által biztosított információs szabadság az élet minden területén
változásokat hozott, nem kivétel ez alól a halálhírek kezelése sem. Dolgozatomban
már megemlíttettem a generációkra leginkább jellemző jellemvonásokat, azonban itt
bővebb elemzést kívánok bemutatni a két általam tüzetesebben vizsgált generációról.
Baby Boomerek:
A baby boom elnevezés a második világháború utáni hatalmas
emberveszteség utáni, nyugalmasabb időben bekövetkezett magas születésszámból
ered. Fiatalkorukban tekintélyelvűséghez és a hierarchikus rendszerek tiszteletéhez
szoktak. A társadalmi változások pozitív és negatív hatásai egyaránt érvényesültek
fiatalkorukban. A második világháború után ők az első olyan generáció, akiknek
37
lehetőségük nyílt tanulni, diplomát szerezni, egzisztenciát kiépíteni. Azonban ők a
rendszerváltozás legnagyobb elszenvedői is, hiszen nem ritka, hogy egészen addig
megszerzett anyagi biztonságuk elveszett. További a megszokott, az állam által
biztosított védelmi háló is nagyban átalakult, olykor teljesen megszűnt. Ennek
következményeit, a megváltozott körülményeket is nekik kellett elsősorban
elszenvedniük. Ez volt az első generáció, amely már használta a digitális
vívmányokat, mint például a számítógép és az internet. Nem volt jellemző ugyan és
a mai napig nem ők alkotják a felhasználók legnagyobb bázisát. A televízió és rádió
fogyasztási szokásaik ezzel ellentétben azonban kiemelkedő a ma ismert többi
generációhoz képest. (opuseteducatio.hu/index.php/opusHU/article/view/19/131)
Annak ellenére, hogy a baby boom generáció tagjai idősödnek, Krebsz János 2014-
ben publikált cikke nyomán cseppet sem elhanyagolható a jelentőségük, hiszen a
világ vezetőinek kilencven százalékát a mai napig a baby boomerek adják.
(www.maszol.ro/index.php/velemeny/25969-krebsz-janos-a-baby-boom-generacio)
Y generáció
Az Y generáció szülötteit gyakran emlegetik az első digitális nemzedékként.
Ők szinte a digitális forradalommal együtt nőttek fel, a vívmányok velük együtt
fejlődtek, így a legtöbbjüknek már semmiféle nehézséget nem okoznak a technikai
eszközök. Elsők továbbá abban is, hogy ők az úgynevezett első fordított
szocializációs generáció. Ugyanis nem csak elődeiktől szerzik az információkat,
hanem kortársaiktól is sok információ érkezik. Összefüggésben áll azzal, hogy
tudásszerzésüknek, szabadidő eltöltési szokásaiknak is, és kapcsolatépítésüknek is
szerves része az internet. Amellett, hogy egymástól szereznek információkat, szintén
ennél a generációnál jellemző először az, hogy az idősebb generációt tanítják a
számítástechnikai eszközök használatának elsajátítására. A jövőben a Z generáció
után nekik lesz a legnagyobb jelentőségük az IT szektor munkavállalói között. A
virtuális világ állandó jelenléte komoly változásokat okozott az értékrendszerükben
és az érzelmeik kifejezésének képességében is. Társas kapcsolataik nagy része
áttevődött az internetes térbe, azaz Facebookon vagy hasonló közösségi oldalakon
zajlik. Krizbai Tímea pszichológus szerint éppen ezért fordulhat elő, hogy gyakran
lenézően beszélnek az y generáció képviselőiről. Ennek az oka, hogy teljesen más az
értékrendjük, ezért alakulhatnak kis ellentétek az y generáció tagjai és a többi
38
generáció között. A pszichológusnő emellett arra is felhívja a figyelmet, hogy az Y
generáció szülöttei körében igen gyakoriak a különböző érzelmi zavarok, a
depresszió kialakulásának kockázata és a különböző specifikus fóbiák is. Ennek okai
abban keresendők, hogy leginkább az interneten keresztül tanulták meg gazdálkodni
az érzelmi kompetenciájukkal, azonban ha a való életben komolyabb stresszhelyzet
éri őket, már nem minden esetben tudják ezt feldolgozni vagy a kellő módón kezelni.
A munkához való hozzáállásuk és elképzeléseik is merőben eltérnek az eddigi
generációknál megfigyelhetőkkel. A munkaerőpiacot egy állandóan változó,
dinamikus térnek tekintik, és nem hosszú távú elkötelezettségekben gondolkodnak,
mint például az X generáció tagjai, akik gyakran egész életükben egy munkahelyen
dolgoznak. Továbbá nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem tudnak a hiearchikus
rendszerekhez alkalmazkodni ellentétben például a baby boom generációval.
Elképzeléseik szerint egyenrangúak, vagy közel egyenrangúak a vezetőség tagjaival
és velük együtt vesznek részt a munkafolyamatokban, nem csupán a vezetőség által
kiadott feladatokat végzik el.
