Viseletekésszokások

8/18/2019 Viseletekésszokások

1/195


2/195

V I S E L E T E K É S S Z O K Á S O K


3/195


4/195

A

M A G Y A R C S A L Á D I

S

K Ö Z É L E T I

V I S L T K

É S

S Z O K Á S O K

A

NEMZETI FEJDELMEK KORÁBÓL.

I R T A

KŐVÁRI LÁSZLÓ.

P e s t e n ,

Báth Mór

KOLOZSVÁETT, STEIN JÁNOS BIZOMÁNYA,

1 8 6 0.


5/195

Nyom atott az ev. ref. főtanoda betűivel Kolozsvártt.


6/195

T A R T A L O M .

L ap.

Néhány szó bevezetésül 1.

ELS Ő CZIK K ELY:

A h á z t a r t á s .

I . F E J E Z E T .

L A K H E L Y É S B U T O K Z A T .

A lakhely és bútorzat részei 5.

II.

F E J E Z E T .

N E M Z E T I V I S E L E T Ü N K .

Viseletünk sajátságai 13 .

Viseletünk kelméi 16.

A férfi viseletek.

A ba jusz, szakáll és haj 21 .

A férfi egyes öltözetek . . 26.

A nöi viselet.

Szépsége 41.

A nöi hajzat és föék 43 .

A nöi egyes öltözetek 48 .

I I I .

F E J E Z E T .

A Z A S Z T A L T A R T Á S .

A z élelmi szerek . 54 .

A teríték 58.


7/195

A reggeli ebéd és vacsora . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 59.

Az italok és poharozás . . 63.

A fejdelmi ebéd szertartásai 70.

MÁSODIK CZIKKELY:

A c s a l á d i é let

Jellemzés 73.

I. FEJEZET.

A CSALÁD TAGJAI S FOGLALKOZÁSA.

A családapa és anya 75.

Az ifjú nemzedék . . . . 79.

A szolgálati személyzet 8 1 .

A fejdelmi udvar személyzete . . . . . . . . . 8 4.

II.

FEJEZET.

. A CSALÁDI ÉL ET ÜNNEPÉ LYEI.

A keresztelés . 8 6 .

Nászünnepi szokások 8 8 .

Egy nás z fejdelmi személyessel 98

Fejdelmeink násza 1 01 .

III. FEJEZET.

A TEMETÉSI SZERTARTÁSOK.

A si r koporsó és temetés . 104.

Fejdelmeink temetése . . 110.

H A R M A D I K C Z I K K E L Y :

A társadalmi é le t

I FEJEZET.

LÁTOGATÁS ÉS A FOGATOK.

A paripa és a szekerek . 1 13.

Vendégfogadás és vendégszeretet 118 .

Hogyan czimezték egymást 1 21 .

Hogyan leveleztek . . . . . . . . . . . . . 124.


8/195

L a p .

I I F E J E Z E T .

JÁ T É K O K É S I D Ő T Ö L T É S E K .

A gyerekjátékok 127.

A táncz és tánczjátékok 128.

K oczka és kártya játékok , 133.

Vadászat 134.

NEGYEDIK CZ1KKELY:

H a r c z i é l e t ü n k .

Ha rczaink jelleme 139.

I . F E J E Z E T .

A L Ő S Z E R , V É R T É S F E G Y V E R Z E T .

A lószerszám 141 .

A vértezet 143.

A fegyverzet 145.

I I . F E J E Z E T .

A FE G Y V E R E S E R Ő É S S Z E R V E Z E T E .

A fegyveres erö 149.

A hadinép szervezése 152.

I I I . F E J E Z E T .

T Á B O R O Z Á S É S C S A T A .

Vonulás 154.

Táborozás 156.

Csatázás 160.

ÖTÖDIK CZIKKELY:

A l k o t m á n y o s k ö z é l e t ü n k .

Vezérelvek . 163 .

I . F E J E Z E T .

A HÁROM NEMZET S NÉGY VALLÁS

A három nemzet . 165,


9/195

L a p .

A nemzetek uniója 167.

A négy bevett vallás . 169.

I I .

F E J E Z E T .

A TÖRVÉNYHOZÁS.

M egye és nemzeti gyűlések 170.

Országgyűlés 171.

I I I . F E J E Z E T .

A K Ö Z I G A Z G A T Á S , T Ö R V É N Y S Z O L G Á L T A T Á S .

Alapelvek 174.

M agyarföldi hatóságok 174.

A királyi tábla 176.

A kormánytanács . 177.

I V . F E J E Z E T .

A FEJDELEM .

Fejdelemség kifejlése 78.

K ülviszonyok 180.

A fejdelem-választás 18 1.

A fejdelem beigtatása ünnepélyei 182.


10/195

N É H Á N Y S Z Ó B E V E Z E T É S Ü L .

A népeket és nemzeteket egymástól a nyelv különbőz-

téti meg.

De van mégis valami a nyelven kivül is, mi a nemzete

ket egymástól megkülönbözteti; van valam i a nemzetek ház

ta rtása , viselete, étkezése, családi és társad a lmi, közéleti és

harczi szokásaiban, mit azokra a nemzetek geniusa nyom ott,

azon nemzeti jelleg, mi az egyes nemzeteket jellemzi. S ez a

magyarnál kiválólag megvan.

A nemzeti szokások a nemzet szellemének stereotyp ki

fejezései. Nyelvben szokásban él a nemzet. S ha a nyelv s

nemzeti irodalom mivelése életfeltétel, szintén az a nemzeti

szokások ápolása, nemesítése, hazafi kötelesség azok buvárla-

ta , s ha viharok fenyegetik, azok szaka da tla n emlegetése,

hogy a fiatal nemzedék örökség gyanánt tekintse, mit neki a

szerencsésebb ntókorra kell hagynia.

Ily szempontból vettem én fel e tárgyat. Nem annyiban

tudományos szemlélődés ez, mert erre több idő kellett volna;

hanem azon gondolat vezérelt, mi vezette b. A por P éte rt,

midőn e tárgyú munkájának nem kevesebb mint a következő

czimet a dá :— „M etamorphosis T ransilvania e, az a z, E rdélynek

régi egyszerű alázatos idejében való gazdagságáról, és mosta

ni kevély czifra felfordult állap otjában koldusságra való válto

zása, melyen a mint életében soha sem kapott, ugy a követ

kező ma radék örök emlékezetére irt le ha zája felfordult álla-

potján szánakodó igaz hazafia" *).

')

B. Apor Péter, 1736-ban életének hatvanadik esatendejében, altor-

ja i udvarházánál. (K ézirat).

Köv. Viseletek

1


11/195

2

A nemzet örök hálájára érdemes A por P . Írásának — mi

ként írja — oka az volt, ,,hogy mivel ab anno 1687, az mely

esztendőben a német legelőbb bejöve, azótától fogva minden

esztendőben uj-uj m ód, vagy mint a német mondja, n á jm o d i

vagyon, ugy hogy mentől inkább szegényedünk, annál nagyobb

titulusra és czifrább paszomántos köntösökre vágyunk, és már

az atyánk szokott eledeleit meg sem ehetjük, h a csak német

szakácsunk n in c se n . . . hogy az azon időbeli szokás, melyben erat

pingvissimus vitulus etrarissimus titulus—maradványainknál épen

feledékenységbe ne menjen". I ly szempontból indult ki A p or.

D e hála az é gn ek , hála a nemzet felébredt szellemének, ily

szemp ontból többé ki nem indulhatunk. M ert bár mi is átél

tünk egy 1687-et, kiestünk alkotmányos életünk régi formáiból,

az újítások fejünk felett egymást érik : a nemzet többé nem

szánalom tárgya, mert Ős formái iránt soha sem volt több ke

gyelettel mint m a , a nélkül, hogy a zokat minden kritika nél

kül tovább is fentartani igyekeznék.

Bár mily egyenesen dobjunk fel egy kö ve t, ha helyéről

megm ozdítottuk, soha többé előbbi álláspontjára vissza nem

es ik : ugy egy nemzetet régi szokásaiba a körülményekkeli jó

zan alku nélkül visszahelyezni nem lehet. D e megta rta ni a

megtarthatókat, visszaállítani azokat, melyeken nemzetiségünk,

mint sarkköveken n yug szik: a zzal nem csak ma gunkna k, de

társnemzeteinknek, E uróp ána k, az összes emberiségnek tarto

zunk; mert csak erős és el nem fajzott nemzetek képezhetnek

erős állam at s dolgozhatnak lelkesedve az emberiség közös

ezéljára.

A ma gyar a z európa i p olgárisult nemzetek egyik ezred

éves tagja, s hogy az, arra büszke vol#s az is lesz. Ha valaha

ne m , ugy most sepa ratisticus eszmékkel nem bajlódik. C hinai

köfeilakról soha sem álmodoztunk. D e miként E uróp ána k nem

szabad ignorálni, hogy a hajdan időben, mig lehetett, Európa

civilisatiojával versenyt tartottunk; ugy a magyarnak sem sza

bad feledni, hogy nemzeti szokásaink oly sajátságos zamattal

birnak, mit, miként a gyémántot, csak saját porával lehet ra

gyogóbbá tenni.


12/195

3

A nemzetek culturája és szokásai egy emlő táplálékából

fejlenek, s bár kultúránk taglalásába bocsátkozni kitérés volna,

mégsem tehetem , hogy némely jóak a róink azon hitegetését,

mintha a ma gyart ök ajándékozták volna m eg, — azza l mi ne

kik sem volt több — kultúrával, vissza ne utasítsam.

Nem irodalomról beszélek, hanem a szellem kultúrájáról,

mi a nemzeti szokásokat teremti.

E ngedjék meg olvasóim, hogy ezek ellenében néhány szót

jegyezhessek m eg , különben lesznek, kik nemzeti szokásaink

eredete felöl tisztába nem jöhetnek.

A nemzetek, m ely ek 'a mai miveltség bajnokai, a nek

tárt ugyana zon forrásból m erítették. A ma i miveltség Á zsia és

Afrika ös népeitől, az egyptomiak, persák s több elenyészett

vezér nemzetektől a görögökre, onnan a rómaiakra jött, s ugy

szállt a mai E uróp ára , m elynek bejöttünk után igen sokat kö

szönhetünk. E tekintetben a m a gya r a sors különös kedvezmé

nyében része stilt, mert már Á zsiában önálló polgáriso'dásnak

volt osztályrésze se, mely ha nem is volt oly isolalt, mint a

ehinai, mindenesetre saját nemzeti jelleggel volt felruházva.

E p olgárisodás a scy tha , melyhez a ma gyar elem is ta r

tozott.

T isztelettel hajlunk meg E uróp a miveltsége s szokásai

előtt, áldjuk őseinket hogy nemzetünket acclimatizálni siettek;

de kétszeresen áldjuk, hogy nemzeti sajátsága inka t senki

kedvének fel nem áldozák...

Sok

nemes jellemvonássa l dicse

kedhetnek E uróp a nemzetei; de a zon keleti fény, mi viseletün

ket , azon önzéstelen solidságj mi ház ta rtásun ka t, azon p a tria r

kális kedélyesség, mi családi é letünket, azon őszinte ember és

vendégszeretet, mi társadalmi köreinket, azon jog és szabad

ságérze t, mi közéletünket, azon hősies önfeláldozás, mi har*

czainkat jellemzi, oly nemzeti tulajdonságok, melyek egy ősibb

civilisatio kifolyásai, s melyeket ha eleink a minket civilisalni

aka ró elsatnyult nemzetek tap sáért feladtak vo lna , a ma gyar

megszűnt volna magyar lenni.

