Turizmus Bulletin 2008/2

Itthonotthon vanwww.itthon.hu

www.itthon.hu Itthon otthon van

bulletinXII. évfolyam2. szám

a Magyar TurIzMus zrT. szakMaI és TudoMányos folyóIraTa

Ifjúsági turizmus Magyarországon – I. rész

a magyarországi MICE turizmus

a sötétség vándorai: a látássérültek turizmusának helyzete és esélyei Magyarországon

A Magyarországra repülőgéppel érkező külföldi turisták utazási szokásai

Impresszum

Turizmus Bulletin

A mAgyAr TurIzmus zrT. szAkmAI és Tudományos folyóIrATA

XII. évfolyam, 2. számmegjelenés: 2008. október

lapzárta: 2008. szeptember

Felelôs kiadó: Dr. Róna Iván vezérigazgatóFôszerkesztô: Kiss Kornélia kutatásicsoport-vezetôSzerkesztô: Halassy Emôke, Mester Tünde

Dr. Aubert AntalPécsi Tudományegyetem, Turizmus Tanszék

Dr. Badacsonyi GyörgyTelepülési Önkormányzatok Országos Szövetsége

Egriné Pap IlonaÖnkormányzati Minisztérium

Háber TamásMagyar Vendéglátók Ipartestülete

Hencsey GusztávMagyarországi Rendezvényszervezôk Szövetsége

Horkay NándorVÁTI Magyar Regionális Fejlesztési és Urbanisztikai Kht.

Hülvely IstvánTurisztikai és Vendéglátó Munkaadók Országos Szövetsége

Dr. Jancsik AndrásPannon Egyetem, Turizmus Tanszék

Dr. Jandala CsillaHarsányi János Fôiskola

Kopócsy AndreaMagyar Szállodaszövetség

Dr. Kóródi MártaSzolnoki Fôiskola, Turizmus Tanszék

Kôvári IstvánHeller Farkas Gazdasági és Turisztikai Szolgáltatások Fôiskolája

Dr. Lengyel MártonMagyar Turisztikai Egyesület

Meszter LászlóIdegenforgalmi Koordinációs Testület Magyarországi Ifjúsági Szállások Szövetsége

Dr. Michalkó GáborMagyar Tudományos Akadémia, Földrajztudományi Kutatóintézet

Molnár GabriellaMagyar Utazásszervezôk és Utazásközvetítôk Szövetsége

Dr. Probáld ÁkosKözponti Statisztikai Hivatal, Szolgáltatásstatisztikai Fôosztály

Dr. Puczkó LászlóTurisztikai Tanácsadók Szövetsége

Dr. Rátz TamaraKodolányi János Fôiskola, Turisztikai Intézet

Dr. Simon JuditBudapesti Corvinus Egyetem, Marketing és Média Intézet

Dr. Szabó GézaFalusi és Agroturizmus Országos Szövetsége

Dr. Szalók CsillaBudapesti Gazdasági Fôiskola, Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Kar

Dr. Várnai ZsuzsannaVendéglátó és Idegenforgalmi Szakszervezet

Dr. Wolff PéterOrszágos Idegenforgalmi Bizottság

Kiadó: Magyar Turizmus Zrt.Elôkészítés: Makáry Stúdió • Nyomdai kivitelezés: Komáromi Nyomda és Kiadó Kft.

Megrendelhetô: Magyar Turizmus Zrt., Kutatási Csoport1115 Budapest, Bartók Béla út 105–113., tel.: (1) 488 8710, fax: (1) 488 8711, e-mail: [email protected]

Megtekinthetô a www.itthon.hu > Szakmai oldalak internetcímenISSN 1416-9967 (online: ISSN 1587-0928)

A folyóirat megrendelôlapja honlapunkról letölthetô, elôfizetési díja 4000 Ft + 5% áfa/évfolyam.

Szerkesztôbizottság

A Turizmus Bulletin folyóiratot ……….. példányszámban rendelem meg.Egységár: nettó 4000 forint + 5% áfa (bruttó 4200 forint)/évfolyam.

Megrendelô adatai

magánszemély esetében

Számlázási név

Számlázási cím

Postai cím, ha nem azonos a számlázási címmel

Telefon/fax/e-mail

Cég esetében

Számlázási név

Számlázási cím

A megrendelô neve, beosztása (kontakt személy)

Cégjegyzékszám

Adószám

Kézbesítési cím, ha nem azonos a számlázási címmel

Telefon/fax/e-mail

Fizetés módja▢ Átutalással. A megrendelés visszaigazolásától számított 8 munkanapon belül kérjük a fizetendô összeget a Magyar

Turizmus Zártkörûen Mûködô Részvénytársaság (Magyar Turizmus Zrt.) bankszámlájára átutalni szíveskedjenek. kérjük, hogy az átutalási megbízás közlemény rovatában a visszaigazolási azonosítót feltüntetni szíveskedjenek. A számla alapjául a megrendelô szolgál, a számla a fizetendô összeg beérkezését követôen kerül kiállításra.

▢ Készpénzzel. A megrendelôlap kitöltésével a folyóiratot helyben, a Magyar Turizmus Zrt. 1115 Budapest, Bartók Béla út 105–113. szám alatti épületében is meg lehet vásárolni (kedden és csütörtökön 9–12 óráig).

▢ Befizetési csekkel.

Banki adatokMagyar Turizmus Zrt., 1115 Budapest, Bartók Béla út 105–113.Bankszámlaszám: 10300002-20392752-00003285Magyar Külkereskedelmi Bank Zrt., 1056 Budapest, Váci u. 38. SWIFT kód: MKKB HU HBIBAN szám: HU90 1030 0002 2039 2752 0000 3285

A megrendelôt az alábbi címre kérjük visszaküldeni:Magyar Turizmus Zrt., Kutatási Csoport, Kiss Kornélia kutatásicsoport-vezetô 1115 Budapest, Bartók Béla út 105–113., telefon: (1) 488 8710, fax: (1) 488 8711, e-mail: [email protected]

Visszaigazolási szám (a Kutatási Csoport tölti ki):

Dátum Aláírás/cégszerû aláírás és bélyegzô

Megrendelô

Turizmus Bulletin XII. évfolyam (2008) 1–4. szám

Témaszáma: B136/TB TB

TArTAlom

TurIzmus bulleTIn XII. évfolyAm 2. szám 1

PIAC- ÉS ORSZÁGTANULMÁNY

Mester Tünde

Ifjúsági turizmus Magyarországon – I. rész 2

TURIZMUS ÉS REGIONALITÁS

Hegedüs Veronika – Laczkó Tamás

A Dél-dunántúli régió felnôtt lakosságának wellness-fogyasztási szokásai 14

Fodor Ágnes

Turisztikai klaszterek kialakításának alapjai a Tisza mentén 24

TURISZTIKAI TERMÉKEK

Magyar Turizmus Zrt. – Xellum Kft.

A magyarországi MICE turizmus 33

Polgár Judit

Vasúti közlekedés Európában 45

TURIZMUSMENEDZSMENT

Gálné Kucsák Klára

A sötétség vándorai: a látássérültek turizmusának helyzete és esélyei Magyarországon 53

TÉNYEK ÉS ELÔREJELZÉSEK

Magyar Turizmus Zrt., Kutatási Csoport

A világ turizmusának alakulása 2007-ben és 2008 elsô négy hónapjában 60

Gilyán Csaba

A Magyarországra repülôgéppel érkezô külföldi turisták utazási szokásai 64

TALLÓZÓ

Konferenciabeszámoló

TourMIS Workshop és Turisztikai Elôrejelzés Szeminárium 67

Global Spa Summit 68

Európai Turizmus Fórum – a keresleti trendek változása jegyében 69

Konferenciaajánló

Turizmusspecifikus életminôség módszertani konferencia 68

Kutatósarok

ETC Research Highlights 70

Kiadvány- és könyvajánló

E-marketing és turisztikai elôrejelzés kézikönyvek 71

Egészség- és wellness-turizmus 71

NAPTÁR 72

2 TurIzmus bulleTIn XII. évfolyAm 2. szám

pIAC- és országTAnulmány

Kulcsszavak: ifjúsági turizmus, kvalitatív kutatás, kvan titatív kutatás, belföldi kereslet, külföldi kereslet, elôrejelzés.

bevezetés

Az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium (ma Önkormányzati Minisztérium) Turisztikai Szakál-lamtitkársága és a Magyar Turizmus Zrt. 2006–2007-ben közös kutatást végzett a magyarországi ifjúsági turiz-mus helyzetére vonatkozóan. A vizsgálat elôkészítése és lebonyolítása során a Magyar Turizmus Zrt. kiemelt figyelmet fordított az ifjúsági turizmusban érintett szakemberek bevonására: a Környezetvédelmi és Víz-ügyi Minisztériummal (KvVM), az Oktatási és Kulturális Minisztériummal (OKM), valamint a Szociális és Munka-ügyi Minisztériummal (SZMM) is felvette a kapcsolatot. A vizsgálat kiterjedt az említett minisztériumok háttér-intézményeire, valamint a témában érintett következô hazai és nemzetközi szakmai szervezetekre és azok kutatási eredményeire:

• Association for Tourism and Leisure Education (ATLAS),

• European Travel Commission (ETC),

• European Union Federat ion of Youth Hostel Associations (EUFED),

• Federation of International Youth Travel Organisations (FIYTO),

• International Student Travel Confederation (ISTC),

• Környezet- és Természetvédelmi Oktatóközpontok Országos Szövetsége (KOKOSZ),

• Magyar Ifjúsági Szállások Szövetsége (MISZSZ),

• Magyar Madártani Egyesület (MME),

• Magyar Természetbarát Szövetség (MTSZ),

• MOBILITÁS Országos Szakmai Ifjúsági Szolgálat,

• Oktatási és Kulturális Minisztérium Támogatáskezelô Igazgatósága (OMAI),

• Országos Közoktatási Intézet (OKI),

• SULINOVA Közoktatás-fejlesztési és Pedagógus-to-vábbképzési Kht.,

• United Nations World Tourism Organization (UNWTO),

• World Youth Student & Educational Travel Confe-deration (WYSE).

A kutatás vizsgálta a magyarországi beutazó és belföldi ifjúsági turizmust, valamint a magyar fiatalok kiutazásait is. A vizsgálat kitért a keresleti és a kínálati oldal bemu-tatására, a környezeti tényezôkre, valamint a verseny-társelemzésre és a lehetséges fejlesztési irányokra is.

A vizsgálat során figyelembe vettük a korcsoport családon, illetve iskolarendszeren belüli, továbbá önálló utazásaira vonatkozó szekunder adatokat is. A kuta-tás emellett külön vizsgálta a tanuló és dolgozó fiatal felnôttek utazásai szokásait, mivel e két csoport között jelentôs különbségek tapasztalhatók a rendelkezésre álló szabadidô, illetve diszkrecionális jövedelem, valamint az attitûdök területén.

1. A kutatás módszertana

1.1. AZ IFJÚSÁGI TURIZMUS DEFINÍCIÓJA

Az ifjúsági turizmus mint önálló turisztikai termék, illetve piaci szegmens körülhatárolása módszertani kérdéseket is felvet. Ez a szegmens értelmezhetô korcsoportként,2 piaci résként (például hátizsákos turisták, nyelvtanu-lási céllal utazók és csereprogramok résztvevôi), vagy egyszerûen a diákok tanulási célú utazásaiként is kezel-hetô. Mivel a fenti jellemzôk mindegyike megragadja az ifjúsági turizmus valamely sajátosságát, ezért a World

Ifjúsági turizmus Magyarországon – I. részAz Önkormányzati Minisztérium és a Magyar Turizmus Zrt. kutatási eredményei alapján összeállította: Mester Tünde1

A cikksorozat áttekinti az Önkormányzati Minisztérium Turisztikai Szakállamtitkársága és a Magyar Turizmus Zrt. közös, a magyarországi ifjúsági turizmust és nemzetközi környezetét vizsgáló kutatásának fôbb eredményeit.

Az elsô részben részletes bemutatásra kerül a kutatás során alkalmazott módszertan, az ifjúsági turizmus különbözô definíciói, valamint Magyarország pozíciója a nemzetközi ifjúsági turizmusban, továbbá a termék keresleti oldalának fôbb jellemzôi.

A cikksorozat második részében a magyarországi ifjúsági turizmus kínálati oldalát és a fejlesztési kérdé-seket ismertetjük részletesebben.

1A szerzô okleveles közgazdász, a Magyar Turizmus Zrt. Kutatási Csoportjának munkatársa. A kutatási eredmények összegzésé-ben részt vett Dr. Mile Csilla PhD, a Kodolányi János Fôiskola Gazdál-kodási és Menedzs ment Tanszékének docense és Hinek Mátyás, a Kodolányi János Fôiskola Turizmus Tanszékének adjunktusa. 2Az egyes országok gyakorlatában az ifjúsági turizmus kategó-riája különbözô korcsoportokat jelent, például Görögországban a 15–24 éves, míg Belgium és Lengyelország esetében a 19–29 éves korcsoport tartozik ide.


pIAC- és országTAnulmányYouth Student & Educational Travel Confederation (WYSE) az ifjúsági turizmusnak egy jobban alkalmazható defi-nícióját javasolja. Eszerint:

„Az ifjúsági turizmus magában foglalja a 16–29 éves korosztály egy évnél rövidebb ideig tartó, önálló uta-zásait, amit részben vagy teljes egészben más kultú-rák megismerésének vágya, élettapasztalat szerzése, és/vagy az utazó szokásos környezetén kívül elérhetô for-mális vagy informális tanulási lehetôségekbôl származó haszonszerzés motivál.”3

Amellett, hogy az ifjúsági turizmusban érintett szer-vezetek és szolgáltatók különbözô definíciói más-más korcsoportot vesznek figyelembe, az egyes, eltérô célú adatgyûjtések igen változatos korcsoportfelosztást alkalmaznak, amelyeket a másodlagos adatgyûjtés során nem lehet megkerülni.

A kutatás során az ajánlásban szereplô korcsoportot rugalmasan kezeltük, a tanulmányban többféle felosztás is megjelenik. Ennek oka egyrészt az, hogy az ifjúsági turizmus jövôje szempontjából figyelmet érdemelnek az iskoláskorban, intézményi keretek között tett utazások, valamint a családi utazások is. Másrészt a másodlagos adatgyûjtés során igazodnunk kellett a rendelkezésre álló források által alkalmazott korcsoportfelosztáshoz is.

Az elsôdleges kutatásokba a 18–30 év közötti korosztályt vontuk be, ez a szegmens részben megfelel a WYSE által javasolt 16–29 éves korcsoportnak, és nagyko-rúságuk révén az érintettek utazásaikról szabadon dönt-hetnek. Mivel a nemzetközi és a korábbi hazai felmérések szerint a 16 éven felüliek már családjuk nélkül is utaznak, illetve iskolájuk szervezésén kívül is útra kelnek, a Felvé-teli Információs Szolgálattal közös online felmérés során a középiskolás korosztály felsôbb éveseit (a közvetlenül felvételi elôtt állókat) is bevontuk a vizsgálatba. A kutatás során gyermekkorúak (vagyis 14 év alattiak) megkérde-zésére nem került sor, mivel ezt a kutatás költségvetése, jellege és célkitûzése nem tette lehetôvé.

1.2. A KUTATÁS SORÁN ALKALMAZOTT MÓDSZERTAN

A kutatás komplex módon, ún. kvalitatív és kvantitatív eszközökkel vizsgálta a magyarországi beutazó és belföldi ifjúsági turizmust, valamint a magyar fiatalok kiutazásait is. A kutatás módszertana a vizsgálat céljai, a rendelkezésre álló költségvetés, a megadott határidôk,

valamint a közbeszerzési kötelezettség és a rendelke-zésre álló kutatási keretszerzôdések figyelembevételével került kialakításra. A kutatás során használt módszere-inket az alábbiakban részletezzük:

• szekunder adatok elemzése, adatgyûjtés a Központi Statisztikai Hivatal, más statisztikai hivatalok, kül földi minisztériumok és nemzeti turisztikai marketing-szervezetek körében,

• fókuszcsoportos kutatás (két belföldi csoport Buda-pesten, két belföldi csoport Gyôrben, illetve Miskol-con, két külföldi csoport Budapesten) az utazási szokások vizsgálata és a kvantitatív megkérdezés megalapozása céljából,

• személyes megkérdezésen alapuló közvélemény-kutatás a Magyarországon turisztikai céllal tartózko-dó, 18–30 éves külföldi turisták körében (dolgozók és tanulók között, 30 perces interjú 500 fôs mintán),

• személyes megkérdezésen alapuló közvélemény- kutatás 18–30 éves magyar fiatalok körében (dolgozók és tanulók között, 30 perces interjú 1000 fôs mintán),

• húsz szakmai mélyinterjú (tíz a telefonos közvéle-mény-kutatás elôtt, tíz azt követôen),

• telefonos megkérdezésen alapuló szakmai közvéle-mény-kutatás (15 perces interjú 500 fôs mintán),

• fókuszcsoportos kutatás (két belföldi és egy külföldi csoport) a Magyar Turizmus Zrt. által használt mar-ketingeszközök hatékonyságának vizsgálatára,

• online megkérdezés felvételizô fiatalok utazási szoká-sairól és ezzel kapcsolatos internethasználatukról.

2. Az ifjúsági turizmus jelenlegi helyzete

Az ifjúsági turizmus mint specifikus szegmens elismert-sége a világ országaiban viszonylag alacsony szinten áll. A Turisztikai Világszervezet (UNWTO) által 121 országban készített 2005-ös felmérés szerint az országok mindössze 34%-a ismeri el az ifjúsági turizmust különálló kategória-ként, a többség úgy ítéli meg, hogy a célcsoport megkü-lönböztetése az általános turisztikai piactól nem releváns. A felmérésbôl az is kiderül, hogy az ifjúsági turizmus magasabb prioritást élvez a fejlôdô gazdaságokban (kiemelten Ázsia, Afrika), mint a fejlett, nyugati államokban.

2.1. AZ IFJÚSÁGI TURIZMUS JELENTÔSÉGE A VILÁGON ÉS EURÓPÁBAN

2.1.1. Az ifjúsági turizmus mint globális jelenség

A World Youth Student & Educational Travel Confederation (WYSE) ifjúsági turizmusról mint globális jelenségrôl készített összefoglalója szerint a globális turizmus 20%-a köthetô a fiatalokhoz.4 A fiatal korosztály évente 160 millió utazást tesz, ami 136 milliárd dolláros turisztikai piacot jelent.5

3Greg Richards: Youth Travel Matters: Understanding the Global Phenomenon of Youth Travel. World Youth Student & Educational Travel Confederation (WYSE) – United Nations World Tourism Organisation (UNWTO), 2007.4u. o.5A WYSE kutatása szintén az IPK és az UNWTO adataira épül, alapvetôen azzal a különbséggel, hogy a 15–29 éves korosztály utazásait vizsgálja.


pIAC- és országTAnulmányAz „átlagos” fiatal turista 2600 dollárt költ el egy utazás alkalmával, ebbôl 1550 dollárt a felkeresett desztinációban. A fiatalok jövedelmükhöz viszonyítva többet költenek, mint bármely más csoport a nemzetközi turisztikai piacon. A tanulmány fontos megállapítása, hogy az átlagos utazási kiadások a fiatalok körében 2002 és 2007 között 39%-kal növekedtek, a kiutazások száma évente 3–5%-kal, míg a költés 8%-kal emelkedik, tehát ez a piaci szegmens min-den más turisztikai szegmensnél gyorsabban bôvül.6

2.1.2. európai kiutazások

Az IPK International7 felmérése alapján 2005-ben a 15–24 éves európai lakosság egyéjszakás vagy hosszabb kiuta-zásainak száma meghaladta az 55 milliót. A három legna-gyobb küldôország sorrendben:

• Németország, 11,0 millió kiutazás (20%-os részesedés),

• Nagy-Britannia, 7,8 millió kiutazás (14%-os részesedés),

• Franciaország 5,6 millió kiutazás (10%-os részesedés).

A küldôországok egyidejûleg fontos fogadóországok is. A felkeresett desztinációknak az utazások száma alapján meghatározott rangsorában az elsô öt helyen a következô országok állnak:

• Spanyolország, 6455 ezer beutazás, 12%-os részesedés,

• Franciaország, 5788 ezer beutazás, 11%-os részesedés,

• Nagy-Britannia 4204 ezer beutazás, 8%-os részesedés,

• Olaszország és Németország 4125 ezer, illetve 4075 ezer beutazás, 7-7%-os piaci részesedés.8

A felmérés adatai alapján Magyarország a célországok lis-táján a 15. helyezést érte el, a 15–24 évesek kiutazásainak 2%-a (952 ezer utazás) irányult ide. Ezzel az eredménnyel az európai országok mezônyében hajszállal magunk mögé utasítottuk Svájcot (922 ezer utazás), Ukrajnát (916 ezer utazás) és Portugáliát (839 ezer utazás).

A Turisztikai Világszervezet összes kiutazásra vonat-kozó adatai szerint 2005-ben Európában 452,3 millió kiu tazás történt, ezzel kontinensünk a világ legnagyobb küldôtérsége. Az IPK International által számszerûsített,

15–24 éves európaiak körében történô kiutazások (55,1 millió) 12,2%-os részarányt képviselnek az európai kiutazásokból. Az európai fiatal turisták kiutazásai a világérkezéseken belül is jelentôs részaránnyal ren-delkeznek. Az UNWTO által regisztrált 803 millió fôs világérkezéshez viszonyítva az európai 15–24 évesek kiutazásai 6,2%-ot tesznek ki, ez a volumen és részarány összességében is több, mint a 2005-ben Afrikában (21,8 millió) és a Közel-Keleten regisztrált (22,8 millió) kiutazá-sok száma. Az adatok alapján jelentôs aktivitásról van szó: a fiatal turisták piaci részesedése a teljes európai kiutazó turizmuson belül 12,2%, a világturizmuson belüli részará-nyuk pedig 6,2%.

Az európai 15–24 évesek kiutazásainak döntô több-sége (93%) szabadidôs célú. Tovább bontva, a rövidebb üdülések (egy–három éjszaka) teszik ki az összes kiuta-zás 13%-át, míg a hosszabb üdülések (négy vagy több éjszaka) képviselik a kiutazások 58%-át. A csak üdülési, vakációs célú utazások az összes kiutazás 54%-át adják, míg az üdülés rokonok és barátok meglátogatásának motivációjával kiegészülve az összes kiutazás 17%-át. A további szabadidôs célú kiutazások céljai között önma-gában a rokon- és ismerôslátogatás motivációja 5%-ot ér el, az egészségügyi okokból történô (nem üdülési célú) kiutazások 1%-ot képviselnek, a vallási célú kiutazások aránya szintén 1%. Valamivel magasabb arányú a tanu-lási, nyelvtanulási célú kiutazások aránya (8%), és szintén 8%-os az egyéb személyes célú utazások aránya az összes kiutazáson (55,1 millió) belül.

A vizsgált 15–24 éves korosztály idôsebb szegmense, a 18 évesek és idôsebbek már gyakran a munkaerôpiac aktív résztvevôi. Ezt mutatja, hogy a szabadidôs célú kiutazások mellett lényegesen kisebb, de nem elhanya-golható a korosztályban az üzleti célú kiutazások aránya (7%). Tovább vizsgálva az üzleti célú kiutazások különféle céljait, a konferenciákon, kongresszusokon, vásárokon, kiállításokon, valamint incentive utazásokon történô részvétel képviseli a kiutazások 3,4%-át, míg a hagyo-mányos üzleti utak (ügyféllátogatások, kirendeltségek felkeresése, egyéb üzleti találkozók) az összes utazás 3,6%-át teszik ki.

Motivációk szerint vizsgálva az adatokat az összes szabadidôs célú kiutazás között a legnagyobb részesedéssel a tengerparti üdülések bírnak (33,1%), a városlátogatások aránya 18,2%, a körutazásoké pedig 14,8%. A további motivációk között a síelés (5,8%), a vidéki (5,0%) és hegyvi-déki üdülések (2,5%) képviselnek jelentôsebb részesedést.

Ha a motivációkra vonatkozó adatokat összevetjük az UNWTO adataival, megállapíthatjuk, hogy a 15–24 éves európai fiatalok kiutazásainak jóval nagyobb hányada szabadidôs jellegû, mint a világátlag, míg – a korcsoport munkaerôpiaci sajátosságai miatt – az üzleti utazások aránya kevesebb, mint a fele a világszerte megvalósult üzleti utazások arányának.

68700 fô, a világ különbözô részein élô fiatal e-mailben történô megkérdezése alapján. A minta jellemzôi követték az ifjúsági turiz-musban részt vevôk világmegoszlását. A jelzett összeg nem került megbontásra az utazás jellege, motivációja és hossza szerint.7IPK International, The World Travel Monitor Company, München.8 Az eredmények összevethetôek az UNWTO összes beutazásra vonatkozó adatával. A Tourism Highlights 2007 Edition adatai szerint Európa legnagyobb fogadóországai Franciaország (1.), Spanyolország (2.), Olaszország (5.), Nagy-Britannia (6.), illetve Németország (7.), és ez a rangsor évrôl évre kevéssé változik. Az IPK 2005. évi adatai szerint a 15–24 évesek kiutazásai során Spanyolország megelôzi Franciaországot, illetve Nagy-Britannia Olaszországot, ami arra utal, hogy a kiutazó turizmus súlya a fiatalabb korosztályban valamennyire eltolódik Spanyolország és Nagy-Britannia javára, összehasonlítva az összes kiutazások célország szerinti megoszlásával.


pIAC- és országTAnulmányA 15–24 éves kiutazók 71%-a az utazás során fizetett a szálláshelyért, 25%-a barátoknál, ismerôsöknél vagy saját nyaralóban ingyen szállt meg, 4% pedig másképp oldotta meg a szállását (például vadkempingezett vagy autóban aludt). A „nem fizetôk” 60%-a ismerôsöknél, 40%-a nyaralóban szállt meg. A fizetôs szálláshelyek között a szállodák vezetnek: a kiutazók 41%-a szállt meg szállodában. A megkérdezettek elônyben részesítették a középkategóriájú szállodákat – minden második, szál-lodában éjszakázó utazó ilyen szálláshelyet választott –, harmaduk magasabb minôségû négy-ötcsillagos szál-lodát, ötödük pedig olcsó szállodát jelölt meg. A kiutazók 29%-a egyéb szálláshelyen szállt meg az utazás során: üdülôházban (11%), fizetôvendéglátóhelyen (4%), sátor-ban vagy lakókocsiban (5%). Youth hostelt az összes kiutazó 6%-a vett igénybe.

A megkérdezettek körében a kiutazások jellemzô tartózkodási ideje négy éjszakánál hosszabb volt (78%), míg rövidebb, egy–három éjszakás tartózkodás csak a kiutazások 22%-ára volt jellemzô. A négy–hét napos tartózkodás volt a leggyakoribb (38%). A felmérésben az egy kiutazásra jutó átlagos tartózkodási idô 10,2 napot tett ki, ami egyértelmûen az üdülési célú kiutazások túlsúlyának és a tanulási célú utazások relatíve magas arányának (az összes kiutazás 8%-a) köszönhetô.

Az IPK International adatai szerint a 15–24 évesek körében az egy kiutazásra jutó átlagos költés 719 eurót tett ki, ezzel egy éjszakára átlagosan 71 euró jutott. Ha ezeket az adatokat összevetjük az UNWTO adataival, az egy kiutazásra jutó átlagos költés magasabb, mint az egy érkezésre jutó költés (630 euró/érkezés) Európában, sôt magasabb, mint az egy érkezésre jutó költés a világon (680 euró/érkezés). Ha ezek az adatok teljes körûen nem vethetôk is össze egymással,9 az európai ifjúsági turiz-mus piaca nem tûnik „szegény” szegmensnek.

A 15–24 évesek kiutazásaihoz köthetô bevételeket a tanulmány készítôi összességében 40 milliárd euróra teszik. Ez az adat szintén összevethetô az UNWTO Euró-pára számszerûsített, 2005. évi 280,4 milliárd eurós turisz-tikai költésével.10 Eszerint az ifjúsági korosztály (15–24 évesek) kiutazó turizmusa a kiadások tekintetében a teljes európai kiutazó turisztikai piac 14%-át képviseli.

2.2. A MAGYARORSZÁGI IFJÚSÁGI TURIZMUS KERESLETI OLDALA

2.2.1. A magyarországi ifjúsági turizmus a statisztikák tükrében

A következôkben a Magyar Turizmus Zrt.-nek a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) keresletfelvételének adatai alapján készített becsléseit mutatjuk be az ifjúsági turizmust érintô beutazások, valamint a belföldi turiz-mus vonatkozásában.

2.2.1.1. Beutazó turizmus

A KSH keresletfelvétele alapján a 0–34 éves korosztályhoz tartozik a Magyarországra utazók (kirándulók és turisták) 41%-a (2005-ös adat). 11 Ezen belül a legmagasabb arányt (59%) a 25–34 évesek képviselték, ôket a 15–24 évesek (24%), majd a 0–14 évesek (17%) követték. Mindhárom korosztály esetében a nôk magasabb létszámot képvi-seltek, mint a férfiak.

A fiatalok számottevô arányban a szomszédos országokból érkeztek, legtöbben Szlovákiából (22%), Romániából (16,1%), Ausztriából (13,1%), valamint Ukrajná-ból (11,5%), és szinte valamennyien európai országokból, az USA részesedése a mintában mindössze 1% volt.

A Magyarországra látogató, 34 év alatti külföldi turisták motivációit vizsgálva megállapítható, hogy hazánk jelentôs arányban a tranzitutazások egyik állomását képviseli (38,0%).12 A további motivációk között legnagyobb arányban a vásárlás (18,0%) szerepel, ezt követi a rokonlátogatás (12,7%), a munkavégzés (6,8%), az üdülés (6,3%) és a városnézés (4,9%).

Küldôországok szerint vizsgálva a külföldi turisták utazási motivációit, összefüggést láthatunk a moti-vációk és az adott ország közelsége és fejlettsége között. A szomszédos országokból érkezô látogatóink eseté-ben az átlagosnál magasabb arányban szerepel például a vásárlás mint motiváció (az osztrák turistákat 29%-ban, a román turistákat 18%-ban, az ukrán turistákat 31%-ban vezérelte ez a motiváció), és a köze li országok esetében jóval nagyobb arányban van jelen a rokonok meglátoga-tása. Történelmi okokra visszavezethetôen ez a motiváció az Amerikai Egyesült Államokból (USA) érkezô látogatóink esetében is jelentôs (18%). Utóbbiaknál a városnézés, az üdülés, valamint az üzleti utak szintén fontos szerepet töltenek be.

2.2.1.2. Belföldi utazások

A belföldi utazások esetében a KSH a többnapos uta-zásokra vonatkozóan gyûjt részletes adatokat, így becslést azokra vonatkozóan készíthetett a Magyar Turizmus Zrt.

Az ifjúsági turizmusban részt vevô összes kor-osztály motivációit tekintve a legfontosabb ok, amiért a magyar fiatalok útra kelnek, a rokonok, barátok, is me-rôsök meglátogatása (57%). Jelentôs szerepet töltenek be ezen kívül a szórakozás, pihenés és sportolás céljából

9Az UNWTO költési adatai a fizetési mérleg turisztikai kiadási oldalát tartalmazzák.10Tourism Highlights 2005 Edition. UNWTO, 2006.11A beutazó fiatalok létszáma 14 931 531 fô volt, az összes beu-tazó száma pedig 33 933 921 fô.12A felmérésben 16 különbözô motiváció közül választhattak a megkérdezettek.


pIAC- és országTAnulmánymegszervezett utazások (19%). A fiatalok jellemzôen szerény érdeklôdést mutatnak az egészségmegôrzés, a wellness-turizmus, a kulturális rendezvények, a sport események, a vásárok vagy akár a konferenciák, kongresszusok iránt, és igen alacsony (1%) a városnézés céljából megvalósuló utak aránya is.

A 0–34 éves magyar lakosság többnapos belföldi utazásaiból 2005-ben a különbözô korosztályok eltérô arányban részesedtek. A legnagyobb „tortaszelet” a 14 év alatti gyerekeké (29,2%) volt, a legkevesebben pedig a 15–18 éves korosztályt képviselték. A 19–24, 25–30, valamint a 31–34 évesek nagyságrendileg hasonló (20% körüli) szerepet töltöttek be a belföldi utazásokban.

A fiatalok úti céljainak vizsgálata során a turisz-tikai régiókat népszerûségük szempontjából négy cso portba sorolhatjuk. Az elsô helyen látogatottsága alapján a Budapest–Közép-Dunavidék régió áll, amelyet a fiatalok egyötöde választ úti céljaként. Ezt köve-ti hasonló részesedéssel (14-15%) a Balaton régió, az Észak-Magyarország régió, valamint az Észak-Alföld régió. 8-9%-ban választják a fiatal turisták a Nyugat-Dunántúl, a Közép-Dunántúl és a Dél-Alföld régiót, a legkisebb hazai régió, a Tisza-tó pedig 3%-ot képvisel.

Belföldi utazásaik során a magyar fiatalok leg-gyakrabban ismerôseik által biztosított szálláshelyet vesznek igénybe (65%), egy másik számottevô szeg-mens saját vagy családja nyaralóját, illetve egyéb saját tulajdonú ingatlanját használja (11%). A fiatalok 7%-a hotelekben száll meg, és 6%-a választja az ifjúsági szállásokat. Ezek az arányok az egyes turisztikai régiók vonatkozásában azonban jelentôsen eltérhetnek, pél-dául az ismerôsök által biztosított szállás az átlagnál jóval alacsonyabb (37%) a Balaton régióban, míg ugyanitt a szállodai elhelyezés az országos átlag kétszerese (14%), és szintén nagyobb arányban jelenik meg a panziók, magánszállások, munkahelyi üdülôk, valamint a kem-pingek igénybevétele.

Utazásaik során a fiatalok döntô többsége három-féle közlekedési eszközt vett igénybe: 64%-ban személy-gépkocsit vagy motort, 18%-ban a vasúti (vagy HÉV-) közlekedést, és 18%-ban a menetrend szerinti autóbu-szokat. Marginális (1% alatti) arányban volt jelen a gya-logos vagy kerékpáros közlekedés és a hajóval történô utazás. Budapesti utazásaikhoz a fiatalok az átlagosnál nagyobb arányban veszik igénybe a vasút szolgáltatásait (24%), míg a Balatont jellemzôen közúton, autóval vagy motorral (81%) közelítik meg.

Belföldi utazásaik során a magyar fiatalok arányai-ban legtöbbet az étkezésre költenek, amit egyrészt éttermi fogyasztással (14%), másrészt élelmiszerüzletek-ben történô vásárlással (18%) oldanak meg. Ezenkívül számottevô arányban részesedik az összes költségbôl a befizetett étkezéssel egybekötött szállásköltség is (17%). A fiatalok jellemzôen keveset költenek kulturális szolgáltatásokra, egészségmegôrzésre, helyi közleke-désre és sportolásra.

2.3. A MAGYARORSZÁGON TARTÓZKODÓ FIATALOK UTAZÁSI SZOKÁSAI

Mivel a rendelkezésre álló statisztikai adatok nem adnak teljes képet a magyarországi ifjúsági turiszti-kai keresletre vonatkozóan, a Magyar Turizmus Zrt. a célcsoport körében elsôdleges kutatást bonyolított le, hogy annak szociodemográfiai összetételét, utazási motivációit és utazási szokásait megismerjük. A további-akban e felmérés alapján bemutatjuk a Magyarországra látogató külföldi fiatalok utazási szokásait.

2.3.1. A magyarországra látogató külföldi fiatalok utazási szokásai13

A hazánkba látogató fiatal (18–30 éves) külföldi turisták további demográfiai jellemzôi14 a Magyar Turizmus Zrt. 2007-es felmérése alapján kerülnek bemutatásra. A vizs-gált mintában 284 férfi (55%) és 229 nô (45%) szerepelt. Életkorukat tekintve 44% a 18–24 éves kategóriába, 56% a 25–30 éves kategóriába tartozik. A megkérde-zettek 65%-a egyedül, 34%-a párkapcsolatban él, 1%-uk elvált. A legmagasabb iskolai végzettség az esetek több mint felénél (53%) középiskola, ami elsôsorban a felsôoktatásban részt vevô hallgatók jelentôs szá-mát igazolja. 35% rendelkezik fôiskolai vagy egyetemi diplomával, és mindössze 9% legmagasabb iskolai vég-zettsége alapfokú.

A turisták 82%-a Európából érkezett, és mindössze 18%-uk látogatott a többi földrészrôl hozzánk. Az Euró-pából érkezô fiatalok egyharmada valamely Magyaror-szággal szomszédos országból indult útnak.

A vizsgálat során rákérdeztünk a fiatalok jövedelmi viszonyaira is, amibôl kiderül, hogy – saját besorolásuk szerint – a látogatók legnagyobb része (69%) átlagos életkörülmények között él, 23% valamivel az átlag felett, 5% valamivel az átlag alatt. Jelentôsen átlag feletti jövedelemmel a megkérdezettek 3%-a rendelkezett, az átlagnál jelentôsen kisebb jövedelemmel rendelkezô fiatal pedig egyáltalán nem szerepelt a mintában.

A külföldi fiatalok közül legtöbben ismerôsök ajánlására, saját korábbi tapasztalataikra építve vagy a kirándulás/utazás várhatóan kedvezô árfekvése miatt választották Magyarországot.

13Forrás: Magyarországra látogató külföldi fiatalok utazási szokásai. Készítette a Magyar Turizmus Zrt. megbízásából a Szocio-Gráf Piac- és Közvélemény-kutató Intézet, 2007.14A minta összetétele nem teljes mértékben egyezik meg a KSH adatai alapján becsült forgalom összetételével, ami a megkérde-zés idejével és a kérdôívek nyelvi összetételével magyarázható.


pIAC- és országTAnulmány

A Magyar Turizmus Zrt. 2007-es felmérése során inter-júalanyként a mintába került fiatalok nagyobbik hánya da (58%) a megkérdezés alkalmával járt elôször Magyaror-szágon (az ide irányuló összes látogatás átlaga egy fôre vetítve 3,8 látogatás volt). Az éppen aktuális (2007. márci-usi) magyarországi látogatáshoz kapcsolódó motivá ciók közül a legtöbben a városnézést, szórakozást („bulizást”) és a vásárlást jelölték meg.

Az interjúalanyok közül a nagy többség többnapos (átlagosan öt éjszakás), többnyire (a válaszadók két-harmada) önállóan megszervezett utazásra érkezett. Magyarországi útjára egyedül valamivel több mint min-den tizedik fiatal turista érkezett. A társaságban utazók közül a legtöbben baráti társasággal, ismerôsökkel együtt érkeztek Magyarországra.

A felmérés idôpontjában a tartózkodás idejére tervezett tevékenységek esetében a városnézés és az ahhoz kapcsolódó kulturális, szórakozási lehetôségek kihasználása, illetve a vásárlás szerepeltek a legnagyobb arányban (1. táblázat).

A külföldi fiatalok utazásainak idôbeni eloszlása a nyári hónapok népszerûségét támasztja alá. Ez termé-szetesen egyrészt az idôjárás sajátosságaiból adódik, ugyanakkor arra is visszavezethetô, hogy a fiatalok elsôsorban a nyári szünidôben tudnak utazni. 1043 uta-zás szezonalitását vizsgálva egyértelmûen kitûnik, hogy a legnépszerûbb hónapok a június (11,6%), a július (15,7%), valamint az augusztus (13,9%). Az utazások idôtartama szintén követi az évszakokból adódó szezonalitást. A külföldi fiatalok közül legtöbben júliusban és augusz tusban utaztak, és akkor töltötték átlagosan a leghosszabb idôt külföldi utazásokkal, a legmagasabb átlag júliusra esik, 8,5 napos idôtartammal. Az utazás idôtartama legtöbbször kettô–hat nap, a megkérdezettek mindössze 6,4%-a érkezett egy napra, vagyis 24 óránál rövidebb idôtartamra.

Aktuális magyarországi útjához a külföldi fiatalok több mint fele gyûjtött turisztikai információt; döntô többségük (97%) az utazást megelôzôen is. Az egynapos

kirándulások esetében ez az arány eltolódik, itt a fiatalok nagyobbik része (61,9%) nem gyûjtött információt. Akik az elutazásuk elôtt (is) gyûjtöttek információt, forrásként leggyakrabban az internetes honlapokat, útikönyveket, ismeretségi körükbôl származó információkat és pros-pektusokat használtak. Az itt-tartózkodás alatt forrásként leggyakrabban útikönyveket, térképeket, prospektuso-kat használtak, amit az egynapos kirándulók esetében a plakátok, szórólapok is kiegészítettek.

A felmérésben részt vevô turisták jelentôs része, 37,2%-a szállodában szállt meg, ezt követôen az ifjúsági szálló volt a legnépszerûbb (19,3%). 12,9% választott fizetô magánszálláshelyet, 11,1%-uk pedig panzióban szállt meg. Relatíve kisebb igény merült fel a kollégiumok, turistaszállók, kempingek iránt, saját nyaraló, vállalati üdülô gyakorlatilag nem szerepelt az említések között, ami ebben a korosztályban érthetô.

A kutatás során vizsgáltuk az országba érkezô fiatal külföldiek étkezési szokásait is. Az interjúalanyok több étkezési formát is megjelölhettek a válaszadás során, amelynek alapján kiderült, hogy az itt-tartóz-kodás során a legtöbben (59,8%) vendéglátóhelyeken (is) étkeztek. Harmaduknak a szállásukon megrendelt szolgáltatás részét képezte az étkezés (33,5%), a másik egyharmad részben a szálláshelyen, részben másutt étkezett (31,0%). „Hazait”, azaz otthonról hozott élelmi-szert 13,1% fogyasztott.

Az interjúalanyok közlekedési szokásait vizsgálva azt tapasztalhatjuk, hogy az ideutazás és a visszaút az esetek legnagyobb részében repülôgéppel (34,4%), valamint saját tulajdonú gépkocsival (32,6%) történt. A vasúti közlekedés szintén számottevô: a fiatal turisták 18,3%-a vette igénybe ezt a közlekedési formát.

Az utazásokkal kapcsolatos összes kiadás igen széles, 15-tôl 8000 euróig terjedô skálán mozgott, ez átla gosan 565 eurót jelentett fejenként, a leggyakoribb költés 300 euró volt. A meglehetôsen magas értékeket indokolhatja, hogy igen nagy volt azoknak az aránya, akik jellemzôen sokat

Tevékenység Fô %Városlátogatás 325 63,4Vásárlás 291 56,7Kulturális látnivalók megtekintése 228 44,4Szórakozás, „bulizás” 202 39,4Kikapcsolódás, passzív pihenés 151 29,4Helyi gasztronómia megismerése (ételspecialitások megkóstolása) 112 21,8Rokonok, ismerôsök felkeresése 96 18,7Kulturális rendezvényeken való részvétel (könnyûzenei koncertek, könnyûzenei fesztiválok, komolyzenei hangversenyek) 70 13,6

Gyógykezelés, gyógyfürdôzés 65 12,7

1. táblázat

A magyarországon tartózkodó fiatal külföldi turisták által végzett tevékenységek toplistája (említések száma és aránya), 2007

Forrás: Magyar Turizmus Zrt./Szocio-Gráf, 2007


pIAC- és országTAnulmányköltenek: a repülôvel érkezôké (34,3%), a szállodában meg-szállóké (37,2%), a vendéglátóhelyen étkezôké (59,8%).

Magyarország kapcsán a legtöbb külföldi fiatal a vendégszeretetre és a színes, izgalmas hangulatra asszociál. A megkérdezettek körében jól definiálható különbség, hogy a 25–30 évesek átlagosan színesebbnek, divatosabbnak, igényesebbnek, tisztábbnak, modernebb-nek, gyorsabbnak és fiatalosabbnak tartják Magyarországot, mint az idelátogató 18–24 évesek. Az európai orszá-gokban élô fiatalok a nem Európában lakókhoz képest igényesebbnek, modernebbnek és gyorsabbnak tartják az országot, míg utóbbiak szerint vendégszeretôbbek vagyunk, és ôk az árakkal is elégedettebbek.

A hazánkba látogató külföldi turisták szerint Magyar-ország elônye a többi országgal szemben elsô sorban a szálláshelyek minôségében mutatkozik meg (25,1%). Többen említették az oda- és visszautazás kedvezô lehetôségeit, valamint az ország könnyû elérhetôségét. Hátrányként a megkérdezettek számos ismérvet meg-említettek, azonban az említések gyakorisága egyik esetben sem érte el a 10%-ot. Elsô helyen szerepelt a tenger hiánya (9,2%), továbbá kritika érte az utazási irodák szolgáltatásait, a környezetvédelmi szempontok hiányosságát, a vendéglátók nyelvtudását.

Az itt-tartózkodó turisták az ország szépségét hoz-nák fel fô érvként, ha barátaikat szeretnék meggyôzni arról, hogy érdemes Magyarországra látogatni. A térség-ben található országok közül a turizmus szempontjából Magyarország vetélytársainak a legtöbben Ausztriát, Csehországot és Horvátországot tartják.

Az interjú során megkérdezett külföldi fiatalok döntô többsége biztosnak vagy valószínûnek tartja, hogy a jövôben turisztikai céllal ismét felkeresi Magyar-országot.

A külföldi utazások kapcsán meglehetôsen maga-sak az elvárások; a fontosságot tekintve az elsô helye-ken a vendégszeretet és a „minôségi” vendéglátást találjuk. Fontos továbbá a megfelelô étkezés, higiénia, a szabadidôs programkínálat, a szép épületek és az utazásnak keretet adó oda- és visszaút. Az aktuális magyarországi tartózkodással való elégedettség vizs-gálata során az „összbenyomás” kapta az egyik legjobb értékelést. Általában elmondható, hogy a fontosnak ítélt tényezôkkel elégedettek voltak az idelátogatók. A külföldi fiatalok magyarországi útja a válaszadók háromnegyede szerint várakozásaiknak megfelelôen alakult. A fennmaradó egynegyednyi megkérdezett között háromszor annyian voltak, akik kellemesen csalódtak ittlétük során, mindössze 4,3% mondta azt, hogy jobbat várt. Elégedetlenséget mérvadó arányban

az általuk fontosnak ítélt tisztaság és higiénia (6,4%), a tömeg-közlekedés (5,3%) és az idôjárás (5,2%) váltott ki.

