82

Vagyunk... leszünk...

2012. június Az Erdélyi Körök Országos Szövetségének és az Erdélyi Magyarok Tolna Megyei Egyesületének negyedéves lapja

Megjelenik március, június, szeptember, december hónapokban

A TARTALOMBÓLEKOSZ-dokumentumok 4Reflexiók Nyirõ-témában 6Csapó Endre elemzõje 9Orbán Viktor népszerû Moszkvában 12Károlyi Mihály valós arca 16In memoriam

Nyirõ József 24Dr. András Zoltán 26Balázs Imre 29

Levelesláda:Levél egy orvoskollegához 32Átalvetõk 33

Az állatok nászának kisszótára 36Kis színesek 40Veszendõ Bánság – Oravica 42Eleven hagyomány – Tormai Cécile 56

András Zoltán TRIANONA gyáva sors megfutott/ és itthagyott / daliás erdõt ,selymülõ mezõt: / karcsú kelyhekbõl / omló illatot,harsogó folyót / és szelíd patakot. // (…) Áldott kenyerünk / kétharmadán / osztoztak a koncnokok.A nap orcája / sötétre váltott, / elsápadtak/ a csillagokékes kastély / csillári alatt / tort ültek/ a bitang nagyok.

Gyimesbükk. Az ezeréves határ

EKOSZ

Május 19–20. közöttMonoron tartotta aszövetség éves rendesközgyûlését. A házi-gazda Bethlen GáborErdélyi Kör, valamint

az önkormányzat vendégszeretetét él-vezhettük a Monori Vigadó patinás épü-letében. A tanácskozást rövid kulturáliskörkép vezette be, a városi egyesületekés a helyi erdélyi kör avatott elõadóinakközremûködésével. Különösen üdítõleghatottak ránk a Monori Strázsák Nép-tánc Együttes fergeteges mûsora. A gyû-lésen határozat született: az EKOSZzászlajának és címerének elfogadásáról,az állami és civil szféra együttmûködésé-ben való részvételünkrõl, a SzékelyNemzeti Tanács törekvéseinek hathatóstámogatásáról, a közös munkában rész-vételt nem vállaló egyesületek kizárásá-ról, jubilálók köszöntésérõl, s végül azelkövetkezendõ választmányi és közgyû-lési idõpontokról. Felállításra került azEKOSZ jelölõ és választási bizottsága is,hiszen a 2013-as esztendõ a tisztújításéve is lesz szövetségünk életében. A ta-nácskozás hivatalos részének zárultávalátadhattuk magunkat a házigazdák általszervezett kötetlen beszélgetésnek, talál-kozásoknak, megismerkedhettünk Ká-das János és Neje csángókat és erdélyimagyarokat segítõ munkájával, finomtolcsvai és monori borokkal, és elnöktár-saink jókedvû énekhangjával. Vasárnap,az istentiszteleteket követõen, városné-zés közben folytattuk a megbeszélni va-lók sorát, majd ebéddel és áldásmondás-sal zártuk a testvéri találkozást. A hivata-los részt baráti és otthonos találkozássátette, hogy a monoriaknak sikerült meg-valósítaniuk az EKOSZ régi szándékát aközgyûlés résztvevõinek elszállásolásatekintetében. Mindnyájan családoknálnyertünk elhelyezést, ezzel jó szót, és ígyegymás jobb megismerésével megerõsí-tést is a közös munka folytatására. Mind-ezekért, az elvett testi-lelki-szellemi jó-kért, Isten után köszönet illeti a Monori

Bethlen Gábor Erdélyi Kör minden ked-ves szolgálattevõjét, különösképpen Dr.Szekeres Sándor elnök urat és kedvesFeleségét. Isten tartsa jó szokásukat!

Nagy Árpádaz EKOSZ elnöke

Az Ötágú Síp Kulturális Egyesület(Szeged) 2012-ben teljesített programjai

1. 2012. január 13.: „Gazdaság és nem-zetpolitika” címmel dr. Becsey Zolt mi-niszterelnöki megbízott tartott elõadást.

2. 2012. február 14.: „Ó, én édes ha-zám, te jó Magyarország” – ez volt amottója Bálint-napi rendezvényünknek.Verset mondott: Fabulya Endre elõ-adást tartott dr. Bagi Zoltán Balassi areneszánsz vitéz címmel A DugonicsAndrás Gimnázium kamaramûhelyemegzenésített Balassi verseket adottelõ. A nagyszámú résztvevõ az elsõ po-hár bort az idei Balassi-kardos költõreés mûfordítóra koccintotta.

3. 2012. március 20. Esélyek az esély-telenség határán (a délvidéki magyarságlehetõségei a szerbiai privatizációban)címmel Maurer Oszkár királyhalmi –szerémségi borász tájékoztatót tartottsaját vállalkozásáról és a szerbiai ma-gyarság pillanatnyi gazdasági elképzelé-seirõl.

4. Egy temesvári és egy szabadkai ren-dezvényen vettünk részt, ahol ismertet-tük „Szögedi nemzet” elnevezésû prog-ramunkat és elképzeléseinket ennek jö-võjével kapcsolatban.

Szegedi E.K.A Szegedi Erdélyi Kör és a Mihalik

Kálmán alapítvány részvételével zajlottle a Székely Himnusz zeneszerzõje, Mi-halik Kálmán új sírhelyének felszentelé-se, a Szegedi belvárosi temetõben. Ez al-kalommal, május 22-én kettõs ünnepetültünk, Mihalik halálának 90-ik év-fordulóját és a Himnusz elsõ nyilvánosmegjelenésének a napját. A zuhogó esõellenére sokan vettek részt e jeles ünne-pen. Itt volt Semjén Zsolt miniszterel-nök-helyettes, aki megható beszédet

mondott. Pártok, sok civil szervezet ésmagánember koszorúzott. A Székelyhimnusz eléneklésével zárult az ünnep.

Gál Imre

KOMLÓA Komlói Erdélyi Kör újonnan válasz-

tott elnöksége nagy lendülettel kezdte a2012-es évet.

Január 21.: Békemenet – A magyarkormány melletti hatalmas tömegmeg-mozduláson csoportosan vettünk részt.

Január 30. A magyar Szent Korona es-zme birtoktana és õsisége címû, Ruzsin-szky László, körünk elnökének újabbnagy sikerû elõadásán a Kányádi teremzsúfolásig megtelt az érdeklõdõkkel.

Február 11.: Hagyományos (15-ik)Batyus Farsangi bálunkat tartottuk 120fõ részvételével. Papp Attila és KissAnikó (ismert elõadók) hazafias dalokaténekeltek gitár kísérettel

Február 27.: Az Agyagfalvi székelynépgyûlésrõl tartott érdeklõdéssel kísértelõadást dr. Tamás Attila

Március 26.: Szakács Gábor rovásírás-kutató, a Forrai Sándor Rovásíró Körvezetõje tartott nagy sikerû vetítõképeselõadást A Boszniai piramishegyekrovásjelei címmel.

Március 27.: Lassan József fafaragó

Átalvetõ

2 EKOSZ–EMTEHíreink

Szerkesztõbizottság:Dr. Kövesdy Pál fõszerkesztõ, B. Osvát Ágnes (irodalom és gyermekoldal),

Szabó M. Attila (Székelyudvarhely)Kiadja az EKOSZ elnöksége

Alapító fõszerkesztõ: Orbán LászlóLevelezési cím: Dr. Kövesdy Pál – 7100 Szekszárd, Otthon u. 2. Tel./fax: (36) 74/417-705

E-mail: ekosz@tolna.netA kiadásért felel a lap fõszerkesztõje • ISSN 1416-4698

Nyomdai elõkészítés: Galamb Marietta • Nyomdai munkák: Böcz Nyomda, Szekszárd

(körünk tagja) 3 mívesen faragott pipátajándékozott az” ipafai pipamúzeum-nak 11 tagú csoport kíséretében. Kitün-tetõ szeretettel fogadták, a falu polgár-mestere, a múzeum gondnoka köszön-ték meg az ajándékot.

Április 2.: Erdélyi mûemlék grafikákcímmel Debreceni László (1903–1986)grafikus mûvész kiállítása. DebreceniLászló grafikus Makkai Sándor püspökmegbízásából több mint 356 templomot,faépítményt, 476 terítõmintát, 108 ón-edénydíszítést rajzolt le. Munkái nagymûvészettörténeti és mûemlék-grafikaiértékûek. A kiállítást dr. Tamás Attilanyitotta meg, a mûvészt értékelõ és is-mertetõ méltatással.

Végezetül: a Komlói Erdélyi Kör szépemléklapot kapott „Hagyományok ésértékrendjük megõrzésében, azok to-vábbi ápolásában tanúsított kimagaslóhelytállásáért” a Székely Nemzeti tanácsés a „Mi vagyunk a Nép” Mozgalom el-nökeinek aláírásával.

IKEM – IzsákA 2012. esztendõben a kör 10. élet-

évébe, s talán eddigi legnehezebb idõ-szakába is belépett. Teljesen beszûkülõanyagi lehetõségeink mellett a kitartásés lelkesedés is fogyni látszik... Mind-azonáltal, a legmegátalkodottabbaknem adták fel, s megfogadva a költõ ta-nácsát, „ahogy lehet”...folytatjuk. Azéves közgyûlést követõen, márciusbanSzentesi Zöldi László tartott elõadástIzsákon, A Tanácsköztársaság igazi arca:a vörös terror Magyarországon cím-mel.Áprilisban igyekeztünk másik fon-tos segédeszközzel is lépre csalni a nagy-érdemût. Maurer Oszkár délvidékiatyánkfia tartott avatott és ihletett be-mutatót a szerémségi borokról. A kós-tolások nyomán már jól értettük, hogymit sajnált Ulászló király annyira a sze-rémségi területek török kézre kerülése-kor. Május havában a Délvidékrõl mégdélebbre kalandoztunk Dr. Nagy MiklósMihály ny. alezredes úr segítségével, akia második búr háborúban, Dél-Afrikában harcolt magyarok vitézkedé-sérõl adott számot mívesen közöttünk.E sorok írásakor azzal a reménységgelvagyok, hogy az Összetartozás Napja al-kalmából Dr. Gyõri-Nagy Sándor mondmajd emlékbeszédet az izsáki reformá-tus templomban.

Nagy Árpád elnök

Magyar Örökség Díj a TékánakMárcius 24-én, gyönyörû tavaszi na-

pon, hatalmas érdeklõdés mellett adtákát a Magyar Örökség Díjat a Magyar Tu-dományos Akadémia dísztermében. Ahat díjazott között szerepelt a maros-vásárhelyi Teleki Téka is (jelenlegi nevénTeleki-Bolyai Könyvtár.) Sajnálatosmódon az utóbbi idõben sok rossz hír je-lent meg a lapokban a Tékával kapcso-latban. A Népújság március 12-i számá-ban megjelent cikk szerint hiányzik aTékából 538 kiadvány, nagyon sok a 15.,16., 17-ik századból, szerencsére nemhiányzanak õsnyomtatványok és uniku-mok.

A kitüntetés erkölcsi értéke nagy, ta-lán némi védelmet is jelent a Téka szá-mára a mohó és intoleráns többséggelszemben. Az ünnepség felemelõ volt, azelsõ kitüntetett egy amerikai MagyarBaráti Közösség magyarságmentõ szol-gálata volt, a Téka mint hatodik díjazottutolsóként került sorra, méltó zárása-ként a díjátadó ünnepségnek. Kitün-tették továbbá Tormay Cécilet, VeressPétert, a Gulyás testvérpárt, KorzenszkyRichárdot és a Középiskolai Matemati-kai es Fizikai Lapokat. A laudációt is-mert szakemberek tartották, a Téka ese-tében Dr. P. Vásárhelyi Judit könyvtör-ténész, az OSZK munkatársa.

Dr. Czakó Józsefné gr.Teleki Julianna

MTA életmûdíjA Magyar Tudományos Akadémia

Arany János-életmûdíját Csedõ Károly,a Marosvásárhelyi Orvostudományi ésGyógyszerészeti Egyetem professoremeritusa vehette át az MTA éves köz-gyûlésén. Lapunk megkülönböztetetttisztelettel, büszkén és szeretettel gratu-lál Csedõ professzornak.

Németh Géza-emlékdíjakat adtak átCsíkszeredában a Németh Géza Egye-

sület január 22-én, a Magyar KultúraNapja alkalmából immár tízedik al-kalommal adott át emlékdíjat olyan pe-dagógusnak, aki sokat tett a magyar kul-túra ápolásáért, valamint egy általamegnevezett tanítványának.

Németh Géza budapesti reformátuslelkész volt az, aki a nyolcvanas évekbenkiállt az erdélyi menekültek mellett,megsegítésükre szervezte a magyar fõ-városban az Erdélyi Gyülekezetet és akaritatív jellegû, Reménység Szigete el-

nevezésû intézményrendszert. Hálájukjeléül, emlékére hozták létre 1995-ben acsíkszeredai pedagógusok a NémethGéza Egyesületet, és osztják ki évente aNémeth Géza Emlékdíjat. Ez évbenLõrincz József székelyudvarhelyi ma-gyartanárt, közírót, irodalomkutatót,költõt – lapunk barátját – részesítették akitûntetésben, és vele együtt volt tanít-ványát, Bálint Tamást, Kolozsváron élõfiatal közgazdászt, két kötetes sikeresköltõt.

2012. június

EKOSZ–EMTE 3Híreink

Lapunk a Nemzeti Civil Alapprogramtámogatásával jelenik meg.

Lapunk a Emberi Erõforrás Minisztériumtámogatásával jelenik meg.

A KözmûvelõdésNapja tiszteletére

Az EMKE Maros megyei szervezeteaz Erdélyi Magyar Közmûvelõdés Nap-ja (április 12) tiszteletére ünnepi mû-sort tartott a Maros Mûvészegyüttestermében. Rövid visszatekintést ésösszegzést követõen Dr. Ábrám Zoltánmegyei elnök jelképes köszönetet mon-dott mindazoknak, akik a közmûvelõ-dést szolgálják, értékeinek megõrzésénmunkálkodnak.

Az ünnepi mûsor keretében az Or-szágos Elnökség részérõl oklevélben ré-szesültek néhányan, akik a helyi kiskö-zösségek önszervezõdõ tevékenységé-ben eredményes munkát vállaltak.EMKE-oklevelet vehetett át Bíró Istvánlelkész, a segesvári közmûvelõdési élet-ben való részvételéért, kiemelten Beth-len Miklós és Kemény János fejedelemszellemisége ápolásáért kifejtett áldo-zatos tevékenységéért, továbbá TóthSándor tanár, közmûvelõdésszervezõ, amarosludasi Hajdina néptánccsoportvezetõje, a néptánc, a népi kultúra érté-keinek a megõrzése érdekében kifejtetterõfeszítéseiért és Demeter József vállal-kozó, lemezlovas, a marosvásárhelyiJazz&Blues Klub mûködtetõje, elisme-résül és biztatásul, hogy a szórakozó-hely változatos mûvészeti és mûvelõdé-si eseményeknek nyújt otthont.

Az ünnepség keretében Pál-AntalSándor történész, akadémikus elõadásttartott a a 350 éve elhunyt Kemény Já-nos fejedelemrõl, közremûködtek azEMKE által mûködtetett Fagyöngy cite-raegyüttes, valamint a marosludasi Haj-dina Néptáncegyüttes. Mûsorvezetõ: Áb-rám Noémi.

Az EMKE Maros megyei szervezetesajtószolgálata

Az Erdélyi Körök Országos Szövetsége a leghatározottab-ban tiltakozik a román hatóságok és az új román Kormányintézkedései ellen, melyeket a MOGYE magyar nyelvû tago-zatának ügyében tesznek.

Marosvásárhelyen két évtizeddel ezelõtt még nagy több-ségben élt, mára mintegy 40 %-ra olvadt a magyar nemzetiközösség. Ennek oka a román állam intenzív betelepítési ésiparpolitikája mellett a diszkriminatív román felsõoktatásipolitikában és joggyakorlatban jelölhetõ meg. A magyar fia-talok anyanyelven történõ továbbképzési lehetõségeinekfokozatos korlátozása szülõföldjük kényszerû elhagyásáhozvezet, ami a lakosság kor-összetételének (korfájának) gyorselöregedésén keresztül halmozottan hozzájárul a mielõbbi

asszimilációhoz. Sajnálatos, hogy mindehhez a román kor-mányokban közel másfél évtizeden keresztül koalíciós szere-pet vállaló RMDSZ megalkuvása és tétlensége is hozzá-járult.

Az erdélyi magyar nemzeti közösségnek létérdeke fûzõdikaz anyanyelvû felsõoktatás fennmaradásához, mi több, el-vesztett jogainak visszaszerzéséhez. A magyar közösségnekRomániában, az Európai Unió bármely tagállamához hason-lóan, joga van az államilag finanszírozott felsõoktatáshoz. Amagyar történelmi gyökerekre épülõ kolozsvári székhelyûBolyai Tudományegyetemet és annak Marosvásárhelyenmûködõ Orvosi és Gyógyszerészeti Intézetét a román állam1945, 1946 és 1948-ban kiadott törvényerejû rendeletei a

Átalvetõ

4 EKOSZ–EMTEDokumentumok

Az Erdélyi Körök Országos Szövetsége a 2012. május19-i, Monoron megtartott Közgyûlésén állást foglalt amagyar autonómiák ügyében indított uniós polgári kez-deményezés ügyében. A kezdeményezést kiemelten fon-tosnak tekintjük, mert a jelenlegi európai kisebbségvé-delmi egyezmények nem terjednek ki a szülõföldjükönélõ, õshonos népcsoportok helyzetének rendezésére. Ál-lásfoglalásunkat az alábbiakban foglaljuk össze:

1. A legnagyobb külhoni, magyar entitás, a Székelységautonómia-követelésében a Székely Nemzeti Tanácsottekintjük eljárásra jogosult, hiteles közjogi szervezet-nek, ezért az uniós állampolgári kezdeményezés ügyé-ben csak olyan javaslatot támogatunk, amellyel azSzékely Nemzeti Tanács is egyetért.

2. Egyetértünk azzal, hogy az uniós polgári kezdeménye-zés célja egy olyan uniós szintû jogszabály elfogadtatá-sa, amely a nemzeti, nyelvi és kulturális sajátosságokatõrzõ európai régiókat megvédi a hátrányos megkülön-böztetéstõl és biztosítja azok hosszú távú fennmaradá-sát, gazdasági fejlõdését.

3. Kiemelten fontosnak tekintjük, hogy az Európai Bizott-ság elé terjesztendõ kezdeményezés minden tekintet-ben pontosan határolja körül a vonatkozó jogszabálytólelvárt követelményeket, melyek bármely európai or-szágban számbeli kisebbségben élõk részére és az álta-luk lakott nemzeti régiókra egyaránt érvényesíthetõekkell legyenek.

4. A tárgyban a Székely Nemzeti Tanácsnak a 2012. április23-án kelt, az Európai Unióban élõ, szülõföldjükön õs-

honos népek által lakott nemzeti régiók – köztük a szé-kelyföldi magyarok – jogaira, azoknak uniós szintû sza-bályozásra vonatkozó aláírásgyûjtési kezdeményezésé-vel egyetértünk, azt önkéntes munkával is támogatjuk.

5. Az Európai Parlament és Tanács 211/2011/EU számú,2011. február 16-án elfogadott, 2012. április 1-tõl hatá-lyos, az uniós polgári kezdeményezésre vonatkozóRendeletének elõírásai szerint annak napirendre tûzé-séhez az Unió legalább hét tagállamából legalább egy-millió aláírás összegyûjtése szükséges. A kezdeményezés sikere érdekében arra buzdítunkminden, a székely nép és Európa más kisebbségben élõõshonos népei iránt elkötelezett személyt és szerveze-tet, hogy önkéntes munkájával járuljon hozzá az egymil-lió aláírás összegyûjtéséhez. Erre vonatkozó továbbirészletek megtalálhatók a Székely Nemzeti Tanács kö-vetkezõ internetes oldalán: www.nationalregions.eu

6. Felkérünk minden, a külhoni magyarság szülõföldönvaló boldogulásáért elkötelezett magyar érdekvédelmiés civil szervezetet, politikai pártot, hogy sorakozzanakfel a Székely Nemzeti Tanácsnak 2008 óta következete-sen képviselt és szorgalmazott, szakmai alapossággal ki-dolgozott kezdeményezése mögé.

7. Valljuk, hogy minden olyan párhuzamos akció, amely azSZNT által kidolgozott és már elindított kezdeménye-zést keresztezné, félrevezetõ és megtévesztésre alkal-mas, a székely autonómia ügyének kárt okozna.

Felkérjük a magyar és nemzetközi szervezeteket, hogy afenti ajánlásunk szellemében járjanak el!

Határozataz uniós polgári kezdeményezés ügyében

HATÁROZATa magyar anyanyelvû képzés ügyében

a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE)

ERDÉLYI KÖRÖK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE

magyar kisebbség részére hozták létre. Az önálló magyarnyelvû felsõoktatási intézményeket a romániai kommunistadiktatúra 1962-ben megszüntette és kétnyelvû oktatási rend-szert vezetett be. Azóta azonban a felsõoktatásban lehetõ-séghez jutó magyar diákok részaránya rohamosan csökkent.A válságot tovább mélyítette, hogy az 1/2011 sz. oktatási tör-vény ugyan még a román és magyar nyelvû, multikulturálisegyetem között sorolja fel a MOGYE-t (mellette a kolozs-vári Babes-Bólyai Egyetemet és a marosvásárhelyi Színmû-vészeti Egyetemet említi meg), de az egyetem román többsé-gû vezetõsége nem hajlandó a törvény betartására.

Az úgynevezett multikulturális egyetemeken a kisebbsé-gek nyelvén „önálló struktúrát” kellett volna létrehozni, azoktatás hivatalosan deklarált nyelve a román és a magyarnyelv lenne. Az egyetem szenátusának merev ellenállása amagyar közösség már többszörösen és egyoldalúan meg-csonkított felsõoktatáshoz való jogainak végleges megsem-misítését célozza. Ezek az intézkedések most is nélkülözik atárgyilagos párbeszédet, a Romániában élõ államalapítónemzetek egyenlõ jogán alapuló, arányos, államilag finanszí-rozott felsõoktatáshoz való jogának elismerését.

A magyar anyanyelvû közösség újabb jogfosztását nemnézhetjük tétlenül, ezért a Romániában kialakult helyzetet anemzetközi közösség elé tárjuk. Miután a felsõoktatás kér-désében a nemzeti közösségünk érdekeit figyelmen kívülhagyó, visszafordíthatatlan döntések várhatóak, immár cél-talan és reménytelen a tárgyalásos megoldásra várni Ezértköveteljük:

1. A romániai magyar nemzeti közösség önálló, magyaranyanyelvû, létszámarányos és állami finanszírozású felsõok-tatási intézményeinek visszaállítását, erre vonatkozó, hosszútávú, garanciát biztosító törvényeket.

2. Az erdélyi, ezen belül a székelyföldi magyar közösségregyakorolt egyre növekvõ mértékû jogfosztás és asszimilációsnyomás beszüntetését az anyanyelvû felsõoktatás területénis.

3. Románia – nemzetközi kötelezettség-vállalásához híven- tartsa tiszteletben az Európa Tanács 1201-es ajánlásábanfoglalt elõírásokat, különös tekintettel annak 3. fejezete, 8.cikkelyében foglaltakra.

2012. június

EKOSZ–EMTE 5Dokumentumok

Az MSZP Roma Tagozata nem értegyet Nyirõ József újratemetésével

A Roma Tagozat felháborodását fejezi ki, hogyegy volt nyilas, nyíltan antiszemita és rasszista parla-menti képviselõnek az ünneplésében, éltetésébenaktívan részt vállal a Fidesz-KDNP kormány, mitsem törõdve a hazai vallási és etnikai kisebbségek,valamint a demokráciához kötõdõ magyar emberektörténelmi emlékezetével.

A Nyirõ József újratemetése körüli szándékoskormányzati felhajtás a Roma Tagozat szerint egyízléstelen, minden politikai normát áthágó provoká-ció. A MSZP Roma Tagozata sajnálattal veszi tudo-másul, hogy a Nyirõ József újratemetése által képvi-selt kormányzati politikai üzenet fokozza a félelmet,a határon innen és túl élõ magyar emberek szívébenés lelkében. Láttuk már egyszer hova vezet ennek afolyamatos izgatásnak a vége, mivel a XX. századbanEurópában mindenki átélte, de sokan túl nem éltékezt a politikai irányt. MSZP Roma Tagozat

Kiadó: MSZP Országos Központ

Az Erdélyi Körök Országos Szövetsége 2012. május 19-i Monoron megtartott Közgyûlése örömmel vette tudo-másul, hogy a budapesti Ábel Alapítvány és a székely-udvarhelyi Székelyudvarhelyért Alapítvány kezdemé-nyezésére és Kövér Lászlónak, a Magyar Országgyûléselnökének támogatásával a nagy székely apostol, NyirõJózsef hamvai, végakaratának megfelelõen, hazakerül-nek Székelyudvarhelyre.Az Erdélyi Körök Országos Szövetsége ugyanakkor el-fogathatatlannak tartja a Nyirõ József hamvainakhazahozatala körül kialakult méltatlan és kegyeletsértõeljárást, mellyel az RMDSZ-es Bunta Leventeszékelyudvarhelyi polgármester és csekély többségûképviselõtestülete, illetve Románia kormánya a szé-kelység egyik legnagyobb írójának emlékét meggyaláz-za.Felszólítjuk Románia Kormányát, az RMDSZ-esBunta Leventét és a mellette álló képviselõket, illetvemindazon személyeket és intézményeket, melyek min-den alap nélkül rágalmazzák a nagy székely írót, hogyne akadályozzák Nyirõ József hamvainak méltó újrate-metését.

Monor, 2012. május. 19.

Állásfoglalás Nyirõ József

újratemetésének ügyében

Jelen lapszámunk képillusztrációit az Erdélyi elfelejtettudvarházak címû összeállításból válogattuk.

Wesselényi – Alba

Miniszterelnök Úr! Ön a napokban közzétette Romániarégiósításának új tervét, amely Székelyföldet három külön-bözõ régióba tagolná. Ez a terve rávilágít arra, hogy megakarja elõzni politikai ellenfeleit, akik „csak” egy nagyobbmegyébe akarták beolvasztani Székelyföldet. Õk, is, Önökis megfeledkeznek arról, hogy mindkét tervezet sértiRománia nemzetközi kötelezettségvállalásait, a közigazga-tási térkép pedig nem rajzolható át a Nemzeti KisebbségekVédelmérõl szóló Keretegyezmény, a Regionális vagykisebbségi nyelvek európai chartájának figyelmen kívülhagyásával. Emlékeztetünk arra, hogy a megyéknélnagyobb közigazgatási egységeket létrehozó reformnaktekintettel kell lennie a helyi közösségek akaratára, és nemlehet régióhatárokat kijelölni az érintett közösségek nép-szavazás útján történõ konzultálása nélkül. Mi székelyek,Székelyföld többségi lakói nem fogunk megszavazni egyet-len olyan tervezetet sem, amely Székelyföldet szétdarabol-ná, vagy egy nagyobb közigazgatási egységbe tagolná. Nemlehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy új régiók létre-hozása érinti a statisztikai régiók (fejlesztési régiókéntemlegetik nálunk) kijelölését is, amelyeket az EurópaiUnió azért hozatott létre a tagállamokkal, hogy azok eszkö-zei legyenek kohéziós politikájának, amely nem használha-tó fegyverként a tagállamok területén élõ, a többségtõl elté-rõ nyelvû és kultúrájú népek ellen.Mi több, az Unió1059/2003 számú, a statisztikai célú területi egységeknomenklatúrájának (NUTS) létrehozásáról szóló rendeletleszögezi, hogy ezeket a régiókat úgy kell kialakítani, hogyazok tükrözzék „a gazdasági, társadalmi, történelmi, kultu-rális, földrajzi vagy környezeti körülményeket.” Ennek azelõírásnak a figyelembe vételével lett önálló NUTS 2 régióDél-Tirol, Valle d’Aosta, Friuli-Venezia Giulia, Korzika,Szardínia, Katalónia, Baszkföld, Galícia, Frízföld, Bretag-ne. Románia az egyetlen ország Európában, amely a törté-nelmi, kulturális, földrajzi követelményeket figyelmen kívülhagyta, és Székelyföldet beleerõltette egy olyan régióba,ahol az egy tömbben élõ, Székelyföldön 75%-os többségetalkotó székely-magyar közösség részaránya 30% alatt van.Az ön által bemutatott tervezet a jelenlegi helyzetünkettovább akarja rontani, és fel akarja „robbantani” a történel-mileg, kulturálisan, nyelvileg egységes Székelyföldet.Azidézett uniós rendelet azt is kimondja, hogy a NUTS osztá-

lyozást nem szabad túl gyakran módosítani, annak hosszú-távon stabilnak kell lennie. Az önök tervezetérõl azt bizto-san nem lehet elmondani, hogy hosszú távú stabilitást biz-tosítana, hiszen alapja nem a társadalmi kohézió, a régiólakóinak szolidaritása, nyelvi, kulturális, társadalmi, és föld-rajzi egysége, hanem az állampolitikai rangra emelt nacio-nalizmus.

Hadd emlékeztessünk arra, hogy Nicolae Ceausescu afalvakat azért akarta lerombolni, hogy eltûnjön Romániatérképérõl több ezer magyar falu minden mûemléke, temp-loma, temetõje, eltûnjön minden bizonyítéka a magyarságtörténelmi jelenlétének Erdélyben. Ceausescu sem vetteészre, hogy nemcsak a magyarok, de egész Románia ellen,saját népe ellen is cselekszik. Hasonlóan az Önök terve isellentmond a gazdasági racionalitásnak is, nem hogy elõ-mozdítaná, hanem lehetetlenné teszi Romániában az Uniókohéziós politikáját, és mélyebb válságba taszítja az orszá-got, amelynek jövõjéért Ön és kormánya felelõs.

Végül biztosítom Önt, hogy mi székelyek nem fogjukengedni szülõföldünket a hozzá nem értés és a gyûlölet pré-dájává tenni, ha kell, a polgári engedetlenség eszközével isélni fogunk, hogy Székelyföld egységét megõrizzük.

Van viszont egy másik, Románia szempontjából elõnyö-sebb út a közigazgatási reform felé. Ha az Ön kormánya tisz-teletbe kívánja tartani Románia alkotmányát, és mindazokata nemzetközi szerzõdéseket, amelyeknek Románia részes ál-lama, akkor a Ioan Stanomir professzor által vezetett szak-értõi bizottság jelentését tekintik Önök is a közigazgatásireform kiindulási pontjának, és ez a párbeszéd és együttmû-ködés alapja lehet. Mi készek vagyunk a párbeszédre, azegyüttmûködésre, de csakis akkor, ha az Önök politikája ahelyi közösségek szabad akaratára, az állampolgárok köztiszolidaritásra és konstruktív együttmûködésre épül.

A választás felelõssége Öné miniszterelnök úr: a párbe-szédet és a társadalmi békét választja, vagy a nemzetiségifeszültségek elmélyítését? Mi a béke, a párbeszéd és azegyüttmûködés oldalán állunk.Befejezésül felhívjuk afigyelmét arra, hogy a székely nép és hazája, Székelyföldeleven valóság lesz akkor is, amikor a beolvasztásunkat,szétszórásunkat célzó tervezetek rég feledésbe merültek.

Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke

Átalvetõ

6 EKOSZ–EMTEReflexiók

Nyílt levél Victor Ponta úrnak,Románia miniszterelnökének

Mi is jól látjuk (Tõkés László szavaival) azt a politikai vadkeletet, aminek a romániai politikai élettekinthetõ. A naiv reménykedés után ismét eljött a meztelen igazság ideje, a központosított román nem-zetállam eszméje ismét diadalát üli, az intolerancia újra elsöpörni látszik mindenféle látszatengedményt.Teheti, hiszen Magyarországot és vele együtt a magyar ügyet a vádlottak padjára ültették a bel-és külhoniliberális erõk. A Nyirõ-temetés ügye e folyamat lakmuszpapírjaként is felfogható, ezért kiemelten foglalko-zunk vele mi is, csokorba szedve az alábbi reflexiókat.

2012. június

EKOSZ–EMTE 7Reflexiók

Álláspont I.Kevés európai népet ruházott fel az Úr annyi erénnyel,

mint a románokat – ez a roppant eredeti megállapítás MirceaEliadétól származik, aki amellett, hogy az európai mítoszkuta-tás megkerülhetetlen alakja, egy cseppet utálta a nyilván keve-sebb erénnyel felruházott népeket, úgymint a zsidókat, amagyarokat és így tovább. Mircea Eliade holtában is ünnepeltalakja az egyetemes és a román közgondolkodásnak, pedig egygyenge pillanatában volt szíves arról értekezni, hogy a nyomorés a vérbaj mellett a zsidók zabálják fel az õ szent román nem-zetét. Ezt is õ írta: „Hitler megelégedett a koncentrációs táborok-kal, ami mégiscsak kevésbé súlyos, mint a tarkólövés vagy azakasztás.”

De a vita mégis Nyirõ Józsefrõl folyik Romániában. Csakvele van baj, egyébként minden jól mûködik ebben a toleráns,kedves, kulturált országban, amelyet a világ legerényesebbnépe lakott be.

A románok persze védekezzenek a nemzetközi zsidóságellen, ahogy tudnak – erényes népük belügye ez –, meg aztánilyesfajta idézeteket bõven találni abból a korból, de azért áll-junk meg egy pillanatra. Mircea Eliadéról Románia-szerteközterületeket és intézményeket neveztek el, felsorolni is sokvolna. Csak az elrettentõ példa kedvéért idézem, hogy Szat-

márnémeti maradék magyarsága kénytelen a helyi MirceaEliade Általános Iskolába járatni a gyerekeit. Akiknek megnem tetszik a dolog, járathatják éppen az Avram Iancu Általá-nos Iskolába, olyan is akad, hogy valami penetráns magyargyû-lölõrõl vagy Mihály arkangyal azonnali eljövetelét váró félnó-tásról legyen elnevezve.

Felszólítom az új román kormányt, hogy szíveskedjen azon-nal visszavonni a Mircea Eliadéról elnevezett összes tanintéz-mény névhasználatát. Mégiscsak elborzasztó, hogy egy holo-kauszttagadót felmagasztalnak – vagy nem?

A szélsõséges, provokáló jellegû cselekményekre Romániakormánya európai módon, a törvény és az alkotmány szelle-mében reagál – szögezte le a napokban Victor Ponta minisz-terelnök. Nos, az új román kormány máris bizonyíthatja mély-séges európai elkötelezettségét, sõt egy csapásra új híveket isszerezhet. Vakolják le, verjék le, távolítsák el az összes náci,gyilkos, elmebeteg, xenofób bolond nevét az intézményekrõl,utcanévtáblákról, közterekrõl, és ekkor, csakis ekkor vanjoguk annak eldöntésére, hogy az adófizetõ és törvénytisztelõszékelység kinek állíthat síremléket gyakorlatilag száz száza-lékban magyar anyavárosában.

Eszembe jut egy másik Mircea, egy valóban jó ember és jóromán önkritikus mondata. Mircea Dinescu, a híres író mond-ta nekem vagy tizenöt évvel ezelõtt, hogy Romániának igazá-

Excellenciás Miniszterelnök Úr!Mint magyar állampolgár, szeretném Önnek kifejezni nagy-

rabecsülésemet és hálámat az utóbbi napok eseményeinekokán, néhány alapvetõen – a magyar nemzet épülésére hozott– jó döntését illetõen.

1./ Ha Önök az elmúlt napokban, hetekben nem teszik megazokat a lépéseket a világ összmagyarsága ellen, amelyeknektanúi vagyunk, továbbra is abban a hitben élnénk, hogy az Önországa – szakítva rövid történelmének hagyományaival –európai országgá vált. Önök – Székelyudvarhely polgármeste-re kezdeményezésére – megkímélték a világot ettõl a tévhittõl,s bebizonyították, hogy hûek ahhoz a képhez, amely ÖnökrõlMoldva és Havaselve egyesítése óta kialakult Európában és anagyvilágon. Hiszen Önök nem hívei a félrevezetésnek…

2./ Ha Ön és kormánya nem köt bele Nyirõ József végaka-rata szerinti temetésébe, akkor milliónyi magyar állampolgár-nak továbbra sem lenne fogalma arról, ki is volt az Önökmagyar elvbarátai által csaknem fél évszázadon keresztülindexen tartott – egyik legnagyobb – székely-magyar író. ÍgyÖnnek és kormányának mindazok hálával tartoznak, akikismerik, tudják és tisztelik Nyirõ irodalmi munkásságát, smindazok, akik az Önök jelen magatartása okán kíváncsianelolvassák Nyirõ József írásait.

3./ Ha Ön és kormánya nem teszi meg azt a szívességet amagyarságnak, hogy Nyirõ Józsefet – a székelyudvarhelyi pol-gármester kezdeményezésére – fasisztának nevezik, soha nemderült volna ki a magyar közvélemény elõtt, hogy Nyirõ nemvolt fasiszta, csupán képviselõi esküjéhez hû politikus, aki látvaa kialakult európai helyzetet, nem volt hajlandó a szovjet meg-szállás alá került Magyarországot, illetve annak – Önök által jólismert okból – töredékét elviekben sem magára hagyni.

4./ Ha Ön és kormánya nem kovácsolja össze a magyarsá-

got a magyarellenesség Bukarestben kevert mérgével, akkor amagyarság lelki, kulturális, gazdasági és hitbéli nyomorábanegyre mélyebbre süllyedt volna, s ennek komoly következmé-nyei e nemzet romlásához vezetnének. Ön azonban, mintméltó elõdje, Nicolae Ceausecu a falurombolással, összefogtanemzetünket, és ezt a régen tapasztalt egységet Önnek kö-szönhetjük.

5./ Ha Ön és kormánya nem vegzálja – titkosszolgálati esz-közök által „felderítve” – a magyar autósokat, és állami meg-bízottunkat, abban a tévhitben maradtunk volna, hogy Ro-mániában megszûnt a Securitate meglehetõsen európaiatlanmódszere. Így azonban bizonyosak lehetünk abban, hogy eznem így van, s figyelnünk kell arra, hogy ezeket a Ceausecu-korban mindennaposként alkalmazott kommunista módszere-ket lehetõség szerint kijátsszuk, de legalábbis tisztában le-gyünk az Önök baloldali „játékszabályaival”.

Ön és kormánya tehát, a magyar nemzet kultúrájáért,összetartásáért, és az egységbe vetett hitéért igen sokat tettnéhány nap leforgása alatt, mert a magyar nemzet akkor tartössze, ha veszély fenyegeti, ha múltját és önbecsülését semmi-be veszik. Ön mindent megtett azért, hogy lelkileg, hitében ésnemzettudatában magához térjen a magyarországi nemzet-rész, amit az is igazol, hogy soha annyian nem voltunk Csík-somlyó, mint idén, köszönhetõen annak, hogy Ön jól irányzotttámadást intézett nemzetünk, múltunk és önbecsülésünkellen. Munkájához kívánok Önnek és kormányának továbbihasonló bölcsességet, magyar és székely nemzetünk fel-emelkedésének és összetartásának érdekében. A közútonmagyar autósoktól lefoglalt üres urnákat pedig, használja felÖn és kormánya.

Üdvözlettel: Stoffán GyörgyNemzeti Internet Figyelõ

Levél Nyirõ József kapcsán Victor Ponta úrnakRománia miniszterelnökének

ból egyetlen jó szomszédja maradt, no, melyik lehet az? Gon-dolkodóba estem: Bulgária, Magyarország, Ukrajna, Szerbia,Moldova, hát, egyik sem tûnik annak. Egyik sem, persze, szö-gezte le Dinescu szomorkásan: mert a Fekete-tenger az. Õk azutolsó jó szomszédok...

Én csak arra kérem Romániát, annak minden állami veze-tõjét, a felfuvalkodott prefektusokat, a bunkó rendõröket és amagyargyûlölettõl fröcsögõ kisembereket, hogy elõször a sajátházuk táján söprögessenek. Az ország, ahol egyáltalán szóbakerülhet, hogy Antonescu marsallnak – ennek a brutálistömeggyilkosnak, akihez fogható 1944-45-ben nem élt Ma-gyarországon, s akihez képest Szálasi Ferenc kismiska – akáregy árva utcanévtáblával is adózzanak, szóval ott valami na-gyon nincs rendben. Ahol Corneliu Zelea Codreanu – aki nyil-vánvalóan vallási megszállott vagy elmebeteg volt, esetlegmindkettõ – már-már afféle háziszentje a mai nácikkal össze-kacsingató ortodox egyháznak, tényleg nincs mirõl beszélni.

Ha mi nem nézünk szembe állítólagos bûneinkkel, akkor arománok viszont mindannyian világtalanok. Kidekorálják vá-rosaikat nemzeti panteonjuk legalantasabb figuráival, közön-séges gyilkosokat dicsõítenek, történelmet hamisítanak. Aminem baj, csak azt a szegény, árva székely írót ne állítsák pel-lengérre.A végén úgyis hazai földben nyugszik majd Nyirõ, ez teljesennyilvánvaló. Lehetetlen megakadályozni. Kár a gõzért, mos-tantól minden újabb tiltás újabb és újabb ellenállást szül.

Szentesi Zöldi László

Álláspont II.Ezt az egészet azért kell megírni, hogy az utókor is értesül-

jön róla. Továbbá azért, hogy egyértelmûek legyenek mind-örökre Kövér László szavai: gyõzelemre ítélt az a nemzet,amelynek olyan fiai vannak, akiktõl még haló poraikban is fél-nek.

Kezdjük ott, hogy múlt csütörtökre jogilag sikerült sarokbaállítani a román hatóságokat. Ugyanis arra készültek, NyirõJózsef földi maradványai lesznek újratemetve Udvarhelyen. Smivel az újratemetéshez engedély kell, nyugodtak voltak adomnulék, mert azt majd úgysem adják meg. Igen ám, de kide-rült, hogy Nyirõ József magyar író hamvai lesznek újratemet-ve, ahhoz pedig a román törvények szerint semmiféle enge-dély nem kell. S bár jól ismerjük ezeket a fanariótákat, deahhoz még õk is kevesek, hogy a hét végén új törvényt gyárt-sanak. Tehát csütörtökön minden készen állt, pénteken aztána székelyudvarhelyi esperes atya – figyeljetek, feleim, jönnek ahoni árulások! – bejelentette, neki bizony szüksége van mégegy papírra, mert anélkül nem temethet. A magyar szervezõkmondták, rendben, és szaladtak az udvarhelyi városházára apapírért. A nevezett papír egy formanyomtatvány, amelyenkét rubrikát kell kitölteni: a temetendõ nevét meg egy iktató-számot. A nevet sikerült eltalálni – Nyirõ József –, az iktató-számot meg adta az önkormányzat. Az egészet aláírta BuntaLevente RMDSZ-es polgármester, s úgy tûnt, minden rend-ben. Olyannyira, hogy Bunta Levente még nyilatkozatot iskiadott, amely szerint mindenben támogatja az újratemetést.

Mindenki megnyugodott, látszólag még az esperes is. Ésakkor, most figyeljetek, kiadták a papírt péntek délelõtt. Akiadás után 15 perccel pedig megjelent Udvarhelyen a Hargitamegyei román prefektus, és rendkívüli vizsgálatot kezdemé-nyezett. Mivel a prefektus Csíkszeredában székel, az meg órá-nyira van Udvarhelytõl, nem tûnik életszerûtlennek, hogy

elõre tudott a nevezett okmány kiadásáról, sõt a nevezettokmányt a nevezett román prefektus rendelte a nevezettBunta Leventétõl. És láss csudát! A rendkívüli vizsgálat kide-rítette, hogy az okmányon téves az iktatószám! A prefektusroppant sajnálta a dolgot, s mondta, így az újratemetés nemlehetséges, ellenben ha kijavítják az iktatószámot, semmi aka-dálya. Ez is megoldhatónak tûnt péntek dél körül még, ámekkor Bunta Leventén volt a csodálkozás sora. Õ csodálkozotta legjobban, nyilatkozott, hogy szerinte az iktatószám jó,különben pedig kedden ér rá legközelebb. Láttak már ilyenszép összjátékot?

Az események pedig ekkor felgyorsultak. Mert a román, haegyszer gyanút fog, azt el nem ereszti. Így aztán nekiláttakNyirõ-hamvakat keresni, és ügybuzgalmukban belefutottak azösszes pofonba, amelybe bele lehet futni. Mindközül a leg-szebbet pedig Lukács barátom vitte be nekik. Lukács Csabaújságíró szombaton Marosvásárhelyre repült, ott taxiba ült, ésindult Udvarhelyre. S poggyászában ott lapult egy urna. Hogyurna van nála, azt tudták idehaza néhányan – az a kérdés,miként tudták meg a derék román hatóságok. De megtudták –s bár a történet végtelenül röhejes, azért ha belegondolunk,félelmetes is ám! Szóval a románok Korondon megállították aLukácsot szállító taxit, és felszólították Csabát, nyissa ki a cso-magjait. Õ pedig közölte, hogy nem nyitja. Ugyanis bejártamár a világot, de olyan nincs, hogy csak úgy nyitogatják az em-ber csomagjait. Hozzanak neki ügyészségi papírt, majd akkorkinyitja. Bevitték ekkor Lukácsot a rémült taxissal együtt a ko-rondi rendõrségre, ahol ötórás várakozás után megjelent a ro-mán különleges ügyészség terrorelhárító részlegének néhányembere meg egy ügyész, és hozták a papírt, hogy kábítószer-csempészet a vád. És akkor vegyvédelmi cuccba öltöztek a jórománok, s a nagy turkálás közben aztán változott a helyzet:kiderült, hogy irredenta, antiszemita és xenofób anyagok bir-toklása a vád. Találtak is egy irredenta gatyát, egy xenofóbzoknit meg egy antiszemita ümögöt. S megtalálták végre, amitkerestek, megtalálták az urnát!

No, felragyogtak, hogy akkor itten van a casus belli, ésviszik hamar Bukarestbe. S olyannyira megörültek, és oly-annyira amatõrök voltak, és olyannyira türelmetlenek, hogymég csak álltak ottan Korondon a nyitott bõröndöknél, ami-kor már bejárta a román sajtót a hír, hogy megtalálták LukácsCsaba magyar újságírónál Nyirõ József hamvait. S ekkorCsaba barátom elkezdett ragaszkodni hozzá, hogy nyissák kiaz urnát. És kinyitották. És ott állt az urna körül egy halomromán, s úgy álltak ott, hogy Kusturica sírva könyörgött areceptért.

Mert az urna üres volt! Tök üres. S ekkor a román különle-ges ügyész ordítani kezdett, hogy vádat fog emelni a hatóságfélrevezetéséért. Csaba pedig szelíden kérte, hogy õrizzék megaz eddigi civilizált hangvételt, amúgy õ a maga részérõl ült egytaxiban, és hat órája vegzálják, úgyhogy mondja már meg vala-ki, kit vezetett õ félre és mivel. Kussolt erre az összes román,Csaba pedig, hóna alatt az üres urnával, távozott a rendõrség-rõl.

Ennyi a történet, barátaim. S hogy hol voltak eközben ahamvak? Ez a jó kérdés.

