Szakmai továbbképzés

– a civil szféra jövõjének záloga

Szakmai továbbképzés

– a civil szféra jövõjének záloga

V I . É V F O L Y A M , 4 . S Z Á M , 2 0 0 5 . O K T Ó B E R – D E C E M B E R

VI.

/4.

Dr. Besenyi Sándor:

Arapovics Mária:

Dáné Tibor Kálmán:

Dezsõ Júlia, Szabó István:

Kolumbán Gábor

A szakmaiság a civil szféra létalapja

Civil szervezetek szerepe az egész életen át tartó tanulásban

Új perspektívák elõtt a hazai magyar felnõttképzés

„Kezdeményezz. Mutasd meg, hogy lehet!“

A közösségfejlesztés Iskolája

Civil VitaFórum

Mire számíthatunk a vidékfejlesztés terén a 2007-2013 közötti idõszakban?

Interjú ral

Civil Kurázsi

civil fórum2

3. oldal

Dr. Besenyi Sándor: A szakmaiság a

civil szféra létalapja

4. oldal

Csáki Rozália: Mire és hogyan tanít

a civil szféra?

5. oldal

Buda Annamária: Civil a pályán,

avagy csak profin

érdemes bármit tenni a civil

szférában

9. oldal

Arapovics Mária: Civil szervezetek

szerepe az egész életen át tartó ta-

nulásban

14. oldal

Ion Georgescu: Szakmai tovább-

képzés a civil szférában

– interjú Ion Georgescuval, a Román

Képzési Intézet egyik trénerével –

15. oldal

Varga Máté, Vercseg Ilona:

Közösségfejlesztés és képzés

A Közösségfejlesztők Egyesülete és a

Civil Kollégium Alapítvány képzési

tevékenysége

18. oldal

Márton János, Papp Z. Attila:

Kihasználatlanul. A romániai (ma-

gyar) felnőttképzés rendszere

21. oldal

Dáné Tibor Kálmán: Új perspek-

tívák előtt a hazai magyar felnőtt-

képzés

23. oldal

Dezső Júlia, Szabó István:

„Kezdeményezz. Mutasd meg, hogy

lehet!“ A közösségfejlesztés Iskolája

24. oldal

Arapovics Mária: A „Civil tár-

sadalom és nonprofit szervezetek“

akkreditált képzési program az ELTE

Pedagógia Karán

28. oldal

Nizák Péter: A Budapesti

Művelődési Központ által akkreditált

továbbképzési program bemutatása

31. oldal

Az Önkéntes Központ Alapítvány

Képzési Programjának Etikai Kódexe

33. oldal

Bereczki Kinga: AMŐBA – 10 év az

oktatás és oktatásfejlesztés terén

35. oldal

Csengeri Zsolt: Crest Forrásközpont –

képzés és informálás

37. oldal

Cristina Cristodorescu: Szakmai

továbbképzés – egy szervezet

fejlesztésének alapja

38. oldal

Márton Zoltán: Teleki Oktatási

Központ – lehetőségek tárháza

39. oldal

Kósa András: A Közéletre

Nevelésért Alapítvány (KÖNE)

képzési programja

41. oldal

Magyari Sára: Startolás a START-al

42. oldal

Székely Tünde: KÖDAK – Közéleti

Diák- és Ifjúsági Akadémia

44. oldal

Jakab Vilma: Civil Sajtóműhely

44. oldal

Kovács Zoltán Csongor: Fiatalok a

romániai zöld mozgalomban

Civil VitaFórum

46. oldal

Mire számíthatunk a vidékfejlesztés

terén a 2007-2013 közötti időszakban?

Interjú Kolumbán Gáborral

Civil Kurázsi

49. oldal

Demeter Zoltán: Összefogás Imoláért!

Beszámolók

50. oldal

Sorbán József: Székelyföldi Civil

Konferencia – „Kük löszünk, ha

löszünk?“ Tévhitek és kihívások a

székelyföldi civil világban

53. oldal

Sárig Enikő: II. Hargita megyei Civil

Konferencia

54. oldal

Felhívás

Felelős kiadó: Egri István

Főszerkesztő: Csáki Rozália

Olvasószerkesztő: Szabó Attila

Grafikus: Könczey Elemér

Tördelőszerkesztő: Csáki Ferencz

Szerkesztői bizottság:

Bodó Barna

Kolumbán Gábor

Magyari Tivadar

Potozky László

Sebestény István (HU)

Somai József

Szenkovics Dezső

Elérhetőségek:

postacím: Cluj-Napoca, OP 1, CP 1004

telefon/fax: 0264–530748

e–mail: ermacisza@cluj.astral.ro

ISSN 15822–4004

c i v i l t á r s a d a l m i l a p

Kiadja az

Erdélyi Magyar Civil

Szervezetekért Alapítványc i v i l f ó r u m

T a r t a l o m j e g y z é k

Készült a Református Egyház Misztótfalusi Kis Miklós Sajtóközpontjának nyomdájában. Megjelenik 1000 példányban.

Ára: 45 000 lej, a 2005-ben megjelenő négy lapszám együttes megrendelése kedvezményesen 120 000 lej.

Szakmai továbbképzés – a civil szféra jövőjének záloga 3

Amúlt század kilencvenes évei

politikai, gazdasági, társadal-

mi és szociális változásai sod-

rában drámai átalakulások játszódtak

le szűkebb és tágabb világunkban,

körülöttünk és bennünk. A piacgaz-

dasági átrendeződés tektonikus mély-

ségű és horderejű változásokat hozott

életünkben. Világunk a globalizáló-

dás sodrában összetettebbé, nyitot-

tabbá, polarizáltabbá vált.

A pluralista demokrácia politikai

rendszere új erőteret teremtett, új tö-

résvonalakat nyitott a korábban egy-

séges, homogén társadalmi csoportok

között. Új hatalmi gépezetet, manipu-

lációs technikákat, elkötelezettsége-

ket alakítgat a demokrácia prominens

képviselőinek szerepjátékaiban. A

változások megoldható, vagy annak

tűnő, gyakran fatalisztikusan átlátha-

tatlan, kusza problémahalmaz elé ál-

lítottak bennünket.

Gondjaink, problémáink kezelésé-

re a közhatalmi-költségvetési szféra

bizony gyakran alkalmatlannak bizo-

nyult. Az üzleti szférát a piac farkas-

törvényei vezérlik. Haszonelvűsége,

gazdasági-pénzügyi korlátai miatt a

társadalmi, szociális és szakmai gon-

dok özönével mit sem tud kezdeni.

Széles társadalmi „senki földje“

jött létre a mindennapok világában.

Nincs felelőse, gazdája, istápolója

sok-sok gondunknak, települési,

térségi, szakterületi ügyünknek. A

változások azonban nemcsak új

problémák özönével szembesítettek

bennünket, hanem a demokrácia

formálódó viszonyrendszerében a

politikai képviselet mellett civil ön-

szerveződési és problémakezelési

lehetőségeket is megnyitottak a ro-

mániai magyarság különböző társa-

dalmi csoportjai számára.

Az erdélyi tradicionális önszerve-

ződési-összefogási formák, nyelv-,

kultúra- és nemzeti azonosságőrző ta-

pasztalatok alapján egyéni és közös-

ségi civil kezdeményezések jelentek

meg itt, a társadalmi, szociális, telepü-

lési, oktatási, képzési senki földjén. Ők

vállalták fel a halmozódó gondokat,

gazdátlanul maradt értékek, érdekek,

ügyek képviseletét, a tennivalók feltá-

rását, programmá szervezését, a gon-

doskodás nélkül vergődő emberek,

gyermekek, elesettek segítését.

A kilencvenes években erdélyi szin-

ten több ezres nagyságrendben, hihe-

tetlen tematikai sokszínűségben bonta-

kozott ki a civil kezdeményezések, ön-

szerveződések világa a településeken,

az ágazati szakterületeken, a társadal-

mon kívüli, gazdátlan zugokban.

Az elmúlt másfél évtizedben bo-

nyolult mennyiségi és minőségi me-

tamorfózison ment át a civil szféra a

romániai magyarság körében is.

(Nem utolsósorban a gyakran appre-

hendált anyaországi anyagi és szak-

mai támogatás segítségével.) Kiala-

kultak és megerősödtek önszervező-

dési formáik, konkretizálódtak társa-

dalmi szerepvállalásaik. Lassan kodi-

fikálódtak jogi szabályozásuk keretei.

Kirajzolódtak a nemzetközi, anyaor-

szági és romániai forrásszerzési lehe-

tőségeik. Bebizonyosodott, hogy a

társadalom számára rendre olcsóbb

és hatékonyabb megoldás a civilekre

bízni bizonyos ügyeket, mint az álla-

mi, önkormányzati bürokráciára,

szakigazgatásra hagyatkozni.

A civil szféra meggyőzte a társadal-

mat szükségességéről és hasznossá-

gáról.

A kisebbségi magyarság nemzeti azo-

nosságának megőrzésében, társadal-

mi értékei védelmében és gazdagítá-

sában jelentős eredmény, hogy a civil

szervezetek tevékeny és konstruktív

közreműködésével,

szakértő műhelymun-

káival létrejött a szféra

európai normáknak

megfelelő szervezettsé-

ge, szakmai szerepvál-

lalásának változatossá-

ga, és megszilárdult

szakmai színvonala.

A romániai magyar

civil önszerveződés

szakmai kultúrájának

gazdagításában, tekin-

télyének emelésében

fontos szerepet vállalt

és töltött be az

ERMACISZA, az Er-

délyi Magyar Civil

Szervezetekért Alapít-

vány hatéves működé-

se. Évenkénti konfe-

renciái az erdélyi ma-

gyarság közéletének

fontos fórumai és ese-

ményei voltak. A szekciók tovább-

képzési és integrációs tényezőként

szakmapolitikai jelentőségre tettek

szert. Időben felismerték, a civil szer-

vezetek és együttműködési formáik

társadalmi jelentősége szakmaisá-

gukban van. Abban, hogy milyen

szakmai hozzáértőket, milyen látókö-

rű, elemző, kreatív és cselekvőképes

személyeket tudnak tagjaik, vezető

képviselőik között. Hogy személyisé-

geik, akcióik mennyire fejezik ki az

adott társadalmi közeg szükségleteit,

problémáik megközelítését, lehetsé-

ges orvoslásuk útjait, módjait. Hogy

képesek-e programszerűen gondol-

kodni, és céltudatosan cselekedni.

Hogy programjaikhoz tudnak-e for-

rásokat, támogatókat, partnerséget

találni.

A civil szféra megbecsülést szer-

zett a magyar nemzeti kultúra és

örökség ápolásában, közösségei szer-

vezésében, a közösségi és állampol-

gári jogok képviseletében, a környe-

zetvédelemben, az elesettek problé-

mái kezelésében, a szociális gondok

enyhítésében, az anyanyelvi oktatás,

képzés, szakképzés, felsőfokú képzés

intézményi formái megteremtésében,

szakmai rendszerük kiépítésében.

Sorolhatnánk még a civil szerepvál-

lalás területeit, formáit és módszereit.

A település- és térségfejlesztés, a re-

gionalizáció fontos és ígéretes szerep-

lőivé lettek a civil szervezetek és szö-

vetségeik. A kezdeményező-építkező

önkormányzatok kere-

sett és megbecsült

partnereivé váltak.

Közreműködésükkel

lett a romániai ma-

gyarság a demokrati-

zálódás, modernizá-

ció, az európai integrá-

ció nemzetközileg is

elismert tényezője Ro-

mániában.

A kisebbségi ma-

gyarság társadalmi és

szakmai szerepének

és súlyának növelésé-

ben lebecsülhetetlen

szerepe volt és van

nemzeti hátországuk-

nak. A határok átjár-

hatóságával, a családi,

rokoni, szakmai, tele-

pülési és regionális

kapillárisok, artériák

és vénák újraéledésé-

vel, az új érintkezési, információs és

kommunikációs infrastrukturális bá-

zison megismerhetők, követhetők, al-

kalmazhatók lettek a magyarországi

tempóelőnyből fakadó, Romániában

A szakmaiság a civil szféra létalapja

Folytonos elemzé-

sekre, szisztemati-

kus kutatásra, tájé-

kozódásra, az euró-

pai és az anyaor-

szági tapasztalatok

megismerésére

alapozott szakmai

továbbképzésekre,

konzultációkra és

értékelésekre kell

törekedniük a ci-

vileknek a további

eredményes társa-

dalmi szerepválla-

láshoz.

civil fórum4

Mire és hogyan tanít a civil szféra?

is alkalmazható tapasztalatok, új sza-

bályozási rendszerek és intézménye-

sülések.

A magyarság anyanyelvi, kulturá-

lis integrálódása mellett új szakmai

integráció is végbement az elmúlt

években, amely előfeltételezi az in-

tézményi, települési, térségi, regioná-

lis kapcsolatok építését.

Természetesen a célszerű és hasz-

nos adaptációkon túl a romániai vi-

szonyoknak, körülményeknek, lehető-

ségeknek megfelelő szakmai és társa-

dalmi szerepvállalásra van szükség a

kisebbségi magyar civil szervezetek

részéről. Folytonos elemzésekre, szisz-

tematikus kutatásra, tájékozódásra, az

európai és az anyaországi tapasztala-

tok megismerésére alapozott szakmai

továbbképzésekre, konzultációkra és

értékelésekre kell törekedniük a civi-

leknek a további eredményes társadal-

mi szerepvállaláshoz.

Csak azok a civil szervezetek vál-

hatnak a felzárkózást és európai in-

tegrációt szolgáló tényezőkké, ame-

lyek nyitottak a nemzetközi tapaszta-

latokra, a szakterületek új, nehezen

megszerezhető ismereteire, az isme-

retek alkalmazási módjaira, ugyanak-

kor képzések, tréningek, workshopok

sorozatát képesek megszervezni, és a

tanultakat alkalmazni.

A forrásszerzés, a pályázatírás, a

pályázatok megvalósítása, admi-

nisztrációja, szakmai és pénzügyi be-

számolásának elkészítése nagyon sok

új ismeretet, több szakma tudásbázi-

sára építkező felkészültséget követel.

A szakmai képzés a civil szervezetek

jövőjének záloga.

Dr. Besenyi Sándor

Dél-Magyarországi Civil Szervezetek

Szövetsége – elnök

Az, aki tudatosan válik részévé

a társadalom eme szegmen-

sének, érzi, hogy valami más

vár rá, mint az iskola padjában. Ha

visszatekintünk arra az időszakra és

azokra a körülményekre, amelyek

közepette belecsöppentünk a civil

szférába, akkor azt mondhatjuk, hogy

valamilyen módon először egy kisebb

csapat tagjává váltunk. Vagy magunk

szerveztük ezt a kis csapatot, vagy

közvetlen, esetleg közvetett meghí-

vottjai voltunk egy csoportosulásnak.

Valami odahúzott bennünket, és az a

„valami“ általában egy belső indít-

tatás, egy nemes cé-

lért való közös cse-

lekvés ígérete, avagy

éppen a jó hangulat.

Ahogy a csapat kö-

rülírásához, megha-

tározásához közele-

dek, máris egy igen

sajátos fogalommal

találom szembe ma-

gam, amely a civil

szerveződés alapja.

És ahogy az alapok-

tól, a lelkes csapat

megalakulásától, az

egyes szerepek letisz-

tázódásán keresztül a

közös célok megfo-

galmazásáig és ezek

megvalósításáig ha-

ladok, egyre több o-

lyan sajátos fogalom-

mal találkozok, amelyekkel mi, civil

szervezetekben dolgozók szinte

naponta találkozunk, naponta hasz-

náljuk őket. De tudjuk-e, hogy mit

jelentenek? Milyen gyakran for-

gatunk szakirodalmat e téren? Talán

egyesek szemében nevetségesnek

tűnik, hogy éppen a szabad önsz-

erveződés köreiként beazonosított

civil szervezetek berkeiben teszünk

említést szakirodalomról. Hogy elke-

rüljük ezt a nevetségessé válást, és

letisztázzuk, miről is beszélgetünk,

érdemes közelebbről is megnézni,

hogy mit is nevezünk szakirodalom-

nak ebben a vonatkozásban? Egyálta-

lán mi a szakmaiság a civil szférában?

Valahol ezen kérdések mentén fog-

tunk neki e lapszámunk szerkesz-

tésének, hogy köze-

lebbről is megnéz-

zük, mi a „civil szak-

ma“? Kik is lehetnek

a civil szférában a

szakik? Mitől lesznek

szakik ezek az embe-

rek? És egyáltalán

miben lesznek sza-

kik? És ha már szak-

maiságról beszélünk,

akkor ez hogyan adó-

dik tovább? Melyek a

civil szféra sajátos

képzési, továbbkép-

zési formái?

A civil szféra, a

civil szervezetben va-

ló tevékenykedés el-

sősorban a közösségi

életre, a közös cselek-

vésre tanít. A civil

szakma alapja a közösségfejlesztés.

Hogy mi mindent és milyen formában

sajátíthatja el az a személy, aki közös-

ségfejlesztéssel akar foglalkozni, arról

Vercseg Ilona, a magyarországi Kö-

zösségfejlesztők Egyesületének elnöke

számol be bővebben lapunknak.

A közösségfejlesztés tárháza szá-

mos olyan módszert tartalmaz, ame-

lyeket a nem kifejezetten közösség-

fejlesztéssel foglalkozó civil szerveze-

tekben dolgozók is alkalmaznak. Hi-

szen mindannyian egy-egy kisebb kö-

zösség tagjai, és egy-egy kisebb közös-

ségért cselekednek, legyen az a civil

szférában tevékenykedők közössége,

legyenek azok valamely település

vagy régió gyermekei, legyenek azok a

sérült emberek közösségei, legyenek a

környezetvédők, és folytatható a sor.

Mintha egy pályázat célcsoportját

határoznánk meg. És íme, itt egy újabb

fogalom, amellyel igen gyakran talál-

kozunk a civil világban. De mindan-

nyian ugyanazt értjük-e ezen a fogal-

mon, amikor meghalljuk? És vajon

ugyanarról szólnak-e a pályázatírással

foglalkozó tréningek? Két sarkalatos

kérdése ez a civil szférában megvaló-

suló szakmai továbbképzéseknek.

Vannak-e standardok? Olyan kér-

dés ez, amelyre egy átfogó kutatással

lehetne csak válaszolni. Ilyen kutatás

azonban nem áll rendelkezésünkre.

Ettől eltekintve azért tudjuk, hogy

minőségében különbség van a tapasz-

talt, felkészült képző és a kevés

tapasztalattal rendelkező képző által

tartott képzés között. Egyelőre azon-

ban csak szájhagyományok útján

szerzünk tudomást arról, hogy ki az,

akit adott témában érdemes megke-

resni, mert jó képző. De még nem

világos, hogy milyen tanulmányok-

kal, és mennyi, milyen jellegű tapasz-

A civil szférában is a

megfelelés és a telje-

sítés igényével talál-

juk szembe magun-

kat, és ebben a ver-

senyhelyzetben csak

azok maradnak fe-

lül, akik képesek

helytállni. Ebben a

helytállásban a szak-

mai továbbképzés-

nek, amelyre a civil

világ számtalan

lehetőséget kínál,

kiemelt szerepe van.

Szakmai továbbképzés – a civil szféra jövőjének záloga 5

talattal kell rendelkezzen egy személy

ahhoz, hogy jó képző legyen. Emel-

lett pedig a képzőket is valamilyen

formában rangsorolni kellene, hogy

egyértelmű legyen, ki az, akit egy

ifjúsági csoporthoz csapatösszerázás-

ra hívhat meg egy szervezet, és ki az,

akit egy több éves együttműködést

maga mögött tudó civil szervezet

munkaközössége szervezetfejlesztés

témában meghallgathat. Avagy mit

jelent az, ha valakit pályázatírás

témában X készített fel, és mit jelent

az, ha Y. Ahhoz, hogy ezeket mérni

lehessen, standardokra lenne szük-

ség, amelyek eligazítanának ebben a

világban. Mert a civil szférában

tevékenykedő képzőkre is ugyanak-

kora felelősség hárul, mint az első

osztályba belépő tanítóra. És ezt a

felelősséget nem lehet elhárítani. Sőt,

ennek tudatában kellene képzőket

választaniuk azoknak, akik adott cso-

portnak képzést szerveznek.

A civil szférában való tevékeny-

ség folyamatos tanulást, felkészülést,

továbbképzést jelent. Hogy ezáltal

milyen szerepe van a civil szférának

az élethosszig tartó tanulásban, arról

Arapovics Mária, az Eötvös Lóránd

Tudományegyetem oktatója ír la-

punkban.

A civil szféra fejlődésének az

egyik ismérve, hogy az utóbbi évti-

zedekben számtalan kutatás tárgyát

képezte és képezi. Valami történik a

társadalom eme szegmensében, ami

felhívja az emberek figyelmét, ami-

nek kihatása van az össztársadalmi

folyamatokra, a közösségi kérdések

megválaszolására, a közösségi prob-

lémák megoldására. És maguk a civil

szervezetek is fejlődnek, megerősöd-

nek, sajátos tapasztalat- és tudás-tőke

kovácsolódik össze itt, amelynek az

átadására már felsőfokú intézményi

oktatás keretében is sor kerül nálunk

is. A 2005-2006-os tanévvel kezdő-

dően a Babes-Bolyai Tudományegye-

tem Közigazgatási és Politikatudo-

mányi Fakultása keretében A közös-

ségfejlesztés Iskolája névvel beindult

a Közösségfejlesztési Posztuniverszi-

táris képzés. Dezső Júlia és Szabó Ist-

ván, a Közösségi Kapcsolatokért E-

gyesület programvezetői lapunk ha-

sábjain részletesebben is bemutatják

eme képzési forma mibenlétét.

Nem-formális képzéssel, mely a

civil szféra sajátos képzési formája szá-

mos civil szervezet foglalkozik. Arra

törekedtünk, hogy megszólaltassunk

olyan szervezeteket, amelyek már több

éve képzéssel foglalkoznak, ugyanak-

kor olyan képzéseket is bemutassunk,

amelyeket egy-egy szervezet egysze-

rűen az adott helyzet, körülmény által

megkívánva szervezett meg.

A civil szférában is a megfelelés és

a teljesítés igényével találjuk szembe

magunkat, és ebben a versenyhely-

zetben csak azok maradnak felül,

akik képesek helytállni. Ebben a

helytállásban a szakmai továbbkép-

zésnek, amelyre a civil világ számta-

lan lehetőséget kínál, kiemelt szerepe

van. A lelkesedés mellett a szakmai

felkészültségre is szükség van a jó

eredményekhez.

Csáki Rozália

főszerkesztő

e-mail: csaki.rozalia@gmail.com

Civil a pályán, avagy csak profin

érdemes bármit tenni a civil szférában

Változások Kelet-Közép-Európá-

ban a XX. század második felében

A sztálini rendszer regionális műkö-

dése vezetett el ahhoz a helyzethez,

amit Hankiss a közösségek hiányával,

illetve válságával ír le. Nem sikerült a

közép-kelet-európai régióban tökéle-

tesen kiirtani a civilitás nyomait. Sőt,

annál inkább erősödtek bizonyos szá-

lak, minél inkább nőtt a tiltás ereje.

Forradalmak, ellenállási mozgalmak

formájában újraéledtek a kezdemé-

nyezések: Magyarországon (1956),

Csehszlovákiában (1968).

Ezek a törekvések gazdasági, társa-

dalmi reformokat hoztak. De a refor-

mokra soha senki nem adott garanciát.

Nem lehetett ellenőrizni, valóban

megvalósulnak-e teljes mértékben, il-

letve, hogy nem veszítik-e érvényüket.

Az államhatalmi rendszer megrop-

panásával új lehetőségek adódtak a

második és a harmadik szektor szá-

mára. A szándékok erősek voltak, de

gyengék a lehetőségek. A rendszer

minden jellegű horizontális köteléket

igyekezett elvágni. A legyengített tár-

sadalomnak meg kellett erősödni a

hatalommal szemben.

A hatalom infantilizálta a társadal-

mat (Bruszt, 1988.), ez a paternalista

államideológiának volt a következmé-

nye. Mit gondol a paternalista állam a

társadalom tagjairól?

Azt, hogy védtele-

nek, ezért védeni kell

őket. Azt, hogy tájé-

kozatlanok, ezért a-

tyai segítségre van

szükségük. Azt, hogy

felelőtlenek, ezért a

vezetőknek kell vál-

lalni a jogok és érde-

kek képviseletét

A civil társadalom

adta lehetőségek a

felnőtté válást bizto-

síthatják az emberek

számára. A külső vezérlésből ki lehet

kerülni és az állampolgár, a közösség

belső irányításúvá válhat. Feltételes

mód azért szerepel itt, mert a polgári

társadalom a demokratikus intézmé-

nyeivel és anyagi, gazdasági lehetősé-

geivel együtt is teremthet infantiliz-

must.

A civil társadalomnak annyira

meg kellene erősödnie, hogy könnyen

ki tudja fejezni szándékait, céljait, ön-

ellátóvá kell válnia.

Ehhez szükséges, hogy

ezek az akaratok szer-

vezetek formájában

és védelmében arti-

kulálódhassanak

A civil szándék

1970 óta kisebb-na-

gyobb körökkel ki-

egészítve koalíciós

formában kezd el

színre lépni. Az ere-

deti kihívás a civil tár-

sadalom megteremté-

se volt polgárjogi

mozgalom formájában. A hatalomori-

entáló törekvések is erősen jelen vol-

tak: lehetőség nyílt arra, hogy a civil

csoportosulásokból jól szervezett pár-

A civil társadalom

adta lehetőségek a

felnőtté válást bizto-

síthatják az emberek

számára. A külső ve-

zérlésből ki lehet ke-

rülni és az állampol-

gár, a közösség belső

irányításúvá válhat.

civil fórum6

tok jöjjenek létre. Érdekes jelenségnek

lehettünk tanúi: egy alapvetően pol-

gári törekvés, mely apolitikus, ho-

gyan válik politikai szervezetté, és a

politikai hatalomba bekerülve ho-

gyan tudja segíteni a civilitás igazi ér-

telmében a harmadik szektor fejlődé-

sét. Ennek kapcsán felmerül a kérdés,

miszerint, ha a civilitás antipolitikát

jelent, akkor mely szervezetek tekint-

hetőek igazi civil szervezetnek? Vagy

talán fel kell tételezni egy második,

netalán harmadik civil

szférát is, amikor a po-

litikamentes NGO szer-

vezetekről beszélünk?

A civil társadalom

kifejezés az antipoliti-

ka szinonimája lett:

államon és pártokon

kívüli önszerveződő

csoportok hálózata.

Ahhoz azonban, hogy

ez megvalósulhasson,

legelőször repolitizációs folyamatra

volt szükség. A civil kurázsit meg

kell szerezni, gyakorlatra kell szert

tenni. Enélkül csupán a civil társada-

lom karikatúrájáról beszélhetünk.

(Miszlivetz, 1993.)

Kelet-Közép-Európában a civil

társadalom hagyományai megsza-

kadtak a második világháború után.

Ezért fennáll annak a veszélye, hogy

egy elit réteg csupán a civilitás való-

di értékeire emlékeztető értékek ne-

vében kvázi civilitást hoz létre. Ezek

a csoportok elszigetelik magukat a

többi csoporttól, és szövetség helyett

elszigetelődés jön létre. A civilitás

horizontális szerveződésének, háló-

vá alakulásának akadályát képezik.

Hogyan tudja felváltani a civilitás

a paternalizmust? Ellenőrként és

megszorítóként, az állam mellett ki-

egészítőként, illetve ha szükséges, az

állammal szemben fellépni. Ezekben

a folyamatokban valódi lehetőséget

kell kínálni felnőtt polgárrá szociali-

zálódásra vagy reszocializálódásra. A

társadalmi szerződést megírni csak

együtt lehet: hatalomnak és az állam

polgárainak. A civil kontroll funkciója

a szerződés garanciáinak „behajtása“.

A civil szféra működésén keresztül

érvényesülhet a civil kontroll. Ezt lát-

juk, amikor egy civil kezdeményezés

már azáltal is, hogy létrejön, kritikát

gyakorol az állami intézményrend-

szer felett. A csoportok a törvény adta

kereteken belül működnek és függet-

len erkölcsi értékeket hordoznak. Ez a

skót felvilágosodás visszhangja.

A civil társadalom nem helyette-

sítheti az államot. A polgári értékek

nem maradnak fenn törvényi szabá-

lyozás nélkül. A társadalomban a

civilitás a garancia a különböző sza-

bályok betartása.

Mi szükséges a civil szféra profiz-

musához?

A harmadik szektor két folyamat

egymásra hatásaként állandóan fejlő-

dik, változik: az állami ellátórend-

szerben tapasztalható hiányosságok-

ra adott válasz hatékony és hatásos;

ezt látván az állam maga is segíti a ci-

vil szektort a megerő-

södésben törvények-

kel, juttatásokkal. A

demokrácia megszi-

lárdításának lehetősé-

ge a civil szektor mű-

ködésének megerősíté-

se. Folyamatosan két-

felé tekintenek a civil

szervezetek:

– A szolgáltatások i-

génybevevőire, mely le-

het az állam vagy annak polgára.

– Önmagukra – mit tudnak szerve-

zetként nyújtani, hogyan tudnak

válaszolni az új kihívásokra?

Mi a civil szektor sikerességének a tit-

ka? A siker alatt a valóban hatékony

és hatásos működést értjük. Ameny-

nyiben így működik egy szervezet,

akkor az emberek között is népszerű

lesz. Ez a sikeresség másik dimenzió-

ja. Mik azok a jellemzők, amelyek ga-

ranciát nyújthatnak erre?

– Professzionalizmus – a megfelelő

gyakorlati és elméleti válaszok

adása a „Hol?“ „Mikor?“ „Mit?“

kérdésekre. A választ a szerveze-

tek általános, és az egyes progra-

mok konkrét célkitűzései között

lehet tetten érni.

– Költségvetés sikeres kezelése – pon-

tos és törvényes ügyvitelt jelent.

Manapság könyve-

lőt vagy céget bíz-

nak meg ezzel.

– Nyilvánossággal

kapcsolatos tevé-

kenység (divatos fo-

galommal PR) – is-

mertté tenni a célo-

kat, tevékenysége-

ket: hirdetésben, ki-

adványokban, nyílt

napokon, worksho-

pokon, konferenci-

ai előadásokon stb.

Nem elegendő jól

dolgozni, mindezt

tudatni kell az emberekkel.

– Támogatásszerzés profizmusa – a

következő kérdéseket szükséges

feltennie a szervezetnek: Kitől?

Mit? Mennyit? Cserébe mit nyúj-

tok? Szoros összefüggésben áll a

külső kommunikációval.

– A megvalósított programok haté-

konysága – valóban segíteni az

adott hiányosságon. Nem segít az,

ha csak látszatintézkedések történ-

nek, ha csak szép, színes léggömbö-

ket ereget a civil szféra. Előbb-utóbb

lelepleződik. Ha a tevékenységbe

bevonódik a meghatározott számú

személy a célcsoportból, azok még

nem biztos, hogy valódi megoldá-

sokat kapnak a kérdéseikre.

– Innovációs készség – az állandó

megújulni vágyás és képesség vi-

heti előbbre a szektort. Valódi új-

donságokkal. Nem jelenti azt,

hogy régi hagyományok tartal-

mas és átgondolt felelevenítése

nem lehet innováció. Kreativitás-

ra van szükség.

– Nyitottság – folyamatos kommuni-

kációs-készséget jelent az új és régi

célcsoportokkal, a mikro- és mak-

rokörnyezettel. Hagyni, hogy a

szervezet „lásson, ne csak nézzen“,

illetve megőrizni a folyamatos

készséget a „látásra és a nézésre“.

– Flexibilitás – rugalmasan vála-

szolni a szolgáltatás iránti igé-

nyekre, és alakulni azok szerint.

„Megőrizni a fiatalságot.“

– Problémára való érzékenység – re-

akciókészséget értek ez alatt, va-

lamint a folyamatos „kérdezni-

válaszolni“ tudás képességét.

Ezek a folyamatok és jellemzők nem

az intézményben rejlenek, hanem az

emberekben, akiknek a tevékenysé-

gén keresztül érvényesülnek. Mindig

a konkrét ember tud konkrét ötlettel

előállni. Nem a jogi forma és a tör-

vény adta lehetőségek rejtik maguk-

ban a siker lehetőségét.

Az emberi erőforrások az ember

társadalmi, biológiai,

történelmi adottságai-

nak, az emberi viszo-

nyok különböző alak-

zatainak, struktúráinak

össztársadalmi moz-

gásterét növeli. (Gye-

kiczky, 1991.)

Végiggondolva a

szervezetek nagyságá-

nak, profiljának, célja-

inak változatosságát

nem lehet egyértelmű-

en meghatározni, hogy

milyen típusú képes-

ségstruktúra lenne a

profi és hatékony működés szem-

pontjából elvárható. Ezt minden

szervezetnek magának kell meghatá-

roznia két szempontot figyelembe

véve:

A civil kurázsit meg

kell szerezni, gya-

korlatra kell szert

tenni. Enélkül csu-

pán a civil társada-

lom karikatúrájáról

beszélhetünk.

Olyan emberek

munkájára van

szükség, akik vagy

maguk vannak bir-

tokában egyszerre

az elméleti és gya-

korlati tudásnak,

vagy szintetizáló,

szervezőképesség-

gel rendelkeznek...

Szakmai továbbképzés – a civil szféra jövőjének záloga 7

– Mire van szükségünk?

– Mit hoz magával a munkatárs?

A két kérdés megválaszolása után

kezdődhet meg a gondolkodási és a

harmonizációs folyamat. Tekintve,

hogy a civil szférában egyre elterjed-

tebb a program alapú gondolkodás,

ami azt jelenti, hogy a célok érdeké-

ben kisebb-nagyobb egységekre tago-

lódik a tevékenység. Az egységek

végpontjai pontosan meghatározha-

tóak. Egy szervezeten belül több

program is folyhat párhuzamosan.

Fontos számba venni, milyen folya-

matok aktuálisak, és melyik munkába

lehet hatékonyan bekapcsolni a mun-

katársat. A program határozza meg,

hogy milyen képességekre van éppen

szükség. A másik kérdés a munka-

társban rejlő lehetőség, illetve az,

hogy milyen képzés során lesz alkal-

massá a programban való munkára.

A nyugati kultúrákban megkülön-

böztetjük a pragmatikus, elméleti ala-

pú európai tudást, illetve a gyakorlat-

orientált, a know-how típusú ameri-

kait. A civil szférában a kettő ötvözé-

sére van szükség, mert a programok-

nak minden esetben van egy szakmai

része, melyet csak az adott témában

meglévő elméleti tudás birtokában le-

het megalapozottnak tekinteni, más-

részt minden elméleti alapú elképze-

lés a gyakorlati tevékenységek formá-

jában valósul meg. Ez egyben megha-

tározza a civil szférában dolgozó em-

berek felé az elvárásokat. Olyan em-

berek munkájára van szükség, akik

vagy maguk vannak birtokában egy-

szerre az elméleti és gyakorlati tudás-

nak, vagy szintetizáló, szervezőké-

pességgel rendelkeznek, képesek

„egy asztalhoz ültetni“ az elméleti és

a gyakorlati szakembert.

Az utóbbi időben az emberi erő-

források minősége iránt élénkült fel

az érdeklődés, mivel az alapítványok,

egyesületek számára nehézséget je-

lent, vagy teljesen lehetetlen a mun-

katársak számának növelése, ezért a

munkatársak tudáskészletének minő-

sége felé fordulnak határozottabban.

Tekintve, hogy a kis szervezetek al-

kotják a civil szféra nagyobbik hánya-

dát, úgy tűnik komplexebb tudás és

képességkészlet a kifizetődőbb.

Az emberi erőforrást maga az

egyén szállítja a szervezetnek tőke,

emberi tőke formájában. Bourdieu el-

mélete (Bourdieu, 1998.) a tőkefajták-

ról segít átgondolni az emberi tőke

gazdasági hasznát. Három tőkefajtát

különböztet meg elméletében:

– szimbolikus tőke,

– kulturális tőke,

– szociális tőke.

A szimbolikus tőkét Bourdieu a mo-

dern kort megelőző társadalmak sa-

játjának tekinti elsősorban. Fogalmá-

ba tartoznak a föld, a termelőeszkö-

zök, a rokonság, a különféle kapcso-

latok, a kapcsolatok hálózata. A szim-

bolikus tőkejavak a modern korban is

nagyon keresettek, mert kevés van

belőlük. Legértékesebb formája a

presztízs. Erre a presztízsre törekszik

minden szervezet. A szervezet presz-

tízse a misszión túl a munkatársak

személyiségén, munkavégzésén ala-

pulhat. Ezért nagyon fontos a szak-

emberek folyamatos képzése, a helyi

közösségben nagy presztízzsel ren-

delkező emberek megnyerése a szer-

vezet céljainak. Ide tartozik a véd-

nökség intézménye. Nagyon divatos

dolog manapság a szervezet vagy an-

nak egy programja számára védnö-

köt (fővédnököt) keresni. A védnök

szerepe a presztízs emelése, az általa

birtokolt szimbolikus tőke átadása,

melyet a szervezet majd átvált gazda-

sági tőkévé.

A kulturális tőke a modern társa-

dalmak tőkéje. A dolgok működtetésé-

nek tudása. A megszemélyesített kul-

turális tőke időigényes és személyre

szabott képzésen keresztül szerezhető

meg. A képzés kapcsán készségek, ké-

pességek alakulnak, melyekkel a sze-

mély a szervezetet segíti, juttatja tőké-

hez. A tőkefajta maximálisan személy-

hez kötött. Amint a szervezetből kilép

a munkatárs, pótolni kell, újra kell ké-

pezni valakit helyette. Ebből a szem-

pontból fontos a munkatársak és az

önkéntesek gondos kiválasztása és

megtartása, mert minden képzés újabb

ráfordítást jelent, amelyet célszerű a

szervezet számára kamatoztatni.

A megszemélyesített kulturális tő-

két tárgyiasított tőkévé alakítják át,

amikor létrehoznak valamilyen kéz-

zelfogható, mások számára tárgy

vagy szolgáltatás formájában átadha-

tó dolgot. Ezek a dolgok átadhatóak,

átruházhatóak mások számára. Ak-

kor marad fenn hosszabb ideig a tár-

gyiasult formában a megszemélyesí-

tett tőke, ha értékek, érdekek kötőd-

nek hozzá.

Intézményesített kulturális tőke

letéteményesei a professzionális szer-

vezetek: iskolák, műhelyek. A civil

szervezetek maguk is lehetnek bir-

toklói, illetve a tőkeforma „megvá-

sárlói“ is. Az oktatási intézményeket

vagy tanfolyamokat működtető civil

szervezetek, forprofit szervezetek, ál-

lami intézmények tulajdonosai ennek

a tőkeformának. Minden olyan szer-

vezet, amelyik beiskolázza munka-

társait, felhasználója ennek a tőkefor-

mának. A három tőkeforma egymás-

ba átvihető: az intézményesített tőke-

forma használatának profitja a meg-

személyesített tőkeforma, mely a tár-

sadalom megcélzott rétege számára

tárgyiasított tőkeformában testesül

meg. Nagyon fontos ezt tudni annak

a civil szervezetnek, amelyik szeretne

valamilyen jelentőset létrehozni akár

mikro-, akár makroszinten.

A szociális tőke a valóságos és le-

hetséges erőforrások összessége, ame-

lyek egy hálózat birtoklásával az elis-

merést, illetve egyáltalán a tudomásul-

vételt biztosítják. Az egy csoporthoz

tartozás alapelvén nyugszik. Ilyen

szimbolikus tőkét fektetnek be a szer-

vezetek, amikor megszerveznek egy

konferenciát, és a velük kapcsolatban

álló szervezetek közül előadókat, illet-

Kö

ncz

ey

E

lem

ér ra

jza

Szöveg nélkül

civil fórum8

ve résztvevőket hívnak. Az egymás

iránti szolidaritás, a közös érdekérvé-

nyesítés illetve érdekképviselet kiépí-

tése nagyon fontos. Elengedhetetlen a

szervezetek munkatársait más intéz-

ményekkel való kapcsolat kialakításá-

ra sarkallni. Ugyanakkor a kommuni-

kációs képességek kifejlesztése is elen-

gedhetetlen, bármennyire is közhely-

nek tűnik ez a megállapítás. A folya-

matos tranzakción keresztül reprodu-

kálható. Az elismerések, legyen szó

akár a szervezet elismeréséről, akár a

benne dolgozó munkatársak vagy az

általuk létrehozott kulturális tőke elis-

meréséről, nagy motivációs erővel bír-

nak. A „hírnév“ kötelez. Az elismeré-

sek egyben garanciát is biztosíthatnak

arra, hogy a szervezet legalább azonos

minőségben, de inkább jobb minőség-

ben dolgozzon. Erre maga az elismerés

is több lehetőséget ad, hiszen szakmai

perspektíva rajzolódik ki egy-egy mun-

katárs előtt annak megszerzése után.

Egy szervezetben

folyamatos tőkecirku-

láció folyik. A folya-

matokat érdemes kü-

lönválasztani a jobb

megértés céljából. Stra-

tégiákat lehet kialakí-

tania tőkefajták meg-

szerzésére, illetve meg

lehet vizsgálni, hogy

mely téren erős vagy

gyenge a szervezet,

illetve a munkatár-

sak. Nehéz különvá-

lasztani a munkatár-

sakat a szervezettől,

hiszen sajátosságuk –

főleg a kis szerveze-

teknél –, hogy a mun-

katársak maguk a

szervezetek.

A civil szervezetek élete kezdet-

ben nem végződött diadalmenettel.

Nagymértékben különböztek az ala-

pítók és az állam szándékai. Nagyon

sok szervezet nem tudott megmarad-

ni, nem tudta megtartani a lelkes ala-

pítókat a nehézségek közepette. Ha

sikerült a talpon maradás, folytonos

anyagi nehézségekkel küzdenek.

A profitorientált szervezetektől ér-

demes tanulni. Azt mondják, hogy

gyakran a civil szervezetek nem reagál-

nak elég gyorsan a változásokra, a vál-

tozó igényekre. Ez nem véletlenül van

így. Ismét csak a pénzre, illetve annak

hiányára kell gondolni. Nem áll rendel-

kezésre annyi tőke, mint a profitorien-

tált szektorban, illetve, hogy a szolgál-

tatások nyújtói nincsenek eléggé érde-

kelve a változtatásban, hiszen nincsen

profitorientáltság, csak a lelkesedés.

Nemcsak a háborúhoz kell sok

pénz, hanem civil szervezetek mű-

ködtetéséhez is. A rendszerváltás

után immár tizenöt évvel a szerveze-

tek számára új kihívást jelent a támo-

gatások megszerzése. Nagyobb az

adakozó kedv, több a pályázati lehe-

tőség, ezzel együtt azonban a szerve-

zetek száma is megnőtt.

Léteznek a befizetendő adókból

származó egyéni támogatások, melye-

ket viszonylag könnyű megszerezni,

de ehhez ismertség, illetve valamilyen

kurrens téma, vagy célcsoport szüksé-

ges. Az egyéni adományozók egyszeri

vagy rendszeres támogatását ennél

nehezebb megszerezni. A szervezetek

a szűk keresztmetszetben dolgoznak.

Ezek a bevételek, bár csekélyek, de na-

gyon értékesek, hiszen szabad felhasz-

nálásúak. Az állami pályázati rend-

szer nagyobb összegekkel kecsegtet,

de konkrét céloknak kell megfelelni,

szigorúbb elszámolási kötelezettség

van, illetve ha egy

szervezet nagyon si-

keresnek tűnik, a nem

nyerők mindig politi-

kai hátszélről beszél-

nek. A forrás megléte

az aktuális gazdaság-

politika függvénye.

Az uniós pályázatok

egészen más lehetősé-

geket biztosítanak a

szervezet fejlődésé-

ben. Rendelkezni kell

kapcsolati tőkével, hi-

szen csak konzorciu-

mok pályázhatnak, ez

a tőke a program so-

rán gyarapszik és erő-

södik. Nagyon konk-

rét tervekkel kell ren-

delkezni, amely a szervezet tevékeny-

ségének abszolút racionalizálását je-

lenti. Erős adminisztratív háttérrel kell

rendelkezni, ami nagyon átgondolt

működtetésre készteti a szervezeteket.

Kevesebb lehetőséget ad kreativitásra,

nagyon pontosak és részletesek az elő-

írások, amelyek a nemzeti célokra

épülnek, cserébe viszont olyan nagy-

ságrendű összegekhez és ismertség-

hez juthat a szervezet, amely átütő

erejű. Ezzel visszacsatolhat a kör elejé-

re, az adományozók megnyeréséhez:

sokkal előnyösebb pozícióból indul-

hat, hiszen az uniós pályázati progra-

mok kötelező nyilvánossága olyan is-

mertséget ad, amelyre nem tud egy

szervezet a normális menetben pénzt

kiszakítani (újságcikkek, fizetett hir-

detések, médiakampány).