Nem czélunk a magyar mivelödés történetét szellőztetni;

e gondolatok csak annyiban illenek ide, mennyiben a nemzeti

1*


13/195

4

szokások a nemzet miveltségének visszatükrözósei. összes szo*

kásáinkat sem kivánjnk lajstromozni, még csak nem is az ösz-

szes nemzet valamely korsza kára hivatkozun k: csupán a kis

Erdély másfél százados életéből fogunk idézni mozzanatokat, s

meg fogunk győződhetni:

hogy a mi idegen van rajtunk, az a görögrómai kor ma

radványa;

hogy a mi európai van, azt nem Európa egyes nemzeté

nek, hanem az összes Európának köszönhetjük*;

hogyha valam it átvettünk, a zt nem vakon fogadtuk,

hanem mint idegen aranyra, saját verettinket ütöttük reá;

s hogyha más elem nyomult felénk, — miként a boros

tyánkő a bele esett tárgya t

—

incrustáltuk, hogy szokásaink

tisztaságát ne za va rja, s azt is ma gunkkal sodorva, tovább

fejlettünk.

Hosszas volna e p ontokat tüzetesen fejtegetni. M indazáltal

nem tehettük, hogy meg ne jegyezzük, mikép téves azon fo

ga lom , mintha a ma gya r valamely szomszéd népnek különös

köszönettel tartoznék. A ma gyar ma ga után csak az összes

Európának tartozik. S még tévesebb fogalom, mintha egyes be

szakadt néptöredékek civilisáltak volna; mert ha ez akár szom

szédainkról, akár a beszakadt töredékekről állana: akkor szé

les-M a gya rország különböző vidékein ezer féle szokások sar-

jadzottak volna fel; holott tagadni nem lehet, hogy miként nyel

vünk tájszólást nem ismer s a kunyhóktól a palotákig ugyan

a z : ugy szokásaink K árpáttól A driáig, a L ajtától az Ö ltig oly

egyöntetűek, hogy kétség alá se lehet vo nn i, mikép e szo

kások nem idegen eredetűek, hanem egyenesen a nemzet ge-

niusából fejlettek k i , s nemzeti udva r s a nemzeti udva rt kö-

rülövedzö egyöntetű magas kör termeiben nyertek idomulást.


14/195

E L S Ő C Z I K K E L Y .

A

H Á Z T A R T Á S .

I . F E J E Z E T .

L A K H E L Y É S B Ú T O R Z A T

Négy csoportozatban tárgyaljuk szok ása inka t, melyek so

rán családi és társada lmi életünk, kormányzási s had viselet

sajátságainkat lesz alkalmunk szellőztetni.

A családi élet talpköve a h á z t a r t á s .

M inden család anya gi és társada lmi állását, háztartásá

ba n, vagy is: lakép lilete, bútorzata , öltözködése és asztaltar

tásában szokta kifejezni. Családok képezvén a nemzetet, ugyan

ez áll a nemzetre nézve is.

A nép a nemzetek tör zs e— D e miként a fa lombkoronájá

ban bámultatja m a gát: ugy a nemzeti szokások főleg a nem

zetek lombja — a polgárságnál, s legkivált a nemzetek virága—

az urirendnél fejlik ki, egész díszében.

Nem czélunk visszamenni azon korra, midőn csak a bér-

czeinken porladozó sasfészkek urai számítottak: a humánusabb

fejdelmi kor lesz színterünk, melyben — az európai akkori fo

galmak szerint — - bár a nemzet zöme a nép iránt nem volt

azon kegyelet, mint ma; de már a polgárság s kis birtokosság

esze s vag yona súlyával sokat nyomott a nemzet erkölcsi

mérlegében.

A zonban igen csalatkoznánk, ha a városoknak, kisebb

birtokosságnak azon befolyást tulajdonítanék, melyet az, utolsó


15/195

időkben ma goknak kivívta k. A fejdelmí korban nem a városok,

hanem a megyék, nem annyiban a kis,mint a nagyobb birto

kosok irányozták a nemzet közszellemét. A fejdelemnek meg

volt székváro sa , Fejérv ártt, de azért a fejdelmi ura da lma k,

G yalu, D éva, G örgény, Foga ras, K adnót ra gy szerepet játsz-

ta k ; a fejdelemnek megvolt miniszteri ta ná csa , de a taná

csosok jószágaikon laktak, s csak ritkán jelentek meg az ud

va rnál. A földbirtokosság termei hozták össze az embereket,

ott nyilatkozott a közvélemény, ott jöttek vitatás alá az irány

eszmék, ott vettetett el a koczka a ha za sorsa felett. D e igy

volt ez akkor egész E uró p ába n. .. Hogy tehát átalánosságban

m a ra dha ssunk, megengedik olvasóim, hogy színtérül a főbb

rend udvarházait, kastélyait választhassuk.

L egelőbb is azon megjegyzéssel tarto zun k, hogy az ud

varház és kastély a latt ugyana zon egy fogalmat értünk, a zt,

mit a szerényebb régiek ezen kifejezéssel szoktak volt illetni —

házam

1

) .

É s mielőtt egy udva rház, vagy ha inkább tetszik, egy

ka stély leírásához fognánk, vissza kell utasítanunk G erando

azon hibás megjegyzését, mintha Erdélyben kastélyok építését

a gr. Ha ller család hozta volna. K a stélyaink máig is fenálló

ös mintája, a fogarasi, keresdi s a többi vár a XI V. XV. szá

zadban kele tkeztek, holott a különben tiszteletre méltó gróf

Haller'család csak is a XVI. század közepén tűnt fel nálunk,

mikor már feles kastélyaink álltak

2

).

A mint a m agya r föur a bérezek ormairól a völgybe szállt,

első gondja volt, hogy a falu legemelkedettebb p ontján , ter

jedelmes tért szakítson ki, s oda magának oly lakot emeltes

sen , mely télben ny árb a n, csendben és harczi viharban csa

ládjának lakot, menhelyet biztosítson.

E lakhely három részből állt: m a jorból, gyümölcsös-kert

ből, s a sajátlagi lakból.

A major vagy csürös-kert, összeköttetve a gazda sági épü

letekkel néhány helytt máig is ugy áll, mint akkoron.

') Többek közt 1.

gr.

L ázár M . G r. L ázár család. 49. L *) L ásd E r

dély Eégiségei. V. VII. VIII. fejezet.

6


16/195

A

gyümö

ölcsö's ma már sok helyt angol vagy csikós

kert,

A gyümölcsös azon időben inkább bere k, mely többire

erdőkkel határos, hogy ha jött a portyázó tatár, sünije homá

lyában a család tova menekülhessen. Békés napokban mulató

helyül szolgált, benne itt-ott virágtáblák, jázmin és rózsa-lugo-

sok '). Ily festői keretbe volt foglalva az urlak.

A mint közeledünk, kőfal kerítés tűnik föl, mely nélkül

valamire való udvarházat képzelni sem lehet. E kőfalon, mi vé-

delmül szolgált, íves kapuk vezettek be, melyek békés időben

mindenkinek tárva álltak. Törpébb kőfalak vagy fakerítéseknél

a kap u óriás kapufélfákon forgott, melyek tetején keresztül

ga lam bba g húzódott, mint a ma gya r urilak egyik ismertető jele .

M ég I I . József E rdélyben tett útja alkalmával, ha galambbugos

kapukat látott, olykor rámutatott: im, ott is egy uralkodótár

sam lakik.

E lfeledtük megem líteni, hogy a ka p u előtt, az illetéke

seknél, ott állt a p a l lo s - jo g jelkép e. M i volt valósággal, nem

merjük reá fogni. A keresdi várka stély előtt p ár öl ho sszú,

pár láb átmérőü, hegyesen végződő kőoszlop van, némelyek ezt

pa llos-jog jelképének ta rtják; mások a galambbugos ka p uk

ala kját is innen szárm a zta tják; még egész 1848-ig a szász nem

zeti ispán ka p ujába n, S zebenben, három félöles gerenda volt

felütve, melyeken felül más gerenda futott v ég ig: vájjon nem

szintén a pa llos-jog jelvén ye-é ? mi annál va lószínűbb, mivel

ilyesmit máig is látunk udvaraink előtt... de nem pallos-jog jel

vénye többé, hanem az udvart megkereső nép köti hozzá lovát.

Ily előzmények után lépünk az udv a rra , hol a kap u

sarkánál a tiszti lak állt, ki egyszersmind a k a p us , vagy ha

jobban tetszik, a várnagyi szerepet vitte.

A kap u közelében, Z sibón még korunkig ott állt eg yp ár

taraczk ágyú.

A z urilak a terjedelmes udvar közepén emelkedett, kő

fala roppant széles, ablakai keskenyek és rostélyozottak, so-

' ) K ó zs a - l u g os n ev én j ö n el ő , g r . B et h l en M i kl ó s n a g y o b b életirata

Badarnál. II. 5. 1.

7


17/195

8

kat hasonlítva egy zárdához, honnan ki s hová be alig lehe

tett látni. Bethlen M iklós legalább azt állítja , hogy ö ép ített a

XV II . század közepén először ug y, hogy kilátásra is számí

tott *). A valódi kastélyok négyszegbe körül voltak ép ítve, a

szegleteken básty ák; de meg kell jegy eznü nk, hogy nagyobb

részének csak három része volt be ép ítve, a negyediket csak

kőfal képezé.

Az épületeknek hatalmas nagy fedele, mi a svájczi fe

delekre emlékeztet.

A grádicshoz érve, tág fo ly o só , nyílik elénk , mi az épü

let előrészét végig futa; ennek padlazata tégla; elöl magas kő

fal vértezi, melyről a párkányzat alá kö- vagy faoszlopok nyúl

na k fel. E folyosóra nyílnak a szobá k, m elyek felosztása, bú

torzata csaknem az, mi egy római patríciusé: tömörség s ko

moly egyszerűség ömlött el mindenen

2

) .

A rómaiak bútorzata , az armariumok, ládák, négyszeg

letű a szta lok , faszékek és lóczák tevék őseink bútorza tát

3

) ,

de nem festve, hanem a fa természeti színében; mert csak is

a népnél voltak fenyőből, másutt faragott tölgy, dió vagy kö-

risfa ; mig a főbbeknél a ma hagóni és ébenfa sem vala ritka,

mi színes csigahéjjal bronz czirádákkal, szobrocskákkal s csa

ládi czimerekkel volt elöntve. A székek, lóczák kemény fáját,

drága va dbőrök, keleti szőnyegek fedek. A j töltött, zöld

posztó és bőrrel behúzott székek, díványok még ritkák . M ert

a régiek értékes fegyverekben, drágakövekben, ezüst és arany

kupákban

,

edényekben s nem divatos ha szontalanségba n ke

resték a fényűzést.

A tago s folyosóból a szobákba vezetjük olvasóinkat. A z

ajtó-

és ablakrámák faragványnyal vannak rakva, vagy mint

akkor mondani szokták, kornisosok *); az ablak üvegtáblái fél-

') Bethlen M iklós ifjúkori élete 314.

•)

A római ház és bútorzatát 1.