Emellett az Y generáció tagjainál megfigyelhető, hogy állandóan
stresszhelyzetekben élnek. Ez azzal hozható összefüggésbe, hogy az 1996 után
születettek gyakran nem rendelkeznek jövőképpel ,nincsen előre meghatározott
terveik a jövőre nézve, ezért a nagyfokú bizonytalanság állandó szorongással jár
esetükben. A férfi és női szerepek is változnak, egyre kevésbé elvárás , hogy
elkülönüljenek a nemi szerepek. Mindkét oldal részéről megfigyelhető. A nőknél
alapvető elvárás, hogy egyenrangú félként legyenek jelen mind a magánéletben,
mind a munkaerőpiacon. A férfiak esetében pedig csökkeni látszik a maszkulin
vonások fontossága, egyre gyakoribbak az úgynevezett metroszexuális férfiak, akik
ugyanolyan szépészeti kezeléseken vesznek részt, mint az ellenkező nem képviselői
és kényesen ügyelnek a megjelenésükre.
A közösségi oldalak, blogok is leginkább az ő terepük. Kiemelt fontosságú az
életükben, hogy minél több internetes felületen tudjanak kapcsolódni a kortársaikhoz
és ezeken a portálokon a legelőnyösebb oldalukat mutatva, még akkor is, ha ez
sokszor nem egyezik a valósággal. Azért is kiemelt fontosságú ez, mert gyakran az
első interakció két ember között az interneten zajlik, így az első benyomásainkat az
illető közösségi oldalai alapján alakítjuk ki magunkban. Nemcsak a magánéletben
kap már kiemelt szerepet közösségi oldalaink gondozása, de munkaszerzésnél is
kiemelt fontosságú lehet. Ez ugyan nem az Y generáció kiváltsága, de egyre több
39
munkaadónál bevett szokás, hogy mielőtt felvennének egy jelentkezőt egy adott
pozícióra, végignézik a közösségi oldalait is.
Végül még egy sajátsága a generációnak, hogy nem feltétlenül arra törekednek, hogy
minden tudás birtokában legyenek, hiszen mindent megtalálnak az interneten. Ezért
úgy rendezkednek be, hogy bármikor hozzáférhető legyen számukra az internet által
nyújtott töménytelen információhalmaz. Ennek azonban szintén van árnyoldala,
sokkal könnyebben kialakulhat ilyen életvitel mellett az internetfüggőség,
számítógépes játékfüggőség, online szerencsejáték függőség.
(eletmod.transindex.ro/?cikk=15342)
(opuseteducatio.hu/index.php/opusHU/article/view/19/131)
A két generáció közelebbi összehasonlításából jól látszik, hogy a születési idejükből
kifolyólag nagy különbségek vannak a két generáció szocializációs folyamata között.
Azt, hogy ezek a nyilvánvaló különbségek mennyire vannak hatással a halálképpel,
illetve mennyire változott meg a halál, mint tabu téma a médiában, interjúalanyaim
segítségével próbáltam meg kideríteni. Három – három emberrel beszélgettem, így
mindkét generáció képviseltette magát az interjúk során.
Interjú típusa
Az interjút tekintve kevert típusú interjút készítettem a résztvevőkkel.
Kevert típusú interjú:
Az interjú során olyan kérdéseket is feltettem, amelyek egy strukturált
interjúra emlékeztetnek, tehát jól körülhatárolható válaszokat lehet rá adni, amik jól
mérhetőek és kimutatások is készíthetőek belőle. Emellett az interjúnak olyan része
is van, amikor nyitott kérdések hangzanak el, itt lehetőség nyílik az
interjúalanyaimnak kifejteni a személyes véleményüket és érzelmeiknek is hangot
adhattak.
Mindét generációnak ugyanazokat a kérdéseket tettem fel, így nyílt lehetőség az
összehasonlításra. Interjúalanyaim nem csak a korosztályos eltérések miatt
különböznek egymástól, de az azonos generációt képviselők is igen változatos
40
életúttal rendelkeznek. Hogy jobban megismerhessük őket, és hogy miért pont rájuk
esett a választásom, röviden bemutatom őket.
(www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tkt/marketingkutatas/ch02s06.html)
Interjúalanyok bemutatása
A) 1946-ben született Somogyváron, a második világháború hatásai még nagy
hatással volt életkörülményeire alatt Somogyváron. A háború során
személyes tapasztalatot is szerzett azzal kapcsolatban, hogy milyen
elveszíteni több családtagját. Az általános iskolából öt osztályt végzett el, a
családjában sokkal többet ért a két kezi munka, ezt tetézte még az is, hogy
hárman voltak lány testvérek, édesanyjuk gyermekkorukban meghalt, így
nekik kellett eltartaniuk a családot. A három testvér közül ma már csak ő él.