2.3.2. A magyar fiatalok belföldi utazásai

A magyarországi ifjúsági turizmusban részt vevôk vizsgálatát a magyar fiatalokkal folytatjuk. Áttekintjük a belföldi ifjúsági turizmus három fô megjelenését: a családi utazásokat (hiszen a legfiatalabbak elôször csa-ládjukkal kelnek útra), az iskolarendszer által szervezett utazásokat (osztálykirándulások, erdei iskolák, iskolai táborok), illetve a jellemzôen 16 éven felüliek önálló, nem a szülôk vagy az iskola által szervezett utazásait.

2.3.2.1. Családi utazások

A családjukkal utazó gyermekek úti céljának eldöntésé-ben jelentôs befolyással bír maga a család. Ez nem feltét-lenül jelenti azt, hogy a gyerekeknek nincs beleszólásuk a nyaralás, az utazás szervezésébe: a Magyar Turizmus Zrt. felmérése szerint a háztartások közel felében (47%) a családtagok közösen döntik el, hogy mi legyen az úti cél.15 A gyermekkel utazó háztartások utazásainak motivációit tekintve jelentôs arányban (57%)16 jelenik meg a barátok, ismerôsök meglátogatása, 21%-ban a szórakozás, pihenés, sportolás céljából megszervezett utazás és 9%-ban a vízparti üdülés.

A fókuszcsoportos megkérdezések rámutattak arra, hogy a gyermekkori utazások kihatnak a késôbbi utazási szokásokra és magatartásra. A gyermekkori élmények tartósak, a megkedvelt desztinációt a felnôttek is újra felkeresik. Hasonlóan fogalmaztak a mélyinter-júk során megkérdezett szakértôk is, akik a turisztikai attitûdök esetében az „alulról építkezést” hangsúlyozták. A gyermekkori és az iskolai utazások egyik lényeges funkciója a tanulás, a többet utazó gyermekek nyitot-tabbak, érettebb és teljesebb felnôtté válnak.

2.3.2.2. Iskolai utazások

A szakmai mélyinterjúk során megkérdezett szakértôk megfogalmazása szerint az intézményi keretek között megszervezésre kerülô kirándulások és utazások kie-mel kedô szerepet töltenek be a fiatalok szemléletfor-málásában. Ezek az utak jó lehetôséget jelentenek arra, hogy az utazás a késôbbiekben integrálódjon a fiatalok életformájába. A turisztikai nevelés mindezen túl a nemzeti adottságok, nevezetességek megismertetésével hozzájárul az egészséges nemzeti öntudat kialakulásához is. Az a gyermek, aki nem vesz részt iskolai táborokban, kirándulásokon, az utazókkal szemben kimutathatóan elutasítóbb, kevésbé alkalmazkodó lesz felnôttkorában. A kirándulások, utazások pozitív irányban befolyásolják az osztályközösséget, az osztály összetartóbb lesz, sok-

15A magyar lakosság utazási szokásai. A Magyar Turizmus Zrt. megbízásából készítette a M.Á.S.T. Piac- és Közvélemény-kutató Társaság, 2006. Az adat az ún. fôutazásokra vonatkozik.16KSH adat, 0–14 éves korosztály többnapos belföldi utazásai.


pIAC- és országTAnulmányszor új barátságok köttetnek, a gyerekek az erdei iskolai programok során megtanulnak együtt „dolgozni”.

A következôkben a Magyar Turizmus Zrt. megbí-zásából a Felvételi Információs Szolgálat (FISZ) online adatfelvétele alapján17 vizsgált, intézményi keretek között megszervezett utazások kerülnek bemutatásra. Az iskolai utak között az osztálykirándulásokkal, erdei iskolákkal és nyári táborokkal foglalkozunk. Az adatok az adatfelvételt megelôzô, azaz a 2005/2006-os tanév I. és II. félévére, tehát a 2005 szeptembere és 2006 augusztusa közötti idôszakra vonatkoznak.

Egynapos belföldi osztálykiránduláson a megkér-dezett mintából (777 fô, az összes válaszoló 27,6%-a) legtöbben (65%) egy-két alkalommal vettek részt18 a vizsgált idôszakban. Az úti cél az esetek több mint felében egy-egy város volt, zömmel Budapest (20,6%), illetve egyéb városok (29,8%). A kirándulások másik felében hegyvidéki, természetvédelmi területeket, fal-vakat és vízparti területeket kerestek fel az osztályok. A résztvevôk 84%-a gimnáziumba vagy szakközépiskolába járt, 5%-uk technikumot végzett, további 10% a felsô fokú szakképzésben tanult. A mintában minimális arányban vettek részt általános iskolában, valamint felsôoktatási intézményben tanuló diákok.

A többnapos osztálykirándulások Magyarországon leggyakrabban két-három napos utazásokat jelentenek.19 Az egynapos kirándulásokhoz képest Budapest szerepe jelentôsen kisebb, az utazás többnyire más városokba, illetve természeti területekre (hegyvidék, nemzeti par-kok, vízparti területek) irányul. A felmérés jellegébôl adó-dóan a résztvevôk nagy része (86%) itt is gimnáziumba, illetve szakközépiskolába jár, 9, illetve 4%-ban jelenik meg a felsôfokú szakképzés és a technikum.

A nyári táborok több mint egyharmada vízparti területekre irányul, a Balaton 21%-os, az egyéb vízparti területek 13%-os részesedéssel bírnak. A fiatalok érthetô módon nem Budapesten táboroznak (2%), és az egyéb városok látogatottsága is alacsonyabb, mint a teljes évre eloszló osztálykirándulások esetében (23%). Népszerûbbek ugyanakkor a falvak (15%) és a hegyvidékek (10%). A résztvevôk körét vizsgálva hasonló összetételt látha-tunk, mint az osztálykirándulások esetén: nagy részük gimnazista (67%), egyötödük szakközépiskolás (20%),

7% vesz részt felsôfokú szakképzésben, 5% jár technikum-ba, és mindössze 1% valamilyen tanfolyami képzésre.

Az iskolai utak mögött eltérô motivációk húzódnak, különösen érzékelhetôk a különbségek, ha az indítéko-kat a részt vevô diákok, illetve a szülôk vagy a pedagó-gusok oldaláról vizsgáljuk, de a képet tovább árnyalják az ifjúsági turisztikai szakértôk körében lefolytatott mélyinterjúk eredményei is.

A diákok számára az iskolai utak elsôsorban közös élményszerzést, közösségi együttlétet, új élményeket jelentenek. Akiknél anyagi okok vagy a szülôk leterhelt-sége miatt nincs mód a család közös utazására, az iskolai turizmus az egyetlen lehetôség arra, hogy a gyermek kimozduljon otthonról és az utazás iránti igény egyáltalán kialakuljon. Az iskolán kívül eltöltött idô alatt sokszor javul a tanár–diák kapcsolat, a pedagógus ilyenkor más aspek-tusból ismeri meg az egyébként esetleg rosszul tanuló vagy problémás gyermeket, és a diák is lehetôséget kap-hat arra, hogy saját problémáit a pedagógussal megossza. A kirándulások alatt a gyerekeknél kialakul a környezet iránti felelôsség, megtanulnak környezettudatosan élni, a természetet óvni, és emellett friss levegôn is vannak.

A szülôk szempontjából szintén lényeges, hogy az iskolai utazások során gyermekük megbízható emberek felügyelete mellett új élményeket szerez, kikapcsolódik, környezeti ismereteit elmélyíti. A felelôsségteljes gondolko-dású szülô számára az iskolai utak fontos „hozadéka”, hogy a gyerek hasznosan tölti szabadidejét, nem lôdörög céltala-nul, nem a televízió, illetve a számítógép elôtt ül. Mindezen túl a szülôk szempontjából ezeknek az utaknak még egy nagyon fontos funkciója van: amíg a gyermek kirándul, utazik, addig ôk is ki tudnak szakadni a hétköznapokból, kicsit pihenhetnek, kikapcsolódhatnak. Lényeges az is, hogy napjainkban egyre több gyereknek a családi háttér miatt nincs lehetôsége utazásra. Éppen ezért a szülôknek jó, ha valamilyen támogatás segítségével vagy iskolai szervezés keretében gyermekük mégis el tud utazni világot látni.

Az utazások során a pedagógus és a gyerekek job-ban és más szerepkörben ismerik meg egymást. Mivel az utazások során jobban összecsiszolódik az osztály, a peda-gó gusnak könnyebb lesz a tanév során a gyerekekkel szót érteni. Fontos funkció az is, hogy – ez elsôsorban az erdei iskolák esetében igaz – ilyen alkalmakkor a tanár önmagát, nevelési, oktatási céljait is megvalósíthatja, többet és mást adhat a gyerekeknek, mint amire az iskola falai között lehetôsége van. Emellett az utazások alatt az ô tudása is gyarapszik, megerôsítést nyernek ismeretei, sikerélmény éri, sôt szakmai kapcsolatai is tovább bôvülhetnek.

Az iskolai utak során a kirándulások/utazások cél-ját az esetek nagy részében (39%) a tanárok, diákok és a szülôk közösen döntik el. 31%-ban döntenek csak a diá-kok, 27%-ban csak a tanárok, és mindössze 3% esetében mondják meg a szülôk, hogy hová menjenek a gyerekek.

17Az adatfelvételre 2007 februárjában került sor, 2820 értékelhetô kérdôívet töltöttek ki a Felvételi Információs Szolgálat honlap-ján. A kérdôívet jellemzôen a továbbtanulási lehetôségek iránt érdeklôdôk töltötték ki, ennek következtében a korcsoport sze-rinti megoszlás a következôképp alakult: 15 év alatti 1%, 15–18 éves 22%, 19–25 éves 70%, 26–31 éves 7%. A mintában 78,9% volt a nôk aránya, a kitöltôk 27,1%-a budapesti, 50,6%-a vidéki városban, 22,3%-uk pedig községben élô. A kitöltôk 5,7%-a átla-gon felüli jövedelmi helyzetûnek, 78,6% átlagosnak, 15,6% pedig átlagon aluli jövedelmi helyzetûnek ítélte magát. A válaszadók 11%-a dolgozott, 89%-a pedig tanult a felmérés idején.18Átlag: 2,58, medián: 2.19Átlag: 3,25, medián: 3.


pIAC- és országTAnulmányA döntéshozók természetesen különbözô szempontokat mérlegelnek, legfôképpen azt, hogy mivel szeretnék töl-teni az idôt az utazás során, és melyik az a desztináció, ami erre a leginkább megfelel. A tervezett utazások leg-többje elsôsorban városnézésre irányul (37,0%), ezt követi a strandolás (20,3%), majd a túrázás és egyéb szabadtéri tevékenységek folytatása (12,0–7,5%).

A diákok legnagyobb része szereti az iskolai kirán-dulásokat, legtöbbjük az egy- és többnaposakat egy-aránt. A megkérdezettek mindössze 4%-a mondta azt, hogy nem szereti ezeket az utazásokat, de mivel elvárt a részvétel, így kénytelen elmenni.

2.3.2.3. A magyar fiatalok önálló utazásai

A magyar ifjúsági turizmus résztvevôi között 10%-os arányban találhatjuk meg a 15–18 éves, 23%-ban a 19–24 éves, 17%-ban a 25–30 éves és 21%-ban a 31–34 éves korosztályt.20 A turizmus résztvevôinek gazdasági aktivi-tását tekintve elmondható, hogy jelentôs arányt (32,4%) képviselnek az alkalmazottak, akiknek nagy része vál-lalatoknál, intézményeknél dolgozik, jóval kevesebben társas vállalkozásoknál, illetve egyéni vállalkozóknál vannak alkalmazásban. Saját vállalkozással valamivel kevesebb, mint 3% rendelkezik. Jelentôs az inaktívak száma, akiknek egy része munkanélküli, vagy éppen szülési szabadságon, betegállományban van, esetleg gyermekgondozási segélyt kap.

Az iskolai végzettségnek szignifikáns hatása van az ifjúsági turizmusban való részvételre. Alapvetôen jellemzô, hogy az iskolai végzettség emelkedésével mind a kirándulásokon, mind az utazásokon21 részt vevô személyek aránya nô.

Az iskolai végzettség növekedésével párhuzamo-san emelkedik az utazásokra fordított költség is, legtöb-bet a diplomások (76 465 Ft), legkevesebbet (40 115 Ft) a legfeljebb nyolc általánost végzettek fordítottak bel-földi utazásra 2006-ban.22

Az utazást, illetve a pihenési célú utazást azonban nem minden fiatal engedheti meg magának Magyarországon. A turizmusból való kimaradás okait vizsgálva a 18–30 éves magyar fiatalok utazási szokásaira fókuszáló megkérde-zés alapján a következôt tapasztaljuk: mind az egynapos kirándulások, mind pedig a többnapos utazások esetében a legfontosabb indok a jövedelmi helyzet kedvezôtlen ala-kulása volt. Ezt követte az idôhiány, valamint a különbözô családi problémák.

A kvantitatív23 kutatásban megkérdezettek 58,5%-a vett részt valamilyen (belföldi vagy külföldi) egynapos kiránduláson, és 61,1%-uk egynaposnál hosszabb utazáson.

Az utazások tervezése során számos tényezô szerepet játszik az úti cél kiválasztásában. A magyar fiatalok utazási szokásait vizsgáló tanulmány24 szerint a legfontosabb szempontok közé tartoznak a desztináció kedvezô éghajlati adottságai, természeti értékei, vala-mint a rokonok, barátok korábbi tapasztalatai, ajánlásai. A kedvezô árfekvés és a korábbi tapasztalatok szintén erôsen befolyásolják a fiatal turistákat úti céljuk megvá-lasztásában. A kutatás szerint a prospektusok, újsághir-detések, egyéb kiadványok, valamint az utazási irodák ajánlásai nem mérvadóak az utazások kiválasztásában, a fiatalok mindössze néhány százaléka mérlegeli az említett kommunikációs csatornák által ajánlott lehetôségeket.

A külföldi desztinációkkal szemben Magyaror-szágnak a megkérdezettek25 42,1%-a szerint semmiféle elônye nincs. 15% szerint olcsóbb, 8% pedig elônyeként említette, hogy nincsenek nagy távolságok. A magyar fiatalok egy része szerint a szép természeti tájak és egyéb látnivalók, illetve az itthoniak vendégszeretete miatt érdemes Magyarországot választani, és 5,6%-uk az ismerôs nyelvi közeget is vonzóbbnak találta a külfölddel szemben. A belföldi utazás további elônye26 egy külföldi úttal szemben, hogy könnyebb megszervezni, a barátokat is egyszerûbb „beszervezni”, a kisebb távolságok miatt kevesebbet kell utazni, egy belföldi utazás akár egy hétvé-gébe is kényelmesen belefér. Ezenkívül a hazánkban tett utazások többnyire olcsóbbak, „problémamentesebbek”, bármilyen gonddal könnyebb megbirkózni. A belföldi utazások mellett szól a helyismeret, a vendéglátóhelyek ételeinek megszokott ízei, valamint az utazás alatt kötött barátságok, az új ismerôsökkel való könnyebb kapcso-lattartás is. Legfontosabb hátrányként a kedvezôtlen ár–érték arányt, valamint a tenger hiányát jelölték meg a fiatal turisták, bár 44,5%-uk szerint a belföldi utazásnak semmilyen hátránya sincs.27

2006-ban lényegében minden második megkérde-zett részt vett belföldi utazáson – legtöbben egy alka-lommal, és az éves átlagot tekintve négy nap idô tar tam-ban. Az utazások idôzítése alapján július és augusztus hónap volt a legkedveltebb idôszak. A fiatalok leggyak-rabban a Balatont, illetve a Budapest–Közép-Dunavidéket keresték fel.

20A Magyar Turizmus Zrt. becslése KSH-adatok alapján.21A „kirándulás” kifejezés alatt egynapos utazásokat, míg az „uta-zás” alatt többnapos utazásokat értünk a turisztikai definíciók-nak megfelelôen.22A magyar fiatalok utazási szokásai. Készítette a Magyar Turiz-mus Zrt. megbízásából a Szocio-Gráf Piac- és Közvélemény- kuta tó Intézet, 2007.23uo.24uo.25A magyar fiatalok utazási szokásai. Készítette a Magyar Turiz-mus Zrt. megbízásából a Szocio-Gráf Piac- és Közvélemény- kuta tó Intézet, 2007.26A 30 év alatti fiatalok utazási szokásai (fókuszcsoportos vizs-gálat). Készítette a Magyar Turizmus Zrt. megbízásából a M.Á.S.T. Piac- és Közvélemény-kutató Társaság, 2007.27A magyar fiatalok utazási szokásai. Készítette a Magyar Turiz-mus Zrt. megbízásából a Szocio-Gráf Piac- és Közvélemény- kuta tó Intézet, 2007.


pIAC- és országTAnulmányA rokonok, barátok meglátogatása mint utazási motivá-ció „vezérfonalként” végigvonul az egész 2006-os éven. Májustól növekszik, a nyári hónapokban pedig igen erôteljesen jelentkezik az üdülési motiváció. Az év utolsó két hónapjában ismét a rokonok, barátok meglátogatása kerül elôtérbe.

A 18–30 évesek belföldi utazásaikat döntôen saját maguk (vagy családjuk, baráti körük segítségé-vel) szervezték meg; 3% alattinak bizonyult az érintett személyektôl függetlenül történô utazásszervezések aránya. Az utazással kapcsolatban kisebbik hányaduk gyûjtött turisztikai információkat (ôk is inkább csak az utazást megelôzôen, és leginkább prospektusokból).

Belföldi utazásra 2006-ban egy-egy fiatal átlagosan kb. 60 000 forintot költött. Ennek legnagyobb hányadát (közel háromnegyedét) saját keresetükbôl fedezték.

2006-ban a megkérdezettek több mint fele tett legalább egy alkalommal belföldi kirándulást.28 A kirándulások januártól júliusig folyamatos növekedést, utána folyamatos csökkenést mutatnak, ez alól csak a decemberi emelkedés jelent kivételt.

Legtöbben a Budapest–Közép-Dunavidék és az Észak-Magyarország régió településeit, vidékeit keresték fel. A rokonok, barátok meglátogatása itt is a legfôbb motivációként szerepelt. Jelentôs szerep jutott azonban a városnézéseknek és a természetjárásnak is. Májustól erôsödtek, a nyári hónapokban pedig igen erôteljesen jelentkeztek az „üdülésjellegû” motivációk.

Belföldi kirándulásait a 18–30 évesek döntôen saját maguk (vagy családjuk, baráti körük segítségével) szervez-ték meg. 2,5% alattinak bizonyult az érintett személyektôl függetlenül történt utazásszervezések aránya. A fiatalok bô negyede gyûjtött turisztikai információkat, többségük általában csak az utazást megelôzô idôszakban tette ezt (e célra leggyakrabban az internetet használták, ugyan-akkor sokan érdeklôdtek ismerôseiktôl vagy kerestek információkat útikönyvekben, prospektusokban).

Érdemes megnézni azt is, hogy a magyar fiatalok melyik utazásukat tartják ún. fôutazásnak, ami az inter-júalany által megítélt legfontosabb utazást jelentette a vizsgált periódusban (a megkérdezettek 55,3%-a szá-molt be ilyen utazásról). Ennek eldöntésében nagyrészt az utazót ért élmények, valamint az együtt utazók köre (család, barátok, partner) volt a legnagyobb befolyással. Az 553 fôs mintában a fôutazás nagyobbik része (57,4%) belföldre irányult, csak a fennmaradó 42,6% jelölte meg valamely külföldi utazását a legfontosabbnak.

A belföldi fôutazások jelentôs része (kéthar-mada) júliusra, illetve augusztusra koncentrálódott. Idôtartamuk jellemzôen három–hét nap között alakult,

az ennél rövidebb vagy hosszabb utazások csekély arányban voltak jelen a mintában. A belföldi fôutazások közel fele a Balatonra irányult. A fôutazás úti céljának kiválasztásában legtöbb esetben a korábbi tapasztalatok és a tervezett tevékenységek szempontjából kedvezô természeti adottságok játszották a legfôbb szerepet.

Az esetek háromnegyedében a fiatalok egy helyen tartózkodtak a fôutazás teljes idôtartama alatt. A fennma-radó egynegyed körutazást, illetve csillagtúrát szervezett (utóbbi a szálláshelyrôl tett különbözô irányú egynapos utazásokat jelenti).

Az igénybe vett közlekedési eszközök tekintetében elmondható, hogy a fôutazás úti céljának megközelítése és a visszautazás a legtöbb esetben (saját tulajdonú) sze-mélygépkocsival történt (körutazások esetén az utazás teljes idôtartama alatt a személygépkocsi használata volt a jellemzô ). Ezen felül jelentôs volt a vasúti közlekedés (29,1%), valamint a menetrend szerint közlekedô autóbusz (11,9%) szerepe. A többi utazási forma marginális szerepet töltött be a vizsgált mintában.

A fôutazás során végzett tevékenységek nagy része ún. „passzív pihenés” volt (68,6%), ez különösen jellemzô a belföldi utakra. A megkérdezettek 56,5%-a jelölte meg a strandolást és fürdôzést, 38,1% a szórakozást, „bulizást”, egynegyedük pedig a természetjárást és a városlátogatást.

Az étkezés döntôen kétféleképpen történt: a fiatalok közel fele otthonról hozott, „hazai” élelmiszert fogyasz tott, 43,4%-uk pedig vendéglátóhelyeken étkezett. A válasz adás során a megkérdezettek több lehetôséget is megjelöl-hettek, így egyötödük üzletben vásárolt élelmiszert is fogyasztott, illetve szintén egyötödük számára a szál-láshelyen igénybe vett szolgáltatások közé tartozott az étkezés is.

A fôutazások több mint háromnegyede esetében maga a válaszadó vagy a vele utazó családtag, barát, ismerôs szervezte (illetve együtt szervezték) az utat. Belföldi fôutazásaik alkalmával a fiatalok döntô több-sége (87%) semmilyen szolgáltatást nem vett igénybe utazási irodától sem az utazást megelôzôen, sem pedig az alatt. Az érintett fiatalok (317 fô) több mint harmada (118 fô, 37,2%) gyûjtött turisztikai információt (ideértve azt is, amikor másoktól érdeklôdött a témát illetôen). Azok, akik nem tartották szükségesnek az elôzetes tájékozódást, elsôsorban arra hivatkoztak, hogy saját maguk vagy a velük együtt utazók ismerték a „kisze-melt” helyszíneket. Azok többsége, akik utazásaik-hoz gyûjtöttek turisztikai jellegû információt, már az utazást megelôzô idôszakban (is) tájékozódott (95%). Ôk forrásként leggyakrabban az internetes honlapokat, a prospektusokat, valamint az ismeretségi körükbôl származó információkat jelölték meg.

A válaszok alapján jellemzôen 3–7 napos fôutazások költségei széles skálán, 4500 forinttól 500 000 forintig változ-tak egy utazásra vonatkozóan. Ez átlagosan 61 366 forintot

28A külföldre irányuló utazásokról lásd bôvebben: A magyar fiata-lok utazási szokásai. Készítette a Magyar Turizmus Zrt. megbízá-sából a Szocio-Gráf Piac és Közvélemény-kutató Intézet, 2007.


pIAC- és országTAnulmányjelentett. A költségfedezet nagy részét a saját jövedelem tette ki, a további forrásokat pedig javarészt a szülôi támogatás biztosította.

A vizsgálat során nagyító alá kerültek a fiatal turis-ták elvárásai és elégedettsége az utazás során felmerülô különféle tényezôkkel kapcsolatban. Az elvárások meglehetôsen magasak voltak: a válaszadók kiemelkedô jelentôséget tulajdonítottak az oda- és visszaútnak, a tervezett idôtöltésnek megfelelô természeti környe-zetnek, az idôjárásnak és a közbiztonságnak. Alapvetô tényezôként tartották számon a vendégszeretetet, a higiéniát és a kedvezô árfekvést. A felmérés során kiala-kult kép alapján, úgy tûnik, van mit tökéletesíteni az ár és a minôség összhangja, a tisztaság, a vendégszeretet, a programkínálatok és a közbiztonság esetében. Az oda- és visszautazás, az igénybe vett étkezési lehetôségek, valamint a természeti környezetbe irányuló utazások esetében a tapasztaltak az elôzetes várakozásokkal majdnem egybeestek.

A külföldi egynapos utazások célja leggyakrabban a városlátogatás, a vásárlás, esetenként a síelés és az egyéb téli sportok ûzése, a legjellemzôbb célterületek pedig Ausztria, Szlovákia, valamint Románia. Jellemzô, hogy ezek az utazások különösebb tervezés nélkül, spontán valósulnak meg. A legalább egyéjszakás külföldi tartózkodással járó utazások során Horvátország és Olaszország a legnépszerûbb, ahol a motivációs tényezôk között a pihenés mellett megjelenik a sport (leginkább a vízi sportok) is.

3. elôrejelzés 2020-ig

A magyarországi ifjúsági turizmus keresleti oldalának elemzését elôrejelzéssel zárjuk. Ebben az alfejezetben a UNWTO Tourism 2020 Vision nevû tanulmányra támasz-kodunk, amely a következô évtizedre ad elôrejelzést a turizmus világtendenciáiról.29 Az elôrejelzés báziséve 1995, az elôretekintés 2020-ra vonatkozik.

Az elôrejelzés szerint a nemzetközi utazások száma 2020-ra közel háromszorosára, 1,6 milliárdra fog növekedni, amibôl 1,2 milliárd várhatóan konti-nenseken belüli, 378 millió pedig interkontinentális jellegû lesz. A három kiemelkedô fogadótérség Európa (717 millió turista), Kelet-Ázsia és a Csendes-óceáni szigetek (397 millió turista), valamint az amerikai föld-rész (282 millió turista) lesz. A turisztikai szempontból jelentôs tradíciókkal ren delkezô térségek, Európa és Amerika a 4,1%-os átlagos növekedésnél várhatóan kisebb mértékû bôvülést fognak elérni. Európa fenn-tartja vezetô pozícióját, jól lehet a bázisévhez képest a kontinens részesedése 14%-kal fog csökkeni.

A nagy távolságra szóló, interkontinentális utazások száma világszerte gyorsabban fog bôvülni (5,4%), mint az átlag (4,1%), míg a kontinensen belüli utazások számának emelkedése mindössze 3,8%-ra becsülhetô.

Az európai tendenciákat kiemelve, a 3,1%-os várható éves növekedési ütem a világ átlaga alatt van, és jelentôsen elmarad azoktól a gyorsan fejlôdô régiók-tól, amelyeket a turisták még csak most fedeznek fel. A nyugat-európai országok jelenleg a leglátogatottabb régiót képviselik Európában, ám a növekedési ütem ebben a régióban lesz a legszerényebb.

A kelet- és közép-európai régió turizmusa az átlagos európai ütemnél gyorsabban, a világ átlagát elérve, sôt azt valamelyest meghaladva fog növekedni. Az elôrejelzések szerint Kelet- és Közép-Európát 2020-ra 40 millióval több látogató fogja felkeresni, mint Nyugat-Európát, a kontinen-sen belüli részesedése pedig az 1995-ös bázisévhez képest 23%-ról 31%-ra fog növekedni 2020-ra. Magyarország piaci részesedése az 1995-ben regisztrált 6,1%-hoz képest várhatóan 3,5%-ra csökken 2020-ig, az éves növekedési rátája a vizsgált idôszakban 0,7%-os lesz.

Az Európába irányuló utazások legnagyobb hánya-dát továbbra is a földrészen belüli utazások fogják kitenni, jóllehet éves növekedési üteme (2,9%) elma-rad a szintén ide irányuló interkontinentális utazások számának növekedési rátájától (4,0%). A legfontosabb küldôrégiók Amerika és Délkelet-Ázsia lesznek.

Sajnos az egyébként igen alapos elôrejelzés nem tartalmaz adatokat arra vonatkozóan, hogy a nemzetközi turizmusban részt vevô egyes (kor)csoportok utazásai hogyan fognak alakulni 2020-ra. A 2.1.1. fejezetben ele-meztük, hogy a WYSE becslése szerint a világturizmu-son belül az ifjúsági turizmushoz köthetô a nemzetközi turistaérkezések 20%-a, körülbelül 160 millió utazás. Ha feltételezzük, hogy ez az arány nem változik meg, akkor 2020-ra az ifjúsági turizmushoz köthetô turistaérkezések száma 312 millióra fog nôni, ami a WYSE becslésében szereplô 160 milliós nemzetközi érkezés közel duplája lesz. Ha csak Európát tekintjük, akkor az ifjúsági turiz-mushoz köthetô nemzetközi érkezések száma meg fogja haladni a 143 milliót, ebbôl Magyarország részesedése – a Tourism 2020 Vision által becsült várható részarány (3,5%) alapján – körülbelül ötmillió turistaérkezés lesz.

Az ifjúsági turizmushoz köthetô európai kiuta-zásokra hasonló becslés adható. A 2.1.2. fejezetben az IPK International adatai alapján elemeztük, hogy az európai 15–24 éves kiutazók 12,2%-os arányt képviselnek az összes európai kiutazáson belül. Ha ez az arány nem változik, a kiutazások száma 2020-ra körülbelül 80–85 millióra fog nôni. A becslést megnehezíti, hogy Európa ebben az idôszakban jelentôs demográfiai kihívásokkal néz szembe, az idôsebb korosztály gyors bôvülését a fiatalabb korosztályok arányának és létszámának csökkenése fogja kísérni. A Eurostat elôrejelzése szerint

29 Tourism 2020 Vision. UNWTO, 2007. Az elôrejelzést 1995 óta nem módo-sította az UNWTO, a kiadvány frissítése jelenleg van folyamatban.


pIAC- és országTAnulmány2020-ra a 15–24 éves korosztály részaránya 14%-kal (több mint nyolcmillió fôvel) lesz kevesebb, mint 2004-ben,30 így az ifjúsági turizmusban részt vevôk potenciális száma is csökkenni fog. Ezt ellensúlyozza a kontinens polgárainak életszínvonal-növekedése, a diszkrecionális jövedelmek bôvülése, így az ifjúsági turizmushoz köthetô 80 milliós kiutazás elfogadható becslést jelent. Ebbôl Kelet- és Közép- Európára körülbelül 24,8 millió utazás jut, Magyarországra pedig – a Tourism 2020 Vision által becsült 3,5%-os rész-arány alapján – körülbelül 2,8 millió kiutazás esik.

felhasznált irodalom

A 30 év alatti magyar fiatalok utazási szokásai (fókuszcsopor-tos vizsgálat). Készítette a Magyar Turizmus Zrt. megbízásából a M.Á.S.T. Piac- és Közvélemény-kutató Társaság, 2007.A magyar fiatalok utazási szokásai. Készítette a Magyar Turizmus Zrt. megbízásából a Szocio-Gráf Piac- és Köz-vélemény-kutató Intézet, 2007.A magyar lakosság utazási szokásai. A Magyar Turizmus Zrt.

megbízásából készítette a M.Á.S.T. Piac- és Közvélemény-kutató Társaság, 2006.A turizmus trendjei Európában. Turizmus Bulletin X. évfolyam 4. szám, pp. 66–68.Ifjúság 2004 kutatás. Szociális és Munkaügyi Miniszté-rium, 2004.Magyarországra látogató külföldi fiatalok utazási szoká-sai. Készítette a Magyar Turizmus Zrt. megbízásából a Szocio-Gráf Piac- és Közvélemény-kutató Intézet, 2007Magyarországra látogató fiatalok utazási szokásai (fó-kuszcsoportos vizsgálat). Készítette a Magyar Turizmus Zrt. megbízásából a M.Á.S.T. Piac- és Közvélemény-kutató Társaság, 2007.RICHARDS, G.: Youth Travel Matters: Understanding the Global Phenomenon of Youth Travel. WYSE Travel Confederation – UNWTO, 2007.Tourism 2020 Vision. United Nations World Tourism Organization (UNWTO), 2007.Tourism Highlights 2005 Edition. UNWTO, 2006.Tourism Highlights 2006 Edition. UNWTO, 2007.

30A 15–24 éves korosztály lélekszáma Európa 25 országában 58,1 millió fô volt 2004. január 1-jén. Forrás: Eurostat, Population projections: Baseline variant – 1 January population by sex and single year of age. http://epp.eurostat.ec.europa.eu/portal/page?_pageid=0,1136184,0_45572595&_dad=portal&_schema=PORTAL

TurIzmus és regIonAlITás


Kulcsszavak: Dél-dunántúli régió, wellness-turizmus, wellness-szálloda, napi wellness-szolgáltató, attitûd, fogyasztócsoportok.

1. A kutatás módszertana

A tanulmány alapjául szolgáló, „A wellness régióspe cifikus jellemzôi” címû társadalom- és egészségtudományi témájú kutatás3 alapvetô célja volt, hogy eredményeivel segítséget nyújtson a Dél-Dunántúlon mûködô wellness-szolgáltatók versenyképességének növeléséhez, illetve a régióhoz kötôdô egészségfejlesztô programok haté-konyságának javításához. Ennek eléréséhez többek között vizsgáltuk a wellness-piac hazai és nemzetközi

trendjeit, a Dél-dunántúli régió4 wellness-piacának ke-resleti és kínálati sajátosságait, illetve a régió felnôtt lakosságának és az igénybe vevôk wellness-szolgáltatások iránt megfogalmazódó keresleti szándékait, a wellness-hez kapcsolódó attitûdjeit és utazási szokásait.

A jelen tanulmányban bemutatott eredmények elsô sorban a 2007 második negyedévében felvett, 800 fôre kiterjedô reprezentatív kérdôíves lekérdezésbôl származnak. Az adatfelvételben szereplô minta a 18–74 éves dél-dunántúli népességet kor, nem, iskolai vég-zettség és településtípus szerint reprezentálja, amit többlépcsôs, kvótás mintavétellel biztosítottunk. A régió wellness-turisztikai viszonyainak bemutatásához a sze-kunder adatok mellett szolgáltatókkal és szakemberek-kel felvett, 17 darab félig strukturált interjú és két darab fókuszcsoportos beszélgetés, illetve egy 230 weblapból álló minta5 elemzésének eredményeit használtuk fel.

Az eredmények bemutatásához leíró statisztikai mód szereket, a vizsgált tényezôk közötti kapcsolatok, összefüggések feltárásához logisztikus regressziós modellt és korrelációs mátrixot, míg a fogyasztói csoportok kialakításához faktor- és klaszteranalízist használtunk.

2. A kutatás háttere

Az elmúlt tizenöt évben jellemzô „wellness-boom” eredményeként a világ számos országában jelentôs és növekvô volumenû wellness-piac alakult ki. Nap-jainkban a legjelentôsebb wellness-kínálattal és -for-galommal rendelkezô országok elsôsorban Európában

A Dél-dunántúli régió felnôtt lakosságának wellness-fogyasztási szokásai

Szerzô: Hegedüs Veronika1–Laczkó Tamás2

A világ egészségturisztikai piacain tapasztalható folyamatos bôvülésnek köszönhetôen a keresleti és kínálati viszonyok markáns változása, ehhez kapcsolódóan új trendek megjelenése volt jellemzô az elmúlt évtized-ben. A tradicionálisnak tekinthetô gyógyturizmussal párhuzamosan megjelent a wellness-turizmus, amely mára az egészségturizmus gyorsan bôvülô, jelentôs forgalommal jellemezhetô ágává vált (Aubert–Berki 2007). A hazai egészségturisztikai piac vérkeringésébe minden régió igyekszik bekapcsolódni, így a Dél-dunántúli régió is. A hazai régiók mindegyike egyre szélesebb körben kínál wellness-szolgáltatásokat, amely folyamat a vizsgált terü-leten is megfigyelhetô. A wellness sokszínûsége nem csupán annak turisztikai hasznosítását teszi lehetôvé, hanem hozzájárul a helyi lakosság egészségorientált életmódjának kialakításához is.

Jelen tanulmány célja, hogy bemutassa a vizsgálat tárgyát képezô térség lakosságának a wellness-hez kapcso-lódó viszonyulását. A tanulmány a 2007. évben megvalósult ROP-3.3.1-05/1.-2005-09-0006/33 számú kutatás eredmé-nyeit dolgozza fel. A cikk szerkezetileg áttekintô képet ad a régió wellness-turisztikai kínálatáról, illetve részletesen bemutatja a Dél-Dunántúl felnôtt lakosságának wellness-fogyasztási szokásait, a témához kapcsolódó beállítódásait, valamint az ezeket befolyásoló tényezôk hatásmechanizmusait.

1PhD-hallgató, PTE Földtudományok Doktoriskola, [email protected]ôiskolai tanársegéd, PTE Egészségtudományi Kar, [email protected] PTE Egészségtudományi Karán folyó, az EU Strukturális Alap-jai által támogatott „Komplex fejlesztési program a Dél-dunán-túli régióban a wellness-szolgáltatások területén” címû projekt részeként valósult meg.4 Vizsgálatunkat a tervezési-statisztikai régióra vetítettük ki, mert egyrészt ez jelenti a kutatást és az egészségfejlesztô programo-kat támogató (alapjául szolgáló) DDROP kiírás jellemzô tervezési és megvalósítási területi egységét, másrészt az általunk elem-zett statisztikai adatok ebben a területi bontásban jelentek meg. (Természetesen a Balaton-part jelentôsebb volumenû turizmu-sa miatt a tervezési-statisztikai régióra kedvezôbb mutatók és fokozottabb területi koncentráció jellemzô, szemben a turisztikai felosztással, amely piacát tekintve stagnáló, az ország egyik leg-alacsonyabb forgalmával jellemezhetô területét jelenti).5A minta a wellness-szel foglalkozó tematikus internetes oldalak körébôl és a wellness-szállodák honlapjaiból tevôdött össze.



(fôként a német nyelvû és a mediterrán országokban), Észak-Amerikában, illetve Délkelet-Ázsiában találhatók (Kiss–Török 2001, Rátz 2004).

A nemzetközi trendekhez hasonlóan az eddig fô ként gyógyturisztikai profilú hazai egészségturiz-musban is egyre szélesebb és összetettebb a wellness-szolgáltatásokat nyújtó vállalkozások köre, s az irántuk megnyilvánuló kereslet dinamikus növekedése volt jellemzô az elmúlt években. Az átfogó és pontos adatok mérési nehézségekbôl adódó hiánya ellenére ezt a vál-tozást jól mutatják a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) kereskedelmi szálláshelyekrôl évrôl évre publikált adatai, amelyek alapján láthatjuk, hogy mind a hazai wellness-szállodák, mind az ott eltöltött vendégéjszakák száma megháromszorozódott a 2004–2007 közötti idôszakban.

A Dél-Dunántúl a wellness-turizmus számára több, jól kihasználható adottsággal és potenciállal rendelke-zik. Az egyedi természeti vonzerôk (például a Balaton, a nemzeti parkok) és adottságok (jó környezeti állapot, kedvezô éghajlati, vízrajzi és ökológiai viszonyok), illetve a kiemelkedô kulturális és gazdasági vonzerôk (a falvak megôrzött tradíciói, Pécs, a Villány–Siklósi és a Szekszár-di Borút, az etnikai sokszínûség stb.) mellett jelentôs gyógy- és termálvízkészlettel is jellemezhetô a régió. Ezek sikeres hasznosítását sok esetben kérdésessé teszik a régió turizmusát sújtó olyan általános nehézségek, mint a gyenge gazdasági mutatók, a forrás- és tôkehiány, a megközelítés nehézsége, a turisztikai infrastruktúra hiányosságai vagy a határon átnyúló együttmûködések korlátozottsága (KPMG 2006).

3. A dél-dunántúli régió wellness-turizmusának kínálata

Az utóbbi néhány évben a wellness-szolgáltatásokat nyújtó vállalkozások száma a régióban is dinamikusan növekedett, s ez a tendencia a következô években várhatóan tovább folytatódik. A wellness-szolgáltatások igénybevételére – hasonlóan a hazai viszonyokhoz – leggyakrabban három különbözô típusú helyszínen van lehetôség:

1. Wellness-szállodákban vagy a különbözô minôsítésû kereskedelmi szálláshelyeken (például a gyógyszállók-ban) kialakított wellness-részlegekben

A KSH által nyilvántartott wellness-szállodák száma 2004-tôl évrôl évre emelkedett, aminek eredménye-

ként 2007-ben már kilenc wellness-szállodát jegyzett a régió.6 Emellett több szálloda rendelkezik wellness-minôsítéssel (például a hôgyészi Gróf Apponyi Kastély-szálló), illetve kínál vendégeinek az 54/2003 GKM-rendelet követelményeit kielégítô szolgáltatásokat (például a siófoki Casa Perla Konferencia- és Wellness-szálloda).

A Dél-dunántúli régióban 2007-ben huszonegy wellness profilú szálloda mûködött, összesen 3121 férôhellyel (1. ábra), amellyel a Nyugat-Dunántúl és Észak-Magyarország mögött harmadik a régiók sorában. Tolna me-gyében öt szálloda 462 férôhellyel a régió összes wellness szálláshely-kapacitásának 14,8%-át adta, Baranya megye hat szállodája 600 férôhellyel az összes kapacitás 19,3%-át, míg a legtöbb ilyen szállodával rendelkezô Somogy megye a régiós kínálat 65,9%-át tudhatta magáénak.

A régió wellness profilú szállodái létrejöttüket tekintve általában három típusba sorolhatók:

• Jellemzôen új építésû, wellness profillal épült szállo-dák (Hotel Azúr, Casa Perla, Sikonda Wellness Hotel).

• Már üzemelô szállodák wellness profillal történô kibôvítése, átépítése (Hunguest Hotel Kikelet Pécs). Ezek gyakran a rendszerváltás elôtt épült, a szociá-lis üdültetésben részt vevô, jelentôs fogadóképességû házak, amelyek profilváltással wellness- és konfe-renciaszállodává léptek elô.

• Elsôsorban vidéki környezetben levô kastélyok és kúriák wellness profilú szálláshellyé építésével (pél-dául Puchner Kastélyszálló, Apponyi Kastélyszálló, Zichy Park Hotel Bikácson) létrejött szállodák.

1. ábra

egészségturisztikai szolgáltatást nyújtó szálláshelyek a dél-dunántúlon, 20077

Forrás: saját adatok alapján, szerk. Balassa Bettina, 2008.

Szállodák száma

Gyógyszállodák

Wellness-szolgáltatásokat nyújtó szállodák (KSH által nyilvántartott)

Wellness-szolgáltatásokat nyújtó szállodák

6Siófokon a Hotel Azúr, a Magistern, a Panoráma, a Residence, a Vértes hotelek, Balatonföldváron az Anna-Mária Hotel, Kutason a Hertelendy Kastélyszálló, Harkányban a Xavin Hotel, illetve Sikondán a Wellness Hotel.7Az ábra a wellness-szállodákat két szempont szerint csoportosítja. Az egyik csoport a KSH nyilvántartásában megtalálható szálláshe-lyeké, a másik csoport a nyújtott szolgáltatások alapján a wellness kritériumainak megfelelô szálláshelyekkel bôvített.



A régió wellness profilú szállodáinak kínálata között jelentôs különbségek tapasztalhatók. Vannak meghatározott piaci szegmensekre pozicionált, magas színvonalú szolgáltatásokkal rendelkezô házak, amelyekkel szemben találunk a wellness-szolgáltatások szûkebb körét gyakran alacsonyabb szinten nyújtó szállodákat is. Ezeknél a szállodáknál negatívumként fogalmazódik meg a környék lehetôségeit kihasználó és bemutató programok hiánya, valamint a fôként sport és „beauty” területére vonatkozó kínálat és az infrastruktúra szûkössége.8

2. Gyógy- és élményfürdôk erre kialakított egységeiben

A régióban a wellness-szolgáltatásokra koncentrálva huszonöt fürdô szolgáltatásait elemeztük, amelybôl huszonkettô gyógy-, illetve termálvizet hasznosít, három pedig strandfürdôként üzemel (a pécsi Hullám Fürdô, a paksi Városi Strand és a balatonlellei Napfény Strand).

A szakemberek egyöntetû véleménye, hogy a sikeres mûködéshez a megvalósult fürdôfejlesztések mellett szük-ségesek a jól jövedelmezô kiegészítô szolgáltatások (speciá-lis gyógy- vagy wellness-szolgáltatások, rendezvények).

A régió fürdôinek kínálatát a wellness szempont-jából vizsgálva elmondható, hogy magas színvonalú, komplex szolgáltatásokat képesek nyújtani a tradicionális gyógyfürdôk közül Harkány és Gunaras, a termálfürdôk esetében elsôsorban a bikali, a hôgyészi, a sikondai és a siófoki komplexum. A teljes körû arculatváltáson átesett fürdôk (Barcs, Szigetvár, Kaposvár) alapvetô tényként kezelik a wellness-szolgáltatások jelenlétét intézményükben.

3. Napi wellness-szolgáltatóknál

2007-ben tizenhét napi wellness-szolgáltató mûködött a régióban.9 Ezek közül kettô a wellness-szolgáltatások széles körét nyújtó ún. wellness-központnak (Pécs, Szek-szárd), tizenegy Club Spának (fitnesz és sport profilú vál-lalkozások) és négy Day Spának volt minôsíthetô, amelyek elsôsorban a nagyobb lakosságszámú településeken és azok elôvárosaiban találhatók.10

A régióban megjelenô wellness-kínálat ismert-sége területenként nagyon eltérô, de átlagosan ala-csonynak minôsíthetô a dél-dunántúli felnôtt lakosság körében (annak ellenére, hogy a fürdôk és a napi wellness-szolgáltatók nagy részének elsôdleges cél-csoportját jelentik). A tradíciónak, illetve a tudatosan felépített marketingtevékenységnek köszönhetôen néhány célterületet és szolgáltatót szélesebb körben ismernek wellness-szolgáltatóként (ilyen elsôsorban a harkányi komplexum és a kastélyszállók), azonban a legtöbb intézmény csupán saját megyéjében tett szert hírnévre (például Sikonda) (1. táblázat).

