1 6. szám, 2009. november

Szerkesztő: Nagy Péter, peter.nagi@t-online.hu

KÁRPÁTI

Internet: http://www.karpategyesulet.huPostacím: 1244 Budapest, Pf.: 800.

A turistaság, a honismeret és a természetvédelem terjesztésére

Kiadja a Magyarországi Kárpát Egyesület

LAPOK

Melyik a legfontosabb szó az ember életé-ben ? A hadvezér, Nagy Sándor óta tudjuk, atúlélés. Mi lehet ez Egyesületünk számára anapjainkban? Az együttműködés!

A Magyar Turista, a természetjárók, magas-hegyi és teljesítménytúrázók lapja (http://www.magyarturista.hu/) részéről Peták István az-zal a nemes szándékkal keresett meg minket,hogy szerény kivitelű, de professzionális tartal-mú egyesületi lapunkban közölt írásokat másod-közlésre átvegyen.

Ezen érdeklődő felajánlás a Kárpáti Lapok ésalkotói számára komoly elismerés, amelyet a ma-gam részéről nagyon megköszönök.

Véleményem szerint, Egyesületünk építő jel-legű fejlődésének a kulcsszava a társ turistaegye-sületekkel, nemzeti parkokkal, egyéb – turizmusttámogató szervezetekkel, való együttműködés.Ennek irányába megtett első lépés, az említettcikktovábbítás lehetne. Éppen ezért kérem írás-tudóink, fotósaink hozzájárulását ahhoz, hogy re-mekműveiknek a Magyar Turistában való megje-lenéséhez járuljanak hozzá.

Az „Egyesületi Harsonában” nincsen terjedel-mi korlátozás, azonban a Magyar Turista a na-gyobb cikkeknek általában két oldalt ad, amelyazt jelenti, hogy 8000 karakter (szóközökkel)mellé 6-7 (maximum) kép kerülhet. Emiatt, amegadott mértéket meghaladó írásokat rövi-debbre kell fogni.

Reményeim szerint ezen apró – de annál fon-tosabb kezdeti lépés, szorosabb kapcsolat kiala-kulásához vezethet majd a közös tőről fakadtMagyar Turista Egyesülettel.

Túlélés =együttműködés!

Bizonyára sokunk tudja, hogy 1888. decem-ber 28-án megalakult a Magyarországi KárpátEgyesület Budapesti Osztálya, elnöke báró Eöt-vös Loránd, ügyvivő alelnöke Dr. Téry Ödön vol-tak. A Budapesti Osztály 1891. szeptember 29-én a Kárpát Egyesületből kivált és önálló egye-sületté, az országos jellegű Magyar Turista Egye-sületté alakult át.

Lényegtelen, hogy Dr. Téry Ödön működé-sének melyik egyesületi időszakában született azaz általam sokat emlegetett mondat, ami azóta aKárpát Egyesület Eger hitvallása is egyben: „Azember nem azért turista, mert az erdőt járja,hiszen a vaddisznó is járja – mégsem turista,hanem azért, hogy maradandó, a közt szolgá-ló turistalétesítményeket hozzon létre.” E gon-dolat lényege az, ami összekötő kapocs az építőjellegű turistaegyesületek, szervezetek együttműködésére.

A szerkesztő: Nagy Péter, KEE

A Magyarországi Kárpát Egyesület érte-síti tagjait és támogatóit, hogy 2009. novem-ber 5-én bankszámlaszámunk megváltozott.

Az új, – a Monor és Vidéke Takarékszö-vetkezettnél – vezetett bankszámlaszámunk:

65100149-11345109

A korábban kiadott sárga csekkek (OTP)érvénytelenek!

Fehér Katalinüv. alelnök

Közlemény!

A Kárpáti Lapok ezenszáma a Nemzeti CivilAlapprogram támo-gatásával készül el.

2Kárpát Egyesület Ifjúsága túra– Vértes

Orbán Imre túratársunk„Vértesi várak” pontgyűjtő tú-raútvonalát követve ismét aVértes legszebb pontjait vet-tük célba. Tavaly november-ben már el is jutottunk Vár-gesztesig, de a fagy és a hóvi-har megakadályozta a továb-bi célpontok elérését, így ameleg tavaszi napsütéstől ki-olvadva most Szárliget felőlközelítettünk a látnivalók felé.Mindet szalagba fűzte az or-szágos kék túra vértesi szaka-sza, így az útjelzésekkel semakadt problémánk.

A vonatról leszállva kicsittollászkodva rendbe szedtükmagunkat, majd betájolódtunk, és a felüljárón át nekiindultunk a hegyeknek. Egy mezei vad-lesnél űzött fénygépes vadulás, egy forgalmas országúton – még a tyúkszemünkkel is körül-nézve – átkelés után egy rozzant birkahodály mellett elbaktatva Csákányospusztára értünk. Aturistaházban éppen valami keleti jógatanfolyamot tartottak, így a kinti szalonnasütőt foglal-tuk el a tízóraizáshoz.

Jóllakás, némi bemelegítő torna, és egy rövi-dítés címén elkövetett kerítésmászás után né-hány lépéssel a Mária-szakadék szikláit csodál-hattuk. Valamint nézhettünk a lábunk alá, hanem akartunk hasra esni a megcsodált sziklákúton tartózkodó kistestvéreiben. Jó kilométer-nyi szakadékalji sziklataposás után egy fatörzsbefaragott Szűz Mária – kép intett búcsút nekünk,majd újabb kilométernyi bokapihentető erdeiúton a Körtvélyesi pusztatemetőhöz érkeztünk.

Először egy figyelmeztető tábla jött velünkszembe: „Rendes ember nem szemetel… a töb-binek meg TILOS!”. Utána fölfedeztük a temetőismertető tábláját is. Mivel egyben pecsételőpontra érkeztünk, így kicsit megpihentünk, meg-csodáltuk a régi sírköveket. Az itt nyugvók ál-mát egy – szintén fatörzsbe faragott – Krisztusvigyázza. Mivel pecsét nem volt, a pont érvénye-sítéséhez az ismertető tábláról kellett leírni egymondatot. Mindnyájan elővadásztuk a pontozólapot és a tollakat, és ekkor szembesültünk az-zal a ténnyel, hogy a szárligeti vasútállomásonis kellett volna pecsételnünk. Mivel nem szán-

Vértesi várjárók másodszor2009. április 4.

3 Kárpát Egyesület Ifjúsága túra – Vértes

dékoztunk 5-6 kilométernyitvisszagyalogolni, így remél-jük, hogy ottlétünket a vonat-jegyünkkel és túravezetőnkaláírásával tudjuk igazolni.

Bősz mondatmásolásiakció következett néhányhelyesírási hibával tarkítva,időközben megtudtuk, hogya török-dúlta valamikori fal-vak (Körtvélyes, Csákányos,Szenttamás, Kapberek) pusz-táinak gyér lakossága temet-kezett ide az 1800-as évekelejétől. Az utolsó síremlékhét világháborús magyar ka-tonáé 1945-ből.

Kényelmes erdei utakonemelkedtünk tovább. Az egyik kanyarban a kék jelzés alatt egy kutya fejét is belevésték a fatörzsbe,így nem mondhattuk, hogy ezen az úton a kutya sem ugat utánunk, ha már nekik is van jelzettútjuk. Vagy hogy kutya nehéz mászás következik? De ezután könnyen meghódítottuk a Vitányvármeredélyét. Itt hosszabb pihenőt szándékoztunk tartani. A „pihenő” programjai: csoportkép ké-szítése, uzsonnázás, várhódítás, érvényesítési pont megkeresése és feljegyzése a pontgyűjtő lapra,valamint tájnézegetés, gyíkászás, sziklamászás, bújócskázás. Természetesen az összes program-pont megvalósítása egyszerre zajlott, némi hangzavarral és harcedzett gyermekeink vezetésével. Avár állapotán a sok dúló ellenség után már nem sokat rontottunk, még állnak a falai. Története apecsételő laphoz kiadott irodalomban olvasható, mert a helyszínen nincs ismertető tábla.

Lecsúszkáltunk a várból kivezető meredek ösvényen, Bella közelebbről is megismerkedettegy úton keresztben fekvő fatörzzsel, melynek eredménye egy kiadós horzsolás lett. Rövid ápo-lás és egy vízmosásban taposás után Rockenbauer Pál emlékfájához érkeztünk. A „Másfélmilliólépés” és sok más túra megörökítőjének képe szintén egy fatörzsbe volt vésve vértesi szokásokszerint. Egy széles völgy alján haladtunk tovább, a Szarvas-kútnál csillapíthattuk szomjunkat,majd a Vörös-liknál túravezetőnk rátért egy aszfaltozott erdőgazdasági útra. 2007 decemberé-ben hóban-zúzmarában már járt erre a felnőtt túracsapattal, így emlékei szerint indult volnatovább. Szemfüles ifjaink azonban ragaszkodtak a jelzett úton haladáshoz, így fölmásztunk ahegyoldalba, és az aszfaltozott úttal párhuzamosan haladtunk. Jelzésfigyelés közben csak a Vö-rös-likat felejtettük el megtekinteni, pedig az valahol ott vöröslött az útkereszteződésben (bár avértesi barlangok megközelíthetőségéről, pontosabban megközelíthetetlenségéről már van némitapasztalatunk).