Férje halála óta egyedül él Somogyváron, az egyetlen médium, amit naponta
használ, a televízió.
B) 1960-ban született Szombathelyen. Biztos anyagi körülmények között nőttek
fel, négyen voltak testvérek, hárman lányok és egy fiú. Szülei elhunytak,
testvéreivel ritkán tartja a kapcsolatot. Ma már Székesfehérváron dolgozik
gyógypedagógusként, férjével él együtt. Egy lánya és egy lányunokája
született, aki most 6 éves. Az internetet lánya segítségével viszonylag korán
megismerte és elsajátította a használatát. Ma már azért is kiemelkedően
fontosak számára a közösségi oldalak által nyújtott lehetőségek, hogy minden
esetben kapcsolatot tudjon tartani az unokájával, illetve lányával, aki
munkájából kifolyólag gyakran utazik külföldre. Az általa legszívesebben
használt médium az internet, hiszen itt tudja leginkább kiszűrni a számára
fontos információkat anélkül, hogy olyanokkal is találkozna, amik
érdektelenek számára. A többit nagyon ritkán, vagy egyáltalán nem is
használja.
C) 1961-ben született Lengyeltótiban. Egykeként nőtt fel édesanyjával és
édesapjával. Középiskolai tanulmányait már Veszprémben folytatta, így
viszonylag hamar, tizennégy éves korától teljesen önellátóvá vált. Műszaki
tanulmányokat folytatott mind a középiskolában, mind a felsőoktatásban. Ezt
követően sorkatonaként kellett 18 hónapos szolgálatot teljesítenie. Majd a
főiskolán gépészmérnöki alapképzés mellett több típusú helikopterre szerzett
vezetési engedélyt. A Magyar Honvédség kötelékében szolgált, a harci
41
helikopter ezrednél. Ezt követte, egy rövid kitérő, majd újra visszatért a
helikoptervezetéshez és az Országos Mentőszolgálatnál dolgozik, mint
mentőhelikopter pilóta. Műszaki, és igen logikus gondolkodása révén nem
gyakori médiafogyasztó, informálódásra kizárólag a médiumot használja.
Ők képviselik a Baby boom generációt. A következőekben pedig a három,
fiatalabb interjúalanyom, az Y generáció képviselői következnek.
D) 1996-ban született, igaz, ez még vitatott évszám a generációs tanulmányokat
illetően. 1995 és 1996 közé teszik az X és az Y generáció határát, azonban az
1996-ban születetteket a legtöbb forrás már egyértelműen az Y generációhoz
sorolja. Győrben született és nőtt fel. Egy nővére van. Szülei tizenegy éves
korában elváltak, innentől édesanyjával élnek mindketten, édesapjuk anyagi
támogatásával. Fiatalkorában ifjúsági színészkörbe tevékenykedett, miközben
Győr egyik legelismertebb gimnáziumának diákja volt. Az érettségi
megszerzése után tanulmányait Kereskedelem és Marketing szakon folytatja.
Számára is a legfontosabb információs forrás az internet, ő azonban már több
médiumból is tájékozódik.
E) 1998- ban született Székesfehérváron. Egy fiútestvérével nőtt fel, szülei a mai
napig együtt élnek és rendszeresen támogatják anyagilag. Táncművészeti
középiskolában végezte tanulmányait, idén szerzi meg az érettségi
bizonyítványát. Jövőbeli tervei között szerepel a Magyar Táncművészeti
egyetemre felvételt nyerni, és mint színházi táncos folytatni karrierjét.
Édesapja politikusként tevékenykedik, ez azonban nincsen hatással a politikai
nézeteire, elhatárolódik tőle, hogy állást foglaljon bármilyen politikai kérdést
illetően. A közösségi médiát illetően napi fogyasztó, több közösségi oladala
is van, különböző portálokon. Emellett rádiót hallgat rendszeresen, de
leginkább háttérzajként, mintsem teljes odafigyelést igénylően.
Hasonlóképpen használja a televíziót is, bár azt már sokkal ritkábban.
F) Hatodik interjúalanyom egyben a legfiatalabb is, 2000-ben született
Szegeden. Egyedülálló édesanyja nevelte fel. Kevés időt töltöttek együtt,
ugyanis az édesanyja több állást is vállalt, hogy el tudja tartani magát
mindkettőjüket. Jelenleg Pesten élnek, és a gimnázium 11. osztályát végzi.
Tanulmányi eredményei nem kiemelkedőek. ellentétben az internetezéssel
töltött idejével. Nagy megszállottja ugyanis a számítógépes játékoknak.
42
Indult már több pénzdíjas versenyen is, de eddig még nem keresett pénz a
játékokkal. Nincsen kialakult jövőképe, hogy pontosan mivel szeretne
foglalkozni a jövőben, leginkább a számítástechnika érdekli.
