T em esváry F erenc

UadászfegywrekZ r í n y i K i a d ó

B u d a p e s t

T ARTALOM

E L Ő S Z Ó /5

VADAK ÉS VADÁSZATOK / 7

ÍJAK, CSAPDÁK ÉS EGYÉBB ESZKÖZÖK / 13

LŐPOROK ÉS LŐFEGYVEREK / 20

RÉG I HAZAI PU SKAM ŰVESSÉG NYOMÁBAN / 33

K ÉPJEGYZÉK / 247

JEG Y ZET / 302

FELH A SZN Á LT IRODALOM / 304

M U TA TÓ / 306

ELŐSZÓ

Sorozatunk harmadik kötete a M agyar Nemzeti M úzeum gazdag vadásztörténeti gyűjteményébe nyújt bepillantást, miáltal megismer­kedhet az olvasó a nem, vagy csak ritkán látható nemzeti kincseink szűkebb csoportjával. Term észetes, hogy a rendelkezésre álló tér nem teszi lehetővé a több ezer darabból álló együttes teljes közreadását, de m inden bizonnyal ezzel a válogatással is dicsérni tudjuk a munkát, az ember alkotókészségét, és érzékeltethetjük a fejedelmi, főúri, gazdag polgári emlékanyagban a letűnt évszázadok iparosainak művészi for­mában jelentkező üzeneteit.

Gyűjtem ényünk kialakulása évszázadokig tartott, de a szabadság- harcok, az idegen zsoldos haderő meg-megújuló jelenléte, a világhá­borús események, Magyarország felosztása, Erdély és Felvidék el­vesztése, a magyar főúri gyűjtemények idegen kézre kerülése nemzeti gyűjteményünk nagyságrendjét körülhatárolja.

Annak ellenére, hogy a nagy családi gyűjtemények a törvénytelen elkobzások következtében többnyire megsemmisültek, és a megma­radt vékony réteg kései örökösei féltve őrizték a m ind művészi érték­ben, m ind mennyiségben számottevő anyagukat, sokan maradtak olyanok, akik átérezték, hogy egy nemzet dicsősége az „emlékjelek­nek fenntartása által örökösödik és magasztaltatik.”1 Ezek közé ta rto ­zott Jankovich Miklós, a reformkor (1825— 1848) kiemelkedő nagy gyűjtője, aki gyűjteményét, amely „ .. .É L Ő BIZO N YSÁ GA a M a­gyarok Tudom ányos és Míves szorgalmának, azaz a legrégibb időktől immár tündöklő Tudom ány, és M űbeli Cultúrájának - ELEV EN E M L É K E Diadalmas Hőseinek - SE R K E N T Ő , s lelkesen buzdító PÉLD Á JA a jobbágyi Hűségnek, nem különben, m int buzgó Haza­szeretetnek - K IN C ST Á R A a Hajdani M agyar, és Erdélyi drága kies fegyvereknek - m indennem ű mívbeli csinos Eszközöknek...”2 - , megvételre felajánlotta a magyar nemzetnek, s ezzel lerakta azokat az alapokat, amelyekre nemzedékek építeni tudtak.

Kétségtelen, hogy másfél század elteltével sem kelhetünk verseny­re Európa államainak legtöbbjével, mégis azt kell m ondanunk, hogy az egybegyűjtött anyag érdeklődésre tarthat számot, ugyanis a M a­gyar Nem zeti M úzeum vadászattörténeti anyaga csaknem teljesen ismeretlen a külföld előtt, jóllehet számos kiemelkedő osztrák, német, francia, olasz, cseh, belga, sőt angol készítménnyel is rendelkezik.

E gyűjteményben a Kárpát-m edence területén készült egyedi dara­bok is szép számmal sorakoznak, s igazolják, hogy e szűk területen, nehéz történelm i háttérrel, élethalálharc közepette is, hosszú évszáza­dokon át képes volt az alkotni vágyó ember oly remekműveket létre­hozni, amelyekben nemcsak a fejedelmek, főurak, gazdag polgárok igénye, a csőkovácsok, huzagolók, lakatkészítők, agyazók, vésnökök, ötvösök verejtéke, hanem a manuális ipar és a fennkölt művészet igyekvése és tehetsége is egyesült.

VADAK ES VADASZATOK

A K árpát-m edence ezer éven át az itt élő népek vadászparadicsoma volt. Szinte érintetlen rengetegek, változatos erdőségek az északi és keleti részeken, a Bükk, Vértes, Bakony az ország belsejében, a nagy árterek gazdag növényzete, m int az euro-turáni flóra és faunavidék része csodálatos állatvilággal rendelkezett.

Eleink letelepedése az új hazában nagy életformaváltással járt. A sztyeppi népek vadászkultúrája, a vad elejtésének ezer és egy formája átöröklődött, a helyi állatvilághoz és viszonyokhoz alkalmaz­kodott. A letelepedett életformára való kényszerű áttérés és az új jogrend - az őshazában még oly természetes - szabad vadászatot korlátok közé szorította. A nagy vad vadászatát Szent István (1001— 1038) már csak birtokos részére engedélyezte, de hamarosan jöttek az újabb és újabb törvények, amelyek a vadászati jogot a m indenkori uralkodó osztálynak biztosították. Term észetesen a vad­ban leggazdagabb helyek a királyt illették meg.

I. András királyunk (1047— 1060) - írta Anonymus - azt a földet, amelyet Kelpatakónak neveztek, elcserélte, „mivel úgym ond a kirá­lyoknak vadászatokra alkalmas vala” . Thuróczi I. Géza király (1074— 1077) ingoványi erdőjéről emlékezik. II. Endre (1205— 1235) és IV. Béla (1235— 1270) alatt a beregi erdő vált híressé. Egyes felfogások szerint Bereg és Ugocsa királyi udvartartásra rendelt va­dászterület volt. Sokat emlegetett helységek közé tartozott a Vértes erdeje, Vörösberény, M egyer, a Zirc melletti terület, de ezek valójá­ban soha nem érték el Hunyadi M átyás (1458— 1490) Buda, Viseg- rád, Tata, Zólyom, Diósgyőr, Nyék, Csepel területén kialakított vadászkertjeinek gazdagságát. Csepel M átyás első felesége, Podjeb- rad Katalin menyasszonyi jószága volt, gyönyörű kastéllyal és vadas­kerttel, a vadban bővelkedő Tökölhöz és Szentmártonhoz hasonlóan.

A legtöbbet emlegetett vadaskert azonban Nyék volt.3 Alapjai már M ária királynő (1382— 1395) és férje, Zsigmond (1387— 1437) ural­kodása alatt kiépültek. A hagyomány szerint itt búvott meg a legszebb királyi vad, akit az irodalom Szép Ilonka néven ismer.

Ezekhez a helységekhez a néphagyomány mondák töm egét fűzte. Az itt talált fegyvereket, vadászeszközöket, vagy apróbb használati tárgyakat előszeretettel hozták uralkodókkal, elsősorban Hunyadi Mátyással kapcsolatba. Jankovich Miklós is, egy kútban talált ezüst ivóeszközt egyenesen M átyás vadászcsutorájának tulajdonított.

A Kárpát-m edence vadállománya évszázadokon át elkápráztatta az utazókat. K öztük Ottó freisingi püspököt is, aki 1147-ben III . Kon- rád ném et-római király keresztes hadával vonult keresztül M agyaror­szágon. „Erdőkben felette gazdag, erdei tele vannak a vadaknak m inden fajtájával és felületének természetes szépsége éppen olyan bájos, m int amilyen dús földjének term ékenysége. . . úgy, hogy m int­egy Isten Paradicsomának, avagy a pompás Egyiptomnak - boldog Arábiának - lehetne nevezni azt.”4

Zsigmond király 1412 tavaszára m eghirdetett körvadászatán egy nap alatt ezerhatszáz vaddisznót, szarvast és őzet terítettek le, a szárnya­sokat és nyulakat pedig számba sem vették.

A nyest mennyiségét igazolja a nyestbőradó. Az őz, vadkan, dám ­vad szinte m inden forrásanyagban előkelő helyet foglal el. Szarvasál­lományunk bőségéről tudósít Cuspinianus, aki elmondja, hogy egy nagyobb vadászaton esetenként egy-egy vadász 150 szarvast is elej­tett. Sok volt a vadkecske, medve és bölény is. Az utóbbiak gyakorisá­gát bizonyítja a Bihar megyei Belényes, a Gömör megyei Belény falvak neve. A madarak közül a fajdtyúk, fogoly, fácán, gerlice nagy mennyiségéről a budai vásárokon lehetett meggyőződni, amely egyi­kére 80000 darabot vittek eladásra.

A vadaskertek e bősége Oláh Miklós érseket is bám ulatba ejtette. 1536-ban jegyezte fel a Budáról nyugatra elterülő, fallal körülkerített nyéki vadaskertről, hogy „ . . . M érhetetlen tömegű fácán, fogoly, fe­nyőrigó, túzok s minden neme a szárnyasoknak s vadaknak tanyázik itten, dámszarvasok, vaddisznók, nyulaknak beláthatatlan sokasá­g a I I . Szulejmán történetírója, Dselalzáde M usztafa említi, hogy annyi vadat ejtett el, hogy ki nem lehet mondani. Tem érdek darvat, gémet, fajdot, foglyot, kacsát, ludat és fürjet fogott darufogó nemes sólymokkal, fácánfogó kerecsenekkel, csakirokkal, húzókkal, balbu- nokkal és karvalyokkal.5

A török megszállás alatt nagy volt a pusztítás m inden vadas­kertben, s m indez inkább mészárlásra, m int vadászatra em lékez­tetett. Hasonlóan cselekedett Alexandriai Nagy Sándor is egyko­ron, a hódító jogán, aki Q. C urtius Rufus 8. könyvének állítása szerint, Bazaria tartom ányba érkezve egy kőfallal körülvett, vadász­tornyokkal ellátott vadaskertben egész seregét hajtásra felhasználva négyezer vadat gyilkolt le.6

A vadászat - amely a társadalom egy részének, nálunk magyaroknál is a megélhetés nélkülözhetetlen eszköze volt - a főúri életmód velejá­rója lett. Szent László királyunk (1077— 1095) I. törvénykönyve az ünnepek alatti vadászatokat tiltja meg, amikor kimondja: „K i vasár­nap vagy nagyobb ünnepeken vadászik, kutyájától és lovától meg- fosztassék, de lovát ökörrel beváltsa. Ha pedig pap vadászik, a rend­ből kilépjen, míg elégtételt nyújtván, megjavul.”7

Természetesen ezen tilalmaknak foganatja nemigen volt. A budai zsinat is erről tanúskodik, amely 1279-ben foglalkozott e kérdéssel, és kihirdetett rendelete szerint, ha egy szerzetes kutyákkal vagy madarak­kal vadászik, annak vadászeszközeit bárki elveheti. Kálmán király (1095— 1116) törvénye arra enged következtetni, hogy az egyház kie­melkedő nagyságai, ugyanúgy, mint a főurak, a vadászatot nagy elősze­retettel a vallásos áhítat elé helyezték. „Mise csak megszentelt helyen tartassák - kivévén valami nagy szükség ide jén ... De csak úgy útban, vagy utazásban lehet ezen szükség, nem pedig vadászatban...”8

II. Géza királyunk (1141— 1161) nemcsak vadászott, hanem a vad védelmét is szem előtt tartotta. 1157-ben rendelte el, hogy minden harmadik esztendőben, amikor megparancsolja, száz darab kősót adjanak a vadászispánok részére, hogy azok a sótömböket szükség szerint a szarvasok gyülekezési helyén elhelyezzék.

Az uralkodói és főúri nagy vadászatok jelentős károkat is okoztak. Előfordult, hogy a nemesség kényszerítette a királyt vadászattal kap­csolatos rendelkezések kiadására. II. András 1222-ben a híres Arany­bullában kénytelen törvénybe iktatni, hogy : „A királyi lovászoknak, ebfalkároknak és solymászoknak ne legyen szabad a nemesek falvai­ban megszállni” .9 Az uralkodó 1231-ben ismét ígéretet te tt erre, ami ékesen bizonyítja, hogy a nagy királyi vadászatok 1222 után sem szűntek meg.

II. Ulászló király (1490— 1516) V. számú rendeletében a vadászati tilalmak körét tovább bővíti. „M ivel m inden főpap és báró urak és a többi országlakosoknak jobbágyai és lakói közül igen sokan a szőlők és földek művelését csaknem abbahagyván és félretévén, egyedül vadászattal és madarászattal foglalatoskodnak, annyira, hogy nem ­csak köz, hanem vasárnapokon és a szentek más ünnepnapjain, sőt szent Karácsony napján is vadásznak, ami által az Isten ellen, m ert parancsát meg nem tartják vétkezni és földesuraikat ezen jövedelme­iknek elvonásával megcsalni nem irtóznak, sőt inkább maguk is, m iután ennek a haszontalan munkának rabjai lettek, többnyire kol­dusbotra jutnak. Hogy tehát a bajt kellő szerrel orvosoljuk, megálla­pítottuk, hogy mostantól fogva, jövőre az ország jobbágyai és paraszt­jai közül senki sem merjen bármi módon, vagy bármilyen mesterség­gel szarvasokra, őzekre, nyulakra és vadkanokra vadászni.”10

II. Lajos rövid uralkodása (1516— 1526) alatt a m indent letipró nagy vadászatok óriási károkat okoztak, s ha hihetünk a krónikásnak, évi jövedelmének egynegyedét emésztették fel. Ugyanakkor folytató­dott a jobbágyokat sújtó törvények meghozatala, amely 1514-ben az Opus T ripartitum ban tetőzött.

1541 után, amikor M agyarország három részre szakadt, a rendelke­zéseket igazán nehéz volt betartani. Főúrnak, jobbágynak egyaránt megkeserítette életét az állandó hadakozás, a török jelenléte. Jól tükrözi a mondottakat Orosztonyi Péter szerényi tiszttartó Nádasdy Tam ás tiszttartójának, Csányi Ákosnak írt levele, mely szerint: „Vadnak szerét nem tehetjük, jól lehet vad elég volna, de nem m e­rünk vadászni, m ert igen utánunk vannak az pogányok.”11

1729-ben III . Károly 22. törvénye a vadászati tilalmat m ár a polgárokra és külföldiekre is kiterjeszti. II. József (1780— 1790) igye­kezett ugyan rendeletileg a visszaéléseket megszüntetni, de a jobbá­gyok helyzetén ténylegesen változtatni nem tudott. K atona József, a nagy magyar drámaíró Bánk bánjában T iborc személyén át a m últba tekintett, de megrázó megfogalmazásában az élő valóságot ábrázolta.

„Szép földeinkből vadászni, berkeket csinálnak, ahová nekünk belépni nem szabad. S ha egy beteg feleség, vagy egy-egy szegény himlős gyerek megkívánván lesújtunk egy rossz galambfiat, tüstént kikötnek. És, aki száz meg százezert rabol, bírája lészen annak, akit a szükség garast rabolni kényszerített.”12

A vadászok népes táborát a királyi vadászszervezet - élén a királyi vadászispánnal - irányította. Alárendeltjei között találjuk a királyi vadászokat (bölényvadászok, erdőóvók, ebhordozók, agárviselők, fé­szekszedők, darvászok stb.), akik példás rendben, központi elgondo­lás szerint egy folyamatosságot jelentettek. Évszázadokon keresztül

kiváltságokat élveztek, s még 1714. február 17-én is szabadalomlevelet kaptak, „ ...ezen fent említett embereket, vagy cselédjeiket, bárkinek kérelmére is jelesül másoknak adósságai, vétkei és kihágásaikor szemé­lyükben letartóztatni, jószágaikat, holmijokat és cikkeiket lefoglalni és elvenni soha és semmi módon ne m erészeljétek...”13 Pálóczi Horváth Ádám 1784-ben gúnyos sorokban emlékezik meg róluk:

„Ha fő s’vic ispány Uraink Gálnak városába Mentek von’ vadászni, a pince torkába Ott jobb hajtok lettek volna a király vadászi Ezek az inkább Báchus, mint Diana szolgái”

Külön tartották nyilván a váradi regesztrum által is emlegetett bö­lényvadászokat. Az alárendeltek harmadik nagy csoportját a királyi solymászok képezték. Szentantalfalván a farkasvadászok tömörültek. A legjelentősebb központok egyike Szentgál, ahol a királyi vadászok az idők folyamán céhhé alakultak Nemes Királyi Vadász Kompánia néven. Figyelmet érdemel artikulusuk azon pontja, amely előírja, hogy a vadászat után áldomást kell inni. Pálóczi H orváth Ádám nem kis iróniával jegyzi meg, hogy az artikulusok közül a másodikat, vagyis az áldomásra vonatkozót betartani soha el nem mulasztották.

Az egykori Magyarország legnagyobb vadja a bölény volt. (A medve és a vadkan csak közepes vadnak számított.) A Bakony vadjai között még a X V III. században is előfordult. Igazi hazája azonban Erdély, s a vadászatát fejedelmi mulatságnak tartották. Herm án Ottó tanítómestere, Petényi János Salamon tudni véli, hogy az utolsó példányt 1814-ben Udvarhelyszéken ejtették el.

M ellette főúri vadászcsemegének számított az őstulok, amelyről már említést tett Abu Hamid el Garnati arab utazó is, aki attayta néven - leginkább ökörnek felelhet meg - ismeri, megemlítvén, hogy húsa jóízű, szarvai pedig megnőnek, m int az elefánt agyarai. A leírá­sokban az őstulok és a bivaly fogalma gyakran keveredik.

Vadásztak még a nagytermetű erdei és a sakálszerű réti farkasra. Farkas szavunk már a tihanyi oklevélben megjelenik. A Balaton m entén még a X IX . században is gyakori volt. A Hassághi Farkas család címere - a nyakán nyíllal átlőtt farkas - 1418-ból származik.

Dúvadnak számított a vadkan. Vadászata veszélyes volt. I. István gyermekének, Im re hercegnek életét 1031-ben, Zrínyi Miklós költő és hadvezér életét 1664-ben vadkan oltotta ki. Zrínyi M iklóst tehát nem azzal a vadászpuskával lőtték le, amelynek agyára helyezett ezüstlemez szövege fennen hirdette, hogy az ottoki erdőben Póka István lőtte le Zrínyit, s a puskát a te tt örök emlékére a tettes unokája, Póka Gábor 1755-ben Benyovszky Pálnak ajándékozta. Ez a fegyver a második világháborúban, a M agyar N emzeti M úzeum ban pusztító tűzvészben megsemmisült. A finoman kidolgozott, kovás szerkezetű puska m inden kétséget kizáróan X V III. századi munka volt, s így, m int Zrínyi egyik életrajzírója is megállapította: „ ...azza l ugyan 1664-ben M agyarország legnagyobb vitézét senki agyon nem lő- hette .”14

Vadászták még a hiúzt, a vadmacskát, a rókát, a nyulat, és az őzet.

A X V I—X V II. században a nagy vadászatok hetekig eltartottak. Hajtők, pecérek, kürtösök, élelemhordók százai kísérték a főurakat. Taracklövéssel jelezték a vadászat kezdetét. Az éjszakákat bölény- és medvebőrökön töltötték, és lobogó tüzeknél zeneszó m ellett m ulat­tak. M ég 1812-ben is megesett, hogy Esterházy Miklós ozorai vadá­szatán a vadászok zöld gallyakból készült sátorban, hat vadásztároga- tós zenéjének hallgatása közben várták, hogy a vad puskalövésnyi távolságra érjen.

Voltak, akik nehezen viselték, ha a vadászat nem járt sikerrel. Condé hercegéről jegyezték fel, hogy egy eredménytelen vadászat után egy háza tetejét cserepező parasztot lelőtt, s mikor figyelmét felhívták tettére, így válaszolt: „£m ber volt? Bőregérnek néztem .”

Feltevéseink szerint m ár őseinket segítették a vadászatban az agarak, de róluk valójában nem sokat tudunk. Annyi bizonyos, hogy a honfoglalók sírjaiban a vadászagarak csontvázait m ár k i­m utatták.

Lényegesen több adatunk van a töröktől eltanult solymászatról. Valószínű, hogy Ázsia nomád népeinél, a végtelen pusztákon, őseink életében már szerepet játszott. Ábrázolását megtaláljuk az Utya- milszkben előkerült, magyar munkának vélt ezüsttálon is, így nem kizárt, hogy rajta egy korai magyar solymászt örökítettek meg. De ott vannak a római Santa Saba tem plom X. századi domborm űvén, a főúri paloták padlótégláin, templomok freskóin, Árpád-házi pénze­ken, a fazekasok és szőnyegszövők remekbe készült alkotásain.

A solymászat m últjának kutatói az adatok tömegének elemzéséből arra a következtetésre jutottak, hogy feltehetően a keleti sztyepp­vidékeken meghonosodott vadászati m ódot a magyar mestersolymá- szok közvetítették N yugatra.

Első hazai megjelenését a Csongrád megyei M ártélyhoz köthetjük, ahol is egy népvándorlás kori temető sírjában vadászsólyom csontvá­zára bukkantak. Számos fajtája élt az Árpádok idejében. Ismerjük az izlandi sólyomnak nevezett kerecsent, a karvalyt, héját, ölyvöt, a tu ru lt, de a sorból nem m aradhat ki a nemes-, vándor-, fekete-, törpesólyom sem. Vadásztak sassal is, m int a tatárok, akikről Marco Polo írja, hogy rókát, őzet, farkast ejtenek el vele. Vámbéry, a híres utazó feljegyezte, hogy jól idom ított börkütért vagy tuganért, vagyis a sólymok ezen különleges fajtájáért két lovat, vagy hat tevét is adtak.

Az írott forrásanyag a X III. század közepétől gazdagon ontja a solymászatra vonatkozó ismereteket. Ezek közül i s i i . Frigyes császár (1212— 1250) „A madarakkal való vadfogásról” és vele szinte egy időben Albertus M agnus (1193— 1280) „De falconibus, asturibus etaccipitribus” - sólymokról, héjákról, karvalyokról - írt műve a solymászismeretek gazdag tárháza. Leírásukból kiderül, hogy már e korai periódusban alkalmazták a solymászkesztyűt, a sapkát, a bilin­cset, a csengőt. Frigyes császár szerint nem hiányozhat a kellékek közül a solymásztáska-tarisznya sem, amelyben a sólyom jutalmazá­sára szolgáló eledelt kell elhelyezni, no meg a tollasbábut, amelynek felmutatásával tér vissza a vadászsólyom gazdájához.

Történelm ünk telis-tele van solymászatot kedvelő uralkodókkal, főurakkal, solymásztelepekkel, mestersolymászokkal. A legismerteb­

bek egyike Nagy Lajos solymásza, M agyar László, akinek tankönyv­ként forgatott munkáját külföldön is megbecsülték. Sajnos e nagysze­rű írásból csak töredékek m aradtak az utókorra. Hasznos tanácsait a kései solymász is szem előtt tarto tta15.

1541 után a három részre szakadt országban Erdélynek különleges szerep jutott. A török befolyás növekedésével Erdély különböző aján­dékokkal igyekezett a török udvar kegyét megtartani. A Porta öröm ­mel fogadta a betanított sólymot ajándékba, olyannyira, hogy ez lassan valóságos adó lett. Az élelmes erdélyiek idővel a kötelező számú m adáron felül ajándék sólymokat is vittek K onstantinápolyba, m ert így a szultánok, basák és bégek számos dolog fölött szemet hunytak. Követeinket ezért a XVI. században a szultán környezete, m int erdélyi madarászokat tartotta nyilván.

Betanított madarakkal az erdélyi fejedelmeket is gazdagon ellátták. A szenvedélyes vadászok közé tartozott II. Rákóczi Ferenc is, akiről feljegyezték, hogy XIV. Lajos kíséretében, clunyi tartózkodása ide­jén „ ... rárókkal, sólymokkal, kerecsenyekkel, ölyvökkel és agarakkal fogdostatott nyulakat, fácánokat és egyéb m adarakat.”

A sólymok beszerzésével, illetve tanításával foglalkozó solymászo- kat, madarászokat a fejedelmek kiváltságokban részesítették. Előjo­gaikat még 1758-ban is élvezték.

A solymászat eszközei közül a források beszélnek a sólyomtáskáról, bőrkesztyűről, lábzsinórról, pórázról, sapkáról. Ezek nemesi címere­ken is megtalálhatók. Balassi Bálint a lábzsinórnak állított emléket:

„Immár sólymocskádat,Kedves madárkádat,A lit karodon hordoztál Klárisokkal rakott,Skófiummal varrott Lábzsinóron tartottál”16

A régi vadászatoknak megvoltak a szabályai, amelyek m indenkor az adott korszak szellemiségéhez igazodtak. A főúri csemeték alighogy megszülettek, már tanulták a lovaglást, fegyverforgatást, de elsajátí­tották a vadászat tudom ányát, szertartásait, még a vad nyúzásának és bontásának mesterségét is.

A vadászat többnyire lóhátról történt. Részt vehettek benne az asszonyok, leányok, gyermekek is, ha a vadászat nem gyalog, járatlan ösvényeken folyt. Term észetesen nagy szerepet kapott a ló, amelyet különleges gonddal vadászati célra neveltek. A jó lónak gyorsnak, erős tüdejűnek, az ágak súrlódására, lármára, lövésre, kürtölésre, a trom bita harsogására, a kutyák ugatására érzéketlennek kellett lennie. Kemény János 300 aranyért vette kedvelt vadászparipáját. II. Rákó­czi Ferenc munkácsi várában vadászlovakat tarto tt, s m iként arról az inventáriumok beszélnek, számos vadásznyerget is magáénak tudha­tott.

M indenütt pompa, fény és drágaság. A kápák, nyeregpárnák, ol­dalbőrök - a mai szóhasználattal függönyök - , hevederek és szíjazatok a legfinomabb bőrből készültek. A vörös, kék színű karmazsinnal,

posztóféleségekkel, bársonnyal, selyemmel bevont nyeregvánkosokat és az em lített függönyöket arany-ezüst skófiumok ékesítik, míg a kápákat csontberakások, vésett, esetenként aranyozott ezüstlemezek és nem utolsósorban drágakövek gazdagítják. Hasonlóan pompásan kimunkáltak a gyermek és „asszonyembernak való” nyergek is.

Nemcsak a nyereg, hanem a vadász is részese volt a pompának. Zolnay László, a neves polihisztor szemléltetően jegyezte meg, hogy: „A nagy erdélyi vadászatokon - Apafi korában utoljára - a régi hagyományok csillannak fel. Idom ított vadászlovak, a fejedelem há­romszáz vadászebének, számtalan sólymának, megannyi vadásznak összehangolt, nehéz és kollektív munkája - amelyből az együttes bármelyike kiszakíthatatlan - azokat a keleti vadászemlékeket idézi fel, amelyekkel csak a régi keleti népek, az I—V. századi hunok, a V I—V III. századi avarok, a .X III . századi mongolok, majd a X IX . századi turkm ének kérkedhettek.”17

Vadászainkra jellemző volt a színes viselet. Erre vonatkozóan jó adalékkal szolgálnak a címeres levelek. Példaként hozhatjuk fel M ar- tonfalvi Cseh Bálint - Geréb Mátyás horvát-dalm át bán udvari vadá­sza - 1514-ben kapott címeres levelét. Ebből kitűnik, hogy a báni vadászok m ár egységes ruhát viseltek. M entéjük zöld volt, nadrágjuk vörös. A mente alól kisejlett a zöld gallér és a vadászdolmány zöld ujja. A sarkain lecsapott, csücskös talpú pajzson a vadkannal viaskodó férfi zekéje vörös, nadrágja zöld. Az udvarhoz, gazdag főurakhoz tartozó dámák még ha vadásztak is, valójában divatbem utatót ta rto t­tak, ahol még a sólyom lábzsinórja is - Balassit visszaidézve - skófi- ummal volt varrva, klárisokkal kirakva.

r

IjA K , CSAPDÁK ÉS EGYÉB ESZKÖZÖK

Sokan megállapították már, hogy a vadászat kezdetét egy néphez kötni nem lehet. A vadászat a bibliában, regékben, m ondákban, vagy a nép ajkán született egyszerű mesékben a legváltozatosabb formában jelentkezik. A barlangok fenekéről, a nagy elemi csapások, földcsu­szamlások, árvizek ősi iszap- és löszrétegeiből, vagyis a paleolit kor emberének otthonából olyan fegyvermaradványokat, állati csontokat hoztak felszínre, amelyekből kiolvasható, hogy az ember összes tény­kedése közül - a tüzet leszámítva - talán a legjelentősebb a vadászat­ban felm utatott haladása és műveltsége. A csaknem állati szinten élő ősünk veleszületett testi ereje a többi vad erejéhez viszonyítva elenyé­sző volt, de az em ber félelmetessé lett abban a pillanatban, amint fegyverzetét találékonyságával kialakította. Az ember volt az egyet­len, aki term észetadta fegyvereit és egyre magasabban szárnyaló gondolatait összhangba tudta hozni.

N em volt karma, m int a kőszáli sasnak, mancsa, m int az oroszlán­nak, de volt ítélőképessége, amellyel megalkotta a kőbaltát, az íjat, s ezzel, ha nem is egy csapásra, a ragadozók fölé emelkedett.

Az íj a távolra ható fegyverek egyike, amely a bunkó után az emberiség nagy részének legősibb eszköze. Az első fegyver volt, amely a rugalmasság felhasználásán alapult. A reflexíj az íjnak fejlet-

tehb változata, amelynek íve ajzatlan állapotban nem egyenes, hanem az ellenkező oldalra félkörívet vesz fel. Felajzásához nagy erőre és megfelelő tapasztalatra volt szükség. Ezt a műveletet az ókor és a népvándorlás korának ábrázolásai szerint a földön, térden állva lehe­tett végrehajtani. Ajzott állapotban az ív középső része az ideghez lényegesen közelebb került, ami által feszítőereje megnövekedett, s egyben rövidebb vesszők kilövésére is alkalmassá vált. A régi magyar, s vele többé-kevésbé hasonló fejlődésen átm ent kun és tatár íjak különböző alakjait láthatjuk a XIV. századi Képes Krónikában, vala­m int a turnicsei, gelencei, bibarcfalvi falfestmény-ábrázolásokon.

A nyílhegyeket 70-80 cm hosszú vesszőbe tűzték, vagy köpüsen illesztették. A zsidók nyílvesszője, m int más keleti népeké, beleértve a X V II. századi törököket is, nádból, míg az európaiaké kőris- vagy gyertyánfából készült.

A hegyek formája rendszerint rombusz, romboid, deltoid, de nem ritka a levél alakú, vagy szakállas kivitel sem. Eleink íjkészítésével foglalkozó Cs. Sebestyén Károly írta, hogy: „Harci vagy vadászati feladat szabta meg a nyílcsúcs alakját, és így - noha sok ezer között nincs két egyforma nyílvasunk - , a honfoglalás kori magyar nyílcsúcs lényegében hat alaptípusra redukálható.”18 Évszázadokon át a he­gyes nyílhegyeket szőrős vadra, ütő nyílhegyeket kábításra, koronása­kat sasra, keselyűre, villás és vágó nyílhegyeket nagytestű ugróvadak izmainak elvágására, a bunkós nyílhegyet nyuszt, nyest, menyét, nemes szőrű vadak elejtésére használták. Vadászatukról megemléke­zik Béla király névtelen jegyzője , aki feljegyzi, hogy őseink értékes szőrű vadbőrökkel kereskedtek. Példaként szolgálhat még H orvátor­szág, amelynek címerképében a nyest az egykori nyestbőradóra utal.

Külön csoportot képeznek a nyílhegyek között a rangjelző, ún. minuszkulás példányok, amelyek feltételezhetően lövészegyesületek elöljáróinak, nyílkirályoknak a jelvényei voltak.

Az egyszerű és reflexíj m ellett a X II I—XIV. században M agyaror­szágon is elterjedt a számszeríj, amely az íjnak aggyal való kombinálá­sából keletkezett. Fő alkotórészei az ív, amely kezdetben fából, ké­sőbb szaruból, illetve acélból készült, az agy a diószerkezettel és az elsütőberendezéssel, valamint a húr.

Vegetius 385 körül az arcuballistáról és a manuballistáról, m int könnyebb kézi lövőfegyvérről már említést tett. A IV. században a gall-római kőemlékeken a számszeríj ábrázolása is megjelent. Am- mianus M arcellinus tudósítása szerint a gótok a IV. században hasz­nálták. Az újabb kutatások feltalálását K ínába helyezik, s - elfogadva a mandarinok állítását - Huangli kínai császárnak tulajdonítják. K ét­ségtelennek látszik, hogy az i. e. X II. században Kínában valóban elterjedt. Az i. e. I II . században Chuko-Liang megszerkesztette a tíz lövés leadására alkalmas ismétlő számszeríjat is. Európai ábrázolása viszonylag korai. Magyarországi elterjedését papirosok vízjelei iga­zolják.

A II. lateráni zsinat 1139. április 3-án használatát m egtiltotta, de az egyházi átokkal való fenyegetés nem járt sikerrel, ugyanis az euró­pai hadseregekben a X III. században már szinte m indenütt bevezet­

ték. Praktikus voltát a városi polgárság bizonyította be, amelynek fő fegyvere volt a nemesség elleni harcban. Tornyokra, szekerekre erő­sítve lövedéke 250 lépésről a lemezvérten is képes volt áthatolni. M agyar neve a szláv samostreli szóból ered, amely magától lövő nyilat jelent, s így feltételezhető, hogy M agyarországon nem német közvetítéssel, hanem a szlávok révén vették át vadászati, később harcászati célra. Elsősorban a felvidéki városokban tűntek fel azok, akik magukat arcufex-, balistarius-, bognernek nevezték, s főleg cé­hekben űzték az ipart. M ellettük ott találjuk természetesen a köche- rer, azaz tegezkészítő mestereket is. A számszeríjak felületén a va­dászjelenetek, sárkányok, növényornamentika, mitológiai képsorok ugyanúgy megtalálhatók, m int az uralkodó címerképe.

A XV. századtól a rétegzett szaruíveket a kovácsolt acélívek váltják fel. M echanizmusuk fő része a XVI. század közepéig a dió volt, amelynek kiváltására 1550— 1560 között a gyorsítót is megszerkesz­tették. A század közepétől a diós szerkezet m ellett a karmos zár is megjelent, s századokon át tartotta magát.

A könnyebb számszeríjakat övbe akasztott horoggal és kengyellel, míg a nehezebbeket számszeríj felhúzó készülékkel lehetett ajzott állapotba hozni.

Golyókivető változatát golyóvető számszeríjnak nevezzük. U gyan­csak a XVI. században fejlesztették ki Itáliában a Balláster néven is emlegetett parittyaíjat, amely golyót vetett ki és apró szárnyasok elejtésére szolgált.

A számszeríjak széles körű használata a X IX . század végéig megfi­gyelhető. Egyik legnagyobb előállítója a m últ században Contriner bécsi mester, aki nemcsak felnőttek részére készített remek példányo­kat, hanem a nők és gyermekek által is használható típusokat alkotott, s ezekkel M agyarországot is elárasztotta.

Számítások szerint egy átlagos képességű, de a fegyver használatá­tól nem idegen em ber reflexíjjal percenként 20-25, kivételes esetek­ben 35 lövést tudott leadni, míg számszeríjból legfeljebb 6-8 lövést.

A könnyebb, kis vad elejtésére szolgáló, ún. madarászó számszer­íjakat számszeríjfelhúzó horoggal is már ajzott állapotba lehetett hozni. Ezt a horgot a derékszíjra erősítették, és az idegbe akasztották. A számszeríj törzsének elejére szerelt kengyelbe lépve az emberi test

felegyenesedésével az ideg megfeszült, és az elsütőszerkezet diójába került.

A tekervény a nehezebb típusú számszeríjak felajzásához használt szerkezet volt. Az angol rendszerű áttétes csigasorból állt, amelynek végén elhelyezett karmok az idegbe kapaszkodtak, és forgatáskor az ideget a zárószerkezetbe, dióba vonták. Egyszerűbb és könnyebben kezelhető volt a ném et szerkezet, amelynek fő része egy karmos végű fogazott rúd. Ennek m űködtetésére m ár egy kéz is elegendőnek bizo­nyult.

A csigás készülékekkel 60 kp erőt lehetet kifejteni, míg az övre akasztott horgok esetében a kifejtett erő 10 kp-nak felelt meg. Egy 12 dekás vesszőt 87 méter/sec. körüli kezdősebességgel 120 lépésig tudtak a leghatékonyabban használni, természetesen célpontáthelye­zéssel, m ert a vessző az alacsony kezdősebesség m iatt ezen a távon több decimétert esett.

Az íj m ellett évszázadokon át használatban volt a parittya, a csúzli, a vetőrúd és a hajító kereszt. Ez utóbbi a középkori hadifegyver késői leszármazotta, amelyet a nép libucütő keresztnek is nevezett. Főleg a gázlómadarak rendjébe tartozó szalonkaféleségek elejtésére használ­ták. Hasonló eszköz volt a hajítófa, ami alatt a XX. század hajnalán még két végén hegyesre faragot keményfa cöveket értettek, s még a farkas ellen is kiválóan bevált. Ú jabban a felugró nyúl lábainak elüté­sére alkalmazott, gyakran rózsagyökérből készült, faragott, végén bunkóban végződő, esetenként beütött ólommal nehezített fabunkót jelenti, amelynél a bunkó középtengelye nem esik egybe a nyél közép- tengelyével, s így az eldobáskor a forgómozgást könnyebben felvette.

A vadászeszközök között az elmúlt évszázadokban előkelő helyet foglalt el a vadászlándzsa. Magyarországon a honfoglalás után hono­sodott meg, s ebben nem kis szerepet játszhattak a nyugati lovagok. Korai előfordulására ókori adataink vannak. Használata természetes volt uralkodók által is. Többek között Nagy Lajosról jegyezték fel, hogy 1353 őszén lándzsával tám adt egy medvére, s csak hajszálon m últ, hogy nem következett be tragédia. Dobay M árton 1517-ben kelt címeres levelében a vadkan és a vadászlándzsa egy emlékezetes vadászatra utalhat.

A lándzsa hegye 15-30 cm között váltakozik, nyelének hossza a 2-3 m étert is elérheti. Formája, mérete gyakran változott. Ennek ellenére a X—X V II. század szórványleleteinek korát megállapítani csak nagy vonalakban lehet. Ism erjük típusait, vadász- és katonai változatait. Különbséget tudunk tenni török és magyar készítmények között.

M ár a IX. században gyakori, hogy a köpüket rövid vállakkal látják el. Ezeket a XVI. századig m int szárnyas lándzsákat emlegetik. A X V II. századtól a szárnyakat szaruból faragott, vagy vadkanagyar­ból kidolgozott pecek váltja fel, ami elegendőnek bizonyult arra, hogy a sebzett vad a lándzsát csak rövid távon tudja magával vonszolni. Jelentőségét még a X IX . században is m egtartotta.

Könnyebb változata volt a vadászdárda, amelyet leginkább lóhátról alkalmaztak. Nyelét gyakran szíj fonatokkal borítják a biztosabb fogás érdekében. 1896-ban az ezredéves kiállítás vadászati tárlatán bem uta­to tt 813 remekbe készült emléktárgy között vadorzó és erdőkerülő

puskák, ékszerfegyverek, vadászfestmények, kürtök, pipák, táskák és tarsolyok, toporok, solymászkesztyűk és -táskák, vadászattal szorosan összefüggő céllövő fegyverek és céltáblák, evőkészségek, tűzszerszá- mok, kulacsok, ivócsészék mellett - jelentőségének megfelelően - a vadászlándzsák gazdag sorozatát vonultatták fel.19

A lóhátról történő vadászatoknál az íj, nyíl, vadászlándzsa, szám­szeríj és - a külön fejezetben tárgyalásra kerülő - lőfegyverek mellett szerepet kapott még a vadászkard, a buzogány, a korbács és az ólmos- bot. A XV. századig a kard és a vadászkard formailag nem különült el, de bizonyosra vehető, hogy m ár a XV. század előtt alkalmazták a tőrkardokat, köztük a fúrókardot, a N yugat-Európában kialakult hosszú tőrféleséget, amelyet a magyar hegyestőr elődjének tekinte­nek. A XV. századtól már egyértelműen látszik az elkülönülés. M eg­jelentek és széles körben elterjedtek a vadászkardok, vadásznyársak, önvédelemre és vadászatra formált késféleségek. Bessenyő János allo- vászmester még a hagyományos karddal m entette meg Nagy Lajost a megsebzett medvétől, az erdélyi fejedelmek és főurak viszont míves vadászkardokkal vonultak a nagy vadászatokra.

A vadászkardokból fejlődött ki a vadászkés. Korai ábrázolását a Háromszék megyei gelencei tem plom ban az 1420— 1440 között m eg­festett Szent László oldalán láthatjuk.

A XVI. században az egyenes pengék mellett divatba jöttek a hajlított pengék. Díszítésük a barokk korban volt a leggazdagabb, amikor feliratok, bölcs mondások, nap-hold-csillag motívumok, a tűzaranyozott hárítón vadász- és szerelmes jelenetek ékesítették. M arkolatát csont, elefántcsont, keleti fák, teknőc felhasználásával formázták. Hüvelyük bőrből készült, domborműves torkolat-, saru- és felkötőpánttal. M ég mindig alkalmazzák a capabőrt, amely a fából készített tokok veretek közötti részének bevonására szolgált. A capa- bőr a tengeri halak kikészített, szemölcsös bőre, amelyet ma már ékezettel cápás bőrnek is emlegetnek. Halbőr hiányában kecskebőrrel pótolták.

A X IX . század elején Pák Dienes alapvető munkájában, amelynek „Vadászattudomány” címet adott, azon kesereg, hogy a szarvaskés, amelyet ebben a korban handzsárnak is neveztek - amely term észete­sen nem azonos a Balkánról oly jól ismert, fegyverként is alkalmazott kardféleséggel - , már olyan ember övén is fellelhető, aki szarvast életében nem látott. Pedig hajdan csak az viselhette, aki a vadászat tudom ányát tisztességgel elsajátította, sőt „szabadítványlevele” is volt. Vadásszá ütéskor, avatáskor adták át, ugyanis azzal tulajdonosa szarvast, vaddisznót tudo tt elejteni, vadorzók és nagyvadak ellen védekezni.20

A X V III. század közepétől a vadászkések két fő típusa terjedt el: a francia és a német kés. A franciát rövid keresztvassal szerelték, míg a ném et „perechajtókával” készült. Tokjának hüvelyében bontókést, villát találunk. A kés étkezésre, a bőrök lenyúzására, csontozásra egyaránt alkalmas volt. Bal oldalon hordták övön, vagy jobb vállon keresztül vetett panyókán, a régiek szóhasználatával patyingon.

A M agyar Nemzeti M úzeum fegyvergyűjteményének egyik leg­szebb, még kardnak is beillő vadászkése 1638-ból származik. Arany­

nyal kirakott pengéjén III . Ferdinánd lóhátas képe, felette FERD (inandus) I II . D(ei) G(ratia) ROM (anorum ) IM P(erator) GER(maniae) HVNG(ariae) BOH(emiae) DAL(matiae) SLAV(o- niae) REX. A RCH ID (ux) AVST(riae) DVX. BURG(undiae) etc. 1638 felirat látható. Ezt követően Miksa bajor herceg és pfalzi válasz­tó, Johan de W ert császári és bajor vezér lovas alakja magyarázószö­veggel, majd címerpajzsban ágaskodó griff I.C .P. V.W. betűkkel, zászlót tartó kar, két egymással szembenéző püspökfej figyelhető meg. A penge túloldalán város előtt csatázó császári és svéd csapatok vonulnak, m ögöttük zavaros német szöveg olvasható. Hossza megha­ladja az egy métert, a penge szélessége eléri a 45 m m -t.

A kés egyébként szilárd, kemény, szívós és rugalmas anyagból készült vágó-, szúróeszköz, az emberiség egyik legrégibb szerszáma. A barlangi leletek és konyhahulladékok gödrei nagy számban szolgál­tattak kovából és más kőfajtából készült pengéket. Az igazi kések azonban csak a bronzkorban tűntek fel. A népvándorlás korában használt kisméretű, egyélű, rövid vaskések a sírleletekből általánosan ismertek. A XIV. században Olasz- és Franciaországban kialakult forma Németország közvetítésével M agyarországon is elterjedt. A német parasztháborúban, a huszitáknál és 1514 után a magyar jobbágyság körében megjelentek a nyújtott formájú, esetenként egy m étert is elérő parasztkések. Magyarországi elterjedését Werbőczy jobbágyságot sújtó rendelete segítette elő. E törvény - m int ismere­tes - m inden fegyver viselésétől fővesztés terhe m ellett a jobbágyot eltiltotta, a kés azonban nem számított fegyvernek, így mérete növe­lésével a dúvadak ellen védelmül szolgált.

A túlm éretezett késféleségek közé tartozik időnként a bicska, amelynek másfél m étert is elérő példányai a M agyar N emzeti M ú­zeum gazdag gyűjteményében is ritkaságnak számítanak.

A vadászkészletek fontos része a darabolókés, amely nagyságánál, tömegénél fogva az elejtett vadak feldarabolására, a csontok, inak átvágására is alkalmas. Hosszuk gyakran elérte a 60-70 cm-t. Leg­többjének felületén csatornák, áttörések, vadász- és mitológiai jelene­tek, harci események sorakoznak. Előfordult, hogy testőrségi couse- ból alakították ki, s ezért a motívumkincsében a kétfejű sas, jogar és más uralkodói szimbólum is megtalálható.

E témakörbe sorolható a cinquedea is, az ökörnyelvként is ismert, Itáliában a XIV. századtól elterjedt, tövénél öt ujj széles tőr. Egyik leghíresebb készítője Ercole de Fideli ferrarai aranyműves, akinek díszítőmotívum kincsében a mitológiai jelenetek a leggyakoribbak.

Magyarországi előfordulásuk ritka. Egy, az átlagnál is finomabb darab eredetileg a szombathelyi Savaria M úzeum birtokában volt, de nyoma veszett. Pengéjét a kezét tűzbe tartó M ucius Scaevola - hát­térben lovaskatonákkal - , és Paris ítélete díszítette. A M agyar N em ­zeti M úzeum egyik példányán indák közül sárkányfejek nőnek ki, megjelenik rajta Victoria, a győzelem istennője, de egyesek az elhal­ványult finom vonalak között látni vélik Hercules küzdelmét a krétai bikával, és Lucretia halálát is.

E tőrféleséget a szakirodalom a velencei nemesek rövid kardjának tekinti. Kalmár János neves fegyvertörténészünk védelmi késnek

_ _ COrtMl](RHWVmi UilíBOŰAS|Dtrx:£TCAfi633

határozta meg.21 A kezdeti időszakot nem tekintve, ezek a tőrfélesé­gek a vadászfelszerelések kiegészítő darabjaként is feltűntek, vadász­jelenetekkel díszítették, hüvelyében bontókést helyeztek el.

Speciális vadászkés volt a génuai kés. Pengéje egyélű, félhosszú­ságban elvékonyodott, és a csúcs közelében áttört volt, m ert fűzőár­ként is alkalmazták. Főleg a X V II—X V III. században terjedt el.

A vadászkések közül sokat készítettek a felvidéki, Kassa környéki késesek, akik a penge fokába nyílvessző alakú jegyet véstek, de fran­cia, ném et és osztrák mesterek termeléséből is - m int vadászruha- tartozék - jelentős darabok kerültek a hazai kastélyokba.

A keleti nomádok nyomán terjedt el Európában, így hazánkban is a pányvával való vadászat. E megállapítást támasztja alá az a V I— V II. századi permi ezüstcsésze, amely egy ilyen vadász jelenetet tü n ­tet fel. Jelentős eseménynek számított e vadászati forma még a X V II. században is. Ábrázolása, színes képeink egyikén jól láthatóan egy keréklakatos vadászpuska gyönyörű csontfaragványai között is fenn­m aradt.22

Eleink a farkast a rossz szellem megtestesítőjének vélték, ami a vadászatának formájában is kifejezést nyert. A menekülő állatot lóhá­ton üldözték, bekerítették, buzogánnyal, korbáccsal, ólmosbottal agyonverték. Krónikások elejtett szavaiból tudjuk, hogy már az ava­rok és kunok is a nagy eskütételek esetén farkast koncoltak fel.

Ősi vadászati forma a farkasverem, csapda, különböző tőrök és hurkok felállítása is, amelyeket nyelvrokonaink ugyanúgy használták, m int a közép-ázsiai nomádok. A nagy testű, veszedelmes állatok ellen élelemszerzés céljából és nem utolsósorban a háziállatok védelmében alkalmazták.

A medvének csapdával való elejtése sokáig fennmaradt. Okát a néprajztudósok abban látják, hogy a medve a néphit szerint az égisten kiválasztott állata, s így gyilkosát az égisten haragja sújtja. A csapda természetesen egészen más, m ert ott a medve maga nyársalja fel magát. A vogulok és az osztjákok az egykori nagy medvetorok idején fennhangon dicsérték a medve képességeit és szépségét, másrészt mentegetőztek, hogy nem ők voltak a medve halálának okozói.

A m ondottak ellenére gyakori volt, hogy a veremmel megfogott farkast, medvét, bölényt bunkókkal, vadászbaltákkal verték agyon.

A m últ században még gyakran találkozunk a vastőrrel vagy a berlini tőrrel. Ezek hattyú, róka, farkas fogására szolgáló csapdaféle­ségek voltak.

Csapdának tekinthetjük a hálót is, amely évezredeken keresztül a vadászat egyik legbiztosabb eszköze. A hagyomány szerint a görögök­nél a hálót H ippolit találta fel, de megtaláljuk a Római Birodalomban, sőt az ősmagyaroknál is. Okleveles forrásanyag gyakran tesz említést hálókötőkről, hálóhordozókról, királyi Hálóhordozó Hivatalról. Egy 1684-ben kelt leltárból azt is megtudjuk, hogy egy háló 20 darabból áll. A tasnádi összeírás arról tájékoztatja az érdeklődőt, hogy egy apróvad elejtésére alkalmas háló 28 öl hosszú és két öl széles.

II. Lajos magyar király - a mohácsi csatavesztő - hálóit Franciaor­szágból hozatta. I. Rákóczi György Törökországból rendelte meg a

19 hálóit. 1644-ben is kap egy értesítést a Portáról, hogy a szederjes,

selyem madarászhálója elkészült. Ezekért a fejedelem általában só­lyommal fizetett.

Magas vadászkultúránk igazolására a hálók sokféleségéből megem­lítjük a szarvas-, őz-, rókafogó-, rókafogó kerítő-, nyúlfogó-, nyúlfo- gó kettős-, nyúlfogó les-, fácán-, fogoly-, csúcsos fogoly-, sövény-, fedeles-, seregélyfogó- és pacsirtahálót, de tucatjával sorolhatnánk még tovább népünk találékonyságának ékes bizonyítékául.23

A vadászatok nem nélkülözhették a kürtöt, amely valójában ősi hangszer. K ezdetben bika, ökör, tehén szarvából, később rézlemez­ből készült. Egyik végére szopóka illeszkedik, míg a tölcséresedő hangvetőt sárgaréz lemez toldalékkal látták el, így tisztább, harsá­nyabb a hangképződés. Segítségével indították és fújták le a vadásza­tokat, irányították a hajtókat és adtak utasításokat az ebeknek. A kürt teste kezdetben egyenes volt, később görbítették, m iután rájöttek arra, hogy a hosszú hangcső feleslegessé válik annak görbítése által. Reliefmaradványok tanúbizonysága szerint a régi egyiptomiak, hébe­rek, görögök, rómaiak elterjedten használták.

Érdekességként említjük meg, hogy amikor Oswald von Wolken- stein, Zsigmond király barátja, muzsikusa, énekese Magyarországon járt, a király tiszteletére körvadászatot rendezett, amelyen 86 királyi kürtös vett részt.

L ő p o r o k és l ő f e g y v e r e k

A lőpor olyan keverék, amely meggyújtva hirtelen gázzá változik, térfogata erősen megnő, s ezáltal nagy nyomást gyakorol a lőfegyve­rekben lefojtott lövedékre. A X IX . századig repesztésre, robbantásra is ezt használták, bár a század közepétől fokozatosan megjelentek a kiegészítő anyagok, a lőgyapot, a nitroglicerin és a dinamit. A közön­séges lőpor, m int fekete lőpor vagy füstös lőpor vált ismertté. Alkotó­részei a faszén, salétrom, kén. Egy átlagos lőpor keveréséhez 14,6 rész szént, 11,5 rész ként, 73,9 rész salétromot kellett venni. A salétrom arányának növelésével a gázfejlődés felgyorsult, s így feszítő hatása megnövekedett. Keverés előtt a lőport finomra kellett törni vagy őrölni. E műveletet régen zúzómalmok, nagym éretű kalapácsok vé­gezték. Ezeket gyorsan forgó hengerekbe helyezett bronzgolyók vál­tották fel. A lőporkészítés fő központjai a Felvidéken Beszterce, Kassa, Szepesség, M unkács, Huszt, Nagybánya, Erdélyben Náznán- falva, Borzás, Trapold, Nagyszöllős, Szász-buda, M usna, Szent A n­na, Kőhalom, míg a D unántúlon Várpalota, Csobánc, Gyulakeszi, Kőszeg, az Alföldön Nagykőrös és Cegléd, hogy csak a nagyobb telepeket említsük.

Ma már kevesen vannak, akik a lőpor feltalálását ne Schwarz Ber- thold szerzetes nevével hoznák kapcsolatba. A nagy bűvész, eredeti nevén Anklitzen K onstantin a XIV. század elején Freiburgban, más adatok szerint D ortm undban született. Arca több alkalommal meg­égett, a lőportól befeketedett, ami m iatt a kolostorban a Schwarz nevet ruházták rá. Amikor 1853-ban szobrot emeltek neki, a tudom á­ 20

nyos világ már tudta, hogy a puskaport jóval korábban ismerték és alkalmazták, s feltalálása nem a tudományos kutatás, hanem a véletlen eredménye volt.

A X IX . század végén, amikor a huzagolt lőfegyverek egyre széle­sebb körben elterjedtek, jelentős feladat volt a füst nélküli lőpor előállítása. E követelmény kielégítésére a szakemberek különböző nitrópreparátum okat javasoltak. A kísérletezők mindegyike szem előtt tartotta Schönhein 1846-ban felfedezett nitrocellulózát. E talál­mány lényege, hogy a salétromsav és a kénsav keverékébe gyapotot mártottak. Ezzel feltaláltak egy olyan robbantó anyagot, amely rob­bantásra kiváló, míg lövésre teljesen alkalmatlan volt. Lénk volt az, aki igyekezett a gyapot robbantó hatását toló hatásúvá átalakítani. Eredm ényt azonban csak a század végén Vieille francia vegyész ért el a zselatinálási eljárás feltalálásával. Lőporának lényegesen nagyobb volt az energiatartalma, és ugyanakkor a cső fém anyagát nem tám ad­ta meg.24

A kétfajta lőport sokáig egymás m ellett használták, s így a fegyve­rekre kerülő fegyver jegyeknek még inkább m egnőtt a jelentőségük.

A XVI. századig a lőfegyvert vadászatra csak esetlegesen vették igénybe. Zolnay László, akire m ár történt utalás, úgy tekintette, hogy: „A lőfegyver megjelenése és elterjedése a vadászó emberek s a vadászott állatok világában akkora változást idézett elő, m int egy kisebb fajta jégkorszak, vagy m int egy kontinentális, sőt superkonti- nentális vadállat-pestis.”25

Az első, kifejezetten vadászati célokat szolgáló puskák már kerékla­katos szerkezettel működtek. A X V III. század elejéig használták. A szerkezet fő része egy öngyújtókerékhez hasonló, recézett felületű acélkerék, amelyet egy felhúzókulccsal megfeszített állapotba hoztak. A kerék előtt vagy mögött helyezkedett el a kovatartó pofa. A billen­tyű elhúzásakor a forgó kerék és a rá fekvő kova - esetenként pirít - szikrát keltett, amely a serpenyőbe' helyezett lőport meggyújtotta. A láng innen jutott a gyúlyukon keresztül a torkolat irányából lőpor­ral, golyóval és fojtással lövéskész állapotba hozott csőbe, és bekövet­kezett a lövés.

A vadászpuskák m ellett megjelentek a rövidebb puskaféleségek, a karabélyok is. Nevük az arab karab szóból származik. M agyarország­ra francia közvetítéssel kerültek, és elsősorban a madarászás eszközei voltak. A keréklakatos fegyverek között messze földön híressé váltak a csinkapuskák. Vont, mai szóhasználattal huzagolt csövű, 10 mm űrm éretű, sajátosan készített kurlandi szerkezettel működő, szarvas­pata alakú tusával készült puskaféleségek, amelyeket a XVI. század második felétől az északnyugati szláv területeken gyártottak, és a magyar, cseh, lengyel, szász főúri körökben is nagyon kedveltek. Összeírásokban tescheni puskának említik, a legnagyobb részüket gyártó-forgalmazó Teschen város neve után. A hozzá tartozó lőpor­tartó a golyótartó zacskóval egy egységet alkot, így formájában eltér az Európában ismert típusoktól. Apor Péter erdélyi elterjedését ki­hangsúlyozza. D íszítésében a csont-, gyöngyház lemezek, zöld pasz­ták, sárgaréz lombozatok, geometrikus ábrák, a rozetták számos vál­tozatai szerepelnek.

Rövid csövű puska a stucc. E fegyvertípus volt Zrínyi Miklós kezé­ben is, amikor azon a végzetes vadászaton a vadkan megölte. Az inventárium ok gyakran említik ezeket a fegyvereket. Kistapolcsány 1708. évi leltárában aranyos, ezüstös, vont nyakú, tarka agyú és szürke stucc is szerepel. Ecsed várának 1669. évi összeírásában a vontcsövű stuccok huzagainak számát is pontosan megjelölik. K ivá­lóan lehetett velük célba lőni. így érthető, hogy II. Rákóczi Ferenc 1806-ban a palotás ezredének századait 10-10 stuccpuskával látta el, azzal a meghagyással, hogy a lövészek ezekkel „ . . . m indig az ellenség tisztjeit vegyék célba” .

A stuccok legtöbbje keréklakatos szerkezetű, de elterjedtek a kovás vágóstuccok is. Volt közöttük, amelynek az agya a Hintáéval, illetve a karabélyéval azonos volt.

A stuccok díszítését nagyon kedvelték. I. Apafi M ihály 1665. évi leltárában aranyozott csövű, gyöngyházzal és csonttal kirakott stuc- cokról tudósítanak, egyiknek-másiknak még a kerekét is arannyal futtatták.

Az egykori leírások szerint ezek a stuccok voltak igazán finoman, gazdagon és magas színvonalon díszítve. A motívumanyag között, csövön, lakatszerkezeten esetenként feltűnik a készítő mester neve, a készítés helye, időpontja.

A puskából és pisztolyból kilőtt golyó golyóöntő formában készült, amelynek az alakja kétszárú fogóra emlékeztet. Összecsukott állapot­ban az öntőnyíláson át töltötték meg folyékony ólommal. Szétnyitás után a kiképzésétől függően golyó, majd a X IX . században a kúpgo­lyó feltalálásakor kúp alakú lövedék keletkezett. A kézi lőfegyverek elterjedésével jelentek meg, és a X IX . század végén is használták.

A puskakulcs a X V I—X V II. századi keréklakatos lőfegyverek fel­húzására kialakított kalapács alakú eszköz. Egy nyílással sima kivitel­ben, két három nyílással, nyelében lőporadagolóval vagy felporzóval készült. A X V II—X V III. század fordulóján gyakoriak a zergekam- póra, összenyomott szarvból készült lőportartókra szerelt kulcsválto­zatok.

M ellettük megtaláljuk a kulcs nélküli puskapor adagolót is. M en- sura, pattantyús mérték néven is ismert mérőeszköz, amelyen a skála­beosztás a lőporadag pontos megállapítására szolgált. A lőporadag mennyiségét a lőpor ereje határozta meg. Ennek mérésére 1697-ben fedezték fel a pisztoly alakú lőporvizsgáló készüléket. A cső helyére egy fogazott, skálabeosztásos tárcsát helyeztek el, amelynek vége egy lőporkamrát zárt le. Egy m eghatározott adag lőport a lezárt kamrában belobbantottak, a feszítőerő a tárcsát elmozdította, s így azon az erőhatás mértéke értékelhető volt. A X V III. században a zsebben is elhelyezhető, kisméretű készülékekkel folytattak eredményes kísérle­teket.

Erdélyben a X V II. század második felében terjedtek el a flinták. Ez könnyű, kovás fegyver volt. A kovás lakat a XVI. század első harm a­dában feltalált és a X IX . század közepéig használatban lévő elsütő­szerkezet. Feltalálásának helye és ideje a mai napig tisztázatlan. A legkorábbi írásos utalások az 1520-as évekből, Itáliából származnak. Főbb típusai a holland, spanyol, itáliai, svéd, angol, skót, francia zár.

M indegyiknek jellemzője, hogy a gyújtás ütéssel kiváltott szikra által történik. E rendszerben a kovatartó pofát kézzel lehetett felhúzni. Elsütéskor a kova egy durva felületű acéllemezhez ütközött, s a keletkezett szikrák (izzó acélrészecskék) a serpenyőbe helyezett finom lőport begyújtották. Ezzel kiiktatták a kereket, elhagyták a kulcsot és olcsóbbá tették a fegyvert.

A vadászó sólymok és más, az ember által betanított állatok a lőfegyver elterjedése után jelentősen megcsappantak, sőt közülük számos csak m int emlék m aradt az utókorra. A sörétes fegyver meg­kedvelése pedig az esztelen vadgyilkolást eredményezte. A körülm é­nyeket jól ismerő, m ár több esetben idézett Apor Péter így ír: „ . . . hogy az puskák eljövének, senki abban az időben - ti. 1670— 1680 körül - vadászni járván, az kinek serétes puskája volt, soha vadhoz véle nem lőtt, csak madarakhoz. Az vadhoz akkor. . . egyes golyóbis­sal lőnek vala. H a találta ott m aradott, ha nem találta, ritkán m ent el sebben . . . Azért oly bő vala akkor az vad, hogy bár az falutól nem mentél volna igen messze, mégis elég vadat találtál volna. M ost pedig amióta az flinta bejöve, és seréttel kezdettek lőni vadhoz minél több vad megyen el sebtében, az mely osztán haszontalanul döglik meg, m int az, aki úgy esik el, hogy hasznát vegyed.. .”26

Magyarországon a X V II. századtól terjedt el lengyel hatásra a toporként is emlegetett kombinált fegyver, amely legtöbbször rövid nyélre szerelt, lövésre is alkalmassá te tt fokosbalta, csákány, fokoscsá­kány, tőr kombinációja. A legrégibb példányok katonai jellege szem­betűnő. Később a X V II—X V III. század fordulójától fejedelmek, főurak, sőt gazdag polgárok számára is készültek elefántcsonttal, ékkövekkel, gyöngyházzal, esetenként malachittal, nemesfémekkel, nagy művészi hozzáértéssel komponált vadászjelenetekkel díszített ékszerfegyverek.

A trom bonpuskák és pisztolyok a X V III. századtól jöttek igazán divatba. M ár 1530 körül V. Károly spanyol hadseregében megtalál­hatók, majd könnyebb kivitelük az olasz hadseregben is elterjedt. A tölcsérszerűen kiszélesedő csövű fegyver nevét az olasz trombone (trombita) szóból kapta. Lövedéke vas-ólom darabokból, sőrétekből állt. Önvédelmi és vadászati célokra egyaránt alkalmazták.

A sorozat korábbi köteteiben már több alkalommal említést tettünk arról, hogy K özép-Európa és a Balkán a fegyvermechanizmusok, -típusok tekintetében is eltérést m utatnak.27 A Balkánon a katonai és polgári fegyverek nem különülnek el igazán. így indokolt azokból néhány típust a vadászfegyverek között bem utatni.

A másfél évszázados török megszállás idején, a felszabadító hábo­rúkban kereskedelem, zsákmány folytán sok puskaféleség került az országba. A különösen szép, török csövű, arannyal, ezüsttel bevont fegyvereket gyakran szétszerelték és vadászágyazattal látták el. Bőven van közöttük várpuska, sáncpuska, janicsárpuska is.

Az átszerelt zsákmánypuskák közül néhányat vésett rézlemezzel láttak el, amelynek szövegéből kiderül, hogy azok 1686-ban Budánál, egy pedig 1697-ben Zentánál részt vettek a hadi eseményekben. Eredetileg ötszög tusájú janicsárpuska részei lehettek.

-3 A vadászok körében megfigyelhetjük még a XV. században felta-

Iáit, a sűrített levegő energiáját felhasználó szélpuskát is. M egszer­kesztésének idejét 1430-ra keltezik és a nürnbergi G uterrel hozzák kapcsolatba. Az egyik legnagyobb technikatörténész, F. M. Feldhaus feltalálását Hans Lobsingernek tulajdonítja, s idejét 1556-ban jelöli meg. A X V III. században m ind több feltaláló foglalkozott vele, annak ellenére, hogy használata nem fért össze a korszak lovagias felfogásával. Alattomos orvvadászfegyvernek tartották, és ezért 1766- ban Linzben halálbüntetéssel sújtottak minden szélpuskakészítőt és tulajdonost. Fontos tartozéka volt az acéltartály, amelyet sűrítőbe­rendezéshez lehetett csatlakoztatni. Egy megfelelő szakértelemmel elkészített tartálynál - Boeheim szerint - akár 200 atmoszféra nyo­mást is el lehetett érni. Feltöltésére sűrítőgép, a pum pa továbbfejlesz­tett, kerékkel forgatott, nagy teljesítményű változata szolgált. A sűrí­tőgépet a polgári életben a szélpuskákkal történő nagy vadászatok alkalmával, míg hadihelyzetben a G irardoni-rendszerű szélpuskák töltéséhez 1780 és 1815 között használták.28

A kisebb vadak elejtésére való szélpuskákat közönséges pumpákkal hozták üzemkész állapotba. Ezek egy feltöltéssel több lövés leadására is alkalmasak voltak. Találunk közöttük olyanokat, amelyeknél a tartályt és a pum pát a fegyver agyába építették be.

A X V III. században a fegyverek tűzgyorsaságának növelése érde­kében Európa-szerte kísérletek folytak. M egjelentek a kötegelt csövű, többlövetű vadászkarabélyok, automatikusan töltő vadászpuskák, re­volverkombinációk, a hátultöltő fegyverek kísérleti példányai. Az egységes töltény feltalálásáig ezek a fegyverek nagy áttörést nem jelentettek.

A sugárcsövű puskák közt a legkönnyebb a madarászópuska volt, amelyet kásasöréttel töltöttek. Csövének hossza alig érte el a 70 centit. Komolyabb fegyvernek m inősült az, amelynek csöve meghaladta az egy métert. Ebből nagyobb és kisebb sörétet is lehetett lőni. A négy­lábú vadak és szárnyasok téli bundájának és tollazatának átlövésére is alkalmasak voltak.

A sörét nagyságát általában nem számozták, hanem azon állatról nevezték el, amelyre leginkább használták. Ennek megfelelően talál­kozunk nyúl-, ruca-, fogoly-, szalonkasöréttel, míg a durva vagy nullás söréttel farkasra, hattyúra, túzokra, vadlúdra, darura, gödény­re, sasra vadásztak.

Sörétet viszonylag jó minőségben lehetett készíteni hazai anyagból is, hiszen Hont, Krassó, Gömör, L iptó, Bihar, Szatmár, M áramaros, Nógrád, Zólyom vármegyékben az ólomnak bőséges leihelye volt. Sokan házilag állították elő oly módon, hogy a forró, híg ólmot néhány méter magasból, egy rostélyon át vízbe csurgatták, s így a rostélynak megfelelő m éretű, apró golyócskák keletkeztek.

Angliában kétszáz lépés magas toronyból öntötték az ólmot, s így a világ egyik legjobb sörétjét sikerült előállítaniuk.

A sörétet söréteszacskóban tárolták és vitték a vadászatra. A X IX . században még gyakoriak a bőrből készült, adagolóval ellá­tott, m egnyúlt söréttartók. Ezeket vállon átvetve, keskeny szíjazaton viselték. A hátultöltő korszakban a sörétet a töltény tartalm azta, s így a sörétes zacskók, tartók elvesztették szerepüket. M egjelentek azon-

bán az asztal szélére felfogható lőszerperemező gépek a Lefaucheux- rendszerű és gyújtású, papírhüvelyes, kézi töltésű sörétes vadásztöl­tény töltés utáni leperemezéséhez.

Az előző fegyvereknél lényegesen nagyobb és súlyosabb volt a ruca, vagy tópuska. Csöve átlagosan 180-200 centiméter, de nem ismeretlenek a 300-400 centiméteresek sem. A fegyver tömege ese­tenként hat-nyolc kilót is elérte. Főleg túzok, hattyú, vadlúd, gödény, daru, fajdtyúk és más, csak távolról lőhető szárnyasokra alkalmazták. Nádasokba rejtett csónakokon különösen eredményesnek bizonyult, m ert a vadász nem volt szem előtt, míg a puska csöve kiért a nádasból, és az a sörét útját nem akadályozta.

A tópuskát a nagy űrm éret jellemzi, fala vastag, s így erősebb töltetet is elbírt. Elöltöltő puskáról lévén szó, töltése rendkívül bo­nyolult, különösen csónakban. Használata ugyanakkor eredményes volt, m ert egy lövéssel több tucat m adarat lehetett vele elejteni.

A vadászattól ugyan nem idegen, mégis külön kategóriába tartoz­nak a céllövő fegyverek.29 Tudjuk, hogy a lövésztársaságok N ém etor­szágban m ár a X II I—XIV. században szerveződtek, de ezek minden bizonnyal az adott korszak katonai fegyverzetét alkalmazták céllövé­szetre. Az íjat, a nyilat, a számszeríjat, de nem volt idegen előttük a lándzsadobás sem. Később ávették szerepüket a tűzfegyverek.

Évszázadokon át csak a katonai, vagy a városok védelménél haszná­latos fegyverekkel volt szabad céllövészetet rendezni. A X V II. század közepétől a keréklakatos vadászpuskák némelyike az irányzék és cél­gömb m ellett fel van már szerelve nézőkével és gyorsítóberendezés­sel, ami egyértelműen m utatja, hogy a fegyvert nemcsak vadászatra, hanem céllövészetre is használták. M indez igaz annak ellenére, hogy kivételként megemlítjük, m iszerint a vontcsövű puskákkal folytatott kísérletek alkalmával Lipcsében 1498-ban a céllövészetnél már bizo­nyították a vontcsövű fegyver fölényét a sima furatú fölött.

A X V III. századra tehető a hadifegyverektől elkülönülő speciális külsővel és szerkezettel ellátott céllövő fegyverek megjelenése. Ezeket nagyobb vadak elejtésére is használták. A X IX . század elején Pák Dienes is leírja, hogy: „Czélpuska, melly lövészpályán, v. lövőhe­lyen, vagy vadászatokon is nagy vadakra egyes golyóbissal használta- tilc.”30 A X IX . század közepétől a K irner, Pauer, Zoller Mátyás és Antal és más neves műhelyekben kifejezetten céllövészetre alkalmas fegyverek, puskák és pisztolyok egyaránt nagy mennyiségben készül­nek.

Ezeknek súlya, súlyelosztása, agykiképzése, a vertikálisan és hori­zontálisan is állítható irányzéka olyan volt, hogy még az elöltöltős korszakban is a nagy pontosságú fegyverek közé tartoztak. A század második felében tucatjával jelennek meg a katonai fegyverek mecha­nizmusát követő céllövő fegyverek.

Az em lített lövészegyletek sokban hasonlítottak az ipari céhekre. E szervezetek összetétele és feladata évszázadok alatt sokat változott. A XV—XVI. században a Németországgal szoros kapcsolatban álló felvidéki városok ném et mintára alakították meg szervezeteiket. L ő­cse, Szepesváralja, Késmárk, Igló, Szepesbéla lövészcéheinek létét okiratok sokasága igazolja. A késmárkiak 1583-ban kelt céhlevele utal

az alapítás indítékára is: „ ...nem csak azért engedik meg a lövész­egyesület szervezését, m ert háborús időket élnek és célszerű, hogy az ifjak a fegyver kezelésében oktatást nyerjenek, hanem azért is, mivel ez a szomszédainknál régóta dívik.”31 A városokra a veszélyt nem feltétlenül a terjeszkedő török hatalom, nem is a kuruc-labanc harcok jelentették, hanem a városok különállására, gazdagságára féltékeny - kedő nemesség.

A X IX . században a lövészegyletek elvesztették fontosságukat, átszerveződtek és a polgárság szórakozását szolgálták. Tagjaik között nagy számban tűnnek fel a vadászok. A vadászok m indenkori jelenlé­tét a lövészegyleti céltáblák motívumanyaga bizonyítja. A korai táb ­lák kifejezési formájuk lényegét tekintve nem tértek el a németországi gondolat- és érzésvilágtól. Készítőik sem formailag, sem tartalmilag nem kerestek új kifejezési módokat. Fejlődésük legmagasabb fokát a Felvidéken érték el, ahol az ábrázolásokat évszázadokon keresztül áthatotta az azokat létrehozó társadalom életszemlélete. A lőtáblákon kezdetben inkább vallásos témákat (bibliai jeleneteket, szenteket) látunk. Később Németországban és M agyarországon egyaránt a m in­denkori reális, zsánerképszerű ábrázolás jött divatba.

A táblák elkészítésében megfigyelhető pompa a feltörekvő polgár­ság „csakazértis” szemléletét jelezte a nemességgel szemben. A táblák érzékeltették az új születését, és kifejezték a polgárság öntudatosodá­sát, erősödését. Bár felületesen nézve egyes megoldások évszázadokig megcsontosodott merevségben éltek tovább, tartalmilag állandóan változtak. - Különösen érezhetővé vált ez akkor, amikor a lövészcé­hek kikerültek az egyházi irányítás alól. A táblák központjába a világi élet ábrázolása került. A templomoknak, kápolnáknak, az erény jelké­pes nőalakjának már csak másodlagos szerep jutott. Egyre gyakrab­ban kaptak helyet rajta pajzán utalások is, amelyeknek csattanói feliratokban, versekben voltak elrejtve. A régebbi táblák világos vo- nalvezetésűek, és az egykori madárlövészetek emlékét idézik. A kö­zépkori német városokban a kakukk, papagáj, galamb, liba a tavasz visszatérését, a természet újraébredését szimbolizálták, m int a tavasz előhírnökei pompás, színgazdag tollazatukkal.

A X IX . században, amikor a lövészszervezetek elvesztették fontos­ságukat, a táblák művészi értéke sokat csökkent, de egyúttal m ind realisztikusabb szellemben készültek.32

A X IX . század első felében a vadászfegyverek fejlődésének felgyor­sulása a csappantyús zárszerkezet feltalálásával függött össze. Kifej­lesztése 1814— 1818 között történt, de 1820-tól a vadász- és céllövő fegyvereken is elterjedt. Feltalálója ismeretlen. A kísérleteket Peter Hawker, James Purdey, Joseph Egg, Joseph M anton angol, illetve Joshua Shaw amerikai kutatók végezték, így feltételezhető, hogy a feltalálót közöttük kell keresni.33 E rendszer alapja a sokak által Eggnek tulajdonított csappantyú, az a sárgaréz lemezből préselt kis­m éretű harang, amelynek alsó részébe durranóhiganyt (kalcium- klorát, üvegpor és enyvoldat keverékét) helyezték el.

1812-ben Pauli szabadalmaztatta hátultöltő fegyverét, Dreyse fel­találta az egységes töltényt, Amerikában alkalmazni kezdték a rézhü­velyt, s ezzel megvetették a sorozatlőfegyverek alapjait.

A X IX . század második felében beléptünk a hátultöltő fegyverek korszakába. A gyártó mesterek őrzik a hagyományokat és igények szerint folyamatosan gyártják még a század végén is az elöltöltő fegyvereket, de az új felé hajló réteg igényeit is kielégítik. A korszak nagy mesterei a K im erek, Zollerek, Beness, Róth, Prusa, Dáhnis, Wlasák, Alexy, Kobza, Fischer, K ülm ann, M üller, Hindelang, Kad- letz, Borsay mesterek szerepéről és gondjaikról, a kisipari fegyver- gyártás hanyatlásáról és válságáról a gyáripar előretöréséről külön fejezetben emlékezünk meg.

Az elöltöltős fegyverek nélkülözhetetlen kelléke a lőportartó, amelyből a puska töltésekor a szükséges lőport a csőbe juttatták. Form áját a célszerűség alakította ki. A XVI. századtól gyakoriak a korong vagy félgömb alakú palackok, de közismertek az ökör szarvá­ból laposra nyom ott formák is, amelyeket könnyű előállíthatóságuk m iatt évszázadokon át használtak. Egyes példányokon tűzaranyozott veretek, jelenetek tűnnek fel. Gyakoriak a szaruból, vagy később a X IX . század folyamán a préselt lemezből készített domborműves palackformák. A század közepétől az Ausztriából és Angliából M a­gyarországra került lőportartókat rugós adagolóval szerelték.

A felporzók, amelyeket a serpenyők felporzására használtak, szaru­ból, fából, csontból, elefántcsontból, bőrből készültek. Alakjuk a lőportárt ók formaváltozásait követte. Használatuk a tűzifegyver fel­találásával kezdődött, és a hátultöltős fegyverek elterjedéséig tartott.

