Történetírás, idő, társadalom – az idő társadalomtörténete

Fogadóóra

• Hétfő 16 és 17 óra között, illetve megállapodás szerint.

Múlt óra• Kulturális átörökítés: szelekció, megerősítés, gazdagítás. Változó

formák, műfajok• Kommunikatív és kulturális emlékezet• A történelem szó többértelműsége• História, történetírás, tudományos történelem• A tudományos történelem kialakulása a felvilágosodástól kezdve• Intézményes feltételek, mechanizmusok, módszerek; Ranke• Carr: Mi a történelem? Négy tézis:

– A történelmi tényekről, a mindenkori szubjektum, a nyelv szerepe– A történész empátiájáról, érzékenységéről– A jelen felől feltárt, értelmezett múlt, dialógus– Feladata nem az ítélkezés, hanem a megértés

• Megértés és magyarázat: természet- és humántudományok: tárgy és módszer

• Kvantitatív és kvalitatív vizsgálatok

‘Mindenki történész’ (lehet)? Barkácsolt történelem

• Mindenki érdekelt saját múltjában, magával hordozza, ha nem is érdeklődik kifejezetten iránta.

• Mivel résztvevők vagyunk, úgy véljük, magunk is véleményt tudunk formálni róla, „értünk hozzá”.

• Mi a szerepe, mennyire megkerülhetetlen általában is a résztvevők perspektívája? Névtelen, de nem személytelen történelem?

• Társadalmi szinten is fontossá vált a történeti tudás: intézményes átadás. Iskola. Információ és tapasztalat.

• Ma az információk, források széleskörű hozzáférhetősége idején mindenki barkácsolhat a történelmen, különösen a saját történetén?

„Velünk élő történelem”• Címszavak: mindennapi történelem, személyes történelem,

szóbeli történelem, (kulturális) antropológia

• Munka, munkahely• Ünnepek• Család• Otthon, lakás• Háztartás• Nemi szerepek, munkamegosztás• Tanulás, egyetem• Szabadidő, szórakozás, üdülés• Televízió, rádió, telefon• Sport, testkultúra• Divat• Szubkultúrák• ….

Lehetséges források

• Interjúk, beszélgetések

• (Családi) fotók, videók

• Sajtó

• Irodalom

• (Fikciós és dokumentum) filmek

• …

• Terjedelem: 5-6000 karakter, amelynek magában kell foglalnia

• a téma (választásának) indoklását

• A felhasznált forrás(ok) és a feldolgozás módjának rövid ismertetését, valamint

• A téma elemző bemutatását.

Társadalomtörténet• Történetírás és társadalomtudományok

– (nem politikai és eszmetörténet, nem a nagy események és hősök elbeszélése, hanem a ‘társadalom’ névtelen, illetve általánosítható folyamatainak, szervezésmódjainak feltárása)

• Emancipatorikus (felszabadító) történelem: – kinek a történelme, kinek van történelme, ki formálhat

jogot a történelembe való belépésre (a harmadik rend, a munkásosztály, nemzetek-nemzetiségek, nők, etnikai kisebbségek, korábban elnyomott népcsoportok, a másság kultúrája

• A mindennapok története, mikrotörténelem, megértő/értelmező történelem– Hogyan tapasztalták meg, illetve konstruálták a

résztvevők saját történetüket/történelmüket.

Idő, társadalom, történelem

• Az idő tapasztalata– Kultúrák, modern filozófia

• Időszámítás

• Az idő társadalomtörténete, a társadalmak időfelfogása és időhasználata

• A történészek időfogalma és –használata.

Az idő, az idő tapasztalata• Az ember, emberi egzisztencia ideje: az átélt,

megélt idő, időtapasztalat, időképzet. „Ha senki nem kérdezi tőlem, akkor tudom. Ha azonban kérdezőnek kell megmagyaráznom, akkor nem tudom.” (Augustinus: Vallomások)

• Az idő tapasztalata: Bergson• Az egzisztencia mint megértés: Lét és idő,

Martin Heidegger• A társadalom ideje• A történelem, a történészek ideje

Idő (Johan Goudsblom - szöveg)

• A szubjektív: a megélt idő, az egyéni átélés ideje

• A természeti, objektív idő, amely az embertől függetlenül létezik

• Az ember, emberi társadalom által létrehozott; szociokulturális idő, a világban való tájékozódás, a cselekvés összehangolásának eszköze

• Különböző jellegű, más-más tartamú és sebességű folyamatokat hasonlítunk össze egymással - ismert tartamú és tempójú standard folyamatokhoz viszonyítva és mérve őket.

• Az időtudattól elválaszthatatlanok az intézményes szabályozások - eszközök, technikák és fogalmak. Ebben az értelemben csak az ember rendelkezik idővel. Ez a tevékeny és intézményekben, eszközökben, eljárásokban és fogalmakban testet öltő szint közvetítő az élmény és a természeti folyamatok között.