3. A régió lakosságának wellness-fogyasztási szokásai

3.1 A RÉGIÓ WELLNESS-KERESLETE

A régió wellness-keresletének nagyságrendjérôl és dina-mikájáról átfogó és pontos adatok a regisztrációs rendszer hiányosságai miatt nem állnak rendelkezésre. A wellness-turizmus statisztikailag legjobban követhetô és mérhetô része a wellness-szállodákban lebonyolódó forgalom. Az általános hazai tendenciákhoz hasonlóan a vizsgált régió wellness-szállodáit is elsôsorban a belföldi vendégek látogatják. Ezt a tényt a KSH statisztikái is alátámasztják (2. táblázat). 2007-ben a régió wellness-szállodáiban az összes regisztrált vendég 86,4%-a belföldrôl érkezett. Ugyanakkor kedvezô tendenciának tekinthetô a hosszabb tartózkodással jellemezhetô külföldi vendégkör országos átlagot messze meghaladó ütemû bôvülése. (A hazai wellness-szállodákban 2004 és 2007 között a külföldiek

1. táblázat A szolgáltatók ismertségi sorrendje megyénként a régió felnôtt lakossága körében (%)

Baranya megye Tolna megye Somogy megyeHarkány 41,5 Hôgyész 19,7 Harkány 17,6Sikonda 32,5 Harkány 18,7 Siófok 9,7Pécs 10,7 Bikal 17,2 Igal 6,0Bikal 5,1 Gunaras 5,6 Kaposvár 5,6Kaposvár 4,2 Igal 4,5 Gunaras 5,6Siófok 3,9 Siófok 4,0 Pécs 3,0

Forrás: saját szerkesztés

8A kérdôíves adatfelvétel eredményei alapján bemutatott vélemények. 9A napi wellness-szolgáltatókra vonatkozó információinkat rész-ben az elké szített tizenhét félig strukturált interjú alapján, más-részt pedig internetes megjelenéseik elemzésébôl nyertük.10 A szolgáltatók vizsgálatát egy általunk kialakított, a kínált szolgál-tatások körére vonatkozó követelményrendszer szerint végeztük. Club spának minôsültek azok a sport profilú vállalkozások, amelyek a sportolási lehetôségek mellett rendelkeztek többféle szaunával, beltéri fürdési lehetôséggel, többféle terápiás és szépségápolási szolgáltatással. Day spának olyan központokat minôsítettünk, ahol a szépségápolás mellett relaxációs és terápiás szolgáltatásokat nyújtanak, illetve rendelkeznek szaunával és jacuzzival. Wellness-centrumoknak minôsítettük azokat a szolgáltatókat, ahol az eddigi-ekben felsorolt összes szolgáltatás megjelenik, továbbá rendelkez-nek az egészséges táplálkozás lehetôségét biztosító egységgel.



által eltöltött vendégéjszakák száma 230,9%-kal növeke-dett. Ugyanebben az idôszakban a Dél-Dunántúl esetében a növekedés 331% volt.)

3.2. A WELLNESS-FOGALOMHOZ KAPCSOLÓDÓ ATTITÛDÖK

A wellness-piac bôvülésének köszönhetôen az elmúlt évtizedben egyre szélesebb körben jelent meg mind a világban, mind hazánkban a wellness kifejezés és vele egy integrált fogalmi rendszer (Fóris 2007). A wellness kifejezés értelmezésében és a hozzá kapcsolódó koncepciókban a számos közös vonás mellett jelentôs különbségek láthatók Európa, Észak-Amerika és más desztinációk között.

A wellness-koncepciók az Amerikai Egyesült Álla-mokban a saját kezdeményezésbôl és felelôsségbôl kiin duló, hétköznapokra érvényes egészségfejlesztô koncepcióként alakultak ki, amelyek (társadalompolitikai feladatként) a társadalom széles körében elfogadottak. Ezek szerint a wellness átfogóan a legjobb életminôségre vonatkozik (fizikai, érzelmi, szociális, intellektuális, spiritu-ális, foglalkozási dimenziókban), ahogy az az egyén specifi-kus helyzetéhez viszonyítva lehetséges. Ezzel szemben az európai felfogás jólléttel, kényeztetéssel és passzivitással jellemezhetô, amely inkább a turizmus és a szabadidô területére szorítkozik (Zsigmond 2007, Illing 2002).

A wellness kifejezés értelmezése a hazai szakiro-dalomban sem egységes, illetve még nem történt meg a terminológia harmonizációja, amibôl többek közt a turiz-mus számára komoly gazdasági hátrányok származhatnak (Fóris 2007). A legelfogadottabb definíciók között tartják számon Rátz T. (2004) meghatározását, amely szerint a wellness „egészséget jelent, a szó holisztikus értelmé-ben, a fizikai, szellemi és értelmi képességek harmonikus egyensúlyát.” Emellett gyakorta alkalmazott meghatáro-zás a Magyar Wellness Társaság (2006) wellness-definíciója,

miszerint a wellness – életforma, „amelynek gyakorlói a civilizáció okozta bántalmakat a test, a lélek és a szel-lem együttes kényeztetésével, odafigyeléssel, tudatos életvitellel igyekeznek megelôzni”.

Nemcsak a szakirodalomban, hanem az egyének (fogyasztók, turisták) szintjén is egészen eltérô értelmezések és beállítódások kapcsolódnak a fogalomhoz. A wellness-hez kötôdô laikus felfogások alapvetôen befolyásolják a szolgál-tatások igénybevételét, a lehetséges vendégkör irányába történô kommunikáció sikerét. A kutatásunk során ezért tartottuk indokoltnak megvizsgálni azt, hogy az emberek gondolataiban megjelenô fogalom mögött milyen tartalom húzódik. Az egészségturizmusban elvégzett elsôdleges kutatások jelentôs része rákérdez a wellness-szolgáltatások igénybevételére, azonban arra nem, hogy milyen sztereotí-piákat társítanak a kifejezéshez a megkérdezettek.

A régióban készített primer kutatásaink alapján megállapítható, hogy a régióban élô felnôtt lakosság több-sége – a férfiak 76%-a, a nôk 80,6%-a – hallotta már, illetve ismeri a wellness kifejezést. Megjegyzendô azonban, hogy a megkérdezetteknek mindössze 25,3%-a állítja azt, hogy tudja, mit jelent a szó. A fogalom ismeretének valószínûsége a magasabban kvalifikált válaszadók esetében nagyobb volt, mint az alacsonyabban képzettek esetén.

A megkérdezettek a wellness szó kapcsán leg-gyakrabban pihenésre és kikapcsolódásra asszociáltak (a válaszadók 75%-a), ezt gyakorisági sorrendben köve-tik a különbözô kapcsolódó szolgáltatások, az egészség megôrzése, a sport és a „mozgásos” kikapcsolódás, illetve a kényelem, a luxus és a kulturált környezet. Megjegyzendô azonban, hogy a válaszadók mintegy 4,4%-a abszolút negatív jelzôket társított a wellness kifejezéshez (például sznobság, „Nyugat-majmolás” stb.) (2. ábra).

A válaszadók a wellness-szolgáltatások legfôbb elônyei között említették az egészségmegôrzést (26,2%), a kikapcsolódás lehetôségét (15,8%), a felfrissülést (14,4%),

2004 2005 2006 2007Egységek száma 3 5 7 9

VendégKülföld 4632 4872 13 266 15 506Belföld 20 976 57 694 86 631 98 609Összesen 31 608 62 566 99 897 114 115

Elôzô év = 100%Külföld – 105,2 272,3 116,9Belföld – 275,0 150,2 113,8Összesen – 197,9 159,7 114,2

VendégéjszakaKülföld 19 469 25 389 69 749 64 457Belföld 59 181 117 855 172 486 196 517Összesen 78 650 143 244 242 235 260 974

Elôzô év = 100%Külföld – 130,4 274,7 92,4Belföld – 199,1 146,4 113,9Összesen – 182,1 169,1 107,7

Forrás: KSH

2. táblázat

A dél-dunántúli régió wellness-szállodáinak forgalma, 2004–2007



a szolgáltatások komplexitását (8,1%), valamint a programok stresszoldó, lazító szerepét. A legfôbb hátrányként (a kérdés-re válaszolók 90,4%-a) a szolgáltatások magas árát nevesí-tették, amely mellett a többi tényezô – például az idôhiány vagy az igénybevétel helyszíne, a távolság – eltörpült.

A wellness-hez kapcsolódó vélemények, állítások (3. táblázat) vizsgálata alapján látható, hogy a kérdezettek között legelfogadottabb megállapítások a szabadidôre korlátozódó, elsôsorban passzivitásról és „kényeztetésrôl” szóló beállítódásokat tükrözi. A válaszadók körülbelül kilenctizede egyetértett abban, hogy a wellness jó kikap-csolódást és kényeztetést nyújt, illetve feltöltôdést biztosít. Kiemelhetô, hogy a fentiek mellett a vizsgált populáció jelentôs része (79,1%) egyetértett a wellness holisztikus értelemben vett egészségre ható pozitív szerepével, vala-mint a fiatalságmegôrzô szerepével (71,3%).

A válaszadók jelentôs része nem ért egyet azzal, hogy a wellness egy gyorsan elmúló divathullám, illetve hogy elsôsorban a hölgyekhez kapcsolódó terület lenne. A wellness szó köznyelvben való elfogadottságát mutat-ja, hogy nehéz értelmezhetôsége ellenére a válaszadók többsége már nem tartja felesleges idegen kifejezésnek. A wellness-szolgáltatások különleges jellegére és magas árára vonatkozó állítás 51,1%-os elutasítottsága jelzi, hogy napja-inkra a legkedvezôbb társadalmi és gazdasági helyzetben levôk mellett növekszik az a társadalmi kör, ahol a vizsgált termék fogyasztását elérhetônek vélik. A termékek és szol-gáltatások magas árának szubjektív megítéléséhez hozzá kell tenni, hogy a wellness-szolgáltatásokat rendszeresen használóknak pontos ismereteik vannak az árérték arány tekintetében, míg a wellness-t nem használók átlagosan magasabbnak, sok esetben irreálisan magasnak ítélik meg az egyes szolgáltatások árát.

3.3. A WELLNESS-SZOLGÁLTATÁSOK IGÉNYBEVÉTELE ÉS AZ AZT BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZÔK

A felmérés eredményei szerint 2007-ben a Dél-dunántúli régió felnôtt lakosságának 26,3%-a vett igénybe wellness-szolgáltatásokat. Ezeket leggyakrabban gyógy- és wellness-fürdôkben (a megkérdezettek 20,2%-a), wellness- vagy

egyéb szállodák erre kialakított részlegeiben (4,3%), napi wellness-szolgáltatóknál (2,6%) és egyéb helyszíneken (2%) használták. A wellness-szolgáltatások igénybevétele az esetek felében nem járt éjszakai tartózkodással, továbbá látható, hogy az igénybe vevôk több mint háromnegyede (77,1%) a régión belül legfeljebb két óra utazási távolságra keresett wellness-szolgáltatókat. A tartózkodási idô tekinte-tében megállapítható, hogy 2006–2007-ben a Dél-dunántúli régió lakosságának csupán 13%-a utazott legalább két napra wellness céllal, avagy vett igénybe utazásai során ilyen típusú szolgáltatásokat. A vizsgált évben a régió felnôtt lakosságának 3,5%-a töltött több napot wellness-szállodában. Ennek a csoportnak a 41,2%-a a Dél-dunántúli régióban, egyharmaduk a Nyugat-dunántúli (34,1%), 10,5%-uk a Közép-dunántúli, 7,1%-uk az Észak-magyarországi régió wellness-szállodáiban töltötte szabadidejét. A többnapos utazásokon leggyakrabban három napot (28,8%), majd gyakoriság sze-rinti csökkenô sorrendben négy (15,1%), hét (14,4%), illetve hat (13,7%) napot töltöttek az adott helyszínen.

A szolgáltatásokat igénybe vevôk demográfiai, kul-turális, gazdasági jellemzôit vizsgálva elmondható, hogy közöttük többségben voltak:

• a 18–29 éves (27,5%-a wellness-szolgáltatásokat fogyasz-tóknak) és a 40–49 éves (25,1%) korosztály képviselôi,

• a felsôfokú végzettségûek (25,9%) és az érettségivel (39,2%) rendelkezôk,

• a megyeszékhelyeken élôk (39,8%),

• a felsô és a felsô-közép jövedelmi (70,5%), a felsô vagyoni kvartilisbe (51%), illetve a két legmagasabb társadalmi státuscsoportba tartozók (61,7%).

A kutatás részeként vizsgáltuk, hogy mely demográ fiai, szociokulturális, gazdasági és környezeti tényezôk befo lyásolják a wellness-szolgáltatások igénybevételét.11

2. ábra

A wellness kifejezéshez kapcsolódó asszociációk (a válaszadók %-ában)

Negatív jelzôkKényelem, luxus, kulturált környezet

Sport, mozgásSzolgáltatók

EgészségSzolgáltatások

Pihenés, kikapcsolódás

80604020100 30 50 70Forrás: saját szerkesztés

11 Az összefüggések vizsgálatához a többváltozós elemzés mód-szerét alkalmaztuk, amely lehetôséget nyújt arra, hogy több magyarázó jellemzônek egy vizsgált tényezôre kifejtett hatását elemezzük úgy, hogy elkülöníti azok egymástól független hatását. A felhasznált logisztikus regressziós elemzés a magyarázó jellemzôk önálló hatását számszerûsíti, kontroll alatt tartva az elemzésbe bevont többi jellemzô hatását.

19,4

28,5

41,0

75,0

7,7

17,7

4,4



A nemek szerinti összetétel kivételével az elemzésbe bevont összes magyarázó változó – életkor, családi álla-pot, iskolai végzettség, vagyoni helyzet, jövedelmi helyzet, társadalmi státusz, településtípus és megye – szignifikáns összefüggést mutatott a szolgáltatások igénybevételével. A 4. táblázatban azokat a tényezôket tüntettük fel, ame-lyek önálló hatása a többi változó hatá sát kiszûrve to-vábbra is szignifikáns maradt.

Az eredmények szerint a jobb anyagi körülmények között élôk körében gyakoribb volt a wellness-szolgáltatások fogyasztása. A 4. táblázatban látható, hogy a legjobb vagyoni helyzetben levôk között 3,4-szer, a felsô-közép kvartilis csoportjában 2,3-szor gyakrabban találhatunk wellness-szolgáltatást igénybe vevôket, mint a referencia-ként szolgáló alsó kvartilishez tartozók körében.

Önálló befolyásoló hatással rendelkeznek a térbeli tényezôk is. A Baranya megyei lakosság körében az igénybevétel esélye legalább 60%-kal magasabb volt, mint Tolna és Somogy megyék esetén. A legkedve-zôbb helyzetben levô megyei jogú városokhoz képest a kisebb településeken alacsonyabb eséllyel találhat-tunk wellness-fogyasztókat. A legfeljebb 2000 lakosú településeken a megyei jogú városokhoz képest 27,9% volt az esélye, hogy igénybe veszik a vizsgált szolgál-tatásokat.

A wellness-szolgáltatásokat igénybe nem vevôk két, egymástól motivációikban és egyéb jellemzôikben eltérô csoportra különültek el. A wellness igény-bevételét tervezô csoportban többségben vannak a középfokú végzettségûek, a városi lakosok és a fia-tal felnôttek, akik elsôsorban az idôhiány, elfoglaltság (a csoport 36,9%-a említette fô indokként), illetve a magas ár (33,8%) miatt nem vették igénybe eddig a szolgáltatásokat. A másik csoportnál, a wellness iránt nem érdeklôdôk között az anyagi okok (47,4%), az

érdeklôdés hiánya (23,6%) és az egészségi problémák (17,1%) a legfontosabb visszatartó erôk.

A wellness fogyasztói gyakrabban utaznának wellness céllal, illetve vennének igénybe ilyen szolgál-tatásokat,

• ha a szolgáltatások olcsóbbak lennének (81,7%-a venné biztosan többször igénybe a szolgáltatásokat ebben az esetben);

• ha lenne lehetôség (magasabb) támogatás megszer-zésére (74,7%);

• ha orvos ajánlaná (49,8%);

• ha meggyôznék az embereket arról, hogy ezek a szolgáltatások valóban az egészség megôrzését szolgálják (41,0%).

A fogyasztók szubjektív megítélésük szerint a fent emlí-tetteknél kevésbé találták ösztönzô hatásúnak a több és szélesebb körben elérhetô információk jelenlétét, illetve a médiában gyakrabban megjelenô ajánlatokat.

3.4. WELLNESS-FOGYASZTÁSI SZOKÁSOK

Felmérésünk alapján megállapítható, hogy a Dél-dunán-túli régió felnôtt lakossága körében a wellness-szolgáltatások igénybevételének legfôbb motivációi a kikapcsolódás (71%) és az egészségmegôrzés (21,5%) voltak. Betegségek kezelése, illetve a gyógyulási szándék mint utazási moti váció csak minden huszadik embernél fordult elô (5,7%) a wellness-szolgáltatók felkeresésekor.

Az igénybe vett wellness-szolgáltatások köre gyako risági sorrendben a következô:

• termálvizes (élmény-) medencék használata (80,2%),

• gyógyvizes medencék használata (67,2%),

• szauna (55,8%),

• pezsgôfürdô (54,5%),

A leggyakrabban elfogadott, wellness-hez kapcsolódó állítások* Az állítással egyetértôk aránya (%)

A wellness nagyon jó kikapcsolódási lehetôséget nyújt. 92,4A wellness kellemes testi kényeztetést jelent egy gyógyfürdôben/wellness-szállodában. 90,7A wellness-programok elônye, hogy testileg-lelkileg feltöltenek. 88,3A wellness lényege a testi-lelki egészség elérése. 79,1A wellness segít megôrizni fiatalságunkat. 71,3

A legkevésbé elfogadott, wellness-hez kapcsolódó állítások Az állítással egyet nem értôk aránya (%)

A wellness csak egy újabb divathóbortot jelent. 69,7A wellness elsôsorban a nôk világa. 61,7A wellness egy újabb felesleges idegen kifejezés. 57,5Könnyû megmagyarázni a wellness kifejezés jelentését. 53,5A wellness azt jelenti, hogy különleges, drága termékekkel kényeztetjük magunkat. 51,1

*Gyakorisági sorrendben. Forrás: saját szerkesztés

3. táblázat

A leggyakrabban elfogadott, illetve elutasított állítások a wellness-szel kapcsolatban



• masszázs (45%),

• szolárium (32,2%),

• sporttevékenységek a szolgáltatótól igénybe véve (in- és outdoor sportok) (24%),

• állapotfelmérés, életmód-tanácsadás (12,4%),

• iszappakolás (6,6%),

• szépségprogramok (5,4%),

• böjtkúra (2,9%),

• egyéb (1,2%).

A szolgáltatások igénybevétele leggyakrabban családdal (gyerekekkel, szülôkkel) történt (43,4%), ami a részt vevôk nagyságrendjének tekintetében átlagosan 3,33 fôt jelent. Ezután következik gyakoriságban a partnerrel (31,4%), ba-ráti társasággal (18,2%), illetve az egyedül (14,9%) történô igénybevétel.

A wellness-szolgáltatásokat igénybe vevôk 19,2%-a kapott valamilyen formában támogatást vagy valamiféle hozzájárulást utazásának megvalósításához. Az utazá-sok vagy szolgáltatások igénybevételének leggyakoribb támogatója a munkahely volt (82,7%), általában jutalom vagy üdülési csekk formájában. Emellett jelentôs volt még a különbözô önkéntes egészségpénztári forrásból szárma-zó támogatások mértéke (16,5%).

3.4.1. fogyasztói csoportok

Az egészséggel és a wellness alapvetô dimenzióival 12 kapcso-latosan a vizsgált dél-dunántúli felnôtt lakosság körében hat csoportot különböztettünk meg. A csoportok pozicionálásá-hoz a wellness-szolgáltatások igénybevétele mellett az egyik leggyakrabban használt, objektíven mérhetô szegmentációs ismérvet, az életkort választottuk. Ennek megfelelôen az egyes rétegeket a következôképp különítettük el:

Sportorientált csoport: az elsôsorban a fiatalabb kor-osztályokra és az átlagosnál magasabb iskolai végzettségû rétegre jellemzô, hogy fôként az aktív testedzésben, illetve sportban látják egészségük megôrzésének kulcsát. Fontos és elônyöket biztosító értéknek tekintik a jó egészséget és a sportos, fiatalos külsôt. Hétköznapjaikat az átlagos-nál hajszoltabbnak és stresszesebbnek élik meg, amibôl elmondásuk szerint szívesen törnek ki sporttevékenységgel és lelki felfrissülést nyújtó egyéb szolgáltatások (masszázsok,

Vizsgált tényezôk Vizsgált tényezôk kategóriái Esélyhányados

95%-os megbízhatósági tartományAlsó határ Felsô határ

MegyeReferencia:

Tolna megye

Baranya megye 1,676 0,934 3,007Somogy megye 0,962 0,520 1,780

Jövedelmi helyzet

Referencia: alsó

jövedelmi kvartilis

alsó-közép jövedelmi kvartilis 1,076 0,553 2,095

felsô-közép jövedelmi kvartilis 1,977 1,019 3,835

felsô jövedelmi kvartilis 2,049 0,968 4,341

Vagyoni helyzet

Referencia: alsó

vagyoni kvartilis

alsó-közép vagyoni kvartilis 1,361 0,681 2,721

felsô-közép vagyoni kvartilis 2,292 1,152 4,561

felsô vagyoni kvartilis 3,447 1,636 7,264

Településtípus

Referencia: megyei

jogú város

10 000 feletti lakos-ságszám 0,657 0,381 1,134

2000–10 000 fô 0,813 0,474 1,393

2000 alatti lakosság-szám 0,279 0,117 0,663

Megjegyzés: A táblázatban feltüntetett esélyhányados a vizsgált tényezô elôfordulásának esélyét mutatja az adott csoportban referenciaként használt csoporthoz képest.


4. táblázat

A wellness-szolgáltatások igénybevétele és a társadalmi-gazdasági tényezôk közötti kapcsolat

12 A koncepcionális háttérként használt, ardelli modell (Horx 2001) alapján a dimenziók a következôk voltak: önmagunk és egészségünk iránti felelôsség, környezeti érzékenység, fizikai fittség, testmozgás, pszichés állapot javítása, stresszkezelés és tudatos táplálkozással kapcsolatos attitûdök. Ezek alapján kilenc faktorba rendezett 34 kérdéssel mértük a régió lakosságának attitûdjét.



aromaterápia stb.) igénybevételével. A wellness iránt legnyi-tottabb csoport (amelynek tagjai a sportolási lehetôségek tudatos keresése mellett az átlagosnál gyakrabban vettek igénybe egyéb wellness-szolgáltatásokat is).

Elfoglalt, hajszolt: ebbe a célcsoportba jellemzôen anya gilag és az iskolai végzettséget tekintve is az átla-gos helyzetben lévô fiatalokból és középkorúakból álló ré teg tag jai voltak besorolhatók. Ôk elfoglaltságra hi vat kozva kevesebb figyelmet fordítanak sportra és a helyes táplálkozásra, nem jellemzi ôket sem az egész- ségtudatosság, sem a környezettudatosság. A well ness-szol gáltatásokat elsôsorban kikapcsolódási céllal veszik igénybe.

Külsô megjelenés orientált: a csoport tagjai szá-mára az egészség nem tartozik a legfontosabb értékek közé. Az egészséges táplálkozásra, a testedzésre fordí-tott fokozott figyelmet fôként a külsô megjelenés (az azzal való elégedetlenség vagy elégedettség) motiválja. A többségében városi fiatalokból álló csoport a wellness-szolgáltatóknál nyújtott szépségápolási tevékenységek fontos célcsoportja. Az összes csoport közül számukra volt a legkevésbé fontos, hogy szabadidejüket természetes környezetben töltsék.

Egészség- és környezettudatos: az átlagosnál jobb anyagi helyzetben levô, elsôsorban családos közép-korúakból álló csoport tagjai nagy figyel met fordítanak a táplálkozásra, a külsô megjelenésre, a rendszeres, nem megerôltetô testmozgásra és a lelki feltöltôdést biztosító tevékenységekre. Szívesen próbálnak ki kom -plex wellness-csomagokat, és a leg kedveltebb fürdô-szolgáltatások mellett keresletet jelen tenek a relaxá-ciós és terápiás programok, valamint a szépségápolási, a sport- és a többgenerációs, közösségi programok során egyaránt.

Fatalista, rezignált: bár az egészség nagyon fon-tos érték számukra, ennek alakítására, befolyásolására kevés lehetôséget látnak. A többségében anyagi lag és az iskolázottságot tekintve is az átlagtól elmaradó helyzet-ben levô emberek nem érdeklôdnek a wellness iránt.

Orvosi professzióban bízó: a jellemzôen idôsekbôl vagy betegekbôl álló csoport kevéssé nyitott a wellness-re, elsôsorban a gyógyszolgáltatók számára jelennek meg célpiacként (3. ábra).

A fenti szegmentáció alapján megállapítható, hogy a Dél-Dunántúlon az egészséggel és a wellness-szel szembeni attitûdök alapján kialakított célcsoportok alapvetôen hasonló struktúrába rendezôdnek, mint az a hazai egészségturisztikai szegmentációra jellemzô (Hegedüs 2008, Kocziszky 2004). A vizsgált régióban sta-bilan jelen vannak azok a fogyasztói csoportok, amelyek a wellness-piac számára demográfiai, szociokulturális, gazdasági jellemzôiket, illetve fogyasztói szokásaikat tekintve jól körülhatárolható célpiacokat jelentenek. A már korábban említett társadalmi folyamatok (mint az

egészséges életmód felértékelôdése vagy a szabadidô növekedése) ismeretében várható ezen piaci szegmen-sek további bôvülése.

3.5. A WELLNESS-UTAZÁSOK SZERVEZÉSE, VALAMINT A WELLNESS-SZOLGÁLTATÓKKAL SZEMBEN

TÁMASZTOTT LAKOSSÁGI IGÉNYEK

A wellness-turisták13 a legalább két napig tartó uta-zásaikat döntô többségben saját maguk szervezték (89,1%), és az utazások szervezett formáját csak cse-kély mértékben vették igénybe (utazási irodával 5,1%, munkahely által szervezett módon 2,2% utazott). Azok, akik saját maguk szervezték utazásaikat, elsôsorban telefonon és faxon (60,9%-ban), személyes megkeresés-sel (51,6%), illetve interneten keresztül (29,7%-uk, ami magasabb, mint az utazásaikat interneten keresztül szervezôk átlagos aránya) tették, amely tény még min-dig a turisztikai termékek bizalmi jellegét bizonyítja.

A szolgáltató és a helyszín kiválasztásánál figye-lembe vett legfontosabb szempontok, sorrendben: a szol-gáltatások színvonala (69,4% ítélte nagyon fontosnak), a szolgáltatások árai (66,4%) és a saját vagy ismerôsök, barátok korábbi tapasztalatai voltak (65,8%). Jelentôs mo-tiváló tényezô volt a helyszín megválasztásánál az eddig említettek mellett a hely hírneve (45,0%), a távolság (43,4%), illetve az egyedi, kulturált földrajzi környezet (43,1%). A reklámok és a megszokás viszont kevésbé számítottak jelentôs tényezônek az úti cél megválasztásánál.

A megkérdezettek a wellness-szolgáltatásokról és az ilyen szolgáltatásokat nyújtó helyszínekrôl legszívesebben a barátok, ismerôsök, rokonok ajánlásából informálódtak (55,8%). Magas arányban tekintették hiteles információs forrásnak a médiában megjelenô tematikus mûsorokat (48,3%), az internetet (38,2%) és a szolgáltatók plakátjait, szóróanyagait (38,1%). Az utazási irodák (9,9%) az elôzôeknél kevésbé kedvelt információs forrásnak számítottak.

A wellness-t igénybe vevôk csoportjának a szolgál-tatók mûködésével szemben megfogalmazott elvárásait vizsgálva megállapítható, hogy a legfontosabbnak ítélt minôség mellett három terület köré csoportosultak a fontosnak ítélt szempontok. Ezek közül kiemelkednek az alkalmazottak irányában megfogalmazott elvárások, amelyek elsôsorban a hozzáállásra, segítôkészségre (a megkérdezettek 93,3%-a ítélte fontosnak), a kiemelkedô szakértelemre (72,9%) és a megjelenésre vonatkoztak (64,6%). Az elvárások másik köre a helyszínen elérhetô szolgáltatások, lehetôségek, az információhoz való könnyû hozzáférés (89,1%) tekintetében fogalmazódott meg, míg a harmadik fontosnak ítélt szempontcsoport a család- és gyermekbarát programok megléte (56%) volt.

13A vizsgált mintában azokat neveztük wellness-turistának, akik leg-alább egy vendégéjszakát töltöttek wellness céllal utazásaik során.



3.6. A DÉL-DUNÁNTÚL WELLNESS-TURISTÁINAK ÁLTALÁNOS UTAZÁSI SZOKÁSAI

A wellness-szolgáltatásokat igénybe vevôk általános uta-zási szokásait vizsgálva elmondható, hogy ez a csoport több mint kétszer gyakrabban utazott üdülési, kikap-csolódási céllal a lekérdezést megelôzô évben külföldre (0,77) és belföldre (2,1) egyaránt, mint a régiós átlag (kül-földi úti cél esetén 0,36, hazai esetében 0,97 alkalommal utaztak tavaly a régió lakói átlagosan). Az ilyen utazások idôtartamát tekintve külföldre leggyakrabban egy-két hétre (a vizsgált csoportban a 2007. évben külföldre utazók 51,9%-a), belföldre pedig 4–6 (38,4%) és 2-3 napra (30,1%) utaztak, ami hasonló struktúrát mutat, mint a régió átlaga, de arányaiban szignifikánsan magasabb annál.

A mintában szereplô felnôttek általános utazási motivációi és a wellness-orientáció közötti lehetséges összefüggéseket korrelációs mátrix segítségével értel-meztük. A wellness-orientáció közepes erôsségû pozitív

kapcsolatot mutat a fürdôzési és gasztronómiai utazási célokkal, ezek mellett gyenge, de szignifikáns össze-függést a kulturális, a vásárlási és a gyógyturisztikai motivációkkal (5. táblázat). Az általános utazási orien-tációknál látható összefüggések alapján feltételezhetô érdeklôdési kör jól láthatóan megjelenik a wellness-utazások során a wellness-szolgáltatások mellett igénybe vett, illetve végzett tevékenységek gyakorisági sorrendjében (6. táblázat).

4. Összegzés

A Dél-dunántúli régió wellness-turisztikai kínálatának legszélesebb vonzerôvel rendelkezô területét a szállodák képviselik, ahol több nemzetközileg is versenyképes példa látható az eltérô turisztikai termékek és a regi-onális adottságok sikeres összekapcsolására (például a siófoki wellness- és konferenciaszállodák, vagy a vidéki környezetben levô kastélyszállodák esetében).

60

50

40

30

20

10

0

Sportorientált Egészség- éskörnyezettudatos

Elfoglalt, túlhajszolt

Külsô megjelenés orientált

Orvosi professzióban bízó

Fatalista, rezignált

15 25 35 45 55 65

3. ábra

A dél-dunántúli wellness-fogyasztói csoportok tipizálása


A vizsgált tényezôk Pearson-féle R korreláció értékeiWellness célú utazások 1Termálfürdô, élményfürdô használata 0,481Helyi éttermek kipróbálása 0,372Borturizmus 0,281Városnézés 0,204Múzeumok, színházak, koncertek, kulturális fesztiválok látogatása 0,173Gyógyszolgáltatások igénybevétele 0,163Vásárlás 0,159

5. táblázat

Az általános utazási célok összefüggései a wellness-utazással

Megjegyzés: A táblázatban csak a 0,01 szinten szignifikáns összefüggések kerültek bemutatásra.


Wel

lnes

s-sz

olgá

ltat

ások

at

igén

ybe

vevô

k ar

ánya

(%)

Életkor (év)



A kínálat további szegmenseiben inkább a regionális vagy helyi vonzerejû szolgáltatók jellemzôk, amelyeknél ugyan ritkán jelennek meg egyedi elemek, de a kínálat átlagos színvonala nem marad el a hazai viszonyoktól.

A régió felnôtt lakossága fogyasztási szokásainak vizsgálata alapján elmondható, hogy a korábbi egész-ségturisztikai felmérések eredményeihez képest bôvült és összetettebbé vált a wellness-szolgáltatások és -utazá sok iránt nyitott, azokat igénybe vevô embe rek köre. Az igénybevétel társadalmi feltételei közül az anyagi tényezôk és a lakóhely a meghatározók, míg az iskolai végzettség vagy a nemi hovatartozás már nem el sôd leges differenciáló a fogyasztók között. A szolgál-tatókkal szemben megjelenô elvárások között kie mel ten fontos a minôség iránti elvárás, ami egyszerre vonatko-zik a kínálat több elemére. A beállítódásokat és a moti-vációkat vizsgálva tapasztalható, hogy bár az egész ség-megôrzés igénye hangsúlyosan jelen van egyes fogyasz-tói csoportoknál, a többségnek a wellness elsô sorban jó kikapcsolódást és feltöltôdést nyújtó szolgáltatás. A kínálat összeállításánál és kommunikálásánál az attitûdök és az elvárások mellett figyelembevételre érdemes szempont lehet az egyénileg szervezett utak túlsúlya, illetve a wellness-utazások során megjelenô érdeklôdés a környék egyedi adottságai iránt.

A bemutatott eredmények közül felhívjuk a figyel-met arra, hogy a fogyasztók felénél már megfogalma-zódik az igény a wellness-programok és -szolgáltatások hatásainak egzakt módon történô igazolására, ami egész-ség- és orvostudományi kutatásokon alapuló programok összeállítását, azok széles körben való megismertetését feltételezi. A különbözô tudományterületek által igazolt hatású programok összekapcsolása a helyi adottságokkal megteremthetné olyan egyedi márkanév kidolgozásának

lehetôségét, amelyben tükrözôdnek a helyi kulturális és természeti sajátosságok, amitôl azonosítható lenne a régió (mint például Ausztriában az „alpine wellness” vagy Finnországban a „lake wellness”).


AUBERT A.–BERKI M. 2007. A nemzetközi és a hazai turizmus területi folyamatai, piaci tendenciái a globalizáció korában. – Földrajzi Közlemények 2007. 3. szám pp. 119–133.FÓRIS Á. 2007. A wellness terminológiája. In: Wellness alapisme-retek I. Szerk.: Laczkó T. PTE ETK, Bocz Kft. Pécs pp. 24–36.HEGEDÜS V. 2008: Theritorical Approach to Clusters and Applied Clustres Policy. Develpoment and Finance. 2008/2. pp. 77–87.HORX M. 2001.: Was ist wellness? Anatomie und Zukunfts-perspektive das Wolfühltrends. Zukunft Institut Frankfurt 2001.ILLING K. 2002. Medical Wellness und Selbstzahler. Zur Erschliessung neuer Märkte für Rehabilitations-, Kurkliniken und Sanatorien. TDC Verlag, BerlinKISS K. –TÖRÖK P. 2001. Az Egészségturizmus nemzetközi keres-leti és kínálati trendjei – Turizmus Bulletin 2001. 5(3). pp. 7–14.KSH 1990–2007. Idegenforgalmi statisztikai évkönyvekKOCZISZKY GY. 2004. Egészségügyi klaszter(ek) kialakí-tásának lehetôségei az észak-magyarországi régióban-Észak-magyarországi Stratégiai Füzetek, 1.KPMG Consulting 2006. A Dél-dunántúli régió Turizmus Stratégiai Fejlesztési ProgramjaMagyar Wellness Társaság 2006. www.wellnesstarsasag.huRÁTZ T. 2004. Zennis és Lomi Lomi, avagy új trendek az egészségturizmusban. In: Aubert A.–Csapó J. (szerk). Egész-ségturizmus. Bornus nyomda, Pécs. pp. 46–65.ZSIGMOND E. 2007. A wellness koncepció története. In: Wellness alapismeretek I. Szerk.: Laczkó T. PTE ETK, Bocz Kft. Pécs pp. 3–21.

A leggyakrabban említett tevékenységek A tevékenységben részt vevôk aránya (%)A település és a környék (kulturális) nevezetességeinek megtekintése 49,7Napozás, strandolás 34,7Helyi gasztronómiai nevezetességek kipróbálása 24,5Kulturális tevékenységek (olvasás, részvétel kulturális programban) 18,1Természetjárás, túrázás, kerékpározás 17,7Vásárlás 16,4Gyógyszolgáltatások 7,0

6. táblázat

A wellness-utazás során a wellness-szolgáltatások mellett leggyakrabban végzett tevékenységek




Kulcsszavak: Tisza, ökoturizmus, klaszter, turisztikai együttmûködés.

1. problémafelvetés

A Tiszán 2000-ben történt ciánszennyezés és a Rába habzása felvetette a természetet érô szennyezések, illetve az akut környezeti problémák hatékony megol-dása megtalálásának kérdését. A krízismenedzsment lehetséges eszközeinek meghatározása széles spekt-rumú. A problémák gyors kezelésére megfelelôen fel-készített szervezetek hatékonyabban tudnak fellépni, képesek akár meg is akadályozni a további környezeti szerencsétlenségek kialakulását.

A pontszerûen mûködô, egymással konkuráló turisztikai vállalkozások, szolgáltatók sem a hazai, sem a nemzetközi piacon nem lehetnek olyan ered-ményesek, mint az összehangolt turisztikai kínálattal rendelkezô, egységesen megjelenô, közös marketing- és információs rendszereket használó szervezetek együttmûködési hálózatai. A Tisza mentén alulról szervezôdô együttmûködések indultak meg, amelyek térségi turisztikai együttmûködéseket eredményeztek. Ezek a partneri kapcsolatok a turisztikai piaci megje-lenés alapjait jelentik.

A cikk az ökoturisztikai klaszterek kialakításának lehe tôségével foglalkozik, amely a jelenlegi térségi együttmûködési lehetôségekre, hálózatokra épít.

2. A tanulmány célja és módszerei

A nemzetközi vizek érzékeny területek, melyek turisz-tikai hasznosítása nem csupán az adott országon belüli tényezôknek, hanem a határon túlról származó, környe-zetre gyakorolt hatásoknak is ki vannak szolgáltatva, olyan turisztikai vonzerôk, melyek fennmaradásához mind hazai, mind nemzetközi együttmûködés szükséges. A turizmus közvetítô közeg lehet, hiszen Magyarország, Románia és Ausztria céljai között kiemelt helyen szerepel a turizmus fellendítése, ennek elôsegítése érdekében pedig tiszta és vonzó környezetre van szükség. A nem-zetközi együttmûködés alapjait, hasonlóan a magyar-osztrák–szlovén Írottkô Natúrparkhoz, valamely turisztikai együttmûködési forma is jelentheti.

A tanulmány célja egy olyan lehetséges módszer kidolgozása, amely egyaránt alkalmas a sérülékeny vize-ket érô külsô behatások elleni védekezésre és a turisztikai piacokon való hatékonyabb szereplésre.

A kutatást két irányban folytattam. Egyrészt átte-kintettem a hazai víziturizmus és ökoturizmus lehet-séges közös kapcsolódásait desk research formájában. A kutatás célja a hazai folyók, különös tekintettel a Tisza vonatkozásában lehetséges térségi együttmûködési for-mák feltárása volt. Másrészt egy négy körbôl álló Delphi-kutatást végeztem az ökoturisztikai klaszter fogalmának meghatározásához.2

3. A kutatás témakörét érintô korábbi vizsgálatok

A téma eredményes feltárásához egyszerre több szem-pontú megközelítés együttes alkalmazása szükséges. Ahhoz, hogy a turisztikai együttmûködési formák kereteit láthassuk, szükséges az együttmûködés hát-terében lévô három alapfogalom – az ökoturizmus, a fenntartható turizmus és a klaszterek – részletesebb

Turisztikai klaszterek kialakításának alapjai a Tisza mentén Szerzô: Fodor Ágnes1

A turisztikai és a természetvédelmi szempontból egyaránt értékes területeken jellemzô, hogy az érintett szervezetek közötti együttmûködés hiányzik. A Tiszán 2000-ben lezajlott ciánszennyezés tanulságai és a manapság egyre több élôvíz mellett tapasztalható környezetszennyezés megakadályozása támasztja alá a téma jelentôségét. A szennyezések az ökológiai viszonyokra, a társadalomra és a gazdaságra is jelentôs hatást gyakorolnak.

A tanulmány a szerzô által végzett kutatás eredményeképpen – az ökoturizmus, a fenntartható fejlôdés és a klaszterek fogalmára támaszkodva – megfogalmazza az ökoturisztikai klaszter definícióját és jellemzôit. A tanulmány ezen túlmenôen a Tisza térségében és a turisztikai szempontból frekventált élôvizek mellett lévô területek együttmûködési lehetôségeiben rejlô kitörési pontokat és tanulságokat tárja fel.

1 Tervezô, elemzô, VÁTI Kht., Területi Tervezési és Értékelési Iroda, Stratégiai Tervezési Osztály.2 A Delphi-kutatási módszer egymástól fizikailag távol levô szakértôk ismereteire épít, véleményeiket gyûjti össze annak érdekében, hogy egy adott kutatási problémáról minél széle-sebb körû egységes álláspont vagy elôrejelzés jöjjön létre.



megismerése. A jelen tanulmányban tárgyalt együtt-mûködések területi alapját a Tisza menti ökoturisztikai helyszínek adják. Az ökoturisztikai desztinációk hosszú távú fennmaradásának egyik alapvetô feltétele a fenn-tartható fejlôdés értékrendjének és kritériumainak betar tása. A különbözô formájú együttmûködések közül a klasz terek keretein belül történô kooperációt kívántam megvizsgálni.

3.1. AZ ÖKOTURIZMUS MEGHATÁROZÁSA

A turisztikai szakértôk szerint a tömegturizmus a ter-mészetre negatív hatásokat is gyakorol. Ennek meg-akadályozása végett kezdték el kutatni a turizmus szelídebb változatainak lehetséges megoldásait, ami-nek eredményeképpen formálódott a szelíd, illetve ökoturizmus fogalma. Az ökoturizmus fogalmát elôször az 1970-es évek végén, az 1980-as évek elején határoz-ták meg, egységesen elfogadott definíciója azonban ma sem létezik.3

3.2. A FENNTARTHATÓ FEJLÔDÉS FOGALMA

Az ökoturizmus számos esetben a fenntarthatóság, a fenntartható fejlôdés fogalmával keveredik. Nem-csak országonként, de a szakmán belül is komoly nézetkülönbségek vannak a fogalmak területén. A fenntartható fejlôdés az 1987-ben megfogalmazott „Közös jövônk” jelentés szerint a fejlôdés olyan formá-ja, amely a jelen igényeinek kielégítése mellett nem fosztja meg a jövô generációit saját szükségleteik kielégítésének lehetôségétôl (ENSZ, 1987). A fenntart-ható fejlôdés a folytonos szociális jobblét elérése anél-kül, hogy az ökológiai eltartóképességet meghaladó módon növekednénk. A növekedés azt jelenti, hogy nagyobbak leszünk, a fejlôdés pedig azt, hogy jobbak (Herman E. Daly, 1990).

Ezek az elgondolások négy olyan feltételre enged-nek következtetni, amelynek egyszerre kell teljesülnie ahhoz, hogy a fenntarthatóság irányába haladjunk:

• az erôforrásokkal való fenntartható bánásmód,

• az erôforrások eltartóképesség szerinti használata,

• az erôforrások használatából származó haszon igaz-ságos elosztása,

• a holisztikus gondolkodás, a széttagolt intézmény-rendszer integrációja (Gyulai, 2002).

A turizmus fenntartható fejlôdésének jellemzôi:

• az adott desztináció természeti környezetének teherbíró-képességét szem elôtt tartva lehetôvé teszi a természeti erôforrások megújulását;

• felismeri, hogy a helyi közösségek, szokások, élet-mód a turisztikai terméknek rendkívül fontos össze-tevôjét jelentik; ennek következtében

• elfogadja, hogy a helyi lakosság arányosan részesed-jen a turizmus pozitív gazdasági hatásaiból; és

• tiszteletben tartja a fogadóterületek lakossá gá nak érdekeit és kívánságait a turizmus fejlôdésére vonatkozóan (Puczkó–Rátz, 1998).

3.3. A KLASZTER FOGALMÁNAK MEGHATÁROZÁSA

Az ökoturisztikai klaszterek meghatározásának harmadik pillére a klaszter fogalmának tisztázása. Klaszterekkel találkozhatunk – többek közt – az Európai Unió regionális fejlesztési politikájában, ahol azokat egymástól kölcsö-nösen függô olyan vállalatok és kapcsolódó intézmények csoportjaként jellemzik, amelyek:

• együttmûködôk és versenyzôk;

• földrajzilag egy vagy több régióban koncentrálódnak;

• a klasztereknek globális kihatásai is lehetnek;

• meghatározott területre/ágazatra koncentrálnak, közös technológiák és képességek kötik ôket össze;

• tudományos alapúak („science based”) vagy hagyo-mányosak („traditional”). (EU Enterprise DG, 2005.)

A „Regional Clusters in Europe” címû tanulmány (Russel, 2005) szerint négy különbözô iskola létezik a klaszter definiálásra:

Az olasz iskola központi kategóriáját a hasonló tevé-kenységet végzô kis- és közepes vállalkozások térbeli kon-centrációja révén kialakuló iparági körzetek alkotják; meg-közelítésében kiemelt szerepet játszanak az externáliák, a társadalmi, valamint a bizalmi tôke.

A kaliforniai iskola a vertikális dezintegráció révén létrejövô termelési kapcsolatok alkotta hálózatokra helyezi a hangsúlyt. A hálózat mûködtetésének legfôbb célja a költségek csökkentése.