K ülön típust képviselnek a szarvasagancs lőportartók. Elterjedésü­ket a Kárpát-m edence területén a Thököly-Rákóczi korban figyel­hetjük meg. M a már bizonyos, hogy nem lenne szerencsés ezeket - m int ahogy eleink tették - egyszerűen „a magyar népies műipar legjellemzőbb alkotásai” közé sorolni. Az emlékanyag egy részét többnyire „körzővel” kialakított m értani elemek jellemzik. Ezeken a vadállatok csak térkitöltő szerepet kapnak. A második csoport m otí­vumanyaga is geometriai eredetű, de a külső körökhöz csápok, vitor­lák kapcsolódnak, s az így kelekezett stilizált figurákon keresztül a mesevilággal kerülnek szoros kapcsolatba. A harm adik csoportot a növényi elemek hű, m értéktartó utánzata jellemzi.34

A szarvasagancs lőportartók készítőinél sajátos kettősség m utatha­tó k i : egyrészt ügyetlenek az ember és állat ábrázolásában, másrészt művészek a növények stilizálásában. Az esetenként feltűnő erotikus jelenetek a termékenység kifejezői, m int ahogyan évezredekkel ko­rábban is már azok voltak a barlanglakó ember ábrázolásában.

A népi formát követik, de annál gazdagabban faragva, címerképek­kel, latin nyelvű feliratokkal kiegészítve jelentek meg a nemesség fényűzését tükröző készítmények.

Az Esterházy, Teleki, Zolnay családhoz kötődő, kiemelkedően szép műtárgyak is érzékeltetik, hogy ezek m erőben más kultúrkörhöz tartoznak. Jobb oldalon viselték - Apor Péter szavaival élve - a lódingnak nevezett, a puskapor, golyó, sörét, valamint a szükséges kellékek, később az egyesített töltések - nem töltények! - elhelyezésé­re szolgáló táskán. M aga a lóding többnyire posztóból, selyemből, vagy bársonyból készült. Felületét gyakran skófiumos virág- és lom b­díszítések borították.35

A jó vadász még olyan szereléktartó ládával is rendelkezett, amelyben a lövészethez, hibaelhárításhoz szükséges legfontosabb eszközök kap­tak helyet. A puskaporos szaru, a sörét- és golyótartó, faggyús-szap- panos vászondarab, fojtás, kova, a kova vagy pirit foglalásához szük­séges ónlevélke, puskapor-, sörétmérce, golyóvonó körömvas, hara­pófogó, reszelő, törlőrongy, gyúlyuktisztító toll, olajosüveg. Gyakori, hogy a ládácska helyett a borjúbőrből készült puskátok rekeszeibe helyezték el a felsoroltakat. Esetenként a tokot m egnyúlt vadászta­risznya helyettesítette, hogy eső esetén a szétszedhető fegyver egyes részei védhetők legyenek.

Volt, aki a csövet tartotta a fegyver legértékesebb részének, m ert az meghatározó volt a vad elejtésében és a vadász biztonsága szem pont­jából. Az acélcső megjelenéséig számos manufaktúra rendezkedett be gyártására. A legjobb csövek a damaszkcsövek voltak. Ezeknek több változata ismert. M indennapos volt a szalagdamaszk, a pata, patkó mintáját követő damaszk, a rózsa; Lam inett-, Bernard-damaszk. Gyártási eljárásukból adódott, hogy m intázatuk nemcsak a cső felszí­nét borította be, hanem teljes keresztmetszetében jelen volt. Ezek a készítmények lényegesen erősebbek voltak, s így nagyob védelmet nyújtottak, de ugyanakkor csodálatosan komponált, előre kiszámított rajzolatuk szépsége értéknövelő tényezőként is szerepel a piacokon, így nem véletlen, hogy az acélcsövek megjelenése után - e kérdéskör­re a későbbiekben még visszatérünk - , m ind gyakoribbak lettek a hamis damaszkok. Ezeket maratási eljárással varázsolták a sima vagy acélcsövekre, de ez az eljárás csak keveseket tévesztett m eg.36

A cső értékét növelte a díszítéséhez felhasznált drágakő, a féldrága­kőnek minősülő türkiz, a korall, az arany, az ezüst, a réz. A tetszetős megjelenési forma m ellett a viszonylag a könnyű kezelhetőségük m iatt alkalmazták. A sárgaréznek még az a tulajdonsága is gazdasá­gosnak bizonyult, hogy a 20% horganyt tartalmazó ötvözete az arany selymességének hatását nyújtotta. A leggyakrabban mégis az ezüsttel találkozunk. Az ezüst könnyen megmunkálható, ugyanakkor az ötvö­zéssel a színezüst látszat megtartása m ellett a minősége rontható.

Ezen utóbbi jelenség főleg a teljes ezüstágyazatú balkáni fegyvereknél figyelhető meg. Alig van olyan európai szakmunka, amely ne hívná fel a figyelmet az e témakörbe tartozó anyag taglalásakor, hogy e fegyve­rek agyazata rosszezüstből készült.

A fegyverek értékét növelték a hitelesítő jegyek. Ezek közül elsőnek a mesterek nevére, a készítés helyére hívjuk fel a figyelmet, m ert ezek a készítés idejének meghatározását könnyítik meg. Sok mindenről árulkodnak a belövőjegyek is. Pontosították a cső készítésének helyét, de fontos adatokat szolgáltatnak arról is, hogy a cső minőségét feke­te-* vagy nitrólőporral ellenőrizték. A koronás oválisba helyezett, csillaggal kiegészített E L G a legismertebb belga jegyek egyike, de a csappantyús korszak közel száz éve alatt alig lehetett olyan fegyvertu­lajdonos, aki ne tudta volna, hogy a kiterjesztett szárnyú sas - mellén valamilyen számértéket viselő pajzzsal - melyik osztrák belövőállo­mást jelöli. A m odern fegyverek még több információt hordoznak. Esetenként a belő vés pontos idejét is jelzik, megadják az űrméretet, a kamra hosszát, a sörétes fegyvereknél a szűkítés értékét és más, a fegyver biztonságos használata szempontjából fontos útmutatást nyújtanak.

M agyarországon a lőfegyverek kötelező megvizsgálását az 1891. évi X XX IV. törvénycikk 10. §-a írta elő, amely 1892. május 5-én lépett hatályba. Ettől az időponttól kezdve kötelezően ütötték be a körbe helyezett magyar királyi koronát B P betűkkel, az agancsos I-t, vala­m int a kettős csövek esetében a háromszögbe írt I I - t .37

A magyar korona rajza a lőfegyvereken első ízben K irner György- 1781— 1847 - M agyarországon készült csappantyús fegyverein tű ­nik föl, városmegjelölés nélkül. Az aranyfüst borítású beütés a fegy­verek lakatszerkezetén, a csövön és esetenként a csőfarnyúlványon található.

A lakatszerkezetet, azt az acéllemezt, amelyre a mechanizmus rá­épült, szintén nagy gonddal díszítették. Ezen a helyen csatajelenetek, lovas és gyalogos vadászok, menekülő vadak és rohanó vadászkutyák közé rejtik a készítő m ester nevét és működési területét. Évszámmal

29 ritkán, főleg a pozsonyi mesterek örvendeztetik meg a kései kutatót,

melyekből m egtudhatjuk, hogy városukat hol Pressburgnak, hol Presspurgnak jelölik.

A cső és a zárszerkezet elkészítése sok időt igényelt, de az ágyazatra még ennek is sokszorosát fordították. így lehettek ezek a tárgyak a kor képes bibliái.

A lőfegyverek fejlődésének korai időszakára nem igazán jellemző, hogy a mesterek a főurak részére készített fegyvereken a saját nevüket is elhelyezték volna. A művészi formakincsük, az alkalmazott techni­ka mégis lehetőséget nyújt a működési területük meghatározásához. Ez vonatkozik a világviszonylatban is kiemelkedő, 1626-ban készült díszpuskára, amelyen gyöngyház, csont képezi az agy borítását, ame­lyen Győr 1594. évi ostroma látható a hatalmas török sátortáborral, a császári csapatok be- és kivonulásával, centrum ba helyezve gr. Hardegg Ferdinánd várkapitány és Periin - gyakrabban Poriinnak írt - Miklós alkapitány kivégeztetését, akik a várat átadták a töröknek. Ide sorolható a kőszegi puska is, amelynek hovatartozását a városi címerből lehet megállapítani. Az Esterházy család fraknói várából származó egyik puska magyar eredetét elefántcsont díszítése bizo­nyítja, amelyen oroszlán ellen vágtató, hegyestőrt tartó, tárcsapajzsos figurát láthatunk.

Az elmondottakból következik, hogy a motívumanyag vizsgálata nemcsak az ipar fejlettségének meghatározása, de területi hovatarto­zása szempontjából is lényeges. Annál is inkább, m ert a hazai és a nemzetközi kereskedelemben a fegyvereknek évszázadokon át meg­határozó szerepük volt. Magyar és erdélyi készítmények - e két terület között 1541 és 1686-os események m iatt, vagyis az ország három részre szakadása, a török megszállás és a felszabadulás miatt különbséget kell tennünk - megjelentek az európai piacokon, főúri, fejedelmi udvarokban, a nyugat-európai, a balkáni és a török, eseten­ként perzsa fegyverek pedig beáramlottak. Az egyre erősödő kölcsön­hatás a Felvidéken és főleg Erdélyben a művészi fegyveripar óriási fellendülését eredményezte.

A tömeges megrendelések következtében, amelyben a kincshalmo­záson kívül M agyarországon is nagy szerepet játszott a főurak m űvé­szi igénye, művészi központok jöttek létre, ahol a mesterek magyarok voltak vagy magyarrá lettek, és sajátos remekeket alkottak. A nagy erdélyi fejedelmek csak az alapját vetették meg ennek az iparágnak, de a nagy műveltségű francia, olasz, német megrendelők siettették a teljes kibontakozást. Az idegen hatások következtében az európai stílusváltozások befolyásuk alá vonták a művészt, a főurat, vagy a gazdag polgárt egyaránt. A domborítás, vésés, cizellálás, az öntés legrafináltabb formái, az aranyozás különféle nemei, a filigrános tech­nika egész köre, több régóta dívó s néhány akkoriban feltalált zomán- cozási mód, drágakő, türkiz, korall, gyöngy, megannyi pompás díszítő­elem minden valamire való művész eszköztárába beletartozott. A mes­terek maguk készítették el rajzaikat, kísérletezték ki és alkalmazták a motívumokat. M űhelytitkaikat, hagyományaikat nemzedékről nem ­zedékre adták tovább. Mások a külföldi m intákat követték egyesítve a magyar és külföldi motívumokat, hogy versenytársai lehessenek a jobb körülmények között működő külföldi művészeknek. A köznapi

használatban lévő fegyveranyagon is alkalmazták az új formakincset, éreztették a „keleti szemléletet” tom pítottabb formában. A tárgyakra bölcs mondásokat, intő szavakat, esetenként a megrendelő címerét vésték. Alkotásaik bámulatosan gazdag képzelőerőről és a jelképek iránti nagy vonzalomról tanúskodnak. Kedvelt volt a mitológiai, emberi és állati lények ábrázolása. Megjelenítésükkel a kor gondolko­dásának megfelelően kifejeztek valamit. Sok művész témáiban a Bib­liához, a keresztény legendák alakjai felé fordult. Ezek között jelentős szerepet kapott Noé bárkája, Szent György, vagy a gyermekét tartó M ária. A mesterek a szobrászati, vagy dramatikus hatást opálok, gyöngyök diszkrét fényével, smaragdok, rubinok, zafírok erős színha­tásával, vagy a szerencsésen kiválasztott nemes keleti fákkal, elefánt- csonttal és a sokszínű kövekkel versenyző zománcokkal érték el. M otívum kincsük tehát rendkívül változatos. Fényt, világosságot, összhangot, arányosságot, esetenként az emberi testet, indákat és virágokat érzékeltetnek, vagy magas szinten komponálnak. Emléke­zés, emlékeztetés, bátorság, nagylelkűség, szeretet, szerelem kifejezé­se, az érzelmek visszaidézése és a hangulatkeltés ismerhető fel törek­véseikben. A női szépség mestestesítője, Vénusz, a szerelmet jelképe­ző Ámor és a kísértés - a szárnyas ördög elmálázó női alakkal - hosszú évszázadokon át alkalmazott formák. Szfinxek, amorettek, szirének,

szárnyas lovak, sárkányok, tengeri kígyók, kéfejű sasok, kagylón csó­nakázó Vénuszok, kígyótestű medúzafejek, táncoló Gráciák, bőség­szaruk, a boroshordón ülő, dőzsölő Bacchus, M itrász, a bikaölő per­zsa napisten, Vulcanus a vasak, N eptunus a vizek, Silvanus az erdők és vadállatok istene - gyakori motívumok. De ott van a sorban Szent Egyed a vadászok védőszentje, Diana, más néven Artemis a női erény védelmezője, az asszonyok pártfogója és a vadászat istennője, akit a rómaiak szarvasistennőnek tiszteltek, s az Aquincum i vadászt is védte a veszedelemtől. Az állatvilágból legsűrűbben előforduló lény az ábrázolt motívumok között a pogány kori kultuszok egyik totemálla­ta, a megkeresztényesített szarvas, de vele egyenrangú a vaddisznó, Vénus különös ellensége, hiszen ennek képében ölte, vagy ölette meg M ars Adonist.38

Az alkotások szinte elmaradhatatlan díszítménye a női test. Ezer és egy alakban jelenik meg virágok, indák közé fonva, vonalak közé szőve, közvetítve az adott kor női ideálját, kecsességét, vonzó ido­mait. A női fejekből és testekből csomópontokat teremtenek. A díszek belőlük indulnak ki és legtöbbször velük zárulnak. Akantusz- és szőlőlevelek, napraforgók, búzavirágok, tulipánok, lombozatok, vi­rágszirmok, oszlopfők és koszorúk, hangszeres trófeák a m ár koráb­ban em lített motívumok kiegészítői. M indez együtt kiválóan alkal­mas volt a csontfaragó művészek és a fegyvert gyártó ötvösök gondo­latvilágának kifejezésére. A fegyveripar a X V I—X V II. században általában, Erdély területén pedig különösen a nemzet szellemi életé­nek fontos és elmaradhatatlan kiegészítője lett, és nem csupán valami

esetleges divatot szolgált.39 A fegyvermesterek nemcsak tárgyakat produkáltak, hanem nemzeti szellemet, gondolkodási m ódot is for­máltak. Bár ipar volt, de a művészetekkel egyenlő rangra emelkedett.

R é g i h a z a i p u s k a m ű v e s s é g NYOMÁBAN

A magyar puskaművesség kezdete majdnem egyidős a lőfegyverek feltalálásával. M ár a X IV. századból származó magyarországi okleve­lekben említik a puskaport, bom bardákat és puskákat; a század máso­dik felében pedig a városok nagyobb részét ellátták puskaporral, nagyobb és kisebb lövőszerkezetekkel. Több oklevélben „büchsen- meysterekkel” is találkozhatunk.40

A lőfegyverek magyarországi elterjedésének egyik bizonyítéka, hogy 1444-ben, a várnai csata után a törökök számos hadiszekérrel szállították el a magyaroktól zsákmányolt puskákat. A tüzifegyverek hamarosan adó formájában is megjelentek. Mátyás király 1471-ben rendelte el, hogy a brassóiak 100 darab kézipuskát szolgáltassanak be. A török ellen készülő király hadfelszerelésében m ár kétezer darab kézipuskát említenek. A XVI. század elején a puska K ántor Benedek címerlevelében is megjelent; ez volt a lőfegyver első magyarországi ábrázolása. A címert 1509-ben II. Ulászló király adományozta K án­tornak, m ert az az uralkodó szeme látára egy szarvast sebzett halálra puskával.41

Az egri püspökség 1508. évi leltára szerint a püspöki várpalotában 52 puskát, 12 tonna lőport tároltak az egyéb fegyverek százai mellett. A fegyverek karbantartására ennek a leggazdagabb magyar püspök­ségnek a számadásai (a M odenában őrzött Hippolyt-kódexek) szerint fegyverkovácsot tartottak. A kódexek további fegyvertörténeti adato­kat is tartalmaznak, többek között a keréklakatos szerkezeti rendszer­ről és annak magyar vonatkozásairól. E rendszert a szakirodalom szerint Johann Kiefus, korának egyik legjelentősebb ném et puska­művese találta fel 1517-ben (más adatok szerint 1515-ben). Néhány éve a magyar és nemzetközi szakirodalom néhány művelője a H ip- polyt-kódexekre hivatkozva e szerkezeti rendszer feltalálásának idő­pontját az 1500 körüli időre helyezi, sőt van, aki azt állapította meg, hogy a keréklakatok első, prim itív formáját a Miskolc környéki hámo­rokban állították elő.42

A keréklakatos pisztolyok hazai használatának legrégibb forrása egy 1543-ból származó beszámoló Székesfehérvár törökök általi el­foglalásáról. Ezeket a keréklakatos „pufferokat” a XVI. század végén, a X V II. század elején a lovasságnál is használták. Alighogy a kerékla­katos fegyverek előnyeit a lovasság számára felismerték, az új elsütő­berendezés elterjedt a vadászok között, annak ellenére, hogy az új típusú fegyver nem volt olcsó. A fegyverek száma Magyarországon a várakban, főúri gyűjteményekben és a csapatoknál gyorsan növeke­dett. Nagyarányú elterjedésüket elősegítette a XV. században feltalált csőfúrás. Vékonyabb csövek készítése révén a fegyver súlyát lényege­

sen csökkenteni lehetett. A „pisztoly” szó először a Tiroli-gyűjte- mény 1596. évi inventárium ában tűnik fel „pistolos, altfränkisch Petstollen” form ában.43

A középkorban, de még a következő évszázadokban is N yugat- Európához képest M agyarország ipara fejletlen volt. Az ország élőál­latot exportált, és annak fejében csaknem kizárólag iparcikkeket, főként posztót és fémárut hozott be. Ennek ellenére néhány magyar városban - ha nem is folyamatosan - a fegyvergyártás a középkortól nyomon követhető. A nagyobb központok egyike volt Kassa. Egy 1461-ből származó céhszabályzat szerint a fegyverkészítők ekkor még nem önállóan, hanem a lakatosokkal együtt alkottak szervezetet, de maga a fegyverkészítés m ár specializálódott.

1510-ben a puskaágyak gyártási joga m iatt a kassai lakatosok és asztalosok céhe a városi tanácshoz fordult igazságért. A kassai lakatos, sarkantyús, óragyártó és puskaműves egyesült céh 1557-ben kelt szabályzatában pontosan körülhatárolta a segéddé válás feltételeit. Köztük már megtalálható a belső fekvésű és a külső fekvésű lakatszer­kezetekre való utalás.

1627-ben a puskacsinálók a lakatosokkal együtt nyújtották be a városi tanácsnak árszabályzatukat. Készítettek pisztolyt, pisztolytás­kát, bányai puskát, karabinpuskát, puskakerekeket és puskakulcsot. Levéltári adatok szerint azonban elsősorban puskaágyakat és alkatré­szeket gyártottak, összeszereléssel foglalkoztak, a csöveket pedig a Szepességben vásárolták, ahol Gölnicbányán 1535-ben Hannes mes­tert, 1555-ben pedig Valter K huglschm idtet említették. Kovács M i­hály jászói puskaműves nevével 1556-ban, Scherdinger György kés­márki puskaművesével 1561-ben kelt iratokban találkozunk.44

1636-ban Schirger (Sürger) Orbán, M entzel János és Schwab K ristóf puskaművesek, Schm idthan M ihály puskaágycsináló („Bü- chenschifter”) és Knoll Farkas óragyártó kérelemmel járultak a kassai tanácshoz, hogy hagyja jóvá különválásukat a magyar lakatosok céhé­től. Ezek az iparosok Kassára települt ném et szakemberek voltak, akik különválásukat nemzeti hovatartozásukkal kívánták indokolni. Új céhszabályzatuk mesterremekről szóló része a követelményt igen magasan szabta meg. Az első kassai puskaműves, Lang Jakab neve 1573-ban tűnik fel. A már em lített Schirger O rbán 1626-ban kapott Kassán polgárjogot, Schés működését még 1643-ban is nyomon tu d ­juk követni. Schindler János 1628 körül, M entzel János 1631 és 1647, Schwab K ristóf 1633 és 1642 között, Vonner János 1642-ben, Schmid János pedig 1646 és 1647 között szerepel Kassa város tanácsi jegyzőkönyveiben. Említik még a jegyzőkönyvek Denck Tóbiás nevét, aki Körmöcbányán Tienes puskaműves családnál tanulta a mestersé­gét. Jungs Jánost a kassai számadáskönyvek 1736-ban jegyezték be.

A puskaágycsináló mesterek száma is jelentős volt. K alpruch Lő- rincz 1587 és 1590 között, H erm ann Hans 1599-ben, Reis János 1602-ben te tt eleget a megrendeléseknek. Schmidthan M ihályt, aki Ambergből származott, 1635-ben vették fel Kassa polgárai közé. 1642-ben Puskaágycsináló M ihály, 1643-ban Ham m er János tevé­kenykedett Kassán. 1679-ben Schifter M árton puskaágycsináló m es­ter özvegye végrendelkezett.

Egy 1727-ben kelt árszabás szerint a kassai puskaművesek, akik a lakatosokkal ismét egy céhet alkottak, egy puskaágyat bükkfából 51 dénárért, egy pár pisztolyágyazatot pedig, a legszebb kivitelben, 2 forint 30 dénárért készítettek.

A debreceni kovácsok, csiszárok, sarkantyúsok 1489-ben kiadott céhszabályzatuk szerint csak szúró- és vágófegyvereket gyártottak.1607-ben a lakatgyártók is beléptek a céhbe. 1619-ben a városi tanács hozzájárult a lőfegyverek készítéséhez. A mesterlegények körében azonban annyira elterjedt a fegyver, hogy a városi tanács 1633-ban mindenféle fegyver viselését betiltotta. Bár a debreceni polgárok visszaéltek a rendelkezéssel, a városi tanács 1639-ben a puskaacél készítését ismét engedélyezte a lakatosoknak. 1651-ben a fegyverké­szítés jogát az ötvösökre is kiterjesztették, m ert a lakatosok már nem győzték a munkát.

A fegyvergyártás fejlődése Pozsonyban is a város előírt önvédelmé­vel függött össze. T öbb oklevél már a XV. század elején említi a fegyverkovácsokat. 1439-ben a pozsonyi puskacsináló udvarban hat puskaműves mester - legényekkel, inasokkal ágyúkat, tarackokat, tűzgolyóbisokat és puskaport készített. Em iatt sűrűn vásároltak ként, ecetet, égetett bort, szenet, salétromot. Az utóbbit Bécsből, vagy a Pozsony megyei Pernekről szerezték be. A városi elszámolásokban találkozunk kézipuskához való magvassal, rontott puskák feldarabo­lásához való pörölyökkel is.

A puskaműves mestereket eleinte Bécsből hozatta a város, de m int egy 1456-ban kelt levélből kitűnik, ott is csak nagy nehézségek árán lehetett m estert szerezni. A helybeli puskaművesek közt elsőként Péter mester nevét említik 1457-ben. 1476-ban Henrik, 1492-ben M üller András, 1499-ban János, 1525-ben György m ester m űködé­séről tudunk.

Híresek voltak a pozsonyi mesterek később is. Czermák Carl, Fischer Johann, Pacholik (Paholek) Wenzel készítményei a X V III. századi M agyarország legszebb darabjai közé tartoznak. De ismert mesterek a X V III-X IX . században Andoni Englis, Keller Wenzel, T riber József, W acholt Dániel, Vilgraeter Joseph, Fiala Ferdinánd, Hofman György, Kobza Károly, Stitz Jakab és T ugend Friedrich is. Lilla pozsonyi puskaműves egyik alkotása a győri Xantus János M ú­zeumban található.

Sopronban a városi forrásanyag 1600-ból említi Q uintner György „pixenm eister” nevét, míg 1676-ban Hasslberger M árkus, 1694-ben Eichinger János és fia, M enyhért puskaművesek tűnnek fel. A fiú 1729-ben, apja halálát követően kapott polgárjogot, 1731-ben a bás­tyákon lőfegyvereket szerelt. Az 1703-ban elhunyt Schwarz György puskaműves végrendeletét 1704 elején olvasták fel. 1707-ben a ro- honci születésű Spängl K ristóf kapott polgárjogot, aki m int puska­műves 1720-ig, haláláig tevékenykedett a városban. W eber Albrecht, egy soproni sarkantyúkészítő fia, puskaműves ipart tanult és 1715- ben remekelt. Fischer G otthardot 1718-ban m int elhunyt puskam ű­vest említik. 1721-ben és 1733-ban Steigleiter Miklósról, 1724-ben W aesermayer Simonról, 1725-ben a polgárjogot nyert K leinrath M á­tyásról, 1775-ben pedig Kiss Gáspárról közölnek adatokat. Az idő­sebb és ifjabb Petz Dániel soproni polgárok feljegyzéseiből az 1780- ban működő Gm einer János puskaműves nevével ismerkedünk meg. 1784-1785-ben Bäder (Pader) Ferencet és Fitsch G ottliebert említik. 1796-ban Loy János puskaműves fia nyer polgárjogot. 1797-ben tűnik fel Steichleder Dániel. Ugyanebben az évben a csehországi N eustadtban született Kopetzky Adalbert Báder Ferenc puskaműves özvegyét vette nőül, de csak 1810-ben kapott polgárjogot.

A X IX . század elején a város puskaművesipara változatlanul virág­zott. Ebből az időből m ár nemcsak a mesterek neve, de remekbe készült fegyvereik is fennmaradtak. Kressl Fülöp 1800-ban m int puskaműves dolgozott, de polgárjogot nem nyert. G rubits Miklós végrendeletét 1811. IX. 13-án olvasták fel, Báder Lőrinc, az említett Báder (Pader) Ferenc fia 1813-ban szerezte meg a mesterlevelet, majd polgárjogért folyamodott. Berch Adalbert puskaműves özvegye 1818-ban Kayser János puskaműves részére engedte át az üzletét. 1823-ban a soproni céhszervezet Kopetzky Ferenc puskaművest vet­te fel tagjai közé. A nevével 1832-ben is találkozhatunk, amikor Koller Emánuel Józsefné házrészét megvásárolta, 1837-ben pedig a polgárjog elnyerésével kapcsolatban említik. 1824-ben Koch Ignác szerezte meg a puskaműves mesterlevelet. Egy torzsalkodási ügyhöz fűződik Schmöglich G ottfried puskaműves neve 1834— 1835-ben. A vitatkozó másik puskaművest, Wetzlavszky Vincét, aki Báder pus­kaműves özvegyének üzletvezetője, a soproni céh 1836-ban tagjai közé fogadta. Bergmann József 1847-ben a soproni iparműkiállításon m utatta be készítményeit. Tevékenysége 1872-ig követhető nyomon, ekkor az Ö denburger Kalender még megemlítette.

1608-ból maradt ránk a sárospataki puskaművesek céhlevele, amely teendőiket következőképpen szabta m eg : „Puskagyártó tartoz­zék csinálni, jó kézi puskát, mely legyen aczél is, más jó puskát, azt is aczéllal, m ind agyával egyetemben elkészítvén, harmadszor jó taplós puskát.” Ebből kitűnik, hogy Sárospatak nem tartozott a fegy- verművesipar kiemelkedő helyei közé, ugyanis a X V II. század elején a fejlett központokban a lőfegyverek ágyazatát már agy azó mesterek készítették.

Besztercebányán 1634 körül H artm ann Gáspár m űködött, aki I. Rákóczi Györgynek, a bajor hercegnek és II I . Ferdinánd királynak is dolgozott.

A X V III. századi jó nevű magyar mesterek között kell megemlíteni Stranski Ferenc fraknói, Alexi Lőrinc lőcsei, Gaichlinger, Stana- manger szombathelyi, Zsernich Blak nagyszombati mestereket, akik a Pálffyak, Galgócziak, Erdődyek, a kistapolesányi Keglevichek meg­rendeléseit elégítették ki, de a bécsi udvar számára is állandóan szállítottak a legsikerültebb darabjaikból.

A X V I-X V II. század hadi eseményei befolyásolták a fegyverzet tökéletesítését, élénk forgalmat nyitottak a hadiáruknak, és a szükség­leteknek megfelelő ipart terem tettek. A fegyveripar volumenét érzé­kelteti D uchon M enyhért tiszttartó 1634-ben kelt levele I. Rákóczi Györgyhöz. Ebből kiderül, hogy Besztercebányán egy hónap alatt 30 puskát tudtak előállítani, míg a korompai puskakészítők csak 20 darab gyártására vállalkoztak.

Bár nem tartozik szorosan a témához, említést kell tennünk azokról az összefüggésekről, amelyek a felvidéki puskaművesség, általában a fegyveripar és az ugyanitt kialakult lövészcéhek között figyelhetők meg. M agyarországon a lövészcéhek a X V -X V I. században, elsősor­ban ném et közvetítéssel terjedtek el. Szepes vármegye polgárai alakí­tották az első szervezeteket, amelyeknek tagjai között számos puska­műves is található. A lövészcéhek virágzása és a polgárság fegyveres szolgálata a városok védelmében a puskaművesipar olyan méretű fejlődéséhez vezetett, hogy a Felvidék Kassa és Besztercebánya közé eső területe a X V II. század végére a magyarországi fegyvergyártás egyik bázisává lett. A hadiipar konjunktúráját Magyarországon azon­ban elsősorban mégis a X V I-X V II. századi török háborúk és a Habs- burg-ellenes függetlenségi harcok hozták meg. A hadiipar termelése elsősorban ott érhette el a legnagyobb eredményeket, ahol szervesen bele tudo tt kapcsolódni az évszázados fejlődésbe. De a nagy állami megrendelések ellenére sincs nyoma annak, hogy akár a puskaportö­résben, akár puska- vagy kardgyártásban a céhes kereteknél fejlettebb termelési formák bontakoztak volna ki.45 Volt ugyan egy bizonyos munkamegosztás a csőverésben és a puska, pisztoly készítésében, ez azonban a kézművesség kereteit nem lépte túl.

Sajnos a szabadságharccal együtt járó sarcolás m inden jelentősebb városban a városok védelmére felhalmozott katonai és a polgárság használatában levő ékszer vadászfegyverek tömeges pusztulásához is vezetett. Csak Selmecbányán 1703 őszétől 1704 tavaszáig 3000 pus­kát, karabélyt, pisztolyt, míg Szendrő várában ezer emberre való pisztolyt és karabélyt, 2021 muskétát szolgáltattak be. A fegyvergyár­tás legfőbb bázisa ebben az időben Besztercebánya és Kassa közötti terület volt. Kiemelkedő szerep jutott Besztercebányának, Csetnek- nek, Rozsnyónak, de említésre méltó Mecenzéf, Remete, Svédler, Gölnicbánya, Szomolnok és Stósz termelése is.

A puskák és általában a lőfegyverek legfontosabb részét, a csövet a X V III. század első éveiben a felvidéki hámorokban készítették, az ágynak és a hozzá tartozó részeknek a gyártása azonban általában a más városokban élő lakatosok és puskaművesek dolga volt, akik a fegyverek javítását és tisztogatását is végezték. Korabeli adatokból tudjuk, hogy a besztercebányai, Selmecbányái, kassai, debreceni, rozsnyói, rimaszombati, miskolci, hegyaljai, mecenzéfi és szepességi

lakatosok a puskaművesipar egyes műveleteit is végzik, kapacitásukat azonban más irányú megrendelések m iatt pontosan meghatározni nem lehet. Az egyes megyei limitációk - 1705-1706-ban például Abaúj és Gömör megyében - egész puskák készítésére is kitérnek. A legdrágább puskák Gömör megyében, elsősorban Rozsnyó melletti Krasznahorka váralján készültek. A leghíresebb lakatosok, akik pus­kákat is gyártottak, a lőcseiek voltak. Az Abaúj és Gömör megye területén vert puskacsövek „felkészítésére” vonatkozó árszabást talá­lunk Szepes, Zólyom, K ishont, Nógrád, Hont, Ugocsa, Bereg, Sza­bolcs, Szatmár és Bihar megyék limitációiban.

A bécsi udvarnak az 1711-es szatmári békekötést követő rendelke­zései, a belső viszonyok és adottságok a magyar ipar fejlődését általá­ban, a fegyveriparét pedig különösen visszavetette. Valamelyes eny­hülést hozott e téren az 1723. évi 117. törvénycikk, amely elrendelte, hogy mivel az ország „hosszú nyomorúsága” m iatt erősen csökkent a kézművesek száma, külföldről kell kézműveseket behívni, akik 15 évre adómentességet kapnak, s hogy megmaradjanak szakmájuknál, eltiltják őket a földvásárlástól. A céhes keretek között dolgozó hazai, félparaszt iparosok m ellett állami segítséggel megjelenő külföldi ipa­rosréteg, amely adómentesen, a céhek merev kereteit kikerülve kap­csolódott az árutermelésbe, a kontárokhoz hasonlóan olcsóbban te r­melt, és közülük egyesek kapacitása egyre jelentősebb lett. A termelés mennyiségének növekedése és az árviszonyok m ind a céhmestereket, m ind a földvásárlási tilalom alá eső önálló mestereket differenciálta; egy részük a X V III. század végére magas termelési költséggel előállí­tott, drága áruival kiszorult a piacról, s az eredményesebben termelő réteg munkaerő-szükségletét elégítette ki. „Az a nyugalmi állapot, amely a középkor óta szinte jellemző volt, a határokon túlról érkező anyagi változások következtében új áramlatok hatására a hazai piacon ez ideig betöltött termelő-elosztó szerepét néhány évtized alatt elve­szíti és a gyáripartól, a tőkétől kezd függeni.”46

Az em lített termelési nehézség és a függési viszony volt a céhrend­szer bukásának egyik alapvető oka. II. József 1786-ban hozott rende- lete eltörli a fejlődést akadályozó céhszervezeteket, s mindenkinek teljes szabadságot ad mestersége gyakorlására. Ennek feltételei azon­ban még nem értek meg. A megvont, de valójában funkcionáló céh­privilégiumok m indenütt és m induntalan keresztezték a magyar kéz­m űipar fejlődésének útját. Ez annál inkább lehetséges volt, m ert a hazai m anufaktúrák a céhes kézművesipartól alig különböztek. A kü­lönbség elsősorban a m egtermelt cikkek mennyiségében m utatkozott meg. Ugyanez vonatkozik a korabeli statisztikák és felmérések által emlegetett „gyárakra” is, amelyeknek nagy részében a foglal­koztatott mesterek évszázados hagyományokon alapuló, kézügyessé­gükből adódó vezető helyzetüket nem vesztették el. A gépek elterje­dése, a gőzerő alkalmazása azonban egyre nagyobb rést ü tö tt az 1790-ben visszaállított céhek keretein. A technika fejlődésének el kellett söpörnie az olyan ipart, amely a kézügyességen alapult. De jelentős szerepe volt az állami beavatkozásnak is, amely a céhek és a nagyrészt céhmesterekből álló városi tanácsok törekvéseit megfékez­te, illetőleg korlátozta. Esetenként csak a helytartótanács, sőt a király

beavatkozásával lehetett eltávolítani a fejlődés útjában álló akadályo­kat.47

A X IX . század elején az általános ipari fejlődésen belül különösen lassú ütem ű a magyar fegyveripar fejlődése. Korabeli statisztikai feljegyzések szerint például 1807-ben Pesten 19 lakatos, 6 puskam ű­ves és 3 kardkovács m űködött; 1840-re a lakatosok száma 74-re emelkedett, de a puskaművesek, illetve kardcsiszárok harminc év alatt nem gyarapodtak. Fényes Elek 1847-ben készített összeállítása szerint a magyarországi fegyveriparosok száma megközelítőleg har­minc év alatt 1 puskaművessel és 3-4 kardkováccsal növekedett.1847-ben 232733 kézművest tartottak nyilván, ebből Pesten 7694 iparos élt, azaz m inden 51 lakosra egy kézműves jutott, nem számítva az inasokat és a legényeket.

A m últ század elején már fellelhetjük a puskaművesség fejlődését is gátló, de az egész századot jellemző körülményeket; a magyar vasipari termelés aránytalanságát, a nyersanyag kiszállítását, a készáru behoza­talát. Az iparcikkek nagy részét a X V III. század második felétől az elszaporodó házalók, csempészek, kereskedők juttatták Magyarország­ra, olyan mennyiségben, hogy 1790-ben már az országgyűlés is kényte­len volt foglalkozni a kérdéssel. Jac. Ferdinand Miller 1793-ban kia­dott munkájában felháborodva ír arról, hogy a jelentős mennyiségű magyar nyersanyag ellenére külföldről áramlott be sok iparcikk.

A nagy gazdasági nyomás, amely M agyarország fejlődését hátrál­tatta, a puskaművesiparban is megmutatkozott. Üzemalapítási p ró­bálkozásokról tudunk, de néhány éves, esetleg évtizedes vergődés után a tulajdonosok tönkrem entek, és külföldön kerestek boldogu­lást. A M agyarországon m egtelepedett és egy évszázadon át működő K irner család az egyetlen, amely kiemelkedve a fegyverkészítő meste­rek népes táborából - kisipari szinten - versenyképes volt és m aradt a X IX . század folyamán az osztrák vadászfegyveriparral szemben. A kisipari fegyvergyártás fejlődését, hanyatlását, majd válságát e család életútjának nyomon követése jól szemlélteti.48

A magyar főurak egy része az 1808-ban M agyarországra telepedett K irner család műhelyéből szerezte be luxusfegyvereit. A műhely alapítója K irner György, aki 1781-ben a bajorországi M aninban született. 1813. december 24-én kapott polgárjogot Budán. 1827-ben áttelepült Pestre, s az 1808-ban született, 1824-ben inassá fogadott József nevű fiát - a későbbi híres puskaművest - 1827-ben felszabadí­totta. K irner József Bécsben, Lüttichben, Brüsszelben, Párizsban és Prágában ismerkedett a puskaművesiparral. M unkái, valamint fiá­nak, az 1838. november 19-én született és a század második felében működő ifjabb K irner Józsefnek a feljegyzései is igazolják, hogy a család a belga iskolától sohasem tudo tt elszakadni.

1832-ben K irner György és idősebb K irner József társulásával alakult meg a „K irner és F ija” cég. A műhely gyarapodását, a term e­lés kiszélesítését a céhes ipar már nem tudta lényegesen befolyásolni, ugyanis az 1840-es X V II. törvénycikk kim ondta a „gyáralapítás” szabadságát és ott a „mesterséget űző segédmunkások” szabad alkal­mazhatóságát. így az anyagi és jogi feltételek szerencsés találkozása elősegítette az üzem további felvirágzását.

1842-ben az üzem életében döntő esemény következett be. Ebben az esztendőben rendezték meg az első iparműkiállítást, amelyen K irner és Fia ezüst emlékérmet nyert. Ez a későbbi évek aranyérmeivel is felért. Az első magyar iparműkiállítás hivatalos jelentésében Kossuth Lajos, a magyar ipar lelkes támogatója rendkívül elismerően emléke­zett meg a magyar fegyverkészítő iparról és különösen a K irner és Fia puskaműves cég készítményeiről. „M időn az Iparműegyesület K ir­ner uraknak puskaműveikért ezüst emlékpénzt nyújtott, csak azon közelismerésnek lett tolmácsává, mellyet ezen iparág remekei közé méltán számított jeles műveikkel, nemcsak e honban m ár rég kivív­tak : - m ert alig lesz országszerte egy-egy m űbaráti puskatár, melly K irner U rak lőfegyvereit díszének nem tartaná, hanem magokat még külföldön is megismertették, m inthogy műveikből már Constantiná- polyba, Syriába, s a Nagy Británniába is küldözgettek.”49

Az iparműkiállítás megrendezése a hazai ipar fejlődése szem pont­jából kiemelkedő fontosságú volt, m ert m egm utatta, hogy a magyar ipar színvonala megfelelő, és még a luxuscikkeket tekintve is képes lenne a belföldi igényeket kielégíteni, ha a fogyasztók nem részesíte­nék előnyben a külföldi árukat. 1846-ban az iparműkiállítás alkalmá­val a század elejének stílustalanságáról, ízléstelenségéről már senki sem beszélt, sőt a kiállítás versenybizottsága megállapította, hogy „. . . a magyar m űiparterm ékek készítését illetőleg csinosság és szépér­zék szempontjából a lefolyt pár év alatt hihetetlen nagyságú előreha­ladás észlelhető.”50 Ezen a kiállításon id. K irner József arany emlék­pénzt nyert. Az 1846-os kiállítás után a híres puskaműves család idős tagja, K irner György visszavonult, és 1847-ben, hatvanhat esztendős korában elhunyt.

Az 1847-es európai gazdasági válság M agyarországot is erőteljesen érintette. Számos üzem és vállalkozás bezárta kapuit, vagy bezárással fenyegetőzött. A kiutat ebből a kilátástalanságból az 1848-1849-es szabadságharc elsősorban azok számára jelentette, akik a hadiiparba bele tudtak és akartak kapcsolódni.

A szabadságharc bukása után a fegyvergyárak és a kisipari üzemek összefonódása megszűnt, ami azonban nem vezetett a régi céhes termelési formákhoz való visszatéréshez. E megállapítást eredm énye­zi Pest és Buda fegyveriparának, ezen belül elsősorban a K irner család üzemének vizsgálata, ami az ország egész területére érvényes következtetések levonására is lehetőséget nyújt.

1848— 1849-ben a K irner-üzem — m int a legtöbb magyarországi fegyverműhely — lényegében megsemmisült. Fegyvertárát a magya­rok is, az osztrákok is kisajátították, a haditermelésbe való bekapcso­lódás pedig Magyarország gazdasági helyzetéből, a politikai élet és a hadiszerencse bizonytalanságából adódóan nem volt kifizetődő. Az önkényuralmi rendszer gazdasági-politikai nyomása a fegyverkészí­tőket különösen érintette. Iparengedélyüket másfél évre — 1850 végéig — megvonták, a term elést leállították, ami a betanított m unká­sok szétszéledéséhez vezetett. Id. K irner József volt az egyetlen, aki1851-ben a politikai helyzet némi enyhülését ki tudta használni, és fegyvereit az 1851-es londoni világkiállításon be is m utathatta. A mester személyesen részt vett a kiállításon, ahol elsősorban a be-

X

m utatott külföldi fegyvereket és az angol fegyveripart tanulm ányoz­ta. Anyagi helyzete lehetővé tette, hogy az 1852-es New York-i világkiállításon is részt vegyen. Személyes megjelenésével és kiállított fegyvereivel reprezentálni tudta a nehezen magára találó magyar m űipart, öregbítette a sok évszázados magyar fegyveripar külföldi hírnevét.

1852-ben K irner már ismét 10 em berrel dolgozott, tanulókat szer­ződtetett, köztük fiát, ifj. K irner Józsefet, a későbbi császári és királyi udvari puskaművest, akit 1856-ban szabadított fel.

Ezekhez az évekhez fűződik Casimir Lefaucheux párizsi puskam ű­ves találmányának, a gyúszeges egyesített töltényen alapuló kézi lő-

f l ' fegyvereknek a magyarországi térhódítása. Az első hazai kísérleteket 1854-ben végezték, s még ugyanebben az évben a K irner-üzem a fegyverek gyártását is megkezdte, bár K irner hangsúlyozta, hogy a Lefaucheux-töltények rendkívül veszélyesek a perem felső részén elhelyezett lőkúp m iatt. Ennek ellenére szorgalmazta a Lefaucheux- fegyverek gyártását, aminek több oka is volt. Egyrészt Angliában és Franciaországban ez a lőfegyverrendszer az ötvenes évek második felében m ár általánosan elterjedt, attól függetlenül, hogy a nyugat­európaiak is előítélettel viseltettek vele szemben, legalább annyira, m int a magyarok, másrészt alkatrészeit könnyen és olcsón be lehetett szerezni, így a fegyver magyarországi előállítása megfelelő piac bizto­sítása esetén előnyösnek mutatkozott.

Az 1850-es években tűn t fel Pesten Ludvig József, aki haláláig, 1879-ig jelentős m esternek számított. Bár K im ernek nem lehetett versenytársa, üzletei, az osztrák fegyveripar készítményeinek forgal­mazása a hatvanas években érzékenyen érintették a gyárost. Nem kisebb konkurencia volt K irner számára Zoller M átyás sem, aki 1860-ban kért iparengedélyt Pest város tanácsától. A kiadott enge­dély érdekes adatokat tartalmaz a céhszervezetek és a beáramló iparo­sok kapcsolataira vonatkozóan: „Egy mai napon kelt tanácsi határo­zat folytán önnek a szükséges kellékek kimutatása után a puskaművesi engedély ezennel megadatik. M iről a csatolmányok visszaszerkeszté- se m ellett azon megjegyzéssel értesíttetik, m iszerint Ön általa egy­szersmind tagjává lesz a helybeli lakatos czéhnek az ipartörvények 107. paragrafusában kifejezett kötelezettségek m ellett.”51 A tanácsi határozat a céhszervezetek hanyatlását bizonyítja. A m estert nem a céhszervezet, hanem a város vette fel, s a céhszervezetet a tényről utólag értesítették. így K irner hiába tö ltö tt be jelentős szerepet a céhszervezet életében, a német és a belga kapcsolatokkal rendelkező Zoller felvételét — aki már a kezdetektől komoly versenytársnak ígérkezett — mindössze tudom ásul vehette.

Érvényre jutott tehát az 1859 decemberében kelt „nyílt parancs”, amely az 1851. évi „Ideiglenes utasítás” helyére lépve az iparszabad­ságot honosította meg, jóllehet a tradíció kedvéért külső keretként a céheket m egtartotta.

Az 1853 és 1862 között végbement fejlődést az 1862-ben m egren­dezett londoni világkiállításon bem utatott tárgyak bizonyítják a leg­jobban. A term elésben bekövetkezett változás elsősorban nem meny- nyiségi, hanem minőségi, m int azt a kiállításra szánt Kirner-fegyve-

rek leírása is igazolja. Különösen kiemelkedett a Lefaucheux-rend- szerű, moiré damaszkcsövekkel szerelt puska — írják a lapok a mester készítményeiről —, amelyet arannyal dúsan kirakott, féldom ború alakokkal és vadászjelenetekkel díszített. A fegyver ágyazata szaru­ból, tusája diófából készült. Ugyancsak nagy feltűnést keltettek az arannyal gazdagon tausírozott, reneszánsz ízlésű, rózsa damaszkcsö­vekkel szerelt célpisztolyok, amelyeket elefántcsontból és paliszan­derfából gyártott kazettákban helyeztek el.

1863-ban ifj. K irner József is engedélyért folyamodott fegyverek és lőszerek készítésére és eladására. Amikor a család harmadik tagja megkezdte önálló működését, a puskaművesipar még fellendülőben volt. A puskaporellátás ugyan akadozott, m int pl. 1864-ben, amikor az ellenőrzés megszorítása érdekében Buda városi tanácsa elrendelte, hogy a szokásos lőporutalványokat csak a városi „engedélyezett b irto­kosoknak” szolgáltassák ki. Term észetesen a fegyverek tartását is korlátozták, de az ipar fejlődésére ez lényegesen nem hatott ki, m ert a letelepedett polgároknak viszonylag könnyen megadták a fegyver- tartási engedélyt. A kisipari fegyvergyártást elsősorban az 1859. évi rendelkezés befolyásolta, amely a lőfegyverek készítését nem kötötte képesítéshez, és ezt a könnyítést az országban nagyon sokan kihasz­nálták. Az 1864-ben mesterré lépett ifj. K irner József is a kontárok elszaporodásában látta a legnagyobb veszélyt. Később, m int az orszá­gos iparegyesület igazgatósági tagja, m indent elkövetett annak érde­kében, hogy a felsőbb szerveket meggyőzze a kontárok működésének rendkívül kedvezőtlen, a magyar fegyvergyártás színvonalát és kül­földi hírnevét veszélyeztető voltáról, s nem kis része volt abban, hogy 1867-ben a hatóságok ezt elismerték.

1868-ban báró W enckheim Béla belügyminiszter nyílt levélben fordult „Pest sz. k. város” közönségéhez a közbiztonság megszilárdí­tása érdekében. E levélből országosan jelentkező zavargásokról érte­sülünk, ezért W enckheim a fegyvergyártási jog szigorítását követelte. Bár W enckheim nézeteit teljes egészében nem fogadta el a tanács, szerinte ugyanis engedélyt csak olyan egyéneknek adtak ki, akiknél visszaéléstől tartani nem kellett, mégis megszigorították a fegyver­gyártási jogot. Ennek következtében a fegyverengedélyek kiadása és a tűzifegyverek kereskedelmi forgalma visszaesett.

Ifj. K irner József figyelmét atyja, id. K irner József 1869. május 2-án bekövetkezett halála után a m ár korábban elkezdett kísérletei kötötték le. M indenekelőtt a Magyarországon használatos töltények egyszerűsítését szerette volna megoldani, ugyanis a vadásztársadalom joggal kifogásolta a forgalomban levő külföldi és hazai töltények egyenetlen idomát. Az a megközelítőleg hatvanfontnyi lőpor, amelyet apja évenként kapott, már kevésnek bizonyult a munkához. Ezért, amikor apja halála után a lőporátvételi jog átruházását kérvényezte, egyben a lőpormennyiség felemelését is igényelte, m ert a városi és megyei őrség számára is sok lőszert készített, s a saját üzemében előállított fegyverek kipróbálásához szintén jelentős mennyiségre volt szüksége.

K im ernek a Lancastar-féle lőfegyverrel folytatott újítási kísérletei 1869-ben eredményre vezettek, és találmányát rövidesen szabadal­

maztatta. „Többféle góctüzű fegyverrendszerek fölhasználása után egy olyan Lancaster-fegyvert alkotott - írják a korabeli lapok mely gyakorlott vadászok ítélete szerint nemcsak igen jónak és élesen lövőnek bizonyult, hanem alak és kezelésre nézve is jóformán minden igénynek megfelel.”52

A hatvanas évek végére K im er üzeme a luxusfegyverek gyártásá­ban is figyelemre méltó helyet vívott ki magának. Szervita téri üzleté­ben külön kis kiállításokon m utatta be egy-egy szebben sikerült darabját. Nagy tetszést aratott egy 1869-ben készített puskája, amely­nek csövét a legfinomabb török (rózsa) damaszkból dolgozta ki. Agyát diófából készítette és szép domborműves faragvánnval ékesítette. Különös figyelmet fordított a választékos és finom ízlésű vésetekre, amelyeket művészi módon aranyberakásokkal díszített. A különböző fegyverrészekre 10 magas domborműalakzatot vésett. Az ékítmények egymásba font s arannyal gazdagos tausírozott vonalakból álltak. Különösen nagy érdeklődést keltett a fegyver elsütőberendezése. A kígyó alakú sárkány m inden pikkelye aranygyönggyel volt berakva, s szemei gránátkövecskék voltak.

M agyarországon a hatvanas évek végén a puskaműves ipar orszá­gos szintű hanyatlása figyelhető meg. K im ernél ez a hanyatlás csak a fejlődés ütemének csökkenésében jelentkezett, míg az önálló kisipa­rosok nagy részét a válság csaknem katasztrofális helyzetbe sodorta. Ebben az esetben sem hagyható figyelmen kívül M agyarország általá­nos gazdasági helyzete az 1867-es kiegyezés után, amelyet továbbra is a nagyarányú behozatal és a kisméretű kivitel jellemez. Mivel Ausztria fegyveriparának term ékeit hazai piacán nem tudta értékesí­teni, m inden eszközzel nemcsak gátolni igyekezett nehezen megte­rem tett iparunk fejlődését, hanem azt el is akarta sorvasztani.53

Az 1860-as évek végén a céhszervezetekben is változások következtek be. Bár a szabad ipart 1860. május 1-jén kihirdették, a céhszervezetek- ha egyre gyengülő formában is - az ipari termékek minőségét védő rendszabályokat még egy ideig fenn tudták tartani. A helyzet azonban1869-ben megváltozott, amikor összeállították az ipartörvény-terve- zetet, amely a szakmabeliek között nagy felháborodást keltett. A cé­hekbe töm örült régi mesteremberek a tervezet első paragrafusát ta r­tották különösen sérelmesnek, amely szerint: „A magyar korona területén mindenki, aki élte 24. évét betöltötte, nemre való tekintet nélkül az illetékes hatóságnál te tt szóbeli, vagy írásbeli bejelentés, s erről nyert igazolvány alapján, bármely iparágat bárhol önállóan és szabadon gyakorolhat.” A mesterek követelték a paragrafus módosí­tását, m iszerint a kérelmező „önállóan és szabadon gyakorolhatja azon iparágat, melyet tanu lt” .54 Végül is 1872. február elején az országgyűlés az eredeti szöveggel fogadta el az Ipartörvényt tartalm a­zó 1872/V III. tc.-t.

A magyar ipar helyeztének felmérését szolgálta az 1872-ben Kecs­keméten megrendezett kiállítás, amelyen három puskaműves szere­pelt, K irner, U nschuld Ede, akit ekkor m ár szintén fegyvergyáros­ként emlegettek és Kiszela Károly pesti puskaműves.

A kecskeméti kiállítás próbaköve volt az 1873. évi bécsi világkiállí­tásnak, amelyre a magyar fegyverművesek pénzt és időt nem kímélve készültek. Ezúttal K irner, ha lehet, még jobban ügyelt a szerkezeti rendszerek pontosságára, m ert a konkurens cégek is kiemelkedően szép darabokkal kívánták a vásárlók figyelmét magukra vonni. A kül­földet csodálatba ejtette K irner fegyvereinek nagy mennyisége és kivitele: „. . . pontos m unkára nézve vetélkednek készítményei az an­golokkal, eleganciára nézve a francia és bécsi gyártmányokkal.”55 A világkiállításon K irneren kívül Berger Károly nagyszombati, Kad- lecz Ede esztergomi, Hrazdil Ede szegedi és Schuschek Jakab károly- városi mesterek képviselték a magyar fegyveripart.

Az 1873. évi kiállítás is bizonyította, hogy fegyverműveseink te r­melőképessége megfelelő és „. . . a kivitel ízlésességét illetőleg a m o­narchia többi országával, s a Lajtán túli fővárossal is győzelmesen versenyeznek.”56 A lemaradás egyrészt abban mutatkozott meg, hogy M agyarországon hiányoztak a finomabb (damaszk) csöveket készítő csőkovácsok, másrészt viszonylag kevesen vállalkoztak luxusfegyve­rek előállítására. Ennek okát a szakképzett iparosok hiányával, a megrendelők túlzott igényeivel és főleg a fegyverek alacsony árával magyarázták. A hetvenes évek közepén különösen a rossz kereseti lehetőségek tették súlyossá a helyzetet. Ebből következett a m unka­erőhiány és közvetve a munkamegosztás fejlődésének igen lassú üteme.

Az elmondottakból kitűnik, hogy a megfelelő munkások hiánya, a jó külföldi szakembereknek kifizetett 15-20% -kai magasabb m unka­bér, a hiányos jogszolgáltatás és nem utolsósorban a „drága tőke” határozta meg a hetvenes évek magyar fegyveriparát. Az olcsó term e­lést az üzemek technikai felkészültsége sem tette lehetővé. A viszony­lag legjobban felszerelt K irner-m űhelyben is csak egy csőfúró, egy csőkihúzó és egy kézi erővel hajtott esztergapad volt. Évenként 150-

200 díszfegyver hagyta el az üzemet 25-30 szakember napi 12 órás munkájának eredményeként.

1873-ban K im ert m int udvari „fegyvergyárost” a Haladás Érdem ­kereszttel és az Olasz Királyi Udvar Szállítója címmel tüntették ki. A „gyáros” kifejezés azonban megtévesztő. Az iparkamara 1875-ös megfogalmazása szerint „gyárnak azon műhely, illetőleg vállalat te­kinthető, amely rendesen a közéletben annak neveztetik . . . , melyben mozgató gépek alkalmaztatnak, s melyben többnyire nagyobb meny- nyiségben és nemcsak megrendelésekre term eltetnek az illető készít­mények.”57 K irner üzemében esetenként 30 em bert is alkalmazott, a vállalatot a korabeli terminológia szerint mégis inkább az ún. „készle- tes rendszer” kategóriájába sorolhatnánk, ahol már nemcsak m egren­delésre, hanem raktárra termelnek, sőt idegen vállalatok anyagát is árulják a tulajdonos üzletében.

Az üzem termelésének szélesebb alapokra állítását megakadályozta a tőkehiány. Hitelszerzésre K im ernek is volt lehetősége, azonban a 10%-os kamatláb és az osztrák, belga, angol verseny következtében lenyomott forgalmi ár időnként az újraterm elést is alig tette lehetővé, s a bővített újratermelésre csak egészen kivételesen kerülhetett sor, pl. nagyobb mennyiségű fegyver eladása esetén a M agyarországtól délre eső piacokon.

K irner a többi magyar fegyveriparoshoz viszonyítva jobban bírta a konkurenciát. Sokat foglalkozott a puskaműves ipar megmentésének lehetőségeivel. A válságból kivezető utat az iparügy rendezésében látta. Elsősorban azt vizsgálta, hogy iparosaink a hazai piacon milyen eszközök felhasználásával válhatnak versenyképessé. Véleménye sze­rint a kézműiparnak „kézművészetté” kell átalakulnia, m ert ellenkező esetben m enthetetlenül áldozatul esik a gyáripar, éspedig nálunk a külföldi gyáripar megerősödésének.

1874-ben K irner m ódosított szerkezeti rendszerű fegyvereket te r­jesztett az Ipartestület elé. „A bem utatott három fegyver K irner József helybeli gyárostól, egy javított W ánzl-rendszerű tárcsakurtály, és egy másik W erndl-féle, m indkettő pompásan vésve és berakva, továbbá egy központi tüzű vadászfegyver egészen angol modorban, igen finoman kidolgozott. A szakosztály ezen hazai iparunknak való­ban becsületére váló műveket érdekeltséggel szemlélte és a készítőnek teljes elismerését fejezte ki.”58

Az acélcsövek magyarországi térhódítása a magyar puskaműves- ipar gyors alkalmazkodását bizonyítja. K irnerék az acélcsövekkel már az 1862-es londoni tárlaton megismerkedtek, elsősorban a franciák igen díszes kivitelű fegyverein. Ebben a periódusban a bem utatott darabok inkább csak érdekesek voltak. Használhatóságukat erőtelje­sen csökkentette a csövek nagy súlya, ugyanis megnehezítette a cél­zást. Az olcsó acélcső ennek ellenére gyorsan elterjedt, és az általános vélemény is megváltozott róla, m iután H. Holland puskaműves Lon­donban gyártott acélcsöveivel egy bemutatólövészeten kiváló ered­ményeket értek el. Ennek hatására K irner 1873-ban nagy mennyisé­gű acélcsöves fegyvert dobott piacra.

Az acélcső gyors elterjedését nem lehetett megállítani, főleg az- 45 után, hogy Sir Joseph W ithw ort és Thom as Kilby ismételten bebizo-

nyitották az új anyag használhatóságát. 1879-ben a lüttichi nagy fegyverpróbán az acélcső végleg győzött, s ettől kezdve m inden szá­mottevő szakember elismerte a fölényét. K irnerék Németországból hozatták az acélcsöveket, de az angol, belga és francia damaszkcsöve- ket továbbra is alkalmazták, annak ellenére, hogy a K rupp-, Cocke- rill-, Böhler- és Nowotny-féle acélcsövek elterjedése a damaszkcsö- veket m indjobban kiszorította. Az új anyag szilárdsága többszöröse volt a réginek, és így nagyon alkalmasnak m utatkozott az alkatrészek előállítására is. M ár 1874-ben egyértelműen meg lehetett állapítani, hogy .. luxus fegyvereknél is gyakrabban alkalmaztatik, kivált olya­noknál, ahol egyes závárrészek és rendszerek előállítása kovácsolt vasból jelentékeny technikai nehézségekkel és fokozottabb költségek­kel jár.”59

Az acélcső a damaszkcsövekkel ellentétben lehetővé tette az ol­csóbb fegyverek előállítását. A költségek csökkentése pedig lényeges szempont volt, m ert a hetvenes évek közepén - amint erről a buda­pesti iparkamara jelentése beszámolt - külföldről továbbra is nagy mennyiségű silány, de olcsó fegyver áram lott Magyarországra. A m a­gyar fegyverkészítők azonban, bár elismerték az acélcsövek jelentősé­gét, a piac igénye m iatt nem nélkülözhették a damaszkcsöveket. Azonban ezek költséges készítése m iatt nem tudták az árat csökkente­ni. A csöveket Belgiumból és Angliából, a többi fegyveralkatrészt Ausztriából és Csehországból importálták. N em fogadható el tehát Kőnek Sándor statisztikus, egyetemi tanár megállapítása, mely sze­rin t: „ . . . a fegyvergyártás . . . újabban nagyszerű fejlődést tanúsít M agyarhonban.” Ugyanacsak kétellyel fogadható az is, hogy „vadász és fényűzési lőfegyverek K irner budapesti cégnek 1808 óta fennálló és helyesen felszerelt (kiemelés tőlem, T . F.) gyárában és az egyes városokban nagy számban levő és újabb haladással lépést tartó puska­m űvesek .. . által term eltetnek” .60 Az igazság ezzel szemben az, hogy K irner üzemében nem volt se csőkovács, se olyan berendezés, amely egy jól felszerelt üzem jellemzője az 1870-es években.

A puskaművesek kevesen is voltak. 1875-ben mindössze 33 puska­műves volt az országban. N em volt jobb a helyzet a fegyverműves tanulók körében sem.

A fegyveripar helyzetét súlyosbította még a magyar és a külföldi fegyverek árkülönbsége is. 1865-ben egy francia készítésű Lefau- cheux-puska 60 forintba került, K irner fegyvereinek ára viszont 100 forint volt. U nschuld Ede puskaműves 1867-ben fegyvereit 70, 80, 90, 100 és 120 forintért hirdette, amikor a külföldieket 50, 60, 70 forintért kínálták. A problém ákat a budapesti iparkamara is látta, s megállapították, hogy a legfőbb baj az, hogy M agyarországon, de még a fővárosban is hiányoznak a fényűzési fegyverek készítésére alkalmas munkások, akiktől „a munka technikai kivitelét illetően sokkal több kívántatik, minek folytán nagyobb bérkövetelésekkel is lépnek fel” .62 N em módosítja az általános képet az a tény, hogy a finomabb, úgynevezett precíziós fegyverek itt olcsóbban készültek, m int Angliában, sőt részben m int Belgiumban is.

Az 1875-ben bevezetett luxusadó a fegyveriparban újabb válságot idézett elő. Egy évvel később a budapesti iparegyesület megállapítot-

ta, hogy a fővárosi és a vidéki fegyverkészítők már majdnem kivétel nélkül megszüntették üzletüket. A helybeliek közt csupán egy - K ir- ner József - dolgozik még 8-10 segéddel, és csak két-három olyan iparos van, ki legfeljebb egy segédet tart. 1874 előtt az említett nagyobb gyár állandóan 20-24 m unkást foglalkoztatott, s a többiek is két-három segédnek adtak munkát.

Az általános helyzetről ad képet a budapesti egyesült lakatos, pus­kaműves ipartestület 1877. évi számadási jelentése, amelyből kiderül, hogy az ipartestületben 100 ember munkanélküli. A megállapítás természetesen a szervezet egészére vonatkozik, és nem kifejezetten a puskaművesekre, akik önálló ipartestületet nem alkottak. „A céhek fennállásakor a rend a munkaadó, vagy a munkás érdekében sokkal szigorúbban és pontosabban fenntartatott. A munkás rendes egészsé­ges étel, lakás és egyéb szükséglettel elláttatott, miáltal szorgalmas munkálkodásra felbátoríttatott, míg ellenben most a munkás magára van hagyatva és aljas lebujokban tartózkodik, ahol élvezhetetlen ételt és italt kap és m inden egyéb ápolástól meg van fosztva.”62 Ebből a rövid idézetből is következtethetünk a munkásosztály akkori helyze­tére. A foglalkoztatott iparos- és munkásréteget a puskaművesipar- ban is az elnyomorodás jellemezte. Sokan megkísérelték az önállósu­lás valamilyen formáját, de ezek a törekvések általában nem jártak sikerrel. A puskaműves-lakatos szövetség sajnálkozik ugyan a gyakori kudarc felett, de azt is kifejti, hogy a tapasztalat szerint elsősorban azok mennek rövid idő alatt tönkre, akik önállóak lesznek anélkül, hogy az ipart kitanulták volna. A mesteremberek az iparszabadság elismerése mellett azt kárhoztatták, hogy szakképesítés nélkül is bárki űzhet bármilyen ipart. Ennek az intézkedésnek azt tulajdonították, hogy a lakatos- és rokonüzletek száma ugyan egyre emelkedett, de az iparszabadság uralm a alatt kárt szenvedtek, virágzásuk abbamaradt, sok munkaadó kénytelen volt üzletével felhagyni és m int munkás folytatta tevékenységét különféle műhelyekben. M ásrészt a vagyonos iparosok, hogy elkerüljék a jelentős károkat, inkább megszüntették az üzemüket.

1878-ban a képviselőházi viták azt tanúsítják, hogy a magyar nagy- birtokos osztály még mindig kétségbe vonta az ipar fejlesztésének szükségességét: . oly kizárólagos törekvés, mely hazánkat hatalmasés existenciáját kizárólag biztosítani alkalmas iparos állammá kívánná fejleszteni, ártalmára válnék az országnak, m ert agrikol fejlődésünk­nek elhanyagolásával. . . , s ő t . . . nagymérvű veszélyeztetésével is jár­na.” Simonyi Lajos képviselő volt az, aki ezt az álláspontot határozot­tan visszautasította és kijelentette, hogy aki ma Magyarország föld­művelő jellege m ellett kiáll, az Magyarország szegénysége, gyarmati helyzete mellett emel szót.63

Az iparkamarák véleménye sem egységes az iparosodást illetően. Amíg a budapesti kamara az ország mezőgazdasági jellegét általában tarthatatlannak m inősítette, addig a miskolci iparkamara szerint csak a föld a vagyon, az adja meg a nagyságot és a tekintélyt.

A kisipari fegyvergyártás válságát m utatja a budapesti kereskedel­mi és iparkamara 1878. évi jelentése: „M agyarországon a kőbányai

47 fegyvergyár megszűnése óta csak fényűzési fegyverek készülnek, de

ezek gyártása nem csak nem emelkedett, hanem terjedelem tekinteté­ből inkább hanyatlott. A mesterek száma megfogyott, és a fennállók sokkal kevesebb segéddel dolgoznak, m int korábban. Ezt egyrészt a szükséglet csökkenése okozta, másfelől pedig Belgium versenye tö­megesen term elt olcsó fegyvereivel, amelyek Magyarországon hason­ló áron a munkabér drága volta, s a jó segédek hiánya m iatt továbbra sem készíthetők.”64

A nyolcvanas évek elején a hazai piacon az áruk értékesítésével nem voltak bajok, annál több gondot okoztak a Magyarországtól délre fekvő piacok, m ert a magyar hatóságok már a legkisebb zavargások alkalmával betiltották a szállítást. A kevésbé óvatos Franciaország és Anglia épp ezért egyre nagyobb teret foglalhatott el közvetlen szom­szédságunkban.

A puskaműves- és fegyverkovácsipar (az 1880-as években a kettő között még különbséget tettek) hanyatlását azonban néhány üzem termelésének növekedése nem tudta megállítani. A fegyveripar ebben az időben két irányban fejlődött. A termékek egy része - annak ellenére, hogy kisiparosok műhelyéből került ki - a tömegtermékek kategóriájába sorolható, a másik része művészi alkotás ugyan, de a mesterekből kiveszett a nemes értelem ben vett művészi érzék és fantázia, s csak a divat követelménye volt az irányadó.

Ennek a hanyatlásnak egyik fő oka a már em lített 1872. évi ipartör­vény volt, amely nem követelte meg a szakképesítést a puskaműves- iparban. Az Országos M agyar Iparegyesület 1880. évi jelentése kény­telen megállapítani, hogy „az ezüstművesek, ércnyomók, kardm űve­sek és puskaművesek stb. egészen eltűnnek a tanodáinkban képviselt iparágak lajstromából” .65

Az iparosok tömeges részvételével lezajlott 1879. évi második ipa­rosgyűlés eredm énytelenül követelte a szakképesítés bevezetését. N em volt foganatja K irner írásának sem, aki a drága gépekre és a hiányzó szakképzésre hivatkozva síkra szállt amellett, hogy az állami kedvezményt a fegyveriparra is terjesszék ki. 1881-ben a puskaműve­sek bejelentették, hogy nem vesznek részt külföldi kiállításokon. A helyzetet tovább rontotta az 1883-ban bevezetett fegyver- és vadá­szati adó. így az 1880-as évek végére a budapesti puskaművesek nagy része tönkrem ent; üzletüket csak öten tudták fenntartani, és ők is csupán 23 főt foglalkoztattak összesen.

1884-ben, az új ipartörvény előkészítése során ismét fellángolt a vita a szakképesítésről. A budapesti iparosok követeléséhez, hogy iparengedélyt csak képesítéssel rendelkező egyén kaphasson, csatla­koztak Debrecen, Kassa, Miskolc, Pécs, Pozsony, Sopron és Tem es­vár érintett kézművesei is. Ugyanakkor a nemzet hasábjain Heltai Ferenc tollából az ipar teljes szabadságát hirdető sorok jelentek meg: „Egy újabb sorozatot képeznek azon mesterségek, amelyeknek quali- fikátióhoz való kötése azért sem indokolt, m ert ezen mesterségek a gyáriparral szemben elvesztették existenciájuk föltételeit. Ha lehetne, akkor föl kellene tartóztatni megsemmisülésük folyamatát, de m in­den erre irányuló kísérlet hasztalannak bizonyult eddig. A qualifiká- tiótól való függővé tétel sem lenne más, m int ilyen kísérlet, amely megakaszthatná ezen átalakulást, amely annál kevésbé fájdalmas mi

nél gyorsabb. Ezek a következők; . . . fegyverkovácsok, . . .puskam ű­v esek ...”66 Szakképesítés-ellenes volt K ossuth Lajos is, aki szerint m indenkinek m unkát kell adni, aki dolgozni akar. Hogy ki kontár, azt megítélni a közönség dolga: attól, aki rossz m unkát végez, nem veszi meg tákolmányát.

A budapesti kereskedelmi és iparkamara K irner Józsefet kérte fel állásfoglalásra. Az ismert udvari puskaműves hosszú évek tapasztala­tai alapján fontosnak tartotta, hogy a puskaműves iparágat felvegyék azon iparok közé, amelyek űzéséhez képesítést kívánnak, ellenkező esetben a puskaművesipar hanyatlásnak indulhatna, s végül tönkre­menne, m ert nem képzelhető el olyan puskaműves, aki tevékenységét anélkül folytathatná, hogy gyakorlata lenne. K irner hivatkozik arra, hogy Ausztriában a puskaművesipar szintén kvalifikációhoz van köt­ve. Végül is az 1884. évi új ipartörvény az iparszabadság fenntartásá­nak hangsúlyozása mellett a sarkantyúsok, puskaművesek és kardko­vácsok képesítését is megkövetelte.

Az 1884. évi statisztikai kimutatás szerint Magyarországon, a D rá- va-Száva közét nem számítva, 141 puskaműves m űködött 71 alkal­mazottal. A puskaművesipar századvégi állapotára jellemző, hogy a 141 m esterre összesen egy esztergapad jutott, a 30 alkalmazottal dolgozó 8 bronzművesnek ugyanakkor 13 esztergapadja volt.

A magyar ipar pártolására 1885-ben Budapesten országos kiállítást rendeztek, ahol csak magyar termékeket m utattak be. K irner ezúttal megállapította, hogy a bem utatott fegyverek szerkezeti megoldásai, kivitelezésük szépsége jól tükrözi az 1873. évi bécsi világkiállítás óta elért fejlődést. Puskaműveseink lépést tartanak az osztrák és cseh puskaművesekkel, a golyós fegyverek dolgában pedig a biztonság oly tökélyét érték el, hogy még Anglia fejlett fegyveripara sem haladja túl a miénket, amit nemcsak sportköreink, hanem a nyugat-európai fegy­verkészítők is elismernek. A hazai viszonyokat elemezve rám utatott arra, hogy itt nincsenek olyan fegyvergyárak, amelyek tömegesen és rendszerint rosszabb minőségben állítanának elő fegyvereket. Puska­műveseink szolid vadászfegyvereket készítenek, jól kovácsolt vasból, kiváló szerkezettel, a vevőközönség ízléséhez alkalmazkodva igen sokféle kivitelben. Azonban kevés iparágnak kell a korabeli magyar viszonyok m iatt annyit küzdenie, m int éppen a fegyveriparnak. A va­dászati adó és a szabad vadászat korlátozása csak a gazdagabb osztá­lyoknak teszi hozzáférhetővé a vadászatot, tehát éppen azoknak, akik aránylag kevésbé támogatják a hazai ipart. A földműves nem tart többé fegyvert, ezért az 1-2 munkást foglalkoztató vidéki puskam ű­vesek más iparágra tértek át, s ezzel a hazai jó munkaerő teljesen eltűnt.

A század második felében az igények változásával a verseny jellege is megváltozott. M íg régebben a piacon a minőségi árut keresték, a század vége felé inkább az olcsó fegyvereket vásárolták. K irner legje­lentősebb versenytársa, a karintiai Ferlach és a belga Lüttich iparosai a nyolcvanas évek második felében különösen nagy mennyiségű olcsó termékkel árasztották el az európai piacokat. A kettő közül a ferla- chiak voltak kevésbé veszélyesek, m ert a gyártmányok árát nem csök­kentették, és a termelést a minőség rovására fokozták. A lüttichiek vi­

szont a „gazdag töke”, az olcsó és jó munkaerő lehetőségei révén kiváló minőségű fegyvereikkel, alacsony áraikkal szerteágazó és nagy piacot tudtak teremteni.

Ugyanakkor a magyar kisipari fegyvergyártás nem tudott lépést tartani a konkurenciával, m ert hazánkban a m odern eszközök megvá­sárlása, a korszerű beruházás nem volt gazdaságos. A mi körülm énye­ink között arra nem kerülhetett sor, hogy Birminghamhez hasonlóan a kismesterek összeálljanak és közösen szerezzék be a drága gépeket.

K irner szót emelt a külföldi nyersanyagokra és félgyártmányokra kivetett magas vámok leszállítása érdekében is. Érveit elsősorban azzal támasztotta alá, hogy M agyarországon ezeket nem lehet besze­rezni, és így a külföldnek teljesen ki vagyunk szolgáltatva. Különösen érvényes volt ez a M agyarországon erős hagyománnyal bíró da- maszkcsőre, amelynek előállítása nálunk a század végén is számos technikai nehézséggel járt még az önmagukat némi túlzással gyárak­nak nevező, Európa élvonalában számon tarto tt üzemekben is. Az egyre növekvő munkabérek pedig még annak rem ényét is elvették, hogy ez a csakis kézi munkával űzhető iparág az acélcső elterjedésé­nek idején hazánkban valamikor is fejlődni fog.

A Soroksári úti fegyvergyár ebben a korai periódusban vadászfegy­verek gyártására nem rendezkedett be, jóllehet a kezdeti nehézségek leküdzése után a legszigorúbb feltételeknek is könnyen eleget tudott tenni. Matlekovits Sándor politikus, jeles közgazdasági író szerint a gyár „a fegyverek alkotó részeit oly minuciózus pontossággal gyártja, hogy azok egymással bármely általuk gyártott fegyverben könnyen felcserélhet ők” .67 A gyár vezetősége világosan látta, hogy az ízlés gyakori változása m iatt, a drága felszereléssel és a nagy rezsivel nem versenyezhetett volna eredményesen Lüttich és Ferlach iparosaival, ahol a vadászfegyverek gyártása még mindig háziiparszámba ment, és ősrégi tradíciókon alapult.

A fentiekből következik, hogy a magyar polgári igényeknek megfe­lelő kisipari fegyvergyártást elsősorban nem a katonai gyáripar - főleg nem a Fegyver- és Gépgyár - veszélyeztette. Annál inkább Ausztria, amely 1890-ben tíz vállalat közreműködésével, 10283 munkással gyártotta a katonai fegyvereket és alkatrészeiket, de a kisiparban is 667 önálló mester tevékenykedett 5798 alkalmazottal.

Ezzel szemben Magyarországon 1885-ben a fegyveriparban összesen 290-en dolgoztak - természetesen leszámítva a fegyvergyár alkalmazottait. Ebből 201 volt bejegyzett önálló iparos. 1890-re számuk 180-ra csökkent, míg a fegyveriparban termelők összlétszáma 292-re emelkedett.

