tankonyvtar.hu · Web viewNövényvédelem Bozsik , András Bujáki , Gábor Bürgés , György Czencz , Kornélia Deli , József Glits , Márton Folk , Győző Hunyadi , Károly

NövényvédelemBozsik , András

Bujáki , Gábor

Bürgés , György

Czencz , Kornélia

Deli , József

Glits , Márton

Folk , Győző

Hunyadi , Károly

Ipsits , Csaba

Járfás , József

Kadlicskó , Sándor

Kiss , József

Koppányi , Marietta

Kozma , Erzsébet

Kövics , György

Kuroli , Géza

Lánszki , Imre

Petrányi , István

Petróczi , István

Pécsi , Sándor

Pénzes , Béla

Created by XMLmind XSL-FO Converter.

Pintér , Csaba

Radócz , László

Reisinger , Péter

Sáringer , Gyula

Szabolcs , János

Szalay-Marzsó , László

Takács , András

Tomcsányi , Ernő

Tóth , Attila

Tóth , István

Virányi , Ferenc


NövényvédelemBozsik , AndrásBujáki , GáborBürgés , GyörgyCzencz , KornéliaDeli , JózsefGlits , MártonFolk , GyőzőHunyadi , KárolyIpsits , CsabaJárfás , JózsefKadlicskó , SándorKiss , JózsefKoppányi , MariettaKozma , ErzsébetKövics , GyörgyKuroli , GézaLánszki , ImrePetrányi , IstvánPetróczi , IstvánPécsi , SándorPénzes , BélaPintér , CsabaRadócz , LászlóReisinger , PéterSáringer , GyulaSzabolcs , JánosSzalay-Marzsó , LászlóTakács , AndrásTomcsányi , ErnőTóth , AttilaTóth , IstvánVirányi , Ferenc

Publication date 1997Szerzői jog © 1997 Glits Márton, Horváth József, Kuroli Géza, Petróczi István


TartalomElőszó ................................................................................................................................................. 321. A búza ............................................................................................................................................... 1

1. A búza betegségei ................................................................................................................... 11.1. Búza csíkos mozaik ................................................................................................... 1

1.1.1. (wheat streak mosaic potyvirus) .................................................................... 11.2. Búzatörpülés .............................................................................................................. 1

1.2.1. (wheat dwarf geminivirus) ............................................................................ 11.3. Torsgomba .................................................................................................................. 2

1.3.1. (Gäumannomyces graminis, régebbi néven: Ophiobolus graminis) ............. 21.4. Szártörő gomba („szemfoltbetegség”) ....................................................................... 2

1.4.1. (Pseudocercosporella herpotrichoides) ......................................................... 21.5. Búza fuzáriózis .......................................................................................................... 3

1.5.1. (Fusarium graminearum, F. avenaceum, F. culmorum, F. nivale, F. sporotrichioides, F. poae) ........................................................................................ 3

1.6. Lisztharmat ................................................................................................................ 31.6.1. (Erysiphe graminis) ....................................................................................... 3

1.7. Feketerozsda (szárrozsda) .......................................................................................... 41.7.1. (Puccinia graminis) ....................................................................................... 4

1.8. Búza kőüszög (büdösüszög) ...................................................................................... 41.8.1. (Tilletia caries, T. foetida, T. intermedia) ...................................................... 4

1.9. Búza por- vagy repülőüszög ...................................................................................... 51.9.1. (Ustilago nuda f. sp. tritici) ........................................................................... 5

2. A búza kártevői ....................................................................................................................... 52.1. Búza-fonálféreg ......................................................................................................... 6

2.1.1. (Anguina tritici) ............................................................................................. 62.2. Vetési bagolylepke ..................................................................................................... 7

2.2.1. (Scotia segetum) ............................................................................................ 72.3. Fritlégy ....................................................................................................................... 7

2.3.1. (Oscinella frit) ............................................................................................... 72.4. Csíkoshátú búzalégy .................................................................................................. 8

2.4.1. (Chlorops pumilionis) ................................................................................... 82.5. Ugarlégy ..................................................................................................................... 8

2.5.1. (Delia coarctata) ............................................................................................ 82.6. Citromsárga búzagubacsszúnyog ............................................................................... 9

2.6.1. (Contarinia tritici), ......................................................................................... 92.7. narancssárga búzagubacsszúnyog .............................................................................. 9

2.7.1. (Sitodiplosis mosellana) ................................................................................ 92.8. Gabonafutrinka .......................................................................................................... 9

2.8.1. (Zabrus tenebrioides) ..................................................................................... 92.9. Szalmadarázs ........................................................................................................... 10

2.9.1. (Cephus pygmaeus) ..................................................................................... 102.10. Gabonapoloskák .................................................................................................... 11

2.10.1. (Aelia spp., Eurygaster spp.) ..................................................................... 112.11. Szipolyok ............................................................................................................... 12

2.11.1. (Anisoplia spp.) ......................................................................................... 123. A búza gyomnövényei .......................................................................................................... 12

3.1. Vékony, széles levelű kétszikűek ............................................................................ 13


Növényvédelem

3.2. Egyéves egyszikűek ................................................................................................. 133.3. Évelő két- és egyszikű gyomnövények ................................................................... 143.4. A gyomfelvételezések célja és feladata ................................................................... 153.5. A gyomfelvételezések időpontja .............................................................................. 153.6. A búza gyomirtása ................................................................................................... 153.7. A gabona gyomirtó szerei permetezésének fontosabb szempontjai ......................... 223.8. A gabonaszakasz szerepe a szántóföldi kultúrák integrált gyomirtásában .............. 22

4. A búza védelme .................................................................................................................... 232. Az árpa ........................................................................................................................................... 25

1. Az árpa betegségei ................................................................................................................ 251.1. Árpa csíkos mozaik ................................................................................................. 25

1.1.1. (barley stripe mosaic hordeivirus) ............................................................... 251.2. Árpa vírusos levélfoltosság ..................................................................................... 25

1.2.1. (brome mosaic bromovirus) ........................................................................ 251.3. Árpa sárga törpülés .................................................................................................. 26

1.3.1. (barley yellow dwarf luteovirus) ................................................................. 261.4. Árpa helmintosporiózisai ......................................................................................... 261.5. Árpa törpe- vagy levélrozsda ................................................................................... 27

1.5.1. (Puccinia hordei) ......................................................................................... 272. Az árpa kártevői ................................................................................................................... 27

2.1. Veresnyakú árpabogár .............................................................................................. 272.1.1. (Oulema melanopus) ................................................................................... 27

3. Az árpa gyomnövényei ......................................................................................................... 283.1. Az árpa gyomirtása .................................................................................................. 28

4. Az árpa védelme ................................................................................................................... 283. A kukorica ...................................................................................................................................... 30

1. A kukorica betegségei ........................................................................................................... 301.1. Kukorica csíkos mozaik ........................................................................................... 30

1.1.1. (maize dwarf mosaic potyvirus) .................................................................. 301.2. A kukorica baktériumos hervadása .......................................................................... 31

1.2.1. (Erwinia stewartii) ....................................................................................... 311.3. Kukoricaperonoszpóra ............................................................................................. 31

1.3.1. (Sclerophthora macrospora) ........................................................................ 311.4. Kukoricarozsda ........................................................................................................ 32

1.4.1. (Puccinia sorghi) ......................................................................................... 321.5. Golyvásüszög ........................................................................................................... 32

1.5.1. (Ustilago maydis) ........................................................................................ 321.6. Rostosüszög ............................................................................................................. 33

1.6.1. (Sorosporium holci-sorghi) ......................................................................... 331.7. Kukorica szürke gyökér- és szárkorhadása .............................................................. 34

1.7.1. (Macrophomina phaseolina, Rhizoctonia bataticola) .................................. 341.8. Diplodiás cső- és szárkorhadás ................................................................................ 34

1.8.1. (Diplodia maydis, D. macrospora) .............................................................. 341.9. Kabatiellás szemfoltosság ........................................................................................ 35

1.9.1. (Kabatiella zeae) ......................................................................................... 351.10. Nigrospórás szárazkorhadás .................................................................................. 36

1.10.1. (Nigrospora oryzae) .................................................................................. 361.11. Kukorica helmintospóriumos levélfoltossága és száradása ................................... 36

1.11.1. (Helminthosporium turcicum, H. carbonum, H. maydis) ......................... 361.12. Kukorica fuzáriózisa .............................................................................................. 37

1.12.1. (Fusarium graminearum, Gibberella zeae, F. moniliforme, G. fujikuroi, F. culmorum) ............................................................................................................. 37


Növényvédelem

2. A kukorica kártevői .............................................................................................................. 382.1. Kukorica-gyökértetű ................................................................................................ 39

2.1.1. (Tetraneura ulmi) ......................................................................................... 392.2. Zselnicemeggy-levéltetű .......................................................................................... 40

2.2.1. (Rhopalosiphum padi) ................................................................................. 402.3. Zöld kukorica-levéltetű ............................................................................................ 41

2.3.1. (Rhopalosiphum maidis) ............................................................................. 412.4. Pattanóbogarak ........................................................................................................ 41

2.4.1. (Elateridae) .................................................................................................. 422.5. Gyászbogarak .......................................................................................................... 42

2.5.1. (Tenebrionidae) ........................................................................................... 422.6. Alkonybogarak ......................................................................................................... 43

2.6.1. (Alleculidae) ................................................................................................ 432.7. Cserebogarak ........................................................................................................... 45

2.7.1. (Melolonthidae) ........................................................................................... 452.8. Kukoricabogár ......................................................................................................... 48

2.8.1. (Diabrotica virgifera virgifera) .................................................................... 482.9. Kukoricabarkó ......................................................................................................... 49

2.9.1. (Tanymecus dilaticollis) .............................................................................. 492.10. Kukoricamoly ........................................................................................................ 50

2.10.1. (Ostrinia nubilalis) .................................................................................... 502.11. Mezei pocok ........................................................................................................... 51

2.11.1. (Microtus arvalis) ...................................................................................... 522.12. Hörcsög .................................................................................................................. 53

2.12.1. (Cricetus cricetus) ..................................................................................... 532.13. Ürge ....................................................................................................................... 54

2.13.1. (Citellus citellus) ....................................................................................... 543. A kukorica gyomnövényei .................................................................................................... 54

3.1. A kukorica gyomirtása ............................................................................................. 584. A kukorica védelme .............................................................................................................. 66

4. A rizs .............................................................................................................................................. 691. A rizs betegségei ................................................................................................................... 69

1.1. Pirikuláriás barnulás ................................................................................................ 691.1.1. (Pyricularia grisea) ...................................................................................... 69

1.2. Barna levélfoltosság ................................................................................................ 701.2.1. (Helminthosporium oryzae) ........................................................................ 70

1.3. Rizsbakteriózis ......................................................................................................... 711.3.1. (Pseudomonas syringae) ............................................................................. 71

2. A rizs kártevői ....................................................................................................................... 712.1. Rizslevél-fonálféreg ................................................................................................. 72

2.1.1. (Aphelenchoides besseyi) ........................................................................... 722.2. Nyári pajzsosrák és tüskésorrú rák .......................................................................... 72

2.2.1. (Triops cancriformis) (Lepthesteria dahalacensis) ...................................... 722.3. Tollas árvaszúnyog .................................................................................................. 73

2.3.1. (Chironomus plumosus) .............................................................................. 732.4. Rizsszúnyog ............................................................................................................. 74

2.4.1. (Cricotopus bicinctus) ................................................................................. 742.5. Aknázó rizslégy ....................................................................................................... 74

2.5.1. (Hydrellia griseola) ..................................................................................... 743. A rizs gyomnövényei ............................................................................................................ 75

3.1. A rizs gyomirtása ..................................................................................................... 77


Növényvédelem

4. A rizs védelme ...................................................................................................................... 785. Takarmányfüvek ............................................................................................................................ 80

1. A takarmányfüvek betegségei ............................................................................................... 801.1. Rozsda ..................................................................................................................... 80

1.1.1. (Puccinia graminis, Puccinia dispersa, Puccinia coronifera, Puccinia striiformis, Puccinia recondita, Puccinia hordei) ..................................................................... 80

1.2. Pázsitfűfojtó gyűrűspenész ...................................................................................... 801.2.1. (Epichloe typhina) ....................................................................................... 80

2. A takarmányfüvek kártevői .................................................................................................. 812.1. Marokkói sáska ........................................................................................................ 81

2.1.1. (Dociostaurus maroccanus) ......................................................................... 812.2. Olaszsáska ............................................................................................................... 82

2.2.1. (Calliptamus italicus) .................................................................................. 822.3. Réti gyapjaslepke ..................................................................................................... 83

2.3.1. (Hypogymna morio) .................................................................................... 832.4. Törpe gabonakabóca ................................................................................................ 83

2.4.1. (Macrosteles laevis) .................................................................................... 833. A takarmányfüvek gyomnövényei ........................................................................................ 84

3.1. A takarmányfüvek gyomirtása ................................................................................. 844. A takarmányfüvek védelme .................................................................................................. 85

6. A lucerna ........................................................................................................................................ 871. A lucerna betegségei ............................................................................................................. 87

1.1. Lucernamozaik ........................................................................................................ 871.1.1. (Alfalfa mosaic virus, monotípusos vírus) .................................................. 87

1.2. Lucerna levélragya .................................................................................................. 871.2.1. (Pseudopeziza medicaginis) ........................................................................ 87

1.3. Lucerna fertőző hervadása ....................................................................................... 881.3.1. (Fusarium oxysporum, Verticillium alboatrum) .......................................... 88

1.4. Ibolyaszínű gyökérpenész ........................................................................................ 891.4.1. (Rhizoctonia crocorum) .............................................................................. 89

2. A lucerna kártevői ................................................................................................................. 892.1. Lucernapoloska ........................................................................................................ 90

2.1.1. (Adelphocoris lineolatus) ............................................................................ 902.2. Lucernaböde ............................................................................................................ 90

2.2.1. (Subcoccinella vigintiquatorpunctata) ........................................................ 902.3. Lucernabogár ........................................................................................................... 91

2.3.1. (Phytodecta fornicata) ................................................................................. 912.4. Hamvas vincellérbogár ............................................................................................ 92

2.4.1. (Otiorrhynchus ligustici) ............................................................................. 922.5. Kis csipkézőbarkók .................................................................................................. 92

2.5.1. (Sitona spp.) ................................................................................................ 932.6. Nagy csipkézőbarkó ................................................................................................ 93

2.6.1. (Sitona puncticollis) .................................................................................... 932.7. Lucernaormányos .................................................................................................... 94

2.7.1. (Phytonomus variabilis) .............................................................................. 942.8. Lucerna-magormányos ............................................................................................ 94

2.8.1. (Tychius flavus) ........................................................................................... 952.9. Lucernarügy-gubacsszúnyog ................................................................................... 95

2.9.1. (Dasyneura ignorata) ................................................................................... 952.10. Lucernabimbó-gubacsszúnyog .............................................................................. 95

2.10.1. (Contarinia medicaginis) ........................................................................... 952.11. Lucerna-magdarázs ................................................................................................ 96


Növényvédelem

2.11.1. (Bruchophagus roddi) ................................................................................ 963. A lucerna gyomnövényei ...................................................................................................... 97

3.1. A lucerna gyomirtása ............................................................................................... 984. A lucerna védelme .............................................................................................................. 100

4.1. Az új telepítésű lucerna védelme ........................................................................... 1004.2. Az idősebb lucerna védelme .................................................................................. 101

7. A vörös here ................................................................................................................................. 1041. A vörös here betegségei ...................................................................................................... 104

1.1. Lisztharmat ............................................................................................................ 1041.1.1. (Erysiphe communis f. sp. trifolii) ............................................................ 104

1.2. Vöröshererák ......................................................................................................... 1041.2.1. (Sclerotinia trifoliorum) ............................................................................ 104

1.3. Vörös here pszeudopezizás levélfoltossága ........................................................... 1051.3.1. (Pseudopeziza trifolii) ............................................................................... 105

1.4. Vörös here szárfenésedése ..................................................................................... 1061.4.1. (Kabatiella caulivora, Colletotrichum trifolii) .......................................... 106

1.5. Herefélék feketepettyessége .................................................................................. 1061.5.1. (Cymadothea trifolii, konídiumos alak: Polythrincium trifolii) ................ 106

1.6. Cerkospórás levélfoltosság .................................................................................... 1061.6.1. (Cercospora zebrina) ................................................................................. 106

1.7. Sztemfíliumos levélfoltosság ................................................................................ 1071.7.1. (Stemphylium sarciniforme) ..................................................................... 107

2. A vörös here kártevői ......................................................................................................... 1072.1. Vöröshereszár-cickányormányos ........................................................................... 108

2.1.1. (Apion seniculum) .................................................................................... 1082.2. Vörösherevirág-cickányormányos ......................................................................... 108

2.2.1. (Apion trifolii) ........................................................................................... 1082.3. Vörösheremag-cickányormányos .......................................................................... 109

2.3.1. (Apion apricans) ....................................................................................... 1093. A vörös here gyomnövényei ............................................................................................... 110

3.1. A vörös here gyomirtása ........................................................................................ 1104. A vörös here védelme ......................................................................................................... 111

8. A szója .......................................................................................................................................... 1131. A szója betegségei .............................................................................................................. 113

1.1. Szója mozaik ......................................................................................................... 1131.1.1. (soybean mosaic potyvirus) ...................................................................... 113

1.2. Baktériumos barna levélfoltosság ......................................................................... 1131.2.1. (Pseudomonas syringae pv. glycinea) ....................................................... 113

1.3. Baktériumos hólyagos levélfoltosság .................................................................... 1141.3.1. (Xanthomonas campestris pv. glycines) ................................................... 114

1.4. Szójaperonoszpóra ................................................................................................. 1141.4.1. (Peronospora manschurica) ....................................................................... 114

1.5. Diaportés hüvely- és szárfoltosság ........................................................................ 1151.5.1. (Diaporthe phaseolorum var. sojae, .......................................................... 1151.5.2. konídiumos alak: Phomopsis sojae, Diaporthe phaseolorum var. caulivora) 115

1.6. Fehérpenészes szárrothadás ................................................................................... 1161.6.1. (Sclerotinia sclerotiorum) ......................................................................... 116

1.7. Szójafuzáriózis ...................................................................................................... 1161.7.1. (Fusarium oxysporum, F. semitectum) ..................................................... 116

2. A szója kártevői .................................................................................................................. 1172.1. Muszkamoly .......................................................................................................... 117


Növényvédelem

2.1.1. (Loxostege sticticalis) ............................................................................... 1172.2. Gamma-bagolylepke ............................................................................................. 118

2.2.1. (Autographa gamma) ................................................................................ 1182.3. Bogáncslepke ......................................................................................................... 119

2.3.1. (Vanessa cardui) ........................................................................................ 1193. A szója gyomnövényei ....................................................................................................... 120

3.1. A szója gyomirtása ................................................................................................. 1204. A szója védelme ................................................................................................................. 125

9. A répafélék ................................................................................................................................... 1271. A répafélék betegségei ....................................................................................................... 127

1.1. Répagyökérfekély .................................................................................................. 1271.1.1. (Phoma betae, Alternaria tenuis, Fusarium spp., Rhizoctonia solani) ...... 127

1.2. Répa nekrotikus sárgaerűség, rizománia ............................................................... 1281.2.1. (beet necrotic yellow vein furovirus) ........................................................ 128

1.3. Répamozaik ........................................................................................................... 1291.3.1. (beet mosaic potyvirus) ............................................................................. 129

1.4. Répasárgaság ......................................................................................................... 1291.4.1. (beet yellows closterovirus) ...................................................................... 129

1.5. Répaperonoszpóra ................................................................................................. 1301.5.1. (Peronospora farinosa f. sp. betae) ............................................................ 130

1.6. Répalisztharmat ..................................................................................................... 1301.6.1. (Erysiphe communis, Microsphaera betae) .............................................. 131

1.7. Cerkospórás levélragya ......................................................................................... 1311.7.1. (Cercospora beticola) ................................................................................ 131

2. A répafélék kártevői ........................................................................................................... 1322.1. Törpe répabogár ..................................................................................................... 132

2.1.1. (Atomaria linearis) .................................................................................... 1322.2. Répabolha .............................................................................................................. 133

2.2.1. (Chaetocnema tibialis) .............................................................................. 1332.3. Lisztes répabarkó ................................................................................................... 134

2.3.1. (Cleonus punctiventris) ............................................................................. 1342.4. Répa-fonálféreg ..................................................................................................... 135

2.4.1. (Heterodera schachtii) ............................................................................... 1352.5. Fekete répa-levéltetű ............................................................................................. 136

2.5.1. (Aphis fabae) ............................................................................................. 1362.6. Répa-aknázómoly .................................................................................................. 136

2.6.1. (Scorbipalpa ocellatella) ........................................................................... 1363. A répafélék gyomnövényei ................................................................................................. 137

3.1. A répafélék gyomirtása .......................................................................................... 1384. A répafélék védelme ........................................................................................................... 142

10. A burgonya ................................................................................................................................. 1451. A burgonya betegségei ....................................................................................................... 145

1.1. Élettani betegségek ................................................................................................ 1451.2. Burgonya levélsodródás ........................................................................................ 146

1.2.1. (potato leafroll luteovirus) ........................................................................ 1461.3. Burgonya y-mozaik vagy vonalasbetegség ........................................................... 146

1.3.1. (potato Y potyvirus) .................................................................................. 1461.4. Burgonya x-mozaik vagy enyhe mozaik ............................................................... 147

1.4.1. (potato X potexvirus) ................................................................................ 1471.5. Burgonya szártarkulás ........................................................................................... 147

1.5.1. (Tobacco rattle tobravirus) ........................................................................ 147


Növényvédelem

1.6. Burgonya boszorkányseprűsödés .......................................................................... 1481.6.1. (potato witches’broom phytoplasma) ....................................................... 148

1.7. Baktériumos szártő- és nedves gumórothadás ....................................................... 1481.7.1. (Erwinia carotovora subsp. carotovora, E. carotovora subsp. atroseptica, E. chrysanthemi) ...................................................................................................... 148

1.8. Közönséges vagy sugárgombás varasodás ............................................................ 1491.8.1. (Streptomyces scabies, Streptomyces spp.) .............................................. 149

1.9. Burgonyavész ........................................................................................................ 1491.9.1. (Phytophthora infestans) ........................................................................... 149

1.10. Burgonyahimlő - rizoktónia ................................................................................ 1501.10.1. (Rhizoctonia solani) ................................................................................ 150

1.11. Fuzáriumos gumórothadás és tőhervadás ............................................................ 1501.11.1. (Fusarium solani, F. oxysporum f. sp. tuberosi, F. sambucinum, F. sulphureum) ............................................................................................................................. 151

1.12. Alternáriás szárazfoltosság és gumókorhadás ..................................................... 1511.12.1. (Alternaria solani, A. alternata) ............................................................... 151

1.13. Egyéb, kisebb mértékben előforduló kórokozók ................................................. 1512. A burgonya kártevői ........................................................................................................... 152

2.1. Burgonyabogár ...................................................................................................... 1522.1.1. (Leptinotarsa decemlineata) ...................................................................... 152

2.2. Levéltetvek ............................................................................................................ 1542.3. Gumórontó fonálféreg ........................................................................................... 154

2.3.1. (Ditylenchus destructor) ........................................................................... 1542.4. Közönséges burgonya-fonálféreg .......................................................................... 155

2.4.1. (Globodera rostochiensis) ......................................................................... 1553. A burgonya gyomnövényei ................................................................................................ 156

3.1. A burgonya gyomirtása .......................................................................................... 1564. A burgonya védelme ........................................................................................................... 158

11. A napraforgó .............................................................................................................................. 1591. A napraforgó betegségei ..................................................................................................... 159

1.1. Napraforgó-peronoszpóra ...................................................................................... 1591.1.1. (Plasmopara halstedii) ............................................................................... 159

1.2. A napraforgó fehérpenészes szár- és tányérrothadása ........................................... 1601.2.1. (Sclerotinia sclerotiorum) ......................................................................... 160

1.3. A napraforgó diaportés betegsége .......................................................................... 1601.3.1. (Diaporthe helianthi) ................................................................................. 160

1.4. Napraforgórozsda .................................................................................................. 1611.4.1. (Puccinia helianthi) ................................................................................... 161

2. A napraforgó kártevői ......................................................................................................... 1622.1. Napraforgómoly .................................................................................................... 162

2.1.1. (Homoeosoma nebulellum) ....................................................................... 1623. A napraforgó gyomnövényei .............................................................................................. 163

3.1. A napraforgó gyomirtása ....................................................................................... 1644. A napraforgó védelme ........................................................................................................ 167

12. A repce ....................................................................................................................................... 1701. A repce betegségei .............................................................................................................. 170

1.1. Repcemozaik ......................................................................................................... 1701.1.1. (cucumber mosaic cucumovirus) .............................................................. 170

1.2. Repce levélgöndörödés .......................................................................................... 1701.2.1. (turnip mosaic potyvirus) .......................................................................... 170

1.3. Olajrepce virágelzöldülés ...................................................................................... 1711.3.1. (clover dwarf phytoplasma) ...................................................................... 171


Növényvédelem

1.4. Repce-becőrontó .................................................................................................... 1711.4.1. (Alternaria brassicae, A. brassicicola; teleomorf alak: Leptosphaeria napi) 171

1.5. Repceperonoszpóra ............................................................................................... 1721.5.1. (Peronospora brassicae) ............................................................................ 172

1.6. Repce fehérpenészes rothadás ............................................................................... 1721.6.1. (Sclerotinia sclerotiorum) ......................................................................... 172

1.7. Gyökérgolyva ........................................................................................................ 1721.7.1. (Plasmodiophora brassicae) ...................................................................... 172

2. A repce kártevői ................................................................................................................. 1732.1. Repcedarázs ........................................................................................................... 173

2.1.1. (Athalia rosae) ........................................................................................... 1732.2. Nagy repcebolha .................................................................................................... 174

2.2.1. (Psylliodes chrysocephala) ....................................................................... 1742.3. Repcefénybogár ..................................................................................................... 175

2.3.1. (Meligethes aeneus) .................................................................................. 1752.4. Repceszárormányos ............................................................................................... 176

2.4.1. (Ceutorhynchus quadridens) ..................................................................... 1762.5. Repcebecő-ormányos ............................................................................................ 177

2.5.1. (Ceutorhynchus assimilis) ......................................................................... 1772.6. Repcebecő-gubacsszúnyog .................................................................................... 177

2.6.1. (Dasineura brassicae) ................................................................................ 1773. A repce gyomnövényei ....................................................................................................... 178

3.1. A repce gyomirtása ................................................................................................ 1784. A repce védelme ................................................................................................................. 179

13. A mák ......................................................................................................................................... 1811. A mák betegségei ............................................................................................................... 181

1.1. Szívrothadás .......................................................................................................... 1811.1.1. (Bórhiány) ................................................................................................. 181

1.2. A mák ervíniás gyökér- és szárrothadása ............................................................... 1811.2.1. (Erwinia carotovora subsp. carotovora) .................................................... 181

1.3. Mákperonoszpóra .................................................................................................. 1821.3.1. (Peronospora arborescens) ........................................................................ 182

1.4. A mák pleospórás levél- és tőszáradása ................................................................. 1821.4.1. (Pleospora papaveracea) ........................................................................... 182

1.5. Máklevélüszög ....................................................................................................... 1831.5.1. (Entyloma fuscum) ................................................................................... 183

2. A mák kártevői ................................................................................................................... 1832.1. Máktokormányos ................................................................................................... 184

2.1.1. (Ceutorhynchus macula-alba) ................................................................... 1842.2. Máktokszúnyog ..................................................................................................... 184

2.2.1. (Dasyneura papaveris) .............................................................................. 1843. A mák gyomnövényei ......................................................................................................... 185

3.1. A mák gyomirtása .................................................................................................. 1854. A mák védelme ................................................................................................................... 185

14. A dohány .................................................................................................................................... 1881. A dohány betegségei ........................................................................................................... 188

1.1. Dohánymozaik ....................................................................................................... 1881.1.1. (Tobacco mosaic tobamovirus, TMV) ...................................................... 188

1.2. Dohány érbarnulás ................................................................................................. 1891.2.1. (potato Y potyvirus, PVY) ........................................................................ 189

1.3. A dohány uborkamozaik betegsége ....................................................................... 189


Növényvédelem

1.3.1. (cucumber mosaic cucumovirus, CMV) ................................................... 1891.4. Dohány bronzfényűség vagy bronzfoltosság ........................................................ 190

1.4.1. (Tomato spotted wilt tospovirus, TSWV) ................................................. 1901.5. Dohányvész ........................................................................................................... 190

1.5.1. (Pseudomonas syringae pv. tabaci) ........................................................... 1901.6. Palántadőlés és tőfekély ........................................................................................ 191

1.6.1. (Pythium spp. – legalább 13 faj – okozhatja: pl. P. aphanidermatum, P. irregulare, P. ultimum var. ultimum, de a korábban széleskörűen átvett – téves leíráson alapuló, nem létező – P. debaryanum Hesse emend. Middleton gombafaj nem!; Fusarium spp.; Rhizoctonia solani, teleomorf: Thanatephorus cucumeris; Olpidium brassicae) 191

1.7. Fekete gyökérrothadás ........................................................................................... 1911.7.1. (Thielaviopsis basicola, synanamorf: Chalara elegans) ............................ 191

1.8. A dohány alternáriás betegségei ............................................................................ 1921.8.1. (Alternaria alternata; Alternaria tenuissima) ............................................. 192

1.9. Tőhervadás ............................................................................................................ 1931.9.1. (Fusarium oxysporum f. sp. nicotianae) ................................................... 193

1.10. Dohányperonoszpóra ........................................................................................... 1931.10.1. (Peronospora hyoscyami f. sp. tabacina, syn.: P. tabacina) .................... 193

2. A dohány kártevői .............................................................................................................. 1932.1. Dohánytripsz ......................................................................................................... 194

2.1.1. (Thrips tabaci) ........................................................................................... 1942.2. Dohányliszteske ..................................................................................................... 195

2.2.1. (Bemisia tabaci) ........................................................................................ 1953. A dohány gyomnövényei .................................................................................................... 195

3.1. A dohány gyomirtása ............................................................................................. 1954. A dohány védelme .............................................................................................................. 196

4.1. Palántaágyi növényvédelem .................................................................................. 1964.2. Szántóföldi növényvédelem .................................................................................. 197

15. A len ........................................................................................................................................... 1991. A len betegségei ................................................................................................................. 199

1.1. Lisztharmat ............................................................................................................ 1991.1.1. (Erysiphe cichoracearum) ......................................................................... 199

1.2. Len szeptóriás foltossága ....................................................................................... 1991.2.1. (Septoria linicola) ..................................................................................... 199

1.3. Len szártörése, szárbarnulása ................................................................................ 2001.3.1. (Polyspora lini) ......................................................................................... 200

1.4. Lenfenésedés ......................................................................................................... 2001.4.1. (Colletotrichum lini) ................................................................................. 200

1.5. Fuzáriumos hervadás ............................................................................................. 2011.5.1. (Fusarium oxysporum f. sp. lini) .............................................................. 201

2. A len kártevői ..................................................................................................................... 2012.1. Lentripsz ................................................................................................................ 202

2.1.1. (Thrips lini) ............................................................................................... 2022.2. Lenbolha ................................................................................................................ 202

2.2.1. (Aphthona euphorbiae) ............................................................................. 2023. A len gyomnövényei ........................................................................................................... 203

3.1. A len gyomirtása .................................................................................................... 2034. A len védelme ..................................................................................................................... 205

16. A kender ..................................................................................................................................... 2071. A kender betegségei ........................................................................................................... 207

1.1. Kender fehérpenészes rothadása ........................................................................... 2071.1.1. (Sclerotinia sclerotiorum) ......................................................................... 207


Növényvédelem

1.2. Kender szárfoltossága ............................................................................................ 2071.2.1. (Dendrophoma marconii) .......................................................................... 207

1.3. Kenderperonoszpóra .............................................................................................. 2081.3.1. (Pseudoperonospora cannabina) ............................................................... 208

1.4. Szeptóriás levélfoltosság ....................................................................................... 2081.4.1. (Septoria cannabis) ................................................................................... 208

2. A kender kártevői ............................................................................................................... 2092.1. Kenderbolha .......................................................................................................... 209

2.1.1. (Psylliodes attenuata) ................................................................................ 2092.2. Kis kendermoly ..................................................................................................... 210

2.2.1. (Grapholita delineana) .............................................................................. 2103. A kender gyomnövényei ..................................................................................................... 210

3.1. A kender gyomirtása .............................................................................................. 2114. A kender védelme ............................................................................................................... 211

17. A komló ...................................................................................................................................... 2131. A komló betegségei ............................................................................................................ 213

1.1. A komlóperonoszpóra ............................................................................................ 2131.1.1. (Pseudoperonospora humuli) .................................................................... 213

1.2. Komlólisztharmat .................................................................................................. 2131.2.1. (Sphaerotheca humuli) .............................................................................. 213

2. A komló kártevői ................................................................................................................ 2142.1. Komlólevéltetű ...................................................................................................... 214

2.1.1. (Phorodon humuli) .................................................................................... 2143. A komló gyomnövényei ..................................................................................................... 215

3.1. A komló gyomirtása ............................................................................................... 2154. A komló védelme ............................................................................................................... 216

18. A bab .......................................................................................................................................... 2181. A bab betegségei ................................................................................................................. 218

1.1. Babmozaik ............................................................................................................. 2181.1.1. (Bean common mosaic potyvirus, BCMV, bean yellow mosaic potyvirus, BYMV, cucumber mosaic cucumovirus, CMV) .............................................................. 218

1.2. A bab xantomonászos betegsége ........................................................................... 2181.2.1. (Xanthomonas campestris pv. phaseoli) ................................................... 218

1.3. A bab kolletotrihumos betegsége ........................................................................... 2191.3.1. (Colletotrichum lindemuthianum) ............................................................ 219

1.4. Babrozsda .............................................................................................................. 2191.4.1. (Uromyces appendiculatus) ...................................................................... 219

2. A bab kártevői .................................................................................................................... 2192.1. Fésűslábú-viráglégy ............................................................................................... 220

2.1.1. (Phorbia platura) ....................................................................................... 2202.2. Közönséges takácsatka .......................................................................................... 220

2.2.1. (Tetranychus urticae) ................................................................................ 2202.3. Gyapottok-bagolylepke ......................................................................................... 221

2.3.1. (Helicoverpa armigera) ............................................................................. 2212.4. Babzsizsik .............................................................................................................. 221

2.4.1. (Acanthoscelides obtectus) ....................................................................... 2212.5. Mezei nyúl ............................................................................................................. 222

2.5.1. (Lepus europeus) ....................................................................................... 2222.6. Csipkéző barkók .................................................................................................... 222

2.6.1. (Sitona spp.) .............................................................................................. 2222.7. Fekete répa-levéltetű ............................................................................................. 222

2.7.1. (Aphis fabae) ............................................................................................. 222


Növényvédelem

3. A bab gyomnövényei .......................................................................................................... 2223.1. A bab gyomirtása ................................................................................................... 222

4. A bab védelme .................................................................................................................... 22419. A borsó ....................................................................................................................................... 227

1. A borsó betegségei ............................................................................................................. 2271.1. Borsómozaik .......................................................................................................... 227

1.1.1. (Pea common mosaic potyvirus) ............................................................... 2271.2. A borsó pszeudomonászos zsírfoltossága .............................................................. 227

1.2.1. (Pseudomonas syringae pv. pisi) ............................................................... 2271.3. Borsóperonoszpóra ................................................................................................ 228

1.3.1. (Peronospora pisi) ..................................................................................... 2281.4. Borsólisztharmat .................................................................................................... 229

1.4.1. (Erysiphe pisi) ........................................................................................... 2291.5. Borsóragya ............................................................................................................. 229

1.5.1. (Ascochyta pisi, Ascochyta pinodella, Mycosphaerella pinodes) ............. 2291.6. Borsórozsda ........................................................................................................... 230

1.6.1. (Uromyces pisi) ......................................................................................... 2301.7. A borsó fuzáriumos hervadása ............................................................................... 231

1.7.1. (Fusarium oxysporum f. sp. pisi, Fusarium solani) .................................. 2312. A borsó kártevői ................................................................................................................. 232

2.1. Akácmoly ............................................................................................................... 2322.1.1. (Etiella zinckenella) .................................................................................. 232

2.2. Borsóormányos ...................................................................................................... 2332.2.1. (Aoromius quiquepunctatus) ..................................................................... 233

2.3. Borsómoly ............................................................................................................. 2332.3.1. (Laspeyresia nigricana) ............................................................................. 233

2.4. Borsótripsz ............................................................................................................. 2342.4.1. (Kakothrips pisivorus) .............................................................................. 234

2.5. Lombszinten károsító bagolylepkék ...................................................................... 2342.5.1. (Mamestra brassicae, M. oleracea, M. pisi, Heliothis maritima, Autographa gamma). .............................................................................................................. 234

2.6. Borsózsizsik ........................................................................................................... 2342.6.1. (Bruchus pisorum) .................................................................................... 234

2.7. Zöldborsó-levéltetű ............................................................................................... 2352.7.1. (Acyrthosiphon pisum) ............................................................................. 235

3. A borsó gyomnövényei ...................................................................................................... 2353.1. A borsó gyomirtása ................................................................................................ 236

4. A borsó védelme ................................................................................................................. 23820. A hagyma ................................................................................................................................... 241

1. A hagyma betegségei .......................................................................................................... 2411.1. A hagyma sárga-levélcsíkossága ........................................................................... 241

1.1.1. (Onion yellow dwarf potyvirus) ............................................................... 2411.2. A hagyma pszeudomonászos rothadása ................................................................. 242

1.2.1. (Pseudomonas alliicola) ............................................................................ 2421.3. A hagyma botrítiszes rothadása ............................................................................. 242

1.3.1. (Botrytis aclada, B. byssoidea, B. squamosa, B. porri, B. cinerea) .......... 2421.4. Hagymaperonoszpóra ............................................................................................ 244

1.4.1. (Peronospora destructor) ........................................................................... 2442. A hagyma kártevői ............................................................................................................. 244

2.1. Hagymaormányos .................................................................................................. 2452.1.1. (Ceutorhynchus suturalis) ......................................................................... 245

2.2. Hagymalégy ........................................................................................................... 245


Növényvédelem

2.2.1. (Phorbia antiqua) ....................................................................................... 2452.3. Hagyma-aknázólégy .............................................................................................. 246

2.3.1. (Dizygomyza cepae) ................................................................................. 2463. A hagyma gyomnövényei ................................................................................................... 246

3.1. A hagyma gyomirtása ............................................................................................ 2464. A hagyma védelme ............................................................................................................. 247

21. A paradicsom ............................................................................................................................. 2491. A paradicsom betegségei .................................................................................................... 249

1.1. Paradicsommozaik ................................................................................................. 2491.1.1. (Tobacco mosaic tobamovirus, tomato mosaic tobamovirus) .................. 249

1.2. A paradicsom páfránylevelűsége ........................................................................... 2501.2.1. (Cucumber mosaic cucumovirus, tomato mosaic tobamovirus) ............... 250

1.3. A paradicsom nekrotikus elhalása ......................................................................... 2501.3.1. (Cucumber mosaic cucumovirus, potato X potexvirus, tobacco mosaic tobamovirus) ....................................................................................................... 250

1.4. A paradicsom sztolbúrja ........................................................................................ 2501.4.1. (Stolbur phytoplasma) ............................................................................... 250

1.5. A paradicsom klavibakteres betegsége .................................................................. 2511.5.1. (Clavibacter michiganensis subsp. michiganensis) .................................. 251

1.6. A paradicsom xantomonászos betegsége ............................................................... 2511.6.1. (Xanthomonas campestris pv. vesicatoria) ............................................... 251

1.7. A paradicsom fitoftórás betegsége ......................................................................... 2521.7.1. (Phytophthora infestans) ........................................................................... 252

1.8. A paradicsom szeptóriás betegsége ....................................................................... 2521.8.1. (Septoria lycopersici) ................................................................................ 252

1.9. A paradicsom alternáriás betegsége ....................................................................... 2531.9.1. (Alternaria porri f. sp. solani) ................................................................... 253

1.10. A paradicsom botrítiszes betegsége ..................................................................... 2531.10.1. (Botrytis cinerea) .................................................................................... 254

1.11. A paradicsom rizoktóniás palántadőlése .............................................................. 2541.11.1. (Rhizoctonia solani) ................................................................................ 254

2. A paradicsom kártevői ........................................................................................................ 2542.1. Gyökérgubacs-fonálférgek .................................................................................... 255

2.1.1. (Meloidogyne spp.) ................................................................................... 2552.2. Üvegházi molytetű ................................................................................................ 256

2.2.1. (Trialeurodes vaporariorum) ..................................................................... 2572.3. Paradicsom-aknázólégy ......................................................................................... 259

2.3.1. (Liriomyza bryoniae) ................................................................................ 2592.4. Paradicsom-levélatka ............................................................................................. 259

2.4.1. (Aculops lycopersici) ................................................................................ 2592.5. Gyapottok-bagolylepke ......................................................................................... 259

2.5.1. (Helicoverpa armigera) ............................................................................. 2592.6. Valódi levéltetvek .................................................................................................. 260

2.6.1. (Aphididae) ............................................................................................... 2602.7. Burgonyabogár ...................................................................................................... 260

2.7.1. (Leptinotarsa decemlineata) ...................................................................... 2603. A paradicsom gyomnövényei ............................................................................................. 260

3.1. A paradicsom gyomirtása ...................................................................................... 2604. A paradicsom védelme ....................................................................................................... 263

4.1. Szabadföldi termesztés .......................................................................................... 2644.2. Hajtatás .................................................................................................................. 265

22. A paprika .................................................................................................................................... 268


Növényvédelem

1. A paprika betegségei .......................................................................................................... 2681.1. Paprika „újhitűség” ................................................................................................ 268

1.1.1. (Cucumber mosaic cucumovirus) ............................................................. 2681.2. Paprikamozaik ....................................................................................................... 269

1.2.1. (Tobacco mosaic tobamovirus) ................................................................. 2691.3. Paprika érszalagosodás .......................................................................................... 269

1.3.1. (Potato Y potyvirus) .................................................................................. 2691.4. Paprika sárga mozaik vagy calico ......................................................................... 270

1.4.1. (Alfalfa mosaic alfamovirus) .................................................................... 2701.5. Paprika klorotikus foltossága ................................................................................ 270

1.5.1. (Tomato spotted wilt tospovirus) .............................................................. 2701.6. Paprika gyökérnekrózis ......................................................................................... 271

1.6.1. (Tobacco necrosis necrovirus) .................................................................. 2711.7. Paprika sárga érmozaik .......................................................................................... 271

1.7.1. (Pepper yellow vein mosaic virus) ............................................................ 2711.8. Paprika sztolbur ..................................................................................................... 271

1.8.1. (Potato stolbur phytoplasma) .................................................................... 2711.9. Baktériumos bogyórothadás .................................................................................. 272

1.9.1. (Pseudomonas viridiflava) ........................................................................ 2721.10. Baktériumos levélfoltosság és levélhullás ........................................................... 272

1.10.1. (Xanthomonas campestris pv. vesicatoria) ............................................. 2721.11. Baktériumos levélfoltosság .................................................................................. 272

1.11.1. (Pseudomonas syringae pv. syringae) ..................................................... 2721.12. Palántadőlés ......................................................................................................... 273

1.12.1. (Rhizoctonia solani, Pythium debaryanum) ............................................ 2731.13. Alternáriás bogyó- és magházpenész .................................................................. 273

1.13.1. (Alternaria alternata) ............................................................................... 2731.14. Fehérpenészes szárrothadás ................................................................................. 273

1.14.1. (Sclerotinia sclerotiorum) ....................................................................... 2731.15. Paprikalisztharmat ............................................................................................... 274

1.15.1. (Leveillula taurica) .................................................................................. 2741.16. Kolletotrihumos bogyófoltosság ......................................................................... 274

1.16.1. (Colletotrichum nigrum, C. atramentarium) ........................................... 2741.17. Botritiszes rothadás ............................................................................................. 274

1.17.1. (Botrytis cinerea) .................................................................................... 2741.18. Feoramuláriás levélfoltosság ............................................................................... 274

1.18.1. (Phaeoramularia capsicicola) .................................................................. 2741.19. Fuzáriumos és verticilliumos hervadás ............................................................... 274

1.19.1. (Fusarium solani és Verticillium dahliae) ............................................... 2741.20. Makrofominás hervadás ...................................................................................... 274

1.20.1. (Macrophomina phaseolina) ................................................................... 2742. A paprika kártevői .............................................................................................................. 274

2.1. Gyapottok-bagolylepke ......................................................................................... 2752.1.1. (Helicoverpa armigera) ............................................................................. 275

2.2. Somkóró-bagolylepke ........................................................................................... 2762.2.1. (Heliothis maritima) .................................................................................. 276

2.3. Szélesatka .............................................................................................................. 2762.3.1. (Polyphagotarsonemus latus) .................................................................... 276

3. A paprika gyomnövényei ................................................................................................... 2773.1. A paprika gyomirtása ............................................................................................. 277

4. A paprika védelme .............................................................................................................. 278


Növényvédelem

23. Az uborka ................................................................................................................................... 2791. Az uborka betegségei ......................................................................................................... 279

1.1. Uborkamozaik ....................................................................................................... 2791.1.1. (Cucumber mosaic cucumovirus) ............................................................. 279

1.2. Az uborka pszeudomonászos betegsége ................................................................ 2791.2.1. (Pseudomonas syringae pv. lachrymans) .................................................. 279

1.3. Uborkaperonoszpóra ............................................................................................. 2801.3.1. (Pseudoperonospora cubensis) .................................................................. 280

1.4. Uborkalisztharmat ................................................................................................. 2801.4.1. (Erysiphe cichoracearum, Sphaerotheca fuliginea) .................................. 280

1.5. Az uborka szklerotíniás betegsége ........................................................................ 2811.5.1. (Sclerotinia sclerotiorum) ......................................................................... 281

1.6. Az uborka kolletotrihumos betegsége ................................................................... 2811.7. Az uborka botrítiszes betegsége ............................................................................ 281

1.7.1. (Botrytis cinerea) ...................................................................................... 2812. Az uborka kártevői ............................................................................................................. 282

2.1. Pajorok, drótférgek, lótücsök ................................................................................ 2822.1.1. (Melolonthidae, Elateridae, Gryllotalpa gryllotalpa) ................................ 282

2.2. Gyökérgubacs-fonálférgek .................................................................................... 2832.2.1. (Meloidogyne spp.) ................................................................................... 283

2.3. Üvegházi molytetű ................................................................................................ 2832.3.1. (Trialeurodes vaporariorum) ..................................................................... 283

2.4. Uborka-levéltetű .................................................................................................... 2832.4.1. (Aphis gossypii) ........................................................................................ 283

2.5. Dohánytripsz ......................................................................................................... 2842.5.1. (Thrips tabaci) ........................................................................................... 284

2.6. Mezei poloskák ...................................................................................................... 2852.6.1. (Miridae) ................................................................................................... 285

2.7. Közönséges takácsatka .......................................................................................... 2852.7.1. (Tetranychus urticae) ................................................................................ 285

3. Az uborka gyomnövényei .................................................................................................. 2863.1. Az uborka gyomirtása ............................................................................................ 287

4. Az uborka védelme ............................................................................................................. 2884.1. Szabadföldi termesztés .......................................................................................... 2884.2. Hajtatás .................................................................................................................. 290

24. A dinnye ..................................................................................................................................... 2931. A dinnye betegségei ........................................................................................................... 293

1.1. Dinnyemozaik ....................................................................................................... 2931.1.1. (watermelon mosaic potyvirus, cucumber mosaic cucumovirus) ............. 293

1.2. Dinnyelisztharmat ................................................................................................. 2931.3. A dinnye kolletotrihumos betegsége ...................................................................... 293

1.3.1. (Colletotrichum orbiculare) ...................................................................... 2931.4. A dinnye fuzáriumos hervadása ............................................................................. 294

1.4.1. (Fusarium oxysporum f sp. niveum, F. oxysporum f. sp. melonis) .......... 2942. A dinnye kártevői ............................................................................................................... 294

2.1. Terrikol kártevők ................................................................................................... 2952.1.1. (Melolonthidae, Elateridae) ...................................................................... 295


2.3. Mezei nyúl ............................................................................................................. 2952.3.1. (Lepus europaeus) ..................................................................................... 295


Növényvédelem

2.4. Uborka-levéltetű .................................................................................................... 2952.4.1. (Aphis gossypii) ........................................................................................ 295




3. A dinnye gyomnövényei ..................................................................................................... 2963.1. A dinnye gyomirtása .............................................................................................. 297

4. A dinnye védelme ............................................................................................................... 29825. A sárgarépa ................................................................................................................................. 301

1. A sárgarépa betegségei ....................................................................................................... 3011.1. A sárgarépa tarkalevelűsége .................................................................................. 301

1.1.1. (carrot mottle virus) .................................................................................. 3011.2. A sárgarépa vöröslevelűsége .................................................................................. 301

1.2.1. (carrot red leaf luteovirus) ........................................................................ 3011.3. Sárgarépa-lisztharmat ............................................................................................ 302

1.3.1. (Erysiphe heraclei) .................................................................................... 3021.4. A sárgarépa alternáriás levélfoltossága .................................................................. 302

1.4.1. (Alternaria porri f. sp. dauci) .................................................................... 3021.5. A sárgarépa sztemfíliumos betegsége .................................................................... 303

1.5.1. (Stemphylium radicinum) ......................................................................... 3032. A sárgarépa kártevői ........................................................................................................... 303

2.1. Cserebogarak, pattanóbogarak lárvái .................................................................... 3042.1.1. (Melolonthidae, Elateridae) ...................................................................... 304

2.2. Vetési bagolylepke ................................................................................................. 3042.2.1. (Scotia segetum) ....................................................................................... 304

2.3. Sárgarépa-gyökértetű ............................................................................................. 3052.3.1. (Pemphigus dauci) .................................................................................... 305

2.4. Zöld sárgarépa-levéltetű ........................................................................................ 3052.4.1. (Cavariella aegopodii) ............................................................................... 305

2.5. Sárgarépa-fúrómoly ............................................................................................... 3062.5.1. (Aethes williana) ....................................................................................... 306

2.6. Sávosnyakú cincér ................................................................................................. 3062.6.1. (Phytoecia interica) ................................................................................... 306

2.7. Szabadföldi gubacs-fonálféreg .............................................................................. 3062.7.1. (Meloidogyne hapla) ................................................................................. 306

2.8. Mezei pocok .......................................................................................................... 3072.8.1. (Microtus arvalis) ...................................................................................... 307

3. A sárgarépa gyomnövényei ................................................................................................ 3073.1. A sárgarépa gyomirtása .......................................................................................... 307

4. A sárgarépa védelme .......................................................................................................... 30926. A petrezselyem ........................................................................................................................... 312

1. A petrezselyem betegségei ................................................................................................. 3121.1. Petrezselyem-lisztharmat ....................................................................................... 3121.2. A petrezselyem szeptóriás levélfoltossága ............................................................ 312

1.2.1. (Septoria petroselini) ................................................................................. 3122. A petrezselyem kártevői ..................................................................................................... 312

2.1. Petrezselyem-levéltetű ........................................................................................... 3122.1.1. (Dysaphis apiifolia) ................................................................................... 313


Növényvédelem


3. A petrezselyem gyomnövényei .......................................................................................... 3133.1. A petrezselyem gyomirtása .................................................................................... 313

4. A petrezselyem védelme ..................................................................................................... 31327. A zeller ....................................................................................................................................... 315

1. A zeller betegségei ............................................................................................................. 3151.1. Zellermozaik .......................................................................................................... 315

1.1.1. (Celery mosaic potyvirus, cucumber mosaic cucumovirus) ..................... 3151.2. A zeller fómás gumóvarasodása ............................................................................ 315

1.2.1. (Phoma apiicola) ....................................................................................... 3151.3. A zeller szeptóriás levélfoltossága ......................................................................... 316

1.3.1. (Septoria apii, S. apii-graveolentis) .......................................................... 3162. A zeller kártevői ................................................................................................................. 3163. A zeller gyomnövényei ....................................................................................................... 317

3.1. A zeller gyomirtása ................................................................................................ 3174. A zeller védelme ................................................................................................................. 319

28. A káposztafélék .......................................................................................................................... 3211. A káposztafélék betegségei ................................................................................................ 321

1.1. Káposztamozaik .................................................................................................... 3211.1.1. (cauliflower mosaic potyvirus [CaMV], turnip mosaic potyvirus [TuMV]) 321

1.2. A káposzta xantomonászos feketeerűsége ............................................................. 3211.2.1. (Xanthomonas campestris pv. campestris) ................................................ 321

1.3. Káposztaperonoszpóra ........................................................................................... 3221.3.1. (Peronospora brassicae) ............................................................................ 322

1.4. A káposzta alternáriás betegsége ........................................................................... 3221.4.1. (Alternaria brassicae, A. brassicicola) ...................................................... 322

1.5. A káposzta fuzáriumos sárgasága .......................................................................... 3221.5.1. (Fusarium oxysporum f. conglutinans) ..................................................... 322

1.6. A káposzta palántadőlése ....................................................................................... 3232. A káposztafélék kártevői .................................................................................................... 323

2.1. Keresztesvirágúak földibolhái ............................................................................... 3232.1.1. (Phyllotreta spp.) ....................................................................................... 323

2.2. Tavaszi káposztalégy ............................................................................................. 3242.2.1. (Phorbia brassicae) .................................................................................... 324

2.3. Repceszár-ormányos .............................................................................................. 3242.3.1. (Ceutorhynchus quadridens) ..................................................................... 324

2.4. Káposzta-levéltetű ................................................................................................. 3252.4.1. (Brevicorine brassicae) ............................................................................. 325

2.5. Káposztapoloska .................................................................................................... 3252.5.1. (Eurydema ventrale) ................................................................................. 326

2.6. Káposzta-bagolylepke ........................................................................................... 3262.6.1. (Mamestra brassicae) ................................................................................ 326

2.7. Káposztalepke ....................................................................................................... 3272.7.1. (Pieris brassicae) ....................................................................................... 327


3. A káposztafélék gyomnövényei ......................................................................................... 3283.1. A káposztafélék gyomirtása ................................................................................... 3283.2. A káposztafélék védelme ....................................................................................... 330

29. A retek ........................................................................................................................................ 333


Növényvédelem

1. A retek betegségei .............................................................................................................. 3331.1. Retekperonoszpóra ................................................................................................ 333

1.1.1. (Peronospora brassicae) ............................................................................ 3332. A retek kártevői .................................................................................................................. 333

2.1. Polifág talajlakó kártevők ...................................................................................... 3332.1.1. (Melolonthidae, Elateridae) ...................................................................... 333

2.2. Gyökérlégy ............................................................................................................ 3342.2.1. (Phorbia radicum) ..................................................................................... 334

2.3. A keresztesvirágúak földibolhái ............................................................................ 3342.3.1. (Phyllotreta spp.) ....................................................................................... 335

2.4. Repcedarázs ........................................................................................................... 3352.4.1. (Athalia rosae) ........................................................................................... 335

3. A retek gyomnövényei ....................................................................................................... 3353.1. A retek gyomirtása ................................................................................................. 336

4. A retek védelme .................................................................................................................. 33630. A saláta ....................................................................................................................................... 338

1. A saláta betegségei ............................................................................................................. 3381.1. Salátamozaik ......................................................................................................... 338

1.1.1. (Lettuce mosaic potyvirus, cucumber mosaic cucumovirus) .................... 3381.2. Salátaperonoszpóra ................................................................................................ 338

1.2.1. (Bremia lactucae) ...................................................................................... 3381.3. A saláta szklerotíniás rothadása ............................................................................. 339

1.3.1. (Sclerotinia sclerotiorum, S. minor) ......................................................... 3391.4. A saláta botrítiszes rothadása ................................................................................. 339

1.4.1. (Botrytis cinerea) ...................................................................................... 3391.5. A saláta rizoktóniás palántadőlése ......................................................................... 340

2. A saláta kártevői ................................................................................................................. 3402.1. Meztelen csigák ..................................................................................................... 340

2.1.1. (Limacidae, Arionidae) ............................................................................. 3402.2. Valódi levéltetvek .................................................................................................. 341

2.2.1. (Aphididae) ............................................................................................... 3412.3. Gyökérgubacs-fonálférgek .................................................................................... 341

2.3.1. (Meloidogyne spp.) ................................................................................... 3412.4. Mezei nyúl ............................................................................................................. 342

2.4.1. (Lepus europeus) ....................................................................................... 3423. A saláta gyomnövényei ...................................................................................................... 342

3.1. A saláta gyomirtása ................................................................................................ 3424. A saláta védelme ................................................................................................................. 342

31. A gerbera .................................................................................................................................... 3451. A gerbera betegségei .......................................................................................................... 345

1.1. A gerbera fitoftórás hervadása ............................................................................... 3451.1.1. (Phytophthora cryptogea) ......................................................................... 345

1.2. Gerberalisztharmat ................................................................................................ 3461.2.1. (Oidium erysiphoides f. sp. gerberae) ....................................................... 346

2. A gerbera kártevői .............................................................................................................. 3462.1. Közönséges takácsatka .......................................................................................... 347

2.1.1. (Tetranychus urticae) ................................................................................ 3472.2. Gerbera-aknázólégy ............................................................................................... 347

2.2.1. (Liriomyza trifolii) .................................................................................... 3472.3. Gyapottok-bagolylepke ......................................................................................... 348

2.3.1. (Helicoverpa armigera) ............................................................................. 348


Növényvédelem

2.4. Meztelen csigák ..................................................................................................... 3482.4.1. (Limacidae, Arionidae) ............................................................................. 348


2.6. Nyugati virágtripsz ................................................................................................ 3482.6.1. (Frankliniella occidentalis) ....................................................................... 349

3. A gerbera védelme .............................................................................................................. 34932. A krizantém ................................................................................................................................ 351

1. A krizantém betegségei ...................................................................................................... 3511.1. A krizantém virágtorzulása .................................................................................... 351

1.1.1. (Tomato aspermy cucumovirus) ............................................................... 3511.2. A krizantém didimellás betegsége ......................................................................... 351

1.2.1. (Didymella ligulicola) ............................................................................... 3511.3. Krizantém-fehérrozsda .......................................................................................... 352

1.3.1. (Puccinia horiana) ..................................................................................... 3521.4. A krizantém botrítiszes betegsége ......................................................................... 353

1.4.1. (Botrytis cinerea) ...................................................................................... 3532. A krizantém kártevői .......................................................................................................... 353

2.1. Krizantém-levélfonálféreg ..................................................................................... 3532.1.1. (Aphelenchoides ritzema-bosi) ................................................................. 353

2.2. Mezei poloskák ...................................................................................................... 3542.2.1. (Lygus spp.) .............................................................................................. 354

2.3. Nyugati virágtripsz ................................................................................................ 3552.3.1. (Frankliniella occidentalis) ....................................................................... 355


2.5. Gerbera-aknázólégy ............................................................................................... 3552.5.1. (Lyriomyza trifolii) ................................................................................... 355

2.6. Valódi levéltetvek .................................................................................................. 3552.6.1. (Aphididae) ............................................................................................... 355


3. A krizantém védelme .......................................................................................................... 35633. A muskátli .................................................................................................................................. 358

1. A muskátli betegségei ......................................................................................................... 3581.1. A muskátli levélfodrosodása .................................................................................. 358

1.1.1. (Pelargonium leaf curl tombusvirus) ........................................................ 3581.2. A muskátli xantomonászos betegsége ................................................................... 358

1.2.1. (Xanthomonas campestris pv. pelargonii) ................................................. 3581.3. Muskátlirozsda ...................................................................................................... 359

1.3.1. (Puccinia pelargonii-zonalis) .................................................................... 3592. A muskátli kártevői ............................................................................................................ 3603. A muskátli védelme ............................................................................................................ 360

34. A rózsa ....................................................................................................................................... 3621. A rózsa betegségei .............................................................................................................. 362

1.1. Rózsaperonoszpóra ................................................................................................ 3621.1.1. (Peronospora sparsa) ................................................................................. 362

1.2. Rózsalisztharmat ................................................................................................... 3621.2.1. (Sphaerotheca pannosa var. rosae) ............................................................ 362

1.3. A rózsa diplokarponos levélfoltossága .................................................................. 3631.3.1. (Diplocarpon rosae) .................................................................................. 363


Növényvédelem

1.4. Rózsarozsda ........................................................................................................... 3631.4.1. (Phragmidium mucronatum) ..................................................................... 364

2. A rózsa kártevői .................................................................................................................. 3642.1. Nagy rózsa-levéltetű .............................................................................................. 364

2.1.1. (Macrosiphum rosae) ................................................................................ 3642.2. Nyugati virágtripsz ................................................................................................ 365

2.2.1. (Frankliniella occidentalis) ....................................................................... 3652.3. Közönséges takácsatka .......................................................................................... 365

2.3.1. (Tetranychus urticae) ................................................................................ 3652.4. Hajtásfúró rózsadarázs .......................................................................................... 365

2.4.1. (Monophadnus elongatulus) ..................................................................... 3652.5. Fehéröves levéldarázs ............................................................................................ 365

2.5.1. (Emphytus cinctus) ................................................................................... 3653. A növényházi rózsa védelme .............................................................................................. 366

35. A szegfű ..................................................................................................................................... 3681. A szegfű betegségei ............................................................................................................ 368

1.1. A szegfű pszeudomonászos hervadása .................................................................. 3681.1.1. (Pseudomonas caryophylli) ....................................................................... 368

1.2. A szegfű mikoszferellás betegsége ........................................................................ 3681.2.1. (Mycosphaerella dianthi) .......................................................................... 368

1.3. Szegfűrozsda ......................................................................................................... 3691.3.1. (Uromyces dianthi) ................................................................................... 369

1.4. A szegfű fialofórás hervadása ................................................................................ 3691.4.1. (Phialophora cinerescens) ......................................................................... 369

1.5. A szegfű alternáriás betegsége ............................................................................... 3701.5.1. (Alternaria dianthi, A. dianthicola) ........................................................... 370

1.6. A szegfű fuzáriumos hervadása ............................................................................. 3701.6.1. (Fusarium oxysporum f. sp. dianthi) ......................................................... 370

1.7. A szegfű fuzáriumos szár- és tőrothadása .............................................................. 3711.7.1. (Fusarium avenaceum, F. culmorum) ....................................................... 371

2. A szegfű kártevői ................................................................................................................ 3722.1. Közönséges takácsatka .......................................................................................... 372

2.1.1. (Tetranychus urticae) ................................................................................ 3722.2. Nyugati virágtripsz ................................................................................................ 373

2.2.1. (Frankliniella occidentalis) ....................................................................... 3732.3. Gyapottok-bagolylepke ......................................................................................... 374

2.3.1. (Helicoverpa armigera) ............................................................................. 3742.4. Csíkos burgonya-levéltetű ..................................................................................... 375

2.4.1. (Macrosiphum euphorbiae) ....................................................................... 3752.5. Gyökérgubacs-fonálférgek .................................................................................... 375

2.5.1. (Meloidogyne spp.) ................................................................................... 3753. A szegfű védelme ............................................................................................................... 376

36. Az alma ...................................................................................................................................... 3791. Az alma betegségei ............................................................................................................. 379

1.1. Az alma agrobaktériumos gyökérgolyvája ............................................................ 3791.1.1. (Agrobacterium radiobacter pv. tumefaciens) .......................................... 379

1.2. Az alma ervíniás elhalása ...................................................................................... 3791.2.1. (Erwinia amylovora) ................................................................................. 379

1.3. Az alma ventúriás varasodása ................................................................................ 3801.3.1. (Venturia inaequalis) ................................................................................. 380

1.4. Almalisztharmat ..................................................................................................... 381


Növényvédelem

1.4.1. (Podosphaera leucotricha) ......................................................................... 3812. Az alma kártevői ................................................................................................................ 381

2.1. Közönséges levélpirosító alma-levéltetű ............................................................... 3822.1.1. (Dysaphis devecta) .................................................................................... 382

2.2. Zöld alma-levéltetű ................................................................................................ 3822.2.1. (Aphis pomi) ............................................................................................. 382

2.3. Vértetű ................................................................................................................... 3822.3.1. (Eriosoma lanigerum) ............................................................................... 382

2.4. Kaliforniai pajzstetű .............................................................................................. 3822.4.1. (Quadraspidiotus perniciosus) .................................................................. 382

2.5. Közönséges kagylós pajzstetű ............................................................................... 3822.5.1. (Lepidosaphes ulmi) ................................................................................. 382

2.6. Cserebogarak ......................................................................................................... 3822.6.1. (Melolonthidae) ........................................................................................ 382

2.7. Levélbarkók ........................................................................................................... 3822.7.1. (Curculionidae) ......................................................................................... 382

2.8. Bimbólikasztó-ormányos ....................................................................................... 3822.8.1. (Anthonomus pomorum) ........................................................................... 382

2.9. Nagy farontólepke ................................................................................................. 3832.9.1. (Cossus cossus) ......................................................................................... 383

2.10. Lombosfa-fehérmoly ........................................................................................... 3832.10.1. (Leucoptera malifoliella) ........................................................................ 383

2.11. Sátoraknás molyok .............................................................................................. 3832.11.1. (Lithocolletidae) ...................................................................................... 383

2.12. Pókhálós almamoly ............................................................................................. 3832.12.1. (Hyponomeuta malinellus) ..................................................................... 383

2.13. Szitaszárnyú almafalepke .................................................................................... 3832.13.1. (Synanthedon myopaeformis) ................................................................. 383

2.14. Sodrómolyok ....................................................................................................... 3832.14.1. (Tortricidae) ............................................................................................ 383

2.15. Almamoly ............................................................................................................ 3832.15.1. (Cydia pomonella) .................................................................................. 383

2.16. Keleti gyümölcsmoly .......................................................................................... 3832.16.1. (Laspeyresia molesta) ............................................................................. 384

2.17. Araszolók ............................................................................................................. 3842.17.1. (Geometridae) ......................................................................................... 384

2.18. Kökényszövőlepke .............................................................................................. 3842.18.1. (Orgyia antiqua) ...................................................................................... 384

2.19. Amerikai fehér szövőlepke .................................................................................. 3842.19.1. (Hyphantria cunea) ................................................................................. 384

2.20. Atkák ................................................................................................................... 3842.20.1. (Acarina) ................................................................................................. 384

2.21. Mezei pocok ........................................................................................................ 3842.21.1. (Microtus arvalis) .................................................................................... 384

2.22. Vértetű ................................................................................................................. 3842.22.1. (Eriosoma lanigerum) ............................................................................. 384

2.23. Kaliforniai pajzstetű ............................................................................................ 3852.23.1. (Quadraspidiotus perniciosus) ................................................................ 385

2.24. Almamoly ............................................................................................................ 3862.24.1. (Cydia pomonella) .................................................................................. 386

2.25. Piros gyümölcsfa-takácsatka ............................................................................... 387


Növényvédelem

2.25.1. (Panonychus ulmi) .................................................................................. 3873. Az alma gyomnövényei ...................................................................................................... 388

3.1. Az alma gyomirtása ............................................................................................... 3884. Az alma védelme ................................................................................................................ 391

37. A körte ........................................................................................................................................ 3931. A körte betegségei .............................................................................................................. 393

1.1. A körte ventúriás varasodása ................................................................................. 3931.1.1. (Venturia pyrina) ....................................................................................... 393

2. A körte kártevői .................................................................................................................. 3942.1. Szil hólyagos gubacstetű ....................................................................................... 394

2.1.1. (Shizoneura lanuginosa) ........................................................................... 3942.2. Amerikai bivalykabóca .......................................................................................... 394

2.2.1. (Ceresa bubalus) ....................................................................................... 3942.3. Levélbolhák ........................................................................................................... 394

2.3.1. (Psyllidae) ................................................................................................. 3942.4. Kaliforniai pajzstetű .............................................................................................. 394

2.4.1. (Quadraspidiotus perniciosus) .................................................................. 3942.5. Levélbarkók ........................................................................................................... 394

2.5.1. (Phyllobius spp.) ....................................................................................... 3942.6. Kis farontó lepke ................................................................................................... 394

2.6.1. (Zeuzera pyrina) ........................................................................................ 3942.7. Sátoraknásmolyok ................................................................................................. 394

2.7.1. (Lithocolletidae) ........................................................................................ 3952.8. Üvegszárnyú almafalepke ..................................................................................... 395

2.8.1. (Synanthedon myopaeformis) ................................................................... 3952.9. Sodrómolyok ......................................................................................................... 395

2.9.1. (Tortricidae) .............................................................................................. 3952.10. Gyapjaslepke ....................................................................................................... 395

2.10.1. (Lymantria dispar) ................................................................................... 3952.11. Amerikai fehér medvelepke ................................................................................. 395

2.11.1. (Hyphantria cunea) .................................................................................. 3952.12. Poloskaszagú körtedarázs .................................................................................... 395

2.12.1. (Hoplocampa brevis) ............................................................................... 3952.13. Körtegubacsatka .................................................................................................. 395

2.13.1. (Eriophyes piri typicus) .......................................................................... 3952.14. Füstösszárnyú körtelevélbolha ............................................................................ 395

2.14.1. (Psylla pyri) ............................................................................................. 3952.15. Almalevél-sátorosmoly ........................................................................................ 396

2.15.1. (Phyllonorycter corylifoliella) ................................................................ 3962.16. Körtemoly ............................................................................................................ 397

2.16.1. (Laspeyresia pyrivora) ............................................................................ 3972.17. Poloskaszagú körtedarázs .................................................................................... 397

2.17.1. (Hoplocampa brevis) ............................................................................... 3973. A körte gyomnövényei ....................................................................................................... 398

3.1. A körte gyomirtása ................................................................................................. 3984. A körte védelme ................................................................................................................. 398

38. A cseresznye és a meggy ........................................................................................................... 4001. A cseresznye és a meggy betegségei .................................................................................. 400

1.1. Cseresznye és meggy nekrotikus gyűrűsfoltossága ............................................... 4001.1.1. (Prunus necrotic ring spot ilarvirus) ......................................................... 400

1.2. Cseresznye és meggy klorotikus gyűrűsfoltossága ............................................... 400


Növényvédelem

1.2.1. (Prunus dwarf ilarvirus) ............................................................................ 4001.3. Cseresznye és meggy blumeriellás betegsége ....................................................... 401

1.3.1. (Blumeriella jaapii; anamorf alak: Phloeosporella padi) .......................... 4011.4. A cseresznye és meggy monilíniás betegsége ....................................................... 401

1.4.1. (Monilinia laxa, M. fructigena) ................................................................. 4012. A cseresznye és a meggy kártevői ...................................................................................... 402

2.1. Cseresznyelégy ...................................................................................................... 4022.1.1. (Rhagoletis cerasi) .................................................................................... 402

2.2. Füstösszárnyú levéldarázs ..................................................................................... 4042.2.1. (Caliroa limacina) ..................................................................................... 404

3. A cseresznye és a meggy gyomnövényei ........................................................................... 4043.1. A cseresznye és a meggy gyomirtása .................................................................... 404

4. A cseresznye és a meggy védelme ..................................................................................... 40439. A szilva ...................................................................................................................................... 406

1. A szilva betegségei ............................................................................................................. 4061.1. Szilvahimlő ............................................................................................................ 406

1.1.1. (Plum pox potyvirus) ................................................................................ 4061.2. Szilva tafrinás betegsége ....................................................................................... 406

1.2.1. (Taphrina pruni, T. insititiae) .................................................................... 4061.3. Szilva polisztigmás levélfoltossága ....................................................................... 407

1.3.1. (Polystigma rubrum; anamorf alak: Polystigmina rubra) ......................... 4071.4. Szilvarozsda ........................................................................................................... 407

1.4.1. (Tranzschelia pruni-spinosae, T. discolor) ................................................ 4072. A szilva kártevői ................................................................................................................. 408

2.1. Szilvamoly ............................................................................................................. 4082.1.1. (Grapholitha funebrana) ............................................................................ 408

3. A szilva gyomnövényei ...................................................................................................... 4103.1. A szilva gyomirtása ............................................................................................... 410

4. A szilva védelme ................................................................................................................ 41140. A kajszi ...................................................................................................................................... 414

1. A kajszi betegségei ............................................................................................................. 4141.1. Kajszihimlő ........................................................................................................... 4141.2. A kajszi pszeudomonászos elhalása ...................................................................... 414

1.2.1. (Pseudomonas syringae pv. syringae) ....................................................... 4141.3. A kajszi apiognomóniás levélfoltossága ................................................................ 415

1.3.1. (Apiognomonia erythrostoma) .................................................................. 4152. A kajszi kártevői ................................................................................................................. 416

2.1. Bronzbogár ............................................................................................................ 4162.1.1. (Perotis lugubris) ....................................................................................... 416

2.2. Eszelények ............................................................................................................. 4162.2.1. (Attelabidae) ............................................................................................. 416

2.3. Levélbarkók ........................................................................................................... 4162.3.1. (Phyllobius spp.) ....................................................................................... 416

2.4. Zöld cserebogár és rezes cserebogár ..................................................................... 4162.4.1. (Anomala vitis, Anomala dubia) ............................................................... 416

2.5. Szúbogarak ............................................................................................................ 4162.5.1. (Scolytidae) ............................................................................................... 416

2.6. Sarlósajakú molyok ............................................................................................... 4162.6.1. (Gelechiidae) ............................................................................................. 416

2.7. Sodrómolyok ......................................................................................................... 4162.7.1. (Tortricidae) .............................................................................................. 416


Növényvédelem

2.8. Rozsdabarna kisszövő ........................................................................................... 4172.8.1. (Orgya antiqua) ......................................................................................... 417

2.9. Galagonyalepke ..................................................................................................... 4172.9.1. (Aporia crataegi) ....................................................................................... 417

2.10. Poloskaszagú fekete szilvadarázs ........................................................................ 4172.10.1. (Hoplocampa minuta) ............................................................................. 417

2.11. Nagy tarkaharkály ............................................................................................... 4172.11.1. (Dendrocopos major) .............................................................................. 417

2.12. Közönséges levélbarkó ........................................................................................ 4172.12.1. (Phyllobius oblongus) ............................................................................. 417

2.13. Barackmoly ......................................................................................................... 4182.13.1. (Anarsia lineatella) .................................................................................. 418

2.14. Kéregmoly ........................................................................................................... 4182.14.1. (Enarmonia formosana) .......................................................................... 418

3. A kajszi gyomnövényei ...................................................................................................... 4193.1. A kajszi gyomirtása ............................................................................................... 419

4. A kajszi védelme ................................................................................................................ 42141. Az őszibarack ............................................................................................................................. 424

1. Az őszibarack betegségei ................................................................................................... 4241.1. Őszibarackhimlő .................................................................................................... 424

1.1.1. (Plum pox potyvirus) ................................................................................ 4241.2. Az őszibarack nekrotikus gyűrűsfoltossága .......................................................... 425

1.2.1. (Peach necrotic ring spot ilarvirus) ........................................................... 4251.3. Az őszibarack tafrinás betegsége ........................................................................... 425

1.3.1. (Taphrina deformans) ................................................................................ 4251.4. Őszibarack-lisztharmat .......................................................................................... 426

1.4.1. (Sphaerotheca pannosa var. persicae) ....................................................... 4261.5. Az őszibarack monilíniás betegsége ...................................................................... 426

1.5.1. (Monilinia laxa, Monilinia fructigena) ..................................................... 4261.6. Az őszibarack sztigminás levéllyukacsosodása ..................................................... 427

1.6.1. (Stigmina carpophila) ............................................................................... 4272. Az őszibarack kártevői ....................................................................................................... 427

2.1. Zöld őszibarack-levéltetű ...................................................................................... 4272.1.1. (Myzus persicae) ....................................................................................... 427

2.2. Őszibarack-iszalag-levéltetű ................................................................................. 4282.2.1. (Myzus varians) ........................................................................................ 428

2.3. Hamvas őszibarack-levéltetű ................................................................................. 4292.3.1. (Hyalopterus amygdali) ............................................................................ 429

2.4. Fekete őszibarack-levéltetű ................................................................................... 4292.4.1. (Brachycaudus prunicola) ......................................................................... 429

2.5. Barackmoly ........................................................................................................... 4302.5.1. (Anarsia lineatella) .................................................................................... 430

2.6. Kéregmoly ............................................................................................................. 4302.6.1. (Enarmonia formosana) ............................................................................ 430

2.7. Keleti gyümölcsmoly ............................................................................................ 4312.7.1. (Grapholitha molesta) ............................................................................... 431

3. Az őszibarack gyomnövényei ............................................................................................ 4323.1. Az őszibarack gyomirtása ...................................................................................... 432

4. Az őszibarack védelme ....................................................................................................... 43342. A szőlő ....................................................................................................................................... 435

1. A szőlő betegségei .............................................................................................................. 435


Növényvédelem

1.1. A szőlő fertőző leromlása ...................................................................................... 4351.1.1. (Grapevine fanleaf nepovirus) .................................................................. 435

1.2. A szőlő levélsodródása .......................................................................................... 4361.2.1. (Grapevine leafroll associated closteroviruses I–V.) ................................ 436

1.3. A szőlő agrobaktériumos vesszőgolyvája .............................................................. 4361.3.1. (Agrobacterium vitis) ................................................................................ 436

1.4. Szőlőperonoszpóra ................................................................................................ 4371.4.1. (Plasmopara viticola) ................................................................................ 437

1.5. Szőlőlisztharmat .................................................................................................... 4391.5.1. (Uncinula necator) .................................................................................... 439

1.6. A szőlő eutípás tőkeelhalása .................................................................................. 4401.6.1. (Eutypa lata) .............................................................................................. 440

1.7. Szőlőorbánc ........................................................................................................... 4401.7.1. (Pseudopezicula tracheiphila) ................................................................... 440

1.8. A szőlő botrítiszes betegsége ................................................................................. 4411.8.1. (Botrytis cinerea) ...................................................................................... 441

2. A szőlő kártevői .................................................................................................................. 4412.1. Szőlő-gyökértetű ................................................................................................... 442

2.1.1. (Viteus vitifolii) ......................................................................................... 4422.2. Kendermagbogár ................................................................................................... 443

2.2.1. (Peritelus familiaris) ................................................................................. 4432.3. Szőlőilonca ............................................................................................................ 444

2.3.1. (Sparganothis pilleriana) ........................................................................... 4442.4. Tarka szőlőfürtmoly ............................................................................................... 445

2.4.1. (Lobesia botrana) ...................................................................................... 4452.5. Nyerges szőlőmoly ................................................................................................ 445

2.5.1. (Eupoecilia ambiguella) ............................................................................ 4452.6. Szőlő-levélatka ...................................................................................................... 446

2.6.1. (Calepitrimerus vitis) ................................................................................ 4462.7. Szőlő-gubacsatka ................................................................................................... 447

2.7.1. (Eriophyes vitis) ........................................................................................ 4472.8. Társas redősszárnyú darazsak ................................................................................ 448

2.8.1. (Vespidae) ................................................................................................. 4482.9. Közönséges darázs, német darázs, lódarázs, francia darázs .................................. 448

2.9.1. (Vespa vulgaris, Vespa germanica, Vespa crabro, Polistes gallica) .......... 4483. A szőlő gyomnövényei ....................................................................................................... 449

3.1. A szőlő gyomirtása ................................................................................................ 4494. A szőlő védelme ................................................................................................................. 453

43. A málna ...................................................................................................................................... 4561. A málna betegségei ............................................................................................................. 456

1.1. Málnamozaik ......................................................................................................... 4561.1.1. [Rubus yellow net virus (RYNV), black raspberry necrosis virus (BRNV), raspberry leaf mottle virus (RLMV), raspberry leaf spot virus (RLSV)] ........... 456

1.2. A málna elzínoés betegsége ................................................................................... 4561.2.1. (Elsinoë veneta) ........................................................................................ 456

1.3. A málna didimellás betegsége ............................................................................... 4571.3.1. (Didymella applanata) ............................................................................... 457

1.4. A málna leptoszfériás betegsége ............................................................................ 4571.4.1. (Leptosphaeria coniothyrium) ................................................................... 457

1.5. A málna botrítiszes betegsége ................................................................................ 4581.5.1. (Botrytis cinerea) ...................................................................................... 458

2. A málna kártevői ................................................................................................................ 459


Növényvédelem

2.1. Cserebogarak ......................................................................................................... 4592.1.1. (Melolonthidae) ........................................................................................ 459

2.2. Málna-sodrómoly .................................................................................................. 4592.2.1. (Notocelia udmanniana) ............................................................................ 459

2.3. Málna-vesszőszúnyog ........................................................................................... 4602.3.1. (Thomasiniana theobaldi) ......................................................................... 460

2.4. Kis málnabogár ...................................................................................................... 4602.4.1. (Byturus tomentosus) ................................................................................ 460

2.5. Szamóca bimbólikasztó ......................................................................................... 4612.5.1. (Anthonomus rubi) .................................................................................... 461

3. A málna gyomnövényei ...................................................................................................... 4613.1. A málna gyomirtása ............................................................................................... 462

4. A málna védelme ................................................................................................................ 46344. A szamóca .................................................................................................................................. 466

1. A szamóca betegségei ......................................................................................................... 4661.1. A szamóca levélsodródása ..................................................................................... 466

1.1.1. (Strawberry crinkle rhabdovirus) .............................................................. 4661.2. Szamócamozaik ..................................................................................................... 466

1.2.1. (Arabis mosaic nepovirus) ........................................................................ 4661.3. A szamóca fitoftórás gyümölcsrothadása .............................................................. 467

1.3.1. (Phytophthora cactorum) .......................................................................... 4671.4. Szamócalisztharmat ............................................................................................... 467

1.4.1. (Sphaerotheca macularis) .......................................................................... 4671.5. A szamóca mikoszferellás levélfoltossága ............................................................ 467

1.5.1. (Mycosphaerella fragariae) ....................................................................... 4671.6. A szamóca diplokarponos levélfoltossága ............................................................. 468

1.6.1. (Diplocarpon earliana) .............................................................................. 4681.7. A szamóca gnomóniás levélfoltossága és gyümölcsrothadása .............................. 468

1.7.1. (Gnomonia comari) ................................................................................... 4681.8. A szamóca fomopsziszos levélfoltossága .............................................................. 469

1.8.1. (Phomopsis obscurans, korábban Dendrophoma obscurans) ................... 4691.9. A szamóca botrítiszes gyümölcsrothadása ............................................................ 469

1.9.1. (Botrytis cinerea) ...................................................................................... 4692. A szamóca kártevői ............................................................................................................ 470

2.1. Cserebogárfélék ..................................................................................................... 4702.1.1. (Melolonthidae) ........................................................................................ 470

2.2. Pattanóbogarak ...................................................................................................... 4712.2.1. (Elateridae) ................................................................................................ 471

2.3. Szamóca-fonálféreg ............................................................................................... 4722.3.1. (Aphelenchoides fragariae) ....................................................................... 472

2.4. Szamócaatka .......................................................................................................... 4722.4.1. (Tarsonemus pallidus) ............................................................................... 472

2.5. Kis szamóca-levéltetű ............................................................................................ 4732.5.1. (Aphis forbesi) .......................................................................................... 473

2.6. Kis szamócavincellér, nagy szamócavincellér ...................................................... 4732.6.1. (Otiorrhynchus ovatus, Otiorrhynchus rugusostriatus) ............................. 473

2.7. Levélbarkók ........................................................................................................... 4742.7.1. (Phyllobius spp.) ....................................................................................... 474

2.8. Fehéröves levéldarázs, fésűscsápú rózsadarázs ..................................................... 4742.8.1. (Emphytus cinctus, Cladius pectinicornis) ............................................... 474

2.9. Kis szamócasodró, nagy szamócasodró ................................................................ 475


Növényvédelem

2.9.1. (Ancylis comptana, Pandemis dumetana) ................................................. 4752.10. Szamócaeszelény ................................................................................................. 475

2.10.1. (Coenorrhinus germanicus) ..................................................................... 4752.11. Szamóca-bimbólikasztó ....................................................................................... 476

2.11.1. (Anthonomus rubi) .................................................................................. 4763. A szamóca gyomnövényei .................................................................................................. 476

3.1. A szamóca gyomirtása ........................................................................................... 4774. A szamóca védelme ............................................................................................................ 478

45. A köszméte ................................................................................................................................. 4811. A köszméte betegségei ....................................................................................................... 481

1.1. A köszméte amerikai lisztharmata ......................................................................... 4811.2. A köszméte mikoszferellás levélfoltossága ........................................................... 4811.3. A köszméte drepanopezizás levélfoltossága .......................................................... 481

2. A köszméte kártevői ........................................................................................................... 4812.1. Kaliforniai pajzstetű .............................................................................................. 481

2.1.1. (Quadraspidiotus perniciosus) .................................................................. 4822.2. Köszméte-levéldarázs ............................................................................................ 482

2.2.1. (Pteronidea ribesii) .................................................................................... 4822.3. Ribiszke-levéldarázs .............................................................................................. 482

2.3.1. (Pristiphora pallipes) ................................................................................. 4822.4. Köszmétearaszoló .................................................................................................. 483

2.4.1. (Abraxas grossulariata) ............................................................................. 4833. A köszméte gyomnövényei ................................................................................................ 483

3.1. A köszméte gyomirtása .......................................................................................... 4844. A köszméte védelme ........................................................................................................... 485

46. A ribiszke ................................................................................................................................... 4881. A ribiszke betegségei .......................................................................................................... 488

1.1. A ribiszke amerikai lisztharmata ........................................................................... 4881.1.1. (Sphaerotheca mors uvae) ......................................................................... 488

1.2. A ribiszke mikoszferellás levélfoltossága .............................................................. 4881.2.1. (Mycosphaerella ribis) .............................................................................. 489

1.3. A ribiszke drepanopezizás levélfoltossága ............................................................ 4891.3.1. (Drepanopeziza ribis f. sp. rubri, D. ribis f. sp. nigri. A köszmétén főleg a D. ribis f. sp. grossulariae fordul elő.) ............................................................................. 489

1.4. Ribiszkerozsda ....................................................................................................... 4891.4.1. (Cronartium ribicola) ................................................................................ 489

2. A ribiszke kártevői ............................................................................................................. 4902.1. Kaliforniai pajzstetű .............................................................................................. 490

2.1.1. (Quadraspidiotus perniciosus) .................................................................. 4912.2. Levélpirosító ribiszke-levéltetű ............................................................................. 491

2.2.1. (Chryptomyzus ribis) ................................................................................ 4912.3. Üvegszárnyú ribiszkelepke .................................................................................... 492

2.3.1. (Synanthedon tipuliformis) ....................................................................... 4922.4. Ribiszke-gubacsatka .............................................................................................. 492

2.4.1. (Cecidophyes ribis) ................................................................................... 4922.5. Ribiszke-levélszúnyog ........................................................................................... 493

2.5.1. (Dasyneura tetensi) ................................................................................... 4933. A ribiszke gyomnövényei ................................................................................................... 493

3.1. A ribiszke gyomirtása ............................................................................................ 4934. A ribiszke védelme ............................................................................................................. 493

47. A raktározott szemes termények ................................................................................................ 4961. A raktározott szemes termények betegségei ....................................................................... 496


Növényvédelem

1.1. Szemtermés fuzáriumos penészesedése ................................................................ 4961.1.1. (Fusarium spp.) ......................................................................................... 496

1.2. A szemes termények aszpergilluszos és penicilliumos penészesedése .................. 4971.2.1. (Aspergillus spp., Penicillium spp.) .......................................................... 497

2. A raktározott szemes termények kártevői .......................................................................... 4982.1. Közönséges múzeumbogár .................................................................................... 498

2.1.1. (Anthrenus museorum) ............................................................................. 4982.2. Közönséges szalonnabogár .................................................................................... 499

2.2.1. (Dermestes lardarius) ................................................................................ 4992.3. Kaprabogár ............................................................................................................ 499

2.3.1. (Trogoderma granarium) ........................................................................... 4992.4. Nagy kenyérbogár ................................................................................................. 500

2.4.1. (Tenebrioides mauritanicus) ..................................................................... 5002.5. Fogasnyakú gabonabogár ...................................................................................... 501

2.5.1. (Oryzaephilus surinamensis) ..................................................................... 5012.6. Vörösbarna lapos-gabonabogár ............................................................................. 501

2.6.1. (Laemophloeus ferrugineus) ..................................................................... 5012.7. Gabona-álszú ......................................................................................................... 502

2.7.1. (Rhizopertha dominica) ............................................................................ 5022.8. Dohánybogár ......................................................................................................... 502

2.8.1. (Lasioderma serricorne) ............................................................................ 5022.9. Kis kenyérbogár .................................................................................................... 503

2.9.1. (Stegobium paniceum) .............................................................................. 5032.10. Közönséges tolvajbogár ...................................................................................... 503

2.10.1. (Ptinus fur) .............................................................................................. 5032.11. Nagy lisztbogár .................................................................................................... 504

2.11.1. (Tenebrio molitor) ................................................................................... 5042.12. Amerikai kis lisztbogár ........................................................................................ 505

2.12.1. (Tribolium confusum) ............................................................................. 5052.13. Magtári gabonazsizsik ......................................................................................... 505

2.13.1. (Sitophilus granarius) .............................................................................. 5052.14. Rizszsizsik ........................................................................................................... 506

2.14.1. (Sitophilus oryzae) .................................................................................. 5062.15. Raktári gabonamoly ............................................................................................ 507

2.15.1. (Nemapogon granellus) ........................................................................... 5072.16. Mezei gabonamoly .............................................................................................. 508

2.16.1. (Sitotraga cerealella) ............................................................................... 5082.17. Aszalványmoly .................................................................................................... 508

2.17.1. (Plodia interpunctella) ............................................................................. 5082.18. Készletmoly ......................................................................................................... 509

2.18.1. (Ephestia elutella) ................................................................................... 5092.19. Lisztmoly ............................................................................................................. 509

2.19.1. (Anagasta kuehniella) ............................................................................. 5102.20. Lisztilonca ........................................................................................................... 510

2.20.1. (Pyralis farinalis) ..................................................................................... 5102.21. Lisztatka .............................................................................................................. 511

2.21.1. (Acarus siro) ........................................................................................... 5112.22. Közönséges gyökératka ....................................................................................... 511

2.22.1. (Rhyzoglyphus echinopus) ..................................................................... 5113. A raktározott szemes termények gyommagtartalma .......................................................... 5124. A raktározott szemes termények védelme .......................................................................... 512


Növényvédelem

48. Függelék .................................................................................................................................... 5141. A növényvédő szerek hatóanyag szerinti csoportosítása .................................................... 514

Irodalomjegyzék ........................................................................ Error: Reference source not found


ElőszóA könyv megírását a szerkesztők és a szerzők által kitűzött ama cél vezette, hogy vele segítsük elő a szakmai ismeretszerzést és a legújabb gyakorlati megoldásokat. Ebben egyaránt érdekeltek az egyetemi oktatásban résztvevő hallgatók és a gyakorlati életben dolgozó szakemberek. Célunk volt a hiánypótlás is, ugyanis hazánkban egy könyvben összefoglalva és hasonló felfogásban még nem vagy csak régebben jelentek meg a szántóföldi és a kertészeti növények károsítóira vonatkozó technológiák.

A többirányú szakmai igény kielégítését azzal kívántuk elérni, hogy a kéziratot nagyszámú, az egyes résztmerületeket legjobban ismerő egyetemi oktató és kutató írja meg. Ez a törekvés szerkesztési szempontból sok nehézséget is jelentett. A könyvben érzékelhető a szerzők eltérő stílusa, ami reményeink szerint talán nem jelent szakmai értékkárosodást.

A könyvben található tudományos és gyakorlati ismereteket tápnövényekhez kapcsolva tárgyaljuk. Közöttük megtalálhatók a gazdasági szempontból jelentős, szántóföldön és kertészetben és gyümölcsösben termesztett növényfajok, továbbá a szőlő és a raktár védelméhez tartozó károsítók. A növényfajokhoz kapcsolódva ismertetjük a károsítók előfordulását, figyelemmel a kórokozókra, a kártevőkre és a gyomfajokra. A károsítók felismerését elősegítő fényképeket és a fejlődésmenetet bemutató ábrákat, kór- és kárképeket a könyv nem tartalmaz. Ennek oka egyrészt a korlátozott terjedelemben keresendő, másrészt pedig egyéb szakkönyvek (Kertészeti növénykórtan, A szántóföldi növények betegségei, Növényvédelmi állattan, Szántóföldi és kertészeti növények kártevői, Szántóföldi gyomnövények és biológiájuk) tartalmazzák a szükséges ábrákat. Az egyes növények károsítóit tárgyaló fejezetek után a védekezési lehetőségeket bemutató technológiákra is súlyt helyeztünk.

A védekezési megoldásokat a tárgyalt károsító fajoknál leírjuk, ezért a technológiai fejezetekbe, amelyek az egyes károsítók ellen javasolt védekezést a növény fenológiai állapotához kapcsolva tárgyalják, azokat rövidítve építettük be. A védekezési javaslatok között megtalálhatók az eredményesen alkalmazható peszticid-hatóanyagok. A peszticidek kereskedelmi neveit azonban nem tüntettük fel, tekintettel a gyors változásokra és az elévülésekre. Rövid időre érvényes áthidaló megoldásként a könyv végén összegeztük – a hatóanyagokhoz kapcsolva – a jelenleg hazai forgalmazásra engedélyezett készítményeket.

A mű szakmai színvonalát emelő munkáért hálás köszönetünket fejezzük ki a könyv lektorainak és az egyetemek növényvédelmi tanszékein dolgozó kollégáinknak. Köszönet illeti az agráregyetemek tankönyvkiadását koordináló bizottságot a könyv kiadását elősegítő támogatásért, a Mezőgazda Kiadót a könyv gondos megjelentetéséért.

A Növényvédelem című könyvet mindazoknak ajánljuk, akik ismeretgyarapító céllal kívánják tanulmányozni, és ajánljuk a gyakorlati szakembereknek, akiknek célja a hatékony és gazdaságos növényvédelem megvalósítása.

Budapest–Keszthely–Mosonmagyaróvár–Gödöllő, 1996.

Glits Márton

egyetemi tanár

a mg-i tud. kand.

Horváth József

egyetemi tanár

az MTA lev. tagja

Kuroli Géza

egyetemi tanár

a mg-i tud. doktora

Petróczi István


Előszó

egyetemi tanár

a mg-i tud. doktora

Jelmagyarázat:

A gyomirtási táblázatokban a hatásspektrumra uatló sötét árnyékolás a jó gyomirtó hatást mutatja.


1. fejezet - A búza1. A búza betegségeiA hazai kalászosgabona-termesztés legfontosabb betegségei a következők: gabonalisztharmat, szártőbetegségek, fuzariózis, valamint az üszög és rozsda okozta betegségek.

Ősszel és télen már jelentkezik a csírapusztulás és gyökérelhalás. Ezeket a tüneteket különböző gombafajok okozhatják, pl. Alternaria alternata, Fusarium spp. stb. A szártőbetegséget okozó gombák már ősszel is fertőzhetnek, amelynek hatására a tél folyamán tőritkulás következik be. Meleg őszön a lisztharmat- és levélrozsda-fertőzés is jelentőssé válhat. A hőhatással kapcsolatos élettani betegségek a tél folyamán és a tél végén éreztetik hatásukat. A vastag hótakaró olvadásakor a hópenész tüneteivel is számolnunk kell.

Kitavaszodás után a már ősszel fertőző gombák szerepe megnövekszik, és több más kórokozó is kiveszi a részét a termés csökkentéséből. A búzát károsító vírusok (pl. csíkos mozaik, árpa sárga törpülés) tüneteivel az átvivő vektorok aktivitásának hatására egyre gyakrabban találkozunk.

Szárbaindulás után a szártőbetegségek jellegzetes kórképét látjuk kialakulni. A rozsdák közül a fekete, a sárga és a már ősszel is károsító vörös, időjárástól és a fajták fogékonyságától függően a növények éréséig éreztetik hatásukat. A helmintosporiózis és a szeptóriás foltosság mind a vegetatív, mind a generatív növényi részek károsodásához vezet.

A kikalászolástól kezdve a fuzariózis és a lisztharmat egyre veszélyesebbé válhat, amit szükség esetén fungicides védelemmel csökkenthetünk.

Ezen időszakban a megdőlés és az érés közeledtével a jégverés káros hatása alapvetően meghatározhatja a betakarítható termés mennyiségét.

A kő- és porüszögök részben rejtett kártétele kikalászolástól kezdve és betakarításkor válik láthatóvá. Az ellenük alkalmazott csávázást több kórokozó ellen is hatásos készítményekkel ajánlatos elvégezni.

1.1. Búza csíkos mozaik1.1.1. (wheat streak mosaic potyvirus)

Gazdanövény: zab, búza, árpa, rozs és kukorica.

Tünet: mozaik, törpeség.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: mintegy húsz országban ismert. Magyarországi előfordulását 1985-ben állapították meg. Súlyos kártételt okoz.

A kórokozó átvitele, terjedése: mechanikailag, a beteg növény szövetnedvével átvihető perzisztens vírus. Terjedésében a levélatkák (Aceria tulipae) imágói és nimfái játszanak fontos szerepet.

Ökológia: a betegség terjedését a vírusfogékony kultúr- és gyomnövények, valamint a kiterjedt atkapopulációk elősegítik.

Védekezés: vírustoleráns, illetve -ellenálló genotípusok, fajták (Triumph 64) termesztése, gyomnövények és a levélatkavektorok elpusztítása.

1.2. Búzatörpülés1.2.1. (wheat dwarf geminivirus)

Gazdanövény: búza, árpa, perje, zab, rozsnok és rozs.

Tünet: a vírusbeteg növény levelei sárgulnak, kanalasodnak. Jellemző tünet a törpülés és a hiányos kalászolás.


A búza

Elterjedés és gazdasági jelentőség: aCseh Köztársaságban és Svédországban régóta ismert. Magyarországon az 1980-as évek végén vált ismertté. A súlyos kárt okozó vírusbetegségek csoportjába tartozik.

A kórokozó átvitele, terjedése: a perzisztens vírus kabócavektorokkal (Psammotettix alienus) terjed. Mind az imágók, mind a különböző fejlődési stádiumban lévő vektorok képesek a vírus átvitelére.

Ökológia: a betegség előfordulását a vírusfogékony gyom- és kabóca-tápnövények elősegítik.

Védekezés: vírusellenálló fajták termesztése, a kabócavektorok elleni, inszekticidekkel való védekezés.

1.3. Torsgomba1.3.1. (Gäumannomyces graminis, régebbi néven: Ophiobolus graminis)

Gazdanövény: a mérsékelt égöv országaiban megtámadja a búzát, árpát, rozsot, zabot és számos fűfélét.

Tünet: a talajtól számított 6–7 cm magasságig egyenletes barna elszíneződés található a száron. Nedves időben nyálkás rothadás is észlelhető a szárnak a talajjal érintkező részén. Jelentős a növekedésgátlás, amely 45%-os is lehet. A gyökerek korai tönkretételével megszűnik a víz- és tápanyagfelvétel a talajból. Ha kihúzzuk a növényt, a gyökérzet „földlabdával” jön ki. A gyökerek feketék és rothadtak, micélium fedi őket. A beteg növény hamarabb kalászol, fehér, üres kalászokat fejleszt, sok a „léha” szem. A gyengültségi paraziták gyakran megtelepszenek a kalászon, és „korompenész” alakul ki. A torson fekete pontok találhatók, ezek a gomba ivaros termőtestei (peritéciumok).

Elterjedés és gazdasági jelentőség: világszerte elterjedt betegség, súlyos károkat okoz. Búzán főként a vetésváltás elhagyásakor lép fel.

A kórokozó életmódja: az aszkospórák a nyár folyamán fejlődnek ki, így már ősszel megtörténhet a fertőzés. Az aszkuszok megnyújtott buzogány alakúak, az aszkospórák hosszú, fonálszerűek. A növénymaradványokon 1–2 évig megtartja életképességét. A kórokozó terjedésében szerepe van a micéliumnak, klamidospóráknak és a mikroszkleróciumoknak is.

Ökológia és előrejelzés: a semleges vagy gyengén lúgos kémhatású, kötöttebb talajok kedvezők számára. A csapadékos, enyhe tél és a késői fagyok esetén nagyobb a kár. Optimálisan fejlődik a 70–80%-os víztelítettségnél, ha a talajhőmérséklet 12–16 °C. Az egyoldalú nitrogén-műtrágyázás a gomba számára kedvező.

Védekezés: a védekezési eljárásokat a „szártörő” gombánál ismertetjük.

1.4. Szártörő gomba („szemfoltbetegség”)1.4.1. (Pseudocercosporella herpotrichoides)

Gazdanövény: az őszi búzát és árpát súlyosan, a rozsot, zabot és néhány fűfélét kevésbé károsítja.

Tünet: jellemző az alsó szártagon fellépő hosszúkás, „mandula” alakú, besüppedt, halványszürke, enyhén sötétebb szegélyű folt. A folt közepén szürkés, sötétbarna színű, pontszerű képződmények, a gomba sztrómái láthatók. A folt körülöleli a szárat, az eltörik, a növények rendezetlenül fekszenek. A szárban sűrű, „egérszürke” színű micélium van. A gyökérzetet nem károsítja. A kalász fehér, majd korompenészes, a szemek kevésbé teltek.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: világszerte a hűvösebb, nedvesebb klímájú országokban lép fel nagyobb mértékben. A termésveszteség 20–30%-os is lehet. A szárdőlés a betakarítást is megnehezíti. A már ősszel fertőzött növények fagyérzékenyek, és ennek következtében kiritkul a vetés.

A kórokozó életmódja: ivaros alakja nem ismert. Kikalászolásig fertőzheti a növényeket. Talajlakó gombának tekinthető, de nemcsak a talajban terjed. A fertőzött növényi maradványokon szaprofiton micélium alakban 3 évig életképes marad. A konídiumok görbültek, 5–7 sejtűek, vékony fonál alakúak.

Ökológia és előrejelzés: enyhe, csapadékos időjárás kedvező a gomba számára. A konídiumok sporulációjának maximuma 10 °C-on van. A tápanyagban gazdag, jó termőképességű talajokon kártétele fokozottabb. Az árvakelések és a gyomgazdák fontosak a gomba fennmaradása és továbbterjedése szempontjából.


A búza

Védekezés: fontos a vetésváltás (min. 3 év), az előhántós ekével való szántás (kevésbé üreges talaj), az árvakelések, gyomgazdák megsemmisítése, a későbbi és ritkább vetés, az arányos tápanyagellátás. A növény számára kedvező a „jól beéredett” talaj (mikrobiológiai antagonizmus, „take all decline” hatás).A csávázás benomil-, karboxin-, karbendazim- stb. tartalmú szerekkel véd az őszi fertőzés ellen. Szükség esetén szárbaindulás után karbendazim- és prokloráztartalmú fungicidekkel permetezzünk.

1.5. Búza fuzáriózis1.5.1. (Fusarium graminearum, F. avenaceum, F. culmorum, F. nivale, F. sporotrichioides, F. poae)

Gazdanövény: a Fusarium fajok polifág gombák. A búzán kívül a többi termesztett gabonafélénket (a kukoricát is) és több fűfélét is fertőzhetik.

Tünet: csírapusztulást, hópenészt (Fusarium nivale), szár-, gyökérkorhadást és kalászbetegséget idéznek elő. Az elhalás bekövetkezhet kelés előtt vagy kelés után. A vastag hótakaró elolvadása után pelyhes micélium mutatkozik a leveleken és szártövön, amelyet „hópenész” néven ismerünk. A gyökereken, a szár alapján és az alsó nóduszokon nagy kiterjedésű barnulások, sötét csíkok jelennek meg. A növények törékenyek, felületükön rózsaszínű a spóratömeg. A szár belsejét micéliumszövedék tölti ki. Kalászkák, de teljes kalászok is kifehérednek (koraérés tünetei). Ha a kalásztengely fertőzött, a felette lévő rész elpusztul. A beteg kalászkák felületén kis fekete pontok (peritéciumok), gyakran rózsa- vagy narancsszínű micélium és spóratömeg látható. A fehér kalászkák sterilek.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a gabonafélék egyik legfontosabb betegsége. Mindenütt előfordul, ahol gabonát termesztenek. Mennyiségi és minőségi kárt okoz. Járványos években a termés 50%-át is tönkreteheti. A Fusarium fajok emberre, állatra egyaránt veszélyesek, toxikus anyagokat termelnek. Emésztő- és ivarszervi károsodásokat okoznak. Magyarországon a zárlati rendelkezések értelmében a Fusarium fajok a „veszélyes” károsítók csoportjába tartoznak.

A kórokozó életmódja: a fuzáriózist okozó gombák gyengültségi, félszaprofiton (nekrotrof) szervezetek. Életüknek csak bizonyos szakaszában válnak parazitává, főképp akkor, ha a gazdanövény prediszponált (gyengültségi) állapotba kerül. A kórokozók életben maradhatnak a fertőzött növényi maradványokon a talajban vagy annak felületén, a vetőmagban és annak felületén. Az áttelelésben a következő gombaképletek játszanak szerepet: peritécium (Gibberella spp.), micélium, klamidospórák. A fertőzést a konídiumok, aszkospórák és a micélium idézi elő. A Fusarium fajok jellegzetes makro- és mikrokonídiummal rendelkeznek.

Ökológia és előrejelzés: a hő- és pH-intervallumuk széles. Csírakori állapotban a hajlamosító tényezők közül ki kell emelni az elővetemény (kukorica, búza), a fertőzött talaj, a vetőmag jelentőségét és az elhúzódó kelést. A fertőzéshez csapadék vagy legalább magas relatív páratartalom kell, ezért is nagyon fontos az esős napok száma, illetve a lehullott csapadék mennyisége.

A kalászfuzáriózis kialakulására a csapadékos, nedves, viszonylag hűvös időjárás hajlamosít.

Védekezés: egészséges vetőmag használata (20%-nál fertőzöttebbet ne vessünk), a gyomgazdák, árvakelések felszámolása, a vetésváltás betartása, az érett termés gyors betakarítása, a vetőmag „kikészítése”, a tarló-maradványok leforgatása, harmonikus tápanyagellátás és a szükséges kémiai védelem (csávázás, permetezés) elvégzése a kórokozó károsítását jelentősen csökkenti. A rezisztenciára nemesítés egyre ellenállóbb fajtákat eredményez.

1.6. Lisztharmat1.6.1. (Erysiphe graminis)

Gazdanövény: termesztett gabonafajainkat külön „forma specialis” fertőzi. A rasszok a fajtákra specializálódtak.

Tünet: a leveleken és a száron is a kórokozó fehér micéliuma lisztes bevonatot alkot, majd piszkosfehér lesz, a felszínről letörölhető. A levelek sárgulnak, száradnak. A penészbevonat később megvastagszik, barnásszürkére, okkersárgára színeződik. Felületükön szabad szemmel is jól látható, apró (gombostűfejnyi) fekete pontocskák, a kleisztotéciumok jelennek meg. Kalászhányás után e jellegzetes bevonat a kalászon is megjelenhet. A szemek


A búza

apróbbak, töppedtek.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a kórokozó széles körben elterjedt a nedves és szemiarid (félszáraz) klímájú gabonatermesztő területeken. A termésveszteség 5–25% között ingadozik. Az elmúlt években a gabona levélbetegségei között az első helyet foglalta el. Veszélyessé akkor válik, ha a zászlóslevél és a kalász is fertőződik.

A kórokozó életmódja: enyhe teleken az őszi vetéseken és az árvakeléseken micélium formájában életben marad a gomba. A kleisztotéciumok a fertőzött növényi maradványokon telelnek át, tavasszal az aszkospórák indítják el a primer fertőzéseket. A termőtestek már késő tavasszal is kifejlődhetnek, és betakarítás idejére „beérnek”. A kialakuló aszkospórák fertőzhetik az árvakeléseket és az őszi vetéseket. A vegetációs időszakban a konídiumos fertőzésnek fő szerepe van. A konídiumtartókon kifejlődő konídiumok láncokban képződnek, hialinok, ellipszoidok, egysejtűek. A kleisztotéciumok gömb alakúak, barna színűek, fonálszerű függelékekkel rendelkeznek, több, tojásdad aszkuszt tartalmaznak. Az aszkospórák egysejtűek, világosak.

Ökológia és előrejelzés: a kórokozó számára csírázáskor optimális a 18–22 °C-os hőmérséklet, különösen, ha magas páratartalommal társul. A konídiumok képzését és a micélium fejlesztését a felületi vízborítottság gátolja. A járvány kialakulását egyéb tényezők is elősegíthetik: fogékony fajta, több éves monokultúra, szélvédett fekvés, gyakori páralecsapódás, korai vetés, rossz agrotechnika, laza szövetű (nitrogéntúlsúly) növények, sűrű, buja növényállomány stb.

Védekezés: a fajták fogékonyságában jelentős eltérés van. Jelentősen csökkenthető a fertőzés mértéke, ha biztosítjuk a térbeli és időbeli izolációt, az arányos tápanyagellátást, a jó talaj-előkészítést, az optimális vetésidőt és állománysűrűséget. Csávázás (fuberidazol, imazalil, triadimenol) és permetezés (fenpropimorf, kén, prokloráz, tridemorf) eredményes védelmet nyújt.

1.7. Feketerozsda (szárrozsda)1.7.1. (Puccinia graminis)

Gazdanövény: mind a négy gabonafélénket (búza, rozs, árpa, zab) megfertőzi, és azokra specializálódott. Ezenkívül néhány fűfélén is károsít.

Tünet: a tünetek rozsdabarna színű, apró pörsenések formájában (uredotelepek), elsősorban a száron és a levélhüvelyen találhatók. Az érés közeledtével megjelennek a fekete színű teleutotelepek. Jellegzetes a felszakadt epidermisz, amely körbe veszi az uredo- és teleutotelepeket; ezek alakja kissé hosszúkás, csúcsban végződő.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a rómaiak már ismerték és a „legveszedelmesebb” betegségnek tekintették. Különösen Közép-Európa déli részén okozott hatalmas károkat. Hazánkban a kár mértéke az 50%-ot is elérheti.

A kórokozó életmódja: a növényi maradványokon áttelelő teleutospórák tavasszal „csíráznak”, kialakulnak a bazidiospórák. A köztesgazdán (sóskaborbolya, mahónia) a spermogóniumok és az ecídiumok fejlődnek. Az ecidiospórák a légzőnyílásokon át fertőzik a gabonát. Az uredospóráknak több nemzedékük van. Az érés közeledtével fejlődnek ki a teleutotelepek, bennük a teleutospórák. A Földközi-tenger mellékén és a Balkánon kialakult uredospórákat a szél juttatja el hozzánk. A biotípusokat „tesztnövényekkel” állapítják meg.

Ökológia és előrejelzés: a melegigényes gomba uredospóráinak csírázása és fertőzési optimuma 20–24 °C. Epidémiához vezet, ha április végén, május elején szeles, csapadékos, meleg időjárás uralkodik. Kritikussá válik a helyzet, ha tejesérés idején, esők után, fülledt meleg van.

Védekezés: világszerte folyik a rezisztenciára nemesítés. Toleranciára, a tünetek lassú kifejlődésére és horizontális rezisztenciára nemesítenek. Eredményesen használhatók a triadimefon-, propiconazol-, flutriafol-, ciprokonazol-tartalmú fungicidek.

1.8. Búza kőüszög (büdösüszög)1.8.1. (Tilletia caries, T. foetida, T. intermedia)

Gazdanövény: fertőzi a búzát, rizst, és néhány fűfajt (Aegilops, Lolium, Agropyron és Hordeum).


A búza

Tünet: az éréssel egy időben a kalászokban a maghoz hasonló, zömökebb puffancsok keletkeznek. Kellemetlen szaga „heringsólére” emlékeztet, amely a trimethyl-amin-tartalomtól ered. Az érés során megkeményednek a puffancsok. Kalászhányás után a tövek már alacsonyabbak. A kalászok lazábbak, a pelyvalevelek szétállóak, „borzoltak”.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: mindenütt elterjedt. Korábban ez volt az egyik legsúlyosabb búzabetegség Közép-Európában. Az üszögös gabonából őrölt liszt táplálkozási célra alkalmatlan.

A kórokozó életmódja: a betegséget előidéző Tilletia fajok csírafertőzők. A spórák csépléskor (a dob szétveri a puffancsokat) a szemek csúcsán lévő szőröcskéken megtapadnak. Vetés után promicélium fejlődik, rajta bazidiospórák, ezek „H” alakú hídon, párosával kopulálnak, a dikariotikus micélium pedig a koleoptil szárrészen át fertőz. Később a gomba a tenyészőcsúcsba behatol, a szemek helyett üszögpuffancsok fejlődnek. A három faj között mikroszkópi vizsgálattal lehet különbséget tenni. Az üszögspórák barnák, kerekdedek.

Ökológia és előrejelzés: humuszban gazdag, mérsékelten nedves talajban gyakrabban fordulnak elő fertőzések. A spóracsírázás hőoptimuma (16–18 °C) nem esik egybe a fertőzés hőoptimumával (5–10 °C).

Védekezés: egészséges vetőmag használata, vetőmagcsávázás – kontakt hatású szerek is megfelelők. A helyes agrotechnika elősegíti a csíranövények gyors kelését és fejlődését. A fajták között a fogékonyságban különbség van.

1.9. Búza por- vagy repülőüszög1.9.1. (Ustilago nuda f. sp. tritici)

Gazdanövény: specializált formák vannak búzára és árpára.

Tünet: kalászhányáskor az egész kalász üszögös portömegként bújik ki a levélhüvelyből. A „spóratömeget” kezdetben vékony, ezüstszürke hártya borítja, majd felszakad, a spórák szétporlanak, csak a csupasz kalászorsó marad meg. Az érő gabonában az egyenesen felmeredező kalászok feltűnőek.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a világ búzatermesztő országaiban mindenütt előfordul, 30% termésveszteséget is okozhat. Magyarországon 1–2%-os előfordulásával már régóta számolni kell.

A kórokozó életmódja: az üszögspórák a virágzó növények bibéjére kerülnek. Fertőző, dikariotikus micéliumot fejlesztenek a bibecsatornán keresztül az embrióig, itt növekedésnek indulnak addig, amíg a szem ki nem fejlődik. Ha a szem beérett, a micélium is nyugalmi állapotba kerül. Ősszel, amikor a szemet elvetik, a gomba együtt fejlődik a növénnyel; virágzáskor jelennek meg a tünetek, a micélium feldarabolódásával kialakulnak az üszögspórák. A sötét színű üszögspórák kerekdedek, felületük finoman szemölcsös.

Ökológia és előrejelzés: a páratelt, mérsékelt meleg (16–22 °C) és az enyhe légmozgás esetén a kalászok nyílt virágzása a teliospóra (usztospóra) számára optimális feltételeket biztosít. A száraz meleg vagy az esős, szeles időszak kedvezőtlen a gomba szempotjából.

Védekezés: elsődleges szerepe az egészséges vetőmagnak van. A fajta- ellenállóságban rejlő lehetőségeket ki kell használni. Feltétlenül el kell végezni a csávázást szisztémikus (karboxin-, rézoxikinolát-, karbendazim- stb. tartalmú) csávázószerekkel.

2. A búza kártevőiA rosszul vetett szemeket a madarak és a mezei pocok fogyasztják. A csírázásnak indult magot a drótférgek, áldrótférgek, lótücsök pusztítják.

Ősszel a fiatal növényt csírázás, kelés, bokrosodás idején károsítja a vetési varjú, a csíranövények kihúzásával. A zöldellő vetéseket a mezei pocok, a hörcsög, az ürge és a bagolypillelárvák támadják. A fiatal növények szártövében károsítanak a gabonalegyek lárvái, leggyakrabban vezérhajtás-sárgulást okozva. A „gabonalegyek” a Diptera rend mindkét alrendjéből (légyalkatúak és szúnyogalkatúak) egyaránt képviseltetve vannak. A gyakoribb hazai fajok száma 8–10-re tehető.

A gabonaféléket károsító kétszárnyúak 2–3 mm-es rovarok (kivételt képeznek a viráglegyekhez tartozó, 5–7 mm-es fajok, pl. az őszi fekete búzalégy és az ugarlégy). Tojásaikat a gabonafélék fehérje-, vitamindús részeire


A búza

(tenyészőcsúcs, nóduszok feletti rész, szemképződési helyek) rakják. A kialakuló fő kárképtípusok is a tojásrakási (lárvatáplálkozási) helyekből következnek.

Vegetatív részek pusztulása: vezérhajtás, oldalhajtások sárgulása, elhalása (fritlégy, őszi fekete búzalégy, tavaszi fekete búzalégy, ugarlégy). A két utóbbi faj lárvái csak tavasszal károsítanak.

Generatív részek károsodása:

• közvetett módon, a kalásztengely sérüléséből eredően (csíkoshátú búzalégy, heszszeni szúnyog, nyerges gubacsszúnyog),

• közvetlen módon, a szemek odvasításával, szívogatásával (fritlégy, búza gubacsszúnyogok).

A foltokban ritkuló, pusztuló őszi vetés a „csócsárló” felszaporodására enged következtetni. Az őszi fejlődési szakaszban – szívogatásukkal – károsítanak még a levéltetvek és a kabócák. Mélyebb, nyirkosabb területeken jellegzetes szájszervével, „radulájával” kárt okozhat a meztelencsiga, továbbá a búza-fonálféreg, amelynek kártételére a levelek dugóhúzószerű csavarodása a jellemző.

Száraz tavaszokon a gabonapoloskák érési táplálkozásának, szívogatásának hatására nem vagy igen lassan következik be a szárbaindulás. Árpán, zabon, őszi búzán a vetésfehérítő bogár csíkokban való levélrágását ismerhetjük fel (lásd részletesen az őszi árpánál). Kártevőként jelentkezhetnek még ebben a fejlődési szakaszban a levéltetvek, mezei poloskák szívogatásukkal, továbbá a fűbolhák, a lombszinten élő bagolylepkék, rágásukkal.

A kalászolástól az érésig terjedő időszakban a szívó kártevők közül jelentősebbek a levéltetvek, a tripszek, a gubacsszúnyogok, a poloskák lárvái. Virágok és szemek rágásával vagy közvetlen fogyasztásával károsít a bundásbogár, a pejbogár, majd a gabonaszipolyok, a gabonafutrinka, a kalászrágó bagolypille hernyója.

Érési időszakban a rágcsálók közül a mezei pocok, az ürge, a hörcsög, míg a nagyvadak közül a vaddisznó jellegzetes „bagózásával” károsít. Lakott helyek közelében dézsmálhatják a termést a verebek, a házi egér, a vándor-patkány és a mezei gabonamoly.

2.1. Búza-fonálféreg2.1.1. (Anguina tritici)

Tápnövénykör: a kultúrnövények közül a búzát, rozsot, csomós ebírt, csenkeszt és az aranyzabot károsítja.

Kárkép: kártétele már ősszel, a kikelt gabonán jelentkezik, és folytatódik az aratásig. Ősszel a fiatal lárvák a növénybe fúródnak, és a búza levelei deformálódnak, görbülnek, dugóhúzószerűen fodrosodnak, csavarodnak. Később a fejlődésében lemarad, szára rövidebb lesz. Érés idején a kalászok borzassá válnak, és a búzaszemek helyén sötét színű, a búzaszemnél kisebb, ovális gubacsokká alakulnak. A gubacsos mag belseje a bennük lévő lárvák tömege miatt sárgás vagy sárgásszürke színű. Ezt a gubacsot nevezik „golyóüszögnek”, a búzát pedig „csörmölyös” búzának.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: geopolita faj. Hazánkban jelentősebb a Dunántúl nyugati, hűvösebb és csapadékosabb megyéiben. Csapadékosabb években más területeken is felszaporodhat.

Fejlődésmenet: évente egy nemzedéke van. A talajba a vetőmaggal vagy az aratáskor kipergett szemmel jut. A gubacsban 1–2 ezer, olykor ennél is több lárva lehet, mozdulatlan állapotban. A lárvák a nedvesség hatására felpuhuló szemekből szétmásznak, a talaj és a gyökérnedvek csalogató hatására befúrják magukat a növénybe. A búzával együtt fejlődnek, ott is telelnek. A tenyészőcsúcsba húzódva eljutnak a szemkezdeményekig, ott megtelepednek és jellegzetes gubacsot képezve fejezik be a fejlődésüket. A gubacsban általában 1–2 ivarérett hím és 2–6 nőstény található. Ezek párosodás után egyedenként 500–1000 petét raknak. Így egy-egy szemben több ezer lárva kelhet ki. A lárvák még a búza érése előtt megvedlenek és L2 stádiumban anabiotikus állapotban (akár 15 évig is) maradnak. Fejlődésüket csak a számukra kedvező ökológiai viszonyok között folytatják.

Ökológia és előrejelzés: csapadékos években nagyobb az elszaporodás. Határozott összefüggés van az október–december havi csapadék, valamint a következő évi egyedsűrűség között.

Védekezés: egészséges vetőmag vetése. Aratáskor a szempergés minimálisra csökkentése. Hatékony védekezési eljárás, ha a fertőzött talajban őszi takarmánykeveréket termesztünk, így a zöld állapotban lekaszált növényben a


A búza

kártevő megsemmisül, mert fejlődését nem tudja befejezni.

2.2. Vetési bagolylepke2.2.1. (Scotia segetum)

Tápnövénykör: polifág faj. A lárvák a legkülönfélébb egyszikű és kétszikű növényen megélnek.

Kárkép: a fiatal növényeket (gabonafélék, kukorica, répafélék, dohány, napraforgó stb.) a talaj felett, legfeljebb 1–2 cm-es magasságban átrágják, illetve lerágják. Ez a kártétel a vetések foltszerű pusztulását okozza. A palántákat a föld felszínén körülrágják. Gyökgumósokba a földközelben szabálytalan odúkat rágnak. Fejlett, akár 1–2 m magas kukoricatövek kidőlését okozhatják azáltal, hogy a hernyók alulról felrágnak a szárba és kiodvasítják.

Elterjedés, gazdasági jelentőség: Európában, Ázsiában és Afrikában egyaránt elterjedt, Magyarországon mindenütt megtalálható. A gradációs években súlyos, több millió forintra tehető kárt okoz.

Fejlődésmenet: évente két nemzedéke van. Hosszú, meleg és száraz őszön a hernyók nagy része fejlődését befejezve, 5–20 cm mélyen, telelőkamrában áttelel. A fejlett, „zsíros” hernyók a testükben felhalmozódott glicerin és más, hidegtűrést befolyásoló anyagok hatására -7– -8 °C-ot is elviselnek, míg a fiatal lárvák -2 °C-on elpusztulnak. Tavasszal bábozódnak, majd az első nemzedék imágói májusban, június elején, meleg, szélcsendes estéken repülnek. Nektárral, virágporral táplálkoznak. A petéket kis csomókban, elsősorban kapások föld közeli leveleire helyezik. A lárvák júniusban károsítanak. Júliusban 2–3 cm mélyen a talajban bábozódnak. A második nemzedék imágói július végén, augusztusban repülnek. A tojásprodukció, ha elegendő virágzó nyár végi gyom áll rendelkezésre, 1,5–2 ezer is lehet nőstényenként. A tojásokat is elsődlegesen a gyomnövényekre és évelő pillangósokra rakják. A lárvák frontálisan támadnak a kelő őszi gabonákra, és itt fejlődnek tovább. Az áttelelt lárva tavasszal már nem károsít.

Ökológia és előrejelzés: a peték keléséhez, az imágók táplálkozásához, a lárvák zavartalan évközi és őszi kifejlődéséhez egyaránt a meleg, nagy esőzésektől mentes időjárás a kedvező. Tömeges felszaporodására az átlagosnál melegebb és szárazabb években, főleg mezőségi és vályogtalajokon kell számítani.

A vetési bagolylepke távelőrejelzése nehéz a faj labilis populációdinamikája miatt. A tömeges felszaporodásra utalhat a két nemzedék imágóinak egyedszámaránya (generációs koefficiens). A védekezésnek a fiatal lárvák ellen kell irányulni. A lárvák tömeges kelése a rajzáscsúcs utáni 10–14. napon várható (rövid előrejelzés). A lepkék rajzása fénycsapdával és melaszcsapdával nyomon követhető. A védekezés szükségességét és idejét (szignalizáció) a veszélyeztetett területen a lárvák kelésének és egyedszámának meghatározásával (területi kvadrát módszerrel) állapíthatjuk meg.

Védekezés: a gyomirtás és minden olyan talajművelés, amelyet idejében végzünk, nemcsak a növény fejlődését gyorsítja, hanem a kártevő petéit, a fiatal lárvákat és a bábokat is pusztítja. Különösen a második nemzedék lárváinak kártételét csökkenthetjük, ha a nyár végi virágzó gyomokat irtjuk, a tarlót augusztustól szeptemberig „feketén” tartjuk.

Egyes országokban eredményesen kísérleteztek a Trichogramma evanescens petefürkész vetési bagolylepke elleni felhasználásával. A hazánkban felhasználásra engedélyezett Bacillus thüringiensis gyári biopreparátumaival szintén biztató eredményeket értek el. A fiatal hernyók ellen alkalmazott vedlésgátló diflubenzuron hatóanyagú készítménnyel reménykeltő üzemi kísérletek folynak.

Az imágók és a lárvák kedvelik az erjedő édes anyagokat, ezért melaszcsapdával az imágók száma gyéríthető. Az idős lárvákat inszekticidekkel kevert melaszos csalétekkel pusztíthatjuk. A talajlakó kártevők ellen alkalmazott talajfertőtlenítő szerek a fiatal bagolypillelárvák ellen is hatásosak. Állománykezelésre endoszulfán, foszfamidon javasolható. Fontos, hogy ilyenkor a permetezőszer a talaj felszínére is lejusson.

2.3. Fritlégy2.3.1. (Oscinella frit)

Tápnövénykör: tavaszi–őszi kalászosok, kukorica, fűfélék.

Kárkép: a három generáció által okozott kárkép a következő. Ősszel – károsítása következtében – a


A búza

gabonafélék vezérhajtása elsárgul, könnyen kihúzható, alul a nyű által elroncsolt. Tavasszal a tavaszi kalászosokon és a kukoricán szintén vezérhajtás-elhalás következhet be. A kukoricán a levelek szivarszerű összesodrottsága is árulkodó jel. A nyári nemzedék lárvái a tavasziárpa- és zabszemeket üresítik ki.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: Európában, Ázsiában, Észak-Amerikában egyaránt ismert kártevő. Az általa okozott termésveszteség évente 1–2%-ra tehető. Kukorica esetében a monokultúrás termesztés segíti a felszaporodását. Nagyobb figyelmet érdemel gyakori kártétele a fűmag-termesztésben.

Fejlődésmenet: évente három nemzedéke fejlődik. A telet lárva vagy báb alakban tölti a károsított növényekben. Április–májusban rajzik. A tojásait (nőstényenként átlagosan 40 db-ot) a 2–3 leveles növényekre rakja. A lárva lehúzódik a vezérhajtás aljához. Itt bábozódik. A júniusban rajzó nemzedék a zab-bugákra, illetve árpakalászokra rakja a petéit. A lárvák a kiüregesített szemekben bábozódnak. A harmadik nemzedék augusztus–szeptemberben rajzik, de ez áthúzódhat októberre is. Peterakási helyül a korán kelő őszi vetéseket keresi fel.

2.4. Csíkoshátú búzalégy2.4.1. (Chlorops pumilionis)

Tápnövénykör: a kalászosokon kívül a pázsitfűféléket (fűmagtermesztés) is károsítja.

Kárkép: az őszi nemzedék lárvái leggyakrabban az árpa- és a rozstövekben élve, azok hagymaszerű duzzadását okozzák. A tavaszi lárvanemzedék az őszi búza kalásztengelyét károsítja, aminek következtében az ki sem kalászol vagy léha szemeket hoz.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: Európában és Ázsiában elterjedt, Magyarországon mindenütt gyakori. Jelentősebb termésveszteséget általában a tavaszi nemzedék okoz, az ezerszemtömeg 25–30%-kal is csökkenhet.

Fejlődésmenet: hazánkban évente 2(–3) nemzedék fejlődik. A telet lárva alakban tölti a fertőzött növény gyökérnyaki részénél. Tavasszal bábozódik. A május elején kirepülő legyek tojásaikat a levelekre rakják, innen húzódnak a nyüvek a még hasban lévő kalász alatti szárrészbe. Az aratás előtt kirajzó nemzedék biológiája nincs tisztázva. Ősszel a legyek a pár leveles gabonára helyezik el a tojásaikat.