Nézzék majd meg a felvételt az emlékünnepségrõl, s nézzékmeg Szõcs Géza amúgy gyönyörû beszédét. Látni fogják, hogySzõcs nagy táskával megy fel a színpadra, a táskát leteszi az írófényképe alá, majd beszéde végeztével elviszi. Az udvarhelyi-ek tudni vélik, hogy ott volt az író az ünnepségen.

Bayer Zsolt

Átalvetõ

8 EKOSZ–EMTEReflexiók

2012. június

EKOSZ–EMTE 9elemzõ

Nem újkeletû, de most nagy igény van rá – a politikai le-járató iparban szükséges lett egy olyan kifejezés használatbatétele, ami alkalmas a közutálatra kiszemelt olyan politika éspolitikusok megbélyegzésére, akik nem minõsíthetõk kikö-zösítendõ bûnözõként, de mint maradi, ostoba, faragatlan,mûveletlen és hasonló lealacsonyító kifejezéssel illethetõkethiteltelenné lehessen tenni a nagyközönség elõtt. A populiz-musról van szó, és a populistákról.

Populáció, vagyis népesség az alapszó, a populizmus ebbõleredõen néppártiságot jelent, ám a populista szó jobbáramegbélyegzõ szóként használatos. A XIX. századi magyar„népfi” afféle okoskodó, a tudatlan népbõl éppen kiemelke-dett kivagyiságra utal. (…)

Magyarországot és a magyar kormányt – továbbá fõkéntOrbán Viktort – naponta támadják nyugatról és országon be-lülrõl. A támadások heve és gyakorisága arra utal, hogy a tá-madók türelmetlenek és ellenségesek, egyik-másik utal arrais, hogy a magyar miniszterelnök távozását, eltávolításátakarják elérni.

„A Fidesz által meghirdetett konszolidáció nem más, mintegy újabb populista irányváltás, amely sikeresen fordította át azegyre nyilvánvalóbb kormányzati kudarcot a külvilág és a »bal-libek« elleni gyûlöletbe.” Így szól a Heti Világgazdaság internetkiadványának április 29-i közzétételében M. Kovács Tibornevû munkatárs. Azt mondja, hogy ez sokba kerül az ország-nak: „Az ár, amelyet ezért Magyarországnak fizetni kell, hatal-mas. A populizmus olyan mélyre ássa a politikai oldalak közöttaz árkot, mintha több országban élnénk. A versenyellenesség, azállam gazdasági szerepének növelése, az oligarchia erõsödése, aképességek és vállalkozások politikai alapú diszkriminációjagyengíti a reálgazdaságot, a versenyképességet és a teljesít-ményt.” Azt sugallja, hogy a populizmus a vérében van a ma-gyaroknak: „Igaz ugyan, hogy az EU-n belül nem teljesedhet kia populista rendszer, és ez védi némileg a gazdaságot is. Ám va-lódi változást még az sem hozna, ha Orbán Viktorvalamiért hirtelen megbukna. Hívei akkor sem poli-tikáját, hanem a nyugati összeesküvõket okolnák.Egy kormányváltással, de még egy rendszerváltássalsem tûnne el ez a kultúra, így garantált, hogy azországot egy fordulat esetén se lehessen normálisankormányozni. A polgári és populista kultúra állan-dó harca miatt a vergõdés az ilyen országok lényegé-vé válik.”

A populizmus-szakértõ csalódott lehet, hogyOrbán Viktor még nem bukott meg, pedig nagyonremélte, hogy nyugatról leváltják. Múlt év decem-ber 20-án M. Kovács írásának már a címében isebben reménykedett:

„Megbuktatja-e Orbánt az IMF–EU páros?”„Olyan mértékben csökkent az országgal szembe-

ni és az országon belüli bizalom, hogy az okozott kártmég a fegyelmezett költségvetési politika sem képesellensúlyozni. A teljes »cselekvõképesség« megvalósí-tása, a társadalom és gazdaság »forradalmi« átalakí-

tása, a vélt magyar érdekek harcos védelme rengeteget ártott. Ajogbizonytalanság, a multikkal szembeni diszkriminatív intézke-dések, a különadók irreális mértéke, az államosítások, a kiszá-míthatatlanság és a rögtönzések, a kapkodás, az állandó erõfi-togtatás elriasztotta a külföldi befektetõket, megijesztette amagyar vállalkozásokat, leállította a mûködô tõke beáramlását,a hitelezést, és így durván a régió átlaga alá rántotta a gazdasá-gi növekedést.”

A külföldi befektetõket valójában egy másik politikailépés ijesztette el: az amerikai hitelminõsítõk rossz osztályza-ta. De olvassuk csak tovább:

„Az IMF delegáció nem kérheti az Orbán kormánytól amitszokott, hanem a politika alapjait érintõô kérésekkel kell elôáll-nia. Hogy ezt a lehetõséget komolyan kell venni, arra a delegá-ció hazarendelése világított rá. Úgy néz ki, az EU és az USA el-szánta magát, hogy az IMF-en keresztül politikai nyomást gya-koroljon Magyarországra. Ezt a tárgyalódelegáció hazarendelé-sét követõ nyilatkozatok egyértelmûvé teszik.”

Világosan látszik, hogy a Magyarországot ért pénzügyi tá-madásnak nem gazdasági háttere van, hanem politikai, ezértaz ellene indított támadások is politikai téren folynak.

Thomas Melia, akinek papíron semmi köze az IMF-hez,sõt a gazdaságpolitikához sem (az EU-hoz meg pláne nem),egyértelmûen fogalmaz a Heti Világgazdaságnak adott inter-júban a Magyar Nemzeti Bank törvénytervezete kapcsán:„Ez a terv sajnálatosan csak gyarapítja azon kormányzati intéz-kedések sorát, amelyek miatt már korábban kifejeztük aggodal-munkat. Meglátásunk szerint egymást követõen több olyan jog-szabályt léptettek életbe az ön országában, amelyekkel gyakorla-tilag mintegy eliminálni akarják a kormányzati hatalommalszembeni fékeket és ellensúlyokat. Az utóbbi idõk sarkalatostörvényei nemcsak bennünket, hanem a legfõbb európai szövet-ségeseinket is riadóztatták.”

Amerika és szövetségesei azért riadóztak, mert a polgári

Csapó Endre

Egy divatos politikai megbélyegzés

Batthyány – Élesd

Átalvetõ

10 EKOSZ–EMTEElemzõ

kormány egyedül kormányoz, kihagyják galádul a liberalistaellenzéket a döntéshozatalokból. Baloldali kormányzás ide-jén nincs riadózás.

„Az, hogy egy magasrangú amerikai kormánytisztviselô ígynyilatkozik a delegáció hazautazásának kérdésében, világossáteszi, hogy az USA magányos harca véget ért, ezentúl az EU-valegyeztetett álláspontjával állunk szemben. Az elmúlt napokban anyugati sajtóban több mértékadó vélemény is megjelent, ame-lyik éppen ezt sürgette. Így Charles Gati, és fôleg Krugman No-bel-díjas közgazdász, vagy ezzel egyidõben a Die Zeit, amelyikterjedelmes írásban javasolta a most megvalósulni látszó takti-kát Magyarországgal kapcsolatban., mert az EU-nak ezen a te-rületen vannak a legnagyobb jogi leheõôségei. Még a média-törvény kapcsán is azt ajánlják, hogy azt a nyugati média-vállalkozások befektetéseinek korlátozása miatt kell támadni,mert így van lehetõség a megváltoztatására.”

Thomas Melia az erõ talajáról fogalmaz: „Elég erõs azEurópai Unió bírósága ahhoz, hogy a szabadpiacot és az alap-jogokat biztosítsa.”

Az hogy Magyarországot eladósították még a Kádár-kor-szakban, és hogy végbevitték a rendszerváltoztatást és a pri-vatizációnak nevezett országvagyon széthordást, a mûve-letnek csak egyik fele. A másik mûvelet – és itt nemcsak Ma-gyarországról van szó, hanem egész Európáról (mint koráb-ban Dél-Amerikáról) – az eladósítással és az állami vagyonokszéthordásával kiszolgáltatott állapotba szorított országok,népek teljes gazdasági és politikai irányítás alá vetése. Amaga részérõl Magyarország ebbôl igyekszik kiszabadulni.Emiatt van a felháborodás, ez idézi elô a folyamatos táma-dást.

Olli Rehn (az Európa Tanács alelnöke) a Népszabadság in-formációi szerint legutóbb azt találta mondani, hogy hazánk-nak orvosolnia kell az Egyesült Államok, az Európai Bi-zottság és az Európai Parlament által is jelzett szélesebbdemokratikus aggodalmakat, és hogy a „politikai kultúra javí-tását is elvárják” tõlünk.

Az a politikai kultúra, amihez két évvel ezelõtt a magyarválasztók kétharmados felhatalmazást adtak a nemzeti érde-keket felvállaló Fidesz és kereszténydemokrata politikaimozgalomnak, nem hirtelen ötlete, nem is kisiklása a „széle-sebb demokráciának”, hanem húszéves politikai tapasztalatérlelménye. Ma még csak kormányprogram, de tudható, hogyez a nemzeti megmaradás megtalált útja, amelyrõl nem sza-bad letérni. Ennek a meggyõzõdésnek a birtokában azt kellmegvizsgálni, hogy oly heves és dühödt ellenzõi honból éskülhonból hova tévelyegnek az általuk hirdetett szabadságés demokrácia valóságos talajáról. Miért mondják, hogynekünk kell helyreigazítani politikai kultúránkat, amikorlenyúzott bõrünkön érezzük az önvédelem követendõ tör-vényeit.

A nyugati országok polgárai nem nélkülöznek, nem isérdekli õket a politika, nem látják, hogy nem értük,hanem ellenük dolgozik az a politika, amit tengeren túl-ról dirigálnak ismeretlen hatalmasságok. Az európai bal-oldalt elvitte az internacionalizmus vonata ismeretlenállomásokra. Errõl tanúskodik Alain de Benoist franciafilozófus a Heti Válasznak adott interjújában az alábbimondatokkal:

„A baloldal és a szélsõbaloldal elfelejtette történelmi gyö-kereit, küldetését, és így Európa minden országában tökélete-

sen elszakadt a néptõl, a nép valódi problémáitól. Aszociáldemokraták teljesen elárulták baloldaliságukat, és gya-korlatilag a globális kapitalizmus hívei lettek maguk is. A szélsõ-baloldal pedig megelégszik azzal, hogy a társadalom periférikuscsoportjaival, a bevándorlókkal, az illegális menekültekkel, ahomoszexuálisokkal, a drogosokkal foglalkozzon, pedig ezentémák és kisebbségek irányába a nép többsége eleve érdektelenvagy ellenséges. A baloldal még mindig nem látja be, hogy a túl-zott bevándorlás okozta társadalmi problémák elsõ számú vesz-tese maga a munkásosztály. A munkásosztály észrevette tehát,hogy a szélsõbaloldal valójában a bevándorlókkal egy új prole-tariátust akar képezni, s azzal cserélné le a nemzeti munkásosz-tályokat. A szélsõbaloldal tehát már nem az alsóbb osztályokérdekeit képviseli, hanem a bevándorlókét és az egyéb marginá-lis csoportokét. Éppen ezért a baloldal és a szélsõbaloldal szá-mos egykori szavazója a Nemzeti Frontot választja, mert MarineLe Pen pártja lett a valódi munkáspárt. A munkásság 35 száza-léka õrá szavazott, a baloldal jelöltjei jóval elmaradnak ettõl azaránytól.”

Arra a kérdésre, hogy követi-e a magyar fejleményeket, ígyválaszolt: „ Igen, nagyon nagy érdeklôdéssel figyelem Magyar-ország vitáját az európai intézményekkel. Nem tudom, Orbánúrnak megvannak-e az eszközei, hogy harcában kitartson, demár az nagy szó, hogy egyáltalán a célt megfogalmazta. Látomazt is, amint Európa keresztény gyökereit próbálja védelmezni.”

Emlékezzünk, a nevezetes januári Európai Parlamentigyûlésen Orbán Viktor idézte Robert Schuman francia ke-reszténydemokrata politikust, aki szerint „Európa vagy ke-resztény lesz, vagy nem lesz”. Majd intette támadóit: Európáta kultúrája teszi európaivá. A vitában sokszor nem konkréttényeket, hanem dühöt és alaptalan vádakat kapott, ezek pe-dig nem méltóak Európához, mert a pártpolitikai düh vezér-li ezeket. „Magyarország a szabadságharcosok földje volt, és azis marad. Kérem jöjjenek Magyarországra, ismerjék meg a ma-gyar népet!”

Guy Verhofstadt, az Európai Liberálisok frakcióvezetõjeOrbán egy korábbi kijelentésére reagálva azt mondta, nemhiszi, hogy liberálisnak lenni betegség. „Maga is az volt,mielôtt még nacionalista lett volna.”

Megint értelmezéstani zavar van. Liberálisnak lennierény, ellenben a politikai liberalista egy türelmetlen és szél-sõséges nemzetközi ideológia híve. A nacionalista szó alkal-mazást kap egyaránt a soviniszta és a nemzeti kifejezésre.Számunkra most fontosabb kérdés, hogy milyen változáson

Mocioni de Foen – Arad

2012. június

EKOSZ–EMTE 11Elemzõ

ment át az Európai Unió az alapító atyák idejétõl mostaná-ig, miként távolodott el attól a képtõl és a hangoztatott el-vektõl, amit felmutatott a közelmúltig, aminek alapján nyolcévvel ezelõtt Magyarország népe megszavazta a tagságot egyszebb jövõ reményében. Egy hvg.hu írásból (Martin József:Hogyan lett Európa az Orbán-kormány fõ mumusa?) megis-merjük, hogy a baloldaliak miként értelmezik a nagy alapítókuniós elgondolásait:

„Robert Schuman egykori francia kormányfõ és külügymi-niszter úgy látta, hogy a nemzetek közötti szolidaritás, a nacio-nalizmusok régesrégi alapzatára egy új emeletet kell felhúzni: anemzetekfelettiség nemzeti alapokon nyugszik majd. Nincs szótehát a dicsõ múlt semmiféle megtagadásáról, sokkal inkább anemzetek életerejének új kibontakoztatásáról, éppen annak ré-vén, hogy azt a nemzetek feletti közösség szolgálatába állítják.Vagyis Robert Schuman, »ez a szerény, tartózkodó és jóságosember, akit az Istenbe vetett mélységes hite inspirált« (utóbb,1986-ban, a francia nemzetgyûlés elôtt Mitterrand szocialistaállamfõ jellemezte így születésének századik évfordulóján azintegráció alapítóját) a nemzeti jelleget és a nemzetekfelettiségetösszekapcsolta, elméletben és gyakorlatban egyaránt. Ennekalapján húzták föl az újkori integráció elsô, »kettõs« szerkezetûépítményét, az Európai Szén- és Acél-közösséget, a Montán-uniót, melyben helye volt a nemzeti gondolatnak – ezt a tagálla-mok képviselték –, és a szupranacionalizmusnak ismert hat or-szág szénbányászatának és acélgyártásának egyesítését, a közösérdekek képviseletének tekintetében, a Fõhatóságra bízták. Eb-bôl a nem is olyan kicsi magból – az ötvenes évek legelején, azenergiavilágnak ezek voltak a meghatározó ágazatai – csírázottki a Közös Piac, illetve a mai Európai Unió szervezeti rendsze-re, meghagyva és megerõsítve a nemzeti és szupranacionális jel-leg egyidejû, egymással párhuzamos létezését. Az integrációsrendszer e ketõôssége, ennek dinamikája, az ebbõl fakadó vi-ták, olykor súlyos, sôt »történelmi« konfliktusok hullámzása vé-gigvonul az integráció több mint hat évtizedes történetén.”...

„A mélyen hívõ Schuman nagyot nézne, ha ilyen interpretá-cióra bukkanna, hiszen már idézett munkájában úgy vélekedett:»A demokrácia a kereszténységnek köszönheti létét. Azon a na-pon született, amikor az ember küldetésévé vált, hogy mulandóélete során az egyéni szabadság, mindenki jogának tiszteletbentartása és a testvéri szeretet gyakorlása révén kivívja az emberiszemélyiség méltóságát. Soha Krisztus elõtt nem fogalmazódtakmeg hasonló gondolatok.« Európa egyik legnagyobb nemzeté-nek a fiaként azt is megragadta az integrációban, ami a leg-kisebbeket mindenkor vonzotta a múltban LuxemburgtólLitvániáig, és vonzani fogja a jövõben is, lásd a belépni szándé-kozó balkáni államokat: a nemzetek feletti szervezetek – aho-gyan Schuman írta – tágabb cselekvési teret nyitnak a nemzetijelleg számára, anélkül, hogy azt korlátoznák vagy magukba ol-vasztanák. Ez természetesen ránk is vonatkozik, ezért van jóhelyen, sôt a lehetséges legjobb helyen – társadalmunk népsza-vazással is megerõsített döntése értelmében – Magyarország.Orbánnak abban igaza van, hogy otthon érezhetjük magunkat,s abban is, hogy az »unió sosincs kész, folyamatosan alakul«.Schuman ezt is megjósolta, tudta, hogy nem konfliktusok nél-kül és nem egy csapásra valósul meg Európa, amelynek »lelkeaz egymástól eltérõ minôségek és törekvések sokféleségébõl for-málódik«. Ha ebbõl indulunk ki – és mi másból lehetne –,akkor nem érdemes, sõt nem szabad a nemzeti jelleget kijátsza-ni az ördögtõl valónak feltüntetett szupranacionalizmussal

szemben.” Itt csúsztat a HVG-cikk szerzõje, Martin József.Mindaz amit elmond, Orbánt és a magyar álláspontot igazol-ja, de alig észrevehetõen belelopja a szupranacionalista szót,mintha azt az alapítók alkalmazták volna. Nem azzal van baj,hogy Európa nemzetei, államai összefogásához kell egyernyõszervezet, ebben mindenki egyetért. Ha ezt nevezzükszupranacionalizmusnak, akkor minden rendben van, de haaz unió egy politikai szélsõség filozófiáját követi, ami elveti anemzetet, mint a társadalom természetes rendjét, és elveti anemzet állama létjogosultságát és szabad részekkénti megje-lenítését egy homogén blokkban, akkor az ilyen unió megta-gadja alapítóinak szándékát, és becsapja a tagságra felhívottés önként belépett népeket és államokat.

Nem politikailag – ideológiák egyikébe kényszerítve – kellhomogénná tenni Európát, hanem a tagállamokat gazdasági-lag egymást kiegészítõ és összegezõ termelési és értékesítésirendszerbe szervezni, hogy a nemzetek, államok együttesenboldoguljanak és gyarapodjanak.

A hvg.hu cikkében nem az idézett Robert Schuman hasz-nálta a szupranacionális kifejezést, hanem a cikk szerzõjeígy: „...megerõsítve a nemzeti és szupranacionális jelleg egyide-jû, egymással párhuzamos létezését...”

Megint egy szóértelmezési probléma: mi az értelme, tar-talma ennek a szónak, mit mond vele nekünk a szerzõ? Akiugyancsak ismeri a Magyarország elleni uniós és általánosbaloldali politikai támadásokat. Azt akarja velünk magya-rokkal elhitetni, hogy az alapító atyák akarata szerint jöttlétre a mai Európai Unió, hogy az olyan, mint amit az alapí-tók akkor akartak.

Hét évvel ezelõtt Lóránt Károly foglalkozott ennek a rus-nya szónak az értelmével. (Magyar Nemzet 2005. május 28.):

„Brüsszel fõterén van egy kicsi, ám drága étterem, amelynektitkolt nevezetessége, hogy annak idején Marx Károly itt írta aKommunista kiáltványt. Most, Brüsszelbõl kiindulva megintkísértet járja be Európát, ezúttal nem a kommunizmus, a nem-zetköziség, hanem a szupranacionalizmus, a nemzetek felettiségkísértete. A szupranacionalizmus hívei legalább olyan megszál-lottak, mint Marx követôi voltak. Margot Wallström, azEurópai Bizottság kommunikációért felelôs biztosa például éppa minap jelentette ki, hogy aki a szupranacionalizmust megva-lósító európai alkotmány ellen szavaz, az tulajdonképpenfasiszta. ... Wallströmnek a magyar politikai gyakorlatból isismerõs érvelésére Daniel Hannan brit európai parlamenti kép-viselõ a következõket válaszolta: »A modern kor legpusztítóbbháborúit nem a nemzeti rivalizálás, hanem olyan transznacio-nális ideológiák okozták, mint a jakobinizmus, a fasizmus, akommunizmus és az iszlám fundamentalizmus. A nemzetálla-mok sokszor éppen a totalitárius diktatúrákkal szembeni ellen-állás központjai voltak, pontosan azért, mert a nemzetállam azaz egység, amelyben a képviseleti kormányzás a leginkábbmûködik. A szupranacionalizmus, amelyet Wallström javasol,sohasem létezett együtt a demokráciával.”

A szupranacionalizmus tehát ugyanaz, mint az internacio-nalizmus, az pedig a kommunizmusnak és a libaralizmusnakközös programja a nemzetek és a nemzetállamok megszün-tetésére. A jelek szerint az Európai Unió mai vezetõi ezt aprogramot erõltetik. Ezzel a programmal ütközik mostMagyarország, aránytalan erõviszokokkal küzdve.

(Magyar Élet, 2012. június 10.)

Átalvetõ

12 EKOSZ–EMTE„A magyar ügy”

„A nyugati nyomásnak ellenálló, a nemzeti érdekeket védel-mezõ magyar miniszterelnök, Orbán Viktor képe pozitívan jelentmeg az orosz közvéleményben” – mondta el a Magyar Hírlapnakadott interjúban Ljubov Siselina professzor. Az Orosz Tudomá-nyos Akadémia „Kelet-Európa-felelõse” szerint a Nyugat kettõsmércét alkalmaz mind Magyarországgal, mind Kelet-Közép-Eu-rópával szemben.

– Moszkváig eljut a Magyarország elleni nemzetközi táma-dások híre?

– Természetesen. Ugyanakkor a Szovjetunió széthullásaután a minimálisra csökkent a külföldi orosz tudósítói háló-zat, így a hazai média zömében az euroatlanti hírügynöksé-gek anyagaiból tájékozódik. Amíg a Nyugatról van szó, ezzelnincs is különösebb gond, de Kelet- és Közép-Európát ille-tõen már más a helyzet. Ezt a régiót még mindig úgy tekint-jük, amelyhez különös gazdasági és érzelmi kapcsolat fûzminket – így a róla szóló információkat is fenntartásokkalfogadjuk.

– Az orosz médiában mindez hogyan jelenik meg?– A liberális sajtó fenntartások nélkül veszi át a nyugati

„verdiktet”. A nemzeti és konzervatív média ugyanakkormessze nem vette készpénznek a nyugati értékelést, atények alapján igyekszik megítélni Budapest politikáját. Smit látunk? Magyarországgal, az új magyar kormánnyalszembeni támadások túlnyomó része alaptalan, politikaielõítéleteken alapszik. A nyugati nyomásnak ellenálló, anemzeti érdekeket védelmezõ magyar miniszterelnök,Orbán Viktor képe így egyértelmûen pozitívan jelent meg azorosz közvéleményben – miközben az Európai Unióval kap-csolatos, a Baltikumban élõ oroszok megkülönböztetésemiatt eddig is meglévõ fenntartások megerõsödtek.

– Mennyire megalapozottak a Magyarország elleni támadá-sok? Ön gyakran megfordul hazánkban, úgy látja, hogy fasisz-ták és antiszemiták vagyunk, nincs szabad magyar sajtó?

– A fasiszta, antiszemita címkét ma az Európai Unióbansokan saját kényük-kedvük szerint ragasztják másokra. Da-niel Cohn-Bendit például feltûnõen hallgat, amikorRigában szabadon vonulnak fel a Waffen-SS egykori lettlegionáriusai, „hagyományõrzõi”. Ugyanakkor a demokrati-kusan megválasztott magyar kormányra özönével használjaezeket a jelzõket. Az unió korifeusai ahelyett, hogy megér-tenék, miért kapott kétharmados többséget a Fidesz, auto-matikusan a leszerepelt szociálliberális erõk oldalára álltak.S innentõl amikor az Orbán-kormány él törvényes társadal-mi felhatalmazásával, Brüsszelben azonnal „fasisztává”válik.

– Látja, a kettõs mérce felénk sem ismeretlen…– Pontosan errõl van szó. Hiszen hol volt az Európai Par-

lament, amikor Gyurcsány Ferenc elismerte, hogy évekigfélrevezették az EU-t, csaltak a gazdasági adatokban? Miértnem volt semmi érdemi reakció, amikor 2006-ban erõszakotalkalmaztak a békés tüntetõk ellen? Brüsszelben ezt észre

sem vették… Magyarország uniós csatlakozása után – mástagállamokhoz hasonlóan – többször nem felelt meg akülönbözõ uniós kritériumoknak, mégsem volt semmilyenkomoly szankció. Igaz, Budapesten nyolc évig szocialista-liberális kormány volt.

– Így talán költõi is a kérdés, miért változott meg máraBrüsszel Magyarországhoz való viszonya. Mi állhat tehát ezeka támadások mögött?

– A támadásoknak objektív és szubjektív okai vannak.Objektív szempont – a világgazdasági válság. Az uniót meg-határozó Németország szemmel láthatóan az új, kisebb ésgyengébb tagállamokat korlátozva, illetve kihasználva akar-ja kezelni saját válságát. A meghatározóak ugyanakkor aszubjektív okok. Magyarország a nemzeti függetlenség meg-erõsítésének az útjára lépett, szembeszállt a mindentglobalizálók és liberalizálók táborával. Ez újdonság volt azunióban. Ne feledjük, miután a kelet- és közép-európai álla-mok „kiszabadultak” a keleti blokkból, szinte azonnal csat-lakoztak a NATO-hoz, majd az EU-hoz. Azaz frissen szer-zett függetlenségüket azonnal újra korlátozták. Most ennekkárát látják, Magyarország most ezen akar változtatni.Ráadásul az Orbán-kormány a válság kezelésének új útjátválasztotta, nem kímélte a bankokat, a multinacionális cége-ket sem, õket is bevonta a közteherviselésbe. Nyereségükegy részének elvesztését ezek az érdekcsoportok nem bocsá-tották meg Budapestnek. Aztán ott van a már említett két-harmad, a „kisebbségek korában” Brüsszelben sokan egye-nes sértésnek érzik, hogyan lehet demokratikusan is ilyenarányban gyõzni. Végül, de nem utolsósorban a vesztesballiberális erõk a magyar belpolitikai játszmába bevontákkülföldi barátaikat – akik, noha néha komikusan tájékozat-lanok a magyarországi helyzetben, egy percig sem zavartat-va magukat alkotnak megkérdõjelezhetetlen véleményt.

– Ön is említette, hogy a Nyugat kettõs mércét alkalmaz,tapasztalják ezt Oroszországgal kapcsolatban is?

– Higgye el, ha valakik, mi, oroszok évszázadok óta ta-pasztaljuk, mit jelent a nyugati kettõs mérce, a félretájékoz-tatás, a manipuláció. Még Dosztojevszkij írta, hogy Európa– értve ezen a fennkölt Nyugatot – pontosan annyit tudOroszországról, amennyit tudni akar, és pontosan azt tudja,amit tudni szeretne. Kelet- és Közép-Európát a Nyugat elõ-ször gazdaságilag kihasználta, idehozva termelését és bank-jait, most pedig a válság miatt elkezdte a kivonulást, a nem-zeti termeléstõl – a konkurenciától – megfosztott felvevõpi-acot hagyva maga után. A nyugati gazdasági érdek ráadásuleltipor olyan nemzeti szimbólumokat, mint a lengyeleknél ahajóépítés vagy éppen az uniós elõírásokkal halálra ítéltMalév. Legutóbb pedig már eurómilliókat vontak megMagyarországtól, miközben a hasonló költségvetési kérdés-ben vétkes Spanyolország csak figyelmeztetést kapott. Miez, ha nem a legtisztább kettõs mérce?

(MHO)

Orbán Viktor népszerû lett MoszkvábanLjubov Siselina: a balliberálisok bevonták külföldi barátaikat a belügyekbe

2012. június

EKOSZ–EMTE 13„A magyar ügy”

Tájékoztatás holland módraMost, hogy a magyarellenes médiacikkek száma némileg

alábbhagyott, fontos feltenni a kérdést: tudatlanságból fakad-tak vagy egy összehangolt hecckampány részei? Ha utóbbi azigaz, az messzemenõ következtetésekkel jár. AkkorMagyarország és miniszterelnöke ellen csúfos koncepciós perfolyik, és az úgymond szabad nyugati sajtó nem is annyira sza-bad, inkább irányított, vezényelt.

1992 óta tanítok az Amszterdami Egyetemen, az EurópaiIntézetben, mint kelet-európai szakértõ. Nagyon jól tudom,hogy Nyugaton hihetetlen a tudatlanság Magyarországról. Azelmúlt több mint fél évszázadban ugyanis jórészt azok közvetí-tettek híreket Magyarországról, akiknek nem volt érdekük akülvilágot hitelesen tájékoztatni ügyeinkrõl-bajainkról.

Néhány héttel ezelõtt a holland állami köztelevízió egyikhírmûsora, az Een Vandaag szerkesztõje, bizonyos Rik Smitfelhívott. Azzal a kéréssel fordult hozzám, hogy fejtsem kiszakértõi véleményemet január 24-i mûsorukban a jelenlegi„diktatórikus helyzetrõl” Magyarországon. Hozzátette, hogymiután a holland képviselõházban a baloldali pártok kérdése-ket intéztek a holland külügyminiszterhez, Rosenthal urat isjól volna szakértõként bevonni a mûsorba, hiszen annak poli-tikai súlya is lenne. Félbeszakítottam, és azt feleltem, hogynem vagyok hajlandó a jelenlegi „diktatórikus helyzetrõl”szakértõi véleményt mondani, mert az állítás egyszerûen nemigaz, nonszensznek tartom ezt az állítást, majd két óra hosszánát soroltam a tényeket. Smit beismerte, hogy „errõl” õ semmitnem tudott, illetve a beszélgetésünk után most már máskép-pen látja a helyzetet, világosabb lett a kép, sõt megdicsérte aszaktudásomat. Befejezésül arról is szót ejtettem, hogy a hol-land állami köztelevízió igazán abbahagyhatná az egyoldalútájékoztatást Magyarországról. „Nem egy bojkott kezdõdöttúgy, hogy félretájékoztatták egy másik ország polgárait, akikmegharagudtak. Egy holland-magyar kereskedelmi konfliktus-ra a válság közepette nincsen semmilyen szükség”- mondtam,és Smit úr ezzel bizony egyetértett.

Hétfõn reggel, január 23-án újra beszéltünk, de ezúttal Smit

teljesen más hangot ütött meg. Elutasító volt, nem akart tudniarról, hogy félmillió magyar vonult ki az utcára, hogy voksáttegye a kormány mellett. Végül azt válaszolta, hogy a mûsor-ban nincs szükség az én véleményemre: „Marácz úr, Ön túl soktényt tud. Ez nekünk nem jó. Inkább a hágai magyar nagykö-vet, Sümeghy úr kapjon szót, aki természetesen a magyar kor-mány álláspontját védelmezi. A kormány elleni álláspontot aballiberális európai parlamenti képviselõ, Sophie in ‘t Veldasszony képviseli majd. Meghökkentett, amit a szerkesztõmondott, és rögtön gyanakodni kezdtem, a mûsor valóban tár-gyilagos-e, de akkor még nem mertem arra gondolni, hogykoncepciós anyag készül Magyarország ellen. Kedden, január24-én este fél hétkor kezdõdött a mûsor. Nem hittem a sze-memnek, fülemnek. A mûsorvezetõ, Pieter Jan Hagenselkezdte sorolni, hogy Magyarországon új diktatúra készül, amelegeket üldözik, a „liberálisokat” kirúgják állásaikból, nin-csen szólásszabadság, nincsen vallásszabadság. Ezeket a szlo-geneket nagybetûkkel a képernyõn feliratozták. A „diktátort”,vagyis Orbán Viktort lassított, hangtalan felvételeken mutat-ták be, majd ezzel felváltva, gyorsítva, uniós parlamenti felszó-lalását. Ezeket a szuggesztív képeket megspékelték magyarszármazású „szakértõkkel”, akik igazolták, hogy „nincsdemokrácia”, vagy „kialakulóban van a diktatúra”, hiszen akatolikus egyház megszállta Magyarországot, és ehhez azOrbán-kormány bõkezû támogatást nyújt.

A végén megszólalt a képviselõ asszony, aki már nem dikta-túráról, hanem „egyfajta autoriter” rendszerrõl prédikált. Sze-rinte nem az egyes törvényekkel van baj, hanem az egész cso-maggal, és hozzátette: már alig támogatják az Orbán-kormányt(a békemenet három nappal elõtte volt!). Néhányszor, nagyonröviden bejátszották Sümeghy Gyula nagykövet urat, mint adiktátor hágai hangját, aki csitítani akarta a konfliktust. Hanem tudtam volna, hogy mi zajlik Magyarország körül, s hanem informáltam volna a szerkesztõséget arról, hogy valójábanmi is zajlik ott, én is elhittem volna nekik. De ilyen jellegû pre-koncepciós riportokat Hollandiában utoljára 1945 elõtt mutat-tak be a mozi híradóban, mikor a holland közvéleménytGoebbelsék irányították, vezényelték Berlinbõl.

Dr. Marácz László

A Junge Freiheit legújabb számá-ban Klaus Hornung, a hohenheimiegyetem egykori professzora úgy véli:Európa jövõje nagyban függ attól,hogy a kelet-európai népek – és így amagyarok – megtörjék a nyugatiballiberális hagyományokat.

Az idõs tudós visszaemlékeziktübingeni egyetemi éveire, amikornagy lelkesedéssel hallgatták az 1956-

os magyar forradalomról szóló híreket. „A magyarok voltakakkoriban a Szovjetunió elleni harc elõharcosai [...] Aztán 1989-ben a magyarok voltak az elsõk, akik átvágták a vasfüggöny szö-ges drótját [...] Ma ismét e büszke nemzet többsége az, amelyikfellázad a brüsszeli nomenklatúra beképzeltsége ellen” - vonpárhuzamot Hornung 1956 és a mai kor között.

A CDU-tag idõs tudós szerint a brüsszeli „finánckapitalista”nomenklatúra „az egyetlen kötelezõ” gyanánt akarja mindenki-re erõszakolni „a maga balliberális, antifasiszta elképzeléseit ademokráciáról”. Szerinte ez ellen „a magyarok tiltakozása ezer-

éves történelmük nevében” nem maradhat el, de úgy véli, min-denkinek feladata, hogy ellenálljon „az európai hagyomány ésidentitás” nevében „a brüsszeli történelemnélküli szellemiség-gel szemben”.

Hornung szerint „kiégett” a jelenlegi Európai Unió. „Euró-pának nincs jövõje népeinek, különösen a keletieknek, a magya-roknak, a lengyeleknek, a baltiaknak öntudata nélkül” - írja aberlini hetilapban. A konzervatív publicista szerint a kelet-euró-pai népek „példaképek” a nyugat- és dél-európaiak számára,mert csak így lehet elkerülni, hogy Európa „a fogyasztók és ter-melõk olvasztótégelyévé” váljék. „Európa nem veszítheti elmorális erejét, ahogy ezt a globális oligarchia szeretné” - óvHornung.„Az Orbán-kormány országának hagyományait képvi-seli, amelyek amúgy Európa legjobb hagyományai is egyben” -írja a magyar kormánnyal kapcsolatban. „Konfliktusa a törté-nelmileg sok tekintetben vak brüsszeli bizottsággal éppen ezértjellemzõ; és elég ok arra, hogy a Szentkorona népének szolidá-ris üdvözletünket küldjük” - fejezi be írását Klaus Hornung aradikális jobboldali német újságban.

(2012. február 20.)

Német professzor: a Szentkorona népének szolidárisüdvözletünket küldjük

Átalvetõ

14 EKOSZ–EMTENapló

Banki számlámra megérkezik szerény nyugdíjam. (Mint akétsebességes Európa lakójának, mellesleg jut csupán eszem-be az eretnek gondolat, hogy ez a csökkentett görög nyugdíj-nak is csak kis töredéke.) Utóbb kézhez veszem a havi bankielszámolást is. Természetesen megfelelõ költségfelszámítás-sal, mely egyéb, általam ki nem ismerhetõ tételekkel kiegé-szülve, bankszámlakivonatomon egy háromjegyû szám. Oly-kor észlelhetem, hogy egy- vagy kétszámjegyû kamat is meg-jelenik rajta.

A bank az Bank. Már régen rögzült korszerûsített tuda-tomban, hogy feladata mindenbõl pénzt csinálni. Most azon-ban elgondolkodom a pénzügyi mûvelet másik oldalán is. Ka-matot kaptam. Mibõl? És eszembe jut, hogy ha én valamitnyertem, akkor valakinek veszítenie kellett. Ezt most úgymondják, hogy a pénzem dolgozik. Mikor ezt kimondják, sen-ki nem figyel arra, micsoda mélységekbe zuhantunk.

Ha azonban jól átgondolom, egyszerre kitágul elõttem ahorizont, mely már nem rõt, hanem a bankvilág szivárványosszíneibe öltözik.

Az emberiség boldogulása forrásának, ezért szükségesnek,sõt elkerülhetetlennek meghirdetett globalizáció nem a glo-bális egyenlõség felé haladó kiegyenlítõdést, hanem a globá-lis alárendeltségen uralkodó globális elit uralmát jelenti.

Hatalmas pénzek „dolgoznak”. Csakhogy, mint tudjuk, apénz nem dolgozik. Még az a virtuális sem. Sõt. A munkátmások végzik. A várva várt nyereséget másoktól veszik el.Nekik ez veszteség. Még nevetséges kamatocskám is. Arra isrájövök, hogy ebben az esetben éppen a tõlem elvettnek egyrészecskéje. De, ha több pénzem lenne, akkor annak nyeresé-ge már mástól vándorolna a zsebembe.

És ez így van adósságcsapdában vergõdõ országunkkal is.Az adósságba kergetéssel már rendszert is buktattak. Márbirodalmat is összedöntöttek. Sajnos nem bélyegezhetjük szél-sõségesnek azt a megállapítást, hogy az adósság visszatéríthe-tetlen. Kicsiben látja ezt a frankadós, nagyban országunk éstársai. De végignézhettem egy mai magyar város sorsánkeresztül is, ahol a nagy ellenpropaganda és tagadás ellenérenyilvánvaló, hogy az eladósodott városra egy bank tenyereltreá.

Egyén, kis és nagyobb közösség, ország, birodalom, konti-nens, - nem számít. Mindent a banknak.

És a lánc végén mindig mi vagyunk. Az emberek, a szeren-csés dolgozó és a szerencsétlen munkanélküli emberek.Mindenkitõl van mit elvenni.

A pénz elrablása mellett pedig az ehhez szorosan és mód-szertanilag hozzátartozó, nélkülözhetetlen lelki, szellemikifosztás is tetten érhetõ.

Aztán azon gondolkodom, hogy ha a banktól merészelegy-egy – még a liberális doktrína jegyében le nem bontott –állam valamit olykor visszavenni, folyamatosan a bank veszte-ségérõl beszélnek. Pedig csupán az extranyereségét nyirbál-ták meg, s azt is csak átmenetileg.

Itt kell a szokásosnál sokkal nagyobb hangsúlyt adniannak, hogy ezek a bankok hazánkban a saját anyaországai-kénál sokkal, olykor több mint kétszeres mértékkel nagyobbhasznot zsebelnek be. Ezenközben azonban, ha gyarmatosí-tásról (neokolonializáció) beszélünk, akkor most Európa-

ellenességgel bélyegeznek meg. Egyelõre. Mert a kétsebessé-ges Európa fogalma sem volt néhány éve még deklarált való-ság. Ma, ha a gyarmat szót netán egy menet élén írják atranszparensre, akkor rá is dupláznak egy antiszemitával, amiteljesen logikátlan, s éppen a vádaskodót keveri összeeskü-vés-elmélet gyanújába.

Ne feledjük tehát: a globalizációs pénzügyi táplálékláncvégén mi vagyunk. Csakis mi, még akkor is, amikor saját pén-zünk kamatocskáját „markoljuk fel”.

Néha megkísért egy utópisztikus gondolat. Ha a bankvilágazt akarná bizonyítani, hogy láthatatlan birtokosai nem aztteszik, amit mi látunk, lehetne hozni egy olyan szabályt, hogyaz adós, amennyiben kamat formájában a törzstõke (és itt ahasamra ütök) mondjuk ötszörösét kifizette, az adósság meg-szûnik. Nem értek hozzá (ebbõl is látszik), de ez esetben nemlehetne-e Magyarország és számos magyar állampolgár ismár adósságmentes? A bank az ötszörös haszonnal nemlehetne elégedett? Ennek lehetõségét csak a mesterségesenkitalált szabályozók cáfolják.

A bankvilág és a mögöttes hatalom azonban mindent meg-tesz és meg is fog tenni, hogy adósok maradjunk és, hogy aztsoha ne tudjuk kifizetni. Az, ami most történt velünk, mikorazt hittük, hogy sikerült néhány százalékkal csökkenteniadósságunkat, de azt – pusztán néhány „aggodalom” bejelen-tésével – rögtön el is apasztották, ezt a véleményt igazolja.

Nem kérdés már, hogy rabok vagyunk vagy szabadok.Rabok bizony és még választanunk sem lehet.

Ezernyi részletkérdésen rágódunk, mérgelõdünk, emész-tõdünk és marjuk egymást. Az egység, az összefogás reményeis messze szállt. Természetesen azt is tudták, hogy miként kellezt elérni. Mert ez még rájuk is veszedelmes lehetne. Így egyönpusztításra nevelt és rövidlátó tömeg ott fortyog a kádjuk-ban, mint a pénznek nevezett bódító ital cefréje. Csupán kikell fõzni. S ennek módját már régen kifõzték. Évszázadosgyakorlat vezetett a mai kifinomult módszerekhez.

Még a piszkos munkát is velünk végeztetik. A morálishanyatlás legmélyére jutottakból kerül ki a végrehajtók hada.Kicsik és nagyok. Élükön a hazát eláruló és kiárusító komp-rádorokkal.

A függönyhúzogatás és a díszletmesteri munka az úgyne-vezett szakértõké. Õket hallgatjuk nagy áhítattal, és soroljukide meg oda, miközben nem tudjuk, kinek hihetünk.

Pedig a most megélt válság s annak éppen most reánktöbbszörös erõvel lesújtó gazdái már olyan gátlástalan éshazug formában jelentkeznek, hogy a legegyszerûbb, legelva-kítottabb, legmegvadítottabb embernek is észre kellene ven-nie, hogy annak a hatalomnak a felismerhetõsége lóláb mód-jára lóg ki minden díszlet mögül. A pata nem is a lóé, hanemmaga a gonosz viseli azt.

Fel kell ezt mutatni mindenkinek. El kell juttatni az errõlszóló információt mindenhova. Hatalmas lehet ennek ahazugságot leleplezõ ereje s a megnyíló elmék ezután rop-pant vákuum módjára igényelnék és szívnák magukba azigazságot.

Legelõször leleplezõdne a média, a leghatalmasabb erejûfegyver. Túllépne a naiv tömeg azon a megszokott szinten,hogy ez van, hiszen „az újság is megírta”.

Mélység és magasság közöttavagy – uniós mércével – apokrif gondolatok

Szász István Tas naplójából

2012. június

EKOSZ–EMTE 15Napló

Aztán leleplezõdnének a kiszolgálók. A tudatosan, érdek-bõl ártó vagy a megzsarolható politikusok. Figyeljük csakmeg ezek európai élcsapatát! Mekkora számban vannak köz-tük deviáns viselkedésû emberek! Ennek kapcsán a kivén-hedt liberalizmus mai ártó ideológiájának mibenléte is töb-bek számára világosodna meg. Aztán már csupán egy lépésés felrémlene ama láthatatlan erõ.

Igen! A tömegnek vissza kell adni látását!Ha ezt el lehetne érni, rövid idõ alatt bekövetkezne az

egység s – mert elkerülhetetlenné válna – a szemléletváltásis. Az a szemléletváltás, mely megakadályozza nagyban abolygó, kicsiben a haza, azon belül a lánc végén robotoló ésmindég megdolgozott pénzzel virtuális adósságát törlesztõegyén kifosztását. Az a szemléletváltás, mely a szakadék szé-lének észlelése mellett a menekülés ösvényének felismerésétis jelenti. Azt, hogy a pénz hamis világának vége van. Márnem regnálhat soká.

Egy dolgot azonban soha ne feledjünk. Fontos ez, mertarra is volt gondjuk, hogy elfelejtsük. Arra figyelmeztetnék,hogy az ember komfortra törekvése nem lehet csupán a testikomfort igénye, különösen annak határokat nem ismerõ for-

májában. Vissza kell nyernünk igényünket a lelki-szellemikomfortra is, mely valóban határtalan. A testi komfort tulaj-donképpen az ennél magasabb rendû lelki-szellemi komfortelérésének feltételeit szolgálhatja. A test a lélek temploma!Ez a képesség vezethet el legzökkenõmentesebben és legbiz-tosabban a felemelkedést jelentõ szemléletváltáshoz.

Ahhoz a szemléletváltáshoz, mely – hacsak az a hatalomönmagával együtt már elõbb el nem pusztít minket is – a fel-emelkedés, az új világ felé vezetõ egyedüli út.

Vannak, már vannak, kik ezt nem csupán remélik vagyérzékelik, de tudományos igazságként is kezelik. Õk annaktudói, hogy földhöz kötött emberi gondolkodásmódunkfölött létezik egy másik, egy magasabb gondolkodásmód is.A minket is törvényei szerint mûködtetõ mindenség megkö-zelítésének egy másik dimenziója. Vajon meg kell várni azapokalipszist, vagyis a kinyilatkoztatást ahhoz, hogy ezt elfo-gadjuk?

Az út felett a magasságban, mint ama pásztorok és háromkirályok számára a betlehemi csillag, ott ragyog nekünk a hit.Csak fel kell emelnünk szemeinket.

Leányfalu, 2012. február 25.

És mégis mozog a földA baloldali, tehát ma már európai vélemény szerint is

(vajon miért ez az uniszónó?) „szabadságától megfosztott”magyar médiavilágban, valahogy még mindég a bal-liberálishangot lehet hangsúlyosabban hallani.

Hogy a közszolgálati médiában ez miért lehetséges, elgon-dolkoztató. Vajon a sokat emlegetett „kirúgások” után is abal-liberális szakemberek vannak többségben vagy vezetõpozícióban? Vagy netán a médiapolitikát ért külsõ kritikákmiatt akarnánk ennyire cáfolni az igaztalan vádakat?Megrögzött aggodalmak, öncenzúrák mûködnek? Vagy a mimegítélésünk, a közönség ítélete szubjektív? De lehet ennekmég számos más oka. Akár az az egyszerû tény, hogy egy kor-mánypárti hírre ma már sokszor négy ellenzéki vélemény jut.És persze sokkal könnyebb s fõleg látványosabb a kákán iscsomót találni, mint a szuronyerdõként ránk meredõ támadá-sok, meg a válság közepette, egy adósságcsapdában süllyesz-tett országban- megoldást találni egy sor sürgetõ gondra.