Nemcsak az anyagi erőforrások

szűkössége nehezíti az életet, hanem a

humán erőforrások maguk is. Előfor-

dul a tagság motiválatlansága, vagy

egyes szervezetek személyfüggőség-

ben szenvedtek. Néha a tapasztalatlan-

ságuk miatt keletkeznek problémák.

Mindent akarnak, egyszerre megválta-

ni a világot. Azonban rá kell jönniük,

hogy a komplex feladatok ellátásához

megfelelő mennyiségű munkaerőt kel-

lene rendelni, ez azonban lehetetlen,

részben anyagi, részben szervezési

okok miatt. Azt is fel kell ismerni, hogy

a mai világban nem a mindent átfogó

megoldások az üdvözítőek. A special-

izáció ugyan látszólag szűkíti a lehető-

ségeket, hiszen nem minden pályázati

kiírásnak felel meg a szervezet céljai-

ban, de így nem is kell megvalósítha-

tatlan terveket vállalni. (Jagasics, 1992.)

Sokszor praktikusnak látszik na-

gyon tág határokat megfogalmazni,

hiszen ki tudja, mire lesz szükség, de

mindig ott a felkiáltójel és a „de“. Ér-

demes-e, vállalható-e, valóban hasz-

nára van ez a szervezetnek? Civil

szférában dolgozni többet jelent ir-

galmasságnál, emberbaráti cseleke-

detnél. Ezt az emberbaráti megfonto-

lást kell professzionalizálni. Ebbe az

is belefér, hogy nem mindenkinek

nyújt szolgáltatást. Képes határt von-

ni önmaga körül.

Irodalomjegyzék

1%: Forintszavazatok civil szerveze-

tekre, Tanulmányok. Ford.: Végh

Zsuzsa, Nonprofit Kutatócsoport, Bu-

dapest, 2000.

A harmadik szektor, szerk.: Kuti

Éva-Marschall Miklós, Nonprofit Ku-

tatócsoport, Budapest, 1992.

Andrew Arató: Civil társadalom,

forradalom, alkotmány, Új Mandá-

tum Könyvkiadó, Budapest, 1999.

Ágh Attila: Önszabályozó társada-

lom, In: A civil társadalom Nyugat-

és Kelet-Európában, Budapest, 1989.

Paolo Barbetta: A nonprofit szektor

gazdasági szerepe, Esély 1991/1: 11-22

P. Bourdieu: Gazdasági tőke, kultu-

rális tőke, társadalmi tőke, In: Len-

gyel György, Szántó Zoltán (szerk.)

Tőkefajták: A társadalmi és kulturális

erőforrások szociológiája, Aula, Bu-

dapest, 1998.

Ferge Zs.: Mennyire fontos az egye-

sült Európa társadalmainak minősé-

ge, Esély 1999/különszám 3-13. o.

Gáspár László: Bevezetés az emberi

erőforrások elméletébe, Jannus Pan-

nonius Tudományegyetem, Pécs, 2000.

Gyekiczky Tamás: Társadalmi háló-

zatok és a munkaerőpiac civil szer-

veződései, Szociológiai Szemle

1994/4: 97-118.

Gyekiczky Tamás: Emberi erőforrá-

A szervezet presz-

tízse a misszión túl a

munkatársak szemé-

lyiségén, munkavég-

zésén alapulhat.

Ezért nagyon fontos

a szakemberek fo-

lyamatos képzése, a

helyi közösségben

nagy presztízzsel

rendelkező emberek

megnyerése a szer-

vezet céljainak.

Szakmai továbbképzés – a civil szféra jövőjének záloga 9

sok és modernizációs stratégiák, T-

Twins Kiadó, Budapest, 1994.

Harsányi László: A nonprofit szek-

tor szabályozásának vitás kérdései,

In: Kuti-Marschall: A harmadik szek-

tor, Nonprofit Kutatócsoport, Buda-

pest, 1992

Harsányi László: A nonprofit szek-

tor szerepe a közszolgálatok átalakí-

tásában, Europa Forum I., 1997.

Jagasics Béla: Félúton. A zalai alapít-

ványok és egyesületek fejlődésről

In: Kuti, 1992.

Kiss Pál István: Humán erőforrás me-

nedzsment, Emberi erőforrások Fej-

lesztése Alapítvány, Gödöllő, 1999.

Közép-Európai változások. Társadal-

mi folyamatok és stratégiák Szerk.:

Miszlivetz Ferenc, MTA Szociológiai

Intézet - Savaria University Press, Bu-

dapest, Szombathely, 1998.

Kondorosi Ferenc: Civil Társadalom

Magyarországon, Politika+Kultúra

Alapítvány, Budapest, 1998.

Kósa Eszter: Nonprofit szervezetek pénz-

politikája, Mozgó Világ 1996/9: 19-26.

Krémer Balász: Az NGO kultuszáról.

Táncra perdülhet-e az asztal az

NGO spiritiszta szeánszok varázs-

igéitől? Esély, 1996. No. 2: 46-65.

Kuti Éva: A nonprofit szektor Ma-

gyarországon, Nonprofit Kutatócso-

port, Budapest, 1992.

Kuti Éva: Van-e válaszunk a nonpro-

fit szektor fejlődésével összefüggő

kihívásokra? INFO Társadalomtudo-

mány, 1997. No. 42: 7-15.

Miszlivetz Ferenc: A lehetséges hatá-

rainak újrafogalmazása, Pesti Szalon

Könyvkiadó és a Szavaria University

Press, Budapest, Szombathely 1993.

Papházi Tibor: Egyesületek, társada-

lom, egészségügy, Nonprofit Kutató-

csoport, Budapest 1997.

Adam, Seligman: A civil társadalom

eszméje, Kávé kiadó, Budapest, 1997.

Social actors and designing the civil

society of Eastern Europe, Ed.: Al-

berto Gasparini, Vladimir Yadov, Green-

wich Press Corp., London, 1995.

Steven Pinch: Knowledge Communi-

ties, Spatial Theory and Social Poli-

cy, In: Transnational Social Policy ed:

Catherine Jones Finer pp. 104-119.,

Blackwell Publishers Ltd, Kent, 1999.

Szalai Erzsébet: Ezredváltó dilem-

mák Magyarországon, Új Mandátum

Könyvkiadó, Budapest, 2000.

Tóth T.: Civil társadalom és szakszer-

vezet, Szociológiai szemle 1995/3.

Buda Annamária

szociológus

e-mail: budaancsa@hotmail.com

Civil szervezetek szerepe

az egész életen át tartó tanulásban

Az egész életen át tartó tanulás

fogalma mára már szlogenné

vált, anélkül, hogy sokan

ismernék a tényleges jelentését. Ta-

nulmányomban kísérletet teszek e

fogalom tisztázására és annak vázo-

lására, hogy a civil szervezetek sajátos

szerepet töltenek be a formális, a

nem-formális és informális tanulás

területén. Kiemelem továbbá azt,

hogy a civil szektorban végzett mun-

ka során speciális kompetenciákra,

tapasztalati tanulásra lehet szert

tenni.

Napjainkban még mindig a hagyo-

mányos iskolarendszerű, a formális

tanulás koncepciója uralja az emberek

tanulásról alkotott felfogását. A ha-

gyományos gondolkodással szemben

az egész életen át tartó tanulás nem az

intézményrendszerre, hanem az em-

berre, az egyénre, illetve a közösségre

teszi a hangsúlyt, azaz a tanulóköz-

pontúság jellemzi.

Az Európai Tanács az elmúlt évek-

ben több dokumentumban is megfo-

galmazta, hogy a tudásalapú gazda-

ságba és társadalomba való sikeres át-

menetnek együtt kell járnia az egész

életen át tartó tanulás megvalósítása

érdekében tett lépésekkel. A 2001-ben

megfogalmazott Bizottsági Közle-

mény így fogalmaz: „Az iskolai tanul-

mányok megkezdése előtti kortól egé-

szen a nyugdíjba vonulást követő idő-

kig tartó tanulásra helyezett hangsú-

lyon kívül az egész életen át tartó ta-

nulásnak fel kell ölelnie a formális,

nem-formális és informális tanulás

teljes spektrumát. Az egyeztetések a

tanulás célkitűzéseire is rávilágítot-

tak, ideértve az aktív állampolgári fel-

lépést, a személyes kibontakozást és a

szociális integrációt épp úgy, mint a

foglalkoztatással kapcsolatos szem-

pontokat.“1

A Gazdasági Együttműködési és

Fejlesztési Szervezet (OECD) egyik je-

lentése2

arról számol be, hogy a tanu-

lás és az emberi tőkébe való befekte-

tés az összenemzeti termék (GDP) nö-

vekedésével hozható összefüggésbe,

többek között azért, mert az oktatás-

ban résztvevők képzésével kapcsola-

tos költségeknek részbeni átvállalása

hosszú távon csökkentheti a munka-

nélküliséget, és értelemszerűen az az-

zal kapcsolatos kiadásokat. A gazda-

sági előnyök mellett a tanulási szint

emelkedése egyet jelent a nagyobb

mértékű polgári aktivitással is, a köz-

vélemény-kutatások szerinti nagyobb

jóléttel és a bűnözés visszaszorításá-

val is. Tehát a tanulás, a humán erő-

forrásba történő befektetés nemcsak a

társadalom gazdasági érdekeit, ha-

nem a demokrácia megvalósulását, az

emberek egymás iránti toleranciáját

és természetesen az egyén önmegva-

lósítását is szolgálja.

A tudás, a jártasságok, készségek

meghatározására az oktatáspolitikai

dokumentumok egyik alapfogalma a

„kompetencia“ lett. A humán erőfor-

rásban a szükséges tudásként alkal-

mazott kifejezést a pszichológiai meg-

közelítések tágabb értelemben hasz-

nálják, a kompetencia részének, alko-

tóelemének tekintik a tudást, a képes-

séget, a személyiséget és a motiváci-

1Bizottsági Közlemény: Az egész életen át tartó európai térségének valóra váltása, Európai Közösségek Bizottsága, Brüsszel, 2001.11.21. COM

(2001) 678 végleges.

2Tom Healy-Sylvian Côté, A nemzetek jóléte: az emberi és társadalmi tőke szerepe, OECD 2001.

civil fórum10

ót.3

A 2001. évi felnőttképzési törvény

így határozza meg a kompetenciát: a

felnőttképzésben részt vett személy

ismereteinek, készségeinek, képessé-

geinek, magatartási, viselkedési jegye-

inek összessége, amely által a személy

képes lesz egy meghatározott feladat

eredményes teljesítésére.

Az elmúlt években annyira divatos

fogalom lett a kompetencia, hogy a

különböző kompetencia-csoportok

vizsgálatára kutatások szerveződtek.

Az Európai Tanács a lisszaboni talál-

kozóját követően a kulcskompetenci-

ákból álló keretrendszer és az egyes

területekhez tartozó ismeretek, kész-

ségek és attitűdök részletezésére és ki-

dolgozására egy munkacsoportot ho-

zott létre, melyben 2003-tól Magyaror-

szág is részt vett.4

A munkacsoport je-

lentése nyolc kulcskompetenciát defi-

niált: az anyanyelvi kommunikációt,

az idegen nyelvi kommunikációt, a

matematikai műveltséget, a termé-

szettudományi és technológiai jellegű

alapkompetenciákat, az információs

és a kommunikációs technológiák al-

kalmazásához kapcsolódó készsége-

ket, a tanulni tudáshoz, a személyközi

és állampolgári kompetenciákhoz, a

vállalkozói szellem elmélyítéséhez és

végül a kulturális tudatosság kialakí-

tásához kapcsolható készségeket és

képességeket.

A munkacsoport a sikeres önmeg-

valósítás és a munkaerő-piaci elvárá-

sok figyelembevételével három olyan

szempontot jelölt meg,

amelyeknek feltétle-

nül teljesülniük kell a

tanulásban. Az első

szempont az úgyneve-

zett kulturális tőke –

az önmegvalósítás és

fejlődés eleme. Ez azt

foglalja magában, hogy

a kulcskompetenciák-

nak képessé kell ten-

niük az egyéneket az

élethosszig tartó tanu-

lásra, és arra, hogy a

saját érdeklődésüknek

megfelelő, egyéni cé-

lok elérésére töreked-

jenek. A második szem-

pont, az úgynevezett társadalmi tőke,

azaz az aktív állampolgárság és befo-

gadás területe. E kulcskompetenciák

elsajátítása teszi lehetővé, hogy az

egyén aktív állampolgárként vegyen

részt a társadalom életében. A harma-

dik szempont a humán tőke – a fog-

lalkoztathatóság eleme, ez azt jelenti,

hogy e kulcskompetenciák birtoká-

ban az egyén képessé válik arra, hogy

megfelelő munkát találjon magának.

Mindezek ismeretében érdemes

megvizsgálni és tudatosítani a civil

szektor szerepét az egész életen át

tartó tanulás folyamatában. De mie-

lőtt erre sor kerülne, nézzük meg, mi-

lyen általános jellemzőik vannak a

felnőttképzéssel foglalkozó nonprofit

szervezeteknek.

A felnőttképzéssel

foglalkozó nonprofit

szervezetek

Magyarországon a nyolcvanas évek

vége óta kialakuló, a kilencvenes

években egyre aktívabbá váló civil

társadalom mára számottevő gazda-

sági szektorrá vált. A KSH felmérése

szerint 2000-ben közel 50 ezer volt a

működő nonprofit szervezet, a 2005.

évi KSH gyorsjelentésben már 70 ezer

felettre becsülik a szektorban résztve-

vő szervezetek számát. Erősödött a

szektor szolgáltató és gazdasági sze-

repe, bevételeinek összege folyama-

tosan nőtt, 2000-ben megközelítette

az 500 milliárd forintot, 2002-ben pe-

dig a 700 milliárdot. Jelentős tényező-

vé vált a munkaerőpiacon, a főállás-

ban, teljes munkaidőben foglalkozta-

tottak száma 2000-ben

elérte az 56 ezer főt,

részmunkaidőben to-

vábbi 6,5 ezer fő mun-

kájával volt egyenérté-

kű annak a 25 ezer fő-

nek a teljesítménye,

akiket a szektor alkal-

mazott. Megbízási szer-

ződéssel foglalkozta-

tottak további 14 ezer

alkalmazott főállású

munkáját váltották ki.

A nonprofit szerveze-

tek önkéntes segítői-

nek száma meghalad-

ta a 400 ezer főt 5 év-

vel ezelőtt.5

Fejlődés és erősödés érzékelhető a

civil és az állami szektor szerződéses

kapcsolataiban is, a szaktárcák által

kiírt pályázati lehetőségekben. Egyre

több alapítvány és társas nonprofit

szervezet vállal részt az állam és az

önkormányzatok által átadott közér-

dekű feladatok ellátásában. De a lehe-

tőségeket még nem használták ki

eléggé, számos alkalom lenne a haté-

konyabb partnerségen alapuló együtt-

működésekre.

2002 decemberében megjelent a

kormány civil stratégiája, melynek

alapelve: az „autonóm civil társadal-

mat partnernek tekintő állam“. A do-

kumentum szerint kormány azokkal

a civil szervezetekkel szeretne part-

neri viszonyt kialakítani, amelyek po-

litikailag függetlenek, jogi szemé-

lyeknek tekinthetők, működésüket

saját belső szabályzat rendezi, non-

profit módon gazdálkodnak és tevé-

kenységükre az önkéntesség jellem-

ző. A szektor humán erőforrás fej-

lesztése követelményként is megjele-

nik a stratégiai elemek között, a felső-

oktatásban és a szakképzésben egy-

aránt, különösen akkreditált, illetve

az Országos Képzési Jegyzékbe vett

képzések keretei között. Természete-

sen a civil szektoron belül is felérté-

kelődött a képzés, az emberi erőfor-

rásokkal való gazdálkodás fontossá-

ga, hiszen a szakértői színvonal biz-

tosításától függ a szervezetek műkö-

désének jogszerűsége, a gazdálkodás

törvényessége, a teljesítmény ered-

ményessége és a hosszú távú műkö-

dőképesség.

Visszatérve az adatokhoz, míg

2000-ben a nonprofit szervezetek kb.

15%-a oktatási célú, elmondható,

hogy 2002-ben már az alapítványok

32,7 %-a, tehát közel egyharmada ok-

tatással foglalkozó. A tevékenységi

körök részletes bontásában a 2000.

évi adatok állnak rendelkezésünkre,

ezek arról tanúskodnak, hogy az ak-

kor létező 48 821 nonprofit szervezet

közül 6 866 szervezet tevékenységi

köre volt oktatási, ezek közül 375

szervezet jelölte meg fő tevékenységi

köreként a felnőttoktatást – 266 ala-

pítvány és 109 társas nonprofit szer-

vezet. A tevékenységi körökre bont-

va 2000-ben 55 szervezet volt isme-

retterjesztő, 74 nyelvoktató, 66 nép-

főiskola, 174 szakmai átképző és

többcélú egyéb felnőttoktatási jellegű

szervezet. Ugyanakkor 197 bejegy-

zett szervezet volt foglalkoztatási és

munkaügyi célú, ezek közül a mun-

kanélküliség kezelésére létrejött szer-

vezetek (74) a munkanélküliek, állás-

A hagyományos

gondolkodással

szemben az egész

életen át tartó tanu-

lás nem az intéz-

ményrendszerre,

hanem az emberre,

az egyénre, illetve a

közösségre teszi a

hangsúlyt, azaz a

tanulóközpontúság

jellemzi.

3 Kompetencia a munkahelyen – A kompetenciák fontossága. 2004/5, Jakó Melinda, A kompetenciák fogalmának értelmezési lehetőségei Mag-

yarországon, Humánpolitikai Szemle 2004/5.sz. 48-55. o.

4 Oktatás és képzés 2010, Összefoglaló a 'Kulcskompetenciák' munkacsoport eredményeiről, Új Pedagógiai Szemle, 2005/május.

5 Nonprofit szervezetek Magyarországon 2000, szerk. Bocz-Cseh-Kuti-Mészáros-Sebestyén, Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 2002, KHS

Gyorsjelentés, 2005. március 31. (www.ksh.hu)

Szakmai továbbképzés – a civil szféra jövőjének záloga 11

keresők szervezetei (55) és a köz-

hasznú foglalkoztatási szolgáltatás

céljára létrehozott szervezetek (36)

azok, amelyek jelentős szerepet vál-

lalnak a felnőttképzésben. Meg kell

említeni a felnőttképzés kapcsán pél-

dául a kulturális csoportba sorolt

közművelődéssel foglalkozó 521

szervezetet, a 66 olvasókört és a 401

hagyományőrzést segítő szervezetet

is. De elmondható, hogy felnőttkép-

zést gyakorlatilag minden olyan

szervezet indíthat és akkreditálhat,

amely tevékenységének megvalósítá-

sához szükségesnek találja képzések

szervezését.

A szervezeteket infrastrukturális

és anyagi szempontból eltérő feltéte-

lek között működnek, erről számol

be Lux Judit egyik felmérése és a

Nemzeti Felnőttképzési Intézet szá-

mára készített jelentés is.6

Általános-

ságban elmondható, hogy nem ren-

delkeznek olyan háttérrel, hogy ne

lenne szükség állami támogatásra. A

kis településeken tevékenykedő szer-

vezetek közül sok komoly anyagi ne-

hézséggel küzd, kapcsolatrendsze-

rük, és ezáltal a helyi közéletre gya-

korolt befolyásuk gyenge, függetle-

nül attól, hogy közülük több is regio-

nális szervezetként jött létre, ám

mégsem sikerült megteremteniük a

feladat ellátásához feltétlen szüksé-

ges anyagi, technikai, és sokszor sze-

mélyi feltételeket. Zám Mária a mun-

kanélkülieket segítő nonprofit szer-

vezetekről írott tanulmányában a

gazdasági tevékenység bemutatásá-

nál „piacköztes“ helyzetnek nevezi

azt az állapotot, amikor a szervezet-

nek meg kell keresnie azt a megren-

delőt, aki megoldja az éppen munka-

nélküli, és/vagy új szakképesítést,

átképzést igénylő felnőtt „fogyasztó

igényei“, fizetésképtelensége és a

tanfolyam díjigénye közötti problé-

mát. A megoldást többnyire a Mun-

kaügyi Központok, a pályáztató szer-

vezetek vagy az önkormányzatok

adják, ugyanis a munkaerő-piaci

szolgáltatásokért az igénylők nem

tudnak fizetni. A kutatás itt említi

meg a szervezetek tipikus fejlődési

útját, „amikor önsegítő szervezetből

először minimális feltételekkel szol-

gáltató lesz, majd sikeres és eredmé-

nyes munka felmutatásával támoga-

tott szolgáltató. Végül a munkaerő-

piaci szolgáltatások mellé felsorakoz-

nak a bevételt termelő, ún. virtuális

igényekre épülő 'termékek' – célzott

konferenciák, kiadványok, képzések,

szellemi bérmunkák (területfejleszté-

si intézményeknek, önkormányzat-

oknak, kisebbségi önkormányzatok-

nak, pályáztató szervezeteknek),

vagy a legideálisabb esetben maga is

foglalkoztató szervezetté válik még

mindig támogatott programokból fe-

dezve a kiadások jó részét. Végül a

siker csúcspontjának tekinthetjük azt

a szintet, amikor már piacra termelő,

áruelőállító szervezet lesz. Itt van az

a pont, ahonnan az üzleti szektorba

is vezetnek utak, sőt

az a tapasztalatunk a

vizsgálat kapcsán, hogy

az igazán sikeres civil

szervezetekből – ará-

nyuk igen alacsony –

ezen a szinten kht.

vagy kft. jön létre. A

feltétel ebben az eset-

ben a menedzsment

felkészültsége.“7

Ezt a

szervezeti utat azon-

ban a szervezetek

többsége nem tudja

bejárni, viszont ez alá-

támasztja azt, hogy a

civil szektoron belül is mennyire

szükséges a humán erőforrás fejlesz-

tése. Általában a szervezetek nehe-

zen tervezhető bevétellel rendelkez-

nek, a felajánlott 1%-os támogatások,

de leginkább a célzott pályázatok se-

gítik a képzések indítását, és a pályá-

zatok sikeressége határozza meg

egy-egy program megvalósulását.

Azok a nonprofit szervezetek, me-

lyek működési támogatása valami-

lyen forrásból biztosított, azok az ál-

lami feladatok átvállalásában azért

tudnak hatékonyan részt venni, mert

képesek a helyi szükségletek felméré-

sére, az adott probléma hatékony ke-

zelésére. Ezek a felnőttképző szerve-

zetek innovatívak, rugalmasak tud-

nak lenni, mert a konkrét helyzetből

kiindulva keresik a megoldásokat, le-

hetőségük van új, a szokásostól eltérő

programok megvalósítására is, hi-

szen a költségvetési intézményektől

eltérően, nem kell hagyományos

módszereket, hivatali utakat bejárni a

szolgáltatások (képzés, tanácsadás

stb.) elvégzéséhez. Sok esetben az al-

kalmazottak „megszállottsága“ és az

önkéntesek bevonása is segíti a szer-

vezetek versenyképessé válását. A

nonprofit szervezeteknek jelentős

szerepük van például az üres, betölt-

hető álláshelyek felkutatásában, a he-

lyi képzési igények felismerésében. A

nonprofit szervezetekre jellemző az

alkalmazkodási képesség és a segíte-

ni akarás, ami különösen fontos a fel-

nőtt tanulók képzésében, mert ők – a

fiataloktól eltérően – lassúbb tempót

igényelnek. A résztvevőközpontú ta-

nítási módszerek alkalmazására, a ki-

sebb csoportlétszám létrehozására, a

képzések kihelyezésére a civil szerve-

zetek nyitottabbak tudnak lenni, mint

a nagy intézmények. Sok esetben az

elbizonytalanodott

munkanélküli tanu-

lóknak szorosabb men-

tori kapcsolattartásra

van igényük, speciális

segítségre szorulnak,

ezt egy kis közösség-

ként működő felnőtt-

képző csapat hamar

felismerheti és kezel-

heti.

Az alapítványok,

egyesületek, népfőis-

kolák, s a hagyomány-

őrző, kulturális szer-

vezetek jelentős szere-

pet töltenek be a felnőttkori tanulás-

ban. A kis létszámban elindított tan-

folyamokon nyitottak tudnak lenni a

tanulók egyéni igényeinek, személyi-

ségük, véleményük felmérésére, az

intézményes, nagy létszámú tömeg-

oktatással szemben sokszor lehetőség

nyílhat egyéni tanulási ütem kialakí-

tására. A képzéscentrikus szerveze-

tek rugalmasan tudják alkalmazni az

új módszereket, amely új tanítási-ta-

nulási formák alkalmazását is jelent-

heti (pl. projekt-módszer, tréning, az

új kommunikációs technikákra épülő

tanulási és értékelési módszerek). A

szükségletek ismeretében az oktatás

szervezésében kiválasztható, hogy az

egyéni konzultáció, a kiscsoportos

foglalkozás, a team-munka, avagy a

távoktatás a megfelelő megoldás az

adott helyzetben.

Írásomban nem cél a rosszul mű-

ködő szervezetek bemutatása, ezért

csak a jó gyakorlatokat, a figyelemre

méltó példákat emeltem ki.

Az alábbi vázlatomban röviden ér-

zékeltetni szeretném, hogy az Európa

Tanács által kiadott Memorandumban

megfogalmazott formális, nem-formá-

lis és informális tanulás hogyan való-

sul/valósulhat meg a civil szektorban.8

... a szakértői szín-

vonal biztosításától

függ a szervezetek

működésének jog-

szerűsége, a gazdál-

kodás törvényessé-

ge, a teljesítmény

eredményessége és

a hosszú távú mű-

ködőképesség.

6Lux Judit, A munkanélkülieket segítő nonprofit szervezetek kapcsolatainak vizsgálata, OFA, 2003.

Arapovics Mária: A civil szervezetek szerepe a 45 éven felettiek képzésében, NFI, 2004.

7 Zám Mária, A munkanélkülieket segítő nonprofit szervezetek kapcsolatának vizsgálata, fejlesztésük lehetőségei, OFA, 2003.

8 Memorandum az egész életen át tartó tanulásról, Európai Közösségek Bizottsága, Brüsszel, 2000. október 30, SEC (2000), 1832.

civil fórum12

A magyarországi

nonprofit szervezetek

a formális tanulásban

Formális tanulás az a tanulás, amely

oktatási és képzési alapintézmények-

ben valósul meg, és elismert oklevél-

lel, szakképesítéssel zárul. Tehát

olyan tanulás, amelyet jellemzően

egy oktatási vagy képzési intézmény

biztosít, amely a tanulási célok, tanu-

lási idő, tanulási támogatás szem-

pontjából strukturált és képesítés

megadásához vezet. A formális tanu-

lás a tanuló szempontjából szándé-

kos, színtere az alap-, közép-, és fel-

sőoktatás iskolarendszere.

Magyarországon 2002-ben a több

mint 50 ezer nyilvántartott szervezet

közül több mint 7,5 ezer szervezet ok-

tatási célú. Az Oktatási Minisztérium

adatbázisából kiderül, hogy 2002-ben

500 feletti volt az alapítványok és 50

feletti az egyesületek által fenntartott

közoktatási feladatot ellátó intézmé-

nyek száma Magyarországon. A sta-

tisztikából nem derül ki, hogy ezek

közül milyen arányú az iskolarend-

szerű képzésben felnőttoktatást foly-

tató nonprofit szervezetek száma, s az

bár nem elhanyagolható, de feltétele-

zésünk szerint nem is számottevő.

Fontos megjegyezni viszont, hogy

a formális oktatásban máshogy van

jelen a civil szektor, mégpedig úgy,

hogy a nonprofit szervezetekre vo-

natkozó ismeretek bekerültek a tan-

tervi követelmények közé is. Legin-

kább a felsőfokú kép-

zés tananyagaiban van-

nak jelen a civil társa-

dalomra és a nonpro-

fit szervezetekre vo-

natkozó ismeretek,

de középfokon példá-

ul a nonprofit ügyin-

téző szakképesítés egy

egri középiskolában

már megszerezhető.

(Természetesen az ál-

lampolgári ismeretek

tanítását a NAT is

előírja, de ennek tar-

talmi vonatkozásaira

e helyen nem érde-

mes kitérni.)

A felsőfokú alap-

képzésben és továbbképzésben az ál-

lamigazgatási, jogi, közgazdasági,

művelődésszervező, szociálpolitikai,

szociológiai, humánszolgáltatás sza-

kok képesítési követelményeiből

adódóan az oktatás része a civil tár-

sadalom és nonprofit szektor alapis-

mereteinek oktatása. Ezeken a kép-

zéseken belül 1-1 szeminárium vagy

előadás keretében a szektor legfonto-

sabb ismereteit oktatják 30-45-60 órá-

ban, gyakorlati jeggyel vagy kollok-

viummal zárva. A nonprofit ismere-

teket egyre több felsőoktatási intéz-

ményben önálló, választható szak-

irányként, a nappali/levelező alap-

képzés, vagy szakirányú továbbkép-

zés részeként lehet elsajátítani. Ezek

a képzések gyakorlatot (terepmun-

kát) is tartalmaznak, szigorlattal, zá-

róvizsgával zárulnak, melyről tanú-

sítvány/betétlap is kiállítható. Sok

esetben a képzés akkreditált képzés-

ként szakképesítéssel zárul. De el-

mondható, hogy egyre több felsőok-

tatási intézmény próbálkozik non-

profit menedzser, nonprofit szakértő

alapszak indításával is.

A magyarországi

nonprofit szervezetek a

nem-formális tanulásban

A nem-formális tanulás az alapokta-

tási és képzési feladatokat ellátó

rendszerek mellett zajlik, és általá-

ban nem zárul hivatalos bizonyít-

vánnyal. Olyan tanulás, melynek

hátterét jellemzően nem egy oktatási

vagy képzési intézmény biztosítja, és

amely nem feltétlen vezet képesítés

megadásához; ugyanakkor a tanulási

célok, tanulási idő vagy tanulási tá-

mogatás szempontjából strukturált.

Az iskolarendszeren kívüli oktatás

tartozik ide, az a nem-formális tanu-

lás, ami a tanuló

szempontjából vál-

lalt, eldöntött és szán-

dékos tevékenység.

A nem-formális ta-

nulás lehetséges szín-

tere a munkahely, ci-

vil szervezet, köz-

művelődési intéz-

mény, esetenként va-

lamely iskola tanfo-

lyam jellegű képzé-

se. Megvalósulhat o-

lyan szervezetek vagy

szolgáltatások révén

is (pl. képzőművé-

szeti, zenei kurzusok,

sportoktatás, vagy

vizsgára felkészítő

magánoktatás), amelyeket a formális

rendszerek kiegészítése céljából hoz-

tak létre.

Fentiekben már ismertettem a

szervezetek számának növekedését,

de a tényleges tevékenységre inkább

a tanfolyamok száma és az azokon

résztvevő felnőttek száma utal. Talán

az adatok ismertetése nélkül is hihe-

tő, hogy ezek is a nonprofit szerveze-

tek szerepvállalásának folyamatos

növekedésére utalnak.

A nonprofit szervezetek működ-

tetése egyre professzionálisabb mun-

kavégzést kíván. A civil szervezetek

megalakulásának kezdetétől a már

nagyobb, tapasztaltabb szervezetek

által szervezett nonprofitos szakmai

képzések népszerűek voltak a kisebb,

később alakult szervezetek munka-

társai és önkéntesei számára – külö-

nösen a nonprofit menedzsment, jogi

ismeretek, pályázatírással kapcsola-

tos és projektmenedzsment témakör-

ében. A civil összetartás jegyében és a

hasznos ismeretek megszerzése érde-

kében a résztvevők szívesebben in-

dulnak nonprofit szervezet által indí-

tott képzésen, mint költségvetési in-

tézmény vagy vállalkozás által szer-

vezett tanfolyamon. A képzések

szükségességét igazolja az a tény,

hogy amikor a Nemzeti Felnőttkép-

zési Intézet a nyilvántartott 288 isko-

larendszeren kívüli szakképzést foly-

tató nonprofit szervezet számára

akkreditációt támogató pályázatot írt

ki 2003-ban, csak 126 pályázat érke-

zett, és abból is csak 77 lett nyertes.

Mára már elismert, hogy a non-

profit ismeretek elsajátításához non-

profit szakemberekre, s egyúttal új

szakmák megteremtésére van szük-

ség. 1998 óta a nonprofit ügyintéző

és a nonprofit menedzser szakma-

ként bekerült az Országos Képzési

Jegyzékbe is.

A magyarországi civil

szektor szerepe az

informális tanulásban

Az informális tanulás az élet termé-

szetes velejárója, ez a munkával, csa-

láddal, illetve pihenéssel kapcsolatos

mindennapi tevékenységekből eredő

tanulás. Nem strukturált a tanulási cé-

lok, tanulási idő vagy tanulási támo-

gatás szempontjából, és jellemzően

nem vezet képesítéshez. Az informális

tanulás lehet szándékos, de többnyire

esetleges, véletlenszerű. A formális és

nem-formális tanulási formákkal el-

lentétben az informális tanulás nem

feltétlenül tudatos tanulási tevékeny-

ség, és lehetséges, hogy maguk az

érintettek sem ismerik fel tudásuk és

készségeik gyarapodását. Ide sorol-

hatjuk azt a tanulási tevékenységet,

ami egy ismeretterjesztő televíziós

műsor megtekintésével, színházak,

koncerttermek, közművelődési intéz-

mények látogatásával, az olvasással, a

Mára már elismert,

hogy a nonprofit is-

meretek elsajátítá-

sához nonprofit

szakemberekre, s

egyúttal új szakmák

megteremtésére van

szükség. 1998 óta a

nonprofit ügyintéző

és a nonprofit me-

nedzser szakmaként

bekerült az Országos

Képzési Jegyzékbe is.

Szakmai továbbképzés – a civil szféra jövőjének záloga 13

zenehallgatás, vagy akár egy jó recept

kipróbálásával jár együtt.

Itt emelhetjük ki azt a nehezen

mérhető tanulási folyamatot, ami a

civil szervezetekben töltött, közössé-

gi tevékenységgel jár. Ilyen tapaszta-

lati tanulás lehet például egy szerve-

zet megalapítása, működtetése, nyil-

vántartásba vételének, jogi feltételei-

nek, szabályainak, dokumentumai-

nak önálló létrehozása és értelmezé-

se, közreműködés a szervezeten belü-

li konfliktusok kezelésében, mások

számára információadás, segítség-

nyújtás, a szervezet stratégiai tervé-

nek kidolgozása, projektterv készíté-

se, pályázatírás, rendezvényszerve-

zés, kapcsolattartás, PR-tevékenység

megvalósítása, adománygyűjtés, in-

formatikai és kommunikációs eszkö-

zök használata, és nem utolsósorban

az érdekérvényesítési tevékenység. A

civil szervezetekben végzett szabad-

idős, karitatív, környezetvédelmi,

egyéb tevékenység számtalan kulcs-

kompetencia elsajátítását teszi lehető-

vé ezen a legkevésbé mérhető infor-

mális tanulási szinten.

Nézzünk egy kiragadott példát a

sok közül, hogyan segítheti az egyén

kompetenciáinak növelését, a civil

társadalmi részvétel!9

A 2003. évi

közművelődési statisztika szerint 183

ezer tagot számlálnak az alkotó mű-

velődési csoportok Magyarországon.

Ezek a közösségek nemzeti és az

egyetemes emberi kultúra, a minden-

napi élet, a tervezett-alakított környe-

zet és a természet esztétikai jelenté-

sekkel is bíró tartományának megér-

téséhez járulnak hozzá. A művészeti

területek közös jellemzője az érték-

közvetítés és az értékőrzés, valamint

az a tény, hogy aktív befogadásra, sőt

alkotásra is késztetnek. Az alkotó

művelődési csoportok, az amatőr

művészeti mozgalmak tevékenysége

fejleszti a létrehozás képességét, a

megismerés, a befogadás és a művé-

szettel való élés képességeit, hozzájá-

rul a harmonikus személyiség kiala-

kulásához. Különleges értéket képvi-

selnek például a magyar népművé-

szeti tárgyalkotó (a fazekas, a fafara-

gó, a népi-ékszer-, a vessző-, a csuhé-

, a gyékény-, a szalmakészítő, a csip-

keverő, a szövő, a nemezelő, a hímző

és a komplex tárgyalkotó) csoportok.

A különböző művészeti területekkel

összefüggő gyakorlati tevékenységek

által az ismeretek élményszerűvé, a

résztvevők sajátjává válnak, segítik a

mélyebb megismerést és fejlesztik a

kreativitást. A művészetek megisme-

rése és elsajátítása a tanítással nem

helyettesíthető módon járul hozzá a

nemzeti és az európai azonosságtu-

dat kialakításához, a kulturális érté-

kek megismertetéséhez, közös él-

ményanyaggal szolgálva az összetar-

tozás érzésének erősítését. A nemzeti

és az európai kultúra mellett a más

kultúrák értékeivel való megismerke-

dés fokozza a nyitottságot, felkelti és

fejleszti az új iránti kíváncsiságot és a

toleranciát. A közösségben végzett

tevékenység, az együttműködés sok-

szor több generáció részvételével erő-

síti a szociális kompetenciát, hozzájá-

rul a társadalmi kohézió erősítéséhez.

A speciális szakmai kompetenciát

adó alkotó művelődési csoportok

szűk anyagi helyzete pályázati mun-

kára, projektszemléletre, stratégiai

gondolkodásra kényszeríti az önszer-

veződéseket, erősíti az önfoglalkozta-

tás lehetőségeit, és vállalkozói isme-

retek elsajátítására sarkallja a résztve-

vőket, segítve a foglalkoztatás bővíté-

sére irányuló stratégiai cél megvaló-

sulását is.

Aki már részt vett egy alapítvány

vagy egyesület létrehozásában és

fenntartásában, az tudja, hogy a de-

mokratikus intézmények megismeré-

se mellett számos szociális és kom-

munikációs kompetencia elsajátításá-

hoz segíti az egyént az önként vállalt

feladat. Ez folyamatosan tudatosabb

állampolgári cselekvésekre sarkallja

az egyént és a közösséget. A nonpro-

fit szervezetben való tevékenykedés

olyan tapasztalati tanulást jelenthet

az egyénnek, amit mint munkavállaló

is hasznosíthat, így ez a tudás segít-

heti a mindennapi boldogulásában.

Elmondhatjuk tehát, hogy a de-

mokratikus részvételre való nevelés

elméleti és gyakorlati kereteit, az ál-

lampolgári kötelességeket és jogokat,

az egyéni állampolgári jogok körét,

az egyének és a társadalom összessé-

gének legfontosabb értékeit, a társa-

dalom-ismeretet, a részvételi demok-

rácia alapjait lehet megismerni a har-

madik szektor által.

Tanulás egész életen át

A tények, felvetések, feltételezések be-

mutatásával az volt a célom, hogy je-

lezzem, mennyire számottevő tényező

a civil szféra a felnőttképzésben, az

egész életen át tartó tanulásban. To-

vábbi szándékom, hogy a civil szerve-

zeteknek a tanulási folyamatban betöl-

tött szerepét tudatosítsam. A felveté-

sek vizsgálata részletes kutatást igé-

nyel, mely túlmutat jelen tanulmány

keretein. De talán érzékelhetővé vált,

hogy a civil társadalom és a nonprofit

szervezetekben megszerezhető tudás,

a cselekvéshez szükséges kompeten-

cia már nem is csak az egész életen át

tartó tanulás, azaz a formális, nem-for-

mális és informális tanulás fogalmát

öleli fel, hanem a tágabb értelemben

használt egész életre kiterjedő tanu-

lást. Ez kifejezi az önmegvalósítást, az

aktív állampolgári részvételt, a társa-

dalmi integrálódást és az alkalmazha-

tóságot/alkalmazkodó képességet is.

Arapovics Mária

ELTE PPK Andragógia Tanszék –

előadótanár

e-mail: arapovics@hotmail.com

9Arapovics Mária, Az oktatás és kultúra koherens fejlesztésének lehetőségei, OMAI, 2005.

Kö

ncz

ey

E

lem

ér ra

jza

Szöveg nélkül

civil fórum14

A civil szférában dolgozók mi-

lyen szakmai ismereteket kelle-

ne feltétlenül elsajátítsanak?

A válaszom lehet, hogy megzavarja.

Minden szervezetnek megvan a ma-

ga sajátos igénye annak függvényé-

ben, hogy:

– most mivel foglalkozik?

– mivel szeretne a jövőben foglal-

kozni?

– milyen emberekkel dolgozik?

– a szervezet a fejlődés mely szintjén

áll?

A képzési szükségletek meghatározá-

sakor egy szakértő mindezt meg kel-

lene vizsgálja. Az elemzést követően

minden egyes szervezet a szükségle-

teinek megfelelő, legoptimálisabb

időtartamú, tartalmában az adott

szervezetre specifikusan alkalmazott

képzésben kellene részesüljön. Mivel

a civil szervezetek alig tudják magát

a képzést kifizetni, az elemzés leg-

több esetben sajnos elmarad. Ezáltal

pedig a már fentebb említett körben

forgó okoskodáshoz járulunk hozzá.

Valamely képzés hatékonysága

ugyanis négy tényező függvénye:

1.a képzési szükségletek helyes fel-

mérése;

2.a képzés optimális kivitelezése;

3.a képzés hatásának értékelése;

4.a képzés más szervezetfejlesztési

elemekkel történő összekapcsolása.

A romániai civil szervezetek legtöbb-

je anyagi okokra hivatkozva a képzé-

seket csak a második helyre helyezi.

Ily módon azonban a hatékonyság

75%-át veszítik el.

A romániai civil szféra oly mér-

tékben fektet-e hangsúlyt a szak-

mai továbbképzésre, mint aho-

gyan kellene?

A civil szférában jelenleg a legna-

gyobb tapasztalattal rendelkező szer-

vezetek a '90-es évek elején alakultak,

legtöbb esetben egy külföldi partner

segítségével, aki az esetek 99%-ában

ingyen tartotta a képzéseket a román

„testvérnek“. A külföldi NGO-k szá-

mára ez a szervezeti kultúra része. A

romániai civil szervezetek azonban

legtöbb esetben ezt úgy fogták fel,

mint ingyen szolgáltatást vonzó hely-

ségekben. Számos esetben ezek a

képzések vagy nem voltak releván-

sak a résztvevők számára, a támogató

számára azonban annál inkább, vagy

relevánsak voltak, de túl koraiak a ro-

mán kollégák fejlettségi szintjéhez

képest. Ily módon alakult ki az a

rossz előítélet, mely szerint a képzés

az az ingyenes tevékenység, amely

révén elmehetsz Sinaiara/Neptunra,

hogy kedves amerikai, angol, holland

és más kollégákat hallgass meg, akik

csodálatos dolgokat mondanak ne-

ked, amelyekre azonban te csak any-

nyit mondhatsz: „Nálatok ez működ-

het, de nálunk ez lehetetlen…“ Ettől a

ponttól addig, hogy azt mondjuk, a

képzések értéktele-

nek (a szó szoros és

átvitt értelmében is)

csupán egy lépés

van. Sokan nem szán-

dékosan bár, de meg-

tették ezt a lépést,

azon beszélgetések

ellenére, amelyek az

ellenkezőjét próbál-

ták bizonyítani. És új-

ra egy mindenki szá-

mára ártalmas okos-

kodás közepében ta-

láljuk magunkat: a

képzések ugyanis – amelyeken ily

módon részt vettünk – ingyenesek és

haszontalanok voltak, ebből kifolyó-

lag mi sem fizetjük meg a képzéseket,

mert arra számítunk, hogy nem lesz-

nek hasznosak. Az olcsón megrendelt

képzések haszontalanok, tehát iga-

zunk van akkor, amikor azt mondjuk,

hogy a képzésnek nincs értéke és ha-

szontalan.

Érdekel bennünket, akarjuk, de:

– nem tudjuk, hogy miért is lenne

szükségünk rá (lásd a fent leírta-

kat);

– nem bízunk benne, és nem értékel-

jük annyira, amennyire valóban

értékes lehet;

– nem tudjuk felmérni, hogy a kép-

zés a szükségleteinket kielégítette-

e vagy sem.

Vannak-e a képzések minőségére

vonatkozó normák?

