Szabo Zoltan-A Tardi Helyzet

7/30/2019 Szabo Zoltan-A Tardi Helyzet

http://slidepdf.com/reader/full/szabo-zoltan-a-tardi-helyzet 1/235



SZABÓ ZOLTÁN

A TARDI HELYZET

NEGYEDIK KIADÁS

CSERÉPFALVI KIADÁSA 1937.



El ő szó

Megint ő sz van és hű falvaink, Tard és a töb·biek, megint úgy néznek a tél és a közeledd újesz-tend ő elé, mint eddig, mint tavaly, vagy tavalyel ő tt.

Az asztalra ezentúl se fog több étel kerülni, az élet ugyanaz marad, a munka ugyanannyi és a napszámte fog könnyelmű en növekedni. Most ugyanazt ta-lálnám Tardon, mint egy évvel ezel ő tt, a tények ugyanazokról a bajokról vallanának. Λ temet ő meg-

szaporodott azóta néhány sírral, a falu néhány gye-rekkel. Hogy közben ez a könyv megjelent, elfogyott,visszhangot vert, nagyon melléks, a falunak és nyu-

godt, türelmes parasztjainak. Nem változtatott a sor-

sukon és nem segíthetett, amint sohase hittem, hogyváltoztatni jog. A könyvbő l Tardnak is jutott valamikereset és Rózsa Józsefet, a tanító munkatársat meg-hurcolták, bár siker nélkül, csak ennyi az egész. Avégső eredmény csak ez: a tardi bajok ismertek lettek,de eltüntetésükre nem történt semmi. Különös ország-ban élünk, ahol a szó hasonló a k ő höz, mely néhány

gyű r ű t ver a víz színén és aztán elmerül egyszers-mindenkorra. Nálunk a felismerést nem követi tett,



a terveket nem követi megvalósítás. Sokan és sokszor

kérdezték t ő lem: miért írtam meg mégis ezt a köny-vet, ha mindezzel tisztában voltam?

A választ egy közéleti el ő kel ő ségünk adta meg.„Veszélyes munkát végeznek azok az írók, akik nyug-talanságot keltenek” — mondta. A felelet erre nemlehet más, mint ez: Úgy van, éppen ez a cél: nyugta-lanságot kelteni és szorongást. Felizgatni a túlságosan

nyugodt kedélyeket, eloszlatni azt a pusztulást ta-karó hitet: nyugodt és békés ország vagyunk, ahol nem kell történnie semminek se. Kell robbantani fé-lelem nélkül azt a lelkiismeretlen nyugalmat, melyhalálos veszedelmek fölött épül, mert halálosdermedtséget jelent. Többet, mint ennyit, alig tehet az író, még ezt a nyugtalanítást sem ő végzi, hanema tények, melyeknek ő csak közvetít ő je és hű tovább-adó ja. Merem fordítva mondani az idézett intelmet:azok vesznek magukra nagy felel ő sséget, akik a veszé-lyeket takarják, a bajokat eltagadják és a változtatást halogatják. Mert minden önvizsgálat amellett szól,hogy a teremt ő pánik munkálása a legjobb közérdek,talán az egyetlen mód arra, hogy a békés változ-tatást szolgáljuk. A fölkeltett szorongás talán föl-ébreszti azokat, akik nem látnak, megnyitja a járat-lanok szemét.

A kérdés ez: mit segíthet mindez? Az bizonyos,

hogy gyakorlatilag és szemmel láthatóan majdnem semmit. Semmiféle könyv, vagy könyvek serege sem

8



érheti el, hogy az összes farkasok bárányokká változ-

zanak és egyszerre segítsenek fáradt falvakon. Mert Tardon külön, vagy más falun külön segíteni alig

lehetséges és alig eredményes. Az egyetlen lehet ő ség:a parasztságnak módot adni arra, hogy segítsen ma-

gán. Az írás szerepe e feladat érdekében csak annyi,

hogy igyekszik közvéleményt teremteni ennek szük-

sége mellett. Nem más, minthogy megteszi, amit meg-tehet azért, hogy minél több híve legyen a szociális

ügynek. Kell, hogy ezt teljes pártatlansággal tegye,mert a lelkiismeret nem jobboldali és nem baloldali.

Kell, hogy egyedül a tények iránt legyen hű , mert kü-

lönben meghamisítja a tényeket. E pártatlan lelkiisme-

retesség jegyében kell megpróbálnia: fölvilágosítani

a járatlanokat, hogy elváljanak a bű nösökt ő l. Igye-

keznie elválasztani azokat, akik a szociális változtatás-nak érdekbő l ellenségei, azoktól, akik ennek csu-

pán tudatlanságból nem hívei. Minden ilyen prob-

lématisztázásnak ez a mélyebb jelent ő sége. Senki

sem mondhatja ki az utolsó szót egy rétegre, amíg azt föl nem világosította arról, hogy milyen veszedelmek

fenyegetik. Azok, akik nem akarnak jel világos ülni,maguk mondják ki magukra az ítéletet.

Egy északi népmesére kell gondolnom, amely példa lehet ma. A mese ez: „Öreg paraszt össze-kötözött vénasszonyt talál az út szélen, megszánja és

megoldja köteleit. Erre az öregasszony talpraugrik ésígy szól: „Most, készülj, elviszlek, mert én vagyok a

9



Halál”. A paraszt rémülten tiltakozik. Szemére hányjaa vénasszonynak, hogy nem el ő bb mondta meg, hogykicsoda. Az erre így válaszol: „Rendben van, kapsz

haladékot, késő bb jogok eljönni érted. És hogy ne le-hessen panaszod, el ő re jogom jelezni érkezésemet”.

Ezután sok év telik el, a paraszt meg ő szül és megöreg- szik. Egyszer megint elébe toppan a Halál, hogy el-vigye magával. A paraszt megint tiltakozik. „Nemtartottad meg az ígéretedet és nem jelezted, hogy el-

jössz értem” — mondja.

Erre a Halál így válaszol: „Minden fejfájás, amit ereztél, minden fájdalom, amely a lábadat hasogatta,minden szorongás, amely a szívedet megdobogtatta,az én híradásom volt. Csak te semmi áron nem akar-tad észrevenni, hogy mit jelentenek!” — így szolt és

elvitte a parasztembert.”

A népmese kísértetiesen talál. Csak a paraszt-ember helyébe kell a magyarságot, a fejfájás helyébea csecsemő halandóságot, a lábszaggatás helyébe azegykét, a szívdobogás helyébe a szektásokat helyette-

síteni. Az eredmény pedig a jelekbő l érteni nem akaró

nemzet számára könnyen lehet ugyanaz, mint a nép-mesében.

Budapesten, 1936 ő szén

10



Az élet, mely a hímzések pirossa alatt meghúzó-

dott, komor volt és nehéz. A háziszőttes ingek szélé-nek pompája kemény küzdelmet takart, er őltető mun-

kát, súlyos és keser ű gondokat, adósságot és harcot.A nép saját kultúrájának emlékei és remekei közöttélt, ezt a kultúrát ugyanúgy maga termesztette éshasználta, ahogyan csak saját termésű bort iszik. Azennivaló útja az elvetett búzaszemtől a gyereknek adott kenyérdarabkáig világos volt és tiszta, kevésvolt, ami e szűk körből elvándorolt, hogy oda vissza-térjen. Az élet minden folyamata itt kezdődött,és nemrég még maguk szőtték ruhájukat a mun-kára és maguk költötték éneküket az ünnepre.Különös szertartásaik voltak és külön etikettjük. A

városi ember furcsán feszengett ebben a szigeti lég-körben: őt százak szolgálják ki, tehát százaknak vankiszolgáltatva. E magára hagyott, kemény önállóságlenyűgöző volt és az élet kegyetlenségér ől hozottmindennapos bizonyságokat. A roppant végtelen éj-szakában a csillagok hihetetlenül távoliak voltak, de

a villanyfények még távolabbiak. A falun éjjel a ten-

11



gerfenék mozdulatlansága ömlött el és szinte éreznilehetett, hogyan termi ez a tengerfenék a maga gyön-gyeit a csöndben. Az emberek rokonságot és cinkos-

ságot tartottak a természettel, féltek tőle, harcoltak ellene és harcoltak vele is.

Az út kínzó volt, önvizsgálatra kényszerítő ésszorongató. Az ember orvoshoz hasonlított, akinek volt ceruzája, de nem volt patikája. A tüneteket fellehetett írni, a rejtőző bomlasztó er őket ki lehetett

nyomozni, de ennél tovább jutni alig volt lehetséges.Mindenki egyedül harcolt, természettel, téllel, adó-val, emberrel; néznem kellett ezt a harcot és nem le-hetett beleavatkoznom. Ruhám szerint majdnem el-lenség voltam, hajlamom szerint majdnem társ, lehe-tőségeim szerint majdnem semmi. Amíg megérkeztem

hosszú, többórás gyaloglásban, egyedül kellett ma-radnom az úton, a falu és a vasútvonal között, csak egy-egy keszeg gémeskút bontotta meg a levegő és aföldek egymáshoz tapadó síkjait. A szövetkezet ivójá-

ban százéves ködmönökben izzadva vártak a parasz-tok és kezükben szertartásosan járt körbe a pohár,

öreg nótákat énekeltek és konokul itták a könnyű bort, egymás után ürítve a poharakat, rendszeresenés kitartóan. Az italt nóta váltotta le, a nótát ital„Petőfi többet is kibírt”, mondta az egyik öreg pa-raszt, fürkészve nézett a szemeim mögé és újra nótárakezdett.

Aligha lehettem büszke erre a szóra: a költőigkellett visszamennie, hogy találjon valakit, akir ől az

12



a legenda járja, hogy különösebb cél, végrehajtás,vagy szavazatszedés szándéka nélkül eljött közéjük ide, ahol kemény az élet, közeli és szűken mért a ke-

nyér. Nem értették egészen a dolgot és nem is érthet-ték. Különös lehetett, hogy az ebédjük jobban érde-kelt, mint az, hogy miként szidják a kormányt. Atények között, amiket följegyezhettem, az ember ha-mar elfáradt és néha kétségbeesett. A nyomorúságfaluszéli hajlékaihoz rossz volt az út, közben szél

hajtott és sár marasztalt. Amit odabenn a földeltszobában, a nedves padló és az emberek kigőzölgéseiközött megtudhattam: mekkora restancia igazuk, adacta tett nyomorúságuk van. Mindezt meghallgatni,utána cukrot adni a gyereknek és továbbmenni: a leg-nagyobb megpróbáltatás és legkínzóbb élmény ma-

radt. A kötelesség egy volt: minél mélyebben nyúlniujjaimmal a sebekbe, hogy a sebekből ismerhessemmeg a szerszámokat, amikkel ütötték őket. Ma érez-zük, hogy végzetes mulasztások, bűnök és hibák tör-téntek. Ennek érzésével ment el az ember és a bi-zonyossággal tért vissza. Az élmény kötelezése elől

kitérni lehetetlen volt, inkább az élményhez kelletthűnek maradnom, mint az eredeti célhoz: lehet, hogya mai szegénység nagyobb szerepet kap ez írásban,mint az örökebb szabályok. De az élmény után vá-lasztás nem volt: a kutatót alá kellett rendelnem azembernek, a szociológiát a helyzetnek. A diagnózislett a cél, a kutatás csak az eszköz.

Szolgálat akar lenni ez a könyv, nem több és

13



nem kevesebb. Akiket szolgál, azok aligha fogják ol-vasni, de a sorsuk nem is nagyon rajtuk áll. Akikena sorsuk múlik, nem igen tudnak róluk, keveset tud-

nak az életükből és semmit se éreznek abból, hogyez az élet mennyire az ő szégyenük. „Senki sem ma-rad veszteg alacsony fokon, ha tudja, hogy ott áll”, — írta Széchenyi. Ez egyszer talán kissé optimista volta hazai viszonyokkal szemben, hiszen azóta se vettük észre, hogy hol állunk. A jobbágyok unokái alig-alig

vannak jobb helyzetben, mint őseik. Az ember ittnéha már hajlandó hitetlenné válni a fejlődésselszemben, noha a falu közepén ott áll az iskola és afaluig húzódik a telefondrót. Mire idáig elérkezik,minden megáll, elakad a sárban, lendületét veszti azemberekben. A házak magukban dacolnak a hideg-

gel. Az emberek egyedül küzdenek a társadalommal,melyből inkább az adót érzik, mint a közösséget.

A fonóban pirosszegélyű kötőkben ülnek a lá-nyok és énekelnek. A gyerekek némelyike reggelire,ebédre és vacsorára száraz kenyeret eszik. A legények minden tavaszon szabadon elköltöznek a faluból va-

lami birtokra, egyre nehezebb munkára, egyre keve-sebb bérért. A szűk határ inkább fojtja, mint öleli afalut. Az emberek hangja nem hallatszik messzire,csak füstös, nedves szobában dohog, még a falubanélő értelmiség is alig hall belőle: nincs füle a hal-lásra, vagy nincs lelke rá, hogy halljon és tehetet-lenül maradjon. Az utakon télen megáll a sár és mégaz egyes házakat is messzebb tolja egymástól, élelem

14



éppen hogy van, reménység nagyon kevés. Nem a

nyomor égbekiáltó, hanem a helyzet nyomasztó és

jóslásaiban a jelenlegi bajnál is szorongatóbb. Mind-

ezt látni és kutatni keserves szerep volt, mint Tamásé,aki ujjait járatta a Jézus sebeiben.

15



T Á J , T Ö R T É N E T , N É P

Tardiak vagytok,két part közt laktok,ha a két part összemenne,Tardnak akkor vége lenne.

A táj szelíd és a bükki hegyek a háttérben vég-telenül békés hangulatot adnak a képnek. A Bükk csúcsai a falu mellett már hajlássá szelídültek, lan-kás, nyújtott vonalú dombokká. Ezeknek a dombok-nak a tövében állnak a házak, mintha oldalairól gu-rultak volna le és odalenn megállapodtak volna.

Mintha ugyanúgy ide csúszott volna le az ember há-zával, feleségével, gyerekeivel és állataival, ahogyaneső idején ezekbe a dombok közé szorult árkokba futle a víz. A földek az esésvonalak szerint tagozódnak és nyugodtan hullámzó tájjá formálják a vidéket.Tompaszínű, a dombok szerint engedelmesen hajló

szalagjaik végén bújik meg a ház, mintegy a föld-szalag védelme alatt, abból kiszakadva és az alá so-dortatva. A táj szép, de a földek mívelésre nehezek.Sokszor kell „partnak föl” szántani. Tardon, mintsok vidéken általában, „partnak” nevezik a dom-

bokat, sőt a hegyeket is. A Bükkben az elmagyaroso-

dott tótok is „partnak föl” járnak haza, ötszáz méter-nél magasabban fekvő falujokba. A tardi dűlők kö-

16



zül is sok kapta nevét a partról, „Parttetőnek” és„Partaljának” hívják a falu határának egyes részeit.A „két part”, melyekr ől a verses mondóka beszél, két

dombvonulat, ezek között fekszik a falu, hosszanszétterülve az árokban, a dombok között. Tard ten-gelye a „tardi pataknak” nevezett árok és a két út,mely az árkok mentén vezet.

Az árok, amelyben a falu fekszik, szinte gyű jtia hegyekr ől és dombokról lecsurgó vizeket. A „tardi

harmat” kifejezés szólássá vált, keletkezése ennyi: aMezőkövesden járó tardi embert megkérdezik:„Volt-e nálatok eső, koma?” „Eső nem, csak egykis harmat” — mondja a tardi nagy nyugalommal.Mire hazaér a jámbor, a falu házai térdig vízben áll-nak, az emberek teknő ben közlekednek, mert Tar-

don ugyan csak harmat volt, de a hegyekben nagyfelhőszakadás, a víz lecsurgott, megállapodott és el-árasztotta a falut. Tard egyik éghajlati jellemző jeilyen módon ősztől tavaszig a tengelyig ér ő sár, és az,hogy benn a faluban lényegesen enyhébb az idő, minta dombokon, vagy pedig Mezőkövesd felé, ahova már

akadály nélkül érkeznek meg a szelek. A „Szeles”dűlő neve is jelzi, hogy odafenn keményebb az idő-

járás, mint lenn a faluban. A megye (Borsod) köze- pes évi hőmérséklete 10—11 fok Celsius, a csapadék évi összege 5—600 mm., a hegyeken jóval több,

bár ott sem megy 700 mm fölé. Tardon éppen

amiatt, hogy nagyon sok víz csurog le a hegyekből,csaknem akkora a csapadékmennyiség, mint háta mö-

17



gött a Bükkben. Mezőkövesd, „a város”, 10.7 kilomé-ternyire van a falutól, már lapos vidéken. Tardleginkább hozzá tartozik. Általában minden Mező-

kövesden át jön a faluba, a kevés idegen is, akia kövesdi Matyó-ház után kíváncsi erre a kisebb,érintetlenebb és sokban ősibb viseletű matyó falura.

Tard csaknem pontosan az Alföld és a hegyvidék határvonalán fekszik, még nincs a síkságon, mintMezőkövesd, már nincs a hegyekben, mint másik

szomszédja, Cserépváralja. A vidék nyugodt, de bé-kéje az Alföld monumentális nyugodtságához képestváltozatosabb, könnyedebb; az ember is átmenet a sík-sági és hegyi ember között. Nem olyan komor éstempós, mint az alföldi, kedélyesebb és pajkosabb,ahogy a Révai Lexikon kissé naivul írja: „a palócok

általában véve szegények, de azért jókedvűek”. A táj inkább a felvidékhez tartozik, a falu in-

kább az Alföldhöz. Azzal, hogy f őként Mezőkövesdenkeresztül érintkezik a határán kívüli világgal, in-kább lefelé, az Alföld felé, mint fölfelé a hegyvidék felé irányul. Errefelé lényegesen nagyobb a közle-

kedése, aránytalanul több tardi járja a mezőkövesdi,mint a bogácsi vagy a cserépváraljai utat.

A földr ől Fényes Elek „Magyarország Geogra- phiai Szótárában” (1851) így ír: „A föld minőségekülönböző a határban. Legtöbb az egyveleges, jó fe-kete homokföld, kevesebb veres, nyirkos, még ke-

vesebb a fehér agyagos föld, jó javítással a háta'·mindent megterem. Tiszta búzát, kétszerest, rozsot,

18



zabot, kölest, kendert. A legelő azonban nagyon partos lévén, a szarvasmarha tenyésztés silány, de aló- és a juhtenyésztés sikeresebb”.

A „partok” valamikor a visszavonuló tenger partjai voltak és a történelem előtti ember itt ismeghúzódott, innen könnyen lehetett menekülniés zsákmányolni az erdőkbe. A k ő balták, melyek em-lékül megmaradtak, bizonyos Kandra-Kabos és Barta-los derék régészek és plébánosok ásatásai nyomán,

elvándoroltak az egri Lyceum múzeumába, ott őrzik ma, ami a vidék keltáiból az utókornak maradt. Atörténet szerint a tatár és török áradások mind vé-gigsöpörtek a falun, itt futottak el a hegyek alatt,vagy itt álltak meg a hegyek lábainál. A pusztulásszámtalanszor meglátogatta őket, a templom haran-

gozóinak ősei az 1332-ik esztendő óta riadtan rángat-ták a harangot, hol a török ellen, hol a pestis ellen.A török elöntötte a síkságot, hullámai itt törtek megegyízben a falu fölött, Eger falainál. A visszaver ődő hullámok kettős er ővel söpörték el Tardot. A vár, azurak és katonák kemény bástyája, itt-ott gátat vetett,

de tövükben a védtelen falvak elsodródtak, a faluférfiai kényszer ű szétszóratásban haladtak a vissza-vonuló hadakkal. A magyar parasztság, mely azóta isnagyrészt hadifogságban, rabságban szerezte a világ-ról való tapasztalatait, gályát húzott a Márvány-tengeren, asszonyai szolgáltak a háremekben. A vi-dék rossz helyen feküdt, határán a gáttalan A-földnek és az akadályt vető hegyeknek. Batu kán

19



áradata is erre özönlött, a török is itt állt meg, hogya háborúban szerzett határokat háborúnál rosszabbállandó csetepatékban tartsa meg. A harcok és a pes-

tis fogyasztották az embert és az Ausztria ellen in-duló fölkelések f őfészke is a közelben volt. A jég-elverte termésüket, a katonák elrabolták. A döghalálőket rántotta el sietős hirtelenséggel a vetések mellől.Az egri egyházmegyei Schematizmus szerint Tar-don már 1332-ben volt plébánia. Az árpádházi ki-

rályok koráig a falu múltja homályos; hogy voltmúltja, arról tanúskodnak a kelta sírok, a sziklábavágott urnahelyek a közelben és a bronzkori edények,karperecek, csattok, amelyek néha még ma is kifor-dulnak a földből az ekevas nyomán. 1220-ban ki-rályi tárnokok laktak Tardon. A váradi regestrum

megemlékezik arról, hogy „1220-ban a borsodi vár-népek: Orbán, Márton, Santus, Péter és mások be-vádoltak némelyeket, úgymint Tumot, Pósát, Farkast,Manciát, mondván, hogy ezek nekik adófizetőik. Ezek azonban azt felelték, hogy ők a király tárnokai, s pö-ruk a király tárnokai, a Tard faluból való Farkas

és Moynolt, valamint a Tárnok faluból való Sixtusés Hunda elé tartozik”. (Borovszky.) Egy 1333—35-

ből származó írás pedig arról beszél, hogy Szilvás-várad, Diósgyőr, Miskolc, Finke és Leányfalva közsé-geknek már van templomuk, ugyancsak az összeírásemlíti a Boldogságos Szűz tiszteletére emelt tardi

templomot. A mongol hadak emlékét a „Tatárdomb”neve őrzi a határban. A mohi csata után Cserép-

20



várott, Élesk őn, Csorbak őn, Diósgyőrött és Dédesenúj várak épülnek, Tard 1365-ben Élesk ővár tartozéka,1458-ban már Cserépvárhoz tartozik. Sebestyén er-

délyi vajda győz a huszitákon és a jutalmazó Má-tyás Cserépvárát Tarddal és a szomszédos községek-kel, Cserépfaluval, Nyaraddal, Olaszival együtt érde-mei jutalmául neki ajándékozza házaival, embereivelés állataival.

Eger várát tardiak is védik, a török Tardot is el-

pusztítja Eger alól jövet. A házak leégnek és a faluaz alapos pusztítás után nehezen jut újra lélegzet-hez. Egy 1579-ből való kimutatás szerint Tardonötvenen alól marad a báránytized, pedig abban azidő ben ugyancsak jelentős volt e vidéken a juh-tenyésztés. A török a továbbiakban sem hoz nyugal-

mat a falunak. Itt a végvárak közelében, veszélyezte-tett vidéken a folytonos zaklatás, az állandó rablá-sokkal járó portyázások, egyre nehezebbé és veszélye-sebbé teszik az életet. A tardiak menekülnek a vesze-delmek és az adóterhek elől, 1685-ben negyven házközül mindössze hatot laknak. 1688-ban a falu —

Borovszky megállapításai szerint — teljesen elpusz-tult. Hosszú idő be telik, amíg valahogy helyére állaz élet, közben a Rákóczi felkelés is megzavarja egy-szer a vidék csendjét. Ezidőtájt kezdenek megtele-

pedni az ide is leszivárgó tótok, akik máig teljesenelmagyarosodtak, csupán nevük őrzi szláv eredetük

emlékét, immár magyaros formában. Egyenesen ma-tyóvá asszimilálódtak, sok a tótnevű asszony, akire

21



már nemzedéken keresztül öröklődött a tardi hímző-készség. Az 1737. évi pestisjárvány csodálatosképpenelkerüli őket, ettől kezdve a falu nagyobb és meg-

rázóbb megpróbáltatásokat nem szenved. 1787-benTardon és Cserépváralján a születések száma együt-tesen 102, 1820-ban a már külön tardi matricula sze-rint 73 tardi születik. Ettől kezdve 1910-ig a szüle-tések száma 70 és 90 között mozog, ami már elég

jelentős népességre és nyugodalmas fejlődésre mutat.

A világháború a falu lelki határait Szibériátóla Pyreneusokig terjesztette ki. Szétszórta őket a Mo-narchia összes frontjaira, hadifogságba verte ki őketés a parasztházakban azóta rendes beszédtéma Fran-ciaország, az olasz ember és a szibériai tél. Körülbelül420-an vonultak be, elesett közülük 48, megrokkant

30, könnyebb sebesüléssel viseli testében a háborúemlékét vagy 300 tardi ember. Az elesettek után 22hadiárva maradt, a visszatértek közül 5-én lettek vi-tézek. A forradalom és a kommunizmus nem keltettkülönösebb mozgolódást a falu életében, sokakbanfölkelt a szokott reménység és a szokott módon csön-

desült el. Várták a földet és többen apostolkéntemlegették Károlyi Mihályt meg Kun Bélát, közben

jártak a templomba és nem bántották a papot és a jegyzőt. A pénzbőség a háború után elindította afalu szociális romlását, a legtöbb család még ma isnyögi a kamatot és semmit sem törlesztett a tőké-

ből. A háború utáni első esztendőkben javul, késő bb,mint mindenütt, romlik a helyzet. A falu, mint kö-

22



zösség, az utóbbi idő ben néhány tanítóval gyarapodott,a civilizáció áldásai, a villanyvilágítás és a többiek megállottak a vasútvonal mellett, Mezőkövesdnél. Ez

kicsi fájdalom a falu számára, hiszen így is, úgyis csak petróval világítanának, mert a villany drágaés egyszerre kellene fizetni.

Tard a matyó faluk egyike, viselete kevésbbé vanteli leszűr ődött hatásokkal, mint a mezőkövesdieké,a nép inkább él régi kultúrájának levegő jében, mint

a kövesdiek, vagy akár a szentistvániak. Eredetükreigen sok egymástól többé-kevésbbé eltér ő elmélet van.

Némelyek szerint a matyó nép a palócok egy csoportja. A matyó és a barkó elnevezés csak ragadvány-név: a népnyelv matyónak nevezi általában a re-formátus területen a katolikus szigeteket. A kutatók

jórésze a kabarok utódját kereste bennök és próbál-ták a palócok, a göcsejiek és ormánságiak rokonságátis bizonyítani. Hunfalvy szerint beköltözött nép,amely 1104 és 1141 között szűr ődött be az országbaGalícián keresztül. Pintér Sándor szerint nevük „sí-kon, gyepen lakó” népet jelent és a szláv plavci, po-

lovci szóból származik. Vámbéry kimutatta, hogy a palóc nemzet a törökkel genetikailag azonos törzsvolt, mely részint már a honfoglalás ideje alatt, ré-szint a honfoglalás után terjedt el az országban.Többen, így a szláv tudósok is és Fejér György is,a palócokat a kunokkal azonos népnek tekintik ésHunfalvy is elismeri, hogy a palócok a kunokkal ro-kon, illetőleg velük azonos nép voltak. Csaknem bi-

23



zonyos, hogy a palóc nép, ha eredetileg talán nemis volt magyar, már a honfoglalás idejében magyaro-sodott el. Vannak magyarázatok, melyek mongol

eredetű népet látnak bennük. Újabb feltevések sze-rint a tatárok seregéből maradtak vissza és a kunok-kal keveredtek el. A történet folyamán a nép Tar-don sokszor kicserélődött, elvándorolt és visszatért,idegen elemekkel egészült ki, de a matyó népi életkülső megnyilvánulásai hamar asszimilálták a jövevé-

nyeket, matyó-ruhába öltöztették őket és matyó szó-lásokat tanítottak nekik. A falu lakossága az 1930.évi népszámlálás szerint 2317 lélek és l kivételé-vel az összes tardiak magyar anyanyelvűek, magya-rul pedig minden tardi lakos beszél. „Meist römischkatholische Einwohner”, jegyzi meg Thiele 1833-oan

(Das Königreich Ungarn) és a lakosság legnagyobbrésze azóta is katolikus. A külterületeken, az egyestanyákon, minthogy több a bevándorló, több a refor-mátus is. Zsidó nincs sok a faluban és velük szembena tardiak álláspontját az egyik parasztgazda így fe-

jezte ki: „Itt magyar antiszemitizmus van”. Ami

annyit jelent, hogy mindenki utálja a zsidókat álta-lában és szereti a zsidót, akit éppen ismer. A zsidók nem sokkal jobban tartoznak bele a falu testébe,mint az intelligencia, a tardi társadalom összetételé-

ben náluk sokkal jelentősebb szerepe van a meglehe-tősen nagyszámú baptistának.

24



A S Z O C I Á L I S H E L Y Z E T

Járás, járás, víg kis tarai járás

a lovamnak nem találtam szállást

Szállást kértem egy barna legényt ő l,

nem adott, mert félt a kedvesét ő l.

Mert ha nékem szállást adott volna,

szüret után párja lettem volna.

A tardi határ szántóterületének (5149 hold)csaknem a fele (2150 hold) a Coburg hitbizomány-hoz tartozik, 2999 hold szántóterület van a falubeliéi-

birtokában. Összesen ennyi földbirtoka van 2092 ős

termelésből élő tardi lakosnak. Ha ez a föld arányo-san oszlana meg a termelésből élő tardi keresők kö-zött, akkor egy-egy családra csak három holdnál aligvalamivel nagyobb földdarab esnék. A határ, oldalá-

ban a Coburg-birtokkal, szűk, nagyon szűk a tardinép számára. E kicsiny határ már maga bizonyos

mértékig meghatározza a falu gazdasági és szociálishelyzetét, munkába, napszámba küldi a tardiakat,hogy keresett pénzzel, búzával szerezzék meg má-sik felét a kenyérnek, melyből a tardi határon

belül nem terem elég. Ami a parasztok kezében levő földeken terem, az magának a falunak is kevés, te-

hát a falu „kivitelre” nem termelhet, inkább fogyaszt.mint termel, inkább keres, mint elad. A faluban te-

25



rem: búza, rozs, árpa, zab, csalamádé, bükköny, ló-here, szemestengeri, burgonya, görögdinnye, lencse,kender, mák, takarmányrépa és mint melléktermény

bab, tök. A Coburg-birtok a falu szegélyén csak annyiban vesz részt a falu táplálásában, amennyire munkát juttat neki, napszámosokat, summásokat, aratókatvesz fel, mint a többi nagybirtok a Dunántúl vagyegyebütt, ahová tardiak járnak. Ha a nagybirtokot is

beleszámítva, az összes tardi szántóföld arányosan osz-

tódna el a tardi családok között, akkor se jutna többegy családra 5 holdnál. Amit e pár adat mond: a falutúlnőtt a saját határán, az ember szegény, igyekvéseinkább az, hogy egészséggel megmaradjon ebben aszegénységben, semmint, hogy keresse a módját agazdagodásnak. A 10—15 holdas birtok már elérhe-

tetlen álom a tardiak nagyrésze számára. 1851-ben még 9142 hold volt a falu határa,

1930-ban 7548 hold. Szőlő terem 326 holdon, körül- belül annyi bort ad, amennyi a falunak elég. A 206holdnyi erdő a nagybirtokhoz tartozik. A földreformután a falu birtokeloszlásának képe er ősen változott.

382-en kaptak vagyonváltságföldet, félhold—két holdnagyságban. A földbirtokreform hatásaként ötszörö-sére nőtt a faluban az egy holdon aluli gazdaságok száma, több mint kétszeresére az l—2 holdas törpe-

birtokoké, csaknem kétszeresére a 2—3 holdas föld-daraboké. Az életképesebb, nagyobb gazdaságok

száma alig változott. Az apró vagyonváltságföldeketis, amelyekkel, ahogy mondják: „megboldogították”

26



őket, egyre-másra adják át nagyobb gazdáknak, aki ki-fizeti helyettük a hátralékot. A jegyző szerint sehogyansem fizetik a földeket, a falubeliek tőkehátraléka a

vagyonváltságföldekre 9219 pengő. Szinte napontaakad panasz ez apró földdarabkákra, a panaszok olya-nok, mint mindenütt másutt az országban. Kalapjátkezébe gyűrve jelenik meg a „birtokos” a jegyzői iro-dában egy másik falubelivel, rettegve hallgatja a

jegyző által felolvasott érthetetlen szerződési szöve-

get, az írástól való iszonyodással és félelemmel írjaalá az eléje tolt papirost. A maga vagyonváltságföld-

jét adja át a módosabb falubelinek, mert belátta,nem tud vele mit kezdeni, nem tudja fizetni, nemtudja rendesen megművelni. Még az évi nyolc pengősösszeget sem bírja megfizetni és szinte boldogan mond

le a földr ől és a teherr ől, amit ennek előteremtése jelent.

27



Ez a g ő zös ha elindult, hagy mennyen,víg kövesdi állomáson álljon meg.Víg Kövesden befüttyent a g ő zkocsi,

Fehér Pista summásai szálljon ki.

„Általában lehet mondani, hogy a mezőgazda-ság nagy szorgalommal űzetik” — írja Fényes Elek 1851-ben és a helyzet azóta se változott. Legfeljebbannyiban, hogy a szorgalom számára egyre kevesebbföld adódik. A falubeliek nagyrészt földből élnek, hanem is mindig tardi földből, életük paraszti élet,

amely évszakokban számítja az időt és az id

ő járáshozszabja a munkát. Még a kevés iparos, a négy kerék-

gyártó, két kovács, két asztalos és egy csizmadia vé-kony rétege is inkább a földhöz tartozik, mint aziparához. A kalapács és a dikics inkább a mellékfoglalkozás eszköze, havi jövedelmük az iparból kevés,tizenkét—huszonöt pengő között mozog. Egyetlenkovács keres a mesterségével falun jelentősnek szá-mító összeget, körülbelül havi negyven pengőt. Azértelmiséget, a kereskedőt és a néhány iparost leszá-mítva, a falu teljes egészében csak földmívelésből él,munkája kötve van a „birtokhoz”, élete a munkához,léte az idő járáshoz. De a régi paraszti életnek a fel-

tétele, hogy a család önmagának termeljen — és elég

28



földje legyen ahhoz, hogy amit önmagának termel, aza maga számára elég is legyen, — Tardon már nincsmeg. A tardi paraszttársadalom alakításában ez az

egyik legfontosabb és leginkább meghatározó tényező.A családokban az apák: gazdák a kicsi földön, a fiúk:mezőgazdasági munkások a távoli birtokokon. Nagyonkevés a munka, ami ezen kívül adódik: a módosabbgazdáknak néha egy-egy fuvar, a falubeli asszonyok-nak télidőn kézimunka, melyet kövesdi kereskedők

vesznek meg elég kicsiny áron. Egy-egy két-háromnapos munkát jelentő hímzésért Kövesden 70—80 fil-lért fizetnek és ezen az úton telente hozzávetőleges becslés szerint 2—300 pengő jövedelemhez jut a faluegész hímzéshez értő asszonynépe. Fehér háziszőttesvászonra hímeznek, piros színekkel madarat, csillago-

kat és „Kossuth-bankót”, közben a vászon beszívja aföldes szoba nehéz szagát.

A szűk határ és ennek nyomán a munka kettős-sége szabja meg az élet rendjét és a jobbágyi röghöz-kötöttségnél rosszabb évenkinti elvándorlásokba ésvisszatérésekbe kényszeríti a tardi népet. A falut nyá-

ron úgy üríti ki a munka, ahogy a gazdag városokatüressé teszi a pihenés. Az átlagos tardi ember, akinek a birtokeloszlás adatai szerint körülbelül két-háromhold földje van, szinte következetes és áthághatatlantörvényszer űséggel, részint odahaza Tardon, részinta nagybirtokon él. Amíg iskolába jár, házkörüli

munkát végez és nyáron segít a családnak a mezeimunkában. Szegényebbeknél nagyon gyakori, hogy

29



már hét-nyolc esztendős gyerekek elszegődnek mun-kára negyven filléres napszámért. Az iskola egyik osztályának vagy negyven gyereke közül hat volt 1935

nyarán napszámos munkában. A kis, alig hétévesPető Mária így számol be err ől:

„Hét és fél napot dógoztam, reggel négy órátu,este hat óráig. Az ebédem: reggel egy üveg tej, dél-ben csík leves, este tej. Mindennap négy órakor kel-tem fel, 40 fillért kaptam. Alig vártam, hogy meg

legyen a früstök”. Ilyenkor kapálnak, borsót szednek,gordonyoznak, zsindelyeznek, a szomszéd Coburg-tanyán, „a Klementinán”, néha zsákot is raknak a da-rálópadra. Az életük már így hét-nyolc esztendős ko-rukra elnehezedik, egy-két hétig napi tizennégy órahosszat vannak munkában és a hosszú időt alig rö-

vidíti a kurta ebéd és még kurtább früstök. És Ma-gyarországon már 1842-ben hoztak törvényt a 12 évenaluli gyerek dolgoztatása ellen. A falu legtöbb gye-reke persze nem kezdi ilyen korán, viszont tizen-három, tizennégy esztendős korában már a falubeli fia.talok legnagyobb része távoli birtokokra szerződik

summásnak. Tavaszi két hónapra, őszi két hónapra,olykor teljes időre szegődnek már ilyen fiatalon is,éppen, hogy kikerülvén az iskolából és rögtön beke-rülve az életbe: a nehéz munkába. Egy-egy családgyermekeinek jórésze egymásután belenő ebbe azéletrendbe, elvándorol hazulról, hogy keresettel tér-

jen vissza. A rend az, hogy mikor már elég sok gye-rek jár summásmunkára, a már kissé nehezebb kezű

30



apa otthon marad és a saját földjét műveli, amely-nek eddig minden teendő jét az asszony látta el. Acsaládból rendszerint csak az apa és az anya műveli a

kicsi tardi földet, a gyerek csak akkor, ha az egyik esztendő ben nem jut munkához, vagy gyönge a sum-másmunkára. A fiú apja földjén alig-alig dolgozik,ehhez csak akkor jut, mikor apja már meghalt vagynagyon elöregedett és az apai föld egy kisebb darabjaneki marad testvérei között. Aztán őt is követik fiai

ebben az életrendben, mely határozott és senki semhiszi, hogy valamiképpen változtatni vagy javítani le-hessen rajta. A summásmunka a kicsi földdel együttöröklődik, közben a föld egyre aprózódik, hozzápó-tolni nehéz idők és kicsi bérek idején nehezen lehet,az ember egyre jobban kikerül a gazdasorból és egyre

jobban belekerül a mezőgazdasági munkás sorba.Tard már inkább lakóhelye, mint földje és hazája lesz”Az élet beosztása szinte törvényszer űen ez. Afalu egy rétegének táplálásában és eltartásában mamár közel akkora szerepet kap a summásmunka,mint a hazai föld. A tardiak jórésze, mintegy a nagy-

birtokon végzett munka után, annak a végén, jut ela tardi földhöz. Először mezőgazdasági munkások éscsak aztán gazdák, a kicsi és sok darabra hullott bir-tokon. Mindez természetesen befolyásolja, sőt ala-kítja a falu társadalmát, hozzájárul a régi paraszti vi-lág bomlasztásának a befejezéséhez, társadalmi hatá-

sai végtelen sokféleségben nyilatkoznak meg. Hogycsak egy példát mondjunk: noha egészében az élet

31



ilyen rendje nem a régi paraszti világ szerint való,egyben mintha hasonlítana hozzá. A gyermek itt acsaládnak, nem ugyan mint termelő, hanem inkább,

mint kereső közösségnek hasznos és határozott szerepet kapó tagja. Hasznos és szükséges, mert az apátegykor mentesíteni fogja a terhes idegenben végzettmunkától, végre oda fogja adni a saját földjének, lefogja váltani a munkás sorban, hogy előléptesse agazdasorba. Ha egészen más formában is, mint a régi

parasztéletben, de a gyerek itt is szükséges és tör-vényszer ű, gazdasági szerepet betöltő tagja a társada-lomnak, a közösségnek, a családnak. Nemcsak örö-köse apjának, hanem az a fiú, aki helyettesíti a munkanehezebb és idegenebb részében. Többek között nyil-vánvalóan ez is oka annak, hogy az egykének Tardon

alig találni a nyomára, hiszen éppen az ellenkező jeválik hasznára a családnak.

A mai életnek ez a kettős beosztása csaknemteljesen áttörheted én, az élet szintje ennek megfele-lően állandóan egy alacsony vonalon áll. Ha néha út-építés vagy valami más, jobb napszámot ígér ő munka

akad a közelben, a falu sorsa átmenetileg kissé föl-lendül, de hamarosan ismét helyet ad az állandó álla-

potnak, mely valahogy megadja a létminimumot, sem-mivel se többet, de néha kevesebbet.

32



Réten, réten, a kis tarai rétenelvesztettem a zsebbe való késem, Késem után a karikagyű r ű met,ezt sajnálom, nem a régi szeret ő met.

Koratavasszal a tardi földek roppant vonzó ké- pet adnak annak, aki szeme járásával követi és nemaz eke szarván keze szorításával érzi a táblák haj-lásait. A sötétbarna, enyhén zöldes és lilásba játszószalagok, ahogy engedelmesen simulnak a dombok hajlataiba, felfutnak a parttetőkre és lefutnak az ár-

kokba, nyugodt és csöndes képet mutatnak. Szelíder őket érezni bennük, a lejtő sodrását, a kaptatónehézségeit, a halvány, kevéssé elütő színek a gyöngefényben üde, kissé párás német tájak tónusaira em-lékeztetnek. A dombok, mint síkságba kövült bálnák hátai, hosszan és nyugodalmasan nyúlnak el, amíg

belevesznek a szomszéd alföldbe és beletorkolnak a szomszéd hegyekbe. A kép kellemes és enyhe, ez atáj az őszhöz illik és a tavaszhoz, a kissé mélabús,nem nagyon meleg évszakokhoz, mikor sok az eső.Az utak ebben a tájban nem lehetnének másutt, mintahol vannak és a falu sem bújhatna meg másutt,

mint ahol van. Annak, aki ekéjével dolgozik itt, akellemes hajlások testet tör ő er őket jelentenek, a

33



nyugodtan változatos hullámos táj, munkára nehéz,

meredek földeket.

Ebben a nyugalmas, hullámos tájban szétszórva

pihennek a tardiak földjei. Rendszerint hihetetlenül

sok tagban, aránytalanul sok ide-oda járkálást köve-telve a művelő jüktől, kicsi foltokban, néhol 100—200

négyszögöl nagyságú darabkák. Némelyik falubeli

gazda csaknem ugyanannyi időt tölt azzal, hogy aföldjei között jár, mint azzal, hogy műveli és töri a

földet. Néhány holdas törpebirtokosok földje igen

gyakran annyi darabban fekszik, hogy alig érdemesmegművelni némelyik tagot, hiszen több er ővesztést

jelent az odáig megtett út, mint amennyit a földön

termett kenyér pótolni képes. A tardi határban fekvő saját földeken végzett munkát mindeddig tagosítat-

lan földek roppant szétdaraboltsága teszi nehézzé.Egy harminc magyar holdas gazda földje hatvanegy

tagban fekszik. A legkisebb tag 25 négyszögöl nagy-

ságú földdarab, a legnagyobb tag 4000 négyszögöl.