2.5. Ugarlégy2.5.1. (Delia coarctata)

Tápnövénykör: leggyakrabban a búzát, kisebb mértékben a rozsot károsítja.

Kárkép: tavasszal a növények szívlevele, majd az oldallevelek is sárgulnak, barnulnak és elhalnak. A lárvák a bokrosodási csomónál furakodnak be.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: Európa északibb, hűvösebb klímájú országaiban már a század elején jelentős kártevőként tartották számon. Magyarországon a '70-es évek elején vált ismertté, az évtized végére pedig már az egész országban elterjedt. Legsúlyosabb kártételét eddig Fejér megyében észlelték.

Kártételének hatására a tőpusztulás, „kifoltosodás” olyan mértékű lehet, hogy a növényzet kiszántására is sor kerülhet. A helyzet különösen akkor veszélyes, ha a tél végén az őszi gabona gyenge, nem kezdett el bokrosodni.

Fejlődésmenet: az ugarlégynek évente egy nemzedéke fejlődik ki. A telet a tojásburokban maradt lárva vészeli át, a talajrögök között. A különböző mélységbe került lárvák február vége és április eleje között hagyják el a tojásburkot, majd befurakodnak a növényekbe. A károsítás április végéig tart. A lárvák ekkor a gyökérzónába húzódnak bábozódni. A rajzás a virágzás kezdetétől az aratásig, de gyakran szeptemberig tart. Az imágók tojásrakási helyül növény nélküli, száraz, repedezett talajt választanak (tarlóhántásokat, gyeptöréseket, de burgonya vagy cukorrépa sorközeit is előszeretettel látogatják). A legtöbb tojást július hónap folyamán rakja le az ugarlégy.

Ökológia és előrejelzés: a rajzás idején az imágó száraz, meleg időt igényel. Nedves időben tömeges az elhullás, ilyenkor a rovarpatogén gombák akár 80–100%-ban is pusztíthatják populációikat. A tojások számára viszont kedvező, ha július végén, augusztus elején a talaj kellően nedves.

Az időjárás és a rajzás figyelésével a következő évi kártétel közepes biztonsággal előrejelezhető. Szignalizációja


A búza

nehéz, mert amikor tavasszal a kártétel észrevehetővé válik, a védekezés már megkésett.

2.6. Citromsárga búzagubacsszúnyog2.6.1. (Contarinia tritici),

2.7. narancssárga búzagubacsszúnyog2.7.1. (Sitodiplosis mosellana)

Tápnövénykör: elsődleges tápnövényük az őszi búza.

Kárkép: a tömeges lárvakelés időpontjától függően a szemképződésben lévő szemek elpusztulhatnak, a tejesérésben lévők töppedtek lesznek, a viaszérésben értek károsodása viszont a csírázási százalék romlásához vezethet. A citromsárga búzagubacsszúnyog esetében leginkább az első kárképtípus fordul elő, amikor is egy-egy búzaszemkezdeményen akár 8–15 lárva is szívogathat.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a búzagubacsszúnyogok a hazánktól északabbra fekvő, hűvösebb, nedvesebb klímájú országokban (Hollandia, Svédország, Lengyelország stb.) komoly kártevőként ismertek.

Kártételére hazánkban nem fordítanak kellő figyelmet, pedig nedves években jelentős lehet termésmennyiség- és minőségrontó hatásuk.

Fejlődésmenet: mindkét faj egynemzedékes. Lárva alakban telelnek a talaj 5–15 cm-es mélységében, kokonban. Tavasszal a lárvák felhúzódnak a talajfelszín alá, ahol újabb kokonban bebábozódnak. A báb elhagyva a kokont a felszín fölé emelkedik, majd a bábinget hátrahagyva kirajzik, az őszi búza virágzása idején. A hímek rajzása korábban kezdődik. A tojásrakásra a reggeli és kora esti órákban kerül sor. A citromsárga búzagubacsszúnyog a zártabb virágpelyvák közé helyezi a tojásait, nyolcasával-tízesével. A narancssárga búzagubacsszúnyog a nyíltabb virágpelyvákat részesíti előnyben, a tojásokat kettesével-hármasával helyezi el. A kifejlett lárvák ugró mozdulattal levetik magukat a talajra, és a telelési mélységbe húzódnak.

Ökológia és előrejelzés: a búzagubacsszúnyogok felszaporodására nedvesebb termőhelyeken kell számítani. A talaj átnedvesedésére a lárvák talajba vonulásának, illetve a bábok kokont és talajt áttörő (rajzást megelőző) tevékenységének időszakában van szükség. Az imágók rajzásának a borús, párás májusi időjárás kedvez. Az imágók rajzása hálózással nyomon követhető. A rajzáscsúcs után 5–6 nappal várható a lárvák tömeges kelése.

Védekezés a gabonalegyek és a búzagubacsszúnyogok ellen: az agrotechnikai eljárások is gyakran elegendők a kár megelőzéséhez.

Az árvakelések megsemmisítésével gyéríthetjük a fritlégy, a csíkoshátú búzalégy és az őszi fekete búzalégy őszi nemzedékének egyedszámát.

A vetési idő őszi időpontjának kissé későbbre helyezésével kivédhetjük az előbb megnevezett fajok kártételét.

Jól bokrosodó fajták választásával a vezérhajtás-pusztulást okozó légyfajok káros hatása mérsékelhető.

Harmonikus növénytáplálással szintén „ellenállóbbá” válnak a növények. Különösen érvényes ez a tavasszal károsító ugarlégy és a tavaszi fekete búzalégy esetében.

A tarlóhántásnak és a vetésváltásnak különösen a tábla talajában telelő búzagubacsszúnyogok gyérítésében lehet nagy szerepe.

A kémiai védekezés alapja a „légyalkatú gabonalegyek” esetében (bár a gabonafélék ökonómiai szempontok miatt a vegyi védekezést nem nagyon „bírják el”) a lehetőleg szisztémikus hatású szerekkel (pl. karbofurán) végzett talajfertőtlenítés lehet. A búzagubacsszúnyogok ellen szükség esetén fungicidekkel és lombtrágyákkal, légi úton, egy menetben kijuttatott inszekticidek alkalmazásával is sor kerülhet.

2.8. Gabonafutrinka2.8.1. (Zabrus tenebrioides)


A búza

Tápnövénykör: a gabonaféléken és a kukoricán kívül a termesztett és vad pázsitfűféléket egyaránt károsítja.

Kárkép: fő károsító a lárva. Károsítása szeptembertől április végéig tart. Enyhe télen megszakítás nélkül táplálkozik. A lárva kártétele a „csócsárlás”, amely abból áll, hogy a gabonafélék fiatal leveleit földkamrájába húzza, ott az erek közötti lágyabb részt végigrágja, morzsolja. A visszamaradt keményebb részek összegubancolódnak. Ezek a csócsárolt részek kezdetben zöld színűek, később megsárgulnak, elbarnulva kócszerűen megszáradnak. A többszörösen károsított növény elpusztul. Erős fertőzéskor a vetés foltokban kipusztul. Ezek a foltok az előző évi kepék, szalmabálák, szalmarendek helyén keletkeznek. Frontális támadáskor a tábla szélétől befelé karéjos, félhold alakú a vetés ritkulása, pusztulása, ezeken a helyeken a gyomok felszaporodnak. A kártétel különösen tavasszal látható jól. A bogár kártétele aratás előtt az érőfélben lévő szemek megrágásában és az érett szemek kitúrásában nyilvánul meg. A megrágott szemek csúcsa kehelyszerűen kirágott. Az imágó kártételének jelentősége messze elmarad a lárváétól.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: közép- és délkelet-európai faj. Hazánkban a futóhomokos területek kivételével országosan elterjedt.

A tömbösítés, továbbá a mono- és bikultúrás őszigabona-termesztés kedvező feltételeket teremt számára. A lárva a tavaszi kalászosokban és a kukoricavetésekben is károsít, illetve károsíthat.

Fejlődésmenet: évente egy nemzedéke van. Lárva telel a szívószálszerű talajkamrában, és még a következő év tavaszán is károsít. A bábozódás májusban 10–20 cm mélyen a talajkamra alján megy végbe. Az új bogarak június elején jelennek meg. Napközben rögök alatt, résekben, repedésekben húzódik meg. Alkonyatkor jön elő és repül vagy mászik a kalászokra. Aratás után a talajon a szalmarendek alatt keresi a kipergett szemeket táplálkozás céljából. Hosszú érési táplálkozást és nyári nyugvást folytat. Augusztusban párosodik. Ezt követően hamarosan megkezdi a peterakást. Petéit 10–30-as csoportokba rakja, 5–12 cm mélyre, az általa készített nyirkos talajüregekbe. Egy-egy nőstény élete során 80–100 petét rak. A kampodeoid lárvák szeptemberben kelnek ki. Eleinte árvakeléseken, majd a kikelt új vetéseken táplálkoznak. A lárva fénykerülő és párát igénylő, ezért nappal a 10–30 cm mély, 3–5 mm átmérőjű, függőleges falú aknájában tartózkodik, amelyet a növény mellé készít. A vedlés időszakát az akna fenekén tölti. Ilyenkor napokig nem táplálkozik.

Ökológia és előrejelzés: a kötött és vályogtalajok kártevője. Nedves és futóhomokos területeken nem él meg. Érési táplálkozás és peterakás idején meleg, csapadékos időt kíván. Lárva korban a hosszú, meleg ősz és a hótakaró nélküli tél kedvező számára. Sok természetes ellensége van, pusztítják a rovarölő gombafajok, továbbá különböző fürkészlegyek, a ragadozó bogarak, gerinces állataink közül a vetési varjú, a sirály vagy a rovarevő emlősök, a vakondok, a cickány, a sündisznó.

Az imágónépesség megállapítható pohárcsapdázással. 5–6 bogár poharanként már veszélyes lehet. Az átlagosnál csapadékosabb augusztus–szeptember a lárvák nagy egyedsűrűségét okozza, ugyanis ez esetben kicsi a peték mortalitása. Búzacsomós csalogató módszerrel, ha a mintában háromnál több fiatal lárva van, javasolt a preventív védekezés. A kelő vetésben 2 lárva/m2 azonnali vegyszeres beavatkozást tesz indokolttá. A MÉM 5/1988. számú rendelete szerint veszélyes kártevőnek minősül, tehát védekezni ellene kötelező.

Védekezés: ügyeljünk a gabona-egymásutániságra és a veszélyes szomszédságra! Őszi kalászos után inkább tavaszi kalászos kerüljön. Pergésmentes betakarítás, a szalma mielőbbi letakarítása szintén a populáció csökkenéséhez fog vezetni. A tarlót alá kell szántani, az árvakelést meg kell szüntetni nyári tárcsázással. Hatásos a talajfertőtlenítés diazinon hatóanyagú készítménnyel, fertőzött táblán az állomány kezelése metilparathion, dioxakarb tartalmú készítményekkel. A kezelések az érzékenyebb fiatal lárvák ellen irányuljanak a délutáni órákban, fagymentes napokon.

2.9. Szalmadarázs2.9.1. (Cephus pygmaeus)

Tápnövénykör: károsítja a búzát, az árpát, a rozsot, a zabot és az ún. szálfüveket (pl. árvarozsnok, csomós ebír, hélazab).

Kárkép: csak a lárva károsít. A gabonaszár belsejét rágja, lefelé haladva. A rágás következtében a gabonaszár idő előtt megsárgul, a kalászban a gabonaszem megszorul, a kifehéredő kalászban csak léha szemek fejlődnek. A károsított szár belseje hosszában végigrágott, a nóduszuk felett finom sárgásfehér rágcsálék található. Szél hatására a károsított növények eltöredeznek, ledőlnek.


A búza

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a palearktikumban és Észak-Amerikában egyaránt megtalálható. Hazánkban mindenütt előfordul.

Tevékenysége nyomán a kalászban a szemek száma és súlya 20%-kal is csökken, ráadásul nehezíti a betakarítást is. Fertőzése általában 2–3%-ot tesz ki.

Fejlődésmenet: évente egy nemzedéke van. Lárva alakban a tarlómaradványban telel. Tavasszal bábozódik. Tömeges rajzása az akácvirágzás idejére esik. Az imágók érési táplálkozása kalászosok és fűfélék virágain történik. Petéit egyesével helyezi el a fejlettebb kalászok vagy a szálfűfélék szárában, a legfelső nódusz fölötti részben. Élete során 35–40 petét rak. A kikelt lárva a szár falának belső részeivel, lefelé haladva, a nóduszokat átrágva táplálkozik. Többszöri vedlés után – a viaszérés időszakára – eléri a legalsó ízközt. Itt körülrágja a szárat, rágcsálékával eltömi a felső részt, celofánszerű gubót készít, majd nyugalmi állapotba (obligát diapauza) vonul, és áttelel.

Ökológia és előrejelzés: tömeges felszaporodásának kedvez a monokultúrás gabonatermesztés, valamint a meleg, száraz tavasz. A szalmadarázslárvákat néhány fürkészdarázs parazitálja, amelyek gyakran a lárvák 60%-át is elpusztítják.

A szalmadarázs egyedsűrűségéről fűhálózással győződhetünk meg.

Védekezés: őszi mélyszántással és egyéb talajművelő eljárásokkal gyéríthető a lárvák száma. A tarlóégetés hatástalan a telelőre vonult előbábokra.

2.10. Gabonapoloskák2.10.1. (Aelia spp., Eurygaster spp.)

A gabonapoloskák gyűjtőnéven négy poloskafajt értünk, amelyek kártétele és életmódja többé-kevésbé megegyezik. A jelentősebb fajokat rendszertani besorolásuk szerint adjuk meg:

• a pajzsospoloska-félékhez (Scutelleridae) tartozik a mór- vagy szerecsenpoloska (Eurygaster maura), osztrák vagy teknőspoloska (Eurygaster austriaca),

• a címerespoloskákhoz (Pentatomidae) a szipolypoloska (Aelia acuminata) és a csőrös szipolypoloska (Aelia rostrata).

Tápnövénykör: a kalászosok közül kiváltképpen a búzát károsítják. Megtalálhatók továbbá a rétek, legelők pázsitfüvein is.

Kárkép: gabonanövényeinken a növény fenológiai stádiumainak megfelelően változik a poloskák kártétele. Szárbaindulás előtt (IV–V. hó) a vezérhajtás vagy szúrt mellékhajtás kisárgul, kifehéredik, majd elpusztul. A hasban lévő kalászt megszúrva teljesen fehér lesz. Kikalászolás után megszúrva a kalászt, a szúrás feletti részen kifehéredik, elhal, lekonyul („zászlós kalász”). A tejesérésben szúrt szemek aszottak lesznek, ocsúvá zsugorodnak. A viaszérésben szívott szemeken fakó, kör alakú foltok láthatók. Ezek a búzaszemek alakra, méretre épnek látszanak, de sütőipari értékük csökken, a tészta nem kel meg, azaz minőségi kárt szenved.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: Európa déli és délkeleti részén, valamint Kis-Ázsiában terjedtek el a fajok. Hazánkban az Északi-középhegységtől délre eső területeken gyakoribb; helyi és időszakos kártevőként jelentkeznek.

A kalászosok közül a búzát kedvelik, azok közül is a különösen lágy búzák érzékenyek. Az 5–6%-os poloskaszúrt szem jelentékenyen rontja a liszt minőségét, mivel a sikér károsodik. A vetőmag csírázóképességét is rontják.

Fejlődésmenet: a fajok közül a nálunk legjelentősebb osztrák poloskát ismertetjük részletesebben. A többi faj kártétele, életmódja és a védekezés alapelvei többé-kevésbé hasonlóak. Egynemzedékes fajok. A kifejlett poloskák erdőszélek, útmenti árkok avarjában telelnek. Áprilisban jönnek elő és vonulnak a gabonavetésekre. Május elején, kopulálás után a nőstények sorban, párosával 7–7 petét raknak a levélre, ritkán a gabona szárára. Egy-egy nőstény peteprodukciója 120–150. Kéthetes embrionális fejlődés után a kikelő kis lárvák eleinte zöld részen, majd a kalászokon szívogatnak. Öt vedléssel, aratás idejére érik el a teljes fejlettségüket. Július közepén az új imágók elhagyják a gabonatáblákat, s a rétek, legelők pázsitfüvein szívogatnak még egy ideig. Augusztus


A búza

végén, szeptember elején vonulnak telelőhelyeikre.

Ökológia és előrejelzés: a gabonapoloskák melegkedvelő fajok. Fejlődésüknek a száraz, meleg május kedvez. Ha két, egymást követő év tavasza száraz, az átlagosnál melegebb, akkor gradációra számíthatunk. Hűvös, csapadékos években a populáció visszaszorul. Sok természetes ellenségük van. Petéiket a törpe fürkészdarazsak, a fátyolkalárvák, a katicabogarak pusztítják. Lárváit és imágóit a fürkészlégy, a fácán, a fogoly, a varjú, a sirály, a seregély gyérítheti.

A poloskanépességről avarvizsgálattal győződhetünk meg. Tavasz elején, ha az egyedsűrűség 5–6 egyed/m 2, akkor kárveszéllyel kell számolni. Kalászolás előtt a petecsomók (növényvizsgálat) és a lárvák népességéből (hálózással) következtethetünk a károsítás mértékére.

Védekezés: az áttelelt poloskák ellen a bokrosodás és szárbaindulás idején ajánlatos védekezni. Később, a szárbaindulás után, a kalászolás idején a lárvák ellen védekezhetünk metilparation hatóanyagú szerek kijuttatásával.

2.11. Szipolyok2.11.1. (Anisoplia spp.)

A gyakoriság sorrendjében a következő fajokat kell megemlíteni: széles szipoly (Anisoplia lata), osztrák szipoly (Anisoplia austriaca), keresztes szipoly (Anisoplia agricola), vetési szipoly (Anisoplia segetum), gabonaszipoly (Anisoplia tempestiva hungarica). Részletesen a széles szipollyal foglalkozunk.

Tápnövénykör: az imágók a pázsitfűfélék közül a kalászos gabonákat és magfogó fűféléket károsítják.

Kárkép: az imágó az érésben lévő szemeket fejjel lefelé rágja. A legnagyobb veszteséget a magok kitúrásával okozza. Egy-egy imágó 60–100 szemet is kitúrhat és megrághat. A rágott szemeken barázdák, gödröcskék láthatók. A károsított kalászok kuszáltak, széttúrtak. A lárva polifág, talajlakó kártevő.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: balkáni eredetű faj. Magyarországon a gabonatermő síkságon és dombságon a legelterjedtebb. Gyakran együtt és tömegesen lépnek fel. Az imágók a kalászosok termését pusztítják, a lárvák, mint polifág kártevők, főleg a gabona utóveteményét, különösen a répát és a kukoricát veszélyeztetik.

Fejlődésmenet: fejlődése két év. Mindkét telet lárva alakban tölti a talajban. A második év májusában 20 cm mélyen, talajkamrájában bábozódik, majd 2–3 hét múlva alakul ki a bogár. A fény- és melegigényes bogarak június elején, a déli órákban jelennek meg a kalászokon. Táplálkozás és megtermékenyítés után június második felében kezdik a petézést, többszöri megszakítással. Petéiket a kalászosok, rétek talajába, 10–20 cm mélyen, kisebb csoportokban helyezik el. A nőstény peteprodukciója 40–60. Meleg, nyirkos talajban 3–4 hét múlva kelnek ki a lárvák. Kezdetben humusszal, később a növények gyökerével táplálkozva okoznak kárt.

Ökológia és előrejelzés: az imágóknak kedvez a száraz meleg. Peteérés, valamint a lárvák kelésének idején csapadékos, meleg időjárást kívánnak. A parazita gombák közül a Metarrhyzium anisopliae, a zoofágok közül a tőrösdarazsak, a vetési varjú, a sirályok gyérítik számukat.

Az imágók egyedsűrűségét rajzáskor kell felderíteni. 10 egyed/m2 szipoly nagyon veszélyes lehet. A lárvapopuláció megállapítása, értékelése a cserebogárpajorokéhoz hasonló módon és elvek alapján történik. A veszélyességi küszöbérték is ahhoz hasonló.

Védekezés: az imágók ellen a viaszérésben végzett kombinált permetezés (inszekticid + fungicid + levéltrágya) a legeredményesebb. A pajorokat a cserebogarak és drótférgek ellen javasolt talajfertőtlenítő inszekticid (diazinon, fonofosz, karbofurán stb.) granulátumokkal irthatjuk a vetés előtt.

3. A búza gyomnövényeiAz őszi búza gyomosodását számos tényező együttesen alakítja ki. Ezek közül fontosak: az alkalmazott herbicid, a talaj típusa, a vetésidő és a vetést követő csapadékviszonyok. Korai vetés és csapadékos október esetén már ősszel megindulhat az erőteljes gyomosodás, míg késői vetés vagy száraz ősz esetén a csírázás az enyhébb téli napokra és a kora tavaszi időszakra tevődik át.


A búza

Az őszi búza gyomnövényzete a második Országos Gyomfelvételezés (1969–1971) alapján részletesen ismert. Míg az 1950-es első Országos Gyomfelvételezés alkalmával az összgyomborítás közel 30%-os volt, sajnos ez az érték az elmúlt két évtized során csupán egyharmadával csökkent. A búzavetések gyomosodása a második Országos Gyomfelvételezés időszakában 19,9%-os volt. Ez az érték napjainkra a szakemberek többségének véleménye szerint 10–15%-ra csökkent. Természetesen a fajösszetétel és a gyomosodás mértékét tekintve nagy különbségek vannak az ország különböző részein. A második Országos Gyomfelvételezés adatai alapján a búza-vetésekben a leggyakrabban előforduló 25 gyomfaj képezte az összes gyomborítás 70,5%-át. E 25 gyomfajon kívül számos olyan gyomnövény is károsíthat az ország egyes részein, amelyek lokálisan felszaporodva alapvetően meghatározzák a védekezés típusát. A gyomosodás mértékét befolyásolja az aratás módja is. A kombájnaratás általánossá válásával az aratás időpontja kitolódott, és így nőtt azon gyomfajok száma, amelyek az aratás időpontjára beérlelik és elhullatják magjukat. A gyommag-visszafertőzöttség mértékét növeljük azzal is, hogy a gyommagvakat a kombájn kicsépelve, a szalmával együtt sávokban a tarlóra teríti. Ezt követően a szántóföldi táblákon ún. „sávos” fertőzés figyelhető meg. Különösen szembetűnő a nagy széltippan sávos fertőzése a dunántúli megyékben. A sávos gyomfertőzés mellett az évelők kezdetben foltokban jelennek meg a szántóföldi táblákon. Ez lehet távolról szembetűnő (mint pl. a mezei acat vagy a nád esetében) vagy pedig rejtett, a kalászszint alatt maradva, pl. a mezei zsurló, az apró szulák és a tarackbúza vagy a homoktalajokon a csillagpázsit. Az egyévesek kezdeti sávfertőzése vagy az évelők foltfertőzése 1–2 év múlva homogén, az egész szántóföldi táblát beborító fertőzéssé alakult át.

Ha a búza tőszáma kicsi vagy a téli fagyok, betegségek károsítják, nagy a veszélye az aratás előtti intenzív gyomosodásnak. Elsősorban a melegigényes gyomnövények, a fehér libatop, a parlagfű, az ugari szulákpohánka, a baracklevelű keserűfű szaporodhatnak fel. Károsításuk mértékét fokozza, ha a betakarításkor csapadékos időjárás uralkodik.

A búzatáblák gyomosodására talán a legnagyobb hatást a közel harmincéves egyoldalú herbicidhasználat (MCPA és 2,4–D) gyakorolta. Erre vezethető vissza az egyszikű gyomok és a keskeny levelű kétszikűek felszaporodása is. A szántóföldi területek talajainak savanyodása szintén fokozta főleg az egyéves egyszikűek gyors terjedését.

A hagyományos gabonagyomok általában széles levelűek. Vagy az MCPA-ra és a 2,4–D-re érzékenyek, ilyenek az ugari szulákpohánka, a mezei szarkaláb, a búzavirág, a pipacs, a vadrepce, a fehér libatop, a baracklevelű keserűfű, a tarló tisztesfű. További gyomnövények a veronikafajok, a tyúkhúr és a ragadós galaj.

3.1. Vékony, széles levelű kétszikűekA hormonhatású fenoxi-ecetsavak több évtizedes használata a búza gyomnövényzetének lassú átalakítását okozta. A keskeny levelű kétszikű gyomnövények morfológiai alapon tolerálják az MCPA és a 2,4–D hatóanyagú készítményeket. Az ebszikfű, a parlagi pipitér, a parlagi füstike, a poloskafű, a vetési hérics, a parlagi szikárka, a mezei tikszem a legfontosabb képviselőik.

3.2. Egyéves egyszikűekA nagy széltippan, a parlagi ecsetpázsit, a sovány perje és a rozsnokfajok tartoznak ide. Az országnak elsősorban a nyugat-dunántúli része fertőzött erősen nagy széltippannal és a sovány perjével. A fertőzött területek aránya 1982-höz viszonyítva egynegyedével csökkent, de jelenleg is eléri a 104 ezer ha-t. Az ország legfertőzöttebb megyéje Zala, ahol az összes fertőzött terület egyötöde található. A nyugat-dunántúli megyékben (Győr-Moson-Sopron, Vas, Veszprém, Zala, Somogy) található az összes fertőzés fele. Ezenkívül még Bács-Kiskun és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye említhető 10–10%-os területi részesedéssel.

Ellentétben az előző két faj terjedésének csökkenésével, az ugyancsak T 2-es életformájú parlagi ecsetpázsit az utóbbi két évben 4%-kal nagyobb területen fertőz, és jelenleg a fertőzött terület eléri a 21 ezer ha-t. Győr-Moson-Sopron, Vas, Veszprém és Zala megyében található a fertőzött területek fele. Fertőzött továbbá Fejér és Békés megye, 15–15%-os részesedéssel.

Vizsgálták a rozsnokfajok előfordulását és károsítását őszi búzában Békés megyében. Kezdetben csak az akácosokat szegélyező táblaszéleken 5–10 m-es sávban fordultak elő, de 1980-ra Szarvas és Szeghalom térségében mintegy 600–1000 ha felületen teljes területi elszaporodását figyelték meg. 1981-ben további, mintegy 2 ezer ha-on volt erős fertőzés. Legnagyobb borítást a gabonarozsnok képezett. Ezenkívül a bókoló rozsnok, a parlagi rozsnok, a fedélrozsnok és a meddő rozsnok jelenlétét mutatták ki. Minden rozsnokfaj T2-es életformájú. Sajnos ellenük a vegyszeres védekezés még nem kidolgozott.


A búza

A vadzabfajok: a vadzabot tartják a világ legveszélyesebb szántóföldi gyomnövényének. Elsősorban Kanadában és az észak-európai országokban okoz nagy károkat. Hazánkban csak az utóbbi 10 évben indult el gyors felszaporodása. A búzában az első Országos Gyomfelvételezés idején, 1950-ben a gyomnövények közötti fontossági rangsorban a 84. helyen tartották nyilván, és ez a helyzet a második Országos Gyomfelvételezéskor (1970) sem változott lényegesen, mivel a rangsorban a 85. volt. Hazánkban három fertőzési gócból (Borsod, Nógrád és Győr-Moson-Sopron megye) indult a felszaporodása. Az északi megyékből induló fertőzés majdnem frontálisan (Komárom megye mentes) halad dél felé. Eltérően a gabonát károsító egyéb egyéves egyszikű gyomnövényektől, a vadzabfertőzés igazi veszélyét az jelenti, hogy a gabonához hasonló mértékben károsítja a vetésváltás során fertőzött területre kerülő olyan kultúrákat is, mint a cukorrépa, borsó, len stb. 1973-ban az országban 18,4 ezer ha terület fertőzött, ami 1975-re 40,8 ezer ha-ra nőtt.

Felmérések szerint közel 70 ezer ha szántóföldi területen károsított a vadzab. A legfertőzöttebb Borsod-Abaúj-Zemplén megye, ahol az összes fertőzés egyötöde található. Ezt követi Szolnok, Nógrád és Békés megye 11–15%-os részesedéssel. 6–8%-os részesedést találunk Csongrád, Fejér, Győr-Moson-Sopron, Hajdú-Bihar és Heves megyében.

A vadzabfajok közül kettő, a közönséges és a téli vadzab a legjelentősebb az európai államokban. A téli vadzab fertőzése azért veszélyesebb, mivel a védekezési időre (a gabona szárbaindulása) őszi csírázása miatt sokkal fejlettebb, így jobban tolerálja és rendszerint túléli a herbicidkezeléseket.

A két vadzabfaj biztonságosan csak szemtermésük alapján különíthető el, ennek ellenére a termelés minden fázisában figyelnünk kell a fertőzést.

A vadzabfertőzöttség felismerése a gabona 1–2 leveles stádiumában: az őszi vagy kora tavaszi gyomfelvételezések során az első teendőnk; vizsgáljuk meg, hogy a gabonasorok között találunk-e egyszikű gyomokat. A vadzab elő levele vékony, hosszú. A levelek az óramutató járásával ellentétes irányba csavarodnak, míg a búzalevelek csavarodása az óramutató járásával azonos irányú. Kiásva a csíranövényt, az alapi részén megtalálható a tipikus szemtermés.

A vadzab felismerése a gabona kalászhányása idején: a kultúrákhoz hasonló bugákat láthatunk, amelyek a búza kalászai fölött helyezkednek el. A vadzab laza bugájú, és a bugaágak közel vízszintesen állnak. A szemek az alsó részükön örvösen szőrözöttek és hosszú, térdes szálkájúak. A kalászka egyes szemtermései morfológiailag és élettanilag (pl. dormancia) is különböznek egymástól, és mivel a két vadzabfaj a korai fenofázisban csak nagy gyakorlattal különíthető el, ezért a szemtermések morfológiai jellemzői a legfontosabb határozóbélyegek. Míg a közönséges vadzab érett szemtermései egyenként, egymástól függetlenül hullanak ki a kalászkából, addig a téli vadzab összes szemtermése (rendszerint kettő) együtt, egy egységként hullik ki. A közönséges vadzab minden termése az alapi részén homorú, gödrös talpheggel rendelkezik, a téli vadzab kalászkájának csak az első szemtermésén található talpheg. A második, illetve harmadik termés alapi része nyelecskében végződik.

3.3. Évelő két- és egyszikű gyomnövényekSzántóföldjeink két legveszélyesebb gyomnövénye, a mezei acat és az apró szulák, egyaránt károsítja az őszi búzát. az MCPA és a 2,4–D hatóanyagú készítmények, illetve kombinációk jó transzlokációjuk révén hatékonyan irtják mindkét gyomnövényt. Az említett kétszikűek mellett, különösen a kötött talajú, csapadékos országrészeken, a tarackbúza jelent gondot. Laza homokterületeken viszont a csillagpázsit váltja fel a tarackbúzát. A tiszántúli megyékben egyre nagyobb gondot okoz a nád megjelenése a búzavetésekben. A betakarítás idejére jelentősen túlnövi a búzát, és akadályozza a betakarítógépek munkáját is. A fenyércirok károsításának fő területe a kukorica, illetve a vetésváltás során a fertőzött területre kerülő kétszikű (cukorrépa, napraforgó, lucerna stb.) kultúrák. A fenyércirok többféleképpen is károsít: gyomosításon kívül vírusgazda, és a kultúrcirok termékenyítése útján lerontja azt. A búza fontos szerepet játszik a fenyércirok elleni komplex védekezésben, mivel a búzatarlón eredményesen védekezhetünk a rizómáról kihajtó egyedek ellen.

A fenyércirokkal fertőzött terület 1981 óta nem növekedett, egyes körzetekben pedig valamelyest csökkent. A csökkenés mértéke azonban nem kielégítő, hiszen az utóbbi 3–5 évben már rendelkezésre állnak olyan hatékony herbicidek és eljárások, amelyek következetes alkalmazásával jobban visszaszorítható lett volna ez a veszélyes gyomnövény. 1984-ben a növény 176 ezer ha-on károsított az országban. Elsősorban a Duna két oldalán elterülő területek fertőzöttek Mohácstól Budapestig, továbbá Békés megyében található nagy fertőzött góc. Bács-Kiskun megyében található az összes fertőzött terület 36%-a, Baranyában 23%, Tolna és Fejér megyében 6–8% és Békés megyében 14%.


A búza

A búza vegyszeres gyomirtása napjainkban is majdnem teljes mértékben a gyomnövények csírázását követő időszakokban történik, ami azt jelenti, hogy az elpusztítandó gyomnövényzetre permetezzük a gyomirtó szereket. A vegyszeres gyomirtás színvonala hazánkban eléri a legfejlettebb búzatermesztő országok színvonalát a herbicidválaszték és a szakszerű alkalmazás tekintetében. Ennek eredményeként a gyomirtó szerek alkalmazását szakszerű döntés-előkészítő tevékenység, vagyis gyomfelvételezés előzi meg.

A búza szakszerű gyomirtásának és a hatékonyság fokozásának feltétele a védekezéseket megelőző gyomfelvételezések általános bevezetése. El kell érni, hogy a gyomfelvételezések az üzemi gyomirtási technológiák szerves részét képezzék.

3.4. A gyomfelvételezések célja és feladataA gyomirtás szükségességének eldöntése.

A gyomirtás optimális időpontjának meghatározása. A posztemergens eljárások esetében a védekezés sikerének egyik döntő feltétele a megfelelő időzítés, ami csak a gyomállomány fenológiai stádiumainak figyelemmel kísérésével valósítható meg.

A gyomirtásra használandó herbicid kiválasztása. A búza gyomirtására számos eltérő gyomirtási spektrumú herbicid használható. A különböző készítmények, illetve kombinációk alkalmazása eltérő költségfelhasználással is jár, ezért a hatékony, ugyanakkor a legkisebb költségráfordítással járó eljárás kiválasztása szintén gyomfelvételezéssel határozható meg.

3.5. A gyomfelvételezések időpontjaA gabonavetésekben három gyomfelvételezésre van szükség.

Az első gyomfelvételezés időpontja október. Elsősorban az ország nyugati, csapadékos megyéiben számíthatunk arra, hogy korai vetés és csapadékos október esetén a téli egyéves gyomnövények (a T 1 és T2 életformába tartozók) zömmel ősszel csíráznak. Az októberi gyomfelvételezés alapján döntünk arról, hogy indokolt-e az őszi posztemergens védekezés.

A második gyomfelvételezés időpontja a kora tavasz, március hónap. E gyomfelvételezés alapján állapítható meg az egyszikűek, az MCPA és a 2,4–D-re érzékeny és toleráns kétszikű gyomok jelenléte. Ez a gyomfelvételezés a legfontosabb a három közül. Ez alapján választjuk ki tehát a védekezési eljárást.

A harmadik gyomfelvételezés időpontja a hagyományos védekezéseket közvetlenül előzi meg, és időpontja rendszerint április eleje. Célja a vadzabfertőzés felmérése és ennek alapján a védekezés szükségességének megállapítása.

A betelepedő gabonapoloskák és vetésfehérítő bogarak imágói ellen, amennyiben szükséges védekezni (metilparation), azt kombinálni lehet a lisztharmat terjedését megállító készítményekkel (kén, triazol, prokloráz stb.).

A búza kalászolásától a tejes érésig lehetséges a lisztharmat és kalász- fuzáriózis ellen eredményesen védekezni. Figyelni kell a vetésfehérítő bogarak kis lárváinak megjelenését, és a védekezésre használt készítmények (benszultap, piretroid stb.) irtják a vírusvektor levéltetveket és a kabócákat is. Amennyiben a gabonapoloska-lárvák létszáma indokolja, szisztémikus vagy mély hatású készítményt kell alkalmazni.

3.6. A búza gyomirtásaA búza preemergens gyomirtása: a közelmúltban végzett technológia-fejlesztő vizsgálatok eredményeként ma már olyan herbicidek is rendelkezésre állnak, amelyekkel teljesen újszerűen, preemergensen védekezhetünk a gyomnövények ellen. A preemergens kezelésekkel a gyomnövények károsító hatását már a korai időszakban kikapcsolhatjuk, s így a búza zavartalanul fejlődhet. A herbicideket a búza vetése után, a kelés előtt, a talajra permetezzük ki. A herbicidek a csapadék hatására néhány centiméter mélyre a gyomnövények gyökérzónájába mosódnak, és azok gyökérzetén keresztül szívódnak fel. A védekezési eljárás alkalmazása esetén gondos magágy-előkészítésre és szakszerű vetésre van szükség, mivel csak így érhető el a herbicidek egyenletes bemosódása a talajba.

A kultúrnövény károsodásának megelőzése végett a búzát az átlagosnál kissé mélyebbre célszerű vetni, mivel


A búza

így gyökérzónája a herbicid bemosódási szintje alatt helyezkedhet el.

A herbicidek talajbeli mozgásának mértékét a herbicid vízoldékonysága, a talaj humusztartalma és a bemosó csapadék mennyisége határozza meg. A humuszkolloidok nagy felülettel (1 g humusz 500–600 m 2 felületű) rendelkeznek, és átmenetileg laza kötésbe lépnek a herbicidmolekulával. Minél nagyobb tehát a talaj humusztartalma, annál erősebb az adszorpciós kapacitása, és ezzel arányosan csökken a herbicidek bemosódásának mértéke. A gabona gyomirtó szerei (pendimetalin, terbutryn + etalfluralin, klórszulfuron) 15-nél nagyobb humusztartalmú területeken biztonságosan használhatók.

A búza preemergens gyomirtó szerei

A búza őszi, posztemergens gyomirtása: a hagyományos késő tavaszi gyomirtások számos fogyatékossága miatt (fejlett gyomnövények, taposási kár, elsodródás, a gabona károsodása stb.) fejlesztőmunka indult a gyomirtási időszak tágítására és az ún. korai posztemergens védekezési eljárások kidolgozására. A búza gyomflórájában erősödve telel át. A gyomok károsító hatásukat ősszel és kora tavasszal fejtik ki, és a hagyományos tavaszi védekezések időszakában (április közepe és vége) már virágzanak vagy magot érlelnek, befejezik életciklusukat. A kétszikűek közül a tyúkhúr, a veronikafajok, a bársonyos árvacsalán, a galajfajok, míg az egyszikűek közül elsősorban a nagy széltippan csírázik ősszel.

Az őszi gyomosodást több tényező együttesen, de alapvetően két tényező határozza meg: a búza vetésének ideje és a csapadék.

Az október 15-e előtti vetés, majd az ezt követő csapadékos októberi időjárás kedvez a téli egyéves gyomfajok tömeges őszi kelésének. Az őszi kezeléseknek hazánk azon körzeteiben van jelentősége, ahol az október az átlagosnál csapadékosabb, így Győr-Moson-Sopron, Vas, Zala és Somogy megyében.

Ha a búza későn kerül a talajba, az őszi gyomosodás jelentéktelen, a búza viszont nem tud megerősödni, és teret enged az erőteljes tavaszi gyomosodásnak.

Az őszi gyomirtás időpontját mindenkor a gyomnövények fejlettsége határozza meg. A kétszikű gyomnövények esetén a 2–4 leveles, míg az egyszikűeknél az 1–3 leveles fenofázisban kell permetezni.

A herbicidet és a permetezés időpontját gyomfelvételezés alapján határozzuk meg. A kétszikű gyomok tömeges előfordulásakor Glean, az egyszikűek esetén a Dicuran vagy az izoproturon hatóanyagú készítmények (Arelon, I. P. Flo) használhatók.


A búza

Ősszel posztemergensen vagy/és tavasszal posztemergensen lkalmazható gyomirtó szerek, búzában

Védekezés a kétszikű gyomnövények ellen: védekezhetünk a klórszulfuron hatóanyaggal. A búza kétleveles fenofázisától a fagyok beálltáig permetezhetünk. Mivel a herbicid a gyökéren és a hajtáson keresztül egyaránt felszívódhat, így a gyomnövény fenofázisához igazodó permetezésnek kisebb a jelentősége.

Védekezés az egyszikű gyomnövények ellen: a három egyéves egyszikű gyomnövény, a nagy széltippan, a parlagi ecsetpázsit és a sovány perje közül az elsőnek van a legnagyobb jelentősége. A gyomnövények 1–3 leveles fenofázisában klórtoluron vagy izoproturon hatóanyagú készítményeket használtunk. Hasonlóan jó eredményt értek el az izoproturon + diklórprop alkalmazásával is.

A klórtoluron hatóanyag gyomirtási spektruma az egyéves egyszikű gyomnövényeken túlmenően számos kétszikű gyomnövényre is kiterjed, így jól irtja a tyúkhúrt, a szikfűfajokat, a pipitérfajokat és a búzavirágot, viszont hatástalan két fontos gabonagyom, a pipacs és a mezei árvácska ellen.

Az előzőhöz hasonlóan az izoproturon hatóanyagú készítmények alkalmazása esetén szintén számíthatunk néhány kétszikű gyomnövény irtására. A készítmények jól irtják a pipacsot, a vadrepcét, a repcsényretket, a tyúkhúrt, a mezei tarsókát, a szikfűfajokat és a búzavirágot. Közepesen érzékeny a parlagi nefelejcs, és gyakorlatilag hatástalanok a ragadós galaj, a veronikafajok, a bársonyos árvacsalán és a mezei árvácska ellen.

Összefoglalva megállapítható, hogy az őszi posztemergens gyomirtásnak csak ott van létjogosultsága, ahol a búza korai vetése és a csapadékos október (60 mm felett) hatására a gyomok zöme ősszel kicsírázik. Az őszi kezelések előnye, hogy a gyomkonkurenciát korán kikapcsoljuk, ezáltal lehetővé tesszük a gabona zavartalan fejlődését, és a gyommentes állomány jobban bírja a telet. A permetezések biztonságosan végezhetők, és nem kell az elsodródásból eredő károkkal számolni. Végezetül pedig a tavaszi permetezési csúcs a gazdaságokban csökkenthető.

A búza tavaszi gyomirtása: hazánkban a szántóföldi kultúrák vegyszeres gyomirtása az őszi búzában kezdődött először 1954-ben, az MCPA és a 2,4–D hatóanyagú, ún. hormonhatású herbicidekkel. E két hatóanyag lényegében 40 évvel később, napjainkban is alapvető jelentőségű. A búza bokrosodásának időszakában permetezzük ki, általában április hónapban. Ezért a tavaszi posztemergens gyomirtás tekinthető a hagyományos védekezésnek a búzában. A tavaszi védekezéseket is táblaszintű gyomfelvételezés előzi meg, amely alapján dönthetünk a felhasználható herbicid típusáról.


A búza

A búza tavaszi posztemergens hormonhatású csoportot tartalmazó gyomirtó szerei

Hagyományos gyomirtási eljárások: azokon a területeken, ahol a könnyen irtható gyomnövények (mint pl. a pipacs, a búzavirág, a vadrepce, a mezei gyöngyköles, a mezei szarkaláb, a keleti szarkaláb, a vetési hérics, a pásztortáska, a bársonyos árvacsalán, esetenként a libaparéjfajok stb.) fordulnak elő, a hagyományos MCPA, illetve 2,4–D hatóanyagú készítmények használhatók. Jelentőségüket fokozza azon előnyös tulajdonságuk, hogy kiválóan irtják szántóföldjeink két veszélyes gyomnövényét is, az évelő apró szulákot és a mezei acatot. Az e két faj elleni védekezésnek szinte egyetlen hatékony módja a gabona szakaszban való irtásuk.

Az MCPA és a 2,4–D hatóanyagú herbicidek hatáskifejtése: az MCPA és a 2,4–D a fenoxi-alkán-karbonsavak csoportjába tartozó herbicidek, amelyeket az elpusztítandó gyomnövényekre permetezzük ki, és viszonylag gyorsan, mintegy 4–6 óra alatt penetrálódnak a növényben. Ha a kezelt terület 6 órával később esőt kap, már nem befolyásolja a herbicidek hatáskifejtését. A herbicidek a gyomnövények élő szöveti rendszerében (szimplaszt) mozognak, és a tápanyagszállító (floem-) rendszeren keresztül transzlokálódnak. Ez lehetővé teszi számukra (bazális transzport), hogy eljussanak az évelő gyomnövények mélyen a talajban fekvő gyökérrendszerébe, ahol a hatásukat kifejthetik. Ezért irtható hatékonyan az apró szulák és a mezei acat. A növényekben általános növekedési zavarokat (rendellenességeket) idéznek elő. Hatáskifejtésük nagy hasonlóságot mutat a természetes fitohormonokkal, mint pl. az IES (innen a „hormonhatás” elnevezés). Mivel a növényben a merisztémaszövetek hormonszintje a legmagasabb, a herbicidek is elsősorban ezeken a helyeken támadnak. A kezelést követően a tünetek a gyomnövényeken már néhány nap múlva jelentkeznek, és a növények mintegy két hét múlva pusztulnak el. A herbicidek stimulálják a hajtásnövekedést, blokkolják az asszimiláták bazális transzportját, továbbá a gyökérzet víz- és tápanyagfelvételét a talajból. Ennek következtében a hajtások a csúcsi résztől kiindulva görbülnek, a levelek torzulnak, a hajtás alapi része megvastagodik (a bazális tápanyagtranszport blokkolása), a növény merevvé válik és pattanva törik. A gyomnövény az oldalgyökerek pusztulása következtében gyökerestől könnyen kihúzható a talajból. Az egy- és kétszikű gyomnövények között nagy különbség van a herbicidekkel szembeni érzékenység tekintetében. A gyomnövények jelentős része, néhány kivételtől eltekintve, csupán morfológiai alapokon nyugvó ellenállósággal (szelektivitás) rendelkezik. E tekintetben a csúcsmerisztéma elhelyezkedésének alapvető jelentősége van. Az egyszikűek merisztémaszövetei védettebbek a ráboruló levélhüvelyek által, míg a kétszikűeknél a csúcsrügyben


A búza

szabadon állnak. Ezért az egyszikűek olyan mértékben ellenállók, ami lehetővé teszi a herbicidek biztonságos alkalmazását a gabonafélékben. A búzahajtás merisztémaszövete a bokrosodás időszakában a legvédettebb, így ebben a fenofázisban a legellenállóbb a herbicidekkel szemben, ezért a hagyományos gabonagyomirtás időpontja a gabona bokrosodására esik. Ha viszont a búza szárba indul, megszűnik a hajtásmerisztéma védettsége, és érzékennyé válik a herbicidekre. Ezzel magyarázható a megkésett permetezések nyomán fellépő búzakárosodás, amelynek leggyakoribb tünete az ablakos kalász, illetve a kalászok görbülése és torzulása. Az egyszikű növények ellenállóságát fokozza, hogy vékony szálas és sűrű szőrzettel borított levelekkel rendelkeznek, amelyeken a permetcseppek nehezen tapadnak meg. Azon kétszikű gyomfajok, amelyeknek vékony szálas a levélzetük (ebszikfű, pipitérfajok, poloskafű stb.), szintén ellenállóak. A morfológiai alapokon nyugvó szelektivitás mellett ismerünk élettani szelektivitást is, amely nagyfokú ellenállóságot biztosít. Így pl. a ragadós galaj a metilcsoportnak a fenoxigyökről való lehasításával képes hatástalanítani (detoxifikálni) az MCPA-t. Ezért ha gyomfelvételezéskor sok galajt észlelünk, MCPA helyett más hatóanyagú készítményt kell választanunk. Mivel az MCPA és a 2,4–D fitotoxikus hatáserősségét befolyásolja a gyomnövény által felvett herbicid mennyisége, célszerű a permetlébe tapadásfokozó anyagokat keverni.

A herbicidek kipermetezésének időpontját a búza fenofázisa alapján határozzuk meg (bokrosodáskor a szárbaindulás kezdetéig). Ekkor a búza magassága 15–25 cm, és ez az időszak általában április 15. és május 15. közé esik. A búzát a bokrosodás előtt és a szárbaindulás után, a károsodás veszélye miatt tilos permetezni! A készítmények 10–25 °C hőmérsékleti tartományban használhatók eredményesen. 10 °C alatt a hatáskifejtés a gyenge transzlokálódás miatt rossz. Éjszakai fagyot követő napon, függetlenül a napi hőmérséklettől, tilos permetezni!

Védekezés az MCPA-ra és 2,4–D-re toleráns kétszikű gyomnövények ellen: az MCPA és a 2,4–D hatóanyagú herbicidek tartós használata egyoldalú szelekciós nyomást gyakorolt a búza gyomnövényzetére. Ennek hatására az ország számos körzetében felszaporodtak a vékony szálas levélzettel rendelkező, toleráns gyomnövények. Ide tartoznak az orvosi szikfű, a szőrös pipitér, a ragadós galaj és az elsősorban az Alföldön terjedő poloskafű, valamint a parlagi füstike.

E gyomnövények felszaporodása esetén diklórprop hatóanyagú készítményeket vagy dicamba, flurenol, brómfenoxim hatóanyagú kombinációkat használhatunk. A diklórprop, dicamba és a flurenol egyaránt növekedési rendellenességet (hormonhatás) idéz elő a kezelt gyom-növényekben. Hasonlóan hatnak tehát, mint az MCPA vagy a 2,4–D. A bróm-fenoxim kontakt hatású, és sokkal gyorsabban hat, viszont korlátozott a transzlokációja a növényben, ezért az évelőkre hatástalan. A szerkombinációkat a búza 4–5 leveles fenofázisától a bokrosodás végéig lehet kijuttatni. A hatáskifejtéshez 10–20 °C léghőmérséklet szükséges.

A flurenolt tartalmazó szerkombinációkra a búza érzékeny (pl. Rana búzafajták), ezért alkalmazásuk fokozott figyelmet kíván. A búza károsodik, ha legyengült állományt permetezünk. Károsodás figyelhető meg akkor is, ha a talaj levegőtlen, oxigénhiányos, túl nedves. Azoknál a kombinációknál, ahol két dózist engedélyeztek, a gyomosodás mértéke alapján határozzuk meg a helyes dózist.

A nagy széltippan, a parlagi ecsetpázsit és a sovány perje irtása: az egyéves egyszikűek irtására a klórtoluron és az izoproturon hatóanyagú készítmények használhatók őszszel és tavasszal egyaránt, a gyomnövények kelésétől függően. Az egyszikűek elhúzódó kelése miatt hazánkban a tavaszi kezelések biztonságosabbak. A herbicidek felhasználásának szempontjait az őszi kezeléseknél ismertettük. A három gyomfaj közül a parlagi ecsetpázsit a legellenállóbb, ezért ellene a herbicidek magasabb dózisát használjuk. Eltérően a hormonhatású készítményektől, a klórtoluron és az izoproturon hatását a környezet hőmérséklete nem befolyásolja. A tavaszi védekezéseket az egyszikűek kelésének befejezését követően, március elején vagy közepén, azonnal meg kell kezdeni.

Az egy- és kétszikű gyomokkal egyidejűleg fertőzött területek gyomirtása: igen sok olyan terület van, ahol vegyes gyomflórát találunk, vagyis az egy- és kétszikű gyomfajok egyaránt megtalálhatók. Ilyen esetekben az egy- és kétszikűeket irtó komponenst tartalmazó szerkombinációkat használhatunk fel. A közelmúltban kifejlesztett gyári szerkombinációk egyszikűirtó komponense lehet az izoproturon, a klórtoluron vagy a metabenztiazuron, míg a kétszikűeket mekoprop, diklórprop vagy ioxynil herbiciddel irthatjuk. A kétszikűirtó komponensek eredményesen irtják az MCPA-ra és 2,4–D-re toleráns kétszikű gyomokat is, ezért a szerkombinációk változatos gyomflórájú területeken széles körben használhatók.

Az alkalmazás időpontját a szerkombinációk kétszikűirtó komponense határozza meg, mely szerint a búza 4–6 leveles állapotától a bokrosodás végéig használhatók. A készítmények dózisát az egyszikű gyomokkal való fertőzöttség erőssége szerint kell megválasztani.


A búza

Vadzab elleni készítmények

Egyéb készítmények

Védekezés a vadzabfajok ellen: az ország egyre több megyéjében, de főleg az alföldi részeken, számolni kell a vadzabfajok gyors terjedésével. Az ellenük való védekezésre jelenleg több hatóanyag is felhasználható: difenzokvát, diklofop-metil, flamprop-izopropil, tralkoxidim.

A herbicidek posztemergensen alkalmazhatók, és a kipermetezés után gyorsan (néhány órán belül) felszívódnak a vadzab levélzetén keresztül. A diklofop-metil és a difenzokvát a penetrálódást követően csak kismértékű transzlokációra képes, ezért a vadzab korai fejlődési stádiumában kell alkalmazni, továbbá a permetezés során a permetlé borítása döntő tényező a hatékonyság szempontjából. Az Illoxant a vadzab 2–3 leveles, míg az Avenget 4–6 leveles fenofázisában permetezzük ki. A fenti két hatóanyag hatáskifejtési módjának részletei még nem tisztázottak. A benzoilprop-etil hatóanyag hatáskifejtése és ennek következtében alkalmazási időpontja eltérő. A herbicid a gyomnövénybe kerülve a növekedési hormon auxin- (IES-)hatását blokkolja. A flamprop-izopropil hatóanyagú készítmény hatáskifejtése és annak következtében alkalmazási hormon (IES-) auxinhatását blokkolja. Ennek alapján „antiauxin” hatásúnak tartják. A herbicidkezelést követően a vadzab még néhány centimétert növekszik, majd fejlődésében megáll, és a búza betakarításig sínylődik, termést nem hoz. A flamprop-izopropil hatóanyagú készítmény az egyetlen olyan herbicid, amelyet a szárba induló búzában használhatunk. Az alkalmazás időpontja: a szárba indult főhajtáson két nódusz jelenik meg (az első nódusz megjelenik, a második pedig kitapintható). A szántóföldön a búza és a vadzab a permetezés időpontjában közel azonos fenofázisban van, tehát mindkettő szárba indul. A búzában és a vadzabban ebben a fenofázisban a legmagasabb az auxinszint. A kezelést követően a vadzab fejlődésében leáll, a búza viszont néhány nap alatt túlnövi és később elnyomja. A kezelt területen a vadzabot kettős hatás éri: egyrészt a herbicid növekedést blokkoló hatása, másrészt a búza erős kompetíciója. Gyenge vadzabfertőzés esetén a diklofop-metil vagy a difenzikvát, míg erős fertőzés esetén a flamprop-izopropil hatóanyagú készítmények használata biztosít gazdaságos és egyben hatékony védekezést. A tralkoxidim hatóanyagú készítmény szintén szisztémikus herbicid. A gyomnövényekbe a levélzeten keresztül jut be, ahol akropetálisan transzlokálódik a floem rendszeren keresztül a merisztémaszövetekbe, ahol a sejtosztódást gátolja.

Speciális védekezési eljárások: a speciális védekezési eljárások közül jelentőségénél fogva két területtel


A búza

foglalkozunk, azzal az esettel, amikor a gyomirtandó búzatábla szomszédságában hormonhatású herbicidekre érzékeny ültetvények vannak, illetve az évelő egyszikű gyomnövények elleni védekezési eljárásokkal, amelyeket a búzatarlón végzünk.

Védekezés a hormonhatású herbicidekre érzékeny kultúrák szomszédságában: a búza tavaszi gyomirtásakor (április) főleg a légi védekezések esetén nagy a veszélye a permetlé elsodródásának és ezen keresztül más szántóföldi és kertészeti kultúra károsodásának. A hormonhatású herbicidekre igen érzékeny a cukorrépa, a komló, a kertészeti kultúrák közül pedig a szőlő és a zöldségfélék. Ha a gyomirtandó búzatábla e kultúrák szomszédságában fekszik, a kötelező biztonsági sávok betartásán túlmenően célszerű biztonságos herbicidet használni.

Évelő, egyszikű gyomnövények irtása tarlókezeléssel: az őszibúza-tarló két szempontból is kedvező lehetőséget teremt az évelő, egyszikű gyomnövények irtására. Egyrészt a gabonát károsító tarackbúza, illetve a közelmúltban gyors terjedésnek induló nád ellen védekezhetünk hatékonyan, másrészt a veszélyes gyomnövények kategóriájába tartozó fenyércirok ellen nyújt kitűnő védekezési lehetőséget. Homokterületeken a csillagpázsit váltja fel a tarackbúzát a gabonában. A fenyércirok magról és rizómáról egyaránt jól szaporodik, ezért a védekezéseket is úgy kell szervezni, hogy mindkét terjedési forma ellen legyen védekezési eljárásunk. A közelmúltban beindított fenyércirok-mentesítési program keretében jelentős, a gyakorlat számára közvetlenül hasznosítható eredmények születtek.

Ha a gazdaság szántóföldi területe fenyércirokkal fertőzött, több éven keresztül megfelelő vetésváltást és herbicideket alkalmazva kell védekeznünk. A védekezés szempontjából a kultúrnövények négy csoportba oszthatók: az első csoportba az áru-, a hibrid- és a silókukorica tartozik, amelyekben a fenyérciroknak csak a magról kelt egyedei ellen védekezhetünk, elsősorban tiolkarbamát (EPTC, butilát, vernolát stb.) hatóanyagú herbicidekkel. A második csoportba a korán lekerülő őszi búza és őszi káposztarepce tartozik. A vegetáció első felében a nagy állománysűrűség miatt a fenyércirok nem tud kihajtani, viszont a korai aratás után a vegetáció második felében a tarlón a rizómáról hajtó egyedeket talaj- és levélherbicidekkel egyaránt jól irthatjuk. A harmadik csoportba a kétszikű kapásnövények közül a napraforgó, a szója, a cukorrépa sorolható, amelyekben szisztémikus herbicidekkel (fluazifop-butil, szetoxidim) való állománykezelés formájában szelektíven irtható a rizómáról kihajtó fenyércirok. Végül a negyedik csoportba a forgón kívüli területek tartoznak, amelyek mechanikai kezelésekkel vagy herbicidekkel mentesíthetők a fenyérciroktól.

A fenyércirok-mentesítés megindításakor célszerű olyan vetésszerkezetet kialakítani, amelyben az első (kukorica) és a második (búza) csoport növényei 40–40%-ban részesednek. Így két, esetleg három év alatt az összes fenyércirokkal fertőzött területen védekezhetünk a rizómáról kihajtó egyedek ellen.

A védekezések végrehajtása: az évelő, egyszikű gyomnövényekkel (tarackbúza, csillagpázsit, nád, fenyércirok) fertőzött területen a vegetáció során fokozni kell a búza kompetíciós képességét, hogy minél kevesebb rizóma hajtson ki aratásig. A búzavetőmag mennyiségét növeli kell, el kell érni a hektáronkénti 5–5,5 milliós tőszámot. Az aratást követő legfontosabb feladat a szalma gyors letakarítása a területről, mert csak így biztosítható az évelők egyenletes kihajtása. Tarlóhántást nem végzünk, hanem megvárjuk, amíg a gyomnövények kihajtanak. A tarackbúza és a csillagpázsit 5–15 cm, a fenyércirok és a nád pedig 30–50 cm hajtásmagasságnál rendelkezik elegendő levélfelülettel a levélherbicidek alkalmazásához. A leggyakrabban használt levélherbicidek a glifozát, illetve a fluazifop-butil hatóanyagú készítmények. A tarackbúza esetén a kisebb, minden más esetben a nagyobb dózisok szükségesek. Míg a glifozát 4–6 óra, addig a fluazifop-butil 1–1,5 óra alatt penetrálódik a növénybe. Hatáskifejtésükhöz 3–4 hét szükséges. Mivel a növényben a floemrendszerben transzlokálódnak, ezért a föld feletti hajtáson kívül képesek a tarackoknak és a rizómáknak a kihajtást szolgáló axilláris rügyeit is elpusztítani. A hajtáskifejtés a fluazifop-butil esetén a lassabb, de mindkét hatóanyagú herbicidnél a tünetek a hajtásokon és a rizómákon egy időben jelentkeznek, ezért a növények pusztulása a hajtáselhalással nyomon követhető. A növények pusztulása után talajművelést végzünk, és mivel a herbicideknek nincs utóhatásuk, bármilyen kultúrnövény vethető a kezelt területen.


A búza

Herbicidkombinációk

3.7. A gabona gyomirtó szerei permetezésének fontosabb szempontjaiA gabona gyomirtó szereit majdnem minden esetben posztemergensen permetezzük ki szántóföldi vagy légi úton. A posztemergens gyomirtószer-kezeléseknél a durva cseppes permetezési módot alkalmazzuk, amely a célfelület (gyomnövények levelei) minden cm2-ére 15–25 db, átlagosan 420–600 µm nagyságú permetcsepp kijuttatását jelenti. Ez a permetezési mód alkalmazása – környezetvédelmi okokból – kötelező minden hormonhatású gyomirtó szer permetezésekor. Ezek a nagy cseppek lényegesen csökkentik a párolgási veszteséget, továbbá az elsodródást, és a permetlé lerakódása a célfelületen elérheti a 90–95%-ot. A permetcseppek méretének növekedésével csökken azok darabszáma, ezért ahhoz, hogy a célfelületen a kívánt darabszámot biztosítani tudjuk a durva cseppekkel, a hektáronkénti permetlé mennyiségét nem szabad 50–60 l alá csökkenteni. Hazánkban szántóföldi permetezőgépekkel a gyomirtó szereket 130–260, a légi gépekkel pedig leggyakrabban 60 l vízben juttatjuk ki.

A gabona gyomirtó szereinek permetezésekor különösen fontos a biztonsági sávok (nem kezelt területek) betartása. Szántóföldi permetezőgép használata esetén 50 m-es védősávot kell az érzékeny kultúra mellett kihagyni. A permetezéskor a megengedett maximális szélsebesség 5–6 m/s.

Repülőgépes permetezéskor 4 m/s a megengedett maximális szélsebesség, és 25 °C felett tilos permetezni. Lakott terület közelében a biztonsági sávot a szél iránya határozza meg. Ha a szél a kezelési helyzethez viszonyítva a település felől fúj, a biztonsági sáv 500 m, ha lakott terület felé fúj, 2 ezer m legyen. A termelőüzem saját területén belül a kultúráinak a biztonsági sávját szakember bevonásával saját felelősségére önállóan határozhatja meg a szomszédos kultúrák biztonságának figyelembevételével. A szomszédos üzem érzékeny kultúráinál (szőlő, zöldség, komló stb.) az előírások megegyeznek a lakott terület biztonsági előírásaival, azzal kiegészítve, hogy a táblán uralkodó széliránytól eltérő részeken 1,5 ezer m-es biztonsági sávot kell kihagyni.

3.8. A gabonaszakasz szerepe a szántóföldi kultúrák integrált gyomirtásábanA szántóföldi gyomirtás egyik kulcskérdése az, hogy hogyan tudunk védekezni az évelő egy- és kétszikű gyomfajok ellen. Sajnos e területen számos kultúrában (cukorrépa, napraforgó, kukorica stb.) korlátozottak a lehetőségeink. Az évelők elleni hatékony védekezés integrált gyomirtással érhető el.

Meg kell keresni, hogy az adott évelő gyomnövény mely kultúrában irtható eredményesen, és csak az évelőktől megtisztított területen lehet termeszteni azon növényeket, amelyeknél még nem rendelkezünk hatékony évelőirtó herbicidekkel. A szántóföldi vetésszerkezetben a gabonaszakasz beiktatása kiemelt jelentőségű az évelők elleni küzdelemben.

A hormonhatású herbicidekkel a búza hagyományos posztemergens permetezésekor jól irtható a mezei acat, az apró szulák, a sövényszulák, a hamvas szeder, az útszéli zsázsa. Emellett viszont az évelő egyszikűek, pl. a tarackbúza, a nád, a fenyércirok ellen a gabonatarlón védekezhetünk.


A búza

Összefoglalva megállapítható, hogy a gabonaszakasz jó lehetőséget nyújt a gazdaságoknak arra, hogy az évelő egy- és kétszikű gyomoktól megtisztítsák a területüket.

4. A búza védelmeA búza egyik legfontosabb termesztéstechnológiai eleme a növényvédelem szempontjából is a helyes agrotechnika. A vetésváltás szerepe egyértelmű. A feketén tartott, „jól beérett” talaj megakadályozza a torzsgomba, a szártörő gomba és a fuzáriumfajok felszaporodását. A kalászosok tarlójának többszöri művelése, az árvakelések időben elvégzett alászántása elpusztítja a gabona-fonálféreg gyökérsavak által aktivizálódott lárváit, a gabonafutrinka és a vetési bagolypille petéit és a kikelt lárváit. A rozsdák elleni eredményes rezisztencianemesítés már több évtizedre tekint vissza.

Az egészséges, lehetőleg fertőzésmentes vetőmag fungicides csávázása kontaktkészítményekkel (benomil, mankoceb, kaptán stb.) hatásos a fuzáriumfajok, a szártörő gomba, a torzsgomba és a kőüszög csírafertőzésének megakadályozására, a felszívódó készítmények (karboxin, karbendazin, rézoxikinolát stb.) a por- vagy repülőüszög maggal való terjedésének meggátlására, a speciális készítmények (fuberidazol, imazalil, triadimenol stb.) megvédik a fiatal növényeket a lisztharmat őszi fertőzésétől. A vetéssel egy menetben elvégzett talajfertőtlenítés (karbofuran, forat, diazinon stb.) elpusztítja a talajlakó kártevőket, a gabonafutrinka, a vetési bagolypille és a búza-fonálféreg fiatal lárváit, valamint a levéltetvek ősszel betelepedő szárnyas alakjait.

A preemergens (október eleji) és az őszi, ún. korai (november végi) posztemergens gyomirtás egyaránt pusztítja a magról kelő egy- és kétszikű gyomokat.

A gabonafutrinka lárvái elleni késő őszi védekezések az inszekticidek hatóanyagától függetlenül gyenge hatásfokúak, és nem szüntetik meg a fertőzést a kártevő ismert hosszan tartó nyugalmi állapota miatt.

A betelepedő mezei pocok irtására – az első fagyok után – a klórfacinos csalétek egyenletesen szórva megfelelő, időben elvégezve a táblaszéli sávkezelés is elégséges.

A tavaszi (áprilisi) posztemergens gyomirtás gyökéren is ható herbicidekkel –időjárástól függően – bármikor elvégezhető, de a levélherbicidek esetén meg kell várni a gyomok tavaszi kikelését, kiemelten az árvakelésű napraforgóét. A szakmai körökben elterjedt hiedelemmel ellentétben a posztemergens gyomirtás nem kombinálható a fungicides és inszekticides kezeléssel, kivéve az elemikén-készítményeket, amelyek megtapadnak a lisztharmat micéliumán. A levélherbicidek kijuttatásakor nagy cseppméretet használunk, hogy minél inkább leperegjenek a búza viaszos leveléről, a fungicidek és az inszekticidek esetében viszont kis cseppméretet, hogy minél több maradjon a levélen.

A betelepedő gabonapoloskák és vetésfehérítő bogarak imágói ellen – amennyiben szükséges védekezni – (metilparation), kombinálni lehet azt a lisztharmat terjedését megállító készítményekkel (kén, triazol, prokloráz stb.).

A búza kalászolásától a tejes érésig lehetséges a lisztharmat és kalászfuzáriózis ellen eredményesen védekezni. Figyelni kell a vetésfehérítő bogarak kis lárváinak megjelenését, és a védekezésre (benszultap, piretroid stb.) használt készítmények irtják a vírusvektor levéltetveket és a kabócákat is. Amennyiben a gabonapoloska-lárvák létszáma indokolja, szisztémikus vagy mélyhatású készítményt kell alkalmazni.


A búza

A búza védelme


2. fejezet - Az árpa1. Az árpa betegségeiA búzánál ismertetett betegségek közül több előfordul az árpán is (pl. fuzáriózis, szártőbetegségek, lisztharmat, rozsdák). Ezeken kívül a főként árpát károsító kórokozók idéznek elő jelentős károkat (pl. helmintosporiózis, rinhospóriumos levélfoltosság, üszögök, vírusok).

Már ősszel, keléskor különböző, magról vagy talajból származó gombafajok (Fusarium spp., Penicillium spp., Aspergillus spp., Rhizopus spp., Helminthosporium spp.) hatására számottevő a csíranövény-pusztulás, ezek ellen hatásos csávázószerekkel rendelkezünk. A dúsabb lombozat kedvez a lisztharmatfertőzés kialakulásának. A szártőbetegségeket előidéző kórokozók hatására a téli kiritkulás jelentős lehet. Az utóbbi években fokozódik a tifulás vetésrothadás is. Egyes vírusok jellemző tünetei ősszel is kialakulhatnak.

A tél folyamán és a tél végén az abiotikus tényezők közül a hideghatások különböző mértékben veszélyeztetik a fiatal növényeket. Szárbainduláskor a különböző vírusok, rozsdák, lisztharmat, helmintosporiózis, rinhospóriumos, szeptóriás foltosságok egyre inkább szembetűnőek a növényállományban. A szártőbetegségek tünetei ettől az időszaktól diagnosztizálhatók jól.

Kikalászolás után a kalász- és szembetegségek (fuzáriózis, helmintosporiózis, lisztharmat, szeptóriás pelyvabarnulás, fedett-, valódi por- és fekete porüszögök, korompenész stb.) speciális avagy kevésbé jellegzetes tüneteit találjuk meg az árpán. Ekkor lehet szükség a domináns kórokozók elleni védelemre permetezés formájában.

1.1. Árpa csíkos mozaik1.1.1. (barley stripe mosaic hordeivirus)

Gazdanövény: az igen jelentős gazdanövénykörrel rendelkező vírus gazdái mind a kultúrnövényekre, mind a gyomnövényekre kiterjednek. A gazdák az egyszikű (pl. árpa-, búza-, zab-, rozsnokfajok) és kétszikű (pl. Nicotiana tabacum, Spinacia oleracea) növények között is megtalálhatók. A gyomnövény-gazdák közül az Amaranthus fajok és a Sorghum cernuum jelentős.

Tünet: a beteg növények klorotikus, néha szürke elszíneződést mutatnak. Jellemző tünet a növekedésgátlás és a kalászrövidülés; egyes esetekben sterilitás is megfigyelhető.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a vírusbetegség Európában mindenütt megtalálható. Hazai előfordulása az 1980-as évek közepétől ismert. A gabonafélék egyik legjelentősebb vírusbetegsége. A termesztett fajták fogékonyságától függően a vírus 60–70%-os termésveszteséget is okozhat.

A kórokozó átvitele, terjedése: a vírus mechanikailag könnyen átvihető. Az árpa és különböző növények (pl. Avena, Bromus, Hordeum, Poa fajok) esetében maggal és pollennel történő vírusátvitelt (90–100%) is megállapítottak.

Ökológia: a betegség kialakulását elősegíti a sűrű vetés és a vírusfogékony kultúrnövények termesztése.

Védekezés: vírusmentes vetőmag használata, vírustoleráns, -rezisztens fajták használata, a gyomnövények elpusztítása.

1.2. Árpa vírusos levélfoltosság1.2.1. (brome mosaic bromovirus)

Gazdanövény: a vírus gazdanövényköre igen kiterjedt. Legjelentősebb a rozsnok, tarackbúza, zab, árpa, muhar és búza. A libatopfélék családjába tartozó növények közül a Chenopodium hybridum kiváló vírusdiagnosztikai növény.

Tünet: a beteg növény levelein világoszöld foltosodás és csíkosság figyelhető meg, amely legtöbbször


Az árpa

levélelszáradással végződik.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: az árpát termesztő országokban mindenütt előfordul. Magyarországon az 1980-as évek közepén állapították meg előfordulását. Kiterjedt gazdanövényköre miatt jelentősége figyelemre méltó.

A kórokozó átvitele, terjedése: a vírus mechanikailag átvihető. A rágó szájszervű bogarak (Lema fajok) vírusátvivő szerepét megállapították. Laboratóriumi körülmények között sikerült a vírust Xiphinema fonálféregfajokkal is átvinni, maggal azonban nem terjed.

Ökológia: a vírusfogékony egy- és kétszikű gyomnövények, valamint a mechanikai átvitel könnyű volta (szövetnedvvel, sérüléseken át, bogárvektorokkal) kedvez a betegség kialakulásának.

Védekezés: vírusellenálló fajták termesztése és a gyomnövények elpusztítása.

1.3. Árpa sárga törpülés1.3.1. (barley yellow dwarf luteovirus)

Gazdanövény: a vírus a Poaceae család több mint száz faját fertőzi. A jelentősebb növények a következők: árpa, búza, zab, rizs, rozsnok, kukorica.

Tünet: a beteg növény levelei a levél csúcsi részétől kiindulva aranysárgásan elszíneződnek.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: az árpát termesztő országokban mindenütt előfordul, gazdasági szempontból jelentős betegség. Korai fertőződés esetén a termésveszteség elérheti az 50%-ot is.

A kórokozó átvitele, terjedése: a perzisztens vírus levéltetvekkel (pl. Aulacorthum circumflexum, Macrosiphum avenae, Myzus persicae, Rhopalosiphum spp.) terjed. Az egyes vírustörzseknek speciális levéltetűvektoraik vannak (vektorspecifikusság). A vírus maggal és a beteg növény szövetnedvével (mechanikailag) nem terjed.

Ökológia: a betegség fellépésének igen kedvez a nagyszámú vírusfogékony kultúr- és gyomnövény, valamint a vírust perzisztens módon átvivő számos levéltetűfaj.

Védekezés: a vírussal szemben toleráns vagy ellenálló genotípusok, fajták termesztése és a levéltetűvektorok elpusztítása. A kaliforniai UC 476 árpavonal tartalmazza az Yd2 rezisztenciagént, és ezáltal a nevezett árpa rezisztens az árpa sárga törpülés vírussal szemben.

1.4. Árpa helmintosporiózisai(régi nevezéktan alapján Helminthosporium spp.).

Új nevezéktan alapján (Drechslera spp., Bipolaris spp.);

Drechslera graminea (teleomorf alak: Pyrenophora graminea),

D. teres (teleomorf alak: P. teres),

D. tritici-repentis (teleomorf alak: P. trichostoma),

Bipolaris sorokiniana (teleomorf alak: Cochliobolus sativus)

Gazdanövény: árpa és egyéb gabonafélék.

Tünet: a tünetek igen változatosak. Ezek alapján szinte lehetetlen a pontos diagnózis. Fajazonosításra a konídiumtartók, a konídiumok jellemzőit használják fel elsősorban. Néhány jellegzetes tünet mégis előfordul: a D. graminea levélcsíkoltságot, a D. teres és a B. tritici-repentis levélfoltosságot, míg a B. sorokiniana fekete csírájúságot és szártőbetegséget is okoz.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a helmintosporiózisok a világ minden gabonatermesztő országában jól ismertek. Egyes fajok vetőmaggal is terjednek, ami kártételüket tovább fokozza.


Az árpa

A kórokozó életmódja: a primér fertőzési forrás lehet a vetőmag. Számos esetben a fertőzött növényi maradványokon képződött pszeudotéciumokból kijutó aszkospórák indítják el a fertőzést. A vegetációs időben, később, a konídiumok fertőznek.

Ökológia és előrejelzés: a kórokozók általában 15–25 °C közötti hőmérsékleten, magas légnedvesség, bőséges harmatképződés esetén, szeles, esős időjárásban okoznak súlyos fertőzéseket.

Védekezés: a fertőzött növényi maradványok aláforgatása, vetésváltás, kevésbé fogékony fajták vetése ajánlatos. A csávázás imazalil-, fuberidazol-, triadimenol- stb. tartalmú szerekkel véd a korai fertőzések ellen.

1.5. Árpa törpe- vagy levélrozsda1.5.1. (Puccinia hordei)

Gazdanövény: árpa.

Tünet: a nyári, ún. uredonemzedékek telepei aprók, narancssárga vagy barna színűek, leggyakrabban a levéllemezen fordulnak elő. A teleutotelepek szintén kicsik, ritkábban képződnek, sokáig epidermisszel borítottak.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a betegség az egész világon elterjedt, és az árpát fertőző többi rozsdafajnál komolyabb gazdasági kárt is okozhat. Korai fertőzésnél jelentős az ezer-szemtömeg csökkenése és a szemzsugorodás.

A kórokozó életmódja: teljes fejlődésmenetű, köztesgazdája az ernyős sárma vagy madártej. A gomba áttelelését főként az uredomicélium biztosítja, de a teleutoalak is áttelelhet, és a köztesgazda jelenlétében végbemehet a teljes fejlődésmenet is. Az árpa fertőzése már ősszel is bekövetkezhet, de a járvány rendszerint csak tavasszal alakul ki.

Ökológia és előrejelzés: a gomba fertőzéséhez kedvező a mérsékelten csapadékos és hűvösebb (15–20 °C) időjárás.

Védekezés: a vetésváltás betartása, harmonikus tápanyagellátás, és szükség esetén a fungicides védelem triadimefon-, prokloraz- stb. tartalmú szerekkel mérsékli a kártételt.

2. Az árpa kártevőiAz árpa kártevői az egyes fenológiai stádiumokban közel azonosak a búza kártevőivel. A szakirodalom gyakran ezért a gabonafélék kártevői gyűjtőfogalmat használja. Az árpára specializálódott kártevők között említendők: a csírázást követő időszakban a kis fritlégy vagy árpalégy (Oscinella pusilla). A gabonakabócák közül az árpát részesíti előnyben a törpe gabonakabóca (Macrosteles laevis), feketefoltos gabonakabóca (M. sexnotatus). Lévén három nemzedékük, így ősszel és tavasszal is szívogatnak. Szívogatásukkal terjesztik a veszélyes vírusbetegségeket. Tavasszal a vetésfehérítő bogarak okozhatnak érzékeny károkat. Homokos vidéken a kukorica gyökértetű (Tetraneura ulmi) károsításával számolhatunk.

2.1. Veresnyakú árpabogár2.1.1. (Oulema melanopus)

Tápnövénykör: elsősorban a tavaszi árpát, a zabot és az őszi gabonákat, a fűfélék közül a zöld pántlikafüvet részesíti előnyben. Kártétele kukoricán is előfordulhat.

Kárkép: a vetésfehérítő apró, meztelencsigára emlékeztető lárvái hámoznak, kifejlett alakjai pedig hosszú csíkokat, lyukakat rágnak a leveleken. A károsított növényzet foltokban kifakul, később kifehéredik.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a Földközi-tenger mentén és Európa valamennyi országában egyaránt megtalálható. Hazánkban mindenütt előfordul.

A megtámadott növények termésmennyisége elmarad az egészségesekétől. Az utóbbi években Magyarországon elszaporodott. A termésveszteség helyenként 20–30%-os is lehet. A veresnyakú árpabogáron kívül még a


Az árpa

további vetésfehérítő-fajok károsítanak: kéknyakú árpabogár (Oulema gallaeciana), veresnyakú zabbogár (Oulema cyanipennis), kéknyakú búzabogár (Oulema septentrionis). Ez utóbbi fajok kárképe és az ellenük való védekezés alapelve megegyezik az Oulema melanopus fajéval. Az életmódban van némi eltérés.

Fejlődésmenet: évente egy nemzedéke van. A kifejlődött bogár telel át az avarban. Áprilisban jön elő, amikor a napi középhőmérséklet 10 °C fölé emelkedik. Csoportosan vonul a vetésekre. Előnyben részesíti a mélyebb fekvésű táblákat, a bujább foltokat, a megkésett vetéseket. Néhány napi érési táplálkozás után kopulál, majd petéit gyöngyfüzérszerűen, 10–20-asával a főér mentén, a levél színére rakja. A nőstény peteprodukciója 200. A lárva 10–14 nap múlva kel ki és kezdi el a táplálkozást. A gyors növekedésű lárva két hét múlva, az árpa kalászolásának idejére, befejezi fejlődését. A talajba húzódik, 2–4 cm mélyen bábkamrát készít, és abban bábozódik. Két hét múlva imágóvá alakul. Az új bogarak június végén jönnek elő, és rövid táplálkozás után a növényi maradványok között telelnek át. A kéknyakú vetésfehérítők életmódja annyiban tér el, hogy bábozódásuk a kalász pelyvalevelein vagy a levélen megy végbe.

Ökológia és előrejelzés: a tömeges elszaporodásuknak a mély fekvésű területek, a sűrű állományú, buja tavaszi gabonavetések, a párás, meleg tavaszok kedveznek. Élősködőik közül a karcsú fémfürkész érdemel figyelmet. Néha 35–40%-ban is parazitálja a lárvákat. Más fürkészdarazsak, rablópoloskák és fátyolkalárvák is jelentősen gyérítik a pete- és lárvapopulációt.

Az imágók és lárvák egyedsűrűségét legegyszerűbben fűhálózással mérhetjük fel.

Védekezés: az imágók és lárvák ellen a metidation, benszultap, aszimetrin stb. hatóanyagú szerek jó eredménnyel használhatók. A védekezést célszerű kombinált védekezés formájában elvégezni, azaz az inszekticidekkel egy menetben fungicideket vagy éppen levéltrágyákat is kijuttatnunk.

3. Az árpa gyomnövényeiMindkét vetésidejű árpa gyomviszonyai nagymértékben hasonlítanak az őszi búza gyomviszonyaihoz. Egyaránt megtaláljuk a kultúrákban az egyéves és évelő egy- és kétszikű fajokat. Az őszi árpa intenzív fejlődésű, korábban bokrosodik, és ezáltal jó a gyomelnyomó képessége. Ezzel szemben a tavaszi árpa alacsonyabb szintű kompetíciós képességgel rendelkezik, és így érzékenyebb a gyomosodásra. Ezért a tavaszi árpa esetén nagyon fontos a védekezés helyes időpontjának a megválasztása. A védekezést megelőző teendők (gyomfelvételezések) hasonló jelentőségűek, mint az őszi búzánál.

3.1. Az árpa gyomirtásaAz alkalmazható herbicidek köre teljesen megegyezik az őszi búzában alkalmazható herbicidekkel, kivéve, ha a termelés célja sörárpaként való felhasználás. Ilyen területeken a hormonhatású herbicidek közül a 2,4–D-tartalmú készítmények nem javasoltak, mert növelik a növény fehérjeszintjét, aminek következtében a sörgyártásra nem megfelelőek. Külön gondot jelenthet a lucernával felülvetett területek gyomirtása olyan táblákon, ahol MCPB, valamint a bentazon hatóanyagú készítmények használhatók.

Az árpa gyomirtó szereit – a fentiek figyelembevételével – lásd a búzánál.

4. Az árpa védelmeA búzához hasonlóan az őszi árpánál is van növényvédelmi jelentősége a vetés előtti helyes agrotechnikának, amivel a fuzáriumos és helmintospóriumos betegségek előfordulása csökkenthető. A rozsda elleni rezisztencianemesítés az árpánál is hatásos. A kalászos tarló vetésig való „feketén tartása” megakadályozza a gabonafutrinka és a vetési bagolypille szaporodását.

Az üszögfélék, a fuzáriumok, a helmintospóriumok, valamint a lisztharmat elleni vetőmagcsávázás készítményei megegyeznek a búzánál tárgyaltakkal. Az árpa csíkos mozaik vírus maggal is terjed, de sajnos a csávázás hatástalan, ezért jelent megoldást a toleráns vagy rezisztens fajták használata. A vetéssel egy menetben sorba adagolt talajfertőtlenítő inszekticidek ősszel a gabonafutrinkán kívül védelmet nyújtanak az árpa fritlégy és a vetési bagolypille lárvái, a kabócák és a levéltetvek imágói ellen is.

A preemergens (szeptemberi) gyomirtásra használható gyökérherbicidek egyaránt irtják a magról kelő egy- és kétszikűeket. Az őszi (novemberi) posztemergens kezelés hatása megegyezik a preemergens kezeléssel.


Az árpa

A mezei pocok tél eleji irtását a búzánál tárgyalt klórfacinot hatóanyagú csalétekkel lehet elvégezni.

A tavaszi (áprilisi) posztemergens kezelés előírásai megegyeznek a búzánál tárgyaltakkal. Fokozottan figyelni kell a gyommentesség betartására, mert azok pollenjei a vírusokat terjeszthetik.

Amennyiben a betelepedő vetésfehérítő-bogarak imágóinak létszáma indokolja, úgy kell a készítményt megválasztani, hogy az a gabonapoloskákat, levéltetveket és kabócákat is irtsa, mivel így az árpa sárga törpülés vírus és az árpa vírusos levélfoltosság terjedését is meg tudjuk akadályozni. Ebben az időben a lisztharmat ellen is esedékes védekezni.

Május második felében a vetésfehérítő-lárvák egyedsűrűsége dönti el a védekezés szükségességét, de a készítmény megválasztásánál figyelemmel kell lenni az árpán még ott lévő kártevőegyüttesre. A kezelés összeköthető a lisztharmat elleni védekezéssel.

Az árpa védelme


3. fejezet - A kukorica1. A kukorica betegségeiAz elvetett magvak és a fejlődő csíranövények penészedését és rothadását különböző kórokozók (Fusarium spp., Helminthosporium spp., Trichothecium roseum, Nigrospora oryzae, Penicillium spp., Aspergillus spp., Diplodia spp.) okozzák, ezáltal hiányos a kelés.

A kifejlődött növények gyökerének és szárának rothadását, valamint szárdőlését számos kórokozó (Fusarium spp., N. oryzae, Diplodia spp., Macrophomina phaseolina, Cephalosporium spp., Erwinia spp.) idézi elő. A szár bélszövete a kórokozóktól függően fekete, szürke, barna, sárgásvörös vagy lilás elszíneződésű.

A zöld részeken a tenyészidőszakban törpenövekedést, mozaikosodást, levélcsíkoltságot és deformációt a kukorica csíkos mozaik vírusa (MDMV), levélcsíkoltságot és hervadást a baktériumok közül az Erwinia stewartii, E. chrysanthemi okoz. Levélfoltosodást és levélszáradást a baktériumok (Pseudomonas andropogoni, Ps. syringae pv. syringae, Xanthomonas campestris pv. campestris), számos gomba (Helminthosporium spp., Kabatiella zeae, Phyllosticta maydis, Curvularia maculans, C. lunata) idézhet elő fertőzésével. A száron és a leveleken gyakran golyvásodást, deformációt okoz a golyvásüszög (Ustilago maydis). A növények törpenövekedése, erős fattyasodása, a levelek csíkoltsága, klorózisa, a peronoszpórás (Sclerophthora macrospora) megbetegedés következménye. Gyakori jelenség a leveleknek, a levélhüvelyeknek és a szárnak vörös, illetve barnás elszíneződése, amelyet a gombák (Fusarium spp., Diplodia spp.) fertőzése okoz. Nyár végén jelennek meg a leveleken és a levélhüvelyeken a rozsdabarna, majd fekete, pörsenésszerű telepek, amelyet a kukoricarozsda (Puccinia sorghi) idéz elő.

A virágzatokat és a termést több gombafaj károsítja. A címervirágzat ellevelesedését, torzulását a kukorica peronoszpóra (Sclerophthora macrospora), a hím- és nővirágzat teljes, illetve részleges elüszögösödését a rostosüszög (Sorosporium holcisorghi) és a golyvásüszög (U. maydis) fertőzése okozza.

A termésen és a csöveken penészedés, csőrothadás (Fusarium spp., N. oryzae, Diplodia spp.) figyelhető meg.

1.1. Kukorica csíkos mozaik1.1.1. (maize dwarf mosaic potyvirus)

Gazdanövény: kukorica, köles, cirokfélék, muharfélék.

Tünet: az infekciót követően 15 nappal jelentkeznek az első tünetek a fiatal csúcsi levelek alapi részén, mozaikosodás formájában. A későbbi leveleken hosszanti lefutású, erekkel párhuzamos, világoszöld, sárgás csíkoltság mutatkozik. Ezek a tünetek előfordulnak a levélhüvelyen és a csuhéleveleken is. A csövek kisebbek, gyakran hiányosan, féloldalasan termékenyültek és görbültek. A szemek is deformáltak, vörösen csíkozottak. Korai fertőzés következtében a növények fejlődésükben visszamaradnak, törpülnek.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: veszélyes kórokozó. A világ minden kukoricatermelő országában megtalálható. Hazánkban 1963 óta ismert. Kártétele szoros összefüggésben van a Sorghum halepense-fertőzés mértékével. Hazánkban a kukorica legveszélyesebb vírusbetegsége. Közvetlen kártétele mellett fertőzése következtében megnő a növények gombák által okozott gyökér- és szárkorhadás iránti fogékonysága.

A kórokozó átvitele, tejedése: nem perzisztens vírus, mechanikailag könnyen átvihető. A maggal való vírusátvitel nem jelentős. Terjedésében a legfontosabb szerepet a levéltetvek játsszák: a Rhopalosiphum maydis, Rh. padi, a Schizaphis graminum és a Myzus persicae. A vírus flexibilis, mérete 12–15 × 750 nm. Hip. = 55–60 °C, Hig. = 10-3, Ive = 1–2 nap. A kórokozó „A” rassza a Sorghum halepense gyomnövény rizómáiban marad fenn.

Ökológia és előrejelzés: a kórokozó fellépése, a betegség kialakulása alapvetően a levéltetvek károsításának függvénye. Terjedését elsősorban azok a tényezők segítik elő, amelyek a levéltetvek szaporodását és rajzását kedvezően befolyásolják. A meleg, száraz tavasz és nyár eleji időjárás kedvez a kukoricán károsító levéltetvek tömeges szaporodásának. A betegség mértékét döntően meghatározza a terület S. halepense gyomnövény-borítottsága.


A kukorica

Védekezés: a vírusrezervoár gyomnövények és a vírusvektorok elleni agrotechnikai és/vagy vegyszeres eljárások alkalmazása. Rezisztenciára való nemesítés és térbeli izoláció. A vetőmagnak termesztett állományban a beteg tövek negatív szelekciója.

1.2. A kukorica baktériumos hervadása1.2.1. (Erwinia stewartii)

Gazdanövény: kukorica, muharfélék, cirokfélék, gammafű, teozinte.

Tünet: a kórokozó a növényt bármely fejlődési stádiumában megtámadhatja. Korai fertőzéskor az alsó leveleken halványzöld, majd sárga, később beszáradó csíkozottság figyelhető meg a fertőzött levélerek mentén. A levelek lankadnak, hervadnak és elszáradnak. A csíkozottság és a hervadás alulról felfelé halad, végül az egész növény elpusztul. A betegség legjellemzőbb tünete, hogy a hímvirágok idő előtt, korán kinyílnak, azonban ráncosak és fehér színűek. Gyakori jelenség a beteg tövek nóduszainak sötét elszíneződése is. A fertőzött szártő hosszmetszetében csokoládébarna színű üregek találhatók, és az edénynyalábokból sárgás színű baktériumexudátum tör elő. Tipikus edénynyaláb-betegség (tracheobakteriózis), aminek következtében az életben maradt növények termésébe jutva a szemek fertőződnek. A szemek fénytelenek és ráncosak.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a betegséget először az USA-ban, 1897-ben írták le. Azóta megtalálható Észak-Amerika, Közép-Amerika (Mexikó, Costa Rica, Puerto Rico), Kelet-Európa országaiban, Olaszországban, a volt Szovjetunió és Kína területén. Az USA-ból származó adatok szerint a betegség járványszerű fellépése esetén – a hibridek fogékonyságától függően – az előidézett kár a 20–40%–ot is elérheti. Hazánkban jelenleg ismeretlen betegség, amelynek veszélyességét igazolja, hogy karanténlistán szerepel. Vetőmaggal terjed, így behurcolásának veszélye fennáll.

A kórokozó életmódja: a baktérium sebzéseken keresztül, rovarvektorok közvetítésével fertőz. Járványtani szempontból kiemelkedő jelentőségű a Chaetochnema pulicaria földibolha, amelynek testében áttelel. A kórokozót a kifejlett rovar és a lárva is terjeszti. Más rovarvektorok (Diabrotica undecimpunctata howarti, Chaetochnema denticulata, Hialemya cilicrura, Agriotes mancus, Phyllophaga sp.) szintén terjesztik, de bennük nem tud áttelelni. A baktériumsejt flagellum nélküli, Gram-negatív fejlődésű, 0,4–0,8 × 0,9–2,2 µm nagyságú. Táptalajon krémsárga, citromsárga vagy narancssárga telepeket képez. Több rasszát különítették el, amelyek virulenciájukban is különböznek egymástól.

Ökológia és előrejelzés: a betegség elterjedésében a hőmérsékletnek nagy szerepe van. Enyhe telek (december, január, február középhőmérsékletének összege 37–38 °C) után súlyos fertőzésekre lehet számítani. Hideg telek (három hónap középhőmérsékletének összege 32 °C alatti) csökkentik az áttelelő rovarvektorok számát, amely a betegség csökkenéséhez vezet. Az egyoldalú nitrogén- és foszforműtrágyázás növeli, a kalcium- és káliumadagolás csökkenti a megbetegedés mértékét.

Védekezés: legfontosabb védekezési lehetőség a külső karantén rendelkezések szigorú betartása, a vetőmagtételek ellenőrzése. A földibolhák inszekticidekkel való irtása. Harmonikus tápanyagellátás biztosítása és ellenálló hibridek termesztése (a kukoricavonalak és -hibridek fogékonysága között különbségek vannak).

1.3. Kukoricaperonoszpóra1.3.1. (Sclerophthora macrospora)

Gazdanövény: kukorica, zab, muhar, köles, cirok, pirók-ujjasmuhar, búza.

Tünet: a betegség a kukorica minden föld feletti részén megjelenik, de legjellemzőbb a címeren. A fiatalkori fertőzés következménye a törpe növekedés, az erős fattyúhajtás-képződés, a levélcsíkoltság és a klorózis. A beteg növényeken a csövek deformálódnak és a terméskezdemények gyéren fejlődnek. A címer zöld színű, többszörösen magukba vagy egymásba csavarodott kis levelekből álló, torz képződménnyé alakul. Ez az ún. „bolond fej” betegség.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: hazánkban 1973-ban írták le a Dunántúlon. Azóta az ország több helyéről jelezték sporadikus előfordulását, de jelentős károkat nem okoz. Az USA-ban, de különösen Dél-Ázsiában és Afrikában súlyos betegségként tartják számon.

A kórokozó életmódja: a kórokozó fertőzött növényi maradványokban oospórákkal telel át, amelyek tavasszal


A kukorica

cseppfolyós víz jelenlétében indirekt módon (zoospórákat termelnek) csíráznak. A zoospórák növényre kerülve fertőznek és szisztémikus micéliumot fejlesztenek a merisztémaszövetekben. Az ivartalan szaporítóképletek – a sporangiumtartók és a sporangiumok – a levelek légzőnyílásain keresztül jutnak a felszínre. A sporangiumtartó faszerűen elágazó, végein csoportosan képződnek a kerekded sporangiumok. A sporangiumok indirekt módon csíráznak, rajzóspórákat termelnek, amelyek a tenyészidőszakban újabb fertőzéseket okozhatnak.

Ökológia és előrejelzés: járványtani szempontból meghatározó az időjárás alakulása. A kukorica fejlődésének kezdetén uralkodó csapadékos időjárás kedvez a kórokozóknak. A sporulációt elsősorban a hőmérséklet szabályozza, optimális a 24–28 °C.

Védekezés: mély fekvésű területek vízrendezése, ellenálló hibridek termesztése és szükség szerint fungicides kezelés. Az állományvédelemre réz, mankoceb hatóanyagtartalmú készítmények használhatók.

1.4. Kukoricarozsda1.4.1. (Puccinia sorghi)

Gazdanövény: kukorica, madársóska.

Tünet: leggyakrabban a nyár második felében jelennek meg a leveleken a megnyúlt, epidermisszel fedett, enyhén kiemelkedő, rozsdabarna színű uredotelepek. Teljes beérésük után felszakítják az epidermiszt, és a bennük képződött uredospórák a szabadba kerülnek. A tenyészidő végén a leveleken és a levélhüvelyeken hasonló, de fekete színű teleutotelepek fejlődnek.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a világ minden kukoricatermesztő országában előfordul. Klasszikus kukoricabetegség, amely egyes évjáratokban és termőterületeken potenciális veszélyt jelent. Hazánkban súlyosabb megbetegedések csak csapadékos időjárási körülmények mellett alakulnak ki. A csemegekukorica és a késői érésű hibridek fogékonyabbak.

A kórokozó életmódja: a kórokozó teljes fejlődésmenetű, heteroecikus (gazdacserés) rozsda gomba. Köztesgazdája a madársóska (Oxalis sp.), amelynek a gomba életciklusában hazánkban nincs gyakorlati jelentősége. Uredospórákkal telel át, amelyek tavasszal fertőzik a kukoricát. Egy tenyészidőszakban több uredogenerációt fejleszt. Az uredospórák sárgásbarnák, oválisak, finoman tüskézettek, méretük 21–30 × 24–33 µm. Több fiziológiai rassza ismert.

Ökológia és előrejelzés: a mérsékelten meleg és csapadékos időjárás kedvez a fertőzések kialakulásának. Az uredospórák csírázása 16–23 °C hőmérséklet és magas (100%) relatív páratartalom mellett a legintenzívebb.

Védekezés: legeredményesebb az ellenálló hibridek termesztése, a fertőzött növényi maradványok megsemmisítése, mély alászántása. Szükség esetén fungicides védekezés réz, cineb, mankoceb hatóanyag-tartalmú készítményekkel.

1.5. Golyvásüszög1.5.1. (Ustilago maydis)

Gazdanövény: kukorica.

Tünet: a kórokozó a kukorica minden fiatal, intenzív fejlődésben lévő részét (csíragyökér, levél, szár, virágzat) megtámadja. A fertőzött részeken különböző alakú és nagyságú (1–20 cm), szürkésfehér, majd ezüstös színű hártyával fedett, golyvaszerű daganatok képződnek. A golyvák belseje kezdetben fehér, szivacsos, később sárgás, szürkés állományú. Végül teljes tartalma fekete portömeggé alakul át.

Csíranövényen és a fiatal, néhány leveles növényen általános megbetegedést okoz. Felületükön szabálytalan, hullámos, sárgás színű daganatok fejlődnek, amelyek előbb a növény torzulását, majd pusztulását okozzák. A növény szárán kialakuló golyvák miatt a szár meggörbül, deformálódik. Előfordul, hogy a daganatok fölött a szárrész elhal vagy a növény steril marad. Ha a fertőzés a molykártétel helyén következik be, akkor a szár a golyvák növekedésekor hosszanti irányban felreped. A leveleken az üszögös képződmény a főér mentén 10–20 cm hosszú, hártyával borított, hullámos felületű, daganatos csíkot alkot. A levelek idő előtt elszáradnak, elhalnak. Virágfertőzéskor a hím- és nővirágzat torzul, azonban ritkán alakulnak át teljes egészében üszögdaganattá. Címerfertőzéskor a daganatok súlya alatt a virágzati tengely eltörik. A fertőzött csöveken


A kukorica

kisebb-nagyobb daganatok mellett egészséges szemek találhatók.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: mindenütt előfordul, ahol kukoricát termesztenek. Hazánkban a kukorica állandó kórokozója, azonban fertőzése és kártétele évjáratonként változó. Az országos fertőzés a felmérések alapján több év átlagában 2–10% körül alakul. Vizsgálatok szerint 10%-os fertőzésnél 3,5% terméskieséssel kell számolni. A termésveszteség akkor a legnagyobb, ha a csövet fertőzi vagy az üszögös daganat a cső fölött fejlődik. Az üszög a szemek közé kerülve fertőzi a takarmányt, ezáltal az állatokra mérgező.

A kórokozó életmódja: a golyvákban a tenyésztest feldarabolódása során keletkezett üszögspórák gömbölyűek, 8–11 µm méretűek, vastag falúak, fekete színűek, és felületük finoman tüskézett. A kórokozó ezekkel a spórákkal (teliospórák) telel a talajban, növényi maradványon és a kukoricaszemeken. A talajban évekig (3–4 év) is fennmaradnak. A teliospórák nedvesség hatására kicsíráznak és négysejtű promicéliumot fejlesztenek, amelyről laterálisan bazidiospórák fűződnek le. A bazidiospórák sarjadzással sporídiumok tömegét hozhatják létre. A sporídiumok szél segítségével rákerülnek a kukorica még fejlődésben lévő részeire, ahol kicsíráznak és haploid hifát fejlesztve légzőnyílásokon vagy sebzéseken fertőzik a növényt. Megbetegedés csak akkor alakul ki, ha a megtámadott szövetekben egy másik ivarjellegű sporídiumból származó haploid hifával találkozva lejátszódik a szomatogámia. A létrejött dikariotikus hifa a fertőzés helyéről nem terjed szét, ezért tömeges fejlődésével lokális tüneteket okoz. A daganatok kb. két hét múlva jelennek meg, majd 8–10 nap múlva teljes nagyságukat elérve beérnek. A károsítás helyén nekrózisok nem láthatók, mert a kórokozó a fejlődéséhez szükséges tápanyagokat enzimatikus úton vonja el a növénytől.

Ökológia és előrejelzés: az időjárási tényezők alapvetően meghatározzák a betegség kialakulását. Az esős, meleg nyarakon gyakori viharkárok, jégesők után a fertőzés mértéke jelentősen emelkedik. Minden növényi sérüléssel járó mechanikus hatás, kapálás, címerezés, rovarrágás (fritlégy, kukoricamoly) növelik a fertőzés valószínűségét. Az istállótrágyázás, a bőséges nitrogénellátás és az öntözés fokozza a növények fogékonyságát. A klimatikus tényezők közül a hőmérséklet nagy hatást gyakorol a kórokozóra, ezáltal a megbetegedés mértékére is. A teliospórák 8 °C fölött már csíráznak, az optimum 26–34 °C között van. A sarj sporídiumok képzése pedig 20–26 °C között következik be optimálisan.

Védekezés: az őszi mélyszántás elvégzése a betegség megelőzése szempontjából nagyon jelentős. Az optimális tápanyag- és vízellátás csökkentheti a fertőzés mértékét. A fajta megválasztásánál figyelembe kell venni a hibrid ellenálló képességét és a tenyészidőszak hosszát. A hosszú tenyészidejű hibridek súlyosabban fertőződhetnek. Állománykezelésre TMTD hatóanyag-tartalmú készítményt használunk.

1.6. Rostosüszög1.6.1. (Sorosporium holci-sorghi)

Gazdanövény: kukorica, cirok, szudánifű.

Tünet: a fertőzés következményeként az üszögtelepek a kukoricavirágzatok helyén fejlődnek, ezért a tüneteket rendszerint csak a virágzás időszakában vesszük észre. A címer részben vagy egészben elüszögösödik, torzsa alakot vesz fel. Gyakran előfordul, hogy a fertőzés hatására a címer ellevelesedik, torzul. A cső minden esetben teljes egészében áldozatul esik. A csövek helyén a csuhélevelektől takarva 12–15 cm hosszúságú, zömök, hengeres, üszögös képletek fejlődnek. A beteg csöveken a csuhélevelek az egészségesnél rövidebbek, kezdetben zöldek, majd megsárgulva elszáradnak. A teljesérés időszakában az elpusztult csuhélevelek szétnyílnak, és a fekete üszögtömeg láthatóvá válik. Az üszögtömeg beszáradva kiszóródik, és az elpusztult virágzatokból (hím- és nővirágzat) csak a megbarnult szállítónyalábok (rostok) maradnak meg. Ezen tüneti megnyilvánulása után kapta a „rostosüszög” népies elnevezést. A kórokozó a kukorica intenzív növekedése miatt nem minden esetben éri el a generatív szerveket, ezért a virágzatok elüszögösödése nem figyelhető meg. Azonban a fertőzés így sem marad nyomtalan, mert a növények fejlődésükben visszamaradnak, erősen fattyasodnak, és a csövek kisebbek, mint az egészséges növények csövei.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a rostosüszögöt először 1868-ban Egyiptomban találták meg. Innen került át Európába, majd a kukorica őshazájába, Amerikába. Hazánkban az 1960-as években járványszerűen károsított, igen jelentős (30–40%-os) veszteségeket okozott. Az elmúlt egy-két évtizedben a kukorica harmonikus tápanyag-ellátottsága, valamint a korszerű csávázószerek és hibridek használata következtében jelentősége csökkent.

A kórokozó életmódja: az érés időpontjában kiszóródó üszögspórák a talajra és a növényekre kerülnek. Az elsődleges, primer fertőzési forrás a talaj, amelyben az üszögspórák (teliospórák) életképességüket 3–7 évig is


A kukorica

megtartják. Az üszögspórákkal külsőleg fertőzött vetőmag is terjesztheti a kórokozókat. Az üszöggomba csírafertőző. A teliospórából fejlődő négysejtű promicéliumon laterálisan képződő bazidiospórák sarjadzás útján további sporídiumokat hoznak létre. Az ellentétes ivarú bazidiospórák vagy sporídiumok egymással kopulálnak, majd dikariotikus csíratömlőt fejlesztve szisztémikusan fertőzik a csíranövényt, illetve a fiatal növény föld alatti részeit (gyökér, gyökérnyak, koleoptil). A kukorica 10–20 cm–es magasságig érzékeny a fertőzésre. A kórokozó micéliuma együtt nő a növénnyel, majd a generatív szerveket behálózva és elpusztítva üszögspórákra (teliospórák) esik szét. A teliospórák 9–12 µm átmérőjűek, gömbölydedek, kissé szögletesek, sötétbarnák, vastag falúak, aprón szemölcsösek.

Ökológia és előrejelzés: mindazok a kedvezőtlen tényezők, amelyek a kukorica csírázását és fiatalkori fejlődését akadályozzák, elősegítik a fertőzést. A száraz, meleg és tápanyagokban szegény talajban a növények növekedése vontatott, emiatt a megbetegedés mértéke nő, mivel a kórokozó lépést tud tartani a növények fejlődésével. Az üszöggomba melegigényes, ezért megkésett vetéskor nagyobb a fertőzöttség. A talaj nedvességtartalma szintén meghatározó jelentőségű, mert a kórokozónak bizonyos határon belül a szárazabb talaj kedvez. Vizsgálatok alapján 21–28 °C talajhőmérséklet és 15–25% talajnedvesség mellett nagy üszögkár várható.

Védekezés: legeredményesebb védekezési eljárás a rezisztens hibridek termesztése, a hibridek megfelelő időben való vetése, a keléshez és a kezdeti fejlődéshez szükséges víz- és tápanyagellátás biztosítása, az erősen fertőzött területeken a 3–4 éves vetésváltás betartása. A vetőmag csávázása a csírafertőzés elkerülése érdekében fontos eljárás. Erre a célra eredményesen alkalmazhatók a rézoxikinolát és karboxin hatóanyag-tartalmú kombinációk.

1.7. Kukorica szürke gyökér- és szárkorhadása1.7.1. (Macrophomina phaseolina, Rhizoctonia bataticola)

Gazdanövény: polifág gomba, mintegy 300 növényen károsít (kukorica, szója, napraforgó, bab stb.).

Tünet: a kórokozó már a kelés és a kezdeti fejlődés időszakában károsíthatja a kukoricát. A gomba a gyökereken vizenyős, rothadó foltosodást okoz, aminek következtében azok feketén elszíneződnek, és a növények elpusztulnak. A tenyészidőszak közepén, a virágzástól kezdődően, az egyes tövek hirtelen elszáradnak. Az éréshez közeli időpontban való fertőzéskor szárkorhadást okoz. A kórokozó a szár alapi részét és a gyökereket pusztítva kényszerérést okoz. A szár alapi részén az epidermisz felhasadozik, és a növények kidőlnek. A szállítónyalábokban és a bélszövetben is mikroszkleróciumok fejlődnek, amitől a szár szürkésen elszíneződik. A mikroszkleróciumok képződése és a szürke elszíneződés alapján a betegség jól elkülöníthető a más kórokozók által okozott szárkorhadástól. A kórokozó fertőzi a kukoricaszemeket is.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: széles körben elterjedt, polifág kórokozó. Európában, különösen a déli országokban okoz jelentős károkat. Hazánkban 1973-ban írták le először. Az elmúlt évtizedben az ország egyes területein az aszályos időjárás következtében, gyökér és szárkorhadást okozva súlyosan károsította a kukoricát.

A kórokozó életmódja: hazánkban a természetben ritkán alakul ki az ivartalan, piknídiumos (Macrophomina) alak. A gomba mikroszkleróciumokkal telel át a fertőzött növényi maradványokban (gyökér, szár). A mikroszkleróciumok valódiak, átlagos méretük 118 × 98 µm.

Ökológia és előrejelzés: a járványok kialakulását alapvetően a környezeti tényezők szabják meg. A kórokozó melegigényes, hőoptimuma 28–30 °C, (37 °C-nál fejlődése megáll). A fertőzés kialakulásának kedvez a meleg és száraz talaj.

Védekezés: a rezisztens hibridek termesztése, az öntözés és a harmonikus növénytáplálás csökkenti a betegség kialakulásának lehetőségét. A vetőmag csávázása rézoxikinolát, kaptán és karboxin hatóanyag-tartalmú készítményekkel, a fiatalkori megbetegedés ellen eredményes.

1.8. Diplodiás cső- és szárkorhadás1.8.1. (Diplodia maydis, D. macrospora)


Tünet: a kórokozó elsősorban a cső korhadását okozza, de megtámadhatja a növény szárát, levelét és levélhüvelyét is. A csőfertőzés a bibék megjelenésétől a beérésig végbemehet. A fertőzött csöveken a


A kukorica

csuhélevelek szürkészölden elszíneződnek, szorosan a csőre tapadnak. A csövek a betakarítás idejére szürkésbarnák és ráncosak lesznek. A szemeken és a szemsorok között szürkésfehér micéliumbevonat jelentkezik. A cső az alapi része felől kezdődően fokozatosan elkorhad. A kukorica szára általában az alsó internódiumoknál fertőződik. A száron barna, később szalmasárga elszíneződés jelentkezik. A bélrész elkorhad, csak az edénynyalábok maradnak meg. A korhadt tövek a cső súlya alatt eltörnek és eldőlnek. A levélen és a levélhüvelyen vörösesbarna foltosodás formájában jelentkezik. A fertőzött vetőmag esetén gyakori a csíranövény pusztulása. A fertőzött részeken (szár, csuhélevél, csutka, kukoricaszem) szabad szemmel jól látható fekete színű piknídiumokat fejleszt.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: Észak-Amerikában, Afrikában és Grúziában az egyik legveszélyesebb kukorica- betegség. Európában Franciaország, Olaszország, Németország és Románia termőterületein is jelentős károkat okoz. Hazánkban mind a két faj karantén kórokozó, előfordulásáról nincsenek ismeretek. A kórokozók vetőmaggal terjednek, ezért hazánkba való behurcolásának a lehetősége fennáll.

A kórokozó életmódja: a kórokozóknak csak az ivartalan (piknídiumos) fejlődési alakjai ismertek. A piknídiumok sötét színűek, felületi elhelyezkedésűek vagy a szövetekbe süllyedve találhatók. A konídiumok világosbarnák, hengeresek vagy oválisak, tompa végűek, kétsejtűek. Méretük 5–6 × 25–35 µm. A D. macrospora konídiumai megközelítőleg kétszer nagyobbak. Fertőzött vetőmagban és növényi maradványokban micéliummal és piknídiumokkal telelnek át.

Ökológiai és előrejelzés: a szeles, csapadékos (500 mm felett) időjárás, valamint a 20–30 °C közötti hőmérséklet kedvező a kórokozó terjedésére és fertőzésére. A mechanikai sérülések, a sűrű állomány és a bőséges nitrogénellátottság elősegíti a megbetegedést. Különösen gyakori a fertőzés az olyan hibrideknél, amelyeknek csuhélevelei lazák, a cső csúcsa szabadon van vagy a csövek hosszú ideig felállóak.

Védekezés: a szaporítóanyag szigorú ellenőrzése, a karantén intézkedések betartása, a fertőzött tételek megsemmisítése, rezisztens hibridek termesztése.

1.9. Kabatiellás szemfoltosság1.9.1. (Kabatiella zeae)


Tünet: nyár közepétől elsősorban a levélen, de a levélhüvelyen és a csuhéleveleken is kb. 1–4 mm átmérőjű, kör vagy ovális alakú, áttetsző foltok jelennek meg. A foltok közepe később elhalványodik, kifakul, nekrotizálódik. A szélüket vörösbarna vagy sötét ibolyaszínű szegély határolja. A kórfolyamat előrehaladtával az elhalt foltok közepén sötétszínű szaprofita gombák (pl. Epicoccum, Cladosporium) megtelepedése révén fekete pontok jelennek meg, s ezáltal szemhez hasonlítanak. Az elhalt szövetek tönkremennek, felszakadozva kihullanak. Az erősen fertőzött levelek idő előtt sárgulnak, majd fokozatosan elhalnak.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a betegséget először Japánban, 1959-ben írták le. Azóta Észak-Amerika, Európa és Ázsia több országában ismert előfordulása. Hazai fellépéséről először 1975-ben számoltak be. Az 1981-es felmérések szerint több hibrid átlagában a levélfertőzöttség elérte a 40%-ot. Veszélyes kórokozónak minősült, jelenleg lekerült a listáról.

A kórokozó életmódja: nem képez tipikus acervuluszokat, konídiumtelepeit az epidermisz alatt hozza létre. A konídiumtartók egyszerűek, bunkó alakúak, rajtuk a konídiumok tömegesen képződnek. A konídiumok világos színűek, sarló alakúak, elhegyesedő végűek, egysejtűek és sarjkonídiumokat fejlesztenek. A gomba fertőzött növényi maradványokban micéliummal telel át. A következő évben egyszerű tartókon tömegével keletkeznek konídiumok. A konídiumok a szél segítségével kerülnek a növényekre, és csíratömlőt fejlesztve hatolnak be a levelekbe. A tünetek a fertőzést követően 4–10 nap múlva jelentkeznek.

Ökológia és előrejelzés: a kórokozó számára a nyár második felében és ősz elején alakulhatnak ki kedvező feltételek a fertőzéshez. Különösen csapadékos, meleg években, illetve nedves, mély fekvésű területeken, ahol gyakori az éjszakai harmat-képződés.

Védekezés: leghatékonyabb védekezési eljárás a rezisztens hibridek termesztése. Fungicides állománykezelés mankoceb hatóanyag-tartalmú készítménnyel célszerű, mert a készítmény más levélbetegség ellen is védelmet nyújt.


A kukorica

1.10. Nigrospórás szárazkorhadás1.10.1. (Nigrospora oryzae)

Gazdanövény: kukorica, rizs, cirok, termesztett és vadon élő pázsitfűfélék.

Tünet: a kórokozó elsősorban a kukorica csövét, ritkábban a szárát támadja meg. A tüneteket rendszerint csak a betakarításkor vesszük észre. A beteg növények csövei lefelé lógnak vagy már a talajra hullottak, mert a kocsányuk korhadt és törékeny. A letört cső csutkájából az edénynyalábok barna rostjai lógnak ki. A kocsányon kívül a kórokozó elrothasztja a csutkát is. A korai, tejesérés előtti fertőzéskor a cső fejlődése megáll, a szemek összetöppednek, s a cső gumiszerűvé válik. A gomba micéliuma tejesérés utáni fertőzéskor átjárja a csutka szövetét, amely gyakran a kocsány felőli végétől kiindulva behasadozik, parenchimaszövete kiporzik, s csak az edénynyalábok laza rostjai maradnak vissza. Az elkorhadt csutkájú cső szemei meglazulnak, könnyen kihullanak. A fertőzött csövek szemeinek felületén és a szemsorok között laza, feketés, pókhálószerű penészbevonat figyelhető meg. A micélium gyakran a szemekbe is behatol, s ilyenkor a csírarészük megfeketedik. A beteg szemek kisebbek, töppedtek, gyenge csírázóképességűek, és elvetésükkor csírapusztulás lép fel. A kórokozó a csöveken kívül a szárat is megtámadja. A szártő elkorhasztása következtében a tövek érés előtt a földre dőlnek.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a kukorica szárazkorhadása Európában először 1911-ben jelentkezett. Magyarországi előfordulásáról 1942-ben számoltak be. Kezdetben szórványosan fordult elő, majd 1954–1955-ben már járványszerűen pusztított. Napjainkban a harmonikus tápanyagellátásnak, a korszerű csávázószereknek köszönhetően nincs nagy gyakorlati jelentősége.

A kórokozó életmódja: rövid (3–7 µm), tagolt konídiumtartókon fejlődnek a sötét, gömbölyded, 10–16 µm átmérőjű konídiumok, amelyek a vegetációs időben rovarok útják terjednek. A kórokozó fertőzött növényi maradványokban konídiumokkal, valamint vetőmagban micéliummal telel át. A konídiumok a talajban 5 évig is életben maradnak.

Ökológia és előrejelzés: a környezeti tényezők nagy szerepet játszanak a fertőzés kialakulásában és a betegség elhatalmasodásában. A kórokozó, mint gyengültségi parazita, elsősorban a legyengült növényeket támadja meg. Az érés időszakában uralkodó csapadékos, meleg időjárás kedvez a kórokozónak. A konídiumok már 10–17 °C-on csíráznak, a hőoptimum 30 °C. Növeli a fogékonyságot a nitrogénbőség és az érési idő hossza. Vizsgálatok szerint a hosszú tenyészidejű és magasabb hőmérsékleti igényű hibridek nagyobb mértékben fertőződnek.

Védekezés: a fertőzött növényi maradványok megsemmisítése, mély leforgatása csökkenti a következő évi fertőzést. Ellenálló hibridek termesztésével és korai betakarítással csökkenthető a megbetegedés. A csírakori fertőzések ellen védelmet nyújt a vetőmag csávázása benomyl, rézoxikinolát, karboxin vagy kaptán hatóanyag-tartalmú fungicidekkel.

1.11. Kukorica helmintospóriumos levélfoltossága és száradása1.11.1. (Helminthosporium turcicum, H. carbonum, H. maydis)

Gazdanövény: H. turcicum fertőzi a kukoricán kívül a szudánifüvet, fenyércirkot, teozintét.

Tünet: a kórkép a genuszoktól, rasszoktól függően nagyon változatos képet mutat.

A Helminthosporium turcicum tünetei rendszerint a vegetációs időszak második felében (augusztus vége, szeptember eleje) észlelhetők. A leveleken, az erekkel párhuzamosan hosszú, megnyúlt elliptikus, szürkészöld, majd világosbarna foltosodást idéz elő. A foltok kezdetben aprók, 10–15 × 2–3 mm nagyságúak, később megnőve összefolyhatnak, és méretük a 15–18 × 3–4 cm-t is elérheti. A foltok mindkét oldalán – a hőmérséklet és a csapadék függvényében – olajzöld, bársonyos penészbevonat (konídiumtartók és konídiumok tömege) jelenik meg. A kórfolyamat előrehaladtával a foltok nekrotizálódnak, a levelek sárgulva alulról felfelé elszáradnak.

A Helminthosporium carbonum tünetei a vegetáció közepén (július vége, augusztus eleje) figyelhetők meg. A kórokozó fertőzi a leveleket, a levélhüvelyeket, a csuhéleveleket, a csöveket és a szemeket is. A kórkép a kórokozó rasszától függően különböző lehet. Az I. rassz a leveleken kezdetben apró, sárga, később barnuló, ovális, gyakran koncentrikus gyűrűzöttséget mutató, 1,2 × 2,5 cm nagyságú foltosodást okoz. A foltokon nedves


A kukorica

időben fekete színű, bársonyos penészbevonat (konídiumtartók és konídiumok tömege) látható. A csöveken, legtöbbször a csúcsi rész felől fertőzve, a szemeket támadja és pusztítja el. A szemeken és a szemsorok között fekete penészbevonat képződik. Ez kölcsönzi az „elszenesedés” látszatát. A II. rassz a leveleken hosszúkás, csokoládébarna színű, 0,5 × 2,5 cm nagyságú foltosodást idéz elő. Azonban ez a tünet csak ritkán figyelhető meg. A csőfertőzés tüneti megnyilvánulása hasonló, mint az I. rassz esetében. A III. rassz kisméretű, O,5–2 mm, maximum 15–20 mm hosszúságú, vonalas, szürkésbarna színű, sötét szegéllyel határolt foltosodást okoz.

A Helminthosporium maydis már június végén, július elején károsíthat. A kórokozónak két rassza ismert, amelyek közül a 0- rassz csak a leveleket fertőzi. Fertőzése következtében a levélerek között apró, sárgás, később ovális, sárgásbarna színű, 2–6 × 3–22 mm nagyságú, barna szegéllyel határolt foltok jelennek meg. A T-rassz a leveleken 0,6–1,2 × 0,6–2,7 cm nagyságú, ovális, sárga, később világosbarna színű, vörösbarna szegélyű foltosodás formájában jelentkezik. A T-rassz rendkívül veszélyes, mert a növény minden föld feletti részét megtámadja. Csőfertőzés következtében a csövek a betakarítás idejére szétroncsolódnak. A szár alsó ízközei korhadnak, a növények eldőlnek. A rassz a kukorica-citoplazmák közül a T-citoplazmára specializálódott, mert csak a T-citoplazmás hímsteril (Tmsc) vonalakat, illetve az ezekből származó hibrideket fertőzi. Fitotoxint is termel, amely önmagában is képes a tünetek előidézésére.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: az Európában elterjedt H. turcicum faj hazánkban minden évben megjelenik, és az időjárástól függően kisebb-nagyobb károkat okoz. A H. carbonum Amerikából kiindulva közel két évtizede veszélyezteti Európa kukoricatermesztő országait. A H. maydis elsősorban az USA-ban elterjedt kórokozó, amely az 1960–1970-es években okozott járványos megbetegedést. Az utóbbi két Helminthosporium faj a karantén károsítók listáján szerepel.

A kórokozó életmódja: a kórokozók a vegetációs időszakban konídiumokkal szaporodnak, amelyek nagy tömegben képződnek a megtámadott növényi részek felületén. Szél, eső vagy rovarok segítségével terjednek.

A H. turcicum konídiumai orsó alakúak, soksejtűek (2–8), olajszürke színűek, alsó végükön kicsi, kiemelkedő köldökkel rendelkeznek. Méretük 15–25 × 45–132 µm.

A H. carbonum konídiumai elliptikusak, enyhén görbültek, aranysárga vagy olajbarna színűek, soksejtűek (2–12). Méretük 7–18 × 25–100 µm.

A H. maydis konídiumai íveltek, a csúcs közelében elhegyesedők, olajzöld színűek, soksejtűek (4–14). Méretük 10–17 × 30–115 µm. A kórokozóknak ivaros szaporodási alakjai (Trichometasphaeria, Cochliobolus) pszeudotéciumos gombák. A természetben ritkán képződnek, így járványtani jelentőségük kicsi. A Helminthosporium fajok mindegyike képes fertőzött növényi maradványokon konídiumokkal áttelelni. A H. carbonum és a H. maydis a magban micélium formájában is fennmarad.

Ökológia és előrejelzés: a betegség járványszerű fellépésében a nedvességnek és a hőmérsékletnek nagy jelentősége van. A meleg (optimális 28 °C), csapadékos nyári és őszi időjárás kedvez a kórokozóknak. A konídiumok csírázásához cseppfolyós vízre, míg a sporulációhoz magas (80–90%) relatív páratartalomra van szükség.

Védekezés: fontos védekezési eljárás a fertőzött növényi maradványok mély leforgatása, a kórokozóktól mentes, jó csírázóképességű vetőmag használata. A vetőmag a rézoxikinolát és a karboxin kombinációjú készítményekkel csávázandó. Vegetációban a járványos gócok felszámolása állománykezelés formájában mankoceb hatóanyagú készítménnyel megoldható. A prevenciót szolgálja még a harmonikus tápanyagellátás, a rövid tenyészidejű hibridek termesztése és a rezisztenciára való nemesítés. A H. maydis hazánkban még nincs jelen, ezért a behurcolás megakadályozása elsődleges feladat.

1.12. Kukorica fuzáriózisa1.12.1. (Fusarium graminearum, Gibberella zeae, F. moniliforme, G. fujikuroi, F. culmorum)

Gazdanövény: polifág kórokozók. Fertőzhetik a kukoricát, a gabonaféléket, a répát, a borsót, a burgonyát, a pillangós virágú növényeket, a paradicsomot stb.

Tünet: a betegség tünetei a növények minden fejlődési stádiumában megfigyelhetők. A kórokozók kártétele már a vetést követően, hiányos kelés formájában jelentkezik. Az elvetett magvak és a csíranövények a talajban elrothadnak. Felületükön fehér vagy rózsaszín árnyalatú penészbevonat figyelhető meg. Később a már kikelt,


A kukorica

fiatal növénykék egyesével vagy csoportosan sárgulnak, vontatottan fejlődnek, súlyos esetben elpusztulnak. A beteg növények gyökerei, illetve a szár alapi része lilás árnyalatú, és felületükön fehér vagy rózsaszín, bolyhos penészbevonat látható. A nyár folyamán a kórokozók a növények föld alatti részeiben lappangva élősködnek. A virágzás körül gyakran előfordul, hogy a növények elszórtan, egyesével, sokkszerűen elpusztulnak. Gyakori jelenség még a levélen, a levélhüvelyen, valamint a csupasz szárrészen a lilásvörös elszíneződés. Az elszíneződött növények fejlődésükben visszamaradnak, a rajtuk képződött csövek kisebbek, a szemek töppedtek, kényszerérettek. A beteg növények gyökerei és a szár alapi része korhadt és vöröses-lilás árnyalatú. A viaszérés idején a gyökerek és a szár belső szövetei korhadnak, a növények kényszerérettek, a cső súlya következtében a korhadt szár eltörik, eldől. Nedves időben a szár talaj közeli részén fehér vagy rózsaszín penészbevonat látható. A korhadt szár bélszövete rózsaszínű, és belsejében csak az edénynyalábok megbarnult rostjai maradnak vissza. Az érés folyamán a fuzáriumok csőpenészedést is előidéznek. A fertőzés leggyakrabban a cső csúcsi részén, ritkábban a cső közepén vagy alján alakul ki. Utóbbi esetekben a kórokozók sebzéseken (pl. a kukoricamoly lárvájának rágása) vagy a szárból a kocsányon át fertőződnek. A kórokozók a csuhélevelek alatt fehér, rózsaszín vagy vörös színű micéliumszövedékkel vonják be a cső felületét. Ha elegendő idő áll rendelkezésre, a kórokozók átjárják a szemeket és a csutka szövetét is. A csutka elkorhad, a szemek töppedtek és elszíneződöttek. A tárolás alatt is fertőzhetnek a különböző Fusarium fajok. Rossz tárolási körülmények között termésrothadást okoznak és toxinokat termelnek.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a kukorica fuzáriumos megbetegedését világszerte és hazai vonatkozásban is sokan tanulmányozták. A betegség az 1960-as évek végétől kezdve járványszerű méreteket öltött. Az országos járványok jelentős termésveszteséget okoztak, és ezen túl milliárdos veszteségek érték az állattenyésztést is, főként a toxikózisok közvetlen, illetve közvetett hatásai miatt.

A kórokozók életmódja: a kukoricán károsító Fusarium fajok polifág kórokozók. A monokultúrás termesztés, valamint a gyakori búza-kukorica vetésváltás elősegíti a kórokozók felszaporodását a talajban. A Fusarium fajok egyrészt a talajban micéliummal, másrészt szél, rovarok stb. közvetítésével, konídiumokkal terjednek. A konídiumok sporodochiumban vagy pionoteszekben fejlődnek. A Fusarium fajok morfológiailag kétféle konídiumot fejleszthetnek. A gömbölyded, megnyúlt, csepp, körte vagy ovális alakú, 1–2, ritkábban 3–4 sejtű mikrokonídiumokat és a megnyúlt, soksejtű (4–9–10), egyenes vagy sarló alakúan görbült makrokonídiumokat. A konídiumok színtelenek, tömegesen képződnek, azonnal csírázó és fertőzőképesek. A kórokozók a talajban micéliummal, klamidospórákkal, valamint a kukorica szárán peritéciumokkal telelnek át. A peritéciumban képződnek a tömlő alakú aszkuszok, amelyek mindegyikében 8–8, kettő vagy több keresztfallal ellátott aszkospóra található. A kukorica fuzáriózis legfontosabb fertőzési forrása a vetőmag. A kórokozók a magban micélium, a felületén klamidospórák és konídiumok formájában vannak jelen.

Ökológia és előrejelzés: a kelés időszakában meghatározó jelentőségű a talaj nedvességtartalma és hőmérséklete. Ha a vetőmag nedves, hideg talajba kerül, csírázása vontatott, ezáltal nő a fertőzés súlyossága. A kifejlett növények esetében az időjárási tényezők közül elsősorban a csapadék mennyisége és eloszlása befolyásolja a fuzáriózis fellépését. Ha a kukorica virágzásakor aszályos időjárás uralkodik, nő a szárfuzáriózis mértéke, az érési időszakban lehullott sok csapadék következtében pedig a csövek megbetegedése lesz nagyobb. A fertőzés növekedését vonja maga után a monokultúrás termesztés és a búza-kukorica vetésváltás, a túl sűrű növényállomány, az egyoldalú nitrogéntrágyázás és a mély vetés.

