Vagyunk leszünk - ekosz.eu file2010. december

2010. december Az Erdélyi Körök Országos Szövetségének és az Erdélyi Magyarok Tolna Megyei Egyesületének negyedéves lapja

76

Vagyunk... leszünk...

Havasi fenyõk

A tartalomból2010 karácsonyán: Jókai Anna 4

Szász I. Tas írásai 5Elemzõ:

Ágoston A.: Korszakváltás... 6Csapó Endre: Románia kutyaszorítóban 8Borbély Zs. A.:

Új magyar párt Erdélyben 11 Interjú Semlyén Zsolttal 15

és Pordán László nagykövettel 17 EKOSZ-dokumentumok 20Naplójegyzetek: Szász I. Tas 22

Metz Katalin 24Szûrös Mátyás könyvének bemutatója 25In memoriam: Toró Tibor 30

Kováts Lajos 31Másoknak világítva: Egy évfolyam története 32Mûhely: Dr. Szõcs Károly 43és Veér Gyõzõ dolgozata 46História: II. János magyar király 50Marosvásárhely szellemi kincsei 53Irodalom: Berde Mária 56

Áldott karácsonyi ünnepeket!

A fenyves erdõk elindultak,S hordták a havas illatát,Hallgassuk meg elcsendesedveMit mond egy kis fenyõág?Amíg csak ember él a földön,Akinek szíve-lelke lesz,

Amíg csillagra néznek égreKitáguló gyermekszemek.Amíg a kérges szívek mélyénLesz egy parányi szeretet,Addig mindig lesz karácsony,A télbe burkolt ég felett.

EKOSZNovember 6–7-

én választmányiülésre gyülekez-tünk össze a sop-roni Erdélyi Ház-ba. Rég nem látottnépességû egybe-

sereglés igyekezett a legfontosabb elõt-tünk álló feladatokat elõkészíteni amájusi közgyûlés számára.

Az ülés résztvevõit köszöntötték:Abdai Géza alpolgármester úr, Firtl Má-tyás országgyûlési képviselõ úr és TóthÉva képviselõ asszony. (Firtl Mátyás be-szédét a 20. old.-n közöljük. A szerk.)

Megbeszéléseket folytattunk a zsibóiWesselényi kripta és kápolna felújításá-nak helyzetérõl, az EKOSZ-zászló ter-vérõl, az Apafi emlékcsegely díj alapí-tásának fenntartásáról. A választmánymeghallgatta és sajátjának mondta ki akettõs állampolgárság intézményéértköszönetet mondó, valamint Gróf TiszaIstván miniszterelnök Kossuth tériszobrának visszaállítását kezdemé-nyezõ nyilatkozatot, illetve levelet.

A választmány tagjai határoztak amegszûnt és a szövetség munkájábanrészt nem vevõ egyesületek tagságánakmegszüntetésérõl (Pécs, Kecskemét,Debrecen.) Ugyanakkor buzdítottukegymást az elkötelezettebb és áldozat-készebb közös munkálkodásra.

Szombat este a „Gyémánttengely” cí-mû zenés-verses mûsorral hûsítettükmagunkat a munka heve után, TóthAndrás és Tóthné Rázó Emõke mûvészházaspár avatott elõadásában.

A vasárnapot elcsendesedéssel kezd-tük, melynek alkalmával az ErdélyiHázban Vladár Gábor református ésKálmán Imre római katolikus lelkészekszolgáltak. Ezt követõen felkereked-tünk, hogy megnézzük, miként bánnaka „sógorok” a számukra „ideiglenesenátadott” területekkel. Az Õrvidék egyiklegszebb büszkeségét, az ezeréves határtövében lévõ Fraknó várát látogattuk

meg. Mindebben részt vett vendégkénta frissen alakult Erdélyi MagyarokNagykanizsai Egyesületének elnöke éscsaládja is. Bízunk benne, ottlétük an-nak is jele, hogy a megfáradók helyé-ben lesznek mindig újonnan belépõk is,akik „újra építik a házat”.

Hogy minderre ilyen patinás és kivá-ló körülmények között készülhettünkés eszmélhettünk, Dr. Úry Elõd elnökúrnak és munkatársainak köszönhettük– akinek a soproni kör fennállása 20.évfordulója alkalmából az EKOSZközössége díszoklevelet adott át.

Mi pedig mindnyájan úgy állhatunkhelyt továbbra is, ha Isten áldása és ke-gyelme marad rajtunk !

Ebben bízva, az Erdélyi Körök Or-szágos Szövetsége elnöke összehívja aSzövetség közgyûlését 2011. május 14-15-re, Szegedre.

Nagy Árpád az EKOSZ elnöke

Az Erdélyi Körök OrszágosSzövetsége a 2009. évi jövedelem-adó 1%-nak felajánlásaiból 198 874forintot kapott. Az adományokat aszövetség munkájának támogatásá-ra és lapunk kiadására, az alapítóokiratban meghatározott céloktejesítésére fordítottuk. Isten áldjaa jószívû adakozókat!

IzsákSzeptember 24-én, a városi három

napos ünnepek (Sárfehér Napok) ren-dezvényei közepette két programmal isgazdagította a kínálatot az erdélyi kör.Idén is sikerült folytatni az Izsák bejá-ratainál megkezdett rovásírásos hely-ségnévtáblák felállításának sorát. Ezút-tal a Kisizsák felõli bejáratnál egy, azizsáki koronás kopjafa motivumokatõrzõ jelet sikerült felavatnunk. Az ér-kezõk üdvözlésén túl azért is fontos ezaz értékõrzés, mert az izsáki reformá-tus temetõbõl az utolsó korhadó kopját

kellett behoznunk, hogy Móricz Józseffafaragó elkészíthesse mûvét.

Ugyanezen a napon került sor a zsibóiWesselényi kápolna javára megszerve-zett jótékonysági koncertre az izsáki re-

formátus templomban. A különös „há-zasítású” orgona, fuvola és tárogatókoncert szép élményekkel ajándékoztameg a jelenlévõket. Vesztergám Miklós(tárogató), Kerekes Eliza (fuvola) ésFejszés Dániel (orgona) szolgálatainaknyomán 50 230 forinttal gyarapíthattukaz EKOSZ gyûjtését a fent nevezett céleléréséért.

Buzdítunk másokat is arra, hogy a ká-polna felújítása érekében szervezzenekhasonló célú rendezvényeket! AzEKOSZ számlaszáma, melyre „Wesselé-nyi” megjelöléssel küldhetik támogatá-saikat: 52400054 – 10030826 (Orgoványés Vidéke Takarékszövetkezet).

Átalvetõ

2 EKOSZ–EMTEHíreink

Szerkesztõbizottság:Dr. Kövesdy Pál fõszerkesztõ, B. Osvát Ágnes (irodalom és gyermekoldal)

Kiadja az EKOSZ elnökségeAlapító fõszerkesztõ: Orbán László

Levelezési cím: Dr. Kövesdy Pál – 7100 Szekszárd, Otthon u. 2. Tel./fax: (36) 74/417-705E-mail: [email protected]

A kiadásért felel a lap fõszerkesztõjeISSN 1416-4698

Nyomdai elõkészítés: Galamb Marietta • Nyomdai munkák: Böcz Nyomda, Szekszárd

Az Izsák és Környéke Erdélyi Ma-gyarok Közhasznú Egyesület a2009. évi jövedelemadó 1%-nakfelajánlásából 54 864 forintot ka-pott. Az adományokat az egyesületAlapító okiratban kitûzött megha-tározott céljainak megvalósításárafordítottuk Isten fizesse meg!

Köszönettel: az IKEM elnöke

KomlóA Komlói Erdélyi Kör a következõ

eseményekrõl tudósítja lapunk olva-sóit:

– Június 4.: A minden évben általunkszervezett Trianoni megemlékezés alkal-mával Nagy Árpád lelkész, az EKOSZelnöke mondott nagyívû emlékezõ be-szédet. Verset mondott Korbuly István,klarinéton játszott Róth Károly.

– Június 5.: A Komlói Erdélyi Kör ju-niálisát Horváth István barátunk Ma-gyarszéki „tanyáján” tartottuk vidámmulatozással, lakomával.

– Október 6.: Megemlékezés a Kop-jafánál az 1848-as szabadságharc Aradivértanúira, nagyszámú résztvevõvel. Azünnepi beszédet Cseke Gabriella, aKodály Zoltán Ének és Zenei általánosiskola igazgatónõje tartotta. Közremû-ködtek az iskola 6. osztályos tanulói, aKomlói Bányász Fúvószenekar, Kor-buly István, a Komlói Színház és Hang-versenyterem igazgatója.

– Október 9.: Jótékonysági est a Há-romkúti (csángó) iskola javára. Az es-tünk fõvédnöke Bajtai Erzsébet asszonyMagyarország Bukaresti nagyköveténekfelesége. Az est bevétele 26 0000 forintvolt. (Kapcsolódó írás a 38. oldalon – aszerk.)

– Október 25.: Körünk vendége voltZáhonyi András, aki a nagyszámú ér-deklõdõ közönség elõtt Tatárlaka és Tar-dos titka - legõsibb írásemlékünk cím-mel tartott elõadást.

– November 2.: Bálint Ferenc grafi-kusmûvész (az Erdélyi Kör tagja) grafi-kai tárlatát Dr. Tamás Attila nyitottameg. Közremûködött a HIM SIN-GERS énekegyüttes.

Ötágú Síp Kulturális Egyesület –SzegedEgyesületünk 2010-ben teljesített prog-ramjai:

– Február 12.: „Bálint-napi vigasság”.Vendégek: Fábri Géza (Délvidék), Péter

és Pán duo (Szeged), Drozdik József ésfia, Drozdik Attila borászok (Párkány il-letve Pannonhalma), házigazda: Kisim-re Ferenc (Délvidék) Ennek az estnekköszönhetõ, hogy a Drozdik-pincészetmár három meghívást kapott és fogadottel Szegedre.

– Március 27.: Koszorúzás II. Rákó-czi Ferenc szobránál és emléktáblájánál(Ezt a tiszteletadást egyedül Egyesüle-tünk végzi Szegeden, összefogva aRákóczi Szövetség szegedi tagozatával.

– Június 21.: „Tûzvarázs a Nap tiszte-letére”- a nyári napforduló ünneplése,melynek elõadója Grandpierre Attilacsillagász volt, a hallgatóság pedig anagy létszámú határon túli fiatal, akiketa Szegedi Rendezvényház hívott megnyári táborba, és ezzel az esttel nyitot-ták meg a tábort.

– Július 21-23.: „Nándorfehérvári Na-pok - a gyõztes csata tiszteletére. EhhezEgyesületünk egy történelmi emlékülésmegszervezésével járult hozzá.

– Mivel az Egyesület 1995 õszén ala-kult meg, ezért az év hátralévõ részé-ben 4 alkalommal ünnepeljük meg azévfordulót, összefogva a 10 éves Katoli-kus Ifjúsági Alapítvánnyal. Ebbõl azelsõ rendezvény a Délvidéki est volt,ahol bemutatásra került egy olyan ver-seskötet, amelynek kiadásához mi ishozzájárultunk. Cs. Simon István Azutolsó bánáti regõs c. kötetét barátaimutatták be (Pozsár Tibor, Tóth Lívia,Dudás Károly és Maros Antal) Közre-mûködött a csókai Rákóczi Ferenc fér-fikórus. Az est sikerére jellemzõ, hogymég most is zúg a taps!

– Kiadtuk Kothay Nándor ótelekiszületésû szobrászról szóló kiadványun-kat, amellyel - többek között - az aszándékunk hogy Óteleken (Erdély)alakuljon ki a szobrászmûvész kultusza,s ennek jegyében rendezzenekgyermekrajzversenyeket a községben.Ennek indoklását a kiadványban lehetolvasni.

– Több alkalommal küldtünk könyve-ket és adományokat Bözödre (Erdély),az ottani általános iskolának és unitári-us híveknek.

– Az év hátralévõ részében rende-zünk még egy erdélyi, kárpátaljai és fel-vidéki estet és részt veszünk a novem-ber 12-13-án megrendezésre kerülõAutonómia-konferencián, amelynek„ötletgazdái” vagyunk.

Dr. Horváth István Károlyné elnök

MonorA monori Bethlen Gábor Erdélyi Kör anagy erdélyi fejedelem, Bethlen Gáborszületésének 430. évfordulójához kap-csolódóan 2010. november 16-án ke-gyelettel és tisztelettel emlékezett amagyar nemzet e feledhetetlen szemé-lyiségére.A Monori „Ballassady” Népfõiskola ésa monori Bethlen Gábor Erdélyi Körközös szervezésében 2010. december 6-án a monori Ady Endre Általános Isko-lában vetítéssel egybekötött elõadásrakerül sor. A kör elnöke, dr. SzekeresSándor elõadást tart Székely Mózes,Erdély székely fejedelme címû köny-vérõl. A szerzõ a székelység eredetétõlkezdve tárgyalja a székelyekkel kapcso-latos olyan fontos tudnivalókat, mint aszékely-magyar rovásírás, Erdély szere-pe a XVI-XVII. századi Európában, amagyar nyelv, a sajátos székely jog sze-repe és a mai napig aktuális székelyautonómia kérdésköre, stb.

Szegedi Erdélyi KörA Szegedi Erdély Kör nevében köszö-netet szeretnék mondani Dr. Úry Elõd-nek, a Soproni Erdélyi Kör elnökénekés lelkes csapatának, akik vállalták a2010. november 6-7-i választmányi ülésházigazda szerepét. Kitûnõ fogadtatás-ban volt részünk, adjon az isten erõt,egészséget nekik.A Szegedi Erdély Kör a tervezett ren-dezvényeket sikeresen teljesítette.A három napos Kaposvári kirándulá-son (szeptember 3-4-5-én) felejthetet-len élményekkel gazdagodtunk. Szep-tember 6-án megemlékeztünk MihalikKálmánról, a Székely Himnusz zene-szerzõjérõl, a belvárosi temetõben.Megtiszteltek jelenlétükkel és virágot,koszorúkat helyeztek el civil szerveze-tek, valamint a Csongrád Megyei Ön-kormányzat, a Mihalik alapítvány, aRendezvényház Nonprofit Kft. Közre-mûködtek: Kató Sándor színmûvész ésKiss Iván Ágnes. A megemlékezés amegyeházánál folytatódott, Fekete Ré-ka és Balázs Ödön fotográfiáiból nyíltkiállítás, közremûködött a CuháréTáncmûhely és a Rozsdamaró zenekar.Október 23-án részt vettünk a nemzetiünnepûnk alkalmával szervezett ren-dezvényen, koszorút helyeztünk el azemlékmûnél.

Gál Imre, a Szegedi Erdély Kör elnöke

(Folytatás a köveketõ oldalon)

2010. december

EKOSZ–EMTE 3Híreink

Átalvetõ

4 EKOSZ–EMTE

Az Erdélyi Könyv Egylet Határtalan Hazában ez évi, 7. kötetének címe Rajzoljunk magunknak egy világot volt. Ebbena szerzõk elmondták, hogyan rendeznék be õk az adott világ bizonyos szegmentumát. A kötet egyik írá-sát adjuk itt közre a szerzõ és Veress Zoltán szerkesztõ engedelmével, amivel megítélésünk szerint a leg-méltóbban tudjuk búcsúztatni ezt a keserédes, küzdelmes, mégis gyõzedelmes óévet, köszönteni a nagyfeladatokkal teli, de reményteljes újesztendõt, ám mindenekelõtt legszentebb ünnepünket.

Nem falfirka – Isten vízjeleSaját világot rajzolni falfirka-szinten

könnyû. Mint ahogy nyomot hagynisem életcél: lehet az barbár tett is, tisz-ta szöveten mocsokfolt, a lágy húsbandurva csizmasarok ütötte seb.

A már letûnt, szörnyû huszadik szá-zadban a szellemi törvényekkel szakítóvagy azok létét egyenesen tagadó, ön-magába ájult individuum elhitte ésmeghirdette: mindent szabad, s mindenbámulatra méltó, amit a zabolátlan Énkitermelni képes.

Naiv, jószándékú lelkek a tobzódó,villódzó kriksz-krakszok ellenében vi-szont folyamatosan felmázolják a ró-zsaszín-bébikék álomvilágot – de ez ahíg festék a rücskös valóság faláról egy-kettõre lepereg.

Menekül az ember. Menekül a ma-tériából a fantáziájába, s aztán rájön,hogy amibe menekült, éppen abba ful-lad bele.

Az íróról azt tartja a közvélekedés,hogy a fantáziájával alkot. Nálam eznem ilyen egyszerû. A papír, amit azélet felkínált, csak látszatra üres. Nincsfelhatalmazásom arra, hogy kényem-kedvem szerint irkáljam tele. A lapotkegyelmes óráimban napfénybe tar-tom: kitetszik rajta Isten vízjele.

A lehetetlen, mégis határozott te-remtési szándék.

Amit nekünk, embereknek kell rész-

leteiben is láthatóvá tenni, hogy egykorfelragyogjon majd az egész. A különb-ség személy és személy, tehetség és te-hetség között az eszközben rejlik: ab-ban, hogy milyen éles és milyen színû aceruza, amivel megerõsítjük a kontú-rokat, valamint abban, hogy felismer-jük-e a nekünk juttatott feladatot: alá-zatosan, szakaszról szakaszra, de hatá-rozott vonalvezetéssel haladni.

A világ szellemtérképe megvan.Mint ahogy megvan a csillagrendszer,ha nem vagyunk is képesek - már ésmég – üzeneteit kibetûzni, csak képes-könyvként nézegetjük, hiszen azért ígyis szép.

Tanuló vagyok én is. Amit elõrajzoltaz Istenség nekem, tökéletlen emberké-nek, szeretném mégis egyre láthatóbbátenni. Szeretném fényes arannyal meg-jelölni hazámat, amit már-már elma-szatoltak mosdatlan, avatatlan kezek.

Szeretem ezt a nemzetet, szerelmesevagyok a magyar szónak – bárhol hang-zik fel a nagyvilágban.

Nemzettudat nélkül csonka az em-bertudat; akik sziszegve tagadják, szel-lemi leukémiában szenvednek; õk vál-nak a létfeladat szabotõreivé. Istentu-dat nélkül pedig elrákosodik a nemzet-tudat, tömeggyilkossá süllyednek a„harcosok”, õk válnak a létfeladat ter-roristáivá.

Ami merészség – mesterségem amentség –: mégis csatolom a fenséges,szüntelen felfedezésre váró ábrához amagam céduláját, a jelen szomorú látle-letét. 2004. december 5-ének hajnalánírtam:

Ötvenhat lyukas zászlajána címer csupán ragtapaszmár kilyukadt a haza isközepén halt meg a vigasz

a nemzet körös-körülre költözöttõ tart össze minket: az üldözött

vagyunkfoszló anyagban a cérna sorsavoltunkhajdan népleszünk-e végül – jaj – leszünk-e horda

A kérdés költõi. Van remény a re-ményre. Mert a rajz – a felsõ mezõben– még szabad. Ha méltónak bizonyu-lunk rá, a rangunk: társ-teremtõ.

Magunknak kell megcselekedni,amit elvár tõlünk, de amiben segít isnekünk az égi és földi Seregek Ura.Felhangzott Isten harmadik évezred-beli hívó szava: „Segédek kerestetnek. Kontárok kí-méljenek.” Jókai Anna

(Folytatás az elõzõ oldalról)

Szekszárd – EMTEAz EMTE õszi találkozóját 1956 októ-berének megünnepléséhez kapcsoltuk.Az EMTE tagok a Fadd-i Reformátustemplom imatermében gyûltek össze.Az ünnepséget Nt.Bereczki Zoltán tisz-teletes úr, az EMTE alelnöke közösimába foglalt fohásszal és az ünneppelkapcsolatos köszöntõvel nyitotta meg.Dr. Serdült Benke Éva tanárnõ Magyarforradalmak és azok következményeicímmel tartott érdekfeszítõ elõadást,utána a témával kapcsolatosan szabadbeszélgetésre került sor, amit aztán aszokásos közös sütés-fõzés és ebédezéskövetett. Megint egy kellemes együttlét-nek lehettünk részesei, aminõkre idõn-

ként igényt tartunk, így szerezvén tudo-mást egymás gondjairól-örömeirõl.

Kese Ferenc Antal

SalgótarjánAz idén már XIX. alkalommal rendez-tük meg az "1956. október 23. Emlék-futást", melyen 14 korcsoportban közel2600-an vettek részt óvodásoktól a 70éven felüli versenyzõkig.Schirilla György hosszútávfutó Moson-magyaróvárról 10 nap alatt 380 km meg-tétele után ért Salgótarjánba, útközben5000-an csatlakoztak hozzá, növelve averseny népszerûségét. SalgótarjánbanSzékyné dr. Sztrémi Melinda polgár-mester és jómagam köszöntöttük többszáz futó kíséretében. Ezután rövidünnepség volt az '56-os emléktáblánál,

majd indult a verseny. Az egyéni verse-nyek távjai: 456 m, 956 m, a váltóknálpedig 6x-8x 956 m, és a célba érés az '56-os lyukas nemzetiszínû zászlónál volt. Aváltóknál korcsoportban 38 csoportvetélkedett. Az I-III helyezett érem,oklevél és tárgyjutalomban részesült, ésmég '56-os papírzászlót is kaptak. A vál-tók mellett különösen a családi futásaratott nagy sikert. A 70 év feletti kate-góriában I. helyezést értem el. Szeret-nék köszönetet mondani minden támo-gatónak, segítõnek, külön az ErdélyiKörök Országos Szövetségének és azon8 tagszervezetének, melyek anyagilag ishozzájárultak a rendezvény sikeréhez.

Valiskó Ferenc(Az EKOSZ elnökének levelét a Salgótar-jáni Erdélyi Körhöz lásd a 21. oldalon.)

2010 karácsonyán

2010. december

ebben az elválaszthatatlan kettõsség-ben éltük le. Kézenfekvõnek is nevez-hetõ, mert földi létünk és ama örökéletfelé vezetõ hitünk szabad gyakorlásá-nak lehetõsége is e reményekhez fûzõ-dött. Nem tudtuk hol vannak az igazak,csak tapogatóztunk utánuk, és a min-dennapokban az igazakat üldözõ hata-lom gyûrt maga alá. S a két véglet, a hitmegcsúfolói és üldözõi meg a hitbõl élõigaz emberek között ott feszült, lebe-gett a félig szent, félig szentségtelen, deminden pillanatban leszakadni készfüggõhíd.

Hogy kik és merre keltek át ama hí-don, még ma sem tisztázott, sõt az sem,hogy mikoron leszakadt, kiket vittmagával az alant zavarosan kavargófolyóba.

Csak az világos, hogy annyi hitben ésreményben eltelt advent után most sze-meinket valóban a hegyekre emelhet-jük, a magasság felé. Arra, amerre éle-tünk magyar terének fehér templom-tornyai – mint õsi útjelzõk – mutatnak,s ha van, aki nem látná, azt harangjaikhangjával is figyelmeztetik: az igazember hitbõl él, és mellette ott van ha-talmas adománya: a remény, és hason-lóan hatalmas és mindenre választ adótartalma: a szeretet.

Ez utóbbi aztán tovább sodorja gon-dolataimat a múlt felé, arra, amerre ahaza szeretetének – hasonló módonhosszú ideig – szégyenkalodába záratá-sát éltük át. Mert Isten és a család utánvalóban ott van a haza. Az a haza, melyotthont biztosít az Istenben bízó család-nak, vagy korszerûbben és a napi való-ságot ismerve, tehát a fogalmat tá-

gabbra nyitva: az Istennek is tetszõ mó-don élõ családnak. Ugyanis a hit aján-déka már-még nem juthatott el min-denkihez.

Ezért kell ezt az ajándékot adventidején továbbadnunk. Szóval, példával.

Ezek a gondolatok pedig szinte olyanközel állanak ma a hétköznapi valóság-hoz, mint a bibliai idõkben. Retteneteséveket élt meg az emberiség és nemze-tünk. A legnagyobb rettenetet éppen alelkekben véghezvitt rombolás jelentet-te. Hatalmas munka áll azok elõtt, akikfelvállalják ennek helyrehozását. Mertnem az adósságcsapda, nem a reánkhelyezett pénzügyi szivattyúk, nem avisszatérni óhajtó sanda, komprádorhatalom a legnagyobb veszedelem,hanem a bennünk lakozó sokrétûerkölcsi válság.

Az ennek megoldása felé vezetõ útpedig elválaszthatatlan advent reménytadó útjától. A reményhez hit kell, areményhez cselekvés szükséges. Mert ami utunk nem jelent csendes meditáci-óban eltöltött életeket, hanem jelenti amunkát. Munkát a családért, a hazáért.S ez a munka akkor ér valamit és akkoröröm, ha szolgálat, ha belülrõl jövõmeggyõzõdés hatja át.

Tudom, magas elvárás ez a mai el-anyagiasodott és durva önzésre nevelõvilágban. De minden ember életébeneljön a pillanat, amikor észre kell ven-nie, hogy nem ezek az utak vezetnek ar-ra, amerre tudva vagy tudtán kívül ma-ga is igyekezne. Mert a boldogulás mégnem boldogság, s a földi boldogság mégnem kapu az öröklét felé.

Most, amikor a haza sorsa borotva-

élen táncol, amikor merészen szembekell fordulnunk egy torz világgal, ami-kor nincs más út, mint a bátor kiállás,amikor tudjuk, hogy ez az egyetlenolyan lehetõség, amelyik még esélyt je-lenthet a megmaradásra, sokaknak fur-csának tûnhet a transzcendens ilyenerõteljes aláhúzása.

Csakhogy térjünk vissza az idõbencsupán egy évet és látni fogjuk, hogynem volt már más remény a változásra,csak az Örökkévalóba vetett hit. Akkorezt így mondtam: eljött az idõ, amikoraz ég és a föld összeér. Amikor az em-ber, ha csak egy kicsit is képes volt gon-dolkodni, azt láthatta, földi erõ márnem segíthet.

Most úgy tûnik, megkaptuk a vártsegítséget és földi adventünk is meg-hozta a megváltás reményét. Szeme-inkrõl lehullott a hályog.

Ha azt akarjuk, hogy ez a remény va-lósággá legyen, önmérséklet, türelemszükségeltetik valamennyiünk részérõl,de ugyanakkor éles szemû odafigyelés,hogy a múlt hibái ne ismétlõdjenek.Hogy azok, akiket a Fennvaló – a miszavazatainkkal – emelt magasba, mél-tóak maradjanak a feladathoz. Mertkörülöttük sokan vannak rövidlátók éskapzsi lelkûek, akik a maguk azonnalihasznát keresik. Sokat árthatnak, õk, snagy erõket vehet el az ellenük folya-tott hadakozás. Figyeljünk rájuk! Nehagyjuk magára a tisztának hitt erõt, areményeink szerint megtalált igazakat.A hitbõl élõket.

Még nincsenek olyan sokan. Mégnincsenek elegen. Mögöttük a helyünk.Erõnek és figyelmeztetésnek.

Még alig hogy hulló, szelíden roppa-nó, szépségesen színes levelekbengázolva megemlékezhettünk nemze-tünk és családunk halottairól s megél-tük a nálunk annyi dicsõ és fájó emlék-kel ékesített és terhelt október-novem-beri emlékezések esti merengéseit, slám, már reánk is köszönt advent.Köszönt áldott heteinek imádságosnapjaival és legcsodálatosabb ajándéká-val: a reménnyel!

Éppen ötven éve küldöm adventiüdvözleteimet. 25 évig csak röviden s

majd újabb 25 éven át – a fejlõdés PCnéven számon tartott, hol hasznos, holelátkozott eszközének köszönhetõen –hosszabb, s a gépi agy által maradan-dóbb formában. És végre elmondha-tom: más ez az advent!

A világban sokfelé értenék és sokfelécsodálkoznának ezen.

Mert voltak, akik ilyen-olyan okbólkiérdemelt – vélt vagy valós – nyugal-muknak köszönhetõen az advent szent-ségét valóban csak a Megváltóra valóvárakozásnak szentelhették. Nem úgy

mi. Hiszen ki tudja megmondani, hányéve-évtizede annak, hogy a mi várako-zásunk kettõs. Akarva, akaratlanul.Számunkra a puszta szó, hogy várako-zás avagy reménykedés a legfontosabbégi mellett egy földi árnyékát is hordoz-ta. Halvány földi mása volt ez annak azörökkévalóságról szólónak, de közeli ésmost megélt. Ezért bizony erõs.

Hogy mennyire nevezhetõ ez gyarló-ságnak, bevallom, nem tudom. Csak sej-teni merem, miszerint a kettõ olyannyi-ra összefonódott, hogy egész életünket

Még alig hogy hulló, szelíden roppa-nó, szépségesen színes levelekbengázolva megemlékezhettünk nemze-tünk és családunk halottairól s megél-tük a nálunk annyi dicsõ és fájó emlék-kel ékesített és terhelt október-novem-beri emlékezések esti merengéseit, slám, már reánk is köszönt advent.Köszönt áldott heteinek imádságosnapjaival és legcsodálatosabb ajándéká-val: a reménnyel!

Éppen ötven éve küldöm adventiüdvözleteimet. 25 évig csak röviden smajd újabb 25 éven át – a fejlõdés PCnéven számon tartott, hol hasznos, holelátkozott eszközének köszönhetõen –hosszabb, s a gépi agy által maradan-dóbb formában. És végre elmondha-tom: más ez az advent!

A világban sokfelé értenék és sokfelécsodálkoznának ezen.

Mert voltak, akik ilyen-olyan okbólkiérdemelt – vélt vagy valós – nyugal-muknak köszönhetõen az advent szent-ségét valóban csak a Megváltóra valóvárakozásnak szentelhették. Nem úgymi. Hiszen ki tudja megmondani, hányéve-évtizede annak, hogy a mi várako-zásunk kettõs. Akarva, akaratlanul. Szá-munkra a puszta szó, hogy várakozásavagy reménykedés a legfontosabb égimellett egy földi árnyékát is hordozta.Halvány földi mása volt ez annak azörökkévalóságról szólónak, de közeli ésmost megélt. Ezért bizony erõs.

Hogy mennyire nevezhetõ ez gyarló-ságnak, bevallom, nem tudom. Csak sej-teni merem, miszerint a kettõ olyannyiraösszefonódott, hogy egész életünketebben az elválaszthatatlan kettõsségbenéltük le. Kézenfekvõnek is nevezhetõ,mert földi létünk és ama örökélet felévezetõ hitünk szabad gyakorlásánaklehetõsége is e reményekhez fûzõdött.Nem tudtuk hol vannak az igazak, csaktapogatóztunk utánuk, és a mindennap-okban az igazakat üldözõ hatalom gyûrtmaga alá. S a két véglet, a hit megcsúfo-lói és üldözõi meg a hitbõl élõ igaz em-berek között ott feszült, lebegett a féligszent, félig szentségtelen, de minden pil-lanatban leszakadni kész függõhíd.

Hogy kik és merre keltek át ama hí-don, még ma sem tisztázott, sõt az sem,hogy mikoron leszakadt, kiket vitt

magával az alant zavarosan kavargófolyóba.

Csak az világos, hogy annyi hitben ésreményben eltelt advent után most sze-meinket valóban a hegyekre emelhet-jük, a magasság felé. Arra, amerre éle-tünk magyar terének fehér templomtor-nyai – mint õsi útjelzõk – mutatnak, s havan, aki nem látná, azt harangjaik hang-jával is figyelmeztetik: az igaz emberhitbõl él, és mellette ott van hatalmasadománya: a remény, és hasonlóanhatalmas és mindenre választ adó tar-talma: a szeretet.

Ez utóbbi aztán tovább sodorja gon-dolataimat a múlt felé, arra, amerre ahaza szeretetének – hasonló módonhosszú ideig – szégyenkalodába záratá-sát éltük át. Mert Isten és a család utánvalóban ott van a haza. Az a haza, melyotthont biztosít az Istenben bízó család-nak, vagy korszerûbben és a napi való-ságot ismerve, tehát a fogalmat tá-gabbra nyitva: az Istennek is tetszõ mó-don élõ családnak. Ugyanis a hit aján-déka már-még nem juthatott el minden-kihez.

Ezért kell ezt az ajándékot adventidején továbbadnunk. Szóval, példával.

Ezek a gondolatok pedig szinte olyanközel állanak ma a hétköznapi valóság-hoz, mint a bibliai idõkben. Retteneteséveket élt meg az emberiség és nemze-tünk. A legnagyobb rettenetet éppen alelkekben véghezvitt rombolás jelentet-te. Hatalmas munka áll azok elõtt, akikfelvállalják ennek helyrehozását. Mertnem az adósságcsapda, nem a reánkhelyezett pénzügyi szivattyúk, nem avisszatérni óhajtó sanda, komprádorhatalom a legnagyobb veszedelem,hanem a bennünk lakozó sokrétû erköl-csi válság.

Az ennek megoldása felé vezetõ útpedig elválaszthatatlan advent reménytadó útjától. A reményhez hit kell, areményhez cselekvés szükséges. Mert ami utunk nem jelent csendes meditáció-ban eltöltött életeket, hanem jelenti amunkát. Munkát a családért, a hazáért.S ez a munka akkor ér valamit és akkoröröm, ha szolgálat, ha belülrõl jövõmeggyõzõdés hatja át.

Tudom, magas elvárás ez a mai el-anyagiasodott és durva önzésre nevelõ

világban. De minden ember életébeneljön a pillanat, amikor észre kell ven-nie, hogy nem ezek az utak vezetnek ar-ra, amerre tudva vagy tudtán kívül ma-ga is igyekezne. Mert a boldogulás mégnem boldogság, s a földi boldogság mégnem kapu az öröklét felé.

Most, amikor a haza sorsa borotva-élen táncol, amikor merészen szembekell fordulnunk egy torz világgal, ami-kor nincs más út, mint a bátor kiállás,amikor tudjuk, hogy ez az egyetlenolyan lehetõség, amelyik még esélyt je-lenthet a megmaradásra, sokaknak fur-csának tûnhet a transzcendens ilyenerõteljes aláhúzása.

Csakhogy térjünk vissza az idõbencsupán egy évet és látni fogjuk, hogynem volt már más remény a változásra,csak az Örökkévalóba vetett hit. Akkorezt így mondtam: eljött az idõ, amikoraz ég és a föld összeér. Amikor az em-ber, ha csak egy kicsit is képes volt gon-dolkodni, azt láthatta, földi erõ márnem segíthet.

Most úgy tûnik, megkaptuk a vártsegítséget és földi adventünk is meghoz-ta a megváltás reményét. Szemeinkrõllehullott a hályog.

Ha azt akarjuk, hogy ez a remény va-lósággá legyen, önmérséklet, türelemszükségeltetik valamennyiünk részérõl,de ugyanakkor éles szemû odafigyelés,hogy a múlt hibái ne ismétlõdjenek.Hogy azok, akiket a Fennvaló – a miszavazatainkkal – emelt magasba, mél-tóak maradjanak a feladathoz. Mertkörülöttük sokan vannak rövidlátók éskapzsi lelkûek, akik a maguk azonnalihasznát keresik. Sokat árthatnak, õk, snagy erõket vehet el az ellenük folyatotthadakozás. Figyeljünk rájuk! Ne hagy-juk magára a tisztának hitt erõt, a remé-nyeink szerint megtalált igazakat. A hit-bõl élõket.

Még nincsenek olyan sokan. Még nin-csenek elegen. Mögöttük a helyünk.Erõnek és figyelmeztetésnek.

És velük együtt, legyünk szerények.Mert egyedül Istené a dicsõség!

Leányfalu, 2010. advent.

Szász István Tas

ADVENTI LEVÉL 2010.EKOSZ–EMTE 52010 karácsonyán

Európai Autonómiák címmel a szegediMagyar Kisebbségi Információs Egyesülettizenhetedik alkalommal szervezetttanácskozást a hazai és határon túlimagyar pártok, civilszervezetek részére.A részvevõk, figyelemmel a MÁÉRT nyi-latkozatra, három téma köré csoportosí-tották felszólalásaikat. A legtöbb felszóla-ló az európai autonómiák elemzése köz-ben azt fürkészte, mi az, amit a külfölditapasztalatokból mi is kamatoztathatunk.Szó volt a nemzeti pártok új szerepérõl ésa magyar szavazók magatartásának meg-változásáról, és ezzel összefüggésben akorszakváltás lehetõségeirõl is.

A MÁÉRT budapesti összejöveteleután legalább két felismerés az, ami to-vább viheti a Kárpát-medencében élõmagyar közösségek határmódosítás nél-küli politikai integrációjának ügyét. Azegyik az együttmûködés budapesti olda-lán létrejött új politikai és közjogi keret,amely utat nyit a nemzet politikai integ-rációja elõtt. A másik, s ez nagyon fon-tos felismerés, hogy a határon túlimagyarok politikai struktúrái nincsenekfelkészülve a nagy változásra. E fel-ismerésekbõl egyenesen következnek afeladatok. Meg kell nyitni néhány di-lemmát, melyek tisztázása hozzájárul-hat a nemzeti integráció politikai folya-matainak tényleges életre keltéséhez.

Az egyik ilyen dilemma: milyen újhelyzetet teremt a kettõs állampolgár-sággal megvalósuló, új közjogi kapcso-lat, ami a magyar állam és a határon túlimagyarok között jön létre? Nem kevés-bé fontos kérdés, hogy a nemzeti integ-ráció szempontjából elengedhetetlenautonómiák megvalósítása milyen vál-tozásokat hoz a magyar-magyar vi-szonyrendszerben, s egyáltalán, az auto-nómiához való viszony kapcsán, a hatá-ron túli magyar politikai eliten belüliátrendezõdés során. Ami a legfon-tosabb: megmaradhat-e a magyar kiseb-bségi pártok és a helyi többségi elitek,valamint a budapesti nemzeti kormány

között egyre nehezebben mûködõ kétvegyértékû kapcsolatrendszer?

Látnunk kell, hogy Budapest a kor-szakváltás szempontjából fontos válto-zások rá esõ részét megvalósította, de ahatáron túli közösségek enyhén szólvalemaradtak, különösen a közös autonó-miamodell kialakításában. A régi po-zícióik görcsös védelmében az egypár-tok nem képesek hozzájárulni a nemzetiegyüttmûködés rendszerének megfelelõautonómiamodellek kidolgozásához.

A kettõs állampolgárság tartalma

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt(VMDP) politikai doktrínája értelmé-ben a Kárpát-medencében élõ ma-gyarok határmódosítás nélküli politikaiintegrációjának két fõ pillére van. Azegyik az új közjogi köteléket létrehozókettõs állampolgárság, a másik meg amagyar (perszonális) autonómia. (…).

A VMDP felfogása szerint a kettõsállampolgárság bevezetésével helyreálla nemzet politikai egysége. S a tényle-ges politikai autonómia létrehozatalávalpárhuzamosan feloldódhat a trianonitrauma. A kettõs állampolgárság intéz-ménye Magyarország számára is elõ-nyös megoldás. Abban az értelembenbizonyosan, hogy segítheti az EU-banvállalt fenntartható fejlõdés gazdaság-politikai feltételeinek megteremtését.Szerencsére ez a nézet nem idegen agondolkodó magyarok körében. Évekóta jelen van egyes magyar nagy-vállalkozók megnyilatkozásaiban is.

Nekünk, határon túli magyaroknak akettõs állampolgárság (akkor is, ha nemjár automatikusan választási joggal) tar-tást ad, s lassan elvezethet a kisebb-rendûségi komplexus leküzdéséhez.Szükség van arra is, hogy a kettõs állam-polgárság további kézzelfogható, eliga-zító tartalmakkal gazdagodjon. Mi úgylátjuk, hogy a magyarországi támogatá-soknak kettõs funkciót kell adni: ser-kentsék az autonómiatörekvéseket, és

segítsék a szóban forgó tevékenységetis. E kettõs funkció megvalósítását szol-gáló forma lehet az is, hogy a támogatá-sok határon túli magyar állampolgár-okon keresztül érjenek el a határon túlimagyar állampolgárokhoz.

A VMDP-ben a magyar (perszonális)autonómiát tartjuk a határmódosításnélküli politikai integráció másik fontospillérének. Ez az autonómiaforma nemkövetel területi elhatárolódást, de alkal-mas arra, hogy feltárja, kifejezze és legi-timen képviselje a vajdasági magyarközösség identitásának megõrzéseszempontjából fontos alapérdekeket.

A szavatolt parlamenti helyek intéz-ménye lehetõvé tenné, hogy a biztosí-tott parlamenti helyekre demokratikus,többpárti választások útján válasszukmeg a képviselõinket.

A területi autonómianem teljes megoldás

A VMDP a vajdasági magyarok szá-mára nem szorgalmazza a területi auto-nómiát. A területi autonómia nemmagyar autonómia. Az vegyes autonó-mia. Nem lehet ugyanis belõle kizárni aterületen élõ többségi nemzet tagjait.Ha közülük, akárcsak néhányan, beke-rülnek az autonómia képviseleti, esetlegaz irányító testületébe is, ezzel megvaló-sulnak a feltételek az informális po-litikai dominanciára. Mert mögöttük, aszerb képviselõk mögött áll a többséginemzet kormánya. Hiú ábránd az, hogya többnemzetiségû államban a klasszi-kus területi autonómia keretében a gaz-dasági ügyek intézése elkülöníthetõ atöbbségi nemzet alapérdekeinek megfe-lelõ gazdaságpolitikától. Nem szólvaarról, hogy az esetleges decentralizációesetén gyakorlatilag kiürül a területiautonómia gazdasági kapacitása.Különben is, ha vannak szavatolt helyekaz ország parlamentjében, többpártialapon megválasztott magyar képvise-lõk, a többségi politikai elit által felállí-tott bizalmi minimum nyugodtan mel-

Átalvetõ

6 EKOSZ–EMTEElemzõ

Ágoston András

Korszakváltás a magyar-magyarviszonyrendszerben(Felszólalás a szegedi tanácskozáson-szerkesztett szöveg)

lõzhetõ. A magyarok által megválasz-tott magyar képviselõk számára ugyanismegnyílik az út a magyarság gazdaságiérdekeinek kompromisszumok nélküliképviseletéhez.

A nemzetközi tapasztalat és a tör-ténelmi visszapillantás arra utal, hogy amagyar nemzetrészek Trianont követõszétdaraboltságának megfelelõ területiautonómiák fûzérét a nemzetközi gya-korlat alapján nem mintázhatjuk meg.Nem véletlen, hogy a magyar politikaipártok, azok, amelyek az egyik vagy amásik területi autonómiaformáért száll-nak síkra, a Székely Nemzeti Tanácsotkivéve arra már nem vállalkoznak, hogyeszméik alapján konkrét modelleketdolgozzanak ki.

Megjelenni a nemzetközi színtéren

A VMDP szükségesnek tartja, hogy amindenkori magyar kormány segítse akisebbségi közösségek autonómiatörek-véseinek megvalósítását. De nem úgy,ahogy ezt sokan javasolják, hogy a ma-gyar kormány a magyar autonómia elfo-gadását szabja Szerbia EU-csatlakozá-sának feltételéül. Ez nem vezethet ered-ményre. Egyáltalán, mit jelentene az, haMagyarország a sok helyütt még nem islétezõ autonómiakövetelésekkel lépneki a nemzetközi politikai színtérre?

A trianoni trauma feloldására alkal-mas megoldásként átfogó autonómia-követelésekkel a magyar kormány csakakkor léphet fel, ha a kormány konkrét,az utódállamokban élõ magyarok általelfogadott, politikailag teljes értékû au-tonómiamodellt képvisel.

Ki kell tehát lépnünk a nemzetközipolitikai színtérre, de csak miután mimagyarok rendet tettünk saját portán-kon. A határon túli magyar közösségek-ben húsz éve nincs egység a politikaiautonómia egy meghatározott modelljetekintetében. Nem csoda, hiszen a helyitöbbségi politikai elit már a 90-es évekelején szigorú bizalmi minimumhozkötötte az egypártok által olyannyiravárt „kormányzati felelõsségvállalást”.Ennek lényege, hogy autonómiakövete-lõ magyar nem vehet részt a kormány-zásban. Másrészt, Budapest sem igenszorgalmazta a modellekben való gon-dolkodást. Sokáig megelégedett a ta-nácskozásokkal, amelyek anyagával im-már Dunát lehetne rekeszteni.

A nemzeti együttmûködés rendszeré-ben – a nemzet egésze érdekeinek meg-

felelõen, akár differenciált formában –el kell jutnunk a modellekhez, amelyeka nemzetközi politikai színtéren is ered-ménnyel kecsegtetnek. Ha ezt a céltrögtön nem is érhetjük el, meg kell kísé-relni vitát gerjeszteni legalább a tény-leges autonómia ismérveirõl. Melyeklehetnek ezek az ismérvek?

A VMDP még 2006 márciusában do-kumentumba foglalta, hogy autonómiaakkor van, ha:

– a kisebbségi szavazók teljes névjegy-zéke alapján, demokratikus több-párti választások útján, olyanmagyar legális és legitim képviseletitestület jön létre, amely közjogiszempontból beépül az államhata-lom intézményrendszerébe;

– az autonómia önálló jogszabályal-kotási és végrehajtási jogosítvá-nyokkal rendelkezik, és saját végre-hajtó szerve van;

– az autonómia vagyonnal, önállópénzforrásokkal rendelkezik, ame-lyek csakúgy, mint jogszabályalko-tási jogosítvány, összefüggésben áll-nak az oktatás, mûvelõdés és a köz-szolgálati típusú tájékoztatás auto-nóm funkcióinak biztosításával.

A VMDP perszonális autonómiáravonatkozó modellje nem követel terü-leti elhatárolódást, ugyanakkor lehetõ-vé teszi, hogy a kisebbségi közösségautonómiájának keretei között feltárja,kifejezze és legitim módon képviselje azidentitása megõrzésének szempontjábólfontos érdekeit.

Van-e esély arra, hogy a húsz éve be-vett rossz magyar-magyar viszonyrend-szer megváltozzon? Kell lennie, hiszene nélkül nem lehet megállítani a nemzetegészének további leépülését. Ezértvárunk olyan sokat a nemzeti együttmû-ködés Orbán Viktor által meghirdetettúj rendszerétõl.

A magyar-magyar viszonyrendszermegújítása során olyan húsz éves di-lemmákat kell meghaladni, mint ami-lyen például az egypártok helyi hatalmitöbbséghez fûzõdõ egyre kevésbé part-neri és egyre inkább kiszolgálói viszo-nya. A VMDP szerint amíg nem jön lét-re tényleges magyar politikai autonó-mia, nincs helye a magyar és a gazdaor-szági pártok közötti, a bizalmi mini-mumra épülõ szoros politikai együttmû-ködésnek. A tényleges politikai auto-nómia bevezetése esetén maga a bizal-mi minimum válik tárgytalanná, hiszena nemzeti ügyek legitim képviselete

átszáll az autonómia legális és legitimtestületére. Továbbá végére kell járni adilemmának, hogy lehetséges-e, szabad-e az amúgy is fogyatkozó magyarságotméginkább megosztani. Azzal például,hogy az egyik részének ilyen, a másik-nak olyan autonómiát akarunk kihar-colni.

A VMDP szerint az oktatásra, a mû-velõdésre, valamint a tájékoztatásra vo-natkozó magyar (perszonális) autonó-mia természeténél fogva az egész ki-sebbségi közösséget kell szolgálja. Míg aterületi autonómia, ha egyáltalán létrekell hozni, a magyar közösségnek csakegy kisebb, jobb esetben a nagyobbrészét foglalná magába. (Csatlakozó írások a 15. és a 28. oldalon)

Az egyszerûsített honosítási eljáráshonlapja: http://www.allampolgarsag.gov.hu/

2010. december

EKOSZ–EMTE 7Elemzõ

Paksi templom

Európában 65 év óta béke van, pontosabban ennyi idejeháborúmentesen él ez a nyugtalan földrész. Nyugtalanságátaz alapozta meg, hogy sokféle nép özönlött oda a népvándor-lások korában. Mindmáig képtelen harmonizálni kulturális éskarakterbeli sokféleségét. Jelenlegi uniós szervezkedése csaklegújabb törekvés az évezredes egységesülési szándékok sorá-ban.

Ebben a 65 évben a világ óriási léptekkel haladt elõre atechnika és a tudomány minden területén. Ehhez mérve Eu-rópa – annak egészét tekintve – lemaradt. Nemcsak világha-talmi pozíciója elvesztésének arányában, és nem egészen csakamiatt, hogy keleti fele a szovjet megszállás miatt kimaradt afejlõdés nyugati áramlatából.

A szovjet megszállás húsz évvel ezelõtt megszûnt, bõvenvolt tehát idõ rálépni a felzárkózás útjára. Mégis, a fel-zárkózás nagyon vontatottan halad elõre a felszabadult orszá-gokban, egyiket-másikat a gazdasági összeomlás fenyegeti.Míg Európa nyugati felét árubõség és túltermelés jellemezte,keleti felében, a vasfüggöny leomlásával elõállt a lakosságfogyasztási igénye. Egyszerre szükséges lett minden, amieddig elérhetetlen volt. A fogyasztáshoz pénz kellett, eladólett minden – illetve megvásárolható a nyugatiak részére,keleti árstruktúrában. Elköltötték azt is, ami a termelés meg-indításához szükséges lett volna. Mire észhez tértek, „házonbelül” nyugati tulajdonosé lett a gazdálkodás eszköztára.

A fogyasztás mindenütt meghaladta a termelést. A helyitermelés meg sem indulhatott, a nyugati áru elfoglalta a pia-cokat. A vállalkozói tõke hiányát szenvedõ országok részérenagy segítséget jelentett a külföldi hitel. Sokféle ok miattújabb és újabb hiteleket kellett felvenniük. Mire ebbõl kielé-gítették a vásárlás és a jobb-lét igényét valamint a hiteltör-lesztést és kamatot, nem maradt pénz az ország saját terme-lési készségének megalapozására.

Bizonytalanság és kilátástalanság jellemzi most már azegész földrészt, noha élelemben, használati tárgyakban túl-termelés van. Az üzletek tele vannak, vásárló erõ is van, akára luxustermékekre is, de ez nem általános. A társadalom nagyszázaléka, különösen a keleti országokban, a létminimumon,vagy az allatt tengeti életét. Talán éppen az okozza a bajokat,hogy az ipari termelés gyors fejlõdése mellett elmaradt a tár-sadalomszervezés intézményeinek fejlesztése. Nincs megold-va a termelt javakhoz való hozzájutás lehetõsége a társada-lom egésze számára, mert a munkaviszonyokban még XIX.századi állapotok uralkodnak – a termelés egész haszna a vál-lalkozóé, a munkabér alku tárgya. A fejlõdés megköveteli amûvelt és szaképzett munkavállalót, de ennek „kitermelése”a gyenge állam – szabadverseny rendszerben gazdátlan fel-adat. Ezen felül is, valóban nincs mit kezdeni a mûveletlenektömegével, nem mellesleg a cigányok túlnyomó többségével.

Mindezen egyenetlenség következménye a jelenkori nép-vándorlás. A nyugati ipari országok megnyitják kapuikattávoli népek munkavállalói elõtt, a termelõ vállalkozásokigényeinek kiszolgálásául, mellõzve a társadalomra zúdítottidegenség miatti következményeket. Az indoklás: az államcsak úgy tudja eltartani a növekvõ számú nyugdíjast, ha leszelég munkavállaló, akik megtermelik a szükséges pénzalapot.Másszóval: a tegnapi munkavállalók által termelt javakhaszonélvezõi áthárítják dolgozóik öregkori ellátását a maimunkavállókra. A nyugdíjalapokba történt befizetéseknek isáltalában nyoma vész.

Ezek a dolgok nyomorgatják már a gazdag nyugati orszá-gokat is, Európa keleti felében pedig a kilátástalanság veszé-lyét állandósítják. Nem igaz tehát, hogy csak a keleti államokokozzák a problémát. A két angolszász hatalom taszítottaEurópa keleti felét a szovjet gödörbe. Az angolszász bázisúnemzetközi pénzintézeti hálózat veti kamatrabszolgaságra aszovjet fojtogatásból kiengedett országokat.

– A közép-európai és balti országok védtelenek az adós-ságválsággal szemben – hangsúlyozta egy hétvégi lap-inter-júban az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank elnöke.Szerinte a megszorítások szükségesek Európában, s biztos,hogy ki fognak hatni a gazdasági növekedésre. „De amikoréveken át a lehetõségeink felett élünk, meg kell fizetni annak azárát, legyen szó a magánszektorról vagy a közszféráról. Ez a fel-tétele az egészséges növekedés alapjainak. Még ha nehéz is eztvégigcsinálni, nincs más reális alternatíva” – tette hozzá.

Ez, így odavetve, tipikus kapitalista pimaszság.

Nyugtalanság Romániában

Mindezek az általános bajok kiemelten megmutatkoznakRománia mai problémáiban. Az eladósított országot az Inter-national Monetary Fund (IMF) utasítja gazdasági intézkedé-sekre, gazdasági életét biztosító hitelek elnyerésének feltéte-leként. Ha nem teljesíti, nincs hitel, ha teljesíti – például afizetések csökkentését, és általában minden költség ráhárítá-sát a társadalomra –, akkor a társadalom a kormányzat ellen-sége lesz.

Hír szeptember 24-én: – Körülbelül ötezer rendõr vonultaz utcára Bukarestben, hogy tiltakozzanak a kormány meg-szorító tervében szereplõ fizetéscsökkenések ellen.„Felszólítjuk a kormányt, hogy tegyen le a rendõrségnél tervezettfizetéscsökkentésrõl és elbocsátásokról” – mondta a Pro Lexszakszervezet elnökhelyettese. „Nehéz szakma a rendõröké, ésszeretnénk megkapni azt a tiszteletet, amit megérdemlünk” –tette hozzá.