Romániában nincsenek. Ez a válasz

azonban magyarázatot követel: a ci-

vil szférának csupán egy igen kis ré-

sze tud a Felnőttképzés Országos Ta-

nácsa (Consiliul Naţional de Formare

Profesională a Adulţilor – CNFPA)

létezéséről, amelynek az a szerepe,

hogy kezelje a felnőtteknek szóló

képzési és továbbképzési rendszere-

ket (az egyetem és az iskola által kép-

viselt hagyományos formális oktatási

rendszert kiegészítő, avagy alternatí-

vát kínáló második út ez). Miért fon-

tos ez az intézmény a civil szerveze-

tek számára? Mert a CNFPA a Romá-

niai Foglalkozások Rendszere (Clasi-

ficarea Ocupaţiilor din România –

COR) alapján szakmai szabványokat

határoz meg és engedélyez, és ezek

alapján akkreditálja a szakmai képzé-

seket és továbbképzéseket. Ennek

megfelelően olyan

foglalkozás betölté-

séhez lehet képzése-

ket szervezni, mint

amilyen a projektme-

nedzser, a PR-felelős,

avagy éppen a civil

szervezeti vezető, mi-

vel ezek a szakmák

számos más, a civil

szervezetek számára

releváns szakma mel-

lett benne vannak a

COR-ban. Azt mon-

dom, „meg lehet szer-

vezni“, és nem azt, hogy „meg van-

nak szervezve“, mert tudomásom

szerint az NGO-k számára eddig még

egyetlen ilyen képzést sem akkredi-

táltak. Nem megyek tovább, hogy

megkérdezzem, a civil szervezetek-

ben dolgozók közül hánynak van az

általa betöltött tisztséghez szükséges

képzettsége. Az eddig elhangzottak

nem a fő kérdésre válaszolnak, ha-

nem a beszélgetés alapját határozzák

meg, ugyanis:

– a CNFPA csak a szakmai képzést

és továbbképzést fedi, vagyis az

olyan kurzusokat, amelyek vala-

mely szakma gyakorlásához szük-

séges ismeretek és képességek el-

sajátítását, illetőleg ezek tovább-

képzését teszik lehetővé. Az, amit

mi megszokott módon tréning-

nek, vagyis a menedzseri képessé-

gek fejlesztésének nevezünk –

anélkül, hogy ez valamely szakma

(kommunikáció, tárgyalástechni-

ka, csapatmunka) gyakorlásához

lenne kötve –, nem tartozik a

CNFPA hatáskörébe, és nem is

kell sohase odatartoznia. Ugyanis:

– a CNFPA nem biztosítja a szakmai

képzések és továbbképzések „mi-

A romániai civil

szervezetek legtöbb-

je anyagi okokra hi-

vatkozva a képzése-

ket csak a második

helyre helyezi. Ily

módon azonban a

hatékonyság 75%-át

veszítik el.

Szakmai továbbképzés a civil szférában

– interjú Ion Georgescuval, a Román Képzési Intézet egyik trénerével –

Szakmai továbbképzés – a civil szféra jövőjének záloga 15

nőségét“ abban az értelemben,

ahogyan azt az ISO 9001-2000 elő-

írja. A minőség a CNFPA keretei

között valamely szabványnak va-

ló megfelelést jelent. Ha a prog-

ram megfelel valamely szakma

szabványának, akkor azt akkredi-

tálják. Az alkalmazás módja, a kli-

ens elégedettsége stb. nincs „ellen-

őrizve“ senki által.

Az, ami a CNFPA hatáskörét megha-

ladja, nincs szabályozva (vélemé-

nyem szerint nem is kell szabályoz-

ni), és önszabályozás sem létezik.

Hogyan lehetne ezt a piacot sta-

bilizálni?

Számomra az a kérdés, hogy vajon

nem stabilizálja-e önmagát ez a piac

az igénylések és a kínálatok játékát

ugyanis csak a jó minőségű progra-

mok fogják „túlélni“. Meglátásom

szerint a romániai civil társadalom

fejlődésének mostani szintjén a kép-

zések iránti igénylések száma tudat-

talanul is nagyobb a szféra által biz-

tosított programok minőségénél. A

fent említett körben forgó okosko-

dás pedig egyáltalán nem járul hoz-

zá a piac stabilizálásához. Ez a „sta-

bilizálás“ csakis azon NGO-k által

valósítható meg, amelyek haszonél-

vezői a képzések szolgáltatásának.

Semmiképpen sem az állam az,

amely ezt megteheti. Mikor fog ez

megvalósulni? 2000-ben azok az in-

tézmények, amelyek a vállalkozók

számára kínáltak képzéseket, ma-

guk kezdeményezték a piac önszer-

veződését, amely azonban nem élte

túl a kezdeti lelkesedést. A vállalko-

zói szférában dolgozó kollégák ta-

pasztalata azt mutatja, hogy a piac

még nincs felkészülve erre.

(Megj.: A fent kifejtettek a megkérde-

zett személy véleményét tükrözik, és

nem az általa képviselt szervezet hi-

vatalos álláspontját.)

Ion Georgescu

Román Képzési Intézet – tréner

e-mail: ion.georgescu@irt.ro

Közösségfejlesztés és képzés

A Közösségfejlesztõk Egyesülete és a Civil Kollégium Alapítvány

képzési tevékenysége

1. Miért áll a magyar

közösségfejlesztés fó-

kuszában a civil

társadalom építése?

A közösségfejlesztés fókuszában Ma-

gyarországon a civil társadalom fej-

lesztése áll, több okból is:

– Szociológus tagunk, Gergely Attila

szerint a rendszerváltás egyben kul-

túraváltást is jelent. Közösségfejlesz-

tési szempontból a kultúra egyik típu-

sából egy másik típusába való átme-

netet számunkra a részvételi demok-

rácia kiépülése jelenti – szemben a ko-

rábbi, autokratikus hagyományokra

épülő kultúrával.

– A civil társadalom számunkra a mo-

dern közösségiség megjelenési formá-

ja. A civil társadalom középpontjában

a citizen áll. A citizen, akinek Ralf

Dahrendorf szerint „egyaránt van

szüksége kötődésre és választási lehe-

tőségekre ahhoz, hogy életlehetősége-

it a maguk teljességében elérhesse“

(1997). Ez a felfogás azért áll közel

hozzánk, mert érvényesül benne a kö-

zösség által nyújtott biztonságnak és

az individuum szabadságának fon-

tossága, vagyis a közösség és a civil

társadalom egysége. Bármelyik hi-

ányként jelenik meg, a közösségfej-

lesztés legitimációjához érkezünk.

– A közösségfejlesztés számunkra a

közösség által vezetett fejlesztést je-

lenti, amelyben a meghatározó szerep

az állampolgároké, s nem a szakem-

bereké. (Nem félünk attól, hogy e fel-

fogás marginális hely-

zetbe sodor bennün-

ket, mert úgy tapasz-

taljuk, hogy a közös-

ségfejlesztői segítés

iránt rendre új és új

szükségletek fogal-

mazódnak meg, s ép-

pen ezek teszik e

szakmát izgalmassá,

változatossá.)

Ahhoz azonban,

hogy az állampolgá-

rok jelentős tényezőivé

tudjanak válni a kö-

zösségi fejlesztés fo-

lyamatainak, képessé

is kell válniuk a folyamat kezelésére, s

ebben a közösségfejlesztő szakembe-

reknek kulcsszerepük van. A közös-

ségfejlesztés magyarországi megvaló-

sulásának három évtizede alatt azt

minden eddigi, alulról szerveződő he-

lyi fejlesztésünkben elértük, hogy az

állampolgárok létrehozzák saját intéz-

ményeiket (civil és közösségi szerve-

zeteiket, fórumaikat, saját nyilvános-

ságukat), s hosszabb-rövidebb ideig

működtetni is képesek legyenek azo-

kat. Intézményeik cselekvése azonban

rendre megakad azon a ponton, ahol a

lelkesedés mellé be kellene lépnie a

kellő helyi szakértelemnek, a tőkének,

az egyszerre tágabb körű és eseten-

ként mélyebb, rendszeresebb kapcso-

latoknak, ill. a forrá-

sokkal valamilyen mó-

don rendelkező sza-

kosodott intézmények

segítségének is. Egy

hosszabb távon is ér-

vényesülő, a helyi

humán erőforrást fo-

lyamatosan és szak-

szerűen fejlesztő, a

helyi tervek megva-

lósulását tőkével is

segítő fejlesztés társa-

dalmi feltételeit egye-

dül megteremteni nem

vagyunk képesek, de

úgy véljük, hogy fej-

lesztői és képzési tevékenységünkkel

jelentősen hozzá tudunk járulni e fel-

tételek megteremtéséhez.

2. A képessé tétel és az

állampolgári nevelés és

képzés fontossága

Hogy a közösség általi fejlesztés folya-

matában a főszerep valóban az állam-

polgároké és intézményeiké lehessen,

nagyon komolyan kell vennünk a ké-

pessé tételt, s azon belül is a képzést.

Hogy a közösség ál-

tali fejlesztés folya-

matában a főszerep

valóban az állampol-

gároké és intézmé-

nyeiké lehessen, na-

gyon komolyan kell

vennünk a képessé

tételt, s azon belül is

a képzést.

civil fórum16

A közösségfejlesztési folyamatban

való részvétel egyben egy tanulási fo-

lyamatot is jelent, amelyben a szük-

ségletek és a készségek manifesztá-

lódnak, a közösségi cselekvés során

szerzett új tapasztalatok új képessé-

gek kiépülését eredményezik, s

mindezek megint csak új szükséglete-

ket szülnek: a folyamat megállíthatat-

lanul gerjeszti önmagát. Szükséges

azonban a folyamat közben néha

megállni, és egy-egy témára erőseb-

ben koncentrálni, vagyis szervezett

képzéseket beiktatni. Ilyeneket végez

nálunk az egyesületünk által alapított

Civil Kollégium Alapítvány.

2.1 A Civil Kollégium Alapítvány

tevékenysége

A demokráciát most tanuló Magyar-

országon még nem épültek ki azok az

új képzési-felnőttképzési intézmé-

nyek, amelyek a mindennapi demok-

ráciához szükséges tudást az állam-

polgárokhoz eljuttatnák, kevés a

megfelelően elkészített és rendelke-

zésre álló tanítóa-

nyag, képzési modul,

nincsenek még (vagy

számuk igen csekély)

a demokrácia képzé-

sében és a közösségi

munkában járatos ta-

nárok sem. A Civil

Kollégium Alapít-

vány (CKA) olyan

felnőttképzési szer-

vezet, amely e hiá-

nyok mérséklésére

alakult.

A felnőtt emberek-

kel folytatott közössé-

gi munkában, közösségfejlesztő folya-

matokban, képzési tevékenységben

olyan módszerek, technikák alkalma-

zása szükséges, amelyek az aktív rész-

vételre való bátorítás, motivációépítés,

csoportdinamika, szerepgyakorlatok

alkalmazása, közösségi problémameg-

oldó készség erősítése révén, fokozato-

san vezet el a cselekvő állampolgári-

sághoz. Mivel e munkamódok még

nem váltak a magyarországi felnőtt-

képzési gyakorlat organikus elemeivé,

így ezek oktatása, megtanulása alulról

jövő kezdeményezések révén valósul-

hat meg. Ilyen szervezet a CKA.

A CKA minden képzése, felnőtt-

képzési programja a részvételen alap-

szik. A hierarchikus oktatási módsze-

rekkel ellentétben, a közösségi alapú

tanulás egymás fejlesztését is lehető-

vé teszi. Passzív hallgatók helyett ak-

tív résztvevőkkel dolgozunk, így az

ismeretek elsajátítása egymás segítsé-

gével megy végbe. A képzési prog-

ramjaink folyamán alkalmazott mód-

szerek az aktív részvételt, az önálló-

ság kialakulását, a gyakorlat és az el-

mélet összhangját kívánják elősegíte-

ni. Ezekben foglalható össze a CKA

egyedisége.

A CKA bentlakásos képzési központ-

ja hármas funkcióval rendelkezik:

– helyi népfőiskola,

– országos civil képzési központ,

– a közösségfejlesztő szakképzés gya-

korlati helyszíne.

Az első két funkció a közösségfejlesz-

tési folyamatokban aktív helyi lakosok

képzésére vonatkozik, éljenek bár a

kollégium körül, vagy az ország távo-

labbi pontjain. Ezek a képzések be-

ágyazódnak egy hosszú távú, 2-3 éves

közösségfejlesztői folyamatba, mely-

nek során egy-egy közösségi szervezet

tagjai akár 4-5 alkalommal is elvonul-

hatnak a CKA bentlakásos központjá-

ba, s ott tanári (közösségfejlesztő szak-

emberi) segítséggel tanulmányozhat-

ják a számukra éppen esedékes témát

vagy probléma megoldását. A helyzet-

től függ, hogy a képző

szerepét a közösség-

fejlesztő személyével

azonos szakember lát-

ja-e el, vagy az adott

közösségi csoportot

nem ismerő fejlesztőt

kérünk fel erre. Na-

gyon jó hatású, ha egy

képzésen 2-3 telepü-

lésről érkező, azonos

téma vagy probléma

megoldása iránt ér-

deklődők jönnek el,

mert egymás megkö-

zelítéseiből, helyzeté-

ből, tapasztalataiból élményszerűen

tanulnak, miközben új kapcsolatok

jönnek létre. Az eltávolodás és tapasz-

talatcsere hozzájárul az önreflexióhoz,

a saját helyzet és annak megváltoztatá-

si lehetőségeinek felismeréséhez. Ez

azért nagyon fontos, mert a cselekvés-

re magukat végül is elszánóknál azt ta-

pasztaljuk, hogy a civilek nemhogy sa-

ját civil szerepükben, de még saját tele-

pülési közösségükben sem tudnak

gondolkodni. Nem, vagy csak töredé-

kesen ismerik településük jellemzőit,

történelmi és társadalmi meghatáro-

zottságait, gondjait, lehetőségeit, a hét-

köznapi (családi, szomszédsági, vásár-

lási stb.) kommunikáción kívül nincse-

nek viszonyban egymással – vagyis

nem alkotnak társadalmat a szó igazi

értelmében –, mindent saját egyéni

perspektívájukból látnak és ítélnek

meg, s nézőpontjaik – rendszeres kom-

munikáció híján – nem válnak közössé.

A rendszerváltás óta ezért egyre na-

gyobb szerepet kapnak munkánkban

e közösségfejlesztő jellegű felnőtt-

képzések.

Ezek az ún. általános célú felnőtt-

képzések – a „civil képzések“ – a

CKA tanárai által kifejlesztett tanter-

vek és egyedi módszertan segítségé-

vel valósulnak meg. E képzések a kö-

vetkezők: közösségi, civil, demokrá-

cia, közösségi gazdaságfejlesztés és

közösségi média képzések.

A Közösségi képzés során meg-

szerezhető kompetenciák: a telepü-

lésközösség elemzése, a civil helyi

cselekvés mozgásterének feltérképe-

zése. A képzés befejezése után a hall-

gatók képesek lesznek önszervező,

közösségi, helyi problémamegoldó

programokban gondolkodni.

A Civil képzés alapszintű ismere-

teket nyújt a közösségi (civil) csopor-

tok létrehozásához és működtetésé-

hez, a harmadik szektor szerepének

megértéséhez.

A Demokrácia képzés hozzásegít

a demokrácia és a cselekvő állampol-

gáriság lényegének megértéséhez, a

demokrácia változó jelentéseinek meg-

ismeréséhez.

A Közösségi média képzés alapfo-

kú ismereteket nyújt és készségeket

fejleszt valamely helyi média – újság,

közösségi rádió, civil televízió – létre-

hozására és működtetésére.

A Közösségi gazdaságfejlesztő

képzés hozzásegít a közösségi alapú,

önsegítő gazdaságfejlesztés elvi jelen-

tőségének megértéséhez, és az ilyen

üzletekkel kapcsolatos alapfokú jár-

tasság megszerzéséhez.

Az általában egy hétvégi bentlaká-

sos képzések keretében a részvétel kü-

lönböző módszereivel dolgozzák fel és

teszik közössé a résztvevők tapasztala-

taikat, miközben tudatosítják a „mi-

ért“-eket, a közösségi célokat, és elsajá-

títják a civil cselekvés technikáit is.

A harmadik funkció szerint a kép-

zési központ az ország mintegy 30

felsőoktatási intézményében több-ke-

vesebb ideig közösségfejlesztést ta-

nuló hallgatóknak kínál gyakorlati te-

repet, illetve a szakképzés számára

biztosít ideális körülményeket. A fel-

sőoktatásban folyó tanítás ugyanis

egyre élesebben veti fel a gyakorlati

munka szükségességét. Erre mi tere-

pet és tanári kapacitást is tudunk biz-

tosítani, ám az egyetemeknek nincs

pénze a hallgatók utazásának, szállá-

sának és étkezésének megfizetésére,

valamint egy gyakorlatot szakszerű-

en és rendszeresen irányító központ

szerepének a felvállalására, ezért

ezek a képzések alkalmi jellegűek, a

megszerzett forrásoktól függenek.

... a cselekvésre ma-

gukat végül is elszá-

nóknál azt tapasztal-

juk, hogy a civilek

nemhogy saját civil

szerepükben, de még

saját települési kö-

zösségükben sem

tudnak gondolkodni.

Szakmai továbbképzés – a civil szféra jövőjének záloga 17

2.2 Közösségfejlesztői, közössé-

gi munkás szakképzések

Míg a CKA elsősorban a „civil képzé-

seket“ tartja fő profiljának, a Közös-

ségfejlesztők Egyesülete főként a

közösségfejlesztői, közösségi mun-

kás szakképzést.

Az alapszint a 60, illetve 120 órás

képzés, melynek eredményeként a

hallgató képes lesz kezdeményezni,

aktivizálni a helyi lakosságot a helyi

cselekvésre, erősíteni a demokrati-

kus részvételt, s képes lesz fejleszteni

az önszerveződéssel kialakult közös-

ségi csoportok együttműködését a

nem kormányzati szektoron belül és

a három szektor között.

A modulok: Bevezetés a közösségi

munkába; A közösségfejlesztés hazai

és külföldi gyakorlata; A közösségfej-

lesztői szaktevékenység; A közösség-

fejlesztési folyamat, módszerek és

technikák; Szakmai gyakorlat. A 60

órás képzést eddig EU-foglalkoztatási

programok keretében szerveztük, az

EU által finanszírozott módon. A 120

órás képzéseket meghirdetjük, a kép-

zési díjat szinte teljes egészében pályá-

zati pénzekből teremtjük elő. A kép-

zést vizsga zárja, melynek eredményét

a Kecskeméti Regionális Munkaügyi

és Képzési Központ által kibocsátott

bizonyítvány tartalmazza. Az így vég-

zettek ún. munkakörön belüli „közös-

ségfejlesztő“ szakképesítéshez jutnak.

Továbbképzések

A 45 órás képzéseket az ELTE Szociá-

lis Munka Tanszékével közösen szer-

vezzük évente két alkalommal, 15-20

fős önként jelentkező és fizető hallgató

számára (a képzési díjat a munkálta-

tók fizetik a törvény által biztosított

normatívából). A tematika lényegében

a fentiek rövidített változata.

Képzők képzője

A 330 órás képzésre fejlesztési és ok-

tatási tapasztalattal is rendelkező kö-

zösségfejlesztőket hívunk meg, akik

szaktudásának elméleti és módszer-

tani kiegészítésére, közösségfejlesz-

tési oktatóvá, trénerré, kutatóvá kép-

zésére vállalkozunk. A hallgatók fog-

lalkoznak a közösségfejlesztés hiány-

területeinek és új kutatási témáinak

azonosításával, a további önképzés

és tananyagfejlesztés irányainak meg-

határozásával is.

Eddig – 2003 óta – két ilyen kép-

zést szerveztünk, összesen 42 fő szer-

zett „közösségfejlesztő oktató, kuta-

tó, tréner“ szakbizonyítványt.

Közösségfejlesztő képzések a felső-

oktatásban

Legrégibb, évtizedes az együttműkö-

désünk az ELTE Művelődésszervező

Szakával, ahol mind a nappali, mind

a levelező képzési formákban tanít-

juk a „Közösségszervezés és -fejlesz-

tés“ tantárgyat – kötelező tárgyként

és választható specializációként is.

Majdnem ilyen hosszú múltra nyú-

lik vissza az ELTE Szociális Munkás

Tanszékével való együttműködésünk

is, ahol „Közösségi munka“ néven ta-

nítunk nappali és levelező kiegészítő

képzésben résztvevő diplomásokat.

Velük dolgozunk most a „Közösségi

és civil tanulmányok“ elnevezésű sza-

kirányú/MA egyetemi képzési prog-

ramon is, valamint az új felsőoktatási

törvény által lehetővé tett felsőfokú

szakképzési (FSz) programon is, mely

iránt a Művelődésszervező Tanszék

részéről is mutatkozik érdeklődés.

Mindezeken kívül számos más

felsőoktatási intézményben tanítunk

óraadó tanárként, és más, kísérleti

jellegű képzések kialakításában is al-

kotó szerepet vállaltunk. Ilyen példá-

ul a „Civil társadalom – nonprofit

szervezet“ képzés programjának és

tananyagainak kidolgozása, melyet

az ország 20 felsőoktatási intézmé-

nye vett át és alakította a maga szá-

mára használhatóvá.

Mindként intézményünk, a Kö-

zösségfejlesztők Egyesülete és a CKA

is 2003-ban akkreditált felnőttképzési

intézménnyé vált, s 2005 óta MIK

(Minőségirányítási Kézikönyvvel)

rendelkeznek.

3. Tapasztalataink

A CKA-ban 1997 óta szerzett képzés-

szervező és képző tapasztalataink

alapján elmondható, hogy a civil kép-

zések megvalósítása számos, s egyre

erősebben tornyosuló akadályba üt-

közik. Miközben a tanuló társadalom-

mal kapcsolatban egyre bombasztiku-

sabb kifejezések hangzanak el a reto-

rika szintjén (pl. intelligens régiók), a

gyakorlatban emberek és települések

között egyre inkább mélyül a képzet-

lenség miatti szakadék. Elmondható,

hogy képzési téren az elmúlt öt évben

nemhogy fejlődést nem érzékelünk,

de épp ellenkezőleg: a rendszerváltás

lendületének és tiszta szándékainak

egyre erőteljesebb ellehetetlenülését

tapasztaljuk, s a segítők küzdelmeit is

mind kilátástalanabbnak érezzük.

Mit jelent ez? Egyszerűen azt,

hogy egy nem demokratikus társa-

dalmi környezetben egyre nehezebb

civil képzéseket szervezni. Nehezen

lehet képzésekre mozgósítani az em-

bereket, mind nehezebb pénzt sze-

rezni a tanfolyamokra – s ha lehet is,

szinte kizárólag csak külföldről, ill.

PHARE-pénzből vagy az előcsatla-

kozási programokból –, s a legnehe-

zebb – bármily kicsiben és szerényen

is – fenntartani egy képző intéz-

ményt: személyzetet és épületet.

Mindennek számos oka van, néhá-

nyat azért kiemelünk:

– „Csak úgy“ tanulni, „papír“ vagy

kézzelfogható haszon (pl. átsoro-

lás) nélkül, ez nem igazán része a

kultúránknak, s különösen nem az

alacsonyabban iskolázottak köré-

ben. Művelődéstörténetünk mind-

azonáltal bővelkedik pozitív pél-

dákkal, sőt, tömegmozgalmakkal

is – gondoljunk csak a szabadmű-

velődési, népművelési, közműve-

lődési hagyományainkra, a TIT

előadásokra, szabadegyetemekre,

Kö

ncz

ey

E

lem

ér ra

jza

Szöveg nélkül

civil fórum18

a művelődési házak szakköreire,

klubjaira –, s e művelődési formák

célja mindig is az volt, hogy tájéko-

zottabb, nyitottabb, műveltebb,

társadalmilag hatékonyabb embe-

rekké váljunk. A jelenlegi feltétel-

rendszer és társadalmi atmoszféra

ezek továbbfejlődésének azonban

nem kedvez – minden pénzbe ke-

rül; elveszünk az

információdzsun-

gelben, vagy éppen

helyben nem törté-

nik semmi, nincs is

kínálat; a társadal-

mi kommunikáció

egyre félelmete-

sebb, ezért nincs is

kedvünk egymás-

hoz, óriásira nőtt a

bizalmatlanság stb.

– Csak rövid, hétvégi

kurzusokat szer-

vezhetünk. A kép-

zésen való részvé-

tel ugyanis magán-

ügy, nem érdeke

senkinek (?!). A

munkaadó nem ad

szabadságot, az ön-

kormányzat nem járul hozzá a költ-

ségekhez, az elvégzett kurzussal

sem társadalmilag, sem szakmailag

nem lehet előbbre jutni. Ezért oly

nehéz összehozni még egy rövid,

hétvégi képzést is. Még ha szpon-

zoráltatjuk is a képzést, és a részt-

vevőknek nem is kerül pénzébe,

akkor is nehéz bevonni az embere-

ket, mert szabadidejüket áldozzák

fel, s elvonják magukat a családtól –

egy bizonytalan „valamiért“. S

hogy mégis sikerül képzéseket

szerveznünk, az csakis annak kö-

szönhető, hogy egy-

egy hosszú közösség-

fejlesztési folyamat so-

rán az emberek – ha

lassan is, de – elkötele-

ződnek a helyi cselek-

vés mellett, kialakítják

a cselekvők azon kö-

rét, amelyben jól érzik

magukat, amely szá-

munkra fontossá kezd

válni, s akikkel hajlan-

dók egy hétvégét el-

tölteni.

Az alapszintű és to-

vábbképzéseken részt-

vevő hallgatók a gya-

korlatból érkeznek a

képzésbe – civil szer-

vezeteknél, közösségi

intézményeknél, csa-

ládsegítő központokban dolgoznak,

ezért a képzésen megszerzett ismerete-

iket igyekeznek beépíteni saját gyakor-

latukba. A felsőoktatásban végzett hall-

gatók a fő szakuknak megfelelő mun-

kakörökben helyezkednek el, s mivel a

közösségfejlesztői, közösségi munkás

munkaköröknek ma még nincs felve-

vőpiaca, szakirányú tudásuknak eled-

dig jobbára szemléletformáló, mint a

társadalmi valóságot alakító hatása van.

Képzési tevékenységünk eddig vi-

szonylag szűk körben érvényesül,

eredményei törékenyek. Ahhoz, hogy

a demokratikus gondolkodás és a cse-

lekvő állampolgáriság mind szélesebb

teret nyerjen, az iskolarendszeren be-

lül és azon kívül működő képzési

programokat kellene létrehozni, egy-

másra építeni, és folyamatosan, biz-

tonságosan működtetni. Olyan képzé-

si rendszert, amely minden egyes ál-

lampolgárt bevon hatókörébe.

További információk:

www.kozossegfejlesztes.hu,

www.civkol.hu

Varga Máté

Civil Kollégium Alapítvány –

ügyvezető igazgató

e-mail: matev@kkapcsolat.hu

Vercseg Ilona

Közösségfejlesztők Egyesülete –

elnök

e-mail: vercseg@kka.hu

Ahhoz, hogy a de-

mokratikus gondol-

kodás és a cselekvő

állampolgáriság

mind szélesebb te-

ret nyerjen, az isko-

larendszeren belül

és azon kívül mű-

ködő képzési pro-

gramokat kellene

létrehozni, egymás-

ra építeni, és folya-

matosan, biztonsá-

gosan működtetni.

Kihasználatlanul. A romániai (magyar)

felnõttképzés rendszere

2004 második felében kutatást vé-

geztünk a román felnőttképzési

rendszerről, amelyet idén tavasz-

szal kötet formájában is megjelentet-

tünk a jelen rövid ismertetőnkben is

használt címmel.1

Kutatásunk, illetve

kötetünk kísérlet volt arra, hogy vé-

gigkövesse a romániai felnőttképzé-

si/oktatási rendszer kibontakozását a

90-es évek elejétől 2004-ig. Szerkezeti-

leg a kötet az alábbi témákat érinti: fo-

galmi ismertető – a felnőttképzés/ok-

tatás, illetve néhány kapcsolódó tema-

tika bemutatása –; élethossziglani ta-

nulás az Európai Unióban; a romániai

felnőttképzés rendszere – ezen belül a

rendszerváltás utáni jogi keret ismer-

tetése, rendszerszintű és regioná-

lis/megyei statisztikai adatok ismerte-

tése, a felnőttképzés finanszírozása, a

szolgáltató intézmények bemutatása

az interjús vizsgálat alapján; összeg-

zésként pedig a felnőttképzés és isko-

larendszerű szakképzés viszonya.

A romániai felnőttképzés/oktatás

jogi kerete

A romániai felnőttképzési rendszer

gyakorlatilag a kilencvenes években

alakult ki, a rendszerre vonatkozó lé-

nyeges jogi rendelkezések között pe-

dig egészen újakat, 2004-ben megjelen-

teket is találunk. A felnőttképzés-

re/oktatásra vonatkozó jogszabályok

szempontjából az 1990-2004 közötti

időszakot három korszakra oszthatjuk:

1.1990-1994 – a felnőtt-szakképzés a

munkanélküliek szakképzési for-

májaként jelentkezett. Elsődleges

célja a munkanélküliség visszaszo-

rítása volt, így a képzések is a

Munkaügyi Minisztérium aláren-

deltségében működő hatóságok

hatáskörébe tartoztak.

2.1995-2001 – megjelenik a felnőtt-

oktatás/képzés és élethossziglani

tanulás, párhuzamosan a munka-

nélküliek szakképzésével. A Mun-

1A kutatást az Apáczai Közalapítvány támogatásával végeztük. A kutatás lebonyolítását és a kötet megjelentetését a Csíkszeredai Soros Oktatási

Központnak köszönhetjük.

Szakmai továbbképzés – a civil szféra jövőjének záloga 19

kaügyi Minisztérium mellett egy-

re nagyobb szerepet kap az Okta-

tási Minisztérium is. Ebben az

időszakban születnek meg azok

az állami hatóságok/testületek,

amelyeknek ha-

táskörébe tartozik

a szakképzés és a

felnőttképzés ko-

ordinálása, ebben

az időszakban tör-

ténik meg a fogal-

mak letisztulása a

jogszabályok szint-

jén is. Jelentősen

érezhetők az eu-

rópai uniós csat-

lakozási folyamat

hatásai, a jogsza-

bályok nagy része

többnyire az in-

tegráció által tá-

masztott követel-

ményeknek pró-

bált megfelelni.

3.2001-2004 – ebben a korszakban

sok újdonság nem jelent meg a

jogszabályok szintjén, hanem sor

került a korábbi időszakokban el-

fogadott keretjogszabályok tarta-

lommal való feltöltésére és alkal-

mazására. Nagyrészt megszűnt a

munkanélküliek szakképzése és a

felnőttképzés korábbi évekre jel-

lemző összefonódása, mindkettő

megtalálta helyét és szerepét a

rendszerben, a maga sajátos in-

tézményeivel egyetemben.

A rendszerre vonatkozó adatok

Összehasonlítva a folyamatos szak-

képzésben résztvevők arányát az EU,

a 2004-ben hozzá csatlakozott tagál-

lamok és Románia között, az derül

ki, hogy ez Romániában a legalacso-

nyabb.

Statisztikai kimutatásaink a Fel-

nőtt-szakképzési Szolgáltatók Orszá-

gos Jegyzékének 2004. december 1-jei

adatai alapján készültek. Az adatbá-

zis szerint összesen 1467 szakképzési

program rendelkezett a törvényes ál-

tal előírt akkreditációval, ezeket pe-

dig 551 szakképzési szolgáltató szer-

vezte. A programok és szolgáltatók

száma a valóságban ennél minden-

képp nagyobb, azonban az akkredi-

tációval nem rendelkező programok-

ról nem létezik semmiféle nyilván-

tartás. Úgy gondoljuk viszont, hogy

a rendelkezésünkre álló adatok segít-

ségével a legfontosabb regionális

tendenciákat sikerült megragad-

nunk.

Az akkreditált szakképzési prog-

ramok közül a leggyakrabban az

alábbi szakterületeken szerveztek

képzéseket: biztonsági őr és rend-

fenntartó, kereskedelmi dolgozó,

vendéglátás (szakács, pincér, báros)

és számítástechnika. Ezek jelentették

a képzési programok

több mint felét. A

szolgáltatók közül a

21 legnagyobb szer-

vezte az összes kép-

zési program 21,6%-át.

A statisztikai adatok

alapján levonható fon-

tosabb konklúzióink:

– a szolgáltatók típu-

sa szerinti megosz-

lásból (a szolgáltatók

több mint fele kft.

volt), valamint az e-

gyes megyékben szer-

vezett képzési prog-

ramok számából ki-

tűnik, hogy a felnőtt-

képzés elsősorban

már nem a munkanélküliség fel-

számolásának eszközeként, hanem

sokkal inkább üzletként jelenik

meg. Azokban a fejlett megyékben,

ahol fizetőképesebb réteg él, maga-

sabb számban szerveznek képzési

programokat, és a szolgáltatók kö-

zül is magasabb számban vannak

jelen cégek, mint a kevésbé fejlett

megyékben;

– az egyes erdélyi régiók között je-

lentős különbségeket figyelhetünk

meg. A három székelyföldi megye

– Hargita, Kovászna és Maros –

majdnem minden

tekintetben – kép-

zési programok szá-

ma, azok bejegyzé-

sének időpontja,

szolgáltatók száma

stb. – elmarad a

bánsági, dél-erdé-

lyi, illetve a közép-

erdélyi megyéktől.

Meglepő volt vi-

szont az, hogy e te-

kintetben a partiu-

mi megyék is szá-

mottevően elma-

radnak a felsorolt

régióktól, időnként

még a székelyföldi

megyéktől is, és úgy tűnik, hogy

nem képesek kihasználni az EU kö-

zelségéből adódó lehetőségeket.

Az erdélyi megyék között található

néhány – Brassó, Temes, Kolozs és

Máramaros –, amelyek nem csu-

pán ebben a régióban, hanem or-

szágos viszonylatban is az elsők

között találhatók.

A szolgáltató intézmények közelről

Kutatásunk során összesen mintegy

31 interjút készítettünk magyar és ro-

mán nyelven egyaránt, hét erdélyi

megyében: Hargita, Kovászna, Ma-

ros, Kolozs, Szatmár, Arad és Brassó.

Az interjúalanyok a felnőttképzés-

ben/oktatásban érdekelt intézmé-

nyek vezetői voltak. A székelyföldi

szolgáltatók között olyan is volt,

amely még nem rendelkezett akkre-

ditált képzéssel. A megkeresett intéz-

mények közül 9 közintézménynek

számít, 5 civil szervezet, 17 pedig

magánvállalkozás.

Az interjúk elemzése tíz nagyobb

kérdéskör szerint történt, ezt három

nagyobb tömbbe csoportosíthatjuk: a

cégvezetők személyes életútja, a szol-

gáltató intézmény megalakulásának

körülményei és a szolgáltató műkö-

désének körülményei.

A cégvezetők iskolai végzettsége

széles spektrumot mutat, megtalál-

hatók közöttük a pedagógustól a

közgazdászon és orvoson keresztül a

jogász és a mérnök is. A sokszínűség

ellenére körvonalazódott két na-

gyobb csoport: az egyik a '89 előtt is

munkaviszonyban levők, akik koráb-

bi munkahelyüket otthagyva tértek

át a felnőttképzésre, a másikat azok

teszik ki, akik csak a '90-es években

kerültek a munkaerőpiacra. Az első

csoportban található több mérnök és

pedagógus is, akik megőrizték, és ál-

talában sikeresen felhasználták ko-

rábbi kapcsolataikat. A másik cso-

portban többnyire

humán vagy társada-

lomtudományi dip-

lomával rendelkező

fiatalok találhatók,

akik kevés vagy sem-

miféle oktatási ta-

pasztalattal nem ren-

delkeznek, ám nyitot-

tak az új módszerek,

megközelítések iránt.

A cégalapítás tör-

ténetét illetően négy

típust azonosítottunk

be: az elsőbe azok

tartoznak, amelyek

üzleti meggondolás-

ból jöttek létre; a má-

sodikba azok, amelyek valamiféle

„sugallat“, külső tanácsadás eredmé-

nyeként alakultak, néha egészen

megfoghatatlan, irreális okra hivat-

kozva; a harmadikba azok tartoznak,

amelyek úgymond kötelességből

foglakoznak felnőttképzéssel (ezek

többnyire közintézmények); és a ne-

gyedikbe sorolhatjuk azokat, ame-

lyek esetében az alapítás története az

Az akkreditált szak-

képzési programok

közül a leggyakrab-

ban az alábbi szak-

területeken szervez-

tek képzéseket: biz-

tonsági őr és rend-

fenntartó, kereske-

delmi dolgozó, ven-

déglátás (szakács,

pincér, báros) és

számítástechnika.

Kisebbségi vonatko-

zásban leszűrhetjük

azt a tanulságot,

hogy a felnőttképzés

nagy lehetőségeket

rejt magába, hiszen

olyan flexibilitással

rendelkezik, amely a

kisebbségi politika

látóterében lévő

iskolarendszerben

nincsen meg.

civil fórum20

interjúalany számára nem ismert

vagy esetleg jelentéktelen.

A következő kérdésblokk a szol-

gáltatók erősségeire és gyengeségeire

vonatkozott. Anélkül, hogy egy álta-

lános leírását adtuk volna e tekintet-

ben a cégeknek, volt néhány szem-

pont, amely majd mindegyik cég ese-

tében megjelent az erősség vagy a

gyengeség – esetleg mindkét – olda-

lon: infrastruktúra – jó vs. hiányos –;

szakmai tartalom – pályázatok, pro-

jektek vs. szakmai integrálatlanság –;

kapcsolatok – jó kapcsolatok, imidzs,

hálózati működés vs. rossz PR –;

munkával kapcsolatos képességek –

képességek, készségek (nyitottság,

optimizmus, rugalmasság) vs. mun-

kamegosztás –, jogi keret – akkreditá-

ció megléte vs. akkreditáció hiánya.

Ami a cégvezetők stratégiáját illeti,

majd mindegyik interjúalanynak volt

egyfajta jövőelképzelése, azonban írott

stratégiával csak három cég rendelke-

zett. Persze, a másik pólus is megje-

lent, azok a cégek, amelyek egyáltalán

nem rendelkeztek semmiféle stratégiá-

val, vagy nem tudtak/akartak beszélni

róla. Az interjúk során a következő

stratégiai csapásirányok bontakoztak

ki: terjeszkedés; pályázatok, nemzet-

közi kapcsolatok megerősödése; kül-

földi minták honosítása; infrastruktu-

rális fejlesztés; profilváltás.

A szolgáltató intézmények kap-

csolathálója tekintetében négy típusú

kapcsolat meglétét azonosítottuk be:

helyi kapcsolatok (többnyire a me-

gyei munkaerő-foglalkoztatási ügy-

nökség irányába), regionális kapcso-

latok (a szomszédos megyék megcél-

zása), országos kapcsolatok (kor-

mányzati szervekkel – többnyire az

Oktatási Minisztérium és a Munka-

ügyi Minisztérium –, közintézmény-

hálózatokkal – szövetkezeti iskolák,

regionális felnőttképző központok –,

szakmai szervezetekkel – Orvosi Ka-

mara, Országos Felnőttképzők Egye-

sülete), nemzetközi kapcsolatok. Az

első két típus elsősorban a képzések

területén játszik szerepet, az utóbbi

kettő pedig a projektekben való rész-

vétel és a stratégiai elhelyezkedés

szempontjából.

Az EU-s csatlakozást illetően el-

mondhatjuk, hogy a cégvezetők több-

sége optimistán tekint a közelgő in-

tegrációra, azonban ezt illetően tájé-

kozatlan és felkészületlen.

A képzések keretére és tartalmára

vonatkozó részben az alábbiakat

vizsgáltuk meg: az akkreditáció kö-

rülményei, a képzések időtartama,

helyszíne, az elindításuk megalapo-

zása, a tandíj mértéke, a képzések né-

hány tartalmi/módszertani és formá-

lis vonatkozása, résztvevők. Ezek kö-

zül most csak egy szempontra szeret-

nénk kitérni, éspedig a képzések tar-

talmi/módszertani vetületeire, ezen

belül is a felnőttképzés eltérő mód-

szertanára. Az interjúalanyoknak ke-

vesebb mint egynegyede tartotta fon-

tosnak kiemelni, hogy a felnőttképzés

eltérő pedagógiai módszertannal ren-

delkezik az iskolarendszerű oktatás

módszertanához képest.

Az interjúkból is leszűrhettünk

néhány regionális különbséget a cé-

geket illetően: a vizsgált megyék kö-

zül Kovászna és Szatmár tűntek a

legkevésbé érdekeltnek a felnőttkép-

zés piacának működtetésében.

A képző intézmények tipologizá-

lására tett kísérlet során három cégtí-

pust sikerült beazonosítani: az ún.

„helyi nagyok“, az informális, csalá-

dias vállalkozások, valamint a közin-

tézmények, iskolarendszer „nyúlvá-

nyaként“ megjelenő intézmények.

Mindhárom típusnak megvannak a

jól elkülönülő jellemzői.

Az utolsó kérdéstömbünk a ki-

sebbségi, nyelvi vetületek vizsgálata

volt. E tekintetben az egyes régiók

között markáns különbségek tapasz-

talhatók, ugyanakkor a magyar és ro-

mán interjúalanyok is különbözőké-

pen reagáltak a kérdésfelvetésre. A

magyar cégvezetők esetében a vá-

lasztóvonal a régió volt: a székelyföl-

di vezetők másképp reagáltak a kér-

désre, mint a partiumi cégek vezetői.

A román cégvezetők esetében a ha-

tárvonalat az jelentette, hogy szembe-

sültek-e egyáltalán a képzések során

a „kisebbségi kérdéssel“ vagy sem?

Számukra vagy nem jelentett kihívást

az, hogy a résztvevők között magya-

rok is előfordulhatnak, vagy teljesen

toleráns magatartást mutattak.

A felnőttképzés és az iskolarend-

szerű szakképzés viszonya (ki-

sebbségi közegben)

A felnőttképzési és az iskolarendsze-

rű oktatási szféra közötti fontosabb

különbségeket az alábbi összehason-

lító táblázatban szemlélhetjük:

Összehasonlítás szempontja Felnőttképzés Iskolarendszerű (szak)képzés és

felnőttoktatás

Intézményi keretek

Jogi háttér Instabil Stabil

Akkreditáció szerzése Decentralizált (megyei) Centralizált (vagy hiányzik)

Működést befolyásoló szféra Gazdaság (piac) Politikum

Szimbolikus politizálás

Képzés „fenntartója” Piac Állam, önkormányzat

Saját infrastruktúra Nincs, de bérel Van, de kihasználatlan

Intézményvezetés Személyes felelősség Hierarchia

Képzők (tanárok) alkalmazása Vezető döntési kompetenciája

(tervezhető)

Személytelen bürokrácia

(nem tervezhető, esetleg „elintézhet ő”)

Képzésben való részvétel, curriculum

Képzésben résztvevők

motivációja

Szaktudás megszerzése,

elmélyítése

„Parkolás”

Végbizonyítvány szerzése

Tudástranszfer célja Szaktudás Szaktudás

Szociális, kulturális funkció („általános

műveltség”)

Tudástranszfer jellege (módszer) Gyakorlatorientált Lexikális

Képzés pedagógiai módszertana Interaktív Frontális

Képzés nyelve Piac által meghatározott (román

és magyar)

Formálisan többnyire romá n

Partnerközpontúság, intézményesített kapcsolattartás

Partneri kapcsolatok megléte Kibontakozóban Esetleges, nincs

Kapcsolat a munkaerőpiaccal Szoros Esetleges

Végzettek utókövetése Informális

Rendszeresített

Informális

Minőségbiztosítás Kibontakozóban Esetleges, nincs

Szakmai továbbképzés – a civil szféra jövőjének záloga 21

Következtetésként röviden kije-

lenthetjük, hogy a román felnőttkép-

zési rendszer az elmúlt 15 évben

nagy fejlődésen esett át, a kezdeti,

csak a munkanélküliek képzésére

vagy átképzésére koncentráló habi-

tusból mára kialakultak a szféra pia-

ci alapú működtetéséhez szükséges

jogi feltételek.

Kisebbségi vonatkozásban le-

szűrhetjük azt a tanulságot, hogy a

felnőttképzés nagy lehetőségeket

rejt magába, hiszen olyan flexibili-

tással rendelkezik, amely a kisebb-

ségi politika látóterében lévő iskola-

rendszerben nincsen meg. Ez fő-

képp a közelgő európai uniós csat-

lakozás előtt, illetve az élethosszig-

lani tanulás paradigmájába kerülve

nagyon lényeges, hiszen mindazo-

kat a szakismereteket, kulcskompe-

tenciákat, amelyek szükségesek a

munkaerőpiaci pozíciók megerősí-

téséhez, és amelyeket az iskolarend-

szerű oktatás nem tudhat vagy nem

képes kialakítani a képzéseknek és

továbbképzéseknek ebben a szférá-

jában lehetne átadni.