Alanyaim háttértörténeteinek ismertetése után bemutatom a kérdéseket, amelyek a
médiafogyasztási szokásaikkal és halál megjelenésének, ábrázolásának formájával és
mennyiségével mennyire elégedetek a mai magyar médiában, illetve hogy észleltek-
e változást az évek során a televíziós csatornáknál tabutémák kezelésével
kapcsolatban.
Kérdések:
1) Mikor és hol született?
2) Vannak testvérei, ha igen, hány?
3) Mi a legmagasabb iskolai végzettsége?
4) Mennyi időt tölt televízió nézéssel naponta?
5) Mennyi időt tölt rádióhallgatással naponta?
6) Menyi időt tölt internetezéssel naponta?
7) Melyik az ön által leginkább preferált médium? (televízió, rádió, újság, internetes
fórumok)
8) Miért?
9) Tudatosan követi a híreket naponta vagy véletlenszerűen jutnak el Önhöz az
információk?
10) Mennyire tartja mérvadónak/iránymutatónak/hasznosnak az ön által gyakran
követett médiumban elhangzottakat?
11) Mik a leginkább kedvelt témák, amiket szívesen választ a médiumokból?
12) Az adott médiumokban milyen gyakorisággal találkozik a halállal?
13) Mit figyelt meg, mennyire részletezik a halál mivoltát? Csak maga a halál ténye
vagy mikéntje a hírértékűbb?
14) A téma milyen érzelmeket vált ki önben? Inkább kerüli az ilyesfajta híreket vagy
jobban felfigyel, ha halálhírt közölnek?
15) Több vagy kevesebb ilyen tartalmat szeretne a médiumokban?
16) Minőségében megfelelőnek találja-e a témával kapcsolatos híreket, interjúkat,
műsorokat?
17) Érzékelt- e változást a halálhírek közlésének arányában és milyenségében az
43
elmúlt 10-20 évben?
18) Szépirodalmi művekben gyakran találkozott a halál ábrázolásával?
19) Jellemzőnek tartja-e a játékfilmekben a halál ábrázolását?
20) Zavarja az a mennyiségű halálábrázolás, amelyet a játékfilmekben viszontlát?
21) Milyen hatással van Önre, ha vizuálisan is megjelenítik a halálhíreket a
médiumokban.
22) Inkább elborzasztja vagy szívesebben keresi ezeket a tartalmakat?
23) Egyetért azzal, hogy egyre gyakoribbak a vizuális beszámolók balesetek esetén?
24) Ha egy baleste szemtanúja lenne, adna interjút a kiérkező újságíróknak a
történtekről?
25) Ha közeli ismerőse vagy családtagja lenne érintett a balesetben, adna interjút a
kiérkező újságíróknak?
26) Hallott már az internetes gyász/megemlékezés lehetőségéről?
27) Ha igen, pozitív vagy negatív kezdeményezésnek tartja?
Elemzés
Az első három kérdésre adott válaszaikat a rövid bemutatásuknál már említettem, így
azokra külön már nem térek ki az elemzés során. A televízió nézési szokásokat
illetően előzetes feltevésem alapján, miszerint a baby boom generáció esetében
sokkal magasabb lesz a televízió nézési arány, egészen más eredményt kaptam. A
baby boom generációnak ugyanis egyetlen tagja nézi naponta több órát a televíziót,
A) alanyom, aki már több, mint két évtizede egyedül él. A többiek esetében kicsit
sem volt jellemző. Az Y generációnál viszont az volt az előfeltevésem, hogy az
internet nagy térhódítása miatt teljesen kiszorul a televízió a látókörükből, hiszen az
interneten szinte már mindent vissza tudnak nézni, abban az időben, amikor ők
szeretnék, így nem kell alkalmazkodniuk a televízió műsorrendjéhez. Emellett az
olyan közvetítések, amiknél fokozott az érdeklődés, mint például a foci
világbajnokság vagy a különböző tehetségkutatók, a híroldalakon gyakran percről
percre történő közvetítést adnak az eseményekről. Ez beigazolódott, hiszen az Y
generációs interjúalanyaim egyike sem számolt be róla, hogy a naponta nézne
televíziót, sőt, egyre kevésbé jellemző, azonban még egyiküknél sem mondható el,
hogy teljesen kiszorulnia a televízió a mindennapjaikból.