Nos, ez a vélemény hangos és lesajnáló mosoly kíséreté-ben, máskor a hazugság szót sem mellõzve állítja, hogyMagyarországnak az Unió csakis jót akar, hogy Orbán vadí-totta el tõlünk a javunkat akaró és a demokrácia szabályaitmaradéktalanul betartani óhajtó Európát, hogy üldözésimánia vagy belpolitikai fogás az Unió kettõs mércéjét emle-getni, hogy semmiféle hátsó gazdasági érdek nem mozgatja apolitika kinti méregkeverõit. És állítják, hogy az általunk isaláírt és elfogadott tézisek vonta határokon túl belügyeinkbesoha nem akarnak beleszólni, hogy szuverenitásunk és általá-ban a szuverenitás fogalma szent és sérthetetlen stb.

Jólöltözött, elegáns és jó beszédû urak, szabatos monda-tokba foglalva „osztják az észt” a bámész tömegnek, s nemegyszer felfedezhetõ náluk a kígyóbûvölõ ügyessége is. Nomeg a lefegyverzõ gátlástalanság, ami a médiában sajnos mamég nagy elõnyt jelenthet egy mértéktartó és õszinte szóhoznem szokott közönség esetében. Egy-egy ilyen fejtegetés utána kellõen fel nem készült hallgató szinte szégyenkezni kezdsaját kételyei miatt.

Pedig ott vannak a letagadhatatlan bizonyítékok. Az adós-ságcsapda országot és egyént egyaránt sanyargató jelenléte, agörög és olasz példa, ahol a választókat mellõzve ültette nya-kukba saját embereit a pénzvilág, a sanyargatók önmaguk

által karikírozott szereplései a képernyõn, a „kinti” sajtó min-den épeszû ember számára blõd és primitív vádjai stb.

És most megtudjuk, hogy szerintük mégis mozog a föld akormány alatt.

A Róna Péter nevû megmondó ember, a nagytekintélyûtudós professzor bejelenti, hogy olasz és görög mintára,Orbán Viktort Andor László váltja rövidesen. Aztán meginttörténik valami és a megmondó magyaráz.

Orbán és Merkel paktumot kötött! Mondja. Merkel, aki azUniós perifériát kézi vezérléssel irányítja, a békemenet üze-netét érzékelve nem akart nagyobb zûrzavart és feltételekhezkötött egyezségre jutott Orbánnal. Paktum születet.Punktum. Akkor viszont mi is van most?

Hol az az európai haza, hol van a jót akarás, hol van a benem avatkozás, hol a szuverenitás és minden egyéb szép szó?

A cenzúra alatt sínylõdõ média errõl mit fog mondani?Kíváncsian várom. (Hiába vártam – utólagos megjegyzés)

Nekünk pedig 22 év után ismét eszünkbe juthat egy azótamár megismert paktum. Akkor köttetet, amikor a nyugatipénzvilág megfenyegette az általa szentesített váltás utánielsõ miniszterelnököt azzal, hogy amennyiben nem jár el ked-vük szerint, kivonja a tõkét és rövid úton tönkreteszi az orszá-got. Punktum.

Az új miniszterelnök belement az alkuba. Elõdje –Németh Miklós – állítja, hogy õ egyik megoldásként javasol-ta a nyilvánossághoz fordulás lehetõségét is, de Antal nemmerte ezt az utat járni. Kockázatosnak vélte.

Az országot aztán fokozatosan tették tönkre, 22 év alatt.Kivásárolták. Igenis: gyarmatosították. Úgy, ahogy azt a mar-xista szemináriumokon tanították. Változatos neo-kolonializációs eszközökkel. Ezt most a volt marxisták ésleszármazottaik tagadják a legvehemensebben. Na nemvéletlenül, hiszen közöttük van a legtöbb haszonélvezõ.

A hivatalos sajtó pedig csak a foga közt mormol, mint azinkvizítori megfélemlítést elszenvedett Galilei. Mások rámu-tatnak ama zsákra, mely a kilógó szegektõl már sündisznóhozhasonlatos.

Ha a tömeg bámész fele ezek után sem veszi észre, hogymirõl is van szó, akkor…

Akkor majd mi is megérezhetjük, hogy mégis mozog aföld. Eppur si muove. Éppen húzzák ki alólunk. Ez lehet afinálé.

Leányfalu 2012. március 18.

Átalvetõ

16 EKOSZ–EMTETrianon évadján

„Amikor elõször olvastam Marxot, egész életemet és pálya-futásomat eldöntötte, mert Marx nemcsak az értelmemre,hanem az érzelmeimre is hatott.” Károlyi Mihály)

Ki tudja közülünk, hogy ki volt Kuusinen? A finn kom-munisták megingathatatlan vezére az I. világháború után afinn önrendelkezés, vagyis hazája ellen csatlakozott a bolse-vikokhoz, az 1939/40-es téli háborúban szovjet bábkormánytalakított, a közbeesõ és az ezt követõ idõkben fáradhatatla-nul árulta hazáját. Egy fél évszázadon át.

Mégis a norvég Vidkun Quisling számunkra a hazaáruló,a báb archetípusa, pedig szegényt még a német megszállás-ról se értesítették Hitlerék– amellyel amúgy a már folyamat-ban lévõ angol-francia megszállási kísérletet elõzték meg.

Quisling áruló, Kuusinen pedig egy derék baloldali de-mokrata. Valahogy mindig ez a párosítás jut eszembe, ha avörös grófról hallok. Károlyi, az osztálykorlátait legyõzõ, azeurópai, a pacifista demokrata, az elsõ köztársasági elnök,Közép-Európa wilsoni elvek szerinti rendbetevõje…

*****Mályusz Elemér írta: „Szellemileg erõsen korlátolt, önál-

lótlan ember, akinek élete dorbézolásokban és a kártyaasztalmellett zajlott le. Az ilyen embert könnyû orránál fogva ve-zetni, mert csekély szellemi képessége és önhittsége egyarántmegakadályozzák annak felismerésében, hogy csupán eszközmások kezében. A tömegek félrevezetése végett takargatjákhibáit, és minden lehetséges alkalommal igyekeznek nim-buszba burkolni”.

Finomítsuk Mályusz Elemér képét! Károlyi nem ismerte amagyar helyesírást – a politika tudománya végképp idegenvolt tõle. Hatalmas vagyonát hazárdjátékokra, esztelen tivor-nyákra pazarolta. Egyetlen napig volt miniszterelnök – deennyi éppen elég volt számára, hogy fizetését 12.000 koroná-ról 80.000-re emelje, és elõrelátóan elõre felvegye egész évifizetését....

Miközben védtelen határainkon özönlöttek be az idegencsapatok, képes volt ezt kinyilatkoztatni: „A pacifista prog-ram nemcsak egy szûkebb program, hanem egy világprogram.Ebbe a világprogramba a magyar nemzetnek, a magyar fajnakis be kell kapcsolódnia, mert csak az a nemzet fog haladni,amely bele tud kapcsolódni abba a világprogramba, amely egyszóval kifejezve: pacifizmus”. Házmesteri gondolatmélység…

*****Az európai demokrata politikusnak államvezetési elkép-

zelése, társadalmi programja soha nem volt. Politikai elvekhíján csupán olcsó demagógiára futotta a fegyvertárából.Látta ezt már a század elsõ éveiben is a Borsszem Jankó kari-katuristája.

*****

Az elsõ köztársasági elnök…Nos – IV. Károly valóbankinevezi, de miniszterelnöknek (1918. október 31.) Jogszerûa hivatalba lépés – de ez a hivatal egyetlen napig se tart…Aszedett-vedett Nemzeti Tanács már másnap köztársaságielnöknek kiáltja ki – az a leginkább EU-komisszár legitimi-tású Nemzeti Tanács, amelynek tagjai maguk sem tudják,

hányan is vannak! Mûködésük, összetételük végig homályos– néhány hét alatt túllépik az ezerfõs határt is! De az elnökitündöklés vége is szánalmas.

A Franchet d’Esperay elõtti bricsesznadrágos megszégye-nülés következménye tán, hogy egy pökhendi alezredes(mindössze alezredes!) lesz az antant afféle prokonzula Ma-gyarországon. Fernand Vix alezredes úr helytelen viselkedé-sünk „megtorlásaként” iskolás büntetéseket is szabhat kiránk, mérhetetlen mûveletlensége miatt pedig még Károlyihelyettese, Böhm Vilmos is kifakad. (Azért ne felejtsük el,hogy még ennek a bárdolatlan gyarmati tisztnek is feltûnik acsehek-románok gátlástalan területrablása – Csucsán méglövetéssel is megfenyegeti az utóbbiakat!)

Megalázó jegyzéke után Károlyi 1918. március 20-án beje-lenti a kormány lemondását, és azt is, hogy köztársaságielnökként tárgyalást rendelt el a börtönben ülõ kommunis-tákkal kormány alakítására. Az egyik feltétel: õ marad.Csakhogy szocialista barátai elhallgatják, hogy éppen errõlszó sem lehet. Elcsapják, mint egy rossz cselédet. Az újsá-gokból értesül másnap – a saját lemondásáról.

*****Tudunk-e a Horthy-korszak negyedmilliónyi kisparaszt-gaz-daságot megteremtõ intézkedéseirõl? Biztosan kevesebbet,mint Károlyi (osztálykorlátait átlépõ) kápolnai földosztásá-ról… Gyurcsányi méretû legenda szövõdött köréje, pedigmindössze az 1919. február 9-i földosztási törvényt hajtottavégre – azon a birtokán, amelynek minden négyszögölét csil-lagászati jelzálog terhelte...

Ó, nem hadikölcsönökbõl fakadt ez a tartozás…A szá-zadvégi Pesten azon derültek, hogy csupán „Budapest võle-génye”, Podmaniczky Frigyes polgármester – és a vagyonátrég elmulatott Károlyi látható a fõváros forró utcáin a nyáriszezonban...

*****Szárazak a tények.A padovai (páduai) fegyverszüneti tárgyalásokon Ma-

gyarországot szuverénként kezelték – a dualizmus megszû-nése nem érintette sem jogainkat, sem kötelezettségeinket.

1918. november 3-án aláírjuk a (padovai) fegyverszünetet,amely meghagyja Magyarország területi épségét! Sõt: az ola-szok felajánlják, hogy csapataikkal biztosítják történelmihatárainkat. (Carbone-misszió). Persze nem szerelembõl –kellemetlen már számukra is a franciák közép-európai tér-hódítása. Másnap a versaillesi haditanács is jóváhagyja afegyverszünetet. Megúsztuk?

Ezalatt (hangsúlyozom: ezalatt) Károlyi nevében, majdjelenlétében Linder Béla tárgyal a Szávát már átlépõ antant-tal – majd november 13-án alá is írja a cseheknek - szerbek-nek – románoknak elkötelezett franciákkal a belgrádi kato-nai egyezményt – feladva a Maros-Szabadka-Pécs vonaltóldélre esõ területeinket.

Noha formailag csupán a padovai fegyverszünet rendelke-zéseinek alkalmazását rögzítették, a valóságban precedenstteremtettek. A szerbek elõnyomulásának példáján indultakmeg a románok Erdély, a csehek Felvidék felé. A gát átsza-kadt.

Károlyi szobrot és díszsírhelyet kapott egy országtól, ame-

Naplójegyzetek – Károlyi évadján

2012. június

EKOSZ–EMTE 17Trianon évadján

lyet tönkretett. Linder Béla, a részeges tüzértiszt ennyireazért nem vitte. Egy-egy hétig volt magyar hadügyminiszter(„Nem akarok többé katonát látni!”) no meg egy szerb-„magyar” szakadár-államocska vezetõje – és ezért díszsírhe-lyet kapott attól az országtól, amelyet szolgált.

Jugoszláviában élt haláláig, 1962-ig, nem zargatta semSándor király, sem Tito, sem Drazsa Mihajlovits. Mi sem.

*****Létezett-e olyan politikus – dehogy politikus, hétköznapi

ember! – aki nem tudta akkoriban, hogy kit és hol gyilkoltakmeg 1914. június 28-án? Egyrõl biztosan tudok, õ még le isírta: Woodrow Wilson amerikai elnök (civilben tanár), ahíres 14 pont, a jól csengõ képmutatás kiötlõje.

1916 decemberében a frissen megválasztott Wilson felhív-ja a hadban álló hatalmakat: közöljék céljaikat, hátha össze-egyeztethetõk. A brit-francia közös válasz mestermû a maganemében: világmegváltó magasztos elvek, közöttük a szentnemzeti önrendelkezés. A fõellenséget, Németországot épp,hogy érintik Elzász-Lotharingiával – de Lengyelország s abalti államok tabu, hisz ez sértené a szövetséges orosz biro-dalmat. Mi marad? Törökország, olajjal kecsegtetõ arab tar-tományaival – és természetesen az a Monarchia, amellyelharcérintkezésben sehol sincsenek... Ezen az elvi alapon ké-szül a híres 14 pont.

Elsõ pontja kimondja: ne legyenek titkos szerzõdések,dolgozzon nyíltan a diplomácia! Hogy mennyire komolyangondolják: 1916 augusztusában már kötöttek titkos szerzõ-dést Romániával, a majdani békekötés és területrendezésalapjául is ez szolgál!

A 10. pont (a nemzetiségek késõbbi autonómiájának kikö-tésével) feltételezte a monarchia fennmaradását – miközbenWilson már függetlenséget ígért a cseheknek, lengyeleknek,délszlávoknak, románoknak…

Persze a porhintésen kívül remek kibúvót is jelentettek awilsoni elvek: az „alárendelt” nemzetiségek így megmenekül-tek a vereség terheitõl – mi több: a gyõztesek közé kerültek!

*****Károlyi miatt a béketárgyalásokból is kiesett egy teljes

évünk. Képtelen lévén fenntartani saját (víziókon alapuló)rendszerét, teret adott a nemzettõl idegen kommunistáknak– a katonai összeomlástól Horthy Miklós pesti bevonulásáigexlex állapot, káosz uralkodott.

Ezalatt Benes formálhatta a szláv korridor ötletét – 1919májusában már az „ötös tanács” is megsokallja, a „korridor”területét felajánlják a végtelenül meglepett Ausztriának .

Egy hónappal késõbb Wilson ismét felveti, de még meg-marad az 1867-es nyugati határunk.

Volna mozgástere egy magyar (hangsúlyozom: magyar)kormánynak. Hisz népmozgalmak indultak Balassagyarmat-tól Szomorócig – fegyverrel, majd késõbb népszavazással,vizsgálóbizottság elõtti személyes kiállásokkal tartjuk megSopront és a Hûséges Falvakat.

De nélkülünk tárgyalnak. (Kun Béla állt volna ki értünk?)- július végén a döntés: kapja meg Ausztria nyugati határszé-lünket.

*****Kicsodák ezek az Ötök? Wilsont már kitapasztaltuk .Clemenceau Károlyi elvbarátjának látszik: ateista, mate-

rialista családból származik. Húsz éven át szerkeszt egy

beszélõ nevû kommunista lapot: La Justice (oroszulPravda!). Még börtönbe is kerül miatta! Kormányra kerülé-sekor nem demokráciát, hanem diktatúrát valósított meg (A.J. P. Taylor).

Az antant szocialistái nemzeti érzelmûek – és harcosak. Károlyiék: internacionalisták – és a brosúrákat szó szerint

értõ pacifisták. Ezt nem vette volna észre Jászi Oszkár,Böhm Vilmos, Károlyi Mihály?

*****

Károlyi 1919 júliusáig egy svábhegyi villában húzza megmagát Katinka felesége, Cara kutya és egy Kun Béla általadományozott tehén társaságában. Aztán a talaj forrósodott– hamis útlevéllel, ausztriai kitérõvel keres búvóhelyet. Ma-saryk és Benes szívesen látja vendégül: ki tudja, mire lesz jóa vörös gróf! Aztán augusztusban megbukik a kommunistarémuralom. Károlyi elérkezettnek látja az idõt egy „demok-ratikus emigráció” megszervezésére – miközben már régnégy-ötfelé szakadtak elvtársai. (Kun Béla és Landler kom-munista frakciói, Jásziék polgári radikálisai, Kunfi és Böhmszocdemjei stb). Benes támogatja az ötletet – hisz a fegyve-res beavatkozást sem zárja ki a Friedrich-kormány ellen.

Azért megszületik egy Jászi-memorandum 1920 elején.Károlyinak nem tetszik, mert a bolsevizmusra vonatkozópasszusokat is tartalmaz. Három ízben is kéri törlésüket,hiába. Kommunistabarát fellépése még Kun Béláéknak setetszik, úgy vélik, árt nekik. Aztán ismét felértékelõdik Be-nes szemében – ezúttal utoljára.

A Lengyelország elleni szovjet támadás megijesztiBeneséket. Hisz Horthy felajánlja támogatását az élet-halál-harcot vívó lengyeleknek, Varsóban megjelenik a franciasegítség jelképeként (az amúgy egyetlen konkrét lépést semtévõ) Weygand tábornok – hátha benyújtják a számlát amagyarok? Izibe küldenék a megbízható Károlyit Leninhez:hajlandók-e a szovjetek garantálni „Kárpáto-Russzia” és aFelvidék függetlenségét? Vagyis Magyarországtól való elcsa-tolását…

Károlyi, a hû eb menne is hazája ellen áskálódni – felveszia kapcsolatot egy vöröskeresztesnek álcázott szovjet kémcso-porttal. Ez viszont szarvas hiba – a csehek kiutasítják a lází-tással, szabotázscselekményekkel is próbálkozó társaságot.Károlyi még a hazát is rosszul árulja…

Aztán 1920 nyárvégén a „visztulai csoda”: Pilsudski tönk-reveri a szovjeteket, Károlyi hoppon marad. Benes háttérbevonulásra kéri, októberben a Károlyi-család Olaszországbatávozik. Ismét elcsapták, mint egy rossz cselédet.

*****

A kép kiteljesedett – a derék baloldali demokratáról lehul-lott az álarc. Annak a Benesnek állt szolgálatába, aki min-dent elkövetett, hogy Magyarország a legkedvezõtlenebbbékefeltételekre kényszerüljön, aki a békekonferencia utánis hazánk tökéletes elszigetelésén ügyködött. És mindennektetejében még politikai és fegyveres segítségét is igénybeakarta venni saját hazája ellen.

Nem csoda, hogy a nemzetellenes politikai oldal úgy sze-ret önmagára ismerni a testileg-lelkileg torz, még a hazaáru-lásban is pancser senkiháziban.

2012. május 15. Sárközy Csaba

Átalvetõ

18 EKOSZ–EMTETrianon évadján

Andrej Hlinka páter, a legnagyobb szlo-vák párt, a Szlovák Néppárt vezetõje1925. június 4-én a következõket mondta:„Mindannyiunk lelkében lobogjon a ma-gyar haza emléke, mert ezer esztendõs ma-gyar uralom alatt nem szenvedtünk annyit,mint a cseh uralom hat éve alatt.”

Lord Viscount Rothermere, a Daily Mailkiadója és fõszerkesztõje, 1927. június 21-i számában megjelent (Magyarországhelye a nap alatt - Hungary s Place in theSun) címû cikkében a következõket írta:“Két fiam esett el a háborúban. Nemes esz-mékért áldozták az életüket és nem azért,hogy e dicsõ nemzettel ilyen igazságtalanulelbánjanak. Addig nem lesz nyugalom Eu-

rópában, amíg revízió alá nem veszik a ga-lád és ostoba trianoni szerzõdést.”

Vladimir Iljics Lenin:„Rájuk erõszakolták a békét, de ez a békeuzsorás béke, gyilkosok és mészárosokbékéje... hallatlan béke, rabló béke...ez nembéke, ezek olyan feltételek, amelyeket úton-állók késsel a kezükben diktálnak a védte-len áldozatoknak.”

André Tardieu, háromszoros francia mi-niszterelnök, a La paix címû könyvében:„Azért nem lehetett a magyaroktól elszakí-tott Felvidéken népszavazást tartani, mertakkor nem jött volna létre Csehszlovákia alakosság ellenszavazata következtében.”

Francesco Nitti, olasz miniszterelnök,1924 szeptemberében:„Trianonban egy országot sem tettek tönkregonoszabbul, mint Magyarországot. De eztaz országot lélekben erõs emberek lakják,akik nem nyugosznak bele hazájuk rombo-lásába. Magyarország megcsonkítása annyi-ra becstelen, hogy senki nem vállaljaérte a felelõsséget. Mindenki úgy tesz, mint-ha nem tudna róla, mindenki szemérmesenhallgat. A népek önrendelkezési jogára valóhivatkozás csak hazug formula... a leggono-szabb módon visszaéltek a gyõzelemmel...Nincsen olyan francia, angol vagy olasz, akielfogadná hazája számára azokat a feltéte-leket, amelyeket Magyarországra kényszerí-tettek..”

Sajó Sándor

Magyar ének 1919-benMint egykor Erdély meghajszolt határán A fölriasztott utolsó bölény, Úgy állsz most, népem, oly riadtan, árván Búd vadonának reszketõ ölén ; És én, mint véred lüktetõ zenéje, Ahogy most lázas ajkadon liheg, A hang vagyok, mely belesír az éjbe És sorsod gyászát így zendíti meg:

Két szemem: szégyen, homlokom: gyalázat, S a szívem, oh, jaj, színig fájdalom? Mivé tettétek az én szép hazámat ? Hová süllyedtél, pusztuló fajom ? Fetrengsz a sárban, népek nyomorultja, Rút becstelenség magad és neved, - Én mit tegyek már? - Romjaidra hullva Lehajtom én is árva fejemet.

Laokoon kínja, Trója pusztulása Mesének oly bús, sorsnak oly magyar : A sírgödör hát végképp meg van ásva, A föld, mely ápolt, most már eltakar ; Búm Nessus-ingét nem lehet levetnem, De kínja vád s a csillagokra száll, Ha végzetem lett magyarrá születnem : Magyarnak lennem mért ily csúf halál?

Nemzet, mely máglyát maga gyujt magának, És sírt, vesztére, önszántából ás, Hol számûzötté lett a honfibánat És zsarnok gõggé a honárulás, - Hol a szabadság õrjöngésbe rothad S Megváltót s latrot egykép megfeszít, Hol szívet már csak gyávaság dobogtat, - Ah, rajtunk már az Isten sem segít !

Pattogva, zúgva ég a magyar erdõ, Az éjszakába rémes hang üvölt,

Lehullt az égbõl a magyar jövendõ, Milljó göröngyre omlik szét a föld ; De bánatomnak dacra-lázadása - Mint õrület, mely bennem kavarog - Fölrebben most is egy-egy szárnycsapásra, Még nem haltam meg, - élni akarok!

A mindenségbe annyi kiáltson, Ahány megyar rög innen elszakad; A tíz körmömmel kelljen bár kiásnom, Kiásom a földbõl a holtakat: Meredjen égnek körül a határon Tiltó karjuknak végtelen sora, S az ég boltján fönt lángbetûkkel álljon Egy égõ, elszánt, zordon szó: soha!

Soha, soha egy kis göröngyöt innen Se vér, se alku, se pokol, se ég - Akárhogy dúl most szent vetéseinkben Idegen fajta, hitvány söpredék: E száz maszlagtól részegült világon Bennem, hitvallón egy érzés sajog: Magyar vagyok, a fajomat imádom És nem leszek más, inkább meghalok!

Uram, tudd meg, hogy nem akarok élni, Csak magyar földön és csak magyarul. Ha bûn, hogy lelket nem tudok cserélni, Jobb is, ha szárnyam már most porba hull: De ezt a lelket itt hagyom örökbe S ez ott víjjog majd Kárpát havasán És belesírom minden õsi rögbe: El innen rablók - ez az én hazám!

És leszek szégyen és leszek gyalázat És ott égek majd minden homlokon S mint bujdosó gyász, az én szép hazámat A jó Istentõl visszazokogom; És megfúvom majd hitem harsonáit, Hogy tesz még Isten gyönyörû csodát itt: Bölcsõvé lesz még minden ravatal, - Havas Kárpáttól kéklõ Adriáig Egy ország lesz itt, egyetlen s magyar!

Államférfiak a trianoni béke-parancsról

2012. június

EKOSZ–EMTE 19Fórum

Tisztelt Hölgyeim, Uraim,kedves Kollégák, Barátaim!

Amikor valami, amit sokan akarnak (mint pl. a román ál-lam által a magyar nemzetiségûek adólejeibõl is finanszíro-zandó önálló magyar orvos- és gyógyszerészképzés Marosvá-sárhelyen, a félévszázadnál hosszabb hagyománnyal rendel-kezõ intézmény bázisán, telephelyén, oktatóival és hagyomá-nyaival), hosszú idõ (negyed évszázad) alatt sem akar megva-lósulni, fölvetõdik egy kérdés. Mivel tiszteljük és becsüljükmindazokat, akik a fent említett jó ügyünket felvállalták,nemcsak sûrû bólogatással kellene erõfeszítéseiket támo-gatni. Annál is inkább, mivel itt egy speciális ügyrõl van szó,ami távolról sem csak magyar ügy, de még csak nem is ro-mán-magyar, netán erdélyi belügy.

A valóság az, hogy – függetlenül ízlésünktõl, nevelteté-sünktõl, politikai és politikából fakadó pénzérdekeinktõl,netán filozófiai vagy vallási preferenciáinktól – az Ügy kemé-nyen nemzetközi, mi több, az európai status quot érintõ ügy.Unió „elõtti” ügy. Olyan mélyrétegbéli politikai ügy, amihezhasonló miatt a Balkánon mészároltak, Dél-Tirolban villany-oszlopot, Baszkföldön embert robbantottak, stb. A jelenlegieurópai status quo bizonyos elemei, pl. hogy Biharkeresztes-nél van a magyar határ, nem pedig Marosszentpálnál, hogy aKígyók szigete körüli olaj miatt még megengedett szájalni,hogy Kalinyingrád/Königsberg ügyben illik hallgatni a rozs-dás atombombákról, hogy Vama Veche után már a bolgárhatár jön, stb.: mindezek nem EU kérdések, és nem feszege-tik õket, mint majdnem biztos pofonos-zsákokat. Ahol megmégis, mehet az IFOR, KFOR rendet teremteni. Ezeketazért emlegetem – vájkálok a feledni kívánt múltban, mertszeretném gyakorlatias megoldáskeresésként – ünnep-rontásként felemlegetni azt a kínos tényt, hogy az európaistatus quo vérre ment (menõ) kérdéseit nem a TrianoniBékeszerzõdések, hanem az ezeket semmissé tevõ és jelenlegis érvényes, a II. Világháború utáni párizsi békeszerzõdésekalapozzák meg és szabályozzák. Bizony, az egyes nemzetialkotmányoknál fontosabb, azokat akár felülíró jogszabályokezek, melyeket Európában betartanak – betartatnak, akár félBelgrádot leromboló cirkálórakétákkal is, és részben akárEurópán kívülrõl is.

Mi köze ennek a MOGYE ügyéhez? Több mint gondol-nánk. Nem lévén nemzetközi jogász, csak nemzetközi jogá-szok véleményét tudom idézni, nevezetesen, hogy amennyi-ben az 1947-tõl semmis (ha nem jól tudom, javítsanak ki)Trianoni szerzõdés magyar kisebbségi jogokra vonatkozóelõírásait annak idején betartották volna, bizony jó világotélt volna az erdélyi magyarság oktatási-kulturális téren. Denem tartották be. Ezzel a román állam (nem a román nép!)diszkereditálta magát „trianonilag”, mert a be nem tartással agyõztes nagyhatalmakból csinált majmot (akik ezt – legyünkobjektívek – nehezen tolerálták). Nem így a Párizsi Béke-szerzõdést és a II. Világháború lezárásaként létrejött többiszerzõdést, melyeket már nem lehetett be nem tartani, mivela II. Világháború után más lett a helyzet. Így aztán létrejötta Maros Magyar Autonóm Tartomány, Kolozsváron a Bolyai

Tudományegyetem, majd az általunk jól ismert módon Ma-rosvásárhelyen az IMF (ez nem azonos a mai, hasonló névenaposztrofált, de angolosan ejtett „mûintézménnyel” – a szerk.),ahol mi is Hipokrátész követõivé lettünk. Nehogy azt mond-ja valaki, hogy a korabeli, elvadult moszkovita-komcsi buka-resti kormány szívjósága vagy pillanatnyi elmezavara miatttörtént mindez. Bizony, kemény külsõ kényszer miatt enge-dett recsegve-ropogva a nagyromán sovinizmus marxi-lenini-sztálini álarcba bújtatott pillanatnyi estabilishmentje, éshozta létre az általa eleve kérészéletûnek szánt struktúrákat.Mert bizony szerzõdések ide, szerzõdések oda, ezekbõl a„vívmányokból” vajmi kevés, jószerint semmi nem maradtmeg mára.

Miért említem – hánytorgatom fel mindezt pont most?Most érkeztem el, Ádámig-Éváig tett kitérõvel ahhoz, amit alegelején bátorkodtam javasolni. A probléma gyökeréignyúlva el kellene kezdeni közösen gondolkodni. Javasolom,hogy keresse meg mindenki baráti körében azt a szakembert,aki ért a nemzetközi joghoz. Bányásszuk elõ és tegyük azértünk küzdõk asztalára azokat a rég elfeledett, de a cirkáló-rakéták nagyon is valós kilövése elõtt mindig leporolt doku-mentumokat, amelyek elõírják azt, hogy pl. a román államfennhatósága alá tartozik Erdély, de ilyen és ilyen feltételek-kel, melyeket be kell (és nem „lehet”, „ajánlott”, stb., ha-nem, ismétlem: be kell) tartani, mint pl. egy mai AutonómTartomány (székelyföldi régió), állami fenntartású magyaregyetem – nem sorolom tovább, ezek mind ott állanak a szer-zõdésekben. Amely szerzõdéseket annak idején betartottak.Egy (magyar és nem magyar) nemzetközi jogászok általösszeállított és pár százezer erdélyi és nem erdélyi, magyar ésnem magyar aláírással megtámasztott beadványra lenneszükség, nem Brüsszelbe, hanem Hágába küldve. Melyneknyomán – nem az EU-s jog alapján, hanem a II. Világhábo-rús békeszerzõdések Románia általi be nem tartásával indo-koltan – nemzetközi peres eljárást lehetne indítani. Ez elégvolna ahhoz, hogy mint kutyapiszkon, átlépjünk az akadé-koskodókon és erõvel érvényt szerezzünk jogainknak. Mostvan itt a pillanat. Románia elég gyenge periódusát éli, a nem-zetközi közösség szankciói olyan csõdöt okoznának, melyekmiatt bedõlne az egész román gazdaság és politikai elit.Mivel a Balkánon a status quo miatt bombáztak is, ugyan-csak a status quora, a békeszerzõdésekre és az egyenlõ elbí-rálásra alapozva elég nagy eséllyel ki lehetne verni a románállamból azt, amiért annyi ideje küzdünk. Civilizált módon,peres úton, szankciók árnyékában, mely szankciók mostnagyobbat robbannának Bukarestben bármely Tomahawkrakétánál.

Eljött a preventív hátba szúrás ideje (nem a román nép,ismétlem, a román állam hátba szúrásának ideje). Próbál-junk végre méltóak lenni a Berlint kellõ idõben megsarcolóHadik András generálishoz, hogy amikor ránk néz lováról abécsi adventi vásári rumpuncsunk szürcsölgetése közben,mondhassa, hogy a vér nem vált vízzé.

Dr. ifj. Czimbalmos (Gyergyói) Ferenc - Olaszországwww.modellingcancer.altervista.org

A szerzõdéseket be kell(ene) tarta(t)ni

Átalvetõ

20 EKOSZ–EMTEFórum

Szívünk sajog, szemünk könnybe lábad, gyomrunk össze-szorul arra a nem várt (borzalmas) hírre, hogy Kertész Ákoshonfitársunk – Kertész Imre példáját követve – , búcsútintett hazánknak és Kanadába távozott, mert nem bírtatovább a rettegést, az üldöztetést és/vagy a megaláztatást a“genetikusan alattvaló” (Sic!) magyaroktól.

Sajnos úgy tûnik, hogy nincs szerencsénk a“Kertészekkel”, illetve a Kossuth és/vagy Nobel-díjas íróink-kal,- pontosabban nincs szerencsénk a “genetikusan felettes”személyekkel, mert nem becsültük meg õket, nem vagyunkméltók arra, hogy egy országban, egy levegõt szívjanakvelünk.

Kertész Imre például - csupán a fukarságunkra jellemzõszerény elismeréseket markolhatta fel a gyûlölt magyaroktól:1/ Füst Milán-díj (1983), 2/ Forintos Díj (1986/, 3/ ArtisjusIrodalmi Díj /1988), 4/ József Attila-díj (1989), 5/ DéryTibor–jutalom, 6/ Az Év Könyve-jutalom (1990), 7/ Örley-díj(1990), 8/ Márai Sándor–díj (1996), 9/ Kossuth-díj (1997),10/ Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál Nagydíja (1997),11/ Budapest díszpolgára (2002).

Kertész Ákos egy csipetnyivel többet mondhat magáénak,de koránt sem annyit, mint amennyit megérdemelt volna: 1/SZOT-díj (1966), 2/ József Attila-díj (1972), 3/ József Attila-díj (1984), 4/ József Attila-díj (1992), 5/ Szépirodalmi KiadóNívódíja (1990), 6/ Mûvészeti Alap Irodalmi Díja (1991), 7/A Magyar Köztársasági Érdemkereszt tiszti-keresztje (1992),8/ Arany János-díj (1991), 9/ Hazám-díj (2002), 10/ TáncsicsAlapítvány Életmû Díja, 11/ Kossuth-díj (2008), 12/Budapest díszpolgára (2002).

Alighanem a különféle díjakat osztogatók maximálisfigyelmetlenségét fémjelzi, hogy ezek a kimagasló tehetsé-gek, a genetikusan felettes író-óriások, ennyire el voltaknyomva! Az meg egyenesen felháborító és a genetikusanalattvalók IQ-jára jellemzõ, hogy a Kertészek értékes mûveia könyvtárakban porosodnak és az eladott (megvásárolt)példányok száma szégyenletesen kevés, olyan személy pedigmég nagyítóval sem található, aki képes lenne felsorolni akét Kertész “termésének” a címeit.

Érthetõ és elfogadható, hogy KertészÁkos agymûködésében - ekkora mellõzésés kirekesztés reakciójaként,- elhatalma-sodott a paranoia egyik (ún. üldözésimániája/téboly jellegû) típusa, amelyrõlugyanúgy nem tehet, mintha krónikushasmenésben vagy lumbágóban szenved-ne.

Kertész paranoiáját igazolja az az állí-tása, hogy minimum háromszor megker-gették Budapesten, és alig tudott megme-nekülni üldözõitõl, ami arra utal, hogynyolcvan éves kora ellenére igen gyorsfutónak bizonyul, vagy üldözõi a kilencve-nes kor közelében jártak, és vénségükrejutott eszükbe “kergetõsdit” játszani. Másalkalommal (az uszodában) a vízbe akar-ták fojtani, de szerencsére résen volt és

meghiúsította a merénylõ tevékenységét.Kertész azt is sérelmezte, hogy esetenként durva megjegy-

zésekkel illették, köpködtek felé, sõt egyszer le is köpte vala-ki. Igazat kell adni a nagy írónak, csúnya, illetlen és gusztus-talan a köpködés, de jusson eszébe, hogy õ volt a kezdemé-nyezõ,- õ az egész magyarságot köpte szembe az USA-ból,azokat (is), akiktõl felmarkolta a díjak és elismerések töme-gét, akik révén jólétben fürdött, tehát messze nem lettkiegyenlítve az érintettek számlája egyetlenegy viszont-válasszal.

Jóindulatú figyelmeztetésnek szánom Kertész Ákosnak,hogy nem a megfelelõ helyet választotta ki magának éjjelivagy nappali menedékül, hiszen Kanadában is él szépszámúgenetikusan alattvaló magyar, akik között biztosan vanolyan, aki nem kimondottan szimpatizál a genetikusan felet-tes egyénekkel. Talán még nem késõ megváltoztatni mene-dékhelyét, és menedékjogot kérni az Orosz Föderáció,Szíria, Izrael vagy Irán illetékeseitõl, ott sokkal kevesebb“genetikusan alattvaló” magyar van, mint Kanadában. Csu-pán arra vigyázzon, nehogy azokat is sértegesse, mert ottnem ússza meg egy kis kergetõdzéssel vagy köpködéssel!

Búcsúzzunk el tehát Kertész Ákostól, éljen sokáig, jóegészségben, kezeltesse a paranoiáját, az is gyógyítható, habetartja a szakorvosok utasítását. Mi valahogy megleszünk(kibírjuk) nélküle, és talán - a túlvilágon –, Arany János, Jó-zsef Attila, Kossuth Lajos, Táncsics Mihály, valamint a többi,egykori nagyjaink is elégedetten veszik tudomásul, hogycsökken a haszonlesõk, a gyûlölködõk, a hazudozók, a vádas-kodók, a képmutatók és a hazaárulók száma. Adja Isten,hogy Göncz Kinga, Gyurcsány Ferenc, Tabajdi Csaba,Bokros Lajos, Gurmai Zita, Ungár Klára, Mesterházy Attila,Schiffer András, Szanyi Tibor, Lévai Katalin, Lendvai Ildikóés “hasonszõrû” társaik kövessék a két Kertészt, megfogad-ván Gyurcsány tanácsát, miszerint: “Nem kötelezõ itt marad-ni – tessék - el lehet menni”. Szent meggyõzõdésem, hogy sen-kinek sem hiányoznának...

(Prof. Dr. Bokor Imre) a MJB elnöke

A Magyar Jutitia Bizottság postaládájából

Bethlen – Árokalja

2012. június

EKOSZ–EMTE 21Fórum

Mint valamikor itt végzett orvos, jogosnak tartom fel-emelni szavamat a sajtóban a közvélemény elõtt.

Mi 1959-ben magyar nyelven végeztük az orvosi egye-temet, nagy tekintélyû magyar és román professzorok (Bar-bu Zeno, Sabadean Vasile) és eminens orvosok tanítványai-ként, akik ugyancsak magyarul oktattak. Nem tudtuk, ki az aDomnu Le Soven. Aztán elmentünk betegeket gyógyítaniMoldovába és szerte az országba. Sõt, románul is tudtunkemberekkel értekezni. Ha ön (és nem te…), beteg, kényte-len egy marosvásárhelyi kórházba befeküdni, segítséget kér-ni, nem tudja bajait, fájdalmait elmondani, mert a fiatal„domnu doctor” nem érti. Esetleg sértõdötten megkérdi,miért nem tanult meg az állam nyelvén, mert itt él, és nemBudapesten.

Minket úgy oktattak, hogy a beteggel az anyanyelvén kellbeszélni. Ezt is tettük, mivel az csak így tudja magát meg-értetni az orvosával. Új vásárhelyi, kezdõ kollégáknak megkellene ezt a szörnyû nyelvet – a betegek érdekében – tanul-ni. Mert mi itt akarunk továbbra is élni, ugyebár. Ugyan már,önök „egyetemi” tanárok, a gyûlölet mikrobáit szer-teköpködõ zsenik, egy orvosi egyetem oktatói. Hihetetlen ésmegrázó. Íme, Hipokratész bölcs fiai!

Jómagamat ott akartak tartani az 1964-ben épült korsze-rû suceavai kórházban, felajánlották, azt az osztályt vá-lasszam, amelyiket akarom. Ez lényegében az egyetem elis-merése volt. A Mátyás Mátyás, a Dóczy, Hermann, Mis-kolczi professzorok elismerése is. Hazavágytam. Azt mond-ták, rosszul teszed. Igazuk volt, ott tiszteltek. Itthon alám tet-tek. A nagypolitika már akkor „mûködött”, a jövõnk ki voltdolgozva.

Aztán jött 1990 márciusa. Naivan hittünk. És hová jutot-tunk? Politikusok azt rebesgetik, kitûnõ a viszony a kétország között. Nocsak! Örök vakságra ítélt uraim! Velünkmindenki azt mer megtenni, amit csak akar. Ezt teszi a vá-gyott EU is! Biz ez tényleg kihagyhatatlan alkalom, tehátütni kell! A saját sírunk megásásához segédkezünk, és hall-gatunk. Jajgatunk, amihez ugyancsak jól értünk. A törvényekés a vállalt kötelezettségek betartásának szigorúságát kellkövetelni, s nem adni lehetõséget a kibúvóra.

Orvosi egyetem, a tudományok szentszéke. Óriási kártokoz a felbujtók falkája, a politikusokat újrahangolták elle-nünk. Olyanokat, akiknek fogalmuk sincs, mit jelent Erdély-Transilvania-Siebenbürgen.

A valós történelmet nem ismerõ, ide delegált harmadren-dû, hiányos tudású „tudorok” sokasága az õslakosságot meg-illetõ jogokról magyarázkodik. Fogalmuk sincs, milyenmagasan ragyogott az egyetem imázsa. Talán pont ez a bajoka. Erre a jogos tulajdonunkra is kezet téve akarják átne-velni lurkóikat, az új generációs, állítólagos orvosokat (vagyinkább vandálokat), gyógyszerészeket. Tanulván becses okta-tóiktól sovinizmust és hiányos orvosi ismereteket. Ugyan mitlehet elvárni egyebet, ha ezt látják, ami látható?! Erre vanszükséged, emberiség! Bunkó generációs doktorandusok ne-veldéjére. A növendékek nem tudnak diagnosztikát, mertabban a magisztereik sem remekelnek. Minek azt megtanul-ni?! Inkább tüntetni a másság ellen, ez emel fel, ifjú dokto-rom! Mire leszel jó? Nem szeretnék a kezedbe kerülni!

Mi megtettük a kötelességünket. Megtanultuk, hogy kellbeteget vizsgálni és gyógyítani. Kimentünk a beteghez éjnekidején, nem érdekelt a nemzetisége, lehetett cigány, román,bármi. Professzoraink nem sovinizmusra tanítottak, mintmost titeket, hanem emberségre, anatómiára, élettanra, bel-gyógyászatra, elmegyógyászatra. Állunk rendelkezésre, mégígy, 80 évesen is!

Húzásukkal nem a magyarságot, hanem az orvosi sokszí-nûséget és ezen belül az emberi kultúrát támadják hátba,bebizonyítva értéktelenségüket.

Rövidlátásukkal saját magukat cáfolják, szégyenítik meg.Mi, akik magyarul tanultunk, román betegeinket is el tudtuklátni, mint bárki mást. Diákjaink meg nem voltak vandálok,nem randalíroztak. Nem szégyenítették meg az egyetemet,saját magukat, sem a professzoraikat. Õk egyetemisták vol-tak, leendõ orvosok. Nem söpredék.

Mert meggyaláztak, nem tudok „fölnézni” többet émely-gés nélkül erre a szép épületre, amit valaha õseink építettek.

Dr. Farkas József

Megjelent a marosvásárhelyi Népújság 2012. május 15.számában

Szigorúan magánvélemény a MOGYE-val kapcsolatban

Kónya-Hamar Sándor

VALAKI MÁSAmikor.., amikor felriad benned az angyals összekoccannak vállán a zárójelek.Amikor kéklõ sónak gyönyöre szemedben a fénys a vers sima fogakon fogamzó fájdalom.Amikor hiába már a szerelem - ez a muskotályízûcsapongó zöld füst - a küszöbrõl nem tágíta szesz, a halál s a kitûzött teljes ének.Amikor odalett az életvitel, az erkölcs,a történelmi tágasságú nézõpont s az élet mégis,akár a szél mellett kitartó halász.Amikor a forradalom rózsája tátottszájú virág.Amikor nem tudni meddig tart a mészszagú kerítés,de mit törõdve a tetves kirakatú félelemmel.Amikor minden éjféli zápor után csillagrafordulóhomlokon a mindenséggel és részegséggel kacérkodószivárvány. Amikor minden versben önmagát csókoljaa föld, mert a vers a szülõföldbe nõtt szárnyaláss a nyelvben versenként újul a vér. Amikor sugárzikbelõled az ostrom s barázdákban hasad napfénytõlbarnán a rög. Amikor rakoncátlan rügyek blúzátföltépi a legbátrabb napsugár, vagy borostásréteken csorbul a hold pengéje, vagy a télmellkasában már hangosan dobog a széls felejthetetlen csikaszkarcsúság a sztyeppei hófölött. Amikor a versbe jutott gyógyíthatatlanlényeg pótolhatatlan veszély:...közöttünk jár Õ. -Õ!-Szergej, vagy valaki más.Kleist, vagy Keats, vagy Trakl!

Átalvetõ

22 EKOSZ–EMTEFórum

Magánvélemény Nem véletlen, hogy Magyarország felett kiderült az ég, a

messzi távolban már a reménység fényét is látni lehet. Agazdasági, erkölcsi, fizikai és pszichikai terrort talán sikerüllegyõzni. De nem szabad elfelejteni, hogy a magyarság fenn-maradásáért még csak most kezdõdik az a heroikus küzde-lem, amely az elmúlt évtizedek minden rombolását helyre-hozhatja. Végre felébredt a félrevezetett nemzet és döntött,elsöpri a nemzetrombolókat és visszaállítja a magyarokbecsületét. Nagyon kell figyelnünk, mert furfangos, galád,megtévesztõ hadviselést folytatnak ezek a gerincferdüléses,de felkészült bûnözõk azok ellen, akik magyarok szeretné-nek maradni és nem megalázkodott fizikai vagy kultúr-rab-szolgák, akiket a bankok és a multik a pénz imádatával éshatalmával nyomorítanak meg. Mert ahol pénz van, nagyonsok pénz, ott hatalom is van. Márpedig az ország milliárdjaiezeknél az embereknél vanak! A komcsi-lib. társaság az úgy-nevezett rendszerváltozáskor már tudta elõre, hogy mit kelltennie hatalmon maradásáért, és e szerint cselekedett.Annál a bizonyos kerekasztalnál megtörtént az, amit nemhitt senki, hogy megtörténhet. Csak évek múlva jött rá atöbbség, hogy átverték. 1990-ben kezdõdött és még most istart a nemzeti vagyon elherdálása. Olyan alkotmányt kapar-tak össze és olyan törvényeket hoztak annak a bizonyos„kerekasztalnak” a résztvevõi, amelyek lehetetlenné tették azország felemelkedését, a bûnösök megbüntetését. Ebben vál-lalt részt az elsõ szabadon választott kormányunk is. Talánnem is volt olyan véletlen ez! Az új kormány elsõ ténykedéseiközött volt, hogy a munkásõrök vezetõit nyugdíjazta. Ígyviszonylag fiatalon magas nyugdíjjal vidáman tovább dolgoz-tak, gondolom vezetõi állásokban. Ma kiemelten magas leheta nyugdíjuk, talán több százezer Ft. A széthordott és pri-vatizált vagyontárgyakról és ingatlanokról nem is beszélve.