Az északi vagy skandináv iskola a klaszter fogalmá-ban a kizárólag helyben hasznosítható lokális tudás, külö-nösen a nem kodifikált, rejtett tudás játszik kiemelt szere-pet, valamint az ezek hatására létrejövô innovációk.

E három iskola mindegyike egy adott helyhez kötött, a vizsgált régió társadalmi rendszereiben gyökerezô folya-matként jellemezte a klasztert; a fô hangsúly pedig a hely-specifikus elemeken van. A porteri klasztermegközelítés nem a regionális gazdaságot és a klasztereket vizsgálja elsôsorban, hanem a vállalati szintû versenyelônyöket és azok forrásait. A klaszter alapját az ô esetében a vállalatok és intézmények közötti együttmûködés és információ-áramlás teremti meg.

3 Az ökoturizmus fogalmi megközelítéseit részletesen lásd Sulyok Judit „Ökoturizmus” címû cikkében, a Turizmus Bulletin 2001/4. számában, a Magyar Turizmus Zrt. Kutatási Igazgatósága által az ökoturizmusról a Turizmus Bulletin 2002/4. számában kiadott Québeci Nyilatkozat, továbbá Megan E. W. „Ecotourism: Principles, practices & policies for sustainability” kiadványában.



A hazai szakirodalom széleskörûen feldolgozta Michael Porter definícióját. Bár hivatalos, mindenki által elfoga-dott és használt magyar klaszterdefiníció nem létezik, a Széchenyi Terv korábbi Regionális Gazdaságfejlesztési Prog-ramja RE-1-es pályázatának (2001 novemberében közzétett) klaszterdefiníciója irányadónak tekinthetô: „a klaszterek földrajzi közelségen alapuló vállalati stratégiai szövetségek, amelyek a külsô versennyel szemben egységesek, belsô viszonyaikat pedig egyaránt jellemzi a konkurencia és a közös helyi érdekek összehangolása, a partnerek közötti bizalmi tôke megléte. A klaszter vállalkozásait informális kapcsolatok kötik össze, a közösen végzett innovációk, a piaci igényekhez igazodó képzés, a hálózaton belüli köz-vetlen és célzott információáramlás révén csökkenthetôk a tranzakciós költségek, ezáltal pedig az adott térség vállalkozásainak versenyképessége növekszik.”

A regionális és iparági klaszterek és a klaszter-orientált fejlesztési politikai megközelítés a fejlett nyugati országokban az elmúlt évtizedben a gazdaságfejlesztés és a területfejlesztés egyik legsikeresebb eszközévé vált (Grosz, 2005). Porter megfogalmazásában a regionális klaszter: „egy adott iparág versenyzô és kooperáló vállalatai, kapcsolódó és támogató iparágai, pénzügyi intézmények, szolgáltató és együttmûködô infrastrukturális (háttér-) intézmények (oktatás, szakképzés, kutatás), vállalkozói szövetségek (kamarák, klubok) innovatív kapcsolatrendszerén alapuló földrajzi koncentrációja” (Porter, 2000).

Az iparági klaszter Enright szerint „a profitorientált vállalkozások és a nem profitorientált szervezetek olyan csoportosulása, ahol a csoporthoz való tartozás jelentôs mértékben hozzájárul az egyes tagok versenyképességé-hez. A klaszter tagjait a beszállítói kapcsolatok, a közös technológiák, a közös vásárlók vagy disztribúciós csator-nák, illetve a közös munkaerôpiac köti össze” (Enright, 1997). Azaz a klaszter nem más, mint egy adott iparághoz tartozó független vállalatok, valamint a hozzájuk kapcso-lódó gazdasági szektorok és intézmények olyan halmaza, amelynek tagjai relatíve nagy arányban használják egy-más termékeit és szolgáltatásait, ugyanazon tudásbázisra és infrastruktúrára támaszkodnak, valamint hasonló innovációkat tudnak hasznosítani (Enright, 1998).

Tichy megfogalmazása szerint a klaszterek „hálózat által összekapcsolt csomópontokból” állnak, ahol ezeket a csomópontokat elsôsorban olyan vállalkozások, iparágak, illetve egyéb magán- vagy állami kézben levô intézmények alkothatják (leginkább regionális fejlesztési szervezetek, egyetemek, kutatóintézetek stb.), amelyek egymással input-output kapcsolatban vannak, illetve az együttmûködés számos egyéb formájával rendelkeznek (közös kutatási projektek, informális információáramlás, részvétel szakmai vagy területi szövetségekben stb.) (Tichy, 1997).

Különösen fontos, hogy a klaszter résztvevôi szer-vezetileg egymástól függetlenek, és sajátos vásárlói, beszállítói, K + F stb. kapcsolatban állnak egymással.

Az iparági meghatározottság mellett a területi közelség elsôsorban az innováció gyors terjedése miatt lényeges. Ennek következtében a földrajzi dimenzió az ágazattól függôen lehet egy-egy település, nagyobb agglomeráció, egy régió vagy akár egy szupranacionális szintû területi egység is (Faragó, 1994).

A klaszter tehát lényegében egy adott tevékenységi körben mûködô, egymással valamilyen kapcsolatban álló olyan vállalkozások és intézmények földrajzilag koncent-rált csoportja, amelyek hasznosítják a lokális technológiai externáliák számtalan variánsát a tudás megosztásától és a tudás túlcsordulásától (spillover) az induló vállalkozások (start-up) magas arányáig. A klaszter egy gyûjtôfogalom, amely megpróbálja összefoglalni a gazdasági tevékenysé-gek térbeli koncentrációjának összes eltérô megjelenési formáját (Lengyel, 2001).

Míg az ökoturizmus és a klaszterek fogalma szá-mos neves szakértô munkásságában szerepel már, az ökoturisztikai klaszterek fogalmával kapcsolatosan nin-csenek szakirodalmi elôzmények.

3.4. A KLASZTEREK JELENTÔSÉGE MAGYARORSZÁGON

A klaszterek elsô példái és ihletôi Ketels (2003) sze-rint olyan területek voltak, mint a számítástechnika a Szilícium-völgyben, a média Hollywoodban, a pénzügyi klasz terek New Yorkban és Londonban, az autógyártás Dél-Németországban és Detroitban, a telekommunikáció Stockholmban és Finnországban, illetve a textil-/divatipar Észak-Olaszországban.

Ma a bizalomra épülô hálózatok segíthetik a kisvál-lalatokat speciális erôforrások kihasználásában a tudás megosztása által. Az európai klaszterek jellemzôit és helyzetét elemzô Eurobarometer felmérés szerint (Szabó, 2006) az Európai Unióban minden negyedik (minimum húsz alkalmazottal mûködô) vállalat klaszterkörnyezetben dolgozik, azaz szoros együttmûködésben más helyi vállalatokkal. Bár Nagy-Britanniát, amely az élen jár az aktív klaszterek tekintetében Lettország és Írország követi, a klaszteresedés és a hálózatos együttmûködés inkább jellemzô a tizenöt legrégebbi tagállamra. A fel-mérés a klaszterek olyan központi kérdéseit vizsgálja és mutatja be, mint a klaszterek közötti együttmûködés, verseny és innováció, valamint az együttmûködés a hatóságokkal.

A klaszter típusú szervezôdés elsôsorban a kisebb és közepes vállalkozások piaci jövôje szempontjából elônyös. A magyar vállalkozások önmagukban általá-ban kevés tôkével rendelkeznek az európai piaci ver-senyhez, valamint a technológiai, mûszaki és termékfej-lesztésekhez. Innováció nélkül viszont szinte lehetetlen a jövôben megmaradni. A klaszterek az elkülönülô kisvállalkozásokat célirányosan integrálják, miközben meghagyják azok arculatát, és a tagvállalkozásainak



többletjövedelmet tudnak hozni. A klaszterek segítik a kis- és középvállalatok üzleti hálóba való beépítését, vertikális és horizontális kapcsolódások létrejöttét az ágazaton belül különbözô vállalkozások, kutatóhelyek és intézmények között.

Magyarországon elôször a Nyugat-dunántúli régió-ban jöttek létre klaszterek, elsôsorban az ipari termeléshez kapcsolódóan iparági klaszterek, így az autóipari klaszter, amely a termelés egyes fázisaiban részt vevô szereplôk tömörülésével, együttmûködésével kez dô dött.

A 2004–2006 közötti európai uniós források szá-mos klaszter létrejöttét támogatták. Ennek kapcsán a hazai turizmus egyik kiemelkedô ágazata, az egész-ségturizmus keretei között több, regionális szinten szervezôdô turisztikai klaszter, illetve termálklaszter jött létre, így a Nyugat- és a Dél-Dunántúlon, a Dél-alföl-di régióban, az Észak-magyarországi és az Észak-alföldi régiókban (Pannon Termál Klaszter, Észak-alföldi Termál Klaszter, Dél-dunántúli Termál Klaszter, Dél-alföldi Fürdôklaszter, Észak-magyarországi Egészségturisztikai Klaszter, Jász-Nagykun-Szolnok megyei Termálklaszter). A klaszterek létrehozásának az volt a célja, hogy a tér-ség/régió (termál- és gyógy-) turisztikai érdekeltjeinek részvételével elôsegítsék a turizmus fejlôdését.

A magyarországi turisztikai témájú klaszterek jellemzôen alaptevékenységeiket illetôen marketingszemléletû térségi együttmûködések, tehát a lokális és horizontális klaszterek csoportjába tartoznak.

Magyarországon az elmúlt hat–nyolc év alatt közel negyven klaszter jött létre az informatika, a megújuló energiaforrások, a jármûipar, az innováció, a multimédia, a csomagolástechnika, a repüléstechnika, az orvostudo-mány, a gazdaság, a logisztika és a termálturizmus témá-jában. Ökoturisztikai klaszterek Magyarországon eddig még nem alakultak. A meglévô klaszterek jellemzôen egyesületi formában mûködnek, amelyekhez bármikor csatlakozni lehet.

Az ökoturisztikai klaszterek esetében a természet-védelmi területek, természeti értékek megôrzéséhez, szakszerû bemutatásához, a turizmus tudatos irányításá-hoz és szervezéséhez nem csupán lokális és horizontális együttmûködô partnerekre van szükség. A téma össze-tettségére való tekintettel a porteri megfogalmazásnak megfelelô regionális klaszter elindításának van létjogo-sultsága, amely „egy adott iparág versenyzô és kooperáló vállalatait, kapcsolódó és támogató iparágai (természetvé-delem, ökoturizmus), pénzügyi intézményeit, szolgáltató és együttmûködô infrastrukturális (háttér)intézményeit

IntézménySzakágazat szakértôje

Klaszter Ökoturizmus Turizmus Természet-védelem

Aggteleki Nemzeti Park √ √

Aquaprofit Zrt. √ √

Balatonfelvidéki Nemzeti Park √ √

Bükki Nemzeti Park √ √

Duna–Dráva Nemzeti Park √ √

Duna–Ipoly Nemzeti Park √ √

Fertô–Hanság Nemzeti Park √ √Heller Farkas Gazdasági és Turisztikai Szolgáltatások Fôiskolája √

Hortobágyi Nemzeti Park √ √

Kiskunsági Nemzeti Park √ √

Kodolányi János Fôiskola √

KvVM Természetvédelmi Hivatal √

Magyar Turizmus Zrt. √

Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlôdésért √

Ôrségi Nemzeti Park √ √

Pannon Termál Klaszter √

Pécsi Tudományegyetem √ √ √

Pegazus Utazási iroda √Regionális Kutatások Központja Nyugat- dunántúli Intézete √

Somogy Természetvédelmi Szervezet √

Tisza-tavi Regionális Projekt Iroda √ √

Xellum Kft. √

1. táblázat

A delphi-kutatásban való részvételre felkért szervezetek




(oktatás, szakképzés, kutatás), vállalkozói szövetségeit (kamarák, klubok) innovatív kapcsolatrendszerén alapulva tömöríti.

A Tisza mente olyan turisztikai területeket foglal magában, melyek megôrzéséhez és bemutatásához az ökoturisztikai klaszter jelentheti azt a formát, amely a természetvédelem területén is hatékonyabban tud fellépni, és az ökoturizmus fejlôdése számára fontos lehetôséget jelent.

4. A delphi-kutatás eredményei

4.1. A DELPHI-KUTATÁS LEÍRÁSA

A 2006-ban végzett kutatás elsôdleges célja az ökoturisztikai klaszterek általános keretfeltételeinek és jellemzôinek meg-határozása volt. Ehhez a Delphi-módszert alkalmaztam. A módszer a gyakorlatban akkor használható, ha a kuta-tási probléma az egymástól fizikailag távol levô szakértôk mindegyike számára ismert, és a felmérésben részt vevôk az esetleg számukra szükséges kiegészítô információkhoz hozzá tudnak jutni. Mivel az egyes résztvevôk közvetle-nül nem kerülnek egymással kapcsolatba és megôrzik anonimitásukat, így a módszer elôsegítheti a szabadabb véleménynyilvánítást.

A kutatásban részt vevôk mindegyike ugyanarra a kérdésre válaszolt írásban, a válaszokat minden forduló után összesítettem. Az elôzô forduló válaszait és meg-jegyzéseit a felmérésben részt vevô minden paneltag megkapta, így lehetôségük volt arra, hogy látva a csoport más tagjainak válaszait, átértékeljék saját véleményüket, illetve kiegészítsék a többiek megjegyzéseit. A módszer szerint a kérdôívek kiküldése egészen addig folytatódik (általában három–öt körön keresztül), ameddig konszen-zus alakul ki a szakértôk között, kutatásunk esetében ehhez négy körre volt szükség. A szakirodalom (Delbecq et al 1975; Smith, 1989; Wheeler et al 1990; Taylor–Judd, 1994) 10–15 fôs panel alkalmazását javasolja konkrét esetek vizsgálatára, amelyek során a panel tagjai homogén ismeretekkel rendelkezô csoportnak tekinthetôk. Ennél nagyobb csoportlétszámot javasolnak a kutatók (leg-feljebb 30–40 fôt), ha a probléma komplex és a panelt heterogén szakismerettel rendelkezôk alkotják.

A 2006. március és december között végzett kutatásunk során a kezdô panelbe harminc szakértôtôl kértünk szakmai támogatást és együttmûködést. A panel összeállításánál ügyeltünk arra, hogy a természet-védelem, turizmus, ökoturizmus és klaszter témájában jártas résztvevôk hozzávetôlegesen egyenlô arányban képviseltessék magukat. A csoport összetételét az 1. táblázatban foglaljuk össze.

Az elsô körben tizenkét válaszadó segítette a ku-tatást. A szakértôk közül hatan voltak, akik munkánkat végig, mind a négy körön keresztül segítették. A Delphi-

kutatásra jellemzô, hogy az érdeklôdés fenntartása a szakértôk között nehézkes, hiszen az egyes kérdéskörök között hónapok telnek el a válaszadásra és az értékelés-re fordított idô miatt. Ezek fényében is a konszenzusra való eljutáshoz négy kérdôívkörre volt szükség. Jellemzô volt, hogy a klaszterszakértôk a turisztikai szakértôkkel szemben sok tekintetben ellentétes álláspontot képvi-seltek, ezek közelítéséhez és finomhangolásához három kérdôívkör elvégzésére volt szükség.

4.2. A DELPHI-KUTATÁS EREDMÉNYEI

A turisztikai, ökoturisztikai, természetvédelmi és klasz-ter-szak értôkkel folytatott négykörös Delphi-vizsgálat ered ményeképpen sikerült konszenzusra jutni a szak értôkkel az ökoturisztikai klaszter értelmezési lehetôségeit és definícióját illetôen. Közösen meg-határoztuk a klaszter alapvetô jellemzôit, a klaszter létrehozását motiváló tényezôket, a méretre vonatkozó hipotéziseket. A konszenzusos meghatározás szerint:

„Az ökoturisztikai klaszter egységes hasznosítási és védelmi alapelveken, illetve a táj adottságain nyugvó rendszer, amelyben egymással egyszerre versengô és kooperáló, természetvédelmi és turisztikai vállalkozá-sok, intézmények vesznek részt a nagyobb gazdasági és társadalmi haszon elérése érdekében. Közös célként elfogadják a természeti értékek védelme és bemutatha-tósága közötti összhang megteremtését és megôrzését. Ebben a rendszerben a turizmus a többi helyi gazdasági aktivitással együtt sem haladja meg a desztináció kör-nyezeti teherbíró képességét.”

A klaszteresedés fokai:

• Önálló menedzsmenttel rendelkezô, partnerségen alapuló, területfejlesztési célú gyûjtôszervezet, amely közös fejlesztéseket valósít meg.

• A klaszter mint hálózati együttmûködés hozzájárul a közjó és a társadalmi kohézió erôsítéséhez, továb-bá minôségbiztosítási rendszerként is szolgál mind a természet megôrzése, mind a szolgáltatások szín-vonala tekintetében; védjegyrendszert mûködtet.

• A klaszter mint ökológiai értékekre épülô gaz da sá-gi együtt mûködés a hálózati együttmûködésen túlmutatóan nem tagságon alapuló koncentráció, hanem egy térség kínálati elemeihez kapcsolódó infra struktúrák, szervezetek és szolgáltatások együtt mûködése.

Egy javasolt klaszterértelmezés a gyakorlati alkalma-záshoz: az ökoturisztikai klaszterek a turizmussal és a természeti környezettel kapcsolatos piaci, szolgáltató elvû kínálati rendszereket jelenthetik. A kialakulásuk a tájegység, az élôhelyi jelleg és a desztináció figyelem be-vételével történik.



4.3. A DELPHI-KUTATÁS EREDMÉNYEINEK LEHETSÉGES ALKALMAZÁSA A TISZA MENTI (ÖKO)TURISZTIKAI

ATTRAKCIÓKRA ÉPÍTVE

A Delphi-kutatás eredményeit felhasználva az alábbiakban a Tisza mentén kialakítható (öko)turisztikai attrakciókra épülô turisztikai klaszterek kialakulásának körülményeit, feltételeit, jellemzôit vázoljuk fel.

A turisztikai termékek kialakításakor elenged-hetetlen a területet érintô, már meglévô turisztikai és ökológiai elemzések, koncepciók figyelembevétele. Az együttmûködés egyik alapját az egész Tisza mentére vonatkozó turisztikai koncepció és az abban meghatáro-zott turisztikai terméktípusok jelenthetik. Ezekre a ter-mékekre alapvetôen jellemzô, hogy a turisztikai termék által érintett szervezetek együttmûködnek egymással. Ennek az együttmûködésnek a klaszterformában történô továbbfejlôdése és mûködtetése számos eddig felmerült információs problémát megoldana, valamint a mindenki szá-mára olykor kényelmetlen gazda szerepet is betöltené.

A fenti klaszterdefiníció visz igazán közelebb a nem-zetközi együttmûködés kereteinek valódi kialakításához. Az állami szerepkör a szabályok megalkotásával és azok betartatásával véget ér, ettôl kezdve a gazdasági, társa-dalmi, környezeti szereplôk feladata az ökoturisztikai vagy turisztikai klaszterek elindítása.

A Tisza menti turisztikai klaszter kialakulásának vizsgálatához szükséges a természeti adottságok szám-bavétele. A kutatás két turisztikai ágazathoz kapcsolódik: a víziturizmus szelídebb, a környezetre kisebb terheléssel levô ágazataihoz és a vízparti területeken megvalósuló ökoturizmushoz. A turizmus és a környezet a Tisza ese-tében rendkívül szorosan összefügg: a turizmus segítheti finanszírozni a helyi természeti értékek, kulturális örök-ségek védelmét vagy például a hagyományok ápolását. A rosszul menedzselt turizmus viszont végsô soron tönkre is teheti ezeket az értékeket, hiszen a vizek érzékeny természeti területek.

A Tisza menti víziturizmus a vitorlázást, a motoros és jachtturizmust, az evezôs turizmust, a horgászatot, valamint az utasszállító és sétahajókkal való kirándulást foglalja magában. A szelídebb, kisebb környezeti terhelés-sel járó ágazatok közé tartozik az evezés és a horgászat. A vízi turisták a folyókon evezve, vitorlázva, csónakázva stb. áthaladnak a természetvédelmi területeken, egyes fokozott védelem alá esô térségeken. Ezek a területek többnyire megegyeznek az ökoturisztikai célterületek-kel. A természeti értékek vízi úton, a 4kW-ot meg nem haladó teljesítményû belsôégésû motorral hajtott vízi jármûvekkel való megközelítése (nemzeti parkok látogat-ható területein), a desztinációk közös turisztikai kínálata (például horgásztavak, vízparthoz kapcsolódó turisztikai attrakciók és szolgáltatások) jelentik a közös találkozási pontot a két turisztikai ágazat vonatkozásában.

A nyári szezonban a Felsô-Tisza a vízitúrák legkedvel-tebb színhelye, innen indul a Nemzetközi Tiszatúra magyarországi szakasza is, amelynek utolsó állomása Szeged (az útvonal: Bustyino–Tiszabecs–Tokaj–Szeged). Ökoturisztikai csomag részeként kínálják a Tisza-tó terü-letein a különbözô ökocsónaktúrákat. Az utóbbi idôben jelentôs a kishajós víziturizmus, amelynek fejlôdése a parti kiszolgáló létesítmények és azok (hajózási célú, valamint idegenforgalmi és szociális) szolgáltatásainak függvénye. A horgászat a víziturizmus egyik kiemelkedô ágazata a Tisza mentén. A Tisza a 2000. évi nagy cián-szennyezést követô regeneráció eredményeként tovább-ra is a horgászok egyik legkedveltebb célterülete maradt, a folyó ma is bôvelkedik halban.

Az ökoturisztikai klaszter potenciális magterületei, az ökoturisztikai attrakciók a Tisza mentén a következôk lehetnek:

1. A Tisza menti holtágak, ártéri ligeterdôk nemcsak a kutatók számára nyitottak, hanem az „amatôr” madármegfigyelôk, kirándulók, gyalogos és csónakos természetjárók, vízitúrázók számára is felejthetetlen élményt nyújtanak. Azok számára, akik tanulási céllal is érkeznek, a védett területeket érintô turiz-mus káros hatásainak csökkentésére a nemzeti parkok tanösvényeket hoztak létre.

2. Az „Európai hosszú távú vándorút” Szeged–Mind-szent közötti útvonalon halad a Tisza men tén, meg kerülve a Mártélyi Tájvédelmi Körzetet. A ma-da rak megfigyelésére számos védett természeti területen madárlesek kerültek felállításra, ahol a látogatók kedvüket lelhetik a madarak minden-napjainak vizsgálatában. Az alföldi kéktúra szintén érinti a Tisza mentét Tiszakenyér–Rét közberencs–Kisvárda–Anarcs területén, a kirándulók számára pedig szabadon látogatható néhány Tisza menti liget erdô, morotva.

3. A Kesznyétei Tájvédelmi Körzetben a Szamárháton felépült egy látogatóközpont, amely szállást is kínál, a központ mellett horgásztó és egy agrár-környezetvédelmi mintagazdaság is mûködik, ahol lovat, szürkemarhát, kecskét, juhot, szamarat tartanak.

4. Tervezés alatt áll a Tisza-tó ökoturisztikai kínálatá-nak fejlesztéséhez nagymértékben hozzájáruló poroszlói látogatóközpont – Ökocentrum – bemutató helyekkel, tanösvényekkel és turisztikai információs központtal.

5. Kecskeméten felépült a Természet Háza, hazánk elsô nemzeti parki látogatóközpontja, amely képzési, tájékoztatási, turisztikai, oktatási és módszertani feladatokat lát el. A Természet Háza kiállításai meg-ismertetik a látogatókkal hazánk nemzeti parkjait, azok jellegzetes élôhelyeit és az ott folyó tudomá-nyos munkát.



6. 2007 tavaszán átadásra került a Hortobágyi Láto-gatóközpont, amely széles szolgáltatás- és prog-ramkínálattal várja az ökoturistákat.

7. A Tisza mentén Fehérgyarmaton, Csarodán, Tisza-füreden, Ároktôn, Tiszaalpáron, Tiszapüspökiben és Szatymazon találhatók bemutatóhelyek, ame-lyek a térség természeti értékeit mutatják be.

8. A Tisza folyó mentén levô ökoturisztikai attrakciók a késôbbiekben induló ökoturisztikai klaszter magte-rületei lehetnek. A klaszter a fenti öko turisztikai cél-területeket fenntartó, bemutató helyekre épülhet rá.

5. A Tisza menti ökoturisztikai klaszter jellemzôi

5.1. ALAPVETÔ JELLEMZÔK

Az alábbiakban a Tisza menti ökoturisztikai klaszter kialakításának alapjául szolgáló célok, élménykínálat és a klaszter kialakulásának feltételei kerülnek összeg-zésre, ami a Delphi-kutatás eredményeként létrejött megállapításokra támaszkodik.

A Tisza menti turisztikai klaszter alapvetô célja, hogy a benne részt vevô szervezetek nagyobb gazdasági hasz-not érjenek el, mintha önállóan jelennének meg a piacon, a több és az év során egyenletesebben érkezô turista által, és mindeközben a turizmus alapját jelentô közös termé-szeti értékeket együttesen óvják meg és tartják fenn.

A klaszter élménykínálata az ökológiai értékek mellett a (nép)mûvészeti-kulturális adottságokat, továbbá a víziturizmus szelídebb változatait és a bor- és gasztro-nómiai kultúrát, a hagyományokat, a helyi gazdasági és társadalmi szereplôk specialitásait is integrálja. Ugyanak-kor az ökológiai értékek mellett a biokezdeményezések szerepét is bemutatja (például természetes anyagok használata, alternatívenergia-használat, a szennyvíz és a kommunális hulladék kezelése bio módszerekkel).

A Tisza menti ökoturisztikai klaszter kialakulásá-nak feltételei:

1. Az együttmûködés szükségességét felismerték a potenciális résztvevôk.

2. Megvan a kölcsönös bizalom egymás iránt.3. Megtörtént a közös célok meghatározása.4. Az induló szervezetek között meghatározott a fel-

adatok megosztása, ami a klaszter mûködése során folyamatosan alakulhat.

A klaszter szervezetének létrehozásánál néhány alábbi, a Delphi-kutatásban részt vevô szakértôk által ajánlott, fontos szempontra érdemes tekintettel lenni. A Delphi-kutatásban meghatározott általános, az alábbiakban feltüntetett ökoturisztikai klaszterjellemzôket a Tisza menti ökoturisztikai klaszter kialakításánál javasolt figyelembe venni:

1. Tisza menti természetvédelmi területek és a kapcso-lódó települések szereplôi vesznek részt benne.

2. Szoros együttmûködési kapcsolatok alakulnak ki a részt vevôk között, folyamatos a párbeszéd a sze-replôk között, közös értékekkel, célokkal rendel-keznek.

3. Egymásra pozitív szinergikus hatásokat kifejteni képes, egymás iránt bizalommal levô szereplôk vesznek részt benne (a természetvédelem, környe-zetvédelem, turizmus, kapcsolódó szolgáltatások, kultúra, oktatás, tu risz tikai infrastruktúrák terüle-tén). Klaszterspecifikus szolgáltatásokat, fejlesztési elképzeléseket definiálnak a közös célok elérése érdekében.

4. A klaszter megfelel a hosszú távon való fenntartha-tóság követelményeinek.

5. A klaszter tag jai elkötelezettek, és biztosítják a klaszter finanszírozási hátterét.

6. A klaszter tagjai önálló menedzsmenttel rendelkezô szervezetet hoznak létre.

7. A klasztermenedzsment-szervezet élére elkötelezett klaszter-menedzser(ek) kerülnek kiválasztásra, akik magas szintû szakmai kompetenciával, széles körû területi, ágazati kapcsolatrendszerrel, a szereplôk támogatásával rendelkeznek.

8. A klasztermenedzsment-szervezet hatékony, közös marketingtevékenységet határoz meg és alkalmaz.

9. A klaszter szemléletformálást is vállal a fogadóterü-leten, ezen keresztül segíti a vendégek és vendég-látók tudatformálását is.

10. A klaszterben gyors és hatékony az információáramlás.11. Közösen hajtanak végre a klaszter fejlôdéséhez

szükséges beruházásokat, együtt pályáznak addi-cionális forrásokért.

A Tisza mint turisztikai desztináció a vízi- és az öko tu riz-mus, azon belül is a vízitúrázás és az öko turisztikai attrakciók esetében kezelhetô egységként. A klaszter ezeken a területeken mûködô civil, állami és piaci szereplôk alulról jövô kezdeményezésére alakulhat ki. A Tisza desztinációként a regionális és az iparági klaszter jellemzôit ötvözheti. Mivel a turisztikai termék fogalma nem korlátozódik kifejezetten a turisztikai szereplôkre, tehát a szállásadáson és a vendéglátáson, a turisztikai attrakciókon túl az egyéb szolgáltatások és a turizmus feltételeit biztosító állami szervezetek, oktatási intézmé-nyek, kereskedelmi egységek is hozzátartoznak, így a klaszter a regionális klaszter jellemzôit is magán vise-li. Ugyanakkor az iparági klaszter a turisztikai szereplôk megjelenésében és részvételében is biztosított lehet. A Tisza menti klaszterben tehát turisztikai, természet-védelmi, egyéb kereskedelmi, kulturális és állami, civil szervezetek, intézmények, cégek, személyek részvétele várható.



5.2. A KLASZTER MÉRETE

A klaszterben részt vevô szervezetek száma alapvetôen a terület adottságaitól, illetve a programkínálat tartalmá-tól függ, a Tisza mente esetében 150–300 szervezet lehet potenciális tagja. A Delphi-kutatás eredményeképpen a klaszter tagságának kialakítása során az alábbi tényezôk figyelembevétele javasolt:

• A tagság azokra a szereplôkre terjedjen ki (befektetô, üzemeltetô vállalkozások, természetvédô- és civil szervezetek, önkormányzatok, lakosság), amelyek bármilyen kapcsolatba kerülnek a táj természeti és kulturális környezetével, az ehhez kapcsolódó érté-kek közvetítésével, illetve az ebben rejlô turisztikai lehetôségek kiaknázásával foglalkoznak.

• A klaszter részesei közvetve vagy közvetlenül vala-mennyien hozzá kell járuljanak annak sikeréhez és részesülnek annak eredményeibôl.

•Célszerû létrehozni egy irányító testületet, amely stratégiai kérdésekben kompetens. Ennek mérete semmiképp ne haladja meg a hat fôt, mert a magas létszám veszélyeztetheti a mû kö dô ké pes sé get.

A Tisza esetében a klaszterek kialakításánál végig kell gondolni, hogy milyen típusú turisztikai attrakciók köré szervezôdjön a klaszter. A Tisza folyásának gyorsasága, a természetvédelmi területek látogathatósága és érzékenysége az egyes vízhez kapcsolódó turisztikai ágazatokat bizonyos tekintetben elhatárolja egymástól. Egy ökoturisztikai klaszterben nincs helye a jetskinek, és egy Tisza-tónál, Abádszalókon tervezett diákcsoport számára közömbös, hogy milyen programok érhetôk el a kisgyermekes családok vagy az idôsebb, nyugdíjas korcsoport számára.

A klaszterek kialakításánál fontos, hogy az együtt-mûködési készség a turisztikai szolgáltatók és a térségi szereplôk részérôl meglegyen, a klaszterek specializációja teremti meg annak lehetôségét, hogy a különbözô turisz-tikai célcsoportokhoz üzenetek jussanak el.

A Tisza esetében egyrészt érdemes végiggondolni egy ökoturisztikai értékek mentén szervezôdô öko-turisztikai klaszter kialakítását, másrészt az alapvetôen a vízi turizmushoz kapcsolódó víziturisztikai klaszter kialakításának lehetôségét. A két klaszter nem teljesen különíthetô el, ami természetesen nem is cél, hiszen a klaszter tagjai nem kizárólagos tagsággal csatla-koznak az egyes szervezôdésekhez, így a szervezetek több térségi, illetve turisztikai alágazathoz kapcsolódó klaszterben is részt vehetnek.

5.3. LEHETSÉGES SZEREPLÔK A KLASZTEREKBEN

Tekintve, hogy a klaszterek esetében nem beszélhetünk határokról, nincsen szigorúan vett területi lehatárolás,

így a Tisza esetében sem lehet kategorikusan kije-lenteni, hogy a Tisza mentén a Tisza folyó vonalától számított 10–20 kilométeres sávba tartozó szereplôk csatlakozhatnak a klaszterhez.

Nyilvánvalóan az alulról jövô kezdeményezés értel-mében a klaszter tagja az lehet, aki a belépési feltétele-ket teljesíti, vállalja a felelôsségeket és megtalálja benne a számításait.

A szereplôk esetében az alábbi csoportok érdek-lôdésére számíthatunk:

• turisztikai attrakciók kezelôi, fenntartói,

• turisztikai szolgáltatók, vállalkozások, vállalkozók,

• Tourinform irodák,

• közlekedési vállalatok,

• helyi önkormányzatok,

• civil szervezetek a turizmus, természetvédelem, kultúra területén,

• turisztikai programszervezôk,

• utazási irodák,

• sportegyesületek,

• mezôgazdasági termelôk,

• oktatási létesítmények,

• kutató intézmények,

• turisztikai marketingszervezetek,

• turisztikai desztinációs menedzsmentszervezetek.

6. következtetések

A természetvédelem és a turizmus különbözô ágazatai-nak összehangolási módja területenként eltérô lehet.

Az ökoturizmus helyszínei jellemzôen külsô kör-nyezeti és turisztikai negatív hatásoktól fenyegetettek. Ennek kezelése az egymással versengô települések vagy turisz tikai szolgáltatók által sokszor nehézkesebb és költségesebb, mintha a térségben jelen lévô szervezetek összehangoltan, egységesen lépnének fel a problémák megoldása vagy éppen a turizmus további fellendítése érdekében.

A víziturizmus és az ökoturizmus közös pontjai mentén létrejöhetnek klaszterek – szervezett módon vagy kialakult együttmûködésre épülve –, amelyek szem elôtt tartják a közös célokat, az érdekképviseletet, a marketinget és a természet védelmét.

A nem zetközi vizek esetében a határon átnyúló együtt mûködések szervezése nagyobb biztonságot jelenthet a természet védelme érdekében.

Bízom benne, hogy a felvázolt Tisza menti öko tu-risz tikai klaszter modelljét a víziturizmus, az öko turiz-mus, a természetvédelem ágazataiban részt vevô szer-vezetek a helyi adottságoknak megfelelôen a gyakor-latban hasznosítják, amelyhez nem csupán hazai, hanem a Tisza mentén lévô határon túli szervezetek, szereplôk is csatlakoznak.




ANGYAL Á. – BARANYI T. – BOTOS Cs. – GADÁR L. – KOLTAI B. – KOVÁCS K. – PATAKY O. – ROZINKA A. – RUDOLF G. – SIMON V. – SZABÓ K. (2000–2001): Környezetvédelmi és régiófejlesztési problémák a cianidszennyezés kapcsán a Tisza-tó térségé-ben. EMLA Alapítvány a Környezeti Oktatás Támogatására. Felsôoktatási kutatóprogram, 2000–2001. Szerk.: Sütô L. és Sándor Cs.Az Ökoturizmus szekció jelentése az 1996. évi budapesti NATUREXPO keretében a Biológiai erôforrások fenntartható hasznosításáról szervezett nemzetközi konferencián.BUCKLEY, R. (1994): A framework for ecotourism. Annals of Tourism Research 21 (3), pp. 661–665.DALY, H. E. (1990): Toward some operational principles of sustainable development in Ecological Economics. 1990/2 pp. 1–6.DELBECQ, A. L. et al (1975): Group Techniques for Program Planning, A guide to nominal group and delphi techniques, Scott, Foresman and Company, Glenview, pp. 83–107.ENRIGHT, M. J. (1998): Regional Clusters and Firm Strategy. In: Chandler, A. D.–Hagström, P.–Sölvell, Ö. (eds.) The Dynamic Firm: The Role of Technology, Strategy, Organisation, and Regions. New York, Oxford University Press. pp. 315–342.ENRIGHT, M.J. (1997): Regional clusters and economic development: A research agenda. In: Staber, U. H. et al. (eds) Business Networks: Prospects for Regional Development. Berlin, Walter de Gruyer.ENSZ (1987): Közös Jövônk jelentés, Fenntartható Fejlôdés Csúcskonferencia Brundtland BizottságFARAGÓ L. (1994): Regionális gazdaságfejlesztés „keresletolda-li” stratégiák segítségével. – Comitatus, 1994. pp. 60–63. FENNEL D. A., Ecotourism: An Introduction, London: Rout-ledge, 2003.GROSZ A. (2005): Klaszteresedés és klaszterorientált politika Magyarországon – potenciális autóipari klaszter az észak-dunántúli térségben. Doktori értekezés. Pécs, Pécsi Tudo-mányegyetem, Közgazdaságtudományi KarGROSZ A. (2006): Klaszterek és innováció. In Versenyképesség, Régiók, Innováció, Budapest, Business Class, 2006. pp. 93–101.GYULAI I. (2002): A fenntarthatóság fogalma és lényege, a fenntartható fejlôdés, Magyar Természetvédôk SzövetségeKETELS Ch. H. M (2003): The Development of the cluster cooncept – present experiences and further developments, NRW Klaszter Konferencia, Duisburg 2003.

LENGYEL I. (2001): Iparági és regionális klaszterek tipizá-lásuk, térbeliségük és fejlesztésük fôbb kérdései. Veze-téstudomány, 10. pp. 19–43.MEGAN, E. W. (2002): Ecotourism: Principles, practices & policies for sustainability, United Nations Environmental Programme Division of Technology, Industry and Economics, International Ecotourism Society, UNEPOTP Hungaro-Projekt Kft. (2004): A Tisza folyó és a kör-nyezô térségek ökoturisztikai fejlesztési lehetôségei – különös tekintettel Szabolcs-Szatmár-Bereg megyére. Szerk.: Fodor Á. és Szijjártó O., 2004.PORTER, M. E. (2000): Locations, Clusters and Company Strategy. In: Clark, G. L.–Feldman, M.P.–Gertler, M. S. (eds.). The Oxford Handbook of Economic Geography. Oxford, Oxford university Press. pp. 253–274.PUCZKÓ L. – RÁTZ T. (1998): A turizmus hatásai, Aula, BudapestRUSSEL, E . (2005): Regional clusters in Europe, in Observatory of European SMEs 2002, No. 3Smith, C. – Jenner, P. (1989): Tourism and The Environment, Occasional Studies, The Economist Intelligence Unit, Travel & Tourism Analyst, No.5., pp. 68–86.SULYOK J. (2001): Ökoturizmus – Turizmus Bulletin 2001/4 http://itthon.hu/site/upload/mtrt/Turizmus_Bulletin/ 01_12/Sz3.htmSzabadvízi strandok fejlesztése az észak-alföldi régióban, a Tisza mentén, Észak-Alföldi RMI, BridgeIng Marketing Tanácsadó Bt., 2002. júliusSZABÓ Á. (2006): Klasztertagság és innováció – az Eurobarometer felmérése, http://www.pbkik.hu/index.php?id=6570&term=SZÉCHENYI TERV Regionális Gazdaságfejlesztési Program RE-1-es pályázata, http://www.poly-mix.hu/gve/sechenyi/szt-re-1.htmTAYLOR, R. E. – JUDD, L. L. (1994): Delphi forecasting, in: Witt, S. – L. Moutinho (eds): Tourism marketing and manage-ment handbook. (2nd ed., pp. 535–539). Hertfordshire, UK: Prentice Hall International (UK) Ltd.TICHY, G. (1997): Are Today’s Clusters the Problem Areas of Tomorrow? In: Steiner, M. (ed.) Competence Clusters. Graz, Leykam. Tourism Marketing and Management Handbook, 2nd ed, Prentice Hall, Hertfordshire, pp. 535–539.WHEELER, B. – T. HART – P. WHYSALL (1990): Applicatiom of the delphi technique – A reply to Green, Hunter and Moore, Tourism Management, 11(2): pp. 121–122.

TurIszTIkAI Termékek


Kulcsszavak: MICE, hivatásturizmus, konferencia- és incentive turizmus, Magyarország, piaci helyzet, szakmai vélemények.

1. bevezetés

A Magyar Turizmus Zrt. (a továbbiakban MT Zrt.) tematikus kutatásainak sorában 2005–2007 között az összefoglaló néven MICE-ként hivatkozott piac (Meetings, Incentives, Conferences, Exhibitions) elemzésére vonat kozóan kutatássorozatot végzett. Az MT Zrt. marketingtevé-kenységében a hivatásturizmus keretében tárgyalt MICE elemei közül a konferencia- és az incentive turizmusra (C&I turizmus) helyezi a hangsúlyt, ezért a kutatás is ezen területek vizsgálatára koncentrált.

1.1. A KUTATÁS HÁTTERE

A konferenciavendégek szakterületük vezetô kép-viselôi, így a hivatásturizmus más ágazatok fejlôdését is generálja. Egy-egy Magyarországon megrendezett konferencia Magyarország ismertségét, elismertségét is növeli , és a hivatásturizmus alkalmas lehet a fôszezon meghosszabbítására is. A hivatásturizmus további elônyei között említendô, hogy az üzleti uta-zást követôen a vendégek gyakran mint szabadidôs turisták térnek vissza ugyanabba a desztinációba.

Magyarországon a Magyar Turizmus Zrt.-n belül mûködô Magyar Kongresszusi Iroda (a továbbiakban MKI) foglalkozik a hazai MICE piaccal. Tevékenységi körébe tartozik többek között a piac keresleti és kí-nálat i v iszonyainak feltérképezése, a vonatkozó adatok és információk gyûjtése és elosztása, illetve a keresletgenerálók2 informálása.

1.2. A KUTATÁS CÉLJAI

A kutatás fô céljai a következôk voltak:

• A C&I turizmushoz kapcsolódó marketingtevékenység megalapozása, ezen belül kiemelten a C&I turizmus-hoz kapcsolódó szakmai internetes portál fejleszté-sének támogatása.

• A C&I turizmus jövôbeni fejlesztéséhez szükséges információk biztosítása, a fôbb irányvonalak meg-határozása.

Mindezen célok elérése érdekében a kutatás során az alá bbi kérdésekre kerestek választ a kutatók:

• Milyen jövôbeni trendek azonosíthatók a C&I piacra vonatkozóan?

• Mi Magyarország helye a világ C&I turisztikai piacán?

• Hogyan határozható meg a C&I turizmus szerepe Magyarország turizmusában?

• Melyek a C&I piac sajátosságai, milyen jellemzôkkel írható le a keresleti és a kínálati oldal?

• Mely országok tekinthetôk a magyarországi C&I piac versenytársainak, és milyen piaci jellemzôkkel írha-tók le ezen versenytársak, külön kitérve a magyar-országi C&I turizmus erôsségeinek és gyengeségei-nek meghatározására, valamint a magyarországi konferenciaturizmus sikerességét meghatározó tényezôk azonosítására.

1.3. A KUTATÁS MÓDSZEREI

Az MT Zrt. és a kutatást lefolytató konzorcium (Xellum Kft., GfK Hungária Kft., a továbbiakban Tanácsadók) kép-viselôi közösen véglegesítették, hogy a fenti kérdések meg válaszolására milyen kutatási módszerekkel gyûjt-senek adatokat és információkat. Az 1. ábra bemutatja a kutatás módszereit és menetét.

A MICE és azon belül is a C&I piac egyszerre polarizált és szétaprózódott jellege miatt a kutatás a következô módszereket alkalmazta:

A magyarországi MICE turizmus

Összeállította: Magyar Turizmus Zrt.–Xellum Tanácsadó és Szolgáltató Kft.1

A MICE piacnak, azon belül Magyarország nemzetközi és hazai megítélésének, valamint helyzetének megismerése volt a célja a Magyar Turizmus Zrt. által folytatott tematikus kutatásnak. A szakmai és fogyasztói vélemények alapján Magyarországnak, azon belül is alapvetôen Budapestnek igen jók a lehetôségei és az imázsa a konferencia- és kongresz-szusi piacon, az incentive turizmus területén azonban a kihívások már sokkal jelentôsebbek. A nemzetközi kongresszusok és szövetségi találkozók piacán Budapest meghatározó pozíciót ért el, ami mind a világ-, mind pedig az európai piacon kiemelkedô eredménynek számít. A MICE turizmus meglévô lehetôségeinek kihasználása, valamint további fejlesztése azonban csak a szakma szereplôinek szoros összefogásában válhat valóra.

1A Magyar Turizmus Zrt. megbízásából készült tanulmány alapján. 2 Például a hazai szakmai szövetségek, tudományos kutatók vagy vállalatok.



• Másodlagos adatok elemzése – az MT Zrt.-nél ren-delkezésre álló, illetve a Tanácsadók által célzottan gyûjtött adatok és információk elemzése.

• Mélyinterjúk a MICE beutaztatásban érdekelt magyar-országi vállalkozások (például PCO-k, azaz professional conference organiserek, szakmai szövetségek, rendez-vényhelyszínek, üzleti szállodák) képviselôivel. A tíz szakmai mélyinterjú során a szakma felkért képviselôit fôként az általuk tapasztalt döntéshozatali folyama-tokról és megrendelôi elvárásokról kérdeztük.

• Önkitöltôs kérdôívvel történô megkérdezések a Magyarországon tartózkodó konferenciavendégek körében, amelyek során az eseményeken részt vevôket magyarországi tapasztalataikról kérdezték meg. Az adatgyûjtés során a résztvevôk 19 konfe-renciáról küldtek vissza kérdôívet (178 magyar és 109 külföldi vendég töltött ki kérdôívet).

• Internetalapú megkérdezések, amelyeket az MKI adatbázisában szereplô szakmai partnerekkel, azaz a PCO-k és a létesítmények képviselôivel folytattak le (összesen 43 szakmai partner megkérdezésével).

