Emlősboncolási gyakorlat

Vad madarak és emlősök anatómiája és élettana

vadgazda mérnök hallgatók részére

A gyakorlat célja

Zsigerelés közben ill. azt kiegészítve egyes szervek részletesebb vizsgálatával számos

a vadgazdálkodási gyakorlatban (pl. az állomány egészségi állapotának felmérésében, a

hasznosítható mennyiség meghatározásában stb.) használható adatot gyűjthetünk. E gyakorlat

keretében a szokványos zsigerelési menetet követve mutatjuk be a legfontosabb vizsgálatokat

és ezek anatómiai élettani alapjait. Nem célunk egy kimerítő leírás megadása, csak a gyakorlat

számára legfontosabb vizsgálatokra szorítkozunk. A boncolást a mezei nyúl példáján mutatjuk

be, kitérve más emlős vadfajok specialitásaira.

Figyelem! Minden vadfajunk hordozhat emberre is veszélyes betegségeket. A

boncolás közben nagy a fertőzésveszély. Tartsuk be a higiéniai szabályokat és tegyük meg a

szükséges óvintézkedéseket: használjunk gumikesztyűt, ügyeljünk a tisztaságra és a

fertőtlenítésre!

Az állat felnyitása előtt elvégezhető vizsgálatok

A terítékre került állat külső vizsgálatával az egyed korára, ivarára, szaporodási és

egészségi állapotára lehet következtetni.

1

Kondícióbecslés

Az állatok kondíciójából a vadgazdálkodás szempontjából fontos adatokra

következtethetünk. A kondíció jelzi az egyed egészségi állapotát, tápláltságát, felkészültségét

a táplálékban szegény időszakokra. Mindezek összességükben az állomány sűrűségére és az

élőhely minőségére is utalnak.

Testtömeg mérés

A kondíció becslése legegyszerűbben a testtömeg (vagy a zsigerelt testtömeg)

mérésével oldható meg. Bár ez a módszer számos tévedési lehetőséget rejt magában (pl. egy

idősebb állat testtömege akkor is nagyobb, mint egy fiatalé, ha lényegesen rosszabb a

kondíciója) adott ivar és korcsoport kondíciójának évenkénti vagy területi összehasonlítására

alkalmas. A mérés során egy megfelelő terhelhetőségű mérlegre van csak szükség. Mezei

nyúl esetében egy jobb minőségű horgászmérleg is megteszi (1. kép). Általában elégséges a

dekagramm szintű pontosság.

1. kép A mezei nyúl testtömegének mérése rugós mérleggel.

2

Kormeghatározás

A vadgazdálkodás szempontjából az egyik legfontosabb adat az állatok kora. A

korbecslésre számos biológiailag alátámasztott és még több, soha nem ellenőrzött, csupán

tévhiteken alapuló módszert ismerünk. Itt csak a tudományosan bizonyítottak közül a

leghasználhatóbbakat mutatjuk be.

A fiatal, még ivaréretlen állatok elkülönítése legkönnyebben azoknál a fajoknál

lehetséges, amelyeknél ezek más mintázatú szőrzetet viselnek (pl. a vadmalac csíkos, a

szarvasborjú pettyes stb.). Segítséget nyújthat a szarv és az agancs alakulása (gidaagancs,

kétéves kos kétélű szarva vagy a tejfogak váltásának ideje stb.) mindezekkel más tárgyak

keretében részletesen foglalkozunk.

Egyes fajoknál, mint pl. a mezei nyúl, fontos lehet nemcsak a nyúlfiak, hanem az

azévben született, de már az ivarérettséget elért egyedek elkülönítése. Ezt a mezei nyúl

esetében kétféle módszerrel is elvégezhetjük: a Stroh-jegy és a szemlencse száraz tömegének

mérése alapján.

Elsősorban a hosszú életű nagyvadfajoknál fontos a kor minél pontosabb

meghatározása. Erre a vadgazdálkodási szakmában számos módszert javasolnak (az állatok

habitusa, test- és fejtartása, az agancs jellemzői stb.). Kevés olyan módszert ismerünk

azonban, amelyek pontosságát valóban ellenőrizték, vagyis amelyek megbízható eredményt

adnak. (Ilyen pl. a muflon szarván található befűződések, gyűrűk számlálása.) Itt két módszert

a fogkopást és a fog növekedési rétegvonalait tárgyaljuk.