Az egyes tagok átlagban 400—600 négyszögöl nagy-

ságúak. A 61 tag a határ 23 dűlő jében fekszik, egy-

mástól meglehetősen távol, a két szélső föld távolságaegymástól 8 kilométer. Természetesen e gazda szá-mára a földek széteső volta nem okoz nagyobb

gondot, hiszen anyagi állapota szerint már cselédet

fogadhat, így a földek tagosítatlansága, ha vesztesé-geket jelent is, egészében nem fenyegeti súlyosabban

a család létét. Viszont az életképtelen törpebirtokok gazdái számára az öt-hat tagban, egymástól távoleső

34



darabokban fekvő néhány holdnyi föld már elvisel-hetetlenül megnehezíti a munkát. A szegény törpe-

birtokos tardi, akinek munkabíró fiai már summás-

munkába járnak el} csak a maga keze munkájáravan utalva. Egyes egyedül kell megművelnie a sokszor egymástól hat-hét kilométer távolságra fekvő földe-ket. Testi munkát gyaloglás és gyaloglást testimunka vált fel az ilyen törpebirtokos életében. Ere-

jének felét tudja csak a földek művelésére fordí-

tani, másik fele arra megy el, hogy eljut a tagokigés hazamegy onnan, vagy egyik földjétől a másikig

járja az utat. A tagosítás a velejáró költségek miatt persze csak távoli álom a falu számára, a táblák azörökléssel egyre kisebb darabokra bomlanak és min-den ritka földvásárlás nemcsak a gazdaság növeke-

dését jelenti, hanem több földtől-földig való gyalog-lást is. Álljon itt három summáslegény családjának

példája annak bemutatására, hogy a törpebirtokok mennyire szétszórtan fekszenek a tardi határban:

Az egyik summásmunkába járó legény szüleinek két hold a „birtoka”, az egyikre még jelentékeny

összeggel tartoznak. A két hold három nagyobb tagban fekszik, egy tag félhold, egy 450 négyszögöl, egy250 négyszögöl. Több kisebb tagban részint szőlőt,részint krumplit, egyebet termelnek.

A másik legény szüleinek 3 holdnyi földje van,

egy hold egy tagban, másfél hold egy tagban, fél

hold három darabban a falu alatt. Hozzávetőlegesszámítás szerint az apának némely időszakban na-

35



ponta 15—18 kilométert kell gyalogolnia az egyesföldek között, hogy az aznap éppen esedékes mezeimunkákat elvégezhesse. Ha ehhez hozzászámítjuk azt

a járkálást, amit munka alatt végez, akkor teljesképét kapjuk annak, milyen meger őltető testi mun-kára van szüksége, hogy a kevés termést kicsalja aföldből.

A harmadik legény szüleinek földje négy hold. Aföldek egymástól távol, egymással ellenkező irányban

fekszenek. Tavasszal az apa napirendje így fest:

hajnali 3 órakor kel föl 3.30—4.30-ig gyalogol 7.30—8-ig pihen és „früstököl”

8—12-ig ültet12—l-ig gyalogol vissza a faluba

1—2-ig ebédel 2—3.30-ig gyalogol egy másik taghoz

3.30—8-ig kapál 8—9.30-ig gyalogol haza.

Tehát ebben az idő ben naponta tizennégy óráttölt munkában, öt órát gyaloglással: a napnak csak-nem a háromnegyedrészét. Napközben pihen másfélórát, alszik öt órát, ugyanannyit, amennyit gyaloglás-sal tölt. Egyik földjétől a másikig megtesz naponta

26 kilométernyi utat és közben végez tizenegy órainehéz testi munkát.

36



Barna kislány gyere ki egy szóra,nem egy szóra, hanem búcsúzóra. Búcsúzásom nem olyan hosszú leszegyet szólok, jaj de szomorú lesz.

A nagybirtokon, „ahogy a bér fokozódott lefelé,úgy ment a munka fölfelé”, mondja az egyik summás-legény és rögtön megkér, hogy kíséreljek meg nekivalami állásfélét szerezni Pesten. Mialatt az apa ott-hon műveli a földet és gyalogol az egyes tagok kö-zött, a fiú Mezőhegyesen, Mosonban vagy Tolnában

a nagybirtokon kapálja a répát, eggyel, hordja a szé-nát, adogat a cséplőgépnek. Ha nagyobb: kaszál ésáltalában végzi mindazt a munkát, ami adódik. Egyretöbbet, egyre kevesebb bérért. 13 éves korukban kez-dik, tizenöt éves korukban fiatalemberré, 18 éves ko-raikban férfivé érleli őket a nehéz munka és a kemény

élet. Következetesen öt-hat évvel idősebbnek nézemőket; mikor a korukat kérdem, derül ki, milyen fia-talok még, sokszor szinte gyerekek. Nehezen akar-nak leülni, megszokták, hogy nadrágos embertől pa-rancsot kapnak, amit állva kell fogadni, tisztesség-tudóan, levett kalappal, azzal a minden megnyilvá-

nulásában várakozó és áhítatos jobbágy magatartással,amit annyira megtanítottak nekik a századok, így,

37



kissé eleresztett tagokkal állnak az út mellett, ha azúton gőgösen elporzik a tiszttartó kocsija, így állnak meg ügyes-bajos ügyeikben a jegyző előtt és így ad-

ják át az aratóünnepen a koszorút a földesúrnak, ők azok, akik betöltik a rendet, életük középső részé-nek felét az országban, de a falun kívül töltik, nehéz,sokszor lélekzetállító munkában, kenyéren, szalonnánés húslevesen. Csendesen, nagyon csendesen elégedet-lenkednek azon, hogy kevés a bér és testüket megtöri

a sok munka. Tavaszra elszegődnek és ősszel lefogyvavisszatérnek. Mindegyikből jó altiszt vagy szolgalenne városon, mert örökre hálásak lennének gazdá-

juknak, hogy ebből a nehéz sorból kiszabadította őket.Egyikük tizenhárom éves korában szegődött elelőször. 15 éves korában a fejérmegyei Szilfamajor

pusztában vállalt munkát, ebben az esztendő ben kapott 36 pengőt egy hónapra. „Megfelelő kosztothozzá” — mondja, láthatóan kissé keresve a szavakat.A következő esztendő ben ugyanoda szegődött, ekkor egy hónapra már csak 24 pengőt kapott és az élelemis romlott. 1933-ban tavaszi két hónapra a Dreher-

gazdasághoz szegődött, ebben az évben már csak 18 pengőt kapott havonta. Az élelem itt volt a legjobb, ahogy emlékszik. A három esztendő alatt éppenfelére csökkent a bér. 1933 nyarán részes aratást vál-lalt, hajnali két órától esti tíz óráig aratott, kapotthárom hét alatt ötödfél mázsa búzát. Még ugyan-

ebben az évben elszegődött a Vata melletti műút épí-téséhez is, kapott l pengő 20 filléres napszámot, há-

38



rom hét alatt összesen 10 pengőt keresett. 1934-benugyancsak a Szilfamajorban volt summás, havi 18

pengőért. A múlt esztendő ben már mint elsőosztályú

munkás szegődött a mosonmegyei Hökkel-majorba,kapott havonta egy mázsa harminc kiló búzát. Mun-kája általában hajnali négy órakor kezdődött és estihét órakor ért véget.

„Minél hosszabb a nap, annál hosszabb amunka”, vallja a másik legény. Ő 1933-ban ment elő-

ször munkába, 13 éves korában, Jakabszállásra. Egyhónapot töltött, kapott 12 pengőt. Ugyanebben azesztendő ben Pinkóczon, Veszprém megyében 3 hóna-

pot töltött ki, havi bére volt: l mázsa búza és 2 pengő.1934-ben csikós a faluban, 87 lovat gondoz, mindenló után kap három kiló kenyeret és fél véka búzát.

„Ez úri foglalkozás volt” — mondja. A múlt eszten-dő ben Felsőmeggyesen, Tolnamegyében dolgozik kéthónapot, havi keresete 18 pengő, ősszel kukoricát tör és répát ás Jakabszálláson, hat heti munkájáért a bére31 pengő 20 fillér. Most múlt tizenöt esztendős ésmár négy nagybirtokon dolgozott eddig, ruhája er ő-

sen rongyos, otthon még négyen vannak a kevés ke«resetre.

A harmadik legény is tizenhárom éves, mikor elő-ször elszegődik Mezőhegyesre másfél mázsa búzáértés négy pengőért. A következő két esztendő ben Tar-don gulyás. 310 marhát őriz. Minden marha után

3 kiló kenyeret és fél véka búzát kap, kihajt hajnalikét órakor, visszatér naplementekor. 1933-ban tavaszi

39



két hónapra Nagyenyingre szegődik el, havi tizenhat pengős bérért. Ősszel a Szilfamajorban másfél hó-nap alatt keres borsóválogatással összesen 12 pengő

50 fillért. Mikor kérdezem: milyen munka volt ez? — azt feleli: nehezebb, mint a kapálás: munka köz- ben állandóan er ősen fájt és vérzett az ujja. 1934-benMezőhegyesen dolgozik hat hónapot. Keres l mázsa

búzát és 2 pengőt havonta. A múlt esztendő ben már mint elsőosztályú (arató) munkás szegődik Mező-

hegyesre, 6 hónapra, kap havonta l mázsa 40 kiló bú-zát és 4 pengőt. Tehát most, tizenkilenc éves korá-

ban, mint elsőosztályú munkás, aki a munkák legne-hezebbjét végzi, ugyanannyit, mint annakidején 13éves korában. Ereje nőtt, munkája több lett, az évek elfogytak mellőle, férfi lett, nagyobb munkát végez,

de a bér csak marad azon a szinten, ahol tizenháromesztendős korában, hat évvel ezelőtt volt. A munkatermészetesen emellett nem könnyű, hiszen az urada-lom szempontja legtöbbnyire csak az, hogy a munkástlegjobban felhasználja. Az apa munkája a soktagútardi földön még egészen tűrhetőnek látszik amellett,

amit a summásfiú végez hajnaltól sötétedésig, hat ne-héz hónapon át. A hosszú és keresetnélküli télen aföldes szobákban lebzsel, esténkint évődni jár a fo-nóba és várja a következő elszegődést a következő nyárra. A kereset, az apa tardi és a fiú Tardon kívülimunkájának eredménye: összesen is kevés. Módot

nyújt arra, hogy tovább éljenek, de semmi lehetőségetnem ad arra, hogy jobban éljenek tovább. Nincsenek

40



kötve a földhöz, mint a szabadköltözködés előtt, de

kötve vannak egy alacsonyszintű élethez, a nyáron

munkás, télen pihenő szegénységhez, melyből kiút a.

mai bérek mellett nincsen. Állapotuk állandónak, vál-

tozhatatlannak és örökösnek látszik, mint a job-

bágyoké.

Az összes kereset az egyik családban 1935-ben 11

mázsa búza, két és fél mázsa kukorica, 50 liter bor. A

búzából eladtak, ezen a pénzen vásárolnak kevés másélelmiszert is a télen.

A másik családban az öt családtagra eső összeskereset: 7 mázsa búza, 6 mázsa kukorica, másfél zsák krumpli, kevés, vagy szakajtónyi bab, 80 liter bor, 67

pengő 20 fillér készpénz.

A harmadik családban az összes jövedelem ás el-múlt évben 26.40 mázsa búza, 8 mázsa tengeri és 24 pengő. Ebből hat személynek kell megélnie egy évig.

Amit a kereset egy részéért a summásembernek el kell viselnie: rossz élelem a kemény munkában, afalutól távoli élet, minden igény nélkül való beillesz-

kedés a nagybirtokon végzett munka gépezetébe, acselédsors, melyr ől a Tardon énekelt egyik népballadaígy beszél:

Ezernyolcszázhatvanötödik évbenmi történt a belegrágyi nagykertben?

Farkas Julcsa fellépett az asztalra,egyenesen beleesett a dobba.

41



Mikor ezt a szeret ő je meglátta,

a két kezét a fejére kapcsolta:Gépész uram, álljon meg a

a szeret ő m beleesett a dobba.

De a gépész nem akarta hallani,nem akarta a gépet állítani.

Megállj, gépész, várjál a magadéra,majd téged is elemészt a masina!

Már mikor a nattraktor is megállott, Farkas Julcsa gyönge szava megállott. Piros vére úgy folyik, mint a patak.Szeret ő je siratná, de nem szabad.

Gyertek lányok, tegyük jel a szekérre,vigyük el a f ő orvos úr elébe.

A f ő orvos rátekint és azt mondja: Ennek csak a Nagyisten az orvossa.

Levelet írtak az édes anyjának,

meg is kapta vasárnap délutánra:Olvasd anyám, olvasd a levelemet,a traktorba hagytam az életemet.

Kitették a holttestet az udvarra,nincsen, aki végig-hosszig sirassa.

Anyja helyett ráborul egy summáslány.még az ég is gyöngyharmatot hullajt rám.

42



Gyertek lányok, tegyük fel a székérre ,

vigyük ki a gyöngyirág temet ő be.Tegyük le a hideg sír fenekére,

édesanyja hadd sirassa kedvére.

Tizenkett ő , tizenhárom, tizennégy, Farkas Julcsa édes anyja hová mégy? Elmegyek a gyöngyvirágtemet ő be,rózsát viszek a lányom keresztjére.

Kedves lányom, itt maradnék teveled,de engem a testvéreid nem enged. Eridj haza, édesanyám, ne sirass,Van még otthon három árva, neveld azt.

A nehéz és fenyegető sors, ha nem is ilyen tra-gikusan mint a balladában ma is ismétlődik, akadttavaly is, aki nem tért haza munkából. Sokszor rit-kítja soraikat, ha nem is a gép, de a tífusz, vagyegyéb betegség. Sokan vannak, akik gyomorbetegség-gel térnek haza. „Szerető je siratná, de nem szabad

énekelte két suhanc keservesen a tardi határbanegy fa alatt, ahová kicsit borosan útközben leteleped-tek. Ezek is tavaszon elszegődnek és ha nem akarná-nak munkába állni, csendőr jön értük, hogy a terme-lés zavartalansága ne szenvedjen kárt egy-két munkáskiállásával sem. Ígv pótolják azt a biztonságot, mely

régen éppen olyan biztosan számíthatott a rabszol-gákra, mint az állatokra és az ekékre.

43



A mult évben 283 ember szerződött sommásnak

Tardról. Általánosságban évente háromszáz munkás

megy el idegenbe. Ha ezekhez hozzávesszük a Coburg-

birtokon foglalkoztatott 75 pár aratót és az egy évad- ban alkalmazott 110 napszámost, megkapjuk hozzá-vetőleges számát azoknak, akik nagybirtokon végzett

munkával keresik kenyerük árát. Tardon 1935-ben

körülbelül 540-en voltak, akik summás, arató, vagynapszámosmunkára szegődtek. E szám természetesen

nem egészen pontos, hiszen akad több olyan falubeli,aki egy nyáron summás és arató, vagy napszámos ésarató munkát végez, tehát az elő bbi összegezésben

kétszer szerepel. E szám arról beszél, hogy Tard la-

kosságának negyedrésze, keresőnépességének két-

harmadrésze kénytelen idegenben végzett munkával

keresni a kenyerét. Nagyságának teljes magyarázatátkapjuk, ha figyelembe vesszük, hogy a tardi birtokok

76%-a kicsiny törpebirtok, mely önmagában nem

tudja ellátni a családot. Egy rövid statisztikai számí-

tás teljes bizonyságot ad arról, hogy mennyire tör-

vényszer ű és szükségszer ű a summásmunka szerepe a

falu életében. Mint említettük, a falubeliek nagy-része fiatalkorában summásmunkával keresi a kenyerétés mintegy beleöregszik abba, hogy a tardi földön

dolgozhasson és átvehesse az apja gazdálkodó szere-

pét. A statisztikai adatok szerint azoknak a száma,akiknek életkora 15 és 35 év között mozog, 796. Ha

ebből a számból levonjuk azoknak a számát, akik ré-szint az intelligencia, részint a kereskedők rétegéhez

44



tartoznak, azoknak a számát, akik állandóan gazda-sági cselédek valamelyik nagyobb gazdánál, továbbáaz e lélekszámba foglalt lányok, asszonyok egy részét,

akik közül természetesen sokkal kevesebben vállal-nak summás munkát, akkor 650—680 körüli számotkapunk. E körülbelül 650 embert számláló rétegnek háromnegyede, azaz, körülbelül 500 esik az élet-képtelen törpebirtokra. Ez a szám csaknem pontosanegyezik azoknak a számával, akik summás, arató és

napszámos munkákat vállalnak. Azért kisebb a múltesztendő ben munkátvállalt tardiak számánál (543),mert mint mondtuk, abban többen kétszer fordulnak elő. Tard, mint falu nem kisgazdák, hanem időszakimezőgazdasági munkások közössége. Fiataljai szabály-szer űen évr ől-évre legyengülnek a munka vé-

gére. Általában nyolc—tíz kilót fogynak, mire visz-szajutnak a faluba, a földes szobákba, az ékes cserepek és hímzett ágyterítők közé. Minden tízpengőst átlag-

ban testsúlyuk egy kilójával fizetnek meg.

45



Ha bemegyek a bableves csárdába,

sárgarépa ott füttyönget magába,

krumplileves veri össze bokáját,

kalarábé mondogassa nótáját.

„Nem a munka keseríti az embert, hanem a tár-

sadalom” — mondta borozás közben csendesen egyöregebb parasztember. A kemény munkába ők már lassan-lassan beletörtek, csak a gyöngébbek, a fiatalab-

bak veszik észre a munka nehézségét és azok, akik a

háborúból rokkanva tértek haza és testükben ér-

zik a négyéves er őfeszítés hatásait. Beszélgetés köz-

ben szívesebben szólnak az ország gondjairól, mint amagukéról, talán, mert úgy hiszik, ez jobban érdekli

a nadrágos embert, mint a maguk kicsiny baja, kevés

kenyere és nehéz élete. Ebbe az életbe már bele-

tör ődtek és alig kívánnak többet, mint a mindennapi

kenyeret és hogy múljanak el fejük fölül az adóssá-

gok. A mindennapi kenyér legtöbbjüknél ténylegesencsak kenyér, néha szalonnával, sokszor anélkül. Hogyamit esznek, nem elég tápláló, alig tudják. Hogy ét-

lapjuk itt a termőföld közelében teljesen egyhangú és

változatosságnélküli, alig veszik észre. A kutató riad-tan vizsgálja a listákat és nem érti: ilyen táplálék

mellett, hogyan tudnak nehéz munkát végezni és a

46



munkában egészséggel maradni. Ezt a riadalmat ők alig értik. Végtelenül igénytelenek, a nagyobb gaz-dák étlapja is csak táplálóer őkben gazdagabb, mint a.

szegényebbeké. Ízletesnek alig ízletesebb, több fogás- ból, vagy változatosabb ételekből ez sem áll. Ők szol-gálják a termést, amiből az ebéd lesz és nem a termésszolgálja őket.

Az évszak csak annyiban befolyásolja a tardiak étlapját, hogy rendesen minden évszakban más okból

szegényesek az ebédek és a vacsorák. Tavasszal már elfogyott a munkában keresett pénz és a kevés ter-mény, ami megmaradt az előző esztendőr ől, takarékos

beosztást követel. Nyáron a munkában azért eszik keveset a legény, mert nem akarja az uradalom koszt-

ját a saját költségére kipótolni, hiszen ezzel magát rö-

vidítené meg. A téltől való rettegés szűkös és puritánéletre készteti őket éppen a legkeményebb munka ide-

jén. Ősszel még tart a pénz, de kevés helyen volt mégdisznóölés, pedig körülbelül egyedül ez emel nagyotaz étkezések szintjén. Télen a sűr ű disznóölések miatt még aránylag legjobb az étlap. Tavasszal az

elég gyakran fogyasztott sóska színezi valamennyirea szegényes listákat, ősszel a szőlő hoz némi változa-tosságot. Körülbelül ez az egyetlen gyümölcs, amit agyerekeken kívül néha a felnőttek is fogyasztanak.Egyéb gyümölcs kevés van a faluban, csak gyerekek szedik a fáról a szilvát. A kevés bab, ami a határban

terem, nagyrészt már télre elfogy, tavasz felé krumpliis szűkösen marad már. A káposzta, melyr ől az ízes

47



nála a magyar gyomorhoz illendő bb étket nem tár-tának a régi idő ben”, még úgy-ahogy tart télen is. Dearánylag kevés családnál van belőle egy-egy hordóval

a szobában, itt a kemence mellett poshad és teszi méga szokottnál is rosszabbá a parasztház levegő jét. Ahagyományos népi ételekből igen kevés fordul elő atardiak asztalán, néhányszor megüti ugyan az ember fülét egy-egy jóízű név, mint „angyalbegyer ő”, „pam-

puska”, „zsámiska”, melyet más vidéken „nyögve-

nyelőnek” nevez a népi humor, de nagyjából közön-séges és közismert ételeket esznek. A széles rétegek ételei: a krumpli, káposzta is többnyire csak egy-két-féle módon készülnek el. A káposzta csak néha felelmeg a paraszti közmondás követelésének: „akkor ká-

poszta a káposzta, ha a disznó beledöglik”.

Amiből a tardiak élnek és ami meghatározza

hogy mi kerülhet az asztalra:

1. A termés. 2. A háziállatok. 3. A kereset.

Étkezésük szintjét és változatosságát csaknemkizárólag ezek a tényezők szabályozzák. A termésbőlkerül ki a kenyér és nagyrészt a háziállatok adják ahúst. Azoknál, akiknek a földjén a kenyérből nem te-rem elég, a búzában fölvett kereset adja a kenyeret.

A tardi keresked ő k listái mutatják, hogy mit

vásárol a falu a keresetén.



Az alábbiakban megkíséreljük Tard táplálkozásiviszonyainak keresztmetszetét megrajzolni:

a termés, a kereset, a háziállatok és a boltok sze-

repének vázolásával és

ezzel párhuzamosan a falu különféle birtokú ré-tegei szerint a táplálkozási viszonyok leírásával — anegyvenholdas gazda családjától a birtoktalanokig.

A reggelik, ebédek és vacsorák megállapításánála módszer az volt, hogy a gyerekekkel tavasszal, ősz-

szel és télen dolgozatokat írattunk egyheti étlapjuk-ról. Ily módon 100 család heti étlapja áll rendelké-sünkre, melyek körülbelül kétezer étkezést írnak le.A számadatok és grafikonok e dolgozatok adataithasználják fel. A gyerekek étlapját a legtöbb család-nál a többi családtagok kikérdezésével ellenőriztük. A

munkábajárók táplálkozási viszonyait a summások vallomásai nyomán állapítottuk meg. A termés, a házi-állatok és a kereset adják azt a keretet, melyben afalu életének szintje mozoghat. Az étkezések listáimutatják a helyzetet, melyet a szűk lehetőségek te-remtettek.

49



Sej, tiszta búza búra hajtja a fejét, sej, páros galamb mind elhordja a szemét. Páros galamb ne hordd el a búza kalászát,Sej, mibő l sütök a babámnak bogácsát.

(A termés.) Tardon, mint más faluban is, a

táplálkozásban nagyrészt csak a hazai termésnek vanszerepe, egyébnek, az állatokon kívül, alig. Élelmi-szert venni: nagyon ellenkezik a paraszti gondolko-dással és nagyon nehéz, mikor a készpénz a legkeve-sebb.

A falu táplálékának jórésze a határban termett

zabból, babból, burgonyából, lencséből, tökből kerülki. Tavasszal előfordul az asztalon még sóska is. Hoz-závetőleges számítás szerint, a vetésterület és a járásitermésátlag összeszorzásából azt kapjuk, hogy Tardonegy esztendő ben átlagban 9090 mázsa búza, 850 má-zsa rozs, 1147 mázsa burgonya, 1174 mázsa lencse,

1.6 mázsa mák, 15.4 mázsa bab, 117 mázsa tök terem.Legritkább eset, hogy ebédhez babot, vagy más ter-ményt vásároljanak, tehát az egész falu, 2317 lélek,egy esztendő ben körülbelül 15 mázsa babot fogyasztel és ami szintén elég kevés, 1147 mázsa burgonyát.A száz tardi gyerek étlapja arról beszél, hogy amelyik családnál gyakrabban fordul elő a krumpli vagy a

50



bab, annak az étlapja már a változatosabbak közé

tartozik. A napi élelem a gazdagabbaknál rendesen a

kenyér és tészta, meg a szalonna és kolbász váltoga-

tása, a szegényebbeknél a különböző módon elkészült

lisztből való étel.

(20 holdasnál nagyobb gazdák.) 20 holdnál na-gyobb gazdasága mindössze néhány családnak van afaluban. E családok ebédéi természetesen lényegesen

jobbak, mint a falu átlagának táplálkozása. Mégismég e tardi viszonylatban igen gazdag családoknak is,legf ő bb étele a kenyér. Annyival élnek jobban a sze-gényeknél, hogy a kenyér ritkán jár egyedül, mindigakad hozzá valami, rendszerint maradék a legutóbbidisznóölésből, néha, nagynéha vaj az ebédhez, regge-

lihez. A baj itt nem a rossz anyagi állapot, hanemhogy röstellik a fáradtságot, hogy jobb ételt f őzzenek,vagy sajnálják a költséget, hogy élelmiszert vásárolja-nak a boltban. Az ételek itt is szűk körben mozognak.

Egy negyvenholdas gazda gyereke így vall: „Énhétf ő n reggel sző l ő t, délre tejet, estére húslevest et-

tem. Kedden reggeliztem vajaskenyeret, délre kol-bászt, estére húslevest. Szerdán reggel tejet, délbe sza-lonnát, estére keménymagos levest ettem. Csütörtökönreggel tejet, délbe kalácsot, estére húslevest ettem.

Pénteken reggel sző l ő t, délre vajas kenyeret, estérebablevest ettem. Szombaton reggelre szalonnát, délre

tojásos tésztát, estére húslevest ettem. Vasárnap reggel pirítós kenyeret, délre sonkát , estére húslevest et-

51



tem.” Amint ebből a listából is látszik, a nagyobbgazdáknál is ritka, hogy egy étkezéshez két tál ételforduljon elő.

Egy huszonötholdas parasztgazda fia így ír:„Hétf ő n reggel ettem szalonnát és kenyeret. Délbendisznóhús-levest. Este ettem tejet. Kedden reggel kol-bászt és kenyeret. Délben krumplilevest. Este teper-tyű s galuskát. Szerdán reggel szalonnát és kenyeret. Délben sültszalonnát és kolbászt. Este tejet és kenye-

ret. Csütörtökön reggel szalonnát és kenyeret. Dél-ben sző l ő t. Este disznóhús-levest. Pénteken reggel ká-vét. Délben bablevest és tésztát. Este kenyeret. Szom-baton reggel szalonnát és kenyeret. Délben sajtot és sző l ő t. Este keménymagos levest. Vasárnap reggel szalonnát és kenyeret. Délben marhahús levest. Este

kolbászt és kenyeret!” E család étlapja a legjobb azösszes vizsgált családok közül, gyakran ölnek hízót,traktoruk van és azzal részes cséplést szoktak vállalni.

Egy másik huszonötholdas család étlapja bizony-ság arra, hogy az ilyen jó táplálkozási viszonyok méga gazdagabbaknál is kivételesek, hogy e rétegben is

nagyon gyakori f őétel és gyakori egyedüli étel a ke-nyér:

„Hétf ő n reggel ettem tejet kenyérrel. Délre ke-nyeret, szalonnát. Estére kenyeret. Kedden reggel ke-nyeret meg sző l ő t. Délre olajos kenyeret. Estére ke-nyeret vereshagymával. Szerdán reggel tejet meg ke-

nyeret. Estére sült tököt. Csütörtökön reggelre kenye-ret meg borsót. Délbe borsos kenyeret. Estére kenye-

52



ret meg szalonnát. Pénteken reggel kenyeret. Délbebablevest. Estére vajas kenyeret. Szombaton reggel tejet, kenyeret. Délre vajas kenyeret. Estére szalonnát.

Vasárnap reggel olajos kenyeret. Délbe húslevest meg káposztát.”

E példák szerint a gazdagabbak étlapja semmondható gazdagnak, csak bőségesebb, mint a szegé-nyebbeké, jóval több benne a hús, de az ételek aligváltozatosabbak. Gazdaságuk inkább abban mutatko-

zik, hogy a szalonna sohasem fogy ki, a gyerek akkor eszik, amikor kedve van hozzá, a hús nem elérhetetlenvágy és a gyerekek nem írják, ami szegényebbeknélelőfordul, hogy „nagyon szeretnék kövér is lenni?”

53



Szomszéd asszony lánya kártyát vettetett. A cigány asszonynak jól megfizetett. Azt vetette néki, ő a legszebb lány,elmehet a bálba a legény után.

Szomszéd asszony lánya tyúkot ültetett,

Huszonkét tojást még alátétetett, Huszonkét tojásból huszonhárom csibe,

csibe lett,a cigányasszonynak igazsága lett.

(A háziállatok.) „Azért nem eszek telyet, mert

a tehenünk a jövő hónapban megellik” — írja azegyik derék tardi legényke és ez még a legvidámabbokok közül való, mint Ficzere Julié is, aki azért nemiszik, „mert a bornyúnak kell”. A legtöbben azértnem jutnak tejhez, mert édesanyjuk eladja Kövesden,sokan azért, „mert nincs tehenünk, osztan drága és

nincs rá pénz”. Sokan, nagyon sokan vannak, akik húst nem esznek, „mert drága és nincs rá pénz”.„Tojást nem ettem ebben a hónapban, mert édes-anyám eladja Kövesden” — írja az egyik kicsi matyóés van, aki azért nem eszik tojást, mert édesanyja el-adja „sóra, gyufára”.

Szinte minden nagy tápérték ű terményüket be-

54



viszik Kövesdre pénzre felváltani. A reggeli tej he-

lyébe, amit el lehet adni, gyakran belép a bor, amit

nem lehet eladni. Baromfit legtöbbnyire csak akkor

esznek, ha betegek, vagy pedig nagy ünnepeken.Hús disznóölés után kerül, máskor csak a kol-

bászt, szalonnát, kevés sonkát, hurkát, a disznóölés

maradványait eszik. A termés mellett az állatállo-

mány az, amelynek legnagyobb szerepet kellene ját-szania a falu életében és táplálkozásában. 362 tehén

van Tardon, 60 ökör, 217 borjú, 395 sertés, 268 ló,60 csikó, 20 kecske. A baromfiak száma: 5590csirke, 200 kacsa, 400 liba. Ezek a számadatok mu-

tatják, hogy a falu aránylag kevés disznót tart és ez

meg is látszik ebédjeiken. A baromfi, a tej, a tejter-

mékek, a tojás, mint már említettük, sokkal kevésbbé

szerepel ebédrendjükben, mint szükséges lenne. Hústalig-alig esznek, aki disznót nem öl, többnyire nem

is eszik húst. Inkább élelmiszert adnak el, hogy a

pénzért egyebet vegyenek, de élelmiszert nem vásá-

rolnak, így marad az étlap azokon a kereteken belül,

amiket a falubeli termények, állatállomány és a na»

gyön kevés készpénz szabnak meg. Gortvay György dr. három alapvető sajátságot

figyel meg a falusi gyerekek táplálkozásában: 1. „A

tej, tojás, vaj s gyümölcsfogyasztás teljes hiányát; 2.

a csaknem kizárólag szénhidráttal való táplálkozástés 3. a csekély zsírfogyasztást”. „Feltűnő a táplálko-

zás fehérjeszegénysége” és hogy a falusi furkós táp-szer: a szalonna és a zsíroskenyér igen gyakran szere-

55



pel. Helyettük a vitamingazdag vaj és vajaskenyér sokkal egészségesebb lenne” — írja. Farkas Jenő dr.már 1890-ben megállapította, hogy a néptáplálko-

zásban egyoldalúan nagy szerepet játszanak a ga- bonaneműek, hogy gyümölcsöt, húst nemigen esz-nek. Csak azt eszik, ami termett: elsősorban a bú-zából, illetve lisztből készült ételeket. Ez már megis határozza a javítás útját, melyet Gortvay így jelölmeg: „A néptáplálkozás igazi reformját csak az

fogja magával hozni, ha a magyar mezőgazdaságitermelés baromfi, tojás és gyümölcstermelésre tér át.A táplálkozás reformjához az egész falusi élet reformja kell.”

56



Ez a kislány úgy éli világát, míg az anyja oda járt, süti a

bogácsát,

Olajba, nem vajba,

szétomlik a szeret ő je szájába.

(20 — 10 holdas gazdák.) Egy tizennyolc holdas

család étlapja 1935 őszén így fest: Hétf ő n reggel:

sző l ő , délben leves, este sző l ő . Kedden reggel: kol-bász, délben szalonna, este tej. Szerdán reggel: ke-

nyér, délben leves, este szalonna. Csütörtökön reggel:

kenyér, délben leves, este aludttej. Péntek reggel: sző l ő , délben kenyér, este tej. Szombat reggel: sző l ő ,

délben húsleves, este aludttej. Vasárnap reggel: sző l ő ,

délben húsleves, este szalonna.

Itt is, a többi tardi családnál is, a vasárnapi ebédalig különbözik a hétköznapitól és még a jobb-módúaknál is igen ritka a gyakori meleg étel. A hús

többnyire hideg hús: kolbász, ritkán sonka. A ke-nyér szárazon, mint ebéd, ritkább e rétegnél. Vi-szont a vajas, vagy olajos, vagy zsíros, néha borsoskenyér, gyakoribb. Ősszel, mint ez az étlap is mu-tatja, a táplálkozás szintjét er ősen emeli a szőlő, per-sze a szőlő, mint étel, nem pedig városi értelemben,

mint ebédet befejező gyümölcs szerepel. Véletlenül sem szerepel egy étkezésen két fogás

57



egy tizenötholdas gazda kislányának a beszámoló- ján sem: „Hétf ő n reggelre ettem olajos pirítóst — írja —, délre pampuckát. Este pedig krumplilevest.

Kedden reggel ettem forralt tejet. Délre vajas ke-nyeret. Estére pedig ettem krumlipaprikást. Szer-dán reggel ettem sző l ő t meg kenyeret. Délre pam- puskát ettem. Estére ettem habart babot. Csütörtökönreggelre ettem szalonnát, meg kenyeret. Délre pedig ettem húslevest. Estére ettem túrós tésztát. Pénteken

reggelre ettem kávét, meg kenyeret. Délre ettemaludttejet, meg kenyeret. Estére ettem mákos tésztát.Szombaton reggelre ettem olajos kenyeret. Délre tesz-talevest. Estére krumplilevest. Vasárnap hurkát. Délrehúslevest, estére mákos tésztát”. E „nagygazdának”számító család asztalán egy hét folyamán egyszer for-

dult elő hurka és egyszer szalonná, huszonegy étkezésközött. Természetesen a felnőttek valamivel többszalonnát esznek, de azért étlapjuk lényegesen nemkülönbözik a gyerek étlapjától. A rendszer az, hogya gyerek mindenből kap, amit a felnőttek esznek,csak mindenből kevesebbet. Általában azt eszik és

annyit, amennyi éppen szükséges, még akkor is, hamódjuk lenne jobban táplálkozni. Az étkezések kö-rül kevés a ceremónia, többnyire sietősen bonyolít- ják le, parádé és az ételek ízén érzett gyönyör űségkevés szerepet kap náluk. A zsíros nagy falusi ebé-dek, legalább Tardon, a mesék és az urak világába

tartoznak, mint az, hogy a gazda a rántottcsirke va-csorából „egy-egy szárnyat, combot nyújt a kí-

58



csinyeknek” a biztonságos, jómódú és idillikus csa-

ládi körben Lakodalom és torok adják a kivételeket:

balálnak, vagy az egész életben egyszer kerülő öröm-

nek kell lennie annak, ami különösebb és ízesebb éte-

lek készítésére ingerli az asszonyokat és szinte álla-

tian sok étel és ital fogyasztására a férfiakat. Külön-

ben az „étkezés”, leginkább ez a puritán szó illik rá,

a maga szigorú és szükségszer ű határai között folyik

le. Egyhangú ételekkel, kevés változatossággal, szol-

gálva az éhség csillapítását és alig fedezve föl az ízek és változatok örömét.

59



Horthy Miklós a tengeren utazik,kilenc magyar fiúval találkozik. Azt kérdezi, magyar fiúk mi újság? Nagy az adó, gyászba van Magyarország.

(A kereset.) A közel háromszáz summásmun-kás átlag 1200 mázsa búzával, illetve az ennek megfelelő pénzösszeggel tér vissza. Aratással a Co-

burg-birtokon 75 férfi keresett összesen 600 méter-mázsa búzát, 450 métermázsa árpát, 75 mázsa zabot,a múlt esztendő ben alkalmazott 75 női munkás ke-resett 75 mázsa búzát. A szomszéd Nagymajorta-nyán, mely szintén a Coburg-uradalomhoz tartozik,summás keresett összesen 64 mázsa búzát. Az ura-

dalom egy évadban ezeken kívül körülbelül 110 nap-számost alkalmaz, ezek összes keresete, 70 filléresátlagot számítva, 3300 munkanap alatt körülbelül2310 pengő. Ennyi az összeg, amivel a falu szántó-földjének csaknem a felét elfoglaló Coburg-uradar lom hozzájárul a falu életének fenntartásához. Ma-

jorságaival, tanyáival és cselédeivel test a falu hatá-rán belül, tulajdonképpen alig tartozik a faluhoz, haaz intéző a jegyzői irodában újítja is meg az útleve-lét. A nagybirtok a politikai község határán belül,de a falunak, mint társadalmi közösségnek a határán

60



kívül fekszik, cselédei külön, a falutól idegen élet-formában élnek és sok tekintetben a legszegényebbfalubelieknél is szegényebben. Maga az urada-

lom idegen, terjeszkedésnek gátat vető hatalom, er ősfal a falu határában, éppen olyan idegen, mint a du-nántúli uradalmak, ahová eljárnak munkába a tar-diák. A falu keresetében aránylag sokkal kisebb részt

jelent a tőle származó jövedelem, mint amekkora ré-szét foglalja el az életet adó földnek. Biztosítottságot

a falunak nem ad, de terjeszkedésének szigorú határtállít. A Coburg-birtok, mely a falu egyik oldalátszegi, azt jelenti, hogy földszerzés nagyon nehéz ésha a szegénység nem akadályozná is a falubelieket aföldvásárlásban, akadályozná az, hogy alig van eladóföld. Nagyobb földvásárlás az utóbbi tíz esztendő ben

alig történt. Ami forgalom volt a földek gazdacseré-lésében, abból állt, hogy az egyik vagyonváltságföldestardi átadta földjét a másik tardinak.

A falu összes jelentősebb keresetének egy részeabból kerül ki, ami a falu határában termett, a másik része pedig abból, amit a falubeliek idegenben kel-

lett, hogy megkeressenek, summásmunkával, arató-munkával. A falu összes jövedelme körülbelül: 11.400mázsa búza, illetve e búzamennyiség egy részének megfelelő pénzösszeg, ezen felül a többi termények éskörülbelül 2300 pengő napszámbér. Természetesen afeltüntetett búzamennyiség jelentékeny része már pénzformájában kerül a faluba, mint a summásmunkás

pénzben fölvett bére, csak egyszer űség kedvéért végez-

61



tük e számítást búzában és azért, mert lehetetlen pon-tosan megállapítani, melyik summás vette föl a bérét

pénzben, melyik búzában. Ha a fenti mennyiséget

elosztjuk a falu lakosainak számával, akkor, természe-tesen illuzórikus aránylagos megoszlást feltételezve, afalu minden egyes lakosára jut évenkint körülbelül 4.7,mázsa búza, körülbelül negyedmázsa rozs, félmázsa

burgonya, félmázsa lencse, félkiló bab és körülbelül 5kiló tök. A sok számadat persze inkább a kereseti,

mint a táplálkozási viszonyokra vet világot, hiszen atermelt és keresett mennyiségek jelentékeny része

pénzre váltódik fel, amin adót, kamatot, petróleu-mot, stb. fizetnek, illetve vásárolnak. Csak a vagyon-váltságföldekre az évi előírás 4.642 pengő, e mellettmég jelentékenyen terheli a falut az adó is. Az egyik

legutóbbi végrehajtáson körülbelül 40 mázsa búzáthajtottak be és a parasztok szerint gyakran elviszik a dunnáikat és a párnáikat. Az adó, mint sok más,visszakívántatja a dühösebbekkel a legendás régi

jobbágy-időket.

62



(10 — 5 holdas gazdák,) Egy tízholdas gazda kis-

lánya ekkép számol be heti étlapjáról: „ Η étf ő n reggel ettem kocsonyát, ebédre kalácsot, estére szalonnát.

Kedden reggel sültszalonnát, ebédre mákoskalácsot,estére lekváros kenyeret. Szerdán reggel szalonnát,ebédre húslevest, estére kenyeret. Csütörtökön reggel

sültszalonnát, ebédre cukros kenyeret, estére húslevest.

Pénteken reggel két f ő ttojást, ebédre rántott babot,estére tojásos tésztát. Szombaton reggel kolbászt,

ebédre sültszalonnát. Tejet azért nem ettem, mert a te-henünk már nem ad”.

E még aránylag jó viszonyokat mutató dolgozat

mellett, már a szegényebb rétegekhez való átmenetet

jelzi egy hétholdas gazda kislányának beszámolója.

Valahol az ilyen birtokosoknál kezdődik azoknak a

csoportja, akik jobb élelmiszereiket már eladják ésmaguknak alig marad más, mint a búza, ami a föld-

jükön termett. Az életük még úgy-ahogy biztosított,a család nyolc tagú, a gyerekek közül három már sum-

más munkába jár és egyenkint hatvan pengőt keres-

nek egy-egy nyáron. Télidőn az egész család egy szo-

bában lakik és noha földjük szerint még a falu va-gyonosabbjaihoz tartoznak, életük szerint már a leg-

szélesebb tardi réteghez, amelyhez két úton szivárog

63



a kereset és alig elég. A még iskolába járó kislányígy ír:

„Hétf ő n reggel ettem kenyeret, délbe sóskát és

tésztát, estére kenyeret. Kedden reggel kenyeret, délberántott levest ettem. Hetenkmt húst egyszer ettem, to-· jást egyszerse, tejet egyszer. Tojást azért nem eszek,mert eladják és nekünk nem jut.”

