Tisztelt Olvasó!

A TÁRSADALMI ÖNSZERVEZÕDÉS LAPJA

FõszerkesztõVarga Domokos Györgydombi52@t-online.hu

Fõszerkesztõ-helyettesAntal Editmsz.sajto@gmail.com

LaptervTóth Zoltán

Grafikai elõkészítés, tördelésFentor Katalin, Juhász Anna

FotókBogdándy György (Bogdy), F. Szabó Kata, Szamosvári Zsolt,Tóth M. Zoltán

KarikatúraGomba

IllusztrációKozma Ildikó

Hirdetési mellékletJuhász Anna, Kucsara Pál

OlvasószerkesztésBartos Csilla, Buvári Márta,Koczka Kata, Koczeth László tövis,Maleczki József, Németh András, Román János, Szentandrási Erzsébet,Verzár Éva

KorrektúraBódi Ildikó, Hajdú Éva,Megyeriné Nagy Magdolna

InformatikaFüzi Péter, Golarits Imre, Szabó Tamás

A szerkesztõség címe1153 Budapest, Pázmány Péter út 29-33.

Szerkesztõségi titkárságBures Éva, Muzsnay Terézia msz.szilaj@gmail.com

Kiadja a Magyarok Szövetsége Egyesület2000 Szentendre, Kossuth Lajos u. 32.e-cím: msz.sajto@gmail.com

Nyomda: Innova-Print Kft. 1047 Budapest, Baross u. 92-96. Tel.: 201-7083

SajtókapcsolatA Magyarok Szövetsége honlapja:http://www.magyarokszovetsege.hu/Szövetség Televízió:http://www.szovetsegtv.hu/

ISSN 2061-7011 (nyomtatott változat)ISSN 2061-702X (világhálós változat)

Elõfizetés a szerkesztõségi titkárságon; nyomtatott változat: 1000 Ft/hóvilághálós változat: 750 Ft/hó

Kapható az Óceán Invest újságkereskedésés az Anima könyvkereskedés boltjaiban.Megjelenik hetente

I . évfo lyam 10. szám 2010. ápri l i s 29s. 3

KözleményA Szilaj Csikó nyomtatott változatának elõfizetõi a következõ lapszámmal együtt kapják meg újságjukat.Kérjük, aki csak teheti, addig is a világhálós, lapozós változatot olvassa, akár úgy is, hogy ezzel isalkalmat keres, ill. teremt a másokkal való gondolatcserére, közösségépítésre.Megrendeléseket ezen az e-címen fogadunk: msz.szilaj@gmail.com,illetve ezen a postacímen: Muzsnay Terézia, 1131 Budapest, Göncöl utca 51. A Szilaj Csikó számlaszáma: Magyarok Szövetsége Egyesület, 64700076-30100471.A Szilaj Csikó régi és új számait (kivéve az 1–3. számot) keresse szerkesztõségi címünkön(a Magyarok Szövetsége székházában) vagy kizárólagos újságos, ill. könyves terjesztõnknél.(Óceán Invest, ill. Anima).

Amikor ezeket a sorokat olvassa, vagy még éppen elõtte vagyunk a 2010. évi orszá-gos választás második fordulójának, vagy már utána. Ha már utána, akkor az 5. olda-lunkon a Szilaj Csikó világhálós és nyomdai változatában ugyanazt fogja találni: be-számolás a végeredményrõl. A Szilaj Csikó szerkesztõsége ezzel is tett egy kicsi, defontos lépést felfelé: újságunk egy részét mindig nyitva hagyjuk az olvasóink közér-deklõdésére számot tartó új események elõtt; s ha kell, frissítünk.

Ez a fõszerkesztõi jegyzet azonban már nem fog megváltozni, s ennek – ahogy ma-napság mondjuk – üzenetértéke van. Azt szeretnénk üzenni, hogy bár a választás má-sodik fordulójának kampánya másról sem szólt, mint a kétharmadról, közös életünk,jövõnk valójában nem ezen fog múlni. Mi sem azt nem hisszük, hogy ha a leendõ kor-mánypárt nem szerzi meg a kétharmados gyõzelmet, akkor emiatt ne lehetne rendbetenni az országot; sem azt nem gondoljuk, hogy ha megszerzi, akkor ez pedig a de-mokrácia vége és a diktatúra eleje volna. Egészen másképp látjuk.

Méghozzá úgy látjuk – és nem véletlenül szeretjük ezt ilyen-olyan formában hangoztat-ni –, hogy sokkal inkább rajtunk, a civil társadalmon, a mi eltökéltségünkön, belátá-sunkon múlik, hogy életünk merre fog igazodni, hogyan fog alakulni.

Ha belátnánk például, hogy Magyarország nem a mi hétköznapi gondolkodásmó-dunktól, világlátásunktól függetlenül nyerte el rendkívül kétes jelzõjét: a „következmé-nyek nélküli”-t. Persze, szükség volt és szükség van ennek kialakulásához a születetthaszonlesõkre, elzüllött politikusokra, áruló értelmiségre, a legtöbb azonban mégis-csak rajtunk, a sokaságon múlik; azon, hogy végre belátjuk-e: a legapróbb tökéletlen-ségnek, következetlenségnek, kényelmes ráhagyásnak és nagyvonalú legyintésnek ismeglehet a maga súlyos következménye.

Ám ezt belátni, ezt megérteni, bizony sok fájó tapasztalat, lassacskán érlelõdõ felis-merés kell hozzá. Bizonyos vagyok benne, hogy elkövetkezõ szavaimat is sokan fog-ják értetlenül olvasni. Nem fogják elhinni, hogy egy-egy helyesen megválasztott szón(is) múlik, milyen jövõ felé haladunk.

Ebben az újságban, ennek szerkesztõségében sokat adunk a helyes nyelvhasználat-ra – még akkor is igaz ez, ha ilyen-olyan körülmények folytán ez nem mindig sikerül.Sokat adunk arra, hogy magyarul, magyarán mondjuk a magunkét. Azon vitatkozunkpéldául, csak úgy egymást között, hogy szabad-e beszélnünk szelektív hulladékgyûj-tésrõl. Egyikünk, maga is fogalkozván környezetvédelemmel, rávágja: persze hogy sza-bad, hiszen a szóban forgó dologra ez az idegen szó vált közkeletûvé, s most már nemlehet más – magyar – szóval helyettesíteni, mert senki nem ugyanarra fog gondolni.

Magam is sokáig gondoltam azt, hogy vannak százszor, ezerszer fontosabb dolgokis e hazában, semhogy piszlicsáré nyelvi ügyekkel, tisztázásokkal foglalkozzunk. Las-san értettem meg, hogy mekkora tévedés áldozatává váltam magam is, s az egész or-szág is! Lassan értettem meg, hogy az igazi változást, változtatást magamban, magunk-ban kell elkezdeni, például azzal, hogy nem vagyunk hajlandók lemondani a tiszta,egyenes beszédrõl. Ha ma még mindenki szelektívnek mondja is a válogatott hulla-dékgyûjtést, nekem, nekünk akkor is el kell kezdenünk a magunk, a saját életközös-ségünk már meglévõ – de akár még megteremtendõ – kifejezését használni. Mert akár-milyen hihetetlennek tûnik, de szoros összefüggés van aközött, hogy otthon vagy azutcán szelektív gyûjtésrõl beszélünk, és aközött, hogy a bankoknál és a kormányhiva-talokban nem átláthatóságról, hanem transzparenciáról. E sorok írójának egy idõbenmegadatott, hogy banki „szakemberek” kéziratát javítsa, magyarítsa. E jó keresetû mun-kának éppen az vetett véget, hogy e „szakembereknek” sehogy sem volt ínyére ez atisztázás. Nem csoda, s ezt lenne jó valamennyiünknek világosan megérteni: a szó –ige. Egy olyan banki világ, amelyben tiszta, világos szavakat lennének kénytelenekhasználni, nem tudná társadalmak sorát gazdaságilag tönkre tenni. Tehát nem azértkell magyarul és magyarán beszélnünk, hogy egyfajta új kivagyiságból, divatból elke-rüljünk minden idegen szót, hanem azért, hogy mindig az igét, az igaz szót hívjuk se-gítségül hazugságkor ellen.

Varga Domokos György

Ünnepi készülõdés

4

Május elsõ vasárnapján– Anyuka!Ezt a csokrot most ide teszem az asztalra. Látod, még jól tudom, melyik a kedvenc virágod. A vadvirágok: búzavirág, kankalin, harangvirág.Nézd, az asztalon az a régi terítõ van, amit születésnapom-ra hímeztél ki. Van fél évszázada.Hogy szerettél kézimunkázni!Az alkotás öröme vezetett, és milyen csodálatos, színekbenpompázó munkák kerültek ki a kezed alól!Gondolatban most megsimogatom – mint annyiszor – fá-radt hátadat. Emlékszel, mikor azokon a régi májusi elsõ vasárnapokonbecsengettem hozzád a tarka csokorral? A sarokból elõvetted a tavaly készített meggylikõrt, s két ki-csi, gyûszûnyi pohárkába töltöttél belõle. – Töltsek még egyet? – kérdezted késõbb.– Majd jövõre! – szellemeskedtem.S most már a sokadik csokrot is csak az asztalra teszem, ésnem töltesz likõrt.

Április 24. – Szent György napjaE napot Európa nagy részében a tavasz kezdeteként tartották szá-mon. Ókeresztény vértanú; alakját, hitelességét a legújabb kutatásoknem igazolták, az egyház, ünnepét meghagyva, törölte a szentek so-rából.

Viaskodott sárkánnyal, pokolbeli ördöggel, evilági fejedelmekkela szent hit érdekében. Líbia tartományába ment, ahol Sylena pogányváros mellett legyõzte a pusztító sárkányt, a poshadt tó urát, meg-mentve a várost a pusztulástól, s a pogány király lányának életét.Küzdelmét a lány is segítette, aki megtért; s még virradat elõtt a vá-ros lakóit is kereszténnyé tette. A gyõzelem után az emberek szentegyházat rakattak Szûz Mária és Szent György tiszteletére. Oltára alólélõ kútfõ buzog, minden betegség gyógyítója. A királytól kapottpénzjutalmat szétosztotta a szegények között.

E napon misét mondtak az anyaföld áldásáért, termékenységéért,alkalmas idõjárásért, a parasztok boldogulásáért. Napjától Mihály ark-angyalig (szeptember 29.) újholdvasárnapi körmenetek voltak; ke-nyéren és fokhagymán böjtölt ekkor a falu népe. Bátán az aratóko-szorút „szentgyörgynek”, „szentgyörgyvitéznek” nevezik. A Szent-György-napi határjáráson felújították a mesterséges halmokat és ha-tárjeleket. Néhol a határjáró körmeneten e napon szentelték meg aszõlõket és a vetést (Zala). Megtisztították a legények a pap kútját ésa mezei kutakat, forrásokat. Este dudaszó, tánc, lakoma járta. Azt tar-tották, hogy a mezei forráskutakból csak Szent György, illetve Márknapja után szabad inni és itatni is. Néhol a gyepûjárást egybekötöt-ték a hegybíró ítélkezésével, a rendetlen gazdák pint borokat „fizet-tek”, amelyeket együtt „költöttek el”. Falubíró- és sekrestyésválasz-tás is volt e napon; tisztújítás falun és városon egyaránt. Kõszegen1740-tõl a szõlõhajtásokat Szent-György-napon a Hegymesterek Ta-nácsába viszik, termésre jósolnak belõlük, s le is rajzolják a „szõlõ jö-vésének könyvé”-be azokat.

A múlt század elsõ felében Szent György mellett sok szegedi csi-kós, csordás, gulyás már ezen a napon megkezdte a szolgálatot. Gö-csej egyes faluiban a marhát most eresztik ki elõször a legelõre, deigazában és állandóan csak Szent György táján.

Az ország sok vidékén, így vendjeink körében, a palóc Szent-simonban ezen a napon eresztik ki elõször a méhrajokat. A mé-hek középkori hiedelem szerint szûzies életet élnek. Ezért öntöt-ték viaszból és nem faggyúból a gyertyát, Krisztus jelképét is. Nyil-ván nem véletlen, hogy a rajeresztés éppen a tiszta József ünne-pén történik.

Algyõn a méhtartó gazda e szavakkal most ereszti ki méheit: Atya,Fiú, Szentlélök, Isten nevibe induljatok, rakodjatok, mindön mézetbehordjatok! Göcsejben a gazda e napon nem megy el hazulról,hogy méhei rajzáskor visszajöjjenek.

Bálint Sándor és Molnár V. József nyomán

Választási készülõdés

I . évfo lyam 10. szám 2010. ápri l i s 29. 5

Indulók és visszalépõka választások 2. fordulójábanÁprilis 25-én 57 egyéni választókerületben tartanak2. fordulót, vagyis ott, ahol egyik jelölt sem kaptameg a szavazatok több mint felét. A 2. fordulóbanazok a jelöltek vehetnek részt, akik az elsõ forduló-ban az elsõ három helyen végeztek, illetve akik leg-alább 15 százalékos eredményt értek el. Összeállításaz indulókról, akik közül a Fidesz-KDNP jelöltjei kö-zül 56 az elsõ helyen, 1 a második helyen állt. AzMSZP-nek 1 elsõ, 40 második (közülük négyen visz-szaléptek) és 15 harmadik helye volt. A Jobbik 15helyen a második és 28 helyen a harmadik (közü-lük egy visszalépett), az LMP 13 induló jelöltje min-denhol a harmadik helyen (közülük senki nem lé-pett vissza), míg 1-1 független jelölt a második, illet-ve a harmadik helyen végzett.

Az elsõ forduló eredményeiés a késõbb visszalépõk:

Budapest 3. vk., III. kerület 1. Menczer Erzsébet (Fidesz–KDNP) – 44,33%2. Dr. Orosz Sándor (MSZP) – 29,58%3. Szabó Tímea (LMP) – 12,86%

Budapest 4. vk., III. kerület1. Bús Balázs (Fidesz–KDNP) – 49,16%2. Kiss László (MSZP) – 22,84%3. Quickert Liliána Diána (LMP) – 12,46%

Budapest 5. vk., IV. kerület1. Dr. Hollósi Antal Gábor (Fidesz–KDNP) –

43,13%2. Csizmár Gábor (MSZP) – 27,87%3. Tálosné Pálvölgyi Márta (LMP) – 13,07%

Budapest 6. vk., IV.-XV. kerület 1. Wintermantel Zsolt (Fidesz–KDNP) – 44,49%2. Kiss Péter (MSZP) – 30,05%3. Szegedi Csanád (Jobbik) – 13,24%

Budapest 8. vk., VI. kerület1. Dr. Illés Zoltán (Fidesz–KDNP) – 48,63%2. Hatvani Csaba (MSZP) – 26,05% –

VISSZALÉPETT3. Kaszics Bálint (LMP) – 16,74%

Budapest 9. vk., VII. kerület 1. Rónaszékiné Keresztes Monika Mária (Fi-

desz–KDNP) – 46,34%2. Dr. Kispál Tibor (MSZP) – 25,87%3. Csiba Katalin Gyöngyvér (LMP) – 17,47%

Budapest 10. vk., VIII. kerület 1. Dr. Fónagy János (Fidesz–KDNP) – 46,00%2. Dr. Szabó Zoltán (MSZP) – 24,39%–

VISSZALÉPETT3. Moldován László (LMP) – 15,58%

Budapest 13. vk., XX. kerület 1. Dr. Vas Imre (Fidesz–KDNP) – 44,42%2. Pál Tibor (MSZP) – 30,94%3. Dr. Erõss Gábor (LMP) – 12,36%

Budapest 14. vk., X. kerület 1. Dr. György István (Fidesz–KDNP) – 49,64%2. Arató Gergely László (MSZP) – 32,48%3. Farnady László (Jobbik) – 11,95%

Budapest 16. vk., XI. kerület 1. Dr. Simicskó István (Fidesz–KDNP) – 44,48%2. Molnár Gyula (MSZP) – 38,22%3. Diószegi Ernõ Endre (LMP) – 9,44%

Budapest 19. vk., XIII. kerület 1. Dr. Szalay Péter (Fidesz–KDNP) – 38,33%2. Dr. Szanyi Tibor (MSZP) – 36,79%3. Tordai Bence (LMP) – 13,32%

Budapest 20. vk., XIII. kerület 1. Dr. Tóth József (MSZP) – 44,71%2. Spaller Endre (Fidesz–KDNP) – 36,37%3. Vári György (LMP) – 10,02%

Budapest 21. vk., XIV. kerület 1. Dr. Papcsák Ferenc (Fidesz–KDNP) – 46,49%2. Dr. Bárándy Gergely (MSZP) – 28,03% –

VISSZALÉPETT3. Várnai László Sándor (LMP) – 15,98%

Budapest 22. vk., XIV. kerület 1. Kulcsár József Ferenc (Fidesz–KDNP) –

43,74%2. Tóth Csaba (MSZP) – 31,43%3. Hámori Zsolt (LMP) – 15,47%

Budapest 23. vk., XV. kerület 1. László Tamás (Fidesz–KDNP) – 48,16%2. Dr. Hetyei László Antal (MSZP) – 37,52%3. Dr. Gaudi–Nagy Tamás (Jobbik) – 14,32%

Budapest 26. vk., XVIII. kerület 1. Kucsák László (Fidesz–KDNP) – 49,22%2. Simon Gábor (MSZP) – 36,94%3. Makai Tibor (Jobbik) – 13,83%

Budapest 27. vk., XVIII. kerület 1. Ughy Attila (Fidesz–KDNP) – 45,73%2. Dr. Mester László (MSZP) – 28,80%3. Gönczöl András (Jobbik) – 11,97%

Budapest 28. vk., XIX. kerület 1. Dr. Tarnai Richárd (Fidesz–KDNP) –

44,83%2. Burány Sándor (MSZP) – 29,13%3. Põsze Lajos (Jobbik) – 11,69%

Budapest 29. vk., XX. kerület 1. Földesi Gyula (Fidesz–KDNP) – 47,92%2. Dr. Hiller István (MSZP) – 30,60%3. Balog Barna (Jobbik) – 14,95%

Budapest 30. vk., XXI. kerület 1. Borbély Lénárd (Fidesz–KDNP) – 48,31%2. Podolák György (MSZP) – 34,96%3. Nagy Ferenc (Jobbik) – 16,73%

Budapest 31. vk., XXI. kerület 1. Németh Szilárd (Fidesz–KDNP) – 43,96%2. Dr. Avarkeszi Dezsõ (MSZP) – 28,68% –

VISSZALÉPETT3. Hudák János (LMP) – 14,27%

Heves megye 3. vk., Gyöngyös1. Balázs József (Fidesz–KDNP) – 39,32%2. Dr. Magda Sándor (MSZP) – 28,26%3. Vona Gábor (Jobbik) – 26,10%

Heves megye 4. vk., Hatvan1. Szabó Zsolt (Fidesz–KDNP) – 42,35%2. Dr. Nyujtó Zsolt (Jobbik) – 27,87%3. Érsek Zsolt (MSZP) – 22,63%

Heves megye 5. vk., Heves1. Dr. Tóth József (Fidesz–KDNP) – 41,72%k2. Dr. Árvai György (Jobbik) – 29,48%3. Godó Lajos (MSZP) – 18,86%

Heves megye 6. vk., Füzesabony1. Herman István (Fidesz–KDNP–MVMP) –

48,85%2. Mirkóczki Ádám (Jobbik) – 28,65%k3. Korózs Lajos (MSZP) – 22,50%

Jász–Nagykun–Szolnok megye 1. vk.,Jászberény1. Dr. Szabó Tamás (Fidesz–KDNP) – 49,40%2. Dr. Gedei József (MSZP) – 28,40%3. Murányi Levente (Jobbik) – 22,20%

Jász–Nagykun–Szolnok megye 3. vk.,Szolnok1. Szalay Ferenc (Fidesz–KDNP) – 49,53%2. Baráth Zsolt (Jobbik) – 22,22%3. Csák László (MSZP) – 18,07%

Jász–Nagykun–Szolnok megye 4. vk.,Szolnok1. Jánosiné Dr. Bene Ildikó (Fidesz–KDNP) –

45,45%2. Iváncsik Imre (MSZP) – 22,93%3. Kalóczkai Sándor (Jobbik) – 20,30%

Jász–Nagykun–Szolnok megye 5. vk.,Kunszentmárton1. Sági István (Fidesz–KDNP) – 46,02%2. Soós Antal (Jobbik) – 20,07%3. Tokajiné Demecs Katalin (MSZP) – 18,69%

Jász–Nagykun–Szolnok megye 6. vk.,Mezõtúr1. Boldog István (Fidesz–KDNP) – 47,13%2. Csányi Tamás (Jobbik) – 25,53%3. Rózsa Endre (MSZP) – 19,26%

Jász–Nagykun–Szolnok megye 7. vk.,Kunhegyes1. Fejér Andor (Fidesz–KDNP) – 49,98%2. Dr. Nagy Levente (Jobbik) – 29,65%3. Serfõzõ István (MSZP) – 15,72%

Komárom–Esztergom megye 1. vk.,Tatabánya1. Bencsik János (Fidesz–KDNP) – 47,66%2. Kilián Géza (MSZP) – 30,69%3. Vágó Sebestyén (Jobbik) – 11,25%

Komárom–Esztergom megye 5. vk.,Esztergom1. Meggyes Tamás (Fidesz–KDNP) – 47,12%2. Winkfein Csaba (MSZP) – 21,28%3. Balog János (Jobbik) – 17,46%

Nógrád megye 1. vk., Salgótarján1. Székyné Dr. Sztrémi Melinda (Fidesz–KDNP) –

43,38%2. Boldvai László (MSZP) – 29,62%3. Bagó László (Jobbik) – 22,92%

Pest megye 2. vk., Vác1. Bábiné Szottfried Gabriella (Fidesz–KDNP) –

37,79%2. Dr. Jakab Zoltán Attila (MSZP) – 22,43%3. Bethlen Farkas (Független) – 16,70%

Pest megye 12. vk., Szigetszentmiklós1. Hoffman Pál (Fidesz–KDNP) – 49,02%2. Varju László (MSZP) – 22,39%3. Lévai György (Jobbik) – 13,88%

Szabolcs–Szatmár–Bereg megye 1. vk.,Nyíregyháza1. Dr. Kovács Ferenc (Fidesz–KDNP) –

43,58%2. Jeszenszki András (MSZP) – 21,43%3. Dr. Sztankó Éva (Jobbik) – 18,14%

Szabolcs–Szatmár–Bereg megye 2. vk.,Nyíregyháza1. Dr. Vinnai Gyõzõ (Fidesz–KDNP) –

45,54%2. Dr. Gyüre Csaba (Jobbik) – 21,77%3. Tukacs István (MSZP) – 18,95%

Szabolcs–Szatmár–Bereg megye 3. vk.,Tiszavasvári1. Dr. Karakó László (Fidesz–KDNP) –

41,77%2. Császár József (Jobbik) – 33,05%3. Juhász Ferenc (MSZP) – 18,17%

6

Magyar idõ

Varga DDomokos GGyörgy

Gyurcsány, köszönöm II. részEz az írás (valamelyest hosszabban) 2006 novemberében jelent meg a gondola.hu világhálós újságban. Szerzõje megköszön-te a közélet akkori fõszereplõjének azt, ami mára bekövetkezett: a magyarság java végre elindulhat a közös nemzetépítés út-ján. Ám nem a bevált jóslat miatt érdekes ez a „korszakos” elemzés, hanem csakis a jövõ miatt. „A történelem ismétli önma-gát”, szokták mondani, s van ebben valami.

