vetés és aratásEVANGÉLIUMIFOLYÓIRAT

55. ÉVFOLYAM2. SZÁM

„Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a Hit által, és ez nem tőletek van:

isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, Hogy senki se dicsekedjék.” (ef 2,8-9)

2017

/2

Wittenberg, 1517Október utolsó napja már, a látóhatár fénylő napkeltét ígér: „Az igaz ember hitből él…”

Az a korszakváltó hajnal megajándékozta a világot: szöget és kalapácsot adott egy szerzetes kezébe. …amíg a vártemplomhoz ér: „Az igaz ember pedig hitből él…” suttogja, még csak önmagának, de az egész világnak szól attól kezdve az üzenet, a kapura kiszögezett hitvallása sok éjszakának… A kinyitott, szent Bibliának fölismert igazsága beszél: „Az igaz ember hitből él!”

…mert fújt a Szél azon a kora reggelen, nem maradt többé rejtelem, hogy Isten szereti a világot, Önmaga adott váltságot érte Fia halála által! S mert Ő mindent megfizetett, azért nem lehet elveszett senki, aki hisz Benne! Hisz, szeret és remél… „Az igaz ember hitből él!”

Lukátsi Vilma

Vetés és Aratás2

Wittenberg, Vártemplom

A tartalombólA tartalomból

Egyszerű HIT ......................................................4

„Újonnan kell születnetek!” ...........................6

Senki sem mentheti meg... .............................8

Megdöbbentő kegyelem .................................9

Az Úr ismer téged .......................................... 10

„Nyitott könyv teszt” ..................................... 11

„Bizony, az Úr ajándéka a gyermek” ......... 12

Két harc, két győzelem ................................ 14

Az utolsó szó .................................................... 15

Útjelző ............................................................... 17

Gyermekoldalak .............................................. 18

Történetek a Spurgeon család életéből .. 21

Hét intő szó ...................................................... 22

„Elég neked az én kegyelmem..." ............... 24

Gyakran feltett kérdések ............................. 26

Szemfüles .......................................................... 28

Örök Megváltó ................................................ 30

Könyvajánló ..................................................... 31

A lapot önkéntes adományokból tartjuk fenn, és mindenkinek költségmentesen megküldjük, aki azt írásban kéri. Kéziratot nem őrzünk meg és nem

küldünk vissza.

Vetés és Aratás2017/2

(55. évfolyam 2. szám)

Megjelenik évente 3 alkalommal (D. v.)

az Evangéliumi Kiadó gondozásában.

Szerkesztőség H-3300 Eger, Egészségház u. 23.

Tel/Fax: 06-36-418-510 e-mail: v3218@t-online.hu

Felelős szerkesztő: Soproni János

Terjesztés H-1066 Budapest, Ó utca 16.

Tel.: 06-1-311-5860 Fax: 06-1-275-0197 Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió

HU ISSN 1586-5401

SOLA SCRIPTURAEgyedül az Írás

Ajándékunk Mindennapi ajándékunk az IGE, hisz vele JÉZUS adja magát nékünk: az ÉLET KENYERE.

(2Timóteus 3,16-17)

SOLA CHRISTUSEgyedül Krisztus

A valóságról Minden valóság TŐLE van, minden valóság BENNE van. Ő a valóság énnekem: JÉZUS KRISZTUS az életem.

(Kolossé 1,19)

SOLA GRATIAEgyedül a kegyelem

Ingyen kegyelme Ingyen kegyelme őrködik felettem, azért ingyen, mert megfizethetetlen, hisz érte semmit nem tettem s tehetnék, de hálás lennem mindenkor lehet még.

(Róma 3,24)

SOLA FIDEEgyedül a hit

Isten ereje Az erőtlen ereje nő, ha hinni kezd, félnie nem kell. A HIT a legnagyobb erő: ISTEN EREJE az emberben.

(Zsidóknak írt levél 11,6)

(Füle Lajos versei)

Ebben az évben a reformáció, a megújító hitmozgalom kezdetére és máig tartó hatására emlékezünk. Ennek kapcsán felragyognak előt-tünk azok a kulcsszavak, amelyek ezt az eseményt fémjelzik: az Ige, Jézus Krisztus, a kegyelem és a hit.

De ebből a négy jellemzőből kiemelkedik valaki, akiben a többi három valósággá válik, és tökéletes egységgé kapcsolódik. Ez a valaki Jézus Krisztus. Hiszen:

* Ő maga az Ige (Jn 1,1-5.14);* Őbenne nyertünk ingyen kegyelmet (Jn

1,16; Róm 3,24);* Őtőle kaptuk meg az üdvözítő hit ajándékát

(Zsid 12,2; Róm 5, 1-2).Tehát Jézus Krisztus a kezdet és a vég, Ő

minden mindenekben. Ha valaki Őrajta kívül keresi a bűnbocsánatot

és az örök életet:– akkor az Ige, Isten szava nem jelent számára

biztos mércét, azt saját kívánsága szerint változ-tathatja (2Tim 4,3-4);

– akkor a kegyelmet meg lehet vásárolni, vagy emberi teljesítménnyel kiérdemelni;

– akkor a hit – „minden út Istenhez” vezet alapon – csak elmélet, saját elképzelés, vallásos szertartási kellék lesz.

Ezzel ellentétben, a „megreformált” lelkek tudják, vallják és hirdetik: „…a Názáreti Jézus Krisztus… lett a sarokkő, …és nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk” (Csel 4,10-12).

Ebben a drága bizonyosságban álljunk meg szilárdan az elkövetkező időkben is, várva a mi Urunk, Jézus Krisztus eljövetelét az Övéiért!

SOLI DEO GLORIA –Egyedül Istené a dicsőség!

32017. évi 2. szám

Kedves Olvasó!Kedves Olvasó!

Kedves Misszióbarátok!

A missziós mezők tudósítói többnyire egy szerű, ismeretlen, sőt gyakran szegény emberek. Munká­juk mégis világrengető, mert általuk emberek Jézus­sal találkoznak, és ezáltal valami hatalmas dolog megy végbe mind a Földön, mind az égben.

Egyszerű hitMi marad a hitünkből, ha elveszítjük az

egészsé günket, a pénzünket és ezzel a biztosításun­kat is? „Nem ok nélkül féli Jób az Istent! Hiszen Te oltalmazod őt, a házát és min denét, amije csak van! Keze munkáját megál dottad, és jószága elszaporodott a földön. De nyújtsd csak ki a kezed, és tedd rá arra, amije van, majd káromol még téged!” (Jób 1,9-11) Ezeket a szavakat a Sátán mondta Istennek, Jób hitét próbára téve. Isten jóváhagyta ezt a megmé­rettetést, és a 42. fejezet összefoglalása ként Jób olyan kijelentést tesz, amely 3000 év óta kihívás elé állít minden hívőt: gondoljuk át hitünket. „Mert én tudom, hogy az én megvál tóm él” (Jób 19,25); „csak hírből hallottam rólad, de most saját szememmel láttalak” (42,5). Ezek a mondatok egy olyan ember vallástételét mutatják, aki az Istennel való közös­ségében minden krí zis ellenére erős horgonyra talált. A Sátán elképzelése szertefoszlott, el kellett hall gatnia.

Egyszerű hit – egyszerűen csak Jézus Krisztus. Hit egészség, gazdagság és boldogság nélkül. És a magasságban levő láthatatlan hatal mak – az ellenségesek is – csodálkoznak!

Egyszerű gyülekezetekMi marad meg gyülekezetünkből, ha leszá­

mítjuk a helyiséget, a programokat, a munkáso kat és a pénzt? E dolgok nélkül is tud a gyüleke zetünk létezni? Vajon megmozgatnánk­e a világot, ha ezeket mind elveszítenénk?

Pál, a misszionárius apostol 2000 évvel ezelőtt figyelemreméltó és minden időben érvényes sza­

vakat írt az efezusiaknak: „Nekem, minden szent között a legkisebb nek adatott az a kegyelem, hogy a pogányok nak hirdessem a Krisztus mérhetetlen gazdagsá gát, és hogy világossá tegyem min denki előtt, mi ama titok megvalósulásának a rendje, amely el volt rejtve öröktől fogva Isten ben, mindenek terem-tőjében; és hogy ismertté legyen most az egyház által a mennyei feje delemségek és hatalmasságok előtt az Isten sokféle bölcsessége” (Ef 3,8-10).

Az Isten trónja körül szolgáló angyalok fi­gyelik a Gyülekezetet, és csodálkoznak Krisztus kikutathatatlan gazdagságán. Még a sötétség bu­kott angyalai is figyelnek, és megrémülnek Jézus Krisz tus végtelen gazdagságát látva.

A legszebb terv Jézus Krisztus Gyülekezete (a Megváltóban

hívő em berek közössége) Isten egyedülálló, legtö­kéletesebb alkotása, amely által Isten a saját orszá­gát építi fel (Mt 16,18). Amit Jézus Krisztus épít, örökre megmarad. Amit azonban emberek saját terveik alapján, sa ját erőből és saját dicsőségükre tesznek, el múlnak. Istennek az a terve, hogy Jézus Gyüle kezete megmutassa mind a látható, mind a látha tatlan világnak, milyen gazdagság van Jé zus Krisztusban.

Nem a világ véleménye számítJézus Krisztus Gyülekezete nem ebből a vi­

lágból való (Jn 17,14), és mássága mi att csak azt a helyet foglalhatja el a társada lomban, amelyet Jézus Krisztus is bírt: sokan csodálkoznak felette, kevesen szeretik, és a tár sadalom többsége vissza­utasítja Őt, sőt gyűlöli (Mt 10,16). Nem szükséges, hogy a Gyülekeze tet a világ jellemezze (Róm 12,2). Természete sen minden helyi gyülekezetre hatással van az adott kultúra, amelyben él. A mai helyi gyüleke zetek teljesen máshogy néznének ki, ha 100 vagy 500 évvel korábban éltek volna, vagy ha ma a Föld egy egész más kultúrájában foglalnának helyet. Ennél sokkal fontosabb, hogy Jézus gyüleke­zetei ne hagyják magukat a világ által befolyásolni, ez feltétlenül szükséges. Nyuga ton sok gyülekezet részese egy korábbi ébredés nek, amely 100, 200 vagy 500 évvel ko rábban ment végbe. Ezek olyan időket éltek meg, amelyben a Jézus iránti szeretet és öröm határozta meg életüket a földi veszteségek és külső támadások ellenére is. Isten ereje gyak ran egyszerű és kevésbé képzett férfiakon és nő kön ke­resztül vált láthatóvá a világ számára. A gyülekezet

Vetés és Aratás4

Egyszerű HIT

nem valamilyen programot jelentett egy különleges épületben, ha nem a hívők és Jézus közös élete volt a hétköznap okban.

A keresztyén rövidlátás

Az újonnan alapított közösségeket könyvek árasztják el, amelyek egy új, jobb, gyorsabb gyüle­kezetnövekedést garantálnak. Számtalan tanácsot kapnak a pásztorok és a munkatársak hatékonyabb kinevezéséről, valamint arról, hogyan képesek a legmodernebb gyülekezeti épületek a város képét megváltoz tatni. Ismert „keresztyén” személyiségek és szo ciális tevékenységek a médiában hatéko nyan mutatják be a nyilvánosságnak, hogy a ke resztyén közösségek, egyházak milyen fontos helyet foglal­nak el a társadalomban. Azonban ezt a kérdést Pál­nak, az efezusiaknak írt levelében foglaltak szerint kell megfontol nunk: Vajon milyen benyomást tesz a gyüleke zet élete a mennyei világ hatalmasságaira? Ta lán nevetnek a keresztyén vezetőkön, akik által ők Jézus munkáját sikeresen meg tudják torpedózni?

A nyugati keresztyénséget egy elrettentő, rövid­látó szemlélet jellemzi. Gyakran előfordul, hogy mindent jónak nyilvánítanak, ami számukra elő­nyös és azonnali sikerhez vezet. Ha egy gyü lekezet a világ színpadán foglal helyet, ak kor minél nagyobb, gyorsabb eredményre törekszik, ak kor is, ha ez a gyülekezetek vagy missziós mun kák között versen­géshez vezet. Ebben az esetben a számok hirtelen fontosabbá válhatnak az em bereknél. A rövid távú sikerekre történő kon centrálás megakadályozza, hogy figyelmünket a hosszú távú hatásra irányít­suk. Mi történne, ha kritikusan megvizsgálnánk gyülekezetünket a Korinthusiakhoz írt első levél 3,11­17. kijelen tése alapján? Mi fog megmaradni a vé gén gyülekezetünkből és szolgálatainkból, miu tán átmegy a tűzpróbán?

A hagyományok követéseMás gyülekezetek viszont minden változást

visszautasítanak, önmagukat hagyományukba be­falazva. Biblia­ és imaóráik mellőzik az ele venséget, nem érik már őket meglepetések. Minden, ami elhangzik, helyes, csak az élet hi ányzik belőle. Sok ilyen hagyományőrző gyülekezet vált jelentékte­

lenné. Semmi nem változna (hiányozna) a világ ban és egyéni életükben sem, ha a „gyüle kezet” egy hétre kiesne. Akik csak közössé gük alapítóit vagy korábbi keresztyén mozgal makat hangoztatnak, megtartják ugyan a ko rábbi keresztény kultúrát (ének, zene, nyelvezet, öl tözködés), de a szellemi erő hiányzik be lőlük. Az egyes missziós területekről szóló tudó­sításokból látjuk, hogy a hit megjelenési formái függnek a helytől, a kortól és az adott kultúrá tól. Eszerint szükséges is, hogy változáson men jen keresztül anélkül, hogy az evangélium tartalma vagy a gyülekezet lényege felhígulna.

A Jézus iránti új csodálat elsajátításaSzívesen olvasok missziós beszámolókat a világ

minden tájáról. Ezek olyan egy szerű emberek be­számolói, akik találkoztak Jézussal, megváltoztak, és ezáltal mozgásba hozták a mennyet. Szeretném megtanulni, hogy újra és újra csodálatba ejtsen Jézus! Jé zus Krisztus gazdagságáról van szó, aminek valóban világrengető hatása van mennyen és Földön; Jézus kegyelméről, aki az elveszette ket keresi és megmenti. Ez to vábbá a Jézusban való hit, amely szilárd meggyő ződéssel ajándékoz meg. A Szent Szel lem igazsága, aki minden embernek megen gedi, hogy Őt megismerje, hogy ki Ő valójá­ban. Ez a Jézus iránti szeretet, aki engedelmességre ta nít, és a Biblia tekintélyét őrzi (Jn 14,23). Beletar­tozik továbbá az alázat is, amely soha nem helyezi előtérbe magát, hanem min dig számol azzal, hogy Jézus Krisztus uralko dik, és Övé minden tisztelet.

A gyülekezet szellemi ereje nem a keresz tyének gyengesége, hanem sok kal inkább a vélt erősség miatt gyengül. Corrie ten Boom (1892­1983) mesélt egyszer egy nehéz feladatról, amelyet Isten bízott rá. Azt mondta Istennek: „Uram, ezt nem tudom megtenni!” Akkor Isten ezt mondta: „Tu­dom, Corrie, és boldog vagyok, hogy végre te is beismered ezt.”

Jézus nélkül semmire nem vagyunk képe sek (Jn 15,5). Arra vár, hogy felhagyjunk azzal, hogy emberekre várunk, és örül, ha általunk el végezhet valamit. Amit ma Jézus Krisztus a misszióban és a mi életünkben tenni akar: egyszerű hit, egyszerű gyülekezetek, egysze rűen csak Jézus Krisztus. Ez megmozgatja a vilá got!

Friedemann Wunderlich(MSOE folyóirat, 2014. márc.-ápr.)