Az egyik ötholdas család iskolás gyermeke arrólemlékezik, hogy „nem sok hús volt és nem nagyon

jó”. Ugyanő ez esztendő januárjában hétf őn kenyeretevett és kis szalonnát hasított hozzá az édesanyja,és került kis húsleves is az asztalra. Másnap kol- bászt evett és kenyeret hozzá, délben túróstészta ju-tott és felhajtott hozzá egy pohár bort. Harmadnapszőlőt, meg bablevest fogyasztott. Negyednap lókol-

bászt kapott és bort hozzá, estére krumplilevest.Pénteken olajos kenyeret, bablevest, szombaton bortés szalonnát, meg húslevest fogyasztott. Tejet, aminta felsorolás mutatja, nem ivott egész héten, viszont bort kapott háromszor is. „Ez volt a heti táplálko- zásom”, — írja kissé ingatag betűkkel.

64



Ha lemegyek a kocsmába szódavizet kérni, sört nem adnak, bort nem adnak, mert

azt mondjak méreg. Nem méreg az, nem is az a fajta,er ő sebb a Duna vize, mert a hajót hajcsa.

(Vásárlás.) A tardi szatócsok nem sok élel-miszert adnak el. Négy kereskedő küzd a faluban amaga és a vásárlók szegénységével, közülük egyik

baptisa, másik zsidó és van rajtuk kívül még Hangyaszövetkezet, melynél természetesen az értelmi-ség vásárol legtöbbet. A vásárlók nagyrésze a

szövetkezet és a baptista kereskedő boltja között osz-lik meg, a zsidónál már kevesebben vásárolnak, a kétmásik bolt pedig ezeknél is jóval kisebb forgalmú. A

boltban a falubeliek legkevésbbé élelmiszert vesznek,de sok f űszert vásárolnak és az embernek arra kell gon-dolnia, amit Sós Aladár dr. állapított meg, hogy a

magyar nép azért f űszerezi annyira az ételeket, merta sok f űszerrel próbálja éhségét elaltatni, mikor éh-

ségének kielégítésére a fogyasztott ételek tápértékenem elég.

A Hangya szövetkezet boltjában a múlt esztendő októberében vásárolt a falu 150 kg. cukrot, 150 kg.

sót, 60 kg. rizst, 50 kg. szódát, 700 doboz gyufát, 12

65



üveg kékítőt, 60 orsó cérnát, 40 darab kénlapot, 5kg. cukorkát, 2 kg. csokoládét, 5 kg. kekszet, babér-levelet, köményt és borsot vagy kilónyit, l kiló szóda-

bikarbónát, 10 darab cipőszurkot, 2 kg. búzadarát, 5kiló keser űsót, l kg. paprikát, 2 kg. porfestéket, 6kiló gyertyát, 15 kg. mosószappant, 3 doboz ementálisajtot, 100 liter k ő port, 24 mosdószappant, 24 pipát,10 méter iámpabelet, 20 gombolyag cipészfonalat, 4sepr őt, 12 doboz cipőkrémet, 6 doboz suvikszot, 24

doboz bokszviaszt, 6 súrolókefét, 10 kg. bútorlakkot,12 kg. drótszeget, 15 kg. drótot, 48 pár csizmapatkót,57 liter ecetet, 20 liter rumot és pálinkát, 10 dobozszardíniát, 100 darab levélpapírt és borítékot, 100darab cigarettapapírt, negyedkiló teát, 2 üveglopót,l kg. kávépótlékot, 210 irkát, 100 itatópapírt, 45 kg.kolbászt, hét és félkiló felvágottat, 116 pár virstlit,

6 meszelőt, 40 darab állványpapírt, 12 darab ecsetet,37 liter bort, 25 üveg sört, l kg. borsot, 100 légy-fogót, 5 kg. árpakását, 3 talpat, 9 kg. élesztőt, 70 üvegszódavizet, 70 darab zsemlyét, 204 pengő érték ű do-hányárut és 900 csizmaparkószeget.

A felsorolt 70 tétel közül mindössze 17 tétel

élelmiszer, ezeknek nagyobbrésze is olyan, hogy csak az intelligencia fogyaszthatta el. Valószínűtlen, hogya földes szoba asztalára szardínia került volna ésugyancsak valószínűtlen, hogy a tardi parasztok ementáli sajtot, virslit, vagy felvágottat vásároltak volna a kereskedőnél. Ital is nagyon kevés fogy a bol-

tokban, -ami természetes, hisz a falu vásárlóképes ré-

66



szének megterem a maga bora, mely magának és csa-ládjának elég. Akinek nem terem bora, az meg amúgysem tud vásárolni, ezek csak olykor-olykor jutnak bor-

hoz, ha valamelyik szomszéd, vagy jóindulatú rokonküld át egy-egy üveggel. Kocsma, amelyben na-gyobb ivások folynának, ahol összejönnének szombatesténkint a falubeliek, a szónak hagyományos értel-mében nincs is, be-betérnek a szövetkezetbe egy-egy kupica pálinkára, de nagy ivások itt nem

igen folynak. Rendesen a gazdákhoz jönnek át a szom-szédok és úgy isszák együtt a maguk borát. Ami bor,sör a boltokban elfogy, azt nagyrészt szintén a falu-

beli értelmiség vásárolja. A falu összes kereskedőinéloktóberben 770 kiló só fogyott el és ugyanebben ahónapban összesen 1156 kiló húst vásárolt a falu. Te-

hát a vásárolt húsból fejenkint és havonkint körülbe-lül félkiló esik egy-egy tardi lakosra. Átlagban ennyiTard friss-hús fogyasztása, hiszen csak disznóöléskor

jutnak saját gazdaságukból való friss húshoz. Haszámbavesszük az értelmiség tekintélyesebb húsfo-gyasztását, akkor még e havi félkilós átlagnál is ala-

csonyabbra kell becsülnünk a tardiak fejadagját.Az eladott húsnak több mint a fele marhahús, har-mada disznóhús, jelentékeny mennyiségű birkahús iselkel egy hónapban.

A legforgalmasabb bolt bevétele az esztendő legforgalmasabb hónapjában, júliusban, 1176 pengő

(1935), hozzávetőleges becslés szerint egy-egy tardicsalád (négy-öt ember) egy-egy hónapban körülbelül

67



öt-tíz pengő érték ű árut vásárol a tardi kereskedők-nél. Természetesen vásárolnak másutt is, ruhaneműt,egyebet Kövesden és a baptista kereskedő boltjában,

pamutot a hímzésekhez, háziszőttes vásznat, bárány- bőrből való feketével hímzett kis ködmönkéket, szin-tén Kövesden. Vásárra máshová nem is igen jár afalu, mint Kövesdre, ritkaság, ha valaki közülük el-vetődik messzebbre, Miskolcra vagy Egerbe. Kö-vesdre mennek néhány tojással, egy-két csirkével,

több órát gyalogolnak a filléres haszonért, rendesenkülön-külön. Nincs meg bennük a készség még arrasem, hogy egy falubeli vigye be a többiek eladásraszánt áruit is. Bizalmatlanok egymással szemben és

bizalmatlanok a kereskedővel szemben, az alku gyö-nyör űségeiből sem szeretnek engedni. A falu gazda-

sági központja Kövesd, nagyjából Mezőkövesd függ-vénye Tard, onnan vezet ide a távíróvonal, ott vanvasútállomás, ott vannak a legközelebbi vásárok, ottvan a járás székhelye, ott van a gimnázium is, ahovaazonban alig-alig jutnak tardi gyerekek. Járnak méga valamivel közelebb fekvő Mezőkeresztesre is, de

Mezőkeresztes jelentősége Tardra nézve sokkal ki-sebb, mint Mezőkövesdé. Van Tardon öreg ember,aki alig volt túl Kövesden és Mezőkövesd a legna-gyobb „város”, melyet életében látott.

A falu szegénységére és vásárlóképtelenségérelegjobban a cukor fogyasztása vet világot, ősszel azegyik hónapban, mikor még aránylag jó a falu anyagiállapota, mert nem fogyott el egészen a pénz, amit

63



a sumniás munkából hoztak, összesen 235 kiló cukor fogyott el a falu összes kereskedőinél. Ezek szerintTard minden egyes lakosára, ha az értelmiség na-

gyobb fogyasztását nem is számítjuk, havonta 10deka cukor esik, azaz az évi fejadag körülbelül 1.2kilogramm. E még magyar viszonylatban is roppantalacsony szám magyarázza, hogy a gyerekeknek akockacukor szinte elérhetetlen csemege. Alig örülnek

jobban, ha csokoládéval kínálja őket az ember,

mintha kockacukorral, mind a kettő a ritka ünne- pek közé tartozik. Viszont jellemző, hogy a gyer-kek, akiket kikérdeztem arról, hogy miből szeretné-nek sokat enni, majd, ha nagyok lesznek, nem aztmondták, hogy sok cukrot, hanem azt, hogy sok szalonnát.

69



Rózsám, ha kimegyek a piacra,rózsás kis kosarat veszek a karomra

Lesz is abba füge, narancs, zöld uborka Jaj, de haragszom az apósomra.

(5 — 1 holdas gazdák.) A tardi gazdaságok-nak csaknem a háromnegye l és 5 hold közötti

birtok és közel a fele l holdon aluli birtok. Az 5holdon aluli törpebirtokosok adják a tardi parasztságtörzsét, ők vannak legtöbben és ők azok, akiknek fiaiés leányai summás munkába járnak. Az ő étlapjuk

jellemző leginkább a tardi táplálkozási viszonyokra.Ez a réteg már szinte kristálytisztán, mintegy össze-gyű jtve mutatja a bajokat, melyek néptáplálkozásun-kat jellemzik. Ételük egy hozzáértő hozzávetőlegesszámítása szerint alig fedezi a kívánatos kalóriák fe-lét. Ennek a rétegnek tekintélyes része már majdnem

tisztán lisztből készült ételeket eszik. Itt kezd szere- pelni a száraz kenyér, mint reggeli, mint ebéd és mint

vacsora. Ha pedig nem annyira nehéz a helyzetük, azétlap: tésztaleves, száraztészta, kenyér, ami körülbe-lül ugyanazt jelenti más és más formában. Náluk kezd csökkenni a szalonna szerepe, egészen elfogy ahús, szinte elfogy a kolbász és a hurka, ez a rétegmár nem iszik tejet, vajhoz alig jut egyszer egy esz-

70



tendő ben, a tojás is kevésszer annak kerül az aszta-lára, aki a csirkét nevelte. A gyerekek dülöngélő írásamár vigasztalan szegénységr ől beszél, a földelt szoba

nyomasztó kipárolgásairól, összezsúfolt emberek ne-héz életér ől, a súlyos munkában tett kemény er őfeszí-tésekr ől, sok munkáról és kevés élelemr ől. Ezek azétlapok szinte már eléggé, teljes okokat nyújtva vilá-gítják meg a statisztikai adatokat, melyek arról be-szélnek, hogy Tardon sokkal nagyobb a tbc halandó-

ság, mint a szomszéd falvakban, hogy rendkívülgyakran oka a halálnak a csecsemőknél közvetlenüla veleszületett gyengeség, embereknél közvetve a le-gyengült szervezet.

Egy tizenegy éves kislány, négyholdas gazdalánya, így számol be ételeir ől: „Húst azért nem eszek,

mert nincsen”. Egy másik heti étlapját eképpen írja:” Én hétf ő n szalonnát és kenyeret ettem reggelre. Délre

pedig kenyeret. Én naponta háromszor szoktam enni. Kedden reggel szalonnát és kenyeret, délre kenyeret ;estére tésztalevest ettem. Szerdán reggel kenyeret,délre kenyeret, estére kumpris tésztát ettem. Csütör-

tökön reggel kenyeret, délre húslevest, estére kenye-ret ettem. Pénteken reggel kenyeret, délre bablevest,estére kenyeret ettem. Szombaton kenyeret, délretésztalevest, estére kenyeret ettem. Vasárnap szalon-nát, kenyeret, délre húslevest, estére kenyeret ettem”.A vacsora itt már vasárnap is száraz kenyér. Húsle-ves, bableves, lisztből készült étel, szalonna adja azváltozatosságot. Nagy karéj kenyeret majszoló

71



gyerekek, akiket felületes látogatók mohó elégület-leneknek néznének, az ebédjüket eszik ezzel a ke-nyérrel és kenyéren élnek a nehéz munkát végző

szülők, ünnep, ha kolbász és majdnem ünnep, ha sza-lonna akad.

A kislány, akinek apja két holdnyi földdarabongazdálkodik, egynap reggelire kenyeret evett, délre

tésztát, estére kenyeret. Másnap pogácsát evett ke-

nyérrel, ahogyan a gazdagabbak szalonnát szoktak ke-nyérrel enni, délre kenyeret meg szalonnát, estére

rántott levest fogyasztott. Csütörtökön reggel kenye-

ret és f őtt káposztát evett, ebédre kenyeret, vacsorára

krumplilevest. Pénteken reggel kenyeret és sóskát fo-

gyasztott, ebédre kenyeret. Ahogy írja: „Hetenkint tojást egy szerse ettem. Tojást azért nem ettem, mert

édesanyámnak nincs pénze”.

Egy másik kislány (2 hold) egy heti étlapja azesztendő januárjában így fest: „Én hétf ő n reggel sza-lonnát meg kenyeret, délbe meg bablevest, este meg kenyeret meg hagymát. Kedden reggel szalonnát meg

kenyeret, délbe meg kenyeret, este meg íésztalevest kolbásszal. Szerdán reggel szalonnát meg kenyeret,délbe sült tököt meg kenyeret, este meg kenyeret. Pénteken kenyérlevest, délre kenyeret, estére kenyeret meg hagymát. Szombat reggel szalonnát meg kenye-ret, délbe bablevest, este kenyeret meg savanyított

uborkát. Vasárnap reggel kenyeret meg szalonnát délbe húslevest, este kenyeret meg hagymát”.



(1 holdon alul.) Tard gazdaságainak több, mintegyharmada egy holdon aluli „birtok”. Amir ől e „bir-tokosok” étlapja beszél, már több a szegénységnél, az ál-

landó nyomor határát súrolja. Alig érti az ember,hogyan lehet így egészségesnek maradni, szívósan

bírni a munkát, az aratást. Hogyan lehet, hogy e csa-ládok gyerekei ugyanolyan virgoncan szaladgálnak az iskola udvarán, mint a többiek? Hajlandó az em-

ber a kétségtelen adatokban kételkedni, vagy túlzá-

sokba esni, valami „őser őre” gondolni, valami fogha-tatlan szívósságra, melyet megérteni alig, csak cso-dálni lehet. A felszínen nem látszanak a bajok, agyerekek arca nem keskenyebb, mint a többieké, deezek pusztulnak el tífuszban, ragályos betegségekben,ezek az anyák szülik egyenesen a temetőnek a kis tar-

diakat, róluk beszél a temető sarkában a rengetegkicsi sírhalom. Az arcon alig látszik valami, csak néhányan, a legszegényebbje, feltűnően sápadt, ezek még november végén is gémberedett meztelen láb-

bal tapossák a fagyos sarat. Csak a tanító beszél arról,hogy hihetetlenül gyönge ezeknek a gyerekeknek a

felfogóképessége, hogy furcsán ijedősek és egyáltalánképtelenek figyelni, szórakozottak és délben futással, játékkal helyettesítik az ebédet. Álljanak itt kommen-tár nélkül a dolgozataik, hogy beszéljenek a helyzetr ől,mely ebben a rétegben már vigasztalan, ha rendes há-zak és meszelt falak közé bújik is a maga nyomorával.Tardon a szegénység meghúzódó, már elkeseredni isfásult. Aki végigszalad a falun és akár be is megy a

73



házakba, alig láthat belőle valamit, valahogy az életlegintimebb titka ez a tűr ő szegénység. Azoknak a job-

bágyoknak az egyenes utódairól beszél, „ ki minden

terhek türelmes viselő je” volt Széchenyi szerint, már akkor is. „Ki hű jobbágy, s mily hű!” még ma is.

Egy egyholdas „gazda” kisfia írja: „Hétf ő n reg. gel ettem kocsonyát, délbe káposztát, este káposztát. Kedden reggel kenyeret, délre kenyeret, estére sóska-

mártást. Szerdán reggel kenyeret, délre kenyeret, es-tére tésztát. Csütörtökön reggel kenyeret, délre kenye-ret, estére tésztalevest. Pénteken délre kenyeret, es-tére kenyeret. Szombaton reggel kenyeret, délre ke-nyeret, estére vöröshagymát kenyérrel. Tejet nem et-tem egész hónapba, mert nincs tehenünk, osztán drágaés nincs rá pénz”. Húst nem evett egész hónapban,tojást nem evett egész hónapban. Kenyeret evett ésmegint kenyeret, mint a birtoktalan földmíves gyer-meke, aki így ír:

„Hétf ő n kenyeret meg f ő tt cukorrépát, déré ke-nyeret, estére tésztalevest. Kedden reggel vereshagy-

mát, déré kenyeret} estére keménmagos levest. Szer-dán reggel egy darab kenyeret meg répát, dére kenye-ret, estére borsólevest meg kompristésztát. Csütörtök reggel kenyeret, déré kenyeret, estére tésztalevest. Péntek reggel kenyeret, répát, dére kenyeret meg két kocka cukrot, estére bablevest. Szombaton reggel ke-

nyeret, dére nem hoztam iskolába semmit, estére ke-nyeret meg hagymát. Vasárnap reggel kenyeret, egy

74



kis szalonnát, dére egy kis kalácsot, estére tésztale-vest”.

De talán mindezeknél szomorúbb dokumentum

egy egyholdas parasztember kisfiának írása, aki ahelyett, hogy felsorolná, mit evett a hét egyes nap-

jain, furcsán ír, kissé gyerekesen; ahogy a mondatokatfogalmazza és dicsekszik, azzal talán jobban beszél ahelyzetr ől, mint az összes számadatok: „én már ettem

sokmindent — írja —, de legel ő ször ezen a héten ke-

nyeret ettem. Ettem már kolbászt, szalonnát, hurkát, sonkát. Ettem már én kalácsot, tejet és még vizet ahéten igen sokat ittam. Ez a heti táplálkozásom”.



Még azt mondják nekem a vénasszonyok,mire iszok, hogy mindig részeg vagyok.

Lopok annyit a sötét éjszakába, jó bort iszok, sej, haj, míg élek a világba.

(A nagybirtokon.) „A koszt igen rossz, kevés”,mondják azok a fiatalok, akik summás munkára sze-gődnek. Járandóságba a munkás körülbelül napi félkiló szalonnát kap, persze gyönge, harmadrendű sza-lonnát, fele bőrke, tetején ujjnyi vastag sóréteg — rossz salétromsó, — hogy a kevés sokat nyomjon. Az

egyik mesélte, hogy leméréskor megpróbálta a sóré-teget bicskával lekaparni és ugyancsak rosszul járt, le-gorombították, éppen, hogy pofon nem verték. Ke-nyeret elég sokat adnak nekik, de az is eléggé„gyönge minőségű”. Az ebédjük ötször egy hétenhúsleves, hús minden második nap van csak benne,

annyi, amennyi havi két-három kiló (nagyrészt juh)húsból egy-egy napra jut. Kétszer egy héten, keddenés pénteken rántottleves és krumplistészta az ebéd,csak ilyenkor van két fogás. Vasárnap üres húslevestkapnak, nyilván azzal a meggondolással, hogy ezena napon az uradalomnak nincs szüksége a munkáserejére, vacsora vasárnap egyáltalán nincs, arról asummás maga gondoskodjék. Ez az önellátás, mint-

76



hogy minden garassal takarékoskodni kell, hogy le-gyen miből élni télen, rendesen annyit jelent: asummás maradék szalonnát és kenyeret eszik. Szinte

törvényszer űen ugyanez az étlap az összes uradal-makon, ahová tardiak járnak. Csak egy-két uradalom-

ban más az étlap, néhol húsleves—savanyú krumpli,vagy savanyú bab—krumplistészta az ebéd. Jellemző,hogy a legények ezt az összeállítást már lényegesen

jobbnak tartják a többi uradalmak kosztjánál. Emlé-

keznek birtokokra, ahol az elő bbiek mellett még grí-zestészta és káposztástészta is előfordult, a legtöbb he-lyütt azonban a húsleves a legf ő bb, mondhatni egyet-len étel. Hetente kétszer némely helyen előfordul vál-tozatosságképpen bableves és krumplileves is és agyönge minőségű húsjárandóságból általában nyolcad-

kiló jut minden másnapra egy-egy summásnak. Csak kivételképpen esik meg, hogy valamelyik legény a vá-zoltnál jobb élelmezésr ől vall, de előfordul az is,hogy az élelmezés szintje még ennél is alacsonyabb.Helyzetük csaknem rosszabb, mint a rabszolgáké,mert azokra ugyanannyira gondolt a gazda, mint a

marháira, érdeke volt, hogy minél jobb er ő ben ma-radjanak, hogy állandóan használt munkájuk minélnagyobb legyen. De a summásoknál a munkáltató na-gyon kevéssé gondol a munkás egészségével, az elvnyilvánvalóan az, hogy amennyit a nehéz munkábangyöngül, annyit majd er ősödik a hosszú télen és a sa-

ját költségére. Ha nem, akad más a helyébe. Ha amunkában betegszik meg, a munkáltató csak nyolc

77



napig köteles élelmér ől és gyógyításáról gondoskodni.

Ez rendesen nem is történik másként, ha a summás a

munkában olyan betegséget talál szerezni, ami nyolc

napnál tovább tart, fel is út, le is út. A tardiak közülaz egyik summás, akivel szóltam az állapotáról, a múltesztendő ben a munkában nyolc kilót fogyott, egy másik

tizet, egy harmadik 62 kiló volt, mikor elment hazul-

ról, mire két hónap multával visszatért, lefogyott 45kilóra, ősszel pedig hat hét alatt, kukoricatörés és ré-

paásás közben megint hat kilót fogyott. Földes szobá- ban lakik ötödmagával, még egyelőre nem köhög.

A gyerekek írása az egyes családok lesújtó álla-

potáról beszél, a számadatok, melyeket az étlapok ősz-

szességéből kapunk, már a társadalom állandó sze-

génységér ől. A legf ő bb bajok: a falu szegénysége oly nagy, hogy a tardiaknak

alig jut pénzük arra, hogy élelmiszert vásároljanak, sőt rászorulnak arra, hogy értékesebb élelmiszereiket

eladják.

Ebből az következik, hogy táplálkozásuk teljesen

egyhangú, csak a termett élelmiszeranyagokat hasz-nálják fel és sokszor annak is csak az értéktelenebbrészét. A leolt hízó szalonnáját egész esztendőre oszt-

ják be, a csirkét és a tojást eladják, csak néha-néha ke-rül az asztalukra egy-egy elöregedett tyúk. Amibőlúgy — ahogy elég van minden esztendő ben: a liszt.

Ez annyit jelent, hogy: a fogyasztott ételek legnagyobb része lisztből ké-

78



szül. Igen nagy része száraz kenyér; ritkább, de szin-tén egyik legf ő bb ételük a tésztaleves meg a száraz-tészta. Jórészt fehér kenyeret esznek, a jobb tápérték ű

barna kenyér helyett. A falu legszélesebb rétegénél azételek kétharmadrésze tisztán lisztből készült étel, ke-nyér, tésztaleves vagy száraztészta. Ez azt jelenti, hogyminden hárem étkezésből kettőn csak kenyeret, szá-raztésztát, vagy tésztalevest esznek. Többnyire termé-szetesen kenyeret. Átlagban számítva a Tardon fo-

gyasztott ételek 40 százaléka száraz kenyér. Termé-szetesen e számításban a kenyérrel csak mint f őétellelszámoltunk, tehát a hús, szalonna, stb. mellé fogyasz-tott kenyér nincs benne ebben a 40 százalékban. A kö-tet végén közölt grafikon szemléltetően mutatja a ke-nyér óriási szerepét Tard táplálkozásában.

A többi termésből kikerülő élelmiszeranyag sze-repe, mint a termésösszegek mutatják: minimális. Akrumplit nagyrészt csak kenyérsütéshez használják fel,néha leveshez. A bab és borsó nagyon ritkán színezia tardiak étlapját, a káposzta már gyakrabban. Tavasz-szál, mikor a sóska révén kedvező bb a f őzelékfélék és

mártások fogyasztása, ezek még mindig csak 15 száza-lékát teszik az ebédre és vacsorára fogyasztott ételek-nek és csak háromféle: sóskamártás, babf őzelék, ká-

poszta fordul elő. Gyümölcsöt nem eszik a falu, csak ősszel szőlőt, ebben az évszakban a szőlő a f őételek 12 százalékát teszi. Olyan formában, hogy az ebéd:

szőlő kenyérrel. A háziállatok értékesebb élelmiszeranyaga részint

79



pénzre váltódik fel, részint az egész évre elosztvasokkal kisebb szerepet kap a kívánatosnál, sőt a szük-ségesnél is. A hús ősszel, mikor még tart a nyári ke-

reset, az összes ételek 15 százalékát teszi, tavasszal,mikor már szűkösebben van pénz, mindössze 6 száza-lékát. E számok az egész falura szóló átlagok és jobbviszonyokat mutatnak, mintha külön vizsgáljuk a sze-gényebb rétegeket. Ezeknél a fogyasztott ételeknek mindössze 3 százaléka szalonna, vagy kolbász, friss

hús nem igen kerül asztalra. Ez a réteg szinte kizáró-lag kenyéren és levesen él, azaz kenyéren és vizén.

A kereset, mint a hozzávetőleges számítások mu-tatják, nagyon kevés, jó, ha ruházkodásra, adóra,adósságtörlesztésre futja. A boltok listái azt mutatják,hogy a falu, ha vásárol, nem élelmiszert, hanem a

legszükségesebb háztartási cikkeket vásárolja. A legszélesebb tardi rétegek étlapja nem is le-

hetne jobb, mint amilyen, a mai viszonyok mellet. Haa falu részben áttérne a búzatermelésr ől minőségter-melésre, az bizonyos mértékig segítene, de ennek óriási akadályai vannak egyrészt a megszokásban, más-

részt a csekély ezirányú gazdasági műveltségben, har-madrészt abban, hogy messzire találhatnának csak piacot. E téren bármilyen reform igen nagy energiájúhelyi vezetőt is igényelne, a tardiak alapos kiművelé-sét, továbbá Tard bekapcsolását a piacba és mindenek előtt egészségesebb földeloszlást. Aránylag vékony aza tardi réteg, melynél nem az anyagi helyzet okozzaaz ebédek sivárságát és kevés tápérték ű voltát, ha-

80



nem jórészt a f őzés elhanyagolása, az, hogy az asszo-nyok kevés gondot fordítanak a változatosságra ésnem tudnak célszer űen és táplálóan f őzni.

A számadatok az egyes étkezésekr ől a következő-

ket mutatják:

A reggelik 49.5 százaléka száraz kenyér. A tej-fogyasztás igen kicsiny és szembetűnő eltérések mu-tatkoznak a jobbmódúak és szegényebbek tejfogyasz-tása között. Az 5—10 holdas gazdák gyerekeinek 10százaléka iszik reggelire tejet, viszont a 0—5 holda-sok gyerekeinek listáin csak a reggelik 1.5 százalékatej. Általában a tejfogyasztás a holdak számával egye-nes arányban csökken, a száraz kenyér fogyasztása aholdak számával egyenes arányban növekszik. Sok-szor esznek reggelire előző estér ől maradt ételt (a reg-

gelik 10 százalékában), ritkán kávét, még ritkábbanteát. Ez persze egészen silányminőségű tea, rendesencsak akkor isszák, ha beteg van a háznál. Olyanfor-mán, ahogy az egyik gyerek írja: „reggel ettem asz-

pirint teával”.

Az ebéd és a vacsora csaknem kizárólag egyfogá-

sos ételekből áll. Egyfogásos a f őétkezések 94 száza-léka, kétfogásos 6 százaléka. A megvizsgált családok 45 százaléka egy hét alatt egyszer sem evett két tálételt ebédre és ritka kivétel az olyan ház, ahol egy hé-ten egynél többször kerül két tál az asztalra. Hidegétel az összes fogyasztott ételek 54 százaléka, a me-

leg ételek legnagyobb része leves, kisebb része tészta,kisebb része f őzelékféle és egészen kis része friss

81



hús. Ami húst a falu fogyaszt, az nagyrészt hideg füs-tölt hús, kolbász, sonka és ez is ritkán. A friss hús alitr teszi az összes ételek 2 százalékát. A falu tavaszi ét-

lapjában összesen a következő ételek f ői dúlnak elő:tésztaleves, húsleves, rántottleves, bableves, lebbencs-leves, habartleves, krumplileves; sóskamártás, babf őze-lék, káposzta, száraz tészta, mákos tészta. Gyakran voltszalonna, néha töpörtyű, mindössze egyszer-kétszer:tojás, tej, kávé, olajos, cukros és zsíros kenyér.

A nehéz élet, melyr ől az ebédek listái beszélnek, jelentőségében túlnő azon is, hogy nehéz szociálishelyzetr ől szól, a szegénység alakítja a társadalmat,megszabja a képét és beleszól fejlődésének irányulá-sába. A tardi ebédek és vacsorák társadalomalakítóer őt is jelentenek, egyik legjelentékenyebbet a többi

között. Ami a helyzetből következik, annak tanusá-gait és feladatait nem vonta le és nem tette magáéváa politika és az ország, de a tanulságokat levonták

parasztok és vágyaik, igyekvéseik már e tanulságotnyomán alakulnak. A helyzet hatalmas pusztító er ő

jelent a tardi társadalomban. Ezt az er őt, mely mahol-

nap a szociális helyzet nyomása alatt óriásivá nőhet,ki vette figyelembe az országban és ki cselekedett sze-tinte a javakkal? A szociális helyzet az emberanyag ve-szedelme, de a társadalom veszedelme is és ma mégirányítatlan társadalmi er ő. Az emberanyag veszedel-mér ől alig vesz tudomást az ország és a magyarság.Ami tudomást vesz róla; a halálozási statisztikák

82



83



Mikor engem a f ő orvos vizitált, édes anyám a gang alatt sirdogált,

eredj haza édesanyám, ne sirass,

van még otthon három árva, neveld azt.

A nehéz szociális helyzetnek, a sok munkának éskevés ételnek a hatását a statisztika „népmozgalmiadatai” így állapítják meg: a tényleges szaporodásarányszámai az 1880—90-es évtizedtől kezdődően er ő-sen alatta maradnak a megyei átlagnak. 1880 és 90

között a tényleges szaporodás Tardon 6 százalékkalkevesebb, mint a megyei átlag. 1890 és 1900 közöttBorsod—Gömör megye tényleges szaporodása 14.6 %;Tard tényleges szaporodása 2.08 százalék . 1900 és1910 között 4.3 százalékkal, 1910 és 20 között 0.5százalékkal, 1920 és 30 között 7.9 százalékkal maradtalacsonyabb Tard szaporodása, mint a megyei átlag.Amit ilyenféleképpen, szárazon és hivatalosan fejez-nek ki a statisztikai felvételek, a mögött az okokat aszűk ebédek, a rossz levegő jű földes szobák, a sekélykutak adják. A falu a temető keresztjein válaszol a sú-lyos helyzetre. Tard oldalában, az utolsó házak mel-lett fekszenek Tard halottai, enyhe lankán nyúlik ela temető, mint a szántóföldek is. Szélesen, a domb-tetőtől csaknem az útig a katolikusok fekszenek; ki-

84



szorulva a temetőszélre, az árokba a baptisták és a

zsidók. A sírok jórésze már alig válik el a földtől, a

kereszteknek csak egy-egy csonkja hirdeti elmosódott

felírással a meghaltak korát és az ittmaradottak sze-

retetét.

Amit a statisztika mond: igen magas halálozási

arányszám, melyért az igen nagy csecsemő-, fertőző- beteg- és tbc-halálozás tehető felelőssé.

Amit a sírkeresztek feliratai mondanak: négy vál-

sága van Tardon az életnek, mikor legkönnyebb ahalál dolga. Az első válság rögtön a születés után

következik, a második huszonegynéhány éves korban,

a harmadik negyven és negyvenöt év között, a negye-dik már csak az élet természetes határán, hatvan-het-

ven év körül. A tardiak, akik a kupacok alatt nyu-

gosznak immár megbékülve, nagyrészt e négy életkor

valamelyikében vándoroltak ide a pap vagy a kántor

kíséretében, szertartásszer ű siratások között.

ITT NYUGSZIK KÉT KIS GYERMEKEM,

CZUFOR MARI ÉS BALÁZS, hirdeti az egyik föl-írás egy kettős gyermeksír fölött. 1935-ben tizenhár-

mán haltak el Tardon anélkül, hogy megérték volnaaz első születésnapjukat. Ok: „veleszületett gyenge-

ség”. Ugyanebben az esztendő ben négy gyermek szü-

letett holtan. A falura kijáró Stefánia-nővérek egyidő óta rendszeresen gondozzák, utasításokkal látják

el az anyákat az eredmény mégsem sok, a csecsemő-

halandóság alig csökkent. Általában az egyik eszten-dőre eső halálozásoknak közel egyharmada egy éven

85



aluli csecsemőkre esik. A csecsemőhalálozás arány,számai lényegesen nagyobbak, mint a szomszédos fal-vakban annak ellenérc, hogy Tard ugyanolyan egész-

ségügyi gondozásban részesül, mint a szomszédai. Azanyák nem tudattanságból nem táplálkoznak jobban,hanem, mert nincs rá módjuk. A veleszületett gyen-geség ritkítja soraikat, nem az egyke: a falu növeke-désének nem maga a falu vet korlátokat. Hanem ahelyzet, mely az életbenmaradásokat szabályozza, nem

a születéseket. „ÉLETEMNEK LEGSZEBB DELÉN KOPOR-

SÓBA SZÁLLVA, SZERELMETES HITVESEM-

T Ő L A SÍROM ELZÁRT, DE VÁROM A FELTÁ- MADÁST, ISMÉT ÚJRA LÁSSUK EGYMÁST, AZ

EMLÉKET ÁLLÍTTATTA H Ű NEJE” — egy hu-

szonötesztendőt ért fiatal férfi koporsója fölé, — ahogy az írás hirdeti. A k őfaragó a sírk őre egy ke-reszttel és szigonnyal átdöfött szívet mesterkedettés a szomszédságban, sokan, feltűnően sokan van-nak, akiknek keresztje arról beszél, hogy élt 18 évet,23 évet, 25 évet. A halálozások másik harmadát —

negyedét, a statisztika szerint, a tbc. halandóság tesziki, együttesen az influenzával az újabb idő ben; a „kö-högéssel”, mint halált előidéző betegséggel, a régebbiidő ben. Ok: a munkából hazatér ő fiatalok könnyű

prédájául esnek a tbc-nek. ősszel, mikor hazatérnek afaluba, már rendesen nagyon nedves az idő, az utakon

megáll a sár, ha eső nem esik, a hegyekből ide le-csurgó vizek párolognak. A víz nemcsak az uccákon

86



áll meg, hanem onnan beszivárog a falak alatt a há-zakba, a földes padlóba is. Bent csak valamivel eny-hébb és talán még egészségtelenebb ez a hideg, csontig

hatóan nyirkos és nedves a szoba levegő je. Nohaa falubeliek elég gyakran szellőztetnek télen is, nohaaránylag kevés a télire bedeszkázott ablak és kevésszobát melegítenek a bennmaradó füsttel, a lakások mégsem felelnek meg igényesebb egészségügyi köve-teléseknek. Bár a vidék lényegesen jobb levegő jű,

mint az Alföld, a Bükkből friss és tiszta szelek érkez-nek, az embereknek is több a hajlandóságuk az ablak-nyitásra, mint a lapos országrészeken, mindez nem so-kat javít. Tardnak csaknem az egész járásban a leg-rosszabbak a tbc-viszonyai, ahogy legrosszabbak a cse-csecsemőhalálozási viszonyai is.

ITT NYUGSZIK A JÉZUS NEVÉBE, áll a fel-írás a Nagy Andrások, Tóth Lajosok, Ficere Máriák,Pelyhe Rozáliák keresztjein. Legtöbbjüket, ha felnőttkorukban multak el, a tífusz döntötte ki vagy más ra-gályos betegség. A sok talajvíz egészségtelenné teszia tardi kutak vizét. Mikor harmadszor látogattam a

falut, már csak a sírját láthattam annak a gyereknek,aki a legszebb nótákat tudta Tardon és aki tavaly mégrádióba is énekelte az „Egyszer egy királyfit”, — mi-kor erre jártak a mikrofonnal. A tífusz vitte el, mintsokakat a tardiak közül. Gyakori a tüdőgyulladás, adiftéria, a „veresség”, ahogy a régi anyakönyvek a

skarlátot nevezik. Előfordult a múlt esztendő ben guta-ütés, agyvérzés is. Nagyon tanulságos az 1870. évi

87



halálozási lista, melyben mint halál-ok szerepel: sor-vadás, tbc., vízkór, köszvény, szélütés, pokolvar, sár-gaság, gyilkolás és igen sokan vannak, akiknek a be-

tegségét nem tudták megállapítani. 1880-ban tbc-ben,kelevényben, sínlődésben, vízibetegségben, köhögés-

ben, toroklobban, verességben, himlő ben, ideglázban,nehézkórban, végelgyengülésben, mellbajban, torok-gyíkban, bélgyulladásban, aszkórban, gyermekágyilázban, forrólázban haltak el tardiak. A verekedések-

nek két áldozata akadt ebben az évben. A tardi nép egészsége a múlt század második

fele óta javult valamennyit. 1853—83-ig terjedő har-minc esztendő ben lényegesen többen haltak el éven-kint, mint az 1900—1935-ig terjedő években. Ha ősz-szehasonlítjuk e két időszak halálozási görbéjét, fel-

tűnik, hogy míg a múlt század második felében gyak-ran ugrik magosra a halálozások száma és gyakori,hogy egyes esztendőkben a falu lakossága fogy, azutolsó harmincöt év alatt, csupán a világháború kétesztendejében észlelhető természetes fogyás. A jobbegészségügyi viszonyok f őként abban nyilatkoznak

meg, hogy legutóbbi évtizedekben nem voltak járvá-nyok, melyek száznál is több tardit vittek el egy-egyesztendő ben és egyes betegségek fenyegetése majd-nem elmúlt a tardiak feje fölül. A matricula 1857-ben25 esetben paralyzist, 22 esetben tífuszt jelöl meg ahalál okául, 1862-ben 102 haláleset közül 80 a para-lyzis- és tífusz-halálozás összege. 1865-ben majdnemszázan pusztultak el tífuszban, 1873-ban pedig a ko-

88



lerajárvány emeli feltűnő magosra (144) a tardi halá-

lozások számát.

Az elmúlt években, harmincöt esztendőr ől szá-mított átlagban évenkint 48-an haltak meg és 71-en

születtek Tardón. A születések száma a múlt századharminc esztendejér ől számított átlag (85) óta csök-kent, de tekintettel arta, hogy a halálozások száma aszületések számánál lényegesen jobban csökkent, vég-

eredményképpen Tardnak ma nagyobb a természetesszaporodása, mint azelőtt. De ezek a viszonylagosan jobb viszonyok egyáltalán nem jelentik azt, hogy ahelyzet annyira javult, amennyire kívánatos lenne.Az egy évben elhaltaknak 31 százaléka hal meg l esz-tendős kora előtt, tehát a halálozásoknak majdnemegyharmada csecsemőkre esik. Évente átlagban tizenötegy éven aluli tardi kisgyerek hal meg, tehát körül-

belül minden negyedik újszülött. A tüdővészhalan-dóság az összes halálozások 20 százaléka, azaz min-den ötödik tardi ember tbc-ben hal meg. Tüdő-, mell-hártyagyulladás, influenza és egyéb hüléses megbete-gedések is gyakoriak, az összes tardi halálozások 6

százalékának okát adják. Azoknak a tardiaknak jó-része, akik az életnek szociális eredetű kríziseit túl-élték, már többnyire végelgyengülésben hal meg. Azösszes halálozások 19 százaléka végelgyengülés.

A legutolsó években az alaposabb egészségügyigondozás következtében lassan, nagyon lassan javul a

helyzet. De komoly eredmény semmiféle alapos egész-ségügyi gondozástól nem várható, a szociális okok

89



figyelembevétele nélkül mindez csak tüneti kezelést jelenthet. A tardi nép egészsége ma nem az orvos,hanem a politikus kezében van, mint általában a ma-

gyar parasztság egészsége, az alapos javítás az ő ke-zébe van letéve és ő felelős az eredményekért, nema nagyon becsületesen dolgozó egészségügyi intézmé-nyek. A szociális helyzet szinte lehetetlenné teszi,hogy a tardi ember orvoshoz forduljon és elég egy pillantást vetni arra a grafikonra, mely azt mutatja,

hogy az elmúlt huszonöt esztendő ben elhalt tardi be-tegek hány százalékánál volt orvos (l. függelék). Egrafikon azt mutatja, hogy míg 1911-ben minden 10elhalt beteg közül 7-et kezelt orvos, 1934-ben 10 ha-lálos beteg közül csak 2, 1933-ban csak l fordulha-tott orvoshoz segítségért. A háború utáni egyik esz-

tendő ben 42-en haltak meg Tardon és egyikük semrészesült orvosi kezelésben. Pedig a tardiakban meg-lenne a hajlandóság, hogy orvoshoz forduljanak, nohaa „tudós embert”, a kumzslót sem vetik meg. „Gézafejedelem is két istennek áldozott” — mondják.

90



Homokos az édesanyám udvara,barna legény lassan gyere be rajta Lassan pengjen rézsarkantyúd taréjaébren alszik édesanyám, meghallja!