A Pro Lex adatai szerint egy rendõr átlagos havi keresete240 és 350 eurónyi román lej között van, függõen a be-osztásától és a szakmában eltöltött évei számától. A kor-mányzati tervek szerint azonban 25 százalékos fizetéscsök-kentésre számíthatnak a dolgozók. Ez része azoknak areformintézkedéseknek, amelyeket a román kormány aNemzetközi Valutaalappal és az Európai Unióval kötöttsegélymegállapodás fejében vállalt.

A rendõrök tiltakozó akciója mellett utcára vonultak azAlfa Kartell tagjai is. Marosvásárhely belvárosát többszáz tün-tetõ árasztotta el: a prefektúra elõtt skandálták követelései-ket. Bukarestbe vonult a Fratia szervezete tüntetni, követelni.

Átalvetõ


Csapó Endre

Romániakutyaszorítóban

Az egészségügyi szakszervezetek és a tanügyi érdekvédõk is afõvárosba utaztak, majd a vegyipari dolgozók mozgolódtakezt követõen.

A legnagyobb léptékû demonstrációra Kolozsváron kerültsor: itt a belügyi alkalmazottak szakszervezete kilencszázrendõrt vitt utcára. „Mi csak a bérünk hetvenöt százalékát kap-juk kézhez, így a feladataink negyedét a továbbiakban nem telje-sítjük” – nyilatkozta a szakszervezeti vezetõ. A tüntetésenérezhetõ volt a város lakóinak szimpátiája is, az utcára vonu-ló rendõröket részvételükkel támogatta a Román Operamûvészeit tömörítõ Transilvania Art szakszervezet.

Szeptember 25: A csendõrség becslése szerint közel 8000ember vesz részt az Alfa Kartell szakszervezeti szövetség általkezdeményezett spontán tiltakozó felvonuláson Bukarestben,a tüntetõk között több ezer rendõr is volt. A több ezer tilta-kozó rendõr azt skandálta: „A börtönbe!”, „Le Basescuval!”,„Gyere ki, te hitvány állat!”, „Mondjon le!”. A tüntetõk a vonu-lás során megálltak a Cotroceni palota fõbejáratánál, aholjelentõs létszámú rendfenntartó erõket tömörítettek, és üve-geket, rendõrsapkákat és gyertyákat dobáltak. A Cotrocenipalota térségében a csendõrség és a Román HírszerzõSzolgálat jármûvei állomásoznak. A tüntetõk azt állítják, ad-dig nem távoznak, amíg az államfõ személyesen nem tárgyalvelük. Hivatalos források szerint Traian Basescu elnök nemtartózkodik a Cotroceni palotában. (paprikaradio.ro)

Hogyan alakult ki mindez?

A nemzetközi gazdasági válság talán Romániát sújtotta alegkíméletlenebbül, mivel itt a gazdaság igen gyenge ala-pokon nyugszik, és a politikusok korrupciója elég magasfokon izzik. Nem alakult még ki az igazi versenyalapú kapita-lizmus, ami képes lenne a mûszaki újításokon és a legmoder-nebb tehnikai beruházások hatékonyságának segítségévelnagy gazdasági megvalósításokat és termelékenységet ered-ményezni, és ezáltal hozzájárulni az általános jólét megvaló-sításához. Ilyen képesség kialakulásához, abból a mélységbõl,amiben a romániai gazdaság és társadalom van, évtizedekkellenek – kedvezõ körülmények esetén. Ehhez való kedvezõkörülmények megteremtése nem érdeke és nem szándékasem a Nemzetközi Pénzalapnak, sem más hatalmi szervnek.

Az IMF utasítása: az államháztartás hiányát a kiadásokdrasztikus csökkentésével kell megszüntetni. 2030-ig foko-zatosan egységesítik és 65 évre emelik a jelenleg nõknél 58 évtíz hónapos, férfiaknál 63 év tíz hónapos nyugdíjkorhatárt.2011-re 4,4 százalékos államháztartási hiányt és 1,5–2 száza-lékos gazdasági növekedést jósolt a kormányfõ – adta hírül aHotnews. Bemutatott egy tíz pontból álló gazdaságélénkítõcsomagot is, mely azonban semmi újat nem tartalmazott azeddig is ismert tervekhez képest.

A köztársasági elnök beszédének legfontosabb eleme az abejelentés volt, amely szerint az országnak 2011-ben újabbegyezményt kell kötnie az IMF-fel, lévén hogy ez az egyetlenintézmény, amely kölcsönöket folyósít az országnak.Rámutatott Románia legfontosabb problémáira, a túlmérete-zett közalkalmazotti szférára és a szociális védõhálót élvezõknagy számára. Mindemellett azonban – Basescu szerint – aválság mélypontján már túljutottak. Ellenkezõjérõl tanúsko-dik azonban a Nemzetközi Valutaalappal kötendõ új egyez-

mény, mely jól mutatja, hogy az ország továbbra is folyamato-san az összeomlás határán egyensúlyozik, és ez jövõre is ígymarad.

A legszembetûnõbb ezzel kapcsolatban az, hogy a kor-mánynak nincs semmilyen gazdasági filozófiája, csak egy pri-mitív megértése, hûen követve az IMF által kijelölt lépéseket– jegyezte meg a 22 címû hetilap publicistája.

A nagyobb gondot a szociális felfordulás okozhatja, e fel-fordulás pedig az év elejétõl folyamatosan növekszik. A pol-gárok életszínvonala folyamatosan csökken, mozgásterükminden oldalról zsugorodik. A tél beköszöntével újabb gon-dot jelenthet például a fûtés-szubvencióban részesülõk szá-mának drasztikus csökkenése. Az elbocsátások tovább folyta-tódnak, és ezek olyan létfontosságú szolgáltatásokat is érinte-nek, mint a közszállítás.

Mindemellett Romániában él a „másik” gazdaság, a feke-tepiac. „2009-ben az illetéktelen piacon 8,5 milliárd cigarettacserélt gazdát, ami 500 millió euró jövedéki adó veszteségethozott az államnak. Ebbõl kiindulva a feketepiac idén 30%-átfogja kitenni a teljes fogyasztásnak, közel egy milliárd eurós vesz-teséget generálva az államnak” – közölte a Corporate & Regu-latory Affairs igazgatója.

A munkáltatók szerint a teljes hentesáru- és húspiac ügyle-teinek 50–60%-a feketepiacon zajlik le. A Romalimenta elnö-ke a szektor feketepiacát 2-3 milliárd euróra becsüli.Legtöbben az áfát és egyéb adókat csalják el. Ha ezekethelyesen befizetnék, az állam áfából származó bevétele 570millió euróval nõne.

A gabonák esetében a feketepiac 60–70%-át teszi ki a tel-jes értékesítésnek, és ez az arány a betakarítások alatt mégjobban nõhet. Azok a fantomcégek, amelyek áfa nélkül vásá-rolnak gabonát közvetlenül a gazdáktól, de drágábban érté-kesítik azt a kereskedõknek, így bevételezve az áfát, körülbe-lül egy milliárd eurós veszteséget okoznak az államnak –mondta a Romalimenta Munkáltatói Szövetség elnöke.

A korrupció klasszikus hazájában pénzért mindent el lehetérni. Az Európai Unió országai közül Románia a leg-korruptabb. Ez derült ki a Transparency International –Romania (TI-R) felmérésébõl. Victor Alistar, a TI-R igazga-tója szerint jogosak az Európai Unió aggodalmai, mert azelõbbi évekhez viszonyítva a korrupció jelensége 60%-kalnõtt. Minden harmadik személy adott csúszópénzt ügyes-bajos dolgai eredményesebb intézése érdekében. Másszóvalminden harmadik személyt megvesztegettek.

Fejétõl bûzlik a hal...

Románia kormányzása az elnöki rendszeren alapszik, aköztársasági elnök gyakorolja a legtõbb hatalmat. Ezért irá-nyul most a nép haragja az elnök ellen. Traian Basescu karri-erje tipikus román történet. Képzett tengerésztisztként 1976-tól öt éven át egy nagy teherhajón szolgált, majd kapitányalett többek között a román kereskedelmi flotta vezetõ hajójá-nak. Politikai karrierje még a Ceausescu-rendszerben, 1989-ben kezdõdött, amikor fõigazgató, majd államtitkár-helyettesa közlekedési minisztériumban. 1992 és 1996 között képvise-lõ. A közlekedési tárcát vezeti egészen 2000-ig. A harsány éspopulista szólamokat kedvelõ Basescut 2000-ben Bukarestfõpolgármesterévé választják, egy évre rá már a DemokrataPártot is õ vezeti.

2010. december


Stanik István írta róla elnökké választásakor:„Basescu kiszámíthatatlan elnöke lesz egy alig kiszámítható

népnek. Mert ki merte volna megjósolni, hogy az éveken át azegyik legnagyobb korrupciós botrányként emlegetett »flotta-dosszié« fõszereplõje, egy hézagos mûveltségû, harsány viselkedé-sû tengerész le tudja gyõzni a nemzetközi jog doktori címét vise-lõ, általános nemzetközi tekintélynek örvendõ értelmiségit, egye-temi tanárt, Adrian Nastasét, akinek a kormánya a rendszer-váltást követõ idõszakban elõször ért el jelentõs gazdasági ered-ményeket, akinek a kormányzása alatt megvalósult a NATO-csatlakozás és sikeresen lezárultak az európai csatlakozási tár-gyalások.” (Erdélyi Riport, Heti Hírmagazin.)

Simon Judit fogalmazásában: „Rossz nyelvek szerintBasescunak életfontosságú volt, hogy elnyerje a legfõbb közjogiméltóságot, ugyanis az ügyészségen már összeállt az általa közle-kedési miniszterként elkövetett törvénysértések sorozatáról készí-tett iratcsomó. Bukarest fõpolgármesterét azzal gyanúsítják,hogy eladta a román flotta egy részét [állítólag ócskavasnak nyil-vánítva], és mindmáig nem tudni, hová lett az ellenértéke. Ezviszont már nem valószínû, hogy kiderül az elkövetkezõ ötévben, mialatt az elnöki mandátuma tart. Basescu Iliescu szár-nyai alatt kezdte a politikai pályafutását, majd amikor PetreRoman megalakította a Demokrata Pártot, mellé állt. Ám, ami-kor a volt kormányfõ majd külügyminiszter ázsiója csökkent,mindent megtett azért, hogy átvegye a párt vezetését. Megszó-lalásaival »elhódította« a tagságot a többszörösen vesztes Ro-mantól, majd amikor elõször elnyerte Bukarest fõpolgármesteriszékét, egyenes út nyílt elõtte a pártvezetés felé.” (Erdélyi Riport,Heti Hírmagazin.)

Az ország lakosságának közel egyharmada – 29 százalék –fontolgatja azt, hogy külföldön vállal munkát, ami különös-képpen nagy arány, fõleg azt követõen, hogy már amúgy iskétmillióra tehetõ a határon túldolgozó román állampolgárokszáma. A gazdasági és pénzügyiválság negatív kihatásai az országlakosságának több mint háromne-gyedét érintik – állapította meg aMercury Research piackutató társa-ság.

Románia ugyanabban a cipõbenvagy bocskorban járja élete útját,mint a többi kiszolgáltatott társa.Ennek a természeti kincsekkeltúlontúl megáldott országnak min-dene megvan a talpraállásra, kivé-ve azokat az emberi tulaj-donságokat, amelyeket általábanaz elvégzett munkával elért sikeresetén emlegetünk.

Szerencsés Romania

Korunk legjelesebb történésze –aki nemcsak azt látja, ami történik,de látja a szerkezetet is –, így jel-lemzi keleti szomszédunkat,amely annak arányában gyarap-szik folyamatosan, mint ahogyan

hanyatlik Magyarország:„Románia geopolitikai szempontból 1989 legnagyobb nyerte-

sének látszik, hiszen határai nem forogtak veszélyben, s aSzovjetunió 1991-es szétbomlása óta ismét elérhetõ közelségbekerült az »õsi román földek« újraegyesítése, vagyis a történelmiMoldva Besszarábiának nevezett, 1812-ben orosz kormányzó-sággá vált, s 1940-ben Moldvai Szocialista Köztársaságnak átke-resztelt részének bekebelezése. Ez a román megítélés szerint legi-tim szándék egyszersmind kockázati tényezõ is, mert nem szá-mol az ukrán nemzetállami törekvésekkel, de nem veszi figye-lembe a nagy orosz birodalmi aspirációk reneszánszát sem. Ajelenleg túltengõ román (nemzetépítési) önbizalom értékeléséhezmegemlítendõ, hogy a román elitet az elmúlt két évtizedben semhagyta cserben 1856 után immár állandónak minõsíthetõ sze-rencséje: 1989 decemberének véres álforradalmából viszonylagép nómenklatúrás struktúrákkal kikászálódva, egy szintebûvészmutatványnak beillõ külpolitikai feladványt sikerültabszolválnia: a megváltozott amerikai geostratégiai paradigmaérdekeinek elébe menve úgy lett 2002 végén NATO-tag, hogymindeközben a 2007 januárjában bekövetkezett EU-betagozó-dáshoz elengedhetetlenül fontos Német- és Franciaország jóin-dulatát sem játszotta el teljesen. 2004 óta három amerikai kato-nai támaszpont van Románia területén.” (Részlet Borsi-Kálmán Béla elõadásából, ami elhangzott egy 2009-es nem-zetközi történészkonferencián. nagyitas.hu)

Hát igen, amíg Magyarországot büntették mint Ausztria ésNémetország szövetségesét, Románia kétes értékû átállásaiértbõséges jutalmakban részesült. Mindez nem „személyes”okból történik így, hanem a földrajzi helyzet törvényszerû kö-vetkezményeként. Ebben rejlik Románia nagyhatalmi támo-gatásának oka. Országaink sorsa a geopolitika függvénye.

(Magyar Élet)

Átalvetõ


Jelen számunk ábráit dr. Bajzák Tamásné Makovecz Imre által tervezett épületekc. összeállításából válogattuk. Nagy mûvészünket 75. születésnapja alkalmábólnagy tisztelettel és szeretettel üdvözöljük.

Csíkszeredaiitemplom

A pártalapítás elsõ lépése

Folyó év október 2-án és 3-án ülésttartott az Erdélyi Magyar NemzetiTanács (EMNT) választmánya, melyellenszavazat nélkül úgy döntött, hogyjavasolni fogja az EMNT novemberiküldöttgyûlésének, hozzon határozatotegy új erdélyi magyar párt bejegy-zésérõl. A nehéz döntés kikerülhetet-len volt, mondhatni, történelmi szük-ségszerûségbõl fakadt.

Egy kedves ismerõsöm cégét Kény-szer Bt-nek hívják. Azért, mert kény-szerbõl hozta létre, ahhoz, hogy fize-tését fel tudja venni. Magyarországonugyanis olyan jogszabályok vannak,hogy szinte rákényszerítik az embert azügyeskedésre, a jogalkotó szándékánaka jogszabályok tiszteletben tartásávaltörténõ kijátszására. Az EMNT általmegalapított párt is ilyen kényszerpártlesz, azzal a különbséggel, hogy nem el-sõsorban az egyébként antidemokrati-kus román jogszabályok kényszerítik ráaz autonómia ügyéért 1990 óta harcolócsapat tagjait a pártalapításra, hanem azúj és legújabbkori erdélyi magyar törté-nelem. Miután 2003-ban a RomániaiMagyar Demokrata Szövetség(RMDSZ) Szatmárnémetiben megtar-tott kongresszusán elfogadott „pártépí-tõ határozatok” miatt csõdöt mondotteredeti elképzelésünk, az RMDSZ-enbelüli erdélyi magyar parlamentariz-mus, a nemzeti önkormányzat modellje,zászlót bontott a Magyar PolgáriSzövetség, majd a Magyar Polgár Párt(MPP). E két szervezet azokból verbu-válódott, akiknek a magyar ügy, a nem-zeti önrendelkezés, az autonómia nempusztán harci jelszó és választási szlogenvolt, hanem folyamatosan képviselendõ,valóra váltandó nemzetpolitikai követe-lés. Amint arról már szó volt , az MPPnem váltotta be a hozzá fûzött re-ményeket, és elnökének foglyává vált.Az új párt nemzetpolitikai kényszerbõlszületett. Joggal teszik fel a kérdést so-kan: mi szükség van még egy pártra apalettán, miért nem tud az EMNT

továbbra is mozgalomként politizálni. Aválasz megfogalmazásához röviden kikell térni a jelenlegi erdélyi magyar po-litikai választék minõségének kér-désére.

Az RMDSZ-rõl röviden

Az RMDSZ mai vezetõi a szervezethúsz éves története során kizárólagkonjunkturális okokból vállalták fel amagyar önrendelkezés és az autonómiaügyét. Mihelyt alkalom mutatkozott ar-ra, hogy anyagi vagy pozicionális elõ-nyök fejében azt sutba vágják, gondol-kodás nélkül elfeledték saját hivatalosprogramjuk legfõbb követeléseit addig,amíg érdekeik nem kívánták meg amagyar szabadság-program újbóli – szi-gorúan retorikai szintû – felvállalását.Ennek tudható be az Erdélyi MagyarEgyeztetõ Fórum (EMEF) teljes csõdjeis: az RMDSZ fontos, az egész közössé-get érintõ kérdések eldöntése (sajátelnökjelölt állítása, a román elnökjelöl-tek támogatása, kormányzati szerepvál-lalás) elõtt nem konzultált partnerévelmár eldöntött, több ízben is megerõsí-tett nemzetstratégiai kérdésekben (amásodik Székely ÖnkormányzatiNagygyûlés összehívása, az elsõ gyûlésMemorandumának aláíratása aSzövetség tanácsosaival), egyszerûenlapított, sikerrel elmismásolta a dolgot.Megtették, mert megtehették: nekik aromán szövetségeseiknek köszönhetõenkivételezett, törvényben rögzített státu-szuk van: õk az a kisebbségi szervezet,melynek nem kell minden választáselõtt összegyûjteni a 25.000 támogatóialáírást. Kezükben van a kissé megko-pott, de sokfelé még mûködõ „márka-név”, a húsz év alatt kialakított infrast-ruktúra, továbbá a tehetetlenségbõl ott-maradt tagság és középgárda. Ott vantovábbá a tudatos klientúra-építéssorán kialakított médiaholdudvar, gaz-dasági háttér és román hatalmi kapcso-latrendszer. Másik oldalon az EMNT amaga nemzetpolitikai igazságaival ésTõkés László erkölcsi-politikai tekinté-

lyével. Ami nem kevés, de nem is ele-gendõ ahhoz, hogy Markóékat rákény-szerítse adott szavuk betartására.Ahhoz több kell: lehetõség az önkor-mányzati valamint az országos választá-sokon való indulásra, mivel Markóékcsak az erõbõl értenek.

Érdemes végiggondolni az auto-nomista szempontból olyannyit bírált2009-es RMDSZ – EMNT közös indu-lást az RMDSZ szemszögébõl. Markó-ék azt a politikust kérték fel EP-listájukvezetésére, aki a legtöbb kellemetlensé-get okozta nekik következetességével,elvhûségével, megvesztegethetetlensé-gével. A Neptun-ügy mediatizálásával, aBolyai egyetem kérdésében elfogadottRMDSZ-es ultimátumok visszavonásá-nak jogos bírálatával, az 1999-es oktatá-si törvényt kísérõ hurrá-optimista kor-mány-propaganda reálértékre szállítá-sával, az autonómia ügyében megtör-tént sorozatos mulasztásokra és áru-lásokra való rámutatással. Az RMDSZvezetõi mindezt zárójelbe tették, mertmegértették annak üzenetét, hogy kétévvel korábban Tõkés László egymagatöbb szavazatot vitt el Székelyföldön,mint az RMDSZ. Kellõ erõt felmutatnihosszú távon közjogilag releváns, hiva-talosan bejegyzett párt nélkül nemlehet.

Az MPP-rõl dióhéjban

A Magyar Polgári Pártnak az autonó-miaharcra való alkalmatlanságával mása helyzet. E párt a nemzeti oldal közösnagy vállalkozásaként indult, de hamarSzász Jenõ zsebpártjává változott s tel-jességgel alkalmatlanná vált arra, hogyaz RMDSZ-el szemben alternatívátnyújtson az erdélyi magyarság választó-közönségének, s arra is, hogy hasznosít-sa az erdélyi magyar társadalom magyarönállóságban gondolkodó részének kre-atív energiáit. A két probléma ter-mészetesen összefügg, a másodikbólnagyrészt következik az elsõ.

Az MPP háza tája nincs rendben, sezúttal nem arról beszélek, hogy a párt

2010. december


Történelmi szükségszerûség:új magyar párt Erdélyben

nem tartja be saját szabályzatát, hogyminden alap nélkül zártak ki tagokat,hogy az elnök politikai ámokfutása nemfejezõdött be a legutóbbi kongresszu-son. Hanem azt emelném ki itt és most,hogy ez a párt még akkor sem lenne együtõképes, a társadalom mélyrétegeibenjelen levõ, felvállalható szervezet, haeltekintenénk elnökének cikkcakkjaitól,a Cotroceni-i kalandtól, intrika-hadjá-rataitól és diktatorikus törekvéseitõl.

Gyurcsány Ferencék hazudtak, csal-tak, loptak, vesztegettek, sikkasztottak.De nem ezért buktak meg. Hanem apocsék kormányzás, az ország tönkreté-tele miatt. Szász Jenõ visszaélt a megyeielnökök aláírásával, összevissza nyilat-kozott alapvetõ nemzetstratégiai kérdé-sekben, ex lex állapotba helyezte egyévre pártját a gyergyói alapszabály- éstörvényellenes hatalomátmentõ manõ-verével, kizáratta azokat, akik a törvé-nyesség mellett léptek fel a pártonbelül. Mindezektõl függetlenül kormá-nyozhatta volna pártját megfelelõen,sikeresen. Az MPP lehetne egy pros-peráló párt, melynek van követhetõkommunikációs vonala, eszmei arcéle,országos önépítkezési stratégiája. S mitláthatunk ehelyett? A párt az országospolitikában lényegében nem létezik. Azönépítkezés stagnál, hatalmas fehér fol-tok vannak a lefedettségben. Ami MPP-s színekben történik a hivatalos tanácso-si, polgármesteri tevékenységen túl, azlelkes helyi vezetõk önzetlen aktivitásafolytán valósul meg, olyan emberekrévén, akik az MPP-tõl függetlenül istették mindenkoron, amit tenni lelkiis-meretük parancsolt.

Szász Jenõ nem azzal van elfoglalva,hogy pártját építse, hanem azzal, hogyTõkés Lászlót módszeresen lejárassa. Sitt érdemes elgondolkodni azon, hogyMarkó Béla válásakor a „belsõ ellen-zék” lovagias módon nem használta ki aziccert, pedig lett volna mit csámcsogniaz eseten. S ez így volt helyes. Övön alulnem ütünk, még akkor sem, ha az ellen-fél bizonyos helyzetekben nem a legeti-kusabban járt el. A magánélet tabu,örvendjünk, hogy nem jellemzõ nálunkaz Egyesült Államok közönségénekhipokrita, szemforgató hozzáállása, ör-vendjünk, hogy a minden szellemi lényáltal mélyen lenézett bulvársajtót leszá-mítva a politikai szereplõk magánéleté-vel errefelé nem foglalkozunk.

Tõkés László válásával más a helyzet.

De nem azért, mert az RMDSZ és hold-udvara lovagol a témán, hanem azért,mert Szász Jenõ ócsárolja TõkésLászlót fûnek-fának. Hogy mit remélettõl, nem tudni.

Komolyan gondolja netán, hogy aminem sikerült a román titkosszolgálat-nak, a román sajtónak, az RMDSZ errekiküldött kommandósainak, Nagy Be-nedeknek, majd a mucuskás SzatmáriTibornak, akkor neki sikerülni fog?Hogy a testetlen vád, hogy Tõkés Lász-ló összefogott az RMDSZ-el (mellyelegyébként maga Szász is összefognikészült, csak politikai súly híján errenem volt képes), elég lesz ahhoz, hogyjó ízlésû emberek elõtt ne az diszkredi-tálódjék, aki effélével házal? TõkésLászlóval e témában megejtett nyilat-kozatváltása is csak rá üthet vissza: mertugyan hány keresztény konzervatívember fogja komolyan venni azt, hogyegy Szász Jenõ kaliberû politikai szerep-lõ arra szólítja fel Tõkés Lászlót, hogyszámoljon el az Úristennel! Micsodaszánalmas aránytévesztés ez? Odajutottunk, hogy teljes joggal írhatta azMPP lelkiismeretéként funkcionálóBihar megyei szervezet az ügybenkiadott nyilatkoztában, hogy Szász Jenõ„személye sajnos mára már az erdélyimagyar autonómia küzdelemnek egyikkockázati tényezõjévé vált. Nemcsak saj-nálatosnak, de aggasztónak és megdöb-bentõnek is tartjuk, hogy a jobb sorsraérdemes nemzeti oldal erõsítését TõkésLászló lejáratásával tartja megvalósítha-tónak.”

„Elkésett pártalapítás”?

Sokakat meglepett, hogy TõkésLászló jó elõre bejelentette, nem kívánaz új párt elnöke lenni. Tulajdonképpenérthetõ, hogy a messze legnagyobbszimbolikus tõkével, történelmi múlttalrendelkezõ, ma élõ nemzetpolitikai sze-mélyiség nem akar a kicsinyes pártcsa-tározások szereplõje lenni. Ez viszontkomoly feladat elé állítja csapatát: úgykell világossá tenni a választóközönségszámára, hogy az új párt Tõkés Lászlómesszemenõ támogatását élvezi és az õeszmeiségét képviseli, hogy abbanTõkés László nem vállal majd minden-napi politika-alakító szerepet. E kérdés-rõl az EMNT ügyvezetõ elnöke a kö-vetkezõképpen nyilatkozott: „OrbánViktor mellett Tõkés László az, aki (…) a

nemzetpolitikát megjeleníti. Nem egy tipi-kus pártpolitikus, és gondolom, nem is aza dolga, hogy pártelnökként rendetteremtsen az erdélyi magyar politikában.Ezt a munkát másoknak kell elvégezniük.(…) Tõkés Lászlóra szüksége van a moz-galomnak is, a pártnak is és az erdélyi,valamint a Kárpát-medencei magyar poli-tikának is. Én úgy gondolom, hogy ott kellvégeznie a munkáját, ahol a legtöbbettehet ezekért a dolgokért. Olyan értelem-ben lesz Tõkés-párt ez a párt, hogy aTõkés által képviselt értékeket vállalja fel,nem pedig olyan értelemben, hogy TõkésLászló személyes pártja lesz. Ebben kon-szenzus volt az EMNT választmányában,ebbõl a szempontból teljes volt az össz-hang.”

A sajtó egyébként besegít, a kommen-tároktól a konkurens pártvezetõkigmajd’ mindenki arról beszél, hogy„Tõkés pártot alapít”. Szász Jenõ pél-dául a Krónika beszámolója szerint „AzRMDSZ-en belüli válság megbízható jelé-nek tartja, hogy Tõkés László európaiparlamenti képviselõ, az EMNT elnökeegy új erdélyi magyar pártot kíván létre-hozni (kiemelés tõlem, BZSA). Szász(…) elmondta: pozitívan viszonyul egy újmagyar párt létrehozásának gondolatá-hoz, mivel – mint mondta – õ maga is azRMDSZ politikai monopóliumánakmegtöréséért, a magyar közösség pluraliz-musának megteremtéséért harcolt, demegkésettnek tartja az új alakulat létreho-zását. Állítása szerint: Túl sokáig éltünkaz RMDSZ politikai monopóliumánakrendszerében, Tõkés László pedig húszéves késéssel alakít egy pártot, amelyet1990-ben kellett volna létrehoznia.”

Érdemes egy bekezdés erejéig kitérniSzász mondanivalójának érdemi részé-re, arra a bizonyos húsz éves késésre.Megítélésem szerint az erdélyi magyarközélet akkor vesztett el valami pótol-hatatlant, amikor az õszinte párbeszéd,az érvek helyét átvette a politikai kom-munikáció. A sokat emlegetett Neptun-ügy, a Nagy Benedek-féle Tõkés Lászlóellenes puccskísérlet, de még a kor-mányzati szerepvállalás vitájának idejénis érvek szegültek szembe egymással.1998-ban a Petõfi-Schilleres gyalázatidején ez már letûnni látszott, majdamikor a magyar szempontból egyértel-mûen vereségnek számító 1999-es okta-tási törvényt Markó Béla szemrebbenésnélkül jelentõs elõrelépésnek minõsí-tette, egy új korszakba léptünk.

Átalvetõ


Itt nem az volt a lényeg, hogy mi a kö-zösség érdeke, hogy ezt mely javaslattudja jobban közelíteni, hogy milyentaktikát illetve stratégiát kellene követniahhoz, hogy elnyomott kisebbségbõlmegbecsült társnemzet legyünk. Nem.Innen kezdve az volt a kérdés azRMDSZ számára, hogy képes lesz-emédiafölényét kihasználva a feketétfehérként elhitetni a fennmaradáshozelegendõen sok emberrel, a kudarcot si-kernek beállítani, hogy beválik-e az ataktika, amikor a tisztességes beismerésés stratégiaváltás helyett csinnadrattássikerpropagandába kezd a szervezet.Nem kétséges: ez a fajta kommunikációnem RMDSZ-specifikus. Ezt alkalmaz-ták már sokan Magyarországon és azonkívül az RMDSZ elõtt és után. KárolyiMihály is magyar nacionalista, függet-lenségi retorikával fedte a magyar törté-nelem legnagyobb gyalázatát, azt, hogyleszerelte a veretlen, ütõképes magyarhadsereget, amikor az országra háromoldalról leselkedett katonai veszély.Meg is lett az eredménye Trianonban.

Amikor Szász Jenõ tudván tudva,hogy az általa kizáratott Csúzi István ésSárközi Zoltán ellen felhozott vádakhamisak és abszurdak, szájzsibbadásigismételgette a rágalmakat, átvette amarkói technikát. S ezt alkalmazzaazóta, ezt a taktikát választotta ezúttalis. Szász Jenõ pontosan tudhatja, hogy1990-ben Tõkés László miért nem alapí-tott pártot, hisz õ is része volt annak anagyszabású kísérletnek, melynek kere-tében megpróbáltuk az erdélyi magyar-ság egészét képviselõ RMDSZ-t nemze-ti önkormányzattá alakítani, tudhatja,mekkora volt az egységigény 1990-ben aválasztópolgárok körében s hogy a nem-zetpolitikai esélypazarláson túl mekko-ra kudarc lett volna akkor az RMDSZ-en kívül egy másik pártot alapítani.Tudja mindezt, a nagyotmondás, a meg-hökkentés kedvéért mégis azt nyilatkoz-za, hogy 1990-ben kellett volna pártotalapítson Tõkés László.

A felvidéki példa irrelevanciája

Érdekesen ellenpontozza Szász nyi-latkozatát a másik végleten KelemenHunor, aki számára a jelek szerint meg-állt az idõ, nem vette észre, hogy nem1990-et írunk, hanem 2010-et, és azerdélyi magyarság már hét éve elindult– visszavonhatatlanul – a politikai plu-

ralizálódás útján. Kelemen szerint apártalapítással az a baj, hogy az „nem aromániai magyarság egységét szolgálja”továbbá „demagóg és populista, aki aztmondja, hogy az egység szaporodássaloldható meg. A felvidéki példa kell aszeme elõtt lebegjen azoknak, akik 2010-ben új pártot alapítanak." A felvidékipélda arról szól, hogy egy ügynökgyanúskomprádor politikus, Bugár Béla, akiképes volt szlovák népi viseletben a tévéelõtt szlovák néptánc címszó alatt ugrál-ni, nem tudta elviselni, hogy már nem õa közös magyar párt, az MKP elnöke, ésegy szlovák-magyar pártot alapított Híd– Most néven, lényegében márimázsban is az önfeladást, az asszimilá-ciót hirdetve. E pártnak hatalmas anya-gi- és médiatámogatottsággal sikerültelnyernie felvidéki magyar szavazóknagyobb részének bizalmát, míg azautonómiát hosszú idõre 1997-ben fel-adó, majd egy-két bátortalan nyilatko-zat erejéig felvállaló MKP kibukott aparlamentbõl. Ez egy. Az meg kettõ,hogy az erdélyi magyarság nem szerve-zeti szinten kell egységes legyen, hanema közös célért, az autonómiáért folyta-tott harcban kell cselekvési egységetmutasson. Ezt a cselekvési egységetazonban épp Kelemen Hunor pártja ésKelemen Hunor párton belüli szövetsé-gesei torpedózzák meg rendszeresen,immár 17 esztendeje.

Tõkés László és az RMDSZ

Az MPP-s nyilatkozók a megyei elnö-köktõl az országos elnökig arra pró-bálják helyezni a hangsúlyt, hogy TõkésLászló az RMDSZ színeiben kapottmandátumot. Ez a román alkotmányjogszerint így is van. Viszont a magyarbelsõ megegyezés másról szól. Azok,akik ezt az összemosást szinte kéjesenartikulálják politikai kommunikáció-jukban, vélhetõen pontosan tudják, degarantáltan tudhatják, hogy az erdélyimagyar közéletnek 1990-tõl mindig isvolt egy többé-kevésbé konszenzusonalapuló intézményi síkú önszervezõ-dése, mely független volt a román jogikeretektõl. A székelyföldi RMDSZ-szervezetek széki strukturáltsága, akataszter és a belsõ választás programja,a platformok belsõ pártokként valómûködése, az egész nemzeti önkormá-nyosdi, aminek lényege az volt, hogy amagyarság államot képezzen az állam-ban, mind nem arról szólt, hogy a

román alkotmányjog logikája szerintközelítsük meg a magyar problémákat.Mint ahogy nem errõl szól az ErdélyiMagyar Egyeztetõ Fórum (EMEF), azSzékely Nemzeti Tanács (SZNT) va-lamint az EMNT, és természetesen nemerrõl szólt az RMDSZ – EMNT koalí-ció sem, melynek képviselõjeként kerültTõkés László az Európa Parlamentbe.Azt még Tõkés László legádázabbellensége sem állíthatja, hogy az EMNTelnöke az EP-ben az RMDSZ hivatalos,cikk-cakkos, következetlen politikájátképviselte volna valaha. Gonoszkodó éscinikus tehát, amikor Szász Jenõtõlkezdve a különbözõ megyei elnökökigTõkés Lászlót le-RMDSZ-esezik. Per-sze ez is csak „politikai kommunikáció”,amelynek a háttere az, hogy minél szé-lesebb árkot ássanak lélektanilag azMPP-sek és az EMNT közé. Hogymiért, arra a következõ részben keres-sük a választ.

Rekrutáció

Épp hogy felvetõdött a tusnádfürdõitábor után az EMNT pártalapítási ötle-te, amikor riporterek már elõszeretettelfogalmaztak úgy, hogy az új politikaiszervezõdés az MPP-tõl, valamint azRMDSZ-tõl „csábítana” avagy „szikáz-na el” kádereket. A kép megtévesztõ.Az elcsábítás, elszipkázás ugyanis arrautal, hogy elõnyök kecsegtetésével em-bereket jobb meggyõzõdésük ellenéreaddigi pártkötõdéseik feladására és újpártidentitás kialakítására akarnának azEMNT-sek rávenni. Holott errõl szósincs. Sõt.

Az elmúlt húsz évben ugyanis nem-csak politikusok hagytak ott pártokat,hanem pártok is cserben hagyták válasz-tóikat, tagjaikat és középvezetõiket. Akibeiratkozott nemzeti elkötelezettségû sa köz érdekében tenni akaró polgárkénta népi mozgalom örökösének, SzabóDezsõ és Németh László eszmeiségehordozójának joggal tekintett, BíróZoltán által vezetett és Csurka István,Csoóri Sándor vagy Csengey Dénesnevével fémjelzett „harmadik utas”MDF-be 1988-ban, majd annak „mo-dern” konzervatív Antall-i fordulataután 1993-ban átiratkozott a MIÉP-be,2004-2005 táján pedig a MIÉP ön-magából való kifordulásának idejénbelépett a Jobbikba, három pártot jártmeg, miközben eszmeileg egy tapodtatsem mozdult. Nem ezek az emberek a

2010. december


politikai szélkakasok, hanem korábbipártjaik tagadták meg önmagukat. Akikígy tettek, bátrak voltak: belsõ meggyõ-zõdésük hatására legyõzték a pártkötõ-dés lelki és esetleg egzisztenciális po-tenciálgátját és nem ragadtak meg egyszámukra eszmeileg már felvállalhatat-lan szervezetben.

Az EMNT által alapítani szándéko-zott párt épp ezekre az emberekre szá-mít: azokra, akiknek kényszerzubbonyMarkóék komprádor RMDSZ-e, deeddig nem láttak más intézményes kere-tet arra, hogy a helyi közösségeikért aközélet frontján tenni tudjanak, vala-mint azokra az MPP-sekre, akik nem-zeti önrendelkezésben és autonómiá-ban gondolkodtak mindig is, de úgy vé-lik, hogy a párton belüli diktatúra, amásként gondolkodók kizárása, az alap-szabályzat semmibe vétele a múlté kel-lene legyen, és egy átlátható viszo-nyokra, közösségi akaratképzésre be-rendezkedett, tiszta lappal induló szer-vezetnek szeretnének tagjai lenni. Másszóval az új párt nem zsoldosokat keres,hanem azokat a saját értékrenddel ésviláglátással rendelkezõ, belülrõl vezé-relt „független” lovagokat, akik úgy

hiszik, hogy alakzatban sikeresebbenlehet harcolni.

Merre tovább?

Az új pártnak jó esélye lenne bebizo-nyítani, mennyire csalárd volt az MPPelnökének s a média egy kisebbségénekaz a beállítása, hogy Tõkés László„lepaktált” az RMDSZ-el, miközbencsupán annyi történt, hogy az RMDSZsegítségével mindenki által követhetõszabályok szerint egy olyan pozíciót értel (EP-képviselõséget, majd EP alelnök-séget) melybõl szava messzebbre hallat-szik, mely az erkölcsi súly mellé megfele-lõ politikai súlyt is ad. Célszerû lenne azErdélyi Magyar Egyeztetõ Fórum újra-szabályozása és háromoldalúvá tétele.Ez is oldaná azt a hamis látszatot, misze-rint az EMNT-hez közelebb áll azRMDSZ, mint az autonómia kiharcolá-sára szervezõdött SZNT és MPP.

Az egyik leggyakoribb riporteri kér-dés, hogy az új párt merre keres majdszövetségeseket. Az mindenkinek vilá-gos az MPP-s holdudvartól a szélsõ-libe-rális Parászka Borókáig, hogy a magyarkormánypártok fõárama lesz az elsõ

számú partner. No de mi lesz az erdélyimagyar belpolitikában? A megnyi-latkozó EMNT vezetõk nem zárják kiaz együttmûködést sem az RMDSZ-szel, sem az MPP-vel, annak dacára,hogy mindkét párttal bõségesen vannakproblémák, melyeket már taglaltam. Sez így van rendjén. Az önkormányzativálasztásokon megítélésem szerint az újpártnak külön kellene indulni, ami nemzárja ki azt, hogy helyi egyezségeketkössön rátermett emberekkel s közösjelöltjei legyenek akár az RMDSZ-szel,akár az MPP-vel.

A parlamenti választások vonatkozá-sában pedig meg kellene már végre vá-laszolni azt a kérdést, hogy az RMDSZ-féle látszatképviselet a kormányzati szi-rénhangoknak való ismételt engedésrévén az erdélyi magyar nemzeti közös-ség hosszú távú fennmaradásánakszempontjából hozott-e valamit, vagycsak egy RMDSZ-es klikk önmenedzse-lési eszköze volt. A válasz egyben azt akérdést is megoldhatja, hogy kell-eegyáltalán egyfajta parlamenti koalíció-ra törekedni a két év múlva esedékesválasztásokon.

Borbély Zsolt Attila

Átalvetõ


– Ön a nemzetpolitikáért felelõs minisz-terelnök-helyettes a magyar kormányban.Hogyan jellemezné az elmúlt húsz év ma-gyar nemzetpolitikáját?

– Nemzetpolitikai szempontból azelmúlt húsz év nem váltotta be a ma-gyar nemzet reményeit. Reményt adottugyan Antal Józsefnek az a mondata,hogy lélekben tizenötmillió magyar mi-niszterelnöke, az elmúlt idõszak azon-ban messze nem teljesítette e mondatlényegét. Legnagyobb fájdalmunk2004. december 5-e volt, amikor azMSZP-SZDSZ kormány, személy sze-rint Gyurcsány Ferenc – kicsinyes párt-politikai megfontolásokból – nemzeteelleni kampányával lelki Trianont idé-zett elõ. Az idei országgyûlési választá-sok után, a kétharmados felhatalmazásbirtokában természetesnek tartottuk,hogy az új kormány megalakulása elõttaz Országgyûlés elé kerüljön az állam-polgársági törvény: tudtuk, egy percetsem szabad várakozni. Számos oka vanannak, hogy ezt miért tettük. Elõször isez a dolgok természetes folyamata.December ötödike fájdalmát legin-kább azzal tudtuk enyhíteni, hogy azOrszággyûlés elsõ teendõi közé sorol-tuk az állampolgárság megadását.Tisztában voltunk azzal, hogyha a tör-vénytervezetet azonnal benyújtjuk, aszocialisták között is lesz jóérzésûember, aki megszavazza. Tudtuk: ha aszocialista pártban Gyurcsány Ferencismét szerephez jut, meg fogja akadá-lyozni a szocialista képviselõket abban,hogy lelkiismeretük szerint szavaz-zanak. Megtörténhetett volna, hogyegyedül Szili Katalin szavazza meg azMSZP-bõl a törvényt. Nem volt tehát

közömbös számunkra, hogy az Or-szággyûlés 98 százalékban, vagy 85 szá-zalékban szavazza meg a magyarállampolgárság törvényét a határontúli magyarok számára. Kegyelmi pilla-natnak tartom, hogy a Magyarországhatárai körül levõ hét országból hattámogatja állampolgársági törvényün-ket. Ezt nem volt szabad elodázni. Eb-ben a kérdésben Szlovákia nem vehetõkomolyan: a Fico-Slota féle szocialista-fasiszta koalíció részérõl – bármilyenállampolgársági törvényt is szavazunkmeg – ugyanilyen magyarellenes hisz-téria következik. Fõ irányelvünk: em-beri jogokon nyugvó nemzeti érdekein-ket soha többé nem rendeljük aláegyetlen ország belpolitikai hullámve-résének sem.

– Az elmúlt nyolc esztendõ rombolásamély nyomokat hagyott a nemzetben. Önszerint ezek a sebek gyógyíthatóak-e? Si-kerül új fejezetet nyitni a magyar nem-zetpolitikában?

– Az állampolgársági törvény, úgygondolom, önmagában új fejezetetnyit: nem csak az elmúlt nyolc évet,nem csak az utóbbi húsz esztendõt, ésnem csak az 1944 óta tartó idõszakotírja felül, hanem történelmi értelem-ben nyitja meg az utat a nemzet közjo-gi újraegyesítése elõtt. Fontos látni,hogy egyfelõl a magyar nemzet kultúr-nemzet, ami a nyelv, a kultúra és a tör-ténelmi sorsközösség alapján áll, más-felõl a magyar nemzet Szent István ótapolitikai nemzet volt, amelyet a közjogtartott egyben. Gondoljunk a SzentKorona jelentõségére. A magyar nem-zet közjogi egysége meghaladta a ma-gyar nemzet etnikai határait. Ebbõl

következik, hogy ezer éves államisá-gunk történelmében a magyar nemzetnem csak kultúrnemzet volt, hanemközjogi nemzet is: a közjogi nemzet-egyesítés nagyon erõs impulzust jelenta magyar identitás megõrzésében. Lát-hatóan fölgyorsult a határon túli ma-gyar nemzetrészek asszimilációja: eztpusztán támogatási formákkal márnem lehet megakadályozni. A Szülõ-föld Alapon keresztül történõ támoga-tások fontosak, de önmagukban nemelégségesek: erõs impulzust kellettadni a magyarság számára, olyan im-pulzust, amely képes megállítani, meg-fordítani az asszimilációt. Az állampol-gársági törvénnyel a magyar nemzetré-szeket közjogi értelemben is a nemzet-hez kötjük.

– Kishitûek szerint európai uniós kere-tek között az elcsatolt nemzetrészek szá-mára biztosított magyar állampolgárságnem hoz újat. Ezt ön hogyan kommentál-ja?

– Ez tételesen nem így van. Nyilván-való, hogy az állampolgárság alapvetõ-en nem egzisztenciális, hanem identi-tásbeli megfontolásból kell a határontúli magyarságnak. Az erdélyiek és afelvidékiek a román és a szlovák állam-polgárságuk mellett ugyan uniósállampolgárok is, ez mégsem pótolja amagyar identitásnak megfelelõ magyarállampolgárságot. A vajdasági és a kár-pátaljai magyarságnak egzisztenciálisszempontból is fontos a magyar útle-vél, hiszen ez biztosítja a szabad közle-kedésüket. Én azt tartom természetes-nek, hogy a magyarság többségéneknem egzisztenciális okokból, hanem azidentitás megõrzéséhez kell a magyar

2010. december

EKOSZ–EMTE 15Interjú

Szerkesztõségünk örömmel értesült az Erdélyi Napló újjászületésérõl. Erdély rendszerváltás utáni elsõ magyar lapja,amelynek nem volt elõzménye a kommunizmusban, egy év kényszerszünet után újraindult. Léte sokakat zavart, és újrain-dulása sokakat zavar ma is. 2009 júliusi megszûnésének oka elsõsorban finanszírozási ellehetetlenülés volt, összefüggés-ben az anyaországban 8 éve regnáló hatalom és az RMDSZ egyaránt ellenséges viszonyulásával a laphoz, annak irányvona-lához. Nemzetpolitikailag fontos témák határozzák meg szerkesztését, arculatát: autonómia, kettõs állampolgárság, teljesjogegyenlõség, Kárpát-medencei magyar integráció. Oknyomozó rovata a visszaélések, politikai bûnök, a korrupció meleg-ágya elleni harc vezérhangja akar lenni. Újraindulását az tette lehetõvé, hogy a Nemzet Lap- és Könyvkiadó megvásároltaés anyagilag konszolidálta az Erdélyi Naplót kiadó Kalauz Kft-t. A magyarországi elõfizetés módja, összege még nem tisz-tázott, nagy valószínûséggel a Nemzet Lap- és Könyvkiadónál lehet elõfizetni, akárcsak a Magyar Nemzetre. Az elõfizetésiárakról és a pontos elérhetõségekrõl a késõbbiekben tájékoztatást adunk. A lap (újra)induló elsõ számából közöljük az alábbi interjút.

Az asszimiláció ellenszere a magyar állampolgárságSemjén Zsolt miniszterelnök-helyettes az újraéledõ nemzetpolitikáról

állampolgárság. Hadd mondjam el,hogy erdélyi gyökereim vannak. Bá-tyám a hetvenes években disszidáltSvédországba. A rendszerváltás utánbesétált a stockholmi magyar nagykö-vetségre, és bemutatta régi útlevelét –idõközben megkapta a svéd állampol-gárságot –, és postafordultával vissza-kapta magyar útlevelét is. Édesanyámerdélyi rokonsága, aki szülõfaluját nemhagyta el, nem lehetett magyar állam-polgár. Ezt mélyen igazságtalannakéreztem. Nyilvánvaló, hogy ezt a diszk-riminációt fel kellett oldani. Ennek afeloldása az, hogy mindenki megkapjaa magyar állampolgárságot, akinekõsei a magyar királyság területérõlszármaztak, és aki valamilyen szintenbeszél magyarul.

– Erdélyi és bukaresti útján elsõ kézbõlkapott információt arról, hogy a románhivatalosságok hogyan viszonyulnak azúj állampolgársági törvényhez. Milyenbenyomásokkal tért haza?

– Az erdélyi és a bukaresti útnak kétalapvetõ értelme van: az állampolgár-sági törvény szempontjából kulcsfon-tosságú, hogy 1918 óta elõször nem álltössze ellenünk a Kisantant. Az új tör-vény elfogadtatását nagymértékbensegíti az, hogy a magyar állampolgár-sági törvény a román állampolgárságitörvény vitáját követi. Ha Romániahavi tízezer útlevelet adhat ki, elsõsor-ban a Moldáv Köztársaság területénélõ románoknak, akkor nekünk semmondhatja senki, hogy nem biztosítha-tunk magyar állampolgárságot akár azerdélyi, akár a kárpátaljai ma-gyarságnak. Az Unió sem szólhat bele,hiszen Moldova, akárcsak Kárpátalja,az Unió határain kívül fekszik. Ha Ro-mánia megteheti, akkor megtehetjükmi is. A román állampolgársági tör-vény lehetõvé teszi például a Bessza-rábiában élõ románoknak is a románállampolgárság megadását. Nehézelképzelni, hogy egy besszarábiai ro-mánnak papírjai lennének arról, hogyõsei román állampolgárok voltak: azortodoxiában hol van anyakönyvveze-tés, hol nincs, tehát okiratilag felettébbnehéz ezt bizonyítani. A román állam-polgársági törvényben van egy tudatoshomályosság: úgy fogalmaz, hogy vélel-mezhetõ, valószínûsítõ a kérelmezõõseinek román származása. Ez szá-munkra lehetõvé teszi, hogy

csángómagyar testvéreinkre is kiter-jesszük a magyar állampolgárságot,hiszen a csángóknak csak töredéketudná bizonyítani, hogy õse a Magyar

Királyság területérõl vándorolt ki. HaRománia megteheti, hogy valószínû-sítés és vélelmezés alapján állampol-gárságot ad, ugyanazt mi is megtehet-jük. Számunkra fontos ebben a kér-désben a Romániával való jóviszony:Románia támogatja a magyar állam-polgárság megadását. B�sescu elnökúrnak, akinek szívügye, hogy a moldá-viai románoknak román állampolgár-sága legyen, a hasonló elvekre épülõmagyar állampolgárság megadását istámogatnia kellett. Ez nekünk politika-ilag fontos üzenet.

– Új tisztségében számos erdélyimagyar politikussal tárgyalt. A Fideszhezhagyományosan közelebb álló polgáripolitikusok közül nem mindenki örülannak, ha az új magyar kormány úgy-mond egyforma közelséggel kezeli a kéterdélyi politikai oldalt. Köztudott, hogy azelõzõ kormányzatnak egyedül az RMDSZvolt a kegyeltje. Lesznek-e új partnereikErdélyben?

– Az erdélyi magyarság tekintetébenmi nem szeretnénk beleszólni a szerve-zetek életébe. Ugyanakkor néhányszempontot érdemes megfontolni. Azelsõ, ami számunkra Erdélyben és aFelvidéken egyaránt kulcsfontosságú:a Fidesz csak etnikai alapú magyarpártokat támogat. A vegyes pártok csú-szást jelentenek az asszimiláció irá-nyába. Nem az a megoldás, hogy ro-mán pártban legyen magyar tagozat:kisebbségi létben etnikai magyar politi-kára van szükség. Világosan kell látni,hogy az erdélyi magyar politika sok-színû. Az erdélyi magyar politikának,elsõsorban az RMDSZ-nek ugyan-

akkor el kell gondolkodnia a folyama-tos szavazatvesztés okai felõl. Enneknem pusztán az elvándorlás a magyará-zata: egyfajta kiábrándulás tapasztal-

ható a magyar képviselet-bõl. Viszont azt is látnikell, hogyha a magyarpolitika kiesik a románnagypolitikából, a buka-resti parlamentbõl, akkora magyar értelmiség ideo-lógiai alapon román pár-tokba integrálódhat, amia magyar etnikai politikaiképviselet végét jelente-né. A sokszínûség meg-õrzésével, a kritika jogos-ságának elismerésével a

megoldás mégiscsak a magyar egységmegtartása: ez lehet a garanciájaannak, hogy a magyar etnikai politikamegmaradjon a román parlamentben.Természetesen nem akarom megkerül-ni a kérdését: ezt a problémát alapve-tõen több dimenzióban kell kezelni.Nem csak politikai mezõny van: létezikaz egyházak, a civil szervezõdések vilá-ga is. A támogatások zöme alapvetõenezekhez a kisközösségekhez kell eljus-son. Õk õrzik a magyar identitás láng-ját. A nagypolitika tekintetében azttudom megerõsíteni, hogy nem amagyar állam feladata igazságotteremteni az erdélyi magyar szer-vezetek között. Feladatunk az, hogyminél inkább az értékek mentén törté-nõ együttmûködést munkáljuk. Nemtitkolom, hogy személy szerint TõkésLászlót tekintem iránytûnek, aki azEurópai Néppárt színeiben az EurópaiParlament alelnöke, Erdély legmaga-sabb rangú politikusa. Az anyaországés az erdélyi magyar nemzetrészek kö-zött a helyes viszony szerintem az, ha amagyar kormány – az egyetemes ma-gyar nemzetpolitika képviselõjeként –nemzetpolitikai kérdésekben nemdönt az erdélyi magyarság meghallga-tása nélkül. Ugyanakkor a magyar kor-mány nem mondhat le arról, hogy üze-netet intézzen bármely nemzetrészhez.Ezek azok az alapelvek, amelyek kere-tében az erdélyi magyarság és a magyarkormány viszonyának mûködnie kell.