52017. évi 2. szám

Vetés és Aratás6

Vannak emberek, akik úgy gondolják, hitben élnek. Néha kézbe veszik a Bibliát, és beszélgetnek Istennel – ha ennek szükségét érzik. Hogy „feltöl-tődjenek”, eljárogatnak valamilyen keresztyén összejövetelre is. Azonban a hitet „magánügynek” tekintik. Itt olyan emberekre gondolunk, akik val-lásosak ugyan, de éppen a döntő dolog hiányzik náluk: nincs igazi, bibliai hitük, és így új életük sincs. Hogy segíthetünk nekik, hogy igaz hitre jussanak? A János 3,1-10 alapján szeretnénk meg-mutatni, hogyan találkozott az Úr Jézus egy ilyen vallásos emberrel, Nikodémussal, a zsidók egyik főemberével, és hogyan segítette „áttörésre”.

A kiinduló helyzet (1-2. vers)

Jézus csodái annak idején sok embert vonzot-tak, Nikodémust is. Felébredt benne az igény, hogy egy ügyben közvetlenül Jézushoz forduljon. Vajon tudatában volt, hogy ez a tanító többet nyújthat neki, mint Izráel összes tudósa? És annak, hogy vezetői pozíciója ellenére hiányzik az életéből valami döntő dolog?

Viszont, ha valaki felkeresi Jézus Krisztust, és vállalja Őt, szembetalálja magát a közvélemény-nyel. Ezzel akkor is elveszíthette valaki az emberek elismerését, ahogy ez ma is megtörténhet. Ezért Nikodémus éjszaka ment el Jézushoz. De elment, és ez volt a döntő. És nem úgy ment, mint aki mindent jobban tud, hanem úgy, mint az iskolás gyermek a tanítójához.

Az újjászületés – hogy lehetséges? (4. vers)

Mit értsen Nikodémus újjászületésen? Azt, hogy valaki természetellenes mó-don visszatér anyja mé-hébe, és újra megszületik? Nem, biztos, hogy Isten Fia ezt nem így gondolta. Ő itt szellemi dolgokról beszél, ezzel szemben Ni kodémus a maga természetes kép-zeletére hagyatkozik.

„Újonnan kell születnetek!”

János 3,1-11

AMI SEGÍTHET

Ember önmagába beleveszne, egy újabb eszmét szül bármi eszme. Hiú törtetés minden akarat, ha épít is, de csak légvárakat –

Rövid a küzdés, ha el is tart holtig, minden múló könnyen összeomlik. Nincs, ki maradandót tenne, nagyot; velünk jönnek-futnak az évszakok –

Nincs, ami segíthet, csak a mérték: csak, aki belátja önnön vétkét. S ha szeretet válik már úttá: Isten Igéje teremthet újjá!

Venyercsán László

Akárhányszor is születne meg egy ember test szerint, lénye nem változna, „test” maradna: „Van-e tiszta ember, tisztátalanság nélküli? Nincs egyetlenegy sem” – ezt már Jóbnak is meg kellett állapítania (Jób 14,4).

Víztől és Szellemtől születni (5-6. vers)

Most Jézus megmagyarázza, mi az újjászületés. Ez egy olyan folyamat, amely víz és Szellem által megy végbe. Ez csak jelképes beszéd lehet. Vízen bizonyára nem a keresztvizet érti. Itt a víz inkább Isten Igéjét jelképezi, amely által a Szent Szellem munkálkodik az emberben, ahogyan Jakab írja: „Az Ő akarata szült minket az igazság Igéje által” (Jak 1,18).

Ádám utódaként minden ember velejéig és javíthatat-lanul romlott. Ezért teljesen új kezdetre van szüksége. Mi-vel saját maga nem képes újat kezdeni, itt Isten munkálkodására van szükség. Az emberek annak idején már Jézus személyében fel-ismerték Isten országát, de ahhoz, hogy annak részesei legyenek, teljesen új természetre van szükség, olyanra, amely összhangban van ezzel az országgal – az embernek Istentől kell születnie (Lk 17,21; Jn 1,13).

A nagy csodálkozás (7. vers)

Nikodémus nagyon elcsodálkozik. Miért? Képzeljünk el egy vallásos embert, aki igyekszik

Isten parancsait megtartani, sőt még talán beszél is róluk.

Nikodémus várta a meg-ígért Messiást is, aki megszabadítja Izráelt a megszálló római hatalomtól, és aztán felállítja az uralmát. És most ez a vallásos ember az újjászüle-

tés szükségességével találja szembe magát.

De meg kell tanulnia, hogy sem a jó cseleke-

72017. évi 2. szám

detek, sem a val-lásos képzettség vagy a bevett val-lásos formák nem jogosítják fel arra, hogy belépjen Isten országába. Ehhez az emberi lélekben valami teljesen újnak kell létrejön-nie: új természetnek, isteni életnek.

Szükséges újjászületni (7. vers)

Figyeljük meg, hogy Nikodémus esetében az

Úr Jézus nem megvallani való bűnökről beszél. Kétségtelen, hogy

Nikodémusnak voltak bűnei, hisz ugyanolyan bű-nös volt, mint mindenki más. A vallásos emberek azonban a maguk önigaz módján többé-kevésbé őszinték, ha a bűneikről van szó. Ezt Niko dé mus valószínűleg megerősíthette volna. Azonban az egyes bűnök megvallása még nem teszi a bűnöst újjászületett emberré. Ehhez többre van szükség.

Egy titokzatos folyamat (8. vers)

A helyzet egyre szorosabb lett Nikodémus számára. Vajon átélt már belső megújulást? Tudja, mit jelent a régen és a most? Továbbra is figyelmesen hallgatja Jézust, és megtudja, hogy az újjászületés teljes egészében Istentől van, a Szent Szellem szuverén cselekedete, hasonlóan ahhoz, ahogy a szél sem emberi rendelkezés szerint fúj. Nem tudjuk megmondani, honnét jön, és hová megy. Így azt sem tudjuk megmagyarázni, ami-kor a Szent Szellem az ember lelkében szuverén módon cselekszik. Titok marad előttünk, azonban hatása egyértelműen látható, és ez a döntő dolog: új élet jön létre, amelynek eredete Istenben van, és amely ugyanúgy gondolkodik és érez, mint Isten.

Ezt tudni kellene (9-10. vers)

Nikodémus csodálkozik, pedig valamennyit kellett volna tudnia erről az újjászületésről. Hát nem beszélt már Ezékiel próféta is vízről és Szel-lemről? Isten meg akarta tisztítani az izráelitákat tisztátalanságaiktól, új szívet és új szellemet akart adni nekik (Ez 36,25-27).

Az újjászü-letést át kell élni

Az újjászüle-tés nem egy olyan

folyamat, amelyben túláradnak az érzel-

mek. A megtéréskor megy végbe, és szorosan

összekapcsolódik a bűnbá-nattal és a hittel. A bűnbánattal,

amikor elismerjük, hogy bűnösök vagyunk, és a hittel, mert igaznak ismerjük el azt, amit Isten az Igéjében mond, és teljesen rábízzuk magunkat a megváltó Jézus Krisztusra. Aki újjászületett, teljesen másként látja önmagát: régen romlott és elveszett volt, ma új élete van, és Isten elfogadta őt. Régen vak volt arra, hogy Krisztust felismerje és megismerje (csak prédikált az erkölcsről), ma látja Isten Fiát, a Megváltót, aki Isten országát testesíti meg, amely igazság, békesség és öröm (Róm 14,17).

Újjászületés – mit mond ez nekem?Ezeknek a soroknak a hatására talán egy olva-

só megállapítja, hogy nála hiányzik az újjászületés, mert még nem fogadta el Jézust Megváltójának és Urának hit által. Gondolja meg az ilyen olvasó: újjászületni szükséges! Egy másik olvasó előtt talán újból értékessé válik az újjászületés isteni ajándéka, és szívből köszönetet mond érte Isten-nek. Megint egy má sik olvasónak az a példa segít, ahogyan az Úr Jézus egy vallásos emberrel bánt.

Mindenképpen tény azonban, hogy az újjászü-letés az isteni igazság egyik nagyszerű alkotórésze.

Hartmut Mohncke

„Tisztítsátok meg lelketeket az igazság iránti engedelmességgel képmutatás

nélküli testvérszeretetre, … mint akik nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó

Igéje által.”

(1Pt 1,22­23)

„Az újjászületés nem valami kis változás. Természetfeletti, de csendes folyamat.

Nincsen szó a régi ház tatarozásáról, hanem a lebontá-sáról; nem a szív javítgatását jelenti, hanem egy új szív és egy új, erős lélek elnyerését. Erődítések lebontását jelenti, de a föld nem remeg bele. A régi helyen temp-lom épül fel, de kalapácsütés zaja sem hallatszik.

Ahhoz hasonlít, amikor a Nap felkel: nem előzi meg harsonaszó, de szár-nyai alatt csodák rejtőznek.”

C. H. Spurgeon

Elterjedt vélekedés, hogy elég, ha helyesen és becsü­letesen él az ember, még ha Istent fél vállról veszi is. De gondoljuk meg! Ha egy rabszolga jól és helye sen él, attól még rabszolga ma rad.

Évezredek óta bajaink va lódi forrása a bűn. Kép­telenek vagyunk szaba dulni tőle. Kép telenek vagyunk megbocsátani ma gunk nak az elkövetett bűneinket.

Az emberi szívről azt mondja a Biblia, hogy „csalár­dabb mindennél és javít hatatlan” (Jer 17,9). Nincs az a sebész, aki ki tudná operálni belő lünk, és tudna egy bűn­telen szívet adni he lyette. Nincs az az orvos, aki az önzés és gyűlölködés betegségéből ki tudna minket gyó gyítani. Bár a tudomány csodákra képes, a tu dománynak magá­nak is megváltásra volna szüksége, hi szen a jó mellett számtalan gonoszt is rászabadít az emberiségre.

Nincs az a nagy teljesítményű számítógép, amely a bűneinket meg tudná számolni, vagy valami megoldást tudna kitalálni rájuk. Meg annyi szent életű ember, sőt az em beriség leg nagyobb jai közül is sokan reménytelenül zokogtak saját go nosz szívük miatt.

Ugyanakkor, másokon sem tudunk segíteni. Egy rabszolga nem képes felszabadítani egy másik rabszolgát; egy bűnös nem képes megmen teni egy másik bűnöst.

De Jézus megszabadít! Ő az egyetlen, Ő a Megváltó, aki erre képes. Neki óriási árat kellett fizetnie a szaba­dításunkért, ami szenvedéssel, vér rel, verejték kel és a Golgota kínjával járt. Ha Isten Fiának ilyen áldozatot kellett hoznia, akkor hogyan lennénk képesek mi meg ­men teni magunkat vagy másokat?!

A mi Urunk „..önmagát adta értünk, hogy megváltson minket minden gonoszságtól, és meg­tisztítson minket a maga né­pévé…” (Tit 2,13­14)

K. I.

„Senki sem válthatja meg magát (atyjafiát – Károli ford.), nem adhat magáért váltságdíjat Istennek. … még ha örökké élne is…” (Zsolt 49,8)

Senki sem mentheti meg sem magát, sem mást

Sokan vannak napjainkban, akik úgy gondolják, hogy Isten egyesekkel kegyel­mesen, másokkal pedig igazságosan bánik. Valójában a Biblia azt mondja, hogy Isten minden emberrel irgalmasan bánik, és hogy minden jótétemény, amit Isten ad, kegyelemből származik. Ez érvényes min­den emberre, zsidókra vagy pogányokra, muszlimokra és a többiekre egyaránt, akár elhiszik, akár nem.

Én szeretek így gondolkodni erről: az isteni kegyelem határtalan tengerén lebegünk, és ez a kegyelem tartja fenn még a legnagyobb bűnöst is. Ha van fedél a fejünk fölött, ha megvannak az életünkhöz szükséges alapvető dolgok, ha napról napra vezet bennünket a gondviselés, ha normális vagyok, és nem egy intézet falai között élek, ha szabad vagyok, és nem zártak börtönbe, mindez Isten irgalma miatt igaz. A puszta ténye annak, hogy élek, és nem vagyok halott, Isten kegyelme számomra és számotokra is!

Meg kell köszönnünk, hogy valami sejtésünk lehet erről, és egy kicsit fel­

foghatunk ebből a hatalmas tengerből – Isten ke­

gyelméből!

A. W. Tozer

Isten kegyelmének napsugara

Aki kegyelmet nyert, ne tekintsen a testre, ne várjon semmit az emberektől, a világtól, hanem bízza erre a drága kincsre szeretteit

(Csel 14,26; 15,40; 20,32). Munkálkodjék, hirdesse a kegyelmet (Csel 20,24; 14,3), hogy mások is megismerhessék és elvehessék; úgy bánjék vele, mint jó sáfár a

rábízottakkal (1Pt 4,10). Végül reménységét vesse teljesen ebbe (1Pt 1,13); örüljön neki kimondhatatlanul (Lk 1,28).

Így aztán Isten kegyelmének napsugara növekedni fog, és a hívő szíveken át hatalmas fényké-veként hull e sötét világba, míg egyszer fényözönben fogunk állni Isten dicsőségében. Akkor

túláradó örömben fogjuk ezt a drága kegyelmet magasztalni azért, amit értünk, rajtunk, bennünk és általunk tett!

Járuljunk e végtelen kegyelemhez, járuljunk e végtelen örömhöz!

Csia Lajos

8

Isten kegyelmének

tengereSenki sem mentheti meg sem magát, sem mást

Isten kegyelmének napsugara

„Az Úr, az Úr irgalmas és kegyelmes Isten! Türelme hosszú, szeretete és hűsége nagy.”

(2Móz 34,6)

Kissé zavarba jövök attól a gondolattól, hogy Isten milyen kegyetlen és fenyegető is tudott lenni az ószövetségi időkben! Hiszen nehéz szeretni és követni egy olyan Istent, aki könyörtelen az erejével, és érthetetlen lehet az ítéleteiben. (De hála legyen azért, hogy az Úr Jézus megjelent az újszövetségi időkben, hogy megmentse az Ő „jó hírét”!)

Istennel kapcsolatban nem kell többé így érezned. Amikor Isten megjelenik az Ószövetség­ben, cselekedetei és viselkedése következetesen bemutatják a kegyelem rendkívüli mélységét is az ellene és törvényével szembeni nagy támadások idején.

Nézzük meg Ádám és Éva bűnét (1Móz 3,1­24)! Isten mindent megadott nekik, ők mégis összefogtak Isten ellenségével. Ezzel lerombol­ták Isten ajándékát, mint ahogy a bűn romba döntötte a kertet és az életüket, nem is szólva arról az istentelen munkáról, amit a Sátán tesz és folytat a mai napig.

Mi lehetne erre a jogos válasz? Meg sem­misítés? Igen! Kegyelem? Nem! De Isten a kegyelmet választotta!

* Kegyelem volt kihívni a rejtekükből, és nem elpusztítani, hanem helyreállítani őket.

* Kegyelem volt az állatok feláldozásával, a bőrruhákkal az Úr Jézus feláldozására mutat­ni, aki befed minket a krisztusi igazságosság védelmével.

* Kegyelem volt az, amely ígéretet tett nekik, hogy eljön a nap, amikor az asszony magva halálos csapást mér a Sátán fejére.

* Kegyelem volt helyreállítani egy mélyen sérült világot Sét születése által, amikor „kezdték segítségül hívni az Úr nevét” (1Móz 4,26).

Tudjuk, hogy Istent csak csodálhatjuk, ha a rendkívüli kegyelem Isteneként ismerjük Őt meg. Mindig hálás leszek azért, hogy egy olyan Istent szolgálok és szeretek, aki elesettségemben kegyelmének gyógyító és helyreállító erejével állít talpra.