A ntiquitates G raecae et R omanae a C . P . M ontfaueonio eollectae et in C on-

pendium redactae a M . I. S . S chatz. Norinberg. 1757. 216. 1. ') Bic h, D ic-

tiortair d. A ntiquités Bomaines et G reccjues. Pa ris 1859. 47. 54, sa t. sa t.

4

)

h. az 1642-i árszabályt,


18/195

9

láb átméröüek, melyek hat szegletbe metszve, ónba vannak

foglalva, s melyeket többnyire kemény vasrács biztosított ').

Legelőbb is az előterembe, vagyis az ebédlőbe lépve,

falát sok helyt már festve találjuk; padlazata fenyő. Az ajtó

egyik felén ka rza t ál l, zenészek szám ára , másik felén, rács

megett, aranyozott pohárszék

3

), mely ebéd idején ezüst tálak,

tángyérok, csészék, ku p ák , serlegek ala tt görnyedezett; a te

rem közepén csillár függött, melynek ága i gya kra n szarvas

szarvból vannak idomítva; pótlólag a falon itt-ott tükör megü

letü ka ros gyertyata rtók, ala ttuk ka ros p a do k, szőnyeggel be

terítve; a terem piaczán nagy négyszegletű kihúzó asztal, me

lyet szőnyeg nélkül képzelni sem lehet.

A z ebédlőből az u r h á z á b a nyitunk, mely ugyan kato

nai egyszerűséggel van bútorozva, de mindenen annyi tömör

ség, mintha százado kra lenne számítva. A fal többnyire veresre

festett. Ha a kandalló fejér, a zöld szinnek sem szabad mesz-

sze mara dni. A p atríciusi bútorzat egyes részei: egy márvány

asztal a pénz olvasásra; falba illesztett almárium

3

), mint apró

fegyver és lőportár; faragványos, négyszögű, kemény, vasas lá

da, négy nyolcz ütközös zárral, milyet a Hunyadi várban még

láthatánk, s melyet arany és ezüst pénz súlya szegzett a föld

hez; ott állt egy fakókra osztott hátú irószekrény, mint könyv

és levéltár, melynek egy p éldán yát, ébenfából, csigaház és

elefántcsont ékitihénynyeí, mit Ján os királyna k tulajdoníta

n a k , a p esti nemzeti M úzeumban most is bámulha tjuk; még

ott áll pár karospad és egyes szék, tigris és párduczbörrel be

terítve ; a földön itt-ott medve és farkasbőrök. S mindezt a ka

tonai fogas egészíti ki, melyen drága fegyverek, s még drágább

lószerszámok. E nnyiből állana az urháza bútorzata. D e még

sem; a falon még ott függ a családi czimer, s p ár ősi kép

*) A la k o s zt ál y o k és b u t o r z a t á r a n a g y v i l ág o t d er í t a g r . H a l l er ek

sztpáli és fejéregyházi ka stélya ik 1714-i leltára ' , mi e családn ál látha tó.

;

)

G r . B e th l e n M i kl ós n a g y o b b é l e ti r a t a I I . 9 8 .

r

>) A r ó m a i a k a r m a r i u m a 1. R i ch ,

D i c ti o n a i r 5 4 , 5 7 5 .


19/195

10

János Zsigmond udvari festője, Schulze János s mások ecset

jei után

J

) .

A z nrháza mellett állt az i n a s o k h á z a , csaknem agy

de egyszerűbben bútorozva mint az uré; de mégsem egészen

egysz erűen, mert azon korban az ina s az ur szegényebb ifjú

rokonaiból, az ur harczi szárnysegédeiből állott.

A z ellenosztályban az a s s z o n y h á z á b a kopogtatunk be.

M indenen azon a etlieribb, átlátszóbb színezet ömlik el, mi a

goth stylen a nehézkesebb byzánczi ellenében. A ka ndallón ta r

ka virágzat

3

) , a fal virágosán van festve, mit itt-ott szeszé

lyes színezetű persa és dán szőnyegek kárpitoznak; az almá

rium ara ny p árkányzatu s ajtai üvegesek; a z ágy előtt, terítő

helyett képes kárpit, vagy selyem redős úgynevezett supellát

3

),

melyek fedezete alatt a p árn ák , lepedők, pa planok ara ny

ezüsttel, vannak hímezve. A z öltöző szekrény, miként az A pa

finé jé, mit a p esti nemzeti M úzeumban lá tha tni, ébenfából ké

szült, s bronzzal gazdagon van ékítve. Sőt kicsinyben a zon

gora is megjelenik m ár , milyen a T ököli I stvánnéjé a p esti

M úzeumban, milyen ugyanott a varró p árna , melynek belsejé

ben a hurok ma i nap ig fenn vanna k. A székek itt m ár inkább

töltöttek, mi egyébaránt a Bethlen G ábor szobájában is felme

rült

i

). Végül a fogas sem hiányzott, mely itt p árká nyos, s

rajta skoíium a ranynya l vart bársony ma gya r és cserkesz nyer

gek, néhány bokor ezüst kengyel

5

), himzetes kantárok, mint

azon lovagias kor öltözéke kiegészítő részei.

M ellette volt a l e á n y o k h á z a , s úgynevezett belső kony

ha , melyeket szövőszék, fogasokon függő fonalm atringok, go-

molyák, mint a jó ga zda sszonyság jelvényei nélkül, képzel

nünk sem lehet.

' ) S chul zenak J . Z s igm ond 1569. dec. 20 n ki vál ts ágot a d , hogy ké

p ei t , ra j zai t ut ánnyom a t va beh ozni , árul ni ne l ehes s en. 1. gr . K em ény J őz s .

g y ű jt . A p p s n d . D i p l . e z é v he z .

-)

Legol cs óbb kál yha vol t a zöl d, a fej ér

drágább, l egdrágább a vi rágos , m i egyébaránt ném et eredet ű.

3

) A k á r p i t é s

sup erlát értelmezéséhez 1. Bethlen M . na gyobb életira ta 1 8 4 .1 . 3 7 5 . 1 1 . 9 8 .

4

) K e

m ény J án . Ö nél et i ra t a . ') B okor annyi m i nt egy pár .


20/195

L A KHE LY É S B ÚT O R Z A T . 1 1

A család szorosan vett osztálya m ellett, még néhány szo

ba, melyet a magyar vendégszeretet, rokonok, barátok s soha

sem látott idegenek számára tar tott, az úgynevezett v e n d é g

szobák, melyekben mindenki azon otthonosságra számithatott,

mint saját tűzhelyénél.

Ott állt a konyha, óriás mérvű szerkezetével, hol nem

egyszer egész öz, szarvas, borjú, s tán ökör is forgott a nyár

son. A fogarasi kony ha , ropp ant szájú kéményével m ég áll,

s D ézsen a R ákóczi-féle konyha kéménye ma is mint kis to

rony emelkedik.

A konyha közelében, állványon, miként máig is sok helyt

va n, c s e n g e t y ü volt felállítva ' ) , melylyel a konyhamestev

jelt ada, hogy kész az étel, jelt, hogy az inasok már felvitték.

Ott volt nem messze a telt élésk a m a ra , s az örök füs

tölgő sütöház, hol az ácsorgó kopók és ag a ra k ellenörködése

mellett, a fejér és udvari czipósütés egymást váltogatá.

M ég csak a konyhák életpárját a p i n c z é k e t kell em

lítenünk, melyek az egész épület hosszát elfuták, melyek kö

zül a k ra kk ói, a franczia p inczéket ismerő G erandot is bámu

latra ragadta

2

) . E pinczéket hordók sora szegély ezé, melyek

negyven vagy ritkábba n nyolczvan erdélyi vedresek, mint a

melyek szerint az eladás folyt; de öreg hordók sem hiányzot

tak, melyek fenekén, mint a rómaiaknál Bacchus

3

), ugy ná

lunk D onát vagy O rbán, féldombor faragványban p oha rat tar

tott kezében.

A mellék épületekre nem sok a mit mondhatunk. M indaz

által nem szabad felednünk azok kiegészitö részét, a nagyszerű

i s t á l l ó k a t , lóiskolákat, melyek ha nem is képviselték azon

túlságos gondolatat, melynélfogva Nero lovának templomot emel

tetett, mindazáltal figyelmeztetnek a rra , hogy a ma gyar pa ri

p áiban csatái részesét lát ta , mely ha kellett meg tudott halni

érette.

Berekesztésül említenünk kell még egyet, a s z a k á l l s z á

r

' ) A p o r , M e ta m o r p h os is I I . c z ik k .

2

) G erando, S i ebenbürgen u . s .

B e w o h n e r . L e i p z i g 1 8 4 5 . I I . 6 .

3

) R i e h , D i ot io n a ír 1 3 4 .

11


21/195

ritót, hová a régi magyar, ha megtért báránylegelte rétéi, kalá

szos m ezejéről, félre vonult, s száritá ebéd után tisztára mo

sott szakállát. Félfedeles ülőpadok voltak ezek, oly helyre épít

ve , honnan legszebb volt a kilátás, milyeket a Vécsivár s Szent

p áli ka stély fenlevö szakállszáritói a M aros szép völgyére

engednek.

Hyen volt E rdély a ranykorába n az értelmiséget és be

folyást kép viselt osztály la ka . K ülsőleg kis erősség , mely a

feudalkor személyes szabadságát, az egyesek divatos önállósá

gát, künnöl vagy femiöl jövő megrohanások ellen egyaránt vé

dette. Benn kis fejdelmi udvar, hol a családfő boldog családja,

lekötelezett környezete közepette éldegélte a pátriárkái szép

időket. M int családap a ga zdáskodo tt, termesztett, idyli öröme

ket él t; mint p olgár megyei s országos tisztségeket viselt;

s ha megharsant a harczikürt, a test és lélek teljerejével csa

tákra szállt, s vagy jött többé vissza vagy soha sem.

E nnyit röviden az tirlakok ról. D e mielőtt ép ítkezésünk

jellemzését berekesztenők, v á r o s a i n k r ó l tartozunk néhány

észrevétellel.

M ár a nemzeti fejdelmek korában a p olgár osztály, s il

letőleg a városok, mint kiváltságosok, m int a megyei élet ki

egészítő részei jelennek m eg, s a hon és honi szokások fen-

tartása

s

a m ivelödés fejlesztésében nemkevés részt vettek. M ind

azáltal építészeti tekintetben róluk nem sok sajátságot jegyez

hetünk fel. A nnyit látu nk , hogy miként m ásutt, nálunk is meg

volt, hogy mikép ma is a falusiak, házaikat nem épiték az

utczasorba, hanem néhány ölre belebb, hogy a portyázó csa

p atokna k ne essenek útjába. A házak utczahosszára építése

ujabb gondolat, s még ma is csak nagyobb városaink sajátsága.

K ettőt mégis meg kell jegyeznünk. E gyik a z, hogy a

svájczias nagy elékönyöklö fedelek városainkon szintén diva

toztak. A kolossalis fedelek, még K olozsvártt i s , korunkra jöt

tek, s itt az utolsókat a forradalom utáni katonai parancsnok

ság tépette le. M iként a törökök kiülnek, lába ika t kereszt

be rakva órákig szívják csubukjokat egymással szemben:

ugy a magyar polgárnak e fedelek alatt volt szakillszáritója,

12


22/195

itt beszélgette saját és ősei hazafias tetteit; valamint azt is meg

kell említenünk, m ikép e fedelek szolgáltak a magya r színészet

első színpadául, a közönség az utczáról nézvén a játékot.