Sajnos az elsõ szabadon választott miniszterelnökünktapasztalat hiányában, ha nem is tudatosan, az elõzõ rend-szert segítette. Igen, a kerekasztal! Ez az a bûvös szó, amielhangzik, ha magyarázni kell valamit. Például azt, hogyankerülhettek oda olyan emberek, akik nem voltak odavalók!És milyen érdekes, ma azok az emberek bírálják a jelenlegikormányt, akik részt vettek a ma érvényes alkotmány és tör-vények megalkotásában. Ezek között van Sólyom László, akia bõrén tapasztalta, milyen az, ha semmit nem ér az, aminekelkészítésében részt vett. Jelenleg az Orbán kormány 100 mil-lióval támogatja tudományos munkájában, hogy szónokolhas-son a régi összefércelt alkotmánya mellett. Ki érti ezt?Amikor Sólyomnak alkalma lett volna a csaló, tolvaj embertleváltani, nem tudta vagy nem akarta megtenni!? A nagytudáshoz bátorság is kellett volna. Elnöksége idején az egyikTV- mûsorban a riporter az akkori belügyminisztert kérdez-te, mit szól ahhoz a bírálathoz, amivel Sólyom László a kor-mányt illette. A válasz: „jobban teszi, ha vigyáz arra, mitmond”. Ettõl kezdve elnökünk, ha bírálta a kormányt, bíráltaaz ellenzéki pártokat, így a FIDESZT is. Emlékeztet ez azMSZMP-ben is alkalmazott bírálatok gyakorlatára. Miután a2010-es választáson szerencsére észnél volt az ország és nemválasztották újra, a Fidesz 100 millió Ft évi juttatást adottneki, hogy tovább harcoljon „tökéletes alkotmánya” fennma-radásáért. Ki érti ezt?

Az elsõ szabadon választott kormány tagjai közül a Nagy-maroson élõ Für Lajos a Magyar Demokrata egyik számábanelemezte az antalli kormány tevékenységét, és elismerte,hogy sok mindent másképpen kellett volna csinálniuk.

Ugorjunk most egy nagyot a jelenbe. Azt tapasztaljuk, hogybértollnokok az országot lejárató cikkeket közölnek vagyközöltetnek külföldi lapokban, és minden adott lehetõségetkihasználnak, hogy „védjék a demokráciát”. Tessék belekotor-ni a memóriájukba! Én megtettem. A TV- Híradóban láttam,amint Székesfehérváron a Rádió utca roma lakói, élükön azakkori belügyminiszterrel, egy ismert filmrendezõ és író társa-ságában felvonulnak és tüntetnek a független szabad magyarbíróság végleges döntése ellen. Ebben az állt, hogy a Rádióutca lakóit ki kell költöztetni az életveszélyes, lakásnak nemnevezhetõ hajlékukból. Ehhez asszisztáltak az említett szemé-lyek. A további fejleményekre már nem emlékszem.

Érdemes egy kicsit foglalkozni a médiákkal is. Az eltelt idõ-szakban, ahol csak lehetett, a közszolgálati tévékben a domi-náns szín a piros és kék volt, talán most kezdjük megismerni atöbbi elfelejtett színt is. Megfigyelhetõ volt a riporterek szer-vilis viselkedése, az operatõrök trükkös felvételein keresztül.Tetszenek emlékezni arra, amikor Baló Gy. riporter OrbánViktort kérdezte? Külön tanulmányt lehetne írni a kameraál-lásokról, a riporter arcmimikájáról. És volt egy riport Gyur-csány úrral is. A riporternek nagy erõfeszítésébe került, hogya képernyõn maradjon, annyira meg akart felelni a hatalom-nak. A mosoly és alákérdezés tananyag lehetne a „pártatlanközszolgálatiság” c. fejezetben, a riporterképzésben.

A közszolgálati rádió se maradt le. Még 2010-ben a korareggeli hírekben hallottam, hogy a kormány 20 százalékkalcsökkenti a közalkalmazottak/ köztisztviselõk fizetését. Na-gyon dühös lettem, micsoda kormány ez is! Aztán valami aztsúgta, várjam meg a következõ híreket. Jól tettem. Ugyanezelhangzott, de most hozzátette a bemondó, hogy Romá-niában! Hányan nem ellenõrzik azt, amit hallanak, és hogyanlehet ezzel visszaélni! Nem is olyan rég riportot készítettekegy szegénységkutatóval. Kifogásolta, hogy a gyermeksegélytiskolához, a munkanélküli segélyt pedig közmunkához kötik.Szerinte nõni fog a munkanélküliek és az iskolázatlanokszáma. Elõre elvtársak a munkakerülõk és tudatlanok orszá-gába! - mondom én. Lehet, hogy a szegénységkutató sem dol-gozott még egy jóízût és segélybõl él. Tovább gondolva ezt, agyilkosok, betörök, alkoholisták és egyéb embertársak röhög-hetnek azon az egyre kevesebb emberen, aki még dolgozni isszeret.

Most ugrott be Fodor G. úr alakja, aki odavolt/van a gyen-ge drogokért. Egyszer azt mondta, a fiával megkóstoltatja.Vajon megtette-e? Egyik neves színészünk kipróbálta, egy kisalkohollal rásegítve. Az eredmény ismert. Tömegszeren-csétlenség, amit gusztustalan színjáték követ. A nemzetgyógyulásához sok keserû orvosságot kell még lenyelnünk,külön is oda kell figyelni az erkölcsi szennyezõdésre, ami avörösiszapnál többszörösen veszélyesebb. Nem dõlhetünkhátra karosszékünkben, és nem lehetünk elégedettek addig,ameddig a józan ész és tisztesség, amely a büszke nemzettu-dattal társul, nem teljesül ki, természetesen nem más nemze-tek vagy kisebbségek kárára. Kifelé menet az életbõl aztgondolom, hogy van annyi erõnk és idõnk még, hogy afejünkben lévõ vörösiszapot eltávolítsuk, egy jobb sorsotérdemlõ Magyarország reményében.

Schmidt Sándor

2012. június

EKOSZ–EMTE 23Fórum

Csak vendégek vagyunk e földönA wekerletelepi kis kertemben is ezt érzem, pedig tudom

hol s mi fog kibújni a földbõl: nárcisz, jácint, tulipán, nõszi-rom, liliom... Valami régi mezõségi illat hiányzik ezen a tava-szon. Itthon vagyok idegen? Elvirágzott a sûrû havasi hóvirá-gom, a tavaszváróm, de a sárga kankalin még virít. Lehet,hogy a fiatal lendületem hiányzik. Az is elenyész, mint a tava-lyi levelek. Az öt és fél éves fiam talált egy érdekességet, a ta-valyi dísztök levél-maradványát, a tél után erezet-csipke csu-pán. Ásni kellene. A jövõbe!

Vendégek vagyunk e földön. A szép emlék utólag fáj, mintfájt a rossz valaha. Az élet egy piszkos, gátlástalan, leépített,szétvert szerelvény, helyette üzembe állítottak egy ismeret-len-ismerõs hordozót, honlapot, holtlapot, valami eszeveszet-ten száguldozó sorsvonatot: hatalmas terhével néha le-lema-rad, elakad, vagy töröl minden értéket…

Én egy szót sem szólhatok. Csaba fiam minden áldott nap,reggel és este, nem tudja abbahagyni csókjait: „még egy utol-sót adjak neked apa az arcodra, ezt a másikra (közben két kistenyerével forgatja a fejemet), ezt a homlokodra.”

Boldog kellene lenni ezen a tavaszon, hisz sok-sok testvé-rem lesz honos (Hányan de hányan nem élték túl „e földi ven-dégségben” a poklok poklát!). Itthon kell magyarnak lenni! AKárpát-medencében…

Igen. Csak vendégek vagyunk e földön. Mátyás király ide-jébõl (és elõtte), ha megnézünk egy színes térképet, láthatjukhogy összefüggõ területen élt a magyarság. Fehéren tündö-költek a lakatlan területek a Kárpátok széles vonulatai körül.A Nagyalföldön és a Dunántúlon is vannak fehér foltok. AFelvidéken van egy kis tót és ruszin csík a nagy fehér mellett.A mai Burgeland (Várvidék, Õrvidék) területén éltek néme-tek. Szászok a Szepességben és az erdélyi Szászföldön, s vanegy pár oláh (román) csík a Partiumban és Erdélyben. Mamár megelégszünk azzal, hogy közösen restaurálhattuk ahíres kolozsvári Mátyás-szoborcsoportot, de a hivatalosátadásában még nem tudtunk megegyezni, pedig a románkulturális miniszter (Kelemen Hunor) magyar. Az anya-országiak 1990 után tapasztalták, hogy a nemzetiségekben issok jó testvérük van határon belül és határon kívül, csak lekellett hulljon a gõg, a 60 éves agymosás és tudatlanság leple.

Vendégek vagyunk e földön. A Kárpát-medencében eddigis honosak voltak, akik szívbõl éltek, sírtak, nevettek s dolgoz-ni tudtak.

Egy Lendván megtartott (2009) konferencia anyaga kerülta kezembe. Dr. Zágorec-Csuka Judit állította össze, akikönyvtáros, költõ és tudós. A tanulmánykötet címe: Lét ésNyelv, Lendva 2009. A kötet mottója egy Gárdonyi Géza idé-zet (aki németbõl lett magyar, jegyzem meg): „Minden nem-zetnek fõ kincse a nyelve./ Bármit veszthet, visszaszerezheti,/de ha a nyelvét elveszíti,/ az Isten se adja vissza többé.”

A bevezetõben írja Dr. Zágorec-Csuka Judit, hogy: „Szá-momra az a fontosabb, ami a lelkemben van, mert a lelkemkifejezése a fontosabb... Anyanyelvem az emberi tudatomrésze spirituális felfogás. A költõ feladata, hogy fényt vigyena sötétségbe, a mûvésznek a saját tehetségén keresztül kellközvetítenie az igazságot... Nem véletlenül születtem magyar-nak a Kárpát-medence muravidéki csücskébe!”- szögezi le.Minden szavával szívbõl azonosulni tudok, azzal az istenieleve elrendeléssel, hogy én az erdélyi Mezõségen születtem,s most sokkal jobb a helyzetem nekem Budapesten, mint nekiLendván. Talán. A konferencia anyagából kiderült, hogy a

szlovéniai magyarságnál megtörtént a nyelvcsere (hiába akétnyelvû iskolák, és a Judithoz hasonló emberek lelki-szelle-mi harca), a családban második nyelvvé szorult vissza azanyanyelv használata.

Vándorok vagyunk e földön, de sosem adjuk fel (visszaté-rõ szófordulat fiam modern meséiben is). A trianoni békedik-tátum után a „Rongyos Gárda” és más tiszti alakulatok meg-akadályozták, hogy az osztrák csendõrség bevonuljon a nyu-gati végekre, ezzel elérték, hogy nemzetközi megfigyelõkjelenlétében népszavazást tartsanak a vitatott területeken.Így lett Sopron a hûség városa tíz faluval együtt. Így került 4020 négyzetkilométernyi terület Ausztriához 112 031 nemnémet lakossal, de a 180 000 német lakos szavazatának értel-mében. Kár, hogy a többi határszakaszon szóba sem hozhat-tuk a népszavazást! A történelem, akárcsak a természetikatasztrófák, sok jót és sok rosszat söpört el a századok alatt!Végzet vagy beteljesülés?

Vándorok vagyunk e földön, de a célt tudni kell mindenkeresztény/keresztyén embernek. Azt se felejtsük el, hogy alegnagyobb népcsoport a Kárpát-medencében ma is amagyar! Még meddig? Nekünk volt és nekünk kellene, hogylegyen most is, a legnagyobb szellemi kisugárzásunk más né-pek felé. Ezért maradhattunk meg, s még meg kéne marad-junk e földi hazában...

Mondják, hogy ötszáz éves ciklusok ismétlõdnek. Voltak ahunok, aztán az avarok és más rokonok, aztán Szent Istvánékötszáz évig, ami a mohácsi vésszel ért véget (Pár év múlvahárom részre szakadt Magyarország!). Újabb ötszáz év után,s pár év múlva, ma tizenkét horvátországi magyar teszi le azállampolgársági esküt Mohácson! Nekünk ilyen Mohács kell!Tizenkét ember tette le az esküt Csíkszeredán, negyven Ko-lozsváron. Eddig ötvenezer magyar kérelmezte könnyített ho-nosítását a Kárpát-medence hét országában. Az eleve elren-delésben hányan bíznak, imádkoznak?

Köszönjük az irgalmas körüllakóknak (a századok alatttalán megköszöntük a késõ avaroknak, hunoknak, besenyõk-nek, kunoknak, jászoknak és germánoknak), akik hálábólönként asszimilálódtak egy évezred alatt: mert volt bennük skellene, hogy még maradjon génjeikben emberi felismerés,isteni sugallat, túlélési ösztön, boldognak lenni vágy, jó csele-kedet: s mindezt nyakon önteni egy kis észkincs-fûszerkeve-rékkel!

Volt s kellene, hogy még legyen természeti kincseinkbõl isvalami elrejtve a föld alatt! Hol a kemény munkaszeretet, ahazaszeretet, a segítõkészség (nem irigykedés, rosszindulat)?Mindehhez párosult és kellene, hogy még párosuljon most is:a nagyvonalúság és a jó humorérzék! Ne süllyedjünk el a ki-csinyes mindennapok posványába! Ne legyük okkal és ok nél-kül búval béleltek, fõleg ne tehetetlenek és tökéletlenek!

Holnap megemlékezünk az 1848/49-es forradalom és sza-badságharc hõseire és mártírjaira. Kimegyek kertészkedni,szeretnék virágokat és fûszer nõvényeket szagolgatni e talpa-latnyi földemen. Csinosítom a füves ösvényt, hogy a nagyklasszikus íróink nyomdokában ráleljek igazi otthonomra,elérhessek a „haza a magasban” kapujához. (A nyáron, Sza-mosújváron, a Mezõség jártam, szomorúan vettem tudomá-sul, hogy lebontották (sorban) a harmadik házunkat is,amelyben 28 éves koromig laktam. Nem érzem igazán itthonmagamat.Ami a magasban van, azt soha senki el nem veheti tõlünk, lesem bonthatják! Csak vendégek vagyunk a Földön.2011. márc. 14. Wekerletelep-Budapest Juhos-Kiss János

Átalvetõ

24 EKOSZ–EMTEIn memorian...

Természetesen nem találkozhattam személyesen NyirõJózseffel, hiszen születésemkor õ már Csaba királyfi széke-lyeket óvó és védõ hadseregében küzdött a hadak útján. Mû-veivel viszont korán megismerkedtem, annak ellenére, hogyazokat olvasni nem volt szabad sem Magyarországon, sem azun. szocialista táborban, így otthon, Erdélyben sem.

A vesztes második világháború szörnyû következményeiközött említhetõ a magyar emberek tudatos átnevelése is,amikor azt kellett belesulykolni az emberekbe, hogy a ma-gyar egy bûnös nemzet. A gyõztesek és magyarországi kolla-boránsai kötelezõvé tették bizonyos írásmûvek olvasását,más mûveket pedig egyszerûen tiltottak, még ha semmiközük nem volt a náci ideológiához.

Magyarország Ideiglenes Nemzeti Kormánya, az Ideigle-nes Nemzetgyûlés által Debrecenben, 1944. évi december hó22. napján nyert felhatalmazás alapján a Moszkvában, 1945.évi január 20. napján megkötött fegyverszüneti egyezmény16. pontjának végrehajtásaként elrendelte az un. fasiszta jel-legû kiadványok, könyvek, stb. tiltólistára helyezését. AzIdeiglenes Nemzeti Kormány 530/1945. M.E. számú rendele-tével 3000 fasiszta szellemû és szovjetellenes sajtótermékmegsemmisítésérõl döntött. A rendelet aláírója DálnokiMiklós Béla vezérezredes, miniszterelnök, egyébképpen szé-kely ember. A kommunista magyar kormányzat azonbannem elégett meg a fent említett kiadványok, könyvek meg-semmisítésével, hanem 1945-1950 között a tiltott könyveklistáját egyre jobban bõvítette.

Az elsõ, a Dálnoki Miklós Béla által aláírt rendeletben„csak” Tormay Cécile néhány mûve, Wass Albert Jönnekcímû mûve szerepelt, késõbb a tiltólista egyre jobban bõvült:„Altay Margit, Donászy Ferenc, Havas Zsigmond, HerczegFerenc, Kosáryné Réz Lola, Karl May, Pósa Lajos, RákosyViktor, Tábori Piroska, Tutsek Anna. Legtöbb mûvel szere-pel a listán Gaál Mózes (98 mû); Benedek Elek (67 mû); Se-bõk Zsigmond (32 mû, többek között a Macóka és a Dörmö-gõ Dömötör sorozat). További megdöbbenést okoz az alábbiszerzõk és mûvek indexre tétele: Almásy László útleírásai,Aszlányi Károly egyes mûvei, Babits Mihály Aranygaras cí-mû kötete, Bársony István egyes kötetei, a Bechstein-mesék,Bezerédi Amália: Flóri Könyve, a Grimm-mesék, a Walt Dis-ney mesék, Dolinai Gyulának, az iskolai és népkönyvtárügyúttörõjének kötete, Kalmár Gusztáv népismertetõ dolgoza-ta, Leidenfrost Gyulának a tengert ismertetõ kiadványa, aMándy Iván átdolgozásában közreadott Münchhausen bárókalandjai, Marcali Henrik: Magyarország története, MilneMicimackója, Pintér Jenõ versösszeállítása, Prinz Gyula ázsi-ai útleírása, a Robin Hood történet, Sienkiewicznek hárommunkája, Stein Aurél mûve, Török Sándor Kököjszi és Bo-bolysza újabb kalandozásai, Woinovich Gézának a Magyarmondák világa, Webster: Nyakigláb-apója és még számtalankiváló szakmunka és szépirodalom.”1 Az elvtársak étvágyátjellemezte, hogy egyre több mû került a tiltó-listára: „Gárdo-nyi Géza: 7 mû (Isten rabjai, Szunyoghy miatyánkja stb.); Jó-kai Mór: 23 mû (A régi jó táblabírák, A lõcsei fehérasszony,Szabadság a hó alatt, Erdélyi képek, Politikai divatok stb.);Eric Knight: Lassie hazatér; Kéz Andor: Felfedezõk lexiko-

na; Kisfaludy Károly: Minden munkái, I. kötet.; Krúdy Gyu-la: 9 mû (Pogány magyarok, Utazás a Szepességben, Utazása Tiszán, Túl a Királyhágón stb.); Jack London: 4 mû (A be-szélõ kutya, A farkas fia stb.); Mikszáth Kálmán: 17 mû (Kétválasztás Magyarországon, A tekintetes vármegye, Az eladóbirtok stb.); Móra Ferenc: 7 mû (többek között a Kincskere-sõ Kisködmön és a Mindenki Jánoskája); Riedl Frigyes: Pe-tõfi Sándor; Takács Sándor: Rajzok a törökvilágból; TamásiÁron: Ábel a rengetegben; Mark Twain: Az egymillió forin-

tos bankó, Hajósélet a Mississippin; Veres Péter: Látófa.”2

Az osztályharc fokozódásával a tiltásokban azonban márnincs megállás, így kerülnek indexre az alábbi írók: „AszlányiKároly összes mûve, Bangha Béla összes mûve, Bánfy Miklósösszes mûve, Beczássy Judit, Beniczkyné Bajza Lenke, Blas-kó Mária, Bozzai Margit, Bromfield, Dale Collins, Cronin,Csathó Kálmán, Gabrielle D’Annunzio, Daphne Du Mau-rier, Erdõs Renée, Fejtõ Ferenc, Fekete István, HarsányiZsolt, Herczeg Ferenc (kivéve a Bizánc c. munkát), Rejtõ Je-nõ, Ignácz Rózsa, Karácsony Sándor, Erich Kästner, Kitten-berger Kálmán, Kornis Gyula, Kosáryné Réz Lola, KovácsImre (kivéve a Néma forradalom címû kötetet), Kozma An-dor, Karl May, Márai Sándor, Mécs László, Molnár Ferenc(kivéve a Pál utcai fiúk, Az éhes város és a Széntolvajok címûköteteket), Nyírõ József, José Ortega y Gasset, Passuth Lász-ló, Pethõ Sándor, Pósa Lajos, Marcel Proust, Prohászka Ot-tokár, Rákosi Viktor, Jean Paul Sartre, Surányi Miklós, Sza-bó Dezsõ, Tóth Tihamér, Tutsek Anna, Zilahy Lajos és Zsig-ray Julianna minden kötete. […] Benedek Elek: 7 mû, közöt-te a Nagy magyarok élete címû sorozat; Albert Camus: A kö-zöny; Jean Cocteau: Vásott kölykök; Dénes Zsófia: Élet he-lyett órák; Féja Géza: Régi magyarság; Fodor Ferenc: Ál-talános gazdasági földrajz; Hankiss János: Európa és a ma-gyar irodalom, Francia költõk (antológia); Hemingway: Sze-gények és gazdagok, Különös társaság, Búcsú a fegyverektõl;Johan Huizinga: A középkor alkonya; Kéthly Anna: Demok-ratikus közoktatás, Leidenfrost Gyula: A kék Adria; Som-merset Maugham: Karácsony Párizsban, Ashenden, Borot-vaélen; Németh László: Szegfû (sic) Gyula, Széchenyi, Mó-ricz Zsigmond: A Minõség forradalma; Prinz Gyula: Ma-gyarország földrajza; Cs. Szabó László öt mûve; SzánthóGyörgynek kilenc mûve; Szerb Antal: Utas és holdvilág, Avilágirodalom története, Gondolatok a könyvtárban; TamásiÁron: tizenkét mû, köztük az Ábel, a Szülõföldem és aJégtörõ Mátyás; Török Sándor: nyolc mû; Trócsányi Zoltán:három mû; Veres Péter: Szocializmus – Nacionalizmus, Le-velek egy parasztifjúhoz; Wass Albert: öt mû (A kastély ár-nyékában, Titokzatos õzbak, Csaba, Farkasverem, Mire a fákmegnõnek); Virginia Wolf: Orlando.”3 (Lásd 1-3. jegyzet: Si-pos Anna Magdolna: Könyvek kivonásával és megsemmisí-tésével a politika szolgálatában, in: Könyvtári figyelõ, Könyv-tár- és információtudományi szakfolyóirat, 2010. október10., 2007. 4. szám;)

Elnézést kérek a hosszas listáért, de az idézett mûvek csaka töredékét teszik ki annak a lélekromboló munkának, ame-lyet a kommunista rendszer elkövetett. A listából csak sze-melgettem és nem is igyekeztem a teljességre törekedni, csu-

Ifjúkori találkozásaim Nyirõ Józseffel

2012. június

EKOSZ–EMTE 25In memorian...

pán arra akartam felhívni a figyelmet, hogy miért tudnakilyen keveset a magyar emberek a Kárpát-medence múltjá-ról, jelenérõl.

A kommunisták annyira féltek a szellemi munkásoktól, atörténészektõl, az íróktól, a költõktõl és általában a gondol-kodó emberektõl, hogy igyekeztek fizikai valójukban ismegsemmisíteni õket. Így tettek például Hóman Bálinttal, desok más neves magyar személyiséggel. Ezt a sorsot szánta aszékelyudvarhelyi születésû Rajk László Nyirõ Józsefnek is,ugyanis 1947-ben belügyminiszterként háborús bûnöskéntkikérte (sikertelenül) a Szövetségi Ellenõrzõ Bizottságtól. Asikeres kikérés azt jelentette volna, hogy egyszerûen megölikõt. Rajk László próbálkozása szerencsére nem volt sikeres,sõt nem sokkal késõbb õt magát ítélték el és végeztették kiRákosi Mátyás és Kádár János közremûködésével. Nyirõ Jó-zsef mûveinek publikálását és bármilyen nyilvánosságra ho-zatalát a román és a magyar kommunista rendszer betiltotta.Nyirõ Józsefet, akárcsak Wass Albertet, a román kommunis-ta kultúrpolitika háborús bûnösnek bélyegezte több évtize-den keresztül, sõt a mai napig vannak olyanok, akik e kétnagy írót háborús bûnösnek kiáltják ki. Az un. rendszerváltásután is jelent meg ilyen írás, pl. Hegedüs Géza kommunista„irodalmár” mûve, aki még az 1991-ben megjelent A magyarirodalom arcképcsarnokában a nagy székely írót röviden ígyjellemezte: „Nyírõ József háborús uszító, tömeggyilkosságokfelbujtója, büntetõjogi értelemben is háborús bûnös lett.” A vér-gõzös kommunista Hegedüs elvtárs – aki 1945 után számoskitûntetést kapott az ehhez hasonló megállapításaiért – szel-lemi utódai sajnos a mai napig uralják a magyar nyelvû mé-dia jelentõs részét.

A magyarság szellemi elhallgattatása azonban nem voltteljesen sikeres még a Romániához csatolt Erdélyben sem. Amásodik világháború után született fiatalok között az 1970-esévek elejétõl egyre inkább elterjedt egy mozgalom, melynekcélja volt a tiltott történelmi- és irodalmi mûvek megismeré-se. A mozgalomban részt vevõk tudták, hogy ténykedésûknem veszélytelen, ennek ellenére terjesztették és olvastákezeket a tiltott mûveket. Székelyföldön létrejött egy olyan tit-kos hálózat, amelynek az volt a feladata, hogy Maros-vásárhely, Szováta, Székelyudvarhely és Sepsiszentgyörgyvárosaiban a tiltott könyveket eljuttas-sák az „irodalmi kör” tagjainak, azokpedig elolvasás után tovább küldtékazokat. Annyira titkos volt a hálózat,hogy még azoknak a személyeknek atöbbsége sem tudta, hogy kitõl (kiktõl)érkeznek a könyvek, mint ahogy aztsem tudtuk, hogy kihez (kikhez) ke-rülnek a könyvek. Én magam Szovátána középiskolai „irodalmi körben” kap-tam meg ezeket a könyveket, de én semtudtam, hogy kitõl kapjuk és kihezmegy késõbb a könyv. Az egész „irodal-mi körben” kevesen voltunk, a többségpedig csak annyit tudott, hogy Maros-vásáhelyrõl kapjuk és Szé-kelyudvarhelyre vagy Sepsiszent-györgyre kerülnek tovább

Ennek a titkos hálózatnak köszönhe-tem, hogy sikerült találkoznom közép-

iskolás koromban Nyirõ József mûveivel. Ekkor olvashattama Madéfalvi veszedelem, A sibói bölény és Uz Bence címûregényeket. Mindhárom Nyirõ mû nagy hatással volt rám, deUz Bence talán azért is maradt meg sokáig gondolat- ésérzésvilágomban, mert szeretett apai nagyapámat, LukácsJózsefet juttatta eszembe. Lukács nagyapám, vagy ahogysokan neveztük – Lukács apó –, abból a székely fajtából valóvolt, aki márványarccal mondott vicceket, sokszor csak a leg-végén jöttek rá az emberek arra, hogy amit elmesél, az nemkomoly, hanem csak vicc.

Nyirõ József hamvainak Székelyudvarhelyen, a székelyanyaföldbe helyezése kapcsán éreztem késztetést arra, hogyifjúkori emlékeimet, gondolataimat papírra vessem, márcsak azért is, mert az újratemetés körüli eljárásban Székely-udvarhely románpárti polgármestere és képviselõtestületemindent megtesz azért, hogy a méltóságos megemlékezéshelyett kisstílû, pártpolitikai bosszút álljon mindenen, amiszékely és magyar.

A madridi klinikán utolsó napjaiban is haza gondolt és ígyírt: „Nem, nem, itt nem tudok meghalni, akárhogy szeretem,akárhogy becsülöm, idegen ez a föld nekem. Minden föld ide-gen. Ha már nem lehet kitérni a nagy törvény elõl, igyekszemátvarázsolni, hallatlanul megkényszerített képzelettel idehozommagamnak a szülõföldet, a Hargitát, Rika rengetegét, a Kükül-lõt, Csicsert, Budvárt, a pisztrángos patakokat, a virágos réteket,ellopnom a bükkösöket, a fehéren villámló nyíreseket, az elve-szett csodás magyar világot, és gyönyörû képek vonulnak el sze-mem elõtt. Így talán könnyebb lesz.”

Reménykedünk abban, hogy a sok gáncsoskodás ellenére,a budapesti székhelyû Ábel Alapítvány és a székelyudvarhe-lyi Székelyudvarhelyért Alapítvány kezdeményezésére és aMagyar Országgyûlés elnökének, Kövér Lászlónak támoga-tásával a nagy székely író hamvai végsõ nyugalomra találnakféltve szeretett hazája földjében

Monor, 2012. július 9.Szekeres Lukács Sándor

Emlékezetõ: Lapunk 67., 2008. szeptemberi számánakIrodalom rovatában tisztelegtünk Nyirõ József emléke elõtt.

Bethlen – Hallerkõ

Átalvetõ

26 EKOSZ–EMTEIn memorian...

Megint egy friss sírhalom az udvarhelyi katolikus temetõ-ben. Megdöbbentõ hirtelenséggel, életének 78-ik évében,földi létének végére érkezett dr. András Zoltán, nyugalma-zott fõorvos. Székelyudvarhelyre érkezett 1934. május 4-én,és sorsszerûen, ugyanonnan távozott 2012. március 20-án,hisz „Udvarhely megmaradt örök szerelmemnek” – hangzottszájából nemegyszer a vallomás.

1952-ben érettségizett az egykori katolikus gimnázium-ban, majd a marosvásárhelyi magyar orvosiegyetemre jelentkezett, ahol 1958-ban ál-lamvizsgázott. Rövid székelykeresztúri ésbögözi kitérõ után, 1961-ben került visszaSzékelyudvarhelyre, a helyi kórház fertõzõosztályára, ahol háromévi alorvosi beosztásután szakorvosként tevékenykedett. Többalkalommal, hosszú évekig volt az osztályvezetõ fõorvosa és nem akármilyen. Or-vosnak is kiváló, lelkiismeretes, közkedvelt,halk szavú és szerény. 2002-ben, 68 évesenvonult nyugdíjba. És akkor kezdõdött el azõ – addig kevesek által ismert, másik élete.Azé az emberé, aki költõi képekben is gon-dolkodik, aki folyamatosan lejegyzi legtit-kosabb gondolatait s azokból építi fel külö-nös finomsággal cizellált verssorait. Aktívorvos korában is számon tartották szak-íróként és tudománynépszerûsítõ cikkekírójaként, de lírikusként csak nyugdíjazása után mert meg-mutatkozni, szerénysége nem engedte addig, hogy a nagyvi-lág elé tárja legbensõbb gondolatait. Sok-sok bíztató szóravolt szüksége, hogy tehetségében való kétkedését legyûrve,közlésre ideadja elsõ versét, ami után már nyílegyenesenemelkedett felfelé költõi karrierje. Olyannyira, hogy sokszorhitetlenül csóválta meg a fejét, majd halkan, szerényen meg-jegyezte: „hát, lehet, hogy 120 éves koromra már jó költõ leszbelõlem”.

Nem jó, hanem nagyon jó költõ voltál Zoltán, attól a pil-lanattól fogva, amikor az elsõ, papírra kívánkozó soraidatmegfogalmaztad. Büszke vagyok arra, hogy elsõ, nyomdafes-téket látott versed az Átalvetõben látott napvilágot, Dr. OsvátBarna emlékének címmel. Ettõl kezdve rangos folyóiratok éslapok fogadták el lélekkel, emberséggel teli verseit, úgy azanyaországban, mint itthon is. 2006-ban jelent meg az elsõ,igényes kivitelezésû kötete Õrizni kell címmel. Ezt követtevolna, az idén húsvétra beígért Örök forgatag címû másodikkötet, ami halálakor már nyomdakészen várt a megjelenésre.Szívrepesve, nagy izgalommal várta és ígérte, ahogy kézbeveheti, azonnal postázza is a nekem szánt példányt. Élete óri-ási elégtételének érezte ezt az – immár értõbb odafigyelésselszerkesztett - második kötetet, aminek örömét a sors egykiszámíthatatlan fintorral mégsem tette lehetõvé számára.

Nem találkoztam még emberrel, aki így tudjon örülniminden kis sikernek, mint András Zoli. Szinte gyermekinaivsággal sorolta, hogy hol fogadták el egy vagy több versét

és soha nem felejtette el hozzátenni, hogy: „ugye, tényleg jóka verseim?” De még mennyire, hogy jók, siettem a válasszal,és ebben soha semmi túlzás nem volt. Olyannyira együtt élta természettel, hogy a gondolatai csobogtak mint a patak,szökkentek, mint a napsugár, és simogattak, mint a lágy szel-lõ. Mindent életre tudott kelteni Õ, a Hold sugarától, virá-gok szirmától elkezdve egy rozzant sétatéri padig, a fiatalszerelem öröméveitõl kezdve a hajlott hátú, botkoppanásos,

elhasznált öregségig. És mi mindenbenbenne élt a lelke, ami mellett más, egysze-rû halandó csak úgy elsétál egy életen át!

Lenyûgözõ az a szerénység, ahogyan egyilyen gazdag lélek leélte az életét és meg-ható az a végtelen szeretet, ragaszkodás éshûség a szülõföld iránt, ami András Zoliegyik legfõbb jellemvonása volt. De hûsé-ges volt õ mindenhez és mindenkihez, akivalamilyen módon hozzá tartozott. Nemakarom itt külön kiemelni azt a hitvesi sze-relmet, amit elárulnak a feleségéhez írtversei, mert ezt egészen természetesnekérzem. Azonban a barátság hûsége mindigmagával tud ragadni, mert ez az a jellem-vonás, ami a ma emberébõl szinte teljesmértékben hiányzik. Barátja volt õ már azédesapámnak is, akinek korán bekövetke-zett, hirtelen halála után András Zoltán

lépett az örökébe az udvarhelyi kórház fertõzõ osztályán.Márpedig akit az én apám barátjául fogadott, az egész bizto-san csak jó ember lehetett. Mert az apám csak két dolgottudott tisztelni egy emberben: a tudást és az egyenes gerin-cet.

Ezekbõl a gondolatokból kiindulva, no meg természete-sen saját tapasztalatból is, próbálok néhány sort leírni Róla,aki oly váratlanul ment el közülünk, hogy még most is aztremélem, egy este újból megcsörren a telefonom és amolyan„udvarhelyies” hanglejtéssel bejelentkezik a kedves hang:„Halló, itt András Zoli! Most kaptam meg az Átalvetõt, mégki se bontottam, csak látom a fedõlapon, hogy nagyon szép.Ugye, benne van a versem? Köszönöm szépen.”

Felkérésemre, közismert – és talán sokak által megmo-solygott – természetszeretetérõl, szeretteihez való viszo-nyáról próbál vallani a lánya, Kinga, akinek lelkében immárörökre így marad beleégve a szeretett édesapa alakja. „Apuimádta a természetben való barangolásokat. Amíg ereje teljébenvolt, majdnem minden hét végén, ha az idõ is engedte, vette akis hátizsákját és nekiindult a világnak. Ilyenkor több tíz kilo-métereket is megtett. .Sokszor még mérte is az idõt, hogy egyadott nagy távot mennyi idõ alatt tud megtenni. Ezt a ritmustnem sokan tudták felvenni vele, ezért nagyon sokszor egyedülment el kirándulni. Nem félt, csupán az utóbbi években, ami-kor már belegondolt abba, hogy akár rosszul is lehet, ezért márcsak kisebb távolságokra merészkedett, és mobilját is magávalvitte. Amikor megérkezett egy közeli dombtetõre ahol pihenõt

Dr. ANDRÁS ZOLTÁN(Székelyudvarhely, 1934. május 4. – 2012. március 20., Székelyudvarhely)

2012. június

EKOSZ–EMTE 27In memorian...

tartott, mindig felhívott, hogy minden rendben, leheveredik egycseppet a fák árnyékába, és indul vissza. A heverészõs szertartássoha el nem maradhatott. A hátizsákjából mindig elõvette azott lapuló fekete esõkabátot, azt végigterítette a nyár-illatúfûben, egy fa alatt, elmajszolta az édesanyám által készítettszendvicset, és egy-két órát ott szunyókált, a végtelen csendben.

Mindig mondta, hogy õ igazán a kirándulásain érzi jólmagát, ott elfelejti minden búját-baját, a kórházban felgyülem-lett feszültségeket kiengedi, átadja magát a természetnek ésmegnyugszik... és ez a megnyugvás tükrözõdött mindig az arcá-ról, mikor mosolyogva hazaérkezett (…) Mostanában, mintmár említettem, már nem bátorkodott hosszú távokat megten-ni, inkább csak kisétált egy közeli dombra, vagy pedig rótta avárost. Délelõtt reggeli után, beült a „szalonba” és itt várta akávéját, melyet anyu szolgált fel neki. Az egy külön szertartásvolt, ahogy õ összekevergette a kávét a tejjel és szürcsölgette.Kávézás után még elüldögélt csendben egy félórányit, de voltmikor akár egy órát is. Ilyenkor gondolkozott a világ dolgain,vagy pedig faragta a rímeket. Majd bevásárolt és megjártamagát a városban. Aztán olvasott, sokat, politikát, történelmet,szépirodalmat és rengeteg verset. Majd délután újra megjártamagát, vagy átment a barátaihoz politizálni. Mindig aggódottrettenetesen a magyarság sorsának alakulásáért. Annyira örült,mikor letehette a magyar állampolgársági esküt.”

Köszönöm lányának ezeket a sorokat, amiket hely hiányá-ban sajnos csak részleteiben tudok közzétenni.

Eggyel újból megszaporodott hát azoknak a száma, akikimmár egy rózsaszín felhõ mögül vetik ránk figyelõ tekinte-tüket az „istenszakállú végtelenbõl”, ahol András Zoli szerintminden „végtelen lét csupán/ a végtelenben”. És a számomra –sokak számára – „hajdani kedves, jó barát, / ott vágtat a feke-te égen át,/ fehér ködparipát nyergelve meg, / s a Hadak útjárólinteget.” (BOÁ: A Gondolat).

B. Osvát Ágnes

Elhunyt Sylvester Lajospublicista

Május 10-én este elhunyt Sylvester Lajos újságíró, köz-író, drámaíró, volt színházigazgató, a Háromszék címûsepsiszentgyörgyi napilap fõmunkatársa.

Sylvester Lajos a háromszéki Alsócsernátonban szüle-tett 1934-ben, a Kolozsvári Bolyai Egyetemen végzetetanulmányait magyar nyelv és irodalom szakon.Tanárként és fõtanfelügyelõként dolgozott, Háromszékentöbb emlékmû állítása is – egyebek közt a zágoni MikesKelemen szobor, a szárazajtai emlékmû, a sepsiszentgyör-gyi Kossuth Lajos szobor – az õ nevéhez fûzõdik.

1974 és 1985 között az akkori Sepsiszentgyörgyi ÁllamiMagyar Színház igazgatója volt, az 1989-es fordulat utána Háromszék napilap fõmunkatársa lett.

Fõbb mûvei: Úz-völgyi hegyomlás (székely határõrségkrónikája), Csupa csapás az élet (az elsorvadt moldvaimagyar oktatás és csángó szétrajzások emlékkönyve),Frigyre lépni a szülõfölddel, Ojtoz völgye a hadak útján.

Lapunk hû barátját is gyászolja a kiváló erdélyimagyarban.

András Zoltán

Jöhetsz már„Nem félek a haláltól.Megállok vele szemben,De amikor lesújt rámIsten, ölelj meg engem”

(Gyurkovics Tibor)

A semmibõl jössz?Semmi nincsen,végtelen lét csupána végtelenben.Ott álltál, midõna vérben rúgkapáltam,anyám vérében nyüszöngve,lilára váltan.Tán csenevész voltomat szánva,bukdácsolni hagytále rút vagy szép világban.Hollószárnyon felettem kerengvehányszor itt feledtél lengve-lebegve.Derûm deres lett,s borult világommint varjú ül egy csonka ágon.Ha jönnöd kell,ne rongygúnyában, borostásan,mesék díszében jöjj,akár glóriásan.Lám, mi nagyképû lettem,míg e tereken ténferegtem.De kívülem magad tisztelede tiszttel ki egylényegû vagya halállal ésa hittel.S a kezem ha kezedben rezzen,súgd fülembe:sújtó súlyod most eloldom,bátran, fiam,csak férfimódon!És sóhajkönnyen,ahogy lebben a lepkeszárnyalj vélemaz istenszakállú végtelenbe.

Átalvetõ

28 EKOSZ–EMTEIn memorian...

András Zoltán

Levél TatjánánakÍrok magának áldott lélek,kit a Isten egy zseni általmegteremtett. És azóta szebb a föld,Szelídül a sztyepp:a havas puszta. A rideg Hold melegen mosolyoga fagyos csillagokra.Fehér nyírfasoron vidámanrepül a zsenge vágy,s az öreg trojka.

Bírom titkát, mit levélbe rejtett, de Anyegin szívében csupán részvétet hagyott. Ó, ha én lehetnék a címzett… De hisz az vagyok. A világba szórta lelke drága kincsét a csodás sorokban hasonlót nõi kéz a teremtés óta nem írt le tán soha. Ártatlansága remegve várta jövõje boldog hajnalát.Pörgött az óra, leányszobájavigyázza fojtott bánatát.Hûséget kínált,szépszavú közöny a bére.A könny igazgyöngy,sziromszemében,ús álom-vágya,mint rejtett mécsestovább ég szívében.

Ó, milyen más,mint testvérhuga, Olga,aki esztendõreaz érelfeledte.

Századnyi idõ emelhet falat,mélyíthet vermet,maga örök,hótiszta gyermek.

Riadtan nézek önmagambaMi ez?Szerelem, dõre ábránd, önteltség, hiú vakság, remény, álom,illó pára a szivárványon?Mindegy.Most kínban égveviselem, mit áldva-verve, mért reám sorsom szeszélye. Végzem. Választ nem várok.De kérve kérem,ha zaklattam nyugalmát, megbocsásson.Ó, de mégis, engedjen, ha nagyon fáj,olykor írnom.„Jelleme kezes nekem”.

Hiszem, feloldozza botor vétkem,de titkon azt remélem,álmaimban még néhaide lebben.

Tatjána válaszaHa látná, most mily zavart vagyok…Nem kérte bár, de válaszolok.Tudom, titkomat ismeri,de mi egyre fájóbb, e pár sorom tán felfedi. Minek tagadnám. Anyegint nem feledhetem. De Mindenhatóm más sorsot szánt nekem. Gazdagságban élek,pompában és fényben. Férjemet tisztelem.Lelkem bezárult egészen.Hercegné lettem, nagyúri dáma,estélyre estély, bál jön újra bálra,sarkantyúpengés, fényes tiszt urak,s a sok piperkõc megunt lovag.Pipiskedõ hölgyeink rajaszáján a pletykák nem szûnõ sora.Lakomák, zene, boros vigalomtort ülnek a bennem sajgó bánaton.Hogy itt hagynám e talmi társaságot,e cifra, maszkírozott világot.Oldódj el hát képzelet!Valóság légy, ne puszta álom, téveteg.Vissza, vissza a szelíd völgybe.falunk harangját hallom: jössz-e?Ott, ott a régi Tánja,patakfodrok, virágmosoly,a hársak hûvös árnya.házunk melege.kamasz-derûm hívó szobája.Megszakítsam? Minek is írnék?Ó, de mégse, hisz csak gyenge nõ vagyok,ki még hiszen csodákban,káprázik fényben, balga látomásban.S mitõl jobbik énem óva int,a hiúság is néha rám pirít.Mi késztette túldícsérni lényem?Levele hangját meg sem érdemeltem.De be kell vallanom,most szavaiba kapaszkodom.Bár lehet, hogy vétkezem,az Úr e riadt lángottán megbocsátja énnekem.Szeret? Õszintén? Osztozni kíván a sorsomon,mellettem ez árvaságbankísérõm lenne,lelki társam?Hát legyen!Századnyi idõn átröppenve,szálljunk, kövessen a messzi ködökbe.Napok körül kerengve,bolyongva a végtelenben,míg utunk elvezet oda,hol elborít a csillagok pora.

Magamhoz térek.leteszem a tollam.Tovább nem gyötrömsem magát, sem magam.De arra kérem,ha nevem még él szívében,ne feledje.Õrizzen emlékezetében.

2012. június

EKOSZ–EMTE 29In memorian...

Április 14-én a váci Közteme-tõben végsõ nyugalomra helyez-ték Balázs Imre erdélyi festõt.A szertartáson az Erdélybõl azanyaországba kényszerültek kö-zösségének számos tagja vettrészt. A sírnál beszédet mondottNagy-Kemény Endre. A szülõfa-lu küldöttei Máréfalváról hoz-tak földet. A behantolást köve-tõen Péterfy László ,a pályatársbeszélt, majd Szász István Tasmondta el rövid búcsúversét.

Vécsi Nagy Zoltán mûvészettörténész nekrológja„Rossz hír számára, mily rövid az út”- jut eszünkbe újra.

Március idusán nyílt váci kiállításának sikeres szakmai vissz-hangja meglehetõsen nehézkesen, de a húsvét hétfõi kímé-letlen hír viszont szinte azonnal elért hozzánk: meghalt Ba-lázs Imre, a huszadik század második felének, a huszonegye-dik elsõ negyedének egyik legjelentõsebb – igaz, utolsó hu-szonöt évét váci illetõségûként megélt – erdélyi magyar fes-tõmûvésze.

Balázs Imre Máréfalván született, tehetsége Marosvásár-helyen bontakozott ki, a bukaresti és kolozsvári fõiskolákonérett mûvésszé és emberré. Mivel 1956 októberében, mint akolozsvári diákszövetség titkára, vállalva a történelmi pilla-nat felelõsségét, a kolozsvári Mátyás házba összehívott diák-gyûlésen felolvasta a képzõmûvészeti fõiskolások követelé-seit, letartoztatták.

A közvetlen közelségbõl és különösséggel megélt ember-ség és embertelenség, a benti szûk terek és sötétség életreszóló tapasztalatai rávetültek a kinti, késõbbi évek élményei-re és ihletõi, belsõ alakítói voltak a sajátosan Balázs Imre-ifestõi világnak. Embersége, szeretettel teli közösségi lényemásokra is kisugárzott, annál is inkább, mert nemcsak festõ-ként, grafikusként, de reklámgrafikusként, szerkesztõként,sõt galériavezetõként és mûvészeti íróként, valamint kiállítás-és mûvésztelep szervezõként is emlékezeteset adott magából.

1970 és 1986 között a Sütõ András szerkesztette Új Életcímû képes hetilap grafikai tervezõje, mûvészeti rovatánakvezetõje és az Új Élet Galéria felelõse volt, továbbá számosképzõmûvészeti cikk szerzõje és még több képzõmûvészetikiállítás szervezõje és megnyitója is. 1987-ben Magyaror-szágra települve, szinte a nulláról újra kezdte életét, mûvészikarrierjét. 2007-ben a Magyar Köztársaság Érdemrend Lo-vagkeresztjével, majd Hargita Megye ÖnkormányzatánakÉletmû Díjával tüntették ki.

A balladás drámaiságtól az életörömig ívelt pályája, a zártdoboz-terektõl a végtelenben való nyargalászásig, a szén-égetõ baksa szénfeketéjétõl a frissen meszelt falak fehérjéig,az alvadt vér vörös és a mélybarna humusz barázdáitól afutóhomok szürkéjéig, okkerjéig, a Jordán vizének valószí-nûtlen kékjéig, a Hargita felett játszó fények táncáig.Elbocsátó kapuívek otthonosságától a világmindenségbevetettségünk kétségtelen szabadsággal kecsegtetõ kegyetlenegyszeregyéig, hogy: bizony por és hamu vagyunk.