Joe Stowell

Minden nép hatalma azon a három alapon nyugszik, amelyet Ézsaiás prófétától idéztünk. Az uralkodónak kell bírói, törvényhozói és a törvényt végrehajtó hatalmának lennie. Az emberek azon-ban hajlamosak arra, hogy visszaéljenek azzal a hatalommal, amelyet rájuk bíztak, ezért annak az országnak van egészséges egyensúlyban a kor-mányzata, amelyben ezt a három hatalmat más és más területek illetve személyek gyakorolják.

Amikor majd megjelenik az Úr, hogy átvegye az Uralmat népe, Izráel felett – miután ez a nép már súlyos próbatételeket élt át –, Ő teljesen egyedül gyakorolja ezt a háromféle hatalmat, mégpedig feddhetetlenül, és kizárólag alattvalói-nak javára.

Mi, keresztyének is nézhetjük az Urat ebből a három szempontból.

Ő maga volt a törvényadó, és a „Hegyi beszéd-ben” kihirdette a mennyek országának legfon-tosabb alapelveit (Mt 5-7. fej.). Ezt még számos alkalommal további tanítással egészítette ki (Mt 18. fej.).

Jelenleg a mennyből gyakorolja felettünk, meg-váltottai felett, végrehajtó hatalmát. Mégpedig oly módon, hogy minden egyes hívővel külön-külön, a maga uralkodói célja szerint foglalkozik (Gal 6,7). Örülhetünk, hogy mindezt irgalommal gyakorol-ja, és mindig az egyes hívő javára. De ne feledjük, hogy az Úr figyelmét nem kerüli el egyetlen gon-dolatunk, cselekedetünk és szavunk sem.

És egykor bíróként lép majd elénk, aki mind-egyikünk életét az Ő világosságának a fényében mutatja be, és az Ő értékelése szerint jutalmazza (2Kor 5,10).

Legyen szívünk legfőbb kívánsága, hogy az Úr ama napon ezt mondhassa nekünk: „Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután…” (Mt 25,21)

H. N.

Megdöbbentő kegyelem

Három hatalom egy kézben

92017. évi 2. szám

„Mert az Úr a mi bíránk, az Úr a törvényadónk, az Úr a királyunk…” (Ézs 33,22)

„Egy a törvényadó és az ítélőbíró, aki megmenthet és elveszthet.” (Jak 4,12)

Megdöbbentő kegyelem

Reformáció

Nem ember tette, Ő akarta, bár sáros ősz volt, s bús hideg. A lombhullató zivatarba’ lángra gyúltak kihűlt szívek.

Nem ember tette: Ő akarta, s bár minden összeesküdött, megállt e nép a zivatarba’ a kín, a könny, a vér között.

Négy évszázadnak minden átka hiába támadt rája itt; gályarabok, mártírok útján zenélve áradt, nőtt a hit.

Össze akarta törni százszor Róma s a földi hatalom. Pergő véréből rózsa nyílott a sáros, őszi avaron.

Hulló könnyekből gyöngyvirág lett, s hóvirágok a sóhajok: Itt tavasz árad! S a kapott seb dalol, zenél, és nem sajog.

Nem ember tette: Ő akarta, és akarata állni fog. A lombhullató zivatarba’ jöhetnek gyilkos századok.

Ha szertehull és vész is minden a bíbor, rongyos fák alatt; megáll e nép itt, sárban, őszben, lombhullatásban megmarad!

Hallod, hogy döng a várkapu ott messze, Wittenberg falán? Mélyen kondul, hogy véle szinte szívünk is döng, és fáj talán.

A csillagot kiolthatják, megdermedhet a nyári táj, megfojthatnak minden tavaszt, de ezt a hitet soha már!

Csiha Kálmán

Nagy vigasztalást jelent számunkra, hogy az Úr az övéit sze mélyesen ismeri. Nemcsak a megváltottak összességéről van szó egy adott országban vagy városban, hanem név szerint ismer téged és engem is. Minden emberért meghalt a kereszten, min den egyes ember értékes számára. Senki nem tűnhet el csak úgy a tömegben. Életkor és a helyzet itt nem játszik szerepet (Zsolt 139).

Egy személy megismerése többet jelent, mint azt tudni, hogy valaki létezik. A Bibliá-ban ez egy személyes kapcsolatra mutat, és az Úr Jézussal való kapcsolatunk kölcsönös. Ő ismeri mindazokat, akik hozzá tartoznak – és ők is ismerik Őt. Azokhoz pedig, akik csak értelmükkel ismerik, de nincs személyes kapcsolatuk vele, egyszer így fog szólni: „So-hasem ismertelek titeket, távozza tok tőlem, ti gonosztevők!” (Mt 7,23) Ez azt jelenti: „Bár ti Úrnak szólítottatok engem, de mint személyes Megváltót és életetek Urát nem fogadta tok el. Számotokra nincs hely a dicsőségben.”

Más oldalról nézve, csodálatos, ha el-mondhatom, hogy én isme rem Őt: mint az én Megváltómat; mint Isten örök ké való Fiát; mint tökéletes embert, aki se gítségem a min-dennapi életben; mint Isten Bárányát; mint örökkévaló Főpapot, aki közbenjár érettem; és mint ennek a Földnek eljö vendő Bíráját.

Jut még eszedbe más is? Bizonyára! Aho-gyan te egy embert, akit sze retsz, szeretnél minél jobban megismerni, úgy olvasd a Bib-liát azért, hogy minél jobban megismerd az Úr Jézust. A szívnek ez a felismerése erőt ad neked ahhoz, hogy a min dennapi hitéletben megerősödjél. És minél jobban megtanulod, kicsoda Ő, annál mélyebb lesz a szereteted iránta, és bensősége sebb a hálaadásod. A vele való közösségben megismered a fel adatokat is, amelyeket Ő ad neked, és örömmel teljesíted azokat. „…akik ragaszkodnak Istenükhöz, bátor tetteket visznek véghez” (Dán 11,32).

(Der Herr ist nahe)

Vetés és Aratás10

Az Úr ismer téged!

„… é

n is

mer

em a

z en

yéim

et, és

az

enyé

im is

mer

nek

en

gem

.” (

Jn 1

0,14

)

„Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért.

Őérte kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem.”

(Fil 3,8)

Közismert a „nyitott könyv” vizsgaforma, amikor a feladat megoldásához használni lehet a témához kapcsolódó könyvet. Első látásra az ilyen feladat gyermekjátéknak tűnik. Nem előzi meg késő éjszakákba nyúló tanulás, nincs kétségbeesés a pontos részletek memorizálásakor – talán az utolsó percekben.

De a gyakorlott vizsgázók hamar megtanulják, hogy az ilyen feladatok nem mindig olyan egyszerű­ek, mint ahogy azt egyesek gondolják. Egy „nyitott könyv tesztnél” sokkal színvonalasabb eredményt várnak el, szigorúbbak a feltételek. Ha elkerülte a figyelmed a jó válasz, nincs elnézés egy rossz vá­laszért sem, hiszen ott volt előtted a nyitott könyv!

Megtapasztaltam, hogy a próbatételek, amelye­ket Isten hoz az életünkbe, mindig „nyitott könyv tesztet” jelentenek. Egyszerűen ki kell nyitnunk, és minden helyzetben alkalmaznunk kell Isten Köny­vét. Mikeás próféta világosan kijelenti: „Ember, megmondta neked, hogy mi a jó, és hogy mit kíván tőled az Úr!” (Mik 6,8) Isten világosan és pontosan körvonalazta Igéjében az életünkre vonatkozó utasításait, és minden próbatétel egy­egy lehetőség arra, hogy hitünket és ragaszkodásunkat kifejezzük.

Amikor az Úrhoz való ragasz­kodásunkat mérlegeljük, nézzünk meg néhány kérdést, amelyek az Ő nyitott Könyvének, a Bibli­ának a példáival eligazítanak bennünket:

Akkor is szeretnéd és szolgálnád az Urat, ha nem ígért volna érte áldást és jutalmat? Más szóval, az iránta érzett

szereteted és hűséged azon alapul, amit tőle kapsz? Ha kinyitod a Könyvet, meglátod, hogy Jób kiállta a próbát, mert a szenvedéseiben még jobban megismerte Istent, és méltónak látta az imádatra: „Hiszen megölhet engem! Nem is reménykedem!” (Jób 13,15) Ha Istenünk teljes hatalmáról olvasunk a nyitott Bibliában, segítséget kapunk a legnagyobb próba kiállá­sához is.

Ha Isten igényelné értékes javaidat, el­helyeznéd azokat az oltáron az Ő számára? Gondolkozz el ezen! Mi a fontosabb neked, az ajándékok, amelyeket Istentől kapsz, vagy az ajándékok ajándékozója? Nem mérlegelhetem ezt a kérdést küzdelem nélkül, ha Ábrahámra gondolok, aki kész volt felajánlani azt, aki a legdrágább volt számára – a fiát –, Isten teljes felsőbbségének torokszorító bizonyságának elismeréseként (Zsid 11,17­19).

Ha igényelné azt az örömöt, amit neked hozott, feladnád­e érte? Itt most nem a titkos örömökről beszélek, amelyek Isten igazságos szabályainak határain kívül állnak. A helyén­való örömökre gondolok, mint a béke, a bőség és a kiemelkedő barátságok. Kinyitod­e a Könyvet, és mondod­e Pálhoz hasonlóan, hogy a legjobb dolgokat az életedben veszni hagyod, összehasonlítva az Úr Jézus örömével az éle­tedben? Pál apostol számára az Úr Jézussal történő járás nem a vagyon felhalmozásáról vagy az élvezet hajszolásáról szólt. Egyedül csak a megfeszített Jézusról. A filippiekhez írva

nyitott értékelést adott az életéről: „Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus,

az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért” (Fil 3,8).

Életed minden idejé­ben, a számtalan prob­léma megoldásában te­kints a nyitott Könyvbe, ott van a válasz! En­gedd, hogy az Úr Jé­zus segítsen a vizsgát kitűnően teljesítened!

J. S.

„Ne felejtsétek el soha:

a megpróbáltatások a legjobb alkalmak arra, hogy

Istenben bízzunk. A szükség az embert

közelebb viszi Istenhez, és Istent közelebb hozza az

emberhez.”

C. H. Spurgeon

„Nyitott könyv teszt”

„Nyitott könyvteszt”

112017. évi 2. szám

Vetés és Aratás12

Egy kisfiú először ment gyermektáborba. Roppant iz gatott volt. Mielőtt elindultak a tábor helyük felé, a vezetőjük felszólította

őket, hogy mutassák meg, mi van a csomagjukban. Ekkor ép pen a mellett a fiú mellett állt, aki először volt közöttük. Hátizsákjából egy nagy esernyő ágasko dott ki.

A vezető elnevette magát, és meg kérdezte a gyermeket:

– Miért hoztad magaddal ezt a nagy esernyőt? Erre a fiú komolyan így válaszolt:

– Uram, van önnek édesanyja? Bizonyára van. És vajon nem azért vannak szüleink, hogy minden­ben gondos kodjanak rólunk, gyermekeik ről? Ők adták nekem az er nyőt.

Ellentétes nézetek„Gyermekek!” Ennek a szónak az említése egé­

szen különböző reakciókat vált ki. Egyesek számára izgalmas szó, mert az ember soha nem tudhatja, mire számíthat egy gyermeknél. Mások számára félelmetes, mert óriási felelősségnek tartják, hogy a gyermeket Isten aka rata szerint neveljék. Vannak, akik nek ez a szó különösen nagy értéket jelent, mert egész életük áldozatos szerete tével nevelik a gye rmeket, és azután figyelik, aho gyan nő, érik, és mindezt saját teljesít ményüknek tulajdo nítják. Ismét mások szívbéli szomorúságot éreznek a szó hallatán. Talán volt gyermekük, de elragadta tőlük egy betegség vagy egy baleset, és szívük még mindig fáj a veszteség miatt. Ismét más szülők megtört szívvel gondol nak gyermekükre, mert az felnőve rossz útra tért, eltékozolta az életét, pedig ők oly sok jót vártak tőle.

Szakítsunk egy kis időt magunknak, és gon­dol kozzunk el együtt komolyan a gyermekekről. Tu lajdonképpen azt szeretném, ha úgy tekinte nénk rájuk, ahogyan Isten.

Mai világunkban egé szen különös nézetek ural kodnak a gyermekek ről. Azt mondják például, hogy gon do san tervezzük meg gyermekeink számát családon ként, mert a vi lágot a túlnépese dés fenye­geti. Pedig ez korántsem olyan komoly probléma, mint ami lyennek gondol juk. Emlé keztek azokra az időkre, amikor azt mondták, hogy kettő bőven

elég? Most pedig azt mondják, hogy egy is elég, kettő már sok. Az a be nyomá sunk, hogy a világ szerint a gyermek inkább te her, mint áldás, inkább felelősség, mint vagyon, inkább a bánat, mint az öröm forrása. S ha mi, ke resztyének nem vigyá­zunk, az a veszély fe nyeget, hogy mi is elfogadjuk ezt a gondolko zást, és az Is tentől eltávolodott világ szerint cse lekszünk. Az emberiség nagy része vétkes Isten színe előtt a magzatelhajtás vétkében – a meg nem szü letett gyermekek meggyilkolásában. Keresztyén létünkre talán mi is elfogadjuk a vi lág logikáját? Semmiképpen!

Ezért ahelyett, hogy a világra hallgatnánk, fi­gyeljünk a Szentírásra! (Zsolt 127; 128; 78,1­8, 5Móz 6,6­8; Péld 22,6; Mk 10,13­16; Ef 6,3­4) Mindezek a bibliai szakaszok elmondják, miként gondolkodik Isten a gyermekekről, és milyen fon­tosak számára.

Szülői problémákSzülőnek lenni nem könnyű feladat. Kemény

munkát, időt, energiát, pénzt igényel. Önma gunk feladását jelenti. Mi teszi a szülői mivoltot oly ne­hézzé? Vegyük sorra a következő problémá kat!

1. Első gyermekünk megszületésekor az, hogy még soha nem voltunk szülők. Hiába olvasunk el számos szakkönyvet, hallgatunk végig tanfolya mo­kat és bölcs tanácsokat, mégis menetközben tanul­juk meg, hogyan kell szülőnek lennünk.

2. Szülőnek lenni sok időt vesz igénybe. Nem le het a ráfordított időt lerövidíteni, és az idő mind­annyiunk számára a legnagyobb probléma. Manap­ság oly sok minden igénybe veszi az időnket, mégis jól gondoljuk meg, hogy mindig arra fordítsuk a legtöbb időt, ami a legértékesebb számunkra. Ha igazán értékeljük a gyermekein ket, akkor nekik adjuk az elsőbbséget.

3. Szülőnek lenni azt jelenti, hogy meg kell vál­toz tatnunk bizonyos dolgokat, amelyek pedig nem akarnak megváltozni. Azok az édes csöpp ségek, akiket annyira szeretünk, szintén bűnös természettel születtek, amely nem hajlandó meg változni. Pedig a szülői felelősség megkívánja tőlünk, hogy igenis küzdjünk a bűnös természet ellen, és arra töreked­jünk, hogy gyermekünk mi nél korábban megis merje Jézus Krisztust. Ez pe dig nem könnyű!

4. Szülőnek lenni egy soha véget nem érő fel adat. Természetesen, ahogy múlik az idő, úgy változik a

(Csa

ládi

éle

t)„Bizony,

az Úr ajándéka a gyermek.” (Zsoltárok 127,3 )

2017. évi 2. szám

szülők felelőssége, de soha nem szűnik meg telje sen. Olykor nehezebb nevelni az idősebb gyermeke inket, mint a kicsinyeket.