Az ember megpróblája és sikertelenül próbáljacipő jér ől leválasztani az úton rajtaragadt sarat, mi-előtt bemegy a tardi házba. Aztán megkeresi a kilincshelyett felszerelt elmés szerkezetet, melyből az ajtókülső oldalán egy lecsüngő madzag látszik. Ha ezt

megrántja a látogató, belül fölemelkedik a záróre-tesz és az ajtót be lehet taszítani. Ez az ajtó a tardiház közepén van, az udvarról nyílik, az ajtóból arégebbi házakban kéménynek kiképzett felső nyílás-sal, a füst ott mehet ki és ott lógnak a szalonnák,kolbászok, sonkák. Innen két szoba nyílik. Az egyik

a lakószoba, a másik a kamra. A tardi család lisztjét,krumpliját itt raktározza el télire. A konyha oldal-falai, a jobbmódú családoknál, körülbelül az ajtószemöldökfájával egy magasságban tányérokkal van-nak beaggatva, színes cseréptányérokkal, melyeknek nagyrésze a mezőtúri fazekasok műhelyéből került ki.Alapszínük világosbarna és ezen sötétbarna minták helyezkednek el, mértani minták, virágos mintákkalvegyest. A szobának rendesen vagy hatodrészét fog-

91



lalja el a búbos kemence, mely három-négy egymás-tól nem sokban különböző formában fordul elő atardi házakban. Többnyire be van építve a takarék-

tűzhely és a jobbmódúak újabb házaiban még egy kisvaskályha is csatlakozik kéményével a búboskemen-céhez, ez már csupán f űtésre szolgál. A padkárólszinte elmaradhatatlan a rongyszőnyeg, a sutból amacska, meg némi lim-lom, aminek ott alkalmas helykínálkozott. A szoba egy másik szögletében pad fut

a fal mellett, nagyrészt egyszer ű asztalosmunka, egy-színű festéssel, előtte az asztal. Szék kevés van, min-dig kevesebb, mint ahány lakója van a szobának, defölösleges is, hiszen a padkán ülnek, nem a széken.Ágy kettőnél több akkor se igen van, ha hat tagja vanis a családnak és elmaradhatatlan, még a szegényebb

családoknál is, a tulipános láda. Ezek rendesen igenrégi, nagyszülőktől örökölt, öreg bútordarabok, meg-kopott festéssel, megrepedezett oldalakkal. A falakonnéhol, leginkább a gazdagabbaknál, szorosan sora-koznak egymás mellé a tányérok, fehérszínű, élénk vi-rágos festésű, újabb gyári darabok, vegyest a régi pa-

rasztfazekasok munkáival. A tányérok vidám sorát itt-ott leváltja néhány szentkép, némelyik házban ezek isalig férnek el egymástól, tükörre festett Máriák és Jé-zusok vannak, mellettük valamelyik fiú katonafény-képe. A szentképek ritkán újabbak, nagyrészt a múltszázadból való örökölt darabok. Az ágyterítő sokhelyt

keresztszemes hímzéssel díszített háziszőttes vászon,sokszor igen régi darab, használatba csak ezeket adják.

92



Az újonnan készültek a tulipános ládában várják,

hogy férjhez megy az eladó lány és annak a házában

majd szerepükhöz jutnak: takarhatják az ágyat. Ugyan-

így a hímzett asztalterítők is rendszerint összehajtva pihennek a ládában, már inkább őrzik, mint használ- ják őket. Ha valaki meghal, az ágyterítő, persze csak

az ócskább, lekerül az ágyról és szépen kimosva lepe-

dőnek kerül a koporsóba, hogy a tardi azon pihenjenhalálában, ami ágyát takarta életében.

A ház maga többnyire er ősen nyújtott téglalap

formájú. A lakószoba nem nagy, egy-egy oldala 3 és

7 méter között változik, ami nem éppen megfelelő

nagyság, ha számba vesszük, hogy egy ilyen szobában

rendszerint öt, de igen sokszor még több ember la-

kik és alszik. Ablak általában három van a szobán,kettő az ucca felé tekint, egy az udvarra nyitja a sze-

mét. Az ablakok, leszámítva az értelmiség lakásait,

mind kicsinyek, a régibb házakon alig arasznyiak. Egy

családnak csak egy berendezett szobája van, a ,,tiszta

szoba” itt csaknem ismeretlen fogalom. Akárhányan

is vannak a családban, a háznak csak egy szobájátlakják és f űtik, az asszonynép ebben a szobában fon

naphosszat a kerekes guzsalyon, a lányok itt hímez-

nek, ha van mit és mindnyájan itt alszanak. Egy 1925-

bői származó összeírás szerint a faluban volt össze-

sen 401 ház, 420 lakórésszel, tehát mindössze tizen-

kilenccel több lakórész, mint ahány ház. A falu két-ezerháromszáz lakosa ebben a 420 szobában lakik,

93



azaz átlagban is egy szobára öt ember esik. Ha eh-

hez hozzávesszük, hogy a parasztházak csaknem kivé-

tel nélkül földes padlójúak, hogy az ablakok kicsi-

nyek, hogy legalább ketten alusznak egy ágyban,

akkor meglehetősen sivár képet kapunk. Hogy a tardi

nép nem lakik egészségesebben, annak egyik oka

megint az anyagi helyzetben keresendő, másik, hogy

e sokban még régi parasztmentalitásban élő parasz-

tok nem is táplálnak több igényt a lakással szemben.

E téren megmaradtak mindazok a hagyományok, me-lyek más téren oly könnyen pusztulnak: az együtt-

élés az állatokkal, a csirkék elhelyezése télire az ágy

alatt; mindaz, ami kevéssé higiénikus, viszont a szű-

kös életben szükséges célszer űség. Télire nemcsak a

család maga zárja magát az egy szűk szobába, ha-

nem ide hozza hordóban a káposztáját, ide hozzacsirkéit, csak éppen nagyobb állatai maradnak az is-

tállóban. A káposzta, a csirkék, a készülő ebéd szaga

összekeveredik a földelt padló kipárolgásával, a sár-

ból vagy vályogból készült fal maga is szívja a ned-

vességet, az egész szobában langyos és nehéz a levegő.

Ebben a levegő ben szaladgálnak a mezítlábas,hiányosan és vékonyán öltözött gyerekek, akik ter-

mészetesen a szobában nem koptatják a cipő jüket,

pedig a padló alig melegebb, mint odakint a föld.

Tardon 1920 és 30 között kevesebb új ház épült,

mint országos átlagban: Tardon 16 százalékkal nőttmeg a házak száma, országos átlagban 25 százalékkal.



A falubeli házak jó háromnegyedrésze vályogból, sár-

ból épült és csaknem háromnegyedrészének zsupteteje

van. Az újabb házak is követik a régi mintát, c

hosszúkás alakú szoba-konyha-kamrás típust. Nagy-

részt kontyuk is van a tető búbján, ahol csomóba kö-

tötték a zsuptető szálait. A néhány közel kétszáz éves

tardi ház, ami megmaradt, mutatja a tardi házépítés

megkötő hagyományait. E házak teteje elől félkör-

alakban kiszélesedik és így szélesebb ereszt alkot, me-

lyet gerendákkal képeznek ki, hogy er ősen tartson. Ez

az üstök ma már csak néhány tardi házon látható, az

ucca felé néz és aljában a fal padnak van formálva.

Ezen a padon nagyon jól lehet üldögélni és pipáz-

gatni eső idején is a széles eresz alatt, valami olyan

paraszti verandaféle hangulata van e részleteknek.

Ezeken a régi tardi házakon az ablakok roppant ki-

csinyek, a falak roppant vastagok, amilyen szépek a

szemnek, olyan egészségtelenek lakásnak. Külsőleg

nagyon jól festenek, simulnak a tájhoz, a tetejük,

mint parasztember szemébe húzott kucsma áll a vál-

lukon és illik hozzájuk a gémeskút, amit a tardi szo-

kás házak homloka elé állít. Színes hímzett vász-

nakat, ékes cserepeket ezekben a házakban találni leg-

kevésbbé, pedig ezekhez illenének legjobban. De itt

már csak a szegényebbek laknak, a kézimunkák, csere-

pek átköltöztek a gazdagabbakkal együtt az újabb ha-

zakba. Szerkezet és forma szerint ezek az újabb házak

is er ősen hasonlítanak a régi típusokhoz, csupán az

95



ablakok nagyobbak valamivel, a falak keskenyebbek

és a tető nem esik le olyan mélyen a ház homlokára,

mint a régieknél. Ez újabb házak közül is igen kevés,

a cserép, deszka, vagy zsindelytetejű és egy sincs, ame-lyik a ház régi beosztásán változtatott volna.



Nagyobb gazda csak néhány van Tardon, torná-

cos házaik alig különböznek a többi tardi házaktól,

e gazdagabb parasztok, akik itt virilistának számíta-

nak, másutt csak közepes anyagi állapotú réteget je-

lentenének. Mindössze tizenhárom család gazdálko-

dik húsz holdnál nagyobb földön, száz alatt ma-

rad azoknak a családoknak a száma, melyeknek bir-

toka nagyobb tíz holdnál, az 5—10 holdas törpebirto-

kosok pedig alig másfélszázán vannak. A többi tardi

birtokosok, a falu legnagyobb része, öt holdnál ki-

sebb földön gazdálkodik és munkába jár. A tardi

társadalomban éppen úgy emlegetik a „nagygazdá-

kat”, a maguk 15—20 holdjával, mint Bácskában a

parasztnábobokat, csak éppen kevesebb a különbség a

szegényember pár holdja és a nagygazda nagyobb bir-toka között. Anyagi állapotuk szerint a tardi parasz-

tokat nagyjában három csoportba oszthatjuk: az

egyik csoport azok a családok, amelyeknek elég föld-

jük van ahhoz, hogy a család egyik tagjának se kell-

jen summásmunkába járni. A másik csoportot azok

teszik, akiknek van valami földjük, de azért munkábais kell járniok. a harmadik és nem nagyon nagyszámú,

de a legszegényebb réteg a birtoktalanoké, akiknek

földjük nincs és csak munkával keresik kenyerüket. A

falu állapotának még egy oldalról való megvilágítása

végett vizsgáljuk meg, milyen körülmények között él

egy-egy ilyen család. Három többé-kevésbbé tipikus-nak tekinthető tardi család állapotrajzát vázoljuk fel,

97



hogy ezzel a szociális helyzetr ől való képünk teljestegyen.

Bukarestben, Lembergben, Moszkvában, Odesz- szában, Csíkszeredán, Segesvárott fordult meg egynegyvenhét esztendős tardi gazdaember, egyike a falutízholdas birtokosainak. Apjának szintén tíz holdföldje volt és kilenc gyereke hozzá. Neki az apai bir-tokból két és fél holdnyi örökség jutott, egy holdat

még a háború előtt, egy holdat a háború után vásároltmeg. Felesége is hozott két holdat, két hold OFBföldet kapott és két holdat vásárolt a testvéreitől. Atíz hold föld huszonkét darabban fekszik a határban.Van belőlük Veresharaszt, Gyepszegés, Szabadföld,Disznóhálás, Gyalogföld, Rétvég, Hajas, Határ, Szé-

r űskert, Batuz, Disznóhegytető, Sugarótető nevű dű-lőkben, van a Lapos dűlő ben, a kövesdi határban.A lakóháztól és egymástól eléggé távol fekszenek, alegtávolabbi földdarab 5, a legközelebbi l kilométer-nyire van a háztól. Hogy a család mikor költözött ide,arról a családf ő nem tud semmit, de nevüket rnár az

1820-as matriculában is megtalálhatni. Hárman van-nak: apa, anya és egy tizennyolc éves fiú. Huszonegy-éves menyecske lányuk már nem lakik a háznál. Adó-

juk 67 pengőt tesz ki, legelőadót fizetnek 22 pengőt,OFB földre 40 pengőt. A boltban évente 140 pen-gőért vásárolnak háztartási holmit, ruházatra szintén

140 pengőt, tüzel

őanyagra 24 peng

őt költenek. Bük-könymagra 30 pengőt, kukoricára 40 pengőt adnak

98



ki minden esztendő ben. Adóhátralékuk 75 pengő. Egyesztendő ben a következő fontosabb cikkeket vásárol-

ják: körülbelül 40 liter petróleumot, 25 kiló sót, 10

kiló cukrot. Húst a hentestől nem igen vesznek Hízót öltek, zsírjuk és szalonnájuk ebből kerül. Vanházuk, 2 tehenük, 2 borjújuk, 3 sertésük, 15 tyúkjuk,3 libájuk, 5 kacsájuk.

Ők is csak egy szobát laknak, mint általábanmindenki a faluban. A szobában rengeteg a tányér,

a régi parasztcserép. Van asztaluk, lócájuk, két szé-kük, több hímzett térítő jük, hármuknak két ágyuk.Az apa ruházata: l vasárnapi és l hétköznapi öltöny,6 vászoning, 8 lábravaló, l pár csizma és l pár ba-kancs. A fiúnak van egy hétköznapi öltönye és egymeleg fekete ruhája, 8 vászoninge, l pár csizmája és

l pár bakancsa. Az anyának van 20 fejkendő je, 18ráncoskája (blúza), 23 szoknyája, 36 darab fehérne-mű je, 2 pár csizmája, 2 pár papucsa, 3 pár cipő je,A kevés falubeli család közé tartoznak, amelynek könyve van, több kötet a szentek életér ől. Regényük odahaza nincs, de rendszerint eljárnak könyvért a

könyvtárba. Olvasták az „Egri Csillagok”-at és álta-lában a történeti, háborús témájú írásokat szeretik,„mert az nem kitalált dolog”. Különösen szeretik avallásos tartalmú, de népies irányú és beállítottságúolvasmányokat. A „Független Kisgazda” című lapot

járatják, azért szeretik, „mert kimondja az igazságotés a falusi néppel érez”.

A szülők megfordultak Budapesten is és voltak a

99



Dunántúl, ahol rokonokat látogattak meg. Minden

héten kétszer bemennek Kövesdre, tejet, tojást, ba-

romfit visznek be eladni. Vásárok alkalmával gyak-

ran visznek nagyobb jószágot is a „városba”. Táp-lálkozási viszonyaik aránylag jók. Mindnyájan igen sok

bort fogyasztanak, naponta megisznak átlag fejenkint

féllitert. Saját termésű boruk van, ha vendég jön,

néha elfogy egy este nyolc-tíz liter is. Ilyenkor ugyancsak buzdítja a gazda „fogyasztásra” a vendé-

geket, egymásután kerülnek a teli üvegek az asztalra.Savanykás, könnyű bort isznak és jobbnak találják atokajinál.

„Édesapám felekezete is tardi” — mondja a sum-máslegény apjáról. Az apa két hold földön gazdál-

kodik, ebből egy holdat örökölt, egy hold föld pe-dig vagyonváltsági. A ház, amelyben laknak, három-ötödrészben az övék, azaz az egyik szoba és a konyha.A szobában a szokásos búboskemence, ennek a tűz-helye f őz és melegít. A fal mellett padka, előttenyers háziszőttes abrosszal letakart asztal, oldalt egy

sublód és két ágy. Hármuk ágynemű je csak kétdunna, három párna, két lepedő. Az apa hatvankétévet élt eddig egészségben. Dolgozott a szomszéduradalomban és a saját földjén. Mezőkövesden túlmég keveset volt. Van egy öltő ruhája hétköznapramunkába és egy öltő ünneplő, „ha megy az Istenhá-

zába”, amint mondja. Négy inge van, három lábra-valója, l pár csizmája és egy vastag kabátja. A legény-

100



fiú ruhatára valamivel bővebb: két munkaruhája vanaz ünneplőn kívül és van egy vastag kabátja neki is.Ezenfelül hat inge, négy lábravalója, egy pár csiz-

mája és egy pár bakancsa. Az e birtokkategóriábatartozó tardi családok rendje szerint az apa otthongazdálkodik, a fiú nyáron elszegődik munkába,néha, ha sikerül, elszegődik egész esztendőre cseléd-nek jobbmódú gazdához. A kettős keresetből kell ki-kerülnie évi szükségleteiken kívül 26.90 pengő adó-

juknak, 14 pengős vagyonváltsági törlesztésüknek.Adóhátralékuk jelenleg 77.49 pengő. Betegség nemigen volt a családban, mindnyájan eléggé egészsége-sek, csupán a fiú érzi kissé nehéznek a summásmun-kát. Nemrég ekcémája volt az asszonynak, alig tu-dott járni és nagyon nehezen látta el a ház körüli

teendőket. Kérdezem: Volt-e orvosnál, a válasz: „Or-voskézre nem adtuk magunkat, mert nem volt hozzátehetségünk”. Késő bb aztán mégis eljutottak hozzá,két pengőt kért. Nem sokat segített, sem ő, sem a tu-dós asszony, akit szintén fölkerestek Debr őn.

Termett a múlt esztendő ben 11 mázsa búzájuk

és valami kevés boruk. A búzának legnagyobb részételadták, a pénzből adósságot törlesztettek és bevásá-toltak. Jelenleg van egy hízójuk és 12 csirkéjük, két«három naponkint egy-egy tojáshoz is jutnak. A múltesztendő november hónapjában a boltban sót, szap-

pant, szódat, petróleumot, ecetet vásároltak, tehátnagyrészt nem élelmiszert. Néhanapján úgy is fordul,hogy valami kevés élelmiszert vesznek, félkiló zsírt,

101



félliter olajat, ilyesmit. Cukor: van két hónap, hogyegy szem se jut, csak igen-igen ritkán vesznek egynegyedkilót, félkilót. Valami kevés babjuk termett,

annyi, amennyi körülbelül elég lesz tavaszig.Ebédjük és vacsorájuk: tésztaleves, tésztaf őzelék, bab,káposzta. A legényfiú megeszik naponta félkiló ke-nyeret. Gyümölcsöt is esznek valamicskét, ameddig aszőlő tart. Egyéb gyümölcshöz nem igen jutnak. Va-

jat nagyon régen nem ettek, tej minden hónapban át-

lag egyszer-kétszer kerül az asztalra, olyankor, ha va-lamelyik szomszéd vagy rokon átküld egy köcsöggel.Húst ritkán esznek, de azért minden héten kerülvalahogy. Ahogy az asszony mondja: „Vasárnapramajd csak kieszközöljük”.

Jelenleg van a háznál 2 mázsa búza, a hízó, 12

csirke, azonfelül valami bab, káposzta és természete-sen liszt. November végén a háznál található kész-

pénz, a legényfiú bevallása szerint: két pengő és hat-van fillér. Mindennek elégnek kell lennie tavaszig,amíg munka akad.

Földje nincs, mindössze a ház egyik szobája azegyik tardi napszámosember tulajdona, az is a felc-ségére maradt örökül. Az egyik ablakot szalmazsákkaltömték el, a másikat deszkával szegezték be és csak a harmadikon hivalkodik ablaküveg. Ezen is látszik,hogy nemrég illesztették a helyére. Az ablak gya-lult kerete még nagyon friss színű, alig lehet pár hete, hogy benne van az ablaknyílásban. Addig ez a

102



nyílás is üresen pislogott az uccára, mint a többi. Aház tetejének az eleje hiányzik, az üres háromszögönkeresztül belátni a padlásra, ezen a nyíláson keresztül

befúj a szél is a háztető alá és becsap az eső. A fal belül a szobában meszeletlen, nedvesen csillog a sö-rétes félhomályban, a gyönge világosságban, mely azegyetlen kicsi üveges ablakon szivárog be a szobába.A falat nemrégiben tapaszthatták meg sárral, ahogyhozzáér az ember, nedves és hideg. A kemencét szal-

mával és kukoricacsutkával táplálják, kegyetlenül füs-töl, ez a füst befutja a szobát és valami keveset me-legít is, amíg kimegy a bedeszkázott ablak résein. Azasszony, egy nagyobb és egy kisebb gyerek mezítlába-

járkál a szobában. A kisebb gyerek még ne-hezen jár, minduntalan el-eldűl, aztán megint föltá-

pászkodik. Egy szál ing és nadrág van rajta november végén, abban motoszkál ide-oda a csípősen hi-deg szobában. A házat ezidén tatarozták, rá is mentcsaknem az egész kereset, de nem lehetett a régi ál-lapotban bevárni a telet. Tavaly a gerenda alá füg-gesztett vedrekkel, edényekkel fogták fel a tető hiá-

nyosságain keresztül becsurgó esőt és a nyílásokatdeszkákkal próbálták befedni, hogy legalább a szélne fújjon be. Ablak tavaly egyáltalán nem volta házon, ősszel mindegyik ablaknyílást beszögelték,

betömködték és petróval világítottak egész télen ke-resztül, nappal is.

Ez a ház, illetve pontosabban ennek a háznak egyik szobája egy négytagú napszámoscsalád „in-

103



gatlana”, mely után még némi adót is fizetnek. Az ingó: egy ágy, egy keskeny és alacsony padka, me-lyen a négy családtag egyszerre aligha férne el, láda,

egynémely ócska holmi és mindenkinek annyi ruhája,amennyi éppen rajta van. Földjük nincs semmi, ál-latjuk semmi, búzájuk, termésük télire semmi, felső-kabátja egyiküknek sincs, cipő je nincs az asszonynak és a két gyereknek.

Az ember summásmunkával keresett az idén

102 pengőt, ez az esztendő napjaival elosztva, napi29—30 filléres átlagot jelent a család, napi nyolc fil-léres átlagot egy családtag számára. Ez a számítás

persze teljesen elvi érték ű, hiszen a kereset jórészeelment a ház javítására, adósságtörlesztésre, odahazaaz összes vagyonuk pár fillér, az embernek pontosan

6 fillérje van a zsebében. Munkára a közeljövő bennincs kilátásuk, hogy miből élnek, az rejtély, maguk se igen tudják, mikor kérdezem, azt feleli az asszony:„Csak a jó Isten tudja”. Talán azokból a fillérekből,amiket az ember a faluban adódó alkalmi munkák elvégzéséért itt-ott egy tűzhely megjavításáért, valami

fa felaprításáért kap. És azokból a karaj kenyerekből,melyekkel a nagyobbik gyerek állít be néha valame-lyik rokontól, vagy szomszédtól jövet. Mind a négyenegy ágyban alusznak.

Állapotuk három-négy esztendővel ezelőtt mégegészen tűrhető volt. Jobb bérek mellett az ember ésaz asszony együttesen megkeresett némelyik eszten-dő ben 4—500 pengőt is. Tavalyelőtt kezdődött a baj.

104



Az ember nyáron tüdőgyulladást kapott, nem tudottdolgozni, kölcsönöket vettek fel és abból éltek a kö-vetkező évben. Tavaly még rendbejöhettek volna,

azonban a fejérmegyei uradalomban, ahol az ember munkán volt, valamilyen bonyolult okból nem fizették ki a bérének jó részét, körülbelül ötven pengőt. A kü-lönféle megszorításokkal körülvett szerződés szerint asummás csak ott perelhet, ahol a birtok van, így azügyet székesfehérvári bíróság elé kell vinni, ami költ-

ségekben képzelhetően nagy nehézségeket okoz tardiember számára. Az ügy húzódik, egyre húzódik,ezidén az asszony nem mehetett munkába a kisebbik gyerek miatt és betegsége miatt, az ember kevés ke-resetéből pedig nem lehet adósságot fizetni, házattatarozni, hiányokat pótolni és élni is. A nagyob-

bik gyerek a novembervégi hidegben mezítláb megyaz iskolába. Ételük csupán leves, nagyrészt tészta-leves, rántottleves, ilyesmi. Húst az ember utoljáramég a munkában evett, az asszony nem emlékszik rá

pontosan mikor, „úgy tavasszal lehetett” — mondja.Cukor az egész múlt esztendő folyamán egyszer volt a

háznál, mikor a kisgyerek nagyon meghűlt, az anyjateát f őzött neki, abba tett néhány kockát. Helyzetük csaknem teljesen reménytelen, a mai bérek mellettaz elmúlt esztendő csapásai nyomán lett hiányokat

pótolni nem lehetett, a földtelen és vagyontalanmunkás támasz, biztonság és biztosítottság nélkül le-

beg a társadalomban, abban a létbizonytalanságban,még a városi proletáriátusénál is rosszabb és

105



nehezebb sok tekintetben. A betegség akkor is tönkre-

teszi őket, ha kigyógyulnak belőle, a kereset annyira

a minimális szükségletekhez szabott, legkisebb kima-

radása, vagy csökkenése az összeomlást jelenti. Adós-ságcsinálást jelent egy-egy családtag eltemettetése ésa házaspár életének jórészében nyögi a terhet, amit

a lakodalmi költségekkel magára vett. A munkás-

ember, akinek viszonyairól beszéltünk, most már aharmadik gyerekét várja, a lakodalomra fölvett 180

pengős kölcsönből pedig még semmit sem tudotttörleszteni.

106



P O L G Á R O S Í T Ó E R Ő K

A helyzet, amir ől szó volt, szemérmes és meg- bújó, mint a szegénység és nem kiabáló, mint a nyo-mor. Nincsenek „szenzációs” barlanglakások, kiáltóelesettségek, ami van: elhatárolt, keretek, szinte falak

közé zárt szegénység. A helyzet inkább következ-ményeiben, mint megjelenésében riasztó; hatásaibanmelyekben már mint társadalmat alakító er ő lépföl. Az élet színén ebből a szegénységből alig látszik valami, a falu vidám tájékon fekszik, hegyek alatt, nincsmeg a vidéknek az a fátlan komorsága, ami az Alföl-

dön annyira előkészíti az embert arra, hogy zord éle-tet talál a rideg környezetben. A látogató alig is láta faluból mást, mint az enyhe halmokat, a lányok carka csoportját vasárnap délutánokon, a kislibák vi-dám seregét és az idegenre-morcos kuvaszokat. Tardonmegvannak a képzelt falu-idill összes szükséges kellé-

kei: a táj kellemes, minden második ház előtt gémes-kút áll, a lányok népviseletben járnak, a legények népdalokat énekelnek, a házak régi formáikban, haúgy akarja látni az ember, inkább romantikusak,mint egészségtelenek. Szóval semmi baj nincs és„igazán nincs szebb, mint ilyen helyen élni”

— mondhatná a Pestr ől Kövesden át idevet

ődő

autós. Nyilván szentimentális vágyak vetődnek fel benne.

107



régi apai és nagyanyai sóhajtások arról, hogy „csak aföld az igazi”, a természetes élet és a ter-mészetes bőség, az a világ, ahol az embernek csak

a kezét kell kinyújtania, hogy libát fogjon.Szeretettel gondolna a derék latin költőre, aki hosszúkölteményben dicsérte a földmívelés örömeit és gyor-san elfelejtené, hogy a földesúr életét dicsértea városi lélek, közben a rabszolga izzadt. Nyil-ván csudálkozna a látogató, ha a fakéregarcu parasz-

toknak dicsérvén a földművelést, er ős hümmögéstkapna válaszúl és azt, hogy „azér a nyugdíj töb-

bet ér”.

Pedig száz eset közül nyolcvanban ezt a választkapná. Az út, amelyen a paraszt eddig a feleletig ju-tott, hosszú, nagyon hosszú. A kezdő pontja ott van

valahol a paraszti világban, ahol még egységes és pa-raszti a szemlélet, a gondolat és a „világnézet”, függő a termelés nagy és parancsoló rendjétől, a legnagyobbföldesúrtól, az idő járástól és ennek urától, az Isten-től. A munka kemény és irgalmatlan, időnkint a leg-nagyobb testi er őfeszítéseket követeli, szabályozója

nem az óra, hanem az évszak, a naptár és az idő járás.A termelés függésben esőtől, hótól, napsütéstől és

jégveréstől úr a vidéken, irányítja az embert; az idő- járás kenyerét adhatja és kenyerét elveheti. A föld-művelés e régi egységes életformában élő parasztságszámára nemcsak foglalkozás, hanem beállítottság,

adott és áttörhetetlen környezet, mely alakító kezének szolgál, alakuló szellemének parancsol. A természet az

108



ő számára nem táj, nem szépségek riasztó vagy bé-kítő gyű jteménye, hanem anyag, amelyet alakít ésanyag, amely alakítja őt, ahogy a márvány keménnyé,

az agyag könnyűkezűvé gyúrja a szobrászt. A terméket-len föld az ő számára éppúgy nem matéria, ahogynem matéria a szobrász számára a por. A paraszt eb-

ben a világban és a maga földjén sokszor még ma istulajdonképpen teremtő és kissé művész a munkájá-

ban, a maga képére és hasznára formálja a földet, al-kot a vetés és a termés betakarítása között. A föld a£ő számára addig szép, amíg ennek az alkotásnak szol-gálhat, természetszeretete nincs, csak földszeretete. Alátás és szemlélet a munka szerint igazodik, helyhez,sőt röghöz kötött, nem úgy, hogy a rögnél van a ha-tára, hanem úgy, hogy a rögben van a mértéke. A pa-raszt nem égtájak szerint igazodik a tájon, hanem

búza- és kukoricatáblák szerint, ha magyaráz, a kör-zettel teszi és nem fogalommal. Az ember része a ter-

mészetnek, de ez neki nem tájak, hanem termelő er ők összessége. Mindez természetesen nem jelenti,hogy gondolkodásmódja határoltan materiális. Azanyagiság nem a határt jelenti, amelyen túltekinteninem képes, hanem kifejezőkészséget, melyre termé-szetfelettinek látott tüneményeket is át tud hangsze-relni. A vallás dolgairól, a babonákról, a fantasztiku-

mokról ízesen beszél, a természetfelettit egészen szo-rosan hozzáköti a természethez. Megszokta, hogy urai-tól, az idő járástól és a termeléstől csak függ és ezt afüggést hajlandó más vonalon is hinni. Annak a híres

109



paraszti tűrésnek, mely urait akkor sem rázta le magáról, ha zsarnokai voltak, valahol itt lehet a magya-rázata. Elkerülhetetlen és természetfeletti csapások-

nak vette őket, mint a jégverést. A „globális szemlélet” e világában, ahogy a sze-

gedi fiatalok nevezik, az élet és a társadalom, a szel-lem és a test valamilyen módon a termelés szabott éstörhetetlen rendjétől függ, mint középponttól. A ter-meléstől függ a nevelés, attól függ a házasság, sze-

rinte rendeződik a család, az ő nyelvén fejeződik kisokszor még a természetfölötti is és a paraszt a ter-mészet szigorú és szertartásos rendjébe való illeszke-déssel is szolgálja az Istent. Ebben a világban a pa-rasztság képe még zárt, világszemlélete teljes, az életminden kérdésére tudja a maga illő és különlegesen

paraszti feleletét. Ami azóta történt, hogy ez a világ-rend pusztulni kezdett: a civilizációs hatások áradása,az alacsony kultúrjavak nyaklónélküli süllyedése.Minden, amit az elmúlt század és ez a század hozott,a világháborút is beleértve, kellett, hogy pusztítsa azta paraszti rendet, mely maradi, mint a természet és

önmagának termelő, mint egy sziget. Az iskola kiépí-tett csatornáját jelenti azoknak a hatásoknak, melyek- ből például a háború is egész özönt zúdított a falura.A vasút nemcsak a közlekedést gyorsította meg, ha-nem a település szigeteit is jobban országgá f űzte. Akönyv és a politika napról-napra alakít a falu szemlé-letvilágán és az idegenben végzett munka alapjábanellenkezik azzal a renddel, melyben a földmívelés nem

110



foglalkozás, nem egyszer ű bérmunka, hanem szerepa természetben, az egy falu körüli természetben. Amiebből a világból még él: a népművészet, a hímzések

mintái, ahogyan pedig használják mindezt, ahogyaniparszer űen hímeznek, az már nagyon távol van ettőla világtól. A szőttesek és keresztszemes hímzéssel ékí-tett terítők, ha ma készültek is, már maradványai, em-lékei ennek a világnak, melybe beleillettek, nem pa-rasztkultúráról és világról beszélnek, hanem arról,

hogy volt egy ilyen világ, melynek gyökerér ől elmet-szett virágjai, a hímzések még megmaradtak. A faluvasárnaponkint, mikor fölveszi az ünneplőt, már csak visszagondol erre a világra, mint az öreg parasztok,akik szívesen emlékeznek a régi szép időkr ől, mikor verekedésen hullott az ember, mint ősszel a légy.

Azóta megszelídültek egy kicsit a fejlődésben, az is-kola, a háború, az utazások, a város, a betű, az újság,a civilizáló er ők sokféle és színtelenítő hatásai alatt,az úton, melynek kezdő pontja a régiparaszt falubanvan, végpontjai nem tudni hol. Az úton, melynek csak az irányát tudja a társadalomrajz úgy, ahogy meg-

adni, célját és végpontját alig.

111



Tardon egy iskola van öt taner ővel, hat osztály,lyal, három tanteremmel és egy lehetetlenül piszkosmellékhelyiséggel, mint a. magyar falvakban általában.

A tantermek meglehetősen zsúfolva vannak a kis tar-diákkal, akik télidőn fagyoskodva, megpirosodott or-ral érkeznek be a melegre f űtött termekbe, kabátjukatfelakasztják a falmentén húzódó fogasokra és betele-

pednek a jól összefaragott padokba. A falu katolikustemploma széles téren áll, közepes nagyságú tem-

plom, nagy múlttal és kevés emlékkel e múltból. Vankatolikus egyházi énekkar és van énekkara a helybeligyöngyösbokrétának. A civilizáció tárgyi vívmányai-

ból kevés jutott ki nekik, villanyvilágítás nincs, avasút távol, tíz kilométernyire a falutól fut el, a mű-utat Mezőkövesd felé csak a közelmúltban építették ki.

ír és olvas a faluban 1776 ember, 6 évesnél idősebbanalfabéta van 261. (13%, pontosan, mint az orszá-gos átlag.) A községi jegyző az 1925-ből való „Köz-igazgatási tájékoztatási lapon”, mint legsürgősebb fel-adatot, az iskolának 2 tanteremmel való kibővítésétés kultúrház építését jelöli meg. Egyben meg is

jegyzi, hogy „ezeknek-megvalósítását azonban a köz-ség nem bírja”. A kultúrház és a két új tanterem azótais jámbor szándék és távoli álom maradt. Pedig a pa-rasztok maguk is szeretnének az iskolában szerzett tu-

112



dásuknak több olvasási alkalmat találni. Minden ta-nítóválasztáson fölmerül, hogy kultúrházat, vagy leg-alább olvasókört kell létesítem, ez azonban mindez-

ideig nem történt meg, részint pénz hiányában, részintazért, mert pénz nem lévén, az intelligencia könnyenhagyta elaludni a dolgot. Az olvasókör létesítésének az is nagy akadálya, hogy a tardiak még minimálistagdíjat sem bírnak el. Az eddigi kísérletek helyiséghíjján mind kudarcba fulladtak. Legutóbb az iskola

egyik tantermében akartak olvasókört létesíteni, ter-mészetesen kevés eredménnyel. A falubelieknek nemízlett ez a tantermi megoldás, mert milyen olvasókör az, amelyikben sem pipázni, sem köpni nem szabad?

113



Megállj babám, úgysincs úti leveled,ez a gránát föl az égig fölvezet,

Mondjátok meg Szent Péternek,

annak a vén gazembernek,

tízes honvédek onnan is kivernek.

„Mint űzött nyúl a hajtóvadászaton, úgy vol-tunk” — mondja a háborúról az egyik öregedő tardiember egy meglehetősen kopár szobában, ahol kétszék, egy asztal és egy ágy minden berendezés. — Ar-ról beszél, hogy ideges, amióta hazatért a háborúból,

állandó veszedelemben érzi magát és mindenütt tá-madást szimatol. Ráncos, kissé megviselt az arca, mé-lyenülő és riadt szemekkel, nem szívesen beszél a há-

borúról, becsülettel bevallja, hogy félt, félt és resz-ketett az egész idő alatt. Amióta hazatért, azóta nincsolyan bizalma a világban, mint azelőtt. Persze volt,

aki másképpen válaszolt erre a súlyos élményre, van,aki máig büszkén emlékszik hőstetteire, de a HáryJánosok aránylag kevesen vannak. A gépi háború nemigen adott nekik alkalmat paraszthoz illő virtus mu-togatására, a négyszázhúsz tardi ember, aki Tardrólkerült ki a harctérre és csaknem az összes frontokon

harcolt, alig-alig dicsekszik ezzel. A háború most

114



visszamenőleg nagyon érdekli őket, szívesen és mohónolvasnak el róla mindent, felvilágosításokat keresnek azokra a kérdésekre, amikre ott kinn a fronton nem

kaptak választ. Katonák voltak, akik engedelmesked-tek rohamoztak és visszavonultak, nem látták a célo-kat és összefüggéseket, nem tudták, hogy az ütközet,amiben résztvettek, hogy folyt le a többi vonalon, mi-lyen célt szolgált a hadműveletek egészében. Ahogya súlyos betegséget kiállott ember betegsége után

orvosi könyvet tanulmányoz, boldogan és büszkén ál-lapítja meg, hogy micsoda veszedelmeken esett ke-resztül, úgy olvasnak könyveket a háborúról, vissza-emlékezésekben próbálják megismerni azt a háborútamelyben katonák, tehát eszközök voltak. Persze azélményre a falu nem adott egységes választ, a falu-

beliek természetüknek megfelelően feleltek rá. Amiközös mindenkiben, er ős irtózás a háborútól, a hiába-valóság érzése, mindez azonban csak azokban vanmeg, akik odakint voltak. A fiatalok er ősen feneked-nek a közeli cseh határ ellen, az öregebbek higgadtmércével mérik a népeket, ha le is nézik némelyiket,

alig-alig gyűlölik őket: „Ők ezt akarták és nekik az jó, ami nekünk rossz”. Ezen túl közös még a ma istartó érdelődés a háború iránt, mint az egyetlen tör-téneti esemény iránt, amelyben résztvehettek.

A paraszt nemcsak Tardon, hanem egyebütt azországban is nagy buzgalommal érdeklődik az országtörténete iránt, a sors iránt, melynek, amint ez a há-

ború óta bennük még tudatosabbá vált, ő is részese.

115



A világháború megrázó élményének hatásai közül sok hasznos is mutatkozik, a háborút járt paraszt er őseném a nemzetet, személyes és közös élmények kapcsol-

ják hozzá, jobban tudja a maga fontosságát és az uraigyöngéit, mint az apái. A háború határozottan éle-sebbre faragta a tardi paraszt előtt az ország fogal-mát és képét, ez az egyik legjelentékenyebb hatása.Ahogy az ország azelőtt megjelent, az nem személyesélmény, hanem tanítótól kapott tanítás volt, a paraszt

alig érezte részét az országban és kevés határozott fo-galma volt a hazáról. Az ország rendesen kizárólag aközigazgatás, az adó, a bíróság képében jelent megelőtte, mint költséges társadalom, a perköltségek vi-lága, melyet — ha kevéssé tudatosult benne a hazamélyebb szerepe, — a sok veszélyes természeti csapás

közül az egyiknek látott. A háború, annak ellenére, hogy megrémítette

őket, tönkretette hitüket a világ értelmességében ésszobában morgó dühös pacifistává formálta az azelőttvidáman verekedő és minden kis okért virtussal gyil-kolgató tardiakat, — sokat használt és sokra tanított.

Szomszéd népeket mutatott neki, ha mint ellenségetis, a háborús katonát megtanították sok mindenre,amire a parasztot sohase tanították volna meg. Közel-ségbe, sőt sorsközösségbe került a polgári rétegekkel,ez a közösség gyorsan lerombolta eddigi alázatának

jórészét. Ami alázata maradt, az már inkább viselke-

dés, mint magatartás. Sorsközösséget érzett a nadrá-gos emberrel is és a nadrágos ember, mert szükséges

116



volt a nehéz idő ben: szintén éreztette vele a sors-közösséget. A háborúban a paraszt már er ősen és ön-magában eléggé szabadon bírálta el az urat és amíg

egyrészt közelebb jutott más rétegekhez, ez a köze-lebbjutás elvetette a magját annak, hogy a háborúután még távolabb kerüljön tőlük, mint azelőtt volt.A paraszt odakinn fontosságának tudatára ébredt ésezzel a tudattal érkezett haza. Természetesen a köze-ledés az egyes rétegek között a veszélyek végeztével

megszűnt, a háborúban fontos paraszt kevéssé maradtfontos a békeidőre, a háború idején tett ígéretek tel-

jesítése körülbelül olyan mértékben és formában tör-tént meg, mint a választási ígéreteké.

A hatások az ilyenfajta nézetekben tükröződ-nek: addig vagyunk jók, amíg a bőrünket vásárra

kell vinnünk, nagy megpróbáltatásokban ígérnek, amegpróbáltatások után nem tartják meg az ígéretet.Hogy ez a szentencia mit jelent esetleg elkövetkező új veszedelmekben, jövő megpróbáltatások előtt, ar-ról talán fölösleges szólni. A szemük fölnyílt egy ki-csit és a „két part között” a házakban, esteli politi-

sálgatásokon, az általuk nagyratartott tardi bor mel-lett, néha nagyon hatalmasan és keményen ütődik aszűk falaknak a hang.

A háború utáni gyors felejtés annál is inkább fája háborút járt tardiaknak, mert nagyrészük a magyar katona hagyományos, közmondásossá vált hősiességé-

vel küzdötte végig a háborút. Vitézségükkel nem igendicsekednek, mert magától értetődőnek veszik. Ter-

117



mészetesen a sok háborútjárt tardi között akad olyanis, aki könnyebben fogta fel a feladatát, de ezek csak ritka kivételek. Ezek legnagyobb része nem érezte

magyar célnak a Monarchia céljait és inkább a maga bőrét igyekezett menteni, mint a „Habsburgok há- borújában” vitézkedni.

Az egyik számítóbb tardi már odakinn a frontonlevonta hideg fejjel és izgalom nélkül a maga követ-keztetését. Gondolatmenete valahogy ez: jobban hasz-

nálok magamnak is, családomnak is, falunak is, azországnak is, ha kerülöm a veszedelmet, mint ha ke-resem és elmerülök benne. Az egyik kékszemű, hidegés ravasztekintetű, okos falubeli gazda, tempós éscseppet sem hangos mondatokban meséli a maga há-

borús élményeit. Körülötte asszonyok pergetik a rok-

kát és nagy világszéli nyugalom van a parasztszobá- ban. Semmi harsány dicsekvés, semmi hősi tett nincsaz elbeszélésében, semmi dicsérete a beszélő vak-mer őségének. Amire a gazda büszke: nem a bátor-sága, hanem az óvatossága és ravaszsága, nem arról

beszél hogy milyen hősiesen harcolt a háborúban ha-

nem, hogy milyen ravaszul viselte a maga kis egyéniháborúját a háború ellen. Ahol lehetett, kijátszottaés szabotálta a háborút, hamiskás cinkosságot tartottaz ellenséges parasztokkal, ha őrjáratra küldték, csak a legközelebbi erdőig vezette az embereket, ott lefe-küdtek az első fa alá és alaposan kialudták magu-

kat. Ez, meséli, igen használt nekik a nagy er őfeszí-tések között. Szívesen is vállalkozott őrjáratra — őr-

118



vezető volt — és az emberek közül számos önkéntes jelentkező akadt mindig, ha őt küldték ki. Mikor visszatérte után jelentkeznie kellett, a legnagyobb nyu-

galommal jelentette mindig, hogy oroszokkal az őr- járat nem találkozott és ezt meg amazt tapasztalta.Előfordult az is, hogy összetalálkoztak az orosz őr-

járattal, mely ugyanazt cselekedte a másik fa alatt.Ilyenkor kerültek minden meddő ellenségeskedést, havolt valaki, aki tudott a másik nyelvén, szépen meg-

beszélték az otthoni dolgokat és anélkül, hogy lövésesett volna, hazatért mindegyik a maga táborába.„Sohase láttam, miért bántsam”: ez a leger ősebb érvaz elbeszélésben és e középkorú tardi parasztember abban látja kezdeti háborús sikereink nyitját, hogyaz oroszok nagyrészt mindnyájan így szabotálták a

háborút, ha magukra hagyták őket, míg a mieink kö-zül aránylag kevés intézte így a maga dolgát. A kézi-gránát meg éppen nem tetszett ennek a ravasz tardikisgazdának, nem is hajított el a háborúban egyetse. Mindössze annyi gránátot dobott el, amennyit ak-kor kellett, mikor e veszedelmes fegyver kezelésére

tanították őket. A módszere ez volt: a gránátot elvitteaz első bokorig, ott szépen lefektette, aztán nélkülement tovább. Az indokolás: „Ha az embert nem istalálják el, abba a ronda gránátba az oldalamon bele-szalad a golyó és akkor a saját fegyveremtől robba-nok fel”. Visszajövet megkereste a gránátot a bokor-

ban a békés füvek és ágak között és azzal tért haza,ha nem találta meg, vagy más úton kellett vissza-

119



térnie, jelentette, hogy elhajította. Láthatóan az egész

múltjából arra a legbüszkébb, hogy a kézigránátnak

ezt a kezelési módját kitalálta, ezt emlegeti a legszíve-

sebben, kis hamiskás mosollyal a szája körül. A há- borút sikerült ilyen óvatos harcosként végigcsinálnia,amerikázva, kerülve a veszedelmeket, keresve a pihe-

nést, óvatosan és számítva, távol minden forrófejű-

ségtől és harcos dühtől. A háború utolsó napján isőrjáratra indult és a szokott bevált módszer szerint

fektette le a kézigránátot az árokba, mikor messze jártmár, loholt utánuk valaki a hírrel, hogy megkötöt-ték a fegyverszünetet, kiki térjen vissza a táborba.

