TARTALOM

ÉVFORDULÓK

Szaladj magyar, amerre tudsz…!A madéfalvi veszedelem 250. évfordulójára (Halász Péter) ....................................................... 3

Istvánffy Gyula etnográfus emlékezete (Titkos Sándorné).................................................................. 5

Venczel József centenáriumára (Székely Adnrás Bertalan) ................................................................. 6

ISKOLA ÉS HONISMERET

Az erdélyi magyar népiskolák eredményessége a XVIII–XIX. században (Sebestyén Kálmán) ........ 11

Magyar sziget a Bánságban (Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna) ............................................................ 16

Diákok a magyar szakrális örökség õrzésében (Kuslits Kata)............................................................. 18

HAGYOMÁNY

Az ózdi cserkészrepülésrõl. Beszélgetés Rónaföldi Zoltánnal (Kerékgyártó Mihály) ........................ 21

A miskolci fûrészes (Viga Gyula) ........................................................................................................ 25

EMLÉKHELYEK

Magyar szentek emlékezete Szandomirban (Udvarhelyi Nándor) ...................................................... 27

TERMÉS

Kölcsey Ferenc halála és temetése (Debreczeni-Droppán Béla)......................................................... 30

A pesti egyetemi ifjúság március 15-i ünnepségei a dualizmus évtizedei alatt II. (1890–1898)(M. Lovas Krisztina) .................................................................................................................... 35

Magyarok és törökök: Mit tudunk egymásról? (Kelemen András) ..................................................... 41

Végvári pillanatképek.A spontán fényképek vizuális antropológiai értékérõl (Terendi Viktória) ................................... 45

Szórakozási lehetõségek Gödöllõ fõterén a századforduló évtizedeiben (Oravec-Kis Éva) ............... 48

Magyar antifasiszta arisztokraták (Tóth József) .................................................................................. 52

KRÓNIKA

Megújult Madách-emlékhelyek. Új kiállítás nyílt Alsósztregován (Balahó Zoltán) .......................... 57

Emlékezés a kitelepítésekre és kuláküldözésekre (Papp Izabella)...................................................... 60

Nemzetközi szoborpark Aranyosgadányban (Gesztesi Tamás) ........................................................... 61

Para-vallási jelenségek antropológiai vizsgálata Szegeden.Egy ígéretes kezdeményezés margójára (Földvári Sándor) ........................................................ 62

Gyárfás István emlékezete (Örsi Julianna) ......................................................................................... 65

Gyõri Jánosné születésnapi köszöntése (Hortiné Bathó Edit) ............................................................. 66

Ötvenéves a jászjákóhalmi Horváth Péter Honismereti Szakkör (Farkas Ferenc) ............................. 68

In memoriam

Kiss András (1922–2013) (Sebestyén Kálmán) ........................................................................... 69

Hajdú Mihály (1933–2014) (Halász Péter)................................................................................. 70

KÖNYVESPOLC

Könyv a Batsányi-kultusz történetérõl (Csiszár Miklós)..................................................................... 72

Németh Ferenc: Szepezdi krónika (Reicher Aladár)........................................................................... 72

William Gallen: Antantmisszió. Történelmi regény (Stockné Horváth Mária) .................................. 73

Molnár Tibor: Óbecse, Péterréve és Bácsföldár elsõ világháborús (1914–1918) katonai áldozatai(Mocsári Norbert)........................................................................................................................ 74

Simonik Péter: A Népháztól a Gõzfürdõig (Horváth Géza) ................................................................ 74

Honismereti Bibliográfia (összeállította: Halász Péter)...................................................................... 76

TÜNDÉRSZÓ MESEÍRÓ PÁLYÁZAT.............................................................................................. 80

Tisztelt Szerzõink!Kérjük, hogy a folyóiratunkba szánt írásaikat lehetõleg elektronikus úton egyszerû Word for-

mátumban szíveskedjenek megküldeni a selmeczikovacs@gmail.com címre. Továbbá kérjük,hogy a terjedelem kötöttségére való tekintettel a megküldött írás ne haladja meg a 4–5 oldalt (15ezer leütést), az esetleges hivatkozások esetén lábjegyzetelést kérünk, a képmellékleteket szinténelektronikusan, lehetõleg 300 DPI felbontásban kérjük megküldeni. A szerzõi korrektúrát szinténelektronikus úton küldjük meg. Lapzárta minden páratlan hónap 5-én, megjelenés minden pároshónap 10-én. A közlésre szánt cikkeket a szerzõ nevének és címének feltüntetésével tudjuk fogad-ni.

a Szerkesztõbizottság

A Honismeret folyóirat megvásárolható:

Budapesti Teleki Téka, a Teleki László Alapítvány könyvesboltja(1088 Bp. VIII., Bródy Sándor u. 46. Tel.: 1–266-0857)

MNM VERÁNÓ Könyvesbolt (1053 Budapest, Magyar u. 40.)

Néprajzi Múzeum Boltja (1055 Budapest, Kossuth tér 12.)

Helyreigazítás: A 2013/6. lapszámunkban a 17. oldalon a Gárdonyi emlékévrõl szóló cikk szerzõ-jének neve helyesen: Király Júlia; továbbá a 66. oldalon Kitüntetettjeink sorában Dr. Szabó Géza

a helyes név. Az elírásért szíves elnézésüket kéri a Szerkesztõ.

Szaladj magyar, amerre tudsz…!A madéfalvi veszedelem 250. évfordulójára

A XVII. század során, Moldva török fennhatóság alá kerülésével kezdõdött az ott élõ népek – így acsángómagyarok – számára az a négy évszázados idõszak, amit belülrõl a fejedelmi és bojári érdekcso-portok küzdelme, kívülrõl pedig a török és tatár hadak hódító-, megtorló- és rabló hadjáratai jellemez-ték. Ezek és a nyomukban járó éhínségek, járványok következtében Moldva népessége jelentõsen meg-fogyatkozott, katolikus magyarsága pedig, a XVII. század végén történelmi minimumra, az évszázad-dal korábbinak csaknem tizedére csökkent.

Ez az 1696. évi 2799 fõs létszám a moldvai magyarság megmaradási esélyeinek mélypontja volt.Mai viszonyok között egy átlagos nagyságú település létszáma, de akkor sem lehetett több tíz falunyimagyarnál. Persze lehetnek pontatlanok a misszionáriusi jelentések, esetleg kétszer, vagy talán három-szor annyian voltak a katolikusok, de akkor is olyan demográfiai gödörbe kerültek, ahonnan belsõ erõ-forrásaikból aligha tudtak volna kikapaszkodni, hiszen az ezt követõ 42 esztendõ – másfél-két emberöl-tõ – alatt sem tudták megkétszerezni a lélekszámukat, ami a moldvai magyarok esetében a teljes bioló-giai letargia jele. Aligha túlzás, ha úgy gondoljuk, hogy az 1760-as években lezajlott osztrák érdekekszerinti határõrség-szervezés, majd az ennek nyomán bekövetkezett madéfalvi veszedelem során ka-pott, a szó szoros értelmében: „vér-átömlesztés” nélkül ma aligha lenne Moldvában magyar ember, detalán még katolikus sem.

1764. január 7-én hajnalban azonban a felcsíki Madéfalván olyan eseményre került sor, ami alapve-tõen megváltoztatta és további évszázadokra meghatározta a moldvai csángómagyarok helyzetét. Tud-valevõ ugyanis, hogy a székelyek „õsi” kiváltságaik szerint robottal, dézsmával nem tartoztak, hanem„csak” életükkel és vérükkel voltak kötelesek szükség esetén védeni az ország keleti határait. Hazánktörök alóli felszabadításában résztvevõ Habsburgok azonban meghódított területként kezelték az orszá-got, s erõszakkal be akarták sorozni a székelyeket az osztrák hadseregbe. A tiltakozó, kiváltságaikat a„régi, nagy királyoktól” kapott jogaikra hivatkozó, a bécsi küldöttséggel tárgyalni kívánó székelyeketaz osztrák katonaság Madéfalva határában ágyútûzzel fogadta, ahol több százan maradtak vérbe fagy-va, vezetõiket pedig elfogták és bebörtönözték. Ez volt a madéfalvi veszedelem, amit latinulSiculicidiumnak, azaz székelymészárlásnak neveznek. A vérfürdõtõl megrémült és az áldozatokkalszemben létrehozott Criminalis Comissio, vagyis Bûnvizsgáló Bizottság által megfélemlített, elsõsor-ban csíki, valamint gyergyói székelyek ezrével menekültek a behavazott Kárpátokba, majd a hágókon,szorosokon keresztül Moldvába, s aki nem fagyott meg és nem pusztult éhen a fagyba dermedt hava-sokban, az új otthonra talált az egykori Etelközben. A bujdosók meghúzódtak a már évszázadokkal az-elõtt alapított csángó falvakban, de új településeket is hoztak létre a Beszterce, a Tázló és a Tatros fo-lyók mentén.

A 250 esztendeje megesett madéfalvi vérengzés tehát nemcsak a székelység kollektív tragédiája, ha-nem a késõbbi bukovinai székelység, valamint néhány újabb magyar népcsoport megalakulásának kez-dete is. Születésnap tehát, és ahogy a születésüket vér és szenvedés kísérte, úgy további történelmük so-rán is mérhetetlenül sok bánat, könny és keserûség volt osztályrészük. Az elsõ világháború utáni Romá-niához csatolás megaláztatásai, az 1940. évi hazahozataluk szerencsétlen megoldása, az 1944. évi me-nekülés a szovjet katonaság és a szerb partizánok kegyetlenkedései elõl, aztán a dunántúli szétszóratás,a sváboktól elszenvedett gyûlölködés, végül a kommunista rendszer erõszakoskodása lett az osztály-részük. „Minket anyánk megátkozott, mikor a világra hozott…” – énekelte a bukovinai székely anyagyermekének, így készítve õt fel az életre.

Kétszázötven esztendeje kezdõdött tehát a székelység nagy szétszóratása. A Moldvába menekültek-nek egy része az 1780-as években föltelepült a Török Birodalomtól Ausztriához került Bukovinába, na-gyobb részük azonban ottmaradt Moldvában, gyarapítva ezzel a XIII. századtól, vagy talán még ré-

3

ÉVFORDULÓK

gebbtõl ott élõ, s mindinkább fogyatkozó csángómagyarok számát. S ne feledkezzünk meg Bukoviná-ból a XIX. század nyolcvanas éveiben, Nándorfehérvár mellé települt nehéz életû, al-dunai székelynépcsoportról sem, akik erdõs, szántóföldhiányos bukovinai hazájukat cserélték az Al-Duna akkor mégmocsaras, posványos, maláriás kanyarulataira, amely vidék részben éppen az õ kemény munkájuk nyo-mán vált lakhatóvá. És ott vannak a többiek: a XIX–XX. század fordulóján Bukovinából Dévára,Vajdahunyadra, Csernakeresztúrra, Strigyszentgyörgyre, Erdõszentgyörgyre, Magyarnemegyére,Marosludasra, Sepsiszentgyörgyre és Erdély más vidékeire került székelycsoportok, s akiket mégmesszibbre: Kanadába, Brazíliába vetett a sors. Amikor pedig 1940-ben a magyar kormány hazahoztaBukovinából az oda menekült székelyeket, a Moldvában maradt csángó falvak némelyikébõl mintegyezer lélek csatlakozott hazatérõ székely testvéreihez, s ma ott élnek Baranya megye három településénés szétszóródva a környéken.

A székelység tehát, amelynek testét a madéfalvi ágyútûz megrongálta, a csonka törzsbõl számos újágat hajtott, erõs sarjakat nevelt. Ebbõl a szempontból aligha becsülhetjük túl a Siculicidium jelentõsé-gét! A sortüzet vezénylõ osztrák tisztek aligha gondoltak arra, hogy végsõ soron jót tesznek a székely-séggel. Mert az áldozatok és a menekültek elpusztultak és mérhetetlenül sokat szenvedtek ugyan, de aszékelység máig ható erkölcsi erõt merített ebbõl a próbatételbõl, a moldvai magyarság pedig esélyt ka-pott a további megmaradásra.

Hányan lehettek a XVIII. századvég székely menekültjei? Háromszáz családról tudunk, akik már az1760-as évek elején, a határõrszervezés kezdetekor elbujdostak. Ezernél valamivel többen, akik 1764januárjában elmenekültek. Azután akik az osztrákok által felállított „bûnvizsgáló” bizottság elõl futot-tak el, majd akik Moldvába bujdosott hozzátartozóik után eredtek? Akárhogy is számolunk, néhány, ta-lán négy-ötezernél nem lehettek többen. De ha arra gondolunk, hogy 1744-ben hozzávetõleg 5500 volta moldvai katolikusok száma, akkor már érzékelhetjük, hogy a 250 esztendeje történt véres eseménykövetkezményeként csaknem megduplázódott a moldvai magyarság lélekszáma. Mert ezzel az exodus-sal olyan migrációs folyamat indult el, ami kihatott az egész moldvai magyarság sorsára, jó néhány tele-pülésrõl pedig – mint például Pusztina, Lászped, Frumósza, Csíkfalu, Lábnyik – határozottan tudjuk,hogy ma is zömmel a madéfalvi sortûz és következményei elõl menekült székelyek lakják.

De a madéfalvi ágyútûz és gyilkos lovasroham indította el azt a folyamatot is, aminek nyomán aXVIII. század vége felé elkezdett benépesülni a Tatros folyó felsõ vidéke és létrejött a legmagasabbtengerszint feletti magasságban élõ magyar etnikum, a gyimesi csángók. Meg tudott itt bújni a moldvaibojárok földjén való robotolástól menekülõ csángó éppen úgy, mint a katonakötelezettség, adófizetésvagy megunt szeretõje elõl szökõ csíki vagy gyergyói székely legény. A családok többsége ma is tudjaés számon tartja, hogy elõdei Moldva vagy a Székelyföld melyik településérõl származtak ide. Haboshegyi patakokkal, fenyvesekkel ékes, balladás, keserveses világuk nélkül – ami Orbán Balázs szerint a„Székelyföld múzeuma” – sokkal szegényebb lenne a hagyományos magyar népi mûveltség sokszínûszõttese.

Végül föltehetjük a kérdést: összetartja-e valami a székelység Madéfalva után szétszóródott csoport-jait?

Igen, mégpedig a közös származás tudata és az egymásért való felelõsségérzet. Ez hozza össze esz-tendõsrõl esztendõre pünkösdkor a csíksomlyói búcsúra a Kárpátok két oldalán élõ csángó- és szé-kely-magyarokat. Ez készteti a csíkszeredai és a gyimesfelsõloki középiskolákat, hogy falai közé fo-gadják a Moldvából érkezõ, anyanyelvükön tanulni kívánó, moldvai csángó diákokat. Ezért rendeziCsíkszereda városa minden november végén immár több mint évtizede a városban tanuló csángó diá-kokkal közösen a Csángó Napot, amelynek keretében hagyományos székely kultúra csángók által meg-õrzött, archaikus formáival találkozhat Csíkszereda érdeklõdõ közönsége. Az összetartozás érzése hatjaát a Tolna megyei Völgységbe, vagy az Érdre került egykori bukovinai székelyeket, amikor ünnepsége-ikre rendre meghívják az al-dunai, vagy Déva-környéki székely népcsoport képviselõit.

2014 januárjában a Madéfalvi veszedelem évfordulója is alkalmat nyújt mindnyájunk számára, hogya 250 éve szétszóródott székelység közös múltjára és sorsára emlékezve erõsítsük bennük és magunk-ban az összetartozás érzését.

Halász Péter

4

Istvánffy Gyula etnográfus emlékezeteIstvánffy Gyula, a kiváló etnográfus, Miskolcon szü-

letett 150 évvel ezelõtt, 1863. november 20-án. A tudo-mánytörténet a palóc népélet egyik legelsõ kutatójakénttartja számon, de emellett kiváló tanár, pedagógiai szak-értõ és iskolaszervezõ is volt. Több mint 40 tanulmánytés könyvet írt. Elsõsorban a népköltészet érdekelte, dekutatta a népi hitvilágot, a szokásokat, a népi építkezést,életmódot. 30 éven át gyûjtötte a palócság szóbeli hagyo-mányait, jegyezte le mindennapjait. Eközben tanított,tankönyvet írt, elõadásokat tartott. Rendkívül szerény,csendes ember volt, aki „a néprajz iránt érdektelen kisvá-ros korlátai ellenére” kortársai által elismert etnográfustudott lenni. Egészen a XX. század közepéig õt tartották apalócság egyetlen olyan kutatójának, akinek a célja egyetnikai csoport minden lehetséges szempontból történõmegismerése volt. Borsod megye néprajzának kutatása

terén elévülhetetlen érdemeket szerzett – méltatta munkásságát késõbbi kutatója.Istvánffy Gyula emlékének, munkásságának megõrzése érdekében a legtöbbet Bodgál Ferenc

(1932–1972) néprajzkutató, a Herman Ottó Múzeum muzeológusa tette a XX. közepén. 1958-banBodgál Ferenc találta meg Istvánffy lányánál azt a kéziratot, amit 1963-ban, születésének századik év-fordulója tiszteletére adtak ki. Több mint 500 népdalt, köszöntõt, gyermekjátékot, mesét, találós kérdésttartalmaz ez a gyûjtemény, amely hiánypótló kötet, mert a magyarság ezen igen jelentõs etnikai cso-portjának népköltészetérõl ez ad hiteles képet a századforduló idejébõl.

Bodgál Ferenc érdeme, hogy Istvánffy Gyula több kéziratát megvehette a Herman Ottó Múzeum.Bodgál és a múzeum akkori igazgatója, Komáromy József kezdeményezésére Istvánffy Gyula születé-sének századik évfordulóján a megyében jelentõs ünnepségeket rendeztek. Emléktáblát avattak Mezõ-kövesden, Miskolcon pedig iskolát neveztek el róla, amelynek a tanára, majd igazgatója volt. A jubile-um keretében adták ki a Palóc népköltési gyûjteményt, szerveztek szakköri találkozót a Magyar Népraj-zi Társaság, a Kassai Slovenské Národné Múzeum és a megye néprajzi, honismereti szakkörei számára.Istvánffy Gyula Emlékérmet is alapítottak, amit elsõ ízben 1961-ben osztottak ki. A megyében a FöldesFerenc Gimnázium néprajzi szakköre és a borsodnádasdi Béke Mûvelõdési Otthon szakköre is felvetteIstvánffy Gyula nevét.

Életérõl meglehetõsen keveset tudunk. Gyermekkora nagy részét Miskolcon, az Újváros utca 9.szám alatti házban töltötte. Apja szegény kékfestõ mester volt, aki öt gyermeket nevelt. Elemi iskoláitszülõvárosában járta, a gimnázium V. és VI. osztályát Egerben végezte a cisztereknél, majd visszatértMiskolcra, a VII. osztályba itt járt. A tehetséges és szorgalmas diák továbbtanulását szülei nem tudtákbiztosítani, így beállt a minorita rend növendékei közé. Egy évig Nyírbátorban, a Báthori család általalapított kolostorban volt novícius, majd 1881-ben Nagyenyedre került elemi iskolai tanítónak.

1882-ben kilépett a rendbõl, pénzügyi fogalmazónak készült, az adófelügyeletnél vállalt munkát.Mivel az volt a vágya, hogy tanítson, 1883-ban Budapesten folytatta tanulmányait. Szabadidejében mú-zeumokba járt, felkereste a történelmi emlékhelyeket, verseket írogatott. Nehéz körülményeirõlverseibol kapunk képet: „Így kell nekem futetlen szobában / Kuruc idoket által tengenem, / Nem volt,akihez melegedni járjak, / Hideg közöny ül itt az arcokon ?Éj nap között munkában izzadok / Küzdve lé-tért e kufár világban.”

1886-ban az állami pedagógiumban nyelv- és történettudományi polgári iskolai tanári okleveletszerzett. 1887-ben Parádon lett nevelõ gróf Károlyi Gyula két gyermeke, Mihály és Erzsébet mellett.„Ennek a két gyermeknek köszönhetem én, hogy a palócz népet ismerni tanultam [...] õk ostromoltak,hogy mesélgessek nekik valami szépet. Elmentem hát én a nép közé, csendes téli estéken beültem a fonó-ba és áhítattal hallgattam a kemence szögiben heverészõ õsz palócznak mesélõ szavát...” – írta. Barát-ságos, kedves egyénisége, finom költõi érzéke segítette, hogy közel tudjon kerülni az egyszerû palócemberekhez. Elsõ gyûjtései, amelyeket három év múlva, 1890-ben jelentetett meg, ebbõl a térségbõlvalók.

1888-ban Liptószentmiklósra került tanítani. Itt ismerte meg jövendõbelijét, Márky Gabriellát, aki-hez élete végéig mélységes szeretet fûzte. A liptószentmiklósi tanítóskodása alatt a szlovákok körében

5

is folytatta néprajzi gyûjtõmunkáját. Pedagógusként a településen nagysikerû, emlékezetes kulturálisprogramokat szervezett. Nyaranta visszatért a palócok lakta területre gyûjteni, állandó kapcsolatot tar-tott az Ethnographia szerkesztõségével, amely ekkor már rendszeresen közölte írásait. Néprajzi gyûjté-sei több kiadványban is megjelentek. 1890 karácsonyára jelent meg kilenc, még Parádon gyûjtött mesé-je. A kötetet bevezetõ elõszó megírására Mikszáth Kálmánt kérte fel két levélben is, aki azonban vá-laszra sem méltatta. A kötetet ennek ellenére neki ajánlotta.

Elsõként az Ethnographiában, majd egy évvel késõbb könyv alakban jelentette meg A borsodi matyónép élete címû mûvét, saját illusztrációival. Tudományos igényû munkájában bemutatja a nagycsaládváltozását, a matyó summásság kialakulását, viseletüket, házaikat, életüket, mindennapjaikat. Összeha-sonlítja a mátraalji palócokat a borsodiakkal, a matyókkal. 1894-ben látott napvilágot a Palócz néprajzitanulmányok címû írása. Ekkor már országosan elismert néprajzkutató, amirõl tanúskodik, hogy azOsztrák-Magyar Monarchia írásban és képben VII. kötetbe õt kérték fel a palócokról szóló tanulmánymegírására.

1901-tõl Breznóbányán volt iskolaigazgató, ahol történelmi elõadásokat tartott, tankönyvet írt törté-nelembõl a polgári iskolák III–IV. osztálya számára. 1908-ban került vissza szülõvárosába, ahol a Mis-kolci Állami Polgári Leányiskola igazgatójának nevezték ki. Vezetése alatt az intézmény rendkívülnépszerûvé vált, hamarosan párhuzamos osztályokat kellett felállítani. Ugyanettõl az évtõl a Bor-sod-Miskolci Múzeum külsõ munkatársaként is dolgozott több mint tíz éven keresztül. 1910-ben szak-felügyelõnek nevezték ki.

Néprajzi cikkei mellett pedagógiai témájú írásokat is közölt. Az 191l-ben megjelent Borsod megyeipalóczok címû munkáját Bodgál Ferenc mintaszerûen megírt tanulmánynak tartotta. Miskolc közéleté-ben is jelentõs szerepet vállalt: tagja volt az Etnográfiai Társaságnak, a Közmûvelõdési Egyesületnek, aTörténelmi Társulatnak.

1921. február 21-én bekövetkezett korai halála mélyen megrázta a város lakosságát, sírját hóvirág-gal szórták tele. Emlékét mind a mai napig emléktábla õrzi Miskolcon a Dajka Gábor utcában és Mezõ-kövesden a Matyó Múzeum falán. Emellett a Herman Ottó Múzeum és a Borsod-Abaúj-Zemplén Me-gyei Honismereti Egyesület 1962 óta folyamatosan meghirdeti az Istvánffy Gyula Honismereti Gyûjtõ-pályázatot, amelyre amatõr kutatók küldhetik be gyûjtéseiket, korábban még nem publikált írásaikat.Az Istvánffy Gyula díj és emlékérem a legkiválóbb kutatók, gyûjtõk éveken át tartó tevékenységét is-meri el.

Istvánffy Gyula születésének 150. évfordulóján a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei HonismeretiEgyesület képviseletében Titkos Sándorné elnök és Bodnár Mónika titkár, a Herman Ottó Múzeum et-nográfusa helyezett el koszorút a Mindszenti római katolikus temetõben található sírnál. Tisztelettelemlékeztek a kiváló néprajzkutatóra, az országosan elismert etnográfusra, a palóc népélet egyik legelsõkutatójára, a példamutató tudós tanárra.

Titkos Sándorné

Felhasznált irodalom: Vida Gabriella: Istvánffy Gyula, a palóc népélet kutatója. Honismeret 1988/5. 13–16.;Dobrossy István: Istvánffy Gyula. In: Miskolc írásban és képekben 10. 46–47.; Bodgál Ferenc: Istvánffy Gyula leve-lezése. Herman Ottó Múzeum Évkönyve XI. Miskolc, 1972.; Bodgál Ferenc: Bevezetõ. In: Palóc népköltési gyûjte-mény. Herman Ottó Múzeum Néprajzi Kiadványai. Miskolc, 1963.; Beluzsárné Torkos Erzsébet: Iskolánk névadója.Centenáriumi Évkönyv. Miskolc, 2009.; Viga Gyula (szerk.): Néprajzi dolgozatok Borsod-Abaúj-Zemplén megyé-bõl. Válogatás az önkéntes néprajzi gyûjtõk pályamunkáiból. Miskolc, 1981.; Herman Ottó Múzeum Néprajzi Adat-tára.

Venczel József centenáriumáraSzékely-magyar népünk számos hõst adott a haza keleti határának a fegyveres védelmében, az em-

beri és közösségi jogaik kivívása és megõrzése, az erdõ-, a föld- és szõlõmûvelés, a különbözõ iparágakmegújítása terén ugyanúgy, mint a hit, a tudomány, a mûvészetek, az oskolák mûvelésében. Ilyen kima-gasló személyisége, fáklyája, bátran mondhatjuk: hõse a székelységnek, egyben az egyetemes magyar-ságnak az, akinek a centenáriumát 2013 novemberében ünnepeltük: Venczel József.

Amikor a posztumusz „Magyar Örökség” Díjának az adományozása alkalmából felkértek, hogy2012. szeptember 22-én a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében e nagyszerû ember érdemeit

6

laudáljam, úgy éreztem – legalább eszmeileg, jelké-pesen –, végre bekövetkezett az õ rehabilitálása,amely sajnos politikai, jogi értelemben mind a mainapig várat magára. Az elsõ óvatos lépés e tekintet-ben Az önismeret útján címû kötetének a megjelente-tése volt, jóval a halála után 1980-ban, amely elsõ-sorban Imreh István és Gáll Ernõ érdeme. Az évtizedvégétõl azután újabb köteteket1 meg számos tanul-mányt, cikket sikerült a magyar tudomány eme óriá-sának az életmûvébõl, munkásságáról megjelentet-nünk, az ismertté tételét, nagyságának az újraértéke-lését igyekeztünk ez által megcélozni. A helyretételújabb grádicsaként a 80 éves évfordulót itthon és ott-hon azután méltóképpen megünnepeltük.

Annak ellenére, hogy a két világháború közötti er-délyi magyar szociológia, társadalom- és mûvelõdés-politika talán legkiemelkedõbb egyéniségeként tart-hatjuk számon, hogy jó néhány – sajnos többnyireposztumusz – kötetében az életmû legjavát immárkézbe vehetjük, mindmáig kellõképp nem ismertVenczel József munkássága, sem a szülõföldjén, semaz anyaországban. A 2013 novemberében Csíkszere-dában lezajlott társadalomtudományi diákvetélkedõ2

s a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem ot-tani társadalomtudományi karán,3 valamint a néhánynappal késõbb a kolozsvári egyetem által rendezettemlékkonferenciák, a hálás utókor méltó tisztelgésevolt Venczel József, a népét szolgáló tudós életmûve elõtt – köszönet illeti ezért mindazokat, akik szere-pet vállaltak az elõkészítésben és lebonyolításban.4

Benkõ Samu akadémikus 1980-ban úgy vélte, Venczelben „a hat évtizedes múltra visszatekintõ ro-mániai magyar mûvelõdés egyik legmarkánsabb, ellentmondásosságában is jelentõs életmûvet kigyön-gyözõ alkotóját” tisztelhetjük, aki egy éppen kialakulófélben lévõ tudományágban képes volt túljutni akísérletesés fázisán, és egyúttal a kutatásból új, elméleti-módszertani alapvetéssel, hiteles, máig érvé-nyes következtetéseket felmutatni. A pályatárs, Gáll Ernõ az erdélyi, szociológiai fogantatású önisme-ret atyjának nevezte, kiemelve, hogy „a matematikai látásmód és a korszerû demográfiai vizsgálatokúttörõje volt.” Nagy Géza pedig – akivel a háború után együtt bõvítették ki a magyar tannyelvû oktatáshálózatát az óvodától az egyetemig –, a 30-as, 40-es évek erdélyi magyar társadalomkutatása elméleti-leg, gyakorlatilag legképzettebb szaktudósának nevezte.

Venczel József 1913-ban Csíkszeredában született, középiskolai tanulmányait a ma Márton Áronnevét viselõ katolikus fõgimnáziumban végezte. Már tizenhét éves korában megnyerte A magyar faluXIX. századi irodalmunkban címû dolgozatával az Erdélyi Helikon irodalomtörténeti pályázatát, amelytény egy életre meg is határozta elkötelezettségét a falvak népe mellett. 1930-tól a kolozsvári tudo-mányegyetem joghallgatója, egyidejûleg a kincses város Lyceum Könyvtárában vállalt munkát. 1935

7

1 Erdélyi föld – erdélyi társadalom. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Bp., 1988. 272 p.; A falumunka útján.Orbán Balázs Közmûvelõdési Egyesület és Magyar Mûvelõdési Intézet, Székelyudvarhely–Bp., 1993. 285 p.;Misztériumjáték. Heves Város Önkormányzata. Heves, 1993. 123 p. Mindhármat szerkesztette, válogatta éssajtó alá rendezte, bevezetõ vagy záró tanulmánnyal ellátta: Székely András Bertalan.

2 Az elsõ helyet a csíkszeredai Kájoni János középiskola pusztinai csapata nyerte a moldvai csángó falu bemuta-tásával. Felkészítõ tanáruk: Ambrus Tünde.

3 A 2013. november 4–5-ei tudományos konferencia elõadásai: Székely András Bertalan: A szó és a tett össz-hangja Venczel József életmûvében; Ráduly Róbert: id. Venczel József, a pedagógus; Kósa István: Venczelmáig élõ tudósi és emberi hatása; Horváth István: Venczel és a székely migráció elméleti keretbe helyezése aSzékely népfeleslegben; Oláh Sándor: Az erdélyi agrárviszonyok és a társadalmi jelenségek összefüggései a20. század elsõ felében, Venczel József értelmezéseiben; Szász István Tas: Venczel József, a Hitel alapítója ésszellemiségének meghatározója, személyének akkor elhangzott – mának is szóló – hiteles üzeneteibõl; DarvasKozma József: Venczel József és Márton Áron püspök viszonya; Ambrus Tünde: A csíki tízesek rendszere;Telegdy Balázs: Venczel József és a bukaresti szociológiai iskola viszonya.

A Venczel centenáriumi diákvetélkedõ gyõztespusztinai csapata (Sz. Opre Mária felvétele)

és 1940 között az Erdélyi Iskola címû folyóirat technikai szerkesztõje meg ifjúságnevelési rovatvezetõ-je.

Az 1935-ben megindult elsõ, és Makkai László Magyarországra távozása után a következõ évben át-alakított Hitel, egyben a belõle kisarjadt mozgalom fõ ideológusának és tényleges vezetõjének VenczelJózsefet tekinthetjük. A csaknem egy évtizedig fennállt Hitel az erdélyi magyarság gazdaságpolitikai,társadalomszerkezeti és mûvelõdési viszonyainak a feltárása terén meghatározó jelentõségû volt. A va-lóságfeltárás mellett a fiatal értelmiség népnevelésre való felkészítését kívánták szolgálni.

Ellentétben a marxista kisebbségtörténet-írás állításaival, a mozgalom kulcsszerepet játszott az1937. évi Vásárhelyi Találkozó megszervezésében és lebonyolításában, a közösség helyzet- és célmeg-határozását szolgálandó. Jómaga „transzilván diétaként” értelmezte a teendõket, amely késõbb állandótestületté alakulhatott volna az idõszerû sorskérdések mentén – szakosztályokkal, a feladatok számba-vételével, cselekvési stratégia kidolgozásával, szolgálattevéssel. Az eszmecsere záródokumentumáttöbbek között Tamási Áron és Venczel József öntötte végsõ formába.

1938–1945 között Venczel az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület (az EGE) statisztikai és birtok-politikai ügyosztályvezetõjeként is dolgozott. Falukutatási, falupolitikai és értelmiségnevelési-falu-szolgálati programjáról még részletesebben szólok. Az egész tevékenységében az önismereti, hungaro-lógiai indíttatású kutatás szociális, mûvelõdési és értelmiségnevelõ programmal párosult. A tudománytehát nála sohasem öncél volt, hanem a cselekvést megalapozó eszköz, amely mellé a nagyon tiszteletreméltó morális alapállás, hivatásetika, küldetéstudat adta a többletet.

1940-45-ig a Teleki Pál Intézet tagjaként mûkö-dött Erdélyi Tudományos Intézet tanára, késõbb egy-ben ügyvezetõ igazgatója. A még el nem dõlt sorsúErdély központi magyar felsõoktatási intézményénekaz alapításakor, kiépítésekor is ott találjuk: 1945-47között a Bolyai Tudományegyetem jogi és közgazda-sági karán a statisztikai tanszék élén tevékenykedett.A szülõföldje ismételt elszakításának a megakadá-lyozása érdekében az áldott emlékû Márton Áron ró-mai katolikus püspök vezetésével az 1947. évi párizsibékekonferencia magyar küldöttsége számára me-morandumot szerkesztettek, amelynek etnikai tér-képét Venczel készítette. E „bûnét” az új hatalom so-hasem felejtette el. Elõször a katedrájától fosztottákmeg: 1948-tól az Erdélyi Múzeum Egyesület történe-ti levéltárát rendezte, már fõlevéltárosi minõségben.

1950-ben, a püspök elleni koncepciós per soránõrizetbe vették, majd másokkal együtt elítélték. Ti-zenegy évet töltött embertelen körülmények közöttkülönbözõ börtönökben, ahonnan igen megromlottegészségi állapotban szabadult. Ezután még továbbinyolc esztendeig csupán méltatlan kottamásolói éskerámiafestõi munkát végezhetett. Csupán az életeutolsó idõszakában adódott módja visszakerülni a tu-domány közelébe: az akkor már Babeº-Bolyai névreátkeresztelt egyetem szociológiai tanszékén alkal-mazta Ion Aluaº professzor, mint egy falukutatásianyag rendszerezõjét, további terepmunkák megszer-vezõjét. Halála elõtt még megadatott neki, hogy aRomániai Magyar Irodalmi Lexikon szerkesztési

módszerét kidolgozhassa, majd összeállítsa az abba bekerülõ címszavak jegyzékét. 1972-ben visszaad-ta lelkét a Teremtõjének.

Venczel a Hitel köré csoportosult huszonévesek nemzedékét nem kizárólag generációs, hanem esz-mei, lelki társulásként határozta meg, amelyhez mindenki csatlakozhatott korkülönbség nélkül, aki aközös munkából: a szellemi programalkotásból és a gyakorlati kivitelezésbõl ki kívánta venni a részét.Konzervatív reformirányzatuk keresztény és nemzeti alapokon nyugodott, ám nyitott volt a nemzet-megtartás és nemzetépítés feladatát vállaló más világnézetû és vallású, jó szándékú szerzõk és szakem-berek irányába is. Venczelék szociális reformkatolicizmusa akár a baloldal számára is kapcsolódási

8

Venczel József fiatalkori képe(Soós Csaba reprodukciója)

pontot jelenthetett, az ökumenikus alapállás pedig már az alapítók vallási hovatartozásából is fakadt, smindvégig jellemezte is a Hitel pluralizmusát.

Társadalomszemléletében kétpólusú modell szerepelt, amelyben a dolgozó nép és az értelmiség al-kotta az életképes társadalmi rétegeket. Az elõbbihez tartoztak a földmívesek, az iparosok, a kiskeres-kedõk és a munkások. Az intelligencia – mobilitás útján folyamatos utánpótlást nyerve a dolgozók sora-iból – állandóan változik, így hivatott a népvezetésre. Ideáltípusában a népétõl sohasem eltávolodó, ha-nem azért tenni képes és akaró értelmiség a mûveltségét népi alapokra helyezve, képessé válik a dolgo-zók és a maga tudásszintjének folyamatos fejlesztésére, végsõ soron a kisebbségi érdekek megfogalma-zására, azok képviseletére és a népszolgálatra. A közös kultúrára épülõ, homogén népközösség e mo-dellben konszenzusra épül, amelyben központi gondolatként szerepel a társadalmi hivatás önkéntes vál-lalása.

A falumunka venczeli értelmezéséhez tudni kell, hogy a korabeli erdélyi magyarság csaknem há-romnegyed része falun élt, következésképp megkérdõjelezhetetlen Venczel ama megállapításának a he-lyessége, miszerint „számbeli súlyánál fogva is a legerõsebb réteg. Természetes tehát, hogy az erdélyimagyarság népi feladatkörében a legelsõ helyet foglalja el. Fenntartó erejét tekintve szerepe jól átte-kinthetõ. Az erdélyi magyar társadalomban minden törekvésnek elindító és cél-oka.”

Gondolatrendszerében a „falumunka” kifejezés három, egymást kölcsönösen feltételezõ és egymás-ra épülõ tennivalót takar: a tényfeltáró tárgyi-szellemi falukutatást, a falusi népnevelési, egészségügyi,népszervezési munkaszolgálatot és az értelmiségnevelést. A venczeli életmû egészén végigvonuló jel-lemzõ – a társadalomtudomány, a társadalompolitika és az etika hármas egysége – nyíltan vállalt ro-konságot mutat Dimitrie Gusti professzor felfogásával. A bukaresti szociológiai iskola rendszerének atengelyében az ún. sociologia militans, a cselekvõ szociológia áll, amelyet Venczel József a maga nép-közössége szolgálatába állított. Amíg Gustit a román nemzettudomány, Venczelt az erdélyi magyarság-tudomány megalkotójának tekinthetjük.

A jelzett faluszemlélet jegyében, 1941-tõl kezdõdõen õ vezette a legnagyobb szabású, monografikusigényû táj- és népkutatást Erdélyben, de a korabeli Magyarországon is. A bálványosváraljai vizsgálatkomplex módszere máig korszerû, interdiszciplináris módszereken nyugodott: a statisztika, a szocioló-gia, a néprajz, más társadalom- és természettudományok vegyes metódusával kívánták feltárni a való-ság minél teljesebb egészét. A következõ években folytatták a terepmunkát, folyamatos konzultáció ré-vén körvonalazódott a falumonográfia, de a front közeledtével teljesen befejezni nem tudták, csak rész-anyagok kerültek közlésre a Hitelben.

Venczelnek az egyetlen, életében megjelent kötete,5 de a megelõzõ résztanulmányai is a magyarságszámára végtelenül diszkriminatív romániai földreformot elemzik. Az EMGE keretében harmincfõskutatócsoport dolgozott a keze alá, így valóban széles körû adatokkal tudta bizonyítani az impériumvál-tás utáni birtokszerkezet-átrendezés lefelé nivelláló és nemzetiségellenes voltát. A politikai és nemzetielfogultság, és nem a gazdasági-társadalmi szükségszerûség, ami vezérelte az akkori döntéshozókat,amely sem a középbirtokosságot, sem az egyházi, községi, közbirtokossági, iskolai és alapítványi birto-kot nem kímélte, ha az magyar volt. E javak legalább részleges visszaszerzésének a szándéka a rend-szerváltozás utáni több mint két évtized kisebbségi magyar programjaiban rendre fölbukkan, a küzde-lemben bizonyos részeredmények születtek is.

A Székelyföld több évszázada nem volt képes minden ott lakót eltartani, az ott született agrárnép-fe-lesleg kérdését a szülõföldje iránt elkötelezett Venczel József szintén több írásában vizsgálta. Nem csu-pán felmért, hanem javaslatokat is kidolgozott a föld eltartó erejének, népe vertikális és horizontáliséletterének a növelésére.

Felfogásában a mûvelõdéspolitika egyenértékû a gazdaságpolitikával, elsõdleges célja pedig a nem-zetvédelem. Nem véletlen, hiszen a korabeli román politika a nyílt beolvasztás, a személyek „vissza-románosítása”, az ún. kultúrzónák kialakítása, különbözõ numerus claususok útján mindent megtett amagyarság gyöngítésére, számának apasztására. Venczel József látókörébe tartozott úgy a tömbma-gyarság, mint a szórványok és a nyelvszigetek védelme.

Az evolúció, a lassú, de tudatos építkezés híve volt, követve a hitelesek Széchenyit, Szekfût, Né-meth Lászlót példaképnek tekintõ reformszemléletét. A megõrizve haladás, az egyidejû cselekvés és ahagyománytisztelet, a család, a faluközösség, az iskola, az egyház, a civil szervezõdések, a nemzet, va-gyis az elsõdleges és másodlagos közösségek szerepének a párhuzamossága, a társadalmi szolidaritáskereszténydemokrata alapelve mind-mind átszövi Venczel József gondolati és gyakorlati rendszerét.

9

5 Az erdélyi román földbirtokreform. Erdélyi Tudományos Intézet, Kolozsvár, 1942.

Transzilvanizmusában mindez jólmegfér az együtt élõ népek és hitvallás-ok tiszteletével. A toleranciát nemcsakaz írásai tükrözik. Észak-Erdély vissza-térése után több magyar értelmiségi –közöttük Venczel –, emlékiratot készí-tett és átnyújtotta 1940 szeptemberébenTeleki Pál miniszterelnöknek. A doku-mentumban egyfelõl bizonyos magyarautonómiát javasoltak az anyaországonbelül az erdélyi magyarságnak, másfelõlkülönbözõ román nemzetiségi intézmé-nyek felállítását szorgalmazták. Ezentúlmenõen úgy vélték, hogy kívánatosvolna minden ottani középiskolában be-vezetni a román nyelv és népismeret ta-nítását, s hogy a vegyes lakosságú vidé-kekre csak jó román nyelvismerettelrendelkezõ tisztviselõket nevezzenek ki.

Megítélésem szerint a venczeli élet-mû zöme máig korszerû, hisz szaktudo-mányos alapokra épül, elmélet és gya-korlat egységét valósította meg, s ott ta-láljuk benne azt a morális többletet, amiha hiányzik egy társadalomkutatóból,akkor öncélúvá válhatnak a vizsgálatai.Eredményes társadalompolitika ma semlétezhet alapos kutatás és elemzés nélkül

– amelyik kormányzat a népesség megtartását, a népegészségügyet, a szociálpolitikát, az oktatás-neve-lést és a kultúrát nem stratégiai ágazatként kezeli, a maga jövõjét ássa alá. A média jelentõségét, annakönálló hatalmi ágazattá válása elõtt évtizedekkel felismerte, ahogy hasonlóképp átlátta, ezért jogosanbírálta is a korabeli liberalizmus torzulásait. A magyar vidék ismerete pedig napjainkban sajnos még in-kább hiányos a városon felnövekvõ nemzedékek tudáskészletében, mint Venczel József korában. Ha etéren nem következik be jelentõs változás, akkor egy népétõl elidegenedett, a hazáját lelkifurdalás nél-kül elhagyni kész nemzedék nõ fel körülöttünk, és megérdemeljük a sorsunkat, úgy az elszakított terü-leteken, mint az anyaországban…

Vegyük elõ tehát Venczel József írásait, amelyeket eredetiben sikerült átmentenünk még a ’80-asévekben az Országos Széchenyi Könyvtár Kézirattárába, de természetesen a könyvtárakban hozzáfér-hetõ köteteit is. Születésének a nyolcvanadik évfordulóján jelentõs események, megemlékezések, kon-ferenciák, emlékmûavatások történtek a határ mindkét oldalán. Intézmények, közterületek vették fel anevét, sõt a csíksomlyói passió Venczel által újraálmodott változatát, egri meg gyöngyösi mûvészek jó-voltából, színpadra is állították. A 2013. évi Venczel-centenárium alkalmat adott nem csupán az emlé-kének a felelevenítésére, hanem a máig érvényes igazságainak is az újragondolására. Hagyatékának to-vábbi értékes dokumentumait adományozta a család a csíki egyetem szociológia tanszékének, aholTelegdy Balázs doktori disszertációt is készít az életmû falukutatási vonatkozásairól.

Egy nemzetpolitikailag megfontolandó venczeli idézettel zárom emlékezésemet, amely az észak-al-földi Heves városának a Venczel József terén, az ott állított mementón is olvasható: „Közép-Európábancsak egy magyar kultúra létezik, ha országhatárokkal elválasztott magyar népcsoportok is mûvelik. Sebben a kultúregységben világos a transzilvanizmus szerepe: kiképezni Erdély sajátos belsõ tényezõit aközép-európai magyar kultúrával egybehangzóan.”

Székely András Bertalan

10

Telegdy Balázs doktorandusz, Venczel-kutató elõadásaa 2013. november 4-5-i csíkszeredai konferencián(Sz. Opre Mária felvétele)

Az erdélyi magyar népiskolákeredményessége a XVIII–XIX. században

Az erdélyi magyar iskolatörténeti kutatások történetében az 1979-es esztendõ fordulópontot jelen-tett, iránymutató munkák láttak napvilágot a nagyenyedi kollégiumról, az erdélyiek középkori egye-temjárásáról és Kalotaszeg népoktatásáról.1 Egyöntetû vélemény szerint ezek a mûvek jelentõsen elõse-gítették a korszerû iskolatörténeti kutatásokat, az erdélyi mûvelõdés alaposabb megismerését, a neve-léstörténeti valóság feltárását.

Az akkor megfogalmazott kérdéseket azóta több kutató továbbgondolta, és az évtizedek során jelen-tõs számú kutatási eredmény, publikáció, iskolatörténeti szakkönyv jelent meg. A feltárt kellõ gazdag-ságú és differenciáltságú tényanyag lehetõvé tette (volna) nagyobb ívû szintézisek megírását, de ez anépoktatás esetében nem történt meg.

A továbbiakban a XVIII. század második és a XIX. század elsõ felének erdélyi magyar népoktatásá-ról kívánunk szólni: arról, hogy a felvilágosodás szellemében fogant therezianus-jozefinista intézkedé-sek hatására – amelyek nyílván a római katolikus iskolázás mellett jelentõsen befolyásolták a protestánsoktatást is – milyen mértékben változott a népoktatás ebben az idõszakban és a kisiskolák munkájamennyiben hatott a korabeli erdélyi társadalomra (elsõsorban a falvak világára), vagyis ez a szellemi te-vékenység mennyire volt eredményes.

Elsõ kérdésünk az erdélyi felekezeti kisiskolák számára vonatkozik: a történelmi Erdély területén azemlített idõszakban hány kisiskola mûködhetett? Az erdélyi református kisiskolák számát Salamon Jó-zsef az 1840-es években 500-ra becsülte. Ezt a számot elfogadhatónak tartjuk, ugyanis az Erdélyi Re-formátus Névkönyv 1858-ban név szerint felsorolja azokat az egyházközségeket, amelyek iskolát tarta-nak fenn, összesen 504-et.2 A Gyulafehérvári Érseki és Fõkáptalani Levéltárban található kéziratosösszeírás 1826-ból 210 római katolikus kisiskoláról tudósít, a Lázár István unitárius püspök vizitációjaaz 1788–1803-as évekrõl pedig l05 unitárius iskoláról tud.3 Forrásaink szerint tehát idõszakunkbanmegközelítõleg 820 kisiskola mûködött. Ez az adat bizonyára megfelel a valóságnak, hiszen KõváryLászló Erdélyország statisztikájában a kisiskolák számát az 1840-es években 823 iskolában adta meg.4

A korabeli kisiskolák eredményességét nagymértékben befolyásolta az iskolalátogatás milyensége,errõl mit mondanak forrásaink a vizitációs jegyzõkönyvek? A feudalizmuskori elemi iskolázás egyiknagy kérdése a rendszertelen iskolalátogatás, melynek nyilvánvaló oka a fennálló jobbágyrendszer, agyermekek munkára való igénybevétele mellett a szegénység, a betegség, a hideg, a nagy sár, a lábbeliés ruha hiánya. A cél a lehetõség szerint minél több gyerek beiskolázása, nevelése, amelyet a felettesegyházi és világi hatóságok elérni szerettek volna. Az iskolát elmulasztó gyerek szüleit a vizitáció több-nyire pénzbüntetéssel sújtotta: Tasnádon 1789-ben 3 forinttal, Algyógyon 1796-ban 1–3 forinttal,Rápolton az 1 forintos büntetés harmadnaponként egy-egy forinttal növekedett. Igen szigorú, az egy-házból való kiközösítéssel felérõ határozatot hozott a vizitáció Körösbányán 1795-ben, amikor a pap-nak meghagyták, hogy az iskolát elmulasztó gyerek késõbb „ha házasodni szándékozna ne eskesse [..].

11

ISKOLA ÉS HONISMERET

1 A hivatkozás a következõ munkákra vonatkozik: Jakó Zsigmond – Juhász István: Nagyenyedi diákok 1662–1848. Bukarest, 1979.; Tonk Sándor: Erdélyiek egyetemjárása a középkorban. Bukarest, 1979.; Sebestyén Kál-mán: Kalotaszeg népoktatása a XV. századtól 1848-ig. In: Mûvelõdéstörténeti Tanulmányok, Bukarest, 1979.

2 Salamon József: De statu ecclessiae evangelico-reformata in Transilvania. Kolozsvár, 1840. 188. és Az Erdélyireformata Anyaszentegyház Névkönyve 1858-ra. Kolozsvár, 1858.

3 Gyulafehérvári Érseki és Fõkáptalani Levéltár I. Püspöki Levéltár, összeírás 1826. Az 1788 és 1789 évekbenTorda-Aranyos, Keresztúr és Udvarhely körökben Lázár István püspök által tett Generális Vizitáció Jegyzõ-könyve. Unitárius Püspöki Levéltár Kolozsvárott.

4 Kõváry László: Erdélyország statisztikája. Kolozsvár, 1847. 292–293.

az úri szent vatsorához eléjárulni ne engedje, ha halni találna el ne temesse [...] temessék mások retten-tõ példájára szamár temetéssel”.5

Az iskolalátogatás a vizitációs jegyzõkönyvek adatai szerint vidékenként igen változó az 1830-asévekben a küküllõi református egyházmegyében a gyerekek 32%-a, a hunyad-zarándiba 45%-a, a szé-kibe 50%-a, a kolozs-kalotaiba 60%-a járt iskolába.6 Az 1846-os évben a beiskolázás jónak mondhatóMarosszéken, ahol a gyerekek 74%-a és Udvarhelyszéken, ahol 88%-a látogatta az iskolát.7 Összesítettadataink arról tudósítanak, hogy az 1830–1840-es években a református és római katolikus iskolák ese-tében a gyerekek 50–60%-a, az unitárius gyerekek 80%-a járt a vidéki kisiskolákba.

A tanító státusa, képzettsége

A XVIII. század második felében a tanító státusában jelentõs változás történt, a tanítói pálya önállóértelmiségi foglalkozássá vált, és a két-három évig idõzõ diákok helyett letelepedett családos iskola-mesterek vették át az oktatást. Érdekes, hogy a falu társadalma igényelte ezt a változást, pedig a felettesegyházi hatóságok, patrónus földesúr gyakran ellenezte azt. A kalotaszegi Gyaluban 1796-ban BányaiJánost az egyházközség alkalmazta állandó tanítónak az egyházi hatóságok tiltása ellenére. A XVIII–XIX. század fordulóján Kalotaszentkirályon Szõnyi József alkalmazásakor a patrónus Bánffy-családmegvonta a kegyúri adományt az iskolától.8 Az állandó tanítók évtizedeket oktattak a falvakban, sokantöbb egymást követõ generációkat neveltek: Apáczai Csere Márton (1777–1820) Szucságon 43 évig,Gyalai Sámuel (1774–1814) Kispetriben 40 évig,9 a Körösi Csoma Sándort útjára bocsajtó Kónya Sá-muel Csomakõrösön évtizedekig tanított.