Védekezés: az egyik védekezési lehetőség az agrotechnikai rendszabályok betartása. Ezek a következők: a kukorica monokultúrás, valamint a búza-kukorica egymás utáni termesztésének elkerülése, harmonikus tápanyag-utánpótlás, optimális tőszám, nem túl korai és nem túl mély vetés, a fertőzött növényi maradványok aláforgatása, a termőhelynek megfelelően kiválasztott éréscsoportú hibrid stb. A vetés optimális idejének meghatározásához figyelembe kell venni a hibridek Cold-teszt-értékeit. A magasabb Cold-teszt-értékű hibrideket később kell vetni. A hibrid kiválasztásakor az ellenálló, nagy szárszilárdságúakat kell előnyben részesíteni. A fiatalkori megbetegedések elkerülése érdekében a vetőmagot csávázni kell. Csávázás karboxin, rézoxikinolát, mankoceb és kaptán hatóanyag-tartalmú készítményekkel történhet.

2. A kukorica kártevőiAz elvetett magot és a csíranövényt a drótférgek, az áldrótférgek, a cserebogárpajorok és a vaddisznó károsíthatja. A csíranövényeket a szár-fonálféreg, a kukoricabarkó, esetleg a feketebarkó, a sároshátú bogár és lárvája, a fekete tücsök, a lótücsök, a vetési varjú, a fácán, a mezei pocok, az ürge, a hörcsög és a vaddisznó fogyaszthatja. Alkalmi kártevőként jelentkezhet a nyolcsávos gyalogcincér, a butabogár és a muharbolha. A csíranövények főhajtását egyes években a fritlégy, a gabonafutrinka lárvája és vetésfehérítő bogarak pusztítják.


A kukorica

A kukorica gyökérzetét és egyéb föld alatti részeit a közönséges gyökér-fonálféreg, a drótférgek, az áldrótférgek, a pajorok és a lótücsök károsíthatja. A gyökereket pusztíthatják még a polifág ormányos bogarak gyökereken fejlődő lárvái. Mezőségi talajokon gyakran fellép és károsít a gyökértetű. A gyökérzetet és a gyökérnyaki részt a kukoricabogár lárvái károsítják.

A zöld növényi részekkel táplálkozó fajok közül a szárfonálféreg, a marokkói sáska, a fogasfarkú szöcske, a fekete tücsök, a gabonakabócák, a gabonafutrinka, a sároshátú bogár, a gabonabolhák, a muharbolha, a vetésfehérítő bogarak, a feketebarkó, a kukoricabarkó, a muszkamoly, a szárlégy és a fritlégy okozhat eseti kártételt.

A 20–40 cm nagyságú kukoricát a vetési bagolylepke lárvái károsíthatják. A kukorica fejlettebb levelein a gamma-, a káposzta- és a somkóró-bagolylepke hernyói rághatnak. A levéltetvek (fekete répalevéltetű, fakó fűlevéltetű, zöld kukorica levéltetű, zselnicemeggy levéltetű, zöld gabonalevéltetű, kukorica sörtés tetű) kedvező években ellephetik a leveleket, a címert, a csövet és a szárat is. Június vége felé a zöld cserebogár táplálkozhat a leveleken. Címerhányás idején a kukoricamoly hernyója kezdetben a levelet, majd a címert, a szárat, sőt később a kialakuló termést is károsíthatja. Az idősebb leveleken nyár vége felé tömegesen szívogathat a takácsatka.

A kukorica virágzatát és termését a levéltetvek szívásukkal károsíthatják. A hímvirágzat biológiai értékét csökkentheti a kukoricamoly-lárva, de a szár károsításán kívül még a szemesedő csőtermésbe is berág. A csuhélevelek között és a szemeken a káposzta-bagolylepke, a kalászrágó-bagolylepke és a gyapottok-bagolylepke hernyói károsíthatnak. A virágzatot, a pollent és a bibeszálakat a kukoricabogár imágói fogyaszthatják.

A kukorica termését – főként elhúzódó betakarítás esetén – a mezei pocok, a hörcsög, a fácán, a galambok, a vetési varjú és a háziveréb fogyaszthatja. Erdővel határos területeken a vadak közül a vaddisznó, a szarvas, az őz igen jelentős károkat okozhat.

A mezei gabonamoly hosszú, meleg őszön a szabadban károsíthatja a csővégen szabadon álló kukoricaszemeket.

2.1. Kukorica-gyökértetű2.1.1. (Tetraneura ulmi)

Tápnövénykör: fő tápnövénye a mezei szil, a hegyi szil és az évelő pázsitfüvek. Köztes gazdanövényei az egyéves pázsitfüvek, a kukorica és a kalászosok.

Kárkép: a lárva és a kifejlett alak az egész tenyészidőszakban, de különösen a nyári hónapokban szívogat a gyökereken. A kukorica gyengén fejlődik, sárgul, lankad, vörösödik. Késve hoz címert, és gyengén termékenyül. A károsított növények gyökerét tömegesen keresik fel a gyepi hangyák. Ha felhúzzuk a beteg töveket, a gyökéren népes tetűkolóniát találunk.

Fő vagy telelő gazdanövénye a mezei szil, amelynek levelein tavasszal jellegzetes, zacskószerű gubacsok vannak. Színük vörös, 1 cm magasak és 0,5 cm átmérőjűek. Különösen gyakori a magányos szilfákon és szilcserjéken. A gubacsos levelek később elbarnulnak és leszáradnak.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: eurázsiai faj. Magyarországon főként a Mezőföldön gyakori. Legjelentősebb kártételével a somogyi homok-hátságon találkoztak. A meleg évjáratok kártevője.

Az agrotechnikailag hibás, gyenge kukoricavetéseket, kalászosokat és egyéb fűféléket támadja meg.

Fejlődésmenet: több, 5–6 nemzedékes faj. Jellemzője a holociklikus és az anholociklikus fejlődésmenet.

Holociklikus vagy teljes fejlődésmenet során petéi a szilfákon telelnek át, amelyeket a talajhoz közeli, parás ágakon, éves vesszőkön és a törzs kéregrepedéseiben találjuk. Április végén, május elején a lárva a közeli levelekre vonul. Szívogatása nyomán a levélrész elszíneződik, majd egy héten belül gubacsosodni kezd. A gubacs teljes kifejlődése három hétig tart. Ezalatt a lárva a gubacsban 4 vedlés után ivarilag érett ősanyává (fundatrix) fejlődik. Az ősanya néhány napon belül szűznemzéssel (parthenogenesis) létrehozza az első lárvákat (fundatrigén). Élete folyamán 30–60 utódról gondoskodik. Ezek a gubacsüregekben fejlődnek, és közben „viaszpelyheket” választanak ki, amitől a gubacs belseje szürkésfehér lesz. A 4. lárvafokozatú egyedeken megjelennek a szárnykezdemények, majd az utolsó vedléssel szárnyas, migráló (fundatrigén) nőstényekké fejlődnek. Ez a nőstény a levél fonákán felnyíló levélgubacsot elhagyja, és a szél segítségével június elején


A kukorica

átrepül a fűfélékre és a kukoricára. A növények szártövéhez 2–3 utódot helyez el, ál-elevenszüléssel. Ezt a közeli növényeken 2–3 esetben megismétli, így a szaporulat száma 8–10 lehet.

A lárva először a főgyökéren szívogat, később a talajrepedéseken át a hangyák segítségével mélyebbre, a mellékgyökerekre megy. Négy hét alatt ivarérett, szárnyatlan nőstény (virginogén) alakká fejlődik. A kukorica gyökerén 2–3 hetenként, egy-egy nemzedék fejlődik. A gyökéren kolóniák alakulnak ki. A generációk egybeolvadnak és a kolóniákban keverednek. A kolóniák népessége az alacsonyabb növésű pázsitfüveken általában 50, a kukoricán 500 egyed. A kukoricán és egyéb pázsitfüveken augusztus végén, szeptember elején tetőzik a populáció. Nyár végén megjelennek a szárnyas alakok (szexupár), és visszarepülnek a szilfára. A paralécek védelmében kisszámú (5–6) utódot szaporítanak. Ezekből fejlődnek ki a hím és nőstény egyedek (szexuáleszek). A nőstényben egy pete fejlődik ki. Megtermékenyítés után az elpusztult állat összeszáradt bőrének védelmében a szilfaágon telel át a pete.

Anholociklikus vagy hiányos fejlődésmenet hazánkban az évelő vad fűféléken és a magfogás céljára telepített füveken fordul elő. Lényege, hogy nyár végén, ősz elején a virginogén alak nem fejlődik szárnyassá, ezért továbbra is a Gramineae-k gyökerén szaporít. Utódainak egy része kékeslila vagy sötétkék színű telelő alakká fejlődik, amely a fűfélék gyökerén telel át. Tavasszal már korán, április elején szaporít és kolóniát alakít ki. A fűfélék gyökérzetén tavasztól őszig 3–4 hetenként egyik nemzedék a másikat követi. Az így fejlődő virginogén generációk nagy veszélyt jelenthetnek.

Ökológia és előrejelzés: tömeges elszaporodásának az anholociklikus fejlődés és a meleg évjáratok kedveznek. A holociklikus fejlődésűeknél kritikus a gazdanövényváltás (migráció) idején uralkodó időjárás. Május végén, valamint szeptember végén száraz meleget kíván. A szeles, csapadékos, hűvös időjárás következtében sok példány elpusztul. Népes kolónia kialakulását a hangyák, mint szimbionta szervezetek elősegítik.

A faj egyedszáma előrejelezhető a szilfaleveleken kialakult gubacsok figyelembevételével és a termesztett növények (kukorica, füvek) növényegyed-vizsgálatával.

Védekezés: megelőző védelmet nyújt a NPK-egyensúly megteremtése. A kukorica öntözéses termesztése esetén a populáció nagymértékben visszaszorul.

A talajlakó kártevők ellen végzett talajfertőtlenítés (karbofurán, forát, karboszulfán, terbufosz, diazinon, klórpirifosz, teflutrin, bendiokarb hatóanyag-tartalmú inszekticidekkel) jó eredményt ad.

2.2. Zselnicemeggy-levéltetű2.2.1. (Rhopalosiphum padi)

Tápnövénykör: fő tápnövénye a zselnicemeggy és a késői meggy. Melléktápnövényként több nemhez tartozó pázsitfűvel táplálkozik. A gabonaféléken (búza, rozs, árpa, zab), a kukoricán és a cirokféléken mint kedvelt tápnövényeken jelentős egyedszám-növekedés következhet be.

Kárkép: a levéltetűegyedek alkotta telepek a gabonafélék alsó és középső levelein alakulnak ki, a kukoricán ugyancsak a leveleken és a csuhéleveleken táplálkoznak.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a faj egyedei megtalálhatók Európában, Ázsiában, Amerikában és Ausztráliában a gabonatermesztő területeken.

A kártétel következtében a gabonafélék ezerszemtömege 25–75%-kal csökken.

Fejlődésmenet: az évente kifejlődő nemzedékek számát (10–15) a környezeti feltételek alakulása határozza meg.

Fejlődésük alakulhat holociklikusan és – az időjárási feltételektől függően – anholociklikusan. A holociklikus módon fejlődő egyedek a zselnicemeggy vesszőire, rügyeire és a rügyek tövébe rakott petékkel telelnek át. Tavasszal, a rügyfakadással egyidőben megtörténik az embrionális fejlődés, majd az ősanyalárvák kelése. A lárvák táplálkoznak a fiatal leveleken, amelyek sodródva jelzik a kártételt. Vedlésekkel, több lárvastádium után fejlődnek ősanyává (fundatrix). Az ősanya szűznemzéssel és álelevenszüléssel hozza a világra utódait, amelyek ugyancsak szárnyatlanok. A létrehozott fundatrigén nemzedékekben kialakulnak a szárnyas, migrációra alkalmas egyedek, amelyek a fő gazdanövény elhagyása után megkeresik a melléktápnövényeket. Ezek között előnyben részesítik a különböző fű- és gabonafajokat, amelyeken az első szárnyasok megjelenése általában


A kukorica

május elejére esik. A táplálkozással együtt járó folyamatos szaporodás eredménye több nemzedék lesz, amelyek kedvező időjárás esetén a gabona érőfélben lévő kalászain is károsítanak. A generációk egyedei között szárnyas egyedek is kialakulnak, amelyek átváltanak újabb gazdanövényekre, köztük a kukoricára. A tápnövényeiken egymást követő nemzedékek sorát virginogéneknek nevezzük. Ősszel, a kedvezőtlen táplálkozási és időjárási körülmények bekövetkezésének hatására kialakulnak a szárnyas gynoparok és androparok. A gynoparok visszarepülnek a fő gazdanövényre, ahol szűznemzéssel világra hozzák a szárnyatlan, de ivarilag differenciált nőivarú egyedeket. Ezeket a nőstényeket termékenyítik meg a szárnyas hímek, amelyek lerakják telelő petéiket.

Az anholociklikus fejlődési mód a trópusokon általános, a mérsékelt égövi területeken, így hazánkban is, csak kedvező, enyhe teleken, esetleg vastag hótakaró alatt valósulhat meg. Ebben az esetben megnő a kártétel veszélye, mivel a tavaszi, kedvező időjárás hatására rögtön megkezdődik a szaporodás, és az így kialakult kolóniák egyedszáma lényegesen nagyobb lesz, mint a holociklikus fejlődési mód eredményeként májusban berajzó egyedek utódszaporulata.

Ökológia és előrejelzés: a levéltetvek szaporodását elősegíti a fő- és melléktápnövények rendelkezésre állása, továbbá a hőmérséklet és a páratartalom kiegyenlítettsége. A faj szempontjából ökológiai optimumnak tekinthető a 20–22 °C és a 65–80% relatív páratartalom.

A rajzás sárga tálcsapdák alkalmazásával figyelemmel kísérhető. A levéltetvek tápnövényen való megtelepedése és szaporodásának mértéke „100 növény” felvételezési módszer alkalmazásával ellenőrizhető.

Védekezés: célszerű a főtápnövények előfordulásának csökkentése. A kedvező ökológiai feltételek hatására bekövetkezett egyedszám-növekedés inszekticidek alkalmazásával mérsékelhető. A levéltetvek ellen hatásos inszekticid hatóanyagokat a zöld őszibarack-levéltetűnél tüntettük fel.

2.3. Zöld kukorica-levéltetű2.3.1. (Rhopalosiphum maidis)

Tápnövénykör: tápnövényei között szerepel a kukorica, a köles, a cirok, a cukornád, valamint a gabonafélék.

Kárkép: a kolóniák többnyire a levelek fonákán találhatók, de előfordulnak a virágzaton is. A táplálkozás a szúró-szívó szájszervvel jellemezhető. Ennek következtében a növény a szúrás helyén klorotikusan elhalványul vagy – mint pl. a cirokféléknél – bíborvörösre színeződik. A kukorica bibeszálainak szívogatásával a terméskötést akadályozza.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a faj egyedei megtalálhatók Ausztráliában, Ázsiában, Észak-Amerikában, Afrikában és Európában. Európai elterjedése korábban csak a mediterrán országokban volt ismert, jelenleg már Svédországban is megtalálható.

Táplálkozásával kárt okozhat az asszimiláták elvonásával, a fokozott mézharmattermeléssel és a vírusterjesztéssel.

Fejlődésmenet: ismereteink szerint fejlődése anholociklikus.

Kedvezőtlen ökológiai feltételek között nem tud áttelelni, ezért a migráló egyedek tavasszal, nyár folyamán repülnek be hazánk területére a mediterrán vidékről. Több megfigyelés igazolja, hogy kedvező ökológiai feltételek között hazánkban is áttelel, sőt vannak olyan konkrét megfigyelések, amelyek igazolják az ősszel bekövetkező ivari differenciálódást.

Ökológia és előrejelzés: a faj ökológiaioptimum-igényének megállapítása vizsgálatokkal még nem történt meg. Feltehetően folyamatban van az akklimatizációja, aminek eredményétől várható a faj egyedeinek évenkénti rendszeres előfordulása.

Az előrejelzés módszerei megegyeznek a Rh. padinál leírtakkal.

Védekezés: az egyedszámtól függő védekezés megoldható a levéltetvek ellen hatásos inszekticid készítmények alkalmazásával.

2.4. Pattanóbogarak


A kukorica

2.4.1. (Elateridae)

2.4.1.1. Sötét pattanóbogár (Agriotes obscurus)

Egyike a leggyakoribb és legkártékonyabb fajoknak. Hazánk egész területén elterjedt. Az imágók elsősorban a pázsitfűféléken táplálkoznak. A lárva polifág. A savanyú ártéri és erdei kötött vagy középkötött talajokat kedveli. Fejlődésének időtartama valószínűleg 5 év.

2.4.1.2. Réti pattanóbogár (Agriotes sputator)

Hazánkban főként nedvesebb ártéri öntéstalajokban károsít. Előfordulása Somogy megye területén gyakori. Fejlődése 3 évig tart.

2.4.1.3. Mezei pattanóbogár (Agriotes ustulatus)

Hazánkban gyakori kártevő. A legkülönbözőbb típusú talajokban megtalálható. Az imágó, ellentétben a többi Agriotes fajjal, az ernyős virágú gyomnövények virágzatában folytat érési táplálkozást. Fejlődése 4 évet igényel.

2.4.1.4. Vetési pattanóbogár (Agriotes lineatus)

A fajnak inkább helyi jelentősége van. Főként Győr-Moson-Sopron, Vas, Veszprém megye területén, a nyirkosabb réteken, öntés- és savanyú talajokban (pH 4–5) károsít. Fejlődése valószínűleg 4 évig tart.

2.4.1.5. Széles pattanóbogár (Selatosomus latus)

A lárva az elvetett magot, a növények föld alatti részeit (gyökérzet, gumó) fogyasztja, a talajlakó rovarok lárváit pusztítja.

Elszaporodása többnyire gócszerűnek tekinthető. Az imágórajzás május közepétől június végéig tart. A nőstény 200 petét rak. A kifejlődött lárva július végén, augusztusban bábozódik. Fejlődésének időtartama 3,5–4,5 év között változik.

2.4.1.6. Fényes pattanóbogár (Selatosomus aeneus)

A volt Szovjetunió csernozjom övezetében a legjelentősebb talajlakó kártevőnek tartják. Életmódjára jellemző, hogy időnként ragadozó tevékenységet folytat.

A március végén rajzó imágó virágporral és a fűfajok leveleivel táplálkozik. A peterakás április–május hónapokra esik. A lárva júniusban kel. A fejlődés 4–5 évet igényel.

2.4.1.7. Márványos pattanóbogár (Actenicerus sjaelandicus)

Jellemző előfordulási helyei a hegyi erdők, a nedves rétek és a tőzeges területek talajai.

Kárt okoz a frissen feltört talajokban termesztett növények fogyasztásával. A tartósan művelt gazdasági területekről eltűnik.

2.4.1.8. Szurkos pattanóbogár (Athous haemorrhoidalis)

Az öntéstalajokban előforduló károsító faj. A rét-legelő területeken nagyobb egyedszámban fordul elő, mint a szántók talajában.

Az imágó rajzása május–június hónapokban észlelhető, amikor virágokon táplálkozik. Petéit a rét-legelő területek talajába rakja. A kifejlett lárva tavasszal bábozódik. Fejlődése 3–4 évig tart.

2.4.1.9. Szőrös pattanóbogár (Limonius pilosus)

Hazai előfordulása ritka, lárvája a szántóföldön termesztett növények és a facsemeték pusztítója.

2.5. Gyászbogarak2.5.1. (Tenebrionidae)


A kukorica

2.5.1.1. Sároshátú gyászbogár (Opatrum sabulosum)

Igen gyakori polifág kártevő. Az imágó a szikleveles kelő zöldségféléket, a kukoricát, a gabonát, a répát, a dohányt, a mákot, és a napraforgót károsítja. A sziklevél alatti szárrészt elrágja, a növény eltörik. A sziklevelek és a tenyészőcsúcs megrágásával a növény pusztulását okozhatja. A lárva áldrótféreg, amely polifág gyökérkártevő.

Egyéves fejlődésű. Imágó alakban telel, 1–2 cm mélyen a talajban. Kora tavasszal előjön és, gyalogolva közelíti meg a tápnövényeket. A petéket a talajba helyezi. Hosszú életű bogár. Gyakori, hogy két év alatt rakja le a petéit. A lárva a gyökereken fejlődik. Ősszel imágóvá alakul. A gyászbogarak a pattanóbogarakkal ellentétben a száraz sztyepp jellegű klímát kedvelik. Ezért különösen Békés és Csongrád megyében terjedtek el.

2.6. Alkonybogarak2.6.1. (Alleculidae)

2.6.1.1. Közönséges pejbogár (Omophlus proteus)

Száraz, gyepes területek közelében az imágó időnként a gyümölcsfák, a szamóca, a cukorrépa, a repce, a búza virágporát fogyasztja. Táplálkozás közben a generatív részeket megsérti, és ezzel termésveszteséget okoz. A lárva a gabonafélék és a pillangósok gyökerét rágja. Egyéves fejlődésű. A lárva telel a talajban. Májusban rajzik. A petéket a talajba helyezi.

Tipikus talajlakó, polifág kártevők. A kis és nagy drótféreg típusú lárva: az Elateridae (pattanóbogarak), az áldrótféreg típusú lárva: a Tenebrionidae (gyászbogarak) és az Alleculidae (alkonybogarak) családjára jellemző.

A valódi drótférgek a torlábak mérete és a potrohvég (9. szelvény) alakja alapján ismerhetők fel. A kis drótférgek potrohvége egy csúcsban végződik, kúp alakú. A nagy drótférgeké egy vagy több csúcsban végződik, de hát–hasi irányban mindig lapított.

Áldrótférge van a gyászbogaraknak, az alkonybogaraknak és a szemétbogaraknak. Jellemzőjük, hogy vaskosabbak, puhább tapintásúak, szelvényezettebbnek tűnnek, a lábak a testhez viszonyítva jóval nagyobbak, mint a valódi drótférgeké, az első pár láb néhány fajnál a másodiknál és harmadiknál is nagyobb, ásóláb. A felső ajak az áldrótférgeknél nem hiányzik.

A kis pattanóbogarak legelterjedtebb fajai:

• sötét pattanóbogár (Agriotes obscurus),

• réti pattanóbogár (Agriotes sputator),

• mezei pattanóbogár (Agriotes ustulatus),

• vetési pattanóbogár (Agriotes lineatus).

Jelentősebb nagy pattanóbogarak:

• széles pattanóbogár (Selatosomus latus),

• fényes pattanóbogár (Selatosomus aeneus),

• márványos pattanóbogár (Actenicerus sjaelandicus),

• szurkos pattanóbogár (Athous haemorrhoidalis),

• szőrös pattanóbogár (Limonius pilosus).

Gyászbogarak:

• sároshátú gyászbogár (Opatrum sabulosum).

Alkonybogarak:


A kukorica

• közönséges pejbogár (Omophlus proteus).

Tápnövénykör: a kis drótférgek elvileg minden termesztett és gyomnövény föld alatti részét károsítják. Legérzékenyebben a nagy tenyészterületű növényeket (kukorica, cukorrépa, burgonya, stb.) érinti a kártétel.

Kárkép: a drótférgek károsítása növény, illetve gyökértípusonként változik.

A csírázó kukoricamag belseje kirágott, a kelés hiányos.

A fiatal kukorica és a gabona föld alatti szárrészébe rágva a szövetek pusztulását okozza. A növény lankad, sárgul, vörösödik, súlyos esetben elpusztul.

A karógyökerű, a gumós, a hagymás szántóföldi és kertészeti növényekbe jellegzetes, barna, kerek nyílásokat rágnak, amelyek járatokká alakulnak. A károsított növények (burgonya, répafélék) a tárolás során, a kórokozók megtelepedése miatt tovább romlanak.

A gyümölcsfacsemeték vékony gyökereit elrágják, a vastagabbakba berágnak. A facsemete sárgul, sínylődik.

Az Agriotes fajok imágói általában a virágzó növényeken folytatnak érési táplálkozást. Csoportosulás tapasztalható cserjéken. Fiatal feketenyár hajtások levélalapi részén a kiváló nedvet fogyasztják.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: Európában, Ázsiában és Észak-Afrikában mindenütt elterjedtek.

A drótférgek gazdasági jelentősége az abundancia- és dominanciaviszonyuktól, valamint táplálkozási életformájuktól függ. A drótférgek kezdetben humuszevők (szaprofágok). Az egyes fajok ragadozókká (predátorok), míg mások életük későbbi szakaszában elsődlegesen növényevőkké (fitofág) válnak.

A kis drótférgek szántóföldjeink 80%-án megtalálhatók, négyzetméterenként 40–60 egyed is előfordulhat. A nagy drótférgek gazdasági jelentősége jóval kisebb. Gyakori közöttük a ragadozó és szaprofita faj. Az áldrótférgek általában fitofágok, de alacsony egyedszámuk, valamint rövid fejlődési idejük miatt jelentőségük a valódi drótférgekétől elmarad.

A drótférgek évente 6–8%-os kárt okoznak, de száraz, tápanyagban szegény talajokon a kár 30–40% is lehet. Kártételük igen jelentős a szántóföldön, konyhakertben, gyümölcsösökben, faiskolákban, csemetekertekben, sőt még a rét-legelő területeken is. A legsúlyosabb károkat a tág sor- és tőállású növénykultúrák szenvedik, ami helyenként elérheti a 100%-ot.

Fejlődésmenet: fejlődésük, fajoktól függően, 3–5 év között változik.

A bogarak sekélyen a talajban vagy az avarban telelnek. Telelőhelyüket április második felében hagyják el. Páraigényes fajok, ezért az esti és éjszakai órákban repülnek. Nappal az avarban, rögök között vagy a fák lombkoronájában rejtőzködnek.

Peterakásra a kevésbé bolygatott, lazább talajú, zártabb növényállományokat választják. Petét május–júniusban, a talajba, 1–2 cm mélyen raknak. A lerakott peték száma 150–200 db/nőstény. Az embrionális fejlődés csak a kellő nedvességtartalmú talajokban mehet végbe. Kiszáradt talajokban a peték elpusztulnak.

A fiatal lárvák négy hetes embrionális fejlődés után kelnek ki, és akkor kizárólag növényi korhadékanyagokkal táplálkoznak. Az élő növényi részek fogyasztását a harmadik lárvastádiumban kezdik meg. Fejlődésük alatt nyolcszor vedlenek, így tehát 9 lárvastádiumuk van. A lárvák korát a fejtokszélesség alapján lehet meghatározni.

A drótférgek humusz-, hő- és nedvességigényesek. A lárvák érzékenyek a talaj nedvességtartalmának ingadozására. Ennek megfelelően állandó vertikális mozgásban vannak. Humuszszegény talajokban nagyobb a horizontális mozgás. Nedves időjárás esetén a talaj felszínéhez közel tartózkodnak. A drótférgek számára az optimális talajhőmérséklet 20 °C körül van. A drótférgek 10–12 °C-on már nem táplálkoznak, és további csökkenés esetén (9 °C) telelőre vonulnak. A telelés mélysége 20–60 cm, néha még mélyebb is lehet. Fajtól függően 2–4 telet töltenek lárva alakban.

Bábozódnak a talaj felső, 20 cm-es rétegében, az utolsó év július–augusztus havában. A bábbölcsőben csontszínű szabadbáb található, amelyből augusztus végén, szeptember elején kel ki a bogár. A kifejlett imágó színesedik, a talajban marad vagy az avarszintbe megy telelni.


A kukorica

Ökológia és előrejelzés: a legtöbb faj lárvája a kötöttebb, savanyú erdei talajokat és a réti agyagtalajokat (pH 4–5) kedveli. Tömeges elszaporodás az olyan területeken jellemző, ahol az évi csapadékösszeg 700 mm felett van, és a csapadékos napok száma meghaladja a 200-at.

A fiatal drótféreg kezdetben szaprofág, később fitofággá válik, de idősebb korban még a kannibalizmus is előfordulhat (A. obscurus). A drótféreg növényi táplálkozásra való áttérése a talaj humusz- és nedvességtartalmától függ. Abban az esetben, ha a talaj humuszban szegény, nedvességtartalma pedig a faj számára az optimális alatt van, áttér a növény fogyasztására. Száraz időszakban és száraz talajokban a nedvdús gumókat és húsos gyökereket fogyasztja. Hiányuk esetén a talaj mélyebb rétegébe húzódik.

A polifág módon táplálkozó drótféregre riasztóan hat a len, a hajdina, a mustár és a csillagfürt.

A kis drótférgek természetes ellenségei közül a nagy bogárölő darazsat, a futóbogarakat, a vetési varjút, a seregélyt, a sirályt, a fácánt, a baromfit és a vakondokat kell megemlíteni.

A talajokban előforduló fitofág drótférgek és áldrótférgek felvételezését kora tavasszal és ősszel, térfogati kvadrát módszerrel végezhetjük. A felvételezéseket különösen azokon a területeken kell elvégezni, ahová érzékeny növénykultúrát kívánunk telepíteni. A felvételezések megkönnyítése céljából alkalmazhatjuk a gépesített talajminta-vételezést, továbbá a búzacsomós csalogató módszert, augusztus végén, gyommentes területen.

Kukoricában m2-enként 1–3 drótféreg kártételi veszélyhelyzetet jelent, míg sűrű vetésekben a 10–12 egyed/m 2

okozhat érzékeny tőpusztulást.

Védekezés: a virágzó gyomok irtása, a sorközök megművelése, a rendszeres növényápolás, a tarlóhántás, általában a talaj felső rétegének kiszárítása ajánlható a peték elpusztítására. A bábozódásra időzített talajmunkákkal az érzékeny bábok jelentős hányadát elpusztíthatjuk. A károsítás csökkentését több szerves trágyával, talajmeszezéssel és több vetőmaggal is mérsékelhetjük.

A drótférgek ellen talajfertőtlenítéssel is védekezhetünk. Azoknál a növényeknél, ahol a fiatalkori, föld feletti kártevőkre nem kell számítani (pl. málna, facsemeték stb.), elegendő a nem felszívódó diazinon is. Ott, ahol a fiatalkori egyéb kártevők is várhatóan nagy kárt okoznak (pl. kukoricánál kukoricabarkó és fritlégy), a felszívódó forát és még inkább a karbofurán hatóanyagtól várhatunk mind a föld alatti terrikolok, mind a föld feletti károsítók ellen védelmet.

Újabban perspektivikus módszernek ígérkezik – a környezet peszticid-tehermentesítése és ökonómiai okok miatt is – a vetőmagvak csávázása karbofurán hatóanyag-tartalmú inszekticidekkel.

2.7. Cserebogarak2.7.1. (Melolonthidae)

Egyedfejlődésük általában több évig tart. A talajban lárva vagy imágó alakban telelnek. A kora tavasszal rajzó fajok imágó alakban telelnek. Gyakori a hímek nőstényeket megelőző rajzása (protandria). Az embrionális fejlődéshez nélkülözhetetlen a nedvesség, mert a peték annak hatására megduzzadnak, és ez a zavartalan embriófejlődés biztosítéka. A lárva a talajban horizontális és vertikális mozgást végez a talajnedvesség, a talajhőmérséklet változásaitól, a tápanyag- és a szén-dioxid-forrástól függően.

A lárva polifág gyökérkártevő, a legkülönbözőbb növények gyökerein kifejlődik. A tápnövény gyökereit elrágja, hámozza (facsemeték), gödrös mélyedéseket készít (gyökgumósok, hagymás növények). A károsított növények fonnyadnak, gyengén fejlődnek, kipusztulnak. Rágásával utat nyit – elsősorban a raktározás alatt – a másodlagosan károsító kórokozóknak. A fiatal lárvák humuszevők. Egyes fajok (néhány apró termetű cserebogár, virágbogár és gabonaszipoly) lárvái fejlődésük későbbi szakaszában is elsődlegesen elhalt növényi részekkel, humusszal táplálkoznak, így jelenlétük nem veszélyes.

Az egyes fajok imágóinak tápnövényköre jóval szűkebb, mint a lárváké, és egymástól is nagy eltérést mutatnak. Az imágók a tápnövény leveleit szabálytalan szélű, karéjozó rágással károsítják. Gradáció idején, az elsődleges tápnövényeken tarrágást okozhatnak.

Hazánk területén leggyakoribb és legjelentősebb kártevő cserebogárfaj a májusi cserebogár, ezért részletesen csak e fajjal foglalkozunk.


A kukorica

2.7.1.1. Májusi cserebogár (Melolontha melolontha)

Tápnövénykör: az imágók a lombos erdei fák (cser, tölgy, vadgesztenye, nyár), a gyümölcsfák közül főként a csonthéjasok, továbbá a málna és a szőlő leveleit fogyasztják. A lárvák a szabadföldi, a kertészeti, a gyümölcs és az erdészeti növények föld alatti részének rágásával okoznak kárt. Ezek közül is a szamóca és a saláta a kedvenc tápnövényük.

Kárkép: lombos fákon a levélkártétel először szabálytalan karéjozás, ami később tarrágásba is átmehet. Kényszerből a tűlevelű fákon is táplálkozik. A lárvák a gyökérzetet (hajszálgyökér, főgyökér, húsos gyökértermés, karógyökér) és a föld alatti szárrészt rágják. A károsítás következtében a palánták, a fiatal növények, a csemeték hirtelen lankadása a vastag és mély gyökérzetű növények gyenge fejlődése, sárgulása a szembetűnő. Lankadó tövek alatt vagy azok közelében a károsító pajor megtalálható. Gyök-gumós növények esetén a föld feletti rész hervadása nem jellemző. A kártétel a termés betakarításakor szabálytalan berágások formájában látható. Gradáció esetén a lárvák a gyümölcsfák gyökérzetét is elrágják, aminek következtében azok kiszáradnak.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: Észak- és Közép-Európában, a volt Szovjetunió területén és Kis-Ázsiában egyaránt megtalálható. Hazánkban a Dunántúlon, az Északi-hegyvidéken, az Alföld északi peremén és a Nyírségben elterjedt. A Kárpát-medencében hét cserebogártörzs alakult ki. A hét törzs közül az V., VI., VII. törzsek károsítanak hazánk területén. Az V. törzs kártételi övezete a Balatontól délre eső megyék területe. Rajzási évei 1986–1989–1992–1995–1998. A VI. törzs az ország nyugati részén és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye területén fordul elő. Rajzási évei 1987–1990–1993–1996–1999. A VII. törzs a Mecsek-hegységben, valamint Gödöllőtől Ceglédig terjedt el. Rajzási évei 1988–1991–1994–1997–2000.

A pajorok a termesztett növényekben évente 4–6%-os közvetlen kárt, ezenkívül nehezen értékelhető, közvetett minőségi veszteségeket okozhatnak. A károk helyenként az 50–60%-ot is elérhetik vagy meghaladhatják.

Fejlődésmenet: fejlődése hazánk területén három évig tart.

Az ug1tolsó telet bogár alakban tölti a talajban. Az időjárási viszonyok függvényeként április második felében és május hónapban rajzik.

Az imágók az alkonyati órákban repülnek és kopulálnak. A bogarak hajnalban, a reggeli órákban dermedten kapaszkodnak a fák lombkoronájában. A megtermékenyített nőstény peterakás végett felkeresi a kevésbé árnyékolt területeket, erdei tisztásokat, az erdő közeli egyéb sűrű növényállományú táblákat.

Petéit a talajba rakja 20–30-as csomókba, és ezt 2–3 alkalommal megismételheti. Közben pár napos ismételt érési táplálkozást folytat, majd újra kopulál.

Az embriófejlődés – a talaj hőmérsékletétől és nedvességétől függően – 30–50 napig tart. A peték a talajnedvesség hatására eredeti méretük háromszorosára is megduzzadnak.

A lárvakelés június végétől kezdődik. A kikelt lárva először humusszal táplálkozik. Az első vedlést követően fitofággá válik. Az első vedlés a peterakás évében nyár végére, a második pedig a következő nyár elejére esik. A három lárvafokozatnak megfelelően a lárva kora a fejtok mérete alapján meghatározható (L1 = 2–3 mm, L2 = 3,5–5 mm, L3 = 6–7,5 mm).

Az idős lárva (L3) a legkárosabb. A talajban horizontális és vertikális irányú, aktív mozgást végez. Egyik növénytől a másikhoz való vándorlása mindössze néhány méter. A vertikális irányú mozgást a talaj nedvességtartalma és hőmérséklete határozza meg. Mozgása ősszel lefelé, tavasszal felfelé irányul. A talajfelszín közelében általában május végén, június elején található a pajor. A talaj típusától függően változik a telelési mélység, ami gyakran eléri az egy métert.

A májusi cserebogár két telet tölt lárva alakban, amit a harmadik év nyarának közepén követ a bábozódás. Bábozódik az első ásónyom mélységében. A bábbölcsőben kialakult szabadbábból őszre átalakul imágóvá, amely azonban nem jön elő, hanem áttelel. A fejlődésmenet tehát három évig tart, ennek megfelelően három évenként rajzik a májusi cserebogár. A hazánkban élő három törzs területileg szétválik, ezért eltérő területen, de minden évben van rajzás. Azokon a területeken, ahol két, egymást követő évben rajzást tapasztalunk, ott két májusicserebogár-törzs él.

Ökológia és előrejelzés: a rajzó imágó peteprodukciója a rajzás alatt uralkodó időjárástól függ. A hűvös időjárás késlelteti a rajzást. A peterakás idején uralkodó száraz, meleg időjárás veszélyt jelent az imágóra és a


A kukorica

peteszámra. A petéknek és a kikelő lárvának a nyirkos, üde talaj kedvez. Száraz talajban a peték nem tudnak megduzzadni, ezért tömegesen elpusztulnak. A lárva fejlődésének a talaj gazdag humusztartalma kedvez, viszont a magas talajvíz gátolja. Az árasztást, a belvizeket a lárva kevésbé tudja elviselni. A lárva téli hideg merevsége + 3 °C-on következik be, –4 °C-on már elpusztul. A lárva tavaszi mozgása 7 °C felett kezdődik. A táplálkozási küszöbérték 11–12 °C.

Fontos prognosztikai feladat a rajzás helyének és idejének meghatározása. A rajzás fénycsapdával (125 W-os HGL izzó, koronaszintben rögzítve) jól nyomon követhető. Az imágók táplálkozási helyén az egy folyóméterre eső ágdarabon található egyedek száma szintén jó adatot szolgáltat. A lárva egyedsűrűségéből hosszú és rövid lejáratú előrejelzés egyaránt adható. A talajlakó kártevők, a pajorok és a drótférgek egyedsűrűsége térfogati kvadrát módszerrel állapítható meg. A mintavétel történhet kézi mintagödörásással vagy gépi mintavételezéssel. Megbízható eredményt ad továbbá a búzacsomós csalogató módszer.

A kártételi veszélyhelyzet függ a lárva korától, a kultúrnövény fenológiai stádiumától, a talaj nedvesség- és humusztartalmától. Így pl. sűrű állományú búzában m2-enként 3–4 L2-es pajor, ritka sor- és tőtávolságú kukoricában 1–1,5 L2-es, 0,5–1 L3-as pajor jelent kártételi veszélyhelyzetet.

Védekezés: az évközi talajművelés a lárvaszámot jelentősen csökkenti. A helyes növényi sorrend és növényválasztás a költséges talajfertőtlenítést esetenként szükségtelenné teszi.

A táplálkozó imágók nem szóródnak szét az erdő egész területén, ezért elegendő a 150–200 m-es szegélykezelés. Az inszekticidek közül jó eredményt adnak a malation, a foszfamidon és a dioxakarb hatóanyag-tartalmúak, földi vagy légi gépekkel kijuttatva. Erdősávok, út menti fasorok, gyümölcsösök kezelésére jó hatású a malation hatóanyag-tartalmú aerosolköd, különösen eredményes a „rajzófák” kezelése. Az imágópusztítás akkor jár eredménnyel, ha még peterakás előtt végezzük. A lárvák ellen hatékonyan alkalmazhatók forát, karbofurán, diazinon, terbufosz, klórpirifosz, teflutrin, bendiokarb és karboszulfán hatóanyag-tartalmú talajfertőtlenítő granulátumok. A granulátumok kijuttathatók szórva és sorba. A lényeg, hogy a készítményeket azonnal dolgozzuk a talajba. A sorkezelés előnye, hogy a vetéssel egy menetben történik és kisebb adag szükséges.

A legnagyobb egyedszámban jelentkező májusi cserebogár ismertetése után röviden foglalkozunk a hazánkban időnként, illetve tájegységenként nagyobb számban fellépő cserebogárfajokkal.

2.7.1.2. Erdei cserebogár (Melolontha hippocastani)

Az imágó és a lárva nagyon hasonlít a májusi cserebogárhoz. Az európai és szibériai lazább homoktalajokon élő kártevő. Kártétele különösen a tölgyerdőkkel határos területeken jelentkezik. Fejlődése három évet igényel, de egy-két héttel előbb jelentkezik a májusi cserebogárnál. Fejlődése során két telet lárva, az utolsót pedig bogár alakban tölti.

2.7.1.3. Kalló cserebogár (Polyphylla fullo)

Hazánk homoktalajain az imágó általában július elejétől a szőlő, a gyümölcsfacsemeték, az akác, a tölgy, a fekete és az erdei fenyő, a napraforgó stb. leveleit rágja. Fejlődése négy évig tart. Mind a négy telet lárva alakban tölti a talajban.

2.7.1.4. Keleti cserebogár (Anoxia orientalis)

A homoktalajok jellemző faja, faunaterületünkön tömeges fellépése ritka. Négyéves fejlődésű. Az utolsó telet is lárva alakban tölti.

2.7.1.5. Pusztai cserebogár (Anoxia pilosa)

A homoktalajokat kedveli. Tápnövényei közé tartozik az erdei fenyő. Hároméves fejlődésű, mind a három telet lárva alakban tölti.

2.7.1.6. Áprilisi vagy vörhenyes cserebogár (Rhizotrogus aequinoctialis)

A sík- és a dombvidékek kötöttebb területeinek elterjedt cserebogárfaja. Az imágó nem táplálkozik. A lárva elsődlegesen szántóföldi növények gyökerein él. Hároméves fejlődésű, az utolsó telet imágó alakban tölti.

2.7.1.7. Közönséges júniusi cserebogár (Amphimallon solstitialis)


A kukorica

Középkötött és laza talajainkon közönséges. Az imágó kártétele jelentéktelen. Nem vagy csak elenyésző mértékben táplálkozik. Kétéves fejlődésű. Júniusban rajzik, a második telet is lárva alakban tölti.

2.7.1.8. Zöld cserebogár (Anomala vitis)

Elsődlegesen a homoktalajokhoz kötődő faj. Az imágó a szőlő, az alma, a kajszi, a napraforgó stb. leveleit rágja. A lárva gyökérkártevő. Kétéves fejlődésű. Június–júliusban rajzik. Mindkét telet lárva alakban tölti.

2.7.1.9. Bundásbogár (Epicometis hirta)

Az imágó polifág, virágporevő. A gyümölcsfélék, a szőlő, de a virágzó szántóföldi növények (rozs, repce) virágrészeit is rágja, azok terméketlenségét okozza. A lárva gyökerekkel táplálkozik, kártétele nem jelentős.

2.8. Kukoricabogár2.8.1. (Diabrotica virgifera virgifera)

Tápnövénykör: fő tápnövénye a kukorica, de fogyasztja a lucernát, a napraforgót és egyes dísznövényeket is. További tápnövényei közé tartozik még a tarackbúza, a tőtippan, az árpa, a muharfajok, a búza és a rizs. Az imágó érési táplálkozása során felkeresi még a tökfélék és a szőrős disznóparéj virágait is.

Kárkép: az imágó és a lárva táplálkozását tekintve oligofág. Az imágó táplálkozása során károsíthatja a leveleket és a címert. Kártétele kifejezetten veszélyes a pollen és a bibeszálak fogyasztása miatt. A bibeszálak alkotta bajuszt sokszor teljesen elfogyasztja. Ilyen esetekben még a csuhélevelek alá is berág. A bibekártétel következménye a megtermékenyítés elmaradása, és ezért a hiányos megkötés következtében ablakos lesz a cső. A lárvák a gyökerekben táplálkoznak. A fiatal lárvák a kukorica vékonyabb gyökereit rágják, az idősek pedig a pányvázó- vagy támasztógyökerekben károsítanak. A kártétel hatására a növények fejlődésükben visszamaradnak, a szél hatására pedig kitörnek vagy csak elfekszenek, és így nehezítik a betakarítást. A kártétel következménye másodlagos gyökérképződés is lehet. Ezek a gyökerek barnás, pirosas színűek, és fogékonyak lesznek különböző kórokozókra.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: eredetét tekintve közép-amerikai faj. Észak-Amerikába kukoricaszállítmányokkal jutott el, ahol károsítóként 1909-ben írták le. Az USA minden jelentős kukoricatermesztő területén, Kanadában és Mexikóban is előfordul. Európában új kártevő fajnak tekinthetjük, először 1992-ben találták meg Szerbiában, a belgrádi repülőtér közelében. Azóta károsít a Szerémségben és Bánátban, a Száva mentén. A jelenlegi helyzet figyelembevételével a hazai kukoricatermesztésünkre potenciális veszélyt jelentő fajnak tekinthetjük, mivel 1995-ben hazánk Szerbiával határos területein néhány egyedet már fogtak a kihelyezett csapdák. Az USA-ban az okozott kártételek következtében a kukoricatermesztés veszteségét 2,1%-ra értékelték. Szerbiai adatok szerint a termésveszteség 10–30%, de esetenként az 55%-ot is eléri.

Fejlődésmenet: évente egy nemzedéke fejlődik.

A talajban telel pete állapotban. Az embriófejlődés 11 °C fölött veszi kezdetét, majd azt követően június–július hónapokban kel ki a lárva. A lárva fejlődése három hétig tart, de az elhúzódó kelés miatt június 10-től augusztus 10-ig lehet táplálkozó egyedeket találni. A kifejlődött lárva a talajban bábbölcsőt készít, és abban bábozódik. A bábállapot általában egy hét, és ezt követően jelenik meg a növényeken az imágó. A báb június 20. és augusztus 15. között található a talajban. Az első imágó már július közepén jelentkezik, és gyakorlatilag ettől számítva október elejéig lehet vele találkozni a növényeken. Az imágó élettartama 5–6 hét, amiből a peterakás produktív szakasza 2–2,5 hét. A peterakás augusztus elejétől szeptember 10-ig intenzív. Ez alatt az idő alatt a nőstény 295–600 petét rak, ami alapvetően a hőmérséklet alakulásától függ. A petét a talaj 10–25 cm-es rétegébe rakja, amely áttelel.

Ökológia és előrejelzés: a faj általában melegkedvelőnek tekinthető, de aktivitásához szükséges a levegő relatív páratartalma is. A hímek 23–25 °C-on, a nőstények 25–27 °C-on mutatják aktivitásuk maximumát. A peteprodukció 16 °C-on 295, 26,5 °C-on 600. Laboratóriumi körülmények között az átlagos peteszám 1023. Vizsgálatokkal igazolták, hogy az öntözéses termesztés kedvez a faj egyedszám-növekedésének.

A kártevő eltérő fejlődési alakjainak felmérésére – előrejelzési céllal – különböző módszerek alkalmazhatók. Ősszel és kora tavasszal talajszonda segítségével mintákat veszünk elkülönítve, 10 és 20 cm mélységig. Ezeket a mintákat vízben szuszpendáljuk, és magnézium-szulfát hozzáadásával biztosítjuk a peték kiválását. Ha mintánként öt vagy annál több az előforduló pete, akkor fel kell készülni a védekezésre.


A kukorica

Az imágó egyedszámának felmérésére 10 × 30 cm-es, sárga színű, nem száradó ragasztóval bekent lapokat alkalmazunk. Az imágók gyűjtésére eredményesen használhatók a hazánkban kifejlesztett szexferomon ragacsos lemezcsapdák. Az imágó egyedszámának megállapítása növényegyed-vizsgálattal is megoldható a kora reggeli és késő esti órákban, amikor azok a növényeken, a kukoricacsöveken és a bajuszon táplálkoznak. A csemegekukoricán növényenként előforduló egy imágó már veszélyesnek tekintendő.

Védekezés: azokon a területeken, ahol a kártevő előfordul, célszerű a regenerációra képes, toleráns hibrideket termeszteni. Fontos az időbeni vetés, a nitrogéntrágyázás és a sorközök kultivátorozása. Gondoskodni kell a gazdanövények, elsősorban a gyomnövények irtásáról és a silókukorica korai betakarításáról. Kerüljük a monokultúrás termesztést.

Az eddigi külföldi tapasztalatok figyelembevételével a monokultúrában termesztett kukorica esetében a vetőmag csávázása is eredményes lehet a lárvák ellen. Erre a célra felhasználhatók karbofurán hatóanyag-tartalmú készítmények, de alkalmazható talajfertőtlenítés is karbofurán, terbufosz, forát és klórpirifosz hatóanyag-tartalmú készítményekkel. Eredményesek az inszekticidgranulátumok a sorköz talajába való kultivátoros bedolgozással. Hazánkban még nincs engedélyezett eljárás, ami azonban a kártevő térhódításával várhatóan bekövetkezik.

2.9. Kukoricabarkó2.9.1. (Tanymecus dilaticollis)

Tápnövénykör: a kukoricán kívül a tavaszi árpát, a búzavetéseket, továbbá a termesztett fűfajok közül a komócsint, a rozsnokot károsíthatja. A napraforgón is találkozhatunk néha jelentős kártételével.

Kárkép: fő kártevő a bogár, amely a rögös szerkezetű talajba későn vetett, fejlődésben visszamaradt kukorica veszedelmes kártevője.

A „szeg állapotban” lévő kukoricát tőben elrágja. Súlyos károk esetén a kukorica nem vagy csak hiányosan kel. A kukoricát 2–3 leveles állapotban is tönkre teheti. Az idősebb kukorica a kártételt kiheveri, kevés termésdepresszióval azonban számolnunk kell.

Rágása kezdetben a csipkéző bogarak kártételére hasonlít, „U” alakú karéjos rágás. Később a rágások szabálytalanná válnak, különböző mélységűek és alakúak lesznek a karéjok. A mélyebb berágások következtében a levelek megvörösödnek, letörnek, elfonnyadnak.

A lárva a hajszálgyökereken táplálkozik. Kártétele a növény fejlődésének előrehaladt volta miatt nem jelentős.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: kelet-mediterrán faj, Törökország, Görögország, Bulgária, Románia, Jugoszlávia, a volt Szovjetunió, és Európa déli részein mindenütt megtalálható. Hazánkban a középhegység vonalától délre gyakori, sőt a Kisalföldön is súlyosan károsít. Legjelentősebb kártételét a Mezőföldről, Fejér, Komárom és Tolna megyéből jelezték.

Fejlődésmenet: évente egy nemzedéke van.

Imágó telel az előző évi kukoricatábla talajában 20–50 cm mélyen. A bogarak már április elején, tömegesen pedig április végén megjelennek. Táplálkozásuk több hétig elhúzódik. Eleinte gyomnövényeken, pázsitfüveken (acat, tarack), később a kelő vetéseken (kukorica, napraforgó) táplálkoznak.

A bogarak gyalogosan keresik fel a kukoricavetéseket, ott tömörülnek. Előfordul, hogy m 2-enként 40–60 egyedet is találunk. A bogarak a meleg esti, éjszakai órákban károsítanak. Borús, párás, meleg időben nappal is táplálkoznak. Az imágók a földrögökhöz való hasonlóság miatt nehezen ismerhetők fel. Külső inger hatására holtnak tettetik magukat.

Az érési táplálkozást és a kopulációt követően a peterakás május és június hónapokra esik. Petéit kisebb csomókban vagy egyesével a növények tövéhez közel, talajrepedésekbe vagy a rögök alá helyezi. A peték száma 150–200 között változik, amelyek lerakása időben elhúzódó.

A csontszínű, kukac típusú lárva két hét múlva kel ki. Először humusszal, majd a növények hajszálgyökereivel táplálkozik. A lárva háromszor vedlik. Négy lárvastádiuma van. Nyár végén az elkészített bábbölcsőben szabadbábbá fejlődik, és még az ősz folyamán bogárrá alakul. Az imágó csak a következő év tavaszán jön elő.


A kukorica

Ökológia és előrejelzés: tömeges elszaporodásának kedvez a mezőségi, az erdőségi és a homoktalaj. Az imágónak a száraz március, április, míg a lárvának a meleg, párás, csapadékos május hónap a kedvező.

A monokultúrás kukoricatermesztés kedvező feltételeket teremt számára, elősegíti a népes populáció kialakulását. A napraforgón, a lucernán, a répaféléken fejlődő lárvából kisebb imágó lesz.

Az áttelelt bogarak egyedsűrűségét tél végén, tavasszal a régi kukoricatáblán kell megállapítani térfogati, illetve területi kvadrát módszerrel, és ennek alapján rövid lejáratú előrejelzést adunk a várható fellépésről. Fel kell készülni a preventív védelemre, ha a telelő bogarak száma m 2-enként eléri a 3–4 egyedet. A kukorica kelésétől 15–20 cm-es fejlettségig 3–4 naponként kell a vetést vizsgálni, főleg a táblaszéleken. Védekezni kell, ha a bogarak száma m2-enként meghaladja a 3–4-et vagy a lombpusztulás mértéke a 20–25%-ot.

Természetes ellenségei közül említésre méltó a baromfi, a fácán és a fogoly. Nedves, hűvös időben a talajban a lárvát és a bogarat is pusztítják az entomopatogén gombák.

Védekezés: a preventív védekezés alapja a helyes vetésváltás. Jó talaj-előkészítéssel, növénytáplálással elősegítjük a kukorica intenzív fejlődését, és az „kinő a kártevő foga alól”. Fertőzött táblákon utóveteményként kalászost vessünk. A sűrű vetés mikroklímája sem a bogárnak, sem a lárvapopulációnak nem kedvez.

Frontális támadás esetén körülárkolással, csíkporozással előzhetjük meg a betelepülést. A drótférgek és a pajorok ellen alkalmazott talajfertőtlenítés szintén preventív védelmet ad. A bogarak ellen állománykezelésre benszultap, foszfamidon, metilparation, kartap és metidation hatóanyag-tartalmú készítmények jó eredménnyel használhatók.

2.10. Kukoricamoly2.10.1. (Ostrinia nubilalis)

Tápnövénykör: tápnövénye a kukorica, a komló. Megél a kenderen, a cirkon, a kölesen, a paprikán, a paradicsomon. A dudvás gyomok között a disznóparéjt, az ürömöt és a kakaslábfüvet kedveli. Az irodalomból 240 tápnövénye ismert.

Kárkép: a kárt a hernyó a szár belsejének végigrágásával okozza. Károsításának fő időszaka június–augusztus. Az internódium bélszövetében járatot rág, a nóduszt a legtöbb esetben kikerüli, a csőtermést és az érő szemeket is megrághatja. A kukorica termésmennyisége csökken, kényszeréretté válik, ezáltal a magvak csírázóképessége romlik. A molyos tövek a sebzési helyeken golyvásüszöggel és fuzáriummal fertőződhetnek. A berágás helyén a címert a szél gyakran letöri. Ha a hernyó már címerhányás előtt behatol a szárba, akkor a címert borító leveleken sörét nagyságú, kerek lyukak láthatók. Nyár második felétől a száron a levelek hónaljában, a nóduszok felett és alatt lyukakat találunk, amelyből fűrészporszerű rágcsálék- és ürülékcsomók lógnak ki. A felmetszett szárban az ízközök végig rágottak, benne rágcsálék és ürülék található. A károsított komló tobozai léhák lesznek.

A kenderen károsítva a rost és a mag minősége romlik. Az elfonnyadó levél nyele végig rágott. A száron rágcsálék és ürülék nyomai láthatók. A hernyók behatolási helyén szövetburjánzásból eredő vastagodások keletkeznek.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: Európában őshonos kártevő. Elterjedt Kis-Ázsia, Japán, Észak-Afrika területén. Behurcolták Észak-Amerika kukorica-, gyapot- és kendertermő területeire, ahol jelenleg sokkal nagyobb gondot okoz, mint az őshazában.

Hazánkban mindenütt előfordul. Kártétele a fő kukoricatermesztő körzetekben a legjelentősebb. Kedvez számára a monokultúrás kukoricatermesztés.

A molyos kukoricatövek fizikai hatásokra (szél, munkagép) könnyen eltörnek, ezáltal a gépi betakarítás nehezebb lesz. A kukoricamollyal fertőzött növények csőtermése 36%-kal kevesebb az egészségesekénél.

Fejlődésmenet: évente egy nemzedéke van. A melegebb éghajlatú országokban és Amerikában évente 2–3 nemzedéke is kifejlődhet.

A kifejlett hernyó telel a kukoricaszárban vagy a gyomok dudvás szárában. A lepke június második felében, július elején repül. Előbb a hím, néhány nap múlva a nőstény egyedek rajzása tömeges. A fénykerülő lepke a szélcsendes, meleg esti órákban repül.


A kukorica

A nőstény petéit a kiemelkedő, magas kukoricanövények felső leveleinek fonáki részére rakja a főér mellé, 16–20-as csomókba, amelyeket habszerű váladékkal véd. Meleg időben a peterakás egy-két héten belül lezajlik. A nőstény peteprodukciója 250–300, de kivételes esetben 700–1000 is lehet.

Az embrionális fejlődés rendszerint egy hetet vesz igénybe. Ezt követően kibújik a petéből a gyengén szőrözött, szürke színű hernyó. Eleinte együtt maradnak és a levélen hámozgatnak, majd hosszú fonalat eresztve a szél segítségével, „hintázva” jutnak át a szomszédos növényekre. Ez a magyarázata a gócszerű fertőzésnek. Az első vedlés után többnyire az összesodort levelek között a fejlődő címerbe vagy a szárba hatolnak. Előfordul, hogy egy szárban több hernyó is károsít. A bélrészben lefelé haladó járatokat rágnak. Fejlődésük 3–5 hét, ezalatt négyszer vedlenek. A kifejlett lárva többnyire a kukoricaszár 3–5. ízközében (internódiumában) található. Szeptembertől diapauzába vonul a lárva, és a károsítás helyén telel át. Az áttelelt hernyó tavasszal már nem táplálkozik, hanem bábbölcsőt készít, járatának kiszélesítésével a száron kerek röpnyílást rág. A járatot és a röpnyílást finom szövedékkel és rágcsálékkal eltömi. Májusban alakul bábbá, majd 2–3 hét múlva kezdődik a lepkerajzás.

Ökológia és előrejelzés: hazánk melegebb, délkeleti területein kétnemzedékes biotípus is ismert. Itt az első nemzedék elsősorban a kendert károsítja. A kenderen kikelő hernyó a fejlődő növény levélnyelét, majd a szár bélszövetét odvasítja. A kenderben 3–4 hét alatt kifejlődő lárvák 80%-a diapauza nélkül bábozódik, majd augusztusban lepkévé alakul. Az augusztusban rajzó lepkék petéiket a magkenderre, a disznóparéjra, a kakaslábfűre, esetleg más, dudvás szárú növényekre rakják. A hernyók ezekben a növényekben telelnek át.

Ökológiai igénye – a klimatikus tényezők tekintetében – megegyezik a kukoricáéval. A bábozódási időszakban (május) csapadékos, párás időjárást kíván. A rajzás és peterakás idején száraz, meleg, szélcsendes időt igényel. A hernyók kelésének viszont a párás, meleg kedvez. Augusztus–szeptemberben száraz meleget igényel, ami a szár gyors beérését teszi lehetővé. A telelő, diapauzáló lárva a hideget és a nedvességet jól bírja.

Hűvös, nedves években a gombás, baktériumos (Bacillus thüringiensis) hernyóbetegségek, járványok tizedelik meg a lárvapopulációt.

A rajzás idejéről és dinamizmusáról a fénycsapda ad megbízható adatokat. Tővizsgálattal a petecsomók számából következtethetünk a fertőzés erősségére. Ha a tövek 20–25%-án petecsomó található, a kárveszély nagy, és idejében fel kell készülni a vegyi védekezésre.

Védekezés: az előző évi kukorica- vagy cirokszárat május 15-ig fel kell takarmányozni vagy meg kell semmisíteni. A fertőzött kenderszárat a feldolgozó üzem köteles külön kazalban tárolni, amit a termelési évet követő május 15-ig fel kell dolgozni vagy be kell áztatni (5/1988. sz. MÉM-rendelet). „Parazitamentés”, illetve azok kímélése érdekében szükséges a műveletekkel május első dekádjáig várni.

A korábbi vetésű kukoricák molyfertőzöttebbek, mint a május elején vetettek. Hazai tapasztalatok alapján a martonvásári hibridek molytűrőnek bizonyultak. A sűrű vetés kedvez a gócos fertőzésnek. A silókukorica szárát alacsony tarlóra vágva takarítsuk be. A címerezés csökkenti a molyfertőzést. Az időben és jó minőségben végzett kukoricaszár-betakarítás (szártépővel való feldolgozás), majd műtrágyakiszórás és mély alászántás növeli a lárvák mortalitását, illetve csökkenti áttelelési esélyüket.

A biológiai védekezés terén nagyüzemi kísérletekben bíztató eredményeket értek el Bacillus thüringiensist tartalmazó „biopreparátumok”-kal. A granulátumot („Bactospeine G”) vagy a permetezőszert (Dipel, Thuricide HP) tömeges lárvakeléskor, légi úton kell kijuttatni.

Természetes ellenségei közül legjelentősebb a Trichogramma petefürkész. A lárvákat a fürkészlégy, a gyilkosfürkész és a fürkészdarázs pusztítja. A lárvák és bábok összparazitáltsága azonban ritkán haladja meg a 10–20%-ot. A madarak közül a harkály, a varjak és a verebek a szárban telelő hernyópopulációt gyérítik.

Vegyszeres védekezés a fiatal hernyók ellen a leghatásosabb. Erre a célra dimetoát, foszfamidon, formotion, aszimetrin, cipermetrin, deltametrin, lambda-cihalotrin, teflubenzuron, fenvalerát és metidation hatóanyag-tartalmú permetezőszerek használhatók. A szárban lévő idősebb hernyók ellen a diazinon hatóanyag-tartalmú granulátum repülőgépes kijuttatása eredményes. A levelekre hulló granulátumszemek a kukorica levelén legördülnek a levélhónaljba, a nóduszhoz. A nóduszt kerülő lárvák közvetlen kapcsolatba kerülnek az inszekticiddel, ami elpusztítja őket.

2.11. Mezei pocok


A kukorica

2.11.1. (Microtus arvalis)

Tápnövénykör: polifág, de elsősorban a szénhidrátban, a fehérjében és az olajban gazdag növényeket, illetve terméseket károsítja (évelő pillangósok, gabonafélék, kukorica, borsó, napraforgó stb.). Aszályos nyári hónapokban a nedvdús terményeket (cukorrépa, burgonya, káposzta, paradicsom, sárgarépa stb.) fogyasztja, az őszigabona- és az évelőpillangós-vetésekben pedig különösen a téli hónapokban okozhat jelentős károkat.

Kárkép: a kárkép növénynemenként változik. Az elvetett magokat kiszedi a talajból, a kelés hiányos lesz. Az őszigabona-vetéseket, pillangósokat a téli hónapokban foltokban lerágja. Az érő gabonafélék szárát elrágja, a kalászokat pedig a helyszínen elfogyasztja vagy kotorékába viszi. Aszályos hónapokban a nedvdús terményekbe belerág. Járatok készítésével a növényeket közvetlenül is veszélyeztetheti, de azok felfagyását és kifagyását is elősegítheti. A góréban tárolt csöves kukoricát, a halomban tárolt szemes kukoricát is megdézsmálja.

Faiskolákban nagy kárt okozhat a gyökerek elrágásával, a gyökérnyak vagy a fiatal törzs körberágásával. Réteken és legelőkön gyakran a talaj felszínén láthatók az elágazó járatok és a lyukak. A lakott lyukak felismerhetők a bejárati nyílás előtti morzsás talajszerkezetről és a növényi maradékokról. A lakott lyukak környékén a növények károsítottak.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: elterjedt kártevő Európában, Közép- és Észak-Ázsiában. Hazánk egész területén, de főként a dombvidékeken gyakori.

Rendkívüli szaporodóképessége és kártétele miatt „veszélyes károsító” (MÉM 5/1988.). Károsítása kiterjed a betakarított terményekre (vermekben, górékban, raktárakban). Károsíthatja és ürülékével szennyezheti a tárolt élelmiszereket és terményeket. Kártétele a növények minden részére kiterjed. A zöld növényi részek és gyökerek megrágásával különösen nagy károkat okozhat az őszi vetésekben és az évelő pillangósokban, valamint a legelőkön.

Fejlődésmenet: a nőstény élete (0,5–1,5 év) folyamán 4–6 alkalommal fial. A fiatalok 4–6, az idősebbek esetenként 8–10 kölyköt hoznak világra.

Az ivarérett, áttelelt pocok március–áprilisban fial először. Az utódok a 9. napon látnak, az anya 18–20 napig táplálja és gondozza őket. Ezt követően önálló életet élnek. A nőstény az ellést követő rövid időn belül újból megtermékenyül és a szoptatással egy időben hordja ki a következő fészekaljat. Optimális körülmények között havonként szaporít. A pocok társas életet kedvelő állat, nagy kolóniákban él. A fiatal pockok az új lakásokat a régi közelében építik, és ennek következménye, hogy a szaporodás gócszerű lesz.

A pocok mozgása élénk, jól szalad, szükség esetén úszik. Táplálékszerzés érdekében felmászik a növényre. Általában háromóránként élénkül fel, mert ilyen időközönként éhezik meg. Téli álmot nem alszik, a hó alatt is táplálkozik, ezért csak keveset gyűjt télire. Fészkét 20–30 cm mélyen a föld alatt készíti el, gömbölyűre kotorja, majd növényi anyagokkal kibéleli. Fészkéből sugár irányban ágaznak szét az élelemszerző járatok. Ezek a járatok a talaj felszíne alatt sekélyen futnak. Télen, vastag hótakaró alatt, a hóban is készíthet járatokat. Fészkéhez közlekedési utakat készít a talaj felszínén, amelyeket megtisztít a növényektől. Fészkének általában 6–7 kijárata van. Éléstára 20–30 cm mélyen található a talajban.

Ökológia és előrejelzés: elszaporodásának kedveznek az egymást követő száraz, meleg évek. Leginkább a kötött és a középkötött talajokon szaporodik el. A telelő pocok számára kedvező a hosszú ősz, az enyhe és száraz tél.

Elszaporodását akadályozza a gyors hóolvadás, a hosszú esőzések, a zivatarok, a záporok és az áradások. Zavartalan életmenetét az aszályos nyár is megakadályozza, amely az utódok számának lényeges csökkenéséhez vezet. Ökológiai szempontból – figyelembe véve az elszaporodását – három területet különítünk el:

• rezervátor terület vagy tartós tenyészhely (a faj fennmaradását elősegítő, bolygatás nélküli, magasabb fekvésű, gyér növényzetű, parlag terület),

• akkumulátor terület vagy gyűjtőterület (a faj nagy szaporaságához nélkülözhetetlenek a fehérjében, szénhidrátban, vitaminban gazdag évelő pillangósok, őszigabona-vetések),

• depresszor vagy gyérítő tenyészőhely (a faj számára biológiailag és ökológiailag nem kedvező, rövid tenyészidejű, bolygatott talajú növénykultúrák, pl. borsó, len, burgonya stb.).

Tömeges felszaporodását rendszerint gyors összeomlás követi. Ennek oka lehet a táplálék hiánya, az esőzések, a


A kukorica

beltenyésztés következtében bekövetkező leromlás, a betegségek fellépése (lépfene, tífusz, rüh) és a természetes ellenségek (róka, vaddisznó, varjú) gyérítő hatása.

Az előrejelzés során kell megállapítani a mezei pocok egyedsűrűségét csapdázással, kiszántásos módszerrel vagy a lakott lyukak számlálásával (területi kvadrát módszerrel 100 m2-es területen vagy sávfelvételezéssel).

Az eredmények alapján kell eldönteni, hogy mely kultúrákban, mely táblán szükséges a védekezés. Ha 100 m 2-en ősszel kettőnél, tavasszal egynél több a lakott lyukak száma, védekezni kell. Csapdázás esetén 8 pocok/100 m2 már veszélyes. A távelőrejelzésben jelentős szerepe van a bagolyköpet-vizsgálatnak, amelyből a medencecsont alapján az ivararányokat tudjuk meghatározni.

Védekezés: a védekezés a kártevő ellen rendeletileg kötelező. A talajmunkák jelentősen gyérítik az egyedszámukat. A természetes ellenségek kímélését, a baglyok, ölyvek számára T alakú ülőfák kihelyezését a növényvédelmi kódex írja elő. A cink- és az alumínium-foszfidos csalétkek hatásosak (pocokarvalin), de a kijuttatásuk kézimunka-igényes. Teljes felületű kezelésre jól beváltak az endoszulfán hatóanyag-tartalmú készítmények, (alkalmazásuk egyedi engedélyhez kötött!), amelyeket ősszel és tavasszal, külön engedéllyel a növényzetre kell kipermetezni. A véralvadást gátló klórfacinon hatóanyag-tartalmú készítmény alkalmazása akkor eredményes, ha a területen már kevés zöld növényi rész van. A brodifakum hatóanyag-tartalmú készítmény 8–10 cm-es növényállományban alkalmazható. A felületkezelések esetében különös figyelmet kell fordítani a vadveszélyességre.

2.12. Hörcsög2.12.1. (Cricetus cricetus)

Tápnövénykör: a gabona-, a pillangós és a kertészeti növények, továbbá a répa, a burgonya és a fűfélék károsítója. Pantofág táplálkozású, mert rovarokat, apró emlősöket és madártojásokat is fogyaszt.

Kárkép: a fiatal gabonavetések tarrá rágottak, az idősebb gabona szárait letapossa, kalászait lerágja, illetve szétrágja. A többnyire üres kukoricacsutka buroklevelei foszlányosan feltépettek. Az ilyen módon károsított és megdézsmált kukoricacsövek csuhélevelei között a hörcsög ürülékét és rágcsálékát is megtaláljuk.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: közép-európai és elő-ázsiai faj. Nálunk az Alföldön és főleg a Tiszántúlon, Hajdú-Bihar, Békés, Csongrád megye, valamint a Dunántúl, a Mezőföld tipikus búza- és kukoricatermő talajain károsít.

Télire jelentős mennyiségű (15–20 kg vagy annál is több) gabonát, kukoricát és egyéb magtermést raktároz. 1985–1986–1987 években a Tiszántúlon a növények 15–20%-át tönkretette.

Fejlődésmenet: viszonylag hosszú életű, 6–8 évig él.

A telet föld alatti vackában, téli álomban tölti. Magányos természetű, harcias, alkonyati órákban járó, illetve éjszakai állat. A hím és a nőstény külön készít vackot 1,5–2 m mélyen a talajban. A fészekhez függőleges bejárat és rézsutos kijárat vezet.

Évente kétszer fial. Először március–áprilisban, másodszor július–agusztusban. Átlag 9 utódja van.

A telelésre úgy készül fel, hogy a pofazacskói segítségével a száraz magot összegyűjti, vackába viszi, és ott tárolja. A hím 15–20 kg terményt gyűjt. A nőstény csak a kölykök felnevelése után kezd hozzá a táplálékszerzéshez, ezért kevesebbet tud gyűjteni. Általában október hónapban vonul a földépítménybe. A mélyítés során kikerülő földdel eltömi a bevezető nyílást, majd szakaszosan a föld alatti járatokat is. Az életfunkciók lecsökkenésével az álomba merülés vontatott, teste lehűl. A tartalék zsíranyagok lebomlásakor felszabaduló energia melegíti fel a szükséges mértékig. Téli álmát rövid időre, több alkalommal megszakítja. A gyűjtött készlet nagyobb hányadát álomba merülés előtt és a tartós ébredés után fogyasztja el.

A hörcsög március végén, április elején ébred. Ekkor a télire eltorlaszolt kivezető járatokat kinyitja. A párosodás időszakában a hím felkeresi a nőstényt. A hörcsög 19–20 napig vemhes, 4–14 kölyköt hoz a világra. A kölykök egy hét alatt szőrösödnek ki, két hét múlva a szemük is kinyílik, és háromhetes koruktól önállóan szerzik meg táplálékukat, majd 2–3 hónapos korban szétszélednek, és különálló vackot építenek.

Ökológia és előrejelzés: lösz- és agyagtalajokban, szárazabb, melegebb évjáratokban szaporodik el.


A kukorica

Megtelepedését és szaporodását a vízáteresztő, laza és sekély termőrétegű talajok gátolják. A lápos, nyirkos altalajú területeken nem tud meghonosodni.

Természetes ellenségei közül a róka, a görény, az egerészölyv, a sólyomfélék, valamint az uhu említhető meg. A rágcsálóknál gyakori pestis, lépfene és tífusz tizedelheti meg a hörcsögpopulációt.

Előrejelzés sávbecsléssel vagy területi kvadrát módszerrel oldható meg telelés előtt vagy a tavaszi előjövetelük után, a lakott lyukak száma alapján. Az egyedsűrűség csapdázással is felmérhető. Hektáronként 3–4 lakott lyuk vagy egyed esetén védekezni kell.

Védekezés: a hörcsög csapdázása a gyakorlatban elterjedt módszer. Ez az eljárás csak akkor hatékony, ha a hímekre, a nőstényekre, az idős és fiatal hörcsögökre egyaránt kiterjed.

A kémiai védekezés tavasszal, a pillangósokban és a kalászosokban, valamint közvetlenül a kalászosok betakarítását követően a legsikeresebb. A füstképző patronok hatékonysága közepes. A gázosodó alumínium-foszfid hatóanyag-tartalmú tabletták csak kimondottan száraz talajokban megfelelők. A patronokat és a tablettákat a járatokba helyezzük, amelyeket azonnal be kell taposni. A klórfacinon hatóanyag-tartalmú készítmény a hörcsög ellen is hatékony.

2.13. Ürge2.13.1. (Citellus citellus)

Tápnövénykör: kedvelt tápnövényei a gabonafélék, a zöld fűfélék, a kukorica, a pillangósok, a gyökér- és a gumós növények, valamint a hüvelyesek.

Kárkép: kiszedi az elvetett növények magvait. A fiatal vetéseket foltokban rágja. A kukorica- és gabonamagvakból téli készletet gyűjt. A földön fészkelő madarak tojásait és fiókáit is pusztítja.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: kelet-európai faj. Hazánk területe elterjedésének nyugati határa. Hazánkban mindenütt előfordul, de tömegesen csak az Alföld, a Mezőföld és a vele határos homok-, valamint vályogtalajokban szaporodik el, ezért nálunk időszakos kártevő.

Fejlődésmenet: életkora átlag 4–5 év.

A telet a hím és a nőstény külön kotorékban tölti. Március végén jön elő a téli álomból. Évente egyszer ellik, április végén–május elején. Utódainak szám 3–4.

A megművelt területekkel határos legelőket, árokpartokat, gazdasági utak szegélyeit kedveli. 1–1,5 m mélyen, itt készíti 30–40 cm átmérőjű fészkét. A fészket finomra rágott fűvel béleli.

Az ürge nappal gyűjti táplálékát. Rendkívül óvatos állat. Gyanús mozgás hatására a telep lakói az őrt álló füttyére sietve menekülnek a kotorékba. Nyáron szorgalmasan gyűjti és a lakófészke közelében lévő kisebb üregben tárolja a téli készletet. Az ürge a tél folyamán nem ébred fel és nem táplálkozik. A gyűjtött készletet csak tavasszal, ébredés után fogyasztja el.

Ökológia és előrejelzés: az ürge elszaporodásának a száraz, meleg, a csapadékban szegény évek és a hosszú éveken keresztül bolygatás nélküli talaj kedvez.

Legnagyobb ellenségei közé a róka, a menyét, a görény és a sólyomfélék tartoznak.

Előrejelzést a tavaszi előjövetelekor területi kvadrát, illetve sávfelvételezési módszerrel, a lakott lyukak számának megállapítása alapján végezhetünk. Védekezni kell, ha a lakott lyukak száma hektáronként 25.

Védekezés: hagyományos megoldás a kiöntés és a csapdák alkalmazása. Szénkéneg lyukankénti 25 g-os adagjával és cinkfoszfidos csalétek kiszórásával hatékonyan védekezhetünk, ami legeredményesebb április, május és augusztus hónapokban. Az ürge ellen alkalmazhatók füstölőszerek és foszforhidrogén hatóanyag-tartalmú készítmények.

3. A kukorica gyomnövényei


A kukorica

A kukorica mint tág térrállású növény nem tudja felvenni a küzdelmet a gyomok ellen az ember tervszerű gyompusztító tevékenysége nélkül. Számos vizsgálat és gyakorlati eset igazolja, hogy gyomirtás nélkül a kukorica nem termeszthető sikeresen.

A korábbi és legutóbbi hazai vizsgálatok megkísérelték a gyomosság mértéke és a kukorica termésdepressziója közti összefüggés kimutatását.

Korábbi vizsgálatok szerint a gyomirtás nélkül termesztett kukorica termésátlaga a kontrollhoz viszonyítva pusztán 23,5%-ot ért el.

A kukoricában okozott gyomkártétel mértékének kimutatása rendkívül nehéz feladat, a vizsgált területek változatos, sokszor eltérő gyomfaj-összetétele miatt.

A kukorica gyomnövényzetének faji összetételét meghatározza, hogy a kultúrnövény vetése általában április közepén kezdődik és sok esetben egészen május végéig is eltart. Ez egyben azt is jelenti, hogy a vetés-előkészítési talajmunkákkal a korábban kicsírázott vagy kihajtott gyomnövényeket mechanikus úton elpusztítjuk. Emiatt nem találhatók meg a T1-es és T2-es fajok a kukoricaterületeken.

A korábbi, áprilisi vetésekben még megtalálhatók a T3-as fajok, azonban a később (májusban) vetett táblákon már a T4-es csoport tagjai dominálnak.

A kukorica gyomnövényzetét a terület ökológiai és agrotechnikai viszonyai jelentősen megváltoztathatják.

Csapadékos május, június és július hónapok után mérsékeltebb gyomborítottság regisztrálható, ami elsősorban a preemergensen alkalmazott herbicidek jobb hatáskifejlődésével magyarázható.

A talaj kötöttsége és humusztartalma is hat a gyomnövényzetre. A kötöttebb és humuszban gazdagabb talajokon magasabb a gyomborítottság, és többek között a Sorghum halepense kedveli ezeket a talajokat.

A talaj pH-értéke és a gyomosság összefüggését vizsgálva arra az eredményre jutottak, hogy a 6–7 pH közötti tartományban fordul elő a legtöbb gyomfaj, és itt a legmagasabb a gyomborítottság. Pl. a Sorghum halepense nem kedveli a savanyú talajokat.

Az agrotechnikai tényezőket vizsgálva a vetésidőnek van hatása a gyomosodásra.

Az április 25. után vetett kukoricatáblák gyomborítottsága magasabb a korábbi vetésekhez képest, és a vetésidő előrehaladtával jelentősen csökken az Amaranthus retroflexus borítottsága.

A kukorica előveteményű kukoricatáblákon rendszerint nagyobb mértékű gyomosodással kell számolnunk, mint a kalászos elővetemények után. A monokultúra éveinek számával is nő a táblák gyomossága, és különösen a 4. és 5. évtől ugrásszerűen megnövekedik az egyéves egyszikűek aránya.

A kukorica állománysűrűsége is befolyásolja a gyomviszonyokat. A hektáronként 70 ezer tőnél sűrűbb kukoricaállományban látványosan lecsökken a gyomborítottság, ezen belül is az egyéves egyszikű fajok, valamint az Ambrosia elatior szorulnak vissza.

A kijuttatott nitrogénműtrágya-dózisok növekedésével nő az összes gyomborítottság, és különösen a Sorghum halepense kedveli a nitrogénben jól ellátott talajokat.

A kukoricatáblák gyomnövényzetére természetesen a gyomirtási technológiák, ezeken belül is a vegyszeres gyomirtás van a legnagyobb hatással.

A kukorica vegyszeres gyomirtását hazánkban négy évtizede kezdték. Az elmúlt 40 év gyomflóra-változtató hatását ma már jól nyomon követhetjük, mert világosan kirajzolódnak a tendenciák.


A kukorica

A kukorica domináns gyomnövényeinek sorrendváltozása Magyarországon

A gyomflóraváltozás szorosan összefügg az egyes időszakokban nagymértékben alkalmazott herbicidhatóanyag-típusokkal.

Ez ideig három, jól elkülöníthető szakaszt figyelhettünk meg a kukorica-gyomflóra változásában.

Az 1950-es évek elején-közepén bevezetett atrazin és 2,4–D tartalmú herbicidek az egyébként vegyes összetételű – az adott ökológiai környezetben hosszú távon kialakult – gyomegyüttesben drasztikus szelekciót eredményeztek. A mértéktelen atrazinhasználatnak és az ebből következő kényszerű tartós monokultúrának tulajdonítható az egyéves és évelő fajok borítottságának ugrásszerű megnövekedése.

Az Echinochloa crus-galli a kukoricában az országos gyomdominancia-sorrend első helyére került már az 1970-es években, és ezt a pozícióját azóta is tartja. Az ország középső és déli területein felszaporodott Sorghum halepense lokálisan, táblaszinten teszi próbára a herbológiával foglalkozó szakembereket.

Az egyszikű gyomok felszaporodásával párhuzamos, de ellenkező előjelű, csökkenő tendenciát mutatott a Convolvulus arvensis és a Cirsium arvense.

A kukorica-gyomflóra változásában a második, jól elkülöníthető szakaszt az atrazinrezisztens biotípusok kialakulása jellemezte az 1970–80-as években. Egyik évről a másikra tanúi lehettünk e káros folyamat kialakulásának. A jelenséget eleinte az A. retroflexusnál figyelhettük meg, később más gyomfajoknál is kialakultak az atrazinrezisztens biotípusok. Az eredmény az Amaranthus retroflexus borítottságának nagymértékű megnövekedése. Bizonyítják ezt a három időszakban elvégzett országos gyomfelvételezési adatok. 1950-ben a disznóparéj a 11. helyen állt az országos gyomdominancia-sorrendben, ma a 2. helyen. Hasonló, bár nem ilyen határozott borítottságnövekedést tapasztaltunk a Chenopodium album esetében.

A harmadik szakaszra a karbamid típusú herbicidekre kevésbé érzékeny, egynyári kétszikű gyomfajok felszaporodása volt a jellemző az 1980–90-es években. Ezek a fajok elsősorban a karbamidtípusú herbicidekkel kezelt napraforgó-, szója-, burgonya- stb. területeken szaporodtak fel, ami következményeként nagy tömegben


A kukorica

jelen vannak a nem atrazinnal gyomirtott kukoricatáblákon is. Ide sorolható az Ambrosia elatior, amely a korábbi országos gyomdominancia-sorrend 15. helyéről a 4. helyre tört elő, vagy a Polygonum lapathifolium, a Datura stramonium és a Xanthium italicum rendkívül határozott dominanciaemelkedése.

Az 1990-es évek kukorica-gyomnövényzetére továbbra is az Echinochloa crus-galli kizárólagos első helyezése a jellemző, de a különösen veszélyes, nehezen irtható, nagy kárral fenyegető gyomfajok térhódításának lehetünk tanúi.

Veszélyes gyomfajok elterjedése kukoricában

Forrás: Tizenkét jelentős kárral fenyegető gyomnövény országos felmérése. Bp, 1990


A kukorica

Domináns gyomnövényfajok kukoricában (T4 életformacsoport)

Az említetteken túlmenően a napraforgó árvakelése elleni küzdelem jelenti a kukoricában napjaink egyik legégetőbb gyomproblémáját.

A gyomirtás eredményét az dönti el, mennyire ismerjük a terület gyomnövényzetét. A gyomok számbavételére a Balázs–Újvárosi-féle gyomfelvételezési módszert használjuk.

A módszer lényege, hogy 2×2 m-es négyzeten felmérjük a gyomok területfoglalását az erre a célra kidolgozott skála segítségével. A felvételeket általában 6 hektáronként jelöljük ki, és a táblát úgy járjuk be, hogy lehetőség szerint a legbővebb információt nyerjük a terület gyomosságáról.

A gyomfelvételezési adatokat feldolgozva megállapítható a táblára jellemző domináns gyomnövényzet, annak életforma-megoszlása, az egy- és kétszikűek aránya stb.

A felvételezés idejét az dönti el, hogy milyen célra használjuk fel a szerzett információkat.

Az állomány (posztemergens) kezelések tervezéséhez a felméréseket a kukorica kelése és négy leveles állapota között célszerű elvégezni.

Amennyiben az alkalmazott vegyszeres gyomirtás eredményét kívánjuk kiértékelni vagy hosszú távra szeretnénk információt nyerni a tábla gyomnövényzetéről, akkor a felméréseket június végén, július elején kell elvégezni, amikor a kukorica kb. 1 m magasságú.

A gyomfelvételezéseket a tábla vagy terület gyomirtásitechnológia-tervezésénél hasznosítjuk. A herbicidek kombinációs partnereit úgy válogatjuk össze, hogy azok hatásspektruma a legteljesebben lefedje a tábla gyomnövényzetét, és ezzel a lehető legtökéletesebb hatást érjük el.

A tábla gyomirtástervezésére – a probléma soktényezős jellege miatt – célszerű ma már az erre kidolgozott számítógépes szoftvereket segítségül hívni. Ilyen programok rendelkezésre állnak nemcsak az árukukorica gyomirtásának tervezésére, hanem a kukoricavetőmag-előállítás esetére is.

3.1. A kukorica gyomirtásaA kukorica gyomirtásában az agrotechnikai, a mechanikai és a vegyszeres védekezési módokat alkalmazzuk. E módszerek célszerű ötvözete jelenti az integrált védekezést a kukorica-gyomirtás területén.

Agrotechnikai védekezés: ide sorolhatók a talajművelés, a vetés, a vetésforgó és a vetőmagtisztítás műveletei.

Az agrotechnikai gyomirtó eljárások akkor eredményesek, ha minden elemüket következetesen és rendszeresen beépítjük a védekezési eljárások sorába.

Ennek a védekezési módszernek három célja van:

• a már kikelt gyomokat az előtt kell elpusztítani, mielőtt kárt okoznának vagy magot érlelnének,

• meg kell akadályozni újabb gyomfajok betelepedését a táblára,

• meg kell semmisíteni a talajban lévő szaporítóképleteket.

A talajműveléssel és talaj-előkészítéssel rendkívül hatékonyan védekezhetünk a gyomok ellen.

Amennyiben a kukorica előveteménye kalászos gabona volt, a tarlóhántás gyors és jó minőségű elvégzésével a T4-es gyomok nagy többségét csírázásra kényszeríthetjük, majd a tarlóápolási munkákkal fiatal korban elpusztíthatjuk. E művelet a nyár és az ősz folyamán többször is megismételhető.

Ha a terület szártarackos (G1) gyomokkal fertőzött, célszerű a tarlóhántást mélyebbre állított, éles tárcsával elvégezni. E művelet hatására a szétdarabolt tarackok újra hajtanak, jelentősen felhasználva tartalék-tápanyagaikat. Ezután szántással mélyre forgatjuk őket, s így rendszerint tömegesen elpusztulnak.

A G3-as (gyökértarackos) gyomok ellen már kevesebb sikeres módszerünk van. A tarlóhántás gyakori ápolási munkálataival azonban mindenképpen gyérítő hatás érhető el.


A kukorica

Az őszi mélyszántásnak több szempontból is nagy a jelentősége a gyompusztításban.

A már korábban említett tarlóápolási munkák befejezéseként sok fiatal egynyári és újrasarjadó szártarackos gyom forgatható alá, de jó hatása van a gyökértarackos fajok ellen is. Több, korábbi vizsgálat megállapításai szerint a Cirsium arvense és a Convolvulus arvensis visszaszorulásának a mélyművelés általános elterjedése volt a legfőbb okozója.

A korán elvégzett őszi mélyszántáson gyakran tömegesen csíráznak a T1-es és T2-es fajok, amelyek az őszi mélyszántás tavaszi elmunkálásával mechanikus úton megsemmisíthetők.

A tavaszi talaj-előkészítés kapcsán elsősorban a T2 és T3 életformacsoportba tartozó fajok irthatók eredményesen, de jó hatást érhetünk el a korán sarjadó évelők (pl. Cirsium arvense) ellen is.

A tavaszi talaj-előkészítési munkálatok többször is elvégezhetőek, mint pl. a kukorica vetőmag-előállítás és a csemegekukorica-termesztés esetében, ahol a tervszerűen és szakaszosan vetett táblák közül a legkésőbben vetetteknél van több lehetőségünk a mechanikai gyomirtás előnyeinek kihasználására.

A vetésforgó gyomszabályozó szerepe is rendkívül fontos.

Széles körű vizsgálatok bizonyítják, hogy a kukorica-monokultúra 4. évétől jelentősen megnövekszik a gyomborítottság, és elsősorban az egyszikű fajok felszaporodását regisztrálhatjuk.

A vetőmagnak a kukorica esetében nincs sok összefüggése a gyomosodással. A kukoricavetőmag-előállítás speciális műveletei (csőtöréses betakarítás, a gondos vetőmag-kikészítési technológia, a szemenkénti vetés) mind az irányban hatnak, hogy vetőmaggal nem fertőződhet újra a talaj.

A kukorica különböző célú termesztése és a gyomosodás között rendkívül szoros összefüggések mutathatók ki.

A silókukoricának termesztett táblákon – a magasabb tőszám miatt –mérsékeltebb gyomosodással kell számolnunk, ugyanakkor a zöldtömeg korai betakarításával a gyomnövények és érőfélben lévő magvaik is lekerülnek a területről.

A kukoricavetőmag előállítására szánt táblákon a növények kis habitusa és az apasorok letermelése miatt erős nyári vagy nyárutói gyomosodás következhet be még akkor is, ha a tavaszi gyomirtás eredményét korábban sikeresnek ítélték meg.

A csemegekukoricával bevetett területeken nagyobb gyomborítottságra kell számítani részben azért, mert a növény kistermetű, másrészt élelmezés-egészségügyi szempontok miatt a jó hatású posztemergens herbicideket kizárták az alkalmazásból.

A növényápolás munkafolyamatai a mechanikai gyomirtás fogalomkörébe tartoznak, ezért azokkal ott foglalkozunk.

Mechanikai gyomirtás: fél évszázaddal ezelőtt még szinte kizárólagos módszerként alkalmazták. A korábbi időszakban a sorközöket kultivátorozták kézi vagy lóvontatású eszközökkel, a sorokat pedig kézi kapálással gyomtalanították.

A sorköz-kultivátorozást és a kézi kapálást általában háromszor végezték el, először közvetlenül a kukorica kelése után, majd 4–6 leveles korban és végül a címerhányás előtt (esetenként augusztusban). Mindhárom alkalommal jelentős azon időintervallumok nagysága, amikor a kukoricának nagy energiát kell fordítania a gyomokkal szembeni versengésre.

A már korábban idézett vizsgálatok szerint a kétszeri kapálásban részesített kukorica szemtermése 28,7%-kal, háromszori kapálásnál pedig 13,4%-kal volt kevesebb a vegyszeresen gyomtalanított területhez képest.

A mechanikus gyomirtás jelentősége napjainkban ismét megnövekedett, ami az alábbi okokra vezethető vissza:

• a biotermesztés egyedüli megvalósítható gyomirtási módszere,

• a kistermelésben, házikertekben elegendő kézi munkaerő áll rendelkezésre,

• a hibridek és fajták herbicidérzékenysége miatt fontos kiegészítő művelet a kukoricavetőmag-előállításban,


A kukorica

• a közelmúlt fejlesztési eredményeként új, nagy teljesítményű mechanikus gyomirtó eszközöket (csillagkerekek, küllőskapák, talajmarók, forgóboronák, gyomirtó kefék stb.) fejlesztettek ki,

• az utóbbi évtizedekben kialakult káros gyomszelekció miatt ma már tökéletes hatású vegyszeres gyomirtást (a herbicidárak növekedése miatt) csak nagyon magas költséggel lehet elérni, így az olcsóbb alapkezelési gyomirtó szeres technológiákat célszerűen párosítják a mechanikus eljárásokkal,

• a sávpermetezés módszerének kifejlesztésével megvalósítható a sorok vegyszeres és a sorközök gépi-mechanikus gyomirtása.

A mechanikus gyomirtás előnye a költség- és környezetvédelmi pozitívumaiban rejlik, azonkívül a talajfelszín megmunkálásával javítjuk a talaj vízmegtartó képességét és élénkítjük a talajéletet.

Hátrányaként kell megemlíteni, hogy lehetőséget ad a kukorica és a gyom időleges kompetíciós küzdelmére, továbbá a gépi kultivátorozás által tőpusztulás okozható, főként lejtős területeken, a kultivátor oldalirányú elmozdulása miatt.

Vegyszeres gyomirtás:

• presowing (vetés előtt alkalmazott) kezelések,

• preemergens kezelések,

• posztemergens kezelések.

Presowing kezelések A kukorica vetése előtt, általában az utolsó talaj-előkészítési eljárással egy menetben alkalmazzák. Az ekkor felhasználandó herbicidek nagy része a fény hatására és a hatóanyag magas gőztenziója miatt elbomlik, emiatt kell gondoskodni a talajba juttatásukról. E műveletet tárcsával, kombinátorral, ásóboronával, talajmaróval stb. lehet elvégezni. A kijuttatást és bedolgozást egy és külön menetben lehet végrehajtani. Az előbbi megoldás mind munkaszervezési, mind pedig hatékonysági szempontból előnyösebb.

A vetés előtt használatos herbicidekhez antidótumokat kevernek, csökkentve ezzel a kukoricára gyakorolt fitotoxikus hatást. Ennek ellenére vannak érzékeny vonalak vagy fajták, amely tulajdonságot érdemes figyelembe venni.

Az ekkor felhasználható herbicidek hatásspektruma elsősorban a magról kelő egyszikű gyomokra terjed ki, de jelentős mellékhatásuk van a magról kelő kétszikűek ellen is.

Az alkalmazás előnye száraz tavaszokon mutatkozik leglátványosabban, amikor az elmaradt csapadék hatására a preemergensen alkalmazott technológiák rossz hatásfokot mutatnak.

További előnye ennek az alkalmazási módszernek, hogy segítségével megnyújtható a kukorica gyomirtási munkafolyamatának ideje, aminek a nagy kukorica-vetésterülettel rendelkező gazdaságok látják elsősorban hasznát.

Csaknem egyedüli alkalmazható módszer a kukoricavetőmag-előállítás esetében, amikor az anya- és apasorok eltérő vetésideje miatt a gyomirtási munkaszervezési problémát ki lehet küszöbölni.

A presowing alkalmazás hátránya, hogy a kijuttatás idején nem felvételezhető a terület gyomnövényzete, és amennyiben nincs a korábbi évekről gyomfelvételezési adatunk, nem garantált a jó gyomirtó hatás.

A presowing alkalmazásnál szükséges 4–6 napos várakozás után kezdeni a vetést az esetleges fitotoxicitás megelőzése végett.


A kukorica

A kukorica presowing gyomirtó szerei

* Maximális dózisban irtja a magról kelő fenyércirkot.

** Maximális dózisban irtja a kölest.

Preemergens (vetés utáni, kelés előtti) kezelések

A kukorica vetése után és kelése előtti időszakban juttatjuk ki ezeket a készítményeket, amelyeket a csapadék a mag feletti talajzónába juttat. Az egy-két cm-re bemosódó herbicidek éppen a gyommagvak csírázási mélységében fejtik ki hatásukat úgy, hogy közben a kukoricát nem károsítják.

Nagy intenzitású csapadék hullása esetén a herbicidek a kukoricacsírát is elérhetik, és hatásmódjuktól függően veszélyeztethetik a kultúrnövényt.

Gyakoribb jelenség ennek az ellenkezője, amikor elmarad a tavaszi eső, és a herbicidek nem tudják hatásukat kellőképpen kifejteni.

Javasolható a herbicidek sekély bedolgozása, azonban megfelelő eszköz hiányában ez alig valósul meg.

Az ide tartozó herbicidek hatásspektruma a magról kelő egy- és kétszikű gyomokra terjed ki, nem hatásosak az évelő fajok ellen. Itt is elmondható, hogy jó gyomirtó hatást csak abban az esetben várhatunk, amennyiben van korábbról információnk a tábla gyomnövényzetéről, és a kombinációs partnereket ennek megfelelően állítottuk össze.

A dózis megválasztásánál vegyük figyelembe a talaj kötöttségét és humusztartalmát: kötött és humuszban


A kukorica

gazdag talajokon az engedélyezett dózisintervallum magasabb dózisát, lazább és humuszszegény talajokon pedig az alacsonyabb dózist kell alkalmazni.

Fontos munkaszervezést érintő információ, hogy a gyomirtószeres kezelést lehetőleg azonnal a vetés után kezdjük meg, mert az esetleges hosszan tartó csapadékos időjárás körülményei között a kukorica kikelhet a kezelés előtt, és ekkor már a legtöbb készítményt nem lehet felhasználni.


A kukorica


A kukorica

A kukorica preemergens gyomirtó szerei

Posztemergens (állománypermetezési) kezelések

Korábban, amikor a presowing és preemergens módszereket alkalmazták széleskörűen, a posztemergens kezeléseket az alapkezelések hibáinak korrigálására alkalmazták elsősorban. Így az ország kukoricaterületének kb. 25%-a részesült állománykezelésben.

A posztemergens védekezést a kukorica szögállapotától (korai posztemergens) a növény 7–8 leveles koráig végezhetjük el, amennyiben azonban rendelkezünk levél alá permetező géppel, e művelet mindaddig végrehajtható, ameddig a traktor károsítás nélkül tud az állományban haladni.

Az állományban való gyomirtás előnyei az alábbiakban foglalhatók össze:

A kicsírázott gyomnövényzet ismeretében célzott kezelést tesz lehetővé, pontosan megtervezhetők a legjobb hatású herbicid-hatóanyagok. Ebből adódóan költség- és környezetkímélő módszer.

A korai posztemergens kezeléseknél nem vagy alig jelentkezik a káros gyom-kukorica kompetíció.

A veszélyes, nehezen irtható egyéves kétszikű gyomok (selyemmályva, szerbtövis, napraforgó-árvakelés, csattanó maszlag stb.) elleni védekezés alkalmas eszköze.

Egyedüli védekezési módszer, amely egy menetben biztosítja a teljes hatásspektrum lefedését.

Az évelő gyomfajok elleni egyedüli hatásos módszer.

Az időjárási tényezők kevésbé befolyásolják a kezelések hatását.

A módszer korlátai:

Viszonylag nagy gépkapacitást és kínálati jellegű növényvédőszer-kereskedelmet feltételez a fenológiai optimumok betartása miatt.

A többnyire kontakt herbicidek tartamhatása nem megfelelő, emiatt a növényzet záródásáig meg kell ismételni a védekezést vagy eleve osztott technológiát kell alkalmazni.

Megkésett kezeléseknél érvényesül a káros gyom-kultúrnövény konkurencia.

Elkésett alkalmazásnál a kukoricanövény leveleinek és erősebb gyomosodás esetén a gyomnövényzet föld feletti részeinek takarása miatt a védekezés hatékonysága csökken.

A fent említett tényezők miatt a posztemergensen kezelt kukoricaterület aránya rohamosan növekszik.

A különböző időszakban elvégzett gyomirtási eljárások célszerű arányainak megválasztására és kombinálására a gazdaság gyomflórájának, gépkapacitásának és kukorica-termőterülete nagyságának ismeretében, alapos tervezőmunkával kerülhet sor.

A kukorica gyomirtásának tárgyalása kapcsán külön felhívjuk a figyelmet az atrazin hatóanyag használatának szabályaira.

Az atrazin hatóanyagot hozzávetőleg 40 éve használja a mezőgazdasági gyakorlat. A készítmény széles hatásspektruma, hosszú hatástartama, a kukoricára vonatkozó kitűnő szelektivitása és nem utolsósorban olcsó ára közkedveltté tette a termelők körében.

Széles körű és nagy dózisban való felhasználása következtében az atrazin hatóanyag Nyugat-Európában már elérte és szennyezi a talajvizet, és emiatt több országban korlátozták vagy betiltották használatát.

Hazánkban már 1972-ben rendeletben limitálták az atrazin hatóanyag felhasználását, és a legmagasabb kijuttatható mennyiséget a kétéves (3 kg/ha hatóanyag) dózisban határozták meg.

Az atrazin hatóanyagú herbicidek engedélymegújítását követően 1995-ben 1,5 kg/ha hatóanyagban maximálták a felhasználandó mennyiséget.


A kukorica


A kukorica

A kukorica posztemergens gyomirtó szerei

4. A kukorica védelmeA kukoricatermesztéssel és a vetőmag-forgalmazással együtt számolni kell azokkal a nagy kárral fenyegető karantén szervezetekkel, amelyek meghonosodása tovább növeli a termelés önköltségét, esetleg kockázatossá teszi a gazdaságosságot. Ezért a karantén rendeleti intézkedéseket figyelembe kell venni, tekintettel a növényvédelmi kódexben megfogalmazottakra.

A kukorica térfoglalásából és a több évre kiterjedő hatású herbicidek alkalmazásából adódott a monokultúrában történő termesztés megvalósulása. A monokultúra kedvezően befolyásolta több kórokozó és kártevő felszaporodását. Növelte a fuzáriumok, a rostosüszög, a golyvásüszög okozta fertőzéseket és elősegítette a kukoricabarkó, a kukorica-gyökértetű, valamint a levéltetvek egyedszámának növekedését. Mindezekre tekintettel célszerű a monokultúra kerülése és ezzel szemben a vetésváltás megvalósítása.

A kukorica védelmét szolgáló eljárások között döntő szerepe van az agrotechnikai munkáknak, mert a talajműveléssel és növényápolással több kórokozó és kártevő, valamint csírázó gyomnövény megsemmisíthető. Mindezt elősegítik a károsító fajok érzékeny fenológiai fázisaira szervezett agrotechnikai munkák.

A talajlakó rovarok (drótférgek, áldrótférgek, pajorok, ormányos bogarak, gyökértetvek, mocskospajor-lárvák stb.) területegységre vetített egyedszámának felderítése fontos, mert annak ismeretében irányítani tudjuk a talajmunkákat és az esetleg szükségessé váló talajfertőtlenítéseket. A talajművelő eszközök által mechanikai úton megsemmisített kártevők és gyomok csökkentik a populációban előforduló egyedszámot. A talajművelő eszközök felszínre hozzák a rovarok eltérő fejlődési alakjainak egy részét, amit a madarak elpusztíthatnak.

A kukoricatermesztés során figyelembe kell venni a növény tápanyag-igényét, ismerni kell a talajok tápanyag-ellátottságát és ennek figyelembevételével gondoskodni kell a tápanyag-utánpótlásról. A talajba juttatott szerves trágya mérsékli a talajlakó kártevők károsítótevékenységét, valamint a csírakárosító kórokozók kártételének veszélyét. A kukorica szilárdsága fokozható a foszfor és kálium műtrágyák igény szerinti adagolásával, ami növeli a növények fuzárium-ellenálló képességét. A harmonikus tápanyag-ellátottság mérsékli a fonálférgek, a levéltetvek, a kukoricamoly és a szárlégy kártételét.

A talajlakó kártevők ellen elvégzett talajfertőtlenítéssel veszélyes küszöbérték alá csökkenthető az egyedszámuk. Erre a célra felhasználhatók forát, karbofurán, diazinon, terbufosz, klórpirifosz, teflutrin, bendiokarb és karboszulfán hatóanyag-tartalmú granulátumok. A talajfertőtlenítésre alkalmas készítmények kijuttathatók vetés előtt a talaj felületére és vetéssel egy menetben, sorba adagolva. Felületi kezelés esetén gondoskodni kell a növényvédő szerek azonnali talajbadolgozásáról.

Azokon a területeken, ahol elszaporodott a mezei pocok, az ürge vagy a hörcsög, ott még vetés előtt kell az egyedszámot szabályozó védekezésről gondoskodni. A rágcsálók egyedszámát nemcsak a termőterületeken, hanem azok környékén (árokpartok, töltésoldalak, útszegélyek stb.) is gyéríteni kell.

Április–május hónapokban vetést megelőzően (presowing), kelés előtt (preemergens) végezzük el a gyomirtást, a táblázatban megadott készítmények közül azzal, amely az adott területek talaján és az ott előforduló gyomok ellen a leghatásosabban alkalmazható.

A köztermesztésben szereplő fajták, illetve hibridek közül a különösen veszélyeztetett területeken lehetőleg a toleranciával vagy rezisztenciával rendelkezőket termesszük. A csírafertőző kórokozók ellen a vetőmagforgalmazók kaptán, benomil, izopamfosz, karboxin + karbendazim, rézoxikinolát, TMTD és karboxin hatóanyag-tartalmú készítményekkel csávázzák a magtételeket. Azokon a területeken, ahol az elvetett vetőmagot fácán, varjú, galamb fogyasztja, a tőszám biztosítása érdekében riasztó hatású készítményekkel (ziram, antrakinon + Daphne olaj, merkaptodimetur hatóanyag-tartalmúak) csávázzunk. A merkaptodimetur a fritlégy ellen is hatásos.

A kukorica vetésének időpontját úgy határozzuk meg, hogy ne kedvezzen az egyes károsító fajok felszaporodásának. A korai vetés kedvezően hat a fritlégy, a levéltetűfajok, a kukoricabarkó és a fekete barkó, a késői viszont a rostosüszög felszaporodására. Ügyeljünk a vetés mélységére, mert a takarás nélküli vetőmagvakat a vetési varjú, a fácán, a galamb, a mezei pocok és a vaddisznó is fogyasztja. A mélyre vetett magvakat és a csírákat, különösen hideg talajokban, a csírakárosító gombák és a talajlakó kártevők veszélyeztetik. A növényállomány mikroklíma-szabályozó szerepe miatt fontos a tőszámbeállítás. A túl sűrű vetés következtében kialakuló kedvező feltételek (hőmérséklet, páratartalom) nagyban elősegítik a fonálféreg-, a


A kukorica

levéltetűfajok, a kukorica-gyökértetű és a kukoricamoly egyedszámának növekedését.

A monokultúrában termesztett kukorica esetében gyakran előfordul – a kukorica kelésével egy időben – a kukoricabarkó károsítása. A kelést követő hűvös, csapadékos időjárás esetén a fritlégy kártételével kell számolni. Ezek ellen állománykezelést alkalmazhatunk benszultap, foszfamidon, metilparation, kartap és metidation hatóanyag-tartalmú készítményekkel. A fritlégy egyedszáma elfogadható eredménnyel gyéríthető foszfamidon, kinalfosz, metidation és triazofosz hatóanyag-tartalmú készítményekkel.

A vetés és kelés előtt elmaradt gyomirtás miatt vagy ha ezek a kezelések sikertelenek voltak, állománykezelést (posztemergens) lehet alkalmazni a gyomnövények fejlettségi állapotától függően, általában május utolsó harmadában, esetleg június elején.

A levéltetvek és a különböző atkafajok a kukorica kelésétől számítva az egész tenyészidőszakban előfordulhatnak. Az ellenük alkalmazható védekezés elvégzésének célszerű időpontja a betelepedést követő egyedszám-növekedés fázisa, ami általában május közepétől számítható. A megtelepedett szárnyasok és szárnyatlan utódaik szaporulata ellen eredményesen alkalmazhatók állománykezelésre dimetoát, permetrin + tetrametrin, cipermetrin, metilparation, fenpropatrin, deltametrin, diflubenzuron, kinalfosz, alfametrin, metilazinfosz, heptenfosz, triazofosz, foszmet, fenoxikarb, lambda-cihalotrin, eszfenvalerát, fenvalerát, bifentrin, foszalon, formotion, foszfamidon és metidation hatóanyag-tartalmú készítmények.

A vetési bagolylepke és a vele együtt gradációt alkotó más bagolylepkefajok lárvái ellen a károsítás kezdetén eredményes állománykezelés hajtható végre permetrin + tetrametrin + PBO, cipermetrin, metilparation, deltametrin, klórpirifosz, kinalfosz, alfametrin, lambda-cihalotrin + pirimikarb, lambda-cihalotrin, acefát, fenvalerát, endoszulfán és etofenprox hatóanyag-tartalmú készítményekkel. A permetezést lehetőleg a késő délutáni vagy kora esti órákban végezzük el. Ez az időbeni megoldás biztosíték arra, hogy a gázosodó hatóanyag a leszálló légáramlat hatására abban a zónában marad, ahol a kártevő faj egyedei tartózkodnak.

A kukoricabogár térhódításával várható a védekezési eljárások engedélyezése, amelyek célszerűségből lehetnek talajfertőtlenítések és állománykezelések.

A címerhányás kezdetén rajzó és petét rakó kukoricamoly kelő lárvái ellen eredményesen alkalmazhatók dimetoát, foszfamidon, formotion, aszimetrin, cipermetrin, deltametrin, lambda-cihalotrin, teflubenzuron, fenvalerát és a metidation hatóanyag-tartalmú készítmények. Az integrált növényvédelem keretében alkalmazhatók a Bacillusthüringiensist tartalmazó biopreparátumok. Kielégítő hatás a tömeges lárvakelés időpontjában való kijuttatástól várható.

Az öntözéses kukoricatermesztés csapadékszegény évjáratokban elkerülhetetlen. Az esőztető módszerrel kijuttatott öntözővíznek egyedszámcsökkentő hatása van a levéltetvekre, a kukorica-gyökértetűre és a fiatal bagolylepkehernyókra. Megfigyelések és kísérleti adatok bizonyítják, hogy a kukoricabogár fejlődését az öntözés kedvezően befolyásolja.

Az erdő közeli területeken számolni kell a vaddisznó, a dámvad és a szarvas kártételével. Ezért gondoskodni kell a területek védelméről, a vadriasztásról. Erre a célra mechanikai, fizikai és kémiai módszerek alkalmazhatók.

A kukoricatermés betakarítását követően feladatunk a szármaradványok felhasználása vagy megsemmisítése, mert ezzel egy időben a kórokozók szaporítóképleteit és a kártevők telelő alakjait gyéríthetjük. A leveles kukoricaszár takarmányozási célú felhasználásakor gondoskodni kell a parazita- és parazitoidmentésről.


A kukorica

A kukorica védelme


4. fejezet - A rizs1. A rizs betegségeiA rizs betegségei részben biotikus (kórokozó) eredetűek, részben pedig abiotikus tényezőkre vezethetők vissza. A nem kórokozó eredetű betegségek általában tápanyag-ellátottsági zavarok eredményeként alakulnak ki, rendszerint valamilyen talaj- vagy időjárási rendellenesség, vagy más környezeti stressz hatásai nyomán.

A rizs abiotikus betegségei közül elsősorban a víz, valamint egyes makro- és mikroelemek hiányából vagy többletéből adódó élettani betegségek okozhatnak nagy terméskiesést. Hazánkban főleg az alacsony hőmérséklet közvetlen vagy közvetett hatásai idézhetnek elő élettani betegséget, illetve táplálkozási rendellenességet a rizsnél.

A részleges sterilbugájúságot, más néven ablakosbugájúságot, a virágzáskor előforduló lehűlések okozzák. A virágok egy része nem termékenyül meg, a pelyvalevelek elszáradnak, kifehérednek. Hasonló tüneteket okozhat a virágszervek kialakulása idején bekövetkezett lehűlés is.

A gyökérfulladást vagy élettani barnulást a talaj nitrogénbősége és teljes oxigénhiánya idézheti elő a tenyészidő második felében. A mikrobiális tevékenység következtében képződő kén-hidrogén mérgező hatású a gyökerekre. A növények levelei száradnak, barnulnak, majd elhalnak. A gyökerek feketednek és bűzösen rothadnak.

A biotikus eredetű betegségek közül hazánkban a legjelentősebbek a járványos barnulás, a barna levélfoltosság, a rizsbakteriózis és a fehér levélcsúcsszáradás. A Corticium sasakii gomba által okozott levélhüvely-foltosság szintén károsítja a rizst. Csíra- és palántakárosodással vagy pusztulással járó betegséget okozhatnak még az alábbi kórokozók is: Fusarium spp., Pythium spp., Mucor spp., Corticium rolfsii, Gibberella fujikuroi. A vírusbetegségek közül Magyarországon az árpa sárga törpülés vírusának fellépése okozhat kárt a rizsállományban.

1.1. Pirikuláriás barnulás1.1.1. (Pyricularia grisea)

Gazdanövény: rizs, gabonafélék és különböző fűfajok.

Tünet: a betegség legszembetűnőbb tünetei azok a foltok, amelyek elsősorban a levéllemezeken találhatók, de a hajtás szinte minden részén előfordulhatnak, bár a levélhüvelyen csak igen ritkán figyelhetők meg.

A levéllemezeken látható foltok jellemzői különböző fajtáknál és eltérő környezeti körülmények között változóak lehetnek. A megjelenő apró foltok először szürkészöld árnyalatúak, szegélyük sötétebb zöld színű. Később a foltok jól láthatók, világosszürke színűvé válnak és peremük barna lesz. A levelek hosszirányában megnyúlt, a két végén kihegyesedő, orsó alakú foltjainak közepén látható a gomba spóráinak bársonyos bevonata. Az egyes kifejlett foltok hossza elérheti a 10–15 mm-t, míg szélessége a 3–5 mm-t. A növekvő, összeérő foltok a levéllemezek nagy felületét károsíthatják. A levélalap szöveteinek elroncsolódása esetén a levél elszárad, letörik.

A szár nóduszain először kis sötétbarna folt jelzi a fertőzést, majd a nódusz körbe és befelé haladva megfeketedik, s rajta körkörös bemaródás keletkezik. A szár e helyen meg is törhet. A buganyakon, azaz a buga alatti nóduszon szintén látható feketedés, befűződés és néha penészcsomó is. A betegség e formáját nevezik nyakbetegségnek. A beteg nyak felett a buga elfehéredik, elszárad és sok esetben meddő lesz. A betegség tünetei esetenként a bugaágakon is láthatók.

A szemek pelyváin megfigyelhető foltok hasonlóak a levéllemezeken találhatókhoz, de kisebbek azoknál.

A betegség a rizsállományban először foltokban lép fel, ahonnan nagyon gyorsan, járványszerűen terjed. Erős fertőzés esetén a növényzet teljesen elszárad, vörösesbarna lesz, s összekuszáltan megdőlhet, lerogyhat.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: hazánkban a járványos barnulás, a pirikuláriózis és a bruzone is ismert elnevezése a pirikuláriás barnulásnak, amely a világ minden rizstermesztő országában előfordul, és sok helyen a


A rizs

legjelentősebb rizsbetegségként tartják számon. Magyarországon több alkalommal okozott igen súlyos károkat, néhány évben nagy területeken, csaknem teljes állománypusztulást és termésveszteséget idézve elő. A jobb rezisztenciájú fajták termesztésbe vonása óta hasonló mértékű kár nem fordult elő, de a betegség kialakulásához kedvező feltételeket biztosító években a pirikuláriózis fellépésével számolni kell.

A kórokozó életmódja: a gombának a rizs fertőzött növénymaradványain áttelelt szervei a következő tenyészidőszakban a számukra kedvező környezeti feltételek mellett elszaporodnak és a fertőzés elsőrendű forrásául szolgálnak. A fertőzött magvak és a gomba gyomgazdanövényei szintén szerepet játszhatnak a betegség kialakulásában.

A konídiumok képződése és kibocsátása elsősorban a hajnali órákban, magas relatív légnedvesség mellett intenzív. A fertőzés hatására kialakuló foltokon, a megjelenésüket követő 3–8 nap alatt legnagyobb a spóraképződés. A beteg foltok hosszabb ideig képesek spóratermelésre 16–24 °C hőmérsékleti tartományban, mint ennél magasabb hőmérsékleten. A spórák a légáramlatok segítségével elterjednek, s ezáltal teremtik meg a fertőzés mind nagyobb területen való kialakulásának alapfeltételét.

A konídiumok csírázásához az optimális hőmérséklet 25–28 °C, a kritikus relatív légnedvesség pedig 89–96%. A konídiumok csírázását követően a tapadókorong és a fertőző csíratömlő kifejlődik, s a kórokozó a kutikulán és az epidermiszen vagy a sztómákon keresztül hatol be a gazdanövény sejtjeibe. A betegség lappangási idejét a hőmérséklet jelentősen befolyásolja, 25–28 °C-on 4–5 nap, míg 9–11 °C-on akár 13–18 nap is lehet.

Ökológia és előrejelzés: a mérsékelt éghajlati övben, így hazánkban is, csak július végén és elsősorban augusztusban található jelentősebb spóramennyiség a levegőben, ezért a pirikuláriafertőzés elterjedésének ez a fő időszaka. A levegő spórafertőzöttsége önmagában nem jelent nagy veszélyt, hisz a betegség kialakulásához a fertőzést elősegítő környezeti tényezők megléte és a betegségre fogékony fajta jelenléte is szükséges. A hirtelen bekövetkező és tartósan alacsony hőmérséklet, a nagy páratartalom, a borús, esős periódus elősegíti, illetve felgyorsítja a fertőzést és a betegség kifejlődését ebben az időszakban. A nagy adagú nitrogénműtrágya fertőzést fokozó hatása szintén bizonyított. A kedvezőtlen klímatényezőkkel együttesen azt okozza, hogy a növényben megnövekszik az oldható nitrogén aránya, amely a gomba táplálása, a betegség kifejlődése szempontjából kedvező. A túlzott nitrogénfelvétel egyben csökkenti a növény epidermiszsejtjeinek szilíciumtartalmát, megkönnyítve ezáltal a fertőző gombák sejtbe jutását is.

Védekezés: a pirikuláriás vagy járványos barnulás elleni védekezés leghatékonyabb módja a betegség-ellenálló fajták termesztése. Azokban a rizstermesztési régiókban, ahol a környezeti körülmények nem optimálisak a járványos barnulás számára, a rezisztencianemesítés önmagában is eredményes eszköze lehet a pirikuláriózis elleni védelemnek. A rendszeres, nagy mértékű fertőzésnek kitett területeken, s ott, ahol nem állnak rendelkezésre a kielégítő rezisztenciájú fajták, agronómiai eszközökkel és fungicides kezeléssel is lehet csökkenteni a betegség kialakulásának és elterjedésének lehetőségét. Trópusi területeken a vetésidő, a tápanyag-utánpótlás, valamint a vízellátás módjának helyes megválasztása csökkentheti a járványos barnulás kártételét. Egyes szisztémikus fungicidekkel (pyroquilon, tricyclazole) való csávázás a trópusi országokban hatékony védelmet nyújt a tenyészidő első felében is fertőzésnek kitett rizs számára. A növényállományok fungicidkezelésének szükségességét néhány országban (pl. Japánban) jól szervezett előrejelző szolgálat és szimulációs modellezés ajánlásai alapján határozzák meg.

Magyarországon a külföldi eredetű rezisztens fajták széles körű kipróbálása és a rezisztencianemesítés az 1955. évi nagy kártétel után kezdődött meg. A kémiai védekezés területén kezdetben higanytartalmú szerekkel, később antibiotikumokkal, majd pedig szisztémikus készítményekkel folytak kísérletek. A jobb rezisztenciájú fajták termesztésbe vonásával a vegyszeres kezelési kísérletek háttérbe szorultak. Tökéletes rezisztenciával rendelkező rizsfajták még más országokban sincsenek, így a betegség kialakulására hajlamosító tényezők figyelembevételével, a megelőző jellegű védekezésre is nagy hangsúlyt kell fektetni.

1.2. Barna levélfoltosság1.2.1. (Helminthosporium oryzae)

Gazdanövény: a kórokozó a rizsen kívül a muharfajokat is fertőzi.

Tünet: a betegség során a gyökérnyakat szürkésbarna, bársonyos bevonat vonja be, és a csíranövény el is pusztulhat. Fejlettebb növényeknél a leveleken megjelenő apró, kör vagy ovális alakú foltok jelzik először a betegséget. A foltok, amelyek a levél mindkét oldalán láthatók, fokozatosan megnyúlnak, színük barna, közepük világosabb, fakószürke. Széleiken a levélszövet elhal, elsárgul. A foltok hossza – a fajták érzékenységétől


A rizs

függően – rendszerint 2–14 mm közötti. A leveleken kívül a száron és a nóduszokon is felléphet a foltosság. A pelyvákon fekete foltok képződnek, s a szemek zsugorodottak lehetnek.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a kórokozó hazai elterjedéséről és az általa okozott kárról nincsenek pontos adatok. Rizsföldjeinken elsősorban a levélszimptómák jellegzetesek és gyakoriak.

A kórokozó életmódja: a gomba a rizsszemben vagy más fertőzött növényi maradványban is áttelelhet. Először a fiatal, kelésben lévő növényeket támadja meg. Ha ilyenkor nem is okoz jelentős károkat, a gomba felszaporodására, újabb konídiumnemzedékek kialakulására nyílik lehetőség. A levelekbe a gomba a kutikula áttörésével vagy a légzőnyílásokon keresztül hatol be.

Ökológia és előrejelzés: a betegségnek a környezeti tényezőkkel való kapcsolata hazai vonatkozásban még nem tisztázott. A tápanyagban szegény vagy árasztás, illetve vízborítás nélküli talajokon termesztett rizsnél gyakoribb a betegség kifejlődése.

Védekezés: a betegség elleni védekezés kialakításának egyik lehetséges módja az ellenálló fajták termesztése. A rizs rezisztenciája a kutikula vastagságával és a levelek polifenol-oxidáz-aktivitásával van egyenes arányban.

1.3. Rizsbakteriózis1.3.1. (Pseudomonas syringae)

Gazdanövény: rizs.

Tünet: a baktériumos barnulásnak is nevezett betegség első tünetei a bugát takaró levélhüvelyen válnak láthatóvá, rőtbarna, szabálytalan alakú elszíneződés formájában. A buga sokszor csak részben vagy egyáltalán nem emelkedik ki a levélhüvelyből. A beteg növény bugái gyakran sterilek és éréskor sem bókolnak. A pelyvákon és néha a száron és a nóduszokon is barnás elszíneződések jelennek meg a betegség során.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a kórokozót (először Pseudomonas oryzicola néven) és az általa okozott betegséget Klement Zoltán írta le elsőként. Magyarországon kívül Kína északkeleti részén, Japánban, Chilében és Ausztráliában számoltak be e betegségről.

A kórokozó életmódja: a baktériumok a szállító edénynyalábokat körülvevő nyalábhüvelyben halmozódnak fel, de az edénynyalábokba nem hatolnak be. A kórokozó a fertőzött növényi maradványokon telel át, viszont a vetőmaggal való átvitelének a lehetősége sem kizárt.

Ökológia és előrejelzés: meleg és csapadékos időjárás segíti a betegség gyors kialakulását. Esős, párás időben, 25–30 °C mellett csak 2–3 nap az inkubációs idő.

Védekezés: a védekezésnek nincs kialakult gyakorlata. A fertőzési forrásul szolgáló növényi maradványok elpusztítása és a betegségre kevésbé fogékony fajták termesztése jelenthet megoldást.

2. A rizs kártevőiMagyarországon az utóbbi időben a rizs egyik legjelentősebb kártevője a rizslevél-fonálféreg. Kártétele a leveleken, a bugákon és a termésveszteségen keresztül érzékelhető.

Hazai rizsföldjeink jellegzetes, régóta ismert kártevői az ízeltlábúak törzsébe tartozó állatfajok. Annak alapján, hogy a rizst milyen fejlődési állapotában támadják meg, két csoportra oszthatók. Az egyik csoportba a csírázó és kelő rizs, a másikba az ennél fejlettebb növény kártevőit soroljuk. Az előbbiekhez tartoznak a tollas árvaszúnyog, illetve annak egyes rokon fajai, valamint a nyári pajzsosrák és a tüskésorrú rák, míg a másik csoportba a rizsszúnyog és az aknázó rizslégy.

E fajok (az aknázó rizslégy kivételével) vízi szervezetek, eredeti élőhelyüket különböző vízállásos területek és vízfolyásos helyek képezik. Egyikük sem kizárólag a rizsföldek állatvilágához tartozó faj. A rizs akkor lehet táplálékforrásuk, amikor károsító alakjuk adott fejlődési időszaka egybeesik a rizs bizonyos fenofázisával. A tollas árvaszúnyog, a nyári pajzsosrák és a tüskésorrú rák elsősorban a felületi vetésben, a rizsszúnyog és az aknázó rizslégy a talajba vetett rizsállományban is károsít.

A rizstelepeken sok madárfaj kártételével is számolni kell. A hazai rizsföldeken megtalálható madárfajok


A rizs

többsége a rizst nem károsítja, de némelyek a tenyészidő bizonyos időszakaiban nagy veszteségeket okozhatnak. A galamb- és gerlefélék (Columba spp., Streptopelia spp.) a vetés után a felületre szórt vetőmag felszedésével károsítanak. A fácán (Phasianus colchicus) és a vetési varjú (Corvus frugilegus), valamint a verébfélék (Passer spp.) a talajba vetett, száraz talajfelszínű rizsföldeken a csírázó szemeket és a zsenge hajtásokat eszik. A verébfélék ezenkívül a bugában lévő, érő szemeket is fogyasztják. A récefélék (Anas spp.) tavasszal elsősorban a felületre vetett rizsföldeken eszik a szemeket és a csíranövényeket. A fiatal rizs kitaposásával és kifürdésével állományritkulást okoznak. Nyár végén, különösen az esti órákban, nagy csapatok szállhatják meg a rizstelepeket. Mozgásuk, fel- és leszállásaik eredményeként a szemek elpereghetnek, a rizs szára eltörik, bugája a vízbe kerül. A vadludak (Anser spp.) aratás előtti kártétele hasonló a récefélékéhez.

Esőztető öntözéses rizsvetésekben, illetve vízborítás nélkül fejlődő rizsállományokban olyan állatfajok kártétele is megfigyelhető, amelyek árasztott rizsvetésekben nem vagy csak ritkán fordulnak elő.

2.1. Rizslevél-fonálféreg2.1.1. (Aphelenchoides besseyi)

Tápnövénykör: a rizslevél-fonálféreg a kakaslábfűféléken, a rizsfűn, a kölesen, a hagymán, a szamócán és a szóján is megtalálható.

Kárkép: a fertőzött rizsnövények a fejlődés kezdetén többnyire tünetmentesek. Nagy fonálféreg-fertőzés esetén azonban a 4–6 leveles rizsen mozaikos sárgulás figyelhető meg.

A fehér levélcsúcsszáradásnak hívott rizsbetegség neve a fonálféreg-kártétel legjellegzetesebb tünetére utal. A rizs leveleinek 3–5 cm-es csúcsi része elfehéredik, majd száradásszerű tüneteket mutatva elhal. A fertőzött levelek középső és alapi része néha sötétebb zöld színű lesz. A tünetek elsősorban a felső leveleken jelentkeznek. A zászlólevél sok esetben megcsavarodik, és a buga csak részben vagy egyáltalán nem tud a levélhüvelyből kiemelkedni. A fertőzés hatására a bugák hossza rendszerint kisebb lesz. Csökken a szemek száma és tömege, s jelentősen megnő a bugák sterilitása. A beteg növények az egészségeseknél sok esetben alacsonyabbak, néha törpeség is megfigyelhető rajtuk. Nem minden fonálféreggel fertőzött, beteg növényen láthatók a jellegzetes levél- és bugatünetek, de terméscsökkenés ilyen esetekben is megfigyelhető.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a világ rizstermesztő régióinak többségében előforduló rizslevél-fonálféreg okozta kártételt, mindenütt a rizs betegségei között tartják nyilván. Hazánkban az 1960-as évek végétől vizsgálják rendszeresen a betegség tüneteit. Azóta a fonálféreg terjedése folyamatos, s a fehér levélcsúcsszáradás ma már az egyik legveszélyesebb betegsége a rizsnek.

Fejlődésmenet: a fonálféreg elsősorban vetőmaggal terjed, de gazdanövényeinek fertőzött maradványain és a tarlóra került rizsszemekben is áttelelhet. A vetőmagban a pelyva alatt 2–3 évig is megőrzi életképességét. A csírázó szemben aktivizálódó nematódák a rizs növekedésével fokozatosan fertőzik az új leveleket. Táplálkozásuk hatására a szállítónyalábok működésében zavarok lépnek fel. Szaporodásuk eközben folyamatos, egyedszámuk gyorsan nő. A fonálféregnek egy tenyészidőszakban több, akár 10 nemzedéke is lehet.