Az idő mérése (Goudsblom)• Kezdetben hiányoznak az eszközök a nap órákra

osztására.• Napórák, vízórák, homokórák, amelyek eltérő skálák

szerint és helyhez kötött módon mérik az időt.• Mechanikus órák, standardizált időmérés, helyi

szinten egymáshoz igazított órák: az órák változatlan és mindenütt egyforma időegységekké standardizálása

• Felgyorsult közlekedés, telekommunikáció: standardizált, szinkronizált időmérés az egész világon. Az európai időszámítás elterjedése az egész világon a 19. sz. közepén. Az egész világra kiterjesztett standard időrendszer koordinációja:

Nemzetközi Meridián Konferencia Washington, 1884.

Az időmérés története: év, hónap, nap, naptár

• A csillagászati jelenségek megfigyeléséhez kapcsolódnak a legfontosabb kronológiai fogalmaink.

• Az év hosszát a Föld Nap körüli forgása határozza meg (365 nap, 5 óra 48 perc)

• A hónap hosszát a Hold mozgása, a hold Föld körül megtett fordulatata szabja meg (29 nap, 12 óra 44 perc 3 mp).

• A nap a Föld saját tengelye körüli mozgásából, a nappalok és éjszakák váltakozásából adódik.

Babilon (Ninive)

• Égetett cserép

• Az égbolt Kr. E. 650. január 3-4-én

• Hét szeletre bontott égbolt

Naptárreform• A julianusi (Kr. e. 45. január 1-től: Julius Caesar

parancsára Alexandriai Szószigenész alkotja meg. Hét 31, négy harminc és egy 28 (és minden szökőévben 29) napos hónap. Minthogy az így létrehozott naptári év valamivel rövidebb a csillagászati évnél, ezért az idők során jelentős eltérés kelekezett.

• Gregoriánus (Gergely) naptár (1582. október 4.) 128 év alatt egy nap eltérés a naptári és a tropikus év között. Ezért négyszáz évenként három szökőnap elhagyása (a 400-zal nem osztható évszázadok végén: pl. 1700, 1800, 1900.)

• A naptár bevezetésekor a lemaradás behozatalára átugrottak 10 napot.

• Számmal jelzett évszám. • Az évszámítás kezdetének különböző megoldásai.

Krisztus születésének dátumát (mai ismeretek szerint 5-7 év eltéréssel) 525-ben számították ki.

• Az évkezdet különböző dátumai. – Január 1. Julius Caesar után Rómában volt az év

kezdete, Nyugat- és Közép-Európában a 13.-14. században vált elfogadottá.

– Március 1, 15, 25, húsvét, szeptember 1, zsidó évkezdet (szept. 6 és okt. 5-e között, az őszi napéjegyenlőséghez legközelebb eső újhold napja),

– December 25. Nyugat- és Közép-Európában sokáig ezt használták. Egyházi forrásokban nálunk a 16. századig általános volt.

Napok, hónapok: római istenek, császárok

• Mars - martius; • Apru (Venus etruszk neve) - április; • idősek - maius; fiatalabbak • iuniores (vagy Maia és Juno tiszteletére

szentelt hónapok) • Az utolsó hat hónap sorszámnvet kapott

(quantilis, sextilis, september, october, november, december).

• Ezeket később két hónappal egészítették ki: – a kétarcú Janus isten hava egyben az év

kapuját (ianua), kezdetét jelentette. – Februarius előbb az év végére került a

hálaadás és az engesztelő ünnepek (februar) időszakaként.

• Julius Caesar meggyilkolása után kapta a hónap a július nevet.

• Kr. e. 8-ban a sextilis hónapot Augustusnak nevezték el.

Magyar hónapnevek• Január -

Boldogasszony hava• Február - Böjtelő hava• Március - Böjtmás

hava• Április - Szent György

hava• Május - Pünkösd hava • Június - Szent Iván

hava

• Július - Szent Jakab hava• Augusztus - Kisasszony

hava• Szeptember - Szent

Mihály hava• Október - Mindszent hava• November - Szent

András hava• December - Karácsony

hava

Francia forradalmi naptár

• Matematikusokból és asztronómusokból álló bizottság dolgozta ki.

• 1793. október 5-től 1806. január 1-ig volt érvényben.• Az új időszámítás kezdete: 1792. szeptember 22, a

köztársaság kikiáltása.• Az év innen, az őszi napéjegyenlőségtől számítva 365

napból állt, amelyet tizenkét 30 napos hónapra osztottak, és 5 pótnappal egészítettek ki.

• A hónap három 10 napos décade-ra oszlott, a napokat sorszámmal jelölték.

• Minden 10. nap, az öt pótnap valamint a négy évenként beiktatott szökőnap ünnepnapok voltak.