Visszamenet sehogyan sem találta a bokrot, ahová agránátot elrejtette, hiába kereste. Nem volt más mód,mint jelenteni, hogy elhajította a fegyvert. Parancs-

noka nem értette, hogy hajíthatta el, mikor harcsehol nem volt. Erre kénytelen volt elárulni módsze-rét — a parancsnok habozott egy kicsit, hogy a fe-gyelemért aggódjék-e, vagy a fegyverszünetnek örül-

jön-e? végül ráhunyorított az emberre, mondván:„No, Sándor, maga ésszel viselte a háborút”.

120



'

Megszólalt a veronai nagyharang örül ezen mind francia, mind magyar.

Egyik megyén, nyugotnak hazájába

a másik meg kelet felé Moldvába.

Amíg a rettegésből kigyógyultak, nem tartott so-káig. Sokan már kint a háborúban beleilleszkedtek akeretbe és igyekeztek megtalálni az élet ellen irányulóállandó fenyegetések között is, ami a foglalkozásuk-hoz illik. A földet szemlélték és a tájat, sajnálták a

parlagon maradt és föltúrt mezőket, jobban, mint az

embert, akit szétszedett a gránát. A művelhető földetkeresték és figyelték a tájban. Az egyik parasztember,aki Dalmáciában járt, úgy emlékszik, hogy „rondanagy sziklák vannak arra, nem terem azokon semmi”.Sok tardi már a háborúban kihasználta a világtörté-neti alkalmat, mely módot adott neki arra, hogy látó-körét szélesítse, ismereteit bővítse, de a hadifogság-

ban már mindenki ezt kereste. Szaglált, figyelt és ta- pasztalt, jó utódja maradt őseinek, akik szintén a ha-difogság kényszer űségében néztek szét a világban,csak éppen nem tértek haza a török rabságból, ahogyok hazatértek a fogságból. Figyeltek és igyekeztek tisztába jönni az eléjük táruló tágabb világgal, falu-

jukból egyenest Európába kerültek, sokszor Ázsiába is,

121



barátkoztak az orosz paraszttal és idegenkedtek afranciától. Volt olyan, aki Franciaországtól Szibériáig

bejárta a földrészt, kényszer ű utazásokban, nyomorult

életet élt, de közben nem mulasztotta el megnézni,milyen parasztházak vannak az idegen országokban,hogyan művelik a földet, miben különbözik az ottaniember az ittenitől. Az ilyen háborút járt öregekkelhosszú vitát lehet folytatni arról, hogy melyik jobb:a nyugati emeletes parasztház-e vagy a tardi ház? Ki-

merítően tudják jellemezni az egyes népeket, a fran-ciát nagyjából hidegnek, önzőnek, kapzsinak és gyű j-tögetőnek tartják, szemben a jámbor és emberi orosz-szál, akinek nyelvét és gondolkodásmódját könnyeb-

ben megtanulták. Az oroszokkal jó viszonyban voltak odakinn, a franciákat becsülték, de nem szerették, az

olaszokat „piszkos nációnak” hívták és megvetették.Megfigyeléseket tettek a nyelvr ől, az egyik tardi pa-rasztember azt a tételt szűrte le magában a munkát-lan téli elmélkedések alatt, hogy minden nép a mási-kat tartja különbnek, műveltebbnek és okosnak. Pél-dául hozza fel, hogy mi azt a ravasz kulcsot, amelymindent kinyit, francia kulcsnak nevezzük, a fran-

ciák pedig már „anglicsán kulcsnak”. Ez a tardi ember már megérzett valamit nyugatból, a nyugatiszomszéd elő bbrehaladottságából, nagyobb tudásábólés nagyobb műveltségéből. Maguk vizsgálatára is al-kalom nyílt ez összehasonlításokban és a hadifogságután nemzeti büszkeséggel telítve értek haza. Jól

használhatták őket a följebbvalók a fogságban, ők vol-

122



tak a legmunkaképesebb és legtalálékonyabb ember-

anyag, a legnehezebb munkát mindig rájuk bízták és

ezt ugyanolyan kevélyen említik, mintha itthon értek

volna el valami eredményt. Sokuk mondja is: érezte,

hogy a magyarokat a fogolytartó nép, az ő tulajdon-

ságai nyomán fogja megítélni és e szerint viselte

magát.

„Mikor a forradalom úgy Odesszában patton-gott” — kezdi bor mellett, beszélgetés közben az

egyik tardi és az ilyenfajta kitételek nem ritkák a falu beszélgetéseiben. Azóta figyelik a világpolitikát, amaguk olaszokról való tapasztalatai szerint ítélik megaz abesszin háborút és látókörük kiszélesült az országhatárán túlra is. Hatalmas ugrás volt ez a régi szem-lélettől, melynek világa elfért a falu határain belül.

A mai világuk kiterjedtebb, Tard figyel nemcsak azidő járásra, hanem Európára is. Természetesen amitláttak és amit tanultak, annak nyoma csak a sza-vaikban és kevéssé a magatartásukban tükröződik.A tapasztaltakból alig hasznosítottak valmit a maguk életében, amint nem is igen hasznosíthattak. Gazda-

gabb és haladottabb világban jártak, e világ házai,földmívelése, munkája alig ültethető át az ő viszo-nyaik közé. Úgy vannak az Európában tanultakkal,ahogyan a parasztgyerek a gazdasági iskolákkal. Amittanul, azt tudja, de amit tanult, nem alkalmas arra,hogy a számára adott keretekben eredménnyé váljon.

Egy-két holdon nehéz nyugatos gazdának lenni, mo-dernül művelni a földet. A háborús közjátéknak mé-

123



lyebb, a falu külső képén tükröződő, anyagiakban isfogható hatásai nincsenek. Véleményük van a népek-r ől: „a cseh zsidóhoz hasonlít, nem bátor, csalfa, ra-

vasz”, mondják némi lenézéssel vegyes nagyrabecsü-léssel. De a földmívelés továbbra a régi nehéz és emel-kedésre módot nem nyújtó formákban kell folyjon.Akik nyugatot látták, noha talán szívesen tették volna,nem hozhatták el a szűkebb hazába, a faluba, így csak

beszélgetnek róla, kis irigységgel, de a saját tulajdon-

ságaikra is büszkén. Érdeklődnek felőle, elolvassák azújságokból és regényekből, ami a bejárt vidékr ől,vagy országról szól. Összevetik a mások olvasott ta-

pasztalatait a magukéval, beszélgetnek róla és vitat- ják. Tudják, hogy arrafelé már paraszt, ahogy ők pa-rasztok, nincs, tudják, hogy mi valamilyen különös

állapotban vagyunk. Mint a külföldet járt magyarok általában, mélyebben vizsgálják magukat, amint töb-

ben elárulták, sokat töprengenek err ől, arról, nagy-súlyú kérdésekr ől. Az egyik derék tardi parasztember kissé keresve a szavakat és mentegetőzve, hogy ő akar tanácsot adni, nagyon a lelkemre beszélt, hogy men-

jek ki Franciaországba, mert addig, amíg ott isnem jártam, nem vagyok egész ember.

124



Ez a vonat most van indulóban.

A teteje ki van koszorúzva,

víg kis tardi legényeknek számára.

Már ezután jönnek hazafelé.

A tardi ember jórészt csak akkor utazik, ha kell,ha az útiköltség nem őt terheli, ha katona vagy sum-más. A falu társadalmának alakításában, kulturálisképének kiformálásában a summásmunkába vándor-lásoknak csaknem olyan jelentős szerepe van,mint az iskolának, noha tanulni keveset tanulnak a

nagybirtokon. Nem a tudás jelentékeny, amit vissza-hoznak, hanem a változás, amely végbemegy rajtuk. Esummások az országnak igen nagy részét járják be, dekeveset figyelnek meg, kevéssé látják meg az élettöbbi formáit, a munka úgy zárja el őket a világtól,mint valami börtön. Az elmúlt esztendő ben fehér-

megyei, tolnai, csanádi, pestmegyei, mosoni, baranyaiés veszprémi nagybirtokon jártak a tar diák, az előző években pedig megjárták a „tardi felekezetű” summá-sok Zalát, Szolnokmegyét, Hajdút, Szabolcsot ésHevest.

Amiben a summás változik: a magatartása. A vi-

selkedés, amit tanul cselédi és nem paraszti, „illemtu-dás„ lesznek abban az értelemben, ahogyan ezt a

125



szót a cselédre szokás használni. A nehéz munka er ő-

sen megviseli őket, szerényekké, csöndesekké válnak.

Amit megismernek a más vidéken: az ottaniak ter-

mészete: „nem tetszenek nekem az ottani népek, olyan

irigy természetűek” — mondják arra célozva, hogy

nem szívesen látják az idegenből való munkást, aki az

ő falujok melletti birtokról viszi el a keresetét. Sváb

vidékeken az er ősen lenézett német koszt kapja meg

a figyelmüket, a Dunántúlon általában az, hogy meny-

nyivel jobb sorsuk van arrafelé az embereknek, mintTardon.

Gazdasági téren iskolázásnak, tanulóéveknek nem

igen lehet felfogni a birtokon töltött időt. A munka

annyira lefoglal minden órát, annyira nehéz és egy-

rétű

, hogy a fiatal summás a gazdálkodásból nem ta-nulhat olyasmit, ami a maga számára is fontos lehet.

A módszerekből, melyeket a nagybirtokon lát, ha

ugyan meglátja őket, semmit sem alkalmazhat a maga

családjának néhány holdján.

A birtokon senkinek sem jut eszébe, hogy ezek

a fiatalok legszebb tanulóéveikben vannak és a munkamellett, sőt a munkában még tanulniok is kellene. E

mellékes cél soha és sehol sem merül fel, idegen is

teljesen a nagybirtok lényegétől. Az alapvető szem-

pont, melynek teljes mértékben érvényt szereznek: a

munkást minél jobban kihasználni erejének abban az

állapotában, amelyben éppen van. Alig van eléggéemberi életük ahhoz, hogy nyitva tarthassák a sze-

126



müket és lássanak mást is, mint a kapált földet, vagy

a tördelt kukoricát.

Amit tanulnak mégis: egy-egy újmódi nóta, me-lyet más vidékr ől jött summások hoznak onnan, ahol

rádió ís van az olvasókörben, vagy valamelyik paraszt-

gazda házában. Tardon csak az értelmiségnek van rá-

diója, tehát a rádió a tardi társadalom alakításában

közvetlenül nem hat. A slágereket nem igen szívesen

tanulják meg, csak az érzelmesebb fajta fiatalok hoz-zák el e „lesüllyedt kultúrjavak” néhányát a falunak,

az „Orgonavirág, oly árva az én szívem” és „Kislány,

kezeket fel!” jellegű melódiákat. Politikai eszméket,

szellemieket, maguk sorsára való vonatkozókat alig-

alig tesznek magukévá, ami kevés idejük van a munka

befejezése és a lefekvés között, azt éneklés tölti ki,nem beszélgetés. A levente és munkás sor katonásakká

alakítja őket, ruháik már véglegesen a falun élő mun-

kásnép ruhái, vágyakozásuk már nem a föld, hanem

a városi munka. Az egyik fiatal falubeli summás-

legény utolsó tál szőlő jét adta elém és miközben egyre

buzdított, hogy „tessen már fogyasztani”, a családapa, anya, fiú váltakozva igyekeztek rábeszélni, hogy

szerezzek a fiúnak állást, valami altiszti, inasi vagy

cselédi állást Pesten. Ez az elkívánkozás csaknem tel-

jesen általános a summásmunkába járó fiatal falu-

beli legények között és a summásmunka, melynek oly

nagy a szerepe Tardon, ennek az elkívánkozásnak afölkeltésében lesz társadalomalakító er ő. Néha a kí-

127



vánság meg is valósul, persze nem olyan formában,

ahogy a parasztlegény szeretné. Többen vannak a

tardiak közül, akik a Dunántúlra vándoroltak, a há-

ború előtt sokan mentek ki Amerikába. A cél azonban legnagyobbrészt nem más vidék, vagy más falu,hanem a város, pontosabban Budapest, melyr ől még

ma is azt hiszi a tardi ember, hogy minden bőség

kútfeje, hiszen az ottani életből csak a nagyobb ke-resetet látja, a drágább életet alig. A summásmunka

már munkássá alakítja a parasztot és a munkástólnem olyan a távolság a városi munkásig, mint a pa-raszttól. A fiatal tardi nem a saját földjén dolgozik,

a földnek nem gazdája, hanem napszámosa. Ezt a

város kedvéért elhagyni már nem az életforma föl-

cserélése lenne, hanem csak munkaváltás, a nehezebb

munka átváltása könnyebbre. Munkahelyükön mégőrzik azt a népi világot, amit a faluból hoztak maguk-

kal, ott még matyók, de a faluban már inkább mező-

gazdasági munkások. A néhány hold föld, ami család-

juk birtokában van, nem jelentheti, hogy a föld legyen

életük alapja és nem a munkaalkalom. Hozzájárulnak

a falu népi kultúrájának bomlasztásához, persze nemazzal, hogy slágereket hoznak magukkal a faluba, ha-nem azzal, hogy életük súlypontja mar nem a föld, ha-

nem a munkaalkalom, azzal, hogy vágyaik célpontja

nem a tardi határon belül van, hanem azon kívül:Budapesten. Magatartásukkal, szemléletükkel, gondol-

kodásmódjuk változottságával a tardi népi kultúramaradványainak levegő je nem tud szembeszállni.

128



Pestből a Gellérthegy, a Városliget és az utcai

maradtak meg a tardiak emlékezetében. A né-

hány fiatal legény, aki fennjárt Pesten, nagy ámulás-

sal beszélget a „rezgősekr ől” és meglehetős undorralemlékezik azokról az uccákról, ahol a föl-alá sétálónők megszólították. A fala fiataljainak egyrésze a

gyöngyösbokrétával jutott fel, nem is igen ismer mást

a városból, mint azt a kis részletet, mely a VárosiSzínház és a szállásukul szolgáló iskola között terül

el. Ezenfelül Istvánnap lévén, megnézték a népünne- pélyt a Gellérthegyen. A város és a városi viselkedéshatásait a bokrétások vezetik be a faluba. Ezek azon-

túl, hogy kiválasztottak és már emiatt is büszkébbek,

öntudatosabbak, mint a többi fiatalok, hoztak ma-

gukkal valami pesties, sőt sok tekintetben színészies

viselkedést, melyet nem annyira a színpadon, mintinkább a nézőtéren sajátítottak el. Ők legalább annyira

ámultak a nézőtér közönségén, mint azok őrajtuk. A

pesti nép jórészt különös és egzotikus csodabogarak-

nak nézte őket. Bökdösték szünetben a folyosókon,

hogy forduljanak, mutassák hátulról is a ruháikat.

Körülbelül úgy bántak velük, ahogy a cserkészzsem- borin az arabokkal, akik ugyanolyan kuriózumként jelentek meg a jó pesti közönség számára, mint a te-

vék. Persze, ezt a bokrétások alig vették észre, a tap-

son kívül és a látványosságokon kívül egyébnek nemnagyon tudtak örülni a városon. Aránylag igen keve-

set láttak és ismertek meg, mindamellett a falu fiataljai között ők hordják a városias és világlátott szelle-

129



met. Viselkedésük, különösen a bokrétás lányoké, a

nadrágos emberrel sokkal szabadabb, sokkal kevésbé

félszeg, mint a többi fiataloké, nem tisztelik annyira

és könnyebben erednek szóba vele. Er ősen jellemző,

hogy akiket a falu „tősgyökeres népi” életének be-

mutatására vittek fel Pestre, azok slágereket visznek

vissza a faluba.

A panoptikumnak nagy a népszer űsége a Pestet

járt tardiak között. „Jó az, az ilyen magunkfajta tu-

datlannak” — mondja az egyik és mindegyikük elmegy ide, nem annyira a borzalom, mint inkább a

felvilágosodás kedvéért. A pesti nép általában nem

tetszik nekik, romlottnak tartják, agyafúrtnak és ra-

vasznak, úgy érzik, hogy e ravaszság ő ellenük irá-

nyul. Persze, az a sűrített f őváros-gyűlölet, ami a

szerényebbigényű falusi értelmiségben sok helyüttmegvan és amelyik azért átkozza „,pesti romlottsá-

got”, mert ő nem veheti ki a részét belőle — náluk

nyomukban sem mutatkozik. Szívesen élne csaknem

mindegyikük Pesten, nem mintha a városi élethez

lenne kedve, hanem, mert könnyebb a kereset.

Többektől megkérdeztem, hogy visszajönné-nek-e Pestr ől újra a faluba. A válasz minden esetben

tagadó volt, ők már nem gyű jteni akarnak, hogy a

keresetet visszahozzák, hanem keresni, hogy ott élje-

nek. Ma még nagyon kevés falubeli él a falun kívül.

Olyan tardi lány, aki Pesten szolgál, jelenleg nin-

csen és aránylag kevés azoknak a száma, akik másvidékre vándoroltak. Még kevesebben vannak, akik

130



pesten találtak keresetet. Voltak többen, akik a há- ború négy esztendeje alatt jutottak fel, de a fiatalabbak közül a bokrétásokon kívül nagyon kevés látta a

f ővárost.

Különös és mint társadalmi jelenség igen érde-kes, hogy a tardiak nagyrésze csak a város egyes ré-szeire emlékszik, noha valószínűen járt más részei-

ben is. Ezek a munkás és iparosnegyedek, a Gellért-hegy, meg a Városliget. Olyan paraszttal, akire

például a Belváros mélyebb hatást tett volna,nem találkoztam, ha látta is, nemigen tudott róla be-szélni. Emlékeik legtöbbnyire megállanak a Nagy-körút határán, a világ, ami azon belül van, már nemaz ő világuk, nem annak a közvetlen fölöttük levő társadalmi rétegnek a világa, melynek életét és mun-

káját még fel tudják fogni és amelynek soraiba kíván-koznának. A társadalmi emelkedés vágya, mely em-lékeiket nyilván színezi és rendezi, ezeket a Körútonkívüli tájakat ismerteti meg velük. Mintha tudnák,hogy az emelkedésben nincs ugrás, a parasztnak, akiPest felé vágyódik, először a külső övbe kell eljutnia,

hogy onnan küldhesse fiát, vagy unokáját tovább aváros belső és úribb részei felé. Ideáljuk és álomké-

pük ha a városba vágynak, teljesen reális, ahogyanreálisak az emlékeik is, melyek csak a város szegé-nyebb negyedeir ől szólnak. Nem az urat, hanem akispolgárt látják maguk előtt, a városi napszámost,

valamivel kevésbbé a gyári munkást és leginkább azaltisztet.

131



„Talán jobb lenne, ha nem tudnánk olvasni ésírni, legalább nem éreznénk annyira, minő nyomorú-ságos sorban élünk” — morogja mérgesen az egyik

tardi fiatalember. A gondolatmenet körülbelül ez:ha már állati sorban élünk, ne is tudjunk többet, mintaz állatok, mert íme azok jól megvannak, nekünk meg állandóan tépelődnünk kell rossz sorsunk miatt.E vélemény rendesen éppen azokban merül fel, akik legtöbbet olvasnak, e struccpolitikát azok tartják kí-

vánatosnak, akik leginkább nyitvatartják a szemüket.Azok, akik télen, mikor kevés a munka és szinte ter-hesen sok és hosszú a pihenés, mikor a sár, szinte gá-takat emel az egyes házak közé, tizedszer is elol-vassák a háznál található foszladozott, zsírosszélű könyvet, a vallásos ponyvát. Egy gazda er ősen érdek-

lődött, hogy ki az a Prohászka püspök, mert van egykönyve, amelyben igen szép beszéd olvasható ettől a

püspöktől. Egy-két könyv a módosabb házaknál min-denütt akad, több seholsem, ezek rendesen imaköny-vek, naptár, miegyéb, egy-két sárgakönyv, amit a le-gényfiú hozott haza a summásmunkából. A többi a

könyvtárból kerül ki. A könyvtár az egyik tanteremben porosodik egy

szekrényben, összeállítása lényegesen jobb, mint átla-gos népkönyvtárainké. De az iskolába csak gyerekek

132



járnak, ami annyit jelent, hogy csak ők visznek d

könyveket, az öregebbek nehezen veszik erre útjukat a

sárban. A könyvek kikölcsönzése nehézkes, sok topó-

gásba, várakozásba kerül, az embert könnyen vissza-küldik, hogy jöjjön máskor. A könyvtár forgalmailyen módon ugyancsak kicsi. 1934-ben mindössze 69-

szer vettek ki könyvet, pedig a falu szükséglete en-

nél nyilvánvalóan jóval nagyobb. Télidőn még a fiatallegények is nagy számban szoktak néha deputációba

menni a könyvtároshoz, hogy adjon valami „jó sze-relmes” könyvet. Ha találkoznak az egyik tőlük nemcsillagászati távolságban élő tanítóval, gyakran meg-

kérdezik, hogy nem kaphatnának-e olvasnivalót?

A tardiak szívesen olvasnak, de hiányzik a jó

közvetítő, aki szívén viselje, hogy olvassanak és hogy

mit olvassanak a falubeliek. Hiányzik a másik kul-túraközvetítő: az olvasókör, ahova a könyvtáros ta-

nító szívesebben járna át, mint az iskolába. Általá-

ban, kicsi nehézségeken és apró kényelmetlenségeken

csúszik el a könyv ügye Tardon, apró hanyagságokon

és lustaságokon, mint nem fontos, mint mellékes, kü-

lön munkát adó valami. Irányított olvasásról nem is beszélhetünk arról, hogy valaki gondoljon azzal, hogyegymásután olyan könyvet adjon a tardiak kezébe,

melyek valamerre nevelik és tanítják őket. A sár, mely

tél időn megüli az uccákat és nehézkessé teszi a já-rást, mintha a betű terjedésének is gátat vetne. A

nép él a házaiban és a népkönyvtár tőle távol fekszik a polcokon, nemigen lehet megállapítani, hogy ki a

133



bűnös abban, hogy nagyon ritkán találkoznak. A bű-nös talán a szellem, a falusi értelmiség nem éppentardi, hanem általános szelleme, mely ellustítja az

igyekvéseket és lefékezi a lendületeket.

Öt-öt olvasója került 1934-ben az Egri Csilla-goknak és Komáromi: Régi legények című regényé-nek, mindkettő nagy sikert aratott a tardiaknál.Három-három olvasója akadt.a „Rejtelmes Alföld”(Móricz Pál), a „Te csak pipálj, Ladányi” (Csathó

Kálmán) és a „Vaskenyér” (Gyallay Domokos) című köteteknek. Egy negyvenéves gazdaembernek igentetszett Tormay Cecile: „Bujdosó könyv” című re-génye, háborút járt emberek szívesen olvassák Huszár Károlynak „A magyar nép hősei” című könyvét. Többolvasója akadt még Gárdonyinak, Jókainak (A lőcsei

fehér asszony), Komáromi több regényének, VerneGyulának. Grabener Emilnek: „Hogyan lesz Nyo-morfalvából Gazdafalva” című könyvét egy paraszt-ember hamar visszaadta, mondván, hogy „ez csak ki-tanálás”.

A könyvtárslista arról tanúskodik, hogy a

falu nagyon kevés könyvet vett ki a múlt esztendő ben.A leventekönyvtár forgalma még a népkönyvtárénális jóval kisebb, noha ennek összeállítása is elég jó. Akönyvtáros tanító szerint legjobban szeretik Gárdonyi

Nevető könyv-ét, Bánffy János: Egyszer volt, holnem volt, Gárdonyi Géza: Mindentudó Gergely bácsi,

Kemény György: Az ezeregyéjszaka legszebb meséi,Benedek Elek: A tatárjárás mondái, Sebők Zsigmond:

134



Mackó úr utazásai, Benedek Elek: Magyar mese ésmondavilág, Benedek Elek: Rókáné komámasszonyés tündérmesék, Blaskó Mária: Magyar Misi kaland-

jai és Gaál Mózes: Magyar hősök és királyok című köteteket. A listából látszik, hogy mennyire csak gye-rekek visznek könyvet az iskola könyvtárából.

Az érdeklődés rugói körülbelül ugyanazok, mintmásutt, az ország falvaiban és a parasztok érdeklődésiköreit a népkönyvtár és a könyvtáros itt is csak any-

nyira veszi figyelembe, mint máshol az országban.Legjobban a történeti regényt szeretik, a valósághozkötött érdekesség fogja meg őket. Általában az,olyan könyvnek van keletje, ami „közüggyel” foglal-kozik: Ha egy könyvre azt mondják, hogy „magán-érdek ű”, ez egyet jelent azzal, hogy érdektelen. Kü-

lönösen a javakorabeli emberek, a háborút jártak szere-tik a történeti könyveket és ugyancsak szeretik a> há-

borúról szóló írásokat. A meséskönyv is általánosankedvelt, mégpedig nemcsak a gyerekek között. Ebbenkissé a népművészettel, népdalokkal teli falu népiérdeklődése mutatkozik. A gazdasági könyvek, mint

mindenütt, Tardon is teljes népszer űtlenségnek ör-vendenek. Az íróról rendesen nem hiszik el, hogy érta dolgához, nem engedik, hogy a könyv beleszóljona munkájukba és nem változtatnak a munkájukon akönyv javaslatai szerint. Ezen az ellenszenven a gaz-dasági könyvekkel túlhalmozott népkönyvtárak se-

hogyse tudnak változtatni, a gazdasági könyvek telje-sen érintetlenül és tisztán porosodnak a polcokon. Az

135



ellenszenv magyarázata a többi közt, a langyos keze-lés, az olvasás irányítatlansága mellett, az is lehet,hogy e gazdasági könyvek kizárólag tudomány-

népszer űsítő célzattal íródtak és a becsületes szerző aligha tud mást a tudományán kívül. Könyvét azzalaz elszánással kezdi írni, hogy egyszer ű, szabatos ésmagyaros lesz, hogy lehetőleg minél „közérthető b-

ben” mondja el a mondanivalóját. Ennek eredménye:ilyen kötetr ől messzire ordít, hogy a „nép számára

készült”, ez a jelleg körülbelül ugyanolyan hatássalvan a népre, mint az ifjúságra „az ifjúság számáraátdolgozott kiadás” megjegyzés a könyv címe alatt.Ezenfelül a gazdasági könyvek nyilvánvalóan a legke-vesebb esetben veszik figyelembe, hogy a „nép egy-szer ű gyermekeit” a földmíveléshez százados tradí-

ciók f űzik, e hagyományoknak megvan a maga nyelveés ez a népi nyelv sokkal gazdagabb, bővebben áradóés több névvel dolgozó, mint az egyszer ű népszer ű-sítő nyelv, amit az író használ. A kultúrjavak közlé-sénél a legnagyobb baj, hogy a népművelés, — Tar-don úgy, mint másutt — nem veszi figyelembe, an-

nak a tulajdonságait és százados hagyományait, akitművel. Szavait nem igazítja a népi lélekhez, mondani-valóit nem igazítja a nép érdeklődéséhez, hanem egy-szer űen leegyszer űsíti őket, kigyomlálja belőlük azidegen kifejezéseket. És azt hiszi, hogy az érthetőségmár elég ís a hatáshoz. A népművelés szintén eb-

ben az alapvető hibában szenved, a gyógyíthatatlanálmosságon kívül, amellyel ez a senkinek sem fontos

136



és mindenkinek teher munka folyik. Ha ugyan egy-általában közöl valamit, összevissza ismereteket kö-zöl a leventékkel, hiszen más úgyse jön el, mert ta-

nulási vágyát alig elégítheti ki a népművelési előadá-sokon. Műkedvelő előadás alig néhány akad mindentélen, azok sem olyanok, hogy különösebb nevelő-erejük lenne. Ezekért a hibákért a felelősség jórészbennem a népművelés irányítóit, hanem a falusi intelli-genciát terheli, mely nagy részében képtelen felfogni a

népművelés jelentőségét és undorodik attól, hogy el-szigeteltségét megbontsa és a parasztokkal köteles-ségén túl is foglalkozzék.

A történeti regénynek, a közös sorssal foglalkozóírásnak a népszer űsége teljesen általános. A tardi em-

bernél a politika a történettel összef űzve jelenik meg

és a politika szorosan kapcsolódik a betűhöz. A betű-től általában azt várják, hogy a tágabb közösségr ől,az országról hozzon felvilágosítást, a magyar sorsrólés a maguk sorsáról. Éppen ezért legtöbbjüket nemérdeklik az olyan regények melyek arisztokratikuskörnyezetben játszódnak le, ezek már távoliak az ő

számukra, ugyanúgy nem értik és nem szeretik, ahogynem szeretik a Pesten járók azokat a városrészeket,melyeknek lakói a társadalmi rétegeződésben jóval fö-löttük állnak. Míg a városi szegényebb néposztályok annyira falják a szentimentális-arisztokrata miliő jű re-gényeket, a parasztok egyenesen távoltartják magukat

ezektől és a történeti regény mellett legjobban a pa-rasztokról szóló regények érdeklik őket. Az olvasás

137



legf ő bb szempontja, legalább az öregebbeknél, nem aszórakozás, hanem a tanulás. A történeti regénybennem azt az érdekességet keresik, amit a történet ad,

hanem azt a tanulságot, amit a történelem mutat.Ugyanígy a saját rétegükr ől szóló írás is erre szol-gál. Persze, ez csak az idősebbek sajátja és bennük isinkább, mint hajlam, semmint olvasó-ízlés jelentkezik.Hogy mit olvasnak és mit olvashatnak — mint annyiminden — nem rajtuk áll. Akiknek a művelés esz-

közei kezükben vannak, még ha a legjobb szándékúak is, azoknak eszébe sem jut, hogy ezt a kedvező hajla-mot könyvön és regényen keresztüli művelésre lehetnefelhasználni és rendszeres érdeklődéssé fejleszteni. Pe-dig meglenne a lehetősége: a történeti regényen és aróluk szóló irodalmon keresztül tudatosítani bennük

a tágabb közösséget, az országot; jobban, teljesebbenés felnőtthez illően; nem hagyva abba a nevelést ott,ahol az iskola elvégződik. A könyvtár, ha jó is, pihenés nagyon kevéssé hat, majdnem olyan távol van afalutól, mint az értelmiség, amelynek hivatását kellenemegtalálnia ott, ahol ma csak lakása van.

Az érdeklődés csak az öregebbek között ennyirekomoly, a fiatalabbak ízlése már körülbelül egyezik városi kortársaik ízlésével, ők többet járják az orszá-got, más fiatalokkal is érintkezésbe kerülnek és el-

jutnak ahhoz a betűhöz, mely a városi szegényebb ol-vasó számára készült. A „sárgakönyvek” és egyéb fil-

léres regények csak azért nem általánosabbak a faluban, mert a fiatalok, noha már az efajta elbeszélése-

138



ket szeretik, még ugyanolyan végérvényesen undo-rodnak az olvashatatlan idegen nevektől, mint apáik.Közöttük már több híve van a szerelmes, esetleg bor-

zalmas regénynek, sokszor a detektívregényéknek;mint a történeti regénynek. De csak azért olvasnak ezekből többet, mint a könyvtár könyveiből, mert eze-ket egyszer űen elkérhetik, ha akad valahol. Viszont aziskolában elrejtett könyvtárhoz nehéz hozzájutniok.Az iskolás gyerekek is kevesebbet és rosz-

szabbat olvasnak Tardon, mint sok más faluban. Leg-többen csak az olvasókönyvi meséket olvasták, aligegy-kettő van, aki az „Egri Csillagok”-at is ismeri.Er ősen népszer ű közöttük az Er ős Jánosról és SobriJóskáról szóló történet és a „Rókáné komámasszony”című meséskönyv. De van, aki ilyen olvasmányokra

emlékszik: „Párbaj a pestissel”, „Vörös álarcos”,„Gyilkos fák szigete”, „Gyémántkirályok összeeskü-vése”. Olvassák ezenfelül a Hangya-naptárt, azújságok egyes érdekesebb részleteit és egy kislányarra a kérdésre, hogy milyen olvasmányra emlékszik,azt felelte: „én olvasok mesét, újságot és levelet”.

Ha tardi ember újságot vásárolt, rendesen azutolsó betűig elolvassa, hiszen megfizetett érte. Az

újságból leginkább az apró hírek érdeklik, a poli-

tika akkor ha zajlik, ha nagyobb összecsapások van-nak két politikai vezér között. A faluba naponta 31

napilap és hetente 53 folyóirat jut el. Az „Új Nemze-dék” 10 példányban, a „Függetlenség” 10 példány-

139



ban, a „Szabad Szó” 2 példányban, a „Borsod” című megyei lap 2 példányban, a „Szívujság” 8 példány-

ban, a „Vitézek Lapja” 4 példányban jár. Nagyjából

ezek a lapok kerülnek el a falubeliekhez. Az intelli-genciának jár igen sok szépirodalmi hetilap, több-féle folyóirat, ezeknek azonban a falura semmi hatá-suk sincs, a parasztokhoz nem kerülnek el. Újságotis, mint könyvet, csaknem kizárólag télen olvasnak.Az újságolvasás f őszempontja nem annyira az aktua-

litásról való értesülés, hanem inkább tájékozódás. Atardi ember az újságot sem bírálja el másként, minta könyvet: mindkettő betű, mely ismereteket hoz. Azújság betű jét is, mint általában a betűt, komolyan ve-szik és éppen ezért sokszor csalódnak újságban és író-

ban. Nem különítenek a baj meglátása és orvoslása

között és egy vezércikk, amelyik például a gazdaadós-ságok rendezésér ől beszél, vérmes reményeket ébreszt

bennük abban az irányban, hogy a gazdaadósságokatrendezni fogják. A betű és a politika, a meglátás ésa végrehajtás, egységben jelenik meg számukra és ép-

pen ezért az újság er ősen munkál annak a bizalmat-

lanságnak a kiépítésén, mellyel a tardi ember visel-tetik a sorsát intéző rétegekkel szemben. A vezércik-ket azért nem szeretik olvasni, mert „nagyon jól lát-

ják az urak, mi a baj és mégse történik semmi”. A politikából természetesen csak a végső összefoglalá-sok érdeklik őket, a parlamenti beszédek, a napokra

felmorzsolódó politika alig. 30 ezirányban kikérdezetttardi férfi megemlékszik, mint állandó olvasmányá-

140



ról, a „Függetlenségir ől (12-en), az „Új Nemzedék”-

r ől (11-en), a „Független Kisgazdádról (7-en), az „Igazság”-ról (6-an), a „Szabad Szó”-ról (3-an).

Az aktualitások közül az utóbbi idő ben a legélén-

kebb és legnagyobb érdeklődés az abesszin háborúnak

jár ki, a háborútjárt tardiak hosszúakat vitatkoztak a

télen az olaszok és abesszinek esélyeir ől és „mivel a

magyar mindig a gyöngébbet pártolja”, er ős a rokon-

szenv az afrikaiak irányában.

141



A templom ugyanúgy megbújik a két part kö-zött, mint a házak. A plébánia az Árpádok óta gon-dozza a tardi nép lelki életét. A falu népe ma kilenc-

ven százalékban katolikus. Hogy valamikor nagyobbreformátus eklézsia volt Tardon, arra utal a vármegyeegy fölszólítása, melyet 1669-ben intéz gróf Homon-naí Drugeth György özvegyéhez, Esterházy Máriagrófnőhöz. Ebben a vármegye meghagyja, hogy a re-formátus eklézsiához tartozó réteket, melyeket a

grófnő elfoglaltatott és a katolikus plébánosnak adotthasználatra, szép szerével adja vissza a reformátusok-nak. A falu ma csaknem teljes egészében katolikus,a néhány református nagyrészt újonnan bevándorolt

jövevény. Vallásosságuk nem túlságosan mély, a leg-több falubeli fiatalember akkor szólt utoljára papjá-

val, mikor az még az iskolában tanította és a vallásiélet Tardon megmarad a vasárnapi mise meghallgatá-sánál és a litániánál, erre a lányok elég szorgalmasan

járnak el. Ezen túl, a mindennapi életben vallásnak alig van szerepe: a falu nagyrésze vasárnapi katolikus.Az a része pedig, amelyik hajlamos a túlzásig foko-

zott vallási életre: baptista, mert a katolikusok kö-zött nem találta helyét.

A hibák, amelyek miatt a falu nem vallásosabb,látszólag igen jelentéktelenek. A plébános, minthogy

142



a tardi egyházhoz tartozik a cserépváraljai leány-egyház is, egyidő ben reggel hét órakor tartotta Tar-dón a misét, hogy utána még Cserépváraljára is át-

mehessen. Ennek következtében jóval kevesebb falubeli megy el a misére, mint ahány különben elmenne. Nem annyira a korai felkelés miatt, hanem azért,mert a hétórai mise korán végződik ahhoz, hogy atemplom körüli csoportosulás, a lányok népviseletbenvaló büszkélkedése megkezdődhessék. A hétórai mise-

mondás valójában a templom egyik társadalmi sze-repe ellen vét, nem veszi figyelembe, hogy Tardona színes és a vasárnapot is színesebb ünnepé tevő népviselet még él és nem veszi figyelembe, hogy amise vallási szükséglete mellett, a mise utáni ünneplő- ben való beszélgetések társadalmi szükséglete nem

elégülhet ki. E szempont talán nem túlságosain emel-kedett, de — a korai mise elveszi a templom külső,társaságlétrehozó szerepét, ami nem annyit jelent,hogy a fiatalok nem gyűlnek össze, hanem annyit,hogy a fiatalok nem a mise után és nem a templomalatt gyűlnek össze és a templom közelsége nem látja

el vasárnapi összejöveteleiket és korzózásaikat egy val-lásos értelemben vett vasárnapi színnel. Ezért lényege-sen kevesebben járnak misére, a korai óra is apasztja amisejárók számát, f őként télidőn. Ilyen és más, alap- jában kicsiny és jelentéktelennek látszó okok miatta faluban a vallásnak nincs akkora szerepe, mint amek-

kora lehetne. Legtöbbjüknél a vallás megmarad a fel-színen, törvényei erkölcsiekben alig érvényesülnek.

143



Természetesen általánosítani nehéz, de a falunak, mint

közösségnek a vallási életére éppen az jellemző, hogy

a vallásosság csak az egyes tardiak beállítottságától

és egyéni hajlandóságától függ. A közösség alapjábannem túlságosan vallási közösség, annak ellenére, vagytalán éppen azért, mert felekezeti ellentét kevés van

a faluban. A katolikusok leginkább a számos baptis-

tát nézik le, akik az ő soraikból váltak ki körülbelülharminc évvel ezelőtt. Az 1900-as népszámlálás sze-

rint Tard katolikus falu, van néhány református, evan-gélikus és zsidó. Az 1910. évi népszámlálás már 83„egyéb” vallású tardi lakosról számol be. Az „egyéb”

elnevezés alatt baptistákat kell keresnünk.

A baptista vallás elterjedésének feltételei Tardon

ugyanolyan kedvezőek voltak, amilyen kedvezőek a

feltételek másutt a szekták számára. A civilizáció er őisikerrel rontották szét az egységes népi szemléletet

és nem adtak helyébe újat. A katolicizmus szemé-

lyektől függően sokhelyütt és így Tardon is, nem lá-

tott túlságos nagy veszedelmet. Az elmúlt ötven esz-

tendő sajátos optimizmusának légkörében nem látta

feladatnak e szemlélet pusztulása közben teljesebbkatolikummal vértezni híveit. Reprezentánsai sokszor,a háború előtt Tardon is olyanok voltak, akik nehe-

zen állhatták példaként a nép előtt és nem elégítet-

ték ki még prédikációkban sem a paraszti igényt,mely természetfelettit várt szoros összefüggésben a ter-

mészetessel. A formák, amiket a hívő kapott, számáranem voltak elégségesek és megkezdődött a paraszti

144



valláskeresés, aminek első lépését a vallásos ponyvaelterjedése jelentette. Ez semmiféle egyházi jóváha-gyással nem bírt, de népi szükségletet elégített ki. E

vallásos ponyva már valami átmenetet jelentett aszektariánus magatartás felé, az elpusztult egységesszemlélet helyébe, mely hagyományos szempontok szerint mérte a jelenségeket, sokszor vallási túlzások léptek és kezdetét vette a riadt keresés, mely máigsem ért véget. A folyamat, mely végső kifejlését, hol

egykében, hol szektákban, sokszor dekadens, életr őllemondó jelenségekben találta meg, még ma is tart.A parasztság, mely a maga régi szemléletvilágát már levetk őzte, alig talált helyébe újat, mely ugyanolyanteljes és minden kérdésre választ adó legyen, mint arégi. E távolabbi okok mellett, melyeket országos, sőt

európai átalakulási folyamat hozott elő, a helyi okok megadták az alkalmat arra, hogy a térítés kellő körül-mények között léphessen föl. Az értelmiség egyik tagja közpénzeket kezelt el, az akkori plébános ház-vezetőnő jér ől a falu széltében-hosszában suttogott.Mikor pedig a pap hírét vette a vallási mozgolódás-

nak, elintézte azzal a kényelmes megállapítással, melyminden lusta hívőnek jó érvül kínálkozik: „Ami Is-tentől van, úgyis megmarad, ami nem tőle, elpusz-tul magától”.