44
A rádióhallgatási szokások hasonlóan alakultak a televíziózáshoz képest, leginkább
valamilyen tevékenység mellett választják interjúalanyaim ezt kikapcsolódási
formát. A baby boom generációnál ez elsősorban valamilyen házimunka, vagy
vezetés közben jellemző a válaszok alapján, míg az Y generáció tagjai pedig tanulás
mellett szoktak rádiót, zenét hallgatni, mert elmondásuk szerint csendben sokkal
kevésbé képesek koncentrálni. Internetes eléréssel egy kivételétellel mindegyikük
rendelkezik. A) interjúalanyomnak nincsen, sosem használta az internetet, vagy
számítógépet. A baby boom generáció másik két tagja viszont naponta több órát,
átlagosan 2-3 órát használják az internetet. Azért részesítik előnyben a többi
médiummal szemben, mert itt saját maguk tudják kiszűrni, hogy milyen
információkat szeretnének. A kérdésre, hogy vannak-e olyan témák, amikről nap,
mint nap igyekeznek friss információkat gyűjteni, mindkettőjüknek egyértelműen
igen volt a válasza. Egyértelműen azt emelték ki az internet legnagyobb előnyeként,
hogy a széles érdeklődési körüket lefedi, illetve, hogy célirányosan tudnak olyan
információkat kiválasztani, ami őket érdekli. B) alanyomnál a leginkább keresett
témakörök az egészséges életmód, a gyógypedagógia és pszichológiai tanulmányok,
szépészeti beavatkozások témakörében nagyon sokat olvas, és szinte a legtöbb oldal
által nyújtott információt mérvadónak találja. C) esetében is fontos szempont volt,
hogy több információt kaphat azokról a témákról, amik őt, személyesen érdeklik és
sok érdektelen információt kizárhat, ő azonban már annyira tudatos hírfogyasztó,
mint B), hiszen ő nem kizárólag célirányosan használja az interneten, böngészés
közben sok mindent elolvas, amire egyébként nem keresne rá, de megjelenik a
hírfolyamában, esetleg a közösségi oldalon ismerősei ajánlják neki. Elsősorban a
környezettudatos életmód, a technikai újdonságok illetve az aktuálpolitikai hírek is
érdeklik. Az Y generáció tagjai is mind naponta használják az internetet, a többi
médiummal ellentétben. Ők azonban már sokkal kevésbé követik specifikusan a
híroldalakat, leginkább a Facebook hírfolyamukon felbukkanó cikkeket olvassák el,
amiket az ismeretségi körük oszt meg. Viszont olyan eseményekről ők is mind a
hárman tájékozódnak már, mint az aktuális politikai hírek, vagy a közelmúltban, a
CEU, azaz, Central European University (Közép-európai Egyetem) melletti
tüntetések beszámolói. A fiatalok azonban kevésbé tartják mérvadónak azokat az
információkat, amiket az interneten olvasnak. Említették, hogy egy hírt gyakran több
portálon is elolvasnak, ennek következtében van, hogy teljesen más információkat
szereznek ugyanarról az eseményről. Ezért mindegyiküknek vannak olyan bevált
45
fórumai, amiket megbízhatónak ítélnek meg.
A médiafogyasztási szokásaikról áttérve a halál reprezentációjára a médiában, az
első kérdésem az volt, hogy milyen gyakorisággal találkoznak a halállal,
halálhírekkel a médiában. A baby boom generáció tagjai gyakrabban, ők ugyanis ha
nem is mindannyian, de viszonylag rendszeresen néznek híradót. Ott pedig
mindannyiuk egybehangzó véleménye alapján kiemelkedően sok halálhírről és
balesetről számolnak be. Ha azonban az internetre gondolnak, ott kevesebb ilyen
tartalommal találkoznak, főleg mert kifejezetten egyikük keres rájuk kivéve C)
alanyom esetében, akinek a munkahelyével kapcsolatban, munkatársa gyakran
osztanak balesetekkel kapcsolatos híreket, amelyeknél személyesen részt vettek a
mentési folyamatban. Az Y generációnál annyiban más a helyzet, hogy nagyon
ritkán nézik a televíziós híradót, így inkább, az internetenről tájékozódnak, de ott is
igyekeznek kerülni az ilyen híreket, nem szeretik magukat ilyennel terhelni, főleg az
viseli meg őket, amikor fiatalok halálhíréről számolnak be, hiszen akkor
szembesülnek vele igazán, hogy akár velük is bármikor megtörténhetett volna, és
nem szeretnék, ha ez hátráltatná őket abban, hogy új dolgokba merjenek belevágni.
Mindkét generáció képviselői számára feltűnt viszont, bármennyire is különböző
forrásokból tájékozódnak, elsősorban arra helyeződik a hangsúly, hogy hogyan
következett be a halál, milyen körülmények között, ki volt a hibás, ki hibázott, és
kevésbé foglalkoznak az emberi vonatkozásaival. Kevésbé együtt érzően és
emberségesen kezelik, sőt gyakran a személyiségi jogokat sem veszik teljesen
figyelembe Az Y generáció tagjainál azonban felmerült, hogy vannak ennek olyan
pozitív oldalai is, hogy az emberek megtudják, hogy mi okozta a problémát, hogy a
jövőben ők ezt sikeresebben ki tudják majd védeni. Saját bevallásuk szerint tehát
nem változtatnának ezen az arányon. Itt viszont egy különbség mutatkozott meg a
két generáció tagja között. A baby boom generációnál felmerült, hogy etikailag nem
megfelelően kezelik a halálhíreket a médiában és több tisztelettel kellene
feldolgozni ezeket híreket, emellett nem is szívesen hallgatják az ilyen témájú
híradásokat.