A falvak közössége az állandó tanítót valamelyik középfokú oktatási intézménybõl, kollégiumbólhozta, és általában a felsõbb évfolyamba járók közül választotta. A református székiek 1828-ban a vizi-táció határozata szerint „csak olyan mestereket hozhatnak, akik valamely kollégiumban deákságot értekel”. Középlakon 1822-ben a vizitáció feljegyezte, hogy tanítójuk „alkalmas mester, mert hét esztendõsDeák volt Kolozsváron”.10

Az unitáriusoknál iskolamester csak az lehetett, aki elvégezte a felsõbb fokú filozófiai tanfolyamot.A római katolikus Kézdi-Orbai kerületben, az 1840-es években összeírt 52 tanítóból Kantán 46-an,Csíksomlyón 3-an, Kolozsvárott 2-en, Udvarhelyt és Esztelneken egy-egy járt. A poéták osztályát 9-en,a réthorokét 7-en, a humanoriákat 2-en, a filozófiát 2-en végeztek (ez utóbbi már az akadémiai fokoza-tot jelentette). A legtöbben, 21-en azonban a grammatikai osztályba jártak.11

Közismert, hogy idõszakunkban tanítóképzõ még nem létezett, de a tanítók pedagógiai-didaktikaiképzésére már figyelmet fordítottak. 1786-ban a Fõkonzisztórium a református kollégiumok kötelessé-gévé tette, hogy a mesterségre igyekvõ ifjakat a tanulásban utasítsák „de ne csak az éneklés mesterségé-ben, hanem egyéb tudományokban is, melyek a jövõbeli szolgálatukra szükségesek, magokat gyakorol-ják”. 1829-ben pedig már arról intézkednek, hogy „minden héten két órán [...] egy arra kinevezendõprofesszor az oskolamesterségre magokat elszánt ifjakat készítse, a tanítás módját magyarázza”.12

A római katolikus iskolák tanítói az un. norma-iskolákban sajátították el az akkor korszerûnek tartottoktatási módszert. Forrásaink beszámolnak arról, hogy a Székelyudvarhelyi Királyi és Császári Nem-zeti Fõiskolában 1786-ban a téli gyakorlaton 24 iskolamester „a magyar nyelven megjobbított tanítá-sunk módját tanulták és abból vizsgát tettek”.13 Megjegyezzük, hogy a római katolikus kisiskolákban a

12

5 Protocollum Visitatorum in Venerabili Tractu Hunyad et Zaránd. A Kolozsvári Református EgyházkerületGyûjtõlevéltárában Kolozsvárott. (Továbbiakban: HZVjk a KvRefGylvt-ban, csak a települést és az évet jelö-löm).

6 Küküllõi Református Egyházmegye vizitációs jegyzõkönyvei az Országos Széchenyi Könyvtár Mikrofilmtá-rában, FM 1 3710. (Továbbiakban: KüEhmVjk), Széki Református Egyházmegye vizitációs jegyzõkönyvei(SZEhmVjk a KvRefGyLvt), Kolos-Kalotai Református Egyházmegye vizitációs jegyzõkönyvei(KKEhmLvt) a KvRefGyLvt-ban.

7 A Marosi ref. egyházmegye levéltára az Erdélyi Református Egyházkerület Gyûjtõlevéltárában (MEhmLvt aMvRefGyLvt). Esperesi iratok 189/1846.

8 A Kolos-Kalotai egyházmegye rövid ismertetése. Református Névkönyv. Kolozsvár, 1871. 18.9 A Kispetri Ref. Egyházközség anyakönyve. Zilahi Állami Levéltár, 775. sz.

10 KKEhmLvt, Középlak 1822.11 Egyházlátogatási jegyzõkönyv a kézdi-orbai kerületbõl, 1848. In: Sávai János: A székelyföldi katolikus plébá-

niák levéltára I. Szeged, 1997. 491.12 Benkõ Samu: A tanító sorsa Erdélyben 1848 elõtt. In: Sorsformáló értelem. Bukarest, 1971. 110., 115.13 Erdélyi Kancellária Lvt 4170/2–1786. Magyar Országos Levéltár. Bp.

kezdõ iskolamesterek néhány évig egy tapasztaltabb tanító mellett segédtanítóként mûködtek – õk vol-tak a promagisterek – és tanulták a mesterség elemeit.

A középfokú iskolákból az iskolamesterségre hozott személy bizonyítványt ún. testimoniumot muta-tott fel, ennek hiánya esetén állásában nem alkalmazták, vagy abból elbocsájtották. A Károlyfehérvárigimnázium 1812-ben Alamori Miklós késõbbi alvinci római katolikus iskolamestert testimoniumában atudományokban és az erkölcsben egyaránt kitûnõnek minõsítette. Bõvebb adatokkal szolgál az alábbinagyenyedi bizonyítvány: „Nevemet alól írt adom ezen Bizonyítványomat arról, hogy Nagy Enyedi szü-letésû evangelico Református és jelenleg 21 éves Ifjú Kovács Lajos a Nagy Enyedi ev. ref. Collegiumnakfelügyeletem alatt álló elemi és gymnasialis osztályaiban tanolván az 1847/8-ik tanévben bevégezte aszónoklati osztály és átlépendõ volt a költészeti (Poetica) osztályba. A szonoklati osztály tárgyaiban je-lesen a vallásban, magyar-német és latin nyelvben, históriában, természetrajzban és számtanbanmennyire emlékezem – mert az illetõ jegyzõkönyvek Enyed várossának 1849 elején történt fölégettetésealkalmával elpusztultak – elsõ osztályt nyert. Erköltsi tekintetben szeliden és becsületesen viselte ma-gát. Kelt Nagy Enyeden az ev. ref. Collégium szokott pecsétjével megerõsítve Augustus 8-án 1853-ban.Vajna Antal Pedagogarcha Professor”.14

Ebben az idõben a falvak közössége hangsúlyozottan igényelte a tanítók jó munkáját. Ádámoson1823-ban a vizitáció panaszol, hogy a református tanulók egy része „az unitárius Mesterhez jár, mertnagy oskolájuk lévén azoknak itten”. Bethlenszentmiklóson 1840-ben a 22 református gyerek közülegy sem jár a református iskolamesterhez, mert a szülõk gyermekeiket az unitárius mesterhez adják,mert ott „jobban tanítanak”.15 Az iskolamesterek munkáját a vizitáció minden alkalommal minõsítette:Marosszéken pl. 1800-ban a tanítók több mint 3/4-része jó és megfelelõ minõsítést kapott.16

Alsócsíkban 1836-ban 14 tanítót írtak össze, ebbõl 5 dicséretes, 8 közepes és csak egy volt a gyenge. Avizitációs jegyzõkönyvek alapján megállapíthatjuk, hogy Erdély felekezeti iskoláinak tanítói – a vizs-gált idõszakban – nagy többségében megfeleltek a korabeli társadalom igényeinek.

Mit, miért és hogyan tanítottak?A parasztság hagyományos tudásanyaga évszázadokon keresztül nemzedékrõl-nemzedékre öröklõ-

dött. Az iskola megjelenésével erre az ismeretanyagra reáépült a betûvetéssel, a könyvmûveltséggel,egyszóval az iskolázással megszerezhetõ többlet. Miben állt ez a többlet? Az új ismeretanyagot elsõsor-ban az új tantárgyak jelentették. Az 1786-os református népiskolai utasítás megállapította: „A falusi os-kolák célja az, hogy tanuljanak a gyermekek olvasni, írni, énekelni, keresztény vallást […] a polgáritársaságbéli élet folytatására múlhatatlanul szükséges dolgok elsõ kezdeteit”.17 A vizitációs jegyzõ-könyvek hangsúlyozták, hogy az ifjaknak Isteni félelemben való oktatása igen fontos, de nem mulaszt-ják el az alapvetõ didaktikai elvekre felhívni az iskolamesterek figyelmét. A lecke megfeleljen a gyer-mekek életkori sajátosságainak, értelmi képességeinek, ezért utasítják a mestereket, vagy ahogyLosádon 1807-ben írták: „a tanító tanítványainak elméjéhez mérje magát”. Kiemelik a tudatos ismeret-szerzés fontosságát: „a tanuló elébb a dolgokat megértse és csak azután tanulja memoriter” írják.18

A falu életének mindennapos gondjaira is ügyelnek, utasítják a tanítókat, hogy a „paraszt durva szó-lásokat, mint amilyen a tudja a tatár, tudja az ördög, kigyomlálják a gyermekek beszédibõl”. A félénkfalusi gyermekeket illendõ bátorságra neveljék „azok mások elõtt ne reszkessenek és az embereket nekerüljék”. Alpestesen 1847-ben a vizitáció megelégedéssel fogadja, hogy a gyerekek elõttük „sok széperkölcsökre oktató verseket [...] valamint pálinka és italellenes verseket szavaltak”.19

Tantárgyak, tankönyvek, ismeretanyagA felekezeti kisiskolák egyik alapvetõ tantárgya a katekizmus, mely a vallás fõbb tételeinek kér-

dés-felelet formában való kifejtése mellett erkölcsi, társadalmi ismereteket is nyújtott. A reformátusoknépszerû könyve Láczai József: Kisdedek kathekizmusa, az az a keresztyén hitnek és kegyességnek fõágazatai (Kolozsvár, 1832) volt. Kóródszentmártonban 1830-ban a vizitáció feljegyezte: „Látzai

13

14 A bizonyítvány eredetije a Budapesti Postamúzeum Okmánytárában (823.sz) található.15 KüEhmVjk, Ádámos, 1823. Bethlenszentmiklós, 1840.16 Sipos Gábor: Marosszéki népoktatás a XV. századtól 1848-ig. In: Mûvelõdéstörténeti Tanulmányok, Bukarest,

1980. 116.17 A Református Fõkonzisztórium levéltára (FõkonzLvt) 187/1786, a KvRefGyLvt-ban.18 HZVjk, Losád,1807.19 HZVjk, Alpestes, 1847.

Cathekizmust 12-en egészen tudják”, Nagykenden 1840-ben pedig „Látzai Cathekizmust 8-an egészenelmondják 8-an félig”.20 Csík római katolikus iskoláiban Petrus Canisius latin-magyar katekizmusa alegismertebb, amelyet teljes egészében tanítják: „Catechismus ex Canisius totaliter” szól a gyakori latinszöveg.

Az értelmes szövegmondást emelte ki a vizitáció Marosújváron 1823-ban az evangélium magyará-zatát „emlékezetbõl, értelmét felfogva, más szóval adják elõ”, Szászcsáváson 1830-ban „Hübner Histó-riát tudnak a nagyobbak Ó Testamentumból 11-et s ugyanannyi Históriát az Új Testamentumból is még-pedig igen értelmesen elmondani”.21

A felekezeti iskolákban fontos szerep jutott az éneklésnek, mely vallásos tartalmuk mellett szép él-ményszerû együtténeklést is jelentett. Minden erdélyi felekezetnek természetesen külön énekeskönyvevolt, a római katolikusoknál különösen népszerû a Csíki Cantionale a híres Kájoni János féle könyv. Avizitáció kitér az éneklés tanítására: Szászbonyhán 1818-ban megjegyezte „a gyermekek szép elõmene-telt mutatnak a Szent és világi éneklésben”. Ez utóbbi alatt a népdalokat értették. Gyakran az elsajátítotténekek számát is feljegyzik: Héderfáján 1830-ban „40 Soltárt és Ditséretet tudnak” Losádon ugyaneb-ben az esztendõben „40–50 Soltárt énekelnek” a gyerekek.22 Ebben az idõben jelennek meg a kisisko-lákban a lineázott fekete táblák, amelyekre a kottát írták. Szászcsávoson 1830-ban a vizitáció megelé-gedéssel nyugtázta: „Énekelnek mind külön-külön csak magokra, mind pedig együtt igen szépen és jó-móddal. Nagyobbak kottából énekelnek”.

Alapvetõ tantárgynak számított az olvasás-írás tanítása. Az olvasást a silabizálással – a betûztetõmódszerrel – tanították, ami azt jelentette, hogy a mássalhangzókat nevük szerint és nem hangjuk alap-ján ejtették ki a tanulók. E nehézkes módszert Szõnyi Nagy István „nagy hiábavalóságnak, kerengõ út-vesztésnek” nevezte, ugyanis az olvasás megtanulásához 3 év vagy még több volt szükséges. Ennekalapján az olvasás tanulása három szakaszban történt: elõször a betûket tanulták meg, majd silabizáltak,ezt követte az olvasás. Marosbogáton 1826-ban 4-en olvastak, 5-en silabizáltak és 3-man tanulták a be-tûket.

A leggyakrabban használt ábécéskönyvek a reformátusoknál a Debreceni ABC (1681-tõl több ki-adásban), a római katolikusoknál az Alphabetico Csíkieni (pl. Ditróban 1786-ban) és a LibellusAlphabeticus (pl. Csíksomlyón 1822-ben). Ez utóbbi kétnyelvû abcés könyv, mely a legismertebbimádságokat, parancsolatokat, szógyûjteményt, számvetéstáblát, kiskátét, litániákat tartalmazta.

Ellentmondásos a kisiskolákban folyó írástanítás és annak eredményessége. Az erdélyi falu ugyanisaz írástudatlanság világának tûnik még azokon a tájakon is, ahol aránylag sûrû iskolahálózat létezik.Statisztikai adataink az bizonyítják, hogy pl. Marosszéken 1785-ben a jobbágyok, zsellérek 1,5%-a tud-ta csak leírni a nevét, és az 1819–20-as évek mutatói sem jobbak. Ezzel szemben a vizitációs jegyzõ-könyvek igen gyakran tudósítanak az írástanítás eredményességérõl: Szászbonyhán 1818-ban a tanulók„jól írnak”, 1840-ben pedig „10-en írnak papirosra, 13-an táblára”,23 Dicsõszentmártonban ugyancsak1840-ben „14 írnak papírosra”. A vizitáció Algyógyon 1838-ban kiemelte, hogy a tanító „12 tanítványaközül l0-en szépen írnak”. 1786-ban kísérleteznek elõször az új módszerrel, az olvasás és írás egyszerrevaló tanításával. Megjelentek az elmaradhatatlan fekete táblák, a tantárgyak között a szépírás, a helyes-írás, diktálás, sõt az oklevelek készítése is.

Erdély egyik nevezetes iskolájában, Makfalván 1836-ban a vizitáció abban látta az írástanítás célját,hogy a „falu népe irományokat magok is készíthessenek”. Méltán kérdezhetjük: szüksége volt-e erre ajobbágy, illetve zsellér népnek? Válaszunk kérdésünkre csakis nemleges lehet, az írástudásnak csak aszabad jogállásúak vehették hasznát. A falu jobbágy lakosságának nagyon ritkán nyílt alkalma az írásgyakorlására, ha az iskolába azt meg is tanulta, néhány év alatt elfelejtette. A mezõgazdasági munkábanelnehezült kéz nem volt alkalmas a penna forgatására, ezért szerepel a korabeli iratokban a névaláíráshelyett a keresztvonás (ez utóbbit is helyette az iskolamester végezte, ezért a tanító neve mellett gyak-ran szerepel a keresztvonó elnevezés).

Az iskolákban a tanítás anyanyelven folyt, de a mûveltség fokmérõjenek ebben a közegben is a la-tintudás számított. Korszakunkban éles vita bontakozott ki a latin nyelv tanításának szükségességérõlvagy szükségtelenségérõl. Végül egyházi és világi hatóságok elrendelték, hogy a latint csak a felsõbbiskolákba igyekvõknek tanítsák, a többi gyereket ne kínozzák vele. Losádon 1796-ban a szülõk is kér-

14

20 KüEhmVjk, Korodszentmárton, 1830.21 KüEhmVjk, Szászcsávás, 1830.22 HZVjk, Losád, 1830.23 KüEhmVjk, Szászbonyha, 1818, 1840.

ték, hogy a mester magyarul és ne latinul tanítson. Udvarhelyszéken 1830-ban 27 faluban magyarul éscsak 6 faluban magyarul és latinul tanítottak. Az udvarhelyi fõesperesi kerület római katolikus kisisko-láiban a latin nyelv tanítása nem szerepelt. Makfalván 1836-ban a latint nem tanítják, de Torda-Aranyoskerület katolikus kisiskoláiban szerepel a „deák olvasás”. Azokban az iskolákban, ahol az iskolamestera latin nyelvet tanította általában a deklinációig jutott el.24

A XIX. század elsõ évtizedeiben általánossá vált az a felfogás, hogy az iskola és elsõsorban a ma-gyar nyelv tanítása nemzetfenntartó erõ. A magyar nyelv tanításának fontosságát különösen azokon aterületeken hangsúlyozták, ahol a magyarság szórványlétre kényszerült. Hunyad-Zaránd vidéken a re-formátus vizitáció gyakran panaszkodott a magyar nyelv háttérbe szorulása miatt, Rákosdon 1830-banmegjegyezte, hogy „a legszükségesebb a magyar nyelv tanulása”, Déván és Hesdáton szomorúan álla-pítja meg: „a román nyelv kihalással fenyegeti a nemzeti magyar nyelvet”.25 Aranyosvidéken 1840-benmindenek elõtt a magyar nyelv tanítását hangsúlyozták, mert „Erdélyben a magyar nemzet jövõje függettõl”, Kõvárvidéken 1841-ben is ilyen értelemben nyilatkoztak: „a nemzeti megmaradás letéteménye-se a magyar nyelv” mondták.26

A gyakorlati élet követelte tantárgyak is mind nagyobb szerepet kaptak a tanrendben, közöttük aszámtan, a földrajz-történelem és a természettudomány szerepeltek a leggyakrabban. A számvetést fõ-beli és táblai formában az iskolák döntõ többségében tanították, errõl a vizitációk pontosan beszámol-nak. Hunyad-Zaránd református egyházmegyében 1781-ben az aritmetika elsõ négy részét tanították,Székelykeresztúron 1786-ban megemlítették, hogy a tanítványok az „Aritmetikából szépen épülnek”,Háromszéken 1787-ben az aritmetika tanításáért 24 krajcárt fizettek. Jobb hírû iskolákban az alapmû-veletek mellett a hármas szabályt, a törtek összeadását és a forintok átszámítását is tanították. Megje-lentek a kockás fekete táblák, amit a jegyzõkönyvek „arithmeticas fekete tábláknak” neveztek. A ha-gyományos paraszti mûveltség bõvítését szolgálta a földrajz és történelem alapismereteinek tanítása.Földrajzból a Föld általános állapotát, Erdély leírását, a „bérces haza productumait” és a Szentföld geo-gráfiáját oktatták. Egyes iskolákban a vármegye földrajzát és történelmét is tanulták: Gyaláron1845-ben Hunyad vármegye földrajza, Tusnádon 1847-ben Csíkszék rövid története szerepel a tanrend-ben.27

Az egyházi és világi hatóságok 1786-ban és 1811-ben rendelkeznek arról, hogy a „latin nyelv helyettinkább természeti históriát és fizikát tanítsanak, melyek által sok babonás principiumok megelõzhetõ-ek”. Háromszéken 1820-ban a természeti jelenségek magyarázatára fektették a hangsúlyt, mert fontos-nak tartották, hogy a tanulók „esmerjék meg mibõl lesz az esõ, jégesõ, mennykõ és hogy az égi tûz nemlüdérc, a Holdat nem a kutyák eszik meg, és mikor földrengés vagyon nem óriások mozgatják a Földet”.A vizitáció szerint Balavásáron 1830-ban „Természettudományokból tudnak versbe foglalva 9-en”,Szászbonyhán „Természethistóriából az állatok országát versbe foglalva elõbeszélik”.

A XVIII–XIX. század fordulóján a mezõgazdasági ismeretek tanításáról is ellentétes véleményekalakultak ki. Az illetékesek közül többen azt hangoztatták, hogy tanítása nem szükséges, mert a gyer-mekek a mezõgazdasági praxist az atyai háznál úgyis elsajátítják. A mezõgazdaságtan csak az 1840-esévekben jelent meg a kisiskolák tantárgyai között.

A XVIII. század második felében a falusi kisiskolák a mai értelemben vett tankönyveket nem ismer-ték. Az ábécék, katekizmusok, gramatikák a tanítók kézikönyvei voltak, amelyekbõl élõszóval tanítot-tak. A XVIII–XIX. század fordulóján már felismerték, hogy az iskolázás helyzetén a szükséges tan-könyvek nélkül javítani nem lehet. Ekkor jelentek meg a mai értelemben vett tankönyvek, amelyeketnagy példányszámban nyomtattak ki és ezáltal eljuthattak jutalomkönyvek formájában a tanulók kezé-be, azok használatába kerültek. Küküllõváron 1819-ben a református vizitáció arról panaszkodott, hogy„A Várban lakó Szerzetes Barát ingyen adván a könyveket ... (a református gyermekeknek is!) ezek ide-genkedni kezdtek Szent Vallásunktól”. Az ingyen kiosztott tankönyvek a gyermekek számára nyilvánjelentõs vonzerõt jelentettek, ilyen lehetõségekkel a református tanító nem rendelkezett.28

A mai értelemben vett tankönyvek sorában az elsõk között említhetjük a Geographia – Erdély ha-zánk rövid földleírását, amelyhez a „Két Haza színezett földabrosza” társult. Ez a tankönyv 10 000 pél-

15

24 Torda-Aranyos kerület katolikus iskolái, 1848. Gyulafehérvári Érseki és Fõkáptalani Levéltár I. Püspöki Le-véltár, 14/b. Tanügyi jelentések.

25 Sebestyén Kálmán: Erdély református népoktatása. Bp., 1995. 61.26 Szentgyörgyi Mária: Kõvár vidék társadalma. Bp., 1978. 159–160.27 HZVjk, Gyalár, 1845.28 KüEhmVjk, Küküllõvár, 1819.

dányban készült, majd ingyen szétosztották a református kisiskolák tanulóinak, az 500 iskola mind-egyike kb. 20–20 geográfiát kapott.29 A Dési református egyházmegye 1836-ban pontosan beszámol akönyvek eljuttatásáról, eszerint Kide, Koltó, Magyarlápos, Magyarberkesz 25 kötetet, Magyar-nagyzsombor 20-at, Kendilóna, Válaszút stb. 15-öt kapott. Ezek a tankönyvek valóban a tanulók kezé-be, használatába kerültek, amit bizonyít a magyar-dersei eset is: 1838-ban a vizitáció bepanaszoltaBarta Áron tanítót, aki eltávozott a faluból és a Geográfiák néhány példányát magával vitte, de a köny-vecskék többsége helyben maradt, mert azokat már kiosztották a tanulóknak.30

Az elmondottakból látható, hogy a XVIII. század utolsó harmadában és a XIX. század elsõ felében akisiskolák világában jelentõs változások történtek: az iskolák száma fokozatosan növekedett, amelyekoktatták-nevelték az egyre gyarapodó gyermeknépet, a közvetített ismeretanyag egyre szélesedett a val-lási-erkölcsi ismeretektõl a számtan valamint a természettudományok alapvetõ elemeinek oktatásáig.Az iskolák oktató-nevelõ munkája biztosította a falvak szellemi életének folytonosságát, számottevõ is-kolai örökséget hozott létre, amelyet késõbb a korszerû népiskolai oktatás hasznosított.

Az erdélyi népiskolai szintézis megírása még várat magára, pedig bizonyára ideje lenne, hogy a nép-oktatás története súlyának megfelelõen elfoglalja helyét a mûvelõdéstörténetben, és ezáltal hozzájárul-jon a teljes erdélyi neveléstörténeti valóság feltárásához.

Sebestyén Kálmán

Magyar sziget a BánságbanA temesvári Bartók Béla Elméleti Líceum a bánsági magyar tannyelvû oktatás központja. Az iskola

a Józsefvárosban, a plébániatemplom szomszédságában épült fel 1932-ben felekezeti iskolaként Szé-kely Lászlónak, Temesvár híres építészének tervei alapján. 1948-ban, az államosítás után általános is-kolaként, majd 1956-tól Magyar Tannyelvû Középiskolaként kis idõre a bánsági magyar középfokú ok-tatás centrumává vált. Az 1960-as években román, magyar, német nyelvû általános iskola mûködött azépületben, 1971-ben alakult meg ismét a magyar tannyelvû középiskola, amelynek önállóságát a hata-lom az 1980-as években megszüntette. Az 1989-es decemberi forradalom után 1990-ben újraalakult azönálló magyar iskola Bartók Béla Elméleti Líceum néven. Azóta az iskola a tanulás, a szakképzés, amagyar nyelvû társas és kulturális élet színtere a mintegy 310 ezres lélekszámú romániai nagyvárosban.

A Bánság a régi idõktõl fogva soknemzetiségû, kevert népességû terület. Mára Temesvár lakosságá-nak mindössze alig 5 %-a magyar. Elképzelhetõ, milyen küzdelmet kell folytatnia a líceum vezetõinek,nevelõinek, dolgozóinak összefogva a térség magyar civil szervezeteivel, a magyar és a vegyes házas-ságon alapuló családokkal, hogy fenntartsák, sõt az adódó lehetõségekkel élve gyarapítsák az intéz-mény tanulóinak számát, hogy betölthessék hivatásukat: a magyar nyelv és kultúra megtartását a szór-ványban. Az óvodástól a tanítóképzõs és a felnõtt korosztályig kell ebbe a magyar iskolaközpontbamindenkit odavonzani széles, színvonalas oktatási kínálattal, megragadó programokkal, színes, élmé-nyeket biztosító lehetõségekkel, szeretetet sugárzó, segítõ nevelõi magatartással, sok-sok kitartó, meg-gyõzõ, érdekérvényesítõ tárgyalással.

Mindennek köszönhetõen került nemrég a 10-es Napközis Óvoda három csoportja 65 kisgyerekkelaz intézményhez, ahol a gyermekközpontúság, az anyanyelv és a hagyományok ápolása, a családokkalvaló szoros kapcsolattartás, a családias légkör, a játékos foglalkozások biztosítása mellett saját logopé-dus és pszichológus segíti a gyermekek fejlõdését. 2009-tõl a szülõk támogatásával minden hónap utol-só szombatján megszervezõdik a játszó- és alkotóház program, ahova a karon ülõ kicsiktõl a nagyszülõ-kig családok érkeznek a líceum épületébe, és a különbözõ, szépen díszített tantermekben mese, kézmû-ves, zenés, mozgásos, kulturális foglalkozásokon együtt vannak a családok a nevelõkkel, tartalmasantöltik el szabadidejüket. Programjaik elnevezései is tükrözik hagyományõrzõ és családokat összetartótörekvéseiket. „Hívogató”, „Tarkabarka”, „Adventi”, „Farsangoló”, „Tavaszváró”, „Húsvétváró”,anyák napi és gyermeknapi rendezvényeikre várják a magyar családokat. Pedagógusok, mûvészek, diá-kok önkéntesként segítik a foglalkozásokat szervezõ mûhelyek vezetését. Kiscsoport beindításával sze-retnék biztosítani a magyar anyanyelvû óvodai oktatás utánpótlását. Az iskola-összevonások eredmé-nyeként a Temesváron mûködõ két magyar általános iskolai tagozat is beépült a líceum intézményébe.

16

29 FõkonzLvt 30l/1838.30 Dési Református Egyházmegye vizitációs jegyzõkönyvei. Magyarderse, 1838 a KvRefGyLvt-ban.

Elemi iskolai képzésüket megelõzõ hagyományos és ún. „Step by step” („lépésrõl lépésre”) elõké-szítõ osztályokat is indítottak, ez a szisztéma az elsõ négy évfolyamon is így mûködik, a felsõs általánosiskolai évfolyamaikon két-két párhuzamos osztályt tanítanak, 16–21 fõs létszámokkal. Tanulmányaikata középiskolai osztályaikban folytathatják.

Korszerû, jól felszerelt, esztétikus környezetben mûködik az iskola. A líceumi osztályokban elsajá-títhatók azok az alapvetõ ismeretek és készségek, amelyek bármilyen szintû továbbtanuláshoz szüksé-gesek. A Csongrád Megyei Honismereti Egyesület csoportjának temesvári látogatása idején dr. ErdeiIldikó igazgatónõ elmondta, hogy három tagozaton tanulnak a líceum középiskolásai: matematika-in-formatika speciális képzésben, ahol programozni tanulnak, társadalomtudományi osztályokban, aholmagasabb óraszámban tanulnak történelmet, földrajzot, gazdaságot, pszichológiát és idegen nyelveket,valamint közgazdasági osztályokban, ahol az üzleti életben jól felhasználható, egyben gyakorlatias tu-dást szerezhetnek. Mindhárom osztályban szakdiploma is szerezhetõ. Olyan iskolát szeretnének,amelyben a fejlõdés a legfontosabb az igazságosság és a szeretet alappillérein. Az elmúlt tanévben azóvodásokon kívül 525 tanulót képeztek. Pedagógus karuk 64 fõs, kiegészítõ tanszemélyzetük 12 fõ,gazdasági alkalmazottként 12 fõ dolgozik az intézményben.

Az elmúlt 23 évben fokozatosan alakultak ki az iskola nevelõ-oktató programjának fejlõdését bizto-sító keretek. Létrejött a Bartók Béla Alapítvány, a diákönkormányzat, a tanulók szellemi-közéleti ki-bontakozásának teret adó Bartók suli-rádió, a Sziporka gyermeklap és a Juventus diáklap, a napkö-zi-program, a szaktantermi rendszer: pszichológia kabinet, multimédiás kabinet, természettudományikabinetek, logopédiai és technika szakterem, megépült a tetõtérben 8 új tanterem, a könyvtár olvasóte-remmel bõvült, saját ebédlõt alakítottak ki, majd elkészült a multifunkcionális gumírozott sportpálya.Felzárkóztató programok, gyógypedagógus, pszichológiai és pedagógiai tanácsadások segítik a sajátosnevelési igényû magyar kisdiákokat. Az iskolában mûködnek sportkörök is. A feltételek javításábannagy jelentõségûek voltak a különbözõ projektek: kétéves uniós támogatású pályaorientációs projekt, ahonismereti oktatást és nevelést fejlesztõ EUROREG projekt, a TÁLENTUM és a PROFNET, interak-tív tanulási módszereken alapuló kompetenciafejlesztést célzó tehetséggondozó projekt, az uniós támo-gatású kollégiumfejlesztõ EFKOLL projekt. Pályázataikon anyaországi támogatásokat is elnyernek: aNemzeti Erõforrás Minisztérium, a Balassi Intézet, a Bethlen Gábor Alap jelentõs összegekkel segíti azintézmény fejlesztését, programjainak megvalósulását, a budapesti, sárospataki, vésztõi, szegedi ésszolnoki testvériskolai kapcsolataik építését.

A minõségi tanulmányi munkát ösztönzi a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége, amelynekMákvirág-díját – arany, ezüst és bronz fokozatot – az elmúlt tanévben a líceum 4 kiváló diákja kaptameg. A Bartók Béla Alapítvány tanulmányi ösztöndíjait 20 éve adják át évente az iskola legjobb tíz di-ákjának.

Az elméleti líceum változatos tanórán kívüli fejlõdési lehetõségeket biztosít: vannak tehetséggondo-zó foglalkozások, kiemelkedõen sikeresek a matematika szakterületén, rendszeresen részt vesznek kü-lönbözõ anyaországi tanulmányi versenyeken, jelentõs a versenyfelkészítõkön résztvevõk száma, in-tenzív emelt óraszámú angol, német és román idegennyelv-oktatás is folyik, amelyeknek eredménye,hogy bekerültek a Kárpát-medencei tehetségpontok hálózatába, és elnyerték az EURÓPAI ISKOLA dí-jat. Tavaly kiemelkedõ rendezvényük volt a Tudományos Diákkörök Erdélyi Konferenciájának meg-szervezése. A tehetséges, kutatni vágyó fiatalok önálló tudományos munkáikat mutatják be a TUDEKülésszakain. A konferencia alkalmával kapcsolatba kerültek a Babeº-Bolyai Tudományegyetem, aSapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem, a Temesvá-ri Nyugati Egyetem és a Mûszaki Egyetem szakembereivel, kutatóival. A magyar nyelven tanuló diá-kok tehetséggondozását tûzte ki tevékenységének fõ céljául a Temesvári Tehetségpont, amelyhez kap-csolódott a Bartók Béla Elméleti Líceum és a Bartók Béla Alapítvány a Tehetségnapon a tudományosjátszóház megszervezésével, ahova meghívást kapnak a térségben tanuló magyar diákok. Az Oktatás-kutató és Fejlesztõ Intézet támogatásának is köszönhetõen együtt végeznek természettudományos kí-sérleteket az újszentesi, végvári, zsombolyai és temesvári tanulók. Az „Iskola másként” elnevezésû hétés a „Mesterségem címere” pályaorientációs napok foglalkozásai segítik a sikeres pályaválasztást, ame-lyek a szülõk és az egykori, már vállalkozókként dolgozó volt tanítványok segítségével valósulnakmeg.

Az 1999 óta Temes megyében kibontakozott hagyományápoló mozgalomhoz kapcsolódva megün-neplik a „Nemzeti összetartozás napját”, a hagyományõrzés szerves részét képezi az iskola kulturáliséletének. A diákok a Bokréta néptánccsoportban tanulnak néptáncot, kibontakozhatnak a mûvészeti kö-rökben, a citera zenekarban. Felléptek már nagy sikerrel a Bánsági Magyar Napokon, a Civil Napokonés az Etnikumok Fesztiválján. 2012-ben megalakult a Bartók Diákszínpad, amelynek elsõ nagy sikerûprodukciója A dzsungel könyve címû zenés darab volt. A Harmónia tánccsoport keretében valósul mega társastánc tanulásának lehetõsége. A honismeret és az anyaországi kapcsolatok fontosságát felismerve

17

az iskola diákjai és tanárai részt vesznek a magyarországi Ifjúsági Honismereti Akadémiákon. A temes-vári magyar civil szervezetek és a szülõi közösségek támogatása nélkülözhetetlen ez irányú tevékeny-ségükhöz.

Rendeznek tanulmányi versenyeket, pl. Zrínyi Ilona matematika versenyt, házigazdái voltak a „Ma-gyar nyelv napja” országos rendezvénynek, sikeresen szerepelnek a Mikes Kelemenrõl elnevezett ma-gyar nyelv és irodalom tantárgyi verseny megyei és országos fordulóin, szerveznek szabadidõs progra-mokat, kirándulásokat, bel- és külföldi táborokat, pl. anyanyelvi tábort, katolikus és református táboro-kat, kézmûves és tánctábort, újságíró tábort, tehetséggondozó és Rákóczi-tábort. Rendkívül gazdag ta-nulmányi és kulturális programjuk megszámlálhatatlan rendezvénysorozatot eredményez. Mindez azt acélt szolgálja, hogy a világra nyitott, érdeklõdõ, aktív, széleskörû mûveltségre törekvõ fiatalokat nevel-jenek.

Az iskola kétszintes kollégiuma 17 szobában 50 férõhelyet biztosít; az utóbbi évek fejlesztéseinekeredményeként a klubhelyiségként is mûködõ ebédlõ, számítógépes terem, sportterem egészíti ki aszálláshelyeket.

A magyar nyelven való továbbtanulást három program is segíti: a Bartók Béla Alapítvány évente15–20 szociális ösztöndíjat biztosít a magyar nyelven továbbtanuló, bentlakó 5-8. osztályos tanulók-nak. 1998-ban elindult az „Õrangyal” program. Az ingázó diákok költség-támogatásban részesülnek aBethlen Gábor Alap, a Communitas és a Bartók Béla Alapítvány támogatásaiból. A 2010–2011-es tan-évtõl kezdve saját iskolabuszuk és két pályázati támogatással mûködõ autóbusz 15 km-es körzetbõlszállítja Temesvár környékérõl az ingázó diákokat a líceumba, hogy magyar nyelven végezhessék ta-nulmányaikat azok a diákok is, akiknek a településén nem mûködik magyar tannyelvû általános és kö-zépiskola. Az alapítvány támogatja a szórványkollégiumokat és a szórványoktatási programokat, a Ját-szó- és alkotóházat, a Bartók diákszínpad anyanyelvi táborának megvalósulását, a magyar identitáserõ-sítõ programot, a városi zöldövezet programot az óvodai környezettudatos nevelés segítése jegyében.1

A temesvári Bartók Béla Elméleti Líceum évrõl évre azért munkálkodik, hogy a szórványban élõmagyarokat segítse a magyar nemzeti közösség részeként élni, magyarnak megmaradni és értékalkotóvalamint értékhordozó személyiségként a közös jövõt kiteljesíteni.

Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna

Diákok a magyar szakrális örökségõrzésében

A fenti címmel olyan tanulmányi versenyt hirdetett a Katolikus Pedagógiai Szervezési és Tovább-képzési Intézet, melynek témája a magyarországi szakrális építészeti és tárgyi emlékek felkutatása, be-mutatása, valamint annak megóvásában és továbbörökítésében való tevékeny részvétel.

Abban az idõben, amikor világossá vált, hogy a fiatalok nem szívesen járnak múzeumba, a pedagó-gusok egy csoportja arra szakosodott, hogy interaktív múzeumi foglalkozások keretében élet-közelivétegyék számukra a kiállított mûveket. A múzeumpedagógia valóra is váltotta hivatását: a diákok ottho-nosan járnak-kelnek a múzeumokban, szeretik a rendezvényeket. A múzeumok a mûvészet szent helye-ivé váltak, ahol bárki könnyedén elérheti a kívánt mértékû beavatást. Ezzel egy idõben régi temploma-ink mûvészi kifejezõeszközei egyre érthetetlenebbé és életidegenebbé váltak a fiatalok számára. A li-turgikus tér megújult: a súlypontok, a nyelvi és formai megoldások átalakultak, a régi tárgyak avíttá éshasználaton kívüliek lettek. A vallásos fiatalok gyülekezeti termekben, közösségi házakban tartjákösszejöveteleiket. A régi szakrális tárgyak nyelve csak azok számára érthetõ, akiknek vagy tanult mes-tersége a mûvészettörténet, vagy akik brosúrákkal a kezükben hajlandók tanulmányozni a szent tér al-kotásait. Ilyen áldozatra, valljuk be, manapság egyre kevesebben vállalkoznak. Az archaikus szimbólu-mok, a szakrális értékek egyre messzebb kerülnek az emberektõl, s ez hatalmas veszteség! Mára atemplomok váltak múzeummá: régi emberek régi szokásaihoz tartozó régi tárgyak gyûjtõhelyévé.Szükséges tehát a szakrális emlékek értékére fókuszáló pedagógiai program kezdeményezése.

A Katolikus Pedagógiai Szervezési és Továbbképzési Intézet által meghirdetett verseny célja, hogya diákok közel kerüljenek a szakrális mûvészethez. Kutassák fel a környezetükben lévõ tárgyakat, do-

18

1 Felhasznált forrás: Bartók Béla Elméleti Líceum, Temesvár. Évkönyv 2012-2013. Felelõs kiadó és a szerk. bi-zottság vezetõje: Dr. Erdei Ildikó. Temesvár, 2013. 110.

kumentálják azt a lehetõ legpontosabban (felmérési rajzok, festmények, fotók, leírások, interjúk), mi-közben megtanulják a jelképek értelmét, egy adott kor kifejezési formáit és a közvetített tanítást. Fon-tos, hogy képessé váljanak arra, hogy a választott építményt saját világukba integrálják és használják, sígy mutassák meg értéküket. A verseny arra szólítja fel a pályázókat, hogy aktívan vegyenek részt azemlékek állagának javításában: szervezzenek szertartásokat, ünnepségeket a tárgy köré, s az így kiala-kult érzelmi kötés, remélhetõen hosszú távú értékõrzõ elkötelezõdéshez vezet majd.

A 2013-ban indult versenyre 13 csoport küldött pályamunkát. Az indulók mindegyike kutatást vég-zett a kiválasztott szakrális tárgy történetével kapcsolatban: levéltári, mûemlékvédelmi, egyházközségiirattári dokumentumok, valamint saját készítésû interjúk alapján (a tárgyhoz kötõdõ személyekkel: tu-lajdonosokkal, készítõkkel, vagy azok leszármazottaival). Volt olyan pályamû, amely összehasonlításo-kat is végzett más, már tudományosan feldolgozott magyarországi építménnyel, és olyan is, amelyszépirodalmi vonatkozásokat tárt fel. Az esszéket szabadkézi rajzok, akvarellek, fotók és makettek il-lusztrálták. A szakrális emlékek helyreállítására nagyszerû konkrét javaslatok érkeztek. A csoportokmindegyike olyan kiviteli tervet állított össze, amelyben a felkért szakemberek útmutatásával végzettmunkák mellett szerepeltek az önállóan megvalósítható teendõk: pl. a környezet megtisztítása, terep-rendezés, vízelvezetés kiépítése, festés stb. Azokban az esetekben, ahol a munkálatok speciális szakmaitudást követelnek, a pályázó diákok felkeresték az Intézet által ajánlott illetékeseket (restaurátor szak-emberek, polgármester, plébános), s a kezükbe vették a munka megszervezését.

Battonya szabadon álló keresztjeirõl a Mikes KelemenKatolikus Gimnázium diákjai készítettek dokumentációtNagyné Kocsis Éva és Mák László vezetésével. Feltárták avonatkozó írásos emlékeket, vizsgálták a keresztek anyagait,a XIX. századbeli építészeti stílust. A sok értékes anyag kö-zött korabeli kõfaragók részletterveire akadtak, sõt, kiderült,hogy a Balta-kereszt tövében írta József Attila a LázadóKrisztus címû versét, ami miatt perbe fogták õt sajtó útján el-követett istengyalázás vétsége címén. A költõ levélben véde-kezik: õ nem gyalázza sem Istent, sem Krisztust, „hanem azörök dolgozó Embernek Krisztussá szimbolizált alakjábanfordul panaszával Istenhez”. József Attila annyi idõs volt ek-kor, mint a pályázó diákok. Mi sem kézenfekvõbb példájanyomán, mint hogy õk is panaszaikkal bátran Istenhez kiált-sanak, akár lázadó hangú õszinte imában. A battonyai diákoknemcsak liturgikus összejövetelek szervezését tervezik, ha-nem azonnal hozzá is kezdenek a keresztek felújításához. Aversenyszabályzat értelmében, a nyert pénzjutalmat a kivite-lezési munkákra kell fordítaniuk. A zsûri döntése így egybena kiemelkedõ pályázók további támogatását (programban tar-tását) is jelenti. Kocsis Éva csapatát már a díjátadó ünnepsé-gen megkereste egy építész (Asztalos Éva, Remmers UngarnKft.), aki közelebbrõl ismeri a homokkövek restaurálásáhozszükséges anyagokat, s a kivitelezés csínját-bínját, és elkötelezõdött a csoport szakmai támogatása mel-lett. Battonya több jóakaratú embere kapcsolódott a fiatalok ügyéhez. Bajnai István kanonok szellemitámogatása mellett gyûjtés indult a munka finanszírozására.

A Budafoki Szent Péter és Pál kápolna évek óta zárva van. Két eltökélt fiatal leány (a Szent MargitGimnáziumból Balla Lajos diákjai) azonban elérte, hogy fotókat készíthessenek az 1700-as évek elejénépült fogadalmi templom belsõ terérõl is, s közben beszélgessenek Sárhegyi Zoltán plébánossal. Kuta-tásuk nyomán számtalan, érdekes régi sváb történet és képeslap került elõ. Ennek ellenére a lányok ak-kor involválódtak valóban a kápolna-védõ programba, amikor egyik reggel friss élénkpiros és kék gra-fitit pillantottak meg a templom oldalán. – Ki tehet ilyet az õ kápolnájukkal? Ne gondolja senki, hogyfellobbanó haragjuk csupán szalmaláng volt! Nõi bájjal és magas színvonalon elõadott dokumentáció-juk már cselekvési tervet is tartalmazott: hogyan fogják újraszínezéssel eltüntetni a falfirkát, s elérni,hogy még az idén megoldódjon a kápolna vízelvezetése. A plébánossal és Rumi Imre fõépítésszel hely-színi bejárást tartottak, s megállapodtak abban, hogy rendezik a kis kápolna környékét, gyûjtést szer-veznek a dréncsövezés költségeinek fedezésére. Szeptemberben, a Szakrális Mûvészetek Hetén, zenésáhítat keretében a két pályázó mutatta be a templomot. Húsvétra a Margitos diákok misztériumjátékotterveznek a kis kápolnába; az elõadás alkalmas arra is, hogy lehetõvé tegye a bedohosodott épület át-szellõzését. Rumi Imre kezdeményezi, hogy a templomot kapcsolják be az El Camino zarándokútba (aközelben szálló építését is tervezik), s a templom köré bibliai játszóteret alakítsanak ki.

19

Az Ars Sacra fesztivál plakátja

A fóti templom körül keresztúti állomások épültek a XIX. század végén, sajnos a templom szintjé-hez képest alacsonyabban. A házikók állapotát elsõsorban a víz ásta alá: repedések vannak a falakon ésa boltozatokon, ráadásul a héjazat is sok helyen hiányos, többségük megsüllyedt, a domborított képek-rõl pereg a festék. A Fóti Ökumenikus Iskola vállalta, hogy megállítja ezt a pusztulást. Pályamunkájukkomoly pedagógiai programra épült. A Sándor János mûvésztanár vezette csoportok szimultán dolgoz-tak a keresztúti képek helyreállítási tervén: egyesek a dombormûvek színvázlatait készítették el, másoka méretarányos belsõ terek perspektivikus képével foglalkoztak úgy, hogy a vázlatok összeilleszthetõklegyenek. Miközben így részt vettek egy interaktív társasjátékban, közel kerültek a keresztút eseménye-ihez és azok mûvészi megjelenítésének kérdéseihez. Sándor János célja az volt, hogy a fiatalok szíve-sen közelítsék meg ezeket az alkotásokat, ne tartsák az örökségvédelmet fennkölt dolognak, hanem bát-ran és kreatívan vállaljanak felelõsséget környezetükért. Meg is tették az elsõ lépéseket, zsebükben apályázatban nyert pénzjutalommal: közösen dolgozzák ki a kivitelezés teendõit Sebõk Sándor plébá-nossal, Iványi János építésszel, aki a fóti templom felújítását irányította és a Maracskó Izabella vezetterestaurátor csapattal. Az érettségi elõtt állóknak a közösségért gyakorlati munkát kell végezniük – azökumenikus iskola diákjai ezt a kötelezettségüket ebben a programban fogják teljesíteni. Nem szorulmagyarázatra, micsoda pedagógiai értéke van ennek a civil összefogásnak! Az, hogy a felnõtt társada-lom csatlakozott a diákok kezdeményezéséhez, súlyt ad felelõsségérzetüknek, növeli elkötelezettségü-ket. A diákok, a Szakrális Mûvészeti Fesztivál alkalmából, a stációk köré rendezett, csodálatos fényün-neppel ajándékozták meg a települést.

A Váci Piarista Gimnázium csapata az ordaspusztai Árpád-kori templomrommal kezdett foglalkoz-ni. A majd 800 éves kápolna falait mára csak néhány nagyobb kõtömb jelöli itt-ott a füves dombtetõn.Dubniczky Zsuzsanna és Untsch Gergely tanítványai kihúztak egy zsinórt az egykor volt falak helyénkõrõl-kõre haladva, s kirajzolódtak a templom terei. A varázslat megtörtént. A gyerekek beléphettek atemplomba, ki-ki a magáéba. Megilletõdtek. Érthetõ, hogy azonnal ásót akartak ragadni, hogy lefejtséka falszerkezetrõl a felrakódott talajt, s láthassák, hogy a föld alatt lévõ épület olyan-e, mint amilyet afantáziájuk teremtett. Miközben megtanulnak látva járni ezen a terepen, a látottakat értelmezik is, az is-mereteket új összefüggésekbe helyezik. A környék történetének, néprajzának kutatási anyagai és mûvé-szettörténeti ismereteik alapján arra a következtetésre jutottak, hogy az egykori kápolna hasonló lehe-tett a váraszói templomhoz. Ennek alapján rajzokat, maketteket készítettek a kápolna feltételezhetõ for-májáról. A következõ tanévben freskó-terveket fognak készíteni. A templomrom és környezete különle-ges hangulatú hely. Alkalmas misztériumjátékok, áhítatok, sõt történelmi drámák bemutatására. A csa-pat a következõ tanévben szakrális témájú elõadást szeretne bemutatni. Elõtte azonban a terepet rendez-niük kell: kiépíteni a csapadékvíz elfolyását úgy, hogy ne áztassa tovább a falakat, az agresszív gyöke-rektõl meg kell szabadítani az épület maradványait. A szentély kellõs közepén kinõtt hatalmas koronájúfát azonban megtartják, mert érzik annak szimbolikus jelentését. A szakrális hétre szórólapokat készí-tettek a pályázati anyag alapján a kis kápolnáról. Ki fognak helyezni ismertetõt, makettet a feltételezhe-tõ bejárathoz, valamint a környezõ településekhez vezetõ utak mentén mûemléket jelzõ táblákat. Azelõzõ pályázatok megoldásaitól különbözõ, de az épített örökség védelmének megfelelõ terv bontako-zik ki az ordaspusztai romokkal kapcsolatban is.

Bukodiné Sólyom Ilona a kazincbarcikai Szalézi Szent Ferenc Gimnázium tanára nem egy, hanem ötpályázó csoportot készített fel. Munkáik olyan pusztulásnak indult értékekre irányítják figyelmünket,mint például Putnokon az Ybl Miklós tervezte Serényi-kripta, Bánhorvátiban a katolikus templom falánfüggõ barokk kereszt fából faragott Jézus szobra, vagy a szuhogyi szószék. A pécsi Papnövelde hatal-mas fa kapujával a Szent Mór Iskolaközpont diákjai foglalkoztak Koppány Zsolt Viktor restaurátorszakmai vezetésével. A Heves-megyei Terpes XVII. századbeli, kedves, fatornyos templomáról aSancta Maria Általános Iskola és Gimnázium diáklányai készítettek felmérést.

Pillangóeffektus a mûemlékvédelemben? A pályamunkák elbírálására és a kivitelezés koordinálásá-ra összegyûlt szakemberek önkéntes vállalása, a diákok lelkesedése, a tapasztalat, hogy munkájukat afelnõttek komolyan veszik és támogatják, olyan apró történések, melyek nagymértékben megváltoztat-hatják a forráshiány fölött búsuló, depressziós mûemlékvédelmi rendszert. A program nem várt peda-gógiai eredménnyel is jár – éppen mert az iskolai tantárgyakat meghaladó kompetenciákat mozgósít. Acsoportokban nemcsak azok a tanulók vehettek részt, akik valamely tantárgyban kiemelkedõk, hanemazok is, akiknek a fizikai munka vagy a praktikus intelligencia az erõssége. A program lehetõséget biz-tosít a tanulmányi szempontból hátrányos tanulók számára is személyiségük és ismereteik fejlesztésé-ben.

A nyertes pályázókkal a Magyar Katolikus Rádió riportot készített, amely meghallgató: http://www.katolikusradio.hu/archivum.php?mev=2013&mho=05&mnap=24&mora=16&mperc=04.

Kuslits Kata

20

Az ózdi cserkészrepülésrõlBeszélgetés Rónaföldi Zoltánnal

Rónaföldi Zoltán kazincbarcikai gépészmérnök a közelmúltban fejezte be a Múltba nézek… az ózdicserkészrepülés történetérõl szóló könyvének megírását. A munka elkészültét követõen nem sokkalkérdeztem a szerzõt errõl a nem mindennapi témáról.

– Mi késztette arra, hogy könyvet írjon a cserkészrepülésrõl?

Amikor elkezdtem gyûjteni az anyagot a bánrévei gyerekkorom egyik meghatározó élményénekmegörökítéséhez, az ózd-bánrévei sportrepülés és ejtõernyõzés történetéhez, egyre több jel mutatott ar-ra, hogy ennek komoly elõzményei voltak. Elõször tehát az ózdi cserkészrepülés történetét szerettemvolna tisztázni. A cserkészetrõl, a cserkészrepülésrõl már gyerekkoromban is hallottam, igaz csak szûkcsaládi körben, mert ez akkor nem volt publikus, fõleg nem az 1950-es években. Édesapám 1942-47között a miskolci gépipari középiskola diákja volt – maga is cserkész – számtalanszor mesélt a középis-kola akkori igazgatójáról, vitéz Pataky Tivadar gépészmérnökrõl, lelkes sportrepülõrõl, aki a sajó-kápolnai repülés egyik jeles személyisége volt. Ráadásul a középiskolában, német tervek alapján, a re-pülést szeretõ diákok közremûködésével, kezük munkájával, és nem utolsó sorban szerény összeadottpénzükbõl, megépítettek egy vitorlázógépet, amely évekig szolgálta a sajókápolnai cserkészrepülést. Agépipariban a cserkészrepülésnek nagy hagyományai voltak. Ózdon az egyéb cserkészcsapatok melletta cserkészrepülõ csapat, valamint vízi cserkészcsapat is mûködött ekkor, bánrévei Sajó parti csónak-házzal.

A rendelkezésemre álló repülési irodalmat tanulmányozva utalásokat találtam az ózdi cserkészrepü-lésre is. Ez után már egyértelmû lett, hogy itt van e téma alapja, ezt kell kibogozni. Évekig tartó keres-gélés kezdõdött, amely aztán eredményeket hozott. Az elsõ világháború, az azt követõ trianoni trauma,a gyõztesek igazságtalansága, a katonai repülés és a gépek gyártásának és sok minden egyébnek a tiltá-sa, szétrombolása súlyosan érintette az országunkat. Azonban egy kevés pozitívum is lett ezekbõl, merterõsödött a nemzettudat és több olyan dolog jött létre, amely a tilalmak bizonyos feloldását szolgálta.Ilyen volt a vitorlázórepülés kifejlõdése is – ebben a németek jártak legelöl – amely mind technikailag,mind társadalmilag fontos elõrelépéseket hoztak. Hazánkban a Magyar Országos Véderõ Egylet(MOVE), a Budapesti Mûegyetem és a Cserkészszövetség voltak azok az erõk, amelyek a vitorlázóre-pülés elindulását lehetõvé tették, de jó néhány nagyüzem is kivette a részét, így például a MÁV. Ha-zánkban német példát követve, 1929-ben indult el a vitorlázórepülés. Nem telt el három év, és már Óz-dot is elérte ez a nagyszerû dolog. A budapesti, fõleg a mûszaki egyetemi repülõklub után sorra nyitot-tak a fõvárosi és a vidéki repülõ egyesületek is: Ózdon, Sopronban, Miskolcon, Békéscsabán, Szolno-kon, Pécsen, Gyõrben, Mátészalkán, Sárospatakon, Sátoraljaújhelyen, Szombathelyen, Szentesen…

– Ózd ebben az idõben község volt.