5. Igen fontos az, hogy minket hogyan nevel tek. Szüleinknek nagy felelőssége a példaadás, amely befolyásolja, hogy mi milyen szülők leszünk. Tulaj­don nevelteté sünk le het akadálya, de lehet áldásos segítsége is annak, hogy mi helyesen neveljük saját gyerme keinket.

6. Általában 20­30 évvel vagyunk idősebbek a gyermekeinknél. Ez a szülői lét legnagyobb kihí vása. Nehéz visszaemlékeznünk saját gyermek ko runkra. Mi, akik már tapasztaltabbak vagyunk, sok mindent másként látunk, mint ők. Jó, ha olykor visszaemlé­kezünk: „Én is voltam egyszer 15 éves.”

7. Befolyással van ránk az, hogy más szülők mi ként nevelik a gyermekeiket. Ez ellen igen nehéz küzdenünk. Gyermekeink igényel hetik azt a nevelési módot, ahogyan azt más szülők teszik, és példa­képpen állítják elénk, hogy mi is hasonlóképpen cselekedjünk. Milyen sokszor halljuk: „De ezt Tominak megengedi az anyukája…!” Csakhogy mi a magunk gyermekeiért vagyunk felelősek, nem pedig a másokéiért.

Szülői alapelvekSok probléma teszi nehézzé a gyermekneve­

lést. Ezeknek a tudatában kell lennünk, és meg kell bir kóznunk velük. Itt hat fontos dolgot köz lünk, ame lyekre gyermekeinknek szükségük van.

1. Szeressük és dédelgessük őket! (Tit 2,4), (Zsolt 127,3) A gyermeknek leginkább arra van szüksége, hogy szeressék. Gyermekeinket sze­retni viszont azt jelenti, hogy mindazt megadjuk nekik, amire szükségük van, nem pedig azt, hogy tel jesítjük minden kívánságukat. A gyermek az Úrtól kapott ajándék, és amit Isten től kapunk, az legyen mindig drága számunkra, kiváltképpen a gyermekeink.

2. Fogadjuk el őket! (Zsolt 127,3) A gyer me­keink Istentől kapott jutalmak. A jutalmat mindig az adakozó határozza meg, nem pedig az el fogadó. Isten minden gyermeket másnak te remtett. Ezért olyannak kell elfogadnunk őket, amilyenek, a ma­guk különleges sajátosságaival együtt.

3. Vezessük őket! (Zsolt 127,4) Ez a zsol tár a gyermekeket a harcos íjába befogott nyíl vesszők­höz hasonlítja. Az íjat erősen meg kell feszíteni,

és a nyílvesszőt a megfelelő helyre kell irányítani. Ezért a nyilazó katona a felelős. Min den nyílvessző hatástalan, ha nem talál célba. Ilyenek a gyerme­keink is. Nagy felelősség, hogy megfelelő irányba „lőjük ki” őket. „Boldog az az ember, aki ilyenek kel tölti meg a tegzét…” (Zsolt 127,5)

4. Legyenek számunkra örömforrások! Isten öröm forrásul adja nekünk a gyer mekeinket, nem csupán azért, hogy megtűrjük őket. Sokat veszí­tünk, ha úgy neveljük őket, hogy már alig várjuk, hogy végre megnője nek.

5. Védjük őket! (Zsolt 128,3) Isten zsenge olajfa palántákhoz hasonlítja őket, amelyek nek vé delemre van szükségük. Gonosz világ ban élünk, és mi vagyunk a felelősek azért, hogy a gonoszság és a gyermekeink közé álljunk, és megvédjük őket mindattól, ami árthatna nekik. A megfelelő véde­lem és lelki­szellemi táplálék a legjobb előkészület azokra az időkre, amikor majd egyedül kell megáll­niuk a világban.

6. Fegyelmezzük őket! (Péld 22,6; Ef 6,4) Gyermekeinknek is örökkévaló lelkük van, ne­künk pedig hűségesen kell őrködnünk felettük ta nítás és példaadás által, szerető és következetes fe gyelmezés által. A szerető fegyelmezés végső célja, hogy megis mer tessük velük Jézus Krisz tust, és fel készítsük őket a mennyek országára (Mk 10,14­15). Rajtuk kívül nincs semmi más, amit ma gunkkal vi hetnénk a mennybe.

Kedves édesanyák és édesapák! Hallatlan le he tőségünk van a teljes munkaidőnket betöltő ke resztyén szolgálatra azzal, ha családunkat az Úr nak neveljük. Ne szalasszuk el ezt a lehetőséget! Ne is becsüljük le! Ne vesztegessük el az ehhez szüksé ges időt! Egyszer majd ott fogunk állni Isten előtt, és számot kell adnunk arról, milyen munkát végez tünk ezen a téren. Legyünk hűsé gesek! Nyilvánva lóan kemény, fáradságos, sok áldozattal járó szol gálat ez, de bőséges lesz a ju talmunk, ha majd az Úr ezt mondja nekünk: „Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, so kat bízok rád ezután…!” (Mt 25,21)

Jack Psalmer

13

Amikor Izráel népe elhagyta Egyiptom földjét, két harc

következett be. Mindkettőből győztesen kerültek ki, de a csa­tavezetés terén nagy különbségek voltak. Ennek számunkra is van lelki jelentése.

1. Veszteg maradniIzráel népe az utolsó csapás

után kivonult Egyiptomból. Ám rövid idő múlva üldözni kezdte őket a fáraó és serege. Amint az üldözőket meglátták, nagy félelem fogta el a népet. De vezetőjük, Mózes megnyugtatta őket: „Ne féljetek! Álljatok helyt, és meglátjátok, hogyan szabadít meg ma az Úr benneteket! … Az Úr harcol értetek, ti pedig marad-jatok veszteg!” (2Móz 14,13-14)

Akaratlanul felvetődik a kér­dés: Miért nem kellett egyáltalán harcolniuk az izráelieknek? Hogy ezt megértsük, tisztáznunk kell, mit jelent lelki értelemben a Vörös­tengeren való átkelés számunkra.

A Vörös­tengeren való átke­lés az embernek az ellenségétől való megmenekülés, vagyis a Sá­tán hatalmából való kiszabadítás képe. Ezt a megmentést egyedül a mi Üdvözítőnk szerezte meg az Ő kereszthalála által. Ehhez mi nem tudtunk hozzátenni. Talán voltak belső harcaid, amelyek megtérésre vezettek, amint azt Isten sok követőjénél láthatjuk. De a megmenkülés nem a mi harcunk, az egyedül Krisztus érdeme.

Izráel népének sem lett volna esélye a talpig felfegyverzett

egyiptomi katonákkal szemben. Éppen ezért olyan érthető képe ez a mi megmentésünknek, mert mi sem tehettünk semmit, hanem egyedül Isten adta a győ­zelmet. És mi volt az eredmény? Teljes szabadulás és dicsőség annak, aki a szabadulást adta.

Ha az Úr Jézus művére gon­dolunk, amelyben egyszerűen hinnünk kell (Róm 3,22), ez ébresszen bennünk is dicsőítést és hálát Üdvözítőnk iránt.

2. Harcolni„Válassz ki férfiakat, vonulj

ki, és ütközz meg Amálékkal!” (2Móz 17,9)

Kevés idő múlva bekövetke­zett a második csata. Amálék, Ézsau egyik leszármazottja jött Izráel népe ellen harcolni. A népnek ez az esküdt ellen­sége egészen aljas módszert alkalmazott: hátulról jött, és a lemaradozókat, a gyengéket támadta (vö. 5Móz 25,18). Ám itt nem az volt az utasítás, hogy csendben kell maradniuk, hanem harcolniuk kellett.

Felvetődik a kérdés: Most egyszerre miért kellett harcol­niuk? Itt is a szellemi jelentés segít a megértésben. Amálék a Sátánt testesíti meg, aki szövet­ségesének, a hívőkben meglevő régi természetnek a segítségével megpróbálja megakadályozni a megváltottakat abban, hogy életüket Uruk iránti hűségben éljék. Mivel a Sátánnak ősi ta­pasztalata van az ember bűnre csábításában, nem esik nehezére fogódzót találni a testben, talán éppen akkor, amikor gyengék és közömbösek vagyunk. És ekkor harcra vagyunk szólítva. De nem a (hús)test ellen harcolunk (Róm 6,11), hanem a Sátán ellen, aki

óemberünket bűnök elkövetésére készteti (Jak 4,7; 1Pt 5,9).

3. Mi volt a harc eredménye?

Először is: „Így győzte le Józsué Amálékot és annak ha-dát fegyverrel” (2Móz 17,13). Győzelem – de még maradtak amálekiták. Ez azt jelenti, hogy a harc egyre folytatódott (16. v.). Másfelől hála és az a tudat, hogy az Úr a zászlajuk – serkentőjük és védelmezőjük volt.

A harc számunkra nem fe­jeződik be, míg a Földön élünk. Mert a Sátán (hús)testünkkel együtt mindvégig támadni fog. De vannak segélyforrásaink is, amelyek segítenek győzni, ha igénybe vesszük őket.

* Az Úr Jézus a mennyben, akire nézhetünk, és akihez imádkoz­hatunk, ahogy Mózes tette a hegyen;

* Az Úr Jézus, aki bennünk és velünk harcol, ahogyan Józsué tette;

* Az Úr Jézus mint Főpap és közbenjáró, aki értünk tevékeny­kedik, hogy ne vétkezzünk. És ha vétkeztünk, bűnvallásunk által újra az Ő jelenlétébe vonz (Áron és Húr a hegyen).

Megéri ezeken a dolgokon elgondolkodni!

K. Brinkmann

14

Két harc, két gyõzelem –nagy különbségek

„… minden őrváltáskor rólad elmélkedem.” (Zsoltárok 63,7)

Dawson Trotman, a huszadik század egyik is­mert keresztyén vezetője, amikor csak tehette,

felhívta a figyelmet a Biblia jelentőségére. Minden napját ezzel a gondolattal fejezte be: „Az Ő szava legyen az utolsó szó!” Este, mielőtt elaludt, egy bibliai szakaszon elmélkedett, annak jelentőségé­ről és hatásáról az életében, majd imádkozott. Azt akarta, hogy napjának befejező gondolatai Isten szavai legyenek. Mi lehetne ennél jobb vége a mi napunknak is?! Mi is megta pasz talhatjuk: Isten megújítja értelmünket, amikor Igéjén elmélkedünk.

Függetlenül attól, hogy milyen súlyos nehézség­be kerültünk, az elalvás előtti utolsó gondolatunk megkönnyítheti lelkiállapotunkat az Istentől kapott nyugalom és vigasz által. Ugyanakkor befolyásolhat­ja a másnap reggeli első gondolatunkat is. A Zsol­tárok 63­ból bátorítást kaphatunk, ha megfigyeljük, Dávid hogyan tárta küzdelmeit Isten elé:

* vágyakozását fejezte ki az élő Isten iránt, hason­lóan a szomjas emberhez, aki az életet adó víz után sóvárog (1–2. v.);

* kívánta Isten dicsőségét a szent helyen, és ízletes falatokhoz hasonlította (3­6. v.);

* még akkor is, amikor éjjel a fekvőhelyén tartózko­dott, Teremtőjéről és megmentőjéről elmélkedett, és érezte Isten szeretetének a közelségét: „Fekvőhelyemen is rád gondolok, minden őrváltáskor rólad elmélkedem” (7. v.);

* bízott Istenben, hogy megvédi, amikor az ellenségeivel találkozik (8­11. v.).

* Végül, a zsoltáríró beismerte, hogy ereje nem fejedelmi helyzetéből eredt, hanem az élő Istenben gyökerezett, aki örömöt hozott szívébe, és dicsőséget az Ő nevének (12. v.).

Mit tanulhatunk Dávid példájából? Töltsünk több időt Isten jelenlétében, és szánjunk több időt jellemének visszatükrözésére! Köszönjük meg Atyánknak a szívünkbe és elménkbe helyezett szavait utolsó napi gondolatként, hogy biztonságban pihenhessünk meg Őbenne.

David McCasland

Az utolsó szó

2017. évi 2. szám

Kálvin imádsága

(Genf, 1536)

(Részletek)

Uram! Másként gondoltam én az életem.

Sosem vonzott a harcok vad porondja.

Szívemnek oly fárasztó minden küzdelem,

és nem vagyok babérok bősz bolondja.

Én nem akartam mást, csak egy kicsiny zugot,

ahol elbújhatok majd észrevétlen…

Gót ablakom alatt sudár fenyő susog,

és én tanulok, egyre, szomjan, étlen.

…

Csupán egy éjre jöttem Genfbe. S íme, itt

villámcsapásként Fárel állt utamba.

Uram, keresztülhúzod szívem terveit!

Lábadhoz hullok hát, magam megadva.

. . .

A harcosod leszek. Napiparancsot adj!

Időmet és magamat nem kímélem.

Tenéked áldozom az ifjúságomat

hálásan. Tudva jól, hogy ez nem érdem.

Kezedben hadd legyek a két hal s öt kenyér.

Morzsálj, tördelj, koptass, etesd e népet!

Tudom: megelégülve Téged dicsér,

s a maradékból nemzedékek élnek.

Tied vagyok. A Te szerszámod, eszközöd.

Legyek habár széttépett, árva kendő,

amit kezed a kor sebére köt –

Tudom, így gyógyul majd meg a jövendő!

Szénási Sándor

15

Vetés és Aratás16

„Énekeljetek az Úrnak új éneket, ...áldjátok az Ő nevét; hirdessétek napról napra az Ő szabadítását!” (Zsoltárok 96,1-2)

Ha

nem vol

na ke gye

lem,

ne

héz len ne

az é le

tünk.

Még

most is a

bű nök ben

jár

nánk, a

sö tét ség

lán cát

hor da

nánk, de

az

Úr ke

gyel met

a dott ne

künk.

Szöveg és dallam: U. L.

Ha nem volna szeretet,nehéz lenne az életünk.Nem értenénk Istennek útját,hogy Fia mért halt kereszthalált;de az Úr kegyelmet adott nekünk.

Ha nem volna békesség,nehéz lenne az életünk.A vitáknak nem lenne vége,és senki mást meg nem értene;de az Úr kegyelmet adott nekünk.

Ha nem volna az öröm, amit Krisztusban elnyertünk,akkor ez a jó érzés nem más,mint szánalmas, fájó öncsalás,de az Úr kegyelmet adott nekünk.

172017. évi 2. szám

Nemrégiben egy keresztyén naptárban ta-láltam rá ezekre a pontokra, amelyek mind-annyiunk számára hasznosak, de elsősorban újonnan megtért keresztyéneknek segítség.

1. A megigazulást, a bűnbocsánatot és a meg-dicsőülést érintő kérdésekben csak a Biblia szavainak higgy! (Róm 5,1; Jn 2,12; Kol 1,27)

2. Gondoskodj arról, hogy az imádság és Isten Igéje mindennapos társaid legyenek, és ezek határozzák meg a szokásaidat. Imádkozz és olvass Igét rendszeresen, minden este és reg-gel! (2Tim 3,15-17; 1Tesz 5,17)

3. Minden adandó alkalommal tégy vallást Uradról szóval, viselkedéssel vagy hallgatás-sal! (Lk 12,8-9; 1Pt 3,4)

4. Nyilvánosság előtt ne arról beszélj, hogy milyen jó vagy, milyen szentül élsz! Inkább arra ügyelj, hogy az életed tanúskodjon erről! (2Móz 34,29; Zsolt 66,16; Fil 3,13-17)

5. Ne menj olyan helyre, és ne vegyél részt olyan mulatságban, ahol kellemetlen lenne számodra, ha az Úr ott találna! (Zsolt 17,4-5; 1Kor 10,31; 2Tim 2,11-14)

6. Az Úr iránti szeretetből hagyj fel egyszer s mindenkorra minden olyan szokással és visel-kedésmóddal, amelyek nem az Ő dicsőségét szolgálják! (1Pt 2,11; Ef 5,13-18; 4,22; 5,1-4)

7. Ne válassz olyan barátokat, akik nem áll-nak határozottan az Úr mellett! (Zsolt 1; Csel 4,23; 15,38-40)

8. Találkozz gyakran keresztyén barátaiddal, hogy együtt imádkozzatok, és Istent érintő dolgokról beszélgessetek! (Júd 20; Mal 3,16; Zsid 10,24-25)

9. Soha ne nevess ki senkit hibája vagy gyen-gesége miatt! (Róm 14; Ef 4,2; 1Kor 12,21-26)

Útjelző

UTAKNem egyformák. Van olyan út,mely felfelé, a hegyre fut.