Tudomásul kell venni, hogy az ebben azírásban is emlegetett újféle balliberálisoktevékenyen hozzájárultak a magukat jó kétévtizedre átmentett, örökké színeváltó, va-lójában javíthatatlanul becsontosodott (vö-rös és kék) balliberálisok végleges bukásá-hoz. A balliberális, jellemzõen antina-cionalista (pontosabban: magyar- és ma-gyarnemzet-ellenes) szekértáborból („törzs-bõl”) ezek az újféle balliberálisok voltak azelsõk, akik hajlandók voltak tudomásulvenni: saját életterükre és sorsukra nézvéstimmár nagyobb veszéllyel (rontással) fe-nyeget a régi elvtársak és elvtelen kiszolgá-lóik porondon maradása, mint a nemzetierõk helyzetbe kerülése.

A jövõ nagy kérdése innentõl fogva, hogymi lesz a „nemzeti” erõkkel, s mi történik azújféle balliberálisokkal. Ehhez az elemzés-hez most csupán két megjegyzés szükségel-tetik. Az egyik: a nemzeti szellem véglegesenkitört sok évtizedes fogságából. Az önvéde-lem erõsítésének szükségessége olyannyiranyilvánvalóvá vált, hogy ha ebben az új„nemzeti” kormány véletlenül nem akarnajeleskedni, csak idõ kérdése, hogy az elke-rülhetetlen nemzeti radikalizálódás nyo-mán valahol valaki ilyen címmel jelentessemeg írását: Orbán, köszönjük.

A másik idekívánkozó megjegyzés: az új-féle balliberálisok jelentõs része ugyanab-ban a (családi) körben szocializálódott,mint a porondról most lezavartak. Felis-merték a generációváltás szükségszerûsé-gét , de még nem tudni, mennyire ismer-ték fel a szükségességét – saját érdekükbenis – a nemzeti önvédelem erõsödésének. Ajelek mindenesetre azt mutatják, hogy azLMP-be sok olyan személy fészkelte be ma-gát, aki ezerszer bizonyította: nem érdekelta nemzeti megbékélésben, a magyarságnemzeti jellegének, önvédelmének megerõ-södésében. S ráadásul ugyanaz következettbe, mint hajdan az SZDSZ-nek nevezett po-litikai képzõdmény esetén (s ami a HitGyülekezetét is hasonlóképp jellemzi):olyan nagyhatalmi erõk álltak azonnalmögéjük (legyen ez a nagy Amerika vagya kis Izrael), amelyeknek nyilvánvaló ér-dekük bármely nemzet gyengítése – ha et-tõl a maguk erõsödését remélhetik. (– aszerk.)

A jó nép fejében beindult a megvilágo-sodás. Helyet követel magának a civilértelem, a polgári józanság, méghozzáa törzsi indulatok, vakságok helyén.Bár nem ezt akartad, mégis köszönjükneked, Gyurcsány.

A zsákutcából való (legalább átmeneti) ki-töréshez az antinacionalista törzs keresve

sem lelhetett volna alkalmasabb személyre.Amit Gyurcsány Ferenc csinál, azt mesterfo-kon míveli. Kétségkívül önzõ, erõszakos,törtetõ és kíméletlen, ám igaza lehet a kecs-kepásztornak, hogy erényeink hibáinkbólfakadnak, s képességeinket a magunk és kö-zösségünk javára fordíthatjuk. GyurcsányFerenc baltonõszödi – amúgy nagyon ismegfontolt – õszinteségi rohamának éppenez adja a lényegét: napnál világosabbá teszi,kicsoda õ, és mi az õ közössége.

Õ: mindennek az alfája és ómegája. Nemszámít, hogy vezényletével a szocialisták –no meg a szabad demokraták – „elkúrták”,de nagyon, ahogy egyetlen más nyugati de-mokráciában sem; nem számít, hogy „négyévig nem csináltak semmit”, pontosabban:lejtõre állították Magyarországot; számára ezaz idõszak akkor is örökre szóló, páratlanulcsodálatos élmény marad: „Fantasztikus do-log politikát csinálni. Fantasztikus. Fan-tasztikus egy országot vezetni.”

Persze ehhez a fantasztikus élményhezneki is szüksége van saját közösségre,amelynek sikerei révén saját páratlan nagy-sága és hõsies küzdelme igazolódhat. „Azutolsó másfél évet azért tudtam én személyszerint csinálni – magyarázza hírhedt beszé-dében –, mert egy dolog ambicionált és egydolog fûtött: visszaadni a baloldalnak a hi-tét, hogy megcsinálhatja, hogy nyerhet.Hogy nem kell lehajtani a fejét ebben a kur-va országban. Hogy nem kell beszarni Or-bán Viktortól, meg a jobboldaltól, és tanul-ja most már meg magát nem õhozzájukmérni, hanem a világhoz. Ez adta a hitet,hogy miért érdemes ezt csinálni. Nagy do-log volt. Imádtam. Életem legjobb része volt.”

Az õ közössége tehát a baloldal. Esetleg avilág. Ahol jól lehet pénzzel, politikával, ha-talommal seftelni. De nem Magyarország,nem a magyar nép és semmiképp nem a ma-gyar nemzet (ezt már 2004-ben, a kedvez-ményes magyar állampolgárságról szólónépszavazás miniszterelnöki ellenkampá-nyakor eszünkbe véshettük).

Az õ közössége egy olyan baloldal, amelyszorult helyzetében, teljes kiúttalanságábanképes lelkileg, erkölcsileg lealacsonyodni azõ felettébb hitvány, ám kétségbevonhatatlantalentumához. Az õ közössége egy olyanantinacionalista embergyülekezet, amelyjobban tart – mondhatnánk: retteg – azorbáni nemzeti lélektõl, mint a gyurcsányilelketlenségtõl.

Gyurcsány Ferenc tökéletesen belülrõl ve-zérelt személyiség; az effélékre szokás mon-dani, hogy nem ismer sem istent, sem em-bert. Hihetetlen szómutatványokra – szómá-giákra – képes önigazolása érdekében.Hogy csak a legújabbat említsük: megköszö-

ni az országnak, hogy békében, méltósággalemlékezett meg 1956. november 4-rõl. „Ja?”– idézem most mondandómhoz igazítva aminiszterelnök õszödi beszédét. – Ha eltá-volítjuk a népet a központi ünnepség hely-színérõl, „úgy könnyû konzisztens rendszertcsinálni”, hiszen rendõrsorfalak kezesked-tek azért, hogy a nép ne férkõzzön közel azállami megemlékezésekhez.

*Azt mondom, nagy szerencséje az országnak,hogy egy ilyen kóros elméjû, a maga módjánpersze ragyogó tehetségû miniszterelnökötfogott ki magának. Ha õ nem jött volna, mégsokáig maradt volna a homály, a két törzs vé-geláthatatlan marakodása, dágványozása, azerkölcsi és anyagi züllés. Ugyanis törzsi hábo-rúzás közepette a megtisztulásunk, a gödör-bõl való közös kimászásunk egész egyszerû-en elképzelhetetlen. Hiszen ehhez törzsek fe-letti, pártokon túli, az ország, a nemzet egé-szére érvényes igazságok kellenek; a törzsiháború okán azonban táborokba, szellemigettókba tömörültünk, s az igazság érvényétnem a tartalma dönti el, hanem az, hogy me-lyik táborban mondták, s melyik táborban va-gyunk mi magunk. A kétosztatú magyar mé-dia – jóformán minden ízével, elemével – szin-tén ennek az állapotnak a fenntartását szolgál-ta eleddig; a „baloldali” média jóformán min-dent megbocsátott a „baloldali” hatalmasok-nak, a „jobboldali” média jószerivel mindentmegbocsátott a „jobboldali” hatalmasoknak,ám soha nem néztek el semmit a másik törzs-belieknek. Mindebbõl egyenesen, természet-szerûleg következett Magyarország meghök-kentõ státusa: mi volnánk a következményeknélküli ország. Mivel a saját törzsébõl senkinem néz a hatalmasok körmére, ha pedig amásik törzsbõl teszik, az felér egy dicsérettel,és mivel az igazságszolgáltatásnak sincs ínyé-re kikezdeni a politikával, õhelyette rendbeszedni az országot, a pártok és futtatóik meg-lehetõsen szabadon, mondhatnánk: saját ha-szonra kezdtek bánni és élni a közpénzekkel,a közvagyonnal, a közmédiumokkal, nem kü-lönben a joggal, a társadalmi normákkal, azerkölccsel, a szavakkal, és mindennel, amihezkiváltságos pozíciójuknál fogva csak hozzá-fértek.

Teljesen világos, mert teljesen logikus, hogyebbõl a helyzetbõl csakis olyan felelõs gon-dolkodók és követõik tudhatják kiráncigálniaz országot, akik nem úgy vélik, hogy há-tat kell fordítani a politikának, hanemúgy, hogy a pártpolitikát helyére kell rak-ni. Némi közhellyel élve, nem az ország, nema nemzet van a pártokért és pártvezetõkért,hanem fordítva. Nem a közösségi értékeket,normákat, jogi paragrafusokat kell a pártok-hoz és vezetõikhez (no meg futtatóikhoz) iga-

I . évfo lyam 10. szám 2010. ápri l i s 29. 7

zítani, hanem fordítva. Hogy ismét példávaléljek: valódi baloldali értékeket tiszteletbentartó, valóban normális baloldal uralkodásaesetén teljesen elképzelhetetlen lenne, hogyegyfelõl ki sem látszunk a megszorításokból,másfelõl a kormány több mint négyszeresére(de az abszolút szám is meghökkentõ: 3 mil-liárd forintra) kívánja növelni a következõköltségvetési évben a propagandára fordítha-tó összeget.

S ugyanígy igaz: valódi liberális eszméketvalóban tiszteletben tartó „liberális” párt ese-tén teljesen elképzelhetetlen lenne, hogy han-gos helyesléssel illessen egy olyan mértékû ésminõségû erõszakot, amilyet rendõreink mu-tattak be nemzeti ünnepünkön, október 23-án. Teljesen elképzelhetetlen lenne, hogy –szintén kóros önigazolási kényszerétõl ve-zérelve – a párt elsõ embere a többségébenbékés szándékú tüntetõ kezébe is Molotov-koktélokat, vasgolyókat és fejszéket vizionál-jon – már hogy ezzel grasszáltak volna Buda-pest utcáin –, holott vasgolyós és fejszés tün-tetõkrõl egyetlen szemtanú sem számolt be,ilyeneket egyetlen felvétel sem örökített meg,márpedig ha effélék lettek volna, a média nyil-ván ontotta volna magából. Ám, ahogy szoci-alistáink is elsõsorban antinacionalisták, éscsak nyomokban baloldaliak, ugyanígy sza-bad demokratáink is elsõsorban antina-cionalisták, s csak nyomokban valódi liberá-lisok. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az,hogy egy ilyen megrendítõen brutális rendõr-ségi fellépés, tömeges népkiosztás után, par-lamenti beszédében Kuncze Gábor pártelnökazt találta mondani, hogy ezt a Fidesz csinál-ta az országgal, méghozzá „Árpádssávos lobo-gók alatt, amelyek 1944 óta nyilas jelképnekszámítanak Magyarországon, amelyek jegyé-ben tízezreket lõttek a Dunába, és milliókattartottak félelem alatt”.

Ez valójában sem kevesebbet, sem többetnem jelent, mint hogy nem csupán GyurcsányFerencnek, hanem Kuncze Gábornak is vanköszönni valónk; még ha – mint másodhege-dûsnek – szerényebb mértékben is.

*A demokráciát – s vele az ország, a nemzetsorsát – alapjaiban veszélyeztetõ, rögeszmésszellem ellen végre megmozdult az értelmi-ség. Tekintve, hogy éppen „balliberális” kor-mánykoalíció van hatalmon, nagyon fontos,hogy baloldaliak, liberálisok is sokan megszó-

laltak. A Társaság a Szabadságjogokért jogvé-dõ szervezet (TASZ) kezdeményezésére hat-vanegy, zömében neves személyiség nyilat-kozatban ítélte el az október 23-i rendõri fel-lépés módját, s hirdette meg, hogy nem en-ged ’89-bõl. Ennek a dátumnak külön is jelen-tõsége – jelképes üzenete – van: jogi értelem-ben a rendszerváltozás kezdete, ám még az aparadicsomi idõszak („Lelkesedések kora” –írom egyik könyvemben), amikor a rendszer-változtató erõk közösen munkálkodtak aszebb jövõ – a demokratikus intézményrend-szer – megteremtésén. A következõ évek mára „Félelmek kora”, amidõn az addig lappan-gó törzsi háborúzás féktelenné válik, s az in-tézményrendszer kiépülésével egyetembenmegkezdõdik a demokrácia tartalmi, lényegieltorzítása-eltorzulása.

Nem számít, hogy a kezdeményezõ és amegnyilvánulók döntõen balliberális társasá-gában olyanok is akadnak, akik a 17 év sorána törzsi háborúzásban is jeleskedtek (a TASZkirakott honlapjára egy zeneszámot, amelyLovas Istvánt gyalázta – épp a minap vesztettpert miatta; György Péter nyilvánosan köve-telte, hogy e sorok írója ne nyilvánulhassonmeg – hogy hirtelenjében két példát azért em-lítsek). Mondom, e pillanatban ez egyáltalánnem számít, az ég adta egy világon semmitnem von le a megszólalás fontosságából. Ép-pen ellenkezõleg: óriási jelentõségét éppenabban látom, hogy a nyilatkozók (köztük amakevesek is, akik a jobboldalhoz, sõt, magáhoza Fideszhez kötõdnek, mint pl. Illés Zoltánkörnyezetpolitikus és Elek István közíró) vég-re felül tudtak emelkedni törzsi vagy pártosvonzódásaikon. Mind a médiáról, mind a kor-rupció világáról, mind pedig a törzsi háború-ról szóló hosszas okfejtésem azzal fejeztembe, hogy a válságos helyzetbõl egyetlen mó-don lehet kimászni: a civil szféra, a civil kurá-zsi oly módon való megerõsödésével, amely-nél a táborlakók áttörik a törzsi gettók falát,és törzsek és pártok és hatalmak helyett újraaz igazságot, a tisztességet, a jogot kezdikszolgálni.

S éppen ez történt akkor, amikor HajósAndrás, a Heti Hetes egyik szereplõje a HírTV-ben lemondásra szólította fel Gyurcsány Fe-rencet; amikor a Védegylet szervezésében Lá-nyi András, Hankiss Elemér, Czakó Gábor,Fábry Sándor és még jó páran közösen tün-tettek a rendõrállami módszerek ellen; és ez

történt a szóban forgó nyilatkozat aláírásakoris. De voltaképp még akkor is, amikor a ke-reskedelmi tévék kendõzetlenül mutatták arendõri erõszakot; amikor a (Népszabadság-hoz így-úgy kötõdõ) Index hírportál is ki-mondta, hogy Gyurcsányból elég volt.

*Lehet, persze, minderre azt mondani, hogyédeskevés. Hogy a törzsi háborúzás úgyisfolytatódik, hiszen a Heti Hetesben, ahol Ha-jós András igyekezett fékezni az utcai meg-mozdulókkal szembeni fröcsögést, Kéri Lász-ló még azt hangoztatta, a rendõrök amiatt dü-hödtek meg, hogy a tüntetõk lezsidóztákõket. (No lám, újabb elmekórtani eset.)

És azt is lehet mondani, hogy hiszen Gyur-csány mögött az egész koalíció egy ember-ként felsorakozott; ha tehát õ csodák csodá-jára távozna is, érintetlenül megmarad a mos-tani hatalmi tömb.

És arra is hivatkozhatunk, hogy az Indexkettõs játszmát játszik, mert Gyurcsány-ördög mellé menten odafesti Orbán-ördögötis; egyenlõségjelet tesz a rendõrséggel, tit-kosszolgálatokkal, parlamenti többséggel,kormányzati pozícióval megtámogatott ha-talom és a mindezek híján lévõ ellenzéki erõközött.

És figyelmeztethetünk arra is, hogy akármi-lyen brutális és törvénytelen volt is a rendõr-ség fellépése, vannak olyan, nem is súlytalanmédiumok (ld. például a Népszabadságotvagy a Hírszerzõt), amelyek nem késlekedtekönként feltenni a hatóságtól körözött „rend-bontók” képét. (A körülmények ismeretébenugyanilyen joggal, de sokkal több okkal ki-rakhatták volna – mint fõ rendbontókét – azországos vagy a budapesti rendõrfõkapitányarcmását, de akár a kormányfõét is.)

*Ám ennél sokkal megnyugtatóbb az össz-kép. Kis János, az iménti megnyilatkozókegyike, az SZDSZ egyik alapítója és elsõ el-nöke hívta fel a figyelmet – éppenséggel azegyik rögeszmésen ellenzékellenes hetilap-ban, az Élet és Irodalomban –, hogy bár igaz,a szocialisták támogatottsága a balaton-õszödi beszéd nyilvánosságra kerülése utánnem csökkent (a közvélemény-kutatási ered-mények szerint), ám elutasítottsága drámaimértékben növekedett. Az MSZP vált a leg-elutasítottabb párttá. Megelõzve – Kis Jánosszavaival – „a hagyományosan népszerûtlenszélsõjobb alakulatokat”.