Márton János

Omnibus kft. – politológus

e-mail: martonjanos@yahoo.com

Papp Z. Attila

Határon Túli Oktatásfejlesztésért

Programiroda – igazgató

e-mail: pappza@yahoo.com

Új perspektívák elõtt

a hazai magyar felnõttképzés

2005. december 3-án szakmai ke-

rekasztal-beszélgetésre került sor

a romániai magyar közművelődé-

si szakemberképzés jelenéről és jövő-

képéről Sepsiszentgyörgyön, a Megyei

Tanács tanácstermében, a Kovászna

Megyei Művelődési Központ rendezé-

sében. A tanácskozáson hazai magyar

közművelődési szakemberek, egyete-

mi oktatók, valamint a Magyar Műve-

lődési Intézet, mint a képzésekben jár-

tas magyarországi intézmény munka-

társai vettek részt. Az egybegyűlteket

Demeter János, Kovászna Megye Ta-

nácsának elnöke, valamint Imreh-Mar-

ton István, mint házigazda, a tanácsko-

zás kezdeményezője, a Kovászna Me-

gyei Művelődési Központ igazgatója

köszöntötte. A rendezvényen jelen

voltak: Dr. Kötő József oktatásügyi ál-

lamtitkár, egyetemi tanár, az Erdélyi

Magyar Közművelődési Egyesület

(EMKE) elnöke, Kálóczy Katalin, a

Nemzeti Kulturális Örökség Miniszté-

riumának (NKÖM) vezető főtanácso-

sa, Borbáth Erika, a Magyar Művelő-

dési Intézet (MMI) főigazgatója,

Cziprián Kovács Lóránt, a Babeș-

Bolyai Tudományegyetem sepsiszent-

györgyi fiókjának vezetője, Dáné Tibor

Kálmán, az EMKE ügyvezető elnöke, a

Romániai Magyar Népfőiskolai Társa-

ság elnöke, Karda Emese, a Hargita

Megyei Kulturális Központ igazgatója,

Balla Zoltán, a Humán Reform Alapít-

vány elnöke, valamint Hegedüs Kata-

lin, Tóth Zsuzsanna, Egyed Albert,

Földiák András az MMI főmunkatár-

sai és Ördög-Gyárfás Lajos, a Kovász-

na Megyei Tanács Művelődési és Ok-

tatási irodájának vezetője.

Az alábbiakban azokról a konkré-

tumokról szólnék, amelyekről szó

esett a megbeszélésen és már mint

meglévő képzési formák léteznek,

vagy indulni fognak a jövőben az er-

délyi magyar közművelődési szakma

számára. Természetesen az összejöve-

tel sokkal nagyobb perspektívákat

ölelt fel, mint amiről az alábbiakban

szólunk, és az erdélyi magyar felnőtt-

képzési programokban további egyez-

tetésekre lesz még szükség, amit az

érdekeltek január folyamán fognak

megejteni.

Két képzésformáról szólnánk bő-

vebben. Az egyik a Hargita Megyei

Kulturális Központ

akkredidált képzései,

melyeken kulturális

intézményvezető, va-

lamint kulturális elő-

adó (referens) szak-

mákat lehet elsajátíta-

ni, a másik pedig az

Eötvös Lóránd Tudo-

mányegyetem 2006

februárjában induló,

kifejezetten határon

túli közművelődésben

dolgozó szakemberek

posztgarduális formá-

ban, kulturális mediá-

tor képzése.

Az említett össze-

jövetelen szétosztott, a Hargita Me-

gyei Kulturális Központ képzéseiről

szóló információs szórólapon a kö-

vetkezők olvashatók: „A képzésre je-

lentkezhetnek kulturális intézmé-

nyek és civil szervezetek munkatár-

sai, valamint egyetemi hallgatók. A

hallgatók ismereteket szerezhetnek

arról, hogy hogyan kell egy rendez-

vényt 'eladni'. Megtanulhatják azt,

hogy nem elegendő, ha az adott szer-

vezet jól működik, ezt hírül is kell ad-

ni, el kell fogadtatni használóival. A

közművelődésben dolgozók tudást

szerezhetnek korunk új információ-

szerzési módszereiről, munkájukba

beépíthetik és használhatják az inter-

net nyújtotta kommunikációs lehető-

ségeket. A tanév során hétvégi inten-

zív elméleti és gyakorlati képzéseken

vesznek részt a jelentkezők. A kép-

zést elvégző és a végső vizsgán sike-

resen átment személyek államilag el-

ismert kulturális in-

tézményvezető vagy

kulturális előadó szak-

képesítésről szóló bi-

zonyítványt kapnak.“

A képzések tantár-

gyai: A fejlesztés és

kultúra, A kultúra és

az EU, Forrásbevo-

nás, Humán erőforrás

menedzsment, Identi-

tások a kultúrában,

Kapcsolatépítés, Mar-

keting, Kommuniká-

ciós ismeretek, Kultú-

ra a WEB-en, Kultú-

raelméleti alapfogal-

mak, Kulturális turiz-

mus, Kvalitatív módszerek a társada-

lomkutatásban, Retorika, Tárgyalási

technikák, Társadalmi részvétel, Tár-

sadalomelmélet, Társadalomismereti

technikák. A tanácskozáson szóba ke-

rült az is, hogy milyen módon vehet-

nének részt a közép-erdélyi szórvány-

A képzést elvégző és

a végső vizsgán si-

keresen átment sze-

mélyek államilag

elismert kulturális

intézményvezető

vagy kulturális elő-

adó szakképesítésről

szóló bizonyítványt

kapnak.

ból is hallgatók ezen a képzésen, hisz

egyértelmű, hogy a közösségépítés

szempontjából számukra nagyon

fontos szakmai tudásra tehetnének

így szert.

A másik képzést a magyarországi

Eötvös Loránd Tudományegyetem

Pedagógiai és Pszichológiai Kara

fogja indítani 2006 februárjában. Ez

egyetemi, főiskolai szintű, posztgra-

duális képzésnek in-

dul majd, kulturális

mediátor megneve-

zéssel, négy féléves

futamidővel. A MÁ-

ÉRT Kulturális Szak-

bizottságának 2005

májusában megtartott

ülésén a NKÖM, a

Határon Túli Magya-

rok Hivatala, vala-

mint a Magyar Műve-

lődési Intézet közös

előterjesztést nyújtot-

tak be, melyben kifej-

tették: a Kárpát-me-

dencei magyar közös-

ségek közművelődési életének támo-

gatása kulcsfontosságú terület. Ezért

a kulturális szektor ezen intézmény-

rendszerének a fejlesztése rendkívül

fontos lenne, melynek első lépése

egy integrált, szakmai képzési és to-

vábbképzési hálózat kiépítése kell le-

gyen. Mert a határon túli magyarság

körében a közművelődési élet szinte

kizárólag a civil szféra keretei között

működik, s ezért a minőségi kultúra

művelése érdekében tartósan tá-

maszra szorul. Ezért a rendezvény-

központú támogatás mellett (és nem

helyett), fel kéne gyorsítani a minél

intenzívebb szakmai felkészülést,

hogy az intézményesülésnek egy

magasabb szintje jöhessen létre eze-

ken a területeken. A javaslat közép-

pontjában az az elképzelés áll, hogy

minden határon túli régióban (ese-

tenként szubrégióban) kisebbségi

magyar művelődési intézet(ek) jöjje-

nek majd létre, melyek a többségi ál-

lam és Magyarország közös fenntar-

tása alatt működnének. Az így létre-

jött, majdan hálózatban működő mű-

velődési intézetek, mint kulturális

módszertani és szolgáltató közpon-

tok alkalmasak lennének képzési fel-

adatok elvégzésére, információs köz-

pont működtetésére, valamint pályá-

zati bázisként segíteni a régió köz-

művelődési életét.

Az imént említett három intéz-

mény által a MÁÉRT Kulturális

Szakbizottsága elé benyújtott terve-

zet szerint mindezeknek az elvégzé-

sére előbb személyi feltételeknek

kell teljesülniük, melyhez egy há-

romlépcsős szakmai képzési rend-

szer elindítása szükséges. Az első

egy felsőfokú művelődésszervező

képzés kell legyen (az ELTE már

említett kulturális mediátor képzé-

se), a második akkreditált középfo-

kú közművelődési szakemberkép-

zés (rendszeres, melyet hazai szinten

a Hargita Megyei Művelődési Köz-

pont már említett

képzése jól el tudna

látni), a harmadik pe-

dig helyi képzéssoro-

zat lenne.

Az első képzési

szint az Illyés Közala-

pítvány támogatásával

indul személyre szóló-

an, azaz meghívásos

alapon. A különböző

határon túli régiókból

olyan személyek ve-

hetnek részt ezen a

négy félévből álló

posztgraduális képzé-

sen, akiknek egyetemi

vagy főiskolai végezettségük van, és

már valamilyen kulturális intézmény

(civil vagy magyar önkormányzati)

vezetőjeként tevékenykednek. Az

összesen 20 résztvevőből 9 erdélyi, aki-

ket a NKÖM, az MMI (Magyar Műve-

lődési Intézet) és az EMKE közös meg-

egyezés alapján választott ki:

1. Ács Zsolt, EMKE, Kolozsvár

2. Bodó Barna, Szórvány Alapítvány,

elnök, Temesvár

3. Dáné Tibor Kálmán, EMKE OE,

ügyvezető elnök, Kolozsvár

4. Demeter László, Gaál Mózes Köz-

művelődési Egyesület, elnök,

Barót, Erdővidék

6. Hadnagy Árpád, Hargita Megyei

Kulturális Központ, udvarhelyi

képviselet, Székelyudvarhely

7. Imreh István, Kovászna Megyei

Kulturális Központ, igazgató,

Sepsiszentgyörgy

8. Karda Emese, Hargita Megyei Kul-

turális Központ, igazgató, Csík-

szereda

9. Torma (Bodó) Judit, Hargita Me-

gyei Kulturális Központ, Csíksze-

reda.

A képzést az ELTE Pedagógia és

Pszichológia Kar (PPK) Felnőttkép-

zési Tanszékének oktatói akkreditált

tanmenet alapján végzik majd, a

MMI épületében.

2005. október 20–22-e között az

MMI Balatonalmádiban levő to-

vábbképző központjában a leendő

hallgatók részére „gólyatábort“ tar-

tottak. Ezen a jövőbeni hallgatók, az

oktatók, a szervezők, valamint a tá-

mogatók (NKÖM, Oktatási Minisz-

térium, HTMH, Illyés Közalapít-

vány) ismerkedhettek meg egymás-

sal és elbeszélgethettek a kétéves

tanfolyam részleteiről. A „felvételi

vizsga“ a hallgatók számára, egy

előzetesen egyeztetett szempontok

alapján behatárolt, maximum tíz ol-

dalt kitevő, a kultúra, a közművelő-

dési élet bizonyos földrajzi vagy

szakmai területét felölelő esszé volt,

melyet a balatonalmádi összejövete-

len közösen kiértékeltek. A dolgo-

zatokra azért volt szükség, mert a

PPK programja magyarországi vi-

szonyokból indul ki, de ezek alap-

ján viszont mód nyílik arra is, hogy

a tanmenetben bizonyos mértékig

beépüljenek a sajátos kisebbségi

problémákkal foglalkozó stúdiu-

mok is.

A képzés tantárgyai között sze-

repel: szociológia, művelődés-szo-

ciológia, kultúra- és művelődésel-

mélet, művelődéstörténet, a civil

társadalom és a kultúra, kulturális

jog, andragógia, a művelődés pszi-

chológiai kérdései, a művelődésku-

tatás módszerei, marketing- és rek-

lámismeretek, a művelődés me-

nedzsmentje, művelődés-gazdaság-

tan, bevezetés a magyar kisebbsé-

gek társadalomtörténetébe, társada-

lom- és térségfejlesztés, közösségi

művelődés, projektmenedzsment, a

művelődésszervezés módszerei, mé-

diaismeret stb. A hallgatóknak szak-

dolgozatokat kell majd elkészíteni-

ük, szakmai gyakorlatokat kell vé-

gezzenek, szóbeli vizsgákon kell

részt venniük, szemeszterenként

három alkalommal kell kiutazniuk

az MMI-be 30 órás előadássorozat-

ok meghallgatására. A képzés 75

kreditpontos.

A sepsiszentgyörgyi találkozón

az MMI képviselői ismertették azo-

kat a képzéseket is, amelyeket szíve-

sen bocsátanának az erdélyi érdeklő-

dők rendelkezésére, természetesen

idehaza lebonyolítva, az itthoni vi-

szonyokhoz alkalmazva. A székely-

udvarhelyi székhelyű Humán Re-

form Alapítvány képviselője szintén

jelezte, hogy a jövő évben akkreditált

szakmai képzéseire Hargita megyén

kívülről érkezett hallgatókat is szíve-

sen látnak.

Dáné Tibor Kálmán

Romániai Magyar Népfőiskolai

Társaság – elnök

e-mail: szabedi@emke.cluj.astral.ro

civil fórum22

... a határon túli

magyarság körében

a közművelődési

élet szinte kizárólag

a civil szféra keretei

között működik, s

ezért a minőségi

kultúra művelése

érdekében tartósan

támaszra szorul.

Szakmai továbbképzés – a civil szféra jövőjének záloga 23

A2005-2006-os tanévben a ko-

lozsvári Közigazgatási és Poli-

tikatudományi Fakultás kere-

tében A közösségfejlesztés Iskolája

névvel beindul a Közösségfejlesztési

Posztuniverszitáris képzés. A képzés

szakmai, gyakorlati részét a romániai

közösségfejlesztésben aktív civil szer-

vezetek hálózata a RuralNet biztosítja.

A RuralNet jelen pillanatban 23

szervezetből álló hálózat, amely célul

tűzte ki, hogy javítja a közösségfej-

lesztésben aktív civil szervezetek ál-

tal nyújtott szolgáltatások minőségét,

és abban nyújt segítséget, hogy ezek-

nek a szervezeteknek az erőforrásai

és potenciáljai maximálisan haszno-

sítva legyenek.

Romániában a közösségfejlesztés

önálló tevékenységi területként hatá-

rozza meg önmagát, ezt elősegítette

az a tendencia is, hogy számos szoci-

ális jellegű program a közösségfej-

lesztés módszereit használja tevé-

kenységei során. A romániai civil tár-

sadalom számos olyan példával szol-

gál, amely a közösségfejlesztést egy-

értelműen különálló diszciplínaként

határozza meg, és egyben annak

szükségességét is, hogy ennek a szak-

mai fejlesztésével is foglalkozzunk.

Jelenleg számos képzési program

létezik, amelynek célja, hogy beavas-

sa az embereket a közösségfejlesztés

rejtelmeibe, de hiányzik az a képzési

lehetőség, amely a már aktív közös-

ségfejlesztők képzését, továbbfejlő-

dését segítené elő.

A Közösségfejlesztési Posztuni-

verszitáris képzés a fent említett igé-

nyek kielégítését tűzte ki célul, és a

következő rövid és hosszú távú célo-

kat fogalmazza meg, amelyek e kép-

zési forma előnyeit is körvonalazzák:

– Közösségfejlesztési szakemberek

képzése – a hazai tapasztalatokat

felhasználva és a hazai körülmé-

nyekre alapozva;

– Az elmúlt időszakban minden kö-

zösségfejlesztési program nagy

hangsúlyt fektetett az új szakembe-

rek képzésére. Ezek a képzési prog-

ramok rövid távúak, külső trénere-

ket, szakembereket hívnak meg, és

kevesebb hangsúlyt fektetnek a sa-

ját tapasztalatok felhasználására.

Ezzel szemben a jelen képzés ta-

paszalt szakemberek és szervezetek

tudását szeretné továbbadni;

– Műhelymunka, amely a hazai kö-

zösségfejlesztési tapasztalatoknak

a dokumentálását célozza. Az el-

múlt 15 év alatt számos közösség-

fejlesztési programról tudunk, de

hiányzik ezeknek a dokumentálá-

sa, publikálása és

bemutatása. Ezért a

képzéssel társul egy

m ű h e l y m u n k a ,

amelynek során ép-

pen ezeket a hiá-

nyosságokat pótol-

ja, kiemelve azt a

tényt, hogy a diá-

kok maguk is részt

vesznek ebben a te-

vékenységben;

– A közösségfejlesztői

szakma professzio-

nalizálódása. A kö-

zösségfejlesztés hi-

vatalos elismerése,

mint olyan szakma,

amely adott időben

megtanulható, és amely különböző

területeken és intézményekben is

hasznosítható.

Résztvevők köre

Felsőfokú végzettséggel rendelkező

személyeknek, akik a közösségfejlesz-

tés területén vagy rokon területeken

dolgoznak: facilitátorok, szociális mun-

kások, szociális, természetvédő és kul-

turális programok menedzserei. Ugya-

nakkor tanárok, kultúrotthon-igazga-

tók vagy helyi civil szervezetek vezető-

inek is szól, akik tevékenységük révén

hatással vannak a közösség életére.

Oktatási célkitűzések és képzési

forma

A közösségfejlesztési továbbképzés

eredményeként a résztvevők:

– ismerni fogják a közösségfejlesztés,

társadalmi változás, szociális tőke

elméleti megközelítéseit;

– ismerni fogják azokat a módszere-

ket és eszközöket, amelyek lehetővé

teszik a helyi döntéshozatali mecha-

nizmusokba való beavatkozást és a

közösség tagjainak a mozgósítását;

– ismerni fognak olyan módszereket,

amelyekkel mozgósítani lehet a kö-

zösség erőforrásait.

A közösségfejlesztési továbbképzés

időtartama egy szemeszter, amely

összesen 170 órát jelent.

Az elméleti képzés mellett hang-

súlyt kap a közösségi munka gyakor-

lati megközelítése is, amely lehetővé

teszi a résztvevők számára, hogy egy

közösségi tevékenység működését is

közvetlenül megismerhessék.

A képzés részletes te-

matikái:

1. Modul – Közösség-

fejlesztés: folyamat

vagy végeredmény

2. Modul – Közösségi

részvétel a település-

szintű döntéshozatal-

ban

3. Modul – Belépés a

közösségbe – a közös-

ség feltérképezése, ki-

választása

4. Modul – Társulás,

közösségi szerveze-

tek, kommunikáció

5. Modul – Közösségi

projektmenedzsment

Gyakorlat

Az öt modul mellett a képzés nagy

hangsúlyt fektet az egyéni kutatásra

és a tapasztalatszerzésre. Fontosnak

tartjuk, hogy az egyéni kutatás, in-

formációgyűjtés mellett a diákoknak

lehetőségük legyen „élőben“ is ki-

próbálni a tanultakat. Itt kap kiemelt

szerepet a szakmai gyakorlat, amely-

nek a lebonyolításában és kivitele-

zésében a RuralNet hálózat tagszer-

vezetei is szerepet vállalnak.

Előadók

Az öt előadó közösségfejlesztési szak-

ember: gyakorló közösségfejlesztők

(facilitátor), közösségfejlesztési prog-

rammenedzserek, egyetemi előadóta-

nárok a szociális tőke területén.

Említésre méltó, hogy a képzést a

Fornetti Romania is támogatja a Civil

Társadalom Fejlesztése című prog-

ram keretén belül.

Bővebb információt a www.dez-

voltarecomunitara.ro honlapon vagy

az istvan@dezvoltarecomunitara.ro

címen találhatnak.

Dezső Júlia és Szabó István

Közösségi Kapcsolatokért Egyesület

– programvezetők

e-mail: office@dezvoltarecomunitara.ro

A romániai civil tár-

sadalom számos

olyan példával szol-

gál, amely a közös-

ségfejlesztést egy-

értelműen különál-

ló diszciplínaként

határozza meg, és

egyben annak szük-

ségességét is, hogy

ennek a szakmai

fejlesztésével is

foglalkozzunk.

A közösségfejlesztés Iskolája

„Kezdeményezz. Mutasd meg, hogy lehet!“

civil fórum24

Ademokratikus intézmények

megteremtése, a civil társada-

lom egésze már hallgatói ön-

kormányzati tevékenységem során

foglalkoztatott – a későbbiekben a

nonprofit szervezetekben végzett te-

vékenységem tett nyitottá a szektort

érintő problémák iránt. A véletlen

úgy hozta, hogy miközben a Debrece-

ni Egyetem művelődési és felnőttkép-

zési menedzser másoddiplomás kép-

zését végeztem, az ELTÉ-n dolgozó

oktatásszervezőként adminisztrátora,

s ezáltal tanúja lettem egy kibontako-

zó nonprofit képzési programnak. A

„Civil társadalom és nonprofit szer-

vezetek“ képzési programban részt-

vevő tanulók első évfolyama 2002 jú-

niusában végzett, ezért fontosnak tar-

tottam a képzés összefoglalását és ér-

tékelését. Jelen tanulmány az „Akkre-

ditált felsőoktatási programok a civil

társadalom és nonprofit képzés terü-

letén Magyarországon“ dolgozat

esettanulmánya alapján készült, me-

lyet az Alapítvány a Magyar Felsőok-

tatásért és Kutatásért „Humán erőfor-

rás fejlesztése a civil szektorban“ ku-

tatási ösztöndíjjal támogatott.

Az 1989. évi egyesülési törvény le-

hetővé tette a magyarországi civil

szervezetek legális működését, az ezt

követő rendelkezések, az 1997. évi

nonprofit törvény, az 1%-os törvény

és az egyéb jogi és gazdálkodási vál-

tozások rákényszerítették a szektor

tagjait a jogszabályok folyamatos új-

raértelmezésére és alkalmazására.

Ugyanakkor a civil szektorban ta-

pasztalható professzionalizálódási

folyamat is új igényeket támaszt a

szervezetekkel, a szektor munkavál-

lalóival és önkénteseivel szemben. A

jogi szabályozás változásai miatt és a

lehetőségek kihasználása érdekében

a civil szektorban felértékelődött a

képzés, az emberi erőforrásokkal va-

ló gazdálkodás fontossága, hiszen a

szakértői színvonal biztosításától

függ a szervezetek működésének jog-

szerűsége, a gazdálkodás törvényes-

sége, a teljesítmény eredményessége,

és így végső soron a hosszú távú mű-

ködőképesség.

A civil szektor ösztönzésére hall-

gatva a kormányzat 2000-ben egy

olyan felsőoktatási program kidolgo-

zását támogatta, amely a civil társa-

dalomról, a nonprofit szervezetekről

széleskörű elméleti és gyakorlati is-

mereteket ad, s bármely felsőoktatási

intézményben – az egyes modulok

szűkítésével, vagy tágításával – beve-

zethetővé válhat. A program az Eöt-

vös Loránd Tudományegyetem Ta-

nárképző Főiskolai Karán indult, a

nonprofit szektor ismert és elismert

szakembereinek bevonásával, felkér-

ve a szakembereket az indító oktatási

anyagok elkészítésére. A már műkö-

dő programok tapasztalatainak figye-

lembevételével egy 200 órás képzési

program készült, ennek oktatása

2001-ben kezdődött az ELTE TFK

művelődésszervező szakos hallgatói

számára „A civil társadalom és a non-

profit szervezetek“ címmel. A képzé-

si program szükségességét mutatja,

hogy 2001-ben 19 felsőoktatási intéz-

mény érdeklődött iránta – jelezve a

program elindításának szándékát, il-

letve az általa nyújtott ismeretek

hasznosságát, ezt követően több in-

tézményben akkreditálták az ELTÉ-n

indított képzést. A nonprofit ismere-

teket tartalmazó képzési programok

közös továbbfejlesztésére nonprofit

szakemberekből, oktatókból álló non-

profit képzési műhely alakult, mely

azóta is hatékonyan működik.

A képzés célcsoportja

A Civil társadalom és nonprofit szer-

vezetek képzési program elsődleges

célcsoportja a főiskolás és egyetemis-

ta hallgatók köre, szűk értelemben, a

konkrét képzést vizsgálva, az ELTE

Tanárképző Főiskola művelődésszer-

vező szakos, nappali tagozatos har-

mad- és negyedéves, valamint a leve-

lező tagozatos másod- és harmadéves

hallgatói. A képzést megkezdő hall-

gatók a szakon szerzett előismeretek-

kel is rendelkeznek, hiszen mire az

oktatás e szakaszába érkeznek, már

elvégezték a művelődéstörténet, a

kulturális élet színterei, a művelődés-

gazdaságtan, a közösségfejlesztés

modulokat, melyek érintik a harma-

dik szektor kérdéskörét.

2002 májusában a programot első-

ként elvégző csoportok hallgatóival

kérdőív segítségével felmérést készí-

tettem. A kérdőíveket összesen 32 vég-

zős és 19 elsőéves hallgató töltötte ki.

A felmérésből kiderült, hogy a

képzésen részt vevő legtöbb hallgató

azért választotta a szakirányt, mert ér-

deklődést mutattak a nonprofit szek-

tor, vagy a jogi és közgazdasági jelle-

gű ismeretek iránt. A képzéstől mun-

kaerőpiaci helyzetük javulását, általá-

nos műveltségük bővülését várták.

A tananyagszakértők

A képzési program kidolgozásában a

harmadik szektor és a felsőoktatás-

ban részt vevő szakértők vettek részt.

A szakértőcsoport tagjai: dr. Bódi

György nonprofit közgazdász, Do-

náth Attila szociálpolitikus, Farkas

Gábor nonprofit szakértő, dr. Molnár

József jogtanácsos, Péterfi Ferenc kö-

zösségfejlesztő, közművelődési szak-

ember, dr. Riechel Éva ügyvéd, non-

profit szakértő, dr. Soltész Anikó jo-

gász, Szőcs Attila közgazdász, dr.

Varga István producer, dr. Vercseg

Ilona közösségfejlesztő, közművelő-

dési szakember, Szabóné dr. Molnár

Anna tanszékvezető, főiskolai do-

cens. A szakértői csoport munkáját

folyamatosan segítette Baranyi Éva a

támogató MeH Civil Kapcsolatok Fő-

osztályának munkatársa, valamint

Brüll Edit nonprofit szakértő, közmű-

velődési szakember.

A tananyagszakértők valamennyi-

en a nonprofit szektor vagy a felnőtt-

oktatás elismert szakértői, akik felké-

szültségükkel, szaktudásukkal a mi-

nőséget garantálták.

A képzési cél

A képzési programból érdemes idéz-

ni, hogy olyan szakemberek képzését

tűzte ki célul, „akik

– demokratikus attitűddel rendel-

keznek;

– ismerik, és fontosnak tartják a civil

eszmét mind nemzetközi, mind

hazai vonatkozásban, felismerik

annak társadalomformáló jelentő-

ségét;

– tisztában vannak civil társadalom

fogalmával és filozófiájának, értel-

mezésének történelmi változásai-

A „Civil társadalom és nonprofit

szervezetek“ akkreditált képzési program

az ELTE Pedagógia Karán

Szakmai továbbképzés – a civil szféra jövőjének záloga 25

val, a hazai és külföldi civil társa-

dalmak szociológiai jellemzőivel,

a szektorok közötti funkciók meg-

oszlásával, működésük tendenciá-

ival, s a civil társadalom jövőbeni,

globális szerepére vonatkozó ér-

telmezésekkel;

– felismerik a korszerű civil maga-

tartás, a cselekvő állampolgáriság

jelentőségét és tudatosul bennük

saját adekvát társadalmi szerepük;

– mindezeket a felismeréseket be

tudják építeni napi gyakorlatuk-

ba, mert ismerik a társadalmi cse-

lekvés jogi és gazdasági kereteit,

cselekvési technikáit, vagyis:

– ismerik a civil szektor 'laza', nem

formalizált és az intézményesült

szervezetek közötti alapvető jogi,

szervezeti és gazdálkodási külön-

bözőségeket;

– ismerik a nonprofit szervezetek

működését érintő jogszabályokat

és eljárási módokat;

– megértik a közérdekű célra létesí-

tett gazdálkodás fontosságát, meg-

ismerik az annak keretet adó jog-

szabályokat;

– ismerik a közhasznú tevékenység

forrásait és kedvezményeit, az át-

láthatóság és a nyilvánosság köve-

telményeit;

– tisztában vannak a sikeres non-

profit menedzsment szerepével,

ismerik főbb sajátosságait;

– jártasak a marketing-kommuniká-

cióban, az alapvető stratégiai ter-

vezésben, s a gyakorlatban, az 'öt-

lettől a megvalósulásig' tartó fo-

lyamatok és vezetőik megismeré-

sén keresztül saját élményeket is

szereznek a szektor működéséről.“

A program megvalósítási folyamata

Szabóné dr. Molnár Annával, az EL-

TE TFK Művelődésszervezés tan-

székének vezetőjével készült interjú

és a szakmai beszámoló alapján a

„Civil társadalom és nonprofit szek-

tor“ képzési program a következő-

képpen jött létre.

A tantárgyi programok elkészíté-

séhez a tanszék segédanyagot bocsá-

tott ki a szakértők rendelkezésére,

amelyben meghatározták a tartalmi

és formai követelményeket. (Elemei:

a modul célja, a feltételezett tudás-

anyag, előképzettségi szint, a modul

tartalma szemeszterenként 14 tanul-

mányi hétre elosztva, a modul oktatá-

sának időterve, az évközi ellenőrzés

módja, a számonkérés módja, a tárgy

előírt külső szakmai gyakorlati, a kö-

telező és ajánlott irodalom, a tantárgy

tárgyi szükségletei és ellátása, a tan-

tárgyakkal kapcsolatos tudományos

eredmények követése, a tárgy minő-

ségbiztosítási módszerei, fejlesztési

politikája, személyi feltételek.)

A szakértők a tantárgyi struktúrá-

nak megfelelően három munkacso-

portot alakítottak, áttekintették az el-

készült tantárgyleírásokat, megvitat-

ták a tartalmi és formai kérdéseket,

megállapodtak a szükséges változta-

tások tartalmában és megvalósításuk

határidejében. Az elkészült képzési

programot a Nyitott Képzések Egye-

sületének szakemberei lektorálták. A

tantárgyak leírása mellett szemel-

vénygyűjtemény is készült nyomta-

tott és elektronikus formában.

A képzési program gyakorlati be-

vezetésére elsőként az ELTE TFK

művelődésszervező szak alapképzé-

sében, a levelező tagozat III. évfolya-

mán került sor. Közel 50 hallgató

vette fel a tárgyakat kötelezően vá-

lasztható szakmai specializáció kere-

tében. Az oktatást a szakértői cso-

port tagjai vállalták. A „Civil társa-

dalom és nonprofit szervezetek“

képzési program bemutatása szak-

mai tanácskozáson történt meg 2000

novemberében. Ezen fórumon fogal-

mazódott meg a szakmai műhely

gondolata is. Egyetértés alakult ki

abban, hogy szükség van a képzési

program folyamatos értékelésére,

fejlesztésére és a képzést indító in-

tézmények közötti tapasztalatcseré-

re. Már a szakmai konferencián érzé-

kelhető volt a meghívott felsőoktatá-

si intézmények részéről a program

iránt megnyilvánuló érdeklődés.

A tanszék elkészítette a program-

hoz kapcsolódó szigorlati és záró-

vizsga-tételeket és 2001 februárjában

elkezdődött a képzési program okta-

tása az ELTE TFK művelődésszerve-

ző szakának nappali tagozata III. év-

folyamán is, kötelezően választható

specializáció keretében, mely azóta is

sikeresen működik.

Módszerek

A tantervi koncepció fő elve, hogy át-

fogó, elméleti és gyakorlati ismerete-

ket egyaránt adjon.

A megvalósuláshoz szükséges el-

méleti ismeretek megszerzésének

módszerei: előadás, konzultáció, a

szakirodalom önálló tanulmányozá-

sa, korreferátumok. A gyakorlat mód-

szerei: megfigyelés, interjú készítése,

kutatás, levéltári munka, magnón/vi-

deón rögzített oral history készítése.

Tantervi modulok

A kidolgozott koncepció szerint a tan-

tárgyi program 3 egymásra épülő tan-

tárgyból áll: a „Civil társadalom“, a „Jo-

gi és gazdálkodási ismeretek“ és a „Me-

nedzsment“ címet viselő tantárgyakból.

A 3 tantárgy három egymást követő

szemeszteren át kerül be a tantervbe. Az

első szemeszter alapozó funkciót tölt be,

ez foglalja össze a civil társadalom esz-

méjének, filozófiájának, szociológiai jel-

lemzőinek ismeretanyagát, a demokrá-

cia fogalmával kapcsolatos ismereteket,

illetve a nemzetközi és hazai vonatkozá-

sú ismereteket. Az alapozó tárgy a má-

sodik szemeszterben folytatódik. A jogi

modul a 2. szemeszterben kezdődik, ak-

kor, amikor a hallgatók a civil kurzus

gyakorlatát végzik. A nonprofit me-

nedzsment tantárgy a 3. szemeszterben

lép be. E tárgy már nemcsak a hallgatók

szemlélődését, hanem személyes sze-

repvállalását, kreativitását is érinti, mi-

közben szemléletes gyakorlati ismerete-

ket ad a vezetés technikáiról.

Az elméleti ismeretek szakmai

gyakorlatokkal egészülnek ki, melye-

ket az adott tárgy oktatója tervez meg.

Tantárgy neve I. félév II. félév III. félév

A civil társadalom fejl ődése

és a nonprofit szervezetek alapismeretei

2+2 K 0+2 GYJ

Jogi és gazdálkodási ismeretek 2+2 K

Menedzsment 2+2 GYJ

HETI ÓRASZÁM 2+2 2+4 2+2

SZIGORLAT 1

KOLLOKVIUM 1 1

GYAKORLATI JEGY 1 1

civil fórum26

A három tantárgy a harmadik sze-

meszter végén közös, összevont szi-

gorlattal zárul. A program lehetséges

kreditértéke: 6 + a szigorlatért adható

kredit mennyisége. A művelődés-

szervező szakos hallgatók képzésébe

és a felsőoktatási programokba jól il-

leszkedik a képzés struktúrája, a non-

profit ismereteket pedig egymásra

építve, didaktikailag

megalapozva sajátít-

hatják el a tanulók.

Értékelés

A program értékelésé-

re a hallgatók, az okta-

tók és a munkáltatók

(nonprofit szervezeti

vezetők) bevonásával

felmérés készült 2002

tavaszán, 2003-ban, a

tanév végén pedig u-

tánkövető vizsgálatra

került sor.

Az oktatók (Ver-

cseg, Péterfi, Bódi, Mol-

nár, Varga, Donáth)

véleménye szerint a tartalmi tapasz-

talatok teljes mértékben visszaigazol-

ták a tantárgyi program bevezetésé-

nek helyességét és szükségességét.

Bebizonyosodott, hogy a hallgatók

nagyon keveset tudnak azokról az

eseményekről, amelyeket pedig ma-

guk is átéltek (rendszerváltozás és

annak nemzetközi hatása). Keveset

tudnak a demokráciáról, még inkább

a cselekvő állampolgáriságról, saját

állampolgári cselekvésükben nem,

vagy csak nagyon bátortalanul hisz-

nek, bár tetszik nekik a civil gondolat.

A célcsoport jellemzésénél bemu-

tatott hallgatók a kérdőíves vizsgálat

során értékelhették a képzést. A nap-

pali tagozatos hallgatók mindegyi-

ke, a levelezős hallgatók fele vett

részt a felmérésben. A kérdőíven

egyrészt hétfokozatú skálán jelölhet-

ték az oktatás színvonalára, a taná-

rokkal való kommunikációra, a

szakmai ismeretek átadására vonat-

kozó észrevételeket, illetve egyéni

válaszadással ítélhették meg a leg-

hasznosabbnak tartott tárgyat, meg-

fogalmazhatták, hogy miben kellene

változtatni és egyéb észrevételekre is

lehetőségük nyílt.

Több pontban eltér a nappali és a

levelező hallgatók véleményezése. A

nappali tagozatos hallgatókról kide-

rült, hogy nincs igazán civil szerveze-

ti tapasztalatuk, társas mezejük a csa-

lád és a barátok szintjeire korlátozó-

dik. (Csak egy hallgató jelezte, hogy

tagja nonprofit szervezetnek.) Érde-

kes, hogy csak a nappali tagozaton

fogalmazódott meg az önálló jegyzet,

vagy tankönyv hiánya, a levelező ta-

gozatosok megtalálták a hozzáférés

lehetőségét a szakmai anyagokhoz,

ez a tapasztalatlanság mellett a nap-

pali tagozatos hallgatók gyámoltalan-

ságára és arra is utal, hogy mindent

készen, utánjárás nélkül szeretnének

megkapni. A nappali tagozatos hall-

gatók naivitását jelez-

te az a vélemény, a-

melyet egyikük a kér-

dőív kitöltésekor fo-

galmazott meg: „A jo-

gi dolgokat egyszerű-

síteném, érthetőbbé

tenném, nem a konk-

rét paragrafusokat ké-

ne megadni. Arra ott

az ügyvéd.“ Tehát a

hallgató nem feltéte-

lezte, hogy a civil

szektorban végzendő

munkája során a jog-

szabályok önálló ér-

telmezése szükséges,

vagy úgy gondolja, a

civil szervezetek többségének van le-

hetősége jogtanácsos alkalmazására!

A tanárokkal való kommunikációt

elég kedvezőnek tartották a hallga-

tók. Feltételezhető, hogy jó viszony,

jó hangulat alakult ki a hallgatók és

az oktatók között annak ellenére,

hogy az óraadó oktatók többnyire

csak a tanórákon voltak jelen, viszont

megteremtették annak a lehetőségét,

hogy telefonon, e-mailen is tudjanak

segítséget nyújtani, ha ezt igényelték

a hallgatók.

Arra a kérdésre,

hogy ha módjuk len-

ne, min változtatná-

nak, a nappali tagoza-

tos hallgatók fele azt

válaszolta, hogy több

segédanyagra, jegy-

zetre vagy tankönyv-

re, fénymásolt vázlat-

ra lenne szükség, a

rendelkezésükre bo-

csátott CD-ROM hasz-

nálatát nehézkesnek

ítélték. Egyes hallga-

tók az évközi számon-

kérések rendszeressé-

gét kérték. Volt, aki

nehezményezte bizo-

nyos órák összevoná-

sát, az ún. tömbösítést

inkább a folyamatos,

lassabb tempót igény-

lő, hagyományos szemináriumok

megtartását igényelte.

A levelezős hallgatóknak voltak

saját tapasztalataik a nonprofit szek-

torról. A felmérésből is kiderült, a

kérdőívet kitöltők 90%-a kapcsolat-

ban állt civil szervezettel, vagy tag-

ja/vezetője volt nonprofit szervezet-

nek. A saját jogi és közgazdasági ta-

pasztalatokból adódóan gyakorlatia-

sak voltak a konzultációk során felve-

tett kérdéseik. Előnyt jelentett a hall-

gatók társadalmi tapasztalata, moti-

váltságuk és érdeklődésük színvona-

la jelentősen befolyásolta az eredmé-

nyes munkát. A válaszaikban úgy

ítélték meg, a szakma megismerésé-

hez elég jól hozzásegítette a képzés,

senki sem értékelte elfogadhatatlan-

nak az oktatást. Az adott munkakör-

ben végzett munkájában a válasz-

adók többségét segítette a képzés,

még ha nem is a harmadik szektor te-

rületén helyezkednek el. Az oktatás

színvonalát mindenki megfelelőnek

tartotta, a hallgatók 60%-a jónak, sőt

volt, aki kiválónak. Ellentmondásos

vélemények is megjelentek, néhá-

nyan soknak találták a dolgozatok

számát, mások viszont több évközi

számonkérésre tartottak volna i-

gényt. A tanárokkal való kommuni-

kációt a levelező képzés ellenére na-

gyon pozitívan értékelték, három

hallgató kiválónak.

Összességében elmondható, hogy

a hallgatók jónak, hasznosnak érté-

kelték a képzést. Általános mindkét

tagozaton, hogy többségük a jogi-

gazdálkodási-menedzsment ismere-

teket tartja elengedhetetlenül fontos-

nak, ezek óraszámát növelné, illetve a

gyakorlati ismeretek bővítését tartja

szükségesnek (akár a civil kurzus ro-

vására is). Javasolták

több vendégelőadó meg-

hívását, vagy 1-1 szer-

vezet helyszíni megte-

kintését, a „terepgya-

korlat“ megszervezé-

sét. Figyelemreméltó,

hogy egy hallgató je-

lezte, jó lenne a politi-

ka teljes kizárása a

képzésről.

A szakértők a prog-

ram gyakorlati kipró-

bálásának, az ELTE

TFK nappali és levele-

ző tagozatán szerzett

tapasztalatait áttekint-

ve megállapították,

hogy beváltak a folya-

matos készülést és az

ismeretek évközi el-

lenőrzését segítő meg-

oldások (dolgozatok, elemzések, írá-

sos vizsgák). Világosan érzékelhető

volt, hogy a nappali tagozatos hallga-

tók többsége szerény társadalomis-

Az elkészült kép-

zési programot a

Nyitott Képzések

Egyesületének sza-

kemberei lektorál-

ták. A tantárgyak

leírása mellett

szemelvénygyűjte-

mény is készült

nyomtatott és elekt-

ronikus formában.

Bebizonyosodott,

hogy a hallgatók

nagyon keveset

tudnak azokról az

eseményekről,

amelyeket pedig

maguk is átéltek

(rendszerváltozás

és annak nemzet-

közi hatása). Keve-

set tudnak a de-

mokráciáról, még

inkább a cselekvő

állampolgáriságról...

Szakmai továbbképzés – a civil szféra jövőjének záloga 27

merettel és kevés személyes tapaszta-

lattal rendelkezik a civil szektorról.

Az oktatók a szigorlat eredményeivel

elégedettek voltak. A hallgatói véle-

ményezések is jó eredményeket mu-

tatnak, az oktatás színvonalát jónak

tartották. Szükséges a képzés tovább-

fejlesztése, a jegyzet/tankönyv ki-

adása, a szakmai műhely további mű-

ködtetése, a finanszírozás biztosítása.

A képzésről írt lektori jelentés

megfogalmazza, hogy az egyesületi,

alapítványi munkáltatók egyre jelen-

tősebb szerepet játszanak a hazai

munkaerőpiacon, így a civil szektor

humánerőforrás-gazdálkodási fej-

lesztése országos feladat. A Civil tár-

sadalom és nonprofit szervezetek

program jelentős hozzájárulás lehet a

szektor minőségi fejlődési folyamata-

ihoz. Pordány Sarolta szakmai lektor

úttörő kezdeményezésnek nevezte a

modulrendszerű képzést, szerinte a

kidolgozott képzési tematika tartal-

mazta mindazokat az ismereteket,

amelyek a civil szervezetek vezetői,

vagy más értelmiségi szakmában fog-

lalkoztatottak számára alapvetően

fontos tudnivalók.

A program utánkövető vizsgálatára

2003 májusában került sor. Nizák Pé-

ter, a civil kurzus oktatója és Szabóné

dr. Molnár Anna tanszékvezető egy-

behangzóan állították, hogy a 2002.

évi felmérés eredményei továbbra is

aktuálisak, egyetértenek kollégáik

korábbi véleményével. Időközben a

tananyag megújult, a szektort érintő

változások, a szakmát érintő kiad-

ványok megjelenését figyelemmel kí-

sérve kiegészült például az Európai

Unióval vagy a Nemzeti Civil Alap-

programmal kapcsolatos ismeretek

tanításával. A végzős nappali tagoza-

tos évfolyam nonprofit specializációt

választott hallgatói körében megis-

mételtem a kérdőíves felmérést. A

hétfokozatú értékskálán a képzést jó-

nak, sőt nagyon jónak tartották a

hallgatók. A változtatás lényegét a

hallgatók egyöntetűen abban látták,

hogy több gyakorlatra lenne szük-

ség, több civil szervezetet kellene

meglátogatni, és nagyobb óraszám-

ban kellene tanulni. Érdemes megje-

gyezni, hogy különösen a levelező

tagozaton egyre több civil témájú

szakdolgozat születik.

Jelenleg a Civil társadalom és a

nonprofit szervezetek képzési prog-

ramot továbbra is a művelődésszer-

vező szakos hallgatók végzik, csak

az ELTE átalakulása során új szerve-

zeti egységhez került a tanárképző

kar művelődésszervező szakos kép-

zése. A megalakult új kar, az ELTE

Pedagógiai és Pszichológiai Kar Ne-

veléstudományi intézetének andra-

gógia tanszéke oktatja változatlan

célokkal, tananyagszerkezettel a

művelődésszervező szakos hallga-

tóknak. A hallgatók nonprofit szer-

vezeteknél végzendő gyakorlati

munkája februártól új keretek között

fog működni. A jövőben az andra-

gógia szakos hallgatók is felvehetik

a képzést specializáció keretében,

ugyanakkor folyamatban van a non-

profit felsőfokú szakképzési szak in-

dítása is.