A na gy fedélzet mellett m ég van eg y , mit meg kell em

lítenünk , mi inkább piaczos helyeinken divatozott. Régen nem

voltak boltok, hanem ha jött a vá sá r, megjött a kereskedő,

kiket a nép sok helyt máig is görögnek nevez, — va gy azon

ránk nézt boldog időben, mikor a levántei kereskedés Erdélyen

átfolyt, mig, a török tönkre nem tette, jött a fuvaros, hozta

a keleti áruka t s helyet ke res ett: ezen időben mondom , mi

kor E rdélyt kincses E rdélynek méltán nevezték — a rakhely

és bolt a piaczi háza k előtt volt, a kiálló fedelek árn yáb a n,

melyek előbb csak oszlopo ka t, végre emeleteket ka p ta k, s elő

álltak az úgynevezett l á b a s h á z a k , melyekből K olozsvárit és

M .-Vásárhelytt ma is p éldányok va nna k fenn, melyeket le

rontás helyett kicsinosítva, még egyszer áruhelyekké lehetne

alkalmazni.

I I .

F E J E Z E T .

N E M Z E T I V I S E L E T Ü N K

V i s e l e t ü n k s a j á t s á g a i .

E miitök, hogy az európa i mivelödés a görög-róma i mi-

veltségben találja forrását, s hogy a magyar övét ezeknél mesz-

szebb kútfőre, a seythára viheti vissza: igy vagyunk öltözetünk

eredetével is.

A görög-róma i öltözet föjellege a bőség; nálok férfi és

nőalak egy szobor, melyre redőkbe lefolyó szövet van vetv e,

mi vállán kap csolódott, s ujja nem lévén, jobb ka rját szaba

don ha gy á; a scytha faj öltözete ellenben czip ö, mi a görög

rómaiaknál hiányzott; harczi életre számított szűk nadrág; tér

dig érő, derékban megövedzett dolmány; mire ujjakkal ellátott

hosszabb felöltöny jö tt ; mindezeket előre hajlott tete jű, a lján

prémes süveg egészített ki. így öltöztek a scytha fajhoz tarto

zó párthusok és dá ko k, igy a z ezekkel szomszédos trák ok és

13


23/195

p hrigek, mint ezt a T heodosius-oszlopa K onstantináp olyban, a

T rajáné és S eptimius S everus diadalíve R ómában fentartá *).

A scytháké tehát az öltözet, melyben a ma gya r viselet

első ala p vonala it látjuk

2

), azon törzsé, melytől a magyar ma

gát büszkén származtatja.

Bár Herodot a scytha fegyverzetben még fegyvereink nagy

részét is felmutatja

s

) , nem czélunk visszamenni az ős időkre;

csak annyit kívánunk megjegyezni, hogy már K álmán király

1100-ban a papoknak megtiltja, hogy hasított ködmönben, ki-

hányott dolmányba n, zöld m entében, színes sa ruban s több ef

féle világi öltözetben ne járjanak

4

); a XIII. században kelet

kezett buda i kép es krónika mintha csak az emiitett oszlopok

ábráit s K álmán királytól fenhagyott öltözeteket ismételné, őse

inket saruban, szűk nadrágban, dolmányban, feltollazott süve

gekben ábrázolja.

Hibás tehát az állítás, mintha törökös bö nadrágban jöt

tünk volna ki, mert ha volt őseinken valami bő a láb körül,

az lenszövet, mit a nép máig is visel, de senkinek sem ju t

eszébe, nadrágnak nevezni.

Nem mondjuk,, hogy őseink nemzedékeken keresztül hú

zódott kijövetelöket díszruhába n, kócsagtolíason tették volna ;

de hogy viseletünk szabását itt tanultuk volna, az ellen felesle

ges volna küzdeni. M ert a mint megtelepedtünk, már kiöltözve,

találjuk őket. S szépsége oly varázs erőt gya korolt, hogy a

két magyar haza minden nemzetei azonnal elsajátiták. Erdély

ben a szász és oláh nép most is abban já r; sőt ma gokat a

szász írókat idézhetjük a rra , hogy a nemzeti fejdelmek a latt

az erdélyi szász városok férfiai asszonyai a magyar ruhát visel

té k, csakhogy valamivel bővebben és hosszabba n

5

). Ily fél-

dombor mivü síremlékeket ma is látunk S zeben föegyházában.

S őt , hogy a szász ha tóságok tisztei egészen I I . József császár

' ) L á s d M o ntf a uc on , A n t iq u i ta t e s G r a e c a e e t K o ir .a n a e , S c h a t z C o m p e n d .

L i b r . I I . C . I V . T á b . 8 9 — 9 0 .

2

) K l em m el i s m erés e, Ha ndbuch d . G erm án.

A l te r th u m s k ti n de . D r e s d e n 1 8 3 6 . 5 4 . l a p .

3

) H e r o d o t , L i b r o . I V .

4

) K á lm á n

k ir . D e e r et . L i b r. I . C a p . 7 0 .

5

) T o p p e l t in u s , O r i g in e s e t O e c a su s T r a n s . 8 0 .

1 . ra j zát VI I I . t ábl a .

4


24/195

15

idejéig m egta rták, hogy a szász p ap ok viselete még korunk

ban is sokhelyt magyar, azt szintén szász irók is elismerik

r

).

Nem is csoda. M ert bár elleneink a nnyi szépet és jót el

vitatnak a ma gyartól,

de

viseletünk festöiségét még senkinek sem

jutott eszébe kétség alá hozni. S hogy a szépség törvényei sze

rint kétség alá sem vonható, ez nemzeti hatásunk egyik biz

tositéka.

Három sajátság emeli a ma gyar viseletet E urópa több

népei öltözéke fölé : a szép a lkatot kitűntető szűk sza bás , a

virító kelmeszín s a rajta elömlö sinorzat s drágakővek.

Az első harcziasságunk, a két utolsó régi fényünk, egy

kori jóllétünk, keleti vérünk kifejezései.

A m a gy a r, m ikor felöltözik a világ legszebb ka tonája —

a huszár, ki alól csak a harczi paripa hiányzik; s mikor dísz

ruháját öltifel, ragyogó élő szobor. M it a görög művész csak

meztelen alakba n tudott félistenei szobrán vissza a dn i, azt a

magyar ízlés testhez simuló mezzel állította elő

Hogy szebb, mint a nyugot európai nemzeteké, azt kül

földi irók is bevallották

2

) . A zonban, a ki viseletünk festöisé

gét a ka rta volna tanulmányozni, Z ápolya István nádort kell

vala látnia 1494-ben, mikor Lőcsén királyát s a lengyel udvart

vendégelte, mikor nem volt egy nap, melyen 3000 aranyot ne

ért volna az öltözet, mibe megjelent; vagy Bethlen Gábor feje

delm et, azon virágos ezüst öltönyben, mikor kócsagtollas p a

ripáján s egy nász kiséret élén, mely hullámzó drágagyöngy

tengerhez hasonlított, közelgő a rá ja , K atalin herczegasszony elé

lovagolt K assánál

3

) .

Nyugot ízlése kelet ábrándos képzelödésével soha szeren-

cséssebben nem p áro sult, mint a ma gya r öltözetben. S mi őse

ink miveltségének oly világos b izonysága : öltözetünk maga a

szabás tökélye, melyen a nemzet geniusa, az európai illem min

den szabálya annyira ki van merítve, hogy a leggazdagabb kép

zelet sem képes rontani és bontani rajta, mint azt európai vi-

') A rchív, dess Vereins N.

V.

I I . 6 2 .

2

j Ort el i us , I . 20 .

')

K e m é n y J á

n o s , Onéi et i ra t a S zal a ynál . 80. 1.


25/195

seletnél minden da ndy m egkísérti. A ma gya r öltözet a klassi*

kus kor azon szobraihoz ha sonlít, melyeket utánozni leh et,

de ha csonkán merült fel, a legönhittebb művész reszketve nyul

vésőjéhez, hogy azt kiegészítse.

Oly öltözet, melyet csak magyar tud szabni, s csak ma

gya r tud fesztelenül viselni; mely a magya r ép erös-alkotával,

délczeg nyilt tekintetével van ugyan legjobb öszhangzásban, de

azért olyan mint a regebeli büvöltöny, mely az aluszékonyból

tűzről p a tta nta t, a gyávából férfiast, s még a félénkből is vitézt,

vagy mi ugyan annyit tesz, huszárt képes teremteni... Ilyen a

férfiak viselete, hogy milyen a nő ké , alább veszünk alka lma t

megjegyzéseket hozni.

E nnyit a szabásról. A s z i n r e megjegyezzük, mikép a

ma gyar fekete színt csak gyászába n hordott; s hogy legkedve

sebb színe a vérszin, s legkedvenczebb kelméje a bársony: igy

van festve I . R ákóczi G yörgy fejdelem, veres bársonyba n; s

Bethlen G ábor fejdelemnek oly kedvencz szín e, hogy nem csak

udvarát járata vörös bársonyban, hanem még véghagyományá

ban is azt rendelte, veres színnel gyászolják, mit azonban a

nemzet mély bánatával nem ta lált ö szha ngzó na k... A sinorzat-

ról, ékítményről beszélnek kép eink , beszélnek viseleteink, a

mindennapi élet.

V i s e l e t ü n k k e l m é i .

M ielőtt tovább mennénk, hogy tájékozást adjunk viseletünk

izletessége s eleganssága felöl, azo kért, kiknek nem jutott a

szerencse, hogy országgyűléseinken bámulhassák — k e l m é

jéről bővebben kell szólanunk.

A hajdankorban, mikor a posztó még drága , s akéjelem-

hajhászat nem nyoma ugy a kedélyeket, felső öltönyeink egy

része bőrből vala. Az erdélyi oláhok által fentartott ködmenek,

melyrevalók nem egyebek, mint az egész és csonka ujjú men

té k , bőrből készítve. Hogy a magya rok viselték, világos K ál

mán király fenébb emiitett törvényczikkéből.

A zonban, ugya ncsak ott látha tólag, a posztó már az első

századokban otthonos, bár Erdélyben az első posztót 1546-ban

16


26/195

gyártották

1

). A kiváltságos osztálynál jókor átalánossá lett,

mig a népnek, a nemzeti fejdelmek alatt is tiltva volt

2

) . Oly

törvény, melyet sem Egyptom azon templomi felirata, mely a

fényűzést bevivöre átkot mond, sem őseink spártai jelleme nem

igazolhat; midőn szemök láttára a velenczei köztársaságot éppen

a támogatá, hogy dtisgazdagsága közepett is, az aranyban úszó

patrícius a néptől öltözetben magát külön nem szakasztá. Hogy

a szerényebb rész itt is a néppel s illetőleg sokáig a ködmen-

nel m a ra dt, gyanitmmk engedi Bethlen M iklós, ki még a XV II .

század végén gr. Apor Istvánt ködmenböl nyuszt és bársonyba

öltözött embernek nevezé

3

) .