Igen! Ózd ekkor csak egy község, igaz, hogy országos hírû és jelentõségû a vasgyára, környezetébenekkor sok-sok szénbánya volt és komoly vasúttal is rendelkezett. 1932-ben Ózdon is elkezdõdött a re-pülés, három lelkes fiatal kezdeményezésére. Kun Kálmán, Tokaji Gyula és Miklós László saját elgon-dolásuk alapján próbáltak meg siklógépet építeni, kevés sikerrel. Amikor Faragó F. Gyula kohómérnök,kormányfõtanácsos, a Rimamurány-Salgótarján Vasmû Rt. (RMST) igazgatója ennek hírét vette, nem-csak megtekintette ezt a gépet, hanem rajzokat hozatott Németországból, lehetõvé tette, hogy a gyárasztalosmûhelyében két „Zögling” (Növendék) siklógép megépüljön. Mûszaki emberként tisztábanvolt azzal is, hogy a repüléssel csak szervezetten szabad foglalkozni. Ezért a gyár egy mûszaki tisztvise-lõjét, Mórász Bélát Budapestre küldte, hogy az ottani, hármashatárhegyi repülõtéren tanuljon meg re-pülni, majd onnan hazatérve oktassa az ózdi fiatalokat. Mórász Béla a sikeres tanfolyam után „B” vizs-gás oktatóként tért vissza. A repülés ügyét az ózdi cserkészcsapat is felkarolta és így létrejött a 248. szá-

21

HAGYOMÁNY

mú „Vas” Cserkészcsapat, amelynek elsõ parancsnoka Hayer László volt. Az ózdi cserkészrepülõ egye-sület az országban hetedikként alakult meg!

A két megépült Zögling siklógép a névadó ünnepségen, 1932. augusztus 7-én a „Szikra” és a „Mete-or” nevet kapták, és avatásukon a hazai vitorlázórepülés nagyjai közül Bernárd Mátyás ezredes, vitézKovács Endre, valamint vitéz Hefty Frigyes is itt voltak. Természetesen jelen voltak Ózd község, agyár, a bányák és a környék vezetõi, valamint a település és környezetének apraja-nagyja. Az avatásra aSzenna völgyben került sor, mivel itt voltak alkalmas dombok e gépek repüléséhez. Akkor és ezekkel agépekkel az úgynevezett „lejtõvitorlázás” volt a módszer, melynél a domb szélfelõli oldalán a repülés-hez megfelelõ erõsségû emelõtér alakult ki. Kezdetekben az indítást gumikötéllel végezték, „kihúzni,futni, el” és a gép már végezte is a domboldalról a néhány másodperces siklását. Ez a gyakorlások soránegyre hosszabb és hosszabb lett, a cserkészrepülõk megtanulták a siklást, a fordulózást, a leszállást, ké-sõbb pedig majd jobb gépekkel a folyamatos, több perces lejtõvitorlázást is, a dombok emelõterében.

1932-ben 15 kezdõ növendékkel indult a repülés, és egy „A” vizsga született. Az 1933-as évi munkamár tíz „A” és két „B” vizsgát eredményezett, és nyolc új növendék csatlakozott. Az elsõ nyolc „A”vizsgás neve fenn is maradt: Drevota László, Józsa László, Füsti László, Kun Kálmán, Hercsik László,Miklós László, Hlavács László, Stholhoffer Béla, Holló János, Tokaji Gyula.

– Miként zajlottak tovább az események?1934-ben két somsályi fiatalember, Éles Jenõ és Sefcsik József is épített egy siklógépet, amely szin-

tén nem volt repülõképes. Gyári rajzok és újabb munka után megépült közremûködésükkel a harmadikZögling, és õk a géppel együtt csatlakoztak az ózdi cserkészrepülõkhöz. Ez volt a „Somsály” (A-7003lajstromjel) nevû gép. Ebben az évben újabb 13 kezdõ repülõ jelentkezet az egyesületben és 13 „A” és 4„B” vizsga lett az eredmény. Vitéz Hefty Frigyes több esetben járt Ózdon, a cserkészrepülõket vizsgáz-tatta, ellenõrizte, az itt végzett munkával elégedett volt.

Ekkor már gyári mérnökök, tisztviselõk, tanítók is oktattak, Marosújvári Gyula, Óvári Antal, Mór-ász Béla, Mohos Ferenc. Cserkészrepülõnek lenni valami egészen különleges, irigylésre méltó dologvolt, mert nagyon megválogatták, hogy kik kerülhettek be a közösségbe. Minden késõbbi híresztelésselellentétben – fõleg az 1950-es években tették a lenézõ megjegyzéseket, „úri sport”, a „gazdagok szóra-kozása” – a bekerülést e közösségbe semmiféle társadalmi megkülönböztetés nem kísérte. Sok gyári fi-atal, mûszakiak, tanoncok, diákok alkották a csapatot. A legfõbb szempontok közül talán a munkaszere-tet, a jó tanulmányi eredmény, a szorgalom, a kitartás és a repüléshez szükséges tehetség azok, melye-ket kiemelhetünk. Akkor a gépeket kézzel cipelték fel a dombok oldalára és kézzel fogva, futva húztáka gumikötelet az indításkor. Nagyon sokat kellett dolgozni a napi egy két repülésért!

– A támogató RMST vezetése elégedett volt az addig elért eredményekkel?

22

Szentsimoni cserkész repülõtér, 1940. Siklik a Tücsök (HA-1073 lajstromjel)

Az ózdi cserkészrepülõk nem okoztak csalódást. Egyetlen gond a repülésre alkalmas terep kérdésemaradt még nagyon sokáig. 1933-ban a repüléseket Szentsimonban, az ott kialakított repülõtéren foly-tatták, ahol a gyár segítségével fából épült hangár is létesült. Ez nagy szó volt akkoriban, mert vidékenmindössze még csak egy cserkészrepülõ egyesületnek volt hangárja. Szentsimonban is lejtõvitorlázásfolyt, 1934-ben már három Zögling-gel. Ekkor határozta el a gyár, hogy egy jobb adottságú gépet építe-nek meg. Ez a gép is a gyári asztalosmûhelyben készült 1934-ben, a „Csaba” nevet kapta. Ez egy „Hol’sder Teufel” típusú, iskola vitorlázógép volt. Építõi Németh József asztalosmester, Nyulász Jenõ ésJeszenák László asztalos tanulók voltak. E géppel a komolyabb tudásúak már akár „C” vizsgát is repül-hettek.

A hazai vitorlázórepülésnek óriási lendületet adott az 1933 nyarán, Gödöllõn megrendezett cserkészvilágtalálkozó – a jamboree, ahova 46 országból, 26 ezer cserkész érkezett – melyen már kiváló repülõ-gépek is szerepeltek, így Rotter Lajos Karakánja is. Ez már igazi teljesítménygép volt. A találkozón alengyel, a német és az osztrák cserkészrepülõk is képviseltették magukat. E cserkész világtalálkozón –dokumentálhatóan – az ózdi és borsodnádasdi cserkészek is ott voltak.

A hazai vitorlázórepülés aztán új, még nagyobb lendületet vett, mert zseniális, fiatal konstruktõrökkezdenek el dolgozni, akik által a hazai gépek gyártása is elkezdõdött (Rotter Lajos, Rubik Ernõ,Bánhidy Antal és mások.). 1936-ra hazánk a vitorlázórepülési teljesítményekben a németek után a má-sodik helyen volt a világon!

– A szentsimoni repülõtér adottságai beváltották a reményeket?

A hangár és a géptárolás megoldott, de a „nagyobb” repülések még várattak magukra. Folyamatosvolt viszont az alapfokú kiképzés, minden évben szép számú vizsgázott növendékkel szaporodott a lét-szám. Ekkor újabb gépépítés kezdõdött el, ez viszont már teljesítménygép lett. 1937-38-ban épült meg,az elõzõekhez hasonló körülmények között, egy „Grunau Baby II. A.” típusú vitorlázógép. Ez az akko-ri szinten már komoly repülésekre alkalmas, mûszerezett gép volt, mely az „Ózd” nevet kapta.Sajókápolnán egy ilyen géppel öt órát vitorlázott egy oktató, másik kettõ pedig ezer méter fölé tudottemelkedni. 1938-ban Miklós László végre Szentsimonban 23 percet vitorlázott ezzel a géppel!

Kiváló személyisége volt ekkor már az ózdi cserkészrepülõ egyesületnek Huszthy Mihály bánya-mérnök, aki Sopronban kezdte a repülést, majd Sajókápolnán folytatta, de repült Ózdon is. Az ózdicserkészrepülés elismeréseként, 1938. április 24-én a budaörsi repülõtéren a cserkészrepülõk bemutató-ján ott volt az ózdi „Somsály” nevû Zögling is. Ugyanez év nyarán Miklós László lengyelországi kikép-zést kapott, ahonnan „C” vizsgásként tért vissza. 1939 augusztusában szintén õ és Vámos József utaz-hattak Lengyelországba, újabb kiképzésre. Vámos is „C” vizsgásként jött haza, Miklós László pedigmár az oktatói minõsítését szerezte meg.

23

Szentsimoni cserkész repülõtér, 1940. (A képen a Grunau Baby II. A. típusú, HA-3010 lajstromjelû,„Ózd” nevû, teljesítmény vitorlázógép.) A gép elõtt balról jobbra: Nagy Mihály László, Varga Tibor,Cseke Viktor, a gépben: Buris Jenõ, majd Básti József, Major Béla, Bretán József, Köntös László.)A bal szélsõ három fiú a cserkészrepülõk egyenruháját viseli.

Egy hónap múlva pedig már dúlt a második világháború! A háború aztán újabb lendületet adott. Ezrészben a kiképzésben nyilvánult meg, mert elindult a Horthy Miklós Nemzeti Repülõ Alap (HMRNA),amely nagyszámú gépet és repülési lehetõséget is biztosított, nem titkolt céllal, a katonai pilóták elõ-képzésére. 1942-ben egy napot az ózdiak „válogatott” csapata az érdi repülõtéren töltött a mûegyete-misták vendégeként, ahol repülhettek utasként motoros géppel és személyesen találkoztak Horthy Ist-ván kormányzó-helyettessel is.

Az 1942-es év vezetõi, oktatói voltak: Óvári Antal oktatásvezetõ, Mórász Béla oktatásvezetõ helyet-tes, Huszthy Mihály oktatásvezetõ, Miklós László oktató, Farkas Ferenc hangármester. „C” vizsgás re-pülõ: Vámos József volt, „B” vizsgás repülõk pedig: Bretán József, Borsodi István, Babós Sándor,Cseke Viktor, Czuczor Miklós, Kun Kálmán, Tompos József. „A” vizsgás repülõk: Básti Sándor, BástiJózsef, Farkas István, Juhász János, Hlavács László, Köntös László, Nagy Mihály, Stzója János. Kezdõnövendékek: Borsodi Géza, Babus Elemér, Bárczi Béla, Bárczi László, Bencsik József, Csoll Tibor,Derenkó József, Gajdos Aladár, Hudák Ferenc, Horváth G. Komjáthy Antal, Kóródi Miklós, MakraPál, Mokri Gyula, Sivák Sándor, Szekanecz Tibor, Szõke László, Turcsányi J., Török István voltak.

1942 után egyre többször már Sajópüspöki és a mellette levõ dombok jelentették a repülõteret. Ittmár a sajópüspöki–sajónémeti közút mellett csörlõzéses indítással is próbálkoztak. 1943-ban egyelõrenem tisztázott okok miatt a szentsimoni hangár elbontásra került. Ettõl fogva az ózdi cserkészrepüléseléggé hányattatott, állandó repülõtér hiányában össze-vissza jártak repülni: Szenna völgy, Szentsimon,Kõalja, Bolyok, Uraj, Sajópüspöki. A kezdeti siklógépek már elhasználódtak, jöttek viszont a Rubik vi-torlázógépek, két Tücsök, egy Vöcsök és egy C-Pilis is, valamint a Grunau Baby még használatban volt.A háborús helyzet miatt ekkor az ózdi cserkészrepülõk a leventekiképzésüket repüléssel teljesíthették.1943-ban nagysikerû repülõbemutatót tartott az egyesület Rimaszombatban az ottani cserkészek meg-hívására. Ugyanez évben a „Vas” Cserkészcsapat átalakult, az „Ózdi Vasgyári Cserkészrepülõk” nevetvette fel.

– Elérkezik 1944, közeledik a háború. Ekkor még folyik repülés?Igen! Ekkor történt meg az ózdi cserkészrepülõk egyetlen halálos repülõbalesete is, amikor a Vö-

csökkel csörlés után Vitkó Géza lezuhant és életét vesztette Sajópüspökiben. A nyár már az angolszászlégitámadások miatt veszélyessé tette a repülést, de még így is folytatták. 1944 októberében Szálasi Fe-renc feloszlatta a cserkészszövetséget – hiába a diktatúrák a cserkészetet nem tûrték –, a háború már ha-zánkban folyt, és már csak egy feladat maradt: a repülõgépeket szét kellett szerelni és Huszthy Mihálysegítségével a Vajács-bányában elrejteni. Ezzel az ózdi cserkészrepülés gyakorlatilag véget ért. 1945.április 14-én kapta meg az ózdi repülõegyesület a belügyminisztérium határozatát a cserkészrepülõegyesület feloszlásáról.

– A háború után miként alakult a repülés helyzete?A háború után természetesen ismét repülési tilalom lépett életbe, majd kétévnyi hányattatás után,

1947-tõl Bánrévén folytatódott. Itt az elõzõnél sokkal nagyobb léptékben folyt a munka, a repülõkhözcsatlakoztak az ejtõernyõsök is. De ez már egy másik történet…

Kerékgyártó Mihály

24

Ózdi cserkészrepülõk bemutatója, Rimaszombat, 1942 nyara, Vöcsök iskolagép, HA-2039.(Az eredeti képek Básti József tulajdonában)

A miskolci fûrészesAz itt közreadott felvételt Ágotha Tibor, a Miskolcon

megjelenõ napilapok egykori jeles sajtófotósa készítette1970-ben.1 A kép több okból is érdekes. Tanulságos vá-rostörténeti szempontból: a még fedetlen Szinva patak amai fiatalok számára már jószerével ismeretlen, hiszenévtizedek óta láthatatlanul viszi a Bükk forrásvizét a bel-város ezen része alatt. Megkapó szociofotóként is: a fá-radt, eldolgozott kezû szegény ember alakja, aki anakro-nisztikusnak tûnik a „korszerû” üzletek elõterében. Azetnográfus számára azonban – mindezek mellett – a ké-pen szereplõ eszköz, s az azzal végzett városi „szolgálta-tó” tevékenység is érdekes, aminek az eltûnése indokoljaaz említést – számos mesterséghez és szerszámhoz ha-sonlóan.2

Bár a hazai társadalomnéprajz csak meglehetõs késés-sel, az 1930-as években szervezõdött meg, s a falukutatószociográfiával együtt felfigyelt a falusi szegénységre, avidéki Magyarország egykori (és mai) szegényei nincse-nek a közbeszédben. A népi kultúra mai (újra) felfedezé-se a fesztiválok és a falunapok világába épült be, az újjá-szervezõdõ kulturális csoportok a közösnek tartott tradí-cióból leginkább a látványos elemeket emelik ki összetartozásuk kulturális jegyeiként. A tánc, a zene, aszövegfolklór vagy a táplálkozáskultúra néhány vonása persze össze is kapcsolta a lokális társadalomkülönbözõ rétegeit, aligha feledtetheti azonban a társadalom differenciáltságát, és az abban legfeljebblátszólag csökkenõ különbözõségeket. Nem lehet feladatom ezen a helyen a nehezen meghatározhatóés koronként változó tartalmú szegénység taglalása, itt csupán a paraszti társadalom szerkezetét, tagolt-ságát elõször megrajzoló szociográfus Erdei Ferenc (1910–1971),3 valamint a falusi szegénység sajátostípusait az etnográfus módszerességével és a szépíró igényével bemutató Kiss Lajos (1881–1965) nevétés munkásságát említem.4

Témánk szempontjából nem válik el élesen a falusi és a városi szegénység: a kisföldû és a nincstelenfalusiak – különösen a mezõgazdasági munkák szünetében – évszázadokon át igyekeztek alkalmi mun-kát találni a mezõvárosokban és a városokban is. A Mária Terézia-féle úrbérrendezést elõkészítõ pa-raszti bevallások (investigatio) az 1770-es évek elsõ felében gyakran egy-egy falu elõnyös adottságaiközött említették, ha közel volt olyan oppidum vagy város, melynek piacán napszámos munkát vállal-hattak. Ezek az „emberpiacok” nem ritkán megélték a XX. század második felét, végét is: gondoljunkcsak az 1990-es évek budai Moszkva terére (ma Széll Kálmán tér), ahol a legkülönbözõbb munkák vég-zésére fogadhatták fel a napszámosokat. A vidéki munkaerõ egy részét persze a mezõgazdálkodás szív-ta fel – például az aratás, a szõlõk nyitása, kapálása, szüretelése –, más részük sajátos „szolgáltatóként”végzett különféle kétkezi munkákat. Városi közösségek számára ilyen munka volt a favágás is, különö-

25

1 A felvételt Szántó István közölte Az ecetfák városa címû kötetében. Bp., 2013. 64. Ab Ovo Kiadó. Ez úton kö-szönöm meg neki, hogy a fotó közreadását lehetõvé tette.

2 Az eszközrõl korábban összegzõen írtam, a témának a Honismeret olvasói számára való rövid összefoglalásáta fénykép felbukkanása indokolja. Vö. Viga Gyula: Adatok a „debreceni” favágószékhez. Ethnica VIII. (2006)1. szám 18–20., Viga Gyula: A jankófûrész, a fajankó és a kétkezi munka hasonló segítõi. Agria, XLII. Eger,2006. 173–187.

3 Erdei Ferenc: A magyar paraszttársadalom. Bp., é. n. (1941)., Életmûvérõl legutóbb: Varga Gyula (szerk.): Er-dei Ferenc emlékezete. Bába Kiadó. Szeged, 2010.; Gyuris György: Erdei Ferenc munkássága (Bibliográfia éseseménytár). Somogyi Károly Városi és Megyei Könyvtár. Szeged, é. n. (2010) CD.

4 Ulrich Attila: Kiss Lajos. In: Bodó Sándor – Viga Gyula (fõszerk.): Magyar múzeumi arcképcsarnok, TarsolyKiadó. Bp., 2002. 470. A jeles etnográfus, múzeumigazgató, aki Hódmezõvásárhelyen az egyik legjelentõsebbalföldi néprajzi gyûjteményt hozta létre, s számottevõen gyarapította a nyíregyházi Jósa András Múzeum kol-lekcióját is, két kötetet szentelt a szegény sorban élõk bemutatásának. Kiss Lajos: A szegény ember élete. Bp.,1939., Kiss Lajos: A szegény asszony élete. Bp., 1941. Legutóbb: Kiss Lajos: A szegény emberek élete I-II.Gondolat. Bp., 1981.

Fûrészes Miskolcon(Ágotha Tibor felvétele, 1970)

sen a szénnel való fûtést megelõzõ idõszakban. Miskolcon sokáig az ún. Derék-piac volt a napszámo-sok gyülekezõ helye: a fejszével, fûrésszel felszerelkezett kétkezi munkások mellett ott kínálták szolgá-latukat a szamárfogatos talyigások is.5 Az 1930-as években külön emberpiac alakult ki a Fõ utca felsõszakaszán, a Luther téren: naponta gyûltek ott össze a helybeli és a közeli településekrõl szerszámmalvagy anélkül érkezett emberek valamilyen alkalmi munka, esetleg napszám reményében.6 Az emberpi-acot a háború sodorta el. Az 1930-as, 1940-es években még dolgoztak bérfûrészelést vállaló szegényemberek is – hasonlók a képen látható fûrészeshez. De hozhatunk példákat tevékenységükre más tele-pülésekrõl is. Sátoraljaújhelyben az 1940-es években a tûzifát szállító kovácsvágási fuvarosokhoz nemritkán már eleve csatlakoztak a bérfûrészesek is a favágó bakjaikkal, szolgálatukat ajánlva a fát vásár-lóknak.7 Bálint Sándor nem csak leírta a szegedi Köpködõn munkára váró favágókat, hanem lerajzoltaés tájszótárában is közölte a jancsi-baknak nevezett, vállon hordozható, összecsukható eszközüket.8

Debrecenbõl Dankó Imre mutatta be a fûrészes szolgáltatókat és az általa debreceni favágószék névenemlített eszközüket. Az 1930-as években Debrecenben Haranghy György fotón is megörökítette mindaz állványos fûrészeikkel munkára váró, mind a munka közben levõ, fûrészelõ napszámosokat. Tudunktevékenységükrõl a hajdúvárosokból,9 a Tiszántúl több városias településérõl, emlékeznek rájukSzatmár, Nagyvárad, Kolozsvár és Torda környékén csakúgy, mint a Tisza mentén (Polgár, Tiszafüred)vagy Mezõkövesden. Magam szülõvárosomban, Mátészalkán gyakran láttam ilyen fûrészest az 1960-asévekben: mind a vállán vitt fakerettel, mind munka közben. A fakeretre kis kékítõs üvegben volt fel-akasztva némi olaj a fûrészlap ápolásához, de használtak erre a célra egyszerûen egy darabka szalonnátis. Eszközkészletükhöz tartozott még egy fogó a fûrész fogainak hajtogatásához, továbbá egy reszelõ aszerszám élezéséhez. Munkájukat az 1960-as évektõl nem ritkán házilag barkácsolt, vontatható körfû-rész vagy szalagfûrész vette át, teljesítményével megszüntetve a versenyképtelen kézi fûrészelõk ko-rábbi szerepét. Bizonyos, hogy a képen a Miskolcon látható – talán nem is helybeli – emberünk egyikutolsó képviselõje lehetett ennek a szolgáltató tevékenységnek.

Külön figyelmet érdemel maga az eszköz, a hordozható fûrészbak is. A rámás fûrésznek az a jelentõ-sége, hogy – mivel egyik vége a mozgatható keretre csuklósan van rögzítve – egy ember is nagy bizton-sággal, a fûrészlap stabil megtartásával tud dolgozni vele. Ez nem csupán a munka termelékenységét ja-vítja, de annak minõségét is. Nem ismerek adatokat ennek az eszköznek a dunántúli használatára, snincs ilyen adatom a mai Szlovákia területérõl sem. Hiányzik ez a szerszám a különféle famegmunkálómûhelyek (asztalosok, ácsok, kerékgyártók, stb.) szerszámkészletébõl, nincs nyoma a tiszai fahajóépítõsuperek szerszámai között, s nem utal rá a tengeri hajóépítés, a malmok és egyéb famunkák kapcsán atechnika történetének nagy összefoglalása sem.10 Ez vélhetõen összefügg az eszköz újabb elterjedésé-vel: a rámás- vagy félkézfûrész – a hordozható favágószék munkaeszköze – megjelenése a XIX–XX.század fordulójáig kihúzódott a keleti nyelvterületen.11 Nem zárható ki tehát, hogy eszközünk nem egy-szerûen késõi fejlõdésû, de esetleg egyetlen innovációs központból terjedt el: pl. Debrecen környékérõl– ahogyan azt Dankó Imre feltételezte.12 Bizonyára a tûzifa kereskedelmének kísérõje volt. Elleshettékegymástól a favágó napszámosok, de nem kizárt, hogy faiparosok egykor nagyobb számban is készít-hették. Különösen érdekesek azok a szórványosan felbukkanó példányok, amelyeken ellensúlyt helyez-tek el a favágó által maga felé húzott fûrészlap visszafelé mozgatására, s ezt az ellensúlyt – néhány kilósfadarab – emberfej vagy emberi arc formájúra faragták, mintha segítõ társa lett volna a fûrészelõnek.Minden esetre, Ágotha Tibor fotója arra figyelmeztet, hogy egy-egy régi tárgy, jelenség máig feladatotadhat a kultúra és a társadalom kutatója számára. De lényeges lenne az egykor volt, hasonló „szolgálta-tók” emlékanyagának gyûjtése is.

Viga Gyula

26

5 Bodgál Ferenc: A miskolci talyiga. Ethnographia LXXI. (1960) 524–536.6 Dobrossy István: Piac, vásár, sokadalom Miskolcon. Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár – Közterület-

Felügyelet. Miskolc, 2002. 32., 51.7 Járási Lõrinc szíves szóbeli közlése.8 Bálint Sándor: Szegedi szótár I. Akadémiai Kiadó. Bp., 1957. 650.9 Dankó Imre: A debreceni favágószék. Ethnica IV. 4. szám. Debrecen, 2002. 176–178. Lásd még: Viga i. m.

(2006) 174. A felvételek a Déri Múzeum Néprajzi Gyûjteményének Archív Fotótárában találhatók.10 Juhász Antal: A szegedi super mesterség. Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1960–1962. Szeged, 1962.

117–146.; Singer, Ch. – Holmyard, E. J. – Hall, A. R. – Trevor, I. W. (szerk.): A History of Technology II. Ox-ford, 1956.

11 Juhász Antal: Fafeldolgozás. Domonkos Ottó (fõszerk.): Magyar néprajz III. Kézmûvesség. Akadémiai Kiadó.Bp., 1991. 412–463.

12 Dankó i. m. (2002) 177.

Magyar szentek emlékezete SzandomirbanA lengyelországi Szentkereszt vajdaság egyik Visztula parti kisvárosában Sandomierzben, régi ma-

gyar nevén Szandomirban több magyar szent emlékével is találkozhatunk. Az ország egyik legrégebbi,nagy történelmi múltú városa hét dombra épült, ezért kis Rómának is nevezik. Ez a megállapítás nem isannyira túlzó, ha az óváros mûemlékeinek számát nézzük.

III. (Ferdeszájú) Boleszláv lengyel fejedelem 1138-as végrendeletében fiai között szétosztotta or-szágát, így ez a város Lengyelország délkeleti részének fejedelmi székhelye lett. I. Fehér Leszek, majdfia, Szemérmes Boleszláv is Szandomir uralkodója volt. Mindkét fejedelemnek volt magyar családikapcsolata. Leszek lánya volt az a Szalóme, akit három éves korában Magyarországra hoztak, hogymegismerje a magyar szokásokat, mert II. András magyar király fiának, Kálmánnak, a késõbbi halicsifejedelem menyasszonyának szánták. Szalóme 16 éves korában Kálmán hitvese lett, de közös meg-egyezéssel tisztasági fogadalmat tettek, és szûzi házasságban élték életüket a magyar királyi udvarban.Kálmán 1241-ben a tatárok elleni csatában életét vesztette, Szalóme pedig hazatért Lengyelországba,ahol kolostorba vonult. Behívta az országba a klarissza nõvéreket, és két kolostort alapított nekik.Szalóme még a magyar udvarban vetette fel a királyi családnak, hogy Kinga lányukat testvéréhez,Boleszlávhoz adják feleségül. Kinga talán éppen Kálmán és Szalóme „József-házassága” nyomán tettszüzességi fogadalmat. Az esküvõ után férjét is sikerült rábírnia, hogy fogadalmát tartsa tiszteletben, ésmindketten szûzi házasságban éljenek. Boleszláv így kapta a „szemérmes” elõnevet. A halála után bol-doggá, majd szentté avatott Kinga a „Szandomir hercegnõje” címet is viselte, ahogy késõbb Nagy Lajoslánya, Hedvig királynõ is.

Idõközben azonban egy másik szentéletû szerzetes is érkezett Magyarországról Szandomirba, Bol-dog Szádok. Domonkos rendi hagyomány szerint Szádok magának Szent Domokosnak volt a tanítvá-nya, aki 1221-ben magyar földre küldte. Szádok a zágrábi kolostor priorja lett. A szerzetest 1259-beninnen hívták el a szandomiri kolostor vezetõjének. A konvent 48 szerzetesét jó atyaként irányította,mindenben javukat kereste. A következõ évben itt szenvedett vértanúhalált a tatárok támadása során,magyar és lengyel rendtársaival együtt. Följegyezték, hogy a város ostroma elõtti napon a novícius, aki-nek a martirológiumot kellett olvasnia, a következõ nap vértanúinak fölsorolását a testvérek nagy meg-döbbenésére így fejezte be: ,,Szandomirban 49 vértanú szenvedése”. Másnap, 1260. június 2-án a tatá-rok megrohanták a várost, behatoltak a domonkosok templomába, és csakugyan megölték a kolostorösszes szerzetesét, miközben õk a Salve Reginát énekelték. Innen ered az a domonkos szokás, hogy ahaldokló testvér ágyánál a Salve Reginát éneklik. Szádok társai a következõk voltak: Pál szubprior,Malakiás szónok, András elemosinárius (alamizsnás), Péter kertész, Jakab novíciusmester, Ábel szám-vevõ, Simon gyóntató, Kelemen, Barnabás, Illés, Bertalan, Lukács, Máté, János, Fülöp szerzetesek. To-vábbá három diákonus: Joachim, József és István, valamint négy szubdiákonus: Tádé, Mózes, Ábra-hám, Vazul. Kilenc klerikus: Dávid, Áron, Benedek, Onofrius, Domonkos, Mihály, Mátyás, Mór,Timóteus és 9 fogadalmas tanuló: Jordán, Felicián, Márk, János, Gerváz, Kristóf, Donát, Medárd, Bá-lint. Továbbá 5 novícius: Dániel, Tóbiás, Makár, Rafael, Izaias, valamint Cirill szabó, Jeremiás cipészés Tamás orgonista. Tiszteletüket VII. Pius pápa 1807-ben hagyta jóvá. Ünnepüket a domonkos rend-ben június 2-án tartják. A lengyel állam akkori keleti határa mellett fekvõ települést a XIII. századbanháromszor is feldúlták a tatárok, ezt követõen még 1287-ben is.

A vértanúk tiszteletére a XIII. századi Szent Jakab domonkos kolostor és templom együttesében1642-ben egy kápolnát emeltek. A kápolna oldalfalán nagyméretû freskó örökíti meg a véres eseményt,s név szerint is felsorolják a vértanúkat. A képen az imádkozó szerzeteseket a két oldalról támadó tatá-rok karddal kezükben gyilkolják. Az orgonakarzaton még egy domonkos barát áll, kissé lejjebb két an-gyal a mártírok koszorúját nyújtja a vértanúk felé. A Salve Regina felirat lebeg a magasban. Magát atemplomot 1226-ban építtette Igazságos Kázmér fejedelem leánya Adelaida, akinek szarkofágját szin-tén itt helyezték el. A templom román-gótikus, félköríves, bélletes kapuzatának érdekessége, hogy azonkis kerámiadíszes királyfejek láthatók.

27

EMLÉKHELYEK

I. Lokietek Ulászló – akinek felesége Hedvig,Ájtatos Boleszláv és Árpád-házi Boldog Jolán(Kinga húga) leánya volt – 1304-ben magyar segít-séggel foglalta vissza területeit az egész országoturaló II. Venceltõl. Tíz évvel késõbb sikeresen új-raegyesítette Lengyelországot, majd 1320-banKrakkóban lengyel királlyá koronáztatta magát.Ugyanebben az évben adta hozzá lányát, Erzsébe-tet Károly Róbert magyar királyhoz. A két országuralkodói szálai tehát sokszor összekapcsolódtak.

Szandomir Ulászló fiának, Nagy Kázmér len-gyel királynak is kedves városa volt, aki várfalak-kal vetette körül, káptalani templomot és várkas-télyt épített. Nagy Lajos királyunk kétszer,1351-ben, majd 1377-ben immár lengyel király-ként járt a városban.

Lajos lánya, Szent Hedvig szintén kedvenc vá-rosai között tekintett Szandomirre. Egy lengyel le-genda is született errõl. A történet szerint a szegé-nyek és betegek sorsát mindig szívén viselõ király-nõ egyszer éppen Szandomir városában járt. Ke-mény téli idõben történt a látogatás, s éppen haza-felé indult, amikor nagy havazás, majd hóvihar ke-rekedett. A szán kocsisa nem látta jól az utat, letértróla, s hamarosan egy nagy kietlen fehér hómezõközepén találták magukat. A szánt hamarosan be-

lepte a hó, s a királynõ emberei együttesen sem tudták azt kiszabadítani. Az emberek elindultak, hogysegítséget hozzanak. A közeli falu lakói, amikor megtudták, hogy szeretett királynõjük bajban van,azonnal odasiettek. Idõközben azonban besötétedett, a falu legöregebb lakója arra kérte Hedviget, fo-gadja el szerény hajlékát. A királynõ így ott töltötte az éjszakát, lepedõkkel és bõrökkel leterített széna

28

A szandomiri vértanúk névsora Szádok és társai mártírhalála,freskó a kápolnában

A Domonkos templom

volt az ágya. Az idõs ember azt is elmondta, minyomja szívüket. Kiderült, kegyetlen földesurukvan, aki sorozatosan megalázza és kínozza az em-bereket. Hedvig ígéretet tett, hogy segít rajtuk, shogy szavainak nyomatékot adjon, ott hagytakesztyûjét. Tavasszal azután kiváltotta a falut föl-desurától, annak fejében, hogy ha szükséges, a fa-lusiak a szandomiri székesegyháznak végezzenekszolgálatot. A hálás falusiak a kesztyût a székes-egyháznak adományozták, ami ezután az egyházimúzeumba került.

A Nagy Kázmér által épített hatalmas gótikustéglatemplom 1818-ban katedrális rangot kapott.Szentélyében XV. századi bizánci-orosz jellegûfreskók láthatók. A hajó nagy barokk festményeiközül az egyik a domonkos kolostorba betörõ,gyilkoló tatárokat és a védtelen szerzeteseket ábrá-zolja. Az ábrázolás hasonló a kápolna freskójához.A védtelen, imádkozó szerzeteseket karddal ölikhalomra, míg felettük angyalok énekelnek. A mû-emlékekben gazdag kisváros sok más érdekes lát-nivalóval szolgál a látogatónak. A dombon álló fe-jedelmi palota jelenleg múzeum, míg Ján Dlugoszkanonok történetíró egykori házában egyházi mú-zeumot rendeztek be.

Szandomir napjainkban is ápolja magyar kap-csolatait. A helyi megyéspüspök és a magyar bíbo-ros prímás megállapodása alapján a városban magyar intézet mûködik. A teológiai intézet falán a kétnép és a két egyház kapcsolatait megörökítõ emléktábla áll 2004 óta, a következõ szöveggel:

AZ EZERÉVESMAGYAR–LENGYEL BARÁTSÁG TISZTELETÉRE,

AMELY JÉZUS KRISZTUSBAN GYÖKEREDZIK,ÉS A KÉT NEMZET KÖZÖS SZENTJEI,

SZENT ISTVÁN KIRÁLY, SZENT HEDVIG KIRÁLYNÕ,VALAMINT MÁS KÖZÖS SZENTJEINK, URALKODÓINK

ÉS JELES ÕSEINK EGYSÉGETTEREMTÕ ÉLETMÛVÉN ALAPUL.

A lengyel és magyar nemzet évszázadokat átölelõ testvéri kapcsolatára és lelki rokonságára tehátSzandomirben is számos példát találunk. Ezt az Európában példátlan barátságot, kapcsolatot hivatott aXXI. században is megõrizni, ápolni és továbbfejleszteni az itteni Lengyel–Magyar Központ is. Remél-jük, sikerrel.

Udvarhelyi Nándor

29

A szandomiri emléktábla(Udvarhelyi Nándor felvételei)

Kölcsey Ferenc halála és temetése„Meg ne ijedjetek, a hazaföldnek szíve dobog fel:

Kölcsey sírjától keble örökre sebes.Nap vala értelmed, jó szíved, csillagok és hold:

Egy nagy természet fényköre húnyt le veled.”(Vörösmarty Mihály: Kölcsey)

Mai csonka országunk észak-keleti szegletében van egy kicsi, de nevezetes helység, amit úgy hív-nak: Szatmárcseke. A szatmári Tiszahát Fehérgyarmattól 18 km-re fekvõ települése nem templomárólvagy más öreg épületérõl nevezetes, hanem a falu északi részén fekvõ, több mint 3 hold nagyságú refor-mátus temetõjérõl. Híres és fontos ponttá azért vált ez a hely, mert itt található a Himnusz szerzõjének,nagy reformkori politikusunknak, Kölcsey Ferencnek a sírja. A temetõ – amely a régi Tisza-ág egy kisszigete volt hajdan – emellett még több száz csónak alakú fejfájáról híres. A tölgyfából készült (általá-ban 180 cm magasságú) fejfák egy õsi temetkezési módot õriznek, és ez a fejfakultúra örvendetesen mais élõ hagyomány, hiszen jelenleg is készülnek ilyenek a csekei sírkertbe. A helyi lakosság kegyeleténkívül 1973 óta országos mûemléki besorolás is védi e szép nyughelyet.1

Kölcsey váratlan halálaKölcsey Ferenc nem sokkal 48. születésnapja után mondhatni váratlanul hunyt el. Élete utolsó há-

rom évében otthonában, Csekén gazdálkodott és folytatta megyei fõjegyzõi mûködését. Utolsó jelentõsmûve barátjának, Wesselényi Miklós bárónak a védelme volt, annak hûtlenségi perében. Halála elõtt ki-lenc-tíz nappal Wesselényi még nála járt, hogy ebben az ügyben egyeztessenek. Másnap este Kölcseyrosszul lett, és alig egy hét betegeskedés után meghalt. Utolsó napjairól unokahúga, Kölcsey AntóniaWesselényihez írt levelébõl tájékozódhatunk: „Még az nap, midõn Nagyságod elutaza tõlle, némi válto-zásokat érzett magába, de mivel igy máskor is volt, s mivel igen erõs természetünek hivé magát, nemügyelt arra. Másnap Augusztus 16. Gyarmatra repositiora volt kénytelen menni, s ez utjába nagy záporesõ verte meg, és Gyarmaton le is feküdt, alig végezhetvén el biráskodási hivatalát, 17-kén estve ismétithon volt, s éjjel hideglelése, mely másnap is tartott. Ekkor még elõadhatá nekünk gyarmatibiráskodását, s nehány tréfácskákat s elménczkedéseket is vegyithete elbeszéllésébe. E hónap 19-kénvasárnap felöltözött, s bár gyengélkedõ, de vidám volt. Másnap ismét hideglelése vala, sokkal nagyobbaz elõbbieknél. Ekkor már kevesebbet, de még igen szépen beszélt, másnap betegsége nehezebbülvénorvost – Tamásit – hozattak neki. Most kiviláglott, hogy szegény kedves bátyámnak forró láza van, s pe-dig igen veszedelmes, mivel nagy gyomorfájással van összekötve. Nem sokára kimondá az orvos, hogylehetetlen életét megtartani. Minden lehetõ próbák elõvétettek, de hasztalan, kedves bátyám e hónap24-kén 10 órakor kimult.”2

Obernyik Károly (1814–1855), Kölcsey Kálmán nevelõje, aki késõbb ismert író és a Tízek Társasá-gának tagja volt, pártfogója legjobb barátjának, Szemere Pálnak szeptember 22-én írt levelében különkitért a nagy költõ utolsó napjaira. Ennek legtöbb részlete megegyezik a Kölcsey Antónia által leírtak-kal, de van olyan momentum, ami hiányzik belõle és szerepel benne számos olyan adat, ami kiegészítiaz unokahúg idézett levelét. Obernyik nem említi pl. a záporesõt, ami okozója lett (volna) Kölcsey be-tegségének. Viszont azt igen, hogy Szatmárról az orvost csak 22-én lehetett kihívni, mert addig a beteg

30

TERMÉS

1 Márkus Zoltánné – Taxner Ernõ: Szatmárcseke. Mûemlékek. (Tájak-Korok-Múzeumok Kiskönyvtára 377.sz.) Bp., 1990.

2 Kölcsey Antónia levelét K. Papp Miklós közölte Kölcsey Ferencz haláláról címmel, ld. Történeti Lapok. 1.évf. 1874. aug. 30. 22. sz. 346–347. Vö.: Kölcsey Antónia naplója. A szöveget válogatta etc.: Gábor Júlia. Bp.,1982. 148–149. Ld. még: Vértesy Jenõ: Kölcsey Ferencz. Bp., 1906. 192–193. Vértesy megemlíti, hogy sógor-asszonya és Obernyik Károly, valamint hûséges Péter szolgája virrasztott Kölcsey mellett.

nem engedte (Kölcsey Antónia levelében ezt augusztus 21-re teszi). 23-án reggel kezdte a költõ magátjobban érezni, de ez a pozitív változás csak alkonyatig tartott és utána már egyre rosszabbul lett, végülmár félrebeszélt.3 Errõl, azaz Kölcsey életének utolsó óráiról Obernyik naplójában emlékezett megrészletesen: „23-án eljövén Tamássy minden lehetõ operatiót véghez vitt. Kölcseyre nadályokat [piócá-kat] ragasztott, hólyaghúzót tett gyomrára, nyakára, tormát lábára. Ez nap délig jobban is volt; de dél-után ismét, még pedig nagyon rosszul lett. Este felé már eszmélet nélkül is beszélt; kétszer emeltem õtágyában fel; mivel maga erejétõl felülni képes nem vala. Minél közelebb jött az ég, annál terhesebb letta nyavalya. […] Egész éjjel virrasztottunk, s én hajnalban dõltem kissé ágyamba. A beteg egész éjjelnyugtalan vala, hánykódott s nem eszmélt, de félrebeszélve szüntelen azt mondogatá: hogy bocsássákõt, s néha káromkodásra is fakadt. 24-én reggel ismét jókor felkelék. Már ekkor csendesebb lett. Tíz óratájban elkezdett haldoklani, s csendesen kimúlt.”4

A szemtanúk elbeszélése, azaz a legközvetlenebb forrásaink arra engednek következtetni, hogy Köl-cseynek talán volt egy kezdõdõ influenzája és fehérgyarmati útján erre még ráfázott, ami miatt tüdõ-gyulladást kaphatott. Az utolsó hónapok megfeszített munkája miatt a kimerült és legyengült szerveze-tet egy hét alatt elvitte a betegség. A halotti anyakönyvben a halál okaként forró láz szerepel, ami szin-tén az említetteket erõsíti. Szó volt ugyanakkor bélgyulladásról is, amely a legnagyobb fájdalmakatokozta a költõ számára (emiatt káromkodhatott, ami egyébként egyáltalán nem volt rá jellemzõ). Sõt ahalálhírt a Jelenkor szerkesztõjének megíró levelezõ egyenesen a halál okaként jelöli meg: „…aug.24én reggel hunyt el a’nagy férfiú rendes lakhelyén Csekében, nyolcz napi gyengélkedés után, mint hal-lik, bélgyuladásban, mi kétségkivül megszokott éji munkálkodásinak volt következése.”5

Talán ezért, talán a viszonylag gyorsan bekövetkezett és váratlan halál miatt voltak, akik mérgezés-rõl beszéltek. Lakatos József szatmárcsekei tanár, aki sokat tett a Csekén ma is látható Kölcsey-relikvi-ák megmentéséért, községérõl írt helytörténeti munkájában maga is hitet tett emellett, idézve VajdaViktor évtizedekkel korábbi errõl szóló teóriáját, és hivatkozva a helyi hagyományra, mely szerint„Kölcseyt Bécs megmérgeztette, mert csak így tudott tõle csendesen megszabadulni”. Gyermekkoraöregjeitõl a következõket hallotta: „Kölcseyt megmérgezték. Gyûlölte az urakat, gyûlölte Bécset és a né-meteket. Ezért eltették láb alól. Kossuth útját egyengette, a szegényeknek földet akart adni.” Lakatosszerint az is furcsa, hogy Kölcsey kezelõ orvosa néhány hónappal késõbb meghalt. Véleménye szerint atemetés gyors megtörténte is a gyilkosságot támaszthatja alá.6 De konkrétan meg is nevezi a mérgezéskiváltó eszközét: Kölcsey 23-án déltájban levelet kapott és a levél elolvasása után lett rosszul.7 Ezekszerint a levélpapírt mérgezték volna meg és ez jutott a költõ szervezetébe. Ezzel az adattal azonbancsak egyetlen baj van: nem ismerjük a forrását. Lakatos nem adja meg, viszont a szemtanúk, a Kölcseyhalálos ágyánál jelen lévõ személyek egyike sem említi a levelet, pedig elég részletesen leírják a történ-teket, Obernyik még azt is megjegyzi a Szemere Pálnak írt levélben, hogy 19-én ura angol könyvet ol-vasott. Persze azon, hogy elõkerül a mérgezés, gyilkosság vádja nem csodálkozhatunk, hiszen sokszorelõfordul az a magyar történelemben, amikor egy nemzeti nagyságunk hirtelen meghal, vagy önkezéveloltja ki életét. Ma már nem köztudott, de Kölcsey is abba a sorba került, melybe pl. Mátyás király, Zrí-nyi Miklós és Széchényi Pál, késõbb Széchenyi István, Teleki László és Teleki Pál.8 Végül a bélgyulla-dással, illetve gyomorfájással kapcsolatosan meg kell jegyeznünk, hogy azt az influenza okozta láz iselõidézhette.

„48 óra elõtti eltemetése”

Az azonban tényleg furcsa volt, hogy az egész országban és szûkebb pátriájában, Szatmárban isnagy tiszteletnek örvendõ embert ilyen gyorsan, halála után egy nappal eltemették. Egy névtelen erdé-lyi szerzõ a Szion c., Szatmáron megjelenõ lap 1838. október 26-i számában ezzel kapcsolatosan a kö-

31

3 A Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Levéltára. B14 Szemere Pál levéltára. Szemere Tár 16. köt.1838-39. 54. lev. 285–288. Vö.: Solt Andor: Kölcsey halála és hagyatéka. In: Irodalomtörténeti Közlemények.48. évf. 1938. 376–378.

4 Obernyik Károly naplójából. (aug. 29-i bejegyzés) In: Kölcsey Antónia naplója. A szöveget válogatta etc.: Gá-bor Júlia. Bp., 1982. 192. Szemere Pálnak írt levelében a halál idõpontja „10 és 11 óra közt” megfogalmazás-ban szerepel (Szemere Tár 16. köt. 54. lev.).

5 Jelenkor. 3. évf. 1838. szept. 1. 70. sz. 278. Vö.: Hazai ’s Külföldi Tudósítások. 1838. szept. 5. II. félév. 19. sz.címlap.

6 Lakatos József: Szatmárcseke. [1992] 19–20.7 Lakatos i. m. 19.8 Széchényi Pál (1645–1710) esetében 2007-ben bizonyította egy kutatócsoport, hogy nem mérgezésben hunyt

el az érsek.

vetkezõket írta: „Kölcsey hideg tetemének eltakaritatása a’ Csekeiektõli félelem miatt csak titkon mentvégbe!”9 Erre a vádra válaszolva jelent meg Pap Endre (1817–1851) levele a pesti Figyelmezõben,amely a legrészletesebb forrás Kölcsey temetésére vonatkozóan. A jogi gyakornokságát Kölcseynélvégzõ ifjú így írt a szomorú eseményrõl: „Én két év óta Kölcsey’ háznépéhez tartoztam; ’s Csekébenvalék ama’ szomoru napon is, midõn mesterem és jótevõm eltemettetett. Történt pedig ez aug. 25-dikén,délutáni két óra körül, minden pompa nélkûl. A’ falusi harang’ jeladása után egybesereglett nagy,szomoru, csekei néptömeg rendeltetése’ helyére kiséré a’ hûség’ könnyeitõl nedves koporsót; ’s temetésután templomba sietett, hol az alkalomra készitett szent beszéd által erõsödve, hit nyugalmával nézett amulandóság elébe.

Megemlitenem kell még azon megilletõdést, mellyel Kölcsey halálát a’ vidékiek s egész Szathmármegye hallá; mondanom kell: miképen a’Cseke’vidékérõl szokatlan számu lakosok szándékoztak a’ te-metésen megjelenni, de mivel a’ temetés a’ szokott 48 óra elõtt történt, részben útjukbol visszatértek,részben, kik a’ temetés hirét házaiknál vevék, otthon maradtak, ’S e’helyett megjegyzem, hogy Kölcsey-nek 48 óra elõtti eltemetése, a’hidegült testnek közönségesen úgy nevezett megindulása miatt, a’csekeibirák’ bizonyitványa mellett történt.

Azóta én Csekének több ízben ’s húzamosan vendége valék; ’s állíthatom, hogy ott legkisebb jele semmutatkozik azon tiszteletlenségnek, mellyet a’ szioni czikkely irója emleget.”10

A Hazai ’s Külföldi Tudósítások c. lapban megjelent gyászhírbõl – amelyben nem délután 2, hanem 3órakor kezdõdõ temetésrõl olvashatunk – a fentieken kívül kiderül még, hogy az „egyszerü de csinos”koporsó egyik oldalán „Kölcsey Ferencz hamvai”, a másik oldalán pedig „El ne felejtsetek!” feliratállt.11 Kölcsey Ferencet öccse, Ádám mellé temették. Lakatos József úgy tudja, hogy a költõ sógornõje,özv. Kölcsey Ádámné a halál beállta után átküldetett Kende Zsigmond megyei alispánhoz, akiCégényben, Csekétõl 30 km-re lakott. Kende valószínûleg csak valamikor délután tudott megjelennibarátja ravatalánál. Õ intézkedett úgy, hogy a végtisztesség legyen másnap. A sietség oka a csekei hely-történész szerint az volt, hogy Kendének a megyei közgyûlésre kellett mennie. Néhány sorral lejjebbviszont megjegyzi, hogy Kende mégsem vett már azon részt.12 Tehát szinte biztosan nem ez volt az okaa gyors temetésnek, de az elképzelhetõ, hogy a döntés meghozatalában Kendének lehetett szava, mégha – Pap Endre elbeszélése szerint – a csekei bírák is állították ki az errõl szóló hivatalos okmányt.13

Kölcsey Ferenc temetésével kapcsolatosan késõbb még egy történet terjedt el, ami talán Toldy Fe-rencnek (1805–1875), a magyar irodalomtörténet írás atyjának volt köszönhetõ, aki szerint Kölcseyt aparasztjai nem szerették, amit jól mutatott, hogy temetésekor a parasztok a koporsóját megdobálták. Eza történet aztán jóval késõbb is felbukkant, mégpedig a Magyar Nemzet egyik 1965. évi Szalatnai Rezsõ

32

9 Nevezetes adat Kölcseyrõl. In: Rajzolatok. 4. évf. II. félév. 1838. nov. 1. 35. sz. 280. A Szion c. szatmári lapottöbb könyvtárunkban kerestem, de nem találtam. A Rajzolatok azonban nagy részét átvette a cikknek, amelyetPap Endre – aki az egész írást rágalomnak és koholmánynak minõsítette – nehezményezett is. A Kölcsey mél-tatását túlzónak találó erdélyi szerzõ cikke Kõlcsey emléke, milly viszhangra talált Erdélyben címmel jelentmeg. Ez ellen emelt óvást Herepei Gergely (1807–1859) kolozsvári ref. lelkész, aki szerint az maximumszionhegyi visszhang lehet, de erdélyi biztosan nem, mert Kölcsey elhunyta után – mint írja: „…az erdélyiviszhang csak jajjal ’s méltánylással felel a’ szomszéd ’s testvérhaza’ fájdalmára…” (Nemzeti Társalkodó.1838. nov. 15. II. félév 20. sz. 153.).

10 Figyelmezõ. 2. évf. 1838. nov. 13. 46. sz. 806–807. Kölcseyt a falu református lelkésze, Kovács Mózes temette(Lakatos i. m. 18.).

11 Hazai ’s Külföldi Tudósítások 1838. szept. 5. II. félév. 19. sz. címlap. A részletes tudósítás nyilvánvalóan egyolyas valakitõl származott, aki jelen volt a temetésen (Obernyik Károly, Pap Endre vagy Szuhányi Ignác sze-mélye valószínûsíthetõ).

12 Lakatos i. m. 19.13 A Pap Endre által említett hivatalos halotti okmányt egyelõre nem sikerült felleni, de enélkül is kijelenthetõ,

hogy a bomlási folyamat elindulása Kölcsey esetében is lehetett igen gyors, fõként az augusztusi melegben, ésemellett még az is megjegyezhetõ, hogy a gyors eltemetés jellemzõ volt a korban (dr. Susa Éva igazságügyiantropológus véleménye is megerõsítette ezt).

Kölcsey Ferenc halotti anyakönyvi bejegyzése(Szatmárcseke, Református Lelkészi Hivatal – a szerzõ felvétele)

által jegyzett írásában.14 A cikkre egy id. Talpas István nevezetû csekei lakos válaszolt is, aki levelébenvalótlannak minõsítette a történetet, ugyanakkor megjegyezte: „Arról is beszélnek, hogy halálát sajátmaga idézte elõ”.15 Lakatos József is idéz egy adatközlõt a közeli Nagyarról (Bóré Józsefné sz. FábiánRozit), aki 1914-ben 89 évesen elhunyt édesanyjától hallotta, hogy Bécsbõl jöttek németek, hogy Köl-cseyt elfogják. Õ nem menekült el, inkább megmérgezte magát.16

Kölcsey elsõdleges forrásaink szerint 1838. augusztus 24-én halt meg. Illetve van mégis egy olyanalapforrás, amelyben más idõpontot olvashatunk: ez pedig a csekei református egyházközség halottianyakönyve. Kölcsey Ferenc neve mellett, mint e tanulmányban közölt fotón is látható, a halál napjánál„Aug. 23.” szerepel. Elképzelhetõ, hogy az anyakönyvi bejegyzés valami miatt napokkal késõbb kerültbevezetésre és ezért lett pontatlan, illetve hibás. Az eltemettetés módjánál a „Tanitás” szó olvasható,17

ami már magában cáfolja „a titkon végbemenõ” temetést. És van egy olyan alapforrás, a gyászjelentés,amely ez esetben valószínûleg nem készült el, amit a temetés közeli idõpontja magyarázhat, bár ez eset-ben is ki lehetett volna küldeni utólag. A halálhírt tehát nem a gyászjelentésbõl, hanem magánlevelek-bõl és a különbözõ lapokból tudhatták meg az ország polgárai, köztük Kölcsey harcostársai és barátai.

