Bevezetés – de hová?

Kedves tanárok, kedves diákok,

örömmel jelentjük (be), hogy elkészült a 2008/2009-es tanév erkeles diáklapjának első száma.

Szemfülest kézben tartani, ha valaki nem tudná, ilyen.

Tizenkét oldal. Két lapocskával kevesebbnek indult, de a közölni kívánt beszámolók, helyszínik,

versek, glosszák száma az elmúlt másfél hétben örvendetes módon megnövekedett, ezért úgy láttuk

jónak, ha mindjárt az elején belehúzunk. Hogy ez a tucat oldalnyi terjedelem tartható-e, azon múlik,

meglesz-e a kedv részetekről tollat és billentyűzetet ragadni. Írni, mondjuk, az október 6-i ünnepségről

vagy az aradi útról, netán a GYUDIN-ról, őszintén (!) beszámolni, mivel és hogyan telt a jól ránk férő

őszi szünet, felhívni a sulipublikum figyelmét egy-egy izgalmasabb könyvre, jól megcsinált filmre,

röhögtető színdarabra, értékelni sportolóink teljesítményét, az iskolarádió volumeszintjét, a környék

szerte nevesnek vélt erkeles diákéletet. És amit ezeken kívül a fantázia produkál.

Terveink szerint ebben az évben (értsd: 2008) még egy ízben jövünk – a többi a szilvesztertől (is)

függ. Olvasásra, együtt-gondolkodásra fel, tartsatok velünk!

A szerkesztők

Tojás, banán, fokhagyma:

mi szem-szájnak ingere

A kérdés csak az, hogy negyedikes, főnök erkeles szemének, vagy elsős szecskaszájnak ingere? Költői

kérdés, amely megválaszolásra került…

Tojásvezetés Kovi nadrágjának szárától egészen az ülepéig, és újra a száráig; banánevés

félreérthetetlen pózban; szilárd vagy krém fokhagyma.

2004-ben – akkor menő – csíkos térdzokniban, farmerben, fekete úszósapkában, fekete retró

napszemüvegben, kukászacskós lábbal, fürdőköpenyben, cumival a számban, hol békaugrással, hol

törpejárással a betongödör mélyén mászok.

Néhány villanás a szecskabálról, ahol én voltam lenn, a negyedikes meg fenn a gödör fölött, és

árgus szemekkel bámulta minden lépésünket.

Interjúm alanya néhány elsős volt, akik hol kedvesen, udvariasan, hol széles mosollyal,

szivárványszínű sapkában válaszoltak kérdéseinkre.

- Hogy éreztétek magatok a szecskatáborban?

- Jól éreztem magam, bár voltak unalmas pillanatok is. Vártuk a feladatokat, a szívatást, elvégre az

elsős dolga, hogy megkapja a magáét!

- Milyen volt a társaság?

- Az osztállyal tök jó volt, beszélgettünk, ismerkedtünk; főleg a feladatok tetszettek, például a

sorverseny.

- Volt különbség a között, amit vártál, és amit tapasztaltál?

- A testvérem is ide jár az Erkelbe és az ő elmondása alapján sokkal durvábbra számítottam. Hogy

majd fokhagymát kell kajálnom egész idő alatt, vécét pucolnom; de túl kedves volt mindenki, ami

persze önmagában nem baj…

- Készültök a bálra, a „gödörre”?

- Aha. Az osztály lázas gyakorlásba fogott, nagyon jók a próbák és remélem, jók leszünk a bálon is.

Ami a szívatást illeti, remélem, jól megkapjuk. Hogy képzelem el? Csüngő jelmezben, guggolva

átugrálunk a Béke sugárút csodálkozó szeme, nevető szája előtt, és a művházban megkönnyebbülve

egyenesedünk ki a műsorunk kezdetekor.

Most, a szecskabál után kijelenthetjük: gratulálunk, elsősök, szuperek voltatok; mi élveztük a

műsoraitokat nézőként, zsűriként, a negyedikes műsor szervezőiként-összeállítóiként. És reméljük,

„megdöntötte” elképzeléseiteket a Bál, mert a miénket igen!