Azonban a közlekedés, mi Európa egyes tartományai nép

viseletét tönkre tette, a bőrt nálunk is csakhamar háttérbe szo-

ritá. S zövetek jöttek előtérbe. A nglia és Németország p osztói,

Olaszország selymei és bársonya i, T örökország bársonypuha

bőrei kezdek elönteni E rdé lyt; a p énz érettök p ata kba n folyt

k i ,

s nem hogy gyárokról gondoskodtak volna , hanem azon

kisszerű palliátiv szerre gondoltak, hogy a népet viselésétől el-

zárák; s 1625-ben meghatározák, hogy a fejdelem minden év

ben embereket küldjön Bécsb e, K rak kób a , Nándorfejérvárra,

mint az akkori föpiaczokra, kik a kelmék ottani áráról tudo

mást szerezvén, kereskedőinkkel szemben azokat ársza bályza t

alá vessék

4

). K övetkeztében árszabályok kele tkez tek, s ezek

nek köszönhetjük, mi itt követke zik, hogy az ak kor divatos

kelmékről tudomással bírhatunk.

A kelmék fő tevörésze a s z ö v e t .

Akkor

is

ötféle szövetet használtak: bársonyt, posztót, sely

met, szőr- és lenszövetet. Hogy melyikből minő fajtát, az 1627

és 42-beli árszabályza tból, azok ára szerint állitva össze, elö

soroljuk.

Hogy azok minőségéről fogalmunk legyen, meg kívánom

közbevetőleg említeni, hogy a pénznek akkora becse volt, hogy

') K emény, Fundgruben. I , 32. M iles, Würg-E ngel 40 1.

2

) A p -

probata P. V. E dict. 47. *) Bethlen M . nagyobb életírása I I . 142.

4

) Szépiro

dalmi K özlöny 1859. 83 szám.

K ör. Viteletek. 2

17


27/195

18

egy borjas tehén 3—4 ft. egy 40 vedres hordó bor 10, egy pár

ökör azon időben 12— 15 ft. va gyis annyi ezüst hús za s, mint

ezt a székelynép máig is számítja.

Legkedveltebb kelme a bársony. Fajtái szín és minőség

szerint következők:

veres,

testszín, skárlátszín és szederjes, s im a , singé 9 ft.

zöld, k é k , fekete „ „ 8 „

velenczei b o j t o s bársony „ 6—7 „

színes, v i r á g o s „ . . . . . „ 4— 5 „

fekete, virágos ,, „ 4 „

a kö z- si m a , úgynevezett genua i, s a modonzer 3 „

Bár olvasóim is észreveheték, legyen szabad megjegyez

ne m , hogy e szerint négyféle bársonyt ha szná ltak : úgyneve

zett dupla simát, bojtost, virágost és közönséges simát, melyek

egymástól egy-egy forinttal álltak alább alább, mig a köz sima

a legfinomabb bársony árának egy harmadára szállott alá

l

).

A bársony után a p o s z t ó következhetik, mint a mely

becsben, árban a bársonynyal versenyzett. A posztók, ma már

ismeretlen csodálatos neveik s áruk szerint, igy k övetkeznek:

velenczei skarlát

(vörös) singé. 4— 12 ft.-

gránát (kék, zöld,

medgyszin) sin. 4 — 5 ft.

skárlátin (zöld és

kék) singé 3 — 5 ft.

csimazin singé 3 — 4 „

sáia és rázsa singé — 3 „

lazur és faylandis 2 — 4 „

stamet singé .

1

— 2 „

ma yzler singé . — 1 ft.

karasia singé

75

p énz

—

2 ft.

kentula és fodonllér

singé . 60—75 p .

morvái singé 40— 60 „

boroszlói singé 28— 33 „

brassai , kék,

szederjes singé 45—75 „

a fodor posztó singé —«60 „

festett a ba vége 5 ft. —

' ) V el en czei , l u o ca i , a p i a czo t j e l en t et t e; a d u p l a b ár s o n y n ev ezet

ott

jö n

el ő , h o l u g y a n a z o n p i a czr ó l t ö b b o s zt ál y ú b ár s o n y h o za t o t t , s a zza l a

jobb faj tát jelelek. Az 1642-t árszabályban tarbársony is fordul elS 6 f t o n,

fcolutt simák is emlitvo vau;;ak.


28/195

M i finom a k lehettek a külföldiek, mutatja azon a rán y,

melyben áruk áll a brassaihoz. D rágák voltak. K ép zelhetni,

hogy a velenczei skarlátot csak is főurak ha sználha ták; utána

következett a török g rá ná t, mely színére néz t, k é k , zöld vagy

medgyszín, ezt a főemberek szerették viselni, s oly tartós volt,

hogy három-négy rendbeli anglia posztót elnyüttek, mig ebből

egyet; a köznemesség inkább a fajlandist alkalmazta

1

).

A posztók után jönek a s e ly e m - s z ö v e te k , következő

renddel:

kamuka singé

terczenella „

virágos atlacz „

sima atlacz „

a dupla kanaváez,

a tábit és tafota

3—5 ft.

- 3 ,

»

- 3 ,,

- 2 „

2 - 3 „

az alábbvaló tafota,

a csemelyet, színes,

habos singé . 75 p énz

moha r, a velesz singé 35 „

lobogónak való tafota

singé . . . 33 „

Negyedik osztályba jönek a szörszövetek, melyek egyéb-

a ránt legfelebb béllésnek voltak h a szn álv a , s e szerint csekély

szerep jutott nekiek; legyen elég annyit említenünk, hogy mi

nőségek szerint singétől 60— 80 p énzzel fize tődtek.

Végső osztályt képeznek a gyolcs szövetek, melyek

így következnek

Í

czinadof nevű finom

gyolcs singé . . 1 ft.

fél czinadof vagy gallér

gyolcs singé . 60 p énz

jancsár pa tyolat 40—80 „

jancsár patyolat

lengyel gyolcs singé 33

pénz

hajtott gyolcs singé 26 „

ulmai v. truppai,

s a karma sin gyolcs 20 „

aranyos, szérszélü,

szálé p atyolat 12 „

gyapottas

és

a sleziai 25 „

Bár mennyire drágák voltak is a m agya r viselet kelméi,

hozzá kell gondolnunk a diszitményt, mi

a kelménél

sehogy

sem jött kevesebbe.

A diszitmény

egyike a prémezet.

>) Apor, Metamorphosis. V , czikk.

2

19


29/195

A p rémek legfőbbikét a prémbőrök tevék , melyek nyer

sem értéke következő:

egy erdélyi hiuzbör 4— 8 ft.

medvebőr . . . 4—5 „

vidrabőr . . . 1 ft. 25 p .

öreg farkas 80 p . — 1 ft. 25 „

magyaró-nyest 70 „ — 1 ft.

bökknyest 60 „

egy rókabör 40— 70 pénz

borzbőr . — 10 ,,

báránybőr 6 — 8 „

ap ró kecske 2 — 4 „

vadmacska, nyúl,

göré ny, hörcsök 2 „

Ennyi féle prémet szolgáltattak bérczeink, a többit külföld

ről ka p tuk; azonban a kkor a viselő ruhára jó volt a ha za i, s

a most háttérbe szorult rókatorok nagy szerepet játszott.

A vad p rémet, természetesen csak a hidegebb évszakokra

számított öltözetekre alkalma zák. A nyária k a ra ny , ezüst, bár

sony , selyem és szőr p rémet ka p ta k; melyek értékök szerint

igy következnek:

p orta i ara nyp rém, lótja 1 ft.

nápolyi selyemp rém „ 60 p .

bársonyprémé . 16—40 „

sik selyemp rém lótja 20 p .

szörprém vége . . 1 ft.

A prémezet mellé hozzá kell gondolnunk a s i n o r z a t o t

a vitézkötést, sulytást és gombokat. A török sinor vége 60— 70,

a haza i singé 2 — 3 , a gyap ott és szőr sinoré, galandé

1 p énz. A ruhákat hajdan gala ndba, vagyis szőr, selyem,

ezüst vagy arany szalagba szegék, a sinorba szeges csak később

jött divatba. ').

A g o m b , mire a magyar oly sokat adott, többire gomb

kötő munka. A lakjokra nézt a felső ruhákra va lók, mik na

gyobbak va lána k, sza rosak ; a kisebbek, miket alsó ruhára al

ka lma ztak , völgyesek. A nyagjok és áruk szerint igy következ

ne k: egy p ár, f e ls ö r e va ló, ara ny ezüst fonallal gazdagon szőtt

szaros gom b, melynek vitézkötése, rojtja arany 5 ft.; egy p ár,

mentére való, aranynyal ezüsttel szőtt száras gomb 1 ft.; ti

zenkét p ár valamivel kisebb

20

f t . ; d o l m á n y r a v a l ó , v o n t

') A p or, M etamorphosis, V. ezíkk.

20


30/195

arany, vont ezüst, vagy skoíium arany skofium ezüst, selyem

tekerésre csinált völgyes öreg gomb hárma 1 ft.; f e l s ö r e v a l ó

tiszta selyemből sző tt, arany-fonallal elegyített vitézkötésü és

rojtu p ár gomb 2 ft.; m e n t é r e való selyem, száras gomb p ár

ja 25—33 pénz; d o l m á n r a való szára s, selyemgomb da

rabja 2—5 pénz.

D rága fo n a l o k r ó l lévén szó, felesleges bővebben emli-

teniink, hogy azok a sinorzatban nagy szerepet vittek. Ilyenek

az aranyfonal, melyník lórja 50, az ezüst, melynek 48 pénz;

ilyen a haj szál-vékony skofium aranyfona l, melynek 3 7

2

ló-

tos levele 5 ft. a skofium ez üst, melynek levele 4 ft. 75 p én z;

ilyen végre a sodrott vagy viszált és sodratla n selyemfonal,

melynek lótja 48—50 pénz vala.

A női ékítmények s különösön a c s i p k é k r ő l később

lesz alkalmunk szólani.

I lyen volt a régi ma gyar viselet kelméje. D rágák, de tar

tósok. T a rtósok , mert minden fényelgés m ellett olly egyszerű

ség uralkodott, hogy bár törvény nem vala róla, ki volt mond

va , hogy nyárba n bársonyt egyedül a fejdelem viselhetett

r

).

Pedig viselhettek volna, mert akkor hazánk aranygyapjának mi

voltunk Jásonai.

A férfi viseletek.

A b a j u s z , s z a k á r l l é s h a j .

M ielőtt a sajátlagi viseletekre térné nk, érdekesnek talál

juk az ember legnemesebb rész ére, a főre vetni néhány p il-

lantatot, mint a mely által maga a természet egyik nemzetet a

mástól megkívánta különböztetni. A csontok a lkotása visgálatát

a koponya-tanra bizzuk, az arczvonalok különböző idomulását

sem kutatják: csupán a h a j z a t r a szorítkozunk, mint a mely

emberi akarat alá lévén vetve, viselete által a nemzeti hajlam

jellemzöleg nyilatkozik.

E hajzat három féle: bajusz, szakáll ésasaját lagi haj .

') A p or, M etamorphosis. V. czikk.

21


31/195

22

A m agya r nemzet elejétől fogva igen sokat tartott a fó

ezen ékeire, annyira, hogy ezek hárma nélkül férfias föt nem

is akart képzelni. Innen volt, hogy midőn az ausztriai ház ma

gyar trónra jött, koronás fejei, hogy a nemzeti ízlésnek eleget

tegyenek , jónak látták, nagy ha jat, sza kállt, sőt bajuszt is

hagyni; legalább az osztrákházbóli első királyok, mint I. Fer

din ánd , M aximilián, R udolf igy jelennek meg pénzeiken.