Az erőszakos, halálhíreket is tartalmazó hírek mennyisége minkét generáció
képviselői szerint nagymértékben megnőttek. A baby boom generáció tagjai
egyöntetűen azon a véleményen vannak, hogy megszaporodtak a halállal kapcsolatos
hírek a médiában, Emellett abban is egyetértettek, hogy nem csak a mennyisége, de a
minősége is megváltozott. Régebben tárgyilagosabban számoltak be a hírekről, ma
46
sokkal inkább körül járják az eset körülményeit és gyakran szenzációt is faragnak
egy-egy ilyen cikkből. Amit úgy jellemeztek, hogy míg mennyiségében
megnövekedett a halállal kapcsolatos hírek aránya, addig minőségében romlott a
témához való hozzáállás. Az, hogy sokan ebben is üzletet látnak és az alapvető etikai
normákat félretéve foglalkoznak a témával, egyikük szerint sem a megfelelő irány,
de kevés esélyt látnak arra, hogy ez a jövőben pozitív változáson menne keresztül.
Az Y generáció tagjainak ugyan jóval kevesebb idejük jutott arra, hogy megfigyeljék
a változást, ennek ellenére ketten mégis egyértelműen arról számolnak be, hogy
szerintük is megnövekedett a halál ábrázolása a különböző médiumokban. D)
számára nem egyértelmű, hogy azért érzékeli-e ezt, mert pár éve viszonylag
tudatosan követi a híreket, vagy, mert tényleg nagyobb szerephez jutnak negatív
hírek a médiában. E) viszont már teljesen egyértelmű választ adott a kérdésre, egy
általános iskolás emlék segítségével. Az irodalom tanára panaszkodott nekik az
egyik órájuk folyamán, hogy mostanában mennyire sokszor beszélnek tragédiákról,
balesetekről az televízióban, ami folyamatos szorongással töltötte el.
A médiát követve más területen is összevetettük a tapasztalataikat a témában. A
szépirodalmi művek halálábrázolásával kapcsolatban az baby boom generáció egyik
tagja, D) nem olvas szépirodalmi műveket, így nem tudott a témában nyilatkozni, a
másik két alany viszont egyértelműen arról számolt be, hogy a szépirodalmi
művekben is gyakran találkoznak halálábrázolással, azonban egészen más
kontextusban, mint a médiában. A szépirodalmi alkotások szinte mindegyikének
elengedhetetlen része a halál, ez azonban sokkal természetesebb formában van jelen
a művekben, hiszen az élet velejárójaként ábrázolják, nem kiragadva a mindennapi
környezetből, így sokkal természetesebben és könnyebben fogadja be az olvasó. Sőt,
a folyamat gyakran tanító jellegű. Az Y generáció tagjai is hasonlóan vélekedtek a
szépirodalmi művek halálfeldolgozásával kapcsolatban. Mind a múlt századi
irodalmi művekben, mind a kortárs irodalomban jelen van a halál, nem csak, mint
téma, de gyakran, mint múzsa, a művészet ihletője.
A filmekben is gyakran találkozunk a haldoklás, elmúlás fogalmával. Más megítélés
alá esnek azonban ezek az esetek interjúalanyaim véleménye szerint. A baby boom
generáció reakció a filmben ábrázolt erőszakkal és halállal kapcsolatban a
megoszlóak voltak. Ketten úgy vélik, hogy ott sokkal kevésbé megrázó számukra,
hiszen pontosan tudják, hogy nem valós eseményeket látnak a képernyőn. A másik
fontos szempont pedig az volt, hogy itt minden esetben figyelmeztetnek a
47
korosztályra vonatkozó besorolások a film elején, így könnyen ki lehet szűrni a
számunkra nem kedvező tartalmakat. B) viszont ezzel eltérő véleményen volt, hiszen
szerinte a filmekben éppen annyira elkerülhetetlen az erőszak és a megrázó
képsorok, hogy éppen ezért egyáltalán nem is néz semmilyen filmet. Az interneten,
és olykor a híradón kívül nem is néz egyáltalán televíziót. Leginkább hangos
könyveket hallgat. Az Y generációt sem zavarja a játékfilmekben megjelenő
halálábrázolás, hiszen tisztában vannak vele, hogy nem valós jeleneteket látnak.