Isten adjon neki nyugodalmat!Balázs Imre 1931. október 26-án született Máréfalván. Az

elemi iskolát szülõfalujában, a középiskolát 1946-49 között amarosvásárhelyi Városi Festõiskola növendékeként végezte.Felsõfokú tanulmányait 1951-52-ben a bukaresti NicolaeGrigorescu Képzõmûvészeti Fõiskolán, 1952-56 között a Ko-lozsvári Ion Andreescu Képzõmûvészeti Fõiskolán végezte.Mesterei Bordy András és Miklóssy Gábor voltak. Az 1956-os kolozsvári diákmegmozdulások egyik szervezõje volt, be-börtönözték, 1959-ben szabadult. 1961-63 között kirakatgra-fikusként dolgozott. A sajtóéletbe mûkritikáival és illusztrá-cióival kapcsolódott be. A Hét, az Elõre és a Vörös Zászlócímû lapok munkatársaként mûkritikákat is közölt. 1970-tõl1986-ig az Új Élet címû lap grafikai fõszerkesztõje, mûvésze-ti rovatának vezetõje volt. A marosvásárhelyi mûvésztelepegyik megalapítója, a Barabás Miklós Céh tagja. 1987-benáttelepült Magyarországra, ahol 1989-ben Vácott telepedettle.

Számos egyéni és csoportos kiállítása volt, mûvészete elis-meréseként több elismerést is kapott. A Kodály Zoltánrólkészült portréjáért 1983-ban Országos Tárlat portrédíjjaltüntették ki, 1988-ban a hatvani Országos Tájkép Biennálénbronzéremmel, 1992-ben Vácon Festészeti I. díjjal ismertékel tehetségét.

Lapunk fájó szívvel búcsúzik hû barátjától, olvasójától ésnem egyszer írások küldõjétõl, a haláláig hû székely magyartól.Büszkék voltunk rá és jólesett köztünk tudni õt. Jó volt tudni,hogy bármikor fordulhatunk hozzá, ha nem másként, legalábbgondolatban, és akkor a bennünk élõ képe segített eligazodnigondjaink között. Nagyon fog hiányozni az itt élõ erdélyiekösszetartó csoportjából, mint mûvész, mint kiemelkedõ egyéni-ség, mint közvetlen és jó barát.

Elmentél a mi Istenünkhöz, ott most már jó lesz neked drágaImre, nem fog fájni többé az, ami itt örökké fáj…Ideát meg, amúlandóságban, bennünk élsz tovább. Köszönjük, hogy velünkvoltál.

RÖVID BÚCSÚSZÓBalázs Imre barátom temetésére

Messzirõl lát-e a Hargita?Havas fejét lehajtja-e?Vagy rábízza testvéri intelemmelNagyhidegre, Nagyvillámra?Hisz mind miénk,mind magyar hegy.De az ecsettel islátni képes szem,mely egyként nézte õket,s most örökre hunyvapihenni tér,az is magyars örökké miénk.

Szász István Tas -Leányfalu, 2012. április 14.

Elhunyt Balázs Imre festõmûvész

Átalvetõ

30 EKOSZ–EMTEBeszámoló

2012. május 30. jelentõs nap volt számomra, de hasonlómódon a 77 éve megjelent és egy évtizedet élt kolozsváriHitel folyóiratra és szellemi körére még emlékezni akarókszámára is. És hiszem, hogy azok számára nem kevésbé, akike szellemi körnek (megmaradásunkhoz nélkülözhetetlen)gondolataival a jövõben – e nap további energiákat adó hatá-sára és annak segítségével – majd megismerkedhetnek. Ezekazok a gondolatok, melyeket az említett csoportosulás,háromnegyed évszázaddal ezelõtt, nem csupán vallott, de kiis dolgozott és írásban hátrahagyott az utókornak.

Több mint 38 év munkája, nem egyszer küzdelme utánjutottam el oda, hogy a megmentett, majd átmentett doku-mentumok és emléktárgyak, a Makovecz Imre segítségévelépített házamban méltó otthonra, elhelyezési és bemutatóhelyre leltek, megkutathattam a témát és megírhattam törté-netét könyv és számos tanulmány formájában, film is készül-jön róla, majd az egész Kárpát-medencében elõadások sorá-val népszerûsítsem.

Most ez a munka, döntõ fejezetéhez érkezett, mert a ma-gyar nyelvterület legkiválóbb elõadóit hívtam össze az Író-szövetségbe, egy egész napos, négy részes konferenciára,ahol húsz elõadás hangzott el a kérdés legfontosabb té-maköreirõl, és archív felvételekrõl megidéztük a szellemi körnéhány jelesének hangját is.

A nagysikerû konferencia fénypontját – mondhatnám cso-dával határos egybeeséssel –, egy hihetetlenül felemelõ pilla-nat jelentette. Néhány hónapja adtam be egy komoly doku-mentációt a Magyar Örökség Díj Kuratóriumához, ahol többmint 2000 ilyen beadvány vár elbírálásra. E felemelõ pilla-natban tudhattuk meg, hogy a véletlenül éppen a konferen-ciával egy napon tartott ülésükön a Hitelt találták méltónaka díjra és a június 23-án sorra kerülõ ünnepségen, a MagyarTudományos Akadémia dísztermében a lap szellemének

folytatását felvállaló budapesti Hitel folyóirattal együtt adjákát azt az oklevelet, amelyik immáron biztosítja, hogy ezek-nek a nagyszerû elõdöknek a szellemi kincse bekerül a nem-zet aranykönyvébe, legszentebb szellemi kincseink eszmeitárházába.

Bakos Istvánnak a kuratórium nevében tett bejelentéseután nagy taps köszöntötte a döntést, és nem kevés jelenlevõszemében csillantak meg a meghatottság könnyei.

A konferenciát egyébként minden támogatás nélkül kel-lett megszerveznem, öt hónapos elõkészítõ munka elõztemeg. Színhelye az Írószövetség Bajza utcai székháza volt.

A megnyitó elõadást és a záróbeszédet Pomogáts Béla, azerdélyi irodalomtörténet nagy ismerõje, több mint száz nagy-szerû könyv szerzõje mondotta.

A nap folyamán az MTI, a Kossuth Rádió és a televízióriporterei is megjelentek és riportokat, felvételeket készítet-tek. Így az esemény híre sokfelé juthatott el és az elõadáso-kat összefogó, reményeim szerint majd megjelenõ kötetre isfelhívhatta a téma iránt érdeklõdõk figyelmét. A kötetet azanyag összeszerkesztése után, pályázati úton próbálom meg-jelentetni és eljuttatni a magyar könyvtárakba.

Ezzel a 77 éves lapnak és szellemi körének története új éshasznos fejezetébe léphet, és ma is aktuális gondolataivalújra szolgálhatja a Kárpát-medencei magyar megmaradásértfolyó küzdelmet, melynek alapvetõ feltétele a Hitel által hir-detett egység gondolata és a nemzet szolgálatának szelleme.Ennek gyakorlati megfelelõje pedig az egyén közösségétszolgálni akaró erõfeszítése arra, hogy saját képességeit necsupán a maga érvényesülése, de az egész nemzet érdekébenbontakoztassa ki, s éppen ezen keresztül – a haza megerõsí-tésével – legyen képes biztosítani saját boldogulása terénelért eredményeinek biztonságát is.

2012. május 30. Szász István Tas

Erdély elveszettnek hitt szelleme kitört a palackbólés a jövõben a ma összmagyarságát szolgálja

A KOLOZSVÁRI HITEL ÉS SZELLEMI KÖRE (1935–1944)TÉMÁJÁVAL FOGLALKOZÓ KONFERENCIA

(2012. május 30. Magyar Írószövetség Bp. Bajza u. 18. reggel 9 óra)– Megnyitó elõadás: Reformtörekvések Erdély szellemi életében

(Pomogáts Béla)– A Hitel létrejötte és történetének valamint utóéletének, feltámasz-

tásának vázlatos ismertetése. (Magyar Örökség Díjas hitelesek fel-sorolása is) (Szász István Tas)

– Az Erdélyi Fiatalok – Hitel disputa (Cseke Péter)– A Korunk és a Hitel Gaál Gábortól Gál Ernõig, avagy a marxisták

és a Hitel (Csapody Miklós)– A 75 éve rendezett Vásárhelyi találkozó és a Hitel. Hitek és tévhi-

tek (Márkus Béla) – A Hitel és a történelmi szerepvállalás, a harmadik Hitel - (Vallasek

Júlia) – Az elfeledtetés története és okai (Zólya Andrea) – A közösen gondolkodó Helikon és Hitel, átfedések, spontán mun-

kamegosztásuk és néhány a mának szóló üzenettel is bírópélda.(Szász István Tas)

– A Hitel és az EMGE kapcsolata (Farkas Zoltán)– A Hitelben megfogalmazódó nemzet- és nemzeti jövõ-politika,

külön a kisebbségi idõkre vonatkozóan és külön az 1940-44 közötti„többségi” helyzetben, a megoldáskeresések áttekintése. (BárdiNándor)

– A hitelesek késõi hatása az erdélyi magyar értelmiségre és szerepüka túlélés évtizedeiben (Dávid Gyula)

– A kolozsvári Hiteltõl a budapesti Hitelig, két korszak Hitelei azo-nos célokért (Papp Endre)

– A Hitel szerkesztõinek élõ hangja (Záhony Éva)– Makkai László az alapító (Makkai Lilla) – Venczel József a Hitel szellemi körének kiemelkedõ alakja és tragi-

kus sorsa (Székely András Bertalan)– Albrecht Dezsõ, Vita Sándor és Kéki Béla hagyatéka (Kónya

Hamar Sándor)– A Hitel mártírjai– Szabédi László és a Hitel (Kántor Lajos)– Demeter Béla a demokrata és elárultatása (L. Balogh Béni)– A kolozsvári Hitel jelentõsége ma (Szakolczay Lajos)– Zárógondolatok (Szõcs Géza Államtitkár)

2012. június

EKOSZ–EMTE 31Beszámoló

„Ideje végre, hogy lerántsuk a leplet történelmünk és irodal-munk kitakart mozaikjairól” - mondta Zorányi Gábor, a NemzetiÉrtékvédõ Egyesület elnöke a Szent Rókus Kórház elõtti parkbantartott szoboravató ünnepségen 2012. március 31-én.Hozzátette: „ideje, hogy teljességében láthassunk egy kort ésideje, hogy gazdagabbak legyünk általa”.

Tájékoztatása szerint egyesületük csaknem két éve határoztael, hogy szobrot állítanak Tormay Cécile-nek.„Lassan olvadozott körülötte a jég a rendszer-váltás óta, de végre elolvadt. Épp ma egy hete,hogy az írónõ szépirodalmi munkásságáértMagyar Örökség Díjban részesült” - emlékezte-tett. A szobrokat le lehet dönteni, az életmûve-ket azonban nem - hangsúlyozta Lezsák Sán-dor, az Országgyûlés alelnöke, hozzátéve: lehetugyan hallgatni róluk évtizedeken át, de azéletmûvek és a bennük rejlõ értékek mindig újlétet nyernek. Ez történik Tormay életmûvévelis, a korábbi írói alkotásoktól kezdve a legutol-sókig.

Tormay Cécile szépírói munkássága 1899-ben az Apród-szerelem címû novelláskötettelindult, és már elsõ alkotásaiban felfedezhetõvolt írásmûvészetének talán legérdekesebbeleme, az atmoszféra-erõ - ismertette az írómunkásságát Takaró Mihály irodalomtörté-nész.

Mint mondta, Tormay írói pályája 1918-igtöretlen volt a korabeli magyar irodalomban,és rendkívüli volt nemzetközi elismertsége is.Novellái, regényei rendszeresen jelentek meg

francia, olasz és német folyóiratokban, regényeit sorozatbanadták ki a jelentõs német, francia és olasz kiadók. Tormay rövi-desen a kortárs világirodalom elismert tagja lett, az Emberek akövek között, A régi ház, vagy a Viaszfigurák ennek a különlegesés modern stílusnak az ékkövei.

Mûveit ekkor már angol, német, holland, olasz, finn, észt,dán, francia és norvég nyelven is olvashatta a közönség. Figyel-

mét a történelem és a politikaiesemények néhány évre másirányba terelték, e korszakkiemelkedõ alkotói termése aBujdosó könyv - tájékoztatottaz irodalomtörténész.

Az eseményen beszédetmondott Kocsis Máté, József-város polgármestere és Job-bágy Éva, a Tormay Cécile Köralapító-vezetõje is.

Tormay Cécile mellszobrátR. Törley Mária szobrászmû-vész készítette, az alkotást azünnepségen Aczél LászlóZsongor pálos atya szenteltefel. Az írónõ mûvébõl KubikAnna Kossuth-díjas színmû-vész olvasott fel, közremûkö-dött Geiger György Kossuth-díjas trombitamûvész. MTI

(Tormay Cécile-rõl bõvebbenlásd lapunk 56. oldalán.)

A szobrokat le lehet dönteni, az életmûveket azonban nemFelavatták Tormay Cécile (1875—1937) írónõ szobrát

Magyarellenes retorika a kormányzati döntésekbenA Kossuth Rádió május 13-i Vasárnapi Újság c. mûsorá-

ban erdélyi magyar politikusok elemezték a Romániábanhatalomra került új kormány magyarokat érintõ retorikájátés intézkedéseit.

Elemzõk szerint Romániában már azzal a retorikával elin-dult a visszarendezõdés, ami a parlamentben a pártelnökökfelszólalásaiból érezhetõ volt a kormány beiktatásakor. Ez ahangulat- és retorikaváltás leginkább a nemzeti liberális pártrészérõl érezhetõ.

A kormánypozícióból most ellenzékbe kényszerültRomániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke, KelemenHunor szerint az elmúlt 22 év eredményei veszhetnek kárba,a magyar kisebbség helyzete fordulhat rosszabbra azáltal,hogy képviselõi kikerültek a hatalomból, s így már nem tud-ják közvetlenül befolyásolni a döntések meghozatalát. Anacionalista, magyarellenes retorika most a kormányzatidöntésekben is kezd megjelenni, mondta Kelemen Hunor,aki aggasztónak tartja, hogy visszavonják a költségvetésbõl azönkormányzatoknak törvényes módon kiutalt támogatáso-kat. Ezt a kormányrendeletet megtámadják a közigazgatásibíróságon, tette hozzá.

A kisebbségi törvénytervezetet a kulturális autonómiára

vonatkozó rész nélkül készül elfogadni az új román kormány.A Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke hangsú-lyozta, olyan kisebbségi törvényre nincsen szükség, amely akulturális autonómiáról nem rendelkezik, s nem ad valóshatásköröket az oktatás, a kultúra, a média területén.

Romániában a kisebbségek ügyében vége szakadt a nyuga-tot megtévesztõ látszat-politizálásnak, vélekedik a romániaikormányváltás magyarokat érintõ változásairól a SzékelyNemzeti Tanács elnöke, Izsák Balázs.

Izsák Balázs nem lát lényeges különbséget a mostani és akorábbi román hatalom között. Az egyes politikai erõk legfel-jebb abban különböznek egymástól, hogy melyik helyeznagyobb hangsúlyt a látszatra. Annyi változott csupán, hogyRomániában a kisebbségek ügyében most vége szakadt a nyu-gatot megtévesztõ látszat-politizálásnak. A Romániai MagyarDemokrata Szövetség kijárásos politikája 16 év alatt semvezetett eredményre, s úgy véli, nem a román kormány volt alegfõbb akadálya az autonómia elérésének, hanem az, hogy16 éven keresztül Románia fel tudta mutatni a világnak, amagyarság helyzete megoldódott azzal, hogy az államhatalomminden intézményében képviselve van.

hirado.hu/ Kossuth Rádió

Átalvetõ

32 EKOSZ–EMTELevelesláda

Kedves Kolléga!Kedvelt szervezetem, a FAKOOSZ (Falusi Körzeti Orvosok

Országos Szövetsége, melynek e levél szerzõje elõzõleg elnökevolt – a szerk.) internetes körlevelében olvastam, hogy a leg-jobb Kárpát-medencei háziorvosok versenyében az elõkelõmásodik helyen végeztél.

A magam részérõl gratulálok minden helyezettnek, különösörömmel a határon túliaknak, hiszen magam is onnan ér-keztem Pápakovácsiba 35 évvel ezelõtt. De éppen ennek okánszemély szerint Neked külön is gratulálnom kell. Levelemet isTenéked írom.

Az idõ rohanó szekerén feltartóztathatatlanul haladva azegyetlen biztos felé, visszapillant az öreg orvos, mint Petõfiama „kiûzött napkirálya” a föld permérõl. Na, véres korona aznem volt, még vörös sem, inkább tövises, de az sem korona for-májában. Viszont volt hallatlanul izgalmas élet, harcokkal, csa-lódásokkal, eredményekkel és bukásokkal.

Hogy az aktuálisnál kezdjem, bár Te nem tudod, de néhaelõfordulok felétek s nagy öröm számomra azt hallani, hogyrégi betegeim és utódaik szeretnek, becsülnek Téged.

De az aktuális sikert értékelendõ nézzünk csak vissza amúltba s tekintsük körül a mában is. Éppen most, amikor azegykor elképzelhetetlen lehetõséget kihasználva a mi utódainkközül sokan nem óhajtanak rálépni arra a tövises útra. Amikorma itthon elõre tekintenek, ez a választás sokaknak szinte avalódi mártíromsággal tûnik egyenlõnek.

Mi másként kezdtünk s másként folytattuk, természetesenmás lehetõségek és történelmi körülmények között, vagyis nin-csen jogunk párhuzamot vonni. Azt hiszem, ez még a Te kor-osztályodra is jócskán érvényes. Nem tudhatjuk utólag, hogy hamehettünk volna „tovább” mentünk volna-e? Én a magamrészérõl cáfolhatatlanul állíthatom, hogy nem. Engem ugyanisazért gyötörtek odaát közel négy évig, hogy ne Magyarországramenjek – német gyökerekkel is rendelkezõ – feleségemmel éskét gyermekemmel, hanem Nyugat-Németországba, ami fejen-ként meghatározott bevétel lett volna Romániának. Nem áll-tam kötélnek, s ezért kárpótlás nélkül fel kellett áldoznomminden vagyonunkat, beleértve egy gyönyörû kolozsvári õsi vil-lát is.

Németország még kárpótlást is fizetett az oda települõ né-meteknek. Mi azonban Magyarországra akartunk jönni, gyer-mekeinket magyarnak nevelni és a hazát szolgálni. Úgy ahogy,s amilyen volt. Ma ez már nevetséges, pátoszos szövegnektûnik. Akkor az életünket jelentette, a nagy célt. A mindent.

No, de ez nem általánosítható, mondhatja bárki, és az átte-lepült mintegy 3000 erdélyi magyar orvos alig 8 százaléka voltaz aktív magyar orvostársadalomnak (ma bizony jól jönne ez is,de sajnos már õk is messzebbre néznek). Kollégáink döntõtöbbsége hazai képzettségû és születésû orvos volt. De a korlehetõségei szerint csendben és becsülettel tette a dolgát. Ki-kimeggyõzõdése szerint. A rendszerváltásig a disszidálók és a„befogadottak” száma szinte pontosan egyezett. Véletlenül?Ki tudná megmondani?

A minket befogadó közeg akkor még barátságos, segítõkészvolt, s gondolni sem lehetett 2004. december 5. hangulatára.Még a vidéki pártelit is odakacsintott egy Ceausescu- vicc ere-jéig, és besegített ebben-abban. Az akkor kifutó középvezetõ

réteget – így szoktam mondani – még megfertõzte a néhainemzettudat egy szikrája. Ami persze külön is megérne egymisét és szintén nem általánosítható. A pápai járás kollégáimondhatni baráti, esetenként testvéri szeretettel fogadtak, samikor hallották, hogy mehettem volna Vaszarra is, ahol acsoda TSZ mûködött, már az elsõ havi gyûlésen (és politikaielõadáson) azt mondták: Pista drága, ekkora marhaságothogyan tehettél. Pápakovácsiban egymást váltották az orvosok,éhen haltok, Vaszar egy zsíros körzet, oda kellett volna menne-tek. Választ csak egyfélét adhattam. Mikor odamentünk a kör-zetet megnézni, a rossz állapotban levõ ház és melléképületekmellett állt egy diófa (az, amely ma is él) és hasonlított akolozsvári kert egyik fájára. Hetedik évét taposó, iskolábakészülõ fiam felmászott s szólt: Na, végre. Én pedig a fa alattCzere Ferenc tanácselnök bátyám kezébe csaptam.

Ezt követõen talán életem legemberibb tíz esztendeje követ-kezett. Olyan tíz esztendõ, amely felkészített arra a 25-re,amelyben megvívhattam immáron nagyobb léptékû küzdelme-imet is.

Az a közösség fogékony volt a jóra. Élt bennük a bizalom ésa vidék magyarságának tartása, szorgalma, embersége. Tíz évalatt felújítottuk és kibõvítettük a rendelõt és az orvoslakást, amelléképületet rendbe tettük, s az istálló felújítva évekig a falugyermekeinek tornaterme volt. Az akkor híres asztaliteniszcsapat ott edzett, télen még „falaztak” is a teniszkedvelõk, semlített fiam nem véletlenül lett tenisz és sí edzõ. Mert Döb-röntén sífelvonót is csináltunk. Cikket írtam a Népsportba,összeszerveztem a vezetõket, a TSZ Kupon mûködõ öntödéjét,a pápai Szakmunkásiskolát, és lõn felvonó. A kis melegedõ ésaz EU szabványoknak megfelelni nem tudó elhagyott felvonóma is ott áll. Akkor sorban álltak az emberek, az utcán végigLadák és Trabantok parkoltak, a honvédséget sízni tanítottamés úttörõ olimpiára vittem a gyerekeket. Gyepsí bemutató isvolt, pénzt is szereztem hozzá, s mikor eljöttem, a városnálkomoly összeg maradt erre a célra. Hogy hova lett, nem tudnimár. De Te tudod legjobban, mit fejlõdött azóta Döbrönte.

A négy falu mindegyikében sikerült új vagy felújított rende-lõt csinálni, és Pápakovácsiba furcsa módon éppen erdélyi kap-csolat segítségével kaptunk anyagot a sportcsarnok felépítésé-hez, és a hálás honvédség oda is szállította és felállította az ele-meket. Agg Sanyival álmodtuk meg és az is felépült. Amikoregy magyar kistelepülés orvos, pap, tanár vagy tanító nélkülmarad, vajon mit veszít a szakemberen kívül? Bizony ha „jobblétre penderülünk”, tudtunk nélkül ezt a valamit is magunkkalvisszük. És errõl azoknak is tudnia kellene, akiknek a helybenmaradásra ösztönözésre van lehetõségük.

És a szakma? Mikor odamentem, azt hallottam, „ez a doki nem is injekci-

óz”. Mert szó, ami szó, addig szokás volt B vitaminokkal járnia falvakat. A szûrés, gondozás primitív kezdetei is meglepõnektûntek. De az öreganyók konyhakredencének üvege közé filc-tollal írt nagybetûkkel odatettem egy papiroson a gyógyszer-szedési tanácsokat. És le is ellenõriztem. Megszámoltam amaradékot – ha kellett. Nem a nagy tudomány, hanem az aprómunka tett csodadolgot. Az elsõ évben minden éjjel legalábbegyszer felköltöttek s mentem. Eleinte vittek, vagy kismotorralberregtem a falvak között, aztán az Attyapusztán tanyázó atyákadtak kölcsön és megvettem a kedvezményes Ladát. Úristen,

Levél dr. Soós Lajos kollégának Pápakovácsiba

2012. június

EKOSZ–EMTE 33Levelesláda

mekkora élmény volt! És utána azzal mentünk. Télen jött afeleségem is és lapátoltuk a havat a Ganna és Döbrönte felévezetõ hófúvásos úton. De mentünk. Hiszed vagy nem, az utol-só, a tízedik évben alig ébresztettek fel. Annyira visszaesett aváratlan események száma.

Gyönyörû évek voltak. Szerettem õket. Ma is szeretem ésma is jönnek-mennek a levelek. 25 év után!

Hát így éltünk mi ott boldogan, és eszünk ágában sem volt anyugatról érkezõ hírek miatt irigykedni vagy keseregni.

Hogy Te, Ti miként éltetek, pontosan nem tudom, csak aztlátom, hogy otthonra leltetek, hogy nem indultatok neki anagyvilágnak, és, hogy olyan megbecsülést szereztetek, amelymost példa lehet sokak számára.

Mert fontos dolog az a pénz, kell a jó munkához, kell a nyu-godt háttérhez, kell a másokat szolgáló önképzéshez, kell a csa-lád fenntartásához és sok máshoz, de az is fontos, hogy az, amitteszel, olyan ügyet szolgáljon, amelyik nem csupán emberként,de magyarként is elégtételt jelent az orvosnak.

Lehet, hogy korszerûtlen vagyok, lehet, hogy egyeseknek ezmár érzelgõs, másoknak egyenesen ellenszenves vagy legalább-is gyanús, de én már csak így érzem, s ha újra kezdeném, akkoris így próbálkoznék.

Segítsen Isten Téged további utadon és munkádban is, érez-zed jól magad azon a gyönyörû vidéken és azok közt a kedvesemberek között.

Ja és még valami: vedd már rá a „germánokat” (akkor ott –éppen a még itt élõ maradékaik – így mondták tréfásan), hogydobjanak oda egy hóágyút s szedjék rendbe a sífelvonót. Nekikfog nyereséget termelni. Megérdemlik. Mikor elõször jártakitthon, a gannai kerektemplomban és körötte hallottam a leg-szebben énekelni a magyar Himnuszt. Mindenki sírt.

Barátsággal üdvözöl öreg elõdöd:

Leányfalu, 2011. január 31. Szász István Tas

Toronysisak„Kedves Barátaim! Nincs valahol szükség egy toronysi-

sakra? Erdélyben folyik a felújítása az X.-i templomnak. Aza döntés, hogy teljesen új szerkezet készül. A régi sisakkültérben nem maradhat, teherviselésre nem alkalmas, denémi pótlással összerakható. Tulajdonképpen egy gótikusjellegû, látványos faszerkezet. Kiállítási tárgyként (10 métermagas) szóba jöhet. Nincs ötletetek a helyszínre?”

Az e napokban kapott SMS olyan szép és tömör, akáregy Örkény-egyperces, tulajdonképpen nem is igényelneszószátyár kommentárt, mert mûemlékvédõ építészbarátomnak sikerült néhány staccatós mondatban össze-foglalni Kárpát-medencei létünk értelmét. De hogy elke-rüljük a félreértéseket: nem illegális mûtárgy-keres-kedelemre, nem középkori épületdarabok csempészeté-re buzdít ez az SMS, hanem olyan dél-erdélyi templompusztulásra ítélt nyomelemeinek megõrzésére, mely álltmár krumpli-és kukoricaföld közepén, öntette el a Marosiszapja, és református gyülekezetének utolsó lelkét, afalu legutolsó magyarját az ortodox temetõben kellettelhantolni, mivel a magyarok sírkertje akkoriban márjuhlegelõként üzemelt. Összegyûjtött sírköveit pedigegyetlen éjszaka alatt lopták el…

Nos, ennek az eltûnt gyülekezetnek az eltûnõfélbenlévõ templomát fogják most megmenteni. Ami nem sike-rült a túlparton, látótávolságban fekvõ alvinci Martinuz-zi-kastéllyal (ma lólegelõ), az megeshet ezzel a XIV. szá-zadi, megrepedt szentélyû, falain fákat, bokrokat nevel-getõ istenházával. De az akció teljes diadalához éppenerre a szemléletbeli eltökéltségre van szükség: ami a to-ronyból, a falakból vagy a környezetbõl kikerül, mert máréletveszélyes, mert elhasználódott, vagy mert halálosanmegrongálták, annak sem szabad szemétdombra kerül-nie – még ha düledezõ, sebzett favázról van is szó. Hiszenévszázados templomépítõ kezek gondosságát õrzi. És akezek emlékezetét más már nem õrzi talán.

Szóval, ha valaki tud valakit, akinek (nemes célból)szüksége lenne egy toronysisakra, kérem, föltétlenüljelezze... Margittai Gábor

Magyar Nemzet, 2012. május 5.

Átalvetõk...A szerk. meglepetéssel értesült arról, hogy Székelyudvarhelyen mûkö-dik egy Átalvetõ nevû szervezet, mozgalom. Érdeklõdõ levelet írt amegadott elérhetõségre, amire az alábbi szívmelengetõ választ kapta.Ennek nyomán csak egyet tehetünk: egy néven, egy szívvel és egy jel-képpel húzzuk ugyanazt a szekeret, más-más módon, de egy irányba.A viszontválaszt e sorok közlése jelenti, meg egy meleg kézszorítás...

Tisztelt Dr. K. P.!Bányász József vagyok, a Caritas Vidékfejlesztés vezetõje.

Egyesületünk a Gyulafehérvári Fõegyházmegye Caritas szerveze-tének egy kirendeltsége. Missziónk a vidéki, hagyományos gaz-dálkodáshoz kötõdõ családok, emberek segítése, támogatása.Tesszük ezt képzéssel, szaktanácsadással, érdekképviselettel…Igyekszünk felkészíteni õket arra, hogy önálló, önfenntartócsaládi gazdaságokat hozzanak létre és kiléphessenek a kon-zumvilág és a tömegmédia által diktált függõségi állapotból.

Az „Átalvetõ” mozgalom is egy Nyikó menti mezõgazdaságitermékfeldolgozói szakképzés kapcsán született, ahol az õster-melõ kisgazdák megfogalmazták azt az igényüket, hogy termék-feleslegeiket piacra szeretnék juttatni. A hogyanra keresvén aválaszt, született meg az „Átalvetõ” gondolata, ami visszautal atermékszállítás múltjába, a népi hagyományra, és most mindenfalu, közösség saját motívummal, színvilággal ellátott átalvetõjé-vel jelenik meg a „piacon”. A Caritas csak egy közvetítõi,facilitátori szerepben van jelen. Igyekszik a tudatos vásárlói réte-get összehozni az õstermelõkkel. Nem csupán kereskedésrõl vanitt szó. Sokkal többrõl. Életet, értelmet szeretnénk adni a gazdál-kodásnak, ezáltal megakadályozni a falvak kiüresedését, ugyan-akkor a vásárlóknak egészséges élelmiszert juttatni az asztalára.Kultúra ez és nem üzlet. Az agrikultúra ezen a szinten közelebbáll a kultúrához, mint a piacgazdasághoz. Nagyon megszerették agazdák és a vásárlók is ezt a márkanevet. Törést okozna a lendü-letben, ha le kellene mondaniuk róla. Néhány hete GergelyIstvánnál találkoztam az „Átalvetõ” folyóiratukkal, melynek cél-kitûzéseit, tartalmát nagyra becsülöm és értékelem. Nekem nemjutott eszembe a „zavarkeltés” lehetõsége, hiszen mi is a nemze-tünk felemelését, életképessé tételét szolgáljuk „átalvetvén” azt atehetetlenségbõl az életrevalóságba. Együttmûködést keresnénkönökkel, párbeszédet, hogy ez a két nemes törekvés ne váljonáldozattá a magyar – magyar pártoskodás oltárán. Válaszát vára,maradok tiszteltettel: Bányász József

Átalvetõ

34 EKOSZ–EMTEMûhely

A családA Család az élet törvénye....egyéni voltomban is törvény alatt állok.

László Gyula

A Család a szülõk (férj és feleség), a gyermekek és a legköze-lebbi hozzátartozóik (a rokonok) közössége. Feladata: a családtagjainak védelme. A család ezáltal a társadalom érdekét is szol-gálja, de hogyha felelõsségteljesen viszonyulunk hozzá, azönmegvalósításnak is egyik legfontosabb lehetõségévé válhat.

A család a házasság alapján alakul ki és újul meg, mely férfi ésnõ törvényes szerzõdéssel kötött életközössége egymás szolgála-tára, s melyet szeretet és hûség köt össze. A házasságot tehátabból a közös vágyból kötik, hogy a szerelmespárok egybekössékegész jövendõ életüket. A szerelem viszont csak megfelelõ társa-dalmi, szokásjogi, és anyagi keretek között lehet boldog. A csa-lád anyagi kerete elsõsorban a lakás, melyet szintén a családtag-ok egymás iránti szeretete avat otthonná. Az otthont nem pótol-hatja sem a munkahely, sem a kocsma, sem a nyilvánosház. Aközös háztartás még nem teremt igazi családot: ahol szeretetnincsen, ott a szó igazi értelmében vett család sincsen. Aki tehátnem szereti azt, akihez hozzámenni készül, jól gondolja meg,hogy mit tesz, mert becsapja önmagát is, társát is, és mindkettenboldogtalanok lesznek. De ugyanígy aki nem szereti édesanyját,nem tiszteli apját és nem viseli gondját nagyszüleinek, az mindenbizonnyal társát is el fogja hanyagolni és boldogtalanná teszi.

A párkapcsolat és a családi közösség gyökerei az állatvilágbanyúlnak vissza, ahol még teljesen ösztönös a viszony, az ember-nek azonban tudatosan és idejében fel kell készülnie reá.

A felkészülésnek részét képezi az általános önképzés is,hiszen a külvilágnak ebben az elkerített részében, melyet a csa-ládi kötelékekkel rögzített viszony jelent, sokkal közvetlenebb ajelentõsége, szerepe a személyiség jellegzetes jegyeinek, melyekközül kedvezõek az egészség, szépség, erõ, türelem, gyöngédség,tapintat, ízlés, értelem stb., ugyanis ez a kapcsolat sokkal szemé-lyesebb és sokoldalúbb, ugyanakkor rejtettebb is, mint az aviszony, mely pl. a foglakozásunkon keresztül fûz a külvilághoz.

Az általános önképzés azonban még nem elegendõ; mindazta sokoldalú gyakorlati tudást, melyet a háztartás vezetése és ahozzátartozóink ellátása igényel, külön is meg kell szervezni. Pl.meg kell tanulni fõzni, mosni, varrni, vasalni, lakást bebútorozni,takarítani, szerszámokat, felszereléseket kezelni és karbantarta-ni, beosztani, bevásárolni, ügyeket intézni, ismerni kell a nemikapcsolat, a terhesség egészségtanát, a csecsemõgondozással ésa betegápolással kapcsolatos tudnivalókat, dajkarímeket, szer-tartásokat, szoba- és kertinövények védelmét, háziállatok tartá-sát stb. A családi életre és családszeretetre való nevelõdés márkisgyermekkorban a szülõk példájának a követésével és a babá-zással kezdõdik, bár fontos lenne az iskolában is rendszeresen éskorszerûen tanítani. A helyes ismeretek hozzásegíthetnek, hogykevesebbet hibázzunk; a jó házassághoz azonban tehetség éshivatásérzet is szükséges.

A családalapítás a párválasztással kezdõdik. Minél fejlettebbvalakinek a személyisége, annál igényesebb a párválasztásban. Apárválasztás az emberi értékek szabadversenye vagy szabadpia-ca, ahol mindenki mérlegre kerül. Elsõ és legfontosabb lépésünktehát a helyes párválasztás, mellyel sorsunkat dönthetjük el. Ez aválasztás ugyanis egyben sorsközösség vállalása is, függetlenülattól, hogy ez a sors a továbbiakban könnyû lesz-e, vagy nehéz.

Ha a felek elképzelései, szándékai találkoznak, az udvarlás las-san lecsökkenti és megszünteti a természetes távolságtartást, éskialakul a pár.

A vágy a társ, a saját gyermekek után alapvetõ biológiai kész-tetés, melyre az õsi, génjeinkben rögzült tervezet ösztöne sarkall.Ezen alapul az elsõdleges, és inkább fiatalabbakra jellemzõ ér-zékszervi párválogatás, mely az elõnyös testi tulajdonságokattartja szem elõtt: szép legyen, egészséges, fiatal.

Mivel lényegében ösztönös folyamatról van szó, döntõ fon-tosságú az érzelmek szerepe, melyek az ösztönökhöz állanakközelebb. Leghamarább a rokonszenv nyilvánul meg, mely ösz-tönös vonzalomból fakadó érzés. A párkapcsolatot azonban aszerelem teszi virágzóvá, mely ösztönös nemi vonzalomból(melyre az érzéki benyomások hatnak erõsebben) és szeretetbõltevõdik össze.

A nemi vonzalom szükséges és fontos feltétele a boldog sze-relemnek, de nem elégséges, tehát nem elegendõ indíték aházasságra sem, sõt önmagában még csak nem is szerelem; merta szerelemnek a szeretet is nélkülözhetetlen tartozéka. Ezértnemesen gondolkodó ifjak a testi szerelmet annak a számára tar-togatják, akit majd szeretni is fognak, s akit majd így igaz szere-lembõl ajándékoznak meg vele. A túl korán nemi viszonybakeveredõk – mielõtt az érzelmi és értelmi fejlõdés az igazi szere-tet és felelõsség szintjére érne – örökre elveszíthetik egy igaziszerelem szépségét és gazdagságát, bár lehet, hogy ürességükbenvagy kiábrándultságukban már nem is lesznek képesek érzékelnie hiányt.

A szeretet viszont a megismerés hosszabb ideje alatt, az ér-tékes lelki tulajdonságok felfedezése révén alakul ki. Lehetnekvalakinek értékes testi tulajdonságai is, mint amilyen a szépség,amely tetszhet, ám a szépség még nem minden: nem biztosíték aboldogságra, még csak nem is szükséges feltétele a boldogság-nak; vagy lehetnek értékes szellemi tulajdonságai is, melyeketcsodálni lehet, szeretni azonban csak a lelki szépséget, csak alelki értékeket lehet. Ezért a külsõ szépség mögött mindig abelsõ szépséget kell keresni, ami a gondolkozásban, az érzelmek-ben, s fõként a magatartásban nyilvánul meg.

A legszebb hozomány a tiszta jellem. A házastársakat nem aszépség, hanem a tisztesség köti hosszú idõre össze. Hûtlenember a legszebb házastársat is megcsalja. A hûség megbízható-ság és komolyság jele; akire féltékenykedni kell, az nem is méltóa féltékenységünkre. A kölcsönös megértésben nagyobb szerepevan a szívnek és az észnek, mint a nemi vonzalomnak, a lelkekösszhangjából következik a testi összehangoltság, és nem fordít-va. A szeretet azonban gazdagodik és mélyül a nemi vonzalomáltal, de a nemi vonzalom is új, magasabb szintre kerül a szere-tet által. A szerelemben éppen az a legszebb, hogy felszínrehozza legnemesebb tulajdonságainkat. Lelki közösség nélkülazonban nincs tartós kapcsolat, és nincsen tartós szerelem sem,szeretet nélkül pedig hamar elszürkül a színesnek induló viszony.A kor elõrehaladtával a nemi vágy amúgy is csökken, de megma-rad és túlsúlyba jut (ha volt, s ha van) a szeretet; mert nem anemi vágy hiánya vezet az elhidegüléshez, hanem a szeretet hiá-nya, mely a mindennapok éltetõ derûje.

Ám ahhoz, hogy szerethessétek egymást, elõbb értékelnetekkell egymást, ehhez pedig okvetlenül jó tulajdonságok kellenek.Mégis: nem lehet tapasztalni, hogy a nagy jellemeket valaminagy szeretet venné körül; mert akiben nincsenek szép emberivonások, az másokban sem képes meglátni azokat. Ahhoz tehát,hogy a szeretet felébredhessen, a jó tulajdonságok egyezésérevagy hasonlóságára is szükség van, mert a hasonlóságok vagyazonosságok alapján jön létre az egyetértés, az összhang.Kölcsönös szeretetbõl és tiszteletbõl formálódik a barátság, melya személyes megismerés hosszabb ideje alatt, ösztönös rokon-szenvbõl (elsõ jelzõrendszer) és lelki-eszmei közösség felismeré-se által (második jelzõrendszer) fokozatosan fejlõdik ki.

2012. június

EKOSZ–EMTE 35Mûhely

(Gazemberek között nincs is igazi barátság, csak cinkosság leg-feljebb). Az igazi szerelemben tehát a barátságnak is jelen kelllennie, mely csakis rokonlelkek, hasonló gondolkodásúak közöttjöhet létre.

Akiknek életszemléletük és életcéljuk, a jövõrõl szõtt álmaikés törekvéseik merõben különböznek, hiába kötnek alkut egy-mással, nem fogják megosztani egymással szívük legtitkosabbvágyait és gondolatait, nem lépnek egymással bensõ közösségbe,nem alakul ki egység, mert nem fogják tudni megszeretni semegymást, sem egymás barátait és társaságát, sem pedig azt, amita másik szívesen csinál, és valószínûleg elég hamar azon kezde-nek majd gondolkozni, hogy ne keressenek-e másik társat, akivelkellemesebben lehetne majd elbeszélgetni, s akivel elmehetné-nek, a maguk módja szerint szórakozni. Ezért van az, hogy haegy házaspár nem él jól, mindketten úgy érzik, hogy ebben amásik fél a hibás, pedig lehet, hogy csak az a baj, hogy teljesenkülönbözõ természetûek.

Az egyensúly – úgy tûnik – alkalmazkodás révén állhatnahelyre, ám minél nagyobbak a különbségek, az alkalmazkodásmindkét részrõl annál nehezebb; mert ne feledjük, hogy a másik-nak is pont olyan nehéz alkalmazkodni, mint nekünk, de lehet,hogy még nehezebb. Szerencsés esetben mindkét fél alkalmaz-kodik, de legtöbbször csak az egyik, ilyenkor a másik fél vélhetõ-leg elégedett is lehetne, ám milyen áron?: a szenvedõ fél ideg-rendszere mind érzékenyebbé válik, úgyhogy valósággal felna-gyítja a kapott sérüléseket, a „boldog” fél pedig mit lát? Azt látj-a, hogy a „szenvedõ” félnek nincsen igaza: mert mindent felfúj,érzékenysége nem áll arányban az elszenvedett sérelmekkel.

A túlérzékeny (érzelgõs) ember mellett tehát valójában amásik fél sem érezheti magát boldognak, hiszen önbizalmától,emberi méltóságérzetétõl lesz megfosztva, nem töltheti el sajátértékeinek büszke és nyugodt tudata: csak szegény bûnösnekérezheti magát, akit állandó lelkifurdalás kell gyötörjön, mertbármit is mond vagy tesz (ha nem mond és nem tesz, akkorazért), a másik szerencsétlennek minden pillanatát csak megke-seríti. Ha már most minél jobban meghúzza magát, csak annálnagyobb elégedetlenséget vált ki, mert vele akkor már nem is aza baj, hogy van, hanem, hogy mintha nem is lenne.

Mivel egyikük sem élhet úgy, ahogy szeretne, keserûség ésharag támad, a türelem lassanként elfogy, a feszültség pedigegyre nõ, s idõvel mindkettõjüket kétségbeesés fogja el, hiszenvalójában egyikük sem teheti szabadon azt, amit igazán szeretne.Ha pedig kényszeríteni próbáljuk egymást az alkalmazkodásra,csak még jobban megnehezítjük egymás helyzetét. Az erõszak ésuralmi harc nem javítja, csak rontja a kilátásokat: nem lehet egy-szerre harcolni, és harc közben egyenletesen szerelmesnekmaradni; az álláspontok így egyre jobban távolodni fognak egy-mástól, míg végül nem is lehet majd tudni, hogy mi volt a kivál-tó ok, mert már egyáltalán nincs semmilyen közös alap. Egyszercsak eljön a perc, amikor a háború döntõ küzdelembe csap át, ésbeáll a teljes szakadás. Ez a végkifejlet.

Hasonló lelkületû és életszemléletû emberekkel kölcsönösszereteten alapuló érzelmi közösség létrehozása szívbéli törekvé-seinknek legtitkosabb vágya, melyben még az alkalmazkodás isegy természetes fejlõdési folyamat örömteli része. A szerelemegymásra találás; teljes önátadás, minden egyéb ebbõl követke-zik. Akik szeretik egymást, akaratlanul is nevelik egymást, gon-dolkodásuk és világnézetük összehangolódik, egymás egyénisé-gét megszeretik, és mintegy magukévá teszik.

A magára erõltetett alkalmazkodás ellenben csak udvarias ésfegyelmezett, de egymástól valójában idegen emberek üres for-malizmusa és tartalmatlan látszatboldogsága, mely igazábannem oldja meg, csak hûvösre teszi az ellentéteket: egyensúlytteremt (az ellentétes erõk kiegyensúlyozottságát), de összhangot(melyben a különbözõ erõk egy irányba hatnak) nem. A párvá-

lasztás idején azonban nem látszatboldogságra, hanem valódiboldogságra kell törekedni, ez jogunk és kötelességünk is egy-ben, mert a házasságban majd nem elég egymás mellett lakni,hanem együtt kell élni, ehhez pedig összhangra van szükség,mely csak bizonyos hasonlóság alapján jöhet létre. Tökéletesazonosság nincs, hiszen nem vagyunk egyformák, erre azonbannincs szükség: az összhang amúgy is létrejön, ha a fontosabbtulajdonságaink hasonlítanak egymáshoz, a különbségek pedignem ellentétesek, hanem kiegészítik egymást, és így beilleszked-nek egy nagyobb összefüggésbe. Az összeillõ párok vonzzák egy-mást, és megsokszorozzák egymás értékét, az össze nem illõkellenben taszítják és megsemmisítik, legalábbis semlegesítik;ezáltal az összhang kellemessé és megnyugtatóvá teszi az együtt-létet, míg az egyensúly csak hamu alatt izzóvá, feszültté. De jobbmegelõzni a bajt: ne lovald bele magad, sem a másikat egy olyankapcsolatba, amelyik eleve kudarcra van ítélve, mert a másik isboldogtalan lesz, és azért is te leszel a hibás. Ha semmi közössincs bennetek, akkor jobb, ha mindketten hagyjátok, hogymindegyik élje a maga életét. Sokféle virág van, de nem mindillik egy vázába. Nem a sokféleség a hiba: a hiba ott van, ha mégisösszekötik ezeket a nagyon különbözõ természeteket. Ezértjobb, ha olyan élettársat keresel magadnak, akivel lehetõleg min-den tekintetben találsz: nemcsak korban és magasságban, hanemlelki és szellemi tulajdonságaidban is.

A lelki és szellemi személyiségjegyek formálódásában viszontdöntõ szerepet játszanak a társadalmi és gazdasági élet-körülmények. Azoknak, akiknek a származása és a végzettségehasonló, akik hasonló társadalmi-gazdasági környezetbõl,ugyanabból az élettörténeti közösségbõl erednek és ugyanolyankörülmények között élnek, a nyelvnek, gondolkodásmódnak,igényeknek, szokásoknak, ízlésnek, kulturáltságnak, életformá-nak, viselkedésmódnak, érdeklõdési körnek, szabad idõtöltés-nek, az életszemléletnek, felfogásnak, elveknek, álláspontoknak,eszményeknek, és céloknak számtalan hasonlósága vagy azonos-sága jön létre, amely elõsegíti a párok és hozzátartozóik közöttiegyetértést. (A házasságkötéssel ugyanis két család is találkozikegymással, akiket szintén kölcsönösen el kell fogadnunk, s akik-nek ugyancsak el kell tudniuk fogadni egymást).