Némely a föld alá vezet,mint fájó, bús emlékezet.

Ez hosszan visz a Szaharán,amaz rövid, merő virág.

Egyik kelet felé rohan,Napot csókolni boldogan.

Másik nyugat felé mutat,elmúlást, bánatot kutat.

Ez dél forró ölébe tér,másikra vár a sarki tél.

Az én utam – ha kutatod,keresd tán északnyugatot,

ámbár keresni céltalan,hisz életutam úttalan,

lábam tövisek vérezik,de Istenhez megérkezik.

Varga Gyula

10. Virrassz és imádkozz! Élj egészen az Úr-nak! Várd Isten Fiát, aki visszajön a menny-ből! (Mt 26,41; 2Kor 5,15; Fil 1,20-21; 3,7-15)

11. Rendszeresen látogass keresztyén össze-jöveteleket, ahol az Úr Jézus halálát hirdetik, az Ő Igéjét hallgatják, és imádkozásra jönnek össze. Ügyelj arra, hogy ezeket az alkalmakat alapos ok nélkül ne mulaszd el! (Zsid 10,25; Csel 2,42)

12. Hagyd, hogy az Úr ott és úgy használjon, ahol szeretne! Örömmel szolgáld és kövesd Őt! (1Kor 15,58; Jn 21,22; Zsolt 100,2)

Szánj időt arra, hogy az Úr előtt elmélkedj minden egyes ponton! Lehetne ez akár egy „éves program” is: minden hónapban egy pon-tot a „hónap tippjévé” nyilváníthatsz. Kövesd ezt a kis „útjelzőt”, amely egész bizto-san hitéleted hasznára válik! (Péld 2,20)

Ernst-August Bremicker

Egy 12 pontos terv

KötélhúzásRoppantó,

a krokodil a mély, sötét tó

fene kén tartózkodott. Agya tele volt tervekkel arról, amit Tabuval, a majommal akart tenni. Lassan felemel kedett a víz felszínére, és arrafelé sodró dott, ahol Mbizi, a hiéna ivott. A víz fodro zódni kezdett, mire a hiéna hátraugrott, és felrohant a partra.

A krokodil elmosolyodott, összes gonosz foga kilátszott. Tudta, hogy a hiéna megpróbál úgy tenni, mintha nem ijedt volna meg.

– Jó reggelt, Mbizi! – húzódott közelebb az óri ási hüllő. – Egy kis játékot találtam ki ne ked, Vibinek és esetleg Soványnak, ha még ve lünk tart. Emlé­keztessük azt a majmot arra, amit a neve jelent, és adjunk neki példát egy igazi bajra. Keress egy hosszú kötelet, és...

18

– Ah..ah..., honnan... tudjátok? Láttátok? – da­dogta Tabu.

– Nem – felelte Nyembo. – De azok a ravasz bajkeverők ajánlottak egy újabb kötélhúzást?

– Igen, ajánlottak. A hiéna azt mondta, hogy dobjuk át a kötelet azon a nagy fatörzsön, és pró báljam ki az erőmet hármuk ellen. És én arra gon doltam, ha el tudom húzni a hiénát és a sakált, a keselyű nem sokat változtat rajta.

Tviga felvonta a szemöldökét, Vaa és Suku nyaka kérdőjellé csavarodott. Tabu határozot tan bólintott: – Őket is le fogom győzni! A kö telet így átvetem a kidőlt fán, jó erősen megfo gom a végét, és mindjárt áthúzom őket: ZSUPSZ!

A kismajom félelmetes grimaszt vágott, ki­domborította az izmait, aztán odatámaszkodott

Kissé távolabb Tabu majomarcán elégedett vi­gyor húzódott végig. Diadalmasan maga után hú­zott egy kötelet az ösvényen, az elefánthegy lábá nál. Végigparádézott vele az esernyőfáig, ott meg állt, és csípőre tette a kezét.

– Jól helybenhagytam őket! – jelentette be Nyembónak, Tvigának, Vaanak és Sukunak. Tor­namutatványokba kezdett, hogy megmu tassa, mi­lyen erős. – Ó, jól helybenhagytam őket!

– Kit? – érdeklődött Vaa.– Hogyan? – kérdezte Suku.Tabu fontoskodva megköszörülte a torkát: – Ezt

a kötelet a buyufa alatt találtam. Éppen ak kor jött arra Sovány. Nagyon goromba volt. Ki nevette a majomizmokat, hájnak nevezte. Erre azt mond tam neki: „Sakál, ha olyan erős vagy, mit szólnál egy kötélhúzáshoz?”

Tabu elvigyo rodott, a te nyerébe köpött, és foly­tatta: – Látnotok kellett volna, hogyan húztam el! Remek volt!

Tviga bólintott: – Aztán úgy gondolom, arra jött a hiéna, még gorombább volt, és még alaposab ban megverted egy másik kötélhúzás ban.

Nyembo kacsintott. Vaa nagyra tátotta a cső­rét: – Nem?

a fatörzshöz, és óriási önbizalommal mosoly gott. – Hagyjátok csak rám, én elintézem!

– Egyedül? – kérdezte a zsiráf. – Természetesen – bólintott a majom.– Akkor is el tudtad intézni egyedül, amikor

csapdába kerültél a ketrecben, kötéllel a nyaka don?A majom vállat vont: – Az más eset volt.A zsiráf mosolygott: – És mi történt azon a vi­

haros napon, amikor a folyóban voltál?– Nos... – motyogta Tabu.– Szükséged volt az elefántra – mondta Tviga.

– Az elefánt mentett meg mind a két al kalommal. És most is meg fog menteni. Tudod, hogy a hiéna és a többiek mit fognak tenni?

Tabu rápislantott: – Tviga, mit fognak tenni?– Roppantó odacsoszog, megfogja a kötél vé­

gét az állkapcsával, és akkor téged fognak át húzni: PUFF! BANG! ZSUPSZ! A krokodil rendkívül erős.

– De közel sem olyan erős, mint az elefánt – har­sogta Vaa –, senki sem olyan erős, mint ő.

– Látod? Látod? – rikoltotta Suku. – Ezért olyan jó, hogy az elefánt barátai vagyunk, és tud juk, hogy ő törődik velünk. Ha ő a te oldala don lesz, minden másképpen fog történni.

Nyembo csendesen megszólalt: – A kroko dil bántani akar, hogy nyomorultul érezd ma gad, hogy

elpusztulj. Ezért akarja, hogy egye dül próbál kozz a kötélhúzással.

Tabu lelült, és fejét két kezébe fogta: – Ak kor most mit csináljak?

Kidomborította az izmait, aztán arra gon dolt, milyen hatalmas a krokodil, milyen óriási a szá­ja... és azok a fogak! Megborzadt: – Mit te gyek, Nyembo?

– Nézd csak, ott lenn, a nagy fatörzs közelé ben van egy gránitszikla, közel olyan mé retű, mint én vagyok. Lemegyek oda csend ben, és hamaro san azt fogod gondolni, hogy ott két szikla van. Aztán lejössz te az ösvényen, át dobod a kötelet a fatör­zsön, és szólsz a hiéná nak, hogy te készen vagy. De vigyázz arra, hogy a kötél vége a te ol daladon, hozzám közel legyen.

19

ormányát. Ekkor Tviga feje hirtelen meg jelent az eser nyőfa fölött, éppen abban a pilla natban, ami kor a hiéna hangja hallatszott: – Mi készen va gyunk, Tabu, te is?

A kismajom az elefántra nézett, felvette a kö telet, aztán a lehető legmélyebb hangján kiál totta: – Fe­szítsétek meg – aztán a lábát egy kőnek tá masztva kiáltotta –, húzzátok!

A kötél megfeszült, és a majom lassan húzta a kidőlt fa fölött. Tviga figyelte. Az ele fánt kinyúj totta az ormányát, és megfogta a kö tél végét: – Most együtt, Tabu!

A másik oldalon Roppantó az orra köré te kerte a kötelet, megragadta a fogával, és be szívta a levegőt, hogy sziszegjen. A keselyű horgas csőre közé zárta a kötelet. Mbizi és So vány utála tos fogai mélyen

belevájódtak a ken derkötélbe, a varjú pedig Roppantó orra előtt talált fogást

rajta.

Tabu bólintott, és figyelte, amint Nyembo csendben lement az ösvényen. Lekuporodott a grá­nitszikla mellett, behajtotta az ormányát és a füleit. Olyan ügyesen sikerült, hogy amikor egy perccel később a keselyű és a varjú arra re pült, Vibi ezt károgta: – Senki sincs itt, hogy nézze, mi történik.

– Valóban – válaszolta a varjú –, de milyen különös, eddig csak egy szikla volt ott lenn, a nagy fatörzs közelében.

Leszálltak az árnyékba, ahol a többi bajke verő türelmetlenül hallgatta a krokodilt.

– Minden szépen fog sikerülni – hörögte Rop­pantó. – Amikor a kötél átjön, te, hiéna, kér dezd meg a majmot, hogy készen van­e. Ha azt mondja, hogy készen, akkor egy darabig en gedjük, hogy húzzon minket, és amikor már azt hiszi, hogy ő győzött, ekkor nagyot rántunk a kötélen, és ő átre­pül: PUFF! ZSUPSZ!

– Azt adjuk neki, amit megérdemel – mo rogta a hiéna.

– Akkor majd megérti, mit jelent a baj – vi­gyorgott Sovány.

Tabu átdobta a kötelet a fatörzsön. A hiéna és társai odakúsztak a fatörzshöz, és felkészül tek. Vaa látta minden mozdulatukat. Csendben odare pült Nyembóhoz, elmondta neki, mire ő felemelte az

A majom minden izmával dolgozott, és a kö tél az ő irányába jött. A krokodil sziszegve jelzett. A kötél erősen megrándult, a majom arcra esett. Küszködve felállt, megragadta a kö telet, és min den erejével húzta, de lépésről lé pésre egyre köze lebb húzták a kidőlt fához.

– Miért nem jön gyorsabban? – ordította dü hö­sen a krokodil. – Szedjétek össze magato kat! Ha kiáltok, hogy hórukk, húzzátok minden erőtök ből!

Sötét csapata bevájta karmait a kötélbe, és mindegyik mély lélegzetet vett. Tviga feje meg jelent az esernyőfa fölött, fülével sürgős üzenetet küldött, az elefánt meglátta, és len gette a saját fülét válasz­képpen. Megfeszítette erős lábait, amikor hallotta a krokodil hórukk kiáltását. Keményen húzott. A kötél még fesze sebb lett, a majom megpördült, mint egy búgó csiga. Amint a levegőben elsüvített, látta az ele fánt csillogó szemét erős ormánya fölött. Ré mülten ismerte fel, mi történt volna vele, ha erős barátja nincs itt.

Vetés és Aratás20

A dzsungeldoktor állatmeséi c. könyv alapján (Evangéliumi Kiadó)

Kedves Barátom!

Talán a te szívedben is kötélhúzás van. Ez történik, amikor elin dulunk Isten útján. Ha megérted Isten sza vát, és megpróbálod követni, akkor elkezdődik a harc, a kötélhúzás benned a régi életed és az új természeted között, akivé Jézus tett téged. Csak az Istentől kapott új természettel tudunk neki engedelmeskedni. Ha nem szeretjük Jé zust, és nem engedelmeskedünk neki, mindig veszíteni

fogunk. De ha benne bízunk, akkor a győztes csapatban vagyunk! Drága Jézus, hi szem ezt, köszönöm, hogy megsegítesz! Ámen.

A bajkeverők éppen legnagyobb erőfeszíté sükre készültek, amikor az elefánt óri ási erejével hatal­masat húzott a kötélen. A hi éna nyaka majdnem kificamodott, a sakál hát tal előre beleesett egy tüskebokorba. A kese lyű és a varjú egymáshoz ve­rődött a levegőben, és egy tollcsomóban estek el. A krokodil: BANG!, nekiütődött egy fának. Szörnyen üvöl tött, és lenyelte négy kedvenc és leghasználha­tóbb fogát. A dzsungel alsó részéből különféle keserves hangok érkeztek.

Suku repült vissza vidáman a hírekkel: – Mér­gesek! Dühöngnek! Vibi csőre hasznavehe tetlen. A varjú csak kis körökben tud repülni. A hiéna sántít és nyög, Sovány vonaglik, Rop pantó dühösen ordít.

Tabu ránézett az elefántra: – Nyembo, ha te nem lettél volna itt, én ott len nék közöt­tük.

Tviga rámosolygott: – De nem vagy ott. Itt vagy fent, ahol barátság és biztonság van.

Nyembo bólintott: – Tabu, még sok más kí sértés is következik ezután, és ez mindenkivel így tör ténik. Maradj a világosságban, ahol látod, hogy merre mégy! Tartsd nyitva a szemed, és maradj hozzám közel!

212017. évi 2. szám

8. Történet egy pókról„Megsegíti az Úr, megmenti őket, megmenti

a bűnösöktől, megszabadítja őket, mert hozzá menekülnek.” (Zsolt 37,40)

Egyik alkalommal, amikor a gyermek Spurgeon a nagyapja térdén ült, a nagyapa egy igaz történetet mesélt el neki.

Sok évvel ezelőtt élt egy férfi Stanboure-ben – ahol ők laktak –, név szerint Havers, aki hitt az Úr Jézusban. Akkoriban nehéz idők jártak a keresztyénekre, üldözték, letartóztat-ták és börtönbe is vetették őket. Egyik nap ki-tudódott, hogy Haverst is le akarják tartóztat-ni. Havers értesült erről, és egy gyárépületbe menekült, ahol felfedezett egy üres kemencét, és abban rejtőzött el.

A sötét kemencében nem sok látnivaló volt, de ahogy ott ült, meglátott egy pókot. Figyel-te, amint a pók a kemence keskeny nyílásához mászott, és az első szálat elkezdte szőni a pók-hálóhoz. Lenyűgöző alkalom volt megfigyelni, hogyan térül-fordul a pók, ki-be jár, és a nyí-lásnál készíti a hálóját. Havers még a veszélyt is elfelejtette, amely rá leselkedett. Azon gon-dolkodott, milyen nagy és bölcs Isten, aki a pó-kot megalkotta, amely olyan csodálatos hálót tud készíteni!

Hirtelen meghallotta a férfiak hangját, akik keresték, és le akarták tartóztatni. Beléptek a gyárépületbe, és az egyik férfi a kemencéhez közeledett. „Nos, mindennek vége, most meg-találnak!” – gondolta Havers. Ekkor meghal-lotta a férfi hangját: „Semmi értelme tovább keresni, a vén csirkefogó nem lehet itt. Néz-zétek ezt a pókhálót, ezen nem tudott volna átmászni anélkül, hogy el ne tépte volna.” Így a férfiak elmentek, és Havers megmenekült.

Meg van írva, hogy akik az Urat szeretik és követik, azokat üldözni is fogják. Így volt ez már az Ószövetség idején, azután az Újszövet-ség korában, de napjainkban is van sok ilyen sajnálatos eset. De bármi is történjék a keresz-tyénnel, Isten gondoskodni fog róla – néha csodálatos módon –, amint azt Havers is meg-tapasztalta. Az Úr tudja a legjobban, mi jó az Ő gyermekeinek. Havers valószínűleg ismerte a fenti igeverset, és áment mondott rá.