Ökológia és előrejelzés: a rizslevél-fonálféreg életciklusának hossza a hőmérséklettől és a páratartalomtól is függően 1–3 hét. Fejlődésének hőmérsékleti küszöbértéke 13 °C, optimuma 23–32 °C. Felületre, illetve vízbe vetett rizsnél a betegség fellépésének veszélye kisebb.

Védekezés: kis tételű magminták esetében 10–15 perces meleg (55–61 °C-os) vízben való áztatás javasolt a vetőmag fonálféreg-mentesítésére. Nagy mennyiségű vetőmagnál 24 órás hideg vízben való előáztatást követően 15 percnyi meleg (51–53 °C-os) vizes kezelés javasolható. Hazánkban „sav-lúgos” csávázási technológiát dolgoztak ki a vetőmagvak fonálféreg-fertőzöttségének megszüntetésére, illetve csökkentésére. A fertőzés lehetőségeinek csökkentése céljából fontos a jó vetőmagtisztítás és a csávázás.

2.2. Nyári pajzsosrák és tüskésorrú rák2.2.1. (Triops cancriformis) (Lepthesteria dahalacensis)

Tápnövénykör: a kártevők vízállásos területek és vízfolyásos helyek korhadó növénymaradványaival, illetve élő növényi részekkel is táplálkoznak.

Kárkép: e levéllábú rákok az árasztást követő 8–10 nap elteltével kezdenek a vízben mozogni. Ha nagy


A rizs

számban fordulnak elő, a táblát borító árasztóvíz az iszapkolloidoktól való szennyezettség miatt zavarossá válik. A tartósan zavaros vízben a rizsre iszapbevonat, majd alga rakódik, s a rizs fejlődése lelassul.

A nyári pajzsosrák az 1–2 leveles rizs gyökereit vagy szárhajtását is átrágja, s így a rizs elpusztul. A levéllemezt kicsipkézi vagy harántirányban átrágja, vagy a levél csúcsát lerágja. Az iszapban való turkálásával a még gyengén legyökeresedett növényeket kitúrja, s azok a víz felszínére kerülve – a szél hatására – a gátak mellé sodródnak.

A tüskésorrú rák jelenléte csak amiatt káros, hogy a talaj felső, iszapos rétegében, táplálék után kutatva turkál, s eközben kilökdösi a még gyenge gyökérzetű rizst.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: mindkét állat az időszakos, sekély vízborítású helyek széles körben elterjedt lakója. Jelentősebb rizskártevőként azonban csak néhány európai országban ismertek. A tüskésorrú rák kártétele rendszerint kisebb a pajzsosrákénál.

Fejlődésmenet: a rákok az év legnagyobb részét pete állapotban töltik. A peték évekig megőrzik életképességüket, így a néhány évre kikapcsolt, majd újra rizstermesztéssel hasznosított telepeken is megjelenhetnek. Fennmaradásukhoz a peték átmeneti kiszáradása szükséges. A peték már 12 °C-os vízben fejlődésnek indulnak, s 2–4 nap alatt kelnek ki. A fejlárvákból többszöri vedléssel alakulnak ki az ivarérett állatok. A kifejlett pajzsosrák pajzshossza mintegy 30 mm. Potrohának utolsó szelvényéből 30–40 mm hosszú, villaszerű függelék ágazik ki. A tüskésorrú rák kifejlett korban 8–12 mm hosszú. Testét hosszú, lapított, kagylószerű héj fedi.

Ökológia és előrejelzés: mindkét szervezet a felületi vetésű rizst károsítja, mivel ez esetben a rizsföld végleges elárasztására már közvetlenül a vetés után sor kerül. Megjelenhetnek a talajba vetett rizs tábláin is a kelesztő árasztások során, a kalitkák mélyebb részein visszamaradó vízfoltokban, de ott a víz eltűnésével együtt már korai fejlődési állapotban elpusztulnak. Terjedésükben a vízszállító rendszerek fontos szerepet játszanak.

Védekezés: a rizs talajba vetésével kártételük megelőzhető. Felületi vetésben jelentkező kártételnél az átmeneti lecsapolás vagy a vegyszeres védekezés jelenthet megoldást.

2.3. Tollas árvaszúnyog2.3.1. (Chironomus plumosus)

Az iszaplakó Chironomida lárvák közül, hazánkban a Chironomus plumosus fajt tartották kártevőnek korábban. Ez terjedt el általánosan a szakirodalomban is. Szító András vizsgálatai azonban bizonyították, hogy nem a Chironomus plumosus nevű faj, hanem egyes rokon fajok lárvái károsítják a rizst. E fajok lárvái külsőleg teljesen hasonlóak a tollas árvaszúnyog lárváihoz. A kártevők jellemzése – részben a tollas árvaszúnyogról mint rizskártevőről közölt korábbi ismeretek alapján – az alábbiak szerint összegezhető.

Tápnövénykör: a kártevő a szúnyog lárvája, amely a vízállásos területek és vízfolyásos helyek korhadó növényi anyagaival, algákkal és más élő növényi részekkel, valamint apró állati szervezetekkel is táplálkozik.

Kárkép: a lárva a rizsnek rendszerint a csírahajtását rágja át, közvetlenül a rizsszem fölött, illetve a csíranövény gyökerét fogyasztja. A lerágott csírarészek vagy a gyökértelen csíranövények a víz felszínén, majd a vízmozgás következtében a gátak mellett is megfigyelhetők.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a tollas árvaszúnyog vagy a rokon fajok szinte minden vizes élőhelyen előfordulnak. Az árasztott rizstáblákon időnként tömegesen lépnek fel. Jelentős kártételükkel csak felületi vetésű rizsföldeken kell számolni.

Fejlődésmenet: a kártevőnek évente 3–4 nemzedéke van. A rizst általában az első, korai kitavaszodás esetén pedig a második nemzedék károsítja. A 10–12 mm hosszú, szürkéssárga szúnyog kocsonyaszerű burokkal védett csomókban, a víz felszínére rakja le petéit. A megduzzadt petecsomók a vízben lesüllyednek, s a kikelt lárvák iszapszemcsékből csőszerű lakókamrát készítenek. A kezdetben színtelen lárvák később fénylőek, élénkpiros színűek, 14–16 mm hosszúak és legalább 1 mm szélesek lesznek. Fejük lapos, sötétbarna.

Ökológia és előrejelzés: túlszaporodására korai kitavaszodás, csapadékos, meleg időjárás esetén, elsősorban a nagy szervesanyag-tartalmú talajokon lehet számítani.


A rizs

Védekezés: átmenetileg száraz talajfelszínen a lárvák hamar elpusztulnak, de a rizsföldek lecsapolása általában nem nyújt teljes védelmet a kártevő ellen. Felületi rizsvetésekben inszekticides kezeléssel lehet a leghatékonyabban védekezni.

2.4. Rizsszúnyog2.4.1. (Cricotopus bicinctus)

Tápnövénykör: tápnövényei közé tartoznak az algák és egyes magasabbrendű vízinövények, így a rizs is.

Kárkép: az imágó lárvájának kártételére a rizs 4–5 leveles fenofázisáig számíthatunk. A lárvák a vízfelszínen fekvő rizslevelek fonáki, víz felőli részén táplálkoznak. Az erek mentén a levelet csíkokban hámozzák, kirágják. Enyhébb kártétel esetén a növények megsárgulnak és visszamaradnak a fejlődésben. Súlyosabb esetben a megrágott levelek szétfoszlanak, tartásukat elvesztik és a víz alá merülnek. A vetés megritkul vagy foltszerűen kipusztul, amit a táblán megjelenő víztükrök (foltok) is jeleznek. Ez elsősorban a terület mélyebb, vízzel borított területein fordul elő, ahol a mély víz alatt felnyurgult növények leveleinek többsége nehezen egyenesedik fel, s így hosszabb ideig a víz felszínén fekszik.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: holarktikus faj, tehát Észak-Amerikában, Afrika északi részén, Európában, Ázsiában és az északi sarkvidéki faunatartományban is előfordul. Az Alföld rizstermő körzeteiben szinte mindenütt megtalálható. Tömeges megjelenése s így a jelentős kártétel veszélye hazai rizsföldjeinken igen gyakori.

Fejlődésmenet: a rizsszúnyognak hazánkban évente 3–4 nemzedéke van. A lárva az általa készített iszapcsövecskékben, fagymentes helyen telel át, és tavasszal itt bábozódik. A szürkésbarna imágó 3–5 mm hosszú. Sárgászöld torán 3 hosszanti, potrohízein pedig egy-egy haránt irányú, sötétbarna sáv látható. A rizst vagy az első, vagy a második, esetleg mindkét nemzedék károsítja. A szúnyogok kis összefüggő csomókban rakják le petéiket a vízre. A lárvák kezdetben a víz alatti iszapfelszínen fejlődnek, majd a víz felszínén, a rizs vagy más növények levelein táplálkoznak. A víz alatti talajfelszín alacsony oxigénkoncentrációja gyorsítja a lárvák vízfelszínre való mozgását. Terjedésüket a víz hullámzása is elősegíti. A lárva a vízben lassan, villózva mozog, a vízből kiemelve rángatózásszerű mozgást végez. A kifejlett lárva 8–10 mm hosszú, 1 mm széles és fénylően átlátszó, kezdetben zöldesszürke, majd vöröseszöld színű.

Ökológia és előrejelzés: a kártevő tömeges megjelenése május végén és június első felében várható. Az élő növényi szervezetek jelenlétén kívül a korhadó növényi anyagok bősége is hozzájárulhat túlszaporodásukhoz. A rizsszúnyog lárvája alapvető haltáplálék.

Védekezés: a kártétel, illetve a kártételi veszélyhelyzet és a víz-, valamint a léghőmérséklet közötti összefüggés alapján a vegyszeres védekezés optimális időpontja a meteorológiai előrejelzés figyelembevételével tervezhető. A megfelelő mélységű (kellően alacsony vagy magas) vízborítás tartása szintén hatékony megelőzési, illetve védekezési eljárás.

2.5. Aknázó rizslégy2.5.1. (Hydrellia griseola)

Tápnövénykör: a rizslégy tápnövénykörébe a rizsen kívül számos gyomfaj is sorolható. Ilyenek a kakaslábfűfélék, egyes sásfélék és más vízinövények is.

Kárkép: a légy károsító alakja a szennyessárga színű, mintegy 4 mm hosszú és 1 mm széles nyű. A petékből a rizs levelén kikelő lárvák befúrják magukat a levélbe, és abban különböző alakú és hosszúságú, aknaszerű járatot rágnak. Az erősen aknázott levelek szétfoszlanak, majd víz alá merülve elpusztulnak. A lárvák kártétele először a táblák mélyebb részein szembetűnő. A rizslégy lárvái elsősorban a vízen lévő leveleket károsítják.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: palearktikus, tehát afro-eurázsiai elterjedésű faj. A magyarországi rizsvetésekben egyes területeken időnként tömegesen elszaporodik, és ilyenkor nagy károkat okozhat.

Fejlődésmenet: a légynek évente 4–5 nemzedéke van, közülük rendszerint a második – a május második felétől június közepéig rajzó – jelentheti a legnagyobb veszélyt a rizs számára. A zöldesszürke színű, feketés csápú és lábú legyek sárgásfehér petéiket elsősorban a vízen elfekvő rizslevelekre rakják. Egy levélbe több lárva is befúrhatja magát, s 2–3 héten belül ott bábozódnak be. A vörösesbarna tonnabábból 8–10 nap múlva fejlődik ki


A rizs

a légy. A kártevő általában egyszikű gyomnövények szárában, báb alakban telel át.

Ökológia és előrejelzés: az enyhe tél, a hűvösebb, esősebb május és június eleje, valamint a tartósan magas vízborítás kedvező a rizslégy elszaporodásához. A kártétel lehetőségét jelentősen befolyásolja a rizs adott időbeni fejlődési állapota. Nem károsíthatnak a lárvák, ha peterakáskor a levelek víz alatt vannak, és kicsi a károsítás veszélye akkor is, ha a rizs levelei már kiemelkedtek a vízből. A rizslégy minden fejlődési alakban elpusztul, ha legalább egy napig víz alatt van. Természetes ellenségei közül egy gyilkosfürkészfaj ismert, amely lárváit és bábjait pusztítja el.

Védekezés: gyorsan fejlődő, egészséges rizsállomány nevelésével s megfelelő mélységű vízborítás alkalmazásával megelőzhető, illetve csökkenthető a kártétel. Szükség szerint preventív kémiai védekezésre vagy szisztémikus inszekticidek használatára is sor kerülhet.

3. A rizs gyomnövényeiA rizsvetések gyomflórája sok tekintetben eltér más szántóföldi kultúrákétól, ami elsősorban a rizs sajátos környezeti igényeire és termesztési módjára vezethető vissza. A rizs termesztésének alapfeltétele a rizstelep létesítése. Ennek eredményeként alakulnak ki a rizskalitkák, ahol a rizs vetésére sor kerül. A kalitkákat körülvevő gátak termőhelyet nyújtanak néhány efemer ruderális és szegetális társulásnak is. Az öntöző- és lecsapoló-csatornák ugyancsak a rizstelep részei, növényzetük szintén gyomforrásként szolgálhat és hatással lehet a rizs termesztésének eredményességére.

Hazánkban a rizsvetések a tenyészidő legnagyobb részében vízborítás alatt vannak. A rizs gyomflóráját alkotó növények életformájuk alapján elsősorban a vízi (Hydatophyta) és mocsári növények (Helophyta) csoportjába sorolhatók.

A vízi gyomok, mint a békaszőlőfélék (Potemogeton spp.), a közönséges rence (Utricularia vulgaris), a rucaüröm (Salvinia natans), a tócsagazfélék (Ceratophyllum spp.), a tüskéshínárfélék (Najas spp.), a békalencsefélék (Lemna spp.), a süllőhínárfélék (Myriophyllum spp.) és a boglárkafélék (Batrachium és Ranunculus spp.) elsősorban a vízszállító rendszerekben, illetve a kalitkák szélén és azon vízfelületeken találhatók meg, ahol tér- és fényigényüket a rizsállomány nem korlátozza.

A rizsvetések gazdaságilag jelentős mocsári gyomnövényei egyszikűek, és életformáikat illetően egyévesek (T 4) és évelők (G1/h). Korábban a rizstelepeken mintegy 35–40 faj, míg a rizsállományban 20–25 faj fordult elő. A vegyszeres gyomirtás általánossá válása nyomán több mocsári gyomfaj szinte teljesen eltűnt a rizstelepekről. Ilyen, a szisztémikus herbicidekre nagyon érzékeny faj, pl. a nyílfű (Sagittaria sagittifolia) és az ágas békabuzogány (Sparganium erectum) is.

A rizs vetésterületének utóbbi évtizedekben megfigyelhető nagyarányú csökkenése következtében, számos gyomfaj – korábban mesterségesen kialakított – élőhelye szűnt meg. A rizstelepeken található gyomfajok száma egyre kevesebb lett, de a rizs gyomfertőzöttsége eközben lényegesen nem csökkent. Egyes fajok visszaszorulása más gyomfajok nagyobb arányú elterjedésével járt együtt.

Elterjedésük és térparazitizmusuk alapján a rizsvetésekben legnagyobb jelentősége a pázsitfűfélék családjába tartozó kakaslábfűféléknek van. Közülük a legnagyobb arányban előforduló kozmopolita faj a közönséges kakaslábfű (Echinochloa crus-galli), valamint ennek szálkás változata (Echinochloa crus-galli var. oryzoides). A nagy formagazdagságú faj változatossága elsősorban a buga formájában és színében nyilvánul meg.

A közönséges kakaslábfű a rizs gyomtársulásának állandó tagja, de nem kizárólagos rizsgyom, hiszen széles ökológiai alkalmazkodóképessége lehetővé teszi más termesztett növények állományában és ruderális területeken történő megtelepedését is. Inkább vízkedvelő (Hygrophyta), mint mocsári növény.

A közönséges kakaslábfű mellett, de annál kisebb egyedszámmal terjedt el még hazai rizsvetéseinkben a nagyszemű kakaslábfű (Echinochloa hostii, más néven Echinochloa oryzoides), s kisebb arányban megtalálható még a szakállas (örvös) kakaslábfű (Echinochloa phyllopogon) és a tömött (csavart bugájú) kakaslábfű (Echinochloa spiralis) is. Ez utóbbi három faj – a rizsével közel azonos ökológiai igénye alapján – mocsári növénynek tekinthető.

A rizsvetésekben található kakaslábfűfélék közül a közönséges kakaslábfűnek a legrövidebb az életciklusa. Ezt követi ennek szálkás változata, majd pedig a nagyszemű, az örvös és a tömött kakaslábfű. Virágzásuk és szemtermésük érési ideje július 10. és szeptember 15. között van. A szakállas és tömött kakaslábfű


A rizs

megközelítőleg a rizzsel egy időben érlel termést, míg a közönséges kakaslábfű rendszerint már korábban elpergeti termését, s a bugán maradt szemek zöme is rendszerint a tarlóra pereg aratáskor. A közönséges kakaslábfű növényenkénti maghozama elérheti a négyezret, míg a többi fajé a kétezret. Az egyes fajok gyomborítási arányait tehát tenyészidejük, pergési hajlamuk és maghozamuk is jelentősen befolyásolja. A közönséges kakaslábfű – ellentétben a másik három Echinochloa fajjal – a vízzel el nem árasztott területeken s így a gátakon is gyakran előfordul. Az egyenetlen talajfelszínű rizskalitkákban a partosabb, nedves részeken figyelhető meg a leggyorsabb fejlődése és térparazitizmusa, amely a növény nagymértékű, intenzív bokrosodásán alapul. Erősen szétterülő, a rizst túlnövő oldalhajtásai akadályozzák a rizs normális fejlődését.

A kakaslábfűfélék mellett a rizs másik legjelentősebb gyomnövénye hazánkban, a palkafélék családjába tartozó zsióka (Bolboschoenus maritimus), amely sziki káka néven is ismert. Csaknem kizárólag vegetatív úton szaporodó, rizómás növény. Kúszó gyöktörzsével igen gyorsan terjed, életképessége arid viszonyok között a tíz évet is meghaladhatja. Tarackjai és annak helyenkénti megvastagodásából képzett gumói általában a talaj felső 20 cm-es, de leginkább a felső 10 cm-es rétegében találhatók.

Korai kitavaszodáskor a zsióka már a rizs vetési idején megjelenik. Egy áttelelő anyagumó egyszerre több szárhajtást fejleszthet, amit a 4–5 leveles kortól tarackképzés is követ. A tarackokon képződött gumókból újabb, az anyanövényhez hasonló, 30–80 cm magas, mereven felálló, háromélű szárhajtású növények fejlődnek. Egy növényből a tenyészidő végére több száz tőből álló telep is kialakulhat. A zsióka fejlődési ciklusa általában rövidebb a rizsénél vagy azzal megegyező. Egyaránt elviseli a tartósan mély (30–40 cm) vízborítást és az átmenetileg cserepesedésig kiszáradt talajt is, de leginkább a sekély vízborítású helyeket kedveli.

Térparazitizmusa a bokrosodó rizsállomány jelentős ritkulását okozhatja. A zsióka kedvelt gazdanövénye egyes aknázó legyeknek is (Hydrellia spp.). A talajművelő eszközök, valamint az árasztó- és lecsapolóvíz révén a vegetatív szaporítószervek néhány év alatt elfertőzhetik az új rizstelepeket is.

A rizsfű (Leersia oryzoides) a pázsitfűfélékhez tartozó évelő, tarackos, rendszerint 50 cm-nél magasabbra növő, sárgászöld levelű növény. Tarackjai sűrűn pikkelyesek. Alsó részében elágazó, vékony hajtásai a szárcsomókon szőrösek. Fogazott leveleinek szélessége legfeljebb 1 cm, míg hosszúsága rendszerint nem több, mint 20 cm. A levélhüvely szintén sűrűn szőrözött. Bugája lazán szétálló, terebélyes, 15–20 cm hosszú. Pelyvalevelei nincsenek, termése – bugánként 150–200 db – erősen lapított. Vegetatív és generatív úton egyaránt szaporodik. Virágzása júliustól augusztus közepéig tart. Magról való terjedését a szél és az öntözővíz segíti. Tarackjainak legnagyobb része a felső 15 cm-es talajrétegben található. A rizsfű tarackok révén, természetes úton való terjedésének mértéke, más tarackos gyomokéhoz viszonyítva kisebb. A tarackok szélesebb körű elterjedéséhez azonban a talajművelő gépek jelentősen hozzájárulhatnak.

Rizstelepeink csatornái mentén ugyan hosszabb ideje megtalálható e faj, de hazánkban először csak a hetvenes évek első felében okozott több helyen is (elsősorban Karcag, Kisújszállás és Szarvas térségében) kimutatható, jelentős károkat. A rizsfű először a gátak és öntözőcsatornák mentén, illetve a kalitkák szegélyén lévő partosabb, sekélyebb vízborítású részeken telepszik meg. E területekről terjed azután a kalitkák belseje felé. Ott, ahol a rizsfű összefüggő, majd egyre sűrűbb állományt képez, nagymértékű térparazitizmusa révén teljesen elnyomja a rizst. A rizsfű emellett vírusbetegségek gazdanövényeként is ismert.

A kakaslábfűféléken, a zsiókán és a rizsfűn kívül még a következő mocsári fajok tartoznak a rizs gyomnövényei közé: virágkáka (Butomus umbellatus), szúrós káka (Schoenoplectus mucronatus), tavi káka (Schoenoplectus lacustris), henyekáka (Schoenoplectus supinus), mocsári csetkáka (Eleocharis palustris), apró csetkáka (Eleocharis acicularis), csomós palka (Chlorocyperus glomeratus), barna palka (Cyperus fuscus), rizspalka (Cyperus difformis), zsurlók (Equisetum spp.), lándzsáslevelű hídőr (Alisma lanceolatum), vízi hídőr (Alisma plantago-aquatica), úszó hídőr (Alisma gramineum), nád (Phragmites australis), keskenylevelű gyékény (Typha angustifolia), bodnározó (széleslevelű) gyékény (Typha latifolia), rizsliliom gyékény (Typha laxmanni) stb.

Új vagy a rizstermesztésből korábban hosszabb időre kivont rizstelepeken a vízi és mocsári gyomnövények elterjedése és aránya kisebb, s olyan szántóföldi gyomok is előfordulnak, amelyek a rizstelepekre általában nem jellemzők. Ezek általában a rizstermesztés, illetve az újbóli rizstermesztés első és második évében fordulnak elő. A több évig parlagon álló rizstelepek újbóli termesztésbe vonása során több esetben okoz nagyarányú gyomfertőzést a mezei aszat (Cirsium arvense), amelynek egyes típusai igen jól tűrik a vízborítást. E gyomok jelentősége elsősorban a talajba vetett rizs esetén nagy, mivel itt a rizs a tenyészidejének első negyedében rendszerint állandó vízborítás nélkül fejlődik.

A rizs termesztése során fellépő növényi eredetű kártételekhez sorolható a moszatok (algák) által okozott kár is. Az algák meleg időben gyorsan elszaporodnak a rizstáblák vizében. Kezdetben hártyaszerűen, foltokban


A rizs

jelennek meg, majd később a kolóniák vastagodásával együtt egyre nagyobb, összefüggő vízfelületeket borítanak be. A kalitkákon belüli terjedésüket a víz mozgása segíti. Jelentősebb kártételt május végén és júniusban okozhatnak, amikor a még fiatal rizsnövények víz alatti és a víz felszínén fekvő leveleire rakódva gátolják azok növekedését. A vastagodó algabevonat tömege alatt a vízen fekvő levelek is a víz alá merülnek, és az egyre kisebb asszimilációs tevékenység következtében ezek a levelek elpusztulhatnak. A vastag, sűrű algaréteg képződése állománypusztulást idézhet elő. Rizstelepeinken az alábbi algafélék a leggyakoribbak: kékmoszatok (Mycrocystis flos-aquae, Mycrocystis aeruginosa), kovamoszatok (Diatoma vulgare, Neidium iridis, Nitzschia denticula), zöldmoszatok (Hydrodictyon utriculatum, Actinastrum hantzschii), ostor nélküli (járom-) moszatok (Spirogyra hungarica, Spirogyra nitida, Spirogyra catenaeformis), csillárkamoszatok (Chara foetida, Chara fragilis).

Állandó, vagy ideiglenes vízborítás nélkül fejlődő rizsállományokban a mocsári gyomfajok visszaszorulnak, és más – az adott termőhelyre jellemző – szántóföldi gyomok kerülnek előtérbe.

3.1. A rizs gyomirtásaHazánkban a gyomnövények elleni védekezés lépéseit – a rizs vetésétől és fejlődési fázisától is függően – elsősorban a kakaslábfűfélék és a zsióka fejlődése határozza meg. A vegyszeres gyomirtás legismertebb lehetőségeiről a táblázatok nyújtanak áttekintést. A rizs és a gyomnövények fejlettségi állapotától, valamint az alkalmazni kívánt vegyszeres beavatkozás követelményeitől függő, megfelelő mélységű vízréteg tartása a gyomszabályozás egyik leglényegesebb tényezője. Ahhoz, hogy a víz gyomszabályozási lehetőségei hatékonyan érvényesülhessenek, alapvető követelmény a teljesen sík talajfelszín kialakítása a kalitkákban. Jó vízkezeléssel és más agrotechnikai eszközökkel segíthetjük a gyomok egyenletes kelését, ezáltal is növelve a vegyszeres védekezés hatékonyságát. A vetésváltási rendszerben a növényi sorrend helyes kialakításának eredményeként szintén jelentősen csökkenthető a rizstelepek gyomfertőzöttsége.

Talajfelületre való rizsvetést követően, megfelelő mélységű vízréteg tartásával a kakaslábfűfélék és a kétszikű gyomok kezdeti növekedését és fejlődését hatásosan lehet korlátozni. Így mocsári gyomokkal nem fertőzött területen a rizs vegyszeres gyomirtás nélkül is termeszthető.

Az algák elleni védelemben jelenleg a kémiai védekezés általános, poli-etilén-diammónium-klorid vagy réz-szulfát hatóanyagú vegyszerekkel.

A rizsfű és a nád az ugarszakaszban, glifozát hatóanyagú szerekkel irtható.


A rizs

A kakaslábfűfélék elleni kémiai védekezés technológiája*

* Szilvássy (1983), valamint Kertész és Szabó (1992) nyomán módosítva

A zsióka és egyes más mocsári gyomok elleni kémiai védekezés technológiája*

* Szilvássy (1983), valamint Kertész és Szabó (1992) nyomán módosítva

4. A rizs védelmeA csírázó és a kelő rizs védelme érdekében a vetőmagot csávázni kell. A rizs csávázásánál benomil, hymexol, karbendazim, karboxin, mankoceb, rézoxikinolát és tiofanát-metil hatóanyagú szerek, illetve ezek


A rizs

kombinációinak használata általános.

Az ízeltlábú kártevők ellen elsősorban a metilparation és a diazinon hatóanyagú rovarölő szerek alkalmazása terjedt el. A védekezésre preventíven vagy a kártevők észlelésekor kerülhet sor.

A rizs védelme


5. fejezet - Takarmányfüvek1. A takarmányfüvek betegségeiAz elvetett magvak és a csíranövények rothadását és pusztulását a talajból vagy a fertőzött maggal a talajba került különböző kórokozók (Alternaria spp., Fusarium spp., Penicillium spp., Helminthosporium spp., Rhizoctonia spp., Gäumannomyces graminis) idézik elő.

A kifejlett növények gyökereinek és szártövének rothadását számos gombafaj (Gäumannomyces graminis, Ophiobolus sativus, Rhizoctonia solani) okozza.

A zöld részeken mozaikosodás, csíkoltság, sárgulás törpenövekedés (wheat winter mosaic rhabdovirus, barley stripe mosaic hordeivirus, barley yellow dwarf luteovirus), hópenész (Fusarium nivale, F. avenaceum, F. culmorum), lisztharmat (Erysiphe graminis), peronoszpóra (Sclerospora graminicola), levélfoltosságok (Mastigosporium album, Septoria spp., Helminthosporium spp., Rhynchosporium secalis, Phyllachora graminis), rozsda (Puccinia spp., Uromyces spp.), szár- és levélüszög (Ustilago spp., Urocystis spp.) figyelhető meg.

A virágzaton és a termésen fojtópenész (Epichloe typhina), fuzáriózis (Fusarium spp.), szurokfoltosság (Dilophospora alopecuri), korompenész (Stemphylium spp.), varjúköröm (Claviceps purpurea), üszög (Ustilago spp., Tilletia spp.) tünetei láthatók.

1.1. Rozsda1.1.1. (Puccinia graminis, Puccinia dispersa, Puccinia coronifera, Puccinia striiformis, Puccinia recondita, Puccinia hordei)

Gazdanövény: tarackbúza, ebír, ecsetpázsit, rezgőfű, egércsenkesz, rozsnok, aranyzab, tippan, szálkaperje, hajperje, vadóc, kecskebúza, franciaperje, svédbúza, selyemperje, borjúpázsit, kanáriköles, komócsin.

Tünet: a levélen, a levélhüvelyeken, a száron gombafajtól függően sárgásbarna, rozsdabarna, majd barnásfekete gombatelepek jelennek meg. A növények gyengén fejlődnek, leveleik sárgulnak, súlyosabb esetben elszáradnak.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: egyes évjáratokban jelentős károk keletkeznek. Csökken a takarmány mennyisége, romlik a minősége. Magtermés esetén alacsony maghozam mellett a minőség is kárt szenved.

A kórokozó életmódja: a kórokozó rozsdagombák különböző biológiai alakjai a fertőzött növényekben micélium alakban, illetve teleutospórák segítségével telenek át.

Ökológia és előrejelzés: a rozsdagombák, különösen nyirkos, meleg időben, nedves kaszálókon terjednek el.

Védekezés: a kár csökkentése érdekében korai betakarítás. Vetőmagtermesztés esetén eredményesen alkalmazhatók triadimefon, propiconazol és flutriafol hatóanyag-tartalmú fungicidekm.

1.2. Pázsitfűfojtó gyűrűspenész1.2.1. (Epichloe typhina)

Gazdanövény: tippan, ecsetpázsit, borjúpázsit, szálkaperje, rozsnok, csenkesz, komócsin, ebír, perje, selyemperje, nád.

Tünet: a levélhüvelyen, néha a száron, a fiatal hajtások levelének fonákján kezdetben fehéres, szennyes-szürkés, majd sárgás, végül vörösbarna színű, tömött penészbevonat keletkezik, amely rendszerint gyűrűszerűen öleli körül a levélhüvelyt, a szárat. A gyűrűtől felfelé eső növényi rész sárgul, elpusztul. A typhina elnevezés onnan származik, hogy a fojtó gyűrű hengeresen megnyúlt, olyan, mint a gyékénybuzogány (Typha = buzogány) alakja. Terjedelme a csomós ebíren elérheti a 10 cm-t is, míg más növényeknél 1 cm-nél nem nagyobb.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a betegség a fűféléken foltokban jelentkezik. A fertőzött takarmány, széna


Takarmányfüvek

mérgező lehet az állatokra, különösen a lovakra. Magtermesztés esetén jelentős károk keletkeznek.

A kórokozó életmódja: a gomba által létrehozott bevonat a sztróma, a micéliumok igen sűrű, nemezszerű szövedékéből áll. Ebből a szövedékből fejlődnek ki a rendkívül finom felépítésű, serteszerű tartók, amelyen kezdetben színtelen, később sárgás, egysejtű, tojás alakú 5–6 × 3–4 µm méretű konídiumok keletkeznek. Nyár vége felé keletkeznek a sztrómába ágyazott, aranysárga színű peritéciumok, amelyek kezdetben csak szórványosan, egymástól távol, később olyan sűrűn, hogy zárt állásúak. Az aszkuszokban 8 színtelen, fonalszerű, 50–60 × 1–5 µm méretű, egysejtű aszkospóra keletkezik. A peritéciumból kikerülve darabokra esnek szét. Minden aszkospóradarab külön-külön csírázva fertőzést hozhat létre. A kórokozó növényi részeken peritéciummal, illetve néhány pázsitfű gyökérzetében micéliummal telel át.

Ökológia és előrejelzés: a betegség elsősorban a mély fekvésű, nedves területeken fordul elő. Csapadékos tavasz után május végén számíthatunk fellépésére.

Védekezés: korai kaszálással a kórokozó terjedése megakadályozható. A fertőzött foltokat fel kell törni, és 1–2 évig fűfélét ne vessünk.

2. A takarmányfüvek kártevőiAz elvetett magot, a csírát és a csíranövényeket egyes futóbogárfajok, gabonalegyek, földigiliszták és meztelen csigák károsítják.

A föld alatti részeket fogasztja a lótücsök, a pajor, a drótféreg, a lószúnyog- és a bársonylégylárvák, valamint a kukorica-gyökértetű. Kisebb károkat az áldrótférgek, a gyalog-cincérek lárvái, a mocskospajor, a komócsin- és levélormányos-lárvák, valamint a mezei pocok okozhatnak.

A zöld részek (hajtás, levél, szár) kártevői között szerepelnek a sáskák (marokkói, olasz, réti, kékszárnyú), a szöcskék (zöld, fogasfarkú), a réti gyapjaslepke és a bagolylepkék hernyói. A levélzet további kártevői között jelentősége van még a fekete ücsöknek, a gabonafutrinkának, a kendermagbogárnak, a kukorica-, a hegyesfarú barkónak, a muharbolhának, a vetésfehérítő bogár-fajoknak és az aknázómolyoknak. Nedves, mély fekvésű területeken minden zöld növényi részt károsíthatnak a meztelen csigák. A füvek kártevői között szerepelnek a gabonalegyek (fritlégy, csíkoshátú búzalégy, őszi és tavaszi fekete búzalégy, ugarlégy stb.) és az aknázó rizslégy, amelyek a vezér- és oldalhajtásokat pusztítják. További károsítók még a hesszeni és a nyerges gubacsszúnyogok lárvái.

A zöld növényi részeken táplálkoznak a szúró-szívó szájszervű kabócák (pl. Macrosteles spp.), a levéltetvek (Rhopalosiphum padi, Metopolophium dirhodum, Sitobion avenae, Schizaphis graminum), a gabona- és mezeipoloskák, valamint a tripszek (gabonatripsz). A rét-legelő növényeit fogyasztják még a rágcsálók (mezei pocok, ürge, hörcsög) és a nagyvadak (őz, szarvas, dámvad, vaddisznó).

A magfüvesek szárát károsítják a búza- és a zabfonálférgek, a fűbolhák, a szalmadarazsak, a gabonalegyek, valamint a gabonapoloskák. A komócsin szárának esetenként jelentős kártevője a komócsinormányos. Egyes fűfajokon a fűgubacsatka okoz mérhető károkat.

A virágzatot és a termést a pejbogár, a pattanóbogarak, a tripszek, a gabona- és a mezeipoloskák, a kabócák, valamint a levéltetvek károsítják. A tejesérésben lévő magot a gabonafutrinka és más egyéb futóbogárfajok, valamint a gabonaszipolyok fogyasztják.

A fűmagtermesztés jelentős kártevői lehetnek a házi- és mezei verebek, valamint a rágcsálók (mezei-, és csalitjáró pocok, pirókegér, ürge, hörcsög).

2.1. Marokkói sáska2.1.1. (Dociostaurus maroccanus)

Tápnövénykör: a pázsitfűfélék mellett kedveli a gabonát. Előnyben részesíti a perjéket, a csenkeszeket és a rozsnokfajokat.

Kárkép: frontális támadás esetén jellemző a tövig vagy tarrágott növényzet. A zöld gabona levelét lerágja, a tejesérésben lévő gabonaszemeket fogyasztja. Az érő gabona szárát a kalász alatt átrágja, aminek következtében azok a földre hullanak. Hasonló módon károsítja a magnak termesztett füvek kalászát és bugáját.


Takarmányfüvek

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a Földközi-, a Fekete- és a Kaspi-tenger mentén mindenütt előfordul. Hazánkban a Nagy-alföldön és a Tisza menti szikes legelőkön jelentkezik súlyos kártevőként. Hazánkban 1888 óta ismert faj. Utoljára 1937-ben okozott országos méretű kárt. Szórványosan és helyenként azóta is károsít. Több sáskafajjal együtt lokális gradációja volt 1993-ban. A rét-legelő területek javításával, különösen pedig a rendszeres öntözéssel befolyásolható az egyedszám.


A pete embrionális diapauza állapotban telel az alacsony és gyér füves területek talajában. Az áttelelt petékben az embrionális fejlődés tavasszal folytatódik, majd április második felében megjelennek a hangya nagyságú lárvák. Táplálkozásukat áprilisban kezdik a növények zsenge levelein. Fejlődésük alatt ötször vedlenek. Az utolsó vedlést követően kifejlődnek a szárnyak, és az állatok ivaréretté válnak. A kifejlett imágók a párosodást és a peterakást megelőzően nagymennyiségű táplálékot fogyasztanak. Hazánkban a szokásos nyári aszály következtében a rét-legelő területek növényállománya kiég, és ilyenkor a lárvák gyalogosan, az imágók pedig repülve vándorolnak, többnyire a közeli gabonatáblákat keresve fel. A meleg, déli órákban vándorolnak úgy, hogy előtte csoportokba tömörülnek, és zizegő hangot adva repülnek.

A hosszan tartó érési táplálkozást követően július–augusztus hónapokban visszarepülnek a rét-legelő területekre, ahová petéket raknak. A nőstény a tojócső és a kitines fúrókoszorú segítségével lyukat fúr a talajba, amelybe lerakja a 30–40 db-ból álló petecsomóját. Közben a járulékos ivarmirigyből váladékot bocsát ki, ami a talajszemcsékkel együttesen burkot képez, és ez szolgálja a peték védelmét. A nőstény a legtöbb esetben a petézés helyén elpusztul. A lerakott petékben megindul az embriófejlődés, de annak befejezését az obligát diapauza állapot megakadályozza, és ezt csak a telelés során érvényesült hideg szakasz oldja fel tavaszra.

Ökológia és előrejelzés: hazánkban gyakori az aszályos, meleg nyár, amely segíti a peték életben maradását. Káros tehát a csapadékos időjárás.

A lárvákat és imágókat a hűvös, csapadékos időjárás alkalmával az Empusa grylli entomopatogén gomba pusztítja. További jelentős ellensége a petéket fogyasztó hollóbogár (Epicauta rufidorsum) és a hólyaghúzó bogár lárvája. A lárvák és imágók közül sok egyedet elfogyasztanak a madarak (fácán, fogoly, varjú, gólya, seregély).

A peterakást követően a petetokok előfordulása térfogati kvadrát módszer alkalmazásával, a tavasszal kikelt lárvák egyedszáma területi kvadrát vagy sávmódszerrel mérhető fel. A m2-enként előforduló 2–3 lárva már veszélyt jelent a növény-állományra.

Védekezés: ajánlatos a rét-legelő területek rendszeres ápolása (boronálás, öntözés), mert ezzel mérsékelhető a peterakás lehetősége.

Az egyedszámtól függő védekezést célszerű a lárvák ellen alkalmazható inszekticidekkel elvégezni. Kedvező toxikus hatást biztosító készítmény a karbaril, alfametrin és metilparation hatóanyag-tartalmúak köréből választhatók. Védekezés esetén az előírásokat szigorúan be kell tartani! A fűmagtermesztő területeken károsító lárvák és imágók ellen diklórfosz és alfametrin hatóanyag-tartalmú készítmények alkalmazása javasolt.

2.2. Olaszsáska2.2.1. (Calliptamus italicus)

Tápnövénykör: a pázsitfüveken és a gabonaféléken kívül károsítja a lucernát, a vörös herét, a szőlőt, a dohányt, a burgonyát, a cukorrépát és a napraforgót.

Kárkép: az imágók és a lárvák a növények leveleit, a zsenge hajtásokat és a virágokat rágják. A károsítás következtében csak a vastagabb levélerek, a levélnyelek és a szárcsonkok maradnak meg.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: megtalálható egész Európában és Ázsia nagy részén. Hazánk egész területén előforduló kártevő.

Gyors felszaporodásra képes faj. Többnyire a kétszikű növényeken okoz súlyos károkat.



Takarmányfüvek

Életmódja a marokkói sáskáéhoz hasonlít, de lárvái két héttel később kelnek ki a petékből, amelyek fejlődése augusztus végéig elhúzódik. Petéit augusztus végén és szeptember elején rakja, többnyire a rét-legelő területek és az árokpartok talajába.

Ökológia és előrejelzés: tömeges elszaporodására az egymást követő száraz, meleg években lehet számítani. Kötött, homok- és szikes talajokon egyaránt előfordul. Az Empusa grylli ennek a fajnak az egyedeit is megtizedeli.

Az előrejelzés a marokkói sáskánál tárgyaltakkal megegyezik.

Védekezés: megegyezik a marokkói sáskánál javasoltakkal.

2.3. Réti gyapjaslepke2.3.1. (Hypogymna morio)

Tápnövénykör: a termesztett és vadon termő fűfajok mindegyikén károsíthat. Előnyben részesíti a komócsint, ritkább esetben a gabonaféléken is károsít.

Kárkép: a hernyók tavasszal az aljfüvek leveleit karéjozzák a levélszéltől a főérig. A kárkép kezdetben nem szembetűnő, később azonban az egyedszámtól függően tarrágást is okozhat.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a Duna menti országokban előforduló faj. Hazánkban a csapadékosabb nyugati megyékben, valamint az Alföld északi peremén és az északi hegyvidék völgyeiben károsít.

Táplálkozásával a széna- és a magtermés mennyiségét csökkenti.

Fejlődésmenet: egynemzedékes faj.

A fiatal hernyók telelnek a füvek gyökérzónájában, amelyek már kora tavasszal, márciusban előjönnek és megkezdik a táplálkozást. Fejlődési küszöbhőmérsékletük 6–7 °C. A kifejlett lárvák április második felében és május elején fogyasztják a legtöbb táplálékot. A fiatal hernyók a talajszinthez közel, laza szövedékből készült gubóban alakulnak előbábbá, majd bábbá. A bábállapot 10–14 napig tart, amit a lepkerajzás követ. A hímek szélcsendes, meleg, délelőtti vagy kora délutáni órákban repülnek. A nőstények nem tudnak repülni, szárnycsonkokkal rendelkeznek, és ezért a füvek között járva változtatják helyüket. A nőstényeket a hímek keresik fel párosodás céljából.

A megtermékenyített nőstény a fűszálakra, esetenként a növények leveleire és levélnyeleire is rakja 30–40 db-ból álló petecsomóját. A peték száma meghaladhatja a 150-et. A pete védelmét a nőstény a testéről leválasztott szőrökkel biztosítja.

Az embrionális fejlődés 2–3 hétig tart, majd ezt követően kikelnek az 1 mm nagyságú hernyók, amelyek néhány napig a füveken hámozgatnak. Később a gyökérszintbe húzódnak, és ott obligát diapauzába merülve áttelelnek.

Ökológia és előrejelzés: az egyedszám növekedésének kedvez a csapadékos, meleg tavasz. A petéket a törpefürkészek, a lárvákat és a bábokat a fürkészdarazsak pusztítják. A gyors helyváltoztatásra képtelen nőstényeket a karolópókok fogyasztják.

A veszélyeztetett területeken felmérhető a petecsomók, az áttelelő és táplálkozó lárvák, valamint a füvek között tartózkodó nőstények száma. Az egyedszám megállapítható területi kvadrát módszer alkalmazásával.

Védekezés: a tavasszal táplálkozó hernyók egyedszáma mérsékelhető tövisboronával.

Állománykezelést csak azokon a területeken alkalmazzunk, ahol a táplálkozó hernyók kezdeti kártétele foltokban tapasztalható. Ilyen esetben hatásosak az alfametrin és karbaril hatóanyag-tartalmú készítmények.

2.4. Törpe gabonakabóca2.4.1. (Macrosteles laevis)

Tápnövénykör: tápnövényei közé tartoznak a búza és az egyéb gabonafélék, a kukorica, valamint a


Takarmányfüvek

takarmányfüvek. Vírus- és mikoplazma-terjesztő szerepe miatt fontosak a répa, a burgonya, a lucerna, a vörös here, a repce, a kender, a len, továbbá a szőlő- és az almafacsemeték.

Kárkép: a lárvák és az imágók szúró-szívó szájszervükkel okozzák a kárt. A szívásnyom körül először apró, fehér, kör alakú folt látszik, amely később sárgul, és végül vörösödik. A levelek elhalása előtt a szúrás helyén feketés, nekrotikus pontok jelennek meg.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a faj a palearktikumban elterjedt. Megtalálható Európában, Ázsiában, Afrika északi területein és Észak-Amerikában. A kártevő előfordul Japánban és Izlandon. Hazánk minden területén él.

A gabonatáblákon a növények károsodása ősszel szembetűnő, amikor a kártételek a tábla szélétől kiindulva haladnak a tábla mélysége felé, de előfordulnak olyan esetek is, amikor a károsítás foltszerűen jelentkezik. Gradáció esetén a növényállomány sárgul és a levélcsúcstól kiindulva barnul. A faj egyedeinek további jelentős szerepe a kórokozó vírusok és mikoplazmák terjesztése.

Fejlődésmenet: hazánkban évente 2–3 nemzedéke fejlődik.

Többnyire az imágó telel az avarban, de előfordulhat olyan eset is, amikor a pete telel a fiatal gabonák, esetleg a füvek leveleiben. A peték obligát diapauzában telelnek, mert csak 3–3,5 hónapos peteállapot után folytatódik az embrionális fejlődés.

Az áttelelt imágók március végén, áprilisban táplálkoznak a tápnövényeken, a petékből kikelt lárvák fejlődése áprilisban fejeződik be. A táplálkozás több hétig eltarthat, amit alapvetően az időjárási feltételek határoznak meg. Az imágók érési táplálkozás és párosodás után raknak petét a levelekbe vagy a levélhüvelyekbe, az epidermisz alá. A lerakott peték száma 2–10 között változik. Az embrionális fejlődés általában egy hét, és azt követően kikelnek az L1-es lárvák. A lárvafejlődés 3–4 hét, mialatt többször vedlenek. A második nemzedék kifejlődésére július elejétől lehet számítani a tápnövényeken. A nyári nemzedékek egyedei kukoricán, vad- és termesztett füveken élnek. A nyári nemzedék imágói szeptembertől folyamatosan felkeresik az őszi vetéseket, és azokon táplálkoznak. Az őszi vetéseken csak az imágók előfordulásával találkoztunk, amelyek egy része petét rakhat. Ebben az esetben peték és imágók telelnek át. Így valószínűbbnek tűnik az évenkénti két nemzedék előfordulása. Az imágók telelőre vonulása – az időjárástól függően – november hónapban következik be.

Ökológia és előrejelzés: az eddigi tapasztalatok és gradációs megfigyelések alapján megállapítható, hogy az egymást követő száraz évek kedveznek az egyedszám növekedésének és a tömeges elszaporodásnak. A csapadékos években jelentéktelen az egyedszám.

Az előrejelzés a faj tulajdonságainak figyelembevételével, fűhálózással megoldható.

Védekezés: a gabonafélék védelménél gondoskodni kell az agrotechnika pontos betartásáról, mert ez elősegíti az állományok gyors és erőteljes fejlődését. A törpekabócák kedvelik a nitrogénszegény növényállományt.

Az inszekticidek közül állománykezelési célra felhasználhatók a szúró-szívó szájszervű kártevők ellen hatásos készítmények.

3. A takarmányfüvek gyomnövényeiA frissen telepített gyepterületek kezdeti gyommentessége – amit megfelelő gyomirtási technológiával érhetünk el – hosszú időre biztosítja a gyep kellő állománysűrűségét és ezzel együtt a jó gyomelnyomó képességet. A rét és legelőterületek több oknál fogva is kiritkulhatnak (mezei pocok, ürge, hörcsög kártétele, hópenész stb.), sőt legtöbb esetben a talajbolygatások helyén kicsírázhatnak az egynyári gyomnövények is.

A legtöbb gyomprobléma a természetes gyepek esetében fordul elő, ahol rendszerint megtalálhatók a cserjék és egyéb fás növények is. Ezek szúrós testükkel (tövises iglice, bogáncsfélék stb.) nemcsak a takarmányozás számára értéktelenek, hanem több esetben mérgezőek is.

3.1. A takarmányfüvek gyomirtásaMechanikai védekezés: a takarmányfű-területek rendszeres kaszálásával és legeltetésével megakadályozhatjuk a kétszikű gyomnövények nagyobb arányú elhatalmasodását.


Takarmányfüvek

A cserjenövényeket és fásszárúakat rendszeres mechanikai eltávolítással takaríthatjuk le a területről.


Telepítés előtti gyomirtás

Kétszikű, lágy szárú gyomok elleni védekezés

4. A takarmányfüvek védelmeA takarmányfüvek növényvédelmét telepített és ősgyepállományokra állítottuk össze a technológiai táblázatban. Ennek ellenére megjegyezzük, hogy a telepítés esetén célravezető a vetőmagcsávázás rézoxikinolát hatóanyag-tartalmú készítménnyel, és szükség esetén a talajfertőtlenítést is el kell végezni karbofurán, terbufosz, diazinon, forát, klórpirifosz, teflutrin, bendiokarb és karboszulfán hatóanyag-tartalmú készítmények valamelyikével.

A rendszeres tápanyag-utánpótlás segíti a hasznos füvek intenzív fejlődését. Ennek következtében a kaszálások időpontja a szokásoshoz viszonyítva előbbre hozható, ami egyes fajok (kabócák, levéltetvek) életkörülményeit rontja. Különösen fontos a rézhiány pótlása (réz-szulfát levéltrágyák).

A rét-legelő a mezei pocok, az ürge és a hörcsög esetében rezervoár területnek számít, ezért fontos a felvételezések rendszeres elvégzése és az adatok figyelembevételével a védekezések elvégzése. A védekezésben segítőtársaink a baglyok és az ölyvek, amelyek pocokirtó tevékenysége elősegíthető a T alakú ülőfák


Takarmányfüvek

kihelyezésével. Hatásos a pocok járatába helyezett alumínium- és cink-foszfid. Teljes felületkezelésre jól beváltak az endoszulfán hatóanyag-tartalmú készítmények, amelyek alkalmazása egyedi engedélyhez kötött, a vadveszélyesség miatt. A klórfacinon hatóanyag-tartalmú készítmény akkor eredményes, ha a területen már megindult a füvek fejlődése. A brodifakum hatóanyag-tartalmú készítmény 8–10 cm-es növényállományban alkalmazható, az előírások betartása mellett. A növényvédő szerek alkalmazásakor kötelező a legeltetésre és a kaszálásra vonatkozó várakozási idő betartása. A hörcsög és az ürge elszaporodása esetén alkalmazhatók a hagyományos megoldási módok, a kiöntés és a csapdázás, továbbá eredményes lehet a vackok egyedi kezelése szénkéneggel vagy alumíniumfoszfid, valamint foszfor-hidrogén hatóanyag-tartalmú készítményekkel. A járatokat a mérgező anyagok kihelyezését követően azonnal be kell taposni!

A füvekre és a gabonafélékre egyaránt veszélyes törpe gabonakabóca felszaporodása esetén a kártételek és a vírus-, valamint mikoplazma-terjesztés megakadályozása érdekében célszerű metidation vagy foszfamidon hatóanyag-tartalmú készítmények alkalmazása április vagy október hónapokban.

Egyes években előfordul a réti gyapjas pille egyedszám-növekedése. A lárvák okozta levélkártétel mérsékelhető tövisboronával és az L1 és L2 stádiumban alkalmazott alfametrin és karbaril hatóanyag-tartalmú készítményekkel.

A különböző sáskafajok egyedszám-növekedése az egymást követő száraz, meleg években várható. Ezért a károk megakadályozása érdekében május első felében a lárvák ellen, majd pedig július végén a peterakás céljából visszarepült imágók ellen, a peterakást megelőzően kell védekezni alfametrin, karbaril vagy metilparation hatóanyag-tartalmú készítményekkel. Fűmagtermő területeken a diklórfosz hatóanyag-tartalmú készítmény alkalmazása célszerű.

Enyhe tél után meleg tavaszokon különösen a sűrű növényállományban jelentkezhet a gabonalisztharmat. A várható kártételek megakadályozhatók kén, pirazofosz, benomil, triadimefon, karbendazim, metiram és tiofonát-metil hatóanyag-tartalmú készítményekkel. Párás, meleg tavaszokon a gabonafélék peronoszpórája, hűvös, csapadékos időben a levélfoltosságot előidéző gombák károsíthatnak. Szükség esetén alkalmazhatók a réz és a mankoceb hatóanyag-tartalmú készítmények. Mély fekvésű, nedves területeken, csapadékos tavasz után, számolni kell a fojtópenész fellépésével. Károsítása megakadályozható a korai kaszálással.

A rét-legelő területek rendszeres kaszálásával és legeltetésével mérsékelhetjük a kétszikű gyomnövények elszaporodását. A cserjéket és fás szárú gyomokat mechanikai úton lehet eltávolítani. A kémiai gyomirtás elsősorban a kétszikű gyomnövények ellen lehet eredményes május első felében vagy augusztus végén.

A takarmányfüvek védelme


6. fejezet - A lucerna1. A lucerna betegségeiAz új telepítésű lucernában a csíranövényeket a talajból a Pythium spp., a Fusarium spp. és a Rhizoctonia spp. támadja meg. A baktériumos levélsárgulást (Corynebacterium insidiosum) csak küföldről behozott tételeknél érdemes megemlíteni (karantén kórokozó). A lucernában is károsító virágos élősködők (Orobanche spp., Cuscuta spp.) magvait már vetés előtt célszerű ellenőrizni. (Magfogás, fémzárolás előtti tisztítás.)

A kifejlett állományban vagy a régi vetésű lucernásban a gyökérzeten a Fusarium spp. és a Rhizoctonia crocorum károsít. A levélzeten különböző vírusok (leggyakrabban az alfalfa mosaic virus), levélfoltoságok (Pseudopeziza medicaginis, P. jonesii, Cercospora zebrina, Ascochyta imperfecta) a lisztharmat (Erysiphe communis f. sp. medicaginis), a peronoszpóra (Peronospora aestivalis) és a rozsda (Uromyces striatus) károsítanak. Az ellenük való védelemben az agrotechnikai módszereket alkalmazzuk. A gombás betegségek ellen fungicidekkel csak magfogás esetén védekezünk.

Magfogásnál a Cuscuta campestris és a C. trifolii irtásáról kell gondoskodni, mert jelenlétük a magtermesztésből való kizárást jelenti. A levélhullás (P. jonesii) és a lucernafekély (Colletotrichum trifolii) minőségi romlást, kisebb magtermést okoz.

1.1. Lucernamozaik1.1.1. (Alfalfa mosaic virus, monotípusos vírus)

Gazdanövény: polifág vírus, mintegy 70 növénycsalád 600 faját betegítheti meg. Legismertebb a burgonyán, a fűszer- és étkezési paprikán, valamint a zöldségféléken.

Tünet: a beteg, fertőzött tövek torzultak, törpe növésűek. A leveleken sötétzöld foltok láthatók, az erek kivilágosodnak. Néha a világoszöld foltok gyűrű alakú rajzolatot mutatnak. A fiatal levelek fodrosodnak, hólyagosodnak, az idősebbek tünetmentesek lehetnek. Nyári melegben sok esetben latens megbetegedéssel állunk szemben.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a kórokozó vírus Földünk minden államában előfordul valamilyen kultúrában. A fertőzés erősségétől függően a lucerna zöldtömege 20– 60%-kal csökken. Első kaszálásnál a mennyiségi kár lényegesen nagyobb, mint a nyári melegben a 2–3. betakarításnál.

A kórokozó átvitele, terjedése: a vírus multikomponensű, egyszálú RNS-ekből áll. Mechanikailag könnyen átvihető, erre általában kaszáláskor kerül sor. Főleg levéltetvekkel (nem perzisztens a vírus) és vetőmaggal terjed. Meghatározása agar-gél diffúziós módszerrel, lokál lézióval reagáló jelzőnövényekkel (bab, dohány) lehetséges. A vírus az epidermiszben és a mezofillumban zárványokat képez.

Ökológia és előrejelzés: a vírus terjedése a levéltetvek szaporodásának függvénye. Előrejelzése a növényállomány vizsgálatával és sárgatálas módszerrel lehetséges.

Védekezés: fiatal, 2–3 éves lucernában kell magfogást végezni, ahol a vírusos tövek száma még kevesebb. A térbeli izolációt (paprika, paradicsom, burgonya stb.) célszerű betartani. Toleráns fajták termesztését részesítsük előnyben. Az aranka vírusvektor irtása rendkívül fontos.

1.2. Lucerna levélragya1.2.1. (Pseudopeziza medicaginis)

Gazdanövény: lucerna és vadon termő Medicago fajok.

Tünet: a leveleken a gomba apró, 1–2 mm átmérőjű, kezdetben világosbarna, majd sötétbarnára színeződő foltokat okoz. A levelek színén, a foltok közepén a gomba apotéciumai jelennek meg. Az apotéciumok száraz időben beszáradnak, megsötétednek. Az erősen fertőzött leveleken a foltok közötti rész sárgul, a levelek lehullanak. A levélhullás az alsó levelekkel kezdődik, és felfelé terjed. A lucerna virágzásakor a levelek


A lucerna

kétharmada hiányzik. A levélnyélen és a lucernaszáron a foltok megnyúlnak, sötétbarnák, ezeken nem képződnek apotéciumok.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a lucerna legsúlyosabb levélbetegsége. A lombveszteség 40–50%-os is lehet. Rontja a széna minőségét, betakarításkor a levelek pergését okozza. Különösen magfogáskor hatalmasodik el, csökkenti a vetőmag mennyiségét és rontja a minőségét.

A kórokozó életmódja: a gomba a lehullott növényi maradványokon és a lucernatarlón telel át apotécium alakjában, ahonnan aszkospórákkal terjed. Az aszkospóra-képződés április közepétől ősz végéig folyamatos. Az aszkospóra a növényre jutva tömlőt hajt, fertőzi a lucerna zöld részeit. A micélium a szövetekben fejlődik, a levél színén az epidermisz alatt vékony strómát képez, később ezen apotéciumot hoz létre. Az aszkuszok hengeresek, bennük 8 aszkospóra helyezkedik el. Az aszkospórák egysejtűek, színtelenek. A kórokozó konídiumokat csak mesterséges táptalajon képez.

Ökológia és előrejelzés: a betegség terjedésének rendkívül kedvez a párás, csapadékos időjárás. Járványos felszaporodására kell számítani, ha a tavasz az átlagosnál hidegebb. A fertőzöttség az első kaszálás idején 20–50%-os, a harmadik kaszálás idejére 80–90% is lehet.

Védekezés: amikor a betegség kezd elhatalmasodni, korai kaszálással és gyors szárítással lehet a nagyobb mértékű kártételt megakadályozni. A fertőzött táblát kaszálás után sem kezeljük fungiciddel (kivételt képez a magfogás). Jó védelmet nyújt a kórokozó felszaporodása ellen a zineb, a benomil, a kaptán hatóanyagú fungicides permetezés.

1.3. Lucerna fertőző hervadása1.3.1. (Fusarium oxysporum, Verticillium alboatrum)

Gazdanövény: lucerna, lóhere, burgonya, paprika, paradicsom stb.

Tünet: a vegetációs időszakban a betegség tünetei száraz, meleg időben szembetűnőek. A beteg tövek gyengén fejlődnek, a levelek sárgulnak, a déli órákban lankadnak. A fertőzött növény gyökerein barna foltok, később lilás elszíneződés figyelhető meg (Fusariumok), más esetben a gyökéren a foltok megfeketednek (Verticillium fajok). A tőpusztulás okát laboratóriumi vizsgálattal lehet megállapítani.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: minden lucernatáblán megtalálható kisebb-nagyobb százalékban. A hiányos kelés, a fiatal növények pusztulása, a kifejlett növények hervadása és elhalása nyomán megindul a gyomosodás, csökken a hasznosítható termés mennyisége. A felszaporodott gyomok között toxikus fajok is lehetnek, amelyek a kárt csak fokozzák.

A kórokozó életmódja: mind a két tracheomikózist okozó patogén képes a talajban növényi maradványokon fennmaradni és megfelelő körülmények között – ha a lucerna fejlődése lelassul vagy stagnál – megfertőzni a növényt.

A Fusarium fajok polifágok, többségükben a meleg, párás időjárást kedvelik. Elsősorban mechanikai sérülések (rovarrágás, fonálféregszúrás) helyén fertőznek, a gyökérnyaki részen, ritkábban a gyökéren vagy a föld feletti szárrészen fordulnak elő. Nyáron, kora ősszel a F. solani, esős, hűvös időjárás esetén a F. oxysporum dominál. A Fusarium fajok micéliuma fehér, világosbarna, rózsaszín, kárminpiros vagy halványlila. Legjellegzetesebb spóraalakjuk a kifliszerű makrokonídium, amely 4–6 sejtű, gyengén görbült, két végén kihegyezett.

A Verticillium gomba a hűvös, csapadékos időjárást kedveli. A lucernát a talajból fertőzi gyökéren, gyökérnyaki részen keresztül. A beteg növény gyökere megfeketedik, a szár a talajtól 10 cm magasságig megszürkül. A kórokozó micéliuma fehér, konídiumtartói jellegzetesen, örvösen elágaznak. Konídiumai egysejtűek.

Ökológia és előrejelzés: az új telepítésű lucernában a gyenge minőségű, rossz csírázóképességű vetőmag növeli a tőpusztulást. A kórokozók valamelyike mindig megtalálható a talajban, jelenlétük lehetőséget nyújt a fertőzésre, ha a feltételek lehetővé teszik. A fertőzést a kártevők rágásai, a fagy segítik elő. Szélsőséges időjárási körülmények között a lucernatövek legyengülnek, a fertőzés és a tőpusztulás növekszik.

Védekezés: a vetőmagot a szokásos csávázószerek valamelyikével csávázzuk, ami a fiatal növényt a kezdeti időszakban megvédi a fertőzéstől. A különböző lucernafajták Fusarium- és Verticillium-érzékenysége eltérő, ezért a lucerna számára kevésbé kedvező területekre csak ellenálló, illetve toleráns fajtákat vessünk. A szarvasi


A lucerna

fajta a Fusarium fajokkal, a Vertibenda a Verticillium fajokkal szemben ellenálló. Kiegyensúlyozott káliumtrágyázással a lucerna ellenálló képességét fokozni lehet. Az erősen fertőzött lucerna helyére 5–6 évig lucerna, vörös here vagy más pillangós takarmánynövény ne kerüljön.

1.4. Ibolyaszínű gyökérpenész1.4.1. (Rhizoctonia crocorum)

Gazdanövény: lucerna, lóhere, burgonya, cukorrépa, sárgarépa stb., közel 50 gazdanövényen.

Tünet: a beteg növények gyengén fejlődnek, klorotikusak, sárgulnak. Száraz, meleg időben a növények fonnyadnak, majd a tő kipusztul. A beteg növények körül a folt egyre nagyobb lesz. Ha a beteg tövet kiássuk a földből, a gyökereken ibolyaszínű, nemezszerű penészbevonatot találunk. Nedves talajban a gyökér rothad, szárazban korhad, míg végül a tő kipusztul. A gyökérről az elhalt rész könnyen leválik. A gomba fiatal micéliuma fehér, az idősebb micélium lilásbarna.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: polifág kórokozóként egy-egy vidéken (pl. a Galga térsége, somogyi tájakon) kártétele jelentős és rendszeres. Országosan azonban a betegség kevésbé ismert.

A kórokozó életmódja: a kórokozó a talajban szaprofiton módon fenn tudja magát tartani. Gazdanövényein néha sötét ibolyaszínű szkleróciumokat képez, amelyekkel nagyobb távolságra is eljut. Egyik növénytől a másikig a talajban micéliumnyalábbal (rhizomorfa) terjed. Konídiumot nem fejleszt. Irodalomból a bazídiumképződése ismert, Helicobasidium purpureum néven sorolták be a Basidiomycetes osztályba. A fertőzés sebzéseken, sérüléseken át történik, és másodlagos szervezetekkel együtt gyors lefolyású pusztulást okoz.

Ökológia és előrejelzés: nyirkos, mély fekvésű területen gyakrabban fordul elő. Talajban a terjedése lassú, ritkán lép fel nagyobb területen. Az egyoldalú nitrogéntrágyázás és a friss istállótrágya a kórokozó elterjedésének kedvez. Terjesztésében fontos szerepet játszhatnak a talajmegmunkáló gépek, amelyek a gomba vegetatív részeit végighúzhatják a táblán. A talaj fertőzöttségét ismerve prognózis készíthető. Mivel a lucerna évelő növény, így a kihalt foltok által előidézett termésveszteség több éven át ismétlődhet.

Védekezés: a lucerna telepítésekor kerüljük a mély fekvésű, vizes területeket. Jó eredményt érhetünk el a talaj meszezésével, továbbá az összehangolt trágyázással. Ha a betegség fellépése szórványos, a beteg foltokon tanácsos a lucernát benomiloldattal alaposan beöntözni. Erős fellépés esetén a lucernát ki kell szántani, és 3–4 évig olyan növényt kell vetni a táblába, amit a kórokozó nem támadhat meg.

2. A lucerna kártevőiA tavaszi vetésű lucerna-csíranövényt a kis csipkézőbarkók, a lucernaormányos, a sároshátú bogár veszélyezteti. Kisebb-nagyobb károkat okozhat még a feketebarkó, a vincellérbogár, sőt még a lucernabogár is. A gyökereket a pajorok, drótférgek, áldrótférgek, a csipkézőbarkók lárvái, a vincellérbogár kukacai károsíthatják. A mezei pocok is súlyos károkat okozhat. Az idősebb lucerna főgyökerén a lucernacincér lárvája pusztíthat.

A levélzetet támadó fajok száma nagy. Tavasszal a legkorábban jelentkező kártevők közé a csipkézőbarkók és a lucernaormányos, a sároshátú bogár, a hamvas vincellérbogár, a feketebarkó, a feketetücsök, a lucernabogár, lucernaböde tartoznak. Később a lucernabogár, lucernaböde és a lucernaormányos lárvája károsít a leveleken. A vetési bagolylepke hernyója a fiatal sarjhajtásokat pusztítja. A sáskák – főleg az olasz sáska –, helyenként a fogasfarkú szöcske is okozhat komoly károkat. Május–júniustól a lombszinten károsító bagolylepkehernyók, néha a rétimoly, a lucerna levélmolyok, a lucernaaraszolók lárvái károsítanak. Alkalmi kártevő lehet a hollóbogár, a cickánybogarak imágói és a lucernamag-ormányos. A levélzetet legyek, illetve gubacsszúnyogok is károsítják. Helyenként a levélfonnyasztó gubacsszúnyog, valamint a levélaknázólégy lárvája károsíthatja. A szipókás rovarok közül elsősorban a lucernapoloska, a mezei poloskák, a rövidszárnyú ugrópoloska, a zöld lucerna-levéltetű, a fekete répalevéltetű. A különféle kabócafajok a fiatal levelek torzulását okozzák és a levéltetvekkel együtt a vírusokat is terjesztik. A rágcsálók, főleg a mezei pocok, a hörcsög és a mezei nyúl, erdőségek közelében a szarvas is jelentős károkat okozhat. A rügyeket speciális kártevők támadhatják meg. A gyökérnyaki rügyben a lucerna rügycickányok lárvái károsíthatnak. A lucerna rügygubacsszúnyog a fő- és mellékrügyek gubacsosodását okozza. A lucernaszárat a szárféreg, a lucernaböde és lárvája, a lucernaormányos, a lucerna magormányosok, a lucerna szárcickánybogár, továbbá a levéltetvek és a lucernapoloskák károsíthatják. Ezek a lucerna maghozamát közvetlenül is befolyásolhatják.


A lucerna

A virág, a termés (hüvely) alkalmi vámszedője lehet a lucernabogár, a lucernaböde, a lucernaormányos és lárvája, továbbá a rügygubacsszúnyog is. Speciális virágkártevő a lucerna-bimbógubacsszúnyog. A hüvelyt és a fiatal magot károsítja a hüvelygubacsszúnyog lárvája. Minden generatív részt megtámad a lucernapoloska, a mezei poloskák és lárváik. A fenti kártevőkhöz helyenként és alkalmilag különféle bagolylepkehernyók, levéltetvek és kabócák társulhatnak.

2.1. Lucernapoloska2.1.1. (Adelphocoris lineolatus)

Tápnövénykör: a lucerna, a baltacim, a somkóró és az egyéb évelő pillangós növények jelentős károsítója.

Kárkép: a kifejlett poloska és a lárva is tavasztól késő őszig károsít. A lucerna és az egyéb pillangósok fiatal vegetatív részeit szívogatja. A szívogatás hatására a hajtás elhal, a bimbó és a virág elfonnyad, a virág lehullik, és a virágzati tengely felkopaszodik. A szúrt fiatal hüvely (csiga) leesik, illetve léha magot terem. A szúrt mag összetöpped, elbarnul.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: Magyarországon ez a legveszedelmesebb lucernamag-kártevő. Száraz években a szárazabb klímájú országrészekben (Alföld, Mezőföld), a lucerna magtermésének 30–40%-át, helyenként még 60–80%-át is elviheti, különösen, ha a lucernás idős, és ott többször, illetve gyakran fognak magot.

Fejlődésmenet: nálunk általában három, a hűvös, csapadékos nyarú években csak két nemzedéke van. A lucerna vagy egyéb gazdanövény szárában, illetve tarlómaradványokban telel át, pete alakban. Általában május elején kelnek ki és jönnek fel a hajtásokra a zöldessárga színű, apró (1–2 mm) poloskák. Eleinte a zöld hajtásokon, majd a bimbókon és a virágokon szívogatva fejlődnek. Helyüket alig változtatják. Ilyenkor tömegesen tartózkodnak a hajtások végein. A lárva fejlődése 4–5 hétig tart. A negyedik vedlést követően (L 5-nimfa) szárnykezdeménye fejlődik. A nimfa alak már többször változtatja helyét. Május végén, június elején imágóvá alakul. A kifejlődött poloska a virágzó lucernásokra repül át. Néhány napig tartó táplálkozás után már párosodik és petét rak. A hosszúkás, kissé görbült, kancsó alakú, fényes, sárgásfehér kis petéket tojócső segítségével a gazdanövény fejlettebb, vastagabb szárában egyesével, sorban, a felülről számított 3–5. ízközben helyezi el. Összesen 30–40 db-ot, kivételesen többet is lerakhat. Egy nemzedék 5–6 hét alatt fejlődik ki. A nyári nemzedék fejlődése hasonló, de gyorsabb. A nyári generáció július második felében, a nyár végi pedig augusztus végén rajzik. Az utóbbi rakja le a telelő petéket a tarlómaradányokba vagy a tápnövények talajhoz közeli szárrészébe. A nemzedékek összefolynak. Június közepétől nyár végéig egy időben minden fejlődési alakban és fokozatban előfordulnak. Ősz folyamán a fagyok hatására – az áttelelő petéket kivéve – minden fejlődési alak elpusztul.

Ökológia és előrejelzés: a holarktikumban, így Magyarországon is elterjedt faj. Melegkedvelő, így tömegesen csak a száraz, meleg években és vidékeken szaporodik el. Tömeges fellépését gátolja és a generációk számát csökkenti a hűvös, csapadékos tavasz és nyárelő. A hosszú, aszályos nyár sem kedvez. Ilyenkor sok fiatal lárva pusztul el. Elsőrendű tápnövénye a takarmánylucernán kívül az összes termesztett és vad pillangós. A cukorrépa, a mák, a dohány, a gyomnövények közül a cickafark, a libatop, az iglicetövis, az ökörfarkkóró, a zsálya stb. alkalmi tápnövényei. A poloskák elszaporodását a Telenomus, azAnaphes, a Polynema és az Omphale peteparazita fürkészek fékezhetik. Ezek a poloskapetéknek 4–10%-át parazitálhatják. Csak rövid előrejelzés adható. Május végétől a magkötésig hálózással megállapíthatjuk a poloskák számát. Ha 10 hálócsapás átlagában kettőnél több lárvát vagy imágót találunk, a védekezés már indokolt.

Védekezés: elszaporodását általában a gyakori kaszálások, a magfogó táblák elszigetelése, az első növedék korai kaszálása, az utolsó kaszáláskor pedig alacsony tarló hagyása jelentős mértékben gátolhatja. A lucerna levél- és magkártevői ellen engedélyezett szerek közül a lárva, de a kifejlett poloska is érzékeny a fenitrotion, továbbá a metilparation, a heptonofosz és a mevinfosz hatóanyagú szerekre. Jó a somkóró-bagolylepke ellen engedélyezett és használatos endoszulfán is. Ezekkel a szerekkel a zöldbimbós lucernát lehetőleg este kezeljük, így a védekezés eredményesebb. Zöldcsigás állapotban mevinfosz javasolható. Csak magfogás esetén metidation, kinalfosz, foszfamidon, fenitrotion és foszalon hatóanyagú szerek használhatók ellene jó eredménnyel.

2.2. Lucernaböde2.2.1. (Subcoccinella vigintiquatorpunctata)


A lucerna

Tápnövénykör: a takarmánynak és a magnak termesztett lucernán kívül a vörös herét, a cukorrépát, a burgonyát, a dáliát, valamint a szegfűfélék családjába tartozó növényeket károsíthatja.

Kárkép: a növényállomány kisebb-nagyobb foltokban kifakul. Az első kaszálás után a sarjhajtások alig fejlődnek, lassan hajtanak és fakózöld színűek. A súlyosan károsított növény levelei és hajtásai összesodródnak, elszáradnak. A levelek leperegnek, és a szár felkopaszodik. A zöld növényi részeken, a levelek színén (esetleg a fonákon is), a szárakon, a zöld csigákon jellegzetes, sávos hámozórágások láthatók. Mivel az egyik bőrszövet fehér hártya alakjában visszamarad, a levél áttetszővé válik. Hasonló kárkép látható egyéb tápnövényei levelén is.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: lucernán a közvetlen kártétel következtében a szénatermés 30–50%-kal csökkenhet. A széna minősége gyenge. Különösen az első növedék termését és a második növedék sarjhajtásait veszélyezteti. Szárazságban a károsított sarjú hetekig nem tud kihajtani. A bimbós vagy virágzó lucerna és a zöld hüvely megrágásával a magfogást is kritikussá teszi. Európában és Kis-Ázsiában elterjedt kártevő. Magyarországon általában a Mátra- és a Bükk-hegységgel határos alföldi lucernásokban, az Alföld keleti részein és a szárazabb, melegebb országrészeken szaporodik el időnként tömegesen.

Fejlődésmenet: Magyarországon újabban két nemzedéke van. A jugoszláv és a bolgár irodalom 2–3 nemzedékről tesz említést. A bogár általában az erdőszéleken, árokpartokon, valamint a lucerna és a vörös here tarlómaradványaiban telel át. A telelőhelyet 10 °C körüli hőmérsékleten hagyja el és vándorol át a lucernatáblára. Megfelelő érési táplálkozás és párosodás után a nőstény rövidesen petét rak. A lárvák egy héten belül kelnek ki. Az apró, ovális alakú, kénsárga színű „bödelárvák” kezdetben fiatal hajtásokon, leveleken csoportosan hámozgatnak, később szétszóródnak. Az igen falánk idős lárvák különösen sok hajtást elpusztítanak. A szárazságot és a fényt jól tűrő lárvák általában 4–5 hét alatt fejlődnek, kb. 5 mm hosszúak. A tarlón és az elhalt növényi maradványokon vagy a növény szárán fejjel lefelé fordult helyzetben, a lárvabőrön belül bábbá alakulnak át.

Ökológia: elszaporodásának a száraz, meleg évek és a csapadékban szegény területek kedveznek. A bogaraknak a korai kitavaszodás előnyös. A lárva- és bábpopulációt a Tetrastichus jablonowskii fémfürkész, a bogárpopulációt, különösen a tavaszi és a szeptemberi vonuláskor, a fácán, a fogoly és a baromfi gyérítheti helyenként jelentős mértékben. Kitavaszodáskor (március végén, április elején) területi kvadrát módszerrel megállapíthatjuk a kártevő egyedsűrűségét. Ha a petelerakás előtt a bogarak száma négyzetméterenként a 10–12 db-ot eléri vagy meghaladja, károkra számíthatunk.

Védekezés: a korai kaszálás (május elején) és gyors betakarítás nem kedvez a kártevőnek. A lucerna levélkártevői, illetve magkárosítói ellen engedélyezett szerves foszfortartalmú szerek (metilparation, fenitrotion, heptonofosz, mevinfosz hatóanyagú foszforsav-észterek) a lucernabödét is pusztítják. A tarlóporozás is hatásos ellene. Ehhez a metilparation hatóanyagú porozószert javasolhatjuk. Eredményesebb, ha a tarlóporozásra az esti órákban kerül sor.

2.3. Lucernabogár2.3.1. (Phytodecta fornicata)

Tápnövénykör: a lucernabogár elsőrendű tápnövénye a kék lucerna, de a komlós lucernán is megél.

Kárkép: a bogarak kártételét a szabálytalan karéjozó rágás, a lárvákét pedig a levél széléről kiinduló hosszúkás, sávos lyukrágások jellemzik. Nyáron a bogarak a bimbókat, a virágokat és a hajtások végeit rágják le. Az ilyen növények felkopaszodnak, majd kóróvá csonkolódnak, és a fejlődésben elmaradnak.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a zöld részek elpusztításával egy teljes kaszálás kieshet. A széna minőségét is rontja. Elsősorban a sarjú kártevője, de a legértékesebb első növedéket, sőt még a maglucerna virágzatát is pusztíthatja. Közép- és Dél-Európában fordul elő. Magyarországon az alföldi lucernásokban (a Tiszántúlon, a Mezőföldön stb.) szaporodhat el időnként tömegesen. Elszaporodásának a legjobb mezőségi lucernatalajok kedveznek.

Fejlődésmenet: évente egy nemzedéke van. A bogár a lucernás talajában, 10–25 cm mélyen telel át. Általában március végén, április elején jön a talaj felszínére, illetve akkor, ha a telelőhelyen a hőmérséklet eléri a 7–8 °C-ot. A nőstények több száz, néha ezer petét is lerakhatnak. A lárva fejlődése alatt háromszor vedlik. A két utolsó lárvastádiumban fogyaszt a legtöbbet. A kifejlett (8–9 cm hosszú, sárga színű) lárva a talajban bábkamrát készít, ott szabad bábbá, s végül 1–2 héten belül új bogárrá alakul.


A lucerna

Ökológia és előrejelzés: a párosodás és a petelerakás idején párás, meleg időjárást kíván. Ha ez tartós (16 °C feletti), sok petét rak le, és a lárvapopuláció jelentős lesz. A lucernabogarak elszaporodását a hűvös, nedves években és nyirkos talajokon az entomopatogén gombák akadályozhatják meg. Gyér és alacsony növényállományban a bogarakat a fácán, a fogoly, a baromfi és a rovarevő emlősök tömegesen irtják. Távelőrejelzéshez ősszel vagy tél végén a lucernatáblán területi kvadrát módszerrel állapítható meg a telelő bogarak száma. A négyzetméterenként 5 vagy annál több már veszélyes. Rövid előrejelzést, illetve szignalizációt területi kvadrát vizsgálattal, később (16 °C felett) növényvizsgálattal adhatunk. Ha az áttelelt vagy telelőből előjött bogarak száma négyzetméterenként 5 vagy több, védekezni kell ellenük. 10 hálócsapás átlagában tíznél több bogár és lárva már veszélyes lehet.

Védekezés: a bogarak ellen az új lucernatelepítéseket érdemes az öreg vagy feltört lucernásoktól elszigetelni (távoli telepítés, „porcsíkozás”, árkolás). Ajánlatos az árkot idegmérgekkel (metilparation) vastagon beporozni. A lucernások korai kaszálása, gyors betakarítása, a mesterséges szárítás és a modern tartósítási módszerek alkalmazása (lucernaliszt, -granulátum készítése), valamint a tarló vegyszeres kezelése általában lényegesen csökkenti a kártétel mértékét és a kártevő veszélyességét. Vegyszerek használata általában csak az új telepítésű lucerna védelmében indokolt. Az öreg lucernás védelmére csak kései, de hirtelen kitavaszodás, áprilisi gyenge sarjadzás és veszélyes bogárpopuláció esetén van szükség. Maglucernatáblán a korábbi kaszálás miatt és az első növedék védelmének elmulasztása esetén kell védekezni. Ilyenkor az üres tarlót, később pedig a zöldbimbós lucernát kell foszforsav-észter hatóanyagú szerekkel vegyszerezni.

2.4. Hamvas vincellérbogár2.4.1. (Otiorrhynchus ligustici)

Tápnövénykör: a polifág kártevő a lucernán kívül az egyéb évelő és egynyári pillangósokat, továbbá a cukorrépa-, a mák-, a dohány- stb. vetéseket is veszélyeztetheti, sőt komlót, szőlőt, szamócát, spárgát, különféle gyógy- és dísznövényeket is károsíthat.

Kárkép: a bogár a levelet és a hajtást, a lárva pedig a fő- és mellékgyökereket rágja meg. A vékonyabb főgyökeret a lárva sokszor át is rágja.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: Dél-Európát kivéve csaknem egész Európában gyakori. Amerikába is behurcolták. Nálunk országszerte, főleg a síkságon és dombvidékeken időnként tömegesen elszaporodhat és károsíthat. Tömegesen csak degradált mezőségi, továbbá homokos, vályogos, középkötött, morzsalékos szerkezetű talajokon akkor szaporodik el, ha a rajzás évében párás, meleg tavaszi időjárás uralkodik.

Fejlődésmenet: a vincellérbogár fejlődése Magyarországon kétéves ciklusú. Az utolsó évben a kifejlett bogár többnyire a lucerna (illetve egyéb évelő pillangós) vagy az utóvetemény talajában telel. Már korán (+ 3,5 °C talajhőmérsékleten) elhagyja a telelőhelyet. 1–2 hetes érési táplálkozás után a szűznemzéssel szaporodó vincellérbogár a növény töve mellé, a talajba rakja le sekélyen az ovális, tejfehér petéket. 2–3 hét múlva kikel a kis (curculionid típusú) lárva. Minél idősebb a lárva és minél jobban kiszárad vagy lehűl a talaj, annál mélyebbre hatol. Az első telet lárva alakban (L1–L5) tölti. L7 = 15 mm hosszú, csontszínű, enyhén hajlított és ráncos testű, földkamrát készít, majd abban előbábbá és szabad bábbá alakul. Kb. 3 hét múlva kifejlődik az imágó, amely nem jön elő, hanem a talajban marad a következő tavaszig.

Ökológia és előrejelzés: a bogarak vándorlása és petelerakása idején a tartósan száraz, meleg, valamint a hűvös, esős tavasz végzetes lehet. A bábozódás évében a vincellérbogárra nézve igen kritikus a csapadékosabb tavaszt követő nyári időjárás. A vincellérbogaras területeket a seregélyek, a vetési varjak és dankasirályok csapatosan keresik fel. Különösen szántás után sok bogarat elpusztít a fácán, a fogoly, a tövisszúró gébics és a baromfi. A vincellérbogár elsősorban vonulása idején és a friss szántásban esik áldozatául ellenségeinek. Táv- és rövid lejáratú előrejelzést egyaránt készíthetünk. Távelőrejelzéshez őszi talajvizsgálattal állapítható meg a lárva- és imágópopuláció. Ha a telelő lárvák száma több mint 1–2 db/m2, csak a következő gazdasági évben kell a bogarak ellen felkészülni. Ha viszont a telelő bogarak száma legalább 1 db/m 2, akkor még ebben a gazdasági évben kell a bogarak ellen tavasszal védekezni.

Védekezés: kerülni kell a pillangósok (hüvelyesek) egymás utáni vetését és a káros szomszédságot. A rajzás évében az előző két évben feltört lucernásokat és egyéb évelő pillangósokat (illetve az utóveteményt), továbbá az új pillangósvetéseket körül kell árkolni vagy „porcsíkozni” (metilparation).

2.5. Kis csipkézőbarkók


A lucerna

2.5.1. (Sitona spp.)

Tápnövénykör: a sávos csipkézőbarkó a lucernán kívül a vörös herét, a borsót, a bükkönyt és a babot károsíthatja. A borsó-csipkézőbarkó a csírázó borsón kívül még a lucernát, a vörös herét és a bükkönyt károsítja. A szegélyes csipkézőbarkó a lucernán, a borsón és az egyéb hüvelyeseken táplálkozik. A bükköny-csipkézőbarkó a bükkönyt, a ledneket, valamint a lucernát károsíthatja. A lucernát és a vörös herét helyenként a szőrös csipkézőbarkó is megtámadhatja.

Kárkép: a főkárosító a kifejlett bogár. A bogárrágás képe jellegzetes. A pillangósvetés többnyire a tábla szélén nem kel ki, illetve nagyobb foltokban vagy széles sávban kipusztul. A növények sziklevelei vagy az első levélkék teljesen lerágottak. Kisebb károk esetén vagy az idősebb növények levelein több-kevesebb U alakú, karéjos „csipkéző rágás” látszik. A lárvák által súlyosabban károsított növény gyengén fejlődik, sárgul, vékonyabbak a gyökerei és a nitrogéngyűjtő gümők rágottak.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: tömeges felszaporodással a lucerna zöldtömege 11–14%-kal, a maghozam 20–23%-kal csökken. A sávos csipkézőbarkó főleg Európában károsít, de az egész palearktikumban előfordul. Észak-Amerikába is behurcolták. Nálunk mindenütt gyakori. A borsó-csipkézőbarkó európai és mediterrán elterjedésű faj. Nálunk elsősorban a síkságok és az azokkal határos dombságok borsótermő tájegységein gyakori. A szegélyes csipkézőbarkó egész Európában, így Magyarországon is elterjedt faj. A bükköny-csipkézőbarkó inkább Európa északi felében terjedt el. Nálunk az ország északi részein és a Dunántúlon időnként fordul elő.

Fejlődésmenet: a bogarak már februárban, zömmel márciusban jönnek elő. A bogár gyalogolva (hűvös, szeles időben) vagy repülve (néha 1–2 km távolságra is) megkeresi a pillangósvetéseket. Érési táplálkozás után már márciusban párosodnak. Április–május hónapban többszöri megszakítással több száz (300–400) petét produkálnak, amelyekből 1–4 héten belül kelnek ki a kis, csontszínű „kukacok”. A lárva 30–40 nap alatt kifejlődik, földgubóban bábbá és 10–14 nap múlva bogárrá alakul. Az új bogarak általában júliusban jönnek elő. A bogarak egy része ősszel a közeli száraz lejtőkre, árokpartra, erdőszélre vonul, zömük azonban a lucernatarlóban a száraz növényi maradványok között telel át.

Ökológia és előrejelzés: a bogaraknak a száraz, meleg, napos idő, a petéknek a párás, meleg időjárás kedvez. A hűvös, csapadékos év, az enyhe, esős tél megakadályozza elszaporodásukat. A lucerna-csipkézőbarkót – különösen vándorlása idején – tömegesen pusztítja a fogoly, a fácán, a seregély, a vetési varjú és a baromfi. Tél végén a lucernásokban területi kvadrát módszerrel (avarvizsgálattal) megállapíthatjuk az áttelelt imágópopulációt. Ha az egészséges barkók száma négyzetméterenként meghaladja a 3–4 db-ot, károsítására számítani lehet és indokolt a védekezés. Szignalizációt áprilisban, hálózással adhatunk. 10 hálócsapás átlagában tíznél több bogár veszélyes lehet.

Védekezés: a kelő vetéseket a korszerű agrotechnikai munkálatokon kívül idegmérges porozással, permetezéssel (metilparation- és lindántartalmú szerekkel), korai árkolással vagy porcsíkkal (metilparation) védhetjük. Ha az üzemi előrejelzés alapján nyáron az új bogarak tömeges megjelenésére lehet számítani, ne feledkezzünk meg a pillangósok nyári tarlóporozásáról. Tarlókezelésre foszfamidon, fentoát, metilparation, metidation, fenitrotion hatóanyagú szerek javasolhatók.

2.6. Nagy csipkézőbarkó2.6.1. (Sitona puncticollis)

Tápnövénykör: fő tápnövénye a lucerna és a vörös here, de egyéb évelő pillangóson is kifejlődhet (oligofág).

Kárkép: fő károsító a lárva. A lárva kártételére a növények gyenge fejlődése, súlyos esetben elhervadásuk, a gyenge virágképződés és magkötés, tél végén pedig a fiatal növények tömeges felfagyása hívja fel a figyelmet. Az ilyen pillangós főgyökerén több-kevesebb, mélyebb, aknaszerű berágás, odvasítás látható. A berágások sokszor olyan sűrűn követik egymást, hogy a főgyökér elszakad.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a lucerna- és vöröshere-állomány idő előtti kiritkulását, kipusztulását okozhatja, a zöldhozamot, a széna- és magtermést jelentős mértékben csökkentheti. A palearktikum nyugati felében élő és károsító faj Magyarországon, főleg a csapadékosabb helyeken, időnként gyakori.

Fejlődésmenet: évente egy nemzedéke van. A bogarak június közepétől jelennek meg. Rajzásuk rövid, csak néhány hétig tart. Rövid táplálkozás után kopulálnak és petéznek. Kedvező körülmények között 180–200 petét


A lucerna

is lerakhatnak. 1–2 héten belül kelnek ki a kis „kukacok”. A nedvességkedvelő lárva a főgyökéren késő őszig fejlődik, a már fejlettebb lárva ugyanott telel át. Tavasszal, május közepén fejezi be fejlődését. A talajban az első ásónyom mélységében alakul bábbá, majd kb. 2 hét múlva bogárrá. A nagy csipkézőbarkó fejlődésmenetét a hosszú, mintegy 10 hónapig tartó lárvastádium és a viszonylag rövid, 1–2 hónapos imágóállapot jellemzi.

Ökológia és előrejelzés: tömeges elszaporodásának elsősorban a sokévi átlagnál csapadékosabb július–augusztus, a pillangósok rendszeres öntözése, a nyirkosabb és kötöttebb talajok kedveznek. Tavasszal az évelő pillangósokban térfogati kvadrát módszerrel az áttelelt lárvák számát állapíthatjuk meg. Négyzetméterenként 10-nél több lárva esetén az új pillangósvetések nyári védelmére a bevándorló barkók ellen – a káros szomszédságot figyelembe véve – fel kell készülni. Szignalizációt június közepétől hálózással adhatunk. 10 hálócsapásban 4–5 nagy csipkézőbarkó már veszélyes lehet.

Védekezés: a kelő vetéseket a korszerű agrotechnikai munkálatokon kívül idegmérges porozással, permetezéssel (metilparation szerekkel), korai árkolással vagy porcsíkkal (metilparation) védhetjük. Ha az üzemi előrejelzés alapján nyáron az új bogarak tömeges megjelenésére lehet számítani, ne feledkezzünk meg a pillangósok nyári tarlóporozásáról. Tarlókezelésre foszfamidon, fentoát, metilparation, metidation, fenitrotion hatóanyagú szerek javasolhatók.

2.7. Lucernaormányos2.7.1. (Phytonomus variabilis)

Tápnövénykör: fő tápnövénye a kék lucerna, csak ezen szaporodik el tömegesen, de megél a vad lucernán, a hereféléken, a bükkönyön és a somkórón is.

Kárkép: a bogarak kora tavasszal a fakadó, illetve az idősebb növények levelein rágnak. Fő károsító azonban a lárva. A növények lassan fejlődnek és későn virágzanak. A felső leveleken hámozások, majd a levélerek között hosszanti átrágások („rágáscsíkok”) láthatók. Sokszor a levél sallangosan rágott és sűrűn lyuggatott. Hámozgatása következtében a levél kifakul.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a szénatermést, annak minőségét rontja. Az oldalhajtások tönkretételével és a virágrügyek elpusztításával a magtermesztésre is káros. Európában, Közép-Ázsiában, Indiában és Észak-Amerikában élő faj. Magyarországon mindenütt előfordul, de inkább csak a mezőségi talajú lucernásokban okoz gyakrabban és nagyobb károkat.

Fejlődésmenet: évente egy nemzedéke van, de kedvező években és helyeken még egy (többnyire csonka) második nemzedéke is fejlődhet. A bogár kora tavasszal, a csipkézőbarkókkal egyszerre jön elő. Április végétől petét rak. A mintegy 600–800 pete lerakása hetekig is elhúzódhat. Az időjárástól függően 1–2 héten belül kelnek ki a zöld színű, lábatlan lárvák. A lárva fejlődése 3–5 hétig tart. A kifejlett lárva (L 4) a bábozódás előtt a talajhoz közel, néhány összehúzott levél között laza gubót sző és abban előbábbá, majd barnás színű szabad bábbá alakul. A bábból 1–2 hét múlva kel ki az új bogár. A 30–40 napig tartó nyári nyugvás (esztiváció) után a bogarak nyár végén, ősszel ismét hetekig táplálkoznak, majd őszi–téli diapauzába (obligát diapauza) vonulva, a növényi maradványok között áttelelnek.

Ökológia és előrejelzés: a meleg időjárás (20–30 °C) és a sűrű, 60–95% relatív páratartalmú lucernás kedvez elszaporodásának. A telelő bogaraknak a kemény, de vastag hótakarójú tél az előnyös. Fő tápnövénye a kék lucerna, csak ezen szaporodik el tömegesen, de megél a vad lucernán, a hereféléken, a bükkönyön és a somkórón is. Amíg ritka és alacsony a növényállomány, a bogárpopulációt a fácán, a fogoly, a baromfi és a seregély gyéríti. Előrejelzést a tél végén az avarban áttelelt imágók alapján adhatunk (populációfelmérés területi kvadrátos eljárással), 2–3 db/m2 telelő bogár már veszélyes lehet. 10 hálócsapásban 4 bogár vagy 10-nél több lárva ellen a védekezés indokolt.

Védekezés: a lucerna helyes telepítésével, elszigetelésével (árkolással, porcsíkozással) késleltethetjük megtelepedését. Az első növedék korai kaszálásával, gyors megszárításával sok lárvát és bábot pusztíthatunk el. A túlszaporodás veszélye esetén kora tavaszi, illetve az első növedék kaszálását követő tarlóporozással vagy permetezéssel (metilparation, foszfamidon, fentoát, metidation, fenitrotion, fenvalerát hatóanyagú szerekkel) védekezhetünk.

2.8. Lucerna-magormányos


A lucerna

2.8.1. (Tychius flavus)

Tápnövénykör: gazdanövénye a kék lucernán kívül a vad lucerna.

Kárkép: a fő károkat a lárva a magvak megrágásával június–augusztusban okozza. A bogár kártételének képe nem szembetűnő, de jellegzetes. Főleg a felső levelek és a rügyek sűrűn, szitaszerűen lyuggatottak. A lárva kártételére a „csigák” idő előtti érése (kényszerérés) figyelmeztet. Az érő mag kívülről befelé karéjosan rágott.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: az állandó lucernamagtermő helyeken okozhat súlyos károkat. Xerofil, sztyepplakó faj. Romániában, Jugoszláviában, Magyarországon és Dél-Szlovákiában terjedt el.

Fejlődésmenet: évente egy nemzedéke van. A bogarak földkamrában telelnek át. Amikor a levegő hőmérséklete tartósan 12 °C fölé emelkedik, fokozatosan előjönnek. A bogarak a lucerna virágzása idején vándorolnak. A nőstény már június elejétől petét rakhat. A fiatal zöld hüvely falán lyukat rág, és abba 1 fehér, szivar alakú petét helyez el, élete folyamán legfeljebb 30-at rak le. A lárva 10–14 nap múlva kel ki. Kifejlődéséhez, ami 2–3 hét alatt fejeződik be, 3–4 magot pusztít el teljesen. A kifejlődött lárva kirágja a hüvelyfalat, és befurakodik a talajba. 10 napos előbáb állapot után bábbá alakul át. A bogár diapauzál, és bábbölcsőben áttelel.

Ökológia és előrejelzés: tömeges elszaporodásának a lazább és középkötött talajú, melegebb, ritka állományú lucernások kedveznek. Általában a száraz, meleg tavasz után, olyan években és helyeken szaporodik el tömegesen, ahol a lucerna virágzásához és magkötéséhez a biológiai-ökológiai feltételek kedvezőek. Kevés ellensége ismert. Petéjét és lárváját fémfürkészek parazitálhatják. Rövid lejáratú előrejelzést hálózásos módszerrel adhatunk. Ha 10 hálócsapásban 4 bogár van, védekezni kell ellene.

Védekezés: a bogarak a jelenleg használatos inszekticidekkel szemben meglehetősen ellenállóak. A bogárpopulációt elsősorban a csalogatósávok gyakori (8–10 alkalommal való) hálózásával, továbbá tarlóporozással (metilparation), virágzás idején maglucernakártevők ellen engedélyezett metidation, foszfamidon, fenitrotion és kinalfosz hatóanyagú inszekticidekkel gyéríthetjük. A somkóró-bagolylepke hernyója ellen használatos endoszulfán, továbbá a mevinfosz hatóanyagú szerek a lucerna-magormányost is irtják.

2.9. Lucernarügy-gubacsszúnyog2.9.1. (Dasyneura ignorata)

Tápnövénykör: a takarmánylucernán kívül gazdanövénye még a sárkereplucerna (Medicago falcata) és az apró lucerna (M. minima).

Kárkép: a lucerna csúcs- és oldalrügyeit pusztítja el. A hajtásvégeken, oldalhajtásokon sárgásfehér, borsó vagy bab nagyságú daganatok (gubacsok) képződnek.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a lucerna zöld- és magtermését a lárva károsításával csökkentheti. Európai elterjedésű, Magyarországon is mindenütt előfordul, különösen a mélyebb, nedvesebb fekvésű helyeken és a rendszeresen öntözött lucernásokban.

Fejlődésmenet: több (4–5) nemzedékes. A lárva a lucernás felső talajrétegében (4–5 cm mélyen) gubóban telel. Május elején a gubacsszúnyog rövid ideig (néhány napig) rajzik. A rövid életű nőstény 1–2 napon belül megtermékenyül, és a vezér- és oldalhajtások rügyeibe, néha a virágok zárt bimbói közé petézik. A lárva egy héten belül kikel, behatol a rügybe és elgubacsosítja.

Ökológia és előrejelzés: nálunk többnyire a telelő és az ezt követő júniusi nemzedék a legnépesebb, és gyakorlatilag ez a két generáció veszélyezteti lucernásainkat. A faj terjedése lassú, ezért csak az idősebb lucernásokban, csapadékosabb viszonyok között és csak ott tud elszaporodni, ahol a lucerna jelentős területeket foglal el, továbbá az új telepítés a régi mellé kerül.

Védekezés: a lucernások helyes telepítésével, a káros szomszédság kerülésével, a korai és gyakori kaszálásokkal, meleglevegős szárítással a károk megelőzhetők.

2.10. Lucernabimbó-gubacsszúnyog2.10.1. (Contarinia medicaginis)


A lucerna

Tápnövénykör: elsősorban a kék vagy takarmánylucernán, továbbá a tarka vagy homoki lucernán (Medicago varia), valamint a sárkereplucernán (M. falcata) fejlődhet.

Kárkép: a lárva kárképe jellegzetes: a virágbimbó nem nyílik ki, hanem hagyma alakú gubaccsá torzul. A csésze, a porzók és a szirmok töve megduzzad, belül üreges gubaccsá deformálódik. A gubacs hegye keskenyedő, vége felé csavart, és a deformálódott csészelevél halvány sárgászöld színűvé, a csavarodott sziromlevél pedig élénk kék vagy ibolyaszínűvé válik. Később a gubacs kifakul, elhervad, leszárad és lehull, a virágzati tengely pedig részben vagy teljesen felkopaszodik.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: Európában – ahol lucernamagot termesztenek – mindenütt, így Magyarországon is előfordul és károsít. A középkötött mezőségi talajokon szaporodik el leginkább, a könnyen kiszáradó szikes és homokos talajok nem kedveznek a kártevőnek. Tömegesen Magyarországon ott szaporodhat el, ahol az átlaghőmérséklet a tenyészidőszakban 16–17 °C között van (a Dunántúl és a Tiszántúl nagy része).

Fejlődésmenet: Magyarországon általában 3, ritkábban 4 nemzedéke fejlődik ki. A lárva telel át a talajban. A megtermékenyített nőstények 2–5-ösével, kizárólag a zöld bimbókba, a csészelevelek közé rakják le a petéket. Az embrionális fejlődés ideje 4–6 nap. A lehulló, fakó színű gubaccsal együtt a lárva is a talajra kerül, és befúródik a nedves talajba, a felszínhez közel hosszúkás földgubót készít, és abban átalakul. A bábból csapadékos időjárás esetén 1–2 héten belül kirajzanak az új szúnyogok. Egy nemzedék általában 4–5 hét alatt fejlődik ki.

Ökológia és előrejelzés: a lárva, a báb és az imágó is a párás, meleg időjárást kedveli. Különösen akkor tapasztalható gradáció, ha több, egymást követő tavaszon elmarad a hosszabb, 3–4 hetes száraz periódus, és helyette a csapadékot hozó, tengeri eredetű légtömegek uralkodnak. Tömeges elszaporodását elősegíti a sűrű lucernaállományon való magfogás, az egyenlőtlenül, hosszú ideig virágzó fajták termesztése. Tájékozódó előrejelzést a tavaszi csapadékösszeg és a talajhőmérséklet alapján készíthetünk. Rövid előrejelzés és szignalizáció a hím gubacsszúnyogok rajzása alapján adható. A hímek intenzív kirajzása után 1–2 nap múlva várható a nőstények tömeges rajzása.

Védekezés: a gubacsszúnyog ellen különös jelentősége van a magfogásra legalkalmasabb lucernaállomány és -terület kijelölésének (pl. déli lejtő, ritkább, nagyobb tenyészterületű növényzet stb.). Helyes, ha a lucernát a magfogásig korán, kékbimbós korban vagy már előtte vágjuk. A vegyszeres védekezés csak a petelerakás előtt, a növény zárt zöldbimbós korában, illetve a gubacsszúnyog rajzásának kezdetén eredményes. A magkártevők ellen engedélyezett inszekticidek közül elsősorban mevinfosz, metilparation, heptonofosz, csak magfogás esetén foszfamidon, fenitrotion, foszalon, valamint endoszulfán hatóanyagú szerek javasolhatók. Ez utóbbi készítmények használata csak akkor javasolható, ha a somkóró-bagolylepke ellen is védekezni kell. Újabban eredményes ellene az endoszulfán és a metidation szerkombináció, amely száraz és csapadékos időjárás esetén egyaránt hatásos.

2.11. Lucerna-magdarázs2.11.1. (Bruchophagus roddi)

Tápnövénykör: a takarmánylucernán kívül a sárkereplucernán és a komlós lucernán is megél.

Kárkép: lárvája júniustól augusztusig károsít. Kártétele csak a lábon álló, érő hüvelyekben („csigákban”) értékelhető (csépeléskor a mag összetörik vagy a „pelyva” közé kerül). A károsított csiga idő előtt elbarnul. A kényszerérett hüvelyekben a mag fakószürke, fénytelen, sűrűsége csak a fele az egészségeseknek. A mag belül üreges.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: Európában keletre egészen Közép-Ázsiáig, Észak-Amerikában és Ausztráliában fordul elő. Magyarországon elsősorban a Mezőföldön és az Alföldön terjedt el.

Fejlődésmenet: évente általában 2–3 nemzedéke fejlődik. Az első imágók május közepétől rajzanak. A kirajzó magdarazsak néhány napon belül párosodnak, és 2–3 nap múlva petét raknak. Az igen apró, fehér petéket a nőstény a tojócsövével helyezi el a maghéj alá. A lárva kedvező viszonyok között egy héten belül kikel. A mag belsejét teljesen elfogyasztja, még a csírát is, végül csak az üres maghéj marad. Június végétől ugyanott bábozódik. Az első nemzedék általában június–július, a második július–augusztus, a harmadik vagy telelő nemzedék augusztus–május hónapban fejlődik ki. A valóságban a helyzet bonyolultabb, mivel a magdarazsak rajzása, peterakása, a növények virágzása elhúzódik, az imágók viszonylag hosszú életűek, és a nemzedékek összefolynak. A kifejlett lárva a kipergett magban, a letöredezett vagy a száron maradt hüvelyekben


A lucerna

(„csigákban”) telel át. A raktárban tárolt magban is telelhet. Általában május elején, közepén a diapauza megszűnik, és a kártevő bábbá, majd 10 nap múlva imágóvá fejlődik. A kis darázs a mag héján, a csigában levő mag esetében pedig a csiga falán át is kerek röpnyílást rágva távozik.

Ökológia és előrejelzés: tömeges elszaporodásának a kissé száraz, meleg tavasz és nyár, az elhanyagoltabb, idősebb lucernás, a rendszeres és a szakaszos magfogás, valamint a csigatörésből eredő hiányos betakarítás kedvez. Természetes ellensége kevés van. Közülük a parazita fémfürkészek érdemelnek említést. Barnacsigás korban évenként végzett tővizsgálattal elemezhetjük a faj populációváltozását. Virágzáskor hálózással a repülő darazsak számát adhatjuk meg. Ha 10 hálócsapásban számuk eléri vagy meghaladja az 5–6 egyedet, fel kell készülni a védelemre.

Védekezés: a lucerna-magkártevők elleni komplex eljárások a magdarazsak ellen is védelmet nyújtanak. Külön kell hangsúlyozni a magfogó táblák váltását, elszigetelését, a pillangós gyomok rendszeres kaszálását, a zöld lucerna és a maglucerna gondos betakarítását. Különösen meg kell választani a betakarítás helyes időpontját és módját. A magdarázzsal fertőzött lucernában kerülni kell a rendsodró használatát, illetve a csigák törését. A kombájnnal gyengére állított vagy teljesen leállított szelelővel csépeljünk, a magot a szérűben azonnal tisztítsuk, a szemetet pedig égessük el! A magot a cséplés után mielőbb gázzal kezeljük (metilbromid, 16 g/m3). Javasolható csalogatósáv alkalmazása és annak felszámolása a java virágzáskor. A petéző magdarazsak ellen az elhúzódó rajzás miatt a vegyi védekezés egymagában jelenleg még bizonytalan, nem teljes értékű és eléggé költséges eljárás. A darazsak ellen a virágzó lucernát csak az esti órákban, dioxakarb vagy foszalon hatóanyagú szerekkel permetezhetjük. Zöldcsigás korban használható és jó a mevinfosz hatóanyagú készítmény.

3. A lucerna gyomnövényeiA lucernát 3–4 évig ugyanazon a területen termesztjük, így ez a körülmény alapvetően meghatározza a terület gyomegyüttesét. A táblán bekövetkező agrotechnikai és ökológiai változások jól elkülöníthető szakaszokat idéznek elő a lucerna gyomflórájában.

A gyakorlatban a takarónövény nélküli telepítés az elterjettebb, ezért ezzel a termesztési változattal foglalkozunk elsősorban.

A lucernát tavasszal vetjük, és a lassú csírázás, valamint a vontatott kezdeti fejlődés egyben azt is jelenti, hogy a lucerna nem tud versenyezni a tömegesen feltörő T3-as és T4-es életformacsoportba tartozó gyomfajokkal. A vegyszeres gyomirtás elmaradása esetén főként a vadrepce (Sinapis arvensis) csírázik tömegesen, és a gyorsan növő, nagyméretű növények alatt a fiatal lucerna foltosan kipusztulhat. Ez a körülmény már a telepítés első évében kedvezőtlenül hat, egyrészt az első kaszálás értéktelen szénatermése miatt, másrészt a gyomok által elfoglalt helyen a lucerna kipusztulásával a későbbiekben tömegesen megtelepednek a gyomok.

A telepítés tavaszán a vadrepcén kívül gyakorta csírázik még a disznóparéj (Amaranthus retroflexus), a libatop (Chenopodium album), a különböző keserűfűfajok (Polygonum spp.) és a parlagfű (Ambrosia elatior).

A lucerna gyomnövényzetében kritikus időszak a telepítés évének őszi–téli időszaka, amikor a lucerna nyugalmi állapotban van. Ekkor gyakorlatilag nem rendelkezik kompetíciós képességgel. A tyúkhúr (Stellaria media), a pásztortáska (Capsella bursa-pastoris), az árvacsalánfajok (Lamium spp.) és a veronikafélék (Veronica spp.) tömegesen csíráznak már az őszi napokon, és kora tavaszra tőlevélrózsájukkal és nagy tömegükkel elnyomják a tavasszal sarjadó lucernát. Amennyiben nem védekezünk ellenük, ez az állapot állandósul, és ilyenkor az első kaszálás zöldtömegét jórészt a gyomnövények teszik ki.

A második évtől a talajbolygatás hiánya és a gépek által okozott talaj tömörödöttsége miatt megkezdődik az évelő gyomfajok betelepedése.

Jellegzetes fajai a pitypang (Taraxacum officinale), a vasfű (Verbena officinale), a lósóska- és juhsóskafajok (Rumex spp.), az útifűfélék (Plantago spp.), a katáng (Cichorium intybus) stb.

A magról kelő T4-es fajok már csak a tavaszi fogasolást követően, szálanként, és egyéb okból bekövetkező lokális talajbolygatások (vakondtúrások stb.) helyén csíráznak szórványosan.

Az elöregedés stádiumában a 3. és 4. évben egyre nagyobb foltokat képeznek az egyszikű évelő fajok, mint pl. az angolperje (Lolium perenne), a tarackbúza (Agropyron repens), a csillagpázsit (Cynodon dactylon), a különböző rozsnokfajok (Bromus spp.) és amenynyiben a területen korábban is jelen volt, a fenyércirok (Sorghum halepense).


A lucerna

A lucerna speciális gyomproblémáját az élősködő életmódú arankafélék (Cuscuta spp.) képezik, általában foltosan károsítanak, és a lucerna teljes kipusztulását is okozhatják.

Lucernában elsősorban a kis aranka (Cuscuta epithynum) károsít, de a gyomos táblákon, általában utak szélén, árokpartokon, ruderális területeken előforduló nagy aranka (Cuscuta campestris) is veszedelmessé válhat. Az említett arankafajok mindenekelőtt az elhanyagolt területeket veszélyeztetik. Magjuk a talajban 8–10 évig megőrzi csírázóképességét, így a fertőzés fellépésére redszerint számítani kell. Tömeges jelenléte vagy hiánya a termesztés színvonalának mutatója is. Amennyiben a fertőzött foltokat nem semmisítik meg, a lucernatáblát ki kell zárni a magfogásból.

3.1. A lucerna gyomirtásaAgrotechnikai védekezés

Fontos, hogy a telepítés előtt kiváló minőségű magágyat készítsünk a lassú kezdeti fejlődésű lucerna számára.

Törekedjünk az egyenletes növényállomány kialakítására és az optimális állománysűrűségre.

A tábla talaja mentes legyen az aranka magjától, amit 10 éves vetésforgóval lehet biztosítani. Fémzárolt magot vessünk, amely mentes az aranka, az útifű, a lósóska és az idegen herefélék magjaitól.

Rendszeresen gondoskodjunk a lucerna kiritkulását okozó károsítók – pl. mezei pocok, ürge) elleni védekezésről.

Mechanikai védekezés

Kizárólag a kaszálás jöhet számításba, a telepítés utáni korai első kaszálással segíthetünk a lucernának a T 3-as gyomok elleni küzdelemben, azonban vegyük figyelembe, hogy a kaszálás után a legtöbb T4-es gyomfaj oldalágakat képez és intenzíven újrahajt.

Vegyszeres védekezés

Az új telepítésű lucerna vegyszeres gyomirtása.

A kezdeti gyommentesítést a presowing kezelésekkel hajthatjuk végre. A felhasználandó készítményeket alkalmas eszközzel a talajba kell dolgozni a vetést megelőzően. A készítményeknek jó hatásuk van a magról kelő egyszikű gyomok és kielégítően jó hatásuk van a csírázó kétszikű gyomok ellen is.

Presowing alkalmazható gyomirtó szerek új telepítésű lucernában

Az új telepítésű lucerna kelése előtt (preemergensen) néhány készítmény használható.


A lucerna

Preemergensen alkalmazható gyomirtó szer új telepítésű lucernában

Az új telepítésű lucernában posztemergensen is használhatunk gyomirtó szereket.

Posztemergensen alkalmazható gyomirtó szerek új telepítésű lucernában

Álló lucerna vegyszeres gyomirtása: egyévesnél idősebb lucernában fakadás előtt, kora tavasszal vagy az őszi nyugalmi állapotban, fagymentes napokon is.

Nyugalmi állapotban lévő lucerna gyomirtó szerei

Az ún. álló lucernában posztemergensen elsősorban az egyszikű gyomnövények ellen tudunk védekezni, de van lehetőségünk speciális hatásspektrumú készítmények alkalmazására is.

Posztemergensen használható gyomirtó szerek álló lucernában


A lucerna

* az Asulox eredményesen irtja a ló- és juhsóskaféléket.

A lucernában magfogás esetén különös figyelmet kell fordítani az aranka irtására. A kialakult arankás foltokat az észlelést követően diquát-dibromid hatóanyagú herbicidekkel semmisíthetjük meg. A betakarítás meggyorsítása érdekében a magfogásra kijelölt területet deszikkálni szükséges.

A lucerna deszikkálása

4. A lucerna védelmeA lucerna többéves kultúra, ami kedvez a károsítók felszaporodásának, és a védekezési döntéseknél is figyelembe kell venni azok kihatását a következő évekre is.

A vegyszeres védekezéseknél vegyük figyelembe, hogy a kezelt lucernát gyakran tejelő állatokkal etetjük fel, a szermaradékok pedig a tejben feldúsulhatnak. A lucerna kedvelt búvóhelye, illetve tápláléka apróvadnak, fészkelőhelye vagy táplálékforrása a beporzó rovarok – főleg vadméhek – jelentős részének, ezért a vegyszeres védekezések elvégzésekor gondoskodni kell ezek védelméről is. A házi méh is szívesen látogatja a lucernát, s bár a beporzásában nem túl nagy a szerepe, védelmük érdekében virágzás táján csak méhkímélő technológiával juttathatjuk ki az engedélyezett szereket.

A növényvédelmi technológiát befolyásolja a termesztés célja is. Magtermesztés esetén nagyobb gondot kell fordítani a vegyszeres gyomirtásra, a magkártevők ellen pedig csak ekkor kell védekezni.

A növényvédelemről szóló 1988. évi 2. törvényerejű rendelet és az ennek végrehajtására kiadott 5/1988. (IV. 26.) MÉM rendelet zárlati (karantén) károsítónak minősíti a lucerna korinebaktériumos hervadását és veszélyes károsítónak a hörcsögöt, a mezei pockot, a vírusvektor levéltetveket, a cserebogarakat, az arankafajokat, a mérgező gyomnövényeket és a szádorféléket. Ezek ellen kötelező védekezési intézkedéseket írhat elő a növényvédelmi hatóság, és a termelő nem mérlegelheti a védekezés gazdaságosságát.

4.1. Az új telepítésű lucerna védelmeA tábla kiválasztásával eldönthetjük a lucerna sorsát. Különösen fontos a térbeni és időbeni izoláció a már álló, illetve a két éven belül feltört lucernától. Az izolációs távolság legalább 1 km legyen. Ezzel megakadályozzuk, hogy a vincellérbogár már az első évben tömegesen fertőzze az új lucernát, ami az állomány kiritkulásával jár. Ugyanoda 5–6 évig ne kerüljön ismét lucerna, de ha arankafertőzést észleltünk, akkor 8–10 évig se.

Vetés előtt mérjük fel a talajlakó kártevők egyedsűrűségét. Ha a fertőzés indokolja, ellenük talajfertőtlenítést kell végezni. Ha a talajfertőtlenítés közvetlenül a vetés előtt történik, akkor diazinon és teflutrin hatóanyagú szerek engedélyezettek. Tavaszi telepítés esetén az előző év szeptemberében is elvégezhető a védekezés – amennyiben a talaj nem túl száraz és hideg –, és ilyenkor bármely talajfertőtlenítő szer alkalmazható.

Csak fémzárolt, virus-, aranka- és lucerna-magdarázs-mentes magot vessünk, amelyet nem sokkal a vetés előtt kaptán és benomil hatóanyagú szerek kombinációjával csávázzunk meg a csírakori betegségek (Fusarium, Rhizoctonia, Pythium fajok) ellen.

A telepítés előtt végzett agrotechnikai munkák képezik a lucerna gyommentesítésének preventív elemeit, de maximális kihasználásuk sem teszi feleslegessé a gyomirtó szerek alkalmazását.

A vetés előtt 4–5 nappal, március közepén juttathatjuk ki az EPTC és benefin hatóanyagú szereket, amelyeket azonnal be kell dolgozni 6–8 cm mélységig a talajba. A benefin hatóanyagú szerek akkor is alkalmazhatók, ha a lucernát borsó felülvetéssel telepítjük.

A lucernatáblát vetés után közvetlenül réseljük vagy árkoljuk körül a gyalogló kártevők (hamvas vincellérbogár, feketebarkó stb.) betelepedésének megakadályozására. Az árok vagy rés aljára metilparation hatóanyagú


A lucerna

porozószert szórunk, majd a szert 8–10 naponként felfrissítjük, vagyis újra kijuttatjuk.

Vetés után és kelés előtt, március végén végezhetjük a preemergens gyomirtást klórtal-metil hatóanyagú készítménnyel. Ezzel a kezeléssel 2–3 hónapig a korai arankafertőzést is meg tudjuk akadályozni.

A lucerna 3–6 leveles, a gyomok 2–4 leveles korában, április közepén végezhetjük az első posztemergens gyomirtást. Az MCPB hatóanyagú szert a lucerna 3–4 leveles korában, a bentazon hatóanyagú szert 3–5, a piridat hatóanyagot 5–6, az imazetapir hatóanyagú készítményt pedig 4–6 leveles lucernában ajánlott alkalmazni. Ezek a hatóanyagok borsó felülvetésnél is használhatók, amennyiben a borsó fejlettsége megfelelő. A bentazon hatóanyagú szer árpa felülvetésnél is alkalmazható.

Mivel a fenti hatóanyagú szerek csak a kétszikű gyomok ellen hatásosak, ezért egyszikű gyomok jelentkezése esetén azok ellen fluazifop-P-butil, cikloxidim, quizalofop-etil és quizalofop-P-etil hatóanyagú szerek valamelyikével védekezhetünk. A védekezést elsősorban az egyszikű gyomok fejlettségéhez igazítjuk, mivel a fiatalabb gyomok érzékenyebbek. Általában az előbbi kétszikűirtó szerekkel közel azonos időben juttathatók ki, de azokkal nem kombinálható a kijuttatásuk.

Amikor a lucerna fűhálóval hálózhatóvá válik (kb. 20 cm magas), elkezdjük a kártevők egyedsűrűségének felmérését. Erős fertőzés esetén a kaszálást kissé előbb végezzük el, a lucernát igyekszünk minél előbb betakarítani a tábláról, és a felszabadult tarlót lepermetezzük a lombkártevők ellen az alábbi hatóanyagú szerek valamelyikével: metilparation, foszmetilán, heptenofosz, fentoát, fenitrotion, kinalfosz, metomil, endoszulfán, lambda-cihalotrin és fenvalerát. Bár a fenti hatóanyagok mind engedélyezettek, célszerű közülük a hosszabb hatású (élelmezés-egészségügyi várakozási idejű) szerek valamelyikét választani.

Ezt a kezelést kombinálhatjuk a levélragya elleni védekezéssel, vagyis a választott rovarölő szerhez az alábbi hatóanyagú fungicidek valamelyikét adjuk: kaptán, klortalonil és benomil.

A vegetációs időszakban, főleg annak első felében figyeljük, hogy nem jelenik-e meg az aranka. Lehetőleg minél előbb derítsük fel az arankás foltokat, mert azok gyorsan terjedhetnek és szaporodhatnak. Az arankás foltokat célszerű diquat-dibromid hatóanyagú szer permetlevével áztatásszerűen lepermetezni.

Az ősz folyamán, esetleg már a nyár vége felé, a rágcsálók (mezei pocok és hörcsög) tömegesen telepedhetnek be a lucernásba. Egyedszámukat folyamatosan figyelemmel kell kísérni, és ha eléri a kritikus értéket, endoszulfán, cink-foszfid, klórfacinon, alumínium-foszfid és kalcium-foszfid hatóanyagú szerek valamelyikével védekezzünk ellenük. Az endoszulfánt elsősorban akkor használjuk, ha van valamennyi zöld lucerna is a táblán, a klórfacinont pedig amikor nincs. Az alumínium-foszfid és kalcium-foszfid hatóanyagú szereket elsősorban a hörcsög ellen alkalmazhatjuk ugyanúgy, mint a kálium-nitrát + kén hatóanyagú hörcsögirtó patront.

A cink-foszfid hatóanyagú csalétket a lakott területeken kívül, főleg útszélek, árokpartok és egyéb bolygatatlan területek pocokmentesítésére használhatjuk.

4.2. Az idősebb lucerna védelmeA rágcsálók és az aranka az idősebb lucernában nagyobb kárt tudnak tenni, mint az új telepítésűben, ezért a védekezés is fontosabb ellenük, de a módja azonos és jórészt folyamatos, ezért itt nem ismételjük meg.

A vegyszeres gyomirtás lényegesen különbözik, tehát külön kell tárgyalni. Az alapkezelések két időszakban, ősszel és kora tavasszal történhetnek, és főleg magtermesztésnél nem hagyhatók el. Az egyenletesen, jól beállt másodéves lucernában még előfordulhat, hogy nem indokolt a vegyszeres gyomirtás, de a ritkuló vagy kiritkult 3. és 4. éves lucernában már szükséges az elvégzése.

Az egyévesnél idősebb lucernában kora tavasszal, a sarjadás megindulása előtt az alábbi hatóanyagú szerek valamelyikével végezhetjük a gyomirtást: cianazin, imazetapir, metribuzin, diuron, linuron, TCA és pendimetalin. A szélesebb hatásspektrum érdekében a hatóanyagokat gyakran kombinációban alkalmazzuk. Ilyen kombinációs lehetőségek: diuron + linuron, diuron + linuron + TCA, imazetapir + pendimetalin. A metribuzin, diuron, linuron és TCA hatóanyagú szereket késő ősszel is ki lehet juttatni.

Ha valamilyen ok miatt elmaradt a fakadás előtti gyomirtás, akkor a lucerna 5–10 cm-es fejlettségénél bentazon hatóanyagú szerrel irthatjuk az egyéves kétszikű gyomokat. A lósóska tőlevélrózsás állapotában védekezhetünk ellene azulam hatóanyagú szerekkel. A kezelést célszerű foltkezelés formájában végezni.


A lucerna

Május elejétől fűhálózással folyamatosan figyelemmel kísérjük a lombkártevők alakulását, és szükség esetén az új vetésű lucerna védelménél leírtak szerint védekezünk ellenük. Ezt a védekezést célszerű itt is összekapcsolni a levélragya elleni védekezéssel, különösen, ha magot akarunk fogni a második növedékből.

Ha a gyomosság megkívánja, az első kaszálás után, a sarjadás előtt imazetapir hatóanyagú szerrel védekezhetünk az egyéves gyomok ellen.

Egyszikű gyomok jelentkezése esetén az új telepítésű lucernánál leírt hatóanyagokkal és módon lehet ellenük védekezni.

Magfogás esetén a magkártevők ellen is védekezni kell 2 vagy 3 alkalommal. Száraz tavasz és nyárelő esetén elhagyható a zöldbimbós állapotban való védekezés, mert ilyenkor nem fenyeget a lucernabimbó-gubacsszúnyog kártétele. Csapadékos tavasz és nyárelő esetén, különösen, ha az előző évben is észleltük a fertőzést, védekezni kell ellene az alábbi hatóanyagú szerek valamelyikével: foszfamidon, metidation, foszalon, tiociklám, dioxakarb, endoszulfán, fenitrotion, fenvalerát, alfametrin, metomil, kinalfosz, fentoát, heptenofosz, lambda-cihalotrin, deltametrin, metilparation és foszmetilán.

A többi magkártevő ellen lilabimbós és zöldcsigás állapotban védekezünk, a méhkímélő technológiával kijuttatható hatóanyagú szerek valamelyikével.

Ezek: endoszulfán, fenvalerát, deltametrin, alfametrin, lambda-cihalotrin, foszalon, tiociklám és dioxakarb. Lilabimbós állapotban a szintetikus piretroid csoporthoz tartozók valamelyike, zöldcsigás korban pedig az endoszulfán hatóanyagú szerek valamelyike a leginkább ajánlható. Ebben az esetben, hogy a szerrotáció követelményének eleget tegyünk, a tarlópermetezésre a szervesfoszforsav-származékokhoz tartozó hatóanyagok közül válasszunk!

A magkártevők elleni védekezést kombinálni kell a levélragya elleni védekezéssel, vagyis az inszekticidekhez kaptán, klórtalonil vagy benomil hatóanyagú szert teszünk.

A betakarítás előtt lombtalanítást végzünk diquat-dibromid vagy glufozinát-ammónium hatóanyagú szerrel. Az első hatóanyaggal kb. 7 nappal, a másodikkal pedig 14 nappal a tervezett betakarítás előtt permetezzünk. Ezzel leszárítjuk nemcsak a zöld gyomokat, hanem az előtörő fiatal sarjthajtásokat is. Cséplés után a magot a lucerna-magdarázs ellen szénkéreggel vagy magnézium-foszfiddal gázosítani kell.

Az új telepítésű és az álló lucerna védelme


A lucerna

A maglucerna védelme

* Lósóska


7. fejezet - A vörös here1. A vörös here betegségeiA vetés után az elvetett magvak és a fejlődő csíranövények rothadását, valamint pusztulását a különböző gombafajok (Rhizoctonia solani, Pythium spp., Fusarium spp., Alternarai spp.) talajból fertőzve idézik elő.

Az idősebb növények rothadását, illetve rákosodását több gombafaj (Sclerotinia spp., Fusarium spp., Verticillium spp., Physoderma alfalfae) okozza. A gyökéren élősködnek a szádorfajok (Orobanche spp.).

A zöld részeken, lombozati szinten mozaikos elszíneződést, sárgulást és törpenövekedést a vírusok idéznek elő (alfalfa mosaic potyvirus, red clover vein potyvirus, bean yellow mosaic potyvirus, white clover mosaic potexvirus).

A leveleken lisztharmatot (Erysiphe communis f. sp. trifolii), peronoszpórát (Peronospora trifoliorum), rozsdát (Uromyces spp.), levélfoltosodást, illetve szárfoltosságot (Ascochyta spp., Pseudopeziza trifolii, Colletotrichum trifolii, Kabatiella caulivora, Cercospora zebrina, Phyllosticta trifolii, Polythrincium trifolii, Septoria trifolii–scarbi) gombafertőzések okoznak. Az élősködő növények közül az arankafajok (Cuscuta spp.) pusztítják az állományt.

A generatív részeken virágelzöldülés (cover green petal phytoplasma), szürkepenészes rothadás (Botrytis anthophyla), virág- és termésfoltosodás (C. trifolii, K. caulivora) fordul elő.

1.1. Lisztharmat1.1.1. (Erysiphe communis f. sp. trifolii)

Gazdanövény: herefajok és -fajták.

Tünet: a leveleken, száron, néha a virágon is, kezdetben leheletszerű, később sűrű, lisztes, fehéres penészbevonat fejlődik. Az erősen fertőzött táblának dohos a szaga. A penészbevonat alatt a szövetek hálózatosak, majd parás foltok formájában pusztulnak, nekrotizálódnak. A fertőzés előrehaladtával a levelek elszáradnak és lehullanak.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: mindenhol előforduló betegség, ahol lóherét termesztenek. A hereféléken a lombszáradás és lombhullás miatt jelentős károkat okoz.

A kórokozó életmódja: a gomba kleisztotécium és micélium alakban telel át. A primer fertőzést az aszkospórák és konídiumok indítják el. A tenyészidőszakban a konídiumokkal terjed és fertőz.

Ökológia és előrejelzés: az enyhe telek után, napfényes, meleg nyarakon jelentős károkat okozhat. A túl sűrű, buja állomány kedvez a felszaporodásnak.

Védekezés: korai kaszálással a kártétele csökkenthető. Kaszálás után a kéntartalmú tarlóporozásnak jó hatása van. Állományvédelem csak magtermesztő területeken kén, benomil és tiofonát-metil hatóanyag-tartalmú készítményekkel ajánlható.