Nézd meg hát elõbb jól, kihez kötöd az életed, mert az ösztö-nösség sok téves kapcsolatot eredményezhet. A szerelem önma-gában még nem teremti meg a tartós együttélés esélyét. A társa-dalmi életben a nemek közötti viszony sokkal bonyolultabbannál, hogysem csupán az ösztöneinkre vagy az érzelmeinkrehagyatkozhatnánk; ezért – mikor a nekünk való társat keressük– a szív mellett az észre, az érzelem mellett az értelemre is hall-gatnunk kell. Az a jó, ha az ösztön, az érzelem és az értelem nemmond ellent egymásnak, azaz ha egyet mond, mert ahol az érte-lem, érzelem és ösztön összhangban van, ott nincsen meghason-lás.

Ám ha csupán a külsõségekre figyelsz, választásod nemritkáncsalódáshoz vezet: mert csak az értékes lelki-szellemi tartalomegyezése teremthet tartós boldogságot, meghitt bensõséget. Azemberek könnyen hagyják felületes ürességektõl megtévesztenimagukat, melyek közül elsõ helyeken áll a vagyon, a rang, a szép-ség. Pusztán ezekre figyelni azonban merõ formalizmus. A kér-dés az, hogy mindezek milyen bensõ tartalmakat: milyen kultu-ráltságot, és fõleg milyen lelkületet takarnak; mert az elsõ helyetaz értékelésben csak egyetlen dolog érdemli meg: a jellem, mely,hogyha az összes jó és rossz sajátosságokat összevetjük, mint leg-fõbb és legtartósabb érték a legtöbbet nyom a mérleg serpenyõ-jén. Ezért idõtálló emberi (családi, baráti stb.) kapcsolatokatcsak a legértékesebb lelki-jellembeli tulajdonságokra lehet építe-ni.

Veér Gyõzõ, Szováta

(A második, befejezõ részt következõ lapszámunkban közöljük.)

Átalvetõ

36 EKOSZ–EMTEHíreink

„– S hogyan történhetik ez meg? – kérdezé a jó lélek, fél arcátkitünteve abból a fõkötõbõl, amely eddig csaknem egészen fogvatartá.

– Akképpen, hogy kegyelmed a szokott szállitmányosai általhozatna ide magának...eleven scaláriákat és nautilusokat, ame-lyeket legkönnyebben lehet elevenen elfogni a párzás ideje alatt...

– Tartsa kegyelmed nyelvét kapcányon, s gondolja meg, hogyszemérmetes özvegy elõtt elmélkedik!

– Igazság. Tehát ’a törvényes egybekelés’ idején...”

Jókai: Egy hirhedett kalandor a XVII. századból címû bájo-san pikareszk regényébõl idéztünk, abból a részbõl, amikor atörténet hõse kioktatja a csigakereskedõ holland özvegyet,miként lehet mesterségesen elõidézni igazi természeti ritkasá-got, fordított irányban feltekeredõ csigaházat. De mindeztmegtudhatjuk a könyvõl is, csak épp a fennti helyesbitésre sze-retnénk fölhívni az Olvasó figyelmét.

Irott és elektronikus sajtónk dúskál a szexjelentekben, le-írásokban, de az állatokkal kapcsolatban a TV bemondó pl.már hím, ill. nõsténybölényrõl, párosodásukról, a megszületõfiókáról, vagy disznócsordáról, szarvasnyájról beszél. Pedigezen kategóriáknak, jelenségeknek szépenszóló, pontos, ár-nyalatokban gazdag elnevezéseik is vannak, amelyek lassan fe-ledésbe merûlnek, esetleg már csak a kisgazdák, erdész-va-dászemberek ismerik. Egyesek különbözõ vidékeknek megfe-lelõ, kimondottan zamatos tájszavak, más részüket a szaknyelvis átvette. A magyar nyelvben, amely õsi vadászó, állattenyész-tõ nép gazdag szóárnyalatokkal bíró, kifejezõ nyelve, a gyûjtõ-nevek mellett sajátos elnevezések vannak a különféle állatfaj-ok csoportulásaira, amelyeket egy régebbi cikkben (Kiss J. B.– 1999 – Csorda és falka. Erdélyi Nimród. 6 : 10.) elevenítet-tünk föl. Most ugyanebben a gondolatkörben az állatok nemé-nek, korcsoportjainak és párosodásuk sokféle neveibõl próbá-lunk egy csokornyit összeszedni. Kezdjük talán a háziállatokravonatkozó szavakkal, s amennyiben ilyen ismeretes, a vadonélõ fajok megfelelõivel.

A ló, mint gyûjtõnév, magába foglalja magát a fajt. De pon-tosan fogalmazva a hímnemû állatot csõdörnek nevezzük, akasztráltat a paripa, herélt névvel illetjük, míg a nõstény a kan-ca. Ivarzása a sárlás. A hágatás eredményeképp jön a világra acsikó. Hasonló neveket viselnek az összes lófélék, beleértve aszamár- és zebrafajokat is. Érdekes módon, a teveféléknél (idetartozik az egy- és kétpúpú teve, valamint a délamerikai sze-líd- és vad lámafélék) ugyancsak csõdörrõl, ill. kancáról beszé-lünk.

A fenntebb említett bölénynek, akárcsak a házi szarvasmar-hának vagy a bivalynak is bikája ill. tehene van, kicsinye a bor-jú, az ivaréretlen fiatal a tinó, az ivartalanított hímnemû a so-kat emlegetett ökör, mig a nõivarú az elsõ folyatást követõ bor-jazásig az elõhasi ünõ v. üszõ nevet viseli.

A szarvas esetében hasonlóképp gazdag szakszótárt hasz-nálhatunk. Itt is van bika és tehén, de ezek – a csapatban kiala-kuló rangsor miatt – a fõ- vagy csapatbika, mellék- ill. kísérõbi-ka, vezértehén, elõhasi ünõ elnevezést kaphatnak. A szarvasbõ-gés (dámvadnál barcogás) idején a fõbika beborítja a rigyetõ te-heneket. Ivadékuk szintén borjú.

Az õznek már bakja, ill. sutája, ünõje van, a szaporulat agida, v. gidó, a Székelységben néhol õzolló. Párosodásuk való-ban üzekedés, mert a bak ugyancsak megkergeti a sutát, amígmegáll, hagyja magát s fölveszi a bakot.

A juhfélék – s a nálunk élõ vadfajok közûl a betelepítettmuflon esetében is – a hím neve kos, néhol a román nyelvbõl

átvett berbécs. Nõsténye a juh, sokfelé jerke, a párosodás elfo-gadott neve az üzekedés, vidékenként bergés, míg szaporulatuka bárány, ami lehet kos- ill. berbécs- v. jerkebárány, egyéveskoruk után elsõ szaporitásig néhol a szintén a románból ma-gyarosított killány. Az ivartalanitott kos ürû néven ismeretes,húsát különösen a muzulmán vallásúak értékelik.

A kecskéknek, zergének szintén bakjuk és nõsténykecské-jük van, a hímivarra néhol a románból átvett cáp is használa-tos. Üzekedésüket szintén bergésnek is nevezik.

A disznófélék hímje a kan, a nõsténye a már õstörténelmihangzású emse, v. eme, néhol gölye. Párosodásuk a búgás, v.görgés, amelyre visszatérnek a kondába a kivert, v. remeteka-nok is. A bebúgott eme a fiallás, ill. malacozás után már koca.Ivadékuk a malac, malacka, amely lehet eme, v. kani. A kaszt-rált kan neve ártány. A felnövekedett malac két éves koráigsüldõ, a bebúgott süldõ szintén elõhasi.

Hasonlóképpen kanjuk van a kutyaféléknek, általában a ra-gadozók nagy részének. A kutyák, farkasok, sakálok, rókafa-jok stb. nõivarja a meg nem érdemelten rosszhangzású szukanevet viseli, egyéb ragadozóknál inkább a kevésbé pontositottnõstény nevet használjuk. Párosodásuk a koslatás.

A nyúlak hímje is kan, de lehet baknyúl is, annál is inkább,mert a párosodását is sokfelé bakzásnak hívják-írják. Ez általá-ban a mezeinyúlra illik, mig az üreginyúl esetében inkább a fu-ra pepecselés kifejezés használatos. Utóduk a kisnyúl, fianyúl,nyúlfiók, kölyöknyúl, amelyik – ha megéri – süldõvé serdûl,akár a malacka.

A menyétfélék (görények, nyestek, vidra, nyérc) nászárólbeszélve a pacsmagolás szó honosodott meg. A szintén me-nyétféle, de inkább kutyakülsejû borzhoz már inkább a „kos-lat” kifejezés illik. Medvéknél hím- v. kanmedvérõl beszélünk,a leellett nõstény az anyamedve, párosodásuk, bakzásuk ered-ménye a népszerû bocs.

A macskaféléknél kandurról (helytelenûl bakmacskáról) ésnõstényrõl beszélünk. Szintén pacsmagolnak. Ivadékuk a kis-macska, cica, macskakölyök.

Szaknyelvünk már kevésbé árnyalt a házi- és vadszárnyasokesetében.

A tyúkfélék kakasa megbúbolja, megbóbitálja, megtapodja,megkokasolja a tyúkot, vagy a fiatal, még nem kotolt jércét. Acsibéket a kotló, ill. kotlós vezetgeti. Eleink kasztrált kakasa, akappan, manapság már alig ismeretes. Szintén kakasa van apulykának, néhol kanpulyka, pulykakokas. Ez már valóban ala-posan megtapodja a tyúkot, nem csak felületesen kokasol,mint a házikakas. A vadonélõ tyúkféléknél, elsõsorban a siket-és nyírfajdnál már valamivel részletezõbb a vadászok szótára.Az elõbbit általában nagykakasnak, a Kárpátkanyarban vadpá-vának hívják, az utóbbi a kiskakas, párosodásuk a szertartásosdürgés kereteiben zajlik. A tyúkfélék fiataljait a csibe gyûjtõnév-vel illetjük. A lúdak- récék hímivarú példánya a gúnár, ill.gácsér, amely kevéssé fantáziadús hangzással gúnározza,gácsérozza meg a tojót. Kicsinyeik a kisliba, pipe, ill. kisruca,kisréce. A vadmadarak nagy részénél csak az ivarokat (him,tojó), különböztetjük meg, párzásuk eredményeként jelennekmeg fészekhagyóknál (pl. fürj, szárcsa) a csibék, fészeklakók-nál (pl. verebek, varjúfélék) a madárfiak, madárfiókák.

A fentiekben korántsem meritettük ki a tárgykört, lis-tánkból bizonyára még számos jólhangzó, eredeti szakkifeje-zés és zamatos, kevéssé ismert tájszó maradhatott ki. Mind-azonáltal, szeretnénk hinni, hogy Olvasóink számára ebben aformában is legalább gondolatébresztõ lehet.

(A szerzõ biológus-kutató – Tulcea)

Dr. Kiss János Botond

Az állatok nászának kisszótára

2012. június

EKOSZ–EMTE 37História

Júniusi történelem

Der Wiener Kongreß – a Bécsi KongresszusDer Berliner Kongreß – a Berlini Kongresszus

A világ lerombolásához elegendõ, A németek félik Istent,ha mindenki a kötelességét teljesíti. és mást senkit!

(Winston L. Churchill) (Otto v. Bismarck)

1. A Bécsi Kongresszus (1814. szeptember 18 – 1815.június 9)

1813. okt. 16-19 között zajlott le Lipcse mellett „a népekcsatája”. A halottak a csatatéren maradtak, Lipcse városá-nak utcáin pedig nem kevesebb, mint 30 000 sebesült kato-na kóborolt céltalanul, éhezett, koldult és szenvedett. Avárosban utálatos bûz terjengett,szenny és szemét mindenütt.

A sebesültek nagy része elpusztultaz utcákon, velük senki nem törõ-dött; közöttük voltak úgy franciák,mint németek, oroszok, baskir íjá-szok (akik okt. 18-án az esõ miatt íja-ikat nem használhatták!), huszárok,akik alól kilõtték lovaikat. Az eleset-tek, miután kifoszttattak a még fel-használható javaikból, közös sírbakerülve bevonultak a történelembe.Mint hõsi halottak. Õk azok, akikemlékmûvei elõtt a „hálás” utókor elszokta végezni szokásos lelki gyakor-latait. 1814. szept. 18-án tehát össze-ült az akkori Európa színe-java, hogyhelyreállítsák a kontinens Napóleonáltal felborított régi rendjét. Nemkevesebb, mint 700 résztvevõ képvi-selt 200 (!) országot, hercegséget és városi szövetséget. Anép nyomorgott, a kongresszus táncolt – ez volt a korabéli,igen találó mondás. Bécs városa ugyanis gondoskodott a -mai szavakkal - keretprogramnak nevezett rendezvények-rõl. Metternich, Talleyrand, Sándor cár voltak a fõszerep-lõk. Napóleon azonban visszatért Elbáról 1815. március 15-én, 100 napra, majd 9 nappal a kongresszus befejezése utána császár végleges vereséget szenvedett Waterloonál. Akongresszus mérlege: kivéve a napóleoni szekularizációt,megtörtént a teljes restauráció; megalakult a Szentszövet-ség, a Deutscher Bund; s felosztották Lengyelországot. Arestaurációtól az út egyenesbe vezetett 1848 márciusához. 2. Közjáték: a német császárság kikiáltása, 1871.január 18-án

A porosz-francia háború során a franciák Sedan-nál el-szenvedett súlyos katonai veresége után kikiáltják a németcsászárságot, éspedig, megalázásképpen, az oroszlán bar-langjában, a Versailles-i palota tükörtermében; megalakultehát a német nemzeti állam; francia oldalon pedig az ún.elsõ köztársaság.

3. A Berlini Kongresszus (1878. június 13 – 1878.július 13.

Nincs bizonyíték arra, hogy Churchill mikor fogalmaztameg az itt mottónak választott passzusát. Tény azonban,hogy a berlini kongresszus idején fénypontján állott aversailles-i palota tükörtermében 1871. január 18-án kikiál-

tott német császárság, továbbá a kiegyezés utáni Osztrák-Magyar Monarchia is. Ennek megfelelõ súllyal foglaltakhelyet a tárgyalóasztalnál; a képen látható: bal oldalon állgróf Károlyi Alajos (1825-1889) a monarchia berlini nagy-követe, középen gróf Andrássy Gyula (1823-1890) a monar-chia külügyminisztere, mellette Bismarck kancellár kezetfog az orosz Suvalov-val.

Mindenki a saját kötelességét teljesítette, és egy kerekhónap alatt megtörtént Európa teljes átrendezése, új álla-mok létrejöttével. Oroszország megkapta Besszarábiát,aminek fejében Románia Dobrudzsát, amivel Andrássyelérte a célját, hogy ne legyen közvetlen szárazföldi kapcso-lat a cári Oroszország és a délszlávok között.

A hálátlan utókor elfelejtett gróf Andrássynak szobrotállítani, mondjuk Csernavodán. A kongresszus döntéseirévén végülis elvetette az elsõ világháború vetõmagvát, amimajd el fog vezetni a második világháborúhoz is. A berlinikongresszus résztvevõi számára csak az lehetett a kérdés,mikor és hol találkoznak majd a csatatereken!

Dr. Szõcs Károly

1878. június 13 – július 13.Anton von Werner (*1843-†1915) a császári Németország udvari festõjének munkája (méretei:

6,15x3,60 m). Werner a képet a kongresszusi tanácskozásokon készült vázlatai alapján, 1878-1881között festette meg. A kép 2005. május 22 óta a Berlini Tanács disztermének addig kopár frontoldali

falát diszíti.

Átalvetõ

38 EKOSZ–EMTEHistória

Sipotele neve még a történelem iránt érdeklõdõk számá-ra is többnyire ismeretlenül cseng. Holott egykor ennek aromán településnek a közelében létesült az elsõ világháborúegyik legembertelenebb hadifogolytábora, ahol a foglyok je-lentõs része ráadásul magyar volt.

Az elsõ világháború közepén, 1916 nyarán a mindaddigfegyveres semlegességet választó Románia megtámadta szö-vetségesét, az Osztrák–Magyar Monarchiát. Az Erdélybe be-törõ csapatok a katonák mellett ezrével hurcolták el a civillakosságot, akiket különféle táborokban gyûjtöttek össze.Sipotele község az akkori román–orosz határ közelében volttalálható a Prut folyótól nyolc kilométerre, Iasitól pedig 40kilométerre délre. A falu egy kis mocsaras völgyben feküdt.A településen alig 500-600 ember élt, egy jelentéktelen kisromán falu volt szegény, nyomorgó lakossággal.

A hadifogolytábor a község mellett lévõ hatalmas domblapos tetején létesült 1916 szeptemberében, korábban románlovassági gyakorlótérként szolgált. Ekkor még lényegébennem is lehet kiépített táborról beszélni. Néhány barakk voltcsupán, valamint pár roskadozó vályogház és a hozzájuk tar-tozó istállók, melyeknek nem volt oldalfaluk, a tetõkrõlpedig aláhullott a rothadó nád. A barakkokba a tisztek ke-rültek, a legénység tagjai az oldalfalak nélküli istállókat kap-ták, ahol a puszta földön aludtak, még szalmát sem kaptak,amire fekhettek volna.

A tábor létszáma néhány ezer fõ lehetett ez idõ tájt. A ha-difoglyok összetétele vegyes volt: bolgárok, törökök, zsidók,bosnyákok és nagyon sok magyar, ráadásul nemcsak kato-nák, hanem civilek is voltak itt, akiket az erdélyi betörés so-rán fogtak el és hurcoltak el hadifogságba. A civilek közöttakadtak bankárok, köszörûsök, színésznõk, pénzügyõrök,vasutasok, telefonkezelõk, postáskisasszonyok és sok polgáriszemély. Közöttük volt például Lõrinc István vámtisztviselõés családja is. A tisztviselõ teljesen váratlanul, szmokingbanesett hadifogságba, a családjával éppen vendégségben volt,mikor a határon átkelõ és Erdélybe nyomuló románok betör-tek vendéglátóikhoz, és Lõrinc Istvánt családjával a terítettasztal mellõl elhurcolták. Annyi idõt sem engedtek nekik,hogy megfelelõ ruhákat és pénzt vegyenek magukhoz.

Istállókban és vermekben

A román tisztek kezdetben még hitegették a Sipotelébebeérkezõ foglyokat, hogy meglesz mindenük: fürdõ, szabadséta, levelezés, korszerû épületek. „Majd adunk” – mindigezt mondták a foglyoknak. A valóság azonban pont az ellen-kezõje volt. Az elhelyezés mellett az étkeztetés is silány volt.A foglyok naponta egy kiló kenyeret és hetente háromszorhúst kaptak. Mikor már nem volt hús, akkor 400 emberen-ként két liter (!) napraforgóolajat osztottak. A napi egyszeriétkezések ideje is hektikusan változott, az ebédet sokszor olykésõn osztották, hogy már vacsorának számított.

1916 októbere során az idõjárás zordabbra fordult, és bárkaptak szalmát az emberek, még mindig a nyitott, fal nélkü-li istállókba voltak bezsúfolva. Amikor panaszra fordultak azelhelyezés körülményei miatt, azt a választ kapták, hogy „akinem akar megfagyni, az építsen magának hajlékot”.

Végsõ elkeseredésükben a foglyok három-négy fõs csapa-tokba álltak össze, és elkezdtek maguknak ásókkal és lapá-tokkal vermeket ásni. A vermekre viszont tetõ is kellett, deaz ehhez szükséges faanyagot már csak a meglévõ épületek-bõl, bontással tudták megszerezni. A vermek pedig egyreszaporodtak, és lassan földalatti utcák keletkeztek. Nemminden verem sikerült azonban jól, és az elsõ esõzések beáll-takor több is beomlott, maga alá temetve az ott lévõket.

1916 novemberére a tábor létszáma már elérte az ötezerfõt. Decemberben, karácsony elõtt megindult az összes ro-mán hadifogolytábor központosítása. Ennek jegyében példá-ul a Tecuci táborban lévõk jelentõs része is Sipotelére került.Tecuci-ból december 14-én indult meg a hadifogolyoszlop.Indulás elõtt minden fogoly kapott két penészes kétszersül-tet, egy retket és két vöröshagymát. A fogolymenetet Erõsdközség papja, a 86 éves Csulak Zsigmond református lelkészzárta. Õt is elfogták a románok sok más civillel együtt, de a280 kilométer hosszú utat nem bírta, már az elsõ nap kidõlta sorból. Valóságos halálmenet volt, ostorral verték a lema-radókat, és nem volt irgalom annak, aki nem bírta a tempót– arra a halál várt. A menet végül tíz napig tartott minimálisélelmezés mellett, mire végre megérkeztek Sipotelébe.

A várható újabb fogolytranszportokra azonban Sipotelenem készült fel. Nem bõvítették a tábort, és semmilyen elõ-készület nem történt a növekvõ számú fogolytömeg élelme-zésének megoldására. A táborparancsnok nem foglalkozotta foglyokkal, a növekvõ létszám pedig gyorsan elõreláthatóélelmezési és elhelyezési problémákhoz vezetett. December-ben a foglyoknak már nem osztottak teát, káposztát, burgo-nyát, sót.

A vermekben szinte csak magyarok voltak, akik „családo-kat” alkottak. Egy-egy verem közössége volt egy „család”, õkegymást támogatták, és megosztották a napi munkát egymásközött. A barakkokban lévõ viszonyok itt ismeretlenek vol-tak. Az itt lévõk minden héten kimosták a ruhájukat, nemúgy, mint a barakkok lakói. Egymáson segítettek, és ismeret-len fogalom volt a lopás is. Még a román zsandárok semmertek a vermek körül ólálkodni. Sokszor ki akarták tele-píteni az ott lakókat, a táborparancsnok utasításait azonbana veremlakók nem vették komolyan, a zsandárok pedig nemmerték erõvel kitelepíteni õket. A vermek „családjai” egy-másnak is segítettek, ha szükség volt rá, összetartott a ma-gyar közösség.

Tél, hó, járványok és halál1917 januárjában a hideg és a hó újabb csapást mért a fog-

lyokra. A táborban nem volt elég fa a fûtésre, és a földalattivermekben didergõ foglyoknak már fáért sem volt erejükmenni. Sokaknak olyan szakadt és hiányos volt a ruházatuk,hogy egyszerûen megfagytak. A rettenetes állapotok ellensú-lyozására a táborparancsnok engedélyezte, hogy mindenkihazaírhasson egy levelezõlapon. A románok azonban meg-szabták, hogy mit és mennyit lehet írni. Hat sort írhatottminden fogoly, és csak azt, hogy élnek, és jó soruk van! A le-velek elkészültek, persze a románok sosem adták fel õket.

A gyenge élelmezés, a hideg és a fûtés hiánya kezdte ki-

Mihályi Balázs

Magyarok kálváriája a román haláltáborban

2012. június

EKOSZ–EMTE 39História

kezdeni a foglyok egészségét. Megjelentek az elsõ beteg-ségek: kezdetben hasmenés, késõbb vérhas. A nagy hidegbenaz emberek megpróbálták összebújva melegíteni egymást, deez sem mindig segített. Sok volt a fagyási sérülés, amelyetnem kezeltek, az elfagyott végtagok pedig elüszkösödtek.

Mindez csak a kezdete volt azoknak a megpróbáltatások-nak, amelyek ezután következtek. Nem véletlenül kapta Si-potele a haláltábor nevet. Megjelent a tífusz is, kezdetbencsak egy-két, majd tíz-húsz ember halálozott el benne, végülmár az egész táborban tombolt a járvány. A táborlakókról azalábbi szemléletes jellemzést írta a járvány kitörése utánPilch Jenõ Hadifogoly magyarok története címû könyvében:„Egy tábor, ahol ezrek sínylõdnek… egy tábor, ahol mindenkitífuszos, lázbeteg. A betegek arca szennyes, rongyosak, alig-aligvánszorognak, de mégis ott lõdörögnek a hóban, sárban. Hajtjaõket a láz, a betegség! Csontjaikra valósággal rászáradt a bõr,külsejük ijesztõ. Fogukat vicsorítják, mert annyira soványak,hogy ajkuk nem ér össze, egész fogazatuk állandóan szabadonvan. Szemük beesett, de ragyogó, ragyogóvá teszi a láz. Mintha ahalál vigyorogna a sötét, mély szemüregekbõl. Még járkálnak,mormolnak, beszélnek, szónokolnak, kiabálnak, fütyülnek, da-lolnak. Nem értik a helyzetüket... Csodálkoznak a napsugáron,mely a hótömegekbõl idõnként térdig érõ habarékot varázsol.”

Az életben maradt foglyok közül sokan az iszonyatos álla-potok és az átéltek hatására megõrültek. Az óriási mértékûhalálozás miatt a holttestek összegyûjtése és temetése is sú-lyos problémát okozott. Két rögtönzött hullahegy keletke-zett a táborban, az egyik a segélyhely épülete mellett, a hó-ban, a korábbi betegek tetemeibõl. A másik hullahegy a te-metõ melletti hullaház elõtt alakult ki, miután a hullaházmegtelt. Reggelenként a még élõk húzták ki a holtakat a ba-rakkokból és vermekbõl hordágyon cipelve. Sokszor már kétfogoly is alig bírta el halott társukat, annyira legyengültek. Ahullahalmok pedig egyre csak nõttek, néha két-háromszázholttest is feküdt egymáson.

A sipotelei táborban uralkodó állapotokról szóló hírek atábor falain kívülre is eljutottak. A román parlamentben isfoglalkoztak a témával, sõt a román király kitüntetésreterjesztette fel dr. Pásztor Sándort a táborban folytatott kivá-ló orvosi munkájáért. PásztorSándor doktor azonban a kitünte-tést ugyanúgy visszautasította,mint Iasiba szóló késõbbi meghí-vást. Végig a táborban maradt, ésott dolgozott annak kiürítéséig.

Több mint tízezrenpusztultak el

A tábort már annak idején ishaláltábornak nevezték. Noha akésõbbi haláltáborokkal ellentét-ben nem volt a tábor kimondottcélja fizikailag megsemmisíteniannak lakóit, az embertelen körül-mények végül mégis ezt idéztékelõ. Ezrek haltak meg a rossz ellá-tás, a hideg és a járványok miatt.Pontos adatok nincsenek az áldo-zatok számáról. A tábort megláto-gató svájci küldött információi

szerint 1917 elején 17 ezer fõ volt a sipotelei táborban, ebbõlhatezer fõ halt meg. A hadifoglyok feljegyzései alapján azon-ban 15 ezer fõ körüli lehetett a halottak száma.

A Monarchia már 1917 januárjában követelte a járványokleküzdését a románoktól. Késõbb azzal fenyegetõzött, hogyha a semleges svájci megfigyelõk mûködését korlátoznákvagy javaslataikat nem teljesítenék a románok, úgy a Monar-chia megtorlással lesz kénytelen élni. Mackensen német ve-zértábornagy még ennél is tovább ment, kijelentette, hogy haa hadifoglyokkal való bánásmód nem javul, akkor a meg-szállt román területeken 500 román elõkelõséget fogat letúszként. A román kormány ezek után már intézkedett, ésfokozatosan javultak a táborban uralkodó viszonyok. 1917áprilisában Sipotele egy román tábornok személyében új pa-rancsnokot kapott, s a viszonyok a korábbiakhoz képestmegváltoztak.

1917. december 9-én Románia fegyverszünetet kötött,majd megindultak a tárgyalások a hadifoglyok hazahoza-taláról. A megállapodást 1918. március 23-án írta aláRománia és a Monarchia, majd 1918. április 10-én az utolsóhadifogolytranszport is hazatért. Ezzel véget ért a Sipo-telében raboskodók kálváriája.

Magyar Hírlap online

Szabó M. Attila szerkesztõtársunk megjegyzése: több órán átkutattam, a haláltábor helyét, sem térképen, sem pedig Iasimegye települései között nem találtam. Ismerve a módszereketa nyomok eltüntetésére, vagy felszámolták a települést, vagybeolvadt egy másik faluba, vagy nevét változtatták meg. Marada szomorú történet, amelyrõl nagyon kevesen tudtak, akik pedigtudtak, azok saját biztonságuk érdekébe hallgattak.

A román történelemkönyvekben, tanulmányokban hiábakeresnénk ide vonatkozó adatokat. A barcaföldvári haláltábor-ról (1944-1946) sem találunk román részrõl érdemleges adato-kat. A cikk elolvasása után emlékezzünk a megkínzottakra, azáldozatokra. Minél többen jegyezzék meg ezt az újabb szomorúnevet: Sipotele.

Blomberg – Gardánfalva

Átalvetõ

40 EKOSZ–EMTE

Kelendõk a libanoni kabátokRomániábanBukarest, 2012. március 4., vasárnap (MTI) – Kétszer is el-lopták Marvan Sarbel libanoni belügyminiszter kabátjátBukarestben, aki a hét elején, Michel Szulejmán államfõ kí-séretében töltött több napot a román fõvárosban – közöltéka romániai hírportálok a libanoni Naharnet.com honlapotidézve.

A libanoni portál szerint a szokatlan esetrõl eredetileg azAddijar címû arab nyelvû újság számolt be, a romániai hiva-talos látogatásról hazatért küldöttségtõl szerzett értesüléseirehivatkozva.

Ezek szerint a libanoni belügyminiszternek elõször akkortûnt el a kabátja, amikor részt vett a román államfõ általMichel Szulejmán elnök tiszteletére adott díszvacsorán. Mar-van Sarbel távozáskor már nem találta meg a ruhatárban fel-öltõjét. Az incidensrõl Basescu elnököt is értesítették, aki ál-lítólag egy új kabáttal ajándékozta meg a libanoni minisztert.

A libanoni lap szerint azonban az ajándék kabátot is ellop-ták egy másik vacsorán, és a libanoni belügyminiszter másnapfelöltõ nélkül fagyoskodott az ismeretlen katona emlékmûvé-nél rendezett koszorúzáson. Ekkor már Michel Szulejmánelnök kért újabb, immár harmadik kabátot a libanoni belügy-miniszternek.

A megfizetett himnuszolásról maradtfenn egy urbán legenda Szentegyházán

A történet fõszereplõje a vasgyáráról egykor híres tele-pülés ismert és tisztelt alakja, néhai Sükösd József doktor úr,aki nem csak a vasüzem fekete portól belepett orvosi rende-lõjében teljesített szolgálatot, de egy-egy konyaktúra erejéiga kocsmában is.

Történt, hogy egy reménytelen, ólmos és szomorú hangu-latú õszi napon a doki betért a sarki bodegába, hogy derék,nem csak a vasöntésben, de a köményezésben jeles székelybetegeivel találkozzék.

Fel is hajtottak hamar jó pár decit, s pár óra múltán a tár-saság már „porlott, mint a szikla”, de állt a honvéd aHargitán, s áldotta az Isten a magyart. Üzent Kossuth Lajosis, hogy lesz még a magyaroké Kolozsvár. Virtuálisan épültmár Nagy Magyarország, tyuhajja!

Az irgalmatlanul hangos irrrendenta kurjongatásnak akarhatalom, azaz a helyi milicia éber és buzgó helyi szolgája,Kiss kapitány – helyi megnevezésben „kisskapitányõrnagyal-ezredeselvtárs”– cseppet sem virtuális, hanem igenis valósá-gos megjelenése vetett véget.

A nótázásban nem, de a fogyasztásban részes PolitikaPista tanár úr emlékezete szerint a következõ párbeszéd zaj-lott le a kocsma homályában Sükösd doktor úr és a fentnevezett kapitány között.

„Maguk, Elvtársak, irredenta, fasiszta, horthysta, minden-féle állam-és pártellenes nótákat énekeltek! Maguk meglesznek súlyosan büntetve!” – és sorolni kezdte buzgón a

nyolcvanas évek bukaresti hazaárulási tõzsde-árfolyamait,fizetendõ helyben, lejben. „Kossuth Lajos azt üzente 500 lej,1 darab székely himnusz 2500 lej, egy darab Isten, áldd mega magyart 2500 lej, egy szál honvéd a Hargitán 1000 lej, azazeddig összesen 6500 lej!”

Sükösd doktor urat nem hatotta meg a dalárfolyambólszármaztatott, nemhogy egy orvosi, de egy tisztességes gyár-igazgatói fizetést is felülmúló összeg. Gondolkozott egy sort,majd megkérdezte:

– Mondja, Kapitányõrnagyalezredes Elvtárs, mennyibe iskerül tehát maguknál még egy Kossuth Lajos?

– 500 lej.– És a székely himnusz mennyibe is?– 2500 lej.– És a magyar himnusz?– Az is 2500 lej.– Rendben – közölte rezzenéstelen arccal a doktor úr.

Elõvette pénztárcáját, és banira pontosan kifizette az addigirepertoárt. Aztán még befizetett egy honvédre, egy marok-nyi székelyre és egy Isten, áldd meg a magyarra is

RavatalozóTovábbra is Szentegyháza, ’80-as évek eleje, Kiss elvtárs

immár ezredesként õrködik Románia páratlanul stabil gaz-dasági rendszerének, makulátlan szocialista erkölcséneképségén, elszántan küzd a székely himnusz meg az „illegálisfakereskedelem” -minekutána legális nem létezett - helybenugyancsak életfontos gyakorlata ellen.

Történt pedig, hogy a helység katolikus papja a szentmi-sén szóba hozta, miszerint tûrhetetlen immár a ravatalozóhiánya. Azonmód jelentkezett is Mózsi bá, hogy hozza agerendát, Gazsi bá, hogy hozza a deszkát, Gerzson bá, hogyadja a fuvart, és Isten segedelmével, meg a község népénekközös erejével rövidesen össze is jött a szép építmény.

Fülébe jutott ez Kiss elvtársnak, magához is rendeli apapot, és kérdi tõle:

-Hallom, hogy ravatalozót építettek. A pap – nincs mittagadni – jóváhagyja...

– Aztán mekkora az a ravatalozó? – Hát akkora, hogy abba biz’ az ezredes úr is beleférne. –Hallja, maga, hogy beszél velem! - csattan fel Kiss elv-

társ. Vigyázzon, mert megbilincselve, lassú menetben kísér-tetem le Szeredába! -Hát azt megteheti- válaszolja a pap -de az még mindig jobb, mintha én kísérném fel az ezredesurat lassú menetben a ravatalozóba!

Hogy ezek után a kapitányörnagyalezraedesezredes-elvtárs mit válaszolt, arról nem szól a fáma, eltûnt õ szépenaz idõk sodrában, jött utána vadabb és galádabb, Csirkeláb-ként aposztrofált és közutált regáti briganti is, aki kamion-számra vitette haza Moldovába a székelyektõl kizsaroltfaárút, és akit csak jószerencséje mentett meg a népharagtólazokban a bizonyos decemberi napokban, de elérhetõ, laká-sában felhalmozott, jószerint rablott javait az ablakonkihányták és máglyát raktak belõle Szentegyháza város kö-zepén. A ravatalozó viszont máig áll.

(K. P.)

Kis színesek

2012. június

EKOSZ–EMTE 41Könyvbemutató

Juhos-Kiss János

Hol vannak a Kárpátok?– novellák, esszék, cikkek –

Ha így nézem, közeli származásunk jogán is beszélhetekaz immár közöttünk meghonosodott prózaíró mezõségi fiú-ról, Juhos-Kiss Jánosról. Õ Szék szülötte, és lelkében ma ismindig ide hazajáró íróként ismert köreinkben. Onnan köl-töztek be Szamosújvárra, ott is érettségizett. Jómagam ma-gyar-örményként Szamosújvár környékét tudom õseim erdé-lyi földjének. (A bölcs I. Apafi Mihály fejedelem háborúkfolyamán elnéptelenedett és gazdaságilag kifosztott, tönkre-tett Erdély felvirágoztatására hívta be az örményeket.) 1700-tól a betelepülõ örmény közösség Verzerescul Oxendiusvezetésével körzõvel-vonalzóval felépítette a várost,Szamosújvárat. Miként nemsokára Nagy Péter cár elképze-lésére hasonlóan barokk várossá formálta a valahai mocsa-rak fölött Szentpétervárat. Apám és unokatestvére, a festõ-mûvész Barcsay Jenõ is Szamosújváron érettségizett. Vasas-szentiván, ahol nagyapám jegyzõ volt és Szék, ahonnan Ju-hos-Kiss János származik – szomszédos falvak.

Ez a szülõ-földjérõl vala-ha nehéz meg-próbáltatásokközepette sza-lajtott fiú ott-honra, családratalált a fõváros-ban, most márõ mesél a kisfi-ának a valahaiotthoni vi-dékrõl...

És történe-lemre tanítja aHeim Pál kór-ház hosszanbent-fekvõ kisbetegeit. Sõtirodalmi körtszervez a Kis-

pesti Halásztanyában, környezetének szellemi motorja lettaz évek során...

Mégis ez a mezõségi fiú, ha írni kezd, novellákat alakít,gondolatokat görget maga elõtt – haza gondol. Írás közbenotthon él, ahonnan kényszerûen kellett kiszakadnia. Lélek-ben visszaforrad a valahai társai közé. Járja a rég ismert tája-kat. Ha otthonáról álmodik, a mezõségi vidéket járja.

Ezt a visszavágyódást, ott élést szeretem írásaiban magamis. Örülök, hogy otthonra és családi életre talált fõvárosunk-ban is, de vele együtt képzeletben haza-haza látogatok, azáltalam ismert vidékre. Oda, amelyet én már nem ismerhet-tem, de az õ ragaszkodó szeretete engem is magával repít.Szárnyalásával szállok magam is. Õ hazájába, én elõdeimotthonába.

Kabdebó Lóránt professzor emeritus

Szemed összefolytkönnycseppjeiben

A rég megérett búzatáblákKipergett, de megevett álmaikbólMeddig lehet életben maradni?

Tarlón legelõ állatok a testek,Világító leereszkedések,Meddig lehet tisztán szeretni?

Forró testedet hányszor csókolta napsugár?Hányszor csapdosták közeli hullámok?Hányszor nyaldosták messzi tengerek?Te csak egyre eltájoltabban álltad,Kifakult szirmaidat nyalogattad,Lelked repedezett tükrét törölgetted,Észre sem vetted – elhomályosult a világ –Hogy szemed összefolyt könnycseppjeibenJól fürödni, lubickolni lehet már!Kisütött a nap, megjelent a szivárvány!

2012. 05. 11. JKJ

Sóvidék –Kulturális folyóiratDerzsi Ferenc ny. szovátai pedagógus, lapunk kedves

olvasója figyelmességének köszönhetõen kaptuk kézhez ahavilap III. évf. 2 számát. (2011. december).

D. F. írja: az eddig megjelent számok írásai visszapil-lantanak a múltba, a jelenre figyelve elõre is néznek,ismertetik a vidék népszokásait, hagyományait, történel-mét, kultúráját, és nem utolsó sorban a helyi tudományoskutatások eredményeit is. Legfõbb célja: enyhíteni a szét-szakítottság érzését, fenntartani a nemzethez tartozás ésõsi jussunk tudatát Erdélyhez, a ragaszkodást szülõföl-dünkhöz. Hála mindezért Szolláth Hunornak, a fiatal tör-ténész fõszerkesztõnek, a kiadvány megálmodójának, el-indítójának, megvalósítójának.

Idézi Buzás Árpádot Medgyesrõl: „A Sóvidék igazimeglepetés volt, nem tudtunk létezésérõl, örömünkre szolgálolvasása, látni, hogy Szovátának akkora a szellemi ereje,hogy képes volt bátorsággal folyóiratot indítani és olyan szín-vonalon, ami messze a lekicsinylõ vidéki jelzõ felett áll…)

Néhány címszó a számból: A sófalvi Illyés Lajos Álta-lános Iskola története (Fekete Árpád), A szovátai közép-iskola (Lukács Albert), A Domokos Kázmér Iskolacso-port Levéltárának forrásjellegû dokumentumai (SzolláthHunor), Sóváradi népi szokások és hagyományok (JózsaIldikó), A Parajdi-medence földtana (Horváth István),Hangok és színek Áprily költészetében (Márton Béla),Székelyföldi látlelet (Bereczki Károly).

Átalvetõ

42 EKOSZ–EMTEVeszendõ értékeink

Jól megtervezett útra indultunk barátainkkal a Bánságba,egészen le a Duna Vaskapu szakaszáig. Kalandozásaink tervé-ben csak kijelölt helyszínek szerepeltek, semmi váratlan, ötlet-szerû kitérõ nem kaphatott helyet a néhány napra méretezettutazásban. Mígnem…

Temesváron, 2011 szeptemberében a Continental szállórendezvénytermében, a Máltai Szeretetszolgálat jubileumibálján õszes, elegáns úriember lépett az asztalunkhoz. Hal-lom, mondja, hogy a Vaskapuhoz készülnek, javasolom hát,hogy ne hagyják ki Oravicát, meg kell ott nézniük a hajdanimagyar királyság elsõ kõszínházát, mely a bécsi Burg színházmintájára épült. Ott és akkor elhangzott a szó: Oravica. Azerdélyi színháztörténet valamelyest ismerõs volt nekem, dehát ez nem is Erdély, hanem a Bánság, meg Oravica hol isvan pontosan? Csak az volt biztos, hogy odamegyek. A tér-kép majd megmondja, merre kell menni, meg persze a te-mesvári útitársak. Akkor még nem tudtam, hogy olyan városOravica, ahol lugosi koncertje után Liszt Ferenc is megfor-dult, de járt ott I. Ferenc császár, meg Széchenyi István is. Eza város színházat épített magának 1817-ben, sõt pénzt is ver-tek ott I. Ferenc császár uralkodása alatt, mégpedig 1812-1816 között a Habsburg pénzek között számon tartott 3-1-1/2 és 1/4 krajcár értékû rézpénzeket O jelzéssel. Aztán mega késõbbi Románia elsõ vasútvonala is itt haladt át 1854-ben.Mindebbõl az volt világos számomra, hogy ez a városka ben-ne lüktetett egy hatalmas birodalom vérkeringésében, ugyan-úgy része volt annak a világnak, mint Pest, Buda, Pozsony,Kolozsvár. Meg kell hát ismerni Oravicát!

Dédelgettem a nevet: Oravica. Szláv szó, jelentése diófás,kedves a hangzása, szeretet van benne. Nem tudtam még,hogy a kedves diófás hely kezdetben Német-Oravica volt, ezpersze utal lakói nyelvére, aztán késõbb egyesül Román-Oravicával, a közeli bányateleppel, késõbb összevonják adallamos nevû Marilla-völggyel, a gyógyfürdõvel, ahol haj-dan nem más, mint Sziszi császárné kúráltatta bánatos lelkét.

Késõbb Oravicabánya, ma már csak Oravica.A történelmi Bánság (r: Banat, n: Banat) hajdanán a ma-

gyar királyság részét képezõ Temesköz volt, melynek szom-szédságában levõ Krassó és Szörénység területe a mohácsivész után igen hamar török megszállás alá került. Az ErdélyiFejedelemség megalakulása után a keleti részeket a fejede-lemséghez csatolták, mint a Pártium részét. A Bánság föld-rajzi-történelmi régió a Kárpát-medence délkeleti részén.Délen a Duna, nyugaton a Tisza, délkeleti részét a Krassó-Szörényi érchegység határolja, melybõl kiemelkedik a Sze-menik 1447 méteres magasságával.

1552-ben, Temesvár elestével a török megszállás alatt aterület elnéptelenedett, a korábbi színmagyar lakosság ki-pusztult, elhajtották, elvándorolt. 1717-ben véget ért a háborúa törökökkel, a bécsi udvar azonnal intézkedett, Erdély meg-szállása után a Temesközt, a birodalom eddig pogány kézenlevõ utolsó magyar területét is megszerezte. A pozsarevácibéke után tehát létrejött a Temesi Bánság, mely tizenegy vi-déket foglalt magába. Bécs a megkaparintott területen gyor-san telepítésbe kezdett, igaz, ami igaz, ez a terület volt min-denik között a leginkább elnéptelenedett. Németország nyu-gati, délnyugati területén, sõt Tirolban is toboroztak a tele-pítõ biztosok. Elõször katolikus német telepesek érkeztek,késõbb azonban olasz, spanyol, francia bevándorlók is,ahogy a bányaipar és ennek a kiszolgáló iparágai felvirágoz-tak. A telepesek az elsõ idõben mintegy háromszázan voltak,de évenként érkeztek újabb csoportok, szerbek, katolikusbolgárok, a szénégetõ munkára behozott románok a bányákközelében a hegyi falvakba települtek. Cseh és szlovák be-vándorlók is megjelentek, a Bánság etnikai összetétele hihe-tetlenül színessé vált. A Karas folyó felsõ völgyében a szerb-bolgár határ vidékérõl érkezõ délszláv népcsoport telepedettle, õk voltak a krasovánok, késõbb pedig, de ez már a 19. szá-zad, jöttek az Al-Duna vidékére a bukovinai székelyek. So-káig magyarok nem kaptak visszatelepülési engedélyt Bécs-tõl. A régi magyar birtokosok területi igényeit a visszaszer-

zett földre a császári udvar nem vettefigyelembe, kincstári tulajdonnaktekintve a vidéket a kancellária szervez-te a telepítéseket, a magyarok igényeitlesöpörte az asztalról. A 19. századvégére azonban kincstári illetve földes-úri igénybõl tiszántúli és sárközi magya-rok kaptak itt letelepedési engedélyt,utóbbiak alapították Temesvár közelé-ben a szép nevû Végvár (Rittenberg)falut.

Bécs aztán birodalmának ezt a távolisarkát megrakta határõr ezredekkel,hiszen az a déli rész közvetlenül a törökbirodalommal volt határos. Egy lélek-vesztõben hajókázva társaimmal aVaskapu-szorosnál megnézhettük aVeterani-barlangot, melynek térségé-ben 1692-ben Veterani osztrák tábor-nok feltartóztatta a túlerõben levõ törö-

Ahol a történelem ollója csattogott

Esterhazy – Galánta

2012. június

EKOSZ–EMTE 43Veszendõ értékeink

köket, attól kezdve ott a császári határõrezred állomásozott.A hatalmas barlangot több emeletre osztották, hely volt ottembernek, lónak, külön a parancsnokoknak. Kutat a törökfoglyokkal ásattak, szüntelenül figyelték a Duna szemköztioldalát (a mai Szerbia földjét), mert az már az ellenség föld-je volt. Bécs az idõk végezetéig berendezkedett errefelé, erõ-sen ragaszkodott a Bánsághoz, csak a kiegyezés után volthajlandó visszaadni Magyarországnak.

A várost, ahova igyekeztem, a kedvesen hangzó Oravicát1717-ben alapították minden bizonnyal 1703-tól a térségbendolgozó osztrák bányászok, akik bizonyos Mathias Brunnervezetésével elkezdték a törökök által 1688-ban elhagyott vas-és szénbányák feltárását. Ám mivel Bécsnek fontos volt a bá-nyászat, szakembereket is hozott. 1718 õszén érkezett ide azelsõ tizenhárom tiroli bányász, majd újabbak jöttek, olvasz-tómesterek, kohóépítõk Csehországból. Akkoriban Oravicabányászati részét Montanoravitznak hívták, Oravicabányá-nak. 1729-ben beindították a szakemberképzést is, megnyi-totta kapuit az elsõ „montanisztikus” szakiskola. Aztán aszázad végén, 1790 körül a legenda szerint, „valaki” a Disz-nópásztorvölgy területén „csillogó fekete követ” talált, mely-rõl kiderült, hogy igen jó minõségû kõszén. A legenda szerinta „szerencsés felfedezõ” bizonyos Mathias Hammer favágódisznaja volt, „aki” túrás közben „fedezte” fel a kõszenet. Et-tõl kezdve aztán szinte naponként tártak fel új szénbányákat.Lám, ha a disznókat manapság nem a méregdrága szarvas-gomba kitúrására ösztönöznék, hol állna már a magyar bá-nyaipar! Magyar bányaipar?