Király Attila, Hajdú Márta, Szabó Dóra (13. E)

SzemKontAkt

Ditzingen – „belülről”

A német-magyar cserediák program már több éve működik iskolánkban. A német diákok Ditzingenből

jönnek minden évben. Most 09. 16-tól 09. 24-ig voltak itt, májusban pedig a fogadó diákok utaznak

vissza. Ebben az évben 11 diák fogadott az otthonában egy-egy cserediákot, köztük én is.

Első nap a gyulai várban voltunk, ahol kódexet készítettünk, majd reneszánsz kori ruhákba

öltöztünk, és így fedeztük fel a várat. A legmeghökkentőbb a kínzókamra volt. Végül, az esős

délutánon a Várfürdő wellness részében kényeztettük magunkat. A német vendégek meglepődtek a

termálvíz barna színétől, mert náluk ilyen nincs. Egy másik nap elmentünk Ópusztaszerre, ahol

megnéztük a Feszty-körképet és a skanzent. Majd délután Szegedre utaztunk, hogy megnézzük a

várost. Ott különböző feladatokat kellett megoldjunk és vicces fotót kellett készítsünk a német

partnerünkkel. Látogatást tettünk még többek között a Steigerwald lovastanyán, ahol kipróbálhattuk

magunkat, mennyire jól tudunk lovagolni. Ebédre bográcsban főtt paprikáskrumplit ettünk, ami

nagyon ízlett a vendégeinknek is. A búcsúesten együtt énekeltük a Már mi nálunk babám című dalt. A

hangulat remek volt, de már éreztük a búcsúzás fájdalmát.

A csereprogramnak több előnye is van. Ezek közül kiemelném az idegen nyelv gyakorlását, és az

életre szóló barátságok kötésének a lehetőségét.

Mészáros Mariann (12. E)

Idegenszemmel

„Újra itt van a nagy csapat…”

2008. augusztus 31-én újra élet költözött a kollégiumunkba. 13 új arccal bővült a „nagy

család” (6 fiú, 6 lány és 1 nevelő), így 70-en töltjük itt mindennapjainkat.

Első este az újoncok számára egy kis ismerkedést tartottunk. A feszültséget vicces

feladatokkal oldottuk fel.

Másnap Judit néni elsős csoportjával városnézésre ment.

Az első héten került sor a 2007/2008-as tanév tanulmányi eredményeinek értékelésére. A

kollégiumi átlagunk 4,1. Ehhez nagyban hozzájárultak a kitűnő tanulók: Varga Tímea a 12. B-

ből, valamint Hoffmann Zsuzsanna, Mike Mónika és Árgyelán János a 13. E-ből. 4,5-ös

átlagtól a diákok jutalomban részesültek, ez összesen 20 főt érintett.

A második héten új hagyományt teremtettünk: szalonnát sütöttünk. Jót ettünk, jót

táncoltunk (Tünde nénivel, Judit nénivel és Sanyi bácsival ). Közben Marika néni és Ildikó

néni megörökítették a legjobb pillanatokat.

Szeptember 17-én új nevelőtanárunkkal, Békési

Sándorral Békéscsabára mentünk moziba, ahol a Trópusi

vihar című filmet néztük meg.

Október 2-án a Jókai Színházban a Lüzisztráté című

darabot tekintettük meg, Dobó Kata főszereplésével.

Reméljük, hogy a következő hónapok is legalább ilyen

eseménydúsak lesznek.

Csordás Kinga (12. E), Szabó Anna (12. A)

Reflektor

Rangadó a műfüvön

(Két szurkoló négy szemmel)

Remélhetőleg tradícióvá váló sporteseménynek lehettünk szemtanúi 2008. 09. 10-én. Az Erkel Ferenc

Gimnázium és a Karácsonyi János Általános Iskola és Gimnázium tanári kara csapott össze a

kollégium melletti műfüves futballpályán. Gimnáziumunk szurkolótáborának magját főleg kollégisták

képezték. A műfüves pálya két „öt plusz egy”-es csapatnak biztosított játéklehetőséget. A mi

gimnáziumunk kezdőcsapatát Gulyás Csaba (kapus), Békési Sándor, Székely András, Szilágyi János,

Szűcs Levente és Vágó Tamás tanár úr alkotta. Cserejátékosként Fodor György, Juhász Károly és Kiss

László volt jelen.