A képzési program megvalósulá-

sa más intézményekben

A képzési programban megfogalma-

zott szándék az volt, hogy a Civil társa-

dalom és nonprofit szervezetek képzé-

si program más intézményben is meg-

valósítható, „átvehető“ legyen, az adott

képzésnek megfelelően. A 2001 elején

kiküldött tájékoztatóra 19 felsőoktatási

intézmény jelezte vissza érdeklődését,

ebből 12 kérte el a képzési programot,

jelezve programindítási szándékát.

A program többek kötött az ELTE

Tanító- és Óvónőképző Karán, a bajai

Eötvös József Főiskolán is megvaló-

sult. A Pécsi Tudományegyetem pe-

dig felvállalta a program fejlesztését,

esetleges egyetemi szak elindítását az

ELTÉ-n kidolgozott program alapján.

A képzést akkreditálta a Budapesti

Művelődési Központ a kulturális szak-

emberek szervezett képzési rendszeré-

ben, és nagyszámú résztvevő érdeklő-

désével működteti.

A programra jelentkező intézmé-

nyek többsége a szakmai konzultáció

igényét jelezte. Így az eredetileg a kép-

zési program kialakítására létrejött

munkacsoport átalakította, kibővítette

tevékenységét, és a képzés elindítását

követően nem bomlott fel, hanem

Nonprofit Képzési Műhellyé alakult.

Így a szakma képviselői, az oktatók, a

döntéshozók folyamatos kapcsolattar-

tása megmaradt, az új szakirodalom

megismerése, az információáramlás

folyamatosan biztosítottá vált. Jelenleg

a szakmai műhely találkozóit a Közös-

ségfejlesztők Egyesülete szervezi, az If-

júsági és Családvédelmi Minisztérium

Civil Kapcsolatok Főosztályának tá-

mogatásával.

Összegzés

A felmérésből kiderült, hogy a Civil

társadalom és nonprofit szervezetek

képzési program résztvevői színvo-

nalas, a felsőoktatás számára jól hasz-

nosítható tananyagot és segédanya-

got dolgoztak ki, mely a nem-formá-

lis tanulás színterein is megvalósítha-

tónak bizonyult. A képző intézmé-

nyek további együttműködését segítő

szakmai műhely megalakult és jól

működik.

A szakma képviselőinek pozitív

visszajelzése szerint is egy több szem-

pontból is átgondolt, szakmailag

megfelelő, mintaértékű program va-

lósult meg.

Arapovics Mária

ELTE PPK Andragógia Tanszék –

előadótanár

e-mail: arapovics@hotmail.com

Kö

ncz

ey

E

lem

ér ra

jza

Szöveg nélkül

civil fórum28

1. A cikk létrejöttének

háttere

A cikkben a Budapesti Művelődési

Központ (BMK) által évek óta működ-

tetett, a nonprofit szektorról, szerve-

zetekről szóló akkreditált képzést mu-

tatja be. A BMK által a kulturális szak-

emberek szervezett

képzési rendszeré-

ben akkreditált, há-

rom modulból álló

továbbképzési prog-

ram tapasztalatairól

korábban részletes ta-

nulmány is készült1,

jelen cikk megállapí-

tásai ennek a tanul-

mánynak az eredmé-

nyeire épülnek. A

képzés bemutatását,

a tapasztalatok köz-

readását fontosnak

tartjuk, mert a kép-

zések elemzése so-

rán számos olyan ál-

talánosítható megál-

lapítást, következte-

tést vonhattunk le,

melyek hasznosak lehetnek a non-

profit szervezetek számára szóló kép-

zések területén dolgozó vagy az iránt

érdeklődő szervezetek/szakemberek

számára is.

2. A magyarországi civil

szektor jellemzői

Magyarországon a nyolcvanas évek

végén újjászülető, a kilencvenes évek-

ben rohamosan növekvő civil szektor

mára mind számarányát, mind bevé-

teleit tekintve hangsúlyos gazdasági,

társadalmi tényezővé vált. A KSH

2005. évi beszámolója alapján2

Ma-

gyarországon 53022 nonprofit szerve-

zet működött 2003-ban. A szektor be-

vételeinek összege az elmúlt másfél

évtizedben folyamatosan nőtt, 2003-

ban már meghaladta a 731 milliárd fo-

rintot. Erősödött a szektor szolgáltató

és gazdasági szerepe is, a nonprofit

szervezetek a munkaerőpiac jelentős

tényezőivé váltak. A főállásban, teljes

munkaidőben foglalkoztatottak szá-

ma 2003-ra elérte a 63 ezer főt, a rész-

munkaidőben dolgozók száma 24

ezer fő volt. Megbí-

zási szerződéssel fog-

lalkoztatottak továb-

bi 14 ezer alkalma-

zott főállású munká-

ját váltották ki. A

nonprofit szerveze-

tek önkéntes segítői-

nek száma megha-

ladta a 400 ezer főt.

(Az általuk teljesített

munkaidő körülbe-

lül 17,5 ezer főállású

foglalkoztatott mun-

kaidejének felelne

meg, ennek pénzben

kiszámított értéke 18

milliárd forint.) A

fejlődés értelemsze-

rűen a civil és az álla-

mi, önkormányzati

szektor együttműködésében, szerző-

déses kapcsolataiban is mérhető. Fo-

lyamatosan nőtt azoknak az alapítvá-

nyoknak és társas nonprofit szerveze-

teknek a száma, melyek állami vagy

önkormányzati feladatokat látnak el.

2.1. A magyarországi civil szek-

tor – képzési igények

A civil szektor erősödése, a szektorban

tapasztalható professzionalizálódási

folyamat természetesen új igényeket

támasztott a szervezetekkel, a szektor-

ban dolgozókkal (munkavállalókkal

és önkéntesekkel), valamint a civil

szervezetekkel kapcsolatba kerülő ál-

lami, önkormányzati szakértőkkel,

tisztviselőkkel szemben. A szektorban

dolgozók, illetve a szektorral együtt-

működők képzési igényei megváltoz-

tak: a korábbi általános ismereteket

adó képzések helyett a szakirányú,

speciális képzések kerültek előtérbe,

fontossá váltak a nonprofit szerveze-

tek működtetéséhez, irányításához

kapcsolódó szakmai ismeretek.3

A

professzionalizálódó nonprofit szer-

vezetek számára nyilvánvalóvá vált,

hogy a szakmai hozzáértés színvona-

lának biztosításától függ a szervezetek

működésének jogszerűsége, a gazdál-

kodás törvényessége, a tevékenység

eredményessége és szervezetek hosz-

szú távú fenntarthatósága is.

A nonprofit szervezetek '90-es

években megfigyelhető gyors szám-

beli növekedése ellenére azonban a

szektorhoz kapcsolódó ismeretek ok-

tatása csak lassan jelent meg a felső-

oktatásban, a szektorban hozzáférhe-

tő képzések pedig sokáig nem épültek

be a magyar oktatási rendszerbe. A

'90-es évek végére vált egyértelművé,

hogy a nonprofit szektor a képzési pi-

ac részévé vált, ezt mutatja, hogy fo-

kozatosan teret nyert a nonprofit ügy-

intéző és a nonprofit menedzser szak-

ma, a kilencvenes évek főiskolai és

egyetemi tanterveiben megjelentek a

nonprofit témájú előadások és szemi-

náriumok, sőt beindultak a nonprofit

szakirányok is.4

A felsőoktatási prog-

ramok mellett beindultak az azonnal

felhasználható, praktikus ismeretekre

épülő, de az oktatási-képzési rend-

szerbe integrálódó képzések is.

A '90-es évek végén a kormányzat

a fentiekre reagálva támogatta egy

olyan felsőoktatási program kidolgo-

zását, amely a civil társadalomról,

nonprofit szervezetekről széles körű

elméleti és gyakorlati ismereteket ad,

s bármely felsőoktatási intézmény-

ben, az egyes modulok szűkítésével,

vagy tágításával, bevezethetővé vál-

hat. A Miniszterelnöki Hivatal (MeH)

az Eötvös Loránd Tudomány Egye-

tem Tanárképző Főiskolai Karával kö-

tött szerződést a program kidolgozá-

A professzionalizá-

lódó nonprofit szer-

vezetek számára nyil-

vánvalóvá vált, hogy

a szakmai hozzáértés

színvonalának bizto-

sításától függ a szer-

vezetek működésé-

nek jogszerűsége, a

gazdálkodás törvényes-

sége, a tevékenység e-

redményessége és a

szervezetek hosszú tá-

vú fenntarthatósága is.

A Budapesti Mûvelõdési Központ által

akkreditált továbbképzési program

bemutatása

1Nizák Péter: A Budapesti Művelődési Központ által akkreditált továbbképzési program tapasztalatai, tartalmi fejlesztésének lehetséges irányai és

a fejlesztés feltételei – készült a Közösségfejlesztők Egyesületének megbízásából, 2004.

2 Nonprofit szervezetek Magyarországon 2003, Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 2005.

3A kilencvenes évek közepére a „piac“ telítődött a korábban fontos szerepet betöltő általános „nonprofit“ képzésekkel, a résztvevők száma

csökkent, a képzőszervezetek tematikájuk megújítására kényszerültek.

4Az első önálló diplomát adó nonprofit közgazdászképzés 2001-ben indult.

Szakmai továbbképzés – a civil szféra jövőjének záloga 29

sára, melyben a nonprofit szektor is-

mert szakembereit kérték fel az okta-

tási anyagok elkészítésére. A 200 órás

képzés elindítása 2001-ben kezdődött

az ELTE TFK művelődésszervező sza-

kos hallgatói részére „A civil társada-

lom és a nonprofit szervezetek“ cím-

mel.5

A képzés azóta is folyik, sőt to-

vábbi felsőoktatási intézmények vet-

ték át, illetve hasznosították annak ta-

pasztalatait saját, már működő képzé-

sükben. A nonprofit ismereteket tar-

talmazó képzési programok közös to-

vábbfejlesztésére, a

kapcsolódó intézmé-

nyek oktatói részvé-

telével szakmai mű-

hely alakult.6

Nyilvánvaló, hogy

a fent említett felső-

oktatási és a képzési

programok célcso-

portja többrétegű: el-

sősorban azokat cé-

lozza, akik már non-

profit szervezeteknél

dolgoznak (esetleg

ott önkéntesek) vagy

a jövőben e területen

kívánnak elhelyez-

kedni; másodsorban olyan, más szek-

torban dolgozó szakemberek számára

nyújtanak ismereteket, akik munkájuk

során nap, mint nap kapcsolatba kerül-

nek nonprofit szervezetekkel: segítői,

partnerei azoknak. Jellemzően kevés

állami, önkormányzati szakember ren-

delkezik átfogó, rendszerezett ismere-

tekkel a civil társadalomról és a non-

profit szervezetekről, holott ez alapve-

tő feltétele (lenne) sikeres munkavég-

zésüknek.

A fenti rövid áttekintés fontos hát-

tér-információval szolgál ahhoz, hogy

megértsük a BMK által indított, a kul-

turális szakemberek szervezett kép-

zési rendszerében akkreditált tovább-

képzési program indításának motivá-

cióját, a program és az egyes modu-

lok célkitűzéseit és tartalmát.

3. A továbbképzés

létrejöttének oka

A BMK a továbbképzési program mo-

duljait a Nemzeti Kulturális Örökség

Minisztériumánál (NKÖM) akkredi-

táltatta 2001-ben. A továbbképzési

program címe „Civil társadalom és

nonprofit szervezetek„, az egyes kép-

zési modulok a következők:

– A civil társadalom fejlődése és a

nonprofit szervezetek alapismeretei

– Nonprofit jogi és gazdálkodási is-

meretek

– Menedzsment a nonprofit szerve-

zetekben

4. Az akkreditált to-

vábbképzés jellemzői

A továbbképzési program tematikája

az előző pontban említett, a MeH ál-

tal finanszírozott, az ELTE TFK-n in-

duló programok felépítését, tartalmát

követi, annak rövidí-

tett, tömörített válto-

zata. A három külön

modul az említett

felsőoktatási prog-

ram tartalmi, sorren-

di logikája szerint

épül fel. A tovább-

képzési program in-

dításának fő motivá-

ciója az a felismerés

volt, hogy szükséges

egy olyan, a non-

profit szektorról szó-

ló, a nonprofit szer-

vezetekhez kapcso-

lódó ismereteket tar-

talmazó akkreditált képzési program,

mely a korábbiakban kifejtett új kép-

zési igényekre felel. A BMK a képzést

a NKÖM „Közművelődési intézmé-

nyek szakemberei továbbképzésé-

hez“ program keretében akkreditál-

tatta. A képzési modulok tematikájá-

nak kidolgozói a nonprofit szektor, il-

letve a felnőttoktatás elismert szakér-

tői voltak.7

4.1. A képzések célja, célcsoport-

ja, tematikája

A továbbképzési program alapvető

célja a kulturális szakemberek non-

profit szektorhoz, szervezetekhez kap-

csolódó ismereteinek fejlesztése, a

szakemberek képzése. A három mo-

dul mindegyikében található közös

elem kiemeli, hogy a közművelődési

intézmények – a közművelődési szak-

emberek tevékenységének helyszíne –

a helyi közösségi élet fontos színtere.

(„A jól működő közművelődési intéz-

mény szerves része a helyi civil társa-

dalomnak: színtere és alakítója a kö-

zösségi életnek, segítője a helyi civil

szervezeteknek.“) Fontos, és szintén

közös elemként megfogalmazott cél

az, hogy a továbbképzést sikeresen be-

fejezett szakemberek segítői, kezde-

ményezői és partnerei tudjanak lenni

a környezetükben megfogalmazódó

civil tevékenységeknek, szervezetek-

nek.

Ezen belül természetesen az egyes

modulok céljai specifikáltak. Az első

(A civil társadalom fejlődése és a non-

profit szervezetek alapismeretei) átfo-

gó, rendszerezett, korszerű ismerete-

ket kíván nyújtani a nonprofit szerve-

zetekről és a civil társadalomról. A

második modul (Nonprofit jogi és

gazdálkodási ismeretek) célja rend-

szerezett jogi és gazdálkodási alapis-

meretek nyújtása a nonprofit szerve-

zetek létrehozása, működtetése és

gazdálkodása területén, míg a hárma-

dik modul (Menedzsment a nonprofit

szervezetekben) a stratégiai tervezés

tudatos használatára, és megvalósítá-

sára készíti fel a szakembereket.

A fentiekben már érintettük, hogy a

továbbképzés elsődleges célja a kultu-

rális szakemberek képzése. A három

modul elsődleges célcsoportja ennek

megfelelően a közművelődési intéz-

ményben dolgozók: közművelődési

szakemberek, kulturális menedzserek,

kulturális szervezők. Az egyes modul

ezenkívül külön célcsoportként hatá-

rozza meg a közszolgálati médiaszer-

kesztőket és szervezőket, a művészeti

vezetőket, a gazdasági, igazgatási ügy-

intézőket és az ügyviteli alkalmazotta-

kat. Az elsődleges célcsoport mellett a

második modul speciális célcsoport-

ként említi a gazdasági szakalkalma-

zottakat, a gazdasági ügyintézőket,

művészeti vezetőket, illetve az igazga-

tási szakalkalmazottakat. A harmadik

modul speciális célcsoportja értelem-

szerűen a szervezetek marketing és

reklám szervezői, művészeti vezetői,

gazdasági és igazgatási szakalkalma-

zottai. Mindhárom modul a tovább-

képzés igénybevevőinek lehetséges

köreként említi a civil szervezetek

munkatársait, valamint az önkor-

mányzatok civil szervezetekkel kap-

csolatban álló munkatársait. A képzé-

seken résztvevők potenciális köre te-

hát meglehetősen széles körű, a célcso-

port felé elvárás a középfokú és/vagy

felsőfokú iskolai végzettség, valamint

a szakképesítés és/vagy szakképzett-

ség. A második és harmadik modul a

jelentkezőktől elvárja, hogy a résztve-

vők alapvető ismeretekkel rendelkez-

zenek a nonprofit szektorról.

Az egyes modulok tematikája a fen-

ti célokhoz, célcsoportokhoz igazodik,

és mint említettük a MeH által finanszí-

rozott, az ELTE TFK-n a '90-es évek vé-

5A program részletes elemzése Arapovics Mária „A Civil társadalom és nonprofit szervezetek képzési program„ című tanulmányában található.

6A szakmai műhely azóta is működik, jelenleg a Közösségfejlesztők Egyesülete koordinálja.

7A tananyagok kidolgozóinak névsora gyakorlatilag azonos a MeH által finanszírozott, az ELTE TFK-n induló program szakértőinek névsorával.

Jellemzően kevés

állami, önkormányza-

ti szakember rendel-

kezik átfogó, rend-

szerezett ismeretek-

kel a civil társada-

lomról és a nonprofit

szervezetekről, holott

ez alapvető feltétele

(lenne) sikeres

munkavégzésüknek.

gén indult program logikáját követi.

Az első modul a civil társadalommal,

ezen belül a nonprofit szervezetekkel

kapcsolatos elméleti ismereteket fog-

lalja össze. Áttekinti a civil társadalom

fogalmának és filozófiájának, aktuális

értelmezése történelmi változásainak,

a civil társadalom – hazai és külföldi –

szociológiai jellemzőinek, a szektorok

közötti funkciók megoszlásának, mű-

ködésük tendenciáinak főbb összefüg-

géseit. A második modul praktikusabb

ismereteket nyújt: áttekinti a szektor

alapvető jogi, szervezeti és gazdálko-

dási elemeit, a különböző nonprofit

szervezetek létesítésének jogszabályi

hátterét és eljárási módját, a közhasznú

tevékenység forrásait, kedvezményeit,

a rendelkezésre álló pénzeszközök leg-

hatékonyabb felhasználását, a köz-

hasznú tevékenységhez kapcsolódó

kedvezményeket. A harmadik modul

a szervezetek menedzseléséhez, irá-

nyításához nyújt segítséget: bemutatja

a menedzsment szerepét, jelentőségét

a nonprofit szervezetek irányításában,

valamint a szervezeti célok és a me-

nedzsmenthez kapcsolódó szerepek és

magatartások összefüggéseit. A me-

nedzsment egyes elemei külön hang-

súlyt kapnak a modulban: ilyen a szer-

vezetek marketing-kommunikációja, a

stratégiai tervezés és a civil szervezete-

ket érintő anyagi és humán erőforrás-

ok gazdálkodás.

4.2. A képzések formai felépíté-

se, elemei

A továbbképzés mindhárom moduljá-

nak összóraszáma 30 óra. A tovább-

képzési program 30 órás, ebből az el-

mélet (előadások formájában) a leg-

hangsúlyosabb elem, a képzések fenn-

maradó részét a gyakorlat (terepmun-

ka) vagy a képzésen tanultak feldolgo-

zását szolgáló szemináriumi forma,

tréningelemek, illetve konzultációk te-

szik ki. A fent említett elemek hossza,

a képzéseken belül elfoglalt helyük a

modulok tartalmának függvényében

változó. Az első modul tréningeleme-

ket és konzultációt egyáltalán nem tar-

talmaz, viszont hangsúlyos a szeminá-

riumi forma. A második modulban a

leghangsúlyosabb a konzultációs

elem, a tréningelemek viszont csak a

harmadik modulban jelennek meg.

A képzéseken résztvevők számára

– a tanult technikák gyakorlati alkal-

mazásaként – terepmunka végzése is

kötelező, melynek eredményeit dol-

gozatban foglalják össze. Az erre való

felkészülést a képzésen az oktatók

módszertani előadásokkal, konzultá-

ciókkal segítik. A hallgatók elméleti és

gyakorlati felkészültségükről szóbeli

vizsgán adnak számot, mely általában

a dolgozat témájára épül, abból kiin-

dulva méri fel az adott résztvevő fel-

készültségét.

Bár a képzések tematikája az akk-

reditáció miatt kötött, a tananyag vég-

leges összeállításakor, az elméleti

anyag meghatározásakor a képzők

hangsúlyosan figyelembe veszik az

adott csoport összetételét, elvárásait.

Az elvárások függvényében változhat-

nak a használt oktatási módszerek, de

a csoport összetétele feltételezheti

egyes tartalmi elemek hangsúlyosabbá

tételét vagy esetleges vázlatos közlését.

5. Összegző értékelés a

továbbképzésről

Az értékelés összegzéseként elmond-

hatjuk, hogy a továbbképzésen részt-

vevők összetétele, előképzettsége, mo-

tivációi, elvárásai rendkívül sokszínű-

ek voltak. A résztvevők több mint fele

nem az elsődleges célcsoportba (köz-

művelődési szakember) tartozott, ha-

nem civil szervezet munkatársa volt. A

képzéseken résztvevők, és ezen belül a

civil szervezeti munkatársak számbeli

növekedése a vidéki partnerek belépé-

sével indult meg. Megállapíthatjuk azt

is, hogy a továbbképzést nem tekintet-

ték egységnek a résztvevők, hiszen a

résztvevők alig több mint 10%-a vég-

zett legalább két modult.

A képzések tar-

talmával, formájával,

az oktatókkal és az

oktatásszervezőkkel

elégedettek voltak a

résztvevők: a képzé-

sek értékelése min-

den esetben jónak

volt mondható, míg

a terepgyakorlatot

szükségesnek ítélték,

de gyakori a sikerte-

len helyszínválasztás

miatt fejlesztendő-

nek ítélték.

5.1. Finanszírozás, meghirdetés,

partnerek

A nonprofit képzési piacon jelenleg –

az elmúlt évek fejlődésének ellenére is

– az úgynevezett „kettős piac“ elve ér-

vényesül. Ez azt jelenti, a nonprofit

szektort célzó képzéseket igénybe ve-

vő közönség gazdaságilag még min-

dig nem elég erős ahhoz, hogy köz-

vetlenül finanszírozza a képzési költ-

ségeket, így harmadik szereplőnek

kell belépnie, aki tulajdonképpen a

képzést igénybe vevők helyett fedezik

azok költségeit. Ez a harmadik sze-

replő általában olyan állami vagy ma-

gánforrásból működő támogató szer-

vezet, mely a nonprofit szektor, szer-

vezetek fejlesztésével foglalkozik. A

képzést harmadik félként finanszíro-

zó szervezet közvetlenül a képzés

résztvevőjét is támogathatja, de gya-

korlatban jóval elterjedtebb megoldá-

si mód az, mikor a képzési intézmén-

nyel vagy a képzést lebonyolító szer-

vezettel van a támogató kapcsolatban.

Ezt a megállapítást a továbbkép-

zés elemzése is alátámasztja, hiszen a

2003-tól induló, vidéki helyszíneken

lezajlott képzések esetében támoga-

tott finanszírozásról volt szó, azaz

nem hárult a teljes képzési költség a

képzést igénybe vevőkre. Valószínű-

leg ez összefügg azzal, hogy a képzé-

seken résztvevők létszámának növe-

kedése is erre az időszakra tehető. A

finanszírozást tekintve tehát az tűnik

a leghatékonyabb megoldásnak, ha a

továbbképzést szervező intézmé-

nyek megpróbálnak pluszforrásokat

keresni, mellyel csökkenthetik a kép-

zések hallgatóira háruló költségeket.

Ez a lehetőség valószínűsíthetően

megnöveli a potenciális igénybeve-

vők körét, ami lehetőséget ad az eset-

leges előzetes szelekcióra is.8

A továbbképzés

széles körű meghir-

detése szintén alap-

kérdés. A korábban

elemzett célok, cél-

csoport pontosítása,

módosítása megha-

tározza a meghirde-

tés hatékonyabbá té-

telének paramétereit

is. A szervezetek

közvetlen megkere-

sése, a „direct mar-

keting“ helyett haté-

konyabbnak tűnik a

jelenleg hangsúlyos

nonprofit csatornák használata, azaz

a nonprofit sajtó, nonprofit portálok,

széles körű országos és regionális

hírlevelek használata.9

A következő kérdés a partnerek

civil fórum30

8Ez történt Szombathelyen is, ahol az NCA támogatásának köszönhetően a helyi szervezők pályázatot hirdettek a képzésen való kedvezményes

részvételre.

9A széles körű információ gyors, hatékony terjesztésében érdekelt pályáztató és képzőszervezetek gyakorlata és tapasztalata alapján kijelenthető,

hogy ma Magyarországon megvannak az információterjesztés kulcscsatornái, melyek bármely más módszernél sikeresebb eredményt garantál-

nak, illetve kikerülésük esetén biztos a kudarc.

... a nonprofit szek-

tort célzó képzéseket

igénybe vevő közön-

ség gazdaságilag még

mindig nem elég erős

ahhoz, hogy közvetle-

nül finanszírozza a

képzési költségeket,

így harmadik szerep-

lőnek kell belépnie.

Szakmai továbbképzés – a civil szféra jövőjének záloga 31

kérdése. Nemcsak a meghirdetés-

ben, de a lebonyolításban is érdemes

azokra a szolgáltató szervezetekre

támaszkodni, melyek a szolgáltatás

biztosításában érdekeltek, de nem

versenytársak, azaz nem közvetle-

nül biztosítják azokat. Ilyenek az ed-

dig is partnerként tekintett Civil

Szolgáltató Központok, melyek ele-

mi érdeke, hogy magas színvonalú,

elismert képzéseket biztosítsanak,

tegyenek elérhetővé térségük non-

profit szervezetei számára, illetve a

nagy ernyőszervezetek, melyek tag-

szervezeteik, partnereik és saját

munkatársaik képzésében érdekel-

tek. Mindkét partneri kör nagy elő-

nye, hogy könnyen képes kiegészítő

forrásokat találni a képzések finan-

szírozásához.

6. Összegzés, a képzések

értékelésének fő

következtetései

A BMK által akkreditált továbbkép-

zés tapasztalatainak elemzése alap-

ján megállapította, hogy a továbblé-

pés kulcsa a képzés egészének és az

egyes modulok céljának, célcsoport-

jának tisztázása, pontosítása lehet.

Fontos kérdés annak eldöntése is, a

továbbképzést egységes egésznek

tekintik-e a szervezők, vagy a mo-

dulok önálló egységeket képeznek.

A továbbképzés tartalmi fejlesztésé-

nek irányát csak ezután érdemes és

lehet részleteiben kidolgozni. Az ér-

tékelés alapján, az egyes fejlesztési

irányokat átgondolva azonban már

most úgy gondoljuk, hogy a tovább-

képzés tematikája a felnőttoktatás

sajátosságainak megfelelő átrende-

zés és aktualizálás után megfelelő,

továbbvihető, viszont a továbbkép-

zés elsődleges célcsoportja a non-

profit szervezetek munkatársai, ve-

zetői kell legyenek. A továbbképzés

meghirdetéséhez ennek megfelelő-

en érdemes a nonprofit szervezet ál-

tal használt csatornákat használni,

és a lebonyolításhoz partnereket be-

vonni. A továbbképzés egyes mo-

duljaiban az eddig használt mód-

szerek közül hangsúlyosabbá kell

tenni a szemináriumi foglalkozást, a

tréningelemet és a konzultációt.

Nizák Péter

Magyar Soros Alapítvány – szakértő

e-mail: nizak@soros.hu

Források:

Arapovics Mária: A Civil társadalom

és nonprofit szervezetek képzési

program, Budapest, 2004., Kézirat

Az eddig lebonyolított képzések ér-

tékelőlapjai

Akkreditációs dokumentáció: A civil

társadalom fejlődése és a nonprofit

szervezetek alapismeretei

Akkreditációs dokumentáció: Non-

profit jogi és gazdálkodási ismeretek

Akkreditációs dokumentáció: Me-

nedzsment a nonprofit szervezetekben

Képzési tematika: A civil társadalom

fejlődése és a nonprofit szervezetek

alapismeretei

Képzési tematika: Nonprofit jogi és

gazdálkodási ismeretek

Képzési tematika: Menedzsment a

nonprofit szervezetekben

Nonprofit szervezetek Magyaror-

szágon 2003., Központi Statisztikai

Hivatal, Budapest, 2005.

Az Önkéntes Központ Alapítvány

Képzési Programjának Etikai Kódexe

Az ETIKAI KÓDEX, továbbiakban EK célja, hogy

iránymutatást nyújtson etikai alapelveivel, normá-

ival és értékeivel az ÖKA Képzési Program részt-

vevői, valamint a Képzési Program szolgáltatásait igénybe

vevő megbízók számára.

A Képzési Program minden résztvevője elfogadja, magáé-

nak vallja, és képviseli az EK-ban foglaltakat legjobb tudá-

sa, tapasztalatai szerint. A résztvevők a megbízók, partne-

rek visszajelzései alapján folyamatosan tesznek olyan, az

EK-t korszerűsítő javaslatokat, melyek elősegítik a KP

résztvevőinek a partnerekkel, kollégákkal s általában a

nyilvánossággal szembeni megbízhatóságát.

A KP résztvevői: ÖKA-képzők, Képzési Munkacsoport, a

KP eseményeinek közreműködői.

Partnerek: megbízók, együttműködő szervezetek, érdek-

lődők, támogatók.

Kollégák: más szervezetek képzéssel, fejlesztéssel foglal-

kozó munkatársai.

Képzési tevékenység: képzés, tanfolyam, szupervíziós be-

szélgetés, kerekasztal-beszélgetés, műhelymunka, elő-

adás, tapasztalatcsere.

Általános cél

Az általános cél, hogy olyan szolgáltatásokat nyújtsunk,

partnereink számára, melyek biztosítják az önkéntes prog-

Tudomásom szerint az erdélyi magyar civil szervezetek körében még nincs olyan szervezet, amely kifejezetten az

önkéntesekkel foglalkozna. E tekintetben az Önkéntes Központ Alapítványt (ÖKA) külön a figyelmükbe ajánlom.

Az alábbiakban a Képzési Programjuk keretében kidolgozott Etikai Kódexszel ismertetjük meg Önöket, mely jó

például és tanulságul szolgál azok számára, akik a civil szférában képzésekkel foglalkoznak. Az alapítványról,

tevékenységeikről, Képzési Programjukról a http://www.onkentes.hu honlapon olvashatnak – itt található az Etikai

Kódex is.

civil fórum32

ramok hatékonyságának megteremtését, növekedését, fej-

lődésüket a szervezeten belül. Ismereteinket és módszere-

inket partnereink önkéntes programjainak és az önkéntes

programok szervezetbe ágyazásának fejlesztése és minő-

ségi változása érdekében kamatoztatjuk, figyelembe véve

a kulturális, etnikai, etikai különbségeket, valamint más

tudományterületek releváns ismereteit munkánk során.

Az önkéntesség lényege

Az önkéntesség területén iránymutató az alábbi megha-

tározás:

Önkéntes tevékenységnek tekinthető bármilyen tény-

kedés, melyet az azt végző személy szabad akaratából

vállal, nem közvetlen anyagi haszon reményében, és

melynek haszonélvezői nem elsősorban az önkéntes csa-

ládjának köréből kerülnek ki.

Az önkéntesség fejlesztése

– Az önkéntesség fejlesztése egyaránt vonatkozhat

egyénre, csoportra, vagy a szervezet egészére, attól

függően, hogy a megbízó részéről mire van szükség és

attól függően, hogy hol jelölhetők ki a szakértői kom-

petencia határai.

– Az önkéntesség fejlesztése az ÖKA és a partner meg-

egyezése alapján kiterjedhet folyamatra, de jelenthet

egyszeri eseményt is.

Értékek és etikai alapelvek

Segítjük, változtatjuk az emberek, szervezetek életét,

mely kihatással van a társadalomra is. Munkánkat az

alábbi értékek mentén végezzük: szabadság, tolerancia,

felelősség, önkontroll, kölcsönös tisztelet, bizalom, rész-

vétel, emberi jogok, kulturális sokszínűség, környezetünk

tiszteletben tartása.

Az önkéntesség fejlesztése során tevékenységünket az

alábbi értékek határozzák meg:

– szakszerűség

– felkészültség

– tisztesség

– korrektség

– körültekintés

– megfontoltság

– a kollégák és partnerek megbecsülése

– szakmai igényesség

– elkötelezettség

– tartózkodás a hatalommal való visszaéléstől

– titoktartás

Az KP minden résztvevője köteles magas színvonalú szak-

mai szolgáltatást nyújtani, tekintet nélkül a díjazás vagy

más érdekeltség mértékére.

Felelősség a partnerrel szemben

Mint képzők, fejlesztők, felelősek vagyunk saját munkán-

kért: szervezéséért, színvonaláért, a módszertanért és esz-

közökért, melyekkel a munka során dolgozunk.

– Döntéseink meghozatalakor tekintettel vagyunk a partner

lehetőségeire, teherbíró képességére.

– A folyamat segítése érdekében megadunk minden informá-

ciót az általunk vállalt tevékenység céljáról, szabályokról,

stratégiáról, szerepekről, költségekről, a várható eredmé-

nyekről és a lehetséges kockázatról is.

Kötelezettségek, keretek, határok:

– Az önkéntesség szervezeten belüli fejlesztésének dönté-

se a partner választása és felelőssége.

– A mi felelősségünk, hogy a döntéshez szükséges informá-

ciókat megadjuk.

– Meg kell határoznunk, fenn kell tartanunk azokat a ha-

tárokat, melyeken belül pontosan definiáljuk kapcsola-

tunkat a partnerrel, jól elkülönítve ezt más kapcsolatok-

tól. Felelősségünk, hogy ezt a partner felé pontosan

közvetítsük.

– Be kell fejezni vagy módosítani a munkát, illetőleg a

szerződést, ha világossá válik, hogy a partnernek nincs

haszna belőle, vagy a szerződésben foglaltak nem telje-

sültek, vagy értékek, etikai elvek tekintetében ütközés

történik.

– Konfliktusok esetén a pártatlan viselkedés kívánatos.

Az információk és a képző:

– Minden, az önkéntességről szóló – írott, szóbeli – infor-

máció pontosan fedje le a szolgáltatás természetét, lé-

nyegét.

– A képző felelőssége, hogy felhívja a partner figyelmét a

lehetséges érdekkonfliktusokra, valamint ragaszkodjon

a kölcsönösen elfogadott díjakhoz, s más anyagi termé-

szetű megállapodásokhoz.

– A képző köteles ragaszkodni a szerződésben, megállapo-

dásban rögzített keretekhez, melyektől csak abban az

esetben térhet el, ha úgy véli, hogy ellenkező esetben a

megbízó magának, másnak, szervezetének komoly káro-

kat okozhat.

Titoktartás:

– Biztosítanunk kell a titoktartást, így a képzési tevékenység

során nem használhatunk videofelvevőt, magnetofont,

valamint egyéb megfigyelésre alkalmas eszközt vagy

megfigyelésre irányuló tevékenységet a partner határo-

zott – írásos – beleegyezése nélkül.

– A képzőnek fenn kell tartania a titoktartást minden

érintett személlyel szemben, s minden, a partner szer-

vezetéről szóló információra kiterjedően, akár közvet-

lenül kapta azokat a partnertől, akár más úton jutott

hozzá.

– Szakmai konzultációk, megbeszélések esetén – ha nem

kerülhető ki a partner kilétének felfedése – a titoktartá-

si kötelezettség kiterjed a konzultáció, megbeszélés

résztvevőire is.

– A megbízó előzetes, írásbeli hozzájárulása nélkül róla

semmi sem publikálható.

A képző szakértelme, képzettsége:

– Az ÖKA a KP résztvevőitől elvárja, hogy a szakmai

kompetenciáik határain belül, előzetes tanulmányaik-

nak, képzettségüknek és tapasztalataiknak megfelelően

gondoskodjanak magas színvonalú szakmai szolgálta-

tás biztosításáról.

– A képző felelős saját hatékonyságáért, képességeinek és

tudásának szinten tartásáért.

– Ha a képző zavaró körülmény hatására – ha átmenetileg

is – „megrendül“ szerepében, kérjen segítséget, vagy

függessze fel, fejezze be a képzési tevékenységet.

Felelősség a személyes fejlődésért:

– A képzőktől elvárható, hogy szakmai és etikai fejlődésü-

ket szakterületükön folytassák.

– Ha szükséges, a képzők kérhetnek konzultációt kollégá-

iktól, hogy követhessék saját fejlődésüket.

– A képzők szükség szerint vegyék igénybe speciális is-

meretekkel rendelkező szakértők szolgáltatásait, ha a

felmerülő feladat a kompetenciájuk határain túl van.

Felelősség a kollégákkal szemben

– A KP résztvevőitől elvárjuk, hogy nyilvánosság előtt

ne minősítsék kollégáikat, munkájuk színvonalát ne-

gatívan.

– A fentiek ellenére, ha mégis kifejtené véleményét egy

Szakmai továbbképzés – a civil szféra jövőjének záloga 33

kollégával, társaságával kapcsolatban, az alábbi elveket

tartsa szem előtt:

– Amikor ugyanazért a megbízóért versengenek, ne

nyilatkozzanak negatívan egymásról!

– Véleményt úgy adhat, ha személyes ismeretség

alapján ajánlja egy bizonyos munkával, feladattal

kapcsolatban a kollégát, társaságát, cégét.

– A véleménynek a szakmai feladattal összhangban,

kifejezetten szakmai vonatkozásúnak kell lennie.

Kerülni kell a képző személyiségére vonatkozó véle-

mények kinyilvánítását.

– Azok, akik a KP-ban együtt dolgoznak, fontos, hogy

megvitassák a lényeges kérdéseket, történéseket, hogy a

lehetséges átfedéseket, konfliktusokat elkerüljék.

– Ha egy képző együtt dolgozik külső és/vagy belső szak-

értővel, legyenek világos megállapodásaik a felelősség és

minden lényeges, a szolgáltatásokat érintő kérdés tekin-

tetében.

– Olyan megbízás esetében, mely egy olyan folyamatban

lévő munkára vonatkozik, amit egy másik képző tart

kézben, az érintett kollégát tájékoztatni kell.

– Egyazon megbízónál egyidőben dolgozó más szakmai

társaságbeli kollégák munkájának véleményezése csak

az ő tudtukkal, s munkájuk alaposabb megismerése

után történhet.

Etikai bizottság

– Egy KP résztvevője kifogást emelhet egy másik résztve-

vő Etikai Kódexszel ellentétes magatartása esetén, s ha

ez tartós, a panasz orvoslására Etikai Bizottság felállítá-

sát kezdeményezheti az ÖKA Kuratóriumánál. Ennek

során a „panaszos“ a Kuratórium, illetve az Etikai Bi-

zottság felé feltárhat minden olyan információt, amit

fontosnak tart.

– Az Etikai Bizottság összetétele változó, tagjait eseten-

ként, a panasz bejelentését követően, a panaszos és a be-

panaszolt egyetértésével a Kuratórium bízza meg.

– A partnerek panaszaikkal bármikor, a fentiekhez hason-

ló módon kezdeményezhetik az ÖKA Kuratóriumánál

Etikai Bizottság felállítását és kérhetik annak közremű-

ködését panaszuk orvoslásában.

Kapcsolat a képző és partner között

– A képző és megbízó kapcsolatát egy szerződés, megálla-

podás szabályozza, mely garanciát jelent kölcsönös ér-

dekeik védelmére is.

– A megállapodás, mely „erőfölényt“ biztosít a megbízást

aláíró bármelyik fél számára, nem elfogadható.

– A képző a szakmai, etikai alapelveket betartva a partner

érdekében dolgozik.

Szerződés

– A résztvevőnek egyértelműen tisztáznia kell a képzési

tevékenység általános feltételeit, a célokat, a kötelezett-

ségeit, jogait, valamint a megbízó kötelezettségeit, joga-

it, az anyagi elszámolás módját, a munka terjedelmét,

ütemezését, időkereteit.

– Felelőssége rögzíteni a titoktartási kötelezettségét.

A szakmai fejlődés, ismeretek átadása, jogok vé-

delme

– A KP résztvevői hozzájárulnak az ismeretek terjesztésével

a KP-n belüli munkatársaik képességeinek fejlesztéséhez,

az új elméletek, eszközök, „felfedezések“ megosztásával

lehetővé téve a kölcsönös tapasztalatszerzést és tanulást.

– A KP résztvevői tisztelik a kollégák és a KP-n belüli mun-

katársaik jogait, s amennyiben egymás írásos anyagait,

elsajátított technikáit használni, alkalmazni szeretnék,

ezt a kolléga és a KP-n belüli munkatársaik beleegyezése,

neve említése, írásos engedélye nélkül nem teszik meg.

– Írásos anyag felhasználása esetén a forrást mindenkor fel

kell tüntetni!

Az Etikai Kódex elkészítését a

Szervezetfejlesztők Magyarországi Társaságának

Etikai Kódexe inspirálta.

AMÕBA – 10 év az oktatás

és oktatásfejlesztés terén

Hogyan kezdődött? A cselekvés

kényszerítő ereje, a tenni akarás

belső feszítése. De mi legyen

az…? És végül eldőlt: Amőba, oktatás,

felnőtteknek. Történt ez 1995-ben.

A többi már jött magától: a család

összefogott, a szoba átalakult, számító-

gépek Csíkszeredából, utolsó simítá-

sok... és máris indulhatott a képzés.

1995. október 4.: az első tanfolyam 4

résztvevővel: barátok és ismerősök, kí-

váncsiak és ismerkedők. A friss mész és

új fabútor illata, vadonatúj számítógé-

pek izgalmas látványa, az első órák kü-

lönleges hangulata – ez volt a kezdet.

Azóta önálló székhely, korszerű

infrastruktúra, komplex hálózati

rendszerbe kapcsolt számítógépek, 6

munkapont három megye területén,

4 nemzetközi al-vizsgaközpont, több

mint 400 képzés közel 3600 résztve-

vővel, 24 előadó, dinamikus fiatal

munkacsoport, 15 különböző, saját

fejlesztésű, illetve nemzetközi kép-

zésprogram, hivatalos képzések,

nemzetközi felkészítők és vizsgák,

oktatásfejlesztés és országos projekt-

koordináció.

Hosszú volt az út idáig, örömteli,

de nem akadálymentes. Sok kihívással

szembesültünk, de a hit, akarat és ki-

tartás mindig segítettek továbblépni a

civil fórum34

nehézségeken. Partnereinkkel való jó

együttműködés megsokszorozza erőn-

ket és bizalmat ad a jövőre nézve is.

Az Eurocenter Amőba Oktatási

Központ

Az Amőba kft.-t 1995. október 3-án je-

gyezték be a cégbíróságon. Első szer-

vezett tanfolyamai informatikai kép-

zések voltak, felnőtteknek, később

ezek a képzések gazdasági tanfo-

lyamokkal bővültek.

A folyamatos fejlesztésnek és minő-

ségi oktatásnak köszönhetően az elő-

adók száma évről évre nőtt, lassan ki-

alakult a kurzusok önálló adminisztrá-

ciója, és az oktatási cég – önálló szék-

hellyel – központtá alakult. Gyarapo-

dott a képzések portfoliója is: idegen

nyelvi tanfolyamokkal és vállalkozói

képzésekkel, menedzsment és önfej-

lesztő tréningekkel bővültek a tanfo-

lyamok. 1997-98 között az Amőba a

FREE román-svájci alapítvány által

működtetett oktatási hálózat regionális

központjává vált, ebben az időszakban

több mint 70 vállalkozó számára szer-

vezett vállalkozói és üzleti tervezés

tanfolyamot. A legkiemelkedőbb kép-

zés kétségtelenül a holland De Baak

Menedzsment Centrummal közösen

bonyolított Változásmenedzsment tan-

folyam volt, amelyen 24 különböző ré-

gió középkategóriájú vállalkozásai vet-

tek részt. Ugyanebben az időszakban

az Amőba Oktatási Központ a Kovász-

na Megyei Orvosi Kamarával közösen

képzéseket szervezett családi orvosok

számára, orvosi kabinetek működteté-

se terén, saját fejlesztésű program alap-

ján. A kurzuszárón Bara Gyula – jelen-

leg miniszterelnöki tanácsos, akkori-

ban az Országos Egészségbiztosítási

Pénztár alelnöke – ünnepélyes körül-

mények között adta át a diplomákat a

kurzuson résztvevőknek.

2001-ben az Amőba a budapesti

Neumann János Számítógép-tudomá-

nyi Társaság által akkreditált ECDL-

vizsgaközponttá vált, második ilyen

intézménnyé Romániában. Az ország

későbbi hivatalos csatlakozását két

évvel megelőző nemzetközi vizsgáz-

tatói tevékenység lehetővé tette, hogy

a romániai működtetésű ECDL-rend-

szerben az Amőba továbbvigye a ma-

gyar nyelvű vizsgáztatást. Ennek kö-

szönhetően olyan intézmények eseté-

ben, mint a csíkszeredai Márton Áron

Gimnázium, a székelyudvarhelyi

Baczkamadarasi Kis Gergely Refor-

mátus Kollégium vagy a kézdivá-

sárhelyi Nagy Mózes Gimnázium a

diákok anyanyelvükön vizsgázhat-

nak számítógép-kezelésből, a nemzet-

közi vizsgarendszeren belül. Az A-

mőba központot, tapasztalatai és mi-

nőségi munkája eredményeként 2003-

ban Románia legjobb ECDL-vizsga-

központjává nyilvánították.