1.2. Vöröshererák1.2.1. (Sclerotinia trifoliorum)

Gazdanövény: vörös here, fehér here, lucerna, szarvaskerep, somkóró, lóbab stb.

Tünet: a betegség gyakran már a vetési év őszén jelentkezik. A leveleken először nagyon kicsi (1 mm), barna, vizenyős foltok keletkeznek, amelyek folyamatosan növekednek, egybeolvadnak. A levelek sárgulnak és elszáradnak. A megtámadott növény fonnyad, sárgul, a pusztulás átterjed a szárra és a gyökerekre.

Feltűnőbb a károsodás a következő év tavaszán, amikor a növények foltokban pusztulnak és rothadnak. A foltok


A vörös here

szélein a növények gyengébb növekedése figyelhető meg. A fertőzött növényeken a gyökérnyakon, a karógyökér felső részén, ritkán a száron és a levélen fehér, vattaszerű szövedék formájában jelentkezik a kórokozó, amely növényről növényre terjedve azokat elrothasztja. A micélium szövedékében vagy a rothadó növényi részekben (különösen a gyökérnyakon vagy a belsejében) lilásfekete szkleróciumok találhatók.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a vöröshererák világszerte elterjedt és a vörös here egyik legismertebb megbetegedése. Észak-Európában a pillangós takarmánynövények termesztésének egyik legkomolyabb veszélyeztetője. Gyakran a vörös here kifagyásának és a hereuntságnak előidézője. A beteg növények teljes pusztulása következtében jelentős a hozamcsökkenés. A hiányos állományok erősen gyomosodnak.

A kórokozó életmódja: a S. trifoliorum télen és kora tavasszal a növényi maradványokon kezdetben fehér, később kívül fekete, 5 mm nagyságot is elérő, szabálytalan alakú szkleróciumokat hoz létre. Gyakran többé-kevésbé gömb alakúak vagy laposak és ráncos felületűek. Többnyire őszig nyugalmi állapotban maradnak a talaj felszínén vagy felső rétegeiben, és kis nyelecskékkel csíráznak, amelyek a talajfelszín elérésekor (fényhatás) 4 mm átmérőt is elérő tál vagy tölcsér alakú termőtestet (apotécium) fejlesztenek. A legtöbb apotécium októbertől novemberig képződik, bár más időpontban is megindulhat a csírázás. Az apotéciumban vörösessárga himeniumot alkotva helyezkednek el a hengeres aszkuszok (tömlők), amelyek 170–180 × 10–15 µm méretűek. Ezekben átlátszó, ellipszoid aszkospórák találhatók, 12–18 × 5–8 µm mérettel, és a szál által terjednek. A fertőzés közvetlenül a szkleróciumokból is kiindulhat, fertőző micélium segítségével. A szkleróciumok a talaj mélyebb rétegeiben 2–3 évig is megőrzik fertőzőképességüket.

Ökológia és előrejelzés: a fertőzés és a betegség kialakulását erősen befolyásolják az éghajlati viszonyok. Az esős őszi időjárás kedvez a termőtestképződésnek, a fertőzés kialakulásának és terjedésének. Ugyancsak elősegíti a megbetegedést a túl korai és sűrű vetés, a mély fekvésű, középkötött, nedves talaj. Az enyhe telek lehetővé teszik a kórokozó gyors fejlődését és terjedését.

Védekezés: a fertőzött területen mélyszántás és 4–5 éves vetésforgó szükséges. A talajt erősen lazító előveteményeket kerülni kell. A mély fekvésű, kötött, nedves talajokba nem tanácsos vetni. Új vetéseket nem szabad a fertőzött területek közelébe telepíteni. Egészséges, szkleróciumtól mentes vetőmagot használjunk! A túlzott nitrogénadagolás vagy szerves trágyák elősegítik a megbetegedést. Ügyelni kell a jó kálium- és foszforellátásra. Rezisztens fajták előállításával – észak-afrikai vöröshere-fajták jó rezisztenciával rendelkeznek – sikeresen védekezhetünk. A gombaölő szerek közül vinklozolin hatóanyag-tartalmú készítmények őszi alkalmazásával jó eredményt érhetünk el.

1.3. Vörös here pszeudopezizás levélfoltossága1.3.1. (Pseudopeziza trifolii)


Tünet: tavasszal vagy nyár elején a leveleken kezdetben apró, kerek, majd 2–3 mm átmérőjűre is megnövő, sárgás, később barnuló, száradó foltok keletkeznek. A levél fonáki részén a foltok zöldesszürke árnyalatúak. A foltok közepén lapos, sárga pontok, apotéciumok fejlődnek. A foltok összefolynak, a levelek elszáradnak és lehullanak. Ritkán a levélnyélen és a száron is kicsi, ovális foltosodás látható.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a herefélék legelterjedtebb betegsége. Jelentősége a korai lombhullás alatt fellépő minőségi és mennyiségi kárban, valamint a növények legyengülésében, kiritkulásában mutatkozik meg.

A kórokozó életmódja: a gomba lehullott növényi maradványokban, apotécium formájában telel át. A felületükön képződött aszkuszokban két sorban helyezkednek el a tojás vagy csepp alakú aszkospórák. Méretük 10–14 × 5–6 µm. Csak a Trifolium fajokat fertőzi meg. Több forma speciálisz ismert, amelyek egymás gazdanövényeit nem fertőzik.

Ökológia és előrejelzés: a kórokozó fejlődésének a párás, csapadékos időjárás kedvez. A túl sűrű, buja állományban és öntözéses termesztésben kártétele jelentős.

Védekezés: járványos mértékű fellépése esetén korai betakarítás. A kórokozó felszaporodása esetén tarlókezelés réztartalmú vagy DNOC (évi egy alkalommal) hatóanyagú készítményekkel jó hatás érhető el. Állományvédelem benomil, kaptán, mankoceb hatóanyag-tartalmú vegyszerekkel, szükség szerint megismételve.


A vörös here

1.4. Vörös here szárfenésedése1.4.1. (Kabatiella caulivora, Colletotrichum trifolii)

Gazdanövény: vörös here, bíbor here, lucerna, somkóró.

Tünet: a leveleken vagy csak apró barnulások, vagy a levél csúcsa felől ék alakú, széle felől pedig félköríves foltosodás jelentkezik. Erős fertőzés következtében a foltok összefolynak, a levéllemez felszakadozik, elrongyolódik. A levélnyélen és a száron kezdetben megnyúlt, besüppedő, barna foltok keletkeznek, amelyeket vörös vagy lilás sáv szegélyez. A foltok több cm hosszúságúra is megnőnek, sokszor körülölelik a szárat és a levélnyelet. A szár szövete gyakran az edénynyalábokig roncsolódik. A foltok feletti rész elvékonyodik, begörbül, hervad, elszárad és letöredezik. Súlyos fertőzéskor az állomány úgy néz ki, mintha leperzselték volna. Fertőzheti a magokat is, amelyek gyakran aszottak vagy barna foltosak.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a szárfenésedés a vörös here egyik legfontosabb betegsége. Európa, Ázsia és Észak-Amerika mérsékelt éghajlati területein okoz súlyos károkat. Kanadában 50%-nál nagyobb veszteségeket is megfigyeltek már. Jelentősebb terméskiesés a vetőmagtermesztésben tapasztalható.

A kórokozó életmódja: a gomba fertőzött növényi maradványokban és magvakon telel át, micélium alakjában. A foltokon fejlődnek a konídiumtelepek, az acervuluszok. A Colletotrichum trifolii konídiumai tojásdad vagy vese alakúak, 11–13 × 3–4 µm nagyságúak. A telepben fekete serteszőrök fejlődnek. A Kabatiella caulivora konídiumai sarló alakúak, 12–22 × 3,5–5,2 µm nagyságúak. Telepekben serték nem fejlődnek. A vegetáció során több generációjuk van, amelyek az első őszi fagyokig fenntartják a fertőzést.

Ökológia és előrejelzés: az esős, mérsékelten meleg (18–20 °C) időjárás kedvez a betegség kialakulásának. Magas páratartalmú és sűrű növényállományokban gyorsan terjed a kórokozó.

Védekezés: fertőzött állomány korai betakarítása. Fertőzött tábláról ne fogjunk vetőmagot, kerüljük a nedves mélyfekvést és túl sűrű vetést. A vetőmagvak csávázásával (benomil, benomil × kaptán) az átvitel megakadályozható. Járványveszély esetén állományvédelem.

1.5. Herefélék feketepettyessége1.5.1. (Cymadothea trifolii, konídiumos alak: Polythrincium trifolii)


Tünet: a levelek felületén a nyár folyamán sárga, majd világosbarna, sötétedő, 1–2 mm átmérőjű foltok jelennek meg. A foltoknak megfelelően a levél fonákján is hasonló foltok találhatók, amelyek később megfeketednek, élesen határolt, kérges bevonattá fejlődnek. A levelek sárgulnak és elszáradnak.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: Európában elterjedt betegség. Hazánkban is előfordul, és az egyes évjáratokban a buja vetésekben jelentős károkat okoz. A kórokozó az állatokra mérgező hatású toxint termel.

A kórokozó életmódja: ősszel a levelekben áttelelő piknídiumok, ritkábban pszeudotéciumok fejlődnek. Tavasszal a termőképletekben képződött konídiumokkal és aszkospórákkal történik a fertőzés. Nyáron a fertőzött levelek fonákán dugóhúzószerű konídiumtartókon konídiumok keletkeznek, amelyek újabb fertőzéseket hoznak létre.

Ökológia és előrejelzés: mély fekvésű területeken, sűrű és tápanyaggal bőven ellátott állományban gyakrabban lép fel. A csapadékos és meleg nyári időjárás kedvez a gombának.

Védekezés: korai betakarítás, az erősen fertőzött táblák kiszántása, 3–4 éves vetésváltás.

1.6. Cerkospórás levélfoltosság1.6.1. (Cercospora zebrina)

Gazdanövény: herefélék, somkóró.

Tünet: a leveleken 2–6 mm átmérőjű, lekerekített szélű foltosodás látható. A foltokon később laza, szürke


A vörös here

penészbevonat fejlődik, amitől ezüstösbarna árnyalatúak lesznek. A levéllemez elszárad, a levelek lehullanak. A száron, levélnyélen megnyúlt foltok keletkeznek.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: ez a betegség minden földrészen megtalálható. A levelek leszáradásával igen jelentős károkat okoz.

A kórokozó életmódja: növényi maradványokban micéliummal telel át. Primer fertőzést tavasszal, a nagy tömegben képződő hosszúkás, megnyúlt, egyik végén csúcsban végződő, 4–8 sejtű konídiumok okoznak. A konídiumok minden sejtje külön-külön csírázik, és a képződő csíratömlők a növényt a sztómákon át fertőzik.

Védekezés: korai betakarítással csökkenthető a kár mértéke. Rezisztens fajták termesztése.

1.7. Sztemfíliumos levélfoltosság1.7.1. (Stemphylium sarciniforme)

Gazdanövény: vörös here.

Tünet: a leveleken ovális, 3–4 mm nagyságú, enyhén besüppedő, világosbarna színű, sötétbarna szegéllyel határolt foltosodás látható. A foltok teljes kifejlődésük után koncentrikusan gyűrűs rajzolatúak. A foltok összefolynak és nagy kiterjedésű elhalásokat okoznak. Az elhalt részek törékenyek, könnyen kitöredeznek a levélből. A betegség ráhúzódhat a szárra is, ahol fekete foltosodás figyelhető meg.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a betegség Amerikában, Ausztráliában, Új-Zélandon és Európában is előfordul. Gazdasági jelentősége a lombpusztulásban és annak következtében a növény kondíciójának csökkentésében mutatható ki.

A kórokozó életmódja: a kórokozó növényi maradványokban micélium formájában telel át. A primer fertőzést az olajbarna színű, haránt és hosszanti falakkal tagolt, „csomagalakú” konídiumok okozzák.

Ökológia és előrejelzés: a betegség általában nyár végén, csapadékos időjárás és 20–25 °C hőmérséklet mellett lép fel.

Elterjedésének kedvez a túl sűrű növényállomány.

Védekezés: korai betakarítás.

2. A vörös here kártevőiA csíranövényeket károsító fajok között megtalálhatók a fonálférgek (gumórontó- és szár-fonálféreg), a meztelen csigák, a százlábúak, a vaspondrók, a fekete tücsök, a sároshátú bogár, a vincellérbogár, a fekete barkó, a hegyesfarú barkó, a kukoricabarkó, a csipkézőbarkó, a lucernaormányos és a cirmoshernyójú bagolylepke.

A gyökérzeten táplálkoznak a különböző fonálféregfajok (gyökér-, borsó-, bab-, here- és gyökérgubacs-fonálféreg), a cserebogarak, a pattanóbogarak, a gyászbogarak, az alkonybogarak, a pejbogarak, a szemétbogarak, a fekete barkó, a hegyesfarú barkó, a csipkézőbarkók, a vöröshere álszú, a bagolylepkék, a fésűslábú viráglégy lárvái és a mezei pocok.

A föld feletti zöld részeket károsítja a szár-fonálféreg, a meztelen csigák, az olaszsáska, a rövidnyakú sáska, a fekete tücsök, a tripszek, a mezei poloskák, a változó törpekabóca, a levéltetvek, a hollóbogár, a sároshátú bogár, a gyökérrágó gyászbogár, a fekete olajosbogár, a lucernaböde, a vincellér-bogarak, a csipkézőbarkók, a vöröshere-ormányos, a vöröshere-magormányos, a cickányormányos (vöröshere-szár-, vöröshere-virág-, vöröshere-rügy-cickányormányos), a muszkamoly, a rózsaszínű lucernamoly, a bagolylepkék, az araszolólepkék, a közönséges aknázómoly, a takácsatka, a mezei pocok, az ürge, a hörcsög, a mezei nyúl, az őz és a gímszarvas.

A vörös here virágzatát és termését fogyasztja a kórócsiga, a borsótripsz, a lucernapoloska, a mezei poloskák, a fekete répalevéltetű, a fekete bükköny-levéltetű, a sárga burgonya-levéltetű, a borsó- vagy lucerna-levéltetű, a vöröshere-dísztetű, a vöröshere-zsizsik, a lucernaormányos, a -magormányos, a vöröshere-cickányormányosok, a vörösheremag-cickányormányos, a lucerna-hüvelymoly, a szürke lucerna araszolólepke, a vöröshere-


A vörös here

magdarázs, a közönséges takácsatka, a mezei pocok, az ürge és a hörcsög.

2.1. Vöröshereszár-cickányormányos2.1.1. (Apion seniculum)

Tápnövénykör: az oligofág faj fő tápnövénye a vörös here, de azon kívül a vad és a termesztett herefajokon is elszaporodik.

Kárkép: a tápnövényeken kárt okoz az imágó és a lárva. Az imágó áprilisban, a nyári és az őszi hónapokban károsítja a leveleket, amelyeken apró, ovális lyukakat rág. Kárt okoz még a peterakással, mert ekkor a növények szárát rágja meg. Súlyos károkat a lárva okoz, mert élőhelye a lucernaszár, amelynek belsejében járatokat rág. A járatban rágcsálék és ürülék található. A kártétel következtében a hajtás rövidül, a levelek sárgulnak, végül pusztulás is bekövetkezhet. Magfogás esetén a virágzat elbarnul, magot nem hoz.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a faj egész Európában megtalálható, előfordul még a mediterrán éghajlatú területeken és Ázsiában. Hazánkban mindenütt előfordul, különösen a vöröshere-termesztő területeken. Tömeges elszaporodására és ennek következtében jelentős kártételekre lehet számítani a vörös here, a korcs- és a fehérhere-termesztő területeken. Táplálkozása következtében a széna- és a magtermés-veszteség egyaránt jelentős lehet.


Imágó állapotban telel az avarban, száraz növényi részek között. A vörös here sarjadzásával egy időben jön elő. Érési táplálkozása néhány hétig tart, és eközben párosodik, majd petét rak. A nőivarú egyed lyukakat rág a növény szárába, amelyekbe egy-egy petét helyez el. Az egy egyed által lerakott peteszám 150–200 között változik. Az embrionális fejlődés 8–10 napig tart, majd a kikelő L 1-es lárva a szárban táplálkozik. A járat a szár belsejében lefelé halad és a lárvafokozatoktól függően szélesedik. A három fokozatban fejlődő lárva teljes kifejlődése 3–4 hétig tart. Ekkor a károsítás helyén bábkamrát készít és abban szabad bábbá alakul.

Az imágók egy héttel később fejlődnek ki, és 1–2 nap múlva átrágják a szárat. Az új bogarak megjelenése június végén, július elején tömeges. A bogarak ősz elejéig a leveleken táplálkoznak, és ebben az időben népesítik be az új vetésű heretáblákat, majd telelőre vonulnak.

Ökológia és előrejelzés: a tömeges elszaporodás száraz tél, párás, meleg tavasz és nyárkezdet után következik be. Az imágókból telelés alatt sokat elfogyaszt a fogoly és a fácán.

A növényállományokat benépesítő egyedszám felmérhető fűhálózással.

Védekezés: a populációt alkotó egyedszám gyéríthető korai kaszálással és gyors betakarítással. Az imágók ellen a peterakást megelőzően védekezhetünk metilparation, endoszulfán és dioxakarb hatóanyag-tartalmú készítményekkel.

2.2. Vörösherevirág-cickányormányos2.2.1. (Apion trifolii)

Tápnövénykör: az oligofág faj fő tápnövényei között csak a termesztett és a vadon termő herefajok szerepelnek.

Kárkép: táplálkozásával kárt okoz az imágó és a lárva. Az imágó kártétele a levelek szitaszerű lyuggatásában nyilvánul meg. A peterakás idején a virágokat is megrágja. Súlyos károkat a lárvák okoznak, a virágok és a magkezdemények elfogyasztásával. Táplálkozásuk következtében a fejecskevirágzat részben vagy teljesen elbarnul. A kártétel könnyen felismerhető arról, hogy az egészséges, liláspiros virágok között barna színűek is találhatók. A fejecskevirágzat a kártétel oldalán benyomott és torzult. A felbontott virágzatban a virágok tőben elrágottak, a magházak kirágottak, a magvak megrágottak és kényszerérettek.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: előfordul egész Európában, Észak-Afrikában és Ázsia mérsékelt övezetében. Hazánkban mindenütt gyakori, fő kártételi övezete azonban az ország nyugati területeire terjed ki, mivel a vöröshere-magtermesztés ott a legjelentősebb. A faj egyedei által okozott magtermésveszteség általában 25–30%, ami helyenként 60–70%-ot is elérhet.


A vörös here


Az imágók a vörös here talajában, a táblákhoz közeli árokparton, erdőszéleken telelnek. A telelőhelyet a tartósan 10–12 °C feletti hőmérsékleten hagyja el. A növényállományokat a napsütéses déli órákban keresi fel.

Az imágók 15–16 °C felett repülnek. A tápnövényállományokat júniusban népesíti be. Az imágók több hétig folytatnak érési táplálkozást, eközben párosodnak. Jellemző az imágókra a hőigény és a fénytűrés. Ennek megfelelően a déli órákban tömegesen tartózkodnak a növényeken, és csak akkor kerül sor az intenzív repülésre. A túlzottan magas hőmérsékleten (29 °C) árnyékba húzódnak. Petéket (20–30 pete/egyed) június második felében rak, ami általában a második növedék zöldbimbós állapotával esik egybe. A petéket a ki nem nyílt virágok pollenzacskóira helyezi el. Egy fejecskevirágzatba több nőivarú egyed rakhat petét, ezért abban 6–10 lárva is károsíthat. Az embrionális fejlődés általában egy hétig tart, amit az L 1-es lárva megjelenése követ. A lárva berág a virág belsejébe, ahol sziromlevelekkel táplálkozik, de a magházat is fogyasztja. Fejlődése során több magot fogyaszt. A magkezdeményekből 7–14-et, a félig érett magvakból 2–3-at tesz tönkre. A lárva fejlődése három hétig tart, és ezalatt három fejlődési fokozata van. A kifejlett lárva a károsítás helyén, a virágzati tengely közelében tojásdad alakú, szövedékes bábkamrát készít, amihez az elszáradt virágrészeket használja fel. E tevékenység közben még táplálkozik, ami tovább növeli a termésveszteség mértékét. A bábkamrában először előbábbá, majd szabad bábbá alakul, és általában 8–10, esetleg kedvező ökológiai feltételek között (párás, meleg időjárás) 5–6 nap alatt imágóvá fejlődik. Az új imágók tömeges megjelenésére júliustól lehet számítani. A szeptember–októberben bekövetkező telelőre vonulásig az imágók a vörös here generatív részeivel, később pedig a vegetatív részekkel táplálkoznak.

Ökológia és előrejelzés: tömeges elszaporodása a vöröshere-termesztő területeken gyakori. Az imágó meleg- és szárazságkedvelő. Az elszaporodásnak kedvez a száraz, csapadékszegény tél, táplálkozás idején ugyancsak a száraz, meleg időjárás a kedvező. A lárváknak és báboknak kedvező életfeltételt teremt a csapadékos, meleg időjárás.

A telelő imágókat csapadékos, esős teleken entomopatogén gombák pusztítják. Az imágókból sokat elfogyaszt a fogoly és a fácán. A lárvákat parazitálhatja a Pteromalus spp. fémfürkész.

A táplálkozó imágók egyedszámát fűhálózással állapíthatjuk meg az első növedék virágzásakor és a második növedék zöldbimbós állapotának kezdetén. Az egyedszám megállapítása területi kvadrát módszerrel is megtörténhet. Veszélyesnek tekintjük a m2-enként táplálkozó 15–20 vagy 5 hálócsapásban 10-nél több imágó jelenlétét. A fejecskevirágzatban táplálkozó 3–4 lárva már káros, 6–8 pedig teljes pusztítást okozhat.

Védekezés: az első növedék zöldbimbós, illetve a virágzás kezdeti állapotában való kaszálással sok lárvát és bábot tudunk elpusztítani. Állománykezelés esetén az imágók ellen tojásrakás előtt alkalmazhatókmetilparation, dioxakarb és endoszulfán hatóanyag-tartalmú inszekticidek. Szükség esetén tarlóporozást is alkalmazhatunk.

2.3. Vörösheremag-cickányormányos2.3.1. (Apion apricans)

Tápnövénykör: fő tápnövényei közé a vörös here, a termesztett és a vadon termő herefajok tartoznak.

Kárkép: károsít az imágó és a lárva. Az imágó kártétele kisebb jelentőségű, mert csak a levelek lyuggatására terjed ki. A lárva kártétele gyakorlatilag egybeesik a virág-cickányormányosok kártételével, de tápláléka között elsősorban a magkezdemények és a fiatal magvak szerepelnek.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a palearktikus övezetben mindenütt, így tehát hazánkban is jelentős egyedszámmal előforduló faj. A cickányormányosok között általában szubdominánsnak tekinthető, de hűvösebb és csapadékosabb vidékeken domináns is lehet.

Fejlődésmenet: életmódja csak néhány vonatkozásban tér el a vörösherevirág-cickányormányosétól.

Az imágók a már színesedő, tehát a kinyílt virágokat látogatják. Ebből adódik, hogy a peterakás is később kezdődik, mivel azokat a kinyílt virágokban, a csészelevelek között helyezik el. A peterakás a vörösherevirág-cickányormányosok által megrágott fejecskevirágzatban is megtörténhet. A kedvezőbb ökológiai feltételek és a jó minőségű táplálék hatására a lárvafejlődés két hét alatt befejeződik. A károsítás helyén bábozódik és imágóvá alakul.


A vörös here

Ökológia és előrejelzés: a vörösherevirág–cickányormányoshoz viszonyítva kisebb a hőigénye, ezért a telelőhelyet már 11 °C hőmérsékleten elhagyja, és megkezdi a táplálkozást. Vándorlása május első és második dekádjában befejeződik, 12–13 °C-on repül.

Előrejelzése megegyezik a vörösherevirág-cickányormányosnál tárgyaltakkal.

Védekezés: hatásosan alkalmazható a vörösheremag-cickányormányos ellen a csalogatósáv.

A virágzó állományokban endoszulfán és diklórfosz hatóanyag-tartalmú inszekticidek alkalmazhatók, az előírások szigorú betartása mellett.

3. A vörös here gyomnövényeiA vörös here gyomegyüttesét meghatározza a telepítés módja. Takarónövényes telepítés esetén a felülvetett gabona önmagában is jó gyomelnyomó, azonban annak learatása után a fejlődésben visszamaradt és a mikroklimatikus változások hatásának hirtelen kitett vörös here még sokáig nem rendelkezik számottevő gyomelnyomó képességgel.

Igaz az is, hogy a talajbolygatás elmaradásával nincs a területen intenzív gyomcsírázás.

Más a helyzet a tiszta telepítés esetén.

A vörös here gyenge növekedése miatt a terület legtöbbször erősen begyomosodik, ha nem védekezünk a gyomok ellen. Ilyenkor a területre jellemző egynyári és évelő gyomok alkotják a flórát.

3.1. A vörös here gyomirtása

Vetés előtt (presowing) alkalmazható gyomirtó szerek

Megjegyzés: a szarvaskerepnél is használhatók

Posztemergensen használható gyomirtó szerek

Az állománykezelést a kultúrnövény 6–8 leveles, a gyomok 2–4 leveles állapotában ajánlott elvégezni.


A vörös here

A Pivot esetében új telepítésnél korai poszt, évelőnél vágás után.

4. A vörös here védelmeA vörös here telepítésekor kerüljük a mély fekvésű, vizes területeket a hererák, a herefenésedés, a szár-fonálféreg, a réti gyökér-fonálféreg, a here-fonálféreg stb. károsításának megakadályozása végett. Vörös here után 4–6 évig ne telepítsünk pillangós virágú növényt a hererák, a herefenésedés, a fonálféreg- és az arankafertőzés miatt.

A tiszta telepítésű, magtermő kétéves vörös here növényvédelme az 1. és 2. évben – a csávázás, a talajfertőtlenítés és a gyomirtás kivételével – megegyezik.

A vetőmaggal terjedő és csírakorban fellépő betegségek (pl. Fusarium spp.) kártételének megakadályozása ellen ajánlatos benomil, benomil + kaptán hatóanyag-tartalmú készítményekkel csávázni.

A talajokban előforduló kártevő fajok egyedszámától függően talajfertőtlenítést kell alkalmazni karbofurán, terbufosz, diazinon, bendiokarb, karboszulfán, forát, klórpirifosz és teflutrin hatóanyag-tartalmú készítményekkel.

Vetés előtt (presowing) a benefin hatóanyag-tartalmú készítményeket használjuk.

A növényállományban károsító vincellérbogarak, vöröshere-szár-, -virág- és -mag-cickányormányosok, valamint a lombrágó hernyók ellen a felszaporodástól függően kell az állományt kezelni. A növényállományban károsító rovarfajok és kórokozó levélgombák életfeltételei időben előrehozott kaszálással kedvezőtlenül befolyásolhatók, aminek következtében jelentős egyedszámcsökkenéssel számolhatunk. Az ormányosbogarak ellen akkor kell az inszekticideket kijuttatni, amikor még azok nem rakták le petéiket. A fajoktól függően a védekezésre március és július, valamint augusztus hónapban kerülhet sor. Eredményesen alkalmazhatók metilparation, endoszulfán, és dioxakarb hatóanyag-tartalmú készítmények. Ebben az időszakban kell védekezni a táplálkozó levéltetvek ellen is. A felsorolt hatóanyagokon kívül alkalmazhatók még foszfamidon, lambda-cihalotrin, metomil, foszmetilán, fenvalerát, fenitrotion, kinalfosz, heptenfosz és metidation hatóanyag-tartalmú készítmények.

A vörös here betegségeit előidéző kórokozók ellen május és augusztus hónapban lehet eredményesen védekezni benomil, tiofonát-metil, kaptán és mankoceb hatóanyag-tartalmú készítményekkel.

A vöröshere-állományok posztemergens gyomirtása március–április hónapban végezhető el, a gyomnövények fejlettségétől és előfordulásától függően.

A mezei pocok felszaporodása és gradációjának kezdeti kialakulásakor tavasszal márciusban, ősszel pedig szeptemberben lehet védekezni endoszulfán, brodifakum és klórfacinon hatóanyag-tartalmú készítményekkel, figyelemmel a kukoricánál és a takarmányfüveknél írtakra. Az endoszulfán hatóanyag-tartalmú készítmények csak külön engedéllyel használhatók.

A virágzó állományban méhkímélő technológiát kell alkalmazni, aminek feltétele, hogy a méhek napi rajzásának befejeződésekor alkalmazzuk a gyorsan bomló hatóanyag-tartalmú inszekticideket. Az alkalmazás 20 °C-ot meghaladó meleg estéken lehetséges, mert akkor biztosított a hatóanyagok lebomlása, a toxikus határérték alá való csökkenése. A kora reggel nektárgyűjtésre érkező méhek – ebben az esetben – már nem találkoznak a mortalitást okozó, toxikus mennyiségű hatóanyaggal.

Magtermesztés esetén a betakarítógépekre célszerű felszerelni a pelyvafogót, mert így a magkártevők jelentős hányada összegyűjthető és megsemmisíthető. Ezzel csökkenthető a következő évi egyedszám.


A vörös here

A tiszta telepítésű, magtermő kétéves vörös here védelme


8. fejezet - A szója1. A szója betegségeiA vetés után gyakori jelenség a magok rothadása, a kelés előtti csíranövény-pusztulás, amely hiányos kelésben nyilvánul meg. A megbetegedést egyrészt a talajból (Fusarium spp., Pythium spp., Rhizoctonia solani, Sclerotinia sclerotiorum, Phytopthora megasperma var. sojae stb.), másrészt a fertőzött vetőmagból (Pseudomonas syringae pv. glycinae, Xanthomonas campestris pv. glycines, Macrophomina phaseolina, Colletotrichum dematium var. truncata stb.) származó kórokozók idézik elő.

A kelés után a növények gyökerének és szárának foltosodását, majd az egész növény hervadását és pusztulását számos gombafaj (Ph. megasperma var. sojae, S. sclerotiorum, M. phaseolina, Diaporthe spp., Fusarium spp., Phialophora gregatum, Corynespora cassiicola, C. dematium var. truncata) fertőzése idézheti elő.

Zöld részeken mozaikosodást, levéldeformációt és törpenövekedést a szója mozaik vírus (soybean mosaic potyvirus), szögletes, illetve hólyagos levélfoltosodást, a baktériumok (Ps. syringae pv. glycinae, X. campestris pv. glycines) okoznak. Levélfoltosodást különböző gombafajok (C. dematium var. truncata, Cercospora spp., Septoria glycines, Ascochyta sojaecola, Alternaria spp., Phyllosticta sojicola, C. cassiicola) idéznek elő. A leveleken peronoszpórát (Peronospora manshurica), lisztharmatot (Micosphaere diffusa), rozsdát (Phakopsora pachyrhizi) kórokozók okoznak.

A generatív részeket számos kórokozó (Ps. syringae pv. glycinae, X. campestris pv. glycines, C. dematium var. truncata, P. manshurica, A. sojaecola, Fusarium spp., Alternaria spp., C. cassiicola, soybean mosaic potyvirus stb.) fertőzheti, és legtöbbjük a vetőmaggal terjed.

1.1. Szója mozaik1.1.1. (soybean mosaic potyvirus)

Gazdanövény: szója, bab, csillagfürt, görögszéna, disznóparéj, muhar stb.

Tünet: a fertőzött magból kelt növények sziklevelein barnásfekete tarkázottság alakul ki. A növények satnyák, az internódiumok megrövidülnek, a levelek ráncosak, mozaikos elszíneződésűek. A levéllemez hólyagosodik, gyakran elkeskenyedik, bőrszerű tapintású lesz. A hüvelyek görbültek, csavarodottak, vontatottan érnek. Az egyszínű magvakon gyakran elszíneződés látható.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a világ valamennyi szójatermelő országában elterjedt betegség. A betegséget először az USA-ban észlelték, innen került át Ázsiába és a világ más országaiba. Súlyos fertőzés következtében mintegy 50%-os termésveszteséget idéz elő. Fertőzése következtében megnő a növények Phomopsis spp. iránti fogékonysága.

A kórokozó átvitele, terjedése: a vírus mechanikailag és nem perzisztens módon, levéltetvekkel terjed. Fő terjesztői: Acyrhosiphon pisum, Aphis fabae, Myzus persicae. Maggal való átvitele elérheti a 70–80%-ot is.

Az RNS-tartalmú, flexibilis vírus mérete 75 × 15–18 µm. Hip = 55–70 °C, Hig = 10-3, Ive = 1–2 mp. Szerológiailag azonosítható.

Védekezés: rezisztens fajták (Rsv gént tartalmazók) használata, vírusmentes magvak vetése és a levéltetvek elleni védekezés.

1.2. Baktériumos barna levélfoltosság1.2.1. (Pseudomonas syringae pv. glycinea)

Gazdanövény: szója, bab, fehérborsó, limabab.

Tünet: a leveleken apró, szögletes, áttetsző, vizenyős, sárga, majd világosbarna foltok képződnek. A foltok közepe gyorsan kiszárad, vöröses színű lesz, amelyeket világos, sárgászöld udvar vesz körül. A fonáki részeken


A szója

a foltokon nyálkás cseppek láthatók. A foltok megnagyobbodnak, egybeolvadnak, és szabálytalan alakú elhalások keletkeznek. A fertőzött részek kitöredeznek, a levéllemez szétszakadozik, és a levél elhal. A száron és a levélnyélen megnyúlt, kissé besüppedő nekrózisok találhatók. A hüvelyeken eleinte kicsi, vízenyős foltok mutatkoznak, amelyeken szintén nyálkás cseppek jelennek meg. A foltok alatt a hüvely megbarnul és elfeketedik. A magok a hüvely falán keresztül fetőződnek. A fertőzött magból kelt csíranövények sziklevelein vörösesbarna, besüppedő, nyálkával borított foltok keletkeznek. A fiatal növények gyakran elpusztulnak.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a barna levélfoltosság a legismertebb szójabakteriózis, az egész világon elterjedt. A levélszáradás következtében fellépő asszimilációsfelület-csökkenés, valamint a hüvely- és magfertőzés miatt káros.

A kórokozó életmódja: a baktérium pálcika alakú, mono- vagy laphotrich flagelláltságú, G-negatív festődésű. Táptalajon sima, fénylő felületű, fehéres színű telepeket képez, és zöld színű fluoreszcens pigmentet termel. Áttelelése fertőzött növényi maradványokban és fertőzött vetőmagban történik. A kórokozó az egészséges növényt a légzőnyílásokon át fertőzi.

Ökológia és előrejelzés: a környezeti tényezők közül a szeles, esős időjárás kedvez a betegség fellépésének. A kórokozó optimális hőmérsékleti igénye 24–26 °C (minimum 2 °C, maximum 35 °C). Az első tünetek a fetőzést követő 5–7. napon, vízenyős foltok formájában láthatók.

Védekezés: fertőzött növényi maradványok megsemmisítése, mély aláforgatása, 2–3 éves vetésváltás alkalmazása, egészséges vetőmag használata.

1.3. Baktériumos hólyagos levélfoltosság1.3.1. (Xanthomonas campestris pv. glycines)

Gazdanövény: szójabab, tehénborsó.

Tünet: a fertőzés következtében kezdetben az alsó leveleken kicsi, világoszöld, később vöröses, barnás, sárga udvarral határolt foltosodás jelenik meg. A foltok közepén apró, kiemelkedő hólyagok, kinövések keletkeznek, amelyek felszakadoznak, majd sötétbarnán elszíneződnek. A foltok összefolynak, elhalnak, a levél elrongyolódik, elszárad. Ritkán fertőzheti a hüvelyeket, amelyeken besüppedő, ráncos foltok láthatók. A magok rosszul csíráznak, benedvesítve elnyálkásodnak. A fertőzött magból kelt csíranövények sziklevelein világoszöld, majd barna foltok fejlődnek, később ragadós masszává válnak.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a baktérium melegigényes, ezért a világ melegebb és csapadékban bőven ellátott országaiban okoz jelentős kárt a korai levélhullás és magfertőzés következtében. Hazánkban csak egyes évjáratokban idéz elő súlyos lombveszteséget.

A kórokozó életmódja: a kórokozó fertőzött növényi maradványokban és magban telel át, de a gyökérzónában is hosszú ideig megtartja életképességét. Az egészséges növényeket a légzőnyílásokon keresztül fertőzi. A baktérium monotrich flagellumú, pálcika alakú, G-negatív festődésű. Táptalajon sima felületű, kör alakú, élénksárga telepeket fejleszt.

Ökológia és előrejelzés: az időjárási tényezők közül a csapó esőnek, az öntözővíznek és a szeles időjárásnak jelentős szerepe van a betegség elterjedésében. A kórokozó melegigényes, fejlődéséhez optimális a 30–33 °C (maximum 38 °C, minimum 10 °C).

Védekezés: a baktériumos barna levélfoltosságnál leírtak alapján, illetve rezisztens fajták használatával.

1.4. Szójaperonoszpóra1.4.1. (Peronospora manschurica)

Gazdanövény: szója.

Tünet: a vetőmagból kelt növények szisztémikusan fertőzöttek, amelynek következtében fejlődésükben visszamaradnak, sárgászöld elszíneződésűek. A levelek fonáki részén, az erek mentén összefüggő, szürkéslila penészgyep alakul ki, amelyen a gomba ivartalan szaporítóképletei, a konídiumok keletkeznek. A konídiumok leválásuk után újabb fertőzéseket hozhatnak létre az egészséges növényeken. Levélfertőzés esetén a levelek


A szója

színén kezdetben nagyon apró, világoszöld, majd megnagyobbodó, a levélerek által határolt, élénk citromsárga színű foltok jelennek meg. A levelek fonákán a foltoknak megfelelően szürkés, ibolyás penészbevonat található. Ritkán előfordul, hogy a foltokat keskeny klorotikus zóna veszi körül. A foltok később megbarnulnak és elhalnak. A hüvelyek fertőzése következtében a magokra is ráhúzódik, és felületükön, valamint a maghéj alatt tömegesen képződnek a kitartóspórák. A maghéj a fertőzés nyomán gyakran felreped.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a legelterjedtebb szójabetegség, minden szójatermelő országban előfordul. Hazánkban 1958 óta ismert. Az ellenálló fajták köztermesztésbe vonásával jelentősége csökkent. Fertőzés esetén 8% körüli termésveszteséggel számolnak.

A kórokozó életmódja: a kórokozó fertőzött növényi maradványokban oospórákkal, illetve vetőmagban micéliummal és oospórával telel át. Ezek képezik a primer fertőzési forrást. A gomba obligát parazita, micéliuma az intercelluláris járatokban fejlődik. Ivartalan szaporodáskor a levelek fonákán a légzőnyílásokon át sporangiumtartók, rajtuk sporangiumokkal, tömegesen törnek a felszínre, és penészgyepet alkotnak. A sporangiumtartók többszörösen villásan elágazók, az elágazások végén két sterigmával. Méretük 5–9 × 240–984 µm. A sterigmákról leváló sporangiumok tojásdad alakúak és 19–24 µm nagyságúak. Növényre kerülve csíratömlővel csíráznak és a légzőnyílásokon keresztül fertőznek. A tenyészidőszak végén ivaros úton keletkező oospórák világosbarnák vagy sárgák, 20–45 µm átmérőjűek. A kórokozónak 33 rassza ismert.

Ökológia és előrejelzés: a gomba a csapadékos időjárást és a 20–22 °C hőmérsékletet kedveli. A sporuláció 10 °C alatt és 30 °C fölött nem következik be. Fertőzés után fogékony növényeknél 5–6 nap, ellenállóknál 8 nap múlva jelentkeznek az első tünetek. A növényi szövetek öregedésével csökken a fertőzés veszélye.

Védekezés: legbiztosabb védekezési eljárás az ellenálló (Rpm rezisztencia gént tartalmazó) fajták termesztése. A bőséges nitrogén és sűrű növényállomány kerülése. Egészséges vetőmag használata. A vetőmag csávázása metalaxil, dimetomorf hatóanyag-tartalmú készítményekkel. Állományvédelem cineb, mankoceb, metalaxil hatóanyag-tartalmú készítményekkel.

1.5. Diaportés hüvely- és szárfoltosság1.5.1. (Diaporthe phaseolorum var. sojae,

1.5.2. konídiumos alak: Phomopsis sojae, Diaporthe phaseolorum var. caulivora)

Gazdanövény: polifág kórokozó, a szóján kívül fertőzheti a babot, a borsót, a burgonyát, a csillagfürtöt, a paprikát, a földimogyorót, a fokhagymát, a hagymát stb.

Tünet: mindkét kórokozó fertőzése esetén már csíranövény korban elváltozások figyelhetők meg. A növénykék sziklevelein és a hipokoliton vörösesbarna foltosodás tapasztalható. A D.phaseolorum var. sojae a növény szárán, a levélnyélen, a hüvelyen, a magon és ritkábban a leveleken okoz foltosodást. A foltokon apró piknídiumok tömege képződik, amelyek sorokba rendeződnek. A kórokozó a hüvely falán keresztül fertőzi a magokat, s ezek ráncos kinézetűek lesznek. A D. phaseolorum var. caulivora tünete a virágzás kezdeti szakaszában a száron kicsi, vörösesbarna, besüppedő foltosodás formájában jelentkezik. A foltok később megnyúlnak, megnagyobbodnak, feketén elszíneződnek, a szövetek elhalnak, felszakadoznak, lehámlanak, és rákos sebek keletkeznek.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: mind a két kórokozó elterjedt és jelentős károkat okoz. A D. phaseolorum var. sojae elsősorban a meleg, míg a D. phaseolorum var. caulivora a mérsékelten meleg éghajlatú országokban károsít. Fertőzésük következtében 20–50%-os károk is keletkezhetnek. A gombák fertőzött vetőmaggal kerültek hazánkba.

A kórokozó életmódja: a kórokozók növényi maradványokban, fertőzött vetőmagban, ivaros és ivartalan alakban, valamint micéliummal telelnek át. A D. phaseolorum var. sojae piknídiumokat képez, amelyekben kétféle hialin (α és β) egysejtű konídiumokat termel. Az α konídiumok hosszúkás, tojásdad vagy orsó alakúak, két olajcseppel, a β konídiumok pedig fonalasak. Az ivaros alak peritéciumaiban keletkező aszkospórák kétsejtűek, olajcseppekkel ellátottak, lekerekített végűek, 9–13 × 2–6 µm nagyságúak. A D. phaseolorum var. caulivora piknídiumokat csak egészen ritka esetben képez. Aszkospórái kissé kihegyesedők, kétsejtűek, 8–12 × 3–4 µm nagyságúak.

Ökológia és előrejelzés: a kórokozók fertőzését elősegítik a növényen különböző okok következtében létrejövő


A szója

sebek és sérülések. Az érés időszakában hosszantartó csapadékos időjárás és a 20 °C feletti hőmérséklet kedvez a betegség kialakulásának. Növeli a fogékonyságot a káliumhiány, a vírusfertőzés és különböző rovarkártétel is.

Védekezés: a fertőzött növényi maradványok mély aláforgatása, egészséges vetőmag alkalmazása, vetésváltás betartása a védekezés alapjául szolgálhat. Ígéretesek a rezisztenciára való nemesítési munka eredményei is, pl. a Hardin, Century, Williams, Bay stb. rezisztens fajták. A vetőmag csávázása és állománykezelése benomil hatóanyag-tartalmú készítményekkel megoldható.

1.6. Fehérpenészes szárrothadás1.6.1. (Sclerotinia sclerotiorum)

Gazdanövény: polifág kórokozó, fertőzheti a szóját, a répát, a burgonyát, a repcét, a napraforgót, a kendert, a babot, a petrezselymet stb.

Tünet: az első tünetek már a keléskor megfigyelhetők. A szik alatti szárrész és a gyököcske meglágyul, a sziklevelek elvesztik turgorjukat, elfekszenek a talajon és elrothadnak. A virágzás körüli időpontokban a szártövön és a száron vizenyős, rothadó foltok keletkeznek. A foltokon csapadékos időben vattaszerű penészbevonat fejlődik, amelyen hamarosan apró, fekete szkleróciumok láthatók. A gomba micéliuma a szár belsejét is átjárja, ezt elkorhasztva a növény száradását okozza. A kórokozó benőhet az oldalágakba és a hüvelyekbe is.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: világviszonylatban elterjedt, polifág kórokozó, csapadékos időjárás esetén 25–30%-os tőpusztulást is okozhat. Talajaink növekvő szkleróciumtartalma miatt fokozódó károsításával kell számolni.

A kórokozó életmódja: a gomba szkleróciumokkal telel át. A fertőzés végbe mehet a szklerócium közvetlen micéliumfejlesztésével vagy apotéciumképzésével, amikor a fertőzéseket az aszkospórák okozzák. A szkleróciumok több évig megőrzik fertőzőképességüket.

Ökológia és előrejelzés: járványtani szempontból döntő a talajok szkleróciumfertőzöttségének mértéke, a csapadékos időjárás, a túlságosan sűrű növényállomány és a bőséges nitrogénellátás. Kedvez a kórokozónak a savanyú talaj (4,5–6 pH), a magas talajnedvesség és a kelés időszakában az alacsony (5–10 °C) talajhőmérséklet.

Védekezés: kerülni kell a napraforgó, a repce, a hüvelyes elővetemények utáni vetést, a sűrű növényállományt, a korai vetést, a nitrogén-túladagolást. A vetőmag kaptán, TMTD, benomil hatóanyag-tartalmú csávázása.

1.7. Szójafuzáriózis1.7.1. (Fusarium oxysporum, F. semitectum)

Gazdanövény: szója, tehénborsó, bab.

Tünet: a fertőzött magok ki sem csíráznak vagy egészen rövid csírát fejlesztenek, amelyek deformáltak, csavarodottak, majd elrothadnak. A kikelt növények szik alatti szárrészén és a szikleveleken barna, besüppedő foltok fejlődnek, s rajtuk nedves időben fehér penészbevonat látható. Az idősebb növények levelein apró, barna szegéllyel határolt, szürkés foltok keletkeznek, gyorsan nőnek, hamuszínűek lesznek, a levél sárgul, majd elhal. A virágzás körüli időpontban gyors lefolyású hervadás figyelhető meg. A beteg növények lankadnak, leveleik sárgulnak, elszáradva lehullanak. A szár belsejében az edénynyalábok barnultak (tracheomikózis).

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a legelterjedtebb szójabetegség, a világon mindenhol ismert. Kártétele csíranövény-pusztulás, tőhervadás és magfertőzés formájában nyilvánul meg. Az általa okozott kár 25–50%-os is lehet.

A kórokozó életmódja: a Fusarium fajok polifág, talajlakó, gyengültségi paraziták, amelyek fertőzött növényi maradványokban és vetőmagban maradnak fenn. Változatos szaporítóképleteket (mikro- és makrokonídiumok, klamidospóra) fejlesztenek.

Ökológia és előrejelzés: az időjárási tényezőknek nagy jelentőségük van a fuzáriózis kialakulásában. A mag- és csíranövény-pusztulás többnyire hideg, nedves talajokban, a tőpusztulás pedig aszályos napokon jelentős


A szója

mértékű.

Védekezés: egészséges vetőmagvak használata, a vetőmag csávázása karboxin, benomil hatóanyag-tartalmú készítményekkel. Fertőzött területeken hároméves vetésváltás alkalmazása. A talaj hőmérsékletével (10 cm mélységben a hőmérséklet 10 °C alatt van) a vetésidő helyes megválasztása. Virágzás körüli időben való öntözés csökkenti a tracheomikózis kialakulását. Rezisztens fajták előállítása.

2. A szója kártevőiAz elvetett magot és a csíranövényt károsítja a szár-fonálféreg, a tőrös fonálféreg, a gyökérgubacs-fonálféreg, a fekete tücsök, a sároshátú bogár, a gyökérrágó gyászbogár, a hamvas vincellérbogár, a fekete barkó, a hegyesfarú barkó, a kukoricabarkó, a csipkézőbarkó- és a bagolylepkefajok, a fácán, az ürge és a mezei nyúl.

A növények gyökérzete táplálékforrása a borsó-fonálféregnek, a cserebogarak, a pattanóbogarak, a gyászbogarak, a pejbogarak, az alkonybogarak, a szemétbogarak, a vincellérbogarak és a bagolylepkék lárváinak.

A növények vegetatív részeit fogyasztja a szár-fonálféreg, a borsó- vagy lucerna-levéltetű, a fekete bükköny levéltetű, a mezei poloskák, a hollóbogár, a sároshátú bogár, a gyökérrágó gyászbogár, az ormányosbogarak, a muszkamoly, a bagolylepke, a közönséges takácsatka, az ürge és a mezei nyúl.

A szója virágzata és termése táplálékul szolgál a mezei poloskáknak, a gödröshátú bükkönyzsizsiknek, az akácmolynak, a közönséges takácsatkának, a levéltetűfajoknak, a gamma-, a somkóró- és a káposzta-bagolylepkéknek, a galamboknak, a mezei pocoknak, az ürgének, a hörcsögnek és a vaddisznónak.

2.1. Muszkamoly2.1.1. (Loxostege sticticalis)

Tápnövénykör: polifág kártevő. Jelen ismereteink szerint 35 családba tartozó növényfajon megél. Fő tápnövényei közé tartozik a lucerna, a napraforgó, a kukorica, a szója, a dohány, a cukorrépa. Tömeges elszaporodása esetén károsítja a görög- és sárgadinnyét, a szőlőt, az illó- és olajnövényeket, valamint a hagymát. Ilyen esetekben előfordulhat még a vörös herén, a bíborherén, a burgonyán, a paradicsomon, a káposztán, a mákon, a kenderen, a zelleren, a sárgarépán, a petrezselymen, a málnán, a tárkonyon, az angelikán, a borsón, a komlón, a meggyen, a kajszin, a szilván, a disznóparéjon, a labdarózsán és az ürömféléken.

Kárkép: az L1-es lárvák szövedék alatt, a fejlettebb lárvák pedig szabadon hámozgatnak, lyuggatnak, majd karéjoznak a leveleken. A faj tömeges elszaporodása esetén tarrágás alakul ki.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: elterjedését illetően eurázsiai fajnak tekintjük. Állandó elterjedési területének számít Dél-Európa, Kis-Ázsia, Közép-Ázsia, Szibéria déli területei. Észak–Amerikába behurcolták. Hazánkban mindenütt előforduló faunaelem. Tömegszaporodása csak a számára kedvező ökológiai körülmények között következik be. A feljegyzések tanúsága szerint gradációja volt az 1901., 1914., 1929., 1930. és 1965. években. Az utolsó tömeges jelentkezése 80 000 ha-on okozott igen jelentős termésveszteséget. Kártétele 1–2 nemzedéken, esetleg 1–2 éven keresztül érvényesül, amit a faj ismételt eltűnése követ.

Fejlődésmenet: hazánkban általában 2–3 nemzedéke fejlődik. Tekintettel arra, hogy vándor lepkefaj, a nemzedékek száma a földrajzi szélességtől függően változik. Így a volt Szovjetunió déli részein 4 nemzedéke is kialakulhat.

Telel kifejlett hernyó alakban, a talaj felszínéhez közel készített, sűrű szövedékű gubóban.

Tavasszal bábozódik, ami 1–2 hétig tartó fedett bábállapotot jelent. A bábból május végén, június elején rajzik az első lepkenemzedék. A lepkék az éjszakai órákban repülnek és a virágzó növényeken táplálkoznak. Az érési táplálkozás során párosodnak, majd 18 °C-on megkezdik a peterakást. A petéket 2–20 db-ból álló csoportokban rakják a csíranövényekre vagy az alsó levelekre. Az egyedenkénti peteszám elérheti a 600-at. Az embrionális fejlődés 3–10 napot igényel. Az L1-es lárva nedvességkedvelő, ezért laza szövedéket sző, és a növény leveleit hámozgatva táplálkozik. A lárvafejlődés későbbi szakaszában a fejlettebb hernyó elhagyja a szövedéket, és szabadon táplálkozik. A hernyó mozgásra, érintésre a talajra veti magát. A lárva teljes kifejlődése 2–4 hétig tart. A kifejlett hernyó a talajba húzódik és elkészíti a szövedékes gubót, amelyben először előbábbá, majd fedett


A szója

bábbá alakul. Sűrű növényállományokban a növényhulladékok között is bábozódhat. A lepke kéthetes bábállapot után kezd rajzani. A második nemzedék lepkéi június–július, a harmadik nemzedéké pedig augusztus–szeptember hónapokban rajzanak.

Hazánkban a második nemzedék a népesebb, tehát ez okozza a legnagyobb károkat. A kifejlődött hernyók hajlamosak a fakultatív diapauzára.

A rajzó lepkék az elterjedés határain belül vándorolnak, ezért hazánk területére egyes években déli- vagy délkeleti irányból tömegesen érkeznek. Ilyen esetben a lárvák egyedszáma megnő, és – felkészülés hiányában – tetemes károk okozói lehetnek. A migráló lepkék táplálkozását nagyban elősegítik a virágzó tápnövények és a táplálék E-vitamin-tartalma. A lepkék 17–20 °C feletti hőmérsékleten, az alkonyati órákban, éjszaka repülnek.

Ökológia és előrejelzés: tömeges elszaporodásra csak az átlagosnál melegebb tavaszokon, hosszú, meleg őszökön kerül sor, ha kedvező a nektárforrás. Peterakás idején kedvező a párás, esős és meleg időjárás.

Természetes ellenségei között jelentősek a tojásokat parazitáló Trichogrammák, a hernyókban élő Hymenoptera és Diptera fajok. A lárvákat és a bábokat a gombák, valamint a baktériumok, továbbá a ragadozó futóbogarak veszik igénybe, energiaforrásként. Fogyasztják a rovarevő madarak is.

Figyelemmel kell kísérni a nemzetközi előrejelzést. A lepkerajzás időtartama és a rajzó egyedszám, valamint a csúcsrajzás időpontja fénycsapdákkal állapítható meg.

Védekezés: a telelő lárvák közül az őszi mélyszántással sok elpusztítható. Rendszeres gyomirtással csökkenthető az imágók érési táplálkozásának lehetősége.

A fiatal hernyók tömeges előfordulásakor nélkülözhetetlen az állománykezelés. Erre a célra alkalmazhatók diklórfosz, metilparation, fenitrotion, fentoát, foszfamidon, monokrotofosz, pirimikarb, deltametrin, heptenofosz, fenvalerát és kartap hatóanyag-tartalmú inszekticidek.

2.2. Gamma-bagolylepke2.2.1. (Autographa gamma)

Tápnövénykör: a polifág táplálkozású lárva fejlődése zavartalan a cukorrépán, a takarmányrépán, a borsón, a szóján, a lucernán, a vörös herén, a dohányon, a mákon, a lenen, a kenderen, a gabonaféléken, a zöldségféléken, a gyógy- és dísznövényeken.

Kárkép: kártevő a hernyó, amely a növényeket június–július, illetve augusztus–szeptember hónapokban fogyasztja. A táplálkozás hámozgatással kezdődik, majd karéjozó rágással folytatódik. Tömeges egyedszám esetén tarrágás is bekövetkezhet, amikor a leveleknek csak a vastagabb erei maradnak meg. A levélzeten kívül károsítja még a növények rügyeit, virágait és termését.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: elterjedt kártevő egész Európában, Észak-Afrikában, Ázsia nagy részén és Észak-Amerikában. Hazánk egész területén előfordul. Időnként érzékeny károkat okoz a tápnövényeken.

Fejlődésmenet: évente 2–3 nemzedéke fejlődik.

A faj életmódját alapvetően meghatározza a vándorlás. Ismeretünk szerint Közép-Európában nem telelt át, Észak-Mediterráneumból indul a rajzás, és így jut hazánk területére. Vizsgálati eredmények azt bizonyítják, hogy a Mediterráneumban az L2-es lárva telel át a növénymaradványok között. A következő év tavaszán kifejlődik, bábozódik, majd imágóvá alakul. A hazánkban tavasszal megjelenő imágók zömmel délről, mediterrán területekről vándorolnak be május első és második dekádjában. A rajzó lepkéknek szükséges az E-vitamin-forrás ahhoz, hogy a fejletlen petefészekben az ivarérett peték minél nagyobb számban kialakuljanak. A peteszám 50–1400 között változhat. A petéket egyesével vagy kisebb csoportokban, a levelek fonáki oldalára rakja. Peterakási helyként a párásabb, zártabb növényállományokat vagy gyomos területeket választja. Az embrionális fejlődés 2–4 napig tart. A kikelt L1-es lárvák először a leveleken, majd a generatív részeken rágnak. A lárvák fénykedvelők. A lárvafejlődés 3 hétig tart, és ezalatt 5 lárvafokozat különíthető el. A kifejlett lárva a növényi hulladékok között készít finom selyemszövedékből laza, áttetsző gubót, amelyben előbábbá, majd bábbá alakul. A bábokból 2 héttel később kelnek ki a lepkék. Ennek megfelelően egy nemzedék kifejlődése általában 5–6 hét alatt megy végbe. A második nemzedék hernyói július, az esetleges harmadiké pedig szeptember–október hónapban károsítanak. A második és az esetleges harmadik nemzedék lepkepopulációjának


A szója

nagy része délre, a mediterrán területekre vándorol, ahol újabb nemzedékeket alapít. A harmadik nemzedék lepkéi jelentéktelen számban hazánkban is petét raknak, és az ökológiai feltételektől függően néhány lárva áttelel.

Ökológia és előrejelzés: az imágók bevándorlása az időjárástól függően tavasztól nyár közepéig is eltarthat. A bevándorlás mértéke határozza meg a lárvapopuláció nagyságát. A lepkék tevékenységét és táplálékfelvételét növeli a kissé párás meleg, a napfényes időjárás, ami kedvez a nedvesebb mezőségi és réti agyagtalajokon, valamint a vályogtalajokon termesztett baltacim, somkóró, lucerna nektárhozamának. A kedvező ökológiai viszonyok között a peték és a lárvák pusztulása minimális. A kedvező feltételekkel ellentétes időjárás vándorlásra kényszeríti az imágókat.

A lárvapopuláció egyedszámát csökkentik a fürkészdarazsak, a fürkészlegyek, a poliéder vírusok, az entomopatogén gombák és a baktériumok.

A lepkék rajzásmenetéről fénycsapdával szignalizáció adható. Növényvizsgálattal és fűhálózással megállapíthatjuk a növényeken előforduló lárvák számát. A m2-enként táplálkozó 2–3 hernyó már szükségessé teszi a védekezést.

Védekezés: a korszerű agrotechnikai eljárások között legnagyobb jelentősége a virágzó gyomnövények pusztításának van. Az előbábok és a bábok száma szántással és tárcsázással csökkenthető.

A lárvaszámtól függő állománykezelések elvégezhetők endoszulfán, fenvalerát, metomil, heptenofosz és triazofosz hatóanyag-tartalmú készítményekkel.

2.3. Bogáncslepke2.3.1. (Vanessa cardui)

Tápnövénykör: a tápnövények között termesztett és vadon termő növények egyaránt előfordulnak. Elszaporodva károsítja a csillagfürtöt, a borsót, a szóját, a babot, a ricinust, a dohányt és a szőlőt. A gyomnövények közül táplálkozik az aszaton, a szamárbogáncson, a bókoló bogáncson és az articsókán.

Kárkép: a táplálkozó hernyó a növények levélzetét és hajtásait ezüstösen csillogó, pókhálószerű szövedékbe szövi össze, és annak védelme alatt először hámozgatva, majd szabálytalanul karéjozva károsít. Az egyedszámtól függően tarrágás is bekövetkezhet.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a vándorlepkékre jellemzően nagy területeket repül át, ennek megfelelően megtalálható egész Európában, Kis-Ázsiában és Afrika északi területetein. Európában a skandináv államokban és Izlandon is előfordul. Hazánkban kedvező ökológiai feltételek között mindenütt megtalálható, és tömeges elszaporodás esetén jelentős károkat okoz.

A budai hegyek szőlőültetvényeiben 1879-ben, a Pápai ÁG szójatermő területein 1962-ben okozott érzékeny károkat.

Fejlődésmenet: évente 2–3 nemzedék fejlődik.

Az áttelelés báb alakban valószínű, Észak-Afrikában. A lepkék rajzása áprilistól szeptemberig figyelhető meg, ami egyidejűleg a nemzedékek szétválasztásának nehézségét is jelenti. A rajzó lepkék érési táplálkozást folytatnak a virágzó gyomnövényeken, közben párosodnak, és végül a tápnövények leveleire egyesével helyezik el petéiket. A peteszám 100–300 között változik.

Az embrionális fejlődés 1–2 hétig tart, majd ezt követi az L1 stádiumú lárvák megjelenése és károsítása.

A lárvafejlődés a pókhálószerű szövedék védelme alatt 25–30 napig tart. A kifejlett hernyók a különböző növényi részeken bábozódnak. A fedett bábok gubó nélküliek. A bábozódást követően 1–2 héttel később jelennek meg a következő nemzedék imágói. Egy nemzedék teljes kifejlődése 35–45 nap alatt megy végbe. Ennek megfelelően az első nemzedék lepkéi április–május, a másodiké június–július, a harmadiké pedig augusztus–szeptember hónapokban repülnek. A szóján a második nemzedék lárvái okozzák a kárt. Az első nemzedék és különösen a harmadik, a bogáncsféléken fejlődik ki. Az utolsó nemzedék imágói vándorolnak Észak-Afrika területeire.


A szója

Ökológia és előrejelzés: a tömeges elszaporodás feltétele a párás, meleg időjárás. A vándorlepke előfordulása csak azokon a területeken tartós, ahol a környezeti feltételek az ökológiai optimumhoz közeli értékeket biztosítanak. A zárt növényállomány és az ott kialakult mikroklíma kedvező feltételeket teremt az embrió, a lárva és a báb fejlődéséhez. A környezeti feltételek további javítását vagy optimumhoz való közelítését szövedékkészítéssel teszi lehetővé a lárva.

A vándorlepke előrejelzése csak szignalizációval oldható meg. A nappali lepkék tömeges repülése szembetűnő, ami figyelmeztet a tápnövényállományok vizsgálatára, ahol megállapítható az első pókhálószerű szövedékből készített hernyófészkek száma.

Védekezés: a pókhálószerű szövedék elterjedtsége és a benne található lárvák száma alapján lehet dönteni a védekezés szükségességéről.

A védekezést lehetőség szerint az L1 és L2 stádiumban lévő lárvák ellen kell elvégezni. Erre a célra felhasználhatók diklórfosz, triazofosz, metomil és fenvalerát hatóanyag-tartalmú készítmények.

3. A szója gyomnövényeiA szója tág térállású növény, emiatt, főként a tenyészidőszak kezdetén, nehezen tudja felvenni a küzdelmet a gyomnövényekkel.

Gyomflórájára – hasonlóan más, tág térállású kultúrához – a tavaszi egyévesek (T3), a nyári egyévesek (T4) és az évelő gyomok (G1 és G3) jelenléte a jellemző.

A T3 életformacsoportból leggyakrabban a vadrepcével (Sinapis arvensis) és a repcsényretekkel (Raphanus raphanistrum) találkozhatunk.

Tömegesen azonban a T4 fajok fordulnak elő, amelyek közül mind az egyszikűek, mind pedig a kétszikűek magas borítottsági értékekkel lehetnek jelen.

Az egyszikűek sorából főként a kakaslábfű (Echinochloa crus-galli) okozhat gondot, ugyanis gyorsan túlnövi a szójanövényt, és emiatt még fokozottabban jelentkezik kártétele, de helyenként nagy tömegben fordulnak elő a muharfélék (Setaria spp.), a pirók-ujjasmuhar-fajok (Digitaria spp.) és a különösen veszélyes köles (Panicum miliaceum).

A T4 kétszikűek olykor nagy tömegei jelentős termésbefolyásoló tényezőként hatnak a szójaföldeken. Legjelentősebbek a libatop (Chenopodium album), a parlagfű (Ambrosia elatior), a disznóparéjfélék (Amaranthus spp.), amelyekre, kozmopolita gyomok lévén, csaknem mindenütt számítani lehet.

Helyileg, lokálisan a talaj gyommag-fertőzőttségétől függően előfordulhatnak a veszélyes, nehezen irtható gyomnövények, mint pl. a szerbtövisfajok (Xanthium spp.), a selyemmályva (Abutilon theophrasti) és a csattanó maszlag (Datura stramonium).

E csoportba soroljuk a napraforgó-árvakelést is, amely a napraforgó-termesztés utáni években nehezíti meg a szójatermesztő gazdák munkáját.

A nyári egyévesek csoportjából számos gyomfajt említhetnénk még meg, azonban ezek helyileg lehetnek jelentősek, mint pl. a keserűfűfajok (Polygonum spp.), a kender (Cannabis sativa) stb.

A G1 (szártarackosok) életformacsoportból kiemelkedik jelentőségével a fenyércirok (Sorghum halepense), amely magról kelő és tarackról növő változatának jelenléte egy adott területen fontos szempont a gyomirtás tervezésénél. Ugyancsak helyileg és foltokban található meg a tarackbúza (Agropyron repens), a csillagpázsit (Cynodon dactylon) és a nád (Phragmites communis).

A G3 életformacsoport (gyökértarackosok) egyik jellemző képviselője az acat (Cirsium arvense), amely az évelő gyomokra jellemzően foltokban található meg a területen.

3.1. A szója gyomirtásaAgrotechnikai védekezés: a tarlóhántás, az őszi mélyszántás, a tavaszi talaj-előkészítés gyomgyérítő hatását a kukorica esetében részletesen tárgyaltuk.


A szója

A tavaszi talaj-előkészítés során mechanikai úton elpusztíthatók a korán végzett őszi mélyszántáson kicsirázott T1 és T2 fajok, de eredményesen irthatók a korán kelő T3 életformacsoport tagjai. Nagyon fontos, hogy ezt a műveletet gondosan végezzük el, és a vetés gyommentes talajba történjen. Ugyancsak ekkor gyéríthető a viszonylag korán sarjadó acat (Cirsium arvense) is.

A vetésforgónak is nagy jelentősége van a gyomok elleni küzdelemben. A szója, mint kétszikű kultúra, jó lehetőséget nyújt az egyszikű gyomok elleni posztemergens védekezésekre, hiszen ilyen hatású herbicidek bőségesen állnak ma már rendelkezésre.

Ilyenformán lehetséges pl. a fenyércirok elleni védekezést célirányosan elvégezni a szójaszakaszban egy adott fertőzött táblán vagy területen.

Ügyeljünk arra, hogy lehetőleg ne vessünk szóját olyan területre, ahol napraforgó-árvakelés prognosztizálható!

A vetőmag tisztítására is nagy figyelmet kell fordítani, ugyanis néhány nagymagvú gyomnövény magja a gondos tisztítás ellenére is belekerülhet a vetőmagtételekbe. Ilyenek előfordulhatnak a selyemmályva (Abuthilon theofrasti), a szerbtövis (Xanthium spp.), a kender (Cannabis sativa) stb. esetében.

A vetés egyenletessége és a megfelelő állománysűrűség is „besegíthet” a gyomok elleni küzdelemben. Ez a szempont az egész tenyészidőszak alatt fontos lehet, hiszen a szójaállomány korai és jó záródásával a gyomelnyomó képesség jelentős eszköz lehet kezünkben a gyomok elleni küzdelemben.

A különböző szójafajták más-más gyomelnyomó képességgel rendelkeznek, általában a hosszabb tenyészidejű, nagy zöldtömeget nevelő fajták jobb gyomelnyomó képességűek, és ezt a tulajdonságukat a tenyészidőszak későbbi időszakában is jól érvényesítik.

Mechanikai védekezés: a szója fiatal korában lehetőségünk nyílik a mechanikai védekezésre is a sorközök kultivátorozásával. E művelettel sok gyomnövény pusztítható ki a szója sorközeiből, és ezzel időlegesen megnövelhetjük a kultúrnövény esélyét a gyomnövényekkel szemben.

Vegyszeres gyomirtás: a szója vegyszeres gyomirtása régóta jól kimunkált, biztonságos technológiai megoldások egész sorát kínálja a termelők számára. Mindhárom alkalmazási módra (presowing, preemergens, posztemergens) rendelkezésünkre állnak megfelelő herbicidek, és különösen jó lehetőségünk van az egyszikű gyomcsoport visszaszorítására.

A szója vegyszeres gyomirtásának „gyenge” pontja a nehezen irtható kétszikűek problémaköre, ugyanis ezek mélyről csírázva vagy kihajtva túlélik az alapkezelések (presowing, preemergens) hatását, később viszont posztemergensen nem vagy csak nagy költségekkel pusztíthatók ki eredményesen. Ilyen problémát okoz pl. a napraforgó-árvakelés, a szerbtövis, a csattanó maszlag.

Nagyon fontosnak tartjuk megemlíteni, hogy a szója vegyszeres gyomirtásának tervezésénél első és legfontosabb feladatként vegyük figyelembe a terület gyomflórájának megismerését.

Amennyiben nem végezzük el a gyomfelvételezést, nem tudjuk összeállítani a terület eredményes gyomirtásához szükséges herbicidkombinációkat. Ebben az esetben vagy eredménytelen lesz a munkánk, vagy pedig feleslegesen juttatunk ki költséges és környezetterhelő herbicideket.

A gyomfelvételezést célszerű a területen a „kapásnövény szakaszban” elvégezni, mert pl. a kukorica, a napraforgó, a burgonya, a cukorrépa gyomnövényzete nagyon hasonlít a szójáéhoz.

A gyomfelvételezéseknél jegyezzük fel a fajok nevét, lehetőleg a borítottság sorrendjében. Hasznos lehet a későbbiekben, ha ismerjük a gyomoknak a területen való foltos, sávos vagy általános jellegű elhelyezkedését.

A gyomirtási technológiák tervezésénél figyelembekell venni a gazdaság herbicid-bedolgozó eszközeinek meglétét és kapacitását, a domborzati viszonyokat, a tavaszi időjárás valószínűsíthető száraz vagy nedves jellegét és a talajviszonyokat.

A talajtulajdonságok közül a terület humusztartalma és kötöttsége játszik fontos szerepet a gyomirtó szerek hatásában. Alacsony humusztartalmú, laza, homokos talajokon az engedélyezett dózisintervallum alsó értékeit alkalmazzuk, humuszban gazdag, kötött talajokon a magasabb dózisokkal érhetünk el jó eredményt.

A szója gyomirtástervezése megköveteli a szakembertől e bonyolult ismeretrendszeren belüli tisztánlátást. E


A szója

sokváltozós összefüggés-rendszer kezelésére ma már léteznek számítógéppel támogatott tervezőprogramok (szoftverek), amelyek megkönnyítik és biztonságossabbá teszik a döntést hozó szakember munkáját.

Presowing (vetés előtti) technológiák

A szója vetését megelőzően a vetés-előkészítési munka utolsó műveleteként vagy azzal egy menetben végezzük el. A herbicidek bedolgozását elsősorban az indokolja, hogy a készítmények fény hatására, a talaj felszínén gyorsan elbomlanak (trifluralin). A talajbajuttatás eszköze lehet a tárcsa, a kombinátor vagy az ásóborona. A műveletet célszerű kapcsoltan, a permetezéssel egy menetben elvégezni, mert ez esetben nem következhet be munkaszervezési hibából eredő káros, idő előtti hatóanyagbomlás.

A gyomirtó szerek talajba dolgozása után célszerű 4–6 napot várni és csak ezután kezdeni a vetést. Azonnali vetésnél a herbicidekre érzékeny fajták károsodhatnak.

A talajba dolgozott herbicidek hatására a magról kelő gyomnövények a csírázási vagy a kezdeti növekedési szakaszban már elpusztulnak, és az esetek többségében a szója kelése idején gyommentes talaj jelzi jó munkánk eredményét.

A szója presowing alkalmazható gyomirtó szerei

a *-gal jelölt gyomirtó szerek utóhatását a vetésváltás tervezésénél figyelembe kell venni

A vetés előtt alkalmazható herbicideknek nincs hatásuk az évelő gyomok ellen, ugyanakkor jó eredménnyel használhatjuk e készítményeket a magról kelő egyszikű gyomok (kakaslábfű, muharfélék, pirók-ujjasmuhar stb.) ellen.

A presowing eljárás száraz tavaszokon is jó gyomirtó hatású, ami feltétlenül előnyeként említhető.


A szója

A szója preemergensen alkalmazható gyomirtó szerei

a *-gal jelölt gyomirtó szerek utóhatását a vetésváltás tervezésénél figyelembe kell venni

Preemergens (vetés után, kelés előtti) technológiák

A szója vetése után, de mindenképpen kelése előtt alkalmazzuk. A talajra permetezett gyomirtó szerek a csapadék (10–30 mm) hatására bemosódnak a talaj néhány centiméteres felső rétegébe, abba a zónába, ahonnan a gyommagvak zöme csírázik.

A preemergens herbicidek nem jutnak el a szója csírázási zónájába, így a kultúrnövényt nem károsítják. Ritkán előfordul, hogy sekély vetési mélységnél, túldozírozás esetén vagy nagy intenzitású csapadék hullásakor a herbicidek lemosódnak a szójacsírához és fitotoxikus tünetet okoznak. A szója a gyenge fitotoxikus tüneteket gyorsan kinövi, és ilyenkor a termésben sem tapasztalható depresszió.

Célszerű a preemergensen alkalmazott herbicideket sekélyen bemunkálni, ez azonban csak kívánalom marad, megfelelő eszköz hiányában.

A gyomirtást célszerű közvetlenül a vetés után azonnal megkezdeni, mert hosszan tartó esős időjáráskor a szója a kezelést megelőzően kikelhet, és ekkor már a tervezett technológia nem hajtható végre.

Ilyen szempontból feltétlenül előnyös az imazaquin és az imazetapir hatóanyagok betervezése, mert ezek mindhárom alkalmazási módban felhasználhatók.

A herbicidek hatásspektruma kizárólag a magról kelő egyéves gyomokra terjed ki, nem hatásosak az évelő gyomok ellen.

Posztemergens (állománykezelési) technológiák

A szója kelése után alkalmazott technológia, amely általában az alapkezelések kiegészítéseként terjedt el a gyakorlatban.

A presowing alapkezelések sikertelenek lehetnek csapadékos tavaszokon, a preemergens technológiák pedig éppen száraz tavaszokon nem adnak megfelelően jó gyomirtó hatást. Elmaradhat a jó gyomirtó hatás akkor is, ha a gyomirtószer-kombinációkat nem a terület gyomflórájának megfelelően választottuk ki vagy a szükségesnél alacsonyabb dózisokat alkalmaztunk. Ezen kívül számos más eset is közrejátszhat abban, hogy a nem megfelelő gyomirtó hatást kell megállapítanunk, ekkor alkalmazzuk az utolsó lehetőséget, a posztemergens kezelést.


A szója

A posztemergens technológia tervezésénél viszonylag könnyű a dolgunk, mert már látjuk azokat a gyomfajokat, amelyek ellen védekezni szükséges.

Könnyen tudunk védekezni az egyszikűek ellen, mert bőségesen rendelkezésünkre állnak e kategóriából a készítmények. Arra is van lehetőségünk, hogy alacsonyabb dózissal, költség- és szertakarékosan védekezzünk, ha a területen csupán egyéves egyszikűek vannak, ugyanakkor magasabb dózisokat vessünk be az évelő egyszikűek ellen.

Az egyéves kétszikűek ellen is számos készítményünk van, azonban fontos ismerni e gyomirtó szerek hatásspektrumát, az egyes gyomokra kifejtett erősebb vagy gyengébb ölő hatását.

Lényeges a gyomok érzékeny fenológiai állapotának ismerete: általánosságban az mondható el, hogy minél fejlettebbek a gyomok, annál kevésbé károsodnak a kezelések hatására. Emiatt célszerű a védekezéseket a gyomok szikleveles vagy 2–4 leveles állapotában elvégezni, ami nem valósítható meg minden esetben a gyomfajok eltérő növekedési üteme miatt.

A szója posztemergensen alkalmazható gyomirtó szerei

* jó hatása van a Sorghum halepense ellen


A szója

Azokon a területeken, ahol évelő kétszikű gyomnövények vannak (pl. acat), nincs megfelelő vegyszeres lehetőségünk a gyomok eredményes irtására.

Hasonló, nehéz probléma előtt állunk, ha a területen számítani lehet a napraforgó-árvakelésre.

Ezekben az esetekben a terület megválasztása lehet az egyedüli eszköz a kezünkben az eredményes gyomirtás érdekében.

A szóját, amennyiben elgyomosodik vagy az érés gyorsítása miatt, deszikkálni szükséges.

A szója deszikkálása

4. A szója védelmeKívánatos a vírusmentes szaporítóanyag használata és a monokultúra kerülése.

Az egészséges növényállomány felnevelése érdekében szükséges a vetőmagtételek csávázása. Ezzel megakadályozzuk a vetőmaggal terjedő kórokozók okozta csírafertőzést. Erre a célra eredményesen alkalmazhatók a benomil, kaptán, himexazol, metalaxil és dimetomorf hatóanyag-tartalmú készítmények. A tőszámcsökkenést okozó madárkárok mérsékelhetők zirám hatóanyag-tartalmú csávázószerrel.

A talaj-előkészítési munkálatok során célszerű a talajlakó kártevők előfordulásáról meggyőződni és a fajok egyedszámától függően a talajfertőtlenítést elvégezni vetés előtt talajbadolgozással és a vetéssel egy időben. Az inszekticidgranulátumok közül használhatók karbofurán, terbufosz, diazinon, forát, klórpirifosz, teflutrin, bendiokarb és karboszulfán hatóanyag-tartalmúak.

Április elején a vetés előtti (presowing), április közepén, a kelés előtti (preemergens) gyomirtás alkalmazható, a 34. táblázat szerint.

A fiatal növények első kártevői a barkók, a csipkézőbogarak és a földibolhák lehetnek. Az egyedszámtól függően alkalmazott védekezések során felhasználhatók a metilparation hatóanyag-tartalmú készítmények.

A szója-növényállomány gyomosodásától függően posztemergens kezelés is megvalósítható április végén, május elején, a 35. táblázatban foglalt készítmények igénybevételével.

A keléstől számítva folyamatosnak tekintjük a levéltetvek és az atkák betelepedését, amelyek felszaporodása az időjárási feltételektől függően alakul. A közvetlen (táplálkozás) és közvetett (vírusterjesztés) kártételek megakadályozása érdekében célszerű metilparation és formotion hatóanyag-tartalmú készítmények alkalmazása. Az atkák dominanciája esetében eredményesen használhatók fenpropatrin, foszfamidon, triazofosz, amitráz, brómpropilát, propargit és cihexatin hatóanyag-tartalmú készítmények.

A szója-növényállományban – gradáció esetén – jelentős károkat okoznak a bagolylepkelárvák. Egyes esetekben tömegesen előfordulnak a bogáncslepke és a migráló muszkamoly hernyói is, amelyek a növények levélzetén tarrágást okozhatnak. E kártevők ellen eredményesen alkalmazhatók deltametrin, metidation és metilparation hatóanyag-tartalmú készítmények.

A 2–4 lombleveles kortól számítva, 8–12 naponként ellenőrizni kell a növényállományban fellépő levélbetegségeket (peronoszpóra, alternária, szeptória), amelyek ellen javasolhatók propineb, cineb, mankoceb, benalaxil + rézoxiklorid, rézoxiklorid + cineb, metirám, rézoxiklorid és metalaxil + rézoxiklorid hatóanyag-tartalmú készítmények.

A szójatermesztés eredményességét egyes években kártételükkel mérsékelhetik az akácmoly második


A szója

nemzedékének lárvái. A védekezés a petékből kikelt fiatal lárvák ellen oldható meg, még mielőtt a hüvelyben lévő szemek súlyosan károsodnának. Védekezésre a bagolylepkelárvák ellen javasolt hatóanyag-tartalmú készítmények alkalmazhatók.

A szója betakarításának megkönnyítése érdekében célszerű a lombtalanítás elvégzése dimetipin, diquát-dibromid és glufozinát-ammónium hatóanyag-tartalmú készítmények valamelyikével.

A szója védelme


9. fejezet - A répafélék1. A répafélék betegségeiA csíranövény betegségei közül legveszélyesebb a gyökérfekély, amelyet számos patogén (Phoma betae, Alternaria tenuis, Fusarium spp., Rhizoctonia solani) okozhat. A gyökérzeten a baktériumos gyökérfarok-rothadás (Bacillus betae), a varasodás (Streptomyces scabies), a gyökérgolyva (Agrobacterium tumefaciens), továbbá a tárolás során elhatalmasodó gyökérrothadások (makrofominás, szklerotíniás, botrítiszes) károsítanak.

A zöld részeken a levélzeten minden répatáblán megtalálhatók a vírusos betegségek (a répa nekrotikus sárgaerűsége, a répasárgaság, a répamozaik), továbbá a cerkospórás levélragya, a répaperonoszpóra, a lisztharmat, a makrofominás hervadás, amelyeket részletesen ismertetünk. A növényvédelmi technológia összeállításánál kevésbé fontos betegségeket (réparozsda, fómás levélfoltosság, alternáriás levélfoltosság) csak tájékoztatásként említjük meg.

Élettani betegségek esetenként komoly károkat okoznak, így a levélszáradás (levélváltás), a szív- és szárazrothadás (bór hiánya) és a különböző üregesedések.

1.1. Répagyökérfekély1.1.1. (Phoma betae, Alternaria tenuis, Fusarium spp., Rhizoctonia solani)

Gazdanövény: cukorrépa, cékla, zöldségfélék stb., közel 100 gazdanövényen.

Tünet: a betegség szimptómái a kórokozóktól függően némileg eltérőek, közös azonban az, hogy az említett kórokozók a talajban már a csírát is megtámadják és elpusztítják, így a betegség első jele a hiányos kelésben nyilvánul meg. Később, szikleveles korban, a gyökérnyaki részen vagy a gyökér végén támadnak a kórokozók. A gyökérnyak először üvegesen áttetsző lesz, majd sárgás, barnuló színt vesz fel, a növények fejlődésükben visszamaradnak, kidőlnek. Nedves időben a fertőzött rész nyálkásan rothad, míg száraz időben vékony fonallá zsugorodik össze. A gyökér végén megtámadott növények kedvező körülmények között – oldalgyökerek fejlesztésével – kiheverhetik a betegséget. A fertőzés nyomait betakarításkor a deformált vagy talpas répák jelzik. Az első lomblevelek megjelenése után a kórokozók már nem képesek a növényt súlyosan megbetegíteni.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a csíranövény elhalása miatt (a kikelt répasorok láthatók, majd egy hét elteltével szinte eltűnnek) a tőszám nagyon kevés lesz, foltokban egyáltalán nem marad növény. A répatáblát újra kell vetni. A megkésett második vetés a beköszöntő szárazságot már nem bírja, termés alig lesz.

A kórokozó életmódja: a gyökérfekély kórokozóit a betegség tünetei alapján nem tudjuk meghatározni, mivel azok csaknem azonos szimptómákat okoznak. Identifikálásuk kizárólag a kórokozók izolációjával, szaporító-, illetve kitartóspóráiknak, valamint a micéliumoknak mikroszkópos megfigyelésével lehetséges. A kórokozók egyrészt a talajban szaprofita módon, micélium alakban (Fusarium spp., Rhizoctonia solani) telelnek át, másrészt a Phoma, a Fusarium, az Alternaria fajok konídiumokkal vagy vastag falú, ivartalan spórákkal – klamidospórákkal – is átvészelhetik a kedvezőtlen körülményeket a vetőmagon, dugványrépán vagy védett helyen telelt növényi maradványokon. Az említett kórokozók esetében tehát főleg a talaj és a vetőmag a legfontosabb, első tavaszi fertőzési forrás.

A kórokozók terjedhetnek a micélium aktív növekedésével a talajban (Rhizoctonia solani, Fusarium spp.) vagy ivartalan úton, nagy számban képződött szaporítóképletekkel: piknokonídiumokkal (Phoma betae), konídiumokkal (Fusarium spp., Alternaria tenuis), amelyek az eső, az öntözővíz, a szél vagy a rovarok közvetítésével jutnak el növényről növényre.

Ökológia és előrejelzés: a betegség megjelenésében döntő szerepet játszanak az ökológiai tényezők. Hideg, nedves, mély fekvésű talajokban, túl mély vetés esetében a csírázás elhúzódik, s ez kedvező a Pythium, az Aphanomyces és a Rhizoctonia fellépésére. A sekély és túl késői vetés esetén – a talajfelszín kiszáradásakor – a Phoma és a Fusarium károsításával kell számolnunk.

Védekezés: a gyökérfekély elleni védekezésnél rendkívül fontos a vetőmag csávázása, mivel a maggal terjedő, de a talajból is fertőzni képes gombák súlyos tőszámcsökkenést okozhatnak. A csávázáshoz, amit központilag


A répafélék

végeznek, elsősorban a több hatóanyagú kombinációk (a rézoxikinolát + karboxin, a rézoxikinolát + karboxin + benomil, a rézoxikinolát + karboxin + mankoceb vagy a rézoxikinolát + karboxin + mankoceb + benomil) használata ajánlatos.

A vetőmag csávázása mellett igen nagy gondot kell fordítani a növények egészséges fejlődését segítő, a növekedést siettető agrotechnikai módszerekre is. Így a betegség megelőzése szempontjából rendkívül fontos a jól előkészített magágyba, időben és megfelelő mélységbe való vetés, a harmonikus tápanyagellátás és a gondos növényápolás (gyomirtás). Helyes vetésváltással, a gombákra fogékony gazdanövények (lucerna, burgonya, paprika, dohány) kikapcsolásával megakadályozzuk a kórokozók nagymérvű elszaporodását a talajban. A rezisztenciára való nemesítéssel a répa gyökérfekély-ellenállósága (pl. a Beta Poly 3 rezisztens) fokozható.

1.2. Répa nekrotikus sárgaerűség, rizománia1.2.1. (beet necrotic yellow vein furovirus)

Gazdanövény: cukorrépa, továbbá az Amaranthaceae és a Chenopodiaceae családok tagjai.

Tünet: a vírusbeteg növények levelei merevek, felállók, a levélnyelek megnyúlnak és elvékonyodnak. A levéllemezek kivilágosodnak, klorózisosak, vékonyabbak. Később, a betegség utolsó stádiumában a levelek lankadnak, hervadnak, a talajon szétterülve elszáradnak, a tövek elpusztulnak.

A betegség rendszerint augusztus közepére hatalmasodik el annyira, hogy már messziről feltűnik a táblán. A kihúzott gyökerek feltűnően kicsik, a főgyökéren vagy az oldalgyökereken csomókban, pamacsszerűen képződnek a vékony hajszálgyökerek.

Az edénynyalábok a beteg répatestben is elszíneződnek, kezdetben narancssárgák, üvegesek, vizenyősek lesznek, később megbarnulva elhalnak. Az edénynyalábok károsodása a répában súlyos anyagcserezavarokat idéz elő. A betegség korai fellépésekor 50–70%-os terméskiesés is előfordulhat.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: először Olaszországban írták le (fellépésének időpontja 1950 körül), majd megjelent Görög-, Francia- és Németországban, átterjedt Ausztriára s 1982-ben hazánk egyes területeire is. Mindenütt súlyos károkat, a termés mennyiségének csökkenését okozta.

A kórokozó átvitele, terjedése: a vírust a Polymyxabetae talajlakó gomba terjeszti. A talajban széleskörűen elterjedt nyálkagomba nem tartozik a patogén kórokozók közé. A fertőzött répa hajszálgyökerein kisebb nekrózisokat, elhalásokat okozhat, de optimális termesztési viszonyok között károsítása jelentéktelen.

A vírussal fertőzött gomba zoospóráival terjeszti a betegséget. A zoospórák a gyökérszőrökön keresztül fertőzik meg a répa gyökereit. A fertőzéskor a zoospórák plazmája a gyökerek epidermiszsejtjeibe jut, ahol az egymagvú, csupasz plazmatest sejtmagosztódásokkal sok sejtmagvú plazmodiummá alakul. A plazmodium körülveszi magát sejtfallal, és zoosporangiummá alakul át. A zoosporangiumban a plazmodium sejtmagjainak megfelelő számú zoospora képződik. A zoosporangiumból kirajzó, két ostorral mozgó zoospórák, a talaj vízszállító kapillárisaiban úszva, újabb répa-gyökereket fertőznek meg.

A vírus mechanikailag is átvihető, de ennek a gyakorlatban nincs jelentősége. Újabb tesztelési eredmények szerint átvitelében a répa-fonálféreg is szerepet játszik. Kimutatása Elisa-teszttel könnyű, a vírus jó immunogén. Diagnosztikai tesztnövényei ismertek.

A vírus multikomponensű, egyszálas-RNS-tartalmú, merev pálca alakú.

Ökológia és előrejelzés: a vírus fellépése, elterjedése egyrészt a vírusvektor Polymyxa betae jelenlététől függ, másrészt attól, hogy a gomba szaporodásának, terjedésének megvannak-e az ökológiai feltételei (a víz és a magas talajhőmérséklet).

A vektor kitartóspórái átalakulnak zoosporangiumokká, tehát az előrejelzésnél a talaj fertőzöttségét és víztartalmát kell figyelembe venni. A száraz talaj s a laza szerkezet gátolja, a nedves, kötött talaj pedig elősegíti a vektor szaporodását.

Védekezés: rezisztenciára való nemesítés. Ismeretesek toleráns fajták (pl. Ritmo), felsorolásuk a fajtaismertetőkben megtalálhatók. Vetésváltás alkalmazása. Optimális tápanyagellátás.


A répafélék

1.3. Répamozaik1.3.1. (beet mosaic potyvirus)

Gazdanövény: répafélék, herefélék, spenót, néhány gyomnövény (Chenopodium, Amaranthus stb.)

Tünet: a mozaikvírus a cukor- és a takarmányrépa egyik legelterjedtebb betegsége. A betegség szimptómái igen változatosak. A tünetek a fertőzés után mindig a legfiatalabb leveleken, a szívleveleken jelennek meg. A megbetegedést világos vagy sötétebb zöld színű foltok megjelenése, valamint az erek elhalványulása jelzi. A foltok nagysága a gombostűfej nagyságától a több centiméter átmérőig változhat, alakjuk többnyire szabálytalan, ritkán gyűrűs. Az egészséges részek – intenzívebb növekedésük miatt – gyakran felhólyagosodnak, ilyenkor a levél egyenetlen, hullámos felületű lesz. Gyakran tapasztalható a levelek elkeskenyedése. A vírusbeteg levelek asszimilációs tevékenységének csökkenése következtében a gyökerek fejlődésükben visszamaradnak.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a répatermesztő területeken mindenütt előfordul. A termésveszteség eléri a 30%-ot, a lényeges cukorveszteség mellett.

A kórokozó átvitele, terjedése: présnedvvel könnyen átvihető, nem perzisztens vírus. Mechanikai sérüléseken keresztül, nedv útján és levéltetvekkel (Aphis fabae) terjed. Természetes körülmények között az utóbbinak van jelentősége. Elsősorban a dugványrépa fejében telel át, de a fertőzés forrásai lehetnek még évelő kultúr- és gyomnövények is. A vírusgenom egykomponensű, egyszálú RNS.

Ökológia és előrejelzés: mivel a kórokozó a szántóföldön elsősorban a levéltetvek útján terjed, így a fertőzés mértéke a vírusterjesztő vektorok gradációjának függvénye. A levéltetvek szaporodását, mozgását a környezeti tényezők döntő mértékben befolyásolják. E tényezők közül leglényegesebb a hőmérséklet, a szélerősség és a páratartalom. A vírusterjesztő vektorok szaporodására legkedvezőbb a 20 °C körüli hőmérséklet és a levegő 75–85%-os relatív páratartalma. Az alacsony hőmérséklet lassítja fejlődésüket, a magas (30 °C feletti) hőmérséklet és a csekély (50% alatti) páratartalom, valamint a hűvös, szeles, esős időjárás, a sok csapadék megakadályozza elszaporodásukat. Az időjárási tényezők hirtelen megváltozása döntő jelentőségű a levéltetvek populációdinamikájának változására is. Ez a magyarázata, hogy a levéltetvek biztonságos előrejelzése korlátozott. Az előrejelzés legmegbízhatóbb módja a szignalizáció. A szignalizációs megfigyelések „növényállomány-vizsgálattal” és a „sárgatálas módszerrel” végezhetők. Az időjárási viszonyok a betegség tüneteire is befolyásoló, illetve módosító hatással vannak. A tipikus tünetek csak magasabb, 21 °C feletti hőmérsékleten mutatkoznak, míg az alacsonyabb, 10 °C alatti hőmérsékleten a szimptómák rejtve maradnak.

Védekezés: a répamagtermő területek izolálása, a vektorok elleni védekezés felszívódó inszekticidekkel, rezisztenciára való nemesítés.

1.4. Répasárgaság1.4.1. (beet yellows closterovirus)

Gazdanövény: répafélék. Gazdanövényköre nem kiterjedt.

Tünet: a betegség tünetei főleg a répa idősebb levelein jelentkeznek. Fertőzés után a beteg leveleken először világoszöld, elmosódó szélű foltok jelennek meg, amelyek később megsárgulnak. A sárgulás rendszerint a levél csúcsi részéről kiindulva, fokozatosan terjed a levélalap felé. A sárgulás csak az ér közötti mezőkre korlátozódik, a levél az erek mentén zöld marad. A vírusbeteg levél merev, feltűnően megvastagodott, összehajtva üveges pattanással törik, s a nyár forró, déli óráiban sem lankad.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a lombozat asszimilációs tevékenységének csökkenése jelentős gyökér- és cukorhozam-veszteséget idézhet elő. A fertőzés idejétől és a levéltetvek gradációjának mértékétől a cukorveszteség 5–6%, a gyökérhozam-csökkenés 20–60% között ingadozik. A magrépán a betegség súlyosabb formában jelentkezik, a magveszteség a 25%-ot is elérheti.

A kórokozó átvitele, terjedése: a répa sárgaságvírusa természetes körülmények között csaklevéltetvek útján terjed, perzisztens vírus. A levéltetvek közül főleg a fekete levéltetű (Aphis fabae) és az őszibarack-levéltetű (Myzus persicae) terjeszti. A vírust egyik évről a másikra elsősorban a dugványrépa viszi át, de a spenót, a mák, a gyomnövények közül a libatopfélék (Chenopodiaceae) és a disznóparéjfélék (Amaranthaceae) is fontos


A répafélék

gazdanövényei lehetnek. Vetőmaggal és a talaj útján nem terjed, bár néhány külföldi adat ezt is lehetségesnek tartja.

Ökológia és előrejelzés: a vírus terjedése a levéltetvek szaporodásának függvénye. Az aszályos, meleg időjárás kedvez a vírust terjesztő vektorok szaporodásának és elterjedésének, valamint ilyenkor fokozódik a növények diszpozíciója is, ami a betegség járványszerű elterjedését teszi lehetővé.

A répa vírusos sárgaságának előrejelzése – a répa-mozaikvírushoz hasonlóan – a levéltetvek szignalizációjával (növényállomány-vizsgálat, sárgatálas módszer) lehetséges.

Védekezés: a répa vírusos betegségei ellen főleg preventíven, közvetett eljárásokkal tudunk védekezni. A védekezés fő hangsúlyát a vírust terjesztő levéltetvekre kell összpontosítani.

A víruskár mérséklése szempontjából rendkívül fontos a répa gyors fejlődésének biztosítása, valamint a jól záródott, sűrű állomány mielőbbi elérése.

Feltétlenül meg kell tartani a dugványrépa és az ipari répa közötti izolációs távolságot (1000–1500 m).

Fontos a vírust terjesztő gyomok rendszeres irtása. A leghatékonyabb védekezés a vírusok ellen a rezisztens fajták nemesítése. A fajtamegválasztáskor előnyben kell részesíteni a kevésbé fogékony, illetve toleráns fajtákat.

1.5. Répaperonoszpóra1.5.1. (Peronospora farinosa f. sp. betae)

Gazdanövény: cukor- és takarmányrépa, cékla.

Tünet: a répaperonoszpóra már a 4–5 lombleveles, fiatal növények belső szívleveleit károsíthatja. A fertőzött levelek színén először halványzöld, elmosódott szélű foltok jelennek meg, majd fokozatosan az egész levéllemez megsárgul. A megsárgult levelek vastagok, merev állásúak, felületük hólyagos, és szélük a fonáki rész felé erősen sodródik. Nedves időben a torzult, deformált levelek fonákán a gomba szürkésibolyás színű penészgyepe (sporangiumtartó és sporangium) jelenik meg. A fertőzött levelek 8–10 nap múlva, megbarnulva elhalnak, belsejükben áttelelő spórák (oospórák) képződnek. Az elhalt levelek helyébe újabbak fejlődnek, és ha az időjárás csapadékos, az újonnan fejlődött levelek is megbetegednek, a növény elpusztul. A kórokozó a maghozók hajtásait és virágzatát is megtámadja, amelyek megbarnulva elpusztulnak, elszáradnak.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: minden cukorrépát termesztő országban megtalálható. Hazánkban csak hűvösebb, csapadékos nyarakon károsít.

A kórokozó életmódja: a gomba a fertőzött, elhalt leveleken oospórával, valamint a magrépák gyökérfejében micéliummal telel át. A fertőzés szempontjából a répa gyökérfejében áttelelő micéliumoknak van nagyobb jelentősége: ez a magyarázata, hogy a betegség először mindig a magrépatáblákon vehető észre, és ott is okozza a legsúlyosabb károkat. Az első éves iparirépa-táblák közül elsősorban a magrépatáblákhoz közel fekvők fertőződnek a legerősebben. A kórokozó micéliuma a sejt közötti járatokban élősködik, sporangiumtartói és sporangiumai a levél fonákán jelennek meg. Sporangiumtartója elágazó, kétszterigmás, sporangiuma egysejtű, ovális. A vegetációs időszakban a kórokozó a szél segítségével, sporangiumokkal terjed. Sporangiumai nem esnek szét rajzóspórákká, hanem közvetlenül csíratömlővel fertőznek.

Ökológia és előrejelzés: a járványok kialakulásában döntő szerepe van a csapadéknak és a hőmérsékletnek. Az esős idő és az ezzel járó mérsékeltebb meleg (15–20 °C) kedvez a gombának, ezért járványszerű fellépésére csapadékosabb években, tavasszal és ősszel számíthatunk. A betegség száraz, forró nyarakon jelentéktelen.

Védekezés: preventív védekezésnél a legfontosabb a fertőzött növényi maradványok megsemmisítése, az átválogatott, egészséges dugványok kiültetése, valamint a maghozó és elsőéves iparirépa-táblák izolációs távolságának megtartása. Állománypermetezés csak abban az esetben indokolt, ha a fertőzöttség mértéke meghaladja a 0,5%-ot. A kémiai védekezés eredményessége a kontakthatású fungicidekkel (rézoxiklorid vagy cineb hatóanyagúak) bizonytalan, mert az erősen besodródott leveleken a kórokozó nehezen érhető el. Eredményes, biztonságos védekezés csak a kuratív hatású, felszívódó, metalaxil hatóanyagú fungicidekkel lehetséges, ragasztó hatású adjuvánssal.

1.6. Répalisztharmat


A répafélék

1.6.1. (Erysiphe communis, Microsphaera betae)

Gazdanövény: répafélék. Az E. communis polifág, sok kultúr- és gyomnövényen megtalálható.

Tünet: a répa levelének színén és fonákán először foltszerű, majd az egész levéllemezre kiterjedő, fehéres, szürkésfehér, lisztes bevonat jelenik meg. A bevonat a kórokozó harántfalakkal tagolt epifita micéliumából és konídiumláncaiból áll. A későbbiekben a micéliumszövedékbe ágyazva apró, fénylő, sárgásbarna, majd megfeketedő pontocskák figyelhetők meg. Ezek a gomba ivaros termőtestjei, kleisztotéciumai, amelyekben az aszkuszok és az aszkospórák képződnek.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a cukorrépa termesztésében általában nem vették komolyabban kártételét. Az új fajták térhódításával azonban jelentős betegség lett. 1994-ben több gazdaságban vegyszeres védelemre volt szükség.

A kórokozó életmódja: nálunk a cukorrépában többnyire az Erysiphe communis nevű gombát találjuk, bár néhányan a betegség kórokozójaként a Microsphaera betae gombát említik.

A gomba a fertőzött növényi maradványokon kleisztotéciummal, valamint a répafejen micéliummal telel át. Az első tavaszi fertőzéseket a kleisztotéciumból kiszóródó aszkospórák és a micéliumon fejlődő konídiumok indítják meg. A kleisztotéciumban több aszkusz található, a függelékek bazálisak. A tenyészidő folyamán a nagy mennyiségben képződő oídium-konídiumok okozzák a járványos terjedést. A konídiumok megfelelő körülmények között (meleg, párás időben) azonnal csíráznak és fertőznek. Epifita parazita, a felszínen él, és a felső sejtsorba szívókákat bocsát be, azzal táplálkozik.

Ökológia és előrejelzés: a betegség kifejlődésében és elhatalmasodásában a külső környezeti tényezők döntő szerepet játszanak. A kórokozó hőigénye nagy, járványszerű fellépésére csak a melegebb nyarakon kell számítanunk. A gombának a levegő páratartalmával szemben támasztott igényéről némileg ellentmondóak az irodalmi adatok. Általában elfogadott tény, hogy a kórokozó csak száraz, meleg viszonyok között telepedhet meg és károsíthat erősebb mértékben. Ennek ellentmond az a hazai megfigyelés, miszerint a betegség nagyobb arányokban csak a vizek melletti táblákon fordul elő. Ez arra utal, hogy a konídiumok csírázásához, a fertőzéshez, esetleg még a micélium fejlődéséhez is a levegő magasabb páratartalma szükséges.

Védekezés: a betegség elleni preventív védekezésnél rendkívül fontos a fertőzött növényi maradványok megsemmisítése (mélyszántás). A tenyészidőszakban gondoskodni kell a növények egészséges fejlődéséről harmonikus tápanyagellátással és szükség szerinti öntözéssel. Az első tünetek megjelenésekor vegyszeres védekezés szükséges. Eredményes a kéntartalmú szerekkel való permetezés (kolloidkén, 600–700 l/ha), valamint benomil hatóanyagú készítménnyel, amely a cerkospórás levélragya ellen is hatásos.

1.7. Cerkospórás levélragya1.7.1. (Cercospora beticola)

Gazdanövény: cukorrépa, takarmányrépa, cékla.

Tünet: júniustól kezdődően megjelennek a ragyás foltok a cukor- és a takarmányrépa külső, idősebb levelein. A betegség fokozatosan terjed befelé, a fiatal szívlevelek azonban sohasem károsodnak. A fertőzött leveleken elszórva apró, 1–3 mm nagyságú, kerek, halványvörös foltok jelennek meg. A szövetek elhalásával a foltok közepe hamarosan szürke színnel beszárad, peremükön pedig éles, vörösbarna szegély jelenik meg. Erős fertőzéskor, ha a foltok tömegesen képződnek, a levelek megsárgulva, összezsugorodva elpusztulnak. Az elpusztult levelek helyébe a répa újabbakat fejleszt, ami a répafej erős megnyúlásához vezet.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a levelek fokozatos és állandó pusztulása a gyökerek cukortartalmát is csökkenti, s így a termésveszteség mértéke elérheti a 20–30%-ot, sőt korai fertőzéskor az 50%-ot is. A kórokozó az elsőéves répán kívül megtámadja még a maghozó répa leveleit, szárát és virágzatát is. A száron megnyúlt, kissé besüppedő, sötét peremű, világos közepű folt keletkezik. A fiatal oldalágak leszáradnak. A gomolyok, ha fiatal korban fertőződnek, összezsugorodva elpusztulnak, későbbi fertőzéskor foltosak lesznek. Az erősen fertőzött tövek apró, csenevész, gyengén csírázó magokat fejlesztenek.

A kórokozó életmódja: a kórokozó egyrészt az elhalt levelek légzőnyílásai alatt összetömörült hífaszálakkal, sztrómákkal, másrészt a répagomolyon vagy védett helyen a növényi maradványokon konídiumokkal telel át. A sztrómák és a konídiumok is meglehetősen ellenállóak a szárazsággal és a hideggel szemben, a sztrómák 8


A répafélék

hónapig, a konídiumok 16 hónapig maradnak élő és fertőzőképes állapotban.

A cerkospóra konídiumai színtelenek, soksejtűek, bunkó alakúak, a csúcs felé fokozatosan elkeskenyedők, és egyesével fejlődnek a tartók végén. Konídiumtartói nyalábokban állnak, világosbarnák, rövidek, nem elágazóak. A tenyészidőben a konídiumok főleg szél segítségével terjednek, de továbbjutásukat segíthetik a rovarok és az öntözővíz is.

Egészséges levélre jutva a konídiumok víz jelenlétében néhány óra múlva csíratömlőt fejlesztenek, s a légzőnyílásokon keresztül fertőzik a növényeket. A fertőzés után 8–13 nap múlva kialakulnak a cerkospórára jellemző foltok.

Ökológia és előrejelzés: a kórokozó fejlődéséhez mérsékelten meleg, erősen párás vagy csapadékos időjárást igényel. A fertőzés mértéke 18–22 °C hőmérséklet és 98% relatív páratartalom mellett a legnagyobb. A fertőzés után általában 10–13 nap múlva jelennek meg a tünetek. A foltokon a konídiumképződés akkor a legintenzívebb, ha legalább 15–20 órán át a levegő páratartalma 97–98%-os és a léghőmérséklet eléri a 26–32 °C-ot. A betegség járványszerű terjedésével 20 °C körüli átlagos hőmérséklet és legalább 70 mm havi csapadék mellett júliusban és augusztusban kell számolnunk.

Az üzemen belüli előrejelzéshez a kórokozó számára optimális (mély fekvésű, párás) környezetben az egyik takarmány- vagy cukorrépatáblán 10 m2 nagyságú megfigyelőparcellát kell kijelölni. A megfigyeléshez a vörös takarmányrépa-fajták a legalkalmasabbak, mert ezek – a levelek antociántartalma miatt – a betegség tüneteit korán és határozottan mutatják.

Védekezés: a preventív védekezésben legfontosabb a fertőzött növénymaradványok megsemmisítése, az őszi mélyszántás, a vetésváltás betartása és a talaj megfelelő tápanyagellátása.

A megelőzés szempontjából fontos a vetőmag csávázása. A vetőmag csávázását, drazsírozását központilag végzik, a termelők megfelelően kikészített vetőmagot kapnak. A fajtamegválasztáskor előnyben kell részesíteni a kevésbé fogékony fajtákat.

Szükség esetén vegyszeres permetezéssel kell a betegség elterjedését megakadályozni. Eredményesen használhatók a rézoxikloridok, a rézoxiklorid + cineb vagy maneb kombinációja és a benomil hatóanyagú készítmények.

2. A répafélék kártevőiA cukor- és takarmányrépa csíranövényeit a törpe répabogár, a répabolha, a lisztes répabarkó, a fekete barkó, kukoricabarkó, hegyesfarú barkó, vincellérbogár, a talajszintben károsító bagolylepkék (felkiáltójeles, vetési, fésűs) lárvái veszélyeztetik.

A növények gyökérzetének fő kártevői a répa-fonálféreg, pajorok, valódi és áldrótférgek, talajszintben élő bagolylepkelárvák. Kisebb mértékű kárt okoznak az ormányosbogarak lárvái, a levélbolhalárvák, a szár-fonálféreg, a lótetű és bársonyszúnyoglárvák.

A zöld növényi részeken a répabolha, a fekete répa-levéltetű, a sároshátú bogár, a lisztes répabarkó, a répa-levélbarkó, a vincellérbogár, a fekete, kukorica-, és hegyesfarú barkók, a répa-aknázómoly, a talaj- és lombszintben károsító bagolylepkék lárvái okozhatnak tetemes károkat. Időnként és helyenként károsíthat még a répaféléken a szár-fonálféreg, az olasz sáska, a fekete tücsök, a répa-dögbogár, a közönséges takácsatka, a rétimoly, a nyúl, a hörcsög és a mezei pocok is.

A virágzaton és a termésen a fekete répa-levéltetű, a mezei poloskák, és a répa-aknázómoly lárvája gyakori kártevő.

2.1. Törpe répabogár2.1.1. (Atomaria linearis)

Tápnövénykör: béta-répák, majoránna, retek, fehér libatop, tyúkhúr, madárkeserűfű.

Kárkép: az imágó a fő károsító, a csíranövény megrágásával okoz súlyos károkat. A répa gyengén vagy hiányosan kel, a tőben vagy a sziklevél alatt megrágott csíranövény eltörik, elfonnyad, elpusztul. Enyhébb károk


A répafélék

esetében a levéllemezt hámozzák, lyuggatják, kb. 1 mm átmérőjű, kerek berágások nyomai láthatók. Csak a fiatal répavetést veszélyezteti.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: Nagy-Britannia, Hollandia, Belgium, Franciaország, Svájc, Németország, Ausztria, Csehország, Szlovákia, Románia, Oroszország, Marokkó, Magyarország területén fordul elő. Délkelet-Európa répatermő területeinek leggyakoribb kártevője. Magyarországon a Kisalföldön, a Tiszántúlon, Borsod és Heves megyében okoz időnként érzékeny veszteséget. Egy bogár 500 m2 területen már 8% kárt okozhat.

Fejlődésmenet: Magyarországon évente egy nemzedéke van. Imágó alakban telel át a talaj felső rétegében vagy a répatáblával határos gyepes területeken. Áprilisban csapatokba verődve keresi fel a répavetéseket, ahol hűvös időben a szikleveleken és a csírahajtásokon, meleg, száraz időben a gyökérnyakon és a föld alatti szárrészeken táplálkozik. A legnagyobb kártétel a táblaszéleken található. 1-2 hetes érési táplálkozás után párosodik és a növények tövénél helyezi el kevés petéit. A petéből kikelő lárva színtelen, a répa hajszálgyökerein táplálkozik. Az új bogarak nyár végén előjönnek a talajból, és késő őszig a répa szívlevelein, továbbá a korhadó répahulladékokon táplálkoznak. A tartós fagyok beköszöntével telelőre vonulnak.

Ökológia és előrejelzés: elszaporodásuknak a sokévi átlagnál hűvösebb, párásabb időjárás kedvez. A peterakás és a bábozódás idején igénylik a csapadékot, száraz periódusban a talajba húzódnak. Legkedvezőbb számukra a 60%-os légnedvesség és a 14–16 °C hőmérséklet. Ha a répa után sűrű növény (gabona) kerül, tavasszal nehezen tud a területről kivándorolni. A nagytáblás gazdálkodás nem kedvez a kártevőnek.

Védekezés: az időbeni és térbeli elszigetelés nagyon fontos. A bogarak súlyosabb kártételét csökkenthetjük helyes agrotechnikával, a vetőmagágy jó minőségű előkészítésével, egyenletes kelés biztosításával. Tömeges felszaporodásuk megelőzhető továbbá a gyomok irtásával, gyors betakarítással és a répamaradványok mély leszántásával. A vetőmagra juttatott szisztémikus szerek 8–10 napos védelmet nyújtanak. A későbbiek során a répabolha és a barkók ellen alkalmazott kémiai védekezés elpusztítja a törpe répabogarakat is.

2.2. Répabolha2.2.1. (Chaetocnema tibialis)

Tápnövénykör: cukorrépa, takarmányrépa, céklarépa. Lárvája a libatop és a laboda gyökerén is megél.

Kárkép: száraz, meleg időben a répa gyengén kel, mert a bogár a tenyészőcsúcsot már a talajban megrágja. A kikelt növény szik- és lomblevelein hámozgatások, 1–2 mm-es lyukak, illetve ablakok láthatók. A levél szélén is előfordulhat rágás. A növényke pusztulását nem igazán az asszimilációs felület elvesztése, inkább a vízháztartás felborulása, a fokozott vízveszteség okozza. A bolha által károsított idősebb levél akkor is kilyukad, ha eredetileg ablakos volt a károsítás. A június végén, júliusban megjelenő új bogárnemzedék a répa szívlevelein rág kerek lyukakat, de ekkor már csak nagy egyedszám esetén okozhat érzékeny károkat.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a Földközi-tenger mellékén, Dél-Európában és Kis-Ázsiában él. Magyarországon elsősorban az ország délkeleti részén található, de az ország egész területén előfordul és elszaporodhat, kedvező ökológiai viszonyok mellett. Mivel kora tavasszal a szikleveles répát károsítja, 10–12%-os is lehet a kár.

Fejlődésmenet: évente egy nemzedéke van. Árokpartok, töltésoldalak, erdőszélek avarában telel át, imágó alakban. Márciusban, mikor az átlaghőmérséklet a 8–10 °C fölé emelkedik, elhagyja telelőhelyét. Eleinte ugrálva, majd a meleg déli órákban repkedve nagy távolságokra eljut. Kezdetben a táblaszegélyt, majd az egész táblát benépesíti. A megtermékenyített nőstény a nyirkosabb táblarészeken, májusban helyezi el 40–50 petéjét, 2–3 cm mélyen a talajban, a répa mellé. A 2–3 mm hosszú lárvák június végéig táplálkoznak a répa gyökerein. Júliusban jön elő az új nemzedék, amely néhány hetes táplálkozás után telelőre vonul.

Ökológia és előrejelzés: a könnyen felmelegedő, középkötött vagy lazább talajokon és szárazabb években szaporodik el tömegesen. Vastag kitintakarója segítségével a szélsőséges mikroklímához is jól alkalmazkodik. Jól tűri a meleget és a szárazságot. Hűvös, szeles időben a talajrepedések közé húzódik.

Távelőrejelzéshez a bogarak telelési táplálkozása idején (július vége, augusztus) a répatábla déli oldalán hálózással (5×10) gyűjthetünk adatokat. Tél végén rövid időre szóló előrejelzést készíthetünk a répabolhák kifuttatásával. A répatábla mellett, pormentes, füves területen, tél végén 0,1 m 2-es gyeptéglát ásunk ki, és papírzsákba téve 20 °C-os helyiségbe visszük. A zsák végére befőttesüveget teszünk, majd a kiugráló bolhákat alkohollal elkábítva megszámoljuk. 100–200 m2 fertőzöttségnél komoly kárra lehet számítani. A száraz, meleg


A répafélék

áprilisok sorozata különösen kedvez a répabolha elszaporodásának. Szignalizációhoz a répa kelésekor növényvizsgálattal és szürkelapos csapdázással kaphatunk adatokat. Ha száraz, napos időben a csapda naponta 3–4 imágót fog vagy növényenként 2–3 rágásnyom látszik, a védekezés indokolt.

Védekezés: a fiatal növény a legérzékenyebb – fokozottan vonatkozik ez a helyre vetett répára! – ezért nagyon fontos, hogy minden kikelt növény egészséges és ép maradjon.

Lényeges az időben és jó minőségben előkészített vetőmagágy, az időben elvégzett vetés – ezzel biztosítható az egyenletes kelés, és egyenletes fejlődés. Fontos a terület gyommentesítése is. Optimális ökológiai viszonyok között a védekezés nem hagyható el. A bolhák megjelenésekor a táblaszegélyek metilparation hatóanyagú szerekkel kezelhetők. A szisztémikus csávázó- és drazsírozószerek 6–8 napig a répabolhák ellen is védettséget nyújtanak. A talajfertőtlenítő granulátumok is jó megelőző védelmet nyújtanak ellene.

2.3. Lisztes répabarkó2.3.1. (Cleonus punctiventris)

Tápnövénykör: a cukorrépa, a takarmányrépa és a céklarépa kártevője. A gyomnövények közül a keserűfűfélék (Polygonaceae), a libatopfélék (Chenopodiaceae), az amarantfélék (Amaranthaceae) és a szegfűfélék (Caryophyllaceae) családba tartozó gyomokat kedveli.

Kárkép: fő kártevő a bogár, háromféle jellegzetes kártétellel. 1. A tenyészőcsúcsot még a talajban lerágja, a növény nem kel ki. 2. A kikelt növény sziklevelét fogyasztja, csak a szik alatti szárrész marad meg (keférerágás). 3. Az idősebb leveleken jellegzetes karéjozás, tarrágás. A lárva a répa gyökerén táplálkozik, amelyen sekély, hosszanti berágások, barázdák láthatók. Az ilyen tő levelei sárgulva, elbarnulva elpusztulnak.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: délkelet-európai elterjedésű faj. Fő kártételi területe Magyarország, Románia, Jugoszlávia, Bulgária és a Fekete-tenger melléke. Magyarországon főleg a jó cukortermő mezőségi talajokon, különösen az Alföld és a Dunántúl délkeleti részén, a különböző csernozjom talajokon gyakori. Kedvező ökológiai viszonyok között időnként tömegesen elszaporodik. A viszonylag nagy testű barkó a csíranövények lerágásával érzékeny veszteségeket okozhat. Újravetéssel pótolható az állomány, de növeli a termelési költségeket, és a fejlődésben 3–4 héttel elmaradt répa terméshozama 10–15%-kal is kevesebb lehet.

Fejlődésmenet: évente egy nemzedéke van. Az imágó zömmel a répatábla talajában, többnyire 15–40 cm mélyen telel át. Amikor a talajhőmérséklet a telelés mélységében eléri a 6–7 °C-ot (március vége, április eleje) jönnek elő a talaj felszínére. Kezdetben gyalogosan vándorolnak, 200–300 m-t is megtehetnek. A napos, déli órákban (22 °C felett) kisebb-nagyobb csoportokban, 2–3 m magasan repülnek. Ilyenkor keresik meg a távolabbi, 1–2 km-re lévő répatáblákat. Tömeges vándorlásukat nemcsak az időjárás, hanem a vándorlási ösztön és a párosodási kedv is szabályozza, amit néhány hetes érési táplálkozás előz meg. A párosodás után néhány nappal a többségben lévő nőstény elkezdi a hetekig is elhúzódó peterakást. 60–200 petét helyez el, többnyire egyesével, a növényhez közel, a talajba. A talajnedvesség hatására a peték megduzzadnak, és kéthetes embrionális fejlődés után kelnek ki a lárvák. A lárvák kezdetben a karógyökér felületén rágnak, később a talajba és a gyökérbe is mélyebbre hatolnak. Fejlődésük 10–12 hétig tart. A kifejlődött lárva a talajban 15–40 cm mélyen bábozódik. Két hét elteltével, szeptemberben fejlődik imágóvá, de már nem jön elő a talajból, ott telel át.

Kedvezőtlen, hűvös, csapadékos években és helyeken a lárvák egy része alakul csak át imágóvá, lárvaként telel jelentős részük, és csak a következő évben, vagyis két év alatt fejezi be fejlődését.

Ökológia és előrejelzés: a lisztes répabarkó ott a legveszélyesebb a cukorrépára, ahol az átlaghőmérséklet 7–14 °C között, az évi csapadék 250–650 mm között alakul. Tömeges elszaporodásának a mezőségi, lazább, könnyen felmelegedő, homokos vályogtalajok kedveznek. A bogarak érési táplálkozásának idején (április–május) a száraz, meleg időjárás a kedvező. Nagymérvű felszaporodására akkor számíthatunk, ha 2–3 évben egymás után a június hónap az átlagosnál szárazabb és melegebb. A pete- és lárvanépességre előnyös, ha júniusban az átlagnál kevesebb a csapadék (50 mm alatt). A hideg, kötött réti és erdei agyagtalajokban nem él meg.

Nagy gazdasági jelentősége miatt a lisztes répabarkó biológiáját folyamatosan kell figyelni. Távelőrejelzéshez nyugalmi időszakban (ősszel és kora tavasszal) kell talajmintavétellel meghatározni az egyedszámot az előző kétévi répatáblákon. Rövid előrejelzés esetén a lisztes répabarkó vándorlása idején a régi és új répatáblák területi kvadrátos vizsgálatát kell elvégezni. A telelő bogarak veszélyességi küszöbértéke 0,6–1,0 db/m 2. Helyrevetés esetén azonban 0,25–0,50 db/ m2 esetén is indokolt a védekezés.


A répafélék

Védekezés: fontos az agrotechnikai védekezés, a térbeli és időbeli izoláció, a jó minőségű vetőmagágy, az időben való vetés, az egyenletes kelés biztosítása. A mechanikai eljárások közül a régi vagy az új vetések körülárkolása, amelybe metilparation hatóanyagú porozószert szórunk, ezzel megakadályozva a kártevő eltávozását az előző évi tábláról, illetve betelepedését az újonnan vetett területre. Tavasszal a megjelenő barkók ellen eredményesen védekezhetünk endoszulfán-, monokrotofosz-, benszultap-, kartaptartalmú szerekkel.

2.4. Répa-fonálféreg2.4.1. (Heterodera schachtii)

Tápnövénykör: legjelentősebb a cukor- és takarmányrépa, de előfordul céklarépán, spenóton, repcén, káposztán, karalábén, karórépán és egyéb káposztafélében, mustáron, zsázsán. Gyomok közül tápnövényei a vadrepce, repcsényretek, pásztortáska.

Kárkép: a föld feletti részen, még erősebb fertőzés esetén is, csak június–július hónapban jelentkeznek a tünetek a növekedés elmaradásában. A lárvák a répa gyökerein élősködnek, amelynek egyik következménye a kálium- és foszforéhség. Forró, nyári napokon a fertőzött növények levelei elvesztik turgorjukat, és hervadtan terülnek el a talajon. Reggelre azonban ismét felfrissülnek. Erős fertőzés esetén megbarnulnak, elpusztulnak, de a répa új leveleket hajthat. A répa-fonálféreg jellegzetes kártétele a gyökéren látható: a főgyökér visszamarad a fejlődésben, mert az oldal- és hajszálgyökereken nagy számban szívogató fonálférgek megakadályozzák a tápanyagfelvételt. Ezért a tápanyagfelvétel pótlására újabb járulékos gyökerek fejlődnek, kialakul a „szakállas” répatest, nagytömegű hajszálgyökérzettel.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: őshazája a Földközi-tenger környéke. A cukorrépa-termesztés elterjedésével eljutott a világ minden intenzívebb répatermesztő területére. Magyarországon valamennyi répatermesztő vidéken megtalálható, különösen a nedvesebb, mélyebb fekvésű helyeken.

Azonos mértékű fertőzöttség mellett a kártétel nagyságát jelentősen befolyásolja az időjárás. Száraz, meleg időjárású évben a termésveszteség elérheti a 45–50%-ot, ehhez még cukortartalom-csökkenés is járul. Az erősen fertőzött talaj „répaunttá” és a répa termesztésére alkalmatlanná válik.

Fejlődésmenet: a legújabb adatok szerint Magyarországon 5–6 nemzedéke lehetséges. A nőstény citrom alakú, kétcsúcsú, vastag falú, barna színű cisztái telelnek át, amelyekből 10 °C feletti talajhőmérsékletnél és 50–80% talajnedvességnél a béta-répák és a libatopfélék gyökérváladékának hatására a 2. fokozatú lárvák tömegesen jönnek elő. Az 1. lárvastádium a cisztában befejeződik, csak a 2. fokozatú, ún. „fertőzőlárvák” képesek a mozgásra és fertőzésre. A tápnövény megtalálása után a szájszurony és a nyál segítségével átszakítja és feloldja a hajszálgyökér sejtfalát, és a sejtnedvekkel táplálkozik. Az ivari differenciálódás a 3. lárvastádiumtól történik, a nőstény fokozatosan megduzzad, és citrom alakúvá válik, a hím azonban továbbra is fonál alakú marad. Az ivarérett, fonálszerű, üvegesen áttetsző, hengeres testű hím elhagyja a hajszálgyökeret és felkeresi a nőstényt, amelynek testvége kinyúlik a felszakadt bőrszövet alól. A megtermékenyített nőstény testében 200–300 pete fejlődik, általában 4 hét alatt. A petéből kikelt embriók felélik a nőstény testét, amely cisztává alakul. Kedvező körülmények között egyik nemzedék követi a másikat (egy generáció kifejlődése 6–8 hét), míg kedvezőtlen körülmények között diapauzába vonulnak (fakultatív anabiózis), amely állapotban évekig életképesek maradnak.

Ökológia és előrejelzés: a ciszták rendkívül ellenállóak, a szárazságot és a fagyot egyaránt bírják. A fonálféreg elszaporodásának és a lárvák vándorlásának a kötöttebb, 1500–2000 µm-es szemcseszerkezetű talaj, a 70–75%-os talajnedvesség (magas vízállású talajok) és a 20 °C körüli hőmérséklet a kedvező. A répa-fonálféreg-fertőzés kialakulásában nagy szerepet játszanak a keresztes virágú kultúrnövények (repce, káposzta, mustár) anélkül, hogy maguk számottevő kárt szenvednének. Vannak azonban „répa-fonálféreg-ellenes” növények, amelyek a cisztákat aktivizálva a lárvák pusztulását eredményezik.

Üzemi előrejelzéshez a fagyok beálltáig a leendő cukorrépatáblákon talajszondázással megállapíthatjuk a ciszták számát. Nyár folyamán a talajfertőzöttség mértékére a fertőzött, „szakállas” répák számából következtethetünk. Amennyiben az életképes ciszták száma 1 kg talajban 120–260 db, akkor erős a fertőzöttség.

Védekezés: a vetésforgó helyes kialakítása, azaz 4–5 évnél hamarabb répa ne kerüljön ugyanarra a területre. Fontos a tábla gyommentesen tartása és az, hogy a kártevő egyéb tápnövényeit is irtsuk a területen. Erősen fertőzött talajon a talaj megtisztításának legjobb módszere az „ellenségnövények” termesztése, amelyek aktivizálják a cisztákat, de a fertőző lárvák elpusztulnak. Ilyen növény a lucerna, a kukorica, a rozs, a dohány, a vöröshagyma. Gyengébben fertőzött területekre „semleges” növények kerüljenek: burgonya, sárgarépa,


A répafélék

csillagfürt, kender, mák. Két-háromszoros mennyiségű szerves trágya fokozza a növények ellenálló képességét, csökkenti a kárt. Vegyszeres védekezésre az aldikarb hatóanyagú szerek javasolhatók.

2.5. Fekete répa-levéltetű2.5.1. (Aphis fabae)

Tápnövénykör: migráló faj, amely téli tojásaival a kecskerágón, a kányabangitán, és a labdarózsán telel át. Nyári tápnövényei a cukorrépa, a céklarépa, a mák, a lóbab, és a napraforgó. Gyomnövények közül felszaporodik a disznóparéjon, libatopon, lósóskán, labodán.

Kárkép: a répafélék valamennyi föld feletti részét károsítja. Közvetlen kártétele a fiatal szívlevelek szívogatása, amelynek eredményeként a levelek deformálódnak, a főtengely irányában besodródnak, majd elsárgulva elszáradnak. A növekedés megáll, súlyosabb esetben a növény elpusztul. A maghozó répán a virágok és a zöld gomolyok torzulását, a mag kényszerérését okozza. A közvetlen kárt fokozzák a levéltetvek által termelt mézharmaton megtelepedő korompenész gombák. A fekete répa-levéltetű közvetett kártétele a répa vírusbetegségének terjesztése.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a fekete répa-levéltetű világszerte elterjedt, jobbára a mérséklet égöv kártevője. Magyarországon közönséges, több kultúr- és gyomnövényen megtalálható.

A közvetlen kártétel, a gyökértermés tömegének csökkenése miatt a kár 10% felett lehet, de a védekezés elmulasztása esetén elérheti a 40–50%-ot is, a vírus okozta veszteség pedig 10–15%-os súlyveszteséggel és 10–15%-os cukorhozam-csökkenéssel járhat.

Fejlődésmenet: Magyarországon 10 vagy több nemzedéke is lehet. A kecskerágón a kéregrepedésekbe, a paralécek mellé lerakott petékből az ősanyalárva március végén, április elején (7–8 °C) kel ki, és a fakadó rügyeket szívogatja. Többszöri vedléssel 2–3 hét alatt ősanyává (fundatrix) fejlődik. Az ősanya szűznemzéssel és álelevenszüléssel nőstény lárvákat (fundatrigén) szül, amelyek 2 hét elteltével válnak ivaréretté. A növény fiziológiai állapotának, vagyis a szénhidrát–fehérje arány megváltozásának a táplálkozáson keresztül való észlelésével a lárvák szárnyas egyeddé fejlődve elhagyják a répát, és nyári gazdanövényeit keresik fel. A nyári gazdanövényen az utolsó nemzedékben fejlődnek ki az ivaros nőstényeket szülő ginoparák, amelyek visszatérnek a kecskerágóra. A nyári gazdanövényen szeptemberben ugyancsak megjelennek a hímeket szülő andropar nőstények is, amelyek októberben repülnek át a téli gazdanövényre. A megtermékenyítés után a nőstény petét rak a gazdanövény hajtásaira és a rügyek tövéhez. A peték csillogó fekete színűek.