A halálhír szárnyra kelAz elsõ levél, mely Kölcsey haláláról tudósított, nem tudni pontosan mikor keletkezett. Valószínû-

síthetõ csak, hogy ez az a Csenger városában kelt levél lehetett, amelyet a Jelenkor 1838. szeptemberelsejei számában közölt.18 Ez a lap közölte elõször a gyászhírt, majd a következõ napokban sorra a töb-bi újságban is megjelent.19 Pesten, a legközelebbi baráti körben azonban még a Jelenkor megjelenéseelõtt elterjedt a szomorú hír. Nem tudni, hogy mikor érkezett a csengeri levél Helmeczy Mihály szer-kesztõhöz, de mindenképpen két-három nappal a lap megjelenése elõtt. A hír tehát innen is szárnyrakaphatott, de talán még elõbb érkezett meg Bártfay Lászlóhoz (1797–1858), Kölcsey barátjához. Nap-lójából kiderül, hogy a levelet, melyet Rába István (Szatmár megyei illetõségû) ügyész írt, augusztus29-én kapta kézhez. A levéllel rögtön Szemere Pálhoz sietett, de nem találta otthon, mert már színházbament feleségével. A színházban aztán találkozott velük, ahol viszont csak feleségének merte megsúgni,hogy mi történt. A következõ napon is egy társaságban volt Kölcsey legjobb barátjával, de csak annyitmondott neki, hogy nem sok remény van a barátjuk megmaradására.20 Ekkor, augusztus 30-án terjedt ela városban a halálhír,21 és ezen a napon közölte Bártfay a Vadászkürtben tartózkodó Wesselényinek,hogy Kölcsey meghalt, akit a hír láthatóan nagyon megrázott,22 és egyes források szerint kezébe temet-ve arcát a következõt mondta: „Nem közénk való volt!”23 Még ugyanezen a napon, az Akadémia késõdélutáni ülésén tudta meg Széchenyi István is a mindenkit megrendítõ hírt.24 Szemerének azonban még

33

14 Szalatnai Rezsõ: Százhetvenöt éve született Kölcsey Ferenc. In: Magyar Nemzet. 21. évf. 1965. aug. 8. 186. sz.11. A cikkben a következõt olvashatjuk: „A Himnusz költõjét gyorsan és lapulva vitték a sírba, mert a koporsóta félrevezetett nép kõvel meghajigálta. Iszonyú kép, történelmünk egyik legocsmányabb jelenete.” – Még jó,hogy nem történt meg! – tehetjük hozzá.

15 Kölcsey haláláról és temetésérõl. In: Magyar Nemzet. 21. évf. 1965. szept. 10. 213. sz. 5.16 Lakatos i. m. 26. Ld. még: Kõszegi László: Szatmárcseke kulturális örökségei. é. n. 3.17 Szatmárcseke, Református Lelkészi Hivatal. Szatmárcseke 1832–1838 házasultak, halottak anyakönyve (II.

köt.). Az anyakönyv jelenleg egy egyházközségi jegyzõkönyvbe kötve található meg. Amikor 2013. május21-én Szatmárcsekén kutattam, elõször azt az információt kaptam Tiba Zsolt lelkésztõl, hogy tudomása szerintaz anyakönyv keresett évét tartalmazó kötet elégett, így nem tudja azt nekem megmutatni. Végül kérésemreodaadta az egyházülési jegyzõkönyveket is, és egyikben megtaláltam Kölcsey halotti anyakönyvi bejegyzését.A korábbi irodalomból kiderül, hogy ezt 1938-ban már látta az akkori exhumálási bizottság egyik tagja, Csi-szár Árpád, akinek átiratában azonban érthetetlenül a halál napjaként (a helyes idõpont) augusztus 24-e szere-pel (Hanusz Árpád [et al.]: Szatmárcseke. Száz magyar falu könyvesháza. Bp., 2002. 133.).

18 Jelenkor. 3. évf. 1838. szept. 1. 70. sz. 278.19 Hirnök. 1838. szept. 6. 72. sz. (címlap), Hazai ’s Külföldi Tudósítások. 1838. szept. 5. II. félév. 19. sz. címlap.,

Rajzolatok. 4. évf. 1838. szept. 2. II. félév 18. sz. 144.20 Bártfay László Naplói. Sajtó alá rendezte és a kísérõ tanulmányt írta: Kalla Zsuzsa. Bp., 2010. 77–78. Kalla

Rábát nagykárolyi ügyészként említi (ua. 77.).21 Uo.; A Rajzolatok szept. 2-i számában ez állt: „Szomoru hir szárnyalt e’hó 30dikán, melly valósultnak monda-

tott; t. i. hogy Kölcsey hazánk ’s korunknak lelkes irója koszorus pályáját bevégezte volna.” (18. sz. 144.)22 Bártfay i. m. 78.23 Vahot Imre: Kölcsey Ferencz. In: Magyar Néplap. 1. évf. 1856. júl. 1. 1. sz. 5.; Ld. még Jancsó Benedek: Köl-

csey Ferenc élete és munkái. Bp., (1885) 437.; Váczy János: Kölcsey Ferencz (1790–1838). In: VasárnapiUjság. 37. évf. 1890. aug. 10. 32. sz. 511.

24 Széchenyi István gr. a következõket jegyezte le naplójába: „Elsõ ülés a magyar akadémián. Megérkezett Clarca Nádorral. Hír: ’Kölcsey meghalt’.” (Széchenyi István: Napló. Vál., szerk. etc.: Oltványi Ambrus. Bp., 2002.779.)

ekkor sem merte senki elmondani, hogy mi történt. De a következõ napon már annyian tudták a város-ban, hogy nem lehetett elõtte tovább titokban tartani. Végül amikor már maga Szemere ment Schedel(késõbb Toldy) Ferenccel Bártfayhoz, hogy megtudják igaz-e a szállongó hír, vallotta csak be Kölcseyhalálát, és ekkor olvasta fel a két nappal korábban érkezett errõl szóló levelet.25 Nem sokkal késõbb eztolvashatjuk Bártfay augusztus 31-i naplóbejegyzésében: „Jött Stuller a’ hirrel, hogy Dubraviczky Alis-pán levelet kapott, mi szerint nem Kölcsey Ferencz halálozott meg, hanem más Kölcsey. Ugyaneztüzené nekem Szemeréné is Miska inasa által. Nem sokára maga Szemere futott hozzám ugyan e’ hirthozva derültebb arczczal. Én ráhagyám, de valami azt súgá belsömben: nem úgy van.”26

A következõ egy-másfél napban azonban bizonyossá vált Szemere Pál számára is, hogy barátjátvesztette el. Valószínûsíthetõen szeptember elsején kaphatta kézhez Szuhányi Ignác (1801–1872) au-gusztus 28-án, Csekén kelt hozzá írt levelét.27 Tudomásunk szerint a családból elsõként Kölcsey sógor-nõjének testvére írt levelet a költõ haláláról. (Kölcsey Antónia már idézett levelét a keltezést tekintveugyan két nappal korábban elkezdte írni, de csak szeptember 6-án fejezte be, és küldte el Wesselényi-nek, aki ekkor már egy hete értesült barátjának és védõügyvédjének haláláról.) Ezt követõen Szemere1838. szeptember 2-án ragadott tollat és írt levelet özv. Kölcsey Ádámné szül. Szuhányi Josephine-nek.Ebben elsõsorban Kölcsey hagyatékának sorsáról volt szó. Többek közt ezt írta: „Kölcsey F. lélekha-gyományai közül semminek sem szabad elveszni, vagy szentségtelen kezek közé vétetni. A levelezésekremég azt jegyzem meg, hogy azokat a megboldogult az én levéltáromnak igéré még életében; s csak azidõ által gátoltatott azokat számomra együvé gyûjteni. Kérem, méltóztassék tekintettel lenni e körül-mény iránt; s annyival inkább, minthogy a hozzá írt levelek tanúbizonyságai az elhunyt nagyférfiú életé-nek, s nekem ki «életét» írni fogom, e tanúbizonyságokra elmulhatatlanul szükségem van.”28 És hogySzemere komolyan gondolta barátja hagyatékának, életmûvének megjelentetését, megmutatta a követ-kezõ évtized, amikor is Eötvös Józseffel és Szalay Lászlóval együtt Kölcsey Ferencz minden munkáicímmel 6 kötetben kiadta azt (1840–1848).

A Kölcsey halála utáni gyász országos jellegûés hatókörû volt, de a halálhír keltette általánosszomorúságon túl nem vezetett olyan gyászün-nepségekhez, helyi megemlékezésekhez, amelyaz 1850-60-as években a „nemzet nagy halottai”esetében jellemzõvé vált. A kortársak közülToldy (Schedel) Ferenc így írt a Kölcsey-gyász-ról: „Köz volt a gyász halálakor, melyet Szatmárkörlevél által tudatott a megyékkel, s egyszer-smind képét, közterme számára megrendelte.”29

Temetésén nem lehettek ott barátai, nem bú-csúzhatott tõle senki sem a sírnál. Egy méltómegemlékezésre végül 1839. november 24-én,az Akadémia 8. közülésén került sor Pesten, ami-kor Eötvös József báró emlékbeszédet tartott a

Magyar Tudós Társaság megbízásából. Az igazán szép méltatásban többek közt ezt mondta: „Egypárév, s a domb, mely koporsója fölött emelkedik, besüllyed, és a dúsan felnõtt fû alatt talán senki nem fog-ja keresni hamvait! De hát ennyi érdem után csak ez volna díja? – Ó nem! Habár e haza bányáiban nemtalálkozott egy kõ, mely oszlopául emeltetnék, s nyelvünkben, melyet õ gazdagított, nem találunk egypárszót, melyet hálaadva sírkövére vésnénk: mi õt nem fogjuk felejteni, nem mi, kik barátai valánk, s nemazon ifjú nemzedék, melyet annyi reménnyel nõni látott. Reátok, lelkes ifjúság! reátok legyen bízva em-léke.”30 Bár emlékét, szellemi hagyatékát barátai és tisztelõi halálától kezdve elhivatottan õrizték, mégsokáig kellett várni, hogy valódi síremlék jelölje a Himnusz költõjének sírját.31

Debreczeni-Droppán Béla

34

25 Bártfay i. m. 79.26 Uo.27 RL B14 Szemere Tár. 16. köt. 52. lev. 277.28 Szemerei Szemere Pál munkái 3. köt. Szerk.: Szvorényi József. Bp., 1890. 327. Obernyik Károly özv. Kölcsey

Ádámné kérésére Szemerének erre a levelére írta szeptember 22-i, fentebb említett válaszát.29 Toldy Ferenc: A magyar költészet kézikönyve. 1. köt. Pest, 1855. 477-478.30 Br. Eötvös József: Emlékbeszéd Kölcsey Ferencz felett. In: M. Tudós Társaság Évkönyvei V. Buda, 1842. 122.

Az elhunyt akadémiai tagok halála után (egy bizonyos idõvel) tartott emlékbeszéd hagyománnyá vált az Aka-démia életében.

31 A cikk folytatása a következõ lapszámunkban Kölcsey Ferenc szatmárcsekei síremléke címmel jelenik meg.

Kölcsey elsõ sírja (Varsányi István rajza, 1853– Vértesy Jenõ könyvébõl)

A pesti egyetemi ifjúság március 15-iünnepségei a dualizmus évtizedei alattII. (1890–1898)

1890 márciusában, Tisza Kálmán miniszterelnökségének végével új korszak kezdõdött a dualiz-mus-kori magyar politikai életben, mely kihatott a március 15-i ünnepségek alakulására is. Ettõl kezdveaz egyre gyakrabban felszínre törõ társadalmi-politikai feszültségek mind inkább rányomták bélyegü-ket az ünnepnap alakulására.

1890-ben éppen a március 15-i ünnep elõtt robbant a hír, miszerint Tisza Kálmán tizenöt év után el-vesztette az uralkodó bizalmát és lemondott. Az ellenzéki sajtó és az egyetemi ifjúság kitörõ örömmelfogadta a bejelentést. Tisza miniszterelnök iránti elégedetlenség már 1889-ben a véderõtörvény terve-zett átalakítása kapcsán, heves utcai tüntetések formájában is megmutatkozott. Az ingerült politikailégkört csak tetõzte, hogy a honossági törvény (1879: 50. tc.) rendelkezései éppen 1889/90 fordulójánváltak aktuálissá, melynek következtében az emigrációban élõ, idõs Kossuth Lajos elvesztette magyarállampolgárságát.1 Ez óriási felháborodást váltott ki ellenzéki körökben és újabb tiltakozási hullámotindított el. Így az elõzõ évi felfokozott hangulatú március 15-i ünnepséghez hasonlóan 1890-ben isKossuth állampolgárságának kérdése tartotta lázban a pesti egyetemi ifjúságot, és az ünneplõ közönsé-get is.

1890-ben a pesti fiatalok március 15-i megemlékezéseiket a szokásos helyszíneken tartották meg,azaz koradélután az Egyetem téren, az egyetem épülete elõtt emlékeztek, ahol rendszerint az egyetemikör elnöke mondott ünnepi beszédet. Innen a tömeg a Petõfi szoborhoz vonult, ahol általában már na-gyobb közönség várta az ifjúságot. 1898-ig a Múzeumkertben nem tarthatott megemlékezést az egyete-mi ifjúság. 1888-ban kezdõdött az a szokás, hogy március 15-én délelõtt, rendszerint a pesti vigadóban,az egyetemi kör ünnepi matinét rendezett.2

1890-ben a nyugtalan belpolitikai légkört jelzi, hogy az Egyetem téren felállított emelvény körül 50rendõr vont kordont az ünnepség ideje alatt, de az izgatott tömeg azt is áttörte. Ünnepi beszédében Eöt-vös Bálint joghallgató – Tisza Kálmán miniszterelnök bukásán felbátorodva – a kiegyezés rendszerévelellentétes önálló, szabad és független Magyarország eljövetele után áhítozott,3 és azt kívánta, hogy atörvényhozás a honossági törvény módosításával iktassa Kossuthot ismét a magyar állampolgárok sorá-ba. Az ünnepség másik helyszínén, a Petõfi téren már 70 rendõr állt készenlétben a rend fenntartására.Itt Gallia Béla joghallgató azt hangsúlyozta, hogy Magyarország szabadságvágya kiirthatatlan.

A felfokozott politikai hangulatnak köszönhetõen, este egy kisebb tüntetés is kibontakozott az egye-temi ünnepséget követõen. Az iparos fiatalokkal kiegészült egyetemi ifjúság a függetlenségi pártkörKálvin téri székháza elé vonult, ahol a függetlenségi párti politikusok, Helfy Ignác és Visontai Soma azablakból kiabálva buzdították az 1848-as eszmék iránti lelkesedésre az ifjúságot. Innen a tömeg egy ré-sze a függetlenségi párti Ugron Gábor Vas utcai lakása elé igyekezett, hogy ott köszöntse az ellenzékipolitikust, de Ugront nem találták otthon. Ekkor a tanácstalan tüntetõk közül valaki kiadta az 1848-asjelszót: „Menjünk Budára!” A budai várban a miniszterelnöki palota elõtt (ma Sándor palota) állt a ko-rabeli közvélemény szemében Magyarország függetlenségének porba tiprását jelképezõ Hentzi szo-bor.4 A sajtó szerint egy Spinner nevû címfestõ fiú indítványozta, hogy döntsék le a szobrot, ám egy de-

35

1 A törvény értelmében, aki tartósan Magyarország határain kívül tartózkodik, és tíz éven belül nem kéri állam-polgárságának meghosszabbítását, az automatikusan elveszíti azt. Köztudomású volt, hogy Kossuth nem haj-landó állampolgárságért folyamodni, hiszen a kiegyezéssel létrejött új államot, az Osztrák-Magyar Monarchiátnem ismerte el.

2 Az 1890 elõtt zajlott pesti egyetemi március 15-i megemlékezésekre lásd. M. Lovas Krisztina: A pesti egyete-mi ifjúság március 15-i ünnepségei a dualizmus évtizedei alatt I. (1867–1890). Honismeret, 41. évf. 2013. 2.sz. 18–21.

3 „A jövendõ idõk eseményei homályba vannak burkolva, senki sem tudja, mi történik vele a jövõ pillanatban, deegyet mindenki tud, mert tudnia kell, hogy Magyarország nem volt, hanem lesz. Magyarország szabad, függet-len és önálló lesz!” Egyetértés, 24. évf. 1890. márc. 16. 74. sz. 3.

4 Heinrich Hentzi, a császári helyõrség parancsnoka 1849. május 21-én esett el, midõn a Görgei vezette magyarhonvédsereg visszafoglalta Buda várát. Az osztrák önkényuralom alatt, 1852. január 11-én avatta fel FerencJózsef a nagyszabású neogótikus emlékmûvet, mely mindvégig a magyarság gyûlöletének és megvetésénektárgya volt. A kiegyezés után az ellenzék folyamatosan küzdött a szobor eltávolításáért, de végül csak 1899.december 12-én szállították el azt a budai hadapródiskola udvarára.

tektív idejében észrevette és lekapcsolta az illetõt. Közben sietve 30 lovasrendõrt és 14 gyalogos rend-õrt vezényeltek a Lánchídhoz, nehogy a tömeg átkeljen Budára. Ez a tüntetés már csak azért is kelle-metlen lett volna, mivel Ferenc József a fõvárosban tartózkodott.5 Mire a tüntetõk odaértek a hídhoz,már ott találták a rendõröket, így meghátráltak és hazamentek.6

A következõ évben az ünnepség nyugodtabb légkörben telt. 1891-ben még arra sem volt szükség,hogy a rendõrség kivonuljon a helyszínekre a rendezvények biztosítására. Nem volt olyan aktuális poli-tikai kérdés, amely oly ingerültté tette volna a közhangulatot, mint a korábbi két évben. 1891-ben RényiJózsef7 joghallgató, az egyetemi olvasókör elnöke még Kossuth személyét sem emelte idealizált ma-gasságba, az õ szavaival Kossuth már csak egy „ember, aki tévedhetett, egy államférfiú, kinek lehettekballépései.” De ugyanakkor hangot adott annak is, hogy az ifjúság Kossuth iránti ragaszkodása nem fogmegszûnni soha: „ez az ember és ez az államférfiú mégis csak az marad, kinek fõ része van március15-ében, és akitõl csak az elvakultság tagadhatná meg, hogy sokat, igen sokat tett a hazáért.”8 Petõfiszobránál Gonda Dezsõ joghallgató már a költõ alakját állította mondanivalója középpontjába, azt a Pe-tõfit, aki „a demokratikus Magyarország elsõ polgára, […] és a népszabadságnak és a magyar szabad-ságharcnak elsõ katonája” volt, „aki karddal a kezében harcolt a nép politikai jogaiért.”9

Az 1892. évi március 15-i ünnep újdonsága, hogy ekkor hívta meg elõször a pesti egyetemi kör a kü-lönféle munkásegyletek képviselõit is az egyetemi ünnepségre. Az Egyetem téren és a Petõfi szobornálRényi József beszélt, aki a munkásokat is megszólította. Annak a reményének adott hangot, hogy eljönmajd az a kor, midõn a „társadalom a munka alapján lesz megszervezve, amikor a munkát és a munkástaz õt megilletõ tiszteletben fogják részesíteni.”10 A független Magyarország mellett a demokrácia eljö-vetelét is sürgette. Azt hangsúlyozta, hogy 1848. március 15-e a demokrata elvek diadala volt, ezzelMagyarország a világfejlõdés útjára lépett. A demokrácia elveit pedig nem lehet kisajátítani egyes tár-sadalmi körök számára. „Felemelni a népet, a tömegeket, ez legyen a magyar demokrácia egyik leg-szebb feladata!”11

A következõ két évben, 1893-ban és 1894-ben a tervezett egyházpolitikai reformokkal kapcsolatbankialakult élénk politikai vita tartotta lázban az országot, így ezek a témák uralták a március 15-i ünnep-ségeket is. A közvéleményt alaposan megosztották a kormány által benyújtott új törvényjavaslatok akötelezõ polgári házasságról, az állami anyakönyv-vezetésrõl, a vegyes házasságokban születendõgyermekek vallásának szabályozásáról és a zsidó vallás tervezett emancipációjáról.12 A függetlenségiellenzék nagyobbik része, annak ellenére, hogy így kénytelen volt a kormány politikáját támogatni, areformok mögé sorakozott fel. Wekerle Sándor miniszterelnök soha nem látott népszerûségnek örven-dett. Ugyanakkor a kormányzó Szabadelvû Párt egy része, Szapáry Gyula vezetésével és a Függetlensé-gi Párt egy kisebb csoportja, Ugron Gáborral az élen, ellenezte a liberális javaslatokat. A 92 éves szám-ûzött Kossuth is megszólalt az ügyben, és utolsó politikai megnyilvánulásaként az egyházpolitikai re-formok, így a kormány támogatására hívta fel az ellenzéki Függetlenségi Pártot. Azt üzente, hogy „amia közjogi ellenzék – azaz a Függetlenségi Párt (szerk.) – szabadelvû álláspontjának megfelel, azt el kellfogadnia, ha magától az ördögtõl jönne is.”13

36

5 Ferenc József Tisza lemondását megelõzõ elhúzódó kormányválság miatt több mint négy hetet töltött Magyar-országon és csak március 16-án, az új miniszterelnök, Szapáry Gyula kinevezése után hagyta el a fõvárost.Egyetértés, 24. évf. 1890. márc. 17. 75. sz. 1.

6 Egyetértés, 24. évf. 1890. márc. 16. 74. sz. 3.7 Rényi József (1871–1923) egyetemi évei alatt (1891–1892 között) az Egyetemi Kör elnöke, és 1892-ben az

Egyetemi Lapok szerkesztõje volt. A jogi egyetem elvégzése után a kormány szolgálatába lépett, elõször aBelügyminisztérium, majd a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium munkatársa lett. 1900-tól a magyar köz-igazgatási jog tanárává nevezték ki a pesti egyetemen, majd 1905-tõl a József mûegyetemen tanított jogot. Ké-zikönyvet írt a gyülekezési jog magyarországi szabályozásáról.

8 Egyetértés, 25. évf. 1891. márc. 16. 74. sz. 2.9 Uo.

10 Egyetemi Lapok, 5. évf. 1892. márc. 24. 12. sz. 5.11 Egyetértés, 26. évf. 1892. márc. 16. 76. sz. 2.12 Az egyházpolitikai törvények, melyek végül megvalósultak: az 1894:31. tc. a kötelezõ polgári házasságról,

melyet a bíróság felbonthat. Az 1894:32. tc. szerint a vegyes házasságok esetén a házasságkötés elõtt a szülõkmegegyezhetnek abban, hogy gyermekeik valamennyien az apa vagy az anya vallását követik, de ha másképpnem rendelkeznek, akkor a fiúgyermekek apjuk, a lányok anyjuk vallását követik. Az 1894:33. tc. bevezette azállami anyakönyvvezetést. Az 1895:42. tc. biztosította a zsidó vallás emancipációját. Az 1895:43. tc. rendelke-zett a bevett és elismert vallásokról, illetve a felekezeten kívüliségrõl.

13 Kossuth levelét a Függetlenségi Párthoz lásd. Egyetértés, 28. évf., 1894. febr. 23. 54. sz. 1. A párt levélben kö-szönte meg Kossuth üzenetét. Lásd. Egyetértés, 28. évf., 1894. febr. 25. 56. sz. 1.

Természetesen az egyetemi ifjúság is aktivizálódott az egyházpolitikai kérdések kapcsán, és támo-gatta a reformokat. A felfokozott politikai légkörnek köszönhetõ, hogy 1893-ban, néhány év kihagyásután, az egyetemi olvasókör ismét megrendezte a délelõtti matinét március 15-e alkalmából.14 A rende-zõbizottság elnöke, Csukássy Jenõ azzal is indokolta az ifjúsági matiné szükségességét, hogy ez a kul-turális esemény az egyetlen lehetõség a fõvárosi polgárság elõkelõ körei számára, hogy bekapcsolód-hassanak az ünneplésbe. Ugyanis a pesti március 15-i utcai rendezvényekrõl többnyire hiányzott a tár-sadalom elitje. „A mûvelt társadalom pedig, melynek éppen kötelessége volna e napot megülni, távolmarad, mert ha el is akarna jönni, nem vetheti magát a zajongó tömeg mindent magával sodró, örvény-lõ árjába” – állapította meg Csukássy.15 Ugyanakkor a délelõtti matiné arra is kiváló alkalmat kínált,hogy az egyetemi ifjúság bevonja a számára szimpatikus politikusokat is a pesti március 15-i megemlé-kezésekbe.

1893-ban a Vigadóban tartott matiné szónokának Eötvös Károlyt, a neves függetlenségi párti képvi-selõt kérték fel, aki nyíltan az ellenzéki politika követésére szólította fel az ifjúságot, arra kérve a fiata-lokat, hogy soha ne engedjék meg, hogy a független Magyarország eszméje valaha is kialudjon ben-nük.16 Hindy Árpád, az egyetemi kör elnöke az Egyetem téren azonban nyíltan már nem foglalt állást akiegyezés vagy a függetlenségi politika mellett, sõt név szerint még Kossuth személyét sem említettemeg, csupán általánosságban beszélt a szabadságról. Március 15-e legnagyobb örökségének a jog-egyenlõség és a magyar nemzet megteremtését tekintette, valamint azt, hogy március 15-e vívmányaiaz 1848-as áprilisi törvényekben meg is valósultak.17 Ezek a gondolatok sokkal inkább a dualista állam-berendezkedést képviselõ kormány 1848-as értelmezésével csengtek egybe.

Az egyházpolitikai reformok mellett 1894. március 15-én a hazájából számkivetett, betegségévelküszködõ Kossuth állapota feletti aggodalom tartotta izgalomban a közvéleményt. 1894 márciusábanKossuth egészségi állapota válságosra fordult, március 15-én az idõs politikus gyakorlatilag már hal-doklott, bár az eszméletlenségbõl még néha-néha magához tért. A Függetlenségi Párt lapja, az Egyetér-tés Turinba (ma Torino) Kossuth házához kiküldött tudósítója szerint az agg politikust a március 15-iünnep hírei állítólag felvidították, és halálos ágyán azt mondta: „Nincs nagy ember, csak az idõ teszi az-zá”.18 A magyarországi sajtó szinte percrõl percre beszámolt a nagy hazafi utolsó óráiról.

Ennek a helyzetnek megfelelõen a március 15-i ünnepségek középpontjába országszerte Kossuthalakja került, az ünnepi beszédek egy-egy Kossuthért aggódó fohászként jelentek meg. Egyes városok-ban már-már felröppent Kossuth halálhíre is, megzavarva ezzel az ünnepségeket. Az ünneplés helyett agyászos, aggódó hangulat lett úrrá mindenütt.

A pesti egyetemi március 15-i rendezvényeket a szokásos rend szerint tartották meg. A vigadóbanrendezett matiné ünnepi szónoka, Rákosi Jenõ, a Budapesti Hírlap fõszerkesztõje, remegõ hangon idéz-te meg a haldokló nagy hazafi alakját, majd azt a felelõsséget hangsúlyozta, amely az ifjúságot terheliaz 1848-as emlékezet ébrentartásában és az egyéni szabadság megõrzésében.19 Az ünnepség ÁbrányiEmil versével egy Kossuthért mondott imával zárult.20 Délután az Egyetem téri megemlékezésenBottlik Józsefnek, az egyetemi kör elnökének szavai és gondolatai szintén csak Kossuth körül forogtak.A Petõfi szobornál még a szokásosnál is nagyobb tömeg várta az ifjúságot, ahol Komlóssy Artúr, az if-júság egyik vezére, késõbb ismert levéltárnok és publicista, Petõfirõl és Kossuthról egyaránt megemlé-kezett, „szent öregnek” nevezve az idõs politikust.21

Március 21-én jelent meg a sajtóban a hír, hogy Kossuth elõzõ este 10 óra 50 perckor végleg lezártaszemeit.22 Az egész ország korábban soha nem látott méretû gyászt öltött, a temetésre április 1-jén ke-

37

14 1890-ben, 1891-ben és 1892-ben nem volt egyetemi matiné március 15-én.15 Egyetemi Lapok, 6. évf. 1893. márc. 19. 8. sz. 3.16 Uo.17 A beszédet az Egyetemi Lapok teljes terjedelmében hozza. „Ápril 11-én be volt fejezve a reform, törvénybe

foglalva a híres 12 pont, kinevezve a felelõs minisztérium, megalakítva a nemzeti õrsereg., Erdéllyel megkötveaz únió.” Egyetemi Lapok, 6. évf. 1893. márc. 19. 8. sz. 4.

18 Egyetértés, 28. évf., 1894. márc.16. 75. sz. 2.19 Egyetemi Lapok, 7. évf. 1894. ápr. 22. 10. sz. 6.20 „Gyógyítsd meg azt, ki nem hal meg soha, De tõlünk mégis menni, válni készül. Bár senki sincsen méltóbb arra,

hogy Te megvigasztald és fölvidd az égbe, Számkivetésbõl örökös fenségbe. Ím kérlek, buzgón könyörögvemost: Ne vedd el tõlünk még Kossuth Lajost!” Egyetemi Lapok, 7. évf. 1894. márc. 15. 9. sz. 2.

21 Egyetértés, 28. évf., 1894. márc.16. 75. sz. 4.22 Kossuth fiai által közzétett gyászjelentést lásd Egyetértés, 28. évf., 1894. márc.22. 81. sz. 4.

rült sor. Kossuth halálával hatalmas robbanással törtek felszínre a nemzeti indulatok, melyek március22-én és 23-án heves utcai tüntetésekbe torkolltak. A tüntetések kirobbantásában az egyetemi ifjúságjárt az élen. A felháborodást az váltotta ki, hogy felsõbb intézkedésre, Ferenc Józsefre való tekintettel,23

nem tették ki a gyászlobogót sem a Nemzeti Színházra, sem az Operaházra, így az ifjúság és a hozzájukcsatlakozó tömeg két napig farkasszemet nézett a rendõrséggel e két intézmény elõtt, követelve a feketezászló kitûzését. Március 23-án a képviselõház leszavazta az ellenzéki Justh Gyula javaslatát arra vo-natkozóan, hogy Kossuthot nyilvánítsák a nemzet halottjának, emeljenek neki méltó emlékmûvet és or-szágos költségen temessék el, valamint iktassák törvénybe érdemeit.24

Kossuthot a fõváros költségén helyezték örök nyugalomra, a képviselõház pedig csak küldöttség ré-vén jelent meg a ravatalnál.25 Március 23-án az országgyûlés döntésére várva a Sándor utcai képviselõ-ház elõtti tömeg spontán tüntetést rendezett a Múzeumkertben. A jelenlévõ ifjúság ellepte a múzeumlépcsõjét, ahol Mészáros joghallgató, 1848. március 15-e szellemében elszavalta a Nemzeti Dalt, majdMagyar Gyula újságíró beszédet intézett az egybegyûltekhez. A közönség kalapját levéve hangosan rá-zendített a Kossuth nótára. Ami eddig a dualizmus-kori március 15-i ünnepségeken még nem valósul-hatott meg – nevezetesen, hogy az ifjúság a 48-as ünnepet a múzeum lépcsõjén tarthassa meg – mostKossuth halála kapcsán, rögtönzött tüntetéssel, engedély nélkül ugyan, de megtörtént.26

A két napig tartó tüntetéseket a hatalom csak a rendõrség és a katonaság bevetésével tudta elfojtani.Az összecsapások eredményeképpen 500 embert kísértek be a rendõrségre, a mentõk mintegy 40 em-bernek nyújtottak elsõsegélyt az utcán, többeket pedig kórházba szállítottak.27

Az 1894-et követõ idõszakban, Kossuth halálának évfordulója alkalmából rendezett nagyszabásúgyászünnepségek, melyeken évrõl évre több tízezer ember együtt vonult ki a Kerepesi temetõbe Kos-suth sírjához, olykor felülmúlták a néhány nappal korábbi fõvárosi március 15-i megemlékezéseket.Azáltal, hogy a Függetlenségi Párt a temetõi megemlékezést tekintette fõ rendezvényének, az 1894-etkövetõ néhány évben a halálévforduló politikai súlya is nagyobb lett.

Kossuth halálát követõ elsõ március 15-i ünnepség alkalmával, 1895-ben az egyetemi ifjúság Kos-suth fiát, az 1894-es temetés után hazatelepült, majd az 1895-ben kettészakadt Függetlenségi Párt JusthGyula vezette szárnyának irányítását fokozatosan átvevõ Kossuth Ferencet választotta vezérszónoknaka délelõtti matinéra. Az ifjúsági ünnepségre elsõ alkalommal kaptak meghívót a Kossuth család tagjai.Kossuth Ferenc mellett Ambrozovics Béla miniszteri tanácsos is megjelent a matinén.28 Az emigráció-ban bátyját hûségesen ápoló idõs Ruttkayné Kossuth Lujza gyenge egészségi állapota miatt már nemvehetett részt a megemlékezésen. Beszédében Kossuth Ferenc politikai iránymutatást adott a párt ésszimpatizánsai számára. Azt hangsúlyozta, hogy az 1867. évi kiegyezés megváltoztatható, és szerintebékés eszközökkel ki lehet vívni Magyarország önállóságát.29 A függetlenségért vívott politikai küzde-lemben az ifjúságnak különösen nagy szerepet szánt: „Vegyétek föl ti a fonalat, ha majd elvágják a Pár-kák kezeinkben, és vezessétek a hazának függetlensége felé, amelynek március 15-e pirosló hajnalavolt!”30

Kossuth halálát követõ idõszakban egyre inkább az ellenzéki függetlenségi politikához való közele-dés jellemezte a pesti egyetemi ifjúság március 15-i ünnepségeit. A millennium évében, 1896-ban az

38

23 Ismeretes, hogy Kossuth és Ferenc József feloldhatatlan ellentétben álltak egymással. Gyakorlatilag egymástnem létezõ személynek tekintették. Kossuth 1849-ben a Habsburg ház trónfosztásának kimondásával és a Füg-getlenségi Nyilatkozattal végérvényesen szakított az uralkodóval, Ferenc József pedig a többi emigrált halálra-ítélttel együtt jelképesen Kossuthot is felakasztotta a szabadságharc után. Kapcsolatukra részletesebben lásd.Gerõ András: A kormányzó és a király. In: Gerõ András (szerk.): Kossuth Lajos 1802–1894. Kossuth Lajos éskortársai. Bp., 2002. 91–114.

24 Justh felszólalását és a szavazást az általa beadott határozati javaslatról lásd KN (Képviselõházi Napló)1892–1896. 319. ülés. (1894. márc. 23. ) XVII. köt. 318., 323.

25 Kossuth temetésére lásd Borus Judit: Kossuth a fõváros halottja. Budapesti Negyed, 2. évf. 1994. 1. sz. 35–58.26 Egyetértés, 28. évf., 1894. márc.24. 83. sz. 3.27 A tüntetések leírását lásd Egyetértés, 28. évf., 1894. márc.23. 82. sz. 4. A fõvárosi rendõrfõkapitány részletes

jelentését a március 22–23-i utcai zavargásokról és a rendõrség brutális fellépésérõl lásd MOL K 149 (Belügy-minisztérium Elnöki Reservált Iratok) 1894-6-288.

28 Ambrozovics Béla Kossuth húga, Kossuth Zsuzsanna leányainak a férje volt. Elõször az idõsebbik lánynak,Meszlényi Gizellának, majd annak halála után a fiatalabbiknak, Meszlényi Ilonának.

29 „Magyarország természetes jogainak visszaszerzése nem követel rázkódtatást. […] Egy nemzedék alkuja nemköti le örökre a jövõ nemzedékeit, még a mindennapi életben is jogos, bármely alkukötésen kölcsönös akarattalváltozatni, bármely alkut kölcsönös akarattal eltörölni.” Egyetértés, 29. évf., 1895. márc. 16. 74. sz. 1.

30 Egyetemi Lapok, 8. évf. 1895. márc. 24. 11. sz. 4.

egyetemi matinén Bartha Miklós, az Ugron-féle függetlenségi párt egyik vezére szólította harcba az if-júságot az ország önállósága érdekében.31 Az ünnepségen a korábbi évekhez képest nagyobb számbanjelentek meg a Függetlenségi Párt országgyûlési képviselõi is.32

1897-ben két ügy borzolta az ellenzéki kedélyeket március 15-e környékén. Egyrészt a megindultgazdasági kiegyezési tárgyalások során felmerült, hogy Bécs a korábbi 31,4%-nál nagyobb arányú hoz-zájárulást vár el a közös költségekhez a magyar fél részérõl. A kvóta kilátásba helyezett felemelése el-len országszerte népgyûléseken demonstráltak, a törvényhatóságok és városok tiltakozó feliratokat in-téztek a képviselõházhoz. Másrészt Erdély Sándor igazságügy miniszter kilátásba helyezte, hogy ellen-tétben az 1848-as sajtótörvénnyel, kiveszi az esküdtbíróságok hatálya alól a sajtó útján a magánszemé-lyek ellen elkövetett becsületsértések és rágalmak ügyét, és a törvényszék hatáskörébe utalja. Az ellen-zéki politikai sajtó már a március 15-i ünnep elõtti napokban felháborodottan cikkezett az 1848-as saj-tószabadság tervbe vett korlátozása ellen.

Az ifjúság délelõtti matinéján az egyetemisták nemzeti ruhában, díszmagyarban és kokárdában je-lentek meg. Ebben az évben Jászai Mari is fellépett, Szávay Gyula Ezer tavasz címû költeményét sza-valta el. A korábbi március 15-i ifjúsági ünnepekre Ábrányi Emil költõ mindig új, aktuális verssel álltelõ. Most dühös és ingerült hangon kelt ki az országot kiárusítani készülõ politikusok ellen, utalva akvóta tervezett felemelésére.33

A délelõtti matiné szónokának többnyire egy-egy ellenzéki függetlenségi politikust kért fel az egye-temi ifjúság rendezõbizottsága.34 1897-ben Ugron Gábor hevesen és indulatosan agitált az ünnepen afüggetlenségi eszmék mellett. „Ne merje 1848-ért senki felségsértéssel vádolni a magyart. […] A mi ki-rályi törvénnyel szentesített új alkotmányunk még meg sem rakhatta fészkét: máris ránk támadtak azok,akiknek oltalmazóinknak kellett volna lenniök!”35 Szerinte sokan vannak olyanok, akik nem akarnakemlékezni 1848 márciusára, mert úgy gondolják, hogy akkor kedvezõbb színben tûnhetnek fel Bécselõtt.36

1898-ban, az ötvenedik évforduló alkalmából a Függetlenségi Párt szerette volna március 15-étnemzeti ünneppé nyilvánítani, ám az ekkora már a szabadságharcot és az áldozatokat is jelképezõ ün-nepnapot, Ferenc Józsefre való tekintettel, akinek személyes részvétele a szabadságharc leverésében ésa megtorlásban nem volt kérdéses, nem lehetett nemzeti ünneppé emelni. Ezért az országgyûlés1898-ban április 11-ét, az 1848-as törvények szentesítésének emléknapját avatta nemzeti ünneppé, és akormány elõírta, hogy a törvényhatóságok díszközgyûléssel emlékezzenek meg a napról, az iskolákbanpedig tartsanak ünnepségeket. Ám a hatalom nem tiltotta meg március 15-e megünneplését sem. Az öt-venedik évforduló március 15-i rendezvényei országszerte fényes külsõségek között zajlottak le.37

A társadalmi és politikai feszültségektõl terhes századforduló légkörében, 1898-ban a március 15-iünnepségek többnyire békésen zajlottak országszerte. Botrányokra csak a fõvárosban került sor, ahol akorabeli tudósítások szerint Kossuth 1894. évi temetése óta nem volt ennyi ember az utcákon. Ám a fõ-városi polgárság által rendezett megemlékezéseket sorra megzavarták a hivatalos politikai életbõl kire-kesztett szocialista és radikális hangok.

39

31 „A nemzeti tevékenység megnõtt, a törvényhozás összezsugorodott, mint a kínai nõ lába a facipõben. A nemzet-nek akarata, vágya, törekvése, aspirációja, melyet 1848 nagyra növelt, többé nem fér el abban az országgyû-lésben, melynek kereteit 1867 szabta meg.” Magyarország, 3. évf. 1896. márc. 16. 75. sz. 2.

32 Egyetemi Lapok, 10. évf. 1896. márc. 20. 8. sz. 2.33 „Mérges gõzök szállanak ránk / Mint a poshadt tóra. / De a romlott levegõnek / Tûz a tisztítója. / Tûz vagy te is,

lobogó tûz / Magyar nemzet ifjúsága: / Égesd ki a bûn fekélyét, / Mely testünket rágja. […] Verd meg te is, verdmeg te is / A kufárok gyáva népét, / És ne tûrd, hogy õk viseljék / Magyarország képét! Esküdjetek ama napra, /Ama szent tusára, / Zsarnokölõ márciusnak / Fényes idusára / Ti üzletet a hazából / Hitvány módon nem csinál-tok / Kossuth Lajos és Petõfi / Lesz az ideáltok!” Egyetemi Lapok, 11. évf. 1897. 6. sz. 1.

34 Kivéve 1888-at, amikor több függetlenségi politikus mellett Jókait is meghívták a rendezvényre, aki kormány-párti képviselõ volt, valamint 1894-et, midõn Rákosi Jenõ nagyhatalmú sajtómágnást, a Budapesti Hírlap ala-pító fõszerkesztõjét és tulajdonosát, az ugyancsak ellenzéki, de mérsékeltebb Nemzeti Párttal szimpatizálópublicistát kérték fel a beszédre.

35 Egyetemi Lapok, 11. évf. 1897. 6. (12.) sz. 5. Itt Ugron az 1848-as márciusi vívmányokat megtestesítõ, az ural-kodó által szentesített 1848-as áprilisi törvényekre utal, mely biztosította Magyarországon a polgári átalaku-lást, a jobbágyfelszabadítást, az úrbéri viszonyok felszámolását, a népképviseleti alapon nyugvó, felelõs kor-mányzatú egységes magyar államot, mely csupán perszonáluniós kapcsolattal kötõdött Ausztriához.

36 Egyetértés, 31. évf. 1897. márc. 16. 75. sz. 2.37 Az április 11-i nemzeti ünnep létrejöttének körülményeire és az 1898-as március 15-i és április 11-i országos

ünnepségekre lásd. M. Lovas Krisztina: Március 15. vagy április 11? Egy nemzeti ünnep vitája 1898-ban. In:Tóth Endre – Vida István (szerk.): Corolla Museologica Tibor Kovács dedicata. Bp., 2011. 343–363.

A pesti egyetemi ifjúság a nagy jubileum alkalmából országos diákkongresszust hívott össze a fõvá-rosba, melynek végén az elnökség táviratban fejezte ki hódolatát Ferenc József királynak, és üdvözölteWlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi minisztert is.38 Ugyanakkor a diákok határozatot hoztak arról,hogy örök idõkre március 15-ét tekintik az 1848-as korszak ünnepnapjának, és nem kívánnak részt ven-ni a közelgõ, hivatalos április 11-i ünnepi fáklyás felvonulásban sem. Az egyetemi ifjak képviselõi mégaz ünnepnap reggelén felkeresték az 1883 elõtti idõszak március 15-i megemlékezéseinek helyszínét, aKerepesi temetõben nyugvó Kilenc vértanú emlékmûvét.39 Délután 2-kor gyülekeztek ismét a diákokaz Egyetem téren, ahol az egyetemi kör erkélyérõl az eperjesi Mandics Dezsõ mondott beszédet, majd aKassáról érkezett Neuwirth Albert szavalta el a Nemzeti Dalt. Ezt követõen a diákság testületileg csat-lakozott a fõvárosi polgárság délutáni rendezvényeihez.

1898-ban végre elsõ alkalommal lehetõség nyílt a múzeumkerti megemlékezésre. A fõvárosi polgár-ság ünnepségének keretében az egyetemi kör elnöke, Tóth Ödön megnyitó szavai után Wolfner Pálegyetemi hallgató tartott ünnepi beszédet az ifjúság nevében. Õt már az ellenzéki függetlenségi pártipolitikus, Holló Lajos követte, aki utalt a nemzeti ünnep körül kialakult heves politikai vitára és hang-súlyozta, hogy a nép utcai forradalma, azaz március 15-e nélkül nem kodifikálták volna az áprilisi tör-vényeket sem. Az 1848. március 15-i eseményeket Kardhordó Árpád40 elevenítette fel. Fényfy Kálmán,fehérmegyei földbirtokos, éles hangon tiltakozott április 11-ének tervezett megünneplése ellen, majdDitrói Mór, a kolozsvári egyetem hallgatója, az országos diákkongresszus elnöke a múzeum lépcsõjé-nek oldalfalára kiállva elszavalta a Nemzeti Dalt.41

40

38 Budapest, 22. évf. 1898. márc. 14. 73. sz. 4.39 1882. október 15-én avatták fel a fõvárosban a Petõfi szobrot, és ettõl kezdve az egyetemi ifjúság március 15-i

ünnepségeinek helyszínei közül kiesett a Kerepesi temetõ, mivel az Egyetem téri rendezvényt követõen a meg-emlékezõk a Petõfi szoborhoz vonultak. A Kilenc vértanú emlékmûvének történetére lásd M. Lovas Krisztina:Batthyány Lajos gróf és a Kilencek újratemetése 1870-ben. Honismeret, 35. évf. 2007. 6. sz. 26–33.

40 Kardhordó Árpád a Vázsonyi Vilmos féle Demokrata Kör híve volt. Országos Hirlap, 1897. nov. 22. 3. sz. 5.41 Kis Ujság, 12. évf. 1898. márc. 16. 75. sz. 3.

Március 15-i ünnepség a Múzeumkertben (Vasárnapi Újság 1898. március 20. 12.)

Az ötvenedik évforduló ünnepségeinek új helyszínén, a budai honvéd szobornál már elszabadultakaz indulatok. Meszlény Lajos és Lakatos Miklós függetlenségi párti politikusok alig tudták megtartaniünnepi beszédüket, mivel a szocialista tüntetõk folyvást rázendítettek a Marseillaise-re, melyet az ün-neplõ tömeg a Himnusz éneklésével próbált elnyomni. A Budapest tudósítója szerint a szocialistákmintegy száz „vörös gombos” elvtársat rendeltek ki a honvéd szoborhoz az ünnepség megzavarására. Ahírek szerint tíz szocialista nekirontott az egyetemi zászlónak, mire brutális verekedés tört ki. A szocia-listák megtépdesték a zászlót és az egyetemisták magyar díszruháját.42

A Petõfi szobornál a jogászok képviseletében Molnár Jenõ ügyvéd, késõbb függetlenségi képviselõés Vígh Viktor, a kereskedõk és iparosok nevében, kemény kritikát fogalmaztak meg az aktuális politi-kai rendszerrel szemben. „Vajon e lusta, hitvány és minden nemes emberi érzeteibõl kivetkezett társa-dalmat tudta volna, tudná-e Petõfi vezetni. Nem! A mai viszonyok között csak Bánffy (akkori miniszter-elnök) és koncos társai vezethetnek, a mai viszonyok csak ilyen vezéreket mutathatnak.”43 A várból aPetõfi szoborhoz sereglõ szocialista tüntetõk itt is hallatták hangjukat. Saját elvtársukat, Pollák Bélátemelték vállukra, aki rögtönzött beszédben fejtette ki, hogy „Petõfi a proletárok költõje, semmi közehozzá a burzsoának!”44 A Petõfi szobornál összegyûlt vegyes összetételû elégedetlenkedõk az ünnep-ség végén a belváros irányába indultak, ahol útközben kirakatokat törtek be. A tömeg egy része a Ba-ross utcai függetlenségi kör elé vonult, ahol Holló Lajos képviselõ békés távozásra kérte a tüntetõket. Ittazonban az ún. hazafias munkásság összeverekedett a szocialistákkal. A tömeget a lovas rendõrök há-rom irányba terelték szét, ám azok még útközben is törtek zúztak. A rendõrségnek azt jelentették, hogykitört a forradalom, mire a katonaságot készenlétbe állították. Végül estére sikerült helyreállítani az ut-cák nyugalmát. Az eredmény 39 letartóztatott és tetemes károk az ablakokban és kirakatokban.45

A függetlenségi ellenzék esti díszlakomájára meghívást kaptak az egyetemi ifjúság vezetõi is.46 Ez isazt a tendenciát erõsítette, amely már az 1890-es években megindult, miszerint a március 15-i megem-lékezések alkalmával az egyetemi ifjúság és a Függetlenségi Párt együttmûködése egyre szorosabbávált, és az ifjúság látványosan közeledett az ellenzéki függetlenségi politikához, miközben igyekezettelhatárolódni a szocialista mozgalomtól. Ez folytatódott a századforduló egyre növekvõ társadalmi éspolitikai feszültségei közepette is a késõbbi években.

M. Lovas Krisztina

Magyarok és törökök:Mit tudunk egymásról?1

GyökerekMindenekelõtt önmagától adódik a kérdés: mit kellene tudnunk egymásról? Ha arra gondolunk,

hogy a honfoglalás környékén a bizánci feljegyzések turkokról beszélnek, amikor a honfoglalókat emlí-tik, akkor máris megvan az elsõ kapocs. Ha tekintetbe vesszük, hogy a régészek szerint a honfogla-lás-kori mellékletes sírok alig vagy egyáltalán nem különböztethetõek meg a korabeli besenyõk ésoguzok sírjaitól, akkor világossá válik, hogy ez idõben a kultúránk közös volt. Mindig fel szokták sorol-ni a két nyelvben meglevõ közös szavakat, de érdemes ezek között kiemelni, hogy sok igénk is közös.Ez pedig mélyebb egymásra hatás bizonyítéka.

Számomra ennél is többet mond azonban a nyelvi logika. Mind a török nyelvekre, mind a magyarrajellemzõ a ragozás, a hangrendi igazodás, a nyelvtani nemek hiánya, a melléknév-fõnév sorrend; az atulajdonság, hogy két mássalhangzóval nem kezdünk szót, vagy amiért Arany-nyelvét annyira magya-rosnak érezzük: a mellérendelõ mondattani szerkezetek elõnyben részesítése.

41

42 Budapest, 22. évf. 1898. márc. 17. 76. sz. 2.43 Kis Ujság, 12. évf. 1898. márc. 16. 75. sz. 3.44 Budapesti Hírlap, 18. évf. 1898. márc. 16. 75. sz. 7.45 A letartóztatásokról lásd Budapest, 22. évf. 1898. márc. 17. 76. sz. 2.46 Budapest, 22. évf. 1898. márc. 13. 72. sz. 3.

1 A 2013. április 4-én Kovásznán, a Kõrösi Csoma Sándor Konferencián elhangzott elõadás szerkesztett szö-vege.

Az már a kultúra területére tartozik, hogy miként a magyarok Hunor és Magyar testvérpárra emlé-keznek, ugyanúgy voltak ezzel a hunok Utrigur és Kutrigur esetében és az Ergenekon-monda törökjeiKajan és Nöküz testvérpárral. Még érdekesebb összevetni a keresztény tartalommal dúsuló korabelinépköltészetünket annak türk párhuzamával. Az Ó-magyar Mária-siralom egy részlete így hangzik:

Szemem könnyel árad,Én jonhom búval fárad,Te vérüd hullottyaÉn lelkem alélottya. (Mészöly Gedeon olvasata)

Az Orhon folyó mentén a türk Bilge kagán így siratja el öccsét:

Szemem könny marja,zsigerem sóhaj tépimendétiglen kesergekküszködvén kesergek. (Képes Géza fordítása)

Igen közeli párhuzamok találhatók az Anatóliába benyomuló 12 oguz törzs hagyományaiban is,amelyek a Dede Korkut könyve elnevezéssel maradtak fenn az utókorra. A benne foglalt kalandok kö-zött azonnal ismerõs nekünk a bikaküzdelmi jelenet; a népballadáinkból ismert, „a szeretet próbája”motívum; vagy például a korai eljegyzés szokásának emléke (népdalunk szerint: „…még akkor nekiígérte, mikor bölcsõbe’rengette”). A Dede Korkut-ban az újonnan felvett muszlim vallás még nem ivó-dott a lelkekbe. Ki is mondja, hogy „az idegen imára szólít”. A késõbbiekben a Szent István-i állam ke-resztény magyarsága és Oszmán mohamedán birodalma szembekerült egymással.