A magyar legtöbb súlyt a b a j u s z r a fektet. Innen a

közm ondás: bajuszra já r mi eredetileg a p ohár sorát jeleié.

E urópa bajusztalansága a görögök és róma iak utánzása. S a

mennyire idegenkedett tőle a germán elem, épp oly szerelmesek

belé a keleti nép ek, s ezek közt a m a gya r; mely a helyett

hogy valamely olvadozó adonisi arczot a dn a , még a szépség

osztásnál elkésettek arezának is bizonyos férfiasságot kölcsönöz.

M ár Á zsiából bajuszosan jöttünk ki. A régiek ugy visel

ték, mint isten teremtette, hogy némelyeknek egész ajkát be-

árnyolá. K ésőbb idomítás a lá j ö tt , de azért egész korunkig egy

televér magyarnak sem jutott eszébe azt levágni.

A róm. katholikus pa p okat utánozva, a múlt század kö- ,

zepén a p rotestáns p a p ok is elkezdték volt leberetválni; de az

újabb időben kivétel nélkül meghagyák.

A bajusz után a s z a k á l l foglalta a második rangot.

Bégen a férfiasság kifejezése, mit Na gy S ándor kora puhuló

Ízlése kezdett beretválni. T ölek tanulta el E uróp a , mig a ke

leti nép ek, s azok közt mi i s , soha sem birtuk ha tároza tta n

utánozni.

A d á k , mint scytha faj, szakállosan jön elő T raján oszlo

p án. M i is szakállosan jöttünk k i; annyiban mégis már az első

századokba n E uróp a ízléséhez látszatunk hajolni, men nyiben,

miként a római régibb fiatalság *), az áll két feléről két hegy

ben eresztök le röviden. íg y jelennek m eg régibb kép es króni

káink kép ei, ily szakállal ma radt ránk trenesini C sák M áté

szobra, a pesti n. múzeumban.

A török E urópába nyomulása, s E rdély török védelem alá

*) Eich, Dictíonair 76. 887.


32/195

23

jutá sa na gy kerek szakállat hozott divatba. M ár a mohácsi na

pok előtt akkora szakállat viselnek, hogy 1524-ben, midőn egy

tanács ülés alkalmával Szálkai László esztergomi érsek, Fran-

gep án K ristóffal összejött, ennek szakállába ka p ott, miért ez

anna k sima arczán vett elégtételt... I ly sza kállal jelennek meg

pénzeiken fejdelmeink; s köztök a török legnagyobb kegyen-

eze, Bethlen G ábor, a legnagyobb szakálla l.

E tekintetben szabály, hogy a fiatalság szakállt nem vi

selt; de mihelyt megháza sodta k, mintegy a férfiúi gondok felvé

tele kifejezésére, a zonnal szakállt ha gyta k. S ezen szokás an

nyira tartá ma gát, hogy A por P . feljegyezte, mikép a XVI I.

században egyedül Béldi Pál nem hordott sza kállt, s ö is csak

azért, mert tatárrabságában ura gyakran megrángotta, s ekkor

felfogadta, hogy ha isten megsza ba dítja , sza kállát áldozatul hoz

za '). S Kemény János mintegy önvádkép hozza fel, hogy már

első fia is megszületett volt, s csak akkor hagyata szakállt

2

) .

Bár nagy szakállt viseltek, bizonyos idomítás ala tt tárták .

M ikor át kezdek engedni a természetnek, a nnak volt je le, hogy

a nemzet elégületlen. M inél inkább nyomta valam i elhárithat-

lan a nemzet szívét, annál hosszabbra hagyá szakállát. S mivel

így viselni nem szerették, ha meghagyák, gyásznak volt kife

jezése. M ár az őskorban megjegyezték, hogy" a nemzet szent

László királyt szakálla meghagyásával gyászolta meg. Perényi

^ é t er ki a Z ápolyakori köpp enyforgató vitézek nagym estere

volt;, s végre e büniért a németujhelyi börtönbe esett, s csak

nem' végső perezéig ott senyvedett, — bujában szár középig érő

szakállt nevelt vala

3

).

Á xXVII. század vége felé, a mint az osztrák kormány

benyomult, ugy látszik, a borbély művészetnek e téren is fel

hozta csillagát: beretválkozni kezdettek, de csak azok, kik jól

érezték magokat. M ert azt mondja C serei, hogy midőn a bu

kott fo rr a da lW , gr. T ököli Im re török segítséggel E rdélybe

rontott, s zern^esti fényes győzelme titán ma gát K eresztény

szigeten, S zebeK m ellett, fejedelemmé vála szta tá: Pe tröc zilst-

') A p or , M hosis. V czikk.

2

) K emény J. Ö néletirata. 263.

5

)

M agy. T ört . E m lékek. I A 87.


33/195

ván és S ándor G ásp ár, menekült társa i, a zonnal leberetválkoz

tak; Tököli pedig, mint okosabb ember, még nem látván vé

gét a bujdosásnak, szakállosa n lépett elö beigtatási ünnepélyére ') ,

mit bukása nem soká csakugyan követett is.

Ezen kor után mindinkább gyérült a szakáll viselete: de

soha se ment ki egészen, mintha azon hitregét ka p csolták vol

na h ozzá , mit a S ámson hajához. M ígnem a nemzet 1825-ben

történt felébredése a szakállviselést ismét életbe lép teté . a 48-i

forradalom pedig végkép helyreállította.

Harmadik és utolsó, de nem kevéssé jelentékeny szere

pet visz a magyarnál a hajzat .

A dúshajzat nőknél a z érzelemdú sság, a férfiaknál dús-

sza káll s bajusz társa ságá ba n a férfiasság fokmérője.

A hajviselet körül a nemzeti ízlés nem sok befolyást tar

tott meg ma gána k. S ez igy volt minden nemzetnél. A római

a kná l az ifjak na gy hajat viseltek, s azt gondosan felégetek;

a vének rövidre nyiraták, mert asszonyosnak nézték

'*).

A régi

európai fogalmak szerint a nagy haj szabadság, a vágott haj

szolgaság jele volt

3

) .

A dákok T raján oszlopán szintén rövidre nyírott ha jjal

jelennek meg. Honnan eredyehát az oláh nép hosszú hajvise

lete, mindjárt kiderül.

Őseink az e részben zavaros krónikák szerint nagy hajjal

jöttek ki, mit tekercsbe, kötöttek

*),

ugy, miként a vén széke

lyek vakszemök mellett leeresztve , most is viselik... A lo

vagkor Európában gondoson fürtőzött vállatverö hajat ha

gyo tt; hőst rövid hajjal kép zelni sem tudtak. A p áp a /e bar

bársá gra emlékeztető jelre eleget is bullázo tt; de yzért a n

nyira szép nek ta rtottá k, hogy VI I . L ajos franczia királytól neje

Guyennei Eleonóra, mert a pápának engedelmeskedj, elvált, s

féíjhez ment Henrik Normannia herczegéhez, ki/angol király

ivá lévén, Francziaországot hosszas háborúba keverte; s alkal

mat ada azon megjegyzésre, hogy mivel egy /királyt neje rö

vid hajjal s sima állal nevetségesnek talá lt, M romszáz év a latt

'») C serei M . Históriája. 206. 1. -) Bich, D iótionair.91.

3

) Klemm,

Eandbuch. 60.1.

4

) K erékgyártó A . M agyarorsa. JG yelödésének története. L 62

24


34/195

három millió franczia vérzett el. A zonban a ma gya r e téren

E urópát nem követte. A zon ha jtenger, mely a XVI. XVI I. szá

zad p a rókás korszakáb a n a férfiakat elidomta lanitja , nálunk

viszhangra nem talált. C sák M áté szobra a p esti n. múzeum

ban felgöndörített, Hunya di János olaj képe pedig hátrasimí

tott na gyocska ha jja l jelenik m eg, de csak a kkoráva l, mint ko

runkban is láthatni.

Ezen viselet maradt a fejdelmi korra; de igen csalódnék,

ki azt hinné, hogy e viselet a kényesebb szemeket sérté; mert

a szépnemnek tetszeni, mindig gyengénk volt; s ez időben is

a ha jat éjjelre felgöngyölítek, s reggel arszlán-fürtökbe bo-

csáták alá.

A török, e más scytha faj benyomulása e divat mellé egy

mást léptetett, a fö beretválását. Ugy látszik, hogy a magyar

hoz ezt I I . Ulászló ho2ta be L engyelországból

1

).

Hogy 1536-ban

már nálunk is benn va n, m utatja az ársza bályza t, m ely a ma

gyar módra beretválásért 2, a törökért 12 pénzt határoz; mu

tatja a zon re g e, hogy Petrovics a p ap ok fejéről a bőrt, hol

megszokták beretválni, lehuzatta

2

) .

K ülönös ellentét a kkor nyugot és kelet E urópa ízlése közt.

K elet fejét megberetválta, s na gy szakállt ha gyo tt; mig nyugot

szakállát levette, s haját még parókával is lombositá. Egyéb-

ar4nt nem egészen új.gondolat, mert a rómaiak is sokáig be-

retválák fejőket; s nem csoda, ha a magyarnál, mint harozias

nemzetnél lábra kapott, mert azon hitben éltek, hogy a mez fö

az idők viszontagságát inkább kiállja ; s őseink a nnyira is vit

ték volt, hogy miként Toppeltinus irja, mez fővel órákig ma

rad ha tnak a legcsattogóbb hidegben.... K ülönben, elég idomtalan

viselet, mert azon fürt, melyet fejők tetejéről, hol egyik hol

mind a két vakszemöken leeresztettek, a kép et egészen elfer-

dité,

mint ezt a I I . R ákóczi G yörgy, Béldi Pál s mások képein

látjuk

3

) .

A zonban, a beretválás és töböl nyírás egyszerre mutatko-

') Toppeltinns, Origines et Occas. 84.

2

) K atona, H ist. C rit . XXII .

498.

3

) R ákóczi kép ét, Ortelius II . 179. Béldiét D elibáb Na p tár 1858. 80. L

25


35/195

zik, s a fejdelmikorban kisebb na gyobb mértékben fenn tárta

ma gát. M ikor a nemzet jól érezte m a gát, divatozott ugyan a

be retv álá s, mert folyhatott az annyit szabályozott főmosa tás;

de mihelyt változott a ko czka , s harcz ütött k i , a töböl nyí

rás állott b e , a z , mi a 48-i forradalomba n; s ha még job

ban ború it, gyá szoltak: teljesen megha gyák. M ikor Isa bella tró

nára vissza jött, D ob ó I stván Ferdinánd vajdája szamosujvári

fogságra jutott, midőn év múlva megszökött, meghagyott hajjal

érkezett Ferdinándho z, mint fogsága jelével. Bethlen M iklós is

1660-ban , mikor a török Vára dot, E rdély egyik kulcsá t, el

foglalta , azon fogadást tette vo lt, hogy nem vágatja le ha ját,

mig isten Váradot a magyarnak vissza nem adja

1

) .

A z ausztriaiház fellépte után a hajviselet is megváltozott.

A XV I I I . század elején már itt-ott feltűnt az aulicus emberek

nél a Francziaországban keletkezett

czopf

hajpor; mig a jelen

században a m ai divat vette kezdetét, mely az európaitól nem

különbözik.

A f é r f i e g y e s ö l t ö z e t e k .

K észen vagyunk a fővel, a z olvasó engedelmével áttérünk

az egyes öltözetek szellőztetésére.

