SZERZÔKÁbrahám Barna (Á) ■ Bangha Imre (BI) ■ Batta András (B) ■ Benyó Tibor (BT) ■ Csapó Krisztina (CSK)

Csupor Zoltán (CSZ) ■ Dévényi Kinga (DK) ■ F. Dózsa Katalin (FDK) ■ Frenyó Zoltán (F)Glaser Tamás (GT) ■ Hidán Csaba László (HCS) ■ Kicsi Sándor András (KSA)

Kócziánné dr. Szentpéteri Erzsébet (SZE) ■ Koppány György (K) ■ Kovács Sándor (KS) ■ Kovács Zoltán (KZ)Kõvári Anett (KA) ■ Lichtmann Tamás (L) ■ Madary Kamill (MK) ■ Magyar László András (ML)

Magyarics Tamás (MT) ■ Matuz Edit (MAT) ■ Mojzsis Dóra (M) ■ Négyesi Mária (NM)Németh György (N) ■ Orbán Eszter (OE) ■ Pálffy László (PL) ■ Ponori Thewrewk Aurél (P) ■ Pap János (PJ)

Püspöki Nagy Péter (PNP) ■ Renner Zsuzsanna (R) ■ Ribáry Márton (RM) ■ Sipka László (SL)Szikora Katalin (SZ) ■ Szombathy Zoltán (SZZ) ■ Szûcs Tamás (SZT) ■ Takács Ferenc (TF) ■ Vígh Zoltán (V)

Zarándy Zoltán (Z) ■ Zsoldos Attila (ZS)

FÔSZERKESZTÔMárton András

SZERKESZTÔOrbán Eszter

FÕMUNKATÁRSHermann Zsolt

KÉPSZERKESZTÔKalavszky Zsófia

Orbán Eszter

BORÍTÓTERVJeney Zoltán

FORDÍTÁSOKBabits Mihály (Ovidius 34) ■ Faludy György (Ibn Hamdisz 152) ■ Frenyó Zoltán (Li Taj-po 118)

Illyés Gyula (Cao-cse 76, Charles d’Orleans 203) ■ Jékely Zoltán (Dante 160)Mohay András (A Fiziológus intelmei 119) ■ Moravcsik Gyula (Bölcs Leó 119)

Muraközy Gyula (Juvenalis 14) ■ Sárközi György (Petrarca 203)

Az 1989-ben alapított azonos címû periodika felújított, átszerkesztett változata

Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a nyilvános elõadás, a rádió- és televízióadás, valaminta fordítás jogát. A könyv részleteinek vagy egészének, szövegeinek, illusztrációinak bármilyen eljárással,bármilyen célból történõ felhasználása kizárólag a kiadó elõzetes írásbeli nyilatkozata alapján lehetséges.

A kiadásban együttmûködõ partner a SzemTanú Alapítvány© SzemTanú, 2012

TARTALOM

Kr. e. 100 – Kr. u. 100 7Politika 8 ■ Közügyek 12 ■ Gazdaság 16 ■ Fókusz 19Tudomány 20 ■ Divat 22 ■ Gasztronómia 26Postagalamb 27 ■ Hírügynökségi jelentések 28Exkluzív interjú 30 ■ Kultúra 32 ■ Lexikon 38Fókusz 39 ■ Környezet 40 ■ Közügyek 44 ■ Sport 46Ajánlatok idõutazóknak 48

100–700 49Politika 50 ■ Háttér 53 ■ Politika 54 ■ Gazdaság 56Technika 58 ■ Tudomány 61 ■ Fókusz 62 ■ Divat 64Gasztronómia 68 ■ Postagalamb 69Hírügynökségi jelentések 70 ■ Exkluzív interjú 72Kultúra 74 ■ Lexikon 80 ■ Egyház 81 ■ Környezet 84Közügyek 86 ■ Sport 88 ■ Ajánlatok idõutazóknak 90

700–1000 91Politika 92 ■ Közügyek 98 ■ Gazdaság 102Tudomány 104 ■ Divat 106 ■ Gasztronómia 110Hírügynökségi jelentések 112 ■ Exkluzív interjú 114Kultúra 116 ■ Lexikon 122 ■ Postagalamb 123Környezet 124 ■ Közügyek 128 ■ Sport 130Ajánlatok idõutazóknak 132

1000–1300 133Politika 134 ■ Háttér 137 ■ Egyház 138Gazdaság 142 ■ Tudomány 144 ■ Felfedezõk 148Képregény 149 ■ Divat 150 ■ Gasztronómia 152Postagalamb 153 ■ Hírügynökségi jelentések 154Exkluzív interjú 156 ■ Kultúra 158 ■ Lexikon 166Környezet 168 ■ Hihetetlen 169 ■ Közügyek 170Sport 172 ■ Körözés 174

1300–1500 175Politika 176 ■ Háttér 179 ■ Politika 180Egyház 183 ■ Közügyek 184 ■ Gazdaság 186Tudomány 188 ■ Divat 190 ■ Gasztronómia 194Postagalamb 195 ■ Hírügynökségi jelentések 196Exkluzív interjú 198 ■ Kultúra 200 ■ Lexikon 206Páros oldal 207 ■ Környezet 208 ■ Szabadidõ 210Közügyek 211 ■ Sport 214Ajánlatok idõutazóknak 216

Öröknaptár 217

Címmutató 218

A képek forrásai 222

I. ÉVFOLYAM • 1. SZÁM

A vörös szemöldökûeklázadása

Pénzen vett voksokVálasztási visszaélések történtek az idénis, L. Aurelius Cotta és L. Manlius Torquatuskonzuli évében, vagyis Kr. e. 65-ben. A kö-vetkezõ év kijelölt konzuljairól, P. Autroni-usról és P. Sulláról kiderült, hogy vesztege-téssel akarták hivatalukat megszerezni. Avizsgálat szerint a fõtisztviselõket fejenként4-4 millió sestertiusszal – melynek értékeazonos körülbelül ugyanennyi gramm ezüs-tével – akarták megvásárolni. Szerencsére ajelenlegi konzul, Aurelius Cotta résen volt,így a vesztegetõk leleplezõdtek. Elestek akonzuli hivataltól, és bíróság elé állítottákõket. Példás ítéletet várunk! ■ N

Kr. e. 100 – Kr. u. 100

Háború a Közel-Keleten

A zsarnok szelleme

Júdeában volt ugyan király, II. Agrippa, devalójában a római helytartó uralkodott, akiCæsareában nyíltan támogatta a zsidók el-len fellépõ görög és szír telepeseket. A zeló-ták – Izrael bosszúállói – egyre nyíltabbankészültek országuk felszabadítására. Amikora helytartó, Gessius Florus Cæsareában a

zsidók ellenében a szíreket tette a városuraivá, és õk a város zsinagógáját is megtá-madva elûzték a zsidókat – a helytartó pe-dig el akarta foglalni a Templomot –, a fel-háborodott nép elûzte õt. Ezzel kitört a zsi-dó háború néven ismeretes lázadás.

Folytatás a 9. oldalon

Jeruzsálem a pusztítások elõtt

Változások Dáciában?

Meghalt a dák birodalom korlátlan ura, Bure-bista, aki népét – egy Dekaineosz nevû pap-pal együttmûködve – szokatlan engedelmes-ségre bírta, úgyhogy szinte istenként tisztel-ték õket. Ez a nép, bár különösen szeretteaz italt, Burebista parancsára még a szõlõtõ-kéket is kivágta. Az uralkodó a dákoktólmegkövetelte a feltétlen engedelmességet.Az ingerlékeny, állandóan támadó kedvû Bu-rebista igen veszélyes szomszédnak számí-tott a birodalom határa mellett. Ha forrása-ink nem tévednek, az isteni Cæsar meggyil-kolásának esztendejében „néhány lázadómegbuktatta” Burebistát. Elfogták a dákokmegdönthetetlennek hitt teljhatalmú urát –aki egy dicsekvõ feliratán „elsõ és legna-gyobb uralkodónak” nevezte magát –, majdfoglyul ejtése után, talán társai elrettenté-séül, talán múltbéli túlkapásai miatti fölhá-borodásukban, rövid úton kivégezték. Kér-dés azonban, ezzel eltávozott-e a kivégzettzsarnok szelleme is, és ha igen, megszaba-dultunk-e tõle örökre... ■ N