Kormeghatározás Stroh-jegy alapján

Születésük után az állatok testmérete a kifejlett méret eléréséig növekszik. A csontozat

növekedésénél a képződési zónában először porcszövet keletkezik, ami a csontosodás

folyamatában csontszövetté alakul. A porcszövet kevesebb ásványi anyagot és több vizet

tartalmaz, mint a csontszövet, ezért rugalmas és a térfogata nagyobb. Különösen jól látszik ez

a hosszú, csöves csontok és az agancs növekedésekor. Mindkét esetben a növekvő csont

testtől távolabb eső végén a növekedési zónában vastagabb, puhább. Míg azonban az évente

váltódó agancsnál ezt a jelenséget nem használjuk korbecslésre, addig a hosszú csöves

csontoknál igen. A módszer a mezei nyúl korbecslésére van kidolgozva.

3

A mezei nyúl mellső lábán a kisujj felé eső könyökcsont (vagy singcsont) csuklóizület

feletti részén a csont növekedés befejezéséig, vagyis az egyed 7-8 hónapos koráig egy

félborsnyi dudor tapintható. Ez a Stroh-jegy vagy más néven a könyökcsont dudor (1. ábra).

Vizsgálatakor az egyed lábfejét behajtva kitapintjuk a csuklóizületet, majd efelett 1-1,5 cm a

láb külső élén keressük a könyökcsont dudort (2., 3., 4. kép). A vizsgálat terepen is könnyen,

gyorsan elvégezhető.

1.ábra A mezei nyúl alkarcsontjai: balról a könyökcsont, jobbról az orsócsont. A nyíl a

Stroh-jegyet mutatja. A számok az egyed hónapokban mért korát jelzik.

4

2. kép A Stroh-jegy kitapintása

3. kép A melsőláb lábfejét behajtva a csuklóizület felett tapintjuk a Stroh-jegyet.

5

4. kép. A könyökcsont disztális végének növekedési porcdudora (Stroh-jegy) boncolva

mezei nyulon.

Kormeghatározás a szemlencse száraz tömege alapján

Az emlősállatok szemlencséjének száraz tömege a kor előrehaladtával növekszik,

vagyis mérése alkalmas korbecslésre. Ez a növekedés a születés után a leggyorsabb, majd

lelassul (2. ábra). Ennek következtében a fiatal állatok kora jól becsülhető. Idősödő

egyedeknél a becslés pontossága, megbízhatósága egyre rosszabb. A módszert a fiatal és idős

egyedek elkülönítésére használhatjuk. Mezei nyúlra és rókára van kidolgozva.

A korbecsléshez el kell távolítani az egyed egyik szemét vigyázva arra, hogy a

szemgolyó ne sérüljön (5. kép). Ehhez legcélszerűbb egy görbe boncoló ollóval a szemgolyó

alá nyúlni, majd a szem alatt egy kötegben kilépő idegeket és vérereket elvágni. A szemgolyót

4%-os formalinoldatban 3-4 napon keresztül fixáljuk, majd óvatosan felnyitva kivesszük a

szemlencsét (6. kép). Vigyázat, a formalin mérgező, maró hatású anyag!. Az eltávolított

szemlencsét szárítószekrényben 95 oC-on súlyállandóságig (kb. egy napon keresztül) szárítani

kell. A száraz szemlencse tömegét milligramm pontossággal mérjük. A mezei nyúlnál a 280

mg-nál kisebb tömegű szemlencse az egy évnél fiatalabb, míg az ennél nagyobb egy évnél

öregebb egyedekre jellemző. A módszer megfelelő laboratóriumi háttér (bonceszközök,

szárítószekrény, analitikai mérleg) mellett használható.

6

2. ábra A róka szemlencse-tömegének változása a korral

5. kép A mezei nyúl szemének eltávolítása.

7

6. kép A mezei nyúl kipreparált szemlencséje

Fogkopás

Talán a legkönnyebben használható korbecslési módszer, mely azon alapul, hogy a

kifejlett maradó fog néhány kivételtől eltekintve (pl. a vaddisznó agyara) tovább nem

növekszik, és nem regenerálódik. Felülete (koronája) a kor előrehaladtával a használat

következtében fajra jellemző módon kopik (3. ábra). A ragadozó és mindenevő fogazatú

állatoknál a kopás a fogcsúcsok letompulásával jár. A növényevőknél viszont a fogkorona

jellegzetességei miatt nem a redők elsimulása, hanem a korona magasságának csökkenése

következik be. Csak idős korban keletkeznek jellegzetes bekopások. A módszer használatánál

ügyelni kell a faji jellegzetességekre és az élőhelyből, a táplálék összetételéből és az egyedi

különbségekből eredő eltérésekre. Ezek miatt a módszer csak hozzávetőleges pontosságú,

különböző területekről származó egyedeknél eltérő, csak egy területen belül használható

kielégítően.