Végül mindkét út és a csapat is megérkezett a Mátyás-kúthoz. Hatalmas gyereksereg töltötteitt az idejét szalonnasütéssel, bográcsozással meg csűrdöngöléssel. Harcedzett ifjaink csatazajael is veszett a kavalkádban, így rövid uzsonnázás, a kulacsok feltöltése és a tömegből valókimazsolázódás után gyorsan útnak eredtünk Várgesztes felé.

Széles hegyháton, gótikus bükkösben folytatódott az utunk, de nem értünk rá a fákbangyönyörködni, mert bukdácsoltunk az útra hullott ágakban-kövekben, így Krisz vezetésével út-tisztító akció vette kezdetét. Így haladtunk Zsigmond király fájáig, akinek képe újból egy fa-törzsbe volt vésve. Még azt is fölírták a fára, hogy 1387-től 1437-ig élt és uralkodott, de hogy miokból van itt a képe, arra már nem tudtunk rájönni.

Utunk bozontos bozótosba lejtett és kb. 30 cm-esre keskenyedett, így libasorban is alig fér-tünk el a növendék fák és cserjések között. Jelzés egy szál sem, de aki erről a sűrű ágboggal

4Kárpát Egyesület Ifjúsága túra – Karancs

határolt, szó szerint értendőcsapásról valahol le tudottvolna tévedni, azt akár Zsig-mond király is kitüntethetné,mert a lehetetlent valósítot-ta meg. Valaha biztosan szépszálerdő lesz itt. Mire végrekiverekedtük magunkat, márismerős tájra értünk: tavalynovemberben innen mász-tunk föl a Várgesztes fölöttikilátópontra. A lehetőségetmost sem hagytuk ki, és jóldöntöttünk. A novemberi fa-gyos szél helyett most hívo-gató meleg napsütés csábí-tott egy kis napozásra. Innenmár hamar leértünk agesztesi horgásztóhoz, aholrengeteg hatalmas méretűbéka látványa és kuruttyolá-sa fogadott. A brekegő kórust hagytuk érvényesülni, és a falu felé vettük az irányt. Néhányannem vettek részt a novemberi várjáró túránkon, ők begyűjtötték a várgesztesi igazoló pontokat,míg a többiek a vendéglátóipari egységben oltották szomjukat, vagy megtekintették az éppenrestaurálás alatt álló katolikus templomot.

A Vértesben ritkán járnak a buszok, nagyon kellett figyelnünk, hogy ne maradjunk le azéppen esedékesről, így idejekorán a buszmegálló közelébe vezényeltük magunkat. Mindnyájanszerencsésen buszt, majd Tatabányán vonatot értünk, a hiányzó pontokért pedig már tervezzükaz újabb várjáró túrát.

Résztvevők: Birtalan Bella, Birtalan Klára, Hegedűs Krisztián, Hegedűsné Irénke, Ma-gyar Zoltán, Majer Zsuzsanna, ifjabb Róth Sándor, Róth Sándorné Kati, Szabó László Laciapu,Szabóné Berger Ildikó, ifjabb Szabó László.

Majer Zsuzsanna, MKE

Túracsapatunk számára a Karancs maga a megtestesült titokzatosság: korábban már kétszerpróbáltuk meghódítani, mérsékelt sikerrel.

2005 októberében Somoskőújfaluból indulva szem elől tévesztettük a felvezető sárga jel-zést, és az általunk taposott jelzetlen útba becsatlakozó Északi zöld alaposan megzavarta túra-vezetőnket: akkoriban még nem voltunk az egyesület tagjai, így semmit nem tudtunk róla. Mi-vel régi térképén nem szerepelt zöld jelzés, az irány egyezése miatt úgy gondolta, hogy a sárgátfestették át. Emiatt a csúcsot sem sikerült elérni, mert a kápolnához vezető későbbi sárga jelzéstkeresve azon a sárga úton tértünk le, amelyiken fölmenni kellett volna. Mire észleltük a téve-dést, már nem volt időnk visszamászni.

Északi zöld kalandok: Karancs2009. május 1.

5 Kárpát Egyesület Ifjúsága túra – Karancs

2006 nyarán Salgótarján felől közelítve már tisz-tában voltunk a jelzésekkel és az Északi zöld úttal,így legalább a csúcsot elértük, de az ott ránk támadttrópusi vihar miatt a kápolnát már képtelenek vol-tunk megtalálni, pedig oda menekültünk volna azeső elől.

2009 májusában harmadik próbálkozásunkhozmár nem csak kisbuszt béreltünk, (a tömegközleke-dés katasztrofális) hanem Dedák János salgótarjánitúratársunkat is fölkértünk, hogy csatlakozzon csa-patunkhoz, és eltévelyedés esetén jó útra tereljenbennünket. Segéderőként csatlakozott hozzánk lá-nya Dalma, és annak barátja, Péter is.

Kisbuszunk Karancsberényig meneteles, onnanpedig tankcsapdákkal megszórt úton a zöld % jelzé-sig vitt bennünket – gondoltuk. Festői völgyben száll-tunk ki, körülöttünk nyaralók, fölöttünk a Karancs-gerinc, csak épp a jelzést nem sikerült meglelnünk akerítések között, pedig Dalma és Péter hosszasan

kutatta a terepet. Mindenféle jelzetlen csapás kódorgott az erdőben, de ezek csak tél-túl szere-peltek térképünkön, ezért a patakvölgyben indultunk el, és a völgyfejnél toronyiránt fölmász-tunk a gerincre. Szerencsésen választottunk utat, mert sok jelzetlen úton tévelygést, és két „ge-rincpúp” átmászását is megúsztuk.

No, nem sok mászásról maradtunk le, a Karancs-gerincnek jó sok kiálló csigolyája van. Rö-vid lejtés után mindjárt jött is a következő. A határkövek híven kísérték utunkat, és a zöld jelzés-sel sem akadt problémánk, kivéve azt a kisebb sziklás dombtetőt, ahol a jelzett út néhány méter-rel lejjebb vezetett, mint a határsáv. Csapatunk egyikrésze a határsávon vezető ferde, csúszós úton hala-dáshoz, másik része az Északi zöld jelzéshez ragasz-kodott, de ezen igazán nem vesztünk össze, mindenkiazt az utat választotta, amelyiket akarta, csak letévednivolt tilos. A púp végén úgyis találkoztunk. Arra is rá-jöttünk, hogy a Zöld túra füzet térképszelvényein sze-repel a határkövek száma is, így pontosan követnitudtuk, hogy éppen hol tartózkodunk. Igazi vadre-gényes tájon haladtunk, a korábbi határsáv-őrzők sze-rencsére a természet értékeit is megőrizték. János út-közben elmondta, hogy gyerekkorában még a köze-lébe sem lehetett menni a Karancsnak, mert rálőttekaz emberre a határőrök. Szerencsés időkben élünk,nekünk csak az emelkedőkkel kellett megküzdenünk,és némi sajnálattal gondoltunk azokra, akik ezt a néhaelég bokatörően hullámzó határt kénytelenek voltakkijelölni, karbantartani, vagy itt kellett járőrözniük.Megemlékeztünk Zöldút-festő túratársunk: MályiJózsi fáradságos munkájáról is.

Mikor már végképp kifulladtunk – valahogy min-dig rövidebb volt a lejtő, és hosszabb az emelkedő –pihenésképpen uzsonnaszünetet tartottunk. A kel-

A csúcsra törünk

Rövid lejtés után újabb emelkedõ

6Kárpát Egyesület Ifjúsága túra – Karancs

lemes melegben csatlakozott hozzánkegy levelibéka is, és miután kényelme-sen és látványosan elhelyezkedett Péterkarján, további jó időt jelzett nekünk,így bátran folytattuk utunkat.

Jókora mászás után már a Málnás-te-tőt kerülgettük, és kb. 550 méteres ma-gasságban bevettük a VII. 17. számú kő-vel jelzett határkanyarulatot, mikor egyrövid szakaszon végre vízszintesen járhat-tunk. Túravezetőnk a térképre tekintvemár csak a Karancs csúcsát látta magaelőtt (természetesen a 727 méteres ma-gassági adattal együtt), no meg odáig ren-geteg szintvonalat sűrűn keresztbe a me-netirányra. Így mosolyogva közölte a csapattal: már csak egy emelkedő van, és fönt vagyunk acsúcson!