– Az elõzõ magyar kormányzat határontúliak irányába fenntartott támogatáspo-litikája közismert volt. Erre leginkább anéhai kommunista diktátor, Rákosi Má-

Átalvetõ

16 EKOSZ–EMTEInterjú

tyás híres mondása a jellemzõ: aki nincsvelünk, az ellenünk van. Hogyan tervezi aFidesz-kormány a Kárpát-medencei újtámogatáspolitikát?

– Úgy fogalmaznék, hogy aki nincsellenünk, az velünk van, és mindenkiide tartozik, aki a magyar identitásmegõrzését tekinti céljának. Korábbanvalóban úgy volt, hogy az MSZP-kor-mány politikai szimpátia alapján oszto-gatta a támogatási pénzeket. Sokvisszaélésre derül fény: nem véletlen,hogy zsákszámra próbálták eltüntetniezek bizonyító iratait. Vélelmezhetõ,hogy ezen a területen is súlyos vissza-élések történtek: ezek kivizsgálása fo-lyamatban van. Az elõzõ kormány át-láthatatlan, bonyolult intézményekethozott létre a támogatások leosztására:a magyar élet jelentõs részére nemfigyelt, ugyanakkor politikai indít-tatású területekre párhuzamos intéz-ményeken keresztül hihetetlen

mennyiségû pénzeket juttatott. Ezt arendszert akarjuk gyökeresen megvál-toztatni egy tárcaközi bizottság létre-hozásával, amelynek feladata lesz pon-tos térképet készíteni szakterüle-tenként a határon túli magyarság szük-ségleteirõl. Ezzel megszüntethetõk apárhuzamosságok, ugyanakkor, aholeddig hiány volt, azt pótolni tudjuk. Azúj támogatáspolitika fõ ismérve azátláthatóság lesz.

– Mennyiben fog változni a támogatá-sok nagyságrendje?

– Mindenképpen növelni szeretnénka jelenlegi támogatások mértékét. Azelsõ Fidesz-kormány idején alakult kiaz az új támogatáspolitika, amelynekaz egyházi támogatás is szerves részevolt: ennek tíz százaléka kötelezõen ahatáron túli magyarságot illette meg.Az általunk akkor elképzelt és kidolgo-zott rendszert a szocialista kormányfokozatosan elsorvasztotta, leépítette.

A szocialista kormányzat ránk hagyottgazdasági öröksége jelentõsen leszûkí-tette lehetõségeinket. Ahogy az országgazdasági helyzete javulni fog, a hatá-ron túli magyarság támogatására szántpénzösszegek is folyamatosan nõnifognak.

A legszörnyûbb ceausescui télben arádióra tapasztott füllel ittuk SzûrösMátyás szavait. Õ mondta ki elõször,hogy az anyaország felelõsséggel tarto-zik a határon túli magyarokért, felcsil-lantva ezzel annyi év sötétsége köze-pette és után a remény sugarát. Majd,néhány évvel késõbb, õ bábáskodott azEKOSZ születésénél is, és állt ott mel-lettünk, valahányszor csak kellett. Ötö-dik megjelent kötetének bemutatásaalkalmat ad arra, hogy – ismételten –tisztelegjünk elõtte és köszönetetmondjunk neki.

2010. december


Segíts magadon, s az Isten is megsegítKülönösebb bevezetõ helyett érdemes egyenesen DR.

PORDÁNY LÁSZLÓTÓL magától idézni – e szavak sokatelmondanak róla.„Nyílt levél Horn Gyula miniszterelnöknek. Mint magyarállampolgárokat, akik egyúttal az egyetemes magyarság, azaz amagyar nemzet tagjainak is valljuk magunkat, mélységes aggo-dalommal tölt el bennünket, hogy Ön és kormánya olyan szer-zõdések aláírására készül a románokkal és a szlovákokkal,melyekben magyar hitet, reményt, önbecsülést, valamint a vég-legesnek szánt önfeladást kínálja cserébe semmiért, vagy majd-nem semmiért. Ön és külügyminisztere elképeszt bennünket,amikor kéretlenül és folyamatosan hangoztatja itthon s kül-földön, hogy nem kívánja a határok megváltoztatását.Nyilvánvaló, hogy egyetlen józanul gondolkodó ember semkíván erõszakos határváltoztatást. A határok sérthetetlenségé-nek unos-untalan hangoztatása azonban nem magyar feladat,és enyhén szólva nem magyar érdek; ellenkezõleg: szomszéda-ink érdeke.”A fentiek 1995. márciusában íródtak, s a szegedi MDFtette közzé.

Pordány László, bár Pécsett született, egyetemi éveitSzegeden töltötte, s szerezte meg ugyanott diplomáját aBölcsészettudományi Karon. Posztgraduális tanulmányo-kat folytatott Angliában, az USA-ban, – utóbbi ország többegyetemén is oktatva. A ’80-as években ugyancsakSzegeden munkatársaival megalapította az angol nyelvûhungarológiai tanszéket. Számos publikációja, könyvejelent meg. Feleségével, dr Csikós Mária tanárral együtt azMDF szegedi alapítói között vannak, amelynek PordányLászló elsõ elnöke. A rendszerváltást követõen Új-

Zélandon, Ausztráliában és Dél-Afrikában teljesített nagy-követi szolgálatot. Jelenleg külügyi tanácsadó – a NemzetiFórum Külügyi Munkacsoportját vezeti. E pillanatbankijelölt kanadai nagykövet, állomáshelyét Ottawában vár-hatóan jövõ év elején foglalja el. A beszélgetésre ennekkapcsán került sor.

– Mikor kezdi meg nagyköveti munkáját Kanadában?– Egyelõre kijelölt nagykövet vagyok, a kinevezés késõb-

bi mozzanat a diplomáciában. A tervek szerint december-ben, vagy a jövõ év elején foglalhatom el állomáshelyemet.

– Korábban többnyire olyan országokban teljesített szolgá-latot, ahol nagy lélekszámú magyarság él. Mit tudott tenni azott élõk ügyéért?

– Szerencsésnek mondhatom magam. Olyan idõbenlehettem például Ausztráliában nagykövet, ami határkõvolt Magyarország és a nemzet életében, hiszen ez a rend-szerváltás idõszaka volt. Lehetett foglalkozni a magyar-magyar kapcsolatokkal, nemzetpolitikával, a magyar iden-titással és számos más, fontos dologgal. Ezek a kérdésekkorábban is szerepeltek témaként – csak ellenkezõ elõjel-lel… A rendszerváltás elõtti kormányok képviselõi azzalfoglalkoztak –ha foglalkoztak!-, hogy az ottani magyarokközött hogyan tudnak egyenetlenséget kelteni, hogyan tud-ják beszervezni azokat, akiket lehet, hogyan tudnak ártaninekik. Ez ’56 után kulminált, de az azért végig megmaradt,hogy alapvetõen ellenséges viszony állt fenn a hivatalosMagyarország és az emigráció között. Különösen azokkalszemben, akik politikailag aktívak voltak, s élesen szembenálltak a kommunista Magyarországgal. Az ausztráliai ma-gyarok alig várták, hogy olyan nagykövetet kapjanak, aki-

vel együtt lehet dolgozni. Dicsekvés nélkül mondhatom,tömegével jelentek meg a nagykövetségen s személy szerintnálam olyan emberek, akik korábban be nem tették oda alábukat. A helyi médiákban egyre-másra készültek az inter-júk, lassan átkerült a köztudatba, hogy nem egy kommunis-tából átvedlett emberrõl van szó, hanem egy merõben másszemléletrõl, s annak képviseletérõl. A kapcsolat kölcsö-nössé vált, melyet jól jellemez a kinn élõk viszonyulása azelszakított területekhez. Volt rá precedens, amikor egyfogadás alkalmával egyetlen este ötven ezer dollár gyûltössze az erdélyi magyarság számára. De ugyanígy tá-mogatták a Délvidéket, Kárpátalját, a Felvidéket.

– Erdélyhez kötõdése ebbõl az idõbõl eredeztethetõ, vagykorábban is voltak kapcsolatai?

–A feleségemmel, barátainkkal mi már a 70-es évek ótajártuk Erdélyt.

– Amennyire tudom, feleségével együtt az MDF alapító tag-jai közé tartoznak.

– Így van. Akkor fogant meg bennünk a gondolat: egy anemzet – ez egyik könyvem címe is-, amit késõbb AntallJózsef miniszterelnök úgy fogalmazott meg, hogy lélekbentizenöt millió magyar miniszterelnöke kíván lenni.

– Az elmúlt 6-8 évben, Magyarország külképviseletében,külsõ képének alakításában történt-e visszarendezõdés?Gondolok konkrétan arra, hogy idõrõl idõre megjelennek kül-földi sajtóorgánumokban olyan írások, melyek nem a legmeg-nyerõbb színben tüntetik fel az országot.

– A magyarságkép alakulása határainkon túl nagyon fon-tos téma. Több összetevõje van. Az egyik, amikor Ma-gyarország rossz hírét keltik magyarok. Egy másik, amikora külföldi média egyes szereplõi saját nyelvükön írnak levalótlan dolgokat. Ami még szomorúbb, amikor itthonimagyarok beszélnek külhoni kapcsolataikkal, s tájékoztat-ják félre õket, akik aztán gátlástalanul leírnak mindenfélehiteltelen dolgokat Magyarországról. Ennél lejjebb márnehéz eljutni. Az utóbbi hónapokban annyit javult a hely-zet, hogy idõnként jókat is írnak… Mostantól a magyarnagykövetségek feladatai közé fog tartozni a hiteles ma-gyarságkép felmutatása.

– Az országot negatív színben feltüntetõ, hamis információkadása kinek áll érdekében?

– Bonyolult kérdés, s ha kritikusan nézzük a helyzetet, ak-kor azt kell mondanunk, hogy bizonyos mértékig mimagunk vagyunk az okai. Mert minden hazugságnak vanigazságalapja. Az utóbbi nyolc évben a legtöbb dolog na-gyon rosszul ment. Ez tény. Más kérdés, hogy nem errõl nyi-latkoztak, írtak a külföldi sajtóban. Az, hogy Magyar-országnak rossz az imázsa, abban az országnak is szerepevan. Persze olyan esetek is vannak, aminek semmi valóság-alapja nincs. Ilyen vád a kormány egészét érintõ fasisztázás,az antiszemitázás, aminek semmi alapja nincs. Válaszolva akérdésre: azoknak fûzõdik érdeke Magyarország rossz hírétkelteni, akiknek ez valamiféle elõnyt jelent. Minden dikta-túrának, féldiktatúrának vannak haszonélvezõi – azoknakaz érdekeirõl van szó.

– Ezzel picit vitatkoznék. Bizonyosan sok esetben magunk isokai vagyunk, hogy rossz hírünket kelthetik a világban. Mégis:

vélhetõleg jóval kevesebb lenne ezek aránya, ha megõriztükvolna például a tartásunkat. Ha azt a morális mércét követ-nénk, amely hosszú idõn keresztül meghatározta az ország lel-kiségét, szellemiségét, s amely kiszenvedte magából mindazo-kat a nagy elõdöket, akik a mai ember számára is etalonok,példaképek kellene legyenek..

– Az identitás szinte totális lerombolása ugyancsakmagyaroknak nevezett emberek tevékenysége. Elsõ lépés-ként meggyöngítették a magyar önazonosság-tudatot, majdaz erkölcsök tendenciózus rombolása következett. Hiszenaki az identitását elveszti, az könnyebben erkölcstelennéválik. A dolgok összefüggenek. Nem kell messzebbre men-ni, mint a 2004. december 5.-i népszavazás. Olyan rombo-lás történt, amit nem lesz könnyû rendbe tenni. Ma már aligérdekel valakit, hogy áll a honvédelem kérdése. Alig vankatona! Az önvédelmet tönkrezúzták az SZDSZ-es és ahasonszõrû politikusok aktív segítségével, és az õ kitaláció-juk volt a hadsereg felszámolása. Eközben alig akadtember, beleértve a médiákat, akik a problémának meg-felelõ súllyal felhívták volna a figyelmet arra, itt valami mér-hetetlen nagy disznóság történik. Hogy tönkretesszük azország védelmi képességét – ami meg is történt! Megszûnta veszélyérzet, de legalábbis vészesen csökkent. A környezõországok, melyeket a régi beidegzõdések nyomán sokanmég ma is baráti országoknak gondolnak, lényegesennagyobb és erõsebb hadsereget tartanak fenn mind a mainapig, mint a mienk. Védelmi kapacitásnak léteznie kell.Egy ország külügyi kapacitása összefügg a védelmi erejével;akinek nincs ereje, az súlytalanná válik. Sok ember azt gon-dolta – közöttük szakemberek is! –, hogy a NATO majdmegvéd bennünket. Nem egészen: segíts magadon, s azIsten is megsegít.

– Csakhogy mintha már feledtük volna ezt a mondatot.Legalábbis az egyik felét. „Fentrõl”, kívülrõl várjuk a segítséget.

– És sajnos Istent is elfeledtük… Az identitásvesztésnek avallásvesztés is kísérõje.

– Milyen változások várhatóak a jövõt illetõen, mit tud ön,mint leendõ kanadai nagykövet az országképért tenni?

– A nemzeti érdek fogalmát, többen is, akik hivatva lettekvolna az országot külföldön képviselni, még csak nem isismerik! Erre szoktuk mondani: így szocializálódtak. Ennekellenére e károkozásról – legyen az tudatlan, vagy szándé-kos – nem feledkezhetünk meg, mert a visszajelzésekbenerõteljesen visszaköszön. Egy nagykövet legalapvetõbb fel-adata a nemzeti érdekek képviselete a nagyvilágban. Akierrõl nem is hallott, attól eleve nem várható el, hogy képeslegyen megfelelni a feladatnak.

– De azért ez nem mentség, ugye?– Azt én sem állítom. Visszatérve a kérdésére: a nyugati

magyarság köreiben mások a problémák. Például a tudat-vesztés, amirõl korábban beszéltünk, köreikben nemtapasztalható. Persze nem azokról beszélek, akik asszi-milálódtak. A határon túliak életében a magyarság tudat-vesztése messze nem úgy ment végbe, mint itthon. Meg-kockáztatom, volt a történelmünknek egy olyan korszaka –nevezetesen a Rákosi korszak, vagy a Kádár korszak is idetartozik-, amikor éppenséggel a nyugati magyarság tartotta

Átalvetõ

18 EKOSZ–EMTEInterjú

ébren a magyar tudatot. Mintegy visszahozták azt.Ugyanennek vannak hátrányai is. Mert egyfajta folyamatos-ság szakadt meg az emigrációban lévõk életében.Emlékeznek még arra az idõszakra, amikor elhagyták az or-szágot, ugyanakkor –a dolgok rendjébõl adódóan- a végbe-ment folyamatokat nem érzékelhették. Õk õrizték azt azarchaikus tudást, melynek elõhívása napjainkban kívánatoslenne.

– A határon túlra került magyarokban a beolvasztásukra,adott esetben felszámolásukra tett kísérletek, a súlyos pressziólékekben kiváltott egy ellenállás. Vajon ezért váltak képessémegõrizni magyarságtudatukat?

– Tény, hogy a környezõ országokban élõ honfitársainkmagyarságtudata -bármilyen paradoxonnak hangzik- erõ-sebb maradt, mint az anyaországbelieké. Az elnyomás egy-fajta pozitív hatást váltott ki – ez az egyik paradoxon.Magyarország volt az egyetlen kommunista diktatúra a kör-nyéken, amely egyúttal nemzetellenes volt, méghozzá mar-káns módon. Más országok esetében ez nem mondható el.

– A trianoni megcsonkítottságot követõen a határon túlrakerült magyarok az ún. rendszerváltás idején kezdetek erõtel-jesebben visszahatni az anyaországra?

– Még mindig nagy a csonka Magyarországon élõ magyar-ságnak az a része, amelyik nem ismeri és nem is akarjaismerni az elszakított területeken élõ magyarok helyzetét.Egy konkrét példa: a rendszerváltás körüli idõszakrólbeszélek. Magyar értelmiségi, sõt, történelemtanárnõ a kis-fiával elment a Felvidékre, s ellátogattak egy korábbimagyar városkába. A gyerek megkérdezte: édesanyám,hogy lehet, hogy egy külföldi országban vagyunk, mégismagyarul beszélnek? A válasz: kisfiam azért, mert megta-nultak magyarul. S miért? Azért, hogy ha átjönnekMagyarországra vásárolni, akkor meg tudják magukatértetni…Ez a fajta magyarságtudat tragédia, s mutatja,mekkora bajban vagyunk. Vagy: lerománozzák az Erdélybõlátjövõ magyarokat – és lehetne sorolni. Jelzi, közel nemjavult annyit a helyzet e tekintetben, mint amennyit javulha-tott volna. Maradva Erdélynél, ill. az ott élõ magyaroknál:mindig egyfajta áhítattal tekintettek az anyaországbelimagyarságra. Még a Rákosi idõkben is! Fordítva ez sohanem létezett.

– Az anyaországba áttelepülök közül többen azt fogalmaz-zák meg, csalódás érte õket…

–Ezen kell változtatnunk! Ezt célozza többek között az atörekvés, hogy minden magyar diák jusson el, ismerje megaz elszakított területeken élõ magyarok életét, körülménye-it. Meg kell teremtsük annak a tisztességes feltételeit, hogya felnövõ generáció a lehetõ leghitelesebben ismerje meghazája történelmét, pontosan azért, hogy tudja, õsei mek-kora árat fizettek egy emberi, méltó jövõért.

– Hogyan látja a magyarság jövõjét?– Kétféle feladat van: a népességfogyás megállítása és a

romboló tendenciák megfordítása. Mindezekkel egyide-jûleg egy közös megegyezésen alapuló újragondolása adott-ságainknak, lehetõségeinknek, majd az építkezés, melyneksorán felépíthetünk egy olyan hazát, ahol jó érzés élni,dolgozni, családot alapítani. A magyar történelemben van-

nak olyan idõszakok, melyek értékeihez érdemes vissza-nyúlni, lelki, szellemi erõt meríteni belõlük, s egy mai világ-ra „szabva”, ismét élõvé tenni azokat.

Lehoczky Leopoldina

2010. december


Nem fekszem itt(Ismeretlen ír költõ verse,Határ Gyõzõ fordítása)

Ne állj e sírnál, ne sírd el könnyeid.Nem itt vagyok. Nem fekszem itt.

Ezer szél vagyok, nyargaló viharhókristály vagyok gyémántjaival.

A búzamezõn vagyok a déli verõvagyok õszi esõ lágyan permetezõ.

Reggel, ha kelsz, én a felsurranás:vagyok az égig emelõ szárnycsapás

mikor madár köröz s mind feljebb repülvagyok az éjben hunyorgó csillag-ûr.

Ne sírd el könnyeid: a hant alattNem vagyok. Ne hidd el holtomat

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Hölgyeim ésUraim! Kedves EKOSZ-küldöttek!

Kérem, engedjék meg nekem, hogy ittés most, Önökhöz is nagyrészt azokkal agondolatokkal szóljak, amelyekkel a 20éves Soproni Erdélyi Kört köszöntöt-tem e falak között.

Egyrészt az akkor elhangzott gondo-latok érvényesek, másrészt az Önökszervezete ugyanazokat az értékeket éseszméket képviseli, mint a Soproni Er-délyi Kör. Harmadrészt, akkor, amikore gondolatokat megfogalmaztam, a ket-tõs állampolgárság reményteljes megva-lósulását csak ígérni tudtam azzal, hogy,,már csak egy olyan parlamentre vanszükségünk, amely tudomásul vesz a ket-tõs állampolgárság igényét és ennek meg-felelõen a szükséges törvényt megalkotja.”Ma büszkén jelenthetem, hogy ezen aterületen megtettük azt, amivel a hatá-ron túli testvéreinknek, a nemzetnektartoztunk.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! KedvesMegjelentek!

„Erdélynek s Magyarországnak érde-kei ugyanazok, s így, ki õszintén s üggyelszolgálja az egyiket, az a másiknak is hû

embere. Ne felejtsük ezt, s bízzunk a való-ban, az Igazságban, s mindenek fölötttiszta szándékunk s férfias állhatatossá-gunkban.” Széchenyi István – aki Sop-ron város díszpolgára is volt – mondtaezeket a szavakat. Ebbõl a vallomásbólkövetkezik, hogy a Legnagyobb Ma-gyar, a magyarság ügyét közösnek, sõtegynek tekintette. Az erdélyiekkel foly-tatott levelezésében Széchenyi Istvángyakran használt kifejezései a „Ha-zámfiai”, a „Magyar közös honunk”, a„közös hazánk”, a „rokon hazánk”.. .

A Soproni Erdélyi Kör 20 éves törté-nete pedig éppen ezeket a szellemi, lelkiértékeket mutatta és mutatja fel folya-matosan, minden egyes rendezvényével,de még ennél is többet! Ennél is többet:azt az életerõt, a mindenek ellenérevaló élni akarást, azt a sorsalakító kül-detésvállalást, amely az anyaországimagyar társadalomból a kommunizmusévtizedeiben kiveszõfélben volt. Olyanenergiákat mutatott fel és szabadítottfel az erdélyi körülmények között, a dik-tatúrában edzett erdélyi magyarság,amely a rendszerváltás utáni magyartársadalomnak, a nemzet megmaradásaés újjáépítése érdekében adott új erõt.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Sopron-ban és környékén 1921-ben megadatotta népszavazás lehetõsége arról, hogy ahatár melyik oldalán szeretnének azemberek élni. A Magyar Nemzetgyûlésugyan 1922-ben törvénycikkbe iktatvaadományozta a Civitas Fidelissimacímet Sopronnak, de 1947 után minden,ami Trianonra, mint diktátumra utalt,egyszerre csak tiltottá vált. Egy nemzet-gyilkos ideológia (a kommunizmus)meg nem történt eseményekké akartatenni a magyar nemzet melletti hûségetés áldozatvállalást, amelynek jeleibõl ésszellemiségébõl táplálkozott hosszúideig az 1921. évi hûségben edzett, igaz,lokálpatrióta soproniság. Ezért fontositt elmondani és megköszönni, hogy aSoproni Erdélyi Körnek köszönhetõenlehetett elõször Sopronban nyilvánosanis a közbeszéd tárgya Trianon. Hogy azErdélyi Kör jelenlétének köszönhetõenlehetett emlékezni arra, hogy a határa-inkon kívül magyar emberek millióiélnek, akiknek feje fölött, megkérdezé-sük nélkül rajzolták át a térképet. Hogyezek az emberek testvéreink, honfitár-saink, annak a szellemi és lelki Magyar-országnak a tagjai, amelynek törékeny-

Átalvetõ

20 EKOSZ–EMTEEKOSZ-dokumentumok

Az EKOSZ nyilatkozataAz Erdélyi Körök Országos Szövetségének 2010. november 6-án Sopronban megtartott választmányi ülése egyhangúlag

fogadta el a következõ nyilatkozatot.Szövetségünk alapvetõ célkitûzése – 1991-es megalakulása óta szüntelenül - az egységes magyarságeszmény élteté-

se, hozzájárulni a leszakított nemzetrészek magyarként való megmaradásához, kapcsolattartásuk segítése az anyaor-szággal. Ennek jegyében dolgoztunk a kettõs állampolgárság megvalósulásáért, terjesztettük minden rendelkezésünk-re álló eszközzel az autonómia eszméjét, 2004. december 5. gyalázata után az anyaországból féltõ, vigasztaló üzenetetküldtünk Erdélybe, és küzdöttünk a nemzetáruló erõk leváltása, a nemzethû erõk térnyerése végett.

Ezek után természetesnek mondható, hogy hatalmas örömmel és megelégedéssel fogadtuk az újonnan megválasz-tott országgyûlés azonnali döntését a kettõs állampolgárság tárgyában, majd a Nemzeti Együttmûködés Kormányánaksorozatos, eddigi és folyamatban lévõ lépéseit, melyek fent említett célkitûzéseinket, reményeinket valósítják meg. Az1990-es politikai átrendezõdés után mindeddig hiába vártunk egy valódi nemzetpolitikára, ám most valóban egy nem-zetpolitikai rendszerváltozás forradalmát éljük át. Legbelsõbb indíttatásunknak engedünk tehát, amikor köszönetetmondunk mindezért.

A kettõs állampolgárság intézménye és a Nemzeti Egységnyilatkozat az elterjedt vélekedések szerint jelképes lépé-seknek tekinthetõk. Ezzel szemben mi úgy véljük, hogy ezek a magyar nemzet, kiemelten a leszakítottak kezében, lel-kében cselekvõ erõvé válnak, elõsegítik magyarként való fennmaradásunkat, erõt adnak az erdélyi autonómia megva-lósulásáért folytatott harcban.

Szegényes eszközeink mellett töredékesek maradtak eredményeink is. Most viszont Magyarország legnemesebberõi, legjobb szellemei mozdulnak meg e célok érdekében, a kormány a magyar állam teljes eszközrendszerét állítjaezek szolgálatába. A magunk részérõl a legnagyobb természetességgel igyekszünk részt venni a nagy munkában, aNemzeti Együttmûködés rendszerében. Úgy érezzük, végre érdemes élni és munkálkodni, végre jó magyarnak lenni.

Közreadja: Dr. Kövesdy PálEKOSZ t.b. elnök

Firtl Mátyás, Sopron és környéke országgyûlési képviselõjének beszéde azEKOSZ 2010. november 6-i választmányi ülésén Sopronban (rövidített szöveg)

ségére éppen a 2004. évi december 5-éntartott népszavazás mutatott rá.

Bármennyire is furcsán hangzik, de adecember ötödikei népszavazás egyolyan esemény, amelyre lehetett jövõtépíteni, hiszen az igenek voltak fölény-ben a nemekkel szemben, ez pedigerkölcsi alapot és politikai kötelezettsé-get jelent. Az Isten, lám, a mi emberigyengeségünket jóra fordította, mint abibliai történetben Jákob esetében.Mert jövõt mindig lehet építeni.

Ebben a kérdésben az erkölcsi ténytfajsúlyosabbnak tartottuk, mint az egy-szerû jogi tényt.

És megalakulhatott az a parlament,amely ezt tudomásul vette, és ennekmegfelelõen a szükséges törvényt meg-alkotta. ,,Az összetartozás nemzeti öntu-datával és büszkeségével állunk készenarra, hogy ezt a törvényt megalkossuk. Ésmeg fogjuk alkotni” – mondtam 2009végén. (...)

Ha az anyaország gyenge, a Kárpát-medencei magyarság is gyenge marad.Minden magyarnak az az érdeke tehát,

hogy az elmúlt 8 esztendõben meggyen-gült Magyarország ismét nagy és erõs,nemzetközileg megbecsült és elismertország legyen.

A következõ harminc-negyven évbennagyobb jelentõsége lesz a nemzetek-nek, mint az országhatároknak, a nem-zet lesz ugyanis a legnagyobb felhajtó ésalkotó erõ a világban. És a magyar nem-zetnek megvan az életereje.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! ASoproni Erdélyi Kör léte, jelenléte egy-szerre valóság és jelkép Sopronban.Valóság: azért, mert a Kör megalakulá-sa óta folyamatosan jelen van Sopronközösségi életében. Folyamatosan gaz-dagította, gyarapította és gyarapítja aztaz évszázadok alatt kialakult szellemi-és kultúrkincset, amely Sopronnak éskörnyékének sajátja. És az Erdélyi Kö-rök, Székely Körök, mindazok, akiketÖnök is képviselnek, ezt szintén így te-szik. Nem csak ismeretet adnak, bemu-tatnak, információt, tudást közölnek,értéket közvetítenek a magyar nemzetkeleti részébõl, hanem egyszerre tölte-

nek be kultúrmissziót itt Magyar-országon és Erdélyben egyaránt.

És jelképnek neveztem a Soproni Er-délyi Kört, mert mindenkit elgondol-kodtat elõbb-utóbb azon, hogy valójá-ban mit is jelent magyarnak lenni, hogymit jelent a Szent István-i értékrendbenfogant nemzet egysége.

„Erdélynek s Magyarországnak érdekeiugyanazok, s így, ki õszintén s üggyel szol-gálja az egyiket, az a másiknak is hûembere.” – tartotta Széchenyi. Ma isszükség van minden olyan cselekedetre,amely Magyarország romjaiból valóújjáépítését, a felemelkedést szolgálja ajövõben.

Ennek az újjáteremtésnek és építés-nek csakis az a hûség lehet az alapja,amely a Civitas Fidelissima hûsége, ésaz erdélyiek nemzethez való cselekvõhûsége is egyben.

Ebben a hûségben való megmaradá-sukat kívánom Önöknek, azt, hogy azországépítõ munka részeseiként külde-tésüket maradéktalanul betölthessék anemzet érdekében.

2010. december

EKOSZ–EMTE 21EKOSZ-dokumentumok

Tisztelt Elnök úr ! Kedves Feri Barátom!Tisztelt Polgármester Asszony ! Elnök urak!Kedves ünneplõ Testvérek!

Köszönöm a hálaadó egybesereglésre küldött meghí-vást, és küldöm az Erdélyi Körök Országos Szövetsége, a22 testvér kör áldáskívánásait.

Amikor elkezdõdik az ünnepség, nem csak e sorokrévén vagyok Veletek (Önökkel). A Kalotaszeg szélérõl,hanem –szó szerint- lélekben is, hiszen magam is létemkétszer huszadik fennállásáról kell megemlékeznem.

S amint én nem jöhettem volna létre, ha nincs Édes-anyám és Édesapám, úgy 20 évvel ezelõtt nem jöhetettvolna létre a Salgótarjáni Erdély Kör, ha nincs a Haza(mint Édesanya) képében a „jó palócok” – befogadóan, amegszaggatottságban is hûségesen; s nincsenek, mint aszámkivetés szenvedését is a Családért elviselõ Édesapa,az otthonról mégis haza érkezõ erdélyiek.

Ez a hûség s ez az igényes többre törekvõ magatartás az,ami a salgótarjáni kör hamar tovaröppenõ 20 évét is jelle-mezte.

„Erdély Kör” a tietek a Csonka Haza felsõ szegletében,nem úgy, ahogy a többségünk nevezi magát: „erdélyi kör”.S ez a név, ez az egy „-i” – vel kevesebb meghatározottságarra emlékeztet engem, hogy az általánosan szorongatóhelyzetben, a még számottevõbb szûkösség közepette is,íme lehet: öntudatot ápoló, Erdély értékeit bemutató szol-gálat. Sõt, összefogással, leleményességgel kipótolva a

keveset, több ezer embert megmozgató nagy együttmoz-dulás is évrõl-évre.

A Salgótarjáni Erdély Kör jó példa az EKOSZ számárais újra és újra, hogy aki kevésen is hûséggel szolgál, aztsokra méltatja az Isten. A húsz év egy egyesület életébentöbb, mint az emberöltõben a tisztes megemberesedésideje. Húsz év közöttünk, az egyenlõk között is éltes elöl-járást jelent! De nem megöregedést, csak „régebb óta fia-tal” fiatalságotokat! Mert osztjuk a nagyváradi költõ,Horváth Imre hitvallását:

„ aki vágyón fordul hátra,nincsen annak ifjúsága,de ki mindig újra vágyik,ifjú ,marad mindhalálig.”

Ilyen, mindig újra vágyódó lelket és látást kívánunk azõrtüzeinket az északi végeken hittel táplálók számára!Hogy ebbõl tovább lombosodó munkásságotokértköszönthessük majd a Salgótarjáni Erdély Kört 30. szüle-tésnapján is ! Akik akkor is hûséggel állnak õrt az akkorramár „valaha volt” ideiglenes határaink mentén…

Áldást, erõt, jókedvet – Isten éltessen Mindnyájatokat, ésóvja Hazánkat !Szívbõl jövõ testvéri köszöntéssel:

Nagy Árpádaz EKOSZ elnöke

Az EKOSZ elnökének levele a 20. évfordulóját ünneplõSalgótarjáni Erdély Körhöz

Átalvetõ

22 EKOSZ–EMTENaplójegyzetek

Trianon és az ezt követõ revíziós törekvések történetérõlkönyvtárnyi irodalom jelent meg. Sok és mégsem elég.Vagy talán nem eléggé ismert? Ugyanis nem volt elégahhoz, hogy általánossá váljon a vélemény, mely szerintTrianon traumája nem oldható meg azokkal a nagyon isindokolt könnyekkel. Trianont fel kell dolgozni, Trianont ésaz utána következõ évek törekvéseit tanulsággá kell érlelni.Ugyanakkor mindent el kell követni a Trianont feledtetniakaró álságos tévhit feledtetéséért. Amit elfelejtünk, aztsoha nem fogjuk feldolgozni. Az titkos féreg fogaként rágmajd örökkön örökké.

Mint az 1940-es év nagyon korai átélõje, de mint olyan,kinek családjában az akkori eseményeknem csupán mély nyomot hagytak, defontos emlékek õrzésének lehetõségé-vel is megajándékozták azt, most kéttöredékkel emlékeznék a másodikBécsi döntés évfordulóján.

Mielõtt belevágok a történetbe, meg-jegyezni kívánom, hogy a románok, bárõk kérték a nagyhatalmaktól a döntésmeghozatalát, mégis Bécsi diktátumnéven emlegetik azt. És ezt a magukszempontjából igen okosan és „elõremegfontolt szándékkal” tették és teszik.

*

Nehezen teltek az úgynevezett „22év” esztendõi az erdélyi magyarok szá-mára. Az elsõ évek passzív rezisztenciá-ja és – a történtek képtelensége miatt valóban nem indoko-latlan –reménykedése lassan elült, s a Kiáltó szó„kóskárolyi” elhangzása után elindult a megmaradást szol-gáló beilleszkedés. Az élni kell, együtt élni kell, a transzszil-ván gondolat dédelgetése is ekkor kezd sarjadozni.Csakhogy néhány évnyi reménykedés után kiderül, hogyutóbbihoz három nemzet akarata kellene, s nem elegendõhozzá csupán a magyaroké.

Aztán eljött ideje a Makkai féle „magunk revíziójának”,s nemsokára ugyancsak õ elmondta, hogy „nem lehet”.Reményikék „ahogy lehetje” s a „lehet, mert kell” válasz ismegérkezett. Közben pedig felnõtt egy együttélésre alkal-masabb új nemzedék, mely már átlátott a balkáni szitán.Átlátott, de ezzel együtt is próbálta szorgalmazni a demog-ráfiai adatok által is alátámasztott együttélést, mint egyedüllehetséges utat.

1937 és a Vásárhelyi találkozó is ennek a gondolatnak amegérlelõdését jelezte.

A történelem csalfa malmai azonban õröltek, és az újhelyzetben nem kellet sokat várni, s máris elérkezett 1940és az erdélyi magyarság várva várt napja.

A Turnu Severin-i tárgyalások után aligha sejtettéksokan, hogy a majdnem megegyezés helyett miért válasz-tották a románok a nagyhatalmi döntés változatát. Csak akésõbbiek mutatták meg, mennyire nem volt mindegy ahatározatot hozó hatalmak okosan bekalkulált vereségétkövetõen, hogy egy Románia által saját akaratából elfoga-dott, avagy egy vesztes hatalmak által hozott döntés követ-kezményeit kellett felszámolniuk. Az adott helyzetben nemis kellett hozzá sok igyekezet, hogy a Bécsi döntést diktá-tumnak nevezhessék és kérhessék annak megsemmisítését.

De térjünk vissza 1940 õszéhez. A kolozsvári Vulcan utca11. szám alatt a döntés bejelentése utáni napon már nagy

nyüzsgés volt.A szüleim há-zában székelõkolozsvári HI-TEL folyóiratszerkesztõi ésszellemi hold-udvarának je-lesei világosanlátták, hogyÉszak-Erdélyvisszacsatolásanem intézhetõel egy toll-vonással. Azidecsatolt egy-m i l l i ó n y iromán gondjaés a Dél-Er-

délybe szakadt többszázezer magyarnak a sorsa kényes kér-dés lesz. Ezért még a honvédség bevonulása elõtt elkészí-tették azt a beadványt, melyet Teleki Pálhoz juttattak el.Ebben Erdélynek különleges státust kértek és lefektettékaz észak-erdélyi román kisebbség további sorsát meg-könnyítõ kisebbségpolitika alatételeit, pl. azt, hogy a románnyelv oktatása legyen kötelezõ minden magyar iskolában is,és a román többségû területeken legyen kötelezõ a hivatal-nokok nyelvismerete. Nem véletlen, hogy errõl a tényrõlnem sokat tud a magyar s fõleg a román közvélemény, sarról sem, hogy ennek a román kisebbséggel kapcsolatosegyes tételei a zavaros évek ellenére sok tekintetben meg isvalósultak.

A román propaganda ennek ellenkezõjét hirdeti ma is, ésegyes kiadványokban nem riad vissza a legvadabb hamisítá-soktól sem, el egészen a durván montírozott fotókig. ACeausescu idejébõl származó tudatmérgezõ csalások cáfo-latáról az immáron európai Romániában még nem hallot-tunk. Sõt ma is hazug állítások alapján állítanak emlékmû-veket nem létezõ mártírjaiknak, kik természetesen mindenesetben a magyarok áldoztai voltak.

KÉT KOLOZSVÁRI EMLÉKTÖREDÉK1940 ÕSZÉRÕL

2010. december

EKOSZ–EMTE 23Naplójegyzetek

Vallasek Júlia az említett beadványról így ír „(…) A Hitelköre rögtön a bécsi döntés bejelentése után megpróbálkozott alap hasábjain korábban körvonalazott eszmék valóságba ülte-tésével. Még a honvédség bevonulása elõtt egy szûkebb körûHitel-összejövetelen Teleki Ádám, Tamási Áron, Vita Sándor,Venczel József és Albrecht Dezsõ Észak-Erdélyre vonatkozóelképzeléseiket egy memorandumba vázolták, melyet 1940.szeptember 9-én át is adtak Teleki Pál miniszterelnöknek. Amemorandum szerzõi a teljes erdélyi magyar értelmiség nevé-ben szólaltak meg, s az erdélyi magyar társadalom sajátosszervezõdési formáinak, hagyományának megõrzését követe-lik.(…)” .

Meg kell jegyeznünk, hogy az úgynevezett „magyar négyév” vagy, ahogy arrafelé sokan mondják „a kis Magyaror-szág” alatt a háborús évek ellenére egészen hihetetlenmagyar eredmények születtek. Ne feledjük, hogy csupánnégy évrõl volt szó, vagyis nem többrõl, mint egy mai parla-menti ciklus. Ilyen eredmények voltak például a székelykörvasút megépítése, mely akkor a vasútépítés világcsúcsá-nak számított, de említhetjük az Észak-Erdély helységeitmai napig díszítõ és szolgáló középületek sorát, a magyarhegyivadász, határõr katonaság újraszervezését és infrast-ruktúrával való ellátását, stb.

Az erdélyi magyarság fellélegzett. Sajnos azonban csaló-dások is érték õket az anyaországból érkezõk számukraidegen szelleme és nem egyszer fölényeskedõ magatartásamiatt. Egy évszázados hagyomány szerint is patriarchális,ráadásul a kisebbségi sorsban egymásba kapaszkodott, a

társadalmi osztályok közötti kisebb távolságokhoz szokottközösség szembesült a címkórság és az osztálykülönbségeksok bajt és feszültséget okozó vagy elõsegítõ hatásaival.Ennél is nagyobb megrázkódtatás volt az ott elsõnek végre-hajtott deportálások feldolgozása, mely túl annak felfogha-tatlan embertelenségén, az észak-erdélyi magyarság töré-keny számbeli fölényét is rombolta.

Ennyit röviden a családi beszélgetések és családi levéltár,illetve a Hitellel foglalkozó íratok emléktárából, azokról aszeptemberi napokról, pillanatnyi hatásaikról és hamaro-san észlelt kihatásaikról.

Most pedig áttérek egy rövid, de ennél is személyesebbemlékre vagy inkább emléktöredékre.

Nem rendelkezem rendkívüli memóriával, de van egynagyon régi emlékem. Az elsõ felidézhetõ. Harmadikévemben jártam ekkor.

Emlékezetemben megjelenik egy hangulat. Izgatott,ünnepélyes. Öltöztetnek, érzem a fejemen végigszántófésût. A Monostori útra készülünk nagynénémhez. Az õablakából láthatom majd jól a „bevonuló magyarokat”.

Kolozsvár visszatér.Maga a bevonuló katonaság nem jelenik meg emlékeze-

temben, de az izgatott tömeg, a rokonok és valami – egyekkora gyermeknél – megmagyarázhatatlan boldogság.

Ez a boldogság vált majd át a felnõttben egy megmagya-rázható fájdalmas nosztalgiává, melynek keresztjét Trianonóta hordja magában minden kisebbségben születõ magyar,amely érzést a maga valóságában egyre ritkábban tud meg-érteni az, aki nem ott születik.

Ma már úgy a kisebbségi ragaszkodása az anyaországhoz,mint ennek fordítottja mosolyt, sõt ellenszenvet fakaszthat.Pedig ez a lelkünkben élõ érzés semmit sem hordoz magá-ban az oly sokat emlegetett nacionalizmusból. Megfér aszerencsésebb népek tagjaival kötött barátságokkal, megféra józan történelmi felismerésekkel. De él és munkál.

Az az igyekezet, mely ezekbõl fakad, sajnos sokszor okoz-za vesztét a gyanútlan „igyekvõnek”. Törtetés, könyöklés,stréberség gyanújába keveredik. Pedig a legtöbb esetbencsak azt teszi, amit a történelmi tapasztalat szülte történel-

mi ösztön sugall neki. Tenni akarnaa megmaradásért. Ez pedig gyanús.Fölöttébb gyanús a mai magyarvalóságban

Immáron apró megszakításokkal60 év sulykolta ebbe a társadalom-ba a szolgálat szellemének gyanúbakeverését, s a hatvanból is különö-sen az utóbbi évtizedek 12 eszten-deje.

Aki megélte azt a gyermeki bol-dogságot, aki megélte azt a fájdal-mas nosztalgiát, most próbálja megátadni azoknak, akiknek lelkébõlkitörölte a történelem.

Nem kell félni attól, hogy vesze-delmet rejt magában. Sõt! Anyagierõvé válhat, vagyis mai fülnek isérthetõ szóval: hasznot hajthat. Atõle rettegõ liberálisok tévhite elle-

nére toleranciát szülhet. Az egyre inkább el- és felismertmorális válságot enyhítheti. A végletesen szétszakítottnemzetet gyógyíthatja.

A 70 év után is bennem munkáló szeptemberi hangulatban,a könyvtárnyi irodalom felsorolása helyett most ennyit sze-rettem volna elmesélni.

Leányfalu, 2010. szeptember 23.Szász István

Parányiságod felkiáltójelei. Töré-kenységed, mulandóságod jelképei.

S amikor ráérõsen kúsznak elõ útiélményeid – cövekek barangolásaid tér-képén.

Az elsõ torony, amire kisgyermekkéntráláttam, a meghittségé. Anyai nagy-szüleim parókiájával szemben a refor-mátus templomé. Nyaranta vettük bir-tokunkba a nagyernyei kertet, a szem-közti torony hozzátartozott kicsiny vilá-gunkhoz, egyszerûen mert ott volt. Azállandóság és a meghittség cövekeként.A tornyot négy apró hasonmása vettekörül, azt hittük, a gyermekei.

Telt-múlt az idõ, és megszámlálhatat-lanul sorjáztak Erdély-szerte a fábólkészült, falusi haranglábak, Isten házá-nak szerény kisvárosi hívogatói, masszívvárerõdök bástya vastagságú tornyai,mint szülõvárosom, Marosvásárhely sokszáz éves vártemplomáé négy fiatornyá-val a sarkain. Aztán az egyik legkedve-sebb, egyetemi éveim kolozsvári „emb-lémája”, a fõtéri Szent Mihály-temp-lom. A XIX. Századi monumentális,gótikus épület késõbbi karcsú, neogóti-kus tornya Erdély legmagasabb temp-lomtornyaként nyúlik az ég felé. Istenházának hatalmas mûemlékei a törté-nelmet bújtatják hûvösükben: Vásár-helyt II. Rákóczi Ferencet választottákfejedelemmé, Kolozsvárott János

Zsigmondot, Bocskai Istvánt és BethlenGábort. És, nem mellesleg, több tucatországgyûlés hajlékául szolgáltak.

Középiskolás koromban még láttam atûzvész kormától feketéllõ brassói szé-kesegyházat, a Fekete templomot. Azeurópai gótika legkeletibb fekvésûremekét. Azóta megtisztították a ko-romtól, csak nevében viseli múltját aszászok evangélikus katedrálisa.

Választott hazám, városom, Budapestkatedrálisait (kisiskolások tudásanyaga)hadd ne soroljam. A Mátyás-templomotmégis: áttelepülésem után nem sokkal,halottak napján ide tértem be akkornégy éve elhunyt apám lelkiüdvéértimádkozni. Történelem, hit, gyászkavargott a lelkemben.

Hétmérföldes csizmát öltve, a nyolc-vanas években a kölni dóm elõtt talál-tam magamat: fejemet derékszögbenhátrahajtva fogtam csak be tekintetem-mel két robusztus tornyát. A szûkkeresztmetszetû Dom platz, ahováemelték, majdhogynem liliputi város-térnek tetszett. Európa többi monu-mentális katedrálisai ma már útiköny-vek célpontjai: két bástyatornyával apárizsi Notre-Dame, a bambergi dóm, aregensburgi katedrális, a canterburyiszékesegyház, az amszterdami NieuweKerk és a többi…

Utamba kerültek a modern világhivalkodó Bábel-tornyai is: Európa leg-magasabb toronyépülete, a frankfurtiCommerzbank (300 m), ijesztõ, 553 m-es magasságával a torontói CN-torony,a karcsú, modern obeliszk. Felsõ emele-ti üvegpadlózatán át bizony nem mer-tem lenézni az utca mélységébe.

Soha nem látott élményt nyújtott szá-momra a Ruhr-vidéki acélgyártás haj-

dani sivár monstrumainak megnemesí-tése. A 67 méter átmérõjû, 117 métermagas oberhauseni Gasometer acélko-losszusa mellett eltörpül a látogató. Az1993-ban átépített, henger alakú gáztá-rozóba lépve megszédül az ember, akupola hatalmas, éjsötét boltozatáncsillagözön – Fényûrterem, ahogy ottnevezik -, valósággal letaglóz a látvány.Oldallift vontat föl bennünket a kilátó-hoz. Félelmetes. A kupola alatt egy-egybelsõ teraszon arénás ûléssor öleltepódium: zenekarok, táncegyüttesek fel-lépési színhelye.

…És végül, örök mementóként: azöld csempés torony. A Maros mentiváros emblémája. Valahányszor leülökdolgozni, tekintetem a városháza képé-re esik. A színes cserepekkel fedett to-rony süvegére, melyet magam fényké-peztem le hajdani otthonom ablakából.Munka közben épp abból a szögbõllátom, ahogyan egykor otthon, Maros-vásárhelyen, ha a fõtérre nyíló erkélyab-lakomon kinéztem. A fotó – szög-letében a híres szecessziós Kultúr-palotával – összecsukható keretbenillesztve ott áll a könyvespolc alján, aszámítógépem fölött. Örök mementójakorábbi életemnek. Ennyi volna? Nonem: a megörökített, ablaknyílásnyi lát-vány a zsigereimbe égett. Holott a fájómúltat (szinte) eltöröltem. Nem, nemvisszanézni – dönthettem ösztönösen isaz áttelepülés cezúrájában. Az otthonimegpróbáltatások emléke érzelmi gátjalett volna életem további folytatásának.Az önépítkezésnek, amit a génjeimmel,habitusommal, emlékeimmel, tapaszta-lataimmal, jó-rossz élményeimmel újrakellett kezdenem. De a zöld cserepestorony azóta is gyertyaként világol.

Átalvetõ

24 EKOSZ–EMTENaplójegyzetek

Metz Katalin

Tornyok

Metz Katalin (1938. október 25.–2010. november 21.)

A madár meggyógyult...Szerkesztõ a lapterv összeállításakor nem az In memoriam rovatba helyezte a fenti írást, ahova - jelen sorokkal együtt - kéretik gon-

dolatban áthelyezni, a most távozottak jeles társaságába. Hiszen tudtuk ugyan, hogy nagybeteg, de azt nem, hogy ilyen hírtelen itt hagyminket; reméltük a reménytelent, hittük a lehetetlent, nem akartuk elengedni, lélekben szorítottuk magunkhoz, ide, közénk, vissza az élet-be, az egészségbe, a munkába…és igen, lapunkhoz, melyet - régebb közölt írásai után - most e hattyúdalával tisztelt meg.

Metz Katalin, központi napilapok munkatársa, a Magyar Köztársasági Érdemkereszt kitüntetettje, a kortárs magyar színikritika meg-határozó alakja - P. Szabó Ernõ szavaival "…tudta, hogyan tegye közkinccsé mindazt, ami a mûvekben megjelent, s hogy képes legyen alegnehezebbre: saját legszemélyesebb sorsának tapasztalatait, tanulságait a tényszerû objektív ítélkezés, a mûkritika integráns részévétenni, hogy megmutassa, megkeresse a mûben s a mû által az életben (a valódi helyett) az igazat." (Magyar Nemzet, 2010. november 23.)

Azt írja, a fájó múltat szinte eltörölte. Nem hiszem. Még "szinte" sem. Amit feledni vélt, az csak az élet volt, de nem az igaz. Az "igaz"ott van a marosvásárhelyi Kultúrpalota emeleti elõcsarnokának falán, melyen márványtábla emlékeztet Kati nagyapjára, a neves zenetu-dósra, Metz Albertre, a marosvásárhelyi zenekonzervatórium igazgatójára…, és ott van a mi visszaemlékezéseinkben Dr. Metz Istvánra,Pista bácsira, Kati édesapjára, a MOGYE orvostörténeti tanszékének elsõ tanárára, késõbb az egyetem diákjainak orvosára, akinekabszolút hallása volt és otthonába válogatott zenék hallgatására invitálta a város szellemi elitjét…vagy öccsére, Pistára, az ifj. MetzIstvánra, a kiváló csellómûvészre, az õ koncertjeire, játékára, akinek most az amszterdemi közönség tapsol…

A valamikori Marosvásárhely e tömény, tiszta, magyar és egyetemes kultúrát árasztó fészkébõl emelkedett ki Kati, hogy az otthoná-nak, városának magyar szellemét szétszaggató idegen áradat szele ide sodorja, a nemzet fõvárosába. Ahol befogadták, elismerték, megbe-csülték, szerették, de ahol - legalábbis nekem mindig az volt az érzésem -sebzett madárként szálldosott a mûvészet emelõ légáramaiban.

Sebei most begyógyultak, és õ szabadon szárnyalva tekint alá a megannyi csoda-torony közt gyertyaként világló egyetlenre… K. P.

A szülõföld szeretet s a magyarnemzthez való tartozás és hûség érze-lemvilága, valamint történelmi tudatamár gyermek-és ifjúkoromban mélyenbelém gyökerezett. S ez a hit és eszme-iség szinte észrevétlenül, természetesmódon lett egész késõbbi magatartá-som és közéleti tevékenységem megha-tározó vonása. Külügyi és diplomáciaipályafutásomból eredõen a nagyvilágsok sarkában megfordultam, de szá-momra mindenütt és mindvégig a szü-lõföld iránti vonzalom és ragaszkodás,az egyszerû, igyekvõ emberek világavolt a legfontosabb, irányt mutató tám-pont. Egészen pontosan két útra indítótáj és emberi közösség természeteserkölcse és küzdelmes életvitele neveltfel: Püspökladány, benne a szegényemberek meghitt családi összetartozá-sát és melegét nyújtó szülõi ház, s areformátus elemi (illetve általános)iskolák feledhetetlen néptanítóikkal;valamint Hajdúböszörmény, a négyszázéves jó öreg Bocskai István gimnáziu-mával, kiváló humanista, nagy tudásútanári karával és egykori népikollegiumával a volt Kálvineumban. Atizenhat esztendei külföldi távollét –tanulás és szolgálat – s a nagy földrajzitávolság miatti más világ csak fokoztaragaszkodásomat a magyar haza iránt.Idõnként felsejlett ugyanis bennem,hogy magyarságom – anyanyelven éskultúrám gyengülésével akár egészegyéniségem, egyéni emberi arculatomcsorbát szenvedhet. Ha pedig ilyenbekövetkeznék, tapasztalatok szerintakár az ember gondolkodása kénysze-rülne megsínyleni, vagyis észjárásamegakadhatna mûködésében. Szá-momra becses tanulságként, mindezzelegybecseng egyik legjelentõsebb köl-tõnk érzelem-és gondolatvilágának

lenyûgözõen szép megfogalmazása: „Aza tény, hogy anyanyelvem magyar, ésmagyarul beszélek, gondolkozom, írok,életem legnagyobb eseménye, melyheznincs fogható…Mélyen bennem van, avérem csöppjeiben, idegeim dúcában,metafizikai rejtélyként. Ebben azegyedülvaló életben csak így nyilatkozha-tom meg igazán.” (Kosztolányi Dezsõ)

Emellett a külügyi és diplomáciaimunka révén megtapasztaltam olyasmi-ket is politikai pályafutásom szemszö-gébõl nézve, amiket itthon nem álltvolna módomban. Azt például, hogy anyugati világban másként mûködnek éspolitizálnak a szociáldemokrata, de azeurópai kommunista pártok is.Ezeknek a pártoknak eleve más azalapállásuk, más a viszonyuk a néphezés nemzetükhöz, többnyire szabadok,és ideológiailag, politikailag nem füg-genek külsõ hatalmaktól. Az állampártdiktatórikus magatartásától eltérõentöbbpárti parlamenti demokráciábangondolkodnak és készek szabad válasz-tásokon megméretni magukat. Ennekmegfelelõen alakítják ki poziciójukat aközjogi rendszerben, részvételüket ahatalomban, illetve általában az állam-életben. Ezek az ismeretek késõbb segí-tettek jobban eligazodni a rendszervál-tás elõkészületeinek és véghezvitelénekbonyolultabb fordulataiban is.