A T A R T A L O M B Ó L

Róma lángokban! . . . . . . . . . . . . . . . 8. OLDAL

Megszületett a Messiás? . . . . . . . . . 11. OLDAL

Két várost fenyeget a Vesuvius . . . . . 13. OLDAL

Káosz az egészségügyben . . . . . . . . 14. OLDAL

Vénusz szolgálólányai . . . . . . . . . . . 15. OLDAL

A selyemkapcsolat . . . . . . . . . . . . . . 18. OLDAL

Divatháború a szenátusban . . . . . . . 23. OLDAL

Császári Zenehivatal Kínában . . . . . 32. OLDAL

Indiában hódít a lapos tetõ . . . . . . . 40. OLDAL

Olimpiai elõzetes . . . . . . . . . . . . . . . 47. OLDAL

EXKLUZÍV

Aki nyilatkozik:

Poncius Pilátus

Interjú a 30. oldalon

Kiküldött tudósítónk jelenti Kínából

Kr. u. 23. október 4. A felkelõk a keleti olda-lon, a falon áttörve betörtek a kínai fõváros-ba, Csanganba. Néhány órás kemény harcután napnyugtára négy mérföldet nyomul-tak elõre, és elérték a császári palotát. Más-nap, miután a fõvárosban is számosan csat-lakoztak hozzájuk, megkezdõdött a palotaostroma, ami végül egész napon át tartott.A trónbitorló Vang Mang nemcsak fegyvere-seit vetette be ellenük, hanem mágikus esz-közökhöz is folyamodott, például a böjthöz.Úgy látszik, sikertelenül. A következõ naphajnalán ugyanis kocsiján kihajtott a VízbenFürdõ Teraszra, és ott ezernél alig több test-õrével védõállásba helyezkedett. Mindaddigsikerrel tudták védeni magukat, amíg nyilaikmind egy szálig el nem fogytak. Ekkor kard-dal kézitusába bocsátkoztak, amely viszontmár egyértelmûen a túlerõnek kedvezett: afelkelõk késõ délutánra bevették a teraszt,ahol Vang Mangot és híveit kegyetlenül le-gyilkolták. ■ KSA

Folytatás a 8. oldalon

14/KÖZÜGYEK Kr. e. 100 – Kr. u. 100

Egyes politikusokezt is meglovagolják

Róma nemcsak a Forumból, aColosseumból, a díszes már-ványtemplomokból és középü-letekbõl áll. Ezek az épületekkétségtelenül a többi fölé maga-sodnak, mégsem ezek jellemzõ-ek a városra. Néhány adat kellõ-képpen érzékelteti, hogy – haAugustus büszkén mondogattais, hogy fából és agyagból épültváros fölött vette át az uralmat,és márványból épült metropo-list hagyott maga után – valójá-ban nem számíthat luxusviszo-nyokra az, aki megfelelõ vagyonnélkül kíván a birodalom fõváro-sában megtelepedni.

Nos, Róma 13,7 négyzetkilo-méternyi területén egymillióember él, ráadásul több mint afelük e terület mintegy egyhar-madán zsúfolódik össze. A vá-ros szívében a népsûrûség meg-haladja az 150 ezer fõt négyzet-kilométerenként. Ilyen zsúfoltnyomornegyedekkel sajnos vi-lágszerte egyre több városnakszámolnia kell a jövõben.

Nem enyhül a lakásmizériaA zsúfolt és szinte elviselhe-

tetlenül büdös város megpróbálfölfelé terjeszkedni. Egyre többbérkaszárnya épül, még tizen-két emeletesek is, így aztán aszûk utcákat 35 méterre nyúlóbérházak árnyékolják be. Augus-tus ugyan 21 méterben maxi-málta a házak magasságát, denem sokat ért vele: az építkezé-si vállalkozók betartották azelõírt magasságot, de ezen be-lül hét emeletet tömörítettekössze – e házakban a bérlõkmáig a mennyezetbe verik a fe-jüket. A lakásokat a belsõ udvar-ról vagy a függõfolyosóról lehetmegközelíteni, általában egyszobából állnak, amelyik ritkánnagyobb 10 négyzetméternél.Egy emeleten általában 25, egyegész házban pedig átlagosanmintegy 150 lakás található,vagyis könnyen kiszámítható,hogy egy-egy bérházban többmint ötszázan laknak!

E nyomorúságos odúk béreviszont nagyon magas, ami oly-kor még kapóra is jön egyné-mely jeles politikusunknak: Cæ-sar és Augustus például azáltalis növelte népszerûségét, hogya kisembereknek egy évre elen-gedte a lakbérfizetést. ■ N

Orvosok éshonoráriumok

Köztudomású, hogy Rómában,de szerte a birodalomban is,bárki, aki akar, gyógyító tevé-kenységet végezhet. A képzés –ha egyáltalán van ilyen – csakmagániskolákban folyik; az or-vosok városi társaságainak, acollegiumoknak pedig nincselég erejük ahhoz, hogy körze-teikbõl kiseprûztessék a sarlatá-nokat, borbélyokat, kuruzsló-kat, ráolvasókat.

Ráadásul az orvostársadalomis megosztott: a servus medicu-soktól, vagyis a rabszolgaorvo-soktól a tabernáikban, boltjaik-ban tevékenykedõ szabad orvo-sokon át a gladiátoriskolák és ahadsereg fix fizetésû doktoraiig,a fürdõ-, cirkuszi, városi és ud-vari orvosokig, az Augustustólszobrot kapott Antonius Musá-

Káosz az egészségügybentól Scurráig, a kenetkészítõ un-guentariusig számtalan féle-faj-ta ember és rabszolga foglalko-zik gyógyítással. S ne is beszél-jünk arról, mennyiféle specialis-ta, szakorvos mûködik a város-ban: szemészek, fogászok, fülé-szek, bõrgyógyászok, szõr- éshajorvosok. Nincs mit csodál-kozni azon, ha napról napraegyre többen halnak meg.

A honoráriumok között is el-képesztõ a különbség: némelyikbódéban csak egy ast kérnekegy foghúzásért, másutt egysestertiust egy vizitért. A csá-szári orvosok jövedelme eléri azévi 300 ezer sestertiust is. Egybizonyos Stertinius doktorrólpedig, aki Claudius császár ide-jén élt, azt beszélték, hogy csu-pán magánpraxisával összesze-dett 800 ezer sestertiust. Ittlenne hát az ideje, hogy kor-mányzatunk szabályozza az or-vosok mûködését, s rendet te-remtsen zavaros egészség-ügyünkben. ■ ML

Tudósítónk jelenti Alexandriából

Alig több mint egy évtized múltel a dicsõséges actiumi csata(Kr. e. 30 után). Azóta – egészEgyiptommal együtt – ez a milli-ós város is a nagy Római Biroda-lom része. Itt, ebben a régi kul-túrközpontban, ahol Eratosz-thenész földmérõ, Eukleidészmatematikus, Arkhimédész fizi-kus, Hérón feltaláló, Ktészibioszórás, továbbá festõk, szobrá-szok, írók, költõk egész sora éltés alkotott, most Szoszigenészcsillagász naptártervezete kel-tett nagy feltûnést.

Ismeretes, hogy Egyiptombana papság másfajta, pontosabbnaptárt használ, mint a köznép.Mindkét naptárban 12, egyen-ként kerek 30 napból álló hó-nap van, a tizenkettedik után ötpótnappal – a papi naptárbanazonban négyévenként nem öt,hanem hat a pótnapok száma.A papok szerint erre az Ízisz-Szóthisz csillag (Szíriusz) figye-lése útján jöttek rá.

Számunkra, nem egyiptomirómaiak számára az is köztudo-

Naptárzavarok nyomábanmású, hogy a római naptár mártûrhetetlen módon eltér a ter-mészetben tapasztalható, sza-bályosan visszatérõ eseményekjárásától. A naptári aratási ün-nepek idején például még aligsarjad ki a földbõl a vetés. Egyitt élõ tudós, Szoszigenész csil-lagász a közelmúltban olyannaptártervezetet dolgozott ki,amelynek bevezetése véglege-sen rendezhetné a Római Biro-dalomban a hanyagságból ösz-szezavart naptár kérdését, éshosszú évszázadokra biztosíta-ná ennek pontosságát, vagyisegyütt futását a természettel.Ennek a tervezetnek az a lénye-ge, hogy az egyiptomi 30 naposhónapokhoz az öt, illetve hatpótnapot egyenletes elosztás-ban adnák, így a hónapok fel-váltva lennének 30, illetve 31naposak. Az egyik hónap csakminden negyedik évben kapnaegy pótnapot.