Mit is jelent ez? Talán kezd derengeni. Alkalmasint a jó nép

fejében, úgy egészében nézve, beindult amegvilágosodás. Ha az országot, a nemzetet,no és a saját életét fenyegetõ veszedelmek sú-lyát, nagyságát tekinti, nem gondolja már bal-ga módon, hogy a parlamenten kívül rekedt,jelentéktelen kis pártoktól kellene rettegnie.De még azt sem, hogy a Fidesztõl. Számára azigazi veszélyt, az igazi rettegést, az igazi szél-sõséget ma már az a pártvonulat, az a kor-mánypáros testesíti meg, amelyik a rendszer-váltás óta a legtöbbet volt hatalmon, a legtöbbközpénzt verte el, a legnagyobb adósságbasodorta az országot, a legnagyobb költségve-tési hiányt produkálta, a legjobban becsapta,a legnagyobbat hazudta neki.

Helyet követel magának a civil értelem, apolgári józanság, méghozzá a törzsi indula-tok, vakságok helyén.

Bár nem ezt akartad, mégis köszönjükneked, Gyurcsány.

Gazdálkodó

8

E heti számunkban ezért olyan piaci, agrár-politikai információkat közlünk, amelyek is-merete – meggyõzõdésünk szerint – fontos agazdatársadalom számára.

A Közös agrárpolitika2013 utánA Közös agrárpolitika (KAP) 2013 utáni ala-kulása az utóbbi hetekben, az EU valameny-nyi mezõgazdasági tanácskozásának, szak-értõi és egyeztetõ értekezletének központikérdése volt.

Nicolas Sarkozy elnök, a francia mezõgaz-daság hivatalos irányítóival és a termelõk kép-viselõivel való márciusi tanácskozáson, hely-telenítette, hogy az EU-támogatások az utób-bi években az ártámogatásról a jövedelemtá-mogatás irányába tolódtak el. Ez az eltolódásaz elnök szerint egyrészt „hiba, másrészt pe-dig hazugság volt. Én azt mondom az európaipartnereknek: Ha vissza akarjátok fogni a KAPköltségvetését, beszélhetünk róla. Ha viszontezt tesszük, akkor Franciaország ártámogatástés közösségi preferenciát kér” – mondtaSarkozy. Azt is hozzátette, hogy Franciaországezt a kérdést a G-8 és a G-20 következõ el-nökségi ülésén is fel fogja vetni, mivel véle-ménye szerint az alapvetõ élelmiszerek ársza-bályozásának központi helyet kell elfoglalniaa G-20 összehangolt tevékenységében. Fel-szólította továbbá a farmereket, hogy ter-melõi egyesüléseiken keresztül töreked-jenek a profit igazságos megosztására akereskedelmi vállalkozókkal.

Az Európai Parlament (EP) márciusi üléséna résztvevõk egyetértettek abban, hogy a me-zõgazdaság alapvetõ szerepet játszhat a gaz-dasági válság leküzdésében, a klímaváltozáshatásainak enyhítésében, valamint az új mun-

kahelyek teremtésében és a környezetvéde-lem problémáinak enyhítésében. Ezért a me-zõgazdaság támogatásának központi helyetkell elfoglalnia az EU Közös agrárpolitikájá-ban. Lars Hoelgaard, az EP MezõgazdaságiBizottsága részérõl azt emelte ki, hogy a KAPtámogatások mindössze 0,43 százalékát te-szik ki az EU-27 GDP értékének, tehát telje-sen indokolatlan pazarló támogatásokról be-szélni. Gyakorlatilag ugyanilyen kicsengésevolt az Agra Europe londoni lap által márci-us közepén rendezett mezõgazdasági konfe-rencia vitáinak is, ahol a felszólalók többsé-ge azt hangsúlyozta, hogy a KAP reformja ré-vén a mezõgazdasági termelõk számáramegteremtett szociális hálót mindenképpenmeg kell õrizni.

Az Európai Környezetvédelmi Ügynökségviszont kifogásolta, hogy a KAP-támogatásokjelenlegi rendszere az intenzív gazdálkodásfokozására ösztönzi a termelõket, és nem for-dít kellõ gondot a természeti értékek és abiodiverzitás védelmére. Az ügynökség sze-rint jobban kellene támogatni a kevésbé inten-zív, hagyományos és lassan teljesen eltûnõbenlévõ gazdálkodási formákat.

A húsárakés a húspiacok alakulásaA FAO (az ENSZ Mezõgazdasági Szervezete)közelmúltban közzétett elõrejelzése alapján avilágpiaci húsárak 2010-ben – az elõzõ évi 8százalékos visszaesés után – elérhetik a koráb-bi évek szintjét. A globális hústermelés várha-tóan eléri a 286 millió tonnát, ez 1,6 százalék-kal meghaladja az elõzõ évi mennyiséget. Amarhahústermelés növekedésére azonban – agazdasági válság lecsengése és a kereslet nö-vekedése ellenére – semmi jel sem mutat, sõt,

valószínû a globális termelés enyhe csökke-nése (64 millió tonnára). Ezért a felfutás arövidebb ciklusú sertéshús, illetve méginkább a baromfihús termelésében kö-vetkezik be.

A világ ez évi sertéshústermelése 108,7 mil-lió tonnára becsülhetõ, ez 2 százalékos növe-kedést jelent az elõzõ évihez képest. Ezen be-lül Kína termelése 3,6, az EU tagországoké pe-dig 2 százalékkal növekszik. A termelésbõl atavalyinál 4 százalékkal több kerül a világpia-ci forgalomba, fõleg Brazília, az EU és az USAexportjának növekedése révén. A legnagyobbsertéshús-importáló országok továbbra isHong-Kong, Mexikó és Dél-Korea.

A baromfihús termelésének 2010 évi növe-kedését – fõleg a gazdasági válságból való ki-lábalás és az olcsóbb takarmányok alapján –3 százalékosra becsülik, ez így összességébeneléri a 64 millió tonnát. A legnagyobb növe-kedés (mintegy 10 százalékos) Oroszország-ban következik be, miután az orosz kormányaz elõzõ években nagyon jelentõs beruházá-sokat hajtott végre, az önellátásra való törek-vés jegyében. Kínában 3 százalékos, Brazíliá-ban 4 százalékos termelésnövekedés várható,miközben az EU együttes termelése valószí-nûleg stagnálni fog. A világkereskedelmi for-galomban a tavalyinál 2 százalékkal több ba-romfihús fog megjelenni, miközben Brazíliaexportja 5 százalékkal, az USA-é 4 százalékkalnõ, az EU tagországoké pedig várhatóan azelõzõ évi szinten marad.

A hús iránti növekvõ kereslet kielégítésérea FAO felszólította a fejlõdõ országokat, hogy– különösen a kis- és középvállalkozások –minél többet ruházzanak be az állattenyésztésfejlesztésébe. „Az élelmezés és a mezõgazda-ság helyzete” címû jelentésében a FAO kifejti,hogy az állati termékek iránti, rohamosan nö-vekvõ keresletnek csak „lényeges állatte-nyésztési beruházások” útján lehet megfelel-ni. Számításai szerint a globális húsigény 2050-re évi 463 millió tonnára (a jelenleginek csak-nem a duplájára) emelkedik, amelynek kielé-gítéséhez a világ szarvasmarha-állományának1,5 milliárd egyedrõl 2,6 milliárdra, kecskeál-lományának pedig 1,7 milliárdról 2,7 milliárd-ra történõ emelésére lenne szükség. JacquesDiouf, FAO-vezérigazgató szerint, a kormá-nyoknak óriási a felelõsségük az állattenyész-tés megfelelõ támogatásában, mivel az a hús-szükséglet biztosítása mellett, a nem mezõgaz-dasági munkahelyek teremtése révén is hoz-zájárul a szegénységbõl való kilábaláshoz.

Az EU, mint a világ legnagyobb hús-piaca, egyre nehezebben tudja a lakosságszükségletét saját termelésbõl kielégíteni. AzEU-27 2009-ben hústermékekbõl 102 száza-lékban volt önellátó, Bob Bansback, a Nem-

Jövõ idõ

Információk a gazdatársadalomnakRovatunk középpontjában – nevéhez híven – a gazdálkodó, a gazda áll. A gazda számára – sok egyéb mellett – a leg-fontosabb, hogy legyen tisztában a piaci viszonyokkal. Sok ráhatása nincsen ugyan, és termelési szerkezetén sem tudegykönnyen változtatni. Legalábbis rövid távon ez nagyon nehéz és persze költséges. A piaci ismeretek bõvítése a jövõszempontjából mégis az egyik legfontosabb feladat.

I . évfo lyam 10. szám 2010. ápri l i s 29. 9

zetközi Hústitkárság elnöke azonban egy lon-doni mezõgazdasági konferencián úgy nyilat-kozott, hogy az önellátottság szintje 2018-ig 97százalékra csökkenhet. A harmadik országok-ból származó import évi 1 millió tonnával tör-ténõ növekedésével a közösség nettó impor-tõrré válhat. Az EU marhahús importja való-színûleg ebben az évben 25 százalékkal, 2011-ben pedig további 10 százalékkal növekedhet.

Az EU hústermelésének 1980 óta tartó fo-kozatos csökkenését több tényezõ váltottaki. Elsõ helyen kell említeni az állatbetegsé-geket (BSE, száj- és körömfájás, sertéspestis,madárinfluenza, kéknyelvûség), amelyekidõnként visszavetették az állatállomány fej-lõdését, megdrágították a közösség húster-melését, és a konkurenciával szemben ron-tották annak versenyképességét, valamintcsökkentették a fogyasztók bizalmát. A fo-lyamatban közrejátszott a devizaárfolyamokés a fogyasztási trendek alakulása is, ezek ajövõben is jelentõsen befolyásolják a húster-melést és kereskedelmet.

A tejtermelésperspektíváiA Magasszintû Szakértõi Csoport (HLG) már-ciusban tartott, ötödik ülésén a tejtermelõiegyesülések vezetõi és az Európai Bizottságtejipari szakértõi hangsúlyozták, hogy az EU-tejtermékek minõségének és nemzetközi ver-senyképességének javítása érdekében közösés egyértelmû marketingtevékenységre, cím-kézésre és minõségi szabványokra van szük-ség. A HLG véleménye visszatükrözõdött azEurópai Parlament Mezõgazdasági Bizottságá-nak az élelmiszertermékek címkézésérõl foly-tatott vitájában, ahol a tagországok meg-egyeztek abban, hogy a származási orszá-got fel kell tüntetni a hús- és tejtermékek,valamint a többi egykomponensû élelmi-szerek címkéin.

A tejszektor jövõjének fõ kérdései szerepel-tek az EU 2010. március végén, Brüsszelbenrendezett tejgazdasági konferenciáján is, ahola legfontosabb termelõi egyesülések képvise-lõi fejtették ki véleményüket. Pekka Pesonen,a COPA-COGECA (az EU gazda- és agrárszö-vetkezeti szervezetének) fõtitkára elmondta,hogy – mivel világszerte a legszigorúbb minõ-ségi követelményeket a tejtermékekkel szem-ben támasztják – a piacon szigorúan meg kellkülönböztetni a tejtermelésre szakosodottgazdák termékeit, és fokozott gondot kell for-dítani a helyi specialitások hamisításokkalszembeni védelmére. Pesonen ugyancsak lét-fontosságúnak nevezte – a közösségen belül

és harmadik piacokon egyaránt – az EU tejter-mékeinek népszerûsítését és reklámozását,valamint az EU-termékek versenyképességé-nek fenntartása érdekében a kutatások és azinnováció ösztönzését.

A COPA-COGECA az EU tejszektorában astabilitás, kiegyensúlyozottság és kiszámítha-tóság hármas alapelvének érvényesítését tart-ja rendkívül fontosnak. A bizottság által készí-tett közép távú piaci elemzés viszont megálla-pítja, hogy a gazdaság élénkülésével a nagyértékû tejtermékek iránti kereslet és azok har-madik országokba irányuló exportja növek-szik. Vajból és tejporból viszont a piac megle-hetõsen telített, így (különösen az utóbbi ter-mékbõl) az intervenciós készletek csak lassanszámolhatók fel.

Dacian Ciolos, mezõgazdasági biztos beje-lentette, hogy a bizottság a tejpiaci reform to-vábbi menetével kapcsolatos állásfoglalásátleghamarabb ez év végén közzéteszi.

A gabonapiacés a gabonaárak alakulásaA COCERAL értékelése szerint az EU-27 2009.évi gabonatermése a 2008. évihez képest – avetésterület szûkülése és az alacsonyabb ter-mésátlagok következtében – mintegy 5,5 szá-zalékkal visszaesett (310,60 millió tonnáról293 millió tonnára). 2009-ben minden fonto-sabb gabonafajtából kevesebb termett, a leg-nagyobb, 9 százalékos csökkenés a közönsé-ges búza esetében következett be (140,96 mil-lió tonnáról 128,30 millió tonnára). A gabona-félék 2010. évi össztermését illetõen aCOCERAL enyhe, mintegy 2 százalékos csök-kenést prognosztizál (287 millió tonnára). ACOPA-COGECA ennél valamivel magasabbra(290,657 millió tonnára) becsüli az ez évi ter-mést, a 2011. évre viszont enyhe (1,8 százalé-kos) visszaesést tart valószínûnek.

A vetésterület és az össztermés azonban(bár a termésátlagok nagyjából a tavalyiak-kalazonosan alakulnak), még így is alatta marada korábbi évek szintjének, amiben az is köz-rejátszott, hogy az alacsony nemzetközi keres-let erõsen lenyomja a gabonaárakat. Emiatt azEU termékfeleslegének világpiaci értékesítésenem lesz könnyû, mivel a gyenge dollár ront-ja az európai áruk versenyképességét. A nyo-mott árakra való tekintettel a COPA-COGECAfelvetette a piaci intervenció visszaállításánakszükségességét.

A fenti mennyiségeken belül az összes ga-bonatermés a régi tagországokban 2,7 száza-lékkal csökken, az új tagországokban pediggyakorlatilag azonos szinten marad 2011-ben.

Közönséges búzából és kukoricából az össz-termés, mindkét szervezet elõrejelzése szerint,növekvõ, az összes többi gabonafajtából vi-szont csökkenõ tendenciát mutat.

A közösség legnagyobb gabonatermelõjetovábbra is Franciaország és Németország ma-rad, ketten együtt a teljes termelés több mintegyharmadát (közönséges búzából több mint45 százalékát) adják. Árpából az évi 10-10 mil-lió tonnát elõállító, említett két nagy termelõország nyomában jár Spanyolország is (9 mil-lió tonna körüli éves terméssel). Az elõrejelzé-sek szerint Spanyolország ebben az évben, atavalyihoz képest, az összes gabonatermését isszámottevõen növeli (16,9 millió tonnáról 19,8millió tonnára). Durumbúzából messze a leg-nagyobb mennyiséget Olaszország állítja elõ,az EU-27 éves termésének 40-45 százalékát ad-va. A kukoricatermést tekintve, a legnagyobbtermelõ Franciaországot holtversenybenOlaszország, Magyarország és Románia kö-veti, ezek közül az olasz vetésterület alig többmint egyharmadát, a magyarországi is csakmintegy 60 százalékát teszi ki a romániainak.

Valamennyi gabonafaj összesített termésát-lagait tekintve Belgium és Hollandia áll az el-sõ helyen, hektáronként 8 és 9 tonna közöttitermésátlagokkal, utánuk Franciaország ésNémetország következik 7-7,5, illetve 7-7,2tonnás átlaggal, bár az utóbbi országok vetés-területe a belgiuminak több mint tízszeresét,a hollandiainak pedig sokszorosát teszi ki. Alegalacsonyabb (hektáronként 3 tonna körü-li) termésátlagok Romániában, a balti orszá-gokban és Görögországban tapasztalhatók.Magyarország 4,5-5 tonna közötti átlagával aközépmezõnyben (kukoricából a felsõ har-madban) foglal helyet. Búzából a legmaga-sabb termésátlagot (8,5-9 tonnát) ugyancsakBelgium és Hollandia produkálja, õket Né-metország és Franciaország követi 7,5-8 ton-na körüli átlaggal. Kalászos gabonákból az újtagországok termésátlagai csupán 50-60 szá-zalékát teszik ki a régiekének, kukoricából akülönbségek ennél kisebbek.

Az EU-15 gabonatermésének alakulását azalábbi diagram szemlélteti.

Tóth Péter

Jobbágycsaládban született egy Bakony-széli falucs-kában, Ácsteszéren. Szülei telkes gazdák, anyja szlo-vák, apja horvát származású.

1822-ben beiratkozott a budai tanítóképzõ-be.1828-tól jogi tanulmányokat folytatott, de érdek-lõdése inkább a filozófia, az irodalom és a nyelvé-szet felé fordította. Ebben az idõszakban írott mun-káival a magyar nyelv terjesztését, mûvelését kíván-ta szolgálni. Rousseau Társadalmi szerzõdésénekhatására felismerte a felvilágosodás történelmi jelen-tõségét, elhatározta: írásban hívja fel a figyelmet ar-ra, hogy elérkezett az idõ az ország társadalmi vi-szonyainak átalakítására. Ekkor készült munkájá-ban, a Magyar és német beszélgetések (1833) cí-mû könyvében már nyíltan bírálta a feudális rend-szert. A demokratikus érzelmû írása miatt a kötetetelkobozták, és a Buda-Pesti levelek címû írásátmár nem is engedték sajtó alá, ettõl kezdve a cen-zorok céltáblájává vált. A fõiskola elvégzése utánnevelõi állást vállalt. Az arisztokrata családoknál töl-tött idõ, az itt szerzett tapasztalatok hatására szüle-tett meg Pazardi (1836) címû szatirikus regénye,melyben fellebbenti a fátylat a feudális Magyaror-szág erkölcsi mélységérõl, a nemesség mihasznaéletmódjáról. A könyvet – társadalombírálata miatt –természetesen elkobozták, ennek hatására a sajtó-szabadság szószólójává, a cenzúra ellenzõjévé vált.

A támadások és zaklatások ellenére továbbra isdolgozott, sorra kerültek ki keze alól az általa csakirányregénynek nevezett mûvek (Rényképek,Tordai Elek és az oklevelek, Bordás Elek agyalog árendás). A cenzori hivatallal való össze-tûzések, a reformkori politikai irodalom, a reform-országgyûlések és néhány haladó gondolkodásúíró, költõ (Vajda Péter, Horárik János, Garay János)barátsága figyelmét a politika felé fordította. Cikkei,írásai a Kunoss Endrével, 1833-tól közösen szer-kesztett Természet címû lapban jelentek meg. Tá-mogatta Széchenyi István polgári átalakulás prog-ramját. 1841-tõl, a Pesti Hírlap megjelenésétõl Kos-suth Lajos híve lett. Még ez évben, Kovacsóczy Mi-hállyal szerkesztette a Közlemények az Élet ésTudományok Körébõl címû folyóiratot. Mûvei acenzúra miatt fõleg külföldön jelentek meg, írásai-ban a reformellenzék programjának támogatásárabuzdított, és a parasztság érdekeiért emelte fel hang-ját. 1842-ben a Magyar Gazdaság Egyesület pályá-zatára A földmûvelési ipar ébresztésének egyet-len módja címen írt könyvet. Mûvében rámutatottarra a fontos tényre, hogy a jobbágyság nem érde-kelt a mezõgazdasági termelésben, mivel sújtják afeudális terhek (robot, dézsma, regále). A könyv ki-adását a cenzori hivatal engedélyezte, a Helytartó-tanács mégis elkoboztatta, ezzel igazolva az író fé-lelmét: nem lehet becsületesen igazat írni. A törté-nések hatására írta meg 1843-ban a Sajtószabad-ságról nézetei egy rabnak címû hírhedté váltröpiratát, melyet Lipcsében jelentetett meg. Sajátköltségén annyi példányt vásárolt, ahány tagja voltaz országgyûlésnek. Pozsonyba utazott, és munká-ját eljuttatta minden követnek. Mûve indulatokat ka-vart: a fiatalok lelkesen, a reformerek kétkedve, akonzervatívok felháborodva olvasták.

Írásának legfõbb mondanivalója a törvény elõtti

egyenlõség és a sajtószabadság kivívásának követe-lése volt.

Mit mond a józan ész a sajtórúl?Eszerint azt mondja a józan ész, hogy az ember

minden tõle kigondolt és kigondolható módon köz-lekedhetik, beszélhet, írhat, gondolatit, véleményét,meggyõzõdését közzéteheti, mert nincs más na-gyobb jogokkal a természettõl ellátott ember, ki õtakadályozhatná. Vagy ha van, bizonyítsa be, mikor,kitõl kapta; mutassa elõ az oklevelet, mely Istentûlvan nekiadva, de azt is bizonyítsa meg, hogy azIstentûl van. Ha képességet is szerzett valaki magá-nak, házában mindenki sajtót állíthat és nyomhatjairományait. Ha a földnek minden lakosa kívülem aztmondaná, hogy ezt tennem nem szabad, én mind-nyájának ellenében állítanám, hogy szabad, állíta-nám, hogy ehhöz teljes jogom van. Mert azért, hogyaz egész világ ellenkezõt mondana, az én természe-tem, következõleg a természettõl kapott jogom ésszabadságom meg nem változott.