Történelmi barátság

A két malomkõ közé került Magyarország taktikailag is igyekezett kihasználni hol a Habsburg, holaz Oszmán erõt céljai érdekében; általában nem nagy sikerrel. Az oszmán hatalom gyengülésével azon-ban folyamatosan erõsödtek a magyar-török kapcsolatok. Magyar részrõl megbecsültük, hogy a Thö-köly-, Rákóczi- és Kossuth-emigráció menedéket kapott és biztonságban lehetett a Török Birodalom te-rületén. Az 1877. évi krími háború idején Ugron Gábor sikertelenül ugyan, sereget szervezett Törökor-szág megsegítésére. Törökországban is egyre szaporodtak a magyarok jó hírnevét megalapozó esemé-nyek. 1727-ben egy erdélyi magyar, aki oszmán földön az Ibrahim Mütteferika nevet nyerte, hozta létreaz elsõ nyomdát. Az 1870-es években az isztambuli tûzoltóságot gróf Széchenyi Ödön szervezte meg.A két háború között pedig magyarok százai dolgoztak az újonnan megalakult Török Köztársaságban.

A folyamatosan erõsödõ barátságot talán az a 340 oldalas verseskönyv tükrözi, amelyben IsmailTosun Saral és Emre Saral gyûjtötte össze A magyarokról és a Dunáról írott verseket. Azután 1956 indí-tott el nagy érzelmi hullámzást. Kadir Mýsýroðlu-nak a magyar forradalomról írott könyve két kiadás-ban is megjelent 1967-ben és 1972-ben, a török oktatási minisztérium ajánlásával a török középiskolákszámára. Több török költõt lelkesített a magyar forradalom, ilyen pl. Þinasi Özdenoðlu: Magyar rap-szódia, Hüseyn Nihal Atsýz: Magyar forradalmárok, s Ayhan Inal: Rekviem a magyarokért címû verse.

Tarýk Buðra nemzetközi sikert aratott ’56-ról írt, Állva akarok maradni címû drámájával. Utószavá-ban így ír a szerzõ: „A világ elfelejtett bennünket. Elfelejtettek. Amikor ezt a keserû bírálatot, amely itt adarabban az igazgató szájából hangzik el, 1963-ban Koppenhágában egy magyartól hallottam, belebor-zongva éreztem át adósságunk súlyát: a világ és az egyes emberek adósai maradtak Magyarországnak.Átérezve ennek fájdalmát írósasztalhoz ültem. Mindaddig regény, novella, színmû, vagy éppen cikkírásába fogtam, az Állva akarok maradni írásakor azonban nem így történt. Adósságunk törlesztése ér-dekében fogtam tollat.”

1990 elõtt a Varsói Szerzõdés kötelékében vergõdõ Magyarország ismét szemben állt a NATO keletiszárnyán elõõrs szerepben lévõ Törökországgal. Magyarországon elsõsorban az Európa kiadónál jelen-tek meg török írások fordításai és a fordítandó anyagok természetesen csak az elmaradott vidék képétkívánták láttatni, valamint a nõk elnyomását, a nyomasztó börtönviszonyokat Törökországban.

A rendszerváltozás megindulásával változott a helyzet. Már 1989-ben megnyíltak elõttünk az osz-mán levéltárak, 1992-ben barátsági és együttmûködési szerzõdést írtunk alá. 1993. évi hivatalos kö-zép-ázsiai utazásom során Törökországban fejezvén be az utat, az ottani politikai vezetõkkel tárgyalvamegindult egy elmélyülõ külpolitikai együttmûködés, s ez késõbb más tárcákra is kiterjedt.2

42

2 A szerzõ 1992 és 1994 között az Antall-kormány külügyi államtitkára volt. (Szerk.)

Mindezeknél fontosabb azonban, hogy Törökországban az utcán mozgó magyar ember gyakran be-leütközik abban a megállapításba, hogy a török és a magyar testvér: „Türk ve Macar kardeºtir”. Ha fel-lapozunk török tankönyveket, bõven találunk olyan megállapítást, miszerint a magyarok a törökségheztartoznak, vagy a magyar török eredetû nemzet; gyakran pedig olyan formában, hogy a magyarok, akára török népek: turániak. Pl. a társadalmi ismereteket a középiskolásoknak oktató könyv: Sosyal Bilgiler,orta okullar için, I. sýnýf, 314.oldalán: „Macarlar da Türk boylarýndandý” a türk törzsek közé sorolminket. Történelmi munka bevezetõjében (l. idézett Mýsýroðlu-kötet 37. oldalán: „Macarlar aslen»Túraní« bir kavimdirler.” Vagyis: a magyarok turáni eredetû nemzet. Elektronikus szótárban(uludaðsözlük) errõl ilyen szöveget találok: „Macarlar ve Türkler ayný ortak atadan gelmiþlerdir”. Va-gyis, hogy közös õstõl származunk. És természetesen a hírlapokban s honlapokon is ugyanez az össze-kapcsolás a legtermészetesebb módon jelenik meg.

Nézzük tehát, hogy mik adhatják ennek a közvélekedésnek az alapját. Talán feltételezhetõ, hogy lé-tezik valami népi emlékezet egy távoli közös múltra, hiszen kelet felé utazván gyakran találkozunk arokonságot hangoztató megnyilvánulásokkal különösen a török népek között. Ugyanakkor bizonyáraerõs hatással volt a Magyarországon már az I. világháború elõtt kibontakozó turanizmus ezekre az érzé-sekre. A Turán szó Firdauszi Sahnamé-jából származik, de ott még az irániakkal szemben álló ellenségképében jelenik meg. A XVII. században Abul Gazi-nál földrajzi fogalommá alakul: a Kaspitól aPamirig terjedõ térséget jelöli ezzel (Sedzserei Türk címû mûvében). A XIX. század közepétõl kezdik ase nem indogermán, se nem szemita nyelvû népekre alkalmazni ezt a fogalmat.

A turanizmus magyar gyökere alapvetõen pszichológiai: az egyedüllét élményébõl való kitörés vá-gya motiválta, s hatalmas lökést kapott a magyar orientalisztika megszületésével. Különösen annak aty-ja, Vámbéry Ármin hirdette az Eurázsia-szerte elterjedt törökség összetartozását és a magyarok török-séghez tartozását.

A magyarok döntõ szerepét mutatja a török népek ébredésében, hogy 1870-ben, a világon elõször aBudapesti Tudományegyetemen indult török nyelvoktatás. 1877-ben nagy nemzeti felbuzdulást váltottki, hogy II. Abdul Medzsid szultán visszaküldött a Mátyás király könyvtárából zsákmányolt 34 Corvi-nát. Még az I. világháború elõtt, 1910-ben megalakult a Turáni Társaság Magyarországon, a magyarszellemei élet számos kiválóságával és elnökként gróf Teleki Pállal. Ennek következtében 1912-ben atörök nemzeti ébredést szervezõ Türk Jurdu Budapesten fiókszervezetet nyitott Turán névvel, PekárGyula vezetésével. 1913-ban megindult a Turán folyóirat és 1916-ban a Konstantinápolyi Magyar Tu-dományos Intézet, mint az elsõ külföldi magyar akadémiai központ. A Török-Magyar Baráti TársaságIsztambulban 1916-ban, Magyarországon 1917-ben alakult meg. A kapcsolat a két ország között ezen atéren a két háború között végig folytatódott.

43

Rodostó, Mikes Kelemen Park avatása a török mellé felvont székely zászlóval, 2013. május 12.(Kelemen András felvétele)

A turanizmus török gyökere viszont nem Törökországból származik. Az Oroszországban élõ töröknépek között a kazáni és krími tatárok rendelkeztek viszonylag erõs polgársággal. A mai Törökországterületén még a XIX. század második felében sem létezett nemzettudat; olyannyira hogy a török köz-nyelvet „durva töröknek” minõsítették az arab nyelvû Koránon és a perzsa irodalmon nevelkedett mû-veltebb osztályok. Ugyanakkor az erõszakos oroszosítás és a II. Sándor cár idején (1855–1881) államiideológiává tett pánszlávizmus ébredést indított meg a tatár értelmiség körében. Amikor az 1831-benlétrehozott Krími Muszlim Vallási Tanács az oroszosítás eszközének bizonyult, akkor tatár és azerbaj-dzsáni személyiségek: Sehabeddin Merdzsáni, Ismail Gaspirali és Juszuf Akcsura meghirdették a nem-zeti ébredés programját. Ismail Gaspiralihoz kötõdik a modern tatár nyelvû iskolarendszer megalapítá-sa. 1915-ben Isztambulban megalakult a Török-Tatár Muszlimok Jogait Védõ Komité. A török nemzetimozgalom az 1912-ben alakult Türk Ocaðý szervezete révén felerõsítette az ifjútörök mozgalomban afelismerést, hogy az oszmán irodalmi identitás és a pániszlámizmus is kudarcot vallott. 1907-ben azazeri Hüszejinzade Ali meghirdette a hármas jelszót: „Törökösödés, Iszlámosodás, Europaiasodás”(„Türkleºmek, Islamlaþmak, Avrupalýlaþmak”).

Legismertebb ideológusa Ziya Gökalp volt. Ennek a folyamatnak másik ága volt az 1912-ben a„Halka doðru” („A nép felé”) címû folyóiratban megjelenõ népiesség. Ebben Anatólia neve az anya-föld szimbólumává vált. Számunkra a turanizmusban jelentkezõ viták érdekes leágazódása az a kérdés,hogy hogyan viszonyul a Koránhoz a Biblia. Vagyis elsõsorban a magyarok kapcsán merült fel a gu-banc, hogy nem török nyelvû és nem muszlim nép tartozhat-e Turánhoz. Ahmed Hikmet bej válasza er-re 1914-ben az, hogy „a magyarok árván maradnak”. Az azeri Juszuf Akcsura ennek áthidalására meg-alkotta a Kis-Turán, Nagy-Turán kettõsséget: az elõbbibe a török nyelvû mohamedán népeket sorolta,az utóbbiban a magyarok voltak a legjelentõsebb csoport.

A turanizmus fénykora 1915-ben, a Szarikamis-i vereséggel ért véget, amikor az I. világháború so-rán a legnagyobb erõfeszítés történt arra, hogy egy Törökországból kiinduló hadjárattal felszabadítsákaz azerieket és a tatárokat az orosz uralom alól. Törökországban ezután következett be az atatürki for-dulat, és elõtérbe került a török magterület megvédése az imperialista feldarabolástól.

Építkezés

Az eddigiek során eljutottunk ahhoz a kérdéséhez, hogy miként látjuk egymást: törökök és magya-rok. A magyarok oldaláról elmondható, hogy az Egri csillagok és az isztambuli bevásárlás közhelyeintúl az utóbbi idõben igazából a székelyek nyitottak kaput Törökország felé. Hiszen csíkszeredai kopja-fát látunk Demirköy-ben, ahol az ágyúkészítõ Orbán mester nyugszik. Csíkszentdomokosi székely ka-pu áll Gebizben, amit az ottaniak „madzsarköj”-nek neveznek, mivel lakói a hódoltság idején elhurcoltmagyarok leszármazottai. S a székelykapu felirata: Biz kardeºiz, vagyis: testvérek vagyunk. Rodostó-ban (Tekirdað) Török-Magyar Kulturális Társaság mûködik a rendkívül törekvõ Erdoðan Erken tiszte-letbeli konzullal. Meg is látszik az eredmény: a Rákóczi Múzeum, a Mütteferika Park, a köztéri Rákó-czi szobor és Mikes kopjafa mind erre utal. Kütahya-ban él a Kossuth-kultusz, de a távoliOszmanijében is mûködik 2010 óta a Bartók Béláról elnevezett Kiállítási Szalon. Izmit-ben Thököly ésZrínyi Ilona emlékét õrzõ múzeum és emlékhelyek vannak, és a város határában a Virágok Mezején ter-vezik a menekültek egykori szállásának turisztikai célú újjáalkotását. Isztambulban törökökbõl alakultmagyar baráti társaság mûködik. Elnöke, Erdal Salikoðlu, nemrég fordította le az Egri csillagokat tö-rökre. Helyiségük udvarán az alsócsernátoni Haszmann-testvérek által készített székelykapu hirdeti2011 óta, hogy „A török és a magyar testvér”.

Mindezek eredményének tekinthetõ, hogy legutóbb a székely zászló használatával kapcsolatosan ki-bomlott politikai vitában az egyik legnagyobb török napilap 2013. február 10-én baráti hangú cikket je-lentetett meg. A cikk címe: „Napos-holdas válság” („Ay-güneºli kriz” a Hürriyet lapban). Összefoglal-va azt írja, hogy „Romániában a régi török fajtából származó magyarok többségét alkotó Szekelisztánterületén holdas-napos zászlók hivatalos használatával kapcsolatosan diplomáciai válság alakult kiBudapest és Bukarest között.” Ebben a székelyekrõl azt írja, hogy „A Kárpátok legrégibb népeihez szá-mító székelyekre vonatkozólag szóbeli hagyomány él Attila hun népétõl származásról. A székelyek zász-laján régi magyar isteni szimbólumokként a nap és a hold található.” Ez az elsõ jele annak, hogy anagyvilágban ismét megjelenik Székelyföld, mint az autonómiára jogosan törekvõ térség. Vagyis, ha atörökökön múlik, nincs igaza Ahmet Hikmetnek: a magyarok nem maradnak árván.

Kelemen András

44

Végvári pillanatképekA spontán fényképek vizuális antropológiai értékérõl

Tanulmányomban egy folyamatban lévõ kutatás részeredményeit ismertetem. A Szegedi Tudo-mányegyetem Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszéke 2012-tõl végez átfogó néprajzi vizsgála-tot az egykori Temes megyei Végvár (Tormac) település magyar közösségének hagyományaira, kultú-rájára vonatkozóan. Ennek keretében végzem vizuális antropológiai kutatásom, melyben arra keresema választ, hogy a XX. századi privát fényképek hogyan tükrözik vissza az általuk dokumentált korszakmakro-történeti folyamatait, illetve az egyes falubelieknél megtalálható családi képgyûjteményekmennyiben jelenítik meg a helyi közösséget.1 A fényképek értelmezésének alapját a képek tulajdonosa-inak, illetve használóinak narrációi, visszaemlékezései jelentik.2 Az elbeszélések révén válnak feltárha-tóvá a fényképek mélyebb tartalmi rétegei és lesznek érthetõek a fotók belsõ összefüggései.

Az eddig felgyûjtött 412 fénykép több mint fele (248 fotó) albumszerûen volt rendezve. Egy nagy-alakú füzetbe ragasztották be a különbözõ helyekrõl származó fényképeket. Ez nagyon heterogénkép-együttes, mivel mind a képek készítésének ideje, mind egykori tulajdonosaik is különbözõek. Arendezõelv a helyszín, illetve a közösség: a fotók mind Végvárhoz és a végváriakhoz kötõdnek. A fotó-kat tematikusan rendezte az album összeállítója, így külön kaptak helyet az esküvõi képek, a katonaké-pek, a különbözõ eseményeket ábrázoló fotók és a portrék. Néhány kép mellé hosszabb leírás is készült,például a viseletrõl és egyes ünnepi szokásokról. A teljes album képenkénti elemzésére jelen tanul-mányban nem nyílik lehetõségem, e helyett a képgyûjtemény több mint egyharmadát kitevõ spontánfényképeket veszem górcsõ alá. Jelen dolgozatban elsõsorban e képtípus formai jellemzésére törek-szem.

Mindenekelõtt a képek készítésének helyét kell bemutatnom. Végvárt a Habsburg-korban, 1786-bantelepítés útján hozták létre Rittberg néven. A németajkú telepesek azonban nem találták meg számítása-ikat e mérnöki tervezésû faluban, így néhány év múlva tovább vándoroltak. A katolikus svábok helyéreaz Alföld különbözõ pontjairól érkeztek református vallású magyar telepesek. 1806-ban már Végvárnéven említik a források a települést, mely a következõ évtizedek során egyre gyarapodott, így a mezõ-városi rangot is kiérdemelte. Trianon után kapta a Tormac elnevezést, ezután egyre nagyobb számbanérkeztek román telepesek a községbe. Ma a lakosság nemzetiségi arányait tekintve, a magyarság 50%körül mozog.

A vizsgált képek közül a legkorábbi az 1910-es évekbõl való, míg a legkésõbbi az 1990-es évekbenkészült. Egészen az 1990-es évekig kizárólag fekete-fehér fényképek kerültek az albumba. A XX. szá-zad elsõ felében általában Temesvárról hívtak fényképészt. Az 1950-es években nyitott Végváron fény-képészmûtermet Knöbl Antal, aki jelen volt a falu minden jelentõsebb eseményén, sõt hétköznap semhagyta kameráját a mûteremben. Ebben az idõszakban már többen rendelkeztek saját fényképezõgép-pel, amiket elsõsorban a családi és baráti összejöveteleken használtak.

A spontánkép fogalma alatt olyan fotókat értek, melyek elsõsorban az adott szituációra jellemzõ vi-selkedésmódot tükrözik, valamint a helyzethez kapcsolódó körülményeket a maguk természetességé-ben ábrázolják. E képtípus leglényegesebb vonása, hogy képes az adott „helyzet azonnali megragadásá-ra”.3 E képek készítésekor a fényképész alkalmazhat ugyan bizonyos képszerkesztési elveket, de ezeknem, vagy csak kis mértékben befolyásolják az adott kép szereplõinek kamera elõtti viselkedését. Mi-vel a fényképezkedés korábbi idõszakában a mûteremben készülõ beállított képeknek szigorú képszer-kesztési szabályai voltak, kialakultak azok a társadalmi elvárásokat, ideálokat tükrözõ pózok, melyeketa fényképezõgép elõtt tudatosan vagy akár önkéntelenül is felvettek. Már maga a fényképezõgép jelen-léte is hatással volt tehát az adott eseményen résztvevõk viselkedésmódjára. A fotózás a spontán képekesetében nem jár direkt beavatkozással, azaz a szereplõk beállításával.

A képek alapján megállapítható, hogy a szereplõk több módon reagáltak a fényképezésre. Aktív re-akció esetén, a képen látható személyek a kép kedvéért egy pillanatra megszakították elfoglaltságukat,

45

1 A kutatás a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 azonosító számú Nemzeti Kiválóság Program – Hazai hallga-tói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és mûködtetése országos program címûkiemelt projekt keretében zajlik. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfi-nanszírozásával valósul meg.

2 Kunt Ernõ: Fotoantropológia. Fényképezés és kultúrakutatás. Miskolc – Bp., 1995. 27.3 Musello, Christopfer: A családi fényképek és a vizuális kommunikáció vizsgálata. In: Bán András – Forgács

Péter (szerk.): Vizuális antropológiai kutatás munkafüzetek II. Bp., 1984. 32.

de sok esetben az éppen kezükben lévõ szerszámot, eszközt nem tették le, sõt ellenkezõleg, felmutattákazt, deklarálva az adott eseményt, tevékenységet. Belenéztek a lencsébe, sok esetben mosolyogtak is,hiszen ez egyértelmû jele annak, hogy maga az esemény pozitív élmény számukra – másrészt a „tessékmosolyogni” felszólítás a XX. században már szerves része volt a fényképezkedés kultúrájának. E ké-pek szereplõi bizonyos mértékû rendezettségben helyezkednek el, habár ez nem olyan merev, mint amûtermi beállított fotókon. Más esetben lehet a reakció passzív is, azaz az adott esemény résztvevõi fi-gyelmen kívül hagyják a fényképezõgépet, az adott cselekvést nem szakítják meg. Ezek a képek általá-ban rendezetlenséget mutatnak, ennek köszönhetõen igen dinamikus szerkesztésûek.

Természetesen e két fõ típus között több átmenet is ta-lálható, egy-egy csoportkép esetében nem mindenki azo-nos módon viszonyul a fényképezéshez, így vegyesen ismegjelenhetnek az említett jellemzõk. Elõfordul a túlzóreakció is, mely alatt azt értem, amikor a fényképezõgépelõtt az adott szituáció valamelyik sajátos jellemzõjétfelnagyítják, vagy mulatságosan jelenítik meg a kép sze-replõi.

A vizsgált képeken megjelenõ közösségi alkalmaktöbb kategóriába sorolhatók. Alapvetõen megkülönböz-tethetjük a formális és az informális eseményeket, me-lyek szervezettségükben és a résztvevõk által képviseltszerepekben is eltérést mutatnak. Formális eseményekközé tartoznak azok a hivatalos ceremóniák, melyekdeklaráló, vagy hitelesítõ céllal kerültek megszervezés-re. Ezek hivatalos szervezettségûek és egy-egy meghatá-rozott kisebb vagy nagyobb társadalmi csoport részvéte-lével zajlottak. E csoportok igen sokfélék lehettek, mivelegyes alkalmak az egész faluközösséget megmozgatták,míg mások csak egy-egy korosztálynak szóltak, vagyegy adott egyesület számára voltak nyitottak.

Az informális események pedig kötetlenebb alkal-mak, melyeken a végvári magyar közösségnek egy-egy

46

Aratás a végvári határban, 1950-es évek (aktív reakció)

Lakodalmi zenészek vacsora közben,1980-as évek (passzív reakció)

szûkebb köre vett részt. Ide tartoznak a családi, baráti összejövetelek. Ezek jelentõs része valamilyen,az egyén életében jelentõs ünnephez kapcsolódik.

Néhány példát kiemelve, a formális közösségi alkalmak közé sorolhatók a vallási ceremóniák, a kor-osztályi találkozók, a Kulturális Hét elnevezésû programsorozat, melyet az 1970-es években rendeztekmeg. A vizsgált képeken informális közösségi alkalmak közül megjelent a születésnap, a névnap, a há-zassági évforduló, de ide sorolhatók azok a vallási ünnepek, melyeket elsõsorban családi körben ünne-peltek, ezek közül a karácsonyról maradt fenn fénykép.

A két kategória között állnak a lako-dalmi fényképek, mivel ez az eseménymindkét kategória bizonyos jegyeit ma-gán hordozza. E képek közt nagy szám-ban találhatók olyan felvételek, melyek amûtermi fényképezés szabályai szerintkészült csoportképek, de a násznéprõl, il-letve bizonyos fontosabb szerepet ellátószemélyekrõl készültek spontán felvéte-lek is. E fényképek egy jelentõs részén alakodalmi szakácsnõk láthatók munkaközben, de a zenészek, az italmérõ férfi-ak és a võfély több alkalommal is lencse-végre került. A lakodalmi fotók köztazonban olyan nem került elõ ez idáig,melyen maga a mulatság lenne látható.

Nagy számban találhatók a vizsgáltképek között munkaalkalmakat ábrázolófotók, ezeket az informális közösségi al-kalmak közé sorolom. Legnagyobbarányban a gazdálkodás különbözõ moz-zanatait megörökítõ fotók találhatók mega vizsgált anyagban. E képek által nem-csak a mezõgazdasági technika változá-sát követhetjük nyomon, de a munka-szervezet alakulását, a kollektivizálás ha-tásait is.

A hétköznapi interakciókról is készül-tek pillanatfelvételek, melyek bemutat-ják a mindennapi élet más forrásokbanritkán felbukkanó részleteit. Ilyen fény-kép azonban csak kevés van – nemcsak avizsgált anyagban – a privát fotógyûjte-ményekben, hiszen a fényképekkel elsõ-sorban a fontosnak tartott, megismétel-hetetlennek ítélt pillanatokat kívánjákmegõrizni.4

Az informális eseményeket megjelenítõ fényképeken többnyire közelebbi hozzátartozók jelennekmeg, ellentétben a formális események fotóival, melyeken nagyobb társadalmi csoportok is megjelen-hetnek. Mindkét kategória esetében érdemes foglalkozni a képek által tükrözött kapcsolatrendszerrel ésa képek szereplõinek interakcióival is.

Összegzésként elmondható, hogy a spontán képek formai jellemzõinek tisztázása fontos elõzményea tartalmi elemzésnek. A szereplõket in situ ábrázoló spontán képek vizuálisan rögzített információi ésa hozzájuk kapcsolódó elbeszélések együttesébõl a kép keletkezési körülményei, illetve maga az ábrá-zolt esemény is könnyebben rekonstruálható mint a beállított mûtermi képek esetében, tehát e képtípusmélyreható, elemzõ vizsgálata célszerû a fotóantropológiai vizsgálatokban.

Terendi Viktória

47

4 Boerdam, Jaap – Martinius, Warna Oosterbaan: Családi fényképek – szociológiai megközelítésben. In: R.Nagy József (szerk.): Családi album. Vizuális antropológiai szöveggyûjtemény I. Miskolc, 2000. 170.

Lakodalmi szakácsnõk, 1970-es évek (túlzó reakció)

Piacolás, 1970-es évek (hétköznapi élethelyzet)

Szórakozási lehetõségek Gödöllõ fõteréna századforduló évtizedeiben

A XIX. század utolsó évtizedeiben és a századfordulón Gödöllõ a mainál jóval kisebb, falusias tele-pülés volt. A kocsiutak ezekben az évtizedekben még földesek voltak, télen alig lehetett közlekedni raj-tuk, nyáron mély por borította õket. Csak néhány fõutat locsoltak, és azokat is csak ritkán olajjal, ésmindössze három-négy makadámút volt a községben. A járdákat a századforduló utáni elsõ évekbenkövezték ki.1

A XVIII. században épült, impozáns Grassalkovich-kastélyt a magyar állam az 1867-es koronázásalkalmából a koronajavak sorába emelte, és a királyi család pihenõkastélyául jelölte ki. A királyi családjelenléte Gödöllõt kiemelte a vidéki települések közül, élete megváltozott. A XIX. század utolsó évtize-deiben Gödöllõ kedvelt üdülõhellyé vált, ahová nyaranta fõként a fõvárosi lakosok – polgárok, értelmi-ségiek – tömegesen költöztek ki, vásároltak vagy építettek itt villát, béreltek nyaralót. A község jó leve-gõje és csendje mellett számukra a legnagyobb vonzerõt a királyi család gödöllõi tartózkodásai jelentet-ték.

Ezzel együtt változott a község társadalma is. Lakosságának létszáma a XIX. század második felé-ben megkétszerezõdött, és összetétele is változott. A községben igen magas volt a hivatalnokok, az ér-telmiségi réteg aránya, amelyet az évente Gödöllõre érkezõ nyaralók is növeltek. Ugyancsak emelke-dett az iparosok és kereskedõk száma, és a lakosság nagy részének volt földbirtoka, szõlõje is.2 Az itt la-kók igényeinek kielégítése jó lehetõséget nyújtott az iparosoknak, kereskedõknek szolgáltatásaik bõví-tésére, és ezáltal vagyonuk gyarapítására, társadalmi felemelkedésre. Számos vendéglátóhely állt a he-lyi lakosság és a nyaralók rendelkezésére, amelyek a különféle mulatságok helyszínéül is szolgáltak.

A községben zajló társas élet egyik központja a király nevét viselõ Ferenc József tér (ma Szabadságtér) volt, amely a Pestet Kassával összekötõ forgalmas országút mentén, a kastélyhoz közel helyezke-dett el. Régi képeslapok, visszaemlékezések árulkodnak róla, hogy amilyen „szép volt minden út beér-kezése a faluba, mint egy erdõbe, oly sivár a Fõtér, ez az elnyult háromszög. […] piactér volt, kocsikkal,sárral.”3 A sok árus között helybeli gazdák és a falusiak kínálták a zöldséget, takarmányt, baromfit, ésaz élelmiszereket, házi tejtermékeket is. A tér tisztasága kérdéses volt, sokáig panaszkodtak a sárra, sze-métre.4

A lehangolónak tûnõ kép ellenére e tágas tér körül több vendéglátóhely üzemelt, amelyek a helyi tár-sas összejövetelek helyszínét adták, és itt helyezkedtek el Gödöllõ emeletes épületei is (az uradalmiprésház kivételével). Ezeknek az épületeknek jó része már nem áll, képeslapok, archív fotók, visszaem-lékezések õrzik emléküket.

Az 1800-as években és az 1900-as évek elején a legfõbb szórakozás a korzó és a cigányzene volt. Akorzózás egyik helyszíne a Ferenc József tér volt Gödöllõn, útvonala az Erzsébet-parktól aSzauter-vendéglõig tartott. Amíg a HÉV nem készült el, addig a sínek helyén, késõbb a sínek mellettvezetett a sétaút. Itt sétáltak a hölgyek, asszonyok, leányok és hozzátartozóik, ismerõseik társaságábanés hallgatták a korzó útvonalába esõ Erzsébet-szálló teraszán szóló muzsikát, ugyanis itt jó idõben ál-landóan szólt a zene. Jellemzõ volt, hogy hétköznapokon este, szombaton és vasárnap már kora délutánmegteltek a vendéglõk, ahová a vendégek nem csak inni mentek, hanem zenét hallgatni, ahogyan ezttették a korzón sétálók is.5

A Ferenc József téren, a község impozáns koronauradalmi épületében mûködött az Erzsébet-szálló.Földszintjén vendéglõ (étterem és kávézó) mûködött, jó magyar konyhával, kívül, a park felé magasí-tott, széles terasz vette körül. „Májustól kezdve délben is, este is a terraszon ültek a vendégek, az ernyõslámpák diszkrét fényénél sokszor majdnem éjfélig. Itt játszott az öreg Vidák (a »pisze-orru«) bandája,éjfél után pedig a vendégek, cigányok bevonultak a földszintes helyiségbe”.6 A terasza a gödöllõi pol-

48

1 Hegedüs László: Gödöllõ és a századforduló. 1981. Kézirat. (Gödöllõi Városi Múzeum Adattár 98.23.1) 13.,19.

2 Ripka Ferenc: Gödöllõ a királyi család otthona. Bp., 1896. 152–153. A leírás alapján a XIX. század közepénGödöllõ kb. 2500 fõs község volt, az 1890-es évek közepén már kb. 4800 volt a lélekszáma.

3 Hegedüs i. m. 9.4 Hegedüs i. m. 13., Gödöllõ és Vidéke (a továbbiakban: GV) 1903. április 5. 2.5 Ujváry Ferenc: Adatok a gödöllõi Vidák családról. Kézirat. Gödöllõi Városi Múzeum gyûjteményében.6 Gödöllõi Hírlap (a továbbiakban: GH) 1938. május 15. 1., GV 1906. január 11. 3.

gárság kedvelt találkozóhelye volt. Emeletén aszázadforduló éveiben alakították ki a nagyter-met, ami a Kaszinó otthona, táncterem és színielõadások helyszíne lett. A polgárság tagjai, és akülönféle egyesületek gyakran rendeztek bálo-kat, banketteket, vacsorákat a szállóban. Az ittmûködõ kaszinónak kerthelyisége, kuglizója isvolt itt.7 Az elsõ világháború évei alatt változástörtént az épület funkciójában, amikor a községbérbe vette a koronauradalomtól, és a vendéglõtakkor üzemeltetõ Károlyiéknak felmondott. A te-raszt lebontották, a korlátot elvették, 1916-tólpolgári leányiskola mûködött az épületben. Azúri társaság átszorult a fõút szemközti oldalán ál-ló Központi Szálloda teraszára (késõbb ez a te-rasz nagyobb lett, kibõvítették).8

A Központi Szálloda a polgári élet másik fon-tos színtere volt a Ferenc József téren. A szállót aXX. század elsõ éveiben Aranysas Háznak, majdKözponti Szállodának nevezték, késõbb a köz-nyelv „Nagykrumpli” néven emlegette.9 Az épü-letben a századfordulón az „Arany Sashoz” cím-zett vendéglõ és kávéház mûködött. Ezt SzalayVince 1901. május 1-jén átvette és hirdetésébenközzétette, hogy a kor követelményeinek megfe-lelõen újonnan berendezte. Amiket még a hirde-tésében ígér: kitûnõ magyar konyha, balaton-vidéki asztali és palack borok, magyar pezsgõk,részvény sör, minden vasárnap zene hangverseny, nyári kuglizó, jó kiszolgálás, kiadó szobák és olcsóárak.10 A szálló földszintjén kocsma és kávéház mûködött, az elsõ emeletén 1905-ben kibérelt a gödöl-lõi Kaszinó egy elegáns helyiséget, amely a legkényesebb tagok igényeit is ki tudta elégíteni és olyannagy, hogy akár egy 400-500 tagot számláló társaskör befogadására is alkalmas lenne – értesülünk a ko-rabeli híradásból.11 Éveken keresztül itt mûködött a Gödöllõ és Vidéke címû járási lap szerkesztõségeés kiadóhivatala is.12

Az 1920-as évek elején a Persler család megvette a szállodát és nagyobb átalakításokat végzett rajta.Nagy konyhát és éttermet alakíttattak ki, hátul pedig egy hatalmas báltermet színpaddal, lehetõséget ad-va a vándorszínészek szereplésére. A család lakásai a fõhomlokzat félemeletén, illetve a hátsó épület-szárnyak emeletén helyezkedtek el. Ugyancsak az emeleten kaptak helyet a vendégszobák. A fõhom-lokzati rész földszintjén mûködött a nagy és jól felszerelt konyha, a söntés és a külsõ étterem, befelé ha-ladva a belsõ étterem, majd a fõhomlokzattal párhuzamosan a bálterem zárta az épületet, amelyhez azemeleti részen a színészeknek kialakított lakások és a család lakásai csatlakoztak. Alattuk a vendéglõtés szállodát ellátó szikvízüzem és szövõmûhely mûködött, kamra és baromfiól, istálló és kocsiszín volt.Az épület alatt hatalmas pince húzódott. Az udvarban kút és virágágyások mellett hajóhinta állt.

A szálloda elõtt hatalmas, fedett terasz fogadta a vendégeket, melyet betonkorlát vett körül, betonvá-zák, muskátlik és örökzöldek díszítettek. A terasz üvegezett tetejét öntöttvas oszlopok tartották, beren-dezését keményfa asztalok és székek alkották. A teraszon jó idõben cigányzene szólt.

49

7 Hegedüs i. m. 5., GV 1905. március 23. 2.8 GH 1938. május 15. 2.9 1904–1905-ben Szalay Vincze bérelte (Aranysas Ház), 1906-ban Verseghy Károly vendéglõs (Központi Szál-

loda) mûködtette a szállót. GV 1905. január 22. 3., GV 1906. február 15. 2. Az épület tetejét egy jellegzetes ku-pola díszítette, tetején turulmadárral, melyrõl aztán ragadványnevét, a Nagykrumplit kapta. Szlávik Jánosné: AKözponti Szálloda története. Gödöllõ, Kézirat.

10 GV 1901. június 9. 4.11 GV 1905. március 23. 2.12 Innen 1904 nyarán költözött át a Ferenc József tér 628-as szám alatti Gráf Éliás divatáru kereskedõ tulajdoná-

ban lévõ házba. GV 1904. július 28. 3.

A Központi Szálloda a XX. század elején

A teraszról két bejárat nyílt: az egyik a söntésbe, a másik a külsõ étterembe, ami egyúttal kávézó,cukrászda is volt, ahol különféle süteményeket és házilag fõzött fagylaltot is lehetett kapni. A söntésbena vendégek szórakozását egy biliárdasztal szolgálta. A nagyobb belsõ étterem gyakran volt a gödöllõimûvésztelep kiállításainak otthona. Az étterem különlegességének számított az egyik falat teljesen be-borító hatalmas, mozgalmas freskó, amely egy helyi amatõr festõ alkotásaként a szabin nõk elrablásá-nak jelenetét ábrázolta.

Az éttermek és a táncterem berendezése a korszak divatjának megfelelõen nagyon elegáns volt,egyes darabokat (pl. lámpákat, tükröket) külföldrõl rendelték. A falakon másfél méter magasan lambé-ria futott körbe, melyet fekete márványcsík zárt le. Mindhárom teremben 2–2 hatalmas, fehér alapon fe-kete mintával díszített keretû tükör került a falakra. Az éttermekben keményfa asztalok ésThonet-székek alkották a bútorzatot, a külsõ étteremben egy zongora állt a sarokban.

A jó konyha, az állandó cigányzene, az elegáns berendezés és kiszolgálás megteremtette az igényesszórakozás lehetõségét. A gödöllõi mûvésztelep tagjai, Nagy Sándorék rendszeresen vendégek voltak,baráti társaságuknak többször zárt estélyeket, teadélutánokat rendeztek a vendéglõben. Ugyancsak szí-vesen látogattak el a vendéglõbe Horthy Miklós kormányzó fiai a szárnysegédek kíséretében. Bár aHorthy család számára külön asztalt tartottak fenn, õk szívesen elvegyültek a többi vendég között.Ilyenkor a híres Vidák testvérek muzsikáltak nekik.13

A Központi Szállodával szemben, a Helyiérdekû Vasutak Ferenc József téri megállójánál az elsõ vi-lágháború elõtti években nem volt vendéglõ. A másodosztályú váróterembõl és a hozzáépített üvegezettverandából késõbb alakították ki a vendéglõt, ami különösen a Károlyi-féle vendéglõ megszûnése utánnémiképp hiányt pótolt.14 Az 1930-as években Juhász Károly üzemeltette az éttermet, ahol a helybeliekvasárnaponként összejöttek. Ez volt a vasárnap déli sörözések helyszíne.15 A vendéglõ kerthelyiség-ében Vidák Gyula és vegyes zenekara játszott.16

A Központi Szálloda szomszédságában, az Erzsébet-szállóval szemben az egykori számtartói épü-letben nyitotta meg 1906-ban Kilián Frigyes, az uradalmi présház pincemestere bor és sör kis- és nagy-kereskedését.17 A család az emeleti lakásban lakott, a kereskedés készleteit az épület hatalmas pincéjé-ben tárolták.

A vendéglõ bolthajtásos helyiségeiben a gödöllõi polgárság tagjai, iparosok, ügyvédek, újságírók,tanárok találkoztak, különféle asztaltársaságok gyülekeztek. Kilián Frigyes vendéglõjéhez köthetõ a„Kurucotthon asztaltársaság” mûködése, melynek tagjai az elsõ világháború elõtti évektõl ott gyûltekössze minden este. Kurucoknak nevezték magukat, mert valamennyien a legszélsõbb ’48-as független-séginek vallották magukat. Tagjai leginkább a megszûnt Polgári Körbõl kerültek oda. A társaságnakmindig volt elnöke, tagjaik között volt telekkönyvvezetõ, ügyvéd, magánzó, kertész, tanító és hírlap-szerkesztõ is. A társaság még az 1920-as években is mûködött.18

Ugyancsak e vendéglõ egyik külön helyiségében, egy sarokban, a kerek asztalnál hetente kétszer jöttössze a Lajbi Spóregylet. A kis társaság tagjai leginkább iparosok voltak. Az összejöveteleiken nem po-litizáltak, filléres alapon ramsliztak, egy-két fröccs elfogyasztása után hazamentek. Ha a tagokon kívülvalaki az asztalukhoz tévedt, szívesen látták, de ha a vendég, aki a szabályaikat nem ismerte, és poharáttévedésbõl az asztalra tette, 11 pengõ büntetésben részesült. Ily módon szórakoztak a „lajbisok”. A hetibefizetéséket – mindig szombaton – szigorúan beszedték, amit minden hétfõn pontosan bevittek a Gö-döllõi Takarékpénztárba. Az így összegyûlt pénzt év végén, a karácsonyi hét elején kamatostól kiosz-tották. Ez az év végi szétosztás mindig ünnepély számba ment. A kártyázásokkor összegyûlt filléreketévente összerakták és azt karácsony estéjén a szegényeiknek kiosztották. Év közben a tõkevagyonból a

50

13 Pásztor Istvánné (sz. Persler Margit) visszaemlékezései családjára és a Központi Szállodára. Gödöllõi VárosiMúzeum Adattár 97.4.1-2., Szlávik i. m.

14 GH 1938. május 15. 2.15 Hovhannesian Eghia: Gödöllõ a múltban és most. Gödöllõ, 1933. 193.16 Ujváry i. m.17 Az épületben, amit egykor Grassalkovich I. Antal gróf építtetett, a birtok számtartója, késõbb az uradalmi

ügyész lakott, majd 1869 után a takarékpénztár szerezte meg. A klasszicista stílusú timpanonos épület föld-szintjén hatalmas konyha, kamra és három szoba volt. A boltíves emeleti szobák között volt egy nagy terem is.A ház jókora pincéjét szintén Kilián bérelte egészen az államosításig. GH 1929. március 24. 1.; Czeglédi Noé-mi: Egy ügyész élete a XIX. századi gödöllõi uradalomban. In: Kerényi B. Eszter (szerk.): A Sina család Ma-gyarországon. Gödöllõ, 2004. 57–62., 59.

18 GH 1938. június 19. 2., GV 1913. január 1. 3., GV 1926. március 14. 1., GV 1926. március 21. 1.

bajba jutott, betegség, vagy más csapás által sújtott tagjaiknak nyújtottak kölcsönt, amit a kölcsönvevõkamatokkal együtt visszafizetett.19

A századforduló éveiben a kastélytemplommal szemben, a Pestet Kassával összekötõ fõút túlolda-lán, a római katolikus plébánia mellett mûködött a Bittó-cukrászda, ahová három lépcsõ vezetett fel,asztalok álltak bent és kint, a járda mellett. Finom cukorkáikat többféle ízben (csokoládé, vanília, mál-na, mogyoró, mandula, dió) készítették. A cukrászda feketekávéja, nyáron pedig fagylaltja még a ké-sõbbi években is vonzotta a nyaralókat, kirándulókat.20 A helyi urak az ebéd utáni kávéjukat ott ittákmeg, közben hódolva kártyaszenvedélyüknek. A kávézás közben ment az alsós, a tarokk vagy a Feuer.21

Bittó Lázár cukrászdája 1920-ban gazdát cserélt, Velinszky Ferenc lett az új cukrászmester, akinek ad-dig Székesfehérváron volt – az újság híre szerint – elsõrangú nagy forgalmú cukrászdája. 1921-ben Bit-tó Lázár újra maga vezette a cukrászdáját, azonban Bittóék idõvel elköltöztek Gödöllõrõl, 1932-benmár nem mûködött a cukrászda.22 Az épület elõtti területen a 1890-es évektõl éveken keresztül mester-séges jégpályát készített a helyi korcsolyázó egylet.23

A Ferenc József tér, a község egyik legforgalmasabb, központi helye volt. Nem csak a heti piacokhelyszínéül szolgált, hanem a körülötte sorakozó vendéglátóhelyek a helyi polgárok kedvelt találkozó-helyei voltak. Ez a tér lett az esti korzó helyszíne, a körülötte sorakozó vendéglõk pedig a zenehallgatás,mulatás, politizálás, baráti beszélgetések helyszíneivé váltak. A nagyobb helyiségekkel rendelkezõépületek, mint az Erzsébet-szálló vagy a Központi Szálloda (az 1920-as évek közepétõl) nagyobb társasösszejöveteleknek, báloknak, estélyeknek is helyet adtak, és az úri közönség, az úri Kaszinó otthonaivoltak. A báli szezonok zsúfoltságát némileg enyhítette, amikor megépült a községháza, így 1913-tólannak nagyterme is a bálok helyszíne lehetett.

Oravec-Kis Éva

51

19 GH 1931. november 8. 3.; GH 1932. december 25. 5.; Hovhannesian i. m. 178.20 Hegedüs i. m. 16., GH 1938. április 24. 1–2.21 Hovhannesian i. m. 193.22 GV 1920. január 4. 1., GV 1921. július 31. 2., Hovhannesian i. m. 193.23 Ripka i. m. 162., GV 1902. november 9. 3. GV 1905. december 14. 2. Korábban két tó volt a kastélyparkban.

Az egyiket 1873-ban feltöltötték, a kastéllyal szemben lévõ másik tavat télen korcsolyázásra is használták. Je-gét mesterségesen hizlalták simára, este zene szólt mellette és nagy társaság szórakozott rajta minden télen.Ezt a tavat 1894-ben töltötték fel, a királyné egészségi állapotára hivatkozva. Hegedüs i. m. 5.

Az új Városháza, amelynek nagyterme az 1910-es évek közepétõl bálok helyszíne lett(Gödöllõi Királyi Kastély Múzeum fotógyûjteménye)

Magyar antifasiszta arisztokratákA XX. századi magyar történelemrõl szóló elemzések során gyakran fel-felbukkan az a régóta ismert

minõsítés, hogy Magyarország a II. világháborúban a hitlerista Németország „utolsó csatlósa„ volt. (Azutolsó jelzõ egyaránt lehet idõhatározó és elitélõ minõsítés is…) Az tagadhatatlan tény, hogy az országhivatalosan Hitler katonai szövetségese volt, de az is tény, hogy az ország lakossága, illetve annak egy-re növekvõ többsége – ezzel nem értett egyet.

A nemzeti ellenállás nálunk nem volt olyan tömegméretû, mint a nyugati vagy a szomszédos meg-szállt országokban, így Lengyelországban vagy Jugoszláviában, hanem csupán kevés, bátor vállalkozópolgárra korlátozódott. Közülük talán legkevésbé ismert a magyar arisztokrata családok tagjainak eb-béli szerepe. Ennek több oka is lehet: egyrészt az a sok évtizedes téves nézet, amely azt hirdette, hogyaz arisztokraták a nép zsírján élõsködõ, bohém alakok, akik külföldön szórják a pénzüket. (Az áldozat-kész Festeticsekrõl, Széchenyiekrõl, és másokról, akik birtokaikon és országosan is jelentõs alkotások-kal gazdagították az országot, nem illett dicsérõleg nyilatkozni.) Másrészt 1945 után az ország egyreerõsödõ szovjetizálása több antifasiszta ellenállót is emigrációba kényszerített. Így aztán ezzel a témá-val nem igen foglalkoztak, s az szinte a feledésbe merült.

Az általánosan vallott németellenesség egyrészt a porosz gyökerû erõszakos módszerekkel szembena liberális francia és „anglomán” nézetek elfogadását jelentette, mivel az arisztokrata családok gyerme-kei és felnõtt tagjai is szívesebben tanultak, üdültek ezeken a területeken. Másrészt a „kuruc” történelmihagyományok, a Habsburg-ellenesség, az I. világháború szerencsétlen német szövetsége és a náci ideo-lógia is ezt az ellenszenvet erõsítette tovább. Az arisztokraták széleskörû történelmi mûveltsége, nyu-gat-európai baráti kapcsolataik, illetve esetenként a hazai zsidósággal való gazdasági, sõt rokoni össze-fonódásaik mind azt segítették, hogy a társadalom kevésbé tájékozott tömegeinél elõbb fogták fel a né-met szövetség nemzetellenes jellegét, az ország várható háborús pusztulását.

A világháborúba való bekapcsolódásunk miatt az un. felsõházi ellenzék több tagja „erõs bírálattal il-lette az akkori rezsimet”. Tiltakoztak pl. az újvidéki vérengzés ellen, követelve a bûnösök felelõsségrevonását és figyelmeztettek a várható német megszállásra (gr. Sigray Antal, br. Prónay György, gr.Szögyény Béla, stb.). A nácibarát politikával való szembefordulás egyik elsõ, komoly dokumentuma aza memorandum volt, amelyben a felsõházi ellenzék több tagja (hg. Montenuovo, gr. Eszterházy Móricz,gr. Csekonics Iván, gr. Sigray Antal, gr. Dessewffy Gyula, br. Prónay György) a következõket javasol-ták: hozzák haza a szovjet frontról a magyar honvédeket; szüntessék meg a hadseregben a náci-németbefolyást; a magyar sajtó magyar érdekeket képviseljen; állítsák le a zsidóüldözést. Ezt a dokumentu-mot 1942 decemberében gr. Bethlen István és Serédy Jusztinián hercegprímás személyesen adta át Hor-thynak. A következõ hetek hadieseményei (a sztálingrádi német vereség, a II. magyar hadsereg donipusztulása) egyértelmûvé tették a német szövetség várható katasztrofális következményeit. Ezt aKállay-kormány is felismerte, és ezért több csatornán is próbált kapcsolatba lépni a nyugati hatalmak-kal. Erre azért is szükség volt, mert a londoni csehszlovák, lengyel, jugoszláv antifasiszta ellenkor-mányok eredményes érdekérvényesítõ tevékenysége mögött messze elmaradtak a magyar próbálkozá-sok, így pl. a Károlyi-emigráció jelentõsége is, amely ráadásul ellenségnek tekintette Horthyékat. En-nek ellensúlyozására még Teleki Pál miniszterelnöksége alatt egy esetleges magyar antifasiszta ellen-kormány költségeire az USA-ba jelentõs összeget juttattak ki – aranyban!

Kállay fontos szerepet szánt a kapcsolatfelvételnél azoknak az ellenzéki magyar arisztokratáknak,akik megfelelõ rokoni, gazdasági, baráti viszonyban voltak a nyugatiakkal. A kapcsolatfelvétel a semle-ges országokon keresztül volt a legegyszerûbb. Ezt szolgálta pl. a Magyar-Török Társaság, amelyet1943 elején gr. Andrássy Mihály azért hozott létre, hogy a „hivatalos” nácibarát külpolitikával szembenközvetlen „legális” kapcsolatokat lehessen teremteni a nyugati hatalmakkal.

Kállay hintapolitikájaÍgy kezdõdtek azok a „puhatolódzások”, amelyek célja kiválni a német szövetségbõl, és átállni a

várhatóan gyõztes nyugati szövetségesek oldalára. 1943 januárjában küldte el Kállay titkos megbízott-ját Törökországba, hogy a nyugati szövetségesek tudomására hozza: Magyarország nem áll ellen a Bal-kánról elõnyomuló szövetséges csapatoknak. Február elején pedig „pénzügyek intézése végett” Svájc-ba küldte br. Radvánszky Antalt, aki felvette a kapcsolatot Allan Dulles-szal, az USA hírszerzésénekakkori svájci fõnökével, hogy elõkészítsék Magyarország elszakadását a fasiszta tengelyhatalmaktól.Ekkor létesült kapcsolat Pejacsevics horvát-magyar fõnemes segítségével az angolok által támogatottTito-partizánmozgalom és ifj. Horthy Miklós révén a magyar kormány között. Ebbe a sorozatba tarto-

52

zott a Nobel-díjas Szent-Györgyi Albert professzor kiküldése egy törökországi tudományos konferenci-ára, azzal a feladattal, hogy a „magyarországi demokratikus erõk és angol orientációs csoportok„ képvi-selõjeként tájékoztassa a nyugati szövetségesek illetékes szerveit Magyarország álláspontjáról. A pro-fesszor felajánlotta, hogy kormányt alakít, ha a szövetségesek Magyarország határához érnek, és eztkövetõen részt veszünk a németek elleni harcokban is. (Késõbb kiderült, hogy Szent-Györgyit kísérõprofesszortársa német ügynök volt.)

Mussolini 1943. júliusi bukása után Svájcból azt üzenték Kállaynak, hogy az olasz példát követveMagyarország is lépjen ki a háborúból. Ezt követelte memorandumában Bajcsy-Zsilinszky Endre és azaugusztusban létrejött Kisgazda–Szociáldemokrata pártszövetség is. A kommunisták röplapokon már1943 márciusában követelték az azonnali különbékét, és azt hogy „Fogjunk össze osztályra, pártra valótekintet nélkül függetlenségi nemzeti frontban országunk védelmében […] a háborús vereség elkerüléseérdekében”. Kállay azonban – a várható német retorziók miatt – nem merte vállalni a nyílt szakítást,ugyanakkor közölte az isztambuli angol fõkonzullal, hogy Magyarország elfogadja a nyugatiak meg-adási feltételeit. 1943. augusztus közepén Horthynál egy szûk körû, bizalmas megbeszélésre került sor,ahol a kormányzó, Bethlen István, Eszterházy Móricz és Károlyi Gyula grófok azt latolgatták, hogy mi-után a szovjetek vészesen közelednek a Kárpátokhoz, a szövetségesek viszont csak lassan araszolnakészak felé – nem kellene-e különbékét kötni a Szovjetunióval, olyan feltétel mellett, hogy nem leszszovjet megszállás, és maradhat a régi rezsim? Ezekkel a vágyálomként megfogalmazott feltételekkelnem is próbálták megkeresni a szovjet kormányt, amelytõl „antibolsevista” alapállásuk miatt eleve ir-tóztak. Minden reményük – a rezsim átmentése érdekében – a nyugatiakkal való megállapodásban volt.1943. szeptember 8-án a következõkben állapodtak meg a magyar kormány megbízottjai: a megállapo-dást titokban tartják, amíg a szövetségesek elérik a magyar határt; a keleti frontról visszavonják a meg-szálló honvédalakulatokat; csökkentik Németország részére a gazdasági szállításokat; megkezdik ahonvédség átalakítását; rádiókapcsolatot létesítenek egymással.

Október 10-én Horthy is elfogadta ezeket a feltételeket, és lisszaboni nagykövete útján errõl értesí-tette az angolokat is. A miniszterelnök azonban a „Kállay-kettõs”-nek becézett hintapolitikájával csakvonakodva és részben teljesítette ezeket a feltételeket. A hadi helyzet alakulása miatt gr. Bethlen István– a Horthy-korszak legjelentõsebb politikusa – a felsõház véderõbizottságában szorgalmazta a néme-tekkel való szakítást, vállalva a megszállást is, mert „különben együtt bukunk a németekkel!”

A német megszállás

A magyar „hintapolitikát” megelégelve, és egy esetleges nyugati átállást megelõzve történt az 1944.március 19-i jól elõkészített német megszállás, az ingadozó Kállay helyett a németbarát Sztójay Dömeminiszterelnöksége, kb. 3 ezer ellenzéki személy – köztük több arisztokrata – letartóztatása, az országerõforrásainak kiszolgálása a német igényeknek, illetve a vidéki zsidóság likvidálása. Ekkor lépett kitiltakozásul a kormánypártból többek közt gr. Pálffy József, gr. Hunyady Ferenc, gr. Zichy János, gr.Zichy Nándor és Montenuovó hg., aki a várható letartóztatás elõl a frontra menekült, és tartalékos tiszt-ként szolgált az egyik hadosztályparancsnokságon – mígnem leszerelése után a nyilasok letartóztattákés bebörtönözték.