A század végén a fegyverművesség helyzetén keveset segített az a rendelkezés, amely szerint a fegyvergyártással foglalkozó üzemek is állami kedvezményben részesülnek. Ugyanis a közép- és kisiparnak nyújtott adókedvezmény jelentéktelen volt és kevésnek bizonyult arra, hogy az ipar fejlesztését szolgálja. S ha igaz volt a nyolcvanas évek elején, hogy a „czéhbeli mesterségek űzői szűkre szabott ketre­cükben máról holnapra tengetik életüket”, különösen igazzá lett e megállapítás a század végére, amikor is ezek szinte fantasztikus bele­nyugvással kénytelenek nézni, hogy „ . . . . az idegen verseny árvize működésük terét lábuk alól darabról darabra elszaggatja” .68

A magyar kisiparosok tehát nem tudtak lépést tartani a nagy átala­kulási folyamattal. A századfordulón azzal vádolták a puskaművese­ket, hogy nem haladnak a korral, és ezért szorítja ki őket a piacról beáramló külföldi áru. A fegyvergyártó kisiparosok szerint azonban a valódi ok a kiviteli fegyvereket gyártó külföldi üzemek gyors elszapo­rodása volt, amelyek képesek voltak nagy mennyiségben jutányos áron termelni. Ennek előfeltétele külföldön is a tőkeigényes, korszerű gépi berendezések megteremtése volt, amely azonban csak akkor jövedelmezett, ha a gépek szünet nélkül üzemeltek. A tőkeszegény M agyarországon a külföldihez hasonló nagyüzemi termelés nem va­lósulhatott meg. Ehhez a tőkehiányon kívül a korábbiakban felsorolt okok - a m unkabér magas szintje, az ügyes, e szakmában alkalmazha­tó munkások csekély száma, a szakképzett iparosok hiánya - is hozzá­járultak. A vidéki műhelyek megszűnésével pedig azok a „szakisko­lák” tűntek el, amelyek a puskam űves-utánpótlást biztosították. így országosan csökkent a puskaművesiparban a termelés, s nem a busás haszon, hanem a szűkös megélhetés vált fő céllá.

M indezeknek látszólag ellentm ond a K irner-üzem forgalma. Azonban néhány évvel később, 1896-ban m ár csak a korábbi években készült aranyérmes fegyvereit - köztük R udolf trónörökös részére alkotott remekművét - tudta bem utatni a m illenniumi kiállításon. így lett „K irner József kiállítása utolsó csillanása ennek a hajdan oly szép és elegáns iparnak.”69 Term észetesen K irner koránál fogva sem tudta az iparosoktól kívánt átalakulási processzust végigcsinálni, ami nélkül az ipar alapvető kérdéseit jól ismerő Gelléri M ór ipartörténeti szakíró szerint: „ .. .bárm ily hangzatos jelszavakkal biztassák is őket - meg- kondul fölöttük a halál harangja.”70

A század végére az ipartestületekhez fűzött remények szertefosz­lottak, az ipartörvény pedig nem nyújtott lehetőséget a legegyszerűbb kérdések megoldására sem. így például amikor 1900-ban a fegyver­gyár alkalmazottai vadász- és céllövő fegyverek javításával kezdtek foglalkozni, és ezért iparos küldöttség tiltakozott a gyár igazgatóságá­nál, valamint az Ipartestületnél, két évet kellett várni, amíg a gyári alkalmazottak iparigazolványát bevonták, és a gyáron kívüli munkát m egtiltották nekik, és még egy év telt el az iparügyi m iniszter 1903. január 6-án kiadott rendeletéig, amely megerősítette a határozatot, illetve a honvéd iparosok fegyverkereskedését is beszüntette.71

A fegyvergyár egyik nagy sikerét az 1924-ben konstruált vadász- fegyverekkel érte el. 1928-ban egy újabb sörétes vadászfegyvert al­kottak, amely nemcsak a legkonzervatívabb vadászkörök kívánalmait elégítette ki, de már több szerkezeti újítást is tartalm azott. A sikerso­rozat 1929-ben folytatódott, amikor a stockholmi lövész világ- és Európa-bajnokságon a magyar fegyverekkel több világ- és Európa- bajnoki címet nyertek.

A cég 1928-tól megkezdte a felsőkulcsos fegyverek, 1930-ban a külsőkakasos kétcsövű vadászfegyverek előállítását, 1931-ben piacra kerültek a Champion-puskák. Ezeknek a szerkezetét a nemzetközi versenyeken elért tapasztalatok figyelembevételével alakították ki. 1932-ben nagy sikert aratott a gyár dzsungelpuskája, amelyet sörétes és golyós tölténnyel egyaránt lehetett használni. Nagy lőtávolsága,

olcsó ára m iatt elsősorban a távol-keleti vadászok körében volt nép­szerű. A nagy fellendülés 1935-ig tartott, amikor From m er Rudolf, a mintegy 660, túlnyomórészt lőfegyverekkel kapcsolatos szabadalom birtokosa nyugállományba vonult.

A Fegyver- és Gépgyár Rt. a nagy gazdasági válság után nem tudott igazán talpra állni. Ezért a gyár m ögött álló pénzügyi körök úgy döntöttek, hogy a gyár 1935. november 15-én a M agyar Fém - és Lám paárugyár Rt.-vel egyesül. így született meg a Fém áru Fegyver- és Gépgyár Rt. A telepek átszervezése, a korszerűsítés, a piacelosztás és az új részlegek létesítése a háborúra való felkészülés jegyében ment végbe.

A fegyvergyárban a nagy katonai megrendelések m ellett a polgári igények kielégítésére is gondot fordítottak. A második világháború végéig azonban a meghatározó a hadügy ellátása volt. A 12-es, felső­kulcsos galamblövő puska hellyel-közzel folyamatosnak mondható gyártása is szinte csodaszámba ment.

1944. július 2-án bekövetkezett bombatámadást követően a Fegy­vergyár szinte teljesen lebénult. Egyetlen éjszaka 449 alapvető gép vált használhatatlanná, olyannyira, hogy közülük sok a javítást köve­tően is csökkent értékű maradt. A kitelepítés időszakában 642 gép elveszett. Ebből 300-at a német cégeknek osztottak szét, 342 pedig Gleiwitznél - ma Lengyelország, Gliwice - Krakkótól alig 100 kilo­m éterre az előrenyomuló szovjet hadsereg hadizsákmánya lett. A So­roksári úton eltűnt 195 gép, majd 208 jóvátételbe, leszerelésre került, k|özte volt a Fém hengerm ű teljes berendezése.

A Fegyvergyár teljesítőképességének 60-65 % -át elvesztette ugyan, de az új alapokra helyezett vezetés, a kibontakozásba vetett remény olyan erőforrásnak bizonyult, amely az újjáépítés kilátástalannak lát­szó napjaiban a visszatekintés helyett a békésebb emberi törekvések kielégítésének körvonalait vázolhatta fel. „M eggyőződésünk - írták hogy bár a veszteségek, amelyek a Fegyvergyárat érték, igen komo­lyak, megmaradt gépberendezése elegendőnek fog bizonyulni, hogy annak termelésére támaszkodva, gyártását újra egészséges alapokon rendszeresíthesse, és a tám adt hézagokat folytatólagosan kipótolja. Az erős kereslet, amely gyártmányai iránt a legközelebbi években előreláthatólag m utatkozni fog, a vállalatot ebben a törekvésében hathatósan támogatni fogja.”72

Nagy áttörésnek számított a gyár életében, hogy a Szövetséges Ellenőrző Hatóság 1946 februárjában engedélyt adott 600 darab vadászpuska legyártására, 350000 darab bányagyutacs kiszerelésére. Egyben lehetőség nyílt 450 darab égett vadászpuska helyrehozatalára és piacra dobására. Egy hónappal később már a vadászpuskák gyártá­sához szükséges gépek előállításáról is vannak híreink.73

1946 eleje tehát a kísérletezés korszaka, s igazán nagy reményeket nem fűztek az igazi profil, vagyis a fegyvergyártás újraindításához, annak ellenére, hogy a vadászfegyver-gyártásról Rajk László akkori belügyminiszter kedvezően nyilatkozott. Szeptemberben elérkezett­nek látták az időt, hogy a töltény gyártás beindítására engedélyt kérje­nek. A Belügyminisztérium az engedély megadását - bár vadásztölté­nyekről van szó - kezdetben elutasította, m ondván: .. az igazgató­

ság összetételét nem tartja eléggé dem okratikusnak.”74 Kétségtelen, hogy a vezetésben voltak olyanok, akik negyvenéves fegyvergyári m últtal rendelkeztek, s ezekben az új rend a szovjet elleni háború fegyvergyártóit látta. Három nappal később viszont - szeptember 24-én - Kondratov vezérőrnagy engedélyezett 300 darab sima csövű sörétespuska legyártását egymillió vadásztölténnyel, de forgalmazá­sát belügyminiszteri jóváhagyáshoz kötötte.Term észetesen a magyar FEG-gyártm ányokon kívül angol, ameri­kai, belga, francia, német, osztrák, szovjet, cseh és más nemzetek korszerű termékei is megtalálhatók hazánkban, de jelen sorok írója alapvetően a m últat kutatja, s a készítményekben nem a vad elejtésé­nek eszközét, hanem a művésszé vált fegyverművesek alkotásait látja. A m odern fegyverek rejtelmes világában neves szakemberek már eligazítást adtak,78 s így ezekkel foglalkozni nem igazán szükséges egy olyan embernek, aki m inden gondolatával és szíve teljes melegével nem a vadász, hanem az üldözött vad oldalán áll, és a neves puskam ű­veshez hasonlóan remélem, hogy

A fegyvergyár 1947-ben, néhány hónap alatt mintegy 7 milliós deficitet „term elt” . A vezetés szanálási tervet nyújtott be, amelyben többek között a Soroksári úti és a törökbálinti telep kiürítésére is javaslatot tettek. E tervezet szerint a pisztoly-, vadászpuska- és a gépgyártás megszűnt volna. M indezt olyan körülmények között te r­jesztették be, amikor a vadászpuskagyártás 9 milliós forgalmat jelen­tett. A szanálási tervet kemény bírálat érte, amely a bajok okául a vállalat vezetését, ezen belül elsősorban a gyártás gazdaságosságát biztosítani tudó műszaki vezetők hiányát jelölte meg, és egyben rá­m utatott arra: „H a a vállalat a fegyvergyártást kiadja kezéből, annak rendeltetése m iatt m inden bizonnyal más vállalatnál megvalósul és akkor ennek a gyártási ágnak végleges elvesztésével kell számolni.”76

Hosszú évekre volt szükség, hogy a gyár magára találjon, piacrendsze­rét kiépítse, és nyereséges legyen. Vadászfegyver-gyártásában az egysze­rűbb olcsó és a drága, de a külföldi piacokon is helytálló, mutatós készítmények egyaránt megjelentek. Az egycsövű fegyverek közül a külsőkakasos Hunor 12-es és 16-os, valamint a rejtett kakasos Hammer- less típusú 12-es és 16-os vált ismertté. A kétcsövű fegyverek közül a felsőkulcsos, külsőkakasos, 16-os űrmérettel készült fegyvereket az 50-es években dobták piacra, majd a továbbfejlesztett Monté Carlok lettek népszerűek. Ide sorolhatók a Monté Carloval azonos szerkezetű Conti­nental és az 1967 óta gyártott Victoria típusú fegyverek is. A Monté Carlo alaptípusa és a Victoria 20-as űrmérettel is készült. Gyártották még a BZ 12-es és a BZ 16-os jelű, kétbillentyűs és a B 12 E egybillentyűs Bockpuskákat, a GSB 12-es jelű golyós-sörétes 12/7 x 65 R és a 12/7 x 57 R kaliberűt csúszócsővel, távcsőszereléssel, gyorsítós elsütőszerkezettel, a GSB 16-os golyós-sörétes, 16/7 x 57 R és 16/7 x 65 R kaliberű fegyvert gyorsítóval, az előbbihez hasonlóan csúszócsővel, távcsőszereléssel. Vé­gezetül a FÉG vadászfegyverei közül említésre méltó még a GVI jelű, 7,62-es, távcsőszereléses golyós vadászpuska.77

„C sak idő kérdése, m ikor, de okvetlen b e fo g kö ve tkezn i a társadalm i fejlettség azon magasabb állapota , m időn a lőfegyver czélja már csak vadak - s nem egyszersm ind és fő kép p emberek elejtése lesz, s m időn a z élő nem zedék m éltán fo g csodálkozni azon , m in t dicsekedhettek őseink am a szá za d polgárisultságával, m ellynek évkönyveibe - e polgárisultság áldásai g ya n á n t - L ipcsék, és W aterlook és K ön iggra tzek vannak jeg yezve . . . e l kell érni a z t a »netovábbot«, m elly a z igazság és jog kérdéseinek azon tú l háború ú tjára való bocsátását m ár magában lehetetlenné tegye.”

K I R N E R J Ó Z S E F 1866

■ »

1A M artonfalv i C seh csa lád c ím ere, 1514

7-8E m ber- ésállatalakokkal,csontlem ezekkel,gyöngyházbetétekkel gazdagorberakottkeréklakatosdíszpuskák,XVII. század

* -n m

' Ki . ' í y i

h

n -

1 1M \ / ✓

\ kőszegi puska bal Idala A puleus változásával

adászkarabély átalakított «.óvás szerkezettel, v VII. század

xerék lakatos d íszpuska gazdagon d íszített oldala

Keréklakatos pisztolypár fö ldön tú li lényekkel, m ito lóg ia i jelenetekkel, IF m on ogram m al,XVII. század

g:;

I>-27-28 -iból esztergályozott, - ntgyűrűkkcl és

ilagokkal gazdagon 'ZÍtctt felporzók

M —XVII. század

J sr=

111// «'• ájC: ^VhH ^Sr- . ÖEM?5l

K eréklakatos p iszto ly tojásdad alakú m ark olatgom b bal, XVII. század

í

V ító 'm ■ S£-

r

K eréklakatos p isztoly ébenfa ágyazattal, N ürnbergben beütött LH m onogram os jeggyel, 1660 körül

41M agyar gyártm ányú keréklakatos puska, vadászjelenetekkel, csövén DAVIT HACHER IN p a e s t fe lira tta l, 1730 körül

39Keréklakatos

adászpuska gazdagon esett kerékfedő lem ezze l, adászjelenetekkel,

XVII. század

K eréklakatos puska, csövén PK m ester jegyével, XVII. század

40

T estőrségi cou se-b ó l k észített daraboló kétfejű császári sassal, M M m on ogram m al, XVII. század

46D araboló, stilizá lt sárkányfejben végződő keresztvassal,XVI. század

47K eréklakatos csinkapuska részlete kürtös lovas képével, XVII. század

48Franciakovás szerkezetű vadászkarabély, XVII. század

lőfegyverekhez, XVI—XVII. század

53A célíves szám szeríj csappantyús szerkezettel,XVII. század

60-62Szám szeríj felajzására szolgáló tekervények,XVI-XVII. század

Szám szeríj felajzására szolgáló , csigakerekes, angol tekervény, XV-XVI. század

63

64Szám szeríj dúsan faragott törzse, 1597

65K eréklakatos puska részlete m ed veölő vadásszal és sárkányölő Szent G yörggyel, XVII. század

66Keréklakatos puska részlete sárkányölő Szent G yörggyel, XVII. század

67-70M egnyújtott pengéjű parasztkések,XV. század

71-75L ándzsacsúcs-típusok , XV-XVII. század

K anócos és keréklakatos szerkezettel szerelt puska rész lete , 1597

76

77B al szem re készü lt keréklakatos puska m a x i m i l a n w e n g e r m űhelyéből, 1630-1670 között

78B al szem re készü lt keréklakatos puska, csövén h e i n r i c h r e i m e r felirat. 1680 körül

79K eréklakatos puska, csövén I. BER PA C H ER IN LINZ,lakatlem ezénM ICHEL RINSPACHERi s t ö r z i g f e l i r a t , 1720 körül

81Sajátosan k iv itelezett, előagy nélküli keréklakatos puska,XVII. század

80K eréklakatos puska, csövén CHRISTIAN K O PPLER LiNTZ felirat,XVII. század

82E sztergályozott, plasztikusan faragott lőportartó , am elyből az ered etileg beép ített iránytű hiányzik ,XVI. század

83E sztergá lyozott felporzó , XVII. század

84Sörétöntő form _ XVII. század

85G olyóöntő forrni. XVII. század

99-102Z ergekam póból készü lt felporzók puskakulccsal, XVIII. század

98Lőportartó puskakulccsal, 1678

103-106L őberendezéses fokosbalták - toporok - keréklakatos, kovás, csappantyús szerkezettel,XVII—XIX. század

V adászkarabély tusájának (12) két o ldala,XVII. század

112N agym éretű keréklakatos puska gazdagon d ísz ített ágyazatban, 1640 körül

113-114K eréklakatos vad ász­puskák lakatlem ezeiTITR IC H HUSZHAUER é sc a s p a r z e l n e r m ű h e ­lyéből, XVII. század

115-116 A több lövetű k ísérleti pus* bal o ldala

117A u tom atikus tö ltőb eren d ezésű vadászpuska (117) jobb oldala

118N égycsövű, forgócsőkoszorús vadászpuska részlete , XVIII. száz^;

K. \ ás szerkezetű vadászpuska autom atikus tóberendezéssel, (115)

R VN. BERSELLI BOLOGNESE IN ROMA¿.irattal, 1695 körül

115

N égycsövű kováspuska, (116) XVIII. század m ásod ik fele

K ovás szerkezetű vadászpuska (117) autom atikus tö ltőberen dezéssel,XVIII. század közepe

119Kovás szerkezetű puska nyolc töltet befogadására alkalm as forgódobos tárral, XVIII. század közepe

120K ovás szerkezetű trom bonk arab ély m a y e r bécsi m űhelyéből,XVIII. század

121H átultö ltővadászpuskaLEOPOLD SHACNERi n s p u r g fe lira tta l,XVIII. század első fele

122T rom bonkarabély becsukható tusával, készítette c h i n e l l i m ester, XVIII. százafl

123K eréklakatos ékszerpuska HN m ester névbetű ivel, 1609

124É k s z e r p u s k a - p á r v a d k a n v a d á s z a t á b r á z o l á s s a l f r a n z z e l n e r s a l z b u r g i m ű h e l y é b ő l , 1650 k ö r ü l

127K eréklakatos vadászpuska részlete , csövén j o h . g e o r g d i n c k l i n h a l l felirat olvasható, 1720-1735 között

ekszerpuska ágyazatának kinagyított részletei

134V adászkarabély-pár m íves, keréklakatos elsütőszerkezete,M ARTÉN LASIGTHORNm estern évvel,XVII. század m ásodik fele

138Szarvasagancs lőportartó a Zolnay csa lád c ím erével z o l n a i Sá n d o r fe lira tta l, XVIII. század eleje

WwWti \v!Sm

140-141L őpor- és golyótartók csinkapuskához,XVII. század

149-151V adászkarabéh trom bonkaralK és karabélym ér készült csinkapuXVII. század

V adászkarabély (150) csont- és gyöngyház lem ezekkel, kiterjesztett szárnyú m adáralakkal d ísz ített rész lete

152K ovás szerkezetű , csontlem ezekkel gazdagon berakott ékszerfegyver cím erk ép es, arctám aszos oldala XVIII. eleje

155la p o sra n yom ott szaru ióportartó m agyar cím errel, YTVAT CARL RAAB - GYŐR - felirattal, várkapu-ábrázolássa l, 1734

156-159Kovás szerkezetű török-balkará puskatípusok spanyol lakattal XVIII. század

165-167B alkáni kováspuskák katonai lakar. XVIII. század vége, XIX. század ele -1

168Csappantyús szerkezetű balkáni pusk^ XVIII. század

169-171K övekkel, zom áncokkal, filigrános m otívum okkal díszített keleti felporzók, XVII—XVIII. század

160-164K ovás szerkezetű török-balkáni puskatípusok fran cia (160-161) és spanyol (162-164) lakattal, XVIII. század eleje

165-167B alkáni kováspuskák katonai lakar.,. XVIII. század vége, XIX. század eleji

Csappantyús szerkezetű balkáni púk--. XVIII. század

180-183V adászkés-típusok, XVIII. század

184Fűzőáras vadásztőr, XVIII. század

188V adásztőr csavart m arkolatta l, XVIII. század

185Vadászkés ívelt pengével, csatajelenetes csontm arkolatta l, XVIII. század

186Pandúrkés vadkacsát ábrázoló hárítóval, vadászjelenetes csontm arkolatta l, XVIII. század

187V adászkés bunkót tartó kentaurral, XVIII. század

189-190Lőporadagolóm ércék,XVIII. század

191-195Felporzótípusok, XVIII. század

199K ovás szerkezetű vadászpuskaHEINRICH WINCKa b r e s l a u felirattal,XVIII. század

200Sáncpuskából alakított, kovás szerkezetű vadászpuska,XVII. század vége,XVIII. század eleje

Kovás puska (176)törökcsővel

201K ováspuska,FRANZ STRANSKI A. FO RCH TEN STEIN - Fraknó - fe lira tta l, 1725 körül

Kovás szerkezetű vadászkarabélyGIO G IU SE PPE VIANO IN VIENNAfe lira tta l, XVIII. század

209-211V adászkés-típusokXVIII. század

' • ' v M ÿ * j

220E züsttel h ím zett, virágd íszes, vadállatokkal gazdagíto tt so lym ásztáska, 1781

!»W

221-222Két spanyol lakattal szerelt török puska lakat felő li oldala , XVIII. század

G azdagon faragott vadászkürt, XVIII. század

228B áthory István em lékének tisz te letére készült vadászkürt, a fejed elem m ellképével, L engyelország L itvánia cím erével,XIX. század első fele

K ovás szerkezetű vadászpuska, jós H EIM BECK IN KO M M O TA lfe liratta l, XVIII-XIX század fordulója

232K ováspuska, koroná" bélyegében c h r i s t o p r i s fe lira tta l, XVIII. század

233K ovás szerkezetű vadászpuska v i n c e n / b iv a b r e s c i a felírattaXIX. század eleje

,I ■ adászkészség rozsé gyújtasara I szolgáló lőberend ezéssel,I iésse l és v illával,I XVIII. század

243-245G olyóöntő form ák, XVII-XIX. század

246L őszerperem ező, X IX .szá za d m ásodik fele

248-249Söréttartók adagolófejjel, XIX. század

Szélpuskasűrítők ,XVIII. század

256Lőportartó laposra n yom ott bivalyszarvból, XIX. század

259Felporzó, kiöntőcsap j. d i x o n e t sSHEFFIELD feliratta l. XIX. száza.

257Palack alakú felporzó adagolófejjel. XIX. század

258L őporadagolóm érce,XIX. század JNepi, szar .

lőportartó. 1810

263C sappantyúadagoló készülék szétszed ett állapotban, XIX. század m ásod ik fele

261Söréttartó zacskó kettős kiöntővel, XIX. század

262Golyótartó őzláb körmös bőréből, XIX. század

264Forgódobtáras, hatlövetű, gazdagon vésett csappantyús puska három nézete. C sövénH EU B ER G ER JOS.p e s t e n fe lirat, | MXIX. század közepe

>116 vadászkutya • írm ének levágásához, JX. század vége

267

268C sappantyús szerkezetű puska KIMMEL i n w i e n fe lira tta l, XIX. század m ásod ik fele

269C sappantyús szerkezetű belga trom bon,XIX. század m ásod ik fele

270M agyar gyártm ányú , csappantyús szerkezetű vadászpuska k o b z a pozsonyi m űhelyéből, XIX. század m ásodik fele

271C sappantyússzerkezetűvadászpuskaBENESS ANDRÁSp e s t e n fe liratta l, XIX. század m ásod ik fele

272C sappantyús vadászpuska c a r l p i r k o bécsi m űhelyéből,1850 körül

273C sappantyús puska,a M ICHL L IPER T IN EGERfe lira tta l, 1850 körül

2741844 M. orosz hadipuskából készült vadorzó puska,1852

275Szétcsavarható , kovás szerkezetű vadorzó puska, XVIII. század vége

276St. I itien n e-b en fra E .il hadipuskából készül: vadorzópuska,XIX. század közepe

277-280M edveölő lándzsák, XVII-XIX. század

281-282C sappantyús szerkezetű vadászpuskák n o w o t n y bécsi m űhelyéből, XIX. század első fele

283C sappantyús szerkezetű vadászpuska m ü l l e r c s á k b e r é n y fe liratta l,1860 körül

84la p p a n ty ú s szerkezetű adászpuska i d . k i r n e r Jó z s e f »esti m űhelyéből, 1850 körül

85l a p p a n t y ú s p u s k a c a r l ir k o in w i e n f e l i r a t t a l ,ÍIX. század közepe

86la p p a n ty ú s vadászpuska .l e x i fe lira tta l, XIX. század násodik fele

wmgmMSmiíwmmI É m ë î

- ; 5 f eH p M f i

m - '■' -' w: -'

eí » ;

. -É*. _ t$P fcÆi

m m m i í ' t !

r

1MB 'H . .-.M i

i A SM l■ « P S

maw

■1 SBHr1SBíjjHHMi■ "mmm ■ ■ WW « ¡1118

| f fÍ H BWm '

284, 282, 271 Dam aszkcsövek KIRNER pesti, NOWOTNY bécsi, BENESS pesti m esterek m űhelyéből, XIX. század

:—JH WB

I lN B :

1

vsmsm

L

33KSSEfIliis l¡go; gpl

1IH MMIraiIS S 1I liiB ?

W \ I ' 1

. i H' v

jto = tíg ? , > 9

S íB i lP J i

fSlr

;K H

■KwágB á 'J

IÍr

288C sappantyús szerkezetű vadászpuska c a s p e r n e i m j é pozsonyi m ester készítir..- XIX. század első fele

289C sappantyús puskaC. RÜCK ELT A M ANGERING H [ fe lira tta l, XIX. század első fele

K étcsövű, csappantyús vadászfegyver (287) c. Pianí bécsi m űhelyéből

290N égycsövű csappantyús puska, a felirat szerin t k észítette k i r n e r é s f ij a p e s t e n , 1840 körül

292g a s s e r revolverpuska, XIX. század vége

291V adászkarabély, csappantyús szerkezettel,W. WLASÁK IN TEM ESVÁRfe lira tta l, XIX. század m ásodik fele

293Ifjabb k i r n e r Jó z s e f nevével fém jelzett golyós vadászpuska és részlete, távcsövét 1961 körül helyezték a fegyverre,XIX. század m ásodik fele

k i a l a k í t v a , k i r n e r é s f i a p e s t e n f e l i r a t t a l ,

297F eliratos, gazdagon d íszített ivószaru és részlete ,XIX. század eleje

Z V/ * •V U>S Bor .”« > U-C vt*„

■r,«r llímjjir,, • í l j r *

2QtrL\KTi,vi>u"oMíiéA iB'V

ï eszletek az ivószaruról

13011895 M.

M annlicher-hadipuskavadászfegyver-áltozata,XX. század e le ;

298Török eredetű , Snider rendszerű golyós vadászpuska, 1868

300W erndl rendszerű katonai puska, polgári vad ászváltozata , 1871

299H en ry-M artin i rendszerét felhasználó vadászpuska, XIX. század m ásodik fele

A W erndl-puska (300) geren delyzára

A Snider-p uska (298) zároló töm bös zárszerkezete

A M annlicher E xcelsior középágytáras vadászpuska (301) zárszerkezete

302D reyse-pu sk a gyerm ek részére,XIX. század vége

303F lóbert-puska,XIX. század vége

304A M agyar F egyvergyárban- FEG - készült ism étlő , 5,6 m m -es vadászkispuska,XX. század első fele

306L őportartó lábszárcsontból egy ivó és egy pánsípot tartó kentaurral, XIX. század

*31

■ B b '¿ O - V1v# 1 H é \PsSL~- ' ív® « ’. ^ x - ' ;

M S I I

W á S E l f m l M

j t w v 'ie /j ^ v f í^ i |Iliit'' ]j0^ \ ' 1 I '

M l ír j

m k

" T i fi í•< f -íf‘ í f ,Tf ^>.

m ,'j- M ¿MSI í ' á ö l

J | | W ... ■\,S'/ í j *y5 * -

x:Sí‘^ r ! S'Jií(' f ' 3 -;-- íü IW / ^ ? : .m i ,»t ■ ^ .

# * A w m M Uj j j f M (. 1

á X™ - " 1

mWmrnm *wpf O l h^ ; \ s \«assasá; X ’’’*' "’““ ''" II *'* i

319-321Szarvaspata felporzók, va lam in t csontszalagokkal és csontgyűrűkkel berakott, korong alakú lőportartó , XVIII. század

332H átu ltö ltő vadászpuska b o r s a y debrecen i m űhelyébőlXIX. század m ásod ik fele

333H átu ltö ltő vadászpuska, k észítette p r u s a v . d e v e c s e r b e

XIX. század m ásod ik fele

334H átu ltö ltő , dupla csövű vadászpuska, csövén j. f in k c o m p . in s c h u l fe lira tta l,XX. század eleje

335sappantyús szerkezetű , etcsövű vadászpuska > SALIER U. SOHN A SUHL d ira tta l, 1860 körül

36rannyal tau sírozott -appantyús puska k i r n e r YÖRGY é s ID. KIRNER JÓ ZSEFesti m ű h elyéb ől, 1840 körül

;37sappantyús, kétcsövű adászpuska b e n e s s a n d r á s p e s t e n .lirattal, XIX. század lásodik fele

I

U t

*

/

p É f

338R udolf trónörökös részére készült ékszerpuska,i f j . K IR N ER JÓ ZSEF p C S t i m űhelyéből, 1880 körül

1 '2

3411912 M. fejős W inchester, XX. század első fele

vadászpuska zárszerkezete, XX. század eleje

B elga , öntöltő B row ning zárszerkezete, XX. század eleje

346Forgózárdugattyús, sörétes, 16-os űrm éretű vadászpuska, a zárszerkezetét a K 98-as katonai j M auser-zárszerke- f zetből alakították ki, XX. század eleje

342E lőágytáras, sörétes, au tom ata Sjögren, XX. század eleje

344Fűkértkoronapuskaváltócsővel,1898-1899

3451932 M. golyós, vadász W inchester,XX. század első fele

3471897 M. 16-os űrm éretű , fejős W inchester, XIX. század vége

348Az osztrák G asser cég á lta l forga lm azott W inchester,XIX. század m ásod ik fele

3491866 M. előágytáras,11 m m -es, golyós W inchester, XIX. század m ásod ik fele

3411912 M. 20-as űrm éretű fejős W inchester, XX. század eleje

350A FÉ G -nél készült, M an n lich er- Schönauer rendszerű vadászpuska, az 1935 M. hadipuska polgári vá ltozata , XX. század első fele

3511903 M. hadipuska M an n lich er- Schönauer E xcelsior 1908 M. ism étlő vad ászfegyver-vá ltozata ,XX. század eleje

3521898 M. M auser hadipuska polgári vadászváltozata , csövén SCH ÖFFER LÓRÁND PUSKAM ÜVES M ESTER B U D A PEST fe liratta l,XX. század eleje

Az 1898 M. M auser (352) m agasságban á llítható , arctám aszos tusája

353W eipertben készült Fűkért koronapuska részlete , 1901

A 353-354. szám ú puskák bal oldala

355 ^A FÉ G -nél készü lt M onté Carlo vadászpuska v i c t o r i a típusa , 1969

356A M onte CarloCONTINENTAL típusa, 1971

357EL 2 H jelű, egylövetű , sörétes vadászpuska, 1972

358M onte Carlo felső S cott - kulccsal, 1955

359M onté Carlo, l á m p a g y á r

B U D A PEST MADE IN HUNGARYfe lira tta l, 1958

A FÉ G -nél készü lt M onté Carlo fegyverek (358, 356, 359) bal o ldala

362A FÉ G -nél k é s z ü l tH U N T E R t í p u s ú , e g y c s ö v ű v a d á s z p u s k a , 1964

363HUNOR típusú , 12-es,

' e g y c s ö v ű v a d á s z p u s k a , 1966

360A F É G -L am part M űvekm készült külsőkakasos vadászpuska, 1954

361Szovjet gyártm ányú , egycsövű vadászpuska, XX. század első fele

364A n ém et K rupp cégnél készül Bock vadászpuska, XX. százai

365C sehszlovák gyártm ányú ZH 101-es típusú sörétes B ociXX. század m ásodik fele

367B 12-es jelű Bockvadászpuska MADE IN HUNGARY FÉG -B U D A PEST f e l i r a t t á 1 1 Qr ■

366A F É G -nél készü lt B 12-es jel Bock vadászpuska f e r u n i o n SU PE R PO SÉ E-M A D E IN HUNGARY fe lira tta l, 1969

368C sehszlovák gyártm ányú ZH 104-es típusú Bock vadászpuska, külön legessége, hogy a golyós cső felü l van, 1963

371N ém et gyártm ányú , a S U h l i E. SCHM IDT HEBERM ANN cégnél készü lt drilling ,1929

369N ém etországb an W. C ollath m ű helyében , és tervei alapján készü lt drilling vadászpuska,XX. század eleje

370N ém etországb an ,a FRANZ SODIAcégnél készültdrillingvadászpuska,1928

A N ém etországban készült (370-369) vadászpuskák k inagyított lakatszerkezete

——

—1

373Az N D K -ban készült h a e n e l gyártm ányú m o d e l l 310-es lég ifegyver,XX. század közepe

372N agy teljesítm én yű , alapvetően sportcélokat szolgáló légfegyver,XX. század közepe

374Szovjet, Izsevszki gyártm ányú , JI jelű, .22-es légpuska, XX. század m ásodik fele

K é p j e g y z é k

1. Címerkép 1514Az adományban Mártonfalvi Cseh Bálint fiai, János, Gábor és Mihály részesültek a végeken szerzett érde­meikért. A címerkép János hőstettére és bátorságára utal. Ő volt az, aki Ge- réb Mátyás dalmát-horvát-szlavón bán életét mentette meg azáltal, hogy puszta kézzel fogta le a lándzsával megsebzett, bánra támadó vadkant. A címeradományt Báthory Zsigmond 1584-ben megerősítette.

2 Puska 1626Keréklakatos szerkezeti rendszerrel, huzagolt, nyolcszögletes, ékelt réz cél­gömbbel szerelt csővel. M otívum­anyagát egy stilizált gólya vezeti be, majd egy szárnyas, haltestű kürtös groteszk, rohanó szárnyas lovak kö­vetkeznek. A sort egy kagylósan kidol­gozott biztosítógomb szakítja meg. Ezután a fantasztikus elemek, gro­teszkfejek és állatok következnek, kö­zöttük repülő szárnyas, lángot lövellő sárkányok, mezítelen fanfáros, szár­nyas lovak, majd ismét szárnyas, hal­testű fantasztikus elem. Nagyméretű sárkányán a kovatartó pofákat sár­kányfejnek képezték ki. Alatta egy hantos, félig ember, félig hal, vadász­kutya, stilizált állatfej látható. Vas sá­torvasa ujjtámaszos. Elsütőszerkezete gyorsítós. Torkolat alatt kezdődő, bar­na faágyazatának zárólemeze egyik ol­dalon pótolt, a másikon egy alabárdos rerfialak tűnik fel. A cső alatti részt adászjelenetek töltik ki. A szokásostól

eltérően e remek darab alkotója más motívumsort mutat be a két oldalon. A felhasználásra kerülő anyag csont, gyöngyház és réz. A jobb oldalon a motívumsort egy Atlasz-figura indítja. Ezt követően csontszalagokkal határolt mezőben csontból faragott indák, leve­lek, tekergő groteszkek, lándzsás vadá­szok, rohanó kutyák, menekülő vadak iltják fel egymást. Ezen az oldalon ap­

róvadak, míg az előagy bal oldalán a nagyobb vadak - medve, vaddisznó - adászata kerül bemutatásra. Az ágyazat

alsó részén áttört csontlemezek hosszú sora következik. A lakatlemez előtt az

ágyazat kiszélesedik. I tt egy turbános, török szablyás mellkép díszíti. Az ágyazatnak ettől a részétől kezdve a fegyver vadászjellege megváltozik. Előtérbe lépnek a mitológiai jelenetek és a kor ízlésének megfelelően a harci ábrázolások. Először egy rézből kidol­gozott, vésett felületű, nyugati típusú, spádés, alabárdos páncélos lovagot láthatunk csontindák, virágok, réz- és gyöngyház berakások között. Tovább­haladva előtűnik Justitia a karddal és mérleggel, majd megjelenik a részeg Dionisos boroshordón ülve, kezében serleget és kancsót tartva. Az elsütő­szerkezet mögött a tüzérek védőszent­je, Borbála a pálmaággal és kehellyel, lejjebb almát tartó, önmagát ledöfő Lucrétia zárja a sort. Az arctámasz belső felén két kilencszirmú rozetta van. Az egyik befelé hegyesedő, kívül legömbölyített végű levelekből össze­tett, míg a másik szélkerékre emlékez­tet. M indkét rozettában három réz, három gyöngyház és három festett csontbetét található. A két korong kö­zött a szokásos csontszalagok, rozet- ták, zománc- és gyöngyház virágok mellett saját húsával kicsinyeit tápláló pelikán ékesíti. A tusa arctámaszos ol­dalán, de még a lakatlemez előtt lán­dzsás és puskás harcosok sorakoznak zászlóval és dobbal. A díszfegyver ké­szítője itt egy várat helyezett el bás­tyákkal és tornyokkal. A sarokban fel­tevések szerint Hardegg és Periin akasztását, illetve fejezését láthatjuk. Valamivel hátrább sátortábor követ­kezik gyalogos és puskás harcosokkal, négy lóval vontatott ágyúval. A tusa arctámasztékos részén a fő díszítőelem egy bástyákkal, tornyokkal, ágyúállá­sokkal kiépített, vizesárokkal körül­vett vár. A várat támadó csapatok ve­szik körül, muskétásokkal. A puska gerincét nyugati ízlésű ruhába öltözött muskétások harca tölti ki. A tusaüreg rugós fedelének csontborításán is har­ci jelenetet ábrázoltak. Ezúttal a nyu­gati csapatokkal szemben török-tatár csapatok sorakoznak fel, az őket jel­lemző íjjal felszerelve. A tusa gerin­cén, csontlemezen BT 1626. olvasha­tó. A gerincen csontszalagok, indák és levelek között gyöngyház, réz, festett csontvirágok is megjelennek a változa­tos fomában készült rozetták mellett. A tusa talplemezén, stilizált címer­pajzsban V LK 1626 a fegyver készíté­sének pontos idejét jelöli.

Ezt a puskát a magyar fegyvertörté­nészek a vár és a kivégzési jelenet után székesfehérvári, majd később győri puskának tartották.

Később a kutatások megállapítot­ták, hogy C. S. mester egy GUR-nak rövidített helyről származik, ahol mel­lette még H. S. és M. B. mesterek is dolgoztak. A párizsi Musée de l’Ar- mée-ben is van egy hasonló puska, amelyet a Pauilhac-gyűjteményből vásároltak meg. A legújabb kutatások a Gurkkal kapcsolatos feltevéseket elvetik és a készítés helyéül Türingiát jelölik meg. Fő méretek: teljes hossz:1381 mm, csőhossz: 1057 mm, űrmé­ret: 8 mm. M NM . L tsz .: 56.5574

3 Pisztoly XVI. század Keréklakatos szerkezeti rendszerrel, sima furatú, elöl hengeres, hátul szög­letes csővel készült, puffernak is neve­zett pisztoly. Lakatlemeze díszítés nélküli, kerékborítója áttört. A sár­kány oldalán indás motívumok ma­radványai láthatók. Viszonylag vé­kony sátorvas tartozik hozzá. Barna faágyazatát vékony csontszalagok dí­szítik, s a torkolat alatt csontlemezzel záródik. A csőrögzítő csap magasságá­ban elhelyezett csontbetéteket levél­ornamentika, a markolati részt szélke­rékmotívum gazdagítja. Csontszala- gokkal és négy fonatos dísszel mezők­re osztott markolatának vége nagymé­retű gömb. Fő méretek: teljes hossz: 500 mm, csőhossz: 290 mm, űrm éret:15 mm. M NM . Ltsz.: 56.3857

4 Pisztoly XVI. század Keréklakatos szerkezeti rendszerrel, sima furatú, elöl hengeres, hátul szög­letes, díszítés nélküli csővel készült, puffernak is nevezett pisztoly. A csö­vön az 1590-es években beütött augs- burgi fáklya- és retekjegy, a nagymé­retű lakatlemezen szablya alakú bé­lyeg látható. Teljes barna faágyazatát a torkolat alatt csontlemez zárja le. Csontból kidolgozott szalagdíszei a markolatgombig húzódnak. A csőrög­zítők magasságában ovális, vésett felü­letű csontbetéteket helyeztek el. Sá­torvasa áttört, két balusztertagból ki­képzett kengyele van, elsütőbillentyű­je csontbetétben mozog. Nagyméretű, gömb alakú markolatgombját csont­szalagok hat mezőre tagolják. A fona­tos díszű szalagok közét csontgyűrűk és körmotívumok töltik ki. Fő mére-

247

5 Pisztoly XVI. század Keréklakatos elsütőszerkezetű, sima furatú, hengeres, gazdagon metszett művű csővel készült, puffernak is ne­vezett pisztoly. A cső díszítésének so­rát egy kardot tartó katona nyitja meg, a továbbiakban növények között egy női alak látható lándzsával és madár­ral, majd a kezében nyílvesszőt tartó másik női alak zárja a sort. Lakatleme­zét a növényornamentika teljesen ki­tölti. A kerékfedő lemezen kétfejű sas tűnik elő. Sátorvasának kengyele ba- luszteres kidolgozású. Az aranyozott felületű, öntöttbronz sávokkal tagolt ágyazaton csontbetétek, szalagok, vi­rágok, groteszkek, emberfők sorakoz­nak. A csőtorkolat alatt lándzsát tartó és fúvós hangszeren játszó alakokkal díszített csontlemezt helyeztek el. Ro- zettákkal, emberfőkkel motivált, ara­nyozott felületű, nagyméretű, gömb alakú markolatgombját öntöttbronz szalagok öt mezőre osztják. A m ar­kolatgombot oroszlánfő díszíti. É r­dekessége, hogy a bem utatott darab párja a H adtörténeti M úzeum tulaj­donában van. Fő méretek: teljes hossz: 540 mm, csőhossz: 292 mm, űrméret: 13 mm. M N M . Ltsz.:55.3243

6 Pisztoly XVI. század Keréklakatos elsütőszerkezetű, két egymás alatt fekvő, sima furatú, elöl hengeres, hátul szögletes, gyűrűkkel tagolt csővel készült, puffernak is ne­vezett pisztoly. Nagyméretű lakatle- mezén kettőzött elsütőberendezés ta­lálható. A serpenyőfedők és a sárká­nyok vésése egyszerű. A sátorvas ken­gyele és az elsütőbillentyű vége ba- luszteres kidolgozású. A barna faágya­zat első részét, a csőtorkolat alatt, akantuszos csontlemez borítja. Az ágyazat csontdíszei nagyon változato­sak. A lovast, a puskát tartó vadászt, a rohanó kutyákat, a vaddisznó elejtésé­nek részleteit aprólékosan dolgozta ki alkotója. A gyalogos vadász lándzsá­val, a lovas karddal igyekszik a vadász­kutyák által letepert vaddisznónak a halálos döfést megadni. Egy gyalogos puskás vadászkutyával követi őket. A további szabad felületen tavon úsz­káló és repülő madarak figyelhetők

tek: teljes hossz: 495 mm, csőhossz:295 mm, űrméret: 15 mm. MNM.Ltsz.: 55.3241

meg. Az ágyazat alsó része szintén gazdag díszítésű. A csontborítású töl- tővesszőtartó hüvelyén fegyveres férfi elmosódott képe tűnik fel. Az inda- és növényornamentikák csontberakását nagy művészi hozzáértés jellemzi. Az angyalokkal, állatokkal, torzfőkkel dí­szített, nagyméretű, gömb alakú mar- kolatgombját tűzaranyozott szalagok öt mezőre tagolják. A mezőket indák, növények, gránátalma-motívumok ékesítik. A gomb végét tűzaranyozott oroszlánfej zárja. Fő méretek: teljes hossz: 540 mm, csőhossz: 300 mm, űrméret: 11 mm. M N M . Ltsz.:55.3244

7 Puskapár XV II. század közepe Keréklakatos szerkezeti rendszerrel, huzagolt, nyolcszögletes, ékelt, réz célgömbbel szerelt csővel. Lakatleme­zére áttört, hálós díszű, vésett felüle­tű, állatokkal, levelekkel, virágokkal díszített bronzlemezt helyeztek. A ke­réktengely két oldalán stilizált kétfejű sas látható. A lakatszerkezet biztosító­ja groteszkfejes. Sárkánya vésett, m et­szett művű, kiterjesztett szárnyú, saját szárnyát tépő madárral és egy tekergő sárkányalakkal gazdagított. Elsütőbe­rendezése gyorsítós. Ujjtámaszos sá­torvasa a kengyelrészen kiszélesedik. Torkolat alatt kezdődő, barna faágya­zata csontlemezekkel, gyöngyház be­tétekkel, csontszalagokkal és virágok­kal, emberi és állati alakokkal dúsan díszített. A motívumokat az ágyazat első részén egy vadkan- és egy kutya­ábrázolás vezeti be, majd ezt követi az indák között egy sárkány, ülő gro­teszkfigura és nyúl. A sárkányalakok, groteszkek, menekülő nyulak egymást váltják a gyöngyház lemezekkel hatá­rolt mezőkben. Az ágyazat torkolati részénél, a csontlemez borítás felüle­tén, zárt keretben, egymásnak háttal álló baglyok vannak. Töltővesszőtartó hüvelye faragott csontlemez. Az ágya­zat tusarészén a fegyver díszítése gaz­dagodik. A sátorlemez helyén egy le­tepert nyulat, vadászkutyát, menetelő vadászokat hátukon egy-egy nyúllal, gyöngyházból kidolgozott növénye­ket, míg a tusa alsó részén, a lakatszer­kezet magasságában egy vadkant leölő lándzsás vadászt, ülő állatokat, gránátalma-motívumokat, négylevelű lóherére emlékeztető gyöngyház beté­teket helyeztek el. A tusa jobb és bal oldalán, valamint az éleken szalagdí­

szek által határolt mezőben a minták még dúsabbak. A tusa bal oldalán egy rövid kardot tartó turbános, lovas férfi képezi a fő díszítményt. Körülötte gyöngyházból berakott állatok, csont­szalagok és virágok teljesen kitöltik felületet. Hátrább széles pengéjű, tö- rökös szablyát viselő, kürtös vadász zárja le a díszítőelemek sorát. A tus^ gerince az oldalakhoz hasonlóan kivi­telezett. Indák, növények, gyöngyház rozetták között egy stilizált sárkány­alak, az egyetlen állatfigura tűnik ele Lényegesen gazdagabban megmun­kált a tusa jobb oldala. A felső éle: vadásztőrrel őzet leszúró vadász, meg­rettent apró állatok, gyöngyház rozet­ták ékesítik. A tusa alsó részén kiemel­kedő motívumnak tekinthető az az áll: vadász, akinek oldalán egy hosszú, aláhajló keresztvassal ellátott vadász­tőr figyelhető meg. Golyótartó tusa- üregét rugós, csontlemezekkel bon­tott lemez fedi. A tusatalp csontlemer borítása sem maradt üresen, bagoly­motívum tölti ki. Fő méretek: teljes hossz: 1100 mm, csőhossz: 835 mir. űrméret: 16 mm. M NM . Ltsz.55.3756.1-2

8 Puska X V II. század Vadászkarabély, keréklakatos szerke­zeti rendszerrel. Huzagolt, nyolcszög­letes, réz célgömbbel, ékelt irányzék- kal szerelt, vésett növénymintás csé- vei készült. Lakatlemeze díszítés né.- küli. Sátorvasa ujjtámaszos. Torkol. alatt kezdődő, barna faágyazatát el faragott csontlemez zárja le. Tölt:- vesszőjének csontkupakja hiányzü Az ágyazat egész felülete csontszaL- gokkal, fonatokkal, menekülő állatok- kal, gyöngyház korongokkal ízlésese díszített. A töltővesszőtartó hüve~. csontból kidolgozott, felülete hálósa: faragott. Hasáb alakú, rövid tusája _ ágyazathoz hasonlóan, csak gazdaga’: - bán kimunkált. A sátorlemez helyei indák és növények között szörnyei majd stilizált állatok, a tusa bal olc^ részén korong alakú, ovális, szögié:- gyöngyház lemezek között csontszal.- gok, növények, virágok és egy lóhát, - ülő, bal kezén sólymot tartó vadász. . tusa jobb oldalán menekülő vadkor szárnyas állat, gyöngyház lemezekb képzett ovális motívumok és csontsa - lagok figyelhetők meg. A tusa alsó r- - szén egymással szemben ülő vadáll­tok, a tusatalp csontlemez borítása:

248

rohanó nyúl látható. A golyótartó tu- saüreg rugós fedőlemeze egyszerű barna fa, de felületén nagyobb csont­lemezek és csontszalagok sorakoznak. Fő méretek: teljes hossz: 1000 mm, csőhossz: 850 mm, űrm éret: 8 mm. M NM . L tsz .: 54.1476

9 Puska X V II. század Keréklakatos fegyverből átalakított vadásztrombon, kovás szerkezeti rendszerrel, sima furatú, hengeres, majd szögletessé váló tölcséres csővel, a csőgerincen rézből kidolgozott cél­gömbbel, holdsarló alakú mesterjegy- gyel. Lakatlemeze díszítés nélküli. Sá­torvasa elveszett. Torkolat alatt kez­dődő, barna faágyazatát elöl faragott csontlemez zárja le. M indkét oldalon csontlemezek, korongok, szalagok, csontlemezekből képzett nyúl, róka, groteszkek díszítik. Két fém töltővesz- szőtartó hüvely, fa töltővessző tartozik hozzá. A sátorlemez helyén a csontbe­rakás dúsabb. Itt a fő motívum egy nyúlra lecsapó sólyom. Mellette gyöngyház lemezekből képzett négy­levelű lóhere, korongok, gránátalmák. A tusanyak kidolgozása ugyancsak rendkívül díszes. A művész itt is csontlemezeket, csontkorongokat, ro- zettákat és szalagokat, vadállatokat, stilizált groteszkeket alkalmazott. A csőfarnyúlvány két oldalán egy visz- szafelé néző nyúl, madárfejes, szár­nyas groteszkek láthatók. A rövid, sé­rült tusanyak ellaposodik. A tusanyak középső motívuma egy erdőrészlet­be komponált, madár farkát elkapó kutya. K örülötte gyöngyház lemez­ből négylevelű lóherére emlékeztető növények vannak. A tusatalp csont­lemez borításán egy hosszú csőrű madár, szájában vergődő kígyó fi­gyelhető meg. Fő méretek: teljes hossz: 1033 mm, csőhossz: 678 mm, torkolatátmérő: 35 mm. M NM . Ltsz.: 56.5422

10 Puska X V II. századKovás szerkezeti rendszerrel, huza- golt, hengeres, metszett művű, gyű­rűkkel tagolt, ékelt célgömbbel, állít­ható lemezes irányzékkal szerelt cső­vel. Keréklakatos puskából alakították át. Aranyozott bronz lakatlemezén ha­dijelenet, lóháton ülő és gyalogos ka­tonák, sátortábor látható. A fák és a díszítőmotívumok között poncolt ala­pú mezők vannak. A sárkány oldalát

egy lángot lövellő sárkányfej, illetve egy ülő alak, míg a rugóház oldalleme­zét ágaskodó sárkány díszíti. Sátorle­meze áttört, aranyozott bronzlemez, amelynek futó indái és növényei kö­zött rohanó nyúl, ugató kutya, gyer­mek, egy ülő szarvast átölelő, hiányos öltözetű nő hívja fel magára a figyel­met. A sátorvas kiszélesedő ujjtáma- szos kengyelrészén oválisba helyezett, poncolt alap van, babérkoszorús férfi­fejjel. A kengyel előtt profilált pere­mű, akantuszleveles lezárású keretben egy harci szekercét tartó álló férfi lát­ható. Torkolat alatt kezdődő, barna faágyazata vésett, poncolt alapú, akan­tuszleveles bronzlemez zárja le. Há­rom szögletes töltővesszőtartó hüvely, rézkupakos töltővessző található itt. Rövid hasáb alakú, tusaüreggel ellá­tott, fagombos, faragott tusájú golyó­tartó, rézzel borított, rugós záróleme­zét egy kiterjesztett szárnyú sas, egy hosszú hajú lándzsás vadász, zászlók­ból, dobokból álló haditrófea és alul egy bújtatott groteszk fej ékesíti. Tu- satalpát szarulemez fedi. Fő méretek: teljes hossz: 1110 mm, csőhossz: 827 mm, űrméret: 18 mm. M NM . Ltsz.: 56.5355

11 Puska 1670Keréklakatos szerkezeti rendszerrel, huzagolt, nyolcszögletes, ékelt cél­gömbbel és irányzékkal szerelt csővel. Nagyméretű lakatlemeze szegélyét - zárt mezőben - hullámvonalas dísz tölti ki. A kerék mögött, indák és leve­lek között, hadi jelenet látható. A la­katlemez e részének fő motívumanya­gát egy dombtetőre épített várkastély, kerekes lafettán elhelyezett nagymére­tű ágyú, célzó tüzér, lőporos hordók és egy sátor adja. Itt tűnik fel az IK , PP mesterbélyeg az 1670-es évszámmal. A kerék előtt, két sátor között, vállán muskétát tartó férfialak és egy várkas­tély díszíti. Kerékfedője áttört rézle­mez. Felületét karmai között kardot tartó, koronás, kétfejű sas vésett képe gazdagítja. Serpenyöfedője rugósán működik. Sárkányát egy groteszkfej, valamint egy hattyút támadó tekergő kígyó teszi érdekessé. Sátorvasa ujjtá- maszos, elsütőberendezése gyorsítós. Barna faágyazata gazdagon kimunkált. A torkolat alatt záró csontlemezen két oldalról, keretezett alapba helyezett virágmotívumok és csontszalag bera­kás tűnik elő. Az ágyazat két oldala

azonos formában díszített. Csontsza­lagokkal határolt mezőkben csontko­rongok, gyöngyház lemezek, ezüstsza­lagokból képzett növényornamenti­kák, faragott felületű csontlemezeken groteszkek, vadászati és mitológiai je­lenetek sorakoznak. A képsort egy sár­kány vezeti be, majd ezt követően ülő és menekülő nyulak, rohanó vadász­kutyák, őz, szarvas, unikornis került a felületre. Középen egy oldalán tőrrel felszerelt puskás vadász, majd egy gyermeket elragadó oroszlán követke­zik. Az előagy díszítését egy szárnyas, koronás fekvő férfialak és egy stilizált fekvő nő zárja le. Az előagy alsó részén a csontlemezek áttörtek, faragottak és helyenként színezettek. Groteszkek, tekergő szárnyas állatok, indák, növé­nyek és virágok itt is nagy számban jelennek meg. A sátorlemez helyén csontkeretben hadijelenet van. Ismét feltűnik egy sokbástyás vár, tüzér az ágyúval. Gazdagítják a képet lőpo­ros hordók, ágyút védő fonott kosa­rak és a tüzet irányító parancsno­kok. A sátorvas előtti felületen fér­jének mezítelen fenekét verő asz- szony nyújt meglepő látványt. A tu ­sa arctámaszos részén ezüstszala­gokból képzett növények, csontko­rongok, gyöngyház virágok között egy Apuleus átváltozásával kapcso­latos táncjelenet képezi a fő m otívu­mot. Férfiak és mezítelen nők, lan­ton és fanfáron játszó művészek har­monikus egysége az egyik legki­emelkedőbb művészi alkotássá teszik e műtárgyat. Ismét megjelenik a mes­ter pirosra festett bélyege IIv m o­nogrammal, kiegészülve anno 1671 felirattal. Az arctámasz alsó részén „APULUS WIERD VERWENDELT ZU EI-

NEN W ILDEN ÖLBAUM DASELBST KO­

MÉN DIE NYMPHEN AN BEWOHNTEN

u n d z i e r t e n d e n b a u m ” felirat a képsor értelmét adja. A tusa gerin­cét vadászjelenetek, két vár, vadász­kutya által üldözött unikornis ékesí­ti. A tusaüreg fedőlemezén Gany- medes a sassal és anno 1671-es év­szám az IK monogrammal újból feltűnik. A tusa talplemezén, csont­lapra faragva Kőszeg város címere és „DÉR KÖN. FREY STATT GÜNE IN

SIEGEL ODER WAPPEN ANNO 1671” magyarázószöveg látható. Fő mére­tek: teljes hossz: 1080 mm, csőhossz: 807 mm, űrméret: 12 mm. M NM . Ltsz.: 55.3751

249

12 Puska XVII. század Keréklakatos fegyverből átalakított vadászkarabély kovás szerkezeti rend­szerrel, sima furatú, hengeres, gyű­rűkkel tagolt, célgömbbel szerelt cső­vel. Lakatlemeze díszítés nélküli. Vas sátorvassal készült. Torkolat alatt kez­dődő, barna faágyazatát elöl csontle­mez zárja le. Az ágyazat mindkét olda­la csontvirágokkal, növényekkel és in­dákkal, szalagokkal, valamint gyöngy­ház motívumokkal berakott. Az ágya­zat közepétől a fegyver díszítése gaz­dagodik. A sátorlemez helyén zárt csontkeretben egy kiterjesztett szár­nyú madár látható a csontszalagok, in­dák és gyöngyházlemez-virágok kö­zött. Különösen díszes a rövidre sza­bott lapos tusa, amelynek bal olda­lán a motívumanyag egy szarvassal egészül ki. A tusa jobb oldalát ki­terjesztett szárnyú, színezett sas dí­szíti. Faragott tusatalpát tulipánmo- tívumos csontlemez fedi. Fő mére­tek: teljes hossz: 920 mm, cső­hossz: 645 mm, űrm éret: 12 mm. M N M . L tsz .: 56.5321

13 Puska 1750 körülKeréklakatos szerkezeti rendszerrel, huzagolt, nyolcszögletes, ékelt, állít­ható irányzékkal szerelt csővel. Cél­gömbje elveszett. A csőgerincen a c. d e t e n r i e d e r A. u l m feliratból az 1750 körül működő mester neve, illetőleg működési területe ismerhető meg. La­katlemeze gazdagon díszített, vésett és maratott. Felületén erdőrészlet, hát­térben a kelő nap, stilizált vár, míg az előtérben legelő vadak és egy tüzelő vadász látható. A lakatlemezhez ha­sonlóan vésett a sárkány oldallemeze és a rugóház fedele. Sátorlemeze pro­filált peremű bronzlemez, amelyen az indák és növények, valamint a poncolt mezők egymást váltják. A középső mezőt egy vésett vadász alakja tölti ki. Elsütőberendezése gyorsítós. Ön­töttbronz sátorvasa ujjtámaszos. T o r­kolat alatt kezdődő, barna faágyazatát elöl berakott szarulemez zárja le. Sza- rukupakos fa töltővesszővel látták el. A csőfarnyúlvány mögött a nézőke zárt keretű. Rövid tusája hasáb alakú, csontszalagokkal, gyöngyház virágok­kal, állatokkal berakott. A tusa bal ol­dalának középső motívuma egy gyöngyházból kidolgozott váza, amelyben különböző gyöngyház virá­gok vannak. A golyótartó tusaüreget

bordázott, szarulemezekkel és csont­szalagokkal ékesített fedél borítja. Tu- satalpa bronzlemez. Fő méretek: tel­jes hossz: 1000 mm, csőhossz:700 mm, űrm éret: 15 mm. M NM . Ltsz.: 56.5299

14 Puska X V II. század Keréklakatos szerkezeti rendszerrel, huzagolt, nyolcszögletes, célgömbbel szerelt csővel. Irányzéka elveszett. Vésett felületű lakatlemezén vadászje­lenet látható. A vésetek egy lándzsát tartó vadásszal kezdődnek, ezt egy hi- úzzal küzdő, lándzsás vadász és va­dászkutyák követik. A keréktengely körüli kopott vésetek koszorúkba he­lyezett szárnyasalakot mutatnak. El­sütőberendezése gyorsítós. Vas sátor­vasa ujjtámaszos. Torkolat alatt kez­dődő, barna faágyazatát elöl szarule­mez zárja le. Szarukupakos töltővesz- szőjét csontszalagok és vésett csontro- zetták, az ágyazat mindkét oldalán csontszalagok, növények, indák, kü­lönböző formára alakított rozetták tar­kítják. Az ovális lemezek egy része el­veszett. A bal oldali lemezeken egy hiúz vadászkutyával, s szárnyassal menekülő róka tűnik fel. Az ágyazat további részeit fekvő, fegyverrel célzó vadász, szarvas és őz, ülő nyúl, va­dászlándzsát tartó férfi és egy lóhátas vadász ékesíti. Ugyancsak vadászjele- netes az ágyazat alsó része a sátorvas előtt, ahol ovális korongban egy álló, vadászlándzsás férfi, majd valamivel lejjebb egy mókusra tüzelő, keréklaka­tos vadászpuskát tartó, térdelő vadász teszi változatossá a műtárgyat. A va­dász ruháján alig látható az SP mo­nogram. Rövid, hasáb alakú, sérült tu ­sája különösen gazdagon díszített. A tusa bal oldalán a motívumsort egy lándzsás vadász vezeti be, majd egy pajzsot tartó, tőrkardot viselő gyalo­gos követi. A középső nagy ovális le­mezen egy oroszlán által földre tepert haldokló férfit, illetve az oroszlánra lándzsát dobó lovast, míg a másik ol­dalon puskával tüzelő férfit figyelhe­tünk meg. A tusa jobb oldalán két ová­lis mezőt indák, növények, gránátal­mák kötnek össze. Az egyik mezőbe egy fekvő, tüzelő vadászt, összerogyó szarvast, míg a másikba egy orr­szarvúra támadó lándzsás vadászt he­lyezett a mester. A tusatalp szarule­meze elveszett. A golyótartó tusaüreg zárólemeze újabb eredetű. Fő mére­

15 Puska 1676Keréklakatos szerkezeti rendszerrel, sima furatú, hengeres, gazdagon met­szett művű, célgömbbel és irányzékkal felszerelt csővel. A csövön V. Károly és a hét választófejedelem képe, illetve címere sorakozik. Díszítés nélküli la­katlemezén a beütött mesterjegyet GL monogram egészíti ki. Kerékszerkeze­tét újabb eredetű, szív alakban áttört bronzlemez fedi. Elsütőberendezése elveszett, sátorvasa ujjtámaszos. T or­kolat alatt kezdődő, barna faágyazatát elöl csontlemez zárja le. Csontkupa- kos töltővesszője harántcsíkosan fara­gott. Ágyazatát pikkelyes, berakott, faragott csontrozetták, akantuszos, ovális csontlemezek díszítik. A sátor­lemez helyén a faragás stílusa megvál­tozik. Poncolt alapokon növények emelkednek ki, míg a közbülső felüle­ten ovális csontlemezeken menekülő vadállatok, szárnyas vadak tűnnek föl. Rövid, hasáb alakú tusáját jobb olda­lán címerpajzs ékesíti. Fő motívuma egy buzogányt tartó férfialak, 1676-os évszám ICH betűkkel. A betűk és az évszám a tusatalp csontborításán meg­ismétlődnek. Fő méretek: teljeshossz: 1022 mm, csőhossz: 825 mm, űrméret: 12 mm. M N M . Ltsz.: 56.5272

16 Puska X V III. század eleje Keréklakatos szerkezeti rendszerrel, huzagolt, nyolcszögletes, ékelt cél­gömbbel, állítható, lemezes irányzék­kal szerelt csővel, a csőgerincen be­ütött stilizált oroszlános jeggyel. La­katlemezét rendkívül gazdagon vésett és maratott vadászjelenetek töltik ki. Lóháton ülő vadászok, szarvast táma­dó kutyák, erdőrészletek gazdagon so­rakoznak egymást követően. A serpe­nyő oldallemezén i o c h w e n c l b ö h m

i n e g e r , az 1720-1740 között működő mester neve és működési területe fi­gyelhető meg. A sárkány oldalán nagyméretű levelek között kutyafej tűnik fel. A fegyver öntöttbronz sátor­lemeze is gazdagon megmunkált. A sort egy szárnyas, nagy keblű, kezé­ben puskát tartó emberalak vezeti be három vadászkutyával. Ezután nyilat, íjat tartó Cupido, majd menekülő őzek, leterített állatok fölött diadal­

tek: teljes hossz: 1153 mm, csőhossz:861 mm, űrméret: 15 mm. MNM.Ltsz.: 55.3754

250

maskodó kutyák következnek. A le­mez fő motívumanyaga egy szerel­mespár. Előttük pajzs, tegez és egy íj helyezkedik el. A férfialak a nőt átöleli, kebleit szorongatja. Hátuk mögött egy szárnyas démon látható, amint ujját a szájára teszi. Elsütőberendezése gyor­sítóval szerelt. Bronzból öntött sátor­vasa ujjtámaszos, a kengyelrészen kis­sé kiszélesedik, poncolt alapon egy vándor alakja díszíti. A két végén a motívumokat groteszk fej zárja. T or­kolat alatt kezdődő, barna faágyazata elöl növénymintás, részben rácsozott felületű rézlemezzel erősített. Három vésett, szögletes töltővesszőtartó hü­vellyel, sima rézkupakos fa töltővesz- szővel készült. Rövid, vasgombos, ha­sáb alakú ágyazata faragott és bronzle­mez betétekkel gazdagított. A tusa bal oldalát bronz címerpajzsban egy szarvas hátán ülő nő, a tusa alsó részét poncolt alapon egy groteszk fej, roha­nó kutya és menekülő állatok ékesítik. A faragott golyótartó tusaüreg fedelét részben rézlemezek borítják. A hátsó rézlemezen egy ülő nőt szárnyas gyer­mek kínál gyümölccsel, elöl poncolt alapon egy ülő pár jelenik meg bárá­nyokkal. Talpborítása egyszerű rézle­mez. Fő méretek: teljes hossz: 1068 mm, csőhossz: 756 mm, űrméret: 16 mm. M NM . L tsz .: 56.5289

17 Puska XV II. század Keréklakatos szerkezeti rendszerrel, huzagolt, nyolcszögletes, vastag falú, célgömbbel szerelt csővel. Irányzéka elveszett. Gazdagon vésett lakatleme­zén, a kerékrendszer mögött egy íjat tartó, szarvasra nyilazó vadász látható. Aranyozott, áttört kerékfedő lemezé­ben két stilizált állatalak van. Az elsü­tőberendezés biztosítógombja öntött oroszlánfej. Sárkányát egy griff fejű szárnyas oroszlánból, egy nagy és kicsi oroszlánfejből és egy griffből szer­kesztették. A rugóház borítása szív­alakban áttört. Elsütőbillentyűje gyorsítós. A kengyelrészen kiszélese­dő sátorvasa ujjtámaszos. Torkolat alatt kezdődő, barna faágyazatát elöl faragott csontlemez zárja le. Csontku- pakos, fa töltővesszővel látták el. Az ágyazat mindkét oldalát csontállatok, menekülő vadak, szárnyasok, csont­szalagok, korongok és gyöngyház be­tétek díszítik. A jobb oldalon egy ma­dár, futó vadászkutya, két szárnyas, ugró róka, míg a bal oldalon madarat

tépő sas bagollyal, futó kutya ördög­fejjel, négy madárból szerkesztett cso- portozat, két madár stilizált tulipá­nokkal, róka és két szárnyas egérmotí­vum sorakozik. Rövid, vasgombos, hasáb alakú tusáján a díszítés dúsabb. A tusa bal oldali részén csontszalagok, növények, valamint nyolc gyöngyház korong között egy szárnyas zergén nyargaló lantos angyal, előtte két ma­dár között stilizált kürtön ülő majom tűnik fel. A tusa jobb oldalán a mene­külő állatok, csontmadarak és grotesz­kek ismét megjelennek. A felső hajla­ton egy nyulat hajtó agár, a követke­zőn fácán, fájd és vadkan, gyermek, alul méltóságteljesen lépdelő dámvad, vizet fújó delfin, iramodó nyúl, legelé­sző szarvasbika követik egymást. Gyöngyház korongokkal, csontszala­gokkal és indákkal, evettel enyelgő gyermekkel díszített tusaüreg-záróle- meze van. A szarulemezzel borított tusatalpat egy fülelő nyúl és F. P. mo­nogram ékesíti. Fő méretek: teljes hossz: 1021 mm, csőhossz: 725 mm, űrméret: 15 mm. M N M . Ltsz.: 58.7527

18 Puskapár XVII. század Vadászkarabély, keréklakatos szerke­zeti rendszerrel, huzagolt, nyolcszög­letes, réz célgömbbel, állítható irány­zókkal szerelt csővel. A csőgerincen m a r c u s z e l n e r i n w i e n n , felirat a 1680-1730 között működő mester ne­vét, illetőleg működési területét jelöli. Lakatlemezének vésett bronzlemez borításán, növények és indák között, ülő alakok, íjat és nyilat tartó Cupido, szárnyas állat látható. A lakatlemez alatt IS monogram tűnik elő. Sárká­nyát vésett felületű, növények, indák díszítik. Elsütőberendezése gyorsítós. Bronzból öntött sátorvasa ujjtáma­szos. Áttört, aranyozott, bronz sátor­lemezén vésett állatok, szárnyasok, kutya és egy szárnyas angyalt elfenek- lő, meztelen nő motívuma sorakozik. Torkolat alatt kezdődő, barna faágya­zatát elöl aranyozott bronzlemez zárja le. Két vésett bronz töltővesszőtartó hüvely, szarukupakos töltővessző tar­tozik hozzá. Rövid, gombos, hasáb alakú tusával készült. A tusagerincét berakott, aranyozott bronzkagylók, il­letve a kagylók bal és jobb oldalán aranyozott figurák ékesítik. Golyótar­tó tusaürege sérült. Rugós, részben szarulemez borítású fedele bordázott.