Hogy a nagyobb erõ és hatalom ebben gátol,megszûnt-e azért természeti szabadságom és jo-gom? Nem. Az igazság, ha bár millió esztendeig el-nyomatnék is, azért meg nem szûnt igazság lenni.

Úgy érezte, írásának sikere volt, ezen felbuzdul-va sorra vetette papírra demokratikus gondolatait(Hunnia függetlensége, Népkönyv). Törvényja-vaslataiban szerepelt a teljes jogegyenlõség kivívá-sa, népparlament felállítása, választási törvény meg-alkotása, felelõs kormány létrehozása, megváltásnélküli jobbágyfelszabadítás, Erdély uniós egyesíté-se, saját hadsereg megalakítása, önálló diplomáciakiépítése. Az ellenzék vezetõi terveinek ismertetéseután bírálták, elhamarkodottnak tekintették pontja-it, és óva intették a megjelentetéstõl, mivel ezzelcsak magára vonja a hatalom haragját. Az elkesere-dett Táncsics ekkor úgy határozott: külföldön sze-rez jogot munkáinak kiadására.

1846-ban európai körútra indult (Prága, Drezda,Jéna, Berlin, London, Párizs), ahol tájékozódott aszociális mozgalmakról. Londonban, Párizsban azott dolgozó, kényszerbõl kivándorolt, magyar mun-kásokkal tárgyalt, részükre felolvasást tartott, Ma-gyar munkások külföldön, vagy kié a haza!címmel. Párizsban személyesen találkozott az általanagyra becsült, utópista-szocialista gondolkodóval,Cabet-vel. Beszélgetésük mély nyomokat hagyottgondolkodásában, melynek hatására átdolgozta amár vázlatokban elkészült Józanész címû mûvét.Az év végén hazaindult, útközben már Bécsben acsászári rendõrség le akarta tartóztatni lázító írásaimiatt, de a vele együtt utazó magyarok ezt meggá-tolták. Pestre érve, azonnal megfigyelés alá helyez-ték, leveleit felbontották, ellenõrizték tartalmukat.Lipcsében kiadott Népkönyvének híre, de maga akönyv is eljutott a fõvárosba. A hatóság bujtogatóírásnak tartotta, pedig többen is igyekeztek szótemelni érdekében. Még Deák Ferenc is csak utópis-ta írónak jellemezte, de a törvénykezés másképp te-kintett rá. Veszélyes, köztársaságpárti forradalmár-nak ítélték, és elrendelték letartóztatását. A börtöntis megjárt lapszerkesztõ, Kossuth Lajos, sietett segít-ségére. Deákkal megszervezték menekülését, a hor-vátországi Brodba vitték, gróf Batthyány Kázmér

kastélyába. Itt írta meg egyik legjelentõsebb mûvét,a Nép szava - Istene szava címû röpiratát. Ebbenmár létében támadta meg az uralkodó osztályt, nemaz érdekegyeztetést sürgette, hanem a feudalizmusteljes felszámolását követelte. A bécsi hatóság ké-mei ráakadtak rejtekhelyére, 1847. március 4-én el-fogták, erõs rendõri kíséret mellett Budára szállítot-ták, és börtönbe zárták. Szomorúan vette tudomá-sul, hogy a vele rokonszenvezõ ellenzéki reforme-rek nem lépnek fel érdekében. A vádiratot elkészí-tették ellene, de tárgyalásra, ítélkezésre már nem ke-rülhetett sor, mert március 15-én kiszabadította apesti nép és a forradalmi ifjúság. A börtönbõl kisza-badulva olyan kocsiba ültették, amelyet lovak he-lyett hívei húztak.

A siklósi kerület országgyûlési képviselõje lett.1848 áprilisában Munkások Újsága címmel a pa-rasztság és a munkásság érdekeit megszólaltató he-tilapot adott ki. Noha tevékenységét a szabadság-harc követelte nemzeti egység érdekeinek rendeltealá, programja, mely a forradalom vívmányainak to-vábbfejlesztését célozta, írásainak hangvétele hevesellenállást váltott ki. Lapját betiltották, õt pedig meg-kísérelték elszigetelni, nevetségessé tenni. A sza-badságharc bukása után nyolc évig rejtõzött. Fele-sége saját házuk alatt készített számára rejtekhelyet,s itt élt 1857 májusáig, az amnesztia kihirdetéséig. Il-legalitásban írt Forradalmi Káté címû röpiratában1848–49 tanulságait elemezte, ellenállásra szólítottaz önkényuralom ellen, és felkelést készített elõ.1860-ban a márc. 15-i tüntetés szervezése, röpirata-inak terjesztése miatt elfogták, és 15 évi börtönreítélték. 1860-ban ismét letartóztatták, felségsértésért10 évre ítélték. Az 1867-es kiegyezéskor csaknemmegvakulva szabadult. Az 1869–72-i országgyûlé-sen az orosházi választókerület képviselõjeként in-terpellált a választójog kiterjesztése, a virilizmusmegszüntetése, az egyház és állam szétválasztása, azsellérek földhöz juttatása érdekében. 1869-bencsatlakozott az Általános Munkásegylethez, késõbbelnöke is lett a szervezetnek. Arany Trombita c. lap-ja 1869 júl.-ától a munkásegylet közlönyeként jelentmeg. Utolsó éveiben visszatért a nyelvészeti kérdé-sekhez (Legrégibb nyelv a magyar), foglalkoz-tatták a nemzetiségek magyarosításának gondolataiis (Nemzeti Káté), de a dualizmus rendszerével,haláláig szembeszállt. Sajtó alá rendezte mûveinekgyûjteményes kiadását, és befejezte önéletrajzát(Életpályám). A parasztforradalmár és munkásve-zér, a sajtószabadság élharcosa nyolcvanöt éves ko-rában hunyt el, testét a Kerepesi Temetõben helyez-ték végsõ nyugalomra.

Emlékére 1990 óta évente, március 15-én Tán-csics-díjjal jutalmazzák azt a hat újságírót, akiknekmunkássága elismerésre érdemes. 1990 óta ezen anapon ünnepeljük a Magyar Sajtó Napját is.

Közintézmények, iskolák, köztéri szobrok idézikemlékét.

„A kormány az országért van, tehát fölötte anemzet mindenkor intézkedhetik.” (TáncsicsMihály)

Koczeth László tövis

Eleink

10

Magyar gondolkodók

„Legyen tökéletes jogegyenlõséghazánkban – és ne legyensenki számára kiváltság...”Táncsics Mihály született: Stancsics Mihajlo (Ácsteszér, 1799. április 21. – Budapest, 1884. június 28.)író, publicista, politikus.

Új történelem

I . évfo lyam 10. szám 2010. ápri l i s 29. 11

(Argentin parlament), egy képviselõnõ: – Elnök úr, mivel egyértelmû, hogy a helyzet nem fog változni, azttanácsolom a hatóságoknak, legyenek õszinték, engedjék le anemzeti zászlókat és húzzák föl ezt (amerikai zászlót mutat fel),folytassák ez alatt a kormányzást (odaviszi az elnök asztalára).

Tüntetõk: – A nemzeti himnuszunkat énekeljük, mert ez a dal egyesíti az

argentin embereket. A függetlenségrõl és az egyenlõségrõl szól…és a szabadságról. Amikor el vagyunk nyomva gazdaságilag és po-litikailag, szívvel-lélekkel kiáltjuk… Éljen soká Argentína szaba-don!

– Argentinok, gyertek ki házatokból, foglaljátok el az utcákat,hagyjátok el munkahelyeteket, amíg a politikusi osztály romjábanem dõl! Argentinok! Most, vagy soha! Mindannyian, az utolsó szá-lig!

(Argentin parlament), Alfredo Rodriguez Saa:– Bejelentem, hogy Argentína felfüggeszti külsõ adósságainak

fizetését. Az argentinok változást követelnek. Válaszokat akarnak.Azért jöttünk ma ide, hogy elfogadjuk ezt a felelõsségre vonást.

Narrátor:– Aznap együtt örvendeztem az argentinokkal, meggyõzõdve

adósságuk mélységes törvénytelenségérõl. Egy adósság, melyet akamatos kamat eredményezett és kivéreztette az országot. Háromnappal késõbb az elnököt lemondásra kényszerítették. (Örömuj-jongás az utcákon.)

Törökországi tüntetõk:– Segítségre van szükségünk, hogy megszabaduljunk az IMF-tõl.

Abba kell hagyni a dollár és az euró használatát, és a lírát kell hasz-nálnunk. Tudjuk a megoldást… Hagyjuk abba a másfelé tekintge-tést. Egy férfinak vége, ha nem engedelmeskedik neki a saját csa-ládja. A mi kormányunkkal most éppen ez történik.

Dogu Perincek:– Csupán 2,5 milliárd dollárnak megfelelõ líra van most forga-

lomban Törökországban, és körülbelül 50 milliárd amerikai dol-lár. A líra csak 5%-a a teljes pénzkészletnek.

Mostanra sokkal több amerikai dollár van forgalomban az Egye-sült Államokon kívül, mint benne. És az amerikai gazdaság alap-vetõen erre épül. Más szóval, az a dollártömeg, melyet mi haszná-lunk, az tartja fenn az amerikai gazdaságot. Nem az Egyesült Álla-mok segít Törökországnak, hanem Törökország segít az USA-nak.Most képzelje el, ha az összes dollár visszakerülne az USA-ba, ösz-szeomlana a gazdaságuk.

Narrátor: – Az emberek bíznak a dollárban, legalábbis most még. Ez le-

hetõvé teszi az USA-nak, hogy továbbra is pénzt nyomjanak azért,hogy finanszírozhassák hatalmas kereskedelmi hiányukat. Ma azõ pénzük a standard, mint ahogy az arany volt a múltban. Azon-ban, mint minden pénz, ez is csak papír.

Patrick Viveret, filozófus és közíró:– Amikor a bankárod pénzt kölcsönöz neked, hogy például há-

zat vegyél, õ nem máshonnan veszi el a pénzt, noha a legtöbbenezt hiszik, hanem voltaképpen a semmibõl teremti. És mit burkolbe ez a pénz? A jólét érzetét. Alapvetõen a magánbankok terem-tik a pénzt. A kereskedelmi bankok a lakosságnak, az üzleti ban-kok az iparnak. Õk döntik el, mikor teremtsenek pénzt.

Bernard Maris közgazdaságtan professzor, Párizs VIII Egyetem: – Ez egy elképesztõ, magánkézben összpontosuló hatalom. A

pénz a gazdaság vérárama, az emberek joga, hogy hozzájussanakaz élethez szükséges dolgokhoz. Az a tény, hogy a pénz tényle-ges teremtését magáncégek monopolizálták, nem jelent keveseb-bet, mint hogy ezek a magáncégek egyeduralmukba kerítették azemberek életét. Hiszen holnap úgy dönthetnek, hogy például olaj-társaságokba vetik bizalmukat, vagy olyan vállalatokba, melyek ta-posóaknákat gyártanak, vagy akármit, és ezeket a döntéseket egytalán 100 fõs bankcsoport hozza meg New Yorkban, vagy 20-anFranciaországban, vagy még kevesebb: 10 ember. Ez a demokrá-cia cáfolata!

A film szövegét Izsó Mária jegyezte le, az ismertetõben közöltszemelvények szövegét Maleczki József válogatta és szerkesztette.

Adósságcsapda – 4. befejezõ rész8. számunkban filmismertetõnket ott szakítottuk meg, ahol Dogu Perincek, a török Dolgozók Pártjának elnöke aglobalizációról, mint a gyarmatosítás egyik formájáról beszél. Ez a gazdaságilag elnyomott országokállamhatalmának „kiiktatásaként” (azaz helytartóságokkal való helyettesítésével) valósul meg. A befejezõ rész apénzhatalom és a demokrácia összeférhetetlenségét taglalja.

12

Kedves Olvasóink!Elõzõ számunkban Szente Imre írásában né-melyik e betûn két pontot láthattak. (Ezutánaz én cikkeimben is fognak találkozni ezzela jelöléssel.) Talán nëm mindannyian tud-ják, mit jelënt ez, bár aki énekëlt valaha kó-rusban, vagy járt zeneiskolába, Kodály Zol-tán kottáiban találkozhatott az ë bëtûkkel.Magánhangzóinknak az a sorvadása, amelyújabban az á-t veszélyëzteti, a (nyílt) e és a(középzárt – közönségësen zártnak neve-zëtt) ë hang különbségének összemosódá-sával kezdõdött. Ezëk nëmcsak ejtésváltoza-tok, hanëm a magyar hangrëndszër szërvesrészei. A magyar magánhangzók ugyanis aszájüregben három szintën képzõdnek: al-só, középsõ és fëlsõ nyelvállással. Füg-gõlegës irányban pedig mëgkülönböztetünkelöl képzëtt (magas) és hátul képzëtt (mély)hangokat. A mély hangok közül alsó nyelv-állású az a, á, középsõ nyelvállású az o, ó,fëlsõ nyelvállású az u, ú. A magasak közülalsó nyelvállású az e, középsõ az ë, é, ö, õ,fëlsõ nyelvállású az i, í, ü, û. Tëhát az e ésaz ë közt éppen annyi a különbség, mint aza és az o közt. Ez a mëgfelelés nyilvánvalóa toldalékolásban: -ban/-ben, -nak/-nek, -ra/-re, de -on/-ën/-ön, -hoz/-hëz/-höz. A sza-vakra nézvést nëm lëhet szabályt fölállítani,hol ejtünk nyílt e-t, hol ë-t, mint ahogy arrasincs szabály, hol van a és hol van o.

Nyelvjárásaink túlnyomó többségébenmëgvan ez a két hang, csak az északkeletinyelvjárásban és a Mezõség ëgy részén, va-lamint Budapest körzetében nëm ismerik,kivéve azokat, akik máshonnan települtek

Magyarul, magyarán

be. Budapest kevert lakosságú, és másfél év-százada még jórészt némët ajkú volt. Azidegënbõl elmagyarosodottak nëm tudtákkiejteni a nyílt e-t, innen a „pëstiës”, inkábbzárt ejtés. (Vidékën az elmagyarosodók ismëgtanulták a kétféle e-t, így a volt Hor-vátszentmiklós – késõbb Miklósfa – lakossá-ga.) Másként ëgyféle a keleti nyelvjárás e-je,az valóban inkább nyílt. Kazinczy az észak-keleti vidékrõl származott, és tudatában isvolt annak, hogy a „csupa e” a keleti nyelv-járás hátrányos jellemzõje. („Nyelvünknek, akeletinek ez minden vétke” – írja önéletraj-zában), azonban tudvalevõ, hogy „még aszentnek is maga felé hajlik a keze”, így nëmtámogatta a kétféle e jelölésbeli mëgkülön-böztetését. Mivel a helyësírás ëgyféle e bëtûtismer, és kiegészítõ jelet a zárt ë-nek vezet-tek be, általában a „zárt ë” kiveszésérõl be-szélnek, de ez nëm pontos. Az írásbelimëgkülönböztetés hiányára vezethetõ visz-sza, hogy az ëe-zés (Szente Imre kifejezése)nëm ëgységësëdett úgy, mint más nyelvijelënségëk, amelyeket a helyësírás szabá-lyoz. Tájanként különbségëk maradtak, illet-ve alakultak ki. A ragozás azonban ëgy-ségës, és a szókincs nagyobb részérõl ismëgállapítható, melyik a többségi, illetve azeredetibb változat. (L. Buvári: Kiejtési szó-tár és útmutató 15 magánhangzóval. BárcziAlapítvány, 2001.)

Hogy mennyire önálló jelhangokról (ésnëmcsak ejtésváltozatról) van szó, azt ajelëntés-mëgkülönböztetõ szerep mutatja,azaz hogy milyen sok összetéveszthetõ, fél-reérthetõ szóalak van enélkül. Például: szeg(ige), szëg (fõnév); szemét (hulladék) –szëmét (a látószervét); lépëk (ige) – lépek(fõnév). Az pedig különösen nëm valószínû,hogy õseink ugyanazt a ragot akarták volnahasználni a jelën idõ, többes szám 2. szë-mélyre és a múlt idõ, többes szám 3. szë-mélyre: Nëm is azonosak ezek: ti néztëk (vö.láttok) – õk néztek (vö. láttak). Van úgy,hogy az ige és a rag ëgyüttesen ad többfélemëgoldást: Katicabogarakat mentëk (én) aBalatonból. A gyerëkëk fürödni mëntek. Mi-kor mëntëk (ti) utánuk? A barátaim mentekmindën hátsó gondolattól. Négyféle alakmás-más jelentéssel, és a „pesti” köznyelv-ben ez mind ugyanolyan. A szövegkörnye-zet általában eligazít, de nem mindig. Ki-fëstëttem a szobát (én magam). – Kifës-tettem a szobát (a fëstõvel). Ha elég a fa, ak-kor këll még tënni a tûzre, ha pedig ëlég, ak-kor nëm këll több. A Himnusznak ëgy sorátmajdnëm mindënki félreérti: „Nyújts fëléje(fölé) védõ kart…” – nëm pedig feléje, azaz’irányába’.

A jelölés hiánya, a fõváros tekintélye mi-att és különösen a rádió, tëlëvízió hatásáramár a nagyobb vidéki városokban is, külö-nösen a fiatalok körében egyre inkább ter-jed az ëgyféle e-s kiejtés. A lusta, zártszájasbeszédben a nyílt e fölcsúszik az ë tartomá-nyába, üresen maradt helyére pedig becsú-

NYELVI JÁTÉKOKHányféle jelëntése lëhet az alábbi mondatnak? Melyiket hogyan írjuk az ë bëtû használatával?Megértem, hogy féltetek.

NYELVI FÓRUMVárjuk észrevételeiket, kérdéseiket a következõ címre: nyelvhely@gmail.com

szik legnyíltabb és eredetileg mély hangunk,az á. Így jön létre a Szente Imre ostorozta„nyeevogees”.

Üdvös volna, ha a mûsorszórók alkalmaz-nának vidéki köznyelvën, azaz kétféle e-velés mély á-val beszélõ bemondókat, mûsor-készítõket. De mindënkinek, aki születésé-tõl birtokában van ennek a többletértéknek,felelõssége, hogy õrizze a hagyományos ki-ejtést.

Buvári Márta

Csak jól jöjjek ki belõle!A kijön (valaki valamibõl) ige jelentései kö-zül újabban terjed a következõ: ’kimászik,kikeveredik belõle, kiszabadul szorult hely-zetébõl’. Ezt a jelentést az értelmezõ szótárnem tartalmazza. A nehéz helyzeteken valótúljutás esetei közül elsõsorban a nyelvi köz-lésre vonatkozóan szokták alkalmazni, pl.így: elkezdtem a mondatot (mondani, írni,olvasni), de úgy belegabalyodtam, hogy aligtudtam kijönni belõle.

Ezzel a használattal nincs semmi baj, mi-vel szervesen illeszkedik az ige többi jelen-téséhez. A bizalmaskodó stílus terjedése, astiláris változatok összemosódása folytánazonban már a híradókban is fel-felbukkan.– Hú, de nehezen jöttem ki ebbõl! – közli ve-lünk szemrebbenés nélkül az egyik kereske-delmi csatorna híradójának bemondója egyrosszul sikerült mondat kínos pillanatai után.A mondatkezdõ Hú! felkiáltás már jelzi, hogya közlõ messzire került a hírekben kötelezõválasztékos nyelvhasználattól. Ez a bizalmas-kodó megnyilvánulás nem csupán nyelvi-sti-láris tekintetben, hanem a beszédviselkedésszintjén is kirívó. Arról ugyanis, hogy a be-mondó „nehezen jött ki egy mondatból”, ne-künk, nézõknek nem szabad tudomást sze-reznünk; ha a nézõ-hallgató számára mégisérzékelhetõ volt a botlás vagy a fogalmazá-si-felolvasási zavar, a bemondónak feltétle-nül elnézést kell kérnie. Ez azonban ma márszinte egyáltalán nem fordul elõ. Helyettegyakorlattá vált, hogy megpróbálják a hibá-kat azonnal poénná alakítani, s így a felké-születlenséget kisebbíteni, a zavart pedigszórakoztatásnak álcázni. A különféle okok-ból félresikerült bejátszások után gyakranhallunk szellemesnek szánt kommentárokat:pl. Higgyék el, mi sem hallottuk!; Szerintemígy még izgalmasabb volt! vagy: Ki tudja,legközelebb talán majd hang is lesz.