8

3. ábra A róka fogkopása

A fog növekedési rétegvonalai

A maradó fogaknál a kor előrehaladtával két felépülési folyamat zajlik. Egyrészt a

dentinállomány vastagszik a fog ürege (pulpa) felé, másrészt a fogágyban a fog gyökerére

újabb cementum rétegek rakódnak fel. A kontinentális éghajlaton ezek a folyamatok

szezonálisan történnek, így a fák évgyűrűihez hasonló szerkezetalakul ki.

A dentinrétegek számlálása a vadgazdálkodási gyakorlatban kevésbé használható

részben, mert ezek a korral átalakulhatnak, összeolvadhatnak, tehát megbízhatatlanná

válhatnak, részben, mert jól felszerelt laborhátteret igényelnek.

A foggyökéren kialakuló cementumrétegek viszont, pl. a szarvasfélék esetében, nem

épülnek át, tehát jól használhatók. A módszer egyszerű, nem igényel drága felszerelést. Az

alsó állkapocsban az M1-es fogat vas- vagy csontfűrésszel a gyökerek között, keresztben (az

állkapoccsal együtt) elvágjuk, majd a vágásfelületet finom csiszolóval felcsiszoljuk. A sima

felületre vizet vagy glicerint cseppentve a gyökérívek között láthatóvá válnak a szürkés színű

cementumrétegek, melyek egy erősebb nagyítóval megszámlálhatók. A kor meghatározásához

a rétegek számához a fogváltás idejét hozzá kell adni!

9

Ivar-meghatározás

Az emlősök körében az ivari kétalakúság (dimorfizmus) gyakori, ezért általában

„ránézéssel” megállapítható az egyed ivara. Némely esetben, pl. a mezei nyúlnál viszont a

hímek és a nőstények nagyon hasonlítanak, ezért az ivar csak alaposabb vizsgálattal

határozható meg.

Az ivart meghatározhatjuk a külső ivarszervek alapján. A hímek pénisze ill. az azt

borító szőrzet és sok esetben a herezacskó jól látható. A mezei nyúlnál ez sem igaz. Csak az

állat farkát és az ivarszervet takaró szőrcsomót ellentétes irányban széthúzva végezhető el a

vizsgálat. Ekkor a hímeknél láthatóvá válik a pénisz, a nőstényeknél pedig a hüvely bejárata

(4. ábra, 7., 8., 9. kép).. Az ivar eldöntése még ekkor sem teljesen biztos. Idősebb nőstények

jólfejlett csiklója könnyen összetéveszthető a fiatalabb hímek hímvesszejével. A fiatal, még

nem ivarérett állatoknál szintén lehet tévedés. Többéves tapasztalataink alapján a mezei

nyúlnál a külső ivarszervek alapján történő ivar-meghatározásnál az esetek mintegy tizedében

10

a gyakorlott szakember is téved. Biztos ivar-meghatározás csak a belső ivarszervek alapján

végezhető.

Szaporító nőstényeknél a szoptatás alatt és közvetlenül utána az emlők jól tapinthatók

(10. kép).

7. kép A mezei nyúl ivarának meghatározása a külső ivarszervek alapján.

8. kép Mezei nyúl külső női ivarszerve

11

9.kép Mezei nyúl külső hímivarszerve

4. ábra A mezei nyúl külső ivarszervei

12

10. kép Nőstény mezeinyúl emlői.

Az állat felnyitása után elvégezhető vizsgálatok

Az állat felnyitása a zsigerelésnél megszokott módon történik. A hasat és szükség

esetén a mellkast a test középvonala mentén vágjuk fel. A boncolás során a felnyitást felületi

vágással rétegenként végezzük. A túl mély vágás megsértheti a zsigereket, ami nemcsak a hús

felesleges beszennyeződését okozhatja, hanem a vizsgálatok elvégzését is lehetetlenné teszi.

Ezért először a bőrt vágjuk fel a has középvonalán. Hastájékon a lenyúzott bőr belső oldalán

jó kondíciójú állatok esetében zsírlerakódást figyelhetünk meg (11. kép).

13

11. kép Zsírraktár a bőr alján.

Ezután a has középvonala, a linea alba mentén felnyitjuk a hasfalat (12. kép). A

felnyitást biztonságosan végezhetjük boncoló ollóval. A kés használata sokkal nagyobb

óvatosságot és gyakorlatot követel meg.