Úgy hírlik, urunk, ImperatorJulius Cæsar kedvezõen fogadtaa tervezetet. Szenátusi forrásokszerint Szoszigenész csillagásztimperátori rendelkezés Rómábahívatta... ■ P

Hosszabb ideje izgatottság jeleitapasztalhatók a római proleta-riusok körében. A romló élelmi-szer-ellátást a hatóságok nempótolhatják a cirkuszi játékokszámának növelésével. Az em-ber végtére is kenyérrel és cir-kusszal él, kenyér nélkül viszontéhes, mi több, elégedetlen.Ezért jelenthetjük nagy öröm-mel, hogy az Alexandriából ér-kezett gabonaszállítmány várat-

Javul az élelmiszer-ellátáslanul befutott Puteoli kikötõ-jébe. Az összesereglett tömegmár messzirõl felismerte az ale-xandriai hajók jellegzetes vitor-láját, és hangos üdvrivalgássalfogadta a zsákok partra hor-dását. A gabona most korszerûraktárakban vár elosztásra,ezekben egyébként évi 20 milliómérõ gabona tárolására van le-hetõség. Jöhetnek tehát az újszállítmányok! ■ N

Róma utcái közismerten szûkekés kanyargósak, s ráadásul állan-dóan hatalmas tömeg hömpö-lyög rajtuk. Mivel a rómaiak ésidegenek még akkor is akadá-lyozzák egymást abban, hogyaz utcán lökdösõdés nélkül ke-resztülvergõdjenek, ha gyalogjárnak, könnyen elképzelhetõ,hogy a szekerek és kordék vég-képp eltorlaszolnák a város va-lamennyi útvonalát. Bölcs intéz-kedés volt tehát az isteni Julius

Csend a lelkeCæsartól, hogy elrendelte: a te-herhordó szekerek és kocsikcsakis az éjjeli órákban hajthat-nak be a városba.

Az éjszakai áruszállítás azon-ban, ha lehet, még lehetetle-nebb állapotokat teremtett. Avékony falú bérházakban koráb-ban csak napközben kellettmegsüketülni az utca zajától,most már éjszaka sem lehet bé-kében aludni. Joggal panaszko-dik errõl Juvenalis. N ■

Hisz álmot a béreltszállás nyújt-e? Vagyonba kerül Rómában az alvás!Innen a baj. Ha szekér dörög át, kanyarogva a keskenyutcán, s szitkokat ont – míg áll csordája – a hajcsár,még Drusus vagy a tengeri borjú is felijedne!

30/EXKLUZÍV Kr. e. 100 – Kr. u. 100

Ma is megfeszíttetné a názáretitInterjú PonciusPilátussal

Néhány évvel ezelõtt nagy portvert fel a Római Birodalom Júdeatartományában az a bírósági per,melynek fõvádlottja egy bizo-nyos názáreti Jézus volt. A per-rõl és a kivégzett vádlottról sok-féle mendemonda kering, egye-sek koncepciós politikai ügyetemlegetnek, mások prófétát, sõtmessiást látnak a kivégzettben.Mivel lapunk a valóság kendõ-zetlen feltárását tartja legfonto-sabb feladatának, az igazságnyomába eredve galliai házábanfelkerestük a per egykori fõbírá-ját, a halálos ítéletet kimondóPoncius Pilátust. Júdea és Sza-maria nyugalmazott helytartója,a közélettõl visszavonult katonaszerény, húszszobás háza kapu-jában fogadott „Íme, egy em-ber!” köszöntéssel. Mint kide-rült, ez kedvenc szavajárása. Amintegy ötvenéves, szikár, cson-tos férfi összenõtt szemöldökealatt résnyire összehúzza a sze-mét, mintha vádlottat hallgatnaki. Pillantása szúrós, gyanakvó.Röviden, katonásan pattogó sza-vakkal szól, s amikor a zsidókatemlíti, hideg, gúnyos fény villana szemében.

SzemTanú: Elõször is júdeai kor-mányzóságának idejérõl kérdez-nénk. Vannak, akik határozottanúgy vélekednek, hogy ön a má-soknál alkalmazott módszereketegy az egyben ültette át a zsi-dókra is – és ezzel, finoman fo-galmazva, megbántotta identi-tástudatukat.Pilátus: Tíz éven át töltöttem beJúdea és Szamaria birodalmihelytartói tisztét. Kormányzósá-gom ideje alatt rend és fegye-lem uralkodott a rám bízott tar-tományban. Elvem: a Római Bi-rodalom érdeke mindenekelõtt.Tisztában voltam vele, hogy azsidók számára Jeruzsálem és aTemplom mindennél fontosabb,ezért – hogy csökkentsem a zsi-dó befolyást – székhelyemet át-tettem Cæsareába, a római szel-lem városába. Templomot emel-tettem Tiberius tiszteletére, me-lyet a cæsareaiaknak ajándékoz-tam. Hadd lássák a zsidók, hogynem az õ templomuk az államiés vallási élet központja, hanema római császáré. Fõ célom Je-ruzsálem politikai pozíciójánakmeggyengítése volt. Vallási kér-

SzemTanú: Tudomásunk szerintaz ön közvetlen környezetébenis voltak olyan tanácsadók, akikmár idejekorán többször in-tették: ne ingerelje a zsidókat,mert képesek fellázadni egy is-tenképmás miatt. Még saját ki-rályuk, Heródes idején is lerom-bolták a Templom falára szege-zett sast.Pilátus: Igaz, hogy figyelmeztet-tek, de azt válaszoltam nekik,hogy egy római semmilyen kö-rülmények között nem hátrálmeg a láthatatlan semmit imá-dó, fanatikus zsidó lázadók kö-vetelései elõtt. Ezért azutánkönyörtelenül leszámoltam a

lyett, hogy fegyverrel teremtettvolna rendet, amiben teljeserõmmel segítettem volna neki,visszahívatott. Ez volt a hálaazért, hogy egész életemben, alegfelelõsségteljesebb poszto-kon, híven és önfeláldozóanszolgáltam a császárt. Kezembenyomtak egy kitüntetést, éskényszernyugdíjjal Galliábaszámûztek.SzemTanú: Úgy látom, még ma isbizonyos sértettség beszél ön-bõl. Mintha nem értene egyetazzal a vélekedéssel, hogy amostani, pattanásig feszült hely-zetben Róma számára is kétség-telenül hasznosabb a békesség.

Persze ismerjük az újabb híre-ket: Júdeában idõrõl idõre fel-lángol az elégedetlenség, amielõbb vagy utóbb lázadáshozvezethet.Pilátus: Ezek a hírek is azt erõ-sítik meg szerintem, hogy egyerõs kezû emberre lenne szük-ség ebben a viszályoktól terhestérségben. De ezekre a kérdé-sekre csak az elkövetkezendõévek történései tudnak választadni.SzemTanú: Kérem, beszéljen ar-ról, hogyan látta akkor és ho-gyan látja ma az úgynevezettJézus-pert.Pilátus: Íme, egy ember! Törté-nete szintén azt példázza, meny-nyire nehéz a zsidókkal bánni.Kormányzóságom hetedik évetáján történhetett. Jelentést kap-tam, hogy Jeruzsálembe érke-zett egy zsidó, bizonyos názáre-ti Jézus, aki úgy viselkedik, minta régi próféták. Évek óta járja azországot, prédikál, ostorozza abûnöket, betegeket gyógyít, ál-lítólag csodákat is tesz, tanítvá-nyokat gyûjt maga köré, és ta-nai már-már veszélyesen széleskörben kezdenek elterjedni.Köztudomású, hogy a zsidókközött igen gyakran tûnnek felpróféták, sõt magukat kirá-lyi vérbõl származónak kiadóálmessiások is. A zsidók év-századok óta várják a felkentkirály-messiást, aki majd újra-egyesíti a széthullott országot.Erre politikai okokból figyelnemkellett, hisz egy egységes Júdeaveszélyes tûzfészek lehet a Bi-rodalom testében. Viszont azújabb idõk prófétái már nem azevilági királyságot hirdették, ha-nem az isteni büntetést, a túlvi-lági megváltást és a feltámadást.Ez a teológiai messiás számom-ra egyáltalán nem tûnt veszé-lyesnek, ezért nem is kívántamvele foglalkozni.SzemTanú: Hogyan lehetséges,hogy ennek ellenére mégis bíró-ság elé került az ügy?Pilátus: A római helytartóságnem foglalkozott Jézussal; a zsi-dó papi tanács – a szanhedrin –viszont annál inkább. Mivel ná-luk az állam és a vallás egy ésugyanaz, ezért az õ szemükbena vallás elleni támadás egyúttalaz államrend ellen is irányul. Azistenükkel kapcsolatos bármifé-le egyéni vélekedés a papi ta-nács tekintélyét csorbítja, ezértállam elleni árulásnak minõsül.Jézus pedig nem kevesebbet ál-lított magáról, mint hogy õ Is-ten fia!