A mily nemes része a z embernek a fő, ép oly na gy je

lentősége volt a f ö v é g n e k minden „nép és nemzetnél. A gö

rög és róma i többire mez fővel já rt , s ha jött a

vihar

tógája vagy

ga ll eredetű köp enye csuklyáját fejére húz ta , s mosolyogta a

fergeteget

2

). Rómában mikor rabszolgát szabadítottak, föveget

nyomtak fejébe. M ikor Néró meg holt, a római nép felcsap ta fö

veget s ugy futkosott az utczákon örömében

3

) . . .

Csaknem ha

sonló értelme volt a fövegnek, a magyaroknál is.

A régieknél két féle föveg et találunk: süveget és ka lap ot.

A s ü v e g volt eredetileg a magyarok fövege, s folyvást

a ma gya r díszöltözet kiegészítője ma radt. A lkotó részei: p rém,

bársony és forgó; mind a három annyira nehéz, hogy a

ma i kor alig bírja megfogni, hogyan viselték télben, nyár-

') Bethlen M . É lete. S zalaynál I . 193.

2

) M ontfaucon, A ntiqu. G raec.

et Rom. Schatznál. 198. 203. ') Svetonius, Vita Neronis Cap. LVH.

26


36/195

ba n őseink; holott még e különcz őltözékdaraboknál is meg

volt a kényelem. A lap része a selyem vagy bársony, mely, m int

a phrigiai sipkák hegye elökonyuU, s mindig azon színből

volt, mint a m ente; ezen sa játiagi föveget kereken p rém

övedzé, rendszerint fekete bárány vagy farkasbőr, ünne

p élyes alka lma knál G yöngyösiként: nyusztak ölelgetek s nyes

tek homlokukat. A kelme fedte a fejet, s mega dta a fő sza

bad kigözölgését, a p rém p ed ig, mi kétfelől metszést kap ott, s

ez álta l elöl hátúi lehajtható le tt , első felével szemárnyaló lett,

utófelével a nyakat vértezé, mint a melyről öregeink máig azt

tartják, hogy meghűlése legtöbb betegségünk forrása.

A süveg és k a l p a g egyaránt eléjö a régieknél, men

nyiben különböztek, nehéz megm ondani; azt azonban látjuk ,

hogy a süvegek helyett, mik többire a prém et nélktilözék, a

kalp agok jöttek le korun kra ; s a süveg szó ép ugy kiment

diva tból, mily divatba n volt a fejdelm:k ko ráb a n, m ikor annyit

tett, mint ma az irodalmilag használt föveg.

A nnyi áll, hogy süveg vagy kalp a g nélkül daliás ma gyar

termetet kép zelni sem lehet, s hogy a z, kissé félre csap va, a

legdélczegebb kinézést a dja ; főleg, h a reá gondoljuk nélkü-

lözhetlen é ké t, a keleti nép ektől használt forgót, miből a hu

szárság festői bokrétája keletkezett.

A f o r g ó két részből áll, rúdjából és szárnyából. A rúdja

grágaköves ezüst vagy arany, szárnya az újabb időben szintén

ily m ivü; azonban a régiek benne tollat vise ltek, hogy miféle

tolla ka t, haljuk M urányi Venns szerzőjét, a mint egy hadjá

rat hőseit leírja:

Az egyik szög legény, lova is szerecsen,

Süvegének nusztát őrzi egy kerecsen...

A másna k: K ét vigyázó daru strázsálja süvegé t.. .

a harmadiknak:

Szép médályos kócsag a lova fejében,

M agának is olyan fémlik süveg ében ...

a negyediknek:

E gy pár ráró repdes kettős forgójában,

Igen szép tigrisbőr habzik a nyakában.

27


37/195

28

az ötödiknek:

E gy p hoenix m a dár Ul n u s z t o s k a l p a g á b a n ,

G ubás orosziánbört függesztett nya kába n,

a többiek:

Süvegében rárók, kerecsenek, sasok,

Hátukon párdúczok, tigrisek, farkasok

l

) .

Egyébaránt, legelegánsabb volt a kócsagtoll.

S az erdélyi ifjak legszívesebben viseltek egy p ár ráró

vagy kerecsen, vagy mi legdivatosabb, három fejér darútollat,

mi végre a jobb házak darvakat tartottak, azok tollát kitépték,

megolajozták, s újra visszadugván, a szürke da ru szép fejér

tollat adott

a

) .

Idővel a süveg ez ősi alakja mellé prémtelen nemez sü

veg fúrta be ma gát. M iért is a p rémes értelmét nusztos süveg

nevezettel fejezek k i; mig a mást p osoninak hivák. K étfélék

volta k, duplák és egyesek, az az finom a k és közönségesek. A

finomak anyagja, mikép a kalapoké, nyúl vagy teveszőr, mig a

közönségesé, fekete bárán y-gy a p jú; honnan színe mindeniknek

fekete

3

). Nemez volt tehát s kalap osok készítek, s oly kicsi

nyek, hogy áruk 10 pénztől 1 frtig ment fel, hol a legolcsóbb

kalap ára kezdődött *).

A k a l a p o t csak később kezdek viselni, bár azt, mint

macoedoniai eredetű viseletet, már a görög és rómaiak ismer

ték, s tengerészek, vadászok folyvást használták

s

). Hozzánk

is a vadászok hozhaták b e , s csakham ar a fiata lság nyári vise

lete lett, mig végre a süveget leszoritá. M ár Bethlen M iklós

nak neje azt tanácsolja, ne menjen ki süvegb en, mert igen

meleg, hanem inkább kalapban

6

). A kalap ok eredeti alakja

széles karima , törpe tetővel; azonban a ma gyar a mint átvet

te , karimáját azonnal felkanyaritá, s tetejét magasabbra szabá.

') Gyöngyösi Istv. Phoenix III. Könyv. III. rész.

2

) A por, M etamor-

phosis. V. czikk.

5

) A por, M etamörph. V.

cűik.

") A z 1709-i árszabály sze

rint a közsüveg ára 12, a féldupláé 32, a közdupláé 40 pénz, mig a valódi

dup láé 1 ft. M int ezen árszabály muta tja, a közönségeseket tonnákba zsúfolva

szálliták. ') A lakjait 1. E ieh, D ictionar. 130. 249. ») Bethlen É letirása I I . 5.1


38/195

29

Ily kalapokban jelennek meg harczosaink ez időben

]

), ilyent

viselt azon gyergyói zászlóalj, mely a forradalomban S.-Szent-

györgynél annyit vesztett. K ésőbb, mikor az európa i ma gas te

tejű kalapok be akartak nyomulni, azon időben, mikor 1638-

ban a reformátusok zsinatján azon határozat kél, hogy a deá

kok és iskolamesterek skatulyás süveget — magas tetejű kala

pot — ne viseljenek

2

) : képeinken félmagas kalap ok jelennek

m eg , széles ka rimáv a l, azon ka lap ok, melyeket K ossuth-kala-

pok neve alatt 1848 körül viseltünk, s mi később eltiltatott ,• ho

lott nem volt egyéb, mint a mi székelyeink kalapja.

M iként a süveget a forgó, akép egészité ki a kalap ot a

toll, mi A porként többire strucz; a fiata lság valamely , belföldi

ragadazó madár tollával ékité; s mellé, föleg^nyárban, virágot

tűzött.

A z i n g R ómában, ugy másutt is, csak később jőve be.

A fejérnemüre őseink igen sokat adta k. A székely nép

tehetősbjei ma is annyi fejérnemüt tá rtna k, hogy télben nem

igen mosatnak. D erekukat i n g fedezé. S zabása törpe ga llér,

bő u jj , s rövid deré k; ellenkezőleg mint az ak kori németeké,

kik oly hosszú inget viseltek, hogy az ingen kivül más gyolcs

mezt nem vettek igénybe

3

). Ez ingek hófejérek, csinoson ke

ményítve. A z alsó ingre finom szövetű p ánczél-inget öltöt

te k , melynek m elle, galléra s ujjai ezüsttel arányn ya l gazda

gon valának hím ezve... A zonban azt is megkell jegyeznü nk,

hogy Hunyadi János régi ké p e, a p esti n. múzeumban, a hőst

kihajtott inggallérral tünteti elő.

Nyakravalót mondhatni csak akkor viseltek, ha útra

indultak, az idő vihara ellen

s

) . A ma gyar nyakravaló vége,

mely nem egyéb m int keskeny sha w l, selyemmel vagy skofium

a ran ynya l volt kiv árv a , va gy ezüst rojt szegélyezé; sokat ha

sonlít a római katonák nyakra valójához, csakhogy a magyar

felébb csokrozá m eg , álla a latt. A nép gyolcsból, a főbbek se-

0 L . Ortelius

Redivivus

képeit.

2

) Bod P. Sz. Polikarpus 85.1.

>)

K e

mény J. Önéletir&ia, Szalaynál. 63. 1,

4

) A por, M etamorphosis. V. czikk.


39/195

30

lyemböl álliták elö ; k ét vége övig csüngött vagy hátra volt

ve tve .. . Bethlen M iklósként a francziák a nyakra valót tőlünk

vevék át, csakhogy ök az általunk használt hosszu két végett

rövidebbre szabák

J

) .

Honn m e l l é n y t viseltek, mi fenálló ga lléra, nyitott mel

lű, sujtásokkal, s értékes gombokkal kapcsolódott.

E fölé otthon h a c z o k á t öltöttek. Ha p edig kimentek,

a szűk dolmányt egyenesen az ingre vették fel, s ugy gombo-

lák össze

3

) .

A d o l m á n y , mi a pánczél posztóbóli utánzása , kétféle

volt: rövid és hosszu. A rövid csak csipöig ért ; m ig a hosszu

tovább folyt, s nem egyéb, mint a mit ma attilának, zrínyinek

nevezünk. M int minden ruha da ra bunk , sinorba volt szegve ,

galléra fenálló, elöl sujtás, s szőr, ezüst, arany szövetű gomb,

melynek azonban száma 12-t soha sem multa felyül

3

). Kelméje

a posztónak többire ka rasia vagy sáia

4

), a tehetősebbeknél

gránát vagy skarlát; a selyem dolmányok kelméje kamuka vagy

a tlacz; legelegánsabb a bársony. M iként a kelmékből gyanítha

tó volt, szinök minden egyéb, csak nem fekete; mire azonban

meg kell jegyeznünk, hogy még a múlt század elején a fejér,

sárga és veres frakk, szintén divat volt Európában.

Árszabályainkban eléfordul a félszer és foszlán-dol-

mány, mely utolsó töltött s csináltatási ára kétszer annyi, mint

ma ga a bársonyé. A zon hossz u, szárközépig érő selyem dol

mányok voltak ezek, melyre rendesen pánczélt öltöttek. Török

eredetűnek látszik

5

) .

Ezeken kivül az ifjak könyökben vágott dolmányt is vi

seltek, mi a himzetes ingujjakat szabadon hagyá. M it A porként

a horvátoktól vettek át

6

) , holott már a rómaiak tunicáin is

megjelenik

7

) .

») Bethlen M . Ifjúkori életirata . 288. 1.

2

) K emény J. Ö néletirata. 52.

5

) A p or, M etamorphosis. V . czikk. ") A rövid csinálási díja 4 0 , a hosszúé le

bérelve 75 p én z, a gránáté és selymeké 1 ft. 25 . a bársonyé 2 fl. A z 1627-i

árszabály.