Azok a katolikusok, akiknek soraiból a baptisták késő bb kikerültek Tardon, nem az elszakadás szán-

dékával indultak, hanem csak intenzívebb vallási éle-tet kerestek és — mivel az egyházon belül az akkori

145



vezetés mellett ez nem volt lehetséges, — a templo-mon kívül, saját házaikban. „Jézus szívével kezdték”

— mondják a katolikus tardiak ádázul és némi meg-

vetéssel; imádkozni, olvasót mondani és ájtatos beszél-getésekre gyűlni jöttek össze először. Nyilvánvalóankerestek valamit, ami a szétrombolt régi és teljesszemléletvilág helyére állhat, mélyebb és misztiku-sabb vallásosságot, mint amit akkor a papjuktól kap-hattak. Az imádkozókból valószínűleg éppúgy lehet-

tek volna a többieknél jobb katolikusok, ahogyan vé-gül baptisták lettek. A szükséglet megvolt, a kiren-delt vezetők nem vették észre, valószínűleg nem isvolt rá szemük, hogy észrevegyék. A kezdeti imádko-zások késő bb gyűlölséggé változtak azokkal szemben,akik nem tartottak velük és kinevették őket. A gazda-

gabb parasztokban talán már fölmerült az a gondolat,hogy, ha élére állítják a dolgot, még a párbér fizeté-sétől is megszabadulnak.

Bizonyos Komáromi Sándor nevezetű tardi ember, aki a Felvidéken, Kisolcon lakott, volt az „apos-tol”. A Felvidékr ől jött vissza a faluba időnkint térí-

teni és éleszteni a hitet az emberekben. Elő bb olvasót-mondtak, aztán magyarázni kezdték a Szentírást. Afalu vezetői iránt a megvetés egyre nőtt bennük és azájtatoskodók egyre jobban elkülönültek a többi tar-diáktól. Végül elhatározták, hogy elszakadnak a kato-likusoktól, a baptistákhoz csatlakoznak és imaházat

építenek. A hívők száma ezzel az elhatározó lépéssel jelentékenyen megfogyott, de még mindig maradtak

146



elegen. Az imaház építéséhez hozzáfogtak, ekkor azonban már oly éles volt az ellentét köztük és a ka-tolikusok között, hogy az építés nem folyhatott le

simán. Amit nappal a baptisták fölépítettek, azt éjjela katolikusok lebontották.

Az asszonyokat küldték az imaház ellen, merttudták, hogy azoknak kevésbbé lesz bajuk és nem tör ki általános verekedés a faluban. Az asszonyok hord-ták le tövig minden éjszaka, amit a baptisták előző nap

raktak, ez így ment megalkuvás nélkül mindaddig,amíg a baptisták a csendőrséget nem hívták segítsé-gül. A csendőri asszisztencia mellett aztán simán fel-épült az imaház. A baptisták száma ma is nagy, kö-rülbelül hetvenen vannak. Az újonnan fellépő szekták kevéssé csökkentették soraikat. Ujabban szaporodtak

a pünkösdisták és a szombatisták, de ezek ma mégcsak néhányan vannak. Általában egymástól hódítják el a híveket és némelyik családban a sok szekta nagyvallási káoszt idéz elő. Van olyan család, melyben azapa baptista, a fiú pünkösdista, a lány katolikus.

147



Hortobágyi pusztán sokat jártam,

a vármegyével sokat csatáztam. De nem bírták megfogni a lovamat,

mert nem adtam meg nekik magamat.

Kifáradt a lovamnak a lába,Visszatér a maga határába,én is kipányváztam a pusztára,egyél lovam, megyünk nemsokára.

Jaj, Istenem, ugyan mit csináljak,tizenhármán jönnek rám a zsandárok.ötöt, hatot tudom, hogy levágok,a többivel nem tom, mit csinálok.

A községházán, a jegyzői irodában több íróasz-tal, a jegyző, a segédjegyző, az írnok és egy fiatalabb

parasztember, aki kissé elfogódva gyűri ujjai közötta kalapját. A jegyző kemény, energikus ember, lát-szik, hogy annak is akar látszani, keményen mordula parasztra, aki házasodni szeretne. Különféle, más

faluban levő iratai miatt még várnia kell. Pedig adisznót már levágták, minden kész a lakodalomra. A jegyző türelmetlenül hallgatja, próbálja magyarázni,hogy az iratok nélkül nem lehet — a paraszt valami

148



olyasmit morog, hogy a hatóság már házasodni sehagyja az embert, amikor akar. A jegyző erre szigo-rúan utasítja rendre: „Vegye tudomásul, hogy nálunk

nélkül sem megszületni, sem meghalni nem tudná-nak”. A tardi csodálkozik egy kicsit, hogy erre mitmondjon, végül elszánja magát és kis mosollyal a

bajusza alatt csöndesen megjegyzi: „No, a kenyerün-ket azért megennők”. A parázs párbeszéd vége aztánmégis az, hogy a jegyző elmagyarázza: sürgönyözni

kell az egyik szomszéd faluba, küldjék el az iratokat.Az ember drágálja a sürgönyt, érdeklődik, hogy ol-csóbban nem lehet-e, meg nincs is pénze, a végered-mény: a jegyző kölcsön ad neki három pengőt a sür-gönyre és békében elválnak.

„A jegyző úgy véli, hogy addig jó a paraszt,

amíg buta. Azért kár tanítani. Minek tudja azt, hogymennyi az adókulcs” — mondja az egyik kemény-vágású kisgazdapárti tardi. ítéletében f őként poli-tikai szempontok játszanak szerepet, minthogy a falulegnagyobb része kisgazdapárti, legnagyobb részeutálja a jegyzőt. Persze, ez az utálat nem annyira a

személynek szól, mint inkább a hivatalának, való-színű, hogy bármilyen jegyzőt utálnának, különösenígy nem messze a választásoktól. Még a szelídebbek azok, akik úgy vélik, hogy nem tehet mást és csupánvalami természettől adott ellenségnek nézik, megke-rülhetetlen rossznak, mint az adót. A jegyző viszont

kissé gúnyosan emlékezik arról, hogy a fölörtesek aztvárják tőlük, hogy vezető je, apja legyen mindegyikük

149



a falunak. Persze, ha valaki vezetni akar, azt kell

hogy szeressék azok, akiket vezet. Már pedig, hogy

szeresse a paraszt azt, aki behajtja rajta az adót, aki-

r ől azt hiszi, hogy az ő keservesen adott adójából él.Valószínű, hogy a hivatalos hatalom képviselő je, bár-milyen szeretettel legyen is a faluhoz, nehezen tudná

elérni, hogy ne hivatalból kirendelt ellenségnek te-

kintsék.

Tardon is, mint általában faluinkban a közigaz-

gatás, az, ami valami osztályöntudat félében egyesítia parasztokat. Minél er ősebb és keményebb ember a

jegyző, annál er ősebb az együvétartozás és a jegyző

elleni közös osztályos érdek érzése. De ez rendsze-

rint csak negatívumokban kap megnyilatkozási for-

mát, a helyi ellenfél elleni személyi oppozícióban.

Mindenképpen nagyon jelentős szerep jut a közigaz-gatásnak a falu társadalmának alakításában éppen

azzal, hogy a falu parasztságának látható célpontot

nyújt és a parasztság csak e célpont ellenében képesvalami passzív rezisztenciához hasonló közösségi

magatartásra. Ha csak lehet, kerüli a községházát, ha

csak lehet, szidja a jegyzőt és az úrgyűlölet megjele-nési formája Tardon leginkább a jegyzőgyűlölet, ezen

túl nem is igen halad.

A tardi jegyzőnek hite és meggyőződése, hogyfegyelmet kell tartania. Ez nem annyira egyéni, mint

inkább jegyzői tulajdonságaiból folyik. Bizonyos fe-

gyelmezni-akarás általános jegyzői sajátság; a koz-szellem alól kellene kivonnia magát a tisztviselőnek,

150



aki változtatni kívánna a stíluson és nem bizonyos,hogy jószándékú kísérletek eredménnyel járnának. Anevelését és a fölöttesek példáját kellene elfelejtenie.

Hogy más lehessen, mint ami, ahhoz tulajdonképpenannak a közszellemnek kellene másnak lenni, mely-nek stílusa szerint irányítja és vezeti a falut.

Az értelmiség többi tagja Tardon is, mint az or-szág többi falujában, sziget, idegen test a falu tes-tében. A falun élő értelmiség nagyon kevéssé tudja

és általánosságban nagyon kevéssé keresi szerepét afaluban. Csak lakóhelyét, sokszor száműzetése helyéttalálja ott, ahol hivatását kellene megtalálnia. Osztá-lyához, a többi falukban elszórtan élő vidéki intelli-genciához tartozik és nem a faluhoz. A szükségesentúl falusi értelmiségünk alig érintkezik a faluval.

Természetesen vannak kivételek, vannak Tatdon is,vannak másutt is. De e kivételek még ténylegesen csak kivételek, még nem jelentik a régi szellemiség átala-kulását, csak az értelmesebbnek és becsületesebbnek a régi szellem ellen való tiltakozását. Kevés Tardonis, mint másutt, az az értelmiségi, aki házában is

meglátogatja néhanapján a parasztot, aki leül vele bor mellé, még kevesebb, aki küldetést teljesít és nemhivatalt végez a faluban. A parasztság és a falu ér-telmiségi lakosai nagyjában egészében elkülönültenélnek, értelmiség és parasztság egymás mellett, deegymástól nagyon távol él Tardon is. Egymás köreibe

nem jutnak és egymás köreit a szükségesen túl aligérintik.

151



Amint a fentiek mutatták: azok a csatornák, me-lyeken át a „civilizáció” a faluba szivárgott: és szivá-rog ma is: a háború, a hadifogság, a munkáért vég-

zett utazások, az iskola, illetve az olvasás, a kevésegyesület, a nehézkesen és kevés lelkesedéssel pártoltnépművelési előadások, a Bokréta, végül az ér-telmiség példája, nem közlik alaposan és részletesena kultúrjavakat a faluval. A katonáskodással kapcso-latban pedig nagyszer űen megtanulják, amit a kato-

nának tudni kell és, amint fiatal legények említették,káromkodni és „védekezni”. Általában semmi „kul-túraterjesztés” nem birkózik meg a fonóbajárás ha-gyományos erejével és, ha tárgyilagosak akarunk len-ni, meg kell állapítani, hogy ez er ősen érthető. Akonklúzió ez: a civilizáció javainak alja egyre szivá-

rog le a faluba. De ami ezen az úton a tardi parasz-tokhoz eljut, nagyon felszínes, nagyon könnyű faj-súlyú, sokszor ártalmas is. Értékben semmi módonnem ér fel azzal a parasztkultúrával, melynek utolsómaradványait pusztítja és most már az emlékeit is

pusztulással fenyegeti. Ami lejut hozzájuk: műzené-

ből az olcsó sláger, könyvből az izgalmas, nevelőer ő nélküli ponyva, az értelmiségből: annak elzárkózómagatartása és néha képmutatása. Ezek a hatóer ők egy zárt, teljes és sok tekintetben tökéletes világszem-léletet alkotó parasztkultúra maradványait rombolják immár hosszú ideje, szövetségben a nehéz helyzettel,

mely a paraszti sors elárulására veszi rá a mai pa-rasztokat. A kép lehangoló: a helyzet, melyr ől az ál-

152



lapotrajzban igyekeztünk képet adni és a vázolt er ők

együttesen formálják a tardi társadalmat, mely e két

Összetevő nyomán alakul. Társadalommá, amely szer-

kezetében félúton van a régi közösség és egy isme-

retlen új forma között, irányítottságban el vágyik a

faluból és már-már a földmíveléstől is.

153



A N É P M Ű V É S Z E T E R ŐI

Kötők szélének pirossá, ágyterítőül és szem-fedőül egyként szolgáló térítők hímzett szegélye, ékescserepek és változatos népdalok: ennyi, ami a régi

paraszti világból maradt. De ez a maradék már em-lék, nem gyökerezik a mai életben, ősök hagyatéka,mint uraknál a díszmagyar.

A parasztkultúrának a régi, még érintetlen ésmegrontatlan világában a művészet még nem az egyé-neké, hanem a közösségé volt. A művész, aki azzalfoglalkozik, hogy művet alkot, ismeretlen; a művé-szet, vagyis inkább a művészkedés általános. Min-

denki a saját eszközein művészkedik, kanalát, botjátfaragja, ha lány, kelengyéjét hímzi. Ha nem is lehetegyszer űen kijelenteni, hogy e világ számára szépaz, ami hasznos, bizonyos, hogy csak azt szépíti, amihasználható. A parasztember számára a művészkedésnem annyira alkotás, mint ékesítés és a népművészet,

ahogy újabban nevezik: díszítőművészet. A díszítésaz élet legmindennaposabb és legszükségesebb tár-gyainak jár ki, a szépség itt nem menti a haszonta-lanságot, ahogy nem menti a táj szépsége a föld ter-méketlenségét. A hasznosság és szépség egy egység-

ben jelennek meg, kiegészítik egymást és együtt ad-

ják a tárgy értékét. Az ékesítésben színekkel és for-mákkal pazarlók, de abban, hogy milyen tárgyakat

154



ékesítenek, puritánok. Az ősi és teljes parasztkultúra

embere képet, amely csak kép, nem fest, a rajzot a

tányérra rajzolja, kutyája képét a botján faragja ki.

A világ, melynek Tard művészete velejárója éskiegészítő je volt, már nincs meg, a művészet, mintmindig, túlélte a kort. Az életforma már a múlté, de

az életformához tartozó ruhák még élnek, csak már

egyszer ű ünneplővé váltak, már nem kifejezései egyéletszemléletnek. Elsüllyedt világról beszélnek, mint

a határban talált régi karperecek és csattok. Akik felakarják élesztem a népviseletet, mint a bokrétamoz-

galom, bármilyen szép munkát, de mégis hiábavaló

munkát végeznek, tagadják, hogy az idő múlik. A

ruhákat ráadják a legényekre, lányokra, de a mai

életbe már nem tudják átmenteni az alkalmakat,

melynek ezek a ruhák kifejezői és velejárói voltak. Mezőkövesden bevetődtem egyszer a kövesdi,

szentistváni és tardi bokréta együttes előadására. A

színek még hamisítatlan üdeséggel csillantak, a nó-ták régiek voltak és szépek, de a mondókák betanul-

tak és nem szívből jövők, nem az élet folyamányai,

hanem a szereplés követelései. A kép meglehetősenszomorú volt, mintha csak azért történt volna az

egész, hogy a nadrágos ember örülhessen a színpom-

pának, a lányok és legények bokrétájának, semmi

másért és semmi többért.

Az út, ámít a nép művészkedés megjárj csak-

nem pontosan párhuzamos azzal az úttal, amit a tár-sadalom járt meg. A régi világban a hímzés, az asz-

155



szonyok munkája, együtt élt a családdal, az ő számárakészült. A búzából lett kenyeret ugyanúgy a család ésnem a piac számára dagasztották, ahogyan nem a piac,

hanem a paraszti élet számára varrták a ruhát. Mégma is élnek öreg parasztok Tardon, akik tudják a szö-vést és valamikor ugyanúgy maguk készítették a ru-hákat, ahogy maguk teremtettek elő a földből min-dent, ami asztalukra került. De ma már az asszonyok a kövesdi kereskedőnek hímeznek, pamutot, vásznat és

sokszor mintákat is kapnak tőle, a házi foglalkozás- ból ipar lesz. A fogyasztás elválik a termeléstől: atardi kézimunka másutt kerül használatba, mint aholkészült és a ruhák, melyek Tardon kerülnek haszná-latba, másutt készülnek. Egyre ritkábbak a családok,ahol az asszonynép a család számára dolgozik és nem

pénzért; a népművészet tardi áruvá válik, míg régena tardi paraszti élet kifejeződése volt.

A minták és a színek megmaradtak, a stílusonkevés változás esett, de a hímzés jelentősége már más,mint azelőtt. Pénzt hoz a faluba és a pénzen ruhátvesznek, gyakran városi ruhát. Nem arra szolgál,

amire régen, hogy a ruha a házban készüljön és nekelljen érte pénzt kiadni, hanem arra, hogy pénzt hoz-zon, amit ki lehet adni. Az életformához tartozó mű-vészkedés foglalkozássá válik, a díszítőművészet népiiparművészetté, az asszonyok tevékenysége, mely acsalád szabott és önálló munkarendjében adott szere-

pet kapott, pénzkereső munkává. Körülbelül úgy,ahogy a földmívelés is megszűnt az élet kizárólagos

156



formája lenni és egyszer ű munkává, kereseti forrássá

vált.

A tardi művészet jelentékeny részében már piac-

nak dolgozik, ahogy piacra viszi munkáját a tardi

summás. Az asszonyok munkájuk árát ugyanúgy a fa-

lun kívüli helyr ől kapják, ahogyan falun kívüli hely-

r ől kapja bérét a tardi parasztember. A falu megszűnt

önálló termelő közösség lenni, amely annyit termel,

amennyit fogyaszt és annyit fogyaszt, amennyit ter-

mel. Számtalan szállal kapcsolódik a külső, határainkívüli világhoz és életének súlypontja is lassan ehatárán kívüli világba helyeződik át a tardi dűlők-

r ől, melyeken a kicsi hazai föld szalagjai színesen és

enyhe hajlásokkal húzódnak a partok tetejér ől a par-tok alja felé.

157



Cifra szű röm fel van a szögre akasztva

Gyere babám, vesd fel a vállamra,

így is, úgy is ott annak a helye,

még az éjjel betakarlak babám vele.

Kicsi kék, kevés zöld, néha sárga pamut színezi,a tardi hímzéseket, az alapszín piros, ebből kereked-

nek ki a formák, a szívek, madarak, kosarak, tulipán-

tok. A mezőkövesdi sokszínű, lilával, rózsaszínnel cif-

rázott kézimunka Tardon csaknem ismeretlen, ha ke-

rül itt-ott egy darab belőlük, az is Mezőkövesdr ől

származott ide, nem a faluban készült. A díszítés vál-tozatosságát és szépségét nem a színek tarkasága, ha-

nem a formák változatossága hozza. Csaknem annyi

a minta, ahány a hímzés, a régi mintákat, melyeket

a tulipántos láda mélye őriz, ritkán másolják az asz-

szonyok egészen pontosan. Összepárosítják más figu-

rákkal, itt-ott változtatnak azon a pár alapmintán,mely a tardi keresztszemes hímzések formáinak mag-

ját adja. Mértani rajzokat és figurákat hímeznek ve-

gyesen, madarakat és virágokat. Rajz nélkül, csupánszámlálva a keresztöltést. A legtöbb hímzés ingek

ujja elejére készül, rendesen a mezőkövesdi boltok

számára. A paraszti nyelv és képzelet egész gazdag-sága és könnyedsége nyilatkozik abban, ahogyan a

158



mintákat nevezik. Ott, ahol figura van, a „mada-ras”, „szíves”, „szívesmadaras”,”kosaras”', „szíves-madár meg kosaras”, „tulipántos”, „kokostaréjos'

változatoknál a név a figurát jelöli. Már azoknál,amelyeknek nincs határozott formájuk, a nevek rej-télyesebbek és kedvesebbek. Van „zsidómiatyánkos”,„törökmuzsikás”, „Kossuthbankós” mintájuk és vanolyan, amit „cigánykártyásnak” neveznek. Ezeket az-tán végtelen találékonysággal bonyolítják, változtat-

ják, az „eperlevelest” összepárosítják a „szíves-mada-rassal”, a „madarasat” a „körtefással”, a „lapátosat”a „koszorússal” és így tovább.

A falubeli asszonyok közül körülbelül kétszázantudják a keresztszemes hímzést, de legtöbbjük csak akkor dolgozik, ha valami megrendelés akad, ha vász-

nat és pamutot kap Kövesdr ől. Maguknak csak anagyobb gazdák leányai dolgoznak, akiknek nem je-lent súlyosabb befektetést a pamut és a vászon ára.Ezeknek a ládájában gazdagon hímzett kelengye

pihen.

Igen nagy számban találhatók a faluban tulipán-

tos ládák, de ma már egyre kevésbbé használják őketés a jobbmódúaknál lassan kikerülnek a szobából akonyhába és a kamrába, helyüket egyszer ű ládák fog-lalják el. Új tulipántos láda alig van az egész falu-

ban, ami van: régi, apától, vagy nagyapától fiúra,vagy unokára maradt darab, kissé már megkopott fes-

téssel, megrepedezett oldalakkal és tetővel. Akad cifra szűr is itt-ott, szintén régebben, leg-

159



késő bb a háború előtt vásárolt holmi, rendesen jász-sági készítmény és előfordul cifrasarkú csizma.Mindezeket ma már kiárusítja a falu. Minden cifra-

szűr és minden cifrasarkú csizma megkapható, alig-alig viselik a tardiak, az ünnep nem olyan nagyjelen-tőségű már számukra, hogy ilyen drága holmival ün-nepelnék. A lányok cifra fejéküket, a bokrétás legé-nyek gyöngyös kalapjukat csak a színpadra veszik föl,a faluban nem viselik.

A paraszti ízlés Tardon még élénken él, a gu-zsalyokat színes golyókkal és szalagokkal díszítik, ál-talában a színes szalagokat, ahol csak lehet, használ-

ják ékességül. A falubeli gyerekek rajzai, amiket atardi viseletr ől készítettek, tanúsítják, hogy a tardinépben mennyire benne él a kézügyesség és mennyire

sajátja, szinte belenevelődött tulajdonsága a hagyomá-nyos paraszti ízlés. Ez az ízlés Tardon nem a sok-színű cifraságot szereti, mintái egyszer űek és szép-vonalúak, kezük munkája tartós, az unokák csakúgyhasználhatják az egyes kézimunkával ékesített vász-nakat, mint azok, akik készítették őket.

A népdal sorsát legtöbb helyen a városi slágerek fenyegetik, ott pedig, mint Tardon, ahol a népi kul-túra maradványai még valamennyire megvannak,inkább a népzene mintájára készült szentimentálisúrizene. Tekintettel arra, hogy rádió Tardon a falu-

beliek birtokában nincsen, a leszivárgás nem túlsá-gosan jelentős. Legf ő bb csatornái: a más vidéken

160



járó sommások és sok tekintetben a bokrétások. ABokréta tagjai, akik Tard népdalait és táncait viszik a városba bemutatni, már pesti dalokat hoznak visz-

sza, ez a jelenség is körülbelül párhuzamos azzal afolyamattal, ahogy az eredeti hímzésminták romlanak,ahogy a parasztcserepek fölvándorolnak a városba ésa gyári edények lejutnak a faluba.

Az úgynevezett magyar nóta, tekintve, hogy rit-mikája hasonlít a népdaléhoz és egészében a népdal

epigonja, könnyebben talál népszer űségre. A folyamatvégeredményképpen az, hogy a népdal epigonja hoz-zájárul a népdal pusztításához, a silányabb utánzatmegöli az eredetit. Az ízlés átalakulására er ősen jel-lemző, hogy a Szabó Vilmáról szóló, Tardon csak két strófára csonkult szövegű, népballadát az egyik

tardi legényke er ősen nyujtottan, balladaszer űen éne-kelte. Mikor egy summásmunkába járó legényt, akitud hegedülni, megkértem, hogy játssza el ugyanezt anótát, szinte fölismerhetetlen cigányos csárdást csi-nált belőle, kicifrázta, gyors és pattogó tempóban ját-szotta. Ebben a tolmácsolásban inkább hasonlított egy

pesti műcsárdáshoz, semmint az eredeti „tardi nótá-hoz”. Egész előadásmódja tele volt a cigányzeneszentimentalizmusával és ennek az egy hegedűsnek a

játéka élesen mutatta: hogy idomul a népdal a mű-népdalhoz, az érték epigonhoz. Tard a városidaloknak és slágerszövegeknek még sikerrel áll

ellen, különösen azokon a helyeken, amelyek a ha-gyományt őrzik, a fonókban. Itt hiába próbálkoznak

161



a visszatért legények azzal, hogy új nótát tanítsanak

be, a fal mellett üldögélő lányok kórusa e kísérle-

tekbe, a próbálkozó férfihangokba belevág egy-egy

tardi nótával, például ezzel:

Mind leégett a víg váraljat erd ő ,beleégett az erd ő kerül ő .Virulhatsz már, mg váraljai erd ő ,nem sétál már benned a kerül ő .

A „tardi nóta” eredete szerint persze nem min-

dig tardi, csupán olyan nóta, amelynek egyik sorába

behelyettesítették a „tardi” jelzőt.

Mindannak ellenére, hogy ami népművészetTardon van, ma már nincs szoros függésben a való-

ságos élettel, mindannak ellenére, hogy a formák alól sokszor már elveszett az a lényeg, mely harmo-nikus világképbe állítja az életet és az élet tárgyaitékesítő művészetet, Tardon a népművészet még je-lentős tényező. Alakítja a falu képét és sok tekintet-

ben hátráltatja azokat a színtelenítő hatásokat, me-

lyek ezerfelől támadják a színes paraszti világot. Afalu képe, a vasárnapdélelőttök gazdag színei, a fo-nók pompája még arról beszélnek, hogy Tardegyike a falvaknak, melyek közel vannak a régi népiélet formáihoz. Csak akkor, ha a ruhát összevetjük a használatával, a népművészetet összevetjük a már

átalakult szemlélettel, tű

nik ki, hogy ez a színpom- pás jelen már a múlté.

162



Ezen keseregni természetesen meddő lenne, ta-gadása az idők múlásának és a társadalom szükség-szer ű átalakulásának. A múlt idő színeinek dicsérete

és a jelen követeléseinek figyelembe nem vevése.A folyamat törvényszer ű és feltartóztathatatlan, amúlt idők dicsér ől teljesen hiába igyekeznek elleneszegülni, bokrétával, egyébbel. Maga a tardi hím-zés, mint különös tardi termék, mint értékes kézi-munka fennmaradhat, de háttere nélkül. Aminek

megjelenése és művészeti megnyilatkozása volt, azmár pusztulóban, elmúlt korról beszél, ha ma készí-tik is.

A tényleges veszedelem, illetve a tényleges hatásinkább társadalmi, mint esztétikai. A természet utá-nozza a művészetet, a dalos utánozza a dalt, amit éne-

kel, nyomában alakul, felveszi azt a szentimentálismagatartást, amely műnépdalainkat annyira jellemzi.Egy más életfeltételű és más beállítottságú társadalmiréteg mentalitása kerül a parasztságba, anélkül, hogya parasztság e mentalitás szerint élhetne.

163



TÁRSADALOM, ERKÖLCS, POLITIKA

A parasztság átalakításán rengeteg tényező

munkál, az átalakulást csak a népművészet, szoká-

sok, megmaradt hagyományok, a régi világ emlékeifékezik. Ez emlékek természetesen gyöngék ahhoz,

hogy megküzdjenek betűvel, iskolával, utazásokkal,látókörszélesülésekkel és nem utolsó porban a tény-leges szociális helyzettel, mely lehetetlenné teszi,

hogy a parasztság Tardon arégi világ hagyományai

és kötelezései szerint éljen,

A tardi társadalom valahol félúton van abban a

folyamatban, melynek egyetlen pontját, a régi parasztikultúrát és világszemléletet jelentő kezdő pontját ha-tározhatjuk meg. Hogy az átalakulásban még csak ott tart, ahol tart, az a teremtő szellem halálát túléltművészeti maradványoknak, a népi kultúra és népiélet maradványainak köszönhető. Ezeknek köszön-

hető az is, hogy a régi paraszti mentalitás egyes ér-tékei Tardon még nem pusztultak el teljesen azok-nak a silány „lesüllyedt kultúrjavaknak” a hatásaalatt, melyekből egész özön lepte el Tardot is, mintaz ország többi faluját az utolsó évtizedekben. Irtmég aránylag sok van azokból a pozitív tényezőkből,

amiket a népi kultúra maradványai jelentenek, de eztermészetesen nem arra bizonyíték, hogy a külső er ők

164



hatása nem ért teljes eredményt. A falu ma már

bizonytalan áramlások, gondolkodásalakulások szé-

les skálájú hatásai alatt él, elvesztette a régi teljes

szemléletét, újat a közösség nem kapott helyette,legfeljebb egyes falubeliek. A művelődés fölvilágo-sította ugyan a falut, de mindenre jó és érvényes

szemléletet nem adott neki, a parasztok megtanultak

írni és olvasni, de nem kaptak a szükségképpen elpusztult régi rend helyébe egy újabb rendet, mely-

ben helyüket megtalálják. A régi szemlélet normá-kat adott, szabott és szigorú rend alá helyezte életétés annak minden megnyilvánulását, új rend a szét-

dúlt régi nyomában nem következett. A fonóban ere-

deti népdalokat énekelnek a lányok, a ruhák díszé-

nek ízes népi neve van, de a falu már nem pa-

rasztság a szónak a régi és teljes értelmében. A tardi társadalom nem zárt, a sokféle tényező

hatása alatt állandóan formálódik és alakul. Amivé

alakul, még nem látható tisztán, a társadalom szer-

kezete meg nem állapodott, tele van áramlásokkal,

kifelé törekedő irányítottságokkal. A régi rend ma-

radványai még itt-ott élnek és érvényesek, de vegyül-nek egy újmódi és nagyon kevéssé parasztos magatar-tással. E közösséget átmeneti társadalomnak nevezhet-

jük, mely alakuló állapotban él, úgy, ahogy a sivár

lehetőségek szerint élnie adatott.

Az egyes társadalmi közösségek határai elmo-

sottak és mint befejezetlen, alakuló társadalomban:nyitottak. A régi rend helyébe nem új rend, hanem

165



vonzások és taszítások szövevénye jött. A falu lako-

sai nem lefelé és fölfelé úgy-ahogy zárt és közösségi

érdekeiért küzdő közösséget alkotnak, hanem beállí-

tottságukban a társadalmi emelkedés útját kívánnák járni. A társadalom e kilátástalan kívánság szerintalakul. A falu már nem önálló és saját kereteiben

élő, azon túl nem lépő közösség, mint régen. A társa-

dalom tagjai már elhagyják, vagy el szeretnék hagyniaz adott kereteket. Ez a közösséget bizonytalanná

teszi, súlypontját a falun kívül helyezi el. Az adottságok végső konklúziója, amit a tardiak

is levonnak, hogy a jobb élet csak a falun kívül kép-

zelhető el. Ez annyit jelent, hogy a falu inkább a mul-

tat adja a tardi ember alá, mint a jövőt elébe, A jövő,

legalább is a jobb jövő, valahol a falun kívül helyez-

kedik el.

166



A feleségem okleveles bába,

gyű jti a pénzt a ládafiába,

Gyű jtsed, gyű jtsed, majd én elmulatom,,

beteg vagyok, hogy ha nem ihatok,

sej, haj, igyunk egyet raja.

A ház és az ucca között keszeg gémeskút ácso

rog, a keskeny ablakok mogulé pislognak kifelé. Azadvaron pár ól, a ház farának támaszkodva az istálló,

egy és más erre-arra elszórt holmi és kerítés az ucca

felé: ennyi, ami egy tardi család életének keretét al-

kotja. A család tagjai szorosan egymás mellett élnek a szószerinti értelemben, a testvérek egy ágyban alusz-

nak, mindnyájan egy szobát laknak és mindnyájan egy

asztal számára keresik a kenyeret. A tardi ember egész

életében a családnak dolgozik, még egy-két átmeneti

esztendő sincs az életében, mikor egyedül a maga gaz-

dája lenne. Amíg megnősül, a szülei számára hozza akeresetet, amiből a falun kívül a maga passziójára

alig költ; mikor megnősült: a maga családjának. A

tardi ember életének minden napján családtag. Atizenhárom esztendős fiút már felelősség terheli a

család jólétéért, mert a kereset, melyet a nagybirtok-

ról hoz, már egyik alapja az életnek. A család a tarditársadalom, természet szerint legszorosabb, de majd-

167



nem egyetlen közössége is. A szomszédság és rokon-

ság szerepe a családé mellett nem túlságosan jelen-

tős, illetve a rokonság valamennyire a tágabb csalá-

dot jelenti; nehéz idő ben támogatást és leginkább pro-tekciót, ha valamilyen munka akad. A tágabb közös-ség a falu: nem a tágabb család. A falunak alig talál-

kozhatunk olyan közös megnyilvánulásával, amely

több, mint bizonyos „tardi öntudat”, enyhe lokál- patriotizmus, közös gyűlölet a helybeli közigazgatás

ellen, az adó ellen. Családon túli szövetkezések mun-kára, keresetre, egyébre nagyon ritkák, a piacra lakimaga viszi be a hosszú úton néhány tyúkját, vagy a

pár tojást, amit a tyúk adott. Az egyes családok külön-

külön, sok tekintetben egymástól távol küzdenek az

élettel, kenyérrel, a bajt, ami a családot éri, a tágabb

közösség csak észreveszi, de segíteni alig próbál rajta.A családok magukban küzdenek, egymástól elszige-

telve, egymástól kissé bizalmatlan távolságban, mint

házaik, amelyek nem támasztják egymásnak falaikat.

A régi paraszttársadalomban a család elsősorban

termelőközösség, az egyes családtagok szerepe a ter-

melés függvénye. A család életét a föld szabályozza,a munka, az idő járás, ura és parancsolója a búza, ami-nek a földből ki kell kerülnie. A termelés szigorú pa-

rancsokat osztogat, mindenkinek kiosztja a maga sze-

repét, melytől senki sem térhet el a termelés, tehátaz élet sérelme nélkül. Erdei Ferenc szerint a család

első és legfontosabb célja, hogy a termelés egyedülfontos folyamatát zavartalanul biztosítsa. E feladat



szerint rendeződik el az egyes egyének szerepe a csa-ládban, eszerint osztódik el a munka a családtagok között. Második célja, hogy társadalmi egységbe fog-

lalja a beletartozókat és kifelé ez a társadalmi egységszerepeljen. Csak harmadik célja a családnak ebben arendben az utódok fölnevelése és az utódok neveléseer ősen alá van rendelve a termelésnek. A paraszt evilágban szemléletében és gondolkodásában szükség-képpen a földhöz és földmívelő munkájához kötött,

jobbágya a földnek és szolgája azoknak a munkáknak,melyeket a termelés éppen parancsol. Kibúvó a pa-rancsok alól nincsen, a rend szigorú és követelő. Kö-vetelései szabott normákkal látják el az egész paraszt-életet, meghatározzák a párválasztás szempontjait.Aki családot alapít: termelőközösséget alapít, mely-

nek életképesnek kell lennie; el kell tudnia látni aszükséges munkákat. Az asszonynak szerepe van atermelésben és ez a szerepe majdnem fontosabb an-nál, amit mint nő tölt be. Ha e szerepének nem tudmegfelelni, a család létalapját ingatja meg és teszitönkre. A férj és feleség függő viszonyban vannak a

munkával, értékük és sokban boldogságuk mértéke is,hogy miképpen tudnak eleget tenni annak, amit amunka követel tőlük. A férfi és a nő közösen vannak alárendelve egy munkarendnek. Kis torzítással mond-hatjuk, hogy a házastársak életének inkább központjaa föld és a földmívelés, mint az ágy és az asztal.

A fontos a „megélhetőség”, nem a szerelem: — mondják a parasztlegények — és a házasságkötés

169



mértéke is ez: inkább munkára termett lányt vesznek feleségül, mint szerelemre termett lányt. Persze aznem annyit jelent, hogy a szerelemnek nincs szerepe

a tardiak házasodásánál. Csak ez a szerep másod-rangú, háttérbe szoruló, a tetszésnek a tardi legényszeretőválasztásánál sokkal nagyobb szerepe van,mint a házastársválasztásnál. A házasság gazdaságiszempontjait a tardiak alig takargatják, már agyermekben benne van annak a tudata, hogy ha jól

nősül, megalapozza kényelmes életét. Az egyik fiataltardi gyerek, mikor arról nyilatkozott, hogy mi min-dent szeretne magának, ha nagy lesz, mint kívánságai-nak legfontosabbját említette, hogy feleségül veszi akeresztesi bíró lányát, a leggazdagabb parasztlányt akörnyéken. A legények egytől-egyig reálisak, ha há-

zasságkötésr ől beszélnek, munkatársat választanak ma-guknak, szerető jük úgyis volt, rendesen több is a há-zasság előtt. Csaknem minden legénynek és lánynak van kedvese és ennek kiválasztásában természetesensemmiféle gazdasági szempont nem fordul elő. De aházasodás komolyodást jelent, az életfenntartás ke-

mény parancsainak önálló vállalását. A falubeli ér-telmiség egyik fiatal tagja csodálkozott, hogy nohacsaknem kizárólag „érdekházasságokat” kötnek, mégisnagyon ritka a válás, vagy akár az, hogy egy ilyenházasság feltűnően boldogtalan. Aligha hitte volna el,hogy a házasságok éppen azért sikerülnek, mert ilyen

szempontok szerint kötik őket. Mert: a paraszti érté-kelés szerint nem annyira az a házasság mértéke, hogy



ember és asszony hogyan férnek meg egymással, ha-

nem inkább az, hogy a termelőközösség, mely a há-

zasság által létrejött, hogyan felel meg feladatainak.

Ha ezen a téren nincs baj, ha elvégzi az asszony azta munkát, amit szerepe reá ró, akkor a házasság sike-rült. Nem a szerelem, hanem az életfenntartás mér-

téke szerint.

E téren nagyon sok maradványa van a régi szem-léletvilágnak és ha ma a család nem is olyan értelem-

ben termelőközösség, mint azelőtt volt, a szempontok nagyrésze átmentődött a régi világból az újba. A tardicsalád ugyan legtöbbnyire inkább kereső, mint ter-

melő közösség immár, de ez nem változtatott lényege-

sen azon a szemléleten, mellyel a tardi ember a csalá-

dot nézi. Tardon is, mint másutt, egészen jellemzően

jelentkezik ez a gazdaságtól függő szemlélet abban,hogy ha a férfi vagy az asszony anyagiakat juttat más

asszonynak, vagy férfinek a család javaiból, az sokkal

inkább számít házasságtörésnek, mintha e nélkül

„csak” megcsalja a feleségét. A prostitúció is nem

annyira ízlésbeli, hanem inkább ilyen szempontból

találkozik rideg elítéléssel azoknál a tardiaknál, akik tudnak róla.

A tardi legény általában korán házasodik, ren-

desen katonáskodás után, a lányok közül sok gyak-

ran már tizenöt éves korában férjhez megy, de leg-

többjük húsz-huszonegy éves korban lesz menyasz-

szony. Az esküvőt természetesen sok népi mondóká-val veszik körül, ezek azonban már vesztettek ere-

171



detiségükből, er ősen látszik rajtuk a kántori hatás. A

polgári esküvőt a lakodalom előtt való nap tartják

minden különösebb szertartás, ceremónia, vagy ünnep-

lés nélkül, a házasság csak az egyházi esküvővel kez-dődik. Az esküvő napján a legények cifra ruhájukban,vagy — és újabban egyre többen — egyszer ű fekete

ünneplő ben gyülekeznek a vőlegény házánál. Innen

indulnak csoportban, kezükben fiaskóval, kalapjuknálrozmaringszállal a menyasszonyt kísérni. Mielőtt a vő-

legény házától elindulnának, a vőfély búcsút intéz azösszegyűlt legényekhez:

Kedves vendégek, kik idegyű ltetek,egy-e vagy két szómra ram fegyelmezzetek. Mivel ezen háztól olyan útra térünk,

melyben mennyországot, vagy poklot nyerünk, felkérlek titeket Isten szent nevére,induljunk el innen csendben és békében.V ő legény urunknak keressük meg párját,mert már menni jogunk, de igen rendesen,induljatok utánam csendesen,

e háznál is marad, velünk is jár Isten, szerencsés jó utat adjon az Isten.

Útközben a legények nótáznak, lassan táncol-nak és húznak egyet-egyet a kezükben tartott boros-flaskából. A menyasszony házánál a vőfély köszön-

tőt mond, a többiek a köszöntő alatt csöndben ma-radnak és várják a násznagy és a házigazda beinvi-

172



táló mondókáját. A vőfély köszöntő je a szokás sze-

rint ez:

Ez a szép hajlék, ahova indultunk,már idetalálva be is kopogtattunk.

El ő ttünk újítják egymásnak szándékát;hogy felkeressük az úrnak hajlékát.

Békesség e háznak, jó napot kívánok,itt az összes seregnek követeként állok.

Bátor vagyok azért a ház urához szólni,itt van-e a násznagy, azt megtudakolni.

E háznak násznagya van-e egészségben,ennek a szószóló kíván békességben

szerencsés jó napot, áldást, békességet, f ő násznagy urunknak friss jó egészséget.

Lelki, testi jókat, örök üdvösséget,kevés seregünknek kérünk engedelmet,a bejövetelre t ő letek kegyelmet,hogy ne szenvedjünk kívül veszedelmet,legyenek szívesek ő ket befogadni,mi sem jogunk adósok maradni.

A továbbiakban a vendégeket körülményesen betessékelik a házba, odabenn a menyasszonyt meg-kérdezik, hogy beleegyezik-e a házasságba. Ezután alegények és a háziak leülnek és rendesen konvencio-nális beszélgetések között, a menyasszony és a vőle-

gény tulajdonságait dicsérve várják be a templomba-indulás idejét. A menyassszonyt templombaindulás

173



előtt érzelmesen elbúcsúztatják a szülői háztól. Eb- ben a mondókában is, mint a többiben sok az ájtatoskiszólás és ezenfelül gyakori az utalás arra, hogy a

legények rendesen fognak viselkedni. Ez általábanállandóan visszatér, a mondókák többízben tartják szükségesnek megjegyezni, hogy a legények „igenrendesen” fognak járni és más ilyeneket. Erre a fo-gadkozásra így lakodalom előtt régebben nyilvánnagy szükség volt, de akkoriban nemigen volt foga-

natja. Az esztendők halálozási anyakönyveiben min-dig akad egy-két bizonyság er őszakos halálról és la-kodalom idején gyakran fénylett fel a bicska pengéjea táncolók között. Ma már ez a régi virtus csak emlék és a jámbor fogadkozásokat a legények be is tartják.Er őszakos halál nagy idő óta nem volt Tardon.

Maga a lakodalom persze gazdag, rendesenadóssággal terheli rögtön az első lépésnél az új csa-ládot. A szűkösen élő tardi életének ezen az egycsúcspontján dúskál ételben és italban, még a leg-szegényebbek is „kitesznek magukért”, hogy azutánévekig nyögjék az adósságot, amit a fényes lakoda-

lom hozott a nyakukra. A kép színes és cifra, legé-nyek és lányok tardi viseletben, a hímzések pirosanragyog. Régebben számtalan paraszti díszt hordoz-tak és készítettek ilyenkor. Ma már ezek nagyrészenem „divatos”, csak akkor csinál egy-egy öregasszony,almaszeletekkel, pattogatott kukoricával és színes sza-

laggal ékített botokat, ha híre megy, hogy van valakia faluban, aki régiségeket vásárol.