désekben nem tartottam ugyanilletékesnek magam, de tennemkellett valamit a zsidók megrög-zött makacssága ellen, amellyelelutasították vallásunk jelképei-nek elfogadását. Számomra nemvallási, hanem politikai ügy,hogy mindenütt jelen legyeneka császár jelvényei és isteneinkképmásai. Más tartományokbanez természetes, és nincs is gondvele. A zsidók azonban meg-átalkodottan szembeszegültek,amikor a császár képmásával dí-szített római hadi jelvényeketbevittem Jeruzsálembe. Úgy kel-lett õket éjszaka becsempész-nem a városba.

szembeszegülõkkel, és a szama-ritánusok ellen is a fegyverekerejével léptem fel. Azt akar-tam, Rómában azt mondják ró-lam: Íme, egy ember, aki rendettart a rábízott tartományban!SzemTanú: A kompromisszumotnem tûrõ, rideg és kegyetlenrendcsinálás azonban általábancsak lázadást szül. Egyesek sze-rint Róma akkor politizált oko-san, amikor – helyt adva a zsi-dók panaszainak – visszahívtaönt Júdeából.Pilátus: Ez az, amire mind a mainapig fájó szívvel gondolok visz-sza. Vitellius, Szíria legátusa el-hitte a zsidók panaszait, és ahe-

A kínai Caj Lun, a császári udvar egyik embere – való-színûleg Kr. u. 105 körül – feltalálta a rongypa-

pírt. Az íráshoz használt drága selyem he-lyettesítésére keresett valamilyen ol-

csóbb megoldást. Feltehetõleg figye-lembe vette a Thaiföld északi ré-szén követett gyakorlatot – ottmár régóta készítettek papír-féle anyagot, eperfa hamu-lúgban kifõzött kérgébõl.Caj Lun is eperfa kérgetvett alapul, de azt ken-derrel és használt rongy-gyal egészítette ki. A hígpépbõl azután merítésselés szárítással nyerte a pa-pírt. A technológia perszea legszigorúbban õrzött ti-toknak minõsül. Kételkedõ

vélemények szerint azonban akenderbõl készült papír Kíná-

ban legalább 150 évvel korábbanismert volt és Caj Lun legfeljebb csak

tökéletesítette az eljárást. Megjegyzendõaz is, hogy az egyiptomiak már Kr. e. 3500

körül készítettek papiruszt, igaz ez viszonylagkevéssé volt tartós és idõtálló. ■ SL

100–700 TECHNIKA/59

Drága selyem helyett rongypapír

Mûszaki érdekességekSkandináviában megvasalt sikló-felületû korcsolyákat kezdenekalkalmazni. (200 körül)

♦

Kínában vasból készült függõhi-dak épülnek. (250 körül)

♦

Kínában általánossá válik a hajó-iránytû használata. (380 körül)

♦

Indiában újszerû technológiátalakítottak ki a nyerscukor-gyár-tásra: a cukornád nedvét kipré-selik, majd fõzéssel besûrítik. A

nádcukor csak 627 után válik is-mertté Európában Héraklioszkeletrómai császár révén, aki aperzsa király elleni háborúbanzsákmányolt ebbõl az édesség-bõl. (300 körül)

♦

Egyre szélesebb körûvé válikEurópában – egy õsi találmány –a vízikerék és az ezzel a tech-nikával mûködtetett malmokhasználata. (300-as évek)

♦

Kallinikosz görög építõmesterfeltalálta a „görögtüzet”, egy új,

AranygyárFilozófia vagyszélhámosság?

A panopoliszi Zószimosz köny-ve (megjelent 332-ben), a Khei-rokméta (Kézmûvességek) nagy vi-hart kavart. A tudós azt állítja,hogy az anyagot részecskéinekátrendezésével egyik állapotá-ból a másikba tudja változtatni.A kissé nehezen érthetõ munká-ból, amiben egy õsi, de Zószi-mosz által most „khemeiá”-nakelkeresztelt tudományról vanszó, az is kiderül, hogy lombik-ban ember, „anthróparion” iselõállítható. Mindez óriási lelke-sedést keltett mind az aranyszû-kében lévõ politikusok, mindpedig a meddõ asszonyok köré-ben, míg ki nem derült, hogycsak Zószimosz allegorikus fej-tegetéseit értették félre az olva-sók, s hogy a könyvben emle-getett „anthróparion”, vagyisemberke, a homunculus csupána képzetek birodalmában léte-zik. Mindenesetre akadnak jópáran, akik szerint Zószimoszkönyve alapján valóban készít-hetõ arany, éppúgy, ahogy aztaz õsi egyiptomi Kleopátra-,Hermész- vagy Apolló-fedõnevûkéziratok ígérik. ■ ML

nagy hatású gyújtóelegyet, ami-nek az ellenségre gyakorolt lé-lektani hatása sem lebecsülen-dõ. (678-ban)

♦

Koreában, Kínában és Japánbanfa vagy fém nyomódúcokathasználnak képek és szövegeknyomtatására. (500-as évek)

♦

Északkelet-Spanyolországbanfeltalálták a nagyobb teljesítmé-nyû vasgyártásra alkalmas, elsõaknás kemencét, a „katalán ol-vasztó”-t. (700 körül) ■ SL

Döbbenetes hatású fegyver a görögtûz

84/KÖRNYEZET 100–700

Megnyílt a Traianus BevásárlóközpontÉpületegyüttesa domb tövében

Rómában egymást érik a bol-tok, mégis újabb és újabb üz-letek nyílnának úton-útfélen,amelyeknek a sûrûn beépítettbelváros már nem tud helyetadni.

A felmerülõ piaci igényt kiváló-an felismerve Traianus császárköltséget és energiát nem kí-mélve többszintes, közel 150üzletet, mûhelyt és irodát befo-gadó bevásárlóközpontot emel-tetett közvetlenül saját fórumamellett, a Quirinalis-domb lábá-nál. A csúcstechnológia alkalma-zásával megvalósított többfunk-ciós központ nagyságban és igé-nyességben messze felülmúljaaz eddig ismert hasonló épüle-teket. A fórum építésekor adomb nyugati lejtõjét részbenlebontották, és ez a nagyszabá-sú épületegyüttes a támfalai, azutcái, a lépcsõi és a teraszairendszerével most beépül adomboldalba, szinte megtá-masztja azt.

Az üzletközpont alaprajzi el-rendezése tiszta, világos. A kö-zepén végigfutó út, a Via Bibe-ratica két egységre osztja: a fó-rum mellett épült kétszintes, ár-kádos üzletsorra, valamint azutca másik oldalán teraszosanfölé magasodó központi üzlet-csarnokra (aula coperta, aulaTraiani).

A kétszintes üzletsor szélesutca mentén követi a fórum fél-körös bõvítményének, exedrájá-nak vonalát, oszlopsora mögöttpedig tabernák rejtõznek, me-lyek alig nagyobbak egy kamrá-nál. Ezekben az apró boltokbanbort és gyümölcsöt árulnak. Afélköríves tabernasor két végétegy-egy szintén félköríves, ki-sebb, többfunkciós aula zárja,melyeket emeleti ablaksor vilá-gít meg. A helyiségek fala tufá-ból, boltozata téglából épült,padozatát fekete-fehér, geomet-rikus mintájú márvány burkolja.