Ezt a nyegle, tiszteletlen magatartást saj-nos már jól ismerjük a mindennapokból:rendszeresen találkozunk szereptévesztés-sel, például amikor az eladó, szolgáltató avásárló vagy az ügyfél helyett saját ügyeineklátványos és kényelmes intézésével foglaljael magát, vagy amikor a felelõs köztisztvise-lõ, politikus vagy a közvagyon megbízott õr-zõje zaklatásnak és személyes sértésnek ve-szi a közösség nevében feltett kérdéseket, sgátlástalanul mondja a kamerába a valótlan-ságokat, vagy épp csak mellébeszél.

A stiláris, nyelvi igénytelenségnek és aközlésbeli viselkedés illetlenségeinek hátte-rében is a közösségi erkölcs és a kultúraegészének bomlása, szétesése áll. Vajon mi– mindannyian – mikor és hogyan fogunkkijönni ebbõl?

H. Tóth Tibor

KÖNYV ÉS HANGOS-KÉPES LEMEZKiadta a Bárczi Géza Kiejtési Alapítványa Nemzeti Kulturális Alap támogatásával

I . évfo lyam 10. szám 2010. ápri l i s 29. 1133

Az éjszaka nagy pelyhekben halkan, szinteészrevétlenül hullott a városra az elsõ idei hó.

Hajnalra a szikrázó hidegben megjelentekaz ablakokon a jégvirágok.

Az emberek álmosan, pirosra csípett arccalköszöngetnek egymásnak, leheletük sejtel-mes párája lengi körül õket. Néhányan mun-kába sietnek, mások bizakodva munka utánnéznek.

A külváros felé az acélgyár fényreklámjavillog, melybõl a kialudt A betû groteszk cé-lokat sugall az arra igyekvõk számára.

Már csak egy melléküzem mûködik. Fém-tepsiket gyárt egy olasz multicégnek.

Kenyereskocsi kanyarodik be mellettem,kerekével ropogtatva a fagyossá vált havat.Kóbor kutyák kis csapata szalad tovább.

A legrátermettebb feltartott orral belesza-gol a levegõbe, és irányt váltva egy kereszt-utcába hívja az utána igyekvõket. Felborítottkukák, szanaszét szóródott papírok, mû-anyag flakonok jelzik útjukat.

Az egyik sarkon egy öregasszony sziluett-jét pillantom meg a derengõ, hunyorgó nap-felkeltében.

Egy kerítésre kapaszkodva kémleli az utat,jobbra-balra tekingetve. Mikor közelebbérek, látom a fekete fejkendõbe zárt, ráncok-kal teli arcot, és az alacsony fakerítésbe csim-paszkodó csontos, fagyos ujjakat.

Régóta figyelhet, mert kendõje fehér a hó-tól, pedig már jó ideje nem esik.

Mikor odaértem hozzá, megszólított:– Fiacskám, meg tudnád mondani hány

óra van?Nem sok idõm volt, hogy kiérjek a vasút-

állomásra az induló vonatomhoz, így kisséidegesen tûrtem föl kabátom ujját.

– Pár perc múlva hét óra, néni kérem – vá-laszoltam és indultam is tovább.

Nagyanyám jutott eszembe a hatvanasévek elejérõl, mikor a Várna utcában, prak-kerrel veri a szõnyeget, és forgatja meg azadventi elsõ hóban.

Mindkét oldalára fordítva jó alaposanmegcsapkodja, mint ahogy minket, mikorutánunk suhintott, ha öcsémmel belenyala-kodtunk a féltett, télire elrakott lekváros,dunsztos üvegjeibe.

Hangosan, Karádyt énekelve rendezgettea szõnyegeket.

A házmester füles sapkában, kissé pityó-kásan billegve tolta a havat, és dudorászotthozzá:

– Ágyõ, kis gárdahadnagyom, ágyõ…A Papa meghalt, még ötvenegyben, pont

egy évvel születésem elõtt, egy sterilizálatlanfecskendõtõl kapott májgyulladásban. Azótavan egyedül a Mama.

A harmadik emeleti ablakból lestük, mikorvégez. Magas, erõs asszony volt.

Illett rá a lányneve: Sudár Katalinnak hív-ták.

A szobában birsalmaillat terjengett, ahogyvártuk a karácsonyt.

A jégvirágos ablakba körömmel véstük be-le nevünket: Buci, Öcsi.

Egy hét múlva újra a vasúthoz igyekeztem,amikor megint észrevettem az öreg nénit akerítésnél.

Amikor meglátott, elmosolyodott, s ahogy aközelébe értem, már tudtam, mit fog kérdezni:

– Rég láttalak, fiam, megmondanád meny-nyi az idõ?

Valahogy nem tudtam haragudni rá, bizto-san magányos szegény.

Koczeth László tövis

Órás Manci

Ajánló

A nénike levette a kannák tetejét, és egy-egy horgolt, kerek csipkét terített rájuk.

Egy pillanatra körülnéztem az öregszagúpadlós konyhában.

A masina fölött ott volt a házi áldás. A régikredencen pléhbögre, a sarokban lóca. Akonyhaasztalon egy díszes, rózsaszín szívek-kel körülkeretezett képet vettem észre, me-lyen egy õszes férfi, egy szõke hajú feleség,és egy ötéves forma kislány mosolygott felém.

Nagyon ritkán láthatja õket, ha mindigszem elõtt tartja – gondoltam.

A néni hirtelen kotorászni kezdett a zsebé-ben, de én már indultam is kifelé.

Mindenáron a zsebembe akart csúsztatnivalamit.

– Na, fogadd el, fiam! – próbált gyõzködni– a Bolondnak is ennyit szoktam adni.

Amikor visszautasítottam, hálásan nézettrám, és köszöngetve kísért ki a kapuig.

Amikor nálunk járt a verklis, mi is kiha-joltunk a kovácsoltvas függõfolyosón, perszeamikor a Mama nem látta, mert különbenbezavart volna minket.

Ötfilléreseket dobáltunk.Szegény öregember csak hajladozott és

szedegette, mi meg hasunkat fogva nevettük,hogy minden egyes aprópénznek megemeli akalapját, és úgy köszöni meg.

Öcsémmel mesebeli királynak képzeltükmagunkat, és mindig távolabbra próbáltukdobni a pénzdarabot.

Az öregúr azonban mindet megtalálta, ésa szokásos koreográfiával felvette.

Ha a Mama valamit sütött, mindig vitt lebelõle az öregnek, aki ekkor hálásan kezetcsókolt neki.

Ekkor szegény Mama úrinõnek képzeltemagát.

Február végén, amikor latyakossá vált ahó, és az ereszcsatornák is csorgatták maguk-ból a vizet, újra elmentem a kis ház elõtt.

Csodálkoztam, hogy az öregasszony nemáll kinn az utcára tekingetve, a jövõ-menõk-kel beszélgetni.

Be is néztem az udvarra, s a kerítés tövé-ben egy kopott sámlit pillantottam meg.

Na, gondoltam magamban, ezért tudott eza kicsi asszony kilátni az utcára, ezért kellettoly görcsösen kapaszkodnia a deszkákba.

– Kit keres itt, fiatalember, Manci nénit? –szólított meg egy fiatalasszony, aki épp a bolt-ból érkezhetett, két tele szatyorral kezében.

– A néni kórházban van. Combnyaktörés.Elesett az udvaron, mikor bevitte a fát.– Azt a Bolond Jóska szokta, õ nem volt elöl?

– kérdeztem kissé tudálékosan, a beavatottakbizalmasságával. – Áh, a Jóska, tudja õ nemszázas, ha a kocsmában parancsolgatnak neki,akkor mindent megtesz… Vasutas sapkát hord,és katonának hiszi magát. Ha egyszer valame-lyik hasonszõrû nem normális vezényel neki,õ végrehajtja, bármit is mondanak, még a po-csolyába is hasra vágja magát… Amúgy senki-re nem veszélyes. Képzelje a múltkor…

(folytatás a 14. oldalon)

– Hét óra lesz, mamikám! – feleltem, s lát-hatóan jólesett neki, hogy mamikámnak szó-lítottam.

A Várna utcában utáltuk a cukros káposz-tástésztát.

A Mama pedig mindig így csinálta.Én már nagyfiú voltam, iskolás. Öcsém

még a Dongó utcai óvodába járt.Úgy akartuk enni mi is, mint apánk.Sóval és borssal.Egy nap, mikor a Mama nem látta, cukor

helyett borssal és sóval hintettük meg a tésztát.Megettük, nagy könnyhullatások közepet-

te az egészet.A Mama csodálkozott is, hogy egyszerre

milyen kedves lett az utált cvekedli.Én meg dicsértem, hogy milyen jó, ilyet

még nem ettem.Hõsiesen begyûrtük az egészet.A Mamát mintha hájjal kenegették volna,

de csak addig, míg rá nem jött a turpisságra.A vége felé, már nem bírtuk ki köhögés nél-

kül.Ittunk rá egy egész kancsó vizet, majd utá-

na jót nevettünk saját magunkon.A Mama nagyon emberesen tudott nevet-

ni, a végén már az õ nevetését nevettük.Sokszor mentem el az öreg ház elõtt, meg-

mondva a pontos idõt, de közelebbi kapcso-latba nem kerültem a nénivel, mígnem egyszer arra kért, hogy hozzak neki vizet akútról.

– Kisfiam, megtennéd, hogy hozol vizet azártézirõl – kérte szinte könyörögve – a Bo-lond Jóska sincs elöl, valahová fát vágni mentaz ártatlan. Tudod, mosni szeretnék, azértkell a víz. – Fél órám volt az indulásig, ígytudtam szánni rá egy kis idõt.

– Hozok szívesen – mondtam, és már fog-tam is a kikészített két piros bádogkannát.

A fagyos kút néhányat hörgött, majd onta-ni kezdte a vizet. Ösztönösen kavicsot keres-tem, mint gyermekkoromban, hogy ne kell-jen állandóan nyomni a kart.

Gyorsan megteltek a kannák.Bevittem a kitárt fakapun, egyenesen a

házba.

1144

Ezekre a kérdésekre – természetesen – legtöb-bünk azonnal egy lelkes „igen”-nel válaszolna.De tovább olvasva a kérdéseket, kicsit lelohada vállalkozó kedvünk. Mert a kívánatos célokfelsorolása után kertelés nélkül nekünk szeg-zik a kérdést: „Milyen áldozatot tudnál hozniérte?” „Túl tudnál-e lépni önérvényesítési tö-rekvéseiden, a „mi” érdekeink érvényesítésé-nek a kedvéért?” S ezekre a kérdésekre – vall-juk be – már nem olyan könnyû és magától ér-tetõdõ a válaszadás.

A dolog úgy indult, hogy több mint tíz év-vel ezelõtt, egy fõleg értelmiségiekbõl álló 25-30 fõs baráti társaság „beleszeretett” az önálló,önfenntartó termelõ- és lakóközösség gondo-latába. Lelkes, és gondos keresés után rátalál-tak Galgahévízre, és a falu határában, a Bika-tó partján fekvõ, erdõvel övezett dombra,amely minden szempontból ideális hely egy50-60 család számára tervezett ökofalunak. Aszervezõknek sikerült Galgahévíz önkormány-zatával jó kapcsolatot kialakítani, s ennek kö-szönhetõen a település létesítéséhez szüksé-ges tervek, dokumentumok és engedélyek vi-szonylag könnyen megszülettek.

Elsõ feladatként magának a farmnak a gaz-dálkodását kellett megszervezni, eredményes-sé tenni. Több száz hektáros területen folyika vegyszermentes növénytermesztés és állat-tenyésztés, tudom meg Vidák Miklós ügyve-zetõ igazgatótól, aki készségesen kalauzol vé-gig a farmon, és a születõben lévõ ökofalun.Aki született gazdaként otthon van minden-ben. Legyen szó a gabonafélék fuzárium men-

– Mi van Manci nénivel? – kérdeztem rá,nyomatékosan.

– Tudja, õ nagyon egyedül van szegény. A fia valami ügyvéd, de feléje se néz. Az uno-káját is csak fényképrõl ismeri.

Az emberek is gonoszak vele.Azt mondja az egyik:„Mi maga, öreganyám, éjjeliõr? Reggel, ha

jövök, itt van, ha este jövök, itt van, s mindigrám huhog akár egy kísértet.”

– Maga kije neki? – kérdezte váratlanul azasszonyka.

– Csak egy ismerõse vagyok – mondtam,aztán elköszönve indultam is tovább.

Nem hagyott nyugodni a dolog, néhánynap múlva felhívtam a kórházat. Nagy soká-ra sikerült választ kapnom kérdésemre.

– Ja, a Manci néni? Két napja meghalt. Tü-

(folytatás a 13. oldalról)

Koczeth László tövis

Órás Manci

tesítésérõl, tejfeldolgozásról, vagy egy kis bor-jú világra segítésérõl. Terményeiket részbenmaguk használják fel – saját állatállományuktakarmányozására - részben feldolgozva ma-guk forgalmazzák azt. Jelenleg száz szarvas-marhájuk, jelentõs birka, kecske és mangalicaállományuk van. A tej egy részébõl kitûnõ mi-nõségû tejfelt és különbözõ sajtokat készíte-nek, amit Budapest ökopiacain folyamatosanárulnak.

De van saját malmuk is, amit egy speciális,fából gázenergiát „gyártó” kazán mûködtet. Eza fajta energiatermelés sokszorosan felülmúljaa hagyományos kazánok gazdaságosságát. Éstermészetesen az ehhez szükséges fáról is ma-guk gondoskodnak, az erre a célra ültetett„energiaerdõ”-bõl . A malmukban õrölt külön-bözõ lisztjeik szintén keresett áruk. A termelés,feldolgozás, forgalmazás jól felépített és meg-szervezett láncolata tehát kitûnõen mûködik.Képes munkát és megélhetést biztosítani azökofalu jelenlegi, és jövõbeli lakóinak.

A farmtól – kocsival – néhány perces út ve-zet a pazar látványt nyújtó dombtetõre, aholaz új falu épül. A 8,6 hektáros területet egyikoldalon a Bika-tó, másikon egy erdõvel borí-tott dombos táj fogja közre. Jelenleg hét család él itt, és további öt család háza épül. A központi fekvésû, tizenhat lakásos sorháznyolc lakása is elkészült már. Az új lakók, atervek szerint még ezen a tavaszon beköltöz-nek.

Az áramszolgáltatást egyelõre az elektro-mos mûvek biztosítja, de megépült már a fû-

tõmû, amely a telep házainak fûtésérõl gon-doskodik, és ha sikerül megnyerniük a pályá-zatot egy Energia Bemutató Központ létreho-zására, akkor energia dolgában is majdnemteljesen önellátóak lesznek. Addig is, amígezek az okos elképzelések napi realitássá vál-nak, ki-ki teszi a maga dolgát. Az építõk a há-zak alapjaiból kitermelt földbõl egy ügyes gépsegítségével percenként három vályogtéglátkészítenek, s a dupla téglasor közé préseltszalmatömböket tesznek. Ahogy ezt eleink istették. S hogy milyen kiváló hatásfokkal szi-getelnek ezek a falak, azt Varga Géza, azökofarm igazgatója saját házán tapasztalhatta.A közel száz négyzetméteres ház fûtése janu-árban mindössze nyolcezer forintba került,míg egy hasonló nagyságú ház gázszámlája afaluban harmincnyolcezer forint volt. Ezek aszámok önmagukért beszélnek! De nem csaka technikai, dologi feltételek alakulnak nap-ról-napra. Egy kicsi, de szép és ötletes játszó-tér, és az elmúlt nyáron itt szervezett alkotótá-bor lakóinak a munkái/szobrai jelzik, hogymilyen otthonos, emberléptékû lesz ez azökofalu, ha „megtelik” az eszméhez illõ, igaziközösségi emberekkel!

S akkor nemcsak annak az 50-60 családnakbiztosítanak emberhez méltó környezetet,örömmel végezhetõ, hasznos munkát, hanempéldául szolgálhatnak egy újfajta, önszerve-zésen alapuló életmód elterjesztéséhez is.Munkájukhoz kitartást, erõt, és sok sikert kí-vánunk!

Magyar-Nagy Kata

a kerítéstõl! – szólt oda neki kedvesen azasszony.

A gyerek odaszaladt, s észrevéve engem,már mondta is:

– Tetszik tudni meghalt a mama, és mimost áruljuk a házát!

A virágba borult barackfa mögött egyõsz hajú férfit pillantottam meg a kettõs létrán.

– Kislányom, igyekezz már, nem akarok ittéjszakázni! – hívta magához a lányt a szõkenõ.

A gyerek hozzáfutott, mire õ az égõ ron-gyok tetejére hajította a sámlit.

Az õsz férfi egy táblát szögelt a kis ház ol-dalára.

– Ez a ház eladó. Érdeklõdni lehet…

�

Órás Manci eközben egy bárányfelhõn ül, ésaz arra röpködõ angyaloktól kérdezi:

– Mennyi az idõ? – Az angyalok nevetgél-ve szállnak szerteszét.

Itt a földön az idõ kereke egyre csak forogtovább…

„Szeretnél-e tiszta, egészséges kör-nyezetben élni …üde levegõt szívni…tiszta vizet inni… méreg nélküli ga-bonát, zöldséget, gyümölcsöt fo-gyasztani?” Kérdezik honlapjukon aGaia alapítvány megálmodói.

Iránytû

SZÜLETÕBEN

egy új életforma

SZÜLETÕBEN

egy új életforma

dõgyulladás. Az ügyvéd úr már itt járt, és in-tézkedett a temetésrõl.

Amikor a Mama meghalt, elõtte sütõtökötsütött a masinában.

Ezekre az illatokra ma is emlékszem.Amikor elvitte a mentõ, csak annyit mon-

dott:– Ne féljetek, csak egy kis kivizsgálás.Többé soha sem láttuk, csak a fülünkbe

cseng harsány nevetése.Halljuk, ahogy énekel:– Ágyõ, Mama, ágyõ…Eljött a tavasz.A cinkék kórusa betölti a külvárost.Az ismerõs ház felõl sûrû füstgomolyagra

lettem figyelmes.Ruhákat, régi rongyokat égetett egy fes-

tett szõke nõ.Egy dobozból megsárgult fényképek hul-

lottak ki, s felpöndörödve, lángot kapva ég-tek rajta a nagy bajszú katonák, a népviselet-be öltözött lányok, a nagy lakodalmak em-lékképei, régi mulatságok fotográfiái.

Egy nyolcéves forma lányka játszott körü-lötte.

– Kis szívem, hozd ide azt a rossz sámlit

I . évfo lyam 10. szám 2010. ápri l i s 29. 1155

Messzelátó

– Erdélyben születtél; mikor és milyen kö-rülmények között települtél át Szlovákiába? Mikésztetett a szülõföld elhagyására?

– Én a szülõföldet mindig tágabban értel-meztem, mint azt általában szokták. Marosvá-sárhelyen születtem, de éltem Radnóton, Dit-róban, Gyulafehérváron, Sepsiszentgyörgyön,Brassóban, Kolozsváron, Nagyváradon és vé-gül Csíkszeredán, mielõtt áttelepültem volnaPozsonyba. Azokban az idõkben, amikor azútlevelet a rendõrségen õrizték, és csak két-évente kérvényezhettük egy-egy külföldi uta-záshoz, baráti kapcsolatokat ápoltam nemcsak magyarországi, hanem felvidéki és vajda-sági fiatalokkal is. Az Irodalmi Szemle szer-kesztõségében ismertem meg késõbbi felesé-gemet, Haraszti Máriát, akivel akkor kötöttünkházasságot Csíkszeredán, amikor égtek aCeausescu mûveibõl rakott máglyák, és fegy-veres civilek rohangáltak a „néptanács” folyo-sóin. A párom türelmesen várt haza a nagy-gyûlésekrõl, ahol szónokoltam. De valahogynem vonzott a politika. Turista útlevéllel jöt-tem el. Egy évre már megkaptam a csehszlo-vák állampolgárságot, soron kívül. Bátyám,öcsém és sógorom, akik a határon szöktek átmég jóval azelõtt, csak 5-8 évre kapták meg amagyar állampolgárságot. Fölösleges kom-mentálni. A magyarországiak egy része értiezt, a másik fele nem akarja érteni. Minden ál-momat, tervemet meg tudtam itt valósítani. Ésmost is úgy érzem, Magyarországon lettemvolna igazán kisebbségben. Egyik versembenírom, hogy életem állandó utazás az itthon, azotthon és az otthontalanság között. Nem sza-kadtam el Erdélytõl sem, Magyarországra szin-te naponta járok, vállalkozásom is volt itt.Most egy olyan nagyközségben élek a Csalló-közben, amelynek a lakossága magyar. Nemis lehet honvágyam, olyan térben mozgok,amely egy valamikori ország határain belül te-rül el.