9. Első vagy utolsó az osztályban

„Hallgat rá a bölcs, és gyarapítja tudását, az értelmes útmutatást nyer.” (Péld 1,5)

Ahogy növekedett Spurgeon, szülei olyan is-kolába íratták, ahol nagyobb gyermekek tanul-tak. Eleinte szorgalmasan tanult, és hamaro-san ő lett a legjobb tanuló az osztályban. De idő múltával már nem mentek olyan jól a dol-gok, és lassan azok között találta magát, akik-nek a legrosszabb eredményeik voltak. Tanára ezt nem tudta megérteni, hiszen Spurgeon igencsak értelmes tanuló volt, de most nem is igyekezett, hogy az eredményein javítson. Úgy nézett ki, mintha teljesen megelégedett lenne az utolsók között.

Vajon mi történt, és miért nem zavarta a fiút ez a fordulat?

Abban az időben – legalábbis abban az is-kolában, ahova Spurgeon járt – a gyermekek teljesítményük szerint foglaltak helyet az osz-tályban. Akik a legjobban teljesítettek, azok az ajtó mellett, elöl ültek, azután következtek a gyengébbek, majd a leggyengébbek a hátsó pa-dokban, a kályha mellett foglaltak helyet. Ami-kor a tanár ezen elgondolkodott, feltette ma-gának a kérdést, hogy vajon a fiatal Spurgeon nem ezért ül-e most a buták között. Az ajtó mellett hideg és huzat volt, míg a kályha mel-lett kellemes meleg. A tanár úgy döntött, hogy tesz egy kísérletet. Megcserélte a sorrendet, és a legjobb tanulók ülhettek a meleg kályha mel-lé, és a rosszabbak az ajtó közelébe. És ez volt a megoldás! Spurgeon ismét elkezdett tanulni, ismét ő lett az osztály legjobb tanulója, és él-vezhette a kályha melegét is.

Isten olyan értelmet adott nekünk, amellyel képesek vagyunk a lehető legjobb teljesít mé-nyünket elérni. Ezért nem szabad elfelejte-nünk a legfonosabbat, hogy azon a helyen kell teljesítenünk, ahol Isten a Biblia által tanítani és ne-velni akar bennünket.

Történetek a Spurgeon család életéből

Mark Roberts www.dayone.co.uk

(Folytatjuk.)

212017. évi 2. szám

Vetés és Aratás22

A Filippiekhez írt levél 4. fejezete tartalmazza a levél hét befejező intését. Ezek az intések soha még nem voltak olyan fontosak és vi-gasztalóak, mint ép-pen a mostani, nehéz időkben. Egyre több a belső és külső ne-hézségünk és kísér-tésünk, amelyekkel meg kell küzdenünk. Ezekkel szemben

szükségünk van a bátorításra, intésre. Ha ezeket szívünkből követjük, akkor le tudjuk győzni a kü-lönböző kísértéseket.1. „…maradjatok meg az Úrban…!” (1. v.)

Az első intés megmutatja a segítség forrását az akadályokkal szemben. Mikor az apostol ezt leír-ta, ő maga bilincsekben volt, az Úrért. A hívők so-rában akadtak, akik szembeszálltak vele, és Krisz-tust hirdették ugyan, de irigységből viszálykodást keltettek azzal a szándékkal, hogy szomorúságot okozzanak neki (1,15-17). A hitetlenek közt pedig voltak ellenségei, akik egyenesen az életére törtek (1,28). Ő azonban nem engedte, hogy akár az egyik, akár a másik csoport elcsüggessze, még ke-vésbé, hogy legyőzze. Pál örül, hogy Krisztust hir-detik, annak ellenére, hogy ezek magukat ugyan keresztyéneknek vallották, de fokozni akarták az apostol szenvedéseit. Mi adta Pálnak ezt a belső szilárdságot, és mi tette képessé arra, hogy állha-tatos maradjon? Az a tény, hogy maradéktalanul bízott támaszában, az Úrban, megtapasztalta az Ő megtartó kegyelmét, és ugyanerre intett minden hívő keresztyént is.

Napjainkban is növekszik a hívők között az irigység és a viszálykodás, ezért szükségünk van az intésre ezek legyőzéséhez: „… maradjatok meg az Úrban…!” Továbbá int bennünket, hogy ne számítsunk a magunk erejére, ismeretére vagy bölcsességére. Kizárólag egyedül az Úr ereje, az Úrtól kapott erő az, amely meg tudja hiúsítani az ellenség erőfeszítését, hogy a hívők meg tudjanak állni abban, akinek neve minden név fölött való, és aki mindeneket maga alá vethet (2,9; 3,21).

2. „…legyen közöttük egyetértés…” (2. v.)Nincs semmi, ami annyira meg tudná szomo-

rítani a hívők szívét, és annyira el tudná erőtlení-teni bizonyságtételüket, mint az Isten népe között fennálló nézeteltérések, versengések. A levél 2. fejezetében olvassuk, hogy az irigységből fakadó minden viszálykodás a „hiú dicsőségvágyra” (2,3) vezethető vissza. Az apostolok még az Úr sze-mélyes jelenlétében is azon vitatkoztak, hogy ki a legnagyobb közöttük (Lk 22,24). Minden kor-ban érvényes, hogy akik „nagyok” akarnak lenni, az „hiú dicsőségvágyból” fakad. Az ilyen ember egyúttal irigy is mindazokkal szemben, akik ma-gasabb szellemi szinten állnak, vagy tehetsége-sebbek, mint ő. Az irigység gyümölcse azonban gonoszság lesz (Jak 3,14-16).

De hogyan lehetünk egy akarattal, ugyanarra törekvők? Az apostol egészen világosan megmu-tatja, hogy csakis úgy, ha egész lényünk jellemző-je az alázat: „Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt” (2,5). Krisztust ez az alázat arra indította, hogy önmagát, úgyszólván, semmivé tegye, hogy másoknak szeretettel szol-gálhasson. Az igaz szeretet abban leli gyönyörű-ségét, hogy szolgálhat másoknak.3. „Örüljetek az Úrban mindenkor…!” (4. v.)

Vannak, akik a maguk hasznát keresik, nem az Úr ügyéért buzgólkodnak (2. fej.), sokan pedig úgy élnek, mint Krisztus keresztjének ellenségei (3. fej.). Ilyesmi napjainkban is sok bánatot és könnyet okoz Isten népének.

De az apostol magasabbra tekint. Nemcsak azt látja, hogy vannak a szentek között, akik baj-ba jutnak, hanem fölfelé néz. Látja a megdicső-ült Krisztust, mennyei elhívásunk győzelmének jutalmát (3,14). Látja, hogy Isten az, aki elhívott mindannyiunkat, látja, hogy a földi pusztaságban való vándorlásunk, mely tele van csőddel és nyo-morúsággal, végül áldott dicsőségbe jut Krisztus-sal együtt. Pál erre a dicső célra tekintve elfelejti azt, ami mögötte van, és úgy tör előre. Ha csak azt nézné, ami szemmel láthatóan körülötte van, sírnia kellene. Azonban túllátva a földieken, tele van örömmel, és minket is arra szólít fel, hogy mindenkor örüljünk az Úrban.

Nem életünk folyásának, nem is a szolgála-tunknak örülhetünk, hiszen a körülmények és a testvérek nem mindig olyanok, hogy okot adná-

Hétintőszó

(Filippi 4,1-9)

232017. évi 2. szám

nak az örömre. De az élő Krisztus a mennyben van, és eljön majd értünk, tehát ebben a remény-ségben mindenkor örülhetünk.4. „…szelídségetek legyen ismert!” (5. v.)

Ha az Úrral való hívő életünk során az előző három intést figyelembe vesszük, akkor képesek vagyunk ezt az intést is megvalósítani. Így lesz életünk jellemzője a szelídség, mégpedig úgy, hogy azt mindenki lássa rajtunk. Sajnos, gyak-ran előfordul, hogy makacsnak ismernek ben-nünket, olyanoknak, akik sértő kifejezésekkel illetjük egymást. De ha a lelkünk azzal van tele, ami „odafent van”, akkor nem arra tö-rekszünk, hogy e világi jogainkat érvényesít-sük, és a magunk hasznát keressük. Mert csakis ily módon látszik meg rajtunk Krisztus csodála-tos személyiségének hatása, amelyet szelídség és gyöngédség jellemez (2Kor 10,1). Az apostol óv bennünket attól is, hogy vitába, sőt veszekedésbe keveredjünk azokkal, akik velünk ellentétes vé-leményt képviselnek (2Tim 2,24). Gondoljunk arra, hogy fontosabb Krisztus jellemét magunk-ban megőrizni és mások felé kifejezni, mint saját véleményünk mellett érvelni, még ha igazunk is van. Mert ki tudna ellene állni a szelídségnek? Semmi szükségünk arra, hogy a magunk érde-keit védelmezzük, ha arra gondolunk, hogy az Úr visszajövetele közel van, és amikor Ő eljön, mindent rendbe tesz, ami torz és hamis. 5. „Semmiért se aggódjatok…!” (6. v.)

Az apostol ebben az intésben a földi életünk körülményeire gondol. Tisztában van azzal, hogy sok nyomorúság, betegség, gond és kísér-tés terhét kell hordoznunk. Azt azonban nem akarja, hogy mindezzel túlságosan is megter-heljük szegény szívünket. Ő maga börtönből írja ezt a levelet, és egyik munkatársa halálos beteg volt, mégis felül tud emelkedni mindeme szomorú körülményeken. Nehézségeinkben mi hogyan találhatunk segítséget? Hogyan érhet-jük el azt, hogy semmiért se aggódjunk? Nos, az apostol áldott módon írja le a szabadulás útját, de nem a próbatételtől, hanem a próbatétel terhétől, hogy az ne nyomorítsa tovább életünket. Akár-milyen természetű legyen is az a bizonyos próba-tétel, mondjuk el Istennek imádságban, hálaadás-sal. Ezek a kérések, ha beteljesülnének, talán nem szolgálnának javunkra, talán nem Isten akarata

szerint való, lehet, hogy nagy ostobaságok, de akkor is mondjuk el Istennek! Mi lesz ennek az eredménye? Isten azt a maga tökéletes bölcsessé-gével és szeretetével javunkra fordítja már azzal, hogy megszabadít a próbatétel terhétől (7. v.). Így mondhatta el Anna is (1Sám 1,15), és „…nem volt többé szomorú az arca” (18. v.).6. „…azt vegyétek figyelembe!” (8. v.)

Egy ilyen világban, ahol az emberek többsé-ge távol él Istentől, szüntelenül szembesülünk a gonosszal. De bármilyen formában találkozunk

is vele, beszennyezheti, tisztátalanná teheti a gondolatvilágunkat. Sokszor túl nagy buz-galommal ütjük bele mindenbe az orrunkat,

arra hivatkozva, hogy a gonosz ellen harco-lunk. Ez leköti az energiánkat. Isten viszont azt szeretné, hogy abban találjunk gyönyörűséget, ami igaz, tisztességes és tiszta. Hallgassunk arra, ami jó hírű a mi testvérünkről, és ha van benne valami dicséretre méltó, azt vegyük figyelembe.7. „Amit tanultatok… is tőlem” (9. v.)

Az igaz gondolkodás igaz cselekedetekhez fog vezetni. Nem elég, ha megtanuljuk és elfo-gadjuk az igazságot az apostol levelein keresz-tül, sőt még az sem elég, ha láttuk, hogy ő asze-rint élt. Ahogy Jakab apostol mondja, ezeknek meg kell valósulniuk az életünkben (Jak 1,22). Ha gondolatainkat azok köré csoportosítjuk, amelyek tiszták, és életünket úgy irányítjuk, hogy azzal egybehangzó legyen, akkor Isten békessége nemcsak megőrzi a szívünket, ha-nem be is költözik abba.

Milyen áldott dolog lesz, ha a hívők életük minden csődje és kísértése ellenére: *megáll-nak szilárdan az Úrban, *ugyanarra töreked-nek, *örvendeznek, *szelídségükről lesznek ismertek, *semmiért sem aggódnak, *ami

nemes és dicséretes, azt veszik figyelembe, és *azt cselekszik, amit az Igéből tanultak és elfo-gadtak. „Akinek szilárd a jelleme, azt megőrzöd teljes békében, mert benned bízik” (Ézs 26,3).

H. Smith

„Talán az emberek úgy vélekednek, hogy bárhol vannak is, oTT megTalálhaTják jézus kriszTusT.

én azT hiszem, hogy kriszTus oTT TalálhaTó meg, ahol Ő van, és ez a hely mindig az alázaT helye lesz!”

a. W. Tozer

Vetés és Aratás24

Ez az év a reformáció kezdetének ünnepe. 500 évvel ezelőtt szegezte ki Luther Márton 95 tételét a wittembergi vártemplom kapujára, és írásában megfogalmazta a sola gratia (kizárólag kegyelem-ből) elvet. Visszaemléke zései ben ezt írja: „Isten örök igazságossága tisztán kegyelmi ajándék, amelyet az ember a Jézus Krisz tusba vetett hit ál-tal kap meg.”

I.) Kegyelemből tartatunk meg, hit általPál apostol életútja kegyelemmel volt ki-

kövezve. Szenvedéseiről olvashatunk a 2Ko rin tusi levél 11. fejezetében: „…többet fáradoztam, több-ször börtönöztek be, igen sok verést szenvedtem el, sokszor forogtam halálos veszedelemben. Zsidóktól ötször kaptam negyven botütést egy híján, három-szor megvesszőztek, egyszer megköveztek, három-szor szenvedtem hajótörést… Gyakran voltam úton, veszedelemben folyókon, … rablók között, … népem között, … áltestvérek között” (23-26. v.).

Dicsekedésének okáról és erőtlenségéről a 12. fejezetben olvasunk tovább. A paradicsom-ba történő elragadtatásáról az alázat teljességével számol be: „Ismerek egy em bert a Krisztusban,… hogy testben-e, vagy tes ten kívül-e, nem tudom, csak az Isten tudja –, el ragadtatott a harmadik égig. …a paradi csomba, és olyan kimondhatatlan beszédeket hallott, amelyeket nem szabad ember-nek elmondania. Ezzel az emberrel dicsek szem, nem pedig ön magammal; ha csak az erőtlensége-immel nem” (2Kor 12,2. 4-5).

1. A harmadik ég Az Írás há rom ég léte zésére utal. Az első: a

felet tünk levő atmo szféra, vagyis a kék ég. A má-sodik: a csillagos ég. A harmadik: Isten lak helye, a paradi csom. Ott vannak az el hunyt hívők az Úr Jé zussal örömben és békességben, ahová a meg-tért lator is került.

Pál hallotta a paradicsomi nyelvet, és megér-tette, hogy mit beszél tek, de nem mondhatott el semmit be lőle. Hatalmas tapasztalat volt ez, de Pál nem ezzel dicsekedett, hanem az erőt lensé-geivel. Pedig lett volna oka dicsekedni: „…,de mérséklem maga mat, hogy valaki többnek ne tart-son, mint ami nek lát, vagy amit tőlem hall” (6. v.).

2. Fék az elbizakodás ellen„Ezért tehát, … tövis adatott a testembe: a Sá-

tán angyala, hogy gyötörjön, hogy el ne bizakod-jam” (12,7.). Pál életében voltak mélyen meg alázó események, például a da maszkuszi találkozás. Aztán voltak tapasztalatok a hegycsúcson, mint a ki jelentések, ame lyeket kapott. De az Úr meg-engedi, hogy elszenvedjen vala mi lyen tövist a testében. Hogy mi volt ez a tövis, nincs kijelent-ve. Számtalan magyarázat született már ezzel kapcsolatban. Ez lehetett: folytonos kísér tések, engesztelhetetlen ellenfelek, valamilyen krónikus betegség, nehézkes beszéd, stb. Érthető, hogy Pált ez a tö vis a szolgálatában is akadályozta, mert a Sátán célja, hogy akadályozza az Úr munkáját.