• Az incentive és corporate piac meghatározó keres-letét képviselve a Figyelô TOP200 vállalkozás emberierôforrás-, illetve marketingvezetôinek meg-kérdezése (postai úton, illetve e-mail formában). A kutatás célcsoportját a Figyelô TOP200 magazinban megjelenô vállalkozások jelentették (a 200 legna-gyobb cég a nettó árbevétel alapján 2005-ben), és összesen 53 vállalkozás válaszolt a megkeresésre.

• Fókuszcsoportos megbeszélés a szakértôk körében, amelyeken egyrészt a szövetségi és tudományos konferenciakeresletet generáló, azaz a szakmai szö-vetségek, másrészt pedig a szervezôk (PCO-k és incentive házak) képviselôi vettek részt (összesen 17 fô). A négy fókuszcsoportból kettô elsôsorban az incentive, kettô pedig a konferenciaturizmus

területét járta körül. A fókuszcsoportokon részt vevôk elôzetesen megismerték a kutatási eredményeket bemutató összefoglalót, majd pedig megvitathatták a legfontosabb tapasztalatokat és javaslatokat.

2. A kutatás eredményei

Az alábbiakban a kutatási eredményeket tematikusan, nem pedig módszerek szerint ismertetjük.

2.1. A MICE UTAZÁSOK PIACA ÉS ÁLTALÁNOS JELLEMZÔI

A C&I piac hazai szolgáltatóira (például kongresszus-szervezôk, incentive házak) vonatkozóan összegyûjtött információk szerint megállapítható, hogy:

• 79%-uk vesz részt incentive utak szervezésében;

• 63–63%-uk nemzetközi szervezeti, szövetségi kon-ferencia, illetve külsô vállalati rendezvények szerve-zésével is foglalkozik;

• belsô vállalati rendezvényeket a válaszadók fele szervez;

• a hazai szervezeti, szövetségi konferenciaszervezés-sel foglalkozók aránya 44%;

• a legkisebb arányban kiállítás-, illetve termékbemu-tató-szervezéssel foglalkoznak a vizsgált partnerek.

A nemzetközi MICE piacra vonatkozó összesített kutatási adatok azt jelzik, hogy:

• a kongresszusi irodák és a szakképzettség szerepe kiemelkedôen fontossá válik;

• a szervezeteknek/szövetségeknek egyre nehezebb a tagságot mozgósítani, és a szervezetek atomizálódnak;

• növekszik az „elvonulás” (retreat)3 szerepe;

Másodlagos kutatási szakasz

Szakmai mélyinterjúk

Fókusz- csoportok

Internetalapú kérdôíves adatgyûjtés

Kérdôíves adatfelvétel

Kvalitatív szakasz Kvantitatív szakasz

Elsôdleges kutatási szakasz

1. ábra

A kutatás módszertana


3A „retreat” vagy elvonulás azon céges események összefoglaló neve, amelyek a résztvevôk számára kreatív együttgondolkodási, problémamegoldási lehetôséget és idôt biztosítanak, jellemzôen a vállalati környezeten kívül, attól „elvonulva”.



• a rendezvényhelyszínek egyre közelebb kerülnek a részt vevôkhöz/szervezôkhöz;

• a költséghatékonyság szerepe növekszik;

• a magasabb megtérülés alapvetôvé válik;

• megfigyelhetô a társadalmi és a környezettudatos-ság növekedése;

• a vidéki helyszínek egyre vonzóbbá válnak;

• a szabadidôs programok között a kalandprogramok egyre népszerûbbek, és a spák értéke és szerepe felértékelôdik;

• a légitársaságok szerepe változik, fôként a diszkont légi társaságok üzleti forgalomban való megjelenése miatt;

• a régiókon belüli és a régiók közötti verseny párhu-zamos erôsödése tapasztalható.

A 2005–2007 közötti idôszakban szervezett vállalati ese-mények számát a 2. ábra mutatja be.

2.1.1. Az üzleti találkozók

Az üzleti találkozókon (meetings) a szakma megkérdezett képviselôi közül jellemzôen a fôvárosi szállodákban dol-gozók vesznek részt a leggyakrabban, ugyanis a meg ren-delôk számára, a nemzetközi trendek ellenére, a magyar-országi vidéki konferenciahelyszínek (még) ritkán merül-nek fel alternatívaként. A szakértôk arra utaltak, hogy a találkozók lebonyolítására leggyakrabban a vállalat (szervezet) irodájában kerül sor, ezért a szállodákban alapvetôen csak a szobákat, illetve eseti jelleggel a tech-nikai eszközöket veszik igénybe, ritkán fordul elô, hogy például a konferenciatermeket is lefoglalják. „Kiszerve-zésre”, azaz más, de az irodához közeli helyszínen, példá-ul szállodában történô lebonyolításra akkor kerül sor, ha a vállalat (szerve zet) belsô termei nem kielégítô méretûek vagy számúak, illet ve, ha szeretnék elválasztani (fizikailag és térben is) a résztvevôket a napi feladatoktól.

A szállodát (azaz szálláshelyet) tipikusan nem a ven dég, hanem a találkozót szervezô vállalat (intézmény) fog lalja le, kontingens formájában. Ezeket a kontingenseket (árakat, férôhelyeket és szolgáltatásokat) a szervezô cég illetékes és jellemzôen magyarországi (például marketing, emberi-erôforrás, vezérigazgatóság) osztálya és a szálloda (vagy a lánc központja) évente (vagy akár több évre) elôre rög-zítik. A kutatás eredményei azt mutatják, hogy a külön-féle események szervezésére a megkérdezett cégek legalább háromnegyedének saját részlege is van Magyar-országon. (Ha a vállalat nemzetközi cég tagja, akkor jellemzô, hogy szakmai konferencia, találkozó, meeting szervezésére a cégeknek e feladatok lebonyolítására külföldön van megfelelô részlege.)

Számos szálloda igen sokat költött az elmúlt évek-ben saját Business Centerének kialakítására, fejlesztésére, ugyanakkor ma már az üzleti találkozókra érkezôk hozzák saját (személyes használatú) technikai eszközeiket, és a WIFI hálózat mûködtetése szinte alapkövetelménnyé vált egy üzleti turistákat kiszolgáló szállodában. Mindez azt eredményezi, hogy a klasszikus értelemben vett Business Centerek eltûnôben vannak.

Az üzleti találkozók átlagos hossza jellemzôen nem több másfél–két napnál, amit a szakmai programok tel-jesen „kitöltenek”, és egyre jellemzôbb, hogy a globális vállalat által szervezett üzleti találkozó során, azzal pár-huzamosan más vállalati programokat is lebonyolítanak (például gyárlátogatást), azaz összességében csökkentik az utazások gyakoriságát, költségét és idôtartamát.

A megrendelôk növekvô igényessége (erôs) költség-érzékenységgel párosul (például ugyanolyan ártárgyalást folytatnak a szállodával, mint bármely más üzleti partne-rükkel). Az árérzékenység abban is megjelenik, hogy a vál-lalatok (szervezetek) nemcsak a szálláshelyekre fordítható összegek nagyságát (például legfeljebb háromcsillagos szálloda), hanem a közlekedés (például repülôjegy) és egyéb kapcsolódó szolgáltatások költségét is mérséklik

9080706050403020100

Forrás: Magyar Turizmus Zrt./GfK 2007

2. ábra

A 2005–2007. idôszakban szervezett vállalati események gyakorisága (n = 53; %)

Szakmai konferencia, találkozó, meeting

Off-site, retreat, tréning

Kiállítás, termékbemutató

Incentive Egyéb



vagy maximalizálják (ahogy ezt az egyik szakértô megfo-galmazta: „nagyon jó minôséget akarnak – ingyen”).

A megkérdezett nagyvállalatok túlnyomó többsége szervezett szakmai konferenciát, találkozót (87%), valamint ún. off-site-ot (kihelyezett céges rendezvényt) és trénin get (85%) az elmúlt három évben. A szakmai kon ferencia és a meeting helyszínérôl jellemzôen a magyarországi legfôbb vezetô dönt, az off-site, tréning, az elvonulás, valamint az incentive utak helyszínérôl pedig az emberi-erôforrás-vezetô és a magyarországi legfôbb vezetô dönt közel egyforma arányban. A nagyvállalatok gyakorlata szerint háromnegyedük mindig év elején, egy évre elôre határozza meg a szervezeti rendezvények költségvetését. További 8% nem az év elején, hanem valamikor év közben (tervezési periódusuk függvényében) dönt a vonatkozó költségvetésrôl (a cégek 17%-a nem készíti el a szervezeti rendezvényekre vonatkozó költségvetést).

Szakmai konferenciát, találkozót és meetinget jellemzôen Magyarországon, a saját központjukban, telephelyükön szerveznek a cégek, és érdekes, hogy a nagyvállalatok harmada rendelkezik saját szálláshellyel, üdülôvel is. Ugyanakkor a szakmai konferencia, találkozó vagy elvonulás esetében a második leggyakoribb helyszín valamely étterem. Míg Budapesten az irodaház, illetve a kongresszusi központ biztosít több esetben helyszínt az ilyen eseményeknek, vidéken az üdülôkomplexumok igénybevétele kerül elôtérbe.

A nagyvállalatok döntéshozatalában a szolgáltatá sok ár/érték aránya, az igénybe vehetô szolgáltatások szín vonala és a rendezvény helyszínén rendelkezésre álló infrastruktú-ra mindegyik eseménytípus esetén kiemel kedô jelentôséggel bír. A cégek fontosnak tartják továbbá a ven déglátást, a biztonságot, a helyszín tisztaságát és meg kö zelíthetôségét, valamint a környezet milyenségét és állapotát is.

2.1.2. Az incentive utazások

Amíg az üzleti találkozókra vonatkozóan viszonylag pozitív várakozásokat fogalmaztak meg a kutatásban részt vevôk, az incentive utak jövôjét a megkérdezet-tek nem érzik biztatónak. A negatív megítélés okaként említették, hogy szerintük Magyarország, illetve a jelenleg Magyarországon fellelhetô kínálat nemzetközileg nem eléggé versenyképes. Inkább azon esetekben várható, hogy az incentive utak száma növekszik, amikor komplex szolgáltatásokat kedvezô áron keresnek a megrendelôk. A várakozások szerint azonban az incentive utakra álta-lában a visszaesés lesz a jellemzô.

Megfigyelhetô, hogy a vállalati találkozók és az incentive-k között mintha egyre kevésbé maradnának fent a korábban meglévô egyértelmû határok, azaz „hibrid”, mindkét terméktípus jellemzôit ötvözô rendez-vények (például concentive) jelennek meg, amelyek a szakmai programot (üzleti találkozó jelleg) és a szabadidôs

tevékenységeket (incentive jelleg) ötvözik (például gyár-látogatással, szakmai kiállítás felkeresésével vagy straté-giai tervezéssel összekötött incentive program).

Az incentive-k trendje azt is jelzi, hogy a megrendelôk egyre kevésbé igényesek, és egyre egyszerûbb szolgál-tatásokat rendelnek. Ehhez az is hozzátartozik, hogy a jellemzôen külföldi megrendelôk Budapestet és Magyar-országot olcsónak tartják, és az általuk észlelt ár/érték arány egyre inkább lefelé csúszik, azaz nem hajlandóak a valós szolgáltatási színvonalat megfizetni (amit azonban utólag többször is megbánnak). Az incentive programok ugyanis Magyarországon sem jelentôsen olcsóbbak, mint más országokban (ezalól a terem- és technikabérlet tekinthetô valamennyire kivételnek).

A külföldi megrendelôk közül (a franciák kivételével) egyre többen, fôként az internet nyújtotta lehetôségek növe-kedése, illetve a költségek leszorítása miatt, gyakran megke-rülik a hazai incentive-szervezôket, és a szolgáltatókkal közvet-lenül szerzôdnek. A szer ve zôk (és a megrendelôk számára is) optimális, teljes csomag helyett így csak egy-egy, vagy néhány elem (például közlekedés) megszervezésére és lebonyolításá-ra, illetve a koordinálásra vesznek igénybe specializált, helyi incentive utaztatót. Az incentive-szervezôk teljes csomagra történô igénybevétele azonban minôségi garanciát jelentene, és plusz költség sem terhelné a megrendelôket a szervezôk ál-tal kialkudott kedvezmények miatt. A szervezôk tehát egyfajta „biztosító-társaságként” mûködnek, illetve mûködhetnének: a helyi partnerek állandó helyi felügyelet alatt tartá-sával garantál(hat)ják a magas színvonalat. Minderre a megrendelôk általában azonban már csak akkor jönnek rá, amikor valami probléma merült fel, és nincs helyi segítô, aki azt gyorsan meg tudná oldani (hiszen a lebonyolításba nem vontak be helyi szervezôt).

A megrendelôk költségérzékenysége az incentive ese-mények szervezése és a lebonyolítás során nem következete-sen jelentkezik: amíg a szervezés, elôkészítés alatt a költségek lefaragása a jellemzô (ami például nehézzé teszi a rossz idô esetén rendelkezésre álló alternatív helyszín biztosítását és fizetését), addig a program és költségvetés véglegesítése után már gyakran elôfordul, hogy a megbízó sokkal kevésbé takarékosan költ további, kiegészítô szolgáltatásokra.

A megkérdezett nagyvállalatok mindössze ötö de szervezett incentive utakat az elmúlt három évben munkatársai részére, amelyeket jellemzôen Magyar-országon és nem vállalati, azaz „belsô”, hanem külsô helysz ínen, például szállodában rendeztek meg. A második leggyakoribb helyszín az étterem volt. Míg Budapesten az irodaház, illetve a kongresszusi központ (létesítmény) biztosít több esetben helyszínt az ilyen eseményeknek, vidéken az üdülôk kerülnek elôtérbe. A közvetlenül vagy közvetve, de az incentive-khez is kapcsolódó off-site, retreat, tréning esetén a cégek által a leggyakrabban igénybe vett szervezôk a tré-ningcégek, és nem a specializált incentive házak.



Több olyan szempontot is találtunk, amelyek az incentive utak szervezésénél meghatározó tényezôk, de a többi eseménytípusnál kevésbé befolyásolják a helyszín ki vá-lasztását, ezek:

• a helyszínnel és szolgáltatásokkal azonosított presz-tízs;

• a helyszín újszerûsége, egyedisége, népszerûsége, divatossága;

• a kikapcsolódási, sportolási lehetôségek és szabadidôs programok kínálata;

• a wellness-szolgáltatások elérhetôsége;

• az idôjárás.

2.1.3. A konferenciák és kongresszusok

Az EU-csatlakozás nem hoz(ott) kifejezetten pozitív válto-zásokat a konferenciák, kongresszusok piacán, ugyanis az azóta egyértelmûen látható trend szerint a hazai szervezôk a nagy, több országban is leányvállalatokkal rendelkezô cégek és szövetségek kiszolgálására szakosodott szervezôk (core PCO-k) bedolgozóivá váltak. Ugyanakkor a kisebb szakmai szervezetek továbbra is a kisebb PCO-k szolgáltatásait keresik.

A core PCO-k mellett egyre növekszik az AMC-k (Association Management Company) szerepe, fôként a nagy, nemzetközi szövetségek esetén. A helyi PCO-któl az AMC-k pedig csak minimális szinten igényelnek szol-gáltatásokat, és döntésükben, választásukban az árnak kitüntetett szerepe van. Az is megfigyelhetô, hogy az AMC-k azon országokban is megjelennek, amelyek (még) nem is tagjai az adott szövetségnek.

A trendek szerint a nemzetközi szervezetek száma és tagjaik létszáma összességében növekszik, akár ugyan-azon területen belül is több szervezet mûködhet, illetve az egyes tudományágak is egyre tovább „osztódnak”. Ez néha azt eredményezi, hogy a korábbi, „nagy” szervezet el is halhat, a „kicsik” pedig megnônek (a várakozások e trend stabilizálódását vetítik elôre). A taglétszámok növekedése azonban nem jár(t) együtt az egy-egy kong-resszuson részt vevôk létszámának növekedésével.

A kongresszusi és konferenciapiacra vonatkozó trendek összességében azt mutatják, hogy:

• a szolgáltatóhelyek (például szálláshelyek) is egyre gyakrabban nyújtanak kongresszusszervezési szol-gáltatásokat;

• a szervezetek titkárságai egyre több feladatot vesz-nek át a PCO-któl (például elôadások koordinálása vagy részvételi díjak begyûjtése);

• a helyi lebonyolítást ún. Local Management Company-nak (helyi lebonyolítónak) adják ki;

• a nagy/nemzetközi PCO „megvásárol” egy-egy jelentôsebb szervezetet, amelynek ezt követôen egyedüli konferenciaszervezôje lesz (például elvég-zik a teljes titkársági munkát is – lásd AMC);

• az USA-ból származó tagok szavazatai egyre többet érnek egy-egy helyszín kiválasztásakor, azaz dön-tésbefolyásoló képességük megnôtt;

• a kongresszusok ún. „hamburger konferenciákká” válnak, amelyeken a résztvevôk számának növelése érdekében igen alacsony részvételi díjat állapítanak meg, így minden más szolgáltatást külön kell meg-rendelni;

• a fakultatív programokat egyénileg és gyakran a szálláshelyen foglalják le;

• a szálláshelyeket körülbelül a delegátusok 30%-a foglalja a PCO-n keresztül, a többiek az interneten keresztül foglalnak;

• a viszonylag szûk körû (max. 100 fô) és specializált konferenciák száma várhatóan növekszik; ezeket az eseményeket nem is tekintik minden esetben „klasz-szikus” konferenciának, inkább mint kerekasztal-beszélgetések szerepelnek;

• a konferenciák és a kiállítások, illetve ezek közös megjelenése is függ a rendezvénynek otthont adó és a környezô országok gazdasági helyzetétôl, amit például az igényelt kiállítóterület csökkenésébôl vagy növekedésébôl is lehet látni.

A trendek szerint fôként az orvosi és a mérnöki témákra szervezett kongresszusok létszáma nô. Ezt a trendet erôsíti, hogy e szakmákban a konferenciákon való részvé-tel (és elôadás tartása) gyakran szakmai elvárás, például a konferencia az elôléptetéshez szükséges kreditpontokat biztosíthat.

A kongresszusi résztvevôk szolgáltatásokkal szem ben támasztott igénye nô, azaz egyre inkább a magasabb színvonalat keresik (például szálláshelyek esetén a négy-öt csillagot a három csillaggal szemben): a kongresszusi résztvevôk a budapesti tapasztalatok szerint a 100–120 euró/éjszaka árszínvonalú szállás-helyeket részesítik elônyben. A szervezôk munkáját igencsak megnehezíti, hogy a résztvevôk visszaje-lentkezési idôpontja folyamatosan közelít az esemény idôpontjához. A tapasztalatok szerint a nyitónap elôtti két-három hónapban történik a jelentkezések 50%-a. Különösen a kisebb kongresszusok esetén folyamato-san csökken az események elôtt és/vagy után indított (pre/post) programok (például Hortobágy, Balaton, Sop-ron/Kôszeg) igénybevétele, ugyanis gyakori eset, hogy a delegátusok a rendezvény hivatalos végét be sem várva már el is utaznak. A nagyobb távolságból (például a tengerentúlról) érkezô résztvevôkre ugyanez már nem igaz, hiszen „egzotikusnak” tûnô helyszínen akár a háromnapos post-program is eladható.

A delegátusok szeretik, ha egy nagyvárosba ér-keznek és ott tartózkodnak, ahová ideális helyzetben közvetlen (repülô)járattal jutnak el. Mindemel lett a megrendelôk (is) a nagy és összetett szolgáltatásokat



nyújtó helyszíneket, jellemzôen a konferencia köz pontokat kedvelik. Ennek egyik oka, hogy a fôszervezôk szeretik saját kezükben tartani az eseményhez kötôdô minden részlet irányítását, nem szívesen „engedik” ki a védett burokból a delegátusokat.

A vidéki konferenciahelyszínek arról panaszkod-nak, hogy hiányzik az együttmûködés és annak igénye, a MICE piacon valójában egymást kiegészítô, helyi szolgál-tatók között. A vidéki konferenciaközpontok számára (is) a városokkal (például önkormányzatokkal) való szo-ros kapcsolat jelenti/jelentené az egyik lehetséges együttmûködési formát, ami nemcsak az események megszerzése, hanem a résztvevôk szabadidôs látoga-tásainak és fogyasztásainak elôsegítése érdekében is szükségszerû (lenne).

A megkérdezett nagyvállalatok válaszai szerint a szakmai konferenciák, találkozók, meetingek helyszínérôl jellemzôen a magyarországi legfelsô vezetô dönt.

A magyarországi konferencia- és kongresszusi vendégek körében végzett adatgyûjtés eredményei azt mutatják, hogy a belföldi és a külföldi konferenciadele-gátusokra vonatkozó adatok jelentôsen eltérnek. Ezeket az eltéréseket az 1. táblázatban ismertetjük.

2.1.4. A kiállítások

A kiállítások trendjeiben a legmeghatározóbb, hogy azok egy-re kevésbé tekinthetôk tisztán kiállításnak, egyre erôsebbek az egyéb funkciók és tartalmak is, például a show-jelleg vagy a kisebb találkozók párhuzamos megrendezése.

Akárcsak a konferenciák esetében, a kiállítások szer vezésében érdekelt nagy cégek, jellemzôen bizal-matlanságuk kiküszöbölése érdekében, belsô, saját szervezeten belüli lebonyolítót, szervezôt vagy core PCO-t vesznek igénybe. A kutatásban részt vevô nagyvállalatok 43%-a szervezett kiállítást, termékbemutatót az elmúlt három évben, amelyek jellemzô helyszíne valamely szál-loda vagy egyetem (esetleg más felsôoktatási intézmény) épülete volt. A kiállítások, termékbemutatók esetében a marketingosztály vezetôje hozza meg a döntést, míg a cégek ötödénél ez regionális szinten történik.

2.1.5. kapcsolattartás és információkeresés

Az igénybe vett kommunikációs csatornák közül a meg-kérdezettek a vásárok szerepének csökkenését jelzik elôre (fôként az incentive szervezôk körében) megerôsítve ugyanakkor azt, hogy a személyes kapcsolatoknak kitüntetett és meghatározó szerepe volt és van. A sze-mélyesség megteremtése és fenntartása érdekében a megkérdezett szervezôk közül többen is a potenciális küldôországban (városban) helyi képviselôket bíznak meg a partnerkapcsolatok ápolására és a piaci jelenlét biztosítására.

Azt mindannyian elismerik, hogy az internet használata egyre jelentôsebbé válik mind a szervezôk és partnereik között, mind pedig a vendégekkel való kapcsolattartásban.

A kutatás eredményei alapján elmondható, hogy információért a nagyvállalatok mindössze ötöde for-dul külsô szervezôhöz, „specialistához”. A szakmai konferencia, találkozó, meeting és incentive esetén a vállalkozások jellemzôen a rendezvényhelyszínnel, szálláshelyszolgáltatóval állnak közvetlen kapcsolatban és információkat is tôlük kérnek, várnak.

Az események elôkészítésére vonatkozó tapasztala-tok azt mutatják, hogy a partnerek részérôl egyre rövidül a magyarországi helyszínek bejárására szánt utazások (például „inspection visit”) hossza és ezzel párhuzamosan rövidül az ajánlattól a megvalósításig, azaz a szervezésre szánt idô hossza is.

2.2. MAGYARORSZÁG A MICE PIACON

Magyarország MICE piaci megítélése valamennyire eltérôen alakul attól függôen, hogy a MICE-t alkotó négy nagy csoport melyikét elemezzük: az incentive terület képviselôinek véleménye jelentôsen eltér a három másik terület képviselôinek véleményétôl.

2.2.1. A piaci helyzet megítélése – konferenciák, kongresszusok

A kutatás másodlagos forrásból származó adatai jól jelzik, hogy Magyarország a meeting és konferencia/kongresz-szusi területen sokkal kedvezôbb helyzetben van, mint az az incentivek esetén tapasztalható. A nemzetközi szer-vezetek (például ICCA, UIA) adatai alapján a konferenciák és kongresszusok piaca erôteljes növekedés után inkább hullámzóvá vált (3. ábra).

Azt is megfigyelhetjük, hogy a konferenciapiac egyre nyitottabbá válik és Európa részesedése valame-lyest csökkenôben van, míg az amerikai kontinens aránya las san növek szik. Mindemellett, ha nem is számot tevô en, de átrendezôdött az országok közötti sorrend is, bár az USA elsô ségét egyetlen más állam sem képes meg-közelíteni (4. ábra).

A konferenciavárosok világranglistáját tekintve jelentôsebb eltérések tapasztalhatók az UIA és az ICCA adatai között, mint az országok esetében: az ICCA szerint 2007-ben Bécs adott otthont a legtöbb nemzetközi konferenciának, míg Budapest az ICCA statisztikájában Lisszabonnal együtt az elôkelô 6. helyen szerepel, megelôzve többek között Prágát vagy Londont, az UIA-nál ugyanakkor a 21. volt. (Ennek oka, hogy az UIA és az ICCA más-más kategorizációt alkalmaz, és ennek megfelelôen más-más adatokkal dolgozik) (5. ábra).

Az európai piacon, ahol az UIA idôsoros adatai Lengyelország, illetve Bécs dinamikus fejlôdését jelzik, Magyarország a 15. helyet foglalja el (6. ábra).



Szempont Magyar vendégek Külföldi vendégek

A konferencia helyszíne 82%-uk olyan konferencián vett részt, amelynek helyszíne a lakóhelyüktôl eltérô településen volt; 28%-uk budapesti konferencián vett részt.

Többségük (79%) budapesti konferencián vett részt.

Vendégéjszakák átlagos száma 2 4

Tartózkodás jellemzôi A szálláshelyet igénybe vevôk – a vendégek fele – jellemzôen a rendezvény ideje alatt tartóz-kodnak a konferenciának helyet adó településen.

Átlagosan egy-két nappal hosszabbít-ják meg ott-tartózkodásukat: az üzleti utat összekötik rövidebb-hosszabb, szabadidôs célú utazással.

Kísérôk 22%-uk érkezett kísérôszeméllyel; jellemzôen azok, akik meghosz-szabbították tartózkodásukat.

44%-uk érkezett kísérôszeméllyel.

Szálláshely Többségük háromcsillagos szállodá-ban vagy annál alacsonyabb kate-góriájú szálláshelyen szállt meg.

Többségük négy-, illetve háromcsillagos szállodában szállt meg, de számottevô az öt-csillagos szállodákban megszállók aránya is.

Egyéb programok igénybevétele 50%-uk a szervezett rendezvé-nyen kívül semmilyen más prog-ramon nem vett részt; 31%-uk vett részt kulturális programon; 7%-uk vett részt fürdôlátogatáson.

61%-uk a szervezett rendezvényen kívül semmilyen más programon nem vett részt; 34%-uk vett részt kulturális progra-mon; 26%-uk vett részt fürdôlátogatáson.

Elégedettség általábanA rendezvények helyszínével, szakmai tartalmával és technikai hátterével rendkívül elégedettek voltak; a vásárlási lehetôségeket és az ár/érték arányt gyengének és kedvezôtlennek minôsítették.

Elégedettek a rendezvényekkel, de a magya roknál valamivel kisebb mértékben; a magyaroknál elégedettebbek a lakos-ság vendégszeretetével, a közlekedéssel és a kiegészítô programokkal; A vásárlási lehetôségeket és az ár/érték arányt gyen-gének és kedvezôtlennek minôsítették.

Szálláshellyel való elégedettség A szállodában tartózkodó magyar konferenciavendégek (kategóriá-tól függetlenül) az átlagosnál elégedettebbek a szálláshellyel.

Leginkább a négy- és ötcsillagos szállo-dában tartózkodók elégedettek.

Budapest erôsségei, gyengeségei Egyedül a vásárlási lehetôségek tekintetében tartják kedvezôbbnek Budapestet a vidéki városoknál; a vidéki városok a szálláshely, a vendéglátás, a kiegészítô prog-ramok, a helyi lakosság vendég-szeretete és a turisztikai látnivalók terén részesültek Budapestnél kedvezôbb elbírálásban.

A külföldi konferenciavendégek jellemzôen Budapesten szállnak meg (a vidékrôl nem tudtak véleményt alkotni).

Elvárások teljesülése93%-uk úgy véli, a helyszínen szerzett élmények éppen meg-feleltek az utazás elôtti elvárá-saiknak.

Mindössze 59%-uk érzi úgy, hogy elvárá-sai éppen teljesültek, 17%-uk negatívan ( jellemzôen észak- és nyugat-európai országokból érkezôk), 24%-uk pedig pozitívan csalódott.

1. táblázat

A kongresszuson, konferencián részt vevôk jellemzôi

Forrás: Magyar Turizmus Zrt./GfK 2007



A kelet-közép európai városokban szervezett konfe-renciák száma azt jelzi, hogy egy-két évtôl eltekintve jellemzôen mindegyik városban növekedett a konferen-ciák száma. A növekedés mértéke azonban városonként eltérô, utalva például Bécs, Budapest és Prága ugrásszerû növekedésére.

A konferencia- és kongresszusi piacra vonatkozó kedvezô statisztikai adatok által mutatott trendeket a megkérdezett szakértôk által megfogal mazott véle-mények is alátámasztották:

•szerintük Magyarország, fôként pedig Budapest kedvezô adottságokkal rendelkezik (itt nem em-lítve egy versenyképes kongresszusi központ hiányát);

• a tudományos konferenciák területén az országnak (illetve a fôvárosnak) nagy hagyományai vannak;

• a Magyarországon eseményt szervezô megrendelôk (és résztvevôk) döntô többségben nagyon kedvezô tapasztalatokkal távoznak (elégedettek a rendezvé-nyek szervezettségének színvonalával);

• a magyarországi szervezôk tapasztalatai és szakér-telme elismerten jó;

• a szolgáltatások minôsége megfelel az elvárásoknak;

• Budapest fogadóképessége (szálláshelykínálat) és a városon belüli közlekedés kedvezô.

A megkérdezettek ugyanakkor úgy gondolták, hogy Magyarország kihasználatlan lehetôségekkel rendelkezik,

4. ábra

A világ vezetô konferenciadesztinációi, 2007 (konferenciák száma)

1114

598

523

466

448

423

414

327

307

284

275

272

268

1. USA2. Franciaország3. Németország

4. Szingapúr5. Japán

6. Hollandia7. Olaszország

8. Spanyolország9. Ausztria

10. Nagy-Britannia11. Belgium

12. Svájc13. Kanada

14. Ausztrália15. Korea

0 12001000800600400200

Forrás: UIA 2007

10 000

8000

6000

4000

2000

01994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007

ICCAUIA

3. ábra

A nemzetközi konferenciák számának változása, 1994–2007

Forrás: ICCA 2007, UIA 2007

393

366



különösen a vidéken meglévô kínálat tekintetében. A vidéki helyszínek azonban a közlekedési infrastruktúra állapota, valamint a MICE infrastruktúrakínálatának egye-netlensége miatt ma még csak belföldön versenyképesek, a külföldi piacokon versenyképességük igen korlátozott.

2.2.2. A piaci helyzet – incentive utak

A megismert vélemények szerint Magyarország mint incentive desztináció nem ismert, és voltak olyanok is, akik szerint az ország incentive piaci imázsa „nem kielégítô és nem vonzó”. Ennek megváltoztatása szerintük elsôsorban az anyagi források, másodsorban az alkalmazott kom-munikációs anyagok tartalmának és megjelenésének kérdése.

Magyarország és Budapest legfontosabb piaci hátrányának az újdonságok hiányát tartják a szakértôk. Az incentive utaztatók úgy tapasztalják, hogy a szolgálta-tók egysíkú kínálattal rendelkeznek, és az állami tulajdonú rendezvényhelyszínek (például múzeumok) rugalmatlan-sága, érdekeltségének hiánya és árazási gyakorlata sem segíti az incentive felkérések megnyerését.

A megkérdezettek külön kiemelték Budapest (és így Magyarország) alacsony versenyképességét az ún. top-incentive szegmensben (azaz vállalati felsôvezetôk, ala-csony létszámú, 20–25 fôs csoportokban történô utazásai). A Budapesten kívüli helyszínek és szolgáltatók ugyancsak nem versenyképesek, ami fôként az alacsony szolgálta-tási színvonallal, a megfelelô szakemberek hiányával, a megközelítés körülményeinek és idôtartamának kedvezôtlenségével indokolható. A hazai szálláshelyek gyakorlatát több alkalommal is kritikával illették a meg-kérdezettek, kiemelve, hogy a külföldi ajánlatkérôk jobb

árat kap(hat)nak a szállodától, mint egy hazai szervezô, ami pedig különösen erôs hátrányt jelent.

Az incentive programok szervezése számos akadályba, nehéz ségbe ütközik. A szervezôk különösen hangsúlyozták a hajózással összefüggô problémákat. A dunai hajózás igen kedvelt incentive program lenne, de a hajóállomány leromlott-sága, a kikötési lehetôségek hiánya, a kikötôk és a Duna-part vagy a közeli aluljárók állapota ezt nem teszi kihasználhatóvá. A Citadella, a Hajógyári sziget, a Városliget és a Vár is kedvelt helyszínek lennének, de egyik helyen sincs elég attrakció, és e helyszínek rendezettségével is vannak problémák, emiatt egyik helyre sem lehet programot szervezni. A szervezôk gyakran maguk szervezik meg a különbözô helyszínek kita-karíttatását, hogy a vendégeket megfelelô körülmények között tudják fogadni, és így egyedül saját maguknak köszönhetik, hogy a külföldi vendégek a valóságot nem észlelik és kellemes élménnyel távoznak. Az incentive piac szempontjából ugyan-akkor pozitívan értékelték a megkérdezettek:

• a relatív ismeretlenséget („egzotikum”);

• a kedvezô(bb) ár/érték arányt;

• az érzelmi tényezôket.

A tapasztalatok azt jelzik, hogy a fokozott árérzékenység fôként a nagy (például globális) vállalatokra jellemzô, míg a kisebb cégek inkább hajlandóak többet költeni az incentive utazásra.

A megkérdezett szervezôk úgy tapasztalják, hogy bár a spe cializált incentive-szervezôk szakmai képességei és gyakorlata megfelelô, a szétaprózott piacon hamarosan átrendezôdés vár ható (például a cégtulajdonosok kora miatt), amit csak tovább bonyolít, hogy a rendezvényszervezôk egyre gyakrabban vesznek át incentive-szervezôi fel-adatokat, ez pedig a szín vonal romlásához vezet(het).

5. ábra

A világ legnépszerûbb konferenciavárosai, 2007 (konferenciák száma)

462

314

297

169

161

121

120

115

101

100

1. Szingapúr2. Párizs3. Bécs

4. Brüsszel5. Genf

6. Barcelona7. New York

8. Tokió9. Szöul

10. Amszterdam11. Berlin

12. London13. Lisszabon

14. Stockholm15. Montreal

0 50040030020015050 100 250 350 450

93

90

Forrás: UIA 2007

229

127

126



Ugyan csak a piac át ren de zôdését erôsíti a nagy, nemzet-közi incentive cégek hazai meg jelenése, ami a kis cégek megszûnéséhez, beolvadásához vezethet.

2.2.3. magyarország imázsa a mICe piacon

A megkérdezettek szerint a „magyar” eseményekkel, különösen a Magyarországon rendezett konferenciákkal kapcsolatban jók a tapasztalatok, és ebbôl adódóan a partnerek és a delegátusok a MICE piacon az ország imázsát kedvezônek ítélik, ugyanakkor véleményük szerint az országról általában keveset tudnak, ezért volt olyan vélemény is, hogy az országnak nincs karakteres imázsa (így a MICE piacon sincs).

A tapasztalatok azt jelzik, hogy Magyarország = Buda-pest és Budapest = Magyarország, ezért az imázsra vonatko-zó vélemények is egyszerre érvényesek Magyarországra és Budapestre. A kutatásban részt vevôk szerint Prága sokkal ismertebb Budapestnél, így gyakran ezért esik a megrendelôk választása Prágára Budapest helyett. Ha azonban eljutnak a megrendelôk (és a résztvevôk) Budapestre, akkor a város és az ország általában olyannyira elnyeri tetszésüket, hogy a következô alkalommal szívesebben jönnek a magyar fôvárosba. Prága marketingkommunikációja sokkal inten-zívebbnek tûnik, mint Budapesté, nagyobb ismertsége és népszerûsége ennek köszönhetô.

A megkérdezett szervezôk az ország általános imázsát nagyon nehezen megítélhetônek, illetve átlát-hatónak tartják. A kommunikációban fontosnak tartják a sze mé lyes ség megteremtését, azaz az üzenetek egy-egy személyhez kötését.

A meglévô, illetve a vélelmezett kedvezô konfe-renciahelyszín és konferenciaszervezô imázst erôsíti,

ha egy-egy nemzetközi szervezet vezetôségében van magyar személy. Az események megszerzéséhez azonban jobban kellene tudni lobbizni, például az állami, városi és szakmai szervezeteknek. Mindez együttmûködésben, közös tevékenységként és finanszírozásban valósulhatna meg sikeresen. A megkérdezett szervezôk és szolgáltatók Magyarország és Budapest legfôbb erôsségének:

• a kedvezô árszínvonalat;

• a széles turisztikai kínálatot;

• a vendéglátást;

• a jó megközelíthetôséget tartják.

Hátrányként említették:

• a gyenge kongresszusi infrastruktúrát;

• a rendezetlenséget;

• a köztisztaság állapotát (fôleg Budapesten);

• az alacsony ismertséget.

2.2.4. magyarország versenytársai a mICe piacon

Magyarország a MICE piaci versenyben (fôként a kongresz-szusok és konferenciák szemszögébôl) alapvetôen fekvése miatt viszonylag elônyös helyzetben van, ugyanakkor a környezô országok és azok fôvárosai (például Bécs és már Varsó is) nagyon erôs versenytársaknak bizonyulnak. A versenyhelyzetet az is fokozza, hogy a MICE piac fejlesz-tésére, támogatására rendelkezésre álló hazai források kisebbek, mint a versenytársak által elkölthetô összegek. A versenytárs országok és városok gazdasági helyzeté-ben, a fejlôdés szintjében fennálló eltérések is azt vetítik elôre, hogy Magyarország MICE szolgáltatóinak nagyon erôs versenyre kell berendezkedniük. Ugyancsak hátrány, hogy a környezô országokban számos PCO jött létre az

6. ábra

konferenciadesztinációk ranglistája európában, 2007 (konferenciák száma)

598

523

423

414

366

327

307

200

132

1. Franciaország2. Németország

3. Hollandia4. Olaszország

5. Spanyolország6. Ausztria

7. Nagy-Britannia8. Belgium

9. Svájc10. Finnország11. Portugália

12. Svédország13. Norvégia

14. Görögország15. Törökország

0 500400300200100 600

116

116

Forrás: UIA 2007

393

188

183

284



elmúlt néhány évben, és léteznek már városi szintû kongresszusi irodák is, amire viszont Magyarországon még nincs példa.

A kutatásban részt vevô szervezôk és szolgáltatók szerint, részben megerôsítve a más formákban gyûjtött véleményeket, Magyarország elsô számú versenytársa Csehország, majd Ausztria, amelyet Spanyolország és Portugália követ. Budapest legfontosabb versenytársának Prágát, Bécset, illetve Barcelonát és Lisszabont tartják.

A versenyhelyzet nemcsak az egyes városok eltérô konferencia-infrastruktúrája miatt alakul ki vagy marad fenn, hanem érdemes utalni:

• a szolgáltatási színvonalában azonosítható különb-ségekre;

• a kommunikáció jellegének és erôsségének különb-ségeire;

• a városok (desztinációk) esetében is létezô divatra, amely más-más városokat (desztinációkat) részesít egyes években/idôszakokban elônyben.

Ugyanakkor a magyar szervezôk a többi országhoz képest magasabb színvonalú szolgáltatást nyújtanak és Buda-pest sokkal vendégszeretôbb, mint egyes konkurensei, akár Prága, akár Párizs (például a magyar idegenvezetôk kedvesebbek, közvetlenebbek).

Versenyelônyt jelent(het) továbbá a wellness-szolgáltatások elérhetôsége, éppen ezért a szervezôk mindig feltüntetik ajánlatukban. (A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy a MICE piacon alacsony az efféle szol-gáltatások igénybevétele – elsôsorban idôhiány, illetve az intimitás miatt.)

A konferenciapiacon a legnagyobb problémát a megfelelô, speciális infrastruktúra hiánya jelenti:

• nincs megfelelô kongresszusi központ („a kongresz-szusi központ nem versenyelônyt, hanem a verseny-képesség fenntartását jelentené”);

• nincs 800 fônél nagyobb befogadóképességû kon-ferenciaterem;

• nincs igazi konferenciaszálloda, ahol több száz fôs konferenciát lehetne tartani és a vendégeket el is lehetne szállásolni;

• nincs 300 fônél nagyobb befogadóképességû étte-rem/vendéglátóhely;

• vidéki helyszínek esetében további problémát jelent a közvetlen megközelíthetôség, a közvetlen (fôként légi) közlekedési kapcsolat hiánya;

• a vidéki helyszínek versenyképességét csökkenti továbbá, hogy kevés a programlehetôség: holtsze-zonban minden zárva van, a szórakozóhelyek pedig korán bezárnak.

A vidék, a fenti infrastrukturális problémák és a városok ismeretlensége miatt a magyar corporate piac számára adható el csupán, a külföldieknek csak nagyon ritkán (még gyakran a Balaton is ismeretlen helyszínnek bizonyul).

Az incentive piacon aktív szervezôk erôs ver-senyként jellemezték a Magyarország és a környezô országok, illetve fôként a fôvárosok (például a bal-tikumi országok, Bulgária vagy Románia fôvárosa) közötti piaci helyzetet, amelyben talán a korábbinál is fontosabb szerepet tölt be az ár, illetve a költ-ségszint (az árérzékenység a tapasztalatok szerint fôként a francia és a német megrendelôkre jellemzô). A klasszikus versenytársak (Prága, Bécs) az incentive-k te-rületén is fontos szerepet játszanak, amit a megkérdezet-tek azzal (is) illusztráltak, hogy például a Prague Convention

160

140

120

100

80

60

40

20

0

Bécs Budapest Prága LjubljanaVarsó Krakkó Zágráb

Forrás: ICCA 2007

7. ábra

A kelet-közép-európai régió vezetô konferenciavárosai, 1993–2007 (konferenciák száma)

1993 1994 2007200620052004200320022001200019991998199719961995



Bureau két évre elôre érvényes eseménynaptárral segíti a szervezôk munkáját, illetve kiemelten fontosnak tar-tották, hogy a város vezetése (politikai) nyilatkozatot tett e terület fontosságára és támogatására vonatkozóan.

A MICE piac fejlesztésére vonatkozó egyik leg-fontosabb igénynek az ország imázsának javítása és ismertségének növelése, (további) invitatív üzenetek megfogalmazása bizonyult. A szervezôk csak úgy tudják saját szolgáltatásukat értékesíteni, ha elôtte az országot, illetve magát a desztinációt népszerûsítik. Csak azután lehet a konkrét szolgáltatásokat kiajánlani, miután az országot már eladták, a szervezôk éppen ezért az MT Zrt. legfôbb feladatának az országmarketinget tartják. A megkérdezettek elismerték, hogy a magyar tudomá-nyos élet talán az egyik legexportképesebb hazai termék, de azt is megjegyezték, hogy ez a tény a kommunikáció-ban csak kevéssé használható.

Akárcsak más kérdésekkel kapcsolatban, itt is többször említésre került az, hogy az állam és az adott

önkormányzat(ok) tudatosabb szerepvállalása nélkül nem lehetséges a MICE piacon (sem) fejlôdést elérni, például Budapesten a helyi központoknak (Óbuda, Belváros) is turistabaráttá kellene válni, ami viszont összefogás nélkül nem lehetséges.

A teljes tanulmány a Magyar Turizmus Zrt. Kutatási Cso portjának fogadóórája keretében, csütörtökönként dél-után 14 és 17 óra között, a 488 8710-es telefonszámon tör-tént elôzetes bejelentkezést követôen tekinthetô meg.


DAVIDSON, R. (2007): EIBTM Industry Trends & Market Share Report, EIBTMInternational Congress & Convention Association: www.iccaworld.orgKözponti Statisztikai Hivatal: www.ksh.huMagyar Turizmus Zrt. adatokUnion of International Associations: www.uia.org



Kulcsszavak: közlekedés, vasút, utazási szokások, turisztikai termékek.

1. A világ és európa turizmusa a közlekedés módja szerint

A Turisztikai Világszervezet (UNWTO) 2006-ban kiadott Tourism Market Trends címû tanulmányának adatai sze-rint a világ nemzetközi turistaérkezéseinek legnagyobb hányada légi vagy földi (közúti és vasúti) úton történik. A dokumentum készítôi megállapítják, hogy 2005-ben a világ nemzetközi turistaérkezéseinek 48%-a földi, 45%-a légi és 7%-a vízi úton zajlott, ezen belül az egyes kontinensek között eltérések mutatkoznak (1. ábra).

A légi közlekedés 1990–2005 között dinamikusan fejlôdött, részesedése 1990-ben 38,6%, 2000-ben 42,7%, 2005-ben pedig közel 45% volt. A többi közlekedési mód részaránya egytôl egyig csökkent (1. táblázat).

A világátlaghoz hasonlítva Európában a legmaga-sabb a szárazföldi közlekedés aránya. Ennek fôbb okai az intraregionális turizmus jelentôsége Európán belül, az orszá gok közti viszonylag kis távolságok, a közúti és vasúti infrastruktúra fejlettsége és magas színvonala, valamint az Európai Unión belül – a legtöbb országban – a határ-átlépések ellenôrzésének megszûnése. Mindazonáltal

a légi közlekedés térnyerésével a szárazföldi közlekedés részesedése Európában is csökkent (1990-ben 60%, 2005-ben 53%). Bár a légi közlekedés növekedési ütemével nem vetekszik, a nagy sebességû vasúthálózat terjedésével, 2000 óta a vasúti közlekedést választók száma is évente átlagosan 2%-kal emelkedett Európában (2. táblázat).