– Szlovákiában élõ honfitársaimmal be-szélve sokszor azt hallom, nem olyan vészesaz ott élõ magyarság helyzete, a feszültségetinkább a politika gerjeszti. Mennyire igaz ezés miben látod az okát?

– Ez tény. Vannak a politika által bevadítottszlovákok, akik minden magyart ellenségnekéreznek, rájuk szólnak, ha anyanyelvükön be-szélnek, de az átlag szlovák békésen él ma-gyar szomszédjaival, kölcsönösen segítve egy-mást. Az elmulasztott lehetõségek bosszuljákmeg most magukat. A magyar politikusainkmegelégedtek szimbolikus eredményekkel,amelyeket lobogtathattak a választópolgárokelõtt. Nem lett volna fontosabb kidolgozni éselfogadtatni a kisebbségi nyelvekrõl és kultú-ráról szóló törvényt, kiépíteni az államilag tá-mogatott magyar intézményrendszert, mintkétnyelvû bizonyítványért hadakozni? Hosszúévekig volt pártunk kormányon, de nem so-kat mutathat fel, hacsak nem vezetõinek va-gyoni gyarapodását. Rég megérett az idõ a tel-jes politikus garnitúra lecserélésére, de jól kö-rülbástyázták magukat talpnyalóikkal, nemengedik a politikához közel azokat, akik le-válthatnák õket. Annyi év után a választásikampányuk albániai színvonalon van, miköz-

Botz Domonkos

Magyarok a nagyvilágbanben hatalmas összegeket „költenek” el. Nincseszköz arra, hogy elszámoltassuk õket. Nem-csak a „nép” ábrándul ki belõlük egyre in-kább, a második vonalbeli vezetõk, polgár-mesterek is fontolgatják kilépésüket. Ez azegyetlen tiltakozási mód.

– A szlovákiai magyar pártok, szervezetekesetében gyakran hallani a széthúzásról, amia magyarok esetében – sajnos – már termé-szetes. Miben látod ennek az okát?

– Igen, ez általános magyar betegség. Denéha egyik másik párt, intézmény kizárólagos-sága, diktatórikus viselkedése idézi elõ. Na-gyon sok a gyenge képességû politikus, akikúgy pöffeszkednek pozícióikban, mint a vala-mikori nemesek. Ha eléggé lojálisak a vezetésfelé, akkor bebetonozzák pozíciójukat hosszúidõre. De ennél is jellemzõbb az egyéni am-bíciók ütköztetése. A nemrég alakult párt, aHíd vezetõje, úgy lép fel, mintha tudná mitkellene tenni a szlovákiai magyarságért. BugárBéla hosszú évekig vezette a most már kon-kurens párttá vedlett MKP-t, miért nem való-sította meg akkor a most hangoztatott elkép-zeléseit? Egyéni ambícióról és egy gazdaságicsoport érdekeinek érvényesítésérõl van szó.Ezt minden értelmes ember tudja. De az egy-szerû embereket könnyû megtéveszteni. Az újpárt, egyelõre, nem veszélyezteti az MKP po-zícióját, de lényegesen gyengíteni fogja a vá-lasztásokon elért eredményét. A politikusokszéthúzása tükrözõdik az intézmények köztiellentétekben is, hisz naivság volna azt hinni,hogy ezek függetlenek a politikától. A mûkö-désük támogatásfüggõ, a támogatások odaíté-lésében pedig sajnos beleszólhatnak a pártok.Remélem, az új magyar kormány változtatnifog a gyakorlaton, és szakmai tanácsadó tes-tületek véleményét kéri ki, nem a pártokét,akik híveiket jutalmazzák a támogatási rend-szeren keresztül is.

– Az anyaországon belül keveset hallani aszlovákiai magyar irodalomról. Ez valami ér-dektelenségre, vagy pusztán csak kommuni-kációs hiányosságokra vezethetõ vissza?

– Ez nem azt jelenti, hogy nincs, vagy gyen-ge volna irodalmunk. Csupáncsak azt, hogy azitteni irodalom sosem volt olyan független amagyarországi irodalomtól, mint pl. az erdé-lyi. Íróink miután itt befutnak, közölni kezde-nek magyarországi lapokban, és igyekeznekbeépülni az ottani struktúrákba. Jól mûködõírótársaságunk van, nívós folyóirataink: Kal-ligram, Irodalmi Szemle, Szõrõs Kõ, Opus,egész Kárpát-medencében ismert kiadóink:Kalligram, AB-ART, Madách-Posonium, LiliumAurum, Nap, Kossuth- és József Attila díjasköltõink, íróink. De egyre inkább érvényesülaz egységes magyar irodalom elve. Ami pozi-tív fejlemény, de nekem határozottan tetszikaz erdélyi irodalomban érvényesülõ párhuza-mos fejlõdés, a sajátos jegyek markáns meg-maradása.

A kommunikációs hiányosságok kétségte-lenül fennállnak, de ezt még inkább nyögikmagyarországi írótársaink. Az olvasóit vesztettpesti irodalom állandó reflektorfényben tartá-sát õk jobban megszenvedik, mint mi. Nekünkmegvannak a saját eszközeink, lehetõségeink

az önmenedzselésre. Az internet térnyerésé-vel már nem az a tét, hogy a hamis kánonokdélibábjait kergessék az írók, hanem a világ-irodalomba való beépülés, az egyetemesebbértékrendszer érvényesítése kellene legyen acél. És el kell felejteni a korrupt és meghala-dott sztárkritikusokat. Õk már csak irodalom-történeti figurák.

– Ez év februárjában meghívást kaptál a Ni-caraguai Költészeti Fesztiválra. Minek, vagykinek volt köszönhetõ ez a meghívás? Milyenélményekkel és tapasztalatokkal tértél vissza?

– Számtalan nyelvre fordítják verseimet, no-velláimat. Egyik spanyol fordítóm javaslatárahívtak meg. A világ legjelentõsebb költészetifesztiválja a nicaraguai. A világ minden föld-része képviselteti magát. 65 ország, 130 költõ.És tízezrek hallgatják az egy hétig tartó felol-vasásokat. A részvétel egyik feltétele az, hogylegalább 5 versed és az életrajzod le legyenfordítva spanyolra. Természetesen ajánlás iskell. A jövõ évi rendezvényre most én javasol-tam magyar, szlovák és román résztvevõket.Elsõ magyarként vettem részt a fesztiválon,mert a szakminisztérium sajnált 900 ezer forin-tot a három meghívott fiatal magyar költõ re-pülõjegyére. Nem felháborító? Milliárdokmennek el úgynevezett országimázsra, és egyilyen kis összeget nem tudtak biztosítani egyolyan eseményre, amely a magyar irodalmathozza helyzetbe nemzetközi szinten.

(folytatás a következõ számban)

Beszélgetõtársam Balázs F. Attila –író, költõ, mûfordító, szerkesztõ,könyv- és lapkiadó

Tanulmányait Gyulafehérváron, aRómai Katolikus Hittudományi Fõis-kolán végezte, majd késõbb Buka-restben szerzett könyvtárosi diplo-mát. Tagja a Szlovákiai Magyar ÍrókTársaságának, a Magyar Írószövet-ségnek és az Erdélyi Magyar Írók Li-gájának. A pozsonyi Szõrös Kõ c. iro-dalmi folyóirat kiadója, az AB-ART ki-adó igazgatója, az Árkád Szépirodal-mi és Mûvészeti folyóirat szerkesztõ-bizottságának tagja.

Az e héten született költõk közül Szepesi Attilaaz ünnepelt

Költõköszöntõ

Tudod, kedves Attila, az a Szeged már nem az a Szeged, a Tisza sem ugyanaz. A Tiszára is érvényes, kétszer ugyanabbaa folyóba lépni nem lehet, de az Ungba, a Latorcába sem. Az emlékek és a versek, kedves kortestvérem, a régi barátokmind elmentek. A Béke tanszéket átépítették, új hidat építettek a Tiszára, és a Tiszatáj is elmúlt hatvanéves. Szegedenkötött ifjúkori ismeretségünk versekben megõrzött barátsággá alakult. Írásaidban egyszerre nézel az ég felé és ahorizontra, mint az égi jelekbõl jósoló sámán. Felvágott nyelvû udvari bolondnak mond a kritikus, pedig csak amagyar nyelvû vágánsköltészet mai folytatója vagy. Emberi és isteni, profán és szakrális jelenségeknek költõjekénttisztellek mint olvasó és barát. Isten éltessen sokáig!

Született Ungváron, 1942-ben. Nyolcéves korá-ig Beregszász volt otthona, ahonnan család-egyesítés címén kerülhetett át Magyarország-ra. Pécsett kezdte a tanárképzõ fõiskolát,1968-ban Szegeden szerzett magyar–rajz sza-kos diplomát. 1968–70-ben Szászbereken ésHernádon tanított. 1972-ben elvégezte a sze-gedi egyetem magyar szakát. 1972-tõl a Kor-társ versrovatát szerkesztette, 1982–89-ben azÚj Tükör, 1992-tõl a Pesti Hírlap, 1994-tõl az ÚjMagyarország munkatársa. Hányatott élete ésfestõi-zenei példák ösztönözték versírásra,1968-ban az Elsõ ének, 1969-ben a Költõk egy-más közt c. antológia mutatta be. Szilaj, paj-zán, pajkos vágáns énekeivel a nép- és az ar-chaikus költészet forrásaiból táplálkozó válto-zatos forma- és rímvilágot alakított ki. Gyer-mekverseket is ír. Furulyás Palkó c. mesejáté-kát 1979-ben Gyõrött mutatták be. WeöresSándor-díjas (1974), József Attila-díjas (1980),Artisjus-díjas (1986), Kortárs- és Tiszatáj-díjas(1996), Déry-díjas (1996), Füst Milán-jutalom-ban részesült (1998) és 2002-ben a MagyarKöztársaság Babérkoszorúját kapta. (Új ma-gyar irodalmi lexikon)

1166

Szepesi Attila

VárosokTornyos Szeged híres város,nincsen ottan utca sáros,rózsát öntöz a mészáros,cinkét árul a bazáros.

Magasan áll Gyõrnek vára,meg ne állj ott éjszakára:kezed Duna nádja vágja,lábad Rába rákja rágja.

Debrecenben decemberbenminden sámfa kirügyezzen,minden vállfa levelezzen,arany násfa megteremjen.

Muzsikás Pécs török város,még a templom is turbános,a cégtábla elefántos,a hegyoldal kardvirágos.

Szepesi Attila

Nyíregyháza hideg verem,kilincsre fagy a tenyerem.Háztetõkön, erkélyeken,muskátlifán alma terem.

Régi Buda városábanrigók laknak kertes házban,papagájok tornyos házban,pincsikutyák palotában.

I . évfo lyam 10. szám 2010. ápri l i s 29. 1177

Nyúlfarok

felöltözni az atyának. Mise után pedig a számháború, foci, méta kö-vetkezett. Volt, hogy kenun érkezett meg a táborunk helyszínére, mi-vel sehogy máshogy nem lehetett minket megközelíteni.

Olyan közösséget épített fel, amely erõt adott a mindennapokban.Kamaszként vártunk minden olyan percet, órát, amit a templombanvagy azon kívül, együtt tölthettünk. Ilyenek voltak a hittanórák, a hit-tantáborok, a vitorlázások, a focimeccsek, a kirándulások, ilyen voltaz ételosztás, az idõsek gondozása, a cserkészet, a taizéi imaórák, ésezzel a felsorolással nem is teljes a lista.

És a magok, melyeket elhintett közénk, jó termõtalajra találtak-e?Azt gondolom, igen. A közösség ma is élõ. Az egykori kamaszok, maboldog családapák és családanyák, akik körül nem egy gyermek ár-válkodik, hanem három, négy, öt cseperedik…

Nem olyan régen, jól bebugyolált, aprócska csecsemõvel a karombanálltam a sekrestye ajtaja elõtt. Végre kilépett az atya az ajtón. Odajöttmellém, levette a kicsi sapkáját, meleg kezét rátette a fejére, amelyszinte elveszett a nagy tenyérben. Csend volt körülöttünk. Az a fajta,melyben a végtelenségig el tudnék merülni. Végül az atya szólalt meg:

– Õ a következõ? Az Isten áldjon meg benneteket!Válaszoltam volna, de sietnie kellett. Fekete ruhájában szinte repült

végig a folyosón. Pedig annyi mindent meséltem volna, de tudtam jól,hogy nagyon sokan várnak rá. Én meg már annyi mindent kaptam tõ-le egészen kicsi koromtól kezdve, hogy abból még a gyerekeimnekis bõven fog jutni. Tombor Orsolya

Öreg Anyó, Szürke Öszvér, Kis Csibe és Kis Ka-kas, miután lepottyantotta õket Nagy Szél uramegy kényelmes bárányfelhõrõl a földre, csakámult és bámult. Irdatlan erdõket és végtelen ró-naságot láttak, ahol nagy csordákban legelész-tek az állatok. Akár egy mesebeli sziget! ÖregAnyóék alig látszódtak ki a rét fûrengetegébõl.A magas fû között szebbnél szebb virágok ille-gették magukat, kelyheiken tarka pillangók jár-tak táncot, s Kis Csibe azonnal az egyik szépenöltözött pillangó nyomába eredt:

– Állj meg, kis pillangó! Állj meg! – kiáltottakipirosodott arccal –, szeretnék játszani veled!

– Ki vagy? Ki vagy? – illegette magát a pillan-gókisasszony.

– Kis Csibe vagyok és vendég nálatok. Nem-sokára hazamegyünk, és nem ismerek itt senkit,akivel játszhatnék.

– Gyere! Gyere velem! Megmutatom a titkoshelyem. – Kis Csibe nem kérette magát, s pillan-gókisasszony nyomába eredt.

Kis Kakas figyelmét viaskodó vitézek kötöttékle. Úgy csattogott pengéjük éles éle, hogy aztvisszhangozta a körülöttük levõ egész rengeteg.Közelebb merészkedett hozzájuk. Már fente vol-na a csõrét, hogy egy kis bajvívásra õ is beszáll-na, amikor mintha csak megbabonázták volna:két daliás vitézen akadt meg a tekintete. Kísére-tükben másik száz vitéz, ugyancsak nehezen tud-ták kötõféken tartani tüzes lovaikat! S hogy mi-ért álltak meg? Mit bámult a sok-sok vitéz? Nemmást, mint egy nagy csapat leányt – lehettek õkis százan vagy még többen is –, körbe-karikábatáncoltak a velük együtt hajladozó virágokkal.

Szürke Öszvérnek a lélegzete is elállt a lát-ványtól: a lányok olyan csodaszépek voltak,mint a tündérek! Nem is csodálkozott egy csep-pet sem Öreg Anyó és Szürke Öszvér azon, hogya két csapat vezére megálljt parancsolt. A delivitézek körbefogták a leányokat, majd felkap-tak nyergükbe egy-egy kiválasztott szépséget.Mindez olyan sebesen történt, hogy még NagySzél is csak fuvallatnak érezte magát a vitézekgyorsasága láttán.

Csak a két dalia maradt ott, a rét közepén –no meg két lány, talán épp a két legszebb. Resz-kettek a félelemtõl. Ám a két vitéz oly kedvesenszólt hozzájuk, hogy szép szavukra felbátorod-tak, s engedték magukat elrabolni.

Öreg Anyó egybõl tudta, hogy hol vannak, s

Verzár Éva

Öreganyó története, Janika tollából…

befejezõ rész

azt is, hogy milyen nevezetes eseménynek vol-tak õk szemtanúi. A Csodaszarvas-réten, a legen-dákból lépett eléjük Hunor és Magor. Még aznapnagy lakodalmat csaptak. Hivatalos volt ám ÖregAnyó és családja is, és úgy mulattak, hogy méga mai napig is abból az örömbõl táplálkoznak,ha baj vagy szomorúság költözik lelkükbe.

A mulatság után – úgy hírlik, éppen hét na-pon és hét éjjelen át tartott – Öreg Anyó és Szür-ke Öszvér egymásra nézett. Azt latolgatták, hogyÓriás Hullám miért küldte õket ilyen távoli idõk-be. Tanakodtak, tanakodtak, közben fejük fölöttkörözött Nagy Szél barátjuk, hogy szárnyaira ve-gye õket, s visszavigye kicsi házukba, ahol a ki-csi kemence a hidegtõl reszketve várta a mele-get. Már ültek volna egy utazó bárányfelhõre,amikor egy fehér hajú öregember – nagyon öregember – jelent meg elõttük a semmibõl:

– Ti vagytok azok a vándorok, akiket ÓriásHullám küldött?

– Mi vagyunk – szeppent meg Öreg Anyó, skérdõen nézett a jóságos arcú vénemberre.

– Hallom, tanakodtok.– Igen. Tanácstalanok vagyunk. Igaz, hogy jól

éreztük itt magunkat, az is igaz, hogy itt tiszta alevegõ, nincs por, nincs szemét, vizeitek oly tisz-ták, mint a kristály, de nem jöttünk rá, hogy mitvihetünk haza, amibõl tanulnának is az emberek.– Válaszul az öreg a köpenye alól egy csodacse-metét vett elõ, s odaadta Szürke Öszvérnek:

– Vidd haza és ültesd el, nem akármilyen faez! Égig ér majd az üzenete, de földre hajló ágaiemlékeztetnek majd titeket arra, hogy ahány fa-csemetét ültettek, annyival lesz tisztább a leve-gõtök. S arra is, hogy ahány csemetét ültettek,annyi gyermeket hozzanak asszonyaitok a világ-ra, hogy dús erdõvé nõjön nemzetetek. A gyer-mekek nevetése lesz a ti hitetek és bizalmatok.Jól figyeljetek öregjeitekre, mert tapasztalataikbölcsességgé érik életük alkonyára, az õ mérhe-tetlen tudásuk és szeretetük vezessen mindig azutatokon. Táplálkozzatok gyökereitekbõl, aho-gyan az elültetett facsemeték is a gyökereikbõlkapnak táplálékot.

– Mi lesz Nagy Folyóval? Honnan vigyünk ne-ki friss forrást? Csak beteg halaiért aggódik…

– Itt van ez az üvegcse. Adjátok oda Óriás Hul-lámnak, de ez csak annyira lesz elég, hogy a hal-dokló halakat megmenthesse. A vizeitekért is tivagytok a felelõsek. – Azzal az öregember eltûnt

– Amikor megismertelek, olyan vékony kislány voltál, mint a kisujjam.A kiránduláson egész nap fogtad a kezemet, és egyfolytában beszéltél.Mire visszaértünk a plébániára, már ismertem az egész családodat.

Az atya ezen a kiránduláson fogta meg a kezemet, és azóta sem en-gedi el. Életem legfontosabb eseményeinél ott volt mellettem. Támo-gatott, elmarasztalt, biztatott, imádkozott értem, velem.

Amikor megérkezett arra a plébániára, ahol több mint két évtizedenát szolgált, a templom komoly átalakításokra szorult. Nem tétlenke-dett sokáig, megszólította a családokat, szavai értõ fülekre találtak.Megértették, hogy a közös munka által nemcsak a templom újul meg,hanem a közösség is. Miséin a templom mindig tele volt. A gyereke-ket kis székekre, közvetlenül az oltár elé ültette. Elkésni nem volt elõ-nyös, mert akkor kiszorult az ember a legjobb helyekrõl.

Gyönyörû miséket tartott a természetben is – hol a Szigetközben,hol Zemplénben vagy a Bakonyban –, a magunk által készített oltá-ron. Ütött-kopott kis barna bõröndjében hozta magával a terítõt, akelyhet, az ostyákat, a misebort. Mûanyag kannában vittük a vizet,hogy kezet moshasson a mise elõtt. Nem volt bevonulás, orgonaszó.Leültünk az oltár körül, énekeltünk, mialatt a ministránsok segítettek

Köszönettel írom…… ezeket a sorokat.

Szilajka

a szemük elõl. Nagy Szél sem váratott tovább ma-gára, felkapta a kis családot, s hazaröpítette õketa Nagy Folyó mellé, onnan otthonukba, ott óva-tosan letette õket kicsi házuk küszöbére.

Öreg Anyó és Szürke Öszvér körülnézett, az-tán nekiláttak a munkának. Kemencében sütöt-ték továbbra is a kenyeret, ha valaki kérte, to-vábbadták a kovászt, s arra tanították a gyereke-ket, hogy nagyon figyeljék az öregek szavát.Minden évben elütettek egy-egy csemetefát, ter-mését szétosztották az emberek között.