Európai kultúra és történetiség

• "A mi kultúránk… - ellentétben más típusú kultúrákkal - mindig is sokat foglalkozott saját emlékezetével. … A görögök és a rómaiak, első mestereink, történetíró népek voltak. A kereszténység történészek vallása. Más vallási rendszerek hittételeiket és rítusaikat olyan mitológiára alapozzák, amely lényegében kívül áll az emberi időn. A keresztények Szent Könyvei viszont történelemkönyvek, liturgiájuk pedig - egy Isten földi életének epizódjaival - megemlékezik az egyház és a szentek történetéről.

• A kereszténység egy másik, talán mélyebb értelemben is történeti: az emberiség sorsa a bűnbeesés és a végítélet között számára hosszú kalandnak tűnik, amelyet minden egyes sors, minden egyes egyéni "zarándoklat" visszatükröz; a keresztény elmélkedés a Bűn és a Megváltás nagy drámáját mindig az időben, tehát a történelemben bontja ki. ” (Marc Bloch)

Eszkatológia és teodicea• A történelem - az emberi szenvedések végső céljára,

értelmére rákérdező zsidó-keresztény teológia• Eszkatológia (a görög ‘eszkhata’ szóból, jelentése: a

legvégső, a végső) a végső dolgokra, a világ végére és egy új világ eljövetelére, a halálra és feltámadásra vonatkozó vallási tanítás

• Teodicea (a görög theosz: isten és diké: igazság szavakból) Isten igazolása, annak (legalábbis negatív) bizonyítását jelenti, hogy a világban a biológiai és emberi lét területén tapasztalható rossz (fájdalom, szerencsétlenség, halál, bűn) nem zárja ki a szent, végtelenül tökéletes és jó Isten létezéséről való természetes, filozófiai vagy hivő meggyőződést. (vö. Teológiai kisszótár, 706)

Üdvtörténetből világtörténetek

• Fejlődés. Evolúció és revolúció

• Ciklikus és lineáris fejlődés: körforgás és teleológia (célszerűség, célra irányulás)

• Haladás-képzetek

• Kontinuitás - diszkontinuitás

• Vico, Herder - Spengler, Toynbee

Jacques Attali: Az idő történetei

• Az "istenek ideje”• A testületek ideje (12. századtól Európában,

a kereskedők)• A gépek kora: a termékek értéke egyenes

arányban áll az elkészítésükhöz szükséges idővel. Gyár, vasútállomás, iskola

• A kódok ideje: planetáris idő és egyéni idő, az egyéni idő (élettörténet) megalkotása.

Sue, Roger: Idő és társadalmi rend (1995)

- körkörös, ciklikus, szent, mitikus idő

- a zsidó-keresztény teleologikus, vallási idő

- a munka ideje, a kereskedő szükségletei, a munka éthosza. Deszakralizálódó és materializálódó korszak, a munka és pénz együttesen uralkodnak

- fogyasztói társadalom, szabad idő, egyéni változatok

Idő és társadalmi tevékenység

• A tradicionális közösségekben az idő mérését az elvégzendő feladat alakította. A munkaidő nem folyamatos, a munkával és nem munkával töltött idő nem válik el egymástól, keveredtek a családi élet, a földművelés és a háztartási feladatok és tevékenységek.

Montaillou• Az óranélküliségben élő civilizáció:

nincs szigorú munkarend, mint a városi kézműveseknél.

• Az egyház ideje - a kereskedők ideje - a parasztok ideje

• Az inkvizíció pontos időmegjelölést használ (hivatal, igazgatás, büntető intézmény).

• A lazább időhasználat ma is jellemzi a mindennapi gondolkodást és nyelvhasználatot.

A keresztény időszemlélet változása

• Le Goff, francia történész: változások a keresztény időszemléleten belül a 13. században.

• A városi társadalom igényei, változásai: az idő konceptualizálása, birtokba vétele: felosztás, mérés - az idő felhasználásának és kihasználásának etikája: "az időérzék, az idő helyes felhasználásának erénye"

• A kereskedő igényei, vitája a mesteremberekkel, munkásokkal a munkaidő körül. Az óra

• Az egyház továbbra is fenntartott jogai (harangozás, ima, ünnepek).

• A purgatórium születése: a purgatórium nem más, mint a pokol, ahol létezik az idő: "A másvilágon is tanyát üt tehát egy változó, mérhető, sőt, ami még ennél is fontosabb: manipulálható idő, melynek kapcsán a búcsúk rendszerének kifejlődése tágra nyitja majd a kapukat a könyvelői szellem valamennyi túlkapása előtt." (Leduc, 162)

• Az egyházi ünnepek tagoló szerepét átveszi a datálás a végrendeletekben: 1300-1320, illetve 1420-1460 között 18,7%-ról 72,8%-ra emelkedik.