No, még messze van a Bánság három ország közti felosz-tása, átszabása. Merthogy bizony nem sok idõ, csupán né-hány évszázad múlva - tudjuk, hogy az a történelemben egyszempillantás – eljön az idõ, amikor a Kelet-Bánság Romá-niához, a Nyugat-Bánság Szerbiához fog tartozni. És hogy azigazság mérlege helyre billenjék, a megrablott is kapjon vala-mi morzsát, egy igen picurka, nevenincs Bánság a régi ma-gyar királyság utódjához, Magyarországhoz tartozhatCsongrád megye déli részén. Ám, hogy a kép teljes legyen,tegyük hozzá, hogy 1920 után a hajdani magyar vármegyételõször kettévágták, így Krassó megye székhelye a szépnevûOravica lett, a kialakított új Szörény megye központja pedigLugos. 1956-ban új megyehatárok születtek, azaz megyékhelyett tartományok, így Bánát tartomány új központja Te-mesvár lett, magába foglalva az egész területet egészen 1968-ig. Akkor Resicabányából alakították ki az új Krassó-Szö-rény megye központját. A történelem ollója szorgalmasanmûködött minden idõben, szabdalta, nyirbálta az õsi terüle-teket, ami valamikor összetartozott, az szétesett a keze alatt.

De minderrõl semmit se tudnak a 18. század elején az ideérkezõ telepesek, jönnek több hullámban a jobb élet remé-nyében, hogy házat, otthont, új hazát teremtsenek az elva-dult, kipusztult területen. Kezdetben csak német ajkúakszállnak ki Titelnél a Duna partra, a kivándorló hajókról ká-szálódnak le, hozzák magukkal szerény javaikat, de hozzákszaktudásukat, munkabírásukat, élni akarásukat. Közöttükvan a Maderspach (eredeti nevük Muderspacher volt) családis, Tirolt, ahol õshonosok voltak, hagyták ott a boldogulásígéretéért. Az elpusztult magyar bányák újraindítása nélkü-lük nem sikerült volna. Õk tudták, hogy a hihetetlenül gaz-dag Kárpát-medencei földben minden ásványi termék meg-van, melyeket õsidõk óta bányásztak az itt lakó népek. Van

arany, ezüst, réz, ólom, só, vas, szén, minden, ebbõl évszá-zadokon át biztosították a hadviseléshez szükséges fegyver-gyártást. (Ma is vonzza még az arany ígérete, no, nem Tirol-ból, de a távoli kontinensekrõl a bankok pénzembereit, havolt a rómaiak korában, akkor nekik is jut még az aranybólVerespatak gyomrából.)

A betelepítésekkel akkoriban Bécs két legyet ütött egycsapásra, egyrészt az egész Délvidék, Bánság bányái mintkiapadhatatlan nyersanyagforrások osztrák tulajdonbakerültek, másrészt a betelepülõknek nyújtott különbözõ ked-vezményekkel a német ajkúakat lekötelezhette, nem árt ez arebellis magyarok szomszédságában. Hogy az utóbbi elv aMaderspach család esetében csõdöt fog mondani, azt látnifogjuk hamarosan.

A 18. század második felében a román fejedelemségekbõlErdélybe irányuló felgyorsuló betelepülés megzavarta a tér-ség békés fejlõdését, különösen a Horea-lázadás idején. Azaddig néptelen, szabad dúlásnak kitett területeken, aholmost szorgalmas bányapolgárok szerény gyarapodásnak in-dultak, lábra kapott a rablás, fosztogatás. Félnomád életmó-dot folytató csoportok hatalmas nyájaikkal vándoroltak,legeltettek Zaránd, Arad, Hunyad, Krassó-Szörény térségé-ben, Alsófejér megyében, és bizony nem volt ritka dolog a te-lepesek kirablása. Már a császári udvarba is eljutott a pa-nasz, elõfordult, hogy vérdíjat tûztek ki egyik-másik banda-vezér fejére.

Ennek a gazdag bányavidéknek az erdélyi-bánsági határ-szélén épült fel Német-Oravica, mellette láncolatszerûen kisbányatelepek jöttek létre, Csikóbánya, Boksabánya, Szászka-bánya, Ruszkabánya, Szenesfalu, távolabb Resicabánya, deha a Ruszkai-havasokon is átmegyünk, akkor nincs messzeVajdahunyad sem, ahol a vasércbányászat sem a szocialistanagyiparral kezdõdött, hanem évszázadokkal azelõtt.

Történt, hogy az oravicai bánya-fõgondnoknak 1791-benfia született, akinek a sors, de nemcsak neki, hanem ivadé-kainak is különösen nehéz szerepet szánt a magyar történe-lemben, fõleg az 1848-49-es eseményekben. Mert, hogy a ti-roli Maderspachok új hazájukat, most már szülõföldjüket olyigen megszerették, hogy bizony meg is haltak érte, ha a hazaérdeke ezt kívánta. Maderspach Károly, miután a Selmec-bányai Akadémiát elvégezte, szülõvárosában bányagyakor-nokként hozzákezdett a környezõ hegyek vasérckincsének afeltárásához. Vizsgálta az ércelõfordulásokat, és szorgos ku-tatásainak köszönhetõen a közeli Ruszkabányán ezüsttartal-mú ólomércet talált. Itt vasgyárat alapított, gyárát szorgal-masan fejlesztette, modernizálta. 1828-ban már családos, fe-lesége az aradi származású Buchwald Franciska. A vasgyár-tulajdonos Maderspach Károly vasipari, építõipari, tervezõiismeretei olyan elismertek voltak, hogy kis híja volt, hogySzéchenyi István nem vele terveztette meg Pesten a Lánc-hidat. Ugyanis Maderspach 1833-tól kezdõdõen több vashi-dat tervezett és épített (ezek között volt Lugoson a Csukapatak fölötti a világ elsõ vonórudas öntöttvas ívhídja, Her-kulesfürdõn a Cserna fölötti híd), melyeknek híre Széchenyitis elérte. A gróf 1833-ban a Vaskapunál folyó Duna-szabá-lyozási munkálatokat ellenõrizte, eközben megfordult Rusz-kabányán, Maderspach Károly házában vendégeskedett. Avendéglátó magyarság iránti elkötelezettségét Széchenyijegyezte fel naplójában „Igenis, mindnyájunknak magyarnakkell lennünk, a magyarság üdvet fog ránk hozni.” Szavait csa-

Átalvetõ

44 EKOSZ–EMTEVeszendõ értékeink

ládja, utódai, unokája, Maderspach Viktor a 20. században iserkölcsi parancsként követte. Jó tudnunk, hogy a Duna-par-ton ma már hasztalan keressük a Széchenyi munkálataitmegörökítõ márványtáblát, mert hiába kérte a Vaskapu sza-bályozásának idején, az 1970-es évek elején a nagycenkiSzéchenyi Múzeum a román hatóságoktól a tábla megmen-tését, az összetört táblát a Duna hullámai nyelték el. ASzéchenyi-tábla a Dunán a 973-as folyam km-nél volt, 1885-ben állították, felirata: „Széchenyi emlékének a Magyar Mér-nök- és Építész Egylet 1885.”

Ugyancsak ekkor került víz alá a Duna menti öt faluvalegyetemben a kedves Ada-Kaleh-sziget is, melynek a nevetörökül erõdített szigetet jelent. Ez az Orsovától 3 km-refekvõ sziget az ókortól lakott volt, 1430-ban a Teuton lova-gok a bánsági erõdítményekrõl írott jelentése 216 ottlakórólszámolt be. A kicsiny sziget mindössze 1800x500 m méretûvolt, mégis, Jókai Mórt, aki 1884-1896 között Krassó-Szö-rény vármegye oravicai területén volt országgyûlési képvise-lõ, és választóit meglátogatta, megihlette a kis sziget látvá-nya, és megörökítette Az arany ember címû regényében. Ezlett a Senki szigete, ahol Tímár Mihály a boldogságát megta-lálta. 1878-ban a sziget még a török szultán tulajdona volt, deosztrák-magyar igazgatás alatt állt, muzulmán lakói adó-ésvámmentességet élveztek, hadkötelezettségük nem volt.1923-ban a szigetet Romániához csatolták, a privilégiumokelvesztek. Állok a Duna partján, a folyónak azt a szakaszátfürkészem, ahol a sziget létezett, az 1950-es években a lakóibékében kereskedtek, valahogy mindent meg tudtak szerez-ni rejtett vízi utakon, kávét, keleti édességeket. A sziget élt,nem sejtette a közeli véget, mely 1971-ben bekövetkezett. Azelárasztott föld lakóinak nagy része Törökországban keresettúj hazát. Állok a Duna partján, a régi Orsovát sem láthatommár, Magyarország déli határpontját, Ó-Orsovát, helyettevan egy tömbház város, mely az elmúlt évtizedek mindenromlását magán viseli.

Azt a helyet is hasztalan keresem, ahol 1849 augusztusá-ban az Aradról menekülõk Orsova közelében a Szent Koro-nát jobb idõkben bízva elásták (talán Kossuth, talán SzemereBertalan utasítására) azok, akik sem a cári seregek, mégkevésbé a császári csapatok részérõl semmi kegyelembennem bízhattak. De eltûnt a víz alatt annak a kápolnának anyoma is, melyet a Szent Korona megtalálása után két évvel,1855-ben a helyszínen emeltek. A Koronakápolna helye isvíz alatt fekszik, e hely sem lelhetõ már fel, eltûnik mindenaz idõ (és a víz) sodrában. A Szent Korona elrejtése körülibonyodalmakba belekeveredett Madarász László délvidékipostakormánybiztos, volt rendõrminiszter, 1849-ben Krassóvármegye és a Végvidék kormánybiztosa. Az õ apósa, Hoff-mann Zakariás, Ruszkabánya társtulajdonosa volt Mader-spach Károly mellett. Apósnak és võnek egyaránt szerepevolt a Szent Korona menekítésében, illetve elrejtésében. Azoravicai születésû Leist Jánosnak is jutott szerep, akit 1849-ben, az összeomlás után besoroztak az osztrák hadseregbe.Késõbb abba az utászzászlóaljba került, amelyet 1853. szep-tember 8-án Orsovára vezényeltek Karger Titusz õrnagy-hadbíró vezényletével, hogy Varga István állítólagos bejelen-tése alapján az elásott koronát rejtekhelyérõl kiemeljék.Ennyi idõbe, négy évébe tellett a császári titkosrendõrség-nek, hogy pénzt és idõt nem kímélve, a külföldi magyar emig-rációba beépülve felderítse a korona lelõhelyét. De tudott a

Szent Korona rejtekhelyérõl az oravicai illetõségû bányapol-gár családból származó Fülepp Lipót is, a szabadságharc és aKossuth-emigráció egyik jelentõs tagja.

1848 nyarán Erdélyben izzott a parázs a hamu alatt, azérchegységi mócok már szövetségesre leltek a magyar forra-dalommal szembekerült szerbekkel, horvátokkal, szászok-kal. A magyarrá lett Maderspach családnak Ruszkabánya ésOravica volt a fészke, az oravicai temetõben ma is találhatókmég Maderspach sírok. A Pesti Hírlap korabeli tudósításabeszámolt arról, hogy 1848. április 9-én népgyûlést tartottakOravicán, melyen a bányászokkal együtt a bányatulajdono-sok is részt vettek. Ott akkor megalakult a polgárõrség is.Késõbb a Fehértemplom (ma Szerbia területére esik) felémenetelõ honvédek között oravicai fiatalok is voltak, kétMaderspach fiú, 16-18 évesek, végigharcolták a szabadság-harcot, nagybátyjuk, Maderspach Ferenc halálos sebesüléstszenvedett az õszi fehértemplomi csatában, Zsombolyán haltmeg 1849. január 20-án. Az osztrákok orra alá sok borsottört Maderspach Ferencen még holtában is bosszút álltHaynau, holttestét kiásatta és a piactéren felakasztatta.

Kossuth központi szerepet szánt a hadiiparban Oravicá-nak, ennek értelmében a városka üzemeit hadiüzemmé nyil-vánították. Itt a szabadságharc alatt ágyúgolyókat öntöttek,lõport állítottak elõ. 1849 áprilisában Bem tárgyalt a ruszka-bányai és oravicai kohók tulajdonosaival, Hoffmann Antallalés Maderspach Károllyal, azontúl õk látták el Szegedet ésAradot lõszerrel. Ugyanezekben a hetekben Asbóth Lajos, adéli hadtest parancsnoka nyolcszáz honvédet küldött Fischlerosztrák császári kapitány ellen, aki csapatával Fehértemplomfelé vonult. A szájhagyomány szerint a honvédek között volthadnagyként a költõ Arany János is. Sõt a házat is tudni vélikOravicán, a Spilka házat, ahol a költõt elszállásolták. Bárminderre semmi bizonyíték nincs, az oravicai magyarok hívenõrzik az emlékét, miképpen a székelyek is a több falubanmeglévõ Petõfi sírját gondozzák ma is.

A világosi fegyverletétel után menekülõ honvédek halad-tak át a Duna felé Oravicán és Ruszkabányán át Bem,Kmetty és Guyon Richárd vezetésével. A Maderspach családvendégül látta õket, úti tartalékkal segítette a menekülõket.Néhány nap múlva, augusztus 22-én odaért az üldözõ,Gröber százados, aki Haynau parancsára a Bemnek nyújtottsegítség büntetéséül Maderspach Károlyt fogolynak nyilvá-nította, feleségét, Buchwald Franciskát, az ötgyermekes csa-ládanyát félmeztelenre vetkõztetve nyilvánosan meg-vesszõztette, majd a karánsebesi börtönbe záratta. A család-ját ért megszégyenítés, megalázás, fájdalom miatt Maders-pach Károly, az akkori vasipar legtehetségesebb mérnöke, atervezõ és építõ hazafi véget vetett életének. (Julius Jacobvon Haynaut 1850-ben felmentették a császári udvarban akellemetlenné vált kegyetlenkedései miatt, nyugállománybavonult, angliai utazása során londoni sörgyári munkások ba-juszáról felismerték és alaposan elagyabugyálták „EztAradért kapod, ezt pedig a nõk megkorbácsolásáért!” kiál-tották a felháborodott munkások.)

A haza ügyének mindennél elõbbre tartó hagyományátMaderspach Viktor (1875 Petrozsény-1941 Budapest), azunoka folytatta. Az õ története a 20. században folytatódikaz elsõ világháborúban frontszolgálattal, hegyivadász-oszta-gok katonai kiképzésével, fegyveres harccal 1916-ban a ro-mánok Erdélybe való betörése idején. Aztán hihetetlen me-

2012. június

EKOSZ–EMTE 45Veszendõ értékeink

nekülésével az õt halálra keresõ bosszú elõl 1920-ban, ami-kor a fejére vérdíjat tûztek ki Romániában, és a Kárpátokonkeresztül a magyar határig üldözték. Ott találjuk Mader-spach Viktort Sopronban, mikor a magyar területekért folyikaz egyezkedés a gyõzõk között, beleértve a korábban szövet-séges osztrákokat is, akik fegyveres csendõrséggel vonulnakbe az elbitorlott városba, Maderspach Viktor azonban ott ishazáját védi.

Oravica, Oravica, már látom a letérõt a térdemre kite-rített térképen Herkulesfürdõ után. Jobb is, ha a térképre fi-gyelek, és felejtem, amit a Monarchia hajdan Európa-szertehíres fürdõhelyén láttam. Nem jó azt ma nézni, látni, dú-dolom inkább magamban az ismert dalt, a Herkulesfürdõiemléket.

A herkulesfürdõi vasútállomás kupolás várótermébenámulva figyeltem a szecesszió tobzódását, a mozaikon meg-elevenedõ római harcosokat, a Párizsban készült elegánsórát, a kicsiny kupola harmóniáját. Mindez egy vidéki vasút-állomáson a mi generációnk számára ismeretlen kor szépsé-gét tükrözte, egy olyan korét, mely értékeket teremtett és õr-zött meg, amíg engedték. A Monarchia itteni építészete, afürdõtelepen látott és romjaikban is európai szépségû szállo-dák, fürdõtelepek, villák, melyeknek lakói hajdan Európaországaiból érkeztek, a romlás útján a végsõkig jutottak.Nincs már mi megmentse ezt a múltat, az új kornak mindeznem kellett így, minek megõrizni, ápolni, mikor a saját szí-nei, formái közelebb állnak hozzá. Pedig „nagy elõdei” ameghódított görög világ csodáit nem elpusztították, hanemmagukévá tették, értékeit megmentették, amikor önmagukkultúráját felépítették. A császárné fogadására épített kupo-latermet szemlélve a vasútállomáson az embert könnyen ra-bul ejti a képzelet, látni véli a világszép Erzsében királynét,amint Gödöllõrõl vagy Korfuról, Marienbadról megérkezikide, kedvenc fürdõhelyére. Lassan dúdolom hát az ismertdallamot, így azt õrzöm meg, amit látni szerettem volna. Azút balra kanyarodik, jobbra elhagytuk a Szemeniket. Ani-nától Oravicabánya felé az út bal oldalán egy sziklán hajdanemléktábla volt, rajta egy évszám, 1899, és egy kõtábla. Nemcsak errefelé, de máshol is Erzsébet császárné halála után(1898. szeptember 10.) szerte az országban emléktáblákat

emeltek, nem csak ott, ahol életében megfordult. Ezen a haj-dani táblán ilyen felirat állott: „Erzsébet Királyné hálás kegy-eletének emlékére hódolatteljes ragaszkodással ültette a Szaba-dalmazott Osztrák-Magyar Államvasúti Társaság erdészete.1899.” A táblát 1918 után leverték. Ma a restaurált szerényemlékmûvet a helyi kicsiny magyarság jóvoltából Oravicánláthatja a látogató a római katolikus templom elõtti parkban.Az 1740-ben, egy török betörés után leégett, majd újjáépültbarokk templom homlokzatán egy falmélyedésben annakidején Szent István szobrát helyezték el, de 1919-ben az ural-kodói jelvényeket eltávolították róla, és mint katolikus szentmaradhatott csak a látható helyen.

A szeptemberi bágyadt napsütésben érkezünk Oravicára,már látom, a városka látványa sok meglepetést nem tartogat,keresem hát, amiért idejöttem, a színházat. Tágas térre szá-mítok, középen a bécsi Burgszínház kicsinyített másával. Áma valóságban minden más, alig lehet felismerni az épületet aszorosan mellette álló házak között. Tudom, építésének ide-jén itt nem voltak házak, a híres színház elõtt elterülõ térenkocsiknak, gyalogosoknak elegáns promenád biztosítotthelyet, az épület a mögötte magasodó hegynek támaszko-dott, melyre sétálásra alkalmas ösvények futottak fel. Az ak-kori környezet méltó volt az épülethez. A városka hajdanibányapolgárai jórészt német ajkú betelepítettek voltak,kevesebb magyar család köztük, de együtt bányatársaságok-ba tömörültek, melyek jogaikat védték, és közösen létrehoz-ták intézményeiket. Magyar volt a Miskolcról idekerült Fü-lepp József is, a Bányaegyesület jogtanácsosa, aki az eredeti-leg német bányaszaknyelvet magyarosította. Ásványgyûjte-ményt hozott létre, tagja volt a magyar Tudós Társaságnak (akésõbbi Tudományos Akadémia), az ásványok magyar neve-it tartalmazó tudományos munkáját az Akadémiának ado-mányozta. Széchenyi 1833-ban Oravicán megismerkedettFülepp Józseffel, nagyra tartotta tudományos munkásságát,az õ közbenjárására adták ki 1835-ben Fülepp bányászatimûszógyûjteményét. Ez a Miskolcról idetelepült család is aszabadságharc lelkes támogatói közé tartozott. A mai város-képet látva nehezen hihetõ, hogy itt már 1775-ben gyógy-szertár is létezett, Bergapotheke volt a neve. A bányaváro-sokban a bányaigazgatóságok hozták létre a gyógyszer-

tárakat. Az oravicai patikát JohannLederer vezette, aki késõbb, 1796-banmegnyitotta saját tulajdonú gyógyszer-tárát Fekete Sas néven. A gyógysze-rész köteles volt a bányászoknak éscsaládtagjaiknak 20 %-al olcsóbbanadni a liktáriumokat. Ki gondolná, akivalaha is politikai gazdaságtant tanultanno, hogy nem csak a kizsákmányolásvolt a valamikori kapitalisták érdeke,hanem a dolgozók egészségét is fon-tosnak tartották. A Fekete Sas patikakésõbb, 1820-ban Knoblauch Károlytulajdonába került, akinek leszárma-zottai több nemzedéken át vezették akörnyék leghíresebb gyógyszertárát.

1846-ban a magyar és magyar érzel-mû polgárok megalapították a MagyarOlvasókört, melynek célja a magyarirodalom megismerése, ápolása volt.

Mikó – Csíkszereda

Átalvetõ

46 EKOSZ–EMTEVeszendõ értékeink

1870-ben Magyar Nyelvterjesztõ Egyesületkezdte meg mûködését, mely késõbb AranyJános emlékét ápoló Aranykör néven létezetttovább. A város jeles személyisége volt grófBissingen-Nippenburg, aki alapító tagja volt azAranykörnek, a magyar gimnázium létrehozásá-ban is tevékenyen részt vett. 1873-ban nyílt mega polgári iskola, a magyar nyelv terjesztésébenkiemelt szerepet játszott az iskolai önképzõkör,mely havonta magyar nyelvû irodalmi lapotjelentetett meg. Ebben az iskolában a városhagyományaihoz híven francia, magyar, német,román és latin nyelvet is tanítottak. Az elsõvilágháború éveiben hadirokkant kórház mûkö-dött Oravicán, de a dúlás így sem kerülhette el atelepülést. 1918 novemberében a frontról haza-térõ katonák fosztogattak a városban, a közeliüdülõket is feldúlták.

Késõbb történik meg igazán a nagy fosztoga-tás és osztogatás! Itt akkoriban országokat,országrészeket osztogattak egymásnak a gyõzõk,ez a tied, ez az enyém, te semmit sem kapsz, így történt ezegykoron. Aztán idegen katonák érkeztek a világnak erre atávoli pontjára is, elõször francia gyarmati sereg vonult át avároson, majd szerb katonaság rendezkedett be, minthaörökre itt akart volna maradni, aztán 1919. augusztus 3-ánmegjött az új tulajdonos, a román adminisztráció. Az új hata-lom azonnal menesztette a járási magyar tisztviselõket, majda tanárokat is. Nem volt más út annak, aki élni akart, mint arepatriálás. Feladtak mindent, amit generációkon át egy csa-lád, egy közösség megteremtett, és vagonlakókká váltakBudapesten, a Keleti pályaudvaron. Az oravicai magyar kul-túrintézményeket feloszlatták vagy maguktól megszûntek.

Hajdan Oravica fejlõdõ ipara szükségessé tette a szállításgyorsabbá tételét, építettek hát 1844-ben egy keskeny nyom-távú lóvasutat Stájerlek Aninától Oravicabányáig. Lovacs-kák ügettek a két vasúti sín között, és húzták a szénnel, érc-cel megrakott kocsikat. Ennek a régi, keskeny nyomtávú vo-nalnak a nyomai ma is láthatók, még a lóvasút állomásépüle-tének maradványai is. Ez utóbbi turisztikai látványosság,egyben a mai Románia legrégebbi állomásépülete. Nem tu-dom, a lovacskák milyen sebességgel haladtak, mennyi idõalatt tették meg a 33 km-es távolságot, de ennek a hegyi sza-kasznak a megtételéhez ma is két óra kell. Aztán eljött azidõ, amikor korszerûtlenné vált a lóvasút, már nem feleltmeg a szállítás követelményeinek, ekkor, 1854-ben az idõ-közben létesült Osztrák-Magyar Vasúti Társaság immármozdonyvontatású széles nyomtávú vonalat épített. Ezbizony igen drága volt, ötmillió koronába került, mert via-duktokat, alagutakat, vasúti hidakat is kellett építeni a he-gyes- sziklás terepen. Ez az Oravica és Báziás közti vasútvo-nal Európa vérkeringésébe kapcsolta be a Bánság gazdasá-gát. Kellett a modern vasútvonal azért is, mert 1859-ben bi-rodalmi ipari és kereskedelmi kiállítást rendeztek éppenOravicán. Ekkoriban a vasúttársaság megvette a kincstártóla bányatulajdont, és elkezdte a kõszén- és vasbányászatot akorábbi nemesérc és rézbányászat helyett. De volt itt máskincs is a hegyekben. Még nem volt lóvontatta vasút sem,csak úti batárok közlekedtek a hegyek között kanyargó uta-kon, amikor úgy az 1820-as évek tájékán bizonyos Ferenczi

István szobrász errefelé járt, kis vésõjével és kalapácsával útiköpenyének zsebében, jó minõségû márványt keresettRuszkabánya és Oravica környékén. Talán bizony éppen aPásztorlánykához vagy a Csokonai mellszobrához. Mások isértéket láttak a fehér kõben, mert a késõbbi évtizedekben avasöntöde mûhelyeiben egy új tulajdonos a ruszkai fehér-márvány, „a magyar Carrara” termékeit dolgozta fel.

Állok a színház elõtt, és arra gondolok, kik, milyen jövõ-beli reményekkel, hogyan is gondolhatták akkor, hogy e kisbányaközségnek (mert Oravica csak 1834-tõl lesz bánya-város) éppen színházra van szüksége. A terv megálmodójanem akármilyen személyiség lehetett, valaki olyan, aki túllá-tott a saját korán, valahova messzire tekintett, a jövõben aztlátta, hogy ennek az országnak mûvelt, minden iránt érdek-lõdõ polgárokra lesz szüksége, és ennek zálogát a színházbanlátta.

Azt tudjuk, hogy 1769 után több gazdag ortodox arumuncsalád költözött Oravicára, Délkelet- Európából menekülteka sorozatos török betörés elõl. Az arumun (aromán) nyelv(más megnevezéssel macedoromán vagy vlah) az újlatinnyelvek keleti csoportjához tartozik, ma Görögország, Albá-nia, Szerbia, Macedon Köztársaság, Bulgária és Románia te-rületén élnek arumunok. (A román nyelvész Philippide sze-rint a románság négy ágazata: északi, megleni, isztriai oláh ésarumun, ezek egyetlen egységes vlah õsnyelvbõl fejlõdtek ki,melyet a szétválásuk elõtt egyetlen népcsoportot képezõnépek beszéltek.) Nyelvük nem azonos, csak rokon a románnyelvvel, cincárnak is nevezik õket a nyelvükben gyakori „c”,„ts” hang miatt. Arumun származású volt a Gozsdu család is,õk a 18. század vége felé kerültek elõször Lengyelországba,majd Magyarországra. A családból ketten igen ismertté vál-tak, Gozsdu Manó a reformkor híres ügyvédje (Emanuel),akinek nevét Budapesten a Gozsdu-udvar õrzi, és GozsduElek, a 19. század végének méltatlanul elfelejtett prózaírója,mellesleg Temesvár királyi fõügyésze. Oravicán 1806-ban egyarumun bányamérnök, Johann Niuny mûkedvelõ színkörtszervezett és vezetett, majd színháztervezésbe fogott. Õ a miemberünk. A település és a környék ambiciózus polgáraiközadakozásból teremtették elõ az építéshez szükségespénzt. Niuny színháza barokk stílusban épült, belsõ díszítései

Ugron – Ábránfalva

2012. június

EKOSZ–EMTE 47Veszendõ értékeink

a bécsi Jeronimus Platzger tervei alapján rokokó stílusban,piros és arany színekkel készültek. A berendezés is JohannNiuny tervei alapján készült. A díszpáholy, a galéria, a kupo-la díszítése a helyi mester, Francis Kneé munkája. A színpadfüggönyét, melyet ma is õriznek, a helyi gimnázium igazgató-ja, Francisc Zech tervezte, festette, anyaga 1831-32-benBécsben készült J. Kautz-E. Haiss színházdekorációs mûhe-lyében a VIII. kerület Blindengasse 12. szám alatt. A meg-nyitó, melyre 1817. július 1-jén került sor, nem kevéssé voltdíszes és ünnepélyes, mint a színház. I. Ferenc császár ésAuguszta császárné jelenléte emelte az ünnep fényét, akikbizony leutaztak birodalmuk e távoli sarkába, alattvalóik óri-ási tiszteletadással fogadták a legmagasabb rangú vendége-ket. Hogyan zajlott le a díszelõadás, mi volt a bemutatott da-rab, kik játszottak, errõl nem olvastam semmit. De arról mártudunk, hogy késõbb e falak között játszották Szigligeti EdeA szökött katona, V. Hugo A Notre-Dame-i harangozó,Scribe Egy pohár víz címû darabját. Kezdetben mûkedvelõkléptek fel, késõbb vándortársulatok érkeztek hosszabb-rövi-debb idõre. 1868 nyarán Mihail Pascaly bukaresti színidirek-tor, rendezõ társulata érkezett a városba, több elõadásuk si-kerrel szórakoztatta a nagyérdemût. Az elõadásokról mindigbeszámolt a helyi sajtó, a német nyelvû Oravitzaer Wochen-blatt, a magyar nyelvû Oravica és Vidéke, a román nyelvûProgresul. Fõleg a mûvésznõkrõl és az igen hiú és bohém di-rektorról írtak, de nem emlékeztek meg egy fiatal, lobogóhajú, súgó és másoló beosztásban is tevékenykedõ segédszí-nészrõl, Mihai Eminovici-rõl. Mert ki látta akkor még a jö-võt, hogy ez az ifjú hamarosan a román költészet legnagyobbcsillaga lesz, akirõl aztán ezt a színházat el fogják nevezni.

1838-tól a színház épületében Casino és Olvasókör(Casino und Leseverein) mûködött, ekkor épített rá emele-tet a helyi Kaszinó Egylet. Az igen tevékeny Kaszinó és Ol-vasóegylet tagjai színészek hiányában a színház magyar tago-zatának mûkedvelõ csoportját alkotva játszottak, õk emlé-keztek meg 1898. március 15-én a forradalom 50. évforduló-járól is. A lankadatlan sikereken felbuzdulva zenés darabo-kat is elõadtak. 1882-ben érkezett egy színtársulat Oravicára,a színidirektor bizonyos Hubai úr volt. Elõadták Csíky Ger-gely A proletárok (a darab címét 1945 után az új ideológiaszellemében Ingyenélõkre változtatták.) c. színmûvét, nagysikere volt A falu rossza címû másik Csíky darabnak is. 1892-ben a színházat rövid idõre bezárták felújítás miatt. A felújí-tások, restaurálások a berendezésen nem változtattak, mind-össze a kupola csillárját és a kandellábereket cserélték, aszéksorok az 1893-as felújítás óta ugyanazok, nem változotta földszinti férõhelyek száma sem, nem éri el a százat, a pá-holysor is azóta változatlan. (1994-ben volt a legutolsó felújí-tás, ez inkább külsõ állagmegõrzés volt, ha az ember a felújí-tott tetõborítást megnézi, biztosra veszi, hogy a mûemlék-védelemet nem értesítették a munkálatokról.) 1893-ban afelújítás utáni ünnepi elõadás Ábrányi Emil költõ prológjá-val vette kezdetét. Igazi meglepetés volt a három nyelvenelõadott Szépfaludy Ferenc darabja, A regény vége. Az ün-nepi elõadást emelte Trefort Ágoston miniszter jelenléte.Szinte hihetetlen a mai Oravicát látva, hogy itt vendégszere-pelt hajdan a bécsi opera, 1899-ben pedig a moszkvai BolsojSzínház balettkara, bizonyára éppen ezeket az elõadásokatálmodta ide a színház hajdani tervezõje.

Az oravicai Mihai Eminescu Színház Délkelet-Európa

legrégebbi színháza, Európában az elsõ volt, melyet aceti-lén lámpákkal világítottak meg.

Oravica híres szülötteivel is büszkélkedhet, akik ebbõl akis bánsági városkából indultak, a nagyvilágban megbecsültszakemberek, mûvészek lettek. Közöttük van Balás Árpád(1840 Oravica-1905 Budapest) tanár, szakíró, múzeumigaz-gató. Selmecbányán a Bányászati és Erdészeti Akadémiánszerezte oklevelét, Keszthelyen növénytermesztési szakem-ber volt, majd Budapesten a Mezõgazdasági Múzeum igaz-gatója haláláig. Kerpely Kálmán (1864 Oravica-1940 Buda-pest) agronómus, agrokémikus, a MTA tagja. Sztára József(1857 Oravica-) Bécsben érettségizett, Pesten Erkel és LisztFerenc tanítványa, Bécsben Anton Brucknernél képezte to-vább magát, majd 1880-tól a kalocsai székesegyház karnagyavolt. 1924-ben Párizsban egyházzenei nagydíjat nyert orgo-najátékával. Kolcsár Katalin fiatal operaénekesnõ (1982Oravicabánya), ma a kolozsvári opera mûvésze. Talán a leg-ismertebb Mihalik Kálmán, 1896. február 21-én születettOravicán, a Székely himnusz szerzõje. Szegeden orvosi dip-lomát szerzett, 1921-ben megzenésítette Csanádi Györgyszövegét, melynek eredeti címe Székely kantáta volt. A mûelõször nyilvánosan 1922-ben hangzott el az 1921-ben alapí-tott Székely Egyetemi és Fõiskolai hallgatók Egyesülete köz-gyûlésén Budapesten. Mihalik Kálmán még az év szeptem-berében meghalt, bizonyára nem sejtette, hogy mûve milyenközkedvelt lesz minden politikai korszakban, hiszen napipolitikai közérzetet fejez ki bármilyen rendszerben. ASzegedi Erdélyi Kör 1991-ben Mihalik Kálmán Alapítványthozott létre tehetséges erdélyi fiatalok támogatására.

1900-ban Oravicának 4400 körüli lakosa volt, 52% német,34% román, 10% magyar. A második világháború végétõl atelepülés etnikai összetétele gyökeresen megváltozott: anémeteket kitelepítették, a románokat betelepítették, szá-muk az elmúlt évtizedben szinte megtízszerezõdött, a mara-dék magyarság fõleg az ipari centrumokba, például Resicáraköltözött. 2002-ben tízezer fölött volt a lakosok száma, 93%román, 2,04% német, 2,11% cigány, 1,33% magyar. A ma-gyarok száma ma Krassó-Szörény megyében alig hatezer (amintegy 340 ezer lakosból), megközelítõleg ugyanennyi anémetek, szerbek, horvátok száma is. Hol van már a lóvasút,a bányapatika, a ritkaságszámba menõ hegyivasút, hol van-nak a bányapolgárok jogai! 2011 õszén felavatták Oravica-bányán a nyugati országrész elsõ szélerõmû parkját. Az ava-tóünnepséget a kétszáz éves színházban tartották. Múlt ésjelen így van együtt a hegyek között élõ városkában.

Búcsúzom Oravicától, vissza-visszanézek házaira, tereire,és arra gondolok, talán ide illik a távoli Szilágyságban talál-ható Margitta református templomának toronygombjábanlevõ, 1872-bõl származó felirat: „Az utókor tisztelettel felké-retik ezen kis város virágzásának folytatására.”

Serdült Benke Éva

Felhasznált irodalomJakabffy Elemér A bánsági magyarság húsz éve

Romániában 1918-1938 Stúdium Kiadó Budapest 1939Gálfi Gyula Magyar vonatkozású emlékek Oravicabányán

és vidékén In Mûvelõdés 1998/februárDomonkos László Tûzzel-vassal a hazáért A Maderspach

család története Kárpátia Stúdió Kft 2011.A Temesi Bánság turista kalauza Temesvár 2011.

Átalvetõ

48 EKOSZ–EMTEÉrtékeink

A székelyudvarhelyi Tudományos Könyvtár a valamikorireformátus kollégiumi könyvtár töretlen fejlõdésû jogutódja.A kollégium könyvtárának csírái egyidõsek magával az 1670-ben kezdetét vett kollégiummal. Az 1682-es iskolatörvénymár külön tárgyal a „bibliothecarius” esküvel vállalt kötele-zettségeirõl. 1682-1695 között, Rozgonyi P(ap) János akönyvtár megalapítója közvetítõ szerepet vállalt az iskolaikönyvtár és az elsõ magángyûjtemények adományozói között.A könyvtár kötetei 1720-ban kapták elsõ, legrégibb helyrajzijelzetüket. Borosnyai L. János könyvtártermet képez ki és akönyveket protocollumokban jegyzi fel.

Backamadarasi Kis Gergely 1770-1775-ös nagyszabású át-építési és bõvítési munkálatai során ismét új helyiségbe kerülta könyvtár. Zilahi Sebes János és Szigethi Gyula Mihály ide-jén indított leltári protocollum 1797-tõl a XIX. század húszasévéig 3826 címet rögzített 12 tékában, 18 csoportban.

A század elején – a más erdélyi iskolai könyvtárakhoz ké-pest – még szerény méretû könyvtár, alapítványok, alkalmiadományok és tanári könyvtárak öröklése, illetve megvásárlá-sa útján gyarapodott. A könyvtár alakulásának történetét Ja-kó Zsigmond történész foglalta össze alapos tanulmányban:A székelyudvarhelyi Tudományos Könyvtár története. In: Irás,könyv, értelmiség. Tanulmányok Erdély történelméhez. Bu-karest, 1976.

Az adományozók (mintegy 17) különbözõ társadalmi ré-tegbõl kerültek ki, így adománykönyvtáraik tükrözik gyûjtõikérdeklõdési körét, mûvelõdési szintjét. 1873-ban Kiss Ferenc6000 kötetet említ. Gönczi Lajos 1895-ben 10.273 önállómûvet sorakoztat fel 16.314 kötetben. A folyóiratok 6,36%-átjelentették a könyvtárnak.

A könyvtárt többször átrendezték. Az állomány régi köny-veinek 31%-a 1700 elõtti, 54%-a 1701-1800 közötti külföldikiadvány, míg 11,5%-a hazai nyomtatvány, köztük több na-gyon ritka, sõt egyedi. Periodika gyûjteményében régebbi ma-gyar nyelvû bécsi, magyarországi, erdélyi, udvarhelyi újságok,folyóiratok mellett megtalálhatók az Osztrák-Magyar Mo-narchia és utódállamai tudományos intézményeinek, egyhá-zainak, társulatainak irodalmi, nyelvészeti, természettudomá-nyi, társadalomtudományi, ideológiai, neveléstudományi idõ-szaki kiadványai. Megbecsült az Osztrák-Magyar Monarchiamajdnem 800 iskolájától származó kb. 9000 kötetet számlálóévkönyvgyûjtemény, amely iskolatörténeti szempontból óriá-si méretû adatbázist jelent.

A könyvtár elektronikus katalógusa a SZIRÉN IntegráltKönyvtári Rendszer segítségével épül. A folyamatosan bõvü-lõ katalógus, valamint a Magyar Elektronikus Könyvtárnakszolgáltatott, eddig digitalizált állomány elérhetõ a Haáz Re-zsõ Múzeum honlapjáról is.

A Tudományos Könyvtár közepes nagyságrendû könyvtár.A volt református kollégium – 1912-ben felépült, impozánsépületében található, kimondottan e célra kiképzett, kétszin-tes – 33 000 kötetre tervezett – teremben. Ez a kor általáno-san elfogadott és csúcstechnikának számító könyvtári beren-dezését jelentette. A könyvtár a meglevõ raktári felület mel-lett jóval kinõtte tervezett kereteit. Dr. Lévai Lajosnak az If-

jú Erdély 1935 évi áprilisi számában írt, a könyvtárról szólócikkében, illetve az 1942-ben megjelent Székelyföldi Kistükörcímû kötetében még 40 000 kötet szerepel. Nagy Elemér, azakkori könyvtáros büszkén jelentette ki, hogy „ha intézetünkmagassága 25 m, akkor éppen harminc nagy könyvrakást tud-nánk felrakni ebben a magasságban, vagy ha vonalban képzel-jük el az egészet, akkor könyvtárunk köteteibõl két és félszernagyobb tornyot tudnánk rakni, mint a párizsi Eifel torony.”Amikor a sajnos korán elhunyt Hermann Gusztáv, udvarhe-lyi tanár állítja össze a város – posztumusz kötetként megje-lent – mûvelõdéstörténetét, még csak 60 000 kötetrõl tud. Eztrögzíti mûve is. Ma már ez a szám 75 000 fölé emelkedett, és- az összehasonlítás játékának kedvéért - ez közel másfél kmkönyvet jelent. A jelenlegi könyvtárat úgy is felfoghatjuk,mint helyi iskolák könyvtárainak történeti gyûjteményét,hiszen fõ állományként a már tárgyalt nagy múltú reformátuskollégium könyvtárát, valamint a katolikus gimnáziumtólátvett, számbelileg kisebb (kb. 15.000 kötet) de szintén jelen-tõs összefüggõbb és jellegénél fogva külön egységként kezeltrészét tartalmazza. Ezek mellett a múlt század utolsó évtized-ében megalakult Állami fõreáliskola, valamint a Kõ- ésagyagipari szakiskola könyvtárainak máig fennmaradt, a köz-könyvtár kötetei közé besorolt töredékeit tudhatja magáé-nak. Ezen állományok 1961 és 1967 között kerültek a Tudo-mányos Könyvtárba, amely maga is ekkor nyeri el ezt az elne-vezést, az akkori rajoni, majd 1970-tõl a városi könyvtárhoztartozóan. 1990-tõl a Haáz Rezsõ múzeum részlegeként mû-ködik. Ebben a térségben egyedülálló könyvmúzeumként istekinthetjük, ugyanis a fennmaradt leltárkönyvek és könyvbe-li bejegyzések azonosítása során az említett kétszintû megol-dás lehetõvé tette a muzeális és mûvelõdéstörténeti fontosságúkönyvtárak eredet-elvû, adományozókkénti és idõbeli elkülöní-tését a közkönyvtári részlegtõl, amelyben már egy bizonyosszak szerint rendezõdõ elv is érvényesül. Az utóbb bekerült ka-tolikus gimnáziumi anyagból csak azok nyertek elhelyezést arégi könyveket befogadó, bemutató szinten, „amelyeknek köté-se beilleszkedik a felsõ muzeális rész hangulatába”. A döntõszempont itt „esztétikai... és nem kronológiai” volt.

Ezen régi állományú könyvtárakat egészíti ki most márunitárius jellegû, a zsidósággal kapcsolatos, modern, a két vi-lágháború közti kiadványokban bõvelkedõ, mintegy 4000 kö-tetet kitevõ, Tóth Kálmánnak (a kolozsvári Egyetemi Könyv-tár egykori igazgatójának; 1910-1962) Jakó Zsigmond pro-fesszor jóvoltából 1979-ben Székelyudvarhelyre kerülõ állo-mánya. Jakó Zsigmond, a könyvtár történetének megírója ésMolnárné Hubbes Éva a könyvtár mai rendszerének kiala-kítója levelezésébõl kiderül, hogy a gyûjtemény azzal a kikö-téssel került Udvarhelyre, hogy „...onnan késõbb sem moz-dítják el és biztosítják annak oszthatatlan együtt tartását is.”

Talán nem érdektelen idézni Jakó Zsigmond 1979. szep-tember 17-én kelt levelébõl az alábbiakat: „habár régebbikönyvek is vannak benne, nem a szokott értelemben vett könyv-tárról van szó, hanem oly speciális gyûjteményrõl, mely az 1918utáni Románia területén megjelent magyar nyomtatványokat,legkülönbözõbb tárgyúakat és terjedelmûeket egyesíti magában.

Erdély nagy könyvtáraiRóth András Lajos

A Haáz Rezsõ Múzeum Tudományos Könyvtára – Székelyudvarhely

2012. június

EKOSZ–EMTE 49Értékeink

Különös értéke éppen abban van, hogy olyan nyomtatványok isnagy számmal vannak benne, melyek tárgyuk jelentéktelenségefolytán máshol talán meg sem maradtak. Az erdélyi magyarnyomdászat XX. századi történetének páratlan adattárával fog-nak rendelkezni e gyûjtemény elrendezése után.”

A fentebb felsorolt részkönyvtárak és még néhány kisebbjelenkori–napjainkbéli adomány, valamint a kollégiumi törzs-állomány jelenti tehát a Tudományos Könyvtár 1944-el zárultállományát. 1944 utáni megjelent kiadványokat költségvetéshiányában nem tudtak beszerezni, így a jelen tudományossá-gához való felzárkózás csak ritka ajándékozások, pályázatokelnyerése, illetve nemzetközi könyvtárközi kapcsolatok révénlehetséges.

A könyvtárunkat gyakran használók segítségére szolgálegy, az erdélyi és helytörténeti anyagot külön csoportosítórészleg, amely mellett természetesen még bõven találhatóidevágó anyag a régi könyvállományban is. Szintén különnyertek elhelyezést a magyar, román, illetve az egyetemesirodalom itt fellelhetõ termékei, akárcsak a duplum példá-nyok, amelyek egy jövõbeni könyvtárközi csere, illetve állo-mánykiegészítés alapjául szolgálhatnak.

A könyvtári tevékenységet is rögzítõ levéltári adatok, vala-mint az itt harminc évig dolgozó Molnárné Hubbes Éva köz-lései alapján tudunk utalni a könyvtár által kínált lehetõségekkiaknázására irányuló tevékenységre. Így a TudományosKönyvtár eddigi mûködése során anyagot nyújtott, irányítástadott több, különbözõ tárgyú szakdolgozatok, államvizsgadolgozat, tanári elsõ fokozatú vizsgadolgozatok, tudományosés népszerûsítõ közlemények, doktori tézisek, riportok meg-írásához. Itteni anyag segítségével születhettek meg modernmegyei, városi és falumonográfiák.

A könyvtárban fellelhetõ udvarhelyi, székelyföldi adatokjelentõs része beépült a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon

köteteibe. Fõként helytörténeti kutatások tárgyiasulhattak,így a kutatók bõ anyagot lelhettek a helyi korabeli sajtó(Udvarhelyi Híradó, Székely-Udvarhely, Székely Közélet,Székelység stb.) hasábjain a megyei zenei élet, kórusmozga-lom, politikai élet, a székelyudvarhelyi nagy múltú iskolákmodern monográfiájának, a város településföldrajzának, mû-velõdési életének, jelesei tevékenységének megírásához. Ígyszülethettek meg a város céhes életét, közintézményeinek(posta, kórház, villanytelep, vasút, közfürdõk stb.) történetétbemutató tanulmányok. Itt készült el és készül a városra éskörzetére vonatkozó régi újságcikkek részleges repertóriuma.Itt lehetett felmérni a városi nyomdák, illetve a helyi sajtó tör-ténetét stb. Ezen túl a kutatók vizsgálták és feldolgozták arégi orvosi könyveket, illetve azok és mások kéziratos, gyógy-növényekre és népi gyógymódokra vonatkozó bejegyzéseit,akárcsak a régi énekes könyveket. Ezek közül nem egy hason-más kiadást ismert vagy hasonmás kiadásra elõkészített. Ígypéldául a legutóbbi évekig nálunk õrzött, de a katolikus (je-lenleg Tamási Áron) gimnázium jogos tulajdonát képezõ ésoda-vissza is térõ, 1526–1528 között íródott Székelyudvarhe-lyi Kódex a Magyar Nyelvtudományi Társaság gondozásábanBudapesten 1993-ban jelent meg. Szombathelyen Szabó Csa-ba kutató pedig 1995-ben készítette elõ tudományos feldolgo-zás kíséretében a Nagy Mihály által 1753-ban lemásoltatott Asoltároknak bassusa... és A soltároknak altusa, melyet a nóták-nak természetekhez alkalmaztatott... kezdetû, illetve OrbánSigmondnak 1766-ban rögzített A nevezetesebb ditséreteknek...kéziratos kottás könyvét. Gazdasági és néprajzi szakmunkákkészülhettek erdélyi vonatkozásban. De szolgáltatott szellemiörömöt és meglepetést azoknak a külföldi kutatóknak is, akikeljuthattak hozzánk és tanulmányozhatták ezt a nagyszerûörökséget, melyet székelyföldi, erdélyi közösségünk, elõde-ink hagytak ránk istápolás végett.