Túloldalt a 32×8 méteresközponti üzletcsarnok gyakorla-tilag egy emelet magasságbanelhelyezkedõ fedett utca, két ol-dalán árkádos üzletsorral, fentpedig végigfutó galériákkal, me-lyekrõl szintén üzletek vagy iro-dák nyílnak. A nagy csarnokot aVia Biberaticáról nyíló kis üzle-tek irányából, meredek lépcsõ-soron feljutva lehet megközelí-teni. A lépcsõ a hegy felõli olda-lon újabb, teraszos emeletre ve-zet, ahol luxuscikkeket árusítóüzleteket találunk. Az üzletekbejáratait travertin ajtókeretek

hangsúlyozzák, a falakat pediggipszstukkó fedi.

A két épületszárnyat a fedettutca felett hat nagy öntött be-ton keresztboltozat köti össze,melyek az emeleti üzletsor tég-lapilléreire támaszkodnak. A ga-léria-folyosókat nyitott támívekhidalják át. A tervezésre felkértneves építésznek, a damaszku-szi Apollodorusnak szemmelláthatóan nem volt szükségearra, hogy hellenisztikus ele-mekkel díszítse a tereket, ma-guk a tiszta, világos szerkezet-bõl adódó formák tagolják azépületet. A beépítés hat szintenlépcsõzik tovább a hegyoldalonfelfelé, de már nem követi a fó-rum által meghatározott félkör-formát, hanem szabadon felkú-szik és beolvad a Quirinalis vá-rosnegyedébe.

Nyüzsgõ, élettel teli bevásár-lóközpont jött létre. Mindenfelécégéreket, dombormûves cég-táblákat aggatnak ki, színes pla-kátokat festenek a falra, melye-ken részletes rajzok mutatják,mit találunk, ha belépünk az üz-letbe. Gyakran magát a tulajdo-nost és egész háza népét ábrá-zolják, máskor isteneket és iste-ni jeleneteket – így próbáljákfelhívni a figyelmet az üzletre,és becsalogatni az arra járókat.Mindazonáltal a boltosok nemrestellnek kiállni az ajtóba, éshangos szóval kínálgatni porté-kájukat. Szünnap nincs, korareggeltõl késõ estig virágozhataz üzlet. ■ KA

Traianus fóruma

Via Biberatica

üzletház

700–1000 POSTAGALAMB/123

Turbánok, drágakövek,ajándékok807, Bálint püspök napján(február 14.)

A frankok királyának, Nagy Ká-roly császárnak a palotája igennevezetes látogatás színterelett. Nem volt még idegen kül-döttség, amelyet nagyobb ér-deklõdéssel, égõbb kíváncsi-sággal várt volna az egész ud-var, mint a mesés Keletrõl, Bag-dad városából érkezõt. A nálunkis oly legendás hírû Hárún ar-Rasíd kalifa hivatalos követeimegérkeztek a fõvárosba a kali-fa levelével és ajándékaival.

A távolról érkezett férfiaknakmár az öltözete is nagy feltû-nést keltett. Tarkaságuk, dús,csillogó díszeik gazdag, titokza-tos hazájukról meséltek. Külö-nösen a nagy fejtekercsek – az õnyelvükön: turbánok – méreteés megszámlálhatatlanul sokcsillogó drágakõ dísze tûnt felaz udvari hölgyeknek és méltó-ságoknak. Mellettük a püspö-kök arannyal-bíborral ékes sü-vegjei és arany pásztorbotjaiszerénynek tûntek. Csodálatotváltott ki a két követ folyékonygörög beszéde, s az egyik lati-nul is beszélt, így nem voltszükség az izgatottan toporgótolmácsra, aki különben is csakszírül tudott, arabul nem. A köl-csönös udvariaskodás után a te-kintélyesebb turbánt viselõ kö-vet örömét fejezte ki afelett,hogy a világ két legnagyobb fe-jedelme, Károly és Hárún ar-Rasíd felvehette a hivatalos dip-lomáciai kapcsolatot. Meghívtakegy császári követséget Bagdad-ba e kapcsolatok kölcsönössétételére. Megtisztelve érzik ma-gukat – mondta –, hogy a békeés a bizalom csekély jeleit, a ka-lifa ajándékait átadhatják a nyu-gati világ nagy fejedelmének,Károly császárnak. Intésére a kí-séretükben levõ keleti szolgákegy nagy és egy kisebb ládáthoztak a trón elé. Fedelüket fel-nyitották, így láthatóvá vált,hogy a nagyobbikban kelmeféle-ség, a kisebbikben aranytárgyakrejtõznek. A szolgák egyenkéntfelmutatták tartalmukat. Csodá-latos színû, anyagú és mintáza-tú kelmék, majd szõnyegek ke-rültek elõ, mindegyik az ámulatönkéntelen felkiáltását váltva kiaz elõkelõségekbõl. A kisebbikládában aranyedények, tálak,serlegek, gyertyatartók, mécse-sek rejtõztek. A legnagyobbcsodálatot egy ébenfa-elefánt-

csont játékterû arany sakk-kész-let figurái váltották ki. Bámula-tos ötvösmunkával a lovak söré-nyének minden szála külön kivolt dolgozva, szemük a feketedrágakõ berakással valósággalcsillogott. Egy újabb intésre aszolgák egy hatalmas szerkeze-tet cipeltek a császár elé. Az ud-var egy emberként kiáltott fel ahatalmas méretû, csodálatos mûláttán. A nemesfémekbõl kidol-gozott, várat formázó gépezetvalójában egy 24 kapus idõmérõóra volt. A császár felállt, és azemelvényrõl lelépkedve figyel-mesen körbejárta a különösszépségû és nagyságú ötvös-munkát. Egy perc sem telt el, ésmegelevenedett a vár: a bástyá-kon keleti lovagok jelentek meglándzsával-íjjal, az egyik kapufeltárult és egy lovas lépett kirajta. Szájához emelte kürtjét,hangos jelet adott, erre a vár-ban csodálatos zengésû harangkondult meg, tizenkétszer egy-más után – ekkor valóban délvolt. A lovag ezután visszaüge-tett a várba, az érckapu finomcsendüléssel bezárult mögötte.

Európa még soha nem látottilyen tökéletes gépezetet. A lé-legzet is elakadt bennünk, szin-te nem is tudtuk ily rövid idõalatt befogadni azt a sok cso-dát, amit Kelet tárt ki elõttünk.Miközben a császár megköszön-te a valóban fejedelmi ajándé-kot, láttam rajta a gondot,amely befelhõzte örömét: vajonmivel tudná viszonozni a kalifá-nak ezt a felülmúlhatatlan aján-dékát. Az ajándék átadását kö-vetõ kötetlen beszélgetésbõl ki-derült, hogy Bagdadban szinteminden szabad polgár tud írni-olvasni, hiszen egy hithû moha-medánnak elõírásszerûen kelltanulmányozni az iszlám világszent könyvét, a Koránt, amelya próféta szavait ékes arab nyel-ven és írással tartalmazza. Lát-tam a pásztorbotos püspökökarcán a hitetlenkedéssel vegyültröstelkedést, hiszen némelyikükcsak a nevét tudja az oklevelekalá firkantani.

A tudósítót teljesen lenyû-gözte a történelmi pillanat: akét, egymástól távoli és egy-mást jóformán alig ismerõ, ha-talmas kultúra találkozása. És haeltekint attól, hogy a keleti po-gány Mahomet zavaros tanaitvallja igaznak, egy pártatlanösszevetés talán nem a birodal-munknak, nem Európának ked-vezne... ■ P

Botrány BizáncbanCsászárgyilkosa ruháskosárban

Bizánc jól értesült udvari körei-bõl újabb információk szivárog-tak ki Theophanó császárné vi-selt dolgairól. Azt már eddig issejtettük, hogy a megboldogultII. Rómanosz császár nem a ne-mes hölgyek szépségversenyénismerte meg ezt az asszonyt(amiként a hivatalos verziószólt), hanem egy kocsmában– egyes egyének merészségük-ben bordélynak nevezték ezt azintézményt – , ahol Theophanóapja, egy bizonyos Kratenoszvolt a tulaj. A nõ különös prakti-kákkal elcsavarta az amúgy is ki-csapongó ifjú császár fejét, akivégül elvette õt feleségül. Theo-phanó, bekerülvén a birodalomlegfelsõ köreibe, nem átallottaaz anyacsászárnét és férje öt le-ánytestvérét kitúrni a palotából:a leányokat egymástól is elsza-kítva kolostorokban helyeztetteel, az öreg császárnét pedigházi õrizetben tartotta.