12. kép A mezei nyúl felnyitása

Az állat felnyitása után a hasüreg és a mellüreg szerveit látjuk. A két testüreget a

rekeszizom választja el (13. kép). A mellüreget szinte teljesen kitölti a tüdő két fele. Középen

a szegycsont alatt találjuk a szívet. A hasüregben a rekeszizom alatt a máj lebenyei, alatta a

gyomor majd a belek találhatók. A has felnyitása után a beleket pillantjuk meg először. A

14

beleket a bélfodor kettős hártyája burkolja, és tartja össze. A belek között találjuk a

hasnyálmirigyet és a lépet.

13. kép A mezei nyúl mell- és hasürege és a rekeszizom

A beleket félrehúzva, a háti oldalon, a gerinc két oldalán találjuk a veséket, ezektől az

állat farka felé az ivarszerveket: a nőstényeknél a petefészkeket a petevezetőkkel és a méhet,

ill. a hímeknél a heréket, ha nem szálltak le herezacskóba (14., 15. kép). Ez utóbbi esetben a

herék a hasüregen kívül találhatók. A medencében van a húgyhólyag.

14. kép A mezei nyúl méhe

15

15. kép Az őz veséje a körülötte lévő zsírral, és a méh

Szaporulatbecslés

A nőstény belső ivarszerveit (petefészkek, petevezetők és a méh) kipreparálva

lehetőség nyílik a termékenység és a szaporulat becslésére (16., 17., kép, 5. ábra).

A petefészek felületén látható sárgásbarna foltok a sárgatestek, melyek alapján a levált

peték (szaporulat) nagysága becsülhető pl. a szarvasféléken (18. kép).

A petevezető egészsége állapotban rózsaszínű, a petefészek felületén kanyarogva fut,

megmozgatva szabadon elcsúszik. A meddőséget okozó petevezető-gyulladás esetén vastag,

vörös színű és nem csúszik el a petefészek felszínén.

A méhet a bélfodor tapadási helye mentén felnyitva és kisimítva láthatóvá válnak a

placentahegek (19. kép). A placentahegek az ellés során leváló méhlepény (placenta) helyén

keletkeznek, tehát a megszületett utódok számát mutatják.

16

16. kép A mezei nyúl belső női ivarszerve

17. kép Az őz belső női ivarszervei

17

5. ábra A mezei nyúl belső női ivarszervei, a felnyitott méhben a placentahegek

19. kép A róka felnyitott méhe benne a placentahegek

18

18. kép A mezei nyúl petefészke és petevezetője.

19

Kondícióbecslés

Sok esetben hasznos a kondíciónak a testtömeg mérésénél pontosabb becslése. Ehhez

a különböző zsírraktárak vizsgálata szükséges. Az emlősöknél az energiatartalékul szolgáló

zsír a test különböző részein meghatározott sorrendben rakódik le ill. használódik fel. A

zsírraktárak a lerakódás sorrendjében a következők: a csontvelő, a vese környéke, a szívalap,

a bélfodor és a cseplesz, a bőralja. A vadgazdálkodási gyakorlatban legjobban a csontvelő, a

vese környéki zsír használható kondícióbecslésre.

Csontvelőzsír

A hosszú csöves csontok csontvelőjében raktározott zsír az egyed legvégső tartaléka,

tehát többnyire csak hosszú éhezés után, végszükség esetén használódik fel. Ennél jobb

kondíciójú állatban a csöves csont elvágásakor a velő viaszos, kocsonyás, sárgás-fehér színű.

A felhasználódó csontvelő vérerekkel átszőtt, vizenyős állagú.

Vese-vesezsír index

A vese környékén található zsírraktár lerakódása és felhasználása közepes időtartam tehát néhány hét alatt történik. Emiatt ez jelzi legjobban az egyed kondícióját és annak változásait a vadgazdálkodó számára. A méréshez a vesét a körülötte lévő összes zsírral kivesszük majd a zsírból a vesét kibontva a tömegüket külön-külön, lehetőleg gramm pontossággal megmérjük (20. kép). Ezután az index kiszámításához a zsír tömegét osztjuk a vese tömegével. (Ezzel az állatok eltérő testméreteiből adódó hiba kiszűrhető.) A módszer csak felnőtt állatokon használható!

20

20. kép A mezei nyúl veséje a körülötte lévő zsírral

21. kép A mezei nyúl veséje kibontva a körülötte lévő zsírból

21