251

Tusatalpát szarulemez borítja. Fő mé­retek : teljes hossz: 840 mm, csőhossz: 555 mm, űrm éret: 15 mm. M NM . Ltsz.: 56.5302.1-2

19 Lőportartó palack XVI. század Lapockából készült, nagyméretű testtel, amelynek m indkét oldalán vadászjelenetek sorakoznak. Pere­mén fonatos díszű keret, majd ezt követően külön határolt mezőben levélmotívumok zárt rendje követ­kezik. A lőportartó középső részén egy vadkanvadászat figyelhető meg. A képek sorát egy lovas vadász ve­zeti be. Ezután kezében lándzsát tartó gyalogos vadász két vadászku­tyával, a háttérben erdőrészlet és apró házak láthatók. A túloldalon a vadkant egy támadó oroszlán váltja fel. Ez előtt egy bunkós, hosszú ru ­hás férfi, mögötte egy hosszú nyelű lándzsát tartó lovas vadász és egy vadászkutya tűnik elő. Pereme és alja széles vaspánttal erősített. Alsó és felső részén karikába helyezték a széles, piros selyem vállpántot, bel­seje egyszerű bélés, külseje ezüst- és aranyszálakkal szőtt. Kiöntőcsapja vas. Peremén piros és sárga bojtok húzódnak. Fő méretek: magasság: 570 mm, szélesség: 300 mm, kiön- tőcsaphossz: 93 mm. M N M . Ltsz. 57.6388

20 Lőportartó palack XVI. század Lapockából készült, nagyméretű testtel, amelynek mindkét oldala rendkívül gazdagon faragott. Az ol­dalak peremét fonatos díszű kerete­lés övezi, amelyen belül valamelyest szélesebb mezőben levélmotívumok követik egymást. A belső mezőt két oroszlán által vontatott hadiszekéren ülő, jobb kezében jogart, bal kezé­ben kulcsot tartó koronás hadiisten díszíti. A hadiszekér előtt és mögött ovális pajzsot tartó, lándzsás római harcosok, a háttérben erdőrészlet és néhány épület látható. A lőportartó oldala a keretrészen azonosan kidol­gozott. A középső fő felületet öt hattyú által vontatott négy női figu­rás hadiszekér ékesíti. Fölötte repü­lő szárnyasok, az első hattyút irá­nyító szárnyas angyal, Cupido az íj­jal és egy ördögszarvas kentaur mo­tívumok sorakoznak. Peremén széles vaspánt húzódik, amelyen a két nagyméretű, kovácsolt karika a se-

lyemből szőtt széles vállöv felerősíté­sét szolgálta. Kannelurás akantuszle- velekkel díszített nagyméretű kiöntő- csappal készült. Fő méretek: magas­ság: 550 mm, szélesség: 345 mm, ki- öntőcsap hossz: 108 mm. M NM .L tsz .: 57.6387

21 Pisztolypár XVI. század Keréklakatos szerkezeti rendszer­rel, sima furatíu elöl hengeres, há­tul szögletes, réz célgömbbel ellá­to tt csővel készült pisztoly. D om ­borodó lakatlemezét kiterjesztett szárnyú sasok díszítik. A lemez ke­rék feletti részén, a tengely két ol­dalán egy-egy sasmotívum ism étlő­dik. Torkolatnál kezdődő, barna faágyazatának csaknem m inden négyzetcentim éterét gyöngyház és csontlevelek, inda-, valamint állat- és stilizált emberalakok díszítik. Az előagy két oldalának megmunkálása azonos. A motívumanyagból itt az egymásnak háttal álló sárkányok, kutyák, a lakat túloldalán k ite r­jesztett szárnyú m adár hátán ülő, lándzsás férfi hívja fel magára a figyelmet. A m arkolat képsorát egy szörnyet lovagló gyermek ve­zeti be, majd sárkányok, inda-, növény- és virágm otívum ok követ­keznek. Kissé ellaposodó m arkola­tá t ovális, fél tojás alakú, vésett fe­lületű, a lakatlemezzel hasonló íz­lésben díszített, vasból készült m arkolatkupak zárja le. Fő m ére­tek: teljes hossz: 513 mm, cső­hossz: 330 mm, űrm éret: 12 mm. M N M . L tsz.: 56.3944. 1-2

22 Pisztolypár XVII. század Keréklakatos szerkezeti rendszer­rel, sima furatú, bordázott, gyű­rűkkel tagolt csővel készült pisz­toly. A csőfaron az 1625— 1640 kö­zötti időszakban beütött IF mes­terjegy látható. Lakatlemezét koro­nás, bajuszos emberfő, rézből ki­dolgozott kerékborítóját emberfejű szárnyas, állattestű figurák díszítik. Sátorvasát az egyszerű kivitelezés jellemzi. A kovaszorító ajkak sár­kányfej alakúak. Csőtorkolat alatt kezdődő teljes ágyazatát a gyöngy­ház lemezek szinte teljesen beborít­ják. Emberek, földöntúli lények, állatok, mitológiai jelenetek, szfin­xek, sárkányok, lovas katonák sű­rűn váltakoznak a felületén. Az

egyik m arkolatán g e o m e t r i q v e ,

PERSPECTIVA, AQUITRACTURE, ARI-

m e t r i q v e feliratokkal jelzett négy nagyobb alak emelkedik ki. Rövid, rézborítású, szögletessé váló m ar­kolatának gerincét fémhuzalokkal rakták be. M arkolatgom bját ovális, vésett növénymotívumos, fém m ar­kolatkupak zárja le. Párjáról a fel­iratos alakok hiányoznak. Fő m ére­tek: teljes hossz: 770 mm, csőhossz: 590 mm, űrm éret: 8 mm. M NM . Ltsz.: 55.3389. 1-2

23 Lőportartó X V II. század Úgynevezett felporzó, elefántcsont­ból esztergályozott, nyomott gömb alakú testtel. Kétoldalt figurális dí­szekkel és feliratokkal gazdagított ezüstlemezzel. Az egyik oldalon fegyvertrófeával övezett ezüstlapon Emánuel bajor választófejedelem MAX. EMAN. ELECT. BAVARIAE felirat­tal. A túloldalon az ezüstlemez kö­zépső motívumán l e o p o l d , i . t u r c

v i k t o r . Oválisokban z o l n o c k , u n g -

WÁR, KASCHAU, TOCKAY, EPERIES, NO-

VYGRÁD, GRAZ, SARRAVAS, VEROVITIZA,

n e u s e l városok nevei sorakoznak. K i­öntőcsapja hiányzik. Bronzból öntött, csuklón mozgó, profilált peremű sze­lepzárral, egyszerű vaslemezből haj­tott rugóval készült. Az egyik bronz felkötőgyűrűje letörött. Fő méretek: magasság: 110 mm, átmérő: 85 mm. M NM . Ltsz.: 53.1181

24 Lőportartó X V II. század Ú gynevezett felporzó, elefántcsont­ból esztergályozott, korong alakú, középen gyűrűkkel díszített, áttört, elefántcsonttal perselyezett testtel. Egyik oldalán p a p felirat. Alul ba- luszteres, a torkolat irányában gyű­rűkkel gazdagított réz kiöntőcsap­pal látták el. Zárószelep nélkül ké­szült. Réz felkötőgyűrűiből az egyik elveszett. Fő m éretek: m a­gasság: 102 mm, átm érő: 72 mm, kiöntőcsaphossz: 32 mm. M N M . L tsz.: 55.3715

25 Lőportartó X V II. század Úgynevezett felporzó, elefántcsont­ból, korong alakú, több helyen re­pedezett testtel, viszonylag nagy­m éretű, ívben hajtott, végén profi­lált perem ű rézlemezből kinövő hengeres kiöntőcsappal. Dugója, il­letve elzárószelepe nincs. Egyszerű

vascsavarokkal készült. Fő m ére­tek: magasság: 78 mm, átm érő: 60 mm, kiöntőcsaphossz: 17 mm.M N M . L tsz.: 59.7922

26 Lőportartó X V II. századÚgynevezett felporzó, fából eszter­gályozott, korong alakú, középen áttört, csontlemezzel perselyezett testtel. Elő- és hátlapját rézkörökbe helyezett csontkorongok és gyűrűk, középen rézszegek díszítik. Pere­mén a csontkorongok szabálytala­nul sorakoznak. A körbefutó csont­gyűrűk több helyen sérültek. Egy­szerű vas kiöntőcsappal, zárószelep nélkül készült. K ét felkötőfülecse van. Fő m éretek: magasság:120 mm, átm érő: 96 mm. kiöntő­csaphossz: 30 mm. M N M . L tsz.:59.7908

27 Lőportartó X V II. századÚgynevezett felporzó, fából eszter­gályozott, félgömb alakú testtel. Lapos hátlapján körkörös karcola­tok, rozetták és szalagok, a középső nagym éretű csontkorongon szélmo­tívum látható. Előlapja a hátlaphoz hasonló, de csigás csontszalagokkal, karcolt díszű csontlemezekkel és la­pocskákkal lényegesen gazdagabban díszített. Vas kiöntőcsapját vi­szonylag széles pántra helyezték. Elzárószelepét egyszerű lemezes rugó m űködteti. Két hengeres fel- kötőfüleccsel látták el. Fő méretek: magasság: 120 mm, átm érő: 80 mm, kiöntőcsaphossz: 37 mm.M N M . L tsz .: 55.3714

28 Lőportartó XVI. század Fából esztergályozott, korong alakú testtel. Mindkét oldalán és az éleken körkörös gyűrűmotívumok, apró csontgyűrűk, illetve a középső gyűrűk mindegyikén két rendkívül apró, hat­ágú rézcsillag látható. Baluszteresen tagolt csont kiöntőcsappal, rugó nél­küli, harántcsíkosan vésett vasszelep­pel készült. A hossznégyszög alakú fü- lecsekből az egyik hiányzik. Középen áttört csontlemezzel perselyezték. Fő méretek: magasság: 185 mm, át­mérő: 140 mm, kiöntőcsaphossz: 30 mm. M NM . Ltsz.: 55.3709

29 Pisztolypár XVII. század Keréklakatos szerkezeti rendszerrel. Sima furatú, hengeres csövét két sű­

252

rűn kannelírozot felület három tükör­re osztja. M etszett művű, aranyozott vésetei és gondos kivitelezése miatt a szakirodalom a fegyveripar remekei közé sorolja. A többszörösen tagolt felületek növény- és indaornamenti­kája között stilizált sárkányalakok, a torkolatnál egy-egy sisakos harcos fi­gyelhető meg. Az első tükrön az ön­magát tőrrel halálosan megsebző Luc- retia, Tarquinius Collatinus neje lát­ható, akit Tarquinius Superbus fia, Sextus gyalázott meg. A középsőn Holofernes fejével és kivont karddal Juditot ismerjük fel. Mindkét női ala­kot két oldalról egy-egy mellékalak egészíti ki. A hátsó tükörfelületet lán- dzsás, sisakos vitézt közrefogó angya­lok, haditrófeás sárkányok díszítik. A lakatszerkezet kidolgozása a csőhöz hasonló ízlést tükröz. Az egyiken a páncélba öltözött Mars háromlovas harci szekéren ülve, lovai előtt térdre ereszkedett harcossal látható. A kerék­borítón két torzfő ékeskedik. Az ara­nyozott, vésett felületű kovatartót sár- xányfejre alakították ki. Párjának la­katlemezén Bellona, a római hadi istenasszony, a lovai előtt legázolt har­cos tűnik fel. A sátorvas kengyelét haditrófea tölti ki. Közepén a pajzs stilizált emberfej alakú. Barna faágya­zata- levél- és indaintarziákkal díszít­ve - a csőtorkolatnál kezdődik. Vi­szonylag rövid markolata ellaposodik. Ovális markolatkupakját pikkelyes ke- retezésű, haditrófeás motívum zárja le. Fa töltővessző tartozik hozzá. Gás­pár Spät mester alkotása. A hagyo­mány szerint II. Mátyás király (1557. február 24.-1619. március 20.) apósá­tól, Tiroli Ferdinándtól kapta. Felüle­tének díszítése a római Equiria ünnep­ségekre emlékeztet, amelynek ideje megközelítőleg egybeesett II. Mátyás születésnapjával. Fő méretek: teljes hossz: 570 mm, csőhossz: 375 mm, irm éret: 12 mm. M N M . L tsz .: 55.3860. 1-2

30 Pisztolypár XVII. század Keréklakatos szerkezeti rendszerrel, röúri kivitelben, sima furatú, nyolc­szögletes, egyszerű csővel, mester jegy nélkül készült. Torkolatnál kezdődő, rarna faágyazatán dús csont- és gyöngyház berakás látható. M otívum- myagából a tulipándíszek, a csontból kidolgozott nyúl-, róka- és kutyaalak érdemelnek figyelmet. Mandula alakú

gombbal lezárt rövid markolatát nyolcszirmú rozetták, köralakok, apró csontvirágok, indák, gyöngyház me­dalionban férfi mellkép és I. B. B. mo­nogram díszítik. Fő méretek: teljes hossz: 630 mm, csőhossz: 437 mm, űrméret: 12 mm. M N M . Ltsz.: 54.1472. 1-2

31 Lőportartó X V II. század Laposra nyomott szarvból. Előrészén vésett keretben primitív kidolgozású vadászjelenet, egy rohanó, vagy ugra­ni készülő vadászkutyával és egy stili­zált, hegyes kucsmás vadásszal. A köztük hagyott teret rendszertele­nül elhelyezett vonalkák osztják meg. A lőportartó másik oldalán körkörös motívumok, az éleken ha­rántcsíkos vonalak vannak. Fenékle­meze ovális, az egyik oldalon egy csavarral, a másik oldalon egy fü- leccsel. Szájnyílásán vas kiöntőcsap és egyszerű lemezes rugóval m űkö­dő zárószelep található. A kiöntő­csap melletti adogatórugó kacska- ringós lezárású. Fedőlemeze egysze­rű csavar elmozdításával nyitódik. Fő méretek: magasság: 290 mm, fe­nékhossz: 97 mm, kiöntőcsaphossz:77 mm. M N M . Ltsz.: 53.1179

32 Lőportartó XVI. század Szaruból, laposra nyom ott testtel. Külső oldalán a zárt keretben lévő hadijelenet bal oldali figurája egy sisakos, fokéles, rövid keresztvassal ellátott szablyát tartó harcos N é­m etországban használatos viselet­ben. Nagym éretű kagylóba épített, bordás dudorral ellátott, csúcsban végződő pajzzsal készült. A jobb oldali figura sisakja, ruhájának fel­ső része az ellenfél ruhájához ha­sonlít, jobb kezében nagym éretű tőrkardot tart, de lábszára fedetlen, és nadrágja nem a térd alatt zárul. Aljában az em lített pajzs m egis­métlődik. Az éleken fonatos dísz, hátsó részén körök és félkörök lát­hatók. Egyszerű vas fenéklemezzel, rugós zárószerkezettel m űködtetett kúpos kiöntőcsappal látták el. Ada­golószerkezete elveszett, egykori meglétére csak a V alakú lemezes rugó utal. Egy felkötőfülecse van. Fő m éretek: magasság: 315 mm, fenékhossz: 104 mm, kiöntőcsap­hossz: 86 mm. M N M . L tsz.: 59.7851

33 Lőportartó X V II. század ívben hajtott, lapos szarutesttel. M indkét oldalát növények, virágok, stilizált állatfigurák, címerpajzsok díszítik. Az egyik oldalon szász cí­mer stilizált koronával, mellette két egymáson átfektetett kard, alatta növénymotívumok között egy mene­külő róka és egy rohanó vadászku­tya, a másik oldalon a címerpajzs közepén egy makkot fogó mókus látható. Csipkézett szélű fenékleme­zét áttört körbe futó indamotívum és zárt keretben sisakból, lándzsá­ból, hadicsákányból, buzogányból, mellvértből, szablyából, török pajzs­ból és íjból álló haditrófea ékesíti. Szájnyílása hasonló. A haditrófeát itt zászlók, kardok és egy dob képe­zi. Hatoldalú, gúlás kiképzésű, m in­den lapján vésett felületű kiöntőcsap­ján rombuszos motívumok tűnnek elő. Rugó nélküli, vésett elzárócsapja pro­filált peremű, kissé megnyúlt vége kagylóra emlékeztet. Fő méretek: ma­gasság: 187 mm, fenékhossz: 85 mm, kiöntőcsaphossz: 50 mm. M NM . Ltsz.: 55.3711

34 Lőportartó XVI. századívben hajtott, barna fatesttel, amely­nek előlapján csontszalagokkal kerete­zett mezőben rézszalagokkal és csilla- gocskákkal kitöltött, növényeket után­zó motívumok között gyöngyház le­mezekből készült sas, galamb, nyúl és egyéb állatok, gyöngyház levelek, ko­rongok, rácsozott felületű makkmotí­vumok sorakoznak. Hasonlóan kidol­gozott a lőportartó két éle és a fenékle­meze is. A külső élen a motívumok sorát egy stilizált szárnyas emberfej vezeti be, majd egy ősállat, oroszlán és végül gyümölcscsendélet követi. A fe­néklemezen a már ismert motívumok összetekerődző gyöngyház halformá­val egészülnek ki. A belső élen a kö­zépső motívum egy szárnyas ragado­zó, alatta egy stilizált emberfej. Négy­szög keresztmetszetű, peremén ha­rántcsíkos díszítésű, aranyozott vasle­mez elzárónyílásából kúpos, erősen elvékonyodó kiöntőcsap és az egy­szerű rugóval ellátott adogató karja nyúlik ki. Hátoldalt a fenéklemez alá érő, ívben hajtott, fölső részén tagolt akasztóhorog található. Két füleccsel, piros, ezüst és zöld szá­lakból font bojtos zsinórral készült. Fő méretek: magasság: 220 mm,

253

35 Puska X V II. század Keréklakatos szerkezeti rendszerrel, sima furatú, nyolcszögletes, cél­gömbbel, ékelt irányzókkal szerelt, torkolatnál metszett művű, lándzsa- motívumos, mester jegyes csővel. Nagyméretű lakatlemeze díszítés nélküli. Sátorvasa hiányzik. T orko­lat közelében kezdődő, alul kannelí- rozott barna faágyazatát elöl fara­gott csontlemez zárja le. Két töltő- vesszőtartó hüvelyből a töltővessző hiányzik. A lakat alatt és a sátorle­mez helyén az ágyazat díszítése dú- sabb. Rézszalagokkal berakott, réz­szegekkel kivert volutás díszek kö­zött faragott csontlemezek láthatók. A csőfarnyúlvány két oldalán a be­tétek oválisak, a tusanyakban a le­mez megnyúlik és fonatos díszű. Tusája rövid, oldalt szögletessé vá­lik. Felületén csontlemezek, rézhu­zalok, volutás díszítések gazdag vál­tozatai sorakoznak. Hasonlóan meg­m unkált a tusaüreg fedőlemeze is. A tusatalp lemeze elveszett. Fő m é­retek: teljes hossz: 1605 mm, cső­hossz: 1263 mm, űrméret: 13 mm. M NM . Ltsz.: 56.5332

36 Pisztoly X V II. század Keréklakatos elsütőszerkezettel. Csö­ve sima furatú, elöl hengeres, hátul nyolcszögletes. Ágyazatát csontleme­zek és -szalagok díszítik. Kissé aláhaj- ló, csontberakásos markolatát tojás- dad alakú markolatgomb zárja le. Fő méretek: teljes hossz: 770 mm, cső­hossz: 565 mm, űrméret: 10 mm. M NM . Ltsz.: 56.5315

37 Pisztoly 1600 körül Keréklakatos szerkezeti rendszerrel. Sima furatú, hengeres csövén N ürn- bergben 1600 körül beütött LH mo- nogramos jegy látható. Vésett művű lakatlemezzel és aranyozott kovatartó­val készült. Ébenfa ágyazatát faragott csont- és gyöngyház lemez berakások díszítik. Markolatát gyöngyház bera- kású, korong alakú markolatgomb zárja le. Fő méretek: teljes hossz: 795 mm, csőhossz: 580 mm, űrméret 10 mm. M NM . Ltsz.: 56.5314

38 Számszeríj XVI. század Acélívvel, csontborítású törzzsel.

fenékhossz: 88 mm, kiöntőcsaphossz:61 mm. MNM. L tsz.: 53.1420

Acélívének külső fele sima, belső fele és az élek maratott díszűek. Az éleken egymásba kapcsolt, oválisba helyezett rozetták, míg a belső felületen, pon- colt alapon, virágok, futó indák között menekülő vadak és üldöző vadászku­tyák láthatók. Idege és törzsrögzítő bandázsa sértetlen. Csontlemezekkel borított törzsének bal oldalán haditró­feák vannak. A felhúzószerkezet meg­tartására beépített, maratott acéltüske mögött egy ágyú melletti dombon S N betűk tűnnek elő. A törzs alsó részé­nek fő motívuma egy emelvényen álló, mezítelen, kancsót tartó nő és egy gro­teszk feje. Ezeket növények, volutás díszek követik. Tüskés elsütőbillen­tyűje az ágyazatba hajlik. Fő méretek: teljes hossz: 615 mm, ívhossz: 610 mm. M NM . Ltsz.: 54.2105

39 Puska X V II. század Keréklakatos szerkezeti rendszerrel, sima furatú, nyolcszögletes, ékelt réz célgömbbel és irányzókkal sze­relt csővel. Vésett felületű lakatle­mezén durván kidolgozott erdőrész­let, prim itíven megformált szarvas, sas és rejtve néhány groteszk látha­tó. Kerékfedő lemeze vésett, sátor­vasa ujjtámaszos. Elsütőberendezése gyorsítós. Torkolat alatt kezdődő, barna faágyazatát elöl rohanó állatok­kal, indákkal és növényekkel díszített ezüstkupak zárja. A tusa alsó részén oválisba helyezett rohanó szarvas tű ­nik fel. A rövid tusa bal oldalán az ovális ezüstlemez ismét megjelenik. Felületén levelekből font koszorú­ban kürtölő, lándzsát tartó vadász és rohanó állatok vannak. A tusa al­só részén faragott levélsor fut kör­be. Jobboldalt rugósán működő, ezüstlemezzel díszített, részben fara­gott fedelű tusaüreg található. A tusa­talp szaruhorítása elveszett. Fő mére­tek: teljes hossz: 1002 mm, csőhossz: 717 mm, űrméret: 14 mm. M NM . L tsz .: 59.7966

40 Csinkapuska XVII. század Keréklakatos szerkezeti rendszerrel, huzagolt, nyolcszögletes, célgömbbel és irányzókkal szerelt, vésett felületű, PK bélyeges csővel. Rugórendszere kívül fekvő, sárkánya visszacsapódó, biztosítóval ellátott. Sátorvasa elve­szett. Torkolat alatt kezdődő, barna faágyazatán csontlemezek, szalagok, körök, futó állatalakok, fonatos díszek,

kör alakú gyöngyház lemezek látha­tók. Rövid tusája a nyakban erősen elvékonyodik. Felületén a fonatos dí­szek, gyöngyház lemezek és csontbe­rakások új típusú rozettákkal, állatok­kal egészülnek ki. A tusa jobb oldalán a fő motívum egy rohanó róka, balol­dalt egy szarvast lakmározó sas. A tusa jobb oldalán rugósán működő, kes­keny csontlemezzel díszített, faragon fedelű tusaüreg található. Vasgombos csont tusatalppal készült. Fő m éretek: teljes hossz: 1150 mm, csőhossz:895 mm, űrm éret: 9 mm. M NM . Ltsz.: 59.7968

41 Puska 1730 körül Keréklakatos szerkezeti rendszerrel, huzagolt, nyolcszögletes, ékelt cél­gömbbel, nagyméretű, rézből kidol­gozott, ékelt irányzókkal szerelt cső­vel. Díszes lakatlemezén d a v i t h a -

c h e r i n p a e s t feliratból, az 1730 körű! Pesten működő mester neve, illetve működési területe ismerhető meg. A bélyeg melletti vadászjelenetből egy vaddisznót támadó két vadászkutya, illetve pisztolyát elsütő lovas vadász alakja érdemel említést. A sárkány ol­dalán egy puskás vadász egy elejtett szárnyast tart kezében, míg a rugóhaz fedőlemezén egy rohanó kutyát látha­tunk. Elsütőszerkezete gyorsítós. Sá­torlemeze áttört, az indák és motívu­mok között egy tüzet lövellő, legin­kább oroszlánra emlékeztető vadállat van. Bronzból öntött sátorvasa ujjtá­maszos, a kengyel előtti rész vésett Torkolat alatt kezdődő, barna faágya­zatát elöl szarulemez zárja le. Szaru- kupakos fa töltővesszővel látták el Tusája hasáb alakú, az arctámaszon csontberakások. Egy hatágú, fekete­fehér színűre festett csontcsillagot eg; pajzsos, lándzsás keresztény vitéz-, il­letve egy bögrét tartó turbános töröl* fog közre. A golyótartó tusaüreget szarulemezzel díszített bordás lemez fedi. Tusatalpa szarulemezzel készült Fő méretek: teljes hossz: 1170 mm. csőhossz: 838 mm, űrméret: 15 mm M NM . Ltsz.: 56.5269

42 Puska 1693Keréklakatos szerkezeti rendszerrel huzagolt, nyolcszögletes, fából készí­tett, ékelt vas irányzókkal szerelt csó- vei. Célgömbje elveszett. Lakatleme­zén vésett felületű növények, középen egy koronás groteszk alak láthat :

254

A lakatlemez hátsó részén, növények­kel övezett zárt mezőben j o h a n n g e -

o r g l a u t t e r e r felirat, lejjebb 1693. évszám a Tysklandban működő mes­ter nevét és a fegyver készítési idejét jelöli. Díszes sárkánylemeze felületén a koronás alak egy ágaskodó oroszlán­nal kiegészülve ismét megjelenik. A rugóház fedőlemezén saját farkába harapó sárkányalak tűnik fel. Elsütő­szerkezete gyorsítós. Ujjtámaszos sá­torvasa a két végén vésett és áttört. Torkolat alatt kezdődő, barna faágya­zatát elöl faragott felületű csontlemez zárja le. Hasonlóan kidolgozott a töl- tővesszőtartó hüvelye is. Csontkupa- kos fa töltővessző tartozik hozzá. Ágyazata faragott. A sátorlemez he­lyén primitív módon kimunkált mene­külő szarvas és rohanó kutya van. Ugyancsak a primitív faragás jellemzi az ágyazat többi részét. Ez elsősorban a vasgombos, rövid, hasáb alakú tusá­ra jellemző. A tusa bal oldalán koszo­rúba helyezett csontkorong, egy ülő őz, míg a gerincen rohanó kutya, a tusa jobb oldalán három faragott ro­hanó állat, két kutya, egy róka és egy ovális csontlemezen stilizált vadászeb motívuma sorakozik. A tölténytartó tusaüreg rugós fedőlemezét akantusz- levelek és egy ovális csontkorong dí­szíti. Tusatalpát csontlemez borítja. Fő méretek: teljes hossz: 1220 mm, csőhossz: 887 mm, űrméret: 15 mm. MNM. L tsz .: 58.7525

43 Cinquedea XV. század vége Lapos, széles, középen vércsatornás pengével, mesterjegy nélkül készült. Keresztvasa ívben aláhajlik. Közé­pen kidudorodó markolatvasán csontlemez markolathéj található. Egyik oldalon a borítás sérült. Ere­deti szegecseinek bronz alátétleme­zei növénymintával díszítettek. Gombja félköríves, bevert körökkel, félkörökkel ékesített. A markolatvas oldalán bronz gyöngysor fut végig. Fő méretek: teljes hossz: 615 mm, pen- jeszélesség: 80 mm. M N M . Ltsz.: 54.1535

44 Cinquedea XV. századLapos, sima, széles, kétélű, mindkét oldalán keskeny vájattal ellátott, mester jegy nélküli pengével. Bronz keresztvasa ívben aláhajlik, középen a penge hegye felé kissé kicsúcsoso­dik. M arkolatát két nagyobb és két

kisebb bronzrozetta díszíti. Pere­mén harántcsíkos, félköríves gombja bronzból készült. Fő méretek: teljes hossz: 725 mm, pengeszélesség: 97 mm. M N M . Ltsz.: 54.1536

45 Vadászkés XVI. század Rövid, széles, kétélű pengéje három szakaszban csatornázott. A penge­toldaton három-három beütött csi­szárjegy, a pengén sws h a n s m o v m .

A0155, majd s a l i n g n m e f e c i t fel­irat látható. A penge túloldalán a szöveg megismétlődik. Stilizált sár­kányfejben végződő keresztvasán és öntött hárítóján növénymotívumok sorakoznak. M arkolatát a kereszt­vashoz hasonlóan töm ör vas növé­nyek, apró rozetták díszítik. A m ar­kolatkupak két oldalát egy-egy stili­zált halfej zárja le. Fő méretek: tel­jes hossz: 665 mm, pengeszélesség: 57 mm. M N M . L tsz.: 58.7466

46 Vadászkés XVII. század Testőrségi couse-ból kialakított. A penge oldalán császári kétfejű sas, alatta M . M. monogram látható. Agancsmarkolatát öt díszes fejű sze­gecs rögzíti. Fő méretek: teljes hossz: 665 mm, pengeszélesség:70 mm. M N M . Ltsz.: 58.7598

47 Csinkapuska X V II. század Keréklakatos szerkezeti rendszerrel, huzagolt, nyolcszögletes, berakott réz indákkal díszített, ékelt réz cél­gömbbel szerelt csővel. Lakatlemeze díszítés nélküli. A rugóhíd borítékja tulipánmotívumos rézlemez. Vésett sárkányának tulipán- és növénymin­tái stilizált szörnyekkel egészülnek ki. Elsütőberendezése elveszett, sá­torvasa ujjtámaszos. Torkolat alatt kezdődő, barna faágyazata sérült, töltővesszőtartó hüvelyei és töltő­vesszője hiányzanak. Az ágyazat két oldalán csontkorongok, gyöngyház lemezek, mókusfigura látható. A la­katlemez magasságában az ágyazat gazdagodik. Menekülő nyúl, rohanó kutya, a csőfarnyúlvány két oldalán fonatos díszek sorakoznak. A tusa bal oldalán a fő motívum csontsza­lagokkal, korongokkal, gyöngyház lemezekkel övezett mezőben egy kürtös vadász. A tusa jobb oldalát egy szarvas ékesíti. Golyótartó tusa- üregét hálósán faragott, csontlemez díszes, rugós fedél zárja. Tusatalpán

szarulemez található. Fő méretek: teljes hossz: 962 mm, csőhossz: 690 mm, űrm éret: 7 mm. M N M . Ltsz.: 55.3687

48 Puska X V II. század Keréklakatos fegyverből átalakított vadászkarabély, francia kovás szer­kezeti rendszerrel, sima furatú, nyolcszögletes, célgömbbel szerelt csővel. A csőfaron vésett bronzle­mez borítás található. Lakatlemeze díszítés nélküli, sárkánya és acélja szokatlanul nagy méretű. Ujjtáma­szos vas sátorvassal készült. Torko­lat alatt kezdődő, barna faágyazatát elöl vasveret zárja le. Egy vas töltő­vesszőtartó hüvely és fa töltővessző tartozik hozzá. Ágyazata csontszala­gokkal és korongokkal, gyöngyház betétekkel gazdagon díszített. A tu ­sa bal oldalán egy hossznégyszög alakú csontlemezen hosszú csőrű, kiterjesztett szárnyú madár látható. Golyótartó tusaüregén sérült, rugós fedőlemez van. Fő méretek: teljes hossz: 880 mm, csőhossz: 593 mm, űrm éret: 13 mm. M N M . Ltsz.: 56.5307

49 Puskakulcs X V II. század Vasból, keréklakatos lőfegyverhez. Kissé ívben hajló, szögletes nyakán három nyílással ellátott, profilált fejjel, amelynek lezárása csavarhúzó alakot m utat. Nyaka stilizált halfejre emlékeztet, két kialakított szemmel. Alatta balusztertagú díszen haránt­csíkolt gyűrű található. Mozgó, kör alakú felkötőfüleccsel készült. Szára nyolcszögletes. Oldalán lévő sima, egyszerű, külsőrugós csap, működ­tetésével a szár lőporadagoló mérce­ként is szolgál. Belsejében a négy- szögletes tüske a lőporadagok beál­lítását teszi lehetővé. Fő méretek: teljes hossz: 190 mm, fejszélesség:29 mm. M N M . L tsz.: 59.7917

50 Puskakulcs X VI. század Keréklakatos lőfegyverhez. Anyaga vas, teste kalapács alakú. Csatorná­zott, harántcsíkolt, kétnyílású, hen­geres fejjel készült. Sűrűn gyűrű­zött szárán perem én bordázott, mozgó felkötőfüleccsel szerelt gyű­rű található. Vége kiszélesedő, ko­rong alakú. Belül stilizált BSB mo­nogram látható. Széle profilált, el­keskenyedő, csavarhúzó-lezárással.

255

Fő méretek: teljes hossz: 192 mm, fejhossz: 72 mm. M NM . L tsz .:55.3693

51 Puskakulcs XV II. század Keréklakatos lőfegyverhez. Anyaga vas. Kissé ívben hajló nyakán há­rom nyílással ellátott, profilált ki­képzésű fejének lezárása csavarhú­zó alakú. Nyaka stilizált, állatfejre emlékeztet. Alatta egy baluszterta- gú díszítésen harántcsíkolt gyűrű található, mozgó kör alakú felkötő- füleccsel. Szára nyolcszögletes, fe­lül farkasfogas, alul harántcsíkolt gyűrűvel. Oldalán egy rugós, vésett díszű csap, amelynek m űködtetésé­vel a szár lőporadagoló mérceként is szolgál. A belsejében lévő négy- szögletes tüske apró lyuksora, az adagok beállítását teszi lehetővé. Fő méretek: teljes hossz: 185 mm, fejszélesség: 23 mm. M N M . L tsz.:55.3694

52 Számszeríj XVI. század Acélívvel ellátott világos barnafa törzsét berakott csontszalagok, in­dák, virágok díszítik. Diós rendsze­rű. Vesszőrögzítője újabb eredetű, egyszerű fémlemez. A törzs alsó részén a csontborítás gazdagodik. Az elsütőszerkezet előtt egy kardot markoló férfialak, 1596-os évszám, elsütőszerkezete mögött egy nagy bajuszú, nagy szakállú, bő nadrág­gal ábrázolt férfialak látható. E lsü­tőberendezését gyorsítóval látták el, a finomítócsavar m ögött pajzs alakú mezőben kettős keresztet mutató bélyeg található. A törzs két oldalán kiálló acéltüske a szám­szeríjfelhúzó rögzítésére szolgál. Elöl kism éretű akasztóhorog. A fe­lületén lévő aranyozott kötélban­dázst kék bojtok díszítik. Az ív első részén egy vastagabb piros és két zöld zsinór húzódik. Az elsü tőbil­lentyűt védő, elöl szögletesre ko­vácsolt, majd hengeressé váló ujj- támasz alsó részén is aranyozott bandázs van. Idege hiányzik. Fő m éretek: teljes hossz: 660 mm, ív­hossz: 560 mm. M N M . L tsz .: 54.2104

53 Számszeríj X V II. század Polírozott, acélívvel, amelynek belső oldalán kovácsjegy figyelhető meg. Idege eredeti, kötélből font ban­

dázzsal, kör alakú akasztóval ké­szült. Szerkezeti rendszere csap- pantyús, a szaruleszorítója tö rö tt. A számszeríj felső részét csontle­mez, elejét, illetve végét növény­m otívum ok borítják. Alsó részén csontszalagok, növények sorakoz­nak. E lsütőberendezése gyorsítóval szerelt. U jjtám asza elöl szögletes, középen baluszteresre kidolgozott, hátul hengeresre kovácsolt. A törzs két oldalát csontindák és apró korongok között menekülő rókák, nyíllak, rohanó vadászku­tya, szarvasra lövő, oldalán nagy­m éretű szablyát viselő vadász, míg a túloldalon egy őzet tám adó va­dászkutya díszíti. Fő m éretek: te l­jes hossz: 610 mm, ívhossz: 500 mm. M NM . Ltsz.: 54.2115

54 Számszeríjfelhúzó horogXV. század

Vasból, két vékony összekötő tag­gal és egy hevederdobbal készült. Az alul lévő kettős karm ot az ideg számára alakították ki. Fő m ére­tek: magasság: 98 mm, szélesség: 57 mm. M N M . L tsz .: 58.7688

55 Számszeríjfelhúzó horogXV. század

Vasból kovácsolt, két m erevítőpál­cával, középen egy hevederdobbal. Alsó részén a kettős karom az ideg beakasztására szolgál. Fő m éretek: magasság: 108 mm, szélesség: 65 mm. M N M . L tsz.: 54.1548

56 Számszeríjfelhúzó horogXV. század

Vasból kovácsolt, három merevítő pálcával, forgó hevederdobbal ké­szült. Alul kettős karom helyezke­dik el az ideg számára.Fő m éretek: teljes hossz: 142 mm, szélesség: 62 mm. M N M . L tsz.: 54.1549

57 SzámszeríjkengyelXV. század.

Vasból kovácsolt, körte alakú te s t­tel, rom busz keresztm etszetű szá­rakkal, kiszélesedő, alul m erevítő­vel ellátott talpalóval. T etején sza­bálytalan felfekvőlemezzel készült. Fő m éretek: magasság: 125 mm, szélesség: 123 mm. M N M . L tsz .: 54.1544

58 SzámszeríjkengyelXV. század

K ism éretű, nyomott körte alakú, rom busz keresztm etszetű szárakkal, alul m erevítővel ellátott, kiszélese­dő talpalóval. Tetején a felfekvőle- mez szabálytalan alakú. Fő mére­tek: magassága: 97 mm, szélesség:116 mm. M N M . Ltsz.: 54.1546

59 Számszeríjkengyel_ X V I-X V II. század fordulója

Öntöttvasból, alacsony, trapéz ala­kú, rom busz keresztm etszetű szá­rakkal, alul merevítővel ellátott, ki­szélesedő talpalóval. Fő méretek: magasság: 85 mm, szélesség: 113 mm. M N M . L tsz.: 54.1545

60 Tekervény XVI. század Vékony fogazott rúddal. Kerékdob­ja alján zsinórhúrok, borítékján él­bordás fedőlap található. Bélyege pajzs alakba helyezett hatküllős ke­rék, m ellette O. B. monogram. Forgatókarja meghajlik. Esztergá- lyozott fafogantyúja csontgyűrűvel készült. Fő m éretek: teljes hossz: 308 mm, dobszélesség: 50 mm. M N M . L tsz.: 54.1540

61 Tekervény X V II. század Vadász számszeríj felajzására. Egy fogazott testből, egy zárt dobból, kapaszkodókból és egy felhúzókar­ból áll. Testének oldalán maratott növényeket, fákat, illetve a fák kö­zött legelésző őzet, szarvasokat, egy favágó férfit, míg a túloldalon egy ugró szarvast és legelésző őzet fi­gyelhetünk meg. A dob oldalán a motívumok változnak. Egy erdő­tisztáson nagym éretű fa alatt pus­kát töltő vadász, vadászkutyák és egy többszintes épület, a dob köze­pén végighúzódó bordán rohan»: nyúl, illetve kutya; a borda túlol­dalán pedig, a dob felszínén fa alatt álló, puskájára támaszkodó va­dászt, legelésző lovat, két vadász­kutyát láthatunk. Alul íves pajzs alakú címerpajzsban három ötágú csillag fegyver jegy jelöli. Készíté­sének a helye ismeretlen. Egyik vé­gén kettős karom, a másikon övbe akasztó horog található. Felhúzó­karja alsó része négyszögletes, majd ívben hajlított. Esztergályo- zott fa fogantyúját alul egy csont­gyűrű határolja. Fő méretek: teljes

256

hossz: 355 mm, dobszélesség: 95 mm. M NM . L tsz .: 54.1538

62 Tekervény XVI. század Négyszög keresztm etszetű, foga­zott, egyik végén kettős karommal ellátott rúdból, zárt dobból álló né­met rendszerű szerkezettel. A dob külső felületén címerpajzsba helye­zett csillagos, réz fegyverkovács­jegy figyelhető meg. A dob belső oldalán, nagym éretű kovácsolt fü- lecsben felerősítő bandázs van. Kör keresztmetszetű karja végén eszter- gályozott gyűrűkkel tagolt, díszes gomb látható. Fő m éretek: teljes hossz: 325 mm, dobszélesség: 66 mm. M N M . L tsz .: 57.7383

63 Tekervény X V -X V I. század Angol rendszerű, csigakerekes átté­tellel, újabb zsinórzattal. A szám­szeríj tusájára húzható vaslemez tok áttört m űvű, két oldalán egy- egy hatküllős zsinórkerékkel. A fe­lette lévő zsinórhenger két végéhez rombusz keresztm etszetű szárral ellátott, egyenes karú fogantyú csatlakozik. A fogantyú borítása esztergályozott fa. Oldalán nagy­méretű, középen áttört akasztóho­rog van. A zsinórzat másik végén egy nagyobb és egy kisebb kerék­rendszerből álló kettős akasztóho­rog található. A két külső oldalán vésett felületű, végein kissé kiszéle­sedő zsinórkerekét keresztmotívum zárja le. Oválisba helyezett fegy­verjegye ma már nem m eghatároz­ható. Fő m éretek: tengelyhossz:230 mm, rögzítőtök: 3 4 x 4 2 mm. M NM . L tsz.: 54.1553

64 Számszeríj törzse 1597Fából, gyermek részére. M indkét oldala növényornamentikával, in­dákkal gazdagon díszített. Az arc­támaszon stilizált címerpajzs, míg a túloldalon menekülő szarvas, nyúl, üldöző lándzsás vadász és egy va­dászkutya, alább oválisba helyezett WH M ZN 1597 évszám látható. A törzs végét groteszk fő zárja. Csappantyús szerkezettel, ív nél­kül. Tetején irányzékkal és cél­gömbbel ellátott szögletes csövecske, a kisméretű golyó befogadására szol­gált. Fő méretek: teljes hossz: 625 mm, tusaszélesség: 70 mm. M NM . Ltsz.: 72.9566

65 Puska X V II. század Keréklakatos szerkezeti rendszer­rel, sima furatú, nyolcszögletes, ékelt réz célgömbbel szerelt csővel. Irányzéka, lakatlemeze és elsütőbe­rendezése hiányzik. Ujjtámaszos sátorvasa kiszélesedik, díszítés nél­küli. Torkolat alatt kezdődő, barna faágyazatát elöl csontlemez zárja le. Előagya sérült és hiányos. A tusán gyöngyház és csontberakások van­nak. A gyöngyház berakások apró körökből állanak, a csontberakások figurálisak. A tusa bal oldalán lom ­bozatok, virágok, sárkányölő Szent György, míg a jobb oldalon, külön- lcülön mezőbe helyezve róka, szarvas és kutya látható. A fegyvernek legjel­lemzőbb motívuma a lovával előre­vágtató Szent György, amint hosszú dárdáját a sárkány torkába döfi. Ezért e fegyvert Szent György-ös puskának említik. A háttérben szarvast űző ku­tya és egy várrészlet tűnik elő. Bár a fegyveren mesterjelzést nem találunk, Szent György-ábrázolása után ma­gyarországi készítménynek tekinthet­jük. Ruházatának darabjai is kifejezet­ten magyarországi divatra emlékeztet­nek. Feltevések szerint a Szepes me­gyei Krompachon gyártották.

Báró Berényi György 1656-ban összeírt bodoki fegyverei között már szerepel. A család utolsó tagja, gr. Be­rényi György ajándékozta az adomá­nyozónak. Fő méretek: teljes hossz: 1188 mm, csőhossz: 908 mm, űrmé­ret: 13 mm. M N M . Ltsz.: 56.5354

66 Puska X V II. század Vadászkarabély, keréklakatos szerke­zeti rendszerrel, huzagolt, nyolcszög­letes, célzóléces csővel, egyszerűen vésett, rozettákkal és rácsozott felület­tel borított lakatlemezzel. Elsütőbe­rendezése hiányzik. Sátorvasa ujjtá­maszos. Torkolat alatt kezdődő, barna faágyazata sérült. Az ágyazat mindkét oldalán csontszalagok, indák, stilizált állatok, gyöngyház korongok díszítik. Különösen gazdag az ágyazat tusájá- nak motívumanyaga, amelyen kürtös szörnyek, emberfejű és testű alakok állati végtagokkal, medveölő vadász, a tusa bal oldalán a sárkányt ledöfő Szent György tűnik fel. A golyótartó tusaüreg fedőlemeze és a töltővessző elveszett. A tusagerinc csontindái és gyöngyház berakása között sas látható. A tusatalpát fedő csontlemez felü­

letét egy kiterjesztett szárnyú m a­dár alakja tölti ki. Fő m éretek: teljes hossz: 946 mm, csőhossz: 657 mm, ű rm éret: 12 mm. M N M . L tsz .: 56.5308

67 Parasztkés XV. század Egyélű, m indkét lapjában csator­nás pengével. M arkolatvasa homo- rúan kovácsolt, vége nyeregtetős lezárást kapott. H árom szegecs­lyukkal. M akk idomú akasztótüs­kével. Fő m éretek: teljes hossz: 581 mm, pengehossz: 438 mm, pengeszélesség: 44 mm. M N M . L tsz .: 53.284

68 Parasztkés XV. század Erősen keskenyedő, egyélű pengé­vel. E redeti fa m arkolatborítással, két szegeccsel, egy szegecslyukkal. O ldalán legyezőszerűen szétnyíló, vésett felületű akasztótüske van. Fő m éretek: teljes hossz: 800 mm, pengehossz: 655 mm, pengeszéles­ség: 55 m m .M N M . L tsz .: 72.9546

69 Parasztkés XV. század Egyélű, erősen korrodált pengéjű kés. A m arkolat vas egyik oldala hom orúan kovácsolt. Vége sátorte­tős lezárást kapott. A pengető m indkét oldalán erősítőlemezek vannak. Szegecslyukai k itöredezet­tek. Eredetileg a m arkolatborítást öt szegeccsel erősítették fel. Egy­kori m arkolatborítása viszonylag jó állapotban van. Fő m éretek: teljes hossz: 824 m m , pengehossz:681 mm, pengeszélesség: 48 mm. M N M . L tsz .: 53.291

70 Parasztkés XV. század Széles, hirtelen keskenyedő, erő­sen korrodált, szablyaszerű pengé­vel. Végén sátortetős lezárású m arkolatvasa egyik oldalon hom o­rúan kovácsolt. H árom szegecs­lyukkal készült. A penge tövében, a m arkolattám aszon tojásdad alakú akasztótüske található. Fő m ére­tek: teljes hossz: 840 mm, penge­hossz: 690 mm, pengeszélesség:53 mm. M N M . L tsz .: 55.3203

71 Lándzsacsúcs XV. század Vasból, megnyúlt, háromszög alakú, enyhén gerincéles, alul meredeken le­csapott pengével. Rézzel forrasztott

257

köpűje kúpos, három kör alakú nyílással ellátott. Fő m éretek: te l­jes hossz: 310 mm, pengeszélesség:50 mm. M N M . L tsz .: 58.7455

72 Lándzsacsúcs Középkor Hosszú, levél alakú, gerincéles pengével. Hengeres, kúpos köpűje a köpűnyílásnál kissé összeszűkül. Fő m éretek: teljes hossz: 313 mm, pengeszélesség: 34 mm. M N M . L tsz.: 56.5975

73 Lándzsacsúcs XV-XVI. század Levél alakú, gerincéles, alsó részén egyenesen lecsapott pengével. N ya­ka karcsú, kiszélesedő kúpos köpű- vel. A köpűben a nyél rögzítésére szolgáló egyik szegecs még megfi­gyelhető. Fő m éretek: teljes hossz: 456 mm, pengeszélesség: 60 mm. M N M . L tsz.: 57.7371

74 Lándzsacsúcs KözépkorT ö rt hegyű, gerincéles levél alakú pengéje durván hajtott kúpos kö- pűbe megy át. Fő m éretek: teljes hossz: 327 mm, pengeszélesség: 38 mm. M N M . L tsz.: 56.5974

75 Lándzsacsúcs X V II. század Sekély gerincéles, lándzsacsúcs, le­vél alakú pengével. Nyakán lapos gyűrűvel, sokszögletű, majd henge­ressé váló, kúpos köpűvel készült. Fő méretek: teljes hossz: 335 mm, pengeszélesség: 30 mm. M N M . L tsz.: 53.912

76 Puska 1597Kanócos és keréklakatos szerkezeti rendszerrel, sima furatú, nyolc­szögletes, célgömbbel és irányzék- kal szerelt, vastag falú csővel. A cső gerincén N ürnbergben 1597 körül beütött rák, alatta sisakos fej- jegy látható. Rendkívül finoman kidolgozott, nagym éretű lakatleme­zén a suhli jegyek megismétlődnek. Serpenyőjén rugós fedőt találunk. Kerékszerkezete borítékban m űkö­dik. Torkolat alatt kezdődő, csont­betétekkel kirakott barna faágyaza­ta két oldalán faragott, illetve vé­sett és feketített, volutás díszű, 100 mm hosszú betétlemezek vannak. Töltővesszője elveszett. Tusája rö­vid, kétoldalt szögletes. A tusatal- pon címerpajzs alakú csontbetétben 1597-es évszám olvasható. Fő mé­

retek: teljes hossz: 1457 mm, cső­hossz: 1105 mm, úrméret: 17 mm. M NM . Ltsz.: 56.5411

77 Puska X V II. század közepe Keréklakatos szerkezeti rendszer­rel, sima furatú, nyolcszögletes, ékelt irányzékkal szerelt csővel. Célgömbje elveszett. A csőgerincen a Tysklandban 1630— 1670 között működő m a x i m i l i a n w e n g e r mes­ter neve, a lakatlemezén növények és indák között egy négylevelű ló­herére emlékeztető mesterjegy lát­ható. A lakatlemez fő m otívum ­anyaga egy menekülő szarvas. A zárt borítékú kerék tengelyét ko­szorú övezi. A sárkány — kakas — vésetei között egy tekergő sárkány tűnik elő. Elsütőberendezése gyorsí­tá s . Vasból kidolgozott sátorvasa ujjtámaszos. Torkolat alatt kezdődő, barna faágyazatát elöl szarulemez zárja. Hasáb alakú tusája bal szemre készült. Az arctámaszt menekülő rókák díszítik. A golyótartó tusaüre- get egyszerű lemez fedi. A tusatal- pat szarulemez borítja. Fő méretek: teljes hossz: 1310 mcsőhossz: 1007 mm, űrm éret: 15 mm. M N M . L tsz.: 56.5271

78 Puska 1680 körülKeréklakatos szerkezeti rendszerrel, huzagolt, nyolcszögletes, ékelt, réz célgömbbel, állítható vas irányzék­kal szerelt csővel. A csőgerincen h e -

i n r i c h r e i m e r , az 1675-1680 között Kropszéban működő mester neve és baltás embert formáló bélyege lát­ható. Vésett lakatlemezén a kerékfe­dő mellett templom, míg a kerékfe­dőn a kerék tengelyét övezve nö­vénykoszorú motívum tűnik elő. Gazdagon vésett sárkányfejét felül egy tengeri szörny, nyakán egy tu li­pánt lenyelő sárkányfej díszíti. A la­katrugó borításán a fő motívum egy groteszk fej. Elsütőberendezése gyorsítós, nagyméretű sátorvasa ujj­támaszos. Torkolat alatt kezdődő, barna faágyazatát elöl szarulemez zárja le. Töltővesszője hiányzik. Rövid, gombban végződő, hasáb alakú tusája bal szemre kidolgozott. Golyótartó tusaüregén szarulemezes fedő van. Fő méretek: teljes hossz: 1160 mm, csőhossz: 863 mm, ű r­méret: 13 mm. M NM . Ltsz.:56.5340

79 Puska 1720 körül Keréklakatos szerkezeti rendszerrel, huzagolt, nyolcszögletes, réz célgömb­bel szerelt csővel. Irányzéka elve­szett. A csőgerincen i. b e r p a c h e r

i n L in z mesternév, illetve m űködé­si terület, lakatlemezén, a kerék­tengely alatt, MICHEL RINSPACHER I

s t ö r z i n g (Stössing), az 1720 körül működő mester felirata látható. Elsü­tőberendezése gyorsítós. Bronzból öntött sátorvasa ujj támaszos. Torko­lat alatt kezdődő, barna faágyazatát elöl rézlemez zárja le. Három réz töl- tővesszőtartó hüvelyében rézkupakos töltővessző van. Rövid ágyazata hasáb alakú, profilált peremű rézlemezekkel, csontszalagokkal, gyöngyház virágok­kal, a tusa bal oldala, szalagok között, egy gyöngyház címerpajzzsal bera­kott. A tusaüreg fedőlemezét rézlemez borítja, amelynek áttöretében csont­szalagok és gyöngyház virágok ékes­kednek. Bronz tusatalpát lemez fedi. Fő méretek: teljes hossz: 1055 mm. csőhossz: 765 mm, űrm éret: 16 mm. M N M . Ltsz.: 56.5300

80 Puskapár 1696 Keréklakatos szerkezeti rendszerrel, huzagolt, nyolcszögletes, vasból ki­dolgozott, ékelt, lemezes vas irányzék­kal. A csőgerincen a C h r i s t i a n k o p p -

l e r LiNTZ 1696 felirat a mester nevét, illetve működési területét jelöli. La­katlemezén rendkívül díszes vésetek között margaréták, tulipánmotívu­mok, növények, indák sokasága, roha­nó farkaskutyák, menekülő vadkan, a lakatlemez sarkán IM , Türingiában 1635 körül beütött mesterjegy látható. Áttört, gazdagon vésett sárkánya nagy fogú, tá to tt szájú, halfarokban végződő sárkánymotívum. A lakat­lemezhez hasonlóan a rugóház bo­rítását is teljesen kitöltik a vésetek. Elsütőrendszere gyorsítós, elsütö- billentyűje levélformára kiképzett. Nagym éretű ujjtámaszos sátorvasa a tusatalp irányában villásan kiala­kított. Torkolat alatt kezdődő, bar­na faágyazatát elöl csontszalagokkal berakott szarulemez zárja le. Töltő­vesszője elveszett. Faragott, rövid, vasgombos, hasáb alakú tusájának keskeny golyótartó üregét szaru- és csontlemezek díszítik. Fő méretek: teljes hossz: 1018 mm, csőhossz 738 mm, űrm éret: 14 mm. M NM . Ltsz. : 56.5341. 1-2

258

81 Puska X V II. század Keréklakatos szerkezeti rendszer­rel, huzagolt, sokszögletes, majd hengeressé váló, végén nyolcszög­letesen lezárt, ékelt célgömbbel és irányzékkal szerelt csövei, belső fekvésű kerékkel, a kerékfedő leme­zen elkeskenyedő, szív alakú áttö­réssel. Sárkánya kagylósan kidolgo­zott. A sárkány pofalemezeit a sár­kányábrázolásokról ism ert fogak díszítik. E lsütőrendszere gyorsítós. Újabb eredetű vas sátorvassal. Elő- agya nincs, tusája hasáb alakú. A csőfarnyúlvány a tusatalpig fut. A golyótartó tusaüreget egyszerű rugós lemez fedi. T usatalpát szaru­lemez borítja. Fő m éretek: teljes hossz: 1084 mm, csőhossz: 828 mm, űrm éret: 15 mm. M N M . L tsz.: 56.5275

82 Lőportartó XVI. század vége Fából esztergályozott testtel. Hátsó része faragott, gyűrűkkel élénkített, a középső felület peremén holdsar­lóra emlékeztető motívumok sora­koznak. Középen ún. iránytűjelzés, illetve imitáció. Dom ború előlapját gyűrűk tagolják. A szélső gyűrűk köze egymásba fonódó levélmotívu­mokkal plasztikusan faragott koszo­rúra emlékeztetnek. A következő mezőben indák, növények, virágok láthatók szimmetrikus elhelyezés­ben. A közepén lévő, vésett felületű körökkel, nagyméretű rozettával és egy ún. ankersorm otívum m al gaz­dagított rézlemez egykoron az iránytű része volt. M a már csak az iránytű alaplemeze, egy faragott csontlemez m aradt meg. Felületét két egymás felé néző, valójában az iránytű középpontjára tekintő férfi­fej díszíti. Élén egymással összeérő, négyküllős kerékmotívumokkal ki­töltött rézpánt fut körbe. Kiöntője hengeres, egyszerű vaslemez rugó­val működő elzárócsapja profilált szélű. Fő m éretek: magasság: 145 mm, átm érő: 115 mm, kiöntőcsap- hossz: 30 mm. M N M . Ltsz.: 55.3710

83 Lőportartó X V II. század Úgynevezett felporzó, fából, fél­gömb alakú, esztergályozott gyűrűk­kel gazdagon díszített, végén kis gombbal lezárt testtel. Rugós vas ki­öntőcsapját két kisméretű füleccsel

látták el. Fő méretek: magasság: 135 mm, átmérő: 90 mm, kiöntőcsap- hossz: 45 mm. M NM . Ltsz.: 53.1180

84 Sörétöntő forma XV II. század Egyik fele bronz, tizenegy 8 mm-es sörét öntésére szolgált. Kissé kúpo­sán kidolgozott beöntőnyílással, egy közös csatornával, a négy sarkon il­lesztőtüskékkel készült. A hátolda­lán található kisméretű fülecs a fogó számára szolgált. Fő méretek: teljes hossz: 60 mm, szélesség: 27 mm. M N M . L tsz.: 57.7166

85 Golyóöntő forma XV II. század Két részét bronzból öntötték. Öt14 mm-es hengeres golyó öntésére szolgált. Az egyiken négy aklaszög, a másikon négy illesztőnyílás van. Beöntőnyílása tölcsér alakúra kikép­zett, egy közös csatornával. Formája megközelítőleg négyszögletes. Két négyszögletes füleccsel látták el. Fő méretek: teljes hossz: 61 mm, szé­lesség: 48—51 mm. M N M . Ltsz.: 74.9693

86 Lőpor- és golyótartóX V II. század

Csinkapuskához, lekerekített végű, hengeres alakú, egész felületén apró U alakú rézhuzalokkal díszített fa­testtel. Az U-motívumok mindegyi­két négy-négy rézszeg díszíti. Fe­néklemeze sárgaréz, karcolata stili­zált tulipánra emlékeztet. Szájnyílá­sát vésett rézlemez keretezi, amely egyben a golyótartó bőrzacskót is rögzíti a lőportartó testéhez. Réz ki­öntőcsapját gyűrűkkel erősítették meg. Faragott, baluszteres dugóval készült. Elzárószerkezetét belső ru ­gó működteti. Fogójának vége lapí­tott. Golyótartó bőrzacskója sallan- gos keretezésű. Fő méretek: magas­ság: 120 mm, szélesség: 75 mm, ki- öntőcsaphossz: 31 mm. M N M .Ltsz.: 53.1183

87 Tölténytartónak is nevezett töltéstartó X V II. század

Elöl félköríves, hátul lapos, oszlo­pos testtel. Reneszánsz ízlésben fa­ragott, kötélmotívumos keretelésű, áttört előlapján indadíszes csontbe­tétek láthatók. Hajtogatott fenékré­sze kiszélesedik, durván kidolgozott, hátoldalára három felkötőfülecset helyeztek. Középső része halbőrrel

259

bevont. Gombnyomásra működő fe­dőlemezét belső rugóval látták el. Belül rézlemezzel fedett ötfuratú betét található. Fő méretek: magas­ság: 130 mm, fenékhossz: 90 mm. MNM. Ltsz.: 56.5816

88 Tölténytartónak is nevezett töltéstartó X V II. század

Csontszalagokkal, rozettákkal gaz­dagon díszített, elöl félköríves, há­tul lapos, oszlopos fatesttel. A m otí­vumok sorát a két szélen fonatos dí­szek vezetik be, ezt követően a ro- zetták és a fonatos díszek egymást váltják. Kiszélesedő fenéklemezét szegecsekkel erősítették fel. Kétol­dalt egy-egy tartógyűrű található rajta. Fedőlemezének alsó része csipkézett. Gombnyomásra működő kupakja belső rugó hatására felpat­tan. Belül ötfuratú fabetéte van. Fe­ketített fa hátsó lapját csontszalagok keretezik, illetve sarkát átlósan át­szelik. Alul és fölül egy-egy rozetta díszíti. Fő méretek: magasság: 120 mm, fenékhossz: 70 mm. MNM. Ltsz.: 56.5815

89 Nyílvessző XV. század Számszeríjhoz, rombusz kereszt­metszetű heggyel, durván hajtoga­tott kúpos köpűvel. Tölgyfából ki­dolgozott vesszőjén mindkét vezető­szárny ép. Fő méretek: teljes hossz: 380 mm, 361 mm, csúcshossz: 80 mm,85 mm, átmérő: 18 mm, 16 mm. MNM. Ltsz.: 57.6235. 1-2

90 Nyílhegy XV. századVasból számszeríjhoz, szakállas ki­vitelben készült. A szakáll ágai a köpű alá nyúlnak. A penge egyik ol­dalán beütött emberfőt ábrázoló jegy látható. Fő méretek: teljes hossz: 96 mm, szélesség: 61 mm. MNM. Ltsz.: 53.581

91 Nyílhegy XIV—XV. század Vasból, szakállas kivitelben. Az egyik szakáll vége törött. Csavart nyakkal, hosszú, kúpos köpűvel ké­szült. Fő méretek: teljes hossz: 117 mm, szakállszélesség: 45 mm. MNM. Ltsz.: 54.2083

92 Nyílhegy XV. századVasból, számszeríjhoz, szakállas ki­vitelben készült, szakállai a kúpos köpű alá érnek. Fő méretek: teljes

hossz: 104 mm, szélesség: 58 mm. M N M . Ltsz.: 53.557

93 N yílhegy XV. század Számszeríjhoz villás kivitelben. Ge­rincélesre kidolgozott villák rövid kúpos köpűvel készültek. Fő m ére­tek: teljes hossz: 91 mm, szélesség:45 mm. M N M . Ltsz.: 58.7695

94 N yílhegy XIV—XV. század Kézi íjhoz, vasból, széles levél ala­kú, egyik oldalt gerincéles, rongált heggyel. Rövid kúpos köpűje törött. Fő méretek: teljes hossz: 107 mm, szélesség: 33 mm. M N M . L tsz.: 57.6014

95 N yílhegy XIV. század Számszeríjhoz vasból, villás kivitel­ben. Gerincéles pengével, rövid kú­pos köpűvel. Fő méretek: teljes hossz: 98 mm, szélesség: 44 mm. M N M . Ltsz.: 57.7356

96 N yílhegy XV. század Számszeríjhoz, szakállas kivitelben, erőteljes gerincéles pengével, rövid hengeres köpűvel készült. A szakáll két ága a köpű alá nyúlik. Fő mére­tek: teljes hossz: 120 mm, széles­ség: 60 mm. M N M . L tsz.: 53.573

97 N yílhegy XV. századVasból, számszeríjhoz, szakállas ki­vitelben készült. A penge két olda­lát enyhe gerincéllel képezték ki. Szakállainak vége ívelt. A szakáll- ágak a kúpos rövid köpű alá nyúl­nak. Fő méretek: teljes hossz: 111 mm, szélesség: 61 mm. M N M . L tsz .: 53.568

98 Lőportartó X V II. század ívelt, lapos szarutesttel, m indkét ol­dalán egyszerű, kézzel faragott le­vél- és állatmotívumokkal. Külső oldalán fegyvertrófea mellett, egy nagy tulipánmotívum alatt GR m o­nogram, míg lejjebb EF látható. A túloldalát egy szarvas, mögötte négyszirmú virágok díszítik. M ind­két oldalán szív alakú lezáródású, kereszt alakú alaplemezre keréklaka­tos puskát működtető vaskulcsot szereltek. Az alaplemez szív alakú kiképzése tömör és áttört formában váltakozik. Alul 1678-as évszám ol­vasható. Fenéklemeze vas. Osztott mezőkre tagolt, rövid, kissé balusz-

teres, gyűrűs kiöntőcsappal, makkos lezárású elzárószeleppel, ívben haj­tott, harántcsíkosan díszített rugó­val készült. Fő méretek: magasság: 172 mm, fenékhossz: 62 mm, kiön- tőcsaphossz: 25 mm. M N M . Ltsz.: 59.7907

99 Lőportartó X V III. századÚgynevezett felporzó, zergekampó- ból, hengeres, végén kissé ellapított, visszakunkorodó testtel, amelynek egyik oldalára profilált vasnyúl­vánnyal díszített, keréklakatot m ű­ködtető felhúzókulcsot szereltek. Torkolatát rézkupak fedi. Recézett gyűrűkkel tagolt, rövid réz kiöntő­csappal készült. Fadugója acéltüské­ben végződik. Fő méretek: teljes hossz: 170 mm, átmérő: 27 mm, ki- öntőcsaphossz: 22 mm. M N M .Ltsz.: 58.7522

100 Lőportartó X V III. század Úgynevezett felporzó, zergekampó- ból, kissé nyomott, végén visszakun­korodó testtel, amelynek mindkét ol­dalára finoman kidolgozott, profilált, vasnyúlványokkal díszített, keréklaka­tot működtető kulcsot szereltek. T o r­kolatát ovális rézkupak fedi. Kúpos kiöntőcsapjának oldalán egyszerű ru­góval működő elzárószelep van. Külső oldalára recézett felületű csiholóacélt helyeztek. Fő méretek: teljes hossz:170 mm, átmérő: 37 mm, kiöntőcsap- hossz: 35 mm. M N M . L tsz .: 55.3699

101 Lőportartó X V III. század Úgynevezett felporzó, zergekampó- ból. Hengeres, végén visszahajló test­tel, amelynek mindkét oldalára dur­ván kidolgozott, keréklakatos puskát működtető kulcsot szereltek. Torkola­ti részét apró körökkel és függőleges vonalkákkal díszített rézgyűrű erősíti. Menetes végű, gyermekcuclira emlé­keztető kiöntőcsapja szaru. Elzáró­szerkezet nélkül. Fő méretek: magas­ság : 225 mm, átm érő: 30 mm, kiöntő- csaphossz: 42 mm. M NM . Ltsz.: 59.7905

102 Lőportartó X V III. század Úgynevezett felporzó, zergekampó- ból, kissé nyomott, végén vissza­kunkorodó testtel, amelynek m ind­két oldalára finoman kidolgozott, profilált vasnyúlványokkal díszített, két-két keréklakatot működtető kul­

csot szereltek. Torkolatát ovális, al­só részét csipkézett, újabb eredetű rézkupak fedi. Végén elzáróablakkal készült. Fő méretek: teljes hossz: 137 mm, átmérő: 31 mm. M NM . L tsz.: 54.1676

103 Topor XV II. század vége Lőberendezéses fejsze, keréklakatos szerkezeti rendszerrel. Sima furatú, hengeres csövén csillagmotívumok láthatók. Lakatlemeze díszítés nélküli. A kissé felugró hegyű, ferdén levágott élű balta az ágyazat fölé nyúlik. Oldal­lapját keresztcsatornák barázdálják. Mesterjegye nem azonosítható. Barna faágyazatán egyszerű, hosszú csontle­mezek vannak. Nyomott félgömb ala­kú, csontlemezes berakású, gerezdek markolatgombban végződik. Alsó ré­szén kör alakú csontgyűrűn egy ba­bérkoszorús férfifej tűnik elő. Fő mé­retek: teljes hossz: 590 mm, csőhossz: 236 mm, űrméret: 15 mm. M NM . L tsz .: 54.2504

104 Topor XV II. század Lőberendezéses fokosbalta, kovás szerkezeti rendszerrel. Sima furatú. hengeres, gyűrűkkel tagolt csővel, vé­sett lakatlemezzel, gombos elsütőbil­lentyűvel látták el. Fokosa négyszög keresztmetszetű fokkal, kétszeresen hajlított négyszögletes csákánnyal ké­szült. Oldalán virágok, tulipánok, a fok alsó részén H. W. S. betűk látha­tók. Egy újabb eredetű réz csőrögzítö pánt is található rajta. Torkolat alatt kezdődő, barna faágyazata az első ré­szen díszítés nélküli, hátul csontleme­zek, korongok, volutás csontszalagok és gyöngyház lemezek töltik ki. Csont­lezárása harántcsíkosan faragott. Fc méretek: teljes hossz: 887 mm, cső­hossz: 582 mm, űrméret: 14 mm. M NM . Ltsz.: 54.2503

105 Topor X V III. század Lőberendezéses fokosbalta, kovás szerkezeti rendszerrel. Sima furatu. hengeres, fari részén metszett, rokokc ízlésben vésett csővel készült. Lakat- és bronzból kidolgozott sátorlemeze: haditrófeák díszítik. Sátorvasa bronz. Foka köríves, profilált négyszögletű. Torkolat alatt kezdődő, barna faágya­zata elöl díszítés nélküli. Két réz töltő- vesszőtartó hüvellyel is ellátták. Réz­kupakkal lezárt, barna fanyele a háts. részén kissé aláhajlik, kétoldalt fona-

260

tos. A gerincen indákkal és növé­nyekkel borított vaslemez fut végig. Fő méretek: teljes hossz: 595 mm, csőhossz: 338 mm, űrm éret: 15 mm. M N M . L tsz .: 54.2505

106 Topor XIX. század második feleLőberendezéses balta, kovás szer­kezetből átalakított csappantyús szerkezeti rendszerrel. Sima furatú, díszítés nélküli nyolcszögletes cső­vel, vas csőrögzítő pánttal, sima la­katlemezzel és sátorvassal készült. A balta aláhajló része háromszög alakú. Hullámdíszes oldalán akasz­tóhorog található. Négyszögletes fokának sarkain kiugró tüskék van­nak. A fok és az él között kétoldalt rézlemez betétek díszítik. Barna fa­nyelének végét vasgyűrű zárja. Fő m éretek: teljes hossz: 655 mm, csőhossz: 390 mm, űrm éret:12 mm. M NM . Ltsz.: 54.2506

107 Puska XVII. századKatonai karabély, keréklakatos szer­kezeti rendszerrel, sima furatú, nyolc­szögletes, célgömbbel szerelt csővel. Díszítés nélküli lakatlemezén C. N. M. mesternév és három királyfej, a lakat előtt rózsabélyeg látható. Ujjtá- maszos, baluszteresen kidolgozott, többszörösen tagolt kengyelrészén ki­szélesedő, csónakos sátorvassal. T o r­kolat alatt kezdődő, barna faágyazatát elöl vaslemez zárja le. A profilált pere­mű csőkapcsokat vas alátétekkel látták el. Töltővesszője és lapos tusájának keretlemeze elveszett. Fő méretek: teljes hossz: 1140 mm, csőhossz: 813mm, űrm éret: 16 mm. M NM . Ltsz.: 56.5316

108 Puska XVII. század második feleKatonai karabély, keréklakatos szer­kezeti rendszerrel, sima furatú, hen­geres, majd szögletessé váló, ékelt, hasított célgömbbel szerelt csővel. Irányzéka elveszett. Nagyméretű la­katlemeze és erőteljes sátorvasának kengyelrésze egyszerű vaslemez. Torkolat alatt kezdődő, barna fa­ágyazatán elöl szíjkarika van. Réz- kupakos fa töltővesszővel készült. Kicsi, ellaposodó tusáján kannelíro- zott felületű fémgyűrű, a tusatalpon rozetta látható. Fő méretek: teljes hossz: 1088 mm, csőhossz: 750 mm, űrm éret: 16 mm. M N M .Ltsz.: 56.5318

109 Puska X V II. század második fele Katonai karabély, keréklakatos szer­kezeti rendszerrel, sima furatú, hen­geres, majd szögletessé váló, horgony­jegyes csővel. Irányzéka elveszett. La­katlemeze díszítés nélküli. Egyszerű vas sátorvassal látták el. Torkolat alatt kezdődő, barna faágyazata gyengén faragott. Lapos, ívben aláhajló, rövid tusája vas tusaborító gyűrűvel készült. Fö méretek: teljes hossz: 1035 mm, csőhossz: 708 mm, űrméret: 16 mm. M N M . Ltsz.: 56.5317

110 Puska XVII. század második feleKatonai karabély, keréklakatos szer­kezeti rendszerrel, sima furatú, hen­geres, célgömbbel és irányzékkal sze­relt csővel. A csövön EK, 1650-1680 között Nürnbergben beütött bélyeg látható. Egyszerű, hátul fekvő, a ken­gyelrészen teknősödő vas sátorvassal készült. Torkolat alatt kezdődő, barna faágyazata elöl vasverettel erősített. Vas talplemezzel borított tusája erő­teljesen ellaposodik. Fő méretek: tel­jes hossz: 1015 mm, csőhossz:674 mm, űrméret: 15 mm. M NM . Ltsz.: 56.4893

111 Csobolyó X VII. század Golyó alakú, úti vascsobolyó egyik ol­dalán tölcsérszerű mélyedéssel, két fü- lecsben vaslánccal és egy peremes fo­góval. Hullámvonalas díszítésű felüle­tét harántcsíkos sávok között rene­szánsz levélindás motívumok díszítik. Belseje két részre osztott. Két beépí­tett, tölcsér alakú parázstartóval ké­szült. Fő méretek: átmérő: 340x370 mm. M NM . L tsz .: 62.8343

112 Puska 1640 körül Keréklakatos szerkezeti rendszerrel, sima furatú, nyolcszögletes, célgömb­bel, ékelt irányzékkal szerelt csővel, erőteljesen megnyúló csőfarnyúlvány- nyal. A csőgerincen 1640 körül be­ütött PL és egy koronás jegy látható. Lakatlemezén kívül fekvő rugórend­szer van. Kereke borítékban mozog. Ujjtámaszos sátorvasa nagyméretű. Torkolat alatt kezdődő, barna faágya­zatát elöl rézlemez zárja le. Az ágyazat két oldalán hossznégyszög alakú, vé­gükön legömbölyített, vésett felületű rézlemezek, S alakú rézszalagok és ap­ró rézszegecsek sorakoznak. Ugyanez a díszítési mód ismétlődik a tusa alsó részén, ahol a hossznégyszögű lemeze­

ket jobbára korong alakok váltják föl. A sátorlemezen a motívumanyag egy részét az ágyazatról már ismert hullá­mos rézszalagok és szegecsfejek képe­zik, de a díszítmények között, csepp alakú lemezeken, két egymás felé né­ző, ülő helyzetű, lángot lövellő sár­kány is megfigyelhető. Középen, ová­lis lemezen kiterjesztett szárnyú ma­dár, feltételezhetően sas tűnik elő. Az ágyazat bal oldalát virágok, gránátal­mák, illetve tagolt rombuszalakok dí­szítik. A csőfarnyúlvány két oldalán vésett felületű, dús rézborítás húzó­dik hátra a rövidre szabott tusa irá­nyába. A tusa jobb oldalán az elő- agy motívumanyaga újra megjele­nik. A fő díszítőelem itt egy ovális lemezbe helyezett, lángot lövellő sárkány. A tusa bal oldalán ovális lemezben egy emberfej. A tusatalp alsó, megnyúlt részét növénymintás, réz talplemez borítja. Fő méretek: teljes hossz: 1520 mm, csőhossz: 1154 mm, űrm éret: 17 mm. M NM . Ltsz.: 56.5412

113 Puskapár XV II. század Keréklakatos szerkezeti rendszerrel, huzagolt, nyolcszögletes, ékelt réz cél­gömbbel, állítható irányzékkal szerelt csővel. A csőgerincen t i t r i c h h u s z -

h a u e r i n o l m i t z felirat a XVII. szá­zadban működő mester nevét, illetve működési területét jelöli. Vésett lakat­lemezén a hátteret dombokkal, az elő­teret fákkal, őzzel és szarvassal, ülő kutyával díszítették. A keréktengely környékén egy ülő nőalak, majd mel­lette egy kutya hátán ülő szárnyas gyermekalak tűnik elő. A növények és indák a lakat egész felületét kitöltik, átterjednek a sárkány oldalára, ahol egy botot tartó, csaknem mezítelen keblű nőt öveznek. A rugóház fedőle­mezét egy ülő vadászkutya és egy va­dászkürtöt fújó férfi alakja tölti ki. A lakatlemezhez hasonlóan igen díszes az áttört, vésett, sárgarézből öntött sá­torlemez is. Az aprólékosan kidolgo­zott vadászjelenetben egy menekülő őzet, rohanó kutyát, pisztolyokkal és puskákkal felfegyverzett lovas va­dászt, a háttérben egy oldalán spádé- val díszített franciás hajviseletű főurat és egy úri dámát figyelhetünk meg. Elsütőberendezése gyorsítós. Az ön­tött bronz sátorvas felületén ujjtáma­szos, barokkos ízlésű kagylókkal öve­zett groteszk fej van. Torkolat alatt

kezdődő, barna faágyazatát elöl szaru­lemez zárja le. Három, sokszögletűre kidolgozott töltővesszőtartó hüvelye bronz. Rövid tusája hasáb alakú. A tu- saüreget egy rugós rendszerű, faragott felületű, rézlemezekkel díszített fedél borítja. Fő méretek: teljes hossz: 1100 mm, csőhossz: 795 mm, űrm é­ret: 14 mm. M N M . Ltsz.:56.5279.1-2

114 Puskapár X V II. század vége Keréklakatos szerkezeti rendszerrel, huzagolt, nyolcszögletes, ékelt réz cél­gömbbel, többszörösen állítható, le­mezes irányzékkal szerelt csővel. A csőgerincen arannyal étetve a Salz­burgban 1680-1725 között működő C a s p a r z e l n e r mester neve, vésett la­katlemezén vadász-, illetve szerelmi jelenetek láthatók. Az állatok sorát egy üvöltő kutya és egy leterített vadkan vezeti be. Ezt követi három kutya, gyermekek, köztük íjjal Diana és Ámor nyílvesszővel. A sárkány vésett növényei között alig láthatóan ülő nő figyelhető meg. Áttört sátorlemeze bronz. Az indák és levelek között egy menekülő vadkan és két vadászkutya tűnik elő. Elsütőberendezése gyorsí- tós. Bronz sátorvasa ujjtámaszos, a kengyel és a kengyel előtti felületek vésettek. Torkolat alatt kezdődő, bar­na faágyazatát elöl fehér csontszalag betétes szarulemez zárja le. Hasonlóan kidolgozott a töltővessző kupakja is. Három vésett felületű réz töltővessző­tartó hüvellyel készült. Vasgombos, rövid tusája faragott. A tusa gerince rézlemezekkel díszített. Golyótartó üregét egy berakott, bordázott lemez fedi. A tusatalpat, a szabványtól elté­rően, vésett felületű rézlemez borítja. Fő méretek: teljes hossz: 1105 mm, csőhossz: 830 mm, űrméret: 16 mm. M NM . Ltsz.: 56.5284.1-2

115 P u sk a 1695 körülKovás szerkezeti rendszerrel, automa­tikus töltőberendezéssel, sima furatú, hengeres, majd nyolcszögletessé váló, célgömbbel, illetve hasított irányzék­kal szerelt csővel. A csőgerincen f r a n .

b e r s e l l i b o l o g n e s e i n r ó m a felirat az 1695 körül működő mester nevét és működési területét jelöli. Lakatlemeze gazdagon vésett. A véseteket egy ha­ditrófea vezeti be, majd a mester fel­irata megismétlődik. A sárkány olda­lát és az acélrugó fedőlemezét indák,

növények, bújtatott sárkányfejek dí­szítik. A sátorlemez oldalán lévő karos felhúzószerkezet és a töltőkamra pus­kaporral, illetve golyóval megtöltve a kakasszerkezetet felhúzza és a serpe­nyőt az acéllappal lezárja. A puska- por- és golyóellátás a tusába fúrt csa­tornán keresztül történik. Csőfarnyúl- vány vésetei között sárkányfej látható. A mandula alakú sátorvas kengyelén indák, hullámvonalas díszek között a sárkányfej ismét megjelenik. Csöve le­csavarható. Ágyazata törött, tusája la­pos. A tusa nyitható vas talplemeze a golyótartó üreget fedi. Fő méretek: teljes hossz: 1325 mm, csőhossz: 855 mm, űrm éret: 14 mm. M NM . Ltsz.: 56.5757

116 PuskaX V III. század második fele

Kovás szerkezeti rendszerrel, három rövidebb, szögletesre kidolgozott, egy hosszú, hengeres, majd szögletessé váló, sima furatú csővel, minden csö­vön serpenyővel és acéllal. Jobboldalt a lakatlemezt indák, növények, címer­pajzs díszíti. Sátorvasa réz. A kengyel előtti rögzítő elmozdításával a fegyver négy lövés leadására vált alkalmassá. Bronz sátorlemezén indák, növények és egy madár látható. Rövid ágyazatán két szíjkengyel, egy töltővesszőtartó hüvely található. Réz talplemeze dí­szítés nélküli. Fő méretek: teljes hossz: 1462 mm, csőhossz: 1060 mm, űrméret: 13 mm. M NM . Ltsz.: 56.5797

117 Puska X V III. század közepe Kovás szerkezeti rendszerrel, automa­tikus töltőberendezéssel, ágyazat nél­küli, feketített, huzagolt, nyolcszögle­tes, ékelt réz célgömbbel szerelt cső­vel. A csőfart, illetve a csőfarnyúl- ványt ezüstszalagok, virágok, szarvas, egy lóháton ülő nő és egy álló ember­alak díszíti. A sátorlemez oldalán elhe­lyezett töltőkar elforgatásával a lőpor és a golyó a töltőkamrába került, és a fegyver automatikusan felhúzódott, a gyújtóserpenyő lezárult. A bronzból öntött sátorvas kengyele vésett. Növé­nyek és indák között ovális mezőbe helyezett mellkép látható. A recézett tusanyakat állatfejnek alakították ki. Tusája arctámaszos, a tusaüreget ru­gós, díszítés nélküli fedőlemez zárja. Bronzból öntött talplemezének gerin­cét vésett indák és növények között

egy groteszk fej és egy ülő szarvas dí­szíti. Fő méretek: teljes hossz: 1045 mm, csőhossz: 613 mm, űrm éret: 11 mm. M N M . Ltsz.: 56.5758

118 Puska X V III. század vége Kovás szerkezeti rendszerrel, négy rö­vid, szögletesre kidolgozott, A-tól D- ig jelzett csővel, minden csövön serpe­nyővel és acéllal. A lakatlemezen gaz­dagon maratott, illetve metszett vése- tek, indák és levelek között alig látható címerpajzs van. Barna faágyazata fara­gott, tusája arctámaszos. Bronzból ön­tött, vésett talplemezzel készült. Go­lyótartó tusaüregének fedőlemeze el­veszett. Fő méretek: teljes hossz: 545 mm, csőhossz: 140 mm, űrm éret: 13 mm. M N M . Ltsz.: 56.5759

119 Puska X V III. század közepe Kovás szerkezeti rendszerrel, sima fu­ratú, hengeres, majd bordássá váló, irányzékkal szerelt csővel, nyolc töltet befogadására alkalmas forgódobos tárral. A cső mögött elzárható felporzó található serpenyőkkel. Egyszerűen vésett lakatlemezének acélját hosszú karon a csőfalra illesztették. Bronz sá­torvasa újabb eredetű. Rövid, fara­gott, barna faágyazata finoman kidol­gozott. Arctámaszos, öntött, vésett fe­lületű tusáját bronz talplemez borítja. Fő méretek: teljes hossz: 735 mm, csőhossz: 305 mm, űrm éret: 12 mm. M NM . L tsz .: 56.5760

120 TrombonkarabélyX V III. század második fele

Kovás szerkezeti rendszerrel, henge­res, célzósínes, réz célgömbbel szerelt csővel. A csőgerincen 1850 körül Bécsben beütött m a y e r mesternév fi­gyelhető meg. Kisméretű lakat- és profilált peremű sátorlemeze díszítés nélküli. Ujjtámaszos fa sátorlemeze rézlemezzel erősített. Torkolat alatt kezdődő, barna faágyazatát két réz töl­tővesszőtartó hüvellyel, egy réz szíj­kengyellel és vas felerősítő csavarral látták el. A fonatos díszű tusanyak ge­rincén kitöltetlen címerpajzs tűnik fel. Arctámaszos tusáját réz talplemez borítja. Fő méretek: teljes hossz: 932 mm, csőhossz: 573 mm, torkolatátmé­rő: 45 mm. M N M . Ltsz.: 58.7534