Szakmai tevékenységem, még inkábbpolitikai pályám alakulása mégis nemegyszer megkísértette azt a határt, aholezt a tudatot és hûséget, azaz népi-nemzeti eszmeiségemet és elkötelezett-ségemet meg kellett volna tagadnom.Alapállásom, eredeti kötõdéseim azon-ban alapvetõen ilyenkor is kiállták apróbatételeket. És többnyire ebbõlszármaztak bajaim és konfliktusaim is –1956-ban, az állampárti idõkben és a

rendszerváltozás után egyaránt – pedigmagam is csak „ahogy lehetett” módon,a saját utamat igyekeztem járni.Ilyenkor hol szovjetellenességgel ésrevizionizmussal, hol pedig nacionaliz-mussal és antiszemitizmussal vádoltakmeg. És, ami jellemzõ mindmáig, hogyváltozó idõkben változatlan politikai-etnikai- és sajtókörökbõl érkeztek avádak. (Az emberek milliói pedig gyak-ran még maguk elõtt, családjuk köré-ben és titkolták véleményüket az állam-párti rendszerrõl, vagy semmit semgondoltak róla, mert egyszerûen élni,dolgozni, alkotni akartak, amire – vall-juk be – így inkább megvolt a lehetõsé-gük.) Magam viszont úgy érzem ma is,hogy emberként vagyok, aki voltam,politikusként pedig, anélkül, hogy fel-adtam volna elvi, nemzeti eszmei alap-állásomat, képes voltam elébe menni azelkerülhetetlen társadalmi és politikaiváltozásoknak. Egyengettem példáulszabadságunk és függetlenségünkvisszaszerzésének útjait, amit rövidenrendszerváltásnak nevezünk. Végeztema rám háruló feladataimat, dolgoztam.Nyugdíjas koromra így meg sem gazda-godtam, mert munkából nem lehetmeggazdagodni, legfeljebb tisztessége-sen megélni, ha ehhez adottak és meg-felelõek az emberi, szakmai és jogi sza-bályozási körülmények, lehetõségek.

Nos, az eddigiekbõl következik, hogynép-nemzeti elkötelezettségem igazána rendszerváltás folyamatában érvénye-sülhetett, lévén annak aktív résztvevõjeés elõrelendítõje. Igaz, ez a szemlélet-mód eközben fokozatosan kiegészült arepublikánus magatartás alapvetõkövetelményeivel: a szabadság, igazsá-gosság, szolidaritás és egyenjogúságeszméinek képviseletével.

Pályám csúcsát is ekkor értem el,

2010. december

EKOSZ–EMTE 25Könyvbemutató

A legszörnyûbb ceausescui télben a rádióra tapasztott füllel ittuk Szûrös Mátyás szavait. Õ mondta ki elõ-ször, hogy az anyaország felelõsséggel tartozik a határon túli magyarokért, felcsillantva ezzel annyi év sötét-sége közepette és után a remény sugarát. Majd, néhány évvel késõbb, õ bábáskodott az EKOSZ születésénélis, és állt ott mellettünk, valahányszor csak kellett. Ötödik megjelent kötetének bemutatása alkalmat ad arra,hogy –ismételten- tisztelegjünk elõtte és köszönetet mondjunk neki.

Dr. Szûrös Mátyás

Köztársaság született „harangszavú délben”Elõszó a második, bõvített kiadáshoz

amikor az akkori mérvadó politikaierõk jóvoltából, illetve egyetértésealapján elnökölhettem a NemzetiKerekasztal tárgyalásokon, és nekemjutott osztályrészül a harmadik MagyarKöztársaság kikiáltása. Ezt a történetetkívánom a magam módján összefoglal-ni és leírni e könyvben, a mának és azutókornak ajánlva.

Biztos vagyok benne, nagyon sokanemlékeznek még rá, hogy a harmadikMagyar Köztársaság kikiáltása feleme-lõ örömteli esemény volt annak idején,1989. október 23-án, amit az emberektömegeinek õszinte lelkesedése és szé-leskörû rokonszenve övezett. Termé-szetesen az egybeesett – mert része volt- a rendszerváltás kezdeteivel, valamintannak alkotmányjogi megvalósulásával.És ennek immár húsz esztendeje!

Két évtized alatt ugyanakkor sok min-den formálódott és változott – érdem-ben és hangulatilag egyaránt – az országéletében. Ami e tekintetben a legsúlyo-sabban esik latba, az az, hogyMagyarország élenjáró, „minta ország-ból sereghajtó” lett. Ebbõl a helyzetbõlpedig érthetõen sok minden egyébdolog következik, és magyar módra sok-féle kérdés, kétely, aggályoskodás éskritika is felvetõdik. Az akkori esemé-nyek résztvevõjeként és tanújaként illikezekre e könyvben is reagálni, ésmásokkal együtt keresni, és amennyi-ben lehetséges megtalálni és megadni amegfelelõ válaszokat, sõt levonni bizo-nyos tanulságokat is. Hiszen már annakis egy évtizede, hogy e kötet elsõ kiadá-sa megjelent. Ugyanakkor a rendszer-váltás egészének áttekintésére itt ter-mészetesen nem vállalkozhatom.

Melyek is azok a kérdések, amelyek-nek nagyobb teret és hangsúlyt célszerûadni a jobb megértés és tisztánlátás elõ-segítése végett? – Nos, különbözõ úton-módon szerzett ismereteink és tapaszta-lataink alapján sokan úgy érzik vagygondolják, mintha itt nem is lett volnarendszerváltás vagy rendszerváltoztatás.Még többen tartják magukat e társada-lom-politikai fordulat veszteseinek,illetve kárvallotjainak. És mintha aKöztársaságért sem lelkesednének olymértékben, mint születésekor. A fásult-ság és fáradtság tömegméretû azországban.

Demokrácia-deficit lévén, ugyancsaksokak szerint a társadalom-politikai for-dulat nem széles alkotmányos alapokon

és választói akaratkinyilvánításávalment végbe, hanemazt az aktív politi-kusok és pártokszûk vezetõ rétegehajtotta végre. S ígyabból kirekesztõ-dött a „nép döntõtöbbsége” és rész-vétele. Nem voltpéldául a nép általválasztott és felha-talmazott alkotmá-nyozó nemzetgyû-lés, amely a népszu-verenitás elve alap-ján legitim döntése-ket hozhatott volna– mondogatják.Aktív szereplõkéntszerzett ismereteimés tapasztalataimszerint jómagam ezttöbb tekintetbenmásként láttam éséltem meg, ezértárnyaltabban is íté-lem meg e történel-mi folyamatot.Noha magam isnemegyszer az évek során sajnálattalállapítottam meg, hogy a rendszerváltásmozdonya ki-kisiklott, letért eredetilegértelmezett és kijelölt pályájáról.

Az elõbbi kérdéssel összefüggésbenszükséges kitérni arra is, hogy mit jelentaz „alkotmányos forradalom”, illetve a„jogi honfoglalás” fogalma, s legitimek-e az 1985-ben megválasztott Ország-gyûlés 1989-es döntései az átalakulásifolyamatra vonatkozóan. S milyen ha-tást gyakorolt az események menetére aharmadik Köztársaság megszületése,amely egyébként az új alkotmány sze-rint történt meg, s egyik legfontosabb ésleglátványosabb állomása volt a rend-szerváltásnak az emberek szemében.Továbbá, mit jelent idevonatkozóan anépköztársaságból a jelzõ nélküli köz-társaságba való átalakulás.

További felmerülõ fontos kérdések:Miért torzulhattak el a demokrácia, azalkotmányosság és az igazságszolgálta-tás viszonyai, intézményei? Milyen poli-tikai paktumok születhettek a háttér-ben, a kulisszák mögött, s mi az oka atitkosszolgálatok körüli manipulációk-nak, hangulatkeltésnek, s általában az

erkölcsi süllyedésnek és zûrzavarnak? Svégül milyen is volt a rendszerváltásvalóságos nemzetközi háttere? Igaz-e,hogy fejünk fölött, illetve helyettünkmindent eldöntöttek volna a nagyhatal-mak a közép-kelet európai átalakulástekintetében?

Igen sok tehát még húsz esztendõután is a tisztázatlan kérdés, de a men-demonda és találgatás is a rendszervál-tás körül. Ezek jórészt átfogják az átala-kulási folyamat egészét, ezért itt teljeskörû megválaszolásukra természetesennincs lehetõség. Mivel azonban össze-függenek egymással és a Köztársaságeszméivel valamint mûködésével, feltét-lenül szükséges azokat e könyv irántiigény szerint legalább érinteni.

Itt azonban célszerû egy közbevetésttennem a realitások követése végett.Igazuk van ugyanis azoknak a politoló-gusoknak és gyakorló államférfiaknak,akik szerint, míg az értelmiségiek, pél-dául a tudós történészek elemzik a tár-sadalmi vagy nemzetközi rendszermûködését, addig az államférfiak meg-teremtik, létrehozzák azokat. Igen nagylehet tehát a különbség az elemzõ és az

Átalvetõ

26 EKOSZ–EMTEKönyvbemutató

államférfi, illetve a politikus nézõpontjaközött. Az elemzõ maga választhatjameg – méghozzá többnyire utólag –hogy mely problémát, illetve kérdéskörtakar elemezni és értékelni, míg azállamférfi kénytelen mielõbb és közvet-lenül foglalkozni a felmerülõ és megol-dást igénylõ kérdésekkel. Az elemzõannyi idõt szabhat munkájára, amennyicsak szükséges számára, hogy megfelelõkövetkeztetésekre jusson, és nincs koc-kázata. Ha ugyanis következtetései nembizonyultak helytállónak, újabb tanul-mányt írhat. Az államférfi számáraviszont a legnagyobb kihívást a sürgetõidõ jelenti, és olyan szempontok alapjánkell cselekednie, amelyek helyessége azadott idõpontban nem bizonyítható.Ráadásul csak egyszer dönthet, és téve-dései többnyire jóvátehetetlenek, s atörténelem mond majd ítéletet fölötte.Így tehát annak utólagos vizsgálatasorán, hogy milyen is volt, és volt-e egy-általán rendszerváltás, ezt a körül-ményt, illetve adottságot is ajánlatosfigyelembe venni, amikor húsz évvel atörténelmi fordulat után e napirendenlévõ kérdésben állást foglalunk.

Végül csupán még egy dolgot kívá-nok rögzíteni e bevezetõben. Aztugyanis, hogy a demokrácia megvalósu-lásához tudvalevõleg elengedhetetlenülhozzátartozik a népszuverenitás elvé-nek érvényesülése, mûködéséhez pedigaz, hogy vezetõi, irányítói demokratáklegyenek. Ennek tehát az alkotmányértelmében meg kell teremteni a feltét-elei, ami a politika felelõssége. Nos,ezek a feltételek 1989-ben a ködösítõpártállami átmeneti viszonyok közöttnem voltak biztosítottak, hiszen példá-ul a nép nem tudta, nem tudhatta – mimagunk is sok mindent nem tudtunk –,milyen súlyos az ország helyzete,milyen mély a gazdasági, politikai éserkölcsi válság, honnan kell kihúzni azország szekerét. Az újonnan színrelépett ellenzéki erõk pedig még többtekintetben – például az államéletvonatkozásában érthetõen – tapaszta-latlanok és helyzetüknél fogva eléggétehetetlenek is voltak. (Viszont KónyaImre kezdeményezésére kiváló jogásza-ik tömörültek a Független JogászFórumba, illetve az Ellenzéki Kerek-asztal köré, akiknek elég világos képükvolt a jogalkotásról és egy békés, alkot-mányos fordulat véghezvitelérõl, sza-bad választások útján.) Márpedig a

politika formálásának alapvetõ ténye-zõje a tapasztalat. Ugyanakkor a neoli-berálisok nemcsak birtokolták és irá-nyították a sajtót, illetve mûködtetését,hanem, félrevezetve és becsapva a né-pet, manipuláltak is vele. Egyidejûleglebecsülték a népnek a történelembenés a többpárti parlamenti demokráciamegteremtésében betöltendõ szerepét,de az állam szociális jóléti és közbizton-ságot szavatoló jelentõségét is. – ebbenaz értelemben tehát már szinte a rend-szerváltás kezdeteibe be voltak „kódol-va” a késõbbi deformációk, kisiklásokés komoly problémák.

Sajnos, mint látjuk, ma hasonló ahelyzet a sajtó feletti neoliberális ura-lom következtében. Fõleg a szegényemberek millióit vezetik félre, ezértleginkább õk a sajtó-manipulációk éspolitikai trükkök s a zsákutcás kor-mánypolitika kiszolgáltatottjai és szen-vedõ alanyai. Ezért ezek az emberekma sem tudhatnak igazán szuverénmódon állást foglalni és dönteni.Hatalmon vagy a hatalom közelébenlévõ vezetõik többsége pedig nem de-mokrataként gondolkodik és cselek-szik. A politikát és irányítóit már jó ide-je nem igazán eszme, hit, emberi szoli-daritás és igazságosság, de nem is haza-szeretet és erkölcs vezérli, hanem apénz és a piac mindenhatóságának neo-liberális imádata s a gyûlölködés, a kor-rupció és a hazugságáradat hatja át,valamint az ország ügyeihez való nem-zetietlen hozzáállás.

Az összefogás is üres szlogenné vált.

Pedig a nemzeti többségi akarat kiküz-dése, megteremtése változatlanul alap-vetõ feladata a magyarságnak mind bel-, mind kül - és nemzetpolitikai érte-lemben, hogy egységesek és erõseklegyünk, amikor döntenünk kell azország, a nemzet sorsáról, s hogymegálljuk a helyünket a meglehetõsenösszekuszálódott nagyvilágban. Ez per-sze azért sem könnyû feladat, mert nemlehet egyszerre szolgálni Krisztust ésPilátust. De a politika mûvészet és tu-domány, s csodákra képes, ha jól csinál-ják. Ahogy az ókori kínaiak fogalmaz-ták meg, és állítólag mondogatták: „apolitika a marsall”.

Szerencsénkre, a történelmi tapaszta-latok szerint, nagy erénye népünknek-nemzetünknek, hogy megannyi súlyosmegpróbáltatáson képes volt túljutni,újra és újra talpra állni, s megállnihelyét a világ népei között. Hihetünktehát abban, hogy így lesz ez most is, kifogunk emelkedni a süllyedésbõl, ami-ben saját kormányaink zsákutcás politi-kája és a nemzetközi neoliberális erõkglobalista pénz – és gazdaságpolitikájasodorta az országot. Talán ehhez amunkához és küzdelemhez lehet sze-rény emlékeztetõ hozzájárulás ez akönyv is. Hogy ne merüljön feledésbeaz a - bár törékeny és rövid életû –nemzeti összhang és összefogás, amelyaz 1956-os nemzeti felszabadító forra-dalom példája nyomán a rendszerváltáskezdeteit is jellemezte!

(2009 nyarán) A SZERZÕ

2010. december

EKOSZ–EMTE 27Könyvbemutató

Bitskey Aladár UszodaEger

90 éve verték, magyarságában megalázták azt a közel 4millió magyart és annak ivadékait, ha nem tagadták megönmagukat, ha nem alkalmazkodtak (asszimilálódtak) azúj urak kénye-kedve szerint az elcsatolt területeken.Anyagi javaikból kifosztották, õsi (emberi) jogaikkal nemélhettek. Hála az új magyar kormánynak, a trianoni gyász-napot, június 4-ét másodszor is törvénybe iktatták, de mármost a Nemzeti Összetartozás napjaként. Képletes(szimbólikus) lépés. De tudjuk, hogy a test gyógyulása alélek gyógyulásával kezdõdik. Küszöbön áll a könnyítetthonosítás elérése minden született magyarnak, aki aztkérelmezi. Kérni kell, zörgetni, és megadatik nékünk,avagy miért védtük az európai kereszténységet 1000 évenát (keleti rokonaink ellenében)? Az ûrlapok 2011. januárelsejétõl elérhetõk lesznek interneten is.

2010 augusztusában tíz napot töltöttem Erdélyben. Juteszembe, 2002-ben egy hónapot, és meg is írtam élményei-met Erdélyi életérzések címmel. Mûvem nyomdafestéketlátott, „életérzés” szavam is meghonosodott Magyaror-szágon. Akkor e szóösszetételen napokig gondolkodtam,rágódtam, hogy kifejezze mindazt a múltbeli és jelenbeliérzést, ami abból született, hogy megbukott a szeretettOrbán kormány itt, de ott sincs sok szeretnivaló az erdélyi,nehéz mindennapokban és politikai harcokban.

Most újabb életérzések vittek a Székelyföldre, megláto-gatom azt a fiút, akinek az iskoláztatásához hozzájárulokhavi kis összeggel; sajnos a jótékonykodásról is leszoktattakminket, fõleg ha keresztény/keresztyén meggyõzõdésseltesszük! Nem csoda, hisz minden idegen eszmét belénksulykolt Nyugat, ahol már a hívek 80 százaléka nem is jártemplomba! (Épülnek Allah templomai! Közben beerõsí-tett Angela Merker német kancellár, hogy megbukott amultikulturális modell.)

A Székelyföldrõl visszafele jövet a Mezõségen idõztem,mert ott születtem, nevelkedtem 28 éves koromig, 1988-ig.Szamosújváron most új magyariskolát építenek. Kolozsvárfõterén magyar napokat tartottak. Amerre jártam, minde-nütt szóba hoztam a könnyített honosítást, hisz ismeremerdélyi fajtámat. A válaszokat is szinte elõre tudtam. Mamár mindenki tudja, hogy mikor, hogyan és kik szúrták el akettõs állampolgárságot. (Ezt az elszúrtam, elszúrták szótmi erdélyiek sohasem használtuk, ehelyett a levágás szóthasználták már a középkori leírásokban és mindennapok-ban, elszúrni nem lehetett, mert az számunkra végzetes lettvolna, annyira sok volt a levágnivaló ellenség.) Tudni sze-retnék nemzettestvéreink, hogy mi módon kaphatják meg amagyar honosítást. A fából vaskarika nem kell.

Az anyaországuk határain túl élõ románok, szerbek, hor-vátok és szlovákok már rég megkapták a kettõs állampol-gárságot, nem volt semmi gond. Minket még az ág is húz.

De térjünk a tárgyra. Székelyudvarhelyi házaspár bará-tom meséli az ebédnél, hogy õk kérni fogják a honosítástmaguknak és a két lányuknak is. A nagyobbik lányuk mostKoppenhágában tanul belsõ-építészetet. Annyira ügyes,

hogy már komoly versenyeket is nyert komplex lakás-vevõkigényét kielégítõ számítógépes, háromdimenziós tervekkel.A felesége mosolyog, már csak azért is kell a lányának,hogy ne a román, hanem a magyar igazolványt vehesse ki,mert már ott is elõítéletekkel vannak, ha a román okmá-nyait meglátják. (Lásd a franciaországi és olaszországiroma-román kitoloncolásokat.) Kérdezem tõle, hogyAmerikában miért nem töltötte ki az ösztöndíjas idejét,miért jött haza korábban? Azért, mert nem szerette, mond-ja barátom, aztán finom részletekre is kitér a kedvemért.„Képzeld el, egy szintén katolikus lengyel lánnyal kerültekegy amerikai idõs házaspárhoz angolt tanulni. Senkivelnem beszélhettek, a házat sem hagyhatták el, messze is voltminden bolt, ha gyalog elindultak vagy sétálni akartak, arendõr összeszedte, kikérdezte és visszavitte õket a házhoz.Ott csak kocsival lehet közlekedni. Képzeld el János, Rékátmár zavarta hogy evés közben az idõs asszony mind a szá-ját figyeli, egy hónap múlva megkérdezte tõle, hogy mitnézi annyira, azt mondta, hogy azt nézte, nincsenek-e vám-pír fogai. Drakulától féltek Romániával kapcsolatban!Ennyit a vallásos családról, azt hitték, hogy egy afrikai vagyázsiai harmadik világhoz hasonló nyomorteleprõl jöttek,ahol még mosógépet, jégszekrényt sem láttak”.

Egyetemet végzett lány mesélte Csíkszeredán, jelenlegPécsett doktorál, elõtte itt tanult a Sapientia egyetemen.Amikor párizsi tanulmányúton voltak, mindenhol cigánykoldusokba botlottak. Szorongtak, nehogy megtudják,hogy õk is Romániából jöttek. Szégyellték elõvenni aromán útlevelet, ezért is jó lenne a magyar honosítás. Abarátnõje itt diplomázott, sohasem akart elmenni, nagymagyar, ragaszkodik Erdélyhez, de már három éve munka-nélküli, most meggondolja, felvenné a magyar állampolgár-ságot. A tizenegyedikes fiú mondja, hogy õ nem számítelmenni, de sok osztálytársa beszél ilyesmirõl (az elmenés-rõl). Ez semmit sem jelent, mondom, mert amikor én vol-tam gimnazista Szamosújváron, azok az osztálytársaim,akik azt hangoztatták, hogy elmennek, most a harmincévesérettségi találkozón kiderült, hogy mind Erdélyben élnek,itt öregedtek meg.

Viszont azok, akik verték a mellüket, hogy milyen magya-rok és sohasem hagyják el Erdélyt, úgy hozta a sors, hogyazok most Európa országaiban laknak, sõt Amerikába,Kanadába és Ausztráliába is jutott belõlük. De az érettségitalálkozónkra legmesszebbrõl is mind hazajöttekSzamosújvárra!

Többszörös biatlon díjas 14 éves kislány arany és ezüstérmeit nézegetem, egyik diplomáján már a nevét is romá-nosítva írták le egy Brassó környéki rendezvényen. Fel semvetõdik, hogy elmenne, hisz úgy szereti és ismeri aHargitát, mint a „talpát”, hisz még a nyári vakációban is ottedzenek, este meg eljár mezõségi néptáncot tanulni.

Rózsi unokatestvérem azért szeretne magyar állampolgárlenni, mert Kanadában él a lánya, a férje: mert magyarnakszületett s úgy is akar meghalni! Másik unokatestvérem, aki-

Átalvetõ

28 EKOSZ–EMTERügyek a télben

Könnyített honosítás

nek a lányát román vette el, pedig kincses Kolozsváron nemvolt még olyan szép lány, nem mond egy szót sem; ne ismondjon, mert az unokájával már sokszor románul beszél,hogy meglegyen a családi békesség a román vejével. Amásik gyermekérõl sem beszél, csak megemlíti, hogy mostnem kinn dolgozik a hidegben, jól fizetett állása van, raktá-ros egy „boss”-nál, multinál. Lelkes, jóravaló 23 éves fiú,hitgyülekezetes lett, hisz a testvériségben, egy ottani magyarnõvel és tíz éves lányával ismerkedett meg „lelkileg”. Úgylátszik lelkileg sem teljesen, mert kapcsolatuk nem tartottsokáig. A hitgyülekezetes nõ egyik nap azzal állt elõ, hogyneki nem egy gyermek kell, aki a lányával játszik. Az unoka-öcsémnek korán meghalt édesapja, férfias termete lett, desajnos férfias jellemet nem hozhatott otthonról.

Nagy István festõmûvész Csíkmindszenten született, sze-rény emlékháza van ott, a képek zöme reprodukció. Azértékesebb festmények most a csíkszeredai Mikó várbanláthatók. Elõször tanító volt, aztán végigharcolta az I. világ-háborút. 47 éves, amikorra a trianoni békediktátumRomániához csatolja szülõföldjét. (Bárcsak úgy lett volna,ahogyan a székelyek szokták viccesen mondani, hogyRomániát csatolták a Székelyföldhöz! Annyi igazságalapjavan, hogy a székelyek 90 év múlva is megmaradtak tömb-magyarnak!) Nagy István késõn házasodott, s mit ad Isten,délvidéki asszonyt vesz el, sokáig ott éltek, míg a szerbekhontalanná nem nyilvánították, felesége szülõfalujából,Sajkásszentivánról utasították ki, elõtte már a románok ishontalanná nyilvánították, a magyar állampolgárságot csakhalála utáni napokban kapta vissza, felesége tette le helyet-te az állampolgársági esküt Baján. Morbid! Sajátos magyarfájdalom, hisz post mortem már nem esküdhetett fel amagyar államra újra! Pedig a festõ legnagyobb drámája aszülõföldjérõl való kiutasítás, a magyar állampolgárságelvesztése, nem ezért harcolt õrmesterként a brassói 24-esgyalogezredével Galiciában. Az 1917-es nagy októberi for-radalom megszületése, torzszületése elõtt került le a máso-dik frontra az olasz Isonzóhoz, ahol késõbb felmorzsolód-tak a magyar csapatok, gyalog jött haza 1918 decemberé-

ben s Kiskunfélegyházán szerelt le, három kitüntetéssel azsebében, zászlós elõléptetésével nem sokra ment…Többezer festmény, pasztell és szénrajz szerepel a három országköz- és magángyûjteményeiben! Nem élte meg a visszacsa-tolásokat. Akik átélték az I bécsi döntés eufóriáját, a Kár-pátaljai bevonulást, aztán a II. bécsi döntést, olyan érzésselhaltak meg, hogy érdemes volt élni s szenvedni a másodikvilágháború utáni minden borzalom ellenére, mert voltnégy évük, négy magyar évük. Szüleim és nagyszüleim ismindig a négy év magyar világáról beszéltek nagy lelkese-déssel és szeretettel, pedig 40 és 44 között nehéz háborúsévek, a nélkülözések évei voltak.

Szamosújvári ismerõsöm mondta, hogy õ felveszi amagyar állampolgárságot, de azért most nem fog sorbaállni, majd a tumultus után. Mondom, hogy októbertõlinterneten is lehet majd tájékozódni a könnyített honosí-tással kapcsolatban, ezt mondta Wetzel Tamás miniszteribiztos.

90 esztendõ alatt az erdélyi városok lakosainak zömeromán anyanyelvû lett, de a románok még mindig nemérzik magukénak a régi épületeket és templomokat, agenius locit, idekenek a fõtereken, a régi parkok óriásfáiközött. Mi magyarok, annyi változás és kudarc után, márnem érezzük magunkénak, fõleg ha elüldöztek, vagyönként hagytuk el az õsi fészket! Turistaként viselkedünkszülõföldünkön, vagy oda sem megyünk, azt sem tudjuk,hogy magyarok is élnek ott. Ez a legnagyobb katasztrófánk.Minden tiszteletet megérdemelnek a hûséges, erõs jellemûmagyarok!

Ha nincs magyar összefogás, magyar erõ, magyar szövet-séges, nemzetközi összefogás, akkor csak vörös iszaposvilágban élhetünk, egy mindenképpen szennyezett magyarkörnyezetben és még szennyezettebb nagyvilágban!

Önfeláldozás, egészséges hozzáállás és hit kell csupán amagyar honosításhoz, autonómiához, a többi az évezredesmagyar lélekbõl fakad.

Juhos-Kiss János

2010. december

EKOSZ–EMTE 29Rügyek a télben

Magyarul a küszöb alattSorra helyeznek el többnyelvû helységnévtáblákat szórványtelepüléseken is

A Kolozs megyei Aranyosgyéres mellett néhánynapja Vajdahunyad a második nagyobb erdélyi tele-pülés, ahol a magyarság aránya jóval alatta van a tör-vénybe foglalt húsz százalékos aránynak, mégis hatá-rozat született a többnyelvû helységnévtáblák elhe-lyezésérõl. A román többségû önkormányzatot azzalsikerült meggyõzni, hogy sok magyar turista látogat aHunyadiak városába.

„Ez a döntés nem a román–magyar kérdésrõl szól,hanem a közjóról” – fogalmazott Takács Aranka, avajdahunyadi RMDSZ elnöke, amikor a helyi önkor-mányzatnak arról a határozatáról kérdeztük, amely-

nek értelmében harminc napon belül magyarul ésnémetül is feltüntetik a város nevét a település bejá-ratánál, annak ellenére, hogy a lakosság számarányanem haladja meg az 5,5 százalékot.

Idén Vajdahunyad immár a második olyan megyeijogú város, amely ilyen gesztust tesz a magyar kisebb-ség felé. Aranyosgyéresen a magyar lakosság szám-aránya 8 százalék, a helyi tanács mégis korábban úgyhatározott: a város magyar és a német nevét is fel-tüntetik a helységnévtáblán. Aranyosgyéresre többhónapos huzavona és pereskedés után került ki idénmárciusban a háromnyelvû helységnévtábla

„Aki megért és megértet, egy népetmegéltet”

(Kányádi Sándor)

A fizika igézetében(Toró Tibortól Palágyi Menyhértig)

Magyari Lajos, sepsiszentgyörgyiköltõ Csoma Sándor naplójából címûversét így kezdi: „Ki verte meg ezt a kisfi-út az utak igézetével/ dobogni ki lopottbele nyugtalan szívet/ s ígérte hazudta,hogy messzire ér el?” Utak igézete, a fizi-ka igézete… sors, életút, elkötelezett-ség, szenvedély, választott élet.

A székelység nagy utazója így határoz-ta meg önmagát felbecsülhetetlen ér-tékû tudományos munkájának, a tibeti-angol szótárának címpapján : „Alexan-der de Csoma Kõrös siculo-hungarian ofTransilvania”. Toró Tibor is hasonlókép-pen székely-magyarnak vallotta magát,erdélyinek. Az udvarhelyszéki Énlakánszületett 1931. július 16-án. A szülõfalu,bár sokáig nem dajkálta, de elindulásá-hoz feltarisznyálta szellemi értékekkel,hiszen Énlaka XIII. században épült éskésõbb 1661-ben, a székelyföldi tatárbe-törés után felújított templomának ka-zettás mennyezete rovásírás feliratotõriz, mely becses nyelvemlékünk. Életé-ben a következõ állomás Magyarher-mány, ahova pedagógus szülei költöz-tek. A világra eszmélõ kisfiú képzeletétbetöltötte a magyar történelemnek a

székelység által megõrzött legendája,hõsi múltja, köztük a falu közelében,Bodvajon 1848 õszén mûködõ vashá-mor, mely Gábor Áron ágyúihoz ter-melte a nyersanyagot. Ennek romjainálsokat bolyongott társaival, hallgatta afalusiak meséit a szabadságharcról.

Kisfiúként, alig tízévesen Udvarhely-re kerül, itt tanul nyolc éven át a híresreformátus, majd katolikus gimnázium-ban. Tanára, Mátéffy Béla szerettetimeg vele a csillagászatot, a kisdiák meg-szállottan kutatja az égbolt titkait. Elsõsaját könyve is egy csillagászati szak-könyv. Hiába határozza el, hogy csilla-gász lesz, ez idõben Romániában ilyenirányú képzés még nem volt az egyete-meken. Marad hát a matematika-fizikaszak a temesvári egyetemen. Ettõl kezd-ve élete Temesvárhoz köti, a család, atudomány, mindenek fölött az atomfizi-ka. Ám mûveltsége, hihetetlen tájéko-zottsága utolérhetetlenné teszi az iroda-lomban, nyelvtudományban, történe-lemben, zenetörténetben is. És aki is-merte, tudja, hogy csupaszív magyarember is volt. Róla szólnak KányádiSándornak, az udvarhelyi iskolatársnaka szavai: „Aki megért és megértet, egynépet megéltet.”

Az atomfizikán belül szûkebb kutatásiterülete a neutrino titkainak feltárásavolt. Elmondta egy vele készült interjú-ban, hogy a marosvásárhelyi KeményZsigmond Társaság meghívására elõ-adást tartott, melynek ezt a címet adta:Neutrino, mon amour (Szerelmem, aneutrino). Vendéglátója, a társaság el-nöke, Oláh Tibor megjegyezte, hogy ezmár nem is szerelem, ez házasság. ToróTibor rábólintott: De szerelmi házasság!

Temesvár meghatározó volt ToróTibor életében. Tanulmányai befejezéseután a fizika tanszék tanársegéde volt,majd nyugalmazásáig az egyetem elmé-leti fizikai tanszék tanszékvezetõ pro-fesszora. Az 1820-as években Temesvá-ron hadmérnökként tevékenykedõ Bo-lyai János hagyatékának kutatója ésmentõje volt. Neki köszönhetõ a temes-vári Bolyai szobor, a mai Bolyai utcasarkán álló épület falán a Bolyai Jánosarcképét és a nemeuklideszi geometriaalapképletét ábrázoló dombormû(Jecza Péter alkotása) ötnyelvû táblája,

mely õrzi a világra szóló magyar felfede-zés emlékét. És neki köszönhetõ a te-mesvári Magyar Házban 2008-ban ava-tott Bolyai emlékszoba is.

Felejthetetlen elõadások emlékeztet-nek Toró Tiborra a Bánságban, a Pár-tiumban, Magyarországon, Európa sok-sok tudományos konferenciáján. Rend-szeres meghívottja volt nemzetköziatomfizikai és tudományfilozófiai ta-nácskozásoknak. De nem csak atomfizi-kai kérdések érdekelték. Például Buda-pesten 1995-ben elõadást tartottMadách Tragédiájának fizikai vonatko-zásairól, gyûjtötte a világ Madách-fordí-tásait, húsz darab Madách kiadástmondhatott magáénak a világ különbö-zõ tájairól. Felfigyelt a Tragédiábanarra, hogy csak egy történelmi személyi-ség jelenik meg kétszer a mûben, atudós Kepler, jelezve, hogy Madách szá-mára milyen gondot jelentett a Földjövõje. Értekezett Kölcsey Himnuszá-ról, elõadást tartott Teller Ede lugosigyökereirõl, hiszen a világhírû tudósédesanyja a Temesvár közeli Lugosonszületett, a gyermek Teller Ede nagyszü-leinél sok boldog vakációt töltött el, itteszmélt a világra. Gyökerei õt is, mintannyi jeles személyt, Erdélyhez kötik.

Paksi diákoknak 2002-ben hosszanelemezte Babits Bolyai címû szonettjét,melyet a költõ még erdélyi tanár korá-ban Fogarason írt. A szonett egyik sorabízvást ráillett az elõadást tartó ToróTiborra: „Új végtelent nyitottam éneszemnek.”

Elõadásainak gazdag ága-boga hatal-mas mûveltségrõl tanúskodott, a válasz-tott témában egyenes úton haladt, demindig nyitott új ösvényeket hallgatói-nak, a témához tartozó apró mozaiko-kat villantott fel, hogy aztán összekap-csolja az egészet, mert azt vallotta, hogya természettudományban mindenösszefügg mindennel. Ezt tudásegész-nek is nevezhetjük, hiszen a valóditudomány mindig az egészért is felelõs,mindig határtalan.

Pakson többször járt Toró Tibor,Bolyai Jánosról tartott elõadásában em-lítette meg a tér-idõ kutatások kapcsánPalágyi Menyhért nevét. A szülõvárosá-ban szinte ismeretlen Palágyi élete,tudományos pályája, elfeledettségénekokai felkeltették e sorok írójánakérdeklõdését. Palágyiról szóló könyvé-nek megírásához segítséget kapott atemesvári professzortól, aki a könyvetaz olvasók figyelmébe ajánlotta, egy

Átalvetõ

30 EKOSZ–EMTEIn memoriam...

Elhunyt Toró Tibor atomfizikus, aMTA külsõ tagja

2010. október 17-én délelõtt, éle-tének 80. esztendejében elhunyt ToróTibor atomfizikus, nyugalmazottegyetemi tanár, a Magyar Tudo-mányos Akadémia külsõ tagja. Kí-vánsága szerint testét elhamvasztják,hamvait pedig a család az általa meg-nevezett, szívéhez közel álló helyeken– Énlakán, Magyarhermányban,Kányádban, Etéden, Székelyudvar-helyen, Nagyváradon és Temesváron– szórja majd szét.

Gyászolja és emlékét õrzi felesége,Toró-Závodszky Edith, fiai, László ésTibor, menyei, Ildikó és Ildikó, uno-kái, Tibor, Emese és Tamás, rokonaiés barátai itthon és szerte a nagyvi-lágban.

Captatio benevolentiae-val (jóindulatelnyerésére való törekvéssel) vezettebe. A paksi könyvbemutatón hosszúelõadást tartott a Palágyit már a 1900-asévek elején foglalkoztató téridõ elmé-letrõl. Temesváron, 2007. november 19-én a Magyar Tudomány Ünnepe aBánságban címû rendezvényen be ismutatta a Pakson megjelent könyvet Anégydimenziós téridõ fogalom elfelej-tett magyar úttörõje, Palágyi Menyhértcímen. Többször hangot adott meggyõ-zõdésének, hogy szülõvárosától a nem-zetközi tudós szobrot, de legalábbemléktáblát érdemelne.

A professzor úr utolsó kezdeménye-zése a Kolozsvári Akadémiai Bizottság(mely a Magyar Tudományos Akadémiaerdélyi külsõ tagjait tömöríti) 2010-retervezett konferenciája volt, melyenmegemlékeztek volna Bolyai Jánoshalálának 150. évfordulójáról. Ekkorazonban Toró Tibor már a földi pályafu-tásának végéhez vezetõ útján haladt,betegségek sziklasúlyú terheit cipelve.

Halálának hírére, 2010. október 17-én Tõkés László a zsoltár szavait idézte:„Az igaznak emlékezete áldott.” Kíván-sága szerint hamvait ott adják visszaszülõföldjének, szívének oly kedveshelyszíneknek, ahol élt, ahol élete kitel-jesedett.

Kányádi Sándor, az Ûrsorompó címûversét 1988-ban Toró Tibornak ajánlotta:

„amikor egyre szélesebb körbenkezdett elterjednihogy a végtelen egyenlõ a határtalannals hogy bizonyos alapigazságoknakvélt axiómák posztulátumoknélküli világ is lehetségess hogy egy ponton át számtalan olyanegyenes húzható melyek aköréje képzelt körön belülimás egyenesekkelpárhuzamosnak mondhatóks hogy a képzelet körétakár a határtalannal egyenlõvégtelenbe is tágíthatjuk

közbiztonsági okokbólsorompóval zártákle a végtelentközönséges fenyõfa-sorompóval”

A vers összeköti Toró Tibor személyétBolyai Jánossal egy olyan korban, mikora diktatúra öröknek látszott egy a világ-tól sorompóval elzárt hazában.

Távozásával az egyetemes magyar

tudományos élet lett szegényebb. Oláh-Gál Róbert, marosvásárhelyi Bolyai-kutató így búcsúzott tõle: „Toró Tiborhirdette a reál és humán tudományok egy-ségét, munkásságával bizonyította, hogyaz eszmék világa többdimenziós és bennea matematika, fizika, irodalom, történe-lem közötti határok és kategoriák elt-ûnnek, és megmarad a gyémántgondolat,egy darabka a „végtelenség fenyves-illatából”.

Ki is volt földi életében Toró Tibor? AMagyar Tudományos Akadémia külsõtagja, a Román Akadémia CsillagászatiBizottságának tagja, a Román Akadé-mia Tudománytörténeti és Tudomány-filozófiai Bizottsága temesvári fiókjá-nak alelnöke, az Eötvös Loránd FizikaiTársulat tiszteletbeli tagja, 2007-tõl aSzegedi Tudományegyetem címzetestanára. Részecskefizikusi, asztrofizikusiés tudományfilozófiai munkássága mel-lett elismert Bolyai- kutató. Az elsõromán és magyar nyelvû neutrinomonográfia szerzõje. Magyar, román ésangol nyelven kiadott szakkönyveinkívül rangos tudományos ismeretter-jesztõ munkák egész sorát jelentettemeg. Rendszeres meghívottja a nemzet-közi atomfizikai tanácskozásoknak. AzErdélyi Magyar Tudományegyetemetmûködtetõ Sapientia Alapítvány kura-tóriumának tagja, a Kárpát-medencei

magyar pedagógusok továbbképzésétszervezõ Bolyai Nyári Akadémia tiszte-letbeli elnöke. Szakmai elismerésénkívül a több évtizede tartó közéletimunkássága hozzájárult a romániaimagyar és az erdélyi természettudomá-nyi, különösen a fizikai, csillagászati ésmatematikai gondolkodás terjesztésé-hez és megismertetéséhez- írja az erdé-lyi sajtóban megjelent nekrológ. Atudományágak közti párbeszédre töre-kedett, a határok nélküli tudománybanhitt. Ez egyben a mûveltség mai eszmé-nye is.

Búcsúzunk tõle Kosztolányi DezsõHalotti beszéd címû versének soraival:

„Keresheted õt, nem leled, hiába,se itt, se Fokföldön, se Ázsiába,a múltba sem, és a gazdag jövõben akárki megszülethet már, csak õ nem.Többé sohanem gyúl ki halvány-furcsa mosolya.Szegény a forgandó tündér szerencse,hogy e csodát újólag megteremtse.”

Serdült Benke Éva

A fenti megemlékezés elhangzott Pakson,2010. november 15-én, Palágyi MenyhértA tér és az idõ új elmélete címû, Lipcsében1901-ben megjelent könyvének bemutató-ján, fordította dr. Wieser Györgyi, kiadta apaksi Pákolitz István Városi Könyvtár.

2010. december

EKOSZ–EMTE 31In memoriam...

Mély fájdalommal tudatjuk, hogy

Dr. érszalacsi Kováts Lajosa biológiai tudományok kandidátusa, Apáczai Csere János-díjas tanár,

Érszalacs díszpolgára

2010. november 17-én 15 órakor, életének 86., házasságának 61. évében elhunyt.Kívánságára hamvait szûk családi körben református szertartás szerint

helyezzük örök nyugalomra.Emlékét soha el nem múló szeretettel õrizzük.

A gyászoló család

Elõzõ, szeptemberi számunkban összeállítást közöltünk tõle, róla, zárva az õ Elméletibolyongását az Érmellék múltjában, közreadva díszpolgári laudációját és kiváló,torokszorító nyelvészeti esszéjét. Özvegyétõl tudjuk, türelmetlenül várta a lapszámot,mint aki érzi, ez az utolsó…Nyugtalan elméje ugyan további íráson dolgozott, de errõlszóló ígéretét már nem fogja betartani. Ismét elment egy kiváló magyar ember, aki elveiért, meggyõzõdéséért, magyarságáértbecsülettel kiállt, megalkuvást nem ismert, népének árulója nem lett. Feláldozta szü-lõföldjét, egész karrierjét, mindazt, amit a drága Erdély neki jelentett, és jött, mintannyian mi is, reménykedve, az Anyaországba. Hogy aztán az anyaország, semmibevéve a páratlan kincset, a hatalmas tudásanyagot és a tiszta Embert, kivesse õt egyeldugott gyermekváros nevelõtanári állásába. A kristálytiszta forrás onnan is felbuzo-gott, mi is kortyolhattunk üdítõ vizébõl, hogy most végleg elapadjon. Köszönjük Lajos bácsi a nagy ajándékot. A fizetséget már a kegyelem legfõbb, legüdí-tõbb forrásától kapod, idõn kívül. Az idõben maradva pedig mi ijedten kérdezzük:hogyan lesz tovább, ha legjobbjaink (íme, egy lapszámban hárman!) itt hagynak? K.P.

(Rövidített, szerkesztett szöveg)

Dr. Péterffy Árpád szívsebész pro-fesszortól kaptunk egy könyvet, melyetDr. Bárányi László Ildikó szerkesztettarról az évfolyamról, amely 1954-1960között Marosvásárhelyen végzett ma-gyar nyelven az Orvosi és Gyógyszeré-szeti Intézetben.Miután a könyvet elolvastuk, életünk-ben elõször alakult ki bennünk az azérzés, hogy egy igaz történelmi könyvetolvastunk el. Még egyszer, nagyon las-san és aprólékosan újraolvastuk és rá-jöttünk, hogy ez az egyetlen olyan –birtokunkban lévõ könyv –, amelybennincsen hamis hang.

A felvételi körülményei

Az egyházi iskoláknak az államosításaután (1948), a szovjet minta átvételemiatt megszüntették a 12 osztályos gim-náziumokat. Így fordult elõ, hogy 1954-ben érettségiztek a 11. osztályt és a 10.osztályt végzettek is. Ennek következté-ben az egyetemi felvételikre óriási lett atúljelentkezés. Akik a középiskolábanérdemdiplomát (vörösdiplomát, melyvalóságban kék színû volt) szereztek,azok felvételi nélkül jelentkezhettek azegyetemekre.

A Marosvásárhelyi Orvosi Egyetemre1954-ben 200 hely volt. (L.D.M.) "Ér-demdiplomám volt, de felvételiztem,mert csak így kaphattam ösztöndíjat ésbentlakást. 100 érdemdiplomás elfoglaltaa helyét. A többi 100 helyre 7-szeres túl-jelentkezés volt. Felvételi tárgyak:magyar, román orosz csak szóbeli; bioló-giai, kémia, fizika viszont írás és szóbelivizsga, összesen 9 vizsga (!). A felvételialatt aláírattak egy kötelezvényt, hogy azegyetem elvégzése után 3 éves kötelezõkörorvosi szolgálatot kell teljesítenünk."(F.Gy.) "A felvételiztetõ bizottság eléjárultam, megkérdezték: Miért akarokorvos lenni?" Tehát felvételi elbeszélge-tés mindenkivel történt annak ürügyén,hogy azt kérdezték meg: Miért akar orvoslenni? (I.F.A.) "De ez az elbeszélgetésténylegesen ürügy volt egy lekáderezésé-re a felvételizõnek." (Sz.S.) "Andrá-soffszky benne volt a felvételiztetõ bizott-ságban. A felvételi káderezés volt."

Egyetemi évek(K.A.) "Albérlet, a vizet kintrõl hoz-

tuk. Lavórban mosdottunk. Lent a kony-

ha, kamara, fölötte egy szoba. Deszkábólácsoltunk feljárót." (K.Z.) "Az elsõ évennyolcból csak négyen mentünk át."(A.Gy.) "Olga Lepisinszkaja - biológiatétel sarkán három pont, ezt húztam, eztaz egyet tanultam meg. " (K.A.) "SzékelyKároly biológiából Liszenkóval,Lepesinszkájával, Micsurinnal traktáltbennünket." (L.J.) "Szeretettel emlék-szem vissza a közösen eltöltött egyetemiéveinkre, ahol nem csak tudást, de tar-tást, közösségi egybetartozást is tanul-tunk. Szeretettel gondolok tanárainkra,akik közül sokan már nem élnek, akiktõlkiváló képzést kaptunk a szakma mindenterületén, legyen az belgyógyászat, sebé-szet, gyermekgyógyászat szülészet-nõgyógyászat stb. De nem csak alaptu-dást kaptunk tõlük, hanem kultúrát, azene szeretetét. Soha nem felejtem el aheti koncerteket, a színházba járást, amisokkal színesebbé tette az életünket."

Ötven év után legtöbben a marxizmusvizsgákról õriznek nagyon rossz emléke-ket (V.J., K.F.Zs.) Íme egy döbbenetesesemény. (T.Zs.G.) "Az augusztusiállamvizsgán elsõ vizsga a marxizmusvolt. Sovinizmus volt a tételem címe, - de2 perc felelés után a vizsgáztató-elvtárs(azt hiszem Vécsei) azt mondta: elégvolt! Tudtam, hogy megbuktattak. Ezvolt - de hogy miért, azt a mai napig nemértem. Aztán 1961-ben, februárban, sike-resen levizsgáztunk vagy 30-an. Mintállamvizsga nélküli "bukott"-nak munka-hely Oas - Avas rajonban jutott."

(L.B.I. - megjegyzése T.Zs.G. esetévelkapcsolatosan) "A marxista bukásoddalkapcsolatban azt hittem tudod, hogyVladescu Gertrúd helyett buktál meg.Az a Fõ-Fõ-elvtárs, aki kiadta az ukázt,hogy "Azt a Gertrúd nevezetû osztályide-gen perszónát pedig meg kell tanítani aproletárdiktatúrára!" azt hitte, hogy ilyenreakciós név csak egy lehet egy évfolya-mon. Pechedre ketten voltatok. Ott állt aszófogadó, hû marxista elvtárs (Vécsei)és vacillált, hogy akkor vajon a bukarestinagykutya-elvtárs most melyikre gondol-hatott?! De nem merte megkérdezni,mert akkor kiderülhetett volna róla,hogy nem volt elég éber, - ezért nemismeri a soraink között megbújó osztály-ellenségeket. Ezért jobbnak látta egyedüleldönteni a dolgot. - Nagyon egyszerûlogikával kikövetkeztette, hogy a szépromán nevû Vladescu semmiképpennem lehet ellenség, csakis az a soviniszta

nevû Teleki, aki még Gombos is ráadá-sul!

Hát így buktál meg két perc alattVladescu helyett marxizmusból. Az esetpikantériáját csak növeli az a tény, hogya másik Gertrud úgy lett Vladescu, hogya valódi anyukája formálisan elvált avalódi apukájától (akinek jó német nevevolt, ez alapján kapta meg késõbb Trudia német állampolgárságot, miután dob-bantott), és hásságot kötött a hivatalelõtt, de valójában csak formálisan - egyromán nevû agglegény barátukkal, akimegajándékozta Trudit a jól hangzóVladescu névvel, így zökkenõmentesenfelvették az egyetemre. Aztán hatodévreez a turpisság éppen kiderült egy kicsit,azért kellett volna megbuktatni..."

1956(K.F.Zs.) "Zûrzavaros idõk voltak.

Szerencsénk az volt, hogy mi, akik 16évesen kerültünk az egyetemre, nem fog-tuk fel, mi is történik körülöttünk, csakévekkel késõbb tisztult a kép. 1956-banharmadévesek voltunk. Senki sem tudta,mi az igazság a Magyarországon zajlóeseményekkel kapcsolatban. Folyt aködösítés ipari méretekben. Mindenkimást mondott. Ellenforradalom, csõcse-lék, osztályellenség stb. A csoportbólegyedül én voltam vásárhelyi, így nálunkgyûltünk össze kicsit hallgatózni a tiltottrádióadókon, hogy megtudjunk valamit.Csak a jó Isten és a szerencsénk õrzöttmeg a lebukástól. Lásd: nov. 4-én aszomszédunkban letartóztatták, késõbbsokévi börtönre ítélték egy felsõbb éveskollégánkat. Arra emlékszem, hogy abarátnõm megkérdezte marxista szemi-náriumon, hogy "hát akkor mostErdéllyel mi lesz?". A szemináriumveze-tõ elsápadt, dadogott valamit, de a barát-nõmnek késõbb az államvizsgájábakerült a kíváncsiskodás."

(A.Gy.) "Negyed év elején történt vala-mi, ami - mai fejjel vizsgálva, - elõszelevolt a késõbbi megtorló intézkedések-nek. Egyszer csak rendkívüli KISZ gyû-lést hívtak össze a 2. sz. Belklinika elõ-adó termébe, egyetlen napirendi ponttal:Borbély Györgyöt ki kell zárni az egye-temrõl sorozatos fegyelmezetlen maga-tartás miatt. A legsúlyosabb vádpont,hogy Gyuri a diákotthoni kimaradásinaplóba, ahová az éjjel 12 óra után haza-jövõknek be kellett írniuk, hogy merrejártak, azt írta, hogy senkinek semmi

Átalvetõ

32 EKOSZ–EMTEMásoknak világítva (Prof. S. J. után szabadon)

Erdély XX. századi igaz történelme -orvosi szemmel

köze hozzá. Nekünk ez nem tûnt annyirasúlyos fegyelemsértésnek. Fõleg én, akirégi barátja voltam, úgy gondoltam, segí-tenünk kell neki. Felálltam hát éselmondtam a kollégáknak, hogy Gyu-rinak milyen nehéz gyermekkora volt.Legnagyobb megdöbbenésünkre a KISZKözponti Bizottságától lejött FazekasJános elvtárs - aki egyébként késõbb, aCeauºescu-érában sokszor emberibbnekmutatkozott a többi aktivistánál -kijelen-tette: Borbélyt ki kell zárni, de melletteazokat is, akik mellette agitáltak. El-képzelhetõ, hogy mennyire meg voltamijedve, de végül megúsztam a dolgot.

A pesti forradalom idején Andrásoff-szky hivatta Borbélyt: - Borbély elvtárs,úgy hallottam, hogy maga a menzán aSzabad Európa Rádió adásait hallgatta!

Mire Borbély: - Rektor elvtárs, én nemhallgattam a Szabad Európát, mert azhazudik, de Moszkvát sem, mert az szin-tén hazudik. Én Londont hallgattam,mert az igazat mond.

Ezt a nagy bûnt súlyosbította az a tényis, hogy az édesapja régi szociáldemokra-ta vezetõ volt, aki az 1948-as pártegyesí-tésnél nem volt hajlandó a kommunistapártba belépni. Így hát kizárták Gyurit.

(L.B.I.) "Az 1956-os IMSZ alapszerve-zeti választásokon büró taggá választa-nak, Piros Ferenccel, Ferencz Lászlóvalés Nagy Lajossal együtt. Hogy még kik-nek a társaságában, arra nem emlék-szem. Ezekre is csak azért, mert a mimegválasztásunkat a tartományi pártbi-zottság nem hagyta jóvá. Ebbõl elég nagykalamajka kerekedett, mert a frissenmagalakult Egyetemi Diákszövetség szá-mon kéri az illetékes szervektõl, hogy miaz oka a négy megválasztott kolléga kizá-rásának a vezetõségbõl és hogyan isállunk a demokráciával?!