Mindezt eddig is tudtuk, vagylegalábbis sejtettük. Újabbanazonban már vérfertõzésrõl isbeszélnek. Kiderült ugyanis,hogy Theophanó megözvegyül-vén olyan új férjet választott Ni-képhorosz Phókasz személyé-

ben, aki egyik gyermekének ke-resztapja, s ezért házasságuk hi-vatalosan úgy minõsül, minthavérrokonok között köttetettvolna. Phókasz tagadja ezt, sõtegy tanút is állított, aki azt vall-ja, hogy a gyerek keresztapja va-lójában Phókasz atyja volt,Athanasziosz pátriárka azonbanezt a védekezést nem fogadtael, és súlyos penitenciát kívántmérni rá.

Furcsa azonban, hogy mind-eme részletek csak azután ke-rültek nyilvánosságra, hogyTheophanó legújabb szeretõje,Ióannész Tzimiszkesz segítségé-vel ismét megözvegyült. Tervetszõttek a császár megölésére:nõi ruhába öltözött fegyverese-ket rejtettek el a nõi lakosztály-ban, ahová egy ruháskosárbabújtatva magát Tzimiszkeszt isfelhúzták. Az még érthetõ, hogyaz ifjú császárné inkább a dali-ás Tzimiszkeszt választotta azöreg, rút és enyhén púpos Phó-kasz helyett, azt azonban sem-mi sem menti, hogy Phókaszthalála elõtt állítólag válogatottkínzásokban részesítették. Min-denesetre jelentõs változásokvárhatók a bizánci hierarchiacsúcsán: jól értesült körök sze-rint a császárné kegyvesztésemár csak napok kérdése, és utá-na esetleg megtudhatjuk majd ateljes igazságot kicsapongásai-ról is. ■ SZT

Orvosra vár az orvostudomány!

A fölzárkózásesélyei

A minap Szíriában jártam egyorvos ismerõsömnél. Azt ta-pasztaltam, hogy itt mind a köz-állapotok, mind pedig a kultúrahelyzete sokkal kedvezõbb,mint mifelénk, Európában. Azarab mint közvetítõnyelv általá-nosan elterjedt: szír, görög, zsi-dó és perzsa szerzõk mûveineksorát olvashatja az ember kitû-nõ fordításokban. Barátom többorvosi kéziratot is mutatott ne-kem. Arabul tanulmányozhat-tam a görög Nikétász nemrégírott sebészeti munkáját, mely-ben Gelénoszt és Hippokratésztkivonatolja: a szír keresztényszerzõ, Jahja ibn Szarafjun (vagyahogyan nálunk ismerik: az idõ-sebb Szerapion) orvosi enciklo-

pédiáját; a perzsa Ar-Rázi, azazRhazes Al-Hawi (Liber Continens)címû remekmûvét, amelybõlmindent megtudhatunk a gyó-gyításról, amit csak érdemes;vagy Hunajn ibn Iszhák Galé-nosz mûve elé írt remek beve-zetõjét; a zsidó Asaph munkái-ról nem is beszélve. Hadd hív-jam föl a figyelmet arra, hogyRhazast kivéve e szerzõk egyikesem híve az iszlámnak, mégismegjelenhetnek! Mikor vendég-látóm a mai frank és szász or-vosokról érdeklõdött, szégyen-szemre egyetlen nevet és mûvetsem tudtam említeni!

Ezen a helyzeten gyökeresenváltoztatnunk kell, másképpenörökké a Nagy Ázsiai Ház elõ-szobájában maradunk. Fölzárkó-zásunk esélyei egyelõre, leg-alábbis az orvostudomány te-rén, egyenlõek a nullával.

Bölcs Bernardus frank szerzetes■ ML

148/FELFEDEZÕK 1000–1300

Marco Polo, a világjáró diplomataÚgy látszik, immár nemcsakEurópában, hanem szerte anagyvilágon magányos a ma-gyar nép. Királyaik az utóbbiidõben több õshaza- és test-vérkeresõ expedíciót is támo-gattak, ám ezek hiába kecseg-tettek eleinte kedvezõ ered-ménnyel, a történelem végülis drasztikusan közbeszólt.

Elsõként Ottó, Domonkos-rendiszerzetes kutatta társaivalegyütt, kereskedõnek öltözvehárom éven át az ázsiai részenmaradt magyarokat. Találkoztakugyan rokon népekkel, de az ál-taluk bejárt földeken magyarok-ra nem bukkantak.

Ottó haldokolva érkezett visz-sza. Annyi ereje még volt, hogytapasztalatait elmondja ifjúrendtársának, Julianus barátnak.Julianus az expedícióra megkap-ta egyházi hatóságának engedé-lyét. András király is örömmelvette annak lehetõségét, hogymegtalálják az õshazában ma-radt magyarokat, s a pannon ha-zába telepíthetik le õket. Ju-lianusnak, aki negyedmagávalkészült fel a hosszú és veszélyesútra, IV. Béla király Konstantiná-polyig katonai kíséretet és útipénzt adott. Ám attól kezdve,hogy a katonák visszatértek,már csak hiányos értesülésekérkeztek az expedícióról.

Matrika városában a királyszáz felesége közül az elsõ ke-gyesen fogadta õket, és mindenjóval ellátta a barátokat. Ezutánheteken, sõt hónapokon át étlen-szomjan vándoroltak a puszta-ságban, távol minden emberlak-ta településtõl. Hogy közülükvalaki célhoz érhessen, kettenvisszatértek.

A szaracénok Bunda nevû vá-rosában meghalt Julianus társa.Õ maga akkor egy szaracén papszolgálatába állt, azt remélve,vele eljuthat az általa magyar-laktának vélt földre. Így talált ráaz Etil folyó mentén élõ magya-rokra. E magyarok örömmel fo-gadták. Beszédüket megértette.Tudtak róla, hogy népük hajdanszétvált, de azt nem tudták,merre telepedett le a magyarságmásik fele.

Julianust hiába marasztalták.Haza kellett sietnie a fenyegetõtatárjárás hírével. Betegen érke-zett haza, de néhány év múlvaismét visszatért. Ekkor már nemtalált magyarokat. A tatárokmind egy szálig felmorzsoltákõket. ■ CSZ

A Julianus-expedíció

A felfedezõk karavánja India felé tart

Marco Polo Hülegü kán embereivel találkozik

A velencei patrícius kereskedõPolo testvérek 1271-ben maguk-kal vitték második távol-keletiútjukra Niccolo tizenhét évesfiát, Marcót is. A több évtizedesutazás során lélegzetelállító ésnemegyszer veszélyes kalandok-ban volt részük. A diplomáciaiküldetésben is járó utazók útvo-nala Palesztinán és Perzsián át amesszi Kínába vezetett.

A mongol fennhatóság alattálló Kína uralkodója, a rendkívülmûvelt és felvilágosodott Kublájkán szívesen nyújtott segítsé-

get a távoli utazóknak. A pápaimegbízólevéllel rendelkezõ Mar-co Polo így eljuthatott a hatal-mas birodalom számos, európaiember számára korábban isme-retlen és titokzatos részébe. Kül-detését befejezve Hátsó-Indián,a Maláj-félszigeten és Elõ-Indiánát, Konstantinápolyt érintve ha-józott vissza Velencébe. Ez atöbb mint két évtizedig tartókalandos utazás rengeteg új is-merettel gazdagította az euró-pai kultúrát. Módosított bizo-nyos a Földrõl alkotott korábbi

elképzeléseket is, minekután aföldrajzi távolságok jóval na-gyobbnak bizonyultak a feltéte-lezéseknél.

Az utazás élményeit megörö-kítõ emlékiratot Marco Polo egygenovai börtönben diktálta lerabtársának, miután rövid kato-náskodás végén fogságba esett.Az írás hatalmas népszerûségetszerzett számára, ám az élmé-nyek hitelességét sokan két-ségbe vonják. A nagyközönségmindmáig a fantázia termékétlátja a mûben. ■ L

170/KÖZÜGYEK 1000–1300

Áldozócsütörtök elõtti pénte-ken (május 13-án) a doerhillitemplom káptalanjában tar-tott törvénykezés során azalábbi ügyekben hozott ítéle-tet a worcesteri egyházmegyeesperese:

♦

Roger le Gardiner Lucy de Co-kerrel bujálkodott. Mindkettenbeismerték tettüket, megbántákazt; a szokásos módon megkor-bácsolták õket.