A Karácsonyi János Gimnázium kerete a következőképpen festett: Révész Péter (kapus), Dávid

Péter, Gajda Róbert, Gyimesi András, Kiss András, Szilasi Csaba, Vadász Csaba.

Gyors bemelegítés után fél háromkor, gyönyörű napsütéses időben vette kezdetét a rangadó. Az

első félidő igen izgalmasra sikeredett. Többször majdnem bevettük az ellenfél kapuját, bár ők sem

tétlenkedtek, de masszív védősorunkon nem tudták átrágni magukat. Az első félidő leteltekor

mindenkinek jól esett a pihenés, játékosoknak és szurkolóknak egyaránt. A második félidő egy kis

változást hozott magával gimnáziumunk felállását illetően. Székely András és Vágó Tamás helyére

Juhász Károly, valamint a második félidő kezdete előtt befutó Fodor György, később Kiss László állt.

A második félidő sem telt kevésbé izgalmasan, mint az előző, bár számunkra annál szomorúbb volt. A

második félidő első pár percében, a remek védelem ellenére sajnosa mégis kaptunk egy gólt az

ellenféltől. Ezek után igencsak támadó jellegű játékot mutatott be az Erkel csapata. Szűcs Levente a

félidő közepén egy remek beadást követően igen-igen megszorongatta a Karácsonyi védelmét. A

gyönyörű lövésből sajnos csak egy kapufa kerekedett ki. Ezt a lövést pár percre egy csúsztatott fejes

követte Kiss Lászlótól. A labda, a szurkolók és az Erkel csapatának nagy sajnálatára, csak a

keresztlécet találta el. A meccs a számunkra nem éppen kedvező 1–0-ás végeredménnyel zárult.

Őszintén reméljük, hogy iskolánk csapatának lesz alkalma visszavágni a Karácsonyi János Gimnázium

tanári válogatottjának.

Sutya Miklós (10. A)

Gyors bemelegítés után, fél háromkor, gyönyörű napsütésben vette kezdetét a küzdelem. Az első

félidőben egyik csapat sem tudott felülkerekedni a másikon, sikeresen tördelték egymás játékát. Persze

mindkét fél részére adódtak apró lehetőségek, amelyeket azonban a figyelmes kapusok könnyedén

hárítottak. Iskolánk szurkolótábora, amely közel 80 főből állt, megtette hatását, ugyanis tanárgárdánk

játéka a félidő végére sokat fejlődött. Az első 15 perc után mindenkinek jólesett a pihenés a rekkenő

hőségben. A regenerálódás mellett taktikai változtatásokra is sor került. Székely András helyére

Juhász Károly, míg Vágó Tamás helyére, a szünetben befutó Kiss László érkezett, s Fodor György is

pályára lépett.

A csapatok felfrissülve nézhettek a második 15 perc elé. Mindkét együttes sokkal kreatívabban

játszott, mint a első félidőben. Körülbelül két perc játék után az ellenfél – kisebb védelmi megingást

követően betalált. Csapatunk mégis összeszedte magát, és sorra dolgozta ki a helyzeteket. Juhász

Károly remek beadását Szűcs Levente bődületes kapufája követte. A kapott gól után érezhető volt,

hogy csapatunk nagy lelki nyomás alatt áll, de tanáraink a végsőkig küzdöttek. 2 perccel a befejezés

előtt adódott még egy nagyszerű lehetőségünk, de Kiss László csúsztatott fejese a keresztlécről

csapódott le.

A lefújás után fáradtan fogtak kezet a felek, és mindannyian reméljük, hogy máskor is sor kerül

hasonló összecsapásokra, s pár éven belül már hagyományként emlékezhetünk vissza rá. Mindkét

csapatnak gratulálunk.

Csató József (10. A)

Körültekintő

All Hope Is Gone?

A kilenctagú maszkos horda visszatért! A rajongók legnagyobb örömére

2008. augusztus 26-ától a lemezboltok polcain található az új Slipknot

nagylemez. Volt szerencsém többször is meghallgatni, és bizton

állíthatom, hogy technikai szempontból ez a csapat legjobban sikerült

nagylemeze!