A képzések európai standardokkal

összhangban történő folyamatos fej-

lesztése a központ irányításában min-

dig meghatározó volt. Ez az ECDL

rendszer bevezetésével az informati-

kai képzéseknél megvalósult, a követ-

kező lépés az idegen nyelvi képzések

színvonalának növelése volt. Nemzet-

közi vizsgáztatói gyakorlatának, vala-

mint a regionális hálózati működtetés-

ben szerzett tapasztalatának köszön-

hetően az Eurocenter Amőba Oktatási

Központ 2005. szeptember 15-én az

Európa Tanács által támogatott nem-

zetközi ECDL vizsgarendszer orszá-

gos központi irányítójává vált Romá-

niában. Ez a központ keretén belül zaj-

ló nyelvi képzések és nyelvi kompe-

tenciák mérésének nemzetközi szintre

való emelését jelenti.

Az oktatási központ kurzusszerve-

ző-bonyolító tevékenysége mellett ak-

tív pályázati tevékenységet is folytat,

nemzetközi projektekben vesz részt,

konferenciákat, szemináriumokat szer-

vez és vállalkozásfejlesztéssel foglalko-

zik. 1997-2000 között az Amőba az Új

Kézfogás Közalapítvány egyik vállal-

kozásfejlesztési központjaként műkö-

dött Kovászna megyében, a közalapít-

vány programjait népszerűsítette, illet-

ve elérhető közelségbe hozta az igénylő

vállalkozók számára. A Global Teen-

ager nemzetközi projekt keretén belül

2000 óta egy virtuális iskolahálózatot

hozott létre Romániában, amely az is-

kolai oktatásban modern és korszerű

tanulási módokat népszerűsít. Évente

sor kerül a Projekt Nyílt Nap megren-

dezésére, amikor bemutatkoznak a pro-

jektben részt vevő iskolai csapatok, sor

kerül a csoportok tevékenységének ki-

értékelésére és a legjobbak díjazására. A

Projekt Nyílt Nap másik jelentősége a

széleskörű tájékoztatás a projektről,

megvalósításokról, eredményekről.

Az Eurocenter Amőba Oktatási

Központ cselekvően járul hozzá a Kár-

pát-medencei tudásalapú gazdasági

térség kialakításához: az Európai Unió

Interreg közösségi programja keretén

belül, magyarországi, felvidéki, kárpát-

aljai, erdélyi és vajdasági intézmények

közreműködésével fokozatosan meg-

valósul a Kárpát-medencei Felnőttkép-

zési Hálózat. A nagyszabású tervet az

érintett országok kormányai hivatalo-

san is támogatják. A terv megvalósítá-

sában három másik erdélyi intézmény-

nyel együtt az Eurocenter Amőba Ok-

tatási Központ is részt vesz.

Az Eurocenter Amőba szerkezeti

megújulása és bővítése az Amőbának.

A 2003-ban bekövetkezett szerkezeti

változást a neves holland vállalkozó-

val, Paul Baan-nal kialakított szemé-

lyes kapcsolat határozta meg. Ezt egy

hároméves együttműködés előzte

meg, különböző nemzetközi oktatási

programokban. Az Amőba átalakulá-

sa Eurocenter Amőbává egyben a je-

lenlegi infrastrukturális helyzet kiala-

kulásához vezetett. Az oktatási köz-

pont egy szépen felújított, korszerűen

felszerelt, modern oktatási épülettel

bővült, székhelyét összességében egy

épületegyüttes határozza meg a Csíki

és Templom utcák kereszteződésénél.

Az oktatói termek a tanfolyamok

profiljának megfelelően vannak kiala-

kítva, internetre kapcsolt korszerű

számítógépek és kivetítők a számító-

Szakmai továbbképzés – a civil szféra jövőjének záloga 35

gép-teremben, video- és hanganyag

lejátszására alkalmas eszközökkel fel-

szerelt nyelvlaborok, gazdasági terem

és konferenciaterem teszik teljessé az

épületben zajló oktatási környezetet.

A kellemes hangulatú zöldövezet, kis

parkocska a központ udvarán kedvelt

tartózkodási helye a hallgatóknak, al-

kalmat nyújt a kikapcsolódásra és la-

zításra a figyelmet igénylő hosszú

órák után.

10 év Amőba, 10 év minőség. Így

értékelem. Ezt kívánjuk tartani az el-

következendő 10 esztendőben is.

Bereczki Kinga

Eurocenter AMŐBA Oktatatási

Központ – igazgató

e-mail: bkinga@amoba.ro

Crest Forrásközpont – képzés és informálás

Egy demokratikus társadalom ak-

tív és felelős emberek, politikai

többpártrendszer, konkurenciá-

lis piacgazdaság és erős civil társada-

lom jelenlétét feltételezi. Ezen ideál

megvalósításában a lelkesedés és a jó

ötletek nem elégségesek, ha hiányoz-

nak a gyakorlatba ültetésükhöz szük-

séges eszközök. A „hogyan?“ és „mi-

vel?“ kérdésekre adható válaszok ke-

resése vezette a Hygeia Alapítványt

1998-ban a CREST Forrásközpont

(www.crest.ro) megalapításához, mely

képzés és informálás révén kívánja se-

gíteni az állami intézmények, a ma-

gánvállalkozások és a civil szerveze-

tek tevékenységét. Négy év tevékeny-

kedés után, a Hygeia Alapítvány kez-

deményezésére, a Központ külön jogi

személyként került bejegyzésre 2002

novemberében. A 2002-ig elindított

CREST-tevékenységek, projektek és

programok a Hygeia irányításával fe-

jeződtek be, míg a 2003-ban elindított

tevékenységek a CREST Forrásköz-

pont Egyesület égisze alatt folynak.

Az alapító tagok kezdeményezésére

2004 májusában létrejött a CREST kft.,

melynek célja a Forrásközpont tevé-

kenységének támogatása.

A CREST célkitűzései a következők:

a) A román társadalom fenntartható

fejlődését elősegítő tevékenységek,

projektek, programok támogatása

és gyakorlatba ültetése.

b) A civil szervezetek stratégiai fej-

lesztése tájékoztatási, tanácsadási,

képzési szolgáltatások és szakmai

segítség által.

c) Az állami és a közintézmények fej-

lődésének támogatása a közösségi

problémák megoldása érdekében –

tájékoztatási, tanácsadási, képzési

szolgáltatások és szakmai segítség

révén.

d) A gazdasági szektor fejlesztése,

melynek képviselői tájékoztatási,

tanácsadási és kép-

zési szolgáltatások-

ban részesülnek.

e) A munkaerő foglal-

koztatásának fejlesz-

tése a következő

szolgáltatások ré-

vén: szakmai tanács-

adás, felkészítő te-

vékenységek, szak-

mai képzés, tovább-

képzés, közvetítés és

karrier-tanácsadás a

munkaadók és mun-

kavállalók részére.

A CREST Forrásköz-

pont a következő szol-

gáltatásokat biztosítja

a kedvezményezettje-

inek (civil szerveze-

tek, állami intézmé-

nyek, önkormányzatok, magánvál-

lalkozások):

– menedzseri képzés különböző té-

makörökben,

– menedzsment-tanácsadás és szer-

vezetfejlesztés

– humán erőforrás menedzsment-

szolgáltatások

– tanulmányok elkészítése

– projektek pénzügyi kiértékelése

– felértékelési szolgáltatások

– tervezési szolgáltatások

– technikai segítségnyújtás

A CREST Forrásközpont a követke-

ző témakörökben szervez képzéseket,

illetve szemináriumo-

kat: humán erőforrás-

fejlesztés, szervezet-

fejlesztés, közösség-

fejlesztés, pályázatírá-

si módszertan, pro-

jektmenedzsment, ha-

tékony kommuniká-

ció, csapatépítés, stra-

tégiai tervezés, prob-

lémamegoldás, kon-

fliktuskezelés, döntés-

hozatal, partnerség-

menedzsment, ön-

kéntes menedzsment,

hatékony időgazdál-

kodás, minőségme-

nedzsment, faluturiz-

mus, szociális marke-

ting, szervezeti kom-

munikáció és hálózat-

építés, szervezeti menedzsment.

A CREST trainer-csapata minden

képzésre az igényeknek megfelelő

képzésanyagot dolgozza ki, annak

... a legjobb és leg-

nyereségesebb be-

fektetés minden in-

tézmény vagy civil

szervezet vezetőjé-

nek nem más, mint

a humán erőforrás-

ba való befektetés.

Az európai piacon

csak kompetens,

szakképzett és fel-

készült munkaerő-

vel lehetünk ver-

senyképesek.

civil fórum36

alapján, hogy a megrendelő milyen

irányban szeretné fejleszteni szerve-

zetét, illetve cégét.

A hatékonysági fok növelése érde-

kében a CREST 2003-ban egy regioná-

lis oktatóközpontot épített ki a Szat-

már megyei Mezőpetri községben. Az

oktatóközpont, mely 12 állandó okta-

tóval rendelkezik, egyidejűleg 80 sze-

mély részére biztosít képzési lehető-

séget és a következő felszerelése-

ket/szolgáltatásokat biztosítja: három

oktatóterem, egy informatika-terem,

gyűlésterem, internet hozzáférés, te-

lefon, fax, fénymásoló, videó, multi-

médiavetítő, színes televízió, flipchart

táblák, vetítővászon stb. (www.tele-

centru.ro/teleformer.htm)

A képzéseken a tapasztalat alapú

tanulás, az interaktív, részvételre ala-

pozott technikák alkalmazása (bemu-

tató, brainstorming, esettanulmányok,

szerepjátékok, fish-bowl, csoportgya-

korlatok) hangsúlyos, időtartamuk pe-

dig az adott tematikától függően, 1 és

5 nap között váltakozik. A trainingek

általában reggel 9 órától este 6 óráig

tartanak, ebéd-, illetve kávészünetek-

kel, majd legvégül a résztvevők kitöl-

tenek egy kiértékelési ívet, melyben a

tananyag kidolgozását és bemutatását,

a módszerek hatékonyságát és a tréne-

rek tevékenységet értékelik ki. Ezúton

a résztvevők javaslatokat is tehetnek a

képzéssel kapcsolatban, továbbá is-

mertethetik érdekeltségüket, illetve

igényeiket a különböző tematikájú to-

vábbi képzésekre. Mindezen javasla-

tok összegzése egyrészt az új témakö-

rök kidolgozásában segíti a Forrásköz-

pontot, annak érekében, hogy ily mó-

don megfeleljen a változó követelmé-

nyeknek, másrészt nagy segítséget

nyújt a trénercsapatnak, hogy munká-

jára minőségi visszajelzést kapjon. A

központ képzésanyag-kínálata állandó

jelleggel bővül és fejlődik, lépést tartva

a társadalmi igényekkel, kérésekkel.

1999 óta összesen körülbelül 250

képzés, illetve szeminárium rendez-

tek meg a CREST égisze alatt, a fent

említett témakörökben.

Statisztikailag az eltelt közel 7 év-

ben a legkeresettebb képzések a pá-

lyázatírás, illetve a pályázatmenedzs-

ment voltak, mely indokolt, mivel na-

gyon sok lehetőség állt és áll a továb-

biakban is a civil szervezetek, vállal-

kozások, illetve az állami intézmé-

nyek rendelkezésre, hogy az európai

uniós alapokhoz, illetve egyéb szerve-

zetek és intézmények által kezelt ala-

pokhoz pályázhassanak.

2004 óta a Központ a Belügyi és Ál-

lamigazgatási Minisztérium által akk-

reditált képzések megtartására is jogo-

sult, az előbbiekben említett témakö-

rökben, lehetőséget nyújtva ezáltal

kedvezményezettjeinek, hogy állami

elismervényt is szerezzenek. Ezek a té-

mák főként a civil szervezeteket, illetve

az állami intézményeket (polgármeste-

ri hivatalokat, iskolákat) érdeklik.

Vállalkozások szintjén a legkereset-

tebbek a humán erőforrás-menedzs-

ment, a marketing, a közönségszolgá-

lat, illetve a minőségmenedzsment

képzések, mivel az Európai Unióhoz

való csatlakozás közeledtével egyre

több cég ismeri fel ennek fontosságát a

piacon betöltött szerep megőrzéséhez,

illetve a versenyképesség megtartásá-

hoz. A gyakran igényelt kurzusok közé

sorolhatnánk még a stratégiai terve-

zést, a közösségfejlesztést, a hatékony

kommunikációt és csapatépítést, a

problémamegoldást, illetve a konflik-

tuskezelést is. Egy relatív új, de egyre

inkább igényelt képzés a strukturális

alapokra felkészítő képzés, melyre a jö-

vőben nagy hangsúlyt fektet a CREST,

tudniillik Románia, az EU-hoz való

csatlakozás pillanatától nagyon nagy

hátrányban lesz a többi országoz ké-

pest, ami az uniós alapokhoz való pá-

lyázást illeti. Sajnos még mindig sok kí-

vánnivalót hagy maga után úgy az el-

készített pályázatok, mint a nyertes pá-

lyázatok menedzsmentje, ezért szük-

ség lesz jó szakemberekre, akik nem-

csak a civil vagy intézményi, de a vál-

lalkozások szintjén is alkalmasak ver-

senyképes pályázatok elkészítésére.

Ami a képzéseken résztvevő/kép-

viselt szervezetek/intézmények/cé-

gek számát, illetve hovatartozását il-

leti, a következő adatok szolgálhat-

nak útmutatásul (a bemutatott adatok

a CREST 2004-es Éves Jelentéséből

származnak, és a kedvezményezettek

csoportosítását tartalmazzák):

– 78 civil szervezet, a következő me-

gyékből: Fehér, Arad, Bihar, Besz-

terce-Naszód, Kolozs, Kovászna,

Gorj, Hargita, Ialomiţa, Márama-

ros, Mehedinţi, Maros, Szilágy,

Szatmár, Temes, Vâlcea, Vrancea

és Bukarest;

– 58 tanintézmény Bihar, Kolozs,

Hargita, Szatmár, Temes és Vran-

cea megyékből;

– 6 állami intézmény Bihar, Kolozs

és Szatmár megyékből;

– 46 polgármesteri hivatal Bihar,

Botoșani, Hargita, Szatmár, Temes

és Vrancea megyékből;

– 12 kereskedelmi cég Bihar, Szat-

már és Temes megyékből;

– több mint 50 magánszemély Szat-

már, Bihar, Temes, Arad és Szilágy

megyékből.

Ami a jövőt illeti: az igényelt képzések

száma minden bizonnyal csak növe-

kedni fog, mivel – mint azt az európai

uniós tapasztalat is mutatja – a legjobb

és legnyereségesebb befektetés minden

intézmény vagy civil szervezet vezető-

jének nem más, mint a humán erőfor-

rásba való befektetés. Az európai pia-

con csak kompetens, szakképzett és fel-

készült munkaerővel lehetünk ver-

senyképesek.

Csengeri Zsolt

CREST Forrásközpont – tréner

e-mail: office@crest.ro

Szakmai továbbképzés – a civil szféra jövőjének záloga 37

Szakmai továbbképzés – egy szervezet

fejlesztésének alapja

Először is arról a szervezetről ejte-

nék pár szót, amely a fejlődését

nagymértékben annak köszön-

heti, hogy nagy hangsúlyt fektet a

szakmai továbbképzésre. A Vidékfej-

lesztési Forrásközpont (Centrul de

Asistenţă Rurală – CAR) a Romániai

Nyitott Társadalomért Alapítvány ál-

tal létrehozott civil szervezet, tagja a

SON-nak (Soros Open Network Ro-

mânia). A Forrásközpont 2000 január-

jában kezdte el tevékenységét a vidéki

közösségek fenntartható fejlesztését

tűzve ki célul. 2002 márciusától a

RuralNet tagja – a vidékfejlesztéssel

foglalkozó aktív civil szervezetek há-

lózata. 2004-től pedig a PASOS (Policy

Association for an Open Society) tagja.

A CAR a vidékfejlesztésre összpon-

tosít, azaz közösség-, intézményi és

gazdasági fejlesztéssel foglalkozunk.

Fejlesztési modellek kidolgozására és

alkalmazására törekszünk, sikeres

megoldásokat keresünk a vidéki közös-

ségek számára, sajátos vidékfejlesztési

módszereket és eszközöket fejlesztünk.

Annak érdekében, hogy a vidéki

közösségek szintjén történő beavatko-

zás minél konkrétabb és helyzetspecifi-

kusabb legyen, a CAR nagy hangsúlyt

fektet a szervezet fenntartható fejlődé-

sét biztosító szakértőcsoport létrehozá-

sára. Ezt a csoportot olyan képzési

programok keretében fejleszti ki, ame-

lyek mindig a szervezet adott szükség-

leteire alapoznak. Szervezetünk jelen-

leg a felnőttképzéshez szükséges sajá-

tos képességek fejlesztésére és a gazda-

sági fejlesztéssel kapcsolatos ismeretek

átadására fekteti a hangsúlyt.

A sikeres szervezetek figyelembe

veszik célcsoportjuk igényét, és szakér-

tőiket ennek megfelelően fejlesztik fo-

lyamatosan. Az ilyen szervezetek lesz-

nek képesek fennmaradni az állandóan

változó környezetben, és mérvadóan

hozzájárulni a környezetük, tevékeny-

ségi területük jobbításához. Azért szük-

ségszerű a szervezet humán erőforrásá-

nak szakmai továbbképzése, mert a vál-

tozás a mindennapjaink része, és ilyen

körülmények között a fennmaradás

maga után vonja a folyamatos fejlesztés

szükségességét, amely egyre inkább a

teljesítmény, de ugyanígy a szervezet

hatékonyságának a feltétele is, amely

képzett humánerőforrást igényel.

A világgazdaság egyre gyorsabb

ütemben fejlődik és változik. Ahhoz,

hogy a szervezetek meg tudják tartani,

illetőleg javítani tudják helyzetüket, az

új elvárásoknak megfelelően kell alakí-

taniuk tevékenységüket, újítaniuk kell

folyamatosan. A mi országunkban a vi-

dékfejlesztés területe, melyben a CAR

is tevékenykedik egy viszonylag új te-

rület, tele kihívásokkal és problémák-

kal. Ezen a területen egyelőre nincs túl

sok szakértő, és ezek megtalálása is ne-

héz lehet. Az országban a vidéki telepü-

lések helyzete egyre komplexebbé vá-

lik, ezzel együtt egyre inkább nő az

igény a szakképzett képzők iránt, akik

megfelelő képességekkel és tudással

rendelkeznek ahhoz, hogy olyan kép-

zéseket tartsanak, amelyekkel a fejlő-

dést és a változást segítik elő. A vidék-

fejlesztés területén dolgozó szakértők

komplex problémákkal szembesülnek

munkájuk során: a közösség, amelyben

dolgoznak, nehezen fogadja be őket;

nem értik meg a szolgáltatásaik szüksé-

gességét és hasznosságát; olyan sajátos

helyi problémák és konfliktushelyzetek

vannak, amelyek szükségessé tennék a

szakértő emberek fo-

lyamatos jelenlétét a

közösségben; minél

gyorsabban kellene el-

sajátítani és alkalmaz-

ni azokat az ismerete-

ket, amelyek a kisebb

közösségek sajátos el-

várásaira tudnának

választ adni. Ebből ki-

folyólag azok a szak-

emberek, akik a vidé-

ki térségben dolgoz-

nak, fel kell legyenek

készülve minden té-

ren annyira, hogy a helyi elvárásoknak

megfelelően képesek legyenek képzé-

seket tartani és tanácsokat adni. Olyan

képzéseket kell kidolgozniuk és meg-

tartaniuk, amelyekkel az ország vidéki

térségeinek a fenntartható fejlesztését

segíthetik elő, különös tekintettel az

EU-s csatlakozás körülményeire.

Ezeket a körülményeket figyelembe

véve a CAR jelenleg a következő pro-

jektet ülteti életbe: Képzők képzése a vi-

dékfejlesztés terén (az EU PHARE 2003

– A romániai civil társadalom támoga-

tása, A civil szektor fejlesztése program

által támogatott projekt). A projekt célja

a CAR fő célcsoportja, a vidéki közössé-

gek tagjainak tartott képzési progra-

mok fejlesztése, ugyanakkor kiemelt

célja, hogy a szervezet keretében egy 16

főből álló vidékfejlesztési szakértőcsa-

patot képezzen ki. Ez a csapat egy hosz-

szú távú képzők képzése programon

vesz részt.

E projekt révén a CAR egy olyan

szakképzett képzőcsoportot alakít ki,

amely a szervezet elveivel egyetértve, a

képzési program sikeres elvégzése

után a CAR érdekeit szolgáló tevé-

kenységekre fog szakosodni. E csoport

kialakítása révén szervezetünknek

szakképzett humán erőforrása lesz, és

a változatosabb témakínálatok által

képzéseink is hatékonyabbak lesznek.

A képzési program célja olyan ta-

pasztalati tanuláson alapuló új módsze-

rek alkalmazása, amelyek révén a részt-

vevők olyan képzési készségekre tesz-

nek szert, melyek által bármely típusú

képzés megtartására képesek lesznek, a

szervezetünk sajátos igényeinek megfe-

lelően.

2005-ben a CAR munkaközössége

részt vett egy gazdasági fejlesztés

PACA-módszerrel – (Partcipatory App-

raisal of Competitive

Advantage – A ver-

senyképes előnyök

közös meghatározá-

sa) témájú képzésen

is. A módszertant egy

németországi tanács-

adó cég, a Mesopart-

ner dolgozta ki. Ro-

mániában először a

CAR vezette be a

Suceava megyei Su-

ceviţa helységben.

Annak érdekében,

hogy képes legyen

megfelelni a vidéki közösségek igényei-

nek, a CAR a szervezet keretében dolgo-

zó szakértőknek biztosítja a hatékony

munkavégzéshez szükséges sajátos is-

meretek elsajátítását, szakmai tovább-

képzésüket. Ugyanakkor ez az alkalma-

zottak számára is egy erős motivációs

eszköz, mellyel arra sarkalljuk őket,

hogy fejlesszék magukat, és karrierjüket

a CAR tevékenységi területén építsék.

Cristina Cristodorescu

Vidékfejlesztési Forrásközpont –

program-koordinátor

e-mail: ccristodorescu@rural-center.org

Fordította: Csáki Rozália

... azok a szakembe-

rek, akik a vidéki tér-

ségben dolgoznak, fel

kell legyenek készülve

minden téren annyira,

hogy a helyi elvárá-

soknak megfelelően

képesek legyenek

képzéseket tartani és

tanácsokat adni.

civil fórum38

Teleki Oktatási Központ

– lehetõségek tárháza

Az infrastruktúra

A Teleki Oktatási Központ a Románi-

ai Magyar Pedagógusok Szövetségé-

nek módszertani és továbbképző köz-

pontja. Szovátán, a Medve-tó közelé-

ben, festői környezetben helyezkedik

el. Két részből áll: a központi részben

114 szállóhely, három konferenciate-

rem, 130 főt befogadó étterem és teljes

műszaki felszerelés biztosít zavartalan

feltételeket bármilyen szakmai, kultu-

rális vagy üzleti találkozónak, míg a

11 négyágyas házikóból álló kemping

ideális helyszín a legkülönbözőbb ifjú-

sági táborok szervezésére.

Oktatási, képzési

programok

Az 1996-2000 között itt működő taní-

tóképző főiskolán 43 hallgató kapott

képzést.

Itt zajlik évente, a nyári szünidő

alatt a Bolyai Nyári Akadémia, az

egész Kárpát-medencét átfogó peda-

gógus-továbbképzés. Ennek keretben

évente 270 felvidéki, kárpátaljai, erdé-

lyi, vajdasági és magyarországi peda-

gógus fejlesztheti magát szakmailag.

Saját 40 órás évközi továbbképzése-

inket iskolaidőben, hétvégeken tartjuk.

Az évek során matematika-, drámape-

dagógia-, pszichopedagógia-, informa-

tika-, szakszerű értékelés-, játékos ma-

tematika-, önismeret-, személyiségfej-

lesztés-, mentálhigiénia-, management

iskolaigazgatóknak, bábkészítés-, pá-

lyaválasztási orientáció-, modern pe-

dagógiai módszerek- tanfolyamokon

vehettek részt az érdekeltek.

Előadás-sorozatokat tartunk úgy

az oktatás, mint a kultúra területén:

metakognitív oktatási stratégiák fej-

lesztése, problémahelyzetek az iskolá-

ban, mozgáskoordináció, oltáregyütte-

sek, kazettás mennyezetek stb.

Szaktáborok

A továbbképzők mellett számos szak-

táborozást szerveztünk.

A budapesti Oktatási Minisztéri-

umnak köszönhetően immár negye-

dik alkalommal szervezzük meg a

Bethlen Gábor honismereti és Teleki

Virág környezetvédelmi nemzetközi

vetélkedőket.

A híres-neves Bandi Dezső fafara-

góművész és népoktató által vezetett

faragótáborainkban számos gyerek

sajátította el a népi fafaragás és díszí-

tőművészet csínját-bínját.

Az Irodalmi Kreativitás Verseny-

nek és Alternatív Irodalmi Vetélkedő-

nek is mi adunk otthont.

Az Erdei Iskolánkban a gyerekek a

hagyományostól eltérő oktatásban ré-

szesülnek.

A „Tehetséggondozás matemati-

kából“ táborunkban országos mate-

matika versenyek győztesei tanulhat-

nak, versenghetnek, szórakozhatnak.

Az évek során közel 100 csángó-

gyerek táborozhatott a NKÖM támo-

gatásával a TOK-ban.

E rendezvények mellett hétvége-

ken működött a táncház, a Mazsola

Játszóház (népi) és a Játéktár.

Kulturális tevékenységek

Az oktatás mellett nagy hangsúlyt fek-

tetünk a kultúrára. A néptánccsoport-

októl, népi zenekaroktól, a dzsessztől a

klasszikus zenéig, a gyerekszínjátszó

csoportoktól a hivatásos művészig

minden megtalálható rendezvényeink

palettáján. Szinte havonta cserélődnek

a tárlatok.

Könyvkiadóknak és könyvszerzők-

nek szervezünk könyvbemutatókat. Így

látogat el évente a Kriterion, Ábel stb.

Közösségi rendezvények

támogatása, szolgáltatások

Hathatós és sokoldalú (anyagi, logisz-

tikai, technikai stb.) támogatást nyúj-

tunk azok számára, akik fontosnak

tartják oktató-nevelő, ismeretterjesztő

vagy kulturális rendezvények szerve-

zését, és segítségünket igénylik. Éven-

te több iskolát látunk el számítógé-

pekkel. Könyvadományok, taneszkö-

zök és egyéb iskolai felszerelések

szétosztását oldjuk meg.

Kisbuszunkat, lehetőségeink sze-

rint közösségi célokra az igénylők

rendelkezésére bocsátjuk.

Különböző tantárgyvetélkedőkre,

sportversenyekre, osztálykirándulá-

sokra, amatőr művészeti csoportok

szállítására biztosítottunk szállítóesz-

közt, előadásokra, továbbképzőkre,

konferenciákra az előadók szállítását

vállaltuk.

Több mint 10 000 kötetes könyvtá-

runk, olvasótermünk minden peda-

gógus és diák számára nyitva áll.

Szintén a TOK működteti a TANCI

elektronikus levelezőlistát, melynek fő

szerepe a pedagógusok, oktatók azon-

nali értesítése mind a képzéseket, mind

pedig a pályázati lehetőségeket vagy

más szakmai történéseket illetően. A

több mint 500 tagot számláló listára va-

ló feliratkozáshoz mindössze egy üres

e-mailt kell küldeni a tanci-subscribe@

yahoogroups.com címre, majd a vá-

laszlevél utasításait követve megerősí-

teni a feliratkozást.

Márton Zoltán

Teleki Oktatási Központ – igazgató

e-mail: office@tok.ro

Kö

ncz

ey

E

lem

ér ra

jza

Szöveg nélkül

Szakmai továbbképzés – a civil szféra jövőjének záloga 39

A Közéletre Nevelésért Alapítvány

(KÖNE) képzési programja

„Mondd, és én elfelejtem.

Mutasd meg, és én eszembe vésem.

Hadd, hogy tegyem, és én megértem.“

– Konfucius –

A KÖNE megszületésétől nagy hang-

súlyt fektet az ifjúsági vezetők, az ifjú-

sági segítők képzésére. Az alapítvány

ez irányú tevékenységének alapelvei

a következőkben olvashatók.

A Közéletre Nevelésért

Alapítvány (KÖNE)

képzési programja

1.1. Küldetésünk

Az ifjúsági vezetői attitűdökkel rendel-

kezők, illetve ifjúsági segítők számára

kívánunk segítséget nyújtani abban,

hogy továbbfejlesztve tudásukat ké-

pessé váljanak az egyéni érdekképvise-

leten túlmutató közösségi érdek felis-

merésére, vállalására és képviseletére.

Az ajánlatunkban szereplő képzé-

sekkel felkészítjük a résztvevőket arra,

hogy jól működő ifjúsági civil szerve-

zeteket, érdekvédelmi csoportosuláso-

kat, diák- és hallgatói önkormányza-

tokat hozhassanak létre, működtet-

hessenek vagy támogathassanak.

Célunk a helyi (iskolai, kollégiumi,

települési, területi) képzések népsze-

rűsítése. Ennek a képzéstípusnak

nagy előnye, hogy a helyi specialitá-

sokhoz alkalmazkodva, a helyben

működő, vagy alakuló „csapattal“ le-

het a problémáiknak megfelelő alkal-

makat szervezni.

1.2. Hitvallásunk

Mi az önmagát, s helyzetét jól ismerő,

azt elemezni tudó, s abban célokat ki-

tűző és céljait elérő sikeres emberben

gondolkodunk. Abban, aki meg tudja

szervezni a környezetének érdekarti-

kulációs folyamatait, ki tudja dolgoz-

ni az érdekek kijárásának útjait, siker-

re tudja vinni a közösen alkotott stra-

tégiákat. Röviden: sikeresen meg tud-

ja oldani a közösség problémáit.

A képzéseink során az átadandó

ismeret technika: a „hogyan kell csi-

nálni“. A tananyag technika volta pe-

dig kiveszi a képzőket a képzés cent-

rumából a fejlődési folyamat mellé,

mintegy mindig elővehető, megkér-

dezhető tanácsadóként, de itt a kö-

zéppontban a valóságos élethelyzet, a

még ismeretlen megoldás és a megol-

dást a technika alkalmazásával kere-

ső-kidolgozó csoport van.

Hisszük, hogy a képességek és at-

titűdök egy része nem sajátítható el

egyszerű ismeretátadással, csak saját

élményen keresztül. Ezért tartjuk jó-

nak azokat a tréningeket, amelyeket

végigélve lehet tapasztalatokat gyűj-

teni, tanulni.

1.3. Az alapítvány képzésekkel

foglalkozó szakértői

Az alapítványnál szakértőként, kép-

zőként tevékenykedő emberek saját

maguk tapasztalták, tapasztalják a di-

ák- és ifjúsági szervezetek működésé-

nek nehézségeit. Mindegyikük mű-

ködtetett iskolájukban diákönkor-

mányzatot, vagy helyi, illetve orszá-

gos diák- vagy ifjúsági szervezetet.

Diákvezető képzéssel 1994 óta fog-

lalkoznak az alapítvány szakértői kü-

lönböző nonprofit szervezetek keretei

között, majd 1998 tavasza óta a KÖNE

keretein belül. Az alapítvány alapel-

veinek és hitvallásának megfelelően

folyamatosan fejlesztik mind saját tu-

dásukat, mind képzési programjukat.

1.4. A megrendelőnek ajánlott vál-

lalások

– segít megfogalmazni a képzések

lehetséges célját;

– a képzésekhez tematikákat dolgoz

ki a megrendelő által megfogalma-

zott cél és adatok alapján;

– előadókat, trénereket biztosít a

megrendelő által kért témákhoz;

– segédletet és segítséget ad a képzé-

sek megszervezéséhez;

– segédanyagokat biztosít a képzé-

sekhez;

– a gazdasági beszámolóval együtt a

program végén értékelést készít a

csoport eredményeiről, a javasolt

további együttműködési lehetősé-

gekről.

1.4.1. A képzés résztvevői számára nyúj-

tott vállalások

– vállalja, hogy a résztvevőkben

igényt ébreszt a közéleti cselekvés-

hez, önszerveződéshez szükséges

képzésekre;

– vállalja, hogy megismerteti a köz-

életi cselekvéshez, önszerveződéshez

szükséges ismeretekkel, készségek-

kel, technikákkal őket;

– vállalja, hogy környezetük közéleti

problémáinak megoldásához nem je-

löl ki számukra kész utakat, de megis-

merteti őket a lehetséges ösvényekkel

és megtanítja az eddig járatlan utak

építését is;

– vállalja, hogy kérdéseikre nem ad

kész válaszokat, ám alkalmazási szin-

ten fejleszti helyes kérdésfelvetési,

okfeltárási, saját válaszmegoldás ke-

resésre irányuló, valamint a döntés-

hozási és választási tudásaikat és

technikákat;

– vállalja, hogy nem tesz semmit he-

lyettük, de szakmai és emberi kompe-

tenciái legjavát mozgósítva, mindent

megtesz értük, hogy környezetükben

hiteles emberként tudjanak az ifjúsági

közéletben szerepet vállalni.

2. A KÖNE-képzések

általános jellemzői

2.1. A képzések fontos jellemzői

– mérhető ellenőrzési pontokkal ren-

delkezik;

– a résztvevők bevonására épül;

– visszacsatolást ad a résztvevőknek

a tudásukról;

– folyamatos dokumentálás lehetséges;

– folyamatos fejlesztése a tematikának.

2.2. A képzések során alkalmazott

módszerek

A KÖNE képzései két részből épülnek

fel: előadások és csoportfoglalkozá-

sok. Az előadás feladatai: a téma, a

kapcsolódó irodalmak megismerteté-

se. A csoportfoglalkozásokon szituáci-

ós gyakorlatok, a téma részletes meg-

vitatása, a csoportban felmerülő kér-

dések megbeszélése, az eredmények-

nek a résztvevők saját életébe való át-

helyezése segítik a résztevőket a hal-

lottak elsajátításában és lehetőséget ad

a saját élményen keresztüli tanulásra.

A képzések témájától függően

még a következő módszereket alkal-

mazzuk:

– terepgyakorlatok;

– irodalom önálló feldolgozása;

– írásbeli feladatok, tesztek;

– „otthoni“ munka;

civil fórum40

– demonstráció;

– feladatmegoldás egyénileg és cso-

portban;

– mentorálás.

2.3. Kiknek szólnak a képzések?

A KÖNE egyaránt tart képzéseket ér-

deklődő diákoknak, fiataloknak, még

megalakulásuk előtt álló diák- és ifjú-

sági csoportosulásoknak, iskolai és

városi diákönkormányzatnak, a már

működő, de továbblépésre kész szer-

vezeteknek, közösségének, illetve

ilyen közösségek segítőinek.

Az alapítvány képzéseivel azoknak

is segíteni akar, akik maguk már nem

aktív résztvevői a szervezeteknek, de

segítőként mégis jelentős szerepet kap-

nak a szervezetben. Az ő képzéseik so-

rán hangsúlyt főleg a külső segítői,

facilitátori, illetve a szervezetet segítő,

ismeretátadó szerep kap.

2.4. A képzések időkeretei

A tematikák elsősorban bentlakásos

tréningekre vannak kidolgozva, mert

úgy gondoljuk, hogy a hosszabb

együttlétek hatékonysága sokkal jobb,

mint a rövidebb alkalmaké.

Megrendelőink elsősorban a hét-

végi tréningeket (péntek délutántól

vasárnap délig) és a nyári táborainkat

részesítették eddig előnyben, de lehe-

tőség van más időbeni szervezésre is

(pl. hétközben vagy hétvégén egy-egy

nap).

2.5. Az alapítvány fontosabb re-

ferenciái

– Oktatási Jogok Biztosának Hivatala

(Aáry-Tamás Lajos oktatási ombuds-

man, +36/30/241-5261, aary-tamas.

lajos@om.hu)

– Agora Irodahálózat (Mihály Erzsé-

bet, programigazgató, +36/1/368-

8860, agora@mad.hu)

– Közép-Magyarországi Regionális

Ifjúsági és Szolgáltató Iroda (Mayer

Diana +36/1/353-2622)

– Bács-Kiskun Megyei Önkormány-

zat Pedagógiai és Közművelődési

Intézet (Bartáné Molnár Anikó

+36/76/501-342)

– Miskolc Városi Pedagógiai Intézet

(Kissné Halász Anikó, vpi.miskolc@

chello.hu)

– SOS Ifjúsági Információs Egyesület,

Kalocsa (Szakál Tibor +36/30/382-

1944)

– Logo Ifjúsági Szolgálat, Szombat-

hely (Sipos Győző, szolgálatvezető,

+36/94/324-516, logo@dpg.hu)

– Polip Ifjúsági Iroda, Szekszárd

(Letenyeiné Mráz Márta, program-

vezető, polip@polip.ngo.hu)

– Diákközéletért Alapítvány (Jásper

András, kuratóriumi elnök

+36/20/538-8456, info@diakjog.hu)

– Areopagus Alapítvány, Kolozsvár

(Varga Zoltán, alelnök +40/745/367-

235, zoltanvarga@ike.ro)

– Szlovák Teleház Szövetség (Tóth

Péter, elnök, +421/905/340-105,

peter.toth@tesco.sk)

– Sapientia Hungarie Alapítvány

(Kovács Imola, +36/1/326-6270,

iroda@sha.hu)

A programok bemutatása

Alapítványunk a programok szakmai

kidolgozásánál több alternatívát is

megfogalmazott, segítve a megrende-

lő döntését abban, hogy milyen kép-

zési területen van lehetősége a diák-

önkormányzatot fejleszteni. Ezek a

programok bővíthetők a részletes

programismertetőben bemutatott mo-

dulokkal, és természetesen lehetőség

van arra is, hogy a megrendelő által

megfogalmazott egyedi célrendszer-

nek megfelelő képzési folyamatot

dolgozzunk ki.

– Komplex ifjúsági vezetői program.

A 100 órás ifjúsági

vezető képzési

program, melynek

elvégzése után a

résztvevők képesek

lesznek a saját intéz-

ményükön, szerve-

zetükön belül a ko-

operatív civil társa-

dalmi modell felállí-

tására és működte-

tésére, érteni fogják

a panaszkezelési el-

járások működési

elvét és saját maguk

is képesek lesznek

javaslatot tenni panaszkezelési eljá-

rásra.

– Ifjúsági szervezet, diákönkor-

mányzat, mint érdekképviseleti

fórum. A 40 órás ifjúsági vezető

képzési program, melynek elvégzé-

se után a résztvevők tisztában lesz-

nek a civil szervezet létrejöttének

törvényi hátterével, jogi lehetősége-

ivel, feladataival. Érteni fogják a pa-

naszkezelési eljárások működési el-

vét és az oktatási intézményben lé-

vő segítővel közösen már képesek

az eljárás megalkotására és működ-

tetésére.

– Civil szervezet, mint önszervező-

dés. A 36 órás ifjúsági vezető kép-

zési program, melynek elvégzése

után a résztvevők képesek lesznek

saját környezetükkel együttműköd-

ve csoportban dolgozni, képesek

lesznek saját működésüket, felada-

taikat 1 évre előre munkaprog-

ram/feladatterv szintjén átgondol-

ni, illetve terveik megvalósulását

menedzselni.

– Ifjúsági vezetői alapismeretek. A

30 órás program elvégzése során a

résztvevők fejlesztik az alapvető if-

júsági vezetői készségeiket és isme-

reteiket, azzal a szándékkal, hogy a

képzéseken megszerzett tudást al-

kalmazva hatékonyabbá tegyék sa-

ját és civil szervezetük munkáját.

– Kell egy csapat – csoportépítés. Mi-

nimum 30 órás program, melynek

célja, hogy az egy-egy szervezethez

tartozó csoport hatékony, jól együtt

dolgozó és együttműködő csapattá

érjen, amelyek képesek a helyi ifjú-

sági élet aktivizálására.

– Szabályalkotás az iskolán belül. A

minimum 36 órás program célja,

hogy a képzés után a diákönkor-

mányzat ismerje a helyi szabályal-

kotás eljárásait, az iskola helyi sza-

bályainak kialakításába képes be-

kapcsolódni, ott a diákok érdekeit

érvényesíteni.

– Diákönkormányzat, mint szerve-

zet. Legalább 48 órás program,

melynek céljaként

tűztük ki, hogy a

résztvevő diákön-

kormányzat értékelje

saját legitimitását,

vizsgálja meg saját

szervezeti működé-

sét. Belső szabályo-

zásának esetleges hi-

báit, hiányosságait

fedezze fel és készít-

sen javaslatot a mó-

dosításra.

Önálló modulok: E-

gyéni hatékonyság;

Önismeret; Kommunikáció; Tárgya-

lástechnika; Csoportelmélet; Cso-

portos alkotás; Csoportépítés, mű-

ködtetés; Képviselet; Problémameg-

oldás; Konfliktuskezelés; Stratégiai

tervezés; Projekttervezés; Szervezés;

Diák- és hallgatói önkormányzat;

Szervezeti munkaterv; Választások;

Szervezetalapítás, működtetés; Belső

szabályozás; Diákjogok; Házirend;

Forrásteremtés; Pályázatírás; Gaz-

dálkodás a szerve-zetben.

További információkért keressék ala-

pítványunkat!

Kósa András

Közéletre Nevelésért Alapítvány –

programkoordinátor

e-mail: kone@freemail.hu

Az alapítvány kép-

zéseivel azoknak is

segíteni akar, akik

maguk már nem ak-

tív résztvevői a szer-

vezeteknek, de se-

gítőként mégis je-

lentős szerepet kap-

nak a szervezetben.

Szakmai továbbképzés – a civil szféra jövőjének záloga 41

Atemesvári Start Tanácsadó és

Továbbképző Iroda harmadik

éve szervez különféle képzése-

ket, tanfolyamokat, szemináriumokat

a civil szféra részére. Az iroda vezetői

fiatal, energikus és szakképzett fel-

nőttoktatók, akik arra törekszenek,

hogy a romániai civil szerveződések,

valamint a polgári kezdeményezések

hatékonyságát fokozzák.

A Start vezetői (Magyari Sára – el-

nök, Szövérdfi-Szép Zoltán – alelnök,

Détári Margit – titkár) többéves ta-

pasztalattal rendelkeznek, ami a civil

szférában való tevékenykedést illeti,

hiszen mindhárman a Temesvári Ma-

gyar Ifjúsági Szervezet (TEMISZ) ve-

zetőségi tagjai voltak.1

Az ifjúsági

szervezetben szerzett tapasztalatok

késztették arra a kis csapatot, hogy tu-

dásukat tovább kamatoztassák.

„Miből lesz a cserebogár?“

Még TEMISZ-alelnök voltam, amikor

2002-ben megpályáztam egy tréner-

képzést a romániai Opportunity E-

gyesületnél. Ez a háromszor tíz napos

képzés jogosít fel arra, hogy felnőt-

toktató legyek, illetve, hogy a nonfor-

mális oktatással foglalkozhassam

egyáltalán.

Irodánk alapelve, hogy nem foglal-

kozunk olyasmivel, amihez nem ér-

tünk, csak azzal, amihez igen, s ezt a

hozzáértést oklevéllel is igazolni tud-

juk. Számunkra a gyakorlati tapaszta-

lat mellett fontos a szakképzettség is.

Zoltán egy évvel később, 2003-ban

szerzett tréneri diplomát Strasbourg-

ban, az Európa Tanács ifjúsági osztá-

lyán. Ezek után már minden megvolt

ahhoz, hogy valamit kitalálhassunk,

csak maga a forma körvonalazódott

nehezebben. Én először önállóan sze-

rettem volna dolgozni, de mint kide-

rült 2002-ben, az akkori munkatörvé-

nyek ezt nem tették lehetővé, hiszen

nem volt ismert a tréner, mint felnőtt-

képző foglalkozás. Ilyen körülmé-

nyek között merült fel az ötlet, hogy

próbálkozzunk a civil szféra terüle-

tén, s röviddel ezután meg is találtuk

a nonprofit egyesület szerveződési

formát, mely számunkra azóta is lehe-

tővé teszi a trénereskedést.