♦

A birminghami Henry le Com-pere többször paráználkodottRichard, a fazekas leányával,Izabellával. Mindketten csökö-nyösen tagadtak. Büntetésként

SZOLGÁLTATÁS

A P R Ó H I R D E T É S

ÁLLÁS

A legkülönbözõbb keresztek ésKrisztus-monogramok tervezé-sét és kivitelezését vállalja a ve-lencei Parvo fivérek, Gregorio ésSebastiano mûhelye, a CanaleGrandén, a Rialto-hídtól 40 eve-zõrúdlökésre. Alapkínálatunk(balról jobbra): 1. körkereszt;2. T-kereszt (crux commissa);3. hurkoskereszt (crux ansata);4. görög kereszt (crux quadra-ta); 5. latin kereszt (crux immis-sa); 6. András-kereszt; 7. vil-láskereszt; 8. pátriarkakereszt;9. pápakereszt; 10. orosz ke-reszt; 11. mankós kereszt; 12.jeruzsálemi kereszt; 13. máltai

BÛNÜGYI KRÓNIKA

Thomas Becket canterburyi ér-sek, miután az egyház és azállam hatalmi fensõbbségérõlfolytatott vitában összeütkö-zésbe került urával, a dicsõsé-

ges II. Henrik királlyal, galádmerénylet áldozata lett: székes-egyházának oltára elõtt, imaközben, orgyilkosok oltották kiéletét. (1170) ■

Ima közben érte a halál

Abélard, korunk talán legna-gyobb hittudósa, majdnem éle-tével fizetett bûnös szenvedé-lyéért! Köztudott, hogy annakidején Fulbert kanonok felkérteõt szép és okos unokahúga taní-tására. Sajnos Abélard a meghittórákat nemcsak a Biblia és aszentek életének tanulmányozá-sára fordította, hanem közbenintim kapcsolatba került bájos

tanítványával, Heloise-zal. Bûnétnémileg enyhíti, hogy utólag ti-tokban feleségül vette a lányt.De még így sem érezhették biz-tonságban magukat Fulbert ka-nonok ádáz haragjától, ezértAbélard kolostorba küldte ifjúhitvesét. A bosszú azonban ígyis lesújtott: Fulbert kanonok fel-bérelt emberei szörnyû bünte-téssel sújtották Abélard-t: titok-

A dühös gyám kiheréltette a csábítót

Arab–latin szakfordítók kerestet-nek! Toledóban I. Rajmond püs-pök fordítóiskolájában várjukazokat, akik kedvet éreznek azarabból latinra történõ fordítás-hoz. Iskolánk fordítói voltak,akik 1143-ban befejezték a Ko-rán latinra való átültetését. Egyi-kük, Robert of Chester 1145-benelkészült al-Hvárizmi algebrájá-nak elsõ fordításával is. Ám fordí-tásra várnak még klasszikus gö-rög mûvek, melyek csak arabulvagy értékes arab kommentárok-kal maradtak fenn. Vissza nemtérõ alkalom! Fordíthat Ariszto-telészt, Ptolemaioszt, Euklei-

dészt, Galénoszt és Hippokra-tészt, a legjobb arab kommentá-rokkal al-Fárábi, al-Fargháni ésIbn Rusd tollából. A jelentkezése-ket a szerkesztõség címére kér-jük, „Görög–arab–latin” jeligére.

Ács, kõmûves, kõfaragó meste-rek, figyelem! IV. Béla magyar ki-rály – a tatárjárás elmúltával or-szágába visszatérve – várja je-lentkezéseteket, Magyarorszá-gon felépítendõ várak munkála-taihoz! Szállást, étkezést bizto-sítunk, fizetés megállapodásszerint. A bérek kifizetésére akirály feleségének, a bizánciLaszkarisz Máriának gazdag ho-zománya a fedezet! ■

ban, az éj leple alatt megfosz-tották férfiasságától, amely abûnre vitte õt!

Igaz, Abélard bûnt követett elFulbert kanonok ellen, de az õmegbocsáthatatlan, önbírásko-dó, szörnyû tette is égre kiált!Példás büntetés kell, mielõttmég teljesen eluralkodna a„szemet szemért, fogat fogért”elve! ■ M

SzombatszegõkMár bevégzõdött a szombati is-tentisztelet az esztergomi zsina-gógában, és a hitközség tagjai akapu elõtt beszélgettek, amikortöbb zsidó kereskedõ érkezettMainzból, árukkal megrakottan.Az este jótékony sötétje semrejthette el azonban a szombatmegszegõinek vétkét. A helybéliizraeliták nagy felháborodássalvették az eset hírét, hiszen öre-geik emlékezete szerint – bármár 63 esztendõ telt el az 1000.óta – ilyesmi náluk még nemesett meg. A hitközség tagjaiezért jogosnak vélik, hogy arabbi haragjában megbotoztattaa szombatszegõket. ■ PNP

KirálykoncolásIV. Béla király feldühödött hívei– a tatárokkal való cinkosságotgyanítva – kegyetlenül meggyil-kolták Kötöny kun királyt és fõ-embereit. A kunok körében za-vargások törtek ki, majd tûzzel-vassal pusztítva kivonultak azországból. ■ M

kiközösítették õket; ezután be-ismerték bûnüket, amiért ismegkorbácsolták õket.

♦

Thomas Louchard bottal bántal-mazta feleségét. Büntetéskénta piacon megkorbácsolták.

♦

John Colnies, egy házas emberAnges Smallal házasságtöréstkövetett el. Tagadta tettét. Azasszony beismerte bûnét, ezértkétszer megkorbácsolták a pia-con. A férfi ezután megtört, ésõ is hasonló módon bûnhõdöttmeg vétkéért.

Ezen a napon egyébként még64 paráználkodót ítéltek el –mindet korbácsolásra. ■ MT

G Y Á S Z J E L E N T É S E K

Elhunyt Sweyn Estriddson,az utolsó dán viking király.Emlékét õrzi barátja, BrémaiÁdám, az érsek,a beszélgetõtárs, a sokerkölcstelenségmegbocsátója, és a száznál istöbb gyermek – mindbalkézrõl való, akik közülmáris többen törnek atyjukörökébe.

♦

Normandiai számûzetésébenmeghalt Ethelred,a Készületlen, angol király,Sweyn örökké vesztesvetélytársa, aki minduntalandanegeld (sarcpénz) áránakarta megvenni a békétországának. Emlékét átkozzáka szenvedõk, akiknek a több100 ezer forintnyi ezüstváltságdíj a kenyeret vette elcsaládjától.

♦

Mély részvéttel tudatjuknépünkkel, hogy Szent Olafnorvég király, ezen a névena második, akia kereszténységet bevezetõelõdjéhez méltóan szentéletû nagy uralkodó volt,számûzetésében, miutánNagy Knut dán királyhódításai elõl orosz földremenekült, 1030-ban elhunyt.Benne a norvég nép mátólaz ország védõszentjéttiszteli.

♦

Ibn Gabirol, más névenSalamon ben Jehuda ibnGabirol (Avicebron),spanyol héber költõ, Az életforrása címû mû szerzõje1057-ben, Valenciában,tragikusan fiatalonelhalálozott. A feltételezésekszerint egy féltékeny arabköltõ ölte meg, majd elástaegy fügefa alá. ■

kereszt; 14. csillag alakú Krisz-tus-monogram; 15. közönségesKrisztus-monogram; 16. mono-grammatikus kereszt (crux mo-nogrammatica). Egyedi kíván-ságra új variációk tervezését isvállaljuk!

192/DIVAT 1300–1500

Mint köztudomású, Burgundiában 1300 ótatörvény tiltja, hogy a fõrangúak fedetlen fõ-vel járjanak az utcán. Lehet, hogy a kala-poslobbi járta ki magának ezt a rendelke-zést, mindenesetre nyomában – mi sem ter-mészetesebb – erõsen fellendült a forgal-muk. S „ha már kötelezõ, legalább legyenváltozatos” alapon rendre új meg új fazono-kat, divatokat diktálnak. Jellegzetes és diva-tos fejrevalók: a csuklya – s ennek turbánsze-rû változata –, a széles karimájú, magas tete-jû kalap, valamint a piros csücskös sapka.