Az együttes legutóbbi albuma (Vol. 3. The Subliminal Verse) és az

All Hope Is Gone között sok a hasonlóság, én mégis azt mondom, hogy a

mostani CD előrelépés elődjéhez képest. A cím szerint „Minden remény

elszállt”, pedig valószínűleg itt valami másról van szó. Ugyanakkor tény,

hogy a zajos intrónak (Execute) eléggé lehangoló, dühös szövege van,

amit az énekes (Corey Taylor) mormol. A végére jön némi

gitárgerjesztés, ill. dobpörgetés, és kezdődik a Gematria (The Killing Name). Kemény, zúzós szám

politikaellenes szöveggel. A két gitáros (Jim Root és Mick Thomson) az IOWA albumra emlékeztető

gitártémákat hoznak szinte az egész lemezen, a dobos (Joey Jordison) pedig ismét bizonyította, hogy

méltán választották többször is a világ legjobb dobosának: őrült sebességű 2 lábdob és blast beatek

jellemzik a munkáját. A következő szám a Sulfur. A lendület megmarad, a DJ (Sid Wilson) is

megmutatja tudását. A refrénben tiszta éneket kapunk. A Psychosocial szám kislemeze már az album

megjelenése előtt kijött, klipet is készítettek hozzá, emellett az MTV-ben is szerepeltek a srácok. Ez

egy középtempójú szám, szólóval, tetszetős riffekkel, a refrénben az ének megint tiszta, a perkások

(Chris Fehn és Shawn Crahan) pedig nemcsak a dobokat püfölik, de üvöltenek is (torkuk szakadtából).

Jó koncertnóta lesz belőle. Az ezt követő dal címe Dead

Memories. Ezt a balladát többször kell meghallgatni, hogy az

ember megértse – első hallásra nem igazán tetszett, de most már

nem tudnám kihagyni a tracklistből. A következő Vendetta

pörgős szám, jó riffel, a közepén egy közönségmozgató lassítás

(koncerteken mehet a pogó és a headbang). Ezt követi a

Butcher’s Hook. Sid ismét megmutatja, mit tud, és felvillan

Craig is a samplerrel. A dal az album szinte összes jellemző

tulajdonságát magában foglalja (gitárszóló, tiszta ének). Mikor a

Gehennát meghallottam, egyből az IOWA címadó dala jutott

eszembe, többek közt azért is, mert végre tisztán hallottam a

basszusgitárost (Paul Gray). A perkások időnként bele-bele

ordibálnak Corey visszafogott énekébe. Szokatlanul hosszú,

borús hangulatú, lassú szám (több mint 6 és fél perces). Ezt

követi a pörgős This Cold Black, amitől visszatért a jókedvem.

Tökre úgy érzem, mintha az IOWA albumról maradt volna le.

Határozottan tetszik! Remélem, klip is készül hozzá. A Wherein

Lies Continues megint egy súlyos szerzemény, kemény

gitárjátékkal, nyomasztó szöveggel, s a szám elején Corey új hangszínt is kicsal magából. Az album

egyetlen akusztikus dala a Snuff. Már az előző korongon is furcsálltam az akusztikus számokat, és itt

sem ez a szám lesz a kedvencem. Érdekes, hogy a közepén belép a torzított gitár, ami számomra csak

rontott az összképen. Egy ilyen dal egy Stone Sour (Corey és Jim másik bandája) albumon szinte

természetes, itt viszont más. Egyébként a Stone Sourra jellemző hangzás legszembetűnőbben az

éneken látszik meg. A végére maradt a címadó dal, az All Hope Is Gone. Ezt a számot június óta le

lehet tölteni, és be kell vallanom, nagyon tökös darab. Őrült tempón pörög a gitár, a dob, igazi zúzdába

kerülünk, emellett mindenki a címbeli refrént ordítja: ALL HOPE IS GONE!!!

Az album mellé készült egy speciális változat, mely tartalmaz 3 bonusz dalt, valamint egy DVD-t,

mely a lemez készülését mutatja be 35 percben. Rendezője Shawn Crahan, az együttes

perkása/háttérvokálosa. Az All Hope Is Gone sikerességét mi sem jelzi jobban, mint hogy egy héttel a

megjelenése után a Billboard Top 200-as listáján az első helyen áll, továbbá több országban is az első

helyen nyitott (pl. Svédország, Finnország, Kanada). Aki várta, nem fog csalódni – emellett

mindenkinek ajánlom, aki szereti az igazi metálzenét.