Visszatérve a valós vizuális elemekre, felmerült a kérdés, hogy mennyire etikus
balesetek helyszínéről felvételeket készíteni, amit később leadnak a hírműsorokban
van, hogy cenzúrázott változatban, azonban az éjszakai adásokban más
cenzúrázatlanul, vagy az interneten bárki által hozzáférhetővé teszik, egyetlen
gombnyomás után, amivel a felhasználó bizonyítja, hogy elmúlt 18 éves, bárki
hozzáférhet a tartalmakhoz. Ebben a kérdésben is tetten érhető különbség a két
generáció véleménye között. A baby boom generációnál felmerült az etikai
felelősség, miszerint a felvételeken szereplők az esetek többségében nem egyeznek
bele, hogy közzé tegyék a róluk készült felvételeket. Emellett maximálisan
magánügyként kezelnék a balesteket és nem értenek egyet azzal, hogy egyre több az
ilyen tartalom mind az interneten, mind a híradásokban. Az y generáció tagjai ezzel
szemben sokkal jobban felfigyelnek azokra a cikkekre, ahol jelzik a címben, hogy
exkluzív képet is készültek az esetről. Sokkal figyelemfelkeltőbb és informatívabb
szerintük. Fordított esetben ugyan nem szeretnék, ha a róluk készült képeket, videó
felvételeket hoznák nyilvánosságra. És arra a kérdésre, hogy hogyan reagálnának, ha
ők kerülnének abba a helyzetbe, hogy őket kérdezik, mit történt egy balesetnél,
nyilatkoznának-e a riportereknek, mind a hatan egyértelműen azt válaszolták, hogy
nem adnának interjút ha személyesen is érintettek lennének az esetben, tehát ha
közeli ismerősökkel vagy családtagjukkal történne baleset. Más a helyzet megítélése
akkor, ha teljesen kívülállóként, véletlenül szemtanúi lennének egy balesetnek.
Ebben az esetben a baby boom generációból csak A) nyilatkozna, az Y generációból
pedig mindegyikük elutasítaná a kérdezősködőket.
Végül az internetes gyász kérdéskörét jártuk körül. Hogy hallottak-e már a gyász
ezen megnyilvánulásáról, A) nem hallott róla, a többiek viszont mind ismerik a
hasonló oldalakat. Azonban nem mindegyikük ért egyet az interneten való közösségi
gyásszal. A baby boom generáció két tagja elutasítja, hogy internetes portálokon
tegyük közszemlére a fájdalmunkat, mint mondják, ez sokkal intimebb dolog annál.
48
Hisznek benne, hogy a hagyományos gyászfeldolgozási folyamatok sokkal többet
segítenek, mint a temetés, az utána való elvonulás, a halotti tor, vagy a közeli barátok
és családtagok támogatása.
Az Y generáció esetében mind a hárman hallottak az internetes gyászról, viszont ők
még sosem vettek részt ilyen megemlékezéseken. Ők sem nagy támogatói az
internetes gyászfeldolgozásnak annak ellenére, hogy még egyiküknek sem volt
személyes tapasztalata. Azonban sokkal nyitottabban állnak a témához, mint a baby
boom generáció tagjai. Ha valakinek ez segít, akkor megértik, bár mindhármuk
értékrendjével ellentétes ez a fajta gyászolás. Miután mutattam nekik egy- két
internetes gyászportált, vagy emlékoldalt,a melyeket szakdolgozatom írása közben
fedeztem fel, nyitottabban álltak az internetes gyász fogalmához, azonban továbbra
is azt az álláspontot képviselik, hogy ha az Ő családjukban történne haláleset, az
internetes gyászfeldolgozás teljes tiszteletben tartása mellett, de ők ennek ellenére
sem hoznának létre semmilyen emlékoldalt elhunyt szeretteik tiszteletére.
Összefoglalás
Az interjúk során nem mutatkozott olyan jelentős eltérés a két generáció
szemléletmódja között, mint feltételeztem. Lényeges eltérés a legtöbb esetben nem
fogalmazódott meg, az egyedüli kérdés, amiben más véleményen voltak, a halálhírek
reprezentálásának módja volt, míg a baby boom generáció szerint több tisztelettel
kellene a témához nyúlni, addig az Y generáció tagjai elégedettek az informatív és
gyakran vizuális elemekkel tarkított hírekkel.
Az internetes gyászra viszont, mint újfajta gyászolási formára a baby boom
generáció és az Y generáció tagjai sem ítélik el ezt a gyászkifejezési formát, azonban
ők nem tervezik kipróbálni. Az interjúk során tehát nem rajzolódtak ki olyan éles
eltérések, mint feltételeztem, amiben az is közrejátszhat, hogy bár eltérőek voltak a
normák születésük pillanatában, de a folyamatosan változó megítélésekhez idő
közben alkalmazkodnak.