174



A család régi patriarchális jellegéből is maradtegy és más, noha er ősen csökkent az öregek tekin-télye. A családapa már nem olyan ura családjának,

mint régen, de azért némely szokásban még tükröző-dik a régi apai tekintély és „patria potestas” emléke.Ha vendégek vannak a családnál, akkor a vendég-gel csak a családf ő iszik, ha más is van jelen, csak aházigazdával egykorú rokon vagy szomszéd ül azasztalhoz, a többiek, az asszonyok és fiatalabbak tisz-

tes távolságban maradnak. Ha a házigazda veje,vagy nagyobb fia jelen van, ő sem kivétel, bármeny-nyire is embersorban legyen már, helye nem az asz-tal mellett van, hanem az asztaltól távolabb egy szé-ken vagy padon. Minden ötödik, vagy hatodik pohár után, amit a vendéggel ürített, a házigazda megkínálja

a fiatalabbakat is, ilyenkor körbe járatja a poharatházanépe között. Ez az ebben-abban még mutatkozóapai hatalom a birtokkal jár együtt, mint uralkodás akoronával, a család feje nem a legöregebb családtag,hanem az, akinek kezében a tulajdonképpeni gazda-ság van.

A világ régi rendjét, melynek néhány emlékemég maradt a családban, leginkább a változott ne-velési rendszer bontotta meg. A régi nevelési renda család keretén belül nevelte a gyereket arra a mun-kára és szerepre, melyet késő bb a családban majd be kell töltenie. A gyerek fokozatosan, ahogy nőtt,

jutott el az egyre nehezebb munkához és maga amunka volt a legf ő bb nevelő. A régi rend bomlását



az tette teljessé, hogy az iskola kivette a család ke-

zéből a gyereket, ezt a miniatűr felnőttet, aki azelőtt

csak családtag volt. A falu társadalma ebben az idő-

ben függőleges tagolódásban osztódott el, családok szerint. Az egyes egységek látható keretét a ház és aföld adta, a gyerek nem jutott be más társadalmi egy-

ségbe, a család keretén belül nőtt föl és a család ke-

retén belül találta meg a munkáját. Az iskola össze-gyű jtötte a falu egykorú gyerekeit és külön kis gyer-

mektársadalmat hozott létre, melynek már más ta-nulnivalója is van, mint az a munka, amit az öregek tudnak. A függőleges egységek közé így ékelődött egy

vízszintes, korszerinti társadalmi egység, melynek ma

már kiépültek a folytatásai is. Az iskolának megvan

a közvetlen folytatása a leventében, mely ugyancsak

kiemeli a családból az egykorú fiatalokat és bizonyosmértékig ugyanilyen folytatás a summásmunka, mely

korosztályt visz el a faluból tavaszonkint és vet alá

nagyjából egyforma hatásoknak. A következmény: az

egykorúak valami nemzedék-félévé fejlődnek, a fiata-

lok többet kapnak a civilizációs hatásokból, gyorsab-

ban távolodnak a régi rendtől és szemléletf ői, mintaz öregek. Ők már lényegesen távolabb vannak a pa-raszti szemlélet maradványaitól, mint apjuk és az ő

fiaik még távolabb lesznek. Ebben a kor szerint el-

különülő rétegben már bizonyos generációs jegyek isészlelhetők és e jegyek egybeesnek a régi szemlélet-

től való távolodás és a proletár-munkás-szemlélethezvaló közeledés jegyeivel.

176



Az öreg parasztok Tardon is, mint másutt, nemnézik egészen jó szemmel az iskola működését, nohaellenszenvüket nem tudják pontosan megmagyarázni

Helyeslik, hogy számtant tanulnak a gyerekek és he-lyeslik, hogy megtanulnak olvasni és írni. Alapjában,ha sorra kérdezi őket az ember, az iskola mindenegyes tantárgyát helyeslik, az iskola egészével megsincsenek megelégedve. Valami csöndes, sarokba szo-rított ellenérzés működik bennük, nyilvánvaló tudat-

alatti tiltakozás a régi családi-nevelési-autonómia bomlása ellen, megérzése annak, hogy az iskola azontúl, hogy szükséges és hasznos ismereteket ad az uno-kának, bontja azt a világot, mely még az ő világuk volt. Kiveszi a család köréből a fiút, ismeretlenhatású tudást ad neki, bizonytalanná és számukra ne-

hezen érthetővé teszi az új nemzedék gondolat-világát.

A mai iskolázott fiú, leventére és summásmun-kára járó legény, élesen különbözik a tardi apától. Azapák a hagyományok tiszteletében élnek, néha rezeg-tetős hangon énekelnek kiveszőfélben levő régi nó-

tákat, a fiúk slágereket hoznak a munkából. Az apák a föld szeretetében nőnek és vágyuk még a több föld,a fiúk szívesen beszélnek a nyugdíjas állások paradi-csomáról. Minél fiatalabb a tardi, annál közelebb vana vele egykorú városihoz, sokszor már közelebb vanehhez, persze csak gondolkodásmódjának alapvető

pontjaiban, érdeklődésének nagy vonalain, mint atardi apához. Hogy ez nem vezet Tardon generációs

177



ellentétekhez, az azzal magyarázható, hogy még meg-van a régi tekintélytisztelet, hogy a különbségek nem ugrásszer űek, hanem fokozatosak. Az öreg tardi

nagyapák, akik már alig értik a változott világot, akik Majlandban tanult katonanótákat dünnyögnek maguk elé a szobák sötét zugaiban, talán nem is azért zsör-tölődnek, hogy a gyerek iskolába jár, ahelyett, hogydolgozna, hanem érzik a támadást a régi szép világellen, érzik, hogy a futó idő mögött egyre jobban le-

marad az élet, melyben ők otthon érezték magu-kat. Ez a csöndes szorongás nemcsak a laudator tera- poris acti szorongása, hanem egy világ süllyedésén ér-zett fájdalom.

178



Szabó Vilmát három csendér vallassa,

szeret ő je az ablakon hallgassa:

Valld ki Vilma minden bű neidet,

hová tetted három gyermekeidet?

Az egyiket a diója tövébe,

a másikai a Tisza fenekére,

Harmadiknak most vagyok gyilkosa,

jaj Istenem, föl leszek akasztva!

A faluban az elmúlt esztendő ben három törvény-

telen gyerek született. A házasságon kívüli, illetveházasság előtti nemi élet meglehetősen általános. Alegények gátlás nélkül vallják, hogy először akkor akadt szerető jük a falubeli lányok közül, mikor tizen-öt-tizenhat évesek voltak. Találkozóhelyük télen afonó, nyáron a falu szélén egy árok, ahová hegedűvel

szoktak kivonulni. Itt énekelgetnek és táncolnak a falufiataljai és itt találnak egymásra a párok, melyek az-tán eltűnnek valahol a szomszéd bokrokban. A papsokat és eredménytelenül prédikál a szekszuális életszabadossága ellen és kevés eredménnyel pereg azöregasszonyok nyelve a fiatalok erkölcsek ől. Szom-

szédolásokban, a rokka mellett, sok szó esik az asz-szonyok között arról, hogy kicsoda kivel van éppen,

179



persze sohasem lehet tudni, szavaikban mennyi azigazság és mennyi az öregek irigysége. A pletyka ép-

penúgy nem akadályozza meg a szabad szerelmi éle-

tet, ahogy alig vet gátat neki a prédikáció. Szerepe afalubeli legények vallomásai szerint inkább csak az,hogy fékezi, titkolódzásra készteti a fiatalokat, a bot-ránkoztatást akadályozza meg és nem a szeretkezést.A pletyka nélkül, az öregasszonyok nélkül, valószínű-leg sokkal nyíltabban, sokkal kevésbbé rejtőzve folyna

ugyanaz az élet, mely így er ősen megbújik a bokrok alatt, a fonóház melletti kamrák sötét zugaiban. Né-melyik fiatal legénynek több szerető je is van egyszerre,

persze, ezek nem igen tudnak egymásról, viszont a le-gények nagyrészt ismerik egymás dolgait. Mértékük,mellyel a falu és barátaik szerelmi életét megítélik, in-

kább racionális, mint erkölcsi. Er ős ellenszenvvel be-szélnek egyik társukról, aki minden éjszaka eljárt va-lahová, nem annyira azért, mintha ezt erkölcstelenség-nek tartották volna, inkább azért, hogy nem tartogattaerejét a mindennél fontosabb munkára.

A legények szégyen nélkül beszélnek róla, hogy

mint védekeznek a szerelem következményei ellen. Vé-dekezési mójduk a legegyszer ű bb, az óvszereket ugyanismerik, de drágaságuk miatt alig használják. Katona-ságot viselt és gazdasági iskolát járt legények hozták először a faluba, ezek általában alaposan kitanulják,amit ezen a téren kitanulni lehet és szívesen adják

tovább a fiatalabbaknak. A házasságig megtartott szüzesség meglehetősen

180



ritka a falubeli lányok között, inkább gyakori kivétel-

nek számít, mint szabálynak. A szerelemből gyakran

lesz házasság. De ha nem a fiatalkori szerető veszi fe-

leségül a lányt, abból sem származik különösebb baj,hiszen a házastársak nem annyira szerelemre, mintinkább munkára házasodnak. A fiatalok házasság-

előtti teljes szerelmi életér ől sokszor a szülők is tud-

nak. Tudomásuk persze csak hallgatólagos: nem bele-egyező, csupán nem tiltakozó. Az egész kérdésnek ter-

mészet szerint sokkal kisebb fontosságot tulajdoníta-nak, mint városon, mellékes szerepe van mindennek a munka és termelés mellett, a fiatalok dolgát in-

kább szórakozásnak, mint erkölcstelenségnek tekinti a

falu. Nagyon ritka, hogy még katonasorba nem jutott

és katonáskodásukat ki nem töltött legények is ne

teljes szabadsággal beszéljenek — ha kérdezi őket azember — a falu nemi életér ől. Ugyanolyan nyíltan

szólnak ezekr ől a témákról, amilyen nyíltan néven ne-

veznek mindent a lányok előtt is. Szemléletükben a

szerelem és a szekszualitás szorosan egybetartozik és

e szerint élnek. Mindez mellékesebb, kevésbbé fontos,

mint a polgári rétegekben; az önfenntartás és munkaterhei legtöbbször olyan súlyosak, hogy a tardiak nemis csinálhatnak melléje terhet, vagy problémát a sze-

relemből. Életük nyílt és szókimondó, e téren magát

alig fékező, mint tréfáik hangja a fonóban.

181



Lányok, lányok, víg kis tardi lányok,vessen lángot az alsó szoknyátok! Az is azért vessen piros lángot,a legény szívét sokat megcsaltátok.

Lányok, víg kis tarai lányok,

van-e lerakott szoknyátok?

Ha nincs lerakott szoknyátok, nem is vagytok víg, kis tardi lányok. Tisztelem a régi szeret ő met.

A fonó bevallott célja, hogy egyesítse a haszno-

sat a kellemessel, illetve még inkább, hogy hasznosürügyet adjon a kellemes számára. A faluban telen-kint négy-öt helyen szoktak fonóházat tartani társa-ságkedvelő asszonyok, akiknek fiatal lányuk van. Afal mellett húzódó padkán ülnek a lányok, színes kö-tőkben, szorosan egymás mellett, guzsalyuk szalagok-

kal és bojtokkal cifrázott, a színes tányérok és szent-képek alatt, a petróleumlámpa homályos fényében na-gyon vonzó a kép. Ilyenkor fölveszik szőttes kötőiket,cifrán és sok szoknyában ülnek egymás mellett, ujjaik gyorsan, ügyesen és finom mozdulatokkal pergetik azorsót. Rendesen U-alakban ülnek a szoba három fala

mellett és két fekete öregasszony a két pont az U be-

182



tűn. Ezek kerekes guzsalyt forgatnak, közben figye-lik a lányok énekét és befelé mosolyognak a szó-kimondó tréfákon. Az ablakra időnkint legények kerek

arca és szétnyomott orra lapul, hogy aztán késő bb be-kopogtassanak és leüljenek valahová, szemben a lá-nyok karéjával, vastag bundájukban, amely rajtuk me-legszik a párás szobában is. Az ajtót időnkint ki kellnyitni, hogy hidegebb levegő jöjjön, mert a lámpanagyon pislogva ég a fülledt, állott melegben, a moz-

dulatlan és kissé izgató levegő ben, melyet csak a lá-nyok énekszava kavar meg. A szűk szobában sok afehérből kivirító piros szín és a szoba mintegy kétrészre tagolódik. A tarka, pompás, szalagos, virágosrész a lányoké. Ezt zárja be a két öregasszony, akik mögött a legények sötétebb csoportja szorong, rende-

sen egymás hegyen-hátán izzadva és lesve, hogy el-gurul valamelyik lánynak az orsója. Ha ezt sikerül alegénynek fölkapnia, akkor nem kétséges célú dula-kodás kezdődik az orsóért, sikolyokkal és nevetések-kel, el-eltévedő kezekkel. Az izgalom és a légkör fe-szültsége ilyenkor igen nagy, csak a két öregasszony

fékező jelenléte teszi, hogy több orsó is nem gurulel és a csábítóan izgalmas dulakodás nem válik ál-talánossá. Ilyenkor mindig valami kis erotikus pánik levegő je árad el a szobában, mesterségesen fölkeltettizgalom, mely akkor csillapodik el lassan, ha a hang-adó lány friss nótába kezd. Ezzel a nótázó lányok cso-

portja újra elkülönül és szembeáll a hallgató legé-nyek csoportjával. A két öregasszony nyugalmasan

183



statisztál ehhez, tulajdonképpen észre sem venni, hogy

ott vannak, csak a lábuk mozog, amint hajtja a guzsaly

kerekét és ujjaik, amint fonallá sodorják a szöszt.

Tard társaséletének központja a fonó; kultúrház,ahol az olvasni akaró öregek és némely komolyko-dóbb, tanulni akaró fiatalok összegyűlnének, nincsen.A négy-öt fonóház állandóan versenyez, hogy melyi-kük tudja jobban elszórakoztatni a látogatókat, aki-ket a lányok kórusa Isten hoztával fogad és akiknek,

ha elmennek, ugyancsak a kórus köszöni meg a láto-gatást. Tardon általában mindenki megköszöni a láto-gatást, nemcsak idegennek, nadrágos embernek, ha-nem falubelinek is, mintegy megköszönik, hogy a ven-dég ivott a borukból, evett az ételükből és hallgattaaz éneküket. Mindegyik fonónak van valami különle-

ges vonzóereje. Egyikben a jóbeszédű fiatal háziasz-szony jóvoltából a beszélgetés a legélénkebb, itt alegszabadabb a hang, mert a fiatal asszony maga isdőljár a nem is kétértelmű megjegyzésekben. Másutta legjobb hangú lányok teszik híressé a fonót, harma-dik helyen az, hogy ott szokták a legügyesebb játéko-

kat kitalálni. A legények, hacsak valaki különösennem húzza őket az egyik fonóba, egyikből a másikba

járkálnak, szívesen csinálnak riadalmat, birkóznak alányokkal és néha kimennek utánuk az udvarra. Atársalgás félreérthetetlenül egy téma körül forog ésebben a fonó céljáról is vall.

Nagyrészt a fonóháznak tulajdonítható, hogyannyi népdal él Tardon, hogy elevenebb a népviselet,

184



mint másutt, hogy a népi tradíciók egyrésze megma-

radt. A falu nótakincsét jórészt a fonó őrzi, a fonó

„tardiasítja” el a máshonnan kapott népdalokat és

többnyire a fonó utasítja el a summás legények száján belopózni akaró műdalokat, melyek „csöndes kis le-génylakás”-ról beszélnek.

Délután öt-hat óra körül érkeznek a lányok és

este tíz-tizenegy óra körül mennek haza. Ami közben

van: megfelel annak, amit a legények vallanak sze-relmi életükr ől. A fonó levegő jében a legjelentéktele-

nebb szó is szekszuális értelművé válik, mint kama-szok között. Legtöbbször valamely legény, néha pe-

dig éppen maga a háziasszony ügyel is arra, hogy egy-

egy kétértelmű szó kapcsán az egyedül izgalmas

irányba terelje a beszélgetést. A szavak ilyenkor gyor-san követik egymást, a párbeszédek frissek és szóki-

mondók, a válaszok gyorsan villannak és a lányok

kara nevetéssel jelzi, hogy mindent megértett és min-

denért hálás. Kitaposott útja és kényszerítő hagyo-

mányai vannak annak, hogy a legártatlanabb játékbólis lehessen célzásokat kicsikarni vagy megjegyzéseket

tenni. Két-három lány kuncogva eltűnik az ajtóban,

odakinn ketten összekapaszkodnak és ezek alakítják alovat. Egy harmadik a hátukra ül és az egész bizarr

csoport bejön a szobába, hogy ott nekimenjen az egyik

legénynek és aztán nagy nevetéssel kísért dulakodás- ban hemperedjenek egymásra. Az öregasszonyok nyu-

godtan fonnak tovább és mosolyognak a fiatalok bo-

185



londságán. A lényeges az, hogy közben ők is, a lányok is, megfonják a magukét.

Szinte törvényszer ű, hogy a társalgás nem foly-

hat más hangnemben, mint ami hagyományossá vált.Az egyik vendég a fonóban, mikor egyszer el-csendesedett az ének, véletlenül elsóhajtotta magát.A fiatal háziasszony rögtön rácsapott: „Persze, asz-szony kéne a fiatalúrnak”. — „Hát — hogy f őzzön!”találta meg hirtelen a választ a vendég. Nevetés, kis

csend, az asszony szelíden ajánlkozik: „én elmennék”.„Milyen fizetségért?” — kérdi a tekintetes. „Van jódívány?”, — kérdi vissza az asszony és nyíltan néz alányokra, akikből erre ellenállhatatlanul kitör a ne-vetés és percekig betölti a szobát. Más: valaki felsó-hajt a legények közül. „Minő bajod van?” kérdi a

háziasszony. Hogy nem kap választ, újra kérdez:„Lehet rajta világoson segíteni?”

A csattanó savát-borsát korra való tekintet nélkülélvezik öregebbek és egészen fiatalok. A lányok közülsok van, aki alig tizenhárom-tizennégy éves és azegyik fonóban a társaság központja egy alig tizenkét

éves legényke. Kis zsámolyra a lányok karéjának kö-zepébe ült és rendesen elragadta a háttérben ácsorgólegények elől az elgurult orsókat és az orsó vissza-adásával kapcsolt kívánatos duhajkodásokat. A tré-fálkozásban ugyanolyan talpraesettséggel vett részt,mint a többiek, lehetőleg kimutatta, hogy ő a társa-

ság központja és, hogy nagyobb legény, mint amek-korára eddig megnőtt. Mikor már ötödször ragadta

186



magához az elgurult orsót, valaki megkérdezte tőle,

kissé célozgatva fölösleges és minden-lében kanál vol-

tára: „No, hová ajánljalak gyerek, a pokolba, a

mennyországba, vagy a tisztítóhelyre?” A háziasszony:

„Nem akar ő máshová, csak a lányok mennyorszá-

gába”. A gyerek szélesre húzott képpel: „Oda bizony,

a szoknyájuk alá”. A lányok kara ezen percekig ne-

vet, a szégyenlősebbek a tenyerükkel takarják el a ké-

püket és ujjaik közül pislognak a legényekre. A le-

vegő forró, a lányok kipirultak és szépek a piros hím-zések visszfényében, az ékes ruhákban, a tányérokkal

teleaggatott falak előtt. Mikor mondom a mellettem

álló legénynek: szép szeretők kerülhetnek számukra

ezekből a lányokból, cinkosul rámvillant a szemével

és megjegyzi: „azért a mezőkövesdiek szebbek”. Kis

idő múlva hozzáteszi: „és ügyesebbek is”.

Természetesen a tényekből és a stílusból nem az

következik, hogy a tardi nép fiatalja erkölcstelen, ha-

nem az, hogy más erkölcsi mértékkel mér, mint a pol-

gár. A vallás parancsait ezen a téren vette legke-

vésbé tudomásul. A paraszti szókimondás mögött bi-zonyos, hogy több az őszinteség, mint a sokszor ál-

szent polgári takarás mögött.

A fonóbeli megjegyzések legnagyobb része egy-

általában nem tűri a nyomdafestéket. Ott a fonóház- ban a szűk házak között a terhes nyár után a tétlen

télben egészen másként jelenik meg az erotika, mintvároson. És egész más a stílus, ahogyan a kényesebb

187



szavakat mondják. Ahogy mindent néven neveznek és

ahogy tréfálkoznak, abban inkább pajkosság van, mint

romlottság. Hogy mindent megneveznek, az inkább

gyerekes őszinteség, mint olyan konvenciók elleni tün-

tetés, melyek nekik nem is konvencióik. A természe-

tesség, ahogyan minderr ől beszélnek, egészen más és

szelídebb megvilágításba helyezi a szavak mögött hú-

zódó fogalmakat. A természet parancsait kötelezőnek

veszik ott, ahol munkát jelentenek és kötelezőnek ott,

ahol élvezetet.

A fonón kívül alig van hely, ahol a tardiak na-

gyobb számban jönnének össze, a szövetkezet ivójá-

ban kevés a vendég. Tardon a kocsma nem játszik

olyan jelentős szerepet, mint más falukban. A bor, a

társasélet egyik legfontosabb föltétele, a könnyű tardi bor, melyből nagy mennyiséget ihatik az ember a jó-

zanság sérelme nélkül, a gazdák szőlő jében terem és

elfogyasztására nem a kocsmában, hanem a házaikbankerül a sor. Az idősebb és jobbmódú tardi gazdák, a

szomszédok és rokonok gyakran jönnek össze, hol itt,

hol ott bor melletti beszélgetésekre. A téma legtöbb-ször a politika, kinek-kinek a vérmérséklete szerint

élesebb, vagy csöndesebb stílusban, de szívesen mond-

ják el egymásnak az itt-ott hallott paraszti vicceket is.

Ezeknek a tónusa ugyanolyan szabadszájú, mint a fo-

nóbeli beszélgetéseké, az asszonyok ugyanúgy szégyen-

lősség nélkül hallgatják, mint a fonóban a lányok azottani évődéseket. A tardi nép hajlamos arra, hogy

188



mindenből tréfát csináljon, szívesen figuráznak ki bár-mit és nyíltan nevetnek nagyokat a sokszor hallottmókákon és vicceken. Az együttlétek tele vannak a kö-

szöntések szép formuláival, az „Isten tartsa”, „Istenmegáldja”, „Isten éltesse” állandóan készenlétbenáll a tardiak száján. A vendéget szívesen és sokat

buzdítják „fogyasztásra” és a szegényebbek is sokat ésszívesen vendégeskednek és látnak vendégül minden-kit, aki éppen betér a házukba. Asztal mellett csak a

gazdának és a vendégnek van helye, a többiek szerte-szét helyezkednek el a szobában és alig-alig szólnak

bele a beszélgetésbe, ami a gazda és a vendég közöttfolyik. Az asszonyoknak, a gyerekeknek és az Öregek-nek mellékes, statisztáló szerepük van csak, ritka,hogy egy-egy öregember beleszól a fiatalabbak vitá-

jába. Nekik már ugyanúgy nincs szavuk az élet dol-gaiban, ahogy még nincs a fiataloknak. De ezek azöregek talán a többieknél is jobban őrzik az évődés szi-gorú tardi tradícióit, a tréfacsinálás hagyományát. Akilencvenkétesztendős nagyapa, aki az egyik tardi gaz-da házánál az ágyon kuporgott finom ősz hajával és

rózsaszínű öreges arcával, egyszer belejött a jókedvbea fiatalok mulatságától. Hogy elmentünk tőlük, különis megköszönte a látogatást, mondván: már tíz éve,hogy utoljára énekelt.

Közben régi nótákat mondott abból az idő ből,

mikor a tardiakat még Milánóba vitték katonáskodni,

betyárnótákat, melyekben a vármegyékkel csatázott,dünnyögve, inkább magának, mint a többieknek. Az

189



élnek a hímzésekben és a színes ezernyolcszázas évek- ből való tányérokon. Mozogni már nem nagyon tu-dott, de azért időnkint eljött koccintani és énekre ta-

nítani a fiatalokat és büszkén beszélt régi tettekr ől.Két lába az ágy szélén lógott le árván, szinte minthaegyenesen a sír fölé lógott volna, de azért szívesentréfálkozott, már kissé életen túl, mindennel, még Is-tennel is, a Miatyánkkal is. Kis mosollyal a szájaszegélyén mondta el nekünk, fiataloknak a „Csizma-

dia-miatyánkot”, melyet egészében leközölni nemigenlehet. Egy enyhébb részlete így hangzik: „Minden-napi kenyerünket add meg nekünk ma és bocsásdközénk az inasodat és verd meg lábszíjjal és fordító-fával, ámen”. Az öreg elmondta a „Csizmadia-üdvöz-légyet” is, mely minden ízessége és népi érdekessége

mellett sem közölhető, mert tisztán blasphémia. AHiszekegyet sem kímélte meg: „Hiszek a műhelyben,árban, tű ben, gyűszű ben, kerekítő kármentő ben, ikics-dikics csizmadia legények, gyertek elé, ki!” — mo-tyogta az öreg, de itt abbamaradt, mert tovább nemtudta. A szobában levők jó, nyílt nevetéssel próbálták

meghálálni az öregnek a tréfát, mire ő elkomorodottés az ágyról, ahol guggolva és nevetgélve motyogott,hirtelen megszólalt: „Ne nevessetek! Ez imádság!”Aztán még sokáig nótázott, dünnyögve és gyöngehangon és kevés ősz haján ezüstösen csillant a fény.Inkább magának dünnyögte, mint nekünk, hogy „Ha

meghalok, engem egy borospincébe temessenek”.

190



Mikor megkérdeztem, hol tanulta, nyugalommal fe-

lelte: „Ezt a Csíllagbörtönben”. — „Hát oda miért ju-

tott? — kérdeztem tovább. — „Verekedtünk” — volt

válasza. Meghalt valaki? — „Először egy” — feleliszelíden. — És aztán? — „Aztán még kettő” — mondja mosolygósan és poharat kér.

Az öreget persze ösztökélni, kérlelni kellett, hogy

nótázzon, hogy visszatérjen a fiatalabbak, az utódok

világába, a világba, melytől már nyilván elbúcsúzott.Ő is, mint a falusi öregek mindnyájan, már ugyancsak kikopott az életből, mellékesen élt, utódai és nemtársai között. Magában motyogott, szöszmötölt azágyon, lábai nem érték el a földet, ha az ágy széléreült. Az asztalon járt körbe a pohár és a dédunokája

félóránkint hozta fel a teli üvegeket. Néha-néha nekiis jutott, olyankor a régi nagy verekedő szakértelmé-vel kóstolgatta, az arca halványrózsaszínű volt, minta gyerekeké. A szobában a petróleumlámpa pislogvaégett, a földes padló feketén nyelte a fényt. A beve-tett ágyakon píros szegéllyel pompázott a tardi te-

rítő és délután hatkor a gazda lánya szedelőzködnikezdett, hogy a fonóba megy. Az öreget nem hívták az asztalhoz, mikor vacsora volt, hanem odavittek neki egy tányért, ahol éppen ült. Vacsora után feketeasszonyok jöttek guzsalyokkal, meghúzódtak egy sa-rokban és fontak szerényen és észrevétlenül, mintha

ott se lennének. Csak néha, két szó közötti csendbenlehetett hallani a kerekek sustorgását.

191



„Gömbös ígérte, így lesznek, úgy lesznek, — fej-

letlen gyermekek jöttek a világra” — csattanhoz egyik

tardi kisgazda hangja bor mellett, hamar kipirul az

arca, tűzbe jön és szidja kegyetlenül a kormányt. „Akormány elvitte a dunnánkat, pedig kenyerünk se volt”

— kiáltja és szavaiban sűr űn keveredik a maga mon-

danivalója és amit a „Független Kisgazda” című el-

lenzéki hetilapban olvasott. Mikor a miniszterelnök szólott a rádióban, a jegyző kitette rádióját az ablakba,

hogy a falu hallgathassa, de a tardi véleményekbőlinkább lehet érezni a kisgazdapárti lap kommentálá-sának hatását, semmint az egyéni ítéletet: „Hallottam

Gömbösnek a beszédjét a rádión. Nekem nem jó volt.

Aki a diktatúrát akarja! Tardon a jegyző az Úristen.

Ha azt mondja valakire: megbízhatatlan ember: ak-

kor nincs több beszéd! Kötél a nyakára” — keseredik a hangja, a jegyző, mint a diktatúra helyi képviselő je

ellen. A nyomtatott betű hatását mutatja, hogy meny-

nyire foglalkoztatja őket a diktatúra-kérdés, sokszor a

saját problémáik előtt: „Diktatúrát akarnak, katonai

törvényszéket! Szenvedtem elég katonadiktatúrát a há-

borúban. Azért harcoltam, hogy szabadság legyen.Megélhetés!” Minden szava után iszik egy pohárral,hogy nagyobb nyomatékot adjon a szónak, néha na-

gyon is megereszti a hangját, ilyenkor er ősen csitítja

az asszony. „Csak uralmat akarnak, de mi pusztul- junk” — er ősen szidja a jegyzőt, aki az „uralom” lát-

ható képviselő je: „hét hájjal van megkenve”, „intel-ligens ember szavazzon a magáé mellett, de ne ijesz-

192



szén bennünket”. „Hallod-e, levágom a füled, pisz-

kos, mondja a jegyző” — a kitűnő harcias kisgazda

szerint. Végül megenyhül a haragja: „Ha már mi eny-

nyire talpnyalók vagyunk, akkor a legfelső bb hatósá-

gok ne tűrjék”.

A legutolsó választáson a 651 tardi szavazó kö-zül 517 szavazott le (79.4%), nem szavazott le 134ember (2.6%.) A kormánypárti jelöltre (v. Martse-

kényi Imre) szavaztak 195-en (37%), a kisgazda- pártira (dr. Melczer Béla) 322-en (62%). A falubeliek szerint ennél sokkal többen vannak kisgazda- pártiak, de aki a szomszéd Coburg-uradalomból akar munkát, annak a kormánypártra kellett szavaznia.Legtöbbnyire ellenzékiek azok is, akik a kormány-

pártra szavaztak. Ennek az ellenzékiségnek azonbaninkább oka a kormány iránti bizalmatlanság, mint akisgazdapárt iránti bizalom. Általában nem bíznak a

politikában, legkevésbbé az egyes pártokban. Azért el-lenzékiek, mert a vélemény: „Ne menj oda, ahovahívnak, ellenkezőleg menj, akkor irányba mész”.

„Nem a miniszterelnök az elnök, hanem a bank-elnök az elnök”, mondják a halkabb beszédűek, a ke-vésbbé vérmes politikai kedélyek. A bank ellen a leg-nagyobb az elkeseredés, a kamatot saját bőrükön érzik és a falu jórésze adósságcsinálás útján szegényedettel. „Aki tíz esztendő óta tartozik 1000 pengővel, azmár 1600-at fizetett kamatra” — dörgik a vendég



szemei közé és a végeredmény: „Negyvennyolc előtt

jobb volt. Akkor a paraszt leadta a tizedet és szabad

volt. Ma elviszik az 50 százalékát”.

E téren szinte forradalmi az elégedetlenség, kü-lönösen a kisebb gazdák között, akiknek sok dolguk akadt a baakkal: „Ki a kormány? Én! Én fizetem akincstárt! Annak engedtek, aki gépet vásárolt, de kifizeti meg? A kormány? Én! Nem a bank fizeti”. So-kan egyedül az eladósodásban látják a falu romlásá-

nak okát. A mélyebb okokat, az elégtelen földet, aszűk határt, alig látják azok, akiknek már van vagytíz hold földjük és politikailag ezek a leghangosabbak a faluban. „Ha 1500 pengőr ől a föld leesett 500 pen-gőre, a kamatját, meg az adóját nem tudhatta kifizetnia tardi ember” — mondják és rögtön javaslatuk is

van: „Tessék 4 százalékra leengedni a kamatot. A bankokat és kartelleket törje meg. Amíg ezt nem teszi,Magyarország nem virágozik”.

Adósságrendezés, adósságrendezés, adósságren-dezés: a politikai megváltás, amely egyedül foglal-

koztatja a falut. Ami ezen túl van, arra a falubeli kis-gazdák nem képesek figyelni, a földreformról való

beszédet fanyalogva és hitetlenül fogadják, az előz-mények és a tardi vagyonváltságföldek után nem na-gyon bíznak benne. Egy „az bizony jó lenne”, elin-tézi a földreformkérdést és újra, meg újra makacsul

visszakanyarodnak az adósságrendezéshez. Ha az ember próbaképpen nagyobb és alaposabb teendőkr ől be-

191



szél nekik, többnyire értetlenül csodálkoznak rajta.

Csak pillanatnyi kedvezést várnak a politikától, alap-

vető változásokat, melyek életük során tartósan javí-

tanak, alig. Ezeket többnyire el is utasítják a bor mel-letti beszélgetésekben: „miért kérjünk sokat, mikor keveset se adnak”, az állandó válasz. Ha valaki a vi-

tatkozók közül azt állítja, hogy az adósságrendezés

csak ideiglenesen segítene és nem elég alaposan, a biz-tos felelet: „mi igénytelen emberek vagyunk”. A kép-

viselőtől nem várnak sokat, csak annyit, hogy ha ép- pen valami bajos ügyük akad, kijárja nekik. Elképze-lésük szerint a képviselőnek az a feladata, hogy pilla-

natnyi kedvezményeket járjon ki a falunak és a szava-

zóknak. Arra egyáltalán nem is gondolnak, hogy a

képviselőnek más feladata is lenne. Ha céloztam arra,

hogy a képviselőnek rétegüket kellene képviselnie, acélzást mereven elutasították, mint nem reálisat. Mint

olyant, amely nem számol a való helyzettel, mely alap-

vető változásokat nem enged meg, csupán apró gyors-

segélyeket. A „földreformból nem lesz köszönet”, jó-

solják és a kisgazdapártiak meg vannak győződve róla,

hogy a titkos szavazati joggal az ország összes bajairendeződnek: „A titkos szavazati jog a legbiztosabb.Akkor megszületett minden! Azt mondják, nem elég

érettek vagyunk hozzá. A háborúban érettek voltunk!”

Általában az éppen használt politikai slágerek mellett bizonykodnak vérmesen, de alig szólnak telepítésr ől,

vagy földreformról, ilyesmir ől. Ezek részint a közvet-len horizontjukon túl esnek, másrészt nem hisznek

195



benne, hogy megvalósulnak és még a leghiszékenyeb-

bek sem hiszik, hogy jól valósulnak meg. Politikai

szókészletük rendszerint teljesen azonos az olvasott

politikai hetilap szókészletével. Olyan, aki több más

pártállású lapot olvas, kevés van. Az éles és brutális

sajtótámadások hatása biztos. E támadások stílusa még

keser ű bb lesz a tardiak száján: „A parasztoknak adós-

ságrendezés kéne, de nem így lenni és nem diktatúra”.

„Pusztuljon a kartell, az nem ország népi” — tér visz-

sza állandóan arefrén. A közeli haszon fogja meg

őket egyedül, egyedül a közeli kevés engedményért

képesek mérgesen dohogni és sokszor kiáltva ágálni.

A távolabbiakban, a nagyobbakban túlságos józanság

és túlságos hitetlenség jellemzi a tardi parasztok leg-

nagyobb részét, hogy a választások forrók, az nemellene szól ennek a hitetlenségnek, hanem csak arról

beszél, hogy a falu szívesen melegedik bele a válasz-

tási hangulatba. A birtoktalanok persze egész külön-

álló, teljesen elkeseredett réteg és ha nem is mondják

ki, sokuk lelke mélyén ott él a kétség, hogy az or-

szág olyan társadalmi közösség, mely létét csak akkor érezteti velük, ha háborúban szükség van rájuk. Sza-

vuk és elkeseredésük fülledt, földes szobákban dohog,

a falakat sohasem töri át, maguk rendesen megalkusz-

nak, meghajolnak a politika előtt, mint a természet

csapásai alatt és kijelentik: „általában a magyar pa-

raszt kívánsága ez: hogy ne tartsanak bennünket egé-szen rabszolgaszámba”.

196



Politizálni persze csak az öregebbek politizálnak,a fiatalok rendesen rövid vállrándítással intézik el a

politikát és azzal, hogy „nekem nyóc”, ami alatt az

értendő, hogy nekik mindegy. A 8-ast azért használ- ják a „mindegy” helyett, mert fölül is, alul is egy ka-rika, szóval felül is, alul is ugyanaz. Az öregeknek iscsak egy része politikus természetű, nagyon kevesenvannak a faluban, akik a politika minden mozdulásárafigyelnek. Csak akkor izgatja őket különösebben, ha

valami vonzó és izgató összecsapástól zajlik a közélet,egyébként érdeklődésük csak az összefogó, mondhatnitörténeti jelentőségű tények számára marad, belpoliti-kából, a pillanatnyi kijárásokon túl az alapvető refor-mok számára maradna, ha hinnének benne, hogy ezek-

ből lesz valami. Nem hisznek abban, hogy Tard va-

lami különösebb befolyást gyakorolhatna a választások útján az ország sorsára és sokan vannak, akik nemigen hisznek abban sem, hogy saját sorsukon lendíthetvalamikor is valamit az, hogy melyik politikai pártmellé szegődnek. Persze, le kell számítani a néhánydühös politizáló falubelit, ezek hisznek a pártban, de

a nagy többség közönyösen nézi, hogy mi történik nél-küle, rajta kívül és nem érte. A régi világszemlélet,mely az országot ér ő csapást, a háborút, vagy egyebetugyanoda sorolta, ahova a földet ér ő csapást, a jég-verést, vagy szárazságot, sok tekintetben még ma is éle téren.

Az országról és hazáról szélesebb és alaposabb)fogalmaik vannak, mint elődeiknek. Ezek számára a

197



haza aligha terjedt túl azon a földön, amelyr ől nemköltözhettek el és az ország aligha volt több a legkö-zelebbi hatóságnál, a földesúrnál. A kép, ami a

oaai tardi emberben az országról kialakult, az iskola,a levente, a katonáskodások, a háború és sokban azátázások nyomán keletkezett. Az ország Tard paraszt-ságának tudatában részint mint adószedő hatalom, ré-szint mint sorsközösség jelentkezik. E sorsközösségitudat felébresztésében legnagyobb szerepe a háború-

nak volt és sok tekintetben annak, hogy a hadifogság- ban a tardi paraszt más népeket is megismert, külön- bözőségeket észrevett.

A leventék a falu oldalában az egyik domb tete- jére fehér kövekből kirakták, hogy NEM, NEM,SOHA! Er ősen harciasak, gyűlölik szomszédainkat,

szemben az öregekkel, akik ugyancsak higgadtak e té-ren és sokszor emlegetik, hogy először idebenn kel-lene rendet teremteni, hogy idevágyódjanak, akik odaát vannak. De ilyesmin csak a világosabbfejűek gondolkodnak, akik sokat és szívesen olvasnak, a töb-

biek bor mellett harsányan visszhangozzák a pártla-

pok frázisait és ezért legkevésbbé lehet őket hibáztatni.Eddig inkább arra vigyáztak nálunk, hogy a parasztne kapjon politikai nevelést, semmint arra, hogy ne-velődjék a politikára. Hogy ilyen körülmények között

politikai felfogása még a maga érdekeit se látja tisz-tán maga előtt, azért nem ő a felelős, hanem azok,

akik ügyeltek arra, hogy érettebb felfogása nelehessen.

198



A legtöbbjüknek egyáltalán nincs ítélete a poli-

tikában szerepet játszó urakról, mindet nyakukon

élősködőnek tartják. Ezek veszélyes nyugalommal né-

zik a politika kis eseményeit, keser űségük talán nemostromolja a falat, meghúzódik és elbújik a szűk szobákban, de ha valakinek egyszer szüksége lesz erre

a keser űségre, készen fogja találni.

199



TÁRSADALOM FEJLŐDÉSÉNEK IRÁNYA

Víg kis tardi menyecske szégyelheted magadat)

Kanadába kikütted az uradat,

Kanadába kikütted az uradat,

Csendérekkel biciglin hurcoltatod magadat.

Azok a tardiak, akik kérésekkel fordultak hoz-zám, mind egyet kértek: próbáljak nekik valami le-

hetőséget teremteni, hogy fölkerüljenek Pestre és el-

kerüljenek a faluból. A fiatal summások altisztek,

vagy szolgák akarnak lenni, egy özvegyasszony meg

éppen házasságközvetítésre kért fel. Azt pedzette,hogy talán akad valaki Pesten, akinek éppen őrá

lenne szüksége. Persze, akárkihez nem menne, akkor

lenne igazán boldog, ha kéménysepr őt, vagy uccasep-r őt tudna találni, mert annak jó fizetése van, állandó

jövedelme és nem kell magát nehéz földmunkával

törnie. Az ilyen természetű kérések oly gyakoriak voltak és olyan egyértelműek, hogy jelentőségüket

nem lehetett vállrándítással elintéznem és magukat a

kéréseket rossz helyre tévedt protekciókeresésnek tartanom.

Több tardi parasztember, akit arról kérdeztem:

mi a véleménye a parasztkép viselőkr ől, kereken kije-lentette, hogy parasztra nem szavaznának. „Kézzel

200



nyúlnának a tálba”, nem tudnának jól viselkedniaz urak között és nem tudnának kedvezményeketkijárni. Parasztban nem bízik a paraszt, ami nem

annyit jelent, hogy nem tudja saját rétegének az érté-két, hanem annyit, hogy észrevette: a paraszt Magyar-országon nem érhet el semmit, csak akkor, ha feladja

parasztságát. Tisztában vannak azzal, hogy a paraszt- ból lett féligúr az, aki leggorombábban elutasítja éslegjobban elnyomja őket, tisztában vannak azzá1, hogy

az ilyen állandóan bizonyítani akarja a bizalmatlan befogadó rétegnek, hogy ő már nem paraszt és ezt az-zal teszi, hogy kíméletlenebbül bánik velük mint az,aki fölöttük levő rétegben született. Tudják, hogy azúrhatnám ispán rosszabb, mint az úr és az őrmester rosszabb, mint a hadnagy. De ez nem akadály: a fiu-

kat szívesen küldenek parancsolóik közé és vállalnák azt is, ha a fiú az első fölvergődött nemzedék bru-talitásával már nem vállalná őket.