Kisebb kanyar után hamarosan szembesültünk is ezzel az eggyel, amelynek csak az elejét éslegalább 50 fokos meredekségét láttuk, a vége beleveszett a sűrű bükkösbe. De kisebb visszahő-kölés után egyesek megadóan, mások szentségelve elindultak fölfelé. A majd’ 200 méternyiszintkülönbség megtételét kissé gátolta a poros-csúszós ösvény is, így időnként kénytelenekvoltunk letérni a jelzett útról és lavírozni, vagy a fákba kapaszkodni. Egy kóbor mellékhatárkőjó szolgálatot tett, mert minden túratárs megpihent rajta, így valószínűleg megdöntöttük az egyhatárkövön levegő után kapkodók világcsúcsát. Sokszor emlegettük Mályi Józsit is. De hát min-den hegynek van egy csúcsa, ezt a tényt a VIII. számú szakaszhatárkő, és egy szlovák tábla tudat-ta velünk, amelyen szlovák és magyar földrajzi nevek is szerepeltek, csak az a szó nem volt rajta,hogy „Karancs”. Pedig ott voltunk!

Kiszuszogtuk magunkat a kilátó alatti réten, meguzsonnáztunk, és aki még bírta szusszal, azfölmászott a kilátó tetejére is körülnézni. Többen lepihentek egy kicsit, Dalma és Péter pedigszemétszedési akciót hirdetett. Egy túravezetői telefonnal üdvözöltük Mályi Józsit a csúcsról, éselnézését kértük, ha az elmúlt órában gyakran csuklott volna. Elmondta, hogy azért olyan sűrűa jelzés a Karancs oldalában, mert amikor kifulladtak Mónikával, pihenésképpen mindig fölfes-tettek egyet. Nem is tévedtünk le az útról!

Hosszabb pihenés után a csúcsottisztán magunk mögött hagyva kitérőttettünk a kápolnához. Mint kiderült,2006-os „tévelygésünk” során tökéletesirányban jöttünk egy feszületig, egysze-rűen tovább kellett volna mennünk azúton a hegytető felé. Csak éppen ott volta zivatarzóna közepe, így a fák között sö-tétszürkén ködellő felhőzet és közvetle-nül a fejünk fölött csapkodó villámokmiatt éppen arra nem mertünk tovább-haladni.

Most hétágra sütött a nap, és az erő-södő szél sem tartotta vissza a csapa-tot. A feszület mellett a földön találtunkegy táblát is, amely kiírja, hogy a régijelzés az Északi zöld miatt zöld +-re

A meglelt út a kápolna felé

Karancs kápolna

7 Kárpát Egyesület Ifjúsága túra – Mátra

Majer Zsuzsanna, MKE

változott, de 3 évvel ezelőtt ezt sem láttuk, csak egy régi zöld jelzést a fán, ami ugyancsak nemszerepelt az akkor hozott túratérképen. Most újra volt festve a jelzés is. Így hamarosan megpil-lanthattuk a nyitott volta ellenére meglepően jó állapotban lévő kápolnát. Túravezetőnk azt alegendát hallotta, hogy mikor Krisztus urunk fölment a mennybe, a tiszta helyek követni akar-ták, ezért elkezdtek emelkedni, így jött létre a Karancs is, és tetején a kápolnát nem emberkézalkotta. Láthatólag vigyáznak is rá az égiek és a környékbeliek.

A csúcs alatt egy kályhával és matracos emeletes ágyakkal ellátott bivakszállás is elkáprázta-tott bennünket.

Rövid pihenő után a sárga és az Északi zöld úton váltakozva elindultunk lefelé. Mivel kicsitlassabban haladtunk a tervezettnél, ezért Somoskőújfaluba végül a rövidebb sárga jelzésen in-dultunk el, rövid vízkutató kitérővel: a szomjazókat és az üres flakonokat a jól kiépített Elemér-forrás látta el friss vízzel. Innen kissé fölfelé kapaszkodva, majd hosszas lejtés után búcsút intet-tünk a Karancsnak, tervbe vettük a Medves felé az őszi folytatást, majd a késedelem miatt igentürelmesen várakozó kisbuszunkkal hazautaztunk.

A bivakszállás kívülrõl és belülrõl

Résztvevők: Dedák Dalma, Dedák János, Hegedűsné Irénke, Hegedűs Krisztián, HegedűsNauzika, Kutsera Imre, Kutseráné Edit, Kutsera Kristóf, Hanák Tünde, Magyar Zoltán, MajerZsuzsanna, Sulyán Péter, Szabó László Laciapu, Szabóné Berger Ildikó, ifjabb Szabó László,Tatler Levente.

Beköszöntött a nyári meleg napsütés, csapatunk pedig beköszöntött a mátrai Sástó kem-pingbe. A célpontot kétfelől busszal, két másik irányból pedig autóval közelítettük meg. A kü-lönböző idejű célba érés okozott némi kavalkádot a bejelentkezésnél: amíg ott számba vettekbennünket, addig a többiek sátrat, az égiek pedig felhőt bontottak. Az eső éppen addig tartott,amíg fölállítottuk a Verók család jó nagy sátrát. Míg ők bepakoltak, az öt segédkező emberelvonult a napra száradni.

Beköltözés után Kékestető meghódítására indultunk. A fellegekre való tekintettel az esőka-bát is a kötelező úti holmi közé került, így szálltunk fel a buszra, majd gyors négykerekes emel-kedés után hamarosan fent álltunk a hazánk legmagasabb, 1014 méteres pontját jelölő sziklán.

Szu(btrópusi)Mátra2009. június 26 - 28.

8Kárpát Egyesület Ifjúsága túra – Mátra

Csúcsfotó után csapatunk ketté-vált: a még magasabbra törők Zolisegéd-túravezetőnk vezetésével atévétorony kilátójából is körülnéz-tek. Hosszasan szemeztek egy hi-degfront felhőzetével, amint azsorban elborította az ormokat. Oly-annyira, hogy ezt már az alant lé-vők is észrevették, így egy túrave-zetői telefonnal földszinti csapat-egyesítés történt. Mivel zivatar kö-zelgett, és további utunk a hegy-gerincen vezetett, sietnünk kellett.Hamarosan a felhőkben jártunk!Ködös és nedves volt, időnkéntmennydörgő hangokkal, így a ge-rinc kiálló pontján álló Saskő-szik-lát villámveszély miatt töröltük a

túracélpontok közül, és lekanyarodtunk a kék + jelzésre a Pisztrángos-tó felé. A meredekenlejtő bükkösben gyorsan elhagytuk a zivatarzónát, a sűrű lombkorona pedig megvédett az eső-től is. A „Gabi halála” nevű helyen az ismertető tábla újabb veszélyre figyelmeztetett: lovas sze-kérrel ne vágtassunk az erdei úton, mert úgy járunk, mint jó évszázada a Gábor nevű úr. Szótfogadtunk, és továbbra is gyalogszerrel haladtunk tovább.

Lejutottunk a felhők alá, kisütött a nap, és egy laposabb völgyhajlatban szubtrópusi táj káp-ráztatott el bennünket: a mélyedésben meggyűlt mocsaras vízben hatalmas páfrányok és vízbedőlt fatörzsek terpeszkedtek. Az egyik kidőlt fa gyökérzete a talaj felső rétegét is magával emel-te, így több méteres sátorszerű „földhéj” fogadott, közepében a hatalmas pókként terjeszkedőgyökérágakkal. Bősz fotózásba kezdtünk, majd a vendégmarasztaló sárból kecmeregtünk ki, éshamarosan a bővizű Petőfi (Nagy)-forráshoz érkeztünk. Néhány lépéssel a Pisztrángos-tó mel-letti tisztáson voltunk. Szépen kiépített pihenőhelyre leltünk, asztalokkal, padokkal, tűzrakóhelyekkel és esőházzal, így leültünk uzsonnázni, majd fölfedeztük a környéket. Találtunk ebiha-lat, békát, gombát, szamócát, egy másik mocsaras tavat, és ismertető táblát is, csak pisztrángotnem láttunk sehol.

A piros + jelzésen indultunk aKőrismocsárhoz. Itt is szép fekvé-sű nádas-lápos tavacska fogadott,háttérben hatalmas kőrisfákkal ésa Kékes meredek oldalával. Szint-ben haladva kereszteztünk egy sí-futó utat, és rövid úton sárga %jelzésre váltottunk a Rákóczi turis-taút sárga jelzéséig. Alapos tájéko-zódás után igen meredek emelke-dés következett az „alsó” sífutóútig, ahol lassan belesárgultunk ajelzésváltásba: innentől sárga +úton szintben haladtunk a Tündi-forrásig. Tündét köszöntöttük avizével, majd a régi sísánc romjai-ra tekintettünk föl. Sajnos a fölte-

Kékestetõn

Ködbe veszünk

9 Kárpát Egyesület Ifjúsága túra – Mátra

kintgetést a felhők is elértették, mert újból esni kezdett az eső, így ázott ürge stílusban fordul-tunk rá a déli sípályára, és lecsorogtunk Mátraházára.