Ökológia és előrejelzés: tömeges elszaporodásának a korai kitavaszodás, a párás, meleg nyár és a hosszú ősz kedvez. A vékony kutikulájú, törékeny testű levéltetveknek a száraz, meleg időjárás és az alacsony (60% körüli) páratartalom nem kedvez, ezért a populáció a nyár közepén (július, augusztus) gyakran összeomlik.

Hosszabb lejáratú, tájékoztató jellegű előrejelzést ezért a júliusi–augusztusi és a szeptember–októberi ökológiai viszonyok (hőmérséklet, csapadék) elemzésével adhatunk. A lerakott peték számának megfigyelése is tájékoztató jellegű lehet a következő év fertőzése szempontjából. Rövid előrejelzésnél a tápnövények gyakori vizsgálata szükséges a betelepedés és a felszaporodás időszakában. Sárgatálak kihelyezése. A levéltetvek felszaporodásakor megjelenő entomofág rovarok száma, valamint a szárnyas levéltetvek aránya alapján megközelítőleg előre megállapítható a gradáció vagy az összeomlás, illetve a tömeges elvándorlás és annak intenzitása is.

Védekezés: időben és jó minőségben elvégzett agrotechnika. Az ennek eredményeképpen gyorsan és egyenletesen kelő, egyöntetű növényállomány kevésbé károsodik a répa-levéltetűtől. Fontos a répa-levéltetű gyomgazdanövényeinek állandó irtása is.

Kémiai védekezést a levéltetvek felszaporodásának időpontjában formotion, kinalfosz, metilparation, pirimicarb hatóanyagú szerekkel, illetve szintetikus piretroidokkal végezhetünk. A hatóanyagok megválasztásánál figyelembe kell venni a területen mozgó entomofág rovarok érzékenységét. Vírushordozó szerepük miatt az érzékeny kultúrákban a védekezésre az első szárnyas egyedek megjelenésekor van szükség.

2.6. Répa-aknázómoly2.6.1. (Scorbipalpa ocellatella)


A répafélék

Tápnövénykör: a kártevő oligofág faj. Hernyója a termesztett répaféléken: takarmány-, cukor-, cékla-, mángoldrépa, valamint a vadon termő béta-répákon károsít.

Kárkép: a lárva károsítja a béta-répák valamennyi vegetatív részét, de a generatív részeket is megtámadja májustól novemberig. A fiatal hernyó kezdetben a levélen hámozgat, majd berágja magát a levélnyélbe, a főérbe, a szívlevelek közé. Szárazabb években a répa nedvesebb részeit (répafej, répatest) károsítja. Kevés lárva esetén a levelek fodrosodnak, torzulnak. Száraz, meleg időjárás esetén növényenként 25–30 lárva is található a növényen. Ilyenkor az összeszőtt szívlevelek szivar alakúak, megbarnulva elszáradnak. A sérült, idősebb levelek szétterülnek, letaposott növényre emlékeztetnek. A fertőzött növény karógyökere kívülről varas, repedezett felületű, pár centiméter mélységig ürülékes, rágcsálékos, szövedékes. A lárvák a maghozó répákon a levélrózsákat, a hajtásvégeket, virágokat és a termést rágják meg és szövik össze.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: mediterrán faj, elsősorban a Földközi-tenger és a Fekete-tenger mellékén terjedt el. Időnként – kedvező ökológiai viszonyok mellett – tömegesen károsít Franciaországban, Belgiumban, Ausztriában, Jugoszláviában, Törökországban. Magyarországon is meghonosodott, de csak a déli országrészeken jelentkezik tömegesen.

Erős fertőzés esetén a répa súlyvesztesége a 40–60%-ot, a cukortartalom csökkenése a 2%-ot is elérheti. A fertőzött répa tárolása bizonytalan, takarmányozásra nem alkalmas. A károsított dugványrépa gyengébb minőségű és kevesebb magot terem.

Fejlődésmenet: Magyarországon az ökológiai viszonyoktól függően 2–4 nemzedéke lehet. Báb alakban telel át répatáblák vagy répaprizma talajában, 1–2 cm mélységben. Élő növényi részekben (répafej, dugványrépa, gyomrépa) a fejlettebb lárva is áttelel. A lepkék első nemzedéke április második felében vagy május második felében rajzik. A tavaszi nemzedéknél tehát két rajzáscsúcs van, amelynek ideje a kitavaszodástól és a telelés formájától függ.

• a tavaszi nemzedék 50–60 nap alatt fejlődik ki, általában magrépán károsít,

• a nyári nemzedék lepkéi június végén, július elején rajzanak; a hernyók a dugvány-, ipari-, takarmány- és céklarépák szívlevelei között élnek,

• a 3. nemzedék lepkéi augusztus végén, szeptember elején repülnek, lárváik kezdetben a szívlevelek között, majd a répafejben rejtetten fejlődnek,

• a 4. nemzedék száraz, meleg években, hosszú, meleg őszön jelentkezhet, lárvái a későn betakarított répában és a gyomrépában fejlődnek; ilyen esetben sok lárva és báb telelhet át.

Ökológia és előrejelzés: fekete és barna mezőségi talajokon, továbbá lazább vályogtalajokon szaporodhat el. Felszaporodásukra akkor kell számítani, ha az április–szeptember hónapok átlaghőmérséklete meghaladja a 17–18 °C-ot, a csapadék az átlagos alatt marad, a napfényes órák száma pedig a sokévi átlag felett van.

Előrejelzéshez a lárvapopulációt kell felmérni a telelőhely növényvizsgálata vagy területi kvadrát módszerrel. Szignalizációhoz nyáron fénycsapdázással kiegészítő adatokat is gyűjthetünk.

Védekezés: az ipari és takarmányrépa esetében elsődleges fontosságú az agrotechnika, mely a növény egészséges fejlődését segíti elő. Nagyon fontos a répahulladék őszi leszántása, a répa veszteségmentes betakarítása, az öntözéses termesztés bevezetése. A dugványrépa és a magrépa esetében tavaszi vetésnél az agrotechnikát ki kell egészíteni áztatásszerű permetezéssel, a fertőzéstől függően 1–2 alkalommal, fenitrotion, metilparation, monokrotofosz, mevinfosz hatóanyagú, felszívódó készítményekkel. A répaprizma talajában telelő, bábozódó hernyók ellen a prizma területét és a gerincet foszforsavészter vagy dioxacarb hatóanyagú porozószerekkel kezelhetjük.

3. A répafélék gyomnövényeiA gyomnövények a cukorrépa-területeken jelentős kárt okozhatnak a növény elnyomásával, különösen pedig szárazságra hajló éghajlatunkon a talaj vízkészletének felhasználásával. Nagymértékű gyomborítottság esetén csökken a betakarított termés tömege és cukortartalma. Gyomos táblákon jelentős az ún. „kis répa” mennyisége és aránya, ami a betakarítás során általában kinn marad a területen. Gondot okoz a betakarítógépeknek a nagymértékű gyomosodás is, ilyenkor lassabban halad a munka, és a termény átadásakor megnő az idegen anyag aránya a cukorrépához képest.


A répafélék

A cukorrépa és a gyom versengése (kompetíciója) a szakember segítő beavatkozása nélkül általában a gyomnövényzet javára dől el.

A cukorrépa korai vetésideje miatt megtalálhatók a T2, ősszel és kora tavasszal csírázó életformacsoport tagjai, mint pl. a galaj (Galium aparine) és a nagy széltippan (Apera spica-venti), bár nem nagy tömegben. Nagy felületborítottságot adhatnak a T3 fajok, mint pl. a repce (Sinapis arvensis) vagy a repcsépnyretek (Raphanus raphanistrum). Az igazi gyomproblémát azonban a T4 életformacsoport tagjai képezik, mint pl. a parlagfű (Ambrosia elatior), a disznóparéjfélék (Amaranthus spp.), a libatopfélék (Chenopodium spp.), a keserűfűfélék (Polygonum spp.) és a selyemmályva (Abutilon theofrasti). Az említett fajok közül is különös figyelmet érdemelnek a libatopfélék, amelyek rendszertani rokonsága a cukorrépával a vegyszeres védekezést nagymértékben nehezíthetik. A T4 csoport egyszikű gyomnövényei közül meg kell említeni a kakaslábfüvet (Echinochloa crus-galli), a különböző muhar- és pirók-ujjasmuhar- (Setaria és Digitaria spp.) fajokat, amelyek rendszerint nagy tömegben fordulnak elő a cukorrépa-területeken.

Az évelő gyomfajok közül a sekélyen gyökerező szártarackosok sorából a fenyércirok (Sorghum halepense) jelentőségét kell kiemelni, a mélyen gyökerezők közül pedig az apró szulák (Convolvulus arvensis), valamint a mezei acat (Cirsium arvense) jelenlétével kell a termelőnek számolni.

A cukorrépa-termesztés egyik újkeletű gyomproblémája a napraforgó-árvakelés (Helianthus annuus) jelenléte a vetésekben. Irtása rendkívül megnöveli a termelési költségeket.

A cukkorrépa-termesztés fő gyomproblémái közül kell megemlíteni az ún. veszélyes gyomok egyre fokozódó mértékű jelenlétét.

Veszélyes gyomok elterjedése cukorrépában, Magyarországon (1986–1989)

Forrás: Tizenkét, jelentős kárral fenyegető gyomnövény országos felmérése. FM. Kiadv., Bp. 1990

A parlagfű (Ambrosia elatior), a csattanó maszlag (Datura stramonium) és az olasz szerbtövis (Xanthium italicum) mint veszélyes gyomok a cukorrépa vetésterületének kb. 20%-án évente előfordulnak.

3.1. A répafélék gyomirtásaAgrotechnikai védekezés: a cukorrépa gyomirtásában az agrotechnikai védekezésnek kiemelt jelentősége van. Ezen védekezési csoportból elsősorban a megfelelő tábla kiválasztását és a kiváló minőségű vetés-előkészítő talajmunkát kell különösen hangsúlyozni.

A tábla kiválasztásánál – ha erre módunk van – ügyeljünk arra, hogy olyan táblát jelöljünk ki, amelyen nem fordulhatnak elő évelő kétszikű gyomnövények (apró szulák, mezei acat), valamint a napraforgó-árvakelés, mert ezek ellen a fajok ellen nincs mód hatékony vegyszeres védekezésre. Lehetőség szerint kerülni kell az olyan


A répafélék

területeket is, ahol a fenti táblázatban szereplő veszélyes fajok vannak. (Ez a megállapítás azonban csak arra az esetre vonatkozik, amennyiben kizárólag vegyszeresen kívánjuk a gyomproblémát megoldani. A mechanikai védekezésekkel kombinált gyommentesítésnél gyakorlatilag e szempontoknak nincs jelentősége, mert a kézi kapálás teljes hatásspektrumot biztosít.)

Különösen jól tudunk védekezni gyomirtó szerekkel az egyszikű gyomnövények ellen.

A vetés-előkészítő talajmunkák során törekedni kell az aprómorzsás, egyenletes mélységű talajállapot kialakítására. Ez több vonatkozásban is kapcsolatban van az eredményes védekezéssel.

A jó minőségű talaj-előkészítésnek az alapkezelésnél használt gyomirtó szerek hatáskifejtésében is nagy jelentősége van. Aprómorzsás talajban jobban hatnak a herbicidek, rögös területen elsősorban a szer elillanása és a „rögárnyék” miatt lehet hatástalan a védekezés. A jó minőségű vetőágyban a cukorrépa egyenletesen csírázik, a táblán lévő növényállomány fejlődési állapota megközelítően azonos. Az esetleges állománykezelésnél ilyenkor kisebb a fitotoxikus kockázat, ugyanis egyidejűleg nem fordul elő érzékeny szikleveles állapotú és ugyanakkor 4–6 leveles fejlettségű répanövény.

Javasolható, hogy az utolsó vetőágy-előkészítő művelet után lehetőleg azonnal vessünk, mert így nagyobb esélyt adunk a répának a gyomok elleni versengésben. A talajműveléssel ugyanis mechanikailag elpusztítjuk a csírában lévő gyomokat, és így nem fordulhat elő, hogy a táblán a tömegesen csírázó gyomfajok fejlődési állapota megelőzi a répáét. Sajnos gyakran megtörténik, hogy szikleveles répában 4–6 leveles gyomok találhatók, és mire a répa eléri a herbicidekkel szembeni tolerálható fenológiai állapotát, a gyomok annyira megerősödnek, hogy már nem irthatók eredményesen.

Az agrotechnikai védekezések sorában kell említést tenni az egyenletes és megfelelően sűrű állományról is. Miután a répa leveleivel már beborítja a talajt, alig van lehetőségük a gyomoknak erőre kapni. Egyéb növényvédelmi gondok (pl. bolha és barkó kártétele) miatt a ritka répában a gyomok az egész tenyészidőszakban csírázhatnak és nagy állományt alkothatnak.

Mechanikai védekezés: jelentősége az utóbbi években nőtt meg, ami összefügg a herbicidárakkal, a falusi lakosság szabad munkaerő-kapacitásával és a környezetkímélő szemlélettel, bár ez utóbbi nem minden esetben tudatos.

A cukorrépa kizárólag kapálással való gyommentesítése – a kedvező vonatkozások ellenére – kockázatos vállalkozás. Általában annyi kézimunkaerő nem áll rendelkezésre, amennyi az optimális időben elvégzett kapáláshoz szükséges, így az elkésett művelet miatt időlegesen előnyt szereznek a gyomok a répával szemben. A gyomirtó szeres alapkezelés nélkül termesztett répában 3-, illetve 4-szeri kapálás minden esetben sürgetően jelentkezik, és az elkésett beavatkozásnak negatív hatása lesz a termésre.

A fentiek miatt inkább javasolható a vegyszeres gyomirtás és kézi kapálás kombinált alkalmazása, ami annyit jelent, hogy e területet alapkezelésben (presowing vagy preemergens) részesítjük, ezáltal a tömegesen csírázó gyomok megjelenését meggátoljuk. Ezt követően a szükséges mértékben és gyakorisággal végezzük el a kézi kapálást, ami általában nem jelentkezik sürgetően, és viszonylag nagy területteljesítménnyel hajtható végre.

Itt kell szólni a sorközművelésről is. Feltétele a megfelelően keskeny kerekű traktor és a speciális kultivátor. Ott, ahol ezek rendelkezésre állnak, a tenyészidőszak elején sikerrel használhatók.

Vegyszeres gyomirtás: gyakran olvashatunk olyan szakvéleményeket, amelyek szerint a cukorrépa jelenlegi gépesítettsége és kemizált termelési módja 1–2%-os cukortartalom-csökkentést és 15–35%-os mennyiségi veszteséget okoz.

A nagyszámú engedélyezett herbicid ellenére nem minden technológiai elem biztonságos a gyomirtásban, és az apró, de lényeges technológiai részletek hibái miatt gyakran következnek be káresetek.

A problémát fokozza az a körülmény, hogy évente csírázási problémák és a talajcserepesedés – valamint egyéb növényvédelmi káresetek – következtében a vetésterület 10–20%-át újra kell vetni. Ilyenkor nemcsak feleslegesen juttatjuk ki a herbicideket, hanem gondot okoz már a talajban a gyomirtó szerek puszta jelenléte is.

Az eredményes gyomirtás egyik alapfeltétele, hogy ismerjük a cukorrépatábla gyomnövényzetének összetételét. Ezeket az információkat a korábbi kapásnövény szakaszban (kukorica, napraforgó, burgonya stb.) elvégzett gyomfelvételezéssel gyűjthetjük be.


A répafélék

A cukorrépa presowing (vetés előtt) használható gyomirtó szerei

A vetés előtti gyomirtásnak az az előnye, hogy lehetőségünk van a herbicidek talajba munkálására. Ez különösen száraz, csapadékmentes évjáratokban előnyös. Ügyelni kell arra, hogy e herbicidek bedolgozó eszközével ne okozzunk kárt a vetésre jól előkészített aprómorzsás talajban, ugyanis ilyenkor a talaj még általában nedves.

A cukorrépa preemergensen (vetés után, kelés előtt) alkalmazható gyomirtó szere

A hatás sikere a csapadéktól függ. Az ide tartozó készítmények széles hatásspektrummal rendelkeznek. Az Adol 80 WP megosztott dózissal alkalmazandó, amennyiben vetés előtt és vetés után egyaránt használjuk.

A cukorrépa vegyszeres gyomirtási technológiák fejlesztését az utóbbi években a posztemergens kezelések jellemzik, alapvetően két fontos tényező miatt:

– a gyakori újravetésnél nincs feleslegesen kijutatott herbicid,

– a kicsírázott gyomok összetételére pontosabban tervezhetők gyomirtószer-kombinációk, a teljes hatásspektrum lefedése érdekében.


A répafélék

A cukorrépa posztemergensen alkalmazható gyomirtó szerei

* Jó hatása van a Sorghum halepense ellen

A cukorrépa posztemergens kezelésének alapvető feltétele, hogy a gyomnövények a 2–4 leveles állapotot ne haladják meg, ugyanakkor a cukorrépa legalább 6 leveles legyen. Ezek a feltételek a fent említett, gondos talajmunkával és vetéssel biztosíthatók.

Az állományban használt gyomirtó szereknek általában nincs tartós hatásuk, így gyakorta második „gyomcsírázási hullám” is bekövetkezhet. Ekkor még a cukorrépa levelei nem fedik teljesen a talajt, tehát szükség van ismételt védekezésre.

A gyakorlat rendszeresen alkalmazza az „osztott kezelést”, ami annyit jelent, hogy az engedélyezett dózist két vagy három alkalommal, megosztva juttatják ki. Fontos, hogy a mérsékelt mennyiségű herbicid-hatóanyagot a szükséges hatás érdekében „erősítsük meg” adalékanyaggal, amelyek közül a kozmetikai vazelinolaj-


A répafélék

származékok (pl. az Agropon ) jöhetnek elsősorban számításba.

Elterjedt gyakorlat a magról kelő kétszikű gyomok ellen a fenmedifam + etofumezát + fehérolaj (Betanal Tandem 2 l/ha + Agropon 0,5–1,0 l/ha) kétszeri alkalmazása, 2–3 hetes időeltolással.

Egyidejűleg, kombináltan védekezhetünk az egyszikű gyomok ellen a bőségesen rendelkezésre álló készítményekkel (lásd a 40. táblázatot). Az alacsonyabb dózisok csak a magról kelő egyszikűek ellen, a nagyobb dózisok pedig az évelő egyszikűek ellen is hatékonyak.

A posztemergens kezelések lehetőséget biztosítanak a napraforgó-árvakelés elleni védekezésre. A 3,6 diklór-pikolinsav (Lontrel 300) a napraforgó 2–4 leveles állapotában jó hatást biztosít, keverhetősége korlátozott, ezért általában önmagában kell kijuttatni.

A posztemergensen alkalmazott herbicidek fitotoxikusok lehetnek, amennyiben 25 °C feletti hőmérsékleten juttatjuk ki őket. A kezeléseket célszerű a késő délutáni órákban elvégezni.

Az alapkezelés nélküli, kizárólag posztemergensen alkalmazott gyomirtási módszer kellő gépellátottságot, szakértelmet és optimális időjárási viszonyokat kíván, bármelyik tényező hiánya visszafordíthatatlan kárral járhat.

Egy herbicid számára különös értéket jelent, amennyiben mindhárom módban (presowing, preemergensen és posztemergensen) alkalmazható. Ilyen herbicidek a cukorrépa gyomirtásában nagy számban engedélyezettek.

A cukorrépa presowing, preemergensen és posztemergensen felhasználható gyomirtó szerei

*A kloridazon hatóanyag posztemergens alkalmazásánál a dózist kb. felére kell csökkenteni

A cukorrépa rendkívül érzékeny a szulfonilkarbamid, atrazin stb. hatóanyagú herbicidekre. A vetés tervezésekor győződjünk meg arról, hogy a táblán volt-e ilyen kezelés a megelőző intervallumban, s ha igen, a problémát konzultáljuk meg szakemberrel.

A cukorrépánál részletesen ismertetett gyomirtási technológiákat a céklánál és a takarmányrépánál is lehet alkalmazni.

4. A répafélék védelmeA mai, egyelés nélküli cukorrépa-termesztésnél különösen fontos a megfelelő tőszám biztosítása, így a növényállomány védelme. Terület-, illetve táblaválasztásnál, ha a talajlakó kártevők létszáma több mint 3–5 db/m2, ne vessünk arra a területre répát. Répa-fonálféreggel fertőzött területre 5–6 évig nem szabad répát vetni.

A talajlakó kártevők számát lehetőleg előző ősszel állapítsuk meg (talajminták), és létszámtól függően döntsünk az általános felületkezelés, a sorkezelés, illetve magágykezelés (vetéssel egy időben), inszekticides magcsávázás vagy a kezelés elhagyása felől. Egyes talajfertőtlenítő szerek a répára fitotoxikusak lehetnek (a kijuttatás pontosságától, a magágy állapotától függően). Az alkalmazott készítmények vagy a talajban gázosodva hatnak,


A répafélék

vagy emellett valamilyen mértékben felszívódva a csíranövénybe a korai levéltetű-, répabarkó- és répabolha-fertőzés ellen is (alacsony kártevőlétszámnál) védelmet nyújtanak. A sorkezelés, illetve vetőágykezelés kiváló eredményt ad megfelelő kijuttatásnál (hidraulikus szivattyús permetezés). Hangsúlyozni kell, hogy az alkalmazott kezelésről, a választott szerről a kártevőlétszámtól függően kell döntenünk. Önmagában az inszekticides magcsávázás erősebb fertőzésnél nem elegendő, magágykezeléssel vagy a kikelt növényen felületkezeléssel kell kiegészíteni. Engedélyezett készítmények a diazinon, forát, karbofurán, terbufosz, karboszulfán, teflutrin, klorpirifosz hatóanyagok készítményei.

A vetőmagot mindenkor csávázni kell (drazsírozáskori fungicidfelvitel) a talajból, a vetőmag felületéről fertőző kórokozók ellen benomil, himexazol, mankoceb, carboxin + rézoxikinolát, propamokarb fungicidekkel, illetve kombinációikkal.

A kelő répára rendkívül veszélyes a meleg időben gyorsan aktivizálódó répabolha, amely a talajrepedéseken keresztül már a csíranövényt is megtámadja. Ellene a korábban ajánlott kezelések hatásosak. A szikleveles növényen továbbra is számolhatunk a répabolhával, valamint megjelenik a lisztes répabarkó. Betelepedése ellen a régebben ajánlott árkolás újabb változatával védekezhetünk: keskeny, de mély árkot készítő forgókanalas géppel. A táblán megjelenő barkók ellen javasolt a benszultap, kartap, endoszulfán cipermetrin + klorpirifosz (tömbösített répában, bejelentéssel a monokrotofosz) hatóanyagok készítményei.

A kelő répára folyamatosan telepednek át a levéltetvek; a magkezelés, illetve növénykezelés (répabolha, répabarkó) levéltetű elleni hatékonyságától függően szükség esetén a formotion, pirimicarb, kinalfosz stb. használható.

A cukorrépa megfelelő, de költségkímélő gyomirtása nem kis feladat. Az állományban egészen a betakarításig szükséges a gyomok elfogadható szint alatt tartása, ami hosszú időt igényel. Már az elővetemény (gyakran őszi búza) gyomirtásánál (különösen évelő gyomok, napraforgó-árvakelés) kell a répa gyomirtását kezdeni. A répa gyomirtásában az utóbbi évek jellemző tendenciája az osztott, csökkentett dózisú posztemergens kezelések alkalmazása, elkerülve a fitotoxicitási veszélyt, illetve alkalmazkodva a gyomnövény elleni optimális védekezési időponthoz (április végén, május 1. és 2. dekádjában).

A gyomirtás megtervezésekor a csapadékviszonyokat, a talaj humusztartalmát, a gépkapacitást, a költségeket, a tábla előéletét, várható gyomviszonyait stb. mind figyelembe kell venni. Március közepén presowing alapkezelésre (talajba dolgozva) a cikloat (egyszikűek ellen), illetve a kétszikűek elleni kloridazon, lenacil, engedélyezettek.

Március végén preemergens kezelésre a kloridazon, metolaklór + lenacil javasolhatók.

Jelentős a cukorrépában a posztemergensen alkalmazható herbicidek aránya. A fenmedifam, a dezmedifam főleg kétszikűek ellen, a haloxifop, a metamitron, a szetoxidim stb. egyszikűek ellen engedélyezett szerek.

A répa-aknázómoly és a lombszinten károsító bagolylepkék első nemzedéke megjelenését figyelve a lárvakeléskor védekezhetünk ellenük.

A levélbetegségek közül a lisztharmattal, a cerkospórás és alternáriás levélfoltossággal találkozunk gyakrabban (már júniustól is felléphetnek). A kártevők, levélbetegségek és élettani okok miatt a répa a vegetációs idő második felében, valamint végén gyakran kényszerül levélváltásra, amihez a tápanyagot a répatestből használja fel, vagyis jelentősen csökkenhet a cukortartalom. Emiatt a levélbetegségek elleni védekezésre figyelnünk kell. Lisztharmat ellen a tridemorf, cerkospórás és alternáriás levélfoltosság ellen a benomil, cineb, mankoceb, karbendazim, fentinacetát + maneb, fentinhidroxid engedélyezett.

Fontos a répa-aknázómoly és a lombszinten károsító bagolylepkék második nemzedéke elleni védekezés (augusztus, augusztus második fele) deltametrin, aszimetrin, fentoát, fenvalerát stb. készítményekkel. Lényeges a fiatal lárvák időbeni megtalálása, késői védekezések gyengébb hatékonysággal és veszteség után végezhetők el.


A répafélék

A cukorrépa védelme


10. fejezet - A burgonya1. A burgonya betegségeiKözismert, hogy a szántóföldi növények közül a burgonyának van a legtöbb betegsége, kórokozója.

A gumók csíráit, hajtásait támadja meg a talajban a rizoktóniás betegség. A vegetációs időben számos kórokozó fordul elő a zöld növényi részeken.

A vírusok közül többek között a levélsodródás, az Y vírus, az X vírus, a szártarkulás vírus, a boszorkányseprűsödés és sztolbur fitoplazma, a baktériumos betegségek közül az ervíniás szárrothadás fordul elő. Gombás betegségek is pusztítják a lombozatot, ilyen a nagy veszélyt jelentő fitoftórás és alternáriás betegség. Növény-, szárhervadásokat idéznek elő a fuzáriumos, a verticilliumos és a kolletotrihumos betegségek.

A legnagyobb veszteségeket a különféle gumóbetegségek jelentik. Számos élettani eredetű gumó-rendellenesség ismert (pl. ikernövés, fiasodás, cérnahajtás-képződés, vasfoltosság, szürkefoltosság, üregesség).

A vírusok közül szinte valamennyi súlyos, 80–100%-os terméscsökkenést okoz. Jelentős még az ervíniás gumórothadás és a sugárgombás varasodás. A gombás betegségek közül gyakoriak a gumókon a fitoftórás, a fuzáriumos, a rizoktóniás, az alternáriás, ritkábban a helmintospóriumos és a spongospórás betegségek.

A burgonyának számos karantén betegsége is van, ezek közül kiemeljük az orsósgumójúság viroidot, a klavibaktériumos gyűrűsbetegséget, a burgonyarákot és a fómás gumókorhadást. Mivel a burgonyát vegetatív úton szaporítjuk, ezért a fent felsorolt kórokozók nagyobb része így könnyen terjed. A védekezéseknél e tényt figyelembe kell venni.

1.1. Élettani betegségekA burgonya élettani megbetegedései főképpen a gumókon jelentkeznek, ezért gazdasági jelentőségük nem lebecsülendő. A tünetek külső rendellenességekre és fiziológiai vagy belső elváltozásokra oszthatók. A gyakoribbak a következők:

Ikernövés: a gumó kettő vagy több, csaknem azonos méretű gumórészből áll.

Fiasodás (babásodás): az eredeti gumón több új, de kicsi gumócska képződik.

Átnövés, füzérképződés: a gumók rügyeiből sztólók fejlődnek, és ezeken újabb, rendszerint kisebb gumócskák alakulnak ki.

Héjrepedezettség: a gumó héja eltérő mértékben megrepedezik. A fenti elváltozásoknak időjárási okai vannak, nevezetesen az egyenlőtlen vízellátásra vezethetők vissza. Nemkívánatos jelenségek, mivel a felhasználás során jelentős lesz a veszteség.

Cérnahajtás-képződés: a vetőgumók csak 1–2 mm vastagságú, ún. „cérnahajtást” fejlesztenek, amelyek életképtelenek. Élettani (magas talaj- és tárolási hőmérséklet), de kórokozó okai is vannak (burgonya levélsodródás vírus, usarium fajok).

Fehérszemölcsösség: a paraszemölcsökön át kitüremkedik a keményítő a héj felületére. Öntözött burgonyákon és levegőtlen talajokban gyakoribb jelenség.

Gumók megzöldülése: a napfénynek kitett gumórészek a kloroplasztok felhalmozódása miatt megzöldülnek. Az ilyen gumókat a szolanin felhalmozódása miatt nem célszerű étkezésre felhasználni. A vetőgumók értékét nem befolyásolja.

Gumók „megédesedése”: a fagypont körüli hőmérsékleten tárolt burgonya keményítőtartalmának egy része a légzés során átalakul cukorrá. A folyamat reverzíbilis.

Vasfoltosság, rozsdafoltosság: a gumó húsában vörösesbarnás csomók, foltok találhatók, amelyek elhalt


A burgonya

sejtekből állnak. Oka részben fajtatulajdonság, részben anyagcserezavar.

Szürkefoltosság: gumóhús-elszíneződés, amely főleg ütődések hatására alakul ki (főtt burgonyában feketedések).

Gumók üregesedése: gyors gumónövekedéskor a szövetek „szétszakadnak” egymástól, s üregek alakulnak ki a gumók belsejében (esetenként az üregek felülfertőződhetnek kórokozókkal is).

1.2. Burgonya levélsodródás1.2.1. (potato leafroll luteovirus)

Gazdanövény: legfontosabb gazdanövénye a burgonya (Solanum tuberosum, Solanum spp.), amelynek gumója „áttelelő” vagy „téli gazdának” is tekinthető. Dél-Amerikában, a burgonya őshazájában, egyéb gazdanövények (pl. Datura fajok) mint vírusrezervoárok is jelentősek.

Tünet: a levelek a növény csúcsi részétől kiindulva kanalasodnak (befelé sodródnak). Egyes fajták levelein klorotikus és/vagy vöröses (antociános) elszíneződés is megfigyelhető. Az európai burgonyafajták gumóiban, az edénynyalábokra kiterjedő gumónekrózis nem figyelhető meg. Igen jellemző tünet a növekedésgátlás, a szárinternódium-megrövidülés, a csökkent hajtás- és gumóképződés.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a vírus az összes burgonyát termesztő országban előfordul. Magyarországon főképpen az 1950-es évektől kezdődően vált jelentőssé. A burgonya egyik legsúlyosabb vírusbetegsége. A kártétel elérheti a 80–100%-ot is.

A kórokozó átvitele, terjedése: a vírus mechanikailag, a beteg növény szövetnedvével nem vihető át. Természetes elterjedésében a levéltetvek és a fertőződött burgonyagumó a legfontosabb. A floem szövetekben előforduló perzisztens vírus legfontosabb, legaktívabb levéltetűvektora a Myzus persicae. Ismert a vírus levéltetűtojással való átvihetősége is (transzovariális átvitel). Tekintettel arra, hogy a vírus nemcsak a növényi gazdában (burgonya), hanem a levéltetűvektorban is szaporodik és a levéltetű élete végéig fertőzőképes marad, ezért a burgonya levélsodródás vírus az ún. propagatív vírusok csoportjába tartozik.

Ökológia: a betegség kiterjedésére és súlyosságára döntő hatással van a vetőgumó egészségi állapota, a belső és külső tápnövényeken (pl. burgonya, Physalis, Datura fajok) táplálkozó levéltetvek mennyisége és a levéltetűrajzást kedvezően befolyásoló időjárási tényezők.

Védekezés: egészséges, vírusmentes vetőburgonya használata, a gumó előhajtatása, korai ültetés, negatív tőszelekció és korai száreltávolítás. Hatásos módszer a levéltetűvektorok elleni védekezés. A vetőburgonya-táblák izolálása, őszibarack-ültetvényektől távoli burgonyatermesztés. Indokolt a vetőburgonya-táblákat úgy elhelyezni, hogy az uralkodó szélirány az áruburgonya-táblákkal ellentétes irányú legyen. Vírussal szemben toleráns, illetve fertőzéssel szemben rezisztens fajták (Adretta, Libora, Sola) és extrém intoleranciát mutató fajták (Apta, Carla, Kama) termesztése.

1.3. Burgonya y-mozaik vagy vonalasbetegség1.3.1. (potato Y potyvirus)

Gazdanövény: a vírus gazdanövényköre igen kiterjedt. Elsősorban a Solanaceae, Amaranthaceae és a Chenopodiaceae családba tartozó növények fogékonyak a vírusfertőzésre. A vírus legfontosabb téli „áttelelő gazdája” a fertőzött burgonyagumó.

Tünet: a vírusfertőzés jellemző tünetei a mozaikfoltosodás és az apró, nekrotikus „tintafoltszerű” léziók. A beteg levelek könnyen letöredeznek, de a növény száráról nem esnek le (csüngő levelek). Súlyos fertőzés következtében a levelek fonáki részén erőteljes érnekrózis figyelhető meg. A vírus dohányérnekrózis, illetve érbarnulás törzse (PVYN) a burgonya levelein gyenge tüneteket idéz elő. A vírus egyik, először Magyarországon izolált, majd ezt követően Európa számos országában megjelenő új törzse (PVYNTN) súlyos gumó-, szár-, levél- és bogyónekrózist idéz elő.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: minden burgonyát termesztő országban előfordul. Magyarországon főleg az 1960-as évektől vált igen jelentőssé. A burgonya levélsodródás vírus mellett a legsúlyosabb károkat idézi elő. A kártétel mértéke elérheti a 80–100%-ot is.


A burgonya

A kórokozó átvitele, terjedése: a vírus a beteg növény(ek) szövetnedvével könnyen átvihető. A növények epidermiszszöveteiben előforduló, nem perzisztens vírus levéltetvekkel igen könnyen terjed. A Myzus persicae az egyik legaktívabb vírusvektor. A betegség elterjedésében igen fontos szerepet játszik a fertőzött burgonyagumó.

Ökológia: a vírusfertőzött burgonyagumó, mint „áttelelő vírusgazda”, az endogén és exogén vírusforrásokon (pl. burgonya, dohány, paprika, paradicsom) táplálkozó levéltetűvektorok és a levéltetvek szaporodására, rajzására kedvező, száraz, meleg időjárás előnyös feltételeket teremt a betegség fellépésére és gyors elterjedésére.

Védekezés: egészséges, vírusmentes vetőburgonya használata, a gumók előhajtatása, negatív tőszelekció, korai száreltávolítás és toleráns, rezisztens fajták (pl. Assi, Ciklámen) termesztése. A levéltetvek elleni inszekticides, valamint a könnyű nyári olajokkal való védekezés a vírus nem perzisztens terjedésére tekintettel nem teljes értékű, gazdasági szempontból pedig behatárolt.

1.4. Burgonya x-mozaik vagy enyhe mozaik1.4.1. (potato X potexvirus)

Gazdanövény: számos növénycsaládba tartozó faj fogékony a vírusra. Legnagyobb jelentősége a Solanaceae családba tartozó Solanum fajoknak van.

Tünet: a tünetek nagyon változatosak, ami főleg a burgonyafajták eltérő reakcióira és a különböző vírustörzsekre vezethető vissza. Vírusfertőzés következtében levélszél-hullámosodás és mozaikfoltosodás figyelhető meg. A magas nyári hőmérsékletnek tünetmérséklő hatása van (latencia).

Elterjedés és gazdasági jelentőség: minden burgonyatermesztő országban előfordul. Magyarországi előfordulása az 1930-as évektől ismert. A hazánkban termesztett fajtákban mindenütt előfordul. A vírusfertőzöttség által előidézett termésveszteség 10–20% között ingadozik. Igen gyakran egyéb vírusokkal együtt, komplex formában lép fel, és ez esetben a kártétel lényegesen súlyosabb.

A kórokozó átvitele, terjedése: a vírus mechanikailag könnyen átvihető. Az átvitelben (terjedésben) a beteg növény gyökerei, gumói, továbbá a Synchytriumendobioticum gomba zoospórái is szerepet játszanak. A vírus ún. gyűrűsfoltosság-törzse Cuscuta fajokkal (C. campestris, C. epilinum) is átvihető.

Ökológia: a vírusfertőzött burgonyagumó, a túlságosan sűrű növényállomány, a vírus-gyomgazdanövények állományon belüli tömeges elterjedése és a kertészeti kultúrák (pl. paradicsom) jelentős hatással vannak a kórokozó gyors felszaporodására és elterjedésére.

Védekezés: egészséges, vírusmentes vetőgumó használata, negatív tőszelekció, a vírusfogékony gyomnövények elpusztítása, a kertészeti növényektől való izolálás, rezisztens fajták (Anett, Clivia, Szignal) termesztése.

1.5. Burgonya szártarkulás1.5.1. (Tobacco rattle tobravirus)

Gazdanövény: a burgonyagumó a vírus természetes „gazdája”. Az igen kiterjedt gazdanövénykör – amely több száz, főleg kétszikű növényre terjed ki – magában foglal számos kultúr- és gyomnövényt. A dohány (Nicotianatabacum) és a különböző dísznövények a legfontosabb gazdanövények közé tartoznak.

Tünet: a beteg burgonyanövények levelein és szárán nekrotikus foltok alakulnak ki. A tünetek gyakran csak a beteg növény egyes részein jelennek meg. Jelentős tünet a gumókon kialakuló nekrózis, amely átterjed a gumó belső szöveteire is. A nekrotikus tünetek többnyire gyűrű alakúak, ami a gumó felvágását követően igen szembetűnő.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: elsősorban a nyugat- és észak-európai országokban fordul elő, de az egész világon – ahol burgonyát termesztenek – megtalálható. Magyarországon az 1960-as évek óta sporadikusan fordul elő. Az északi országokból származó vetőburgonya-behozatal a vírus hazai elterjedése szempontjából fokozott figyelmet érdemel.

A kórokozó átvitele, terjedése: a vírus mechanikailag átvihető, de terjedésében a talajban élő, különböző


A burgonya

fonálférgeknek van a legnagyobb szerepe (pl. Trichodoruspachydermus). Újabb vizsgálataink szerint a vírus átvihető a fertőzött burgonyanövény magjával is.

Ökológia: a vírus ökológiájában legnagyobb jelentőségük a különböző évelő dísz- és gyomnövényeknek, valamint a talaj fonálféreg-faunájának van. A vírus a mérsékelten hűvös, csapadékos időjárás esetén súlyos formában jelentkezhet.

Védekezés: egészséges vetőgumó, vetésváltás, talajfertőtlenítés, a növénymaradványok megsemmisítése, a gyomnövények elpusztítása. A maggal való átvihetőségre tekintettel fokozott figyelemmel kell lenni a magról történő burgonyatermesztés (TPS-módszer) során a vírusmentes magvak használatára. Rezisztens fajták (Baca, Bintje) termesztése kívánatos.

1.6. Burgonya boszorkányseprűsödés1.6.1. (potato witches’broom phytoplasma)

Gazdanövény: főleg a Solanaceae és a Leguminosae család tagjai.

Tünet: a fitoplazma a burgonya hajtásainak söprűsödését okozza. A beteg növények deformálódnak, a hajtástengelyeken léggumócskák képződnek. A virágképzés elmarad, egyes esetekben pedig virágelzöldülés lép fel. A beteg növény gumóképzése csökken vagy elmarad.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a meleg éghajlatú országokban fordul elő. Magyarországon az 1950-es évek óta ismert.

A kórokozó átvitele, terjedése: a fitoplazma mechanikailag nem, de kertészeti oltással átvihető. Terjedésében a beteg gumóknak és a kabócáknak (pl. Euscelis plebejus) van szerepük.

Ökológia: száraz, meleg időjárás és a kabócavektorok tömeges előfordulása kedvez a betegség kialakulásának.

Védekezés: a kabócavektorok elleni, inszekticidekkel való védekezés gátolja a perzisztens fitoplazma terjedését. A kemoterapikumok közül a koleszterol és a sztigmaszterol csökkenti a betegség szimptómáit. A burgonyagumók 36–42 °C-os, 2 hétig tartó kezelése eredményes védekezési eljárás.

1.7. Baktériumos szártő- és nedves gumórothadás1.7.1. (Erwinia carotovora subsp. carotovora, E. carotovora subsp. atroseptica, E. chrysanthemi)

Gazdanövény: burgonya, gyökgumósok, gumós dísznövények stb.

Tünet: a szártőrothadás vagy „feketelábúság” jellegzetes szántóföldi szimptóma. A növényen az alsó szárrészek sötétbarnán, feketén elrothadnak, a fertőzött hajtások elhalnak. Ezt a tünettípust főképpen az E. carotovora subsp. atroseptica okozza.

A gumók lágy- vagy nedvesrothadása szintén közismert, ilyenkor a gumók részben vagy egészben kellemetlen szagú, kásás „péppé” alakulnak vagy már a szántóföldön vagy a tárolóhelyeken. Ez utóbbi tünet Magyarországon jóval gyakoribb, mint az előző, s főleg az E. carotovora subsp. carotovora baktériumfaj okozza.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a kórokozó baktériumok polifágok, és az egész világon elterjedtek. A burgonya helytelen tárolása során esetenként súlyos károkat képesek okozni.

A kórokozó életmódja: a rothadásokat okozó Erwinia baktériumfajok közös sajátossága, hogy genetikailag determináltan olyan enzimekkel rendelkeznek (pl. pektinmetilészteráz, poligalakturonáz), amelyekkel képesek felbontani a növényi sejtfal elsődleges ragasztóelemét, a pektint. Ez viszont egyenlő a szövetek szétesésével, azaz a rothadással.

A baktériumok a gumókban (latens fertőzés a lenticellákban) és a fertőzött növényi maradványokban (talaj) telelnek át. Később a fertőzés leggyakrabban sebzéseken jön létre, de a természetes testnyílásokon (lenticellák, sztómák) is bekövetkezhet. A talajban rendszerint az anyagumók elrothadásakor betegednek meg a kialakuló


A burgonya

fiatal gumók.

A „feketelábúság” kimondottan csapadékos körülmények között alakul ki.

Ökológia és előrejelzés: a gumórothadás a tárolóhelyeken számos tényező függvénye. Ezek közül feltétlenül ki kell emelni a gumók állapotát (a tároláskori rothadások ugyanis szoros pozitív korrelációt mutatnak a sérülések számával), a hőmérsékletet (10 °C fölötti tárolóban aktívvá válnak a baktériumok), a páratartalmat (80% fölött már kedvező a baktériumoknak, ugyanakkor a gumók lenticellái is kinyílnak) és a szén-dioxid-koncentrációt (ha pl. 3–5% fölé emelkedik, hátráltatja a seb gyógyulását, a baktériumoknak viszont optimális).

Amennyiben a tárolóhelyen kondenzvíz csapódik ki, ez különösen kedvez a kórokozók felszaporodásának és terjedésének. Ha a baktériumok számára optimálissá válnak a körülmények, tulajdonképpen „láncreakció” indul be, s ez gyorsan nagytömegű burgonya elrothadásához vezet. Ebbe a folyamatba gyakran kórokozó gombák (pl. Fusarium sp.) is bekapcsolódnak, s kialakul az ún. vegyes rothadás, ami még veszélyesebb.

Védekezés: a terület (tábla) kiválasztása, ellenállóbb burgonyafajták (pl. Desirée, Sarolta, Ciklámen stb.) termesztése, egészséges vetőgumók ültetése, sebzésmentes betakarítás és manipulálás, negatív szelekció (válogatás), szakszerű tárolási technológia.

1.8. Közönséges vagy sugárgombás varasodás1.8.1. (Streptomyces scabies, Streptomyces spp.)

Gazdanövény: burgonya, cukorrépa, retek stb.

Tünet: a varasodás elsősorban a burgonya gumóin, a héjon jelentkezik, de esetenként a gyökereken, sztolókon is megfigyelhető. A paraszemölcsökből kiinduló, apró, felszakadozó, barna foltok a gumó növekedésével fokozatosan nagyobbodnak, kiterjednek, majd kialakulnak a tipikus, szabálytalanul felszakadozó, barnán elhaló varas foltok. Ezek a gumó jelentős felületét beboríthatják. A gumó húsa ép marad. A varasodásnak többféle tünettípusa ismert, pl. közönséges, gödrös, púpos, hálózatos. Leggyakrabban ezek kombinációja figyelhető meg.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a kórokozó az egész világon elterjedt a talajokban. Jelentősége hazánkban is igen nagy, egyes burgonyatermesztő körzetekben (pl. Dél-Somogy) esetenként súlyos károkat okoz. A gumók piaci értéke nagymértékben csökken.

A kórokozó életmódja: a kórokozó talajlakó szervezet. Sejttanilag baktérium (pl.Gram-pozitív, prokariota stb.) morfológiailag viszont hasonlít a gombákhoz. Igen vékony, szürke színű, sima, spirális lefutású „micélium”-hálózata van, amely feldarabolódik spórákká, ún. kokkuszokká, s ezek fertőzik a kialakuló gumók paraszemölcseit. A talajban egyébként szaprofitaként is megél. A burgonya felszedése után a gumókon már nem növekedik tovább a varas folt, de a kórokozó életképesen fennmarad, s így a vetőgumóval is terjedhet.

Ökológia és előrejelzés: a baktérium elsősorban a laza szerkezetű, könnyen felmelegedő (kiszáradó) talajokban gyakoribb. A korábbi nézetekkel szemben, az utóbbi évtizedben a kötöttebb és a savas pH-jú talajokban is károsít. Valószínűleg több biotípusa (esetleg faja) is létezik, s ezek alkalmazkodtak az eltérő körülményekhez. A kórokozóval kapcsolatban számos az ellentmondó adat és sok az egyelőre ismeretlen tényező is.

Védekezés: az erősen fertőzött talajok (táblák) termesztésből való kiiktatása, előzetes zöldtrágyázás, ellenállóbb fajták (pl. Russet Burbank, Góliát, Ciklámen) termesztése, egészséges vetőgumók ültetése, öntözés.

1.9. Burgonyavész1.9.1. (Phytophthora infestans)

Gazdanövény: burgonya, paradicsom, egyes Solanaceae családba tartozó gyomok.

Tünet: a gomba megjelenése a burgonyatáblán a sorok záródása után, kb. június közepétől, végétől várható. A levelek csúcsától, szélétől kiindulóan kezdetben sárgás, majd megbarnuló, kiszáradó, szabálytalan foltokat okoz, amelyek gyorsan növekednek, és súlyos esetben a lombozat barnán lecsüngő levélzettel elszárad. A kórokozó a szárakat, levélnyeleket is megtámadhatja, ilyenkor a szárrész fölötti ép levélzet lehanyatlik, elhervad. A gomba a burgonya gumóit is megfertőzi. Ivartalan szaporítóképletei (sporangiumok) a levelekről lemosódnak a gumókra, s azokon szintén jól látható tüneteket okoznak. A gumókon kívülről szürkés, kissé besüppedt, kemény,


A burgonya

ráncosodó foltok jelennek meg, a gumóhús pedig elmosódó, beszűrődő jelleggel vörösesbarnára színeződik. A megbetegedés a tárolás alatt is folytatódik.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a kórokozó az egész világon elterjedt. A burgonya betegségei közül ma is ez az egyik legfontosabb. Számára kedvező időjárás esetén még a védekezések ellenére is 10–20%-os terméscsökkenést okozhat.

A kórokozó életmódja: Európában a gomba micélium alakban telel át, főleg a gumók rügyeiben. Ivartalan úton képződő, citrom alakú sporangiumaiból mozgásra képes zoospórák szabadulnak ki, s ezek csíratömlővel fertőznek a légzőnyílásokon, illetve a gumók lenticelláin keresztül is. Micéliuma intercellulárisan terjed, a sejtekből hausztóriumokkal táplálkozik. A légzőnyílásokon kibocsátott sporangiumtartói folytonos növekedésűek, egy-egy tartó több sporangiumot is létrehoz.

Ökológia és előrejelzés: a gombának a kissé hűvös és csapadékos, magas páratartalmú időjárás kedvez, hőmérsékleti optimuma 16–22 °C. Járványszerű elterjedésében igen fontos szerepet játszik az eső és a szél (a légáramlatokkal akár 50–60 km-re is eljutnak a sporangiumok), a tárolóban pedig a tárolási körülmények a meghatározók (páratartalom, kondenzvíz). A vegetáció alatti járványgörbe gyakran kétcsúcsú. Az első július elején, közepén várható, a második általában szeptember elején alakul ki. Járványos fellépésére akkor kell számítani, ha a havi csapadékösszeg 120 mm, az átlaghőmérséklet pedig 20 °C körül alakul. Inkubációs ideje általában 4–8 nap, ez főleg a hőmérséklettől függ. A kórokozó előrejelzése csak rövidtávra és csak üzemi (tábla) szinten lehetséges. Egyrészt megfigyelőparcellákat kell létesíteni mesterségesen inokulált, fogékony burgonyagumókkal, s így a kórokozó első megjelenése nyomon követhető, másrészt figyelni kell az üzemi táblák meteorológiai adatait (hőmérséklet, csapadék), s ezek ismeretében kiszámítható a gomba lappangási ideje (pl. a Naumova-féle nomogrammal vagy a SOL–PHY előrejelző műszer segítségével).

Negatív előrejelzés is adható, ez azt jelenti, hogy mikor nem kell védekezni.

Védekezés: egészséges vetőgumók ültetése, a táblasorok uralkodó szélirányban való kialakítása, a termesztési célnak megfelelő, optimális tőszám biztosítása, az előrejelzés felhasználásával fungicidekkel való többszöri állománypermetezés (pl.réz, mankoceb, metalaxil, oxadixil stb. hatóanyagú készítményekkel), a kontakt és szisztémikus fungicidek váltogatása, kombinálása, ellenállóbb fajták (pl. Ciklámen, Bakonyi sárga, Sarolta) termesztése.

1.10. Burgonyahimlő - rizoktónia1.10.1. (Rhizoctonia solani)

Gazdanövény: burgonya, répa, dohány, zöldségfélék stb. A kórokozó kifejezetten polifág.

Tünet: a kórokozó gomba többféle tünetet okozhat a burgonyán, pl. csírarothadás, hajtásrothadás (ekkor ki sem kel a növény), egy-, illetve sokszárúság (ezek csenevészek, vékonyak), „fehérharisnyásság” az alsó szártövön (bazídiumos alak: Thanatephorus cucumeris), levélsodródás, antociános levélelszíneződés, gumóhimlő. Ez utóbbi a legjellegzetesebb, a legkönnyebben felismerhető szimptóma; a gumóhéjon szabálytalan alakú és méretű (2–8 mm), fekete álszkleróciumok alakulnak ki, amelyek csak nehezen távolíthatók el a felületről. A sok „himlő” a gumók piaci értékét is rontja.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: általánosan elterjedt, gyakran fellépő kórokozó, amely jelentős veszteséget okoz.

A kórokozó életmódja: a gomba talajlakó, itt szaprofita módon is képes megélni. Álszklerócium vagy micélium alakban telel át, de a himlős gumókon is fennmarad. Sérüléseken keresztül könnyen támad, az ép növényi részeket szintén fertőzheti. Az ivaros alaknak, amely ritkán képződik, kisebb a jelentősége. Konídiumokat nem képez.

Ökológia és előrejelzés: a kórokozónak az alacsonyabb talajhőmérséklet (10–14 °C), a nedves, kötött, humuszban gazdag talaj kedvez. Meghatározott pH-igénye nincs, a kissé savanyú talajokban gyakoribb.

Védekezés: egészséges (himlőmentes) vetőgumók ültetése, a gyors, egyöntetű kelés elősegítése (pl. előhajtatással), vetésváltás, ültetés előtti gumócsávázás (benomil, tiofanát-metil).

1.11. Fuzáriumos gumórothadás és tőhervadás


A burgonya

1.11.1. (Fusarium solani, F. oxysporum f. sp. tuberosi, F. sambucinum, F. sulphureum)

Gazdanövény: a burgonyán kívül nagyon sok kultúrnövény (a Fusarium fajok zömmel polifág kórokozók).

Tünet: a gumók felületén a sebzések vagy a köldökrész helyén besüppedt, ráncosodó, barna foltok alakulnak ki. A gumó húsa szürkül, barnul, esetleg üregesedik. Később a gumók felületén, valamint az elhalt részek belsejében is fehér, sárgás vagy rózsaszínes penészcsomók, penészpárnák alakulnak ki, amelyek a gumófelszínen gyakran körkörös zónázottságot mutatnak. Száraz körülmények között korhadás, mumifikálódás, nedves viszonyok között pedig rothadás alakul ki. A burgonyatövek fuzáriumos hervadása az alsó levelek sárgulásával kezdődik, majd a levélzet viszonylag gyorsan elhal. Az elhervadt levelek csüngve maradnak a még zöld száron. A vastagabb gyökerek, illetve a szártövek ferde átmetszésekor az edénynyaláb gyűrű alakban vagy egyöntetűen barnán elszíneződött, s ez rendszerint a kettévágott gumókban is észlelhető. A táblán belül gócos jellegű a hervadások előfordulása.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a kórokozók az egész világon elterjedtek. A burgonya gumóbetegségei között a legfontosabb helyet foglalják el, minden évben jelentős veszteséget okoznak a tárolás során.

A kórokozó életmódja: mindkét fentebb részletezett tünettípus kialakulása esetén a primer fertőzési forrás a talaj. Áttelelésük ezen kívül még a burgonyatárolóban is lehetséges, micélium, klamidospóra és a jellegzetes, kifli alakú makrokonídiumok formájában. A kórokozók tipikus sebfertőzők, de a gumók köldökrészén is képesek bejutni a szövetekbe.

Ökológia és előrejelzés: tárolóhelyeken a fuzáriumos gumórothadások járványszerű fellépését elősegítik a helytelen tárolási körülmények (pl. gyakori gumósérülés, földdel szennyezett gumók, a negatív szelekció hiánya stb.), valamint a helytelen tárolási technológia (pl. magas hőmérséklet és páratartalom, a ventilláció hiánya stb.). A hervadást okozó fajok melegigényesek, 25 °C fölött válnak aktívvá, illetve akkor, ha szárazság miatt kissé legyengül az állomány.

Védekezés: egészséges vetőgumók ültetése, gumócsávázás, vetésváltás, sebzésmentes betakarítás és manipulálás, tárolás előtti átválogatás, szakszerű tárolási technológia.

1.12. Alternáriás szárazfoltosság és gumókorhadás1.12.1. (Alternaria solani, A. alternata)

Gazdanövény: a kórokozó a burgonyán és számos egyéb növényen előfordul.

Tünet: nyár közepétől a leveleken elszórtan sötétbarna, éles határvonalú foltok jelennek meg, amelyek kerekdedek, oválisak, illetve aprók, szabálytalanok, szögletesek is lehetnek. Az alsó, idősebb levelek elsárgulnak, elpusztulnak. A száron barnásfekete nekrózisokat okoz. A gomba a gumókat is megfertőzheti, ezeken éles határvonalú, besüppedő, morzsalékos állományú, fekete korhadás látható.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: az egész világon elterjedt, de súlyos problémákat nem okoz.

A kórokozó életmódja: a talajban, illetve a tárolóban a gumókon, elhalt burgonyamaradványokon telel. Jellegzetes, sötét színű, soksejtű, „sonka” alakú konídiumaival fertőz a légzőnyílásokon keresztül.

Ökológia és előrejelzés: a gomba a vegetációs időben a meleg, szárazabb körülményeket kedveli, és a kissé legyengült burgonyaállományt könnyebben fertőzi (gyengültségi kórokozó).

Védekezés: a fertőzött növényi maradványok megsemmisítése, vetésváltás, a burgonya jó kondícióban tartása (tápanyag, víz), a fitoftóra elleni fungicidek e kórokozó ellen is hatásosak.

1.13. Egyéb, kisebb mértékben előforduló kórokozókA burgonyának az ismertetetteken túlmenően még számos betegsége, kórokozója van, ezeket a következőkben csak felsoroljuk.

A verticilliumos fertőző hervadás (Verticillium albo-atrum) a kissé hűvösebb körülmények között okoz féloldalas vagy teljes hervadást. A kolletotrihumos tőkorhadás(Colletotrichum atramentarium) esetén a szártő és


A burgonya

a kéreg korhad el, ezért szárad el a növény. Viszonylag gyors hervadást okoz a makrofominás fertőző hervadás (Macrophomina phaseolina).

Ritkán tapasztalható levélbetegség a cerkospórás levélfoltosság (Cercospora concors) és a burgonyalisztharmat (Erysiphe cichoracearum). Gumóhéj-betegséget és -fonnyadást okoz a helmintospóriumos ezüstfoltosság (Helminthosporium atrovirens). Hűvösebb, nedvesebb körülmények között a spongospórás (vagy poros) varasodás kórokozója (Spongospora subterranea) okozhat ugyancsak gumóbetegséget.

A burgonyán karantén kórokozó baktérium a Clavibactermichiganensis subsp. sepedonicus, amely baktériumos gyűrűsrothadást okoz és a Pseudomonas solanacearum, amely gyűrűsbetegséget és hervadást idéz elő.

Karantén kórokozó gomba a Phoma exigua var. foveata, amely fómás gumókorhadást okoz és a Synchytrium endobioticum, amely a hírhedt burgonyarákot idézi elő. Minkét kórokozónak a hűvös, csapadékos klíma kedvez.

A felsoroltakon kívül más kórokozók is előfordulnak a burgonyán, de ezeknek egyelőre nincs szerepük a hazai viszonyok között.

2. A burgonya kártevőiA burgonyát számos polifág és oligofág kártevő választja tápnövényül. Közülük csak néhány – elterjedési területén belül súlyos kárt okozó – faj, pl. a burgonyabogár, a közönséges burgonya-fonálféreg és a burgonyamoly kapcsolódik szorosabban e kultúrnövényhez.

A burgonya levélzetét és szárát a rágó szájszervű fitofágok közül legerőteljesebben a burgonyabogár imágói és lárvái veszélyeztetik. Időszakos és alkalmi jelleggel a leveleket száraz években a burgonyabolhák (sárga burgonyabolha, csucsorbolha) lyuggatják, lombszinten élő bagolylepkék (gamma-bagolylepke) lárvái, sáskák (olasz sáska) karéjozzák. Esetenként a burgonyabogár kártételével összetéveszthető rágásnyomokat hagynak az olajos bogarak imágói és lárvái, valamint a hollóbogár-imágók. Ez utóbbi faj imágója alkalmi kártevő lehet a sáskák élettereihez közel eső burgonyaföldeken, földben élő lárvája viszont az egyenesszárnyúak tojásait fogyasztva, hasznos.

A szúró-szívó szájszervű kártevők közül száraz években a takácsatkák, poloskák (zöld mezei poloska), kabócák (burgonyakabóca, sárgalábú recéskabóca) csökkentik a burgonyalevelek asszimilációs felületét. A felsorolásban utolsóként szereplő kabócafaj a táplálkozásával okozott kártételén túl, a sztolbur néven ismert mikoplazma átviteléért is felelőssé tehető. A burgonyán megjelenő levéltetvek esetében (fekete répa-, zöld őszibarack-, csíkos burgonya-, sárga burgonya-levéltetű) szintén nem az elsődleges, hanem a másodlagos, közvetett – vírusátvitellel okozott – kártételt kell kiemelni.

A burgonya föld alatti részeit több fonálféregfaj is károsíthatja. A burgonya gyökereiben él és ezzel a gumóhozamot is veszélyezteti a közönséges burgonya-fonálféreg. A gumó járatok nélküli „romlását” okozza (utat nyitva a szaprofita kártevőknek) a gumórontó fonálféreg, kisebb gyakorisággal a szár-fonálféreg. A gumó húsában nyílt, mély berágásokat okozhatnak a talajszinten élő bagolylepkék (vetési bagolylepke) lárvái, valamint az előzőknél még jelentősebb kárt okozó cserebogárpajorok. Apróbb üregek, járatok ászkákra, ikerszelvényesekre utalhatnak. A súlyos mennyiségi és minőségi veszteséget okozó drótférgek (pattanóbogarak, gyászbogarak, alkonybogarak lárvái) rágásképe: kerek lyukú alagutak a gumó húsában. Elterjedési areáján belül a burgonyamoly lárvái a burgonyagumó héja alatt és a húsában vékony, ürülékkel, rágcsálékkal teli járatokat készítenek. A rágcsálók (mezei pocok, ürge, hörcsög) különösen a tenyészidőszak végén, a betakarítás idején okoznak tetemes mennyiségi kárt. Az általuk okozott rágás felületén jól felismerhetők a metszőfogak nyomai. Erdőségek közelében, az említett vegetációs időben, a nagyvadak (vaddisznó, gímszarvas) is veszélyeztethetik a termést.

A fentiekben ismertetett kártevők közül az 5/1988. (IV. 26.) MÉM rendelete szerint „veszélyes” kártevőnek minősülnek (szorosan a burgonyához kapcsolódóan) a vírusvektor levéltetvek, valamint a burgonyabogár és a gumórontó fonálféreg. Két további kártevő, a közönséges burgonya-fonálféreg és a burgonyamoly, A/II kategóriájú „karantén” kártevő (Európa egyes országaiban előforduló zárlati kártevők tartoznak ide).

2.1. Burgonyabogár2.1.1. (Leptinotarsa decemlineata)


A burgonya

Tápnövénykör: a burgonyabogár tipikus oligofág kártevő: valamennyi tápnövénye a burgonyafélék (Solanaceae) családjába tartozik. A termesztett Solanaceae növények közül a burgonya és a tojásgyümölcs tekinthető teljes értékű tápnövényének. A paradicsomon főleg a bogarak, paprikán legfeljebb az idősebb lárvák kártételével kell számolni.

Kárkép: mind a lárvák, mind a bogarak károsítanak. Az L1-es lárvák hámozgatnak, az L2-es lárvák lyukakat rágnak a leveleken. Az L3-as és L4-es stádiumúak a bogarakkal egyetemben karéjozzák a leveleket; gyakran a főereket és a szárat sem kímélve tarrágást okoznak. A levelekre száradt barnásfekete ürülék mindig áruló jele a lárvák tevékenységének. A nyári nemzedék imágói betakarítás idején a felszínre került gumókba belerághatnak, ez azonban nem jellemző táplálkozása a burgonyabogaraknak.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a burgonyabogár őshazája Mexikó északi részén van, ahol vad Solanaceae-féléken él. A burgonyával először valószínűleg Colorado állam területén találkozott, ezért nevezték el kolorádóbogárnak. Európában a burgonyaföldeken első alkalommal Franciaországban találták meg, 1877-ben. Magyarországon először 1947-ben, Hédervárott (Győr mellett) jelezték, 1960-ra az egész ország területén szétterjedt. Időközben a burgonyabogár eljutott Közép-Amerikába, Kanadába, Afrikába. Keleti irányú terjeszkedése (Európa felől) folyamatos, és csak idő kérdése, hogy meghódítsa az eurázsiai kontinens számára megfelelő klímájú részeit is.

A burgonyabogár által okozott termésveszteség nagysága az egyedszámtól függően változik. Burgonyatermesztés ma már csak a burgonyabogár elleni rendszeres védekezéssel folytatható. Védekezés nélkül a termésveszteség meghaladhatja a 70%-ot is.

Fejlődésmenet: hazánkban évi két nemzedéke fejlődik ki. Északabbra fekvő országokban csak évi egy nemzedéke van, míg a mediterrán klímájú országokban három nemzedék is kialakulhat. A telet imágó alakban tölti a talajban, 15–25 cm mélységben. Az imágók tavaszi előjövetelére a napi átlaghőmérséklet tartós +10 °C fölé emelkedésével lehet számítani. Az előjövetel elhúzódó. A bogarak tömeges megjelenése május elejére, közepére esik, alkalmazkodva melegigényes tápnövényeik kikeléséhez. A tápnövény kiválasztása a szájszerveken elhelyezkedő kontakt kemoreceptorok segítségével történik, az útjába eső növények „megkóstolása” során. Az áttelelt bogaraknak érési táplálkozásra van szükségük a tojásrakáshoz. A tojások 15–30-as csomókban, rendszerint a burgonyán, de néha a köztes gyomokon, sőt a talajrögökön is megtalálhatók. Az embrionális fejlődés, a hőmérséklet alakulásától függően, 1–2 hétig tart. A lárvafejlődéshez szükséges táplálék 96,4%-át L3 és L4-es időszakuk folyamán fogyasztják el az egyedek. Az áttelelő nemzedék lárva utódai általában május végétől kezdődően károsítanak. A lárvafejlődés 3–4 hétig tart. A bábozódás 5–10 cm-es talajmélységben, bábkamrában történik. A nyári első nemzedék imágói általában június végétől jelennek meg. A fiatal, érési táplálkozást folytató imágók 2–3-szor annyi levelet fogyasztanak el, mint a lárvák egész fejlődési idejük alatt. A fiatal bogarak érzékenyek a nappalhosszúságra. Azok az első nemzedékű, kései tojásrakásból származó imágók, amelyek érési táplálkozása augusztusra, szeptemberre esik, tojásrakás nélkül telelőre vonulnak (fakultatív diapauza). A második nemzedék lárvái július második felében, augusztusban károsítanak. A második (áttelelő) nemzedék imágói augusztus végén, szeptember elején jelennek meg, majd táplálkozás után telelőre vonulnak a talajba. Megfigyelték, hogy a burgonyabogár-populáció bizonyos százaléka tavaszi előjövetel nélkül, két évig is a talajban maradhat.

Ökológia és előrejelzés: a burgonyabogár kimondottan melegigényes rovar. Meleg, csapadékos tavasz és nyár elősegíti tömeges felszaporodását. Magyarország ökológiai adottságai optimálisak a kártevő fejlődéséhez.

A burgonyabogárnak számos természetes ellensége van. Hazai viszonyok között, mint őshonos entomofágok, néhány ragadozó poloska- és fátyolkafaj fejt ki tojás- és fiatallárva-pusztító tevékenységet. Ezeken kívül futóbogarak és madarak is gyéríthetik egyedszámukat, a kémiai védekezést azonban nem helyettesíthetik. A mikroorganizmusok közül néhány rovarpatogén gomba (Aspergillus, Beauvearia nemzetség tagjai) szintén a burgonyabogár-lárvák és -imágók pusztulását okozhatja.

Az áttelelő imágók elleni védekezés szükségessége területi kvadrát módszerrel meghatározható (1 bogár/m 2 már veszélyes lehet). Más megközelítéssel, ha 100 növényen átlagosan 5–10 bogarat vagy a növények 5–10%-án rágásnyomot találunk, azonnal védekezni kell. Fejlett burgonyatövek esetén a kártételi veszélyhelyzet megközelítően tövenkénti 10–20 imágó, 10–20 fejlett, illetve 20–30 fiatal lárva esetén áll elő.

Védekezés: a burgonya gyors és egyenletes kezdeti (és későbbi) fejlődését jó agrotechnikával és tápanyagellátással biztosítani kell. Ilyen esetben ritkábban válik szükségessé az áttelelő imágók elleni védekezés. A tápnövénynek számító vad Solanaceae növények irtása szintén gátolja a felszaporodást. Házikertekben a könnyen felfedezhető tojáscsomók megsemmisítése kivitelezhető.


A burgonya

Az első vegyszeres védekezés időpontja általában május végére, június elejére esik és az első lárvanépesség ellen irányul. Második védekezésre – az új nemzedék imágói ellen – rendszerint június végén, július elején kerül sor. Az időjárási viszonyoktól függően szükségessé válhat újabb védekezés július végén, augusztus elején, a második nemzedék lárvái ellen.

A szerjegyzékekben a burgonyabogár ellen javasolt inszekticidek szinte valamennyi hatóanyagcsoportot képviselik. A szerválasztásnál figyelembe kell venni a termesztés célját; korai érésű burgonyánál pl. az első védekezésnél javasolható metilparation hatóanyag, később inkább a piretroidok vagy benszultap hatóanyag jöhet számításba. Őszi szedésű fajtáknál a tenyészidő elején hosszú hatású, erősebb méregkategóriájú szereket (endoszulfán, metidation) gazdaságos használni. A lárváknál gyorsabban kialakul a rezisztencia, ezért a szerrotáció fontossága nagy. A burgonyabogár elleni integrált védekezés részét képezheti a szerjegyzékekben javasolt környezetkímélő „anyagok” felhasználása. A Bacillus thüringiensis var. tenebrionis spóraképző baktérium biopreparátuma a burgonyabogár-lárvák ellen hatásos lehet. Az elsődlegesen burgonyavész ellen alkalmazható, rézoxiklorid tartalmú szerek a burgonyabogár táplálkozását is gátolják. Újabb biológiai védekezési lehetőségnek látszik rovarpatogén fonálférgek felhasználása a burgonyabogár lárvái ellen.

2.2. LevéltetvekTápnövénykör: a burgonyán sok levéltetűfaj károsít. Legjelentősebb közülük a zöld őszibarack-levéltetű (Myzus persicae). Elsődleges fő (tavaszi) tápnövénye az őszibarack. A fekete répa-levéltetű (Aphis fabae) legismertebb tavaszi tápnövénye a kecskerágó, a sárga burgonya-levéltetűé (Aphis nasturtii) pedig a varjútövis. Mindhárom faj nagyszámú nyári tápnövénye között szerepel a burgonya is.

Kárkép: szívogatásukkal, jelenlétükkel a levelek torzulását, illetve a közismert „korompenész” megjelenését okozzák.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: mindhárom faj országos elterjedésű. A sárga burgonya-levéltetű a hűvösebb, nedvesebb országrészekre jellemző, míg a zöld őszibarack-levéltetű előfordulása az őszibarackkal kapcsolatos.

Elsődleges kártételük, amely az asszimilációs felület csökkenéséből következik, messze elmarad az általuk átvitt vírusok okozta „leromlás” terméshozam-csökkentő hatásától.

Fejlődésmenet: a tavaszi tápnövényeket elhagyó szárnyas alakok a fekete répa-levéltetű esetében keresik fel legkorábban (május elején) a burgonyát. Ezt követi május közepén a zöld őszibarack-levéltetű, majd május végén, június elején a sárga burgonya-levéltetű inváziója. A levéltetvek egyedszáma általában június végén, július elején a legnagyobb, majd a telepek elnéptelenednek a burgonyaföldeken.

Ökológia és előrejelzés: a levéltetvek hőmérsékleti optimuma 18–22 °C, relatív légnedvesség-igényük 75–85% közötti.

A szárnyas alakok betelepedését nyomon követhetjük (először a tavaszi, tápnövényközeli burgonyatáblákon) május közepétől július közepéig, sárga, vizes tálcsapdákkal. A fertőzés mértékét, a levéltetűtelepek nagysága alapján, gondos növényvizsgálattal lehet meghatározni.

Védekezés: a levéltetvek káros hatása számos agrotechnikai eljárással csökkenthető: harmonikus növénytáplálás, gyomirtás, a burgonya korai lombtalanítása stb. Szorosan vett növényvédelmi feladat a levéltetvek esetleges „távoltartása” (csillogó, repellens hatást kifejtő felületekkel), a kártevő megjelenésének időben való jelzésére alapozva, az azonnali inszekticides védekezés, foszfamidon, endoszulfán, lambda-cihalotrin stb. hatóanyagú szerekkel.

2.3. Gumórontó fonálféreg2.3.1. (Ditylenchus destructor)

Tápnövénykör: legfontosabb tápnövénye a burgonya. Tetemes kárt okoz Magyarországon a komlón is. Megtalálható még répaféléken, hagymás és gumós dísznövényeken.

Kárkép: burgonya esetében a gumót támadja meg. A tünetek kezdetben jelentéktelenek, később a héj foltonként elvékonyodik, gyűrött lesz, alatta egyre terjedő barna foltok, rothadási gócok jelennek meg.


A burgonya

Elterjedés és gazdasági jelentőség: ismeretes Észak-Amerikában, Európában, az északi részek kivételével. Hazánkban 1954-ben, a Nyírségben találták meg először.

Veszélyes kártevő, a fertőzött növények hozama átlagosan 30%-kal kevesebb lehet. A kár a raktározás alatt tovább nő, ugyanis az elhalt részeken szaprofita fonálférgek, gyászszúnyog-lárvák, baktériumok és gombák szaporodhatnak el.

Fejlődésmenet: évente két, kedvező ökológiai feltételek mellett több nemzedéke is kifejlődhet. A telet lárva alakban tölti a gumókban. A kiültetés után az egyedek kifejlődnek, párosodnak és petét raknak. A kikelő lárvák az új gumókat a sztólókon keresztül fertőzik. Bejuthatnak a talajból is, sérüléseken keresztül.

Ökológia és előrejelzés: felszaporodása nagy vízkapacitású, kötött talajokon, intenzív burgonyatermesztés mellett következhet be. Hőmérsékleti optimuma 20–25 °C.

A fonálféreg jelenlétéről az elhalt és az élő gumórész határáról vett kaparék mikroszkópos átvizsgálásával győződhetünk meg.

Védekezés: a védekezés alapelve az, hogy csak egészséges, ép gumókat szabad vetési célra használni. A fertőzött területre 5 évig ne kerüljön burgonya vagy a kártevő más tápnövénye. Eredményes kísérletek folynak rezisztens burgonyafajták nemesítésével. A fonálférgek egyedszáma általános talajfertőtlenítő szerekkel (metámammónium, dazomet) gyéríthető, de ez nagyon költséges eljárás.

2.4. Közönséges burgonya-fonálféreg2.4.1. (Globodera rostochiensis)

Tápnövénykör: számos, Solanaceae családba tartozó növény gyökerén megél, de kultúrnövényeink közül csak a burgonyát és a paradicsomot károsítja.

Kárkép: a fonélféreg táplálkozásának hatására a gyökerekben óriássejtek képződnek, ami gyökérelhaláshoz, tápanyagforgalmi zavarhoz vezet. A növény újabb és újabb gyökerek képzésére kényszerül. A gyökerek pusztulása miatt a lombozat rosszul fejlődik, alulról felfelé sárgul, hervad. A gumókötés csökken, apró gumók fejlődnek.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a burgonya-fonálféreg, hasonlóan legkedveltebb tápnövényéhez, a dél-amerikai Andokból származik. Valószínűleg az 1850-es években hurcolták be Európába. Jelenleg Európában már mindenütt megállapították jelenlétét. Hazánkban zárlati kártevőnek számít. Megtelepedése reális veszélyt jelent, mivel vetőburgonya-előállításunk lényegében az erősen fertőzött országokból származó importra alapozódik. Fontos állami feladat a fertőzési gócok lokalizálása és felszámolása.

A Globodera rostochiensist a burgonyatermesztő országokban a termelés elsőszámú ellenségének tekintik. Erős fertőzésnél a korai és a középkorai fajtákon 50–80%-os, késői fajtáknál mintegy 30%-os termésveszteséget okozhat.

Fejlődésmenet: évente általában egy nemzedéke van, az esetleg megjelenő második nemzedék kis jelentőségű. A telet az elpusztuló nőstény testében, mint tokban (ciszta) tölti, lárva alakban. A gazdanövény gyökérnedvei hatására a ciszta felreped, és az ún. „inváziós” lárvák a gazdanövény hajszálgyökereibe fúródnak. Táplálkozás közben az egyedek ivar szerint differenciálódnak. A fonál alakú hímek elhagyják a gyökereket és a talajba vándorolnak, a palack alakú, ivaréretté váló nőstények teste felett a gyökér bőrszövete felreped, a hímek elvégzik a megtermékenyítést. Az anya testében több száz pete alakul ki, maga pedig védőtokká alakul. Ezekben az ún. cisztákban évekig átvészelhetik (anabiózis) a fiatal lárvák a kedvezőtlen ökológiai körülményeket.

Ökológia és előrejelzés: a burgonya-fonálféreg – mint a fonálférgek általában – nedvességigényes. A ciszták kialakulása 73%-os talajnedvesség esetén a legintenzívebb. Nagy ökológiai rugalmasságára utal, hogy Észak-Afrikában, a mediterrán országokban ugyanúgy jelen van, mint a skandináv államokban. Felszaporodását segíti a monokultúrás termesztés, a nem kellő időbeni izoláció.

A kártevő kimutatása a fertőzésgyanús talajból történhet, ún. petricsészés módszerrel vagy nagy tömegű talaj esetén speciális cisztamosó géppel. A fertőzés mértékét az 1 kg földben előforduló ciszták számával adják meg.

Védekezés: fontos a megelőzés, a szaporítóanyag, az arra tapadt föld ellenőrzése. Amennyiben a kártevő


A burgonya

jelenléte beigazolódott, vetésváltással, ellenálló fajták termesztésével és fonálféreg elleni talajfertőtlenítő szerek használatával lehet védekezni. Vetésváltással elérhető az egyedszám gyérülése, különösen, ha olyan növények (cukorrépa, len, vörös here) kerülnek a burgonya után, amelyeknek gyökérsavai kicsalják a cisztákból a fonálférgeket, de mivel ezek a növények nem tápnövényei, a lárvák hamarosan elpusztulnak. Külföldön már több fonálféreg-ellenálló burgonyafajtát sikerült előállítani. Az ezirányú nemesítés eredményességét nehezíti, hogy a Globodera rostochiensis fajnak is kialakultak olyan rasszai, amelyek áttörik a növényi rezisztenciát. A burgonya-fonálféreg elleni vegyszeres védekezés talajfertőtlenítő szerekkel (dazomet) költséges eljárás, de a veszélyes kártevő visszaszorításánál alkalmazása elengedhetetlenül szükséges, amelynek révén a zárlati időt csökkenteni lehet.

3. A burgonya gyomnövényeiA burgonyaültetvények gyomosodását az alkalmazott agrotechnika és a kultúrnövény életritmusa által kialakított ökológiai viszonyok határozzák meg. A burgonya tenyészideje alatt két időszakban érzékeny a gyomosodásra. Az első szakasz az ültetéstől az állomány záródásáig terjed, míg a második a tenyészidőszak végén jelentkezik. A burgonya érésével és a lombozat természetes öregedésével lazul a lombállomány, és ekkor újból lehetőség nyílik a gyomosodásra. A termésmennyiség szempontjából elsősorban a tenyészidőszak elején kialakuló gyomosodás a döntő, míg a késői gyomosodás a terméseredményt nem befolyásolja lényegesen, azonban megnehezíti a gépi betakarítást. Sok esetben ezen a betakarítás előtti szárzúzás vagy deszikkálás sem sokat segít, mivel a gyomnövények erős gyökérzete és a hozzátapadt talaj az, ami elsősorban gátolja a kombájn munkáját.

A másodlagos gyomosodás mértéke a talaj kultúrállapota mellett alapvetően függ a fajtától. A hosszú tenyészidejű fajták viszonylag hosszú ideig árnyékolják a talajt, ezért a gyomnövények később tudnak fejlődésnek indulni. Annál súlyosabb következményekkel jár a késői gyomosodás, minél hosszabb idő telik el a lombozat lazulása és a betakarítás ideje között.

Az ültetést előkészítő talajmunkák során az áttelelt és a kora tavasszal csírázott T1 és T2 csoportba tartozó gyomnövényeket elpusztítjuk. Korai ültetés esetén a T2 és a T3, késői ültetés esetén a T4 gyomnövényekkel kezdődik a terület gyomosodása. Az egyes életformacsoportokba tartozó gyomfajok között a melegigényes T4-ek a legjelentősebbek, amelyek a gyomborítás mintegy kétharmadát adják, míg őket követik az évelők. A védekezés szempontjából szinte az egész ország területén a legveszélyesebb a parlagfű hatalmas térhódítása, amely alapvetően meghatározza a védekezési stratégiát. A közelmúltban bevezetett modern posztemergens egyszikűirtók nagy lehetőséget jelentenek az évelő tarackbúza, a csillagpázsit, a mezei zsurló, az apró szulák elleni hatékony védekezésre.

3.1. A burgonya gyomirtásaA burgonya gyomirtására engedélyezett herbicideket alapvetően három csoportba sorolhatjuk:

• preemergens gyomirtók,

• posztemergens gyomirtók,

• lombtalanítók, érésgyorsítók


A burgonya

A burgonya gyomirtó szerei

A burgonya lombtalanítói, érésgyorsítói

A burgonya tenyészideje hosszú, és a szelektíven alkalmazható herbicidek hatástartama ennél rövidebb, ezért különböző agrotechnikai lehetőségeket kell kihasználni annak érdekében, hogy a herbicideket az ültetést követően minél később juttassuk ki. Így az ültetéssel egy menetben elkészített bakhátat követően addig várunk, amíg a területeken a gyomnövények ismét csírázásnak indulnak, és ezután az első bakhátra vékony földréteget húzunk (szekunder bakhát), amely mechanikai úton biztosítja a kicsírázott gyomnövények pusztítását. A


A burgonya

második bakhát elkészítését követően permetezzük ki az alaphatást biztosító kombinációt.

Az egyéves és évelő gyomnövények elleni védekezés időpontját elsősorban a gyomnövények fejlettsége határozza meg, de feltétlenül figyelembe kell venni a burgonya fejlettségét is, nehogy levélzetével takarja a gyomnövényzetet, mert ekkor az ún. levélárnyék jelenségével kell számolnunk. Ilyen esetben a kultúrnövény lombozata akadályozza a permetlé eljutását a gyomok levelére.

A lombtalanítók közül feltétlenül nagy előnnyel rendelkezik a dimetipin hatóanyagú készítmény, amely az első nem gyomirtó szer típusú defóliáns. Hatását úgy fejti ki, hogy az érési folyamatba induló növény levélzetének külső epidermiszrétegét elpusztítva a növényt fokozott vízleadásra kényszeríti. Ez vezet később a lombozat lankadásához és megkönnyíti a betakarítást.

4. A burgonya védelmeA burgonya összes kórokozója a tárolóból vetőgumóval kivihető a szántóföldre, ennek ellenére a vetőgumó csávázásával (benomil, tiofanát-metil stb.) eredményesen csak a fuzáriumos gumórothadás, a burgonyahimlő és a burgonyavész ellen lehet védekezni.

A vetés előtt vagy azzal egy menetben elvégzett talajfertőtlenítés (diazinon, terbufosz, farát stb.) nem csupán a talajlakók ellen hatásos, hanem bizonyos fokig gyéríti a fonálféreg-populációt is, kezdetben elpusztítja a betelepedő burgonyabogár-imágókat és a szárnyas levéltetveket, kabócákat, amivel megakadályozza a boszorkányseprűsödést, a levélsodródást és az Y-mozaikosodást okozó vírusok májusi terjedését.

A szekunder bakhát felhúzása után április végén a preemergens gyomirtás hatásos a magról kelő egy- és kétszikűek irtására. Május közepén a kikelt gyomok fajösszetételétől függően kell a posztemergens herbicidet megválasztani.

A burgonyavész primer fertőzése május végére általában bekövetkezik, ezért a védekezések időpontját a gomba inkubációs ideje határozza meg, amiben nagy szerepet játszanak az abiotikus tényezők (pl. a Medárd-időszakban lehullott csapadék). Kezdetben a kontaktkészítmények (réz, mankoceb, cineb stb.) használata indokolt, majd az intenzív vegetatív növekedés lelassulásával előtérbe kerülnek a szisztémikus hatóanyagok (metalaxil, oxadixil, efozit stb.), amelyek hosszú hatástartama miatt csökkenthető a védekezések száma. A védekezések előtt szignalizálni kell a burgonyabogár-lárvák vagy -imágók egyedsűrűségét, illetve a vírusvektor levéltetvek és kabócák jelenlétét. Szükség esetén fungicid és inszekticid kombinációját kell alkalmazni. Amennyiben a burgonyabogár második nemzedékű lárvapopulációja indokolja, július végén, augusztus elején védekezni kell ellenük.

Vetőburgonya-előállító táblákon engedélyezettek a dimetipin és a diquát-dibromid hatóanyagok a burgonya lombtalanítására, de a vírusfertőzések gumóbehúzódását csak azok a készítmények képesek megakadályozni, amelyek gyorsan leállítják a növény életfunkcióit.

A tárolóba bekerülő gumók válogatása feltétlenül szükséges, mert a tél folyamán fellépő betegségek a szántóföldről származnak.

A burgonya védelme


11. fejezet - A napraforgó1. A napraforgó betegségeiA napraforgó-csíranövény pusztulása gyakorlatilag elhanyagolható, mivel a vetőmag központi csávázását elvégzik, s a vetés idején a fejlődéshez az optimális hőmérséklet biztosított. Az irodalomban alternáriás, botrítiszes és szklerotíniás csíranövény-elhalást közölnek. A szikleveleken és az első lombleveleken a szeptóriás foltosság megjelenik, s az állományt visszaveti.

A zöld részeket, a virágzatot, a napraforgótányért néhány veszélyes kórokozó károsítja, s ezek között kiemelten tárgyaljuk a Plasmopara halstedii, a Botrytis cinerea, a Sclerotinia sclerotiorum, a Macrophomina phaseoli, a Diaporthe helianthi gombákat. Az Alternaria zinniae, az Erwinia carotovora, a Puccinia helianthi és néhány más kórokozó másodlagos jelentőségű.

A gyökérzeten a makrofominás, verticilliumos, szklerotíniás rothadás, valamint az Orobanche cumana virágos élősködő károsítása jelentős.

1.1. Napraforgó-peronoszpóra1.1.1. (Plasmopara halstedii)

Gazdanövény: napraforgó, csicsóka.

Tünet: a betegség tünetei általában a bimbók megjelenése előtt mutatkoznak. A tábla szélén már messziről jól láthatók a fertőzött növények, amelyek fejlődésükben visszamaradva apró termetükkel, rozettaszerűen összezsúfolt, majd leszáradó levélzetükkel magukra vonják a figyelmet. Közelebbről szemlélve a levelek színi részén sötétzöld és sárgászöld színű mezők váltakoznak, a mintázat a mozaikvírus tüneteire emlékeztet. A növény magassága az internódiumok rövidülése miatt 20–30 cm, levélszáma azonban megegyezik az egészséges, 150–160 cm magasságú növényekével. A betegség legjellemzőbb tünete a kivilágosodott részeknek megfelelően a levelek fonákán megjelenő, élénkfehér színű, finom penészgyep. A fertőzött levelek később elszáradnak, egy ideig a száron maradnak, majd lehullanak.

Késői fertőzés esetén lokális foltok jelennek meg a leveleken. A foltok klorotikusak, többnyire szögletesek, és a levél fonáki részén sűrű, fehér penészgyep képződik.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: hazai terjedését vizsgálva kitűnik, hogy a fertőzés két irányból (Románia és Jugoszlávia felől) indult el. 1949–1952 között fertőzött töveket csak a keleti és a déli határaink közelében találtak. 1955-ben már az ország nyugati (Sopronhorpács, Mosonmagyaróvár) és északi részein (Gödöllő) is megjelent. A Duna–Tisza közének alsó részén, Hartától lefelé a kalocsai járásban és Dél-Dunántúlon Tolna, Baranya megyében rendszeresen károsít 10–35%-os fertőzöttséggel. 1965-ben erős fertőzési gócok alakultak ki Győr-Moson-Sopron, Pest, Nógrád és Heves megyében, továbbá Szolnok és Békés megyében, ahol a 60–70%-os fertőzés miatt nagyobb területeken napraforgókat kellett kiszántani.

Jelenleg a bevezetett növényvédelmi technológia miatt a köztermesztésből gyakorlatilag eltűnik, de így van ez Franciaország, Horvátország, Szlovénia, Szerbia stb. területein is.

A kórokozó életmódja: a kórokozó micéliuma a gazdanövény sejt közötti járataiban él és hausztóriumaival táplálkozik a szomszédos sejtekből. A felszínre a légzőnyílásokon keresztül csak szaporítószerveit hozza. Zoosporangiuma szétszóródás után, ha vízcseppbe kerül, 6-8 rajzóspórát fejleszt. A zoospórák 20-30 percnyi élénk mozgás után egy-egy légzőnyílásnál megállapodva elvesztik csillangóikat, és a sztómán keresztül fertőzik a gazdanövényt. A vegetációs idő végén a gomba a fertőzött növény szöveteiben ivaros úton petespórákat képez, amelyek a lehullott levelekkel s egyéb növényi maradványokkal a talajba kerülnek. Tavasszal, kedvező hőmérsékleti és nedvességi viszonyok között ezek indítják el az elsődleges fertőzést. A gomba micéliuma a vetőmagban áttelel, vagyis a betegség a vetőmaggal is terjedhet.

Akár a vetőmagban áttelelő micélium, akár az oospóra indítja el a fertőzést, a gomba mindkét esetben lépést tart a napraforgó növekedésével, tehát általános megbetegedést okoz.


A napraforgó

Az elsődlegesen fertőzött tövek egy része magot nem köt vagy csak a tányér szélén, a murvalevelek mellett fejlődnek magvak. A tányér kicsi és torz.

A levelekről szétszóródott zoosporangiumok ún. másodlagos fertőzése helyi jellegű, aminek levélfoltosság, levélszáradás a következménye.

Ökológia és előrejelzés: a fiatal növényeket a petespórák fertőzik vagy a fertőzött magból már eleve beteg növény kel ki, ezért a klimatikus tényezők a fertőzés után a fruktifikációig már nem lényegesek. A napraforgó fejlődésének kezdeti szakaszában a 8 °C feletti talajhőmérséklet és a megfelelő talajnedvesség kedvező, esős időjárásban a fiatal növények fertőződnek. Tápanyagokban gazdag talajokon, kedvező körülmények között a micélium nem tudja követni a napraforgó gyors fejlődését, s ilyenkor találhatók olyan növények, amelyeknek felső levelei már nem mutatják a betegség szimptómáit, s termése egészségesen kifejlődik.

A talaj fertőzöttsége, petespóra-tartalma döntően befolyásolja a megbetegedési százalékot. Olyan területeken, ahol a napraforgó a vetésváltásban gyakran követi egymást, jelentős károk alakulnak ki.

Védekezés: a vetőmag csávázása metalaxil + rézoxiklorid vagy metalaxil + mankoceb kombinációval, olaj alapú adjuváns hozzáadásával, amikor a fungicid tapadását segítjük elő. A csávázás tetszetősebb, ha alumínium-oxiddal „metálfényt” biztosítunk a felületen. Ellenálló fajták termesztése és előállítása, nemesítése. A vetésváltás betartása.

1.2. A napraforgó fehérpenészes szár- és tányérrothadása1.2.1. (Sclerotinia sclerotiorum)

Gazdanövény: napraforgót és más szántóföldi (dohány, kender, repce, ricinus, répa, borsó, bab, lóhere, lucerna), kertészeti (gyökérzöldség, káposztafélék stb.), dísz- és gyógynövényeket támad meg.

Tünet: a napraforgó szárán alul vizenyős, puha foltok képében jelentkezik a betegség. A szárban a szövetek között fehér gombafonalak, majd fekete, kemény rögöcskék keletkeznek. A micélium feljut a tányérba és deformálja, a termés értéktelen, léha lesz. A tányérban a magvak között rácsos szerkezetű szkleróciumok is tömegesen találhatók. A betegség meghatározása a szkleróciumok alapján történik. Szkleróciumai kemény, fekete, 2–5 mm vagy 12–15 mm nagyságúak, többé-kevésbé magszerűen gömbölydedek vagy alaktalan képletek. Kettévágva, a belsejük fehéres színű. Nyugalmi idő után tavasszal apotéciumokat fejlesztenek. A napraforgótáblán a lankadás, a hervadás foltokban vagy elszórtan jelentkezik. A betakarítást az eltörött, fekvő szárak nehezítik, sok tányér a földön marad. (Ezek csak kézzel gyűjthetők össze.) A tányérból a kaszat kihull, helyén rácsos szerkezetű szkleróciumképződmény marad.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: minden napraforgót termelő országban előfordul. A hibridek fogékonyságától függően a 15–20% szártörés általános jelenség. Terméskiesést, betakarítási veszteséget okoz.

A kórokozó életmódja: terjesztésében a szkleróciumoknak, illetve az aszkospóráknak van szerepük. A szkleróciumok a talajba kerülve 2–3 évig is megtartják fertőzőképességüket, majd kedvező viszonyok között apotéciumokat fejlesztenek. Egy szkleróciumon több, 2–3 cm hosszú nyélen elhelyezkedő, 4–8 mm átmérőjű, serlegszerű, barna apotécium képződik. Az aszkuszokban8–8 vékony falú aszkospóra található. Ezek szétszóródás után közvetlenül fertőzik a növényeket. A talajból micéliummal is fertőzhet, amely rendkívül gyorsan növekszik, majd ismét szkleróciumot képez.

Ökológia és előrejelzés: nedves fekvés, kötöttebb talaj szükséges a betegség kialakulásához. Egyéb helyeken csak csapadékos esztendőkben vagy öntözéses növénytermesztés esetén lép fel a gomba. A levegő hőmérsékletével kapcsolatosan a hűvös időjárást kell kiemelni, amely a növények ellenállóságát csökkenti, ugyanakkor a gomba agresszivitását fokozza.

Védekezés: fertőzött területen fogékony növényeket 3-4 évig ne termesszünk! A gomba veszélyességét növeli polifág volta, miáltal megnehezíti a vetésforgó beállítását. Mély fekvésű, vizenyős területre a vetésforgóba napraforgó ne kerüljön. Öntözéses napraforgó-termesztésnél ellenálló és kevésbé fogékony fajtákat (hibrideket) alkalmazzunk. A GKI (Szeged) fajtaleírásai ezeket az adatokat tartalmazzák.

1.3. A napraforgó diaportés betegsége1.3.1. (Diaporthe helianthi)


A napraforgó

Gazdanövény: napraforgó.

Tünet: a betegség virágzás után jelenik meg. A tünetek a növények valamennyi föld feletti részén (száron, leveleken, tányéron) láthatók. A száron a foltok a levélnyél ízesülésénél alakulnak ki. Kezdetben világosbarnák, később megsötétednek. A kórokozó az edénynyalábokat támadja meg, útját az edénynyalábok elhalása jelzi.

A leveleken a főerek által határolt, szabálytalan alakú, nagy kiterjedésű foltokat idéz elő. A leveleken érbarnulást, érnekrózist figyelhetünk meg. A tányérok hátoldalán a levélfoltokhoz hasonló, szabálytalan alakú, kiterjedt, vizenyős foltosodás jelenik meg.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: Jugoszlávia felől terjedt át a kórokozó hazánkba (1981), s kezdetben csak az ország déli területein telepedett meg. Jelenleg mindenütt megtalálható. Kártétele korszerű termesztéstechnikáink miatt nem olyan súlyos, mint déli szomszédainknál.

A kórokozó életmódja: a beteg foltokon (a kaszatokon is) az epidermisz alatt tömegesen képződnek a kórokozó piknídiumai. A piknídiumok gömb alakúak. Ezekből a zárt termőtestekből konídiumok szóródnak ki, amelyek járványszerű terjedését idézik elő. A konídiumok egysejtűek, oválisak, áttetszőek, két jól látható olajcseppel. A gomba peritéciumokkal telel át, amelyek gömbölyűek és sötét színűek. A kiszóródás a felületre csőrszerű szájnyíláson keresztül megy végbe. Az aszkospórák színtelenek, kétsejtűek.

Ökológia és előrejelzés: a konídiumok és az aszkospórák csírázásának, az inokulációnak optimális hőmérséklete 24–25 °C (10 °C alatt és 31–33 °C felett leáll a fertőzés). A virágzás idején, illetve után, ha csapadékos, meleg az időjárás, a betegség járványszerű méreteket ölthet. Fokozódik a megbetegedés akkor is, ha az új napraforgótábla az előző évi fertőzött tábla mellé kerül. Különösen nagy inokulumtömeg halmozódik fel, ha a fertőzött növényi részeket nem megfelelő módon szántották le.

Védekezés: csávázott vetőmag használata. Optimális tápanyag- és vízellátottság. 40–50 kg/ha nitrogénműtrágya. Permetezés-technológia (benomil, karbendazim) általában nem szükséges.

1.4. Napraforgórozsda1.4.1. (Puccinia helianthi)

Gazdanövény: napraforgó, csicsóka.

Tünet: nyáron a levelek mindkét oldalán (de inkább a fonákán) fejleszti gesztenyebarna, porzó csomócskák alakjában uredotelepeit, nyár végén, illetve ősszel pedig barnásfekete, szilárdabban tapadó teleutotelepeit. Először az alsó, idősebb leveleket támadja meg, majd fokozatosan terjed felfelé, s nemegyszer a tányér murvaleveleit is ellepi. Meghatározása a leveleken szórtan elhelyezkedő uredo- és teleutotelepei alapján lehetséges. Uredospórái vékony falúak, finoman szemcsézettek, világosbarna színűek. Alakjuk gömb vagy tojásdad. Teleutospórái kétsejtűek, hosszú nyélen képződnek, sötétbarnák, buzogányszerűek.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: tömeges megjelenésének idejére a növény lényegében befejezi a fejlődést, a termés érési stádiumba lép, jelentősebb kárt hazai viszonyok között így nem okoz. Korai fellépése esetén az asszimilációs felület csökkentésében, a párologtatás fokozásában nyilvánul meg a kártétele. Az uredotelepek körül a levél megsárgul, a légzésintenzitás emelkedik, s a levelek idő előtt elhalnak.

A kórokozó életmódja: a Puccinia helianthi egygazdás rozsdagomba. A gomba teleutospórái tavasszal csíráznak, bazídiumot s rajta bazidiospórákat fejlesztenek. Fertőzésük nyomán a leveleken (főleg igen korán vetett napraforgón) apró, sárga pontocskák formájában kialakulnak a piknídiumok (spermogóniumok), majd ezt követően a fonákon körkörösen, csoportokban az ecídiumok. A serleg alakú, széthasadt burkú ecídiumokban kerek vagy enyhén sokszögletes ecídiospórák találhatók. Az ecídiospórák fertőzése után nyári telepek keletkeznek. A fertőzés szempontjából leglényegesebb ez az uredo állapot. Az uredospórák hosszú ideig életképesek maradnak, s így a kedvező éghajlatú országokban, a vetőmagra tapadva uredospórákkal is terjedhet.

Ökológia és előrejelzés: a vegetációs idő második felében mély fekvésű talajon, páradús körülmények között lép fel. Előrejelzésre általában nincs szükség.

Védekezés: a napraforgó rozsdája ellen kidolgozott nagyüzemi védelem nincs. Amennyiben a napraforgót időben elvetik, és erőteljes fejlődését biztosítják, különösebb beavatkozásra nincs szükség.


A napraforgó

2. A napraforgó kártevőiA napraforgót számos polifág, illetve oligofág rovar károsítja. A többi növénykultúrától eltérően a madarak és a rágcsálók is jelentős károkat okozhatnak az állományokban.

Az elvetett kaszatokat madarak szedhetik ki. Elsősorban a fácán (Phasianus colchicus L.), a házigalamb, a balkáni gerle és a gerle, erdőcsoportok közelében a kolóniákban fészkelő vetési varjú. Az elvetett kaszatokat a talajból kikaparja és a talaj felszínén elfogyasztja a mezei pocok. Kártételét a talaj felszínén hátrahagyott és szétrágott kaszathéj jelzi. A szétnyílt, csírázó kaszatokat a drótférgek rágják, amelyek a nagy pattanóbogarak, valamint a kis pattanóbogarak lárvái. Fejlődésük 2–3 évig tart a talajban, és a környezeti körülményektől – elsősorban a talaj hőmérsékletétől és nedvességtartalmától – függően különböző mélységben vándorolnak; kártételük mértékét is ez szabja meg. 9 °C-nál ugyanis a drótférgek 10–20 cm mélységben találhatók és még nem károsítanak. 10 °C-nál magasabb hőmérsékleten már szórványos károk is megfigyelhetők, 16 °C-nál magasabb talajhőmérsékleten pedig megkezdik az intenzív táplálkozást. Nedves és meleg tavaszokon a talaj felső rétegeiben tömörülnek, és itt kezdetben a csírázó kaszatokkal táplálkoznak, később pedig a csíranövények szárát rágják meg. A 2–3 pár lombleveles és idősebb növények gyökérnyaki részén rágnak mély odvakat. A talajban hűvös, nedves időben elfekvő kaszatokat vaspondrók, a gyökératka károsíthatják. Súlyos – sok esetben újravetést is igénylő – károkat okoz a földrögök védelmében károsító feketebarkó imágója. Kártételét a sziklevél nélküli növénykék jelzik. A bogár tömeges megjelenése a 15 °C-os talajhőmérsékleten várható. A bogár rejtett életmódot él. A reggeli és esti órákban a legaktívabb. E bogárra jellemző a nagy vándorlási hajlam.

A zöld növényi részeket károsítja a fekete tücsök. Az imágó akkor jelenik meg tavasszal, amikor az idő száraz, meleg, szélcsendes és a talaj hőmérséklete 15 cm-es mélységben eléri a 13 °C-ot. E rovar nagy tömegben a napraforgótáblák szélén és az erdősávok mentén mutatkozik. A napraforgót főleg szikleveles állapotában károsítja. A rovar elrágja a zsenge szárat, és a földre döntött, fonnyadó növénykét elfogyasztja. A szár megvastagodása után kártétele csökken, mert ilyenkor már csak a fiatalabb levelek széleit károsítja, ami nem jár feltétlenül a növény pusztulásával. Az 5–6 lomblevélpáros növények főgyökerének átrágásával – a napraforgó 30–40 cm-es magasságáig – kipusztulását okozzák a különböző cserebogár- és szipolyfajok lárvái, a pajorok. Ez utóbbiak közül a legnagyobb károkat az osztrák szipoly lárvái okozzák, csernozjom-jellegű talajokon. A homokos csernozjomon szerepüket a kis és nagy fináncbogár, valamint a pusztai és keleti cserebogár lárvái veszik át.

A 2–3 pár lomblevelű napraforgó leveleit szabálytalanul karéjozzák a különböző barkófajok imágói. Elsősorban a hegyesfarú barkó, a fekete barkó, a kukoricabarkó és homokos területeken a kendermagbarkó imágója. A fiatal növény szára a talajfelszín közelében átrágott, a fejlettebb növény töve pedig körberágott a bagolylepkék lárváinak kártétele nyomán.

A napraforgó szárába és levélnyelébe a különböző mezeipoloska-fajok (Heteroptera: Miridae) is belerakják tojásaikat. Elsősorban a Lygus, Polymerus és Adelphocoris fajok. Ettől a száron és a levélnyélen a jégveréshez hasonló sebzések, forradások és parásodások keletkeznek. A kialakult virágzaton és a fészekpikkelyek között a már említett sárga szilva-levéltetű és a fekete répa-levéltetű szívogat, aminek következtében a tányér jellegzetesen eltorzul. A tányér kaszat felőli oldalán megtelepedő fekete répalevéltetű-telepek részleges sterilitást is okoznak. A napraforgó „csillagbimbós” fenológiai stádiumától a már említett mezeipoloska-fajok (Lygus, Polymerus és Adelphocoris) okoznak érzékeny károkat szívogatásukkal. Kártételük különösen a „nyitott bimbójú” hibrideknél kifejezett a virágkezdeményeken okozott sérülésekkel, mézgaszerű kifolyásokkal. A poloskák kártétele nagymértékben hozzájárul a jellegzetes kaszatbélbarnulási tünetekhez. A kaszatkezdemény károsítása egyértelmű elhalást okoz. A már kifejlett, de még zsenge kaszatok károsítása viszont csökkent értékű, gyenge vitalitású kaszatokhoz vezet. A napraforgókaszatok beérésével az egész vegetációban károsító mezeipoloska-fajok kártétele jelentősen csökken. Szerepüket az erősebb szúró-szívó szájszervű bodobács- (Heteroptera: Lygaeidae) fajok veszik át, elsősorban a fakó és a vörösfoltos bodobács.

2.1. Napraforgómoly2.1.1. (Homoeosoma nebulellum)

Tápnövénykör: fő tápnövénye a napraforgó, de a kerti őszirózsa (Gallistephus), a bókoló bogáncs, az acat- és bojtorjánfajok, továbbá egyéb fészkes virágzatú növények is elősegítik a lárvapopuláció fejlődését és a faj elszaporodását.

Kárkép: a virágot, a magkezdeményeket és a magot rágja meg, a szövedékével összeszövi az egész tányért. A


A napraforgó

magvaknak általában a felső részét károsítja. Nedves évjáratban a megrágott magvak megpenészednek.

Elterjedése és gazdasági jelentőség: európai-ázsiai elterjedésű faj. Nagyjából a 30–60. szélességi körök között fordul elő. Magyarországon is megtalálható.

Fejlődésmenet: évente 2, esetleg egy csonka 3. nemzedéke is lehet. A kifejlődött hernyó telel át a talajban. Május vége felé a talaj felszínéhez közel bábozódik. Június elején rajzanak az áttelelt nemzedék lepkéi. Tejfehér színű, fénylő, 0,8 mm hosszú petéiket a bókoló bogáncs, a szamárbogáncs, különféle acat- és bojtorjánfajok virágzatába helyezik. A lárvák itt fejlődnek. A nyári, első nemzedék lepkéi július közepétől augusztus elejéig rajzanak. Ezek a lepkék már a napraforgó virágzatába rakják le petéiket, kedvező körülmények között mintegy 200–300 db-ot nőstényenként. A petéket egyesével a napraforgó-tányér frissen kinyílt virágaira helyezik. A lárva három vedléssel (4 lárvastádiummal) fejlődik ki. Az első nemzedék fejlődési ideje 42–49 nap, a másodiké pedig, az áttelelést is beszámítva, 8–10 hónap.

Védekezés: a legelőkön, útszéleken, árokpartokon a tápnövényeit adó fészkes virágzatú gyomnövények irtásával fékezhetjük a kártevő túlnépesedését. Ellenálló napraforgófajtákat és hibrideket termesszünk! Az ellenálló fajtát jellemzi, hogy a maghéjon virágzás után már néhány nap múlva kialakult a páncélsejtréteg (a melanin vagy fitomelán). Ennek következtében a hernyó a maghéjat nem tudja átrágni. Mesterséges pótbeporzással is csökkenthető a kártétel, mivel a lepkék nem petéznek a már megtermékenyült virágokba. Szükség esetén a virágzás kezdetén méhkímélő technológiával védekezünk.

3. A napraforgó gyomnövényeiA napraforgó gyomnövényzete hasonlít a kukorica gyomflórájához. A gyomnövényzet összetételét nagymértékben meghatározza a vetés ideje, ugyanis a vetőágy-előkészítés talajmunkáival egyidejűleg elpusztítjuk a korábban kicsírázott gyomnövényeket.

Legnagyobb tömegben a T3 és T4 életformacsoportba tartozó egy- és kétszikű fajok fordulnak elő. Az előbbiből a vadrepce (Sinapis arvensis) és a repcsényretek (Raphanus raphanistrum), az utóbbiból a kakaslábfű (Echinochloa crus-galli), a muhar és a pirók-ujjasmuhar (Setaria spp., illetve Digitaria spp.), a disznóparéjfélék (Amaranthus spp.), a libatopfélék (Chenopodum spp.) és a keserűfűfajok (Polygonum spp.) találhatók meg tömegesen. Az évelők sorából a G1 csoportba tartozó fenyércirkot (Sorghum halepense), valamint a G3

életformájú apró szulákot (Convolvulus arvensis) és a mezei acatot (Cirsium arvense) kell megemlíteni.

A napraforgóban a veszélyes, nehezen irtható fajok betelepedését jól nyomon követhetjük az alábbi táblázat szerint.


A napraforgó

Veszélyes gyomok elterjedése napraforgóban, Magyarországon (1986–1989)

Forrás: Tizenkét, jelentős kárral fenyegető gyomnövény országos felmérése. FM. Kiadv., Bp., 1990.

Különösen nagy gondot okoz a parlagfű (Ambrosia elatior), amelynek visszaszorítása széles körű szakértelmet és gyakorlati tapasztalatot igényel. Itt kell megemlíteni a csattanó maszlagot (Datura stramonium) és az olasz szerbtövist (Xanthium italicum), amelyek a korábbi egyoldalú szerhasználat következtében szaporodtak fel a napraforgótáblákon.

A napraforgó speciális élősködő gyomnövénye a napraforgó vajvirág vagy szádor (Orobanche cumana). Jelentősége lényegesen kisebb napjainkban, mint korábban volt. Ott, ahol mégis előfordul, használjuk az oxifluorfen hatóanyagú herbicidet, mert kifejezetten gátolja a vajvirág szekunder hausztóriumainak kifejlődését.

3.1. A napraforgó gyomirtásaAgrotechnikai védekezés: elsőrendű fontosságú a megfelelő tábla kiválasztása, ugyanis a napraforgó gyomirtásának „gyenge pontja” a kétszikű gyomfajok elleni posztemergens védekezés. Erre a célra jelenleg mindössze egy hatóanyag, illetve készítmény áll rendelkezésünkre. A táblát tehát úgy kell kiválasztanunk, hogy lehetőség szerint mentes legyen a nehezen irtható, ún. veszélyes, magról kelő, kétszikű és az évelő kétszikű gyomoktól.

További kívánalom, hogy a tábla talaja rendelkezzék a minimális, 1% feletti humusztartalommal és a 30–32 feletti Arany-féle számmal jellemezhető kötöttséggel, ugyanis a felhasználható herbicidek többségének kicsi a szelektivitási faktora. Humuszban szegény, homokos talajokon könnyebben bekövetkezik a kártétel. Extrém időjárási körülmények között, pl. a keléskor lehulló nagy intenzitású és mennyiségű csapadék hatására, a napraforgón általánosan megjelennek a változó erősségű fitotoxikus tünetek. Szélsőséges esetekben a tábla teljes kipusztulása is bekövetkezhet. A fenti kedvezőtlen folyamatokat elősegíti az a körülmény is, ha a tábla helyenként lejtős vagy erodált felszínű.

A talaj-előkészítés minősége is döntő fontosságú a napraforgó gyomirtásánál. Az aprómorzsás, jól elmunkált talajban kedvezően fejthetik ki hatásukat a vetés előtt használt gyomirtó szerek. A nagy rögöket tartalmazó talajból a herbicidek elillannak vagy a preemergens védekezésnél a rögárnyék miatt alakulnak ki kedvezőtlen feltételek.

További fontos agrotechnikai módszerként tartjuk számon az egyenletes és kellő állománysűrűséget. A napraforgó hatalmas levélzetével kifejezetten jól árnyékolja a talajt, így az 50–60 cm-es állománynak már jó a gyomelnyomó képessége. A vetéshibás, ritka vagy valamilyen okból egyenetlen növény-állomány felgyomosodhat, és a gyomnövények egészen a betakarítás előtti lombtalanításig a napraforgó konkurensévé válnak.

Mechanikai védekezés: csaknem egyedül a kultivátorozás lehetősége adott, a rendelkezésre álló időintervallum is korlátozottabb, mint a kukoricánál.

Vegyszeres gyomirtás

Presowing (vetés előtti) kezelések

A vetés előtt alkalmazható herbicidek nagy része a magról kelő egyszikű gyomok elleni hatásspektrummal rendelkezik, bár e készítményeknek mérsékelt kétszikűirtó hatásuk is van. Laza talajon és száraz tavaszokon jó hatást biztosítanak és megalapoznák a további kezelések jó hatásfokát.


A napraforgó

A napraforgó presowing (vetés előtt) használható gyomirtó szerei

Preemergens kezelések

A preemergensen alkalmazható készítmények két nagy csoportra oszthatók: a magról kelő egyszikűek elleni és a magról kelő kétszikűek elleni hatásspektrummal rendelkezőkre.

A kombinációs partnereket a tábla várható gyomösszetételének figyelembevételével kell meghatározni. A karbamid típusú készítményektől ne várjunk el jó eredményt a parlagfű, a csattanó maszlag és egyéb, nehezen irtható gyomok ellen. Külön kell említést tenni a fluorkloridon-tartalmú herbicidről, amely fontos komponense a parlagfűvel erősen fertőzőtt területek herbicidkombinációinak.


A napraforgó

A napraforgó preemergensen alkalmazható gyomirtó szerei

Posztemergens (állomány-) kezelések

A posztemergens (állomány-) kezelésre az egyszikű gyomnövények ellen bőségesen van megoldás a fenoxi-fenoxi propinát hatóanyagú herbicidek közül. Az alacsonyabb dózis az egynyári egyszikűek ellen, a magasabb dózis az évelő egyszikűek ellen alkalmazható.

A napraforgóban a kétszikű gyomok elleni védekezésre kizárólag a bifenox hatóanyagú Modown 4F herbicidet lehet felhasználni. E tényből adódóan nem ajánlott az alapkezelés elhagyása és kizárólag a posztemergens technológia alkalmazása. Megkésett alkalmazásakor a napraforgó „levélárnyékában” megmaradhatnak a gyomnövények, ezért a kezelést a kultúrnövény 4–6 leveles állapotában el kell végezni.


A napraforgó

A napraforgó posztemergensen alkalmazható gyomirtó szerei


A deszikkálás vagy lombtalanítás csaknem állandó technológiai eleme a napraforgó-termesztésnek. Fő szabály, hogy gyommentes területen a dimetipin hatóanyagú (Harvade 25 F) készítményt használjuk, a gyomos táblákon pedig a többi engedélyezett deszikkánst.

A napraforgó deszikkánsai

4. A napraforgó védelmeAz ökológiai feltételeket, valamint a termesztési és technológiai elemeket úgy kell megválasztani, hogy azok a napraforgó igényeit a lehetőségek szerint legjobban elégítsék ki.


A napraforgó

A tábla kiválasztásánál részesítsük előnyben a karbonátos talajokat, kerüljük a túlzottan savas kémhatású területeket.

A talaj nedvességét megőrző talajművelést folytassunk, hogy ezáltal is csökkenjen a szkleróciumok élettartama.

Fontos a növény igénye, a talajvizsgálatok és a megcélzott termésszint figyelembevételével végzett szakszerű és harmonikus tápanyag-utánpótlás. Kerüljük a nitrogén-túladagolást.

Napraforgót és a kórokozók gazdanövényeit öt éven túl vessük önmaga után. Ez rendszerint csak akkor tartható, ha a napraforgó vetésterülete nem haladja meg a szántó 10%-át.

A tányérbetegségekkel szemben kevésbé fogékony fajtákat, hibrideket termesszünk. Helyezzük előtérbe az éréskori gyors vízleadású és a korai érésű hibrideket, fajtákat. A középkorai vetést részesítsük előnyben.

Vetéskor ügyelni kell az optimális tőszámra. Fajtánál általában 35–45 ezer, hibridnél 45–55 ezer az ajánlatos betakarításkori tőszám hektáronként. Mindenesetre az adott fajtára, hibridre előírt növényszám legyen az irányadó.

A gyomirtást szakszerűen kell elvégezni, mert ellenkező esetben kedvező feltételeket teremtünk a tányérbetegségek fertőzéséhez.

A kémiai védekezés a kórokozók és kártevők ellen csak azokon a táblákon javasolt, amelyek 2 t/ha vagy annál magasabb terméshozamra képesek. A védekezést – ökonómiai megfontolásokból – minden esetben növényanalízisre alapozott lombtrágyázással kombináltan kell elvégezni.

Ahol szükséges, különösen a kárveszélynek kitett helyeken, a madárkárosítások (fácán, varjú, galambok) ellen a vetőmagot merkaptodimetur vagy antrakinon hatóanyagú szerekkel kezeljük.

A talajból támadó penészgombák, illetve a vetőmagra tapadó kórokozók (Fusarium spp., Alternaria spp., Rhizoctonia spp., Botrytis cinerea, Sclerotinia sclerotiorum, Plasmopara halstedii) ellen a vetőmagot csávázni kell.

Csávázásra jól használhatók a benomil + mankoceb + metalaxil hatóanyagok.

A vetés előtt a táblán ellenőrizni kell a talajlakó polifág kártevők (drótférgek, cserebogárpajorok, sároshátú bogár, gyökérrágó gyászbogár stb.) számát. Négyzetméterenként 3 db drótféreg vagy 1 db pajor feletti egyedsűrűségnél védekezni kell diazinon, forát, karbofurán hatóanyagú készítményekkel.

A napraforgó termesztésének, ezen belül növényvédelmének egyik sarkalatos pontja a gyomirtás. A gyomnövények 15–38%-os kárt képesek okozni. Közvetett kártételként említhetjük, hogy a gyomok által termelt virágpor nagymértékben fokozza a Botrytis cinerea konídiumainak csírázását.

A vetés előtti (presowing) gyomirtásra április közepén kerüljön sor. Ezt követően a preemergens gyomirtást április végén, a posztemergens gyomirtást pedig május második felében kell elvégezni. A javasolt gyomirtó szerek „A napraforgó gyomirtása” c. fejezetben szerepelnek.

Mindezek figyelembevételével a napraforgó legjobb előveteményei hazánkban a kalászosok, mivel az évelő gyomokat kiirtják, és a talaj káros herbicid-maradványt nem tartalmaz.

A szántóföldi területek egyaránt fertőzöttek egy- és kétszikű gyomokkal, ezért a védekezés csak szerkombinációkkal oldható meg eredményesen. A helyes kombináció kiválasztásánál figyelembe kell venni a terület gyomflóráját és talajadottságait.

A kelés időszakában jelentkező barkók ellen, ha egyedszámuk eléri a 2–3 db/m 2-t, metilparation készítményekkel védekezzünk.

A fiatal növényt károsító barkók ellen jó hatásúak a monokrotofosz hatóanyagú készítmények.

A levéltetvek (Aphis fabae, Brachycaudus helichrysi) ellen felhasználható hatóanyagok a metilparation, formation és a pirimicarb. A védekezést a levéltetvek tömeges felszaporodásának kezdetén kell megkezdeni. A tenyészidő elején a permetezés még szántóföldi géppel is elvégezhető, de bizonyos állománymagasság után csak a légi kezelés alkalmazható.


A napraforgó

A napraforgó 4–6 leveles stádiumában indul meg a mezei poloskák imágióinak betelepedése. Az imágók elleni védekezéssel megakadályozhatjuk a peterakást. Ismételt permetezéskor vagy ha a tömeges lárvakeléskor végezzük az első permetezést, a napraforgó már virágzik. Ebben az időszakban már csak kizárólag méhkímélő technológiát alkalmazhatunk.

A poloskák elleni védekezésre alkalmazható készítmények az endoszulfán, foszalon, deltametrin hatóanyagú készítmények, amelyek megfelelő technológiával méhkímélők.

A Diaporte helianthi által veszélyeztetett körzetekben fel kell készülni a kórokozó elleni kémiai védelemre, amelyet a napraforgó 6–8 pár leveles fejlettsége és a tányérképződés kezdetére célszerű időzíteni. A védekezést a következő készítményekkel végezhetjük el: benomil + mankoceb vagy tiofonát-metil + cineb.

A tányérbetegségek (Botrytis cinerea, Sclerotinia sclerotiorum) ellen az első tünetek megjelenésekor, de mindenképpen a tányérképződés-virágzás kezdetén, majd teljes virágzáskor vagy a virágzás végén védekezünk, karbendazin, vinklozolin és iprodion hatóanyagokkal.

A permetezéskor éljünk a szerrotáció lehetőségével, s a növényanalízisre alapozva lombtrágyát is kijuttathatunk.

A kémiai állományszárítás, melyet diquat-dibromid hatóanyagú készítménnyel végezhetünk el, mérsékli a madárkárt. Az állományszárítást a kaszatok biológiai érettsége idején hajtsuk végre, a betakarítás ütemének megfelelően.

A kaszatok betakarítása után gondoskodjunk a tarlómaradványok felszámolásáról és a talajba dolgozásáról. Erős fertőzés esetén mérlegelni lehet a tarlóégetést is.

A napraforgó védelme


12. fejezet - A repce1. A repce betegségeiKeléskor a különböző Alternaria, Fusarium fajok, Pythium debarianum és Rhizoctonia solani gombák okoznak csíranövény-pusztulást, gyökérfekélyt, amelyek ellen csávázni kell. Buja növényállomány és a kórokozóra kedvező időjárás esetén a peronoszpóra tüneteit is megtaláljuk ebben az időszakban.

Zord, hideg teleken a fagy hatására a növényállomány kiritkulhat. Tavasszal egyre több kórokozó tüneteivel találkozunk. A hőmérséklet emelkedésével számítanunk kell a peronoszpóra, a fehérpenészes rothadás, a fehérsömör, a feketeerűség, az alternáriás foltosságok, a fómás levélfoltosság és a szárrák mind nagyobb mértékű elterjedésére. A vírusok okozta elváltozások egyre gyakoribbá válnak. A gyökérgolyva hazánkban csak egyes területeken okoz komolyabb kárt. Magas hőmérséklet és magas relatív páratartalom esetén a lisztharmat is megjelenik.

A virágok kialakulásától kezdve egyre nagyobb jelentősége van az alternáriás becőrontó betegségnek, amelynek hatására epidémia esetén az egyébként is gyorsan nyíló becőkből a magvak nagy része kihullik, és a többi pedig fertőzötté válik.

1.1. Repcemozaik1.1.1. (cucumber mosaic cucumovirus)

Gazdanövény: a vírus igen kiterjedt gazdanövénykörrel rendelkezik. Gazdái több mint ezer, főleg kétszikű kultúr- és gyomnövényre, közöttük fás szárú növényekre terjednek ki.

Tünet: a beteg növényeken tavasszal jellegzetes mozaikfoltosság lép fel. Az áttelelt növényeken a levelek erős deformációt és fejlődésgátlást mutatnak. Jelentősen csökken a becők mérete és száma.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a vírusbetegség első leírására az 1960-as évek végén került sor Magyarországon. Olajrepcét termesztő országokban feltehetően mindenütt előfordul. A sporadikusan fellépő betegség azáltal idéz elő jelentős károkat, hogy az ezermagtömeg akár 40%-kal is csökkenhet, és a csírázóképesség mintegy 20%-kal romlik.

A kórokozó átvitele, terjedése: a vírus mechanikailag és levéltetvekkel (Myzuspersicae) nem perzisztens módon könnyen átvihető. A fertőzés már az őszi hónapokban létrejöhet. A maggal való átvitel kizártnak tekinthető.

Ökológia: a repce, mint vírusgazdanövény és levéltetűvektor-tápnövény, vizsgálataink szerint leginkább ősszel fertőződik meg uborka mozaik vírussal olyan kertészeti kultúrákról (paprika, paradicsom) és vad gyomnövényekről, amelyek már utolsó, őszi tápnövényei a vírust hordozó levéltetűvektoroknak. A betegség fellépésére a tápláléklánc beszűkülése, az intenzív levéltetűvektor-táplálkozás, a kedvező időjárási tényezők és 15–20 °C körüli időjárás kedvező. A sűrű repceállomány kedvez az állományon belüli tavaszi fertőződés fokozódásának.

Védekezés: a gyomnövények elpusztítása. A levéltetűvektorok elleni inszekticides védekezés a nem perzisztens típusú uborka mozaik vírus ellen nem eléggé eredményes.

1.2. Repce levélgöndörödés1.2.1. (turnip mosaic potyvirus)

Gazdanövény: ismereteink szerint mintegy 30 növénycsalád 200 faja (kultúr-, dísz- és vadnövény) fogékony a vírussal szemben. Egyik legismertebb gazdanövény a Brassicarapa var. rapa.

Tünet: a beteg növény levelein feltűnő érkivilágosodás és érszalagosodás figyelhető meg, amely mozaikfoltosodással és levélgöndörödéssel jár együtt. Jelentős a növekedésgátlás is.


A repce

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a betegséget Magyarországon az 1980-as években állapítottuk meg. Előfordulása sporadikus, gazdasági jelentősége pontosan nem ismert.

A kórokozó átvitele, terjedése: a vírus mechanikailag és levéltetvekkel (Myzuspersicae) nem perzisztens módon könnyen átvihető.

Ökológia: sűrű állományokban az endogén fertőzések elősegítik a vírus gyors terjedését. A vírusbetegség széles körű elterjedésében jelentős szerepet játszik a nyár végi fertőződés, valamint az olajrepcetáblák közelében termesztett tarlórépa (Brassicarapa var. rapa), amely az egyik legjelentősebb vírusgazdanövény és levéltetűvektor-tápnövény.

Védekezés: vírusfogékony kultúrnövények izolációja, egészséges, vírusmentes növények magjának használata, ui. a beteg növények magjának csírázóképessége igen gyenge. A vírusvektor levéltetvek elleni védekezés, a vírus nem perzisztens voltára tekintettel, nem teljes értékű.

1.3. Olajrepce virágelzöldülés1.3.1. (clover dwarf phytoplasma)

Gazdanövénye: a Leguminosae és a Solanaceae család tagjai.

Tünet: a fitoplazma az internódiumok megrövidülését, növekedésgátlást, virágelzöldülést és virágproliferációt idéz elő. Jelentős a becők deformálódása és számának csökkenése.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: előfordulása Kanadában, a Cseh Köztársaságban, Szlovákiában, Magyarországon és Németországban ismert. Hazai előfordulása 1968 óta sporadikus.

A kórokozó átvitele, terjedése: a fitoplazma mechanikailag nem, de kertészeti oltással átvihető. Terjedésében a kabócák játszák a legfontosabb szerepet: Macrosteles laevis, Cicadella viridis, Psammotettix alienus.

Ökológia: száraz, meleg időjárás és megfelelő nagyságú kabócapopuláció kedvez a betegség kialakulásának.

Védekezés: a kabócavektorok elleni inszekticides védekezéssel csökkenteni lehet a cirkulatív fitoplazma okozta betegség terjedését.

1.4. Repce-becőrontó1.4.1. (Alternaria brassicae, A. brassicicola; teleomorf alak: Leptosphaeria napi)

Gazdanövény: a keresztesvirágúak termesztett fajain kívül több vadon élő fajon is megtalálható.

Tünet: a becők falán sötét, fekete foltosság alakul ki, a foltok zsugorodnak, a becő idő előtt felnyílik, a magvak kiperegnek. A fertőzött magvú csíranövény elhal. A leveleken viszonylag nagyméretű, kerekded, barnásfekete, koncentrikus zónázottságú foltok jönnek létre. Súlyos fertőzés esetén a levél hullása bekövetkezik.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: mindenütt előfordul, az egyik legismertebb és leggyakrabban előforduló repcebetegség. A becőfertőzés következtében 10–15%-os a termésveszteség.

A kórokozó életmódja: a fertőzött növényi maradványok, illetve a fertőzött vetőmag jelentik a primer fertőzési forrást. A fertőzött vetőmag a fiatal növények pusztulását okozza. A két faj elkülönítése a konídiumok alapján lehetséges. A becők fertőzését inkább a kisebb konídiumméretű A. brassicicola idézi elő. Konídiumai láncokban képződnek, „csőr” nélküliek, míg az A. brassicae konídiumai nem láncokban képződnek, és a konídium hosszú csőrrel ellátott.

Ökológia: a becőképzés idején uralkodó meleg, párás időjárás, a zárt fekvés elősegíti a betegség elhatalmasodását.

Védekezés: agrotechnikai eljárások (vetésváltás, harmonikus tápanyagellátás, a fertőzött növényi maradványok, árvakelések megszüntetése, egészséges vetőmag használata, az érett termés minél előbbi betakarítása) mérséklik a fertőzést. A vetőmagcsávázás (benomil, karboxin, karbendazim, mankoceb stb.) a kórokozó kezdeti fertőzését


A repce

megakadályozza.

1.5. Repceperonoszpóra1.5.1. (Peronospora brassicae)

Gazdanövény: minden keresztes virágú növényt megfertőz.

Tünet: már ősszel is, a levelek színén kivilágosodó, kifakuló sárgás foltok keletkeznek. A fonáki részen pedig fehéresszürke penészgyep alakul ki. A foltok beszáradva elhalnak.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: jelentős károkat a csapadékos, hűvös repcetermesztő vidékeken okoz. Fiatal növények esetében a kártétel nagyobb.

A kórokozó életmódja: a fertőzött növényi maradványokban az oospórás áttelelésnek van elsődleges szerepe. Őszi fertőzés esetében a micélium is jelentős a gomba életbenmaradása szempontjából. A konídium közvetlen csíratömlőt fejlesztve fertőz.

Ökológia és előrejelzés: hideg, nedves, nyirkos időjárásban jelentős fertőzések alakulnak ki.