Hajdu Árpád (11. B)

Daloldal

Root, Moog, Vai: ez, kérem, 2008!

(szakmáról, könnyedén)

A könnyűzenei technikai újítások idén

sem kímélnek minket. Több mint fél év

elteltével az Ibanez előjött az új

szériával, a VOX kidobott egy mp3-as

erősítőt, a Slipknot pedig már

űrtechnológiával dolgozik, hála az

Orange-nak.

A gitárosoknak kicsit „zombi a

húsboltban” feelingjük lehet, mert az

Sx, a Yamaha és a többi klassz kezdő

csapat tartja a szintet Gibsonékkal, így a

felzárkózósdiból csak jól jöhet ki az

ember (zombi). Az eddig általam

ritkának gondolt elektromos dobok most kezdenek bekerülni igazán az üzletekbe, szóval az ütősök

sem panaszkodhatnak, bár ehhez annyira nem értek. Aki komolyabb hangszer vásárlásán gondolkodik,

ugorjon el Békéscsabára vagy Szegedre: Gibson, Fender, Sx, Yamaha, Ibanez, Tama, Pearl –

nagyjából mindent megtalálsz. Ha mégsem, keress egyet a világhálón, ezeknek a cégeknek a

termékeire könnyen rábukkansz... Érdemes figyelemmel kísérni a folyamatokat, a VOX erősítőket

gyártó részlegénél ugyanis egy forradalmi újítással, az IMplug szerkezettel lehetővé tették gitárosok

számára, hogy ezentúl bárhol és bármikor élvezhető legyen az erősítő hangzása. A VOX honlapján

megtudható, miről is szól ez pontosan (www.voxamps.co.uk). A Marshallt (www.marshallamps.com)

vagy a HIwattot (www.hiwatt.com) a hangerő miatt érdemes meglátogatni... Az Orange ugyanakkor

olyanokat vonz, mint James Root (Slipknot) vagy épp Madonna – az Orange-nál tudnak valamit.

A gitárok közül a Moog hozta a legnagyobb áttörést. Erről nem lehet többet írni: ezt hallani kell (a

hivatalos honlapon – www.moogmusic.com – vagy a youtube-on egyből rátalál az ember). A Warvick

kezében a basszgitárok teljes választéka megtalálható, de a Gibson és az Ibanez sem fukarkodik az

acélsodronyosok kedvelőinek eleget tenni, ám a nagyobb meglepetést mégis az új „Ibanez prestige”

széria jelentheti a gyors gitárok kedvelői között.

A VOX-nál Joe Satriani, az Ibaneznél Steve Vai fejlesztett, a Moog szinteket lép, az Orange

Madonna mögött szól, a Marshall a hangerőt tekeri feljebb. Egyszóval, ha kezdő vagy, most ugorj

fejest ebbe a világba, ha pedig már benne vagy, itt az ideje feljebb váltani!

Jeszenszky Ádám (12. E)

Hallójárat

www.voxamps.co.uk, www.marshallamps.com, www.hiwatt.com, www.moogmusic.com

Elég a slamtelenségből!

Cikkem címét olvasva, joggal merülhet fel bennetek a kérdés: „Ez meg miről beszél?”

Örömmel jelentem be, hogy (másfél-két havonta) megjelenő iskolaújságunk minden számában

olvashatjátok majd kortárs művészek műveit.

De hogy jön a képbe ez az idegen nyelvből származtatott, „óriási” jelentéssel bíró, mégis tömör,

erővel teli, ugyanakkor mégis könnyed szó: slam?

Akinek a szótárából még esetleg hiányozna a „Slam Poetry” szócikk, azoknak bevezetésképpen

ennyit: nagyjából úgy kell elképzelni, mint egy tavaszi nagytakarítást a Parnasszuson. Jön pár fiatal

(hol máshol, mint az Ígéret Földjén, a nagy Amerikában), akiknek kevés a rap, de az irodalom sem túl

testhezálló, megunták a disputaversenyeket, és szédülnek a hordón szónoklás közben, úgyhogy

kitalálják, legyen valami, ami egy kicsit mindegyik a fentiek közül, de egyik sem teljesen.

Aki mélyebb betekintést szeretne a műfajba, látogasson el a: http://slampoetry.blog.hu oldalra!