3. Pál imája a gyógyulásértPál háromszor kérte az Urat, hogy a tövis tá-

vozzék el tőle. Imája válaszra talált, de nem úgy, ahogy remélte. A válasz így hangzott: „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőt lenség által ér célhoz” (2Kor 12,9). Ez a ke gyelem számunkra is tökéletesen elég. És ami kor „tövisektől” szen-vedünk, Urunk ezt mondja: „Nem távolítom el a tövist, de jobbat teszek: kegyelmet adok hozzá, hogy elhordozd.” Fi gyeljük meg, ahogy Isten ezt mond ja: „Elég neked az én kegyel mem”, tehát nem kell sem több, sem kevesebb. Pál apostolt kielégí-tette az Úr vá lasza, és ezt mondja: „Legszíveseb-ben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem …”

II.) Hogyan dolgozzuk fel mi a gyenge­ségein ket?

1. Ismerjük meg valódi lényünket Isten vilá­gosságában!

Mindannyiunknak vannak gyengeségeink. Ilyenek: valamilyen öröklött tulajdonság, fogya-tékosság, értelmi korlátozottság, testi betegség, szemé lyiségzavar, nehéz családi környe zet, stb. Ezekre talán úgy gondo lunk, hogy miattuk Isten nem tud bennünket használni, mert csak az erő-seket keresi. Ez nem így van! A gyengéket keresi: „…azokat választotta ki Isten, akik a világ szemé-ben bolondok, hogy megszégyenítse a bölcseket, és azokat választotta ki Isten, akik a világ szemé-ben erőtlenek, hogy megszégyenítse az erőseket…” (1Kor 1,27)

„Elég neked az én kegyelmem…”

252017. évi 2. szám

„A kegyelem a mozdony, és a hit az a lánc, amely a lélek vagonját

a nagy, mozgató erőhöz csatolja.”C. H. Spurgeon

2.) Béküljünk meg a gyengeségeinkkel!De hogyan viszonyulunk a gyengeségeinkhez?

Tagadjuk, védjük, magyarázzuk, rejtsük el, gyű-löljük vagy fogadjuk el? Béküljünk meg velük, mert Isten használni akarja azokat! Mert:

a) Általuk rászorulunk Is tenre. b) Alázatban tartanak, hogy ne bízzuk el ma-

gunkat. Isten az erősségeink mellé csatol gyenge-ségeket is. (Gedeon 32 ezer emberrel akart győz-ni, de Isten „lefaragta” a létszámot 300-ra.)

c) Igazi közösség kialakulásához vezetnek, ahol rászorulunk egymásra.

d) Együttérzést eredményeznek, pozitívan hat-nak a szolgálatainkra.

Isten óriásai mind rendelkeztek gyengeségek-kel:

* Ábrahám gyengesége a félelem volt, mégis a hívők atyja lett.

* Mózes kétszer ütött a sziklára, gyilkosságot követett el, mégis a legszelídebb embernek nevezi a Szentírás.

* Dávid házasságtörést követett el, mégis Isten szíve szerint való férfiú volt.

* Péter háromszor tagadta meg az Urat, Ő mégis „sziklának” nevezi.

* Pál ezt írja a korintusiaknak: „…én erőtlen-ség, félelem és nagy ret tegés között jelentem meg nálatok…, hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjék” (1Kor 2,3.5).

3.) Következtetéseka) Kockáztatás: – ha felfedem a gyengesé geimet, elutasítanak; – ha az erőtlenségeimet lát ják, képtelen leszek

erős lenni. b) Elfogadás. Ha a gyen geségeimet is látják, akkor tud Isten

használni, mert Ő az erősségeinket is gyengévé teheti, hogy célját elérje az életünkben. Jákób egy éjszakán át küzdött Istennel, de Isten kificamítot-ta a csípő jét, hogy használni tudja őt. Minket is „megsán títhat”, hogy használni tudjon az Ő cél-jaira.

Fogadjuk el a gyengeségeinket, hogy Isten ere-je tudjon érvényesülni bennünk!

Legyen elég nekünk ez a drága kegyelem!Soproni János

Mindennapi kegyelem(Máté 14,20)

Úgy kell a mindennapi kegyelem,mint ahogy a mindennapi kenyerem.

De ha nincs kenyér, lesz-e majd maradék?Kegyelem nélkül van-e még haladék?

A nappalom, az éjjelem,a levegő, az értelem,

a fájdalom és az öröm,mindezt Teneked köszönöm!

Kezedben tartod életem,tudom, hogy van még kegyelem.

Kegyelmed, az éppen elég:az Üzenet, mely hangzik még.

Az idő, mi még hátra van,hogy Reád bízhatom magam,

hogy kenyerem is a Te gondod.Rád figyeljek – Te híven mondod.

Nem akadály a szakadék,odébb egy palló, látom még,

mert ragyogás Vagy a sötétben,utam fénylik a zajos létben.Általvezetsz a szakadékon,

szent kegyelmed a hagyatékom.Erőt merítek kegyelmedből.

Nem lesz hiány a kenyeremből.Uram, ki úgy szeret engem,

megújult hitet ad nekem.Megláthatom, mi reám vár:maradék, tizenkét kosár.

Zsejki Irén

Nehézségeink arra valók, hogy hitünket táplálják, izmossá tegyék, nem pedig arra, hogy kudarcaink fájdalmas lomtárát gazdagítsák.

Fénysugarak

A címbeli kérdéshez hozzá kell tenni: önmagá-ban.

Olvasom az egyik népszerű napi áhítatot: egy igevers és a hozzá tartozó gondolatok röviden. Nincs semmi gond, amíg végig olvasom a napi üzenetet, de aztán eszembe jut, hogy el kellene olvasni az egész igeszakaszt, ahonnan az író idéz. Meglepődve tapasztalom, hogy a szakasz és az idézett igevers teljesen másról szól, mint amit a szerző elém tárt az áhítatban. Kiragadva nem tűnt fel, de szövegkörnyezetben erős a kontraszt.

Egy keresztyén rádiós műsorban a műsorve-zetőnek kérdéseket tesznek fel bibliai igehelyek-kel kapcsolatban. Néha olyan igeverseket hoznak a kérdezők, amik ismeretlenek, de a válaszadó módszere ebben az esetben is jól működik. Elol-vassa az adott részt vagy akár hosszabb szakaszt is a kérdezett igehely körül, és a szövegkörnyezet általában magyarázatot ad a felmerült kérdésekre.

Egy másik műsorvezető teológiai nézetek megvitatására vállalkozik. A hallgató hoz egy igeverset, amivel alátámasztja a nézetét. Hátra-dől a székében, és várja, hogy a műsorvezető más igeversekkel vitába szálljon vele. Ő azonban más-hogy gondolkodik: az igeversekkel való „lövöldö-zés” nem oldja meg a problémát. Amíg a hallgató talál egy mondatot, amivel a véleményét alá tudja támasztani, addig bármikor kerül is elő a téma, a kedvenc igeverseit elő tudja rántani. Ha arról vol-na szó, hogy a hallgató hoz egy igeverset, a mű-sorvezető pedig egy másikkal válaszolna, csak az ellentmondás érzését erősítenék. Hogyan oldható fel a probléma? A műsorvezető szerint a célt kell szem előtt tartani. Azt, hogy: „Mit tanít a Bib-lia?”, és nem egyszerűen azt, hogy: „Mit tanít ez az igevers?” Hogyan tudjuk meg, hogy mit tanít a Biblia? Ha megfigyeljük a szűkebb és a tágabb szövegkörnyezetet, és a kapcsolódó igeverseket együtt tanulmányozzuk. Az esetleges ellentmon-dásokat így oldjuk fel. Ez persze munkát igényel.

Ha az áhítatíró hibát követett el, akkor az az volt, hogy nem vette figyelembe a kommuniká-ció alapelveit. A rádiós műsorvezetők helyesen

Miért ne olvassunk soha egy igeverset?

használják ezeket, és képe-sek voltak megmagyarázni

nehéz igehelyeket. A kommunikáció alapelveiA kommunkációnak vannak alapelvei, ame-

lyeknek meg kell felelniük egy közlésnek (írásbeli vagy szóbeli), hogy a közlő képes legyen közvetí-teni a szándékát. Ezek az elvek:

- Az egység azt jelenti, hogy minden megálla-pításnak, esetleg kitérőnek a központi témára kell vonatkoznia.

- Teljességen azt értjük, hogy a témáról a célnak megfelelően minden lényeges részletet, megálla-pítást, ismeretet közölnünk kell.

- A haladás azt kívánja meg, hogy minden ki-sebb és nagyobb egység az azt megelőző részre épüljön.

- Az arányosságon azt értjük, hogy az egyes ré-szek terjedelme az adott gondolati egység tartal-mi fontosságától függjön.

A Biblia megértésére fókuszálva elmondhat-juk, hogy a szerzői is ezeknek az elveknek meg-felelően írtak. Mi pedig akkor értjük helyesen a szöveg üzenetét, ha (1) meglátjuk a nagyobb egy-ség (szakasz, könyv, Biblia) központi témáját; (2) együtt látjuk a vizsgált témával kapcsolatos részle-teket, nem ragadunk ki részmegállapításokat; (3) felismerjük, hogy hogyan épül fel, hogyan „halad” a szöveg, milyen logikai kapcsolatok építik fel az egészet; (4) mi a fő mondanivaló, és mik a mellék-szálak, kiegészítések.

Nagyon egyszerűen úgy is lehetne fogalmazni, hogy látnunk kell a szövegösszefüggéseket.

Az elvek alkalmazásaA fenti elvekből következik, hogy a jelentés

mindig felülről lefelé, vagyis a nagyobb egységek-től a kisebb egységek felé haladva bontakozik ki. Az egyes versek jelentése a szakaszokból, azoké a könyvből következik, ezek pedig a teljes Bibliá-vá állnak össze. Szem előtt kell tartanunk, hogy a Biblia a Szent Szellem Isten által ihletett könyvek-ből összeállt egész. A bibliai szerzők sok esetben a szerkezet felépítésével kapcsoltak üzenetet az ál-taluk írt könyvhöz. A szöveg önmagát magyaráz-za azáltal, hogy a szakaszok, történetek hogyan következnek egymás után, milyen „mintát” kö-vetnek, vannak-e párhuzamok vagy szimmetriák. Lásd pl. Lukács evangéliuma, Apostolok cseleke-

GYAKRAN FELTETT KÉRDÉSEK

Vetés és Aratás26

GYAKRAN FELTETT KÉRDÉSEKdetei vagy Jób könyve. (Lukács írásainak nagy-szerű felépítéséről David Gooding professzor az Evangéliumi Kiadónál megjelent könyveiben fedi fel a leplet.) A Zsoltárok könyvében felfedezhető, hogy nemcsak egy zsoltáron belül tapasztalható a kommunikáció haladása, hanem akár több zsol-táron keresztül is. Érdemes így olvasni őket!

A bibliai igeverseknél a számozás azt az illúziót keltheti, mintha azok önmagukban állnának. A részekre osztás is hasonló hatással van. Sok eset-ben a szöveg felépítését nem jól követik a részek határai. Ebből a szempontból azok a Bibliák a jók, amelyeknél a vers és a rész számozása, illetve a felosztás kevésbé hangsúlyos.

Hogyan kezdjünk neki?A szöveg értelmezését kezdjük a tágabb kon-

textussal. Milyen műfajú az írás: elbeszélés, taní-tás, költemény, példabeszéd stb.? Milyen időszak-ról szól? Mi a szöveg történelmi, logikai, tartal-mi kontextusa? Milyen helyet foglal el a rész az egészben? Mi a szakasz fő mondanivalója? Hová vezet a gondolatmenet?

Távolodjunk el az ige-verstől, és keressük meg a szövegben a természetes, nyelvi elválasztó és összekö-tő elemeket, figyelmen kívül hagyva a vers és részfelosz-tást! (Ezt érdemes lehet egy szövegszerkesztőben számí-tógépen elvégezni.) Próbál-juk meg felosztani gondola-ti, történeti vagy nyelvtani egységekre!

A szavaknak sokszor több jelentése van, és csak a szövegkörnyezet nyújt segítséget ahhoz, hogy adott esetben melyik értelmet kell használ-nunk. Bibliafordításoknál ezt a munkát sokszor a fordítók elvégzik – nem biztos, hogy teljesen jól. Ha felmerül a kérdés, érdemes lehet megke-resni, hogy az eredetiben mit jelent a szó. Nem elég azonban a forrásnyelv szótári ismerete, ezért érdemes olyan szakembereknél utánanézni, akik a legjobban ismerik az eredetit.

A nagyobb szövegösszefüggés ismeretében már a kérdéses igeversre fókuszálhatunk: igye-kezzünk megfogalmazni a mondanivalóját saját szavainkkal, és ellenőrizzük, hogy az beleilleszke-dik-e a nagyobb képbe.

Igyekezzünk elkerülni azt a hozzáállást, hogy belemagyarázzunk, inkább belőle magyarázzunk!

Még egy segítségVannak esetek, amikor egymással össze nem

egyeztethetőnek tűnnek egyes igeversek. Ilyenkor hasznos lehet, ha megnézzük, hogy az idézett vers egyértelmű vagy többértelmű.

Vannak mondatok, szakaszok, amelyek jelen-tése egyértelmű még több szemszögből vizsgálva is. Vegyük ezeket alapul az olyan igeversek értel-mezésénél, amikor többféle értelmet tulajdonít-hatunk a szavaknak, a mondatoknak!

Egy példaPál apostol az 1Korintus 4,9-ben azt írja:

„Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett, azt készítette el Isten az Őt szeretőknek.” Ha önmagában olvassuk ezt az igét, természetes módon arra asszociálunk, hogy a mennyország, amit Isten készített, ilyen lesz, és Pál erről ír. Ilyen kontextusban is szokták idézni a mondatot.

Azonban a szövegkörnye-zet másról szól: arról beszél Pál, hogy Korintusban ho-gyan hirdette az evangéliu-mot, hogy az a bölcsesség, amelyet hirdet, nem a világ szerint való, attól teljesen különbözik. Ez Isten böl-csessége, ami a megfeszített Krisztusról szól. Titok, ami ki lett nyilatkoztatva a Szel-lem által. EZ az, amit Isten

készített az Őt szeretőknek, amit korábban nem is sejtettek.

Sok példát lehetne felhozni olyan igeversekkel, de akár részekkel kapcsolatban is, amit a szöveg-környezetből kiragadva rosszul értelmezhetünk.

Úgy gondolom, Isten Igéje megérdemli, hogy a lehető legnagyobb tiszteletet tanúsítsuk iránta. Tegyünk hát meg minden tőlünk telhetőt, hogy úgy értsük a szöveget, ahogy az a kommunikáló szándéka szerint való!

Soha ne felejtsük el, hogy az Igéből maga Isten szól hozzánk, és a Szent Szellem teszi érthetővé számunkra! Ezért ne feledkezzünk meg az igeol-vasás előtti imádságról, amiben kérjük az üzenet megértését!

Lemperger Róbert

272017. évi 1. szám

Vetés és Aratás28

Szemfüles oldala — ifjúsági oldal —

Mit jelent az, hogy szabadság Krisztusban?Vannak olyan kifejezések a Bibliában, amelyek sokszor, többféle összefüggésben előfor-

dulnak, ám ezeket a köznyelvben nagyon ritkán használjuk. Ilyen volt a korábbi leckében körbejárt megtérés szó, de ilyenek például a megváltás, a megbékélés, a megigazulás szavak

is. Isten ezeken a fogalmakon keresztül fontos üzenetet akar közölni velünk, így érdemes ezeknek kellő figyelmet szentelnünk. Igehirdetésekben, hívő emberek bizonyságtételében gyakran előfordulnak ezek a kegyesnek hangzó kifejezések.