1944 áprilisában vették fel a hivatalos kapcsolatot az illegális kommunista Békepárttal a legitimistacsoport vezetõi: gr. Pallavicini György és gr. Dessewffy Gyula, aki menedéket nyújtott Szakasits Árpád-nak és Tildy Zoltánnak is. A megszállás után jelentõsen nõtt az üldözöttek köre, megnõtt a bujkáló, ille-galitásban élõk száma. Ezek között voltak a betiltott baloldali pártok, szervezetek vezetõi, szökött hadi-foglyok, munkaszolgálatosok, a várható letartóztatások elõl menekülõ különbözõ rendû-rangú embe-rek. Ezeknek rövidebb-hosszabb ideig tartó rejtegetése már nagyobb kockázattal járt. Ennek soránszámtalan üldözött nyert védelmet vidéki kastélyokban vagy éppen fõvárosi villákban. Az szinte termé-szetes volt, hogy a rokonok befogadták az üldözötteket, de arra is sok példa akadt, amikor idegeneketrejtegettek. Jelentõs volt a hamis papírokkal meghúzódó „menekült erdélyi rokonok”, illetve a külföldi„védleveles” zsidók száma is.

1944 májusában megalakult a Magyar Front, az ellenállás politikai szerve, amelyhez az illegalitás-ban lévõ pártok, szakszervezetek és polgári ellenálló csoportok is csatlakoztak. A Magyar Front egyikalapító tagja és a központi bizottság tagja gr. Pálffy József már 1942-ben megalakította háborúellenespolitikus társaiból a Magyar Társas-Kört, és szorgalmazta az együttmûködést a baloldali munkás-szer-vezetekkel. Ehhez a körhöz tartozott gr. Sigray Antal is, akinek tevékenységét Szakasits Árpád ígyméltatta: „A magyar mágnások körében szokatlan bátorsággal szállt szembe a háborús törekvésekkel, anémet behatolással, és személyes szabadságát is kockára téve vett részt azokban a küzdelmekben, ame-lyeket egy maroknyi csoport folytatott a németek ellen”. Közismert háború- és németellenessége mellett

53

jelentõs anyagi támogatást is adott az ellenállási mozgalomnak. Ezért a németek õt is Mauthausenbe de-portálták.

Báró Orczy Lõrinc is sok üldözöttnek adott menedéket, segített vagyonuk elrejtésében és védelmé-ben. A táborokba zárt olasz hadifoglyokon úgy segített, hogy birtokán „munkásként” alkalmazta õket.Hasonlóan segített 32 angol hadifoglyon gr. Andrássy Mihály, aki a siklósi várból – igen rossz körülmé-nyek közül – szigetvári gazdaságába fogadta mezõgazdasági munkára õket. Ezeket a „munkásait” ellát-ta ruhával, pénzzel és védte õket a hatósági zaklatásoktól. Ugyanitt kb. száz jugoszláv internáltat is fog-lalkoztatott, akinek a szökését is elõsegítette. Gr. Széchenyi Zsigmond – a világhírû vadász – Budán, azIstenhegyi úti villájában rejtegette az ellenállási mozgalom vezetõit, és saját alkalmazottaiból szerve-zett fegyveres õrséggel védte meg õket. Vidéki birtokán gr. Serényi László lengyel menekülteket rejte-getett, köztük az angol királyi ház rokonát, Patricia hercegnõt. Ugyancsak sok lengyelnek segített gr.Pallavicini György, többek közt Sapieha lengyel hercegnek, akinek egy rádió adóvevõ készüléket isszerzett, amelynek segítségével kapcsolatba léphetett Londonnal. Az illegálisan átjött Tito-delegációtagjait hg. Eszterházy Antalné rejtegette a lakásán, és ugyancsak nála talált menedéket Szent-Györgyiprofesszor is.

A felsoroltak mellett még számos hazafi adott menedéket, nyújtott anyagi támogatást az ellenállók-nak. Feltétlenül szólni kell itt a felvidéki magyar arisztokraták bátor kiállásáról is, akik a Szlovákiábanmûködõ Gestapo és a fasiszta Tiso-rendszer hajtóvadászata ellenére vállalták a halálos kockázatokat is,így pl. gr. Eszterházy János, aki 1942. május 15-én a szlovák parlamentben egyedüliként tiltakozott azsidóüldözés ellen. (A hivatalos cseh és szlovák szervek máig nem ismerték el antifasiszta érdemeit.)Justh Ödön felvidéki földbirtokos két lányával együtt vett részt a Szlovák Nemzeti Felkelésben, ahol lá-nyai a francia partizáncsoport ápolónõi voltak. Br. Ragályi Nándor orvosként segítette a szlovákiai fel-kelõket.

1944 nyarán a hadihelyzet további fenyegetõ alakulása miatt intenzívebb formákat öltöttekHorthyék nyugati próbálkozásai is. A kormányzó közvetlen családi körében menye, özvegy HorthyIstvánné és kisebbik fia, Miklós voltak ennek szorgalmazói, õk hozták létre az ún. „kiugrási irodát”. Anyugati kapcsolatfelvétel egyik tragikus végû próbálkozása volt hg. Odescalchi Miklós tartalékos repü-lõ-hadnagy 1944. junius 4-i „repülõszökése”. Visszaemlékezések szerint a fiatal herceg vállalkozásá-nak az volt a célja, hogy felajánlja szolgálatait a szövetséges államoknak, és összeköttetést teremtsen amagyar csapatok és Tito tábornok között. Szökése elõtt még tárgyalt három ismerõs fõtiszttel – köztükbr. Horváth Gedeonnal – arról, hogy a nyíregyházi lovas hadosztály frontra küldése elõtt lázadjon fel. Anyilas Beregffy vezérezredes az esetet úgy publikálta, hogy a hadnagy „egyik repterünkrõl egy katonaititkokat képezõ repülõgéppel az ellenséghez akart szökni azért, hogy elõkészítse volt ellenzéki politiku-sok ellenséges területre való szállítását és fontos államtitkokat képezõ dokumentumokat vitt magával”.Azonban Dél-Olaszországban a tervezett angol-amerikai repülõterek egyike helyett – téves navigálásfolytán – egy német légibázison szállt le, ahol letartóztatták és átadták a magyar hatóságoknak, és 1945.január 20-án Sopronkõhidán kivégezték. „Az arisztokrácia egy megtévedt tagja vette el méltó bünteté-sét, legyen ez intõ példa” – olvasható Beregffy közleményében.

A II. világháború idején – a korábbi lovassághoz hasonlóan – a repülõsök lettek az elitalakulatok,ahol érthetõ módon az arisztokrácia fiatal tagjai is szívesen szolgáltak. Jó példa erre Horthy István kor-mányzó-helyettes. Ennek a fegyvernemnek szerepe volt a titkos nyugati külkapcsolatok megteremtésé-ben. Visszaemlékezések szerint Tost Gyula repülõ alezredes a kormányzói iroda egyik tisztje a nyár fo-lyamán az iránt érdeklõdött, hogy megbízható pilótára lenne szüksége egyes különleges megbízatásúmagyar államférfiak külföldre juttatásában. Zichy Nándor gróf Fejér megyei, kálózi birtokán egy útra-kész repülõgépet rejtett el a kormányzó részére. Szeptember 22-én Horthyék a csákvári reptérrõl NádayIstván vezérezredest küldték Nápolyba, hogy tárgyaljon a nyugati szövetségesekkel a „magyar kiugrás-ról”. A tábornok magával vitte Howie brit ezredest is, akit a német hadifogolytáborból történt szökéseután a budai Várban rejtegettek.

Sajnos ezek a nyugati próbálkozások illúziók maradtak, hiába reménykedtek Horthyék abban, hogya nyugati ejtõernyõsök elõbb érik el Magyarországot. Ekkor született az a furcsa várakozó ének: –Mennybõl az angol leszáll hozzátok magyarok, magyarok. Az angol nem szállt le, a szovjetek viszont aromán kiugrás eredményeként – megkerülve az erõdített Kárpátokat – már itt álltak az Alföld szélén.Ekkor rá kellett döbbennie a magyar vezetésnek, hogy a szovjetekkel kell tárgyalni, félretéve az évtize-des szovjetellenességet! Így került sor szeptember elején br. Atzél Ede erdélyi földbirtokos vezetésévelegy háromtagú elõkészítõ, „puhatolózó-delegáció” Moszkvába küldésére. Ennek volt tagja a Kisgazda-párti Dudás József, az 1957-ben kivégzett forradalmár és a kommunista Faust Imre. A delegáció kedve-zõ fogadtatása után került sor szeptember 28-án Faragho Gábor csendõrtábornok vezetésével a második

54

tárgyaló delegáció kiküldésére, amelynek tagja volt gr. Teleki Géza, az öngyilkos miniszterelnök fia ésSzentiványi Domonkos diplomata. A delegációt gr. Zichy Ladomér divényi földbirtokos segítette át aszovjetekhez.

A nyilasok uralma idejénAz augusztus 22-i román kiugrás és a magyar próbálkozások miatt a német hadvezetés Horthy he-

lyett Szálasi mellett döntött, aki a sikertelen kormányzói fegyverszüneti deklaráció után végre uralomrajuthatott. Ebben a német döntésben jelentõs szerepe volt annak is, hogy a honvédség felsõ vezetésénektöbb nácibarát tagja – megszegve a Legfelsõbb Hadúrnak tett esküjét – szembefordult egykori gazdái-val, és a nyilas hatalomátvétel után még intenzívebben folytatta a németek totális kiszolgálását.Szálasiék ideológiai értékrendje alapjaiban támadta a magyar birtokos osztályt is, mivel a „feudális-ka-pitalista rendszer” helyébe a hungarizmust, azaz a „keresztény nemzeti szocializmust” állította. A törté-nelmi elõjogok, a társadalmi címek, születési kiváltságok helyett legfõbb értékmérõnek a tehetséget ésa munkát állította. A marxista osztályharc helyett a nemzeti összefogást hirdetve minden erõt a „totálismozgósítás” szolgálatába állított, és gátlástalanul valósította meg a zsidók likvidálását.

Ez ellen az egyházak bátrabb képviselõi is felléptek. Br. Apor Vilmos gyõri püspök már 1941 márci-usában felhívta a papság figyelmét a fenyegetõ nyilas veszély téveszméire, a zsidóüldözés embertelen-ségére. A nyilas uralom idején Shvoy Lajos, Mindszenty József és Hamvas Endre püspökök is kiálltakaz üldözöttek védelmében, és különbözõ egyházi szervezetek is dicséretre méltó szolidaritást vállaltakvelük. Így pl. Izsay Géza jezsuita páter vezette csoport hamis igazolványokkal, német egyenruhával,fegyverekkel segítette az ellenállást, és összekötõként mûködött a Magyar Front és más katolikus ellen-álló csoportok között.

A nyilas terror ellen több helyen fegyveres szervezkedésre is sor került. A Bajcsy-Zsilinszky Endreés Kiss János tábornok vezetésével szervezõdõ, szovjetekkel való katonai együttmûködést aSzámonkérõ Szék nyomozói felszámolták. A velük való tûzharcban kapott halálos lövést 1944. novem-ber 22-én gr. Széchenyi Pál zászlós, aki már korábban a Somogy megyei, lábodi birtokán adott menedé-ket az üldözötteknek, és kapcsolatot teremtett Tartsay Vilmos és a horvát partizánok között.

A fegyveres ellenállásban több fõrangú magyar honvédtiszt vett rész különféle módokon. SzegedySándor báró baranyai földbirtokos szerb üldözötteket mentett és fegyverrel is ellátta õket; gr. SzéchenyiGyula tüzérfõhadnagy nagy mennyiségû fegyvert csempészett ki a Haditechnikai Intézetbõl Tartsayékszámára – emellett leventéket, zsidókat mentett ki a nyilasok karmaiból. Gr. Pejacsevics Márk Wallen-berg munkatársaként a Szálasi eskü demonstratív megtagadása után illegalitásban segítette titkosnyomda mûködtetésével, fegyverekkel, sebesültek ellátásával az ellenállást, és a fegyveres harcot isvállalta a németekkel. Hg. Odescalchi Pál mûegyetemi hallgatóként vett részt az illegális 2. karhatalmizászlóaljban; Pallavicini György õrgróf az ellenzéki erõk összefogásával, anyagi támogatással, fegyve-rek beszerzésével, neves üldözött politikusok mentésével, stb. vett részt az ellenállásban, míg a Gestapooktóberben el nem fogta. A magyar nyomozók kínzását is férfiasan elviselte ugyanúgy, mint a dachauitábort, ahonnan 1945. április 19-én szabadult.

Pallavicini Antal õrgróf páncélos hadnagyként a Magyar Front keretében harcolt és 1944 végén át-ment a szovjet csapatokhoz. 1946-tól az új magyar honvédségben, majd 1951-tõl „magyarosított” ne-vén – Pálinkás Antal – a Néphadseregben szolgált. 1956-ban a rétsági harckocsi ezrednél megválasztot-ták a forradalmi katonai tanács elnökévé. Katonáival õ hozta fel Budapestre felsõpetényi fogságábólMindszenty bíborost, amiért 1957 novemberében kivégezték. Gr. Keglevich József budai lakásán, aMészáros utcában egy katonai „álparancsnokságot” szervezett olyan sikerrel, hogy a német parancs-nokság tisztjei a hivatalos nyilas szervek helyett velük tárgyaltak. Ebben a csoportban tevékenykedettgr. Hunyady László is. A csoport sikeres mentéseket, szabotázs-akciókat hajtott végre. Gr. Zichy Mihályõrnagy egységével átállt a szovjet csapatokhoz. Gr. Széchenyi Ernõ zárt egységben, teljes felszerelésselvezette át katonáit a Vörös Hadsereghez. Gr. Pálffy Zoltán az 1. páncélos hadosztály vezérkari fõnöke isátment a frontvonalon és a II. Ukrán Front vezérkarában dolgozott tovább. Gr. Széchenyi Miklós egylégvédelmi üteget rejtett el a nyilasok elõl. Noszlopy Antal fegyvereket gyûjtött az ellenállóknak ésmegakadályozta, hogy a németek felrobbantsák a budai híradó-sziklaközpontot. Dr. báró Perényi Kata-lin tevékenysége szinte egyedülálló: a budapesti svájci követség titkáraként a nyilasokkal és a németek-kel gyakori tûzharcok során éjszakánként kb. száz zsidó családot mentett ki a gettóból biztonságos me-nedékhelyekre. Végül a nyilasok elfogták és egyik hírhedt vezetõjük, Kun András páter mezítelenrevetkõztette és megkorbácsoltatta. Ez a bátor nõ a kínzásokat is kiállta és túlélte.

A visszavonuló németek rablásait, üzemek felszerelésének elszállítását többen is eredményesen sza-botálták. Így pl. gr. Jankovich Dénes, aki a világhírû Egyesült Izzó vezetõjeként milliárdos értékû fel-

55

szereléseket mentett meg a kiürítéstõl. Ezen kívül pénzzel, rádiókkal segítették Szent-Györgyi pro-fesszor csoportját és kb. 300 zsidó származású munkatársat – köztük több híres feltalálót – sikerültmegmenteni a deportálástól. Az ellenállók nagy részét a nyilasok elfogták, egy részüket a Margit körútifogházban kivégezték, a többieket pedig Sopronkõhidára vitték. A rabok itteni magatartásáról jegyez-ték fel, hogy pl. Eszterházy Móricz gr. magas kora ellenére „elõkelõ nyugalommal viselte a börtönt” éssemmiféle nyugati segítségben nem hitt. 1944 karácsonyára egykori alkalmazottaitól 40 kiló cukrot ka-pott, amelyet rabtársai között osztott szét. A börtönben cellatársa volt Jávor Pál színmûvész, akit szere-tett zsidó felesége miatt 1944 áprilisában zártak ki a Színmûvészeti Kamarából, eltiltották a színjátszás-tól, majd bátor kiállása miatt a nyilasok letartóztatták, megkínozták, és Sopronkõhidára deportálták. Ahíres színmûvészre úgy emlékeztek rabtársai, mint „a demokráciát és a szabadságot forrón szeretõ ma-gyar ember”-re. A börtönben Eszterházy gróf nagyrabecsüléseként gönyûi birtokából 400 hold földetíratott a színmûvészre – hivatalos tanúk jelenlétében.

Epilógusként

Az 1945.évi felszabadulás után – amelyet részben itthon, részben a nyugati koncentrációs táborok-ban éltek meg az üldözöttek – az új demokratikus magyar kormány a tavaszi földosztásról szóló600/1945. M.E. sz. rendeletbe beiktatta a 15. §-t, amely szerint 300 holdig mentesül a földosztás alólannak a földbirtoka, aki „a nemzeti ellenállásban és a németellenes szabadságharcban kimagasló érde-meket szerzett”. Ennek alapján több ezer kérelmet terjesztettek be – köztük száz fõrangú földbirtokosét– akik 1945 tavaszán-nyarán Magyarországon tartózkodtak. A kérelmekrõl a Nemzetgyûlés PolitikaiBizottsága egy öttagú szakma-politikai albizottság javaslatai alapján döntött. Az albizottság a négy el-lenálló párt (Kisgazda, SZDP, MKP, Parasztpárt) tagjaiból és a Földmûvelésügyi Minisztérium képvise-lõjébõl állt. A Bizottság 1945 júniusától 1947 májusáig dolgozott. Közben a földosztás már 1945 márci-usában elkezdõdött, amibõl sok probléma adódott. A Politikai Bizottságban az MKP vezetõi azt szor-galmazták, hogy „jobban szorítsák meg a kérelmeket!” 1946. május 7-én Rákosi arra figyelmeztetett,hogy „a Pol. Biz. Tagjai ne osztogassanak ilyen könnyen a magyar földbõl 300 holdakat, ne rángassákki a földet az újgazdák talpa alól!” Ezzel egy idõben több helyen tüntetéseket szerveztek „Földet visszanem adunk!” jelszóval. Több helyi földosztó bizottság kérte a mentesítések felülvizsgálatát, redukálá-sát, illetve azok megsemmisítését. Végül a száz fõrangú kérelmezõ közül 30 kérvényt hagytak jóvá.

1948 tavaszán – Nagy Ferenc miniszterelnök eltávolítása után – újabb felülvizsgálatot rendeltek el,mert idõközben „kiderült”, hogy sok olyan kérelmezõ is volt, aki „demokráciaellenes magatartásávalméltatlanná vált arra, hogy az ellenállók közé tartozzék”. A 13240/1947 kormányrendelet alapján 1160személy kérte érdemei elismerését, amelynek 85%-át elutasították. Az ellenállási mozgalommal kap-csolatban az 1946.VIII. tc. értelmében hozták létre „A Magyar Szabadság Érdemrend” kitüntetést,amelynek 1. §-a kimondta: „A független és demokratikus Magyarország megszületéséért és megerõsíté-séért, valamint általában a szabadságért és demokráciáért folytatott küzdelemben kimagasló polgárivagy katonai érdemeket szerzett szabadságharcosok megjutalmazására adományozható”. Ezt több fõ-rangú ellenálló is megkapta.

A „fordulat éve” után Rákosiék osztályharcos politikájának következményeként az 1950-es évekbentöbb egykori ellenállót telepítettek ki lakóhelyérõl, zárták õket internáló táborokba, illetve a mentesítettföldterületekre kivetett magas adók, beszolgáltatási kötelezettségek miatt a tulajdonosok „önként„ fel-ajánlották maradék birtokukat az államnak, ahol jórészt az elsõ tszcs-ket alakították meg.

A hivatalos történetírás általában csak a baloldali ellenállók érdemeit méltatta, az „osztályidegene-ket” pedig elhallgatta. Ezt a méltatlan helyzetet még az is súlyosbította, hogy a régi rendszer hívei áru-lóknak tartották az ellenállási mozgalom polgári harcosait. Az 1956-os kivándorlási lehetõséggel élvesok egykori ellenálló elhagyta az országot, ahová csak a rendszerváltás után tértek vissza az életben ma-radtak, vagy a leszármazottaik.

Tóth József

Források: Magyar Országos Levéltár: Az Ideiglenes Nemzetgyûlés Politikai Bizottságának iratai 1945–1947(XVIII.-5. 1-7.d.) XIX.A-1-j 1948. (140.d); Lévai Jenõ: Raoul Wallenberg. Magyar Téka Kiadó. Bp., 1948.; KádárGyula: A Ludovikától Sopronkõhidáig. Magvetõ. Bp., 1978.; Kiss Sándor: Emlékeim. Zrínyi Kiadó. Bp., 1979.;Simonfy András: Kompország katonái. Magvetõ. Bp., 1981.; Shvoy Kálmán: Titkos naplója. Kossuth. Bp., 1983.;Nagybaconi Nagy Vilmos: Végzetes esztendõk. Gondolat. Bp., 1986.; M. Szabó Miklós: A m. kir. honvéd légierõ a II.világháborúban. Zrínyi. Bp., 1987.; Balássy László: Apor Vilmos. Eclesia Kiadó. Bp., 1989.; Ungvári Krisztián:Magyarország a II. világháborúban. Kossuth. Bp., 2010.

56

Megújult Madách-emlékhelyekÚj kiállítás nyílt Alsósztregován

Aki már régen, vagy még soha nem járt a történelmi Nógrád tájain, a Cserhát dombjai között megbú-vó Hollókõn, az Ipoly parti egykori megyeszékhelyen, Balassagyarmaton és a kuruc kori országgyûlés-nek is helyet adó Szécsényben, vagy az ipolytarnóci õsfáknál, annak érdemes lesz útra kelnie. De nem-csak a megye magyarországi oldalára, hanem az Ipolyon túli szlovákiai oldalra is ajánlott kitérõt tenni.Ugyanis 2013 õszére teljesen megújult a Nagykürtös és Losonc között fekvõ alsósztregovai (ma DolnáStrehová) Madách-kastély és vele együtt részlegesen a magyarországi csesztvei kúria is. Örömteli kul-turális hír, különösen egyik legszegényebb megyénkbõl, ráadásul mindez magyar-szlovák összefogás-ban valósult meg. Történt ugyanis, hogy az alsósztregovai emlékhelyet mûködtetõ Szlovákiai MagyarKultúra Múzeuma1 és a csesztvei kúriát akkor még gondozó balassagyarmati Palóc Múzeum2 közös ter-vet készített, amivel a Magyarország-Szlovákia határon átnyúló együttmûködési program 2007–2013évre szóló kiírásában vissza nem térítendõ támogatást nyertek a Madách épületek felújítására, közel 2millió euró összegben. A pénz zömét, közel 1.5 millió eurót a rendkívül leromlott állagú sztregovai kas-tély teljes körû rekonstrukciójára, megmentésére fordították, a maradék félmillióból pedig a csesztveiépület és állandó kiállítása újult meg. A 2010-ben meginduló munkálatok során régészeti- és falkutatás-sal igyekeztek meghatározni a sztregovai kastély építésének és átépítéseinek részleteit, valamint kijaví-tani a korábbi állagmegóvások hibáit.

Madách Imre és Az ember tragédiája 1964-ben, halálának századik évfordulóján került vissza a kö-zép-kelet-európai irodalmi kánonba, miután azt a Béke-világtanács nemzetközi jelentõségû jubileum-nak nyilvánította. A két emlékmúzeum is ennek az évfordulónak köszönhette létét, feloldva Madáchkörül azt a fagyos marxista irodalomszemléletet, amely a szerzõt elmarasztalta vallásosságban és anti-demokratikus népszemléletben. A korabeli Csehszlovákiában ráadásul komoly eredménynek számította Madách kastély megnyitása, egy magyar irodalomtörténeti emlékhely megszületése.3 Az addig isko-lának és raktárnak használt épületbe élet és magyar szó költözhetett. Az idõ múlásával azonban az épü-let állaga egyre jobban romlott, és bár még jóval a rendszerváltás elõtt hozzáláttak a felújításához, amunka végül leállt, a múzeumot pedig csendesen bezárták. Közel tízévnyi szünet után, 1996-ban nyíl-hatott meg újra a kastély és benne a kiállítás, ami viszont botrányosra sikeredett, mivel abban csak szlo-vák nyelvû feliratok lettek kihelyezve, magyar nem. Még Madách Imre családfája is csak szlovákul voltolvasható. Ebben nagy szerepet játszott az akkoriban elfogadott kirekesztõ szándékú szlovák nyelvtör-vény és az ország új közigazgatási felosztásáról dúló belpolitikai vita is. Szerencsére ez már a múlté, ajelenlegi új kiállítás már teljesen kétnyelvû.

57

KRÓNIKA

1 A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma a Szlovák Nemzeti Múzeum intézményeként mûködik Pozsonyban, avárhegy tövében meghúzódó Brämer-kúriában. 2002-ben még dokumentációs központként indult, 2007-tõlmûködik mint múzeum. Létrejöttében nagy szerepet játszott az akkor kormányon lévõ Magyar Koalíció Pártja.A múzeum jelenleg állandó történeti, néprajzi és képzõmûvészeti kiállításokkal is rendelkezik. Az intézmény2003-ban vette át az alsósztregovai kastélymúzeum és a Nagykürtöshöz közeli szklabonyai Mikszáth KálmánEmlékház gondozását.

2 A hazai megyei múzeumi hálózat 2013. január 1-jével megszûnt, az intézmények helyi önkormányzati fenntar-tásba kerültek, így a csesztvei Madách Emlékmúzeum a községhez került, a Palóc Múzeum viszont nem Ba-lassagyarmaté lett, hanem a Magyar Nemzeti Múzeum filiája.

3 Alsósztergovát még néhány, magyar vonatkozású irodalomtörténeti kiállítás követte Szlovákiában: 1975-benJókai kiállítást adtak át Révkomáromban, 1978-ban Mikszáth Emlékház nyílt Szklabonyán, Stószon FábryZoltán író szülõházában nyílt kiállítás az 1980-as években, 1991-ben Kassán Márai Sándor emlékszoba, az év-tized közepén pedig Balassi Bálint emlékszoba nyílt a kékkõi várban.

A Madáchoknak a XV. század közepe óta állt Alsósztregován várkastélyuk, de a mai barokk stílusú,ún. új kastélyt 1802-ben építették a Révayak, akik 1604 óta voltak zálogbirtokosai a falunak. Ezt a kas-télyt – a birtokkal együtt – az író nagyapja, a tehetõs ügyvéd Madách Sándor vásárolta vissza 1809-ben.Felújítása, klasszicista átépítése 1811-re befejezõdött, amikor is id. Madách Imre és a költõ édesanyja,Majthényi Anna, házasságkötésük után beköltöztek a falai közé. Fiuk, Madách Imre drámaköltõ már ittszületett, 1823. január 21-én, és itt töltötte élete nagy részét is. Az „oroszlánbarlangnak” nevezett dol-gozószobájában írta meg Az ember tragédiáját, de e falak között született meg A civilizátor és a Mózesc. mûve is. Korai halála is itt érte õt, 1864. október 4-én. A 150 évvel ezelõtt elhunyt költõt elõször a te-metõ családi sírboltjába temették, de 1934-ben exhumálták és a kastély parkjába helyezték át. Az új sírfölé állították fel a kinyújtott kezeivel az ég felé nyúló és az arcát is oda fordító bronz férfialakot, RigeleAlajos Pozsonyban élõ szobrászmûvész alkotását.4 A közvélekedés azóta is Ádámmal azonosítja a sír-emlék figuráját, noha erre maga a szobrász nem tett utalást.

A költõ 1845-ben, 22 éves korában a család akarata ellenére házasodott, majd átköltözött a megye-székhelyhez közelebb esõ csesztvei birtokukra, egy kisebb kúriába, amelyet anyja biztosított számára.1854-ig lakott ott családjával, miközben számos megyei tisztséget töltött be, amikrõl azonban betegsé-ge miatt 1848-ban lemondott. A forradalomban nem vett részt tevõlegesen, mégis egyéves börtönbünte-tést szenvedett Kossuth menekülõ titkárának bújtatása miatt. A börtönévei és feleségétõl, Fráter Erzsé-bettõl történt válása után azonban visszatért az alsósztregovai kastélyba, amelyen 1855-ben kisebb át-alakításokat végzett. Madách ezt követõen két, boltívvel összekötött helyiséget lakott a kastély északiszárnyában, a gazdasági udvarra nyíló kapu mellett. Az egybenyitott laktér amolyan átjáróhelyiség volt,ezért egy keskeny kamraféleség lett belõle leválasztva alvótérnek, noha azt fûteni nem lehetett. Madáchúj lakrésze eredetileg a kastély gazdasági részéhez tartozott, amit korábban raktárnak és intézõi szobá-nak használtak – aminek még a két, északra nézõ ablakait is befalazták –, ez volt a kastély legbarátság-talanabb része. Hideg volt és félhomályos, téli kifûtése alig volt megoldható. Igazi „búvóhely” a zárkó-zott természetû, magába forduló, gyakran betegeskedõ Madáchnak, aki házasságának felbomlása, sze-

58

4 A 3,6 méter magas szobrot 1936. december 19-én avatták fel. Ezt a prágai kormány egyfajta gesztusnak szántaa csehszlovákiai magyarok felé, enyhítendõ az egyre elmérgesedõ szudétanémet helyzet okozta belpolitikaiválságot. Az eseményt néhány hónap múlva a révkomáromi Jókai szobor felállítása követte.

A Madách-kastély Alsósztregován, még felújítás elõtt

mélyes meghurcoltatása és a Bach-korszak viszonyai felett érzett keserûség hatása alatt az írásba mene-kült.

A „Közös örökségünk – Madách” néven futó projekt vegyes összetételû szakembergárdája arra töre-kedett, hogy a XIX. század közepének köznemesi hangulatát idézzék meg a felújított falak között,mindezt úgy, hogy az kiegészítse a csesztvei tárlatot, ami inkább a család bemutatására törekszik, míg asztregovai inkább a Tragédiára fókuszál. A Praznovszky Mihály, Kovács Anna és Štefan Holèík megál-modta kiállítás a történeti hûséghez a legapróbb részletekig ragaszkodó módon rekonstruálta a költõlakterét, az „oroszlánbarlangot”, a nagy szalont, valamint az anyja által használt helyiségeket. Az egészannyira élethûen sikerült, mintha a gazda csak egy percre hagyta volna el a szobát. A terek „élettel” valómegtöltését sokban segítette, hogy a költõ halála után a kastély berendezése együtt maradt a XIX. szá-zad második felében is, sõt az épületet egészen 1945-ig folyamatosan lakta a család. A költõ bútoraitvégül is Madách fiának, Aladárnak az 1908-ban bekövetkezett halálát követõen Budapestre szállították,ahol azokat unokája, Lázár Pálné használta budapesti lakásán.5 Elszállításuk elõtt azonban még lefény-képezték õket az eredeti helyükön. További segítségére volt a rendezõknek Madách Imre unokaöccsé-nek, Balogh Károlynak a visszaemlékezése is. A gyerekkori élményeit rögzítõ írását igaz csak1924-ben adták ki, és Balogh emlékezete nem volt fotografikus, információi azonban aránylag ponto-san egyeznek az enteriõr fotókon látottakkal.

S bár a projekt lezárult, a tervekbõl még nem fogytak ki. 2014-ben, a költõ halálának 150. évforduló-ján tovább szeretnék bõvíteni a kiállítást, újabb termek bevonásával, valamint meg szeretnék nyitni aTragédiát bemutató kiállítást is, de az épületben tervezik elhelyezni a Madách Kutatóközpontot, és indí-tani akarnak egy közös magyar-szlovák honlapot.

És ne feledjük, a megújult kastély nemcsak a magyar irodalom egyik legfontosabb emlékhelye,mondhatni zarándokhelye, hanem egyben tágabb szellemi régiónknak és a világirodalomnak is fontoshelyszíne, hiszen a Tragédia negyven nyelven olvasható, többek között szlovákul is. Ezt azért is érde-mes kiemelni, mert Madách Imre személyét a szlovákok is fenntartások nélkül tisztelik és elfogadják,akárcsak Nógrád másik híres szülöttét, a szintén evangélikus Mikszáthot. Nem sok hasonló példa akadközös történelmünkben.

Napjainkban a falut szinte kizárólag evangélikus szlovákok lakják, akiknek a száma már 1910-ben isfelülmúlta a magyarokét. Ez azonban ne gátoljon meg bennünket abban, hogy útra keljünk, amit a leg-könnyebben autóval tehetünk meg, mert bár a falu alig pár kilométerre fekszik a magyar-szlovák határ-tól, de a forgalmas fõutak elkerülik. Még szerencse, hogy a II. világháború végén felrobbantott rárós-múlyadi6 Ipoly-híd 2011-es felépítése ismét visszaállította a közvetlen közúti megközelítés lehetõségét,a magyarországi Nógrádszakál-Ráróspusztán keresztül.7 Ráadásul az új híd a Madách nevet kapta, aköltõ iránti kölcsönös tisztelet szép példájaként.

Forrás: Acta Museologica Hungarica I. A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma értesítõje. Pozsony-Bratislava,2007.

Balahó Zoltán

59

5 Személyes tárgyaiból 36 tételt a család a Magyar Nemzeti Múzeumnak ajándékozott, ezek döntõ többségeazonban az 1944-45-ös ostrom során megsemmisült. Megmaradt egy diófából készült kétlábú íróasztal, egyvívómaszk, egy tükör és egy keményfa oszlopocska, aminek a talpára tintával azt írták: „Fabricálta MadáchImre 1838.”. Simon V. Péter: Három nemzedék ereklyetárgyai a Magyar Nemzeti Múzeumban (1823–1875).Bp., 1988. 141–143.

6 Rárósmúlyad (szlovákul Mu¾a) nemcsak felrobbantott hídjáról, hanem szecessziós vasbeton templomáról isnevezetes, amit Medgyaszay László építész tervezett 1910-ben. (Õ tervezte a felvidéki Ógyalla katolikustemplomát is.)

7 Az új Ipoly hidak felépítését a 2005-ben aláírt magyar-szlovák kormánynyilatkozat tette lehetõvé. Szlovákiaioldalról az Ipoly Hidak Újjáépítéséért Polgári Társulás szorgalmazta felépítésüket, akinek fiatalon elhunyt ve-zetõjérõl, Molnár Katalinról lett elnevezve a 2012-ben átadott másik új híd, a magyarországi Szécsény-Pöstyénpuszta és a szlovákiai Szécsénykovácsi-Petõháza közötti Katalin-híd.

Emlékezés a kitelepítésekreés kuláküldözésekre

2013. szeptember 14-én bensõséges ünnepségre került sor Jászboldogházán. A kitelepítések meg-szüntetésének 60. évfordulóján egykori budapesti kitelepített és boldogházi befogadó családok tagjai,leszármazottai találkoztak, és emléktáblát avattak a vasútállomás épületén. Ekkor mutatták be a Törvé-nyen kívül – Budapesti kitelepítettek Jászboldogházán címû kötetet is (Összeállította: Papp Izabella.Jászboldogháza, 2013. 260 p.).

1951. június 5-én este különös szerelvény érkezett Jászboldogháza vasútállomására. Fáradt, elgyö-tört emberek, fiatalok és idõsek, felnõttek és gyermekek szálltak le a vagonokból, s bizonytalanul néz-tek körül a szokatlan környezetben. Az állomáson szekerek, teherautók vártak rájuk, s vitték õket a tá-voli tanyavilágba, az ismeretlen felé. A különvonat 68 budapesti lakost hozott Jászboldogházára. Egyiknapról a másikra kellett elhagyniuk otthonukat, ahová már soha nem térhettek vissza. Nem csupán va-gyonukat veszítették el, de emberi jogaiktól is megfosztották õket, törvényen és társadalmon kívülieklettek. Befogadásukra a helyi jómódú gazdákat kötelezték. A különféle büntetésekkel és fizikai bántal-mazással sújtott családokhoz volt miniszterek, gyártulajdonosok, magas rangú katonatisztek, és más,osztályidegennek minõsített családok költöztek be. Kitelepítettek. Ezzel a gyûjtõfogalommal jelöltékõket. Kulákok. Így nevezték azokat a boldogházi gazdákat, akik számára a pesti családok befogadásátújabb büntetésnek szánták. A kitelepítettek és befogadók azonban ezekben a nehéz években is megõriz-ték emberségüket, és több esetben életre szóló barátság alakult ki közöttük. Sas Péterék boldogházi ta-nyájára Kunz Román textil nagykereskedõ négytagú családját telepítették ki. A kényszerû együttéléssorán mindkét fél egy új világot ismert meg, és jó barátság alakult ki közöttük. Sas Gábor 12 éves voltekkor, s ma úgy véli, a Kunz család hatása nélkül sosem akart volna diplomás lenni. Õ vetette fel azt agondolatot, hogy emléktábla õrizze a kitelepítettek és befogadók emlékét Jászboldogházán. VeliczkyJózsefné, a Boldogházáról Elszármazottak Baráti Társaságának elnöke örömmel támogatta az elképze-lést. Ennek nyomán született meg egy kötet elkészítésének gondolata is, melynek kiadását aBOLDOGBT Egyesület vállalta (Felelõs kiadó: Veliczky Józsefné, megrendelhetõ: ica@materia.hu).

A Törvényen kívül címû kötet „elhallgatott történelmünknek” két, egymáshoz szorosan kapcsolódóeseményét, a kuláküldözés és a budapesti kitelepítés történetét idézi fel visszaemlékezések és levéltáriforrások alapján. Közelmúltunknak ezekrõl a fájdalmas eseményeirõl sokáig beszélni sem lehetett. Azérintettek közül sokan úgy távoztak el, hogy örökre magukkal vitték megpróbáltatásaik emlékét és fáj-dalmát. Így akarták óvni családjukat, gyermekeiket a további sérülésektõl. A most megjelent kötet fon-tos célja, hogy ne merüljenek feledésbe az akkor történtek, az egyének és közösségek sorsát mélyen be-folyásoló események. Csak ezek ismeretében válhatnak érthetõvé a késõbbi történések, csak így lehetteljes a múltunkról alkotott kép.

A bevezetõ tanulmány a kitelepítések hátterét, elõzményeit mutatja be, és a község rövid történetétismerteti. Itt kerül közlésre Besenyi Vendelnek a kuláküldözésekrõl készült tanulmánya. A következõfejezetben a kitelepítettek és a befogadók emlékezései, életrajzai kapnak helyet. A visszaemlékezéseknyomán két oldalról, a kitelepítettek és a befogadók szemszögébõl tekinthet vissza az olvasó egy kisjászsági község történetének legnehezebb, legfájdalmasabb idõszakára, és az ott élõ budapesti és helyilakosok mindennapjaira. A harmadik rész korabeli dokumentumokat, rendeleteket, levéltári forrásokattartalmaz. A kötet összeállítását kezdettõl nagy érdeklõdés, õszinte támogató és segítõ szándék kísérte.A boldogháziak ma is szeretettel gondolnak az egykori budapesti „vendégekre”, számos történetet, ked-ves emlékeket õriznek róluk, amit szívesen osztottak meg, beleszõve az emlékezésekbe saját családjukátélt szenvedését is. A budapestiek közül pedig többen elmondták, hogy sokáig beszélni sem mertek er-rõl az idõrõl, és bár fájdalmas volt az emlékezés, mégis fontosnak tartották, hogy ilyen módon is õriz-zék szüleik, nagyszüleik emlékét, emberi tartásuk példáit. Meghatott szavakkal emlékeztek a semmibõlis adakozó boldogháziak emberségére, ami megkönnyítette a megpróbáltatások elviselését.

A kötetben a legfontosabb szerepet a visszaemlékezések kapták. Az eddigi visszajelzések azt bizo-nyítják, hogy egy-egy emberközeli, megélt élmény, egy egykori kisgyermek szívszorító, töredékes em-lékképe nagyobb erejû vádirat az embertelen rendszer ellen, mint sok elvont, nehezen követhetõ törté-neti tanulmány. Emlékek, sorsok, életutak. Olykor csupán néhány villanás a gyermekkor tovatûnõ em-lékeibõl, olykor tükörcserepekbõl visszatükrözõdõ emlékképek, míg máskor élettörténetek idézõdnekfel a kötet lapjain. Az érintettek többsége sajnos már nem tudott emlékezni. Helyettük is szóltak gyer-mekeik, unokáik, mert úgy gondolták, hogy az emlékezések, még ha olykor fájóak is, reményt adnak, s

60

talán gyógyulást is hoznak. Bizonyítják, hogy a zsarnokság soha nem képes elpusztítani az alapvetõemberi értékeket. hogy az emberi jóság erõsebb a gonoszságnál, és hogy az emlékezet erõsebb, mint afeledés.

Kitelepítettek és befogadók. Két, sok tekintetben különbözõ világ tagjai hatvan évvel ezelõtt együtt,egy fedél alatt éltek a boldogházi tanyákon. Közös vonásuk a szó legnemesebb értelmében vett ember-ség volt, amit a legnehezebb helyzetben, a legnyomorúságosabb körülmények között is megõriztek.Emberek maradtak az embertelenségben. Több mint 60 év elteltével jelképesen ismét együtt lehetnek akötet lapjain. A vasútállomás épületén elhelyezett emléktábla mellett most már ez a kötet is õrzi aJászboldogházára kitelepítettek és a befogadó családok emlékét.

Papp Izabella

Nemzetközi szoborpark AranyosgadánybanAranyosgadány kis falu Pécs közelében. Lakóinak száma 334, nincs látnivalója, híres épületei. Mi

teszi vonzóvá? A csend, a jó levegõ és Pécs közelsége (14 km). Valószínûleg ezek a szempontok vezet-ték dr. Horváth Csaba tanszékvezetõ docenst (PTE Politológiai Tanszék), amikor egy birtokot vásárolta faluban. Ehhez a birtokhoz egy nagy és szép kert is tartozott. Az aktív pihenés mellett felmerült a kert-hasznosítás olyan formája, mint egy mûvésztelep megszervezése. Két motiváló tényezõ segített ebben:egy határ menti horvát faluval való régi jó kapcsolat (Ernestinovo, 1000 lakos, Eszéktõl 10 km), aholmár 25 éve mûködött egy mûvészeti alkotótábor, jelentõs sikerrel. A másik tényezõ: Horváth doktoréletre hívója és életben tartója a Pécs-Baranyai Értelmiségi Egyesületnek, melynek égisze alatt egysze-rûvé vált a mûvészeti alkotótábor megszervezése, fenntartása, mûködtetése. Az Értelmiségi Kör tagjaiértõ nézõi az alkotó folyamatoknak, az elkészült mûveknek.Segítenek a napi teendõk megoldásában (a mûvészek ellátásaegy héten keresztül, mecénások toborzása, felkutatása, az elké-szült mûvek vándorkiállításon való bemutatása, stb.).

A mûvésztelepek, alkotótáborok kezdete a XIX. század el-sõ, középsõ harmadára tehetõ. 1830 körül az új francia festé-szet képviselõi (Corot, Milet, Rousseau, stb.) a tájkép megújí-tása céljából elvonultak egy alkotótáborba (Fontainebleuba,majd késõbb Barbizonba), azzal a céllal, hogy közös alapelvei-ket a gyakorlatba átültessék. Késõbb a festõk, akik a tájképfes-tészetet a természetben való festéssel igyekeztek megújítani,barbizoni iskola néven csoportosultak, és lettek világhírûek.Hazánkban a Nagybányai Iskola volt a XX. század elején alegismertebb és legeredményesebb szellemi mûhely. Ezt köve-tõen rohamosan terjedtek az alkotótáborok, mert a mûvészekrájöttek „az együttalkotás” hasznosságára. A legismertebbek(és legtovább élõk): Szentendre, Szolnok, Gödöllõ, Hódmezõ-vásárhely. Ezek az alkotótáborok késõbb „szakosodtak”, ígyNagyharsányban és Kecskeméten gyûltek össze a keramiku-sok, Nagyatádon a faszobrászok mûvelõi találkoztak. A szak-mai eszmecsere mellett a mûvészek megismerik egymás esz-mevilágát, életfilozófiáját. Hatnak egymásra, átvesznek tech-nikai megoldásokat, tanácsokkal „belejavítanak” egymás mû-veibe. Közös kiállításokat szerveznek a táborban alkotott mû-vekbõl (lásd a rövid életû szekszárdi szobrásztelep gyakorlatát,amely különösen az elsõ idõszakában, igen sikeres volt).

Az aranyosgadányi alkotótelep 2006-ban nyílt meg. A hor-vátországi szervezõkkel kölcsönös látogatás elõzte meg azegyhetesre tervezett rendezvényt (2005). A 2006-os „nyitány”során szobrászok és festõk voltak jelen alkotóként. A festõk ésgrafikusok késõbb létszámukban csökkentek, a kõszobrászat isvisszaszorult, mivel a mûvet egy hét alatt be kell fejezni. Há-

61

Mato Tijartovics: Jézus teste

rom-négy éve a festészet megszûnt fõként a drága alapanyagokmiatt. A környezõ erdõk viszont igen értékes fákból állnak, ezkedvezett a faszobrászok mindent kiszorító jelenlétének.

Az eddigi (évente egy hét jelenlét során) elkészült mûvekszáma 80 szobor és 40 kép. A képek az aranyosgadányi iskolá-ban nyertek elhelyezést és galéria jelleggel megtekinthetõk. Akerti szabadtéri faszobor kiállítás és az iskolai képgaléria ál-landóan látogatható (kulcs az önkormányzatnál). Az alkotó-mûvész teljes ellátást és tiszteletdíjat kap, és egy mûvét hagyjaaz alkotótelepen. Ez vonatkozik az alapanyagokra is. A zömé-ben faszobrok, esetleg képek mecénásokhoz vagy a kertbe ke-rülnek, hol megtekinthetõk. A környéken való vándorkiállításcsak a képekre, grafikákra vonatkozhat, a szobrok – technikaifeltételek hiányában – nem szállíthatók. Évente kétszer Hor-váth Csaba kerti partit szervez barátainak, kollégáinak, más ér-telmiségi klubok tisztségviselõinek a kész és kiállított szobrokbemutatására. Felmerült, hogy a késõbbiekben ezeken a talál-kozókon mûvészettörténeti vagy társmûvészeti elõadások iselhangozhatnának.

Az alkotótáborba való jelentkezés a mûvész feladata. Arészvételrõl a pécsi mûvészek egy felkért csoportja dönt. Lét-szám 10–11 fõ, ennek egyharmada elsõ jelentkezõ, kétharma-da visszatérõ. Horváth doktor szerint szlovén, román, szerb,osztrák mûvészekkel való bõvítés is elképzelhetõ a közeljövõ-ben. Egy mûvész egyhetes alkotói jelenléte 1,1 millió forintbakerül. Ezt az alkotások eladásából, mecénásoktól és az Értel-miségi Egyesület tagjainak áldozatkészségétõl remélik a szer-vezõk. Ez a tényezõ nehézséget jelent a bõvítésben, fõleg anemzetközivé válásban.

Az ilyen jellegû mûvészeti alkotótáborok legfontosabberedményei a létrejött alkotások. De nem elhanyagolhatók ahatár menti barátkozások eredményei, tapasztalatcseréi. És

mindez akkor, amikor anyagi források híján a dél-dunántúli mûvésztelepek sorra megszûnnek (pl.Pécsvárad, Kozármisleny, Sellye, Nagyharsány). Az ehhez hasonló törekvések szervesen illeszkedneka kultúrpolitika és vidékfejlesztés alapelveibe is. A gyarapodó alkotások, melyek az Értelmiségi Egye-sület tulajdonát képezik, jól kiegészítik Pécs és a Dél-Dunántúl kulturális eseménytárát.

Gesztesi Tamás

Para-vallási jelenségek antropológiaivizsgálata SzegedenEgy ígéretes kezdeményezés margójára

A Magyar Tudományos Akadémia Szegeden mûködõ Vallási Kutató Csoportja, valamint a SzegediTudományegyetem Vallástudományi Tanszéke szervezésében került sor 2013. november 20-án a szege-di egyetem Bölcsészettudományi Karának konferencia-termében a Sámán sámán hátán – A kortárs po-gányság multidiszciplináris vizsgálata címû konferenciára. Elöljáróban kiemeljük, hogy a szervezéskorrekt és európai mentalitású volt. E-mail-en pontos programot kaptunk elõre. A konferencia levezeté-se idõtartó volt, mégis elegendõ lehetõséget kaptunk a kérdésekre, amelyeket minden elõadóhoz köz-vetlen elõadása után intézhettünk. Éltek is ezzel a jelenlévõk: több elõadó három-négy kérdést is kapott– ám ez mégsem okozott a programban csúszást. Mintha netán ismét skandináv nemzetközi konferenci-án lettem volna… Dicsérendõ, hogy a konferencia kezdetén azt is elmondták pontosan a házigazdák,hogyan illeszkedik a rendezvény a két anyaszervezet kutatási profiljába, s hogyan kezdõdtek ezek a ku-

62

Rocskár Sándor: Kanász

tatások a nevezett szegedi tanszéken, valamint az ugyanott mûködõ akadémiai kutatócsoportban, illetvemi a viszonyuk az ott folyó más kutatásokhoz.

Csernus Sándor, az SzTE BTK dékánjának megnyitója hasonlóan informatív, tárgyilagos volt. Is-mertette azt is, milyen párhuzamos konferenciák zajlanak az egyetemen, illetve a Szegedi AkadémiaiBizottságban. Ezzel képet kaptunk az egyetemen és a szegedi tudományos élet jellegérõl általában is,két mondatban.

Szilárdi Réka A magyar kortárs pogány narratívumok nemzeti identitáskonstrukciói c. elõadásábanazt is elmondta, miért ezt a témát és milyen módszerrel kutatja: fõleg interneten elérhetõ szövegek tarta-lomelemzésére épített, jóllehet maga is többször járt a terepen, illetve lakott Wicca-táborokban és résztvett egyéb újpogány közösségek rendezvényein. Ezek a közösségek azonban sok esetben elutasítóak aképzett, sõt akadémikus világból érkezõ érdeklõdõkkel szemben (jóllehet az ellenkezõje is igaz: né-mely esetben direkt örülnek, hogy végre felfigyel rájuk az értelmiségi világ); a terepmunkán gyûjtöttanyagok tehát szerinte nem adhatnak a teljes mezõt lefedõ mintát, noha személyes tapasztalatként a ku-tatásban is felhasználható anyagokat szolgáltatnak. Bõ szakirodalmi hivatkozásokat adott a vizuálisprezentációban, amelyeket kommentált is, ezzel elõsegítve a szakmai hasznosítást. Azt még mindignem tudjuk, hogy ezek az újpogány közösségek mennyiben szubkultúrák és mennyiben nem azok; báregyik válaszában utalt az elõadó arra, hogy az „urbanus-paganus” dichotómia már nem tartható. Szub-kultúra viszont fõleg urbánus közegben alakul ki – véli a recenzens–, még az intelligens elitbõl is törté-nik szociokulturális mobilitás a szubkultúrába. Továbbá, nem érthetünk egyet azzal, hogy a Wicca-vagy a Druida-kultusz is ugyanúgy vallás, mint ahogyan a „történelmi egyházak” is vallásokat képvi-selnek.

Bali János „Kortárs õsmagyarok”: Mítosz és kultúra c. elõadásában a napjainkban oly sokat vitatottõsmagyarkodó jelenségeket adatolta szemléltetéssel. A külföldi párhuzamokra s az elméleti háttérre va-ló utalás üdvözlendõ. Megjegyezzük ugyanakkor, hogy a bemutatott példák földrajzi elemzése még el-végezhetõ lenne: miért pont G. városban alakulhat ki az õsmagyar lakópark, ahol egyébként a tradicio-nális vallások is átlagon felül reprezentáltak; az ettõl tíz kilométerre fekvõ P. városban viszont a balol-dali kis- és középpolgárság dominál, ahol több neoprotestáns kisegyház is intézményt tart fenn, és a val-lássá avanzsált nemzeti neo-táltosok nem tudnának ekkora teret hódítani. Tehát az adatgazdag elõadástovábbi szociológiai vizsgálatokra csábít, amelyek egyébként is elengedhetetlenek.

Povedák István Láthatatlan határok – A keresztény – újpogány szinkretizmus címen hézagpótló s azegész témakört elméletileg megalapozó elõadást prezentált, gazdag vizuális szemléltetéssel. Azújpogány kultuszok szabadon és fenntartások nélkül használják a keresztény elemeket, jelképeket, eze-ket újra- s átértelmezve saját céljaikra. Dokumentumokkal bizonyította viszont az elõadó, hogy amíg avezetõ keresztény egyházak erõs exkluzivizmussal védik pozícióikat, addig ezzel az intézményi elzár-kózással ellentétben az egyes papok, mint magánszemélyek, jelen lehetnek szinkretista jellegû rendez-vényeken, ahol õket elismeréssel is fogadják. A jól illusztrált és axiális témát feszegetõ munkát a továb-bi nagy szintézisek felé biztatjuk.