Jasik Szabolcs (12. E)

Firhang

Csöndes Bálint

VERS A SZERELEMRŐL ÉS A MATEMATIKÁRÓL

Oly sok idő megy el formaságra,

az embernek nincsen is élettere.

Mint ez a gondolat a szótagszámba,

napjaidba, lám, nem férek bele.

Még a magányhoz is jóval több kell,

édeskevés tizenegy-két szótag.

A szerelem ritka prímszám, kettőnkkel

elsőre nem tűnik oszthatónak.

Nem vagyok én egy kimondott gépész,

ámbár lelkileg, ha bontok szárnyat,

jön, s keresztbe húz mindent az épész,

rideg törtjele a boldogságnak.

Nézd, egy kétváltozós egyenletben,

ha kivonod magad, úgy minden borul:

csak ülünk itt, mint két ismeretlen,

ix és ipszilon megoldatlanul.

De várj, feladnunk nem kell azonnal,

azt mondják, egyre tágabb lesz a tér,

s a mi életünk is, mint két vonal

a végtelenben talán összeér.

Kit kitettek, mint egy zárójelet,

ha írni nem is, számolni megtanul.

A végeredmény: maradnék veled,

én maradnék maradéktalanul.

Szabó Dóra

A szoba*

A szoba édes naranccsá változott.

Eltűnt a kékkel szembeni kék,

Elillant az önmagát fürkésző ugyanolyan.

Mindig más, más árnyalatra vágyott:

Volt coelinkék, királykék, ultramarin; de

A gondolat is merész volt,

Hogy ő króm-oxid zöld,

Természetes umbra, netán alizarinkrappalak legyen.

Tizenhét évig, hét hónapig, huszonhét napig egyszínű.

A szűz, fehér teste először

Tiszta, egészen világos kék lett.

Gyorsan cseperedtek a napok, évek:

Új festékesbödön került lába elé.

Árnyaltabb lett, de képeket kapott.

Nyolc szög, tizenöt szög, ötvenkét

Szög; egy, kettő, három cellux darab;

Cakkosszélű, szakadt írásokkal teli papírok.

Mellére szerelt macskaképű órája ketyeg, elemek cserélődnek.

Kalapácsütések, levert vakolat, fényképek, néhány

Méter tapétacsík: mind fájdalmas nehezékek.

Foltos, piszkos, kéznyomatos lett arca.

De nem a rések bántották

Igazán, terhes lett a vidámsággal,

Vigyorral telis tele kép is…

Repedések, lyukak, új fal, ecsetek.

Majd a szoba kadmiumsárgává változott.

MoziÜnnep 2008

Idén ötödik alkalommal rendezték meg a MoziÜnnepet, amelyhez a gyulai mozi is csatlakozott.

Szeptember 25-28-ig 350 forintos ünnepi jegyárért tekinthettük meg a filmeket.

Felbuzdulva ezen, kiválasztottam egy könnyed és humoros műsort, a Kung fu Panda című új

animációs mesét. Partnerem, Dóra (5), nagycsoportos ovis, jele: masni – ő először járt moziban. A

szokásos módon, ahogy az illik, popcorn, kóla, adunk az egészségnek. Kihagyhatatlan élmény egy

kisgyermek számára a mozi varázsa. Bár kicsit fájó szívvel vesszük tudomásul, hogy már nincs az a

tömeg, mint régen. Így a várt hatás elmarad. A nézők létszáma 25-30 főre tehető: 12 gyermek, 1

nagymama, 5 szülő, 7-8 fiatal. Ennek ellenére jól szórakoztunk, a film humoros, könnyed poénokkal

tarkított mesefilm, amelyben egy-két mondat komolyan elgondolkodtatja az embert. Mint ahogy Shifu

mester szavai: „Véletlenek nincsenek”, vagy „a titkos összetevő az, hogy nincs titkos összetevő”.

Persze verekedős és akció-dús jelenetekben sincs hiány, ami partneremet egyáltalán nem lepte meg,

sőt ezek nélkül már nem is élvezné annyira a mesét.

Zárásképp ajánlom mindenki figyelmébe a mozi-klubtagságot, amely negyedévre 1500 forint,

félévre 2500 forint, és persze korlátlan film-megtekintést tartalmaz. A gyulai Royal Mozgófilmszínház

várja a filmszerető közönséget!