Betértünk a kedves hegyi templomba, ezért az égiek megkegyelmeztek nekünk, így hazafeléSástóig menetszéllel száradtunk. A csapat utóvédjének hosszabb száradási idő jutott, mivel azelőhad oly gyorsan átmászott egy dombhajlaton, hogy eltűntek a többiek szeme elől, így ők aszélesebb sífutó utat választották a jelzett ösvény helyett. Szerencsére hamar rájöttek, hogy arra-felé csapatunkra nem jellemző módon túl csendes az erdő, így idejében visszafordultak. Mire azutóvéd a kemping közelébe érkezett, az előcsapat már hozta a rossz hírt: az összes sátor átázott,és minden holmink csupa víz.

Sástó híres a kacsáiról, most is belebotlottunk egybe: a fenti állítás csak Kati és Klári sátráravolt igaz. A fiúk, és túravezetőnk sátrában is állt a víz, de a bent lévő holmi nagyrészt szárazmaradt. A mellettünk táborozó csapat elmondta, hogy nem felülről áztunk be, hanem a talajonvolt magas a vízállás, amit a tó környéki öntéstalaj még ekkor sem nyelt el teljesen. Szerencsérevolt fölös sátrunk és matracunk, mivel Tünde és Zoli bungalót béreltek. Klári holmiját kitereget-tük (a telepakolt vászonzsákja alatt tört föl a víz), a sátrakat pedig szárazabb területre költöztet-tük. Ez a sátrak és a fedett étkező között sok oda-vissza csomaghordással járt, mivel csak itt voltszáraz pakolóhely. Egyik ilyen fordulóban – túravezetőnk éppen egy csüdig sáros részen vitt átvalami tartozékot – Márk szembejött vele és közölte: Feljött a szénsav!

Túravezetőnk bokáig vízben állva, elképedve nézett körül: – Milyen szénsav? Hol? Mint kide-rült, Márk gyomrából jött föl a sok szénsavas ital miatt, és nem egy újabb természeti csapássalállunk szemben.

A sátrak átszerelésével és az újabb beköltözéssel profi módon megküzdött a csapat. Szeren-csére kisütött a nap is, és a nedves dolgok mind megszáradtak, kivéve Klári és Kati csuromvizesholmiját, de nekik is akadt egy-egy száraz meleg ruhájuk.

Csapatunk egyik fele csónakázni ment, másik felünk tüzet gyújtott, és minden szalonnasütőszerszámot és nyersanyagot a tűzrakó helyhez hordott. Főszakácsunk, Laciapu decemberbenelleste a szalonnasütés mesterfogásait egri túratársainktól, és hasonló sütésgyorsítóval jeles-kedve zsíroskenyér-hegyekkel várta a tóból kievickélőket és a rőzsehordókat egyaránt. Egy kö-zelben zajló középiskolai búcsúbuli szolgáltatott ingyen zenét, ami nem lett volna baj, ha atűzoltás és lefekvés után abbahagyják. Éjjel kettőig nyomták, de egyesek még kimentek a kem-ping előtti parkolóba beszélgetni, túravezetőnk nagy örömére. Az ő sátra került a parkoló mel-lé, így éberen követte a fejleményeket. Hajnali háromkor valamely jótét lélek egy autó hangszó-rójából újraindította a zenét, és mivel a hang éppen a gyerekek sátrait találta telibe, így túrave-zetőnk aktivizálta magát. A szomszédos tábor buszvezetőjével és a kemping éjjeliőrével karölt-

ve, valamint a gyöngyösirendőrséggel fenyegetődz-ve negyed négyre csendetteremtett. Ezután a hajnalimadárdallal szenderült el.

Csapatunkat már koránreggel verőfény, kialvatlantúravezetőnket pedig egy jóforró kávé fogadta. Regge-lizés, összepakolás és sátor-szemle után már kifejezettnyári melegben vártuk agalyatetői buszt, hogy azOrszágos kék túra közép-mátrai szakaszát bejárva tér-jünk vissza szálláshelyünk-Galyatetõ, templom, elõdeink nyoma.

10Kárpát Egyesület Ifjúsága túra – Mátra

re. Hosszas kanyargás és emelkedés után már felhős égbolt köszöntött a buszról leszállva. Elő-ször megtekintettük a galyatetői templomot, amelyben Kodály Zoltán orgonált és misét is kom-ponált. Az orgona eredeti klaviatúráját már nem lehet látni a templomban (régebben ott volt),de jobban körülnézve megtaláltuk elődeink nyomát: egy Hegyi Szent Bernátot ábrázoló ólom-üveg ablakot, amelyet a Magyarországi Kárpát Egyesület állíttatott a templom építésekor az1930-as években.

Tovább indultunk a hegycsúcs felé, megnéztük a nagyszálló kis állatkertjét, és a parkonkeresztül fölsétáltunk a Péter-hegyesre. A kilátóból kitekintve láttuk, hogy ismét viharfelhőkgyülekeznek a fejünk fölött, így villámveszélytől tartva lemásztunk, és a kék útra léptünk, de ötpercen belül olyan sűrű trópusi zápor zúdult ránk, hogy bemenekültünk a nagyszálló széleseresze alá száradni. A kényszerű pihenő alatt meguzsonnáztunk, Tünde és Zoli pedig elvonultegy büfébe. Némi gondot okozott, hogy mikor az eső csendesültével visszamentünk volna abuszmegállóhoz, nem tudtuk, hogy melyikbe. Mire Krisz és a lányok közös erővel rájuk találtak,

újból megeredt az eső. Semmi nemutalt arra, hogy rövidesen elállna, egybusz időközben elment (nem a kere-sés miatt maradtunk le róla), a követ-kező pedig csak másfél óra múlva szán-dékozott jönni. Míg ifjaink elkódorgotttúratársainkat keresték, arra jutottunk,hogy induljunk le a hegyről, mert a fel-hőfrontok sokszor csak Galyatető ki-magasodó csúcsán „másznak át”, kiér-ve alóluk ismét jó idő fogad. Van eső-kabátunk, és tegnap a Kékesen áttörőfelhőzetből is fél óra alatt kilábaltunk.Bár megkerült segéd-túravezetőnk ésnéhány túratársunk inkább ragaszko-dott volna egy büfébe beüléshez az esőelálltáig, a többség az előbbi tervet tá-mogatta, így túravezetőnk a továbbha-ladás mellett döntött. Nem akartunk

a meredek ösvényen sárban csúszkálni, ezért az egyik aszfaltozott utcán, majd az országútonindultunk lefelé. Sajnos egy órányi masszív ázás után sem sikerült kikerülni a felhőzóna alól,pedig a Nyesett-vár környékén túravezetőnk már erre számított. A szubtrópusi esők nem jellem-zőek errefelé. Sem a várhoz, sem a Kék túra ösvényére nem tudtunk lemenni a sár és a zuhogóeső miatt, egyes esőkabátnak nevezett ruhadarabok pedig már rendesen átáztak, a nadrágokrólés bakancsokról nem is beszélve. Végül a Rudolf tanyai útnál betértünk egy esőházba, és vize-sen vacogva megvártuk a buszt. Mégis jobb lett volna a büfében ülni.

A busz érkezése előtt tíz perccel kisütött a nap, ez kissé felmelegítette a kedélyeinket, demár nem tántorított el bennünket a buszra szállástól. A sofőr meglátva ázott seregünket mind-járt bekapcsolta a fűtést is, így átmelegedve érkeztünk meg a napfényben fürdő Sástóra.

Szerencsére itt kevesebb eső esett, és a holmink szárazon várt bennünket. A szabályt erősítőkivétel túravezetőnk sátra volt, amely újra alulról ázott föl. Mivel minden össze volt pakolvabenne, csak a sátor alja és derékalj széle lett nedves. Nagyobb gond volt a rajtunk lévő ruhákátázása, így átöltözés után bősz ruha- és cipőszárítási akció kezdődött. Ennek végeztével gyer-mekeink felfedezték a környéket, horgászni mentek a tóra, vagy csocsóztak a kemping bejáratá-nál, a konyhás szekció pedig nekilátott a paprikás krumpli előkészületeinek.

Hamarosan éhes túratársak kezdtek gyülekezni a bográcsban rotyogó vacsora köré, vagymelegedni a tűz mellé. A sok eső miatt kesergőket a Kárpáti Lapok azon számával vigasztaltuk,

Csónakázás

11 Kárpát Egyesület Ifjúsága túra – Mátra

amelyben a téli sátras Radnai-havasok – béli túra leírása szerepelt. A behavazott sátrak mellettálló, mínusz 18 fokon befagyott hőmérő képe megtette hatását! Bár fiatal túratársaink becsüle-tére legyen mondva: senki nem panaszkodott, és mindenki remekül vette az akadályokat. (Leg-közelebb azért nejlon kukazsákokat is viszünk esőűzőnek.)