Így híresültem el a "Négyek Bandája"tagjaként, olyannyira, hogy a RománMunkáspárt Magyar Autonóm-tartomá-nyi Rendkívüli Tartományi Büró-ülésén(amelynek Jegyzõkönyvét Marosvásár-helyen iktatták 1956. december 27-én,83. sorszámmal) annak fõ napirendipontjaként 16 nagyon nagy és nagyon jóközponti bizottsági és tartományi bizott-sági elvtárs hosszas órákon át tárgyaltaaz esetünket és nagy körültekintésseldolgozta ki az ellenlépések több évesstratégiáját. Nem azonnali megtorlást,nehogy a diákság felzúdulásához vezes-sen, hanem alattomos és elhúzódó, jólkidolgozott megsemmisítését az "ellen-ségnek."…

Ötödév. Egyesek szerint, aki idáig elju-tott, azt már az Isten se menti meg attól,hogy orvos legyen. Kivéve, ha 1958-atírnak és a marosvásárhelyi OGYI-be jár.Ekkor jutott eszébe az elvtársaknakbenyújtani a számlát a magyar egyetem-nek És érvényt szerezni az 56 novembe-

rében hozott titkos tartományi párthatá-rozatnak Szépen sorban kinyírni a"bûnösöket", példát statuálni, hogy min-denkinek elmenjen a kedve mindenfélemozgolódástól. De mert nyíltan nemlehetett megmondani, hogy mirõl is vanszó, újabb indokokat kellett találni,újabb bûnbakokat keresni és találni!Megrendezik az ominózus kultúrpalotáinagygyûlést, amely végül Kórody tanárúr bebörtönzéséhez vezetett, és amelyetsokan megírtak a kollégák közül, ezértnem részletezem, kivéve azt a személyestapasztalatot, hogy a szünetben felszólí-tottak Bárányi Ferenccel együtt engemis, hogy álljunk fel és ítéljük el Kórodyt,akkor eltekintenek a mi hibáink feldol-gozásától. Miután mi ezt kereken megta-gadtuk, akkor következett az, hogymindkettõnket kizártak az IMSZ-ból, akúlturegyüttesbõl és minden nap vártukaz egyetemrõl való kizárásunkat is.

A jóindulatú elvtársak megpróbálkoz-tak még egy olyan ötlettel is, hogy java-solták - hivatalosan - hogy nem kellenefeleségül menni Bárányihoz, mert ez aztjelenti, hogy hasonló politikai nézeteketvallok. Mondtam, hogy ennek a politiká-hoz semmi köze, halálosan szerelmesvagyok...Hát ebben maradtunk. Ferencetletiltották az államvizsgáról két évre,engem pedig engedtek levizsgázni ötöd-év végén."

(K.P.) "Ekkor eszembe jut egy 1959.márciusi hajnal, meg az ezzel emlékeze-temben összefolyó még jó néhány.Engem most gyõzködõ barátommal ottülünk az IMF káderosztályán és deklará-ciót írunk. Elõre megbeszéltünk mármindent. Nem tagadhatjuk CsernyikZoltán barátságát, s nem is akarjuk. Devádolni sem vagyunk hajlandóak. Jól kie-szelt banalitásokkal írjuk tele a lapot. Ígyvolt. Ezt ismételgettük - nap mint nap.Hiába próbálták, hogy önmagunknak isellentmondjunk egyszer, nem sikerülnekik. Annál inkább ellentmondtak nyi-latkozataink másnak vagy másoknak,valakinek vagy valakiknek. És anacionál-kommunista diktatúra hengerereánk taposott."

(Lá.J.) "Az elsõ igazi döbbenet azon azominózus kultúrpalotai gyûlésen ért,ahol Kórody Ferencet kinyírták. Élénkenél bennem Moghioroº elvtárs törtmagyarsága, és Puskás Erzsébet galádsá-ga. Itt már sûrûsödnek az emlékek. Nemkülönösebben fontos, de lehet ma mársenki sem emlékszik egy apróságra, amirészben magyaráz valamit a gyûlés han-gulatából, ezért elmesélem. Mint tánc-együttesi tag véletlen tanúja voltam egyjelenetnek. Puskás Erzsébet nagyon sze-retett volna együttes tag lenni és gyõz-ködte Kórodyt emiatt. A Kórody válasza,szó szerint: "Amíg én felelek az együtte-sért, addig P.E. nem lesz tag!", mire azt a

feleletet kapta: "Hadd el Kórody, eztmég megbánod!"

(K.F.Zs.): "Az 1959-es megtorláskorderült ki, hogy ez is "szervezkedés" volt ajavából, és szegény Kórody tanár uratmúltba-vonulás, helytelen mûsorpolitikamiatt elhurcolták, sokévi börtönre ítél-ték. Ezen a nevezetes gyûlésen nekem isvolt egy kalandom. A kultúrpalota nagy-termében tartották a gyûlést, diákoknakkötelezõ jelenlét. Érkezésem után DaliSanyi hivatalos KISZ titkárunk közöltevelem, hogy a prezidiumba kell ülnöm,mert diáknak és egy lánynak is ott kelllennie (Akkor az ilyesmit százalékszámí-tással határozták meg). Meglepõdtem,de nem volt ellentmondás. A baj csakakkor lett, amikor el kellett volna ítélniKórody tanár urat, de én is - mint a többidiák - ehelyett megtapsoltam. Akkorkérdezte meg tõlem a nagy KözpontiBizottsági kiküldött Al. Moghioroº elv-társ, hogy "a te apád mi?" Büntetéskép-pen szünetben felrendeltek a tükörte-rembe, ott kávéztak az elvtársak és fel-adatul kaptam, hogy szóljak hozzá ésítéljem el Kórodyt.. Hát én se azelõtt, seazután olyan hisztériás rohamot nemprodukáltam, mint akkor. SzegényHorváth Miklós közeges professzor fogtapártom, õ mentett meg. "Nem látják,milyen beteg ez a gyermek?" - mondta éskézen fogva elvitt onnan. Ezt ennyivelmegúsztam."

(K.A.) "V. éven szintén apám miatt, ki-zártatok UTM (vagy UTC)-bõl. Az évfo-lyam becsületére legyen mondva, hogyDali Sanyinak, aki a gyûlést vezényelte,csak második vagy harmadik nekifutásrasikerült megszavaztatnia a kizárásomat.Az UTM-t nem sajnáltam, csak a hazugindoklás háborított fel. Piszkos munkavolt. Dali Sanyi, nyilván felsõbb utasítás-ra, nem túl jó szívvel (valahogy látszottrajta), de megcsinálta.

Aztán jött márciusi 11., az ominózus,Alex. Moghioroº és Leonte Rautu általlevezényelt gyûlés a Kultúrpalotában,majd az egyetemrõl való kirúgásunknapja. Errõl itt nem írok. Ezt a történe-tet részletesen leírtam, megjelent aSzékelyföld 2006. 9.-ik számában. Ittcsak annyit, hogy ez a történet nyújtottaakkor számomra legtöbbet emberisme-retbõl, barátságból, szerelembõl (Anivégig kitartott mellettem), szülõi szere-tetbõl, és a gyárban, emberszeretetbõl.Gazdagabb lettem általa egy életre."Az 1956-os magyarországi forradalom-nak és szabadságharcnak óriási nemzet-közi visszhangja volt. A nemzetközi kom-munizmust képviselõ pártok a Nagy Imrecsoport kivégzése után elég erõsnekérezték magukat a nemzetközi megtorláslevezénylésére. Így Erdélyben e megtor-lásnak esett áldozatul a KolozsváriBolyai Egyetem, amelynek megszüntet-

2010. december

EKOSZ–EMTE 33Másoknak világítva

ték önállóságát, valamint a marosvásár-helyi orvostanhallgatók ellen a kirúgásoktömegét hajtották végre.

A kommunista ideológiaelvakult képviselõi

E kötetben számos visszaemlékezõ azáltala leírtakban csakis negatív vonatko-zásban emlékszik vissza AndrásoffszkyTibor rektor elvtárs mûködésérõl (Sz,S.,Lá.J., A.Gy., I.F.A.), akinek tevékenységemiatt a végzõsök zöme Moldvába kerülés megvalósul a marosvásárhelyi orvosielrománosítása. Politikai állásfoglalásávaldöntõ mértékben hozzájárult nagyon sokorvostanhallgató végleges eltávolításá-hoz, és tudatosan rossz döntéseivel élet-pályákat tört ketté. Ezért neki és a kör-nyezetének mind a mai napig vállalniakell e bûnökért a felelõsséget. (Lá.J.) "DeAndrásoffszky elvtársra visszakanyarod-va - "tudom, kicsi elvtárs, tovariska" ahárom intern év után csak kirúgtakMarosvásárhelyrõl olyan indokolással,hogy nincs 9,88-as médiánk. Az ugyaniscsak két embernek volt. De ebbõl is csakegy maradhatott benn, mert a festettkommunizmus idejében is volt Isten.Érdekes módon három hónappal a kirú-gás elõtt már kiszivárogtatták azt, amikövetkezni fog. Amikor tényleg közöltékis velünk, mi "négyek" elhatároztuk, hogykihallgatást kérünk Andrásoffszky elv-társtól, mondaná meg a kicsi elvtárs,miért kell nekünk távoznunk."

"Wiener párttitkár elvtárs gerinctelen-sége, szélhámossága számos orvostan-hallgatónak okozott kellemetlenséget, ésa késõbbiekben volt bátorsága - a jellem-telensége mellett, hogy Svédországbadisszidáljon!"(K.F.Zs.) "Kocsis elvtársnõjó elvtársnõ, megérti, hogy a jövõ oktató-kádereinek egészséges származásúaknakkell lennie." - mondja neki Wiener elv-társ. (Lá.J.) "Aztán a sors úgy hozta, hogyegy páran internek lettünk. A hozzámközelebb állók, Máté Benedek Vili,Vofkori Jóska (nyugodjanak békében) ésSzabó Vili. A következményes IMSZgyûlésen, ahol a vétségünket tárgyalták,Wiener elvtárs elnökölt, és nagyon rövidismertetése után a vétségünknek megsza-vaztatta a gyûléssel, hogy mind a négyün-ket kizárjanak a szervezetbõl és az egye-temrõl is. Na, most kapaszkodj, megsza-vazták a kedves kollégák! Féltek! Igazavolt a bácsinak, aki azt mondta, hogy azértelmiség nem osztály." Nem feledkez-hetünk meg a káderosztály egyik vezetõ-jérõl, Demeter elvtársról sem.

Kihelyezés után: 1960-1989 között

(L.J.) "Végül az 1960-as kihelyezések -az emberi megalázás tipikus példái - hiszaz évfolyamunk fele Moldvába került."(K.F.Zs.) "3 év Marosvásárhelyen, aztán

Kolozsvárról románokat hoztak és miakik versenyvizsgáztunk mehettünkahova a szemünk látott." (I.Á.)"Körorvosi tevékenység, mondhatnám ötév a pokolban. Nem volt út, a mentõautótengelytörést szenved. 15 km-es gyalog-lás. Váróterem! Egy mocskos, egérrágtarendelõ, egy ütött-kopott szekrénnyel,egy repedezett üvegasztal, egy fémdobozhárom fecskendõvel, 20 horgas végûinjekciós tûvel, egy rozsdás csipesz.".(M.J.) "Orvosi lakás (3x5 szoba, 1,5x3konyha) villany nélkül, víz az udvari kút-ban, beteggel közös latrina a kertben, azesõben csak gumicsizmával közleked-tünk, az eszközös sterilizálása az udvaronvaslapon szabad tûzön, az egész épület-ben hemzsegtek az egerek." (V.J.)"Enyeden a munkahelyemrõl lopom afát.". (B.Sz.) "Dicsõszentmárton: "dicsõ-nek nem dicsõ, szent még úgysem, Már-tonnak is csupán marci". Lakás nincs,Héthónapos terhes feleséggel, kórterem-ben, két vaságy, pléh éjjeli szekrényeknedves mozaik padló. Sanepid kis raktá-ra 2x3 m. Felajánlott lakás: manzárdszo-ba fenn, konyha lent. Árnyékszék azudvaron. A bérbe a tulajdonosnak semvolt beleszólása, mert azt a lakáshivataltisztviselõje állapította meg. …összerak-tam négy vastag könyvet, arra fektettük akisbabát.". (I.F.A.) Nem volt mit ennem.Szülések éjszaka, petróleumlámpa mel-lett. Köteleztek, hogy vegyek részt azemberek meggyõzésében, hogy lépjenekbe a kollektív gazdaságba. A hangnem,ahogyan beszéltek, felelõsségre oktattak,kettõs mérce". (T.G.G.) "Lealacsonyítókontrollok. Börtönnel fenyegettek. Dejól is lehetett kijönni: ha felcsomagoltamõket pálinkával és élelemmel. Temes-váron, ha még egy szót szólok magyarulmegpofoz."

(T.A.R.) "Brassóba nem jutottunk be,mert az zárt város volt.". (L.D.M.) "Ma-rosvásárhely zárt város volt 1978-ban.".(N.P.) A fiamat szüleim nevelték, havon-ta egyszer láttam. Reggelenként újságol-vasással kezdtük a napot, sorra mindenkivolt "fõ felolvasó". 1974-tõl 1994-ig in-gáztam, mert Marosvásárhely zárt városlett, hiába születtem ott.". (K.F.Zs.)"Ingázás 64 km-re.". (Cs.J.) "Ekkor válto-zatták meg a tartományok határait"(1962-ben). A feleségem szülei lakásá-ban nekünk is jutott egy fél szoba. Húszévig ingáztam. Mi voltunk a fekete bárá-nyok, akiket elmarasztaltak a gyûlése-ken.". (O.M.) "28 évig ingáztam."

Nevem: Pallai László, de személyiga-zolványom ez szerepel: Vasile Iosifªtefan.

(I.Á.) "Nevem Illyés Árpád, így két lly-al. Árpádként sok gondot okoztam"hazánk" többségi nemzetének. (Sz.K.)"Az írógép birtoklása az állam biztonsá-gát fenyegetõ eszköznek minõsült a kom-

munista diktatúra egész ideje alatt."(B.A.) "Néptanácsi képviselõ lettem(még IMSZ-tag sem voltam), de úgyszólt az utasítás, hogy nõk, értelmiségiek,magyarok és pártonkívüliek is legyenek ajelöltek között. Így lettem én négy légyegy csapásra." (F.E.) "Márton Áron püs-pök urat házi fogsága egész idõtartamaalatt háziorvosaként kezeltem.". (K.Z.)"Fenyegettek és beléptem a pártba.".(V.J.) "Nem vettek fel doktorátusra, se-hol sem, Vásárhelyen sem, - nem voltampárttag. (Megjegyzés: 1989 után ledokto-rál)" (Sz.I.) "Azt tenném hozzá, hogy ami évfolyamunkon nálam tucatnyi jobbképességû társamnak se lehetett egyete-mi karriert választani, hiszen a magyaregyetem korlátozása volt a hatalom célja.Már csak ilyen-olyan "végvári vitézkedés-re" futotta, többnyire kisvárosi kórházak-ban. Így lettem Dr. Lõrincz EndreAndrás professzor utolsó doktoran-dusza, és védtem meg a disszertációmat1977-ben." (B.L.M.) "1962 augusztusá-ban a férjemet a marosvásárhelyi épület-tervezõ intézetben alkalmazták. Minagyon örültünk, õ mindig egy tervezõintézetben szeretett volna dolgozni. Ezaz álma teljesült. Én még két hónapot ottmaradtam a kislányommal Vajdahunya-don. Késõbb az év október elsejétõl azorvosi egyetem kórélettani tanszékénalkalmaztak. Ez egy nagy remény teljesü-lése volt számomra. 42 évet itt az egyete-men dolgoztam. Nagyon szerettem ezt amunkát, a diákokat is, de sajnos felette-seim nem méltatták. Csak a munkámkellett, soha nem adták meg a munkám-nak megfelelõ egyetemi rangot. A dokto-rátusi munkámban is elgáncsoltak.Letettem a kötelezõ vizsgákat, megvéd-tem a szakdolgozatokat, de a dolgozatmegvédése már nem volt lehetséges."(A.Gy.) "Miért nem zártok ki engem apártból, hiszen tudjátok, járok templom-ba! -Ha kizárnánk, a következõ vasárnapa templomok tele lennének párttagok-kal!" (I.L.) "Nõgyógyász szakorvosként -13.000 újszülöttet segítettem világrajönni és több mint 3000 nagy nõgyógy-ászati és szülészeti mûtétet hajtottamvégre. Ezek sajnos sötét és kegyetlenévek voltak 1989-ig - amíg rendõrségi fel-ügyelet alatt kellett dolgozni!" (Sz.S.)"Bíró Géza barátom vezetõ funkciótajánlott. Megyei anya- és csecsemõvédel-mi felügyelõnek szeretett volna kinevez-ni. Ehhez is párttagság kellett volna.Beszervezés Maroshévízen: visszautasí-tom, a felhívható telefonszám a követke-zõ volt: 111244."

(L.B.I.) "1979-ben Ferencz fiunk sike-resen felvételizett az orvosi egyetemre,kevés boldogabb embert lehetett találniakkoriban, mint amilyenek mi voltunk.Aztán október 7-én hajnalban azzal éb-resztettek, hogy a 19 éves, egészséges,

Átalvetõ

34 EKOSZ–EMTEMásoknak világítva

szép fiunk holtan fekszik a Gyiroki útegyik tömbháza elõtt. Máig ismeretlentettesek ismeretlen okból meggyilkolták.Mindenesetre, amikor a lányom bejelen-tette, hogy ki akar telepedni Magyaror-szágra, nem volt jogunk nemet mondani."

Erdélyben 1989 után

(I.Á.) "Nálatok Temesváron forrada-lom volt. Három napos mámor, utána amagyarság kisemmizése, másodrendûállampolgárai lettünk ennek a balkánifertõben fetrengõ országnak.". (B.S.) "Miis azt hittük, 1989 meghozza számunkraa várva-várt csodát. Nem így lett." "Én aForradalom" hozta pénzszagú világtólmegundorodtam. Nem kérek belõle!Nem tudom, hol volt ez a sok szenny, amia felszínre tört!" (G.Sz.J.) "Az 1989-es"események" után …a munkatársi viszo-nyok megromlottak …Az állandóanromló munkahelyi hangulat 1990. márci-us 19. után vált számomra elviselhetet-lenné. (A híres fõtéri román-magyarverekedésrõl van szó, a faluról szervezet-ten behozott román földmûvesekkel,akkor vakítják meg fél szemére SütõAndrás írót.) Sok addig barátnak tartottkollegánk szélsõséges nacionalista gyûlö-lettel nyilvánult meg velünk szemben, sõtutólag kiderült, hogy aktív résztvevõi vol-tak az események szervezésének. Mindezoda vezetett, hogy 1990. május 1-tõl kor-kedvezménnyel nyugdíjaztattam ma-gam.". (I.Á.) "1978 õszén sikeres fõorvo-si vizsgát tettem, csak 1990. júniusábanérkezett meg az Egészségügyi minisztéri-umtól az osztályvezetõi fõorvosi kineve-zésem. Azon a vidéken egyre nyomasz-tóbb lett a "VATRA"-s jelenlét, az LLY ésaz ÁRPÁD név nagy szálkává vált a sze-mükben. Én pedig egyre rosszabbul tûr-tem a sok megaláztatást. Gyorsan nyug-állományba vonultam. Ezzel nemcsakanyagi hátrányom fokozódott, de mostelõször lelki egyensúlyom is megbomlott…Még csak egy remény fûzött Nagybá-nyához, hogy részletre megvásárolhatoma kétszoba-konyhás szolgálati lakást, 15évi várakozás után. Az épület eladhatat-lanná vált, visszakérte és -kapta eredetitulajdonosa (a 85 éves német állampol-gár Degenfeld).". (L.D.M.) "A fõorvosikinevezésemet 1990-ben kaptam meg, 13évvel a vizsga letétele után."(O.M.)"Lebegek a lét és nemlét határán.".(L.D.M.) "Puccszerûen váltottak le 1997-ben a megyei fõorvosi posztról.".

(K.F.Zs.) "1993-ban (!) a férjem nyaká-ba koncepciós pert akasztanak." (P.L.)"Itt állunk és állunk most is helyt.Gyermekeink, unokáink sem szándékoz-nak elmenni." (K.P.) "Én magam pedighálás vagyok jó sorsomnak, és egybenbüszke is vagyok arra, hogy itthon marad-hattam, hogy azt a szellemet nem árultam

el, és most amikor nyugdíjba vonulok,tiszta lelkiismerettel állíthatom, hogyvégigszolgáltam egy életet, egy közössé-get.". (B.A.) "Nagyváradon civilizáltvárosban élünk, csak az országot vá-laszthattuk volna meg jobban." (V.J.)"Megtanultunk "túlélni", de nem Élni!"(F.Gy.) "Az egészséget pénzben kifejezninem lehet. Ma becsõdölt a világ. Ma azértékek válságának világát éljük. Elvesz-tettük az irányt, és az egymás iránti bizal-mat." (N.P.) "Átalakuló világunkban, las-san már csak a pénz és a hatalom számít."

Elvándorlás messze

Akik írásokat küldtek a kötetbe, azokközül 12-en vándoroltak el, távolraErdélyi szülõföldjüktõl. (S.J.) "1980-bansikerült egy nyugat-német turista útleve-let szereznem, és második feleségemmelkinn maradtunk, 4 éves kisfiunkat garan-ciaként otthon kellett hagyni, és csak egyév után tudtuk a Vöröskereszt útjánkivinni. Néhány nehéz év után (talán leg-nehezebb idõszak volt a müncheni egye-temi klinikán eltöltött éveim, az itt ural-kodó rossz kollegiális légkör miatt).".(V.N.W.) "Nem szeretném az elsõ hóna-pokat még egyszer átélni! Német állam-polgárságot, ideiglenes lakást, anyagisegítséget nagyon hamar megkaptuk, deõrült bürokrácia árán. Mindenesetre aszentgyörgyi rövid munkaidõrõl csakálmodni lehetett: reggel 8-tól délután 17-ig, de gyakran 19-ig, sokszor éjjel sürgõs-ségi esetek miatt be kellett utazni."(M.K.) "1981-ben áttelepültünk Német-országba, ami nem volt éppen olyan egy-szerû. Mindenekelõtt a nyelvvizsgákatkellett letenni, aztán a diplomákat elis-mertetni." (F.K.O.) "Az orvosi diplomá-mat senki sem kérte és senki sem láttaAmerikában."

Orvosi hitvallás

(Lá.J.) "Egy orvos az anyanyelvén tud-jon minden beteggel beszélni." (A.Gy.)"Mindhalálig büszke leszek, hogyMarosvásárhelyen végeztem." (I.F.A.) "Avásárhelyi orvosképzést, szellemiségétnagyra értékelem, újra orvos lennék.".(G.Sz.J.) "Végezetül szeretném elmon-dani: büszke vagyok, hogy ennek az évfo-lyamnak a tagja lehettem. Köszönöm,hogy vagytok, hogy találkozhatunk!"(Sz.I.T.) "Talán hányatott sorsunkbólannyit mégis leszûrhettünk, hogy vanamiben nem csalódtunk. Nem csalód-tunk két kezünk és két féltekénk erõfe-szítéseiben. Nem csalódtunk a megpró-bált barátságok erejében. Nem csalód-tunk a múltunkhoz való ragaszkodásvigaszában. Sajnos nem csalódtunk min-denkinél erõsebb veszélyérzetünkben.Nem csalódtunk abban, hogy igaz ésnagy óhaj, mely szerint nagy szükségünk

volna egy hazára, de annak még nagyobbszüksége van most reánk. És soha nemcsalódtunk a gondviselésben. Még meg-kísérelünk álmodni, még kötelességünkutódainkat is álmodni tanítani, és igencélszerû lenne számvetést készítenünk avégsõ nagy álmodás elõtt. A haza és anemzet becsületét és jövõjét azonban aleghatározottabban kérjük számon ma-gunkon és embertársainkon egyaránt."

A kötetben szereplõ visszaemlékezésekösszessége Erdély XX. századi történel-mének áttekintésére adott lehetõséget. Avisszaemlékezõk döntõ többsége a sor-suk által nyújtott eseményeket úgy fogtafel, hogy annak személyiségüket érlelõhatása végigkísérte egész életüket.

Az erdélyi néppel sorsközösségbenalkotó, tevékeny orvosként értékelték azeseményeket, amelyek velük, körülöttükés a kisebbségi létben élõkkel történtek.A kisebbségi sorsuk miatt megtanulták,mit jelent kitaszítottnak, megalázottnaklenni a többségi politikai vezetés által, éssoha nem követték el azt a hibát - ezhatározottan tükrözõdik a visszaemléke-zésekbõl -, hogy kitaszítsanak, megaláz-zanak másokat.

Kihelyezésük pillanatától kezdve nemösztönösen, hanem tudatosan is töre-kedtek arra, hogy megéljék az életüket.Mint orvosok megfeleltek a feladatukelvárásainak, hogy a betegek egészségiproblémáját megoldják, felvilágosítsákõket a kezelésekrõl, sõt vázolták a meg-elõzés módozatait is. Példát mutattak azerdélyi társadalom valamennyi rétegeszámára, hogy nem létezik elsõ (kivétele-zett), második és harmadik beteg család.Legtöbbjük számára a köpeny zsebe"üvegzseb" volt, mert nem kértek és nemfogadtak el paraszolvenciát. Ezt bizo-nyítja jelenlegi anyagi helyzeteik, egye-sek csak a nyugdíjaikból tengõdnek "alét és nemlét" határán.

Visszaemlékezésük szavain átfénylik,átviláglik, hogy mindannyiuk számárafontos a család, a házastársak kölcsönösszeretete; a gyermekek, az unokák irántiszeretet és viszontszeretet, és büszkékcsaládjaikra.

Jellemzõ személyiségükre, hogy nemolvastunk dicsekvõ himnuszokat önma-gukról, nem kérkednek a hivatalosságokáltal adott kitüntetésekkel, mert valószí-nûleg osztják azon véleményünket, hogya kitüntetések az átadás pillanatában elis évülnek a társadalom közítéletében.

Véleményünk szerint óriási szükséglenne a magyarországi orvosegyetemekegy-egy évfolyamának hasonló szintûszintézisére, hogy felszínre kerüljenek amagyar történelem igaz, átélt és megéltgyöngyszemei.

Prof. Dr. Vincze János,Dr. Vincze Jánosné

2010. december


Vasárnap van. Istentisztelet utánolvasom az 50 éves találkozó szervezõi-nek üzenetét - írnék néhány köszöntõszót erre az alkalomra.

Nagy tisztesség ez - érzem -, s idõbenfékezhetetlen gondolataim máris iram-lanak ama 1954-es õsz felé. Ezt a han-gulatot énnekem valahogy mindenkor aKlastrom utca árnyas emelkedõje vagyéppen ereszkedõje hozza vissza. Egyéb-ként is olyan ez, mint eddig megtett fel-és levezetõ életutunk.

Uram Istenem! Milyen fiatalok vol-tunk s mennyire nem gondoltunk akkorarra, hogy még emberi mércével is mi-lyen rövid az az idõ, amelynek szolgála-tára szegõdni készültünk.

Végtelen jövõ tárulkozott hívogatón,tapasztalatlan szemeink elõtt. Tehát aztsem sejtettük, mennyire kiismerhetet-len… Jövõ? Hiszen a jelennel sem vol-tunk még tisztában, s önmagunk isme-retében is csak úgy lépegettünk, mintunatkozó szabadságos a tengerpartapró hullámok nyaldosta fövényein. In-kább közelgõ s távolnak tûnõ reményvi-torlák sziluettjeit kémleltük, s - legaláb-bis mi fiúgyermekek - a leendõ kolléga-nõinkéit.

Nézegettük az új környezetet, mére-gettük egymást és lelkesedtünk, lelke-sedtünk, világokat akartunk birtokolni.Ismerjük ugye: pirulnivaló történet, haegyáltalán igaz, de jellemzõ: "félre öreg,elõre a doktorok". És már fel is villanlelki arcképcsarnokomban minden "stu-dencek" Matyi bácsijának bölcs és meg-értõ mosolya. Aztán természetesen aminorita rendházbéli menza illatai - mitillatai, szagai - mely õsöreg épületnek éslégnemû üzeneteinek együttese óvato-san nehezedett és ereszkedett a rendõr-ség alant terpeszkedõ udvarára.

Az akkor még nem is sejtett igazságaztán az Apolló, valaha a Vásárhelyi Ta-lálkozó transzszilván történelmi beszé-deinek gazdát adó, épülete elõtt hang-zott el - nem is egyszer - egy szívünknekkedves alkoholista szájából. Rekedteshangján Siklódi szólt hozzánk imígyen:"Ne sírj, tudom, hogy fáj…tûrjetek széke-lyek", hogy aztán tovasiessen bizonytalanléptekkel, tréfás hangulatban üldözvén atestvér transzszilván nemzetbéli hason-mását: Bucurt. És hallom a gázpalackosbusz sofõrjét a Hangya központból lettpártház elõtt: "Lordok háza, ez itt a szö-kõkút …jelenleg nem szökik".

Eddig a hangulatokról, hogy vissza-röppenhessünk a múltba.

De kik is voltunk mi?Egy teljesen inhomogén, de tudtán kí-

vül közös sorsra szánt csapat. Lettekbelõlünk sikeresek és sorsukkal elége-detlenek, terheiket hírnév fényében,vagy szürke árnyékban hordozók, nagy-szerû dolgokat és tévedéseket egyarántmagukénak tudók, s most a harmadikfelvonásban - szinte észrevétlenül - tel-jesen homogének.

Természetesen ez egy igen felületes ésgyors áttekintése az életünket jelentõtörténelmi szakasznak. A valóság ennélsokkal bonyolultabb és fõleg - amint aztSiklódi megjósolta -fájdalmasabb volt.

Az az inhomogén csapat, mely elõszörrótta dinamikus léptekkel a Klastromutcát, a legkülönfélébb gyökerekkel bí-ró ifjakból állt, akár csak az akkori er-délyi magyar ifjúság, s nem hinném,hogy ez nem volt így az egész Kárpát-medencében, sõt azon túl is. Mi, akik ittmost egybegyûltünk s azok, akik márnem lehetnek itt, a legkülönfélébb lelki-szellemi átalvetõvel érkeztünk Maros-vásárhelyre.

Mert volt közöttünk olyan, kit szüleiazzal indítottak útra, hogy ez a rendszeríme orvost csinál a gyermekükbõl, s vol-tak olyanok, akiket azzal, hogy: ha orvosakarsz lenni, hat éven át s még utána ishallgatnod kell arról ahonnan jössz.

És voltak olyanok, akik azzal indul-tak, hogy: használd ki a szüleid társadal-mi beskatulyázása adta szerencsés lehe-tõséget, de tudnod kell, hogy nagy áratfizetett ezért a családod, amikor a kép-mutatás álarcát öltötte magára.

De voltak olyanok is, akiket az egyéb-ként osztályellenségnek számító családeresztett el úgy, hogy önmaga elõtt isálarcot öltött, s még saját magának semvallotta be, hogy valaha - ahogy monda-ni szokás - szebb napokat látott, vagygyónt-áldozott, esetleg úrvacsorát vett.

Hogyan lett volna elvárható, hogyideérkezvén, vagy néhány év szellemetnyitogató oktatása, no meg érlelõ hatá-sa után valamennyien világosan és egy-ségesen lássuk azt, amit ma a legegysze-rûbb ember is lát, ha csak ki nem kap-csolja érzékszerveit és gondolkodását.Ilyen könnyû visszatekinteni… s ennélis nehezebb volt elõre látni. S akkormég nem is számoltunk azzal, hogy ket-tõs és egymást erõsítõ ármányok ködein

kellett volna átlátnunk, hiszen osztály ésnemzetiségi harcok kettõs - egymást ál-cázó - robbanásra kész, és egyben idõzí-tett aknamezején andalogtunk, egyretöbben párosával, alapjában véve mitsem sejtve.

Az az életnek nevezett eseménysor,mely esetünkben az emberiség egyikleghatalmasabb korszakváltását ívelteát, így kezdte el homogenizálásunkat.Ez a kiszámíthatatlan turmixolás, mely-nek alávetett minket sorsunk, e nagykoktélkeverõ, egyének és csoportok üt-közésével is járt és fájt. De egyre csakfolytatódott, fáradhatatlanul és egyrebonyolultabb módszerekkel.

És itt merül fel az annyit kerülgetett,vagy sokszor éppen ellenkezõleg feles-legesen túlbeszélt kérdés arról, hogy holvannak köztünk az áldozatok és merreaz ártók?

A magam részérõl az eddig elmon-dottakat elegendõnek tartom arra, hogybefejezettnek tekintsem ezt a vitát.Nem vonom kétségbe annak jogosságát,hogy egyesek a történelmi hatások mel-lett felemlegethetnek emberi gyengesé-geket is. Igaz. Nem vagyunk egyformák,s az azonos hatások alatt és hasonlóelõzményekkel rendelkezõk sem csele-kedtek mind egyformán. Csakhogy má-ra, sok szenvedés után és az egységesmagyar nemzet igen veszedelmes fordu-lópontján egyensúlyozva, nem az egyénisorsok kiváltotta indulatokat tekinte-ném elsõdlegesnek, hanem az utolsópillanatban elkerülhetetlenül szükségesegységet. Ennek pedig egyik pillérelehet a múlt bölcs és tapasztalattá érle-lõdött feldolgozása.

Félreértések elkerülése végett, ittnem gondolok a nemzetnek ártó és aztide juttató, köreinkhez nem köthetõ né-hányak felmentésére. Az egy nagyobbléptékû történet. Míg felénk áldozat ésáldozat árthatott egymásnak, amotttudatosan ártani akarók maguk akartaklenni a turmixolók. Pokolfajzatokranem lehet érvényes még a keresztényimegbocsájtás sem.

Imígyen lezárva viharos vásárhelyiéveink és egész eltelt életünk eme ké-nyes kérdését, szeretnék inkább néhánylélekemelõ dologra emlékezni, olyanok-ra melyek nélkül nem azok lennénk,akikké lettünk. Mindenekelõtt arra atanári karra, mely a maga - saját tanítvá-nyaihoz hasonlatosan -hordozott inho-

Átalvetõ

36 EKOSZ–EMTEMásoknak világítva

A Marosvásárhelyen 1960-ban végzettorvosok 50 éves találkozójára

mogén jellege és a zord idõk ellenére,olyan egyéni példákkal volt képes szol-gálni nekünk, melyek nem csak szakmaioktatásunk, hanem orvossá válásunk pil-léreit is jelentették. Sõt az emberré válá-sunkét is. Sajnos a mai globalizált és sza-badnak mondott oktatásban egyre rit-kábbak az ilyenek.

Aztán gondolok a szétszórattatás ha-talmas tesztjére, mely bizonyította, hogyképesek voltunk helytállni a világonmindenütt. Helytállni, mint orvos, mintharcos ember, mint magyar.

Elsõsorban azonban annak nagysze-rûségére szeretnék rámutatni, amit azitthon maradottak helytállása igazolt,ennek az évtizedek alatt bizonyítottancsapattá kovácsolódott társaságnak aminõségét illetõen.

Ugyanakkor arra is figyelmeztetek,hogy teljesen felesleges annak feszege-tése, miszerint ki hogyan és miért ments ki milyen okból maradt. Ahány törté-net annyiféle, és mindegyiknek nagy éssúlyos magyarázatai vannak. Mindnekhátterében nagy és súlyos erõfeszítésekrejtõznek. Ezért mindegyikben, mara-dásban és menésben egyformán, a leg-fontosabb a teljesítmény felismerése sazon belül is az emberként megmaradáspéldája.

Nem maradhat említés nélkül az asokmindent bizonyító igényünk, melyvalóságos sikertörténetként áll mögöt-tünk. És ez a kapcsolatok folyamatosápolásának gyönyörû szép igénye éslánca. Felesleges a sok szó arról, hogyennek minõséget igazoló és példátmutató tartalmát elemezzük, de feltétle-nül szükséges kiemelni azt az erõfeszí-tést, melyet László Bárányi Ildikó vállaltmagára e történeteinket, mondandóin-kat, tapasztalatainkat összesítõ kötetszerkesztésével. A szöveggyûjteménynem öncélú, nem belterjes, már többkomoly és elismerõ kritikát hallottamróla, s fõleg kortörténeti jelentõségérõl.

Ez a korosztály egyike az utolsóknakazok közül, kik a szükségbõl csodamódlétrehozott, a békeszerzõdés eredmé-nyeként létrejött Marosvásárhelyi Or-vosi Egyetem hõskorában tanulhattakitt. Emlékezzünk nagy hálával és tiszte-lettel azokra, akik ezt kiharcolták. En-nek a harcnak, ha megtépve is, de máighatnak eredményei.

És anélkül, hogy e rövid gondolatsortnevekkel egészíteném ki, gondoljunkmost és minden maradék napunkonazokra, akik elõrementek. Az idõ ke-gyetlen szabályai szerint eltávozotttanárokra és az idõ szabályain túl fellel-hetõ okokból minket korán elhagyó tár-sainkra.

Gondoljunk ifjúságunkra, az együtttöltött évekre, az egykor volt városra aKlastrom utca fáival és az utána követ-kezõ küzdelmes évekre, életünk gyógyí-tó munkában és utódok nevelésébeneltelt legfontosabb szakaszára. Akiteheti, fogja meg annak a kezét, akiezen az úton elkísérte.

És készüljünk arra, hogy még nincsenvége. Hiszen mindnyájunknak, a közöt-tünk még fel-felbukkanó aktív gyógyí-tóknak éppen úgy, mint a nyugalombavonultaknak van egy közös nagy felada-tunk: tovább kell adnunk a fáklyát.Ezért gondoljunk az utánunk követke-zõkre s keressük a lehetõséget megsegí-tésükre, eligazításukra, a mára újfent ésmásként áttekinthetetlenné vált utakon.Soha nem volt ez ennyire drámaian fon-tos, idõszerû és a maga nemében a leg-hétköznapibb módon állandó feladat.Mert a megmaradás imperatívusza egyilyen kipróbált társaságot különösennagy felelõsséggel ruház fel. A most ki-érdemelt aranydiplomának, mindenkülsõségétõl függetlenül, erre kell fi-gyelmeztetnie minket.

Kívánom, hogy ennek jegyében teljenaz, ami még elõttünk áll, s hogy ezen aposzton is hasonló sikerrel munkálkod-junk egészen addig a... legfelsõ diplomáig.

Idáig érvén az írásban, a hangulatereje elragadott és ezért zárásul - enge-delmetekkel és ezúttal valóban belsõhasználatra - egy költõi ambíciókat nél-külözõ, de mégis lírai gondolatsorban isösszefoglalom az elhangzottakat.

FELEJTHETETLEN50 éves egyetemi találkozónkra

A Klastrom utcán felfelé,- csendjét a léptünk felveré -ifjú csapatunk gyorsan haladt,az andalító, zöld lomb alatt.

Az emlék átlépve idõt, teret,visszaröpít s múltba száll veled,hol annyit jártál ez árnyas úton,túl vár templomán, s egykori kúton. Mohó agyunk ekkor tudásra várt,majd megannyi barátság összezártnevelt meg formált, férfivá, nõvé,ha kell, vizekkel dacoló kõvé.

A Klastrom utcán felfelé,- csendjét a léptünk felveré -tudásunk is gyorsan haladt,a békésen lengõ zöld lomb alatt.

Nem sejtettünk forrást a vár alatt,hol a léptünk naponta ott haladt,míg lenn a völgyben magyar múltjával,Bolyai, Bernády, Bodor kútjával,

még békében élt a régi város, kissé még poros, sõt olykor sáros,de tartást adott a tudás trónja,falat vont köré, mint egykor Trója.

A Klastrom utcán felfelé,- csendjét a léptünk felveré -a zorduló idõ gyorsan haladt,a mit sem sejtõ zöld lomb alatt.

Hirdették, hogy e kor jövõt adó,nem hittük lehetünk mi is faló,támadhat ránk ép közülünk a gaz,lerombolva mindazt, mi volt igaz. Mert kelet tengere dagadva nõtt,és durva hulláma alatt ledõlta múlt, a szép, az az öröknek hitt,mely megszült, nevelt s szép sírba vitt.

A Klastrom utcán felfelé,- csendjét a léptük felveré -más ritmusra lépõ új láb szaladt,a mindent elfedõ zöld lomb alatt.

És volt köztünk, aki nem volt bátor,vagy azt hitte õ a béketábor,mert fiatal volt, nem vette észre,mint ver bilincset e kor az észre. A piszkos kor mely bár õt emelte,de cserébe lelkét átnevelte.Most emlék szûrõje átbocsátja,tettét megértve s megbocsátva.

A Klastrom utcán felfelé,- csendjét tán örökre felveré -gátlástalan hódítók új hada,idegen hangok idegen szava.

S gyorslábú, fürge évek alatt,gyûlt a keserv s a tapasztalat,már megértünk sok döfést s agyart,mi vadkanként gyilkolt ott sok magyart, gyilkolt új eszközzel, sokfélével,üldözés megannyi módszerével,és elûzött innen annyi szívet,többet, mint ki jegyzett sanda ívet.

A Klastrom utcán felfelé,- csendjét egy új kor már elvevé -borongva fogyott a régi szép szó,s egyre több szív lett ott szorongó.

És jöttek új évek és dolgosak,sikerek, s döntések is, fontosak

kudarc szomorít és jósors vezet, de minden rossz s nagy bajok felett megmaradt az elmúlt ifjú korbólamint a sok bölcs tanárunk korhol,s ahogy tõlük tanultuk rég:a fáklyánk lángja másoknak ég.

A vén utca ezt nem feledi,- léptünk zaját emlékezi -mert obsitos hadunk ma itt halad,a felejthetetlen zöld lomb alatt.

Szász István Tas

2010. december


Átalvetõ

38 EKOSZ–EMTEÉlni akarók

HáromkútAz Isten fizesse meg…

Háromkút az „ortodox törésvonal” men-tén helyezkedik el, a gyimesi csángók legtá-volabbi, a hegyek közé felnyúló települése.Alig száz éve kezdtek ide felvándorolniGyimesközéplokról az elsõ „telepesek”,hogy a rengetegben erdõt irtva állandó ott-honra leljenek.

A falut egy patak szeli ketté, amelyegyben határ is: két megye, de egybenkét vallás határa is: bal partján laknakaz ortodox románok, jobb partján a ka-tolikus magyarok. Bár a két nép vi-szonylag jól megérti egymást, a faluegyik magyar lakója így nyilatkozott:„Az a plán, hogy münköt nyomjanak, sõk jöjjenek.” (Plán=terv. A szerk.)

A festõi fekvésû völgyben már csakezért sem egyszerû az élet, de az itt la-kók összefogással, az egymáson való ön-zetlen segítéssel küzdik le a sok nehéz-séget, amelyet helyzetük és a sors rájukmért.

Nemrég árvíz rongálta meg az –amúgy is kivénhedt – iskolaépületet afaluban. És bár a 165 fõs magyar lakos-ság a gyarapodás jeleit mutatja, megtör-ténhet, hogy az életveszélyes állapotokmiatt veszélybe kerül a magyar oktatás.Ezért iskolaépítésre készülnek a há-romkútiak, és összefogásra kérik a ma-gyarságot.

Amikor népes baráti társaságunk elõ-ször látogatott Háromkútra, mindenkitrabul ejtett a mesebeli tündértáj, amifogadott bennünket. Lassan közelítet-tünk a falu belseje felé. Autóinkat leál-lítottuk az iskola elõtt. Egyik oldalun-kon a település magyarok lakta része,másik oldalunkon a csendesen csordo-gáló patak és túlpartján a kisszámúromán lakosság házai húzódtak végig avölgyön.

A szomszéd házból idõs néni szaladtfelénk.

– Adjon az Isten szép napot kedves-kéim! Bé mennének-é az iskolába?Szívesen kinyitom maguknak.

- Köszönjük, persze, megnéznénkbelülrõl is.

A pici faház ajtaja kitárult elõttünk, ésamikor beléptünk, tekintetünket rögtöna szembe falon látható nagyméretû fafe-szület vonta magára. A feszület egyikoldalára a Himnusz szövegét függesztet-

ték ki, tudatosítva a nebulókban és azoda tévedõ vándorokban, hogy ezbizony egy magyar nyelvû általános isko-la. A „tanterem” fûtését egy viseltes vas-kályha biztosította a hideg téli napokon.Rengeteg könyv és vadonatúj iskolapad-ok mutatták, néha ide is eljut a segítõkszándéka, erre az elfeledett településre,három megye határára.

Közben megérkezett a néni – Ilonkanéni- leánya is, Annácska. Az iskola ta-nítónõje. Büszkén mutatott egy dobozszép új könyvre.

- Ezeket a miniszterelnök feleségétõlkaptuk. –mondta halkan. Szemeibenbüszkeség csillogott, míg az ütött-kopott tábla felé nem fordult.

- Nagyon szívesen segítünk, ha vanvalami, amibõl hiányt szenved az iskola.

- Köszönjük. Igazából a gyerekek szá-mára írószerek, füzetek, készségfejlesz-tõ foglalkoztató füzetek-re lenne szükség, mertnagy a szegénység és sokszülõ nem tudja a felsze-relést megvásárolni agyermekének.

A feszület másik olda-lán, nyitott ajtón keresz-tül kukucskálhattunk bea szépen berendezettóvodába. A polcok telejátékokkal. Nehezentudtuk elképzelni, hogyebben a kis „fészekben” olyan sok apró-ság játszik, mászik nap mint nap.

Az épület gyakorlatilag három helyi-ségbõl állt. Két szoba egymás után azóvoda és az iskola. A harmadik teremesküvõk és rendezvények bonyolításáraszolgált.

- Az iskolába 1-4. osztályos gyerekektanulnak – jelenleg 7 iskolás-, míg azóvodába 18 kisgyermek jár, akik 2 évenbelül iskolások lesznek. –adta meg An-nácska a választ ki nem mondott kérdé-sünkre.

Kiballagtunk az iskolából. Tekinte-tünket ismét rabul ejtette a Hagymás-hegység fenyveseinek és a legelõk, réteknövényeinek festõi zöldje.

Ilonka néni meginvitált bennünketházukhoz, ahol pillanatok alatt kemen-cében sült kenyér, friss orda, házi sajt ésvaj, erdei gyümölcsökbõl készített lek-várok kerültek az asztalra. Tizenhatanvoltunk és szégyelltük magunkat. Igen,mi már akkor is szégyenkezünk, ha vala-ki igaz szívébõl minden hátsó gondolatnélkül vendégül lát bennünket.

Ilonka néni azt kérdezte tõlünk, hogyhol szálltunk meg, mert náluk, a faluban

is szívesen láttak volna minket. Megkér-deztük, mennyiért adnának szállást.Értetlenül nézett ránk.

Elmenetelkor azt kell mondani, hogyIsten fizesse meg. Ekkor mi néztünkértetlenül. Azóta több alkalommal jár-tunk Háromkúton, de ez a szeretettel-jes, önzetlen gondoskodás mindig meg-nyilvánult felénk.

Az áradások ezt az aprócska csángótelepülést sem hagyták békén. Egy nyáriestén eleredt az esõ és addig abba semhagyta, míg a Kisbékás patak el nemhagyta medrét és nyolcvan méter szélesfolyóvá duzzadva elmosta a falu útjait,kerítéseit, pajtáit, és ami a legnagyobbbaj, az iskolát.

Külsõ segítség nélkül nem tudnak úrrálenni ezen a problémán. Az iskola tetõ-szerkezetét még a tél beállta elõtt újrakell építeni. Ez a legfontosabb.

Amennyiben sikerül annyi adománytösszegyûjteni, az iskola épületét is felkell újítani az elkövetkezõ nyáron. Jel-enleg az épület életveszélyes. Ha meg-szûnik az iskola, a gyarapodó lélekszá-mú település csak bentlakásos iskolábatudja a kisiskolásokat is küldeni. Gon-doljuk csak el, 7-10 éves gyerekekrõl vanszó. Nem beszélve a 18 óvodásról.

Minden jóérzésû embert kérünk,hogy támogassa az iskola újjáépítését aHáromkút településen mûködõ Három-kútért Egyesület számlaszámán.

A Háromkútért Egyesület bankszámlaszá-ma:RO53BRDE210SV24286302100SWIFT kód: BRDROBUBRD Agentia Gheorgheni BankRO-535500 Gheorgheni, Jud Hargita PiataLibertatii nr 6Forintos számla:Johannita Segítõ Szolgálat OTPMagyarországHU25117050082041032200000000 Forint(HUF)SWIFT: OTPVHUHBAz utalványra kérik ráírni: HÁROMKÚT

Komlói Erdélyi Kör

2010. december

EKOSZ–EMTE 39Élni akarók

Fontos mérföldkõ a szamosújvári Téka Alapítvány szá-mára 2010. október 9-e. 1993, az alapítás éve, 2000, a mezõ-ségi szórványprogramhoz való csatlakozás, 2006, a Magyariskola program elindítása után most alapkõletételre kerültsor.

A Kemény Zsigmond Mezõségi Szórvány Iskolaközpontszükségessége egyre nyilvánvalóbb, hisz a helyi és a válaszútikollégiumok diákszáma növekvõ tendenciát mutat, jelenleg30 településrõl származó 200 tanuló számára biztosítják azanyanyelven való tanulást. Szakmai oldalról tekintve is haté-konyabb az önálló iskolában való oktatás, mint a tagozatosiskolában, ahol a magyar anyanyelvû diákokban kisebbségigátlások alakulnak ki, a többséghez hasonulnak és identitás-tudatuk elveszítik.

Mint már említettük, a szamosújvári iskolakép helyzetenem a legideálisabb: bölcsõde nincs, 5 óvodai csoport 2intézményben, elemi és 5-8. osztályok a 2-es iskola kereté-ben, líceumi osztályok három tanintézményben (PetruMaior Líceum, Ana Ipatescu Líceum, Szaklíceum) tanul-nak, tehát a magyar gyerekek jelenleg 6 intézmény valame-lyikének diákjai.

A minõség biztosításához is fontos lépés, hogy jól felsze-relt oktatási intézményben való tanulást bitosítsunk gyere-keinknek, hisz a korszerûen felszerelt román tanintézmé-nyeknek nagy vonzerejük van. Mivel Szamosújváron nincsolyan épület, melyben a Szórványiskola megvalósulhatna, aFermei utca 35 szám alatti telken fog felépülni az intézmény.

„Nem úgy van most, mint volt régen”, csendült fel a dalszombat délelõtt a telken, ahova a meghívottak és a helyieka Téka Alapítvány székhelyérõl levonultak. Balázs –BécsiAttila, a Téka Alapítvány elnöke köszöntötte az egybegyûl-teket és röviden felvázolta az iskolaprogram idõszerûségétés fontosságát.

A Szervácziusz László által tervezett épületet GöncziIstván kivitelezõ ismertette szakmailag, a tervek alapján.Szamosújvár polgármestere, Dragan Ovidiu is köszöntötte avárosba érkezõ vendégeket, és további támogatásáról bizto-sított. A telket a helyi tanács biztosította.

Nagy Melinda középiskolás diák szavalata után RévészMáriusz, Orbán Viktor miniszerelnök gyermek- és család-ügyi tanácsadója nyitotta meg a beszédek sorát. Kiemelte ahelyi összefogás fontosságát, a szamosújvári magyar közös-ség összetartó erejét.

A következõ felszólalók is nagyrészt ismerõsként köszön-tötték a helyi magyar közösséget, beszédükben az építkezésfontosságát hangsúlyozták. Szilágyi Mátyás, a MagyarKöztársaság kolozsvári fõkonzulja két nyelven szólt az egy-begyûltekhez és további támogatásáról biztosította az épít-kezõket. Nagy Bercel úr, Répás Zsuzsanna Nemzetpo-litikáért felelõs helyettes államtitkár asszony irodavezetõje a

Szülõföld Alap Oktatási kollégiumának üzenetét tolmácsol-ta. Az Oktatási Államtitkárság nevében Varga Attila mon-dott ünnepi beszédet.

Csete Örs, az Apáczai Közalapítvány igazgatója, az elsõTéka-díj kitüntettetje, minden építkezésünk tanúja, régi jóbarátunk, ismeri és értékeli programjainkat, további támo-gatásáról biztosított.

Az országos RMDSZ ügyvezetõ alelnöke, Szép Gyula,majd Románia elnökének tanácsosa, Ekstein Kovács Péterbeszélt. Markó Béla üzenetét Veres Valér tanácsos úr tol-mácsolta.

Toró T. Tibor az EMNT ügyvezetõ elnöke Tõkés László-nak, az Európai Parlament alelnökének üzenetét adta át,találóan idézve Kányádi Sándor szavait, mely szerint Noébárkájába be kell hordanunk minden értékünket és megte-remtjük az elsõ búzaszemet, ha igével élnünk tovább márnem lehet.

László Attila, megyei RMDSZ elnök és kolozsvári alpol-gármester kettõs minõségében szólalt fel, kiemelte a magyariskola-projekt közösséget összefogó erejét, valamint abefektetés fontosságát az egész kistérség számára.

Végül Török Bálint, helyi RMDSZ elnök, alpolgármesterköszönte meg a vendégeknek a megtisztelõ jelenlétet, hang-súlyozva az iskola kiemelt fontosságát a szórványban.

Az alapkõletételt megelõzõ héten a szamosújvári diákokrajzzal, verssel, esszével fejezték ki, milyen is kellene legyenaz õ iskolájuk. A legjobban sikerült munkák bekerültek azidõkapszulába, az építkezés dokumentumai, a Téka Mûvelõ-dési Alapítvány, a Kallós alapítvány, a Czetz János cserkész-csapat bemutatói mellé. Szõllõsi Katalin 5-es diák fel is olvas-ta versét, „iskola, iskola/nyílj ki már palota”, hangzott a gyer-meki lelkesedés.