Miközben TEMISZkedtünk, egyre

gyakrabban kerültünk szembe a tu-

datlanság, az információhiány, a kez-

deményező-készség hiányával, s a

tréneri képzés csak megerősítette ben-

nünk, hogy mindez megváltoztatható

a tanulás, tanítás segítségével. Ma is

úgy gondolom, hogy a tudásnak, ta-

pasztalatnak csak akkor van igazi ér-

téke, ha azt tovább is tudjuk adni.

Az Iroda működése, fenntartása

Civil szervezet lévén elsősorban hazai

és külföldi pályázatokból szervezzük

tevékenységeink nagy részét. Mi első-

sorban szintén civil szervezeteknek

tartunk képzéseket, s tudjuk, hogy ők

maguk is nehéz anyagi helyzetben

vannak, ezért a megpályázott képzé-

seink vagy teljesen ingyenesek, vagy

valamilyen szimbolikus összeget kell

fizetniük a résztvevőknek. Igyek-

szünk hozzászoktatni az embereket a

pályázáshoz, a lehetőségkereséshez,

ezért saját tréningeinkre is pályázatok

útján válogatjuk ki a részvevőket.

Igyekszünk évente legalább egy

országos szintű képzést tartani Temes

megyében. Ennek is megvan a maga

hátsó gondolata, hiszen minket, bán-

ságiakat szórványbelieknek tartanak,

s ezzel sokszor meg is bélyegeznek,

de úgy gondolom, ha képesek va-

gyunk profi módon dolgozni, ha az

ország egyre több részéről jönnek

hozzánk magyarok, talán megváltoz-

tathatjuk ezt a mentalitást.

Az idén háromna-

pos szervezetmenedzs-

ment tréninget tartot-

tunk országos meg-

hirdetéssel, s Kolozs-

várról, Nagyvárad-

ról, Máramarossziget-

ről, Sepsiszentgyörgy-

ről, és természetesen,

a Bánságból (Temes-

várról, Lugasról, Zsom-

bolyáról) is voltak

részvevőink.

A visszajelzések

alapján arra következtetünk, hogy ér-

dekes-értelmes volt ez is, hiszen nem-

csak a tréninget követő azonnali érté-

kelések alapján ítéljük pozitív hatású-

nak képzéseinket, hanem a későbbi

visszajelzések alapján is. Úgy gondo-

lom, magáért beszél a tény, hogy min-

den egyes tréning után egy-két újabb

meghívást kapunk valamelyik szer-

vezethez. Ugyancsak egy ilyen "saját"

képzés által kerültünk kapcsolatba

még tavaly az udvarhelyi Orbán Ala-

pítvány néhány tagjával, s azóta már

a negyedik tréninget tartottuk az ala-

pítvány munkaközösségének.

Tréning-témák

Csak olyan képzéseket tartunk, amik-

re mi magunk is képzettek vagyunk,

illetve saját bőrünkön tapasztaltuk.

Ezért volt az, hogy egy ideig nem tar-

tottunk olyan pályázatíró tréninget,

ahol EU-s pénzek megszerzése lett

volna a téma. Egyszerűen nem tartom

etikusnak, ha olyasmiben akarok

okoskodni, amit én magam még nem

próbáltam ki. Most, hogy a tavaly túl-

éltünk egy ilyen pályázatot, s az idén

újabbat írtunk partnerkapcsolatban

egy magyarországi intézménnyel,

már hajlandóak vagyunk erről is be-

szélni, tanítani, hiszen van valami-

lyen gyakorlatunk is benne.

Jelen pillanatban a következő té-

mákban tartunk képzéseket: kommu-

nikáció, konfliktuskezelés, önismeret,

csapatépítés, vezetőképzés, szerve-

zetmenedzsment, adományszervezés,

pályázatírás, álláskereső tréning, hu-

mán erőforrás-toborzás, emberi jo-

gok, rendezvényszervezés, kapcsolat-

tartás (PR).

Képzéseink elsősorban a nonprofit

szektornak szólnak,

de nemcsak: dol-

goztunk már együtt

cégekkel is, illetve

nemcsak mi magunk

szervezünk trénin-

geket, hanem felké-

résre is tartunk ki-

sebb-nagyobb cso-

portoknak. A kép-

zéseinken felhasz-

nált szakmai anya-

got általában mi ál-

lítjuk össze, de eze-

ket nem tesszük közszemlére. Ennek

is megvan a maga oka: azt tapasztal-

juk, hogy egy-egy tréning után van-

nak, akik akkora kedvet éreznek a

trénereskedéshez, hogy ők maguk is

képzéseket tartanak. Egyrészt innen-

onnan letöltött, „lopott“ anyagokat

használnak fel, s hiányzik ezekből a

Startolás a START-tal

1Magyari Sára – TEMISZ-alelnök 1996–2002 között.

Szövérdfi-Szép Zoltán – TEMISZ-elnök 1997–2002 között.

Détári Margit – TEMISZ-tag, majd könyvelő 1998–2002 között.

... a felnőttek irányítá-

sához, tanulásra való

ösztönzéséhez, mun-

kára való késztetésé-

hez nem elég csak a

hirtelen tenni akarás.

Ehhez is szükség van

szaktudásra, ugyanúgy,

mint bármi máshoz.

civil fórum42

módszeresség, másrészt meg a felnőt-

tek irányításához, tanulásra való ösz-

tönzéséhez, munkára való késztetésé-

hez nem elég csak a hirtelen tenni

akarás. Ehhez is szükség van szaktu-

dásra, ugyanúgy, mint bármi máshoz.

Nem elég csak a tehetség és az akarat,

kell az elméleti, gya-

korlati tudás és ta-

pasztalat is. Nem

volt véletlen, hogy

az Opportunity-nál

az egyik követel-

mény a kor volt: a

minimum 23. élet-

évüket betöltött sze-

mélyek jelentkezhet-

tek a trénerképzőre.

Célközönség

Az Iroda célja a fia-

talok, a civil szférában, valamint más,

magán- és közintézményben tevé-

kenykedő személyek képzése, formá-

lása, illetve tanácsadás, tréningek és

egyéb (saját vagy más jogi szervező-

déssel együtt rendezett) tevékenysé-

gek szervezése. Ebből is kitűnik, hogy

nagyon tág célközösségünk van. Bár

általában a fiatalokkal foglalkozunk

többet, egyre inkább a 30-as generá-

ció, vagy ennél idősebbek is kliense-

inkké válnak. 2003 őszén egy nemzet-

közi tréningen, ahol társszervezők-

ként voltunk jelen, voltak olyan sze-

mélyek, aki a 60. életévüket is betöl-

tötték. Érdekes, hogy külföldön sok-

kal bátrabb az idősebb generáció, sok-

kal inkább van igényük az életen át

tartó tanulásra.

Úgy véljük, a romániai magyar ci-

vil szférának (de nem csak) szüksége

van a szakmai szakképzésre. Rég el-

múlt a '90-es évek eleji nagy lelkese-

dés, ami sokszor pó-

tolta a szaktudást, ma

a felkészült, tájéko-

zott, tanult és tapasz-

talt személyek azok,

akik jól vezethetnek

egy-egy közösséget,

civil szerveződést. Az

uniós csatlakozás e-

lőtt egyre többször

hallható, hogy azok a

közösségek, szerve-

zetek, intézmények

maradnak majd meg,

amelyek életképesek. Az életképesség

alapja pedig a felkészültség: egyre ke-

vesebb idő és lehetőség van a kísérlete-

ző magatartásformákra, míg egyesek

„beleszoknak“, hogy mit és hogyan

kell csinálni (vagy várják a sült galam-

bot), addig mások felkészültségük ré-

vén messze meghaladják a lemaradot-

takat. Mi ebben a felkészítésben próbá-

lunk segíteni.

Terveink

A mostanság leadott pályázataink

nagy része különböző képzésekre vo-

natkozik. De a képzések mellett más

rendezvényeink is vannak (pl. magyar

nyelv és kultúra tanfolyam, kézműves

tábor, vidékiek színházba való szállítá-

sa, stb.), melyek az év vége felé már ál-

talában befejeződtek.

Ami a jövő évet illeti, reméljük,

ugyanilyen zsúfolt lesz, mint az idei.

Folytatni szeretnénk az Állást keresek

című projektünket, ami fiataloknak

szól: az álláskeresés csínját-bínját pró-

báljuk meg tréning formájában átad-

ni. Ezt a programot fogjuk jövőre ki-

vinni a megye kisebb városaiba is. Itt

jegyzem meg, hogy ez a tréning nem-

csak a magyar közösségnek szól, hi-

szen tisztában vagyunk azzal, hogy

egy romániai szervezet akkor tud iga-

zán nagyot dobbantani, ha nyitott a

többségiek felé is.

Ugyancsak 2006 tavaszán indul

egy nemzetiségi toleranciát pro-

mováló képzéssorozatunk, amelyben

több temesvári iskola a partnerünk.

Azt hiszem, irodánk neve kötelez

minket: dinamikusnak, nyíltnak,

ugyanakkor egyenesnek kell lennünk

mindenkivel szemben. Hisszük azt,

hogy tudásunk, kitartásunk és kreati-

vitásunk által egyre több személynek,

közösségnek lehetünk konkrétan a

hasznára.

Magyari Sára

START Tanácsadó és Továbbképző

Iroda – elnök

e-mail: start@hosted.regionalnet.org

Az uniós csatlakozás

előtt egyre többször

hallható, hogy azok a

közösségek, szerveze-

tek, intézmények ma-

radnak majd meg, a-

melyek életképesek.

Az életképesség alapja

pedig a felkészültség.

KÖDAK – Közéleti Diák- és Ifjúsági Akadémia

A program fontossága

Abban hiszünk, hogy a demokráciát

és a népek közötti megértést csak a sa-

ját érdekeiket artikulálni tudó polgá-

rok képesek működtetni, és ennek

alapjai már gyerekkorban lerakód-

nak. Az alapozáshoz empirikus isme-

retekből, tapasztalatokból alakult atti-

tűdöket az iskolai és a diákközélet ad-

hat. Ezt a hiányt kívánja tevékenysé-

gén keresztül pótolni a Közéleti Diák-

akadémia Intézet.

Az akadémia ideológiája

Az akadémia azokat a középiskoláso-

kat és egyetemi hallgatókat kívánja

segíteni, akiknek az a tudás, amelyet a

mai román oktatási rendszer nyújt,

nem fedi le tökéletesen elvárásaikat és

igényeiket. Alapelvünk, hogy a tan-

tárgyak szisztematikus átadása mel-

lett gondolkodni, beszélni és csele-

kedni tanítsunk.

Célunk, hogy azok a középiskolá-

sok és egyetemisták, akik komolyan

készülnek az érettségi utáni életre,

egy valóságos és iskolaszerűen műkö-

dő rendszerben vehessenek részt. Az

Akadémia olyan tudás elsajátításának

a lehetőségét kínálja, amelyet az át-

lagemberek nagy része sok éves ta-

pasztalat által sajátít el.

Az akadémia másik sajátossága,

hogy tudatos támpontokat nyújt a tár-

sadalomba való beilleszkedésben, az

egzisztencia-teremtésben és az élet-

célok eléréséért folytatott mindennapi

küzdelmekben.

Az akadémia figyelme elsősorban

azokra a diákokra irányul, akik vala-

milyen mértékben részt vesznek a di-

ákközösségek önszervező életében.

Ugyanakkor nem elhanyagolható

szempont középiskolások esetében az

akadémiára való felvétel során a diák

támogatottsága iskolájának vezetősé-

ge és szülei részéről, egyetemi hallga-

tók esetében pedig a helyi diákszerve-

zet vezetőségének támogatása.

Előzmények

A Közéleti Diák- és Ifjúsági Akadémia

Intézet legelső kurzusa 1995 őszén

zajlott le. Attól az évtől kezdődően

majdnem minden évben két generá-

ció lépett ki a tavaszi és őszi kurzusok

záróvizsgáiról.

Mint minden kezdet, a KÖDAK-

kezdet is csetlő-botló volt, viszont si-

került helytállni és alakulni az évek

alatt változó igényekhez, komolyabbá

és eredményesebbé válva.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy

Szakmai továbbképzés – a civil szféra jövőjének záloga. 43

nem szűnő igény van az ifjúság köré-

ben az akadémia tanításaira, hiszen

minden kurzus elején a helyek számá-

hoz viszonyítva kétszeres túljelentke-

zés van.

1995 óta nagyon sok, jelenleg aktív

és elismert ifjúsági vezető mondhatja

el magáról – és mondhatják el róluk

mások –, hogy az ismeretlenből buk-

kant fel és került be a KÖDAK-hall-

gatók közé, és a képzést befejezve

közismert ifjúsági szervezet vezetői

tisztségében kamatoztatta tudását.

Ez az egyik alapvető módszer,

amellyel az akadémia felméri tanítá-

sainak eredményességét.

Az akadémia struktúrája és sajá-

tosságai

Az akadémia felépítése tükrözi alap-

vető tulajdonságait: egyszerűség és

hatékonyság.

Mondhatnánk, hogy az akadémia

két tömbből áll: a hallgatók és az elő-

adók táborából. Az előadók alkotják az

akadémia tantestületét, melynek mű-

ködését, valamint az akadémia teljes

tevékenységét az intézmény igazgató-

ja és gazdasági igazgatója felügyeli.

A hallgatók maguk közül már az

első szemináriumon választanak egy

képviselőt, aki tárgyal a tantestülettel

az őket érintő problémákról. Így a

hallgatók már kezdettől fogva gyako-

rolják a demokratikus eljárásokat.

Az akadémia egy másik nagyon

lényeges tulajdonsága, hogy a kurzus

végén egy – kemény munka és az azt

követő szórakozás során – összeforrt

csapatot enged szabadon, amelynek

tagjai az akadémia elvégzése után is

együttműködnek.

Oktatott tárgyak

Oktatási programunk kidolgozásakor

abból indultunk ki, hogy a hallgatók

különböző területeteken folytatott

szakmai tevékenysé-

gükhöz szükségesek

az elméleti és gya-

korlati ismeretek. U-

gyanakkor nagyon

fontosnak tartjuk az

elméleti tudás elmé-

lyítését gyakorlatok

által, éppen ezért

képzéseink tréning

jellegűek.

Trénereink általá-

ban sikeres fiatal vállalkozók, ifjúsági

szervezeti vezetők, civil szervezetek-

ben dolgozó személyek, akik több

éves közéleti múlttal rendelkeznek.

Hosszú távú céljaink a jövőbeli di-

ák-önkormányzati és diákszervezeti

vezetők felkészítése arra, hogy majd

minőségi munkát végezhessenek,

megtanuljanak felelős döntéseket

hozni, stratégiában gondolkodni, il-

letve csapatban dolgozni.

Négy hétvégés képzéssorozatunk

alatt négy különböző témával ismer-

kedhetnek meg a KÖDAK hallgatói:

– Szervezeti menedzsment

A tárgy keretében a „diákállamok“

(diákönkormányzatok) kialakulá-

sával és működésével foglalko-

zunk. Ennek keretében kiemelt

módon helyet kap a lassan 15 éves

romániai magyar diákmozgalmár

múlt tanulmányozása is és az e-

zekből levonandó következtetések

és tanulságok aktualizálása és

hasznosíthatósága. Ugyanakkor a

tárgy keretében foglalkozunk a

törvényi keretekkel és szabályozá-

sokkal, a különböző nonprofittal

kapcsolatos elméleti összefüggé-

sekkel és fontosabb társadalmi

kérdésekkel.

– Projektmenedzsment

A tárgy keretében kerül tisztázásra

a „projekt“ fogalom jelentése, a

„program“ fogalommal szemben.

Ugyanakkor elsajátítjuk egy projekt

megírásának hogyanját. A tréning

alatt több csoportmunkára kerül

sor, amelyek segítenek elsajátítani a

csoportban való gondolkodás és

együtt dolgozás csínját-bínját.

– Pályázati menedzsment

A tárgy keretében a pályázatfigye-

lésről, a pályáztató szervezetekről is

szó van, a pályázatírás és a pályáza-

ti elszámolás konkrét és gyakorlati

elsajátítása mellett. A pályázati me-

nedzsment folyamatának helyes is-

merete és a folyamatra való teljes

rálátás nélkül nagyon nehéz jó szer-

vezeti vezetőnek lenni, illetve stra-

tégiában gondolkodni.

– Pénzügyi menedzsment

A tárgy keretében a hallgatók elsajá-

títják azokat a mini-

mális pénzügyi, könyv-

viteli és gazdasági is-

mereteket, amelyek

szükségesek ahhoz,

hogy majd felelősség-

teljesen vezessék a di-

ákszervezetüket. Eb-

ben a témakörben is

nagy hangsúlyt fek-

tetünk a gyakorlati

ismeretek átadására.

Tapasztalatcsere meghívottakkal

Olyan emberek lesznek a Diákakadé-

mia meghívottjai, akik valamilyen

szervezetben komoly tapasztalatokat

szereztek, és mintákat, ötleteket tud-

nak átadni az ifjabb generációnak,

vagy sikeres közéleti személyiségek.

Kik jelentkezhetnek, vehetnek

részt képzéseinken?

Jelentkezhet minden olyan IX-X-XI.

osztályos középiskolás, illetve I., II.,

III. éves egyetemi hallgató, aki elfo-

gadja a Diákakadémia célrendszerét.

Vélemények a KÖDAK-ról:

Pál Tamás, szakmai „mentorunk“:

„Ma még elsősorban az iskolán kívül

lehet és kell annak a fontos tudásnak

a zömét megszerezni, ami nélkül az

iskola polgára csak véletlenül tud az

intézményben eligazodni, az iskola

működtetésében hatékonyan és kul-

turáltan részt venni. Ma még csak két

lehetőség között választhatnak a diá-

kok, ha fel akarnak készülni az iskola-

polgár szerepre. Vagy a saját kárukon

vagy a Közéleti Diákakadémián ta-

nulnak.“

Aranyics Orsolya (Nagyvárad): „A

KÖDAK a legeredetibb dolog, ami ve-

lem történt. Rengeteg új dolgot hallot-

tam. S így sikerült eldöntenem, hogy

mit is akarok kezdeni magammal, mi

is érdekel tulajdonképpen. A legjobb

kezdés azoknak, akik a közélettel sze-

retnének foglalkozni. Én mindenkit

elküldenék a kurzusra. Csíkban volt a

legjobb. Nem számított, hogy nem

volt jó a kaja, azt csak mondtuk. Az

előadók tök jók voltak.“

Gáspár Annamária (Marosvásárhely):

„A KÖDAK nagyon hasznos. Megéri

elvégezni. Nagyon sok tapasztalatot

gyűjthetsz és sok érdekes dolgot ta-

nulhatsz. Egy dolgot nagyon bánok:

amikor Udvarhelyen felszólítottak,

hogy menjek játszani, nem mentem.

A gyertyás beszélgetést szalasztottam

el. Ez az eset után egyetlen játékról

sem hiányoztam.“

Simon Boglárka (Kolozsvár, volt

MAKOSZ elnökségi tag): „A társaság

nekem a felszabadulást jelentette, ezért

vagyok még mindig "visszajáró lélek".

Egészen más társasággal találkoztam

itt, mint például az osztálytársak. Ez

az egyetlen hely, ahol tényleg megérte-

nek engem. Szakmailag ez volt az első

lökés nekem. A KÖDAK nélkül nem

állnék ott, ahol most állok.“

Székely Tünde

OMDSZ – programkoordinátor

e-mail: sztunderrke@yahoo.com

Az Akadémia olyan

tudás elsajátításának a

lehetőségét kínálja,

amelyet az átlagem-

berek nagy része sok

éves tapasztalat által

sajátít el.

civil fórum44

Civil Sajtómûhely

Atudásalapú társadalomban va-

ló élet és munka csak aktív ál-

lampolgárokkal képzelhető el.

Az erdélyi magyar társadalom fejlő-

désének is – melyben az Erdélyi Ma-

gyar Civil Szervezetekért Alapítvány

aktív szerepet vállal – az egyik alapja

az aktív értelmiségiek egyéni és szak-

mai fejlődésének az elősegítése.

A romániai magyar civil szerveze-

tekben még most is számottevően

nagy az önkéntesek száma. Ebben a

helyzetben alig van lehetőség a megfe-

lelő szaktudás elsajátítására. E tekin-

tetben hangsúlyosabb figyelmet érde-

melnek a szórványban élők. A civil

szférában való tevékenykedés, a kö-

zösségfejlesztés egyik alapvető eszkö-

ze a nyilvánosságot biztosító közössé-

gi lap. Általa nemcsak tájékoztatás va-

lósulhat meg, hanem az ennél is fonto-

sabb közösségi gondolatok, kulturális

értékek, tervek, problémák is megfo-

galmazódnak, nyilvánosságba kerül-

nek. Ezáltal a lap a konszenzus kialakí-

tása révén a fejlődés érdekében való

közös cselekvést is szorgalmazza.

A fenti indokokra alapozva szük-

ségesnek éreztük a helyi közösségi la-

pok elindításához és folyamatos meg-

jelentetéséhez szükséges ismeretek

(lapszerkesztés, közösségfejlesztés,

nonprofit menedzsment) átadását.

Így 2004 őszén és ez év elején 3 alka-

lommal szerveztük meg a Civil Sajtó-

műhelyt – szakmai továbbképzést a

helyi közösségek fejlődését szolgáló

sajtótermékek kivitelezéséhez. Olyan

civil szervezetek képviseltették ma-

gukat, akik már foglalkoztak kiad-

ványok szerkesztésével vagy érdekel-

tek voltak ilyen sajtótermékek létre-

hozásában, fenntartásában. A három-

napos képzés programterve két fő

részből állt: közösségszervezés és

nonprofit menedzsment, illetve lap-

szerkesztéssel kapcsolatos ismeretek.

A képzésen első alkalommal tizen-

négy szervezet volt. Már ekkor kide-

rült, hiányosak a civilek ismeretei úgy

a lapszerkesztés, mint a pályázatírás

és nonprofit menedzsment területén,

a legnagyobb érdeklődést a gyakorla-

ti oktatás iránt mutattak. Kiváltképp

értékelték a tördelőprogramok hasz-

nálatának gyakorlatban való megis-

mertetését.

Így a második képzés alkalmával a

programot átalakítottuk, több hang-

súlyt fektetve a gyakorlati oktatásra.

Közbeékeltünk egy műhelymunkát,

amely alatt a résztvevők különböző

előre megtervezett alanytípusoktól

kellett interjút vegyenek anélkül, hogy

tudták volna, hogy az alanytípusok

előre meghatározott magatartásfor-

mát öltenek. A felvett anyagot újra-

hallgatva a szakemberek kiértékelték,

és elmondták, mi lett volna a helyes

eljárás. A második képzésen többnyi-

re szociális civil szervezetek vettek

részt, így külön szó esett az erdélyi

magyar szociális civil szféra sajátossá-

gairól és a közösségi kiadványokról.

A harmadik képzés alkalmával a

műhelygyakorlatot továbbfejlesztet-

tük, a résztvevők irodalmi művek,

vicc, mese alapján híreket és tudósí-

tást kellett írjanak. A műhelygyakor-

lat helyben történő lecsapódása: éj-

szakai pihenés helyett a harmadik

képzés résztvevői Hajnali Szónok

névvel összeállítottak egy alkalmi hír-

levelet. A képzés anyagát nyomtatott

és elektronikus formában, CD-n is

kézbe kapták, ezzel is biztosítva az is-

meretek megmaradását.

Mindhárom képzés az elvártnál na-

gyobb sikernek örvendett, a résztve-

vők elégedetten, lelkesedéssel tértek

haza. Kérésükre ez év tavaszán meg-

szerveztük a civil sajtóműhelyképzés

folytatását. Célunk: 'sajtósítani a civile-

ket'. Ez alkalommal a médiába, a köz-

tudatba való beépülés, a nyilvánosság

fontosságára világítottunk rá. Ugyan-

akkor a résztvevőknek továbbra is le-

hetőségük nyílt az írott sajtótermékek

típusainak, a különböző tördelőprog-

ramok, közösségszervezés és nonpro-

fit menedzsmenttel kapcsolatos isme-

retek úgy elméleti, mint gyakorlati el-

sajátítására. A képzéssorozatot folytat-

ni szeretnénk, kiegészítve az elektroni-

kus sajtó és az audiovizuális média

szakismereteinek oktatásával is.

Jakab Vilma

ERMACISZA – programkoordinátor

e-mail: jvilma2000@yahoo.com

Fiatalok a romániai zöld mozgalomban

Afiataloknak sajátos elképzelé-

seik vannak, amelyek sokszor

nem vagy nehezen illeszked-

nek a már meglévő és elismert rend-

szerekbe. Így van ez a zöld mozga-

lomban is. Fiatalként szeretnénk a sa-

ját elképzeléseinket megvalósítva ér-

vényesülni, és néha konfliktusba ke-

rülünk a kitaposott ösvényen járó ta-

pasztalt zöldekkel, ami az együttmű-

ködés és folyamatosság kárára megy.

A Zöld Erdély Egyesületet kolozs-

vári egyetemi hallgatók alapították,

akik környezetvédelemmel akartak

foglalkozni tanulmányaik alatt, de

nem kaptak ehhez számukra megfele-

lő keretet. Ebből adódóan a szervezet

kifejezetten a fiatalokra alapozta jövő-

jét, és működési területének Erdélyt

jelölte meg. Alapelképzelésünk az

volt, hogy a kolozsvári tanulmányai-

kat befejező „zölderdélyes“ fiatalok

hazakerülve, területileg továbbter-

jesszék az egyesületet, elképzelésein-

ket, vagy más helyi szervezetben te-

vékenykedjenek.

Az egyesület három éves fennállá-

sa óta azt tapasztaltuk, hogy a fiatalok

részaránya a környezetvédelmi moz-

galomban meglehetősen kicsi. Ők –

úgy, ahogyan a Zöld Erdély Egyesület

esetében is történt – szívesen tömörül-

nek külön szervezetekbe, amelyeket

elég nyíltnak és fiatalosnak éreznek

ahhoz, hogy saját elképzeléseiket sajá-

tos módszereikkel megvalósíthassák

benne. Így a különböző szervezetek

korosztályokkal is jellemezhetők. Van-

nak idősebb generációkat, középkorú-

akat, fiatalokat foglalkoztató szerveze-

tek, amelyek ilyen szempontból eléggé

elkülönülnek egymástól. Ugyanakkor

az „öregebb“ és tapasztaltabb civil

szervezeteknek mindig szükségük lesz

újabb és újabb emberekre, akik évek

Szakmai továbbképzés – a civil szféra jövőjének záloga 45

múlva is el tudják látni az újabb és

újabb feladatokat. Sok civil szervezet-

nek viszont nem jut elegendő ideje és

energiája a pályakezdő fiatalok betaní-

tásával foglalkozni, ezért a meglévő,

már tapasztalt humán erőforrásukat

túlterhelik, míg a kezdő fiatalok mun-

kaerejét mellőzik. A környezetvéde-

lem irányába orientálódó fiatalok – ha

erre megfelelő lehetőséget találnak –

általában még tanulmányaik alatt civil

szervezetekben kezdik pályafutásu-

kat. Ezek az emberek a már megalapo-

zott és folyamatosan gyarapodó szak-

mai tudásuk mellett a civil szerepvál-

lalás szempontjából képzetlenek, illet-

ve tapasztalatlanok. A környezetvéde-

lemmel foglalkozó civil szervezetek-

nek viszont minél képzettebb és ta-

pasztaltabb emberek kellenek, akiknek

a betanítására nem kell túl sok időt és

energiát fordítani.

A Zöld Erdély Egyesület ezen fel-

ismerések alapján döntött úgy, hogy

képzési programot indít a fiatalok

számára. A Közéleti Felkészítő Kör-

nyezetvédő Fiataloknak (KFKF) kép-

zési program célja az erdélyi környe-

zetvédelmi civil szféra erősítése a

képzett, fiatal és új humán erőforrás

biztosítása által. A képzési program-

ban résztvevő fiatalok elsajátítják

mindazon alapismereteket, amelyek a

hatékony szerepvállaláshoz szüksé-

gesek egy civil szervezetben. Ugyan-

akkor célunk elősegíteni a környezet-

védelemmel foglalkozó fiatalok kö-

zötti kapcsolatok kialakítását is.

Képzési programunk több 2 napos

modulból épül fel. A képzés alatt a

résztvevők az alábbi témakörökben

kapnak általános felkészítést:

– Civil szervezetek és szerepük a kör-

nyezetvédelemben

– Projekttervezés és projektmenedzsment

– Pénzforráskeresés és pályázatírás

– Szervezetfejlesztési alapismeretek

– Arculattervezés és PR

– Csapatmunka

Képzéssorozatunk célcsoportja erdélyi

magyar környezetvédelem iránt érdek-

lődő fiatalok, akik már tevékenyked-

nek civil szervezetekben, vagy tevé-

kenykedni szeretnének ezekben. A

képzésre Erdély valamennyi megyéjé-

ből jelentkezhettek. A 15 résztvevőt pá-

lyáztatás útján választottuk ki. Az elbí-

rálásnál fontos szempont volt a minél

nagyobb területi lefedettség, hiszen az

erdélyi környezetvédelmi civil mozga-

lom hálózatszerű összefogása is cé-

lunk, amelyben igencsak fontos szere-

pük lesz a képzéssorozatról kikerülő fi-

ataloknak. Az idei képzéssorozatun-

kon Szilágy, Hargita, Bihar, Kolozs és

Szatmár megyékből vannak résztve-

vők. A képzések alatt megszerzett el-

méleti tudást gyakorlatokkal, illetve ki-

adott „házi feladatokkal“ mélyíthetik

el a résztvevők. Így már a képzés alatt

a zöld mozgalom szolgálatába állítjuk

a fiatalokat. Programunk szakmai szín-

vonalasságát magyarországi partner-

szervezeteink – a budapesti Független

Ökológiai Központ Alapítvány és a

szentendrei Erdei Iskola Alapítvány –

szakemberei biztosítják. A képzést kö-

vetően a felkészített fiatalok megálla-

podás alapján megnevezett környezet-

védelmi civil szervezetekben – leg-

alább egy éven át – kell hasznosítsák új

ismereteiket. A szervezetek megvá-

lasztásánál segítjük a kikerülő fiatalo-

kat, és reméljük, hogy a célszervezetek

szívesen látják majd az új, felkészített

aktivistákat. Programunk eredményes-

ségét most kezdetben szinte lehetetlen

felmérni, de a kikerülő fiatalok pálya-

futását nyomon követjük, és majd ez

alapján értékelünk.

Az idén elkezdett képzési progra-

munkra túljelentkezés volt, az eddigi

tapasztalatok alapján az első „évfo-

lyamunk“ nagyon reményteljes, ami

arra biztat bennünket, hogy jövőre is

folytassuk munkánkat újabb és újabb

embereket állítva a romániai zöld

mozgalom szolgálatába. Terveink

szerint tavasszal hirdetjük meg a

2006-os képzési programunkat, a-

melyről részleteket a Zöld Erdély E-

gyesület honlapján – www.greentran-

sylvania.ro – olvashatnak majd az ér-

deklődők.

Kovács Zoltán Csongor

Zöld Erdély Egyesület – elnök

e-mail: greentransylvania@yahoo.com

civil fórum46

melléklet

Hogyan tovább? VI. évfolyam, 4. szám, 2005. október–december

civil fórumvi

ta

Interjú Kolumbán Gáborral, a Civitas Alapítvány elnö-

kével, aki részt vett a Nemzeti Vidékfejlesztési Straté-

gia kidolgozásában

Cs.R.: Hogyan alakult ez a tervezési folyamat? Miként

alakult ki ez a munkacsoport? Ön hogy került bele ebbe

a csoportba?

K.G.: A 2007-2013 közötti időszakra szóló Nemzeti Terve-

zés keretében készült el az Országos Nemzeti Fejlesztési

Terv és annak van egy vidékfejlesztéssel foglalkozó fejeze-

te. A Nemzeti Fejlesztési Terv elkészítését kormányhatá-

rozat és egy országos módszertan koordinálta. A minisz-

tériumok együtt kellett működjenek a szakértőkkel és a ci-

vil társadalom képviselőivel ebben a munkában. A fejlesz-

tési terv vidékfejlesztési részét egy „szakértői kerekasztal“

dolgozta ki. Az egész folyamatot a Mezőgazdasági, Erdé-

szeti és Vidékfejlesztési Minisztérium koordinálta. Erre a

munkára van egy PHARE Twinning projekt, amelyben

Németország, Franciaország, Magyarország, és Románia

kormányzati szinten vesz részt. A projekt abban próbál se-

gítséget nyújtani Romániának, hogy Németország és a

Franciaország, mint régi EU-s tagállamok, Magyarország

pedig, mint új EU-s tagállam adják át a tapasztalataikat,

tudásukat és ez által, segítsék kormányunkat ebben a fej-

lesztési munkában.

A tervezési folyamatba – mintegy nyitásként a civil

szféra irányába – olyan nonprofit szervezeteket is bevon-

tak, akik ezen a területen dolgoznak. Így hívták meg töb-

bek között a temesvári Vidékfejlesztési Forrásközpontot is

(Centru de Asistenţă Rurală – CAR). A CAR igazgató ta-

nácsának tagjaként kapcsolódtam be a tervezési munkába.

Cs.R.: Mekkora csoport és milyen munkamódszerrel dol-

gozott a Nemzeti Vidékfejlesztési Stratégia elkészítésén?

K.G.: Változó számban vettek részt a szakemberek a meg-

beszéléseken. Volt úgy, hogy bejöttek ötvenen-hatvanan,

aztán délre már csak húszan maradtunk, másnapra meg

csak tízen. A munkacsoportok úgy dolgoztak, hogy elő-

ször meghallgatták a nyugati szakértők előadásait, majd

délután a négy fejlesztési tengelyre szervezett munkacso-

portok kerekasztal beszélgetések keretében a saját tapasz-

talataikat adták hozzá az elhangzottakhoz.

Cs. R.: Az EU milyen fejlesztési irányvonalakat jelöl ki

Románia számára? Milyen változásokra számíthatunk a

vidékfejlesztés terén?

K. G.: Az Európai Unió agrárpolitikája alaposan megvál-

tozott az utóbbi pár évben és a 2007-es tervezési időszak-

tól kezdődően egy teljesen új rendszerben fog működni.

Ez egy hosszú folyamat volt. A közösségi agrárpolitika

reformja, már annak idején a '70-'80-as években elkezdő-

dött, a Cork-i Nyilatkozat már tartalmazta azt a gondola-

tot, hogy a vidékfejlesztés nem egyenlő a mezőgazdaság-

gal. Jelentős változások zajlottak az Európai Unióban a vi-

déki közösségek életében. Megjelent az európai vidéki tér

fogalma, amely szerint teljesen mást jelent a vidék ma,

mint azelőtt. Növekedett az életszínvonal, bizonyos váro-

si funkciók kitelepedtek vidékre, például a lakhatási

funkciót vidéken fejlesztették. Az életminőség növelését

kereső ember számára felértékelődött a vidéki térség és

erőteljesen jelentkeznek a környezetvédelmi szempontok.

A vidéknek az a meghatározó jellege, hogy a természet-

hez közel él az ember, ezért, ha a vidéken szennyezi a kör-

nyezetét, az közvetlen hatással van a környezetre. Nin-

csenek a városi összekötők, ezek a „puffer“ rendszerek az

ember és a természet között. A kelet-európai országok

csatlakozásával a vidéki térség felértékelődése még erő-

teljesebb, hiszen Lengyelország jelentős vidéki térségek-

kel és lakossággal került be az EU-ba, Magyarország talán

kisebb, de jön Románia és Bulgária is, ahol szinte az egész

ország vidéki térség, kivéve egy pár nagyvárost. E folya-

matnak a kezdetén meghatározó szerepük volt a kelet-eu-

rópai szakértőknek, akik a vitákon keresztülvittek egy

olyan tervezetet, amely ma EU-s direktíva. A Strukturális

Alapok kiegészítéseként 2007-től Románia számára a

következő két vidékfejlesztési támogatást célzó alap lesz

elérhető: az Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési

Alap, és az Európai Halászati Alap. Ezen direktíva négy

tengely mentén határozza meg az agrárpénzek elosztását,

erőteljes a vidékfejlesztési irány.

Az első tengely a mezőgazdaság és erdészet versenyké-

pességének a növelése. Ez egy klasszikus, hagyományos

agrárpolitikai tengely. A második tengely a vidéki térségek

környezetvédelmi és a mezőgazdasági, valamint erdészeti

területek minőségének javítása, röviden, fenntartható terü-

Mire számíthatunk a vidékfejlesztés

terén a 2007-2013 közötti idõszakban?

Szakmai továbbképzés – a civil szféra jövőjének záloga 47

letmenedzsment tengely. A harmadik tengely a vidék élet-

minőségének javítása és a gazdasági tevékenységek diver-

zifikálása, tehát nem csak a mezőgazdaság, hanem a más

gazdasági ágazatok fejlesztése vidéki térségben. A negye-

dik egy igen összetett tengely, melyet humánkomponens-

ként szoktak emlegetni. Ezekhez a tengelyekhez kapcsoló-

dik a LEADER program, melyben meg tudnak jelenni az

alulról, a helyi közösségektől jövő kezdeményezések.

Az egész rendszerben az az érdekes, hogy bár négy

tengelyről beszélünk, három azonos típusú tengely van, a

negyedik pedig egy horizontális tengely. Ha mindezt egy

háromdimenziós térben képzeljük el, akkor a három ten-

gely azonos típusú lenne és a negyedik az nem egy új di-

menzió, hanem mindhárom tengelynél rátevődik a többi-

ekre. Olyan, mintha lenne egy gömb,

amely egy háromdimenziós térben húzó-

dik meg, és az volna a negyedik. A

LEADER megközelítési mód, filozófia,

amelynek az a lényege, hogy helyi kezde-

ményezésekre történő fejlesztéseket hoz

be a finanszírozásba. Ezek a fejlesztési

kezdeményezések bármelyik tengely

mentén történhetnek. Tehát itt találkozik,

ebben a LEADER gömbben az ágazati

politikák által meghatározott fejlesztés.

Például egy agrárpolitika vagy egy kör-

nyezetvédelmi politika, ami lecsapódik

területeken, találkozik az emberek elképzeléseivel és a sa-

ját akaratukkal.

A Nemzet Fejlesztési Terv vidékfejlesztési fejezetében

a fenti tengelyeknek megfelelően alakították ki a támoga-

tandó célterületeket. Ezeknek a részletes ismertetése talán

egy következő beszélgetés tárgyát képezhetné.

Cs.R.: A romániai civil szféra jövőjét ez a fejlesztési ten-

dencia miként befolyásolja?

K.G.: Most már egyértelműen látszik, hogy két kategóriá-

ba sorolhatók a romániai civil szervezetek: vannak erős

szakmai szervezetek, amelyeket a kormány vagy az Euró-

pai Unió is bevon egy ilyen konzultációs folyamatba, őket

szinte ügynökségekként látják. A másik kategóriát a kis

szervezetek tömege képezi, akik a programok végrehajtá-

sánál, alkalmazásánál kapnak szerepet. Ők kell majd az

ilyen kis projekteket összeállítsák és lebonyolítsák.

Cs.R.: A civil szervezetek számára mely fejlesztési ten-

gelyhez kötődő programok lesznek elérhetők? És milyen

feltételeket kell teljesíteniük ehhez a civileknek?

K.G.: Nekünk, civileknek a LEADER-nél van mit keres-

nünk, a többi programot a minisztériumok a szakértő in-

tézményeiken keresztül fogják kézben tartani. Még nem

kezdődött el a LEADER program részletes tervezése, de

annyit már tudunk, hogy bizonyos viták már lezárultak.

Egyik ilyen lezárult vita eredményeképpen tudjuk, hogy

létezniük kell majd ún. LEADER-csoportoknak, amelyek

helyi akciócsoportok. Lider Action Group – LAG-nek ne-

vezik őket. Hogy ezek mekkorák kell legyenek, hol és ho-

gyan lesznek megszervezve, azt még nem lehet tudni. Már

vannak kezdeményezések, amelyek előre szaladtak, ilyen

LAG néven jegyeztettek be már szervezeteket például

Konstanca megyében. Ezekről azonban kiderült, hogy

nem ilyen LAG-okra lesz majd szükség. A LAG létrehozá-

sához komoly feltételeknek kell majd eleget tenni. A fran-

cia modell szerint van ilyen 5-6000 lakost is megszervező

akciócsoport, de van olyan is amelyik 150000 embert szer-

vez meg. Ez attól függ, hogy mennyire sűrűn lakott az

adott térség és hogy hogyan is lehet összeszervezni ezeket

a csoportokat. A LAG-ok több településről szervezik össze

az embereket. Bizonyos demokratikus eljárások szerint

szerveződnek majd meg, mint amilyen eljárás az, hogy

megválasztott vezetősége lesz. A szerveződést jogilag be

kell majd jegyeztetni. Valószínűleg külön törvényt dol-

goznak majd ki erre Romániában, mert nem biztos, hogy

elegendő lesz, hogy nonprofit szervezetként jegyezzék be.

Bizonyos közjogosítványokkal kell ellátni a LAG-okat,

mert közpénzeket fognak majd kapni mind az EU-tól,

mind az országos költségvetésből.

Én azt látom, hogy nekünk az lenne a feladatunk, hogy

erről az egész rendszerről minél több ember tudomást sze-

rezzen, 2007-ig készüljenek föl, próbálják meg ezeket a

LAG-okat megszervezni. Ezek nagyjából

megfelelnek annak, amit mi kistérségi

társulásoknak neveztünk. Ezeket 6-7-

10000 embert csoportosító térségekre

meg lehetne szervezni. Nagyon fontos,

hogy összeálló térségben legyenek ezek

az akciócsoportok. Ezeknek a térségek-

nek fejlesztési stratégiájuk, prioritásrend-

szerük kell legyen, a LAG közgyűlése

ugyanis az elfogadott cselekvési tervek

szerint fogja támogatni a helyi kezdemé-

nyezéseket.

Cs.R.: A LEADER program, mint EU-s strukturális ki-

egészítő alap ki által lesz adminisztrálva?

K.G.: Ez úgy fog működni, hogy a LAG-oknak lesz straté-

giájuk és ez alapján hirdetik majd meg a pályázatokat. A

LAG-ok kapják majd meg a pénzt és ők fogadják el majd a

pályázatokat. A LAG-hoz kell majd pályázni és a LAG

osztja el a pénzt – ez egy erőteljesen decentralizált támo-

gatási mód. A projektek elbírálása nem lesz kapcsolatban

a kormánnyal, a politikai pártokkal és Brüsszellel. Ellen-

ben nagyon valószínű, hogy pont ezért lesz óriási harc

ezeknek a LAG-oknak a szabályozásáért. Már látszott is,

és a külföldi szakértők is elmondták, hogy mindenütt fel-

merült a politizálás veszélye, hiszen a LAG-okban az em-

berek közel lesznek a területhez, szavazatokat is szervez-

hetnek. Ezt mindenképp el kellene kerülni. El kell menni,

meg kell nézni, hogy ez hogy működik Magyarországon,

és tanulni kell az ottani tapasztalatokból.

Cs.R.: A LAG-ok megszervezésén kívül, amely még

problémákat is jelenthet számunkra, hogyan tudnánk

felkészülni, mire kellene koncentráljanak a civilek?

K.G.: Módszereket kellene tanulni. A vidékfejlesztésben

jól kidolgozott eszközök vannak, olyan ez mint egy szer-

számosláda. Egy ilyen „tool-kit“-tel kell ellátni az embe-

reket. Ezek közül az eszközök közül néhányat a

SAPARD-ban már kipróbáltak, de ez még messze nem

az, ami az EU-ban van. Ezeket az eszközöket meg kéne

tanítani az embereknek, mert ezeknek egy része új. Ha

még a tradicionális gazdálkodásban meg is találhatók,

akkor is már másak, át vannak dolgozva, modern techno-

lógiaként jelentkeznek. Ilyen például a különböző szoci-

ális és kulturális szolgáltatások vidéki térségben történő

megszervezése, másképpen, mint ahogy ezt most sok tér-

ségben szervezik. Ez esetben az önkéntesség, az alacsony

költségű technológiák bevetése kerül előtérbe, és nem az

állam vagy a társadalombiztosítási rendszer fogja ellátni

ezeket a szolgáltatásokat. Egyszerűen azért, mert ezek a

rendszerek a számosság alapján működnek, és az egyes

falvakban nem lesz annyi beteg, hogy a társadalombizto-

A LEADER megköze-

lítési mód, filozófia,

amelynek az a lénye-

ge, hogy helyi kezde-

ményezésekre történő

fejlesztéseket hoz be

a finanszírozásba.

civil fórum48

sítási rendszer kifizessen egy orvost. Így ki kell találni

egy olyan rendszert, amely majd több falu számára fog

egy orvost biztosítani.