Forró Miklós

Pillanatképek az 1960-asévek Marosvásárhelyérõl

Ahogy telnek az évek, gyerek- és diákkori emlékeink hat-ványozottan megszépülnek. Ma is kedves, felejthetetlen em-lékként hordozom magamban a Rákóczy utcai virágba bo-rult gesztenyefák illatát, az utca végében, a Rákóczy-hegyenmegejtett nagy szánkózásokat. De az izgalmas rollerverse-nyeket is a Mentovich, Göcsi Máté, Régi Kórház utcákban ésa Bulevárdon. Sõt arra is igen jól emlékszem, hogy mennyireharagudtak a felnõttek, fõként az idõsebbek, amikor a rolle-rekkel végigszáguldottunk a délutánok meghitt csendjében.

A Bulevárd a város egyik legcsendesebb helye volt, amo-lyan romantikusnak is mondható – hatalmas fáival, a fákárnyékában meghúzódó padokkal. Pihenés, csendes, meghittséták színtere – de szerelmi légyottoké is... Az elsõ titkos ta-lálkákon túl, amikor már kinõttünk az iskola padjaiból, mégnéhány esztendeig kedvelt hadszínterünk maradt. Hiszenmár fõiskolásként, a nagy fõtéri, esti korzózások végeztével,továbbra is itt kötöttünk ki. De olykor szemináriumok, vizs-gák elõtt is ide ugrottunk el egy gyors tankönyvlapozásra,ismétlésre.

Ám volt a Bulevárdnak egy másik nevezetessége is, a „Tu-

lipán” vendéglõ. Fõleg délelõttönként gyakorta volt hangosdiákcsevegéstõl, önfeledt, vidám nevetésektõl. Hiszen a kis-pénzû diák üres órák alkalmával mindig ide ugrott át, egy-egy tál szalmakrumplira, feketére, esetleg sörre. És nemcsakazért, mert közel volt, hanem sokkalta inkább azért, mertvolt a vendéglõnek egy csupa szív fõszakácsnõje és egy rend-kívüli humorral megáldott pincére. A legkiválóbb pedagógu-sok sem értettek jobban a diákok nyelvén. Velük meg lehe-tett õszintén osztani bút, örömet. Tõlük bármikor és bármi-re tanácsot lehetett kérni. Seregi bácsit, a pincért, városszer-te ismerte mindenki, és nemcsak azért, mert úgymond aszakma mintaképe volt (udvariasság, elõzékenység, pontosés gyors kiszolgálás), hanem azért is, mert egy élõ vicclexikonvolt és mindezek mellett kitûnõ rajzkészséggel megáldott is.A kis, fehér noteszbe, melybe a rendeléseket jegyezte, humo-rosabbnál humorosabb, frappánsabbnál frappánsabb rajzok,karikatúrák kerültek ki keze alól. Rajzolhatott bárki, bármi-lyen kusza, girbe-görbe vonalat, néhány perc múltán márisott láthatott egy mestermunkát.

Ma is, amikor egy-egy lap, folyóirat hasábjain karikatúrá-kat látok, mindig azok a kedves diákévek és Seregi bácsi jut-nak eszembe. Hiszen többek között neki is köszönhettük,hogy azokban a megkötöttségekkel, megannyi visszássággalteli években alkalmunk lehetett vidám, boldog pillanatokatis megélnünk. Hogy ma, sok-sok év múltán is van mire tisztaszívbõl, örömmel emlékezni.

(1992)

Átalvetõ

50 EKOSZ–EMTEÉrtékeink

A gazdasági haszon eddig ismert mértékeit meghaladóprofit vágyától hajtva a Nyugat – és benne Európa olyan vi-lággazdasági rendszert épített fel és tett általánossá, ami má-ra az erejét meghaladó kihívások elé állít-ja – jelentette ki Orbán Viktor január 2-án a Magyar Nemzeti Galériában. AHõsök, királyok, szentek – A magyar történ-elem képei és emlékei címû kiállítás meg-nyitóján a miniszterelnök úgy fogalma-zott: a magyarságot ezeréves történelmesorán két alapelv vezérelte, a keresz-ténység és az állami szuverenitás eszmé-nye.

Most, amikor ezzel a grandiózus kiállí-tással a kommunizmus elõtti korszaknagyszabású eseményeihez kívánunkcsatlakozni, akkor tágabb hazánkat, Európát éppen a legmé-lyebb kétségek gyötrik – mondta köszöntõjében a miniszter-elnök

Hozzátette: megrendülés fenyegeti kontinensünknek azipari forradalomtól máig kiharcolt és megérdemelt világpoli-tikai és világkereskedelmi pozícióit.

Megfogalmazása szerint „a gazdasági haszon és a pénzügyinyereség eddigi mértékeit nagyságrendekkel meghaladó profitreményében, és zabolátlan vágyától hajtva a Nyugat – s benne ami Európánk - olyan világgazdasági rendszert épített fel, s tettáltalánossá a Föld minden pontján, amely mára az erejét meg-haladó kihívások elé állítja a kontinensünket.”

Fel tudjuk-e venni a kesztyût, újjá tudjuk-e szervezni ésmegújítani hét évtizedes múltra visszatekintõ európai politi-kai és gazdasági rendszerünket?– tette fel a kérdést OrbánViktor. S ha igen, képesek lesznek-e a politikusok sikerrel ke-csegtetõ tervekké kovácsolni e tudást? – fûzte hozzá. Továbbikérdésként fogalmazta meg a kormányfõ beszédében azt is,hogy e terveket Európa népei is elfogadják-e. „Visszatalál-nak-e Európa nemzetei a kemény munka, az ésszerû gazdálko-dás és az egyéni felelõsség világába?” – emelte ki. „Civilizáci-ónk európai fele lemondani látszik korábbi sikereink és gazda-sági felemelkedésünk mögött álló legfõbb hajtóerõirõl, az életspirituális mélységeirõl; a házasság és az utódok nyújtotta bol-dogságról, a nemzeti kultúrák szellemi energiájáról” – véleke-dett. Ezzel összefüggésben a kormányfõ aláhúzta: mi, ma-gyarok megadtuk a magunk válaszát. Hozzátette: a kommu-nizmus megdöntését követõ húsz zavaros év után végre grá-nit szilárdságú alapot vetettünk a jövõ számára. Felülkere-kedtünk rosszabbik énünkön, rácáfoltunk korábbi gyengesé-geinkre, legyõztük kishitûségünket, félretoltuk a hazánkatromlásba vezetõ erõket, és létrehoztuk hazánk történelmé-nek legnagyobb összefogását – mutatott rá. Osztály, szárma-zás, vallás és politikai hitek határait átlépve, valódi nemzetiés kétharmados parlamenti forradalmat vittünk végbe –fogalmazott Orbán Viktor. Így és ezért jött létre Magyaror-szág Alaptörvénye – szögezte le. Visszahelyeztük jogaiba azõsi, és ezer éve megtartó magyar életösztönünket és kultú-ránkat, a kereszténység felszabadító erejét, a nemzeti büsz-

keséget, õseink tiszteletét, a gyermekeink és unokáink irántikötelességet, a munka becsületét, a szellem alkotásainak el-ismerését, az elesettek iránti irgalmat, és az idegenek iránti

lovagias nagyvonalúságot – fûztehozzá.

A kormányfõ aláhúzta: mi, ma-gyarok az elmúlt ezer esztendõben kétalapelvet kristályosítottunk ki, ame-lyet mindmáig követünk, ez a keresz-ténység és az állami szuverenitás esz-ménye. Ez a két alapelv a történelemgyakran zavaros ködén is rendreátütött, és segítette a magyarokat,hogy jó irányba tarthassák hajójuk or-rát és vitorláját. Megszállás, idegenuralom és ellenséges tankok sem tud-

ták ledönteni ezt a két pillért – fûzte hozzá.Orbán Viktor elmondta: a kiállításon azok a hõsök látha-

tók, akik életüket, tehetségüket és erejüket a kereszténységés a nemzeti függetlenség szolgálatába állították. Õk a bizo-nyítékai annak az emberi vágynak, elemi életösztönnek, hogykell lennie valaminek, ami nagyobb és lényegesebb nálunk,átível rajtunk: a Jóisten, a haza, a család. Ha szerencsés idõk-ben élünk, és elég bátrak vagyunk, akkor mindhárom egy-szerre – fogalmazott. Hõseinket tartjuk pajzsként magunkelé a cinizmussal szemben. Rájuk tekintünk, ha meg akarjukerõsíteni a lelkünket, és õk a lelkiismeretünk, ha elgyengül-nénk a küzdelemben – tette hozzá.

A miniszterelnök szerint Magyarország azért tudott fenn-maradni, és azért köszönthetjük az új alkotmányunkat, mertmindig voltak olyan magyarok, akik nehéz és súlyos helyze-tekben meghozták a legfontosabb döntéseket. Meghozták akiállás, a hûség és a szabadság sokszor nehéz döntéseit –fûzte hozzá. Most is egy ilyen pillanatban vagyunk, az újra-alapítás pillanatában, amely megújítja azt a közösséget, ame-lyet magyar nemzetnek hívunk – jegyezte meg Orbán Viktor.A miniszterelnök emlékeztetett: „1990-ben valahogy meg-akadtunk félúton, kellõ összefogás és parlamenti többség híján,pártalkuk és pártkompromisszumok ingoványába süllyedtünk.Magunk sem tudtuk, merre van felfelé, nem jutottunk fel arra amagaslatra, ahonnan széttekintve, magabiztos kézzel, hosszúévtizedekre berendezhettük volna Magyarország életét”. OrbánViktor szerint elmaradt a világos és egyértelmû pillanat,amelyben mi, magyarok kinyilváníthattuk volna akaratunkat,hogy a diktatúra után megújítjuk szövetségünket a keresz-ténységgel és a nemzeti szuverenitás eszményével. Ma az aremény tölti el szívünket, hogy a XXI. századi magyar nem-zet az õt megilletõ helyre kerül, a hozzá méltó magasságbaemelkedik, és kiérdemli a tehetsége és szorgalma alapjánneki járó elismerést az európai nemzetek közösségében –zárta beszédét Orbán Viktor.

A Magyar Nemzeti Galéria, a Magyar Nemzeti Múzeum, azOrszágos Széchényi Könyvtár és a Magyar Országos Levéltáregyüttmûködésében megvalósuló kiállítás 2012. augusztus 26-iglátogatható.

Hõsök, királyok, szentek„Gránitszilárdságú alapot vetettünk a jövõ számára”

2012. június

EKOSZ–EMTE 51Emlékek húrjain

A sok hányódásom folytán az elemi iskola osztályait iskülönbözõ helyeken végeztem. Az elsõ osztályt Kobátfalván,a második osztályt Nagykadácsban, a harmadik osztálytKolozsváron, a negyedik osztályt újra Nagykadácsban. Az V-VII. osztályt Kobátfalván, mely az akkori idõkben az arány-lag jól felszerelt iskolák közé tartozott, bentlakással, kitûnõ,igényes tantestülettel. Már negyedik osztályos koromtólönként magamra vállaltam a férfimunkákat. Az iskolai évután elszegõdtem a falusi gazdákhoz napszámba, nyáron szé-nakészítésnél, aratásnál segédkeztem. Eleinte egy-egy házi-kenyér volt a heti bérem, késõbb már pénzt is kaptam, deörültem mindennek, mert szegény nagynénémnek segíthet-tem a gondjain. Munkából hazatérve gyakran kaptam sírva,mert nem tudta, mibõl fõzhetne nekünk. Egy hétig azért jár-tam aratni egy gazdához, hogy a hét végén adja ide a tehén-fogatot fahordás céljára, a fát is én vágtam le fejszével, smindezt alig tízévesen. Már az erdõn elsötétedtem, mire aszekeret megraktam. Néném sírva ment ki a falu végére, ottvárt engem, de már nem egyedül, mert jajveszékelésére a félfalu odagyûlt, arra gondolva, hogy biztosan a fa odaütöttengem. Amikor a faluba érkezve megláttam a rám várakozótömeget, a néném iránti sajnálat mellett, - aki nagyon kétség-be volt esve, - titokban büszkeség fogott el, hogy mire voltamképes. Ettõl kezdve már legényszámba számítottam magam,ami arra ösztökélt, hogy kaszálni is tanuljak meg. Nem is kel-lett soká kérleljem Feri sógoromat, egykettõre kaszát szereltnekem, s alig egy heti gyakorlás után már vágtam utána arendet.

Nagyon szerettem iskolába járni, de mindig keserûségfogta el a szívemet, amikor olyan olvasmányokat tanultunk,ahol az anyai vagy az apai gondoskodásról, szeretetrõl esettszó. Ilyenkor nagyon kínos helyzetbe kerültem, kivált akkor,ha a tanítóm nem volt elég tapintatos és igyekezett szólásrabírni, véleményt kérni ezzel kapcsolatosan.

Elsõ osztályos koromtól kezdve mindig reszketve, félvevártam a falu templomában megrendezett Anyák-napiünnepséget. Az elsõ évben még simán ment minden,elmondtam köszöntõ versikémet, mint elsõs társaim, aztánátadtam a virágcsokrot nagymamámnak, aki gondunkatviselte. Akkor még nem tûnt fel annyira, hogy társaim mind-annyian édesanyjuknak adták át a szeretet és hála virágait.Nagyon boldog voltam, hogy a versmondás kifogástalanulsikerült, a pap bácsi egyszer se kellett kisegítsen, mintnéhány társamat. Ahhoz túl kicsi voltam még, hogy a versiketartalmát értelmezzem is.

Egy év múlva már félve vártam e napot. Kis, gyermeki lel-kemben ekkorra világosodott meg, hogy miért is csak egye-dül én vagyok az, aki anya helyett nagymamámnak kellátnyújtsam a csokrot.

Tulajdonképpen egy fogalmazási órán jöttem rá a szomo-rú valóságra. Anyák napja elõtt egy héttel Ilyen az én anyámcímmel kellett fogalmazást írnunk. Amikor kivörösödve aceruzám végét rágni kezdtem, figyelmes tanítóm rögtön segí-

tett kínos helyzetemen: „Fiam, te nem kell írj, menj, pucoldki a nyúlketreceket.” Mintha mázsás súlytól szabadultamvolna, úgy rohantam ki az osztályból. Szédülõ fejjel fogtamneki a munkának, amit nagy odaadással végeztem, hogydicséretet kaphassak érte. Szünetben társaim kipirult arccalmesélték egymásnak fogalmazásuk tartalmát. Csak én egye-dül maradtam társaimtól távol a ketrecek mellett, hallgata-gon, lesütött fejjel, gondolataimba merülve. Padtársam irigy-kedve jegyezte meg: „Könnyû neked! Te nem kellett írjál,mert nincs anyád.” Ekkor nyilallt elõször fájdalmasan szí-vembe ez a gondolat. Vajon miért is nincs nekem édes-anyám? Hazatértem után az volt az elsõ kérdésem: „Mama,nekem miért nincs édesanyám, mint Imrének, Irmának mega többieknek?” Mama kitérõ válaszával egyébre terelte afigyelmemet. Aztán feledésbe merült minden egy évig, atavaszi vakáció végéig, amikor megint anyák napi köszöntõ-ket osztogatott szét a pap az osztályban. Rohamosan közele-dett május elsõ vasárnapja, az Anyák Napja. Még háromnap… még kettõ… Jaj, Istenem, bárcsak történne valami,hogy soha ne jönne el az a nap, mely társaimnak a legszebb,nekem a legszomorúbb ezen a világon. Aztán mégis elérke-zett ez a nap is. Nagymamám, bár már alig bírt felkelnibetegágyából, szépen felöltöztetett s megígérte, hogy majd õis eljön a templomba, megcsókolt, kezembe adta az elõzõnapon szedett vadvirágcsokromat s visszadõlt ágyába.

A harmadik harangszóra színes áradat lepte el a kicsi faluporos utcáját. Szépen felöltöztetett, vidám gyermekek színescsokrokkal, édesanyjuk kezét fogva siettek a templom felé.Csak én mentem egyedül, lehajtott fejjel, szorongva, bánato-san. Már nem arra gondoltam, hogy én miért nem édes-anyámnak adhatom át virágaimat, hanem, hogy beteg nagy-mamám vajon el tud-e jönni, hogy én is átnyújthassam vala-kinek a szeretet és hála virágait.

Aztán az Úr asztala körül félkörbe állított gyermekek köztrám került a sor. Az Édesanyám címû verset kellett szaval-nom. Lesütött szemmel, de hangosan, hangsúlyosan és értel-mesen elszavaltam:

Anyja van a kismadárnak,Anyja van a kisleánynak.A fiút is ápolgatja,Az õ kedves édesanyja.Áldd meg Isten jóanyámat,Szívét sose érje bánat.Adj erõt a két kezének,Adj örömet jó szívének.

Néhány elérzékenyült öregasszony hangosan szipogott,sajnáltak engem nagyon most, Anyák Napján. Lassan felnéz-tem, tekintetemmel nagymamámat kutattam a padsorokban,a megszokott helyén, de nem találtam.

Kezemben kis csokrommal sírva szaladtam hazáig, beteg-ágyához siettem, átnyújtottam neki a hála virágait, hosszancsókolgattam erõtlen kezeit, melyekkel értünk dolgozott nap

Gálfalvi Gábor

Kegyelemkenyéren (II. rész)

mint nap fáradtan, öregen és nagyon-nagyon betegen. A rákövetkezõ évben már õ sem volt nekünk, így Anyák

Napjára se kellett elmennem. Akkor már Kolozsvárra kerül-tem, ahol gyermekkorom legszomorúbb éveit töltöttem. Ittsoha tízórait nem pakoltak iskolába induláskor a rongyostarisznyámba, pedig az akkori szegénység ellenére majd min-den osztálytársam nagyszünetekben jóízûen majszolta a lek-város kenyeret. A gyermeki álhatatlanság meg a sok éhezés -a sok csalafintaság mellett - arra is rávitt, hogy lopjak. Aszomszédunkban egy jómódú család kislányának egy félköralakú szájharmonikát vásároltak, amit játszás után, hanyag-ságból, legtöbbször az udvaron eldobva hagyott. Egy alka-lommal, a kerítést átugorva, ingem alá csúsztatva elloptam sazt másnap elvittem az iskolába. Egy fél szemére vak, denagyon gazdag osztálytársamnak azon a napon éppen egynagydarab vajaskenyér volt a kezében. Hozzálépve, csere-árúként felajánlottam a kenyere helyett a szájharmonikát.Nyilván egybõl megkötöttük a vásárt, de a következõ szüne-tig annyira furdalt a lelkiismeretem, hogy egy óvatlan pilla-natban kiloptam táskájából a szájharmonikát, a kijárati jár-dát szegélyezõ fagyalbokrok közé dugtam, majd onnan újravisszajuttattam a szomszéd kislánynak, visszadobva a keríté-sen az udvarukba. Így ettem én is egyetlen-egyszer a kolozs-vári iskola udvarán tízórait s ezért váltam pár órára tolvajjá.Ettõl kezdve a disznók vedrébõl loptam fõtt krumplit tízóra-ira is, meg néha uzsonnára is. Ha néha rajtakaptak, azon anapon nem tehettem be a lábam a lakásba. Ha nagybátyámkorábban kellett kurzusokra menjen az egyetemre, reggelinem volt részemre. Kényszerû megoldásként lehasaltam alépcsõt körülvevõ, elég nagy növésû virágok közé, és amikora tejesasszony az udvaron lévõ kõasztalra kitett tejeslábosbakitöltötte a tejet, szinte mind kiittam, amibõl elõször óriásiveszekedés lett a hóstáti tejesasszony, meg a háziasszonyközött, de miután a gyanú rám terelõdött, meglesték a tet-test, aki nyilván én voltam, így hamarosan ettõl is elestem.Ezért egy hétig a lakásba se tehettem be a lábam, még éjsza-kára sem. Ez éppen az egyetemi vizsga idõszakában történt,amikor az én nagybátyám estére se jött haza, ott maradt azegyetemi kollegáinál, hogy alaposan tudjanak készülni a kol-lokviumokra, amire az otthoni súrlódások miatt nem voltakmegfelelõ körülmények.

Nappal ide-oda kóvályogtam, legtöbbet a piac környékéntartózkodtam élelem után kutatva, de sötétedéskor a zsandá-roktól való félelmemben is beosontam a ház mögötti kertbe,ahol a deszkakerítés mellett lévõ ribizli- meg egresbokroktövénél meghúzódva töltöttem az éjszakákat, félelemtõl éshidegtõl dideregve. Csak a hajnal hasadtával, az izgalomtólmeg a rémlátomásoktól kimerülve estem mély álomba, ami-bõl legtöbbször a háziasszony veszekedõ, visító hangjaébresztett fel, aki, ha én nem voltam útjában éppen, akkorszegény, szelíd vasutas férjével vitatkozott egyfolytában, haaz éppen otthon tartózkodott. Bár igen sok keserûséget oko-zott számomra, a nevét mai napig nem tudom, de szelíd,jólelkû férjét János bácsinak hívták, aki igen sokszor észre-vétlenül egy-egy darab kenyeret lopott ki a zsebében szá-momra, amiért emlékét mai napig áldani tudom.

A kobátfalvi iskolában a bentlakásos életet elég korán,már ötödik osztályos koromban megkezdtem, ami részemrenem volt annyira sokkoló, mint a környezõ falvakból odato-borzott többi falusi osztálytársamnak, akik a szülõi ház mele-

gétõl addig soha nem voltak távol. A hálószobánk egy kila-koltatott kulák házában volt berendezve, elõször a községijegyzõi iroda mellett, majd átraktak az úgynevezett Erdõ-utcába, egy üres falusi házba, hogy közelebb kerüljünk aziskola épületéhez. A vaságyakba otthonról kellett a szalma-zsákot meg egyéb ágynemût vinnünk minden õsszel magunk-kal, az élelemhez nem kellett semmit szolgáltassunk, azt tel-jes egészében a tanfelügyelõség biztosította számunkra.Kozma János bácsi személyében egy falusi embert neveztekki mellénk nevelõnek, akit inkább felülvigyázónak titulálhat-tunk, mert a maga hét osztályával nemigen volt ahhoz meg-felelõ felkészültsége, hogy nevelni is tudjon minket, hiszenmég étkezés közben a kés-villa használatához sem értett.Annál inkább a lányok mellé beosztott nevelõnõ, mert õ mára falusi jegyzõ felesége volt, iskolázott nõszemély, aki, haéppen szolgálatos volt az ebédlõben, sokszor a kezünkrekoppantott, ha nem használtuk a kést és villát. Az akkornagyon rosszul esett mindannyiunknak, de késõbb a középis-kolai étkezdében hálával gondoltunk rá, nem kellett az otta-ni nevelõink elõtt szégyenkeznünk evégett, mint sok más tár-sunknak, akik csak ott tanulták meg a helyes étkezés szabá-lyait.

Hanem a ruházatunkkal bizony nekünk, szülõ nélküli, sze-gényebb gyermekeknek igen sok bajunk volt. Késõ õsziglenge nyári ruhákban meg mezítláb jártunk iskolába,tavasszal Szentgyörgy napjától kezdve ugyanezt tettük, de azelsõ hó megjelenésétõl bizony sokszor nem volt amitmagunkra öltsünk, lábunkra húznunk. Néha az én jólelkûnagybátyáim adtak egy-egy általuk kihízott vagy annyiraelnyûtt ruhadarabot, amit a tanári státuszuk már nem enge-dett meg nekik viselni, azt nagynéném kifordíttatta, kisebbreszabatta, amiben úgy feszítettem, mint malac a jégen. Egyikévben hiába vártuk, hogy valamelyik rokon megszánjon egykinõtt cipõvel vagy bakanccsal, sehonnan sem kaptunk sem-mit. Utolsó kétségbeesésében szegény nagynéném a falusicipészhez folyamodott, hátha készítene nekem valamifélelábbelit, hogy ne kelljen kimaradnom az iskolából evégett.Vállalta is, de csak a cipõfelsõt, mert talphoz egyáltalán nemlehetett hozzájutni, viszont útbaigazítást adott, ki tud aszomszéd faluban cipõhöz, bakancshoz fából talpat készíte-ni. Az illetõ, úgynevezett „magon kõtt” mester el is vállalta.Bükkfa fosznikból kétféle típusút gyártott: a jobbik és egy-ben drágábbik típusút a talp közepén elfûrészelte, aztán jóerõs szíjdarabbal az elfûrészelt részt összeszegezte, az ócs-kábbik típusút egy darabból készítette, mely a sarkon elülfélhenger alakban kerekítve volt, ez egyáltalán nem hajlott.Járás közben úgy gurult, mint amikor a bölcsõt ringatják.Természetesen, részemre az olcsóbbikat rendeltük meg,hogy valahogy ki tudjuk fizetni a kész lábbeli árát. Csakhogyamikor elindultam a köves utcán, úgy csattogott, mint egyregáti degenyeges vastengelyû szekér. Arról nem is jó beszél-ni, hogy visszhangzott az ódon iskolaépület cementezettfolyosóján. Egyet se tudtam lépni anélkül, hogy valaki nejegyezze meg: a fatank megint elindult valamerre. A ruháza-tomba egy alkalommal besegített a Vöröskereszt is. Nagyhalom katonazubbonyt meg katonanadrágot ürítettek le azudvarra, s minket, szegényebb, szülõ nélküli tanulókategyenként szólítva elláttak, kit egy nadrággal, kit egy zub-bonnyal. Nekem egy elég bõ katonanadrág jutott, amit, hogyviselni tudjam, megkurtított a falusi szabó, ami abból állott,

Átalvetõ

52 EKOSZ–EMTEEmlékek húrjain

hogy kivágott a szárából, így a priccse a bokámhoz közelrekerült. Fura látvány lehettem így felöltözve, a fatalpú bakan-csommal és katonanadrágommal, mert az iskolatársaim,fõleg a nagyobbak gúnyolódtak meg nevettek rajtam, amiérta tanárok sokszor rájuk szóltak, de észrevettem, hogy az õszájuk szélén is megjelent egy rövidke mosoly, hiába akartakszigorú képet vágni fegyelmezés közben. Annál nagyobb bajvolt az, hogy az adományba hozott ruhadarabokat akkoribanegyáltalán nem fertõtlenítették, így elõször mi, akik ruhada-rabokat kaptunk, késõbb az egész bentlakási közösség meg-rühösödtünk. Egy Tittel nevezetû körorvos tevékenykedett afaluban, õ kezelt naponta a következõ recept szerint: minde-nik rühös tanuló egy marék úgynevezett kutyafakérget kel-lett a fiatal hajtásokról lekaparjon zsebkéssel, ahhoz a dok-tor úr egy marék kénport kavart disznózsír kíséretében sazzal tetõtõl-talpig egy hétig bekente a testünket, ami rette-netesen csípte a véresre kapart friss sebeket. Egy hét utánfacsebrekben megfürdettek, s így megszabadultunk a kínok-tól.

Ugyancsak Tittel doktor úr nevéhez fûzõdik egy másikkellemetlen, de meg vagyok gyõzõdve, hogy abban az idõbenigen hasznos tevékenység is. A hosszúszünetekben, mielõttjátszani kezdtünk volna, egyes sorba kellett állnunk a kijára-ti folyosón. A kijárati ajtónál állott az orvos meg az iskola tit-kárnõje, kezükben egy-egy literes üveggel meg egy evõkanál-lal. Mindenik kilépõ gyermek kitátott szájjal oda kellett áll-jon vagy a titkárnõ, vagy az orvos elejébe, akik egy-egy kanálcsukamáj-olajat öntöttek a szánkba. Az elején gyorsan félre-lépve kiköptük, de hamar észrevették a szerintük jóvátehe-tetlen pazarlásunkat, azután addig nem léphettünk el elõlük,amíg újra kitátva a szánkat meg nem gyõzõdtek arról, hogyaz adományuk valóban az egészségünket szolgálja, amihezegyébként kétség nem fér, mert a háború után nagyon sokanalultáplált gyerekek voltunk.

E jótétemények fejében azután nekünk is viszonozni kel-lett valamit a magunk módján. Ezért több napon át kalásztkellett gyûjtsünk az aratások után, de olyan parancsot is kap-tunk, miszerint minden tanuló legkevesebb egy élõ egeretkellett fogjon, azt befõttes üvegben az iskolába vigye, ottbeoltották szerintük olyan fertõzõ betegséggel, amely amezõn elengedve megbetegíti a többi társait is, s így véglege-sen kipusztítjuk majd a dolgozó földmûvesek ellenségét, amezei egereket. E parancs végrehajtása kötelezõ volt min-den bentlakó részére, ezért szabadnapot kaptunk és addignem mehettünk vissza a bentlakásba, ameddig nem sikerültegeret fognunk, természetesen élve. E helyzetet mindannyi-an kihasználtunk,szinte mindeni-künk egy kerekhétig egerésztünk.Egy falusi gazdávalegy napig szántot-tam, én vezettem ateheneket a baráz-dában, hogy egeretfoghassunk, amisikerült is már azelsõ napon, de ott-hon nem mutat-tam meg. Este

miután a gazdánál vacsoráztam, szürkületben a kerten elõrementem, a lekötött befõttes üveget eldugtam a méhszínbe,amibe búzakalászt, almát, kenyérdarabot tettem négy naponkeresztül, s közben otthonról minden nap elindultam ege-részni. Csak az ötödik napon, pénteken állítottam be néném-hez nagy diadallal, hogy sikerült fognom egyet, amit szomba-ton annak rendje-módja szerint beszolgáltattam az osztályfõ-nökömnek, aki beoltatta, szombaton már vittem is haza,hogy a mezõn elengedjem. Egyébként minden szombatonhazaengedtek, hogy bár hét végén ne az állam tartson min-ket. Így az az egy egerészõ hét csupán egyetlen tanítási nap-ból állott számomra, de volt, aki csak a következõ hétenjelentkezett s úgy is igazolták a hiányzását. Az akciónak nemlett nagy eredménye, mert mai napig minden határrészenezrével garázdálkodnak a gabonaföldeken a mezei pockok.

Valahányszor egy-egy bentlakó társamat felkeresték a szü-lei, mindig keserûség fogta el a szívemet, talán még szomo-rúbb voltam, mint az, akinek anyja, apja meghalt. Nem tud-tam magyarázatot találni arra, hogy az én életben lévõanyám meg apám mellett miért kell árva legyek?! Miért kelladakozásokból összegyûjtött ruhákban, cipõkben járnom,miért nincs, aki szülõi értekezletek alkalmával megdicsérjen,megsimogassa a fejem, mint társaimnak. A VII. osztály végefelé gyötörni kezdett a gondolat, vajon hogyan tovább, hogyvalósíthatom meg azon vágyamat, hogy én is tanító lehessek,legalább megközelítõleg annyira jó tanító, mint nagyapám,akirõl a falubeliektõl annyi szépet, jót hallottam. Negyedikesvoltam, amikor fogalmazás órán Mi leszek, ha nagy leszek?címmel kellett fogalmazást írnunk. Én már akkor kifejtettemóhajomat a tanítói szakma iránt, hivatkozva a szövegbennagyapám áldásos tevékenységére. De annak kivitelezéséreakkor nem tudtam magamnak magyarázatot, megoldásttalálni. Tudtam azt, hogy szegény nénémnek nem futja méga ruházatom elõteremtésére sem. Sok éjszakát sírtam át, szo-morkodtam, ami észrevevõdött a tanulmányi eredményemenis. Egyrészt a sok éjszakai aggódás, fáradtság, másrészt azegyre jobban elõretörõ fásultság hatalmasodott el rajtam.Nem láttam értelmét a rendszeres tanulásnak, arra gondol-tam, úgyse tudok már tovább tanulni.

A VII. osztály vége felé jártunk, amikor egy szép naponegy sárgára festett lovaskocsi gördült be az iskola kapuján,melyen a kocsison kívül egy õszülõ hajú, szemüveges úriem-ber és egy alacsony, szõke fiatal tanár ültek. Ez nem másvolt, mint a székelykeresztúri Tanítóképzõ lovas kocsija, rajtaKovács Ferenc igazgató és Gálfalvi Sándor bentlakás-igazga-tó urakkal, akik tanulókat toborozni jöttek a képzõ részére,

a Nyikó-mente összes iskolájához. Ez azonban nemazt jelentette, hogy nem volt felvételi vizsga. Debizony volt, mégpedig elég komoly. Azon a naponközölte velem Gálfalvi Sándor bentlakás-igazgatóúr, a képzõ pedagógia-lélektan szakos tanára, civil-ben pedig az én nagybátyám, hogy tanuljak jól, mertminden segítséget megad nekem gyermekkoriálmom teljesedése érdekében, hogy tanító lehessek,mint az õ édesapja, aki egyben nekem nagyapámvolt.

Így kerültünk akkor a kobátfalvi iskolától öten atanítóképzõbe. Közülünk sajnos már csak kettenvagyunk életben. (Következõ számunkban folytatjuk)

2012. június

EKOSZ–EMTE 53Emlékek húrjain

Zömböry – Zsombor

-Mikor és milyen baleset érte?-Nagyon súlyos motorbaleset ért, 1986-ban. Nem én vol-

tam a hibás. Medencecsontom, jobb lábam ripityára tört, azorvosok le akarták vágni. Családommal közösen úgy döntöt-tünk, nem engedjük. Másfél évet töltöttem kórházban,ezalatt 16 mûtétem volt. A lábam ugyan megmaradt, detöbbé semmi nem volt olyan, mint régen: merev lábam bot-tal, mankókkal segítem a járásban. A baleset elõtt úsztam,kerékpároztam, cselgáncsoztam – elég sportos életet éltem.

- A balesetnek volt valamilyen szerepe a váltásban? -Feltétlenül. Egészen más volt az érdeklõdési köröm.

Korábban üzemvezetõ voltam egy gyárban, s mindig fémmelfoglalkoztam. Amit most csinálok, az teljesen más. Ez egybelsõ, spirituális út is egyben. Miután 1957-ben születtem, amagyarság õsi viseletérõl, történelmérõl szinte semmit nemtanultunk, így elképzeléseim sem voltak róla. Teljesen auto-didakta módon kezdtem megismerni, tanulni a régi fegyve-rek szerkezetét, mûködését, s egymás után készítetten el rep-rint változataikat - a XV. századtól egészen a XIX. századig.A lovagkorban a keréklakatos, dörzskerekes lõfegyverek vol-tak használatosak, ezt követték a kovaköves és csappantyúsváltozatok. Lõni nem lehet velük, de minden egyéb elemükpontosan mûködik. Majd a számszeríj következett, amit -beleértve az asztalosmunkát is - magam készítettem. E köz-ben kerültem kapcsolatba a Békéscsabai Történelmi Íjász-körrel, s õk nagyon sokat segítettek az íj mûködésének, hasz-nálatának megértésében. Emellett egy nagyon kellemes tár-saságra is leltem bennük. Elmondták, hogy öltözékeiket ismaguk készítik: ki mihez ért, azzal segíti a közösség többitagját. Az övcsatok mellett a viselethez tartozott a tarsoly is,ami annyira megtetszett, hogy hozzáláttam az elsõ elkészíté-séhez. Ez 1997-ben történt, azóta csak ezzel foglalkozom.Olyan sikere volt, hogy társaim egymás után kérték, készít-sek nekik is, s így lassan egyre több tarsolylemez, tarsolyhagyta el a kezem.

-Mennyire valósághûek ezek a tarsolyok?-Sok-sok utána olvasás, kutatás után mondhatom: teljesen.

Kerestem ötvöst, aki segítségemre lehetett volna a réz meg-munkálásában, de nem találtam. Így ezt is meg kellett tanul-jam. Ebben segítségemre volt az itteni régész- történész -muzeológus Medgyesi Pál, tõle kaptam instrukciókat. Perszemegfelelõ szerszámok kellettek, s mivel ilyesmit vásárolninem lehet, ezeket is magam készítettem el egészen addig, míga fémen, bõrön azt a nyomot nem hagyták, mint jó ezer évvelezelõtt. S természetesen ez egy folyamatos tanulás is. Csakhiteles forrásokból merítem a mintákat. Ez az életem! Annyimindent kaptam általa, hogy elmondhatatlan.

-Mire gondol?-A tudásra, barátokra, utazásokra, s van egy szakrális

vetülete is. Mindenképpen egy nagy és mély lelki út, melyneksorán csodálatos embereket ismertem meg. A gyökerek feléfordulásnak köszönhetem, hogy eljutottam Dániába, s meg-ismerkedtem a vikingekkel. Talán meglepõ, de az õ katalógu-saikban is meg lehet találni a mi motívumainkat. Sok tekin-tetben hasonló az ornamentikájuk. Amerikában él egyhagyományõrzõ család, akik honfoglalás kori emlékeketgyûjtenek. Kértek, készítsek nekik tarsolyt, s amikor Ma-gyarországon jártak, meglátogattak. Mindezt egy barátomáltal készített honlapnak köszönhetem, ami ellen kezdetbentiltakoztam, hiszen nem üzleti célzattal készítem ezeket atarsolyokat. Bennük van a szívem, lelkem.

-Úgy értesültem, megnézi, kinek készít tarsolyt. Csakugyan:kinek?

-Valóban megnézem. Csak azért, mert valakinek pénzevan, nem fogok neki tarsolyt készíteni. Azért sem, mertdivat, vagy csak úgy tetszik neki. De aki viseli, használja,annak jó szívvel készítem. Magam is használom, s nem hival-kodásból, hanem mert büszke vagyok rá, hogy ez az én mun-kám, aminek minden fázisát kézzel készítem. Megélni ugyannem lehet belõle, mert ez egy másik minõség, ahol a szelle-miség, a jól végzett munka tárgyiasul.

-Mennyire változtatta meg az életét a tarsolykészítés?-Elsõsorban a baleset változtatta meg az életemet. Akkor

értékelõdött át számomra, hogy mi az igazán fontos az élet-ben. Az egész családomat belevontam ebbe a munkába: fele-ségem, a két lányom is részt vesznek benne. Szinte csak aszeretetet élem meg mindenhonnan. A családomtól elsõsor-ban. A gyerekeim soha nem szégyellték, hogy sánta vagyok,szinte lesik a gondolatomat, mindenben támogatnak, büsz-kék rám.

Nagyon sok barátom van. Sokakkal levelezek, több száznév van a telefonkönyvemben, akik közel állnak hozzám.Nem is hittem volna korábban, milyen sokan vannak, akiktörekszenek a hagyományõrzésre országszerte. Számomraminden velük való találkozás nagy élmény, s azt tapasztalom,nagyon sok jó ember találkozik ezeken a helyeken. Közülüksokan nyúltak vissza hozzám hasonlóan a gyökerekhez, sigyekeznek egy-egy régi mesterségbeli tudást újra életre kel-teni.

-Mi a tapasztalata, mennyire gondolkoznak másként azönhöz hasonló hagyományápolók, s ezt a másfajta gondolko-dást mennyire tudják a környezetük felé továbbítani?

-A magyarság õsi hagyományai felé fordulás egy nagyonmély szellemi, lelki út. Ösztönös útkeresés a gyökerekhez,

Átalvetõ

54 EKOSZ–EMTEInterjú

Utak a teljesség feléSaját vagy mások sorsán keresztül gyakorta megtapasztalhatjuk: egy-egy éppen csak túlélt balesetet követõen csaknemteljesen átalakul az életünk. Van, aki nem képes feldolgozni a történteket, maradandó fogyatékossága gyûlölködõvé teszia látszólag egészséges iránt, s mindenkit okol élete megbicsaklásáért, csak önmagának nem teszi fel a kérdést: miért? Svan, aki megérti a vele történtek lényegét. Megérti, azért kellett megtörténnie az alig túlélt balesetnek, mert még dolga vanebben a teremtett világban. S ha így van, akkor azt belenyugvással, derûvel fogadja, hordozza, és igyekszik a legtöbb jótkihozni megváltozott helyzetébõl. Szedlják István békéscsabai honfoglalás-kori tarsolykészítõ személyében egy ilyenemberrel találkoztunk.

miközben az emberi minõségünk is megváltozik. Jobbáleszünk. Az a tapasztalatom, hogy talán nem is a szûk ösvényfelfedezése a legnehezebb feladat, hanem az azon való meg-maradás. Akik gyermekekként kerültek évekkel ezelõttközénk, mára többnyire felnõttek, egy részük földrajzilag istávol került közösségünktõl, másként alakul az élete. Aztsenki nem tudja megjósolni, hogy addigi kötõdéseik elégmélyek-e ahhoz, hogy késõbb visszataláljanak arra az útra,

melyen annyi örömmel tartottak velünk. A felnõttek világa isátalakult. Jelentõs részük súlyosan érintett a válságtól: kieladósodott, ki munkanélküli lett, s már sem ideje, sem lelkiereje nincs a közösség további táplálására, illetve az onnanvaló töltekezésre. Én – családomtól támogatottan - nyugdí-jasként, erõmhöz mérten segítem a közösségünk munkáját,ameddig bírom. Ami a tudás továbbadását illeti: gyerektábo-rokba is elmegyek idõnként. Tíz gyerekkel tudok egyszerrefoglalkozni. Mindegyiknek viszek egy kis szurkot, lemezt,egy-egy kalapácsot, kis szerszámot, és viszem a rajzaimat,amelyeket a Turáni ornamentikából választok többnyire.Mindenki kap belõle egyet, fel kell rajzolniuk egy-egy motí-vumot, megmutatom a további munkafolyamatokat, s valamielképesztõ lelkesedéssel dolgoznak rajta. Ezek többnyireíjász–lovas táborok, ahova eleve olyan gyerekek jönnek, akiknyitottak erre. Több mint tíz éve járok Kárpátaljára, egy is-kolába. Nagyon mások ott a gyerekek. Tisztelettudóak, fi-gyelmesek, lelkesek, elõzékenyek. Az itthoniakkal kicsit márelszaladt a világ, de mi neveltük õket ilyenekké. Igaz, jó szán-dékkal tettük, csak rosszul sült el. Járjuk a Vajdaságot, acserkésztáborokat, Erdélyben is gyakran megfordulunk. Az atapasztalat, hogy ezeket a táborokat nagyon élvezik a gyere-kek. Alkothatnak, benne megélhetik a szabadságot, s ez nagydolog.

-Úgy hírlik, semmilyen sajátkezû alkotásától nem válna meg.De azért játszunk el a gondolattal: ha mégis, mi lenne az?

-Ezek a tárgyak inkább nekem értékesek. Az a bizonyoskeréklakatos pisztoly például három hónapig készült, értékétnem lehet pénzre fordítani. Soha meg sem fordult a fejem-ben, hogy bármelyiktõl megváljak. S van bennem egy kis hiú-ság is, mert büszke vagyok rá, hogy ezeket a dolgokat el tud-tam készíteni úgy, ahogyan hajdanán õseink használták.

-Kompromisszumnak tekinti, hogy ezt a tevékenységet egypanelház hetedik emeletén folytatja?

-Annak. Hosszú ideig édesanyámnál dolgoztam, nála voltegy kis mûhelyem kialakítva. De miután egyre rosszabbulmegyek, takarékoskodnom kell a mozdulatokkal. Mindentmegteszek azért, hogy karban tartsam magam: rendszeresenúszom, utána egy speciális biciklivel, amit egy lábbal tekerek,elmegyek anyukámhoz, aki három kilométerre lakik tõlünk.

82 évesen kertes házban lakik, s bár jól tartjamagát, segítek, amiben tudok. Õ a legnagysze-rûbb ember a világon. Édesapám, aki maga isamolyan ezermester volt, 15 éve meghalt. Õ volta másik nagyon fontos ember az életemben.Nekik köszönhetem, hogy ilyen vagyok.

-Milyen gyakran dolgozik a tarsolyokon?-Nem akarom mindennapos tevékenységgé

tenni. Amikor szellemi, lelki szükségét érzem,akkor leülök és dolgozom rajta. Így is sajnálom,hogy nem mindenkinek tudok készíteni, aki sze-retne, de amit az ember lélekbõl készít, arra odakell szánni az idõt, önmagának kell a legtöbbrebecsülni. Azzal, hogy nem teszi kötelezõvé,inkább lehetõséggé. Amikor ezeken az õsi motí-vumokon dolgozom, valami nagyon távoli üze-netként hatol el az egykor élt elõdeink szellemi-sége, lelkisége. Kicsit olyan ez számomra, minthavalami furcsa idõutazást tennék. Szinte érzéke-lem, magam elõtt látom azokat a szabad, büszke

magyarokat, akik képesek voltak ennyi szépséget megfor-málni. Hallom különös zenéjüket, látom táncaikat. Minthailyenkor közöttük lennék. És ez engem is kiszabadít abból abörtönbõl, amelybe a betegség zárta testemet. Amikor elké-szül egy-egy tarsoly, ezt adom benne tovább. Ezért nemmindegy, hogy kinek készítem. Mert aki kapja, meg kellérezze, értse azt az üzenetet, ami ezekben az õsi darabokbanbenne van.

-Egy utolsó kérdés: elcserélné a mai életét a régivel?-Semmilyen körülmények között sem. Mi egy nagyon

összetartó család vagyunk, segítjük egymást, soha semmilyenproblémánk nem volt. Egészséges emberként úgy terveztem,harminc éves koromig szeretnék egzisztenciát teremteni.Szeretnék egy lakást, egy kocsit, hogy elmehessek a csalá-dommal minden évben valahova nyaralni – nem voltak nagy-ra törõ terveim. S akkor jött a baleset - 29 éves voltam…Amit ez a megváltozott élet hozott, ezt már nem cserélnémel semmiért. Sokkal több élményt, érzelmet, barátságot, lelkigazdagságot, tudást kaptam így a sorstól, mintha nem lettvolna ez a változás.

-Azt tapasztalom –személyesen és mások életén keresztül is-,amikor az ember egy-egy ilyen irgalmatlan traumán megykeresztül, azt gondolja, a lehetõ legrosszabb történt vele. De hautólag visszatekint, azt látja, bármilyen furcsán hangzik is: alehetõ legnagyobb ajándékot kapta. Mert arra fordította általa aTeremtõ az ember sorsát, ahova saját jószántából valószínûlegsoha nem jutott volna el. De ahhoz, hogy fejlõdjön, bejárja aztaz utat, amiért megszületett, ahhoz bizony kellenek ezek a tere-lések.

-Igen, ezt magam is így élem meg. Megkapjuk a sorstól ajelzéseket, és sokszor csak azon múlik, hogy jobbra, vagybalra indulunk. Lehoczky Leopoldina

2012. június

EKOSZ–EMTE 55Interjú

Átalvetõ

56 EKOSZ–EMTEHíreink