Topai Kinga, aki óvodás kora óta bentlakó, mezõségi nép-dalt énekelt, majd a történelmi egyházak képviselõi, VajdaDániel református és Küsmödi Attila római katolikus lelké-szek megáldották a kapszulát. Közös ima után a jelenlevõközjogi és egyházi méltóságok betonba öntötték az idõkap-szulát. Nagy örömükre a gyerekek is hozzájárulhattak egyadag beton beöntéséhez.

Az elsõ lépést tettük csak meg, a neheze ezután követke-zik, a 600-700 gyerek magyar iskolája 2014 szeptemberébennyitná meg kapuit. A 3 millió eurós befektetést román ésmagyar állami pénzekbõl, különféle pályázatokból finanszí-rozzák majd.

Hisszük, hogy a Mezõség, mely rengeteg értéket adott azegyetemes magyar kultúra számára, a Kemény ZsigmondSzórvány Oktatási Központ megvalósulával egy olyan intéz-ménnyel gazdagodik, mely meghatározza a térség jövõjét akövetkezõ évtizedekben.

Fodor Emõke

Elõzõ lapszámunk 18. oldalán közöltük Juhos Kiss János figyelemfelkeltõ interjúját Iskola a határomcímmel. Az alábbiakban a megvalósulás elsõ lépésérõl közlünk beszámolót.

A Kemény Zsigmond Mezõségi SzórványoktatásiKözpont alapkõletétele

Jancsó Béla családjának sorsaRomániában és Magyarországon

1945 és 1963 között

Részlet egy kolozsvári újságból:„Történelmi szakaszt zárt le a RománNépköztársaság Nagy Nemzetgyûlése El-nöksége tanácsának Rendelettörvénye.Államosította a volt földbirtokosoknakaz 1945. évi földreform után megmaradtvagyonát is. Ezzel szocializmust építõnépi demokráciánk, a nép elsöprõ erejevéglegesen felszámolta hazánkban a föl-desúri kizsákmányolás utolsó maradvá-nyait…Ezeket a birtokokat használták felaz ország termelésének szabotálására,ezeken igyekeztek összeesküvéseket szõni,akciókat indítani a dolgozók ellen. A dol-gozó nép érdeke, Népköztársaságunk fej-lõdése nem tûrhette tovább ezeknek arablófészkeknek a létezését.”

Részlet a Brassói Népújság 1945. már-cius 6-i számából: „Ezeknek a darázsfész-keknek a felszámolása különös jelentõség-gel bír Háromszék megyében, ahol nagyszámban voltak feudális csökevények,amelyeknek létezése, mint beteges góc,kórosan befolyásolta népi demokratikusrendszerünk zavartalan kialakulását.”

Jancsó Béla Erdélyben Sepsima-gyarós nevû falu jegyzõje és földbirto-kosa volt. Lányai Jancsó Sarolta és Jan-csó Katalin családjaikkal Budapestenéltek. Jancsó Sarolta férje PongorMiklós ezredes volt és a VIII. ker.Bezerédi út 17. sz. alatt éltek. JancsóKatalin újságíró férjével, Koréh Fe-renccel Budapesten a Szentkirályi utcá-ban élt és ott született kislányuk Enikõis. 1945 nyarán Koréh Ferencnekmenekülnie kellett, Amerikába távo-zott. Haláláig a Szabad Európa RádióNew York-i tudósítója volt. A románokháborús bûnök elkövetésével vádoltákés üldözték Amerikában is. Koréh Fe-rencet a front után Pesten is keresték,nemcsak a feleségét zaklatták, hanema sógornõjét, Pongor Miklósné JancsóSaroltát is. Ki akarták hallgatni vagy le-

tartóztatni. Az egyik alkalommal meg-fenyegették Pongornét, ha nem találjákmeg a sógorát, a feleségét viszik elhelyette. Ezért Koréh Ferencné a cse-csemõvel még abban az évben hazatértErdélybe szüleihez, Sepsimagyarósra, aszülõi házba, ahonnan 1949-ben kitil-tották. Szüleivel és gyermekével Sepsi-szentgyörgyre mentek, egy nyárikony-hába. Jancsó Béla és felesége onnanjártak munkára, oda, ahol éppen foglal-koztatták õket. Jancsó Béláné börtönbeis került a beszolgáltatási kötelezettségelmulasztása miatt, miközben földjü-ket elvették, még a falujukból is kitiltot-ták õket. Jancsó Bélát pedig kényszer-munkára akarták vinni, mert a nemlétezõ birtokai utáni beszolgáltatási kö-telezettségét nem teljesítette. Mivel õtnem találták, lányát, Koréh FerencnéJancsó Katalint hurcolták el, négyéveskislánya mellõl 1950. szeptemberében.1956-ban Jancsó Katalin csodával hatá-ros módon érkezett haza. 1963-ban sza-badul meg a D.O. minõsítéstõl. 1964-ben a Magyarországon élõ Jancsó test-vérek: Jancsó Sarolta, Jancsó Tibor, drJancsó Ferenc évekig tartó kérvényezéseután az idõs szülõk és Katalin – lányával,Enikõvel együtt – Budapestre érkezettegy szál bõrönddel. Ifjú Jancsó Béla test-vérük elesett a második világháborúban,a legkisebb testvért, Jancsó Ivánt a csur-gói gimnáziumból leventeként vittékNémetországba. Késõbb Franciaország-ban élt, és ott is halt meg. Jancsó Katalinévekkel késõbb mesélt sorsáról.Budapesten halt meg 2000-ben.

Jancsó Katalin: EmlékképeimÁllamosítások, kényszerlakhely

Romániában

Férjemet a második világháború utána nyomozók Budapesten állandóankeresték testvéremnél, Saroltánál is,meg nálam is. Le akarták tartóztatni. Aszokás az volt, ha nem volt meg a férj, afeleség is jó lett nekik. Férjem szeren-csére hagyott címet, egy ügyvédét. Ha

valami probléma van, forduljak ehhez abizonyos Kornélhoz. Mikor a nyomozókmásodszor jöttek értem a budapestiBezerédi utcába, csak Sarolta testvéremvolt otthon. Mondták neki, ha a férjemetnem találják, helyette engem visznek.

Korán rohantam az ügyvédhez aKálvin térre. A szobalány nyit, hogy adoktor úr nem fogad nõket ilyenkorreggel. Legyen olyan kedves, életbevá-gó tanácsért jöttem; Koréh Ferencnévagyok. Az ügyvéd, a Kornél, azt taná-csolta, adjak fel expressz ajánlva lapot,hogy nevezett személy Erdélyben tar-tózkodik. Otthon épp Enikõnek mele-gítettük az uzsonnát, s zörgettek. Mu-tatták a hajtókájukat. Rám förmedtek:magát meg ki tanította arra, hogy exp-ressz ajánlva küldjön levelet? Mondom,engemet senki. Aznap még megkaptáka levelet, próbáld ki máma ezt Buda-pesten. Enikõ az ölemben ordítozott,látják, éhes. Jó, jó, fogja a cumit.

Ekkor beláttam, hogy férjem üldözte-tésének sosem lesz vége, vissza kellmenni Erdélybe! Arra értem haza Sep-simagyarósra, hogy apáméknál meg-csinálták a földreformot, s égbe emel-ték az adót. Szüleim rám bízták a ház-tartást, apámnak ötven, anyámnak kü-lön még 25 holdja maradt a másik falu-ban, Barátoson. Apuska cukorrépamag-ra vetette rá magát, az oroszok alighagytak pár állatot. Negyvennyolc õszénakkora víz lett, hogy a krumpli mind aföldben rohadt. A Regátból hozatták akrumplit a disznóhízlaláshoz.

1949-ben jött az igazi államosítás. 6disznó húsa volt felfüstölve a padláson,s egy este zörgettek. Hideg szél fújt, deolvadt a jég az ereszrõl. – Nyissák ki azajtót, s jöjjenek ki! – ezt románul üvöl-tötték. – Mondja meg, hogy Ön kicsoda– kiáltott ki édesapám.

Menjen ki merre lát! Ajándék az államnak

– Az állam nevében – felelte errevalaki csendesebben magyarul. Bejöt-

Átalvetõ

40 EKOSZ–EMTEMagyar múlt

Hantó Zsuzsa: Kitiltott Családok A kommunista diktatúra Romániában csakúgy szedte élõ „áldozatait”, mint Magyarországon. A

Jancsó család kálváriáján keresztül képet kaphatunk arról, hogyan is mûködött ez az embertelen gépe-zet. Hantó Zsuzsa Kitiltott családok címû kötetében tragikus sorsú életutakat állít elénk. Íme a Jancsócsalád sorsa!

tek. Nekünk azt parancsolták, öltöz-zünk. Apánknak meg: írja össze s egybeaz ingó meg az ingatlan vagyont. Azállatokat is! Ebbõl kevés volt. Apám át-ment a dolgozószobába tintáért. Vissza-hozták karonfogva, hogy a hálószobá-ban dolgozzék, és még egy példánytmásoljon. Ahogy kész lett; na most írjaalá, hogy odaajándékozza. – Kinek? – Aromán államnak! Mit gondolt?

Apám azt felelte, ha a kormány ilyenrendeletet hozott, az õ dolga. De olyannincs, hogy én lemondjak a javára.Nekem meg öregségemre semmi semaradjon? Eltették a papírokat.Befogattak a béresgazdával a nagyob-bik szekérbe, s gyerünk, mindenki föl.Fújt a szél, valami permetelt is. A lovaklecövekeltek. A román felvett egydurungot, s neki a deresnek. A marhákbõgtek az istállóból.

Hozzanak más lovakat – intézkedetta magyar végrehajtó. Hoztak két gebét,s azok elindultak. Be sem csukták akaput. Sepsiszentgyörgyön reggeledett,mire beértünk. A rendõrség udvarárakitettek. Akkor már nem Siguranta-nak, hanem Securitatenak hívták arendfenntartókat. Adtak egy papírost.Menjen, ki merre lát. Lesz lakáskiuta-lás, de a városból senki el nem mozdul.Elõször az ismerõs bábaasszonytól kap-tunk szép szobákat.

Erre behívnak a rendõrségre. Mitképzelünk? Lezavartak a pincébe. Otttöbb ismerõs üdvözölt. Lábszárig ért avíz. Felkuporodva ültek a padon. Fél-óra múlva megint le a vízbe: itt a maguklakcíme, hogy is szólítsuk, nagyságos,méltóságos, kegyelmes asszony? Kije-lölt kényszerlakhelyünk a paplak udva-rán a nyárikonyha lett. Nem tartózkod-tunk benne mindig négyen. Apuska fel-járt a Sugásba, erdõlni. Fakitermelésendolgoztak. Anyuska kijárt Barátosra, anénjeihez. Nekik se maradt már elko-bozni való földjük.

Anyuskáékat onnan küldték volnabörtönbe a beszolgáltatás elmulasztásamiatt. De csak õt tudták leültetnihárom hónapra. Cigányok közé került.Õk kiszolgálták, együtt danoltak vele.Csak a nedvességtõl egy életre asztmátkapott. Szüleimmel és kislányommalközel öt évig éltünk hol Barátoson, hola szentgyörgyi nyárikonyhának neve-zett putriban.

Amikor a biztonságiak jöttek, hogyelvigyék az egész családot kényszer-

munkára, Enikõvel voltam otthon egye-dül. Nemrég érkeztem meg a legelõtisz-togatásból. A rönköket kellett onnankiszedni. S akkor beállítottak. Mutas-sam meg az igazolványomat. Azzalkezdték, nem vakartam-e ki belõle aD.O.- t? Mert akkor biztosan szökniakarnék. Domiciliu Obligatoriu – köte-lezõ lakhely. A pecsét 1949. március 3-tól 1963. augusztus 23-áig maradtérvényben. A dobrudzsai kényszermun-kások papírján mind szerepelt.Egyvalakién nem. Õ azért került velünkegyütt a bajba, mert az egyik családhozlátogatóba jött Magyarországról.

Éjjel fél kettõkor zörgetett be a négykatona, egy oláh tiszt s a székely rend-õr. A puskát keresték, s hogy hát énitten ki vagyok? Mondom, a jegyzõlánya. Az unokával. Erre a rendõr,hogy öltözködjünk, megyünk. Ezt agyermeket én ugyan nem viszem!Felkaptam Enikõt. Fönn állt az ágyonhálóingben és sikítozott. Magamhozvettem, hogy csitítsam. A katonatisztmeg – elõ a revolvert. Ránk fogta egye-nesen.

Én kiborultam: maga engem itt öljönmeg, de a gyermek nem megy innensehová, érti? A székely rendõr: mit akarcsinálni? Átvinni a szomszédba. Nemlehet. Akkor ráadom a kabátot. Vigyeát maga a szomszédba, s tegye be. Jó,adja, majd intézkedünk. Maga megöltözzék. Mire vár?

A katonák nézelõdtek. A tiszt megintrákezdte, hol az apám. Mondtam már,hogy künn az erdõn, de fogalmam sincs,merre jár. Felöltözködtem, s látom,hogy pecsételné le a rendõr az ajtót.Összekapkodtam Enikõ ruháit. Kido-báltam az udvarra az egészet. – Mit csi-nál maga? – kérdezte a tiszt. – Meg-bolondult? Nem látja, hogy nincs holmi-ja? Másnap megtalálták a szomszédok.

Indulás, elég ebbõl – hadonászott atiszt. Erre a két katona engem a hónomalatt megfogott, s a teherautóba föl-tuszkoltak hátulról. Beszóltak a szom-szédba: ott a gyerek, értesítsék a roko-nokat. Elhajtottak velem a Securitate-hoz. A katonák le nem vették volna akezüket a puskájukról a platón.

Koréh Enikõ ugyanerre így emléke-zett: – Nálam errõl filmszakadás van.Arra tértem észhez, hogy egyedülvagyok és sikítok. A kályhában még pis-logott kicsit a hamu. Az udvaron járkál-tak a szomszédok. Nem mertek bejönni

a pecsételt ajtón. Integettek a lámpá-val, nyissam ki az ablakot. Én az ágybólnem mertem kimenni. A lábom rette-netesen fázott. Már szürkült, s én azthittem, végleg otthagytak, amikor nagy-anyó testvére, Irmus, a kocsissal betö-rette az ablakot. Fölvettek és betakar-gattak. Amikor Barátoson nagyanyókátmegláttam, egyet se sírtam, de csakdadogva tudtam megszólalni. A malac-kámat kértem, és Zsuzsit. Azt harmad-nap még elhozták a putri mellõl.

A maga történetét Katalin így folytat-ta: – Ezt meg se merték írni nekem arizsföldekre, amikor már megkapták acímemet – jelezte vészjóslóan Katinka.– Másodikban kérte a másik tanítónõ,Forró Margit, hogy adják az õ osztályá-ba. S õ valamit tett a dadogás ellen,mert az megszûnt.

Visszatérve az elhurcolásomhoz, ne-kem akkorát rendült a szívem, mikor aSecuritate világos ablakait megláttam,hogy azt hittem, kiesett. Hát az esett leott nekem, hogy visznek Szibériába rög-tön. Ahogy a kocsi lassított, kidobtammagam. Jellemzõ, nem a katonák ugrot-tak utánam, hanem a sofõr, a FancsaliRudolf. Ismertem Zilahról. De nem törtegyetlen csontom sem. Löktek befele akapun. Ott álltak már vagy harmincan.Én félreszédültem a kerítés mellé. S ottelkezdtem pisilni, pisilni, pisilni… Akatonatiszt ordított rám, meddig pisi-lek? Mire azt nyögtem, hallja, hogy pisi-lek, nem, s aztán odábbment. Sorakoz-tatta a többieket.

Az épületbõl ki sem jött senki. Pedigmocorogtak egypáran az ablakokmögött. A székely rendõr irányítottbennünköt az autókra. Ilyen szovjetekvoltak, Zil-gyártmányok. A többi sofõrpufajkában és usánkában. Úgy néztekki, mint az oroszok. Bevittek Brassóba,a felhagyott repülõgépgyárba. Ottaztán megszaporodtak a katonák,körülforgott bennünket vagy egy szá-zad. Gyerekek is voltak már akkor atranszportban, lányom lett volna a leg-fiatalabb. S akkor aztán le kellettfeküdni mindenkinek a földre. Esettránk a havas esõ. Kitettek az udvarraegy asztalt. Odaült a tiszt meg egymásik rendõr. Térden kellett csúsznunkaz asztalhoz, s bevallani, hány hold föl-dünk volt, meg hogy elég-e, ha minden-ki csak méltóságos, a szokásos idétlen-kedés. De semmi feljegyzés, hanemmegint vissza a teherautókra és irány az

2010. december

EKOSZ–EMTE 41Magyar múlt

állomás, a legkülsõ rakvágány. Megintasztalt tettek a tehervagonok mellé,elkezdõdött a népszámlálás, nyolcvanankellett volna lennünk. Ott hat órán átszámoltak, megint guggolva kellett jár-nunk, hogy az utcáról senki ne vegyeészre, mi történik. Általában többen let-tünk, mert a gyerekek remekül szóra-koztak. Visszamásztak az asztal mögül,s ismét megszámláltatták magukat.

Végre felszállhattunk a vagonokba.Mindenikbe két katonát is zártak a biz-tonság kedvéért. Hát ezek is velünkszenvedtek étlen-szomjan. Gyorsanmentünk a sötétben, kétszer ki kellettszállni, elvégezni a szükséget. Egy öregnéni nem mert odébb menni a vagon-tól, kapaszkodva pisilt. Biztos attól félt,hogy egyedül hagyják ott a sötétben.Reggel befutottunk a Cataloi nevû nyo-morúságos településre 1950. szeptem-berében. Újabb ponyvás teherautóratereltek. Meg sem álltunk Macinig.

Macin-i kényszermunka

Harmincezer holdas állami gazdaságmûködött ott. A Dunából a csatorná-kon vezették a rizsföldekre a vizet.Foglalkoztak ott mindennel. A rizskísérleti állapotban kínlódott. Nemértettek hozzá. A nád nõtte-nõttekörül. Az öregekbõl alakítottak elleneegy kaszás csoportot. Úgy hívtuk õket,halálbrigád. Sorakoztak a kaszával ahátukon. Ezekbõl lett a legtöbb tüdõ-bajos, 1952-ben az nagyon divatba jött.Gyermekparalízist kapott az egyikBeczássy lány, a Patyi. Vagy a Tánya?Mégis a Tánya, de elég hamar magáhozjött a brâilai kórházban.

Egyetlen hatalmas barakkban lak-tunk, kétsoros priccseken, egyik fejtõl,másik lábtól. Férfiak, nõk, gyerekek,együtt. Az elsõ három hónapban a rizs-telepre jártunk dolgozni. Hatszáz hol-das területet vetettek be vele. A csator-nából négy dízelmotorral húzták avizet, harmadik telepre már alig jutott,azt nõtte be a nád pár szál rizs körül. Avíz tele piócákkal. Eleinte megpróbál-tuk lekapkodni. Teli lettünk sebekkel,annyira csimpaszkodtak. Késõbb adtakmarhasót, attól hamar leestek. Ottfeküdtek el, kövéren, mint a hüvelykuj-jam. A velünk hozott gyerekek is jobbanbírták a viszontagságokat. Háromkamaszlány például örökké vihogott. Azegyik késõbb férjhez is ment egy kato-natiszthez. Az apjuk viszont megõrült.

Bukaresbe szállították, s ott meghalt.Három hónapig semmit sem kap-

tunk, csak kosztot. Reggel kiosztottakjó darab marmeládot, tudod, a Hitler-szalonnát. Ezt õk ügyesen csinálták, anõknek ízlett. A tea hagymaízû, édes-kés lötty. Ugyanabban a nagy feketekondérban fõzték, mint a déli levest, akorpaciberét. Hol paszulyt, hol káposz-tát tettek belé, s párolt hagymát, renge-teget. Vödörszám öntötték hozzá.Estére kását adtak, kölesbõl, árpából,hajdinából, kukoricából. Egyhangúmenüt, de sokat fõztek. A kenyér azmégis nagyon hiányzott. Meg a hús.

Három hónap múlva kaptunk elõszörfizetést. Annyit, hogy fizetni bírtunk azételért, amit a kantinban árultak, delehettél önellátó, különösen késõbb.Ugyancsak negyedév múlva engedteklevelet írni. Igaz, gyakran több hónaposkéséssel érkeztek meg a válaszok.Sokszor teljesen érthetetlenül az elõ-zõk jöttek meg utóbb.

Barátosra csak felbontott levelekérkeztek kihúzgált sorokkal – mondtaEnikõ. – Engem ez nagyon bosszantott.Egy éves dadogás után akkor kezdtemvégre olvasni. Azt hittem, hülye vagyok.Nem értettem, ha valaki egyszer márkitalálta, mit ír, akkor minek törli ki asorokat tucatjával...

Azt bezzeg nem húzták ki a nekemjött levélbõl – folytatta Katalin – , hogyanyámat a beszolgáltatás miatt elítél-ték. Húsz évet is megérdemelne maga,ezt vetette oda neki a bíró – törölte mega szemét Katalin. – Borbálát is el akar-ták vinni, de szívrohamot kapott. Ápol-ják föl, parancsolta a rokonoknak aromán rendõr, s értesítsenek. Akkor õt

is visszük. Szerencsémre elfelejtkeztekróla. Különben nem tudom, hat évig kinevelte volna a lányomat. Apuskáhozis õk jártak mosni, fõzni, vonattal, 25kilométerrõl a putriba.

Ötvenegy nyarán gátszakadás történta Dunánál. A rizses részek tönkremen-tek. Bennünket átirányítottak dolgozniaz állattenyésztésbe. Lakni végig abarakkban kellett. A létszám soha nemnõtt, páran meghaltak, hazaengedteknéhány gyereket, akiknek otthon vállal-ták az eltartását. Egy lányt hátba szúrt aromán fõkertész. Nem akart vele lefe-küdni. Aztán gyerekük lett, elvette. Õ iskikerült a barakkból.

A Duna-vizet úgy ittuk, mint a vizet.Egy látogató gyerek, ahogy látta, hogy acsatornában mossuk a csajkát meg akanalat, azt mondta, micsoda dolog, azökrök belepisilnek, maguk meg isszákbelõle a teát?

Dolgozni 39 kilósan, magatüdõbajos!

De azért dolgoztunk, lefogytam 39kilóra. A telepvezetõ meglátott: magatüdõbajos. Odarendelt egy szakállasorosz csónakost, s azzal beküldött akórházba. Az orvos, a Rahoveanu meg-állapítja: asszonyom, tüdeje tiszta, minta napsugár, de a szíve…Szóval operálnikell. Tiltakoztam. Errõl szó sem lehet.Adott huszonnégy injekciót. Az egyiksorstársnõm szúrta be egymás után, deDuna-vízben fõzték ki a fecskendõt.Udvarlóm is volt. Õ vágta ki a dagana-tomat. Tüzes bicskával, a tomporomról.

Frigyesy Ágnes

Folytatjuk

Átalvetõ

42 EKOSZ–EMTEMagyar múlt

2010. december

EKOSZ–EMTE 43Mûhely

(Folytatás elõzõ lapszámunkból – befejezõ rész)

Ethológiai vetületek.Hogy az ethológia korszakalkotó felismerései miért nem

érhették el a volt „béketábor” országait? Nem nehéz eztmegválaszolni, ha meggondoljuk, mennyire világosan lehe-tett volna vélük értelmezni magát a diktatúrát és struktúrái-nak mûködését, valamint vezetõrétegének folyamatos és felnem tartóztatható elfajulását. Ezzel szemben Nyugatonbevonult egy sereg, maga Konrad Lorenz használta kifjezésnemcsak a napilapok szóhasználatába, hanem a köztudatbais. Így pl.: „a libák is csak emberek” – ami arra vonatkozottLorenznél, hogy kedvenc vizsgálati alanyának gunárja is szo-kott „félrejárni”, habár a vadliba-pár szigorú páros életmó-dot folytat.

A másik, Lorenz-féle, s a médiákban polgárjogot nyertkifejezés a Prägung, vagyis bevésõdés. Tágabb értelembenjelent ez kötõdést is, pontosabban azt a folyamatot, amelyrévén az újszülött állat kötõdik az anya- állathoz, bevésve,megjegyezve annak legfontosabb vonásait és szagát, ami nél-kül nyílván elveszne. Ez a folyamat a születés utáni elsõ óránbelül megtörténik és visszavonhatatlan folyamat; azon kriti-kus fázis tehát, amikor pl. a csibe a kotlóshoz kötõdik.Lorenz híres vadlibája, Martina, a tojásból való kibújáskorLorenzhoz kötõdött és lépten-nyomon mint egy kiskutyakövette õt, egész életén keresztül.

Emlõsállatoknál ugyancsak tanulmányozott az anyáhozvaló kötõdés, és az eredmények nyilván sok tekintetben át isvihetõk emberre. Ezért jelentõségük igen nagy.

A vadliba után ebbõl a szempontból talán a kecske a leg-jobban tanulmányozott állat: miután ellett, odaadó gondozótevékenységbe kezd, ami a gida szárazra nyalásával kezdõdikés szoptatási készséggel folytatódik. Ha közvetlenül ellésután alányomnak egy idegen gidát, azt minden további nél-kül elfogadja, még akkor is, ha az már 4 hetes lenne.Megtörtént már olyan eset is, amikor halva született gidaesetében az anyaállat gondozóját kezdte nyalni teljes oda-adással.

Klopfernek sikerült megállapítani, hogy ebben afolymatban döntõ az elsõ óra: ha ezen belül megvonódik akötõdés tárgya, utána nem lehetséges az anyai, jellegzetesgondoskodási magatartás beindítása; hiába dugnánk alájakésõbb a saját gidáját, azt el fogja utasítani. Magára a kötõ-désre elegendõ 5 perc idõ, még akkor is, ha azután a gidátakár hosszabb idõre is eltávolítják.

A kötõdés mechanizmusának részletei nem ismeretesek, deegynéhány érdekes adattal rendelkezünk, így: császármet-széssel világra hozott gidákat az anyaállat rendszerint el szok-ta utasítani, amin változtatni nem lehet. De, ha az ilyen állat-nál a császármetszés után az anyaállat szülõútjait egy felfúj-ható ballonnal kitágítják, akkor majdnem minden esetbensikerül a saját gida elfogadtatása. Ebben a folyamatban pedigaz oxytocinnak tulajdonítanak kulcsfontosságú szerepet.

Embernél az anya-gyermek kötõdési folyamatbannyílvánvalóan jelentõs lélektani komponensek is munkál-kodnak, habár azok csak a meglévõ, mélyen az állatvilágbavisszanyúló alapon történnek.

Az anya teljes megvonása majmoknál rendkivül súlyoskövetkezményekkel jár a kismajmok viselkedésére, amitKaspar-Häuser-jellenségnek is szokás nevezni: az ilyen kis-majom félénken gubbaszt a ketrec sarkában és mindenfélekülsõ ingerre pánikba esik, ha pedig felnõtt majmok csoport-jába kerül, soha nem lesz képes a majmokra jellegeztes,fajon belüli kapcsolatok kialakítására és gyakorlására, amivégérvényes állapot marad.

Ezen megfigyelések már feltétlenül vonatkoztathatókemberre. Az elsõ életév során alakul ki az anyához való kötõ-dés, ami egész életre szól, s alapját képezi a személyiségkialakulásának és további fejlõdésének. E kötõdés alapjátnyílván nem egyszerûen az etetés és testápolás minden napmegismétlõdõ procedúrája képezi, hanem a csecsemõvelfolytatott intenziv vizuális és verbális kommunikáció végte-len láncolata. Éppen ezért, az anya hiányát a mégolyan lelki-ismeretes, de futószalag tipusú intézeti gondozás sem pótol-hatja. Groteszk lehet, hogy az ethológia alapvetõ tanainakigazolását a „mindent az emberért” kommunista rendszerlelencházai is igazolták, ha úgy tetszik, emberen folytatottdeprivációs kisérlettel.

A környezet szerepérõl ugyancsak érdekes adatokkal ren-delkezünk. Biztosnak látszik, hogy a jó, rossz, kellemes és kel-lemetlen érzékelése és mint olyannak való minõsítése nemveleszületett, hanem messzemenõen a közvetlen környezetáltal alakított és meghatározott kategóriák. Így pl. a kinaiakkellemesnek tartják és ezért kedvelik a romlott tojás kénhid-rogén szagát; európai számára megbotránkoztató, deKinában megszokott, hogy az utcán köpködnek, orrukatkiadósan kifújják a földre és... hangosan bocsájtják ki bélgá-zaikat, nyílvánosan.

Az óceániak kellemesnek tartják a romlott halnak az euró-pai orr számára kimondottan kellemetlen szagát. Hasonlóanmessze eltérõek a morális értékrendszerek is: a régi tatárok-nál nagy tiszteletben állt a prostitúció, mint ahogyan a keletiún. „templomi táncosok” a budhista vallás körében; athébaiak, a régi perzsák és galliaiak tisztelték a pederasztiát.

De, vannak számunkra furcsának nevezhetõ szokások, pl.:a hagyományokat erõsen tisztelõ japánok szívesen használ-nak párna helyett egy fatuskót vánkosnak; a pigmeusok elõ-szeretettel feküsznek durva farácsra; a kalahári sívatag lakóipedig éjjel féloldalukon fekve a kopasz földön könyökretámaszkodnak s fejüket azonos oldali vállukon pihentetvealusznak, ami európai szemmel nézve – lévén az éjszakaialvásról merõben más elképzeléseink – inkább tortúrának,mint pihenésnek tünhet.

A kulturális környezet, amelyikben felnövünk, döntõmódon szabja meg szokásainkat, gondolkodási módunkat,ezáltal a világról alkotott képünket. Ennek a folyamatnak

A központi idegrendszerre vonatkozó újabbfelismerések és azok jelentõsége a pedagógiában

Átalvetõ

44 EKOSZ–EMTEMûhely

egy része kognitiv, tehát alakítható, más része azonban örök-letesen megszabott, korán rögzül, késõbb nem változtatható.

A gyermekkor 2-6 év közötti szakasza a környezetet felfe-dezõ korszak, genetikusan programált, éspedig az agy törzs-fejlõdése során, idõrendben egymás után sorra kialakult ésegymásra rétegzõdött funkciók sorrendjének függvényében.A leírt legfontosabb funkciók esetében jól felismerhetö atörzsfejlõdési sorrend. A legfontosabb szellemi építménytképezi a nyelv kialakulása, ami minden további szellemi fej-lõdés hordozója, alapja és meghatározója. A felcseperedõgyermek véget nem érõ – ugyanakkor igen sokszor felettébberedeti – kérdésekkel ostromolja, sõt, néha kínozza környe-zetét. Hogy e kérdések megválaszolása, a válaszadás módjavégül is egy leendõ ember szellemi és lelki struktúráját döntõmódon fogja meghatározni, nem mindig tudatosul eléggésem a szülõkben, sem a nevelõkben.

Nos, ha ez így van – márpedig így van! –, akkor világoslehet, hogy itt nemcsak egyetlen személy számára szolgálófundamentum rakódik le, hanem – és ezt fontos hangsúlyoz-ni a kulturális evolúcióban meg-ismétlõdõ tendenciák miatt– a saját család következõ generációira is kiható eseményrõlvan szó. Veretes példák

az olyan családok, mint Bernoulli, Rotschild, de néha aközvetlen környezetünkben is találni széphagyományú csalá-dokat, amennyiben nyított szemmel és elmével járkálunk.

A szociális magatartásra vonatkozó vetületek közül érin-tenénk a kívánságok kérdését, mivel az un. fogyasztói társa-dalomban a kívánságokkal való bánásmód robbanóanyagotrejt magában; másrészt pedig a kívánságokkal való ésszerübánásmód maga a szociális viselkedés ill. magatartás próba-köve. Nem lehet vitás, hogy a kívánságokról való lemondásmások javára (!) vagy a teljesítés idõpontjának elhalasztása,tehát a hozzájuk való értelmes viszonyulás, az érték és a tel-jesíthetõség szellemében, hihetetlenül magas erkölcsi ésszellemi követelményeket támaszt. Nem aszkétikus és önsa-nyargató gyakorlatról van itt szó, hiszen a kívánságok teljeselnyomása torlódáshoz és végül a szabad akarat gátlásáhozvezethet. Minden kívánság feltétlen kielégítése ugyanakkorelkényeztetés révén önzõ személyiség kialakítását segít(het)ielõ, ami aztán az állandóan fokozódó igények kielégíthetet-lensége miatt vezet elkerülhetetlenül konfliktushoz. Nem rit-kán az ilyen elkényeztetett személy, mintegy öngyógyulástkeresve, kitör addigi szociális keretei közül, aszkéta élet-módra adja magát, s eközben filantróp és karitativ tevékeny-ségre áldozza életét.

Levonható következtetésekAz ember tehát, a sokszor túlhangsúlyozott szellemi lény-

sége mellett – ami messze kiemeli ugyan az állatvilágból –mégis az állatvilágból származó több koloncot is magávalhurcol, mint amennyi kedves lehetne számunkra.Magatartásunk messzemenõen biológiai törvényszerûségek-nek van alárendelve. A „minden állat benne foglaltatik azemberben, de nem minden emberi az állatban” kifejezi ezt ahelyzetet egy olyan egyenlettel, amelyik azonban csak egyikirányban érvényes. Ez az irány pedig megegyezik az evolúcióirányával.

Igen fontos felismerésünk azonban, hogy nemcsak a ter-mészet jelentette környezet, hanem fajtabélijeink társasága,a családtól a testvérekig, és folytatva az iskolán túl a munka-

helyig, nos, ez képezi azt a komplex keretet, amelyen belülalakul, gyúródik a Homo sapiens egyéni jellege és soha megnem ismételhetõ egyedisége. E gyúródás-alakulás két ténye-zõbõl áll: az egyik a rendszertelen, zabolátlan és elemi ten-denciák vad tobzódása, véle szemben pedig a másik, ami anevelés, rendszerezés és korlátozások normáiból áll. És ittfelbukkan a káosz-elmélet két alappillére: a káosz és a rend,valamint a kettõ egymáshoz való viszonya.

A nevelés elmaradása is létrehoz valamit, éspedig a végle-gesen begyepesedett agyi struktúrákat, ami késõbb már aligvagy egyáltalán nem korrigálható módon fogja szabályozni aviselkedési repertoárt. Egy ilyen lény kétségtelenül szabadminden kulturális köteléktõl, de nem rendelkezik sajátkibontakozási lehetõséggel. Ösztönök dominálta lény ma-rad. Nyilván, ettõl még hosszú vagy rövid, de megelégedettéletet is élhet.

A régóta izgató kérdés, vajon mekkora az örökletes ténye-zõk szerepe a szellemi képességeknél, nehezen megválaszol-ható, érthetõ módszertani nehézségek miatt. Mégis Buchard(1990) úgy találta, hogy az intelligencia hányadosa, a híres-hírhedt IQ 70%-ban örökletes tényezõk függvénye.Ugyanakkor szociális tendenciák és hajlamok, amilyen pl. avallásosság, kb. 50%-os genetikai háttérrel bírnak.

Az intellektuális képességek átörökíthetõségére, patkány-kísérletek révén, már 1959-ben rámutatott Schwidetzky*,azzal, hogy „okos” patkányokat (amelyek a kisérlet sorántanulékonyabbaknak bizonyultak kevésbé tanulékony,„buta” társaiknál) egymás között keresztezve egy ún. „okosvonal” volt kitenyészthetõ, szemben az egyre butábbakateredményezõ nagyon buták keresztezési vonalával.

Ugyancsak érdekes lehet azon, patkányokon tett megálla-pítás (W. H. Calvin-nál olvasható), hogy azok a patkányok,amelyek jobb agyféltekéje nagyobb mint a bal, új környeze-tük megismerésében óvatosabbak, de egy felbukanó egeretazonnal megölnek; ezzel szemben azoknál, ahol a bal agyfél-teke a nagyobb, új környezetüket ugyancsak szorgosan für-készik ki, de egy felbukanó egeret ritkán ölnek meg.

Ha pedig meggondoljuk, hogy olyan gyermekek, akik szü-leiket nem is ismerték, így nem tanulhattak meg tõlük vala-mit, mégis, felnõttkorukban egy sereg olyan magatartásimintát mutatnak fel, ami messzemenõen hasonlít vagy egye-zik valamelyik szülõével, akkor alig vonható kétségbe azöröklõdés ténye. Nota bene: háziállatok keresztezésévelfokozhatók a kívánt tulajdonságok, gondoljunk csak a nagytejhozamú tehenekre. De a már említett Bernoulli családmellett a Bach család is példa lehet erre, hiszen a Bachfamiliában 4 generáción keresztül húzódó eminens zené-szekbõl álló vonal mögött belterjes, 2. és 3. unokatestvérekközötti házassági „stratégia” azonosítható.

A (különösen nyugati) zsidóknál követett gyakorlat volt,hogy a gazdag kereskedõ vagy bankár utóda a (szellemiségi-ekkel „terhelt”) rabbi családjába házasodott be. (Céltudatoskeresztezés?)

A szabadság fogalma elkerülhetetlenül bukkan fel azelmondottak alapján, annál is inkább, mivel a nyugati kultúr-körben az egyéni szabadság – szemben a keleti világ közös-ségével – központi helyet és magas értéket képvisel. A gya-kori szállóige, „...ahhoz, hogy valóban szabadok legyünk,oroszlánnak kellene születni” az amerikaiaknál „aki erõs,annak igaza van” életviteli elvvé tétetett, holott az oroszlán

2010. december


irigyelt szabadsága súlyos félreértésen és hiányos ismerete-ken alapul; ti. az oroszlán, a legnagyobb húsevõ és ragadozókorlátlan szabadságának látszata abból származik, hogy azemberen kívül nincs szóba jöhetõ ellensége. Itt azonbanelsikkad az a tény, hogy az oroszláncsaládon belül az utódok60-70 %-a éhen szokott halni, nemegyszer pedig az új, domi-náns hím pusztít el közülük sokat, a saját domináns szerepétmegszilárdítandó.

A magasban méltóságteljesen körözõ sast a költõk a sóvár-gott emberi szabadság szimbólumává stílizálták, holott ebbõla korlátlan szabadságból is csak a zsákmányra ha telik.Bizonyos, hogy a nap legnagyobb részét a ketrecben szunyó-káló oroszlánnak nincsenek éhség-gondjai; szavannai társanem biztos, hogy jóllakhat. Nos, ez a jellenség képezi min-denféle elnyomás principiumát: az alattvalóról való bizonyosméretû gondoskodás fejében, ill. cseréjében a teljes alázat,szófogadás, vagy akár a ketrec. Hogy aztán egy egész országis ketreccé tehetõ, ez a 20. században, éppen a kommunisták„találmánya” volt.

A fentrõl való gondoskodás logikája abból indul ki, amitegy bajor közmondás így foglal össze: „többre, mintamennyit megeszik és megiszik, nincs szüksége az ember-nek.” Akik ennyivel beérik, és akik ezzel nem érik be, vala-mennyien egyenlõ jogú polgárok a törvénykezés elõtt. És, ezrendben is lenne.

Ez hát a szabadság és árnyéka, egyféle kivetítésben. Másikmegközelítési módja abból a kérdésbõl adódik, ami így hang-zik: ha pediglen gondolkodási és cselekvési módunk mögöttolyan sok örökletes tényezõ áll és munkálkodik, akkor vajonmennyire zsugorodik a szabadság és a szabad akarat fogalmaés tartalma?

Erre pedig a válasz csak egyféleképpen hangozhat: minélkomplexebb azon építmény, amely az örökletes tényezõkjelentette fundamentumra (rá)épül, annál nagyobb a geneti-kusan megszabott kényszerûtõl való eltérés lehetõsége. Aprimitiv agyvelõ kevés kivitelezési lehetõséggel rendelkezik,s az is mereven megszabott, szemben a kellõképpen meg-, ill.kimûvelt agyvelõ lehetõségeivel.

A napjaink szállóigéjévé vált „önrendelkezés” fogalmánakpedagógiai vonatkozásai nem azt jelentik, hogy a kiskorúakés serdülõkorúak viselkedése magában foglalhatná a vadburjánzás szabadságát is – ahogyan az anti-autoritér neveléshívei értelmezték és gyakorlatba is ültették, jóvá nem tehetõkövetkezményekkel – , hanem jelentik az egyéni neuro-bio-lógiai tulajdonságok evolutiv gazdagságából való ön- és cél-tudatos, valamint felelõsségteljes merítés lehetõségeire biz-tosított keretet. Ebben az evolutiv gazdagságban benne fog-laltatik az elõzõ generációk tapasztalata és azok ésszerûtovábbvitele, éspedig úgy, hogy a szokásos generációk közöt-ti konfliktus lehetõségét ha ugyan kiküszöbölni nem is, delegalább tompítani lehessen.

Az elmondottakból adódik néhány gondolat, úgymint:Az emberi agy funkcionális képességeinek optimális kiala-

kításához messzemenõen rá van utalva a környezetbõl érke-zõ információkra. Ez a környezet, amelyikbe mindenki bele-születik s meg nem választható, kielégítõen sokrétû kell(ene)legyen. A létrehozandó kölcsönhatások meg kell feleljenekannak a fejlõdési fázisnak, amelyikben az agy pillanatnyilagéppen található. Fontos továbbá, hogy a releváns ingerek

megfelelõ erõsségûek és tartósságúak legyenek ahhoz, hogyaz általuk létrehozott szinaptikus kapcsolatok a kiváltóimpulzussal, ill. ingerrel egyértelmû vonatkozásba kerülhes-senek. A kaotikusan sokrétû környezet biztosan káros! Anevelendõ gyermeket nem szabad optikai és akusztikus inge-rek záporának kitenni – mint ahogyan azt sokan gondoltákés tették – mivel legvalószínûbb eredménye a neurózis lehet.Hangsúlyozandó tehát, hogy úgy az ingerekben szegény,monoton környezet, mind az ingerzápor egyaránt kedvezõt-len és kerülendõ.

Az agy alakulásának legnagyobb része az iskoláskor elõttiidõszakra, leglényegesebb része pedig a serdülõkor lezáró-dása elõtti periódusra esik. Így, az elmondottak alapján is,nem lehet eléggé hangsúlyozni a szülõi felelõsség fontossá-gát és meghatározó jelentõségét.

Az iskola szerepe akkor kerül elõtérbe, amikor a személyi-ség és magatartás neuro-biológiai konstrukciója már létre-jött, s tovább annak finomabb alakítása és továbbfejlesztésea feladat. A nevelés általában és az iskola különösen nemigazodhat a középszerûség mércéje után. A mércét mindenegyes gyermek egyéni teljesítõképessége felsõ határánakközelében kell kijelölni, aminek teljesítése erõfeszítést ésenergiát kell igényeljen.

Ha jól meggondoljuk az elmondottakat, alig adódik új éseddig nem ismert dolog a gyakorlat számára. Legfennebbegyik-másik jellenséget jobban megérthetjük. Ez pedigugyancsak valami.

*

Omszki nyugdíjasaink közben elérkeztek a kijárathoz.Pjotr-ot azonban láthatóan foglalkoztatta valami, majd ki isbökte, mondván:

– Nem megy a fejembe: nézem minden nap a híreket és afutballmeccseket, de nem értem, hogyan jönnek a színesképek az ország másik felébõl az én szobámba, és ... drótnélkül!

Iván gondolkozott keveset, majd visszakérdezett:– De ... dróttal ...megértenéd?Pjotr nem válaszolt, Iván nem várt választ; kiléptek a

kapun, és elvegyültek a járókelõk között, ott, ahol tudvalévõ-leg más kérdések foglalkoztatják a nyugdíjasokat (is).

Dr. Szõcs Károly

Az új gondolatok elleni kifogások általában három sza-kaszban hangzanak el: az Ez nem igaz-zal kezdve, az Igen,ez igaz lehet, de nem fontos-on keresztûl az Ez igaz és fon-tos is, de nem új – mindig is tudtuk-ig.

(Népszerûtlen bölcselet; John D. Barrow után)

(MAGISZTER, 2004. 4)

* llse Schwidetzky – férje után Rösing (1907-1997) németantropológus, népesség-biológiai kutatásai révén nemzetkö-zi elismerést szerzett.

Kiindulásként tételezzük fel, hogy atörvény megjelenése az emberi társada-lomban összefüggésben van azzal atapasztalati ténnyel, hogy a civilizációsfejlõdés során az emberi kapcsolatokegyre ridegebbekké, közömbösebbek-ké, sõt akár ellenségesebbekké váltak,ami elválasztotta, elidegenítette éselkülönítette egymástól a különbözõnépeket, társadalmi csoportokat ésegyéneket is. A saját nyelv, majd a fog-lalkozások elkülönülése, de különösenaz árutermelés és az üzlet megindulásafokozta az érzéktelenséget, a vagyonszerinti megosztottság pedig az embe-rek közötti távolságot valósaggal szaka-dékká mélyítette.

Az idõk folyamán az emberiség túl-szaporodása és az életmód hajszoltabbáválása folytán a személyi kapcsolatokelhidegülése és az összetartozás érzésé-nek gyöngülése még tovább fokozódott.Utóbb pedig a nagyvárosok kialakulá-sa, az élettér beszûkülése, a túlfeszítettmunka és az állandó rohanás is növelteaz egymás iránti türelmetlenséget ésingerlékenységet.

Ez vezetett oda, hogy a személyeskapcsolatok mindinkább személytele-né, hivatalossá, gépiessé változtak,, ésemiatt az ember érzésben, lélekbenmindjobban eltávolodott, elidegenedettembertársaitól, elhidegült környezeté-tõl, és már sem egymással, sem a termé-szettel nincsen megfelelõ kapcsolata.

Az állatok viselkedését ösztönök irá-nyítják, az embernél azonban az ösz-tönt háttérbe szorította az Értelem,amely magában hordozza a tévedéslehetõségét is. Tévedni emberi dolog,az ösztön nem téved. Ezt pedig máso-dikként azért volt szükséges elõrebo-csátani, mert ez teszi lehetõvé, hogyérzékenységünk tévútra vezessen, és aszemélyes szeretet elé öncélúan az(újabb keletû) Dolog - és tárgyszeretetlépjen.

Bármilyen "dolgot" a személy, azember elé helyezni azonban tévedés,mert ezzel szem elõl tévesztjük, hogy a

"dolog" voltaképpen mire is való.Persze, a "dolog" is lehet az emberért,de nem lehet az ember helyett, lehet acél része, de nem lehet maga a cél, mertaki a "dolgot" tûzi ki elsödleges célnak,

annak minden eszköz jó, ami pillanat-nyilag hatékony, sõt magát az embert iseszközként használja és feláldozza céljaérdekében.

És ezzel el is érkeztünk az eredeti fel-tételezés bizonyításához: a "dolog" elõ-térbe helyezése oda vezetett, hogy azérték alapú személyes kapcsolatokhelyébe az érdek alapú szerzõdéseskapcsolatok léptek ( kontaktus helyettkontraktus), de talán még azt sem tar-tanánk be, ha nem kényszerítenének ráa különféle rászorító biztosítékok.

Az emberi érdekérvényesítés ezértjogot és törvényeket teremtett, a tör-vény biztositására pedig létrehozta amaga különféle kényszerintézményeit,a "bûnüldözés" és az "igaszságszol-gáltatás" szerveit, a maga rendõrségét,börtöneit stb. A törvény erõszakosan,bûntetés kilátásba helyezésébe ésalkalmazásaval kényszerit az elõírásikbetartására. A bûntetés (megfosztás,korlátozás, károsítás) célja az elretten-tés az elõírásokkal, utasításokkal, pa-rancsokkal ellentétes megnyilvánulá-soktól - illetve azok kiméletlen megtor-lása - , s mint ilyen: bosszú.

Ettõl kezdve a törvény szerepe mind-inkább nõtt, mígnem az emberek köztipárbeszédet nemegyszer a perbeszédváltotta fel. A törvény tehát, mely min-dig a vétséget, vagyis egy "dolgot"helyez elõtérbe, mint személytelen sza-bályozó lépett a személyes kapcsolatokhelyébe, ám ezáltal mintegy rögzítetteis az érzéketlenné, szeretetlenné váltelszemélytelenedett viszonyokat. Érzé-kenységre, önzetlenségre, szeretetreugyanis nem lehet törvényekkel,paranccsal, fenyítékekkel nevelni. Abûntetés nem tesz jóvá önmagábanmég senkit, jóságot, nagylelkûséget,szeretetet kikényszeríteni nem lehet.

Így hát a törvény, az ítélkezés és a szi-gor, amely éppen az elidegenedés miattlépett az érzékenység helyébe, nemszüntethette meg, sõt inkább caskfokozta az érzéketlenséget, és nemhozta közelebb, sõt még jobban elide-genítette egymástól az embereket.Márpedig ez a fõ gond.

Ahhoz, hogy az eredeti, természetes,érzékenységen és szeretetten alapuló

személyes kapcsolatokhoz visszatérhes-sünk, melyek az õsközöségekben, amatriachatusban, vagyis az árútermeléselõtt még megvoltak, az Erkölcsöt kellönmagunkban és a világban kifejleszte-nünk és megjelenítenünk.

A törvény és az erkölcs tehát egytõrõl származik, ennek ellenére mégismerõben különböznek egymástól. Atörvény jog és kötelesség, az erkölcsviszont szeretet és nagylelkûség; akimindig a maga jogait hangoztatja, azkönnyen megfeledkezik errõl. A tör-vény személytelen, érzéketlen, merev,erõszakos és bosszúálló, mert nem amegbocsátás a feladata, hanem a bün-tetés. Az erkölcs ellenben elõzékeny,megértõ, békét keresõ, önfeláldozó ésmegbocsátó, mert nem a kegyetlenségaz ideálja, hanem a kegyelem. Ezért,miközben a törvény harsányan igazsá-got követel, az erkölcs csendben irgal-mat gyakorol. A törvény a bûn ellenvan, az erkölcs egyszerûen a bûn hiá-nya. Az erkölcs ezen kívül inkább bioló-giailag meghatározott, érzelmen (érzé-kenységen) és bensõ meggyõzõdésenalapuló, azaz belülrõl kifelé ható lelkikésztetés, míg a törvény társadalmilagés történelmileg meghatározott, érte-lemre és külsõ erõszakra alapozó, azazkívülrõl befelé ható, társadalmi kény-szer. Az erkölcs tehát megérzett,önkéntes és célra kötelezõ természetesegyéni tulajdonság (erény), a törvényezzel szemben tanult, kötelezett és sze-repre kárhoztató mesterséges közössé-gi - szervezeti alkotás. Amíg tehát a tör-vény az egész társadalom mûködésére,addig az erkölcs valójában csak azegyén viselkedésére jellemzõ. Törvénynélkül elvész az ország, erkölcs nélkülönmagunkat veszítjük el.

Az elidegenedés fokozódása azzaljárt, hogy az erkölcs szerepe az idõkfolyamán mindinkább csökkent, a tör-vényé ellenben mindjobban nõtt. Végülis a törvényt kiáltottuk ki erkölcsnek. Smivel a törvények koronként és társa-dalmanként állandóan változtak, azthittük, hogy az erkölcs az, ami folytono-san változik. Az erkölcs ezzel, mintegyetemes irányelv, tulajdonképpenmeg is szûnt létezni. A bûn erkölcsi

Átalvetõ

46 EKOSZ–EMTEMûhely

A törvény és az erkölcsA megmardt nép fölsüvõlt:Törvényt! s a törvény ujra ölt.Bukott a jó, tombolt a gaz merény:Nincsen remény!

Vörösmarty Mihály

fogalomból jogi fogalom lett, s a tör-vény a készen szolgáltatott és helyesnekmondott viselkedési mintákkal "megkí-méli" az embert a lelkiismereti vívódás-tól, hiszen ha nincs erény, akkor erköl-csi értelemben tulajdonképpen nincsenmár bûn sem. Az igazság helyébe a tör-vényesség, az igazságszolgáltatás helyé-be a jogszolgáltatás lépett, s a hatóságmár csak ezzel törõdik. Most már a tör-vény dönti el, hogy mi a "szabálytalan","jogtalan", "helytelen", és mi a "szabá-lyos", "jogos" és "helyes". Mindenkitelítélnek, aki a törvénnyel szembenbizonyítja be igazát, mert ez felér egybeismerõ vallomással, ugyanakkor ahatalom felmenti (sõt ki is tünteti) azeszközként használt egyént a jogi fele-lõsségre vonás alól.

Az érzéketlenségtõl az erkölcstelen-ségig bizony rövid az út. A törvény szá-mára pedig már csak egy dolog "erköl-csös": engedelmeskedni. S mivel azállamhatalom hozza a törvényeket,ezek a törvények mindenek elõtt nemerkölcsi igazságokat, hanem hatalmiérdekeket védenek. Az államhatalompedig csak akkor hallgat az erkölcs sza-vára, ha az nem sérti önös érdekeit.Minél erkölcstelenebb, minél népelle-nesebb a hatalom, annál több éskegyetlenebb a törvény: rendkívüli biz-tonsági intézkedések, eltorzított neve-lés, a tudománynak, mûvészetnek, val-lásnak és technológiának a hatalommegerõsítésére való felhasználása,üldözések, korlátozások, betiltások ésegyéb erõszakos rendszabályok, melyekközül a testi fenyítések és kínzások alegértelmetlenebbek, és a kivégzések alegborzalmasabbak.