Európa régiói között – eltérô földrajzi adottságaik következtében – jelentôs eltérések mutatkoznak az igénybe vett közlekedési eszközök terén. Észak-Európá-ban a szárazföldi megközelítési lehetôségek hiánya miatt

Vasúti közlekedés EurópábanSzerzô: Polgár Judit1

Jelen összefoglaló a Mintel 2008 márciusában publikált tanulmánya, valamint a Turisztikai Világszervezet (UNWTO) 2006. évi, turisztikai trendeket bemutató elemzése alapján készült. A Mintel tanulmánya felvázolja az európai vasúti közlekedésben az elmúlt 15–20 évben végbement legfontosabb változásokat, fejlesztéseket, és képet fest a közlekedés ezen ágának várható jövôjérôl, az európai turizmusban betöltött szerepérôl.

Az európai vasúthálózatnak a XIX. század második felében történô kiépülésével egy idôben Thomas Cook volt az elsô, aki szervezett vonatutakat kínált az utazóknak, ami – népszerûsége okán – hamar elterjedt Európa szerte. A XX. század közepén, 1959-ben alakult meg a nonprofit Eurail, amely a nem európaiak számára értékesített vonatjegyeket, majd 1972-tôl megjelent az Interrail is, a fiatalok számára akkoriban – a „fillérekért” váltható fapados repülôjegyek kora elôtt – egyetlen megfizethetô utazási forma.

Az 1985-ös schengeni egyezmény következményeképp a szabadon beutazható desztinációk közé került Franciaország, az akkori Német Szövetségi Köztársaság és a Benelux államok, majd 1990-es kiterjesztését köve-tô en számos további nyugat-európai ország és Görögország is.

A világon elôször Japánban, 1959-ben bemutatott nagy sebességû vonatok elôállítását hamarosan európai beruházások is követték. Európában elsôként Franciaországban épült ki a nagy sebességû vonatok közlekedésére alkalmas vasúthálózat, a francia TGV (Train à Grande Vitesse) 2003-ban lépte túl az egymilliárdos utaslétszámot. Nagy-Britannia és Franciaország szárazföldi összeköttetésének megépítésével további távlatok nyíltak a vasúti közlekedés fejlôdésében.

A Mintel-tanulmányban részletesen bemutatásra kerülnek a fent említett fejlesztések, errôl nyújt átfogó képet az alábbi összefoglaló.

1 Kutató, a Magyar Turizmus Zrt. Kutatási Csoportjának munkatársa.

1. ábra

A világ nemzetközi turistaérkezéseinek megoszlása a közlekedés módja szerint, 2005 (%)

1009080706050403020100

SzárazföldiLégi VíziForrás: UNWTO



nagyon magas a légi, illetve vízi úton érkezôk aránya (65% és 19%), a szárazföldi megközelítés aránya mindössze 16%.2 A Földközi-tenger térségének országai esetében is magas a légi közlekedés részesedése, hiszen ezek a desztinációk viszonylag messze találhatók a fôbb küldôpiacaiktól, emellett földrajzi adottságaik révén sok esetben csak hosszadalmas kitérôkkel közelíthetôk meg szárazföldön (2. ábra).

a hosszú sorban állás a repülôtereken, autópályadíjak, felújítások, terelések, környezeti ártalmak, emelkedô üzemanyagárak) a nagy sebességû vasutak terjedésével párhuzamosan egyre inkább vonzó alternatívává teszik az utazók körében a vasúti közlekedést.

2007-ben három új nagy sebességû vasútvonal kezdte meg mûködését, amelyeken a vonatok akár

Forrás: UNWTO

Megoszlás (%) Éves átlagos növekedés (%)1990 2000 2005 1990/2000 2000/2005

Légi 38,6 42,7 44,9 5,6 4,2Szárazföldi 53,4 49,2 47,6 3,7 2,5

Közúti 47,1 44,5 43,0 3,9 2,5Vasúti 6,3 4,8 4,6 1,8 2,3

Vízi 7,7 7,7 7,2 4,6 1,7

1. táblázat

A világ nemzetközi turistaérkezéseinek megoszlása a közlekedés módja szerint, 1990–2005

Forrás: UNWTO

Megoszlás (%) Éves átlagos növekedés (%)1990 2000 2005 1990/2000 2000/2005

Légi 31,5 35,3 40,3 5,2 4,9Szárazföldi 60,4 57,1 52,7 3,5 0,5

Közúti 50,8 49,1 44,8 3,7 0,3Vasúti 9,6 8,0 8,0 2,1 2,1

Vízi 8,0 7,6 6,8 3,4 0,0

2. táblázat

európa nemzetközi turistaérkezéseinek megoszlása a közlekedés módja szerint, 1990–2005 (%)

2. ábra

A nemzetközi turistaérkezések számának megoszlása európán belül a közlekedés módja szerint, 2005 (%)

SzárazföldiLégi VíziForrás: UNWTO

1009080706050403020100

2Nagy-Britanniába a Franciaországból vezetô alagúton, Svédor-szágba az Öresund-hídon, Dániába a német–dán határátkelôn juthat a szárazföldi közlekedést választó turista.

2. vasúti kontra légi közlekedés

Az európai vasúti közlekedés fényes jövô elôtt áll. Az elmúlt évtizedekben a légi és a közúti közlekedés a vasú tinál jóval dinamikusabb mértékben növekedett, azonban az egyre gyakrabban felmerülô nehézségek (úgymint

320 kilométer/órás sebességgel is közlekedhetnek. A további gyorsvasúti pályák kiépülésével egyre inkább kiélezôdik a verseny a légi- és a vasúttársaságok között.

Az európai vasúti közlekedés talán legnagyobb problémája, hogy míg a vasutak aránylag jól mûködnek nemzeti szinten, az országhatárokon átnyúló közlekedés – a jegyvásárlás szempontjából – már gyakran problémás-nak mondható, különösen Kelet-Európában, valamint Spanyolország és Portugália között. Emellett természe-tesen számos jól mûködô nemzetközi példát is találunk, ilyen például a holland–belga, a német–osztrák, valamint a skandináv országok közötti vasúti együttmûködés.

Fontos megemlíteni továbbá, hogy a légi közleke-dés esetében rohamosan fejlôdô online jegyfoglalás sal és vásárlással ellentétben a vasutaknál még gye rek ci pô ben jár a vásárlásnak ez az egyszerû és kényelmes módja.

A fent említett kérdések megoldására hívta életre hét nyugat-európai, nagy sebességû vonatokat üzemeltetô vasúttársaság a Railteam elnevezésû szervezetet. Ez az új



együttmûködés máris elônyökkel jár az utazók számára, mivel az egyes országok menetrendjének precíz egyezte-tésével egyre több a kényelmes, határokon átívelô utazási lehetôség. Mindenesetre a vasút csak akkor válhat a légi közlekedés valódi versenytársává és alternatívájává, ha egy olyan új disztribúciós rendszer kerül kialakításra, amelyben az egyes vasúttársaságok rendszerei egy nagy rendszerré állhatnak össze, és amely lehetôséget nyújt az egyszerû jegyvásárlásra, akár több országon átívelô utazások esetében is.

3. Az európai vasúthálózat

Az utazók már most is magas színvonalon, kényel-mesen utazhatnak a gyors, pontos és megbízható nagy sebességû vonatokon Európában, a további beruházások nyomán – a tervek szerint – a vasúthálózat hossza 2020-ra a jelenleginek akár háromszorosára is növekedhet. A fejlôdés jövôbeni kulcsa nagyrészt a már említett Railteam kezében van. Ezt az együttmûködést a hét vasúttársaság3 a további, országhatárokon túlnyúló, összehangolt fejlesztések érdekében hozta létre.

A brit ATOC4 szervezet adatai szerint a német vasúthálózat a legforgalmasabb Európában, 2006-ban 1,85 millió utast szállított, ezt követi Nagy-Britannia 1,15 millió, illetve Fran-ciaország 1,01 millió utassal. A vasúthasználat jelentôsen nôtt az elmúlt évtizedben: a megtett utaskilométerek alapján Nagy-Britanniában 42, Írországban és Belgiumban 40, míg Franciaországban 34%-kal emelkedett a megtett kilométerek száma egy fôre számítva (3. táblázat).

2006-ban a vasúton megtett átlagos utazás hossza Franciaországban volt a legmagasabb, 77,8 kilométer, ezt követi Németország és Nagy-Britannia 39,9, illetve 39,7 kilométerrel.

3.1. FEJLESZTÉSEK ÉS A NAGYOBB SEBESSÉG IRÁNTI IGÉNY

A nagy sebességû vasutak terén Európán belül Fran-ciaországé a vezetô szerep, a TGV vonatok 3528 kilo-mé ternyi pályán közlekednek az országban, a leg-újabb fejlesztésû gyorsvasút egy 2007. áprilisi tesz-telésen már 575 kilométer/órás sebességet ért el. Miközben a sebesség gyakorlatilag a legfontosabb tényezô a jelenleg i és jövôbeni vasútfejlesz té-sek során, a társasá gok egyre nagyobb hangsúlyt helyeznek arra is, hogy újonnan bevezetett szolgálta-tásokkal egyre könnyebbé és kényelmesebbé tegyék a vonaton történô utazást. Ennek érdekében egyre fejlettebb foglalási rendszerek, praktikusabb állomások és kényelmesebb vonatok építésén fáradoznak. Sok új szolgáltatás a menet közbeni üzleti ügyek intézésének

3. táblázat

utaskilométerek számának alakulása európa vasútjain, 1996–2006

Bázisév* milliárd kilométer

2005 milliárd kilométer

2006 milliárd kilométer

Változás 2005/2006 (%)

Változás bázis év/2006 (%)

Nagy-Britannia 32,07 42,8 45,6 6,5 42,2Írország 1,32 1,78 1,86 4,5 40,9Belgium 6,84 9,15 9,61 5,0 40,4Franciaország 58,8 76,47 78,78 3,0 34,0Spanyolország 15,83 19,84 20,31 2,4 28,3Németország 60,55 71,78 73,96 3,0 22,1Dánia 4,79 5,73 5,85 2,1 22,1Svájc (SBB) 11,92 13,51 14,26 5,5 19,6Hollandia (NS) 13,82 14,73 15,41 4,6 11,5Finnország 3,27 3,47 3,6 3,7 10,1Magyarország 6,27 6,95 6,74 –3,1 7,5Olaszország 44,07 46,14 46,43 0,6 5,4Ausztria 8,38 8,47 8,65 2,1 3,2Norvégia 2,46 2,44 2,49 2,0 1,2Csehország 7,94 6,83 6,89 0,9 -13,2Lengyelország 20,57 16,74 16,97 1,4 -17,5Portugália 4,62 3,41 3,51 3,0 -24,0

*A bázisév adatai az 1995-ös, 1996-os és 1997-es évek átlagából adódnak. Forrás: ATOC, Tízéves európai vasúti trendek, 2007. október

3Deutsche Bahn (DB, Németország), SNCF (Société Nationale des Chemins de fer Français, Franciaország), SNCB (Société Nationale des Chemins de fer Belges, Belgium), NS Hispeed (Hollandia), ÖBB (Ausztria), SBB (Svájc) és Eurostar (Nagy-Britannia, Franciaország és Belgium).4Association of Train Operating Companies. A fejezetben sze rep -lô statisztikai adatok a szervezet 2007 októberében készí tett, „Növekedési trendek az európai vasúti utazásban” c. ta nul má-nyá ból származnak.



megkönnyítésére került bevezetésre. A TGV elsô osztá-lyán már nemcsak laptop és más elektronikus berende-zések használatához szükséges konnektorokat, hanem közös, illetve privát tárgyalóasztalokat is találhatunk, a wifi internetkapcsolat kiépítése is folyamatosan bôvül. Az üzleti utazók mellett a családosokra is gondolnak, nem ritka az ún. családi „szoba” sem, ahol a gyerekek tága sabb térben utazhatnak, kedvükre játszhatnak, távol a többi utastól.

2007 nyarán nyitották meg az új keletfrancia vas-útvonalat (TGV Est), amely lehetôvé tette a francia és német állami vasút, az SNCF és a DB együttmûködését, ezt Alleónak nevezték el. A vonal Párizsból indulva számos francia városon keresztül nyújt összeköttetést Németország, Svájc és Luxemburg fontosabb városaival. A vonal kiépítése jelentôsen csökkentette az utazási idôt, Párizsból Frankfurtba például az eddigi 6 óra 15 perc helyett 3 óra 50 perc alatt juthat az utazó. A vonatok indulási gyakorisága is 15–20%-kal emelkedett.

Egy másik – régóta tartó – jelentôs fejlesztés be-fejezésével 2007-ben a London és a „Csalagút”5 közötti vasúti szakaszt alkalmassá tették a nagy sebességû vonatok közlekedésére, valamint ehhez kapcsolódóan Londonban átadták a St Pancras nemzetközi pályaud-vart,6 amely sokkal gyorsabbá és ésszerûbbé teszi az ország északi részeibe történô utazásokat, emellett a londoni metróhálózathoz és a Heathrow Expresshez is jóval közelebb viszi utasait.

Hollandiában is elkészült egy új, nagy sebességû vonatokat kiszolgáló vonal (NS Hispeed), amely Brüsszelt és Amszterdamot köti össze. A fejlesztéseknek köszönhetôen itt is jelentôsen csökkent az utazási idô, Párizs és Amsz-terdam között például négy óra helyett három óra az út. Az építési költségek közel hétmilliárd eurót tettek ki, az elôzetes becslések szerint évi 14 millió utassal számoltak, az eddigi tapasztalatok alapján azonban az NS Hispeed 2010-tôl már évi 17 millió belföldi és hétmillió nemzetközi utast szállít majd.

A Railteam legfontosabb célkitûzése az Európán belüli vasúti közlekedés lehetô legnagyobb mértékben való megkönnyítése az utazó számára. Bár a szervezet nemrég alakult, az utasok máris élvezhetik a szövetség számos elônyét. A szervezetet alkotó társaságok folya-matosan egyeztetik az indulási és érkezési idôpontokat,

a fontosabb állomásokon többnyelvû személyzet, információs pontok,7 kedvezô autóbérlési lehetôségek állnak az utazók rendelkezésére. A jövôben a légi kilo-méterek gyûjtéséhez hasonló hûségprogramok beindí-tását tervezik a tagok, ezenkívül a menetrendek olyan magas szintû összehangolását, amelyben az átszálló utasoknak Európában maximum 15 percet kell majd várniuk a csatlakozásra a szervezet tagországainak vasútvonalain.

A Railteam jegyfoglalási rendszere kié pí tés alatt áll, a szervezet 30 millió eurót költ arra, hogy összehan-gol ja a különbözô disztribúciós rendszereket az egyszerû és kényelmes jegyvásárlás érdekében. Várhatóan 2009 elején kezd mûködni az internetes jegyeladási rendszer,8 amelyben az utazó egy tranzakció keretén belül foglalhat és vásárolhat vonatjegyet – garantáltan a legalacsonyabb áron. A késôbbiekben a jegyeket hason-lóan könnyen lehet majd visszaváltani, módosítani vagy akár törölni is.

4. A XXI. századi vasúti élmény

4.1. AZ UTASOK

2007-ben a franciák 10,5, a spanyolok 8,4, a britek 4,8 és a németek 4,7%-a vette igénybe a vasutat turisztikai célú utazásai során. Az adatok azt mutatják, hogy az üdülési-szabadidôs céllal utazóknak egyelôre kis százaléka választja ezt a közlekedési módot. Érdekes módon a vizsgált négy or-szágban az üzleti utazások alkalmával még a szabadidôs uta-zásoknál is alacsonyabb volt a vasút választásának aránya. A Eurostar tapasztalata szerint a nyaralók elônyben részesítik a nagy sebességû vonattal történô utazást a repülôgéppel szemben, ha az út nem tart tovább hat óránál, az üzleti utazóknál ez az idôkorlát három és fél óra. Az ezeknél hosszabb utakon jellemzôen a repülôgépet választják az utazók. A Thalys saját utasainak körében végzett felmérése szerint az utazók közel egyenlô arányban utaznak (52% és 48%) szabadidôs, illetve üzleti céllal, nemenkénti viszonyí-tásban valamivel több férfi (56%), mint nô (44%) utazik, az utasok jelentôs része a fiatal (35 év alatti) korosztályhoz tartozik (61%).

4.2. AZ ÁLLOMÁSOK

A vasút akkor válhat a légi közlekedés valódi alternatívájává, ha ugyanolyan kényelmet, magas színvonalú szolgáltatáso-kat és infrastruktúrát teremt utasai számára, mint a jól fel-szerelt repülôterek és repülôgépek. A nagy pályaudvarok és vasútállomások felújítása, modernizálása és átépítése gya-korlatilag folyamatosan zajlik – elsôsorban – Nyugat-Európá-ban. Nagy-Britanniában 1995 óta 27 milliárd fontot költöttek vasúti infrastruktúra-fejlesztésre, a brit állam vasutak szándé-ka szerint 2009 és 2014 között további 11,4 milliárd fontot

5A Csalagút – angol nevén Channel Tunnel, a csatorna és az alagút szavak összevonásából alkotott szó –, építészeti és mérnöki remekmû, amely a tenger alatt fut, és amely lehetôvé tette Franciaország és a szigetország, Nagy-Britannia között a „szárazföldi” közlekedést.6A pályaudvar fejlesztésére összesen 800 millió fontot fordítottak.7Az elsô öt ilyen állomás Brüsszelben, Lille-ben, Stuttgartban, Kölnben és Frankfurtban volt, azóta hasonlót alakítottak ki Lon-donban, Strassburgban, Amszterdamban és Párizsban is.8 www.railteam.hu



fordítanak beruházásokra. A felújított pályaudvarok Európa-szerte a szolgáltatások széles skáláját kínálják az utasoknak – pihenési, vásárlási és étkezési lehetôségek formájában. Sok állomáson van csomagmegôrzô, talált tárgyakat kezelô iroda, a legnagyobb pályaudvarokon pedig a repülôterek mintájára külön exkluzív, kényelmes váró áll az elsô osztályú utasok rendelkezésére. A fentebb említett modern, londoni St Pancras állomás a XXI. századi utazó összes kényelmi és technikai elvárásának megfelelôen épült, ezért etalonnak számít Európában a jövô vasúti fejlesztéseinél.

4.3. A VONATOK

A vonatokon igénybe vehetô szolgáltatások a választott útvo nal függvényében is változnak. A rövid távon közlekedô vonatokon általában csak az alapszolgáltatások érhetôk el, ezzel szemben az Intercity és a nemzetközi járatok utazókat szolgáló infrastruktúrája óriási fejlôdésen ment keresztül az elmúlt évtizedben. A nyugat-európai vonatokon ma már természetesnek mondható a hármas felosztás, amelyben az üzleti, a családi és a „csendes” szakaszok váltják egymást.

Az alábbiakban néhány példát sorolunk fel a kü lön-bözô jellegû fejlesztésekre:

• a gyermekkel utazók számára kifejlesztett kupék, külön gyermekméretû ülésekkel, pelenkázóasztallal és bébiétel-melegítési lehetôséggel,

• az új típusú TGV vonatokon relaxáló „Zen zóna” és szórakoztató „Zap zóna” kialakítása, a büfékocsiban párna- és DVD-kölcsönzési lehetôséggel, útközben igénybe vehetô masszázzsal,

• a Eurostar síjáratain, amelyek Londonból a francia Alpokba közlekednek, külön, ún. diszkókocsi, ahol a szórakozni vágyók akár az egész éjszakát áttán-colhatják, és limitált mértékben saját alkoholtartal-mú italaikat is bevihetik,

• egyes svéd vonalakon mozivonat közlekedik, amely-ben óriásvásznon a legújabb mozifilmeket vetítik az utasoknak,

• az új, Köln–Frankfurt útvonalon közlekedô nem-zetközi ICE panoráma-vonatok kocsijainak borítása kétoldalt faltól falig üveg, így az utasok szinte ugyanolyan panorámában gyönyörködhetnek, mint a moz donyvezetô,

• a brit Virgin Trains járatain a tengerentúli repülô-gépek hez hasonló audiorendszer mûködik, a két font ellenében kapott fejhallgatóval minden ülésen 14 csatorna adása fogható.

5. vonatjegyek és bérletek

A kombinált vonatjegyek és bérletek számos elônyt nyújta-nak használóik számára. Az ilyen jegyek általában jelentôs megtakarítást jelentenek az utazó számára, bár viszonylag magas összegbe kerülnek, jobban kihasználhatók és vég-eredményben olcsóbbak, mintha minden egyes útszakasz-ra külön jegyet váltana az utazó. Az utasok az ilyen típusú jegyekkel rugalmasan variálhatják az indulási idôpontokat, az állomások számát, egy hosszabb perióduson belül (15–20 nap) öt napra érvényes jegy esetében például nem szükséges elôre eldönteniük, hogy az adott idôszakon belül melyik öt napban fogják felhasználni jegyüket.

A két legnagyobb ilyen jellegû jegytípus a beve-ze tôben már említett Eurail és az Interrail. A Eurail 1959-ben indult azzal a céllal, hogy a külföldi turisták egy-szerûbben tudjanak vonattal bejárni egy-egy, vagy akár egyszerre több európai országot . Az elsô évben ötezer ilyen típusú jegyet adtak el, 2006-ban már 440 ezret. Alakulásuk óta mintegy 12 millió jegy talált gaz-dára. Megjelenésük óta mindkét jegyforma számos változáson, átalakításon ment keresztül, igazodva az utazók egyéni igényeihez és a változó trendekhez. Az Interrail 1972-es létrehozásakor egy hónapra és a részt vevô 30 országban tett korlátlan számú utazásra szóló jegy volt, amelyet kizárólag 21 év alatti, európai fiataloknak értékesítettek. Az elmúlt idôben fokozatosan emelték a korhatárokat, és az egy jeggyel beutazható országok összetétele is jelentôsen átalakult.

2007-ben például az egy hónapra érvényes felnôtt jegy elsô osztályon 809, másodosztályon 599, míg a fiatalok számára értékesített jegy másodosztályon 399 euróba került. Léteznek ezenkívül egy országra szóló je-gyek, a 4. táblázatban az Ausztriára és a Magyarországra vonatkozó díjszabás összehasonlítása látható.

Míg az Interrail az európai állampolgárok számára nyújt kedvezô feltételeket, az Eurail jegyeket az Európán kívül élôk vásárolhatják meg. Az Eurail négyféle típusú

Jegyek Felnôtt, elsô osztályon (Ausztria/Magyarország)

Felnôtt, másodosztályon(Ausztria/Magyarország)

Fiatal, másodosztályon(Ausztria/Magyarország)

3 napos 147/93 109/69 71/454 napos 188/120 139/89 90/586 napos 255/161 189/119 123/778 napos 309/188 229/139 149/90

Forrás: Mintel

4. táblázat

Az egy országra érvényes Interrail jegyek árai Ausztriában és magyarországon, 2007 (euró)



jegyet értékesít. A globális jegy húsz országot foglal magában, és fix vagy rugalmas idôpontra is foglalható. Az ún. szelektív jegy azoknak szól, akik egy kisebb terü-letet szeretnének alaposabban körbejárni, itt három, négy, esetleg öt ország tartozik egy-egy csoportba. A harmadik típus a regionális jegy, amely nagyon hasonlít a szelektívhez, itt is egy-egy országcsoportra váltható jegy. Magyarország Ausztriával (138 eurótól), Romániával (130 eurótól), Horvátországgal (122 eurótól) vagy Szlovéniával (122 eurótól) együtt látogatható ezzel a jegytípussal. A negyedik fajta jeggyel egy országon belül van lehetôség korlátlan számú utazásra a választott idôkereteken belül, ennek árára vonatkozóan nem szerepelt adat a Mintel tanulmányában.

További Eurail jegytípusok, amelyek több mint egy ország beutazására adnak lehetôséget használóiknak, a Balkan Flexipass, a Benelux Pass, valamint a Magyaror-szágot is magába foglaló European East Pass. Ez utóbbihoz tartozik – hazánkon kívül – Ausztria, Csehország, Lengyel-ország és Szlovákia is, felhasználhatósága egy hónapon belül bármely öt egymást követô napra terjed ki. Ez a jegy-típus csak nem európai állampolgárok számára érhetô el, ára elsô osztályon 304 USD, másodosztályon 213 USD.

6. különleges vasúti szolgáltatások

6.1. ELIPSOS, EUROSTAR, LYRIA

Európában a vasúti közlekedés kínálatának bôvülésével számos vasúttársaság nyújt – rendszerint országhatár-okon átnyúló – különleges, speciális szolgáltatásokat az utasok számára.

A 2001 óta mûködô Elipsos egy éjszakai „vonatho-tel” (Trenhotel), amely Spanyolország és Franciaország, Svájc, illetve Olaszország között teremt összeköttetést, kényelmes alternatívát kínálva az utazók számára. Bár az utazás hosszabb a repülésnél, sokan preferálják a luxuskörülmények közötti, stresszmentes utazást, amely után frissen, kipihenve, reggel érkeznek meg úti céljukhoz. E vonattípus sikerét tükrözi, hogy a társaság 2006-ban már 405 ezer utast szállított.

A brit érdekeltségû Eurostar, amely 1994 óta üzemel, Londonból a Csalagúton keresztül Párizsba és Brüsszelbe szállítja utasait. Megalakulása óta több mint 70 millió utast szállított, a piaci részesedése a London–Brüsszel vonalon 64, a London–Párizs vonalon 71%-ot tesz ki. A Csalagút és London közötti vasútvo-nal átépítésével (ami lehetôvé tette a nagy sebességû vonatok közlekedését ezen a szakaszon is), az utazási idô 20 perccel rövidült, a leggyorsabb vonattal Brüsszelbe 1 óra 51 perc, Párizsba 2 óra 15 perc alatt juthatunk el.

A Eurostar vonatok 18 kocsival és két mozdonnyal közlekednek, 750 ülés található rajtuk, ebbôl 544 standard, 206 pedig business. Ez utóbbit 2005 óta két részre – üzleti és szabadidôs szekcióra – osztják. A Eurostar jelentôsen hatott a szabadidôs célú utazá-sok alakulására az érintett desztinációkban, különösen a rövid távú utazások, elsôsorban a városlátogatások számának növekedésére. A párizsi Disneylandhez köz-vetlen járatok közlekednek, és az észak-franciaországi Lille is a Eurostarnak köszönheti, hogy felkerült az ország turisztikai térképére. A vonatok népszerûségét jelzi, hogy Párizsba napi 17, Brüsszelbe napi 10 járat indul.

A speciális igények kielégítésére jött létre a Eurostar fentebb már említett, ún. síjárata is, amely a londoni St Pancras állomásról szállítja a turistákat Franciaország kedvelt sírégióiba. 2008-ban 219 fontba kerül az oda-vissza jegy, ami önmagában is versenyképes a repüléssel szemben, ugyanakkor számos további elônye is van. A repülôn való nappali utazással nyolc napból hatot lehet síelni, a kényelmes éjszakai vonatokkal viszont akár nyolc teljes napot síelhetnek a téli sportok szerelmesei. Emellett felár nélkül szállíthatók a sífelszerelések, viszonylag rövid idô a check-in, elég kb. 45 perccel elôbb érkezni, az út alatt pedig a fent már szintén említett diszkókocsi is az utasok szórakozását szolgálja.

A Eurostarhoz hasonló kezdeményezés a Lyria is, amely 2002 óta üzemel Franciaország és Svájc városai között. Ez a tár sulás is rendszeresen indít TGV sívonatokat, amelyek-kel Párizsból fél nap alatt a svájci Alpokba érhet az utazó.

6.2. MOTORAIL SZOLGÁLTATÁSOK

A Motorail szolgáltatás lényege, hogy az utazó magával viheti autóját vagy motorkerékpárját külföldre, ugyanazon a vonaton, amelyen maga is utazik. Ez a típusú utazás praktikus lehet, ha nagyon nagy távolságra kellene vezetni, vagy nagycsaládosok, költözôk utaznak, illetve, ha vala ki például autós nyaralást tervez, de hazafelé már gyorsan és kényelmesen szeretne utazni. További elônye, hogy egy igazi környezetkímélô alternatíva (a karbon-dioxid-kibocsátás az autóval történô utazásnak mindössze hu-szad-része), ennek ellenére – igen borsos ára miatt – ez az utazási forma elenyészô szerepet játszik a vasúti közleke-désben. A Motorail jelenleg elsôsorban Franciaországban, Belgiumban, Hollandiában és Németországban mûködik.

6.3. VENICE SIMPLON ORIENT EXPRESS

A Simplon Orient Express Londonból Velencébe közleke-dik.9 A luxusvonattal történô utazás komplex turisztikai termék, amelynek legfontosabb elemei az extra magas színvonalú kényelem, az étkezés és a szállás biztosí-tása a turisták számára az út során. A vonat az 1920-as évekbôl származó eredeti, de felújított kocsikkal,

9 Az eredeti, London–Velence útvonalon kívül több útvonalon is közlekedik az Orient Express, amelyek között Budapest is szerepel, például a Velence–Budapest–Bukarest–Isztambul vagy a Velence–Budapest–London útvonalon.



24 órás utaskísérô szolgáltatással közlekedik, neves fran-cia séfek és luxuskivitelû, minden kényelemmel felszerelt magánlakosztályok kényeztetik az utasokat. A társadalmi élet színtere a bárkocsi, ahol zongorista szórakoztatja a vendégeket. Az út Londonból Velencébe két napot vesz igénybe, az utazás életre szóló élményt nyújt. Egyedisége és igen borsos ára10 egyben azt is jelenti, hogy a turista – ha meg engedheti is magának – életében valószínûleg csak egy alkalommal utazik az Orient Expresszel.

7. foglalás és árak

Manapság az európai vonatutak nagy részéhez nem szükséges elôre jegyet váltani, de van néhány nagy sebességû járat, illetve bizonyos idôszakok, amelyek esetében elôfoglalásra van szükség. A vonattal való utazás mára Európa számos területén sok tekintetben kényelmesebb és hatékonyabb a repülésnél, de, mint említettük, a jegyfoglalás és -vásárlás terén még sok a tennivaló. A problémát elsôsorban az országhatárokon túlnyúló utak jelentik, ezek esetében sokszor nehézkes a jegyvásárlás. Az utazó nehezen igazodik el az Európa-szerte mûködô rengeteg tour operátor között, amelyek közt még nagyon kezdetleges vagy egyáltalán nincs együttmûködés.

Míg 15 éve hagyományosan a speciálisan vona t-utakkal foglalkozó irodáktól vagy az 1873 óta éves rend-szerességgel, öt nyelven kiadott Thomas Cook európai menet rendbôl tájékozódhattak az utasok, mára az internet vált a legfontosabb információforrássá. Az inter-net, amellett, hogy könnyebbé és hatékonyabbá tette a keresést és a jegyvásárlást, lehetôséget teremt a szál-lás és egyéb szolgáltatások foglalására, a vasúti jegyek otthoni nyomtatására is.

Az egyik leghasznosabb oldal európai utazás terve-zéséhez a német vasúttársaság honlapja (www.bahn.de), amely kilenc nyelven nyújt tájékoztatást szinte bármilyen európai út tervezéséhez. Hasonlóan hasznos oldal a „The Man in Seat Sixty-One” (www.seat61.com), amely az árak és a menetrendek összehasonlításával segíti az utazót a legjobb opció kiválasztásában.

Egyre több vasúti operátor kínál összetett turisztikai csomagokat a világhálón, így a repüléshez hasonlóan itt is megtehetjük, hogy akár egy tranzakció keretén belül foglal-juk le vonatjegyünket, szállásunkat és az autóbérlést is.

A Rail Europe Európában és a világon is az egyik legnagyobb vonatjegy-forgalmazó cég, amely számos technikai fejlesztést indított az elmúlt években az on-line jegyfoglalás és -vásárlás növelésének érdekében. A beruházások következtében jelentôsen emelkedett

mind az utazási irodák, mind az egyéni utazók által a tár saság honlapján (www.raileurope.com) vásárolt jegyek száma.

Az árképzés és a jegyelôvétel kérdésében több-féle irányba indulnak a vasúttársaságok. A franciáknál a magasabb helykihasználtság érdekében a fapadosok árképzéséhez hasonló, az utazás elôtti idôtartammal összefüggô jegyértékesítést terveznek bevezetni, míg Németországban az utasok tapasztalatai alapján és kényelmük érdekében egyes IC járatokon visszaállítot-ták a régi rendszert, amely szerint jegy nélkül is fel lehet szállni az IC vonatokra, és azt menet közben a kalauznál is meg lehet váltani.

A jövô a jegynélküli utazásé, ehhez azonban még szá-mos technikai fejlesztést kell végrehajtani Európa-szerte. A jegynélküli utazás bizonyára jelentôs megtakarítást jelent majd a vasúti személyzetet tekintve, emellett csök-kenti a vásárlással járó stresszt és a hosszú sorban állást az utasok számára. Néhány országban és néhány vonalon már mûködnek különbözô rendszerek. Az egyik ilyen Dániában van, ahol egy Smart-kártya segítségével az utazók fel- és leszálláskor be-, illetve „kicsekkolnak”, a jegy ára pedig levonásra kerül a Smart-kártyához rendelt bankszámla-számukról a leszállást követôen. Németországban már van lehetôség a mobiltelefonos jegyvásárlásra, amelyet az ellenôr egyszerûen leolvas az utas telefonjáról, Angliában pedig a Tickets@Home szolgáltatást vezette be az egyik vasúttársaság, amellyel már otthon kinyomtatható a vonatjegy.

8. verseny az utazási iparágban

A vasút versenytársa szárazföldön a gépkocsi, illetve a légi közlekedés. A 300 mérföldnél hosszabb utak ese-tében már többen választják a vasutat, mint a gépkocsit, ha az úti cél településén van vasútállomás, és nem kell sokszor átszállni. Amennyiben egy vagy két ember utazik, a kedvezô díjszabások miatt gyakrabban megéri vonattal utazni, három vagy több utas esetén azonban még mindig az autós utazás a gazdaságosabb.

A nagy sebességû vasútvonalak növekvô kiépülé-sével a vasút már nemcsak az autós, de lassan a repülôgéppel történô utazások igazi alternatívájává – versenytársává – is válik. A lélektani határ ebben az esetben a hat óra, vagyis az ennél rövidebb idôtartamú utak esetében a szabadidôs turisták több mint 60%-a választja a vonatozást a repüléssel szemben. Az üzleti utazók esetében ez az idôtartam 3,5–4 óra.

Bár ma még megjósolhatatlan a vasúti fejlôdés hatása a légi közlekedésre, több légitársaság a verseny elébe menve az „Oszd meg és uralkodj!” elvét alkalmazza, és együttmûködést alakít ki egy-egy vasúttársasággal. A Lufthansa és a Deutsche Bahn (DB) együttmûködésének eredményeként jött létre például az AIRail, amely Köln,

10 2008-ban az egy irányba szóló jegy 1475, oda-vissza utazásra 2140 fontba került fejenként, amennyiben két fô utazik egy lakosztályban.



Stuttgart és Frankfurt között egy jeggyel biztosítja a repü lô-géppel és vonattal való közlekedést az utasok számára.

9. környezeti kérdések

Az egyre gyorsuló ütemben bôvülô európai gyorsvasút-hálózat nemcsak a turisztikai kereslet új trendjeinek felel meg, de a környezetvédelmi elvárásoknak is sokkal inkább eleget tesz, mint a légi közlekedés vagy az autózás. A vasúti közlekedés ma a legkevésbé környezetszennyezô utazási forma, alacsony – vagy elektromos vasutak esetén nulla – karbongáz-kibocsátással. Az ATOC mérései alapján egy nagy sebességû elektromos vonat mindössze negyed-annyi – vagy még kevesebb – karbon-dioxidot bocsát ki, mint egy rövid távon közlekedô repülôgép. A gépkocsival való utazás kétszer annyi karbongáz-kibocsátással jár, mint a vonatozás. A tudatosabb fogyasztók, a környe-zettudatos turisták ezért mind többször választják a közlekedésnek ezt a módját utazásaik során.

Az utazók mellett ma már a szolgáltatókra is egyre jellemzôbb a környezettudatos magatartás, a zöld gon-dolkodás és a tenni akarás. Az olyan vasúttársaságok, mint a Eurostar, a Deutsche Bahn, valamint az Osztrák Államvasutak (ÖBB) is különbözô zöld kezdeményezések kitalálói, illetve támogatói, mindhárom társaság külön programot hirdetett a szén-dioxid-kibocsátás jelentôs (21–25%-os) csökkentésére a következô évtizedben.

10. Jövôkép

A RailTeam egyesülés létrejöttével és a gyorsvasutak terjedésével egyre könnyebb és zökkenômentesebb lesz az utazás Európában. A társulás a jelenlegi 15 millió utashoz képest 2010-re már 25 millió nemzetközi utazót prognosztizál. 2020-ig több mint 100 milliárd angol fontot kívánnak fejlesztésre fordítani, a hálózatot a jelenlegi 2500 mérföldnyi útpályáról 4000 mérföldre bôvítik. Elôreláthatólag 2015-re befejezôdik a Párizst Budapest-tel összekötô „Main Line for Europe” projekt is. Néhány folyamatban levô gyorsvasút-beruházás is a végéhez közeledik a közeljövôben, ezek közül kiemelhetjük a turisztikai szempontból Magyarország számára is érde-kes München–Bécs vonalat, amelyen 2008 decemberétôl kevesebb mint négy órára csökken a két város közti távolság.

2010 januárjában bekövetkezik a nemzetközi vas-úti szolgáltatások liberalizációja, ami a légitársaságok esetében tapasztalt árversenyt, a vasúti fapadosok elterjedését eredményezheti (például easyRail).

A RailTeam állítása szerint a jövôben számos tech-nikai innovációval lépnek az utazóközönség elé:

• a jegyfoglalás és -vásárlás megkönnyítésére beve-zetik a jegy nélküli utazást mobiltelefonra vagy Smart-kártyára vásárolt jegyekkel,

• a GPS-rendszerek fejlesztésével az utasok még ott-hon, a pályaudvarra való indulás elôtt ellenôrizhetik, nem késik-e a vonatuk,

• a „fedélzeten” alapvetô szolgáltatássá lép elô a wifi, az üléstámlába épített tévéképernyô, amelyen filmet nézni és játszani lehet,

• motiváció szerinti utasszegmentáció – üzleti, családi, mozi-, parti- stb. kocsik kialakítása,

• új, minden igényt kielégítô pályaudvarok építése, amelyek wifi-kapcsolattal, valamint minôségi étel- és italbárok, éttermek széles kínálatával, vásárlási lehetôségekkel és kényelmes várótermekkel ren-delkeznek.

A gyorsvasutak nemcsak Európában hódítanak. Kíná-ban egy új, mágneses elven mûködô, föld fölött lebegô gyorsvasutat helyeztek forgalomba, amely nyolcperces útja során 240 kilométer/órás sebességgel szállítja az utasokat Sanghaj reptere és városközpontja között. A szolgáltatás sikere valószínûleg hatással lesz Európára, ami az egészen rövid távú utak terjedéséhez vezethet az öreg kontinensen is.

Európa legfejlettebb országaiban az idôsödô tár-sadalom, a nyugdíjas korosztály folyamatos növekedése is kedvezhet a vasúti közlekedés további felfutásának. Nagy-Britanniában 2014-re több 65 év feletti, mint 16 év alatti állampolgár lesz, 2025-re a nyugdíjasok több mint fele 75 év feletti lesz. Ez a nyugdíjas korosztály azonban nem hasonlít majd az elôzô generációkra, hiszen ôk már ismerôsen mozognak a technika, az internet világában – például utazást foglalnak maguknak a világhálón –, nyitottak a külföldi utazásokra is, emellett sokkal tudato-sabb fogyasztók és utazók, több és magasabb szintû elvá-rással. Mivel az „idôsebb idôsek” száma is folyamatosan nô, a vonatok akadálymentesítésével komoly szegmens nyerhetô meg a vasútnak, ahol az idôsebb, esetenként mozgásában korlátozott generáció úgy láthat világot, hogy ki sem kell szállnia hozzá a vasúti kocsiból.

A jövôkép felvázolásánál említést kell tenni az árnyoldalakról is. A vasúti közlekedés térnyerésével párhuzamosan növekszik a félelem az esetleges terror-cselekmények bekövetkeztével kapcsolatban. Ez azt eredményezheti, hogy a repülôtéri procedúrához hason ló biztonsági intézkedések kerülnek bevezetésre a pálya-udvarokon, megnövelve így az utazási idôt és csökkentve a vasút ez irányú elônyét a repüléssel szemben.

További információ: Magyar Turizmus Zrt., www.itthon.hu /Szakmai oldalak/Piaci iránytû. A összefoglaló alapjául szolgáló Mintel tanulmány a Kutatási Csoport fogadóórá-ja keretében – minden héten csütörtökön 14 és 17 óra között, elôzetes egyeztetést követôen – megtekinthetô (1115 Budapest, Bartók Béla út 105–113., telefon: (06 1) 488 8710, e-mail: [email protected]).

TurIzmusmenedzsmenT


A segítséggel élô emberek alapvetô joga az idegenforgalmi szolgáltatásokhoz való akadálymentes hozzáférés lehetôsége.3 A mozgássérültek számára egyre több helyszín válik megközelíthetôvé, ugyanakkor az akadálymentesítésrôl való gon-dolkodás során hajlamosak vagyunk megfeledkezni a látássérültekrôl.4 Ez a fajta hozzáállás leginkább azzal indokolható, hogy a látássérültek szinte észrevétlenül, szegregáltan élnek közöttünk. Tudvalevô, hogy a szemünk az az érzékszerv, amelyen keresztül a legtöbb információ jut el az agyba, a turisztikai mobilitással összefüggô élményszerzést ezért leginkább a látáskárosodás befolyásolja. A látásfogyatékossággal élô emberek ezt a hátrányukat a többi meglévô érzékszervükkel igyekeznek pótolni, és természetes törekvésük, hogy ezt önállóan szeretnék megoldani. Ugyanakkor – felismerve saját korlátaikat – az élet legtöbb területén segítségre szorulnak. A kiszolgáltatottság nagy visszatartó erô, amely a hétköz-napi utazások alkalmával is komoly frusztrációt okoz. A turizmus ennek leküzdésében óriási segítséget nyújthat, hiszen a kapcsolatteremtéstôl kezdve az aktív pihenésen keresztül a kultúra intenzívebb befogadásáig olyan lehetôségeket nyújt, amelyekkel az érintettek életminôsége jelentôsen javulhat, ezáltal a társadalomba való beilleszkedésük is gördü-lékenyebbé és hatékonyabbá válhat.

Ma a segítséggel élôk utaztatása világszerte sikeres üzleti vállalkozás, a hazai turizmusban azonban még betöltetlen piaci rést jelent, ezért érdemes az igényeiknek és sajátos fogyasztói magatartásuknak megfelelô szolgátatásokat felkínálni a számukra. A tanulmány a látássérültekre vonatkozóan elsô ízben tárja fel a hazai turizmusban megvalósítandó akadálymentesség problémáját, és rámutat az elengedhetetlen fejlesztések irányaira.

Kulcsszavak: akadálymentesítés, integrálódás, életminôség, segítséggel élôk, turizmus, látássérültek.

bevezetés

A 2001. évi népszámláláskor 577 ezer fogyatékossággal élô személyt regisztráltak Magyarországon, ez a teljes népesség 5,7%-át tette ki. Az adatfelvétel – a KSH szerint is – alulbecsüli a fogyatékos népesség arányát, így a létszám 600 ezer fôre tehetô. A segítséggel élôk között a mozgás-sérültek aránya 43,6%, a látássérülteké 14,4%, utóbbiból 9443 személy vak.5 Az adatok önmagukért beszélnek, ezért nem csoda, ha a legtöbb ember számára az aka-dálymentesítés leginkább a mozgásukban korlátozott sze-mélyekkel függ össze (Kálmán–Könczei 2002). Valóban ez a legszembetûnôbb, egyben a legköltségigényesebb

terület is az akadálymentesítésben, a média is inkább a kerekes székhez kötöttek problémáira hívja fel a figyel-met. Pedig a látássérült személyek száma 1990-hez képest 10 ezer fôvel emelkedett, ami a jelenleginél nagyobb társadalmi figyelmet érdemel. Környezetünk a „tökéletes átlagemberekre” van megalkotva, és sokszor hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy élete folyamán bárki, bármely életkorban mások segítségére szorulhat.

A turizmusiparban egyre többen ismerik fel az aka-dálymentesítés szükségességét, azonban ez elsôsorban a mozgásukban korlátozottakat érinti. A látássérültek e téren is hátrányban vannak, mivel észrevétlenül élnek közöttünk, szegregálódva, a turisztikai szolgáltatások nagyon szûk akadálymentes kínálatára szorítkozva. Kevesen rendelkeznek a látássérültek iránti empatikus készséggel, amely alapján a közlekedést, a fogadóhelye-ket vagy éppen a kiállításokat akár csekély mértékben is, de akadálymentessé tennék a számukra.

Ahhoz, hogy a turizmusba be tudjuk vonni a segít-séggel élôket, figyelembe kell venni az életminôséget kutató szakemberek vizsgálati eredményeit (Kopp–Kovács 2006; Michalkó–Lôrincz 2007). A pszichológiai, az egészség-ügyi állapottal összefüggô és az elégedettségi mutatók tekintetében a segítséggel élôk és a rokkantnyugdíjasok mindenütt az átlagosnál alacsonyabb értékekkel rendel-keznek, azonban az átlagnépességhez viszonyítva több

A sötétség vándorai: A látássérültek turizmusának helyzete és

esélyei Magyarországon1

Szerzô: Gálné Kucsák Klára2

1 A tanulmány a Kodolányi János Fôiskola Turizmus Tanszékén meg-rendezett, „Szakdolgozati workshop, 2007” elnevezésû házi verse-nyen I. helyezést elért szakdolgozat alapján készült. A témavezetô Dr. Michalkó Gábor volt.2 Idegenforgalom-szálloda szakon végzett közgazdász.3 10/2006 (II.16.) Országgyûlési Határozat az új Országos Fogya-tékosügyi Programról a 2007–2013. évekre vonatkozóan.4 A látássérültség mértéke: a vakok, az aliglátók, akik az ép látás 10%-val rendelkeznek, a gyengénlátók, akiknek szemüveggel korrigált látásélessége a teljes látás egytizede–egyharmada között mozog.5 Forrás: KSH 2001.