Mellesleg igen gyakran változik a haj- és aszakálldivat, a sima áll és a szakáll szinteegyformán kedvelt. Bár a szakállviseletetnéha városi tanácsi rendeletek tiltják, azilyesminek általában – fõleg ami a királyokatilleti – nemigen van eredménye. Legfeljebbaz hozhat változást, hogy a hölgyek mosta-nában inkább a sima állat és a göndör fürtö-ket kedvelik lovagjaiknál.

A hölgyek változatos fejdíszeket viselnek:ruhatáraikban egyaránt megtalálhatók azegész fejet beburkoló fõkötõk, a fémbõl ké-

Fel a fejre!

Újabb szabályozás jelent meg divatügyben –ezúttal a cipõk hosszáról. Eszerint a bur-gundi hercegek a lábuknál két és félszer, fõ-nemesek kétszer, lovagok másfélszer hosz-szabb cipõorrot viselhetnek. Gazdag polgá-rok duplájára, szegény emberek csak fél láb-nyira hosszabbíthatják meg cipõjüket. Afenti rendelet ellen vétõket komoly bünte-tésekkel sújtják. Itt mondjuk el: biztos for-rásból értesültünk róla, hogy rendelet ké-szül a miparti viselet szabályozásáról is.Mint tudjuk, az ilyen viselet jellegzetességeaz, hogy a ruhát egy függõleges, vízszintesvagy ferde vonal két – színre és formárakülönbözõ – részre osztja. A jobbés a bal oldalnak sokszormég a szabása iseltérõ

(például az egyik ujj szûk,a másik viszont bõ).A késõbbi büntetésekelkerülése végett mármost nyomatéko-san felhívjuk azérdekeltek fi-gyelmét,hogy azilyeténöltö-zék

Rendelet a lábbelikrõl és nemesi öltözékekrõl

szült hajhálók és a „henninek”, e hosszú, sü-veg formájú – olykor azonban kétszarvúvagy éppen szív alakú – fõfödõk, melyekcsúcsáról hosszú fátyol hullik alá.

Különös – és sajnálatos – szokás terjed afiatal lányok körében: homlokuk, halánté-kuk felett gondosan leborotválják a hajukat,sõt kiszedik a szemöldöküket is! E koránt-sem mindenkinek elõnyös divat Itáliából in-dult botor hódítóútjára. Oly bolond divat-nak tûnik, hogy lefutása után aligha számít-hatni valaha is feléledésére. ■ M

viselése nemesi kiváltság: a nép egyszerûgyermekeinek ilyesmit hordani

szigorúan tilos!■ M

222/LEXIKON Kr. e. 100 – Kr. u. 1500

A képek forrásaiBibliothèque Nationale de France ■ Deutsches Dokumentationszentrum für Kunstgeschichte – Bildarchiv Foto Marburg ■ Euratlas.org ■

Jósa András Múzeum, Nyíregyháza ■ Közlekedési Múzeum ■ Magyar Nemzeti Galéria ■ Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest ■ Norman B.Leventhal Map Center at the Boston Public Library ■ Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár ■ Országos Széchényi Könyvtár, RégiNyomtatványok Tára ■ Reverb Productions Kft. ■ Special Collections, University of Houston Libraries, UH Digital Library ■ SzemTanúAlapítvány, Fotóarchívum ■ Szépmûvészeti Múzeum ■ Universität Innsbruck

Almásy György: Vándorutam Ázsia szívében, Budapest, 1903 ■ Emilio Castelar: La revolución religiosa, Barcelona, 1880–83 ■ Fernando Patxot yFerrer: Las glorias nacionales, Madrid, 1852–54 ■ Francisco Serrato: Cristobal Colón: historia del descubrimiento de América, Madrid, 1893 ■

Histoire génerale de la médicine, de la pharmacie, de’l art dentaire et de l’art vétérinaire, Paris, 1936–38–49 ■ Joseph Clayton: The rise of thedemocracy, London, 1911 ■ Knight’s American Mechanical Dictionary, Boston, 1876 ■ Karl Köhler: A history of costume, New York, 1930 ■

Lewis Stephen Pilcher: The Mondino Myth, Medical Library and Historical Journal 4 (1906) ■ Dr. Thanhoffer Lajos: Anatómia és divat. Háromnépszerû elõadás, Budapest, 1901 ■ Charlotte M. Yonge: Young Folks’ History of Rome, Boston, 1880

E. Pluribus Anthony ■ Tyler Bell ■ Benyó Tibor ■ José Luiz Bernardes Ribeiro ■ Jim Capaldi ■ Fabien Dany ■ Afshin Darian ■ FranciscoDíez ■ Jonathan Dresner ■ James Emery ■ F. Dózsa Katalin ■ Neither Fanboy ■ Bernard Gagnon ■ Luis García ■ Hapák József (MagyarNemzeti Múzeum) ■ Jeff Hart ■ Christian Haugen ■ Hidán Csaba ■ Hszüan Csö ■ Jean-Marie Hullot ■ Dennis Jarvis ■ Dylan Kereluk ■

Jerzy Kociatkiewicz ■ Frank Kovalchek ■ Kõvári Anett ■ Pavel Krok ■ Ken Lund ■ Mike Martin ■ Márton A. András ■ Márton András ■

Márton László ■ Seth Mazow ■ Craig Morey ■ Kunal Mukherjee ■ Marie-Lan Nguyen ■ Mitschell Nicholas ■ Guillaume Piolle ■ Pierre-Retlaw Snellac Selim ■ Walter Rodríguez ■ Sarathi Sahana Parta ■ Ian Scott ■ Heinrich Stürzl ■ Tasnádi József ■ Olaf Tausch ■ RobinetTestard ■ Roger Wallstadt ■ Tony Wassermann ■ Paul Williams ■ Steven Zucker

KöszönetnyilvánításKöszönetet mondunk a könyv megjelenéséhez nyújtott segítségért Ágoston Alexandrának, Gergely Lászlónak, Marton Veronikának, NádorJuditnak, Orbán Gábornak, Rádai Ilonának, Varga Juditnak és Záhonyi Enikõnek.

Köszönettel tartozunk a korábbi, újságformátumú SzemTanú szerkesztõinek és munkatársainak: Borókai Gábornak, Dudás Lászlónak, FaragóMelindának, Gróf Erzsébetnek, Hegedûs Andreának, Kertész Juditnak, Molnár Csikós Virágnak, Nádai Ferencnek, Pajor-Gyulai Lászlónak,Schreiber Györgynek, Sulyok Miklósnak, Szakonyi Péternek és Wirth Péternek.

4990 Ftwww.szemtanu.hu

A SzemTanú újszerû történelemszemlélete merõben eltér attól, amit megszoktunk –olvasóinak megmutatja, hogy a történelem nem azonos valamiféle poros múlttal,hanem egymást követõ jelenek sorozata. Az egyetemi tanárokból, kutatókból ésszakértõkbõl álló kiváló szerzõgárda írásai érdekfeszítõ stílusban festenek sokszínûképet a választott korszakról.

A könyv újdonsága abban rejlik, hogy a mai újságok nyelvezetét, rovatneveit,arculatát alkalmazza régmúlt idõk történéseinek bemutatására. Ezzel a szellemesfogással eléri, hogy hitelesen, mégis játékos, szórakoztató, sokszor humorosformában hozza közelebb a történelmet az érdeklõdõkhöz.

Olvashatunk benne exkluzív interjút többek között Pilátussal és Kolumbusszal,oknyomozó riportot Attila temetésérõl, beszámolót a pápa és az angol király zavarosingatlanügyleteirõl, elemzést a Római Birodalom gazdasági stabilizációs programjárólvagy hirdetést egy 9. századi kínai buddhista kolostor nyomdai szolgáltatásairól.A SzemTanúban megtalálhatók a kedvenc újságainkból ismerõs rovatok, mint Politika,Gazdaság, Gasztronómia, Divat, Társasági hírek, Orvosi tanácsok, Várható idõjárás,Tudomány, Környezet, Sport, Kultúra, Slágerlista, Bestsellerlista és még sok más.

A SzemTanú – Történelem napilapstílusban sorozatnak indul, elsõ kötetea Kr. e. 100 – Kr. u. 1500 közötti korszak magyar és nemzetközi eseményeit ismerteti224 oldalon, több mint 600 témakörrel, mintegy 300 illusztrációval.