Novák Tünde (13. E)

Górcső

Sport plusz foci

(ami a Tábori Kis Traktából kimaradt – nem csak

szecskáknak)

Először is köszöntelek benneteket a

gimnáziumban. Azzal, hogy itt vagytok,

bizonyítottátok tudásotokat, azt, hogy az évek

során tanultatok, sőt elértetek valamit. Azonban az

élet nem csak a tanulásból áll, s erre a legjobb

példa maga az Erkel.

Van egy sport, ami minden erkelest összeköt,

elsőst-negyedikest; fiút-lányt; tanárt-diákot – ez a

sport a foci, melynek igen nagy hagyományai

vannak a gimnáziumban, amelyekkel én elsősként

már korán megismerkedhettem, köszönhetően az

akkori negyedikeseknek. Most röviden

megpróbálok képet adni arról, „mi vár rátok”.

Ha évkezdés, akkor Erkel Futball

Házibajnokság. Mióta a gimnázium tanulója

vagyok (s gondolom, előtte is), évről évre

megrendezésre kerül ez a kis torna, amelyen az

induló osztályok előbb csoportmeccsek, majd

kieséses rendszer keretében mérhetik össze

erejüket, s a mára már elfeledett hagyomány

szerint a bajnokság győztese megmérkőzhet a

tanári válogatottal. Úgy vélem, itt az ideje feleleveníteni ezt a tradíciót.

A tavasz beköszöntével kerül megrendezésre az Erkel legnépszerűbb és leglátványosabb

sportrendezvénye, a 24 órás foci. Ennek népszerűségét jól tükrözi, hogy minden évben egyre több volt

erkeles jön vissza a gimibe, hogy egy kicsit focizhasson. Maga a foci több részből áll. Alapjában véve

két csapat küzd egymással: az „East”, amit negyedikes, illetve elsős tanulók alkotnak, illetve a „West”,

ami másodikos és harmadikos tanulókból áll. Az első részben a fiúk léphetnek pályára, majd hat óra

táján megtörténik az első váltás, s kezdetét veszi a lányfoci, ami igen szórakoztató, egyben fájdalmas

része a napnak. A következő váltásra kb. nyolc órakor kerül sor, ami azt jelenti, hogy megkezdődik a

női tanár-diák foci, melynek során szintén érdekes mozdulatsorokat láthat a publikum. A női tanár-

diák foci végeztével veszi kezdetét a 24 órás foci legnépszerűbb része, a férfi tanár-diák foci, amikor is

a negyedik évfolyam válogatottja mérkőzik meg az Erkel dolgozóinak válogatottjával. A rendezvény

hátralevő részében ismét a fiúkon van a sor (legalább is azokon, akik még talpon vannak), hogy

beállítsák a végeredményt. Sajnos tavaly a 24 órás foci elmaradt, de bízom benne, hogy ebben az

évben sikerül megszervezni.

Zárás gyanánt meg kell még említenem a tömegsportot, melyet Vincze Zoltán tanár úr tart,

minden hétfőn és csütörtökön, 14 órától. Két éve folyamatosan bejárok erre, és tapasztalataim szerint

megéri, mivel nagyon jókat lehet focizni – azaz akár ősszel, télen vagy tavasszal is.

Remélem, sokatokkal fogok találkozni a pályán egy jó foci keretében!

Tihanyi Balázs

(12. A)

Kispálya

Időközben beindult a házibajnokság (bővebb információ minden szinten) – gyertek, szurkoljatok!

Szecskabál 2008

Vannak, akik a legjobb jelzővel illették, de vannak olyanok is, akik az „elment” és az „ott sem

voltam” kategóriába tartozónak minősítették az idei szecskabált, amely Eufrozina és Kende

estéjén zúdult a rá kíváncsiak nyakába. A hagyományos szecskáztatás már a volt Lenin-

gödörben megkezdődött a délután folyamán. Innen a közönség és a közönséggé váló előadó

osztályok is a művházba gyűltek, ahol megkezdődött a szecskák és a szürkepólósok műsora.