5

) Gyöngyösi Phoeníx-e III. könyv III. rész.

5

) A por, M etamor.

V. czikk.

7

) M oatfaucon. 195, L . Vízkeleti rajzait. V as, Újság. 1860. 22. «z.


40/195

31

A dolmányt csipöjöken övvel szoriták , mi szőr vagy se

lyemből készült; de ngy látszik nem rég kezdték viselni ') . Ün

nepélyes alkalmaknál a selyem sinorkákat ezüst és arany fog-

lalá össze, valam int elöl függő két bojtja is abból volt. E z a

keleties shawll-övedzés átalakítása lesz

3

) .

Felöltönytil m e n t é t vettek, mit rendesen csak íélvállra

vetettek, de ha zord idő volt, fel is ölthettek. A mente a dísz

öltözet kiegészítő ré sz e, s azon rangot fog la lta e l, mit a ró

ma i p atríciusnál a tóga . M int minden öltönyünknek, fenálló gal

léra van, melyről nyuszt, hiúz, vagy egyéb drága börbőli váll-

p rém simult a válra ; rendesen térdig ért ; ujja bő és hosszú,

annyira, hogy könyökig fel volt hasítva, hogy a karnak moz

gást engedjen; a fiatalság, a kurta ujjú dolmányok mintájára,

nyárban csonka ujjú mentét viselt.

Ezek kiváló sajátságai a mentének, mely azonban több

féle volt.

A viselő, ifjúnál öregnél hosszabb, hogy inokat véré. K el

méje posztó; átéli rókával, a nyári rásávaj, selyemmel, bojtos

bársonynyal volt bélelve.

Viseltek ezen kívül úgynevezett b o é r - m e n t é k e t , me

lyek bokáig értek, s a főbbeknél rókával,

a

többinél bárány

bőrrel voltak bélelve

3

) .

Ily mentét viselhetett Báthori Kristóf János Z s. főve

zére, G yula ostrománál, mit sógora a hős K ereeseni L ászló ol

talmazott; s a történt vele, hogy

egy

nap on, a mint a basa

meglep i, épp en levelet tartott kezében, mit titkosan sógora kezé

be akart játszani; azonban mint beszélgettek, a levelet elejtette;

mit tegyen? feje koczkán — azt tet te , hogy hosszú mentéjével

elta ka rta , mig zsebkendőjét reáve theté, hogy mind kettőt

felvegye *).

A valódi diszmente fejér, vö rös , tenger vagy királyszin

selyem vagy bá rso ny ; rojtos selyem, hiúz vagy nyestlábbal bé

lelve.

') Ortelius R edivivus. I . 20.

2

) L . Vizkeleti rajzait. V as. Újság. 1860.

16. sz.

5

) A por, M etamorphosis. V . ozikk.

4

) Wolf de Bethlen. II. 132.


41/195

32

A z ekép szabott és kiállított mentékre még csak ezután

következett a gazdagság, mely a magyar öltözéket oly fensé

gessé te tte , s mely leginkább a mentén közp ontosult. K ereken

szőr vagy selyem sinorral, ezüst vagy arany galanddal volt be

szegve, hasonló sinorzatból jött elejére a sujtás, mely a gom

bokat kisérte, s melyek végén aranyrojt, mint ezt II. Eákóczi

G yörgy és I . A pafi fejdelmek képein láthatjuk

J

). E sujtás la

pos,

és a szerint széles, mint több vagy kevesebb gomb a lkal

maztatott

;

s legszélesebb, ha a gombok egyenként álltak. Egy

díszmentére húsz huszonöt gomb is jött, egyenként, hármával

vagy ötivel, de oly gom bok, melyekben a legfényüzöbb ga z

da gság kifejezhette ízlésé t, m iután Bethlen G ábor véghagyo

mányába n oly gombokat látunk , melyeket egyenként félezer

gyémánt ragyogott körül. E zekre jött végre az ék sze r, mely

mintegy a társada lmi állást, a p roceri ara nylánezot kép viselte, a

mentekötö, mi a m ente két szárnyát a mellen össz eta rtá, s

néha faluk értékével ért fel, mint p esti múzeumban azon

arany-ezüst s drágakövekkel terhelt mentekötők mutatják, me

lyeket M átyás, I I . L ajos s I . János királyoknak, Bocskai és

Bethlen G ábor fejdelmeknek tulajdon ítana k, melyek nem egye

bek, mint nagyszerű értékes boglárok lánczolata.

Kik a magyar lovagrendhez nem számiták magokat, men

te helyett, a menténél hosszabb és bővebb, sinorozott, fekete

t ó g á t viseltek: igy jelent meg dr. Blandrata G y. királyi ta

nácsos 1566-ban Szolymánnál

2

). A p olgárok tógája gombszá-

ros vagy vitézkötéses, gránát vagy skarlátból, a tanároké per-

petából, a deákoké brassai posztóból; de mindenik, még a

szász p olgár is alatta dolmányt ho rda .. .. A tóga békét jelentő

értelmét, ugy látszik nálunk is megtartotta.

A lábszárakat n a d r á g fedezte. E kor nadrága szűk,

mit a saruba hú zta k, színesből viseltek, s szíjjal derekukhoz

övedztek; miként a nép s kisebb városaink polgársága korunk

ra lehozta. Béllése a régibb korban hiányz ott; valam int

Apor

ként hátul lemenő varasára sem alkalmaztak sinort

3

): miből

' ) L . e ké p e ke t , O r tel ius . 179. 286. 1.

s

) I s tvá nf i , H igt . 816.

3

) Apor,

M atamorphoíis. V.


42/195

33

az is következik, hogy a viselő nádrág szabása a volt, mi mos

tan az oláhoké.

Hol vették e szabást, 'nehéz reá határozottan felelni, mert

példányképünk, a római világ, a mezlábokat olybá vette, mint

mi a kesztyütlen kezet. A római ka tonáknál már látunk szűk

nadrágot, mit azonban az idegen légiók viseltek

2

). A germán

és frank nép a na drágot állítólag a róma i sergektöl vette át

2

) .

A képes krónikák őseinket már szűk na drágba festik. A

hagyomány szerint S zt. I stván na drága hasitékába n elöl er

szényt hordozott, a szegények szá m ára ; a fejdelmi korban e

helyen a zsebórák tartattak

3

) .

A sziík szabás az idő zordonsága s táborozás mostoha-

ságai ellen volt számítva, minek meg is felelt, mint oly ruha,

mely szükvolta miatt a bőrt és izmokat örök izgalomba tartá.

A nemzeti' fejdelmek a la tt színe minden, csak nem fekete.

Posztóból készítek, még pedig skarlát, gránát, fodor-ülér, lo-

rembergi, vagy az általunk is ismert abaposztóból, vagy a most

is ha sználatban levő bra ssa i kétszerványoltból, m elyet kék

színéért a nép most is leginkább visel.

A lig jellemzi egy öltözék inkább a nemzet fejlettségét, mint

a l á b b e l i v i s e l e t minősége. A magyar csizma s szűk nad

rág a lovagolni szeretés gondolata.

M a az erdélyi nép legalsó osztálya b o c s k o r t köt, mi

nek egyébaránt Á zsia a hazája

4

) ; a székely köznép szárkö

zépig é rő , oldalán fűzött s a r u t vagy bakkancsot hord, de ma

gasabbat mint a római katona; mig a tehetősebbek hosszúszá

rú c s i z m á t viselnek. Oly fokozat, melyben azon római szo

kás ma radványát látjuk, miszerint a p atrícius hosszabb szárú

sa rut viselhetett mint a n ép ; mely intézvénynek tulaj donkép az

1642-i árszabályban világos nyoma van, midőn á szolgálók-

]

) E ich, D ictionair 84.

2

) Klemm, Handbuch. 56.

3

) E kor roppant

nagy zsebóráiból a II . L a jos, Báthori I stvá n, Páriz Páp aié látható a p esti

múzeumban. *) E ich, D ictionair d. A ntiquités. 112. Onnan jött át a görög

római a germán köznéphez. K lemm, Handbuch d. G ermán. A ltersthumknnde.

66.

1. T elekes bocsk ort, ezüsttel va rotta t, urfiaink is viseltek. A por. V. czikk.

Köv. Viteletek. 3


43/195

nak m egtiltja , hogy oly ma gas szára csizmát, milyet úrnőik

viselnek, veimiö'k nem szabad.

M iben já rta k őseink, a rra a képes krónikák a dhatna k

leghitelesebb felvilágositást, hol a ma i fűzött saru és törp e

czizma egyaránt elöjö; minélfogva a hagyomány azon szavait,

mikép a csizma viseletet a törököktől vettük

1

), azon bő és

hosszúszárú csizmákra kell szorítanunk, melyek a magyar szár

középig érő sarujánál magasabbak. S ez is nem azért jött be,

mintha a ma gyar ezt a ma gáénál szebbnek ismerte volna e l,

hanem a kor hozta magával, a török fensöség befolyása, hogy

ne kéntelenittessenek a török komédiáknál mindannyiszor csizmát

elfogadni. M ert mint lá ttu k , 1 566-ba n, mikor Belgrádnál

János Z sigmond fejdelem a szultánnak tisztelgett, még ma ga a

fejdelem is, többek közt sarkantyús török' csizmákkal is meg

tiszteltetek, hogy török illem szerint léphessék E rdély p rote-

ctora elé

2

) .

Innen lett, hogy a nemzeti fejdelmek korsz a káb a n, mi

ben sem mutat viseletünk annyi idegen ízlést, mint a lábmüvé-

szet körül; innen van, hogy annyiféle lábbelink volt e korban,

hogy alig vagyunk képesek magunkat körülek tájékozni. Ilye

nek a saru, csizma, szekernye, papucs, kapcza, s a fejdelmi

kor vége felé a német czipö; mig a solyának csak nevezetét

ism erjük ... M ilyenek voltak e különböző lábbelik, minő rang

fokozatban álltak, megkísértem rendre bemutatni, előre meg

jegyezvén, hogy azok anyagja többire veres és sárga karma-

sia, veres, sárga vagy fekete kordován , s végre szattyán, me

lyek ugy álltak egymáshoz, hogy egy karmasin bőr ára volt 2

egy kordováné

1 ít, egy szattyáné 50

—

60

pénz.

S a r u ez azon általános nevezet, melynek helyét ma már

a csizma szó foglalta el. K étféle mesterember dolgozott a láb

körü l: a csizmadia s a ma gasabb rangban álló va rg a , ez utolsó

mivei közt jelennek meg a saruk. Az uri lábbelik deli saru

nevezet alatt jöttek elő

3

), s egy ily férfi saru ára 22—28 pénz.

l

) Bod P. Szt. Potykarpus. 85. 1. -) Forgács, Commentar. Hist. 419.

•) A deli vagy dali ma gast ak ar jelen teni, D ugonics gaerint török szó. L .

Aranyperecék 61. 1.

34


44/195

Utána jöttek a csizmák, hogy mennyivel voltak nagyob

bak, mutatja áruk, miszerint egy karmásin csizmáé 2 ft. 50.,

egy veres vagy sárga kordováné 1 ft. 50., sárga szattyáné 75

pénz, fekete szattyáné 60 pénz, s e szerint egy török csizma

árával fél tuczet

Documents

Viseletekésszokások