Így hát a bûn bizonyos formáit a tör-vény már nem csak lehetõvé teszi,hanem egyenesen meg is követeli. Ezentúl már csak "jogi alapon" indították aháborúkat, kötöttek igazságtalan"békét", nyomták el a népeket és üldöz-ték a szenteket. A börtönökbe és a vér-padokra a rosszak mellé odakerültek ajók is. A világban, melyet az emberteremtett magának, nem tudott érvé-nyesülni az igazság, mert nem az igaz-ságosság uralja a földet, hanem az erõ,az erõ által kisajátított törvény pedigmindig a gyõzteseknek s a hatalmonlevõknek ad igazat. Ezért a puszta igaz-ság már senkit sem véd meg a törvény-erõre emelt ostobasággal és gonoszság-gal szemben. Így hát egy ítélet lehet tel-jességgel törvényes, egyszersmind tel-

jességgel igazságtalan és erkölcstelenis. A törvény ezzel önmagáról mondottelmarasztaló ítéletet.

E sötét örvénylésben is szilárd,biztató szirtként áll a "hivatalossal" sok-szor szemben álló erkölcsi értékrend,mely még matriarchátusi eszményeketõriz: benne az Élet áll a legmagasabbcsúcson. És létezik a "hivatalos" társa-dalmi rangsorolással szemben egy nemhivatalos erkölcsi rangsor is, ahol min-denki az õt megilletõ helyre kerül. Azélet elõbbre való, mint a "dolog", ezértaz erkölcs is elõbbre való, mint a tör-vény. Ezért, ha a törvény és az erkölcsellentétbe kerül egymással, mindenbecsületes és bátor ember erkölcsösenfog eljárni és nem törvényesen.Istennek kell inkább engedelmeskedni,semmint az embereknek. De az igazsá-got többé már nem lehet egyszerûencsak kimondani: az igazság kijelentésé-hez ezen túl már bátorság, sõt hõsiességis kell.

Az erkölcs lényege: önzetlenül tennia jót, mit sem várva érte, mert a jótettajándék. Aki jótett helyébe jót vár, aznem ajándékoz, hanem vásárt köt. Azérdekbõl nyújtott segítség ugyanis nemjótétemény, hanem üzlet. Az erkölcsötaz érzékenység és az értelem (a szív ésaz ész) együtt, vagyis a bölcsesség hoztalétre.

Az erkölcsös ember nem a múlandó,folytonosan változó, gyakran értelmet-len, alacsonyrendû és gonosz valóság-hoz, hanem a maradandó, változatlan,értelmes, magasabb rendû és jó igaz-sághoz igazodik, mely a család, a nem-zet, az emberiség és az élõvilág fenn-maradásának a biztosítéka. Ez az igaz-ság nem valami bonyolult elmélet,melynek felismeréséhez nagy tudásvagy kiváló értelem szükséges, ellenke-zõleg, olyan egyszerû, hogy még a leg-egyszerûbb ember is, aki a szívére hall-gat, megérzi. Az erkölcsösség ugyanisfõként az érzületekben gyökerezik,betartásában a szívnek, lélekneknagyobb szerepe van, mint a tudásnak,az észnek. A civilizáció gyorsan változ-hat, de az emberek erkölcsi feladataalapvetõen azonos marad: vállalása éscselekvõ, önzetlen, akár önfeláldozóvédelme azon értékeknek, melyeknek avéletlen vagy a végzet tulajdonosávátett.

Hogy a sors kit és mit (egy családot,egy kultúrát, egy nyelvet, egy ügyfelet,egy beosztottat, egy népet, vagy akár

egy cserép virágot is) bíz reánk, azt -lelkiismeretünkkel számot vetve -nekünk magunknak kell felismernünk.Ez a felismerés (vagy rádöbbenés) azembert emberré: erkölcsi lényé teszi.

Az erkölcsösség egyike az erények-nek, akárcsak a bátorság, a szorgalom,a hûség stb., de ez a legfõbb erény,melybõl az összes többi is levezethetõ.Kialakításában kiemelkedõ jelentõségevan az érzelmi nevelésnek, mégpedig atársadalmi és természeti érzékenységfejlesztésének, melybõl a felelõsségér-zet, jóság és önzetlenség származik,miáltal a bûn ellen hat, és így jó iránybafejleszti összes képességünket. Azerkölcs ezért a legértékesebb jellemvo-nás, mely a szûkebb és nagyobb közös-ség valódi részévé, tagjává tesz.Erkölcsi nagyság nélkül nincs emberinagyság, s így csak az nevezhetõ nagyembernek, aki erkölcsileg nagy: mert anagy Isten gyermeke õ.

Az erkölcs tehát, mint a legegyeteme-sebb értékek védelmezõje, minden tör-ténelmi korban, valamennyi népnél,mindenki számára egy és ugyanaz.Hogy a különbözõ korok, népek, osztá-lyok, pártok és felekezetek ideológiájamit tekint és mit kiált ki erkölcsösnek,befolyásolja ugyan az odatartozókerkölcsi felfogását, de nem változtatjameg magát az erkölcsöt. Az erkölcsigazi emberséget jelent, mely az embe-riséghez való tartozásunkat fejezi ki, ígykorok, kultúrák, társadalmi osztályokés nemzetek fölött áll, vagyis egyetemesés idõtlen.

VEÉR GYÕZÕ - Szováta

2010. december


Átalvetõ

48 EKOSZ–EMTEEmlékeink

Játszottunk a halállal

A második világháború megfertõzte agondtalan gyermeki világot is. Jöttek-mentek a hadak, nagy volt a mozgás, aváltozatosság. Talán tetszett, hogy annyi-féle embert, katonát és hadigépezetetismertünk meg. Iskolai üres perceimbenrepülõgépeket rajzoltam a füzet hátlap-jára, ha a rajzfüzet már betelt. Láttuk ésrajzoltuk a nehéz, gigantikus gépeket,amelyek hadakat és hadigépeket szállí-tottak a Hargita felé, Keletre. Bõgtek,mintha meg is billentek volna a levegõ-ben a terhüktõl. Láttunk egymást lövõ,csinos vadászgépeket. Az egyik füstölnikezdett, mert találat érte, s lecsúszott azégrõl Brassó irányában. Kedvtelésbõlrajzolgattam õket. Tankot, ágyút, motor-kerékpárt és különbözõ hadseregekegyenruháját viselõ katonákat láttam.Még a dongókat is úgy különböztettükmeg, hogy ez a fekete, nagy dongónémet, a kisebb fehéres és veres csíkospotrohú, az magyar, a kecskedarázsorosz volt, s a késõbb megjelenõ lódara-zsak lettek az angol-amerikaiak. Magdinéném teljes hadfelszerelést hozott kará-csonyi ajándékba. Ólomkatonákkal,tüzelõ ágyús tankokkal, katonai motor-kerékpárokkal és felszállni próbálkozórepülõgéppel játszottam. Anyám eléggéfeddette nénémet, hogy a szolgálói kere-setét miért költi ilyen drágaságokra. Deez volt a divat. Milyen büszkén mutogat-tam Nagy Karcsi játszótársamnak azarzenálomat! Ezeket a játékokat megun-tam, mert nem voltak valódiak. Igazi-akról ábrándoztam. Hamar szét is szed-tem ezeket darabjaikra, mert ölt a kíván-csiság, hogy mitõl mozognak, szaladnak,lõnek. Nem sok idõ teltével megkaptukaz igazi fegyvereket is. A menekülõnémetek autóikat, motorkerékpárjaikatés tankjaikat hagyták el maguk után,mert nem volt elég benzinjük vagy meg-hibásodott jármûveiket nem értek rámegjavítani. Fegyvert, lõszert dobtak elaz utak szélén, és mi gyönyörködtünk afényes, festett és gondosan csomagoltgránátokban, golyótárakban és aknák-ban. Fegyvert is találtunk: teljesen éshibátlanul mûködõ pisztolyokat keménybõrtokban, derékszíjra felerõsítve. Eze-

ket üres juhpajtában, vagy a disznóól fö-lött, vagy a ház padlásán rejtettük el,mert a szüleink tiltották a háborús föl-szerelések felszedését. Azt mondták,hogy az amerikaiak játékokat, töltõtolla-kat, babákat s még mit nem dobnak le arepülõrõl. Ezek mind felrobbannak, hakézbe vesszük, és használni akarjuk õket.Szerencsére ilyen esetben nem voltrészünk, de annál több lõszer és fegyverhozott szerencsétlenséget, sõt tragikushalált is a falunkban. Apám ’44 õszénalig érkezett haza, máris felfedezte, hogya hijun (padláson) a gabonás szuszék alá,nem messze a füstkivezetõ kályhacsõtõlrejtettem el néhány tár puskagolyót.Nekem a pénztárcára emlékeztetõ kar-toncsomagolásuk tetszett nagyon. Rög-tön megkaptam a leckét. Elmagyarázta,hogy milyen veszélynek tettem ki aházunkat és az életünket. Ettõl ugyannagyon nem ijedtem meg, mert részt vet-tem a mûhelypadba beszorított puskago-lyók elsütésében, Lakatoséknál. A golyó-hegyet kiástuk a földbõl és kiolvasztottukbelõle az ónt, amibõl kivájt krumpli for-mában gyûrût és irónt (a palatáblához)öntöttünk. Utolért itt is az apám aggo-dalma, és figyelmeztetett is, hogy létez-nek dumdumgolyók (robbanó hegyûek)is, amelyek nyomorékká tehetnek mind-annyiunkat, hagyjunk fel ezzel a halálthozó játékkal.

Voltak merész legénykék is. LõrincGyuszi az akna robbanószerkezetétpróbálta szétszedni, mert abban valamipiros kis kocka nagyon megtetszettneki. Az egyik szemébe és két ujjábakerült a kísérlet.

Nagyon csodáltam Radnai Lacit.Budapestrõl menekültek haza a bombá-zás elõl. Bandi barátomnak volt az uno-katestvére, s néha elhívott hozzá játsza-ni. Egy alkalommal egyedül volt otthonLaci. Rögtön behívott a szobába, s eztmondta: – Most megmutatom nektek,hogy miként kell szétszedni és összerak-ni egy pisztolyt. Nyilván kérkedési szán-dék vezette. Az én bátorságom szinte agatyámba szorult. Észrevette, hogy resz-ketek és úgy elkezdett röhögni rajtam,hogy szinte odapisilt. Bezárta az ajtót,nehogy elmeneküljek. Nem tudtam,mitõl félek, de apám figyelmeztetései

után tartottam az ilyesmitõl. Nagy gya-korlata lehetett Lacinak, mert pár percalatt szétszedte, és össze is rakta a pisz-tolyt. Utána kimentünk a tornácra, éscélozgatni kezdte a szarkákat és a vere-beket. Sikerült is neki néhányat lepuf-fantania, nagy megelégedésünkre.

’45-ben Laci apja pénzügyõr-állástkapott Székelyudvarhelyen. Odaköltö-zött a család is. A békekötés után egyiknap megrázó hír érkezett a falunkba:Radnai Lacika szörnyethalt a Nagykü-küllõ partján. Egy szárnyas aknát sze-dett szét, s az elrobbant a kezei között.Lacika haja, belei, végtagjai és ruhafosz-lányai a part menti fûzfákat rondították.

Szinte ráfizettük a szabadságunkat is.Jó vállalkozásnak ígérkezett, de majd-nem ráhibáztunk. A juhokat és az elrek-virált szarvasmarhákat hajtotta a falun-kon keresztül hadizsákmányban, gép-pisztolyos orosz felügyelete alatt,néhány román katona és egy magyarulis beszélõ civil. Arra bíztattak, hogysegítsünk nekik, mert ha Oklándig haj-csárkodunk, kapunk egy-egy báránytvagy milórát, esetleg egy nekünk tetszõkutyát, és a harmadik faluból visszatér-hetünk otthonainkba.

Nekem egy kis piszlikutya tetszettvolna, mert anyánk az eddig szerzettkutyáinkat mindig elzavarta. – Elégkutyák vagytok, s eleget ugattok nekem.Egy kutya ételével egy malacot tartha-tok – mondta háborogva. A sereg mel-lett egy szép kutyuska ügyeskedett.Rögtön ott termett, ahol valami enniva-lót odadobtak neki. A kapunkat résnyiremegnyitva kenyérkarajjal becsalhattamvolna, de hallottam, hogy milyen kala-majkát rendezett a román, amikor B. S.egy nagy juhászkutyával ahhoz hasonló-an járt el, mint ahogyan én szerettemvolna. Mihelyt észrevette a csobán(román pásztor), a civil, hogy hiányzik anagy loboncos kutyája, füttyögtetni kez-dett, mire a kutya ugatással árulta el,hogy tõrbe csalták. Alig menekültekmeg a géppisztolysorozattól, amelyet akapura célzott az orosz, hogy kiszabadít-sa a csobán kutyáját. A Kolozsvárrólhazamenekült unokatestvérem hamarvállalkozott, s mi is mentünk utána.Amikor a Szentpáli-tóhoz elértünk, azt

Csermely-utam vargabetûi (Szemelvények Balázsi Dénes, székelyszentléleki nyug. tanár önéletrajzi jellegû visszaemlékezéseibõl (VI.rész)

2010. december

EKOSZ–EMTE 49Emlékeink

mondja nekem Máthé Pista, háromévvel nagyobb unokatestvérem:

– Mi lesz, ha ezek a katonák nem tart-ják be a szavukat, s minket arra kény-szerítnek, hogy hajtsuk az állatokataddig, amíg nekik tetszik. A törökök isígy hajtották rabságba a magyar gyer-mekeket és janicsárt neveltek belõlük.Õ olvasta az Egri csillagokból, hogy azellenségnek nem szabad soha hinni.Jobb lesz, ha most megszökünk.

– Igen-igen, de hogyan? – kérdezteNagy Káruj barátom.

– Szerre lemaradozunk a Homoródmartjára benõtt öreg fûzfák gyökereialá, ott megvárjuk a késõ estét, hogy jólelhaladjanak Oklánd felé, s mi majd las-san hazaszivárgunk.

Öcsi semmit sem szólt, de láttam, igenegy pontra mereszti a szemét. Nem soká-ig, mert be is ugrott a Homoród med-rébe s hamar meg is találta a kotorékot,amit a nagy víz a martban vájt, de jött isvissza: – Segíts nekem, hogy ezt a kecskéthúzzuk be ide a martba. Szederindávalmegkötjük, s ha kell, még meg is fejjük.Ki tudja, meddig kell itt bujkálnunk.

A többiek is hamar elkotródtak. Nemtelt el egy jó negyedóra, a civil elkezdettkiabálni: – Hol vagytok, bújjatok elé,mert ha megkapunk, akkor megbánjá-tok! Egyszer az orosz is a levegõbeeresztett egy sorozatot. Reszkettünk apadmalyban, de kezdett sötétedni éshamar leszállt az est. Borongós õszi idõvolt. Sötét lett, mint a degenyeg. Elakartunk indulni, de a kecske sehogysem akart kimozdulni az odúból. Hiába

rángattuk a szederindafonatot a nyakán.– Hagyjuk itt a kecskét, Öcsi! Holnap

utána jövünk. Addigra ki tudja, hol lesz-nek a hajcsárok a sereggel.

Életében most az egyszer rám hallga-tott, nem úgy, mint amikor kaszáló ver-senyt rendeztünk volt. Rám került a sorés Öcsi elém állt, hogy ne tudjak kaszál-ni. Kérleltem, hogy álljon félre elõlem,mert levágom. Tudta jól, hogy kivel állszemben, mert engem, békességszeretõ,megalkuvó gyermeknek ismert. Inkábbsírni kezdtem, minthogy valakivel szem-beszegüljek. Most lekicsinylõen jelen-tette ki:

– Te olyant nem mersz, te gyáva!Csak ennyi kellett az én lobbanékony

fejemnek. Hátrahúztam a kaszát egynagy vágásra készülve, s nekilendültem,elõre! Öcsi lábszárcsontjában akadtmeg a kaszám éle.

Lehet, hogy ez jutott most eszébeneki, s azért hallgatott reám. Ha márszóba került ez az eset, hadd mondjamel, miként fejezõdött be a kaszás verse-nyünk. Talán a vér még ki sem serkentaz éles kaszavágásom nyomán, én márnénémnél voltam s jelentettem:

– Juliska néni, az Öcsi lábát elvágta akaszám!

Ez mindenkori jellemvonásom volt,hogy vállaltam tettem következményét.Azt is elárulta ez a közlés, hogy székelyvagyok. Ismerõs ugye az alábbi anekdota.

János bácsi közli a komaasszonyával: – Komámat megütte a villám.– Hát, az hogy lehet, mikor nincs is

felhõ.

– Az úgy, hogy én fogtam a villámnaka nyelét.

Jól ismertem a malomba járók ösvé-nyét. Hamar megtaláltuk s a réten áthazaereszkedtünk. Szüleink nagy ámu-lattal fogadtak. Végig kellett hallgatnomapám helyzetelemzését s dorgálását.Elmesélte, hogy milyen körülményesenlehet az ilyen helyzetbõl kikászolódni. Õis alig szabadult meg Sófalvánál a sebe-sültek kocsira rakása után. Az üvegcsûricsata után hazafelé igyekezett.Szerencséje volt a családi képpel,amellyel meglágyította az õr szívét.Másnap Öcsi és sógorom mentek éselhozták a kecskét. Nekünk nem szóltaksemmit, az már az õ tulajdonuk volt, jólis fogott nekik, mert semmi állatuk nemvolt. Különben élelmesebbek voltak,mint mi, mert egy elhagyott katonaibiciklire is szert tettek. Apám azt mon-dogatta, hogy hála legyen az Istennek,hogy életben és épségben megtartottminket, a kapzsi ember hamar ráfizet.Példának hozta fel a gyepesi ember ese-tét, aki az orosz bejövetelkor udvarhelyifeltört üzletekbõl hordta haza a holmit,de rajtaveszített, midõn az újonnan fel-állított nemzetõrséggel találta szembemagát. Apám nem szerette az ingyen-élést, gyûlölte az ingyenélõket. Ezértnem szédítették meg õt a szervezkedõkommunisták ígéretei. Az egyik szerve-zõ, agitátor suszter kollégának aztmondta: – Ingyen jöttnek ne örülj, merta zsebed kiürül!

(Folytatjuk)

Átalvetõ

50 EKOSZ–EMTEHistória

Szekeres Lukács Sándor

II. János magyar királyélete és kora

(befejezõ rész)

A segesvári országgyûlés a székely-földi igazságszolgáltatást teljesen fel-forgatta, ekkor törülték el a székelyigazságszolgáltatás egyes elemeit, köz-tük a legfontosabbat, a fellebbvitelifórumokat. A széki bíróságoktól márcsak táblabírósághoz lehetett felleb-bezni, és a fellebezést csak írásbanlehetett elõterjeszteni. Ennek az intéz-kedésnek köszönhetõen 1567-tõl máregyre több bírósági ügyiratot lehet fel-lelni az udvarhelyszéki bíróság irataiközött, mely iratok a XVI. század igenbecses nyelvtörténeti, jogi, gazdasági,katonai kortörténeti dokumentumai.

Ekkor szûntetik meg részben a szé-kelységre vonatkozó, addig létezõsajátos katonai és közigazgatási szer-vezetet is. A székelyek fõkapitányánakPekry Gábort nevezte ki a fejedelem,az egyes székely székek fölé pedigkapitányokat helyezett.

Habsburg Miksa kapva kapott a szé-kelyek elkeseredésén a megszorítóintézkedések miatt, ezért arról biztosí-totta õket, hogy ha elpártolnak JánosZsigmondtól, visszaállítja régi szabad-ságjogaikat. Annak ellenére, hogy aközszékelyeken kívül a lófõket is meg-adóztatták a frissen kinevezett székikapitányok, a székelyek mégis híventeljesítették választott királyuk feléhadi kötelezettségeiket. 1566-ben többmint 10.000 székely ott van Gyula ost-románál, a következõ évben pedig, aszintén Habsburg-párti Nagybányátostromolják a székelyek. Nagybányavárának ormára épp egy székely kato-na tûzte ki a fejedelem zászlaját.

János Zsigmond hamar meggyõzõ-dött arról, hogy a székely haderõ nél-kül Erdélyt megvédeni nem lehet,ezért újraszervezte a székely haderõt,a székely községekbõl kiválogatta akatonai feladatokra legalkalmasabba-kat és új hadseregeket állított fel a szé-kelyekbõl. Az új hadsereg tagjainakadózási terheit lényegesen könnyítet-

te. Az általa felállított új hadseregetgyalogos puskásoknak (peditespixidarii), másképpen darabontoknaknevezték el. Csak a fejedelmi udvar-ban 1000 székely darabont telje-sített szolgálatot. Természetesenmegmaradtak az addigi fegyver-nemhez tartozó katonák, akönnyû és nehéz lovasság is.

Habsburg Ferdinánd, miutánannyiszor sikertelenül igyekezettmegszerezni Erdély trónját,1564. július 23-án eltávozott azélõk sorából. Habsburg Miksavette át a trónt II. Miksa német-római császár néven, a magyarkirályok sorában I. Miksa névenismert. I. Habsburg Miksát semlehet legitim, törvényesen meg-választott királynak tekinteni amagyar jog szerint. Magyar-országnak ekkor ugyanis márvolt törvényesen megválasztottkirálya, aki nem más, mint II.János. Így aztán a Habsburgokfolytatták Magyarország meg-szerzésének politikáját. 1565 február-jában Lazarus Scshwendi kassai fõka-pitány vezetésével elfoglalják Tokajvárát, a szatmári fejedelmi õrségSchwendi csapatai közeledésének híré-re felgyújtja és kiüríti a várat. A császá-ri csapatok ezt követõen elfoglaljákErdõdöt és Nagybányát is. II. Jánosmagyar király küldöttsége 1565-bensokáig tárgyal a Habsburgok küldöttsé-gével Szatmáron, melynek lényege,hogy János Zsigmond mondjon le amagyar királyi címrõl, elégedjen meg afejedelmi titulussal és házasságot köt I.Miksa húgával, Johannával. A szatmá-ri megállapodást 1565. március 13-ánkötik meg, majd március 24-én JánosZsigmond Bécsbe küldi BáthoryIstvánt azzal a diplomáciai feladattal,hogy egyezkedjen a magyar királyi cím-rõl. Eközben János Zsigmond a törökPorta biztatására visszavonatta április21-én Báthory Istvánnal a szatmárimegállapodás érvényességét, hiszen a

törökök azzal fenyegetõztek, hogy megfogják támadni a Keleti MagyarKirályságot is, ha a Habsburgokkalegyezséget kötnek. Miksa is felrúgta a

diplomáciai érintkezés legelemibb sza-bályait, amikor 1565. június 5-én fog-ságba vetette Báthory Istvánt, aki azerdélyi fejedelemség hivatalos diplo-máciai küldöttségének vezetõje volt éscsak két év múlva szabadult a fogság-ból. Báthory ezt a megaláztatást sohanem felejtette el, mert amikor késõbbõ lett Erdély fejedelme, a hozzá fordu-ló francia követeknek sem hajlandónémetül beszélni, pedig ezen a nyelvennagyon jól tudott.

I. Miksa felrúgva I. Ferdinánd és atörök szultán között 1562-ben létrejöttbékeszerzõdést, igyekezett minél na-gyobb területeket megszerezni a Ke-leti Magyar Királyságból, amelyet atörök porta egyenesen hadüzenetnekítélt. A Habsburg-pártiak a Keleti Ma-gyar Királyság elleni támadásokbanúgy viselkedtek, mint egy közönségesellenség, rabolva, fosztogatva és a ma-gyar lakosságot mészárolva foglaltakel jelentõs területeket.

2010. december

EKOSZ–EMTE 51História

I. Szulejmán szultán 1566. májusá-ban megindult Bécs ellen, JánosZsigmond pedig június 29-én a háromerdélyi nemzet küldöttségével pompáskülsõségek között megjelent Zimony-ban a szultán elõtt. Tisztáznia kellett aKeleti Magyar Királyság helyzetét,ugyanis a Habsburgok beárulták aszatmári egyezséget a törököknél. I.Szulejmán hadserege e találkozót kö-vetõen Bécs felé akarta folytatni útját,azonban elakadt Szigetvárnál, és magaa szultán is meghalt az ostrom közben,szeptember 6-án.

Ebben az idõben ad a török szultánJános Zsigmond részére athnámét (ki-rályi címét megerõsítõ szultáni okira-tot), mely nagy jelentõségû, ugyanis ezaz athnamé Erdélynek a Portához valóvioszonyát szabályozta. Ebben a szer-zõdésszerû okmányban Szulejmánmegesküdött, hogy János Zsigmondotés Erdélyt soha semminemû szükség-ben el nem hagyja, amit, ha nem telje-sítene, „az nagy Istennek és az õ igazsá-gának haragja szálljon a fejére”. A szul-tán ígérte, hogy az országot és fejedel-met szabadságában örökre megtartjaés oltalmazza; beleegyezett abba, hogyJános Zsigmond esetleges halála utánaz ország azt válassza fejedelmül, akitakar. Cserébe a szultán azt kívánta,hogy János Zsigmond az adót (10 ezerarany) évenként pontosan szolgáltassabe.

A szultán egy fermánjában arra isfigyelmeztetette János Zsigmondot,hogy a háborúra, a német-római csá-szár megtámadására õ is tegyen megmindent. Gazdag ajándékokat küldöttJános Zsigmondnak, de ennél is sok-kal többet ért az, hogy athnáméja biz-tosította az Erdélyt esetlegesen megtá-madó hatalmakkal szemben, amireigen nagy szükség volt, mert aHabsburg birodalom továbbra is beakarta kebelezni Erdélyt.

Az erdélyi külpolitika erõs alakjavolt ebben az idõben Bekes [Békés]Gáspár, õ irányította az erdélyimagyar külpolitikát, ami lényegében amagyar nemzeti királyság eszméjénekszolgálata volt. Politikai vezéreszméjeaz volt, hogy a nagyváradi békébenSzapolyai Jánosnak jutott területeket,Erdélyt és Magyarország északkeletirészét János Zsigmond birtokábanmegtarthassa. Békés politikai céljáttörök segítséggel akarta megvalósíta-

ni. Ez a politika az 1566-i athnamévaldiadalra jutott.

János Zsigmondnak 1566-ban kötöttszövetsége Erdélyre és általában amagyar nemzet fennmaradására nézveigen nagy jelentõségû volt. Sokanalaptalanul ítélik el a törökökkel kap-csolatos politikáját, de látni kell, hogyJános Zsigmondnak a török szövetség-gel nem az volt a célja, hogy a moha-medán világgal a XVI. század erõskeresztény szellemét elnyomja, hanempolitikai szükségszerûségbõl ezzelakarta megmenteni a magyar nemze-tet, annak alkotmányát s a vallássza-badságot. Buda helyett Gyulafehérvárlett a magyar nemzeti politika közép-pontja, és János Zsigmond ezzel végetvetett a bizonytalan kapkodásnak,mely hol a Habsburgokhoz, hol a por-tához vonta az ország sorsának intézõ-it. Ezzel biztos hitet és bizalmat öntötta lelkekbe a független választó fejede-lemség, a szabad Erdély kialakulására,fejlõdésére. Ez János Zsigmondnakegyik elévülhetetlen, nagy érdeme.

Ekkor létesült az elsõ erdélyi diplo-máciai követség, melyet erdélyi ház-nak is neveznek, ettõl kezdve intézmé-nyesül az erdélyi diplomáciai jelenlét atörök fõvárosban, KonstantinápolybanTermészetesen látni kell azt is, hogy atörök szultán „barátsága” is egy olyanpolitikai elképzelés volt, amelybe nemfért bele a teljes magyar függetlenállamnak a léte, a három rész újra-egyesítése. A török kihasználta ahárom részre szakadt Magyarországotés távlati érdekei is ezt kívánták, sõtigyekezett minél nagyobb darabotkihasítani hol nyugaton, hol északon,de még az Erdéllyel szomszédos terü-letekbõl is.

János Zsigmond a hit dolgábanrendkívül türelmes volt, neki köszön-hetõ az, hogy Erdély földjét elkerültéka véres vallásháborúk. Az újra mindigfogékony fejedelem gyakran vett részta hitvitákban. Neki is köszönhetõ,hogy a protestantizmus egyre inkábbelterjedt a magyarok között. 1567-benmegjelentek Kolozsvárott Dávid Fe-renc elsõ unitárius mûvei: a Rövid ma-gyarázat és a Rövid útmutatás. A hitvi-ták eredményeképpen maga JánosZsigmond is unitárius hitre tért, mintahogy az akkori erdélyi magyar társa-dalom elég jelentõs része.

Érdekes epizód Erdély történelmé-

ben 1567 pünkösdje, amikor egykisebb összecsapás lehetett a csíki ka-tolikus székelyek és János Zsigmondközött (ha igaz a legenda). A mondaszerint a Tolvajos tetõn lezajlott csatá-ban a gyergyói és csíki székelyeklegyõzték János Zsigmond hadait.Annál is kétségesebb a csíksomlyóibúcsúhoz köthetõ csata története,hogy több mint egy évszázadon keresz-tül senki nem említi. Én azon a véle-ményen vagyok, hogy ha megtörtént,akkor sem lehetett olyan jelentõsütközet, inkább egy csetepaté. Csak azErdélyi Fejedelemség leigázását köve-tõ idõkben, amikor beindul az osztráknyomásra a rekatolizáció, akkor törté-nik az elsõ írásos említés. Épp ezért azegész történetet meg is lehet kérdõje-lezni.

János Zsigmond valószínûleg nemvett részt a Tolvajos-hágónál lezajlottösszecsapásnál (ha volt egyáltalánilyen), mert ebben az idõben súlyosbeteg volt, olyannyira, hogy még a vég-rendeletét is elkészítette. Az erdélyiországgyûlés 1567. június 23-ra össze-hívott ülésén éppen János Zsigmondsúlyos betegsége miatt intézkedésekettesz a fejedelem halála esetére.

A híres csíksomlyói búcsú történeté-vel kapcsolatosan Simén Domokos1998. október 25-én megtartott elõ-adásban érdekfeszítõ ismertetést tar-tott a Dávid Ferenc Egylet összejöve-telén…A csíksomlyói búcsú eredetesokkal régebbi 1567, 1557, illetve1562-nél, mely dátumokat még szok-ták emlegetni, minden történelmi for-rásra való utalás nélkül. Az elsõ írásosemlítése a búcsúnak már 1444. január27-én IV. Jenõ pápa által kibocsátottbullában fellelhetõ. A moldvai magya-rok, akik éppenséggel nem vehettekrészt sem az 1557-es sem az 1567-esun. ütközetben, mégis évszázadok ótajárnak a csíksomlyói búcsúra. Mindenvalószínûség szerint a csíksomlyóibúcsú összefügghet a magyarság õsi,régi hitével, amikor a Somlyó hegyén aNapistent tisztelve és a NapbaöltözöttAsszonyt vagy Napkirálynõt, máskép-pen a Babba Máriát imádták a tavasz-várás ünnepén, ahonnan nyírfaágakatfelszentelve tértek haza lakóhelyükre.Babba Mária boldogasszony nevétkésõbb Szûz Mária vette át a legutób-bi idõben, de a gyökerek a régi, õsimagyar mitológiában vannak. Éppen a

Somlyó hegyén volt látható az a kétrégi kõ melyekre ugyanaz a nap-motí-vum volt rávésve, mint a székelyekkapuin szereplõ kapukon. A pünkösdibúcsú legnagyobb eseménye a pün-kösdkor felkelõ Nap, ami miatt abúcsúra járók sokszor le sem feksze-nek és egész éjjel várják a pirkadatot.Éppen II. János magyar király volt ahit kérdésében Európában szinteegyedülálló módon türelmes, hiszen õvallotta azt, hogy „az Isten igéje szaba-don hírdettessék, mert a hit Isten aján-déka”. Nem szabad elfeledni azt sem,hogy Magyarország és Erdély lakossá-gának 90%-a a XVI. század végénvalamelyik protestáns felekezethez(református, unitárius és lutheránus)tartozott és hogy milyen körülményekközött lett újra a XVIII. század vallás-üldözésének következtében újra kato-likus többségû. Ehhez bizonyára azerõszakon, a gályarabságtól, a börtön-büntetés különbözõ válfajain kívül apropaganda is szerepet játszhatott.(…)

János Zsigmond idejében, 1568.január 6-13. napján tartották megTordán azt az országgyûlést, mely mér-földkõ az emberiség szabad vallásgya-korlása tekintetében, ugyanis ittfogadták el és hirdették ki a korabeliEurópában elõször a lelkiismeret- ésvallásszabadság törvényét. Ezzel a tör-vénnyel a református, unitárius, kato-likus és luteránus vallás is közjogi elis-merésben részesült. Ettõl fogva nevez-hetjük a mai napig történelmi egyház-nak ezeket az egyházakat Magyar-országon és Erdélyben.

Literáti Székely Jánost, SzékelyMózes édesapját János Zsigmond1568. február 13-án Brassóból arrautasította, hogy a „székely sók” kama-raispánja a hat székely szék lófõinek ésfõembereinek, rendjük és birtokaikután járó só mennyiséget adja ki.Literáti Székely János fia, SzékelyMózes késõbb a sófalvi sókamaraispánja, majd Erdély fejedelme lett.

A Habsburgok nagypolitikája 1568-ban oda jut (ismét!), hogy megegyezikII. Szelim szultánnal (Szulejmán fiá-val): évi 30 ezer arany fejében. II.Miksa megtarthatja Magyarországtörökök által el nem foglalt területeit.A Habsburg-párti történészek folya-matosan igyekeznek az Erdélyi

Fejedelemség államiságáta Török Birodalom vazal-lusává válásával megkér-dõjelezni, miközben úgyaz erdélyiek, mint aHabsburgok is a Magyarkirályságért tulajdonkép-pen adót fizettek a TörökBirodalomnak. Ezt semvolna szabad elfeledni.

A betegeskedõ JánosZsigmond 1570 augusztu-sában egyezségre jutottHabsburg Miksa királlyalés lemondott magyar kirá-lyi címérõl, elismerveMiksát az egész keresz-ténység fejének és Ma-gyarország urának. A spe-yeri egyezményben rögzí-tették, hogy János Zsig-mond csak Erdély és amagyarországi részekfölött uralkodik mint fejedelem, mely-nek címét utódai is öröklik, de fiú utó-dok nélkül Erdély a magyar királyraszáll. Az egyezményben rögzítették aztis, hogy török támadás esetén mindkétfél kölcsönösen segítséget nyújt egy-másnak. János Zsigmond feleségülkapja I. Miksa magyar király unokahú-gát, Albert bajor herceg Mária nevûleányát.

A fiatal magyar uralkodóról a törté-nelmi leírásokban fõleg a pozitívumo-kat emelték ki az utókor számára: ter-mete közepes, testalkata sovány, hajaszõke, bõre finom, arca hosszúkás,ajka vékony volt. Testalkata ellenéresokat vadászott, lándzsát vetett és jócélbalövõ volt, tehát mai szóval spor-tos alkata volt. János Zsigmond sze-rette a táncot, a zenét, az éneket, õmaga is jó lantjátékos és fuvolás volt.Megbecsülte a tudósokat, sokszor órá-kig hallgatta a tudósok vitáit. Amagyar nyelven kívül beszélt lengyelül,olaszul, németül, románul, latinul,görögül és törökül. (Vajon a Habs-burgok hány nyelven tudtak beszélniabban a korban?) Sajnos azonban –egyesek szerint - az étkezésben és azivászatban nem ismerte a határt, ami aleírások szerint hozzájárulhatott a bél-perforációhoz és korai halálához.

János Zsigmond halála elõtt beutaz-ta Székelyföldet, ahol megígérte, hogya székelység panaszait ki fogja vizsgál-

ni és a segesvári végzéseket jóvá fogjatenni. Erre azonban nem maradt ideje,mert 1571. március 14-én hajnalihárom órakor meghalt Gyulafehérvá-rott. 1571. május 23-án temették el,unitárius szertartás szerint, a SzentIstván által építetett gyulafehérváriszékesegyházban. Sírja most is ott van,édesanyja, Jagelló Izabella királyné ésHunyadi János társaságában. E díszesszarkofágok a magyar képzõmûvészetjelentõs alkotásai. A szarkofágokat aviharos erdélyi történelem során többalkalommal feltörték, Mihály havasal-földi vajda emberei 1599-ben például.Valószínû akkor tûnhetett el a II.János király mellére helyezett,arannyal bevont ezüsttábla. "

Szapolyai János Zsigmond halálávalbezárult a magyar történelemnek egyfontos korszaka és megkezdõdött aMagyar Királyság romjain felépült újállamalakulat, amelyet már ErdélyiFejedelemségnek nevezünk. Erdélykiszakadása a Magyar Korona közvet-len uralma alól a magyar nemzet fenn-maradásáért folytatott küzdelem bizo-nyítéka. Nem öncélú volt ez a kiszaka-dás, hanem a kényszer szülte. A kétnagyhatalom, a Török Birodalom ésHabsburg Birodalom közé szorítva, aközömbös Európában a magyar nem-zet szabadsága és alkotmányos beren-dezkedése csak egy külön állam kere-tében élhetett tovább.

Átalvetõ

52 EKOSZ–EMTEHistória

Családi címer

(3-4 rész)A húszas években újjászületik aKemény Zsigmond Társaság, amo-lyan tisztújításokkal kezdõdik, de aZord Idõ megvásárlásával komoly-ra fordul a dolog: a város kulturáliséletének igazi fórumává válik a tár-saság, ahol a két háború közti idõkrangos magyar írói, költõi, mûvé-szei és elõadói lépnek föl. Kivételespillanatok ezek, a kisváros az iro-dalom ablakán tekinthet ki a nagy-világra. A társaság elnökévé Ke-mény Jánost választják (1928), akiakkor huszonöt éves, fõtitkárávápedig Sényi Lászlót, mellettük ottvan természetesen Berde Mária és Molter. Ez a négyember garantálja az igazi szellemi függetlenséget. SényiLászló életmûve maga a társaság.

Berde Mária Nagyenyedrõl költözött Vásárhelyre.Tizenegy évet töltött itt, középiskolai tanárnõ, de hivatásátnem középiskolás fokon végezte, energiája, egyéniségénekkarizmatikus ereje, nagy mûveltsége kihatott messze kör-nyezetén túl az egész város kultúrájára. A marosvécsi heli-koni találkozókat is õ kezdeményezte, egyetemes magyarirodalmi fórummá növelte a vécsi napok szerepét és jelen-tõségét. Az ambicionálta, hogy regényt írjon, az irodalom-kritika mégis úgy ítélte, hogy született költõ, és nagy vára-kozással tekintett költészete elé. Végzetes betegsége és atörténelem alakulása akadályozta meg életmûve kiteljese-dését.

Molter Károly 1913-ban, amikor a kollégiumban kezdõtanárként a katedrára lép, még valamelyes németes ak-centussal beszél magyarul. Szerencsés házassága és azimpériumváltozás kollektív élménye köti végleg Erdélyhez.Egészen más, német kultúrkörbõl érkezik a Székelyföldre,egészen más, liberális eszményeket vallva, és a város éppena másság jogát elismerve fogadja fiává. Cserébe életfogytig-lan vállalta a közös kisebbségi sorsot. Hét évtizedet éltválasztott hazájában, elbeszéléseinek örök színhelye a„bolond kisváros”, az ember számára valaha is kitalált esz-ményi élettér.

Amikor Marosvécsen, Kemény János báró várkastélyá-ban gyülekeztek az írók, azokban a napokban Vásárhelykötelezõ átszállóhely. Tizenöt nyáron Székelykocsárd felõljövet és hazafele menet az irodalom legjelentõsebb embe-rei vagy megálltak, vagy megszálltak a városban, a kapcso-lattartás, a tájékozódás sokféle lehetõségét kínálva ezzel.

A harmincas években kezd írni Kovács György újságíró,elbeszélései, regényei javát ekkor adja ki. Gagyi Lászlónéptanítót elsõ kötetei után, 1938-ban hívják meg elõször a

helikoni találko-zóra. Kiss Lászlóhúszéves sincs,amikor megjele-nik Önmagam el-len címû verses-kötete.

1937-ben bontzászlót a Vásár-helyi Találkozó.Önszervezõ, ki-sebbségvédelmiplatformja hosszútávra érvényes ta-nulságokkal szol-gál. Tamási Áron

szavait, de Kacsó Sándor akkori pozícióját is egyaránt iga-zolta a történelem. Sajnos, az antifasizmus bonyolult körül-ményei között a szélsõbal, az illegális kommunista mozga-lom megpróbál teret nyerni az erdélyi közéletben. A trójaifaló szerepét a találkozón a népfront játssza.

A bécsi döntést követõ négy magyar esztendõ a kisebbsé-get újra többségi helyzetbe juttatta. A legtisztábban látókjól tudták, hogy Észak-Erdélyt Hitler csatolta visszaMagyarországhoz, és Hitler elkerülhetetlen bukásával sem-mivé foszlik egy illúzió is. Az új helyzetben kis centrummáavanzsált a helyi érdekû napilap, a Székely Szó.Fõszerkesztõje a Kolozsvárról leköltözött Szász Endre (aháború végén az oroszok elhurcolják és kezük között pusz-tul el). A lapnál dolgozott a robusztus tehetségû SzathmáriLajos, késõbb áttelepült Chicagóba és ma is meleg színek-kel festi vásárhelyi emlékeit írásaiban. A törékenySzappanyos Gabriella társasági jegyzetei fölérnek valami-féle társadalomrajzzal. Rövid ideig ide szerzõdik BözödiGyörgy is. Akkoriban származása miatt már nem lehet asajtókamara tagja a szabadúszó Sebestyénné Hajós Alíz,világlátott, több nyelven olvasott, mûvelt recenziói, kritikái,kulturális jegyzetei meghaladták a zsurnalisztika szokottszínvonalát.

A háború elõtt és a háború alatt mást jelentett a politikaibaloldal, mint azután. A harmincas évek végén a munkás-otthon a gyárvilág, az ipari munkások fontos bázisa volt.Ma már nehezen értékelhetõ az a gesztus, ahogy SzékelyJózsef, a bútorgyáros teljes könyvtárat adományozott avásárhelyi munkásotthonnak. (Székely József elbeszéléseitmég a Zord Idõ publikálta. És itt jelentkezett testvére, anovellista Székely Jenõ is.) Persze, a kapitalista Székely ésa kommunista Simó Géza a kisvárosban, a kisebbségi élet-formában szót értett egymással, és készek voltak a kompro-misszumra. 1937 tavaszán költözik Vásárhelyre a „szegé-nyek költõje”, Salamon Ernõ. Õ például háromszorosan is

2010. december

EKOSZ–EMTE 53Kultúrkincseink

Marosi Barna

Marosvásárhely magyar irodalmi élete

Átalvetõ

54 EKOSZ–EMTEKultúrkincseink

kisebbségi volt: mint zsidó, mint magyar költõ és mint kom-munista. Holott tulajdonképpen ösztönös anarchista.Jellemzõ, hogy éppen ezért az elvakult mooszkoviták nemfogadták be soraikba. És éppen ezért engedték szabadonÁkosfalváról a csendõrnyomozók, de elõbb napokig vallat-ták, gumibottal verték feketére a talpát. Hogy is tudottvolna beilleszkedni ’44 után a marxista bürokráciába?„Szerencséjére” ettõl a végsõ tragikumtól egy olasz táboricsendõr golyója mentette meg valahol Ukrajnában.

Ezek az utolsó esztendõk, amikor a magyar-magyar kapcsolatok még aránylag szabadok, utazhatnak azemberek. A világháború után évtizedekig a hidegháború ésa szovjet rendszer határzára darabolja szét a világot. A leg-emlékezetesebb vendég Németh László. A tanulmányíróéles szemével látja Erdélyt, a kisvárost, 1935-ben megállVásárhelyen is, a kisebbségi sors lehetõségeit és lehetetlen-ségeit elemzi a Magyarok Romániában címû perdöntõesszéjében. Karinthy Frigyes számára ismeretlen és barbárez a hegyek közé zárt világ. Az ünnepelt Kosztolányi aKollégium dísztermében verset mond, a szanatóriumbanhosszasan vizsgálják, a diagnózis megerõsíti a sejtést: a leg-rosszabb indulatú gégerákot. Móricz Zsigmond minthabúcsúzni jött volna vissza halála elõtt Vásárhelyre, többírása is õrzi utolsó ittléte emlékét. Cs. Szabó László vibrálósorokban számol be a megrendítõ viszontlátás élményérõl.Illyés Gyula elfogultan, szeretettel zárja szívébe a székelykisvárost, egyik éjszaka sokadmagával deszkát hord, mentia menthetõt a lángoló Székely és Réti bútorgyárban. SzabóLõrinc újra fölfedezi magának a várost. Márai Sándorkonflison indul városnézõ sétára, magyar kuriozitásokatkeres. Ebben a légkörben nevelkedett, ’43-ban a katolikusgimnáziumban érettségizett Gáspár Loránd, azaz LorandGaspar, a késõbbi francia költõ, aki ma Tuniszban él.

* * *1944. szeptember 28-án lovagol be a Fõ térre az elsõ

orosz járõr.A többi észak-erdélyi városhoz viszonyítva

Marosvásárhelyen nem okozott számottevõ pusztítást afront átvonulása, a város aránylag könnyen megúszta azújabb impériumcserét. Kezdetben talán még lehetettreménykedni. De hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy ademokráciának és az egyenlõségnek nincsenek többé esé-lyei. A magyarság csatavesztésének számított, hogy kizsup-polták Kolozsvárról a Bolyai Tudományegyetem OrvosiKarát, és leköltöztették Vásárhelyre. Mi tagadás, a befoga-dó városnak ugyanakkor fölmérhetetlen civilizációs és kul-turális változást, rangot, elõrelépést jelentett egy önállómagyar fõiskola, a késõbbi orvosi és gyógyszerészeti egye-tem kiépülése. Magasan képzett, mûvelt réteget „impor-tált”, egyetemi város lett Marosvásárhely.

És teljesül a réges-régi kívánság: legyen a városnak önállószínháza, ahogy valaha mondták, kõszínháza. Megalakul aSzékely Színház. A kezdeményezõ a Salamon ErnõAthenaeum és a Magyar Népi Szövetség. A kultúrpalotahangversenytermének színpadán 1946. március 10-én megyfel elõször a függöny. Legendás ma már az alapító együttes,pár évad repertoárja valóban színvonalas, egy-egy premier a

korabeli erdélyi magyar színjátszás emlékezetes eseménye.A sajtószabadság csak ígéret maradt, az új napilap, a

Szabad Szó csak nevében volt szabad, a kommunista pártellenõrizte a lapot. Egy darabig jelentõs írókat is közölnekaz újság vasárnapi mellékletében. De pár év múlva márcenzúrázott, sematikus pártlap. 1952-tõl Vörös Zászló aneve. Az új rendszer, az úgynevezett népi demokrácia egészsor mûvelõdési intézményt hoz létre. A megalakuló ÁllamiBábszínház a gyermekirodalom termését mutatja be, töb-bek között Bede Olga, Márk Alexandra, Kemény János,Bajor Andor mûveit. Megkezdi mûködését az állami filhar-mónia. Új iskolákat, tanítóképzõt, szakiskolákat nyitnakmajd. Pár évig önálló könyvkiadó is mûködik Vásárhelyen.Az autonóm tartomány kirakatát lenini módszerességgelrendezik be.

Az írók idõsebb generációja elhallgat, félreáll. A túlélésára az alkalmazkodás. Kemény János évekig egy mészége-tõ telepen lapátol és talicskázik, népes családja kegyelem-kenyéren él. Bözödi György börtönbe kerül, kiengedik,újra bezárják, mikor szabadon van, folyamatosan zaklatja aszekuritáté. Gagyi Lászlónak ebben az idõben új mûfaja ésterülete a novella. Szabó Lajos történelmi életképekkelpróbálkozik. Az ötvenes években Kovács György újra írja,átszerkeszti egész életmûvét, fölhígított, meghúzott, kilú-gozott kötetei sorozatban jelennek meg. Hogy a tehetség-nek milyen mély temetõje a pártkarrier, arra szomorúpélda Kovács György élete. Papp Ferenc az ötvenes, hatva-nas években a szocialista realizmus sémáira esküszik.Hajdú Zoltán kommunista csasztuskákat gyárt állami díjasszinten. Tragikus korszak, silány irodalom.

A pártközpont ebben az idõben felgyorsítja Kolozsvárelrománosítását, megkezdik a kolozsvári magyar intézmé-nyek likvidálását, jellemzõ módon vezetõ magyar pártakti-visták hajtják végre a magyarellenes programot. Az Iro-dalmi Almanachot bútorostól költöztetik le Vásárhelyre.Itt nevet cserélnek, ez lesz az Igaz Szó, az erdélyi magyarirodalom egyetlen folyóirata. Itt azonban egy ideig a felet-tes pártapparátus szándéka és a cenzúra ellenére sok kivá-ló írás, vers, próza, dráma, színpadi mû jelenik meg. Néhaéppen sorsformáló szövegek. A kényszerû helyzet szkizof-réniáját példázza, hogy ezzel párhuzamosan egyre inkábbegy karrierista fõszerkesztõ, Hajdu Gyõzõ politikai vadász-területévé válik a folyóirat. Késõbb Hajdu erkölcsi halálthal, Bukarestben a legsovénabb, magyargyûlölõ körök cse-lédjéül szegõdik el. Az Igaz Szó környékén sokáig mûködikirodalmi kör, ahol több tehetséges fiatal prózaíró és költõmutatkozik be, kezdi pályafutását. A Szentgyörgyi IstvánSzíniakadémia leköltöztetésénél az egyéni ambíciót cinkoskészséggel támogatja a kommunista hatalom. Megkezdiadását a területi rádióstúdió, megszervezik a Székely NépiEgyüttest. Az együttes kibontakozó munkássága fölvirá-goztatja az erdélyi magyar kórus- és táncmozgalmat.Képeslap indul, elõbb Mûvészet, majd Új Élet a színes, kul-turális hetilap neve. Tanárképzõ, úgynevezett PedagógiaiFõiskola létesül, a Román Tudományos Akadémia kihelye-zett orvosi és történeti kutatóintézetei kezdik el munkáju-kat. A rövid évek alatt kiépülõ új struktúra, az intézményekjelentõsége meghatározó szellemi erõt vonz a városba, ésaz anyanyelvû kultúra továbbélését teszi lehetõvé.

2010. december

EKOSZ–EMTE 55Kultúrkincseink

A 1956-os forradalom után pártkizárások, letartóztatá-sok, perek következnek. Van, akit eltiltanak a közléstõl,van, akit eltávolítanak az orvosi egyetemrõl, a tanári testü-letekbõl vagy a szerkesztõségekbõl. A cenzúra legsúlyosabbés legnyomasztóbb idõszaka következik.

A hatvanas, hetvenes évek fordulóján, a prágai tavaszelõtt és után valamennyire könnyebb a közlés, egy darabiga cenzúra azt a látszatot kelti, mintha megszûnt volna. Aszerkesztõk, kritikusok, irodalomtörténészek a történelmiforduló pillanataiban szabadabban lélegezhetnek. Mostmérhetõk a kvalitások, figyelemre méltó Szász Béla szer-kesztõi gyakorlata, publikálni kezd Izsák József, KovácsIstván, Oláh Tibor. Gálfalvi Zsolt 1969-ig Vásárhelyen él,szerkesztõ, majd színházigazgató. A könyvkiadás pártellen-õrzésének átmeneti liberalizálódását kihasználva tetteközzé Marosi Ildikó a Kemény Zsigmond Társaság, majdaz Erdélyi Helikon és a Szépmíves Céh forrásértékû iroda-lomtörténeti dokumentumait.

Külön-külön nemzedékhez, más és más ízlésvilághozszokták sorolni Varró Ilonát, Vári Attilát, Nemess Lászlótés Gyõrffi Kálmánt. Prózájuk markáns különbözõsége megis engedi ezt. Mégis, a közös élményvilág, az egykori kisvá-rosi létforma furcsa, genetikus jegyei, a rokon motívumokörökké kimutathatóak mindegyikük szövegébõl. SzõcsKálmán kész költõi életmûvet hagy hátra, amikor harminc-egy éves korában az elviselhetetlen valóságból a halálbamenekül. Oltyán Lászlót is csak korai halála fosztotta megattól, hogy verista kisprózája beérjen. Hány hasonló sorsotismerünk! Emlékezzünk csak Sütõ István barokkosan tragi-kus „arcfogyatkozására”!

Az elmúlt évtizedekben Vásárhelyen kevés román írókeresett kapcsolatot a magyarokkal. Romulus Guga, MihaiSin és Dan Culcer meg akarta találni és meg is találta ezt azutat. Romulus Guga (Un leagan pe cer, 1972 – Anyámkönnyû álmot ígér) talán egy eljövendõ, késõi erdélyi hon-lapra gondolhatott fordítás közben – ez a honlap mamesszebb van, mint valaha. A hetvenes évek vásárhelyiromán-magyar fordítói köre most szinte anakronisztikusvállalkozásnak tûnik.

Székely János anyakönyvi adatok szerint nem vásárhelyi,Tordán született, még kisgyermek, amikor a család ideköl-tözik. Aztán a kolozsvári egyetemi éveket és egy rövidkiadói közjátékot leszámítva folyamatosan itt él. Költészeteintellektualitásával és formakultúrájával hatott, de egy idõmúltán úgy ítélte, hogy a költészet halott, értelmét és funk-cióját vesztette. Nem is írt többé verset. A hetvenes évektõlkezdve „csak” regényt, tanulmányt és drámát írt. 1981-benfejezi be a Vak Béla címû drámáját, tíz év múltán ígymagyarázza a szöveget: „Reménykedve nem lehet élni. Nememberhez méltó, nem érdemes. Az teszi a legnagyobb jót sors-társaival, embertársaival, aki megfosztja õket reménységüktõl.Mert ezzel az örökös csalódásoktól, a kétségbeeséstõl mentimeg õket.” Székely János erkölcsfilozófiájának értékeezután fog nagymértékben nõni.