Nem megszokott bemutatkozása volt ez az elsősöknek: sokakban egy teljesen együttműködő

és alázatos gólyacsapat képe rajzolódott ki, talán tévesen... A végzős gárda új, címeres elsős

egységet indított útjára, összeszedett és pazar est keretében. A tökéletességtől messze álló bál

hangulata lehetett az „elment” beszámolótípus. Persze a tökéletesség elrontotta volna a

hangulatot, így sokak szerint az élő zene nélkülözése egyszerű, hatásos és nagyon király

húzás volt a szervező brigádtól. A parti hivatalos vége után a szórakozó társaságok

szétszéledtek, ám nem mindenki a vízszint árnyékában igyekezett a csillagokat csitítani. [ :) ]

A kellemes hangulat megszállta a Lido termét, a szecskabál parazsa – talán nem túlzás azt

mondani – izzott a városban, hogy aztán valamikor – hajnali 3-4 körül – a tűz csendben

kialudjon... Az idei szecskabálon mindenki jól érezhette magát kortól teljesen függetlenül. Mi

több, abban is mindenki egyet ért, hogy a szervezőknek és résztvevőknek teljes tisztelet jár

egy újabb, az iskolás ifjakat támogató lehetőség megteremtéséért.

Jeszenszky Ádám (12. E)

Szecskabál – kicsit másképp

(apológia-féle)

Cikkemet kezdhetném azzal is: „Én kérek elnézést”. Inkább azonban elmondom, miért nem teszem

ezt.

A történet azzal indult, hogy a szecskabáli negyedikes műsor körvonalai kezdtek kirajzolódni.

Néhány kedves barátom megkért, hogy egészítsem ki, tegyem színesebbé a műsor szövegét néhány

poénnal. Ez így is történt. Elővettem pár vicces emlékemet, és mondatokba öntöttem azokat. Ezek

javarészt beváltak a bál folyamán, miközben Móni felolvasta a szöveget. Mély sajnálatomra akadt egy

szó, mely sokak fülét megütötte, s szóvá is tették sérelmeiket. Ezért írok most.

A szóban forgó mondat így hangzott: „A szalagavató (...) az iskola legünnepélyesebb, ugyanakkor

legunalmasabb rendezvénye. A végzősök szalagot kapnak, a vendégek meg idegrohamot a harmadik

órája tartó beszédrengeteg közben.” Félreértés ne essék, a „legunalmasabb” szó az „idegrohamos”

tagmondat vonzataként, csupán a poén érthetősége miatt kapott helyet a papíron. Mentségemre legyen

szólva, életem egyetlen szalagavatója, amelyen részt vettem, a tavalyi volt. Tanúsíthatom, gyönyörű

esemény, bensőséges hangulatban. Azonban volt néhány „altatólag” ható perc a búcsúzkodás közben,

illetve egy igen kínos szituáció – de erről hadd ne beszéljek bővebben. Ide csak annyit: sose szedjetek

le a netről sablonszöveget! Legyetek eredetiek! Valószínűleg ezek a momentumok adtak vagy inkább

engedtek okot arra, hogy megemlítsem őket. Visszatérve a tavalyi szalagavatóra, az irodalmi színpadot

tátott szájjal néztem, és hatalmas élménnyel gazdagodtam. A bécsi keringő is igen látványos volt, a

vendégek csak kapkodták a fejüket – szép estének lehettek szem- és fültanúi.

Száz szónak is egy a vége, remélem, cikkem olvasása után mindenki számára érthetővé tettem

annak a bizonyos – rosszkor, rossz helyen és mindenekelőtt: rosszul (el)hangzó – szónak a miértjét.

Király Tamás (13. E)

Hangadó

Áttekintő Címlap

SzemKontAkt Idegenszemmel

Reflektor Körültekintő

Daloldal Hallójárat

Firhang Górcső

Kispálya Hangadó

Stáblista

Publikáltak: Király Attila, Hajdú Márta, Szabó Dóra, Mészáros Mariann, Csordás Kinga, Szabó Anna,

Sutya Miklós, Csató József, Hajdu Árpád, Jeszenszky Ádám, Jasik Szabolcs, Novák Tünde, Tihanyi

Balázs, Király Tamás

Felelős szerkesztő: Fodor György, Kiss László Felelős tördelő és stylist: Tóth Máté

Felelős kiadó: Szűcs Levente igazgató

Kiadja és forgalmazza az Erkel Ferenc Gimnázium és Informatikai Szakképző Iskola, Kollégium