TurIzmusmenedzsmenT


életcélt jelölnek meg, ami segítséget jelent a hátrányt jelentô állapottal való megküzdésben (Szabó 2003).

A Nemzeti turizmusfejlesztési stratégiában (2005– 2013) prioritás az életminôség javítása az utazás kedvezô hatásain keresztül. A célokat azonban nem elég megha-tározni, a gyakorlati megvalósítás szintjére kell emelni. A használhatóság megteremtése ugyanis olyan befek-tetés, amely rövid idô alatt megtérül, mivel megnô a szol-gáltatásokat igénybe vevôk száma. A társadalom is jobban mûködik, ha az embereket semmi sem akadályozza abban, hogy igénybe vegyenek egy létesítményt vagy szolgáltatást. Fel kell zárkózni az Európai Unió azon tag-államaihoz, ahol az idôsek és a segítséggel élôk számára az akadálymentes környezet már nem számít különle-gességnek, és nekik is változatos turisztikai szolgáltatások igénybevételére van lehetôségük.

1. A kutatás módszere

A kutatás elsôdleges célja a látássérülteknek kínált aka-dálymentes turisztikai lehetôségek feltárása volt. Mivel egy speciális piaci szegmens vizsgálatát kívántuk elvé-gezni, a kutatás a primer módszereket állította elôtérbe, de a szekunder metodikák is hasznosításra kerültek. A szakirodalom témaspecifikus áttekintésekor a látás-sérültség biológiai, pszichológiai és szociológiai okait elemzô tanulmányokat, valamint a turisztikai kereslettel és az attrakciómenedzsmenttel foglalkozó szakkönyve-ket dolgoztunk fel, továbbá szálláshely-katalógusokat, valamint a fogyatékossággal élôk internetes honlapjait tanulmányoztuk. Személyes terepbejárás során, tele-fonon és levélben kerestük fel a budapesti és vidéki világörökségi helyszíneket, múzeumokat, tapintható tárlatokat, éttermeket, szállodákat. Szakértôi interjúk készültek az aktív turizmussal és a „tapintható tárlatok” megvalósításával kapcsolatban a Paradicsom Klub Egye-sület vezetôjével, a Budapest Gyógyfürdôi és Hévizei Zrt. vezetôjével, a BKV Forgalomfelvételi Osztály vezetôjével, a MÁV üzemeltetési igazgatójával, a Volánbusz forgal-mi iroda munkatársával, valamint a Novotel Budapest Danube Hotel front office managerével. A szolgáltatók nyitottak voltak, készségesen adtak információt, ugyan-akkor fôleg a szálláshelyeken és az éttermekben nem

volt a megkérdezetteknek tudomásuk a látássérültek akadálymentesítéssel kapcsolatos igényeirôl.

Az érintettek körében végzett kérdôíves kutatás célja az volt, hogy átfogó képet kapjunk az utazás gya koriságáról, idôtartamáról, a keresett turisztikai ter-mékekrôl és az akadályozottság területeirôl. Az adatfel-vétel Budapesten a Gyengénlátók Általános Iskolájának tanulói, vidéken a Vakok és Gyengénlátók megyei egye-sületeinek (Békés, Vas, Heves, Pest, Bács-Kiskun, Csongrád és Jász-Nagykun-Szolnok) tagjai között zajlott, összesen 52 fôs mintán. Az isko lásoknál pedagógus jelenlétében, személyes adatfelvétellel történt a megkérdezés, a vidé-ki egyesületeknél azok vezetôje segített a kérdôívek kitöl tésében, amelyeket postán vagy elektronikus úton juttatott vissza hozzánk (1. és 2. táblázat).

A kérdezés módszerét illetôen körültekintôen kellett eljárni, hiszen a látássérült emberekre jellemzô a zárkózottság, az idegenekkel szembeni bizalmatlanság. Ez a tény is magyarázza a kérdôívek viszonylag alacsony elemszámát, ami pedig a vizsgálat korlátozott reprezen-tativitását veti fel. A válaszadók közel fele gyengénlátó, harmada aliglátó, egynegyede pedig vak volt. A legtöbb válasz a 20 év alattiak csoportjából érkezett.

2. A kutatás eredményei

2.1. A LÁTÁSSÉRüLTEK UTAZÁSI SZOKÁSAI

Az életkor szerinti vizsgálatnál három korcsoportot különí-tettünk el. Figyelembe vettük, hogy a turisztikai kereslet

ÉletkorGyengénlátó Aliglátó Vak Összesen

Látássérültség mértéke (fô) 20 év alatti 13 1 0 1420–50 év között 9 6 6 2150 év felett 2 8 7 17Összesen 24 15 13 52

1. táblázat

A kérdôíves vizsgálatban részt vevôk száma életkor és a látássérültség mértéke szerint

Forrás: saját adatgyûjtés


Megye Kérdôívek számaBács-Kiskun 11Jász-Nagykun-Szolnok 10Pest 9Heves 8Békés 6Csongrád 5Vas 3Összesen 52

2. táblázat

A kitöltött kérdôívek megyénkénti megoszlása

TurIzmusmenedzsmenT


kialakulásában a szocializáció a látássérültek esetében is megkerülhetetlen kérdés, így az egyes szocializációs köze-gekben való érintettség alapján történt a megkérdezettek korcsoportonkénti szegmentálása. Az utazás jellemzôit a felnôtté válásig jelentôs mértékben befolyásolják a család utazási szokásai, valamint az iskola által szervezett kirándulások. A 20–50 év közötti korosztály utazásait már a foglalkoztatottságuk vagy éppen inaktív állapotuk is meghatározza. Az idôsebb, 50 év felettiek keresletét pedig a diszkrecionális jövedelmükön kívül egészségi állapotuk minôsége is befolyásolja.

A belföldi és a nemzetközi utazások gyakoriságára vonatkozó válaszok alapján megállapítható, hogy leggyak-rabban a 20 év alatti fiatalok utaznak évente többször is (85%), ennek oka lehet az iskola által szervezett táborok, valamint a család utazási aktivitása is. A középkorúak és az 50 év felettiek már csak feleannyian (30–40%) utaz-nak évente többször, mint a 20 év alattiak, az évenként egyszeri utazásokban azonban ôk vesznek részt nagyobb mértékben (35%) (1. ábra).

A célterületen eltöltött idô vizsgálatát szintén a külön-bözô korosztályok függvényében végeztük (2. ábra). Az idô-sebb, 50 év feletti korosztályból néhány napra utaznak

a legtöbben, a válaszadók egynegyede azonban tíznapos utazást is tesz. A fiatalok megközelítôleg azonos arányban utaznak egy–öt napra, illetve egy hétre pihenni, egyne-gyedük tíz napra vagy annál hosszabb idôre is elutazik. Ezeket az adatokat is valószínûleg befolyásolják a család utazási szokásai. A középkorúakra a néhány napos és az egyhetes utazás egyforma mértékben jellemzô.

A legkeresettebb turisztikai termékek közül a vízpar-ti üdülés a fiatalok és a középkorúak körében népszerû, a gyógyfürdôket és a hegyvidékek kínálatát az idôsebbek veszik igénybe. A 20 év alattiak megközelítôleg 20%-a választja nyaralásához a falusi környezetet, a lovaglási lehetôség, az állatok közelsége, a nyugodt, családias légkör vonzó a számukra. Az iskolai táborokban való részvételük ennél valamivel magasabb arányú. A rövidebb, egy-két napos kirándulások alatt a fürdôket keresik fel legtöbben (20%), a válaszadók 15-15%-a a múzeumlátoga-tást és az erdei kirándulásokat választja programnak.

Az akadályozottság területeinek felmérésébôl meg-állapítottuk, hogy a legkevesebb segítséget a vakok és az aliglátók kapják, a közlekedésben és a szállodákban érezhetôk leginkább a hiányosságok. A gyengénlátók számára a közlekedés és a múzeumokban szerezhetô

1. ábra

A magyarországi látássérültek utazásának gyakorisága (%)


100

80

60

40

20

0

évente többször Évente 5 évnél ritkábban2–5 évente Soha

20 év alatt 20–50 év 50 év felett

20 év alatt 20–50 év 50 év felett

1–5 napra 1 hét 2 hét10 nap 2 hétnél hosszabb

2. ábra

A magyarországi látássérültek utazásának idôtartama az életkor függvényében (%)


706050403020100

TurIzmusmenedzsmenT


élmé nyek akadályozottsága a legkirívóbb, de a szállodák információszolgáltatása is komoly gondot okoz.

A kérdôívek kiértékelésébôl a látássérültek utazási szokásaira vonatkozóan az alábbi összegzô megállapítá-sok vonhatók le:

• Mindhárom vizsgált korosztály évente, sôt évente többször is utazik, a legnagyobb arányban azonban a fiatalok utaznak. Turisztikai aktivitásukat a család utazási szokásai és az iskolai kirándulások gyakorisága határozza meg.

• A válaszadók közel fele utazik el évente néhány napra, egyharmada egy hétre, egynegyede tíz nap-ra, egytizede pedig két hétre. A néhány napos uta-zásokban való érintettség aránya körülbelül meg-felel a magyar lakosság utazási szokásainak (60,9%), a fôutazás országos átlaga (44,5%) tekintetében azonban még jelentôs az elmaradás (Magyar Turiz-mus Zrt./M.Á.S.T. 2007).

• A válaszadók változatos turisztikai lehetôségeket vesz-nek igénybe. Elsôsorban a vízpartok, fürdôhelyek látogatottsága kiemelkedô, hegyvidéki pihenésre, túrázásra is van igény, és a múzeumok is kedveltek.

2.2. A FOGLALKOZTATOTTSÁG MINT A SZABADIDÔ ÉS A DISZKRECIONÁLIS JÖVEDELEM ALAPPILLÉRE

A látássérültek körében végzett kérdôíves vizsgálat sze-rint a válaszadók közel egyharmadának lenne szüksége anyagi segítségre az utazáshoz. Ennek oka e célcsoport speciális munkavállalási lehetôségeibôl és szociális helyzetébôl adódik. A 2001. évi adatok alapján az akkori 64 558 látássérült személy 42%-át a saját jogú nyugdíjasok és járadékosok alkotják. A fennmaradó 58%-ból 18% rokkantsági nyugdíjas vagy baleseti járadékos – azaz inaktív. A többiek (40%) sem tekinthetôk teljes mértékben munkaképesnek, mivel egy részük – kiskorúak lévén – eltartott. A 2001-es adatok alapján mindössze 14% foglal-koztatott, 3% munkanélküli, 13% eltartott, valamint 10% inaktív (VGYKE). 6 2005-ben egy munkaügyi miniszteri tájékoztató szerint az Európai Unióban mért csaknem 40%-kal szemben hazánkban a fogyatékossággal élô emberek 9–12%-a dolgozik (Péter 2005). Ezekbôl a statisz-tikai adatokból egyenesen következik az a tény, hogy a szabadidônek mint a turisztikai kereslet alaptényezôjének a fogyatékossággal élôk esetében nincs gyakorlati jelentôsége. Alapvetô gazdasá gi érdek, hogy azok a meg-változott munkaképességû ek, akik járadékokból, segé-lyekbôl élnek, mind nagyobb arányban térjenek vissza vagy lépjenek be a munkaerôpiacra, és az ott szerzett méltányos jövedel mük bôl tarthassák el magukat és csa-ládjukat. A turizmus ágazatban is látunk lehetôséget magasan kvalifikált látássérült munkaerô foglalkoztatá-

sára például konferenciatolmács, szakfordító, informatikai munkakörben. Hatékony foglalkoztatásukkal elérhetô lenne, hogy inaktív státusukból kikerülve növekedjen a hazai idegenforgalmi szolgáltatások igénybevételére felhasználható jövedelmük is.

2.3. A TURISZTIKAI TERMÉKEK AKADÁLYMENTES KÍNÁLATA

A segítséggel élôk részére a komplex turisztikai termék akadálymentességét kellene megvalósítani ahhoz, hogy esélyegyenlôségüket érvényesítve tudjanak részt venni a hazai turizmusban. Az elôbbiekben körvonalaztuk, hogy a látássérültek körében igen népszerû a fürdôhelyek, a múze-umok, kiállítások látogatása, és az aktív turizmus keretében végezhetô tevékenységre is van igény. Annak érdekében, hogy a meglévô igények kielégítésére hivatott kínálat akadálymentesítése sikeresen valósulhasson meg, az aktív, a kulturális és az egészségturizmuson, valamint azok feltéte-lein keresztül – közlekedés, szálláshely, vendéglátás, kiskeres-kedelem – mutatjuk be a szolgáltatók elôtt álló feladatokat.

2.3.1. A megközelítést biztosító közlekedés

Az adott desztinációba való eljutás, a turisztikai termék megközelítése a segítséggel élôk számára nagyon nehéz a közlekedés akadálymentesítése nélkül, pedig fontos kiemelni, hogy ezek a megoldások a legtöbb teljesen egészséges ember számára is megkönnyítik az utazást.

A látássérültek látásteljesítménye különbözô, ezért az akadálymentesítésnél figyelembe kell venni az eltérô igényeket. A gyengén- és aliglátók számára az észlelést színekkel, az információs táblák megfelelô méreteivel és világítással kell vizuálisan befogadhatóvá tenni. A vak emberek fehér botja egyrészt egyezményes jel, környezetük számára jelzi az illetô látássérültségét, másrészt segédeszköz, információkat közvetít, és segít megelôzni a baleseteket. Ôket hang és tapintás útján érzékelhetô információkkal kell tájékoztatni.

Budapestrôl mint turisztikailag kiemelt célterületrôl nem mondhatjuk el, hogy közlekedését a vakok és gyengénlátók igényeit figyelembe véve alakították ki, a legtöbb helyen csak részmegoldásokkal találkozunk. A metróállomásokon óriási segítséget jelentene a vakok számára érdes felület, bottal kitapogatható, talppal érzékelhetô sávok beépítése a burkolatba, ugyanis ezeket követve biztonságosan tudják megközelíteni a peront, a kijáratot vagy a mozgólépcsôt. A BKV szak-emberei jelen kutatást megelôzôen hat csíkot martak a frissen felújított Blaha Lujza téri metróállomás köveze-tébe, ez azonban csak az alsó utaselosztó csarnokban segít, és nem vezet sehová. Nincs olyan földalattivonal ma Budapesten, ahol a lifthez képest nagyságrendekkel olcsóbb vakvezetô sávok lennének kialakítva, viszont 6 Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Egyesülete.

TurIzmusmenedzsmenT


a Batthyány és a Moszkva téren hangjelzéseket adó, útbaigazító rendszereket építettek ki, ami pozitív elô-re lépés.

A felszíni közlekedésben a villamos- és buszmegállók üvegfalait az egész fôvárosban egységesen fehér csíkokkal látták el, ezáltal a gyengénlátók számára is érzékelhetôvé vált az átlátszó felület. A megállókban levô menetren dek nagyon apró betûsek, nehéz elolvasni ôket. Ezzel az in terjú során a BKV osztályvezetôje is egyetértett, de az A4-es méret a szabvány, ezt kell alkalmazni. A gyalog-átkelôknél hangjelzéssel ellátott jelzôlámpák mindössze 33 helyen vehetôk igénybe, elsôsorban a Vakok Intézeté-nek környékén, a Hermina úton és a forgalmasabb cso-mópontokban. Ezen a területen is érdemes lenne néhány jó külföldi példát átvenni, például Prágában még a városszéli gyalogátkelôhelyeken is csipog a jelzôlámpa, a metróban szinte mindenütt van mozgássérültek számá-ra lift, Bécsben a mûemléki védettség alatt álló állomáso-kon is találunk utólag beépített lifteket, Bonnban pedig a metrómegállók különbözô színei segítik a látássérülteket a közlekedésben. Az eltérô színû és bordázatú térkövek alkalmazása járda szegélyeken, útkeresztezô désekben teszik könnyebbé a közlekedést. A körúti villamosperonok felújításakor már ezeknek a feltételeknek megfelelô, úgynevezett optikai sáv került kialakításra.

Nemcsak a látássérültek közlekedését segítené, ha minden jármûvön bemondanák a megállók helyét. A Budai Várnegyed a fôváros egyik leglátogatottabb ne-vezetessége, a Moszkva térrôl induló „Vár-busz” járaton viszont egyáltalán nincs hangos tájékoztatás. Való igaz, nem nagy távolságot tesz meg, néhány megállója van csupán, de gesztusértéke lehet a nehezen tájékozódó turisták körében is.

A hazai távolsági autóbuszközlekedés legnagyobb részét a Volánbusz Zrt. bonyolítja le. A cég Budapestrôl napi 500 belföldi távolsági autóbuszjáratot közlekedtet az ország mintegy 100 városába, így biztosítva 17 megyeszék-hely, valamint a legfontosabb régiók és kirándulóközpon-tok napi közvetlen és rendszeres kapcsolatát a fôvárossal.7 A vállalat járatai „monopolisztikusan” behálózzák az orszá got, ehhez képest a jármûveken a minimális aka-dálymentesítés sincs megoldva. A járatokon egyáltalán nem közölnek hangos információt, a menetrendek olvashatóságával ugyanaz a probléma, mint a BKV-nél. Pozitívum viszont, hogy a VGYOSZ8 érvényes arcképes igazolvánnyal rendelkezô vak tagjai és a velük utazó kísérôk 90%-os díjkedvezmény mellett korlátlan számú utazásra jogosultak.

A régebben épült pályaudvarokon még vannak olyan támpontok, amelyek segítik a látássérülteket a kocsiállások megtalálásában, de a 2002-ben épült Nép-

ligeti pályaudvaron akadályok halmazával találkoznak a fogyatékossággal élôk. Megfigyeléseink során elôfordult, hogy az autóbusz indulási helyével kapcsolatban a jegy-vásárlásnál kapott információ teljesen más volt, mint a valóság. A létesítmény mozgássérültek számára aka-dálymentesített, de a látássérültek szempontjait egyál-talán nem vették figyelembe az építtetôk.

A vasúti közlekedésben a MÁV-nak komplex szol-gáltatási stratégiája van az akadálymentes közlekedés biztosítására: célja a helyhez kötött létesítményekben speciálisan létrehozott szociális és vizesblokkok, illetve az átalakított speciális jármûvek együttes használatának biztosítása. A hálózaton üzemelô közel 1500 állomáson hosszú távú célként szerepel a komplex szolgáltatás, amihez beruházásokat, felújításokat, átalakításokat kell elvégezni. A vakok és gyengénlátók számára az akadály-mentesítést vakvezetô sávok kiépítésével, a közlekedési utak kontraszt színezésével és szintkülönbségének jelzé-sével, irányított hangos utastájékoztatással, egyértelmû piktogramok alkalmazásával kívánják megvalósítani. A MÁV szintén biztosítja a korlátlan számú utazásra érvé-nyes, 90%-os utazási kedvezményt, és a látássérültet ter-mészetesen vakvezetô kutya is kísérheti.

Közép-Európa elsô akadálymentes pályaudvara Szombathelyen példaértékûen segíti a látássérültek közlekedését. Az esélyegyenlôség jegyében történt felújítás eredményeként a vakok és gyengénlátók a padlózat burkolatába épített vezetô sávokon haladva, a siketek és nagyothallók, a kerekes székben ülô, moz-gásukban korlátozottak pedig korszerû elektronikai és hangtechnikai rendszerek segítségével tájékozódhat-nak a belsô térben. Ehhez a programhoz csatlakozott a Vasi Volán, amely a vakok és gyengénlátók számára kialakított egy olyan ATS (Audio Tájékoztatási Rendszer) információs rendszert, amely a buszmegállóhelyeken és az autóbuszokban elhelyezett helymegjelölô, illet-ve a vakok által használt felhasználói egységbôl áll. E rendszer kiépítése jelentôs mértékben megkönnyíti a vakok és gyengénlátók közlekedését Szombathelyen.

Az internetes menetrendek közül legjobban a MÁV infor mációit lehet elolvasni a kontrasztos háttér és a nagyobb betûk használata miatt. A Volánbusz pedig vakok és gyengénlátók számára optimalizált változatot készített.

Ha a közlekedési szektor szolgáltatói az esély-egyenlôség terén hatékonyan kommunikálnának egy-mással, elôbb-utóbb megvalósulna egy olyan, a jármû-veken, megállókon és pályaudvarokon kívül az ott talál-ható vendéglátóegységek, poggyász meg ôr zôk, vizes-blokkok, pénztárak stb. akadálymentességét is magá ban foglaló közlekedési lánc, amelyre fel lehetne fûzni a régi-ók kiemelt turisztikai attrakcióit, szálláshelyeit. Ezzel lehetôvé tennék a segítséggel élô hazai és kül földi vendégek aktívabb részvételét a turizmusban.

7 http://www.volanbusz.hu. 8 Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége.

TurIzmusmenedzsmenT


2.3.2. A turisztikai szuprastruktúra: szálláshely- szolgáltatás, vendéglátás, kiskereskedelem

A segítséggel élôknek utazásuk megszervezésekor spe-ciális feltételeket is figyelembe kell venniük. A szállás-katalógusok a nemzetközileg elfogadott piktogrammal jelzik az akadálymentesítés tényét, amely többnyire a mozgáskorlátozottakra értendô. A kutatás során fel-keresett legtöbb szálláshelyen nem is tudtak arról, hogy a látássérültek is igényelnék az akadálymentességet.

A látás sérültek számára – természetesen ha nem halmozott fogyatékosságról van szó – a szükséges mû-sza ki feltételek hiánya lehetetlenné ugyan nem teszi, de alaposan megnehezítheti a szálláshely használa-tát. A vakok számára a vezetô sávok nagy segítséget jelen tenek, a látóknak pedig – ha igazodik a környezet stílusához – kellemes esztétikai élményt nyújthatnak. A recepción gyakran helyeznek el különbözô tájékoztató anyagokat a szolgáltatásról, programokról, a desztináció turisztikai lehetôségeirôl – Braille írással készítve ezek a vak vendégek számára is hozzáférhetôk lennének.

Az országos szinten megkérdezett 23 étterem kö-zül négy budapesti étterem (Mátyás pince, Promenade étterem, Múzeum étterem, Novotel Danube Budapest Hotel) vezetése már felismerte annak fontosságát, hogy Braille írásos étlappal fogadja a vak vendégeket (Vakinfo, 2006. január 23.). A Novotel Danube Budapest Hotelben Braille írásos, több szobatípusra vonatkozó szobaalaprajzok, menekülési útvonal, tûzvédelmi tájé koztató áll a vak vendégek rendelkezésére. Ôk a Vakok Egyesületének segítségével készítették el a tájé -koztatókat igényes kivitelezésben.

A turista szabadidejének egy részét általában vásár-lással tölti (Michalkó 2004). Nincs ez másképp a látássérül-teknél sem, ez a tevékenység azonban az ô esetükben önál-lóan nem végezhetô. Ennek egyik akadálya a pénzkezelés. A fémérméket meg lehet különböztetni, de a forint pa-pírból készült címletei mind egyforma méretûek, ér zé kel-hetô jelzés nincs rajtuk, még a fémszálak is ugyan azon a helyen vannak. Ezzel szemben például az euró papír-címletei érzékelhetôen eltérô méretûek, ami bizton-sá gosabbá teszi a fizetést. Speciálisan a vakok és gyen génlátók számára kialakított készpénzkiadó auto-matákat állított üzembe a K&H Bank országosan már 29 helyszínen, amelyek hangos információkkal segítik a csökkent látóképességûek ATM-használatát.

A szálláshely-szolgáltatóknak és vendéglátóknak fel kell ismerni az akadálymentesítésben rejlô lehetôségeket, hiszen nemcsak a hazai, de a külföldi, fogyatékossággal élô turistáknak is vonzó célpont vagyunk (Végh 2004). A számukra speciálisan kialakított szálláshelyek, az em pátiával kiegészülô vendégszeretet növelné a tar-tózkodási idôt, és mivel a látássérültek kísérôvel jönnek, magasabb bevételt is jelentene.

2.3.3. Aktív turizmus

A mozgásszegény életmód ellensúlyozására (erre a célcsoportra ez különösen jellemzô) egyre többen keresnek a szabad levegôn végezhetô aktív, tevékeny idôtöltést. Ilyenek például a kerékpár-, vízi-, gyalog- és barlangtúrák, a rafting és a lovaglás, amelyek a vakok és gyengénlátók között (értelemszerûen a fiatalabb korosztályban) is kezdenek népszerûvé válni. Az idôsebb korosztályt nagyon nehéz aktív mozgást igénylô prog-ramokra kimozdítani annak ellenére, hogy sokan küsz-ködnek mozgásszervi panaszokkal, elhízással és annak fiziológiai következményeivel.

A látássérültek, fôleg a vakok számára nagyon fontos, hogy egy-egy túrán olyan személy kísérje ôket, akiben maximálisan megbízhatnak. Ezért legtöbbször olyan, megfelelô szakmai háttérrel rendelkezô egyesületek prog-ramjain vesznek részt, amelyek a segítséggel élôk számára is szerveznek aktív mozgást igénylô idôtöltést.

Az egyik legkedveltebb aktív program a kerékpáro-zás. Két világörökségi helyszínünkön, a Hortobágyi Nem-zeti Park és a Fertô–Hanság Nemzeti Park igazgatóságánál érdeklôdtünk tandem kerékpár bérlésének lehetôségérôl, de sajnos mindkét helyszínen csak a látóknak adatik meg, hogy a nemzeti parkok kínálta természeti értéke-inket bérelhetô kerékpárról csodálhassák meg. Hasonló a helyzet a legtöbb kereskedelmi vagy magán szálláshelynél, kerékpárkölcsönzônél is annak ellenére, hogy a tandem kerékpárt nem csak a vakok és gyengénlátók, hanem csa-ládok és idôsek is bizonyára szívesen vennék igénybe.

2.3.4. Kulturális turizmus

Egy kiállítás célja, hogy minél élvezetesebben és minél szélesebb rétegek számára nyújtson esztétikai élményt. A kiállítást a vakok számára általában nem lehet teljesen akadálymentesíteni, ez azonban gyûjteményfajtánként vál-tozó. A gyengénlátók viszonylag kisebb anyagi ráfordítással, csekélyebb változtatásokkal élvezhetnék a kiállításokat.

A múzeumon belüli közlekedésben a váratlan szint- kü lönb sé ge ket balesetvédelmi okokból célszerû feltû -nôen megjelölni: a gyengénlátók számára kirívóan elütô színekkel, míg a vakoknak eltérô felületû burkolat kiala-kításával (Szoleczky 2005). Hasonló módon lehetne az áramlásvezetést is megoldani egy-egy tárlaton belül, fontos a könnyû tájékozódás biztosítása, ami megfelelô méretû, színû és elhelyezésû irányítótáblákkal történjen (Puczkó–Rátz 2000).

Egyre több múzeumban, közgyûjteményben talál-kozunk biztató kezdeményezésekkel, a fô kiállítás témá jára épülô, tapintható tárlatok kialakításával, audio guide hang-vezetéssel, Braille írásos tájékoztatással, a statikus és dinamikus eszközök számukra is megfelelô alkalmazásával (például Nemzeti Múzeum, Természettudományi Múzeum,

TurIzmusmenedzsmenT


Szépmûvészeti Múzeum, gyôri Xantus János Múzeum). Ezzel párhuzamosan egyre több a látók számára készült interaktív kiállítás is, melyek a vakok hétköznapi életben való eligazodását mutatják be (egri „Szemfényvesztés” kiál lítás, „Árny alatt” kiállítás Budapesten).

2.3.5. Egészségturizmus

A vakok és látássérültek, illetve a mozgáskorlátozottak körében kiemelten kedvelt egy-egy fürdôhely meglá-togatása. A gyógy fürdôk fejlesztésére Magyarországon 2001 és 2003 decembere között összesen 14,8 milliárd forint állami támogatást ítéltek oda a Széchenyi turiz-musfejlesztési program keretében. Ha megvizsgáljuk, hogy ez a nagymértékû fejlesztés mennyivel járult hozzá a segítséggel élôk akadálymentes közlekedéséhez a fürdôkben, elég változatos képet kapunk.

A mozgássérültek részére a mûemlékfürdôkben is végeztek a lehetôségekhez igazodó átalakítást. Néhány helyen a medencék szélén és a közlekedô utakon ugyan eltérô színû csempét és burkolatot alkalmaztak, de a hangos tájékoztatás, piktogramok, információs táblák kialakításánál már nem vették figyelembe sem a vakok, sem a gyengénlátók érdekeit. A legtöbb fürdôben azt a választ kaptuk, hogy éppen elég volt kigazdálkodni a mozgássérültek akadálymentesítését, nincs pénz továb-bi fejlesztésre, vagy a látássérültek igényeivel kapcsolatos tájékoztatás hiányát említették.

Felmérésünk szerint a látássérültek az akadály-mentesítés hiánya ellenére is szívesen keresik fel a fürdôket, de sokkal nagyobb élményt és biztonságot nyújtana számukra, ha egy kis odafigyeléssel számukra is megteremtenék az akadálymentesítést.

3. Összegzés

A tanulmány alapját képezô kutatás célja annak feltá-rása volt, hogy jelenleg Magyarországon a turisztikai szolgáltatások akadálymentessége milyen mértékben teszi lehetôvé a látássérültek számára a turizmusban való részvételt és járul hozzá életminôségük javításá-hoz. Itthon valóban otthon érzik-e magukat az érintett csoport utazni vágyó tagjai, vagy továbbra is csak „bolyonganak” a látók számára megalkotott, a fogya-tékossággal élôknek csak részben használható épített környezetben. Amíg saját magunk vagy közvetlen környezetünkbôl valaki nem kerül ebbe a kiszolgál-tatott helyzetbe, addig hajlamosak vagyunk a másik problémáiról tudomást sem venni.

A látásvesztést követôen mindenki átéli a tehe tet -lenség, a kiszolgáltatottság, a reményvesztés érzését, hiszen a látássérülés az élet minden területén válto-zást idéz elô: új készségek elsajátítását, új szerepek megtanulását, valamint teljes alkalmazkodást jelent

egy új életmódhoz. A látásvesztés alapvetô, többnyire negatív változást okoz az életminôségben, aminek következménye lehet a társadalomtól való elszigete-lôdés. A turisztikai termékek morális és fizikai aka-dálymentesítése a látássérültek integrálódásának lehetôségét adja meg.

A látássérültek a turizmusban piaci rést jelen te-nek, kiszolgálásuk érdemi gazdasági lehetôségeket rejt, hiszen általában kísérôvel utaznak, változatos programo-kat vesznek igénybe, valamint a bármilyen fogyatékos-sággal élôk fogadása hosszabb tartózkodási idôt, az elô- és utószezon jobb kihasználását is lehetôvé teszi.

A kutatás alapján megállapítható, hogy a látássé-rültek számára akadálymentesített turisztikai kínálat leginkább az információ hiánya miatt nem alakul ki, ezért az érintettek és érdekvédelmi szervezeteik, valamint a turisztikai szolgáltatók hatékonyabb kommunikációjá-ra van szükség. A segítséggel élôk utaztatásában részt vevô vállalkozókat pályázatok útján nyert támogatással is segíteni kell. Lehetôséget kellene teremteni olyan elôadássorozatokra, tapasz talatcserékre, amelyeken a hazai turizmusipar vezetô szakemberei, a szolgáltatók és az érintettek érdekvédelmi szervezetei a Nemzeti tu-rizmusfejlesztési stratégiában az életminôség javítására megjelölt feladatokat a gyakorlati megvalósítás szintjére emelik annak érdekében, hogy a hátrányos helyzetben levôk is otthon érezzék magukat itthon.


KÁLMÁN Zs.–KÖNCZEI Gy. 2002: A Taigetosztól az esély-egyenlôségig. Osiris Kiadó, BudapestKOPP M.–KOVÁCS M. 2006: A magyar népesség életminôsége az ezredfordulón. Semmelweis Kiadó, Budapest Magyar Turizmus Zrt./M.Á.S.T. 2007: A magyar lakosság uta-zási szokásai 2006. Turizmus Bulletin, 11. 1–2. pp. 12–27.MICHALKÓ G. 2004: A turizmuselmélet alapjai. Kodolányi János Fôiskola, SzékesfehérvárMICHALKÓ G.–LÔRINCZ K. 2007: A turizmus és az élet-minôség kapcsolatának nagyvárosi vetületei Magyaror-szágon. Földrajzi Közlemények, 55. 3. pp. 157–169.Nemzeti turizmusfejlesztési stratégia 2005–2013PÉTER T. 2005: A fogyatékos emberek 9–12%-a dolgozik. Vakok Világa, 2005. január.PUCZKÓ L.–RÁTZ T. 2000: Az attrakciótól az élményig. Geomédia Kiadó, Budapest.SZABÓ L. 2003: A boldogság relatív – fogyatékosság és szub-jektív életminôség. Szociológiai Szemle 3., pp. 86–105.SZOLECZKY E. 2005: A félig nyitott kapu döngetése: a testi fogyatékosok fogadásának gyakorlati feltételrendszerérôl. Múzeumi Közlemények 2., pp. 70–79. Új Országos Fogyatékosügyi Program, 2007–2013VÉGH Zs. 2004: A segítséggel élôk turisztikai lehetôségei Magyarországon. Turizmus Bulletin 8., 4. pp. 14–19.

Tények és elôreJelzések


Kulcsszavak: világturizmus, Európa turizmusa, trend, szálloda-ipar, légi közlekedés, elôrejelzés, desztináció, küldôország.

A Turisztikai Világszervezet (World Tourism Organization, UNWTO) elôzetes adatai szerint 2007-ben a nemzetközi turizmusból származó bevételek a világban 856 milliárd USD-t (625 milliárd eurót) tettek ki, ami reálértéken 5,6%-os növekedést takar az elôzô évhez képest. A nemzetközi személyszállításból származó további 165 milliárd dollárral együtt ez több mint 1000 milliárd dolláros bevételt jelent az ágazat számára. Ezzel egyidejûleg a szervezet aktualizált adatai szerint 2007-ben a nemzetközi turistaérkezések szá-ma meghaladta, sôt hárommillióval túl is lépte a 900 milliós határt, ami 6,6%-kal magasabb a 2006. évi értéknél.

Európa 2007-ben a turisztikai bevételek 51%-át (433 mil-liárd USD) mondhatta magáénak, ami néhány százalékpont-tal elmarad az érkezések számából való részesedéstôl (54%). A bevételek kontinensünkön 2007-ben 2,7%-kal emelkedtek, Közép- és Kelet-Európában ettôl jóval dinamikusabb, 8,6%-os növekedés volt tapasztalható, ami 48,3 milliárd dollár (35,3 milliárd euró) bevételt eredményezett a régió számára. Az egy nemzetközi turistaérkezésre esô bevétel 320 euró volt Közép- és Kelet-Európában, ami jóval elmarad az európai (620 euró), illetve a világátlagtól (650 euró). Európában a fajla-gos bevétel Észak- (830 euró/érkezés) és Nyugat-Európában (680 euró/érkezés) a legmagasabb. Az általános tendenciával

– miszerint a bevételek valamivel kisebb ütemben bôvülnek, mint a turistaérkezések száma – Közép- és Kelet-Európá-ban a bevételek növekedése meghaladta a nemzetközi turistaérkezések számában tapasztalt növekedést, amiben az árfolyamok alakulása is szerepet játszott (1. ábra).

A legnépszerûbb desztinációk köre az elmúlt néhány évben nem változott jelentôsen. Míg a turistaérkezések számát tekintve Franciaországot Spanyolország és az Ame-rikai Egyesült Államok követi, a bevételek tekintetében az USA vezetô szerepe figyelhetô meg. A nemzetközi turista-érkezések száma alapján 2007-ben Ukrajna2 és Törökország „kiszorította” a TOP10-bôl Ausztriát és Oroszországot. A tíz legnépszerûbb desztináció 2007-ben a turisztikai bevételek felét, a nemzetközi turistaérkezések 46%-át mondhat-ta magáénak (1. táblázat). Magyarország a nemzetközi turistaérkezések száma alapján 2007-ben a 26., a beutazó turizmusból származó bevételek alapján a 44. legnépszerûbb úti cél volt. Fô versenytársaink közül Csehország a turis-taérkezések számát tekintve a 35., a bevételek alapján a 32. helyen állt. Lengyelország a 17./22., Horvátország pedig a 24./28. desztináció volt az elmúlt évben.

A kiutazó turizmus szempontjából vizsgálva a 2007. évet elmondható, hogy Németország továbbra is vezetô szerepet tölt be a küldôpiacok sorában. Fontos ugyanak-kor megjegyezni, hogy az elmúlt években a nemzetközi turistaérkezések számának növekedéséhez nagymértékben járultak hozzá a fejlôdô küldôpiacok, amit alátámaszt, hogy 2007-ben – a nemzetközi turisztikai költés alapján – Kína az ötödik legnagyobb küldôterületté lépett elô (2005-ben

A világ turizmusának alakulása 2007-ben és 2008 elsô négy hónapjában

A 2008/2. UNWTO Barometer felmérés alapján összeállította: Sulyok Judit1

A világturizmus fejlôdése 2007-ben folytatódott: a nemzetközi turistaérkezések száma átlépte a 900 milliós határt, ami 625 milliárd euró bevételt jelent a desztinációk számára. Európa továbbra is vezetô szerepet tölt be (érkezések 54%-a, bevételek 51%-a). A bevételek kontinensünkön 2,7%-kal emelkedtek. Közép- és Kelet-Európában ennél jóval dinamikusabb, 8,6%-os növekedés volt tapasztalható, az egy látogatóra jutó költés 320 euró volt.

A legnépszerûbb desztinációk rangsora nem változott jelentôsen, 2007-ben azonban Ukrajna és Törökország „kiszorította” a TOP10-bôl Ausztriát és Oroszországot. Magyarország a nemzetközi turistaérkezések száma alapján 2007-ben a 26., a turisztikai bevételek tekintetében a 44. volt a desztinációk rangsorában.

A küldôpiacok közül az elmúlt években a fejlôdô országokat jellemezte dinamikus bôvülés, 2007-ben Kína – a turisztikai költés alapján – az ötödik legnagyobb küldôterületté lépett elô. A TOP10 küldôpiac közül csak Japán ese-tében csökkent a turisztikai költés 2007-ben.

A 2008. év elsô hónapjainak eredményei alapján az idei évre is pozitívak a turisztikai szakemberek várakozá-sai, a UNWTO elôrejelzése szerint a nemzetközi turistaérkezések száma 2008-ban 3-4%-kal nô. Ezt a szállodapiac teljesítménye és a légi közlekedés bôvülése is alátámasztja. A makrogazdasági elôrejelzések ugyanakkor nem egységesek, a legaktuálisabb kérdések a pénzügyi válság és a tôzsdepiacok problémái, az ingatlanpiaci válság, a magas üzemanyag- és élelmiszerárak, az infláció és az USD gyengülése.

1 Vezetô kutató, Magyar Turizmus Zrt., Kutatási Csoport.2 Ukrajna turizmusának eredményeit árnyalja, hogy a turisztikai bevételek alapján a 45. helyen áll a desztinációk sorában.



RangsorNemzetközi turistaérkezések Nemzetközi turisztikai bevételekOrszág Millió fô Ország Milliárd USD

1. Franciaország 81,9 USA 96,72. Spanyolország 59,2 Spanyolország 57,83. USA 56,0 Franciaország 54,24. Kína 54,7 Olaszország 42,75. Olaszország 43,7 Kína 41,96. Nagy-Britannia 30,7 Nagy-Britannia 37,67. Németország 24,4 Németország 36,08. Ukrajna 23,1 Ausztrália 22,29. Törökország 22,2 Ausztria 18,910. Mexikó 21,4 Törökország 18,5…

26. Magyarország 8,6 Magyarország (44.) 4,7

1. táblázat

A legnépszerûbb desztinációk, 2007

Forrás: UNWTO

volt tapasztalható Finnország, Bulgária, Lettország, Litvánia, Szlovákia, Bosznia-Hercegovina, Izrael, Málta, Montenegró, Portugália és Törökország beutazó turizmusában. Régiónkban – Lengyelország kivételével – a többi desztinációt is növekedés jellemezte 2008 elsô hónapjaiban. A schengeni csatlakozás egyrészt pozitívan befolyásolta a csatlakozó országok – köz-tük hazánk – beutazó turizmusát, másrészt nehezebbé tette a beutazást Oroszországból, Fehéroroszországból és Ukrajná-ból, amely országok fontos küldôpiacai régiónknak.

A Deloitte adatai szerint 2008 elsô hónapjaiban a szállodák átlagára és REVPAR mutatója nôtt, ugyanak-kor a foglaltsági adatok Európában, Észak-Amerikában és Ázsiában csökkenést mutattak. 2008 elsô négy hónapjában az európai szállodák 62,7%-os kihasználtsággal mûködtek, ami 0,3 százalékponttal marad el az elôzô év azonos

1. ábra

A nemzetközi turistaérkezések számának és a turisztikai bevételek változása, 2003–2007 (az elôzô évhez képest, %)

12

10

8

6

4

2

0

–2

–4

Forrás: UNWTO

5,45,5

6,6

5,6

2003 2007200620052004Nemzetközi turistaérkezések Turisztikai bevételek

–1,5–1,4

10,710,1

5,1

3,1

hetedik, 2006-ban hatodik volt). A feltörekvô piacok közül 2007-ben kiemelten jó eredmények jellemezték Szaúd-Ará-bia, Brazília, Egyiptom, Malajzia, Magyarország, Argentína, Kína, Oroszország, Indonézia, Dél-Afrika, Törökország, Csehország, Írország és Ukrajna kiutazó turizmusát. A tíz legnagyobb piac közül egyedül Japán esetében csökkent a turisztikai költés 2007-ben (2. táblázat).

A 2008. január–április közötti idôszakban 5%-kal nôtt a nemzetközi turistaérkezések száma. Optimizmusra ad okot, hogy minden régióban bôvülés tapasztalható, Európában 2,3%-kal nôtt az érkezések száma, itt a legjobban teljesítô desztinációk a Mediterrán-térség országai (+3,8%). Közép- és Kelet-Európát mindössze 0,9%-os növekedés jellemezte, ami Észak-Európával (+1,1%) együtt a legalacsonyabb érték a kon-tinensen. 2008 elsô hónapjaiban két számjegyû növekedés



idôszakának értékétôl. A szállodai szobák átlagára 108 euró (167 USD) körül alakult (+1,5%), ennek eredményeként a REVPAR 68 eurót (105 USD) tett ki, szemben a 2007. évi 67 euróval. Az európainál jóval magasabb foglaltsággal mûködtek a közel-keleti (76,6%), az ázsiai (69,6%) és a közép- és dél-amerikai (67,9%) házak. A REVPAR ugyanakkor csak a Közel-Keleten (138 USD) volt magasabb az európainál 2008 elsô hónapjaiban. Budapesten a szállodák kapacitáskihasz-náltsága 55,5% körül alakult 2008. január–áprilisban, ami 1,1 százalékponttal magasabb a 2007 azonos idôszakának értékénél. Bár a budapesti házak foglaltsága elmarad a fô versenytársak, Bécs (63,9%) és Prága (58%) eredményeitôl, szomszédaink szállodáinak kihasználtsága csökkenést mutatott az elôzô évhez képest.

Bár a légi közlekedést a kiemelkedô 2007. évet követôen szerényebb eredmények jellemezték 2008 elsô hónapjaiban, Afrika kivételével minden kontinensen növekedett a légi forgalom. Az európai légitársaság-ok forgalma 2007-ben 5,1%-kal bôvült (belföldi forga-lom +1,1%, nemzetközi forgalom +5,4%), ezt 2008 elsô hónapjaiban 3%-os növekedés követte (belföldi forga-lom –1,3%, nemzetközi forgalom +3,5%). A nemzetközi járatok 74,4%-os kihasználtsággal mûködtek, ami több százalékponttal elmarad a 2007. év azonos idôszakában mért értéktôl (78,0%). A gazdasági helyzet (magas üzem-anyagárak, infláció, kisebb diszkrecionális jövedelem) a légi közlekedést is befolyásolja, több társaság jelentôs kapacitáscsökkentést helyezett kilátásba a nyári fôszezont követôen. A IATA elôrejelzése szerint 2008-ban a légitársa-ságok 2,3 milliárd dollár veszteséget szenvedhetnek el, ami az üzemanyagárak szinten maradásával (135 USD/hordó körül) akár a 6,0 milliárd dollárt is elérheti.

A makrogazdasági elôrejelzések országonként, régiónként eltérôek: míg a világ olyan kihívásokkal küzd, mint a pénzügyi és ingatlanpiaci válság, a magas

üzemanyag- és élelmiszerárak, a magas infláció, az amerikai dollár gyengülése, a tôzsdepiacok problémái, addig számos fejlôdô ország a gazdaság dinamikus bôvülésérôl számol be. A két legjelentôsebb világgaz-dasági elôrejelzés sem teljes mértékben fedi egymást, a Nemzetközi Valutaalap (International Monetary Fund, IMF) optimistább az ENSZ-nél (United Nations Department of Economic and Social Affairs, DESA).

A DESA várakozásai3 szerint a világgazdaságot több komoly probléma fenyegeti, úgymint a hitelválság a fejlett piacokon, az ingatlanpiac problémái, a dollár gyengülése, a magas üzemanyag- és élelmiszerárak, amelyek a fejlett és a fejlôdô országok gazdaságát egyaránt befolyásolják. Ennek eredményeként három forgatókönyvet vázol fel a DESA: a mérsékelten opti-mista verzió szerint a világgazdaság a 2007. évi 3,8%-os növekedést követôen 2008-ban 1,8%-kal, 2009-ben 2,1%-kal bôvül. Az optimista verzió szerint a növekedés 2008-ban 2,8%-os, 2009-ben 2,9%-os lesz. A pesszimista verzió ezzel szemben 0,8%-os (2008-ban), illetve 1,4%-os (2009-ben) fejlôdést helyez kilátásba.