Védekezés: fungicides védekezésre hazánkban általában nem kerül sor, s ez csak súlyosabb őszi fertőzésnél lehet indokolt. Egyéb hatékony védekezési eljárás nem ismert, de az agrotechnikai rendszabályok betartásával (nitrogén-ellátás, megfelelő állománysűrűség stb.) mérsékelhető a fertőzés.

1.6. Repce fehérpenészes rothadás1.6.1. (Sclerotinia sclerotiorum)

Gazdanövény: a polifág gombának több száz gazdanövénye van.

Tünet: a növények szárain világosbarna, kerek, megnyúlt foltok jelennek meg, gyakran az elágazások alapi részénél. A foltokon gyűrűs rajzolat is megfigyelhető. A szár belsejében képződő fehérszínű micélium, majd fekete, kb. 3–10 mm nagyságú szkleróciumok képződnek. A szklerócium képződése ritkábban a növények felületén is megfigyelhető. A száralapi részen szintén kialakul a vattaszerű micéliumszövedék és a szkleróciumok tömege. A fertőzött növények becői kifehérednek.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a repce egyik legsúlyosabb betegsége, amelyre a „repcerák” elnevezés is utal. Felmérések szerint a kár elérheti az 50%-ot is.

A kórokozó életmódja: a kórokozó szkleróciumokkal telel át. A szártövi rész micéliumos, a szárközép és a becők aszkospórás fertőzés áldozatai. Az aszkospórák hialinok, tojásdadok, egysejtűek.

Ökológia és előrejelzés: a kórokozó számára kedvezők a mély fekvésű, nedves talajok. Csapadékos, mérsékelten meleg időjárásban a kár mértéke tetemes. Hajlamosító tényező a több éven át azonos területen termelt gazdanövény.

Védekezés: fertőzött területeken ne termeljünk gazdanövényt. Tartsuk be az 5–6 éves vetésváltást. Szkleróciummentes vetőmag alkalmazása alapvető.

1.7. Gyökérgolyva1.7.1. (Plasmodiophora brassicae)

Gazdanövény: keresztes virágú termesztett és gyomnövények.

Tünet: a fő- és oldalgyökereken kisebb-nagyobb fehéres színű golyva keletkezik, amelyek a növény öregedésével barnulnak, repedeznek és esetenként szétesnek vagy elrothadnak. A fertőzött növények lankadnak, növekedésben elmaradnak.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a keresztes virágúakon általánosan elterjedt betegség, de csak bizonyos termőkörzetekben veszélyes.


A repce

A kórokozó életmódja: tipikus talajlakó nyálkagomba, kitartóspórái segítségével évekig megtartja életképességét. A növényeket a „mozgó spóra” típusok fertőzhetik már pár leveles kortól.

Ökológia és előrejelzés: a fertőzés csak savanyú talajokon, kb. 50%-os víztelítettség felett, nyirkos, nedves, mély fekvésű táblarészeken gyakori.

Védekezés: a savanyú talajok meszezése, a talajok vízrendezése és kb. ötéves vetésváltás jelenti a védekezés legfontosabb intézkedéseit.

2. A repce kártevőiE század elején hazánkban kb. 250 ezer ha-on termesztettek repcét. Amikor a petróleum, a gáz, később a villany úgyszólván teljesen kiszorította a repceolajat mint világítási célra használt anyagot, a repce vetésterülete erősen csökkent. Pontos adatok 1991-ből állnak rendelkezésre, amikor 65 ezer ha-on termesztették. Az étkezési célra való repceolaj-felhasználás miatt a repce vetésterülete valószínűleg emelkedni fog.

A mustárt gyógyszer, olaj, ételízesítő, takarmány, zöldtrágya előállítása céljából termesztik. Egyetlen jelentős kártevője a repcedarázs, ezért együtt tárgyaljuk a repcével.

A repcén mind ősszel, mind tavasszal igen gazdag állattársulás él. Az őszi aspektus tagjai között első helyen kell megemlíteni a repce- és mustárdarazsat (Athalia rosae és A. glabricollis), amelyek az éppen kikelt repcelevelekbe helyezik el tojásaikat, és lárváik tarrágást okozhatnak. Ugyancsak az alig kibújt repcét károsítja egyes alföldi vidékeken a honvédbogár (Entomoscelis adonidis) imágója és lárvája. Az állattársulás földibolha (Phyllotreta spp.) tagjai is jelentős kárt okozhatnak a repcelevelek hámozgatásával és lyuggatásával. Ugyancsak ősszel károsít még a nagy repcebolha (Psylliodes chrysocephala) imágója a levél és szár megrágásával, majd később lárvája, amely a levélnyélben, szárban és a gyökérnyaki rész körüli gyökérrészekben rág. Végül a gubacsormányos (Ceutorhynchus pleurostigma) imágója idézhet elő kisebb-nagyobb kártételt a fiatal repcenövényeken.

A tavaszi időszakban kapcsolódnak be az állattársulásba a Baris fajok, amelyek közül repcegyökéren elsősorban a Baris coerulescens lárvája rág hosszanti járatokat. A gyökértest felszíni részében a tavaszi káposztalégy (Phorbia /Chortophyla, Hylemia/brassicae) nyüvei élnek. A repcelevélen és egyéb zöld részeken különböző lepkefajok (Polia dissimilis, Phytometra gamma) hernyói károsítanak. A levélben aknázólégy (Phytomyza rufipes, Phytomyza atricornis) fajok lárvái aknáznak. A repcebolha imágói is hámozgatnak, lyuggatni szokták a leveleket. Április végétől a káposztapoloska (Eurydema ventrale) mint fő kártevő és a sokkal kisebb jelentőségű paréjpoloska (E. oleraceum) jelenik meg.

A repceszárban elsősorban a repceszárormányos (Ceutorhynchus quadridens) él, néha igen nagy számban. A növény gyökeréhez közel eső részben elhelyezkedő levélnyelekben és szárrészekben, valamint a gyökérnyaki részben a nagy repcebolha lárvái okoznak időnként érzékeny kárt.

A repce virágzatát elsősorban a repcefénybogár- (Meligethes spp.) fajok és a bundásbogár (Epicometis hirta), itt-ott a pejbogár (Omophlus rugosicollis) károsítja.

A becőket a repcebecőormányos (Ceutorhynchus assimilis) lárvája károsítja, majd ennél sokkal nagyobb kárt okoz a repcebecő-gubacsszúnyog (Dasineura brassicae), amelynek kártétele nyomán a becők idő előtt felrepednek és a mag kihull. A repcebecőmoly (Crobena /Evergestis/ extimalis) lárvája szintén a becőn károsít.

Érés előtt egy-másfél héttel a nagy repcebolha és a repceszárormányos fiatal, érési táplálkozást végző imágói rágják meg a becőfalat. Jelentős kárt tehetnek az érett becők kicséplésével a mezei és a házi verebek is.

A mustár leveleit fiatal korban különböző földibolhafajok (Phyllotreta spp.) imágói hámozgatják, majd lyuggatják. Később a repce- és mustárdarázs álhernyói jelentik a veszélyt: még a virágrészeket és az érőfélben lévő becőket is megrágják. Tavasszal velük egy időben a mustárbogár (Colaphellus sophiae) lárvái pusztítják a leveleket. Az év bármelyik szakában megtalálhatók a káposztamoly (Plutella maculipennis) lárvái, amelyek a levélen károsítanak.

2.1. Repcedarázs2.1.1. (Athalia rosae)


A repce

Tápnövénykör: őszi és tavaszi repce, mustár, tarlórépa, káposztafélék, retek és keresztes virágú gyomnövények (vadrepce, útszéli zsázsa, izsóp vagy erdei kányafű).

Kárkép: a fiatal lárvák (álhernyók) a levél fonákán hámozgatnak, majd lyuggatnak. A 3. fejlődési stádiumtól kezdve karéjoz, és már nemcsak a fonáki, hanem a felső oldalon is táplálkozik. A táplálkozás nyomán csak a levél érhálózata marad meg. Súlyos kártétel esetén a szárat, sőt mustáron a virágrészeket és a becőket is megrágják. A lárvák a kifejlődésükhöz szükséges táplálékmennyiségnek 85–90%-át a két utolsó fejlődési stádiumban fogyasztják el. Ez a magyarázata annak, hogy szinte 1-2 nap alatt pusztul el az egész repce-, illetve mustártábla.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: egész Európában, Észak- és Dél-Afrikában, Szibériában és Japánban előfordul. Hazánkban mindenütt károsít, és a repce legveszedelmesebb kártevője. Ősszel a repcét, tavasszal a mustárt pusztítja. Minden évben jelen van a repce- és mustártáblákon, de nem mindig szaporodik el tömegesen. Magnak termesztett retken 1964 júliusában okozott jelentős kárt.

Fejlődésmenet: hazánkban évenként háromszor rajzik. Előbáb alakban, földgubóban telel át a talaj 3–10 cm-es rétegében. Április végén bábozódik. Az áttelelő nemzedék rajzása április végén kezdődik, a legtöbb imágó május 20-a körül repül. A rajzás június elején ér véget. Az imágók előjövetelük után érési táplálkozást végeznek az éppen nyíló virágok nektárjából, majd párzanak és petét raknak. A nőstények párzás nélkül is képesek petét rakni: az ilyen petékből hímek kelnek. A tavasszal rajzó imágók petéiket a mustárnövény leveleibe helyezik. Ha nincs mustár, főleg a vadrepce fiatal leveleibe helyezik el petéiket oly módon, hogy a nőstény lovagló helyzetben, a levél széle mentén fűrészes tojócsövével vékony rést vág a fonáki epidermiszen, és a résen keresztül a szivacsos parenchimába helyezi el a petét. Egy levélbe több petét is tojhat. Egy nőstény, élete folyamán 150 petét is rakhat. A pete az embrionális fejlődés során sejtnedvfelvétel következtében megduzzad. Az embrionális fejlődés, a hőmérséklettől függően, 7–10, a lárvafejlődés 15–20 napig tart. A táplálkozást befejezett lárva lemászik a növényről, és alkalmas helyet keresve a talajba vonul. Bábozódás előtt az előbáb gubót sző maga körül, amelyre talajszemcsék tapadnak. Az előbáb állapot 3–4 napig, a bábállapot 10–14 napig tart a nyári nemzedéknél. A kifejlett imágó mandibuláival kerek lyukat rág a gubó végén, és azon keresztül hagyja el a gubót, majd átfúrja magát a talajon, és a felszínre jut.

A nyári első nemzedék repcearatás (június 20–30.) után rövidesen rajzik. Petéit az árvakelésű repcére, a zöldtrágyának vagy takarmánynak vetett mustárra rakja, esetleg tarlórépára. Ennek a nemzedéknek a lárvafejlődése július hónapra esik. A nyári második nemzedék augusztus végén kezd rajzani, és rajzása október közepéig is eltarthat. Rendszerint ez a nemzedék szokott a legnépesebb lenni, és e nemzedék álhernyói jelentik a legnagyobb veszélyt az őszi repcére nézve. A lárvafejlődés az őszi hűvös időjárás miatt elhúzódhat, ezért néha november végén, december elején is gyűjthetünk lárvát. A lárvák talajbavonulása után kokont szőnek maguk köré, és előbáb állapotban (eonympha) telelnek át.

Ökológia és előrejelzés: a repcedarázs elősorban a csapadékban szegényebb években fejlődik zavartalanul. A tömeges elszaporodásnak elsőrendű előfeltétele a peterakásra alkalmas növény jelenléte. Egyes években a gazdanövény fenológiai viszonyai úgy alakulnak, hogy a tojásrakás idején már alkalmatlan a levélszövet a nőstény peterakása számára, ilyenkor gradáció nem alakulhat ki, tehát az állat és a gazdanövény szinkronizációja a tömeges elszaporodás egyik igen jelentős előfeltétele. A repcedarázs hosszúnappalos állat, amelynek nyugalmi állapotát (eonymphya stádiumban) a lárvafejlődés alatti fotoperiódus határozza meg. Az előrejelzés szempontjából fontos, hogy a repcevetést kikelés után 2–3 naponként vizsgáljuk meg. Ha sok sárga potrohú darazsat észlelünk a táblán vagy környékén, 4–5 nap múlva már megjelennek a petével fertőzött levélkék. Ha a leveleket a nap felé fordítva, azok parenchimaszövetében legalább két petét találunk, az álhernyók kelése után meg kell kezdeni a kémiai védekezést.

Védekezés: agrotechnikai úton a nyári első nemzedék lárva utódai megsemmisíthetők, ha az árvakelésű repcét augusztus első dekádjában alászántjuk. A magcsávázás triazofosz hatóanyagú szerrel ősszel védelmet nyújt. Legeredményesebb az L1–3 lárvák elleni védekezés benszultap, metilparation, dioxakarb, metidation és diklorfosz hatóanyagú porozó-, illetve permetezőszerekkel.

Hazánkban ismert természetes ellenségei a következők: Perilampus aeneus (fürkészdarázs), Tachina migricans, Meigenia mutabilis és Nemorilla floralis (fürkészlegyek), Apanteles lacteus (gyilkosfürkész).

2.2. Nagy repcebolha2.2.1. (Psylliodes chrysocephala)


A repce

Tápnövénykör: az őszi és tavaszi repce (az utóbbit csak az imágó károsíthatja), a mustár, továbbá a vadrepce és a repcsényretek. Káposztaféléken is megél.

Kárkép: az imágó ősszel a növény levelének lyuggatásával, tavasszal a szár és a félig érett becő hámozgatásával okoz károkat. A lárvák ősszel és télen az alsó levelek nyelében furkálnak, majd kora tavasszal a szárba, esetleg a gyökérnyaki részbe húzódnak, és ott járatokat rágnak. A lárvákkal fertőzött levelek elsárgulnak.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: egész Európában, sőt Ázsia északi részén egészen Szibériáig elterjedt. Hazánkban mindenütt előfordul, de a csapadékban gazdagabb Dunántúlon gyakoribb. A mérsékelt telű északi országokban nagy károkat okoz. Az őszi repce pusztulását (kifagyását) és a mag kényszerérését okozhatja.

Fejlődésmenet: évente egy nemzedéke van. Az imágók ősszel a kelő repcében gyülekeznek, majd 1,5–2 hétig tartó táplálkozás után párosodnak. A nőstények petéiket közvetlenül a repcetövek mellé helyezik el. Egy nőstény 900–1000 petét is rakhat. A petéket kisebb csomókban, 1-2 cm mélyen helyezik el. Laza talajban 6–8 cm mélységben is találhatók petecsomók. A lárvák 1-2 héten belül kikelnek és felmásznak a növényre, ahol befurakodnak a levélnyélbe, majd berágják magukat a főérbe. Egy növénybe vagy egy levélbe több lárva is behatolhat. A fiatal lárvák kezdetben felfelé haladnak, és mintegy 2–4 cm hosszú járatot rágnak. A harmadik fejlődési stádiumban megfordulnak, és lefelé haladnak. Ettől kezdve a hajtásba és a szárba is behatolnak. A lárva fejlődése folyamán kártétele fokozódik, és egyre hosszabb időt tölt a növény felületén. Ilyenkor a száron a szállítószöveteket is megrághatják.

A telet általában 2–3. lárvastádiumban, a növényben töltik. Tavasszal a szárban befejezi fejlődését, és a növényt elhagyva a talajba vonul bábozódni. Ott mintegy 2–4 cm mélyen, május elejétől előbábbá, majd bábbá alakul. Az új bogarak május folyamán jönnek elő a talajból, és tömegesen ellepik a még zöld szárat és a becőket, amelyeket megrágják, illetve hámozgatják. A repce érésekor szétszóródnak a határban, és rövid ideig a különböző keresztes virágú gyomokon táplálkoznak, majd a talajba vonulnak. A nyarat nyugalmi állapotban (esztiváció) töltik, és csak ősszel lesznek ismét aktívak.

Ökológia és előrejelzés: az őszi peterakást elsősorban a hőmérséklet és a relatív páratartalom befolyásolja. Magas nedvességtartalmú környezetben és 4–12 °C-os hőmérsékleten a peterakás szabályszerű és folyamatos. A nőstények termékenysége és életkora 16 °C-on felül erősen csökken. A peték meleg őszi napokon (26 °C felett) elpusztulnak. Ha az imágók egyedszáma ősszel eléri a m2-enkénti 1 egyedet, már lehetséges a kártétel. A tőrózsaállapotban levő növény, ha 5 lárvát rejt magában, akkor ez a növény pusztulásához vezet.

Védekezés: a magcsávázás triazofosz hatóanyagú szerrel 2–3 hétig védelmet nyújt. Az imágók ellen metilparation hatóanyagú porozószer és fenitrotion hatóanyagú permetezőszer hatásos. Számos természetes ellensége van, amelyek a Hymenoptera rendbe tartoznak, továbbá a nematódák néhány faja pusztítja az előbábokat és bábokat.

2.3. Repcefénybogár2.3.1. (Meligethes aeneus)

Tápnövénykör: elsődleges gazdanövényei a repce, a mustár és a tarlórépa. Emellett káposztaféléken és keresztes virágú gyomokon is képes kifejlődni a lárvája. Az imágók tápláléka lehet a mák, a gyümölcsfák és egyéb növények virágpora.

Kárkép: fő kártevő az imágó. A bimbós repcén a termőt rágja meg. Peterakáskor is tehet kárt a bimbók megrágásával. Az imágó egyébként virágporevő. A virágpor keresése közben rágja meg a bimbókat, ilyenkor megsérti a termőt is. A kártétel nyomán hiányos lesz a megtermékenyülés. A sérült bimbók lehullanak, így a virágzati tengely felkopaszodik. Az élettani eredetű bimbóhulláskor a virágzati tengelyen hosszabb virágnyelek maradnak vissza, mint a bogár kártételekor.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: egész Európában, Észak-Afrikában és Ázsia mérsékelt égövi részein mindenütt gyakori. Észak-Amerikába is behurcolták. Hazánk egész területén (alföldön és hegyvidéken egyaránt) előfordul. A repcefénybogár csak hűvös tavaszokon, lassú kitavaszodás esetén, a rosszul telelt, gyenge őszi repcék jelentős virágkártevője. A hosszú időn át bimbós állapotban maradó repcét veszélyezteti. A jól telelt, java virágzásban lévő repcére nagyobb veszélyt nem jelent, hanem inkább a növények megtermékenyítését segíti elő.

Fejlődésmenet: évi egy nemzedéke van. Az imágók kifejlett alakban, a tábla közelében lévő erdők, árokpartok, útszegélyek avarjában telelnek át. Áprilisban, amikor a levegő átlaghőmérséklete eléri a 9 °C-ot, előjön és az


A repce

érési táplálkozáshoz virágport keres. Ilyenkor a különböző, korán virágzó gyomokat, vadon élő keresztes virágú növényeket, gyümölcsfák virágait és a repcét látogatja. Ha zöldbimbós növényt lep meg tömegesen, hogy virágporhoz jusson, kénytelen a bimbót kirágni, és elkerülhetetlenné válik a már említett károsítás. A nőstény petéit a repce vagy a vad keresztes virágú növények porzószálaira ragasztja. Egy-egy bimbóba több imágó is rakhat petét. Esetenként a nőstény 1–2 petét rak. Átlagos fekunditása 150–230 pete. Petéit mindig a legfejlettebb bimbókba rakja. A petelerakás viszonylag hosszú ideig tart. A petékből kb. 4 nap elteltével kelnek ki a lárvák. Ezek virágporral táplálkoznak, de előfordulhat, hogy a bibeszálat is károsítják. A lárvák fejlődésük során háromszor vedlenek. A teljes kifejlődésükhöz kb. 4 hét szükséges. A bábozódásra érett lárva elhagyja a repce virágját, és 2–6 cm mélyen, a talajban bábozódik. A sárgásfehér szabad bábból kb. 1 hét múlva alakul ki az imágó, amely rövidesen előjön a talajból, és nyár közepéig különböző növények (pl. magkáposzta) virágain táplálkozik, majd telelőre vonul.

Ökológia és előrejelzés: fejlődésének és tömeges elszaporodásának a párás, meleg tavasz és nyár kedvez. A száraz, meleg vagy hűvös klímát nem kedveli. A lárva talajbabújásakor és bábozódása idején az aszály tömeges pusztulásukat okozhatja. Ha egymás után több száraz tavasz követi egymást, alig lehet repcefénybogarat találni. A telelő bogaraknak a nyirkos, de szellős, 2–3 cm-es, korhadt és humuszban gazdag avar kedvez. Ilyen szempontból legmegfelelőbb a tölgy- vagy gyertyánerdő avarja.

Az előrejelzés tővizsgálati módszerrel vagy a Moericke-féle sárga színű tálakkal történhet. Az előbbi módszer alkalmazása esetén, ha a tábla közepén 10–10 tő átvizsgálása után egy-egy tövön ötnél több bogár található, fel kell készülni a védekezésre. A sárga színű tálakat naponta figyelve következtetni lehet a várható kártételre.

Védekezés: jól fejlett, télálló, korán és egyenletesen virágzó repcén jelentéktelen a kártétel. Ha az előrejelzés alapján indokolt a kémiai védekezés, a következő hatóanyagú inszekticidek javasolhatók: benszultap, deltametrin, alfametrin, foszmetilan, endoszulfán, diklorfosz és foszalon.

2.4. Repceszárormányos2.4.1. (Ceutorhynchus quadridens)

Tápnövénykör: őszi és tavaszi repce, káposzta, karalábé, karfiol, repcsényretek, vízitorma és útszéli zsázsa.

Kárkép: az imágó kora tavasszal apró lyukakat rág a repce levelein, szárán és a levélnyélen, majd a levél főerébe, a fonáki oldalon, az ormányával ejtett sebbe rakja petecsomóit (általában 10 pete csomónként). Az új bogarak június elejétől a zöld repcebecőt rágják, illetve hámozgatják. A lárvák fiatal korban a levél főerében, nyelében rágnak. Rágásuk következtében a levél elszárad és lehullik a szárról. Idős lárvák a repce szárát úgyszólván üresre rágják.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: egész Európában előfordul. Magyarországon mindenütt megtalálható. Repcében ritkán okoz jelentős termésveszteséget annak ellenére, hogy lárvája nagy számban él a szárakban. A konyhakerti növények közül a káposzta- és karfiolpalántákban jelenléte néha jelentős károkat okozhat.

Fejlődésmenet: évenként csak egy nemzedéke van. Imágó alakban tölti a telet az erdőszélek avarjában. Kora tavasszal, repülve keresi fel a repcetáblát. A repcefénybogár után tavasszal a repceszárormányos jelenik meg a tavaszi kártevők közül. A nőstény petéinek zömét csomókban, a levél főerébe és nyelébe, kisebb részben a szár bőrszövete alá helyezi el. A peték elhelyezése annyira felszínes is lehet, hogy a fejlődésük alatt megduzzadt tojások egy része kívülről is látható. Az embrionális fejlődés kb. egy hétig tart. A lárvafejlődés egy hónap alatt zajlik le. Egy növény szárában 25–30 lárva is élhet. A kifejlett lárvák a száron jól látható lyukat fúrnak, majd a talajra pottyanva ott befurakodnak, és a felszíni 1–2 cm-es mélységben bebábozódnak. A bábnyugalom 8–12 napig tart. A fiatal imágók repcearatás előtt egy héttel jelennek meg. Ilyenkor megrágják a becőket is. Rövid érési táplálkozás után telelésre vonulnak. Kis részük ősszel előjön, és ismét petét rak. Ezek lárvái enyhe télen tavaszig kifejlődhetnek és imágóvá alakulhatnak. Kemény teleken az L1–L2 lárvák elpusztulnak.

Ökológia és előrejelzés: korán tavaszodó években tömegesen jelenik meg (március közepétől). A kifejlett lárvák közül sok elpusztul, ha a talajbavonulás idején a talaj felszíne száraz és kemény. Ugyancsak sok lárvát elpusztít a talajra hulló csapó eső. Rendszerint a bábozódásra készülő lárvák fejlődése idején uralkodó időjárás alakulása dönti el a következő évi populáció nagyságát. A kora tavaszi károsítás nagysága függ a betelepülést követő 2–3 hét alatt lehullott csapadék mennyiségétől. A száraz meleg (12–15 °C) kedvez a kártétel kialakulásának.

Védekezés: a Moericke-féle sárga színű tálak (március elején kihelyezve) alkalmasak a rajzásmenet nyomon


A repce

követésére. Ha a tál fogási eredménye azt mutatja, hogy az imágók száma egy héten belül nem ingadozik, meg kell kezdeni a kémiai védekezést. A védekezés időpontja rendszerint egybeesik a repcefénybogár elleni védekezés időpontjával, ezért nem szükséges külön a repceszárormányos imágói ellen védekezni.

2.5. Repcebecő-ormányos2.5.1. (Ceutorhynchus assimilis)

Tápnövénykör: az őszi és a tavaszi repce, a magnak termesztett káposzta, a karórépa, továbbá a retek és a repcsényretek, ritkán a fehér mustár.

Kárkép: mind az imágó, mind a lárva károsít. Az imágó tavasszal a növény szárát, a leveleket és a különböző fejlettségű bimbókat furkálja meg. A lárva, amely a fő kártevő, a becőben él, és a magkezdeményeket, magvakat kívülről rágja meg. A károsodott becő korábban érik, magtermése lehull.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: egész Európában előfordul, így hazánk egész területén is megtalálható, a Közel-Keleten és Észak-Afrikában szintén él. Az 1930-as években az USA-ban és Kanadában is megtalálták.

Fejlődésmenet: évente csak egy nemzedéke van. Imágó alakban telel az erdőszélek, mezsgyék avarjában. Meleg, kora tavaszi napokon repülve keresi fel a repcetáblát, és azonnal táplálkozik. Peterakását csak később, a repcebecők megjelenése idején kezdi meg. Amikor a becők 2–5 cm hosszúak, akkor indul meg a peterakás. Ez az időpont az évjárat időjárási viszonyainak alakulásától függően változik, nálunk április végétől május közepéig szokott bekövetkezni. A peterakás úgy történik, hogy a nőstény ormányával átfúrja a becőt, és a fúrt lyukon süllyeszti be a petéit. A nőstény kevés, csupán 1–2 petét rak becőnként. Az embrionális fejlődés 10–12, a lárvafejlődés 20–25 napig tart. A lárva kezdetben a magkezdeményt, később a magvakat rágja meg. Kifejlődése során 2–3 magot tesz tönkre. A kifejlett lárva kerek lyukat rág magának a becő falán és a talajra ejti magát, ahova befurakodva bebábozódik. A bábállapot 10–15 napig tart. Az imágók előjövetelük után szétszélednek és a különböző keresztes virágú növényeken érési táplálkozást folytatnak, majd nyár végén telelésre vonulnak. Elvétve szeptemberben is lehet imágót gyűjteni.

Ökológia és előrejelzés: kedvező tavaszi időjárás esetén a repce fejlődése gyorsabb, az imágók is korábban (március végén) jelennek meg, ezért ilyenkor a kártétel nagyobb. Ha a lárvák bábozódása előtt enyhén csapadékos az idő, akkor könnyen a talajba furakodhatnak a lárvák. Száraz időben nagy részük elpusztul.

Előrejelzés céljára a sárga színű tálat célszerű használni, ugyanis a tál vizébe fulladt imágók száma így nyomon követhető.

Védekezés: csak az imágók ellen lehet védekezni. Őszi repcében virágzás előtt (kb. április első fele, közepe) és virágzáskor (április vége, május eleje) indokolt védekezni. Ez utóbbi időben csak méhkímélő inszekticid alkalmazható. A virágzáskori védekezés a repcebecő-gubacsszúnyog ellen is védelmet nyújt. Szükség esetén teljes virágzásban is védekezhetünk. Az inszekticidek közül a foszalon, a benszultap, a foszmetilan és a deltametrin hatóanyagú szerek eredményesen alkalmazhatók. Virágzás idején csak méhkímélő technikával szabad inszekticideket kijuttatni a növényállományra.

2.6. Repcebecő-gubacsszúnyog2.6.1. (Dasineura brassicae)

Tápnövénykör: az őszi és tavaszi repce, továbbá a maghozó káposztafélék.

Kárkép: a becőkben élő nagyszámú, rózsaszínű lárva a magvakat és a becő falát belülről sérti meg. Az ilyen becőben feszültség keletkezik, aminek az lesz a következménye, hogy a becő még érés előtt megsárgul, kovad és elhullatja a magját.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: az európai repcetermesztő országokban mindenütt előfordul, így hazánk területén sem ritka. Erős (25%-on felüli) becőfertőzés esetén 18–20%-os magtermésveszteség következhet be.

Fejlődésmenet: hazánkban évenként kb. 5–6 nemzedéke lehetséges. Báb alakban telel 5–10 cm-es talajmélységben, apró földkamrában. Április második felében indul meg a rajzás. Előjövetelük után rövidesen párzanak, majd petét raknak. A peterakás módjára nézve eltérőek a vélemények. A szerzők egy része azt állítja, hogy csak a repcebecő-ormányos által fúrt lyukon képes petéit a becőbe helyezni. Mások mechanikai sérülést is


A repce

elegendőnek vélnek a peték elhelyezésére, ismét mások a repcefénybogár vagy nagy repcebolha rágása nyomán keletkezett nyílást említik, mint peterakó helyet. Egyesek azt állítják, hogy a repcebecő-gubacsszúnyog önálló peterakásra is képes. Saját vizsgálataink mindegyik lehetőséget igazolták. Egy becőben 3–29 lárvát számoltunk meg (100 becő vizsgálata). A kifejlődött lárvák a talajra pottyannak, ahova befurakodnak, és földkamrában bábozódnak. A bábállapot májusban 8–13 napig tart. A bábok jelentős része nyugalmi állapotban marad a következő tavaszig. Az őszi repce szempontjából csak az első, esetleg a második nemzedéknek van jelentősége. Sárga színű tállal végzett megfigyelések szerint Délnyugat-Dunántúlon az első rajzás a repcevirágzás előtt néhány nappal (április 20–25. között) indul meg és május közepéig tart. A második rajzás június első napjaiban kezdődik és a repce aratásáig (június 20–25.) tartott. Ezek az imágók már csak az elkésetten virágzó becőkbe petéztek.

Ökológia és előrejelzés: mivel nem minden évben okoz kárt, ez arra utal, hogy tevékenységét a külső ökológiai tényezők (a hőmérséklet és a szél) erősen befolyásolják. Előrejelzését sárga színű tállal lehet megoldani, de a lepkeháló is segít az imágók jelenlétének megállapításában. Általában akkor van jelentősebb lárvaegyedszám a becőkben, ha sok a repcebecő-ormányos.

Védekezés: külön nem védekezünk ellene, hanem a repcebecő-ormányos elleni védekezéssel a repcebecő-gubacsszúnyog imágói is elpusztulnak.

3. A repce gyomnövényeiA repce jó gyomelnyomó képességgel rendelkezik, azonban az aratásra a vetés idejétől függően elgyomosodik. Az augusztus utolsó hetében vetett táblák alacsony és közepes mértékben, míg a szeptember második felében vetett táblák kivétel nélkül erősen elgyomosodnak. A repce a vetésforgóban a gabona után következik, és ezért az utóbbi években a gabonavetésekben felszaporodott gyomnövények a repcében is károsítanak. A gyomfelvételezések alapján megállapíthatjuk, hogy a nagy széltippan, a pipitér, a szikfűfajok, a pipacs, valamint a ragadós galaj tekinthetők a legfontosabb gyomfajoknak. Ki kell emelni a ragadós galajt, amelynek károsítása azért jelentős, mert behálózza a repcetábla felső rétegét, és ezáltal a betakarításkor 20–30%-os termésveszteséget is okozhat. Az utóbbi évek védekezésében éppen ezért ennek a gyomnövénynek az irtása jelentette a központi feladatot.

A felmérések alapján a repcénél három kritikus gyomosodási időszak figyelhető meg.

Az első időszak, amikor jelentős gyomfelszaporodás várható, a keléssel egy időben jelölhető meg, különösen csapadékos nyár végi időjárás esetében. Ebben az időszakban 20–25 gyomfaj felszaporodása sem ritka. A rangsor elején már megtalálható az ebszikfű. Jellemző még ebben az időszakban a tyúkhúr, az árvacsalánfajok, a veronikafajok, valamint a nagy széltippan csírázása.

A második időszakban a repce erőteljes fejlődésével a gyomnövények borítási százalékának viszonylagos lemaradása figyelhető meg a repcével szemben. Ez az állapot legtöbbször február végéig, március elejéig tart, amikor a repce rendszerint erősen károsodik a téli időjárástól, és átmenetileg szintén a gyomnövényeké a főszerep. Ez az előny, a hatékony beavatkozás elmaradása esetén tartóssá is válhat. Ebben a (második) periódusban kevesebb jelentős borítással rendelkező gyomfaj található a táblákon, azonban a legjelentősebb fajok állandósulása tapasztalható. Az ebszikfű, a tyúkhúr, a veronikafajok és a galaj térfoglalása növekedik, és erőteljes előretörés figyelhető meg a nagy széltippan, a piros árvacsalán és a pipacsfajoknál is. Ez a periódus kritikus a repce szempontjából, mivel jelentősen csökkenhet a fejlődése, az elágazások száma és növekedése a főhajtáson. Átlagos időjárású években április elejére bekövetkezik a repce erőteljes lombzáródása, amely jó körülményeket biztosít számára egészen az érésig a gyomnövényekkel szembeni versengésben (kompetícióban).

A harmadik kritikus fázis a becők kialakulása tájékán jelentkezik, amikor a repce megdőlhet, és jelentősen felerősödhetnek azok a gyomfajok, amelyek a talajszintben, illetve az állomány alsó harmadában a vegetációs időben végig jelen voltak.

3.1. A repce gyomirtása


A repce

A repce gyomirtó szerei

A repce betakarítás előtti lombtalanítása

4. A repce védelmeA repcevetőmag inszekticides csávázása (triazofosz) elterjedt eljárás és védelmet nyújt a repcedarázs, a repcebolha, a keresztesvirágúak földibolhái, a repcegyökér-gubacsormányos és a káposzta-levéltetű őszi kártétele ellen. Nem elterjedt, de tanácsos lenne a kombinált fungicides csávázás (benomil, karboxin, karbendazin stb.), ami megakadályozná a csírapusztulást, a repceperonoszpórát, valamint a gyökérgolyva és a repcebecőrontó betegségek őszi fellépését.

A hagyományos mennyiségű (20–30 kg/ha) vetőmag ötödére csökkentése miatt az őszi időszakban nem


A repce

érvényesül a repce erős gyomelnyomó képessége, így szükséges a gyomirtás.

Az inszekticides vetőmagcsávázás esetleges elmaradása esetén figyelni kell a kezdetben fénykerülő repcedarázs-álhernyók létszámát, és szükség esetén védekezni kell benszultap, metilparation, diklórfosz hatóanyagú készítményekkel, amelyek egyúttal védelmet nyújtanak a többi őszi kártevő ellen is.

Az ősszel betelepedett mezei pocok ellen a búzánál leírtak alapján kell védekezni.

Mivel a repcét kis magmennyiséggel vetjük, ezért a kezdeti gyenge gyomelnyomó képessége indokolja a presowing, valamint a pre- és posztemergens kezeléseket. A posztemergens kezelések időpontját elsősorban a gyomnövények fejlettsége határozza meg. Ha az őszi gyomirtás elmarad és március közepén a tábla gyomossága indokolja, elvégezhető egy tavaszi posztemergens kezelés. Az április elején virágzó gyomok az inszekticides védekezést akadályozzák.

Gyakori, hogy a nappali léghőmérséklet már február végén, de március folyamán többször is 12 °C fölé emelkedik pár órára, ami a repceszárormányos és a repcefénybogár imágóinak folyamatos betelepedését biztosítja, melyet a kihelyezett színcsapda (sárgatál) jelez. Amennyiben a hálózás igazolta az imágók veszélyes egyedsűrűségét, március végétől virágzásig lehet védekezni benszultap, deltametrin, foszmetilan hatóanyagú készítményekkel. Előfordul, hogy az április eleji lehűlés miatt kétcsúcsú lesz a repcefénybogár, a repceszárormányos és a becőormányos rajzásgörbéje, de ilyenkor is elvégezhető a védekezés vagy megismételt védekezés a repce virágzása előtt.

A repcefénybogár imágóinak tömeges jelenléte miatt többször szükséges a méhkímélő technológia alkalmazása, de mindig olyan területen, ahol az előrejelzés és a körültekintő, szakszerű munka hiányzott.

Defóliálásra a gyorsan szárító hatású hatóanyagok (diquat stb.) alkalmasak, amelyek hatására egyszerre érnek be a becők és elmarad a szemveszteség.

A repce védelme


13. fejezet - A mák1. A mák betegségeiA mák kórokozói által előidézett kár egyes járványos években elérheti vagy akár meg is haladhatja egyéb károsítóinak kártételét.

Legjelentősebb a mákperonoszpóra (Peronospora arborescens), valamint a levél- és tőszáradás (helmintospóriumos levélfoltosság) kórokozója (Pleospora papaveracea). E két betegség ellen szinte elengedhetetlen a vegyszeres védekezés a tenyészidő folyamán, különösen a kórokozók számára kedvező környezeti feltételek megléte esetén.

Egyes években és különösen gyengébb termőhelyeken más, kisebb jelentőségű kórokozók kártétele is felerősödhet. Nem megfelelő minőségű vetőmag, illetve rosszul előkészített vetőágy esetén a gyökérfekélyt előidéző gombák (pl. Alternaria brassicae, Pleospora papveracea, Fusarium spp.) jelentős tőszámcsökkenést okozhatnak. Csapadékos években, különösen mély fekvésű táblákon komoly károkat okozhat a baktériumos gyökér- és szárrothadás (Erwinia carotovora subsp. carotovora). Esetenként egyéb fajok megjelenésére is számíthatunk a tenyészidő folyamán, pl. mákmozaik (poppy mosaic virus), máklisztharmat (Erysiphe cruciferarum, Erysiphe orontii, Leveillula taurica), levélüszög (Entyloma fuscum), amelyek kártétele olykor igen jelentős lehet.

Bórhiányos területeken számítanunk kell az igen súlyos tünetekkel jelentkező szívrothadás hiánybetegség fellépésére. Az utóbbi években több helyen is súlyos gubófertőzést okoztak egyes fuzáriumfajok (Fusarium equiseti és egyéb Fusarium spp.).

1.1. Szívrothadás1.1.1. (Bórhiány)

Tünet: a növények fejlődésükben visszamaradnak, a hajtásvégek száradnak, a virágok aprók, gyakori a virágszárak csavarodása is. A tokok kicsik maradnak, gyakran mag nélküliek. A hajtások csúcsi részein sötét, lilásbarna elszíneződés, „szívrothadás” jelentkezik. A levelek görbültek, sárgásszürke színűek, az erek megfeketednek. A szárakon sötét csíkok, sőt repedések jelenhetnek meg. Az elpusztult főhajtás pótlására gyakran mellékhajtások képződnek, de ezek is hasonló tüneteket mutatnak.

Védekezés: könnyen oldódó bórvegyületek (bórsav, bórax) kijuttatása a bórhiányos területeken.

1.2. A mák ervíniás gyökér- és szárrothadása1.2.1. (Erwinia carotovora subsp. carotovora)

Gazdanövény: a mák és a Papaveraceae családba tartozó növények, valamint a dohány.

Tünet: a száron és a gyökereken sötétlila, hosszúkás foltok jelennek meg. A szár bélállománya rothad, nedves masszává alakul át. A rothadás a főéren keresztül a levéllemezre is átterjed. A mákon a rothadó szövetek feketére színeződnek. A baktérium a máktokfeketedés egyik okozója lehet, különösen, ha a tenyészidő vége, a betakarítási időszak csapadékos. A megtámadott növények gyakran törpék maradnak.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: egyes csapadékos években, mély fekvésű táblák állományaiban jelentős károkat okoz.

A kórokozó életmódja: a fő fertőzési forrás a fertőzött növényi maradványok és a vetőmag. A kórokozó a parenchimasejtek falának elbontásával a sejtek szétesését idézi elő, amiben nagy szerepet kap a baktérium pektinázenzim-termelő képessége.

Ökológia és előrejelzés: áttelelésében jelentős szerepet kapnak a talajba kerülő fertőzött növényi maradványok. A baktérium aktivitásához víz jelenléte szükséges. Tág hőmérsékleti intervallumban képes aktív élettevékenységet folytatni, így fertőzést előidézni (hőmérsékleti minimum: 5 °C, optimum: 24 °C, maximum:


A mák

37 °C).

Védekezés: csak egészséges táblák, illetve tokok magjait használjuk vetésre. Kerülendő a nedves, mély fekvésű helyeken a mák termesztése, valamint fontos a 4–5 éves vetésforgó betartása.

1.3. Mákperonoszpóra1.3.1. (Peronospora arborescens)

Gazdanövény: a mák és a Papaveraceae családba tartozó növények.

Tünet: a kórokozó két tünettípussal jelentkezik az állományokban.

Primer tünetek: a növény szöveteinek korai fertőződésekor alakulnak ki. A növények kicsik maradnak, a virágszár meggörbül, igen gyakran az apró, satnya virágok el is pusztulnak. A levelek megvastagodnak (hipertrófia), megkeményednek, hullámosak lesznek. A levelek színe részben vagy teljesen sárgászöld lesz, a foltok fonáki részén nemezes, lilásszürke sporangiumtartó gyep látható.

Szekunder tünetek: az idősebb levelek színén erek által határolt, szögletes, sárgászöld, majd szürkévé váló foltok jelennek meg, a foltok levélfonáki részén pedig lilásszürke sporangiumtartó gyep képződik. A nyári meleg gátolja a gomba fejlődését. Ekkor csak a talaj közeli leveleket károsítja, ahol a fertőzéshez még elegendő nedvesség található. Jellemző, barna, szögletes és egyre nagyobbodó foltokat okoz, amelyeken a sporangiumtartók nem mindig jelennek meg, de a tünetek végül levélszáradáshoz vezetnek.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a mák legjelentősebb kórokozója hazánkban. Hűvös, csapadékos nyarakon, különösen sűrű állományokban, nagy károkat okozhat.

A kórokozó életmódja: a növényi maradványokban oospóra alakban vagy az őszi vetésű mákban micéliumos formában telel át. Igen fontos fertőzési forrás lehet a vetőmag is, ahol a gomba micéliuma a mag endospermiumában található. A beteg magból fejlődő növények gyökerében, majd szárában terjed szét a kórokozó micéliuma, ahonnan könnyen behatol a főéren keresztül a levéllemezbe is. A primer fertőzöttségű levelek fonákán létrejövő vagy az oospórából képződő sporangiumok az egészséges növény levelére, szárára vagy gubójára kerülnek, ahol vízben csíratömlőt fejlesztenek, ami a légzőnyílásokon keresztül vagy az epidermiszt áttörve fertőzi az újabb növényeket. A toktermés fertőződésével a magokba is bejut a micélium.

A hőmérséklettől függően 4–8 nap inkubációs idő után a leveleken kialakulnak a jellegzetes tünetek. A levélfonák légzőnyílásain keresztül előtörő sporangiumtartók villásan elágazó végein egyesével keletkeznek a sporangiumok, amelyek újabb fertőzések elindítói. A vegetációs periódus végén a fertőzött szövetekben nagyszámú oospóra képződik.

Ökológia és előrejelzés: A fertőzés optimális hőmérséklete 12–17 °C. A gomba magas relatív páratartalmat igényel. Járványos felszaporodására akkor lehet számítani, ha a vegetációs időszak elején hosszantartó hűvös és csapadékos az időjárás, valamint ha a mákot több éven át azonos területen termesztik, illetve ha a tavaszi mákot az őszi szomszédságába vetik.

Védekezés: első számú feladat a magvak gondos tisztítása. A fertőzési forrásként számba jövő magtoktöredékeket, valamint a léha magvakat el kell távolítani. Fontos, hogy a mákot ne termesszük monokultúrában, illetve ne vessük a tavaszi mákot az őszi közelébe. A növényállomány ne legyen túl sűrű (optimális 15–20 db növény/fm). Csávázásra metalaxilhatóanyagú szert használhatunk. Állománykezelésre a cineb, mankoceb, propinebvagy rézoxiklorid + cinebhatóanyagú készítmények alkalmasak.

1.4. A mák pleospórás levél- és tőszáradása1.4.1. (Pleospora papaveracea)

Gazdanövény: a mák és a Papaveraceae családba tartozó növények.

Tünet: a kórokozó a mák minden részén előfordulhat. Károsítására a keléstől az érésig egyaránt lehet számítani. A fertőzött magvak egy része ki sem kel vagy a kihajtó csíranövény pusztul el. A fiatal növény szártövén barna folt jelenik meg, amely később rothad, gyakran be is fűződik és a növény pusztulását okozza. A mák későbbi fenofázisaiban a levelek alulról fölfelé barnán elszáradnak a kialakuló, majd később összefolyó, szögletes


A mák

levélfoltok hatására. A szár az elpusztult levelek ízesülésénél feketén elszíneződik. A szárfoltok elliptikusak, néha kihegyezettek, hosszúságuk elérheti a 10 cm-t is. A kéregszövetek pusztulása következtében a víz és a tápanyagok szállítása akadozik, ami a növény hirtelen száradását okozza. Könnyen fertőződnek a bimbók és a fiatal magtokok is. A bimbók leszáradnak, lehullanak, a mákgubók pedig barnásfekete foltosak lesznek, és rendellenesen, torzan fejlődnek. Belsejükben a gomba szövedéke a magvakat a tok falához tapasztja. A kórokozó a mag belsejébe is behatol.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a mákperonoszpóra mellett a mák legveszedelmesebb betegsége, amely járványos években és kedvezőtlen fekvésű helyeken 80–90%-os veszteséget is okozhat. Jellemző a fertőzött máktokok ópiumtartalmának nagyfokú csökkenése is.

A kórokozó életmódja: a növény zöld részeinek fertőzött foltjaiban a gomba konídiumos alakjának a Dendryphion penicillatum (syn.: Helminthosporium papaveris) sötét, zöldesbarna konídiumkivirágzása figyelhető meg. A tömlőspórás teleomorf alak (Pleospora papaveracea) szaporítóképletei az elrothadt szárban fejlődnek ki.

Ökológia és előrejelzés: a gomba meleg és fényigényes (hőoptimum: 25–28 °C). A ritka állományú és a táblaszéli növények esetében mindig nagyobb arányú a kártétele.

Védekezés: csak egészséges állományok magját használjuk vetésre! A fertőzött növénymaradványok megsemmisítése, mély aláforgatása és a fertőzött táblán 4–5 éves vetésforgó betartása a kívánatos. Csávázásra TMTD hatóanyagú szerek használhatók. Állománykezelésre a mákperonoszpóránál ismertetett hatóanyagok alkalmasak.

1.5. Máklevélüszög1.5.1. (Entyloma fuscum)

Gazdanövény: a mák és egyéb, a Papaveraceae családba tartozó növények.

Tünet: a tenyészidő második felében a leveleken 3–6 mm-es, világos, később sötétbarna, erektől határolt, szögletes foltok jelennek meg. A foltokra jellemző, hogy áteső fényben sötétszürkének, majdnem feketének mutatkoznak. A fertőzött levelek alulról kezdődően korán elszáradnak, aminek következtében a máktokok kicsik maradnak. A levélfoltoknál a felületre törő fonalas konídiumok a levéllemez mindkét felületén fehér színű, penészszerű bevonatot képeznek.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: kártétele a múltban jelentősebb volt, ma ritkábban fordul elő Magyarországon.

A kórokozó életmódja: a lehullott levelekben telel át teliospóráival, amelyek tavasszal a gazdanövény szöveteinek szétesése után válnak szabaddá. A teliospóra bazídiumot hajt, amelyen bazídiospórákat képez. A bazídiospórák egyesülése után keletkező dikariotikus micélium a légzőnyílásokon keresztül fertőzi a leveleket. A tenyészidő folyamán keletkező konídiumok könnyen terjednek és azonnal képesek újabb fertőzéseket létrehozni.

Ökológia és előrejelzés: A teliospórák csírázásának optimális hőigénye 12–15 °C. A teliospóra 20 °C fölött már nem bazídiumot, hanem micéliumot fejleszt.

Védekezés: a növényi maradványok megsemmisítése, mély aláforgatása. Állománypermetezés cineb, mankoceb, propineb, metiram, kaptánvagy folpet hatóanyagú fungicidekkel.

2. A mák kártevőiA kelő növény szikleveleit és első levélkéit a fekete barkó, a hegyesfarú barkó, a vincellérbogár, a kis poszogóbogár, a sároshátú bogár, a fekete tücsök, a meztelen csigák, a bagolylepkék hernyói, valamint ritkán a mákgyökérormányosok rághatják meg.

A gyökereket a pajorok, a drótférgek, az áldrótférgek, a vincellérbogarak és barkók lárvái (kukacok), a gyepi hangya, illetve a barna és a fekete mákgyökérormányos lárvái károsíthatják.

A növény levelein a bagolylepkék, a meztelen csigák, a vincellérbogarak, a polifág barkók okozhatnak károkat.


A mák

A zöld részeken a fekete répa-levéltetű, a zöld őszibarack-levéltetű, a tripszek és takácsatkák szívogathatnak. A legfontosabb szárkárosító a mákszárdarázs lárvája, de a máktokormányos és a mákgyökérormányosok okozta sebzések sem elhanyagolhatók.

A virágot megtámadhatja a bundásbogár, valamint egyes helyeken a mákvirágszúnyog. A zsenge tokot a mezei poloskák szívogatják, a máktokormányos imágója pedig hámozgatja. A terméstokot és a magvakat a bagolylepkék hernyói, csak a magvakat pedig a máktokormányos kukacai és a máktokszúnyog lárvái pusztítják. Az érett termés a verebek és a rágcsálók zsákmánya lehet.

2.1. Máktokormányos2.1.1. (Ceutorhynchus macula-alba)

Tápnövénykör: az eddigi tapasztalatok alapján a faj monofág, csak a mákon képes kifejlődni. A mák legjelentősebb kártevője.

Kárkép: A lárva és az imágó egyaránt kártevő, de a súlyosabb kárt a lárva okozza. A lárvák júniusban, júliusban a tok belsejében a magvakat és a tok rekeszfalait rágják meg, ami a rekeszfalakon szövetburjánzást okoz. Az érett tokon megfigyelhető apró, kerek lyukakat a tokot elhagyó lárvák készítik. Az imágók májusban, júniusban a levéllemezt, a levelek ereit, illetve a bimbó alatti szárrészt rágják meg. Ez utóbbi kártétel miatt a növény elrúghatja a bimbót. A virágok kinyílása után a barkó a tokon hámozgat, majd ormányával átfúrja a tok falát. A sérülések helyén tejszerű ópiumos nedv szivárog ki, ami a levegőn megbarnul, később megfeketedik. Az imágó rágta lyuk teszi lehetővé a máktokszúnyog peterakását.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: Közép- és Dél-Európában, a Kaukázusban, Kis-Ázsiában, valamint Afrika északi részén honos. Hazánkban mindenütt megtalálható, ahol mákot termesztenek.

Fejlődésmenet: évente egy nemzedéke fejlődik. Az imágó telel az előző évi máktábla talajában, 8–10 cm-es mélységben. Az első bogarak (főleg hímek) május elején jelennek meg, de a tömeges rajzás május második felében kezdődik és június első felében ér véget. Az imágók a frissen kinyílt virágokban párosodnak. A nőstények átrágják az 1–3 napos tok falát, majd megfordulva 1–2 petét helyeznek a tokfal belső falára. Egy nőstény 18–22 °C hőmérsékleten 80–90 petét rak. A peterakás 5–6 hétig is elhúzódhat. Az embrionális fejlődés 6–8 napig tart. Ezt követően a lárvák 2–3 hét alatt, három fejlődési stádiumon keresztül fejlődnek ki. A kifejlett lárva átrágja a tok falát, a talajra ejti magát, és befurakodik. A talajban bábbölcsőt készít, bebábozódik, és egyhavi nyugalmi állapot után imágóvá alakulva a következő tavaszig diapauzál (obligát diapauza). Hazánkban már előfordult (1965–1967), hogy a telelő imágók egy része (13%) még egy évig diapauzában maradt.

Ökológia és előrejelzés: hazai tapasztalatok alapján az imágók 50%-ának megjelenése akkor valószínű, ha az április 1. és május 15. közötti csapadékmennyiség meghaladja a sokévi átlagot, és az április 1-jétől számított, 10 cm-es mélységben mért talajhőmérsékletből adódó effektív hőösszeg eléri a 35–60 °C-ot (fejlődési küszöbhőmérséklete 13 °C). Ha a tavasz száraz, a csapadék a sokévi átlag felénél kevesebb, az imágók 50%-ának előjövetele csak 100–150 °C effektív hőösszeg elérése esetén várható. Szignalizáció adható május második felében: a táblán átlós irányban haladva 10–15 helyen 1 m2-nyi területen megszámoljuk az imágókat. Ha négyzetméterenként 2 imágót találunk, javasolt védekezni.

Védekezés: a mákot ajánlatos az előző évi máktáblától és a házikertektől minél messzebbre vetni. Erős rajzás esetén háromszor is szükséges lehet védekezni: zöldbimbós (ún. kampósbot) állapotban, virágzás elején és teljes virágzáskor. A két utóbbi időpontban csak méhkímélő szert használhatunk, amit alkonyatkor kell kijuttatni. Alacsonyabb fertőzöttség esetén elegendő lehet a szegélykezelés is, mivel az imágók az előző évi máktábla felé eső táblaszélen élnek a legnagyobb számban. Minthogy a mák erősen viaszos, a porozás eredményesebb.

2.2. Máktokszúnyog2.2.1. (Dasyneura papaveris)

Tápnövénykör: mákon és pipacson él, tehát oligofág.

Kárkép: a máktok belsejében júniusban, júliusban sok (1–250) apró, halványpiros lárva rágja a magkezdeményeket, magvakat, a rekesz- és tokfalakat. A lárvák ürüléke, nyála, levedlett bőre beszennyezi a tok belsejét. A tok többnyire eltorzul s belül megpenészedik és megrothad.


A mák

Elterjedés és gazdasági jelentőség: Magyarországon és Szlovákiában elterjedt, de Közép-Európa más államaiban is megtalálható.

Fejlődésmenet: nemzedékszáma egy, illetve lehet egy második, részleges nemzedéke is. Az imágók a mák virágzásakor rajzanak. A máktokormányos fúrta lyukon át helyezik 10–57 petéjüket a tokba. Egy tokba több nőstény is petézhet. A lárvák fejlődése, amely 1–2 hétig tart, a tokban zajlik le. A kifejlett lárvák egy része a máktokormányos rágta nyíláson távozik, a talajba furakodik, ahol egy részük diapauzában áttelel, a másik részük bebábozódik és imágóvá alakul. A tokban maradt lárvák részben bábbá, majd imágóvá alakulnak, részben diapauzálnak és áttelelnek. Tehát az áttelelés a talajban vagy az elszóródott máktokban, esetleg a pipacs toktermésében, fehér gubóban történik. Nyáron júliusban rajzik. Ezek lárvái az érőfélben lévő mákszemeket fogyasztják. A mák betakarításakor egy részük még fellelhető a tokban.

Ökológia és előrejelzés: a rajzó imágók számára előnyös a párás meleg. A csapadékos, hűvös időjárás fékezi a petézést. Aszályos nyári időben nő a diapauzáló lárvák száma, sőt esetleg a második nemzedék ki sem fejlődik. A máktokormányos elszaporodása fontos feltétele fennmaradásának.

Védekezés: általában a máktokormányos elleni védekezés védelmet ad e kártevő ellen is. Házikertek közelébe ne vessünk mákot!

3. A mák gyomnövényeiAz igen korai vetésű mák vetés után lassan, vontatottan fejlődik, s mintegy két hónap után tudja csak megfelelő állománysűrűség esetén borítani a talajt, s így elnyomni a késői kelésű gyomfajokat.

Az évelő gyomfajokon kívül elsősorban a késő ősszel – kora tavasszal kelő gyomnövények (T 2–T3) veszélyeztetik a biztonságos máktermést. Ezek közül gyakoriság és borítás tekintetében a nagy széltippan (Apera spica-venti), a pipacs (Papaver rhoeas), a galaj (Galium aparine), a vadrepce (Sinapis arvensis), a repcsényretek (Raphanus raphanistrum), a füstikefélék (Fumaria spp.), a kenderkefűfélék (Galeopsis spp.), a pásztortáska (Capsella bursa-pastoris) a jelentősebbek, de a ritka, vontatottan fejlődő mákállományban a melegigényes T4 gyomfajok is felszaporodhatnak.

3.1. A mák gyomirtása

A mák gyomirtó szerei

4. A mák védelmeA mák igényes növény, megkívánja, hogy a termesztés egész ideje alatt a szükséges feltételeket biztosítsuk számára.

Jó táperőben lévő, gyommentes talajon a legtöbb növény után termeszthető. Legjobb előveteményei a pillangósok és a trágyázott kapás kultúrák. Leggyakrabban azonban két gabona közé vetik. A mák öntűrő


A mák

képessége rossz, így legalább 3 év múlva kerülhet vissza arra a területre. Az agrotechnikai eljárások közül kiemelhetjük a vetés, a sarabolás és az egyelés gondos, időben való elvégzését.

A technológiai műveletek közül elsőrendű feladat a terület megválasztása. Itt a főbb szempontok: a talaj tápanyagkészlete, gyommentessége, az előző év(ek) mákterületeitől való tér- és időbeli izoláltsága. Ezzel visszaszorítható a növények ervíniás és pleospórás megbetegedése, és a gyomok térhódítása is.

Fontos a vetőmagtételek gondos tisztítása. A fertőzési forrásként szóba jövő magtoktöredékeket el kell távolítani. A csíranövényt károsító talajlakó gombák és a peronoszpóra ellen ajánlatos a magot csávázni. A gyakorlatban jól bevált a metalaxil hatóanyagú szerrel való csávázás (a szer engedélye a mákra nem tér ki).

A talajlakó kártevő elleni védekezés kisebb jelentőségű, de ha számuk a kritikus értéket (3–5 db/m 2) meghaladja, célszerű a talajfertőtlenítést elvégezni diazinon hatóanyagú készítménnyel.

Tenyészidőben védekezni általában a peronoszpóra, a máktokormányos és ritkábban a levéltetvek ellen szükséges.

A peronoszpóra ellen a védekezést korán el kell kezdeni. Ez részben már a magcsávázás során elkezdődik, de később, a tőrózsa fejlődési állapotában – különösen a hűvösebb, csapadékosabb időjárás esetén (, a gomba fellépésekor állománykezelés formájában folytatódik, amely elsősorban a tokfertőzés megakadályozására irányul. A permetezést cineb, mankoceb, propineb, cineb + réz hatóanyagú fungicidekkel végezzük, és csapadékos időben 14 naponként megismételjük.

A peronoszpóra elleni védekezéshez legtöbb esetben kapcsolható a levéltetvek elleni szerek kijuttatása. Megjelenésüket figyelemmel kell kísérni (Moericke-féle sárgatál), s a lárvakolóniák kialakulásakor (virágzás előtt és/vagy után) dimetoát vagy pirimikarb hatóanyagú szerrel védekezzünk!

A máktokormányos megjelenésével május elejétől számolhatunk.

A levélen okozott kártétel jelentkezésekor dioxakarb, dimetoat, benszultap vagy metilparation porozó- és permetezőszerek valamelyikével védekezhetünk. Ha az imágók betelepedése a virágzás idejére is kiterjed, csak méhkímélő technológia alkalmazásával védekezhetünk ellenük.

A mák ápolási munkái közül legjelentősebb a gyomok elleni védekezés. Ez mechanikai és vegyszeres formában történhet.

Amint a sorok látszanak, el kell végezni a mák sekély kapálását (sarabolás), ezen kívül még további 2–3 kapálás válik szükségessé a tenyészidő során.

A vegyszeres gyomirtás rendszerint két alkalommal szükséges. Az első kezelést a vetés után, kelés előtt klórtoluron vagy a nitrofen hatóanyagú szerrel végezzük el. Sugárkezelt mag vetése esetén, a fitotoxikus hatás elkerülése végett, a nitrofen hatóanyagú herbicidet kell választani.

A második kezelésre az egyelést követően, a mák 8–10 leveles állapotában kerül sor. Ekkor a klórtoluron vagy piridat hatóanyagú szereket alkalmazhatjuk.

Amennyiben az alapkezelések hatása nem kielégítő, akkor a mák 4–6 leveles állapotában, március végén, a klórtoluron, piridat, fluazifop-p-butil vagy a diquat-dibromid hatóanyagú szer juttatható ki, durva cseppek formájában.


A mák

A mák védelme


14. fejezet - A dohány1. A dohány betegségeiA dohány gazdaságos termesztése az egészséges, edzett palánta előállításával kezdődik. A súlyos károkat okozó betegségek nagy része a palántaágyból ered. Az elvetett magból kelő csíranövénykéket a palántadőlés és tőfekély kórokozói (Pythium spp., Fusarium spp., Rhizoctonia solani, Olpidium brassicae), valamint a fekete gyökérrothadást előidéző Thielaviopsis basicola károsíthatják. Míg az előbbieknél járulékos gyökérképződés előfordulhat, utóbbi kórokozónál ilyenek nem képződnek. A fekete gyökérrothadás kórokozója a palántával a termőföldre széthurcolható, ahol elpusztítása a gomba kitartó klamidospórái és soktápnövényűsége miatt rendkívül nehéz. A maghoz tapadó Alternaria gombák (Alternaria alternata, A. tabacina) konídiumai a nyálkás- vagy zöldrothadás előidézői, amelyek fellépését a túlöntözés, szellőztetési hiányosságok, valamint a sűrű vetés segítik elő. A palántaágyban felléphet a dohányvész baktérium kórokozója (Pseudomonas syringae pv. tabaci) vagy jelentkezhet a peronoszpóra (Peronospora hyoscyami f. sp. tabacina) korai fertőzése.

A szántóföldre kiültetetett dohány már a palántaágyból hozhat fertőzöttséget, pl. a fekete gyökérrothadással fertőzött állomány az egész tenyészidőben „ülve marad”. A dohányvész és a peronoszpóra – a hajlamosító környezeti tényezők megléte esetén – komoly járvány kialakulásához vezethetnek. Párás, meleg időjárás – különösen a levéltetű vektorok tömegszaporodásán keresztül –, számos vírusbetegség, pl. a dohánymozaik (tobacco mosaic tobamovirus), a dohány érbarnulás (potato Y potyvirus), a dohány uborkamozaik betegsége (cucumber mosaic cucumovirus) kártételét segítheti elő. A dohány bronzfényűsége (tomato spotted wilt tospovirus) a tripszek, míg a sztolbur betegség (stolbur phytoplasma) a kabócák gradációjával mutat párhuzamosságot. A vegetációs időszakban bármikor jelentkezhet az Alternaria fajok károsítása, különösen akkor, ha az állományt egyéb stresszhatások (pl. tápanyagellátási zavarok, napégés, aszálykár) is érik.

1.1. Dohánymozaik1.1.1. (Tobacco mosaic tobamovirus, TMV)

Gazdanövény: rendkívül széles gazdanövénykörrel rendelkezik, elsősorban lágy szárú, kétszikű növényeket (zöldség, dísz- és gyomnövény) képes megfertőzni.

Tünet: sok törzse van, amelyek különböző szimptómákat okoznak.

A leggyakoribb a világosabb – sötétebb zöld tarkázottság (egyszerű mozaik). A levelek széle fodros, a levéllemez hullámos vagy hólyagosan kidomborodó, s mindig a legfiatalabb felső leveleken jelenik meg (fodros mozaik). Ez a tünet összetéveszthető az uborkamozaik kórképével.

Másik kórkép az ún. hálós mozaik: az erek a legfinomabb hajszálerekig elfehérednek, és a zöld levéllemeztől élesen elütnek. A pettyes mozaik: a sárguló levélrészeken elszórt fehér és világosbarna, 2–3 mm átmérőjű, kerek pettyecskék jelennek meg, amelyek átütnek a levél fonáki részére is. A zöld levélrészeken is kialakulnak a pettyek, de csak a levél színén.

A keskenylevelűséget okozó törzs fiatal leveleken jelentkezik. Ha a mozaik vírus túl öreg leveleket fertőz, a tarkázottság nem alakul ki, hanem égésszerű nekrózisok keletkeznek, amelyek összetéveszthetők a dohányvész foltjaival (barna foltos, perzselt mozaik).

Elterjedés és gazdasági jelentőség: habár a fertőzött növényegyed terméscsökkenése általában 15%-nál kisebb, gyakori előfordulása mégis jelentőssé teheti. Nálunk aránylag ritkábban okoz számottevő kárt. A termés- (és minőségi) veszteség attól függ, hogy a dohány mely fenológiai állapotában lép fel.

A kórokozó átvitele, terjedése: a vírus présnedvvel, mechanikai úton (ápolási munkák, szélverés, dörzsölés stb.), talajrészecskékkel átvihető, a rovarok szerepe a TMV átvitelében nem tekinthető fontosnak, maggal nem terjed (legfeljebb a maghoz tapadt dohányporral). Inokulum forrásként a Solanaceae család fajai számítanak a legjelentősebbeknek. A TMV fizikai és kémiai behatásokkal szemben rendkívül ellenálló.

Ökológia: a tünetek kialakulásában a hőmérsékletnek és a fénynek meghatározó szerepe van. Magas hőmérsékleten (27 °C) és alacsony hőfokon (10 °C alatt) a szimptómák nem szembetűnőek (maszkírozódnak,


A dohány

látens fertőzés). A fiatal növények általában érzékenyebbek, mint az idősebbek.

Védekezés: a vírus a levélszövetekben több éven át megőrzi fertőzőképességét, ezért a növénymaradványokat nem szabad komposztálni. A vetésváltás (legalább 2 év, egyéb földhasznosítás két dohányültetés között) és az általános növényhigiénés szabályok betartása elengedhetetlen. Rezisztens fajták mind a burley, mind a virginia dohányoknál rendelkezésre állnak. A TMV-vel szemben vannak ellenálló fajták, fogékonyak a Hevesi 7, 11. A keresztvédelem (cross protection) lehetőségét felhasználva Abel és munkatársai (1986) TMV köpenyfehérje gén átvitelével, amely meggátolja a virulens törzs fertőzését vagy replikációját, TMV-rezisztens transzgénikus dohánynövényt állítottak elő.

1.2. Dohány érbarnulás1.2.1. (potato Y potyvirus, PVY)

Gazdanövény: fontos gazdanövényei a burgonya, paprika, paradicsom és a dohány, amelyek mindegyikén súlyos károkat okoz. A Solanaceae mellett az Amaranthaceae, a Chenopodiaceae, az Asteraceae (=Compositae) és a Fabaceae (=Leguminosae) némely tagja is fogékony.

Tünet: a levél színén a főéren barna színű, besüppedt nekrotikus csík jelenik meg. Ugyanakkor az egész levéllemezen a finom érhálózat kivilágosodik, a másodrendű és a finomabb hajszálerek a levél fonákán barna színűek, elhalóban vannak. A levéllemezen hólyagosodás, a sárga hólyagos részen áteső fényben fehér pettyek mutatkoznak.

Másik kórkép: levélhólyagosodás, a levél fonákán az első és másodrendű erek elhalnak, a levéllemezen 3–5 mm nagyságú, barna szegélyű, téglavörös foltok jelennek meg. Az idősebb leveleken a világos pettyesség az egész levéllemezt elborítja.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a betegség a levéltetű-gradációval párhuzamosan, rendkívül súlyos formában jelentkezhet, gyakran az uborkamozaik vírussal (CMV) komplexen fertőzve. A beteg növény alacsony marad, levélhozama – a kisebb levélméretet is hozzászámítva – 20–30%-kal kevesebb. A betegség esetenként csak egy levélemeleten jelentkezik.

Ökológia: a levéltetvek tömegszaporodására kedvező ökológiai tényezők szorosan összefüggnek a PVY járványos mértékű terjedésével. A fiatal növények jobban károsodnak, mint az idősebbek. A PVY koncentrációja a sejtekben 25 °C-on a legmagasabb.

A kórokozó átvitele, terjedése: legfontosabb vektorai a levéltetvek (pl. Myzus persicae), primer inokulumforrásként leginkább a burgonya szolgál. Vetőmaggal nem terjed.

Védekezés: elsődleges szempont a levéltetűvektorok elleni védelem. A Solanaceae növényfajoktól (pl. burgonya, paprika, paradicsom, gyomnövények) való tér- és időbeli izolálása elengedhetetlen. Ellenálló fajták alkalmazhatók: a Hevesi 1, 6, Pallagi 1, 3, Kerti 1, 2.

1.3. A dohány uborkamozaik betegsége1.3.1. (cucumber mosaic cucumovirus, CMV)

Gazdanövény: dohány, paprika, uborka, évelő gyomnövények (pl. Convolvulus spp., Chelidonium majus, negyven növénycsalád közel 200 növényfaja).

Tünetek: emlékeztetnek a TMV okozta szimptómákra, de az eltérő vírustörzseknek megfelelően különbözőek lehetnek. Tipikusan tarkázottság, mozaikosság, burley fajtákon tölgyfalevél mintázatú kórkép is kifejlődhet, de gyűrűs mintázat is lehetséges. Az erek között sötétzöld hólyagosodás látható, a levél alakja általában nem változik, a levél hegye fénylő. A beteg terület gyorsan elpusztul.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: Ázsiában az egyik legfontosabb dohánybetegség volt, a japán dohánytermesztők – a világon egyedülállóan – emlékoszlopot is emeltek a CMV elleni sikeres védekezésre emlékezve. Magyarországon a virginia és a burley típusú fajtákon gyakori.

A kórokozó átvitele, terjedése: levéltetvekkel (pl. Aulacorthum solani, Macrosiphum euphorbiae, Myzuspersicae) nem perzisztens módon, illetve mechanikailag történik, vetőmaggal azonban nem terjed.


A dohány

Ökológia: a CMV és a PVY a környezeti tényezőkre hasonló módon reagál. A TMV-től eltérően a CMV gyorsan inaktiválódik, és a talajban, valamint a növényi maradványokban csak néhány hétig tartja meg fertőzőképességét.

Védekezés: levéltetűvektorok ellen vegyszeres védekezés szükséges. Kerüljük a CMV-gazdanövények közelségét. A dohány térbeli izolálása a betelepülő vírusvektor levéltetvektől eredményes lehet nem-gazdanövény (pl. napraforgó) szomszédos termesztésével.

1.4. Dohány bronzfényűség vagy bronzfoltosság1.4.1. (Tomato spotted wilt tospovirus, TSWV)

Gazdanövény: sok tápnövényt megbetegítő jellege (34 növénycsalád, 166 faj) miatt számos szántóföldi, dísz- és gyomnövény (dohány, napraforgó, paradicsom, saláta, dália, cínia, Datura stramonium, Solanum nigrum stb.) lehet gazdanövénye.

Tünet: a primer tünetek előbb a fiatalabb, később az öregebb leveleken is megjelennek szögletes, körkörös nekrózisok formájában, amelyhez gyűrűs mintázatok, ér- és ér menti nekrózisok társulnak. A szárakon nekrotikus elhalások, görbültség jelentkezik. A levelek felületén ráncoltság, egyenetlen növekedésből származó torzultság, sárgaság, majd bronzos nekrózisok láthatók. A növény fejlődésében megreked (törpe marad), a csúcstól kezdve elhal. Már melegágyban is jelentkezhet a betegség, a kiültetés után a fertőzött növények hajtáscsúcsi görbülése összetéveszthető a benefin hatóanyagú herbicid okozta esetleges fitotoxikus hatással, amely utóbbit azonban a dohány rendszerint kiheveri.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a kórokozó a környező országokban jól ismert. Magyarországon formálisan 1989-ben, paradicsomról írták le, de már a 70-es évektől károsít a hazai dohányokon, 1990-ben komolyabb epidémiát okozott (Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 10–15% veszteséggel).

A kórokozó átvitele, terjedése: tripszek segítségével: Thrips tabaci, néhány Frankliniella faj, pl. F. occidentalis (nyugati virágtripsz) átvihető, amelyek évelő gyomnövényekről kiindulva végzik a primer inokulációt. Az utóbbi tripszfaj Magyarországon a `80-as évek végétől fordul elő. A TSWV mechanikailag átvihető, de dohánymaggal nem terjed.

Ökológia: hasonlóan a többi rovarvektorral terjedő vírusbetegséghez, a növény-vírus-vektor kapcsolatot a környezeti tényezők jelentősen befolyásolják. A szimptómák 25 °C-on 5 nap alatt kifejlődnek, míg 10–12 °C-on ez 3 hetet is igénybe vesz. Általánosan jellemző, hogy a magas hőmérséklet és a magas páratartalom kedvező a súlyos TSWV tünetek kialakulására.

Védekezés: hatékony védelmet a tripszvektorok elleni védekezéssel, a gyomok irtásával érhetünk el. A megfelelő növénysorrend és az izoláció betartása meghatározó.

1.5. Dohányvész1.5.1. (Pseudomonas syringae pv. tabaci)

Gazdanövény: habár több növényen való előfordulását közölték, gazdaságilag számottevő kárt csak a dohányon (Nicotiana spp.) és a szóján okoz (ez utóbbinál kártétele kisebb jelentőségű).

Tünet: a dohány bármely fejlődési szakaszában megjelenhet. A fertőzés a palántaágyban kezdődik: a leveleken, főként a széleken világossárga, 4–5 mm átmérőjű foltok keletkeznek. A fertőzött palánták sárgulnak, egy részük már a palántaágyban elpusztul. A kiültetett növényeken hasonlóak a foltok (közepükön tűszúrásnyi, fakó, barna ponttal), amelyek megnagyobbodnak, összefolynak. A foltokat sárga udvar határolja (baktériumtoxin hatás). A betegség előrehaladtával a foltok nekrotizálódnak, a levél elhal és rongyként csüng a száron.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: kedvező járványtani tényezők meglétekor a betegség igen gyors terjedésű (dohányvész). Palántanevelésnél prevencióra kell törekednünk. Fellépése esetén jelentős gazdasági kárt okozhat.

A kórokozó életmódja: vetőmaggal, fertőzött talajjal, művelőeszközökkel, beteg növénymaradványokkal, rovarok segítségével (pl. Thrips tabaci) is terjedhet. A baktériumok elsősorban a sztómákon, de sérüléseken is bejuthatnak a növénybe.


A dohány

Ökológia és előrejelzés: a baktérium kifejezetten vízigényes (eső, harmat) és melegkedvelő. A járványkialakulást a viharos, szeles, nedves periódust követő meleg, párás időjárás segíti elő.

Védekezés: a palánta előállítása során preventív eljárásokkal védekezhetünk: vetőmagcsávázás (0,2%-os formaldehidoldatban 10 percig), melegágyi talajfertőtlenítés, eszköz, felszerelés fertőtlenítése nátriumhidroxiddal. Permetezés: palántaágyban bordói lé (4–8 naponként megismételve), szántóföldön: bordói lé, rézoxiklorid hatóanyagú készítmények jöhetnek számításba.

1.6. Palántadőlés és tőfekély1.6.1. (Pythium spp. – legalább 13 faj – okozhatja: pl. P. aphanidermatum, P. irregulare, P. ultimum var. ultimum, de a korábban széleskörűen átvett – téves leíráson alapuló, nem létező – P. debaryanum Hesse emend. Middleton gombafaj nem!; Fusarium spp.; Rhizoctonia solani, teleomorf: Thanatephorus cucumeris; Olpidium brassicae)

Gazdanövény: a tünetek hasonlósága alapján egybegyűjtött fajok rendszertanilag gyakran távol esők, s egyenként is rendszerint soktápnövényűek.

Tünet: a betegség a két szikleveles növénykék hypocotyl részének barnulásával, a növénykék kidőlésével jelentkezik. A csírázó mag sokszor ki sem kel, a talajban elpusztul. A palántadőlés betegség rendszerint foltokban figyelhető meg.

A tőfekély 3–4 lombleveles állapotban jelentkezik, a növényke fejlődése leáll, gyökere elrothad. Szerencsés esetben járulékos gyökérképződés indul meg.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a talajlakó gombák valamennyi palántaágyi nevelést kívánó növényünket veszélyeztetik.

A kórokozó életmódja: valamennyi gomba hosszú ideig képes tápnövény jelenléte nélkül is a talajban vagy a növénymaradványokban életben maradni oospóra, klamidospóra, konídium vagy vegetatív micélium formájában.

Ökológia és előrejelzés: a palántaágyi környezeti feltételek meghatározók a kórokozók fellépése szempontjából. A túl sűrű palántaállomány, a túlöntözés, a szellőztetési hiányosságok, a vetést követő lehűlés, a fűtési hiányosságok elősegítik a palántadőlés és tőfekély kialakulását.

Védekezés: a palántanevelés ismert agrotechnikai rendszabályai szerint. A preventív vegyi védekezés lehetőségei: dazomet, metam-ammónium, metilbromid + klórpikrin hatóanyagú általános talajfertőtlenítőkkel, illetve propineb, cineb hatóanyagú fungicides permetezéssel vagy beöntözéssel.

1.7. Fekete gyökérrothadás1.7.1. (Thielaviopsis basicola, synanamorf: Chalara elegans)

Gazdanövény: a gomba gazdanövénykörébe tartoznak a Fabaceae (=Leguminosae,csillagfürt, lucerna, bab stb.), Solanaceae családok fajai (dohány, burgonya, paprika stb.), valamint sok egyéb kerti és virágos növény.

Tünet: a palánták foltonként sárgulnak, a fejlődésben lemaradnak. A szár alsó része és a gyökérzet megfeketedik. Járulékos gyökerek nem képződnek. A szántóföldön a fertőzött palánták vagy a szabad földön áttelelt inokulumtól fertőződött fiatal növények az egész tenyészidő során palántakori nagyságban maradnak, „ülnek a talajon”.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a talajból kiinduló fertőzés az egész ültetvényt tönkreteheti. Minthogy a kórokozó rendkívül sok növényt képes megfertőzni és klamidospórái segítségével hosszú ideig képes életben maradni, ezért vetésváltással nehezen távolítható el a fertőzött talajból.

A kórokozó életmódja: a primer inokulum forrása a talaj. A gyökerek fertőződése az endokonídiumok vagy klamidospórák fertőző hífáinak az epidermiszsejtekbe hatolásával kezdődik. A cortex sejtek elpusztítása után a micélium a gyökérzónában endokonídiumokat és ellenálló klamidospórákat képez, amelyek a másodlagos


A dohány

inokulum forrásai: a fogékony gazdanövények gyökereinek fertőzését biztosítják.

Ökológia és előrejelzés: a fekete gyökérrothadás súlyossága a talajhőmérséklettől, a kórokozó inokulummennyiségétől, a talaj pH-jától és a növény rezisztenciájától függ. A gomba számára a 17–23 °C talajhőmérséklet optimális. Az alacsonyabb hőmérséklet a dohánynak sem kedvező, de a gomba kártétele ilyenkor rendszerint fokozódik. A talajnedvesség a kórokozó számára tág határok között megfelelő, viszont a fertőzést követő szárazságban az új dohánygyökerek képződése gátolt, és súlyos kártétel alakulhat ki. A gomba tenyészetben pH 4,0 és 6,4 között jól fejlődik, de a meszezést nem találták előnyösnek. A dohány fejlődésére a talaj pH 6,0 értéke kedvező.

Védekezés: a palántaágy fertőtlenítése (lásd a palántadőlés és tőfekély leírásánál) nélkülözhetetlen. A legalább 3 éves vetésváltás betartása a dohánynál igen fontos, a köztes években nem fogékony kultúrát (pl. gabonafélék) termesszünk, amely az inokulum mennyiségét csökkenti a talajban. A dohányfajták érzékenységében különbségek vannak, aminek alapja az, hogy az ellenálló fajtáknak alacsonyabb talajhőmérsékleten is gyors a gyökérzet paraképző képessége (mechanikai „gát”), míg a fogékonyaknál ez csak 25–30 °C hőmérsékleten következik be. A Nicotiana tabacum rezisztenciája poligénikus. A N. debneyi monogénikusan teljes rezisztenciát biztosít a T. basicola közönséges rasszával szemben.

A hazai fajták között igen erősen fogékony a Hevesi 11, fogékonyak a Hevesi 7, Pallagi 3, toleránsak a Hevesi 9, Pallagi 1, Kerti 1, 2.

1.8. A dohány alternáriás betegségei1.8.1. (Alternaria alternata; Alternaria tenuissima)

Gazdanövény: mindkét gomba igen elterjedt és sok tápnövényű.

Tünet: a betegség mind a palántaágyban, mind a kiültetett növényen megjelenhet.

Nyálkás- vagy zöldrothadás: 20–30 napos palántákon jelentkezik lankadás, nyálkás beszűrődés, növénypusztulás formájában. A fertőzött magból kiinduló megbetegedést a túlöntözés, szellőztetési hiányosságok a sűrű vetés elősegítik.

Barnafoltosság: közvetlenül a kiültetés elôtt jelentkezik a leveleken, kezdetben apró, barna pöttyszerű, majd növekvő, kb. 1 cm átmérőt elérő, szabálytalan ellipszis alakú, hullámos rajzolatú barna foltok formájában. A levéllemez kiszárad, kifakul.

Ugyanezen tünetek a szántóföldön a vegetációs időszakban is megtalálhatók. A foltok gyakran, de nem mindig sárga gyűrűvel határoltak, ami a gomba toxindiffúziójának a következménye. Idővel a foltok a 3 cm nagyságot is elérhetik.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a szántóföldön a fiatal levelek fertőződése nyomán nem érik el teljes nagyságukat, de a legnagyobb károsodás az idősebb levelek fertőződésekor jelentkezik, ekkor nagy levélterületre terjedhet ki az elhalás.

A kórokozó életmódja: a primer inokulum forrása a szántóföldi fertőződéskor bőségesen képződő, a magtokokhoz és magvakhoz tapadó konídium, amely már a palántaágyban fertőz, illetve a fertőzött növénymaradványok (különösen a dohány bomló szárai), ahol micélium formájában telel át a kórokozó. A konídiumok barnák, soksejtűek, csőrösek, láncokban keletkeznek; ezek a levélfelületen lévő nedvesség hatására kicsíráznak vagy direkt módon hatolnak az epidermiszbe, vagy indirekt penetrációval jutnak be a sztómákon. Másodlagos fertőzések a konídiumok esővel és széllel való terjedése nyomán keletkeznek.

Ökológia és előrejelzés: az Alternariák gyengültségi parazitának tekinthetők, mivel rendszerint a hajlamosító tényezők meglétekor lépnek fel. A nem megfelelő tápanyagellátás és a gyökérgubacs-fonálférgek károsítása fokozza a növények barnafoltossággal szembeni érzékenységét. A gombák 16–31 °C között fejlődnek, optimumuk 20–25 °C. A barna foltosság károsítása a legsúlyosabb a gyakori esőzések nyomán.

Védekezés: a nagyadagú műtrágyázás – különösen a nitrogén túladagolása – kerülendő. A peronoszpóra elleni védelem mellett külön kezelést rendszerint nem igényel, esetenként azonban szükségessé válhat célirányos permetezés pl. mankoceb, iprodion készítményekkel.


A dohány

1.9. Tőhervadás1.9.1. (Fusarium oxysporum f. sp. nicotianae)

Gazdanövény: a gomba csak a dohányt (Nicotiana spp.) megbetegítő, speciális forma.

Tünet: a talajból fertőzi a gyökereket, a gyökérnyaki részt. Az edénynyalábokban élősködik (tracheomikózis), a növény sárgul, majd elhal. Az edénynyaláb -barnulás egyöntetű, száraz korhadás jellegű.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: rendszerint gócokban fordul elő, meleg nyarakon.

A kórokozó életmódja: a kórokozó szaprofiton módon a talajban hosszú ideig megél. A dormanciában lévő klamidospórák 10 év után is életképesek. A gomba sebeken keresztül jut a xylem szövetekbe. A tünetek a fertőzést követően 7–10 nap múltán válnak szembetűnővé.

Ökológia és előrejelzés: a nagy talajnedvesség és a tartósan meleg időjárás elősegíti a betegség fellépését. Széles pH-sávban növekszik, optimuma 7 körüli. A homokos vályogtalajokon legnagyobb a kártétele.

Védekezés: a beteg növények eltávolítása és megsemmisítése, vetésváltás. Rezisztens fajták termesztése lenne kívánatos, azonban megfelelő rezisztencia kialakítása még nem járt kielégítő eredménnyel.

1.10. Dohányperonoszpóra1.10.1. (Peronospora hyoscyami f. sp. tabacina, syn.: P. tabacina)

Gazdanövény: rendszerint csak a Nicotiana genus tagjait fertőzi, bár beszámoltak a paprikán, paradicsomon, tojásgyümölcsön és bizonyos gyomnövényeken való előfordulásáról is.

Tünet: a melegágyban a palánták idősebb leveleiben növekszik a gomba, majd a levelek sárgulnak, a levél fonákán szürkéskék penészkiverődés látható („kék penész”): a gomba sporangiumtartói és sporangiumai (konídiumok). A kezdeti, ún. olajfoltok később nekrotizálódnak, majd szabálytalanul töredeznek.

A szántóföldön a levelek olajfoltjai világoszöldek, áttetszők, később megbarnulnak. A levélfonáki „kék penész” sporangiumait a szél és a rovarok terjesztik. A betegség tünetei a dohány szárán és a virágokon is kialakulhatnak.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a gomba 1960-tól jelen van a hazai dohánytermesztésben, komoly járványokat a ’70-es években okozott.

A kórokozó életmódja: a kórokozó áttelelhet oospóra formájában, amely tavasszal 10 °C körül csírázik. Jelentősebb azonban a korai járványkialakulás szempontjából a Földközi-tenger vidéki déli országokban a sporangiumok áttelelése, ahonnét a szél már kora tavasszal hoz inokulumot (sporangiumesőt). A sporangium csíratömlője csak felületi nedvesség jelenlétében képződik, ami a palántanevelés során már rendszerint bekövetkezhet. A kórokozó terjedésének egyik módja, hogy fertőzött palántákat ültetnek ki, s a látszólag egészséges palánták is fertőzöttek lehetnek.

Ökológia és előrejelzés: a kórokozó a csapadékos, páradús, mérsékelten meleg körülményeket kedveli. Járványtani szempontból pandemikus kórokozónak számít. A dohányipar előrejelzése szerint (CORESTA előrejelzés) szükséges védekezni. A „dohánycsapda”: a fogékony fajták korai fertőződése a szignalizáció eszköze lehet.

Védekezés: a palántaágyban profilaxisként 10 naponta kell (pl. ditiokarbamátokkal) permetezni, a betegség megjelenésekor a fertőzött növényeket 3%-os rézszulfát oldattal meg kell semmisíteni. Szántóföldön a kiültetést követő 10. naptól ismételt fungicides védekezés(ek) válhat(nak) szükségessé (cineb, mankoceb, propineb, oxadixil + rézoxiklorid, metalaxil + cineb stb.).

(A Hevesi 1 fajta igen fogékony, a Pallagi 1 fogékony, a Hevesi 276 ellenálló a peronoszpórával szemben.)

2. A dohány kártevői


A dohány

A melegágyakban, palántaágyakban a gyökerek megrágásával a legnagyobb veszélyt a lótücsök jelenti, de jelentős kárt okozhatnak a bársonyszúnyog lárvái is. A hajtatóházakban élő dohányliszteske és csíkos burgonya-levéltetű szívogatásával vírusbetegségek átvivője lehet. A kiültetett dohánypalántát megrághatják a polifág barkók, a vincellérbogarak, a dohánybarkó, a fekete tücsök, a bagolylepkék hernyói, s szívogathatja a vírusvektor dohánytripsz.

A gyökerek jelentős rágókártevői a pajorok, drótférgek, áldrótférgek, a polifág barkók és vincellérbogarak lárvái, a bagolylepkék hernyói, de a dohány szártövét egészen a gyökerekig rostaszerűen megrághatja a gyepi hangya is. Alkalmi kártevők lehetnek a dohányfonálféreg, a gyökérgubacs-fonálférgek, valamint a vándorló gyökérfonálférgek is.

A zöld részeket illetően a legfontosabb rágókártevők itt is a polifág barkók, a bagolypillék hernyói, a fekete tücsök, a dohánybarkó, a kendermagbogár és a gyászbogarak. Szívogatással okozhatnak mennyiségi és minőségi kárt a dohánytripsz, a dohányliszteske, a zöld őszibarack-levéltetű (vírusterjesztő), a foltos, valamint a csíkos burgonya-levéltetű, a mezei poloskák és a közönséges takácsatka.

A generatív részeket a gamma- és a somkóró-bagolylepke hernyói rághatják meg, míg a szívókártevők közül a dohánytripsz, a zöld őszibarack-levéltetű, a közönséges takácsatka és a mezei poloskák a legjelentősebbek.

2.1. Dohánytripsz2.1.1. (Thrips tabaci)

Tápnövénykör: polifág faj. Közép-Európában több mint 100 növényfajt károsít.

Magyarországon fontosabb tápnövényei közé tartozik a dohány, a vöröshagyma, a paradicsom, a bab, a burgonya, a lucerna, az uborka, de megfigyelték kártételét vörös herén, szegfűn, ciklámenen, valamint gyapjas és piros gyűszűvirágon is.

Kárkép: a kifejlett rovar és a lárvák is károsítók. Tápnövényeiknek csaknem minden részét (levelek, hajtások, bimbók, virágok) megtámadhatják. Megsértik az epidermiszt, és az ennek nyomán kibuggyanó sejtnedvet szívogatják. A szúrások nyomán apró, fehéres, ezüstös foltok alakulnak ki. Ha a kártétel folyamatos, a szívásnyomok akár az egész növényt beboríthatják, aminek következtében a növény vagy bizonyos részei eltorzulnak, csökötté válnak (paradicsom, uborka), sőt el is pusztulhatnak. A kárkép megjelenési formája a növénytől függően változó. A kártevő a dohányon főleg az erezet (fő- és másodrendű erek) mentén szívogat. Az erek megbarnulnak, később kifehérednek (fehérerűség). Az ilyen levél csökkent minőségű, szivargyártásra nem alkalmas. Hagymán az apró, ezüstös foltocskák először főleg a levelek hónaljában jelennek meg, s csak azután borítják be a növényt. Vírusvektor.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: geopolita faj. Az Antarktiszon kívül minden földrészen előfordul. Hazánkban szabad földön és üvegházban is gyakran, esetenként tömegesen károsít.

Fejlődésmenet: üvegházban 8–12, szabad földön 4–5 nemzedéke fejlődik epimorfózissal (neometabólia). Az imágók telelnek át a talaj felső rétegében, a növényi maradványok között vagy a dughagymában. Az első egyedek rendszerint már április elején megjelennek, de előjövetelük elhúzódó. A megtermékenyített vagy szűznemző nőstények érési táplálkozást követően helyezik 40–100 petéjüket a levelek epidermisze alá. A lárvák május végén, június elején, 5–7 napos embrionális fejlődés után kelnek ki. Intenzíven táplálkoznak, majd hamarosan vedlenek. A néhány napos 2. lárvaállapot után a talajba vonulnak, ahol 3–4 nap alatt előnimfává, majd nimfává alakulnak. Ez idő alatt nem táplálkoznak, de helyüket képesek változtatni. Az 1–3 napig tartó vedlés után előjönnek az imágók, és azonnal táplálkozni kezdenek. Egy nemzedék kifejlődéséhez 15–30 nap szükséges. Az egyes nemzedékek kezdetben elkülönülnek, később teljesen egybefolynak.

Ökológia és előrejelzés: a nagy meleg és a szárazság kedvez elszaporodásuknak. Rajzásuk sárga vagy kék színű, ragadós lapokkal vagy vízzel töltött tálakkal jól követhető. Palántával és széllel is terjednek. Üvegházakban, fóliasátrakban, melegágyakban könnyen elszaporodnak. Amennyiben a növények 15–20%-án található tripsz, érdemes védekezni.

Védekezés: a telelésüket elősegítő növényi részeket idejében el kell távolítani, alá kell szántani. A korai palántázás és a gyors növekedés fokozza a dohány tűrőképességét a tripszekkel szemben. A védekezést leginkább kiültetés után kezdik meg. Általában kétszer szokás védekezni, május végén, június elején és június végén, július elején, a dohány törésekor a vegyszeres védekezés azonban megengedhetetlen. A kártevő érzékeny


A dohány

a foszforsavészter hatóanyagú szerekre (metilparation, diklórfosz, foszfamidon, dimetoát). Dohányban főleg a formotion ajánlható.

2.2. Dohányliszteske2.2.1. (Bemisia tabaci)

Tápnövénykör: polifág kártevő. Eddigi ismereteink szerint 74 növénycsalád 506 faját károsítja. Vírusvektor: a paradicsom, a paprika, a dohány, a burgonya stb. vírusos betegségeit terjesztheti. Hazánkban eddig főleg hajtatott dísznövényeken találták meg, de szabadföldön paradicsomon és tojásgyümölcsön is megjelent. Ezeken kívül dohányon, burgonyán, paprikán, szóján, illetve egyéb hüvelyeseken, valamint kabakosokon károsíthat.

Kárkép: kárképe igen hasonlít az üvegházi liszteske okozta tünetekhez. Szívogatása következtében a levelek elhalványodnak, az ürített mézharmattól fénylenek, majd sötét foltok jelenhetnek meg rajtuk a korompenész megtelepedése miatt. Később a levelek elhalnak, lehullanak, sőt akár az egész növény is elpusztulhat.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a trópusokon és a mediterráneumban igen gyakori, de a nyolcvanas évek végen néhány év alatt elterjedt az európai hajtatóházakban is. Magyarországra valószínűleg dísznövény-szaporítóanyaggal került be.

Fejlődésmenet: többnemzedékű faj. Üvegházakban egész évben szaporodhat, így nemzedékeinek száma 10-nél is több lehet. A hőmérséklet és a tápnövény minősége egyaránt befolyásolhatja fejlődési idejét. 25 °C hőmérsékleten, babon 21,5 nap alatt, paradicsomon pedig 23,5 nap alatt fejlődik ki. Petéit a levelek fonákára helyezi. A kikelő lárva gyorsan letelepszik, s lábait az első vedlés során elveszíti. Az utolsó fejlődési fokozat, a nimfa, lárvabölcsőt (puparium) készít, ahonnan majd az imágó bújik elő.

Ökológia és előrejelzés: üvegházakban és fűtött fóliaházakban gyakran tömegesen elszaporodik. Az a tény, hogy Dél-Európában szabad földön is növekedtek kártételei, valamint a kilencvenes évek hazai enyhe telei egyaránt a fokozódó veszélyre figyelmeztet.

Védekezés: a kártevő jóval toleránsabb a vegyszerekkel szemben, mint az üvegházi molytetű, ezért a védekezések tervezésekor feltétlenül vegyük figyelembe a biológiai védekezési lehetőségeket (parazitoidok: Encarsia spp.; ragadozók: Eretmocerus californica, Delphostus pusillus, Macrolophus caliginosus; rovarpatogén gombák: Poecilomyces fumoroceus, Verticillium lecanii, Aschersonia spp.) is. Vegyszeres beavatkozásra leginkább a rovarfejlődés-szabályozó vegyületek: teflubenzuron, fenoxikarb, buproferin, flucikloxuron javasolhatók.

3. A dohány gyomnövényeiA dohánytermesztést az évelő gyomnövényeken kívül – amelyek közül a folyondár szulák (Convolvulus arvensis), a hamvas szeder (Rubus caesius), a mezei acat (Cirsium arvense), a mezei zsurló (Equisetum arvense), a csillagpázsit (Cynodon dactylon), a tarackbúza (Agropyron repens) a leggyakoribbak (az egynyári, magról kelő gyomfajok veszélyeztetik a legjobban). Különösen nagy a kompetíciója a szőrös disznóparéjnak (Amaranthus retroflexus), a libatopféléknek (Chenopodium spp.), a parlagfűnek (Ambrosia elatior), de jelentős gyomfaj a kakaslábfű (Echinochloa crus-galli), a pirók-ujjasmuhar (Digitaria sanguinalis), a fakó muhar (Setaria glauca) és a keserűfűfélék (Polygonum spp.). Az élősködő dohányfojtó szádor (Orobanche ramosa) alapvetően meghatározza a dohány helyzetét a vetésforgóban.

3.1. A dohány gyomirtása


A dohány

A dohány gyomirtó szerei

Javasolt technológiai kombinációk:

Paarlan 720 EC 1,7(2,5 l/ha + Patoran 50 WP 1,2–1,5 kg/ha,

Flubalex 6,0(8,0 l/ha + Patoran 50 WP 1,3–1,5 kg/ha,

Dual 960 EC 1,8 l/ha + Patoran 50 WP 1,2–1,5 kg/ha,

Dual 960 EC 1,8 l/ha + Devrinol 50 WP 3,0–4,0 kg/ha,

Devrinol 5o WP 3,0–4,0 kg/ha + Patoran 50 WP 1,2–1,5 kg/ha,

Rideon 80 WP 7,0–10,0 kg/ha + Patoran 50 WP 1,2–1,5 kg/ha,

Stomp 330 4,0–5,0 l/ha + Patoran 50 WP 1,2–1,5 kg/ha.

4. A dohány védelmeA dohánytermesztés eredményességét befolyásoló számos károsító ellen csak az agrotechnikai és a kémiai védekezési módok ésszerű összehangolásával tudunk sikeresen védekezni.

A megfelelő vetésforgó, illetve vetésváltás alkalmazásától, valamint a káros szomszédság elkerülésétől a dohány termesztése esetében sem tekinthetünk el.

Leginkább javasoltak a kalászos növények, de szerepelhetnek a vetésforgóban még a kukorica, cukorrépa vagy a pillangós növények is, azonban nem közvetlen előveteményként.

A terület szakszerű megválasztásával és a kellő minőségben elvégzett talajmunkákkal a vírusos és gombás fertőzések mértékét, az állati kártevők felszaporodását és a gyomok veszélyes térhódítását tudjuk visszaszorítani.

4.1. Palántaágyi növényvédelemA dohányvész ellen vetőmagcsávázás, a második védekezési feladat a melegágy talajának, takaróföldjének és a palántanevelés során használt eszközöknek a fertőtlenítése. A talajlakó kártevők, kórokozók és gyommagvak ellen leghatásosabb az általános talajfertőtlenítés. Erre a célra a metam-ammónium és a dazomet hatóanyagú szerek alkalmasak. Az utóbbi években elterjedt a metilbromid-klórpikrin hatóanyag alkalmazása is (csak gázmester végezheti!), főleg a csírázó gyommagvak, rovarkártevők és talajlakó gombák ellen. A talajban élő


A dohány

káros szervezetek elpusztítása történhet még talajgőzöléssel is.

A dohánypalántákon még a gondosan elvégzett talajfertőtlenítés esetén is felléphetnek betegségek. Gombás betegségek esetén, preventív jelleggel, a propineb és cineb hatóanyagú szerekkel való ismételt beöntözés javasolható.

Baktériumos fertőzés esetén a bordói leves beöntözés vagy – eseti engedéllyel – a kasugamicin hatóanyagú szerrel történő permetezés javasolható.

A fekete gyökérrothadás korai szántóföldi fertőzése ellen palántaágyban is védekezhetünk a triadimefon vagy a ciprokonazol hatóanyagú (alkalmazásuk csak eseti engedély esetén!) szerekkel, a kiültetést megelőzően 24–48 órával.

4.2. Szántóföldi növényvédelemA termesztésre kijelölt terület talaját a kiültetést megelőzően (legalább 6–10 nappal) fertőtleníteni kell a talajlakó kártevők (pajorok, drótférgek stb.) számának csökkentése végett. Erre a célra a diazinon, a klorpirifosz, valamint a terbufosz hatóanyagú inszekticideket lehet a talajba bedolgozva alkalmazni. A felszívódó hatású terbufosz alkalmazása esetén csökkenthetjük a fiatal növényeken megjelenő szívó kártevők (tetvek, tripszek) egyedszámát is. Enyhe teleket követően vagy a talajfertőtlenítés elmaradása esetén számítani lehet a mocskospajor kártételére. Ellenük a kora reggeli vagy az esti órákban kinalfosz, foszfamidon vagy tetrametrin hatóanyagú szerrel való, sorra irányított permetezéssel védekezhetünk.

A dohánytermesztés sikerét a terület gyomviszonyai döntően meghatározzák. A gyomok elleni védekezésnek több módja is lehetséges, viszont mindegyiknek elengedhetetlen feltétele a vetésváltás, valamint az időben és megfelelő minőségben elvégzett talajmunka. Jelenleg széles körben elterjedt a dohány mechanikai gyomirtása. Ez kapálást, kultivátorozást jelent, amit a tenyészidő során 3–4 alkalommal célszerű elvégezni. Gyakran kombinálják a mechanikai gyomirtást a vegyszeres gyomszabályozó eljárásokkal.

Palántázás előtt, április végén vagy május elején az izopropalin vagy a benefin hatóanyagú gyomirtó szereket a talajba kell dolgozni. Talajfelszínre a metolaklór, a metobromuron, a napropamid, a difenamid és a pendimetalin hatóanyagú készítményeket vagy a technológiai kombinációk valamelyikét lehet kijuttatni.

A vírusok járványszerű jelentkezése elengedhetetlenné teszi az ellenük való védekezést. Ez lehetséges fajtakiválasztással (rezisztens), a terület megválasztásával (izoláció), valamint a vektorok elleni inszekticides kezelésekkel. A vírusvektor levéltetvek és tripszek ellen az előrejelzésre alapozott, szükség szerinti ismétlésben (szerrotációt alkalmazva) elvégzett formotion, pirimikarb, foszfamidon vagy tetrametrin hatóanyagú szerekkel védekezhetünk. Biztató kísérleteket folytatnak természetes olaj alapanyagú permetezőszerekkel is, amelyek a „szívás” megakadályozása útján a vírus növénybe való bejutását teszik lehetetlenné.

A dohánytermesztésben jelentős problémát okozhatnak a gombás eredetű megbetegedések is. Fogékony fajtáknál, meleg, párás időjárás esetén jelentkezik a peronoszpóra. Ellene preventív védekezés formájában alkalmazhatóak a propineb, mankoceb, metalaxil, oxadyxil, foszetil-Al vagy a benalaxil hatóanyagú fungicidek, váltakozva alkalmazva, szükség szerinti ismétlésben. Nagyon lényeges a levélfonák egyenletes fedése. A felsorolt fungicidek hatásosak az alternáriás levélfoltosság ellen is.

A dohánytermő területek egy része fertőzött dohányfojtó szádorral. Irtásának egyik lehetséges megoldása a fertőzött területek elhagyása s megfelelő vetésforgó betartása (5–6 év). Védekezhetünk mechanikai gyomirtással is (virágzás előtt kikapáljuk). Vegyszeres védekezéshez javasolható levél alá permetezéssel a glufozinát-ammónium a virágzó szádor ellen.

A pendimetalin és a maleinsav-hidrazid K-sója a kedvezőtlen kacsfejlődést akadályozza meg.


A dohány

A dohány védelme


15. fejezet - A len1. A len betegségeiAz elvetett magok, a kelő csíranövények rothadását és pusztulását részben a talajból vagy a magvak útján talajba került kórokozók (Pythium spp., Botrytis cinerea, Thielaviopsis basicola, Colletotrichum lini, Septoria linicola, Polyspora lini, Fusarium spp., Alternaria spp., Olpidiaster radicis) okozzák.

A föld feletti részeken levél- és szárfoltosság, illetve szártörés formájában számos gombafaj (C. lini, S. linicola, P. lini) károsít. A leveleken, ritkábban a száron finom, fehéres bevonatot képez a len lisztharmata ( Erysiphe cichoracearum). A növények hervadását, elszáradását tracheomikózis előidézésével fuzáriumos megbetegedés (Fusarium oxysporum f. sp. lini) okozza. A leveleken és a száron pörsenésszerű telepeivel a lenrozsda (Melampspora lini) idéz elő károkat.

A generatív részeket, a virágot és a tokot különböző kórokozó (S. linicola, P. lini, F. oxysporum f. sp. lini) támadja meg, és magfertőzést okoz.

1.1. Lisztharmat1.1.1. (Erysiphe cichoracearum)

Gazdanövény: polifág kórokozó, elsősorban a kobakosok és fészkes virágzatú növények lisztharmata, de fertőzi a lent is.

Tünet: a gomba a len levelein, ritkábban a száron finom, szürkésfehér bevonatot képez. A tünetek kezdetben a növény alsó részein figyelhetők meg, majd egyre feljebb hatolnak. A levelek az élősködés következtében sárgulnak, nekrotizálódnak és lehullanak.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a világon mindenütt elterjedt betegség. Hazánkban az elmúlt években jelentősége fokozódott. Fogékony fajtákon súlyos fertőzéseket okoz.

A kórokozó életmódja: polifág, ektoparazita gomba, amelynek több specializált formája alakult ki. Kleisztotéciumban képződött aszkospórákkal telel át. Járványos megbetegedést a tenyészidőszakban hífafregmentációval képződött, oldiumtípusú konídiumok okozzák.

Ökológia és előrejelzés: a betegség a túl sűrű vetésekben, nagy adagú nitrogéntrágyázás következtében súlyosabban jelentkezik. Kedvez a járvány kialakulásának a meleggel párosuló magas légnedvesség.

Védekezés: harmonikus tápanyagellátás, rövid tenyészidejű fajták termesztése. Fungicides állománykezelés benomil, tiofonát-metil, kén stb. hatóanyag-tartalmú készítményekkel.

1.2. Len szeptóriás foltossága1.2.1. (Septoria linicola)

Gazdanövény: len.

Tünet: a tünetek a növény valamennyi föld feletti részén és minden fejlődési stádiumban megtalálhatók. Az első tünetek közvetlenül a kelés után, a szikleveleken jelentkeznek, elmosódott szélű, kezdetben vizenyős, majd sárgásbarna, kerek foltok formájában. A sziklevelek összezsugorodnak (pozmo=görcs) és elhalnak. A szik alatti szárrészen vonalkás nekrózisok láthatók. Az idősebb növények levelei összezsugorodnak, és tömeges levélpergés lép fel. A száron kialakuló barnás foltok gyakran szárölelők, ezért a szár a barnult, beteg és a zölden, majd szalmasárgán elszíneződött egészséges részek váltakozása miatt szalag, öv, csíkozott kinézetű. A kórokozó fertőzi a csészeleveleket, a tokokat és a magokat is. A terméstok barnán elszíneződik, a magvak töppedtek, zsugorodottak, fénytelenek, rosszul csíráznak.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a betegséget Argentínában írták le először, de megtalálható Észak-Amerikában, Ázsiában, Ausztráliában és Európában is. Hazánkban 1937-ben közölték jelenlétét. Az 1950-es


A len

évek elejétől már elterjedt az ország fontosabb lentermesztő területén. Több országban karantén, illetve veszélyes kórokozónak számít.

A kórokozó életmódja: a kórokozó növényi maradványokban piknídiumokkal és micéliummal, vetőmagban micéliummal és felületén konídiumokkal telel át. Az ivaros, pszeudotéciumos alakja Európában ritkán képződik, ezért az áttelelésben és terjedésben betöltött szerepe jelentéktelen. A betegség a tenyészidőszakban a fertőzött növényeken fejlődött piknídiumokból kitóduló konídiumokkal terjed. A konídiumok színtelenek, fonalasak és válaszfalakkal tagoltak, méretük 25–35 × 2–3 µm. Csapó esővel és rovarok útján terjednek.

Ökológia és előrejelzés: a betegség elterjedésének kedvez a párás, csapadékos és mérsékelten meleg (20 °C) időjárás, valamint a mély fekvésű területek.

Védekezés: fertőzött növényi maradványok megsemmisítése, a vetésváltás betartása, egészséges vetőmag használata, ellenálló fajták termesztése, vetőmagcsávágzás benomil + mankoceb kombinációval. A vegetációs időszak alatt járványveszély esetén cineb, maneb, mankoceb hatóanyag-tartalmú készítményekkel való permetezés.

1.3. Len szártörése, szárbarnulása1.3.1. (Polyspora lini)

Gazdanövény: len.

Tünet: az első tünetek a növény szikleveles állapotában jelentkeznek, kezdetben vizenyős, később sötét szegélyű, szürkésbarna foltok formájában. A sziklevelekről a szik alatti szárrészre terjed, és a sziklevelek tövénél barna színű sebhely keletkezik, ahol a szár megtörik. A növény 15–20 cm-es magasságánál a tünetek feltűnőbbek, a száron besüppedt, barna színű foltok keletkeznek. Legnagyobb számban a gyökérnyak táján találhatók, ahol a foltok szárölelők lesznek, a szár megcsavarodik, kérge felhasadozik, a növény eldől. A fertőzött tábla úgy néz ki, mintha állatok taposták volna le.

A len érésének időszakában a növény szárán, a leveleken, a csészeleveleken és a toktermésen szürkésbarna, kissé besüppedő foltosodás jelentkezik. A növények a kényszerérés jeleit mutatva megbarnulnak. A toktermésről a magokra terjedve a magok is megbetegednek, aprók, fénytelenek lesznek.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a betegséget először Írországban írták le. Azóta Európában és Ázsiában általánosan elterjedt. Hazánkban 1951-ben közölték előfordulását, elsősorban a Dunántúlon károsít. Elsődlegesen a rostlent károsítja, az átlagos termésveszteség 5–6%.

A kórokozó életmódja: a kórokozó növényi maradványokban és fertőzött vetőmagban, micéliummal és klamidospórákkal telel. A magban 2–3 évig is megőrzi fertőzőképességét. A fertőzött növényekben képezi a tipikus acervuluszait, amelyekből konídiumtartók törnek a felszínre. Végeiken 3–5-ös csoportot alkotva képződnek a hialin, palack alakú, hengeres, egysejtű, 9–20 × 7 µm nagyságú konídiumok. A konídiumok eső, szél és rovarok útján terjednek, a légzőnyílásokon és kutikulán át fertőznek.

Ökológia és előrejelzés: a bőséges harmatképződés, kisebb esőzések, magas páratartalom, szeles időjárás, a 20–25 °C közötti hőmérséklet kedvez a betegség kialakulásának.

Védekezés: egészséges vetőmag használata, a fertőzött növényi maradványok megsemmisítése, 6–7 éves vetésváltás, ellenálló fajták termesztése, a vetőmag csávázása (a szeptóriás foltosságnál leírtak alapján) a betegség megelőzésének alapja.

1.4. Lenfenésedés1.4.1. (Colletotrichum lini)

Gazdanövény: a termesztett lenen kívül fertőzi a vad leneket is.

Tünet: az első tünetek már a kelés időszakában jelentkeznek, az erősen fertőzött magok ki sem csíráznak, a talajban elrothadnak. A szikleveles növények gyökerén, szárán és sziklevelén besüppedt, vörösbarna foltok képződnek, amelyeket nedves környezetben rózsaszínű nyálka borít. A szik alatti szárrész befűződik, cérnaszerűen összezsugorodik, a növény eldől, elpusztul. A beteg növényekről a kórokozó tovább terjed, és az


A len

egészséges növények levelein 1-2 mm átmérőjű, vörös szegélyű barna foltosodást idéz elő. A száron besüppedő, megnyúlt, ovális, barna foltosodás látható. Fertőzheti a csészeleveleket és a termést is, foltosodást okozva. A toktermésről ráhúzódik a magokra. Korai fertőzés esetén a magok satnyák, matt színűek és könnyen kirostálódnak. Későbbi fertőzésnél a fénytelen magokon besüppedő, nyálkás foltok keletkeznek.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: ahol lentermesztéssel foglalkoznak, ott károsításával számolni kell. Károsítása a mag és a rostok mennyiségi és minőségi mutatóinak csökkenésében nyilvánul meg. Hazánkban korábban az átlagos fertőzöttség meghaladta a 20%-ot.

A kórokozó életmódja: a gomba fertőzött növényi maradványokban, éretlen acervuluszokkal, vetőmagban micéliummal, felületén konídiumokkal telel át. A magban fertőzőképességét 8 évig is megőrzi. A tenyészidőszakban a fertőzött részeken kezdetben az epidermisz által fedett acervuluszok fejlődnek. Az epidermisz felszakadása után válnak szabaddá a rózsaszín nyálkába ágyazott hialin, kissé hajlított, lekerekített végű, tojásdad, 16–20 × 4–6 µm nagyságú, egysejtű konídiumok. A konídiumok a csapó eső segítségével jutnak a növényekre, és kicsírázva a légzőnyílásokon át fertőznek. A kórokozó tenyészteste intercelluláris növekedésű. A fertőzéstől számítva 10–12 nap múlva jelentkeznek az első tünetek.

Ökológia és előrejelzés: a betegség kialakulásában döntő jelentősége van az időjárásnak. A csírázás és kelés időszakában uralkodó esős, hűvös idő, valamint a nagy talajnedvesség kedvez a kórokozónak. A gomba 14 °C hőmérséklet felett sporulál, fejlődésének optimuma 22–24 °C. Terjedésében és fertőzésében a víznek meghatározó jelentősége van.

Védekezés: lásd a szeptóriás foltosságnál tárgyaltakat!

1.5. Fuzáriumos hervadás1.5.1. (Fusarium oxysporum f. sp. lini)

Gazdanövény: len.

Tünet: a kórokozó az egész tenyészidőszak alatt fertőzheti a lent. Kártétele elsősorban hervadásos száradás formájában jelentkezik, de csíra- és csíranövény-pusztulást is okoz. A fiatal vetésekben a csíranövények felületén vattaszerű, fehéres micéliumszövedék fejlődik, amely alatt elszíneződés és rothadás figyelhető meg. A kifejlett 8–10 leveles kortól hervadásos betegséget okoz. A növény szárának föld közeli részében a szállítónyalábokat részben eltömíti, részben anyagcseretermékeivel mérgezi, aminek következtében az a csúcstól kezdve hervad. A fertőzött növény tenyészőcsúcsa fakó színű, visszahajlik, majd a levelek szürkéssárgán hervadnak, végül az egész növény elszárad. A szár keresztmetszetében az edénynyalábok szürkésbarnán elszíneződnek. Nedves, meleg időjárásban a fertőzött növény száralapjánál fehér, vattaszerű penészbevonat fejlődik. Az érés időszakában fertőződhet a magtok is, amelyen barna elszíneződés keletkezik. A tokról ráhúzódik a magokra, amelyet kívülről és belülről is fertőz. Az ilyen magok matt színűek és töpörödöttek.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a len leggyakoribb betegsége, minden lentermesztő helyen előfordul. Károsítása csíranövény-pusztulásban és rossz rostminőségben mutatkozik meg.

Ökológia és előrejelzés: a kórokozó számára a 22–26 °C hőmérséklet és a magas talajnedvesség, a nagyadagú nitrogéntrágyázás kedvező.

Védekezés: fertőzésmentes vetőmag használata, vetőmagcsávázás karboxin, benomil hatóanyag-tartalmú készítményekkel, a tarlómaradványok megsemmisítése, 5–6 éves vetésváltás, harmonikus tápanyagellátás.

2. A len kártevőiAz olaj- és a rostlen szikleveleit a lenbolha, a zsírfényű lenbolha, a vetési fésűsbagolylepke és a lentripsz veszélyezteti.

A növények gyökérzetét kisebb mértékben a pajor, a drótféreg és az áldrótféreg típusú lárvák, valamint a lenbolha, a lószúnyog és a bagolylepkelárva károsítja.

A zöld növényi részeket táplálékként fogyasztják a hörcsög, a sároshátú bogár, a lenbolha, a mezei poloska, a somkóró-bagolylepke lárvája, a lentripsz és a tavaszi lentripsz.


A len

A len szárát a lencincér lárvája károsítja.

A virágot a lentripsz, a termést a lenbolha, a gamma-bagolylepke és a lentokmoly lárvája veszélyezteti. Eseti kártevő még a lucerna-, a somkóró-, a len-bagolylepke, a törpe- és güzüegér, valamint a mezei pocok.

2.1. Lentripsz2.1.1. (Thrips lini)

Tápnövénykör: tápnövényei a termesztett és a vad lenfajok.

Kárkép: a károsított növények gyengén fejlődnek, a levelek deformálódnak, sarló alakúak, zsugorodnak és leszáradnak. A hajtásvégek meggörbülnek, kifakulnak, a tövük elhal, és oldalágak fejlődnek (gyertyatartószerű tövek). A szívogatott bimbók elhalnak és lehullanak, így a toktermés is kevesebb lesz.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: Európa minden lentermelő országában elterjedt. Hazánk dunántúli területein és a lentermelő körzetekben gyakori.

Kártétele mennyiségi és minőségi vonatkozásokban egyaránt értékelhető.


Az imágók telelnek át a talajban. A rajzás a len kelésével egybeesik.

A nőstények 4–5 hetes érési táplálkozás után raknak petét a növények tenyészőcsúcsába és a bimbókba. Az embrionális fejlődés kb. egy hétig tart, a lárvák fejlődése 5–6 hétig. A kifejlett tripszek még egy ideig károsítanak, majd a talajba vonulnak telelni.

Ökológia és előrejelzés: a száraz, meleg tavaszok, valamint a sok vad len és a rendszeres lentermesztés kedvez a tripszeknek.

Növényegyed-vizsgálattal szignalizációt adhatunk. A keléstől számítva 5 naponként kell figyelni a növényeken károsító tripszek egyedszámváltozását.

Védekezés: a vetésváltás betartása minden körülmények között célszerű. Az egyedszámtól függően a növényállomány-kezelést zöldbimbós állapotban kell elvégezni dimetoát, metilparation, formotion és foszmetilán hatóanyag-tartalmú készítményekkel.

2.2. Lenbolha2.2.1. (Aphthona euphorbiae)

Tápnövénykör: fő tápnövénye a termesztett és a vad len. A lenen kívül a kutyatejféléken is kifejlődik.

Kárkép: fő kártevő a bogár, amely a szikleveles növényen kis gödröket rág. Ezeken a sebhelyeken a növény szabályozás nélkül párologtat, ezért kiszáradhat. Erős kártétel esetén a növény levelei hervadnak, barnulnak, majd elpusztulnak. Száraz idő esetén a bogarak gyakran a rögök közé húzódnak, és már a talajban elrágják a csíratengelyt. Az új bogarak általában júniusban hámozgatják a zöld hajtásokat és tokokat. Következményként romlik a rost minősége. A lárvák a gyökereken rágnak, de kártételük nem jelentős.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: Európában, Kis-Ázsiában és Észak-Afrikában elterjedt faj. Hazánkban a termesztő területeken mindenütt előfordul.

Kártétele általában 4–5%, egyes években azonban 25–30%-os termésveszteséget is okoz. A rostlen károsítása esetében rostminőségi problémákat (a szakítószilárdság csökkenését), olajlen esetében pedig az olajtartalom csökkenését okozza. A magvak csírázóképességét rontja a kártétel.


Bogár alakban telel át az árokpartok avarában, pormentes, gyepes területeken. 9–10 °C-os hőmérsékleten jönnek elő. A rajzás általában szinkronban van a len kelésével. Száraz, meleg időben rendkívül falánk állat, ilyenkor


A len

okoz jelentős kárt. Érési táplálkozás és párosodás után rak petét a len tövéhez, a talajba. A kikelt lárva 3–4 hétig táplálkozik a gyökerekkel. A 2–3 hetes bábállapot után megkezdődik az új bogárnemzedék rajzása. Ezek az egyedek hámozzák a len szárát és a toktermését. Aratás után vad lenen és kutyatejféléken táplálkoznak, majd telelőre vonulnak.

Ökológia és előrejelzés: az egymást követő száraz, meleg tavasz kedvez a tömegszaporodásának. Csapadékos, meleg tél nagymértékű pusztítást okoz.

A telelő imágók egyedsűrűségét gyeptéglaminta módszerrel állapítjuk meg. Rövid előrejelzést, illetve szignalizációt tővizsgálattal adhatunk.

Védekezés: biztosítanunk kell a len optimális fejlődését. Jelenleg karbofurán hatóanyag-tartalmú csávázószerekkel vonják be a lenmagot. Ez az inszekticid kb. egy hónapig védelmet nyújt a bolha ellen. Ennek következtében az utódnemzedék kártételét is minimálisra lehet csökkenteni. Állománykezelés elvégezhető a metilparation hatóanyag-tartalmú készítményekkel.

3. A len gyomnövényeiAz olaj- és rostlent kora tavasszal vetjük, és ez meghatározza a gyomnövényzet összetételét.

A T1 fajok a vetés-előkészítési talajmunkával rendszerint elpusztulnak.

A lenvetésekben legnagyobb problémát a T2 és T3 gyomfajok okozzák.

A T2-ek sorából kiemelésre kívánkoznak a szikfűfélék (Matricaria spp.), a pipitérfajok (Anthemis spp.), a pipacs (Papaver rhoeas), a galaj (Galium aparine), a szarkaláb (Consolida regalis) stb.

A T3 csoportot a vadrepce és a repcsényetek képviseli elsősorban.

Ritka, vetéshibás vagy foltokban kipusztult lenvetésekben a T4 fajok is elhatalmasodhatnak, mint pl. a disznóparéjfajok (Amaranthus spp.), a libatopfajok (Chenopodium spp.), a szulák keserűfű (Bilderdikya convolvulus) stb.

Az évelő gyomok közül a területet már korábban fertőző fajok okozhatnak gondot. Ilyenek a leggyakrabban előforduló, korán sarjadzó mezei acat (Cirsium arvense) vagy az apró szulák (Convolvulus arvensis).

3.1. A len gyomirtásaNem vegyszeres eljárások: ide tartozik a megelőző évi talajmunkák (tarlóhántás, a tarló „feketén tartása”) jó minőségben való elvégzése. A jó minőségű kora tavaszi talaj-előkészítés és a megfelelő állománysűrűség biztosítása növelheti a len egyébként gyenge gyomelnyomó képességét.

A len vegyszeres gyomirtása: még a nehezen irtható gyomfajok ellen szükséges herbicid hatóanyagok is rendelkezésre állnak. Különösen jó lehetőségeink vannak a posztemergens kezelésekre a napraforgó-árvakelések és a pipacs ellen.

Mivel a len kétszikű kultúra az egyszikű gyomok posztemergensen jól kipusztíthatók az ismert egyszikűirtó fenoxi-fenoxi propionátok termékcsaláddal.

Vetés előtti (presowing) alkalmazásra nincs engedélyezett készítmény.


A len

A len gyomirtó szerei

A Lontrel 300 hatásmechanizmusa a fészkesvirágú gyomokra terjed ki elsősorban.

A fenti készítményeket a len 8–12 cm-es, a kétszikű gyomok 2–4 leveles állapotában javasolt kijuttatni, + 25 °C alatti hőmérsékleten.

A deszikkálást három héttel a virágzás után és kb. 10 nappal a nyüvés előtt kell elvégezni.

A len egyszikűeket irtó gyomirtó szerei

A rostlen deszikkálása


A len

Az olajlen deszikkálása

A deszikkálás ideje: a magvak 90%-os érésekor.

4. A len védelmeA len termesztésénél követendő alapelv a vetésváltás alkalmazása, a térbeli izoláció biztosítása, a növények gyors, egyenletes fejlődését lehetővé tevő tápanyag-ellátottság és a korai vetés megoldását elősegítő, jó talaj-előkészítés.

A len vetőmagcsávázása a kórokozó gombák és rovarkártevők ellen indokolt. A csíranövényt károsító kórokozók (pl. Fusarium spp.) ellen alkalmazhatók a benomil és a mankoceb hatóanyag-tartalmú készítmények. A csávázáskor alkalmazott kombinált eljárás az inszekticid hatású karbofurán hatóanyag igénybevételével biztosítja a csíranövény védelmét a talajlakó kártevőkkel és a lenbolhával szemben. A csávázásra alkalmazott készítmények tapadóképességének fokozása érdekében a felvitelt paraffinolaj vagy más, erre a célra alkalmas segédanyagok alkalmazásával együtt kell megoldani.

A fertőzési küszöbértéket (2–3 db/m2) meghaladó drótféreg- és pajorlárva-előforduláskor célszerű talajfertőtlenítést végezni karbofurán hatóanyag-tartalmú inszekticidgranulátummal.

A lenvetések kelése előtt, március közepén alkalmazhatunk preemergens gyomirtást a táblázatban foglaltak szerint.

A fiatal lennövényeket esetenként nagy tömegben lepi el a lenbolha. Abban az esetben, ha a táblaszegély növényeinek 50%-a károsított, szükséges az állománykezelés végrehajtása metilparation hatóanyag-tartalmú készítménnyel.

A posztemergens gyomirtásra a len (8–12 cm-es) és a gyomnövények (2–4 leveles) fejlettségére figyelemmel április első felében kerülhet sor.

Az egyes években tetemes kár okozója lehet a lentripsz. Egyedszámtól függően (5–9 egyed/növény) védekezhetünk – lehetőleg még virágzás előtt – formotion, dimetoát, metilparation és foszmetilán hatóanyag-tartalmú készítményekkel.

A szeptóriás szárbarnulás, a fenésedés és a szártörés kórokozóinak fellépésekor a járvány kialakulásának kezdetén kell a védekezést megkezdeni, amit szükség esetén 8–12 naponként, 2–3 alkalommal meg kell ismételni. A védekezésre igénybe vehetők a cineb hatóanyag-tartalmú készítmények.

Az olajlen betakarítása előtt célszerű a lombtalanítás elvégzése diquát-dibromid hatóanyag-tartalmú készítménnyel. A rostlen dimetipin hatóanyag-tartalmú készítménnyel deszikkálható.


A len

A len védelme


16. fejezet - A kender1. A kender betegségeiA kendernél a Fusarium és Alternaria fajok vetőmag-penészedést, csíranövény-elhalást okoznak. Ugyancsak juvenilis stádiumban jelentkezik a fehérpenész (Sclerotinia sclerotiorum) első támadása is.

A fejlődő növények levelein jellegzetes, szögletes foltosságot okoz a Pseudomonas syringae pv. cannabina. A vegetációs idő közepén–végén gombás eredetű levélfoltosságokat is megfigyelhetünk, amelyek kiváltói a Septoria cannabis és az Ascochyta cannabis. Ugyancsak a levélzeten találjuk a kender egyik leggyakrabban előforduló betegségének, a peronoszpórának (Peronospora cannabina) tüneteit is.

A szár foltosságát és rothadását a Dendrophoma marconii, a Sclerotinia sclerotiorum és a Macrophomina phaseolina, míg a virágzat megbetegedését és elhalását a Botrytis cinerea és az Alternaria alternata okozzák.

1.1. Kender fehérpenészes rothadása1.1.1. (Sclerotinia sclerotiorum)

Gazdanövény: polifág kórokozó. Az egyik legszélesebb tápnövénykörrel rendelkező patogén. Több mint 300 magasabbrendű, leginkább zárvatermő nemzetség számos faját képes megbetegíteni. Különösen gyakran fertőzi a Solanaceae, a Cruciferae, az Umbelliferae, a Compositae, a Cucurbitaceae és a Leguminosae családokba tartozó növényeket.

Tünet: az első tünete a hiányos kelés, amely a vetőmag fertőzöttségével és a csíranövény pusztulásával áll összefüggésben. Később a patogén rendszerint a gyökérnyaknál és a szártőnél támad ismét. Nagy kiterjedésű, vizenyős foltokat okoz az említett részeken. Nedves időjárás esetén a foltokon és a foltok alatt is a parenchimában a kórokozó fehér, vattaszerű légmicéliuma és szkleróciumai megfigyelhetők. A levelek sárgulnak, hervadnak. A növények elhalnak és elszáradnak. Raktározáskor a gomba folytatja rothasztó tevékenységét.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a kórokozó szerte a világon előfordul, de megbetegedést leginkább hűvösebb, csapadékosabb területeken okoz. Magyarországon a kender egyik leggyakoribb betegsége. Jelentős rosthozam-veszteséget okozhat.

A kórokozó életmódja: a gomba fennmaradásában a szkleróciumoknak kiemelkedő szerep jut. Az áttelelés után a szkleróciumok kétféleképpen csírázhatnak. A talajban csíratömlőt hajtva, illetve a talaj felszínén nyeles apotéciumot fejlesztve. A fiatal növényeket micéliummal, míg az idősebb állományt aszkospórával fertőzi.

Ökológia és előrejelzés: bár a szkleróciumok talajban való fennmaradásának ideje különböző lehet, gyakorlatilag 6–8 évvel lehet és kell számolni. A mérsékelt égövben az apotéciumképzés, illetve az aszkospóra-kiszóródás kezdete nyár elejére esik. A spórák viszonylag széles hőmérsékleti intervallumban csírázhatnak (0–25 °C), de az optimum 15–20 °C. A gomba megtelepedését elhalt, valamint szeneszcens szövetrészek segíthetik.