Vacsoránkat a fedett étkezőben költöttük el, és ma ismét zenei aláfestést kaptunk a változa-tosság kedvéért a parkoló melletti büféből. A tegnapi nyűglődést megelőzendő ma segéd-túra-vezetőnk ment csendet kérni mindjárt este 10-kor. Szerencsére rögtön abbahagyták a zenélést,így végre túravezetőnk is kialudhatta magát.

Hajnali 6-kor madárdal helyett mennydörgés ébresztette táborunk néhány felnőtt tagját. Ötpercünk jutott az öltözködésre, aztán elkezdődött az eső előli kármentés: túravezetőnk a sok-szori beázás miatt amúgy sem volt szétpakolva, így a következő öt percben kiköltözött és sátratbontott, majd ugyanígy tett Kati és Klári időközben megszáradt üres sátrával is. Mire mindezttető alá hordta, már zuhogott is az eső. A többi sátrat ébredési sorrendben bontottuk, folyama-tosan hordtuk az étkező részbe a csomagokat, miközben a vizes dolgok szárítása és a szárazakelpakolása folyt. Harcedzett fiaink-lányaink az esőben pakolásból és a sátrak tisztántartásából isjelesre vizsgáztak, így 10 óra után mármeg is reggeliztünk, majd a konyhaszertis helyére raktuk.

Miután 4 órán keresztül ázott ürge-ként güriztünk, a végén még a nap is ki-sütött! Ekkor már csak a két legnagyobbsátrunk külső leple állt lábon, ezeketpedig hagytuk száradni. A buszos szek-ció csomagjait Balázsék bungalójába pa-koltuk be, a többiek az autó csomagtar-tóját tömték tele, majd az utolsó sátrakbontása és elpakolása után a szomszé-dos kőbánya kalandparkját vettük célba.

Irtó hosszú lépcsőmászás, majd a ta-lálkozási pont megbeszélése után a szél-rózsa minden irányába szétszéledve fe-deztük fel a terepet: bob, függőhíd, mászófal, kötélpályák, állatsimogató, sétaút a bányafal pere-mén szép kilátással, valamint a bányaudvaron kialakított „tókában” békásztunk, illetveebihalásztunk. Zoli és Tünde visszavándoroltak a Sástói kilátóhoz is, hogy szembe nézhessenekvelünk. Büfés ebédelés után elbúcsúztunk az autós szekció nagy részétől, majd egy darabigfarkasszemet néztünk egy újabb trópusi zivatarfelhővel, ezért esőtől tartva bemenekültünk arégi érczúzóból kialakított várromba. Szerencsére a zivatar a Zagyva völgyében maradt – hogy aZagyva is a medrében maradt-e abban már nem voltunk biztosak – mi pedig fölfedeztük a vár-rom előtti játszóteret kötélcsúszdával és egy négyágú mérleghintával, amelynek rengeteg ülő-kéjén maradék csapatunk teljes létszámban libikókázott egy kiadósat.

Mivel közeledett a hazafelé tartó buszunk, így fájó szívvel búcsút intettünk a tájnak, és avégre naposra fordult időjárásnak, majd száraz lábon hazautaztunk.

Résztvevők: Búr Márk, Birtalan Klára, Földesi Katalin, Hegedűs Krisztián, Hegedűsné Irén-ke, Hamara Andrea, Kertes József, Kertes Balázs, Kutsera Imre, Kutseráné Edit, Kutsera Kristóf,Hanák Tünde, Magyar Zoltán, Majer Zsuzsanna, Szabó László Laciapu, Szabóné Berger Ildikó,ifjabb Szabó László, Verókné Szép Éva, Verók Mónika, Verók Barbara, Verók Bernadett, VerókVivien.

Majer Zsuzsanna, MKEfotók: Majer Zsuzsanna, Hanák Tünde

A libikóka-csapat

12Kísért a múlt – A történelmi Magyarország várai

A Vág menti Inóc hegység tövében, a folyóbal partján, a síkságból kiemelkedő 70 métermagasságú, magányos mészkősziklára épült felBeckó vára. Tengerszint feletti magassága 245méter. Nagyjából É-D-i irányban hosszan nyú-lik el a viszonylag keskeny sziklagerincen a te-kintélyes területű középkori erősség. Az egy-kori legkülső – napjainkra már elpusztult –kapun belépve hosszú fal szorosba jutunk. In-nen újabb kapun át, érkezünk meg az Alsó-várnagyméretű udvarára, amit magas várfalak vesz-nek körbe. A függőleges sziklafal mellett ÉK-felé a várfal teljesen lenyúlik a hegyoldal lábá-ig. A várudvar felé hatalmas méretű, vastag falúXVI. században épített bástya lőrései tátongnak.Ezekből a védők pusztító ágyútűz alá vehettékaz alsóbb szintre betört ostromlókat. A várud-varról bal felé, egyre magasabban vezet az út,amin haladva megérkezünk a felső várba. Jobboldalról szögletes öregtorony fogad, mellettekör alaprajzú torony, és a már említett ágyú-bástya magasodik. A Ny-i oldalt az L-alakú la-kóhelység szobái foglalják el. Innen a sziklage-rinc legmagasabb pontjához vezet az utunk.Szinte teljes magasságáig áll a sokszögletű vár-kápolna, aminek csodálatos gótikus boltíveimég részben láthatóak. A sziklacsúcs végén aStibor vajda által építtetett több emelet magaspalota romjai fogadnak minket. Ennek az ÉNy-i oldala az alapokig ledőlt, de a többi helyenteljes magasságig állnak a építők által gótikusstílusban emelt falak.

Beckó vár

Nagy valószínűséggel a XII. században fel-épített, és vár ispánság székhelyéül szolgálóBeckó első, napjainkig fennmaradt írásos em-lítése csak Anonymus történetírótól maradtfenn, aki 1205 után írt róla. A meredek szikla-csúcsot koronázó kővárba húzódott fegyvere-sek visszaverték az 1241-es tatárjárás idején atámadó mongol lovasságot. A XIV. század ele-jén a Vág folyó vidékének sok más erősségévelegyetemben Beckót is elfoglalták Csák Mátéoligarcha fegyveresei. A báró uralmának csakaz 1321-ben bekövetkezett halála vetett véget,ami után Károly Róbert király birtokába kerülta vár és minden hozzá tartozó jobbágyfalu.Luxemburgi Zsigmond király a leghűségesebbpárthívei közé tartozó, lengyel származásúStibor bárónak adományozta oda, aki itt épí-tette ki a fényűző főúri szállását. Ez a XV. száza-di időszak számítható Beckó várának fényko-raként. A várbirtokot Stibor erdélyi vajda halá-la után az egyetlen fia örökölte meg, majd az ő1434-es elhunyta után – a törvény szerinti le-ány-negyed részeként – Stiborici Katalin. Miu-tán a főnemesi kisasszony Alsólendvai BánffyPál királyi lovászmesterhez feleségül ment, abeckói váruradalom is ezt a nagyúri famíliátgazdagította. A magas sziklacsúcson emelkedővár a fennállásának további évszázadaiban vé-gig a Bánffy család tulajdonában állt. MivelBeckó a XVI. – XVII. században messze esett atörök hódoltság véres csatamezőitől, viszony-lag nyugodtan élhettek a földesurai a bizton-

13 Túra ajánló – Bükk: Őr-kő, Pes-kő

ságos falak mögött. Egyetlen esetet jegyeztekfel a krónikák, miszerint 1599-ben egy erre por-tyázó tatár lovascsapat intézett támadást elle-ne, de az őrség sikeresen visszaverte a roha-mukat. Mivel Beckó vára nem számított kato-nailag fontos helynek, magánföldesurai nemépítették ki a korszak hadviselésének megfele-lően, csupán egyetlen ágyúbástyával erősítet-ték meg a Felső-várat. A XVII. századi Habsburgcsászári és királyi ház ellen vívott erdélyi had-járatok idején {Bocskai, Bethlen és I. RákócziGyörgy fejedelmek} nagy valószínűséggel azőrsége önként kaput nyitott a megjelenő er-délyi seregek előtt. Az 1644-es esztendőbenBánffy Kristóf nagyúrral fiú utód hátrahagyásanélkül kihalt a főnemesi család. A leányági örö-kösök az erősség fenntartásával nem, csak a 17jobbágyfaluból álló uradalom megszerzése ér-dekében folytatott perrel törődtek, így az egy-koron fényes napokat látott erődítmény rom-lásnak indult. Beckó utolsó katonai eseménye1707-ben történt, amikor Ocskay László por-

Egerből menetrendszerinti autóbusszal me-gyünk Bélapátfalvára. Gyalogtúránk itt kezdő-dik. Mellőzve a helyi nevezetességek megtekin-tését, rögtön a Gyári-tó irányába indulunk, kö-vetve a P és K sáv turistajelzést egészen a Lóczyforrásig. Itt ivóvízzel feltankolunk, erőt gyűj-tünk, majd a P kereszt nyomvonalán nekiló-dulunk a hegynek. Nagy-Pereszne a neve ezenelső bemelegítő szakasznak, melyet túlélve,hamarosan a Kelemen-széke és az Őr-kő közöttinyeregben, a turistautak csomópontjában lévőKatonasíroknál leszünk. Főhajtással emléke-zünk a II. világháborúban itt elesett katonákra.