Nézzünk hát utána kicsit alaposabban, hogy milyen jelentései, jelentésárnyalatai, ezáltal üzenete lehet a „megváltás” szónak!

A megváltás, kiváltás jelentéseKétségkívül régies hangzású szavaknak tűnnek, amelyek a mai élőbeszédben ritkán fordulnak elő. Akkor használják például, ha valakit elrabolnak és fogva tartanak, és a családtól várják az elkövetők a szabadon bocsátás árának megfizetését, a váltságdíjat. A „megváltani” szó mai jelentése tehát: kivásárolni, kiváltani valakit a rabságból vagy a halál fenyegetéséből a szabadságra.

A megváltás az ÚjszövetségbenAz Újszövetségben ez a szó abban az összefüggésben fordul elő, ha valakit ki kell váltani, vásárolni az adósságból, a szolgaságból, a börtönből vagy a büntetésből, a halálból. A „vá-sárlást” mindig Isten vagy Krisztus végzi, senkiről nem olvassuk azt, hogy önmagát vagy egy másik embert megváltana. A megváltásnak ára van, melyet meg kell fizetni. Ennek felelőssége és terhe Istené, nem pedig az emberé. Ez ellentétben áll azokkal a vallásokkal, melyek középpontba állítják azt, hogy az ember saját erőfeszítéséből, önként vállalt szenve-dés által, esetleg pénz kifizetése révén megválthatja magát, elnyerheti az üdvösséget. János evangéliumának 2. részében Jézus éppen amiatt háborodott fel a templomban, mert az árusok, a pénzváltók azt a hamis elképzelést erősítették az emberekben, hogy az üdvösség pénzen megvásárolható. Jézus kikergette őket a templomból, tőle szokatlanul drasztikus eszközökkel: „Ekkor kötélből korbácsot csinált, és kiűzte őket, valamint az ökröket és a juho-kat is a templomból.” (Jn 2,15)

Péter 1. levelében szerepel a következő: „…nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló életmódotokból, hanem drága véren, a hibátlan és szeplőtlen Báránynak, Krisztusnak a vérén” (1Pt 1,18-19). Itt Péter azt hangsúlyozza, hogy Istennek komoly árat kellett fizetnie értünk, saját Fiát kellett feláldoznia mint tökéletes ál-dozatot. A bűn elkövetője helyett az áldozat viseli a büntetés terhét, ezért Jézus Krisztusnak kellett meghalnia, bűneink kifizetőjeként, megváltóul.

Van még egy aspektusa a szónak, melyet az Újszövetség használ: a megváltásnak min-dig célja van, mégpedig az, hogy szabaddá tegye az embereket, hogy eljuthassanak az örök életre.

Akik nyitott szemmel akarnak járni a világ banA m

egvá

ltás

292017. évi 2. szám

Összeállította: Lempergerné Juhász Emese

A Magyar Evangéliumi Rádió Alapítvány adásaiMinden nap 21.15­től az 1548 kHz­es középhullámon. Minden műsorunk meghallgatható a www.mera.hu oldalon, illetve okostelefonon a http://tunein.com/radio/Magyar­Evangéliumi­Radio­1355­s2243/ címről.

Az evangéliumi adásokra hívjuk fel rokonaink, ismerõseink és szomszédaink figyelmét is! A Magyar Evangéliumi Rádió Alapítvány lapja az „Antenna”, amely a következõ címen igényelhetõ:

MERA, H­1428 Budapest, Postafiók 4. Web: www.mera.hu; e­mail: radio@mera.hu

A megváltás szabadulást hozFeltehetnénk a kérdést: „Miféle rabságban tengődik az ember, amelyből Istennek ki kell vál-tania, meg kell szabadítania?” Ott van elsőként az elkövetett vétkek, bűnök nyomasztó terhe. Mi, emberek a múlton nem tudunk változtatni. Még maga Isten sem tesz meg nem történtté már megtörtént dolgokat. Bár hajlamosak vagyunk talán elbagatellizálni a bűneinket, vagy egyszerűen megfeledkezni róluk, Isten azonban nagyon is komolyan veszi ezeket. Egyszer mindenki Isten ítélőszéke elé fog ke-rülni. A megváltás tehát azt is jelenti, hogy Isten felszabadít minket a bűneink terhe alól, ha bűnbánatot tanúsítunk.

Másik oldalról a megváltás szabadságot ad az átok alól, melyet Isten törvénye mond ki ránk. Isten erkölcsi törvénye, akár elismeri valaki, akár nem, minden ember szívébe bele van írva. Minden alkalommal, amikor valakit azért hibáztatunk, mert valami rosszat tett ellenünk, vagy amiatt vádoljuk magunkat, mert újból beleestünk abba a hibába, vétekbe, amiről megígértük, hogy kerülni fogjuk, arról teszünk bizonyságot, hogy ismerjük és elfogadjuk ezt a törvényt magunkra és másokra érvé-nyesnek. Isten törvényének megszegése miatt azonban átok alá került az ember. De „Krisztus megváltott minket a törvény átkától úgy, hogy átokká lett értünk” (Pál levele a galatabeliekhez 3,13).

Ajánlott könyvek:David Gooding – John Lennox: Kulcsfontosságú bibliai fogalmakJohn Piper: Jézus Krisztus szenvedése, váltsághalála – 50 ok, amiért Krisztus meghalt(Evangéliumi Kiadó)

Gondolkodj el rajta!Mire szabadítja meg Jézus Krisztus a benne hívőket? A kérdés megválaszolásához keressük meg Pál Tituszhoz írt levelének 2. részét, a 11-14. verseit: „…(Isten) arra nevel minket, hogy megta-gadva a hitetlenséget és a világi kívánságokat, józanul, igazságosan és kegyesen éljünk a világban”!

Vetés és Aratás30

„Ő előbb volt mindennél, és minden Őbenne áll fenn.” (Kol 1,17)

A világ egyik legidősebb embere 2015-ben, 116 éves korában halt meg. 1995-ben Jeruzsálem háromezredik születésnapját ünnepelte. Egy személynek a 116 év, és egy városnak a 3000 év öregkort jelent, de van olyan fenyőfajta, például a kaliforniai Fehér hegységben, amely valószínű több mint 4800 éves. Ez Ábrahám pátriárkát 800 évvel megelőzi!

Amikor az Úr Jézust a zsidó vallásos veze-tők felelősségre vonták személyazonosságával kapcsolatban, Ő magát időrendben Ábrahá-mot megelőzőnek mutatta be: „Bizony, bizony, mondom néktek, mielőtt Ábrahám lett volna: én vagyok” (Jn 8,58). Merész állítása megdöb-bentette azokat, akik szembeszálltak vele, és szándékukban volt megkövezni Őt. Tudták, hogy nem a kronológiai korszakra utalt, hanem jogot formált az örökérvényűségre, Isten ősi nevének használatával. Amikor az Úr Jézus ezt kijelentet-te, csupán kölcsön vette az Isten által használt egyedülálló rangot. „Vagyok…” (3Móz 3,14) Mit jelentett a „Vagyok” kifejezés? Azt, hogy Isten önmagában létező, és egyedül legfelsőbb Lény.

Tehát az Úr Jézus a Szentháromság tagjaként ezt a kijelentést jogosan tette. A János 17,3-ban így imádkozott: „Az pedig az örök élet, hogy is-mernek Téged, az egyedül igaz Istent, és akit el-küldtél, a Jézus Krisztust” (Jn 17,3). Ő belépett az időbe, elvégezte a küldetését, meghalt értünk, majd feltámadt, és így örökké élhetünk. Kereszt-áldozata által élő reménységünk az a jövő, ahol vele fogjuk az örökkévalóságot tölteni, amelyet nem korlátoz az idő. Ő az egyetlen, Örök Meg-váltó.

Ha Isten állandóan jelen van, véglegesen ki-jelentheti: „Bizony, én veled leszek” (2Móz 3,12). Isten nem egy semmittevő istenség, aki visz-szavonult minden tevékenységtől. Isten uralko-dik minden teremtménye felett (2Móz 6,2), és gondja van rájuk.

B. Crowder

Nem mindig úgyNem mindig úgy alakulnak a dolgok,mint balgán megálmodom.Miért is venném zokon?Épp így lehetek boldog!

Nem mindig aztmondom, cselekszem végül,mit „bölcsen” elterveztem…Váratlan – vezetettendacos elmém már békül.

Nem mindig akkor dől el nagy, fontos kérdés,mikor előirányzom…Idő kell, míg belátom:Isten nem téveszt lépést!

Nem mindig ottragyog fény, hangzik Válasz,hol gondosan kimérem,s rohanok, jaj, elérjem!nem terv kell, csak alázat.

Mert már a TERVöröktől fogva készen.Jó sínpár van lerakva,hogy életem vonatjaráfusson, célhoz érjen.

Siklós József

Örök Megváltó

„Pál egyenesen és kitartóan futott célja felé. Nem tett kerülőutakat.

És mi hová futunk? – Jézus Krisztushoz,a mi Urunkhoz!

Minél erősebb az Ő vonzereje számunkra,annál gyorsabban, célratörőbben

és boldogabban futunk.”Christian Briem

Könyvajánlatunkból EK

EK312017. évi 2. szám

Az első világháború után Oroszországban pol-gárháború pusztított (1917-1922). A seregek, ahol csak átvonultak, feldúlták és fosztogatták a vidéket. Ezekben a zavaros időkben és a kegyetlen körülmények között Isten nem hagyta az orosz népet és más ott élő nemzetiségeket az evangélium üzenete nélkül. Elküldött egy maréknyi embercso-portot, akik halált megvető bátorsággal hirdették az evangéli-umot – sokszor elképzelhetetlenül nehéz körülmények között.

Kohn Lipót (1862–1937) Kárpátalján, zsidó családban született. Rabbinak tanult, és a kárpátaljai haszid zsidók között kezdett el tevékenykedni. A fiatal Kohn rabbit azonban harmincéves kora előtt komoly, belső kételyek kezdik gyötörni. Kitartóan tanulmányozza a Talmudot és a Tanachot; kutatja a Prófétákat a Messiás ideje és az idők vége kapcsán. Isten Igéjének tiszta szelleme megragadja elméjét és szívét, és saját útjára lép.

N. I. Szalov-AsztahovAz orosz forradalom lángjában Istennel és a BibliávalA/5, 192 oldal

Kohn LipótEgy magyar haszid

rabbi üzenete (önéletrajz)

12,4x18,3 cm, 80 oldal

Ernst ModersohnMindörökre a tiéd21x16 cm, 114 oldal, keménykötés

Menyegzői jókívánságok: amit egy apa mondana a leá-nya menyegzőjének reggelén, és amit egy anya mondana a fia menyegzőjének reggelén. (Színes fotókkal, versekkel.)

Erich HammerIsten

dicsőségének mozaikdarabkái

A/5, 112 oldal

Kérésre teljes árjegyzéket küldünk. A könyvek megtalálhatók és megrendelhetők az evangeliumikiado.hu honlapon

vagy a rendeles@evangeliumikiado.hu címen.

A szerző „De Te velem vagy” című kötete (Evangéliumi Kiadó) után útnak indítunk egy újabb történetgyűjte-ményt. Az idős író emlékeiben mint mozaikdarabkák jelennek meg a múlt emlékei, eseményei. Gyakran csak apróságok, látszólag jelentéktelen élmények, azonban ha ezeket a mozaikdarabkákat egymáshoz illesztjük, meglát-juk a szemünk előtt Isten dicsőségét.

Roy KrisztinaBoldogság18,3x12,4 cm, 192 oldal

Pavel és Andrej – a testvérpár mintha egy szív, egy lélek lenne. Egymás iránti szeretetük azonban nehéz próba elé áll, amikor mindketten ugyanabba a lányba lesznek szerelmesek. Lehet ebben a helyzetben megoldást találni? Igen, lehetsé-ges! Egy közöttük élő keresztyén által megismerik az élő

Istent. Hogyan állítja vissza ez az új helyzet közöttük az igaz testvéri szeretetet? Ez a könyv egy régmúltban játszódó történet – az írónőre jellemző tanulságos, ugyanakkor megindító stílusban.

Ezt a folyóiratot Isten kegyelméből évente háromszor adjuk ki, és sok országba jut el. Ha szeretné, hogy a Vetés és Aratás továbbra is megjelenjen, lehetőségei szerint adományaival járuljon hozzá

annak kiadásához és a postázás költségeihez! Köszönjük az eddigi támogatásokat, és a szolgálatunkért, a munkatársainkért elmondott

imádságokat is! Támogatását a megadott bankszámlaszámokra, vagy akár csekken is elküldheti. Nagyobb példányszámot igénylő olvasóinkat kérjük, hogy rendszeresen vizsgálják felül, hogy csak a

szükséges mennyiséget rendeljék meg!

Terjesztés: Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió1066 Budapest, Ó utca 16. Tel/fax: 06-1/311-5860E-mail: rendeles@vetesesaratas.huBankszámla: Vetés és Aratás - OTP Bank 11706016-20800204IBAN: HU15 1170 6016 2080 0204 0000 0000 - SWIFT (BIC): OTPVHUHB

Németországi olvasóink adományukért Spendenquittung-ot kaphatnak, ha azt erre a számlára küldik el (a közleménybe írják be: „Vetes es Aratas”):Mission für Süd-Ost-Europa e.V. Bank: Evangelische Bank eG, Stuttgart IBAN: DE 32 5206 0410 0000 0045 70, BIC: GENODEF 1EK1

USA-ban és Kanadában élő olvasóink adományaikat az adóból levonhatják (income tax deductible), ha azt a következő címre – akár csekken is – elküldik: Hungarian Christian Literature Worldwide Inc. 7760 Fleger Drive, Parma OH 44134 – 6457

Romániában élő olvasóink adományaikat a Fundatia BIBLOS számlájára utalhatják át (cod fiscal 7133217): Banca Transilvania, Cluj-Napoca IBAN: RO42 BTRL RONC RT03 0449 1601, BIC: BTRL RO 22

Szlovákiai olvasóink adományukat az MSEJK részére a következő számlára küldhetik: Bratislava VÚB 29830-112/0200 IBAN: SK19 0200 0000 0000 2983 0112, BIC: SUBASKBX

Szerkesztőség, Egerv3218@t-online.huwww.vetesesaratas.hu

Képviseleteink:

SZLOVÁKIAMisijná spoločnost’ evanjelia Ježiša KristaPúpavová 4.SK-841 04 BratislavaTel.: 00-421-2-654-24319E-mail: msejk@stoneline.skwww.msejk.sk

ROMÁNIABabos MártonStr Corneliu Coposu nr. 6.RO-400235 Cluj-NapocaTel.: 00-40-264-435702E-mail: babos.marton@gmail.com

UKRAJNASas IstvánSevcsenkó út 2/6UA-90212 Батьово (Bátyú)Beregszászi járásTel.: 00-380-3141-49168E-mail: saspiroska53@freemail.hu

SZERBIANagy TiborPetőfi Brigád tér 2.SRB-24220 ČantavirTel.: 00-381-24-782-065E-mail: tibor.ngy@gmail.com

HORVÁTORSZÁGTóth AttilaPetőfi S. u. 35., SuzaHR-31309 Kneževi VinogradiTel.: 00-385-31-733-814E-mail: toth.attila@email.t-com.hr

USAMr. Alexander Veres7760 Fleger Dr.Parma, OH 44134-6457E-mail: salem960@aol.com