Sütõ András Pusztakamarásról indul. Nagyenyeden,Kolozsváron, Bukaresten keresztül vezet az útjaVásárhelyre, ahová az ötvenes évek közepén érkezik meg. Amegmaradás titkát és lehetõségeit kutatva Sütõ Andrásnakföl kellett ismernie, hogy „az Idõ keze dolgozik rajtunk. Hol

szelídebben, hol szigorúbban – néha fájó fogással is oda fordít-ja a fejünk, ahol a szívünket hagytuk volt, a közösség felé,amelybõl vétettünk, amelynek létét „irodalmon kívüli” erõkhatározzák meg.”

Ezt a felismerést utóbb vérével és egyik szeme világánakelvesztésével pecsételte meg. Élete és írása így ötvözõdöttetikusan eggyé. Naplójegyzeteit, csapongó szociografikusírásait, esszéregényeit nehéz lenne precíz mûfajok skatulyá-iba válogatni. Gondolattal teli drámáit a színpadnak írtavajon, vagy a politológia tudományának? A szabadság és aszolgaság viszonyáról, a forradalom és hatalom természet-rajzáról, a sajátosság oltalmazásáról sokan írtak õelõtte, dekevesen mondtak ki hitelesebb igazságot minderrõl, mintSütõ. Annyi már biztos, a Tamási Áron utáni erdélyi íráshierarchiájában, az egyetemes magyar irodalomban mûvei-nek gazdagsága és szépsége kiemelkedõ helyet jelölt ki szá-mára.

A nyolcvanas éveket az egyre kíméletlenebb diktatúralégkörében, a megalázó pauperizálódás körülményeiközött éli át az irodalom. Már titokban sem születnek iro-dalmi értékek. Az intézményeket, melyek még megmarad-tak, becsukják, a magyar iskolák kisemmizett tagozatokkásorvadnak, a lelki és fizikai terror következtében egy teljesnemzedék menekül el, költözik át az anyaországba vagyNyugatra. Csak néhány író nevét soroljuk fel: Vári Attila,Katona Szabó István, Ágoston Vilmos, Molnár H. Lajos.

1989 karácsonya után megint az írók, költõk és lapszer-kesztõk állnak a kisebbség élére, hogy a Kánaán felé vezes-sék népüket. 1990 februárjában és márciusában Vásárhelyfrontvárossá változik, jelképnél több, hogy égõ gyertyákkalés Bibliával, magyar könyvvel a kezében a magyar iskolá-kért tüntet nyolcvan-százezer ember az utcákon. Háborgótenger a város: Kelet-Európában az elsõ etnikai összecsa-pás színtere.

A karácsonyi vállalkozás után új lapok jelennek meg, aNépújság, heti melléklete a Múzsa, egy darabig az újság-standokon az Erdélyi Figyelõ, kezdetben még az RMDSZis indít lapot, fejlécén programadó a cím: Itthon, a refor-mátusok lapja, az Üzenet, késõbb a katolikusoké, aKüldetésben. Rengeteg a szándék, sokféle értelmes tervszületik, de a legtöbb próbálkozás kifullad ezekben az elfe-csérelt esztendõkben.

Újjászületik az írók folyóirata, Batsányitól kölcsönzik azúj nevet: Látó. („Vidulj gyászos elme! Megújul a világ”). Aszerkesztõség megfiatalodik. Kovács András Ferenc-KAF,Láng Zsolt, Király István az új csapat. A régiek közülGálfalvi György áll a kormánykerék mellé. A fõszerkesztõMarkó Béla, aki majd egyszer úgyis hazatér a nagypolitiká-ból. A folyóirat nyomdát, könyvkiadót és könyvesboltotteremtett maga körül, szellemi centrum ígérete mindez.

De az élõ jelen már nem fér ide.1918, 1940, 1944 és 1989 közös tanulsága, hogy a legve-

szedelmesebb csapda: az illúzió, a vágyálom csapdája.Hetven esztendõ, annyi összeomlás, vakhit, bukás, riada-lom, újrakezdés megtanított erre mindnyájunkat. Az iroda-lom egyetlen esélye, hogy a megírt könyvek, a remekmûvektúlélik a legmostohább idõt is.

(A szerzõ engedélyével közzéteszi: B. Osvát Ágnes)

Átalvetõ

56 EKOSZ–EMTEIrodalom

Berde Mária, a Kolozs megyei Kackón született, lelkészcsaládból. Édesapja, Berde Sándor, teológai tanár.Otthonukat Vita Zsigmond, Enyed krónikása így írja le: „ABerde család a régi Várszeg utcában, a temetõ alatt lakott. Ittálmodozott Berde Mária fiatal lány korában és sokat bolyong-hatott a temetõben is. Egyszerû, kispolgári házak voltak a kör-nyéken, de megvoltak a titkaik is… a közeli temetõ izgatta régi,elmosódott feliratú, mohos sírköveivel… a családi ház… kis-kertjében mindig a régi, kedves virágok - a rezeda, a mályva, a

szarkaláb, a pézsma, a piros muskátli, azalacsony õszi bánat vagy talán az isten-fa, a fodormenta s a katalinrózsa - fo-gadták az embert.” A gyermekkori kör-nyezet a költõnõ sok versébe, elbeszé-lésébe, sõt regényébe beleépül. Pl. aSzent szégyen hõsnõjének meghitt csa-ládi fészkében is a Berde-ház jellemzõ-ire ismerhetünk.

Már fiatal lányként feltûnt versei-vel, melyek nem igazán jellegzetesen

nõi versek. Kritikusai mindig megemlítik férfias keménysé-gét. Egyéni hang ez, ugyanúgy különbözik az ez idõbeninduló nyugatosokétól, mint a velük szemben álló akadémi-kusokétól. Mintha a székely népballadák mûköltészetbelifolytatása lenne ez a gyakran epikum felé hajló, tragikus,néha rejtelmes hangú költõi hangütés. Ráadásul a legtöbbkölteménye igen hatásosan szavalható, a mûkedvelõknagyon kedvelték, bár hivatásos elõadómûvészek is gyakranszavalták pl. a hátborzongató hatású Vinnavári lakomát.

Középiskoláit Nagyenyeden végezte, majd a KolozsváriEgyetem bölcsészkarán magyar-német nyelv- és irodalombóldoktorált. Elsõ verseskötete 1912-ben jelent meg. München-ben tanult tovább, ahol tbc-vel fertõzõdött, miután egy sváj-ci szanatóriumban gyógyították, de egész életében magán vi-selte ennek az alattomos betegségnek minden negatívumát.1917 és 1920 között a nagyenyedi Bethlen kollégiumban ta-nított. 1920-ban, Osvát Kálmán meghívására Marosvásár-helyre költözött, ahol a Zord Idõ címû folyóirat igen jelentõsegyéniségévé vált, miközben tanároskodott. 1926-ban tagjalett a Helikoni íróközösségnek, amiben nem kis szerepet ját-szott, hiszen az 1923-as gernyeszegi templomszentelésen –ahol gróf Teleki Domokos a környékbeli mágnásokon kívül aszellemi arisztokrácia képviselõit is vendégül látja – hangzottel az írónõ ma már híressé vált ajánlata a házigazda felé,hogy itt kellene megvalósítani a Keszthelyi Helikon mintájá-ra az Erdélyi Helikont. Az ajánlatot a házigazda udvariasanelhárította, de a szó termékeny talajra talált báró Kemény

Jánosnál, aki 1926 júniusában végülis létrehozta ezt a – erdé-lyi magyar irodalom történetében - kulcsfontosságú irodal-mi fórumot, amibõl kinõtt az Erdélyi Helikon és az ErdélyiSzépmíves Céh is.

Berde Mária elsõ regénye az elsõ világháború idején, 1917-ben jelent meg, Az örök film címen. A század elején játszódik,amikor az úri és polgári körökben még szinte elképzelhetet-len az önállóan élõ, saját célú nõi élet. Errõl szól a regény: egyfiatal leány szívós törekvése a saját életre, a nõi egyenjogúság-ra. Egy magyar Nóra, a század eleji Erdélyben. Bár a háborúés Trianon izgalmai megakadályozták, hogy a regény kellõirodalmi feltûnést keltsen, késõbb, amikor írója már elfoglal-ta méltó helyét az erdélyi irodalomban, jobban odafigyeltekrá. Legjelentõsebb regénye, a Földindulás is már 1924-ben el-készült, de csak 1931-ben jelenhetett meg, mivel az új körül-mények tudomásul vételét, az okos belehelyezkedést, a régiéletformák menthetetlen elmúlását hírdeti. Ez a regény egybirtokát vesztett erdélyi magyar nemesi família széthullásá-nak krónikája, ami nem tetszett sem a magyar, sem a románnacionalizmusnak. 1930-ban a földreformot csak az áldozatulesõ földbirtokosok szempontjából nézni még akkor is kényesdolog, ha az áldozatok magyarok, s a reformot idegen impé-rium hajtja végre a maga földtelenjei javára.

Berde Máriának mégis sikerült indulatmentesen szimboli-zálni az erdélyi magyarság korabeli tönkretételét. Akik meg-maradnak, azok egyek. Ez az itteni magyar irodalom egyiklegszebb könyve.

Többi regénye átalában a jelenben játszódó, nõi sorsokatfeltáró és elemzõ történet. A Haláltánc kemény kritikájú kör-kép a nõk társadalmi kötöttségeirõl, jogfosztottságukról, tra-gikus helyzetükrõl a férfiuralmú világban. A kétségtelen

Irodalom – B. Osvát Ágnes rovata

Eleven hagyományBERDE MÁRIA

(Kackó., 1889. február 5. – 1949. február 20., Kolozsvár)

2010. december

EKOSZ–EMTE 57Irodalom

siker azonban a Romuáld és Andriána címû regényével érke-zett el. Még a Magyar Tudományos Akadémia is kitûntette,Ormódy-díjjal. Nyilván azért, mert ez a szerelmes történet ahûség és hûtlenség örök témájának új változata. A nõi egyen-jogúság követelésével nem botránkoztatta meg a férfiakbólálló bírálóbízottságot és a maradi nõk is szívesen olvasták.Közel áll lírai hangú meséihez. Mert Berdének ez is mûfaja:a realista próza mellett, a költõi hangvételû, szimbolikus,néha egyenes szimbolista mesemondás (Rina kincse, Szegény,kicsi Jula).

A következõ regényen azonban volt már alapos felhábo-rodni való, így vitákkal teljes könyvsikerré vált. Ez a Szentszégyen. Egy leányanya története, a házasságon kívüli testiszerelem erkölcsi felmentése. Most, ennyi idõ eltelte utánmég mindig nehéz megérteni, hogy 1925-ben ez a témamicsoda erkölcsi bátorságot jelentett egy író, méghozzánõíró részérõl. A polgári otthonokban ugyanúgy szigorúanelzárták a leányok elõl a regényt, mint Maupassant vagyZola mûveit. Hiszen akkoriban nemhogy az iskolákban, demég a társaságokban is lehetetlenné vált annak a leánynak ahelyzete, akirõl kiderült, hogy ilyen könyveket olvas. (A való-ságban azonban a lányok, nyilván annál nagyobb izgalom-mal, de mélységes titokban olvasták úgy a kiátkozott klasszi-kusokat, mint Berde Mária Szent szégyenét is.)

A Tüzes kemence pontosan az, amit 1936-ban már elvártaktõle: a nõi szenvedélyek regénye. A hadifogságból hazatértromán paraszt a tüzes kemencére ülteti feleségét, aki távol-léte alatt hûtlenkedett a szerb hadifogollyal. Az úriasszony,aki tanúja ennek a brutális eseménynek, a maga ítéletét látjabenne, hiszen õ is elkövetett egy egyszeri hûtlenséget a férjeellen, akit pedig szeret. Nem érzékiségbõl, mint a paraszt-asszony, hanem gyermekkori gyökerekbõl eredõ mély szere-tetbõl unokatestvére iránt, aki serdülõ kora óta szerelmesbelé, így megy a háborúba meghalni. Idegösszeomlásábanmindent be akar vallani az urának, de amikor az kimondja,hogy meg tudja érteni és meg tudja bocsátani a paraszt-asszony bûnét, mégse vall meg semmit. Teljesen felszabadula lelkiismereti zakklatás alól, és mikor késõbb gyermeket isvár urától, már teljesen kiegyenlítettnek érzi a lelkiismeretiszámlát.

Leginkább vitatott a Szentségvivõk, ami a Trianon utánierdélyi irodalmi életrõl próbál hiteles körképet festeni, akönyv azonban az írónõ - egyes személyek iránti - túlságoselfogultsága miatt nem éppen az elfogulatlanság jegyébenszületett, ami sokat ront az értékén. Bár az is igaz, hogy azutókor már nemigen ismerhette személyesen a felismerhetõszereplõket, így az idõ múlásával az értékelés ezen részeokafogyottá válik. Mert a Szentségvivõk kulcsregény, a Ma-rosvásárhelyen 1919 augusztusától és 1921 szeptemberéigkiadott, a regényben Virrasztó címû, valóságosan pedig a saj-tótörténetben a Zord Idõ néven szereplõ irodalmi és kultu-rális szemle, az Osvát Kálmán, Osvát Ernõ öccse szerkesz-tette periodika alapításának, megjelentetésének és meg-szûntetésének története. A valóságos személyek közül OsvátKálmán Korlát Kálmán, Berde Mária Zudor Anna, MolterKároly Krammer Péter, Tompa László Bordos néven szere-pel. Borbáth Bertalan felismerhetõen Marosvásárhely hírespolgármesterét, Bernády Györgyöt mintázza, Tóth Pálma anagy tehetségnek ígérkezõ költõnõt, Nagy Emmát, Szlanik

alakja pedig Reményik Sándort. Ám a kötet egy elemzõjeszerint is „Nagyon egyéni pilléreken épül fel ez az egész és soktekintetben az igazság rovására”. És itt, ezen a ponton – én,személy szerint vállalva akár a nevetségesség ódiumát is –sérelmezem, hogy az írónõ úgy állítja be a regényben azOsvát Kálmán válásának történetét, mintha az a feleségsekélyes szellemi képességeinek eredménye lett volna. Hát,egyáltalán nem így volt, engedtessék meg nekem, hogy meg-védjem a nagyanyámat, aki nagymûveltségû, tisztalelkûember volt világéletében, és egyetlen „bûne”, hogy alkalmat-lan volt a bohém életszemléletre. Hogy a dr. OsvátKálmánnal való házassága zátonyra futott, legkevésbé semaz õ hibájából történt. Ugyanis, az egészben – sajnálom, deaz érthetõség kedvéért le kell írnom – Berde Máriának isrésze volt, akinek Róth Jenõvel való házasságkötését meg-elõzõen, viszonya volt a nagyapámmal, akit – és most a meg-felelõ, legkevésbé kifogásolható szót keresve, családi vissza-emlékezésekre alapozva, nyugodtan kijelenthetem – egészenmagáénak szeretett volna tudni. Ami O.K. nõügyekben meg-lehetõsen izgága természete miatt végülis nem sikerült neki.Egyebeket pedig hadd fedjen továbbra is a jótékony feledéshomálya, ezek már olyan családi problémák, amik nem azirodalomtörténet fogalomkörébe tartoznak.

Természetesen, ez a kis kitérõ semmit nem von le semBerde Mária, sem Osvát Kálmán írói értékeibõl, sõt, mégcsak nem is befolyásolhatja azokat. De túl az irodalomtörté-net megszépítõ varázsán, lehetnek egyéni sérelmei is az em-bernek, amiket nem feltétlenül muszáj homályban tartani.Mert szerintem egy írónõ soha nem kéne megengedje magá-nak, hogy a hitelességén felülkerekedjenek a magánéleti sze-mélyes ellenszenvei.

Túl a személyes ambíciók útvesztõin, az utókor számáralegmegszívlelendõbb mégis a Benedek Marcell értékelése aSzentségvivõkrõl: „Valamit csinálni kellene” – így kezdõdik aregény, s ahogy ez a három szó eldöng a koporsó levegõtlen né-maságában, az mûvészet és történelem egyszerre. Fejbeütöttemberek, fejbeütött ország, tájékozatlanság, álhírek, képtelenséga lázálomszerû valóság befogadására, mozdulatlanság, mint til-takozás a valóság ellen – árulás minden mozdulat, mert a té-nyek elfogadása, a belenyugvás egy fajtáját jelenti… ilyen körül-mények közt sóhajtja el egy nyughatatlan szellem: valamit tennikell – és megszületik az erdélyi irodalom" „Szentségvivõk”.Vannak az elsõ pillanattól fogva, akik ezt tudják magukról.Akik hiszik, hogy „a szentségvivõket sohasem támadják meg afarkasok”. Haj, dehogy nem támadják meg! Külsõ és belsõ far-kasok. A külsõk, az új uralkodók, nem is mindig a legrosszab-bak. Néha cinikusak és bosszúvágyók, néha ostobák, de egy-szer-egyszer megértik a levert ellenfél fájdalmát. Hanem belül!Osztály-érdekek, klikk- és személyi hiúságok. Dilettánsok, akik-re úgy kell vigyázni, mint a hímes tojásra. Politikai cselfogások.Emberi kicsinyességek, súrlódások a szentségvivõk között.Kenyér! Függés a fajtájukbeli, egyházi és iskolai feljebbvalóktól.Flékenezõ, vargabélesezõ asztaltársaságoktól. Százkilométereskocsizások, szánkózások, istentelen utakon, vasutazások fûtet-len, ablaktalan kocsikban – azért, hogy a kábult Erdély elsõmagyar folyóiratának néhány elõfizetõt szerezzenek helyi tûzol-tózenekarok és dilettánsok segítségével. Minden egyes nap: újra-kezdése egy olyan küzdelemnek, amelyen a magyar kultúra százesztendõvel ezelõtt keresztülment már egyszer.”

Átalvetõ


Hát igen: Emberi kicsinyességek, súrlódások a szentségvi-võk között. Ami végül is Berde Mária helikoni közösségbõlvaló kiválását és az EMÍR (Erdélyi Magyar Írói Rend) -megalakulását eredményezte. Ugyanis, a Szentségvivõket aSzépmíves Céh Dsida Jenõnek, - mint a Céh egyik lektorá-nak - adta ki elolvasásra. Berde Mária vérig sértõdött, hogya költõ nem szállt szembe Kós Károlyékkal, akik úgy látták,hogy e regény színvonala nem üti meg az Erdélyi SzépmívesCéh mércéjét. Berde bosszúja sehogysem csillapodott, úgy-hogy a dolog szakadásig fajult. Ugyanebben az évben, tehát1933-ban megjelenik Dsida Jenõ második verseskötete, aNagycsütörtök, benne a címadó verssel. Berde kitartóan,hosszú éveken át köszörüli a nyelvét Dsidán. Felelõsségrevonja Molter Károlyt, amiért elvállalta akötet méltatását. Idézet a Molter Károlyhozírt levelébõl: „Dsida? Õ egy kis rüpõk, akireköpünk. Hozzám mérhetetlenül komisz volt, afizetett rossz cseléd módján viselkedett - azértnem kívántam, hogy Maga ismertesse, mert õbelém taposott, s mi több, a munkámba tapo-sott, azután pedig meglopott.”

Hát ez súlyos vád, aminek nem sok a való-ságalapja, bár Berde szerint „Dsida egyebenkívül még azzal is megrövidített ügyemben, hogya regény utolsó akkordjait, a kocsárdi jelenete-ket kivette s felhasználta saját írói céljaira.” Denem feltétlenül bizonyítható, hogy Dsida aBerde-regény ismeretében írta volna meg aNagycsütörtököt. Nem beszélve arról, hogyMolternek bevallotta, nem is olvasta végig aregényt. Annyi bizonyos, hogy - Szõcs Géza szavaival - „Ber-de Mária, ahelyett, hogy megtisztelve érezte volna magát, amiértregénye néhány bekezdése ihletõ impulzusként szolgált - haugyan szolgált - egy remekmû megszületéséhez, ehelyett fe-nyegetõzni, berzenkedni és csápolni és handabandázni kezdett,és fröcskölõ gyûlölettel beszélni arról a pálytársáról, akinekköszönhetõen egyáltalán tekintélyt vívott ki a világban az a kife-jezés, hogy erdélyi magyar költõ. Mert Dsida angyali alakja éséletmûve e három szónak olyan fényt kölcsönzött, hogy abbólmindenkire jutott, aki e kis hazában életébéen bár két sort isleírt. Ideértve Berde Máriát is, aki egyetlen esélyét annak, hogy

odafenn együtt emlegessék a magyar költészet egyik csodagyer-mekével, végzetesen eljátszotta.”

Berde Mária 1931-ben férjével együtt, MarosvásárhelyrõlNagyváradra távozik, ahol a kereskedelmi leányiskola tanáralesz. A háború alatt hallgat. A gyûlölködõ nacionalizmus ésaz ebbõl szörnyeteggé nõtt fasizmus õrjöngése közbenhumánus és humanista hang nem szólalhat meg. De közbenmár készül nagy mûvére, amelyet csak a háború után fejezbe, és 1946-ban jelentet meg. Ez az egyetlen történelmi re-génye, de nagyon is a mához szól. Voltaképpen életrajzre-gény az idõsebbik Szász Károlyról, de ez az életút egybenErdély szellemi életének története a 19. század második ésharmadik negyedében. A címe: Hajnal emberei. Az írónõ az

úgynevezett „felszabadulás" utáni évekpolitikai izgalmában, majd a személyi kul-tusz éveinek leszûkített irodalomszemléle-tében nem kapta meg azt a figyelmet, ame-lyet életmûve után megérdemelt volna. Azúj körülmények között a hatvanadik élet-éve felé közeledõ írónõ már nem volt jelenaz irodalmi élet fórumain, bár a DolgozóNõ címû társadalmi-politikai és kulturálisfolyóirat, Románia Szocialista KöztársaságOrszágos Nõtanácsa magyar nyelvû haviképeslapjának az elsõ, névvel jelölt fõszer-kesztõje Berde Mária volt, aki ekkor márKolozsváron lakott.

Amikor 1949-ben, hatvanéves korábanmeghalt, alig vették észre, hogy jelenté-keny egyéniség hunyt el. Igaz, az egész iro-

dalmi kör, amelyhez tartozott, az Erdélyi Helikon olyan fon-tos szerepe is jó idõre elhomályosodott, és csak mostanábankezdjük felismerni jelentõségét a két világháború köztimagyar irodalomban.

Ahogy kétségtelen szellemi vezérük, gróf Bánffy Miklóssem kapta meg eddig az õt megilletõ helyet századunk iroda-lomtörténetében, úgy a körülötte és az õ segítségével virág-zó erdélyi magyar irodalmat teremtõk és fenntartók nagyrészének arculata is még homályban van és újrafelfedezésrevár.

(Összeállította: B. Osvát Ágnes)

Pilinszky János

Az ünnep angyalaMottó: Közeli/ s megfoghatatlan az

Isten./ De ahol veszély fenyeget,/ fölma-gaslik a menedék is./ Sötétségben fészkel-nek a sasok,/ s félelmet/ nem ismerve jár-nak/ a szakadék fölött az Alpok fiai/ azingatag fahídon.// Tehát, mivel körös-körül/ az idõ ormai tornyosulnak,/ s közelélnek szeretteink, /tikkadva a legkülönál-lóbb csúcsokon,/ adj szárnyat, hogy hûsé-gesen /átjuthassunk és visszatérjünk.

(Friedrich Hölderlin)

Beköszöntött a karácsony, s a fiamég mindig nem jött vissza a háború-

ból. Az öregasszony egyedül élt közelegy esztendeje. A búcsúval megszakadtkettejük története, s sehogy se akarttovább folytatódni.

Az utolsó együttlétük! A fia ott ült aszéken, szemben vele s a bõ katonaru-hában olyan veszendõ volt, annyira fia-tal, akár egy gyerek. Fáradtnak látszottés enni kért. Mohón kanalazta a gõzöl-gõ levest, s hosszan és szótlanul vacso-rázott. Utána vizet vett, megmosdott éssimára beretválta az arcát.

Az asszony sírt és úgy ölelte magá-hoz, mintha egyetlen szorítással vissza-forraszthatná a szívére. A a fiú kivált azölelésbõl, s akár egy halott, úgy tûnt elnyomtalanul.

Azt a pillanatot, hogy az elõbb még

itt volt, s azt, hogy már elment, azt aközbül esõ valamit nem is lehetett azó-ta se megértenie. Néha megállt az öreg-asszony a szoba közepén: otthona ezmég? Olykor kinézett az ablakon: ittlakik valójában? Háztetõkre látott,szürke, fagyoskodó kis kõbalkonokra:ez volna továbbra is az utcájuk? Milyenzavaros és nehéz dolog valakit elveszí-teni és visszavárni!

Kinyitotta a szekrényajtót, s a déle-lõtti világosság a fia ruháira esett. Egyélõ, vagy már egy halott ruháira? El-gyöngült és megkapaszkodott egy üreskabátujjban.

Letörölte a tükröt a mosdó felett, decsak a tulajdon öreg arca nézett rá! Dehát mire is számított, miféle esztelen-

2010. december


ségre? Talán, hogy a fia kilép a tükör-bõl, abból a négyzetméternyi fényesség-bõl, mely mintha ismeretlen távolbanyíló ablak lett volna?

Feküdt az öregasszony álmatlanul azágyában, s az éjszaka zajaira figyelt, fé-lelemmel és reménységgel, hogy a szét-szórt neszekbõl összerakhatja a boldo-gító zajt, amivel a fiú majd belép hozzá.De az éjszaka, s késõbb a hajnal hang-jai idegenek maradtak és sehogy seakartak engedelmeskedni neki.

Szétszéledtek, mielõtt megdobogtat-hatták volna a szívét!

Egyetlen zöld ágat fektetett az aszta-lára, s egyetlen szál gyertyát gyújtottmeg rajta. Azon a széken ült, amelyikena fia utoljára, a gyertyaláng szép, egyen-letes fényében, és nem sírt, ahogy a fiase sírt akkor, csak hallgatott.

Éjfél elõtt azután magára vette a ka-bátját, s ahogy becsukta maga mögöttaz ajtót, hirtelen melegséget érzett. Ígylépte át akkor õ is a küszöböt? Így in-dult el õ is a sötétségbe?

Igen, mintha most õ is ugyanabba az

éjfélbe lépett volna ki, melynek akkor afia nekivágott. Az elveszített utca mostmegint az övék lett! Igen, ezeken a kö-veken, ezek alatt a szürke kis balkonokalatt távozott s jön vissza majd õ is.Mekkora béke lett egyszerre az éjszaká-ban!

Szép volt az éjfél és csendes. A hópuhán hullott alá, akár egy óriásiüveggömben: a tetõk fehérek voltak, atemplomtorony meg szelíden derengett,mintha lágy fénnyel maguk a kövek vilá-gítottak volna. Az öregasszony letérde-pelt a tündöklõ templomhajóban s úgyérezte, napsütésben térdepel. Nem voltidõ. A hétköznapok jönnek-mennek, de

századok se mozdulnak az ünnepek ál-lócsillaga alatt. S ebben az idõtlenség-ben együtt volt minden: öregség és gyer-mekkor, minden, ami elveszett, és az is,ami vele maradt.

Háborús karácsony volt, negyvenhá-rom karácsonya, de úgy érezte, a kará-csonynak nincs kora, csak forróságavan, fénye és békéje. Egyedül térdepeltaz éneklõ tömegben, s nem hiányzottsenkije. Csak hogy szeret, egyedül eztérezte, mitõl is elgyöngült és sírni kez-dett.

S éjszaka az ágyában tovább folytató-dott különös színeváltozása, a szeretetizgalmas metamorfózisa. Minth a fia fe-küdt volna az ágyában, s õ, az öreg-asszony lett volna a messze idegenben.Olyan jó volt végre helyette fagyoskod-nia, s olyan jó volt végre helyette, a fiahelyett melegednie. Öreg szívében aszeretet összecserélte a személyeket.

Künn közben elállt a hóesés, s a ka-rácsonyi utca végképp elnéptelenedett.

Az éjszakában csak az ünnep angyalaõrködött mozdulatlan.

Beke György

Székely karácsonyMi más lehetne, mint a teljesedés ünnepe? Telik az

esztendõ, néhány nap marad belõle az újig, ilyenkor azidõ is elvégzi a maga számvetését, pótolja a mulasztá-sait.

Az emberek dolga sem egyéb. Gyermekként ezt úgyértelmeztem, hogy a kívánságaimnak mind egy száligteljesülniük kell. Hiszen a szüleim is ezt akarták, más-ként nem kérdezõsködnek hetekkel elõtte, hogy mitszeretnék találni a karácsonyfa alatt. Ha elérhetõ volta kívánságom, elégedetten bólintottak, ha különösebb játékután sóhajtoztam, elkomorulva magyarázták, hogy miérttévedt el a gondolatom olyan utakra, amelyeket nem nekünkszabott az élet.

Karácsony estéjén elküldtek a házból, rokonokhoz, isme-rõsökhöz, sötétedéskor tértem haza, szülõi kísérettel. Anagyszobában állt a karácsonyfa, a fenyõágakon aranyhaj,gyertyák, csillagszórók, szaloncukrok, a fa alatt az ajándé-kok. Énekszó, jókívánságok, ezután ki lehetett bontani a cso-magokat.

Valami azért mindig hiányzott az angyalkától "megrendel-tek" közül. Ilyenkor nyolcvanesztendõs nagyapám gyújtottafel bennem a reménykedést:

- Jövõre is lesz karácsony, fiam… Látod, én se kaptam megmindent, amit szeretnék.

- Hiszen kezében a tábla csokoládé, nagyapa.Ez volt a hagyományos karácsonyi ajándéka, meg a fa

körül a család békéje és öröme. - Honnan tudod, hogy ezt akartam?- Tavaly is csokoládét kapott, tavalyelõtt is.

Nem értettem,hogy miért panasz-kodik nagyapám, mi-kor megvásárolhatnáazt, amire vágyik. Apostás havonta hoz-za neki a nyugdíjat.Én már nyugdíjas-ként ismertem meg.Születésem elõtt jótíz évvel állította fela jegyzõi székbõl azúj, román hatalom.

Õ volt a falu utolsó magyar jegyzõje.Azóta se járt ki a kapun, a hírek jöttek el hozzá, bátorítják

vagy keserítik.- Nincs pénze, hogy megvásárolja, nagyapa?- Mit?- Ami után annyira vágyódik.- Pénzzel nem lehet megvásárolni a sorsot.- Ezt nem értem, nagyapa.- Eljön az idõ, hogy megérted te is…- Kitõl várja az ajándékot, nagyapa?Felmutatott az égre:- Egyedül onnan…. Mert olyan nagy az én kívánságom.- Törõdjön bele, nagyapa. Látja, én sem búsulok már, ami-

ért nem kaptam meg mindent, amit szerettem volna.- Neked még elég idõd van, fiam.- Ahhoz, hogy beteljesedjenek a kívánságaim?- Ha mindent megkaptál volna, nem gondolnál a jövõ kará-

csonyra. A teljesség megöli a vágyat, a reményt, mindent.Tudod, fiam, aki felért a hegy gerincére, onnan már csaklefelé indulhat.

Átalvetõ


- Soha nem telik be minden kedvünk, a legnagyobb kíván-ságunk, nagyapa?

Nem nekem felelt:- Legnagyobb kívánságunk, amit sokan akarunk, nem csak

én, egyedül… Húsz éve alkudozom az idõvel, hogy változzékmár a mi kedvünkre is. Talán azért élek ilyen sokáig, mertmindig várom a magam igazi karácsonyát. De a székely kará-csony soha nem jön már el, fiam…

- Milyen a székely karácsony, nagyapa? - Csend a szívekben, ének az ajkakon. Éjfélkor összegyûlt

az egész falu a templom köré, énekeltük a Himnuszt. Nem akirályról, ahogy ti most az iskolában éneklitek, hanem a mihimnuszunkat. Tudod-e fiam, a magyar himnuszt?

- Hiszen maga tanított meg rá, nagyapa.- Igazad van, látod-e, az öregség hogy koptatja az agyat !Vagy két nyárral késõbb, 1940-ben izgalommal telt meg a

falu.Mintha senki nem találná a helyét a saját otthonában, egy-

máshoz jártak át az emberek, tanácskozni a jövõrõl. Nagy-apám is megelevenedett, még a szomszédba is átment, ottvolt a rádió. Augusztus végén úgy jött haza, mint gyõzteshadvezér a csatából.

- Hát mégis… Már azt hittem, hogy nem érem meg. Ez alegnagyobb ajándék nekem, fiam.

- Nem ajándék az, hanem igazság, hogy a székelyek is a sajátországukban élhessenek, mint minden nép a világon. Édes-apám igazította ki így az apósát, de nagyapám replikázott:

- A mai világban legnagyobb ajándék az igazság. A legrit-kább ajándék…

Ünneplõ ruhát vett fel nagyapám, el kellett kísérnem a falufõterére, az örömünnepre, a díszkapu alá. A bevonuló hon-védek ezredese tisztelgett neki: legöregebb volt az ünneplõkközött.

- Szeretnék még egyszer bemenni a jegyzõi irodába - kérteaz ünnepség végén. - Huszonkét éve nem léptem át a küszö-bét.

Én vezettem be a kátrányszagú irodába. Az ezredes úrvelünk tartott. Megkérdezte:

- Hány éves is maga, Rápolti bácsi?- Ez most már olyan mindegy. Betelt az én székely karácso-

nyom. Elmondhatom én is, mint õsz Simeon Jeruzsálemben,mikor a templomban karjába vette a kisded Jézust, hogy bo-csásd le, Uram, szolgádat, mert látta szemem az üdvös-séget…

- Székely karácsony? - lepõdött meg az ezredes. - Nem egé-szen értem. Különben is, még csak szeptember van, szeptem-ber 13-a. Nagyapám nem tartotta fontosnak a magyarázatot.

Fél esztendõ múlva temettük.

Jókai Anna

Az AdventAz Adventben nincs hiba.Sóvárogva várjuk a valódit.De az Érkezõt nem ismerjük fel;s helyette dicsérjük, aki lódít.Az Antikrisztus cifra névjegyétszínes bakelit-tálcán kínálja -az Égi Küldött a küszöbön ül,hogy behívják, arra várva.Jöjj el, jöjj el… ahogy már eljöttél,megölettél, ki sosem öltél.Mégse haltál: feltámadtál,a vég ellen gyógyírt adtál.A csalónak kívül tágasabb;bennünk sütött föl már a Nap.

2010. december


Berde Mária versei

Örök tagadásTagadlak. Hányszor megtagadlak!Nem háromszor, de hússzor egy nap.Másra simul szemem sugára,Mosolygok a más mosolyára,Ha hallgatom, hogy más mit suttog,Ha léhán, dõrén visszasúgokÉs ha rólad beszédbe kezdnek,Ajkam nem ég, pillám se reszket.Odavetem félvállról, sebten:Hát - elfeledtem.Ó, mind hazugság!Csak hogy ne sejtsék, hogy ne tudják:Hogy véled kelek, véled fekszem,Emléked tüzénél melegszem.(örülnék, ha szépen beosztvaGörcsösen, némán átkarollak:minden beférne az oldalra)Tört roncsa zátonyult hajómnak.Elsõ reményem, elsõ álmom,Utolsó üdvöm, végsugárom.Betöltetlen, égi ígéret,Titkon, éjjel szenvedek érted,Hogy meg ne sejtsék, meg ne tudják,A nappalom merõ hazugság.

IrgalomKi soká nem borul emberi vállra,Ahhoz a fák egyszer közelhajolnak.Ki soká nem figyel emberi szájra,Ahhoz egyszer a falevelek szólnak.Ki soká nem örvend az emberekkel,Egyszer a kertben, harmatkora reggelMegérti, mit csíznek a csíz üzenget,S mit a szél ujja az ágon kipenget.

Ki soká nem olvas emberi könyvet,Az megtanulja, mit a felhõk írnak.Ki soká nem lát egy emberi könnyet,Azért az esõk patakokat sírnak.Ki földi csókot immár sose kóstol,Arra az ég lehajlik csillagostól,S megérzi egyszer, hogy az Isten szájaCsókol a napban le reája.

Add meg uram… A mindennapi kenyeretA mindenesti nyughelyet.Nyáron a nyájas kék eget,Télen a tûzhely melegetVizek jótévõ hûvösét,Tisztaság tiszta köntösét.A harcban már kiméletet,Hogy elbirjam az életet.(…)Fölöslegképp meg ne tagadd:Néha mosolyom is megadd,Csak a kevés kedvesekért,Kiknek ez még örömet ér.És mindennapi hitemet,Hogy elvezesse szívemetA Tõled gyúló pici láng:A mindennapi Miatyánk

„Ember! - hívnak a száraz téli erdõk,/ hogy virágba borítsd a tar világot,/ szikkadt ó kutaköble búg utánad,/ hogy kristály-buzogású tiszta vízzel/ töltsd meg õket: - ezért ma mély öröm-mel/ hinned kell, hogy a kósza fellegek mind/ biztosan kiszabott úton suhannak,/ s mindenlépted után nyomok maradnak.” (Dsida Jenõ: Légy szent, fiacskám!)

Átalvetõ

62 EKOSZ–EMTEÓvodásoknak, iskolásoknak

Donászy Magda:

KarácsonyvárásAlig ment el Télapóka, még a nyoma itt a hóba, kezdõdik a

sürgés-forgás. Lótás-futás, csomaghordás. Minden boltban,áruházban hangos vásárlási lázvan. Oda se a hónak, szélnek,még a hidegtõl se félnek.Virradattól estelig tér és utcamegtelik kicsinyekkel és nagyok-kal, sokasodó csomagokkal.

Míg künn a hópihe rebben,odabenn a kis kezekben malac-persely ontja kincsét. Egyik-má-sik tele sincs még. No de mind-egy. Hull a fényes tízfilléres,húszfilléres.

Fiúk, lányok, jó barátok elme-sélik, ki mit látott. Ki mit venne,mit szeretne, hogyha sok-sokpénze lenne. Néha nem is pénzkell ehhez. Elég a nagy szeretethez egy-egy ötlet, szorgalom.Az asztalon nagy halom színes papír, tarkabarka. Tomi adjajobbra-balra. Misi nyírja, Zsuzsi hajtja, Pál tekeri, Ferikemeleg enyvvel keni be, és a végén a kis Teri, mint egy mese-beli törpe, leragasztja szépen körbe. Klára fûzi selyemszál-ra, s el is készül nemsokára anyunak a meglepetés. Nem isdrága, nem is nehéz! Lám, reggeltõl délutánig a papirosgyönggyé válik. Igazgyöngy lesz anyu nyakán, s jobban örültalán-talán, mintha pénzért vették volna a csillogó ékszer-boltba'.

Hát nagyanyó mit csinál? A két keze meg nem áll. Öt kötõ-tû körbe-körbe, horgolótû föl-le, föl-le ugrándozik, versenytszalad. Sietteti a fonalat. A gombolyag nesztelenül futkároza lába körül. Kanyarodik, csavarodik, amíg be nem al-konyodik. Dehogy pihen! Soha ilyen lóti-futi kedve nem volt,míg egy helyben búsan kuksolt. Unatkozott épp eleget, roz-maringos ruhák megett nagyanyóka szekrényébe'.De mostkimegy végre-végre az utcára, játszótérre. Hóba, fagyba hakis sapka lesz Sárika feje búbján, elkíséri minden útján.

Melegíti, vigyáz rája, s vele, egy az iskolába. Alighogy elké-szült, máris nõttön-nõ a gyapjúsál is. S a varrótû? Az se rest.A cérnával futni kezd. Bújócskázik be-ki, be-ki, ha nagyanyóöltögeti. Nincs a táncnak hossza-vége, míg a fodros kiskötényke, ruha, cipõ, új kabátka rá nem kerül a babákra. Snem tudja más, csak a kályha, hogy ameddig melegedik, nemszunyókál, pedig-pedig nap nap után ez a látszat, míg mellet-

te dudorászgat.Apu s anyu délután sétálgatni megy csu-

pán. Milyen furcsa, hazatérve a sok cso-mag alig fér be. Jut pincébe, fáskamrába,nem is tudják hamarjába: hova dugják?Hová tegyék? Hej! Mert a hely sosem elég.Rejtegetik, cserélgetik, míg csak be nemesteledik. Ha már alszik a ház népe, nincsa szónak hossza-vége. Anyu egyre sugdos-dugdos. Apuka papucsban futkos. Fejétfogja, kulcsokat hoz. Lassan illeszti a zár-hoz. Mi tagadás, kicsit álmos.

Ami még sincs zár alatt, arra másnapráakad polc felett és polc alatt más, ki ottkeres helyet. S tanakodik: - Mi lehet? -Tûnõdik egy darabig: – Kié lehet? Mi van

itt? Hogy lehetne belelátni, papíron át kukucskálni? –Fogadkozik – Legyen bármi, a karácsonyt meg kell várni!Lári-fári! Hány nap van még? Már nem is sok. Kilenc, nyolc,hét, majd meglátja, ha szabad, a csillogó fa alatt.

Hanem éjjel álma nehéz, fogadalma semmibe vész. Hiszenkicsiség az egész. Mért töltené heteken át álmatlanul az éj-szakát? Nyugodtabb lesz éje, álma, ha meglátja, mit tett odanénje, bátyja.

Dehogyis vár karácsonyig. Lassan odalopakodik. Lábujj-hegyen, észrevétlen. Jó, hogy senki más nincs ébren. De lám!Csodák csodájára, már csak hûlt helyét találja! Visszasom-polyog az ágyba.

Õ is mindent rejtekhelyre tesz, hogy senki meg ne lelje.Végül ki-ki alig tudja, féltett titkát hová dugta. Utolsó napgondot ad, hol is az a sok csomag?

Mert a napok folyvást fogynak. Mind kevesebb lesz a soknap. Egyik fut a másik után, s holnapután egyet kell aludnicsupán. – Már egyet sem! Csengõs szánon – hipp-hopp! - ittvan a karácsony.

Egyszer, réges-régen, egy teliholdas decemberi éjszakán,amikor milliónyi csillag ragyogott az égen, néhány egészenapró kis csillagocska pajkosan játszadozott az öreg Hold mellett.

Remekül érezték magukat. Huncutkodtak, viháncoltak,csintalankodtak. Addig-addig rosszalkodtak, amíg az egyikkis csillagot valamelyik társa véletlenül alaposan oldalba-lökte.

- Bocsánat, nem volt szándékos! - mentegetõzött a kisrosszaság.

- Segítség! Kapjon el valaki! - kiáltotta ijedten a szegénypórul járt csillagocska. De sajnos már senki sem tudott utánanyúlni. Elveszítette az egyensúlyát, és elkezdett zuhanni le-felé. Zuhant, zuhant egyenesen a Föld felé. A társai egyretávolabb kerültek tõle. Õ pedig rettenetesen félt, mert ilyenmég soha sem történt vele.

Mentovics Éva: Mióta van csillag a karácsonyfák hegyén?

2010. december

EKOSZ–EMTE 63Óvodásoknak, iskolásoknak

Hosszú ideig csak zuhant, zuhant lefelé, ám egyszer csakvalami érdekes dolog történt.Mintha valaki kinyújtotta volnaérte a karját. Egy enyhén szúrós, zöld valami alányúlt, éselkapta. A kis csillagocskának fogalma sem volt róla, hogy mitörtént? Éppen egy fenyves erdõbe pottyant le. Az enyhénszúrós zöld valami pedig egy hatalmasra nõtt fenyõfa volt.

- Nem tudom, hogy ki vagy, de kérlek, segíts nekem, hogyvissza tudjak menni a barátaim közé! - könyörgött a kis csil-lagocska, és olyan kedvesen mosolygott, amennyire csaktudott a történtek után.

- Én vagyok az erdõ legöregebb fenyõfája - recsegte kedv-esen az öreg fenyõ. Már nagyon sok mindent megértem. Év-tizedek óta csodállak benneteket, hogy télen-nyáron milyenragyogóan, fényesen tündököltök ott az égbolton. Szóval sokmindent megértem, de ilyen még soha sem történt velem,hogy egyikõtök az ölembe pottyant volna. De ha már ígyesett, nagyon szívesen megpróbálok neked segíteni, hogyvisszakerülj az égboltra.

- Elõre is nagyon köszönöm neked, kedves fenyõ! - hálál-kodott a kis csillag.

- Még ne köszönj semmit sem! Megteszek minden tõlemtelhetõt, de biztosat nem ígérhetek - mormogta kedvesen afenyõfa.

Középsõ ágai egyikével megfogta a kis csillagocskát, és jónagy lendületet vett… A kis csillag szállt, szállt egy ideig fel-felé, majd lelassult… és visszapottyant a fenyõ ágai közé. Avén fenyõ még jó néhány kísérletet tett, hogy visszahajítsa apórul járt csillagocskát, de sajnos nem járt sikerrel.

- Látod, te árva kis csillagocska, nem tudok rajtad segíteni.Annyit azonban megtehetek, hogy felültetlek a legmagasabbágam hegyére, úgy talán egy kicsitközelebb leszel a barátaidhoz.

- Jól van - szólt búslakodva a kiscsillagocska. - Mindenesetre köszö-nöm, hogy megpróbáltál segíteni.

Az öreg fenyõ pedig gyengédenmegfogta, és feltette a csúcsára. A kiscsillagocska egy ideig búslakodott,majd lassan beletörõdött a sorsába,és elkezdett ugyanolyan fényesen,szikrázóan világítani, mint ott fenn,az égbolton…

Amikor az égbõl a társai megpillantották, hogy milyen cso-dálatosan mutat a kis csillagocska ott lent a havas tájon, ahatalmas fenyõfa csúcsán, nyomban irigykedni kezdtek rá.

- Nézzétek csak, milyen jól fest a mi kis barátunk ott, azona szép, zöld fenyõfán! Mennyivel jobb helye lehet ott neki,mint itt nekünk! Talán még a fénye is sokkal szikrázóbb, mintamilyen korábban volt!

Addig-addig csodálták a kis csillagocskát ott lent, a havasfenyõfán, mígnem elhatározták, hogy õk is leugranak. Azonaz éjszakán rengeteg csillag hullott alá az égbõl, hogy egy-egyszép, zöld fenyõfa csúcsán folytathassa a ragyogását.

Néhány nap múlva favágók érkeztek az erdõbe. Nagyon el-csodálkoztak a látottakon, de egyben örültek is, mert ilyenfenyõfákkal még soha sem találkoztak. Ki is vágták mind-egyiket, hogy majd feldíszítve karácsonyfaként pompáz-hassanak a házakban. Az égbolton tündöklõ csillagok pedigámuldozva figyelték, hogy mi történik a faluszéli fenyveserdõben?

Elérkezett a karácsony. Minden házban fények gyúltak, ésigazi ünnepi hangulat költözött az otthonokba. Az égenragyogó csillagok kíváncsiskodva tekintettek be az ablako-kon. Azonban amit ott láttak, minden várakozásukat felül-múlta. A csillag-barátaik már nem csak egy egyszerû zöld fe-nyõfa csúcsát díszítették, hanem egy-egy pompásan, csillogó-an feldíszített karácsonyfán ragyogtak.

Az emberek körbeállták, csodálták, és énekszóval köszön-tötték õket.

Az égen tündöklõ csillagok ekkor határozták el, hogy min-den karácsony elõtt leugranak egy-egy fenyõfára, hogy nekikis részük lehessen ebben a pompában és szeretetteljes fogad-

tatásban. Azt pedig, hogykit érjen ez a megtisztelte-tés, minden decemberbensorshúzással döntik el.

Azóta ragyog csillag akarácsonyfák csúcsán.

Kellemes karácsonyi ünnepeket ésboldog újévet kívánva, továbbra is

szeretettel várja leveleiteket, javas-lataitokat a szerkesztõ néni, az

alábbi címre:

B. OSVÁT ÁGNES540.477 Marosvásárhely (Targu Mures),str. Armoniei nr. 22 ap. 13, jud. Mures,

Románia.Telefon: 0040265/249918, 0040365/803670,

0040770/173128, 0040731/187638E-mail: [email protected]

[email protected]

Csukás István:

Hideg szél fújHideg szél fúj, hogy az ember majd megdermed.Kinek jó ez? Csak a kövér hóembernek!Szeme szénbõl, az orra meg paprikából,lába nincs, de minek is, ha úgysem táncol.Ütött-kopott rossz fazék a tökfödõje,megbecsüli, hiszen jó lesz még jövõre;seprûnyél a nagyvilági sétapálca,el is mehetne, ha tudna, vele bálba.Ilyen õ, az udvarunkon nagy gavallér,bár rajta csak ujjal rajzolt az inggallér,mégse fázik, mikor minden majd megdermed,el is mennék, ha lehetne, hóembernek!

A megjelölt elõfizetõi díjakat meghaladóbefizetéseket tekintjük támogatásnak

Csoportos befizetés Désrõl(nyári küldemény, elnézést kérünk a késõi közlésért) 25 000 Ft

Dr. Papp Attila Enying 3 000 FtSedlmayr Ella Sopronhorpács 3 500 FtDr. Péterffy Pál Budapest 3 500 FtDr. Aári Tamás Lajos Budapest 500 FtKurkó János Székelyudvarhely 2 300 FtPéterffy Gyöngyi Bethlehem, USA 20 USDSchmid Éva Edison USA 20 USD

Köszönjük

ÁTALVETÕ ONLINELapunk az interneten a következõ címeken olvasható:

www.ekosz.hu és www.erdelyikor.hués az új lapszám megjelenésével cserélõdik.

Felhívjuk támogatóink figyelmét, hogy a támogatásként küldött összegrõl kérésükre azadóalap csökkentésére felhasználható APEH-igazolást állítunk ki.

Ehhez az elõfizetési címre kérjük megküldeni az adóalany nevét, címét, adószámát.

Támogatóink

Tisztelt olvasóink!A szigorú számviteli elõírások miatt az eddigi elõfizetõi gyakor-latot fel kell váltanunk a sárga csekkes befizetésekkel. Ennekmegfelelõen jelen lapszámhoz ilyet mellékelünk, elõfizetésüket,ill. az ezt meghaladó támogatásokat ezen kérjük elküldeni,nevük és lakcímük pontos és olvasható feltüntetésével! Ez egy-ben azt is jelenti, hogy az elõfizetõt többé nem terheli a feladáspostaköltsége. (Az impresszumban megjelölt levelezési címnem alkalmas pénzküldemények fogadására!)Az elõfizetés másik módja a banki átutalás, a következõ szám-laszámra: 52400054-10030826 Orgovány és Vidéke Takarékszövetkezet.

Külföldi olvasóink pedig a következõ címre utalhatják át a meg-jelölt összeget: Erdélyi Körök Országos Szövetsége 6070 - IZSÁK, Kálvin tér 1.Számlaszám: 52400054 - 10030826 Orgovány és VidékeTakarékszövetkezet IBAN: HU34 5240 0054 1003 0826 00000000 BIC / SWIFT: TAKBHUHBMint eddig, Erdélybe továbbra is térítésmentesen elküldjük alapot, mindemellett megismételjük a felhívást: aki teheti, a bel-földi elõfizetési díjat valamelyik fenti formában küldje meg.Külön köszönetet mondunk azoknak, akik ezt eddig is megtet-ték. Lapunk egyedülálló módon önfenntartó, ezt csak az önök nagy-lelkûsége, támogatásai teszik lehetõvé, úgyszintén ennek köszön-hetõen küldjük Erdélybe térítésmentesen lapunkat. Emellett azSZJA 1 %-nak felajánlásai is e célt szolgálják, már most felhívástteszünk közzé e vonatkozásban. Adószámunk: 19110114-1-03.

Ismételten megköszönve olvasói hûségüket,támogatásaikat, a közös gyökerek és azeszmei-érzelmi összetartozás tudatában

kívánunk áldott Szentestét, meghitt, boldogkarácsonyi ünnepeket és az idei évhez

hasonló felszabadultságot, örömöt hozóújesztendõt!

Iskolai dolgozatokbólA Csongor alá felsorakozó szereplõk: Tünde.A háborúban a nõk is megteszik a kötelességüket a férfiakkal

együtt, úgy elöl, mint hátul.Sok régi kõzetben megtalálhatók az õskori halak lábnyomai.Döbrögi a harmadik levonásban két púppal gyarapodik.A sereg táborában kitört a pestis, és a király is csak álruhában

menekülhetett.Boldog Margit az erény útját követte. Ártatlan életét és elsõ-

szülött gyermekét az úrnak ajánlotta.Móricz Zsigmond hét krajcárért írta meg a gyermekkorát.Lincoln anyja már csecsemõ korában meghalt.És akkor a költõ megírta Szundi két apródja címû versét.Ádám evett a tiltott fa gyümölcsébõl, ezért büntetésül felesé-

gül kellett vennie Évát.Kálvin János a szószéken kelt ki.István királyt a pápa felkente a trónra.Az volt a szép, amikor az éhen halt sereg kitakarodott az

országból.Luther Mártont kiszögezték a wittenbergi templom kapujára.Shakespeare víg nõkkel élt Windsorban és vígjátékként téve-

déseket írt.A középkorú lovagok a lovagi tornákon mindig egy hölgyet

tûztek ki maguk elé.Halászhálónak a spárgával összekötött lyukakat nevezik.A sós heringnek azért vágják le a fejét, hogy a só ne csípje a

szemét.Az ebihal átmenet az eb és a hal között.A hajdani uralkodók fõleg várromokat építettek.A Toldi olyan mû, amelyben a fõhõst feldolgozzák.

76Felhívás az elõfizetésére

Belföldi éves elõfizetési díj 1.500 HUFKülföldre: Európában 10 EUR

Tengeren túlra 20 USD

Documents

Vagyunk leszünk - ekosz.eu file2010. december