Csáji László Koppány Belakjuk környezetünket és az internetet! Lokalitás és/vagy hálózatiság. Val-lásantropológiai elemzés a közösségkonstrukció lokális és hálózati tereinek, szervezõdésének összefüg-géseirõl c. elõadása hosszú címével is mutatja, hogy az elõadó saját hipotézisét egészíti ki az esettanul-mánnyal, amely teóriát a kulturális tér és kulturális idõ modelljét a szerzõ korábbi terepmunkái, földraj-zilag is több, távol esõ kultúrkör helyszíni vizsgálata s összehasonlítása nyomán dolgozott ki koherensegésszé. Mivel a recenzens hallotta néhány korábbi elõadását is, átfogó hipotézisalkotását üdvözölheti;feltételezzük azonban, hogy publikált változatában (vagy eljövendõ könyvében) gondot fordít rá a szer-zõ, hogy a teoretikus konstrukcióját nem ismerõk számára is több saját elméleti bevezetõt adjon.

Nagy Zoltán Sámántánc a konferencián: a néprajztudomány teologizálódása Oroszországban kite-kintést jelentett a nacionalista pravoszlávián formálódott, ugyanakkor a multikulturális orosz biroda-lom ázsiai hatásokat is magába olvasztó világára. Manapság elsorvadt az orosz nyelv ismerete, s eztössztársadalmi szinten kézenfekvõnek tarthatjuk, a kutatók világában viszont bûnnek. Ezért e témavá-lasztás módszertani példa másoknak is.

Farkas Judit Újpogányság, ökopogányság és a magyar ökofalvak c. elõadása bevallottan olyan kö-zösségekkel foglalkozik, amelyeket nem tekint a szerzõ újpogányoknak (ám akkor miért itt ad elõ ró-luk?), hanem sajátos és heterogén jellegük okán vizsgálja õket. Munkájának legfõbb értékét abban lát-juk, hogy terepmunkán alapul. Antropológusnak a személyes tapasztalat mindig értékesebbé teszi mun-káját. Véleményünk szerint a valláspótlék elemei jelen vannak ezeknek a zöld közösségeknek az ideo-lógiáiban is, amelyek az elõadás alapján szinkretisták és heterogének.

63

Kolozsi Ádám Nem leszünk gyarmat. Antikolonializmus, exotizmus és autenticitásigény a pogánynarratívákban címen a manapság erõsen exkluzív magyar mozgalmakat szövegek alapján elemzi, s ez-zel hozzájárul a nagyon aktuális jelenségek objektív vizsgálatához.

Szeverényi Sándor A nemzeti oktató ponyva nyomában c. az ál-történelmi regények és a modern lek-tûr (vagy ennek legalját jelentõ) tömegirodalmat gazdag anyagon és tipologizálva, csoportosítva mutat-ta be. Feltétlen üdvözölhetjük, hogy a finnugor nyelvész ezen a területen is érvényesíti logikáját, anali-záló képességét. (Csak azt nem definiálta explicit módon, hol a határ a történelmi s ál-történelmi regényközt.) Az anyag bemutatásán és osztályozásán túl azonban kérdõjel marad bennünk, hogy ez a dömpingcsupán a társadalom szellemi sekélyesedését jelentõ veszély vagy a posztmodern kisembernek agyon-hajszoltságában és kimerültségében oldódást, felnõtteknek való mesét jelent-e? Hiszen amit a tömegekfogyasztanak, azt megállítani nem tudjuk, akárhogyan is értékeljük. Arra viszont az írástudók felelõssé-ge kötelezne, hogy ennek a hatásait is megrajzoljuk: vajon eljött-e már Aldous Huxley „Szép új világa”,melyben a delta- s epszilon-kasztok beszûkült emberei csak az anyagi s a szellemi „szómát”, a kábszertfogyasztják?

Szigeti Jenõ neoprotestáns egyháztörténész, a magyar valláskutatás egyik „nagy öregje” megcsil-logtatta mûvelõdéstörténeti kincsestárát Túlvilági kalandok. Adalékok a magyarországi spiritizmus tör-ténetéhez címû elõadásában, amely alapos adatgazdagságával bõvíti ismereteinket. Mirõl is? Valláspót-lékról, modern mágiáról, babonáról? Az elméleti tisztázás felé is fontos lépéseket tett, ha és amennyi-ben a publikációban kitér az elõadás idõkereteire hivatkozással rövidített részekre, úgy a mûvelõdéstör-téneti érdekességekbõl az elméleti tudomány, a gyûjtögetésbõl szintézis válhat. Földvári Sándor Achiromantia mint a két háború közti budapesti középosztály valláspótléka Majthényi György példájáncímmel mutatta meg, hogy a pszichológiai tréningre való igény implikálhat bizonyos valláspótlékokat,amelyek adott esetben társadalmi réteghez köthetõk (urbánus közép- és nagypolgárság). Hubbes LászlóAttila Új magyar mitológia? Tapasztalatok és kihívások fõként azért üdvözlendõ, mert a fogalmi-elmé-leti tisztázás felé törekedett, ugyanakkor konkrét kutatási anyagot is hozott.

Mindenre nem térhet ki terjedelmi okokból sem a recenzens, ezért az utolsó szekcióról összefoglaló-an elmondjuk, hogy a konferenciának címet adó modern sámánok jelenségével talán ez foglalkozottleginkább. Illés Anna Két példa az újtáltosság mitológiájának jelenkori megkonstruálására; Máthé Ve-ronika A Yotengrit tanításai a közösség vezetõivel készült interjúk alapján, valamint Molnár BiankaMagyar táltos hagyományõrzés, mint „mankó” a személyiségfejlõdéshez talán a legközelebb visz ah-hoz az elméleti-fogalmi distinkcióhoz, amelyre több vonatkozásban felhívtuk a figyelmet. A konferen-cia zárásaként a jelenlévõk tettek is erre további lépéseket „összegzés” címen. Reméljük, ez is teret kapa kötetben, vagy ha nem, egy késõbbi konferencián.

A vallás, a valláspótlék és a modern kultuszok fogalma remélhetõleg további hasonló programok so-rán finomítást nyerhet. A recenzens nem ringatja magát abban az illúzióban, hogy létezik tökéletesenobjektív ismertetés; ellenkezõleg: a mégoly tiszta szakmai becsülettel írt beszámoló is tükrözi szerzõjé-nek szakterületét. Ezért felvállaljuk, hogy a jelen esetben filozófus, teológus és nyelvész képzettségû,publikációs munkásságára nézve pedig egyháztörténész tollából született e tudósítás, ezért az ilyen irá-nyú fogalmi tisztázásokat és vallástudományi általánosításokat kérjük számon. Valamint azt, miért nemtudtuk meg, hogy mi a sámán a modern világban – hiszen, ha tradicionális értelemben tekintjük, akkorcsupán egyetlen elõadás vonultatott fel valóban sámánokat. Az is kevés, ha kereszténység elõtti kultu-szok felélesztésérõl beszélünk, mivel ez Európa-centrikus, ám itt sem mûködik. A világban sok vallásvan, amelyek a globalizáció korában keresztül-kasul hatnak a földgolyón, és nem egyértelmû, sõt értel-metlen kérdés lenne, hogy például a Közép-Ázsiában élõ, s a felszínesen elsajátított iszlám elemeit ahelyi kultuszhagyományokkal vegyítõ neo-szúfizmus vajon elõ- vagy utóidejû-e a kereszténységgel?(Ezt viszont nem kérdezte meg senki.) Továbbá, Popper Péter (aki nemcsak nemzetközi színvonalon ál-ló pszichoterapeuta s valláskutató volt, hanem a buddhizmustól a judaizmusig több világnézetet a kuta-tó személyes tapasztalatával is átélt) erre többször is rámutatott: a kereszténység után soha senki nemélheti például a szexualitást az antik görögök lelkületével (bûntudat nélkül), mert aki keresztény kultú-rában szocializálódott, a tudatalattijában ennek nyomait örökre hordja még akkor is, ha tudatában szakítvele. Miként is definiáljuk akkor a „kereszténység elõtti” fogalmát? Azután, szerencsésebbnek tarta-nánk a hagyományos vallások és kultuszok esetén a beleszületett, a modern eklektikus rendszerek ese-tén a választott jelleg vizsgálatát is.

Disztingválást kíván az identitás vizsgálata is: például egy görög katolikus esetén a mai napig egészéletét, személyiségét meghatározza, hogy õ bizánci rítusú katolikus (urbánus, értelmiségi környezetbenis), amint Bubnó Tamás, a Szent Efrém Kórus vezetõje többször is ezt nyilatkozta. Más felekezetek ese-tén viszont ez nem így mûködik. Továbbá, a konferencia címében hirdetett sámánizmusnak éppen az a

64

lényege, hogy a transzcendens világgal és földi létünkkel egyaránt kapcsolatot teremtve, az életmódegészét átfogó világnézet (már vallás?), amelyet a történelmi vallások mindenütt visszaszorítottak,nemcsak a kereszténység, de például a buddhizmus is. Az újpogány jelenségek mennyiben újsámánirendszerek? Mennyiben vallások? Teszem azt, a Wicca-vallás (ha már vallás!) és hasonló kultuszok kö-vetõi elvonulnak-e a munkahelyükön is elvégezni szertartásaikat, mint a modern világban az iszlámot(muszlim gyökerek nélkül) felvett fiatalok (Budapesten is) akár a munkaidõ megszakításával is elvég-zik a déli imájukat? Vagy léteznek-e hobby-kultuszok, és az újpogányoknál gyógyító újsámánok egy-szerûen a fizetõképes keresletet elégítik ki egy posztmodern kultusz-fogyasztó világban? – A vallás-tí-pusú rendszerek az egyén teljes életében annak minden cselekedetét meghatározták, döntéseiben útmu-tatót jelentettek. Formailag ezért vallás volt a marxizmus-leninizmus is, mégoly dicstelen történelmiszereplése dacára, mert a valódi híveinek minden élethelyzetben lelkiismereti „útmutatót” adott, amintLenin írta: „az eszme = értelem + érzelem + cselekvés”. (Amit persze Jakab levele nyomán a keresz-ténységtõl plagizált, ám ez más kérdés.) A tradicionális sámánizmus is holisztikus és totális: a követõiteljes életmódját áthatja, minden életvezetési – morális vagy egészségügyi – kérdésben egyértelmûdöntést implikáló hagyományrendszer. Aki viszont két bõrönddel a világot járja, mint neosámán (egyikelõadásban szereplõ példa), az több esetben csak színielõadást nyújt olyan fizetõképes fogyasztóknak,akik e cirkuszból hazamenve a posztmodern kapitalista világ mûködése szerint élnek és gondolkodnak.

A konferencián három elõadás is foglalkozott a mitológiává elõlépõ nemzeti (magyar) identitással.Nos, aki már úgy él, hogy Szittya-körúton rendezi be a lakását (fent említett G-városi példa), vagy – te-szi hozzá a recenzens –, aki vasárnapi ebédjéhez azért nem vásárol sört, mert „magyar ember bortiszik”, illetve keresi az élelmiszerboltban a magyar termék márkajelzéssel ellátott „magyar citromot” is– az bár tartson a lemezes tarsolyában Visa-kártyát, vezessen nyugati személygépkocsit, õ már életvitel-ét egészében átható vallást követ, amely ontológiai kérdéseket is megválaszol, ha tanult ideológusokkaldolgoztat. Ez már vallás-e, vagy csupán életfilozófia? Önálló konferenciát kitölthetõ problémakör.

Remélhetõ, hogy a bemutatott mikro-kutatások további konferenciákon kaphatják meg teoretikusfeldolgozásukat a vallásfilozófia s a komparatív vallástudomány részérõl, vagy itt, vagy ezt más kutató-mûhelyek teszik meg. A publikáció s a folytatás feltétlenül indokolt.

Földvári Sándor

Gyárfás István emlékezeteA múlt magyar tudósai között méltán tartjuk számon Gyárfás Istvánt, a kunok történetíróját. A re-

formkorban nevelkedett ifjú Kiskunhalason, majd Debrecenben járt iskolába. Ismereteket és tapasztala-tokat szerzett Pesten, Pozsonyban, Eperjesen. Tanárai, barátai és a kor szelleme hatására nem elégedettmeg a családban öröklõdõ papi pálya lehetõségével, világi pályára lépett. Jogász lett. Ezen végzettségebiztosította családja számára élete végéig a megélhetést és a karriert. A Jászkunságban élõ, oda kötõdõszéles látókörû, kerületi és városi tisztségeket betöltõ Gyárfás részt vett a magyar közigazgatás megre-formálásában, amelybe beletartozott az igazságszolgáltatás megújítása, a partikuláris kiváltságok meg-szüntetése és Jász-Nagykun-Szolnok vármegye létrehozása is.

Mind emellett élénk érdeklõdést mutatott a kunok eredete, története iránt. Minden lehetõséget ki-használva gyûjtötte a levéltári forrásokat, járatta a korabeli lapokat, megvásárolta a legfrissebb könyve-ket, kapcsolatot épített ki a kor neves tudósaival, széles körû levelezést folytatott. Hamar rátalált fõ ku-tatási témájára, amely élete végéig foglalkoztatta. Önéletírásában említi, hogy 1858-ban kezdett anya-got gyûjteni a jászkunok nagyobb történetéhez. 1867-ben pedig azt írja a Debreceni Kollégiumba, hogy„Én már 7–8 év óta hivataltól üres idõmet a’jászkunok története megírására fordítom”. Tény, hogy elsõjelentõsebb írása 1865-ben jelent meg a jászkunok történetérõl, míg nagy összefoglalójának csak elsõkét kötete látott napvilágot életében, de tudóstársai még két kötetet kiadtak. Terve az volt, hogy 1848-igmegírja a jászkunok történetét, de ez korai halála miatt nem következett be. Tudományos körökben iselismerték munkáját. 1878-ban lett a Magyar Tudományos Akadémia levelezõ tagja. Élete folyamán aszintén kiskunhalasi Szilády Áron nyelvész és irodalomkutatóval volt legbensõbb baráti és munkakap-csolata. De kapcsolatot tartott fenn Nagy Ivánnal, Szorényi Józseffel, Pesthy Frigyessel, Pulszky Fe-renccel is. Tisztelettel emlékezett meg az Akadémia felolvasó ülésén Jerney Jánosról. Õróla pedig Szil-ágyi Sándor mondott méltató beszédet 1887-ben.

65

Kutatásait pozitivista történelemszemlélettel végezte. Nagy hatással volt rá egykori tanára, HorvátIstván. Hihetetlen munkabírással minden idejét és lehetõségét kihasználva gyûjtötte anyagát. Sok köny-vet megvásárolt, másokat kölcsönzött. 1867-ben például a Debreceni Kollégium Könyvtárából francianyelvû könyveket, térképeket, útleírásokat kért kölcsön. Helyszínen tanulmányozta a levéltári forráso-kat, máskor ki is kölcsönözte azokat (pl. Egerbõl, Jászberénybõl). 1864-ban arról számol be Ráth Kár-olynak, hogy „1230–1722 évig terjedõ idõtõl 350 darabot meghaladó [...] oklevelet másoltam”. Idõn-ként megbízta egy-egy barátját, ismerõsét, hogy szerezze be a legújabb könyvet, vagy írjon ki számáraadatokat. Például erre kérte Szilády Áront, amikor Bécsbe ment. Vagy érdeklõdött Pesty Frigyestõl,hogy van-e adata Zetelelakáról? A fellelt adatokat pontos bibliográfiával feljegyezte.

Összegyûjtött anyagából írásai csak részben és ma már leginkább hozzáférhetetlen folyóiratokbanjelentek meg. A mezõgazdasági, jogi szaklapokon túl rendszeresen publikált a Századokban, az Arche-ológiai Értesítõben. Az 1868-ban Jászberényben megjelenõ lapnak, a Jászkunságnak pedig megszûnté-ig állandó szerzõje volt. Írt bele történeti, jogi és egyéb ismeretterjesztõ cikkeket. Fontosnak tartotta aJászkunság lakóinak tájékoztatását. Könyvei olvasótáborát is ezen lapok hasábjain igyekezett toboroz-ni.

Szerteágazó munkájának egyes tézisein ma már a tudomány túllépett, de tevékenységének így ismegmaradt számos értéke. Olyan adatokat tárt fel és mentett meg a mai kutatók számára, amelyek ere-deti forrásai részben elpusztultak.

Kéziratának, jegyzeteinek csak egy része maradt fenn. Egy doboznyi anyagot a Ráday Levéltár õriz.Fõleg levelezései más gyûjteményekben találhatók. Az Akadémia Kézirattára õrzi több száz (344 db)levelét, melyeket Szilády Áronhoz írt. A Debreceni Kollégium kézirattárában nyolc Gyárfás István le-vél található. A kiskunhalasi Múzeumba került a hozzá írt levelek többsége. De található dokumentum aSzéchenyi Könyvtár Kézirattárában és a Nemzeti Múzeumban is. Fõiskolai jegyzetei közül hármatõriznek közgyûjtemények. Családi címer, gyászjelentés a halasi Múzeumban, fénykép az MTA fotótá-rában van. A Biczó Géza által festett arcképet a halasi Szilády Áron Gimnázium õrzi. Feltárásra vármég a halasi Református Gimnázium régi könyvanyaga, ahová 2016 kötetes könyvtára került1894-ben. Nem vettük még számba az Országos Levéltár, a Jászkun Levéltár és az erdélyi gyûjtemé-nyek anyagát. További elemzésre vár Gyárfás István és Gyárfás Tihamér családjának esetleges kapcso-lódása, a Kolozsvári Állami Levéltárban õrzött Gyárfás dokumentumok és a Kolozsvári Farkas utcaireformátus templomban látható Gyárfás címerek. Az anyagfeltárást befejezve szeretnénk közzé tenniGyárfás Istvánnak a különbözõ helyeken õrzött hagyatékát (levelezését, ma már hozzáférhetetlen írása-it és egyéb dokumentumokat).

2013. június 7-én egy szolnoki emlékülés keretében arra vállalkoztunk néhányan, hogy Gyárfás Ist-ván tudományos munkásságát a megjelent írások, könyvek tükrében mutassuk be. A rendezõ aJász-Nagykun-Szolnok Megyei Tudományos Egyesület, a levezetõ elnök Szakál Aurél kiskunhalasimúzeumigazgató volt. A közel két évszázada született és 130 éve meghalt kutató sokirányú munkássá-gának egy-egy szeletét mutatták be az elõadók: Bánkiné Molnár Erzsébet, Bagi Gábor történészek,Nagy Janka Teodóra jogtörténész, Selmeczi László és Pálóczi Horváth András régészek, Vásáry Istvánnyelvész, Örsi Julianna és Simon András néprajzos kutatók, akik számára a Gyárfás István által átörö-kített anyag olyan kincsesbánya, amelyre méltán hivatkoznak a tudományos és ismeretterjesztõ írások-ban is. Munkássága közismert, de nem eléggé megbecsült. Emlékülésünkkel és tervezett kiadványaink-kal ezen szeretnénk javítani. Az utókor figyelmébe ajánljuk a jászkunok kiváló tudósát. Emlékezzünkrá méltón!

Örsi Julianna

Gyõri Jánosné születésnapi köszöntése2013. október 16-án délelõtt Gyõri Jánosné Szentpéteri Julianna jászkiséri nyugalmazott népmûve-

lõ 80 éves születésnapi köszöntésére gyûltek össze a meghívottak a jászberényi Városháza dísztermé-ben, ahol elsõként a Jászsági Hagyományõrzõ Egylet jászsági dalcsokrában gyönyörködhettek a megje-lentek. A rendezõk (a Jász Múzeum, a Jász Múzeumért Alapítvány, a szolnoki Damjanich János Múze-um és a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Honismereti Egyesület) nevében Hortiné dr. Bathó Edit múze-umigazgató méltatta Jucika néni több évtizedes népmûvelõi és honismereti tevékenységét.

66

Gyõri Jánosné Szentpéteri Julianna 1933. október27-én született Jászkiséren, és elemi iskoláit is ott vé-gezte. A II. világháború az õ családjuk életét is kilá-tástalanná tette, mindenüket elvették, az édesapja ra-kodómunkásként próbálta biztosítani a család megél-hetését. Ilyen körülmények között szóba sem jöhetettlányuk továbbtanulása. Tizennyolc évesen ismertemeg késõbbi férjét, Gyõri Jánost, akivel fiatalon há-zasságot kötöttek. 1952-ben született meg egyetlenfiuk, János, aki a jogi pályát választotta. Jucika nénikésõbb a család mellett, felnõtt fejjel végezte el isko-láit, és váltotta valóra dédelgetett álmait. 1963-banférjétõl átvette a jászkiséri mûvelõdési ház igazgatá-sát, de közben továbbra is kitartóan képezte magát.1970-ben elvégezte az ELTE történelem-népmûvelésszakát. Ettõl kezdve érdeklõdésében hangsúlyos sze-repet kapott a szülõföld ismerete, s a honismeretimunkában legfõbb segítõje lett férjének, a Csete Ba-lázs Honismereti Szakkör vezetõjének.

1975-tõl a megyei honismereti bázishely vezetõjelett. Részt vett a Megyei Honismereti Egyesületmunkájában, de részese volt az akkori NépmûvelésiIntézet „nyitott ház”, játszóház kísérletének is. Az õigazgatása alatt épület fel 1984-ben a Makovecz Imretervezte Mûvelõdés Háza is. Az új építmény számosnagyhírû rendezvénynek adott otthont: emlékünnep-ségek (Rákóczi Ferenc, Kossuth Lajos, Csete Balázsstb.), hagyományõrzõ rendezvények: Apáról Fiúrahagyományõrzõ bemutató, játszóházak stb.

1989-ben nyugállományba vonult, de továbbra is nagy lelkesedéssel és kitartással folytatta a honis-mereti munkát. Az õ nevéhez fûzõdik az országos hírûvé vált játszóházas foglalkozások beindítása,amely révén a régi jászkiséri gyermekjátékszerek az utókor számára megõrzésre kerültek. Ugyancsak õindította be a minden év december elején megrendezésre kerülõ Apáról Fiúra elnevezésû hagyomány-õrzõ bemutatót, amelynek sikere 24 év óta is töretlen. Rendkívül sokat dolgozott az 1981-ben megnyi-tott helytörténeti gyûjtemény és az 1995-ben átadott jász porta megvalósításáért, hiteles berendezéséértés mûködtetéséért. Ugyancsak elkötelezett munkát vállalt Jászkisér jeles szülötte, Csete Balázs rajzta-nár, néprajzkutató szellemi hagyatékának összegyûjtésében, megismerésében és az utókor számára va-ló megõrzésében. Mintegy húsz kisebb-nagyobb terjedelmû, helytörténeti és közmûvelõdési témájúcikke, tanulmánya jelent meg az elmúlt negyvenöt év alatt. Munkáját számos kitüntetéssel ismerték el:Kiváló Népmûvelõ (1980), Ortutay Emlékérem (1981), Bessenyei Díj (1988), Csete Balázs Emlékpla-kett (1993), Jászkisér Díszpolgára (1995), Notitia Hungariae Bél Mátyás Díj (1996), Jászságért Díj(1996), Jász-Nagykun-Szolnok Megyéért Díj (2004), Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Mûvészeti Köz-alapítvány Díja (2007).

Férjével, Gyõri Jánossal együtt egész életükben hittel végezték munkájukat, s példamutató tevé-kenységükkel kitörölhetetlenül beírták nevüket a Jászság honismereti mozgalmába.

A jászberényi Városháza dísztermében összegyûlt ünneplõ közönség tagjai õszinte szívvel mondtakköszönetet Jucika néninek a sok évtizedes elkötelezett, fáradhatatlan népmûvelõi és honismereti mun-kálkodásért. Köszöntötte az ünnepeltet a Jász Múzeum, a Jász Múzeumért Alapítvány, a szolnoki Dam-janich János Múzeum, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Honismereti Egyesület, a Csete Balázs Honis-mereti Egyesület, Jászkisér Város Önkormányzata és Mûvelõdési Háza, a Jászok Egyesülete, a Honis-mereti Szövetség, a KÉSZ Jászberényi Csoportja, a jászsági honismereti szakkörök vezetõi, és számosmagánszemély is. Az ünnepség késõbb a Jász Múzeumban születésnapi ebéddel folytatódott, amely so-rán terítékre került a – Bódiné Bagi Éva jászapáti cukrász által készített, jász mintával díszített – szüle-tésnapi torta is.

Hortiné Bathó Edit

67

Az ünnepelt (Bugyi Gábor felvétele)

Ötvenéves a jászjákóhalmiHorváth Péter Honismereti Szakkör

Ötven év. Két ifjúi kor. Igen jelentõs kor, hiszen a szakkör tagjai feltárták településük múltját, szá-mos kiállítás, rendezvény és nyomtatott kiadvány õrzi immár maradandóan ennek a jász településnekmúltját, létének jellegzetes vonásaival együtt. A meghívó sajátos kontúrokkal összegzi a legfontosabbmozzanatokat, és amint várták, valóban népes – több mint kétszáz fõs – rendezvény mutatta az ötven évcselekvési folyamatát és eredményeit. Az ünnepi rendezvény fõ támogatója a Polgári MagyarországértAlapítvány volt. Ennek következtében emlékidézõ kiadványok (Az elsõ tíz év története, 2014. évi kár-tyanaptár, a Kakasos Jézus nevû mûemlék üdvözlõlapja és egy tanyavilágról szóló kis könyv) mindenkiszámára maradandó emlékként jutottak el a meghívottakhoz.

2013. november 16-án tizenkét órára érkeztek meg a vendégek egészen távolról és közelrõl. Megjöt-tek Ózdról, Abonyból, Jászszentlászlóról és szinte minden jászsági településrõl, hogy részesei lehesse-nek a családias hangulatú megemlékezésnek. Elõször Papp István az alkalomhoz alakított võfélyversselköszöntötte a megjelenteket, majd Fodor István Ferenc szakkörvezetõ köszöntõje következett, ezt kö-vetõen a jászapáti Rácz Aladár Zeneiskola fúvósai Juhász Ádám vezényletével ünnepi hangulatot idéz-tek himnuszunk megszólaltatásával és emlékezetes mûsorukkal. Elõször modern zenemûvek hangzot-tak el, majd mulatós egyveleg keltett azonosulásig ható érdeklõdést, de ugyancsak nagy lelkesedésselfogadta a közönség a Honvéd Banda számait. Végül felhangzott a Jászkun induló. Igazi közönségsikervolt.

Fodor István Ferenc, a szakkör elsõ embere összefoglalta a fél évszázad történetének legfontosabbmozzanatait. Taglalta a nehézségeket, és részletesen bemutatta a honismereti szakkör sok-sok sikerét. Aszakkör feltárta és átmentette a település történetének meghatározó faktorait. Összefoglalóan megemlé-kezett arról a számos írásról, amely a tapasztalatokat örökíthetõvé tette. Ezután köszöntések következ-tek. Elõször az Országos Honismereti Szövetség alelnöke, dr. Rémiás Tibor mondott méltató beszédet,majd csaknem minden jász település képviselõje kedves szóval és ajándékkal idézte fel a fél évszázadmozzanatait. Kiemelkedett az ózdiak köszöntõje és Macsi Sándor mosolygós-kedves mondandója,amelyet átszõtt a derû és a humor. Végezetül Papp István köszöntötte a szakkör második és mostani ve-zetõjét, Fodor István Ferencet, utalva számos kitüntetésére, amelyek a komoly és tartalmas munka elis-merését jelentették és jelentik.

A Fodor Dénes vezette helyi énekkar idézte meg II. Rákóczi Ferenc és a kurucok emlékét. Meghatóvolt a Rákóczi-nóta, de az Árokszálláson fennmaradt Thököly-nóta is. Aztán népdalok csendültek fel.Szabó Boldizsár szólója erdélyi tájakat, hangulatokat idézett szívre hatóan. Újra hallhattuk más elõ-adásban a Jászkunsági gyerek vagyok hatásos számot is.

A koszorúzás emlékezõ hangulatot mélyített el. Megkoszorúzták a névadó Horváth Péter szülõházahelyén álló iskolaépületen levõ emléktáblát, igazán emelkedett ünnepi hangulatban. Innen a népes tisz-telgõ vendégsereg átvonult a Horváth Péter helytörténeti gyûjtemény épületébe, ahol Váradi Zoltánszakköralapító emléktáblájának koszorúzásra került sor, akinek dédunokája és ükunokája is jelen volt.

Az ünnepi étel hagyományosan „birgepörkölt” volt, ami igazán ízlett a vendégeknek. FelolvastatottPócs János országgyûlési képviselõ fõvédnök emelkedett hangulatú levele (õ is aznap volt 50 éves),amely nyilvánvalóvá tette, hogy a honismereti tevékenység mai életünknek szerves része, és a szerzõvéleménye szerint megnemesíti napjaink életét is.

Számos ismerõssel találkozhattam az öröm és az emlékidézés jegyében. Egykori gimnáziumi osz-tálytárs, több tanítvány, egykori kolléga, rokon révén sikerült megidézni az ötven év jeles pillanatait.De öröm volt egyszerûen csak látni az egykoriakat, hogy valóban érzékelhessük összetartozásunknakaz idõ múlásában is megmutatkozó erejét.

Farkas Ferenc

68

In memoriam

Kiss András (1922–2013)Szomorú hír érkezett Kolozsvárról: 2013. novem-

ber 17-én, 91 éves korában elhunyt Kiss András nyu-galmazott fõlevéltáros, a Magyar Tudományos Aka-démia köztestületi külsõ tagja, az Erdélyi Múzeum-Egyesület egykori fõtitkára és alelnöke, az erdélyimagyar levéltárosok doyenje. Kiss András az erdélyimagyar tudománytörténet nagy alakjának, KelemenLajos történész-levéltárosnak a követõje volt, akineka szerepkörét örökölte és az általa kijelölt feladatokatévtizedeken keresztül becsülettel teljesítette.

Kiss András a Krassó megyei Facsádon 1922. ok-tóber 5-én született, apai ágon szabad székely õsei-nek, anyai ágon bánsági polgároknak kvalitásait örö-költe. Középiskolai tanulmányait Lugoson és Temes-váron kezdte, a Kolozsvári Tanárképzõ Intézet gya-korló gimnáziumában 1942-en érettségizett. Jogtu-dományi oklevelet 1946-ban a Bolyai Tudomány-egyetemen szerzett. Alapító tagja a Móricz Zsig-mond Kollégiumnak – a kolozsvári fõiskolás diákkö-zösségnek –, amelynek célja a szegény sorsú fiataloktanulásának elõsegítése, új erdélyi népi szellemû ér-telmiség kialakítása, és amelynek tanár-elnöke a ki-tûnõ történész-régész László Gyula volt.

Néhány év jogászkodás után 1949-tõl a Kolozsvári Állami Levéltár munkatársa, fõlevéltárosa1983-ban történt nyugdíjazásáig. A jogászból levéltárossá lett Kiss András szakmai fejlõdését az Erdé-lyi Múzeum-Egylet egykori levéltárának munkatársai, Kelemen Lajos, Szabó T. Attila és Jakó Zsig-mond segítették, támogatták. Példaképének egész életén keresztül Kelemen Lajost tekintette.

A levéltárban, a történelmi források õrzésének helyén nemcsak személyre szabott munkahelyet, ha-nem a kutató számára nélkülözhetetlen szellemi légkört is talált. E sorok írója Kiss Andrással az1960-as évek elején találkozott, amikor az egyetem magyar nemzetiségû történész hallgatói Jakó Zsig-mond vezetésével az Állami Levéltárban végezték levéltári gyakorlatukat. Már ekkor kitûnt az aránylagfiatal levéltáros igényessége, türelme és önzetlen segítõkészsége. A késõbbi évtizedekben is levéltárimunkáját a közösségért vállalt szolgálatnak tekintette, az erdélyi és anyaországi érdeklõdõ kutatók min-dig szíves tájékoztatást, pontos, korrekt eligazítást kaptak tõle. Az Állami Levéltárban latin és németnyelvtudása, valamint paleográfiai ismeretei révén alapembernek számított. Közremûködött az intéz-mény levéltári segédleteinek összeállításában, elõsegítve a különbözõ archívumok anyagának feltárá-sát.

A diktatúra éveiben a kolozsvári magyar értelmiség közül sokan a nacionalizmustól izzó városbólvasárnaponként a környezõ kirándulóhelyekre, többnyire a Bükk-erdõbe „menekültek”. Az árnyas ös-vényeken, napsütötte tisztásokon keresték a szellemi felfrissülést, poroszkálás közben kicserélték az er-délyi szomorú kisebbségi sorsról gondolataikat. Ezeken az utakon e sorok írója is gyakran találkozottKiss Andrással, aki Jakó Zsigmonddal, Benkõ Samuval vagy Szabó T. Attilával rótta az ösvényeket.

Tudományos munkásságához jog- és kormányzattörténeti forrásközlések, mûvelõdéstörténeti dol-gozatok, Kolozsvár múltjának részletekbe menõ feltárása tartozott. Elsõ jelentõsebb tanulmánya Ko-lozsvár levéltári rendjének fejlõdése a XIV. századtól a XVIII. század végéig címen a Kelemen LajosEmlékkönyvben (1957) jelent meg, ezt követte a Beszterce városi levéltár régi magyar nyelvû iratai(1959) címû kitûnõ írása. Ebbe a sorba tartoznak az Erdélyi úriszékekrõl (1969) és az Erdélyihiteleshelyek sajátosságairól (1979), valamint Kolozsvár város XVI. századi adókönyveinek forrásérté-ke (2003) címû fontos forrásközlései.

69

Az olvasóközönség elõtt az 1979-ben megjelent Varga Katalin pere címû „mesterremekével”(Benkõ Samu kifejezése) bizonyította, hogy mind a forrásfeltárásnak, mind a forráselemzésnek kiválószakembere. A Varga Katalin (1802–1852) pere címû kötet annak az erdélyi magyar történetírói iskolá-nak a terméke, melynek irányt adó mestere Kelemen Lajos volt, és amely korszerû levéltári kutatásokraalapozta a múlt tudományos vallatását. Könyve hõsérõl, a három érchegységi román jobbágyfalu ügyétmagára vállaló, értük többször is Bécsbe gyalogoló magyar asszony peres iratait közzé tevõ Kiss And-rás írja: „Varga Katalin története az együtt élõ emberek közös bizalmának, az egymás igaza melletti ki-állásnak és az igazságba vetett rendíthetetlen hitnek példájaként mint múltbeli tanulság és jelenkori pa-rancs szól hozzánk”.

Kiss András – Kelemen Lajos példáját követve – szívesen idõzött el Kolozsvár, a kincses városmúltjánál, írt fertályairól, utcáiról, intézményeirõl, neves házairól, a város temetõjérõl a Házsongárdról,stb. Érdekes írása a Biasini-fogadójáról szóló tanulmánya, a fogadó története szervesen összefügg Ko-lozsvár modern várossá alakulásának történetével, gyorskocsi vállalata pedig három ország között Bu-dapesttõl Bukarestig biztosította a kor igényeinek megfelelõ „kényelmes” utazást és áruforgalmat. Cik-keiben beszámolt a város jelvényes aranymíves házáról, a kolozsvári Várostoronyról, a hóstáti Kalan-dos Társaságról, a város régi farsangolásairól. Hézagpótló munkája Kolozsvár településrendszere aXVI. században: fertályosok, tizedek címû tanulmánya (2001). Kedvenc témája a boszorkányperek vol-tak, amelynek során nagy tudással elemezte az erdélyi boszorkányperek jellegzetességeit. Boszorká-nyok, kuruzslók, szalmakoszorús paráznák (1998) címû munkájában a kolozsvári boszorkányperekkelpárhuzamosan felidézte a XVI. század kincses városának történéseit és hangulatát.

Irodalomtörténeti jelentõségûek Kölcsey Ferenc életmûvével kapcsolatos közlései, amelynek adataiSzatmár vármegye levéltárának megbolygatása révén kerültek napvilágra. Ebbõl az anyagból utolsóközlése: Kölcsey Ferenc nótáriusi fogalmazványai Szatmár vármegye levéltárában címen jelentek meg(2003).

Életének nagy eseménye az 1949-ben betiltott Erdélyi Múzeum-Egyesület 1990-ben történt újjá-szervezõdése, a „Fõnix porából való újjáéledése”. Az Egyesületben nagy tapasztatával rendkívüli tudo-mányszervezõi munkát végzett. Fõtitkári, majd alelnöki minõségben rengeteget dolgozott Jakó Zsig-monddal, Benkõ Samuval, Egyed Ákossal karöltve a mûködését vagyontalanul kezdõ, gyûjteményeitõlmegfosztott intézmény megerõsítésén. Szívén viselte az EME keretein belül jelentkezõ új történetkuta-tó nemzedék nevelését, önzetlen segítését. Vállalta az Erdélyi magyar szótörténeti tár lektorálását, szer-kesztõi munkájának egybehangolását.

Ezekben az években látott napvilágot két gyûjteményes kötete: a Források és értelmezések (1994) ésa Más források, más értelmezések (2003) címen. Levéltárosi és történetkutatói életpályájának eredmé-nyeit, tudományos közléseit a 80. születésnapjára készült emlékkönyv összegezte (2003). Gazdag tudo-mányos munkássága mellett egyenessége, becsületessége is érdemessé tette azokra az elismerésekre,amelyekben élete utolsó szakaszában részesült: a Pauler Gyula-díjra (2001), a Magyar Örökség Díjra(2010) és a Magyar Érdemrend tiszti keresztjére (2013).

Kiss Andrást 2013. november 23-án Kolozsváron temették. Erdély nagy tudósa a házsongárdiPantheonban Kelemen Lajos, Szabó T. Attila, Jakó Zsigmond mellett alussza örök álmát. Nyugodjonbékében!

Sebestyén Kálmán

Hajdú Mihály (1933–2014)Ismét olyan ember ment el közülünk, aki tudományos súlyával nem átallt az önkéntes néprajzi gyûj-

tõk és a honismereti mozgalom mellé állni, nem röstellte tudományága szolgálatába állítani a mozgal-makban rejlõ tudománysegítõ energiákat, és nem sajnálta a fáradságot az amatõr gyûjtõk szakmai segí-tésére, képzésére. Bölcsen tudta, hogy ezek a szellemi ráfordítások mindkét részen busásan kamatoz-nak.

Hajdú Mihály Orosházán született és ott is halt meg, de jó lokálpatriótaként sohasem szakadt el iga-zán a szülõföldjétõl, pedig elõdei csak 1744-ben telepedtek a török által teljesen elpusztított Orosházáraa dunántúli Zombáról. Itt született 1933. augusztus 14-én, itt végezte az általános és a középiskolát,majd tanított a közeli Vásárhely-pusztán. Diplomáit Szegeden és Budapesten kapta, s 1969-ben lett az

70

ELTE tanára. Késõbb több hazai egyetemen oktatottnévtant, dialektológiát, fonetikát, nyelvtörténetet.Kutatómunkája is szülõhelyérõl indult, foglalkozotta város történetével, néprajzával, szótörténetével,dolgozott Orosháza regionális szótárán is. Nyel-vésszé válásához Benkõ Lorándtól kapta a legerõ-sebb indíttatást, nála doktorált (A paraszti állattar-tás szókincse Orosházán, 1964), majd õ inspirálta amagyar keresztnevekkel és becézõ nevekkel foglal-kozó kandidátusi értékezését is. Nyelvtudományimunkásságának módszerére – Kiss Jenõ szerint – azvolt a jellemzõ, hogy „nagy mennyiségû saját gyûj-tésû anyagot dolgozott fel sokoldalúan”. Fõ kutatásiterülete is a névtan volt, ezért nevezte õt DomokosPéter Pál „neves embernek”. Névtani témájú talánlegnagyobb szabású munkája is, az 2010-ben megje-lent Családnevek enciklopédiája.

A honismereti mozgalom azonban nem csupán anyelvtudományban elért teljesítményéért becsüliHajdú Mihályt. Az önkéntes néprajzi és nyelvjárásigyûjtõk szervezésében önfeláldozó munkát végzõMorvay Péter és Végh József mellett – majd ezutóbbi örökébe lépve – rendkívül komoly munkát vállalt az amatõrök munkájának szervezésében és to-vábbképzésében, pályázataik elbírálásában. A Néprajzi Múzeum az MTA Nyelvtudományi Intézetével– és más szervezetekkel – közösen, kezdetben évenként, majd csak kétévenként kiírt Néprajzi és Nyelv-járási Gyûjtõpályázatában a következõ nyelvjárási témakörökben lehetett pályamunkát benyújtani: (1)Nyelvjárási szókincs, tájszavak, szólások, közmondások; (2) Személynevek: ragadványnevek, kereszt-nevek, becenevek; (3) Állatnevek, állatszólítók: ûzõ, terelõ, hívó szavak; (4) Növénynevek: népi elne-vezések és ezek eredetét magyarázó történetek; (5) Földrajzi nevek és eredetmagyarázó történetek. Je-lentõs számú dolgozat érkezett ezekre a pályázatokra, s ezekbõl, valamint a diákjaival készíttetett szak-dolgozatokból és más forrásokból, minden tiszteletet megérdemlõ hatalmas munkával szerkesztette aMagyar Személynévi Adattárak 99 sárga, a Magyar Névtani Dolgozatok 200 kék, és a Magyar Csoport-nyelvi Dolgozatok több mint 50 piros füzetét, a magyar névtani adatföltáró munka páratlan eredményét.Az ebben megtestesült szervezõ- és kiadómunka inspirálta a hazai és külhoni „önkéntes” gyûjtõk hatal-mas teljesítményét, aminek eredményeként olyan mennyiségû anyag áll feldolgozásra várva a nyelvtu-domány rendelkezésére, amelynek összegyûjtésére ma már egyre kevésbé lenne lehetõség. Az ideje je-lentõs részét gyûjtésszerezésre, kiadványszerkesztésre fordító Hajdú Mihály tanár úr így talán kevesebbsaját mûvet tett le a tudomány asztalára és hagyott az utókorra, de nyugodtan elmondhatjuk, hogy a kék,sárga és bordó füzetekben õrzött nyelvészeti anyag a többszöröse annak, amit õ maga összegyûjthetettvolna, s amit az általa oktatott és kinevelt névtanos szakembereknek majd ezután lehet és kell tudomá-nyos igénnyel feldolgozniuk.

A Magyar Néprajzi Társaság és a Magyar Nyelvtudományi Társaság kezdeti jó együttmûködésével1960-tól oly szép eredményeket elért önkéntes néprajzi és nyelvjárási gyûjtõmozgalom iránt utóbbmindkét részrõl lankadó figyelem miatt sajnos Hajdú Mihály munkája is egyre nehezebbé vált, amintazt többször is szomorúan állapítottuk meg. Ezért igyekeztünk Morvay Péterrel az önkéntes néprajzi ésa nyelvjárási gyûjtõmozgalomnak is menedéket nyújtani és munkalehetõséget teremteni a HazafiasNépfront oltalma alatt mûködõ honismereti mozgalomban. A Honismereti folyóiratban – horribiledictu: a Népfront költségére! – a néprajzi és a nyelvjárási gyûjtést segítõ útmutatókat jelentettünk meg,amiket aztán a pályázók eredményesen hasznosíthattak. Ebben nagyon jól együtt tudtam mûködni Haj-dú Mihállyal, s összefogásunk eredményeként a beérkezett pályamunkák mintegy ötöde nyelvészeti té-májú volt. A honismereti mozgalom részérõl 1980-ben Honismereti Emlékéremmel ismertük el a tanárúr munkásságát.

Kapcsolatunk egyik fontos eredménye volt, hogy a moldvai csángók körében gyûjtött helynévanya-got az általa szerkesztett Magyar Névtani Dolgozatok füzeteiben jelentethettem meg, amiért ma is hálásvagyok neki. Azt hiszem ez volt barátságunk igazi köteléke, hiszen annak mindig a közösen végzett,hasznos munka jelentheti a biztos alapját.

Halász Péter

71

Könyv a Batsányi-kultusz történetérõlA Tapolcai füzetek sorozatban jelent meg a helyi

Batsányi-kultusz történetét feldolgozó vaskos kötetKertész Károly nyugállományú könyvtárigazgató válo-gatásában és szerkesztésében.

Batsányi János, a város leghíresebb, és a magyar iro-dalomban jelentõs nyomot hagyó költõje 1763-ban, 250éve született a róla elnevezett utca egyik, mára már el-tûnt kis házában. A házat 1931-ben – a kötet végén kö-zölt archív felvételen bemutatott – emléktáblával jelöltékmeg a kései utódok. Az emléktábla a második világhábo-rú viharában elpusztult, de a maradványok felhasználá-sával a tapolcaiak újra elkészíttették és visszahelyezték.

A Batsányi Emlékbizottság 25 esztendõs tevékenysé-gét feldolgozó kötet két nagy fejezetre tagolódik. Az elsõa Batsányi Emléküléseken elhangzott elõadásokat szedicsokorba, az elhangzások idõrendjében. Ahogy a kötetanyagát válogató és szerkesztõ Kertész Károly írja, az„elõadások lehetõleg pontos szövegközlésével szeret-nénk dokumentálni, hogy milyen célokat követve, milyeneszközökkel próbáltuk a tapolcai Batsányi-kultusz ügyéttovábbvinni, és továbbadni…”.

A kötet több ismert szakszerzõ segítségével próbáljaa Batsányi-életút és -életmû elemzését közreadni annakérdekében, hogy azt közelebb hozza a mai olvasóhoz.Ezeket az emléküléseket rendre minden évben május9-én, a költõ születésnapján tartják Tapolcán. Az1994-es születésnapi ülésen hangzott el Szurmay Ernõdolgozata, amelyben Sorsvállalás és sorsközösség cím-mel Batsányi és Verseghy Ferenc költõi pályaképételemzi kettejük vonzásokkal és taszításokkal terhelt kap-csolatának megrajzolásával. A következõ évi születésna-pon Wéber Antal Az értelem szenvedélye és KókayGyörgy Batsányi a sajtó etikai és társadalmi kérdéseirõlszóló elõadását halhatták a résztvevõk. Az irodalmi élet-bõl majd tíz esztendeje eltávozott Karácson Sándor, minta Magyar Irodalomtörténeti Társaság tagja mondta el aBatsányi évforduló kapcsán a magyar jakobinusok moz-galmához kötõdõ írókra és költõkre való emlékezésétKétszázados gyászesztendõ címmel.

A tapolcai irodalomtörténész és költõ, Németh IstvánPéter kitûnõ verselemzéseit, versértelmezéseit is olvas-hatjuk az emlékkötetben: Ami a „jertek” és a „jöjjetek”között van és Az epigrammából gyújtott szózat címmel.Az utóbbiban a szerzõ Batsányinak 1798-as keltezésû, Akeszthelyi hajóra versét elemzi, veti össze Festetics grófPhoenix hajójáról szóló versével. Ezeken kívül NémethIstván Péter további számos értékes írása gazdagítja aBatsányi költészetével foglalkozó irodalmat, köztük aköltõ legrövidebb költeményének, a Bárótzi Sándor képealá címû négysorosnak az értelmezését, amelyet a költõ– fontosnak ítélve – már 1827-es kötetében is megjelen-tetett.

Batsányi János linzi könyvtára, a költõ halála utánvégakaratának megfelelõen a Nemzeti Múzeum könyv-tárába került. A kötet szerkesztõje, Kertész Károly ezt az535 idegen nyelven és 134 magyar nyelven kinyomtatottkönyvbõl álló gyûjteményt vizsgálta.

Érdekes módot talált Praznovszky Mihály irodalom-történész – afféle irodalmi játékot, ahogy dolgozata vé-gén fogalmaz – Batsányi költészete elfogadottságának avizsgálatára. A versantológiákban szereplõ mûveinekszámával próbál valamiféle következtetést levonni azadott korszak Batsányi-kultuszára. Batsányi és a nyelv-újítás címmel N. Horváth Erzsébet mondta el gondolata-it az adott témáról a 2004. évi emlékülésen. Ugyancsak õdolgozta fel a költõ sajtóetikai nézeteit is. A kötet elsõ ré-szének záró dolgozata Fejtõ Ferenc Batsányi-képe Ker-tész Károly értelmezésében.

A Tapolcai füzetek 44. kötetének második része a he-lyi Batsányi-kultusz összefoglalását adja. Bemutatják aszerzõk, miként jelenik meg a költõ és életmûve a helyiiskolai tantervekben, az alap- és a középfokú oktatási in-tézményekben. Tóth József, az aktív cselekvõ szemtanúhitelességével mondja el a Batsányi-szobor Tapolcárakerülésének történetét.

Nem minden tanulság nélkül való Kertész Károlysajtószemlézése, amiben képet kapunk arról, hogyan is,hányszor és milyen módon kerül elõ újra és újra a költõemlékének helyi megörökítése, illetve mennyire körül-ményes volt a költõ és felesége hamvainak hazahozatala.Az elsõ kezdeményezés már 1891-ben megtörtént, ehhezképest több évtized telt el, mire 1934-ben az újratemetésmegtörtént. Hogy a költõ emléke a XXI. századig meg-õrzõdjön, számos helybeli munkája kellett. Rájuk, a ke-vésbé közismert emberekre is gondolt bemutatásukkal aszerkesztõ. Noha egyetlen korban sem ment mindendöccenõk nélkül, a Batsányi Emlékbizottság imponálómennyiségû és minõségû munkát végzett és végez ma is.Ennek eredménye ez a gazdag tartalmú értékes kötet is,melynek utolsó lapjain még a Tapolcán található kilencBatsányi emléktábla fotóját is bemutatják.

(Elõadások, emlékezések a tapolcai Batsányi-kultuszkörébõl 1988–2013. Tapolcai Városszépítõ Egyesület,Tapolca, 2013. 251 p.)

Csiszár Miklós

NÉMETH FERENC:Szepezdi krónika

Balatonszepezd a Balaton északi partjának közepén,Zánka és Révfülöp között fekszik. Szõlõhegyei elõtt a tó,mögötte a Káli-medence található. Állandó lakosainakszáma mintegy 400 fõ, de nyáron több mint tízszerennyien találnak itt testi és lelki felüdülést. Ennek a gyö-nyörû fekvésû kis településnek a történetét írta meg egynagy könyvben, hatalmas munkával a falu szülötte, Né-meth Ferenc. A dolog úgy kezdõdött, hogy a szerzõ bé-lyeges téglákat kezdett gyûjteni, aztán a téglákhoz „hoz-zágyûjtötte” a házakhoz kapcsolódó ismeretanyagot, aházakéhoz az utcákét, s az ily módon fölkeltett helytörté-neti érdeklõdését kiterjesztette az egész falura, annakminden jeles személyiségére, eseményére, természeti ésépített értékeire.

Már a Tihanyi Alapítólevél említette 1055-ben, hogySzepezd a Somogyvári Apátság tulajdona, 1093-ban pe-

72

KÖNYVESPOLC

dig, Szent László királyunk idején, a Tihanyi Apátság-hoz tartozott. Római katolikus temploma 1288-ban, ro-mán stílusban készült, majd népies barokk módra átala-kították. Evangélikus temploma 1830-ban, a református1845-ben épült.

Balatonszepezd üdülõhellyé fejlesztése Virius Vinceszõlõbirtokos (1847–1918) nevéhez fûzõdik, aki szõlõ-termesztéshez keresve területet, Lóczy Lajos kiváló föld-rajztudós, Balaton-kutató javaslatára itt vásárolt birto-kot. A filoxéra vész után aztán egyik kezdeményezõjevolt a Balaton-felvidéki szõlõk újratelepítésének. Villátépíttetett, támogatta a vasútépítést, és elõsegítette azüdülõ- valamint fürdõélet kialakulását, fejlõdését. Bala-tonszepezd keleti részét ma is Viriusz-telepnek nevezik.

Sok kiváló személyiség talált nyugalomra és pihe-nésre Szepezd Balaton-parti szõlõhegyein. Ilyenek vol-tak: Sebestyén Gyula (1864–1946) folklorista, irodalom-történész, a magyar rovásírás kutatója, nevét viseli a leg-kiválóbb önkéntes néprajzgyûjtõk elismerésére szolgálódíj; különleges, „bástya a bástyán”-ként emlegetett,Szepezdfürdõ fölött épült kastélya ma is messzirõl látha-tó. Kratochvil Károly (1869–1946), a Székely Hadosz-tály megszervezõje, legendás parancsnoka, 1919. január-tól áprilisig sikerrel állt ellen a román betörésnek. BerthaBulcsú (1935–1997) író, publicista, akivel kapcsolatban– nyilván egy kis nemes elfogultsággal – azt írta egyikméltatója: [Szepezd] „… a létezés egyetlen lehetségeshelyszíne, ahol az ember a táj részeként élhet, mozoghat,teste, tekintete, képzelete nem ütközik minduntalan fa-lakba.” Ide kötõdik továbbá Gosztonyi András (1933– )sokszoros magyar vitorlázó bajnok, az 1972. évi olimpia8. helyezettje, aki mély hittel, nyolcvan évesen, ma isminden vasárnap ministrál a katolikus templomban. Lé-legzetelállító, hogy egy ilyen, tulajdonképpen aprócskafalu, amit Magyarország lakosságának ki tudja hány, debiztosan parányi százaléka ismer, mennyi jeles honfitár-sunknak szolgált otthonul, vagy alkalmi pihenõhelyül.Olvasom a neveket: Sárközi Márta, Molnár Ferenc lá-nya, Sárközi György felesége, a Válasz legendás hírûszerkesztõje; Lipták Gábor mûvelõdéstörténész, a Bala-ton-felvidék regéinek, mondáinak feldolgozója; hogy atöbbiekrõl, például Savanyú Jóskáról, a híres betyárrólne is beszéljünk. De hogy ezeket a kiválóságokat ígyegyütt lehessen találni, ahhoz elsõsorban Németh Ferencszorgalmas gyûjtõmunkájára volt szükség.