Mire Kis Csibe és Kis Kakas nagyra csepere-dett, nemzetük ege felett kezdtek felszakadoznia sötét fellegek. Az Ordasok hangja egyre hal-kabb lett, s a remény, hogy elhal vonyításuk, min-den újabb gyermek születésével megerõsödött.

– Szilajka, nagyapó is bölcs?– Bölcs, Jankó. Az öregemberek nagy bölcses-

séget hordanak tarsolyukban.– Akkor édesapám is, én is bölcsek leszünk,

ha megöregedünk?– Biztosan, mert eszes apukának okos gyere-

ke vagy. – És te? Te mennyire vagy bölcs, Szilajka?– Ezen jól elszöszölnek a tudósok, a kutatók,

de annyi biztos, hogy mióta a betûimet rovom,sok víz lefolyt az öreg Dunán.

– Mennyire sok? Annyira, hogy te legyél a le-geslegbölcsebb?

– Talán. Rovásaim sok tudást õriznek.– Akkor ideírod, hogy Öreg Anyó és Szürke

Öszvér meséjének vége?– Megígértem. Nézd:

egEv

2009 tavaszán hirdette meg XVI. Benedek pápa a papság évét. Mintha az egyházzal szemben álló emberek ezt várták vol-na, sorozatos támadásokkal rontottak neki a papoknak. Pedig elenyészõen kevesen vannak a katolikus klérus tagjai kö-zött, akiknek bocsánatot kellene kérniük meg nem engedett tetteikért. Sokkal többen vannak olyanok, akik következetes,a társadalom számára szinte láthatatlan, de elengedhetetlen munkát végeznek hívõk és nem hívõk között egyaránt.

1188

Szövetségben

„Drága kincsem, életem!, Úgy szeretlek, majdmegeszlek!, Te kis, cipóképû…”. Mondtuk márezeket valaha is gyermekeknek, gyermeke-inknek? Vagy kedvesünknek Shakespeareszavaival: „Az vagy nekem, mi testnek akenyér…”? Amikor ezeket a sorokat írom,elgondolkodom a mélyen bennünk lévõanalógiákról – az „életrõl” (ahogyan régen abúzát nevezték) és mindenrõl, ami szá-munkra kedves, létünk fenntartója és szük-ségessége. A fentiekben idézett mindenna-pi és költõi megnyilvánulásokban ott vanegyütt, amire vágyunk: szeretetre, hogy lel-künk teljesedjen, s kenyérre, hogy testünknövekedjen.

désüket, örömüket, igyekezetüket, s a tészta„meghálálja: megnövekszik (megkel), s aztánragyogó barnára sül. Finomabb is az ilyen„lelkes” kenyér, amiben a szándék és az örömegyütt „kelhet” a hozzávalókkal – magam isismerem ennek az ízét.

Szerettük volna, ha mindezt – a kenyérsü-tés hagyományos folyamatát – óvodás gyer-mekeink is megtapasztalhatják, hogy ezzel iskapcsolódjanak magyar népi kultúránk egyikmeghatározó eleméhez. Ezért is szolgált kü-lönleges örömünkre, hogy tanévnyitó érte-kezletünkön – melyen egész éves program-ként tûztük ki magyarságtudatunk elmélyíté-sét és ápolását – rögtön érkezett egy kedvesszülõi felajánlás, hogy megnézhetünk egy há-zi kenyérsütést, szabadtéri kemencében.

Már a kirándulásunkat megelõzõ hetekbena kenyérsütésre készültünk a csoportunkban.A kemence témaköréhez kapcsolódó verse-ket, imákat, magyar népmeséket hallhattak éstanulhattak a gyerekek. (Vajaspánkó / nép-mese, Szent Erzsébet kenyércsodája, A partalatt / népköltés, „Hej, görbénye, görbénye” /népi dalosjáték, Csupa fény az Isten kertje /vers, Ki asztalt terítesz… / ima)

Szókincsüket a népi világban használt, mamár feledésbe merült szavakkal gyarapítottuk(szõttes, kenyérlapát, szakajtó, szita). Ezenkívül népi játékokat játszottunk, melynek lég-köre, cselekménye, eredete és tartalma a leg-alkalmasabb az egészséges gyermeki lélekmegõrzéséhez. Megismertettük a gyerekek-kel a kenyérsütés folyamatát, a búzamagtól akisült kenyérig. Mindezt nemcsak hallhattákelbeszéléseink által, hanem meg is tapasztal-hatták – mozgással, szaglással tapintással, lá-tással, ízleléssel – játékos tevékenységeinksorán. Hiszen tudjuk, annál inkább meg-marad egy új élmény, minél több érzékszer-vünkre hat egyszerre.

Ezekkel az elõzményekkel indultunk útnaka vendéglátó családhoz. Az édesanya nagyszeretettel és örömmel fogadott bennünket,majd bevezetett minket az udvarra, ahol a be-fûtött kemencéhez már oda voltak készítve azeszközök. Mivel a fõvárosban élünk, sok gye-rek életében elõször látott igazi kemencét ésnagy újdonságként hatottak rájuk a látottak.

Legtöbben talán boltba vesszük (már vagymég) a kenyeret, de azért megnézzük, hogymelyik „mosolyog” ránk leginkább, és azt vá-lasztjuk, aztán amikor otthon megszeljük, ta-lán automatikusan fel is emeljük, hogy érez-hessük illatát. Érezzük a búzamezõt – akinekvan még ilyen élménye –, vagy egyszerûencsak érezzük azt a „mindennapi”, de mégissemmihez sem hasonlítható illatot.

Az igazi, ha módunkban áll magunknaksütnünk, vagy háznál készült kenyeret en-nünk! Abból már a lélek is kimosolyog... Hagyerekekkel együtt sütünk, akkor látjuk, hogyragyogó arccal gyúrják, nyomkodják a kelttésztát, mert közben beledolgozzák lelkese-

„Éltetõ Étetõ”

Kenyeret sütöttünk óvodásainkkal

I . évfo lyam 10. szám 2010. ápri l i s 29. 1199

Csupa fény az Isten kertje,Alma, körte érik benne.Jószívû az, aki adta,Mindnyájunknak égi Atyja.

Madár száll a kéklõ égen,nap ragyog a tó vizében.Teremtõjét áldja minden,Dícsértessék az Úristen.

Ki asztalt terítesz az égi madárnak,teríts asztalt, teríts szegénynek s árvának.

Nyújtsd ki Atyám, nyújtsd ki Jóságos kezedet,adj a koldusnak is tápláló kenyeret.

Ételben italban legyen bõven részünk,gondviselõ Atyánk, könyörögve kérünk.

Nagy élmény volt számukra, hogy megfog-hatták a langyosabb oldalát, benézhettek a belsejébe és az ujjukat is bekormozhatták. A házigazdák bemutatták a kenyérsütéshezhasználatos eszközöket: sütõlapátot, szakaj-tót, szõttest, rostát stb. A gyermekek a kezük-be vehették, kipróbálhatták a számukra isme-retlen tárgyakat.

Amíg a tészta sült, eljátszottuk a „kenyérke”-tornát, amelyben ismét végigjártuk és tudato-sítottuk a kenyérsütés állomásait:

Leguggoltunk, összetett kezünkkel szimbo-lizáltuk a földben lévõ apró búzamagot, las-san lábujjhegyre emelkedve, karunkat magas-ra nyújtva érzékeltük a búza növekedését, el-

játszottuk hajladozva, ahogy a szél simogatja,ringatja a kalászokat, az érett búza aratását ka-száló mozdulatokkal utánoztuk, szekérre rak-tuk és elvittük a malomba, a lovak mozgásátutánozva, karkörzéssel mutattuk, hogyan õr-lik a búzát a malomkövek, gyúró mozdulattaldagasztottuk a tésztát, sütõlapáttal betettük akemencébe, és guggolásban rugózással ját-szottuk el, hogyan sülnek a kenyerek.

Amíg a képzeletbeli kenyerek sültek, a va-lódi kemencében is barnult már a finomság.Amíg a kisült tészta illata asztalhoz nem von-zott minden gyermeket, kemencével kapcso-latos népi gyermekjátékot (Elszaladt a ke-mence…) játszottunk. Mikor elkészült az íny-

csiklandó étek, egy székely asztali áldássalhálát adtunk, majd elégedetten elfogyasztot-tuk a frissen kisült, meleg péksüteményeket.

Ajándékul a csoport gyermekei által meg-fogalmazott mesekönyvet vittünk a család-nak, melyet rajzokkal is díszítettek. Végülmegköszöntük a szíves vendéglátást, és áldástkértünk a háziakra.

Valódi lelkes, „élettel” teli élmény volt ez anap számunkra – jóllaktunk testileg, lelkileg,s nem csak egy napra…

Kuszinger Éva és Nagy Krisztina, a Liliomkert Katolikus Óvoda Katica

csoportjának óvodapedagógusai

Szövetségben

2200

Mind nagyobb gondot okoz a hulladék elhelyezése, ártalmatlanításaMagyarországon is. 2013-ra nemzeti megelõzési tervet kell készíteni,mely az Európai Unió irányelvén alapul, eszerint a megelõzés, az új-rahasznosítás és az energetikai hasznosítás a legfontosabb tényezõk.Annak ellenére, hogy a tervezet tartalmaz néhány támogatott intéz-kedést, nem érzékelhetõ az állami szándék a betétdíjas begyûjtés, va-gyis az újratöltési rendszerek bõvítésére. Az is tény, hogy a rendszer-hibák ellenére népszerû a lakosság körében a szelektív hulladékgyûj-tés, de a gyakorlaton van még mit javítani. A gyerekekben nagyonbízhatunk, hiszen a szemléletük gyorsan változik, ezért a jelenleginélis többet kellene e témáról velük is beszélgetni. Akárcsak a felnõttek-kel, de nemcsak a szelektív gyûjtésrõl, hanem a hulladék keletkezé-sének lehetséges megelõzéseirõl, a vásárlási szokások megváltozta-tásáról. Plakátok kihelyezésével is sokat lendíthetünk a megfelelõ tá-jékozottság elõsegítésében, továbbá a hulladékgyûjtõ szigetek pon-tos használatában.

Kétségtelen, hogy a szelektív gyûjtésben vannak sikerek, ugyanak-kor ez a szigetszerû elrendezés, nem igazán hatékony, helyette egy-re inkább teret nyer, hogy a szolgáltató „házhoz megy”. Nyíregyházaegyes városrészein, még 2005-ben, kísérleti jelleggel bevezetésre ke-rült a házhoz menõ, zsákos rendszerben történõ papír- és mûanyaghulladék elkülönített begyûjtése. A lakosságnak térítésmentesen ad-tak havi egy alkalommal egy-egy (sárga és kék színû) 70 literes zsá-kot. Mivel ott ez a rendszer bevált, a mai napig is ingyen, az elõremegadott napon elszállítják a szemetet.

Mohács és a programhoz csatlakozott települések, az új rendszerkeretében, 2010 januárjától végzik a kommunális hulladékok elszál-lítását. A válogatott szemetet a cikói hulladékkezelõ központba szál-lítják, a megyében Komlón és Mohácson alakítottak ki kisebb átra-kóállomásokat, komposztálókat, hulladékudvarokat. A hulladékud-var szakképzett személyzet által mûködtetett önálló, zárt átvevõhely.

1970. április 22-én Denis Hayes amerikai egyetemi hallga-tó mozgalmat indított el a Föld védelmében. Azóta a di-ákból az alternatív energiaforrások világhírû szakértõjelett. Már mozgalmának megindításakor több mint 25 mil-lió amerikai állt mögé, ma pedig szinte az egész földre ki-terjed az általa kezdeményezett mozgalom. Ezernél többszervezet vesz részt benne. A FÖLD NAPJA célja, hogy til-takozó akciókkal hívják fel a figyelmet a környezetvéde-lem fontosságára. Magyarországon 1990 óta rendezik meg.

Hogy melyik hulladékudvarban mit adhatunk le, az hulladékudva-ronként és üzemeltetõnként eltérõ. Az ide elhelyezett feleslegünkértnem kell fizetni. Az üzemeltetõ az önkormányzattal áll kapcsolatban.

Ha sikerül az embereknek ráérezniük a szelektív hulladékgyûjtés-re, akkor jöhet a következõ minõségi lépcsõ, amikor a hulladékgyûj-tõ szigetek koncentrálódnak egy-egy közösségre, társasházra.

Hiányosságok az elhelyezésben: behatárolt a tárolók mennyiségeés fajtája, sokan nincsenek tisztában azzal, mit hova dobhatnak. Ilye-nek például a többrétegû italoskartonok (dobozos gyümölcslevek),tejesdobozok, színes reklámlapok. A következõkben ezekrõl és fel-dolgozásukról adunk bõvebb tájékoztatást.

Mûanyaghulladék hasznosításaMit tehetünk a gyûjtõedénybe? A kiöblített italospalackok (PET) anya-ga eltér a kupakétól, ezért ha ezt nem szedjük le, a válogatómûbenkerül sor rá. Nagyban megkönnyíti a feldolgozást, ha már a gyûjtõ-edénybe külön dobjuk be a kupakot! Ide kerülhetnek még a tejfölös-és joghurtospoharak, flakonok, amelynek anyaga PP, PE vagy PS. Atiszta mûanyag fóliák, szatyrok (PE) hasznosítása is megoldott.

A mûanyagokat a válogatóban szétválogatják, tömörítéssel báláz-zák. Ezeket aztán aprítják, majd vegyszerekkel átmossák. Granulálásután termopulóverek, kerti bútorok, cd- és dvd-tokok vagy újabb pa-lackok készülnek belõle.

Papír- és kartonhulladék hasznosításaAz újrahasznosítás alapfeltétele az, hogy a hulladékpapírok közül el-távolításra kerüljenek a fóliázott, esetleg kevert anyagú, laminált vagyfelületkezelt papírok.

FONTOS! A többrétegû italoskarton (gyümölcsleves, tejes dobozok)nem tiszta papír, ezért nem dolgozható fel papírhulladékként! A mû-anyaghulladékokkal együtt gyûjtik, innen a legkönnyebb ugyanis ki-válogatni. Ide tartoznak még a sima és színes újságpapírok, kartonpa-pír, papírdobozok.

A szétválogatott papírokat bálázzák, feldarabolják majd pépesítik.Ezután készülhet belõle új termék. Pl: egészségügyi papír, füzet, to-jásdoboz. A többrétegû italoskartonokat elõször darabolják, majd ma-gas hõfokon összetömörítik. Ebbõl tektántáblákat készítenek, amelye-ket a késztermékek elõállításához használnak.

A papír hasznosítása kifizetõdõ! A papírgyártás folyamatához jelen-tõs mennyiségû energiára van szükség. Az újrapapír készítésével vi-szont rengeteg vizet és energiát takaríthatunk meg. Nem igényel fát,valamint a gyártás víz- és energiahasználata is töredéke az újonnanelõállított papírénak. Az újrahasznosításnál a papírrostok egymás után6-szor használhatók fel!

Gyermekek Föld napi akciója: hulladékból ajándékot A gyûjtõszigetek illegális hulladéklerakókká válhatnak

Föld Napján – a szemétrõl

I . évfo lyam 10. szám 2010. ápri l i s 29. 2211

Fémhulladékok hasznosításaA fémhulladékok hasznosítása azért fontos, mert visszaforgatásukkalnagy mennyiségû energiát spórolunk, és elkerüljük a bányászat hul-ladékainak keletkezését, a környezetterhelést, a tájrombolást. A fé-mek minõsége a visszaforgatással nem változik, gyakorlatilag végte-len sokszor, igen könnyen újrahasznosíthatók. A begyûjtött fémeketszétválogatják, majd tömörítéssel bálázzák. Ezután aprítják, majdmágnesek segítségével kiválasztják belõlük a más típusú fémeket. Atisztított darabokat kohókban beolvasztják és szállítható rudakba ön-tik. A rudakat a felhasználás helyén hengerelik, hogy új termékek ké-szülhessenek belõlük.

Üveghulladékok hasznosításaAz üveg alapanyaga a különleges minõségû homok, amelyet általábankülszíni fejtéssel bányásznak. Ha az üveget újrahasznosítják, nincsszükség újabb bányák nyitására, nem keletkeznek tájsebek. A hulla-déküveget apróra õrölve az építõiparban is fel tudják használni, ezzelis kiváltva az egyéb nyersanyagok (pl. kavics) bányászatát. Ha színszerint gyûjtjük az üvegeket, akkor azok szinte 100 százalékban újra-hasznosíthatók és 10-20 százalékos energiamegtakarítás is elérhetõ.

Az üvegeket tisztítás után darabokra aprítják, zúzzák. Ezután mág-nes segítségével eltávolítják belõle a fémdarabkákat (gyûrûk, kupa-kok), majd az egyes színeket elkülönítik egymástól. Következõ lépés-ként beolvasztják és formába öntik, aztán már készülhet is az új ter-mék.

Textilhasznosítás: sok helyen egyelõre nagyobb üzletek mellett ta-láljuk a konténereket; a szociálisan rászorulóknak gyûjtenek ily mó-don.

Elektronikai berendezések: most már a kereskedõknél új berende-zés vásárlásakor (mobiltelefon, tévé) a régieket be lehet cserélni (ilyen-kor kötelesek is átvenni!), vagy lomtalanítás keretében szabadulhatunkmeg tõlük. Ahol van, ott a hulladékudvarok is ingyenesen átveszik.

A szárazelemeket a természeti és közvetlen lakókörnyezetünk vé-delme érdekében a vonatkozó jogszabályok szerint elkülönítve kellgyûjteni. TILOS a használt elemeket és akkumulátorokat a lakosságihulladékba keverni, tehát a kukába dobni! Ez a hulladékfajta a hazaiés az európai besorolás szerint is veszélyes hulladéknak minõsül. Sza-bálytalan elhelyezése hulladékgazdálkodási bírságot von maga után!Az elhasznált elemeknek gyûjtõhelyet találunk minden olyan keres-kedelmi helyen, ahol árulják is.

A lejárt szavatosságú gyógyszerekkel is hasonló a helyzet: visszakell vinni õket a gyógyszertárba.

Szerves hulladékokA kukába dobott szerves hulladék bizony nagy pazarlás, hiszen há-zilag is hasznosítható, persze csak akinek lehetõsége van rá. A kom-poszt szagtalan, kitûnõ talajjavító anyag, ráadásul ingyen van.

Herner Adrienn

II. Magyar Majális DunaszerdahelyenFIGYELEM, FIGYELEM!

Sárga rigó, kanveréb, gyûjjenek csak miközénk!Közhírré tétetik szerte e Kárpát-hazában,

hogy a május nyolcadikai dunaszerdahelyi Magyar Majális a Magyar Szent Korona oltalma alatt

rendeztetik meg! Hívunk tehát minden magyar családot és egyéb közösséget,

hogy az egész Kárpát-hazából jöjjenek ünnepelni velünk, felvidéki magyarokkal!

Hívunk minden kézmûvest, vásározót, hagyományõrzõt,hogy vegyenek részt a Szeren!

április 26. – Szentkirályáprilis 28. – Sárospatakmájus 9. – Gombaszög

május 10. – Gádorosmájus 14. – Nagyatád

május 15. – Szabadszállásmájus 17. – Zágráb

június 7. – Bátonyterenyejúlius 7. – Kiskunhalas

Vukics Ferenclakossági fórumainak

legfrissebb listája:

Szövetségben

2222

mondandója – a Duna és a Duna-part csodála-tos természeti és épített értékeinek megvédése–, akiket leginkább érint. Három év után, 2010.április 10-én a budakalászi Kós Károly ÁltalánosMûvelõdési Központ Faluházában kerülhetettsor a gazdag anyag másodszori bemutatására (akiállítás április 29-ig tekinthetõ meg), és egyút-tal a rakpartot és a Duna magyarországi szaka-szát érintõ égetõ kérdések megtárgyalására.

„Ha meg tudsz állni idejében, a veszedelmetelkerülheted” – idézte a Tao Te Kingbõl (Lao-ce:Tao Te King – Az Út és Erény könyve – a szerk.)Karátson Gábor, a Duna Charta alapítója, „A ra-kodópart alsó köve” címû, „hihetetlenül impo-záns rakpartok” felépítését és történetét bemu-tató óriástárlat megnyitóján. „Valahol meg kéneállni és meg kéne találni azt a mértéket, amiéletszerû.”