121 Puska X V III. század első fele Kovás szerkezeti rendszerrel, hátul­töltő, huzagolt, nyolcszögletes, ékelt

262

célgömbbel és irányzékkal szerelt cső­vel. A csőgerincen l e o p o l d s h a c h n e r

i n s p r u g felirat, a X V III. század első felében működő mester neve, műkö­dési területe, illetve ágaskodó sár­kánnyal díszített, LS monogramos bé­lyege látható. Lakatlemezét egy vár előtt vállán puskát tartó vadász díszíti. Sátorlemeze barokkosán vésett rézle­mez, amelyen a fő motívumanyag kagylók között ülő kutya. A bronzból öntött sátorvas kengyele előtt két rög­zítőretesz található, amelynek össze­nyomásával a fegyver csöve lehajtha­tó. Torkolat alatt kezdődő, barna fa­ágyazatát elöl szarulemez zárja le. Há­rom réz töltővesszőtartó hüvelyben szarukupakos fa töltővessző van. Ágyazata, illetve tusája faragott, arctá- maszos. A golyótartó tusaüreget díszí­tés nélküli rugós lemez fedi. Bronzból öntött talplemeze a gerincrészen ba­rokkos ízlésben vésett. Fő méretek: teljes hossz: 1150 mm, csőhossz: 778 mm, űrm éret: 13 mm. M N M . Ltsz.: 56.5755

122 Trombonkarabély _ X V III. század

Úgynevezett nyeregpuska, kovás szer­kezeti rendszerrel, hengeres, gyűrűk­kel tagolt, majd szögletessé váló, be­ütött liliomos, állatalakos bélyegű cső­vel. Díszítés nélküli lakatlemezén c h i -

n e l l i mester neve olvasható. Sátorva­sa elveszett, profilált peremű sátorle­meze díszítés nélküli. Barna faágyaza­ta elöl sérült, egészében faragott, ba­rokkos ízlésben kidolgozott. Tusája elhajtható, rögzítőgombja a tusanya- kon van. Tusája egyszerű talplemezzel borított. A fegyver bal oldalán lévő akasztóhorog a nyereghez való erősí­tésre szolgált. Két fém töltővesszőtar­tó hüvellyel készült. Töltővesszője nincs. Fő méretek: teljes hossz: 862 mm, csőhossz: 510 mm, torkolatátmé­rő: 40 mm. M NM . Ltsz.: 58.7581

123 Puska 1609Keréklakatos szerkezeti rendszerrel, huzagolt, nyolcszögletes, réz cél­gömbbel, állítható, lemezes rézirány- zékkal szerelt csővel. A csőfar két ol­dalán pajzsalakban RR névbetűket ütöttek be. Lakatlemezét áttört rézle­mez borítja. Hálódíszes felületén kü­lönböző, többnyire halfarkú állatala­kok sorakoznak, amelyek között stili­zált sast, őzet, rókát, karvalyt és egy

kutyát különböztethetünk meg. Ke­rékrendszerét kiemelkedő fedőlemez zárja, lakatlemeze biztosítógombbal ellátott. Sátorvasa ujjtámaszos. T o r­kolat alatt kezdődő, barna faágyazata csontszalagokkal, korongokkal, rozet- tákkal, indákkal, növényekkel, növé­nyek közé helyezett groteszk fejekkel, rohanó rókával, medvével és vaddisz­nóval berakott. A díszítés különösen dús az ágyazat tusarészén. A sátorva­sat egy hóna alatt dobot tartó groteszk, hat groteszk fej, csontszalagok, fona­tok és növények ékesítik. Ugyanez a motívumsor megjelenik a sátorlemez térségében, ahol a fonatok közét egy groteszk emberalak tölti ki és a gro­teszk fejek sárkányfejekkel, csontsza­lagok közé bújtatott apró állatokkal - méhekkel, csigával, nyúllal - egészül­nek ki. Tovább gazdagodik a fegyver a tusa bal oldali részén, ahol a felületek csaknem minden egyes részét csontle­mez fedi, vagy berakás díszíti. A ko­rábbiakon túlmenően itt rohanó figu­rákat, sárkányokat ledöfő szárnyas groteszkeket, rókákat, kiterjesztett szárnyú szörnyeket figyelhetünk meg. De találunk a felületen dobot, lantot és egyéb hangszereket is. Különösen figyelmet érdemel a tusa gerince, ahol indák, illetőleg levelek és a már emlí­tett állatfigurák mellett szerényen el­helyezve tűnik fel az 1609-es évszám- a fegyver készítési ideje H N mes­ter névbetűivel. Ugyancsak rendkívül műves a tusa jobb oldali része. A tusa- talp csontlemezén lévő címerpajzs mellett fő motívumanyaga egy álló kecske SP monogrammal. A golyótar­tó tusaüreget rugós fedőlemez zárja. A fegyver kidolgozása egyértelműen mutatja, hogy az ékszerfegyverek ka­tegóriájába tartozott. Fő méretek: tel­jes hossz: 1142 mm, csőhossz: 864 mm, űrm éret: 14 mm. M N M . Ltsz.: 55.3752

124 Puskapár XV II. század közepe Keréklakatos szerkezeti rendszerrel, huzagolt, nyolcszögletes, ékelt cél­gömbbel, vasirányzékkal szerelt cső­vel. A cső gerincén f r a n z z e l n e r i n

S a l z b u r g , az 1650 körül működő mes­ter neve, működési területe és bélyege látható. Vésett felületű lakatlemeze rendkívül díszes, csatajelenetet ábrá­zol. A háttérben egy sátortábort, az előtérben egymásra tüzelő és karddal egymásra sújtó lovasokat ábrázolt a

mester. A serpenyő alatt a mester ne­ve, illetve működési területe ismét megjelenik. A sárkány oldallemeze a lakatlemezhez hasonlóan díszített. El­sütőberendezése gyorsítós. Ujjtáma­szos sátorvasa öntött bronz. Torkolat alatt kezdődő, barna faágyazata elöl szarulemezzel lezárt, csontszalagokkal berakott. Hasonlóan megmunkált a töltővessző kupakja is. Az ágyazat egész felületét csontlemezek, növé­nyek, rozetták, rohanó kutyák, illetve menekülő nyulak díszítik. Az ágyazat csontberakása a lakatlemez térségében gazdagodik. A sátorlemez bronz, vé­sett felületű áttört motívumanyagában címerpajzsba helyezett W. P. mono­gram van. A tusa jobb oldalán egy életéért küzdő vadkant láthatunk, szá­jában vadászkutyával. Tőle jobbra, il­letve balra csontvirágok, indák között lándzsás vadászok. A tusa gerincré­szén és jobb oldalán az üldöző kutyák, menekülő vadak több változatban is­mét megjelennek. Hasáb alakú, rövid tusájában a bordázott felületű tusa­üreget csontszalagokkal és szaruleme­zekkel díszített fedél zárja le. Fő mére­tek: teljes hossz: 1127 mm, csőhossz: 820 mm, űrm éret: 15 mm. M NM . Ltsz.: 55.3758.1-2

125 Puska XVII. század Keréklakatos szerkezeti rendszerrel, huzagolt, nyolcszögletes, ékelt réz cél­gömbbel és irányzékkal szerelt csővel. A csőgerincen pelikános mesterjegy látható. Vésett lakatlemezén növények között j o s e p h s c h w e d i n g r a z felirat a mester nevét, illetve működési terüle­tét jelöli. Sárkánya sérült, bronz sátor­vasa ujjtámaszos. Elsütőberendezése gyorsítós. Torkolat alatt kezdődő, barna faágyazata elöl megrongálódott. Három töltővesszőtartó hüvelyében nincs töltővessző. Az előagy két olda­lán csontszalagok, indák, indákból és csontgyűrűkből képzett növények, ro­hanó állatok vannak. A sátorlemez he­lyén, nagyméretű csontlemezen egy vadkannal viaskodó, lándzsát tartó, hosszú hajú, kalapos vadász hívja fel magára a figyelmet. Az ágyazat tusaré­szén, főleg a tusa bal oldalán a díszítő­motívumok gazdagodnak. A már em­lített csontszalagok, növények és álla­tok, újabb állatfajtákkal, címerpajzs- zsal, lándzsás lovas vadásszal, patás groteszk hátán ülő emberalakkal egé­szülnek ki. A golyótartó tusaüregét a

263

tusa jobb oldalán hossznégyszög ala­kú, rugósán működő, az ágyazathoz hasonlóan díszített fedél borítja. T u- satalpa bronzból készült. Fő méretek: teljes hossz: 1152 mm, csőhossz: 814 mm, űrm éret: 14 mm. M NM . L tsz .: 59.7967

126 Puska XVII. század Vadászkarabély ágyazata, eredetileg keréklakatos lőfegyver részére. M ind­két oldala csontszalagokkal, koron­gokkal, volutás díszekkel, rohanó ál­latalakokkal, négylevelű lóherére em­lékeztető gyöngyház betétekkel, a sá­torlemez helyén stilizált oroszlánnal ékesített. Tusája hasáb alakú. A tusa bal oldalán az állatok, csontfák, indák és levelek, volutás díszek, gyöngyház tulipánok egy tüzelő vadásszal egé­szülnek ki. Az ágyazat gerincén gro­teszk fejek, jobboldalt, a golyótartó tusaüreg borítékján makkot evő mó­kus, kiterjesztett szárnyú sas látható. Tusatalpát szarulemez zárja le. Fő mérete: teljes hossz: 950 mm. M NM . L tsz .: 56.5353

127 Puska X V III. század eleje Keréklakatos szerkezeti rendszerrel, huzagolt, nyolcszögletes, ékelt irány- zékkal és célgömbbel szerelt csővel. A csőgerincen j o h . g e o r g d i n c k l i n

h a l l felírás, az 1720-1735 között m ű­ködő mester neve, illetve működési te­rületét jelöli. Lakatlemeze, a golyótartó tusaüreg fedele és töltővesszője elve­szett. Ujjtámaszos, rózsamotívumos és liliomos öntött bronz sátorvasa a ken­gyelrészen kiszélesedik. Torkolat alatt kezdődő, barna faágyazatát elöl szaru­lemez zárja le. Az ágyazat két oldalán csontszalagok és indák, virágok, grá­nátalmák között apró madárkák, roha­nó állatok, kutyák, rókák, őzek és szar­vasok tűnnek fel. Rövid, hasáb alakú, vasgombos tusája bal oldalán virágok és indák között, nagy korongalakba he­lyezett sodronyos vassapkás és harci sisakos férfifej látható. A középső motí­vum egy városcímer. Az ágyazat jobb oldala faragott. A gerincen a csontle- mezek közét vésett indákkal és növé­nyekkel borított rézlemez betétek gaz­dagítják. A tusa alsó részén egy korong alakú mezőben, szakállas férfifejes me­dalion van. Tusatalpán rézlemez talál­ható.Fő méretek: teljes hossz: 1233 mm, csőhossz: 890 mm, űrméret:15 mm. M NM . Ltsz.: 56.5348

128 Puska 1600 körül Vadászkarabély, keréklakatos szerke­zeti rendszerrel, sima furatú, henge­res, bronz célgömbbel, illetve irány- zékkal szerelt csővel. A csőgerincen Augsburgban 1600 körül beütött, ágaskodó kecskére emlékeztető, b a

monogramos jegy található. Lakatle­mezén a mesterjegy megismétlődik. Rugóházának hídját áttört, vésett fe­lületű bronzlemez fedi, amelynek mo­tívumanyagában hat sárkányfej van. Sátorvasa összetett, ujjtámaszos része csapon kihajtható. Torkolat alatt kez­dődő, barna faágyazata gazdag díszíté­sű: a Bibliából vett jelenetben Noé bárkája, jobboldalt bárkába vonuló madarak, baloldalt négylábúak sora­koznak, A sátorlemez helyén a bal ol­dali részen is a szárnyasok láthatók, amelyek a rövid vasgombos, hasáb alakú tusán elhelyezett bárka felé igyekeznek. Ugyanitt feltűnik az Atyaisten és a bárka tövében Noé alakja. A tusa alsó részét lovak, ökrök, elefántok díszítik. A tusaüreg borító­lemezén párducot, oroszlánt és más négylábú állatokat figyelhetünk meg. Fő méretek: teljes hossz: 950 mm, csőhossz: 685 mm, űrméret: 13 mm. M NM . Ltsz.: 56.5310

129 Puska XV II. század Vadászkarabély, keréklakatos szerke­zeti rendszerrel, huzagolt, nyolcszögle­tes, célgömbbel szerelt csővel. Irányzé- ka és sátorvasa elveszett. A csőfaron a beütött mester jegyből i h olvasható ki. Lakatlemeze díszítés nélküli. Torkolat alatt kezdődő, barna faágyazata csont­szalagokkal, virágokkal, menekülő va­dakkal, stilizált szárnyas állatokkal, va­lamint gyöngyház rozettákkal díszített. A rövid, hasáb alakú, vasgombos tusa díszítése gazdagodik. A sátorlemez he­lyén egy szárnyas szörny, majd azt kö­vetően egy furulyázó groteszk, ülő és menekülő nyulak láthatók. A tusa bal oldali részét csontszalagokból, növé­nyekből képzett hat szörnnyel övezett stilizált címerpajzs ékesíti. A címer­pajzs közepében ovális, díszítés nélküli gyöngyház lemez tölti ki a központi teret. Golyótartó tusaüregét rugós le­mez fedi. Felületén az ágyazatról is­mert állatok, szörnyek, csontlemezek és gyöngyház betétek sorakoznak. Fő méretek: teljes hossz: 725 mm, cső­hossz: 495 mm, űrméret: 13 mm. M NM . Ltsz.: 56.3941

130 Puska XVII. század Vadászkarabély, keréklakatos szer­kezeti rendszerrel, sima furatú, nyolcszögletes, ékelt irányzékkal és célgömbbel szerelt csővel, a csőge­rincen b s monogrammal. Lakatle­meze díszítés nélküli, sárkánya visz- szacsapódó, egyszerű, sima kerékfe­dő lemezzel. Ujjtámaszos sátorvasa osztott, rövidíthető, illetve behajt­ható. Torkolat alatt kezdődő, barna faágyazatát csontlemezek, szalagok és indák gazdagon díszítik. Bal ol­dalán Noé bárkájába igyekvő szár­nyasok, jobboldalt elefántok, szar­vasmarhák, lovak, medvék, farka­sok, hiúzok, rókák, juhok, nyulak, majmok, menyétek, tevék, szarvasok tömege látható. Rövid tusájának ge­rince és két oldala az ágyazathoz ha­sonlóan megmunkált. A tusa bal olda­lán repülő madarak között feltűnik Noé bárkája és Noé kucsmás alakja. A bárka felett csontból képzett felhők­ből az Atyaisten bontakozik ki. Hossz­négyszög alakú tusaüregét csontlemez­zel borított, koronás, mezítelen, önma­gába tőrt döfő Lucretiával díszített ru­gós fedél zárja. Fő méretek: teljes hossz: 827 mm, csőhossz: 570 mm, űrméret:10 mm. M NM . Ltsz.: 59.7959

131 Puska 1640 körül Keréklakatos szerkezeti rendszerrel, huzagolt, nyolcszögletes, ékelt réz cél­gömbbel, vasból kidolgozott, állítható irányzékkal szerelt csővel. Lakatleme­zén 1640 körül Nürnbergben beütött h r csillagos mesterjegy látható. Rugó­borító lemeze áttört, kerékhídlemeze baluszteres. Nagyméretű sárkánya vé­sett felületű sárkányfej. Elsütőberen­dezése, sátorvasa és töltővesszője elve­szett. Torkolat alatt kezdődő, csonttal teljesen beborított ágyazata vadászje­lenetekkel, férfi és női alakokkal, kas­télyrészletekkel, indákkal és növé­nyekkel gazdagon díszített. A csontfa- ragványok között megfigyelhetünk menekülő nyulakat és őzeket, letepert szarvasokat, vaddisznót ledöfő va­dászt, lasszós farkasvadászt, vadakat űző lovasokat, kürtösöket, a sátorle­mez helyén egy mezítelen férfit és nőt. nap-hold motívumokat, valamint ülő gyermekeket. Az ágyazat alsó részén S alakú csontindák között akantuszle- velek sorakoznak, majd egy zászlót tartó fiatal mezítelen nő, indák és mo­tívumok, Landsknecht-figura követ­

264

kezik. A motívumanyagban egy kör­gyűrűbe helyezett sisakos férfifej, hosszú szakállú főúri viseletű férfi, egy hasonlóan öltözött, lándzsát tartó va­dász és végül egy felszarvazott, nagy bajuszú groteszk fej hívja fel magára a figyelmet. Az ágyazat jobb oldalán kastélyrészletek, szarvast űző vadá­szok, vaddisznók, menekülő állatok, kutyák és vadászjelenetek követik egy­mást. A csőfarnyúlvány két oldalán egy hosszú ruhás nő, illetve egy virág­csokrot tartó, térdig érő, bő nadrágot viselő férfi tűnik elő. Rövid, vasgom­bos, hasáb alakú tusája az ágyazathoz hasonlóan gazdagon vésett, csonttal borított. A tusa jobb oldalán egy nőt átölelő férfi, holdmotívum, majd mel­lette egy stilizált Krisztus, nyakában szívvel, kereszttel, felette akantuszok, volutás díszek és koszorúk között sisa­kos emberfők, szárnyas groteszkek so­rakoznak. Hasonlóan kidolgozott a tu ­sa gerince is, ahol szalagmotívumokon Németországból és Olaszországból is­mert szövegimitációk láthatók. Gaz­dagon díszített a tusa bal oldala is, ahol az említett növények, indák kö­zött az egyházi és világi életre utaló jelenetek ismerhetők fel. Ábrázolták többek között az Atyaistent, kürtös angyalokat, ördögfiókákat, Éva terem ­tését a bűnbeesés jelenetével, Ádám és Éva kiűzetését a paradicsomból. A tu- satalpra egy oroszlánra térdelő turbá- nos férfialak képe került. Fő méretek: teljes hossz: 1418 mm, csőhossz: 1127 mm, űrm éret: 14 mm. M NM . L tsz .: 56.5301

132 Puska X V II. század Keréklakatos szerkezeti rendszerrel, huzagolt, nyolcszögletes, ékelt réz cél­gömbbel, állítható lemezes vasirány- zékkal szerelt csővel. A csőgerincen vésett indák, levelek közé bújtatott szarvas, kutya, őz és j o h a n e r n t j e i -

d e l t i n b r i e n mester neve, illetve m ű­ködési területe látható. Lakatlemeze öntött bronz. Felületét gazdagon vé­sett növények, rohanó állatok, kutyák, szarvasok, ülő férfialak, valamint ágyúkból, lándzsákból, dobokból, hangszerekből kiképzett haditrófea díszíti. Vörösréz kerékborító lemezét markaiban tőrt tartó, kétfejű sas ékesí­ti. A lakatlemez felső részén f r a n t z

f e i d t e l mester neve olvasható. Sárká­nya a lakatlemezhez hasonlóan áttört, növényekkel, állatokkal borított.

A sárkány pofarészét egy nagyméretű fogakkal ellátott sárkányfej, s egy a sárkány szemét vájó, kiterjesztett szár­nyú madár képezi. Alatta egy másik sárkány található. A motívumsort egy kisméretű madár, s egy nagyméretű, lándzsát tartó vadász zárja le. Elsütő­berendezése gyorsítós. Sátorvasa és töltővesszője elveszett. Torkolat alatt kezdődő, barna faágyazatának elöl fekvő, növénymintás szarulemeze fa­ragott. Ágyazata sérült, a lakatlemez magasságában csonttulipánnal, míg a sátorlemez helyén csontból kidolgo­zott virágokkal berakott. Rövid, hasáb alakú tusából a golyótartó tusaüreg fe­dele, a tusa jobb oldalát borító állat­alakok és a tusatalp szarulemeze hi­ányzik. Fő méretek: teljes hossz:1106 mm, csőhossz: 831 mm, űrmé­ret: 14 mm. M NM . Ltsz.: 56.5347

133 Puska XVII. század Keréklakatos szerkezeti rendszerrel, huzagolt, nyolcszögletes, ékelt, állít­ható irányzékkal szerelt, aranyleme­zekkel gazdagon borított, vésett és maratott felületű csővel. Irányzéka el­veszett. Lakatlemeze a csőhöz hason­lóan aranyozott. Keréklemezét áttört, koronás kétfejű sárkány, illetőleg alul ágyúkból, lándzsákból képzett hadi­trófeák díszítik. A lakatlemez egész felülete hadijelenetes. Várrészlet, bás­tyákról tüzelő harcosok, ágyúk, ágyú­állás, lőporos hordók, vizesárok, a hát­térben sátortábor és lándzsás harcosok tömege figyelhető meg. A lovasalakkal gazdagított sárkányfej aranyozása le­kopott. A rugóház zárólemezét lóhá­ton dobot ütő harcos tölti ki. Elsütő­berendezése, sátorvasa és töltővessző­je elveszett. Torkolat alatt kezdődő, barna faágyazatát elöl tulipánmotívu- mos csontlemez zárja le. Rövid, hasáb alakú tusája alul ötágú címerpajzsból képzett díszlemezzel berakott. A tusa bal oldaláról az egykor ezüstvirágok­kal övezett, nagy, ovális díszlemez hiányzik. A tusa alsó éle vadászjele­nettel kitöltött csontlemez. A tusaüre- get rugós lemez fedi. Fő méretek: tel­jes hossz: 1038 mm, csőhossz: 778 mm, űrméret: 13 mm. M NM . Ltsz.: 56.5297

134 PuskaX V II. század második fele

Vadászkarabélypár, keréklakatos szer­kezeti rendszerrel, sima furatú, nyolc­

szögletes, majd hengeressé váló, a cső­farnál ismét nyolcszögletesre alakított, ékelt'réz célgömbbel szerelt csővel. A torkolati rész, a csőfar metszett m ű­vű, indák, növények motívumai borít­ják. Ugyanez a díszítés jelenik meg a szív alakú végződéssel ellátott csőfar- nyúlványon is, de itt a szabad felületek aranyozottak. A csőgerincen m a r t é n

l a s i g t h o r n mesternév olvasható. Nagyméretű lakatlemezén vésett in­dák, növények, virágok, menekülő szarvas és célzó puskás vadász, a lakat­lemez végén aranyozott felületű bronz csókolódzó sólyompár látható. A ke­rék fedőlemeze vésett, növénymintás, virágos bronzlemez. A sárkányról a borítás egy része elveszett. A megma­radt lemez központi motívuma egy nagyméretű szarvas. A rugóházon puttófej díszítés van. Rendkívül gaz­dagon megmunkált a sátorlemez is. Alapját vaslemez képezi, felülete át­tört, groteszkalakos, indásan szőtt bronzlemez. A kengyelrész csónakos sátorvasát indák, növények, aranyo­zott mezők ékesítik. Torkolat alatt kezdődő, barna faágyazata ezüstle­mezzel erősített. Két vésett, rozettás díszű töltővesszőtartó hüvellyel és egyszerű vas töltővesszővel készült. Az ágyazat két oldala a lakat előtt, a csőfarnyúlványnál, valamint a tusage- rincen ezüstszalagokkal berakott. El­laposodó tusája ívben levágott. Talp­lemezén áttört, indákból, növények­ből, virágokból képzett díszítőelem és két nagyméretű kócsag hívja fel magá­ra a figyelmet. Fő méretek: teljes hossz: 995 mm, csőhossz: 660 mm, űrm éret: 14 mm. M N M . Ltsz.:56.5323.1-2

135 Lőportartó XVII. század Szarvasagancsból, kétágú, finoman csiszolt, gazdagon díszített testtel. Fe­lületén lombokkal övezett keretben napmotívum, erdőrészlet, a háttérben több-bástyás vár, míg középen orrlyu­kán nyíllal keresztüllőtt szarvas, a nö­vények között a két ág felső részében 1696-os évszám látható. A jobb száron gondosan kivitelezett, hosszú farkú páva, míg a bal oldalon egy kastély előterében nyilat és íjat tartó Cupido figyelhető meg. Torkolati részét ere­detileg futó indák díszítették, de ké­sőbb a szárak végével együtt palmettás lezárású ezüstlemezzel borították. Az ezüstlap középpontjában, nagy ovális­

265

ba helyezve a Teleki-címer, p a u l u s s.

R. I. COMES TELEKI DE SZÉK AO. 1711,míg fölötte i u v e n e s l e o n e s p a u b e r

a n t u r a t e t e s u r i u n t , majd alatta q u a e r e n t a v t f .m j e h o v á m o i n d i g e n t

u l o b o n o p s a l m x x x i i felirat, a jobb ágon: ATTOLLIS TANQUAM m o n o c e r o -

TIS CORNU-MEUM, PERFUNDENDO OLEO

v i r e n t i p s a l m x c i i . A b a l á g o n : s i c u t

CERVUS GLOCITAT ADALVEOS AQUARUM,

alatta sic a b im a m e a g l o c i t a t a d t e -

d e u s p s a l m x l i i szöveg olvasható. El­zárószerkezetének fogója eredetileg ágaskodó mókussal díszített csontle­mez volt. Ugyanez a motívum az ezüstlemez borítékra is fölkerült. Két hossznégyszög alakú szíjtartó ken­gyellel, hosszú ezüst, tagolt kiöntő­csappal készült. Az övtöredék csatja hasonlóan ezüst. Két végét nagymére­tű virágmotívummal díszített szamár- hátalak zárja le. Fő méretek: magas­ság: 370 mm, szélesség: 270 mm, ki- öntőcsaphossz: 46 mm. M NM . L tsz .: 73.9640

136 Lőportartó X V II. századSzarvasagancsból, kétágú, dúsan fara­gott, fényezett testtel, amelynek előol­dalán zárt növénykoszorúval övezve nagyméretű, szájában szárnyast tartó róka látható. Utólagosan a rókamotí­vumot egy keleties ízlésben vésett, profilált peremű, aranyozott ezüstro- zettával takarták ki. Egyik szárát csip­kézett szélű, növényekkel díszített, ro­hanó állatokkal gazdagított ezüstku­pak zárja. Motívumanyaga között gro­teszkfejű emberalak is kivehető. E boríték alatt egykoron zegzugos vo­nalsorral határolt mezőben akantusz- levélsor húzódott. Hasonlóan későbbi a torkolatpántja is. Alsó része csipké­zett, apró köröcskékkel áttört. Felüle­tén rohanó vadászkutyák, vadászok, lándzsások, köztük ugró bikára emlé­keztető állat tűnik elő. Felső részén, a gyűrűkkel tagolt kiöntőcsapot övezve, tulipánok, haltestű állatok és delfinek váltakozva jelennek meg. Fő méretek: magasság: 265 mm, szélesség:215 mm, kiöntőcsaphossz: 32 mm. M NM . Ltsz.: 53.1175

137 Lőportartó X V III. század Szarvasagancsból, háromágú, csiszolt felületű, gazdagon faragott testtel, amelynek előlapján á b r a h á m z o l n a i

felirat, a család nemesi címere látható holddal, csillaggal, koronával és gaz­

dag foszladékkal. A címerpajzs alatti részt medvevadászat két vadászkutyá­val, lándzsát tartó gyalogos vadásszal, a szárakat pedig szárnyasok, szarva­sok, oroszlán, stilizált pelikán díszíti. A torkolat alatt és a szárak végén hul­lámvonalas és fonatos dísz, valamint geometrikus motívumok váltják egy­mást. Torkolatán lévő sárgaréz ku­pakhoz menetes végződéssel kapcso­lódik az elzárószerkezet és a kiöntő­csap. Az elzárószerkezet karját belső fekvésű rugó működteti. Kiöntőcsapja egyben az adagolója is a szokásos adagbeosztások nélkül. Rézszerelése újabb eredetű. Két felkötőgombbal, egy füleccsel készült. Fő m éretek: ma­gasság: 305 mm, szélesség: 205 mm, kiöntőcsap hossz: 34 mm. M NM . Ltsz.: 53.1235

138 Lőportartó X V III. század eleje Szarvasagancsból, gazdagon díszített testtel, három ággal. A motívumok so­rát a torkolati résznél zárt keretben futó indák, apró levelek és tulipánok vezetik be. Középen nagyméretű ová­lisban indákkal, növényekkel, stilizált kagylókkal és groteszkekkel övezve a Zolnay család címere pajzsba helye­zett koronával, holdsarlóval és csillag­gal, z. s. monogrammal látható. Alatta különböző szárnyasok és vadállatok, sólyom, menekülő tigris, üvöltő oroszlán, távolabb szarvas, nyúl, őz, gólya, kenguru díszíti. Kissé oldalt a Zolnay-címer más kivitelezésben, a szokásos foszladékkal övezve ismét megjelenik. Fölötte z o l n a i S á n d o r , a tulajdonos neve olvasható. Alább egy nagyméretű oroszlán, denevér, őz, va­dászkutya figyelhető meg. Csontból esztergályozott, két helyen hullámvo­nalas díszítésű kiöntőcsapja gyűrűkkel tagolt. A fenékrészek egyszerű fale­mezzel lezártak. Fő méretek: magas­ság: 325 mm, szélesség: 225 mm, ki­öntőcsaphossz : 50 mm. M NM . L tsz .: 53.1177

139 Pisztolypár XVII. század Kovás szerkezeti rendszerrel, sima fu- ratú, hengeres, gyűrűkkel tagolt, bor­dázott csövén LAZARINO COMINAZZO,

az 1650-1696 között működött fegy­verműves neve, lakatlemezén vésett, metszett művű állatfej, állat hátán nyargaló sárkány, valamint p o n s i n o

b o r g o g n o n e b r e s c i a felirat látható. Sátorvasát és sátorlemezét rendkívül

gazdag vésés borítja. Kengyelét és a kengyel előtti felületet, valamint a kengyel előtti lemez két oldalát - in­dák és növények között - több mezíte­len ember alakja díszíti. A sátorlemeze hasonló kidolgozású. Töltővesszőjé­nek végét virágszirmot tartó majom zárja le. A töltővesszőtartó hüvelye­ken az emberábrázolás ismétlődik. A markolat gerincének díszítése külö­nösen dús. A csőfarnyúlvány mögötti motívum egy nagyméretű emberalak. Öntött, levélindás, állat- és emberala­kos, vésett markolatkupakját hosszú oldalnyúlványokkal látták el. Fő mé­retek : teljes hossz: 485 mm, csőhossz: 316 mm, űrm éret: 12 mm. M NM . Ltsz.: 58.7686.1-2

140 Lőpor- és golyótartóX V II. század

Csinkapuskához, fából faragott, le­gömbölyített végű, hengeres testtel. Felülete vésett rézlemezekkel, pán­tokkal mezőkre tagolt. A mezőkben korong- és négyszög alakú fehér és zöld gyöngyház lemezek, a fenékleme­zen körkörös díszítés és hat zöld gyöngyház korong található. A közép­ső ékköve elveszett. Legömbölyített első részét alul szarulemez zárja le. Réz elzárószerkezet fedi. A szarule­mez peremét farkasfogas motívumsor határolja. Egy vaskarikával és vi­szonylag kisméretű szarvasbőr golyó­tartóval készült. Fö méretek: magas­ság: 85 mm, szélesség: 70 mm. M NM . Ltsz.: 53.1182

141 Lőpor- és golyótartóX V II. század

Csinkapuskához. Elöl félköríves. hátul lapos, oszlopos barna fatest­tel. Felületét apró gyöngyház ko­rongok és csipkézett szélű gyöngy­ház kerekek díszítik. Felső és alsó részét erősítő rézlemez gyűrűn, far­kasfogas díszítésre emlékeztető mo­tívum sor látható. Szélén harántcsí­kos faragású előlapja szarulemez, kiöntőcsapja gyűrűsen tagolt, fadu­góval lezárt. A lőportartó belsejé­ben elhelyezett elzárószerkezet fo­gantyúja faragott szarulemez. Vas felkötőgyűrűvel készült. Felső ré­szét bőrből készült sallangos golyó­tartó zacskó zárja le. Fő méretek: magasság: 115 mm, szélesség: 75 mm, kiöntőcsaphossz: 31 mm.M N M . L tsz .: 53.1424

266

142 Csinkapuska XVII. század Keréklakatos szerkezeti rendszerrel, huzagolt, nyolcszögletes, réz cél­gömbbel, vas irányzékkal szerelt cső­vel. Lakatlemezét indák, növények, tulipánmotívumok ékesítik. A kerék- és rugóhíd fedőlemezét vésett felüle­tű, részben áttört, bújtatott, groteszk­fejek díszítik. Sárkányának vésetei kö­zött, a tulipánmotívumok mellett egy szárnyas madár elmosódott alakja lát­ható. Vas sátorvasa ujjtámaszos. T o r­kolat alatt kezdődő, barna faágyazatát elöl faragott csontlemez zárja le. T öl­tővesszője szarukupakos. Az első töl- tővesszőtartó hüvelyt csontból, majd az ezt követő, újabb eredetűt kimet­szett rézlemezből dolgozták ki. Az ágyazat két oldalán lévő ovális, fonatos díszű csontbetétek a csőfarnyúlvány kereteként is megjelennek. A csont­motívumok a tusa oldalán gazdagod­nak, de egészében véve durva módon kivitelezettek, összhatásukban primi­tív munkának tűnnek. A tusa bal olda­li részén gömbölyű csontkorongban egy nagy bajuszú, stilizált férfi, mel­lette gyöngyház korongok, szívalakok, míg a tusa peremén magyaros tulipán­motívumok vannak. A tusa jobb olda­la hasonló. Hosszú golyótartó tusa- üregét rugós fedél, a tusatalpat szaru­lemez borítja. Fő méretek: teljes hossz: 1173 mm, csőhossz: 850 mm, űrméret: 12 mm. M NM . L tsz .: 55.3685

143 Csinkapuska XVII. század Keréklakatos szerkezeti rendszerrel, huzagolt, nyolcszögletes, célgömbbel, lemezes irányzékkal szerelt csővel. A cső torkolati részén, középen és a lakatszerkezet magasságában vésett és aranyozott indákkal, levelekkel borí­tott. Lakatlemezének vésetei kopot­tak, a kerék és rugóhíd zárólemeze aranyozott. Sárkányán tulipánmotí­vumok, indák közé bújtatott groteszk­fej látható. Ujjtámaszos sátorvasán az eredeti aranyozás még kimutatható. Torkolat alatt kezdődő, barna faágya­zata csontkupakos töltővesszővel sze­relt. Faragott indás csont töltő vessző­tartó hüvely található rajta. Az ágyazat két oldalát csontszalagok, növények, virágok, gyöngyház motívumok, ro- zetták, menekülő vadak, stilizált sár­kányok díszítik. Különösen dús a tusa díszítése, amelynek bevezető motívu­ma egy szörny hátán ülő lantos férfi.

Ezt követően ülő és menekülő állato­kat, hárfázó férfiakat, groteszk fejeket, kürtös vadászt, csontkorongokat, sza­lagokat, gyöngyház rozettákat és virá­gokat követhetünk nyomon. Ha­sonlóan gazdagon díszített a tusa jobb oldali része, amelynek közepén a fő motívum egy sárkányokkal, illetve szörnyekkel övezett ovális gyöngyház lemez. Golyótartó tusaüregén kes­keny, rugós fedél van. A tusatalp csontborításán, növények között nyúl tűnik elő. Figyelmet érdemel az ágya­zat alsó részének a kidolgozása, ahol a megszokott motívumok mellett egy indiánra emlékeztető, tolikoszorúval övezett férfi hívja fel magára a figyel­met. Fő méretek: teljes hossz: 1155 mm, csőhossz: 900 mm, űrm éret: 8 mm. M NM . Ltsz.: 55.3684

144 Csinkapuska XV II. század Keréklakatos szerkezeti rendszerrel. Huzagolt, nyolcszögletes, ékelt réz célgömbbel, vas irányzékkal ellátott csővel készült. Elöl, középen és hátul fonatos díszű, vésett felületű rézle­mezzel berakás található. Vésett rézle­mez borítású lakatlemezén, valamint az áttört rugó- és kerékhídborítón in­dák, növények közé bújtatott tulipán­motívumok és virágok láthatók. Áttört a sárkány oldallemeze is, amelyen egy pelikán mellett növényekből, indákból kinövő, nagyszakállú groteszk fejet fi­gyelhetünk meg. Elsütőbillentyűje fo­natos díszű rézlemez betétben mozog. Sátorvasa ujjtámaszos, ágyazata sé­rült. Töltővesszőtartó hüvelye réz, alul kimetszett. A különösen gazdagon berakott tusa oldalán vésett rézleme­zek, fehér és zöld színű gyöngyház lemezek, stilizált madarak, sárkányok ékesítik. A golyótartó tusaüreg fedele és a tusatalp zárólemeze elveszett. Fő méretek: teljes hossz: 1232 mm, cső­hossz: 963 mm, űrm éret: 10 mm. M N M . Ltsz.: 55.3682

145 Csinkapuska-pár XV II. századKeréklakatos szerkezeti rendszerrel. Huzagolt, nyolcszögletes, réz cél­gömbbel szerelt csővel készült. Irány- zéka elveszett. A csőgerincenTysklandban 1625 körül beütött iw monogram található. Lakatlemeze vé­sett díszű, rugó- és kerékhídborítója rézlemez. Sárkányán növények, indák közé bújtatott állatok és groteszkek so­rakoznak. Sátorvasa ujjtámaszos.

Torkolat alatt kezdődő, barna faágya­zata elöl faragott, hálósán díszített csontlemezzel lezárt. Az ágyazat mindkét oldalán csontszalagok, növé­nyek, korongok, gyöngyház betétek, menekülő vadak láthatók. Az ágyazat díszítése a lakatszerkezet magasságá­ban gazdagodik, ahol is az említett csont- és gyöngyház motívumok szörnyalakokkal egészülnek ki. Az ágyazat alsó részén egy ülő szarvas, hátrébb tulipán, míg a tusa bal oldalán indák, növények, csontszalagok között egy nagyméretű oroszlán tűnik elő. A tusa jobb oldalán menekülő nyúl, ülő mókus, illetve a már említett csont- és gyöngyház motívumok sora­koznak. Golyótartó tusaüregét nö­vénymintás csontlemezzel borított ru ­gós fedő takarja. Fő méretek: teljes hossz: 1250 mm, csőhossz: 958 mm, űrm éret: 10 mm. M N M Ltsz.:55.3678.1-2

146 Csinkapuska X V II. század Keréklakatos szerkezeti rendszerrel, huzagolt, nyolcszögletes, ékelt réz cél­gömbbel, lemezes irányzékkal szerelt csővel, a csőgerincen és lakatlemezen egykori vésetek nyomával. Sárkányát tulipánmotívumok díszítik. Elsütőbe­rendezése gyorsítós. Ujjtámaszos vas készült. Torkolat alatt kezdődő, barna faágyazatát elöl csontlemez zárja le. Az ágyazat két oldalán csontszalagok, indák és növények, menekülő vadak, stilizált állatok, díszes gyöngyház ko­rongok láthatók. Különösen gazdag a puska tusa része, amelyen kürtös an­gyalok, majmok, címerpajzsot tartó sárkányok, csontszalagok gazdagon, ízlésesen megkomponálva sorakoz­nak. A golyótartó tusaüreg rugós fede­lén a díszítés az ágyazat díszítésétől nem tér el. A tusa jobb oldalán a díszí­tőmotívumok közül kiemelkedik két egymással küzdő emberfejű szárnyas szörny és egy tüzet okádó stilizált sár­kány. A tusatalp szaruborítását roha­nó vadállat ékesíti. Fő méretek: teljes hossz: 1120 mm, csőhossz: 868 mm, űrméret: 8 mm. M NM . Ltsz.: 57.7519

147 Csinkapuska XV II. század Keréklakatos szerkezeti rendszerrel. Huzagolt, nyolcszögletű, ékelt irány­zékkal szerelt csővel. Célgömbje elve­szett. Lakatlemeze vésett, a rugó- és kerékhídborító rézből készült. Sár­

267

kányán egy nagyméretű, szakállas em­berfej látható. Ujjtámaszos sátorvas­sal. Elsütőbillentyűje fonatos rézle­mez betétben mozog. Torkolat alatt kezdődő, barna faágyazatát elöl szaru­lemez zárja le. Három kimetszett, fo­natos töltövesszőtartó hüvellyel, vas töltővesszővel. Az ágyazat mindkét ol­dalán fonatos rézlemezek és csontko­rongok ékesítik. A motívumok a lakat­szerkezet magasságában dúsabbak. Tusáját fonatos díszű, hosszú rézle­mez betétek, indák, növények díszítik. Baloldalt egy nagy korongban gyöngyház virág, gyöngyház koron­gok, szív alakú motívumok tűnnek elő. Hosszú, növénymintás, rézlemez borítású golyótartó tusaüregén ru ­gós fedő, tusatalpán újabb eredetű rézlemez található. Fő méretek: tel­jes hossz: 1060 mm, csőhossz: 798 mm, űrm éret: 9 mm. M N M . Ltsz. 55.3676

148 Csinkapuska X V II. század Keréklakatos szerkezeti rendszerrel. Sima furatú, nyolcszögletes, m p mo- nogramos, ékelt célgömbbel és irány- zékkal szerelt csővel. A csövön elöl, középen és hátul besüllyesztett, vésett levélmotívumos, kissé megtört csőfar- nyúlványán fonatos díszű rézlemezt helyeztek el. A fegyver fonatosan ke­retezett lakatlemeze, a rugó- és kerék- híd rézlemez borítéka áttört. Rajta vé­sett indák, tulipánmotívumok, stilizált állatok, míg a hozzá tartozó sárkányon groteszk fejek és lángot lövellő sár­kány látható. Elsütőbillentyűje gyor- sítós. Vas sátorvasa ujjtámaszos. T o r­kolat alatt kezdődő, barna faágyazata gazdagon díszített. Egy zárt és három kimetszett, vésett felületű, növény­mintás és fonatos töltövesszőtartó hü­vellyel, egyszerű fa töltővesszővel. Az ágyazat jobb és bal oldalát rézlemez, sárkányok, menekülő vadak, gyöngy­ház korongok, kerekek, színes kövek díszítik. A lakatszerkezet magasságá­ban az ágyazat díszítése gazdagodik. A sátorlemez helyén egy fekvő rézsár­kány, esetenként zöld színűre festett gyöngyház korongok, szívalakok, ro- zetták sorakoznak. A csőfarnyúlvány két oldalán ovális, faragott csontle­mez. Rövid tusája csinka formára ki­képzett, vasgombos, erőteljesen elhe- gyesedő. M indkét oldalán csontleme­zek, rézkristályok, fehér és zöld színű gyöngyház szívek és rozetták teszik

ékessé. A tusa jobb oldalán kiképzett golyótartó tusaüreget rézborítású, át­tört, esetenként színezett, növény­mintás zárólemez fedi. Rézlemezes tu- satalpát egy stilizált szárnyas tölti ki. Fő méretek: teljes hossz: 1248 mm, csőhossz: 961 mm, űrm éret: 9 mm. M NM . Ltsz.: 55.3677

149 Puska X V II. század Vadászkarabély, keréklakatos szerke­zeti rendszerrel, huzagolt, nyolcszög­letes, célgömbbel és állítható irány- zékkal szerelt vésett csővel. A csőge­rincen Suhlban 1625 körül beütött fegyverjegy látható. Lakatlemeze dí­szítés nélküli, sárkánya visszacsapódó, biztosítóval ellátott. Ujjtámaszos vas sátorvassal készült. Elsütőberendezé­se gyorsítós. Torkolat alatt kezdődő, barna faágyazatán csontszalagok, nö­vények, szegecsek, különböző álló és rohanó állatok, gyöngyház korongok vannak. Csontkupakos fa töltővessző­vel látták el. Töltövesszőtartó hüve­lyén a tulipán faragott. A lakatszerke­zet magasságában, a tusa két oldalán fanfározó szörny, ülő szarvas, hátrafe­lé néző patás állat, rohanó és menekü­lő vadak, háziállatok, csontszalagok, csontszegecsek, gyöngyház rozetták sorakoznak. Jobb oldalán rugósán működő az ágyazathoz hasonlóan dí­szített fedelű tusaüreget képeztek ki. Csonttal borított tusatalpon tulipán­motívum, illetve indák és növények között gi< monogram. Fő m éretek: tel­jes hossz: 782 mm, csőhossz: 534 mm, űrméret: 12 mm. M NM . Ltsz.: 59.7963

150 Puska X V II. század Trombonkarabély, keréklakatos szer­kezeti rendszerrel, réz célgömbbel, célzósínnel, gyűrűvel tagolt csővel. Lakatlemeze díszítés nélküli, sárkánya visszafelé csapódó. Vas sátorvassal, egyszerű vas elsütőbillentyűvel ké­szült. Torkolat alatt kezdődő, barna faágyazata elöl faragott, növénymintás csontlemezzel szerelt. Az ágyazat ol­dalán gyöngyház lemezek, csontko­rongok, szalagok és oválisba helyezett növények díszítik. A lakat magasságá­ban a csontszalagokból és korongok­ból képzett növényformák dúsulnak. Vékony, finoman kidolgozott, rövid tusájának két oldalán gyöngyház le­mezek, gyöngyházból készült almák, lóheremotívumok, kiterjesztett szár­

nyú, hosszú csőrű madár, míg a túlol­dalon egy sas látható. A tusatalp csontlemezén a fő motívum egy össze­kötözött, bajuszos, süveges férfi. Fő méretek: teljes hossz: 783 mm, cső­hossz: 520 mm, űrméret: 35 mm. M NM . Ltsz.: 59.7962

151 Csinkapuska XVII. század Csinkapuska, keréklakatos szerkezeti rendszerrel, huzagolt, nyolcszögletes, vésett, arannyal tausírozott, célgömb­bel és irányzékkal szerelt csővel. Vé­sett és aranyozott, kívül fekvő lakat­szerkezetét biztosítóval látták el. Ujj­támaszos sátorvassal készült. Torkolat alatt kezdődő, barna faágyazatát elő! csontlemez zárja le. Két csont töltő- vesszőtartó hüvellyel, szarukupakos fa töltővesszővel. Az ágyazat két oldalán csontszalagok, csontgyümölcsök és -korongok, gyöngyház lemezek, ro­hanó állatok motívumai sorakoznak. A lakatszerkezet magasságában stili­zált szárnyas állatok, mókusok, szarvasok, csontszalagok és gyöngy­ház rozetták vannak. Tusája rövid. Jobboldalt rugósán működő, keskeny fedővel borított tusaüreget képeztek ki. A tusatalp csontlemezét növények­ből kiemelkedő nyúl díszíti. Fő mére­tek: teljes hossz: 757 mm, csőhossz: 533 mm, űrméret: 9 mm. MNM. L tsz .: 59.7961

152 Puska X V III. század eleje Kovás szerkezeti rendszerrel, enyhén huzagolt, damaszkolt, nyolcszögletes csővel. A csőfaron három azonos for­májú, nem meghatározható jegy látha­tó. Lakatlemeze díszítés nélküli. Sá­torlemezét, poncolt alapon, haditrófe­ák között, két oroszlántól vontatott hadiszekéren Mars díszíti. Ujjtáma­szos bronz sátorvasa a kengyelrésze:: karéj os, poncolt alapon puskára akasz­tott nyúllal és egy gyalogos vadássza! ékesített. Torkolat alatt kezdődő, bar­na faágyazatát rézlemez zárja le. Ke: töltövesszőtartó hüvelyben fa töltő­vessző található. Ágyazatának égés: felületén berakott csontindák, virá­gok, rohanó állatok, szalagok vannak A tusán a díszítés erőteljesen gazdago­dik. A növények és indák között nyű!, a golyótartó fedőlemezén rókát üldöz! kutya, míg az arctámaszos részen, csont címerpajzsba helyezve egy ágas­kodó kecske tűnik fel. A talplemez tu- sagerincre hajló részén nyulat támac.

268

sólyom, kutyákkal övezett vadász, vé­gezetül egy indiánfejre emlékeztető groteszk motívum van. Fő méretek: teljes hossz: 1245 mm, csőhossz: 840 mm, űrméret: 16 mm. M N M . L tsz .: 56.5549

153 Lőportartó XVI. század Félgömb alakú, indákkal, kerek csont­lapokkal, szalagokkal, csontszegecsek­kel díszített testtel. A csontkorongo­kon női és férfimellképek láthatók. Pe­remén erőteljes vas szorítógyűrű van. Két szíjtartó kengyellel, elzárószerke­zettel és a tövén gyűrűkkel tagolt, át­tört kiöntőcsappal készült. A lőportar­tó közepén a gömbsüveg alakú, alul gyűrűsen kiképzett gomb a töltést tet­te lehetővé. Főbb méretek: magasság:201 mm, átmérő: 157 mm, kiöntő- csaphossz: 44 mm. M NM . Ltsz.: 59.7910

154 Lőportartó X V II. század Korong alakú, fából, csontszalagok­kal, indákkal, osztott rozettákkal, grá­nátalmákkal, csontkorongokkal, in­dákból és korongokból képzett növé­nyekkel gazdagon díszített testtel. Kö­zépső, hengeres része mindkét oldalán lezárt. A zárógyűrűkben egyrészt négylevelű lóherére emlékeztető motí­vum, míg a másik oldalon napsugaras alapra helyezett, finoman faragott, alul szamárhátasra kiképzett elefánt- csont címerpajzs van. Csont kiöntő­csapja gyűrűkkel tagolt. Két felkötő­gyűrűvel készült. Fő méretek: magas­ság: 168 mm, átmérő: 115 mm, kiön- tőcsaphossz: 53 mm. M NM . Ltsz.:59.7909

155 Lőportartó 1734Laposra nyomott szarvból, szokatla­nul nagy méretben készült. Előoldalát koszorúba helyezve v i v a t c a r l felirat, alatta stilizált magyar címer, zászlók­ból, ágyúkból, dobból és lőporos hor­dókból összeállított haditrófea díszíti. A túloldalon kéttornyos várkapu, vál­lán puskát tartó német katona, alább bejárati ajtó 1734-es évszámmal, r a a b

- g y ő r - felirat, míg a vár fölött kiter­jesztett szárnyú madár látható, szájá­ban stilizált pálmaággal. A rézlemez fenékoldala csipkézett. Torkolata hal­szájú stilizált emberfejre emlékeztet. Rövid réz kiöntőcsappal, egyszerű vaslemezből hajtott, profilált szélű le­mezes rugóval alakították ki. A rugó

oldalán H. W. S. betűk olvashatók. Fő méretek: magasság: 465 mm, fenék­hossz: 118 mm, kiöntőcsaphossz:27 mm. M N M . Ltsz.: 53.1416

156 Puska X V III. századTörök, kovás szerkezeti rendszerrel, spanyol lakattal, sima furatú, kissé töl- cséresedő torkolatú, hengeres, majd szögletessé váló, réz célgömbbel sze­relt csővel. Irányzéka elveszett. La­katlemezén nem azonosítható török mesterbélyeg látható. Sárkányát, illet­ve a rugóház előlapját vésett levélmin­ták borítják. Sátorvasa elveszett. Há­rom, elöl szamárhátas lezárású, pon- colt alapú mezőben indákkal és virá­gokkal kitöltött réz csőrögzítő pánttal látták el. A csőgerincen A.(ntonio) m o r e t t a , a Bresciában 1720-1725 kö­zött ismert mester neve, jobbra s ü l ­lyesztett mezőben csőbélyege tűnik fel. Barna faágyazatán lévő vaslemez egész felülete hullámvonalas, hátul farkasfogas keretezésű indák és növé­nyek, elöl rácsozott négyszög motí­vum van. Harántcsíkos vonalakkal dí­szített töltővesszőtartó hüvelye egy darabból készült. Ágyazatának díszí­tése a lakat alatti részeken dúsabb, far­kasfogas keretezésű mezőkben finom, vonalas kagylók jelennek meg. Ugyanez a motívumsor az elvékonyo­dó, aláhajló, talpas lezárású tusára is átterjed. A tusa oldala, illetve egyes részei egykoron korallkövekkel voltak berakva. A tusanyakon rézbandázs ta­lálható. Fő méretek: teljes hossz: 1660 mm, csőhossz: 1340 mm, űrm é­ret: 16 mm. M N M . Ltsz.: 57.6839

157 Puska X V III. századTörök, kovás szerkezeti rendszerrel, spanyol lakattal, sima furatú, kissé ki­szélesedő nyolcszögletes, ezüst cél­gömbbel, hasított rézirányzékkal sze­relt csővel. A cső torkolati részén réz­szegek, súlyomra emlékeztető ezüst­motívumok, szalagok vannak. A cső közepén és a csőfaron az ezüstmotívu­mok, indák, fonatos díszek ismét meg­jelennek. Az irányzék két oldalán cirill betűs felirat, a lakatlemezen 1859 M. 19 dátum. Lakatszerkezete biztosító­val készült. A tusa irányába megnyú­ló, baluszteresen tagolt, díszes öntött bronz sátorvas kengyele áttört, vésett indákkal borított, egészében véve nagy kígyófejre emlékeztet. Végét ko- rallkő zárja le. Hat réz csőrögzítő

pántja mindegyikén poncolt alapú mezőkön virágok, fonatos díszek, in­dák és levelek sorakoznak. Torkolat alatt kezdődő, barna faágyazatán lévő rézlemez, a szokástól eltérően nem összefüggően, hanem motívumanya­gokká formálva, profilált peremekkel jelenik meg. A rézlemez borítás a cső­középtől kezdve összefüggővé válik és áttört holdsarlóra emlékeztető motí­vumsorokba megy át. A tusa alatt poncolt alapon sértetlen virágok, nö­vények és indák tűnnek elő. Apró ko­rallkövekkel, berakott rézlemezekkel, áttört indákkal és levelekkel gazdagí­tott, aláhajló, el vékonyodó tusája tal­pas lezárású. A talplemez egy része a tusagerincre visszahajlik. Rövid sza­kaszon a rézlemezt vaslemez váltja fel. Baluszteres, hullámvonalas vas töltő­vesszővel látták el. Fő méretek: teljes hossz: 1559 mm, csőhossz: 1235 mm, űrméret: 17 mm. M N M . Ltsz.: 57.6838

158 Puska X V III. századTörök, kovás szerkezeti rendszerrel, spanyol lakattal, sima furatú, henge­res, majd szögletessé váló, célgömb­bel, hasított irányzékkal szerelt csővel. Lakatlemezének török bélyege nem azonosítható. Öntött bronz sátorvasa virágmotívumos. Elsüt őbillentyűj evisszahajtott. Két vas csőrögzítő pánt­tal készült. Barna faágyazatán hosszú, farkasfogas keretezésű torkolatpánt van. A kétoldalt domborított és vésett növénymintás rézlemezzel fedett, el­vékonyodó tusa erőteljesen kiszélese­dő talpa rétegezett. Vas töltővessző tartozik hozzá. Fő méretek: teljes hossz: 1728 mm, csőhossz: 1400 mm, űrm éret: 16 mm. M N M . Ltsz.:57.6850

159 Puska X V III. századTörök, kovás szerkezeti rendszerrel, spanyol lakattal, sima furatú, henge­res, majd hátul enyhén szögletessé vá­ló, célzósínes, célgömbbel szerelt cső­vel. Ékelt irányzéka elveszett. A cső gerincén A.(ntonio) m o r e t t a , a Bres­ciában 1720-1725 között működő mester neve olvasható. A lakatlemez török bélyege nem azonosítható. Elsü­tőbillentyűje visszahajtott. Vésett sá­torvasa újabb eredetű. Hét szamárhá­tas végződésű, domborított, virág­mintás, ún. rosszezüst csőrögzítő pánttal készült. Torkolat alatt kezdő-

269

dő ágyazatán dom borított, indás ezüstlemez van. Ugyanez a díszítő- motívum lényegesen gazdagabb for­mában jelenik meg a sátorvas előtt és a karcsú tusán. Rétegesen felépí­tett tusatalpát nagyméretű csontle­mez fedi. Fő méretek: teljes hossz: 1528 mm, csőhossz: 1205 mm, ű r­méret: 16 mm. M NM . L tsz.:57.6851

160 Puska XIX. századBalkáni, kovás szerkezeti rendszerrel, francia lakattal, sima furatú, hengeres, majd szögletessé váló, réz célgömbbel és hasított villás irányzékkal szerelt csővel. A gerincen v e n t u r a b e r t a r i

mesternév olvasható. A cső fari részén groteszk, nyugati lakatlemezén g .n a v e

felirat látható. Rövid ágyazatán két, nem eredeti csőrögzítő pánt van. Az ágyazat első része sérült. Ezt követően a megmaradt barna felület áttört tuli- pánmotívumos, indákkal és levelekkel gazdagított vaslemez borítást kapott, amely csaknem folyamatosan a tusa végéig tart. Sárgaréz sátorvasa újabb eredetű. Durva megmunkálású réz sá­torlemezén a növénymotívumok ismét megjelennek. A tusa végét 30 mm szé­les, két mezőben liliomos rézlemez zárja. Fő méretek: teljes hossz: 1695 mm, csőhossz: 1370 mm, űrm é­ret: 13 mm. M N M . Ltsz.: 68.8920

161 Puska X V III. század Balkáni, kovás szerkezeti rendszerrel, francia lakattal, sima furatú, hengeres, metszett művű, arannyal és ezüsttel berakott, vas célgömbbel, szamárhá­tas irányzékkal szerelt török csővel. Újabb eredetű sátorlemeze és sátorva­sa réz. A cső torkolati részén kétoldalt zegzugos motívum látható. Vas töltő­vesszővel látták el. Hat szamárhátas, vésett felületű ezüst csőrögzítő pánttal készült. Torkolat alatt kezdődő, barna faágyazatát elöl 105 mm hosszú ezüst­lemez fedi. Az ágyazat és a lapos tusa egész felületén ezüstdrótból képzett indák és növények vannak. A díszítés különösen a tusarészen gazdagodik. A kannelírozott tusa végére 37 mm széles ezüstlemezt helyeztek. A tusa gerincén végigfutó, díszítés nélküli ezüstlemezt rézszegekkel erősítették fel.

Fő méretek: teljes hossz: 1280 mm, csőhossz: 923 mm, űrm éret: 16 mm. M NM . Ltsz.: 68.8918

162 Puska X V III. század Török, kovás szerkezeti rendszerrel, spanyol lakattal, sima furatú, hengen- nak. A díszítés különösen a tusarészen gazdagodik. A kannelírozott tusa vé­gére 37 mm széles ezüstlemezt helyez­tek. A tusa gerincén végigfutó, díszí­tés nélküli ezüstlemezt rézszegekkel erősítették fel. Fő méretek: teljes hossz: 1280 mm, csőhossz: 923 mm, űrméret: 16 mm. M N M . Ltsz.: 68.8918

162 Puska X V III. századTörök, kovás szerkezeti rendszerrel, spanyol lakattal, sima furatú, henge­res, majd nyolcszögletessé váló, cél­gömbbel szerelt, bordás csővel. Újabb eredetű réz csőrögzítő pántjai vannak. Irányzék nélkül készült. Az ezüsttel tausírozott csőfaron, növénymotívu­mok között, süllyesztve egy liliomos fegyverjegy, valamint egy RA monog- ramos bélyeg tűnik elő. Gombos elsü­tőbillentyűje csontbetétben mozog. A torkolat közelében kezdődő, barna faágyazatát elöl 100 mm hosszú szaru­lemez zárja. Hathengeres, lándzsa ala­kú motívummal díszített tusája elvé­konyodik. A tusa végén 55 mm átmé­rőjű, gyűrűkkel díszített csontlemez található. Fő méretek: teljes hossz: 1390 mm, csőhossz: 1028 mm, űrm é­ret: 17 mm. M NM . Ltsz.: 57.6901

163 Puska X V III. századTörök, kovás szerkezeti rendszerrel, spanyol lakattal, sima furatú, henge­res, arannyal és ezüsttel tausírozott, csőből kiképzett célgömbbel, szamár­hátas irányzékkal szerelt csővel. A csőfarnál feltűnő török mesterbé­lyeg nem identifikálható. A csőfar- nyúlványt poncolt alapú, domborí­tott, növénydíszes ezüstlemez fedi. Lakatlemezét a csőhöz hasonlóan arannyal tausírozták. A rugó fölött, süllyesztve a török fegyverjegy ismét megjelenik. Egy csőrögzítő pánttal, gombos elsütőbillentyűvel készült. Vas töltővessző tartozik hozzá. A torkolat közelében kezdődő, dí­szítés nélküli barna faágyazatát elöl egy 76 mm hosszú, dom borított, poncolt alapú, tulaezüstre emlékez­tető lemez erősíti. Elvékonyodó, hengeres, osztott tusája 40 mm ma­gas csontgyűrűvel lezárt, amelyen a tulaezüst rátét ismét feltűnik. Fő méretek: teljes hossz: 1280 mm,

csőhossz: 970 mm, űrm éret: 17 mm. M N M . L tsz.: 57.6902

164 Puska X V III. századTörök, kovás szerkezeti rendszerrel, spanyol lakattal, sima furatú, henge­res, majd szögletessé váló, szamárhá­tas, hasított irányzékkal szerelt csővel. Célgömbje elveszett. Lakatlemeze dí­szítés nélküli, sátorvasa újabb erede­tű, elsütőbillentyűje nyugati típusú. A sátorlemez hegyén felerősítő gyűrű van. Torkolat alatt kezdődő, barna fa­ágyazata elöl törött. Kissé ellaposodó, enyhén ötszögletű, osztott tusája vé­gén csontlemez található. Fő m éretek: teljes hossz: 1118 mm, csőhossz: 805 mm, űrm éret: 16 mm. M NM . L tsz .: 57.6903

165 Puska X V III. század vége Balkáni, kovás szerkezeti rendszerrel, francia lakattal, hosszú, sima furatú. hengeres, majd szögletessé váló, hasí­tott, villás, elöl és hátul akantuszlevél- lel lezárt irányzékkal szerelt, metszett művű csővel. A cső középpontjában harántcsíkos díszítés található. A cső fari részének fő motívumanyagát egy lándzsát tartó férfialak képezi. Gerin­cén négyszögletes alapon van a mes­terbélyeg, a mester nevének feltünte­tésével. A francia lakaton c h i n e l l i

mester neve olvasható. Réz sátorleme­ze rácsozott, nyúlványa harántcsíko- san vésett. Ágyazata rövid, dúsan fa­ragott. A tusa vésett rézlemezzel, gyöngyház lemezekkel, gyöngyház le­mezekből képzett hatszirmú rozetták- kal és körkörösen elhelyezett rézsze­gekkel gazdagon megmunkált. Nyu­gati típusú, réz talplemeze újabb ere­detű. Fő méretek: teljes hossz: 1370 mm, csőhossz: 1010 mm, űrmé­ret: 16 mm. M NM . Ltsz.: 57.6897

166 Puska XIX. század eleje Balkáni, kovás szerkezeti rendszerrel, katonai lakattal, huzagolt, nyolcszög­letes, réz célgömbbel szerelt, da- maszkolt csővel. Irányzéka elve­szett. Lakatlemeze díszítés nélküli. Bronzból öntött, fonatos motívumú sátorvasa harántcsíkos keretezésű. Torkolat alatt kezdődő, barna faágya­zatát elöl rézlemez fedi. Három réz töltővesszőtartó hüvellyel készült. Vé­sett ágyazata a csőközépnél sérült. Az ágyazat alsó része a cső első harmadá­tól kezdve egy domborított, növény­

270

mintás, vésett felületű- rézlemezzel borított, amelynek díszítése a XIX. századi magyar szecesszióra emlékez­tet. Hasonlóan szokatlan a sátorlemez is. A tusanyak elvékonyodik. Nyugati típusú tusája lapos, kissé arctámaszos, Balkánon készített áttört rézlemezek díszítik. A golyótartó tusaüreg fede­lén, mindkét oldalon hullámos bera­kás látható. Kétrészes talplemeze van. Fő méretek: teljes hossz: 1220 mm, csőhossz: 860 mm, űrméret: 15 mm. M NM . L tsz .: 57.7175

167 Puska X V III. század Balkáni, csappantyús szerkezeti rend­szerrel, átalakított lakattal, sima fura- tú, hengeres, majd szögletessé váló, igen durván vésett, néhol rézszalagok­kal berakott, célgömbbel szerelt cső­vel, három újabb eredetű, réz csőrög­zítő pánttal. Elsütőbillentyűje réz, sá­torvasa elveszett. Barna faágyazatát rézszegek, ötszirmú rézboglárok, át­tört rézlemez díszíti. Poncolt alapú növénymintás sátorlemeze az ágyazat többi részéhez hasonlóan domborí­tott, hullámvonalas keretezésű. A tusa helyenként elszögletesedik, felületén az áttört, vésett felületű motívumsor gazdagodik. A rézlemezeket elválasztó felületeket rézszegekkel verték ki. A tusát lezáró talplemezen a sátorle­mez motívumanyaga újra megjelenik. Fő méretek: teljes hossz: 1150 mm, csőhossz: 818 mm, űrméret: 15 mm. M NM . Ltsz.: 57.6906

168 Puska X V III. század Balkáni, kovás szerkezeti rendszerrel, spanyol lakattal, sima furatú, henge­res, majd szögletessé váló, vésett réz­lemezzel berakott csővel, öt szamárhá­tas lezárású, poncolt alapon fonatos díszű csőrögzítő pánttal. Célgömb és irányzék nélküli. Vésett lakatlemezén török mesterbélyeg van. Elöl hosszú, rézlemezzel fedett ágyazatát a csőkö­zéptől vaslemez borítja. A fonatos dí­szítés a vasfelületen növénymotívu­mokkal, hullámdíszes vonalakkal és két Dávid-csillaggal egészül ki. A sá­torvas kengyele kiszélesedik, hátsó ré­sze elvékonyodva a tusa felé hajlik. Sátorlemeze és a tusa egész felülete aranyozott, poncolt alapú, domborí­tott, vésett indákkal és levelekkel gaz­dagon díszített rézlemezzel erősített. A tusatalpat egyszerű vaslemez zárja le. Fő méretek: teljes hossz: 1195 mm,

csőhossz: 875 mm, űrméret: 16 mm. M NM . Ltsz.: 57.6905

169 Keleti lőportartó XVII. század Szarv alakú bronztesttel, amelynek külső része határolt mezőkben fonatos díszekkel, rombuszokba helyezett ke­resztalakokkal, részben bronzkristá­lyokkal övezett medalionokra helye­zett türkizkövekkel ékesített. Belső fe­lülete egyszerűen vésett, primitíven kidolgozott. A fenékrész csipkézett peremén szám szerint tíz kitöltetlen ékkőfoglalat látható. Recézett felületű rézlemez rugóval működtetett elzáró­szerkezetét a lőportartó belső ívének közepére helyezték. Két bronz szíjka­rikával látták el. Fenéklemeze elve­szett, rögzítőcsavarjának fülében kari­ka van. Fő méretek: magasság:140 mm, fenékátmérő: 25 mm. M NM . Ltsz.: 68.9135

170 Keleti lőportartó X V III. század Úgynevezett felporzó, bronzból ön­tött, U alakba hajtott testtel. Mindkét oldalán rekeszelt mezőkben zöld, kék, sárga, piros és fehér keretes zománc­dísz ékesíti. Hasonlóan megmunkált a fenékrésze is, amelyet egy menetes, a rekeszzománcos rozetta középpontjá­ban elhelyezett áttört bronzcsavar zár le. Külső élén öt kisméretű gyűrű és két szíjtartó fülecs található. Rövid le­mezes rugóval működtetett elzáróbe­rendezése a török lőportartókra jel­lemző módon, a hajlat belső felében van. Fő méretek: magasság: 70 mm, fenékhossz: 34 mm. M N M . Ltsz.: 54.1601

171 Keleti lőportartó X V III. század Úgynevezett felporzó, szarv alakú ezüsttesttel. Fölforrasztott, tekeredő kígyóra emlékeztető, filigrán hatást mutató sávval, amelynek szélét egy­más mellé helyezett várbástyákra ha­sonlító motívumsor tölti ki. Gyűrűk­kel tagolt fenéklemeze farkasfogas le­zárású. Végén fülecsbe helyezett rövid lánccal készült. Elzárószerkezetét a belső oldal hajlatába szerelt egyszerű lemezes rugó működteti. A billentyű külső oldalát apró gömböcskék díszí­tik. Fő méretek: magasság: 85 mm, fenékátmérő: 24 mm. M N M . Ltsz.: 54.1600

172 Keleti lőportartó X V III. század Úgynevezett felporzó, bronzból ön­

tött, csipkézett peremű, kétoldalt az egykori vésetek nyomait mutató test­tel. M indkét oldalán középen plaszti­kus rozettával, alsó részén hat kismé­retű füleccsel készült. Rövid kiöntő­csapját körgyűrűk díszítik. Egyszerű elzárószerkezetét működtető egykori rugója elveszett. Szíjtartó kengyelét az oldalán helyezték el. Fő méretek: magasság: 86 mm, átmérő: 53 mm. M NM . Ltsz.: 54.1608

173 Keleti lőportartó X V III. század Úgynevezett felporzó, korong alakú, mindkét oldalán gyűrűkkel mezőkre tagolt, öntött bronz, lapos testtel. A mezők szamárhátas és holdsarló ala­kú rekeszeit fehér, kék, piros keleti zománc tölti ki. A középső rész nagy­méretű rozettára emlékeztet, amely­nek felülete a peremhez hasonlóan re­keszzománcos. Alsó felén négy kismé­retű fülecs, az egyikben láncmarad­vány található. Két szíjtartó kengyel­lel készült. Rövid bronz kiöntőcsapja sérült. Nyakban vésett, bordás, hátsó részén kissé kiszélesedő elzárószerke­zetét egyszerű lemezes rugó működte­ti. Fő méretek: magasság: 85 mm, át­mérő: 52 mm. M NM . Ltsz.: 54.1609

174 Puska X V III. századKovás szerkezeti rendszerrel, sima fu­ratú, hengeres, török bélyeges, ezüst­veretes, célzósínes, célgömbbel és sza­márhátas hasított irányzékkal szerelt keleti csővel. Vésett felületű lakatle­mezén, a sárkány mögött egy kutya által üldözött szarvas, a sárkány előtt egy lovas, egy gyalogos vadász, a ser­penyő alatt IOSEPH HAMERL IN W IENN

felirat, az 1720-1730 között működő mester neve, illetve működési területe látható. Bronz sátorlemeze barokkos ízlésben áttört, öntött bronz sátorvasa ujjtámaszos, vésett felületű, a kengye­lét női mellkép díszíti. Barna faágya­zata két metszett felületű réz töltő- vesszőtartó hüvellyel készült. Bronz talplemeze barokkos ízlésű. Középső részén a fő motívumanyag egy női mellkép. A tusanyakon a stilizált, át­tört, koronás címerpajzs monogramja nem határozható meg. Fő méretek: teljes hossz: 1275 mm, csőhossz:896 mm, űrméret: 17 mm. M NM . Ltsz.: 56.5724

175 Sáncpuska XVII. század Kovás szerkezeti rendszerrel, spanyol

271

lakattal, huzagolt, sokszögletes, hasí­tott célgömbbel, szamárhátas irány- zékkal szerelt, arannyal és ezüsttel tausírozott, gazdagon motivált török csővel. A csőgerincen a török sátrakról és szőnyegekről jól ismert medalio­nok, mandulamotívumok láthatók. Az aranyozás egyes helyeken kopott, a tö­rök bélyeg nem azonosítható. Sárká­nyát és a rugók oldalát hullámvonalas díszítés, míg az acél felett elhelyezett rézlemez betétet rácsozott felületek gazdagítják. Bronzból öntött sátorva­sának a kengyele kiszélesedik. Felüle­tét stilizált kartust közrefogó akan- tuszlevelek borítják. A sátorlemez he­lyén barokk ízlésű rézlemezen: d is e s ,

ROHR, WURDE EROBERT ZU OFFEN DEN 2 .

s e p t e m b e r 1686. felirat olvasható. Torkolat alatt kezdődő, barna faágya­zata elöl sérült. Három hullámvona­las, sokszögletű réz töltővesszőtartó hüvelyében szarukupakos, nagymére­tű töltővessző van. Tusáját nyugati ízlés szerint alakították ki. Gerincre hajló, felül vésett növényekkel bo­rított talplemezzel készült. Fő mére­tek: teljes hossz: 1405 mm, csőhossz: 970 mm, űrméret: 25 mm M NM . Ltsz.: 56.5518

176 Puska X V III. századKovás szerkezeti rendszerrel, huza­golt, hengeres, metszett művű, erede­tileg kövekkel kirakott, irányzóéles, damaszkolt török csővel, nem azono­sítható török jeggyel. Célgömbje elve­szett, lakatlemezén vésett indákkal és motívumokkal díszített felületben egy menekülő róka és kutya látható. Bronz sátorlemezét akantuszlevelekből, in­dákból, lángot lövellő sárkányfejből képezték ki. Torkolat alatt kezdődő, barna faágyazatát elöl szarulemez zár­ja le. Vésett, eredeti sátorvasa elve­szett. Réz töltővesszőtartó hüvellyel készült. Faragott tusája arctámaszos, a tusaüreg fedele bordázott. A bronz talplemez gerincre hajló részét akan- tuszlevéllel lezárt vésetek díszítik. Fő méretek: teljes hossz: 1275 mm, cső­hossz: 893 mm, űrméret: 19 mm. M NM . Ltsz.: 56.5639

177 Puska 1780 körülKovás szerkezeti rendszerrel, huza­golt, nyolcszögletes csővel. Célgömb és irányzók nélküli, a csőgerincen T. p o l t z (Bolz), az 1760-1780 között működő karlsbadi mester neve látha­

tó. Lakata és sátorlemeze elveszett. Elsütőbillentyűje gyorsítós. Kéztáma- szos bronz sátorvasát a kengyelrészén vésett, poncolt alapon vállán puskát tartó vadász képe díszíti. Torkolat alatt kezdődő, barokkosán faragott, elöl rokokó ízlésben vésett, barna fa­ágyazatát aranyozott bronzlemez zárja le. Két töltővesszőtartó hüvellyel ké­szült. A tusanyakon babérkoszorúval övezett címerpajzsban a Batthyányak címere tűnik fel. Felette a foszladék helyén lóhátas, páncélba öltözött, bal lábát levágott törökökre helyező vitéz található. Tusája arctámaszos. A go­lyótartó tusaüreg fedele domborított, vésett rézlemezzel borított. Rajta egy lándzsás vadász és két kutya által meg­támadott vaddisznó képe van. A díszes réz talplemez tusagerincre hajló részé­nek alsó felét három lóhátas, felül gro­teszk és végül egy akantuszlevél tölti ki. Fő méretek: teljes hossz:1065 mm, csőhossz: 675 mm, űrm é­ret: 16 mm. M N M . Ltsz.: 56.5491

178 Puska X V III. század közepe Kovás szerkezeti rendszerrel, huza­golt, nyolcszögletes, ékelt réz cél­gömbbel, állítható irányzókkal szerelt csővel. A csőgerincen t . ( h a d d e u s )

b o l t z (Polz), vésett díszű barokkos lakatlemezén t h a d e u s p o l t z felirat, a Karlsbadban 1760—1780 között m ű­ködő mester neve. Kakasa törött, elsü­tőberendezése gyorsítós. Profilált pe­remű réz sátorlemezén poncolt alapú indák, növények vannak. Az indák kö­zött egy kiterjesztett szárnyú madár és egy rohanó kutya látható. Kéztáma- szos sátorvasa a sátorlemezhez hason­lóan bronz. Felületén az egykori ara­nyozás nyomai még előtűnnek. A sá­torvas kengyelén két barokk kagylóval övezve egy őz és egy szarvas, a torkolat irányába mutató részén groteszk fej és egy akantuszlevél díszük. Egykoron torkolat alatt kezdődő, barna faágya­zata elöl sérült. Két töltővesszőtartó hüvellyel készült. Az ágyazat és az arc­támaszos tusa barokk ízlésben vésett. A golyótartó tusaüreg fedele hiányzik. A tusanyak kitöltetlen címerpajzsát egy szárnyas szörny tartja a szájában. A talplemez tusagerincre hajló, profi­lált peremű felületét növények és in­dák között egy íjat és lándzsát tartó kutyás vadász, valamint egy szárnyas madár tölti ki. Fő méretek: teljes hossz: 1068 mm, csőhossz: 672 mm,

272

179 Reszelő X V III. század közepe Fából készült, dohány reszelésére. Re­szelőlemeze bordázott, hossznégyszö- gű, egyik végén keskenyedik. Előolda- lának fő motívuma zárt keretben van. A naiv felfogásban megfaragott jele­netek egyszerű, népi művész keze munkájára utalnak. A motívumok so­rát fára akasztott vadásztáska és nyúl vezeti be, amelyet egy kovás puskával célzó, vadászkéses férfi, egy vadászku­tya által űzött menekülő és egy visz- szatekintő szarvas, végezetül egy fekvő kilőtt állat, két vadászkutyával viaskodó, életéért küzdő vaddisznó követ. Két oldalán dobokból, ágyú­ból, pisztolyokból és más hadiszer­számokból álló trófeák láthatók. Fő méretek: teljes hossz: 660 mm, szé­lesség: 130 mm. M N M . L tsz.: 57.6479

180 Tőr X V III. század közepe Egyélű, fokéles, hosszan hegybefutó pengével. Töve rokokó ízlésben vésett leveles ággal, pávával, torz szarvas­emberfővel díszített. Nyaka profilált, előre ugró állatfejes akasztóhoroggal készült. Szarumarkolata csavartan fa­ragott, sodronnyal és díszes fémlemez sávokkal tagolt. Markolatkupakja vé­sett ezüstlemez. Fő méretek: teljes hossz: 415 mm, pengeszélesség: 35 mm. M N M . Ltsz.: 53.1395