Követve a K, P, S turistajelzéseket, utunkemelkedővel folytatódik. Először a Péter útonmajd a Kásás úton haladunk az Ördög-hegy irá-

Régen járt utakon2009. szeptember 5.

tyázó kuruc lovasai megtámadták és elfoglal-ták a kőfallal kerített kicsiny városkát, majd avár ellen vonultak fel. Ennek védői azonbanszapora sortüzeikkel véresen visszaverték a fel-kelők támadását, mire a kurucok bosszúból ki-fosztották a várost és a templomokat, sőt azegykorú források szerint a helybeli asszonyo-kat meztelenre vetkőztetve kihajtották a havasutcákra. Miután 1708-ban Rákóczi fejedelemsorsdöntő csatát vesztett Trencsénnél, erről avidékről végleg kiszorultak a Habsburg ház el-len fegyvert fogó felkelők. 1711-ben, a Rákó-czi szabadságharc bukása után Beckó vára, va-lószínűleg császárhű tulajdonosai miatt, elke-rülte a magyar várakra kimondott lerombolásiparancsot. Rövidesen azonban, 1729-ben elértea végzete, egy tűzvészben leégett az egész vár,a hatalmas helyreállítási költségei miatt pediga tulajdonosai nem építették újjá, hanem akörnyékbeli jobbágy falvakban emelt kényel-mesebb kastélyaikba költöztek el.

Orbán Imre, MKE

A Bükköt lelkesen járó túratársak számára, bizonyára ismert helyeket ajánlok a hétvégé-re. Hiszen melyikünk nem járt még az Őr-kő vagy a Pes-kő tetején? Akárhányszor is voltunkott, sohasem lehet megunni a Déli Bükk szikláiról elénk táruló panorámát. Mindezen gyönyö-rűségek ellenére, csapatunk másfelé kalandozott az utóbbi években. Ideje újrajárni az évsza-konként más és más szépségeket rejtő útvonalakat. Barangoljunk együtt ezen a nyár végi,kora őszi szombaton!

nyába egészen egy fiatal fenyvesig, amit átszel-ve hamarosan az országos-kék jelzésen mene-telünk tovább. Még ötven métert sem megyünke forgalmas turista-főúton, mire az Őr-kőre fel-vezető útkereszteződéshez érünk. Ugyan acsúcsra mutató táblát és a háromszög jelzése-ket eltávolították, mindezek ellenére nem fo-gunk eltévedni. Hamarosan elérjük túránk leg-magasabb pontját, a 880 métert. Az internetenaz Őr-kőről ez olvasható: „A fennsík nyugatibástyája, szép kilátópont. Alatta áll az Egri Kár-pát Egyesület kulcsos-háza az Őrkő-ház. Tete-jéről szép kilátás nyílik a déli-bükkre,Tárkányra, Egerre.”

Rövid ideig gyönyörködünk az említettszép kilátásban. Majd a hegycsúcsról leeresz-

14Túra ajánló – Bükk: Őr-kő, Pes-kő

kedünk az egyesületünk kulcsos-házához. Eza szerény – de az igaz turisták számára annálértékesebb – kalyiba szigorúan védett termé-szeti övezeten belül van, emiatt funkcióját te-kintve természetvédelmi őrhely és pihenőhelyegyben. Itt hosszabban időzünk.

Az Őrkő ház pontos történetét, korát nemtudom. Annyi bizonyos, már a két világháborúközött kiadott „Angyalos” térképen is látható.

Utunk további részében eltérünk a szokvá-nyostól. Az Országos-kék vonalát elhagyva, DKfelé indulva kimegyünk az Oltár-kőre. Mond-hatnánk, nincs itt semmi különleges, csak egy-szerűen szép. Követjük a gerincet a legmaga-sabb pontig, majd célba vesszük a következőkövünket, a Pes-kő 865 m magaslatát.

A Bükk-fennsík déli peremének gyöngysze-méről érdemes tudni, több barlang és zsom-boly is van benne. A legnagyobb, talán a hegy„névadója” a sziklafalból nyíló pest, kb. 100méterrel lejjebb található. A földrajzi nevekbenélő pest elnevezés barlangot jelent. Túránkezen célpontja – régiesen Pest-kő, vagyis olyanhegy, amiben barlang van.

A pes-kői látvány csodálatával telítődve, rá-térünk a hazavezető ösvényre. Utunk során, saj-

nos mellőznünk kell a Kárpát Egyesület Egerkezelésében lévő, a völgyben fekvő Peskő házmegtekintését is. Hiszen fölötte, kb. 350 m-rel magasabban, az erdei úton haladunk el.Fontos megemlítenem, hogy a politikai for-dulatváltást követő zavarosban a házat a te-tőzet felől feltörték, kirabolták, ami megma-radt, azt az időjárás rombolta. Mára, az ön-zetlen túratársaink anyagi segítségének, mun-kájának köszönhetően e csodálatos erdei lakkívül-belül megújult.

Levezető sétánk végég erdőben vezet,Bánya-hegy erőse – Jómarci-tető – Köves-tető– Nagy-Bánya-bérc útvonalon érünk az Ege-res-völgybe. Továbbiakban aszfaltos úton kb.másfél km megtétele után Felsőtárkányba,gyalogtúránk végére érünk.

A menetrendszerinti autóbusszal Egerbeérkezve véget ér a remélhetően mindannyi-unk számára élménydús túranap.Útvonal: Eger – Bélapátfalva – Katonasírok– Őrkő – Őrkő ház – Oltár-kő – Pes-kő –Jómarci tető – Köves-tető – Nagy-Bánya-bérc– Varróház – Felsőtárkány – Eger.Táv: 18 km, szint 600 m.

A túravezető: Nagy Péter, KEE

A túrán készült csúcsfotó (Ör-kö)

15 Túra ajánló – Bükk: A Kárpátok Őrei és Kaptárkövek

A kaptárkövek számában, az alakzatok for-májában és fülkékben leggazdagabb Szomolyaközség határa, amely 1960 óta védett terület. Atelepüléstől nyugatra emelkedik a Vén-hegy,melynek a Kaptár-völgy felé néző lejtőjén nyolcnagyobb, kúp alakú kaptárkövekkel tagolt rio-littufa vonulat húzódik. Ez Magyarország leg-több fülkével (117 db) rendelkező kaptárkő cso-portja. A vonulat felső részét Kaptárkő-tetőnek,a legmagasabb kúpos tömböt (a sorban a IV.számút) a helybeliek Király-székének nevezik.Ezen a búbos kemencéhez hasonlító, egy na-gyobb kúpra és több kisebb kúpra tagolódótömbön 48 darab fülke található.

Hétvégi túránk kiinduló pontja ezértSzomolya falu, ahonnan legkönnyebben elér-hetjük e nem mindennapi képződményeket.

A Bükk déli része2009. október 18.

A honfoglalás időszaká-ban Árpád fejedelem egyéber katonai védelmi rend-szert hozott létre. Éjjel-nap-pal strázsáló őrökkel zárta lea Kárpátok hágóit. Az akkorisorsfordító időkben ezzel isvédte a Kárpát-medenceimagyarságot. Amíg ez a vé-delmi rendszer működött,őseinket nem tudták megtá-madni. Köszönhetően a Kár-pátok Őreinek.

Az ő emléküket megörö-kítendő avatták fel első ízben1915-ben KolozsváronSzeszák Ferenc “Kárpátok

A Kárpátok Őrei

Őre” emlékművét, melyet szá-mos nemzeti hagyományain-kat megörökítő relikviánkkalegyütt 1918-ban elpusztítottak.

A magyar kisebbség a ro-mániai rendszerváltás utánTőkés László Püspökkel azélen újra fel szerette volna állí-tani Kolozsváron ezt az emlék-művet. Ám ez politikai okok-ból nem sikerült. Így kerültHorváth Béres János szobrászés Tóth Vásárhelyi József épí-tész alkotása a Szalajka-völgy-be, melyet 2002. november 17-én avattak föl.

Köves Gyula, KEE

Szombaton 2009. október 10-én, Szilvásváradon a Kárpátok Őre szobornál találkozzunka már hagyományos Kárpát-medencei magyarok ünnepségén! A rendezvény 11 órakor kezdő-dik! Ha van köztünk olyan, aki előtt ismeretlen a rendezvény ill. a szobor története, annakokulásul íme néhány szó róla:

A kaptárkövek – más elnevezés szerint köpüskövek, vakablakoskövek, bálványkövek –,olyan sziklavonulatok vagy kúp alakú kőtornyok, amelyek oldalaiba a régmúlt korok embe-rei fülkéket (vakablakokat) faragtak.