„Mint a képhez a kerete, a testhez a bõr, úgytartozik a rakpart a folyóhoz vagy a városhoz– fejtegette ifj. Zlinszky János egyetemi do-cens. – Mennyi készület, gondolat, ötlet, tervment bele abba, hogy a rakpartok úgy néznekki, ahogy. Végig kéne gondolni, mit akarunk aDunával. …Most az EU vezetésével Duna-stra-tégiát terveznek, 2011 elsõ fél évében errõl szer-zõdést akarnak kötni. …Pilinszky verse juteszembe: Mielõtt bármit elkövetnek, gondolja-nak a rózsakertre, vagy még inkább egyetlen ró-zsatõre, egyetlen egy rózsára, uraim.”

Németh Antal, Budakalász alpolgármestere isarra hívta fel figyelmet, hogy „szelídíteni, em-berléptékûvé kell tenni a terveket… A 2013 utá-ni EU-s költségvetés a nagyprojektek támogatá-sát helyezi elõtérbe. A németek és az osztrákokmár ki is munkáltak egy tervet a Duna egészé-re.” Ezt a folyó menti polgármesterek a turiz-musra, sétahajókra gondolva nagyon lelkesenfogadták, de elfeledkeztek a folyam- és tenger-járó hajók építésének németországi beindulásá-ról, és arról, hogy a XIX. század második felé-bõl származó teherkikötõink már nem alkalma-sak ilyen vízi jármûvek fogadására. Konténerki-kötõket pedig egyetlen önkormányzat se szeret-ne a Duna-partján…

Kolundzsija Gábor, a kiállítás szervezõje el-mondta: a Duna jelenleg közvetlenül és közvet-ve tíz országot érint. Egy február végi, nemzet-közi konferencián öt ország miniszterelnöke ésszámos minisztere tárgyalt a folyó sorsáról. „Egyajánlás szerint 2,5 m-es mélységet kellene biz-tosítani a Dunán az év 340 napján, több mint11 hónapján. Ez alacsony vízállás mellett, egyszétterülõ, kanyargó folyón nem megoldható,

Az UNESCO Világörökség Bizottsága 1987-ben világörökségi rangra emelteBudapest Duna-parti látképét és a budai Várnegyedet, mivel egyike a világkiemelkedõen szép urbanisztikai alkotásainak, és jól szemlélteti a magyar fõ-város történetének különbözõ idõszakait. A mintegy 60 hektárnyi terület aMargit hídtól a Szabadság hídig terjed. A világörökségi rang azonban „csak”egy komoly nemzetközi elismerés, de nem konkrét védelem. A védelem azország feladata lenne, de ezt nálunk felébe-harmadába valósították meg...

Veszélyben a Duna és a budapesti rakpart

A hathatósabb egyedi mûemléki védelem elõ-mozdítására Kolundzsija Gábor, a Magyar Urba-nisztikai Társaság budapesti és Pest megyei Te-rületi Csoportjának elnöke 2006-ban beadott egyvédési dokumentumot a Kulturális Örökségvé-delmi Hivatalba, ahol azt örömmel fogadták, ki-egészítették és elõterjesztették a minisztérium-nak. De a rakpartot azóta se védték le. A Duna-part megóvása érdekében óriáskiállítást szervez-tek Ágh Andrással 2007-ben, a Kulturális Örök-ségvédelmi Hivatalban, de továbbra se történtsemmi. „Olyannyira nem, hogy megkezdõdtekaz elsõ beavatkozások: a Margit hídnál kiszéle-sítették az utat a magas jármûveknek, a közrak-tárakat lebontották, folyik a Duna-parton arombolás. Pedig a kínai nagy fal után a világmásodik leghosszabb mûemléke lenne, és ilyennagyságú mérnöki mû levédésére még nem voltpélda. De úgy tûnik, ennél fontosabb itt a fej-lesztési érdek…”

Az esztétikailag és szakmailag egyaránt lenyû-gözõ kiállítás anyagát Budapest több kiállítóter-mének fölajánlották, de mérete vagy a politikaiszándék hiánya miatt sehol nem fogadták be. Ígypont azokhoz nem jut(ott) el egyre idõszerûbb

csak radikális kotrásokkal: egy ilyen hajózhatócsatorna kialakítása élõhelyek tömeges pusztu-lását jelentené. …A Duna Bizottság 29 vízlép-csõt javasol, ebbõl 18 már kész. Ausztria és Né-metország végig be van lépcsõzve, ott a Dunamár elvesztette élõ, természet közeli állapotát. És11 vízlépcsõt terveznek még! Húsz éve Nagyma-ros ellen tüntettünk, ez emblematikus eseményevolt a rendszerváltásnak. És nem biztos, hogymegszabadultunk az efféle törekvésektõl….”

Magyarországon még van dunai táj, és márvan olyan dunai kultúra, ami látogatható. A víz-minõség jobb, mint a fölöttünk és alattunk lévõszakaszokon, és a természetes partvonalak elle-nére a folyó itt hajózhatóbb, mint a román, bul-gár részen. A magyarországi Duna-szakasz sok-oldalú: innen a nagy vonzereje, ezért jönnekmáris hatalmas szállodahajók, és ezért teleped-tek meg, járatják a motort éjjel-nappal a budaiVár rakpartjánál – ahol korábban soha nem voltparkolás – vendéglátós luxushajók. De pontosanebben a vonzerõben rejlik a veszély és a feladatis. Ha gazdasági, közlekedési, hajózási, energe-tikai szempontból tudunk együttmûködni a fo-lyó kapcsán, akkor értékvédelmi szempontból isígy kell tenni. A Duna-stratégia foglalkozzon azeleven Dunával, ne csak a fejlesztések valósulja-nak meg, hanem az értékõrzés is…

A világörökségi rangú budapesti Duna-partkapcsán 2003–2004-ben kiderült, 2x2 sávos autó-úttá akarják kiszélesíteni a rakpartot. A városvé-dõk harca csak külföldi segítséggel lehetett ered-ményes: UNESCO-s és ICOMO-s szakértõk meg-állapították, hogy a Duna-parton a forgalmat nemnövelni, hanem csökkenteni szükséges. Ha még-is kiszélesítik a rakpartot, akkor veszélyeztetett vi-lágörökségnek kell nyilvánítani. A 12 km-es, a kí-nai nagy fal utáni leghosszabb mûemlék unikum,de a Margit híd alatti rész kiszélesítését mégsemsikerült megakadályozni. Az ellentmondó fõvá-rosi rendeletek közepette, miközben a kamiono-kat igyekeznek kiszorítani Budapestrõl, ezt a sza-kaszt épp a magas jármûvek miatt építették át.

„Ma már egyre nehezebb lejutni a partra –összegezte a kiállítás fõ szervezõje, KolundzsijaGábor. – Az idõk során elzártuk magunkat afolyótól, szemben más városokkal, akik vissza-adták a folyamot a lakóknak. …Kezdetben volta kettõs lépcsõs rakpart, ezt is vissza kéne állí-tani. …Hiszen a világ egyik legszebb városa le-hetne Budapest: hegy, víz, építészet, mindenegyütt van hozzá. Csak vigyázni kellene felbe-csülhetetlen értékeire.”

Anó

„A rakodópart alsó köve” – Óriáskiállítás Budakalászon

II

A solymászat, mint a világörökség része(a Magyar Solymász Egyesület javaslata az UNESCO Bizottság részére – részlet)

Turul ábrázolásSzkíta lovas solymász a honfoglalás korábólSólyom szolgálatban

Vándorsólyom portré

Vannak olyan emberi tevékenységek, amelyek több ezer éves történel-mi múltra tekintenek vissza, és amelyek újkori változásai és a fejlõdésindokolják, hogy a legmagasabb védettségi kategóriába, a világörök-ségi védettség kategóriájába kerüljenek, ezáltal megõrizve a jelennekés a jövõ nemzedékeinek.

Ezek közé tartozik a solymászat is. Az embereket már a kezdetek-ben lenyûgözte a ragadozó madarak életmódja, vadászati stílusa. Asólymok szédítõ támadása, amelynek során a magasból 300 km/óra fe-letti sebességgel zuhannak áldozatukra, vagy a sasok hihetetlen ereje,amellyel a farkast is képesek elejteni, megragadta a fantáziát. A szár-nyalás a szabadság érzetét keltette, s a bátor madarak a vitézi, lovagierények megtestesítõivé váltak. Vajon mi a titka ennek az évezredekenátívelõ szenvedélynek?

Válaszként idézzünk a „Lovas nemzet” címû könyv solymászatot tár-gyaló fejezetébõl: „…ami a zsákmányszerzésen túl van, azt igazáncsak az értheti meg, akit az élmény a gyakorlatban is megérintett. Akivágtatott már jó lovon a szabadban, széles mezõn, vagy rengetegerdõn,…vagy röpítette sólymát az ég kékjében, és átélte azt a semmi-vel össze nem hasonlítható érzést, amit az alig látható kis pont, a só-lyom és a solymász kapcsolata jelent, az tudja a választ. Ez a vágynem ismer határokat és korokat, nem ismer származást, vallást, nem-zeti hovatartozást vagy életkort. Megérinthet mindenkit, fiatalt, öreget,férfit, nõt egyaránt s minden idõben…”

A solymászat olyan õsi, mintegy ötezer éves vadászati mód, amelymára eredeti élelemszerzõ szerepén fokozatosan túljutva összetett kul-turális, hagyományõrzõ tevékenységgé vált. Bölcsõje, mint annyi máshagyománynak, keleten ringott. Már az ókori Egyiptomban kiemelt kul-tusza volt a ragadozó madaraknak, a vándorsólyom képében megjele-nõ Hórusz-isten formájában. Az emberi társadalmak a kezdetektõl fog-va megkülönböztetett tisztelettel viseltettek a ragadozó madarak iránt.

Nekünk, magyaroknak még ennél is szorosabb kapcsolatunk van asolymászattal. Közismert, hogy a honalapító Árpád fejedelem apja, Ál-mos születése a Turul-legendához kötõdik. A hagyomány szerint any-ját, Emesét álmában egy sólyom (Turul) ejtette teherbe. A Turul, az õs-magyarok szent madara, amely már Attila, a nagy hun fejedelem zász-laját és pajzsát is díszítette, egyúttal a kor legjobb solymászmadara volt,a ma is élõ altáji kerecsensólyommal azonosítható (Falco cherrugaltaicus Menzbier). Az Árpádok csaknem fél évezredig uralkodtak amagyar trónon, ezáltal a Turul a mai kor magyarságának is egyik leg-jelentõsebb nemzeti jelképe maradt. A különbözõ régészeti leletekvisszatérõ alapmotívuma a sólyom, eredeti és stilizált alakban edénye-ken, pajzson, tarsolylemezen egyaránt megtaláljuk.

A magyarság a Kárpát-medencébe már fejlett solymászati kultúrávalérkezett, ennek számos nyelvi és tárgyi emléke maradt fenn. Helység-neveink sora utal az egykori királyi solymászok lakhelyére: Kerecsend,Kelecsény, Szokolya, Solymár, Sólyomkõ, Madaras stb. Nemcsak kirá-

lyok, de fõurak (így a fejedelmi Rákóczi család is), köznemesek, sõt,egyházi méltóságok is szenvedélyesen ûzték a solymászatot. A két vi-lágháború között Gödöllõn udvari solymásztelep mûködött, 1939-benpedig megalakult a jelenleg is mûködõ Magyar Solymász Egyesület.Megszületését nagy egyéniségek jelzik, mint galántai Lelovich György,a klasszikus solymászat európai újjáélesztõje, vagy Bástyai Loránt, akiszakirodalmi munkásságával járult hozzá a fejlõdéshez.

A solymászat mára Magyarországon – hasonlóan más európai nem-zetekhez – összetett kulturális tevékenységgé alakult. Mindenekelõttõrzi és ápolja a legõsibb vadászati módok egyikét, a ragadozó mada-rakkal való pedzõ vadászatot. Õrzi ennek szakmai fogásait, technikaielemeit, kultúráját. Ez – túl a vadászszenvedélyen – olyan testet-lelketfelüdítõ, fizikai és mentális regeneráló tevékenység, amelyre a ma em-berének nagyobb szüksége van, mint elõdeinek. A solymász lelke, gon-dolatai együtt szárnyalnak madarával, ezáltal élve meg a korlátlan sza-badság érzését, a gondoktól, bajoktól való elszakadás élményét, hacsak rövid idõre is.

Magyarországon – történelmi hagyományokra építve – új, környezet-barát tevékenység van kibontakozóban, az ökológiai védelem solymá-szati technikával való megvalósítása. Repülõtereken, halastavakon, szõ-lõültetvényeken solymászok biztosítják a kártevõ madarak távol tartá-sát. A Budapest Ferihegy Nemzetközi Repülõtéren állandó solymászatiszakszolgálat látja el a madárriasztó feladatokat, ezáltal elõzve meg a lé-gi baleseteket, jó példájaként az élõ hagyományok és a korszerû biz-tonságtechnológia együttmûködésének. Ez kivált számos környezet-szennyezõ technológiát, tehát tevékenyen részt vesz a környezetvéde-lemben.

Jelentõs szerepet játszik a solymászat a különbözõ kultúrák megis-merése, a nemzetek és népek barátsága elmélyítése terén is. A MagyarSolymász Egyesület 1986 óta szervezi a nemzetközi solymásztalálko-zókat. Ezek kitûnõ fórumai a különbözõ népek, nemzetek kulturálistalálkozójának. Japántól az Egyesült Államokig érkeznek ide vendé-gek, hogy együtt solymásszanak, s emellett megismerjék egymás elté-rõ szokásait, módszereit, átvegyék a hasznos tapasztalatokat.

Az ember természethez való kötõdésének, azzal való együttélésének ésazonosulásának, az élõ hagyományõrzésnek napjainkban világszer-te a solymászat az egyik legfontosabb életben tartója. Magas színvo-nalon, a természettel a legközvetlenebb élõ kapcsolatot tartja fenn, szol-gálja az ember testi-lelki fejlõdését, mentális regenerálódását, és széleskörben, hatékonyan szolgálja az emberiség túlélésében döntõ szerepetjátszó természetbarát, környezettudatos szemlélet kialakulását. A vi-lág kulturális öröksége nem mondhat le azokról az értékekrõl, amelyeta solymászat képvisel!

Magyar Solymász Egyesület 2008.További részletek: www.solymaszat.hu

II II

Idõpont: 2010. április 27. 10.00–17.00 Helyszín: Nemzeti Lovarda, Díszterem (Budapest VIII. ker., Kerepesi út 7.)

PROGRAM:

10.00–12.00 Civil érdekképviselet és kisléptékû élelmiszer-rendszerek a magyar EU-elnökség kapcsán10.00–10.20 Kégler Ádám (MTA-PTI): Civil érdekérvényesítés lehetõségei hazánk 2011. évi uniós elnök-

sége kapcsán10.20–10.40 Flamm Benedek László (FVM EU Koordinációs és Nemzetközi Fõosztály):

Civil részvétel koordinációja az FVM-ben, uniós elnökségünk kapcsán 10.40–11.00 Sarbu-Simonyi Borbála (Védegylet): Európai szintû civil kezdeményezések az EU 2020 stra-

tégia és a 2013 utáni KAP befolyásolására11.00–12.00 Kérdések, vita12.00–13.00 Ebédszünet

(Az ebédszünet alatt: a civil összefogás képviselõinek sajtótájékoztatója az új kistermelõi ren-deletrõl)

13.00–17.00 Mûhelymunka: uniós szabályok és helyi szabályozási mozgástér – a Jó Higiéniai Gyakor-lat útmutatók kérdése

13.00–13.20 Gyaraky Zoltán (FVM Élelmiszerlánc-elemzési Fõosztály): A minisztériumi nézõpont a ma-gánházi JHGY-val kapcsolatban

13.20–13.40 Szalay-Zala Andrea (FATOSZ): A falusi turizmus JHGY létrehozás folyamatának tapasztalatai,tanulságai

13.40–14.00 Szabadkai Andrea (SZÖVET): a kisléptékû élelmiszerrendszerek érdekében történõ magyaror-szági civil érdekképviseleti munka állása – helyzetjelentés, stratégiai irányok felvázolása

14.00–14.30 Mag. Reinegger (Regionális Agrárkamara, Graz, Ausztria): Ausztriai tapasztalat a magánháziszintû JHGY kidolgozásával, alkalmazásával kapcsolatban

14.30–14.45 Kávészünet14.45–15.15 Kérdések-válaszok az elõadásokkal kapcsolatban15.15–16.45 Moderátor által irányított eszmecsere az elõadó panel és a résztvevõ szervezeti képviselõk között15.15–16.15 Stratégia állítás a civil együttmûködés EU-s és hazai lépéseirõl, csatlakozási lehetõség a civil

együttmûködés munkájához16.15–16.45 A kisléptékû élelmiszer elõállítás JHGY anyagának strukturális megbeszélése a szakmák kép-

viselõivel, fontosabb javaslatok felvetése a készülõ munkához16.45–17.00 A konferencia zárása

Foglaljon idõben,idõpontok most még

rugalmasabbanválaszthatók!

További információért kérem, hívjonbizalommal!

Telefon:

06 20/9719-232

e-mail:

almafas@freemail.hu

internet:

www.nyugalomszigete.hu

Kisléptékû élelmiszer-rendszerek jogszabályi környezete, közelgõ EU elnökségünk fényében civil képzés és szakmai mûhely

REGISZTRÁCIÓS LAP

Név: . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Szervezet: . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Elérhetõség: . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Kér-e utiköltség-térítést: igen/nem

Észrevétel, megjegyzés a programmal kapcsolatban:

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

A kitöltött regisztrációs lapot kérjük 2010. április 26-ig az alábbi elérhetõségekre visszajuttatni:

e-mail: simonyib@vedegylet.hu

Fax: +36 1 269 42 51

Posta: Védegylet Egyesület, 1114 Budapest, BartókBéla út 19.

A program az Európai Unió támogatásával jött létre. Azeseményen elhangzó értelmezésekért és véleményekértkizárólag a szervezõk felelõsek, ezek nem tekinthetõk

az Európai Unió álláspontjának

Támogatók:

Az Õrségben, az Országos Kéktúra útvonalához tartozó 150 lelkes KERKAKUTASON,

3 szoba, konyha, fürdõszoba elrendezésû, 7 személyesfalusi vendégház, 8000 nm (!) kerttel kiadó.

II II II

Szíves figyelmébe ajánljuk a Magyar Játékgyártók webáruházát! Ezt az oldalt magyar játékgyártók hozták létre azzal a szándékkal, hogy bárki

részére könnyen és olcsón elérhetõek legyenek olyan termékek, amelyeket magyaremberek gyártanak, magyar munkahelyeken. Webáruházunkat a lakosság részére,

míg nagykereskedésünket a kereskedõk kiszolgálására hoztuk létre.

Az akció május végéig érvényes.

Elérhetõségeink:

Cím: 2112 Veresegyház, Bánki D. u. 3. �� Telefon: 06-70-336-04-23 �� Web: www.magyarjatekgyartok.hu

KÉTFUNKCIÓS RAJZTÁBLA Akciós ára: 6990 Ft

7-ES KOSÁRLABDAGYÛRÛ Akciós ára: 1990 Ft

IIVV

Az itt található tárgyak megvásárlásával támogathatja a Magyarok Szövetsége mûködését és a Szilaj Csikó megjelenését.

www.magyarokszovetsege.huSzkíta napsólyom

Táltos életfa Könyvek

BölcsõBronz pajzs

Falinaptár MOGY DVD

1/1 – egész oldal 181 x 256mm 30.000Ft

1/2 – fél oldal 181 x 126 mm 18.000 Ft

1/4 – negyed oldal 88 x 126 mm 10.000 Ft

1/8 – nyolcad oldal 88 x 61 mm 6.000 Ft

1/16 – tizenhatod oldal 42 x 61 mm 4.000 Ft

A Szilaj Csikó hirdetési tarifái:

Hirdetések felvétele:

Kucsara Pál, +36 70 584 8597 pal.kucsara@gmail.com

A nyári szünetben, június 15-tõl minden héten indul:

NAPKÖZIS TÁBOR:heti turnusokban 8-17 óráig, ebéddel, uzsival,

napi 2x lovaglás, íjazás, szabadidõs programokés játékok, ló és lószerszámok ápolása

Nomád táborhétfõ reggeltõl szombat délig, teljes ellátással,

alvás sátorban, intenzív lovasoktatás, pl.szõrénlovaglás, díjugratás, tereplovaglás,

hagyományõrzés, íjazás (haladóknak lóról is)

Papkúti Hagyományõrzõ Lovas Sport Egyesület2163 Vácrátót, hrsz.: 0210/15

Bige Csaba 06 20 929 0744 • info@papkutilovas.huwww.papkutilovas.hu