Beszámol ez a krónika a falu nevezetes eseményei-rõl, mint például a település életét jelentõsen befolyáso-ló, a Balaton északi partján futó, fõleg emberi erõvel ké-szült vasútvonal megépítésérõl (1909); Szepezd kulturá-lis életérõl, színjátszó körérõl, a hagyományos szüretimulatságokról, a borkóstolókról és a halászléfõzõ verse-nyekrõl, valamint a Balatonszepezd SC futballcsapateredményeirõl.

Az Amirõl a kövek beszélnek címû fejezet végigjárjaSzepezd minden utcáját és az összes épületrõl fényképetmellékelve ismerteti a település mintegy két és félszáztelkének, házának, számtalan lakójának történetét. Pél-damutató alapossággal tárja föl a Szepezd közéletébenszerepet játszó személyiségek szellemi kincseit, lebilin-cselõen érdekes történetét, egyikrõl-másikról valóságoskis monográfia született. A könyv végén mintegy 120esztendõt átfogó, terjedelmes fényképgyûjtemény talál-ható, amely felöleli Szepezd teljes, XX. századi életét.

Németh Ferenc gyûjteményes könyve ízig-vérig hon-ismereti munka. Minden sorából érzõdik a szerzõnek avidék és itt élõk iránti szeretete, ami a kitartó gyûjtõmun-kára és a könyv megírására ösztönözte.

Balatonszepezd katolikus temploma, ha háromszorekkora lenne, nyaranta az is kicsi volna, ezért olyankor amiséket a szabadban tartják. Mert nem csak állandó la-kosai szeretik településüket, mi „nyaralók” is Szepezdszerelmesei vagyunk. A varázslatos falu „magas” köve-telményeinek nyaralóközönsége is megfelel. Tavaszon-ként nagy örömmel és szeretettel, „boldog újévet” kíván-va találunk ismét egymásra.

A helybélieket és a nyaralókat egyaránt a nagyonszép és kedves strand vonzza egy helyre. Ez Szepezd ta-lálkozóhelye, mert ide csábít mindenkit a csodálatos Ba-laton.

(Adalékok Szepezd történetéhez. Kiadja a Viza Kft.2013. 576 oldal.)

Reicher Aladár

WILLIAM GALLEN:Antantmisszió. Történelmi regény

A szerzõ igen kevéssé ismert, feldolgozatlan, de el ishallgatott rövid, mindössze néhány hónapos, de jelentõ-ségében máig ható történések köré szõtte kalandos „me-séjét”. Az 1918. októberi, majd az 1919. márciusi forra-dalmak és az Osztrák-Magyar Monarchia I. világháborúsveresége eredményezik a politikai és katonai káoszt,amelynek azonnali következménye az ország katonaimegszállása. A gyõztes hatalmak francia katonai egysé-gei már 1918. december 30-án bevonultak Szegedre. Aromán csapatok pedig 1919. április 30-án már a Tiszánálálltak és augusztus 4-ével Budapesttel együtt a Dunántúlközépsõ és déli részének kivételével már elfoglaltákszinte az egész országot.

Ezek a körülmények adják a cselekmény hátterét.Szereplõi részben valódi figurák, õk a béketárgyalásokelõkészítéséhez Budapestre küldött antantmisszió kato-nai és diplomáciai képviselõi, valamint a román katonaimegszállás felsõ hadügyi és diplomáciai szolgálat erõsemberi. Akcióikban partnerek vagy szenvedõ alanyok amagyar lakosság elképzelt figurái a társadalom szinteminden rétegébõl. Ez a szereposztás olyan cselek-mény-bonyolítást tesz lehetõvé, amely hol hivatalos, holromantikus-gáláns, máskor pedig kalandos, de feszült-séggel teli történések elbeszélés folyamát hozza létre.

Valóságos és elképzelt diplomáciai, katonai tárgyalá-sok folynak, amelyek a nagyobb siker érdekében nemnélkülözik a hírszerzõ és a különbözõ ügynöki ténykedé-seket, még a gyilkosságokat sem. Az antantmisszióegyik budapesti feladata, hogy gátolja a kisantant ma-gyarországi aktivitását, és ha szükséges, lépjen közbe. Aregény egyik legfontosabb mozzanata, amikor az USAtábornoka, H. H. Bandholtz megakadályozza a MagyarNemzeti Múzeum kirablását. A cselekmény ügyes bo-nyolítása révén az ifjú magyar szereplõk kivédik amisszió vezetõinek korrupciós botrányba keverését, éssikeresen fognak velük össze az aradi fogolytábor gyalá-zatos körülményeinek a leleplezésében. A fantázia te-remtett alakok akár pozitív vagy negatív figurák készsé-gesek, könnyed csevegõk, alkalmassá válnak mindenhelyzet megoldására. A hiteles személyek természetesen

73

nem lépnek át a történelem szabta korlátaikon, a felada-tukat teljesítik. Egymásba folyó történeteik, helyzeteikmellett a leíró elemek teszik még élvezetesebbé a re-gényt és nagyszerû korfestõ hangulatot árasztanak. A pá-rizsi helyszínek: a Szajna-part, a Montmartre, a PlacePigalle, az éttermek és a kávézók békés hangulata, a fõ-hõs Weiss kapitány magabiztos fellépése megnyerõ ésbizalmat keltõ felmenõivel a küldetés sikerét elõlegezi.Könnyen is köt ismeretséget a csinos fiatal értelmiségilánnyal, Szeredy Júliával, aki Budapesten munkája ésszabadideje alatt állandó kísérõje lesz. Ezek a találkozá-sok adnak alkalmat a szerzõnek a bárhol és bármikor el-fogyasztott teljes menüsor leírására, a hölgy eleganciájá-nak részletekbe menõ leírására. A helyszínek, a korszakdokumentumai, a híres, nagy szállodák még a régi pom-pájukban ragyognak, akárcsak a királyi palota, amelybenZita királyné lakosztálya lett Bandholtz tábornok hivata-la. Júliától tudja meg Weiss kapitány, hogy a városszertefel-felbukkanó furcsaságokat; a vörös drapériába burkoltmég álló, de már megrogyott kulisszákat a Tanácsköz-társaság azért emelte, hogy eltakarja a magyar történelmimúlt szobrait, mûemlékeit. A lakosság nélkülözését és alétbizonytalanságot a pesti srácok és környezetük eleve-níti meg.

A szerzõ Történelmi regény alcímet adta a mûvének.Hogy õ maga történész, a kötetet záró Utószóból tudjukmeg. Ebben a korszak iránti érdeklõdését és a tudomá-nyos feldolgozás hiányosságát fogalmazza meg. Ismere-teit számos forrásból, a magyar és az idegen nyelvû saj-tóból és Bandholtz tábornok naplójából meríti. Magamgróf Bánffy Miklós Huszonöt év címû emlékezésébenolvastam elõször a Püski Kiadó 1993-as kiadásában a re-gényben megelevenített történésekrõl. „A román csapa-tok kivonulásuk elõtt és alatt elvitték a vasutak majdnemegész fölszerelését, gyárak gépeit szerelték le, telefon-kagylók ezreit vitték el és a Nagyalföld úgyszólván egészállatállományát. És ez utóbbit nemcsak az állami gazda-ságokból és a nagybirtoktól, de a kisgazdák minden álla-tát az utolsó borjúig. Egyedül Gyomától délre maradtmeg ebbõl valami a parasztság kezén.” A tapasztaltakmiatt Erdélyi Jánoshoz fordult, aki nagyszebeni kor-mánybiztosként érkezett Budapestre, valamint felkeresteDiamandi urat, a román hadsereg mellé beosztott polgárikormánybiztost. Felkérte az urakat, mint a Székely Nem-zeti Tanács diplomáciai megbízottja, amelynek egyikfeladata a nyugati közvélemény felvilágosítása a hazaihelyzetrõl, hogy sürgönyözzenek Bukarestbe a történtekmiatt. Bratianu miniszterelnök Erdélyihez küldött vála-szában ez állt: „Románia másként nem építhetõ fel, csakígy.” A fosztogatás tehát tovább folyt és mind szélesebbkörben. Bandholtz védte meg a múzeumokat és a királyipalotát, írja a továbbiakban Bánffy a késõbbi külügymi-niszter és diplomata.

Szerencsés választásnak és jó formai, mûfaji megol-dásnak bizonyult a történelem e szakaszának regényesfeldolgozása, mert hiteles történései felkelthetik az olva-sóban a kor megismerése iránti igényt. A cselekménytgazdagító romantikus, kalandos, krimibe illõ fordulatokés a tárgyszerû, kiválóan kivitelezett leíró elemek él-ményszerûvé tették a történetet, a valóság és a fikcióösszefonódik, már csak a regény létezik, mint történés.

(Könyvpont Kiadó, Budapest, 2013. 482. oldal)

Stockné Horváth Mária

MOLNÁR TIBOR:

Óbecse, Péterréve és Bácsföldvár elsõvilágháborús (1914–1918) katonai áldozatai

Molnár Tibor nem kisebb feladatra vállalkozott, minthogy ismertesse azon katonák sorsát, akik Óbecsérõl,Péterrévérõl és Bácsföldvárról kerültek az Osztrák-Ma-gyar haderõ soraiba, és vesztették életüket az elsõ világ-háborúban. A könyv magyar és szerb nyelven ismerteti atörténelem tényeit és adatait, hiszen e vajdasági települé-sek lakói e két nemzetiségbõl tevõdtek és tevõdnek ma isössze.

A könyv szerzõje az elsõ fejezetben egészen az1848–1849-es szabadságharcig nyúl vissza, és azon vál-tozásokat mutatja be röviden, hogyan olvasztották be te-rületileg a Magyar Királyságot a Habsburg Birodalom-ba. Ismertetést kapunk arról, miként változott a polgáriközigazgatás, hogy hogyan hatott a Bach-korszak és az1850-es évek nemzetközi politikája a két ország egymásközötti viszonyára, majd az 1867-es kiegyezést követõ-en, hogyan jött létre az Osztrák-Magyar Monarchia. To-vábbá ismertetést kapunk az osztrák-magyar haderõ át-alakításáról a kiegyezést követõen, valamint a véderõtör-vényrõl és annak alkalmazásáról is. A szerzõ nagy rész-letességgel mutatja be, hogy a közös haderõben szolgá-lóknak mennyi idõt kellett szolgálattal tölteni, illetvemennyi ideig voltak hadkötelesek, milyen feladatokatláttak el a besorozott katonák. A fejezet második részé-ben betekintést nyerhetünk az elsõ világháború elõttigyalogsági, lovassági tüzérségi alakulatok felépítésébe.

A könyv második fejezetében megismerkedhetünk azosztrák-magyar haderõ fegyverzetével, ruházatával ésfelszerelésével az elsõ világháború kezdetén, valamintazzal, hogy ezek milyen változásokon mentek keresztüla nagy háború végére. Az utolsó elõtti fejezetben krono-lógiai adattárat találunk, mely vázlatosan felsorolja,hogy mely események érintették közvetlenül az Oszt-rák-Magyar Monarchiát a háborúban. Az utolsó fejezetismerteti az olvasóval azon ezredeket és világháborúsbevetéseiket, melyben az óbecsei, péterrévei és bács-földvári katonák vettek részt a harcok során. Az utolsófejezet végén pedig a hõsi halottakról találunk adattárt.

A könyv szerzõje törekedett arra, hogy méltó emléketállítson az óbecsei, péterrévei és bácsföldvári katonákemlékének. A könyv részletessége kiválóan tükrözi,hogy a szerzõ nagy igénnyel és pontossággal szeretné azolvasó tudtára adni az elsõ világháború történetének fon-tosabb részleteit. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azadattár részletességét, mely pontosan beazonosítja a hõsihalált halt katonákat is, mely nagy segítség lehet család-fakutatóknak, illetve azoknak, akik e történelmi korszakiránt érdeklõdnek, vagy éppen kutatják azt.

Mocsári Norbert

SIMONIK PÉTER:

A Népháztól a GõzfürdõigMár a város határain túl is közismert megállapítás: az

elõd települések: Alsó- és Felsõgalla, Bánhida az iparte-lep, majd 1903-tól község, 1922-tõl nagyközség, 1947-tõl Tatabánya város fejlõdésének irányát, mértékét, mi-lyenségét a szénbányászat alapvetõen meghatározta jóévszázados történelme során. A bánya és mindenkori ve-

74

zetõi nélkül nem mehetett volna végbe ilyen léptékû fej-lõdés vidékünkön. A bányászat miatt azonban Tatabányanem lett összefüggõ, rendezett képet mutató, homogéntársadalommal rendelkezõ város. Nem hasonlíthatóössze a történelmüket, helytörténetüket városként jóvalkorábbi évszázadokra visszavezetni tudó, szerencsésebb,szerves fejlõdést mutató településekkel.

Az elõd községek múltja Tatabányán még sok tekin-tetben feltárásra vár. Épített örökségünk jó, illetve kevés-bé jó állapotban megmaradt reprezentánsai: a Népház, aTiszti Kaszinó („Cifra palota”), a volt Bányakórházpusztuló épület-együttese és a Gõzfürdõ eredeti céljánakmegfelelõen ma is üzemelõ egészségügyi, valamint (mamár csak nevében létezõ) több kulturális intézménye, aMagyar Általános Kõszénbánya RT. (MÁK RT.) gazda-sági tevékenységének alapján megvalósult munkásjólétiés kulturális intézményrendszer részét alkották.

Milyen okból hozták létre ezeket? Mi motiválta amindenkori vállalatvezetést abban, hogy a korban nem-csak a környezõ településekéhez viszonyítva is magasszínvonalúnak, sok tekintetben példaértékûnek tekinthe-tõ munkásjóléti szolgáltatásokat nyújtó, különbözõ funk-ciókat betöltõ épületeket és intézményeket építtessen ésmûködtessen? Milyen volt a vállalat tatabányai jólétigyakorlata? Mint azt a szerzõ, jelen munka alapját képe-zõ doktori disszertációjának kérdésfelvetése címébenmegfogalmazza: „Szociális érzékenység vagy gazdaságiérdek?”

A szénbányászat megindulásakor a vállalat 90 évrekötött haszonbérleti szerzõdést az uradalommal.Hosszabb távra tervezett, gazdasági érdeke megkívántaés döntõ mértékben meghatározta azokat az intézkedése-ket, amelyektõl azt remélte, hogy a Monarchia, majd azország legkülönbözõbb területeirõl ideérkezett munka-vállalókat egységes szabályok között tudja tartani, s márcsak munkavédelmi, munkaszervezési és végrehajtásiszempontból is homogenizálni, megtartani. A MÁK Rt.gazdasági érdekei határozták meg a bányamunkásokhelyben maradását vagy távozását is. Ezen érdekeket pe-dig a szén konjunktúra változásaihoz igazodó munkaerõszükséglet, munkaerõ politika és a jóléti intézmények„közvetítették”. A vállalatnak komoly és hosszú távúgazdasági érdeke fûzõdött ahhoz, hogy a lakáspolitika,egészségügyi, szociális és kulturális szolgáltatások révénhelyhez kösse dolgozóit. A bölcsõtõl a koporsóig jelenkívánt lenni életükben. Bányakórházban születtek, majdéletük végén a Bányászzenekar kísérte utolsó útjukra avállalat „helyi munkaerõit.”

A MÁK Rt. „képes volt felismerni azokat a helybenkeletkezõ szükségleteket, amelyekre reflektálva kiegészít-hette az állami szociálpolitika intézményei által nyújtottszolgáltatásokat és ellátásokat” (170. old.). A gazdaságiérdek mellett a cég vezetõinek szociális érzékenysége isszerepet játszott a vállalati jóléti intézményrendszer ki-építésében. Vida Jenõ igazgatóról írja a szerzõ: „… ko-moly anyagi érdeke is fûzõdött az általa irányított szer-vezet termelékenységének növeléséhez és gazdasági sta-bilitásának biztosításához. Az viszont már emberbarátiérzületének volt köszönhetõ, hogy felismerte a munkásjó-léti intézmények színvonala és a teljesítõképesség növe-kedése közötti összefüggéseket. […] mind a gazdasági,mind pedig a szociális szempontoknak szerepe lehetettabban, hogy a MÁK RT. egy széles alapokon nyugvó jó-

léti intézményrendszer mûködtetése mellett döntött.”(72. old.).

Simonik Péter elemzésébõl egyértelmûen kitûnik: agazdasági érdek sokkal meghatározóbb volt a szociálisszempontoknál a vállalati jóléti politika révén létrehozottés mûködtetett intézményrendszer életre hívásának mi-kéntjében, tartalmi munkájának meghatározásában. Azintézmények létesítését mindenkor alapos és hosszaselõkészítés elõzte meg, a legjobb magasan képzett szak-értõk véleményét kérték ki, illetve õket alkalmazták aMÁK. RT. munkásjóléti intézményeiben. Talán nemeléggé közismert példaként említhetjük dr. Szabó Ignácbányafõorvost – Szabó István Oscar-díjas filmrendezõédesapját –, akirõl utóbb egészségügyi díjat is elnevez-tek Tatabányán.

Mind a bérek, mind az egyéb juttatások tekintetébena cég vezetõi folyamatosan figyelték a konkurenciát(Salgótarján, Pécs) és igyekeztek azokénál jobb feltéte-leket teremteni a tatabányai bányatelepen. Mivel az ó-te-lepi és újtelepi iskolákban felmérés szerint növekedett agyenge képességû tanulók száma, egy gyógypedagógusfelvétele és egy kísérleti osztály bevezetése mellett dön-töttek. „A megfelelõ szakember kiválasztásához a MÁKRt. központja – a kor neves szaktekintélyének számító Él-tes Mátyástól is segítséget kért.” (140. old.)

Ugyanakkor a kötetbõl kitûnik, hogy a helyi társada-lom zártsága, a kasztrendszer szerû elkülönülése: tisztek,altisztek, munkások szerinti hierarchikus tagozódásanagymértékben nehezítette és lassította a cégvezetés ál-tal kitûzött egységesítõ törekvéseket, az általuk jónaktartott magatartásminták elterjedését. Az intézményekkiépítésénél voltak közösen használtak, mint például aGõzfürdõ. Ennek vizét hetente cserélték, de az elsõ kétnapon csak bányatisztek, majd a következõ két napon al-tisztek végül a munkások vehették igénybe. A Népházdöntõen a munkásság számára épült, de itt tartottak na-gyobb vállalati rendezvényeket is. A jóléti intézményekmásik csoportjánál az egyéni munkavállalói hovatarto-zás szabta meg az igénybevétel lehetõségét (példáulTiszti, Altiszti Kaszinó.)

A kulturális és szabadidõs intézmények bemutatása-kor a szerzõ megállapítja, hogy „A bányavezetés […]fontosnak tartotta, hogy a magas színvonalú kulturálisprogramok szervezésével mintát mutasson a munkavál-lalók legnépesebb csoportjának. Ez a felülrõl irányítottrendszer azonban mûködésképtelennek bizonyult.” (157.old.) Ezzel egybecseng és ezen megállapításon túl ismegy a népmûveléssel foglalkozó vállalati politika rész-letesebb bemutatását kitûzött másik szerzõ konklúziója:„A kérdést szocializációs szempontból megközelítve atársulat népjóléti és népmûvelési törekvéseinek ered-ménytelenségét a helyi társadalom merev kasztszerûszerkezetének fenntartása okozta. […] egy alapvetõentársadalmi, szociális problémát (ennek része volt a helyi,de a korabeli magyar társadalmi szerkezet kasztszerûmerevsége is), a bányászok rossz szociális helyzetét dön-tõen kulturális eszközökkel igyekezett orvosolni a válla-lat (és vele együtt a hivatalos kormánypolitika is). Mind-ezen törekvéseknek a szükséges társadalmi és szociálisreformok nélkül szükségképpen kellett kudarcot valla-nia.”1

75

1 Kiss Vendel: „A munkásságra nevelõ hatással lenni”. A bá-nyatársulat által irányított népmûvelés céljai, eszközei és ered-ményei a tatabányai bányatelepen a két világháború között. In:Tatabányai Múzeum. 2011 (2012), 84.l.

Simonik Péter nemcsak az életkörülményekkel, a jó-léti politika részleteivel foglalkozik, hanem jó másfél év-tizedes kutatómunka eredményeként mindezekrõl válla-lati összegzést ad. Elsõsorban a MÁK Rt. fennmaradt kb.egy folyóméternyi iratanyaga, primer források segítségé-vel. Ez a dokumentáció sajnos töredékes, így az adalékulszolgáló iratok is feldolgozásra kerültek az elsõdlegesfondok mellett. Természetesen kiegészítve és elemezve avonatkozó magyar és nemzetközi szakirodalom legfon-tosabb megállapításaival. Ez pedig úttörõ jelentõségû,mivel 1945 elõtt és után kevés, a Horthy-korszak vállala-ti jóléti politikájával fogalakozó mû jelent meg. Ráadá-sul 1945 után a historiográfiai mellett ideológiai szem-pontok is érvényesültek, amely utóbbiaktól jelen összeg-

zésbe történõ feldolgozásukkor meg kellett tisztítaniezen „osztályharcos alapon” íródott mûveket.

Simonik Péter monográfiája nemcsak az elméleti ésgyakorlati szociálpolitikai kérdések iránt érdeklõdõknekad értékes megállapításokat, de a bányászság társada-lomtörténeti vizsgálatával a tatabányai helytörténetírásés az iránta érdeklõdõ nagyközönség, közösség is hiány-pótló mûvel gazdagodott.

(Munkásjóléti intézmények a Magyar Általános Kõ-szénbánya Rt. tatabányai bányatelepén 1896–1945. Ta-tabánya, 2013.)

Horváth Géza

76

Honismereti BibliográfiaTallózás a honismereti irodalomban

Erdélyi Gyopár. Az Erdélyi Kárpát-Egyesület fo-lyóirata. Fel.szerk.: Deák László. Kolozsvár 2013. 3. 44old. – A tartalomból: Veress Ágnes: EKE-küldöttgyûlésCsíkszépvízen; Balázs Katalin: Az Egyes-kõi menedék-ház: a nomád élet hajléka; Zayzon Sámuel: Jávárdi-túra;Ambrus Tünde: Székely falutízesek, szegek – Középcsíktelepülései; Nagy Attila: Naskalat-túra; Hints Zoltán: AKirályerdõben lévõ Ciur Ponor-barlang; Jánosi Csaba:A bibarcfalvi Baross-forrás; dr. Kovács Lehel István:Fûzfák és vasmadarak Vidombákon; dr. Polgárdy Géza:Orosz Endre, az EKE egykori fõtitkára, tanár, õsrégész,helytörténész és lapszerkesztõ; Bartók Attila: Kele-men-havasok Nemzeti Park; Imecs István: Horgászó hó-dok vagy hódászó horgászok.

Erdélyi Gyopár. Az Erdélyi Kárpát-Egyesület fo-lyóirata. Fel.szerk.: Balázs Katalin. Kolozsvár 2013. 4.44 old. – A tartalomból: Egri Ferenc: Czárán Gyula Fel-sõ körútja, a Kataraktália (a rézbányai vízi játékokgyöngyfüzére); Kánya József: Csíkdelnei Cseke-túra; dr.Kovács Lehel István: Örök és mulandó Csernátfaluban;Balázs Katalin: A hegyek kultusza Erdély népeinél; EgriFerenc: Trianoni határ és Árpád-kori kövek; dr. Pol-gárdy Géza: Farkas Jenõ, a Gutin vidék turistaszervezõ-je, Felsõbánya egykori „alkotó” polgármestere; JánosiCsaba: A Málnási Mária-forrás; Bartók Attila: Néra-szurdok – Beuºniþa Nemzeti Park; Hints Zoltán: A bihariZapogye-jégbarlang.

Erdélyi Zsuzsanna – Várhelyi Ilona: „… százado-kon át paptalanúl..”. Az archaikus népi imádságmûfajfogadtatástörténete. Szent István Társulat. Bp. 2011. 820old.

Erõss Gábor: Gelej népi gazdálkodás a XVIII–XX.században. Szerzõi kiadás. 2012. 467 old.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc kárpát-aljai dokumentumai. Válogatta és a bevezetõ tanul-mányt írta Váradi Natália, szerkesztette Galambos Sán-dor. Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár. Nyíregy-háza 2012. 192 old.

Édes Idám! Kós Kátoly levelei feleségéhez 1911–1918, 1946–1948. Bevezetõ és jegyzetek: Benkõ Samu.Polis Kiadó. Kolozsvár 2011. 182 old.

Farkas Bertalan: Szabadka, szabad királyi városszázadjai (1842, hasonmás) Szabadka 2012.

Flórián Mária (szerk.): Életmód, szemléletmód és amódi változása a parasztság körében a 19–20. szd. fordu-lóján. MTA Néprajzi Kutatóintézete. Bp. 2010. 492 old.

Galambos Levente: Menekülésem naplója 1956–57-bõl. Mosonvármegye Lap- és Könyvkiadó Kft. Feke-teerdõ 2012. 124 old.

Gerõ András: Szétszakított múlt. Habsburg Törté-neti Intézet – Közép- és Kelet európai Történelmi és Tár-sadalom Kutatásáért Közalapítvány. Bp. 2012. 302 old.

Golda János – Kolta András: A megújult piaristaközpont, 2011. Kiadja a Piarista Rend Magyar Tartomá-nya. Bp. 2011. 61 old.

Granasztói Péter: Az eltûnt mindennapok nyomá-ban. Mezõvárosi társadalom a tárgyi világ tükrében (Kis-kunhalas 1760–1850). Tabula könyvek 10. Néprajzi Mú-zeum. Bp. 2010. 392

Gyürki László: A körmendi kórházkápolna történe-te. A Szegények Orvosa Körmendért Alapítvány. Kö-rend. 2011. 91 old.

Hagymási Ferenc: A papi református egyház és Papközség története. Historiaantik. Bp. 2013.

Háromszéki parasztvallomások 1785-bõl. A szö-veget gondozta, a bevezetõt írta, a jegyzeteket összeállí-totta Takács Péter. Források Erdély történetéhez 7. Er-dély-történeti Alapítvány. Debrecen 2011. 362 old.

Hetény János: A magyarok Máriája. Szent IstvánTársulat – Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszék.Bp. – Szeged 2011.

Hoblich Márton: Verõcze Vármegye Ismérete.Historiaantik. Bp. 2013.

Hodoreán János – Szongott Kristóf: A szamos-újvári vár. Historiaantik. Bp. 2013.

Horváth Gyõzõ: Rábaközi néphagyomány. Gyûjtõ-útjaim gyöngyszemei. Magyar Kultúra Kiadó Kft. Gyõr2012. 309 old.

Ilyés Gábor: A Nyíregyházi Városvédõ Egyesülethuszonöt éve 1987–2012. Kiadja az egyesület. Nyíregy-háza 2012. 120 old.

77

Jancsó Árpád: Az arad-temesvári vasút története.Tudomány- és technikatörténeti füzetek, 5. EME Kolozs-vár 2012.

Jancsó Árpád: Az Oravica – Auina hegyivasút tör-ténete. Tudomány- és technikatörténeti füzetek, 7. EMEKolozsvár 2013.

Jancsó Árpád: Temesvár vízierõmûve. Tudomány-és technikatörténeti füzetek, 3. EME Kolozsvár 2010.

Kandra Kabos: Bakócs-codex vagy Bakócz Tamásegri püspök udvartartási számadó-könyve 1493-6 évre.Historiaantik. Bp. 2013.

Karczag László – Szabó Tibor: Erdély, Partium és aBánság erõdített helyei. Semmelweis Kiadó. Bp. 2010.758 old. – Várak, várkastélyok városfalvak, templomvá-rak, barlangvárak, sáncok és erõdítmények a honfogla-lástól a XIX. szd. végéig.

Kemecsi Lajos: A felföldi mezõváros. Épület és Táj-egység Monográfiák I. Szabadtéri Néprajzi Múzeum.Szentendre. 2009. 139 old.

Kereszténység, demokrácia, európai szellemiség.Írások Bálint Sándorról. Szerk.: Miklós Péter. BálintSándor Szellemi Örökségéért Alapítvány. Szeged 2013.111 old. – Miklós Péter: Kereszténység, demokrácia, eu-rópai szellemiség; Gyulay Endre: Örülök, hogy ismer-tem; Apró Endre: Emléktöredékek; Zsoldos Sándor: Bá-lint Sándor emlékében; Harangozó Imre: Tik is színtisz-ta szögedi nemzetség vagytok… – Bálint Sándor és Új-kígyós kapcsolatáról; Csapody Miklós: Bálint Sándorutolsó pályaszakasza; Bogoly József Ágoston: BálintSándor szellemi örökségérõl s mûvelõdéstudományok ésa kultúrakutatások távlatában.

Kézdiszentléleki Kozma Katinka: Csalódásokkönyve. Napló 1863. december – 1865. április. Sajtó alárendezte, s bevezetõt és a jegyzeteket írta Sebestyén Mi-hály. Bookart. Csíkszereda 2012.

Kimnach Ödön: Sümegvár. Historiaantik. Bp. 2013.

Kiss Endre: Tények és árnyak – avagy a Királynékönnyei 1990–2010. Kiss és Társa Könyvkiadó Kft.Veszprém 2011. 440 old.

Kissné Rusvai Julianna: Pápay József kéziratosdebreceni hagyatéka. Tudásbázis és Pedagógusképzés,Nyíregyházi Fõiskola Pedagógusképzõ kar. Nyíregyháza2010. 220 old.

Kiss Tamás – Szabó Béla: Boldog Apor Vilmos avértanú püspök. Gyõr Egyházmegyei VagyonkezelõKözpont. Gyõr 2012. 70 old.

Klein Rudolf: A szabadkai zsinagóga. A zsidó kö-zösség, az építés, a város kultúrtörténeti jelentõsége. Zsi-dó Hitközség. Szabadka 2013.

Koltai András: Batthyány Ádám. Egy magyar fõúrés udvara a XVII. szd. közepén. A gyõri EgyházmegyeiLevéltár Kiadványai. 2012. 638 old.

Koltai Gábor – Rácz Attila: Ezerarcú Erzsébetvá-ros. Kiadja az önkormányzat. Bp. 2011. 196 old.

Komiszár Dénes: „… Egernek õsz galambja”. Anyíregyházi Magyarok Nagyasszonya társszékesegyházépíttetõje, Samassa József bíboros, egri érsek. Öröksé-günk Könyvkiadó. Nyíregyháza 2012. 120 old.

A [Tiszai] koronakerület gondnoka. Száz éve szü-letett Gyetvai Péter kanonok, egyháztörténész. Szerk.:Kinka Erzsébet, Mák Ferenc, Pastyik László. Péterréve2012.

Kovács Teréz: A paraszti gazdálkodás és társadalomátalakulása. L’Harmattan. Bp. 2010.

Körösy László: Esztergom. Historiaantik. Bp. 2013.Kõvári László: Erdély építészettörténeti emlékei.

Kolozsvár 1866. Historiaantik Könyvkiadó. KolozsvárLakatos Károly: Vadászhit. A magyar vadászbabo-

nák és hiedelmek kultusza. Historiaantik. Bp. 2013.Laki Árpád: 80 éves a gyõri Vasas Otthon. Ady

Endre Közmûvelõdési Egyesület. Gyõr 2012. 168 old.Limes. Fõszerk.: Virág Jenõ. Szerk.: Bödõk Gergely.

Kiadja Komárom-Esztergom Megye Önkormányzata.Tatabánya 2012. 1. 136 old. – [Közép-Európa-tervek] Atartalomból: Bödõk Gergely: Elõszó; Németh István: Kö-zép-Európa: német feladat? A Német-Osztrák-MagyarGazdasági Szövetség tevékenység tevékenysége (1913–1918); Bödõk Gergely: Milan Hod�a és a magyar-szlo-vák viszony. Magyarságkép szlovák tükörben; OttmarTraºcã: Pax Germanica. Német tervek az erdélyi kérdésmegoldására 1940–1944 között; Bárdi Nándor: A buda-pesti kormányzatok magyarságpolitikai intézményrend-szere és stratégiája, 1918–1938.

Limes. Fõszerk.: Virág Jenõ. Szerk.: Virág Jenõ – L.Balogh Béni. Kiadja Komárom-Esztergom Megye Ön-kormányzata. Tatabánya 2012. 4/I. 124 old. – [Történet-írás – kisebbségtörténet] A tartalomból: Gyáni Gábor: Anemzeti történetírás válaszúton: A transznacionális törté-nelemrõl; Szilágyi Imre: A szlovén történetírás 1900után; Szarka László: A Trianon utáni magyar nemzetépí-tés kisebbségi olvasatai Jócsik Lajos történeti esszéinektükrében; A. Sajti Enikõ: „Tapasztalatok a megszállottdélvidéki területekrõl”. Steuer György államtitkár jelen-tése a Délvidék szerb megszállásáról, 1919. szeptember28.; Hornyák Árpád: Magyarok a második Jugoszláviá-ban; Hermann Róbert: A katonai Határõrvidék 1848–1849-ben; Pritz Pál: A népi írók külpolitikai nézetei; Ka-tona Csaba: Köztörténet – magántörténet: Esztergom1918–1919.; Fedinec Csilla: A 2012-es parlamenti vá-lasztások Ukrajnában.

Limes. Fõszerk.: Virág Jenõ. Szerk.: Virág Jenõ – L.Balogh Béni. Kiadja Komárom-Esztergom Megye Ön-kormányzata. Tatabánya 2012. 4/II. 100 old. – [Történet-írás és mûvészeti emlékképek] A tartalomból: Szász Ist-ván Tas: A [kolozsvári] Hitel születése, célja és sorsa;Székely András Bertalan: Venczel József és munkássága;Kántor Lajos: Szabédi László és a Hitel; Bertha Zoltán:A mindig hazatérõ Tamási Áron; Seres Attila: Magyar„régészeti delegátus” Moszkvában a két világháború kö-zött: Levéltári források Fettich Nándor 1935. évi szovjetkutatóútjának tanulmányozásához 1935–1937; CsoóriSándor Esztergomban.

Lipták Dorottya (szerk.): A vállalkozó és a kultúra –Heckenast Gusztáv, a legendás könyvkiadó. Kossuth –EKF. Bp. – Eger. 2012. 343 old.

Lukács László: Tárgyak, életformák, népszokások.Tematikus néprajzi tanulmányok. Szent István KirályMúzeum. Székesfehérvár 2012. 450 old.

Magyary Szulpicz: Esztergom a tatárjárás korában.Historiaantik. Bp. 2013.

Makai Zoltán: Szemelvények Bihar megye és térsé-ge ipartörténetébõl. Partiumi és Bánsági Mûemlékvédõés Emlékhely Társaság – Varadinum Script Kiadó.Nagyvárad 2013. 336 old.

Mándics Mihály dr.: Hol van a hon? Csallóközbõl aBácskába. Csávolyi helytörténeti füzetek 11. Kiadja

78

Csávoly Község Önkormányzata. Csávoly 2011. 431old.

Mándoky Kangur István: Kunok és magyarok.Közzéteszi Molnár Ádám. Török-Magyar Könyvtár I.Molnár Kiadó. Bp. 2012.

Márton László: Kós Károly, a mûvészi kovácsoltvasformatervezõje. Tudomány- és technikatörténeti füzetek,6. EME Kolozsvár 2012. 100 old.

„… minden utamat már elõre láttad”. Görög kato-likusok Magyarországon. Éd. du Signe. Strasbourg.2012. 223 old.

Moldvai Magyarság. Fel. szerk.: Mirk Szidónia-Ka-ta. Hargita Kiadóhivatal. Csíkszereda 2013. 4. 22 old. –A tartalomból: Halász Péter: Locsolkodnak-e, locsol-kodtak-e húsvéthétfõn a moldvai csángók?; NyisztorTinka: Néprajzi gyûjtemény és hagyományõrzõ progra-mok Pusztinában; Sántha Attila: Három magyar eredetûbesszarábiai helynév: Orhei; Iancu Laura: Az üdvösségára – Jakab Attila: Mivé lettél, mivé leszel, csángó ma-gyar? c. könyvérõl; Tánczos Vilmos: A moldvai csángóknyelvészeti kutatása VI.; Huszita Biblia – János evangé-lista könyve; Iancu Laura: [Verõfényes].

Moldvai Magyarság. Fel. szerk.: Mirk Szidónia-Ka-ta. Hargita Kiadóhivatal. Csíkszereda 2013. 5. 22 old. –A tartalomból: Nyisztor Ilona: Pusztinai szavalóverseny;Oláh-Gál Elvira: Nyelvõrzési Díj Hegyeli Attilának;Mohay Tamás: Mária-tisztelet; Sántha Attila: Hárommagyar eredetû besszarábiai helynév: Orhei; Halász Pé-ter: A vadon termõ növények szerepe a moldvai magya-rok táplálkozásában; Tánczos Vilmos: A moldvai csán-gók nyelvészeti kutatása VII.; Huszita Biblia – Jánosevangélista könyve; Iancu Laura: A Palánka.

Moldvai Magyarság. Fel. szerk.: Mirk Szidónia-Ka-ta. Hargita Kiadóhivatal. Csíkszereda 2013. 6. 22 old. –A tartalomból: Arany János-díjjal tüntették ki TánczosVilmost; Pozsony Ferenc: Szent László alakja Moldvá-ban; Halász Péter: Csíksomlyó – híd a székelyek és acsángók között; Márton Attila: Boldog vagy, mert hittél;Sántha Attila: Három magyar eredetû besszarábiai hely-név: Orhei; Trunki Péter: Mihai Perca: Rãdãcini. Despremaghiarii din Moldova címû könyvérõl; Tánczos Vilmos:A moldvai csángók nyelvészeti kutatása VII.; HuszitaBiblia – János evangélista könyve; Iancu Laura: [Ami-kor a nyáj].

Mód László – Simon András: „A Becsületes Gaz-daság egybe gyûlt …”. Adatok a szeged-szatymazi szõ-lõhegyi gazdaközösség mûködéséhez. Táj és Népi Kultú-ra 7. Szeged 2010. 224 old.

Móser Zoltán: A félkör vége. Esszék és tanulmá-nyok. Cédrus Mûvészeti Alapítvány – Napkút Kiadó.Bp. 2013. 317 old.

Muskovics Andrea Anna: Présházak és pincék Esz-tergomban. A szõlõfeldolgozás és bortárolás emlékei azegykori Esztergom Királyi Városban a XVIII–XIX. szá-zadban. Esztergom 2011.

Nagy Balázs Vince: Padányi Bíró Márton veszprémipüspök 1757. évben készített lélekösszeírása Veszprém-rõl. Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 27. 2012. 288old.

Nagycenk a történelem viharában. Szerk.: Szabó At-tila. 2. bõv. kiad. Nagycenki füzetek, 7. Simon Péter ki-adása. Nagycenk 2012. 212 old.

Nagy István: Gyõr vértanú püspöke, Apor Vilmos.Gyõri Egyházmegyei Levéltár. Gyõr, 2012. 535 old. (A

Gyõri Egyházmegyei Levéltár kiadványai. Források, fel-dolgozások, 16.)

Nagyné Bõsze Katalin: Hatvanéves dr. Páll István, aSóstói Múzeumfalu építõje. Múzeumfalu Baráti Köre.Nyíregyháza–Sóstófürdõ. 2012. 99 old.

Negyvenen innen, negyvenen túl! A 40 éves LajthaLászló Néptáncegyüttes jubileumi kiadványa. Szabó Pé-ter kiadása. Sopron, 2012. 80 old.

Nemzeti Katonai Emlékpark, Pákozd. Szerk.:Árvai Gábor, Molnár Nelli, Takács Adrienn, Oláh Lász-ló, Oláh Nikolett. Kiadja a Katonai Emlékpark Közhasz-nú Nonprofit Kft. Pákozd 2012. 32 old.

Németh István Péter: A Tapolcai kistérség kistükre.Balaton Akadémia Kiadó. Keszthely 2011. 266 old.

Néprajzi Hírek. A Magyar Néprajzi Társaság Tájé-koztatója. Szerk.: Hála József és Máté György. Bp. 2010.3. 96 old. – A tartalomból: A Magyar Néprajzi Társaság122. rendes közgyûlése; Magyari Márta, Mohay Tamás:Húszéves a Kriza János Néprajzi Társaság; Hála József:Emlékezés Gyarmathy Zsigánéra; Dr. Ravasz Lászlógyászbeszéde Gyarmathy Zsigáné írónõ sírjánál; KristonVízi József: Emlékezés „a földmûvelés históriására”, a25 éve elhunyt Takács Lajosra; Lackner Mónika: Emlé-kezés a tíz éve elhunyt Németh Lajosné Fülöp Katalinra;Eperjessy Ernõ, Krupa András: A hetvenéves GyivicsánAnna köszöntése; Vörös Éva: Köszöntõ Knézy Judit het-venedik születésnapjára; Deáky Zita: A hatvanévesLábadi Károly köszöntése; Szilágyi Miklós: Köszöntjüka 60 éves Lukács Lászlót; Klamár Zoltán: Silling Istvánhatvanéves.

Néprajzi Hírek. A Magyar Néprajzi Társaság Tájé-koztatója. Szerk.: Hála József és Máté György. Bp. 2011.2. 96 old. – A tartalomból: Hála József – Máté György:Bevezetés a Néprajzi Hírek Fél Editre, Ortutay Gyulára,Tálasi Istvánra emlékezõ számához; Hudecz Ferenc:Ortutay Gyula, az egyetemi tanár és rektor; Voigt Vilmos:Ortutay Gyula az ELTE Néprajzi Intézetében; ErdélyiZsuzsanna: Ortutay-emlékeimbõl; Filep Antal: TálasiIstvántól és a társtudományi kapcsolatokról; Gráfik Im-re: Tálasi István, a halk szavú, ám nagy hatású pro-fesszor; Kocsis Gyula: Emlékezés Tálasi Istvánra;Paládi-Kovács Attila: Megnyitó a „Magyar néprajztudo-mány a 20. szd. derekán” c. konferencián; Kósa László:Zárszó a „Magyar néprajztudomány a 20. szd. derekán”c. konferencián; Fülemile Ágnes: Fél Editre emlékezünk;Voigt Vilmos: Laudatio temporis acti Fél Edit születésé-nek századik évfordulóján; Mohay Tamás: EmlékezésFél Editre; Róna-Tass András: Fõhajtás Fél Edit emlékeelõtt; Hála József: Ortutay Gyula naplójának fogadtatá-sa; Kósa László: Tálasi István; Péter László: Jeles ma-gyar mesemondók; Krupa András: Emléktábla a két-nyelvû mesemondónak [Farkas Andrásné Drágos Zsó-fia]; Bereznai Zsuzsanna: A „félegyházi mesekirály”[Seres József] emléktáblájának felavatása; Péter László:Palásti Anna [csongrádi mesemondó] emlékoszlopaelõtt.

Néprajzi Hírek. A Magyar Néprajzi Társaság Tájé-koztatója. Szerk.: Hála József és Máté György. Bp. 2011.3. 96 old. – A tartalomból: A Magyar Néprajzi Társaság123. rendes közgyûlése; Kapitány Orsolya – LõrincnéBalogh Krisztina: Megújult a lakócsai Horvát Nemzeti-ségi Tájház; Kemecsi Lajos: Két kiállítás a SzabadtériNéprajzi Múzeumban (Református kõkert, Magyarok ki-sebbségben Csehszlovákiában); Szilágyi Miklós: Száz

79

éve született Nagy Gyula, a 20. szd. egyik legnagyobbformátumú autodidakta etnográfusa.

Néprajzi Hírek. A Magyar Néprajzi Társaság Tájé-koztatója. Szerk.: Hála József és Máté György. Bp. 2011.4. 96 old. – A tartalomból: Nyíri Péter: A Magyar NyelvMúzeuma; Andrásfalvy Bertalan: Ünnepi beszéd a Ma-gyar Népi Iparmûvészeti Múzeum megnyitóján; SzilágyiMiklós: 125 éve született Szabó Kálmán, a kecskemétimúzeum etnográfus igazgatója; Szilágyi Miklós: A százéve született Takács Gyulára emlékezünk; Tóth Arnold:Száz esztendeje született Lajos Árpád; Eperjessy Ernõ:A nyolcvanéves Olsvai Imre köszöntése; Klamár Zoltán:Akit szeret a Jóisten! Dévavári Beszédes Valéria hatvan-éves; Lukács László: A hatvanéves Gelencsér József kö-szöntése.

Néprajzi Hírek. A Magyar Néprajzi Társaság Tájé-koztatója. Szerk.: Hála József és Máté György. Bp. 2012.1. 96 old. – A tartalomból: Gecse Annabella: A Tiszazugnéprajzi, történeti, földrajzi kutatása az ezredfordulón;Bencsik János: A mezõkövesdi Mezõgazdasági Gépmú-zeum „örökös múzeumigazgatója” Hajdú Ráfis János di-csérete; Hála József – Selmeczi Kovács Attila: Megemlé-kezések Gunda Béla születési centenáriumán; SzilágyiMiklós: Gunda Béla egy tanítvány emlékezetében; Luk-ács László: Gunda Béláról születésének centenáriumán;Hála József: A kilencvenéves Erdélyi Zsuzsanna ünnep-lése; Kuti Klára: A nyolcvanéves Andrásfalvy Bertalanköszöntése Pécsett; Hála József: A nyolcvanévesAndrásfalvy Bertalan köszöntése Budapesten; RéthelyiMiklós: A 80 éves Andrásfalvy Bertalan köszöntése;Szilágyi Miklós. személyes emlékek a 80 éves András-falvy Bertalan köszöntése ürügyén; B. Kiss László: He-gyi Imre Emlékpark Bakonycsernyén; Mohay Tamás: AzEthnographia az interneten; Péter László: Három nyíltlevél a jeles magyarországi mesemondók emlékénekápolásáról.

Paksa Rudolf: A magyar szélsõjobboldal története.Jaffa Kiadó. Bp. 2012.

A Pannonhalmi Bazilika felújítása. Szerk.: VargaMátyás. Bencés Kiadó. Pannonhalma 2012. 95 old.

Pataki János: Erdélyi medence. Kalotaszeg, Mezõ-ség, Torockó. Székelykönyv Kft. Bp. 2010. 353 old – fo-tóalbum.

Pataki János: Erdélyi Szászföld. A várak világa.Székelykönyv Kft. Bp. 2010. 310 old – fotóalbum.

Pataki János: Máramaros. Ahol megállt az idõ. Szé-kelykönyv Kft. Bp. 209. 326 old – fotóalbum.

Pataki János: Partium. Erdély kapuja. Székely-könyv Kft. Bp. 2012. 378 old – fotóalbum.

Pálffy Géza: A Magyar Királyság és a HabsburgMonarchia a 16. sz.-ban. História könyvtár. MTA Társa-dalomtudományi Intézete Bp. 2011. 564 old.

Pándy Tamás: A Szélsõ utcai iskola 100 éve. Kiadjaa Dr. Széky Endre Pestszentimre Történeti Társaság. Bp.2012. 269 old.

Páskomliget. Újpalota városrész helytörténeti füze-te. Szerk.: Kelemen Árpád. Újpalotai Szabadidõ Köz-pont. Bp. 2012. 60 old.

Perényi Roland: A bûm nyomában: a budapesti bû-nözés társadalomtörténete, 1896–1914. Uránia Ismeret-terjesztõ Alapítvány – L’Harmattan. Bp. 2012. 318 old.

Plánder Ferenc: Göcseinek esmérete. Historiaantik.Bp. 2013.

P. Szõke János: Öt év számûzetés. Mindszenty Jó-zsef bíboros a bécsi Pázmáneumban. Don Bosco Kiadó.Bp. 2010. 346 old.

Rákóczi emlékmû: Abda. Szerk.: Somogyi Éva. II.Rákóczi Ferenc Kulturális Alapítvány. Abda 2012. 24old.

Rexa Dezsõ: Beszélõ utcák, pletykáló házak. Bev.tanulmány, jegyzetek, vál. Hidvégi Violetta. Bp-i Város-védõ Egyes., Bp. Fõv. Levéltár, Herminamezõ polgáriköre. Bp. 2011. 168 old.

Romsics Ignác: Magyar sorsfordulók 1920–1989.Osiris Kiadó. Bp. 2012.

Rubikon. Történelmi Magazin. Fõszerk.: Rácz Ár-pád. 2013. 6. 98 old. – Bertényi Iván: Királykoronázá-sok, királytemetések Székesfehérvárott; Tóth Endre: Ko-ronázási ékszerek; Hahner Péter: Koronázóvárosok Eu-rópában; Rácz Piroska: Szent István ereklyéi; Tóth Sán-dor László: A koronázóváros elfoglalása. Az oszmán hó-doltság és a szulejmáni várháborúk kezdetei,1541–1547; Hermann Róbert: Két felkelés Székesfehér-várott, 1848–1949; Csurgai Horváth József: Gróg ZichyJenõ, a hazai iparfejlesztés apostola; Lengyel Beatrix:Egy fehérvári fõrend, Széchényi Viktor; Ujváry Gábor:Klebelsberg, Hóman, Szekfû és Gerevich. Székesfehér-vár és a magyar kultúrpolitika a XX. szd. elsõ felében;Csurgai Horváth Gergely: A Szent István-emlékév Szé-kesfehérvárott, 1938; Mózessy Gergely: Székesfehérváregyházi ünnepei 1938-ban; Mózessy Gergely: Egy puri-tán püspök, Prohászka Ottokár; Kerepeszki Róbert: A Vi-tézi Rend; Gätner Petra: Az 1938-ban kialakított székes-fehérvári Romkert; Molnos Péter: Aba-Novák Vilmos„politikus” képei. Egy festõ diplomáciai szolgálatban;Mózessy Gergely: Nyilasok fogságában. Shvoy katolikuspüspök elhurcolása; Háborús emlékek: Shvoy Lajos szé-kesfehérvári püspök visszaemlékezése (közreadja:Mózessy Gergely); Kovács Péter: A Bory-vár.

Sarnóczay György – Garbóci László: Budatétényimorzsák. Budatétényi Polgári Kör. Bp. 2011. 18 old.

Sas Péter: Kós Károly, a hûség embere. Kisebbség-kutatás Könyvek. Lucidus Kiadó. Bp. 2008. 168 old.

Siposné Kecskeméthy Klára – B. KalavszkyGyörgyi: A Ludovika. Zrínyi Média. Bp. 2011. 228 old.

Sipos Sándor: Caput Pannoniae. Ravazd helytörté-nete. Béla Kútja Közhasznú Kulturális Egyesület.Ravazd, 2012. 189 old.

Sipõcz József: Veszprém sporttörténete VI. (1970–1984). Viza Kft Veszprém 1012. 236 old.0

Soltész Mihályné: Nemzedékrõl nemzedékre: Gö-rög katolikus kottás népi énekeskönyv. ÖrökségünkKönyvkiadó Kft. Nyíregyháza 2012. 155 old.

Somorjai Lajos dr.: Megjártam a Don kanyart.Harctéri napló. Oroszország 1942–1943. Rubicon-HázKft. 2012.

Soós Lajos: Négy évtized a Múzeum körút mentén –életképek a Pesti Egyetemrõl és a Magyar Nemzeti Mú-zeumról a XIX. szd. fordulóján. Szerk.: Polgárné Né-meth Katalin és Máticsné Pölczman Enikõ. Bev.: Domo-kos Tamás. Jókai Városi Könyvtár. Pápa. 2012. 169 old.

Staub Károly – Patay Géza: Wekerle Sándor. Heli-kon. Bp. 2011. 319.

Összeállította: Halász Péter

80

TÜNDÉRSZÓ MESEÍRÓ PÁLYÁZATA székesfehérvári Gárdonyi Géza Mûvelõdési Ház

és Könyvtár Egyesület

ötödször hirdeti meg nemzetközi meseíró pályázatát.

A pályázatra a világ bármely országában élõ 8–15 éves gyermekekmagyar nyelven írott meséit várjuk e-mailben,

csatolt Microsoft Word dokumentumban,vagy postai úton 4 példányban, 2014. március 3-ig.

A pályázatra az 1999. január 1-je és 2005. december 31-eközött született gyermekek meséit fogadjuk.

A mese mellé, kérjük, feltétlenül csatolják

1.) a meseíró nevét,

2.) születési idejét (év, hónap, nap),

3.) postacímét (ország, település, utca, házszám, irányítószám), és

4.) szülei egyikének lehetõleg e-mail címét, vagy telefonszámát!

A pályamûvek terjedelme legföljebb 6000 karakter (3 nyomtatott oldal) lehet.

Témájukkal, irodalmi formájukkal kapcsolatban nincs semmiféle megkötés.

Egy pályázó csak egy mesét küldhet be a zsûrinek.

A pályázat szellemi mecénásaLezsák Sándor költõ, a Magyar Országgyûlés alelnöke.

A bírálóbizottság neves írókból áll.A díjnyerteseket oklevéllel és egyedi mûvészeti alkotással jutalmazzuk.

A döntést követõ ünnepélyes eredményhirdetés2014. június elején lesz Székesfehérváron.

A díjazottakat 2014. május 15-ig telefonon vagy e-mailben értesítjük,illetve névsorukat a www.ggmuvhaz.hu honlapon közzétesszük.

A legjobb írásokat az Egyesület egy késõbbi idõpontban megjelenteti.

Gárdonyi Géza Mûvelõdési Ház és Könyvtár EgyesületH-8000 Székesfehérvár, Sóstó lakótelep 1. Magyarország

+36 22/501-161; tunderszopalyazat@gmail.com