49
HIVATKOZÁSOK JEGYZÉKE, IRODALOMJEGYZÉK:
Geoffrey, G. (1955). The Pornography of Death, Encounter
Lakner J. (1993) Halál a századfordulón, História, Budapest
Elisabeth, K. R. (1988) A halál és a hozzá vezető út, Gondolat, Budapest
Eszterházy P. (2016) Hasnyálmirigynapló, Magvető, Budapest
Philippe, A. (1987) Gyermek, család, halál, Gondolat, Budapest
Hegedűs K 206 A hospice ellátás elmélete Budapest Egészségügyi Szakképző és
Továbbképző Intézet
Blasszauer B. (1984) A halál, Gondolat, Budapest
Kunt E. (1981) A halál tükrében Magvető, Budapest
Kharón Thanatológiai Szemle (2014/1) Halál Kávéház - Egy új mozgalom a halálról
való nyilvános diskurzus előmozdítása [on-line], elérhetőség/hozzáférés
https://kharon.hu/docu/2014-1_nemes-halal.pdf [olvasva: 2017. 04.12.]
http://www.lelkititkaink.hu/halal_fazisai.html [olvasva: 2017. 03.29.]
http://sallymann.com/selected-works/at-twelve [olvasva: 2017. 04.12.]
https://www.nytimes.com/2015/04/19/magazine/the-disturbing-photography-of-
sally-mann.html [olvasva: 2017.04.12.]
http://tranzitblog.hu/az_elmulas_piszkozatai_es_a_halal_pornografiaja_sally_mann_
amerikai_anzixa/ [olvasva: 2017.04.12.]
https://www.facebook.com/halalkavehaz/ [olvasva: 2017. 04.11.]
Wong, P.T.P., Reker, G. T. and Gesser, G. Death Attutudes Across The Life. Span:
The Developement and Validaion of the Death Attitude Profile (DAP)* Vol. 18(2)
Omega 1987-1988
Kharón Thanatológia Szemle (2008/3-4) Halál és temetkezés az Iszlámban [on-line],
elérhetőség, hozzéférés http://epa.oszk.hu/02000/02002/00030/pdf/2008-3-
4_alkaysi-halal.pdf [olvasva: 2017. 04.22.]
50
http://ditur04.blogspot.hu/2011/10/het-fobun-es-het-ereny.html [olvasva:
2017.04.22.]
http://www.katolikus.hu/ujember/Archivum/2003.11.02/0602.html [olvasva:
2017.04.22.]
http://engeddel.blog.hu/2015/02/26/a_gyasz_illemtana_az_ot_vilagvallasban_buddhi
zmus[olvasva: 2017.04.22.]
http://tortenelemcikkek.hu/node/174 [olvasva: 2017.03.22.]
https://terebess.hu/keletkultinfo/lexikon/temet.html [olvasva: 2017.03.22.]
http://rabbi.zsinagoga.net/2015/12/27/a-zsido-temetes-tortenete-torvenyei-es-
szokasai/ [olvasva: 2017.04.22.]
http://tortenelemcikkek.hu/node/174 [olvasva: 2017.04.22.]
http://www.hazipatika.com/betegsegek_a_z/cisztas_fibrozis/159 [olvasva:
2017.04.03.]
https://www.youtube.com/watch?v=3WOJJ7NMJ80 [olvasva: 2017.04.03.]
http://clairityproject.com/videos/ [olvasva: 2017.04.03.]
http://sirkert.virtualisan.net/news.php [olvasva: 2017.04.03.]
Kharón Thanatológiai Szemle (2010/1) Intimitás és nyilvánosság, A gyász- és halál-
témájú blogok néhány sajátosságáról [on-line], elérhetőség/hozzáférés
file:///G:/szakd/2010-1_szepe-intimitas.pdf [olvasva: 2017.04.12.]
https://kharon.hu/lapszam/XXI_2017-1/konyvajanlo [olvasva: 2017.03.14.]
http://opuseteducatio.hu/index.php/opusHU/article/view/19/131 [olvasva:
2017.03.14.]
http://www.maszol.ro/index.php/velemeny/25969-krebsz-janos-a-baby-boom-
generacio [olvasva: 2017.04.20.]
http://eletmod.transindex.ro/?cikk=15342 [olvasva: 2017.04.20.]
51
pszichologuskereso.hu/blog/egy-kulonleges-tudomanyag-tanatologia [olvasva:
2017.03.20.]
http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tkt/marketingkutatas/ch02s06.html
[olvasva: 2017.04.05.]
http://kreativ.hu/cikk/odaadnak_a_hajukat_egy_youtuber_kedveert [olvasva:
2017.03.14.]
https://www.hrportal.hu/hr/hogyan-motivalhatoak-a-kulonbozo-generaciok-tagjai-
20100804.html [olvasva: 2017.03.14.]
http://hvg.hu/plazs/20151022_alfak_generaciok [olvasva: 2017.03.01.]
http://pszichologuskereso.hu/blog/egy-kulonleges-tudomanyag-tanatologia
[olvasva: 2017.03.09.]
Szenti T. ( 1994) IV. A halál Nővérek továbbképzése Csongrád megyében Szeged-
Hódmezővásárhely 1994 Kiadta: az Erzsébet Kórház, Hódmezővásárhely, az
„Életünkért, Hódmezővásárhely Lakosságáért Alapítvány” az Állami Tisztiorvosi
Szolgálat Csongrád Megyei Intézete támogatásával, Szeged
Matthew, H. (2017) Hogy verd át a halált?, Forbes, Április p100-104.