181 Vadászkés X V III. század Egyenes, széles, egyélű pengével. Egyik lapjában rézzel berakva m a r , a másik oldalon i h s betűk láthatók. Vas­ból készült, aláhajló, öntött keresztva­sa rozettában végződik. Ovális, áttört hárítójában szarvasalak figyelhető meg. Szarvasagancs markolatát ovális, vésett vaslemez zárja. Fő méretek: tel­jes hossz: 400 mm, pengeszélesség:40 mm. M NM . Ltsz.: 54.2192

182 TőrX V II-X V III. század fordulója

Kés alakú, egyélű, fokélre köszörült, csatornázott pengéjű tőr. Fokát m et­szett kígyóalak díszíti, pengéje három részre tagolt. Tövénél az egyik olda­lon, szalagon függő ovális medalion­ban női mellkép, mögötte haditrófea. A másik oldalon hasonló megoldásban férfi mellkép figyelhető meg. Nyaka tagolt, puszpángfából faragott, m ar­kolatán Ádám, Éva és az Életfa. Lapos gombja hatgerezdes. Capás bőrrel be­

vont hüvelye sima pántokkal szerelt. Fő méretek: teljes hossz: 345 mm, pengeszélesség: 38 mm. M NM . L tsz .: 34.1618

183 Tőr X V III. századRövid kétélű pengével. Tövét vésett lombozat díszíti. Keresztvasának mindkét vége háromkaréj osra kidol­gozott. Szarumarkolata szakaszosan faragott. A markolat végét lezáró vas­lemezen F. M. monogram látható. Pengéje gerincéles, a markolat töve tagolt. Fő méretek: teljes hossz:325 mm, pengeszélesség: 28 mm. M NM . Ltsz.: 54.1533

184 Vadásztőr X V III. század Egyélű, fűzőár végződésű. Vágópen­géjének a hegye letört. Széles fokát finom vésetek díszítik. Nyakán ba- lusztertagra emlékeztető ezüstgyűrű figyelhető meg. Markolata csavart sza­ru, amelyben ezüst sodronybetétek láthatók. Fő méretek: teljes hossz:330 mm, pengeszélesség: 31 mm. M NM . Ltsz.: 55.3706

185 Vadászkés X V III. század Egyélű, fokéles, ívelt, szablya alakú pengével. Mindkét lapjában maratott, kaballisztikus jegyek, a penge fokában pedig hosszú vésett nyílvessző, ún. csiszárjegy látható. Öntött bronz ke­resztvasa egyik végén törött, másik vé­ge állatfejben, stilizált kígyófejben végződik. Középen, mindkét oldalon, poncolt alapon állatfigura díszíti. Fe­hér csontmarkolata rendkívül gazda­gon faragott csatajelenetet ábrázol. Szereplői: sisakos, pajzsos, kardot markoló férfi, majd egy szablyás tur- bános alak, lábánál eldőlt korsóval és két rövid tőrt tartó hiányos öltözetű figura. Vésett felületű ovális rézlemez zárja le. Egyszerű fekete bőrrel bevont tok tartozik hozzá. Fő méretek: teljes hossz: 675 mm, pengehossz: 525 mm, pengeszélesség: 35 mm. M NM . L tsz .: 54.2287

186 V adászkés X V III. század Egyélű, fokéles, szablya alakú pengé­vel. Mindkét lapjában kivont szablyá- jú pandúralak v i v á t p a n d ú r felirattal és három-három talpas kereszt látha­tó. Ö ntött bronz keresztvasa egyik ol­dalon törött, hárítója vadkacsát ábrá­zol, faragott fehér csontmarkolata ál­latfejben végződik, oldalt szarvast tá­

madó vadászkutyák díszítik. Főbb m éretek: teljes hossz: 605 mm, penge- hossz: 475 mm, pengeszélesség: 30 mm. M NM . Ltsz.: 54.2286

187 Vadászkés XVIII. századKétélű, enyhén keskenyedő, csúcsba futó, barokkos ízlésben vésett pengé­vel. A pengezömök fonatos díszítésű. Rövid, gerincéles, négyszög kereszt­metszetű, mindkét oldalán hat-hat pontmotívumos keresztvassal készült. Sárga csontmarkolatán bunkót tartó kentaur látható. A kentaur mögött, a faragott kereten belül lombos fát fi­gyelhetünk meg. Markolatkupakja ovális vaslemez. Fő méretek: teljes hossz: 705 mm, pengehossz: 555 mm, pengeszélesség: 38 mm. M NM .Ltsz.: 67.8512

188 Tőr XVIII. századKésnek is minősülő tőr egyélű pengé­vel, széles fokkal. Szaruból készült csavart markolatát ezüstlemez zárja le. Egyszerű barna bőrtokba helyezték. Fő méretek: teljes hossz: 282 mm, pengeszélesség: 19 mm. M NM .Ltsz.: 59.7946

189 Lőporadagoló mérceXVIII. század

Anyaga bronz. Hengeres testét gyű­rűk, zegzugos vonalak, hosszanti és harántcsíkolt vésetek töltik ki. Egyikvégén fogantyú, kétoldalt egy-egymozgó felkötőfülecs található. Nyolc­szögletesre kovácsolt belső tüskéjét a lőporadagoknak megfelelő beosztással látták el. Rövid szíjjal készült. Fő mé­retek: teljes hossz: 172 mm, átmérő:19 mm. M N M . Ltsz.: 59.7873

190 Lőporadagoló mérceXVIII. század

A vasból kissé szögletesre kovácsolt teste ezüstcsillagokkal, gyűrűkkel, ap­ró indákkal tausírozott. Egyik legöm­bölyített vége négyszög keresztmet­szetben áttört a dugattyú számára. A négyszögletesre kovácsolt dugattyút a lőporadagoknak megfelelő beosztá­sokkal látták el. Hossznégyszög alakú füle bronz. Fő méretek: teljes hossz:116 mm, átmérő: 23 mm. M NM . Ltsz.: 54.1607

191 Lőportartó XVIII. század Úgynevezett felporzó, laposra nyo­mott szarutesttel, díszítés nélküli csi­

szolt felülettel. Fenekét ovális rézle­mez zárja. Kiöntőcsapja baluszteresen tagolt. Egy füleccsel és réz felerősítő gyűrűvel készült. Fő méretek: magas­ság: 110 mm, fenékhossz: 42 mm, ki- öntőcsaphossz: 20 mm. M N M . L tsz .: 53.1427

192 Lőportartó 1729 Úgynevezett felporzó, szarvaspatából kialakított testtel, amelynek fenékle­mezét ezüstlemez zárja le. Felületén JB 1729 felírat látható. Dúsan faragott előoldalát Vénusz és Ámor-jelenet, lombos fa, rászögezett ezüst pelikánok díszítik. Profilált peremű lemezre épült kiöntőcsapja rugóval készült. Fő méretek: magasság: 93 mm, széles­ség: 70 mm. M NM . Ltsz.: 55.3712

193 Lőportartó X V III. század Úgynevezett felporzó, esztergályo- zott, pirosra festett, gyűrűkkel gazda­gon díszített, középen csavarmenettel összeállított szarutesttel. Egyszerű, végén törött, szaru kiöntőcsappal ké­szült. Fő méretek: magasság: 120 mm, szélesség: 35 mm, kiöntőcsap- hossz: 30 mm. M NM . Ltsz.: 53.1469

194 Lőportartó X V III. század Úgynevezett felporzó, szaruból kidol­gozott, körte alakú testén vékony gyű­rűk képezik a díszítőelemet. Alsó és felső részén ólomsáv látható. Henge­resen áttört fenékzáró gombja mene­tes. Végén esztergályozott kiöntője menettel kapcsolódik a testhez. Há­rom füleccsel és felkötőgyűrűvel ké­szült. Fő méretek: magasság: 88 mm, szélesség: 37 mm, kiöntőcsaphossz:18 mm. M NM . L tsz .: 66.8463

195 Lőportartó X V III. század Úgynevezett felporzó, vékony gyű­rűkkel díszített, körte alakú szarutest­tel. Alsó részén ólomsáv látható. Ele­fántcsontból esztergályozott fenékel­záró gombja menetes. A fenékcsaphoz hasonlóan elefántcsontból kialakított kiöntője menettel kapcsolódik a lőpor­tartó szájnyílásához. Három füleccsel és felkötőgyűrűvel készült. Fő mére­tek: magasság: 83 mm, szélesség:35 mm, kiöntőcsaphossz: 15 mm. M N M . Ltsz.: 53.1465

196 Sólyomsapka X V II-X V III. század

Préselt barna bőrből, zöld bársonyol­

273

dalakkal, fehér szíjakkal kiegészítve. A sapka középső sávjában az indák és növények harántcsíkolt keretben he­lyezkednek el. Fő méretek: magasság:60 mm, szélesség: 67 mm. M NM . L tsz .: 59.7958

197 SólyomsapkaX V II-X V III. század

Zöld és barna bőrből. Alsó része fehér szíjjal összehúzható. Tetején sárgaréz hüvely látható. Fő méretek: magas­ság: 80 mm, szélesség: 74 mm. M NM . Ltsz.: 57.6424

198 SólyombilincspárX V II-X V III. század

Fehér szíjból varrt, rézcsörgőkkel fel­szerelt solymászeszköz. Fő méretek: teljes hossz: 105 mm. M N M . Ltsz.:57.6429.1-2

199 Puska X V III. századKovás szerkezeti rendszerrel, sima fu- ratú, sokszögletes, gyűrűkkel tagolt, nem azonosítható török jegyes, török feliratos, szamárhátas, hasított irány- zékkal szerelt csővel. Célgömbje elve­szett. Lakatlemezén a sárkány mögött haditrófeák, míg a lakat előtt h e i n -

r i c h w i n c k a b r e s l a u felirat az, 1800 körül működő mester neve, illetve működési területe látható. Bronz sá­torlemeze pikkelyes testű, sárkányfe­jes kidolgozású. Az aranyozott felüle­tű, öntött bronz sátorvas kengyelré­szén rozetta, míg a kengyel előtti felü­leten akantuszlevél van. Csőközépnél kezdődő, barna faágyazatát elöl szaru­lemez zárja le. Három réz töltővessző- tartó hüvellyel készült. Faragott, bar­na faágyazata arctámaszosan, a tusa- üreg fedele egyszerűen kidolgozott. A bronz talplemez kengyelrészét rá- csozott felület, vésett tulipánmotívu­mok, akantuszlevelek borítják. Fő mé­retek: teljes hossz: 1442 mm, cső­hossz: 1077 mm, űrméret: 20 mm. M NM . Ltsz.: 56.5681

200 Sáncpuska X V II. század Kovás szerkezeti rendszerrel, sima fu- ratú, sokszögletes, gyűrűkkel tagolt, réz célgömbbel, szamárhátas irány- zékkal szerelt csővel. Egyszerű, díszí­tés nélküli lakattal, réz sátorlemezzel látták el. Öntött bronz sátorvasa profi­lált peremű. Torkolat alatt kezdődő, barna faágyazatát elöl szarulemez zár­ja le. Három réz töltővesszőtartó hü­

velyében, szarukupakos fa töltővessző van. Ágyazata faragott, tusája arctá- maszos. A tusanyakban stilizált címer­pajzson T M monogram figyelhető meg. Bronzból öntött, egyszerű talp­lemezzel készült. Fő méretek: teljes hossz: 1368 mm, csőhossz: 976 mm, űrméret: 23 mm. M N M . Ltsz.: 56.5521

201 Puska 1725 körülKovás szerkezeti rendszerrel, huza- golt, sokszögletes, majd nyolcszögle­tessé váló, gyűrűkkel tagolt, célgömb­bel szerelt, szokatlan formában elhe­lyezett két csővel. A csőgerincen Stranski Ferenc fraknói mester fák- lyabélyegekkel övezett csillagos jegye figyelhető meg. A fáklyabélyegek a rö­vid, hengeres, majd szögletessé váló, gyűrűkkel tagolt, a tusa irányába néző csövön megismétlődnek. Két lakattal készült. A jobb oldalon f r a n z s t r a n s ­

k i , míg a bal oldalon A. f o r c h t e n s t e -

i n felirat a Fraknón 1725 körül műkö­dő mester nevét és működési területét jelzi. A cső alá kisméretű, rugósán működő, lándzsa alakú vadászszu­ronyt helyeztek. Csőközépnél kezdő­dő, barna faágyazatát elöl szarulemez zárja le. Két hengeres, vas töltővesz- szőtartó hüvellyel látták el. Töltővesz- szője elveszett. Barokk ízlésben fara­gott ágyazata arctámaszos. Egyszerű vas talp lemeze van. Fő méretek: teljes hossz: 1190 mm, csőhossz: 780 mm, űrméret: 14 mm. M N M . Ltsz.: 59.7952

202 Puska X V III. századKovás szerkezeti rendszerrel, huza- golt, nyolcszögletes, réz célgömbbel szerelt csővel. Irányzéka elveszett. A csőgerincen n e u r e i t e r p r a g , az 1720-1730 között működő mester ne­ve, lovas bélyege, illetve működési te­rülete, a lakatlemez növényei és indái között I.C.P. mester névbetűi látha­tók. A sárkány mögött az akantuszle­vél sárkányfejben végződik. Sátorle­meze elveszett. Ujjtámaszos, AZ mo- nogramos bronz sátorvasát a kengyel­részen egy körgyűrűn áthaladó nö­vény díszíti. Torkolat alatt kezdődő, barna faágyazatát elöl szarulemez zár­ja le. Három réz töltővesszőtartó hü­vellyel készült. Faragott ágyazata a tu- sarészen arctámaszos. A tusanyakat egy erőteljes fogakkal ellátott szörny feje gazdagítja. A golyótartó tusaüreg

fedőlemeze bordázott szarulemez. Egyszerű, gerincre hajló réz talpleme­ze van. Fő méretek: teljes hossz: 1070 mm, csőhossz: 718 mm, űrmé­ret: 12 mm. M N M . Ltsz.: 56.5558

203 Puska X V III. századKovás szerkezeti rendszerrel, huza- golt, nyolcszögletes, rézirányzékkal szerelt csővel. A csőfaron a n t o n

k l e i n i n w i e n n felirat az 1700-1750 között működő mester nevére, illetve működési területére utal. A lakatleme­zen a mester neve megismétlődik. Réz sátorlemeze díszítés nélküli. Fából ki­dolgozott sátorvasát rézszalaggal erő­sítették meg. Torkolat alatt kezdődő, barna faágyazatát elöl rézlemez zárja le. Három töltővessző tartó hüvelyé­ben, szarukupakos fa töltővessző van. Tusája enyhén arctámaszos, barokk ízlésben faragott. Gerincre hajló, réz talplemezzel készült. Fő méretek: tel­jes hossz: 1055 mm, csőhossz:715 mm, űrm éret: 14 mm. M NM . L tsz .: 56.5551

204 Puskapár X V III. század Kovás szerkezeti rendszerrel, huza- golt, nyolcszögletes, állítható irány- zékkal szerelt csővel. Ékelt célgömbje elveszett. A csőgerincen a n t o n k l e i n

i n w i e n n felírat mutatja az 1700-1750 között működő mester nevét és műkö­dési területét. Lakatlemezén a mester felirata megismétlődik. Sátorlemeze profilált peremű, díszítés nélküli. A kéztámaszos fa sátorvas alján rézle­mez erősítés fut végig. Torkolat alatt kezdődő, barokk ízlésű, barna faágya­zatát elöl rézlemez zárja le. Három sárgaréz töltővesszőtartó hüvellyel ké­szült. A kissé arctámaszosan alakított tusa jobb oldalán levő golyótartó tusa­üreg fedele a talplemezhez hasonlóan rézlemez. Fő méretek: teljes hossz: 1045 mm, csőhossz: 663 mm, űrm éret:15 mm. M NM . Ltsz.: 56.5473.1-2

205 Puskapár X V III. század Vadászkarabély, kovás szerkezeti rendszerrel, huzagolt, nyolcszögletes réz célgömbbel szerelt csővel. Ékelt irányzéka elveszett. A csőgerincen a g i o g iu s e p p e v i l a n o i n w i e n n a felirat a mester nevét, illetve működési terü­letét jelöli. Profilált peremű, kéztáma­szos réz sátorvassal és sátorlemezzel. Vésett lakatlemezén, a mester felirata megismétlődik. Torkolat alatt kezdő­

274

dő, barna faágyazatát elöl szarulemez zárja le. Két töltővesszőtartó hüvellyel készült. Barokk ízlésű ágyazata a tusa- részen arctámaszos. A golyótartó tusa- üreg fedőlemeze kannelírozott. T alp­lemeze a tusagerincre hajlik, pereme profilált, vésett. Fő méretek: teljes hossz: 920 mm, csőhossz: 550 mm, űrméret: 14 mm. M N M . Ltsz.:56.5475.1-2

206 Számszeríj X V III. század Kovácsolt acélívén belül süllyesztett mezőben kereszt alakú jegy van. Idege elveszett. Fonott bandázsa és a zöld díszítő bojtok eredetiek. Barna fa­ágyazatán, illetve törzsén elöl ková­csolt akasztóhorog kapott helyet. Két oldalát áttört, karcolt csontlemez be­rakás díszíti. Tusája arctámaszos, tő­ben faragott. Az arctámaszán növé­nyek között egy lovas kürtölő vadász, a törzs gerincén elöl vájatos csontle­mez látható. A célgömb szerepét be­töltő, oldalirányba állítható csontbetét hiányzik. Csappantyús szerkezeti rendszerének zárólemeze groteszkfőt mutat, vesszőszorítója elveszett. A törzs hátsó részéről a rokokó ízlésű zárt keretbe elhelyezett emberfőt kö­vetően a berakott csontlemezek sérül­tek, illetve hiányoznak. Elsütőberen­dezése gyorsítóval szerelt, zárt ujjtá- maszos sátorvassal készült. Fő mére­tek: teljes hossz: 710 mm, ívhossz: 560 mm. M N M . L tsz .: 66.8462

207 Számszeríj X V III. század Vékony, viszonylag gyenge acélívvel, eredeti ideggel. Világos barnafa tör­zsének első részén kovácsolt vas akasz- tóhorog van. Oldalait, illetve a törzs fölső részét csontszalagok díszítik. Tusája arctámaszosra kiképzett, amelynek oldalán a berakott csontke­ret által határolt mezőben stilizált cí­merlemez látható. A törzs felső részén a csontlemezek mindkét irányban ro­kokó ízlésű lezárást kaptak. Az arctá­masz túlsó oldalán lévő vesszőtartó üreg fedőlemezén a csontlemezek megismétlődnek. Elsütőberendezése gyorsítóval szerelt, ujjtámasza réz. A tusa alsó részén egy vasgomb talál­ható. Hozzá tartozik egy kisméretű csont- és vascsúccsal szerelt emelős rendszerű felhúzókészülék és két nyíl­vessző. Fő méretek: teljes hossz: 780 mm, ívhossz: 575 mm. M NM . L tsz .: 56.4794

208 Vadászöv X V III. század Széles ezüstpaszománnyal borított, zöld színűre festett bőr. Veretei között feltűnik egy öntött ezüst dámszarvas­fej, amely szájában három ezüstláncon feltételezhetően F. T . monogramos grófi, koronás címerpajzsot tart. Vé­gén díszes csat és szíjvég, egy másik ezüstfej, valamint barokk keretben va­dászkürt található. Fő méretek: teljes hossz: 850 mm, övszélesség: 86 mm. M N M . Ltsz.: 58.7699

209 Vadászkés XVIII. század Egyenes, kétélű, hegybe futó, barokk motívumos, részben aranyozott pen­gével, bevésett 1414-es évszámmal, amely Húsz János Konstanzba történt megidézésére utal. Az évszámok előtt, mindkét oldalon rohanó állatfigura látható. Rövid, S alakban hajtott vas keresztvasa kétoldalt poncolt. Fara­gott, fehér csontmarkolatának gomb­része leveles díszítésű. Fekete bőrrel bevont hüvelye egyszerű vas torkolat- és felkötőpánttal, valamint réz saru­pánttal szerelt. Fő méretek: teljes hossz: 725 mm, pengeszélesség: 37 mm. M N M . Ltsz.: 54.2279

210 Vadászkés XVIII. századEgyenes, egyélű, fokéles pengével. Mindkét pengelap maratott, a penge­zömök haditrófeával díszített. A pen­ge fokán lévő vésett nyílvessző Kassá­ra, a készítés helyére utal. Öntött bronz, rokokó ízlésű hárítója áttört művű kagylókkal peremezett. Ke­resztvasa bordázott. Öntött, vésett fe­lületű, rézkupakkal lezárt szarvas­agancs markolatát rézhuzallal erősí­tették meg. Barna bőrből készült tok­ján a torkolatpánt rokokó ízlésben domborított. A tokhoz kisméretű, őz­patára emlékeztető gombban végződő kés és villa tartozik. Fő m éretek: teljes hossz: 683 mm, pengeszélesség:41 mm. M N M . L tsz .: 54.2298

211 Vadászkés XVIII. század Egyenes, kétélű, hegybe futó pengé­vel. A pengelap egyik oldalán: f r a n z

r ö g e r , b ü r g . s c h w e r d f e g e r w o h n -

HAFT IN DÉR KARNER STRASS BEY DÉR

WEISSEN SCHWANNEN NO 1073 IN W I-

e n n , a mester műhelyére utaló felirat olvasható. Egyenes, rövid, lapos vas keresztvassal, kisméretű, ívelt lezárá- sú, bordás hárítóval készült. Fehér csontmarkolatát barokk ízlésű faragás,

külső oldalát búzakalászra emlékezte­tő motívum díszíti. Fő méretek: teljes hossz: 790 mm, pengeszélesség:49 mm. M NM . L tsz .: 54.2275

212 Vadászkés XIX. század Egyélű, szélescsatornás, maratott, nö- vényornamentikás pengével. Egyenes, bronz keresztvasának két vége kutya­fejben végződik. A középső mező egyik oldalát egy álló kutya, a másik oldalát legelésző szarvas díszíti. Vese alakú hárítója bronzból öntött, felüle­tén poncolt alapon két vadászkutya és egy medve látható. Markolata szarvas­agancs, markolatfeje öntött vadkanfő. Fekete bőr hüvelye préselt torkolat-, felkötő-, illetve sarupánttal szerelt. Fő m éretek: teljes hossz: 693 mm, penge­szélesség: 29 mm. M N M . Ltsz.: 58.7565

213 Vadászkés XIX. század Egyenes, egyélű, arannyal tausírozott pengéjében a sollingeni kardcsiszár, Wilhelm Clauberg neve, profilált pe­remű hárítóján pihenő állatok látha­tók. Egyenes, gombos végű vas ke­resztvasa metszett művű. Gombos vé­gű markolatát poncolt alapú, metszett indák és növények között saspár és sasfiókák, három vadász és egy va­dászkutya művészi szinten kidolgo­zott képe díszíti. Kígyóbőrös hüvelyé­nek torkolatpántjában egy bontókés található. Formája, markolatának gaz­dagsága a vadászkéssel azonos. M otí­vumanyagában a vadászkürt, lándzsa, vadászpuska, oldaltáska a kor ízlésé­nek megfelelő. A torkolatpánt külső oldalán egy madárra lecsapó róka, míg a sarupánt belső felén oválisba helye­zett medve figyelhető meg. Fő mére­tek: teljes hossz: 530 mm, pengeszé­lesség: 25 mm. M N M . L tsz .: 54.2337

214 Vadászkés XIX. századSima, egyélű, széles csatornás pengé­vel. Öntött bronz keresztvasa indián­főben végződik. A keresztvas középső részén egymásnak háttal álló, nyitott szájú szörnyalakok láthatók. Vese ala­kú hárítóján, poncolt alapon két va­dászkutya és egy viaskodó medve tű ­nik fel. Markolata szarvasagancs, alsó részét poncolt felületű, bronzkristá­lyos, gyűrűkkel tagolt, vésett lemez zárja. Öntött bronz kutyafejes gomb­bal készült. Fekete bőrrel bevont hü­velyén a torkolat-, felkötő-, illetve sa­

275

rupánt ezüstözött. A torkolatpánt fel­ső részén poncolt, hossznégyszög ala­kú mezőbe helyezett, akantuszleveles koronával díszített groteszk emberfő érdemel figyelmet. Felkötőpántjának előoldalán, poncolt alapon, egy va­dászkürt és egy szarvasfej motívum van. Sarupántja három nagyobb egy­ségre tagolt, mindhárom egységben a tölgylevelek, makkmotívumok ismét­lődnek. A felső mezőt álló szarvas, a középsőt menekülő nyúl, míg az alsót egy fácán díszíti. Bontókése hiányzik. Fő méretek: teljes hossz: 748 mm, pengeszélesség: 28 mm. M NM . L tsz .: 58.7698

215 Puska X V III. századKovás szerkezeti rendszerrel, sima fu- ratú, hengeres gyűrűkkel tagolt, majd szögletessé váló, célgömbbel szerelt csővel. A csőgerincen arannyal tausí- rozva io : w a a s mesternév, gazdagon metszett lakatlemezén, a sárkány mö­gött pórázon kutyát vezető, stilizált szárnyas angyal, a sárkány előtt egy farkast puskával elejtő, vadászkutyák­kal körülvett vadász, a rugólemezek között i o h a n w a a s i n w i e n n felirat, a mester neve, illetve működési területe látható. Az áttört bronz sátorlemezét aranyozott indák, levelek töltik ki. Központi motívuma egy összeroskadt, négy vadászkutya által támadott szar­vas. Aranyozott bronz sátorvasa ken­gyelén vésett indák és növények kö­zött, alig látható egy férfimellkép. Rö­vid ágyazata sérült. Három réz töltő- vesszőtartó hüvellyel készült. Rokokó ízlésben faragott tusája nyakán a Batt- hyányak ismert koronás címerpajzsa - a mancsában kardot tartó, ágaskodó oroszlánnal és a kiterjesztett szárnyú, saját húsát tépő pelikánnal - található. Vésett, aranyozott, gerincre hajló talplemez gerincét levelek, indák kö­zött egy női mellkép ékesíti. Fő mére­tek : teljes hossz: 1473 mm, csőhossz: 1093 mm, űrm éret: 15 mm. M NM . L tsz .: 56.5736

216 Puska X V III. századKovás szerkezeti rendszerrel, huza- golt, nyolcszögletes, ékelt célgömbbel szerelt, arannyal és ezüsttel tausíro- zott csővel. Irányzéka elveszett. M et­szett művű lakatlemezén indák, növé­nyek között, a serpenyő alatt c : s h e i t -

h a v e r : i n g r a t z e n felirat, a mester ne­ve, illetve működési területe látható.

Bronz sátorlemezét vadkanvadászat - a háttérben kastély, vadászlándzsás, vadásztőrös gyalogos, lovas vadász és egy vadkan két kutyával - tölti ki. A kengyelen fonatos díszek, poncolt mezők sorakoznak. A kengyel előtt, nagyméretű oválisban egy bal kézben íjat tartó, kutyát simogató vadász ké­pe. Torkolat alatt kezdődő, barna fa­ágyazatát szarulemez zárja le. Két töl­tővessző tartó hüvellyel készült. Fara­gott tusája arctámaszos. A tusanyak- ban kiterjesztett szárnyú sas és két ku­tya által marcangolt ökörfej képezi a címerpajzs fő motívumanyagát. A go­lyótartó tusaüreg fedőlemeze faragott. A talplemez gerincre hajló részén át­tört, vésett indák, növények, levelek között egy nyúlra lecsapó két sólyom, felette íjat és nyilat tartó kutyás va­dász, a lemez végén groteszk fej és akantuszlevél figyelhető meg. Fő mé­retek: teljes hossz: 1120 mm, cső­hossz: 746 mm, ürm éret: 16 mm. M NM . Ltsz.: 56.5728

217 Puskapár 1750 körülKovás szerkezeti rendszerrel, sima fu- ratú, hengeres, célgömbbel szerelt, ezüstszalagokkal és réz berakásokkal díszített, stilizált emberalakos csővel. Gazdagon vésett lakatlemezén a sár­kány előtt haditrófea, a sárkány mö­gött egy ülő nő látható. A vésetek kö­zött a CHRISTIAN PRANSTAETER IN W I­

ENN felirat, az 1750 körül működő mester nevét, illetve működési terüle­tét jelöli. Gazdagon díszített a sátorle­meze is, amelyen a római hadiszekéren ülő Mars stilizált formában, groteszk­fejjel jelenik meg. Jellegében hasonló a kocsit vontató, kürtöt fogó, illetve a kocsit követő, vadkanfejet tartó férfi is. Az öntött bronz, vésett sátorvas kengyelrészét egy ülő alak tölti ki. Rö­vid ágyazatát elöl rézlemez zárja le. Három töltővesszőtartó hüvellyel ké­szült. A faragott tusa réz talplemezét, a gerincre hajló részen egy térdeplő puskás vadász, kilőtt nyúl, őz, legelő szarvas és egy kutya képe díszíti. Fő méretek: teljes hossz: 1485 mm, cső­hossz: 1100 mm, űrméret: 16 mm. M NM . Ltsz.: 56.5585.1-2

218 Puska X V III. századKovás szerkezeti rendszerrel, sima fu- ratú, hengeres, majd rövid szakaszon enyhén szögletessé váló, célzósínes, célgömbbel szerelt, ezüstveretes, da-

maszkolt török csővel. Vésett lakatle­mezén, a sárkány mögött egy nyulat tartó ember, a sárkány előtt egy férfi lándzsával és kutyával, az indák és nö­vények között DÁNIEL WACHOLT PRES-

p u r g felirat, az 1679— 1730 között működő mester neve, illetve működési területe látható. Díszes, bronz sátorle­mezét erődítmény, egy katonai sátor, hadfelszerelési tárgyak, zászlók, do­bok, ágyúk és egy ülő, illetve egy álló, puskát tartó katona díszíti. Ujjtáma- szos sátorvasa bronz. A kengyelrészen egy kutyát simogató férfimotívum tű­nik elő. Torkolat alatt kezdődő, barna faágyazatát elől rézlemez zárja le. Há­rom töltővesszőtartó hüvellyel ké­szült. Az utolsó hüvelyen egy lándzsát tartó páncélos férfi van. Egy kagylók­kal és női mellképpel kitöltött csőrög­zítő pánttal látták el. Tusája arctáma­szos. A tusaüreg fedőlemeze rézle­mezzel szakaszosan borított, rajta in­dák között egy ülő Diana és egy mene­külő szarvas. A réz talplemez alsó ré­szét egy nagyméretű szarvas, míg a gerincre hajló, gazdagon vésett és ara­nyozott felületet egy lantos és egy szarvas agancsát fogó ülő alak ékesíti. A tusanyak a talplemezhez hasonlóan megmunkált. A szarvas nyakát átölelő, ülő figura itt egy lóháton ülő, kardot tartó férfival egészül ki. Fő méretek: teljes hossz: 1285 mm, csőhossz: 900 mm, űrm éret: 15 mm. M NM . Ltsz.: 56.5636

219 Solymásztáska X V III. század Vörös bársony, aranyskófiummal hí­mezve. Felületén skófiumos indák, le­velek, kagylók, stilizált virágok sora­koznak. Nyakán ovális fémmerevítő és ehhez csatlakozó bőrzacskó figyelhető meg. Háta bőrrel borított. Fő mére­tek: magasság: 500 mm, szélesség:360 mm. M NM . Ltsz.: 58.7567

220 Solymásztáska 1781Bőrfelülete ezüsttel hímzett, virágdí­szes, négyzetes, raffolt felső része zöld selyemmel borított. Előoldalának alsó részén három virágmotívum, felső ré­szén két hálósán fedett, hímzett kere- telésű ablakdísz, az egyik ablakban egy hímzett sólyom látható. Hátoldala egykoron hasonlóan volt megmunkál­va, ma már nagyon hiányos. A csukló­sán mozgó réz szájnyílás kerete két oldal- és három főlemezből áll. Az ol­dallemezek a táska külső, selyemmel

/

276

borított tasakját zárják, míg a gomb­nyomásra nyíló belső lemezek hozzá­férhetővé teszik a középső, vese alakú, hímzett felületű bőrtasak négy reke­szét. M inden rekesz szájnyílásának két oldalát gazdagon díszítették. A növé­nyek, esetenként virágok között páva, lesben álló vadászkutya, menekülő szarvas, vaddisznó, róka, farkas, só­lyom, galamb, míg a belső táska alsó peremén a n n o 1781 felirat figyelhető meg. Fő méretek: magasság: 480 mm, szélesség: 475 mm. M N M . Ltsz.: 55.3838

221 Puska X V III. századTörök, kovás szerkezeti rendszerrel, spanyol lakattal, sima furatú, nyolc­szögletes, célgömbbel, hasított irány- zékkal szerelt csővel. A csőgerincen a

p e d r e t t i , az 1772 körül említett mes­ter neve olvasható. Lakatlemezén nem azonosítható török mesterjegy van. Rendkívül díszes, öntött bronz sátor­vasa a tusa irányába elvékonyodik, rombuszos felületű, nagy kígyófejre emlékeztet. Hullámvonalas, baluszte- resen tagolt, vas töltővesszővel látták el. Tizenkét, elöl szamárhátas lezárá- sú, poncolt alapon indákkal, növé­nyekkel, keleti ízlésű réz csőrögzítő pánttal készült. Az első pánt alul ki­metszett. Az ágyazat közepétől kezdve a rézlemez korong alakú, cseppformá- jú gyöngyház lemezekkel egészül ki. Elvékonyodó, aláhajló, két oldalán domborított és vésett, az ágyazathoz hasonlóan rézlemezzel fedett, korong, csepp és háromszög alakú, recézett pe­remű gyöngyház lemezekkel és elszór­va korallkövekkel gazdagított tusája lapos. Fő méretek: teljes hossz: 1672 mm, csőhossz: 1323 mm, űrm é­ret: 16 mm. M NM . Ltsz.: 68.8921

222 Puska X V III. századTörök, kovás szerkezeti rendszerrel, spanyol lakattal, sima furatú, henge­res, majd szögletessé váló, célgömbbel és hasított irányzókkal szerelt csővel. A cső torkolati része és a csőfar indás ezüstlemezekkel berakott. Itt látható a süllyesztett alapon kiképzett mester­jegy. A lakatlemez török bélyege nem azonosítható. A sárkány és a lakat ol­dallemeze vésett. Öntött bronz, áttört és vésett sátorvasa nagyméretű kígyó­fejre emlékeztet. Nyúlványán balusz- teres esztergált fagömb van. Vas töltő­vesszővel, nyolc, a gerincén poncolt

alapon fonatos díszekkel, kétoldalt in­dákkal és levelekkel borított, réz cső­rögzítő pánttal látták el. A csőrögzítő pántok alsó részén oválisba helyezett, stilizált akantuszlevélre emlékeztető motívum. Barna faágyazatán hosszú, vésett felületű vasszalag található. A töltővessző két oldalán a lemezek egyesülve, mintázatukban gazdagodva érik el a sátorvas előtti felületet. Alá­hajló, elvékonyodó tusája talpas lezá­rásit. A tusagerincen a csőfarnyúlvány motívumsorához kapcsolódva fonatos dísz fut végig. A tusa két oldalán az áttört bronzlemezt esetenként gyöngyház lemezek és korallkövek gazdagítják. Fő méretek: teljes hossz: 1645 mm, csőhossz: 1310 mm, űrmé­ret: 15 mm. M NM . Ltsz.: 68.8922

223 Puska X V III. századGörög, kovás szerkezeti rendszerrel, spanyol lakattal, sima furatú, henge­res, majd szögletessé váló, célgömbbel és ékelt irányzékkal szerelt csővel. A csőgerincen g a b r i e l c h i n e l l i , az Itáliában a X V III. század második fe­lében ismertté vált mester felirata lát­ható. Lakatlemezén török jegy tűnik elő. Sátorvasa elveszett. Elsütőbillen­tyűje gombos. Hat, csúcsba futó, vé­sett felületű réz csőrögzítő pánttal, vas töltővesszővel készült. Ágyazatát pon­colt technikával díszített, majd vésett rézlemez borítja. ívben aláhajló, fecs­kefarkas végződésű, elvékonyodó tu- sájának felületét indák, a kiszélesedő rész jobb és bal oldalát stilizált akan- tuszlevél ékesíti. A tusa szabadon ma­radó felületén rácsos motívumok és szalagdíszek töltik ki. Egyszerű vas töltővessző tartozik hozzá. Fő mére­tek: teljes hossz: 1598 mm, csőhossz: 1230 mm, űrméret: 17 mm. M NM . L tsz .: 56.4909

224 Puska XIX. század eleje Görög, kovás szerkezeti rendszerrel, francia lakattal, sima furatú, hengeres, majd szögletessé váló csővel, a csőfa­ron vésetek nyomaival, a lakatlemezen imitált szöveggel. Elsütőbillentyűje nyugati típusú. A bronzból öntött, ki­szélesedő sátorvas kengyelét nagymé­retű rozetta díszíti. Hat, poncolt ala­pon növényekkel, indákkal borított, szamárhátas lezárású, réz csőrögzítő pánttal szerelték. A legutolsó pánt ge­rincén van a hasított irányzók. Az egész ágyazaton rézlemez, domborí­

tott indák, az indák között rozetták találhatók. A motívumanyag a sátorle­mezen, a szíjkarika környékén ágyúk­ból és egyéb hadieszközökből képzett haditrófeával egészül ki. Elvékonyodó tusája fecskefarkas végződésű. A tusa alsó és felső részét barokk és empire motívumok díszítik. A tusa bal olda­lán egy haditrófea és egy repülő madár látható. Ugyanez a motívum megjele­nik a tusa jobb oldalán is. Fő méretek: teljes hossz: 1538 mm, csőhossz: 1174 mm, űrméret: 18 mm. M NM . Ltsz.: 57.6848

225 Puska, török tüfenkXVII. század

Kovás szerkezeti rendszerrel, spanyol lakattal, huzagolt, nyolcszögletes, réz célgömbbel, két lyukas szamárhátas irányzékkal szerelt, ezüsttel tausíro- zott csővel. A cső gerincén indák, fu­tónövények, stilizált virágok követik egymást. Hosszú csőfarnyúlványát, a kovatartó pofát és a rugóház oldalle­mezét vésett felületű levelek borítják. Gombos elsütőbillentyűje csont be­tétlemezben mozog. Torkolat alatt kezdődő, barna faágyazatán elöl réz­gyűrűk, színes csontlemez található. Egyszerű, tört, újabb eredetű fa töltő­vesszője, egy szamárhátas végződésű, vésett, növénymotívumos ezüst cső­rögzítő pántja van. Ágyazatán a lakat előtt háromszögekkel díszített rézgyű­rűk, rézszegecsek láthatók. A lakatle­mez alatt és az ötszögletű tusán a bera­kás gazdagodik. Az említett rézgyű­rűk, illetve az ezekből képzett geomet­rikus elemek csontszalagokkal, hullá­mos csontsávokkal, illetve a tusa alsó részén rézgyűrűkkel és rozettákkal ki­vert zöld és fehér csontlemezekkel színpompásan egészülnek ki. A tusa középső részét zöld, fehér és mozaikos csontszalagok tagolják. A tusatalpat szarulemez zárja le. A tusanyakon el­helyezett bandázsban rövid, szakadt szíj figyelhető meg. Fő méretek: teljes hossz: 1200 mm, csőhossz: 835 mm, űrm éret: 17 mm. M N M . Ltsz.: 57.6882

226 Puska, török tüfenkX V II. század

Kovás szerkezeti rendszerrel, spanyol lakattal, huzagolt, nyolcszögletes, da- maszkolt, arannyal tausírozott, díszes, célgömbbel, a gerincén arannyal és ezüsttel berakott szamárhátas irány-

277

zékkal szerelt csővel. A cső torkolati része tizenöt mezőre osztott. A me­zőkben arannyal tausírozva, poncolt alapon növényornamentika látható. Ugyanez a motívumanyag gazdagab­ban, a mezők számát növelve a csőfa­ron is jelentkezik. Hat domborított, díszes, ezüst csőrögzítő pánttal szerel­ték. A lakatszerkezet egész felülete - a rugó kivételével - gazdagon megmun­kált. Gombos elsütőbillentyűje profi­lált peremű csont betétlemezben mo­zog. Torkolat alatt kezdődő ágyazatát elöl csontlemez zárja le. Az ágyazat egész felülete csontszalagokkal hatá­rolt mezőkre osztott, rézgyűrűkkel, szegekkel, illetve ezekből kombinált motívumokkal, a tusa csontbetétekkel, aranyozott bronz-, illetve rézgyűrűk­kel, szegecsekkel, motívumkombiná­ciókkal díszített. Fő méretek: teljes hossz: 1175 mm, csőhossz: 845 mm, űrméret: 15 mm. M N M . L tsz .: 58.7587

227 Vadászkürt XVIII. század Préselt, növénymintás rézveretekkel szerelt szarutesttel. Gazdagon fara­gott, vadászjelenetes felületén három gyalogos, két lovas vadász, vadkan, farkas és vadászkutyák élethalálharca követhető nyomon. A lándzsás, va- dásztőrös, kürtös alakok között ritka ábrázolásként egy vadászpisztolyt fi­gyelhetünk meg. Fúvókája szaruból készült. Fő méretek: teljes hossz: 423 mm, tölcsérátmérő: 70x75 mm. M NM . Ltsz.: 59.7944

228 VadászkürtXIX, század első fele

Enyhén ívelt, gazdagon faragott testé­nek fúvókája egy nagy szemű, agyaras, stilizált állatfej. Alatta a nyakon levél­díszes gyűrű az első függesztőkariká­val, az apró ívekkel lezárt hangvetőn zegzugos vonalsor látható. Faragott lombdíszei egy empire, címerpajzs alakú vázából nőnek ki. Ez alatt sza­lagkeretben: s t e p : d . g . r . szöveg ol­vasható. A szalag bal végéről kulcs függ alá. A felirat alatt, ovális keretben Báthory István koronázott mellképe és egy fegyvertrófeás címerpajzs vonja magára a figyelmet. A másik oldalát két ovális címerpajzs díszíti. Egyikben Lengyelország, a másikban Litvánia címere. A faragások sorát palmetták és griffalakok zárják. E kürtöt a XIX. század 40-es éveiben Báthory István

emlékének tiszteletére készítették. Fő méretek: teljes hossz: 450 mm, hang­vetőátmérő: 4 1 x 5 0 mm. M NM . Ltsz.: 59.7943

229 Lőportartó X V III. század ívben hajtott, laposra nyomott szaru­testtel, aranyozott, vésett művű, ba­rokk ízlésű vadászjelenetet ábrázoló fenék- és oldallemezekkel. Külső ol­dalán poncolt alapú, szarulemezbe ra­kott, profilált peremű, aranyozott fe­lületű díszlemezen rókát üldöző va­dászkutya, célzó és egy jobb kezével a menekülő vadra mutató vadász, a le­mez első részén pedig, a kiöntőcsap fölött, poncolt alapon egy visszatekin­tő róka látható. A motívumok között, de a motívumanyaggal egybehangolva a lőportartó oldalából keréklakatos szerkezetet működtető, hármas felhú­zókulcs emelkedik ki. A belső felüle­tén, hasonló keretelésben, lombos fák között menekülő róka, szarvas, szár­nyas, üldöző vadászkutya és egy pisz­tolyt markoló lovas vadász, a lemez első felét, a kiöntőcsap alatt, poncolt alapon menekülő nyúl díszíti. Bordá­zott élei díszítés nélküliek. A levágott sarkú fenéklemezen leveles keretezés­ben, süllyesztett mezőben, poncolt alapon két vadászkutya, egy menekülő nyúl és egy róka. A stilizált halfej ala­kú kiöntő szájából rövid csap lóg ki. Elzárója törött. Fő méretek: magas­ság: 235 mm, fenékhossz: 70 mm, ki- öntőcsaphossz: 10 mm. M N M . L tsz .: 53.1421

230 Lőportartó XIX. század eleje Laposra nyomott szarvból, aranyo­zott, öntött bronzveretekkel szerelt testtel. Fenékrésze díszítés nélküli, peremén akantuszlevélsor. Előlapján zászlókból, vadászkürtből, vadász- fegyverekből, trombitákból, szuro- nyos puskából, kardból és sisakból álló haditrófea látható. Többszörösen ta­golt torkolati része a testhez akantusz- levélsorral kapcsolódik. Alább gyű­rűkkel osztott hullámvonalak, apró köröcskék díszítik. Felkötő füleccsel készült. Fő méretek: hossza: 245 mm, fenékhossz: 75 mm, kiöntőcsaphossz:42 mm. M NM . Ltsz.: 53.1419

231 PuskaX V III-X IX . század fordulója

Kovás szerkezeti rendszerrel, két, egymás mellett fekvő, sima furatú,

hengeres, célgömbbel szerelt csővel, két lakattal. A lakatlemez vésetei kö­zött j o s .h e im b e c k , míg a lakat párján i n k o m m o t a u , a mester neve, illetve működési területe olvasható. Két töl- tővesszőtartó hüvelyében szarukupa- kos fa töltővessző van. Rövid ágyazata dúsan faragott, előagya rácsozott dí- szű. Hasonlóan megmunkált a nagy­méretű oroszlánfejes tusanyak is. A tusa bal oldalán ülő őzek, egyszerű vas talplemezén növények és egy tizenegy szirmú rozetta látható. A kengyelén kiszélesedő sátorvasát ti­zenkét szirmú rozetta tölti ki. A ken­gyel előtti részt empire virágvázára emlékeztető motívum ékesíti. Fő mé­retek: teljes hossz: 1232 mm, cső­hossz: 833 mm, űrméret: 15 mm. M NM . L tsz .: 58.7582

232 Puska X V III. század Kovás szerkezeti rendszerrel, sima fu­ratú, hengeres, majd szögletessé váló, levelekkel tagolt, célgömbbel szerelt csővel. A csövön arannyal beütött ko­ronás bélyegben c h r i s t o f r i s , az 1710-1750 között Bécsben működő mester neve, illetve kereszt alakú je­gyei láthatók. Lakatlemeze gazdagon díszített, ezüst, illetve aranyozott pon­colt felületekre tagolt. A sárkány mö­gött, a finoman tervezett indák és nö­vények között egy ülő nő két kutyával, a sárkány előtt egy menekülő szarvas és két vadászkutya tűnik elő. Hasonló stílusban díszített a fegyver sárkánya és acélja is. A sárkányon indák között a fő motívumanyag egy repülő sas. Ezüst sátorlemezét barokkos keretbe elhelyezett vadászjelenet tölti ki. A tá­volban egy vadászkastély, az előtér­ben, poncolt felületen egy menekülő szarvas három vadászkutyával és két lovas vadász motívuma sorakozik. Fá­ból kidolgozott sátorvasát finom vona­lú, barokkos kagylókkal, levelekkel, rozettákkal kiszórt ezüstlemezzel erő­sítették meg. Három szögletes, vésett felületű, ezüst töltővesszőtartó hüve­lyében ezüstkupakos töltővessző van. Ágyazata rövid, elöl barokkosán díszí­tett ezüstlemez zárja le. Tusája fara­gott, arctámaszos. A tusanyakon egy címerpajzsban kardot tartó szárnyas oroszlán található. Gazdagon vésett levelekkel, indákkal, barokk kagylók­kal ékesített ezüst talplemezét egy íjjal felfegyverzett, kezén sólymot tartó Diana, míg a gerincet kagylókkal öve­

278

zett poncolt alapú felületen egy lán- dzsás férfi és egy vadászkutya díszíti. F5 méretek: teljes hossz: 1188 mm, csőhossz: 1100 mm, űrméret: 16 mm. M NM . L tsz .: 60.8100

233 Puska XIX. század eleje Kovás szerkezeti rendszerrel, két egy­más alatt elhelyezett, sima furatú, hengeres gyűrűkkel tagolt, majd szög­letessé váló, metszett művű, célgömb­bel szerelt csővel. Két lakattal készült. A díszítés nélküli lakatlemezeken v i n -

c e n z o b iv a , illetve b r e s c i a felirat ol­vasható. A kiszélesedő bronz sátorvas kengyelét nagy groteszk fej tölti ki. A kengyel előtt nagyméretű vázamotí­vum van. Rövid ágyazata elöl vésett rézlemezzel borított, előagya recézett díszű, rombuszos. Hasonlóan kidol­gozott a nagyméretű szarvasfejjel dí­szített tusanyak is. A tusanyakon, vas címerpajzsban koronára helyezett, agancsokkal övezett kereszt látható. Rövid tusája arctámaszos. Bronz talp­lemezét groteszk fej, a tusa gerincét empire virágkosár díszíti. Fő méretek: teljes hossz: 1290 mm, csőhossz: 890 mm, űrméret: 16 mm. M NM . Ltsz.: 58.7583

234 Puska X V III. századKovás szerkezeti rendszerrel, sima fu­ratú, hengeres, majd szögletessé váló, gyűrűkkel tagolt, metszett művű, da- maszkolt csővel. A csőfaron egy gro­teszk fejen álló, íjat és nyilat tartó, aranylemezzel borított nő, alatta in­dák, akantuszok és rozetták között két sasfej, alább vadásztrófea, fonatos dísz, stilizált emberfej látható. A kö­zöket poncolt alapon aranylemez bo­rítja. A csőhöz hasonlóan rendkívül díszes a fegyver lakatszerkezete is. Sárkányának egy része letörött. A sár­kány mögötti részt egy indák közé he­lyezett, poncolt alapon kidolgozott, nagy szárnyas ember tölti ki. A sátor­vas előtti részen vadászkutyát simoga­tó, íjjal és nyíllal felszerelt Ámor- motívum, előtte i t v o h l . f . a . p o s n e c k

felirat van. Aranyozott, indás, áttört sátorlemezét szörnyalak, a középső ré­szét egy női mellkép tölti ki. A sátor­vas kiszélesedő kengyelén barokkos motívumok között a sisakos női mell­kép ismét feltűnik. Torkolat alatt kez­dődő, barna faágyazatát elöl szarule­mez zárja le. Az ágyazat két oldala ezüstszalagokkal berakott. Négy kan-

nelírozott vas töltővesszőtartó hüve­lyében szarukupakos töltővessző talál­ható. A tusanyakat akantuszleveles, nyitott szájú, stilizált vadkanfej díszí­ti. Koronás címerpajzsa kitöltetlen. Gerincre hajló talplemezét vadásztró­fea, fonatos díszek, indák, aranyozott poncolt mezők ékesítik. Fő méretek: teljes hossz: 1385 mm, csőhossz: 998 mm, űrm éret: 16 mm. M NM . Ltsz.: 56.5661

235 Puska 1800 körülKovás szerkezeti rendszerrel, két egy­más mellett fekvő, sima furatú, henge­res, majd szögletessé váló, célgömbbel szerelt, arany indákkal és metszett művű növényekkel, virágokkal díszí­tett csővel, a csőfarnyúlványon hasí­tott irányzékkal. A csősínen l a l e -

m a n d . a . r o u e n n . t o r d u felirat olvas­ható. A metszett, haditrófeás, aranyo­zott poncolt felülettel gazdagított la­katlemezen a felirat megismétlődik. Különösen gazdagon aranyozott a sár­kány oldala. A sátorvas kengyelén el­helyezett haditrófea központi darabja egy sisakos félvért. Csőközépnél kez­dődő, barna faágyazatát három töltő­vesszőtartó hüvellyel szerelték. Fém- kupakos szaru töltővesszővel, recézett előaggyal és tusanyakkal, arctámaszos tusával készült. Profilált peremű talp­lemezén rózsák, virágok, a gerincen vadásztrófea látható. Két szíjkengyele van. Fő méretek: teljes hossz:1205 mm, csőhossz: 807 mm, űrmé­ret: 15 mm. M NM . Ltsz.: 56.5798

236 Puska X V III. századKovás szerkezeti rendszerrel, sima fu­ratú, hengeres, gyűrűkkel tagolt, ara­nyozott művű csővel. A cső egész felü­letét aranyrátétek, futó indák, akan- tuszlevelek teszik gazdaggá. A csőkö­zépnél egy holdból, csillagból, zász­lókból képzett trófeán Justitia jelenik meg, egyik kezében karddal, a másik kezében mérleggel. A csőfari részén a díszítés még dúsabb. A sort egy ágyúkkal, tőrökkel stb. kiegészített haditrófea vezeti be két emberi fejjel, majd lejjebb egy újabb haditrófea kö­vetkezik babérkoszorús férfival, két koronázó angyallal. A cső további ré­szén emberalakok, két egymásba karo­ló nő, jobb kezükben egy-egy ember­fejjel, két alabárdos katonamotívum látható. Vésett lakatlemezén haditró­feák és növények tűnnek elő. A sár­

kány előtt, ágyúcsövön egy lándzsát tartó, vadászkutyát simogató, nőies arcú emberalak van. Áttört bronz sá­torlemezének középső motívumanya­ga egy groteszk fej. A kengyelrészen kannelírozott sátorvasa egyszerűen ki­dolgozott. Felülete a többi verethez hasonlóan aranyozott. Faragott ágya­zata törött. Viszonylag egyszerű, ara­nyozott bronz talplemezét a gerincen akantuszlevél zárja le. A tusanyakban elhelyezett címerpajzs kitöltetlen. Fő méretek: teljes hossz: 1480 mm, cső­hossz: 1115 mm, űrméret: 15 mm. M N M . Ltsz.: 56.5663

237 Nyárs X V III. századHajító típus, négyélű, végén megvas­tagodó, lándzsa alakú heggyel. Nyaka baluszteresen kiképzett. Vas, nyolcol­dalú teste a hegye felé vékonyodik. M inden szögleten felváltva arany, il­letve ezüst hullámvonalas dísz fut vé­gig. Szétcsavarható markolati részéről az aranyozás lekopott. Tokja fekete bőrrel bevont, aranyozott ezüst, tré- belt művű, leveles, indás, barokk mo- tívumos saru-, torkolat-, illetve felkö­tőpántokkal szerelt. Belső kiképzése mutatja, hogy eredetileg párban ké­szült, de az egyik darab elveszett. Fő méretek: nyárshossz: 760 mm, tok­hossz: 695 mm. M NM . Ltsz.: 56.4382

238 Lobbanásmérő X V III. század Pisztolyra emlékeztető alakú, sima, egyszerű kovás lakatszerkezettel. Fa­ágyazatának markolatát profilált pere­mű rézkupak zárja. Hengeres puska­poros kamráján 12 osztással jelzett, fogazott tárcsa látható. Fő méretek: teljes hossz: 325 mm, tárcsaátmérő:51 mm. M NM . Ltsz.: 55.3705

239 Tűzszerszám X V III. század Kovás szerkezeti rendszerrel. Pisztoly alakú, faragott, barna faágyazatát felül növények díszítik. Rövid, alig hajló markolata hosszú oldalnyúlványokkal készült. Oldalt recézett, növénymin­tás, groteszk fejes kupak található. La­katlemeze díszítés nélküli. Sátorvasa bronz, áttört, profilált, vésett, növényornamentikával gazdagított, stilizált sárkányfejben végződik. A cső helyén van a tűzszerszám szerkezeti rendszere, amely az elsütés pillanatá­ban a beléhelyezett kanóccal égő álla­potban kiugrik a készülékből. A ké­

279

szülék bezárása az ágyazat alsó részén található, vésett felületű bronzlemez segítségével történik. A csőimitáció felső részét, valamint a csőfarnyúl- ványt vésett és poncolt felületek, kagylók díszítik. Fő méretek: teljes hossz: 290 mm, torkolatátmérő:14 mm. M NM . Ltsz.: 54.1592

240 Szélpuska X V III. század vége Sima furatú. hengeres, majd szögle­tessé váló, célgömbbel és irányzékkal szerelt, gyűrűkkel tagolt csővel. Vé­sett, növénymintás és virágos lakathá­zának tetején f r a n t z p r e i s e i n p a e s t

felirat olvasható. Barna bőrrel borított acélpalackja tusa alakú. Tusatalpát aranyozott rozetta díszíti. Faágyazat nélkül, kívül fekvő rugórendszerrel készült. Fő méretek: teljes hossz: 1375 mm, csőhossz: 923 mm, űrm é­ret: 11 mm. M N M . Ltsz.: 56.5776

241 Vadászkészség X V III. század Két egymás melletti apró bronz cső­vel, terzerol rendszerű, kovás lakat­szerkezettel. Bronz, karcsú markolatá­nak végét gömb zárja. A csövek mel­lett balra egy fém töltőléc, a két cső között egy lehajtható, rugósán műkö­dő kés, míg párján, ugyanott egy villa látható. Vadászatokon tűzgyújtásra és étkezéshez használták. Fő méretek: teljes hossz: 218 mm, űrméret: 4 mm. M NM . Ltsz.: 56.5434, 56.5435

242 Vadászbunkó XIX. század Rózsagyökérből, végén beütött ólom­nehezékkel, hosszú nyéllel. A primitív népek egyszerű harci eszközére hason­lít. Veszprém megyében a nyúlra va­dászok kedvenc fegyvere volt. Fő mé­retek: teljes hossz: 820 mm, bunkóát­mérő: 80 mm. M N M . L tsz .: 64.8403

243 Golyóöntő formaXIX. század vége

Anyaga bronz, fogó alakú, két kúpos golyó öntésére szolgáló, hossznégy­szög alakú fejjel készült, külön csapon mozgó lemezzel, amelyen a két beön- tőnyílás van. A lemez elfordítva az öntőcsap levágására szolgál. Hasáb alakú, majd ellaposodó, kissé szétálló szárai vannak. Fő méretek: teljes hossz: 177 mm, fejátmérő: 23 mm. M NM . Ltsz.: 54.1684

244 Golyóöntő forma XIX. század Anyaga bronz. Fogó alakú teste egy

gömbölyű és egy kúpos golyó öntésére szolgált. Feje hossznégyszög alakú, külön csapon mozgó lemezzel, ame­lyen a két beöntőnyílás van. A leme­zen c o l t s p a t e n t szöveg látható. A lemez elfordítva az öntőcsap levágá­sára szolgált. Szárai laposak. Fő mére­tek: teljes hossz: 125 mm, fejátmérő:19 mm. M NM . Ltsz.: 54.1685

245 Golyóöntő forma X V II. század Vasból, fogó alakú testtel, hengeres, a beöntőnyílásnál laposra kovácsolt fej­jel, lapított szárakkal, amelyek kissé befelé hajlanak. 18 mm-es golyó önté­sére szolgált. Fő m éretek: teljes hossz:125 mm, fejátmérő: 18 mm. M NM . Ltsz.: 58.7520

246 Lőszerperemező gép XIX. század második fele

Asztal szélére felfogható, csavarrögzí­tésű kivitelben. Lefaucheux rendsze­rű és gyújtású, papírhüvelyes, kézi töltésű sörétes vadásztöltény töltés utáni leperemezésére való. A szerkezet egyik oldala csiszolt vaslemezzel le­zárt, rajta M. D., alatta 14-es szám. A forgatható hajtókar egy sárgaréz pe- remezőfejet forgat, amelynek oldalán a 12-es szám a kaliberjelzést mutatja. A XIX. században minden űrm éret­hez másik eszköz tartozott. A belül bordázott és kúpos peremfogó gyűrűn felül kialakított nyílás a töltényperem­ből kiálló gyúszeg részére szolgál. Központi gyújtású lőszerhez is hasz­nálható. Fő méretek: teljes hossz:130 mm, csukva: 105 mm. M NM . Ltsz.: 88.10084

247 Vadásztáska XIX. századBőrből készült, sötétbarnára érett fe­lületű. Borítólapjának külseje hasított, preparált, négykörmös őzpata bőrrel alábélelt. Belül kétreteszes, 1-1 gomb­bal záródik. A táskához tartozik egy fotó, amelyen a táska egy idős vadász vállán figyelhető meg. A hagyomány szerint Péty Nagy József használta a XIX. század közepén Erdélyben Wes­selényivel történt vadászat alkalmával. A kép az említett vadászt idős korá­ban, 1911-ben ábrázolja. Fő méretek: magasság: 210 mm, szélesség:270 mm. M N M . Ltsz.: 73.9658

248 Söréttartó XIX. század Bőrből kidolgozott csatos szíjon, váll­ra vethető elrendezésben. Torkolati

részén lévő belső betéthez menetes végződéssel kapcsolódik az adagoló­szerkezet és a kiöntőcsap. Sárgaréz adagoló rendszerén a sajátosan kikép­zett elzárószerkezet, a kereszttengely­be épített, profilált peremű lemez se­gítségével működik. Végén rugós re­teszelésű, menetes csavarral ellátott adagolóhüvely található. Fő méretek: teljes hossz: 540 mm, szélesség:57 mm, kiöntőcsaphossz: 24 mm. M NM . Ltsz.: 60.8087

249 Söréttartó XIX. század Csatos szíjon, vállra vethető kidolgo­zással. Torkolati részén lévő fémbe­téthez, menetes végződéssel kapcsoló­dik az adagoló és a kiöntőcsap. Sárga­réz adagolórendszerén a sajátosan ki­képzett elzárószerkezet, a keresztten­gelybe épített, profilált peremű lemez segítségével működik. Végén rugós reteszelésű menetes csavarral állítható adagolóhüvely található. Fő méretek: teljes hossz: 630 mm, szélesség:55 mm, kiöntőcsaphossz: 21 mm. M NM . Ltsz.: 60.8086

250 Szélpuskasűrítő X V III. század Hengeres, illetve sokszögletűvé váló, gyűrűkkel tagolt testtel. Bronz csatla­kozómenetéről a szarukupak hiányzik. Torkolatpántjának anyaga bronz. Durván kovácsolt lapos fogóval ké­szült. Fő méretek: teljes hossz: 700 mm, fogantyúhossz: 241 mm. M NM . L tsz .: 59.7953

251 Szélpuskasűrítő X V III. század Acélból, hengeres testtel. Csatlakozó­menete szarukupakkal lezárt. Lapos, vas fogantyúval készült. Fő méretek: teljes hossz: 845 mm, fogantyúhossz:195 mm. M N M . Ltsz.: 58.7579

252 Szélpuskasűrítő X V III. századHengeres vas testtel. Csatlakozóme­netét szarukupak zárja le. Lapos fogó­ja középen kissé kiszélesedik. Fő mé­retek : teljes hossz: 747 mm, fogantyú­hossz: 180 mm. M N M . Ltsz.:56.5782

253 Szélpuska XIX. század közepe Sima furatú, nyolcszögletes, ékelt cél­gömbbel, állítható irányzékkal szerelt csővel. A cső gerincén m a r i n g e r i n

w i e n felirat a mester nevét, illetve működési területét jelöli. Ujjtámaszos vas sátorvassal készült. Elsütőberen­

280

dezése gyorsítós. A sátorvas előtti bil­lentyű a cső rögzítését, illetve oldását szolgálja. Torkolat alatt kezdődő, bar­na faágyazatát elöl szarulemez zárja le. Három vas tisztítóvessző-tartó hüve­lyében szarukupakos favessző van. Ágyazata a lakat előtt recézett. Nagy­méretű, ún. céllövő tusája arctáma- szos. A tusában elhelyezett sűrítőbe­rendezés a jobb oldalon látható négy­szög keresztmetszetű csap segítségé­vel hozható üzemkész állapotba. Alul volutásan kidolgozott, vas talplemez borítja. A tusa gerincéről a nézőke hi­ányzik. Fő méretek: teljes hossz: 1120 mm, csőhossz: 743 mm, űrm é­ret: 7 mm. M N M . L tsz .: 56.5795

254 SzélpuskaXIX. század második fele

Sima furatú, nyolcszögletes, zárt cél­gömbbel, állítható ékelt irányzókkal szerelt rézbetétes csővel. Az ezüsttel tausírozott csőgerincen v o l k m a n n

p é t e r p e s t e n , az ismert magyar mes­ter nevét és működési területét jelző felirat olvasható. Lakat- illetve sátor­lemezének helye recézett. Vésett, réz­lemez betétes, ujjtámaszos sátorvasa bronz. Elsütőberendezése gyorsítós. Sátorvas előtti billentyűje a cső oldá­sát, rögzítését szolgálja. Torkolat alatt kezdődő, barna faágyazatát elöl szaru­lemez zárja le. Két kimetszett tisztító­vessző-hüvelyében rézkupakos fa­vessző található. Előagya recézett, tu ­sája arctámaszos. A csőfarnyúlványon kialakított talapzaton a zárt nézőkének csak a helye van meg. Fehér fém tusa- talpa alul volutásan díszített. A tusá­ban lévő sűrítőberendezés a jobb olda­lon elhelyezett négyszög keresztmet­szetű csap segítségével hozható üzem­kész állapotba. Hozzá tartozik egy225 x 90 x 43 mm-es alkatrészdoboz­ban egy felhúzókulcs, vertikálisan és horizontálian állítható irányzók és egy hatfuratos betét öt szárnyas vastüské­vel. Fő méretek: teljes hossz: 1118 mm, csőhossz: 730 mm, űrm éret: 6 mm. M N M . Ltsz.: 56.5796. 1-2

255 SzélpuskaXIX. század első fele

Sima furatú, hengeres, feketére festett fával borított rézcsővel. Kisméretű la­katháza bronz. A sétabot alakú szél­puskát vas sárkánnyal, kívülfekvő ru ­góval látták el. Kisméretű, fekete bőr­rel bevont acélpalackjának végén a töl­

téshez szükséges csatlakozóidom he­lyezkedik el. Fő m éretek: teljes hossz: 930 mm, csőhossz: 767 mm, űrméret:9 mm. M N M . Ltsz.: 56.5783

256 Lőportartó XIX. század Laposra nyomott bivalyszarvból, ara­nyozott bronz véretekkel. Fenékleme­zének peremét akantuszlevélsor díszí­ti. Előlapján két poncolt alapú, profi­lált peremű rézrozetta között két egy­másnak háttal álló, rózsafüzért tartó szirén által közrefogott női fejes me­dalion figyelhető meg. Vésett felületű, barokkosán tagolt, gyűrűkkel díszített kiöntőcsapja levélmotívumos lezárás­sal kapcsolódik a lőportartó oldalához. Két felkötőfüleccsel, zöld zsinórral látták el. Fő méretek: magasság:248 mm, fenékhossz: 92 mm, kiöntő- csaphossz: 40 mm. M N M . Ltsz.:60.8097

257 Lőportartó XIX. századÚgynevezett felporzó, préselt palack alakú vörösréz testtel. Elő- és hátolda­lán virágcsokor, stilizált kartus, rácso- zott szív alakú motívum, folyó indák láthatók. Réz kiöntőszerkezetének el­záróját C alakban hajtott, kívülfekvő rugó működteti. Kisméretű kiöntő­csapja egyben adagolószerkezet is, a szokásos adagbeosztások feltüntetése nélkül. Fő méretek: magasság:102 mm, szélesség: 42 mm, kiöntő- csaphossz: 15 mm. M N M . Ltsz.: 53.1466

258 Lőporadagoló mérceXIX. század

Anyaga sárgaréz. Hengeres testtel, ol­dalt kiöntőcsappal, s a beállítás céljára áttöréssel és számozással készült. Nyaka rövid, négyszög keresztm et­szetű, fekete nyele esztergályozott fa. Fő méretek: teljes hossz: 130 mm, fejhossz: 25 mm. M NM . L tsz.: 75.9730

259 Lőportartó XIX. század Úgynevezett felporzó, keskeny olda­lán szögletesen végződő, díszítés nél­küli vörösréz testtel. Szájnyílását apró csavarokkal felerősített sárgaréz ku­pak fedi, amelyhez rövid, kúpos végű kiöntőcsap kapcsolódik a szokásos adagjelzések feltüntetése nélkül. Elzá­rószerkezetét kívülfekvő, C alakba hajtott rugó működteti. Kiöntőcsapjá­nak oldalán j . d i x o n & s o n s felirat

látható a szokásos s h e f f i e l d jelzés nélkül. Fő méretek: magasság:100 mm, szélesség: 37 mm, kiöntő- csaphossz: 20 mm. M N M . Ltsz.:68.9020

260 Lőportartó 1810Laposra nyomott szaruból. Előlapján pontozásos technikával készült álló szarvast, 1810-es évszámot figyelhe­tünk meg. Aranyozott sárgaréz fenék­lemezzel, csont rögzítőcsappal látták el. A fenéklemez belső részén egykori német szöveg maradványa olvasható. Torkolata díszítés nélküli, aranyozott rézlemezzel lezárt. Rövid, menetesen kapcsolódó kiöntőcsapjára két felkötő­gyűrűt helyeztek. Fő méretek: magas­ság: 260 mm, fenékhossz: 104 mm. M NM . Ltsz.: 68.8833

261 Söréteszacskó X IX. század Barna bőrből varrt, lapított palack ala­kú testen vörösréz kiöntőcsapok van­nak. Zöld zsinórral lehet összekötni. M indkét zacskóban különböző méretű sörétek találhatók. Fő méretek: ma­gasság: 125 mm, szélesség: 72 mm. M N M . Ltsz.: 55.3717

262 Golyótartó XIX. század Körmös őzláb bőréből kialakított har- monikás testtel, szíjjal összehúzható nyakkal. A nyakrész külső felületén, tulipánmotívum fölött az egyik olda­lon K, míg a másikon M varrott mo­nogram látható. Fő méretek: magas­ság: 190 mm, szélesség: 100 mm. M N M . Ltsz.: 54.1590

263 Csappantyúadagoló készülékXIX. század második fele

Zsebóra alakú testtel. Anyaga bronz. Belsejében a csappantyúkat spirálisan helyezték el. Orarugóra emlékeztető, hengerre erősített rugó működteti. A túloldalán mutatóval szerelt skálán a készülékben levő csappantyúk száma állandóan meg­határozható. A mutató két oldalán s p e r , illetve g a n g felirat látható. Számozása 60-ig terjed. Az egész szerkezet egy tokban van, amelynek oldalán: f a b r i i c v o n c h o w a n e t z r t

BARTH IN TESCHEN K. K. OESTR. AUSS.