Tardon van jóegynéhány törvénytelen gyerek.Egyszer beszélgetés közben egy parasztember megje-gyezte valakir ől, hogy zabi-gyerek. Erre egyenesen

megkérdeztem tőle, hogy mi a véleményük a törvény-telen gyerekr ől. A válasz kategorikus volt és meg-döbbentő: „Általában értelmesebbek, mint a többi

paraszt. Ámít nem is csodálok, mert lehet, hogy úr-tól származott”. A falu megbecsüli azt a lányt, akinadrágos ember szerető je. Példát lát benne, valakit,

akinek bár női volta miatt rossz formában, de sikerültelérnie azt, hogy félig-meddig az urakhoz, illetve úr-

201



hoz tartozik. A számtalan tünet mind egyet bizonyít:

a tardi parasztember rájött, hogy visszaütni nem tud,

tehát azok közé akar tartozni, akik ütik.

Mit jelent mindez? Pestre egyesek kívánkoznak

és az urak közé egyes öreg tardi parasztok külde-

nek szívesen fiukat. De az, hogy ez a kívánkozás

egyesekben megjelenik, már társadalmi jelenség.

Olyan következetes és olyan törvényszer ű, szociális

okai annyira világosak, hogy nem kivételnek, hanem — legalábbis Tardon — szabálynak kell tekinte-nünk. A tardi társadalom iránya: el a földmű velést ő l

és el a parasztságtól. A paraszt világszemléleti teljes-

sége a régi rend pusztulásával megszűnt, a szociálishelyzet egyre rosszabbodik. A falu kénytelen vála-

szolni. A válasz kettő lehet. Az egyik: mint réteg ésmint osztály próbálkozik segíteni a közösségen és eb-

ben magán. A másik: hogy otthagyja a közösséget és

mint egyén próbálkozik. Tard az utóbbit választotta

és hogy ezt választotta, annak mélyenfekvő társadalmiokai vannak, sőt a paraszt végleges kiábrándultságát

jelenti. Hogy ez a választás már mennyire eldűlt,arra bizonyíték harminc tardi paarsztgyerek írása.

Talán furcsának látszik, hogy szinte országos súlyú

társadalmi jelenséget gyerekektől származó dokumen-

tumokkal is bizonyítok, de — amit a gyerekek írtak,

ők csak leírták, — a mentalitás nem az övék, hanem

a falué. Tizenkét esztendős tardi fiúkkal írattam dol-gozatokat arról, hogy milyen pályát szeretnének ma-

202



guknak. Nem szabad elfelejtenünk, hogy ez az élet-

kor relatív és egy tizenkét esztendős parasztgyerek

sokkal-sokkal Öregebb, mint egy ugyanilyen korú

polgárfiú. Egy esztendő múlva a „gyerek” már félig-

meddig családfenntartó, mert summásmunkába jár.

írásaik mögött ott érzem az öregek beszélgetéseit,

melyekben meghányták-vetették az ország és a maguk

sorsát, miközben a gyerek a kuckóban fülelt és hall-

gatott. A mondatok sokszor gyerekesek, néha a vá-

gyak is, de a „nyugdíjas állás” szempontjai már hig-

gadt és a földből kiábrándult komoly paraszt apák

véleményeire vallanak.

A miniszterelnök, a képvisel ő , a kutyapecér éle-

tét és keresetét kívánja magának némelyik tardi gye-

rek. A miniszterelnökr ől olvastuk az újságban, hal-lották a szüleiktől, hogy most ide, most oda utazott,

a képviselő ünneplését maguk látták a faluban,

a kutyapecér munkájáról is vannak tapasztalataik. Az

egyik gyerek szépen rajzol, festő akar lenni, már hal-

lott egyet-mást az őstehetségekr ől. Van, aki pilótá-

nak szeretne menni és van olyan is, aki cigánynak,

mert annak ugyancsak jó dolga van. Indokolásuk meg·

rázóan mutatja a nehéz helyzetet, melyből kimenekülni

legelső vágyuk. A foglalkozás, amit választanának ma-

guknak, komolytalan, vagy távoli, de az érvelés ko-

moly és a valóságos helyzet nyomásáról beszél. Az

alap mindegyiküknél negatív. Nem az a lényeg, hogy

203



mik szeretnének lenni. A gyerekes mondatok mögötta felnőttek keser ű beszélgetéseinek árnyéka kísért.

— „Én miniszterelnök szeretnék lenni. Én azért

szeretnék miniszterelnök lenni, mert jó fizetése van,meg jó módja. A miniszterelnök beutazza a más or- szágokat, itthon jóvá teheti (t. i. a bajokat). Én azért nem akarok földmű ves lenni, mert sokat kell dolgozni”.

— „Én csirkefogó szeretnék lenni. Ha én csirke-

fogó lennék, a csirkéket mind megfognám és lemészá-rolnám, elvinném a vásárra és ott eladnám és lenne sok pénzem. Ha meg tudnék, elmennék messze vi-dékre és megint folytatnám a csirke fogást. Vénnek egy hátizsákot és abba raknám a csirkéket, ha kerget-nének, bizony elszaladnék. Megfogni magamat bizony

nem hagynám ám, ha kergetnének, úgy szaladnék el,hogy senkisem látna többet. Én azért nem szeretnék földmű ves lenni, mert nagyon sokat kell dolgozni. Inkább élek csirkefogással, mint avval a sok do-loggal”.

— „Én képvisel ő szeretnék lenni. Azért, mert

sok pénzt kapnék, meg autón járnék. Mert nem kék olyan sokat dolgozni és repül ő t vennék és leveg ő be férnék és soha nem kék fáradni, a határba se kék menni dogozni. Én azért nem szeretnék földmívesnek lenni, mert a földmű vesek sokat szántanak és sokat dolgoznak. A képvisel ő meg mindig jókat eszik”.

— „Én kutyapecér szeretnék lenni, mert a kutya- pecér sok kutyát fogdos és azt mind kiváltják t ő le meg

204



megveszik. A kutyapecér nagyon könnyen megfogja akutyát, csak a nyakába veti a hurkot és megfogja és sok pénzt kap érte, megnyúzza és eladja a bő rét. Én

azért nem szeretnék földmű ves lenni, mert nagyon sokat kell dolgozni”.

Az egyik rajzolni tudó gyerek így cifrázza a dol-gozatát: „Én fest ő akarok lenni. Azért , mert már ne-kem igen könnyű ez a dolog és szeretném, ha jól si-kerülne a munka. Már elmegyek és meggyő ző dök

róla. Néha könnyű a dolog, néha van nehéz dolog is. Én fest ő , vagy mázoló akarok lenni. Szép volna,ha sikerülne. Mikor lenne sok mázolás, kifestve el-vinném és eladnám. Földmű ves azért nem akarok lenni, mert igen sok a munka, nekem nem jó foglal-kozás: nem jó kaszás, aki csihol. Hej, a fest ő vígan

él, csuhajla. Énbel ő lem festo akar lenni!” Egy másik nyilván olvasott a repülőgépr ől, új-

ságból valami katasztrófát, mert nagyon meglepőenígy nyilatkozik: „Én szeretnék lenni pilóta. Akkor be-ülök a gépbe és lekötözöm magamat. És jel repülünk a magasba. Kimegyek más országokba, sokat tanul-

nék és sok színházat meglátogatnék. Sokai keresnék. Megin mikor hazajönnék, elmennék több magammal,a gépet teleraknám bombával és megriasztanám a cse-heket. Elmennék Amerikába és megismertetném magamat. És mikor hazajönnék, megint megtöltenéma gépet bombával és elmennék Németországnak se-

gíteni. Mikor legyő ztük az ellenséget, haza jönnék. Mikor gyöttem hazafelé, leesett a gép és megromlott

205



a motor és leesett, baj történt velem. Eltört a két kezem és betelefonáltam a minisztériumba, hogy jöjje-nek értem. Az autó elszállított a budapesti kórházba.

Nagyon megbántam, hogy pilóta lettem”.

Harminc gyerek közül négy szeretne huszár,vagy tüzér lenni, részint azért, mert „a huszárnak jó dolga van”, részint azért, mert „csillagja van éslóháton jár”, de leginkább azért, mert „a földmű ves-nek sokat kell dolgozni”. Ha képzeletük szebbnél-szebb foglalkozásoknál köt is ki, a befejezés mindigez. Bármilyen kedvesen locsog is a tardi gyerek ar-ról, hogy még jobban szeretnék lövöldözni a hábo-rúba, a kontyos török fejét levagdalni és ketté hasí-tani” — nyilván valamilyen Kinizsir ől szóló olvasó-könyvi elbeszélés nyomán, — a befejezés mindig atardi földműves nehéz munkájáról és nem kívána-tos nehéz életér ől beszél. Az egyik dolgozatban így:„én cigány szeretnék lenni, mert akkor nem kéne földmű veskedni, csak járni és kóborolni és úgy iscsak megélnek, mert adnának a földmű vesek, mert jómódúakhoz mennék én. „Adjon már egy kis enni-valót” — mondanám és azel ő tt mondanám a Miatyán-kot és ha adnának, többször elmennék oda. Én csak úgy megélnék, volna egy kis házikóm és a felesége-met mindig küldeném, hogy menjen oszt hozzon egykis ennivalót, ha nem kapnék, egy kicsit szű kölnék,de az nem sok baj volna. Azért nem akarnék földmű -ves lenni, mert sokat kéne dolgozni”.

206



Földmíves nagyon kevés tardi gyerek akar lenni,

a harminc közül, akiket megkérdeztem mindössze

négy. Az apa foglalkozása semmiképpen nem csábítja

a fiút és ebben valószínűleg az apáknak van a legna-

gyobb része.

Természetesen a gyümölcstermelés vonzza leger ő-

sebben a kis tardiakat: „nagyon jó, különösen a bol-

gárnak, kertésznek, mert sok gyümölcsöt ehet”. Egyi-

kük éppen kertész akar lenni. Az ő számára is úgy

kívánatos a munka, ha más végzi: „Hej, de jó is a ker-

tésznek, ehet annyi gyümölcsöt, amennyi neki tet-

szik. A kertész sok pénzt is keres nyáron a gyümölcs-

csel. És még jól is él bel ő le. Ha énbel ő lem kertész

lehetne, jó volna, nem kék dolgozni, mégis megél-

nék. Fogadnék napszámost és az dolgozna benne. Én

földmű vesnek azért nem szeretnék lenni, mert nem szeretek dolgozni. Jobb volna édesapámnak is más

foglalkozásúnak lenni. Én azért szeretnék kertész

lenni, mert ehetnék gyümölcsöt. Hej, jó is kertésznek

lenni”.

A négy tardi gyerek közül, akik földmívesek akarnak lenni, hárman olyan családok fiai, melyek-

nek alig van valami földjük. Ezek egyike így ír:

„Én szeretnék lenni földmű ves, mert a földet szere-

tem mívelni, azért, mert a földbe búzát, gabonát,

lencsét vetnék és a földet szántanám, vetném. Es a

búza jól fizetne és gazda lennék és akkor kövér len-tiek és el is adnék a termésbő l és sok pénzt kapnék

207



érte. És nagy hízót ölnék és sok szalonnát, kolbászt

ennék!” Ezek némelyike még áhítozik a föld, az el-

érhetetlen gazda-sor után, amely számára ugyanúgy

a társadalmi emelkedést jelenti, ahogyan azt jelenti

a törpebirtokos fiának, ha mészáros lesz. Persze ez

leginkább azért van, mert a birtoktalan apa fiának a

helyzete a többi gyerek között meglehetősen mellő-

zött, az ő életéhez képest még a törpebirtokos csalá-

dok gyerekeinek élete is jó. Mire a gyerek felnő, már

szívesen váltana a társadalmi emelkedésnek err ől afaluban elérhető formájáról a másik formára, nem

gazda, hanem városi munkás, vagy iparos akarna

lenni. Némi tudata annak, hogy a paraszti életnek is

megvan a maga méltósága és becsülete, egyetlen

tardi gyereknek, nagyobb gazda fiának, az írásában

fedezhető fel: „Én földmíves akarok lenni. Mert szeretek dolgozni a határban édesapámmal, szántani,vetni, boronálni. Λ sző l ő ben is szeretek kapálni és sző l ő t, büszkét, ribizlit enni és a bort is szeretem. Ésa gyümölcsfái is szeretem gondozni. Úr azért nemakarok lenni, mert édesapám is földmíves, én is az

leszek”.

Hentes, boltos, kéménysepr ő , csizmadia a meg-

kérdezett gyerek negyedrésze lenne szívesen. Kívánsá-

guk szinte pontos kiegészítő je annak, amit azokban a

dolgozataikban írtak, melyekben étlapjukról számol-

nak be. Kiderül, hogy a kövérség távoli álom számukra,a kolbászevés hiú kívánság, amit paraszt nem, csak

208



hentes érhet el. Egyikük így ír: „Én hentes szeretnék

lenni, mert sok kolbászt ehetnék és nyernék mindenenés kövér lennék, úgy meghíznék, hogy még a királlyal

sem cserélnék. Tilinkót szereznék és leülnék a mészár- székbe, tilinkóznék, ha megéheznék, ennék, ha meg- szomjaznék, bemennék és jó nagy kortyot innék. Én

földmíves azért nem szeretnék lenni, mert ő sszel el-

fagyna a kezem az eke szarván, meg nem ehetnék sok kolbászt, azért jobb hentesnek lenni”, íme a régi falu-

idill mai hangszerelésben, a parasztgyerek, aki az el-képzelések, mesék és olvasókönyvek szerint a mezőntilinkózik az állatok között, a fényes-zöld réteken — a

mészárszékben szeretne tilinkózni. Mint beteljesülő vá-

gyat említi azt, hogy ha megéhezne, enne és kereken

kimondja, hogy a földmíves nem ehet sok kolbászt.

Egy másik tizenkétesztendős fiú körülbelülugyanígy ír: „Én hentes akarnék lenni, mert sok kol-bászt ehetnék. És sok disznót ölhetnék meg, sok te-

henet vághatnék. Mert még pénzt is kapnék a húsért,

meg azért is, mert jól kövérednek, ő seink is hússal táplálkoztak és nincs is nekem a hústól jobb táplálék.

Jobb a hentesnek, mint a földmívesnek, mert annak so-kat kell szántani és vetn, mert sok dologgal jár. Éncsak azt mondom, hogy jobb a hentesnek, mint a jóid-

mívesnek. A hentesnek jól megy dolga, akárhova me-

gyen, meg tud élni, ha pénze van, vesz egy disznót ésleöli és megeszi.” Van olyan közülük, akit egészen

ódái szárnyalásra ingerel a bőség álomképe, ahogy ki-terveli a hentes boldog életét: „Én szeretnék lenni

209



hentes és mészáros. Azért szeretnék lenni, mert sok húst, kolbászt és szalonnát ehetnék. Mert sok pénzt iskapnék. Azért szeretnék én hentes lenni, mert sok húst

is ehetnék, én nagyon szeretem a húst és a kolbászt,meg a szalonnát. Meg nagyon szeretnék kövér is lenni,hogy nem bírnék menni és fogadnék inasokat, én pe-dig ennék, innék, vennék, sok birkát vennék és tehe-net és levágnám a birkát és teheneket és megint kap-nék sok pénzt és vennék egy házat és jóidét, a házat

berendezném és élnék vígan, boldogan, meg is haza» sodtam, elvenném a leggazdagabb leányt, a keresztest btró lányát. A hentesnek van a legjobb dolga. Élnék boldogan halálomig”.

Boltos azért akar lenni az egyik kis tardi, „mert sok cukrot, csokoládét, kolbászt, bort, sört és pálinkát

ehetnék, ihatnék és sokat becsapnék és mindig ennéma zsemlyét és amit keresnék, zsebrevágnám. Azért nemakarok földmíves lenni, szántani, vetni, mert háthanem esik az eső és nem lesz jó a termés és akkor nemérdemes volt annyit dolgozni és azt is számítja, hogyolcsó lesz a termés. De jó ám boltosnak lenni, mert

annak nem kell dolgoznia, annak csak áruim, meg jókat enni” Van, aki csizmadia akar lenni és ekképérvel: „Én akarok lenni csizmadia, mert a csizmadiá-nak jó dolga van! A csizmadia sok pénzt keres. Acsizmadiadolog jó dolog. Napról-napra viszik hozzá arossz csizmákat. Mikor osztán készen van, azt mond-

ják neki: no, mester úr, mennyivel tartozok? Azt mondja a mester úr! Maga tudja! Én nem tudom! Hát

210



211



ad majd 80 fillért. Nékem a nagybátyám csizmadia,

én ő rula tudom ezt a szokást. Csakúgy megkeresi amindennapi kenyerét. Minek legyek én földmíves? El

is viheti a vásárra a csizmát, ha otthon nem kel el. Te-hát én csizmadia akarok lenni”. Azt a tardi gyereket,aki kéménysepr ő akar lenni, szintén a kolbász vonzza,

amihez e foglalkozás révén is hozzá lehet jutni: ami-

kor söpörné a kéményt, beleharapna a kéménybenlógó kolbászba „és még pénzt is kapna”, ahogyan írja.

Mozdonyvezet ő és csend ő r szeretne lenni jóegy-néhány tardi legényke, őket már a kolbász mellett anyugdíj is vonzza. Bennük már a középosztály fiainak fixfizetés utáni vágya jelentkezik, a biztosítottság,mely mennyei álomnak tűnik e parasztproletár sors-

ban. E komoly háttér előtt megszólal a gyerektermé-szet is, a mozdonyvezetésből a változatos foglalkozástlátja, ami minden gyereket megfog. De a fontos nemannyira ez, mint inkább a szép fizetés és a nyugdíj:”Én mozdonyvezet ő akarok lenni — írja egyikük —,mert sokat ülnék a vonaton, nem kéne gyalogolni.

Meg szép foglalkozás, meglátnám a gyönyör ű szép vá-rosokat, gyárakat és minél szebb vidékeket. Aztán el-

gyönyörködve lesném a sok-sok népeket. Aztán meg elég nagy fizetésem lenne, meg aztán nyugdíjba is lép-nék. Aztán meg jobb mozdonyvezet ő nek, mint itthona szegény napszámosnak, mert ott egy napra többet

kap, mint itthon egy hétre. Ezért volna jobb matdonj-vezet ő nek. Aztán szeretem a csavarokat igazítani”.

212



A nyugdíj mellett a fényes ruha és tollas kalap

csábítja a kis tardiakat a csendőr hivatala felé. Vá-

gyaikban már pontosan tükröződik a tardi társadalom-

nak az a vágya, hogy úgy akar menekülni az elnyomóhatalomtól, hogy a hatalom alatt állók közül kikíván-kozik a hatalmasok közé. Hogy maga is gyakorolja

azt, ami ellen ma dühösen kikelnek a falu öregjei lá-

zadó beszélgetések és csöndes dohogások között. Azegyik gyerek így ír: Én csend ő r szeretnék lenni, mert

annak jó a fizetése, puskával lehet járni. És mikor felül a lóra, élvezet neki egyik községbő l a másikba valami

kárt keresni. Például az orvvadaszok puskáját, vagy a

lopó csiszárokat megfogni és ha megfogják és nem

akarják kivallani a bű nt, jól felpofozzák, jó módja

van és szép lányt vehet el feleségül. Vehet akármi jót,

kolbászt, jó süteményt, cukrot. S ő t, ha megöregszik,nyugdíjba lép. Földmíves azért nem szeretnék lenni,mert annak sokat kell dolgozni és ha megöregszik,

nem tör ő dik vele senki, ha olyan rossz fia van. Csak

a jó Isten.”

Mit mutatnak a tünetek és dokumentumok? Azt,hogy a parasztközösség felbomlott és hogy a tardi pa-rasztság már nem hiszi, hogy a parasztságon és a föld-

művelésen belül elérheti sorsának jobbrafordulását.

Nem hisz abban, hogy a parasztságnak jobb dolga le-het, tehát nem akar továbbra is paraszt lenni. Levonta

következtetést: a parasztság nálunk mostohagyerek,tehát a parasztságot el kell hagyni, nem a közösséget

213



kell emelni, hanem az egyénnek kell ebből a régi és

mostohán kezelt közösségből kiemelkednie. A fiata-

lok, akik még nem tör ődtek bele egészen a reményte-

lenségbe, a társadalmi emelkedés útját kívánnák járni,a rájuk nehezedő nyomást nem csökkenteni, hanem ki-kerülni. Vagy úgy, hogy más rétegbe szívódnak föl,

vagy sokszor úgy, hogy azok közé vágyódnak, akik a

parasztság fölé súlyosodó hatalom látható képviselői.Leginkább talán osztályárulásnak neveznők ezt a fo-

lyamatot, mely az egyén boldogulását a közösség el-árulása révén akarja megteremteni.

Természetesen ez az osztályárulás csak képzelet-

ben folyik, a teljesületlen kívánságok és a reményte-

len igyekvések világában. A tardi parasztság bele

van szorítva abba az életnívóba, mely neki adatott és

erre az életre nem lehet más a válasza. A szűk és zárthatár megakadályozza a paraszti életformán belül való

emelkedést, a kisebb gazdából nagyobb gazdává való

előlépést. Ugyanez a szűk határ parancsolóan meg-

határozza a szegénységet és kérlelhetetlenül küldi a

fiatalabbakat a summásmunkába. A summásmunka

munkást csinál a földmívesből, átformálja a szemle-Jetet. Hogy a munkából valami jobb helyzet szüles-sék, valami kis emelkedése az életnek, azt kizárják az

egyre csökkenő bérek. A helyzet, ami a munka és ke-

reset meghatároz, reménytelen és elkeserítő a táplál-kozási listák és adatok, az egészségi viszonyok, a csa-

ládo1- helyzetének vázlata egyformán arra hoznak bi-zonyságot, hogy ez a szociális helyzet már olyan ve-

214



szedelem, mely nem tekinthető átmenetinek és nem

enyhíthető pillanatnyi segítéssel. Ami a tar diákat a

földmívelésen belül tarthatná: a föld, ma kevés. A

kereset elégtelen. A nyomukban előálló helyzet: nyo-masztó. A polgárosító és szemléletalakító er ők a lel-kiek terén és kulturális téren rombolták és rombol-

ják a földműveléshez kötött régi szemléletet. Ezt tet-

ték egyértelműen a látókörszélesítő élmények: a há- ború és hadifogság, ezt teszi a munkássor, az iskola,

a betű, az újság. A régi, földhöz illeszkedő szemléletmaradványai, a népművészet: emlék háttér nélkül, azátalakuló társadalom képét színezi, de az átalakulást

már nem akadályozza. E társadalom felszínén, a tár-

saséletben, a fonóban, a szólásokban és beszélgetések-

ben még itt-ott mutatkozik a régi világ emléke, de a

társadalom irányát már kizárólag a nehéz szociálishelyzet és a polgárosító er ők szabják meg. Különböző

területen, de mindkettő egyértelműen rombolja a föld-

művelésbe vetett hitet. A végkövetkeztetést azok a tar-

diak mondták ki, akik kifutófiúnak, altisztnek akar-

nak menni a f ővárosba, azok, akik parasztból csend-

őrök, földművesből hentesek kívánnak lenni. Azok a politikai fogalmak, melyek tartották bennük a re-ményt, hogy a paraszti formán belül is van emelke-

dés: a földreform és a többiek, nagyrészt diszkredi-

tálva vannak. A tardiak számára világossá vált, hogynálunk a parasztságon senki sem akar, vagy ma még

senki sem tud segíteni és egyszer ű a következtetés: ak-kor el a parasztságtól. Ha nem kapják meg mint pa-

215



rasztok azt az emberi életet, melyre a parasztnak isigénye van, másutt kell keresniök. Egy öregebb tardiegy este megjegyezte: „Sokat gondolkozok azon, ho-

gyan lehet, hogy a szabadságért harcoltunk és a sza- badság sohase lett meg”. Ma a tardi parasztság, úgy-látszik, föladta ezt a harcot és más utakat keres.

Mit adott föl ezzel a harccal és mit adott föl ak-

kor, mikor el akarja hagyni a parasztságot? Föladta

a parasztságban való hitét és nem hiszi már, hogy or-szágunkban az illetékesek rövidesen tör ődni fognak az

ország legszélesebb rétegével. E csöndes osztályárulás

mögött forradalmi nézetváltozás és a sorsuk intézői-

vel szembeni forradalmi bizalmatlanság jelentkezik.

Ma ez a nézetváltozás még csendes és opportunus uta-

kon jár, ma még szabadulni akar és nem harcolni.

A tardi társadalom tulajdonképpen nem csinál

egyebet, mint válaszol a tardi helyzetre. Maga a vá-

laszadás nem különösen tardi jelenség, végső fokon

ilyen válasz az egyke is, a szekta is. Mit mond ár

egyke? „Parasztnak nem érdemes lenni, tehát minélkevesebb paraszt jöjjön a világra”. Mit mond a tarditársadalom? „Parasztnak nem érdemes lenni, tehát

igyekezzünk elhagyni a parasztságot.” E szelídebb és

kevésbbé veszedelmesnek látszó válasz mögött körül- belül ugyanaz van, csak a kifejezés más, — a lényeg

marad. Ez a két válasz negatív, a pozitív választ aszekták adják. A régi er ős és szemléletében egységes



közösség helyébe új, szigorú és szemléletében, hité-

ben egységes közösséget keresnek. Nem az ő bűnük,

hogy ezt csak a szektákban találhatják meg, hogy az

országban bevett tényező emberei olyan gyöngék, hogynem tudják ők megadni a hiányzó teljes szemléletetés a szükséges közösségi fanatizmust. E három válasz

közül, a másik kettő mellett, a járatlan nyilvánvalóan

veszélytelennek tartja a tardi feleletet. „El a paraszt-ságtól” veszélytelenebb, mint az egyke és a szekta.

Sőt, ha liberális természetű, még örül is neki és eset-leg ábrándozik arról, hogy majd az ipar fölveszi a pa-rasztokat. De ha valaki meg tudná írni ma az egész

ország társadalomrajzát, dokumentumokkal bizonyí-

taná: mai merev társadalmi struktúránk mellett, ha

egy széles réteg el akarja hagyni a maga életkörül-

ményeit, az éppen akkora társadalmi veszedelmet je-lent, mint annakidején az, ha a jobbágyok rájöttek

volna, hogy jobb elvándorolniuk és mindenáron ezt

cselekedtek volna.

Mi következik akkor, mikor széles társadalmi ré-

tegek vágyai és kívánságai nem találhatnak utat ateljesüléshez? A parasztságot elhagyni akaró paraszto-

kat nincs réteg, amelyik fölvegye. A f őváros, a köny-

nyebb munka és nagyobb kereset hiú álom kell, hogymaradjon a tardiak számára és meg kell maradniok

abban a keretben, amely nekik jutott. A kiemelkedés

keveseknek sikerült, egy-egy tisztviselőnek és többek-nek, akik kimentek Amerikába. Ott még inkább nyílt

217



tér az emelkedésnek, mint benn az országban. Ide-

benn tardiak csak ketten jutottak fel az intelligen-

ciába. Egyikük rendőrtisztviselő Pesten, másikuk fél-

benmaradt papnövendék. Most a faluban él szüleinélkereset nélkül, kevés reménnyel. A kérdések százávaltorlódnak fel abban, aki „mélyebben meri vizsgálni a

haza lakosit” — és a kérdésekre a politika mindeddig

nem adott választ és úgylátszik, belátható időn belül nem is szándékozik választ adni. Hagyja menni

a dolgokat a maguk útján a végső kifejlet!, felé és el-felejti, hogy szerencsétlen helyzetünkben, szerencsét-len tagolódású társadalmunkban a forradalom min-

dig nemzeti katasztrófával jelentett egyet. A belső

katasztrófák még gubóban alszanak és akiknek a tett

hatalmukban áll, rendesen kitérnek az elől, hogy ész-

revegyék a rejtett fenyegetést. Nem ismerni a helyzetet: ma a nemzet és a ma-

gyarság elleni legnagyobb bűnök egyike és ebben a

bűnben mindnyájan részesek vagyunk. Nem csele-

kedni a megismerés után: végzetes következmények-

kel járhat. A diagnózis Tardon: a tardiaknak nem

adatott lehetőség az emberi életre a tardi határon és a parasztságon belül és nincs hely számukra a tardi ha-táron és a parasztságon kívül. A felszínen alig lát-

szik valami, a falu látszólag vidám, az emberek ked-

vesek és barátságosak, a ruhák gazdag hímé pirosánvillan a vendég szemébe és vastag falak rejtik a szűk

ebédeket. Nincs hivalkodó nyomor és a szegénységetaz emberek konok büszkesége takarja.

218



A világ, amelyben a piros hímzések születnek,

nem éppen vidám, a falu dombok közé bújt el és

ősztől tavaszig sárban hevernek a házak, mint amalacok. A nyomott alacsony szobában, a mester-

gerenda és a földelt padló között kuporognak az Öreg-

asszonyok padkán és zsámolyon. Kerekes guzsalyokra

hajolnak mereven és csak a szükséges mozdulatokat

végzik. Guzsalyuk kopott és puritán, nem olyan sza-

lagokkal, színes pamutgömböcskékkel cifrázott, miota fonóházakba járkáló lányoké. Szinte összenőnek a

guzsajjal, ahogy csöndben motoszkálnak vele és ezek

az elhasznált asszonyok már inkább a szobák bútorai-

hoz tartoznak, mint a lakóihoz. Szótlanul és szinte

mozdulatlanul ülnek, félelmesen és öregesen, ma-

gukba zártan, mint tél előtt kopár ágakon guggolófekete madarak. Arcukra keser űséget rajzoltak a rán-

cok, vagy érzéketlenséget, rosszindulatot és dühös

kárörömöt: íme még mindig élünk. Arckifejezésük

végleges és változhatatlan, egyhangú, mint folyton

motoszkáló, nyüzsgölődő életük, minden arc befeje-

zett, mintt dió héjja alatt a bél rovátkái. Nyugtalaní-tóan és különösen ülnek, gépies nyugodt munkájuk-

219



kal, kiszáradt ujjaik között piszkosfehéren sodródik fonallá a szösz. Betelt életük már csak egyetlen nagymeglepetést tartogat számukra, a befejeződést, immár

megráncosodtak, mint a télire felakasztott szőlő,valószínűleg kisebbek lettek, hogy könnyebben elfér-

jenek majd a szűk ládába, mely tompa-fekete lesz, mintruhájuk színe. Amit fonnak, már nem maguknak fon-

ják, hanem a túlélőknek, a föld nedvessége és hi-dege a padlóból felszivárgott a lábaikba, most itt

szaladgál és ők csöndes nyöszörgéssel nyugodnak bele.Ezen α nyöszörgésen kívül más hangot alig adnak, havendégek vannak a házban, ők nem szólnak hozzá ésa vendégek nem szólnak hozzájuk. Az élők itt ke-gyetlenek és őszinték, keveset gondolnak azokkal,akik már kifele mennek, néha-néha jut nekik egy po-

hár bor, amit némán megisznak, szöszmötölnek ésfonnak, ijesztő nyugalommal és reménytelenül. Ar-cuk színe, mint a földeké nagy szárazság idején, ezek a földek meggyötörték őket, megtörték a derekukat,elszívták er őiket és föl fogják szívni a testüket is.Most, halálon innen és életen túl, kis szabadságot

kaptak a földtől, már elmentek tőle és még nemtértek vissza beléje. Már nagyon keveset alszanak és naphosszat morzsolják kezük között a fonalat ésaz olvasót, maguk nem sokat mozognak, csak a ke-zük és a lábuk tesz-vesz, motoszkál és némelyiknek a szája mozog, de már csak magának beszél, nem a

többieknek. A kemence mögött, a padkán néha-vil-lanó szemmel kuksol a macska és az udvaron esők

220



ha egy időre velük él és nemcsak közöttük, az az

érzése, hogy itt mindenki kifelé igyekszik a faluból.Az öregek a temető be, a fiatalabbak egy másik életbe.

A temető ben, ahol az élő tardiak halott rokonaifeküsznek deszkák között a korhadt és fáradt fejfák alatt, formát öltve vágott szemembe a tardi lényeg.A fejfák ugyanolyan barázdáltak és fakóak voltak,mint az élettől, földtől, szegénységtől elhasználtöregasszonyok arca és ez az alázatos keresztek között

a legdíszesebb sírk ő egy tardi legény szüleinek büsz-keségét hirdette. Ez a tardi legény majdnem jegyző lett és emlékét különösen tisztelik a szülők és pa-rasztok, akik harcoltak a jegyzővel egész életük so-rán. A büszkeség: sikerült, majdnem sikerült a fiútmaguk és a falu fölé emelniök, majdnem sikerült

elérniök, hogy a parasztból ura legyen a parasztnak.A sírkövön vésett betűkkel áll a szöveg:

ITT NYUGSZIK AZ ÚR JÉZUS NEVÉBENEGY ELFELEJTHETETLEN FIÜ,

PELYHE ISTVÁN

AKI 8 GIMNÁZIOMI OSZTÁLYT VÉGZETTÉS JEGYZÖGYAKORNOK ÉS JOGHALLGATÓ VOLT

MILYEN NAGY VOLT A FÁJDALMA OLYAN

LEGYEN AZ ÜDVÖSSÉGE

ÁLLÍTOTTA ÉDES ATYJA

PELYHE ISTVÁN ÉS ÉDESANYJA NAGY ANNA

221



A jegyzőgyakornok-fiú sírköve hivalkodva és

büszkén magasodik a parasztok sírjai között. A halálfölött is dicsekvő szövegében lehetetlen volt nem szim-

bólumot látni. A többi síron gyorsan elfakult az írás,ez a felírat évtizedek múlva is hirdetni fogja szegényPelyhe István eszét és a tardiak vágyait. A jegyző-gyakornok a legfontosabb halott a parasztok temető

jében, ahol eldűlt keresztek alatt Jézus nevében nyug-szik a régi Tard.

222



F Ü G G E L É K

FONTOSABB STATISZTIKAIADATOK ÉS GRAFIKONOK



Tara lakosainak száma 1828-ban 1715 (Nagy: No-titia), 1837-ben 1764 (Fényes), 1851-ben 1750 (Fényes),1869-ben 1884, 1880-ban 1885, 1890-ben 1959, 1900-ban

2016, 1910-ben 2145, 1920-ban 2245, 1930-ban 2317.

A lakosság megoszlása:

Anyanyelv szennt: 1920-ban magyar anyanyelvű van2242, német anyanyelvű van 2, tót anyanyelvű van 1. Ma-gyarul a falu minden lakosa tud.

Vallás szerint: 2143 római katolikus, 56 református,l evangélista, 27 zsidó, egyéb vallású (nagyrészt baptista)90 (1930).

Családi állapot szerint: nőtlen hajdon 1012, házas1136, özvegy 169, elvált nincs.

Életkor szerint: 3 évesnél fiatalabb 123, 3—5 éves157, 6—9 éves 221, 10—11 éves 105, 12—14 éves 70,15—19 éves 247, 20—29 éves 374, 3O—39 éves 315,40—49 éves 264, 50—59 éves 214, 60 és ennél idő-sebb 227.

Ír és olvas Tardon 1776 lélek, 6 évesnél idő

sebbanalfabéta van 26l.

224



A SZÜLETÉSEK SZAMÁNAK ALAKULÁSA TARDON 1800 ÉS 1935 KÖZÖTT.



A község mai összes területe 7548 kat. hold, 1239négyszögöl. Ebből Coburg-birtok 3275 hold. Az összesszántóföld 5149 hold, ebből Coburg-birtok 2150 hold.

Szőlő van 206 kát. hold, a falubeliek birtokában, erdő-

terület van 206 kát. hold, ez az uradalomhoz tartozik.

A Statisztikai Hivatal adatai szerint a gazdaságok szá-

ma: l holdas és l holdon aluli: 526 (összesen 271 hold),1.1—3 holdas 225 (összesen 409 hold), 3.1—5 holdas 83(összesen 327 hold), 5.1—10 holdas 149 (összesen 977hold), 10.1—19.15 holdas 99 (összesen 1327 hold),20—50 holdas 8 (összesen 216 hold), 50.1—99.15 hol-das l (összesen 60 hold). Ezeken kívül a Coburg nagybirtok.

A szántóföldeken termelt gazdasági növények vetés-területe (községi végösszeg) őszi búza 1674, őszi rozs és

kétszeres 301, tavaszi árpa 743, zab 127, csalamádé 88,őszi takarmánykeverék 5, tavaszi bükkönykeverék 350, ló-here 99, lucerna 111, muhar 17, egyéb szálastakarmány 12,szemestengeri a gazdaság részére 688, szemestengeri a sze-gődményesek illetményföldjén 106, burgonya 32, cukor-

répa 72, takarmányrépa 103, görögdinnye 5, tök takar-mánynak 4, borsó magnak 40, lencse 399, repce, őszi ^stavaszi 59, kender 29, mák, mint f őtermény 4, egyébszántóföldön termelt növény 20, ugar 55 katasztrális hold.

226





A túloldali grafikon a kenyérfélék és húsfélék szere- pét, mint az anyagi állapot függvényét mutatja. Minél ki-sebb a birtok, annál kisebb a húsfogyasztás és annál na-gyobb a kenyérfogyasztás. Az egyszeresen árnyalt rész aztmutatja, hogy az egyes birtokkategóriáknál az összes fo-

gyasztott ételeknek hány százaléka kenyérfék, a kétszere-sen árnyalt, hogy hány százaléka húsféle (szalonna, kol-

bász, sonka stb.). Az üresen maradt, nem árnyalt sáva többi ételek szerepének nagyságát ábrázolja. A grafikonvízszintes tengelyére az egyes birtokkategóriákba tartozógazdaságok számát mértük fel. Így a grafikon kereszt-metszetben mutatja az egész falu táplálkozási viszonyait.

228



A KENYÉR ÉS A HÚS SZEREPE TARD TÁPL ÁLKOZÁSÁBAN.



A túlodalon közölt grafikon 1911 és 1935 közöttmutatja az évenkénti összes halálozások számát. Egyben bemutatja hogy az egyes esztendőkben az összes halálo-zások közül hány esett l éven aluli gyerekekre, mekkora

volt a tbc-halandóság és hányan haltak el végelgyengü-lésben A grafikon bizonysága szerint a csecsemő (nagy-részt veleszületett gyengeség) és tbc-halandóság közel azösszes halálozások felét teszi Ez annyit jelent, hogy atardi halálozások felerészben szociális okra vezethetők vissza.

230



A CSECSEMŐ-, VÉGELGYENGÜLÉS ÉS EGYÉB HALANDÓSÁG TARDON 1911 ÉS 1935 KÖZÖTT.





A 232. oldalon közolt grafikon azt mutatja, hogy az

1911. és 1935. évek között elhalt betegek hány százatéka

részesült orvosi kezelésben. Arról beszél, hogy a tardiak

egyre kevésbbé tudnak orvoshoz fordulni és hogy e téren

1911-ben sokkal jobb állapotok voltak, mint ma vannak.

A 234. és 235. oldalon közölt két grafikon aszületések és halálozások számának alakulását mutatja1853—1883 és 1901—1935 között.

A két grafikon összehasonlítása szerint Tard halá-lozást viszonyai kedvező bbek az elmúlt 35 esztendő ben,mint a múlt századból vizsgált 30 esztendő ben. Az utolsó35 év folyamán csak a világháború három esztendejébenfogyott Tard lakossága, viszont 1853 és 1883 között 11esztendő volt, amikor a faluban többen haltak el, mintahányan születtek.

A múlt század második fele óta er ősen csökkent a járványos megbetegedések száma, ezért a javulás.

233





A SZÜLETÉSEK ES HALÁLOZÁSOK SZÁMÁNAK ALAKULÁSA TARDON 1901—1935-IG



Köszönettel tartozom első sorban Rózsa József tarát tanítónak, ő segítségemre toll az adatgyű jtésben, melyet Tardon végeztem, másrészt maga is gyű jtött adatokat ésennek a felel ő sségteljes gyű jtésnek tekintélyes része az ο

munkája. Segítsége számomba fölbecsülhetetlen érték ű tolt, mint állandóan Tardon él ő munkatársnak módjábanállott az általa és magam által gyű jtött adatok megbízha-tóságát állandóan ellenő rizni és, hogy a feldolgozásban teljesen megbízható adatokat használhattam, az sokban az ο erdeme.

Az egyes fedezetek el ő tt közölt népdalszövegek ré- szint Sándor István, részint a szerző gyű jtését. Tekintettel arra, hogy közlésükben nem folklorisztikus szempontokat tartottam szem el ő tt, hanem csupán azt, hogy a falu nóta·kincsébő l, mely er ő s színező je a tardi életnek, ízelít ő t adjak, változataikat nem említettem meg. Legnagyobb részü-

ket Ináncsi József és Gomány Balázs, két tizenkét-tizen-három esztend ő s tardi gyerek mondotta, illetve írta le.

Az egyes fejezetek után közölt rajzok és a fejlécek tardihímzésmmták után készültek.

Minthogy e könyv nem első sorban tudományos kö-

zönség számára készült, a megírásánál fölbasznált munká-kat nem szükséges fölsorolnom. Mindamellett meg kell említenem, hogy köszönettel tartozom Erdei Ferencnek,Ortutay Gyulának és Tomory Violának, a régiparaszt szemléletre vonatkozó szempontjaikat és felfogásukat nagyvonalakban a társadalomrajz elkészítésénél figyelembe vet-tem és jelhasználtam.

236



A kötetbő l könyvbarátok számává korlátolt számbanbibliofil kiadás készült. E köteteket házisző ttes vászonbaköttettük és a kötést a tarai asszonyok hímzése díszíti. E munkával kapcsolatban a falu jelentékeny segítséghez ju-

tott. 1935 áprilisáig a hímzéseken a következő tardi asz· szonyok és lányok dolgoztak:

Pelyhe Erzsi, Ficzere Istvánná, Bölcskei Juli, Dusza Jánosné, Szemán Andrásné, Pelyhe Juli, Joó ]ánosné, Dusza Istvánné, Majoros Jánosné, Hajdú Andrásné, Karkus Sán~aorné, Dusza Margit, Komáromi Béláné, Hajdú Balázsné,

Dusza József né, Helle Józsefné, Tóth Erzsi, Szemán De- zsöné, Vajda Lászlóné, Tóth Józsefné, Bajzát Juli, Bajzát Mari, Tóth Mart, Tóth Juli, Vajda Mán, Olasz Andrásné, Komáromt Dezsoné, Varga Ten, Szemán Juli, Burján Mi-hályné, Kleszó Man, Kleszo Margit, Molnár Pálné, Lévai Mari, Pelyhe Míklósné, Orosz Mari, Berec Juli, Molnár Mari, Stefan Margit, Lévát Miklósné és még többen.

A Szolgálat és Írás Munkatársaság emblémájaSző ts Jenő munkája.

237





IV. A NÉPMŰVÉSZET ER ŐI ........ . . . . . . . . . . . . .154 A népi művészkedés maradványai . . . . . . . . . 158 A népdal . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 160

V. TÁRSADALOM, ERKÖLCS, POLITIKA ..... 164 A család . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 167 A házasság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 170

Nemzedékek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 175

Documents

Szabo Zoltan-A Tardi Helyzet