Az IMF várakozása, miszerint a világgazdaság 2008-ban 3,7%-kal, 2009-ben 3,8%-kal növekszik, jóval optimistább. Ugyanakkor az elôrejelzéseket a korábbihoz képest lefelé korrigálta a szervezet, aminek hátterében az amerikai gazdasági helyzet áll (3. táblázat). A fejlôdô piacok közül Kína és India továbbra is dinamikusan bôvül, összes-ségében a fejlôdô országokban a GDP 6,7%-os (2008-ban), illetve 6,6%-os (2009-ben) növekedése várható.

Az IMF két fontos tényezôre hívja fel a figyelmet:

• Az elmúlt években a fejlôdô piacok adták a világ-gazdasági növekedés legnagyobb részét, ami az alapvetô cikkek (olaj, fém, élelmiszer) iránti keresle-tet jelentôsen növelte;

• A fejlôdô országok egyre fontosabb szerepet játsza-nak a világgazdaságban, jelenleg a kereskedelem körülbelül egyharmadát adják.

Rangsor Ország Milliárd USD 2007/2006 (%)1. Németország 82,9 +2,72. USA 76,2 +5,63. Nagy-Britannia 72,3 +5,44. Franciaország 36,7 +7,85. Kína 29,8 +22,56. Olaszország 27,3 +8,47. Japán 26,5 –0,28. Kanada 24,8 +14,49. Oroszország 22,3 +22,110. Korea 20,9 +10,8… +8,3

48. Magyarország 2,9 +27,4

2. táblázat

A legnagyobb küldôpiacok turisztikai költése, 2007

Forrás: UNWTO

3World Economic Situation and Prospects 2008 (2008. május).



Európa gazdasági kilátásait nagyban befolyásolja az USA gazdasági helyzete, a világgazdaság hatása az európai export alakulásában is nyomon követhetô. A kontinens pozitív várakozásait támasztja alá a – jelenleg – erôs euró árfolyam a dollárral szemben, ugyanakkor az olajárak alakulása Európában is meghatározó.

A 2008. év egészére a UNWTO a nemzetközi turis-taérkezések számának 3–4%-os növekedését jelzi elôre. A korábbi évekhez hasonlítva „szerényebb” kilátásokat vizsgálva azonban fontos kiemelni, hogy a 2001–2003 éveket követôen a világ turizmusa a várakozásoknál jóval pozitívabban teljesített, ami kiemelkedô növeke-dési ütemet eredményezett. A világ turizmusának 2008. évi teljesítményét negatívan befolyásolják a magas üzemanyagárak – amelyek a diszkont légitársaságok

Ország 2007 2008 2009Németország +2,5 +1,4 +1,0Franciaország +1,9 +1,4 +1,2Olaszország +1,5 +0,3 +0,3Spanyolország +3,8 +1,8 +1,7Hollandia +3,5 +2,1 +1,6Belgium +2,7 +1,4 +1,2Ausztria +3,4 +1,9 +1,7Görögország +4,0 +3,5 +3,3Írország +5,3 +1,8 +3,0Finnország +4,4 +2,4 +2,1Portugália +1,9 +1,3 +1,4Nagy-Britannia +3,1 +1,6 +1,6Svédország +2,6 +2,0 +1,7Norvégia +3,5 +3,1 +2,3Dánia +1,8 +1,2 +0,5Svájc +3,1 +1,3 +0,9Oroszország +8,1 +6,8 +6,3Törökország +5,0 +4,0 +4,3Eurózóna +2,6 +1,4 +1,2Közép- és Kelet-Európa +6,2 +4,6 +4,3Európa +4,0 +2,7 +2,6Világ +4,9 +3,7 +3,8

3. táblázat

A gdp változása a fontosabb európai országokban, 2007–2009 (%)

Forrás: IMF

terjeszkedésére is hatással vannak –, a magas élelmi-szerárak, az ingatlanpiac gyengélkedése (például az USA-ban, Nagy-Britanniában és Spanyolországban), ami a fogyasztói bizalomra és az üzleti várakozásokra is hatással van. A UNWTO szakértôi paneljében megkérdezett turisztikai szakemberek a 2008. évet az elmúlt évekhez képest érezhetôen kevésbé pozitívan értékelik, a május–augusztusi idôszakra szóló várakozások az elmúlt évek legalacsonyabb értékeit mutatják. A legoptimistábbak a közel-keleti és az afrikai szakemberek, illetve az egyes szakterületeket vizsgálva pedig a desztinációs menedzs-mentszervezetek képviselôi.

További információ: World Tourism Organization, www.unwto.org.



A leggyakrabban elfogadott wellness-hez kapcsolódó állítások* Az állítással egyetértôk aránya (%)

A wellness nagyon jó kikapcsolódási lehetôséget nyújt. 92,4A wellness kellemes testi kényeztetést jelent egy gyógyfürdôben / wellness szállodában. 90,7A wellness programok elônye, hogy testileg-lelkileg feltöltenek. 88,3A wellness lényege a testi-lelki egészség elérése. 79,1A wellness segít megôrizni fiatalságunkat 71,3

A legkevésbé elfogadott wellness-hez kapcsolódó állítások Az állítással egyet nem értôk aránya (%)

A wellness csak egy újabb divathóbortot jelent. 69,7A wellness elsôsorban a nôk világa. 61,7A wellness egy újabb felesleges idegen kifejezés 57,5Könnyû megmagyarázni a wellness kifejezés jelentését 53,5A wellness azt jelenti, hogy különleges, drága termékekkel kényeztetjük magunkat. 51,1

Kulcsszavak: statisztika, külföldi látogatók, utazási szo-kások, légi forgalom.

A légi utasforgalom keretében Magyarországra látogatók száma és súlya a teljes utasforgalomban a „fapados” légi-társaságok élénkülô tevékenysége, a jó ország marketing és néhány egyéb tényezô együttes hatására az utóbbi években látványosan gyarapodott (1. táblázat).

2004 és 2007 között közel 9%-kal (39,4 millió fôre) nôtt a Magyarországra látogató külföldiek száma. Bár a növekedés abszolút értékét tekintve a közúton történô látogatások képezik a döntô hányadot, a hazánkba repü-lô vel érkezôk arányának 6,6% körüli ingadozása mellett a légi úton érkezôk száma folyamatosan emelkedett.

A látogatások idôtartamát tekintve elsôsorban a hosszabb (2–4, illetve 5 napot meghaladó) itt-tartózko-dások a jellemzôek a repülôvel érkezôkre. A 2–4 napos látogatások esetében a repülôvel érkezôk aránya meg-haladja a 27%-ot, a négy napot meghaladó látogatások esetében pedig a 31%-ot.

A teljes tartózkodási idôt tekintve (2007-ben 97,6 millió nap) még nagyobb arányt képviselnek a repülôvel érke zô külföldiek. Az általuk hazánkban töltött idô 26,6%-a (25,9 millió nap), míg az öt napot meghaladó tartózkodásoknak a 40%-a (22,0 millió nap) ehhez a szegmenshez köthetô. A Ferihegyi repülôtérre érkezô összes látogató (2,6 millió fô) közel 53%-a tölti el az összes repülôvel érkezô utas tartózkodási idejének (25,9 millió nap) a 85%-át.

Az átlagos tartózkodási idô tekintetében jelentôs eltérés mutatkozik annak függvényében, hogy valaki köz-úton vagy légi úton érkezik hazánkba. Egy Ferihegyen ke-resztül érkezô látogató átlagosan 10,1 napot tölt hazánkban – szemben a közúton érkezô átlagos látogatóval, akinél az átlagos tartózkodási idô – az óriási mértékû tranzitforgalom következtében – nem éri el a két napot sem.

A légiutas-forgalom szezonális görbéje a turisz ti-kai szempontból kiemelkedô harmadik negyedévben általában kevésbé meredek, mint a közúton érkezôké (1. ábra). Ennek a szegmensnek a keresletére tehát kevésbé

A Magyarországra repülôgéppel érkezô külföldi turisták utazási szokásai

A Központi Statisztikai Hivatal keresletfelmérése alapján összeállította: Gilyán Csaba1

A Központi Statisztikai Hivatal keresletfelmérése lehetôséget ad, hogy megvizsgáljuk a különbözô közleke-dési eszközökkel Magyarországra látogató külföldiek turisztikai magatartását, utazási szokásait, továbbá a magyarországi beutazó turizmusban játszott szerepüket. Jelen tanulmányban a 2004–2007 közötti idôszak felméréseinek legfontosabb eredményeit foglaljuk össze.

A légi utasforgalom keretében Magyarországra látogatók száma és súlya a teljes utasforgalomban a „fapados” légitársaságok élénkülô tevékenysége, a jó országmarketing és néhány egyéb tényezô együttes hatására az utóbbi években látványosan gyarapodott.

2004 és 2007 között közel 9%-kal (39,4 millió fôre) nôtt a Magyarországra látogató külföldiek száma. A hazánkba repülôvel érkezôk arányának 6,6% körüli ingadozása mellett a légi úton érkezô látogatók száma is folyamatosan emelkedett.

A légiutas-forgalom számos, a teljes utasforgalomhoz képest kedvezô jellemzôvel rendelkezik, amelyeket a cikkben ismertetünk.

2004 2005 2006 2007Budapest Ferihegyi repülôtér 6 469 054 8 063 620 8 266 677 8 597 137Debreceni repülôtér 14 476 33 119 36 939 42 900FlyBalaton repülôtér 21 077 25 932 63 627 105 714

1. táblázat

A jelentôsebb repülôterek utasforgalma, 2004–2007 (fô)

Forrás: KSH, OSAP 1966. és 1725. számú adatgyûjtések

1 Osztályvezetô, KSH Szolgáltatásstatisztikai Fôosztály, Turizmus és Szállításstatisztikai Osztály.



jellemzô a szezonalitás. 2007-ben a harmadik negyedév 76%-kal haladta meg a legalacsonyabb forgalmat jelentô elsô negyedévet (468,7 ezer fô).

A Ferihegyen keresztül érkezôk 91,7%-a (2,4 mil-lió fô) látogat turisztikai motivációval Magyarországra, ami a közúton érkezôk esetében mindössze 26%. A legjelentôsebb turisztikai motivációként a városnézést (27,4%), a rokonlátogatást (19,7%), az üdülést (10,3%), illetve az üzleti turizmust (25%) említették. Tanulási és munka-vállalási céllal mindössze a látogatók 2,6, illetve 3,5%-a érkezett hazánkba.

2007-ben a külföldi vendégek 931 milliárd forintot költöttek el Magyarországon a különbözô szolgáltatásokért, illetve termékekért. Ennek 41%-a (381,7 milliárd forint) kötôdött a Ferihegyen keresztül érkezôkhöz. Ugyanez az arány a többnapos utazásoknál már közel 55% volt.

Az egy fô egy napjára jutó átlagos költés a repülôvel érkezôk esetében jelentôs eltérést mutat a közúton érkezôk költésétôl. Egy ferihegyi utas átlagosan napi 15 ezer forintot fizet a különbözô szolgáltatásokért, míg a köz úton érkezônél ugyanez nem éri el a 8 ezer forintot. Az adatok alapján az is megállapítható, hogy az átlagos

Ország Ferihegyi utazók része sedése (%)

Ferihegyi utazók összes kiadásának

részesedése (%)

Átlagos tartózkodási idô (nap/fô)

Közúton Ebbôl többnapos FerihegyenAusztria 0,2 1,6 1,8 6,4 6,6Csehország 1,2 9,0 1,8 4,7 3,1Nagy-Britannia 73,5 93,3 2,8 8,5 7,2Franciaország 43,7 82,1 2,9 8,4 7,7Hollandia 24,4 45,5 6,1 12,3 7,6Horvátország 0,5 5,4 1,1 2,9 3,2Lengyelország 2,7 22,5 2,1 5,2 8,3Németország 11,3 19,4 6,6 10,0 8,0Olaszország 21,4 58,5 3,2 6,3 6,1Románia 1,6 16,2 1,4 4,9 10,4Svájc 19,9 34,7 6,3 9,3 6,5Svédország 52,3 80,2 5,0 13,5 7,9Szerbia, Montenegró 0,2 0,8 1,2 3,1 3,8Szlovákia 0,3 2,8 1,1 2,8 4,1Szlovénia 0,2 1,9 1,0 2,7 2,9Ukrajna 1,3 10,2 1,4 5,3 9,6USA 67,9 92,2 2,4 3,3 12,0Egyéb 28,3 85,6 1,9 7,2 12,9Összesen 6,5 41,0 1,9 6,7 10,1

2. táblázat

fôbb küldôországok állampolgárainak turisztikai magatartása, 2007

Forrás: KSH, OSAP 1943. számú adatgyûjtése

Forrás: Határôrség OSAP 1222. számú adatgyûjtése

január február március április május június július augusztus szeptember október november december

KözútiLégi

1. ábra

A közúti és légi határforgalom alakulása havonta, 2007 (%)

14

12

10

8

6

4

2

0



napi kiadás a tartózkodás idejével ellentétesen változik.A látogatók költésszerkezetét vizsgálva szintén nagy eltérés mutatkozik a repülôvel, illetve közúton érkezôk adatai között. A ferihegyi utasok elsôsorban szállásra és étkezésre fordítják a kiadásaik 47%-át, de jelentôs az uta-zási (16%), illetve ajándékvásárlási (12%) kiadásuk is, ami együttvéve a kiadások háromnegyedét teszi ki. Az em-lített költéselemek összességében a közúton érkezôknél is jelentôs arányt képviselnek (50%), de tekintve az átuta-zások számát, illetve a rövidebb tartózkodási idejüket, a szállásra és (vendéglátóhelyi) étkezésre fordított kiadásaik már a 30%-ot sem érik el, illetve az utazáshoz kapcsolódó kiadásaik – a „nemzetközi utazások” költéselem helyett – az üzemanyag-vásárláshoz kapcsolódnak.

Az összes látogató közel 40%-a Budapestet, míg több mint 14%-uk a Balaton régiót jelölte meg úti célként. A repülôvel érkezô utasoknál az úti cél döntôen Budapest, az utasok 87%-a budapesti célt jelölt meg, szinte függet-lenül az érkezés idôpontjától. Budapest mellett egyedül a Balaton régiót lehet kiemelni, amelynek említési gyako-risága – a harmadik negyedévben, a turisztikai fôszezon idején – megközelíti a 10%-ot.

A látogatók száma alapján – az átutazók és a mun-kavállalók magas száma miatt – a szomszédos országok és Német ország tekinthetô a legjelentôsebb küldôorszá-gainknak (2. táblázat). A repülôvel érkezôk esetében – a távol-

ság következtében – szintén Németország a legjelentôsebb küldôpiac (közel 350 ezer fô érkezik innen). Az Egyesült Államokból és Nagy-Britanniából is nagy számban érkez-nek légi úton külföldiek, akárcsak Franciaországból, Olaszországból és Romániából. Az amerikai vendégek töltik hazánkban a legtöbb idôt, és náluk a legmagasabb a látogatás alatti összes kiadás is. Ugyanakkor az egy fô egy napjára jutó átlagos költés (csak a kiemelt országo-kat figyelembe véve) a brit turistáknál a legmagasabb (18 ezer forint/fô/nap). A repülôvel érkezô látogatók 53%-a az Amerikai Egyesült Államokból, Nagy-Britanniából, Fran-ciaországból, Svédországból, Hollandiából, Németországból, Olaszországból és Svájcból érkezik. Ezen látogatók kiadásai teszik ki a szegmens összes költésének 47%-át. Az említett fô küldôpiacok költésszerkezete nem tér el az átlagtól, azaz a szállásra, étkezésre, utazásra és ajándékvásárlásra fordított kiadásaik adják az összes kiadásuk 75%-át (3. táblázat).

A hazánkba látogatás céljai között (az említett, repülôvel érkezô jelentôsebb küldôországok esetében) számottevô eltérések figyelhetôk meg. Városlátogatási célból legnagyobb arányban Olaszországból (46%) és Nagy-Britanniából (39%) érkeznek, és magas az e célból ide látogató francia állampolgárok aránya is. Üzleti moti-vációval elsôsorban a német és holland látogatók érkez-nek Magyarországra, a rokonlátogatás viszont egyedül a Svájcból érkezôknél közelíti meg a 30%-ot.

KöltéselemekFerihegyi utazók

Közúton érkezôk Összesen Ferihegyi

utazókKözúton érkezôk

Kiadásai, millió forint Kiadások szerkezete, %Szállás étkezéssel 76 588 66 660 143 248 20,1 12,1Szállás étkezés nélkül 55 924 27 694 83 617 14,7 5,0

Étkezés vendéglátó- helyen 45 821 64 535 110 356 12,0 11,7

Vásárolt élelmiszer, ital 25 088 70 249 95 337 6,6 12,8Nemzetközi közlekedés 61 208 2 568 63 776 16,0 0,5

Belföldi távolsági közlekedés 15 772 2 587 18 359 4,1 0,5

Autóbérlés 2 360 521 2 881 0,6 0,1Üzemanyag 2 710 29 758 32 468 0,7 5,4Kulturális programok 9 949 5 730 15 678 2,6 1,0

Egynapos kirándulás Magyarországon befizetve 1 853 792 2 644 0,5 0,1

Egészségmegôrzés 3 169 29 192 32 362 0,8 5,3Gyógyászat 3 747 30 977 34 723 1,0 5,6Szórakozás 8 481 16 169 24 650 2,2 2,9Sport, fitness 573 3 303 3876 0,2 0,6Biztosítás 170 116 286 0,0 0,0Egyéb ajándékvásárlás 47 113 117 367 164 480 12,3 21,4Tanulás 3 407 498 3 905 0,9 0,1Egyéb költés 17 760 80 579 98 339 4,7 14,7Összes költés 381 690 549 295 930 985 100,0 100,0

3. táblázat

A látogatók kiadásainak szerkezete, 2007

Forrás: KSH, OSAP 1943. számú adatgyûjtése



Az elmúlt évek adatai egyértelmûen igazolják azt a véleke-dést, hogy a repülôvel utazók javítják a turizmus teljesítmé-nyét, és az átlagosnál lényegesebben nagyobb vásárlóerôt jelentenek.

Mivel a légi utazás választása természetesen nagy-ban függ az úti céltól való távolságtól, a látogatóforgalom állampolgárság szerinti összetétele a légi forgalom esetében jellegzetesen különbözik minden más utazási módtól.

A légiutas-forgalomnak a teljes utasforgalomhoz képest tapasztalható kedvezô jellemzôi az alábbiak:

• a közúti forgalmat nagyban determináló határ men ti ingázó és átutazó forgalom lényegében hiányzik;

• az átlagos tartózkodási idô magasabb;

• kisebb a szezonális hatás;

• kedvezôbb a motivációs struktúra, nagyobb a rekre-ációs és üzleti céllal utazók száma;

• lényegesen magasabb a fogyasztás (költés) szintje;

• kedvezôbb a költés szerkezete, nagyobb a szálláshely, a vendéglátás és más turisztikai szolgáltatások súlya.

További információ: Központi Statisztikai Hivatal: www.ksh.hu, http://portal.ksh.hu/portal/page?_pageid=37,598153&_dad=portal&_schema=PORTALTájékoztatási adatbázis: http://portal.ksh.hu/portal/page?_pageid=37,112477&_dad=portal&_schema=PORTAL

2008. szeptember 11-én a Bécsi MODUL Egyetemen került sor az Európai Turisztikai Bizottság (European Travel Commission, ETC) és az Európai Városok Marketingszövetsége (European Cities Marketing, ECM) közös szervezésében a TourMIS turisztikai statisztikai rendszert használók évente megrendezett találkozójára. A workshopon több mint nyolcvan szakértô vett részt számos európai ország nemzeti, regionális és városi turisztikai hivatalai, statisztikai hivatalai, oktatási intézményei és kutatóintézetei képviseletében.

A rendszerrel még „barátkozó” résztvevôk bete kintést nyerhettek a TourMIS mûködésébe, megismerkedhettek fogalmaival, módszertanával és az adatbázis nyújtotta lehetôségekkel, elsajátíthatták a turisztikai statisztikák letöl-tésével, interpretálásával és a turisztikai desztinációk eredményeinek összehasonlításával kapcsolatos praktikákat. A már aktív felhasználók értesülhettek az új fejlesztésekrôl, amelyek révén még egyszerûbben nyerhetnek aktuális és jól hasznosítható információkat a TourMIS adatbázisból. A workshop alkalmat adott az adatbázis használata során nyert tapasztalatok megvitatására is.

A rendezvény másnapján, szeptember 12-én a turisztikai elôrejelzés módszereirôl és a stratégiai terve-zés rôl tartott nemzetközi szemináriumot az ETC és a Turisztikai Világszervezet (UNWTO). A két szervezet együtt mûködésében 2008 ôszén kerül publikálásra a turisztikai elôrejelzések kézikönyve, amely a negyedik az ún. „best practice”, vagyis legjobb gyakorlatokat bemutató tanulmányaik sorában – a hatékonyságmérési, a szegmentációs és az e-marketing kézikönyv után.

A turisztikai elôrejelzések elméleti hátterének megismerése mellett a résztvevôk betekin-tést nyerhettek a UNWTO hosszú távú (Tourism Vision 2020/2030) és rövid távú (World Tourism Barometer) elôrejelzéseibe, az Oxford Economics modelljébe, valamint több gyakorlati példába is. A desztinációkhoz kapcsolódóan Bécs, Nagy-Britannia és Spanyolország illetékes szakemberei tartottak elôadást. A FUR német kutatóintézet képviselôje a senior utazók jellemzôirôl és jövôbeni keresletükrôl beszélt, Magyarország pedig az ECOSTAT Turizmus Barometer indexének bemutatásával járult hozzá a rendezvény sikeréhez.

A – többek között – az európai országok turisztikai statisztikáit tartalmazó, ingyenesen használható Tourmis adatbázis a www.tourmis.info honlapon érhetô el. A turisztikai elôrejelzések kézikönyve – megjelenését követôen –, illetve a már publikált kézikönyvek az ETC és a UNWTO honlapján vásárolhatók meg. További információ: www.etc-corporate.org, www.europeancitiesmarketing.com, www.unwto.org.

TourMIS Workshop és Turisztikai Elôrejelzés Szeminárium

Az ETC és az ECM, illetve az ETC és a UNWTO együttmûködésében lebonyolított rendezvény Bécs, 2008. szeptember 11–12.

Összeállította: a Magyar Turizmus Zrt. Kutatási Csoportja

TAllózó


A turizmusipart jellemzô fejlôdési tendenciák alap-ján az egészségturizmus tekinthetô az egyik leg-fontosabb szegmensnek. Az egészségturizmusnak, angol terminológiával SPA iparágnak az egészségre, az életmódra, illetve az ezekkel összefüggô termé-kekre gyakorolt hatása miatt a turizmuson túlmutató jelentôsége is van. Ezért került megrendezésre New Yorkban a Global Spa Summit elnevezésû fórum, amely a Davosban évente tartott Világgazdasági Fórum mintá-jára szervezôdött, és az ipar ág döntéshozóit, a trendek kutatóit és alakítóit, az iparágban tevékenykedô cégek vezetôit gyûjtötte össze közös gondolkodásra.

A szervezôk az iparág reprezentánsai voltak, Pete Ellis, a SpaFinder Inc. elnöke vezetésével. Az eseményt a patinás Waldorf Astoria hotelben tartották. A találko-zón a globális egészségturizmus-trendek elemzése mel-lett régiónként is megtárgyalásra kerültek a jellegzetes-ségek. A tanácskozás résztvevôi megállapították, hogy Európa, Észak-Amerika és Ázsia piacmérete nagyjából megegyezik, bár ma még Európa vezet. Az SRI International gazdaságkutató cég segítségével kísérlet történt az ipar-ág méretének és éves bevételének meghatározására is: a cég szakértôi szerint ez 255 milliárd USD, ami az iparág

kiemelt fontosságára utal. A rendezvényen elhangzott információk a turisztikai szakemberek mellett elsô-sorban a kormányokat, helyi vezetôket érintik, hiszen a jövedelmezôséget és a multiplikatív hatásokat figye-lembe véve szükségszerû az egészségturizmus fejlesz-tését hathatósan segíteni.

Magyarországról e sorok írója került meghívásra, aki elôadásában a közép-európai fürdôkultúra hagyomá-nyainak fontosságát emelte ki. Azzal érvelt, hogy a régió-ban szerzett tapasztalatok, valamint az orvosi szemlélet a korai egészségturizmusban több szempontból is fonto-sak az iparág jelenlegi fejlôdési trendjei, a medical spák2

terjedése szempontjából.A fórumon elhangzottak alapján nemzetközi ösz-

szehasonlításban Magyarországon sokkal komplexebb módon közelítik meg az egészségturizmust, a fejlesztések tervezését és a mûködtetést is, ami nagyobb bevétele-ket is eredményez. Számunkra a fórum tanulsága, hogy a magyar balneológiai, egészségügyi hagyományokat megújítva, a medical spa mai trendjeit kihasználva lehet-ne sikeresen alkalmazni. Emellett ismertségünk javítása érdekében, az információs társadalom fejlôdését figye-lembe véve meg kell újítani az ágazat marketingjét.


Global Spa SummitNew York, 2008. május 18–21.

Összeállította: Dr. Várhelyi Tamás1

Konferenciaajánló

Turizmusspecifikus életminôség módszertani konferenciaBudapest, 2008. november 13–14.

1 PhD – CMC, Szolnoki Fôiskola – Compudoc Kkt., [email protected] Az ún. medical wellness-rôl a Turizmus Bulletin XI. évf. 4. számá-nak 30–33. oldalán jelent meg Polgár Judit összeállítása a Tourism Research and Marketing (TRAM) tanulmánya alapján, „Medical wellness – új trendek az egészségturizmusban” címmel.

2008 novemberében kerül sor Budapesten az elsô, turizmusspecifikus életminôség módszertani konferen-ciára az Önkormányzati Minisztérium Turisztikai Szakál-lamtitkársága szervezésében.

A Nemzeti turizmusfejlesztési stratégiában kitûzött célként szerepel az életminôség javítása a turizmus révén. Ennek mérhetôvé tétele érdekében, a szakterület meg-bízása alapján a Turisztika Tanácsadók Szövetsége két évvel ezelôtt kezdte el a turisztikai életminôség-index kidolgozását a Rahmann-modell alapján. A turisztikai életminôség-index arra ad választ, hogy a turizmus miképpen hat a turisták és a helyi lakosok életének

minôségére, azaz a gazdasági hasznokon túl milyen a megítélése. A gyakorlati tesztelés három településen (Eger, Gyula, Siófok) történt meg 2007-ben, és bebizonyo-sodott, hogy a módszertan jól alkalmazható.

Mivel a szociológiai, marketing-, földrajzi, turisztikai és tervezési szempontokat is magában foglaló index a maga nemében újszerû megközelítés, nemzetközi érdeklôdés is mutatkozott iránta. A Xellum Kft. közremûködésével elkezdôdött a módszertan tesztelése Brazíliában, Cseh-országban, Dél-Afrikában, Finnországban, Hollandiában, Malajzián, Nagy-Britanniában, Oroszországban, Portugá-liában és Szlovákiában. Az eredmények bemutatására, a módszertan továbbfejlesztésének megvitatására a novemberi konferencián nyílik lehetôség.

Az angol munkanyelvû rendezvény részletes programja és a tájékoztató dokumentumok a http://www.mth.gov.hu/main.php?folderID=852&langchanged=1 linkrôl tölthetôk le.

TAllózó



Európai Turizmus Fórum – a keresleti trendek változása jegyébenBordeaux, 2008. szeptember 17–19.

Összeállította: Dr. Pap Zoltán1

Az EU soros elnökségét betöltô Franciaország szervezésé-ben került megrendezésre a 7. Európai Turizmus Fórum, amely az Európai Bizottság, a tagállamok nemzeti és regi-onális turisztikai hatóságai, az európai turizmus munka-adói és munkavállalói szervezetei és a turisztikai szakmai szervezetek párbeszédének kiemelt eseménye.

A Fórum fô témája az európai turizmus keresleti ten-denciáinak változása és a gazdasági növekedés esetleges lassulásának a turizmusra gyakorolt hatása volt. A részt-vevôket Günter Verheugen, az Európai Bizottság alelnöke, a vállalkozásokért felelôs EU fôbiztos köszöntötte. Beszédé-ben hangsúlyozta, hogy az Európai Bizottság szándéka a „Versenyképes és fenntartható turizmus agenda” életbe léptetésével az, hogy segítsen megôrizni Európa versenyelônyét a világ egyéb turisztikai desztinációival szemben.

A rendezvény résztvevôi megállapították, hogy a gazdasági növekedés megtorpanása, a fogyasztói szokások változása, Európa világturizmusban való rész-arányának csökkenése miatt a keresleti trendek változá-sának jobb megismerésére és az ehhez való alkalmazko-dás erôsítésére van szükség. Elôtérbe kerül a kreatív élményszerzés szerepe, hiszen a fogyasztók egyre felké-szültebbek, igényesebbek és tudatosabbak a turisztikai termékek választásában. Egyre különlegesebb termékek és kommunikációs technikák szükségesek a fogyasztók megnyerésére; a fogyasztói értékítélet szerepe és az ezt közvetítô honlapok, blogok jelentôsége növekszik. Meg-határozó a turisztikai desztinációk kreativitása, innovatív képessége és együttmûködési készsége, a versenyképes-ségi és fenntarthatósági szempontok összehangolása. Emellett nagyobb figyelmet kell fordítani a segítséggel élôkre, a fiatalokra, valamint a szociális turizmusra.

Hosszabb távon jelentôsen megnô a feltörekvô piacok (Kína, India, Oroszország és Brazília) fogyasztóinak szerepe Európában, akiket elsôdlegesen Európa sokszínûsége, tör-ténelmi és kulturális öröksége, gasztronómiája vonz.

A magas minôségi követelmények teljesítése csak megfelelôen képzett munkaerô révén biztosítható, az ágazat igényeinek változása azonban gyorsabb, mint a képzés fejlôdése. A turisztikai szolgáltatások rendkívül specializálttá váltak, ehhez az alapképzésnek és a folya-matos felnôttoktatásnak már rövid távon is alkalmazkod-nia kell. Az oktatás fejlesztésében különösen fontos sze-repe van az ágazati párbeszéd erôsödésének.

A Fórum idején a francia elnökség informális turisztikai mini sz teri, illetve felsôvezetôi konferenciát rendezett, ahol megállapították, hogy a turisztikai kereslet elmúlt években tapasztalt növekedési tendenciája változhat az európai orszá-gok gazdasági növekedésének lassulása, az olaj- és a nyers-anyagárak növekedésébôl fakadó növekvô infláció és a sza-badon elkölthetô jövedelmek csökkenése miatt. A tagállam-ok tapasztalatai azt mutatják, hogy a turisztikai kereslet 2008-ban némileg megtorpanni látszik, bár a turizmus min-dennapi fogyasztási cikké vált, amirôl nehezen mondanak le az európaiak, inkább más szolgáltatások fogyasztását csök-kentik. A turisztikai célú utazások gyakoribbá, de rövidebbé váltak, emiatt az egy utazás alatti költés is csökkent. A hagyo-mányos, nagy nyugat-európai piacok kereslete némileg visszaesett, ugyanakkor a közép- és kelet-európai piacok kereslete dinamikusan bôvül. Növekszik a belföldi turizmus szerepe, a légi utazások aránya, valamint a wellness- és egészségturizmus iránti igény. A magas minôségû szolgálta-tások árai részben a jelentôs verseny, részben a csökkenô elkölthetô jövedelem miatt mérséklôdnek.

Európa országai meglehetôsen különböznek abban, hogy a lakosság mekkora része tud bekapcsolódni a nem-zetközi, illetve belföldi turizmusba. Utóbbi jelentôs piaci potenciállal bír, a belföldi turizmus magyarországi fejlô-dése, a belföldi turizmust népszerûsítô kampányok és az üdülési csekk rendszerének keresletnövelô hatása köve-ten dô példaként került bemutatásra.

A francia elnökség javasolta, hogy az Európai Bizott-ság szervezésében készüljön tanulmány az európai keresleti tendenciák tartós változásáról és a gazdasági ténye zôk turisztikai keresleti trendekre gyakorolt hatá-sáról. Felhívták a tagállamokat a Kisvállalkozási Irányelv (Small Business Act) életbe lépésének és a munkaintenzív ágazatokban az alacsonyabb áfakulcs alkalmazási lehe-tôségének támogatására.

Második alkalommal került sor a Kiváló Európai Turisztikai Desztináció Díj (European Destinations of Excellence – EDEN) átadására. A díjazottak az eseményt kísérô kiállításon mutatták be térségüket a Fórum résztvevôinek és a nemzetközi sajtónak, amelyen nagy sikert aratott a Magyarországot képviselô Hortobágy hagyományôrzô és megújuló arcát bemutató stand.

További információ: http://ec.europa.eu/enterprise/tourism/events/european_tourism_forum/european_tourism_forum_2008/index_en.htm, http://www.tourisme.gouv.fr/fr/z1/ministere_delegue/evenements/forum_europeen.jsp

1 Osztályvezetô, Önkormányzati Minisztérium, Turisztikai Szakál-lamtitkárság, EU és Nemzetközi Kapcsolatok Osztály.

TAllózó


Kutatósarok

ETC Research Highlights

A 39 európai ország nemzeti turisztikai hivatalait tömörítô European Travel Commission (ETC) 2008. októberi éves ülésének (General Meeting) és szakmai szemináriumának alkalmából került publikálásra a Kutatói Munkacsoport (Market Intelligence Group, MIG) 2008. évi hírlevele (ETC Research Highlights). A szervezet idén ünnepli fennállá-sának 60. évfordulóját, a Kutatói Munkacsoport 1986-ban kezdte meg mûködését. A kutatás területén az együtt-mûködés célja a közös kutatások lebonyolítása mellett az információ- és tapasztalatcsere. A Kutatói Munkacso-port legfontosabb partnerei a Turisztikai Világszervezet (World Tourism Organization, UNWTO), az Európai Váro sok Marketingszervezeteinek Szövetsége (European Cities Marketing, ECM), az Európai Utazási és Turisztikai Akció-csoport (European Travel and Tourism Action Group, ETAG) és az Európai Utazásszervezôk Szövetsége (European Tour Operators Association, ETOA).

A 2008. évi hírlevél külön figyelmet szentel a klíma-változásnak, ami a 2008. októberi, San Marinóban meg-rendezésre került szemináriumnak is központi témája volt. A UNWTO az éghajlatváltozással kapcsolatban azon-nali cselekvésre szólít fel. A Kiotói Egyezmény célkitûzése, hogy – a 2000. évhez képest – 20%-kal csökkenjen a szén-dioxid-kibocsátás 2020-ra, illetve 50–80%-kal 2050-re. Az éghajlatváltozásra adandó válaszok négy csoportba sorol hatók: adaptáció (megváltozott piaci környezet), a szén-dioxid-kibocsátás mérséklése, a technológia (in-nováció) és a finanszírozás (kiemelten a fejlôdô országok-ban). A UNWTO a megoldást a globális keretek között megvalósuló regionális és helyi akciókban látja. A szer-vezet 2003 óta kíséri figyelemmel a klímaváltozás turiz-musra gyakorolt hatásait, ami kutatásokat, szakmai rendezvényeket és találkozókat egyaránt magában foglal. A 2008. évi Turizmus Világnapja (szeptember 27.) közpon-ti témája szintén a klímaváltozás volt, ehhez kapcsolódó-an indult el a www.ClimateSolutions.travel honlap is.

A hírlevél beszámol az ETC folyamatban levô kuta-tásairól, köztük a japán, a kínai, az oroszországi és az indiai piackutatásokról, valamint a desztináció branding kézikönyvrôl, amely 2009-ben kerül publikálásra.

A hírlevélben helyet kapott több tagország aktuális híre, kutatási eredménye is. A román turisztikai hivatal munkatársa által az ETC tagok körében végzett felmérés

eredménye szerint a válaszadó 21 ország közül 16-ban készül Turizmus Szatellit Számla (TSzSz), amelynek kiala-kításáért a statisztikai hivatalok felelôsek. A turizmus GDP-hez való közvetlen hozzájárulását vizsgálva az élen Spanyolország (10,8%) áll, amelyet Írország (6,6%) és Ausz-tria (6,5%) követ. Magyarországon a turizmus közvetlenül a GDP 5,2%-át adta 2005-ben. A lista végén Lengyelország (1,9%) és Románia (2%) található.

Az ír turisztikai hivatal (Fáilte Ireland) 2007-ben kezdeményezett kutatást az innováció turizmusban ját-szott szerepérôl. Az innováció fô mozgatórugói a motivá-ció, az inspiráció, az irányítás és támogatás. A nemzeti turisztikai hivataloknak az alábbi területeken van szere-pük az innovációs kultúra kialakulásában:

• stratégia kidolgozása és kommunikálása,

• szakmai megbeszélések, vitafórumok,

• a fogyasztók, a piac és a versenytársak megismeré-séhez nyújtott támogatás,

• a gazdasági hatások megértését és mérését segítô eszközök kifejlesztése,

• a stratégiai célokkal összhangban levô egyéni kez-deményezések támogatása,

• az innovációt motiváló és támogató fejlesztésekbe történô beruházás.

A hírlevél olvasói megismerhetik továbbá a 2008. júniusban „debütált”, új finn országmárka fôbb elemeit. A többéves elôkészítés után bevezetett Finnország márka a külke-reskedelmet, a beruházásösztönzést és a finn kultúra promócióját foglalja magában. A márka központi elemei (az ún. 4 „C”) az alábbiak:

• Creative – egyedi kultúra és vidék, táj,

• Cool – éghajlat és ország,

• Contrasting – érdekes kontrasztok, ellentétek – négy évszak, nyár/tél, kelet/nyugat,

• Credible – biztonság, megbízhatóság.

A koncepciót a vizuális megjelenítés (pasztellszínek hasz-nálata és egy Alvar Aalto által tervezett vázát felülnézetbôl ábrázoló, új Finnország-logó) is támogatja.

A hírlevél a European Travel Commisson www.etc-corporate.org címen elérhetô oldaláról tölthetô le.

TAllózó


Kiadvány- és könyvajánló

E-marketing és turisztikai elôrejelzés kézikönyvek ETC–UNWTO, 2008

Az Európai Turisztikai Bizottság (ETC) és a Turisztikai Világszervezet (UNWTO) együttmûködésében készül-tek el az e-marketing (Handbook on E-marketing for Tourism Destinations), valamint a turisztikai elôrejelzések (Handbook on Tourism Forecasting Methodologies) kézi-könyvek, amelyeket 2008 októberében az ETC éves közgyûlésén, San Marinóban mutattak be. A kiadványok követik a két szervezet együttmûködésében korábban elkészült, a legjobb gyakorlatokat bemutató ún. „best practice” kézikönyvek felépítését.1

Az e-marketing kézikönyv célja, hogy gyakorlati és felhasználóbarát eszközt nyújtson a desztinációs menedzsmentszervezetek számára. Az e-marketing elméleti hátterének bemutatása mellett a tanulmány számos gyakorlati példát is ismertet. A kézikönyv értékes információkkal szolgál arról is, hogy az online marketing-kommunikációs eszközök hogyan erôsíthetik más, offline eszközök hatását, emellett külön fejezetekben tárgyalja az e-marketing és a marketing egyéb elemeinek (például kutatás, PR) kapcsolatát, és kiemelten foglalkozik az on-

line marketingeszközök hatékonyságának mérésével is. A tanulmány minden, a turizmusban érdekelt vállalkozás számára is értékes és hasznos információkkal szolgál. A kézikönyvhöz kapcsolódóan megrendezésre kerülô szakmai szemináriumnak 2008. június 16–17-én Budapest adott otthont.2

A turisztikai elôrejelzés kézikönyv a desztinációs menedzsmentszervezetek, illetve a turisztikai elôre-jelzésekkel foglalkozó szakemberek számára ke-rült össze állításra. A turisztikai kereslet alakulását számos külsô tényezô (például a gazdasági hely-zet, a természeti katasztrófák, a klímaváltozás stb.) befolyásolja, a döntéshozók számára egyre fonto-sabb folyamatok nyomon követése. A kézikönyv az elôrejelzés alaptechnikáival ismerteti meg az olvasókat, kiemel ve az egyes módszerek elônyeit és hátrányait. A gyakorlati példák ismertetése mellett a kézi könyv konkrét módszertani leírásokat is tartalmaz.

A kézikönyvek az ETC www.etc-corporate.org címen elérhetô honlapján keresztül vásárolhatók meg.

Melanie Smith és Dr. Puczkó László

Egészség- és wellness-turizmusButterworth-Heinemann, 2008

Az egészség- és wellness-turizmus napjaink egyik leg-dinamikusabban fejlôdô turisztikai ága. Melanie Smith és Dr. Puczkó László angol nyelven, „Health and well-ness tourism” címmel megjelent könyve vizsgálja azon tényezôket, amelyek e sokrétû ágazat hatóerejeként alakítják és meghatározzák a turisztikai termékfejlesztés irányát, mindemellett pedig ajánlásokat fogalmaz meg a fejlesztések menedzsmentjére vonatkozóan, továbbá tárgyalja az egészség- és wellness-turisták jellemzôit és motivációit.

A kiadvány leírja az egészség- és wellness-turizmus fejlôdését és történetét. Az egészség- és wellness-turizmus tartalmát és összetettségét, az aktuális fejlô-dési trendeket nemzetközi esettanulmányokon keresztül mutatja be: betekintést nyújt például a karibi és ázsiai spa hotelek mûködésébe, és megismerteti az olvasót az amerikai „day spa”-k vagy az új-zélandi „New Age Fesz-tivál” holisztikus világával.

A szerzôk értékelik az egészség- és wellness-turizmusban használt marketing- és promóciós stratégiákat, emellett megvizsgálják a menedzsment és üzemeltetés során leg-gyakrabban felmerülô problémákat is.

Melanie Smith a Budapesti Corvinus Egyetem tudo-mányos munkatársa, ahol többek között a wellness-turizmus képzéseket tart BA szakon, illetve gyógyfürdô- és holisztikus tárgyú turisztikai projektekben tanácsadóként vesz részt. Puczkó László a turisztikai tudományok dok-tora, a Xellum Kft. ügyvezetô igazgatója, ahol a turisztikai ágazat vezetôjeként dolgozik, mindemellett a Turisztikai Tanácsadók Szövetségének elnöke.

A könyv a Butterworth-Heinemann kiadásában jelent meg,2008-ban. Megrendelhetô a következô két honlapon:http://www.elsevier.com/wps/find/bookdescription.cws_home/716257/description#descriptionhttp://www.amazon.co.uk/Health-Wellness-Tourism-Melanie-Smith/dp/0750683430

1A korábban megjelent hatékonyságmérési kézikönyv (Evaluating NTOs’ Marketing Activities) magyar nyelvû összefoglalója a Turiz-mus Bulletin 2004/4. számában olvasható.

2A budapesti e-marketing szeminárium eredményeit a késôb-biekben részletesen ismertetjük a Turizmus Bulletinben.

TAllózó


2008. november

1–5. 47th ICCA Congress & Exhibition (Victoria, Kanada)3–5. NHTV Breda – University of Applied Sciences:

Voices in tourism development (Breda, Hollandia)4–6. F irst World Conference on Space Tour ism

(Strasbourg, Franciaország)5–9. International Conference 2008 – „Cultural and Event

Tourism: Issues & Debates” (Alanya, Turkey)6–9. Spa & Wellness (Budapest)6–9. International Bureau of Social Tourism World

Congress of Social Tourism (Quebec, Kanada)10–13. WTM 2008 – World Travel Market 200813–14. Turizmusspecifikus életminôség módszertani

konferencia (Budapest)13–15. Thermal World Forum (Abano Terme, Olaszország)14–15. IV. Magyar Földrajzi Konferencia (Debrecen)17–18. 7th Meeeting of the World Committe on Tourism

Ethics (Róma, Olaszország)19–21. 9th International Forum on Tourism Statistics

(Párizs, Franciaország)

23–24. Regional Conference on Climate Solution for the Tourism Industry for Middle Eastern and European Countries (Sharm el Sheik, Egyiptom)

2008. deCember

2–4. EIBTM – European Incentives, Business Travel and Meetings (Barcelona, Spanyolország)

4–6. Marketing Cities: Place Branding in perspective (Berlin, Németország)

5. Centre for Tourism and Cultural Change (CTCC) – Texts and Tours: Developing the Potential of Literary Tourism (Leeds, Nagy-Britannia)

2008. március

30–2. The 5th UNWTO International Conference on Tourism Statistics (Bali, Indonézia)

3–5. Planning for the Future – Learning from the Past: Contemporary Developments in Tourism, Travel & Hospitaly (Rodosz, Görögország)

Naptár

Források: www.world-tourism.org, www.bits-int.org, www.leisureeuropecongress.com, www.tourisme.gouv.fr, Magyar Turizmus Zrt.

A Magyar Turizmus Zrt. Kutatási Csoportjának fogadóórája

A Magyar Turizmus Zrt. Kutatási Csoportja folyamatosan gyûjti és rendszerezi a társaság tevékenységében szere-pet játszó küldôpiacokról, a versenytársakról, a turisztikai termékekrôl és a turizmust érintô egyéb területekrôl rendelkezésre álló információkat. A nemzetközi szervezetek (például a United Nations Word Tourism Organisation, a Word Travel & Tourism Council, a European Travel Commission) kutatásai, publikációi, a legnevesebb nemzetközi turisztikai szaklapok, a tanulmánykötetek, a hírlevelek mellett a Magyar Turizmus Zrt. által készített kutatások eredményei is megtekinthetôk irodánkban.

A Kutatási Csoport minden csütörtökön 14 és 17 óra között várja az érdeklôdôket, akik elôzetes bejelentkezés után személyesen tájékozódhatnak, illetve tanulmányozhatják a kutatási anyagokat. További információ és beje-lentkezés az (1) 488 8710-es telefonszámon vagy a [email protected] elektronikus címen.

Documents

Turizmus Bulletin 2008/2