PRIV. KUPFERHUTCHEN ZETZER SZÖVeg o lvasha tó . K issé ovális fü leccse l k é ­szü lt. F ő m é re te k : m agasság : 99 m m , á tm é rő : 60 m m . M N M . L tsz .: 55.3716

281

264 Puska XIX. század közepe Csappantyús szerkezeti rendszerrel, hatfuratú forgó hengerrel, sima fura- tú, nyolcszögletes, célgömbbel szerelt, damaszkolt csővel. A cső gerincén a h e u b e r g e r jós. p e s t e n felirat a XIX. század közepén működő magyar mes­ter nevét, illetve működési területét jelöli. Széles forgódobján metszett művű vésett levelek, indák, virágok, illetve ezekből képzett koszorúkba he­lyezett vadállatok, nyúl, őz, oroszlán, sas, róka és egy vadászkutya látható. A dob hídjára nézőkét helyeztek. Az alsó híd és az előagy a dobpalásthoz hasonlóan metszett művű indákkal, levelekkel, virágokkal gazdagon borí­tott. A dob mögött a tusa egyik olda­lát, zárt keretben három szarvas, míg a másik oldalát két lesben álló puskás vadász és két vadászkutya díszíti. A dob előtt rugós töltőszerkezet talál­ható. A tusa nyaka recézett. Tusája arctámaszos. Egyszerű, metszett m ű­vű talplemezzel készült. Fő méretek: teljes hossz: 1305 mm, csőhossz: 818 mm, űrm éret: 16 mm. M NM . L tsz .: 56.5769

265 Bicska XIX. századSima pengéjén beütött, talpas kereszt­re emlékeztető, nem azonosított bé­lyeg látható. Szaruborítású markolat­vasa vésett díszű, növénymintás, he­lyenként rácsozott motívumú bronz­lemezekkel tagolt. Fő méretek: teljes hossz: 740 mm, pengeszélesség:30 mm. M NM . Ltsz.: 54.2345

266 Bicska XIX. századEgyélű pengéjének egyik lapjában, kettős keretelésben növénymotívu­mok, míg a másik oldalon hasonló megoldásban ma már nem olvasható, maratott spanyol szöveg figyelhető meg. A penge működését a markolat­gerincre helyezett, hossznégyszög alakban áttört vaslemez, illetve a pen­ge végét lezáró fogazott toldalék bizto­sítja. A markolat pengéhez eső részét egy 85 mm hosszú, részben harántcsí­kos, részben rácsozott díszű rézlemez borítja. A markolat végét 155 mm hosszú rézlemez fedi, amelynek díszí­tése az első lemezhez hasonló. A két rézlemez közötti területet két keskeny, vésett felületű rézpánt három mezőre tagolja. M inden mezőt szarualapra helyezett nyolc, kisméretű, kör alakú gyűrűvel keretezett korongmotívum

díszít. Fő méretek: teljes hossz: 700 mm, pengeszélesség: 37 mm. M N M . Ltsz.: 70.9432

267 Olló XIX. század végeVadászkutya körmének levágására. Pengéje horgasan kiképzett, egyik szá­ra ívelt, rugója eltörött. A másik szár végét agancsos gomb zárja. A plaszti­kus díszű, öntöttbronz hüvely elő- és hátlapja egyaránt két nagyobb mezőre tagolt. A felső mezőkben elmosódva kölykeit etető pelikán, az alsó mezők közepén virágvázára emlékeztető mo­tívum látható. Fő méretek: hossza tok nélkül: 200 mm, tokhosszúság:165 mm. M N M . Ltsz.: 54.2353

268 Puska XIX. század második fele Csappantyús szerkezeti rendszerrel, sima furatú, két egymás mellett fekvő, célgömbbel szerelt, damaszkolt cső­vel. A csőgerincen lévő felirat k o b z a

P o z s o n y b a n , a mester nevét és műkö­dési területét jelzi. A lakatlemez két oldala gazdagon vésett. Jobb oldalán egy kutya és négy szárnyas, a bal olda­lán menekülő szarvas látható. A sár­kányfej groteszkes kiképzésű. A hosz- szú csőfarnyúlvány elején egy ülő állat képe van. Két töltővesszőtartó hü­vellyel szerelt. Gazdagon faragott, rö­vid ágyazata rózsák, a faragások között szakaszosan elhelyezétt nikkelveretek- kel készült. Hasonlóan nikkelből ki­dolgozott a sátorvas is, amelynek ken­gyelén zárt keretben, poncolt alapon vadászjelenet tűnik elő. Tusája arctá­maszos, a tusanyak recézett. Egyszerű nikkel talplemezét egy nagyméretű ro- zetta tölti ki. Fő m éretek: teljes hossz: 1172 mm, csőhossz: 770 mm, űrm é­ret: 17 mm. M N M . Ltsz.: 56.5526

269 TrombonkarabélyXIX. század második fele

Csappantyús szerkezeti rendszerrel, két egymás alatt fekvő trombon, illet­ve huzagolt, réz célgömbbel szerelt csővel. A cső gerincén b . m a b i l l o n

a r g e r r a b r u x e l l e s felirat olvasható. A tromboncső alatt két vas töltővesz- szőtartó hüvely van. Rézkupakos vas töltővessző tartozik hozzá. Lakatle­mezeit S alakú motívumsor keretezi. Előagya nincs, a tusanyak fonatos dí­szű. Egyszerű vas talplemezzel látták el. A vas sátorvas szélein, zárt hatá­rokkal övezett mezőben az S alakú motívumsor ismét megjelenik. Fő mé­

retek: Teljes hossz: 964 mm, cső­hossz: 567 mm, űrm éret: 18 mm, 57x25 mm. M N M . Ltsz.: 58.7556

270 Puska XIX. század második fele Csappantyús szerkezeti rendszerrel, huzagolt, hengeres, célzósínes, ékelt célgömbbel és irányzékkal szerelt, arannyal tausírozott rózsadamaszk csővel. Gazdagon vésett, hátsó fekvé­sű, vadászjelenetes lakatlemezén erdő, szarvas, illetve őz látható. A sárkány alatt k i m m e l mester neve olvasható. A lakatlemezhez hasonlóan megmun­kált sátorlemezét egy vadászkastély és legelésző vaddisznók képe díszíti. Itt tűnik fel az i n w i e n felirat, a mester működési területe. A sátorvas kengye­lén egy kutya és egy őzfej van. Elsütő­berendezése gyorsítós. Rövid, barna faágyazata elöl faragott oroszlánfejben végződik. Egy töltővesszőtartó hü­velyben vas töltővessző található. Elő­agya recézett, tusája arctámaszos. A tusanyak alsó része faragott vadkan­fejre emlékeztet. Egyszerű vas talple­mezén, vésett növények között pihenő állatok sorakoznak. Fő méretek: teljes hossz: 1048 mm, csőhossz: 655 mm, űrméret: 15 mm. M NM . Ltsz.: 56.5482

271 Puska XIX. század második feleCsappantyús szerkezeti rendszerrel, két egymás mellett fekvő, sima furatú, hengeres, réz célgömbbel szerelt, ró­zsadamaszk csővel. A cső gerincén a b e n e s s a n d r á s p e s t e n felirat a XIX. század második felében működő mes­ter nevét, illetve működési területét jelöli. A fegyver díszes csőfarnyúlvá- nyán szárnyas, menekülő szarvas, álló, puskát tartó vadász, maratott és vésett növények figyelhetők meg. A lakatle­mez jobb oldalát, indák és növények között egy madarakra leső róka, míg a bal oldalon nvulat űző vadászkutyák díszítik. Sátorvasa vasból és szaruból készült. A kengyelen a rókamotívum ismét megjelenik. Két hengeres töltő­vesszőtartó hüvellyel, rézkupakos fa töltővesszővel, szíjkengyellel és fel­erősítőcsavarral látták el. Rövid, bar­na faágyazata a tusanyakban recézett, tusája arctámaszos. A gerincre hajló talplemezét vésett indák, levelek és egy mocsárba helyezett szárnyas éke­síti. Fő méretek: teljes hossz:1107 mm, csőhossz: 698 mm, űrm é­ret: 17 mm. M NM . Ltsz.: 58.7704

282

272 Puska 1850 körül Csappantyús szerkezeti rendszerrel, két egymás mellett fekvő, sima furatú, illetve huzagolt, ékelt célgömbbel és irányzékkal szerelt, damaszkolt cső­vel. A cső gerincén c a r l p i r k o i n

w i e n feliratból az 1850-1867 között működő mester nevét és működési te­rületét ismerhetjük meg. Gazdagon vésett csőfarnyúlványán indák, leve­lek sorakoznak. A rögzítőcsavar fölött poncolt alapon farkas látható. Két la­katlemezzel és szerkezettel készült. Gazdag maratásai és vésetei között egyik oldalon szárnyasok, a másikon vadászkutya szájában lelőtt szárnyas­sal jelenik meg. A sárkány előtt a mes­ter neve, míg a túloldalon működési területe megismétlődik. M indkét elöl­ről hátrafelé mozgó lakatszerkezet csappantyúbiztosítós. Elsütőberende­zése gyorsítós. A kengyelrészen kiszé­lesedő sátorvasán oválisba helyezett rókamotívum van. Két töltővesszőtar- tó hüvellyel, szíjkengyellel, szaruku- pakos fa töltővesszővel szerelték. Rö­vid, barna faágyazata a lakatszerkezet előtt és a tusanyakban recézett. A tu- sanyakon négyszögletes lapon koronás monogram figyelhető meg. Tusája arctámaszos, a golyótartó tusaüreg fe­dőlemezét faragott akantuszlevél és rozetta díszíti. Fő méretek: teljes hossz: 1068 mm, csőhossz: 672 mm, űrméret: 16, 17 mm. M NM . Ltsz.: 56.5866

273 Puska 1850 körül Csappantyús szerkezeti rendszerrel, huzagolt, nyolcszögletes, réz cél­gömbbel és vas irányzékkal szerelt csővel. A cső gerincén az 1850 körül működő MICHL LIPERT IN EGER, az1720-1750 között híressé vált g e o r g

l i p p e r t unokájának jegye figyelhető meg. Vésett lakatlemezét a sárkány mögött szarvast támadó két vadászku­tya, míg a sárkány előtt ülő vadász díszíti. A vésetek között stilizált m be­tű tűnik elő. Bronzból öntött, a ken­gyelrészen kiszélesedő sátorvasánkagylókba helyezett szarvas, profilált peremű sátorlemezén menekülőszarvas, rohanó vadászkutya, néhány növénymotívum sorakozik. Torkolat alatt kezdődő, barna faágyazatát elöl szarulemez zárja le. Három réz töltő- vesszőtartó hüvellyel, töltényből ki­dolgozott, rézkupakos töltővesszővel, szíj kengyellel és felerősítőcsavarral

látták el. Tusanyakán kitöltetlen cí­merpajzs van. A faragott tusa jobb oldalán a golyótartó tusaüreget rugós lemez borítja. A profilált peremű, vé­sett réz talplemez gerincre hajló ré­szén a fő motívumanyag egy vadász­kutya és egy puskát tartó vadász. Fő méretek: teljes hossz: 1020 mm, cső­hossz: 625 mm, űrméret: 15 mm. M NM . Ltsz.: 58.7558

274 Puska 18521844 M. csappantyús, elöltöltő, sima furatú, orosz gyártmányú hadipuská­ból készült orvvadász fegyver. Csöve, ágyazata és tusája csonkított. Irányzé- ka hiányzik. Torkolat közelében fel­erősített csőpántjának jobb oldalán az izsevszki gyár íja, nyílvesszője és m a

betűk, a hosszan hátranyúló lakatle­mezen cirill i is b 1852-es évszám lát­ható. Az évszám a sátorvas két végén újra megjelenik. A csőfar bal oldalán N° 6643-as fegyverszám olvasható. Bronzból öntött sátorvasának hátsó része a levágott tusára hajlik. Szíjken­gyele ovális alakú. Fő méretek: teljes hossz: 480 mm, csőhossz: 300 mm, űrm éret: 19 mm. M N M . Ltsz.: 61.8269

275 Puska X V III. század vége Kovás szerkezeti rendszerrel, eredeti­leg szétcsavarható, szögletes csővel. Lakatlemeze díszítés nélküli, sátorle­meze egyszerűen vésett. A kengyelré­szen kiszélesedő bronz sátorvasát hét­szirmú rozetta díszíti. A cső első része hiányzik. A tusanyakban rézgyűrű, amely lehetővé teszi, hogy a tusa fél fordulattal elfordítható legyen. Tusája alig arctámaszos. A gerincen akan- tuszlevéllel lezárt bronz talplemez ta­lálható. A fegyvert minden valószínű­ség szerint a X IX. század végén egy orvvadász alakította át. Fő méretek: teljes hossz: 570 mm, csőhossz:188 mm, űrm éret: 15 mm. M NM . Ltsz. : 56.5761

276 Puska XIX. század közepe Francia eredetű, St. Etienne-ben ké­szült, katonai lőfegyverből kialakított orvvadász fegyver, csonkított csővel, ágyazattal és tusával. Csöve hengeres, sima furatú. Célgömb és irányzék nél­küli. A cső hátsó bal oldalán alig látha­tóan 81 p u és süllyesztett mezőben p betű van. Csőrögzítő pántját újabb eredetű vaslemezből durván kovácsol-

ták. Lakatszerkezete csappantyúsrendszerű, lakatlemeze hátulfekvő. Felületén m . r e r . l e d e s t e t i e n n e

felirat és egy ovális süllyesztett mező­ben koronás gyári jegy látható. Vas sátorvassal készült. Hátsó része a levá­gott tusára hajtott. Szíjkengyelehiányzik. Fő méretek: teljes hossz: 405 mm, csőhossz: 258 mm, űrm éret:18 mm. M NM . Ltsz.: 61.8268

277 Lándzsa XIX. század Medveölő lándzsa levél alakú, gerinc­éles, nikkelezett pengével. Erőteljes köpűje négyszögletes, gúla alakú. Benne csavarokkal rögzített, négy- szögletes fa nyél. A köpű alatti szíj- bandázs rögzíti az agancsvég oldalko- loncot. Nyelén az egymást keresztező körülcsavart bőrszíjazat, a kézben való elcsúszást akadályozta. A pengét bőr­ből készült védőburok takarja. Gyár­totta Gab. Kellner Bécsben. Fő mére­tek: teljes hossz: 2035 mm, penge­hossz: 408 mm, pengeszélesség: 66 mm. M NM . Ltsz.: 53.1410

278 Lándzsa XIX. század Vadászati célra, durván kovácsolt, ge­rincéles pengével. Nyaka meredeken levágott, köpűje hengeres. A köpűben lévő nagyméretű csavar a keresztvas szerepét töltötte be. Nyele kör kereszt­metszetű. Fő méretek: teljes hossz: 1985 mm, lándzsahossz: 514 mm, pen­geszélesség: 53 mm. M NM . Ltsz.: 59.7957

279 Lándzsa Középkor Medveölő lándzsa deltoid alakú pengé­vel, erőteljes gerincéllel. Nyaka elkes­kenyedik. Alatta gombban végződő, hengeres keresztvas, a kúpos köpűn pe­dig lapos, kiemelkedő gyűrű található. Nyele újabb eredetű. Fő méretek: lán­dzsahossza: 365 mm, pengeszélesség: 65 mm. M NM . Ltsz.: 53.1414

280 Lándzsa XIX. század Medveölő lándzsa levél alakú, gerinc­éles, nikkelezett pengével. Erőteljes köpűje négyszögletes, gúla alakú. Benne csavarokkal rögzített, négy- szögletes fanyél. A köpű alatt szíjban­dázs, rögzíti az agancsvég oldalkolon- cot. Nyelén az egymást keresztező kö­rülcsavart bőrszíjazat a kézben való elcsúszást akadályozta. A pengét bőr­ből készült védőburok takarja. Gyár­totta Gab. Kellner Bécsben. Fő mére­

283

tek: teljes hossz: 2033 mm, penge­hossz: 406 mm, pengeszélesség:65 mm. NM M . L tsz .: 53.1411

281 Puska XIX. század eleje Csappantyús szerkezeti rendszerrel, két egymás alatt fekvő, sima furatú, hengeres, réz célgömbbel szerelt, da- maszkolt csővel. A csőgerincen m a -

t h i a s n o w o t n y i n w i e n felirat, az 1845-1850 között ismertté vált mester nevét, illetve működési területét jelzi. Míves lakatlemezén és sátorvasán in­dák, levelek között a mester felirata arannyal tausírozva ismételten megje­lenik. A lakatlemezek egyikén egy hal­testű férfialak tartja a mester nevét, míg a másikon egy haltestű női alak a város nevét. A csappantyúfészek stili­zált halfejre emlékeztet. A fegyver első része nem került ágyazatba. A cső jobb oldalán lévő három töltővessző- tartó hüvelyben rézkupakos fa töltő­vessző van. Az utolsó hüvelyen a felvi­déki mesterekre emlékeztető nyíljegy látható. A csövön oválisba helyezett e l g , az elöltöltő fegyverek belga, füs­tös lőporra alkalmazott jegye tűnik fel. Szíjkengyellel és felerősítő csavarral készült. A vas sátorvas kengyelét egy vadászkutya és róka élethalálharca töl­ti ki. A sátorvas előtt egy lovas vadász, a hosszú, metszett művű csőfarnyúl- ványon, indák és növények között, arannyal tausírozott keretben egy vál­lán bunkót tartó meztelen férfi motí­vuma sorakozik. Tusája arctámaszos, a talplemez gerincrészét indák, növé­nyek borítják. Fő méretek: teljes hossz: 1088 m, csőhossz: 673 mm, űrméret: 17 mm. M N M . Ltsz.: 56.5535

282 Puska 1850 körül Csappantyús szerkezeti rendszerrel, két egymás alatt elhelyezett, huzagolt, célgömbbel és irányzékkal szerelt, da- maszkolt csővel. A cső gerincén m a -

t h i a s n o w o t n y i n w i e n felirat, az 1845-1850 között működő ismert mester nevét és működési területét je­löli. A cső fari részén zárt keretben zerge, míg a csőfarnyúlványon egy groteszk fej, álló szarvas, vaddisznó­fej, egymásba fonódó levelek és indák láthatók. Díszes a fegyver két lakatle­meze is, amelyen növények, őzek, szarvasok között a mester felirata is­mételten feltűnik. Elsütőberendezése gyorsítós. A kengyelrészén kiszélese­

dő sátorvasán menekülő szarvasalak díszíti. Egy szögletes és egy hengeres töltővesszőtartó hüvellyel készült. Töltővesszője elveszett. Szíjkengyel­lel és felerősítő csavarral szerelték. Előagy nélküli. Arctámaszos tusáján, a jobboldalt lévő, viszonylag nagymé­retű golyótartó tusaüreget egy mara­tott szarvasokkal, növényekkel díszí­tett lemez borítja. Szarvasmotívum­mal és levelekkel gazdagított vas talp­lemeze gerincre hajlik. Fő méretek: teljes hossz: 1020 mm, csőhossz: 625 mm, űrm éret: 15 mm. M NM . Ltsz.: 58.7555

283 Puska 1860 körül Csappantyús szerkezeti rendszerrel, huzagolt, nyolcszögletes, ékelt cél­gömbbel és irányzékkal szerelt csővel. A cső gerincén c s á k b e r é n y felirat ol­vasható. Lakatlemezén egy vadkan, maratott és vésett indák, levelek kö­zött a c s á k b e r é n y a magyar m ü l l e r

mester nevével egészül ki. Elsütőbe­rendezése gyorsítós. Fából és vasból kidolgozott, a kengyelrészen kiszéle­sedő sátorvas felületén egy menekülő szarvas, illetve egy vadászkutya látha­tó. A csőfarnyúlvány erőteljesen meg­nyúlik. A csappantyú mögött pót- irányzék van. A gerincen arannyal étetve koronás jz monogram tűnik elő. Torkolat alatt kezdődő, barna faágya­zatát elöl szarulemez zárja le. Két vas töltővesszőtartó hüvellyel, fémkupa- kos fa töltővesszővel, szíj kengyellel és felerősítő csavarral készült. Tusanva- ka recézett, tusája arctámaszos. Alul beépített állítócsavarok, a gerincen maratott talplemez található. Fő mé­retek: teljes hossz: 1020 mm, cső­hossz: 635 mm, űrméret: 15 mm. M NM . L tsz .: 66.8482.

284 Puska XIX. század közepe Csappantyús szerkezeti rendszerrel, két egymás mellett fekvő, sima furatú, hengeres, célgömbbel szerelt, da- maszkolt csővel. Vésetei között arany­nyal berakva k i r n e r j ó z s e f p e s t e n , a híres magyar puskaműves család ala­pító tagjának és József nevű fiának tár­sulása idején, 1847-1856 között alkal­mazott felirata olvasható. A lakatle­mezek vésetei között indák, növények és virágok által övezve aranyozott, zárt mezőben egy szarvas, bal oldalon egy vadászkutya látható: A lakatlemeze­ken a felirat megismétlődik. A díszes

csőfarnyúlványon a zárt aranykeretek egymást követik. Egyikben egy ülő nyúl, a másikban egy figyelő őz, míg a harmadikban egy rágcsáló mókus tű ­nik fel. Kengyelrészén kiszélesedő, ujjtámaszos, szarutoldalékkal kiegé­szített sátorvas vésetei között, aranyo­zott keretben egy menekülő állat ismét megjelenik. Két hengeres töltővessző­tartó hüvellyel, rézkupakos fa töltő­vesszővel és szíjkengyellel készült. Rövid, barna faágyazata a sátorvas előtt, illetve a tusanyakon recézett, tu ­sája arctámaszos. Gerincre hajló talp­lemezét virágok, növények, indák és zárt keretbe helyezett szárnyasok dí­szítik. Fő méretek: teljes hossz: 1127 mm, csőhossz: 723 mm, űrm é­ret: 18 mm. M NM . Ltsz.: 58.7705

285 Puskapár XIX. század közepe Csappantyús szerkezeti rendszerrel, két egymás mellett fekvő, célgömbbel szerelt, rózsadamaszk csővel. A csősí­nen c a r l . p i r k o i n w i e n felirat, az 1850-65 között működő mester neve, illetve működési területe figyelhető meg. A lakatlemezeken a mester fel­irata ismét megjelenik. Csappantyú­biztosítóval, két elsütőbillentyűvel látták el. A mester a vésett vas sátorvas kengyelén, növények közé egy rohanó kutya képét rejtette. Két töltővessző­tartó hüvellyel és szíjkengyellel ké­szült. Rövid ágyazata az előagyi részen és a tusanyakon recézett, tusája arctá­maszos. A tusanyakon négyszögletű lemezen koronás, gótikus monogram van. Vas talplemez fedi. Fő méretek: teljes hossz: 1150 mm, csőhossz: 742 mm, űrméret: 17 mm. M NM . Ltsz.: 56.5527.1-2

286 Puska XIX. század második fele Csappantyús szerkezeti rendszerrel, két egymás mellett fekvő, sima furatú, hengeres, célgömbbel szerelt csővel. A cső gerincén l . a l e x i á . k a s s á n fel­irat, a mester neve, illetve működési területe figyelhető meg. M indkét la­katlemezén gazdagon vésett növé­nyek, indák, menekülő állatok sora­koznak. Lakatlemezét biztosítóval lát­ták el. A sátorvas kengyelét poncolt alapból kinövő indák között ugró vad- macska-motívum díszíti. Két töltő­vesszőtartó hüvelyében egyszerű fa töl­tővessző van. Rövid, barna faágyazata a tusanyakban recézett. Tusája arctá­maszos, vas tusatalpon nagyméretű

284

rozetta található. Két szíjkengyellel készült. Fő méretek: teljes hossz: 1198 mm, csőhossz: 795 mm, űrm é­ret: 16 mm. M NM . L tsz.: 56.5525

287 Puska XIX. század közepe Csappantyús szerkezeti rendszerrel, két egymás mellett fekvő, huzagolt, hengeres, ékelt célgömbbel és állítható irányzókkal szerelt, damaszkolt cső­vel. A csősínen c. p i r k o i n w i e n , az 1850-1865 között működő mester ne­ve és működési területe olvasható. Két biztosítóval ellátott lakatszerkezetén metszett művű indák, virágok, a sár­kányon kutyafej, a sárkány mögött ki­terjesztett szárnyú madár látható. A lakatlemez párján a madarat egy szi­matoló róka váltja fel. Sátorvasa ujjtá- maszos. Egy része szaruból, a kengyel és a kengyel előtti rész vasból készült. Felülete vésett, maratott, a kengyel kiszélesedő részén őzalak tűnik fel. Ágyazata rövid, elöl elkeskenyedik, metszett művű fémlemez zárja le. Há­rom töltővesszőtartó hüvelyében, réz- kupakos fa töltővessző van. Az arctá- maszos tusa nyaka fonatos díszítésű. Két szíjkengyellel készült. A golyótar­tó tusaüreg ovális, metszett művű, ru­gós fedőlemezét csappantyús puskát tartó vadász, távolban lévő templom díszíti. Vas talplemezét indák, levelek borítják. Fő méretek: teljes hossz: 1134 mm, csőhossz: 720 mm, űrm é­ret: 15 mm. M N M . Ltsz.: 56.5531

288 Puska XIX. század első fele Csappantyús szerkezeti rendszerrel, kémiai gyújtással, huzagolt, nyolc­szögletes, ékelt réz célgömbbel, állít­ható, lemezes vas irányzókkal szerelt csővel. A cső gerincén c a s p e r n e i m a n

mester neve, illetve bélyege, a lakatle­mezen p r e s b u r g felirat látható. Elsü­tőberendezése gyorsítós. Fa sátorvasát egyszerű vaslemezzel erősítették meg. Torkolat alatt kezdődő, barna faágya­zatát elöl szarulemez zárja le. Három töltővesszőtartó hüvellyel készült. Töltővesszője elveszett. Két szíjken­gyellel szerelték. Előagya és a tusa nyaka recézett. Tusáját faragott, nagyméretű levelek és indák díszítik. Golyótartó tusaüregét recézett felüle­tű, rugós lemez fedi. Egyszerű vas talplemeze van. Fő méretek: teljes hossz: 1210 mm, csőhossz: 824 mm, űrméret: 13 mm. M N M . Ltsz.: 69.9269

289 Puska XIX. század Csappantyús szerkezeti rendszerrel, két egymás mellett fekvő, huzagolt, nyolcszögletes, célgömbbel és irány­zókkal szerelt csővel. A csőfaron LC (Lecler 1782-1830) monogramos be­ütött jegy tűnik elő. Két lakattal ké­szült. A lakatlemezen arannyal tausí- rozva c. r ü c k e l t a m e n g e r i n g h a u s e n

felirat, a mester neve és működési te­rülete. Lakatszerkezetét biztosítóval szerelték. A sátorvas kengyele kiszéle­sedik, nagy oválisba helyezett szarvas, a kengyel előtt hosszú csőrű madár­alak díszíti. Viszonylag rövid, barna faágyazatát elöl vasveret zárja le, ame­lyen az oválisba helyezett madáralak ismét megjelenik. Három rövid töltő­vesszőtartó hüvellyel készült. Előagya és tusanyaka recézett, fa töltővesszője rézkupakos. Két szíjkengyel található rajta. Tusája arctámaszos. A tusaüreg fedőlemeze fa, a reteszénél vadászku­tya képe látható. A tusa oldalára hajló erőteljes talplemezét vízimadarak, a tusagerincen oválisba helyezett va­dászkutya ékesíti. Fő méretek: teljes hossz: 1178 mm, csőhossz: 783 mm, űrméret: 15 mm. M NM . Ltsz.: 56.5529

290 Puska 1840 körülCsappantyús szerkezeti rendszerrel, négy sima furatú, hengeres, damasz­kolt csővel. A cső gerincén k i r n e r é s

f i j a p e s t e n , a híres magyar puskamű­ves család alapító tagjának és József nevű fiának 1832-1847 között alkal­mazott felirata olvasható. Gazdagon vésett lakatlemezének indái és növé­nyei között a mesterek neve és műkö­dési területük megismétlődik. Négy elsütőbillentyűvel készült. Hullámdí­szes keretezésű sátorvasa kengyelén egymásba kapcsolódó növények és in­dák figyelhetők meg. Előagya a fegy­ver két oldalán van. Két csőkapoccsal, három töltővesszőtartó hüvellyel, szíj- kengyellel látták el. Töltővesszője nincs. Az arctámaszos tusa nyaka re­cézett. A gerincrészen vésett talple­mezen növények, hullámvonalas dí­szítések sorakoznak. Fő méretek: tel­jes hossz: 1115 mm, csőhossz:730 mm, űrm éret: 16 mm. M NM . L tsz .: 59.7948

291 Puska XIX. század második fele Vadászkarabély, csappantyús szerke­zeti rendszerrel, két egymás alatt fek­

vő, sima furatú, hengeres, damaszkolt csővel. A csőgerincen a w. w l a s a k i n

T e m e s v á r felirat a mester nevét és m ű­ködési területét jelöli. A két cső kö­zött, jobb oldalon két hengeres töltő­vesszőtartó hüvely található. Töltő­vesszője elveszett. Csappantyús, met­szett művű, hátulfekvő lakatlemezén növények, rohanó kutyák, nyúl, míg a túloldalon róka és egy arany tausírozá- sú fogoly látható. A kengyelén kiszéle­sedő vas sátorvasán, aranykeretelés- ben egy puskát tartó vadász tűnik elő. Előagy nélküli fegyver. Arctámaszos tusával, recézett tusanyakkal, növény­díszes, állatfigurás vas talplemezzel készült. Fő méretek: Teljes hossz: 862 mm, csőhossz: 474 mm, űrméret:17 mm. M N M . Ltsz.: 56.5493

292 Puska XIX. század vége Gasser revolverpuska, nyolcszögletű, huzagolt csővel, állítható, íves irány­zókkal. Revolverdobja hatlövetű, re- volverező szerkezetű, Adams rendsze­rű. Fémrészeit vésett növények, indák borítják. A dob előtt g a s s e r p a t e n t

felirat és 55001-es fegyverszám látha­tó. Ágyazata a torkolat alatt kezdődik, elöl szarulemez zárja. Tusája arctáma­szos, markolata recézett, talplemeze díszítés nélküli, sátorvasának nyúlvá­nya csigás kiképzésű. Fő méretek: tel­jes hossz: 900 mm, csőhossz: 495 mm, űrm éret: 9 mm. M N M . Ltsz.: 68.8707

293 Puska XIX. század második fele A magyar K irner József nevével fém­jelzett, billenő csövű, golyós vadász- fegyver, huzagolt csővel, amelybe ké­sőbb peremgyújtásos, Long-Rifle be­tétcsövet helyeztek el. Sima csőgerin­ce hosszú réz célgömbbel, egyszerű kétlemezes, 100 és 150 méterre szóló irányzókkal, utólagosan felhelyezett céltávcsővel készült. Elsütőszerkezete visszaugró kakasos, Roux-kulccsal. Ágyazata rövid, recézett barna fa. T u ­sája arctámasz nélküli. Fém tusaborító lemezén lévő ovális zárólemez alatt négy töltény befogadására alkalmas tölténytárolót alakítottak ki. A tokon, szerszámlemezen, kakason és a foglal- ványokon vésett csigamenetes, rozet- tás díszítés van. A cső gerincén k i r n e r

JÓZSEF CS. KR. UDVARI PUSKAMŰVES BU­

DAPESTEN, a neves mester 1872 és 1905 között alkalmazott felirata olvasható. A lakatlemezen a mester neve megis­

285

métlődik. Csigás, kagylós sátorvasa al­só részén 5778-as fegyverszám, míg a tusa alsó felén koronás FJ monogram található. A hozzá tartozó céltávcső 1960 körül a Magyar Filmgyárban ke­rült a fegyverre, mereven rögzített, kétirányú beosztással, illetve állító csavarokkal. Jelzése 41-1961-692112, a távcső alsó részén 610004. A cső alsó részén rombuszos alapba süllyesz­tett S betű figyelhető meg. Fő mé­retek: teljes hossz: 945 mm, cső­hossz: 550 mm, eredeti űrm éret: 11 mm, betétcsőűrm éret: 5,6 mm, táv­csőhossz: 166 mm. M N M . Ltsz.:69.9334.1-2

294 Puska 1740 körülKovás szerkezeti rendszerrel, elfordít­ható, két egymás alatt elhelyezkedő, sima furatú, hengeres, majd szögletes­sé váló, célgömbbel szerelt csővel. A csőgerincen w o l f g a n g s c h i r m e r

i n b a m b e r g felirat az 1735-1740 kö­zött ismertté vált mester nevét, illetve működési területét jelöli. M inden csö­vén serpenyő, illetve acél van. Lakat­lemeze, bronz sátorlemeze és sátorva­sa díszítés nélküli. A sátorvas osztott kengyelének első részét rögzítőnek ké­pezték ki. Elmozdítása a csövek forga­tását teszi lehetővé. FIárom töltővesz- szőtartó hüvellyel készült. Töltővesz- sző nincs benne. Torkolatnál kezdő­dő, barna faágyazatát a csőpár két oldalára helyezték. Faragott tusája arctámaszos. Bronz talplemeze ge­rincre hajlik. Fő méretek: teljes hossz: 1158 mm, csőhossz: 768 mm, űrm éret: 16 mm. M N M .Ltsz.: 56.5819

295 PuskaX V III. század második fele

Csappantyús szerkezeti rendszerrel, átalakított lakattal, két egymás alatt fekvő, sima furatú, illetve huzagolt, hengeres, majd szögletessé váló, cél­gömbbel szerelt csővel. Irányzéka el­veszett. A cső gerincén jós. h i l s c h n e r

i n s t e r n b e r g felirat, a mester nevét és működési területét adja meg. A lakat­lemez két oldalán a mester felirata rö­vidítve megismétlődik. A jobb oldali lakaton vadász jelenet, szarvas, va­dászkutya, egy kürtös, vadászkést tar­tó vadász, a sárkány előtt, a csappan­tyúfej alatt ülő őz és nyúl, a túloldalon szárnyasok, a sátorlemezen pedig ba­rokk kagylókkal övezve őz, szarvas,

lovas vadász és vadászó gyermek mo­tívumok vannak. Bronzból öntött sá­torvas kengyelén puskát tartó vadász látható. A kengyelbe épített billentyű a fegyver csöveinek elfordítását teszi lehetővé. Vadászjelenetes csőfarnyúl- ványán, a cső közelében, barokk kagy­lókkal övezve a mester neve újra feltű­nik. Szíjkengyele oldalt van. Vésett felületű rögzítő csavarral látták el. Torkolatnál kezdődő, barna faágyaza­ta a csövek oldalán húzódik végig. Két harántcsíkosan bordázott réz és egy újabb fém töltővesszőtartó hüvellyel szerelték. Rézkupakos fa töltővessző tartozik hozzá. Gerincre hajló bronz talplemeze profilált peremű, barokko­sán vésett, egy szablyát tartó huszár, illetve egy sas díszíti. A golyótartó tu- saüreget rugós lemez borítja. Fő mé­retek: teljes hossz: 1130 mm, cső­hossz: 753 mm, űrm éret: 14, 15 mm. M NM . Ltsz.: 56.5748

296 Puska XIX. század közepe Csappantyús szerkezeti rendszerrel, két egymás mellett fekvő, sima furatú, damaszkolt, célgömbbel szerelt cső­vel. A cső gerincén k i r n e r é s f i a p e s ­

t e n , a híres magyar puskaműves csa­lád alapító tagjának és József nevű fiá­nak 1832-1847 között alkalmazott fel­irata figyelhető meg. Jobb, illetve bal oldali lakatszerkezetén két-két csap­pantyú van. Lakatlemezein vésett, maratott vadászkutyák, ülő szárnya­sok, menekülő róka, illetve őz látható. A motívumanyag között a mesterek neve és működési területük ismét föl­tűnik. A mester a csőfarnyúlványon címerpajzsba D L monogramot helye­zett. Két töltővesszőtartó hüvellyel, két szíjkengyellel, rézkupakos fa töltő­vesszővel szerelték. Rövid ágyazata a tusanyakban recézett, törött. Tusája arctámaszos, vas talplemeze a ge­rincre hajlik. A fegyver az említett család kísérleti darabja. A két csőbe négy töltet került, csövenként egy­másra töltöttek. A jobb oldali cső két sárkányát a jobb oldali billen­tyű, míg a bal oldali csövet a bal ol­dali billentyű hozta működésbe. A lakatszerkezeten lévő biztosító le­hetetlenné tette a két egymás mögé helyezett sárkány egy időben törté­nő kioldását. Fő méretek: teljes hossz: 1235 mm, csőhossz: 840 mm, űrm éret: 17 mm. M N M .L tsz .: 56.5870

297 Ivószaru XIX. század eleje M egvastagodott része fehérre csi­szolt, középtől nyolcszögletes és fe­ketített. M egvastagodott részét hár­mas tagolás jellemzi. A díszített fe­lület fonatos motívumokkal és XVI. Lajos korabeli stílusban kivitelezett rozettákkal több tükörfelületre bon­tott. A torkolat alatt és a középen kialakított 3-3 tükörfelületen a bor dicséretét és a benne rejlő veszedel­met hármas sorokba szedve énekelte meg alkotója. „A’ Szöllő édes leve - Savanyúsággá leve - ’S Borrá vála neve. Jó is ez az Embernek. - Ha közzé nem kevernek - Sok vizet a’kik nyernek - Erőt ád a gyengé­nek - Találm ányt’ az elmének - M egújulást a’ Vénnek. A’ Szomjast megitatja - A’ Bánatost biztatja - Az álmatlant nyugtatja. - De nem kell neki hinni - M ert kárba szokta vinni - Ki móddal nem tud inni - Sokból ki rá veszteget - Csinál ne­héz beteget - Szegényt is hogy ké­regét” . A középső széles mezőt is a hármas tagolás és a zárt kompozíció határozza meg. Az első tükörfelüle­ten magyaros ruhába öltözött zené­szek láthatók. Hárman vonós hang­szeren - hegedűn, brácsán, csellón - , míg a másik három zenész fúvós hangszeren - klarinéton, trombitán, kürtön - játszik. A kürtös átnyúlik a második mezőbe, jelezve a két mező közötti kapcsolatot. A zenészek fe­lett egy puttó mondatszalagot tart: Vivant Hi, Vivant Hae, Vivant ubi- cunque - Éljenek ezek és éljenek azok (Éljenek a nők és éljenek a fér­fiak - megjegyzés tőlem, T F .) Élje­nek mindenhol. A második tükörfe­lületen bort ízlelő főúri társaságot ábrázoltak. Ezúttal is puttó zárja a képet, kezében mondatszalagot me­revít ki. Rajta: Horum Harum Qu- orum Quarum sanitatem bibimus felirat. - Ezeknek és azoknak akik­nek és akiknek (vagyis ezen nőknek és férfiaknak) egészségére inni fo­gunk. A harmadik tükörfelületen is idilli jelenet látható. Ezen egy fel­nyergelt lovat tartó lovászfiú érdek­lődve és némi gúnnyal az arcán szemlél egy magáról megfeledkező férfit, aki éppen egy terebélyes asz- szonyság szoknyáját emelgeti. A puttó mondatszalagján: Hős et Has, Quos et Quas, Nos umari Cu- pimus olvasható. - Azokat és azo-

286

kát, akiket és akiket mi szeretni vá­gyunk. Fő méretek: teljes hossz:245 mm, szájátmérő: 5 5 x 6 5 mm. M N M . L tsz .: 69.9360

298 Puska 1868Török eredetű, Snider rendszerű, golyós vadászfegyver. Hengeres, enyhén vékonyodó, huzagolt csővel, oldalirányba állítható, ék alakú cél­gömbbel, hátrafelé csapódó, keretes irányzékkal, amelyen 5-6-7-es, a talp jobb oldalán 1-4-es latin szá­mok figyelhetők meg. Oldalra nyíló, zároló tömbös zárszerkezete a Sni­der rendszerű katonai fegyverek mintáját követi. A zárolótömb előtt két nyolcküllős fogaskerék és a Sni- der-embléma, a nyílvesszővel átlőtt S betű látható. A zárolótömb belső oldalán koronás X 25-ös szám, vala­mint Y 30-as szám, míg a zároló­tömb tetején a Snider embléma s n i ­

d e r p a t e n t felirattal tűnik fel. M el­lette a CA-ba helyezett nyílvessző­vel átlőtt S betű újra megjelenik. Lakatszerkezete a jobb oldalon van. A lakatlemezen L. S. A. CO 1868 gyártási évszám a fegyver keletkezé­sének idejét pontosan jelöli. T orko­lat közelében kezdődő, barna fa­ágyazata csőrögzítő pánttal szerelt, amelyből az első sima, míg a hátsó három szamárhát alakú. Fém tisztí­tóvesszővel szerelték. Markolata karcsú, tusája szokatlanul keskeny, arctámasz nélküli. Ún. rosszezüst lemezzel borított tusatalpa hosszan a tusa gerincére nyúlik. Réz sátor­vassal készült. Fő méretek: teljes hossz: 1137 mm, csőhossz:690 mm, űrm éret: 15 mm. M N M . Ltsz.: 68.8708

299 Puska X IX. század második feleEgylövetű, hátultöltő vadászfegyver, amelynek tokba süllyedő zároló- tömbje a H enry-M artini-féle kato­nai fegyverek mintáját követi. Csö­ve, lakatháza és az ágyazat ezüsttel dúsan berakott, illetve tausírozott. Hengeres csöve enyhén vékonyodik, a felforrasztott ék alakú célgömb, valamint a török számokkal ellátott, csapós keret irányzéka 100-800 in­ig teszi lehetővé a pontos célzást. Sátorvasa mögött alsókulcs, a lakat­ház jobb oldalán ún. csepp alakú biztosítókar található. A lakatházon

a fegyver étetése zárt kompozíciót m utat, a széleken zárt keretben le­vélmotívumok, míg középen növé­nyek, virágok tűnnek fel. A cső ge­rincén a növényi elemek meghatáro­zóak. Torkolat közelében kezdődő, barna faágyazatát ezüstspirálok, in­dák, növények és ügyetlenül képzett kompozíciók, az ágyazatnak a cső­höz eső részét hullámvonalas dísz tölti ki. Rendkívül faragott, illetve berakott a fegyver markolata és tu ­sája. Alapvetően itt is a növényi ele­mek a meghatározóak, de a tiszta faragványt helyenként ezüst hullám ­vonalakkal, csigavonalakkal, S alakú motívumokkal kombinálta a mester. A markolat két oldala rövid szaka­szon recézett. A tusa végén a növé­nyek és indák között meghatározó díszítőelem egy nyolcszirmú rozetta. Tusatalpát fémlemez zárja le. Fő méretek: teljes hossz: 925 mm, cső­hossz: 543 mm, űrm éret: 11 mm. M N M . L tsz.: 68.8914

300 Puska 1871W erndl rendszerű, gerendely zár­szerkezetű katonai puska polgári változata. Zárszerkezete a zárfogan­tyú kivételével az 1867 M. hadipus­ka kialakítását követi. Huzagolt csö­vét hatszögletű, célgömbbel, kis méretű nézőkével szerelték. A tö l­tényűr bal oldalán 71-es szám, a la­katlemezen 871(1871), körbe helye­zett R gyártási évszám, illetve belö­vőjegy látható. Sátorvasa díszítés nélküli, finoman kivitelezett. Cső­középnél kezdődő, barna faágyazata recézett markolattal, arctámasz nél­küli angol aggyal készült. Heveder­tartó gombja bordázott felületű. Fő méretek: teljes hossz: 990 mm, cső­hossz: 530 mm, űrm éret: 12 mm. M N M . L tsz.: 68.8694

301 Puska XX. század eleje M annlicher Excelsior, középágytá- ras, hátultöltő, központon gyújtó lő­szert tüzelő, egyenes húzású zárdu­gattyús, ismétlő golyós vadászfegy­ver, az 1895 M. M annlicher hadi­puska vadászfegyver-változata. K ü­lönlegesen csiszolt felülettel készült, fogójának végét nagyméretű bordá­zott gomb zárja. Célgömbje hosszú, recézett felületű talpon ül. Egyszerű csapóirányzékkal, a tok felső részén távcsőtartóval szerelték. Zárdugaty-

tyúja tokban reteszel. Ismétlőszer­kezete társzekrényes, elsütőberen­dezése kétbillentyűs, gyorsítós. Barna faágyazata a csőközépnél kezdődik. M arkolata pisztolyfogá- sú. Rövid tusája kisméretű arctá­masszal rendelkezik. Recézett tusa­talpát ebonitlemez borítja. A tok bal oldalán 1200-as fegyverszám, a szekrény alsó részén C betű látható. Szarurózsája ovális alakú. Fő m ére­tek: teljes hossz: 995 mm, cső­hossz: 480 mm, űrm éret: 8 mm. M N M . L tsz.: 69.9308

302 Puska X IX . század vége H átultöltő, Dreyse-puska, gyermek részére, rövid, nyolcszögletes, sima furatú csővel, ékelt célgömbbel és irányzékkal. Töltőkarja jobboldalt található, tetején töltőüreg van. Ágyazata csőközépnél kezdődik, elöl faragott, tusanyaka recézett, arctá- maszos tusáját levélindák díszítik. A tusa talpát fekete ebonitlemez zárja. A tusa jobb oldalán lévő sze­relvényüreg rugós fedővel zárható. Ebonit sátorvasa törött. Szíjheve­derrel látták el. Fő méretek: teljes hossz: 812 mm, csőhossz: 403 mm, űrm éret: 8 mm. M N M . Ltsz.: 56.5767

303 Puska X IX. század vége Flóbert rendszerű, Wenzl által mó­dosított zárszerkezettel,, nyolcszög­letes, kis űrm éretű, .2 2 -es csővel. A csőre ékelt célgömböt, illetve nyílt irányzékot helyeztek. E lsütő­szerkezete kakasos, hüvelykivetője a reteszelőtömb felemelésével műkö­dik. A reteszelőtömb bal oldalán csillagos L a peronnal, míg a csőfar bal oldalán a már említett jegyek koronás oválisba helyezett, csillagos ELG belga fekete lőporos jeggyel egészülnek ki. Alatta FL.22 C., a kaliberre utaló jelzés, míg a zár­tömb karja előtt 77-es szám, a cső alsó részén 9196 S. B. felirat látha­tó. Ágyazata rövid, az irányzók kö­zelében kezdődik, markolata pisz- tolyfogású, recézett, tusája arctáma- szos. Díszítés nélküli tusatalpát fémlemez borítja. Elsütőszerkezete egybillentyűs, sátorvasát több kagy­lóból képezték ki. Fő méretek: tel­jes hossz: 996 mm, csőhossz: 595 mm, űrm éret: 5,6 mm. M NM . L tsz .: 68.8639

287

304 Puska XX. század első fele Magyar gyártmányú, a FÉG-nél ké­szült, középágytáras, huzagolt csövű, ismétlő-, golyós vadászfegyver, az1929 M. céllövő puska vadászfegyver­változata. Célgömbje ékelt, recézett talpra helyezett, irányzéka elveszett. Forgó zárdugattyúja tokra reteszel, tá­ra szekrénytáras, ismétlőszerkezettel elátott. Töltényűrje Long-Rifle, pe- remgyújtásos töltényt tüzel. A cső bal oldalán f é m á r u - f e g y v e r é s g é p g y á r

r . t . , míg a jobb oldalon 2442-es fegy­verszám látható. Barna faágyazata a csőközépnél kezdődik, pisztolyfogású markolata recézett, tusája arctámasz nélküli, tusatalplemeze kopott, recé­zett ebonit. Fő méretek: teljes hossz: 1074 mm, csőhossz : 620 mm űrméret : 5,6 mm. M N M . I.tsz. : 70.9427

305 Puska XX. század első fele Német gyártmányú, forgó zárdugaty- tyús, középágytáras, ,22 -es űrméretű, Hornét golyós vadászfegyver. Végig agyazott, karabély jellegű puska elő- agya külön lecsavarozható. Célgömbje magasított, recézett talpú, célgömbtő­kén ül, vadászirányzéka kétlapos. T á­ra kivehető. A tok felületén prizmavá- jat van a céltávcső részére. Elsütőszer­kezete kétbillentyűs, gyorsítós, forgó zárdugattyúja csak a tokon reteszel. Fogantyúja ellaposodik, tokra hajlik, nyakán koronás N belövő jegy találha­tó. A tok bal oldalára helyezték a recé­zett felületű bizosítót. A táron azono­sítójegyek nincsenek. Pisztolyfogású markolata recézett, rózsája ebonit a tusatalplemezhez hasonlóan, az utób­biról a suhli embléma hiányzik. Agya arctámaszos. A cső bal oldalán s p e z i -

a l - g e w e h r l a u f s t a h l , míg az átme­neti kúpon k a l . 2 2 h o r n e t sasos belö­vőjegy és koronás U (Untersuchung) végső ellenőrzőjegy látható. A tok fel­ső részén a suhli fegyverkovácsos embléma s u h l felirattal, alatta m ó d

,92-es jelzéssel, míg a bal oldalon a belövőjegyek megismétlődnek és UD 00022-es fegyverszámmal egészülnek ki. Az ágyazat alsó felületén a sátorvas és a tár között háromszögbe S betűt és ZA(108)107 cikkszámot ütöttek. Fő méretek: teljes hossz: 1020 mm, cső­hossz: 490 mm űrméret: 5,6 mm. M NM . Ltsz.: 73.9588

306 Lőportartó XIX. század Állati lábszárcsontból kialakított test­

tel, amelynek felső és alsó harmadá­ban, valamint az éleken zárt mezőben fonatos dísz húzódik. Ezek a keretek a lőportartó egészét tükrökre tagolják. Az alsó széles mezőben akantuszleve- lek, míg feljebb mitológiai jelenetek láthatók. A motívumok sorában egy ivó kentaur, majd egy gyermek kenta­ur és egy szarvára mutató, bal kezében pánsípot tartó kentaur következik, vé­gül a sort apró épületek, növények és egy ágaskodó kecske zárják. A fölső széles sávot stilizált emberfejek, gro­teszkekkel gazdagított levélindák dí­szítik. Fenéklemeze sérült, kiöntő­csapja hiányzik. Fő méretek: magas­ság: 218 mm, fenékátmérő: 85 mm. M NM . Ltsz.: 68.8997

307 Vadászkés XIX. század eleje Egyélű, gerincéles pengéje aláhajló, kannelurás, akantuszleveles, kacska­ringósan visszahajló, bronz kereszt­vassal szerelt. Indákkal, növényekkel gazdagon kitöltött hárítója profilált peremű. Agancsmarkolatát oválisok­kal körkörösen díszített, vésett felüle­tű kupak zárja. Fekete bőrrel bevont hüvelyét préselt, indás, aranyozott vé­retekkel, aranypaszományos felkötő­övét aranyozott csatokkal látták el. Fő m éretek: teljes hossz: 595 mm, penge­szélesség: 28 mm. M N M . Ltsz. 58.7562

308 ToporX V II-X V III. század fordulója

Lőberendezéses fokosbalta, kovás szerkezeti rendszerrel, sima furatú, hengeres, majd szögletessé váló, irány zó váj attal ellátott csővel. Lakat­lemeze egyszerű, kovaszorító lemeze elveszett. Torkolatnál kezdődő, barna faágyazatát csontszalagok, indák, nö­vények, kétoldalt egy-egy vadászkutya és két-két menekülő, visszatekintő nyúl díszíti. Az elszórt gyöngyház le­mezeken groteszk fejek vannak. Sátor­vas nélkül, bronz elsütőbillentyűvel készült. A tusán a topor díszítése gaz­dagodik. Jobb oldalon, a lakatlemez mögött turbános, bajuszos férfi mell­képe tűnik elő. Bronz, kissé aláhajló fokosát a nyakban utólagosan erősítet­ték meg. A tusa közepénél elhelyezett széles bronzlemeznél az ágyazatból 520 mm hosszú tőr vonható ki. Fő méretek: teljes hossz: 782 mm, cső­hossz: 428 mm, űrméret: 10 mm. M NM . Ltsz.: 77.9844

309 Topor X V III. század Lőberendezéses fokosbalta, kovás szerkezeti rendszerrel. Sima furatú, kí­vül hengeres, majd szögletessé váló csővel. Négyszögletes fokának sarkán négy kiugró tüske található. Nagyívű éllapja aláhajlik. Torkolat alatt kezdő­dő, barna faágyazatát csontszalagokkal határolt mezőben vadászjelenetek töl­tik ki. A csontlemezekkel, volutás csontszalagokkal, korongokkal, gyöngy­ház lemezekkel változatossá tett felü­leten a sorban az első egy menekülő nyúl, majd ezt rohanó kutyák követik. A tusán a díszítő felületek kiszélesed­nek, jelentősen gazdagodnak. A bal oldalon egy fekvő férfialakon álló, nagy ősemlős, hátrább két állatlábak­kal ábrázolt ülő férfi látható. A nyele végén elhelyezett csontgyűrű egyik ol­dalát egy nagy keblű, szabadon ábrá­zolt női mellkép, a túloldalát nagyba- juszos török férfifej díszíti. A tusa jobb oldala a bal oldalhoz hasonlóan gazdag. Itt is látható a fekvő, leláncolt férfialak az őshüllő szájában, de mel­lette az ülő férfialakok helyett egy éle­téért küzdő medvét két kutyával ábrá­zolt alkotója. Elsütőbillentyűje gom­bos. A cső alá vas töltővesszőt helyez­tek. Fő méretek: teljes hossz: 896 mm, csőhossz: 510 mm, űrméret: 14 mm. M N M . L tsz .: 54.2502

310 Topor X V II. század Lőberendezéses fokosbalta, kovás szerkezeti rendszerrel. Sima furatú, kívül hengeres, majd szögletessé váló csővel. Baltája négyszögletes fokú, él­lapja háromszög alakban az ágyazatra hajlik. Díszítés nélküli lakatlemezzel készült. Világos, barna faágyazatán csontszalagokkal határolt mezőben, volutásan elhelyezett, csontból alakí­tott növények között vadállatok sora­koznak. A sort egy visszatekintő nyúl vezeti be, ezt követi egy groteszk fej. Bizonyos változással a két motívum ismétlődik. Rohanó farkasok, egy gro­teszk fej, egy stilizált sasfej, a marko­lati részen korongba helyezett stilizált emberfejek, majd egy koronás, lanton játszó, halfarkú emberalak és három nyúl díszíti. A túloldalon az állatok váltakoznak. Stilizált oroszlánok, sár­kányok, halfejű szörnyek követik egy­mást. A tusa végét lezáró csontlemez egyik oldalán egy női, a másik oldalán egy turbános férfimellkép látható. A cső alá töltővesszőt helyeztek el. Fő

288

méretek: teljes hossz: 874 mm, cső­hossz: 437 mm, űrm éret: 11 mm. M N M . Ltsz.: 54.2500

311 T o p o r 1805Lőberendezéses fokos, kovás szerke­zeti rendszerrel, sima furatú, henge­res, poncolt alapú, célzósínnel, réz célgömbbel szerelt gyűrűs csővel. A csőgerincen négy rózsajegy egy ágaskodó lovasbélyeget vesz közre. Lakatlemeze díszítés nélküli, a sátor­vas kengyele kissé kiszélesedik. Foko­sa bronzból készült, vas éllel. Pengéje aláhajlik, kétoldalt angyalfej, a köpű- részen oroszlánfej látható. A köpű ol­dalát egy nagy szakállas, kopasz férfi­fej díszíti. Csövének végéről a szu­ronykiegészítés elveszett. Barna fa­ágyazatán ezüstszalagok vannak, a fo­kos pengéje alatt, ezüstszalagok között 1805-ös évszám olvasható. Fő mére­tek: teljes hossz: 675 mm, csőhossz: 313 mm, űrm éret: 13 mm. M NM . L tsz .: 66.8477

312 T o p o r XIX. század Lőberendezéses fokosbalta, kovás szerkezeti rendszerrel. Sima furatú, kívül hengeres, majd szögletessé váló csővel készült. A csőgerincen ezüsttel tausírozva m e m e n t o m ó r i , a lakatle­mezen p . m a r t i n o n i , az Itáliában 1750 körül működő mester neve ol­vasható. A cső csavarmenettel rögzí­tett végén négyélű, S alakban hajtott keresztvassal ellátott szurony van. Sá­torvasa réz, fokosa öntöttbronz. Él­lapja vassal erősített, foka négyszög keresztmetszetű. Az éllap alatt fel- kunkorodó horog, bevert kör és csillag alakú motívumok láthatók. A köpűt öntött oroszlánfej zárja le. A köpű alatt tagolt, középen recé­zett, barna fanyele ezüstszalagokkal, ezüstszalagokból készült fonatos in­dákkal és díszekkel berakott. Vas töltővessző tartozik hozzá. Fő mére­tek: teljes hossz: 950 mm, cső­hossz: 270 mm, űrm éret: 13 mm. M N M . L tsz.: 54.2507

313 Vadászkés XVIII. század Egyenes, egyélű pengéjének töve ara­nyozott. Egyik lapjában: J u p i t e r v a -

VIT LA FILLE AGENOR DÜ ROY DE PHOE-

NICIENS DANS L ’lSLE DE GRETE OVIDIAS

m e t a m l i v r e 2m felirat olvasható. Másik lapját egy bikán ülő alak és két puttó díszíti, fokán nyílvessző, amely

kassai gyártásra utal. Öntöttbronz há­rítólemezén vadászjelenet látható. Gazdagon díszített, indás, állatalakos markolata növénymintás kézvédő­pánttal készült. Fekete bőrrel bevont hüvelyén vésett rézpántok vannak. Fő méretek: teljes hossz: 621 mm, penge­szélesség 29 mm. M N M . Ltsz.: 54.2294

314 Vadászkés XVIII. század Enyhén ívelt, fokéles, díszítés nélküli pengével. Öntöttbronz keresztvasaS alakban hajlott, áttört hárítója fona­tos motívumú. Rézmarkolata pata ala­kú. Fekete bőrrel bevont hüvelye sa­rupánttal és préselt, kagylós torkolat­pánttal készült, az oldalában lévő kés és a villa markolata pata alakú. Fő m éretek: teljes hossz: 492 mm, penge­szélesség: 25 mm. M N M . Ltsz.:60.8098

315 Vadászkés XVIII. század Egyenes, egyélű pengéjét vadászjele­netek, aranyozott bronz hárítólemezét oroszlánfej díszíti. Enyhén aláhajló keresztvasa stilizált állatfejben végző­dik. Karneolcsíkokkal berakott, fara­gott szarumarkolatát állatfej zárja. Fe­kete bőrrel bevont hüvelye bronz­pántokkal szerelt. Savoyai Jenő ne­ves hadvezér tulajdona volt. Fő mé­retek: teljes hossz: 735 mm, penge­szélesség: 27 mm. M N M . L tsz.: 54.2305

316 PisztolypárXVII. század második fele

Kovás szerkezeti rendszerrel, sima fu­ratú, elöl hengeres, hátul szögletes csővel. Lakatlemezén alig kibetűzhe- tően l o u r o u x mester neve, a lemez többi részén virágot szagoló nő, a bronzból öntött sátorvas kengyelén pedig női fej látható. Bronz sátorleme­zén stilizált nő- és férfi-, valamint szörnyalakok sorakoznak. A csőtorko­latnál kezdődő ágyazatot a mester ele­fántcsontból dolgozta ki. A markolat végét stilizált állatokkal, szörnyekkel díszített sisakot viselő harcos feje zárja le. Rézkupakos töltővessző tartozik hozzá. A New York-i M et­ropolitan M useum ban lévő hasonló példány keréklakatos elsütőszerke­zettel készült. Fő méretek: teljes hossz: 485 mm, csőhossz: 312 mm, űrm éret: 13 mm. M N M . L tsz.:55.3859.1-2

317 TrombonpisztolyX V III. század

Kovás szerkezeti rendszerrel, met­szett művű, hengeres, arannyal tausí- rozott, gyűrűkkel mezőkre tagolt cső­vel. A csőhöz hasonlóan gazdagon ki­vitelezett csőfarnyúlványon 1138-as török évszám tűnik fel, amely megkö­zelítőleg 1728-at, a készítés évét jelöli. Lakatlemezét, sárkányát, acélját, sá­torlemezét és sátorvasát berakás ékesí­ti. Torkolat alatt kezdődő, barna fa­ágyazata ezüsthuzalokkal, réz- és ezüstszegekkel díszített. Az aranyhu­zalokkal keretezett motívumok az ágyazaton és a puskatus alakú agyon sűrűbbek. Fő méretek: teljes hossz:370 mm, csőhossz: 190 mm, torkolat­átmérő: 49 mm. M N M . Ltsz.: 56.3904

318 TrombonpisztolyX V III. század

Kovás szerkezeti rendszerrel, tölcsé- res, hengeres, vésett csővel. Fegyver­jegy nélkül. Keleties ízlésű motívum­anyaga egyenetlen. Lakatlemezének egykori díszítése ma már alig érzékel­hető. Sátorvasa és sátorlemeze egysze­rűen kivitelezett acéllemez. Torkolat alatt kezdődő, barna faágyazatát ezüsthuzalokból képzett rozetták, rombusz- és romboidalakok, hullám­vonalak és ezüstszegek töltik ki. M ar­kolata puskatus alakú. Sima, acél tusa- borító lemezét két csavar rögzíti. Fő méretek: teljes hossz: 350 mm, cső­hossz: 162 mm, torkolatátmérő: 53 mm. M N M . Ltsz.: 56.3905

319 Lőportartó X V III. század Szarvaspatából kialakított úgyneve­zett felporzó, gyöngyház korongokkal és rozettákkal, valamint három fona­tos rézkoronggal berakott testtel. Zsa­néron mozgó fenéklemeze és kiöntő­csapja ezüst. Baluszteresen díszített dugója csavarmenettel működik. Fő méretek: magasság: 90 mm, széles­ség: 55 mm, kiöntőcsaphossz: 20 mm. M N M . Ltsz.: 53.1426

320 Lőportartó X V III. századÚgynevezett felporzó, szarvaspatából kialakított testtel. Előlapján faragott keretben fonott ezüsthuzalok, korong alakú gyöngyházlemezek láthatók. Középen menetes lyukú fenéknyílását szarulemez zárja le. Kiöntőcsapja el­veszett. Fő méretek: magasság:

88 mm, szélesség: 62 mm. M NM . Ltsz.: 55.3713

321 Lőportartó X V III. századFából esztergályozott, korong alakú csontlemezzel perselyezett testtel, amelynek egész felületét ezüstszálak­ból képzett, koncentrikusan elhelye­zett és egymásba kapcsolódó gyűrűk, csontbetétek, apró ezüstszegek töltik ki. A középső gyűrű fehér csontlemez alapjában apró, barna színű csontle­mezek figyelhetők meg kereszt alakú motívumokkal. Pereme gyűrűkkel be­rakott, csontlemezekkel és ezüstsze­gekkel díszített, de itt a gyűrűk nem kapcsolódnak egymásba, és a középső motívumanyagból a keresztalakok is hiányoznak. Egyszerű hengeres kiön­tőcsappal, zárószelep nélkül készült. A kiöntőcsap egyik oldalán egy profi­lált peremű, harántcsíkos, poncolt és rácsozott motívumokkal díszített ezüstlemez van, amelynek fülecsében kisméretű, hosszúkás láncszem talál­ható. Két vas füleccsel, újabb eredetű bojtos zsinórral látták el. Fő méretek: magasság: 145 mm, átmérője:120 mm, kiöntőcsap hossz: 27 mm. M NM . Ltsz.: 59.7901

322 Lőportartó X V III. század Úgynevezett felporzó, ívben hajtott, szarv alakú faragott testtel. Előoldalán menekülő vadkant támadó vadászku­tya látható. A torkolat irányában fona­tos díszű gyűrűkkel övezett, egymásra boruló levélmotívumok vannak. K i­öntőcsapja nagyméretű, torz állatfő. Fenékrészénél fonatos gyűrűkkel ha­tárolt hullámvonalas dísz tűnik elő. A fenék alsó részét faragott levél díszí­ti. Szokatlan a felporzó hátoldala is, ugyanis egy keresztalakkal kitöltött cí­merpajzs, fölötte stilizált állatfejben végződő oromdísz általában a főoldal motívuma. Két újabb eredetű rézfü- leccsel szerelték. Fő méretek: magas­ság: 165 mm, szélesség: 42 mm. M NM . L tsz .: 59.7923

323 Lőportartó X V III. század Úgynevezett felporzó, elefántcsontból faragott, korong alakú, mindkét olda­lán vadászjelenetekkel gazdagon kitöl­tött testtel. Az egyik oldalát oroszlán, nyúl, vadkan, vadászkutya, őz, szarvas stb. egymásba font, szinte áttekinthe­tetlenül elhelyezett alakjai díszítik, míg a másik oldalon elefánt, szarvas,

medve, valamint vadászkutyák sora­koznak. Kerülete kannelurás, kiöntő­csapja esztergályozott szaru. Profilált fadugóval látták el, felkötőfülecsek nélküli. Középen áttört, csonttal per­selyezett. Fő méretek: magasság: 120 mm, átmérője: 75 mm, kiöntő- csaphossz: 27 mm. M NM . Ltsz.: 59.7921

324 Lőportartó X V III. századÚgynevezett felporzó, szarv alakú, csontból faragott testtel, belső hajlatá­ban egyszerű rugóval működő, száj­nyílást záró billentyűvel. Torkolata két állatfej, az egyik gazella, a másik kecske. A középső gyűrűnél egy tigris­fej és egy ismeretlen állat feje díszíti. A gyűrűk hátsó részén rohanó állatok, növények, apró körökből képzett ro- zetták, tigrisfej, elefántfej és egy kecs­ke faragott képe látható. Fő méretek: magasság: 185 mm, szélessége:36 mm. M NM . Ltsz.: 54.1604

325 Puska X V III. századKovás szerkezeti rendszerrel, huza- golt, célgömbbel szerelt, nem azono­sítható törökbélyeges csővel. A cső egész felületét keleties ezüstszalagok borítják. Lakatlemeze vésett. A lakat mögött két őz előtt ülő nő és egy fekvő kutya, a növények között j o h a n n f i -

s c h e r i n p r e s p u r g felirat, az 1720- 1740 között működő mester neve és működési területe látható. Díszes sá­torlemezén a mester egy medvevadá­szatot ábrázolt, amelyben a medvét egyrészt egy ló hátáról tőrrel, másrészt gyalogosan lándzsákkal és kutyákkal támadják. A sátorlemez jobb oldalán egy lantos férfi képe van. Az ujjtáma- szos, bronzból öntött sátorvas kengye­le barokk kagylókkal és növényekkel kitöltött. Ágyazata sérült. Egy töltő- vesszőtartó hüvellyel, kissé arctáma- szos tusával készült. Bronz talpleme­zét a tusa gerincén kagylókkal övezett nő, míg a tusanyak stilizált címerét nagy oválisba helyezett szakállas férfi díszíti. Fő méretek: teljes hossz: 1288 mm, csőhossz: 908 mm, űrm é­ret: 18 mm. M NM . Ltsz.: 56.5592

326 Puska X V III. századKovás szerkezeti rendszerrel, sima fu­ratú, hengeres, majd szögletessé váló, gyűrűkkel tagolt, metszett művű, tö­rök bélyeges, célgömbbel szerelt cső­vel. Vésett lakatlemezén a lakat előtt

ülő nő, mögötte groteszk fej látható. Az indák és motívumanyag között tű ­nik fel (Johann) f i s c h e r p r e s b u r g , az 1720-1740 között működő mester ne­ve és működési területe. Áttört bronz sátorlemeze közepén két kutya által letepert szarvasmotívum. Ujjtámaszos sátorvasa bronzból öntött, kagylósan és fonatosan díszített. Rövid ágyazatát elöl szarulemez zárja le. Tusája fara­gott. Bronz talplemezének gerincre hajló részét indák és növények között pajzsot és lándzsát tartó nő díszíti. Két réz töltővesszőtartó hüvellyel készült. Fő méretek: teljes hossz: 1508 mm, csőhossz: 1117 mm, űrm éret: 15 mm. M NM . Ltsz.: 56.5589

327 Puska X V III. századKovás szerkezeti rendszerrel, sima fu­ratú, hengeres, majd szögletessé váló, gyűrűkkel tagolt csővel. A csőgerin­cen CANNA. FATTA. A. TORTIGLIONE.

d a . e g i d i o . l e o n p , az Itáliában 1730 körül hibásan rávésett felirat, lakatle­mezén, a sárkány mögött egy szarvas, nyúl, míg előtte egy kutyára támadó oroszlán és egy lándzsát tartó vadász látható. Bronzból öntött sátorlemezét főúri kastély, legelésző őz, egy ülő va­dász és egy vaddisznó díszíti. A ken­gyelrészén kiszélesedő, ujjtámaszos, bronzból öntött sátorvasán egy stili­zált, lándzsát tartó férfi motívum fi­gyelhető meg. Rövid, barna faágyaza­ta három töltővesszőtartó hüvelyében szarukupakos fa töltővessző van. Fa­ragott, barna fatusája bronz talple­mezzel borított. Gerincre hajló részét egy szoknyás, turbános alak képe tölti ki. Fő méretek: teljes hossz:1435 mm, csőhossz: 1057 mm, űrm é­ret: 16 mm. M N M . Ltsz.: 56.5593

328 Lőportartó XIX. század Vörösrézből, palack alakú testtel, amelynek előlapját szecessziós ízlésű keretelésben négy fogolyból álló szár­nyas csoport díszíti. A madarak fölött rombusz alakban i e k R d 7, 3 jelzésű jegy látható. Hátoldala díszítés nélkü­li. Két sárgaréz füleccsel szerelték. Szájnyílását apró csavarokkal felerősí­tett sárgarézlemez kupak zárja le. El­záróbillentyűjének rugós rendszere kívülfekvő. A kupak felső részén JAMES. DIXON & SONS SHEFFIELT, a gyártó cég neve és működési területe olvasható. Szokásos jelzésekkel ellá­tott kiöntőcsapja egyben a lőpor ada­

golására is szolgált. Fő méretek: ma­gasság: 200 mm, szélesség: 91 mm, kiöntőcsaphossz: 30 mm. M NM . L tsz .: 58.7542

329 Lőportartó XIX. század Vörösrézből préselt, palack alakú test­tel, amelynek előoldala és háta több mezőre tagolt. Alsó harmadát négyle­velű lóherére emlékeztető motívumok díszítik, nagyméretű kagylós lezárás­sal. Négy apró fűleccsel és felkötőgyű­rűvel készült. Apró csavarokkal fel­erősített sárgaréz torkolatkupakja fel­ső részén ja m e s d i x o n e t s o n s s h e f -

f i e l d , a gyártó cég neve, illetve műkö­dési területe olvasható. Az elzárósze­lep karját kívülfekvő, ívben hajtott ru ­gó működteti. Kiöntőcsapja egyben állítható adagolója, amelynek oldalán a szokásos jelzések sorakoznak. Fő méretek: magasság: 200 mm, széles­ség: 97 mm, kiöntőcsaphossz: 30 mm. M NM . Ltsz.: 58.7545

330 Lőportartó XIX. század Vörösrézből domborított, palack ala­kú testtel, amelynek mindkét oldalán pikkelyes mezők által közrefogott, ovális alapra helyezett ötszirmú rozet- ta van. Felső részén két kisebb, köze­pén egy megnyúlt levélmotívum lát­ható. Szájnyílását sárgarézlemez ku­pak zárja, elzárócsapját egy kívülfekvő c-rugó működteti. Kiöntőcsapja egy­ben az adagolója. Elzárószerkezete és adagolója újabb eredetű. Fő méretek: magasság: 180 mm, szélesség: 87 mm, kiöntőcsaphossz: 30 mm. M NM . Ltsz.: 68.8832

331 Lőportartó XIX. század Szarulemezből préselt, palack alakú testtel, amelynek peremén rézlemez pánt fut végig. Három fűleccsel és fel­kötőkarikával készült. Hátoldala sima, előlapja erdőrészletbe helyezett va­dászjelenettel kitöltött. A jelenet érde­kessége, hogy a vadász lóháton ül, s kezében puska helyett korbácsot tart. A menekülő és egyben az életéért vias­kodó vadkan, a négy vadászkutya erő­teljesen érzékelteti a vadkanvadászat veszélyességét. Torkolatán lévő hor­nyolt felületű rézlemez kupakhoz me­netes végződéssel kapcsolódik az ado­gatószerkezet és a kiöntőcsap. Ke­reszttengelye egyben az adagolórend­szere a szokásos adagjelzések feltünte­tése nélkül. Fő méretek: magasság:

190 mm, szélesség: 100 mm, kiöntő­csaphossz: 18 mm. M N M . Ltsz.:68.9021

332 Puska XIX. század második fele Hátultöltő, magyar mesternévvel ellá­tott, két egymás melletti, sima furatú, bordázott, damaszkolt célgömbbel szerelt csővel rendelkező vadászfegy­ver. A cső gerincén b o r s a y s d e b r e -

c z e n b e n felirat olvasható. Ágyazata rövid, előagya ékelt, tusanyaka gazda­gon vésett, indák, levélmotívumok borítják. A csőrögzítő retesz a sátorvas első felénél található. A baszkül olda­lai gazdagon vésettek, maratottak, poncolt alappal díszítettek. A vasvere­tek nagyobbik részén tausírozott levélindák, arany girlandok, levelek, virágmotívumok láthatók. A lakatle­mezét arannyal tausírozott keretben rohanó vadászkutyák, a másik oldalon két róka ékesíti. Barna diófa ágyazata finoman faragott. Az előagy vasrészét elmerengő, vadászkutyát simogató, pipázó vadász képe tölti ki. Ujjtáma- sza szaruból készült. Fő méretek: tel­jes hossz: 1130 mm, űrm éret: 16 mm. M NM . Ltsz.: 64.8380

333 Puska XIX. század második fele Lanchaster rendszerű, dupla csövű, sörétes, egymás melletti csőelrendezé­sű, Laminett-damaszk kivitelezésű vadászfegyver, felső csősínén réz cél­gömbbel. Ágyazata angolkulcsos, me­rev kakasos. Kétbillentyűs elsütője hátul rugózott. Rövid, vésett barna faágyazata arctámaszos, német agy. A baszkülje, sátorvasa, lakatlemezei vésett díszűek, levélindákkal, keretek­be helyezett róka, szarvas, őz, vadász­kutya alakokkal ékesített. A felső cső­sínen és a szerszámlemezeken p r u s a v. d e v e c s e r b e n felirat olvasható. A fegy­ver száma: 5117. Fő méretek: teljes hossz: 1145 mm, csőhossz: 745 mm, űrméret: 16 mm. M NM . Ltsz.: 71.9507

334 Puska XX. század eleje Hátultöltő, két egymás mellett fekvő csövű, ékelt célgömbbel, állítható irányzékkal szerelt vadászfegyver. Gerincén j. f i n k c o m p . i n s c h u l fel­irat olvasható. Alsó biztosítóval ellá­tott kulcsa vésett, anyaga vas. Elő- agyán indák, levelek, kagylós m otívu­mok között oválisba helyezett tükörfe­lületen, mindkét oldalon ülő, illetve

fekvő szarvas látható. A hasonlóan vé­sett lakatlemezek egyik oldalát egy va­dászkutya, a másikat egy menekülő őz díszíti. Ujjtámasza szaruból faragott, markolata recézett, tusája arctáma­szos. Fő méretek: teljes hossz: 1143 mm, csőhossz: 737 mm, űrm é­ret: 17 mm. M N M . Ltsz.: 56.5528

335 Puska 1860 körül Csappantyús szerkezeti rendszerrel, két egymás mellett fekvő, huzagolt, damaszkolt, ékelt célgömbbel és irányzékkal szerelt csővel. A cső ge­rincén az IP SALLER U. SOHN A SUHL

felirat az 1860 körül működő mesterek nevét, illetve működési területüket je­löli. Mindkét vésett, maratott felületű, indákkal, levelekkel gazdagon borított lakatlemezén biztosító található. A sárkány mögött az egyik oldalon egy aranyozott ülő szarvas, míg a másikon egy vaddisznó képe tűnik elő. Két el­sütőbillentyűvel, gyorsítós lakatszer­kezettel készült. Ujjtámaszos sátorva­sa volutás díszű. A sátorvas kengyelét egy aranyozott őz díszíti. Két henge­res töltővesszőtartó hüvelyben fémku- pakos fa töltővessző van. Csőközépnél kezdődő, barna faágyazata faragott, ólomkristályokkal kiszórt. Az arctá­maszos tusa egyik oldalán faragvá- nyok, indák, levelek és oroszlán nya­kába harapó medve, míg a túloldalon egy őzmotívum sorakozik. M aratott és vésett vaslemezzel fedett rugós golyó­tartó tusaüreg motívuma egy aranyo­zott ülő őz. M aratott és díszített felü­letű vas talplemeze elvékonyodva a tu- sagerincre hajlik. Hosszú csőfarnyúl- ványán aranyozott kutya és maratott levélmotívumok láthatók. Fő mére­tek: teljes hossz: 1170 mm, csőhossz: 753 mm, űrméret: 16 mm. M NM . L tsz .: 56.5860

336 Puska 1840 körül Csappantyús szerkezeti rendszerrel, két egymás mellett fekvő, huzagolt, arannyal tausírozott, ékelt célgömb­bel, állítható lemezes irányzékkal sze­relt, damaszkolt csővel. A cső gerin­cén k i r n e r És F i]a p e s t e n , a híres ma­gyar puskaműves család alapító tagjá­nak és József nevű fiának 1832-1847 között alkalmazott felirata olvasható. A cső fari részén arannyal tausírozott indák, levelek és virágok láthatók. A motívumanyag a csőfarnyúlványon barokkos kagylóktól övezetten, csó­

291

nakban egy ülő és egy álló férfialakkal egészül ki. A tusanyak tetejét, poncolt alapon, arannyal tausirozott címer­pajzs teszi látványossá. A lakatleme­zek egyikén vaddisznót támadó va­dászkutyák mellett p e s t e n , míg a má­sikon ülő őzek előtt k i r n e r mester ne­ve megismétlődik. Elsütőszerkezete gyorsítós. Az arannyal tausirozott, metszett művű sátorvas kengyelén há­rom kentaur tűnik fel. Két vas töltő- vesszőtartó hüvellyel, két szíjkengyel­lel készült. Töltővesszője elveszett. Ágyazata rövid, az arctámaszos tusa nyaka recézett. Gerincrészét metszett indák, növények, madarak és egyéb vadállatok ékesítik. Fő méretek: teljes hossz: 1152 mm, csőhossz: 760 mm, űrméret: 16 mm. M NM . Ltsz.: 59.7949

337 Puska XIX. század második fele Csappantyüs szerkezeti rendszerrel, sima furatú, két egymás mellett fekvő, hengeres, célgömbbel szerelt rózsada- maszk csővel. A csősínen a b e n n e s s

a n d r á s p e s t e n felirat a XIX. század második felében működő, kiemelkedő magyar mester neve és működési terü­letére utal. A cső fari része és a csőfar - nyúlvány gazdagon vésett, metszett művű. A felületén arannyal keretezett mezőben, indák között repülő szár­nyas és kutyafej látható. Két elsütőbil­lentyűvel, lakattal és a csőfarnyúl- ványhoz hasonlóan gazdagon díszített lakatlemezzel készült. Az egyik olda­lon egy rohanó kutya, a másikon egy menekülő róka képe tűnik fel. A sár­kánytengely közelében, indák és növé­nyek között a mester felirata arannyal tausirozott kagylóban megismétlődik. Két hengeres töltővesszőtartó hüvely- lyel, egy csőkapoccsal, szíj kengyellel és felerősítő csavarral készült. Fa töltővesszője rézkupakos. Osztott, a kengyelrészen vas sátorvasát indák, növények, ovális rácsozott mező, in­dákból kinövő kutyafej díszíti. A szaru sátorvas hátsó része ujjtá- maszos. Ágyazata rövid, a tusa nya­ka recézett. Oldalt arctámaszos tu- sáját a gerincrészen elvékonyodó vas talplemez borítja. A tusa alsó részé­ről az egykori tulajdonosra utaló K, G y. monogramos címerpajzs elve­szett. Fő méretek: teljes hossz: 1200 mm, csőhossz: 812 mm, ű r­m éret: 18 mm. M N M . Ltsz.:56.5854

338 Puska 1880 körülKét egymás mellett fekvő, sima fu­ratú, rózsadamaszk csövű, réz cél­gömbbel, hossznégyszög alakú, fé­nyezett tokban. Csövén k i r n e r J ó ­

z s e f p e s t e n m . k i r . u d v a r i f e g y ­

v e r g y á r o s felirat olvasható. A cső­far bordákkal és aranyszalagokkal tükörfelületekre osztott. A lakatle­mezeken vésett, metszett indák és növények között arannyal berakott szárnyasok és vadászkutyák sorakoz­nak. Előagya és alsó fekvésű kulcsa elefántcsontból készült. Lakatszer­kezete központi gyújtású. A lakatle­mezen a k i r n e r p e s t e n felirat meg­ismétlődik. Barna faágyazata arctá­maszos. A sátorvas mögötti ujjtá- masz és a tusalemez ugyancsak ele­fántcsontból készült. A tok fedelén kulcstároló üreg, amelyet vésett fe­lületű fémkorong zár. Rajta: ő c s á ­

s z á r i És KIRÁLYI FENSÉGE RUDOLF

KORONA h e r c z e g n e i c l e g m é l y e b b

HÓDOLATTAL AJÁNLJA KIRNER JÓZSEF

PESTEN M . K. UDVARI FEGYVERGYÁROS

szöveg figyelhető meg. A tokban tisztítóvessző, csavarhúzó és egyéb kellékek is találhatók. Fő méretek: teljes hossz: 1090 mm, csőhossz: 714 mm, dobozméret: 830x222 mm, űrm éret: 14 mm. M N M .Ltsz.: 56.5262

339 Puska 1830 körül Csappantyús szerkezeti rendszerrel, két egymás mellett fekvő, huzagolt, szögletesre kidolgozott, ékelt cél­gömbbel és irányzékkal szerelt csővel. A cső gerincén k i r n e r a p e s t , a neves magyar puskaműves családalapító tagjának, Kirner Györgynek 1827— 1832 között alkalmazott felirata olvas­ható. Lakatlemezén a mester bélyege mellett a mester neve és működési te­rülete megismétlődik. A sárkányok mögött állatalakok - kutya, nyúl és szárnyas - , a sátorvas kiszélesedő ken­gyelén ovális mezőbe helyezett virág­motívum sorakozik. Két töltővessző­tartó hüvellyel, rézkupakos fa töltő­vesszővel, szíjkengyellel és felerősítő csavarral készült. Csőközépnél kezdő­dő, barna faágyazatát elöl vésett felü­letű, siklót fogó gólyával díszített vas­lemez zárja le. Arctámaszos tusája a nyakban recézett, a tusanyak orosz­lánfejnek kialakított. A vas talplemez gerincrészén haditrófea látható. Fő méretek: teljes hossz: 1023 mm, cső­

hossz: 732 mm, űrméret: 15 mm. M N M . L tsz .: 58.7709

340 VadászkulacsXIX. század második fele

Bőrrel bevont üveg. Lefelé mind szé­lességében, mind vastagságában kes- kenyedik. Hátul sima, hosszan hasí­tott, így a kulacs tartalma ellenőrizhe­tő. Előoldala díszített. A kép egy hor­dó köré letelepedő, négy személyből álló társaságot ábrázol. Egy fő hoked­lin, egy támlás széken ül. A hordó tetején fedeles kupa látható. Alul ba­goly és vadászkürt díszíti. Csavaros belső és külső kupakkal készült. Fő méretek: magasság: 195 mm, széles­ség: 110 mm. M NM . Ltsz.: 91.10104

341 Puska XX. század első fele20-as öbű, előágytáras, sima csőfura- tú, 1912 M. W inchester pump action- fejős - ismétlőszerkezettel ellátott sörétes fegyver. Lakatszerkezete rej­tett kakasos, szerkezete, a reteszelés módja merőben eltér a korábbi típu­soktól. Lakatszerkezete a töltényeme­lővel a tokból alulról kiemelhető, a cső és az alatta elhelyezkedő csőtár 4 töl­tény befogadására képes. A csőtár a csúszó előaggyal és felhúzórúddal a tokról leemelhető. A csövet és a tárat elfordítva, a fegyver szállításhoz két részre bontható. A sátorvasban toló­gombos biztosító van. Egyszerű cél­gömbbel, irányzék nélkül készült. A cső gerincén oválisba helyezett p v

bélyeg, oldalán n i c k e l s t e e l t r a d e

MARK WINCHESTER MODEL 12-20 GA.