Mielőtt azonban felfedeznénk ezt a kaptár-kő-csoportot, a faluban meglátogatunk egysóbarlangot és némi ismeretet gyűjthetünk aszomolyai kőfaragás történetéről. MindebbenGuczi István polgármester úr lesz segítségünk-re, aki kalauzol bennünket a faluban.

A rövid falusi kitérő után elindulunk a kö-vekhez. A távolban feltűnő Nagy Négyes mel-lett (Nagy-Eged, Kis-Tiba, Nagy-Tiba, Várhegy)elérjük a kaptárkő csoportot . Itt ki-ki tetszéseszerint ismerkedhet a kövekkel, elgondolkod-hat azon, hogy hogyan is keletkeztek ezek? Ter-mészetesen nem marad segítség nélkül, merta kiváló útbaigazító táblákon talál sok hasznosinformációt.

A kaptárkövek után egy rövid, kb. 1,5 km-eskitérővel a Vásáros-hegy érintésével becsatlako-

16

Tavaly még november elején is szép őszivasárnapon dolgoztunk a Hideghegyről leve-zető síút tisztításán. Idén két naposra tervez-tük a túrát, mert a sípályák környékén is soktennivalót láttunk. Mivel az önkéntes munká-sokat szállás nem várta a hegyen, az éjszakát aBörzsöny szívében, az egykori erdei munká-sok szállásán, a Csarna-patak menti Halyagos-házban terveztük eltölteni, a Kemencei ErdeiVasútbarátok szállásán.

2009. október 10-én még nyári meleg volta Kárpát-medencében, de öt napra rá Buda-

Őszi munkatúra a Börzsönyben – téli időjárásban

zunk a Szomolyáról Egerbe tartó piros turista-jelzésbe és azon folytatjuk tovább utunkat.

Hamarosan ismét feltűnik a Nagy Négyesés elérünk a Czakó-föld melletti turistaút el-ágazáshoz. Innen már láthatjuk másikuticélunkat a Mész- hegyet, melynek nyugatioldalán is van egy kaptárkő-csoport, amit szin-tén meglátogatunk.

Mindkét kaptárkő-csoportnál van geoláda,ezért ha valakit érdekel a geocaching (geoládakeresés) megpróbálkozhat a megtalálásukkal is.

A Mész-hegyi kaptárköveket elhagyva a sár-ga jelzésen a jobbára már leszüretelt szőlő táb-lák között gyalogolunk vissza Egerbe.

Útvonal: Szomolya – Kaptárkövek – Vásáros-hegy – Czakó föld – Mész-hegyi kaptárkövek –Pajados – EgerTáv: 14 km, szint: 200 m.

A túravezető: Bakos Csaba, KEE

pesten már hullott a hó, megdöntve a nyilván-tartott hidegrekordot. Ha Magyarországonilyen a globális felmelegedés, akkor rövidesenújra királyt választhatunk a befagyott Duna je-gén. De a Magyarországi Kárpát Egyesület hétveterán sízőjét csak inspirálta, hogy már októ-berben is havasan láthatja kedvenc hazai he-gyét, így 17-én, szombaton reggel 9-kor márKirályréten voltunk. Csákányok, lapátok és bo-kornyeső ollók kíséretében raktuk be hátizsák-jainkat a hétvégeken a hideghegyi turistaházáltal rendszeresen működtetett terepjáró au-

tóbuszba, és máris indultunk fölfelé.Négyszáz méteres magasságban föltün-tetek az első hófoltok, és ahogy kapasz-kodott följebb a busz, egyre inkábbbeértünk a télbe. Magas Taxon már min-dent hó borított, a szépen lekaszált ré-tet és a magas fákat. Meddig fog följut-ni a nyári gumikkal rendelkező busz –motoszkált az utasokban a kérdés? Akammerhofi kanyart még sikerrel vet-te, de az azt követő emelkedőt csak ke-servesen, többször is nekifutva, hogyazután vagy 150 méterrel a turistaházelőtt végleg elakadjon a jó tíz centimé-

Egyesületi élet – Munkatúra, Börzsöny

17

teres hóban. Így jött egy bemelegítőséta, utána még jobban esett a forró teaés az erőt adó birsalmasajt a pár évemegújult menedékházban. Elkészülteka havas tájat igazoló fényképek, és in-dultunk is az északi sípályák felé. Ápri-lisban gyakran tapostuk a havat a ge-rinc oldalában haladó úton, de október-ben még soha, noha januárban lesz öt-ven éve, hogy első hideghegyi sítúrá-mon életreszóló szerelem szövődöttbennem - Berde József találó szavaitidézve - „kicsiny hazánk Jóreménység-foka” iránt.

Első programként az idei síszezonvégére elkészült új, északi nagy felvonót szem-léltük meg. A Tatra-Poma felső állomásához arégi felvonó házának a tetejét el kellett bonta-ni. Az építkezés és a szerelés maradványai otthevernek a régi kiszállóhelyen, lett volna idő anyáron elszállítani. A kiszállás helye jóval lej-jebb került, szerencsére a pálya másik oldaláraérkező kisebb felvonóval azért fel lehet jutni a840 méteres magasságig. Tavaly erről a enneka felvonónak a végállomásától kialakítottunkegy átcsúszó szakaszt az erdőn keresztül a délipályához. Ezt az erdőrészt most megtisztítot-tuk a hóból is kilátszó letört gallyaktól, és ahótól roskadozó, helyenként a földig hajló ága-kat, indákat is eltávolítottuk. Tehát ezentúlmeglesz a közvetlen, lejtős összeköttetés azészaki és a déli pályák között. A szegélyező fá-kat még célszerű lesz festékkel megjelölni.

A 2-es („kis északi”) pálya felső szakaszaegy lankában végződő kellemes lejtő, de eztkövetően, az egykori síugró-sánc melletti részmeredekebb, ráadásul a szél és a korán besütőnap miatt hamar lekopik róla a hó. Ezért márjó húsz éve a pályától balra kialakítottunk egyelkerülő, szerpentín-szerű erdei ösvényt. Mosteltávolítottuk az erre rászakadt nagy faágakat,ezentúl ezen lehet elérni a 2-es pálya enyhébbfolytatását, illetve erről is rá lehet térni az észa-ki kis felvonóhoz vezető ösvényre. A pálya al-sóbb szakasza beszűkül, ráadásul meredekebbis, itt mindig hamar lekoptatják a havat a sí-zők. Pár éve ennek megakadályozása kidőlt fák-ból, letörött vastagabb ágakból palánkot épí-tettünk. Ezt most megerősítettük. Nagy hó ese-tén ez a szakasz el is kerülhető, ha az erdőben

jobbra tartva átcsúszunk a Csarna-toroknaknevezett vízmosás túloldalára, ezt is járhatób-bá tettük. A beszűkülés után egy kellemes, kö-zel 500 méteres egyenes lejtőn lehet(ne) be-siklani a nagy felvonó alsó állomásához. Itt ahegyoldalból rendszeresen szivárgó víz elve-zetésére hét évvel ezelőtt árkot ástunk, ami azelmúlt években eltűnt. Most akkora volt itt ahó és sár keveréke, hogy tökéletes munkát nemlehetett végezni, de kisebb víz-levezető árkok-kal megkezdtük a terület kiszárítását. Nagygondot azonban nem ez fog okozni, hanemamit ezután láttunk. Ahol a 2-es és az 1-es sípá-lya találkozik, a terepet teljesen eltorlaszoljáka kidőlt – netalán ritkítás céljából kivágott –hatalmas bükkfák. Úgy látszik ide sem az erdé-szet, sem az elszaporodó fatolvajok nem jut-nak el – persze, mert innen nehéz a faanyagelszállítása. (Azért ez megoldható, hiszen ami-kor közel harminc éve a 2-es pályát a kemen-cei erdészet az akkori Dunakanyar Intéző Bi-zottság támogatásával, az én javaslatomra ki-építette, a kitűnő minőségű bükköt hetek alattleszállították.) Sajnos az 1-es pálya legalsó sza-kaszán is jó pár ledőlt fa fekszik keresztbe.Amennyiben a még várható szárazabb na-pokban ezeket az akadályokat nem fogjákeltávolítani (láncfűrész és néhány erősember ezt fél nap alatt el tudja végezni),akkor hiába épült meg a korszerű, nagyteljesítményű Poma-lift, hiába lesz hóbangazdag tél, Magyarország leghosszabb éslegjobb síterepe használhatatlan lesz!