• Döntő változás történik a középkor végén az időmérés műszereinek történetében.

• A reformáció kettőssége: evilági vallás. A végítélet várása (eszkatológia) - illetve a mindennapokba való beilleszkedés, a kötelezettségek teljesítése: evilági aszkézis.

• Az időből való kitörés, az idő felfüggesztésének kísérletei: életközösségek, szexualitás mint extázis, karnevalizáció, az átmeneti idő.

• Az idő egyetemes mérése csak az iskoláztatás általánossá válásával, az újságolvasás fejlődésével, valamint a közlekedés fejlődésével hódítja meg a falvakat."

Munkaidő, szabadidő

• Az ipari társadalmakban egy kijelölt feladat, a munka mérése történik az idővel. Már nem maga a feladat a fontos, hanem a pénzzé alakított időbeli értéke. Az idő pénzzé, a munkaidő pedig egyre jobban szabályozottá és számon tartottá vált.

• Az otthon és a munkahely elvált egymástól. • A nap és a hét sajátos és jól elkülönített szakaszokra

tagolódott.• A munkaidő hossza, illetve csökkentése: a napi munkaidő

hossza, pihenőnapok beiktatása.• A nyolc órás munkaidő csak a második világháború után

vált általánossá.• A vasárnap mint szabadnap. Államilag garantált

szabadnap, illetve a fizetett szabadság megjelenése.

• A modern gyári munkaidő, tőkések és munkások (Marx, munkásmozgalom)

• A termelés megszervezése: Taylor, Ford

• A pénzre váltott idő, a fogyasztói társadalom kialakulása

• Az első államilag garantált szabadnap Angliában a Bank Holidayt 1870-ben vezették be.

• A vasárnap mint szabadnap csak a 19. század második felében, illetve a 20. század elején vált általánossá, eltérően a különböző régiókban, illetve országokban.

• Az 1930-as években vezették be a nyári egy hetes fizetett szabadságot.

• Az éves munkaidő hossza:– 1850 5000 óra az ébren töltött idő 70%-a– 1900 3200 óra 42%-a– 1980 1920 óra 18%-a

Szabadidő és szórakozás

• Rutin szabadidős cselekvések– Biológiai szükséglegek kielégítése, testápolás– Háztartási és családi rutintevékenységek

• Önfejlesztés, örömszerzés időszakos szabadidős tevékenységei– Társadalmi munka– Komoly otthon munka– Hobbiszerű otthoni munka– Vallási tevékenységek– Önkéntes tájékozódási és ismeretszerzési

tevékenység (újság, rádió, előadások stb.)

• Szórakozási tevékenységek– Tisztán a szociabilitást szolgáló

tevékenységek (baráti, családi összejövetelek, esküvő, temetés)

– Mimetikus és játéktevékenységek (színház, futball, tánc, hegymászás)

– Multifunkcionális, kevéssé specializálódott tevékenységek

• Szórakozás és tömegkultúra: a manipuláció eszköze, az önfelejtés és az alkalmazkodás elősegítője?

„A tér és az idő iparosítása”:

• Természeti erő helyett gépi erő és rendszer

• Az egységes időbeosztást a közlekedés, előbb a hajózás, majd a vasút kényszerítette ki.

Az idő és a nagyváros

A történelem idősíkjai: Fernand Braudel

• A történelem, történettudomány, a történészek ideje: az elmúlt idő, a jelenről leszakadt idő

• Az idő idősíkokra bontása, különböző fejlődési ütemek.– A mozdulatlan, földrajzi idő (a történelem

környezetbe, természeti feltételekbe ágyazottsága: geográfiai idő (évszázadok), geotörténelem (geográfus, demográfus)

– A lassú ütemű történelem: a társadalmi szerveződések alakulásáé (gazdasági rendszerek, államok, társadalmak, kultúrák – gazdaságtörténész, társadalomtudósok),

– az események, individuális idő (elszálló füst, hullám); a krónikás, a zsurnaliszta ideje

• Történelem és szociológia: jelenkor és múlt

Korszakolás• A nagy történeti korszakok kanonizálása a

történettudományban: ókor - középkor - újkor és jelenkor. • Egységes korszakként csak jóval történeti idejük után

rögzülnek. Az ókor és az újkor a franciában a 16., a középkor pedig csak a 17. században jelenik meg, a köznyelvben pedig a 18.-ban terjed el. A jelenkor a 19. sz. 2. felében különül el az újkortól.

• A korszakhatárok sok esetben ma is vita tárgyát képezik, illetve a különböző felfogásokban eltérnek egymástól.

• Az évszázad szerinti korszakolás, amelyet azonban befolyásolnak meghatározó események (1789 vagy 1914). Pl. a rövid huszadik század feltevése: 1914-től 1989-ig?