23/4 FULL REG. IN U. S. PAT. OFF FGN

MADE IN U. S. A. WINCHESTER REPEA-

TING ARMS CO. NEW HAVEN. CONN. PAT

j u l y 21. 1896. f e b . 22. j u n e 14. 1898. SEPT. 7. 1909. MAY 17. 24. 31. j u n e 7. 14. 28. j u l y 5. 12. 1910. j u l y 22. 1913 felirat található. Előagya bordázott, markolata pisztolyfogású. Tusája arc­támasz nélküli. Tusa talplemeze hiányzik. A tartály alsó részén nyíl­vessző és 530 665-ös fegyverszám van, amely a tok alsó részén megismétlő­dik. A cső gerincén oválisba helyezett w betű látható. Fő méretek: teljes hossz: 1104 mm, csőhossz: 630 mm, űrm éret: 15 mm. M N M . Ltsz.: 79.9955

342 Puska XX. század eleje Előágytáras, önműködő, sörétes Sjög- ren vadászfegyver, hengeres, sima fu-

292

ratú, célgömbbel ellátott csővel, lazán reteszelt, hátrasikló, alul rugózott zár- szerkezettel. A cső bal oldalán koronás s, 5655-ös fegyverszám, jobb oldalon koronás b sasos belő vő jegy, körbe he­lyezett 12-es kaliberérték és 13/1 n i t -

r o felirat látható sasos kiegészítővel. A fegyver száma a tokon és egyes al­katrészeken újból megjelenik. A tok oldalán a u t ó m a t s y s t e m s j ö g r e n p a ­

t e n t , majd korona alatt h a a n d v a a -

BENVAERKSTEDERNE KJ0BENHAVN SZÖ-

veg olvasható. A csőközépnél kezdődő előagy recézett, tusája arctámasz nél­küli. Tusatalpát egyszerű műanyag le­mez borítja. A tárrögzítő gyűrű olda­lán részfegyverszám található. Fő mé­retek: teljes hossz: 1220 mm, cső­hossz: 680 mm, űrm éret: 17 mm. M N M . L tsz .: 69.9338

343 Puska XX. század eleje J. M. Browningnak a f a b r i q u e n a t i o -

n a l f , részére tervezett sörétes, öntöl­tő, hosszú csőhátrasiklásos, mereven reteszelt vadászfegyvere, amely az 1903 m . musterszámot kapta. Ez a fegyver az első sorozatban készített, sörétes öntöltő puska. A fegyver az előagyon levő recés anya oldásával szedhető szét. Előágytára ún. csőtár. Hengeres, sima furatú, kónuszos csö­vén bakra helyezett célgömb, a tokház fedelén recézett felületű, süllyesztett irányzóléc van. A cső felső részén f a b ­

r i q u e n a t i o n a l e d ’a r m e s d e g u e r r e

h e r s t a l - b e l g i q u e felirat, a bal olda­lon a c i e r s p é c i a l o k g , 869, csillagos h , az ellenőrzés jele, koronás oválisba helyezett e l g fekete lőporos végső bel­ga jegy nitro kiegészítéssel, majd c-be írt 16-65 kaliberjelzés látható, amely­ből a 65 a kamra hosszára utal. Ezután f m bélyeg, c h o k e 16,8, csillagos m

ellenőrző jel, e l szokásos sörétes há­tultöltő próbajegy, magyar, n e m g o ­

l y ó n a k felirat, 16,7/26, a toldaton pe­dig 67-es szám és a már említett jegyek egy része sorakozik. Csőtára tokba il­lesztett, baloldalt tárrekesztő, alul adogató, míg jobboldalt a zárdugattyú rögzítő gombja található. Biztosítóját a sátorvasban helyezték el. A tok alsó részén oválisba FM bélyeget, alatta 43049-es fegyverszámot, a jobb olda­lon nitro végső próbajelet, csillagos H -t, peront, oroszlános p v jelet véstek. Az utóbbi jegyek a zárdugattyú jobb oldalán is megjelennek. Fő méretek: teljes hossz: 1185 mm, csőhossz:

680 mm, űrm éret: 16 mm. M NM . Ltsz.: 73.9580

344 Puska 1898-99Osztrák gyártmányú, az egykori mo­narchiához, ma Csehszlovákiához tar­tozó W eipertben készült Fűkért Kro- nen Gewehr (azaz koronapuska), amely az önfeszítő, kakas nélküli, egy­más mellett fekvő csövű vadászfegy­verek kialakulásakor létrejött sajátos típus. Lakatszerkezete ugyan önfeszí­tő, de külső kakasos és jelzi, hogy ha a fegyver felhúzott állapotban van. A kakasok kézzel is felhúzhatok és le- ereszthetők. Billenő dupla csövű, félig rejtett kakasos, hátultöltő, központon gyújtó fegyver két csőpárral. Az egyik csőpár sörétes, míg a másik sörétes és golyós. Golyós csöve 8 x 58 R töltényt tüzelt. Lakatszerkezetének rugói há- tulfekvők. Lakata négyszeres, Gree- ner-Webley, Scott-kulccsal működte­tett, kétszeres alsó csúszóretesz és a felső csősín nyúlványán áthaladó Greener retesz. A sörétes csőpár mo- noblock kötésű, a két cső között van a kettős csőszakáll. A felső csősín maga­sított, homorú, cizellált. A cső torko­lati részére réz célgömböt helyeztek. Hüvelykivetője egyszerű, a csőfar in­dás vésetű, aranytausírozással. A bal cső gerincén g u s t a v f ű k é r t i n w e i -

p e r t , alatta három egymásba fonódó emblématikus karika köré írva s p e z i -

a l - g e w e h r - l a u f - s t a h l f r i e d r .

k r u p p e s s e n , mellette p a t e n t g . f ű ­

k é r t o e s t e r r e i c h - u n g . - d e u t s c h -

l a n d —b e l g i e n 42162/69183-75487/ 76253-106027 patentszám látható. A jobb cső gerincén k r o n e n - g e w e h r -

p a t e n t b1 E és a Krupp-embléma, míg alatta a f r a n k r e i c h - e n g l a n d -

s c h w e d e n és a 232260 - . - 15583 - .- 5303 patentszám ismétlődik meg. A bal cső alsó felületén suhli belövője­lek, koronás S - Schrott - sörétes pró­bajel sassal, a csőtalpon 5675-ös gyár­tási szám, 452-es fegyverszám, pajzs kettős bányászkalapáccsal, koronás s. w (Würgebohrung), a csőszűkítés jele sorakozik. M indkettőt sassal, ko­ronás u végellenőrző jeggyel, 16-os kaliberjellel, 2720.98 belövési jegyző- könyvi számmal látták el, amelyből a98 az 1898-at, a fegyver belövésének időpontját mutatja. A csőtalp ezen ré­szén van a kétfejű sasos osztrák végső próbajegy, mellén 3-as számmal, amely Weipert jele. A vegyes csőpár

alsó fele azonos kötésű, a bal cső söré­tes, jobb csöve golyós, huzagolt. A fel­ső csősín emelt, torkolatánál ékelt va­dász célgömb, a távcső előtt kétleme- zes irányzék helyezkedik el. Csúszóre­tesze rugós, díszítése a sörétes fegyver díszítésével megegyezik. Feliratai a sörétes csőpáréval azonosak. A bal cső alsó részén koronás s sasos belövőjegy, koronás G (Geschoss) golyós próbajel található. A csőtalpon 5675-ös gyártá­si szám és 452-es fegyverszám, pajzs kettős kalapáccsal, míg a jobb csövön a prágai-osztrák próbajel a sas hasán3-as számmal és 1156.99-es próba­jegyzőkönyvi szám figyelhető meg, amelyből a 99 a fegyver belövésének évét jelöli. Előagya patentkötésű, bel­ső felületén a 452-es fegyverszám megismétlődik. A baszkül és a lakatle­mezek finoman vésettek, a sátorvashoz hasonlóan növény ornamentika borítja őket. A lakat bár önfeszítő, a kakasok kézzel való megfeszítését is lehetővé teszi. Elsütőberendezése kétbillen- tyűs, gyorsítós. Tusája világos fa, arc­támasz nélküli, markolata recézett, pisztolyfogású, rózsája ebonit. Tusa­talpát rombuszosan díszített osztott lemez fedi, a két lemez közötti felület sűrűn recézett. Távcsöve bécsi készí­tésű, gerincén van a szálkeresztállító csavar. Négy lábbal csatlakozik a cél­távcső bakjához, jobb oldalán 19247- es távcsőszám látható. Fő méretek: teljes hossz: 1120 mm, csőhossz: 702, 700 mm, űrm éret: 16 mm, 8 mm, táv­csőhossz: 284 mm. M N M . Ltsz.:73.9692.1-3

345 Puska XX. század első fele Önműködő, középágytáras, golyós, huzagolt csövű Winchester, hengeres csöve felül léghűtéses záródugattyú­val, merev, ékelt irányzékkal, bakra helyezett célgömbbel. Hátrasikló, me­reven reteszelt, gázdugattyú oldású záródugattyúval, kiemelhető szek­rénytárral készült. A fegyver bal olda­lán van a céltávcső bakja. A cső átme­neti kúpján, baloldalt 191117-es fegy­verszám, jobboldalt körbe írt o a k , a zártokon w i n c h e s t e r p a t u . s . a m ó d

1932 felirat látható. A torkolatnál120 mm-re kezdődő, barna faágyaza­tát recézett markolattal, sima, pofadék nélküli tusáját gumi talplemezzel lát­ták el. A zárdugattyú alsó részén k

5844, míg a tár oldalán cirill g m

3379.1-es szám tűnik elő. Elsütőszer-

293

kezete egybillentyűs, egyenes vontatá- sú dugattyújának karja makkos lezárá- sú. Fő méretek: teljes hossz:1190 mm, csőhossz: 615 mm, űrm é­ret: 7,62 mm. M NM . L tsz .: 69.9311

346 Puska XX. század eleje Sörétes, 16-os öbű, forgó zárdugaty- tyús, mereven reteszelt, hétlövetű, kö- zépágytáras fegyver. Zárszerkezetét a Mauser K 98-ból alakították át. Zár­dugattyúja megegyezik a K 98-cal, csak a zárfej kiképzését módosították a sörétes lőszerhez. A zárdugattyúról a szárnyas biztosítót leszerelték. T ö l­tényemelője és hüvely vonója is átala­kított. Réz célgömb, irányzóvájat, a csőfar felső részén s betű, baloldalt sasos belövőjegy és n i t r o szövegkie­gészítés található rajta. A tok és a cső összeillesztésénél koronás w, míg a kamra bal oldalán pajzs alakú állatfe­jes belővőj egy, elmosódott szöveg és 5274-es fegyverszám látható. Zárdu­gattyúja forgóreteszes, fogantyúja tokra hajlik, gombos lezárású. Nyaká­nál 4516 b jelzés van. Tusája csőkö­zépnél kezdődik. Előagya kétoldalt kannelurás, markolata fél pisztolyfo- gású, tusája arctámasz nélküli. Talpát eredetileg sem borította fémlemez. Fő méretek: teljes hossz: 1193 mm, cső­hossz: 658 mm, űrméret: 16 mm. M NM . Ltsz.: 73.9638

347 Puska XIX. század vége1897 M. Winchester, 16-os öbű, elő- ágytáras, sima furatú, fejős, ismétlő pump action rendszerű vadászfegy­ver, ötlövetű, mereven reteszelt, nyílt kakasos lakatszerkezettel. A csőtár adogatója a cső alatt van. Lakatszerke­zete a töltényemelővel a tokból alulról kiemelhető, a csőtár a csúszó előaggyal és felhúzórúddal a tokról leemelhető. A csövet és a tárat elfordítva a fegyver szállításhoz két részre bontható. Cél­gömbje hiányzik. A csövön m a n u f a c -

TURED BY THE WINCHESTER REPEATING

ARMS C.O. NEW HAVEN. CONN. U.S. A.

p a t . n o v . 25. 90. d e c . 6 . 92., j u l y . 21. 96. f e b . 22. 98. j u n e . 14. 98. o c t . 16. 1900. 16. g a felirat, valamint f u l l

(teljes choke) és oválisba írt w p próba­jegy látható. Az utóbbi a tokon újra megjelenik. Az előagyat és a zárat ösz- szekötő hídon m o d e l 1897 - w i n c h e s ­

t e r - t r a d e m a r k felirat, alul a cső és a tok kötésénél 362 362-es fegyver­szám, amely a tokon d betűvel kiegé­

szülve megismétlődik. Fő méretek: teljes hossz: 1185 mm, csőhossz: 700 mm, űrm éret: 16 mm. M NM . Ltsz.: 73.9574

348 Puska X IX. század második feleOsztrák Gasser cég által forgalmazott, W inchester kialakítású, előágytáras, ismétlő golyós fegyver. Hengeres, hu- zagolt csövét célgömbbel, állítható, nyílt irányzékkal látták el. Tára a cső alatt vezetett. Zárszerkezete külső ka­kasos, dugattyús. Rövid előaggyal, egyszerű markolattal, arctámasz nél­küli angol aggyal készült. Tokja, alsó kulcsa foglalványai, tusatalplemeze sárgaréz. A zártokon L. Gasser w i e n ,

az 1836-1871 között ismertté vált mester neve és működési területe, a billentyű mögött 111 781-es fegyver­szám figyelhető meg. Fő méretek: tel­jes hossz: 1160 mm, csőhossz:665 mm, űrm éret: 11 mm. M NM . L tsz .: 68.8631

349 Puska XIX. század második fele Amerikai gyártmányú, 1866 M. elő­ágytáras, ismétlő golyós vadászfegy­ver, hengeres, huzagolt csővel, kaka­sos elsütőberendezéssel, fém zárral és sárgaréz tokkal. Célgömbje elveszett, irányzéka ékelt. Zárszerkezete alsó kulccsal működik. A csövön w i n c h e s ­

t e r ’s r e p e a t i n g a r m s , n e w h a v e n ,

c t . k i n g ’s i m p r o v e m e n t - p a t e n t e d -

MARCH 29. 1866. OCTOBER 16. 1860. felirat olvasható. Az agyon 50/271 -es csapatjelzés, a zárszerkezetet működ­tető alsó kulcs alatt 94797-es fegyver­szám látható. Rövid, barna faágyazata angol aggyal készült. Négyrészes tisz­títóvesszője a tusába fúrt tartóüregből hiányzik. Fő méretek: teljes hossz: 1072 mm, csőhossz: 567 mm, űrm é­ret: 11 mm. M N M . Ltsz.: 69.9160

350 Puska XX. század első fele M annlicher-Schönauer rendszerű, a Magyar Fegyvergyárnál - FÉG - ké­szült, középágytáras, ismétlő, huza­golt, golyós vadászfegyver, az 1935 M. hadipuska polgári változata. Cél­gömbje talpon helyezkedik el, irány­zéka ékelt. Lőszere 8 x 60 Magnum. Zárdugattyúja forgóreteszes, tokra re­teszel, ismétlőszerkezete szekrénytá­ras, elsütőszerkezete kétbillentyűs, gyorsítós. A cső gerincén f e g y v e r -

g y á r - b u d a p e s t , az irányzéktalpon8 x 60 m a g n u m , a cső bal oldalán kör­

alakba helyezett koronás b p látható a szokásos FM-mel, a cső jobb oldalán a budapesti próbajegy ismét megjele­nik. A zárdugattyú karja tokra hajlik. Barna faágyazata a csőközépnél kez­dődik, markolata pisztolyfogásúra ala­kított. Bakelitrózsája és az arctáma- szos tusa recézett, talplemeze sérült. Céltávcsője állítható lencsével, illetve fonálkereszttel készült. Az állítócsavar tetején h e n s o l d t w e t z l a r felirat és a távcső száma, 29 306 figyelhető meg. Fő méretek: teljes hossz: 1152 mm, csőhossz: 582 mm, űrm éret: 8 mm, távcsőhossz: 281 mm. M NM . Ltsz.:69.9259.1-2

351 Puska XX. század elejeM annlicher-Schönauer Excelsior, 1908. M. osztrák-magyar golyós, kö­zépágytáras,- ismétlő vadászfegyver, az 1903 M. hadipuska polgári Excelsior változata. Csöve hengeres, huzagolt. Ékelt célgömbje rövid talpon van. Irányzéka csapós, oldalirányba állít­ható. Záródugattyúja forgóreteszes, tokban és a tokon reteszel. Ismétlő­szerkezete szekrénytáras, a zárdugaty- tyú karja 45 fokban törik. A cső bal oldalán 3654, a jobb oldalon 1226, a tok bal oldalán 4050-es fegyverszám látható. Az átmeneti kúp bal oldalán a n t i - k o r o , alatta NPv nitrójegy, sa­sos átvevő, hasán 4-es számjeggyel, a tok bal oldalán o e s t e r r . w a f f e n -

f a b r . - g e s . s t e y r . felirat olvasható. Barna faágyazata a torkolat alatt kez­dődik, pisztolyfogású markolata recé­zett, rózsája szaru, tusája arctámaszos, bordázott fém tusatalplemezében a beépített, rugósán működő takaróle­mez három töltény befogadására szol­gáló üreget zár. Sátorvasa vésett, elsü­tőberendezése kétbillentyűs, gyorsí­tós. Az állítható, lencsével és célzóbe­rendezéssel szerelt céltávcsövének na­gyítása négyszeres, felirata „ d i a l y -

t a n ” 4.x. Állítócsavarja tetején h e n ­

s o l d t w e t z l a r szöveg található. Szá­ma: NR 62543 Fő méretek: teljes hossz: 1035 mm, csőhossz: 481 mm, űrméret: 9,2 mm, távcsőhossz:275 mm. M N M . Ltsz.: 69.9257.1-2

352 Puska XX. század eleje Mauser rendszerű, középágytáras, is­métlő, látcsővel szerelt, golyós va­dászfegyver, az 1898 M. Mauser hadi­puska polgári változata. Csöve henge­res, huzagolt, célgömbje magasított

294

bakon ül, ékelt, oldalirányba állítható. Irányzéka merev, ékelt, a célgömbhöz hasonlóan oldalirányban mozog. A távcsőtartók rugósán reteszelnek. A csövön 8 x 60 m jelzés, az átmeneti kúpon 9423-as fegyverszám, a töl­ténykamra oldalán növénydíszek, míg a tártartó tok fedőlemezén s c h ö f f e r

LÓRÁND PUSKAMŰVES MESTER BUDAPEST

felirat látható. Sátorvasa vésett, ken­gyelrészén BS monogram berakás van. Forgó zárdugattyújának marko­lata tokra hajlik, levelekkel díszített. Torkolat alatt kezdődő barna faágya­zatát recézett pisztolyfogású marko­lattal és magasságban állítható arctá- maszos tusával, műanyag tusatalple- mezzel látták el. A hozzá tartozó táv­cső célkeresztes, négyszeres nagyítá­sú, az állítócsavar bakján bal oldalt a . j a c k 4 x 90 felirat figyelhető meg. A nagyítólencséket borító bőrtok felső felületén k n é b l f e r e n c p u s k .m ű v .w i -

e n szöveg olvasható. Száma 40 272. Fő méretek: teljes hossz: 1107 mm, csőhossz: 573 mm, űrméret: 8 mm, távcsőhossz: 280 mm. M N M . L tsz .:69.9309.1-2

353 Puska 1901Osztrák gyártmányú, az egykori M o­narchiához - ma Csehszlovákia - tar­tozó W eipertben készült Fűkért Kro- nen Gewehr (koronapuska). Az önfe­szítő, kakas nélküli vadászfegyverek kialakulásakor létrejött sajátos típus. Lakatszerkezete ugyan önfeszítő, de külső kakasos, és látható, hogy a fegy­ver felhúzott állapotban van. Kakasai kézzel leengedhetők, illetve megfe­szíthetek. Feltevések szerint a konzer­vatív vadászok igényeit kívánták e megoldással kielégíteni. Billenő, dup­la csövű, egymás melletti csőelrende­zésű, sima furatú, központon gyújtó fegyver. Felső kulcsa négyszeres re­teszt működtet. Lakatszerkezete félig rejtett kakasos, visszapattanó, nyomó­gombos előagya Purdey rendszerű. Elsütője kétbillentyűs, csúszó biztosí­tója automatikus. A csőpár monoblock kötésű. A csőszakállak a szokásosak, hüvely ki vetője osztatlan. A felső cső­sín magasított, homorított, cizellált, rajta réz célgömb található. A baszkül karcsú, legömbölyített, elegáns. A baszkül felső, hátsó nyúlványában lefektethető diopteres irányzék van. A tusa nemesfából való, pisztolyfogá­sú, arctámaszos. Tusatalpa vaslemez-

ből készült. Rugós zárólemezzel ellá­tott lőszertartója két tölténynek meg­felelő. Az agy nyak és az előagy recé­zett. A jobb cső gerincén arannyal tau- sírozva g u s t a v f ű k é r t , a balon i n w e -

i p e r t , az 1880-1910 között híressé vált mester felirata olvasható. A bal cső alsó felületén suhli próbajegyek sorakoznak: Sas, mellette koronás s - Schrott - , a sörétes cső próbajegye, alatta 16,2 mért csőfurat, míg a csőtal­pon osztrák n i c h t f ü r k u g e l felirat, 426-os szám, osztrák weiperti pajzsos második próbajel. A jobb csövön a suhli jegy megismétlődik, a csőfurat 16,5-re módosul, a csőtalpon 3068.01 próbajegyzőkönyvi szám, amiből a 01 a fegyver keletkezésének időpontját- 1901 - jelzi. Látható még az osztrák sasos végső próbajel, mellén 3-as számmal, amely a weiperti állomás je­gye. A bal cső oldalán k r ö n e n - koro­naábrázolás, GEWEHR PATENT G FŰKÉRT

OESTERREI CH—UN G— DEUTSCHLAND­

BELGIEN, míg a túloldalon, a jobb csö­vön FRANKREICH—ENGLAND—SCHWEDEN

felirat figyelhető meg. A baszkülben, nyílvesszővel lezárt oválisban koronás G. f . patent embléma látható. A 426-os szám mindkét lakatban kétszer ismét­lődik meg, a baszkülben, baloldalt306 801-es fegyverszám tűnik fel. A két lakatot vésett szarvasok, őzek, illetve szárnyasok díszítik. Fő mére­tek: teljes hossz: 1152 mm, csőhossz: 745 mm, űrm éret: 16 mm. M NM . L tsz .: 71.9461

354 Puska XX. század eleje Osztrák gyártmányú, két egymás mel­letti csőelhelyezésű, sima furatú, söré­tes vadászfegyver. Reteszelése három­szoros, felső Scott-kulcsa két alsó csú­szóreteszt működtet. Rejtett kakasos, lakatszerkezete Anson & Deeley rend­szerű. Csőpárja demiblock illesztésű, fénytörővei, magas felső csősínen réz célgömbbel készült. Hüvelykivetője osztott, a csőfar arannyal tausírozott, a bal csőtalpon 185.02 és 11313.02 - általános ferlachi végső próbajel nitró próbajellel, 1374 g, a cső tömege grammban megadva, a csövön alul 16,5 mm m ért kaliberérték, ferlachi végső fekete lőporos jegy, koronás s és sas, a jobb cső gerincén m . o g r i s i n

f e r l a c h , míg a bal csövön p a t e n t fel­irat található. A baszkül csőlezárása kagylós, kialakítása lekerekített, felü­letén ornamentális, tausírozott díszek

vannak. A sátorvasra koronás a p mo­nogram került. Jelzőcsapjai a felhú­zott állapotot mutatják. Pisztolyfogá­sú tusája, illetve Greener rendszerű előagya recézett. Műanyag tusatalppal és arctámasszal látták el. A megszerzés időpontjában a fegyver ágyazata hi­ányzott. Agyaztatása 1974-ben történt meg. A baszkül bal oldalán négy, míg a jobb oldalon két szárnyas és egy ró­ka, alsó részén, poncolt alapon három őz, alatta aranyozott levelek között nyelvet öltő stilizált állatfej díszíti. Fő méretek: teljes hossz: 1168 mm, cső­hossz: 756 mm, űrm éret: 16 mm. M NM . Ltsz.: 73.9677

355 Puska 1969Magyar, FEG-gyártmányú, Victoria típusú, dupla csövű, sörétes vadász- fegyver. A gyár még a Frommer Ru­dolf által az 1920-as években kialakí­tott M onté Carlo jelű sorozat köny- nyebb, elegánsabb változatát akarta e típussal megteremteni az 1950-es években. Dupla, billenőcsövű, 12-es öbű, sima csőfuratú, központon gyúj­tó fegyver, jelzőcsapjai a felhúzott ál­lapotot mutatják. Lakatszerkezete Anson & Deeley. Felső Scott-kulcsa kettős alsó csúszóreteszt működtet. Elsütője kétbillentyűs. Nyomógom­bos előagya Purdey rendszerű, jelleg­zetes Frommer-féle rugós hüvely kive­tővel szerelt. A demiblock kötésű cső­pár a FÉG-fegyverek egyik sajátossá­ga, s egyébként igen ritkán alkalma­zott megoldás. A magasított felső cső­sínét enyhén hullámos, hosszanti hor­nyokkal képzett fénytörővei, réz cél­gömbbel látták el. A baszkül felülete krómozott, kagylói kicsik, kerekek. A M onté Carlókra jellemző, kiszélese­dő csőfelfekvő felület e típusnál hi­ányzik. Mindkét csőfart körvéset dí­szíti. A baszkül bal oldalát durván megmunkált szetter, jobb oldalát fá­cánkakas, alul ismét szetter díszíti. Előagya és tusája barnára fényezett. Az utóbbi pisztolyfogású, arctáma­szos. Rózsája és tusaborító lemeze fe­hér alátétes fekete műanyag. A csőpá­ron és az előagy rögzítőkamóján 90641-es fegyverszám van. Ugyanitt helyezték el 0 és 61-es gyártási jeleket. A jobb csőtalpon agancsos I-es első próbajel, 17,3 mért csőfurat, s m o k e -

l e s s p o w d e r , f é g , 1455, (a cső tömege grammban), rombuszba helyezett 12 és 70 kaliberérték és kamrahossz talál-

295

ható. Feltűnik még az 1971 utáni ma­gyar nitro próbajel, a pajzs kettős hul­lámvonallal, felette n betűvel és 73-as évszámmal, valamint 83 958/69 pró­bajegyzőkönyvi szám is, amelyből a 69 a fegyver készítésének, illetve belövé- sének időpontját jelöli. A jobb csőtal­pon a jegyek nagy része megismétlő­dik. A baszkül mindkét oldalán v i c t o -

r i a felirat olvasható. Fő méretek: tel­jes hossz: 1180 mm, csőhossz:760 mm, űrm éret: 18 mm. M NM . L tsz .: 77.9827

356 Puska 1971Magyar gyártmányú, a FÉG-nél ké­szült, Continentál típusú vadászfegy­ver. Az alaptípust képező M onté Car- lók sportkorong-lövő fegyverré mó­dosított változata. A M onté Carlo első változatait Frommer Rudolf az 1920- as években fejlesztette ki, s mind a mai napig gyártják. A Continental a M on­té Carlótól külsőleg, elsősorban nagy­méretű, a csövek oldaláig felérő, hosz- szú előagyában, szerkezetileg fino­mabb kidolgozásában, a csősín felüle­tének speciális gravírozásában, a sportcélokhoz alakított lőképében tér el. Dupla, billenőcsövű, sima csőfura- tú, 12-es öbű, központon gyújtó va­dászpuska, melynek felső Scott-kulcsa kettős alsó csúszóreteszt működtet. Lakatszerkezete Anson & Deeley jel­legű, elsütője kétbillentyűs. Purdey rendszerű nyomógombos előagyát jel­legzetes Frommer-féle rugós hüvely­kivetővei látták el. A csőpár demi- block kötésű, amely a FÉG-fegyverek egyik sajátossága, s egyébként igen rit­kán alkalmazott megoldás. A felső csősín magasított, hullámos vésetek- kel, réz célgömbbel szerelt. A csősza­kának fecskefarkkal összelapoltak. A csőszakállban van az osztott hüvely­kivető, az előagyban az ejektor, amely az osztott kivetőszárak működését biz­tosítja. Az egyszerű, szögletes baszkül külső sajátossága a kagylókat körülöle­lő, s a baszkül talpa alá érő vastagít- vány, mely a csőtalp nagyobb felüle­ten való felfekvését szolgálja. A basz­kül két oldalán, az agyazás csatlakozá­sa előtt a felhúzott állapotot jelzőcsa­pok mutatják. Az agynyakon a csúszó­biztosító automatikus. Ágyazása pisz- tolyfogású, recézett, arctámasz nélkü­li. A rózsa és az agytalp fekete m ű­anyag. Az előagy nagyméretű, a szo­kásosnál hosszabb. A baszkül bal ol­

dalán C o n t i n e n t a l , a jobb oldalon m a d e i n H u n g a r y felirat olvasható. A baszkülben baloldalt E 1827-es fegyverszám, jobboldalt körbeírva a Magyar Népköztársaság 1956 utáni végső próbajele, a címer, mellette agancsos I-es erőkémlelő próbajel, 17.8 furatérték látható. A bal csőtal­pon a jegyek nagyrészt megismétlőd­nek. A mért furatérték 17,3, rombusz­ban 12, ami kalibert és 70-es kamra­hosszat jelöl. Mellette lévő 827/71 próbajegyzőkönyvi szám, amelyből a71 a fegyver készítésének, illetve belö- vésének évét jelöli. Fő méretek: teljes hossz: 1128 mm, csőhossz: 710 mm, űrméret: 18 mm. M NM . Ltsz.: 72.9540

357 Puska 1972Magyar gyártmányú, a FÉG-nél ké­szült, új koncepciójú, EL 2 H Ham- merless jelű, egycsövű, egylövetű, bil­lenőcsövű, sima furatú, központon gyújtó, 12-es öbű, sörétes vadászfegy­ver. Felső Scott-kulcsa egyszeres alsó billenőreteszt működtet. Lakatszerke­zete rejtett kakasos. Kúpos csöve a tölténykamránál megvastagszik. Cél­zóváj atát egyszerű fénytörővei, torko­latnál réz célgömbbel látták el. A cső alsó felületére hegesztették az előagy rögzítőkamóját. A monoblock kötésű csőszakáll első részében találjuk a cső­tengely fészkét, hátsó élében a billenő- retesz nyugaszát. Ugyancsak ide épí­tették be a rugós hüvelykivető teljes szerkezetét. A baszkül alsó- és gerinc­lapja lekerekített. Az agynyakon a csú­szóbiztosító automatikus. Tusája egy­szerű, világos, pisztolyfogású. Az agy­talp fekete műanyag. A sátorvas hátsó nyúlványán 33 879-es fegyverszám, a csőfaron egyszerű körvéset van. A csőszakáll bal oldalán a Magyar Népköztársaság 1956 utáni címere mint végső próbajel, mellette agancsos I-es erőkémlelő jegy, csúcsára állított rombuszban 12 és 70, amelyből az első szám a kaliberértéket, a második a kamra hosszát mutatja. A mért fu­ratérték 17,3. Alatta 33 876/72 pró­bajegyzőkönyvi szám, amelyből a 72 a fegyver készítésének, illetve belö- vésének időpontját adja meg. Az előagy fa részébe 8 , 9, 7, 4, 9-es számokat égettek. Fő méretek: tel­jes hossz: 1222 mm, csőhossz: 810 mm, űrm éret: 17 mm. M N M .Ltsz.: 72.9543

358 Puska 1955Magyar, FÉG-gyártmányú, Monté Carlo típusú vadászfegyver, melyet az 1930-as évek elején Frommer Rudolf tervezett a nevezetes alsó kulcsos so­rozat folytatásaként. A fegyver mind alaptípusában, mind annak továbbfej­lesztett változataiban napjainkig ké­szül, s a vadászok körében igen nép­szerű. Dupla, billenőcsövű, sima cső- furatú, 12-es öbű, központon gyújtó vadászpuska, amelynek felső Scott- kulcsa kettős alsó csúszóreteszt m ű­ködtet. Lakatszerkezete Anson & Deeley jellegű. Elsütője kétbillentyűs. Nyomógombos Purdey rendszerű, előagyát jellegzetes Frommer-féle ru ­gós hüvelykivetővei látták el. A csőpár demiblock kötésű, mely a FÉG-fegy­verek egyik sajátossága, s egyébként igen ritkán alkalmazott megoldás. A felső csősín magasított, hullámos vésetekkel, réz célgömbbel szerelt. A csőszakállak fecskefarkkal összela­poltak. A csőszakállban vezetik az osz­tott hüvelykivetőt. A nyomógombos, Purdey kötésű előagyban van az ejek­tor, amely az osztott kivetőszárak m ű­ködését biztosítja. Az egyszerű, szög­letes baszkül külső sajátossága a kagy­lókat körülölelő, s a baszkül talpa alá érő vastagítvány, amely a csőtalp na­gyobb felületén való felfekvésére szol­gál. A baszkül két oldalán, az agyazás csatlakozása előtt a felhúzott állapotot jelzőcsapok mutatják. Az agynyakon a csúszóbiztosító automatikus. Ágyazá­sa pisztolyfogású, a tusa arctámaszos. A rózsa és az agytalp fekete műanyag. A baszkül mindkét oldalán m o n t e

c a r l o m a d e i n h u n g a r y felirat olvas­ható. A baszkülben 71264-es fegyver­szám és s m o k e le s s p o w d e r felirat, az előagy rögzítőkamóján a teljes, az elő­agyban rész fegyverszám található. A bal csőtalpon agancsos I-es erőkém­lelő bélyeg, 17,3 mért furat, s m o k e ­

l e s s p o w d e r szöveg és 64 591 /55-ös próba jegyzőkönyvi szám látható, amelyből az 55 a fegyver belövésének időpontját jelöli. A jobb csőtalpon, rombuszban a 12 és a 70 a fegyver kaliberét és a töltényűr hosszát m utat­ja. A SMOKELESS POWDER, NO BULLET

angol nyelvű információ a sportfegy­ver exportjának megindulásával jele­nik meg a gyár készítményein. Fő mé­retek: teljes hossz: 1150 mm, cső­hossz: 732 mm, űrm éret: 16 mm. M N M . Ltsz.: 76.9800

296

359 Puska 1958Magyar, FÉG-gyártmányú, Monté Carlo típusú vadászfegyver, melyet az 1930-as évek elején Frommer Rudolf tervezett a nevezetes alsó kulcsos so­rozat folytatásaként. A puska mind alaptípusában, mind annak továbbfej­lesztett változataiban napjainkig ké­szül, s a vadászok körében igen nép­szerű. Dupla, billenőcsövű, sima cső- furatú, 16-os öbű, központon gyújtó vadászfegyver, amelynek felső Scott- kulcsa kettős alsó csúszóreteszt m ű­ködtet. Lakatszerkezete Anson & Deeley jellegű. Elsütője kétbillentyűs. Nyomógombos Purdey rendszerű, előagyát jellegzetes Frommer-féle ru ­gós hüvelykivetővei látták el. A csőpár demiblock kötésű, mely a FÉG-fegy- verek egyik sajátossága, s egyébként igen ritkán alkalmazott megoldás. A felső csősín magasított, recézett, vé- setekkel, réz célgömbbel szerelt. A csőszakállak fecskefarkkal összela- poltak. A csőszakállban van az osztott hüvelykivető, a nyomógombos, Pur­dey kötésű előagyban az ejector, amely az osztott kivetőszárak műkö­dését biztosítja. Az egyszerű, szögle­tes baszkül külső sajátossága a kagyló­kat körülölelő, s a baszkül talpa alá érő vastagítvány, mely a csőtalp nagyobb felületen való felfekvésére szolgál. A baszkül két oldalán, az agyazás csat­lakozása előtt a felhúzott állapotot jel­zőcsapok mutatják. Az agynyakon a csúszóbiztosító automatikus. Ágyazá­sa pisztolyfogású, a tusa arctámaszos. Agytalpa nincs, rózsája fém. A basz­kül mindkét oldalán m o n t e c a r l o -

LÁMPAGYÁR BUDAPEST MADE IN H UN­

GARY felirat olvasható. A baszkülben 12466-os fegyverszám és f n , alatta a Magyar Népköztársaság 1956 utáni címere látható rajzos kivitelben. Az alsó csősínre forrasztott előagykamón a teljes, az előagyban a rész fegyver­szám ismétlődik meg. A bal csőtalpon4-es, agancsos I-es erőkémlelő próba­jel, az 1956 utáni magyar címer, 15,9 mért furatérték, n e m g o l y ó n a k felirat és 3027/58 próbajegyzőkönyvi szám sorakozik, amelyből az 58 a fegyver belövésének, illetve gyártásának évét jelöli. Mellette f n , a füst nélküli lőpo­rok magyar jele, rombuszba írt 16 c kaliberérték található. A fegyver kivi­tele és feliratai jelzik, hogy belföldi használatra készült. Fő m éretek: teljes hossz: 1118 mm, csőhossz: 702 mm,

űrméret: 16 mm. M NM . Ltsz.: 76.9803

360 Puska 1954Magyar gyártmányú, a Lampart M ű­veknél - FÉG - készült. Dupla bille­nőcsövű, sima furatú, központon gyújtó, külső kakasos lakatszerkezetű, két egymás melletti csőelrendezésű vadászfegyver, amelyet felső Scott- kulccsal működtetett egytagú billenő­retesszel, kétbillentyűs elsütővei lát­tak el. A csőpár demiblock kötésű, a csövek és a hozzájuk tartozó csőszakán egy darabból van kovácsolva, a csősza­kállak fecskefarkas illesztéssel lapol- tak. Ez a csőillesztési rendszer ritká­nak mondható, jellemző a FÉG és jog­elődei által készített fegyvereknél. A felső magasított csősín hosszirány­ban vésett. Fénytöréshez szükséges keresztvésetekkel készült. Előagya nyomógombos, Purdey rendszerű. A baszkülben félig fedetten helyez­kednek el a kakasok, közel a fegyver középtengelyéhez. Az egész lakatszer­kezet az Anson & Deeley lakatokra emlékeztet inkább, semmint a külső kakasos lakatszerkezetekre. A két ka­kas véletlen egyszerre való elsütését az elsütőbillentyűk felső vállainak kikép­zése akadályozza meg. Gyártása a 40- es évek elejétől az 50-es évek végéig történt. A fegyver agyazása kemény fa, recézett pisztolyfogású, a tusaborí- tó lemez fémből van. E fegyver feltű­nően durvább a korábbiaknál, ami kü­lönösen a felület kezelésében m utat­kozik meg. A baszkül két oldalán l á m ­

p a g y á r B u d a p e s t felirat, a baszkül bal oldalán a 1058-as fegyverszám, jobb­oldalt 74-es szám és körbe írt 1956 előtti M N K címer, alatta f n nitró vég­ső próbajegy látható. A baszkülben a fegyverszám megismétlődik. A bal csőtalpon agancsos I-es tormentáló bélyeg, 15,7 m ért kaliber, n e m g o l y ó ­

n a k felirat található. Jegyzőkönyvi száma 946/54, amelyből az 54 a fegy­ver készítésének időpontját jelöli. Fő méretek: teljes hossz: 1105 mm, cső­hossz: 697 mm, űrméret: 16 mm. M NM . Ltsz.: 76.9799

361 Puska XX. század első fele Szovjet gyártmányú, sima furatú, hengeres, réz célgömbbel ellátott cső­vel. A zártokon célzóvájat, a lakatle­mez két oldalán, vésett indák között stilizált ugró állat látható. Visszaugró

kakasos elsütőberendezéssel látták el. A csövön cirill monogram alatt k

16 x 7 0 - 52 felirat olvasható. A csőtal­pon baloldalt 877-es fegyverszám, H

betű és háromszögbe helyezett A betű tűnik fel. Barna faágyazata rövid elő- aggyal rendelkezik, amelyben a fegy­ver száma és a h betű megismétlődik. Tusája pisztolyfogású, nyaka recézett, a tusatalp vaslemezzel borított. Cső­kulcsa a sátorvas alatt van. Fő mére­tek: teljes hossz: 1141 mm, csőhossz: 740 mm, űrméret: 16 mm. M NM . Ltsz.: 69.9291

362 Puska 1964Magyar, FÉG-gyártmányú, Hunter tí­pusú vadászfegyver, amelyet a kölni Eduard Kettner cég forgalmazott. Egylövetű, egycsövű, központon gyúj­tó lőszert tüzelő, sima furatú sörétes fegyver, felső kulccsal és egyszeres al­só billenőretesszel, külső kakasos, visszapattanó lakatszerkezetű ejector- ral. A cső nagy falvastagságú, a kam­ráig kúposán bővül. A kamra felső ré­sze célzóvájatként hornyolt. A torko­lat közelében van a réz célgömb. A monoblocknak kiképzett csőszakállt a cső alsó lapjára forrasztották. Az elő­agyban rugós feszítőszerkezet eredeti megoldással rögzíti az előagyat a cső­höz. A baszkül lapos, különösen a ge­rince lekerekített. A kakast terzerol- szerűen helyezték el. A felső kulcs alakja leegyszerűsített, előagya és tu ­sája világos keményfa. Markolata fél pisztolyfogású, sima felületű, míg az előagy recézett. A tusatalpat recézett fekete műanyag borítja. A cső bal ol­dalán h u n t e r a cég neve, a csőszakán bal oldalán 12375-ös fegyverszám, körbe írt 44-es gyártási jel található. A jobb oldalon agancsos I-es magyar próba­jegy, rombusz alakban 16 és 70 kamra­méret, 15,7 mért furatérték, s m o k e -

l e s s n o b u l l e t felirat és 11 152/64-es próbajegyzőkönyvi szám sorakozik, amelyből a 64 a fegyver keletkezésé­nek évét jelöli. A baszkül bal oldalán h u n t e r , a jobb oldalon e d u a r d k e t t ­

n e r k ö l n felirat olvasható. A sátorvas hátsó nyúlványán a fegyverszám meg­ismétlődik. Fő méretek: teljes hossz: 1125 mm, csőhossz: 712 mm, űrmé­ret: 16 mm. M N M . Ltsz.: 77.9825

363 Puska 1966Magyar, FÉG-gyártmányú, Hunor 12 típusú, billenő, egycsövű, sima csőfu-

297

ratú, központon gyújtó vadászfegyver, külső kakasos lakattal, felső kulccsal működtetett, egyszerű alsó billenőre­tesszel. A kúpos cső a tölténykamránál megvastagszik. Felső részén a célzóvá- jat fénytörővei ellátott. A torkolat kö­zelébe célgömböt helyeztek. A cső alsó felületére forrasztották a helyrenyo­mással rögzülő előagy kamóját. Cső­szakába monoblock jellegű, az előagy- ban rugós rögzítő van. A baszkül né­mileg lekerekített, csak rögzített álla­potban megfeszíthető kakasa terzerol- szerűen elhelyezett. A tusa egyszerű, világos fa, pisztolyfogású aggyal. Agy­talpa rovátkolt fekete műanyag. A baszkül bal oldalán h u n o r 12, mel­lette MADE IN HUNGARY SZÖVeg, a sá- torvas felső nyúlványán, valamint a baszkül bal oldalán 23 110-es fegyver­szám található. Jobb oldalon agancsos I-es erőkémlelő próbajel, rombusz­alakban 12 és 70 kamraméret, illetve 17,3 mért furat, hüvelyhossz, továbbá s m o k e le s s p o w d e r felirat, 22 997/66- os próbajegyzőkönyvi szám sorakozik, amelyből a 66 a fegyver készítésének időpontját jelöli. Fő méretek: teljes hossz: 1222 mm, csőhossz: 812 mm, űrméret: 17 mm. M N M . Ltsz.: 80.9994

364 Puska XX. század A német K rupp cégnél készült, egy­más feletti csőelrendezésű, Bock va­dászfegyver, központon gyújtó lőszer­hez. Reteszelése kétszeres. Felső kul­csa Greener-reteszt működtet. Lakat­szerkezete Blitz, elsütője kétbillen- tyűs. Az agynyakon a csúszóbiztosító automatikus. A baszkül két oldalán lévő sárgaréz jelzőcsapok a fegyver felhúzott állapotát mutatják. A csősza­kán osztott. A csőpár két oldalán veze­tett a hüvelykivető. Baszkülje jellegze­tes, rövid, lapos kiképzésű. A zár nyi­tásakor a csap a kagylóból kilép. Tusá- ja fényezett barna fa. Talplemeze el­veszett. A cső gerincén a hullámos fe­lületű fénytörő sínt réz célgömbbel látták el. A csőfaron g a v r i l o l t e a n a u

r e g h i n , oldalt mindkét csövön f l u s s -

s t a h l k r u p p e s s e n felirat olvasható. Az alsó csövön körbe helyezett 12-es kaliberjel, Omm 138, a baszkül belse­jében koronás, sasos első próbajel, il­letve koronás u (Untersuchung) vég- ellenőrző, baloldalt 5902-es fegyver­szám, míg fölötte és a tűzfalon t c f

egyesített monogram figyelhető meg.

Baszkülje vésett, levelekkel, indákkal, virágokkal díszített, egyes részeiben poncolt. Kulcsának felső részén sárga­rézből bevert t z monogram, az isme­retlen tulajdonosra utal. Hosszan hát­ranyúló, vésett sátorvasán a 6654-es fegyverszám eltér a baszkülbe beütött számtól. Fő méretek: teljes hossz: 1137 mm, csőhossz: 741 mm, űrm é­ret: 17 mm. M NM . Ltsz.: 79.9947

365 Puska XX. század második fele Csehszlovák gyártmányú, ZH 101 tí­pusú sörétes Bock. Hátultöltő, billenő csövű, központon gyújtó lőszert tüze­lő, sima furatú, 12-es öbű fegyver, kü­lönleges csúszószános, felső kulcsos retesszel, egyszerű hüvelykivetővei, kétbillentyűs elsütővel. Az egymás fe­lett elhelyezett csövek monoblock kö- tésűek. A két cső érintkezését oldalt a csősín csak az előagy elejéig takarja. A felső cső gerincén egyenes, rovát­kolt réz célgömbbel ellátott csősín fut végig, a felső cső végén két áttört nyúlvány van. Ezek valójában a Gree­ner zár fészkei. A csőtömb jobb olda­lán merev, bal oldalán rugós csappal kapcsolódik a csőpár a baszkülhöz. A rombuszosan díszített előagy a cső­re van szerelve. A kettős reteszt a felső Scott-kulcs elfordítása oldja. A ka­kasos elsütőszerkezetet a hátrahúzó szán húzza fel. Tusája pisztolyfogású, agynyaka recézett. Tusáját Zbrojovka emblémás műanyag talplemez zárja. A felső cső bal oldalán m a d e i n c z e c -

c h o s l o v a k i a , körbe zárt z, Zbrojovka embléma, b r n o - m o d e l z h 101-12 G A -

2 3/4 c h a m felirat figyelhető meg. A cső jobb oldalán p o l d i s p e c i a l s t e ­

e l szöveg látható. A csőtömb bal olda­lán 118 845 és 36452-es számokat, a pajzson N nitrojelet, a jobb oldali csa­pon 70-es számot helyeztek el. A Zbrojovka embléma és a fegyver­szám több alkatrészen megismétlődik. A felső kulcs alatt a pajzsra helyezett N , illetve az oroszlános n , végső nitro- jel újra megjelenik. Fő méretek: teljes hossz: 1114 mm, csőhossz: 700 mm, űrméret: 16 mm. M NM . Ltsz.: 75.9780

366 Puska 1969Magyar gyártmányú, a FEG-nél ké­szült, B 12 jelű, billenő Bock csőelren­dezésű, sörétes vadászfegyver. Csőfu­rata sima, öbe 12-es, központon gyúj­tó töltényt tüzel. Reteszelése négysze­

res, amelyet felső Scott-kulcs működ­tet. A kettős alsó csúszóreteszt felső kettős Greener-zár egészíti ki. Lakat­szerkezete javított Blitz, amely a baszkülből alulról kiemelhető. Egybil- lentyűs, sorrendváltós elsütővei ké­szült. Az agynyakon a csúszóbiztosító automatikus. Szerkezete Holland & Holland rendszerű. Hüvely ki ve tő je osztott, előagya Greener patenttal kö­tődik. A csőpár monoblock illesztésű. A csősínek a két cső között zártak, a felső csősín recézett. A baszkül sima, élein lekerekített. Tusája pisztolyfo­gású, arctámasz nélküli. Az agynyak és az előagy recézett, világos színű. A tusaborító lemez és a rózsa fekete műanyag. Felső cső bal oldalán agan­csos I-es erőkémlelő jelzés, a Magyar Népköztársaság 1956 utáni címere mint végső próbajel, n i t r o felirat, rombuszba helyezett 12 és 70, amely a kaliber- és a kamraméretet mutatja. A csőhüvelyen lévő 1420, a cső tömege grammban megadva és 080/69 próba­jegyzőkönyvi szám, amelyből a 69 a fegyver készítésének, illetve belövésé- nek időpontját jelöli. A mellső csősza­kán bal oldalán 808-as fegyverszám, a hátsó csőszakállon kétszer körbe írt 12-es szám látható. A baszkül bal ol­dalán f e r u n i o n s u p e r p o s é e , a jobb oldalon m a d e i n h u n g a r y felirat ol­vasható. A baszkülben a fegyverje­gyek nagy része megismétlődik. Fő méretek: teljes hossz: 1140 mm, cső­hossz: 710 mm, űrm éret: 17 mm. M NM . Ltsz.: 72.9541

367 Puska 1969Magyar gyártmányú, a FÉG-nél ké­szült, B 12 jelű, billenő, Bock csőel­rendezésű, sörétes vadászfegyver. Csőfurata sima, űrmérete 12-es, köz­ponti gyújtású töltényt tüzel. Retesze­lése négyszeres, amelyet felső Scott- kulcs működtet. A kettős alsó csúszó­reteszt felső kettős Greener zár egészí­ti ki. Lakatszerkezete javított Blitz, amely a baszkülből alulról kiemel­hető. Egybillentyűs, sorrendváltós el­sütővel készült. Az agynyakon a csú­szóbiztosító automatikus. Szerkezete Holland & Holland rendszerű. H ü­vely ki vető je osztott, előagya Greener patenttal működik. A csőpár mono­block illesztésű. Tusája angol szabású, arctámasz nélküli. Az agynyak és az előagy recézett, világos színű. A tusa­borító lemez és a rózsa fehér alátétes

298

fekete műanyag. A csőhüvely bal ol­dalán a kamraméretre utaló 3" m a g o r

2,3/4" felirat a 70, illetve 76 mm-es hüvely jelzése. A felső cső bal oldalán agancsos I-es erőkémlelő jegy, majd a Magyar Népköztársaság 1956 utáni címere, végső próbajelként, n i t r o fel­irat, rombuszba helyezett 12 és 70, amely a kaliber- és a kamraméretet mutatja. A csőhüvely bal oldalán 440/69 próbajegyzőkönyvi szám, amelyből a 69 a fegyver belövésének időpontját jelöli. A mellső csőszakállon A 9440-es fegyverszám látható. A baszkült magyaros indák díszítik, baloldalt m a d e i n H u n g a r y f é g - b u d a -

p e s t felirat olvasható. Fő méretek: teljes hossz: 1144 mm, csőhossz: 708 mm, űrm éret: 17 mm. M NM . L tsz .: 72.9542

368 Puska 1963Csehszlovák gyártmányú, ZH típusú, Bockbüchse vadászfegyver. Az ilyen típusú, vegyes csövű fegyverektől el­térően elsütőberendezése két billen­tyűvel, de visszrögtönzővel készült. A csőpár jelzése z h 104, ami 12-es öbű sörétes és 7 x 57 R öbű golyós csövet jelent. Az egymás felett beépített cső­pár érdekessége, hogy a golyós csövet szokatlan megoldással felül helyezték el. A lőszerek központon gyújtók, a golyós cső huzagolt, a sörétes sima furatú. Lakatszerkezete Blitz jellegű. Elsütőjének sajátossága, hogy a hátsó billentyűvel mindkét cső elsüthető. Reteszelése egyedi megoldású csúszó­szánnal történik, kizárólag felső, ket­tős Greener-Kersten zárral, melyet felső Scott-kulcs működtet. Előagyát a csőpárhoz erősítették. A fegyver jel­lemzője a gépesített sorozatgyártáshoz alkalmazott szerkezet és kivitel. A cső­pár monoblock kötésű. A felső csősí­nen kiemelhető bakra illesztett cél­gömb, hátsó harmadában egyszerű mechanikus irányzék van. A csőhü­vely prizmás kialakítású gerince a cél­távcső felszerelését teszi lehetővé. A csőpárra utólagosan suhli négylábas rögzítésű céltávcső szerelék talpait he­lyezték. Hüvelykitolója osztatlan. A baszkül lekerekített formájú, jelleg­zetesen gépi megmunkálású. Alsó fe­lületéből a Blitz jellegű lakat kiemel­hető, két csappal rögzített. A baszkült a tusában a tusaborító lemez felől tő­csavar fogja. Markolata pisztolyfogá­sú, recézett, agya arctámasz nélküli,

ebonit tusatalplemezén Z (Zbrojovka) embléma, amely valójában csőhuzagot imitál. A golyós cső bal felső oldalán lévő m a d e i n c z e c h o s l o v a k i a , körbe írt z b r o j o v k a embléma és b r n o -

m o d e l z h 104-12 g a - 2% c h a m 7 x 5 7 r felirat, amely a gyár megjelölésén túl a golyós és sörétes cső kaliberére, illet­ve kamraméretére utal. A jobb oldalon p o l d i s p e c i a l s t e e l , a csőhüvely bal oldalán 413 236, a csőpár gyári száma és 31206, a hozzáillesztett baszkül száma látható. A csőszakának fölött 63-as évszám és 1972-től használt el­rendezésben a huzagolt csövű, nitró- lőszerrel belőtt fegyverek végső pró­bajegye, mellette ugyancsak a nitrólő- porral hitelesített, sima csőfuratú fegyver végső próbajele sorakozik. A baszkül alsó felén a fegyverszám megismétlődik. Fő méretek: teljes hossz: 1034 mm, csőhossz: 598 mm, űrm éret: 12 mm, 7 x 57R. M NM . Ltsz.: 73.9569

369 Puska XX. század eleje Németországban, W. Collath műhe­lyében és tervei alapján készült dril­ling vadászfegyver. A Collath típusú fegyverek sajátosságai közé tartozik az elöl fekvő, hosszú alsó kulccsal m ű­ködtetett excenter zár, amely a csövet tengelyirányba eltolja, a zárt helyzet­ben a csőfart a tűzfalhoz szorítva a csőfaron túlnyúló reteszelőlemezt a baszkülbe tolja. A csőkoszorú billenő elrendezésű. A két felső cső sörétes, sima furatú, az alsó golyós, huzagolt,11 x 65 mm-es, központi gyújtású töl­tényt tüzelő, reteszelése egyszeres, la­katszerkezete három ütőelemes, egé­szen önálló elgondolású. Elsütőszer­kezete kétbillentyűs. Az első billen­tyűt visszrögtönzővel látták el. Sátor­vasa szaru, tűzváltója a jobb oldalon van. A fegyver biztosítója a baszkül fedlapján lévő pillangó alakú elfordít­ható kar. Csövei monoblock kötésűek, a felső csősín magasított, cizellált, egyszerű, ék alakú célgömbbel. Auto­matikusan felálló irányzéka elveszett. A baszkül félkagylós, a vas előaggyal egy darabot képez. Hüvelyki vetője osztatlan. A bal cső gerincén w i t t e -

n e r , a jobbon e x c e l s i o r felirat, a cső acélgyártmányára utal. A bal cső alsó lapján 1912 és 1939 között alkalmazott suhli bélyegek, a sas koronás w-vel, a csőszűkítés próbajele, w i t t e n (Witte- ner) a . s . jel, sas n i t r o felirattal, koro­

nás w sas, koronás u (Untersuchung) a végellenőrző próbajelével látható. A jobb csövön e x c e l s i o r , v, a s a ko­ronás u-val, míg a csőfaron körbefutó véset, a golyós cső alsó felületén ^ m m űrméret, illetve kamraméret és a már említett jegyek egy része megismétlő­dik. Itt található még a koronás N,

St.m .G (Stahlmantelgeschoss) felirat és a 17/7 g lövedéktípus és súlyjelzés, a hátsó csőkamra jobb oldalán pedig 13400-as fegyverszám. Baszkülje bal oldalán p a t e n t w . k o l l a t h , a jobb oldalon f r a n k f u r t a . o szöveg olvas­ható. A baszkül oldala, a sátorvas alá­tétlemeze gazdagon vésett. Baloldalt, növények között vadászkutya négy szárnyassal, jobboldalt nyúl, róka, a tűzfal nyúlványán, keretben, növé­nyek között, poncolt alapon őzbak és suta képe, a szekrény fedelén puskás vadász zergeszakállas kalapban tűnik fel. A baszkülben a 13 400-as fegyver­szám újra megjelenik. A tusa alsó ré­szén a vésett fedéllel zárt tölténytároló három töltény tárolását teszi lehetővé. Markolata pisztolyfogású, tusája arc- támaszos, tusaborító lemeze sima sza­ru. Fő m éretek: teljes hossz: 1106 mm csőhossz: 705 mm, űrméret:1 6 x 1 6 x 1 1 mm. M N M . Ltsz.: 69.9255

370 Puska 1928Német gyártmányú, a ferlachi Franz Sodia cégnél készült drilling - három csövű - vadászfegyver a szokásos el­rendezésben. Két egymás mellett el­helyezett sörétes csővel, valamint egy golyós cső elosztásban. A sörétes csö­vek sima furatúak, a golyós cső huza­golt. A hátultöltő fegyver központon gyújtó lőszert tüzel, a csőköteg billenő rendszerű, háromszoros reteszeléssel. A két alsó csúszóretesszel, a felső Greener-zárral működik. Lakatszer­kezete külsőkakasos. Az agy nyakán csúszóretesz van. Elsütőszerkezete kétbillentyűs, gyorsítós. Az első bil­lentyű visszrögtönzős. A csőköteg monoblock kötésű, a golyós cső két oldalán egyszerű osztatlan hüvelyki­vető található. A sörétes csövek olda­lait a csőfarnál lapolták a tökéletesebb gázzárást biztosító takarólemezek szá­mára. A felső csősín magasított, cizel­lált. A célgömb a felső csősínbe elölről betolható, az irányzék felőli részén magas fényű „légy” van. A csősínbe két felállítható nézőkés irányzékot il-

léptették. M indkét lapot lefektetve, a fegyver sörétes csöveinek használata válik lehetővé. Az első lap 200, a hátsó100 méterre biztosítja a pontos cél­zást. Baszkülje elegánsan kialakított, lekerekített, teljes kagylókkal képzett. A külső kakasos, visszapattanó ka­kasokkal ellátott lakatszerkezet hátul- fekvő rugós megoldású. Baszkülje, sá­torvasa gazdagon vésett, baloldalt, poncolt alapon virágok, futónövények között rohanó szarvas, jobboldalt két zerge, míg a bal lakatlemezét, virág és fák között egy zerge, a jobb lakatleme- zét dürgő fajdkakas és tyúk díszíti. Markolata pisztolyfogású, recézett, előagya Greener kötésű, rózsája szaru, tusája arctámaszos, fonatos díszű. T u- satalplemezzel készült. A felső csősí­nen ( f ) r a n z s o d i a f e r l a c h , mindkét csőfaron embléma, a külső körön p r í ­

m a s t a h l , a belső körön b ö h l e r g e -

w e h r l a u f , középen két ágyúcső és indákból stilizált díszes motívumok találhatók. Az előagy belső felületén 912-es szám, a rögzítőkamón 2s, a ka- mó mögött írott k n , a golyós cső alsó felületén töredékes rajz, gyártási jelek mellett v l , 8 ,2 mért furatérték, 1868.9-es próbajegyzőkönyvi szám, illetve évszám sorakozik. A golyós cső jobb oldalán lévő n p ferlachi nitro próbajegy és 3345.28-as próbajegyző­könyvi beütés, amelyből a 28 a cső belövésének évét jelöli. A mellső cső­szakán bal oldalán 524-es szám, a hát­són m d jel, a hátsó csőszakán jobb oldalán 3 12-es szám tűnik fel. A bal sörétes cső talpán írott e f ferlachi első próbajel, koronás ferlachi címer, a csövön 16,1 mért csőfuratérték és írott e t tájákoztatja a hozzáértőt. A jobb cső talpán a jegyek egy része megis­métlődik, illetve osztrák sassal, mellén pajzsra helyezett 1-es számmal, a fer­lachi fekete lőporos végső próbajellel egészül ki. A baszkülben jobboldalt, a ferlachi nitró próbajel a 312-es rész- fegyverszám a próbajegyzőkönyv szá­mával együtt újra feltűnik. Fő mére­tek: teljes hossz: 1097 mm, csőhossz:682 mm, űrm éret: 16 x 16 x 8,2 (.360) mm. M NM . L tsz .: 77.9830

371 Puska 1929Német gyártmányú, a suhli E. Schmidt Hebermann cégnél készült dupla golyós, hátultöltő, központi gyújtású, billenő csőelrendezésű dril­ling vadászfegyver. Sörétes csöve 24-

es. Lakatszerkezete három ütőelemes drilling szerkezet, Anson & Deeley jelleggel. Reteszelése felső Scott- kulcsos, háromszoros retesszel, az alsó kettő csúszóretesz, a felső csősínből kiképzett „babafej”, ún. Doll’s head. Elsütője kétbillentyűs, mindkettővisszrögtönzős. Előagya Greener- Patent kötésű. A fegyver állapota na­gyon jó, a három cső demiblock illesz­tésű. Hüvelyki vetője osztatlan. A felső csősín széles, cizellált, a cső torkolati részén a célzósín a vadászfegyverek­hez hasonlóan felmagasodik és ten­gelyirányban helyére tolt célgömbbel ellátott. Kétlapos irányzékát fecske­farkas megoldással erősítették fel. A cső fari részén sínbe vájva találjuk a csúszóretesszel biztosított suhli típusú céltávcső-szerelék két talpát. A baszkül lekerekített formájú, kagylói kicsik. A felső kulcs a kettős alsó csúszóre­teszt vezérli, felül a csősín meghosz- szabbításából alakították ki a babafej- reteszt, amely a tengely- és oldalirá­nyú terhelést veszi fel. A baszkül gerincén, a kulcs két oldalán a fegyver felhúzott állapotát jelzőcsapok mutatják. Markolata pisztolyfogású. Tusája arctámaszos, tusaborító leme­ze vas, ovális fedővel, amely alatt há­rom töltény - egy sörétes és két golyós töltény - befogadására alkalmas táro­lót képeztek ki. Rózsája szaru. A söré­tes csövön 122-es szám, 16.22 g, oszt­rák belövési jegyzőkönyvi szám, 17191 -es fegyverszám, suhli sasos n i t r o feliratú bélyeg, sasos koronás s, sörétes, sasos koronás w, csőszűkítési bélyeg, koronás u végellenőrző, 22-es szám, körbe írt 24-es űrméretjel, 12/ 27, továbbá 14.3-as osztrák próba részszám, míg a csőkampóktól jobbra 241.29 próbajegyzőkönyvi számok vannak bécsi nitrojellel és feltételez­hetően cseh oroszlános bélyeggel. A golyós csövek alsó részén s. s. suhli sas, azonosíthatatlan jel, sasos, koro­nás G, koronás u 7,7 mm űrméretér- ték, míg a jobb cső felső részén e .

s c h m i d t h a b e r m a n n , míg a bal csö­vön s u h l felirat látható. A hozzá tar­tozó céltávcső Kahles gyártmányú, Heliavier típusú, négyszeres nagyítá­sú, magasságba állítható szálkereszt­tel. A távcső alsó lapján 8 1-es szám, gerincén emblematikus formában k . k a h l e s W ie n és h e l i a v i e r felirat ol­vasható. A fegyverhez három éleslő­szer, egy sörétes és két golyós tartozik.

A sörétes 24 mm-es, 58 mm hosszú. A zárólemezen levő 8-as szám a sörét méretére utal. M indkét golyós töltény hüvelye szűkülő, peremes. Fő mére­tek: teljes hossz: 1068 mm, csőhossz: 652 mm, űrm éret: 8 x 8 x 14 mm, táv­csőhossz: 272 mm. M N M . Ltsz.: 69.9361

372 Puska XX. századNagy teljesítményű, súlyos, sportcé­lokat szolgáló légfegyver. Billenőcsö­ve huzagolt, a cső torkolata gyűrűvel vastagított, magasított alapon ékelt célgömbbel, a csőfaron 2—10-ig beosz­tott, állítható, rugós irányzókkal. A cső bal oldalon elhelyezett pedálzár­ral nyitható, így lehetővé válik a fegy­ver töltése. Alsó részéhez illeszkedik a dugattyú négyszög keresztmetszetű osztott karja. Nagyméretű, vastag, re­cézett előaggyal, pisztolyfogású m ar­kolattal, enyhén arctámaszos tusával készült. Tusatalpát sima fémlemez borítja. A fegyveren nincs gyártási jel­zés. Fő méretek: teljes hossz: 1303 mm, csőhossz: 606 mm, űrm éret: 5,5 mm. M NM . Ltsz.: 73.9573

373 Puska XX. század közepeA volt N D K -ban készült, Haenel gyártmányú, M O D ELL 310-es típu­sú, álló csövű légfegyver. Töltése tár­ról, a sűrítő mellső oldalának alsó lap­járól történik. Tárát rugós retesz rög­zíti. Célgömbje hiányzik. Irányzéká- ból csak a talp van meg. A sűrítő meg­feszítése a csuklósán lehajtható feszí­tőkarral történik, amelynek mozgása forgó zárdugattyúra emlékeztet. A zárdugattyú karja a sűrítő gerincé­ben kiképzett horonyban mozog, jobbra forgatva a tokon reteszel. A sű­rítő farán van a biztosító. Elsütőszer­kezetét a sűrítő alsó lapjára szerelték, elsüt őb illentyű j ét gyorsítócsavarrallátták el. A fegyver általános kivitele jó minőségű munkára vall. A cső gerin­cén k a l . 4 , 4 mm kaliberérték, a sűrítő gerincén, a Modell jelzés mögött a suhli kovácsalakos embléma s u h l fel­irattal, továbbá N D K -s első osztályú minőségi jel, a sűrítő farán, nyíl alakú mezőben h a e n e l felirat figyelhető meg. Világos, barna fa, csőközépnél kezdődő ágyazata félpisztolyfogású markolattal, arctámasz nélküli tusával készült. A tusa jobb oldalán, rombusz alakban 309796-os fegyverszám talál­ható. Fő méretek: teljes hossz: 1064

374 Puska XX. század második fele Izsevszki gyártmányú, Ji jelű, .22-es öbű, billenőcsövű, huzagolt légfegy­ver. Sűrítőjét a cső bal oldalán levő retesz által biztosított billenőcső m ű­

mm, csőhossz sűrítőkamrával: 747mm, űrméret: 4,4 mm. MNM. L tsz.:75.9775

ködteti. Elsütőszerkezetét a sűrítő alsó lapjára szerelték. A cső torkolatánál csőkarima, a csőben réz betétcső talál­ható. A cső végén, a rugós irányzék magasságba nagyméretű gombbal ál­lítható. Kétoldalt a sűrítő farával egy vonalban, pajzsban az Izsevszki emb­léma, a nyílvessző középpontjában, süllyesztett mezőben, Ji. .22, alább

m a d e i n u s s r felirat, a cső bal oldalán 32095-ös fegyverszám látható. Tusája arctámasz nélküli, egy darabból saj­tolt, recézett, pisztolyfogású m ű­anyag. Recézett műanyag tusatalp le­mezzel készült. Fő méretek: teljes hossz: 1036 mm, csőhossz: 452 mm, űrméret: 4,2 mm. M N M . Ltsz.: 82.10005

J e g y z e t

1 Toldy László: Budapest M űkincsei. Magyar M űkincsek 1. Budapest, 1895-1898, 24. o.

2 Tudom ányos Gyűjtemény 14. 1830. V III. hó, 117. o.

3 Garády Sándor: M átyás király buda- nyéki vadászkastélya. Budapest, 1941.

4 Zolnay László: Vadászatok a régi M a­gyarországon. Budapest, 1971. 22. o.

5 Ny. F . : Adatok a hazai vadászat régibb történetéhez. Vadász és Versenylap XV. 1871. 253-254. o.

6 Pák D ienes: Vadászattudomány. Bu­da, 1829. V III. o.

7 Ny. F . : I. m. 239. o.8 Hatos G usztáv: Adatok a hazai vadá­

szat régibb történetéhez. Vadász és Versenylap XVI. 1872. 157. o.

9 Ny. F . : I. m. 240. o.10 Zolnay László: I. m. 198. o.11 Hatos Gusztáv: I. m. 157. o.12 Katona József: Bánk bán. Szép-

irodalmi Kiadó, Budapest, 1963. 147. o.

13 Hatos Gusztáv: I. m. 157. o.14 Széchy Károly: Gr. Zrínyi Miklós V.

Budapest, 1902. 185. o.15 Ballagi Aladár: Sólyom vadászat. In :

A Pallas nagy lexikona. Budapest, 1900. 578. o.

16 Eckhardt Sándor: Balassi Bálint ösz- szes művei I—II. Budapest, 1951— 1955.

17 Zolnay László: I. m. 187. o.18 Cs. Sebestyén Károly: A magyarok íja

és nyila. Dolgozatok 8. Szeged, 1938. 30. o.

19 Nagy Géza: Vadászat. In : Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye. Bu­dapest, 1898. 772. o.

20 Pák D ienes: I. m. 155-156. o.21 Kalmár János: Régi magyar fegyve­

rek. Budapest, 1971. 114. o.22 Magyar Nemzeti M úzeum : L tsz .:

56.530123 Pák D ienes: I. m. 49-76. o.24 Temesváry Ferenc: Vas, ezüst és

arany. N emzeti történelm ünk fegyve­rei. Keszthely, 1989. 127. o.

25 Zolnay László: I. m. 13. o.26 Apor Péter: M etamorphosis T rans-

(s)ylvaniae. In : Magyar Emlékírók, 16-18. század. Budapest, 1982. 634. o.

27 Lugosi József-Tem esváry Ferenc: Pisztolyok. Budapest, 1989. 18-22. o.

28 Arne Hoíf: W indbüchsen und andere Druckluftwaffen. H am burg und Ber­lin, 1977

29 Lugs, Jaroslav: Das Buch vöm Schies- sem. Praha, 1968.

30 Pák D ienes: I. m. 172. o.31 Bruckner G yőző: A Szepes megyei lö­

vészcéhek élete. Közlemények Szepes- vármegye múltjából. Lőcse, 1911. 146-151. o.

32 Verebélyi Kincső: Festett lőtáblák Magyarországon. Budapest, 1988.

33 Balázs József-Pongó János: Piszto­lyok, revolverek. Budapest, 1977. 26.o.

34 Jankó János: Régi hazai lőportartók szarvasagancsból. Arch. Közlemé­nyek, X V III. 81-117. o.

35 Czuberka A lfréd: K uruczkori fegyve­rek. Budapest, 1906. 99. o.

36 Halmágyi Szabolcs-Riedl L ó rán t: Ré­gi fegyverekről. Budapest, 1986. pas- sim

37 Kováts Zoltán: Fegyvérvizsgálat M a­gyarországon 1892-1972. Kecskemét, 1973. 10. o.

38 Mitológiai Enciklopédia I—II. Buda­pest, passim

39 A leírtakat vesd össze a Századokban, Történelm i T árban és egyéb kiadvá­nyokban megjelent hagyatéki leltárak­kal.

40 Temesváry Ferenc: Feuerwaffen des U ngarischenNationalm useum s I. Pis- tolen. Budapest, 1988. 13-56. o.

41 Szendrei János: Magyar viseletképek czimeres leveleinkben. Arch. É rt. XI. 1891. 399. o.

42 D ite, T ibor: Stam m t das Radschloss aus Deutschland oder aus Italien? Waffen und K ostüm kunde 17. 1976.2. sz. 109. o.

43 Kalmár János: I. m. 219. o.44 A magyarországi városokban m űkö­

dő puskam űvesek részletes felsoro­lását lásd: T em esváry Ferenc:A M agyar N em zeti M úzeum tűzi- fegyver-gyűjteménye I. Budapest, 1988. 42-50. o.

45 Heckenast G usztáv: Fegyver- és lő­szergyártás a Rákóczi-szabadságharc- ban. Budapest, 1959. 138. o.

46 U ngár L ászló : Szempontok a magyar polgári osztály kialakulásának vizsgá­latához. Századok LX X V I. 1942. 313— 314. o.

47 Mérei Gyula: Magyar iparfejlődés 1790-1848. Budapest, 1951.127-128. o.

48 Tem esváry Ferenc: Egy magyar pus­kaműves család élete és működése. Föl. Arch. X I. 1959. 207-227.

49 Kossuth Lajos: Jelentés az első m a­gyar iparműkiállításról 1842. Pest, 1843. 43. o.

50 Váli Béla: Iparunkújraébresztése. Bu­dapest, 1895. 19. o.

51 Budapest Főváros levéltára. Tanácsi Iratok II. 1488/1860. (Pest)

52 0 . A./Okruczky Aurél: Egy pompás vadászfegyver. Vadász és Versenylap X III . 1869. 80-81. o.

53 G erster Miklós: A kézművesség jövő alakulása. Szegeden, 1901. 36. o.

54 Streitm an János: Néhány szó az ipar­állapot és ipartörvény érdekében. Pest, 1869. 8. o.

55 S -s: Vadászfegyverek a bécsi világki­állításon. Vadász és VersenylapX V III. 1873. 185. o.

56 Keleti Károly: Honism ertető, a bécsi 1873.ki közkiállítás magyar katalógu­sának bevezető része. Budapest, 1873. 298. o.

57 Hivatalos Statisztikai Közlemények IV. 1875. 4. füzet. 27. o.

58 Iparegyesületi ügyek. Anyagi Érdeke­ink IV. 1874. 112. o.

59 K irner József: Phosphor bronz alkal­mazása a fegyvereken. Vadász és Ver­senylap X V III. 1874. 77-78. o.

60 Kőnek Sándor: Az ausztriai biroda­lom, jelesen a magyar korona országai­nak statisztikai kézikönyve. Pest, 1865. 366. o.

61 Keleti K ároly: I. m. 299. o.62 A budapesti egyesült lakatos, puska­

műves, sarkantyús stb. szövetség meg­állapításai a hazai iparra vonatkozóan. In : M udrony Soma: Iparpolitikai ta­nulmányok. Budapest, 1877. 233. o.

63 P. Szathmáry Károly: Ország- gyűlés Képviselőházának Naplója.1878. január 29.

64 A budapesti kereskedelmi és iparka­mara 1878-iki jelentése. Budapest,1879. 187-188. o.

65 Az Országos M agyar Iparegyesület Tizenegyedik Jelentése. Magyar IparI. 1880. 275. o.

66 H eltai Ferenc: Az ipari képesítés ke­resztülvitele. N emzet, 1884. aug. 14. (esti kiadás)

67 M atlekovits Sándor: Az 1896. évi ez­redéves kiállítás eredménye. Buda­pest, 1898. V. 792. o.

68 M udrony Soma: Emlékbeszéd az iparegyesületek 50 éves működéséről. Budapest, 1892. 8. o.

69 Az önálló magyar vámtarifa és iparfej­lesztésünk. A vámtarifa alkalmából az Országos Iparegyesület által rendezett írásos ankét eredménye. Magyar IparX IX . 1898. melléklet a 29. számhoz

70 Gelléri M ór: A kisiparról. Kecskemét, 1902. 3. o.

71 Puskaművesség. M agyar Ipar XXI. 1900. 1122. o. Lásd még: A katonai puskaművesség és magánipar. Magyar Ipar X X III. 1902. 72. o., valamint XXIV. 1903. 723. o.

72 Jelentés a Fém áru-, Fegyver és G ép­gyár rt. telepein 1945. szeptember 1 9 - október 31-ig történt műszaki vizsgá­latról. Budapest, 1945. X I. 10. Orszá­gos Levéltár, M agyar Általános H itel­bank Iratai. Z-58. 41. cs. 151. d.

73 Feljegyzések az FFG -nél lefolytatott megbeszélésekről. 1946. február 15. és február 22. OL. M ÁH. Z-58. 41. cs. 151. d.

74 Lam part művek r.t. 1946. szeptember21-i üléséről, uo.

75 1946. november 29-én kelt levél Schreiner Jánosnak. A nagytétényi üzem helyzete 1946. november 1-én. OL. Vadásztöltény. Z-485. 2. cs. 15. d.

76 M atuschek Rihard: Észrevételek a Lam part művek r.t. 1947. július 16-i Szanálási javaslatához, valamint ebben az ügyben dr. U llm ann István vezér- igazgató és Szunyogh Béla műszaki igazgató urakkal folytatott megbeszé­léshez. OL. M Á H. Feljegyzések: 1945-1948. Z-58. 41. cs. 151. d.

77 Kommeniczky József: A FÉ G -ben gyártott lőfegyverek 1941-1983. Bu­dapest, 1990. április 20. Jelentés Zala Károly főkonstruktőrnek. F É G -Irat- tár. Ezúttal is köszönetét kell m onda­nom D rexler Győző és Féner Tam ás barátaimnak, akik több évtizeden ke­resztül segítségemre voltak a modern vadászfegyverek begyűjtésében, meg­határozásában, nagy gyakorlati és el­méleti tudásukat a nemzeti fegyvertár fejlesztésének szolgálatába állították.

78 H ardy József: Vadászfegyverekről a vadászoknak. Budapest, 1969., Hal- mágyi Szabolcs-Riedel Lóránt: Régi fegyverekről. Budapest, 1986.