Mivel már jó ideje az olvadó hóban gázol-tunk, felülről pedig hullott ránk a fákról leol-

Egyesületi élet – Munkatúra, Börzsöny

18

vadó hólé, ráadásul az eső is rázendített, neki-vágtunk a még jó óra járásnyira eső éjszakaiszállásunkhoz vezető kék + turistaútnak. Meg-állapítottuk, hogy ez még nagy hó esetén semalkalmas a sízésre, mivel keskeny és helyenkénttúl meredek. A Magas-hídi rétre kiérve már azegykori kisvasút nyomvonalán haladtunk, többízben is átkelve a Csarna- (Fekete)patakon, ésszomorúan szemlélve a két nagy áradás nyo-mán elpusztított vasúti hidak nyomait. Átázvaígy érkeztünk meg az évtizedekkel ezelőtt jólmegépített kőházhoz. Ennek egyik fele zárva,lakatlan, rajta a felirat: „Postás Távíró Sk”, de amegadott postafiók címre hiába írtam, a levél„címzett ismeretlen”-ként visszajött. A ház „la-kott” felét az egykori kemencei erdészeti célú

Egyesületi élet – Munkatúra, Börzsöny

vasutat önkéntes munkával helyreállító ésműködtető társaság használja. Ott a remek cse-répkályha otthonos meleget árasztott, és ned-ves ruháinkat, cipőinket is megszárította. Ittértettem meg a patak nevét: ebbe a szűk, észa-ki völgybe szinte soha nem süt be a nap, ezértez egy valóban sötét, ”fekete” völgy. De a ház-ban a gyertyákból kialakított „csillár” elég fénytadott ahhoz, hogy vacsorát készítsünk, illetvemegmelegítsük a hazulról hozott pörköltöt.

Másnap derültebb volt az idő, de hűvös,noha dél körül időnként a Nap is előbújt.Ahogy kaptattunk vissza Hideghegy felé, hamarmegjelent a hó, a hideghegyi rakodóra másfélórai mászás után fölérve pedig fagy fogadott.Innen már a megszokott őszi munka várt re-

ánk: a síutakat tisztítva, a ta-vasszal kiépített vízelvezetőárkokat és áthidalásokat ja-vítva, a Vasfazék-patakonnégy éve megépített fahídonáthaladva érkeztünk meg azautóparkolóhoz. A várhatótéli pazar lesiklásokra gon-dolva úgy éreztük, hogy azoktóberi tél élményén túl ismegérte a hétvégét erre amunkatúrára szánni.

Jeszenszky Géza, MKEfotók:Galgóczi Csaba, MKEKalmár Béla, MKE

19 Élménybeszámoló – Erdély, Radnai-havasok

Élménybeszámoló a Radnai-havasokgerinctúráról

(avagy hova érdemes felcipelni több kg almát)

2009. szeptember 2-6. között egy kis magyar csapat túrázott a Radnai-havasokban. Enneka kirándulásnak a szépségét, örömét szeretném most megosztani a Kedves Olvasóval, akitmindenképpen bíztatok arra, hogy járja végig az általunk is megtett utat.

Ennek a kirándulásnak a története – ha lehet egyáltalán ilyen egyszerű szóval illetni: kirán-dulás – valamikor még 2009. május végén vagy júniusban kezdődött. Ekkor ismertük meg köze-lebbről a Magyarországi Kárpát Egyesületet. Fehér Katával, az Egyesület ügyvezető alelnökévelbeszélgetve megtudtuk, hogy szeptember elején az Erdélyi Kárpát Egyesülettel együtt a Radnai-havasokba terveznek egy több napos túrát, vándortábort.

Radnai-havasok. Nem sokat tudtunk erről az erdélyi Kárpátok észak-keleti csücskében meg-búvó csodálatos világról. Legfeljebb csak annyit, hogy ebben a hegységben van a Keleti-Kárpá-tok legmagasabb csúcsa, amely a visszacsatolt Észak-Erdéllyel egyetemben egy ideig Magyaror-szág legmagasabb pontja is volt. Jelenlegi neve (Radnai-) Köves-csúcs, románul Nagy - Pietrosz,1940-44 között Horthy – csúcs, 2303 méter magas.

Amint megtudtuk a „hírt”, azonnal elkezdtük a szervezés, sőt mondhatjuk szervezkedésnekis. Kinek lenne kedve velünk tartani, kik azok, akik szeretik a magashegyi túrákat és/vagy Er-délyt, a pártatlan erdélyi hegyvonulatokat.

Végül könnyedén összejött az a 14 fő, akik vállalkoztak arra, hogy végig menjenek a Radnai-havasok főgerincén a Radnai-hágótól Borsáig, az egykori szép üdülőfaluig. Név szerint: BarkaszGábor (túravezető Szatmári EKE) és Szabó Katalin ( Szatmári EKE), Balog Boglárka Katalin, EgriFerenc és Bokor Sándor (EKE Bihar), Lengyel Hunor (EKE Brassó), Bacsó Júlia és Bacsó Zsófia(MKE), Fehér Katalin és Kuntner Gábor (PKE), Tátrai „Géza” Gábor (Szögliget), Ádám „Yoke”József (Gödre), Pánovics „Pánó” István (Kéthely), Miklós „Jamy” Gábor (Kaposvár).

Kis csapatunk több részben érkezett meg Hosszúmezőre, a Máramarossziget mellett fekvő80,3 százalékban magyarok lakta faluba. Az általam vezetett „somogyi-borsodi” különítményszeptember elsején vágott neki a Budapest – Szatmárnémeti – Sárköz - Avasújváros – Hosszú-mező útvonalnak.

Korán reggel indultunk hárman: Ádám József, Pánovics István és Miklós Gábor. Nyíregyhá-zán felvettük jó barátunkat Tátrai „Géza” Gábort (ekkor már két Gáborról tudtunk), majd iránySzatmárnémeti. Minden simán ment szerencsére, sem a határon, sem a városban nem akadtsemmi probléma.

Szatmárnémeti talán kevesebb figyelmet kap, mint partiumi „nagytestvére” Nagyvárad vagyArad. Ezt mindenképpen szerettük volna kicsit ellensúlyozni, így egy másfél órára megálltunk afőtéren, hogy felkeressük ezt a letagadhatatlanul magyar várost, amelynek ma magyar polgár-mestere van Illyés Gyula (RMDSZ) személyében, és amelynek több mint 45.000 fős magyarlakossága (ez a város 40 százaléka) figyelmet és megbecsülést érdemel.

A városban sétálva találtuk meg Petőfi Sándor és Szendrey Júlia esküvőjének helyszínét aPüspöki Palotához tarozó Kápolnát, valamint a klasszicista-barokk jegyekkel büszkélkedő JézusMennybemenetele Székesegyházat, a Tűzoltó-tornyot, amelyre szerencsére fel tudtunk menni.Megnéztük a Kölcsey Ferenc Gimnáziumot, a neoreneszánsz Vécsey-palotát, ahol a szatmáribékét írták alá 1711-ben. S ha Szatmárnémetiben járunk, akkor nem hagyhattuk ki a volt Pannó-nia Szálló csodálatos szecessziós épülettömbjét és természetesen a Szamos-partot sem. Koradélután indultunk az Avason keresztül be Máramarosba. (folytatás 2010/1)

Miklós Gábor

20Egyesületi élet – Meghívó III. Kárpát-medencei Téli tábor, Erdély

M e g h í v óM e g h í v óM e g h í v óM e g h í v óM e g h í v ó

A Magyarországi Kárpát Egyesület 2010. március 5-8. között rendezi meg a történelmituristaegyesületek III. Kárpát-medencei Téli Táborát Erdélyben, a Madarasi Hargitán.

A magyarok által lakott területek legma-gasabb pontja (1800 m tszfm) alatt van a szé-pen fejlődő erdélyi üdülőhely és síközpontJó minőségű sífelszerelés a helyszínen bérel-hető, hóágyúzottak a pályák, tehát garantálta jó hó minőség. (http://www.sielok.hu/siterep/madarasihargita/).

A jelentkezéskor előnyben részesülnek a30 év alattiak, a határon túlról érkezők, vala-mint az MKE és tagszervezetei tagjai. Sítudáskívánatos, de reggelenként síoktatást is kíná-lunk. Ebben a táborban sífutásoktatást is ter-vezünk, és akik nem szeretnének sízni, lehetőség lesz gyalogtúrákra hótalppal vagy ba-kancsban a tereptől függően

Elhelyezés az újonnan épült, kényelmesSúgó Vendégházban ( www.sielok.hu/szallas/sugo ) (1650 m tszfm), 2-4 ágyas fürdőszo-bás szobákban, illetve két társas szobában .

Vagy egyénileg.Étkezés (reggeli és vacsora) a Súgóban.Utazás egyénileg vagy Budapestről autó-

busszal oda-vissza éjszaka. Indulás március4-én, csütörtökön kb. este 7-kor, érkezés pén-tek reggel a Zetelakához tartozó Ivóba, ahon-nan traktor vontatta kocsik szállítják fel arésztvevőket a szálláshoz. Visszaindulás 8-ána délutáni órákban.

A program önköltséges, a várható költség 30-35 ezer Ft, az MKE, EKE és tagszervezete-ik tagjainak 5000.-Ft kedvezményt tervezünk az NCA pályázat eredményétől függően. Rész-letek honlapon: www.karpategyulet.hu

Elnökség