Egy másik igen fontos módszer, amit meg kell tanul-

nunk, az a piaci résekbe betörhető termékek menedzs-

mentje. Ez egy sajátos marketingszemléletet követel meg,

ami teljesen ellentétes azzal a marketingszemlélettel,

amely a nagy tömegben, nagy piacokra, versenyképes ter-

mékek gyártását célozta meg. Az új marketingszemlélet

arra koncentrál, hogy három karika sajtot hogyan is lehet

eladni, és egyáltalán nem törekszik a többlettermelésre.

Egy gazda három karika sajtot fog termelni. Meg kell ta-

nulni, hogy mikor éri meg ezt megtermelni, és hogyan kell

eljárnia, hogy el is tudja adni. Mert nem fog kiállni vele az

utcára, mint ahogyan Romániában most ez a gyakorlat. Ez

a leggazdaságtalanabb és a legkevesebb jövedelmet bizto-

sító megoldás. Hogyha azt a sajtot ellátja saját márkanév-

vel és eladja egy olyan hálózaton belül, ahol magasra érté-

kelik a vásárlók, például a turizmusba viszi be vagy ínyen-

cek számára teszi elérhetővé, szállodaláncokhoz juttatja el,

akkor akár a többszörösét is nyerheti annak az értéknek,

amennyit az utcán fizettek volna érte.

Ahhoz, hogy ez működőképes legyen,

hálózatépítésre is szükség van. De szá-

munkra, Székelyföldön például már van-

nak adottságok. Van például egy panzió-

állomány, amelyet az elmúlt években

részben saját tőkéből, részben támogatás-

ból hoztak létre a vállalkozó székelyek.

Ez az infrastruktúra már létezik. Az a

kérdés, hogy mivel töltjük ezt meg? Mi-

lyen szolgáltatásokat nyújt az a panziós

az odaérkező turistának? Megveszi-e a

kenyeret valamelyik ÁBC-ben, vagy va-

lamelyik üzletben, mert ez van legköze-

lebb és ez a legolcsóbb, vagy tesz egy kis erőfeszítést, és

azt mondja, hogy nálam Julcsa néni házi kenyerét lehet en-

ni. Amennyiben a turista szeretne Julcsa nénivel beszélni,

akkor elviszi ahhoz a házhoz, megmutatja, hogy hol sül az

a kenyér, milyen a kemence, és azt mondja, hogy a Julcsa

néni kenyere 5 lejjel drágább, mint az a másik kenyér, mert

meg kell érteni, hogy itt Julcsa néni csak egy van a világon

és akkor ezt meg kell fizetni.

Én ezt látom, hogy egy nagyon erőteljes ébresztési fo-

lyamatnak kell beindulni, mert a székelyföldi turizmus-

nak nincs jövője, ha nem tud sajátos termékeket felmutat-

ni. Ha ugyanolyan lesz a turizmus itt is, mint bárhol a vi-

lágon, akkor a turista könnyen eldönti, hogy hova megy.

Meg kell jelenjen a magyar kulturális specifikum, a szé-

kely specifikum a termékekben. Nem elég, ha a kapus bá-

csi vagy a tulajdonos magyarul beszél és elmond három

székely viccet.

Cs.R.: Ki fogja a termékek minőségét ellenőrizni?

K.G.: Kétféle ellenőrzési szint van. Az egyik az egészség-

ügyi, állategészségügyi és fogyasztóvédelmi hatóságok

kezében van. Az ők esetében már látszik, hogy haladunk

az EU-s szerveződési rendszerek felé. A madárinfluenza

esete kapcsán láthattuk, hogy nem volt különbség a fran-

cia és a román egészségügyi beavatkozási formák között.

Ugyanúgy és ugyanolyan felszereléssel kezelték ezt a

problémát. Ezek általában a közigazgatás részei, rendőri

meg karhatalmi eszközökkel tudnak élni, adott esetben

bezárhatnak termelőegységeket. Van állategészségügyi

rendőrség, van környezetvédelmi rendőrség, tehát kiala-

kultak ezek a rendszerek.

A másik ellenőrzési szint az ún. termelői kamarák rend-

szere. Egy adott terméket előállító gazdák szövetkeznek,

és ők védik a minőséget. Például, ha van egy völgy, amely

egy sajátos sajt típust állít elő, akkor ez azt jelenti, hogy

nemcsak egy termelő állítja elő ezt a fajta terméket, ha-

nem abban a völgyben ez lesz a specifikus termék. A gaz-

dák pedig össze kell fogjanak, hogy nehogy valaki el-

kezdje pancsolni azt a sajtot, tehát ne tegyen bele máshon-

nan hozott tejet, tartsa be azt a receptet, amit ezer éve csa-

ládról családra adott át. Ez a védelem egy ilyen hagyomá-

nyos tudásnak a védelme, ezt fogják ellátni ezek a kama-

ra típusú szervezetek. Ebben a formában ez önszabályo-

zás, önkontroll. Ezeknek a kialakításával kellene már

most foglalkozni.

Cs.R.: Mit kell megtanulniuk a mostani gazdáknak,

hogy az elkövetkező időszakban érvényesülni tudja-

nak? Milyen munkálatok kerülnek előtérbe?

K.G.: A közös érdek nagyon erős tud lenni. Meg kell ta-

nítani az embereket együttműködni. Az, hogy az embe-

rek hogyan tudnak együttműködni, az kultúraspeci-

fikus. A vidéki térségekben az emberek

kultúráját az individualizmus uralja,

irigykednek egymásra, sokszor „dögöl-

jön a szomszéd kecskéje“ című filozófia

működik. Ez mindenütt így van a vilá-

gon. A székely paraszt és a holland pa-

raszt között ebben a vonatkozásban

nincs nagy különbség. Jelen esetben

azonban annyi a különbség közöttük,

hogy a holland paraszt az elmúlt 100 év-

ben megtanult együttműködni és ezt a

székely parasztnak is meg kell tanulnia.

Annyira erősek a külső kényszerek,

hogy jobb, ha az ember nekilát, és minél

hamarabb elkezdi ilyen új gyakorlatokkal ezeket, mert

amikor már ott leszünk, hogy a támogatás csak akkor

fog érkezni, ha van ilyen termelési egyesülés, akkor már

késő lesz elkezdeni tanulni. Ez óriási munka. Nem az

embereket kell megváltoztatni, hanem a magatartásu-

kat, a hozzáállásukat.

A másik igen fontos teendő az elkövetkező időszak-

ban, a környezetünk feltárása. Neki kellene fogni és fel-

térképezni, hogy magánkézben, közbirtokosságoknál

vagy önkormányzati tulajdonban hol vannak olyan terü-

letek, amelyeket az elkövetkező években, évtizedekben

vagy évszázadokban nem fognak mezőgazdasági célra

használni, mert nem alkalmas arra, vagy valamikor ott is

erdő volt, csak kiirtották. Ezeket a területeket sürgősen

listázni kell, megnézni a tulajdonviszonyokat, összeszer-

vezni őket nagyobb tömbbe, és elindítani az erdőkért a

támogatások megszerzését. Már most van erre kisebb

kormánytámogatás, volt az elmúlt években is, de ezek

nagyon komoly, nagyméretű beruházások lesznek.

Ugyanakkor ott van az ún. környezetvédelmileg érzé-

keny területek támogatása, mely a biodiverzitás fennma-

radását célozza. Például valamely állatfaj vagy madár,

vagy ritka, veszélyeztetett állatok élő területei. Ezeket

szintén fel kell tárni, dokumentálni kell és bebizonyítani,

hogy tényleg így van, és ezekre kérni a támogatást. Na-

gyon sok munka van. A környezetvédők számára min-

denképpen. A biológusok és a környezeti szakemberek el

kell kezdjék azonnal ezt a feltárási munkát, illetve ha már

elkezdték, akkor intenzívebbé kell tenniük azt.

Az új marketing-

szemlélet arra kon-

centrál, hogy három

karika sajtot hogyan

is lehet eladni, és

egyáltalán nem törek-

szik a többletterme-

lésre.

Szakmai továbbképzés – a civil szféra jövőjének záloga 49

Az összefogáshoz olyan emberek kellenek, akikben

élő erőként élnek a lélek gyümölcsei: az öröm, a

békesség, a béketűrés, a jóság, a hűség, a szelídség,

a mértékletesség, a felebarátaink iránti tisztelet és a más-

ság elfogadása, a szívesség, a segítőkészség, az adakozási

készség és főleg a szeretet. Mutassuk meg, hogy tudunk

ilyen erőkkel kötődni egymáshoz, mert: „Ahol szeretet

van, remény és jövő van.“

Baróton, a székelyföldi kisvárosban él családjával a

hatéves Bocz-Zoltán Imola. A közelmúltban Imolának és

családjának szomorú ténnyel kellett szembenéznie: a kis-

lány testében elhatalmasodott egy láthatatlan és súlyos be-

tegség, a leukémia. Életben maradásához csontvelő-átülte-

tésre van szüksége, amely nem kevesebb, mint 3,5 milliárd

régi lejbe kerül.

Hosszas kivizsgálások és kórházi kezelések sora követ-

kezett, amelyeket újabbak és újabbak követnek majd. Köz-

ben Baróton, Erdővidéken elindult a gyűjtés. Először az is-

merősök, barátok és munkatársak siettek a család segítsé-

gére, majd egyre tágabb körben indult be az adomány-

szervezés.

A baróti Cseresznyés házaspár kezdeményezésére egy

kilenctagú csoport megszervezte a múlt év december 20-án

az Erdővidéki Összefogás Napja IMOLÁÉRT nevű egyna-

pos karitatív rendezvényt, amelynek keretében számos he-

lyi és vendégelőadó, zenekar és művészeti csoport lépett fel

a baróti Művelődési Ház nagytermében. A minden korosz-

tályt megszólító, tizenöt órán át zajló előadássorozatot több

mint ezer erdővidéki gyerek és felnőtt kísérte figyelemmel,

és a több mint 500 adományozó (magánszemélyek, intézmé-

nyek és szervezetek) közel 200 millió lejjel járult hozzá a

gyűjtéshez. Az esemény úgy méreteiben, mint eredményes-

ségében példanélküli Erdővidék eddigi történetében.

A fenti rendezvény mellett számos más, adománygyűjtő

céllal szervezett rendezvényre is sor került és kerül a közel-

jövőben is, nemcsak Erdővidéken, hanem annak a határain

kívül is. Előadások, bálok, koncertek és más kezdeményezé-

sek bevételei jelentenek egyre több esélyt és reményt Imolá-

nak a gyógyuláshoz.

Az Összefogás Napjától eltelt szinte egy hónap. Azóta az

összegyűlt adományok összege közel másfél milliárd lej. Az

adománygyűjtés túllépte már nemcsak Erdély, de Magyar-

ország határait is, a világ minden sarkából érkeztek, érkez-

nek kisebb-nagyobb adományok. Legutóbb a magyarorszá-

gi Heves testvérmegyéből érkezett egy jelentős, több mint

hárommillió forintos adomány.

Az adománygyűjtés tovább folyik. Egyre bizonyosabb,

hogy a szükséges összeg össze fog gyűlni a nyár végén

esedékes csontvelő-átültetésig. Ezúton is kérünk minden-

kit, hogy lehetősége szerint a továbbiakban is segítsen.

Minden kis összeg számít, hisz a zápor is apró cseppekből

áll össze. Ugyanakkor arra is megkérünk minden kedves

olvasót, hogy közvetlen és tágabb környezetében népsze-

rűsítse az adománygyűjtő kezdeményezést.

Adományaikat a baróti Kereskedelmi Bankban (BCR

Ag. Baraolt) az édesapa, Bocz-Zoltán Domokos Szabolcs

nevére megnyitott célirányos bankszámlákra lehet elkül-

deni. A számlaszámok a következők:

RO41RNCB0125009050140001 - ROL (LEI)

RO14RNCB0125009050140002 - EURO

RO57RNCB0125009050140004 - USD

RO30RNCB0125009050140005 - HUF (FORINT).

A család ezúttal is háláját fejezi ki minden nagylelkű ado-

mányozónak.

További információk: 0727-879 211 (Bocz-Zoltán Sza-

bolcs), vagy 0746-089 140 (Demeter Zoltán).

Demeter Zoltán

Antal Árpád képviselő irodája – irodavezető

e-mail: erdkepv@cosys.ro

CivilKurázsi

Összefogás Imoláért!

civil fórum50

Beszámoló

Székelyföldi Civil Konferencia – „Kük löszünk, ha löszünk?“

Tévhitek és kihívások

a székelyföldi civil világban

Kérdéseink

A Székelyföldi Civil Konferenciára a

SZEKE szervezésében 2005. novem-

ber 18-19-én került sor Szovátán a Te-

leki Oktatási Központban. Ez a ren-

dezvény a SZEKE által szervezett Szé-

kelyföldi Civil Fórumok sorozatába

illik bele, amelyet most már a hatodik

alkalommal szerveztünk meg.

A konferencia témájának a megha-

tározásakor a szervezőket számos a

civil világot és a közösséget érintő

kérdés foglalkoztatta:

– a pályázatírás fölöttébb veszélyes volta

– társadalmi csapdák

– fejlődés – fejlesztés – fejlettség

– unokáink szocializációja

– versenyképesség – életképesség

– a közösség funkciói – az egyén funk-

ciói a közösségben

– a közösségi tervezés módszertana

– értékrendszer

– globalizáció

– helyi gazdaság – helyi erőforrások

– életminőségek Nyugaton és nálunk

– helyi társadalom

– ki a civil?

– civil és civil szervezet

– dilemmák és para-

digmák

A rendezvényen

elhangzott előadások

ezekre a kérdésekre

próbáltak választ ad-

ni, ezeket problema-

tizálták. Az alábbiak-

ban rövid ismerteté-

sükre kerül sor.

Dr. Szakács István

Péter vitaindító elő-

adásában Tamási Á-

ron: Himnusz egy szamárral című no-

vellájára alapozott. Ez a mindenki

számára ismert történet a konferen-

cia kérdései közül nagyon sokat

érint, érvényes lehet bárhol a vilá-

gon arra a közösségre, amelyik vál-

ságba kerül. Így ránk is érvényes. A

hagyomány és az újítás problemati-

kájával foglalkozik. A két problema-

tikában nem egyszerű szembenállás

van, hanem mindkét kérdésben el-

lentétek vannak, ami feszültséget

szül. A közösséget tanácstalanság,

csodavárás jellemzi. Demeter Gábor,

az éltető vírtust, az újítót testesíti

meg. Ő az, aki megpróbál felemel-

kedni. A szamár idegen, olyan né-

pektől származik, akikkel a székely-

ség ellentétben, harcban állt.

Balla Zoltán: A SZEKE és a globa-

lizáció

A globalizációt lehet pozitívan is ér-

telmezni, ha a technikai fejlődést te-

kintjük. A globalizáció szó jelentése a

területi kiterjedésre utal.

A világon három igazi nagy tett

van az eddigi történelem során:

1.a benne rejlő ápolása, gondozása;

2.a benne rejlő tulajdonságok felhasz-

nálása, kiaknázása;

3. új tulajdonságok létrehozása.

E három dolog a tör-

ténelem során mindig

létezett. Újabban olyan

dolgokat hoz létre az

ember, amely teljesen

idegen, nem szerves,

nagyon könnyen az

emberiség ellen for-

dítható. Most egy új

birodalom, világhata-

lom van kialakulóban,

amely a pénz hatal-

mával él. Tudatbefo-

lyásolást, a médiákat

használja, ő mondja

meg, hogy mi a jó. E-

rőszakos értékmegha-

tározó intézmény ez.

A történelem folyamán a hatalom

először szakrális alapon működött,

utána választások során képviseleti

demokráciával, most már a cégek hoz-

zák a világot érintő döntéseket.

Ezek érezhetőek a civil világban is.

Ha feltesszük a kérdést, hogy ki a civil,

rájövünk, hogy sokan csak kiszolgál-

ják a gazdaságot, politikumot. Ezek-

hez képest a SZEKE keresi a helybeli,

szerves fejlődést. Új szavakat, fogal-

makat kellene bevezetni, mint:

– Lakozás – még nincs létrontás, kom-

patibilisek vagyunk a világgal.

– Föld – lehetőségek helye, az elsőfo-

kú teremtés helye.

– Szerszám – a mérték szerinti eszköz.

Eszköz, mert működtetjük, de a tu-

dás által, és a lakozást szolgálja.

– Paraszt – a föld felszínén lévő lehe-

tőségeket működteti, szerszám ál-

tal. Amíg a paraszt lakozik, a vilá-

got egyben éli meg. A teljességet a

falu határain belül is megélheti.

– Otthon – a magától növekvő ember

ápolását biztosító hely. Intézmény,

ahol a személy és a termények meg-

teremtik a kozmikus energiát.

– Közösség – otthonok (családok)

szomszédsága.

– Nemzet – az otthonok értelmező kö-

zössége.

– Világ – mindaz, ahol világosság van

– elmélyülés és tágasság.

– Haza – nemzetben együvé lett közös-

ségek szakrális megnyilvánulása.

Haza csak ott van, ahol nemzet van.

– Iparos – benne rejlő tulajdonságok

fénybeállítója, munkába állítója.

– Szerves város – iparosok otthona,

értelmező közössége.

Ha szerves fejlődésről beszélünk,

ezek alapján ez jobban megérthető. A

szerves fejlődésnek sok akadálya van.

Ilyenek a bizalmatlanság, a hiszé-

kenység, a létkorrupció, azaz az em-

ber megalkuszik az alternatívákkal.

Lázár László: Életminőségek Nyu-

gaton meg nálunk

Hogy mi az életminőség, azt nehéz

meghatározni. Ha az utcán megkér-

dezünk embereket, a nyugatiak éle-

tét nevezik életminőségnek. Ellen-

ben, ha közelebbről megnézzük

Kétarcúság – a civil

szervezetek kényte-

lenek hazudni,

törvényt szegni,

hogy érvényesül-

jenek. Ha csalunk,

akkor ki vagyunk

szolgáltatva, mert

bármikor lecsaphat-

nak ránk.

Szakmai továbbképzés – a civil szféra jövőjének záloga 51

mindkettőt, akkor érdekes dolgokra

jöhetünk rá. Az életminőség mutató-

ja lehet például az is, hogy hány

pszichológust alkal-

maztak.

A nyugati társa-

dalomban elérhető

minden, ami pénzzel

megvásárolható. Ná-

lunk még léteznek

azok a dolgok, ame-

lyek a közösségies-

ségre, az összetartás-

ra utalnak, ez pedig

pénzzel nem vásárol-

ható meg.

Sokszor ámítanak

bennünket hangzatos

szavakkal, hogy élet-

minőségbeli változá-

sok fognak nemsoká-

ra bekövetkezni. A kérdés az, hogy

ezek a beígért változások pozitív,

vagy negatív irányba fogják elmozdí-

tani az igazi életminőségünket.

Tüzes Bölöni Ferenc: Unokáink

szocializációja

Mi a szocializáció? Egy tanulási fo-

lyamat, a tanulás szociális formája.

Azokat a személyiségben végbement

változásokat öleli fel, amelyek más

emberekkel való kapcsolat folyamán

jöttek létre. Az egyén születésekor

elkezdődik, és ennek köszönhetően

sajátíthatjuk el többek között a kör-

nyezetünk normarendszerét, mind-

azokat az ismereteket, melyek szük-

ségesek a társas élethez. Ezen folya-

mat során az ember nemcsak átmegy

ezeken a változásokon, hanem ő ma-

ga is hozzájárul a többi ember szoci-

alizációjához. Ez a folyamat spontá-

nul történik.

A tradicionális kultúra helyben

alakult ki, a közvélemény szabályozta

és ellenőrizte ennek betartását. Az

ember ebbe úgymond belenő, nem

egyből kerül bele a mélyvízbe.

A szocializáció tényezői: család,

nagyobb család, szomszédság, intéz-

ményi környezet (tudatos nevelés),

közösségi tér.

Ez a folyamat virtuálissá vált, fel-

bomlott a szegmenseire. Különböző

szervek, szférák más-másféleképp

szocializálják az egyént. Ha ezek kö-

zött nincs összhang, egy nagy zavar

van. Ezt a romlási folyamatot lehet-e

a civil szférával ellensúlyozni, vagy

egyáltalán valami mással pótolni?

Kincses Kálmán: A közösség üdv-

történeti funkciói

Az üdvtörténeti út elsősorban mások-

ról szól, és nem beszélhetünk egyes

szám első személyben róla. Először

néhány fogalom értelmezésére van

szükség:

– Köz – ha közöm van

valamihez, akkor va-

lamilyen kapcsolat

fűz hozzá.

– Közös – az ugyan-

azon ősre utal.

– Közösség – a közös

gondot közösen old-

ják meg. A régi közös-

ségnek volt egy neve-

lő normatívája. Az

ősöktől származó tör-

vény egyezik a krisz-

tusi törvényekkel. Az

Európai Unió a közös-

ségébe akar ölelni

bennünket, csak nem

jól. Közösségépítés

helyett közösségrombolás történik.

– Városiasítás – Az elcsábított fiatalok

városra mentek és kiszolgáltatottak-

ká váltak. Akik minden kapcsolatot

megszüntettek az ősökkel, nehéz

helyzetbe kerültek. A közösség leg-

kisebb egysége a család.

– Üdvtörténet – Egy út az emberré vá-

lás fele, amit minden ember végig

kell járjon. Nagy próbatételek soro-

zata, amely során saját magát kell

leküzdje. Nem csupán én járom az

utam, hogy emberré tudjak neme-

sedni, hanem magammal cipelem

azokat, akik ezt a szintet nem tud-

ták elérni.

A közösségben fontos, hogy legyen

valaki, aki az utat mutassa. Vezetőink

most nem a szakrális uralkodók funk-

cióját töltik be, akik hidakat képeztek

ég és föld között.

Székelyföldön még működik a

közösség. Erre egy élő példa az au-

gusztusi árvíz alkalmával tapasztal-

ható összefogás. Ha megnézzük a

majdnem egyazon i-

dőben történt ka-

tasztrófákat (lásd pél-

dául New Orleans),

teljesen másképpen

viszonyultak az otta-

ni emberek a problé-

mákhoz, mint miná-

lunk.

Fülöp Szabolcs:

Szakrális földrajz

A földnek van egy vi-

selkedése, ami az em-

berével hasonlatos. A

földnek van egy kisugárzása. Vannak

energia-csokrok. Az ember normális

módon keresi ezeket a helyeket a lete-

lepedésre. Vannak „áldott“ helyek és

„elátkozott“ helyek. Nemcsak ezek az

energia-csokrok befolyásolhatják az

embert, hanem az ember is hagyhatja

lenyomatát bizonyos helyekre.

Néhány száz évvel ezelőtt csak lu-

xuscikkeket szállítottak. Ma mindent

szállítunk. Ez egy gonosz erő munká-

ja, hiszen így a legalapvetőbb dolgok-

ban sem a helyi erőforrásokra alapo-

zunk. Ezáltal az ember úgymond el-

szakad a környezetétől, a földtől.

A föld kisugárzásai károsak az

egészségre. Az ember azonban ezek

hatását tudja befolyásolni. Ha össz-

hangban él a földdel, akkor ezek a ki-

sugárzások nem károsak.

Lantos Tamás: „Civil kényszerpá-

lyák“ – avagy a nonprofit mítosz

Az emberiség óriási bajban van, még

ha nem is beszélnek róla az emberek.

Egy sikerpropaganda van, amely a ci-

vilizáció sikerét próbálja elhitetni

mindenfelé.

1. Autonómiánk csökkent

Ennek egyik okozója a civil szek-

tor. Rengeteg tevékenység külső

erők hatására formális keretek

közé szorult. Amit a hétközna-

pokban rendszerűen végeznek az

emberek, egy idő után civil szer-

vezet formájában folytatják. Ez-

zel formális szervezeti keretek

közé van szorítva a tevékenység.

Ezután teljes kontroll alá vetetik.

Olyan tevékenységek sorozata

(adminisztratív kötelezettségek,

nyilvántartások stb.), amelyek

csak a szervezet kiszolgáltatottsá-

gát erősítik. Kényszerpályára ke-

rül, ami az egyéni cselekvés teljes

kontrolljával jár. Jövedelemszer-

zéssel kell foglalkozni, ezáltal a

piac kontrollja alá kerülünk.

Minél kevesebb a törvény,

annál fejlettebb egy társadalom.

Az EU standardjai is arra vallanak,

hogy valami baj van

az autonómiánkkal.

2. Az autonómiacsök-

kenést a civil szektor

fokozza

A pénzügyi kiéhezte-

tés problémája. A civil

szervezetek éppen

csak, hogy fenn tud-

ják tartani magukat,

ezért fontos számuk-

ra, hogy pénzügyi tá-

mogatást kapjanak

valahonnan. Ennek

érdekében képesek bedugni a fejü-

ket az igába, és a valós célkitűzése-

ik helyett a jövedelemszerzést űzik.

Bürokratikus, adminisztra-

tív terhek problémája. Ezek a kö-

A felelőssé tétel el-

ső legfontosabb ele-

me, hogy legyen az

embereknek saját

ügyük, amiben

érintettek, amiben

elkötelezettek.

Ekkor felvetődik

egy dilemma: vala-

miért vagy valami

ellen?

A globalizáció

tudatosan rombolja

a családot is. Ez

ellen a védekezést

azzal lehetne kez-

deni, hogy rendet

teremtünk önma-

gunkban.

civil fórum52

telező tevékenységek rengeteg

erőt, időt, energiát követelnek.

Az értelmes cselekvéseket csak

maradék időben végezhetik.

Kétarcúság – a civil szerve-

zetek kénytelenek hazudni, tör-

vényt szegni, hogy érvényesülje-

nek. Ha csalunk, akkor ki va-

gyunk szolgáltatva, mert bármi-

kor lecsaphatnak ránk. Nemcsak

a civil szervezetek vannak ki-

éheztetve, hanem az egyének is,

akik a civil szervezetekben tevé-

kenykednek.

A civil szervezet nem azt te-

szi, amit szeretne. Amit szeretne,

az nem egészen esik egybe azzal,

amit a támogató vagy a kedvez-

ményezett szeretne. Így kialakul-

nak illegitim és illegális tevé-

kenységek. A civil szervezetek

úgymond társadalmon kívülivé

is válhatnak.

3. A három szektor egybeolvad, és

közösen képviselik azt a hatal-

mat, amit a korábbi előadások so-

rán is hatalomnak neveztünk.

Ugyanazt a tevékenységet

több szektor is végezheti, pl. ok-

tatás. Jellemző a szektorok kon-

formizmusa. A civil szervezetek

egyszerűen behódolnak a másik

két szektor, a politikum és a gaz-

daság igényeinek. A szektorok

egymásba olvadására legjobb bi-

zonyíték a támogatási rendszer.

Közpénzekből működik mind a

három.

Felmerült kérdések: Ha ez

igaz, akkor lehet-e javítani rajta?

Milyen mechanizmusok tartják

fenn a szektorok uralmát? A ci-

vilként tevékenykedő embernek

mi a helyes viselkedése?

Péterfi Ferenc: A közösség funk-

ciói – az egyén funkciói a közös-

ségben

Mi a közösség? Közösségen nem a

minőségi csoportot, „eszményi kö-

zösséget“ – amit a szocialista társada-

lom diktált – értjük, hanem település-

közösséget, az együtt élők közössé-

gét. Közösségfejlesztőként a lojalitás-

ba gyökerezően és funkcionálisan is

értelmezzük a közösséget.

Minden embernek joga és dolga,

hogy a saját problémáját megoldja. Ez

nem megy magától, ez erőfeszítése-

ket igényel. Ha erre nem képesek a

helyi emberek, akkor egy magasabb

szintnek (állam, szervezet, önkor-

mányzat) kötelessége őket ebben se-

gíteni.

Kovács Edit: A civil-közösségi

részvétel fejlesztésének esélyei

és kényszerei

A lakosság először is elveszíti a po-

litikai bevontságát. Az állam képe,

mint a saját tettek eredménye, eltűnt

az állampolgár lelkéből. Az „egész,

mint olyan“ gondozása és felügyele-

te egy vagy néhány emberen nyug-

szik. A felelőssé tétel első legfonto-

sabb eleme, hogy legyen az embe-

reknek saját ügyük, amiben érintet-

tek, amiben elkötelezettek. Ekkor

felvetődik egy dilemma: valamiért

vagy valami ellen?

A kényszerpályák többnyire elkerül-

hetetlenek:

– Szembesülés – a lakosság többnyire

akkor vesz tudomást egy döntésről,

amikor már annak következménye-

ivel találkozik.

– Gátló szerep – ekkor a lakosság vé-

leménye, mint fejlődést gátló, folya-

matot akasztó problémaként jele-

nik meg.

– A döntések szintje is megváltozik –

itt már nem arról kell dönteni, hogy

valami legyen, vagy ne legyen, ha-

nem arról, hogy hogyan legyen.

A kényszerpályák elkerülése végett

fontos, hogy az emberek megszer-

vezzék magukat. Szükség van a saját

életüket érintő közös cselekvésekre,

ellátások kollektív kidolgozására, az

emberek problémamegoldó képessé-

gének mozgósítására. Ha ez nem

megy magától, szükség van szerve-

zett és módszeres beavatkozásra a

társadalmi szükségletek feltárása és

a társadalmi problémák iránti fele-

lősség felébresztése céljából.

Vita és főbb következtetések

A vita több kérdés körül forgott.

Egyike volt ezeknek a változás kér-

dése. A globalizáció egy tőlünk füg-

getlen, kényszerű változás. Ez nem

csak úgy magától van, hanem egy

eszköz, aminek a használói embe-

rek. A globalizáció célja, hogy szét-

zúzza az egység tagoltságát. Ezért

zúz szét a globalizáció közössége-

ket, országhatárokat. Az individuu-

mok halmaza jó a globalizációnak.

A közösségek azonban a globalizá-

ció szempontjából szálkák, ellensé-

gek, amelyeket szét kell zúzni. A

globalizáció tudatosan rombolja a

családot is. Ez ellen a védekezést az-

zal lehetne kezdeni, hogy rendet te-

remtünk önmagunkban. A televízió-

kon van kikapcsoló gomb, mégsem

használjuk. Az igazán kikapcsolha-

tatlan televízió nem otthon van a la-

kásunkban, ahol azt tehetnénk vele,

amit akarunk, hanem az üzletekben,

az iskolákban, a tananyagokban, a

reklámokban, újságokban. Egy má-

sik kérdés, hogy a globalizációt ki

tudjuk-e használni azáltal, hogy a

tagoltságok megmaradjanak, és glo-

bális kapcsolatokat tudjanak kiala-

kítani, fenntartani?

Egy másik kérdés volt, hogy mi

az életminőség? Ha azt a funkciót

töltjük be, amit a táj nyújt nekünk,

akkor talán eljutunk az életminőség-

hez. Ez pedig nem más, mint a hely

szelleme. Azt kell használjuk, amit a

táj nyújt nekünk. Ez sokkal olcsób-

ban és sokkal jobb minőségben elő-

állítható. Mi biztosítja a hely szelle-

mét? Az ember befolyásolhatja,

meghatározhatja azt. Autonóm ke-

retek között kell megvalósuljon az

Szakmai továbbképzés – a civil szféra jövőjének záloga 53

Hargita Megye Önkormányza-

tának Fejlesztési és Gazdasá-

gi Programok Igazgatósága

2005. november 19-én rendezte meg

második alkalommal a Megyei Civil

Konferenciát, a megyei tanács föld-

szinti előadótermében, mely kereté-

ben a civil szervezetek együttműkö-

désének megerősítését, közös célok

megfogalmazását, az eddigi kapcso-

latok bővítését, az európai uniós

csatlakozásra való felkészülés meg-

könnyítését tűzte ki célul, valamint a

partnerség kialakításának fontossá-

gát, annak előnyeit hangsúlyozva.

A mintegy 90 állandó jelenlévő

személyt és a többi látogatót (alapít-

ványok, egyesületek, polgármesteri

hivatalok és a megyei tanács képvi-

selőit, meghívott vendégeket, kistér-

ségi menedzsereket, a sajtó és televí-

zió tudósítóit) Kelemen Hunor Har-

gita megyei parlamenti képviselő,

Strujan Constantin prefektus, Bor-

boly Csaba, Hargita megye tanácsá-

nak alelnöke üdvözölte, valamint

felolvasták Bunta Levente, a Megyei

Tanács elnökének köszöntőbeszédét

is (aki az időjárási viszontagságok

miatt külföldi kiküldetéséről nem

tudott időben visszaérni).

Ezt követően különböző témákat

érintő előadások hangoztak el:

1.A Megyei tanács 2005-ös évi prog-

ramjainak bemutatása – Kopacz

Emőke, a HMT fejlesztési részle-

gének felügyelője.

2.Együttműködési lehetőségek az

idősek szervezeteivel – Ábrahám

Emma, a HMT szociális és egész-

ségügyi problémák részlegének

szaktanácsadója.

3.Partnerségben az Európai Unió

felé – együttműködés a közigaz-

gatás és a civil szervezetek között

– Sándor Mária Magdolna, a

HMT civil szervezetekkel kapcso-

lattartó osztályának felügyelője.

Működő partnerségeket mu-

tattak be, a témához hozzá-

szóltak: Márton István, Csík-

dánfalva polgármestere; Po-

toczki László, a Csíki Magán-

javak Szövetségének elnöke;

Mereș Mihai, Balán polgár-

mestere.

4.Kulturális globalizáció – veszély

vagy esély? – Dr. Papp Kincses

Emese, Sapientia EMTE, oktató.

5.Az anyanyelvi oktatás a Bolognai

Folyamat tükrében – Asztalos Fe-

renc parlamenti képviselő, az Ok-

tatási és Ifjúsági Bizottság alelnöke.

6.A Hargita Háló-program és to-

vábbi együttműködési lehetősé-

gek bemutatása – Becze István, a

Hargita Háló-program projektfe-

lelőse.

7.Védett természeti területek és a

helyi közösségek – Péter Pál és

Ambrus László, az AGORA Fenn-

tartható Fejlesztési Munkacsoport

elnöke, illetve munkatársa.

8.Közhasznúságról – Lőrincz Csilla,

az Etnikumközi Kapcsolatok Hi-

vatalának tanácsadója.

9.Az ÁFA-mentességről – Dimén

Hunor, a Hargita Megyei Köz-

pénzügyek aligazgatója.

10. Partnerségben a civil szerveze-

tekkel, az Országos Ifjúsági Ható-

ság (ANT) bemutatása – Kovács

Richárd, az Országos Ifjúsági Ha-

tóság igazgatója és Csedő Zsófia,

a Hargita Megyei Ifjúsági Ható-

ság igazgatónője.

Az előadások után Csutak István ál-

lamtitkár (Integrációs Minisztérium)

röviden beszélt az EU-s lehetőségek-

ről, a forrásbevonásról, a strukturális

alapok bevezetéséről, a partnerség

gyakorlásának nélkülözhetetlenségé-

ről, és arról, hogy mennyire szükséges

a nyelvek ismerete az EU küszöbén,

hiszen: „többnyelvűség nélkül nem

fogunk talpon maradni Európában!“

A konferencia utolsó szakaszában

a résztvevőknek lehetőségük nyílt

arra, hogy Borboly Csaba alelnökkel

konkrét témakörökben javaslatokat

vitassanak meg, és tervek szülesse-

nek a következő évi közös tevékeny-

ségeket illetően.

Sárig Enikő

Hargita Megyei Tanács –

A civil szervezetekkel kapcsolattartó

osztály munkatársa

e-mail: seniko@cchr.ro

életminőség, összhangban a hellyel.

Az életminőségek javulása nem csu-

pán pénzkérdés, hanem a tudat más

irányba fordítása. Sok minden van,

amit nem lehet megvásárolni (szere-

tet, közösségi érzés stb.), és ami nél-

kül nincs életminőség. A saját életé-

ben kell mindenki elkezdje, ezt nem

lehet felülről kialakítani.

A civilség és civil szervezet, for-

malitás kontra informalitás kérdése.

Ha egy csapat intézményesül, civil

szervezetként részben kiszolgálta-

tott – kényszerpályára kerül. A ki-

szolgáltatottság nem azt jelenti,

hogy az embert bántják, hanem azt,

hogy mindig fennáll a bántás lehető-

sége. Ha egy civil szervezetet beje-

gyeznek, nem feltétlenül jelenti azt,

hogy ki van szolgáltatva, teljesen el-

lenőrizhető, vannak előnyei is a be-

jegyzésnek. Vannak esetek, amikor

meg tud maradni önmagának, és

nem veszíti el szerepét. Ilyen sajnos

nagyon kevés van. Sok szervezet

csak a nevében civil. Többen a gaz-

dasági vagy a politikai szférát szol-

gálják ki.

Van egy másik kérdés is, misze-

rint nem inkább a bejegyzett civil

szervezetek legitimizálják az álla-

mot? Talán a civil szféra „elromlásá-

nak“ a legfőbb oka a pályázati rend-

szer. Aki a pénzt adja a civil szerve-

zeteknek, azt üzeni, hogy ne gondol-

kozz, csak cselekedj.

Nincs más megoldás, mint, hogy

a civil társadalom megszervezze ön-

magát, nem várhatjuk a megoldást

fentről.

Sok mindent, például az egyéni

példamutatást sem lehet projektsze-

rűen, intézményesült formában mű-

velni. Székelyföldön sok civil szer-

vezet van, amelyek nincsenek beje-

gyezve, de attól még jól működnek,

és jelenlétük erőteljesebb, mintha

sok bejegyzett civil szervezet lenne a

településen.

Sorbán József

SZEKE – tag

e-mail: szeke@huref.ro

II. Hargita megyei Civil Konferencia

civil fórum54

ATeleki Oktatási Központ és az

Erdélyi Kézmíves Céh meg-

hirdeti közös 2006-os évi

programját EKHO néven (Erdélyi

Kézművesek a Hagyományokért és

az Oktatásért). A program fő célja az

oktatás és a kézművesség közös

érintkezési felületeinek feltérképezé-

se, kifejlesztése:

– kézműves szakmák akkreditált ok-

tatása;

– kézművesek felnőttképzésének biz-

tosítása – andragógia;

– képességfejlesztő gyerekjátékok, tan-

eszközök tervezése, levédése és ki-

dolgozása pedagógusok, pszicholó-

gusok és játékkészítő kézművesek

együttes munkájaként.

Ez utóbbi programmal egy ellent-

mondást szeretnénk feloldani, amely

abból adódik, hogy – bár az utóbbi

húsz évben óriási elméleti pszicholó-

giai tudásanyag halmozódott fel – a

játékok megtervezésében ezek az is-

meretek nincsenek kellőképpen érté-

kesítve, mint ahogy a népművészeti

értékeink, mintáink, rajzaink sem ér-

vényesülnek kellőképpen, a piacon

továbbra is a gyerekek képességeit és

nevelési szükségleteit figyelmen kí-

vül hagyó ízléstelen gyerekjátékok

dömpingje uralkodik. Ennek érdeké-

ben olyan kutatócsoportok létrehozá-

sát és finanszírozását szorgalmazzuk,

amelyekben az alábbi szereplők rész-

vételére számítunk:

Pszichológus hallgatók, iskola pszicho-

lógusok, egyetemi oktatók, kutatók:

– az elméleti ismeretek szerepeltetése

egy-egy játéktervről megfogalmazó-

dott ötlet kidolgozásában;

– a játék kipróbálásához szükséges

megfigyelési ívek, protokollok szak-

szerű összeállítása;

– a játék által fejlesztendő értelmi, ér-

zelmi képességek beazonosítása, a

kísérletek megtervezése és az ered-

mények feldolgozása.

Pedagógusok, játszóházak vezetői:

– a gyerekek világának közvetítése a

játékötletek megszületéséhez;

– a kész játékok konkrét kipróbálása,

a tervezés pedagógiai irányítása;

– a megfigyelő ívek, próbák felvétele;

– a játék vagy taneszköz kísérleti jel-

leggel való bevezetésének lebonyo-

lítása.

Kézművesek, játékkészítők, iparmű-

vészek, formatervezők:

– az ötletek kibontásánál a műszaki

és formai megoldások keresése;

– a játék esztétikai értékének növelése;

– ízlésformáló jelleg biztosítása;

– a prototípusok elkészítése;

– a szabadalmaztatott játék teljes vagy

részleges gyártása.

A fentiek megvalósítása érdekében

az idén több pályázatot nyújtunk be

európai és hazai fórumokhoz. Ter-

veink szerint egy-két hazai találko-

zót követően nemzetközileg meg-

hirdetett programként folytatjuk a

csoportonként kidolgozott játékok

és taneszközök hazai és nemzetközi

szabadalmaztatását egyaránt bizto-

sítva a szerzők számára.

Első lépésben keressük tehát mind-

azon pedagógusokat, pszichológuso-

kat és kézműveseket, iparművésze-

ket, akik részt szeretnének venni eb-

ben a mozgalomban, hogy igazán ér-

tékes, hagyományainkat és tudomá-

nyos ismereteinket egyaránt értékesí-

tő játékokat adhassunk gyerekeink

kezébe. Együttműködési szándékát

kérjük, mielőbb jelezze e-mailben az

office@erdelyikezmivesceh.org ,

office@tok.ro címeken, vagy telefo-

non: 0741-915 082.

A Teleki Oktatási Központ honlapja:

www.tok.ro

Az Erdelyi Kézmíves Céh honlapja:

www.erdelyikezmivesceh.org

Márton Attila

Erdélyi Kézmíves Céh – igazgató

e-mail: attesz@tok.ro

Pedagógusok, pszichológusok és kézmûvesek

közös kutatócsoportjai gyerekjátékok és

taneszközök fejlesztésére

Felhívás

A pályázat odaát van!

Szakmai továbbképzés – a civil szféra jövőjének záloga 55

Köszönjük

a támogatást, amelyet nyújt jelen lapszámunk kiadásához az Illyés Közala-

pítvány, a Nemzeti Kulturális Alapprogram, a Nemzeti Kulturális Örökség

Minisztériuma, a Communitas Alapítvány, a Szülőföld Alap, a Civitas

Alapítvány, a TransIndex, a Református Egyház Misztótfalusi Kis Miklós

Sajtóközpontja, a COMATIM TRANS Kft. (Kolozsvár), a Kopiernicus Kft.

(Kolozsvár), a Palrom Kft. (Kolozsvár).

ERMACISZ

erdélyi magyar civil szervezetek levelezõlistája

Az ermacisz lista célja olyan fórumot teremteni, amely lehetőséget ad egymás tá-

jékoztatására és civil társadalmunkat érintő kérdések megvitatására.

Feliratkozni az ermacisz–subscribe@yahoogroups.com, lemondani pedig

az ermacisz–unsubscribe@yahoogroups.com címre küldött üres levéllel lehet.

Kérjük a levelezőlistára szánt leveleket az ermacisz@yahoogroups.com

e–mail címre küldeni. A listagazdának szánt levelet az ermacisz–owner@

yahoogroups.com címre várjuk.

ERMASZOCI

erdélyi magyar szociális civil szervezetek levelezõlistája

Az erdélyi magyar szociális szervezetek tapasztalatcseréjének és együttműködé-

sének elősegítése céljával az ERMACISZA létrehozta és működteti az ermaszoci

levelezőlistát. Feliratkozni az ermaszoci–subscribe@yahoogroups.com címre kül-

dött üres levéllel lehet.

A listára szánt leveleket az ermaszoci@yahoogroups.com címre kell küldeni.

Magyarországon:

tel.: 06–1–3032887

tel./fax: 06–1–3624079

mobil: 06–30–2218057

COMATIM TRANS Kft.

Menetrendszerinti járat

Esztergom – Kolozsvár

(szlovák határ)

menet–jövet,

budapesti útvonalon

légkondicionált kisbuszokkal

Indulás

A kisbuszok mobil elérhetőségei:

0040–722–416134, 06–30–2935766

Magyarországról:

hétfőn,

szerdán,

szombaton

Esztergomból: 6:00

Budapestről: 7:15

Kolozsvárról:

kedden,

pénteken,

vasárnap

6:00

Romániában:

tel.: 0040–264–441410,

0040–264–441413

mobil: 0040–722–260137

civilC

IV

IL

TÁ

RS

AD

AL

MI

LA

P

Legyen Ön is lapunk h séges olvasója!ű

témakínálatunk

2006-os

1. Az 1% és a civil szféra más támogatási

lehetõségei

2. Civil ethosz

3. A román és a kisebbségi magyar

civil szféra kapcsolata

4. Civil összefogás

VII. évf. 1. szám, 2006. január–március

VII. évf. 2. szám, 2006. április–június

VII. évf. 3. szám, 2006. július–szeptember

VII. évf. 4. szám, 2006. október–december