Védekezés: csávázott vetőmag használata (karboxin + rézoxikinolát, TMTD). Vetésváltás. A kender 3–4 éven belül ne kerüljön se önmaga, se a kórokozó gazdanövénykörébe tartozó kultúra után.

1.2. Kender szárfoltossága1.2.1. (Dendrophoma marconii)

Gazdanövény: a kender.

Tünet: a kender szárán hamuszürke, sötétszürke foltokat okoz, amelyek megnyúltak, olykor szárölelők. A foltok felületén a korokozó piknídiumai rendszerint megfigyelhetők. A piknídiumok elszenesedett (fekete) falúak, félig a növényi szövetbe mélyedők. A konídium egysejtű, hialin, megnyúlt tojásdad és 4,6–6,5 × 1,5 µm nagyságú. A fiatalkori megbetegedés pusztuláshoz vezet. A kifejlett növény ellenállóbb.


A kender

Elterjedés és gazdasági jelentőség: Középkelet-Európában és Észak-Amerikában gyakran okoz megbetegedést. Magyarországon 1955 óta ismert. Jelentősen csökkenti a rost minőségét és hozamát.

A kórokozó életmódja: a kórokozó a fertőzött szárban micéliummal marad fenn. Az áttelelő sztrómában tavaszra pszeudotéciumok keletkeznek, és az ezekből kiszóródó aszkospórák felelősek az első fertőzésekért. A felszaporodást és az elterjedést a piknídiumokból konídiumkacsként előtörő, vízzel, széllel és rovarokkal terjedő konídiumok okozzák.

Ökológia és előrejelzés: az aszkospóra-kiszóródásra tavasz végétől kell számítani. A betegség elterjedésének kedvez a mérsékelt meleg, csapadékos időjárás.

Védekezés: tarlóhántás, legalább 3–4 éves vetésforgó, előrehozott vágás.

1.3. Kenderperonoszpóra1.3.1. (Pseudoperonospora cannabina)

Gazdanövény: a kender.

Tünet: a kórokozó, mind a fiatal, mind az idősebb növényeket megfertőzi. Az első tünetek kicsiny, szórtan elhelyezkedő, sárga foltok formájában a leveleken jelentkeznek. A levelek fonákján, leginkább az erek találkozásánál található a főtünet. Ez utóbbi a zoosporangiumtartók és a zoosporangiumok szürkés tömegéből áll. A foltok idővel – néhány mm-es nagyságot elérve – izodiametrikussá válnak és elhalnak. A beteg növény gyakran levélzetének nagy részét elveszti. A zoosporangiumtartó szubdikotomikusan ágakra bomló. A zoosporangium ibolyaszínű és tojásdad. A csúcsi részén papilla található. Az oogónium gömbölyű, az oospóra ovális, van epispóriuma.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a kenderperonoszpóra Amerikában, Ázsiában és Európa-szerte előfordul. Magyarországon gyakran okoz megbetegedést, de epidémiáról nincs adatunk. A szárak felkopaszításával csökkenti a rosthozamot.

A kórokozó életmódja: a patogén az elhalt levelekben oospórával marad fenn. Az innen kiszabaduló zoospórák fröccsenő vízzel kerülnek a növényekre. A zoospórák aktív mozgással keresik meg a fertőzés helyét, a légcserenyílásokat (sztómák), majd a csillangókat elveszítve intercelluláris micéliumot fejlesztenek, amelyekről szívóhífák (hausztóriumok) erednek és hatolnak a parenchimasejtekbe. A kórokozó a tenyészidőszakban zoospórákkal terjed.

Ökológia és előrejelzés: a gomba élete erősen víztől függő. A zoospórák mozgásához és a fertőzéshez vizet igényel. A terjedésében a csapadék és a magas párateltséget biztosító, sűrű állomány egyaránt fontos szerepet játszanak.

Védekezés: vetésváltás. Fungicides kezelés (réztartalmú, illetve szerves hatóanyagú fungicidekkel) alacsony állománynál javasolható, később ugyanis a kezelések kivitelezése már nehezebb, hatékonyságuk romlik.

1.4. Szeptóriás levélfoltosság1.4.1. (Septoria cannabis)

Gazdanövény: kender.

Tünet: kezdetben kerek, később másodrendű erek által határolt, izodiametrikus, 3–5 mm átmérőjű foltokat okoz a leveleken. A foltok kifakuló közepében apró, fekete pontok formájában piknídiumok vannak. Erős fertőzés esetén a levelek sárgulnak, majd elhalnak. A növények felkopaszodhatnak.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: mind Európában, mind Amerikában ismert kenderbetegség. A megbetegített növények fejlődése leáll. A rost gyenge minősége mellett a rosthozam is jelentősen csökkenhet.

A kórokozó életmódja: a gomba a lehullott levelekben micéliummal (sztróma) telel át. Nyár elejére ugyanitt piknídiumok, bennük konídiumok képződnek, amelyek 20–25 °C-nál fertőzik a levélzetet. A teleomorf ismeretlen.


A kender

Ökológia és előrejelzés: a betegség járványszerű megjelenésére leginkább meleg, erősen párás időjárás esetén számíthatunk.

Védekezés: vetésváltás. Fungicides állománykezelés mankoceb vagy réz hatóanyagú készítményekkel.

2. A kender kártevőiA kender szikleveleit a kenderbolha, a sároshátú bogár, a vetési fésűsbagolylepke, az ipszilon-bagolylepke károsítja.

A növények gyökerein a komló-fonálféreg, a pajor és drótféreg típusú lárvák, továbbá a kenderbolha- és lószúnyoglárvák okoznak érzékeny veszteséget.

A zöld növényi részeket a kender-levéltetű, a sároshátú bogár, a kis kendermoly, a kukoricamoly és a különböző bagolylepkefajok (vetési-, c betűs, gamma-, somkóró-, káposzta-bagolylepke) veszélyeztetik.

A virágzat és a termés kártevői a kender-levéltetű, a kenderbolha, a kis kendermoly, kisebb mértékben az aranysárga sodrómoly, a verebek és a pikóegér.

2.1. Kenderbolha2.1.1. (Psylliodes attenuata)

Tápnövénykör: fő tápnövénye a kender és a komló. A gyomnövények közül a csalánfajokon gyakori.

Kárkép: az imágó kora tavasszal a legjelentősebb, a fiatal növények leveleit hámozgatja, lyuggatja. A károsított növények szára alacsonyabb marad, a termés mennyisége, minősége egyaránt csökken. Időnként olyan tömegben fordul elő, hogy a kendert újra kell vetni. A nyár végi új nemzedék egyedei a szártetőző leveleket károsítja. Különösen a mag-, de a rostkenderen is előfordul. Esetenként a kender virágaiba és a fiatal termésekbe is berág. A komlón tavasszal a fiatal leveleket és hajtásokat rágja meg. Nyár vége felé a komló virágzatát is kilyuggatja. A lárva a talajban a kender és a komló főgyökerén károsíthat, barázdákat rágva, odvasítva.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a palearktikus régióban Közép-Európától Japánig előfordul. Magyarországon mindenütt megtalálható, közönséges faj. Meleg tavaszokon az imágó kártétele 4–5%-ra becsülhető, de helyenként és évenként elérheti a 20–25%-ot is. A kártétel során a kenderszár rövidebb lesz, ezzel ipari értéke csökken. A lárvakártétel nem jelentős.

Fejlődésmenet: évi egy nemzedéke van. A bogár telel át részben a kendertábla talajában, részben erdőszélek, árokpartok avarában. Április második felében, amikor a nappali hőmérséklet +14–15 °C körül van, elhagyja telelőhelyét, és repülve keresi fel a kender- és komlótáblákat, ahol érési táplálkozást folytat. A fő táplálkozási időszak április vége, május eleje. Kopuláció után a nőstény kisebb csoportokban helyezi el petéit a főgyökér mellé a talajban, 8–10 cm mélyen. Egy nőstény 300 petét is rakhat. 2–3 hét embrionális idő elteltével kikelnek a fehér, hengeres testű, barna fejű és nyakpajzsú lárvák. A kifejlett lárva a talajban bábbölcsőt készít, és ott bábozódik. Az új nemzedék bogarai nálunk júliusban jelennek meg; néhány hét táplálkozás után telelőre vonulnak.

Ökológia és előrejelzés: a telelő bogarak -25 °C-ot is kibírnak, azonban csak száraz és meleg tavaszokon szaporodnak fel tömegesen.

Tavasszal, amikor a léghőmérséklet 16 °C körül van, a táblán átlósan haladva 10 × 10 növényt kell megvizsgálni. Ha 10 növényből 4 bolharágott és az ökológiai viszonyok kedvezőek, haladéktalanul védekezni kell.

Védekezés: az egészen fiatal, szikleveles növényt veszélyezteti, ezért fokozott gondossággal kell meghatározni a védekezés időpontját. Az időben és jól végzett talaj-előkészítés, az egyenletes kelés biztosítása egyben védekezés is a kártevő ellen. Ha az agrotechnikai védekezés nem elegendő, kémiai védekezésre van szükség. Esetenként elegendő a szegélykezelés metilparation-tartalmú készítményekkel. A legkorszerűbb védekezés mind környezetvédelmi, mind ökonómiai és hatékonysági szempontból a vetőmag csávázása karbofurántartalmú szerekkel.


A kender

2.2. Kis kendermoly2.2.1. (Grapholita delineana)

Tápnövénykör: tömegesen a termesztett kenderen fordul elő, de károsíthat a gyom- és vadkenderen is. A kenderen és a komlón élő populációk egymáshoz való viszonya még nem tisztázott. Termesztett komlón Magyarországon még nem mutatták ki.

Kárkép: a kárt a hernyó okozza, amely a szárban és a virágban él. A petéből kikelő L1-es lárva a levélfonák epidermiszén rág kis foltokat, ahol az epidermisz kilyukadhat. 3–4 cm-es aknát rág fejlődése során. A kis kendermolyra utaló rágás mellett szövedék, ürülék, rágcsálék található. Ez a kártétel azonban nem jelentős. Az L2-es lárva a levélnyélbe és a növekedő fiatal szárrészbe furakodik. A befurakodás helyén deformálódás, gubacsosodás látható, mely 1–2 héten belül eléri a végleges nagyságot. Hossza 12–20 mm, átmérője 5–8 mm. A hernyók felfelé haladnak a szárban, mindig a felső részekben találhatók. Felettük a hajtás elpusztul, „villás” elágazás alakul ki. A gubacsok a 2., esetenként 3. nemzedéknek megfelelően 2, illetve 3 különböző szintben helyezkednek el. (A kenderben esetenként előforduló kukoricamoly aknája hosszabb, mint a kis kendermolyé.)

A 2. és 3. nemzedék hernyói a virágzatot és a termést károsítják súlyosan. A virágzat részben elhal, a magvak kiodvasítottak.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: Romániában, Horvátországban, Szerbiában. Magyarországon az 1960-as évek elejétől károsít. Magyarország déli, délkeleti részeiben léphet fel tömegesen. Egyes években a kár elérheti az 50–60%-ot is, a szárban élő hernyó a rost minőségét csökkenti úgy, hogy a károsítás helyén a rostok megszakadnak. Az erősebben fertőzött tövek alacsonyabbak maradnak.

Fejlődésmenet: Magyarországon évi 3 nemzedéke fejlődik. A kifejlett hernyó telel át a kender szárában, a talajban. Május végén, júniusban repül ki a lepke. Kezdetben a táblaszél fertőződik, a későbbi nemzedékek az egész táblát befertőzhetik.

A nőstény a felső levelekre és a szár csúcsi részére helyezi el petéit, kisebb csomókban mintegy 350–500 db-ot. Az embrionális fejlődés kb. 10 nap. A lárvák fejlődése 4 hét, miközben 4 alkalommal vedlenek. A kifejlett hernyók károsításuk helyén a járatban bábozódnak. A 2. nemzedék lepkéi júliusban, a 3. lepkenemzedék pedig augusztus–szeptemberben rajzik. A 3. lepkenemzedék nőstényei a magkenderre és a vadon növő kenderre petéznek.

Ökológia és előrejelzés: a száraz, csapadékszegény nyarak kedveznek elszaporodásának. A magkender termesztése és a tömegesen előforduló vadkender is kedvez a felszaporodásának.

A kis kendermoly jelenléte jól és határozottan megállapítható, részben az állományban rajzó lepkék, részben a száron jelentkező gubacsok alapján, mikor ezek segítségével megfelelő szignalizáció készíthető. Vizsgálhatjuk a későn betakarított táblák karóját tavasszal, bábozódás előtt. Amennyiben azok 1-2%-ában élő hernyót találunk, fel kell készülni a védekezésre. A rajzó lepkék rajzásdinamikájának, rajzáscsúcsának megállapítása többféleképpen történhet: a növényállomány rovarhálózásával, sátras izolátorral, fénycsapdával és szexferomonos csapdákkal.

A fenti módszerekkel többnyire csak az első védekezés időpontját lehet megállapítani, amit erős fertőzés esetén meg kell ismételni. Magkendernél a 2. nemzedék rajzása idején is kell védekezni. A későbbi védekezések szignalizálására legjobb módszer a fűháló használata. Amennyiben 10 hálócsapásban 0,5–1 lepkét észlelünk, a védekezés elvégzése indokolt.

Védekezés: előrehozott rostkenderaratás, amellyel megakadályozható a 2. nemzedék zömének kifejlődése. A tápnövénymaradványok, hulladékok, árvakelésű kender megsemmisítése, korai mélyszántás. A vegyszeres védekezés az imágók és a fiatal lárvák ellen eredményes metilparation, fenitrotion hatóanyagú készítményekkel. Minden esetben figyelembe kell venni a táblaszélek magasabb fertőzöttségét. Természetes ellenségek (Trichogramma evanescens petefürkész) felszaporodásának elősegítése.

3. A kender gyomnövényeiA kender rendkívül jó gyomelnyomó képességgel rendelkező növény. Kezdeti gyors növekedése és sűrű állománya még a legagresszívebb gyomnövények ellen is hatásos lehet a kompetíciós versenyben.


A kender

A kender viszonylag hosszú ideig fedi a talajt, és ezért különösen alkalmas az adott területen az évelő gyomnövények csaknem teljes kipusztítására is. Különösen jól veti vissza a fenyércirkot (Sorghum halepense), amely a kender betakarítása után már nem képes jelentős újrahajtásra.

A kendervetések után általában a táblák a következő évben gyommentesebbek a szokásosnál.

3.1. A kender gyomirtásaAz integrált gyomszabályozás elvei szerint a kenderterületet ne kezeljük herbicidekkel, bár engedélyezett a propaklór és a metobromuron hatóanyag a gyomirtásra.

A növény jobb betakaríthatósága érdekében azonban légi úton lombtalanítani szükséges a metoxuron hatóanyagú (PURIVEL 80 WP 5–6 kg/ha) készítménnyel.

4. A kender védelmeAz agrotechnikai eljárások helyes megválasztásával és végrehajtásával több növényvédelmi probléma megoldható vagy mérsékelhető. A talajból is fertőző gombák ellen fontos védekezési eljárás a vetésváltás, illetve, hogy egyazon területre 3–4 évig ne kerüljön újra kender. Ez az eljárás a térbeni izoláció megtartásával mérsékli a kis kendermoly, a kenderperonoszpóra és a kenderszeptória károsítását is. A kis kendermoly fertőzésének mérséklésére az új kendertábla ne csupán az előző évi területtől, hanem a kenderkazlaktól is legyen távol. A terület megválasztásakor fontos szempont a tábla talaja is. Ez feleljen meg a kender igényének, mert ez is feltétele annak, hogy jó talaj-előkészítéssel, arányos tápanyagellátással, idejében és jó minőségben végzett vetéssel biztosítani tudjuk a növények gyors fejlődését. A gyorsan fejlődő növények kevésbé fogékonyak a betegségekre és jobban tűrik a kenderbolha károsítását.

Rostkendernél korai betakarítással elkerülhetjük, hogy a kis kendermoly hernyói átteleljenek a kóróban. A betakarítás után minél előbb le kell szántani a tarlót. A kenderkazlak anyagát a kis kendermoly lepkéinek kirajzásáig (május közepéig) fel kell dolgozni.

A talajból is fertőző kórokozók és a kenderbolha ellen csávázhatjuk a vetőmagot TMTD + lindán vagy benomil + karboxin + rézoxikinolát + karbofurán kombinációval.

Vetés után, kelés előtt (preemergens), április elején végezhetjük a vegyszeres gyomirtást. Keléskor a kenderbolha léphet fel, amely ellen metilparation hatóanyagú szerekkel porozhatunk.

Ezután a kenderperonoszpóra és kenderszeptória ellen válhat szükségessé a védekezés, amelyek ellen réz vagy ditiokarbamát hatóanyagú készítményekkel védekezhetünk.

Kelés után, május elején egyszikű gyomok ellen védekezhetünk.

Ha a kis kendermoly lepkéinek egyedsűrűsége indokolja, ellene május végén vagy az ezt követő időszakban akár ismételten is védekezünk metilparation, fenitrotion vagy diklórfosz hatóanyagú készítményekkel.

A rostkendert az egymenetes gépi betakarítás sikere végett a betakarítás előtt 6–10 nappal lombtalanítani kell. Fontos, hogy a lombtalanítással ne károsodjon a rost minősége. Erre a célra metoxuron hatóanyagot juttatunk ki.

A szer hatását a permetléhez adott permetezőolajokkal, adjuvánsokkal fokozni lehet.

Ha a magtermésben a kis kendermoly hernyóit észleljük, a magot magnézium-foszfidos gázosítással fertőtleníthetjük.


A kender

A kender védelme


17. fejezet - A komló1. A komló betegségeiA komló vírusos betegségei közül, a komló latens vírus (hop latent carlavirus) és a komló mozaik virus (hop mosaic carlavirus), baktériumos betegségei közül az Agrobacterium tumefaciens által okozott gyökérgolyva érdemel említést.

A Pseudoperonospora humuli (komlóperonoszpóra), a Sphaerotheca humuli (komlólisztharmat), a Septoria humuli (komló szeptóriás levélfoltossága) és a Botrytis cinerea (virág- és termésrothadás) a komló föld feletti részein okoznak megbetegedéseket.

1.1. A komlóperonoszpóra1.1.1. (Pseudoperonospora humuli)

Gazdanövény: a termesztett és a vadon termő komló, továbbá az Urtica és a Celtis nemzetségek egyes fajai, bár ez utóbbiakon erősen specializálódott formái fordulnak elő, és a keresztfertőzéseknek kicsi a valószínűsége.

Tünet: a komló valamennyi részét megtámadja. A betegségnek az áttelelés, illetve a fertőzés mikéntjétől függően két megjelenési formája ismert. A már előző években fertőződött (szisztémikus fertőzés) növényeken tavasszal rosszul fejlődő, rozettás hajtások is megjelennek. E hajtások levelei sodródnak, fonákjukon zoosporangiumtartók és zoosporangiumok képeznek ibolyásbarna bevonatot. A vegetációs időszakban történő (szekunder) fertőzés a leveleken jellegzetes szögletes foltokat hoz létre. A foltoknak megfelelően a fonákon, itt is ibolyásbarna színben látható a főtünet. A kórokozó megfertőzi a virágzatot és a tobozokat, sőt ritkábban a növény gyökértörzsét is, és az említett részek elhalását okozza. A zoosporangiumtartók monopodiálisan ágakra bomlók. A zoosporangiumok vízben kizárólag rajzóspórákkal csíráznak.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a betegségről szóló első jelentés (1905) Japánból származik, majd ezt követően viszonylag rövid időn belül (1909), vadkenderről izolálták az USA-ban és kísérleti komlón azonosították1920-ban Angliában is. Napjainkban az északi félteke valamennyi komlótermesztő vidékén gondot okoz. A komlóperonoszpóra a legsúlyosabb termesztést korlátozó tényezők egyike. A terméscsökkenés mellett, a tobozok beltartalmi értékét is jelentősen csökkenti.

A kórokozó életmódja: endoparazita gomba. A kórokozó fennmaradhat a növényi maradványokban oospórával és a már előző év(ek)ben megfertőződött növény hajtásaiban, gyökértörzsében, micéliummal is. Mindkét esetben fröccsenő víz segítségével zoospórák terjesztik a betegséget a vegetációs időben. A gomba cönocitikus hífája intercellulárissá fejlődik, és hausztóriumokat bocsát a növény sejtjeibe.

Ökológia és előrejelzés: bár a levelek és a hajtások már 1,5–3 órás nedves (esős, harmatos) időszakban és 5–29 °C hőmérsékleti intervallumban fertőződhetnek, igazán jelentős mértékű megbetegítést csak mérsékelten meleg, 4–8 órás esős időjárás esetén okoz. Továbbá, minthogy a zoospórák kizárólag a nyitott légcserenyílásokon (nappali állapot) keresztül képesek behatolni, a fénynek is meghatározó szerepe van. Éjszakai eső, illetve harmatképződés számottevő komlóperonoszpóra megbetegedést még sohasem okozott.

Védekezés: ellenálló fajták telepítése. A megbetegedett növényi részek és növények eltávolítása. Fungicides állománykezelés réz, tio-, illetve ditiokarbamát, valamint metalaxil hatóanyagú készítményekkel.

1.2. Komlólisztharmat1.2.1. (Sphaerotheca humuli)

Gazdanövény: a vadon termő és a termesztett komlón patogén. A főbb rezisztenciagéneket tartalmazó fajtákkal nemesített vonalakkal szemben tanúsított reakciói alapján öt különböző rasszát ismerjük.

Tünet: a betegség tünetei a komló valamennyi részén jelentkezhetnek. A fiatal levelek felhólyagosodnak, torzulnak. A levelek színén, de méginkább a fonákján, lisztszerű, szürkésfehér bevonat keletkezik. A virágzaton és a tobozokon szintén megtelepszik a gomba, foltosságot és deformálódást okozva. A kleisztotéciumok


A komló

megjelenése júliusra esik. Bár a növény minden részén képződhetnek, túlnyomórészt a tobozokon találjuk őket, feketésbarna pontok formájában. A késői, augusztusi fertőzés, az érőfélben lévő tobozokat elszínezi és kényszerérést okoz. Ilyenkor különösen sok kleisztotéciumot képez a tobozka-, illetve murvaleveleken. A kleisztotécium egyaszkuszos.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a betegség Európa-szerte ismert. Az USA-ban előfordulása mindössze néhány államra korlátozódik. A komlóskertekben rendszerint védekezni kell ellene. Az ültetvények hozamát és a tobozok beltartalmi értékét egyaránt veszélyezteti.

A kórokozó életmódja: ektoparazita gomba. Áttelelhet kleisztotéciummal a talajra hullott tobozokon és leveleken, valamint micéliummal a nyugvó gyökértörzsek talajfelszín feletti rügyeiben. Az elsődleges inokulumpotenciált a kleisztotéciumokból kiszóródó aszkospórák és az áttelelő micéliumot tartalmazó rügyek mennyisége határozza meg. A gomba később oidium típusú konídiumokkal szaporodik és terjed.

Ökológia és előrejelzés: a S. humuli konídiumainak csírázása és fertőzése – más lisztharmatokéhoz hasonlóan – jórészt független az időjárási feltételektől. A sporuláció és a konídiumok kiszóródása száraz napokon kora délután a legintenzívebb, esőben és éjszaka gyakorlatilag szünetel. Az inokulum felszaporodása és a kedvező, magas hőmérséklet miatt a legerőteljesebb támadásra júliusban számíthatunk.

Védekezés: rezisztens fajták telepítése. Fungicides kezelés pirazofosz, kinometionát és triforin hatóanyagú készítményekkel.

2. A komló kártevőiTalajszint alatt a gyökereket, a tőkét és az indák elfásodott alapját támadják meg a vincellérbogár (Otiorrhynchus ligustici L.) és a cserebogár (Melolontha melolontha L.) lárvái. A két bogárlárva kívülről támadja meg a gyökereket, illetve a tőkét. Tömeges elszaporodásuk esetén a szikét teljesen tönkretehetik rágásukkal.

Fakadó komlón károsítanak a különböző ormányosbogarak: a vincellérbogár (Otiorhynchus ligustici L.), a hegyesfarú barkó (Tanymecus palliatus F.) és a fekete barkó (Psalidium maxillosum F.) imágói. Kártételük – a fakadó hajtások hegyének lecsipkedése – nemritkán minden egyes hajtáson megfigyelhető, ami súlyosabb esetekben a tarrágásig fokozódhat. Leveleken, tobozokon és indákban károsít a komlóbolha (Psylliodes attenuata Koch), a komlólevéltetű (Phorodon humuli Schrk.), a takácsatka (Tetranychus urticae Koch), a káposzta-bagolypille (Mamestra brassicae L.), a saláta-bagolypille (Mamestra oleracea L.), az amerikai fehér szövőlepke (Hyphantria cunea Drury) és a kukoricamoly (Ostrinia nubilalis Hb.). A káposzta- és saláta-bagolypille második nemzedékének hernyói a korai érésű komlóban a szürettel kb. egy időben okoznak komoly károkat egyes években. Olyan mértékben pusztítják el a leveleket és tobozokat, hogy csak az indák maradnak meg. Ugyancsak ebben az időben jelentkezik az amerikai fehér szövőlepke második nemzedéke, hasonló kártétellel, mint a bagolypille. A kárt fokozza, hogy a nem károsított, de összeszövögetett tobozok sem alkalmasak szedésre. A kukoricamoly hernyója az indák szövetét rágja, be- és kifurakodásával a szállítószövetekben okoz sérüléseket, és ezáltal tápanyag-szállítási zavarokat.

2.1. Komlólevéltetű2.1.1. (Phorodon humuli)

Tápnövénykör: télen a szilva és néhány Prunus faj (kökény, kökényszilva, sajmeggy). Nyáron a vad és a termesztett komló.

Kárkép: a levéltetvek szívogatásának hatására a levelek a fonák felé begörbülnek, az alsó leveleken fényes, ragadós bevonat, mézharmat található. A virágzatot, a tobozokat is meglephetik, és azok torzulását idézik elő.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: eurázsiai faj, de behurcolással Észak-Amerikában is megtelepedett. Magyarországon gyakori, a Balaton környékén, a Budapest körüli hegyvidékeken és a Tiszántúlon a vad komlón tömegesen fordul elő. A közvetlen szíváskár és a vírusos betegségek átvitele miatt a termést jelentősen csökkentheti.

Fejlődésmenet: a petéből kifejlődő ősanya és első leánynemzedékük a Prunus-félék leveleinek fonákán él. A május közepén megjelenő szárnyas egyedek repülnek át a vad és termesztett komlóra. Rajzásuk elhúzódó, mert


A komló

a Prunus-féléken a nyár folyamán sok szárnyas nőstény fejlődik.

Ökológia és előrejelzés: a levéltetvek hőmérsékleti optimuma 18–22 °C, 75–85% körüli relatív nedvességtartalom mellett szaporodnak tömegesen. Egyes katicabogárfajok, lebegőlegyek, fátyolkák, parazitoidok, darazsak és Entomophtora gombafajok csökkenthetik számukat. A szárnyas egyedek betelepedését sárgatálakkal jelezhetjük elő.

Védekezés: tömeges elszaporodás esetén használhatók a formotion, foszfamidon, dimetoát hatóanyagú inszekticidek.

3. A komló gyomnövényeiA komló évelő kultúra, ennek megfelelően gyomnövényei a növény életmódjához alkalmazkodva az évelő fajok sorából tevődnek ki. A komló telepítésének évében a gyomflóra hasonlít a kapás növények gyomnövényzetéhez.

Az újonnan telepített komlóban az első évben végrehajtott gyomirtással megindul a gyomok szelekciójaés ennek hatására az évelő fajok nagymértékben elszaporodnak. Így hatalmasodik el a szulák (Convolvulus arvensis), a mezei acat (Cirsium arvense), a szeder (Rubus caesius), a csillagpázsit (Cynodon dactylon), a tarackbúza (Agropyron repens) és más, korábban is jelen lévő G1 és G3 életformacsoportba tartozó faj.

A telepítés évének első őszén már tömegesen csíráznak a T 1 csoport tagjai: a tyúkhúr (Stellaria media), az árvacsalánfajok (Lamium spp.), a veronikafélék (Veronica spp.), a pásztortáska (Capsella bursa-pastoris) stb.

Amennyiben a komló sorközét mechanikusan művelik (tárcsával vagy talajmaróval), előfordulhatnak még hosszú ideig a T4, ún. kapás gyomok.

3.1. A komló gyomirtásaMechanikai gyomirtás: a komló soraiban kézi kapálással végzik, ami egyre gyakoribb a részes művelésbe kiadott kertekben.

Célszerű a sorközöket tárcsával vagy talajmaróval mechanikusan gyommentesíteni. Ügyelni kell arra, hogy a gyomokat fiatal korukban pusztítsuk ki, mert ekkor még jó a talajmunka minősége, másrészt a gyomnövény még nem hozott magot.

Nem ajánlható a mechanikai védekezés az évelő gyomok ellen, ugyanis a tarackok feldarabolásával segítjük a gyomok elterjedését.

Vegyszeres védekezés: a telepítés előtti évben már meg kell kezdenünk, amikor a területről kipusztítjuk az évelő gyomfajokat. Erre alkalmasak a glifozát hatóanyagú, különböző márkanevű készítmények. Az első, augusztusi kezelést célszerű 4–6 hét elteltével megismételni, amikor a korábban dormanciában lévő tarackok vagy rizómák is kihajtottak.

A telepítés korától függetlenül, kora tavasszal a komló fakadása előtt használhatjuk a glufozinát-ammónium hatóanyagú (Finale) totális gyomirtó szert önmagában vagy kombinációban.


A komló

A komló gyomirtó szerei

* jelölt készítmények csak négy évesnél idősebb komlóban használhatók.

4. A komló védelmeÁltalában 5–6 permetezés szükséges. A védekezés alapját a levéltetvek és takácsatkák, illetve a peronoszpóra és lisztharmat elleni védekezések adják.

Az eredményes növényvédelmet helyes agrotechnikai eljárásokkal kell megalapozni.

A telepítés helyének megválasztásakor fontos szempont, hogy az adott területen ne legyen gyakori a reggeli köd, különben szinte lehetetlen a peronoszpóra elleni védekezés.

Fontos az egészséges szaporítóanyag ültetése. Az anyag ne legyen gyökérgolyvával, fonálféreggel és vírusos betegséggel fertőzött.

A peronoszpórával fertőzött levelek és hajtások folyamatos megsemmisítése nagymértékben növeli a kémiai védekezés eredményességét.

Telepítés előtt a talajlakó kártevők (pajorok, drótférgek) ellen feltétlenül fertőtleníteni kell. Erre a célra a karbofurán hatóanyagú készítmények a legmegfelelőbbek, amelyeket általános felületkezelés formájában alkalmazunk.

Tavasszal az első állománykezelésre rügyfakadáskor kerülhet sor a vincellérbogár, a kendermagbogár és egyéb ormányosok (barkók) ellen (metilparation hatóanyagú szerekkel).


A komló

A következő permetezés peronoszpóra, illetve peronoszpóra és levéltetvek ellen válhat szükségessé, már a hajtások néhány centiméteres hosszúságánál.

A peronoszpóra ellen réz, cineb, mankoceb, propineb hatóanyagú készítményekkel védekezhetünk.

A levéltetvek ellen mevinfosz, formation, foszmadion hatóanyagú szerrel védekezünk.

A peronoszpóra és levéltetű elleni védekezést még 3–4 alkalommal lehet, hogy meg kell ismételni, közben be kell tartani a szerrotációt.

A vegetációs időszak közepétől a lisztharmat és a közönséges takácsatka ellen szükséges a védekezés, amit a peronoszpórához hasonlóan ismételni kell. A lisztharmat ellen kén, benomil és triforin, a takácsatkák ellen pedig amitráz hatóanyagú szerek használhatók permetezés formájában, nagy vízmennyiséggel (1–2 ezer l/ha), tehát földi géppel és nedvesítőszer hozzáadásával vagy dimetoát hatóanyagú készítmények 0,1%-os oldatával öntözzük be a töveket (0,5 l/tő).

Nyár végén, ősz elején esetenként az amerikai (fehér) medvelepke ellen is védekezni kell, triklórfon hatóanyagú készítménnyel.

A lisztharmat és a takácsatka elleni védekezés többnyire együtt végezhető. Ha a lisztharmat ellen önállóan védekezünk, a nagy vízmennyiség (1-2 ezer l/ha) és a nedvesítő- vagy tapadást fokozó szer hozzáadása akkor is szükséges.

A komló védelme


18. fejezet - A bab1. A bab betegségeiA babon a babmozaik (bean common mosaic potyvirus, bean yellow mosaic potyvirus, cucumber mosaic cucumovirus), valamint a bab levélsodródása (bean leaf roll luteovirus) fordul elő. Számos fajta a gyakran előforduló bean common mosaic potyvirus kórokozóval szemben rezisztens. Ezeket a fajtaleírások közlik. A bab xantomonászos betegsége (Xanthomonas campestris pv. phaseoli) magas hőigénye miatt a bab legjelentősebb betegsége. A bab pszeudomonászos betegsége (Pseudomonas syringae pv. phaseolicola) főleg hűvös, csapadékos nyarakon jelentkezik. A bokorbab-fajták zöme e betegséggel szemben ellenálló. A bab kurtobaktériumos hervadása (Curtobacterium flaccumfaciens pv. flaccumfaciens) ritkán fordul elő. A bab kolletotrihumos betegsége (Colletotrichum lindemuthianum) elsősorban meleg, csapadékos nyarakon válik jelentőssé. A babrozsda (Uromyces appendiculatus) elsősorban a szárazbab- és magtermesztés során fordul elő. A bab szklerotíniás betegsége (Sclerotinia sclerotiorum) egyes fajtákon, rendszeres öntözés esetén lép fel.

1.1. Babmozaik1.1.1. (Bean common mosaic potyvirus, BCMV, bean yellow mosaic potyvirus, BYMV, cucumber mosaic cucumovirus, CMV)

Gazdanövény: a BCMV gazdanövénye a bab, a BYMV gazdanövényei elsősorban a hüvelyesek.

Tünet: a levélen világos- és sötétzöld vagy élénk sárgászöld mozaikfoltok, a száron vonalszerű elhalások, a hüvelyen sárgás- vagy sötétzöld foltok láthatók. A hüvely apró, deformált.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a betegség babon gyakori, a növények satnyák, a hüvelyek aprók, alaktalanok.

Kórokozó átvitele, terjedése: fertőzési források a vetőmag, valamint az évelő gazdanövények. A kórokozó szövetnedvvel átvihető. Számos levéltetűvektoruk van. A BCMV pollennel is terjed.

Ökológia: a levéltetveknek kedvező időjárás esetén a megbetegedés mértéke jelentős lehet.

Védekezés: a babfajták zöme BCMV-vel szemben ellenálló, a többi vírussal szemben azonban nem. Ezért fontos a vírusmentes vetőmag előállítása. Magtermesztés során a növényállományban a szelekciót virágzás idején, valamint a hüvelyek kifejlődése után el kell végezni. Továbbá a levéltetűvektorok rendszeres gyérítése is elengedhetetlen.

1.2. A bab xantomonászos betegsége1.2.1. (Xanthomonas campestris pv. phaseoli)

Gazdanövény: a bab és a szója.

Tünet: a sziklevélen apró, a lomblevélen pedig 2–3 mm-es, szögletes, vizenyős foltok láthatók. A száron a foltok megnyúltak. A hüvelyen 4–5 mm-es, kerek, vizenyős foltok találhatók. A magon okkersárga elszíneződés észlelhető.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a babon általánosan előforduló, jelentős betegség.

A kórokozó életmódja: fertőzési forrás a vetőmag, ahonnan a kórokozó a sziklevelekkel kerül a talaj felszínére. A baktérium a sziklevelekről a lomblevelekre, a szárra jut, onnan pedig a hüvelyeket fertőzi meg. A kórokozó felfröccsenő vízcseppekkel terjed.

Ökológia: a meleg, 20 °C feletti hőmérséklet, a csapadékos időjárás vagy a gyakori öntözés a kórokozó számára kedvező.


A bab

Védekezés: vetésre csak egészséges mag használható. A betegség ellen 2–3, majd 6–7 lombleveles korban, virágzás előtt és után, valamint a hüvelyfejlődés időszakában kell védekezni. Védekezésre kasugamicin-, réz-szulfát-, rézoxiklorid- vagy réz-hidroxidtartalmú szerek jöhetnek számításba.

1.3. A bab kolletotrihumos betegsége1.3.1. (Colletotrichum lindemuthianum)

Gazdanövény: bab.

Tünet: a sziklevélen apró, kerek, barna foltok láthatók. A levélen bár foltok is észlelhetők, mégis a legjellegzetesebb tünet a levélerek részleges vagy teljes barnulása. A száron hosszú, barna csíkok jelentkeznek. A hüvelyen 4–5 mm-es, kráterszerűen besüppedő foltok észlelhetők. Bennük apró, rózsaszínű acervuluszok tömege képződik.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a babon gyakran előforduló, jelentős gombás betegség.

A kórokozó életmódja: fertőzési forrás a vetőmag. A kórokozó a sziklevélről a lomblevélre és szárra, majd a hüvelyre jut. A kórokozó acervuluszból kikerült konídiumai légmozgással vagy vízcseppekkel terjednek.

Ökológia: a kórokozó számára a 17–24 °C körüli hőmérséklet, a csapadékos időjárás vagy a rendszeres öntözés kedvező.

Védekezés: a vetőmagot porcsávázni kell. Csávázásra benomil, tirám és kaptán hatóanyagú csávázószerek használhatók. A magvakat általában csávázottan forgalmazzák. Amennyiben nem, akkor a termelőnek kell a csávázást elvégezni. Az állományvédelem időpontjai a bab xantomonászos betegségénél leírtakkal azonosak. Védekezésre cineb, mankoceb, propineb, metirám, kaptán vagy folpet hatóanyagú szerek ajánlhatók.

1.4. Babrozsda1.4.1. (Uromyces appendiculatus)

Gazdanövény: bab.

Tünet: a levélen, a száron, valamint a hüvelyen figyelhetők meg a tünetek. Tavasszal a levélen és a száron pontszerű spermogóniumok és sárgásfehér, csésze típusú ecídiumok láthatók. Később a levélen, a száron és a hüvelyen vörösbarna uredo- és fekete teleutopusztulák jelennek meg.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: étkezési babon szórványosan, főleg szárazbabnak termesztett babon vagy magtermesztés esetén jelentkezik. Súlyos lombpusztulást okoz, a hüvelyek értéktelenek.

A kórokozó életmódja: fertőzési források a növénymaradványok, ahol a kórokozó uredo- és teleutospórákkal telel át. Innen fertőződnek a következő évben a növények. A vegetációs időben több uredospóra-generáció fertőz.

Ökológia: a betegség számára a meleg, száraz időjárás kedvező.

Védekezés: a betegség jelentkezésekor cineb, mankoceb, propineb vagy metirám hatóanyagú szerekkel védekezhetünk.

2. A bab kártevőiA bab kártevőegyüttese nagyban függ a termesztési céltól (pl. ipari feldolgozásra termesztett zöldbab vagy étkezési szárazbab), továbbá attól is, hogy a főnövényként a tavaszi, nyári időszakban, illetve másodvetésként a nyári és a kora őszi időszakban termesztik-e.

A bab gyökerén jelentkező kártevők, kivéve a fésűslábú-viráglégy (Phorbia platura) alkalmanként jelentkező kártételét, általában nem okoznak jelentős károkat. Vetésforgó hiányában, valamint tápnövényeinek egymáshoz közeli területeken termesztett állományaiban a fésűslábú-viráglégy kártétele nem kizárható. A talajlakó polifág fajok (drótférgek és cserebogarak lárvái) jelentős kárt nem okoznak a nagy növényszám miatt.


A bab

A sziklevelet követő első lombleveleken a csipkéző barkók (Sitona spp.) kártétele ritkán előfordulhat.

A levélen, hajtáson megjelenő kártevők közül a fekete répalevéltetű (Aphis fabae) a legjelentősebb. Kártételével elsősorban azokban a babállományokban számolhatunk, ahol a növényállomány erőteljes növekedése a fekete répalevéltetű migrációjával egybeesik. A vegetációs időszak második felében, különösen a szárazbabtermesztés során a közönséges takácsatka (Tetranychus urticae) a levelek fonákán olyan mértékben szaporodhat el, hogy szívogatásával a növények idő előtti öregedését idézi elő.

A bab alkalmanként előforduló kártevői közül a mezei nyúl (Lepus europeus) a kelő, illetve fiatal növények zsenge leveleinek lerágásával károsíthat.

A termésen, az érő hüvelyeken a takácsatka szívogatásának nyomát gyakran megtalálhatjuk, bár ennek gazdasági jelentősége elhanyagolható. A termésen a legjelentősebb károkat a gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa armigera) okozza. A még zöld hüvelyek megrágásával okozott kártétele a termés ipari feldolgozását is meghiúsíthatja.

A szárazbabtermesztésnél az ún. pergamenérésen túljutott, esetleg felrepedő babhüvelyekre a raktárakból kiszabaduló babzsizsik (Acanthoscelides obtectus) lerakhatja a tojásait. Ennek a fajnak későbbi, igen súlyos kártétele majd a raktározás alatt, a tárolóban fog jelentkezni.

2.1. Fésűslábú-viráglégy2.1.1. (Phorbia platura)

Tápnövénykör: a zöldségfélék közül gyakori a bab, a borsó, a káposztafélék és a vöröshagyma.

Kárkép: tápnövényenként eltérő. A fiatal, károsított bab és borsó a növekedésben leáll és elpusztul. A gyökérben és a szárban, továbbá a kelő növények sziklevelében csontszínű nyüvek találhatók. Vöröshagymán a fiatal növények pusztulását okozza. A későbbi nemzedékek lárváinak kártétele a hagymatestre korlátozódik és megegyezik a hagymalégy kártételével.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: kártétele különösen akkor válik jelentőssé, ha tápnövényei egymást követő esztendőkben kerülnek ugyanarra a területre. Ilyenkor különösen babon és káposztaféléken súlyos károkat okozhat. Nemritkán előfordul, hogy a kelő babnövények foltokban kipusztulnak. Az idősebb babot már nem károsítja.

Fejlődésmenet: évente három nemzedéke fejlődik. A talajban áttelelő bábokból kirajzó imágók áprilisban–májusban jelennek meg a babtáblákon. Tojásaikat a kelő növényekre vagy a talajra rakják. A lárvák befúrják magukat a növény főgyökerébe vagy a szik alatti szárba. A károsított növények rendszerint elpusztulnak. A második nemzedék júniusban–júliusban, a harmadik nemzedék szeptemberben rajzik.

Védekezés: vetésforgó betartásával jelentősen mérsékelhetjük a fésűslábú-viráglégy kártételét. Amennyiben a kelés megindulásakor a babtáblában az imágók tömeges betelepedését észleljük, akkor ellenük metilparation, deltametrin hatóanyagú rovarölő szerekkel védekezhetünk.

2.2. Közönséges takácsatka2.2.1. (Tetranychus urticae)

Tápnövénykör: sok tápnövényű, lágyszárúakon és fásszárúakon egyaránt előfordul.

Kárkép: az idősebb babállományokban és ott is elsősorban az alsó leveleken jelentkezik először. A károsított levelek színén klorofillelhalás figyelhető meg, a fonákon a takácsatkák szövedék védelmében szívogatják a levelet. A kártétel a babhüvelyekre is kiterjed. A kártétel gyakran a levelek és a szívogatott hüvelyek alakváltozását is okozza.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: gyakori, általánosan elterjedt faj. Különösen a száraztermesztésben jelentős. A rövid tenyészidejű öntözéses zöldbabtermesztésben rendszerint nem okoz károkat.

Fejlődésmenet: soknemzedékű, szabad földön áttelelő faj. A babon május közepétől szeptemberig károsíthat. A legnépesebb populációk július–augusztus hónapokban találhatók a babon.


A bab

Védekezés: a bab alsó leveleinek átvizsgálásával nyomon követhetjük a populáció változását. A takácsatkák tömeges elszaporodásának kezdetén speciális akaricidek (amitráz, fenbutatin-oxid, hexitiazox) levélfonákra juttatásával védekezhetünk.

2.3. Gyapottok-bagolylepke2.3.1. (Helicoverpa armigera)

Tápnövénykör: soktápnövényű kártevő. Legkedveltebb tápnövényei a kukorica, a gyapot, a zöldbab, a szegfű, a gerbera, a krizantém, a paradicsom és a paprika, továbbá sok lágy szárú gyomnövény.

Kárkép: a növények generatív részét károsítják. A lárvák szabálytalan rágással lyukat rágnak a szegfű, a gerbera vagy a krizantém bimbójába, majd teljesen kiüregesítik. A paprika és paradicsom bogyójában fejlődik. A károsított termés gyakran elrothad. A zöldbab hüvelyét kilyuggatja, sőt a fiatal lárva a hüvely belsejébe is behúzódik.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: meleg égövön általánosan elterjedt, polifág kártevő. Elterjedésének északi határa a 44. szélességi fok, de vándorló populációik akár Európa északi területeire is eljuthatnak. Elsősorban gyapoton, paradicsomon, bab- és borsóféléken okozott kártételével vált hírhedtté. Az utóbbi esztendőkben a mediterrán területekről felhúzódva Magyarországon takarmány- és csemegekukoricán, zöldbabon és az említett dísznövényeken augusztus–szeptember hónapokban okozott károkat.

Fejlődésmenet, ökológia és előrejelzés: lásd A szegfű kártevői c. fejezetben.

Védekezés: a gyapottok-bagolylepke lárvái elleni hatásos védekezés a nyár végi, őszi betakarítású zöldbabállományokban nehéz feladat. Különösen nehéz a védekezés azokon a babtáblákon, ahol a közvetlen környezetben nagy területeken termesztik a gyapottok-bagolylepke legjelentősebb tápnövényét, a kukoricát. A kukoricán kifejlődött második nemzedék utódai (mivel az ekkorra érőfélben lévő kukorica nem jelent megfelelő minőségű táplálékot számukra) tömegesen hagyják el a táblát és jelennek meg az ez idő tájt virágzó babon. A bab virága az imágó számára kitűnő nektárforrás, a jól záródó levélzet alatt elhelyezkedő hüvelyek pedig a lárva számára nyújtanak kedvező táplálkozási lehetőségeket. Védekezés hiányában a tojásból kikelt lárva hamarosan behatol a hüvely belsejébe, illetve az idősebb lárvák kívülről lyuggatják a hüvelyeket.

A védekezést tovább nehezíti az a körülmény, hogy a károsítási időszak közvetlenül a zöldbab betakarítását megelőző időszakra esik, így az élelmezés-egészségügyi várakozási idő betartására is fokozottan figyelemmel kell lenni. A védekezés hatásosságát alapvetően meghatározza a kezelések időben való elvégzése. Ehhez ismernünk kell a lárvák tömeges megjelenésének idejét. A növényvédelmi előrejelzés elkészítésében hasznos adatokat nyerhetünk a táblára mintegy 1 m magasságban kihelyezett szexferomoncsapdákból. A fiatal lárvák ellen a piretroid hatóanyagú készítmények akkor hatásosak, ha a növényvédő szerrel még a növénybe hatolás előtt találkoznak. A zöldbab esetében, ahol a károsított növényrészt takarja a lombozat, a kijuttatás eszközének helyes megválasztása nagyban növeli a hatékonyságot. Nagy táblákon a helikopter bevetése is számításba jön.

2.4. Babzsizsik2.4.1. (Acanthoscelides obtectus)

Tápnövénykör: a bab.

Kárkép: kártétele a raktározott szárazbabon jelentkezik. A magvakon kerek, 2–3 mm átmérőjű lyukak láthatók.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: világszerte elterjedt, melegigényes faj. Raktári kártevő, ennek ellenére olykor a beérett magvakat már a szántóföldön is fertőzheti. Nagy jelentőségű, veszélyes kártevő. A raktározott bab elsőszámú kártevője.

Fejlődésmenet: a raktározott magvak felületére rakja az imágó a tojásait. A kikelt lárvák berágják magukat a magvak belsejébe. Egy magban akár 15–20 lárva is fejlődhet, és ilyenkor teljesen felélik a belsejét. A kifejlődött lárvák a maghéj alatt bábkamrát készítenek, és ott bábozódnak. Az imágók a bab héját a bábkamra felett kerek lyuk, „ablak” formájában kirágják, és elhagyják a magvakat. A kirajzott imágók párosodnak, majd hamarosan megkezdik a tojások lerakását. Raktári körülmények között 3–4 nemzedéke fejlődik, az egyes nemzedékek nem különülnek el élesen egymástól. Szabad földön csak védett helyeken, pl. kukoricaszár-kéve belsejében képes áttelelni. A lakott helyiségek közelében termesztett bab a pergamenérésű hüvelyeiben lévő magvakat rendszerint


A bab

a tárolóból kiszabaduló imágók utódai fertőzhetik és így a kártevő az egyébként mentes magtárakba is bekerülhet.

Védekezés: a raktárak gondos tisztításával, fertőtlenítésével (deltametrin), a fertőzött tételek gázosításával (magnéziumfoszfid, etrimfosz) megelőzhető a kártétel kialakulása. A pergamenérésben lévő, veszélyeztetett szántóföldi állományokban kontakthatású inszekticides permetezéssel a kártevő megjelenése mérsékelhető.

2.5. Mezei nyúl2.5.1. (Lepus europeus)

Lásd A dinnye kártevői.

2.6. Csipkéző barkók2.6.1. (Sitona spp.)

Lásd A borsó kártevői.

2.7. Fekete répa-levéltetű2.7.1. (Aphis fabae)

Lásd A répafélék kártevői.

3. A bab gyomnövényeiA bab gyomnövényzete egyéb, melegigényes zöldségnövények gyomflórájához hasonlít. Gyomnövényei közt számtalan egyéves egy- és kétszikű, helyenként évelő egy- és kétszikű faj egyedei találhatók meg. Legnagyobb mennyiségben és borítással a T3, de leginkább a T4 életformájú gyomnövények fordulnak elő.

A T3 életformájú gyomnövények csoportjából a vadrepce (Sinapis arvensis) és a repcsényretek (Raphanus raphanistrum) említhető. A nagyszámú nyárutói, egyéves (T4) gyomnövény közül – az Országos Gyomfelvételezések adataival megegyezően – a magas termetű közönséges kakaslábfű (Echinochloa crus-galli), a fehér libatop (Chenopodium album), a szőrős disznóparéj (Amaranthus retroflexus) és a parlagfű (Ambrosia elatior) emelhető ki. Helyenként kiugróan magas borítási értékkel egyéb gyomnövények is, mint pl. a muharfélék (Setaria spp.), keserűfűfélék (Polygonum spp.) is előfordulhatnak. Betelepülésük és felszaporodásuk esetén gondot okoznak a már említett parlagfüvön kívül más, veszélyes, nehezen irtható növények is: maszlag (Datura stramonium), olasz szerbtövis (Xanthium italicum).

Azokon a területeken, ahol a korábbi években napraforgót termesztettek, számítani kell az árvakelésű napraforgó megjelenésére is.

Az évelő gyomnövények sorából a foltszerűen előforduló apró szulák (Convolvulus arvensis), a mezei acat (Cirsium arvense), a közönséges tarackbúza (Agropyron repens) és a fenyércirok (Sorghum halepense) gyomosíthat.

3.1. A bab gyomirtásaA bab gyomirtásának tervezésekor vegyük figyelembe, hogy a bab a gyomosodásra érzékenyen reagál. Gyomos táblán csökken a termés mennyisége és romlik a termés minősége. Ez a megállapítás vonatkozik az évelő gyomnövényekre is, amelyek a babban nem vagy csak nagyon nehezen és költségesen irthatók. Ezért a bab termesztésére kijelölt terület lehetőség szerint évelő gyomoktól mentes legyen. Gyomirtási szempontból a babnak hormon hatású gyomirtó szerrel gyomirtott kalászos növény a legjobb előveteménye, mert az évelő gyomok már az előveteményben gyéríthetők. Kalászosok kizöldült tarlóján glifozat hatóanyagú gyomirtó szerekkel az évelő fajok mennyisége tovább csökkenthető. A bab termesztését megelőző agrotechnikai munkák (tarlóhántás, őszi mélyszántás, talaj-előkészítés) során nagy mennyiségű gyom pusztítható el.

A bab termesztése során a termesztés helyétől és a gyomirtandó felület nagyságától függően mechanikai (kézi


A bab

kapálás, kultivátorozás) vagy vegyszeres gyomirtást végezhetünk.

A kézi vagy gépi kapálásokat a bab kelését követő gyomosodás kialakulásakor kell kezdeni, és igény szerint a tenyészidőszak során több alkalommal lehet megismételni. A sorok záródása után a babnövények sérülése nélkül a mechanikai gyomirtás már nem végezhető el.

A gyomirtó szerek kiválasztásánál általános elv, hogy a zöldbabot egy, esetleg két kezeléssel, rövid hatástartamú szerekkel, míg az étkezési szárazbabot és a vetőmagnak termesztett babot a hosszabb tenyészidő miatt nemritkán három kezeléssel, lehetőség szerint hosszabb hatástartamú készítményekkel kezeljük.

A vegyszeres védekezés a presowing kijuttatott trifluralin hatóanyagú herbiciddel indítható.

A kétszikű gyomnövények elleni hatékonyság preemergensen és/vagy posztemergensen kijuttatott gyomirtó szerekkel növelhető.

A csak vetés után, kelés előtt kezelt területeken egy- és kétszikű gyomok ellen két gyomirtó szer tankkombinációját vagy kombinált gyomirtó szert használjunk. Túl korai vetés vagy a kelést követő hideg időjárás esetén számolni kell a gyomirtó szerek esetleges fitotoxikus hatásával.

Jól sikerült gyomirtás esetén a posztemergens kezelések elmaradhatnak. Amennyiben a bab kelését követően tömeges gyomkelés indulna meg, a gyomok 2–4 leveles állapotánál használjunk kétszikű gyomokat irtó, bentazon hatóanyagú gyomirtó szert.

Posztemergensen egyszikűirtó készítmények alkalmazására csak ritkán kerül sor, mivel az egyéves fűfélék presowing vagy preemergens kezelésekkel kiválóan irthatók. Használatukat a helyenként foltokban előforduló évelő egyszikű gyomok indokolhatják.


A bab

A bab gyomirtó szerei

4. A bab védelmeFajtaválasztáskor a babmozaikkal, a pszeudomonászos, a xantomonászos és a kolletotrihumos betegséggel szemben ellenálló fajtákat részesítsük előnyben.

Az egyes babfajták kártevőkkel szembeni érzékenységében jelentős eltérések nem ismertek.

Vegyszeres gyomirtás esetén legyünk tekintettel a különböző babfajták herbicidekkel szembeni tűrőképességére.

A terület kiválasztása az elővetemény miatt fontos. Főnövényként termesztve jó elővetemények a gabonafélék. Másodvetésű bab esetében előveteményként számos rövid tenyészidejű zöldségnövény jöhet számításba.

Ügyeljünk arra, hogy olyan elővetemény után ne kerüljön bab, ahol a fésűslábú-viráglégy károsíthatott. Az évelő pillangósokon károsító Sitona fajok migráció útján a babállományokban is megjelenhetnek, és a fiatal bab levelét is károsíthatják, ezért ezek a növények szintén veszélyes szomszédságot jelenthetnek. Különösen a másodvetésben termesztett zöldbab esetében, a gyapottok-bagolylepke károsításának megakadályozása érdekében kerüljük a kukorica közvetlen szomszédságát.

Vegyük figyelembe a gyomirtási szempontokat is. Olyan területen, ahol évelő gyomnövények nagyobb mennyiségben előfordulnak, ne termesszünk babot.

A termesztési mód a növényvédelmi teendőket befolyásolja. Öntözéses termesztés esetén a xantomonászos és kolletotrihumos betegség elleni védekezést következetesen el kell végezni. Zöldbabtermesztés esetén a vegyi


A bab

védekezéseket az élelmezés-egészségügyi várakozási idő miatt virágzás után be kell fejezni. Étkezési szárazbab- és magtermesztés esetén viszont a védekezéseket tovább kell folytatni. Magtermesztéskor a kétszeri szelekciónak virágzás idején és a hüvelyek kifejlődése után a vírusmentesség miatt döntő jelentősége van.

A bab a szántóföldi termesztés során a kártevők által a kevésbé veszélyeztetett zöldségfélék közé tartozik. Zöldbabtermesztés esetében a fekete répa-levéltetű és a gyapottok-bagolylepke, étkezési szárazbab-termesztés esetén a fekete répa-levéltetű és a közönséges takácsatka okozhat jelentős károkat. A raktározott étkezési szárazbabon a babzsizsik kártételével feltétlen számolhatunk.

A termesztési módhoz igazodó gyomirtási technológiát kell választani. A hosszabb időtartamú étkezési szárazbab- és magtermesztés esetén a hosszabb hatástartamú gyomirtó szereket (pl. metolaklór, metobromuron hatóanyagú) használjuk.

Vetés előtt meg kell győződni afelől, hogy a vetőmag csávázott-e. Amennyiben nem, akkor a magvakat porcsávázni kell. Csávázásra benomil, tirám és kaptán hatóanyagú porcsávázó szerek jöhetnek számításba.

A bab termesztése esetén a talajlakó kártevő rovarok ellen növényvédő szeres talajkezelésre rendszerint nincs szükség.

Vetés előtt 2–3 nappal végezzük el trifluralin hatóanyagú herbicidekkel a presowing kezeléseket. A gyomirtó szereket a permetezést követően 1 órán belül tárcsával vagy kombinátorral, 8–10 cm mélyen a talajba kell keverni.

Vetés után, kelés előtt a gyomirtó szerekkel alapkezelt területet kétszikű gyomok ellen kezelhetjük. Amennyiben az alapkezelés lehetőségével nem éltünk, akkor az egy- és kétszikű gyomok irtását ebben az időszakban tankkeverékben kijuttatott gyomirtószer-kombinációkkal oldhatjuk meg.

Keléstől a virágzásig számos, fontos növényvédelmi teendő adódik. Kelés után a gyomnövényeket kapálással, kultivátorozással vagy posztemergensen kijuttatott gyomirtó szerekkel pusztíthatjuk.

Ezt követően a xantomonászos és kolletotrihumos betegségek ellen a folyamatos védekezést meg kell kezdeni. Először 2–3, majd 6–7 lombleveles korban, valamint virágzás előtt kell védekezni. Az együttes védekezésre a kasugamicin hatóanyagú baktericidet kombinálni lehet cineb, mankoceb, propineb, metirám, kaptán vagy folpet hatóanyagú fungicidek egyikével. A réz-szulfát, a rézoxiklorid vagy a réz-hidroxid tartalmú szerek viszont mind baktericid, mind pedig fungicid hatással rendelkeznek. Ugyancsak baktericid és fungicid hatású a rézoxiklorid + cineb szerkombináció is. Öntözéses termesztés esetén a folyamatos védekezést a lombfejlődés időszakában – a lomb szerborítása miatt – feltétlenül el kell végezni. Száraztermesztés esetén a védekezések száma csökkenthető. Virágzás idején esedékes a növények első szelekciója. Ekkor a fajtaidegen, valamint a vírusgyanús töveket el kell távolítani.

Keléskor, a fiatal szikleveles növényeket veszélyeztető fésűslábú-viráglégy imágói ellen, még a tojásaik lerakását megelőzően, rovarölő szeres állománypermetezéssel védekezhetünk. A védekezésre metilparation vagy a deltametrin hatóanyagú rovarölő szerek hatásosak. A permetezésre csak abban az esetben lehet szükség, ha a vetésforgóban a bab olyan növény után került, ami tápnövénye a fésűslábú-viráglégynek, illetve a szomszédos területek valamelyikéről az imágók nagy egyedszámmal telepednek be. A veszélyhelyzetben a védekezés elvégzése nem tűr halasztást. Amikor a csíranövények kelése megindul, a növényállomány szinte még nem is látszik, szükség lehet a kezelés elvégzésére.

A fiatal, erőteljesen növekvő babnövényeket a fekete répa-levéltetű károsíthatja. A kártevő ellen a szárnyas alakok megtelepedésekor, az első lárvakolóniák megjelenésekor rovarölő szeres permetezésre lehet szükség. A levéltetvek elleni hatóanyagok közül babállományokban a dimetoát engedélyezett. Az elhúzódó betelepedés esetén a kezelés megismétlésére is sor kerülhet tekintettel arra, hogy a levéltetvek kártétele a néhány leveles állapottól a hüvelyek kialakulásának végéig veszélyezteti a növényállományt. A növekedési ütem lassulásával a levéltetű-kolóniák elnéptelenednek, így az étkezési vagy akár a vetőmagnak termesztett szárazbab esetében a tenyészidő második felében levéltetű-kártételtől nem kell tartani.

A hüvelykötődéstől a betakarításig terjedő időszakban a zöldbab termesztésekor általában nem kell védekezni. Ha azonban a lombon jelentős xantomonászos és kolletotrihumos betegségtünetet észlelünk, kivételesen a korábbi kezeléseket tovább kell folytatni. Hüvelykötődéstől legfeljebb egy kezelésre kerülhet sor, mivel az első szedések már 10–12 nap múlva esedékesek. Ilyenkor a rövid élelmezés-egészségügyi várakozási idejű szereket válasszuk! Az étkezési szárazbab- és magtermesztés során további növényvédelmi teendők adódnak. A


A bab

xantomonászos és kolletotrihumos betegségek ellen már ritkábban, de folyamatosan kell védekezni. Számítani kell azonban a babrozsda megjelenésére, amely ellen viszont a kolletotrihumos betegség ellen használt szerek kiváló hatásúak. E betegségek ellen a keléstől a virágzásig már használt készítmények alkalmasak.

A virágzás kezdetétől a hüvelyek éréséig, illetve betakarításáig a gyapottok-bagolylepke a bab legveszélyesebb kártevője. A kártevő elsősorban a másodvetésű zöldbabállományokat veszélyezteti, de a főnövényként, tavasszal vetett, nyár elején betakarított állományokban is súlyos károk okozója lehet. A gyapottok-bagolylepke imágóinak rajzása szexferomon csapdák segítségével nyomon követhető. A kelő lárvák ellen piretroid hatóanyagú készítmények ismételt kipermetezésével védekezhetünk. Az időben, azaz a lárvák táplálkozása előtt kijuttatott rovarölő szer csak abban az esetben hatásos, ha eljut a levélzet által takart veszélyeztetett hüvelyekre is.

A növényállomány öregedésével, különösen a szárazbabtermesztés esetén kell számolni a közönséges takácsatka kártételével. A takácsatkák tömeges elszaporodásának kezdetén, speciális akaricidek (amitráz, fenbutatin-oxid, hexitiazox) levélfonákra való kipermetezésével védekezhetünk ellenük.

Amennyiben a szárazbabtermesztés lakott helységek közelében történik, ahol várható, hogy a raktárakból kirepülő babzsizsik az érésben lévő növényállományt fertőzi, az ún. pergamenérésben lévő, veszélyeztetett szántóföldi állományokban kontakthatású inszekticides permetezéssel (deltametrin, foszmetilán) a kártevő megjelenése mérsékelhető. A fertőzött, zsizsikes termény gázosítással (magnéziumfoszfid, etrimfosz), illetve kisüzemi módon mélyhűtéssel mentesíthető.

A bab védelme (zöldbabtermesztés)

A bab növényvédelme (étkezési szárazbab- és magtermesztés)


19. fejezet - A borsó1. A borsó betegségeiA csírán és a csíranövényen a hipokotil befűződése (Rhizoctonia solani, Fusarium spp.) vagy a gyökérnyaki rész ibolyásfekete elszíneződése, illetve a sziklevelek barna foltossága (Ascochyta pinodella) látható.

A levélen és a száron a borsómozaik, a peronoszpóra, a lisztharmat, a rozsda kártétele gyakori, ezeket részletesebben tárgyaljuk. A generatív részeken több patogén gomba jelenik meg, így a peronoszpórán és a lisztharmaton kívül a vetőmagtermesztés szempontjából különösen veszélyes a baktériumos hüvelyfoltosság és az aszkohitás hüvely- és magfoltosság.

A gyökerek és egyéb föld alatti részek betegségei közül említést érdemelnek a gyökerek fehérpenészes rothadásai (Sclerotinia sclerotiorum, Fusarium solani), az edénynyaláb elhalása és hervadása (Fusarium oxysporum), valamint a gyökerek fekete rothadása (Thielaviopsis basicola).

1.1. Borsómozaik1.1.1. (Pea common mosaic potyvirus)

Gazdanövény: borsó, lucerna, lóhere, somkóró, lóbab, bükköny.

Tünet: a fertőzött növények levéllemezén, az erek között világoszöld és sötétzöld mozaikos tarkázottság figyelhető meg. A mozaikfoltok elmosódottak vagy élénkebbek, határozott szélűek. A mozaikosodás mellett a levélerek is kivilágosodnak, a pálhalevelek kisebbek és csavarodottak.

A beteg növények növekedése gátolt, gyéren virágzanak. A hüvelyek kisebbek és deformáltak, mag alig képződik bennük. A száron és a magon nem figyelhető meg tünet.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: földünk minden országában megtalálható, elterjedt vírusféleség. Kártétele általában nem súlyos, de minden borsótáblán (étkezési, magtermesztés, takarmányborsó) előfordul.

A kórokozó átvitele, terjedése: a kórokozó a tenyészidőszak alatt mechanikailag könnyen átvihető. Terjedésében azonban a levéltetvek játsszák a legnagyobb szerepet. Legfontosabb vektoraik az Acyrthosiphon pisum, az A. destructor és a Macrosiphum euphorbiae. Maggal kisebb mértékben vihető át.

Ökológia és előrejelzés: a borsó legelterjedtebb vírusos betegsége, amely egyes években jelentős károkat okoz. Előfordulása szoros összefüggésben áll a levéltetű-populáció alakulásával. Széles gazdanövényköre miatt egész éven át fennáll a fertőzési veszély.

Védekezés: legfontosabb a levéltetvek elleni rendszeres védekezés. A megbetegedés mértéke csökkenthető a borsó korai vetésével, mivel ilyenkor kisebb még a levéltetű-populáció. Kerülni kell a káros növényszomszédságot, így a borsót lehetőleg ne vessük herefélék, lucerna és más hüvelyesek mellé.

1.2. A borsó pszeudomonászos zsírfoltossága1.2.1. (Pseudomonas syringae pv. pisi)

Gazdanövény: borsó.

Tünet: a betegség szimptómái a növény valamennyi zöld részén megtalálhatók. A pálhaleveleken először apró, sötétzöld, vizenyős foltok jelennek meg. Később a foltok 2–3 mm átmérőjűek, többé-kevésbé szögletesek, elvékonyodók, áteső fényben zsírosan áttetszőek lesznek. A foltok összefolyhatnak, barnáslilás színűvé válnak és elszáradnak. A barna foltok szélén esetenként vizenyős szegély látható. A száron a foltok megnyúltak, csíkszerűek, kezdetben vizenyősek, később ezek is megbarnulnak. A vékony szárrészeken a folt gyakran szárölelő, s ilyenkor a folt feletti részek elhalnak.

A fertőzött virágok elhalnak, termést nem kötnek. A kórokozó a legjellegzetesebb szimptómákat a hüvelyen


A borsó

okozza. A fiatal hüvelyeken kezdetben vizenyős foltok figyelhetők meg, később zsugorodva elhalnak. A fejlett hüvelyeken 4–6 mm átmérőjű, kerek, sötétzöld, zsíros, majd megbarnuló foltok láthatók. A foltok gyakran a hasi és a háti hüvelyvarrat mentén is előfordulhatnak. A magvak a hüvelyen át vagy a szállítóedények közvetítésével, a funikuluszon keresztül fertőződnek. A mag héján vagy csak a mag köldöke körül különböző alakú és nagyságú zsíros foltok figyelhetők meg. Az egyes fertőzött növényrészeken a foltok felületére gyakran szürkésfehér baktériumnyálka diffundál, amely később beszárad, és filmszerű bevonatot alkot.

A kórokozó az edénynyalábokba is behatolhat, ilyenkor a szállítósejtek a kórokozó nyálkás tömegével telítődnek, ami részleges vagy teljes hervadást idéz elő. A szárfoltok közelében vágott keresztmetszetben az edénynyalábok barnulása, elhalása jól látható.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a borsót termesztő országokban elterjedt, ezért a vetőmag minőségére (export tételeknél különösen) nagy gondot kell fordítani.

A kórokozó életmódja: a kórokozó monotrich, Gram-negatív, pálcika alakú baktérium. A betegség vetőmaggal és a fertőzött növénymaradványokkal terjed. A kórokozó a magban és a mag felületén egyaránt megtalálható, és 10 hónapig megtartja fertőzőképességét. A beteg növénymaradványoknak, mint fertőzési forrásoknak, kisebb a jelentőségük.

A kórokozó a beteg magvakból fejlődő sziklevelekről a szétfröccsenő esőcseppekkel és rovarokkal terjed. A növényeket a légzőnyílásokon és a sebzéseken keresztül fertőzi, és bejutva a sejt közötti járatokban terjed. A mag felületére a hüvelyfalon keresztül, belsejébe pedig a funikuluszon át jut.

Ökológia és előrejelzés: a betegség az ország valamennyi borsótermesztő körzetében előfordul, de a csapadékban gazdagabb vidékeken (Dunántúl) gyakoribb.

A kórokozó számára a csapadékos időjárás kedvező. Hőmérsékleti optimuma magas, 28–30 °C, minimuma 0 °C alatt, maximuma 36 °C körül van.

A megfigyelések szerint a fertőzöttség mértéke tavaszi fagyok, valamint jégesők vagy viharok után jelentősen nő.

Tavasszal a fiatal, 8–10 cm magas növényekbe a kórokozó bejutását, a betegség súlyos mértékű fellépését elősegítik a csipkézőbogarak okozta sebzések is.

Védekezés: rendkívül fontos az egészséges vetőmag használata, valamint a vetőmag csávázása. A vetőmagcsávázással azonban nem érünk el tökéletes védelmet, csak a fertőzés mértékét csökkenthetjük. A kórokozó a mag belsejébe is behatol, így a nem felszívódó szerekkel történő kezelés csak a mag felületén levő baktériumokat pusztítja el.

A tenyészidőszakban réz-szulfát- vagy rézoxiklorid-tartalmú szerekkel a betegség mértékét csökkenteni lehet. Borsó után ugyanabba a táblába csak 3–4 év múlva vessünk újra borsót.

1.3. Borsóperonoszpóra1.3.1. (Peronospora pisi)


Tünet: a betegségnek két megjelenési formája van. Az egyik tünettípus – primer tünet – esetében a fertőzött magból szisztémikusan megbetegedett növények fejlődnek, amelyek gyenge növésűek, torzak és sárgászöldek. A beteg növények levelének fonákán és a hüvelyeken lilásszürke gombagyep jelenik meg, amely sporangiumtartókból és sporangiumokból áll.

A másik tünettípusra – szekunder tünet – a lokális foltok jellemzőek. Ebben az esetben a kórokozó a fertőzött növénymaradványról kerül a jól fejlett növényekre. Először a levelek színén szögletes, sárgászöld foltok jelennek meg, amelyeknek fonákán később lilásszürke sporangiumtartó gyep fejlődik. A foltok megbarnulnak, a levelek elszáradnak. A hüvelyeken a tünetek hasonlóak.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: az egész országban elterjedt. Csapadékos időjárásban, buja, nagy zöldtömegnél másodlagos szervezetekkel együtt az állomány (összeroskadásához) vezet. A zöldborsó


A borsó

betakarítását nehezíti, magtermesztésnél pedig 30–40% terméskiesést okoz.

A kórokozó életmódja: a legfontosabb fertőzési forrás a vetőmag. A magban a kórokozó a maghéj alatt, micéliummal telel át. Áttelelhet még a talajban maradt fertőzött maradványokban oospórákkal is. Az oospórák a levélre kerülve csíratömlőt fejlesztenek, és a sztómákon keresztül fertőzik a növényt. Ha a micélium a magban van, akkor az a növénnyel együtt fejlődik, a magból a szárba jut, majd onnan a levelekbe terjed szét. Mindkét esetben a kórokozó a levél fonákán hozza létre kétszterigmás sporangiumtartóit, amelyekről a lefűződő sporangiumokat a légmozgás terjeszti a vegetációs időben. A szekunder fertőzéseket okozó sporangiumok csíratömlővel csíráznak.

Ökológia és előrejelzés: a kórokozó számára a hűvös, párás, csapadékos tavaszi időjárás a kedvező. Száraz, meleg időjárás esetén a kórokozó fellépésével nem kell számolni. Előrejelzésnél a peronoszpórák járványos fellépésének összefüggéseit kell figyelembe venni.

Védekezés: a fertőzött növényi maradványokat mélyen kell leszántani. A tenyészidőszakban hűvös, csapadékos időjárás esetén – főleg tavasszal – cineb, maneb, mankoceb stb. hatóanyagú szerekkel állománykezelésre van szükség. A vetőmag csávázását szisztémikus + kontakt fungicidekkel és tapadást fokozó adjuvánsokkal kell elvégezni (metalaxil + rézoxiklorid).

1.4. Borsólisztharmat1.4.1. (Erysiphe pisi)


Tünet: a kórokozó a növény valamennyi zöld részét megtámadja. A betegség kezdeti stádiumában a pálhalevélen, a száron és a hüvelyen finom, szürkésfehér, lisztes bevonat található. A bevonat a kórokozó epifita micéliumából és konídiumaiból áll. A bevonatban később apró, fekete pontok, kleisztotéciumok képződnek. A lisztes bevonat alatt a fertőzött növényfelület vörösesbarnán, hálózatosan elszíneződik. A fertőzött hüvelyek deformálódnak, a bevonat alatt barnulnak, teljesen üresek vagy csak kevés szemet fejlesztenek.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a zöldborsótermésnél kártétele elhanyagolható, de másodvetésnél kártétele már igen súlyos. A vegetációs idő végén minden borsótáblában jelen van a kórokozó.

A kórokozó életmódja: a tenyészidő végén a szürkésfehér, lisztes bevonatban képződő kleisztotéciumokkal telel át. A kleisztotéciumban több (4–8) aszkusz található, a függelékek elhelyezkedése bazális. Tavasszal a primer fertőzéseket a kleisztotéciumból kiszabaduló aszkospórák indítják meg. A vegetációs időben a kórokozó a láncokban képződött konídiumai segítségével terjed. A konídiumok egysejtűek, világos színűek.

Ökológia és előrejelzés: a kórokozó melegigényes, járványszerű fellépésére csak száraz, meleg időjárás esetén, nyáron és ősszel kell számítanunk.

A betegség a vetőmagnak termesztett késői, hosszú tenyészidejű borsóban, valamint a másodterményként vetett borsókon gyakori. Korai vetésben a betegség ritkán fordul elő.

Védekezés: korai fajták termesztése, mivel a zöldfogyasztásra kerülő korai borsót nem kell permetezni. A vetőmagnak vagy takarmányként termesztett borsót a nyár végén – ha a betegség erősebb fellépésére számítani lehet (elemikén-, dinokap-, kinometionát- vagy benomiltartalmú szerekkel kell permetezni. Fontos a fertőzött növénymaradványok alászántása. A borsószalma takarmányozásra felhasználható, ha előzőleg peszticidet nem használtak.

1.5. Borsóragya1.5.1. (Ascochyta pisi, Ascochyta pinodella, Mycosphaerella pinodes)


Tünet: a kórokozók a borsó valamennyi zöld részét (pálhalevél, szár, hüvely, mag) megtámadják. Az Ascochyta pinodella és a Mycosphaerella pinodes tüneteit a szártövön is megtaláljuk. A legjellemzőbb szimptómák a hüvelyen jelennek meg, és a három kórokozó kórképe között csak itt figyelhetünk meg lényeges különbségeket.


A borsó

Az Ascochyta pisi esetében a hüvelyen 3–4 mm átmérőjű, kerek folt képződik, amelynek szegélye sötétbarna, kiemelkedő, közepe enyhén besüppedt, világosbarna. A gomba konídiumot termelő szaporítószervei, a piknídiumok a foltok közepén, fekete pontok alakjában, csoportokban jelennek meg. Erős fertőzéskor a hüvelyen a közel eső foltok összefolynak. A Mycosphaerella pinodes kórképére jellemző, hogy a folt 3–4 mm átmérőjű, kerek, szegélye sötétbarna, de nem kiemelkedő, mint az előzőnél. A folt közepe itt is világosbarna, enyhén besüppedt, de a piknídiumok tömegesen nem a folt közepén, hanem a szélén figyelhetők meg.

Az Ascochyta pinodella a hüvelyen különböző alakú és nagyságú, elmosódott szélű, nem bemélyedő, barna foltokat okoz. A piknídiumok a hüvely szövetébe mélyen beágyazottak, elszórtan helyezkednek el. A megtámadott hüvelyfalon keresztül a gomba a magokra is ráhatol, s azok héján szabálytalan alakú, sötétbarna, elmosódott szélű foltosodást okoz.

A pálhalevélen az Ascochyta pisi foltjai 6–8 mm átmérőjűek, világosbarnák, sötétbarna, keskeny szegéllyel. A foltok közepén a piknídiumok elszórtan találhatók.

A Mycosphaerella pinodes esetében a levéllemezen sok, kisebb-nagyobb, 1–6 mm átmérőjű, lilásbarna, zónált folt található. A száron és a levélnyélen a foltok megnyúltak, oválisak, bemélyedők. A Mycosphaerella pinodes és az Ascochyta pinodella megtámadja még a szártövet is, ahol 5–8 cm magasságig felhúzódott lilásbarna, elszíneződött, rothadt részt figyelhetünk meg.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a betegséget nagyon régóta ismerik (1830) Európában. Magyarországon 1924-ben találták meg a piaci árusoknál. Feltehetően már régebben is károsított. A fertőzött mag ipari feldolgozásra (konzerv, szárazáru) alkalmatlan, vetőmagként pedig nem értékesíthető.

A kórokozó életmódja: a legfontosabb fertőzési forrás a vetőmag. A kórokozók a mag belsejében micéliummal, ritkán a maghéjon képződő piknídiumokkal 5–6 évig is élet-, illetve fertőzőképes állapotban maradnak. A teljesen beteg magvak elvetés után nem csíráznak ki, míg a részben betegek igen. A gombák a csírázás alatt vagy után a maghéjból vagy a sziklevelekből fertőzik a csírát, illetve a növény szárát.

A tenyészidő folyamán a piknídiumokból kiszabaduló piknokonídiumokkal terjednek a kórokozók, amelyeket a szél, az eső és a rovarok juttatnak a levelekre és a hüvelyekre. A konídiumokból fejlődő csíratömlő az epidermiszt áttörve hatol a növény szövetébe, ahol a sejt közötti járatokban fejlődik. A fertőző micélium a rovar vagy a jég okozta sebeken keresztül is a növény szövetébe juthat.

A gombák a talajon maradt növényi maradványokon piknídiumokkal, illetve a Mycosphaerella pinodes még a peritéciumokban képződő aszkospóráival is áttelel. A kórokozók morfológiai bélyegeik és a táptalajon való viselkedésük alapján határozhatók meg.

Ökológia és előrejelzés: a betegség járványszerű fellépésére esőt követő párás, meleg időjárás esetén kell számítani. A kórokozó hőoptimuma 20–24 °C között van. Csapadékos esztendőkben hazánkban a borsó egyik legveszedelmesebb betegsége, amely 30–35% terméscsökkenést is okoz. A betegség elhatalmasodását a talajban uralkodó nitrogénbőség is nagymértékben fokozhatja.

Védekezés: vetőmagtermesztés esetén a megelőző eljárásokra kell nagy gondot fordítani, és a költségesebb, vegyszeres védekezést is alkalmazni kell. A beteg növényrészek talajba forgatása és az 5–7 éves vetésforgó megtartása az eredményes védekezés egyik feltétele. Igen fontos, hogy a vetésre egészséges vetőmagot használjunk. A vetésre használt magot kaptán-, folpet-, tirám- vagy klórtalonil-tartalmú szerekkel kell csávázni. A csávázószer tapadását Buvisild technológiával vagy adjuvánssal fokozzuk. A tenyészidőszak alatt az állománykezeléssel jó eredményt lehet elérni a rézoxiklorid-tartalmú vagy a kaptán-, illetve folpettartalmú szerek 0,2–0,25%-os oldatával való permetezéssel.

1.6. Borsórozsda1.6.1. (Uromyces pisi)

Gazdanövény: Pisum, Lathyrus és Vicia fajok. Köztesgazdái az Euphorbia-félék.

Tünet: a borsórozsda heteroecikus, köztesgazdái az Euphorbia cyparissias, az E. esula, az E. lucida és az E. virgata. A borsón, mint főgazdán, a pálhalevelek színén és fonákán, ritkábban a levélnyélen, a száron és a hüvelyeken fejlődnek az uredo- és a teleutotelepek. A betegség kezdeti szakaszában a fertőzött részeken apró, sárgászöld foltok figyelhetők meg, amelyeknek a közepén rövidesen megjelennek a fahéjbarna, többé-kevésbé


A borsó

szabályos, kör alakú uredopusztulák. Az uredotelepek elhelyezkedése néha körkörös. A sötétebb, majdnem fekete színű teleutotelepek az érés előtt közvetlenül jelennek meg.

A spermogóniumok az Euphorbia fajok levelének színén és fonákán fejlődnek nagy számban, míg a csésze típusú, narancssárga ecídiumok csak a levél fonákán találhatók. A fertőzött Euphorbia fajok hajtásai mereven felállóak, hosszabbak, mint az egészségeseké, sárgászöld színűek, sterilek. A levelek klorotikusak, tojásdadok és megvastagodottak, a növény deformálódott, az egészségesek között messziről kitűnik.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: külföldön és hazánkban is régóta ismert, Linhardt által már az elmúlt században is oktatott betegség. Főleg a vegetációs idő végén vagy magtermesztésnél, illetve másodvetésnél, szeptember elején fordul elő.

A kórokozó életmódja: a kórokozó az Euphorbia fajok rizómáiban micélium alakban több évig fennmarad. A fertőzött rizómájú kutyatejfélék minden évben szisztémikusan megbetegedett hajtásokat fejlesztenek, amelyek az évi fertőzés kiindulópontjai. A beteg, deformált leveleken fejlődő ecidiospórák a légmozgással a fiatal borsó pálhalevelére kerülnek, ahol kicsírázva a sztómákon keresztül jutnak a levél szövetébe. A fertőzés után 3 hét múlva jelennek meg a világosbarna uredotelepek. Az uredospórák oválisak. Az uredopusztulákból kiszóródó uredospórák újabb fertőzést hoznak létre. Később kialakulnak a teleutopusztulák is, amelyekben a spórák egysejtűek, barnák, tojásdadok, faluk szemölcsös. A teleutospórákon már ősszel, néha a következő év tavaszán bazidiospórák képződnek, amelyek légmozgással az Euphorbia fajokra jutnak, s azok rizómarügyeit fertőzik. Így a fertőzést követő tavaszon a beteg kutyatejfélék levelein először a spermogóniumok, majd az ecidiotelepek jelennek meg.

Ökológia és előrejelzés: a betegség kifejlődésének és elhatalmasodásának kedvez az esős, párás tavaszi időjárás, valamint az Euphorbia fajok borsótáblához való közelsége. Hazánkban a borsórozsda csak nedves években vagy mély fekvésű területeken szokott nagyobb méretekben károsítani. Előrejelzésére nincs szükség, a rozsdagombák szaporodás-biológiáját vegyük figyelembe.

Védekezés: a preventív védekezés szempontjából fontos a borsótábla közelében lévő Euphorbia fajok, valamint a kórokozó vad gazdanövényeinek, a Lathyrus és a Vicia fajoknak az irtása. Továbbá lényeges a táblán maradt növényi maradványok mély aláforgatása. A tenyészidőszakban, ha szükséges, a betegség megjelenésekor cineb, mankoceb, propineb, kaptán vagy folpet hatóanyagú készítményekkel védekezünk, de csak vetőmagtermesztésnél. Étkezési borsónál fungicidet általában nem használunk.

1.7. A borsó fuzáriumos hervadása1.7.1. (Fusarium oxysporum f. sp. pisi, Fusarium solani)

Gazdanövény: borsó, bükköny, lóbab.

Tünet: a betegség június elején, a borsó virágzásakor szokott fellépni. Az alsó levelek világoszöldek, lankadók, később szalmasárgák lesznek. A sárgulás fokozatosan halad felfelé, majd a teljesen elsárgult növények hirtelen hervadni kezdenek, s rövid idő alatt elszáradnak. Ha a hervadó növények szárát átvágjuk, szembetűnik az edénynyalábok barnán elhalt gyűrűje.

A gyökér a hervadás észlelésekor még ép, de hamarosan elrothad, és gyakran ibolyásfehér vagy rózsaszínű penészgyeppel borított. A szártő megpuhul, szétmállik, és rajta is rózsaszínű párnácskák, sporodochiumok képződhetnek. A betegség a táblán elszórtan vagy kisebb-nagyobb foltokban jelentkezik.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a Fusarium oxysporum f. sp. pisi és a Fusarium solani fajok polifág kórokozók, ezért – a speciális formán kívül – a károsításban bármikor megjelenhetnek, elsősorban aszályos időjárásban, nyáron, ezért „János-napi betegségnek” is nevezték.

A kórokozó életmódja: legfontosabb fertőzési forrás a talaj, ahol a kórokozó szaprofiton módon, éveken keresztül megélhet. Micéliuma és klamidospórája a talajban 6–8 évig életképes. A magokat általában nem fertőzi, csupán az alacsonyabb növésű fajtákét, amelyeken a hüvelyek egy része a talajjal érintkezik. Itt a kórokozó a hüvelyen keresztül a magvakra is rátapadhat. Ebben az esetben a magvak is terjeszthetik a betegséget.

A tenyészidőszakban a gomba egyrészt a talajban a micélium aktív növekedésével, másrészt a talajszint felett mikro- és makrokonídiumokkal terjed. A mikrokonídiumok egysejtűek, hialinok, tojásdadok, ritkán vese


A borsó

alakúak. A makrokonídiumok 4–6 sejtűek, gyengén görbültek, orsó vagy ár alakúak, tömegben piszkosfehérek, halvány hússzínűek vagy narancsvörösek. A kórokozó a gyökerekbe sérüléseken keresztül jut be, majd a szállítóedényekben a szárban felfelé halad. A gomba a növényt toxikus anyagaival is károsítja. (Hervadást okozó toxin.)

Ökológia és előrejelzés: a kórokozó melegigényes, különösen párás, meleg időben okoz súlyos károkat.

Védekezés: mivel a kórokozó a talajban szaprofita módon évekig fennmaradhat, nagyon nehéz az ellene való eredményes védekezés. A talajfertőtlenítés gazdaságossági okokból nem jöhet szóba.

A betegség elleni védekezés legfontosabb szabálya az egészséges vetőmag használata, valamint a vetésváltás szigorú megtartása. Ellenálló fajtákat már nemesítettek, a választék e tekintetben bőséges. A fajtaleírások mindezeket tartalmazzák.

2. A borsó kártevőiA csíranövényt, illetve a föld alatti részeket a talajlakó kártevők (drótférgek, áldrótférgek, pajorok) esetenként károsíthatják, de a borsó korai vetésideje miatt általában ezek még nem aktívak, így károsításuk ritkán fordul elő.

A kelő és szikleveles növényt leggyakrabban a galambok, a fácán, a csipkézőbarkók, a hamvas vincellérbogár fogyasztják.

A zöld növényi részeken súlyos károkat okoznak a levéltetvek (legtöbbször a borsó-levéltetű), a lombszinten károsító bagolylepkék (Mamestra, Heliothis, Autographa fajok) lárvái. Megtaláljuk a borsótripsz, borsó-aknázólégy és a közönséges takácsatka kártételét is.

A virágzaton és a termésen a borsótripsz, a levéltetvek, a generatív részeket is fogyasztó bagolylepkelárvák mellett a borsó-gubacsszúnyog, a borsóormányos, az akácmoly, a borsómoly és a borsózsizsik az ismert kártevők.

2.1. Akácmoly2.1.1. (Etiella zinckenella)

Tápnövénykör: megtaláljuk lárváit a termesztett és vadon termő pillangós növényeken (Glycine, Phaseolus, Lupinus, Pisum, Vigna, Robinia fajok).

Kárkép: a hernyó a fenti pillangósok hüvelyében a szemeket rágja. A hüvelyen kívülről legfeljebb a fiatal hernyó pontszerű behatolási rágásnyomát látjuk (ami beforr, illetve szövedékkel elzárt), a felpattintott hüvelyben találjuk meg a durva szövedékes, rágcsálékos, ürülékes kárképet. A megrágott szem(ek)ből sokszor csak a maghéj egy része marad meg. A kijárati nyílás jól látható a hüvelyen.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a Föld számos, meleg régiójából ismert kártevő. Hazánkban a borsó- és szójatermesztő körzetekben gyakori, kártétele e két növényen a legjelentősebb, országosan 10% körül alakul.

Fejlődésmenet: nemzedékszáma hazánkban kettő (tőlünk délre ennél több, trópusi területeken akár 7–8 nemzedéke is lehet). Az első nemzedék imágói a borsó virágzása idején repülnek, a nőstények ovális, finoman pontozott, kb. 0,6 mm nagyságú petéiket a csészelevelekre vagy a fiatal hüvely alapi részére rakják. A néhány nap múlva kikelő lárvák berágják magukat a hüvelybe, és a szemekkel táplálkoznak. A hernyó, amely kifejlődve mintegy 15–18 mm hosszú, sárgás sötétbarna fejtokú, tápláléktól, kortól függően zöldes vagy színtelen testű, amely enyhén szőrözött. A szemeket elfogyasztva másik hüvelybe is átmehet. Táplálkozását befejezve a talaj felső néhány centiméterében bábozódik. Második nemzedéke július–szeptember között szóján, akácon károsít. A kifejlett lárva ugyancsak a talajfelszín közelében telel.

Ökológia és előrejelzés: elszaporodásának a meleg és párás évek kedveznek (különösen a rajzás és a peterakás időszakában). A borsó- és szójatáblák elhelyezkedése (távolsága), valamint az akácfák közelsége befolyásolja a fertőzés nagyságát. Az imágók rajzása fénycsapdával, szexferomon csapdákkal nyomon követhető.

Védekezés: az előző évi borsó és szója megfelelő időben való, veszteségmentes betakarításával, talajmunkákkal gyéríthetjük az áttelelő populációt. A virágzás után, levéltetvek, illetve bagolylepkék ellen végzett védekezés, ha


A borsó

egybeesik a lárvakeléssel, elegendő a kártétel szint alatt tartásához.

2.2. Borsóormányos2.2.1. (Aoromius quiquepunctatus)

Tápnövénykör: borsó- és bükkönyfélék.

Kárkép: a bogár a hajtások, levelek és virágok megrágásával okozhat kárt, de a fő kártevő a lárva, amely a hüvelyben a szemeket rágja meg, fogyasztja el, sokszor csak a maghéjat és a rágcsálékos ürüléket hagyva maga után, ahol az akácmollyal ellentétben nem találunk szövedéket és szemcsés ürüléket.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: Európában és Észak-Afrikában ismert kártevő. Hazánkban mindenhol gyakori, kártétele néhány százalékra tehető.

Fejlődésmenet: évente egy nemzedéke van, a talaj felső részében áttelelt imágó május elején jön elő. A borsó zöld részein, virágján táplálkozik, majd megfúrja a hüvelyt, és abba 3–4 petét helyez el. A peterakás elhúzódhat, tehát az eltérő vetésidejű vagy másodvetésű borsón is megtaláljuk a kárt. A kifejletten 5–6 mm-es kukac típusú lárva (hüvelyenként több is lehet) 2–3 hét alatt a szemeket elfogyasztva fejezi be fejlődését, és magát a hüvelyből kirágva a talaj felső rétegében bábozódik.

Ökológia és előrejelzés: a párás, meleg időjárás kedvez elszaporodásának, a rajzáskori szeles, hűvös idő vagy a bábozódáskori száraz talaj csökkentheti a populáció nagyságát. Szignalizációja a rajzás időszakában hálózással végezhető el.

Védekezés: az előző évi borsótáblán alkalmazott talajmunkák, az az évi tábla ettől távolabbi elhelyezése fontos megelőző beavatkozások. A virágzás előtti inszekticides kezelés (levéltetvek ellen) vagy a virágzás utáni kezelés (főként a felszívódó és mélyhatású inszekticidek) megfelelően gyérítik a populációt.

2.3. Borsómoly2.3.1. (Laspeyresia nigricana)

Tápnövénykör: oligofág faj, amely a borsón kívül károsítja a bükkönyt és a ledneket is.

Kárkép: hernyója a borsó hüvelyének falát átrágva a szemeket fogyasztja. A zöld magba nagy felületen üreget rág, az egymás melletti magokat károsítva szemcsés, ürülékes szövedékkel ezeket összeszövi. Általában néhány százalékos terméskiesést okoz, de jelenléte különösen konzervipari borsóban kerülendő.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: Európában, Amerikában és Kis-Ázsiában is ismert kártevő. Hazánkban kártétele és így jelentősége az adott év időjárásától (kitavaszodás, hőmérséklet, nyár közepi csapadék) függően változik.

Fejlődésmenet: egynemzedékű faj, de csonka második nemzedéke változó egyedszámmal megtalálható. A kifejlett lárva a talajban áttelelve tavasszal bábozódik, az első imágók a fehér akác virágainak nyílásakor jelennek meg. Az első nemzedék rajzáscsúcsa május végén, június elején van. A nőstény lepkék érési táplálkozás után petéiket a borsó pálha- és csészeleveleire, a fiatal hüvelyre rakják. Az egy hétig tartó embrionális fejlődés után a kikelő lárvák a hüvelybe rágják be magukat, egy hüvelyben a kannibalizmus miatt egy lárva marad meg. Mintegy egy hónapos táplálkozás után a hüvely falát átrágva (1,2–1,5 mm nyílás), a talajban kokont készítve bábozódnak. A második, csonka nemzedék csúcsrajzása július közepére-végére esik.

Ökológia és előrejelzés: a rajzás ideje alatti meleg, párás idő kedvez az elszaporodásnak. Korai kitavaszodás és meleg időjárás esetén nagyobb fertőzéssel számolhatunk. A második nemzedék számát a fentiek mellett az első nemzedék lárváinak talajba jutása, bábozódása miatt a június–júliusi csapadék határozza meg. Késői kitavaszodás, száraz időjárás esetén a második nemzedék elhanyagolható. A lepkék szignalizációja szexferomon csapdával elvégezhető.

Védekezés: korai borsófajták termesztésével, az előző évi borsótábla ápolásával csökkenthető a kár. Az imágók rajzását követő, a peterakás, illetve a lárvakelés ideje alatti inszekticides védekezés hatékony.


A borsó

2.4. Borsótripsz2.4.1. (Kakothrips pisivorus)

Tápnövénykör: oligofág kártevő, a borsó mellett a lucerna, lóbab és egyéb pillangósok a tápnövényei.

Kárkép: a kifejlett tripsz és a lárvák a borsó bimbóit, hüvelyeit szívogatják. A hajtások torzulása, a bimbók elszáradása, lehullása súlyos fertőzésnél következik be. Leggyakrabban a hüvelyen okozott kárképpel, a szívogatás helyén kialakuló ezüstös, majd megbarnuló, érdes bevonattal találkozunk.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: Európában mindenhol gyakori, hazánkban is megtaláljuk kártételét, amely párás időben erősebb.

Fejlődésmenet: évente egy nemzedéke fejlődik, a talajban áttelel lárva prenimfává, majd nimfává alakul, és a borsó virágzása kezdetén jelennek meg az 1,5–1,7 mm hosszú imágók. Az érési táplálkozás után a nőstény a portok szövetébe, esetleg a hajtásba, terméskezdeménybe petézik. Az egy hét után kikelő fiatal lárvák az imágóhoz hasonlóan főleg a hüvelyen szívogatnak.

Ökológia és előrejelzés: párás, meleg tavaszon, zártabb növényállományokban gyakoribb. Színes fogólapokkal szignalizálható.

Védekezés: virágzás előtt vagy után, inszekticides védekezés alkalmazható ellene.

2.5. Lombszinten károsító bagolylepkék2.5.1. (Mamestra brassicae, M. oleracea, M. pisi, Heliothis maritima, Autographa gamma).

Jellemző fajként a M. brassicae tárgyalására kerül sor.

Tápnövénykör: lágy szárú, elsősorban kétszikű növények polifág kártevője, cukorrépa, borsó, keresztesvirágúak, dohány, burgonya, paradicsom, saláta, lucerna stb. a tápnövénye, de megtaláljuk kukoricán is.

Kárkép: a fiatal hernyó kezdetben az érközöket hámozgatja, rágja, majd a levél egészét elfogyasztva tarrágást okoz.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: Európában, Ázsiában is ismert kártevő, Magyarországon is mindenütt megtaláljuk. Mennyiségi kártétele mellett friss fogyasztásra vagy feldolgozásra termelt borsóban jelenléte kizáró ok.

Fejlődésmenet: évente 2 nemzedéke van, báb alakban telel. Az első nemzedék imágói május közepe és június közepe között rajzanak, a nőstények petéiket a levelek fonákára rakják. A mintegy 10 nap múlva kikelő kis lárvák először csoportosan hámozgatnak, később szétszélednek, és mivel ekkor fénykerülők, nappal a növényzet belsejében tartózkodnak. 5–6 hét alatt fejezik be fejlődésüket, a talajban bábozódnak, majd a második nemzedék imágói július végétől repülnek, lárváik kártétele inkább augusztustól jelentős más növényeken (káposzta, karfiol, cukorrépa stb.).

Ökológia és előrejelzés: a rajzáskori és a fiatal hernyó stádiumában a párás meleg kedvező, száraz időjárás esetén kisebb a populáció nagysága. A virágzó gyomok elősegítik a nőstény peteprodukcióját (de egyúttal a peték és a lárvák parazitáinak felszaporodását is). Fénycsapdával vagy szexferomon csapdával követhetjük nyomon az imágók rajzását, majd a növényállomány alapos vizsgálatával szignalizálhatjuk a hernyók jelenlétét, abundanciáját.

Védekezés: a pontos előrejelzés alapján szükséges időzítenünk a fiatal hernyók elleni védekezést, pl. piretroid, szerves foszforsavészter hatóanyagcsoportok valamely készítményével.

2.6. Borsózsizsik2.6.1. (Bruchus pisorum)


A borsó

Tápnövénykör: fő tápnövénye a borsó (Pisum fajok), néha más pillangósok (csicseriborsó, csillagfürt, szegletes lednek) magjaiban is kifejlődik.

Kárkép: az imágó kártétele nem jelentős, a lárva a fő kártevő. A mag belsejében károsít, egy-egy magban mindig egy lárvát találunk. A magba behatolt lárva (amelyet tűszúrásnyi fekete pont és kis dudor jelez) a belső részt átrágva fejlődik és bábozódik. A bábkamra a maghéj alatt sötét folt formájában látszik (ún. ablakos borsó), majd a kifejlődött imágó 2–3 mm-es lyukat rágva a maghéjon át távozik. Az így károsított borsón jól látható a lyuk és a mag belsejében rágott járat.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: az egész Földön megtalálható, így hazánkban is gyakori. Mennyiségi kártétele (10–15%) mellett a vetőmagtermesztésben veszélyes, mivel a lárva által megrágott szemekből nem fejlődik ki növény. A fertőzött borsó humán fogyasztásra ugyancsak alkalmatlan.

Fejlődésmenet: évente egy nemzedéke van, a raktárban, épületek repedéseiben, avarban áttelelt imágó a borsó virágzásakor rajzik és táplálkozik a borsótáblán. A borsó hüvelyére ragasztja petéit, majd a mintegy egy hét múlva kikelő lárva behatol a hüvelybe, illetve egy-egy lárva egy-egy magba. Lárvaállapota a magon belül táplálkozva 5–6 hétig tart, amelyet 2 hetes bábállapot követ.

Ökológia és előrejelzés: országszerte megtaláljuk, de mivel melegkedvelő, így a déli országrészen gyakoribb. A rajzáskori, peterakáskori párás meleg kedvez az elszaporodásának. A borsó virágzásakor, hüvelyképzésekor hálózással végezhetünk szignalizációt. Betakarítás előtti termésvizsgálat a fertőzöttségről ad tájékoztatást.

Védekezés: a betakarítás után a termelő köteles 14 napon belül a zsizsiktelenítést elvégezni (a terményt szénkéneggel vagy aluminium-foszfiddal az engedélyezésben megadottak szerint kezelni). A cséplés vagy tisztítás utáni rostaaljat ugyancsak 14 napon belül zsizsikteleníteni kell (feletetés, elégetés stb.). Az export/import borsó élő zsizsiket nem tartalmazhat. Étkezési borsónál, kis tételnél (házi fogyasztás) néhány napra mélyhűtőbe helyezve tudjuk zsizsikteleníteni a terményt.

2.7. Zöldborsó-levéltetű2.7.1. (Acyrthosiphon pisum)

Tápnövénykör: borsó, lucerna, vörös here, bükköny, bab stb. (Ismert, hogy a fajnak az egyes tápnövényekre specializálódott biotípusai alakultak ki, pl. borsón, amely zöld színű; a lucernát nem fogadja el tápnövényként).

Kárkép: a növény vegetatív és generatív részein egyaránt szívogatnak, kedvező időjárás esetén gyorsan felszaporodva a növény levelei besodródnak, virágelrúgás, gyenge mag- és hüvelyképzés alakul ki, az egész állomány mintegy leforrázott és sokszor antociános elszíneződést mutat.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: országszerte gyakori, évente több nemzedékével a borsó egyik legjelentősebb kártevője. Gyors felszaporodásával néhány nap alatt nagyon súlyos terméskiesést okozhat. Vírusvektor volta fokozza jelentőségét.

Fejlődésmenet: az évelő pillangósokon telelő petéjéből kikelő ősanya hozza világra az első nemzedéket, majd ezeket több követi. A szárnyas egyedek áttelepülve a gazdanövényre (pl. borsó), kezdik meg szívogatásukat, és szűznemzéssel, álelevenszüléssel rövid időn belül kialakulnak a szárnyatlan egyedekből álló telepek. A gazdanövény elöregedésével megnő a szárnyas egyedek aránya, ezek elhagyván a borsót, összeomlik a populáció.

Ökológia és előrejelzés: meleg, korai tavaszodás kedvez az induló populáció fejlődésének. Párás, enyhén csapadékos, meleg nyárelőn rendkívül gyors a felszaporodása. A szárnyas egyedek betelepedését sárgatállal, a kolóniák kialakulását egyedi növényvizsgálattal ellenőrizhetjük.

Védekezés: a gyors felszaporodás miatt alapvető az idejében végzett inszekticides beavatkozás. A borsó zárt állománya miatt eredményesek a valamilyen mértékben gázosodó, illetve a mély hatású inszekticidek. Kiemelendő a borsóban is ismert és jelentős levéltetűfogyasztó zengőlegyek kímélésének fontossága (az inszekticid megválasztása!).

3. A borsó gyomnövényeiA borsó vetését már kora tavasszal megkezdjük, és ez a körülmény nagymértékben meghatározza a gyomflóra


A borsó

összetételét. A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy éppen a fentiek miatt a borsótáblák erősen gyomosodnak. A T2 életformacsoportba tartozó fajok közül a kamillafélék (Matricaria spp.), a pipitérfajok (Anthemis spp.), a pipacs (Papaver rhoeas), a ragadós galaj (Galium aparine) stb. olykor intenzíven és nagy tömegben csírázhat a borsóval egy időben. Később a T3 életformacsoportba tartozó vadrepce (Sinapis arvensis) és repcsényretek (Raphanus raphanistrum) borítottsága lehet jelentős, de gyakorta megtalálható a vadzab (Avena fatua) is.

A borsóban a gyomosodás második hulláma a kultúrnövény alsó leveleinek leszáradása után kezdődik, és amennyiben késlekedünk a betakarítással, a területet teljesen elboríthatják a T 4 életformacsoportba tartozó, nagy habitussal rendelkező gyomnövények. Különösen veszélyes a libatop (Chenopodium album), a szőrös disznóparéj (Amaranthus retroflexus) és a kakaslábfű (Echinochloa crus-galli) nagy tömegű jelenléte, de a nyári egyévesek egész széles fajskáláját is megemlíthetnénk, az árvakelésű napraforgóval (Helianthus annuus) bezárólag.

Amennyiben a területen korábban jelen voltak az évelő fajok, úgy lehet számolni a mezei acat (Cirsium arvense), az apró szulák (Convolvulus arvensis), valamint a fenyércirok (Sorghum halepense) előfordulásával.

3.1. A borsó gyomirtásaAgrotechnikai védekezés: sok elemét lehet hasznosan alkalmazni. Fontos, hogy a borsó számára optimális talajviszonyokat teremtsünk a gyors csírázáshoz, egészséges vetőmagot vessünk, és a talaj legyen jól ellátott tápanyagokkal. Mindezen tényezők növelik a borsó esélyét a csírázó gyomokkal szembeni konkurenciában.

Figyelembe kell venni a borsófajták különböző gyomelnyomó képességét, ugyanis a korai, primőr zöldborsófajták kevésbé, míg a késői és takarmányborsó-fajták jó gyomelnyomók.

A tábla kiválasztásánál figyelembe kell venni az évelő gyomok jelenlétét, mert a későbbiekben megnehezítik helyzetünket.

A borsónál a mechanikai gyomirtás előnyeit a sűrű növényállomány miatt nem tudjuk kihasználni, mert nincs erre a célra alkalmas eszközünk.

Vegyszeres gyomirtás: néhány alapvető szabályra érdemes a figyelmet ráirányítani:

• a zöldborsónak termesztett táblákon nem szükséges törekedni a hosszú hatástartamú herbicidek használatára, ellenkezőleg, különösen figyelemmel kell lenni az előírt élelmezés-egészségügyi várakozási idők betartására,

• a különböző borsófajtáknak eltérő a herbicidérzékenysége,

• a posztemergens kezelések csak jelentős taposási kárral végezhetők el,

• a borsó fenológiai állapotának és a levél összefüggő viaszrétegének nagy szerepe van a herbicidkárok mérséklésében,

• a borsó posztemergens gyomirtására, az ún. perctechnológia jellemző, mert nagyon rövid idő áll rendelkezésre a megfelelő fejlettségű borsóállomány és ugyanakkor a gyomirtó szerekre érzékeny fejlettségű gyomok egyidejű jelenléte miatt,

• 20 °C feletti hőmérsékleten és közvetlenül eső után a borsót nem szabad kezelni.

Presowing kezelések: presowing, vetés előtt alkalmazott készítményeknek elsősorban a magról kelő gyomok ellen van hatása.


A borsó

Presowing alkalmazható gyomirtó szerek borsóban

Preemergens kezelések: a felsorolt herbicidek hatásspektrumának ismeretében a magról kelő egyszikűek és a magról kelő kétszikűek elleni teljes hatást biztosító partnerek összeválogathatók.

A borsó preemergensen alkalmazható gyomirtó szerei

* A Pivot utóhatását a tervezésnél figyelembe kell venni

Posztemergens kezelések: a posztemergensen alkalmazható herbicidek esetében jól elkülönülnek az egyszikű és a kétszikű hatásspektrummal rendelkező hatóanyagok. A tábla gyomviszonyainak ismeretében a legjobb hatást biztosító készítményeket célszerűen lehet kiválasztani.


A borsó

A borsó gyomirtásában nem ajánlható az alapkezelés elhagyása és a kizárólagos állománykezelés alkalmazása az intenzív gyomosodás és a rendelkezésre álló optimális idő rövidsége miatt.

A borsó posztemergens gyomirtó szerei


A borsót különösen gyomosító tavaszok és nyárelő után deszikkálni is szükséges a gyors betakaríthatóság érdekében.

A deszikkánsok alkalmazása

4. A borsó védelme


A borsó

A borsó növényvédelmi technológiájának kialakításakor meghatározó a termelési cél, vagyis a termesztés technológiája. Zöldborsó, konzervipari/hűtőipari feldolgozásra termesztett borsóban fokozott figyelmet kell fordítani az élelmezés-egészségügyi várakozási idők betarthatóságára (korábbi betakarítás miatti rövid várakozási idejű készítmények választása), vetőmagtermesztésnél a maggal terjedő betegségekre.

Ugyancsak eltérő jelentőséggel számolhatunk az egyes betegségek, kártevők, gyomok megjelenésére a rövid vagy a hosszabb termesztési idejű (szárazborsó, vetőmagborsó) borsóban.

Kiemelt szempont a peszticidek (elsősorban inszekticid) megválasztásánál a kártevőket korlátozó hasznos szervezetek (futóbogarak, zengőlegyek) kímélése.

A terület és a tábla megválasztásánál kerülni kell más pillangós növények (lucerna, here, feltört lucernatábla) szomszédságát a csipkézőbarkók, a hamvas vincellérbogár megjelenése miatt, valamint a betegségek, különösen a vírusos betegségek átvitele miatt.

Az előveteményben alkalmazott technológia (gyomirtás) nagymértékben segíthet a gyomok visszaszorításában. Az elővetemény (gyakran kalászos) betakarítása utáni tarlóápolás, talajmunkák gyérítik a kártevőket, csökkentik a kórokozók fennmaradásának esélyét. A borsó korai vetése miatt a talajlakó kártevők általában még nem aktívak.

A fémzárolt, egészséges vetőmag alapja a termesztésnek. A vetőmag csávázása elengedhetetlen, többnyire kombinációban történik, pl. TMTD, benomil, klórtalonil, himexazol, karboxin és tirám, kaptán hatóanyagokkal, a talajból és a vetőmag felületéről fertőző gombabetegségek ellen. Ajánlatos a Buvisild technológia alkalmazása. Fontos (a madárkár csökkentése miatt) a jó minőségű vetés.

A gyomirtás kialakításában figyelemmel kell lenni a tábla előéletére, a várható gyomokra (keresztesvirágúak), az alkalmazandó herbicidkezelések időbeni megvalósíthatóságára, az egyes borsófajták herbicidérzékenységére. Vetés előtt (presowing) alkalmazva, azonnal talajba dolgozva engedélyezett a benefin, amely számos egy- és kétszikű gyom ellen hatásos. Az alapkezeléstől függően választhatunk preemergens herbicidet (pl. klórbromuron).

Ha nem végzünk presowing kezelést, akkor ennek megfelelően kell április elején a preemergens és április végén a posztemergens herbicidkezeléseket terveznünk. Preemergens alkalmazásra engedélyezett többek között a pendimetalin, imazetapir, metolaklór hatóanyagok (ezek gyári kombinációi, pl. metolaklór + metobromuron + prometrin). A gyakori napraforgó-árvakelés ellen hatékony az imazetapir.

Az alkalmazott kezeléstől, az elvégzett gyomirtás eredményétől, a megjelent gyomoktól függően dönthetünk a posztemergens kezelésről, illetve a kiválasztandó herbicidkombinációról, de szem előtt tartva a fajtaérzékenységet. Engedélyezett hatóanyagok az imazetapir, a piridat, az MCPB, a fenoxaprop-P-etil, a fluazifop-P-butil stb. Mindenkor ügyeljünk az élelmezés-egészségügyi várakozási idő betartására!

A kelő és szikleveles növényen megjelenhetnek a csipkézőbarkók és a hamvas vincellérbogár imágói. Ellenük használhatók a benszultap, aszimetrin hatóanyagok.

A levéltetvek betelepedése és felszaporodása borsóban május elején elkezdődhet, vagyis rendkívül fontos a növényállomány rendszeres vizsgálata. Ha a felszaporodás megkezdődött, rövid időn belül (1-2 nap) védekezni kell, különben komoly terméskieséssel számolhatunk. A felszaporodás elején választhatjuk a tartósabb (hasznos szervezetekre viszont kevésbé kímélő) aszimetrin, deltametrin hatóanyagokat. Ha az ismert zengőlégylárvák nagyobb tömegben vannak jelen, ajánlatosabb a gyorsan bomló inszekticidek vagy a speciálisan levéltetvek ellen ható aphicid készítmény választása. Engedélyezettek a pirimikarb, a cipermetrin + klorpirifosz, a formotion stb. hatóanyagok.

A lombszinten károsító bagolylepkék rajzását és lárváik megjelenését nyomon követve dönthetünk az ellenük történő beavatkozásról. Az engedélyezett készítmények egy része hatásos levéltetvek ellen is. Választhatunk a fenvalerát, a metilparation, a benszultap, az aszimetrin stb. hatóanyagok közül. Az inszekticidek megválasztásánál fontos szempont a költségek, a hasznos szervezetek kímélése, a várakozási idők betartása mellett, hogy a különböző megjelenő kártevőket (borsótripsz, borsózsizsik, akácmoly) a jól megválasztott kezeléssel ugyancsak szint alatt tudjuk tartani.

A borsó kórokozói közül jelentős az aszkohítás levél-, szár- és hüvelyfoltosság elleni védekezés a tünetek megjelenésekor kaptán, rézoxiklorid hatóanyagokkal. (A baktériumos betegségek ellen, mint bakteriosztatikus készítmény, az utóbbi ajánlott, de teljes védelmet nem tudunk elérni). Az esetleg megjelenő peronoszpóra ellen


A borsó

alacsony fertőzésnél ajánlott a réztartalmú hatóanyagok használata, indokolt esetben lehet a hatékonyabb, szisztémikus készítményeket (pl. metalaxil + fenpiklonil) választani. Többnyire száraz időjárás esetén, kései vetésnél vagy mag- és szárazborsó-termesztésben jelentkezhet a vegetáció vége felé a lisztharmat, amely ellen védekezhetünk triforin hatóanyagú készítménnyel vagy a klórtalonillal (amely rozsda ellen is hatásos).

A gyors, veszteségmentes betakarítás, a tisztítási hulladék kezelése fontos teendő. A betakarítás után kötelező a borsó zsizsiktelenítése, amelyre engedélyezett az aluminium-foszfid és a szénkéneg. Ezek zárható térben vagy fólia alatt alkalmazhatók. Figyelni kell a behatási időt követő alapos szellőztetésre, majd a várakozási idő betartására.

A borsó védelme


20. fejezet - A hagyma1. A hagyma betegségeiHazánkban szántóföldi növényként a vöröshagyma termesztésének hagyományai vannak. Makó környékén jellegzetes kultúrája és minősége alakult ki, amely a helybevetési technológiával korszerűsödött. Mindez a betegségek arányát megváltoztatta. Számos kórokozója a fokhagyma, a metélőhagyma, a póréhagyma, a salátahagyma és a téli sarjadékhagyma kertészeti termelése során is megtalálható, ezért e témakört a „hagymafélék betegségei” címen is tárgyalhatjuk.

Élettani betegségei közül a hagyma kiürülését, az aszályos és csapadékos időjárás változására előálló kettős növést, továbbá a jégkárt és a viharkárt (főleg a maghozóknál) kell megemlíteni. Az alföldi területeken nem ritka a homokverés, valamint herbicidelsodródásból eredő deformációk (2–4–D hatóanyagú, paraquat diquát deszikkálók).

Vírusos, baktériumos és gombás betegségei jól ismertek. Ezek közül a fontosabbakat részletesen tárgyaljuk. Az alkalmanként fellépőkről (többek között a hagymarozsda, az aszpergilluszos betegség, az alternáriás levélfoltosság, a fuzáriumos rothadás, a kolletotrihumos betegség) a tudnivalók a Mezőgazdasági növénykórtan és a Kertészeti növénykórtan c. tankönyvekben megtalálhatók.

1.1. A hagyma sárga-levélcsíkossága1.1.1. (Onion yellow dwarf potyvirus)

Gazdanövény: vöröshagyma, Liliaceae családba tartozó zöldség-, dísz- és gyomnövények.

Tünet: a betegség tünete attól függően, hogy a vírus maghozón, dughagymán, illetve étkezési hagymán károsít-e, változik. Maghozókon a fertőzött szár kb. 2/3-dal alacsonyabb, csavarodott növésű, erőtlen. Virágzás idejére már a földre fekszik, és rajta a sárgászöld sávozottság jól érzékelhető. Levelei virágzás után nagyrészt elpusztulnak. A virágbimbó kisebb, torzult, és nehezen bontakozik ki. A magszár több steril virágú, rosszul kötődő virágzatot tart.

Az étkezési hagymán a sárgászöld csíkok végigfutnak az egész levélen. A levél felülete hullámos, majd megcsavarodó, rugalmasságát elveszti, és lankadtan lecsuklik vagy lelóg a tő oldalán. A levelek idő előtt elszáradnak.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: gazdasági jelentőségének értékelésekor célszerű a víruskártételt összességében, a kétéves művelésben egységesen szemlélni. Legnagyobb kár mindig a maghozókon jelentkezik, különösen akkor, ha az a dugvány-előállítás időszakában fertőződött és magában hordta a kórokozót. Tehát legveszélyesebb, ha első évben (fekete magvetésben) fertőződik a hagyma. A maghozó 50%-kal kevesebb magot hoz, mint az egészséges. Külföldi adatok szerint 2/3-dal csökken a magtermés. A csírázóképességre és a csírázási erélyre nincs lényeges befolyása. A gazdasági kárhoz kell számítani azt is, hogy a fertőzött táblákról a vetőmag-betakarítás nehezebb, mivel a maghozó szárak a földön fekszenek. A maghozók országos átlagban 40–80%-ban fertőzöttek.

Az étkezési célra termelt hagyma termése 15–35%-kal kisebb. A hagymafej lazább, előbb csírázik, ezáltal utat nyit a kórokozó baktériumoknak (Pseudomonas alliicola, Erwinia carotovora), amelyek a termés bűzös rothadását okozzák. Az étkezési hagyma átlagosan 10–14%-ban fertőzött.

A kórokozó átvitele, terjedése: hőinaktiválási pontja: 75–80 °C. Hígíthatósága: 10-4. Laboratóriumi körülmények között présnedve 3–4 hónapig tartható el. A száraz növényi maradványokban az egyfonalú RNS vírus inaktiválódik. Levéltetvekkel terjed. Irodalmi adatok szerint több mint 50 faj képes az átvitelére. A levéltetű-átvitellel és terjedésével kapcsolatosan hazai tapasztalataink azonban hiányosak. Mindenesetre az ismert, hogy Makón és körzetében nincs olyan nagymértékű levéltetűrajzás (igen kevés a szárnyas alak a hagymákban), ami az esetenként kialakult magas fertőzöttséget indokolná. A levéltetű szárnyas alakja 3–4% az állományban, a vírusfertőzöttség pedig 30–35%. A hazai szakemberek figyelme így joggal egyéb vektorokra irányult, különösen a hagymán gyakori tripszre és kabócafajokra, elsősorban pedig a fonálférgekre.


A hagyma

Ökológia és előrejelzés: az ökológiai tényezők a betegség lefolyását nem befolyásolják, csak a levéltetvek esetleges elszaporodása révén. A fertőzési forrás az anyahagyma, kisüzemekben a dughagyma. Ezek fertőzöttségéből lehet előre jelezni a pollenfertőzés mértékét. Az anyahagyma és a dughagyma „előcsíráztatásával” megbízható százalékos adatokat kaphatunk a tétel egészségi állapotáról. A tárolókban a korán hajtást fejlesztő hagymák nagy valószínűséggel fertőzöttek.

Védekezés: a maghozó táblákat az egyéb tételektől távol, izolálva kell termeszteni, és különös gondossággal kell a vektorok ellen védekezni.

1.2. A hagyma pszeudomonászos rothadása1.2.1. (Pseudomonas alliicola)

Gazdanövény: vöröshagyma.

Tünet: jellegzetesen a szimptómák a raktárhelyiségekben fejlődnek ki. Először a hagyma nyaki része kezd rothadni. Ilyenkor még kívülről semmiféle elváltozás nem látható, csak a külső borítólevelek leszedése után vesszük észre, hogy a húsos levelek közötti rész üvegesen áttetsző. A rothadás fokozatosan lefelé terjed, nedves jellegű lesz, amit kellemetlen, bűzös szag kísér. A külső levelek teljesen épek maradnak. Szántóföldön a föld feletti részek sárgulása, hervadása jelzi a betegséget. Mikroszkóp alatt a rothadó részben élénk baktériummozgást észlelünk. A baktérium pálcika alakú, poláris csillangóval rendelkezik.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: szántóföldön nedves, csapadékos időjárásnál szórványos megbetegedést okoz, ami azután a tárolás során komoly, 20–30% veszteséget is jelenthet.

A kórokozó életmódja: a baktériumok szántóföldön a talajban vagy a raktár-helyiségekben több éven át életképesek maradnak, s fertőzik a sérült vagy valamilyen okból lazán összeboruló húsos leveleket. Sértetlen terméseket nem képesek megfertőzni, mivel a külső borítólevelek ellenanyagokat tartalmaznak. Fertőzés legkönnyebben a nyaki részen történik. A baktériumok behatolása után 3–4 napra kezdeti tünetek jelentkeznek, a hagymatest pedig 2–3 hét alatt rothad el teljesen. A kettős növésű, vírussal fertőzött, illetve tavasszal a raktárban hajtó hagymákat a P. alliicola igen könnyen megfertőzi.

Ökológia és előrejelzés: szántóföldön a fertőzés csak ritkán, esős, nedves időjárás mellett jön létre. A betegség kialakulását, illetve a raktározás alatti bűzös rothadást közvetve az aszályos és a csapadékos időjárás váltakozása döntően befolyásolhatja. Ilyenkor alakul ki ugyanis a hagyma kettős növése. A hirtelen szárazságban a növények fejlődése megakad, a hagyma is befejezi a növekedését, amit a csapadék lehullása után ismét folytatni kíván, de az újabban képződött húsos levelek már nem tudnak kellően ráborulni a régebben fejlődöttekre. Ez pedig elegendő a kórokozó behatolására. Gyakran a hagymán egy újabb, féloldalasan lapított hagymarész képződik, amely külsőleg is jól érzékelhető. A kettős növés e formája a szerencsésebb, mert ezek raktározás előtt szelektálhatók, illetve értékesíthetők, mielőtt a rothadás még megindulna. A raktárhelyiségekben a baktériumos rothadás elhatalmasodásához párás, 15–20 °C-os hőmérséklet kedvező. 5 °C alatt a baktériumok szaporodása megáll.

Elsősorban raktárhelyiségekben okoz nagy pusztítást, amikor a tárolt hagyma hajtani kezd, és a nyaki résznél a baktérium könnyebben behatolhat. A vírussal fertőzött, kettős növésű, sérült vagy csírázó hagymák mennyiségéből következtetni lehet a pusztulás mértékére, és biztonsággal adható előrejelzés is.

Védekezés: csak teljesen ép, egészséges hagymát tároljunk. Tárolás előtt a láthatóan kettős növésű egyedeket szelektáljuk és még az ősz folyamán értékesítsük.

Tárolás előtt a raktárhelyiségeket 5%-os formalinoldattal fertőtlenítsük. Tartsuk be a tárolási előírásokat. Tárolás alatt a hagymákat válogattassuk át, és a szelektáltakat hasznosítsuk.

Ellenálló fajták termesztésére lehetőség van. A fajtakínálati leírások erre kitérnek. A csípős, magas allil-szulfid-tartalmú vöröshagyma általában rezisztens.

1.3. A hagyma botrítiszes rothadása1.3.1. (Botrytis aclada, B. byssoidea, B. squamosa, B. porri, B. cinerea)

Gazdanövény: Allium fajok. Vöröshagyma, metélőhagyma, fokhagyma, póréhagyma stb.


A hagyma

Tünet: a termés nyaki részén kezdődik a rothadás, és fokozatosan terjed az alapi rész felé. A hagyma héján barna elszíneződés látszik, amely alatt a húsos levelek sötétednek, üvegesen áttetszőek, mintha megfőzték volna. A hagyma a betegség előrehaladott stádiumában összezsugorodik. A külső fedőlevelek alatt szürkés penészbevonat és 2–4 mm átmérőjű, gömbölyű vagy kissé lapított, fekete szkleróciumok láthatók. Nedves körülmények között a felületen is megjelenik a kórokozó. Némely esetben a rothasztó baktériumok is társulnak a B. aclada gombához, ilyenkor bűzös rothadás alakul ki. A mumifikálódás különösen dughagymánál gyakori, ezek felismerhetők és kiválaszthatók.

A gomba meghatározása a fedőlevelek alatt képződő szkleróciumok, illetve a konídiumtartók és konídiumok alapján történik.

A B. aclada konídiumtartói barna színűek, aránylag rövidek, gyéren elágazók, és sok konídiumot képeznek. A konídiumtartók sötétszürke, poros gyepet képeznek, és közte csoportosan vagy szórtan 2–4 mm átmérőjű szkleróciumok képződnek. A konídiumok egysejtűek, színtelenek.

A B. byssoidea konídiumtartói kezdetben világosak, majd gyengén barnára színezettek, gazdagon elágazódnak, de kevesebb konídiumot képeznek. A konídiumtartók nem gyepszerűen, hanem légmicéliumon elszórtan képződnek. A konídiumok egysejtűek, színtelenek, alakjuk ovális. Burgonya-dextróz táptalajon konídiumokat nem vagy csak igen ritkán fejleszt. A gombára jellemző a bőséges micéliumképzés, ezért az általa okozott kárt szürkepenészes nyakrothadásnak is nevezik.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a botrítiszes rothadás a vöröshagymán kívül egyéb, hagymás gazdasági és dísznövényeken is fellép, de azoknál a kórfolyamat üteme lassabb. Legfontosabb gazdanövényét, a vöröshagymát, fajtánként eltérően károsítja. A színes fajták rezisztenciájának okát kutatva megállapítást nyert, hogy a színes külső borítólevelekben dioxiphenolt tartalmazó anyagok vannak, amelyek gátolják a kórokozó behatolását. (Ezért csak a nyaki részen vagy a sebeken át történik fertőzés.) A csípős íz és a rezisztencia között is van összefüggés. Az erősen csípős (nagy allil-szulfid-tartalmú) hagymák ellenállóbbak a botrítiszes rothadással szemben.

A betegség a raktárhelyiségeinkben rendszeresen előfordul. Tömeges kártétele egy-egy évben problémát okoz. Tavasszal nehezíti a tárolást, különösen, ha a csírázás is megindult. Más a helyzet azonban a dughagymánál, amelynél a téli tárolás során súlyos pusztulás lép fel, és akadályozza a megfelelő mennyiségű és minőségű szaporítóanyag előállítását. Rossz évjáratokban a dughagyma 30–35%-a elpusztul.

A kórokozó életmódja: mindkét gomba a talajban, szklerócium formájában telel át, de tavasszal fertőzött dughagymával is kihurcolhatjuk a szántóföldre. A hagyma vegetációs időszakában az elhalt, idősebb hagymarészekben élősködik a gomba. Itt mindig bőségesen fruktifikál, és apró konídiumaival szétterjed a táblán. A termés az érési szakaszban fertőződik, a még nem záródott nyaki részen az elhaló leveleken át. A gomba az alapi rész felé haladva ráterjed a húsos levelekre is. Fertőzés a raktárakban, tárolóhelyiségekben is létrejön, ahol a sérülések mindenkor nyitott kaput jelentenek a gombának.

Ökológia és előrejelzés: szántóföldön a gomba elszaporodásához csapadékra van szükség. Fertőzés csak akkor jön létre, ha az érési stádiumban gyakori és bőséges a harmatképződés vagy ha gyakran esik. Az időjárás szárazra fordulása esetén a rothadás lényegesen kisebb. Nedves helyiségben vagy túlságosan vastag rétegben tárolva, a rothatás továbbterjed. A gomba fejlődése 3–4 °C-on igen lassú. A fertőzéshez és a kórfolyamathoz a 15–20 °C közötti hőmérséklet a legkedvezőbb. A betakarítás időpontjának megválasztása rendkívül fontos.

Védekezés: a vetésváltást úgy kell kialakítani, hogy 3–4 évig fertőzött területre, illetve annak szomszédságába hagyma ne kerüljön. Kedvezőtlen, mély fekvésű helyekre, ahol gyakori a harmatképződés, ne ültessünk vöröshagymát.

Csak az egészséges dughagymát használjuk, magról vetésnél pedig a vetőmagot csávázzuk (benomil, TMTD).

A termésbetakarítást csak optimális beérés után kezdjük, amikor a szárak70%-a lefekszik a talajra. Ügyeljünk, hogy minél kevesebb termés sérüljön meg. Napos, száraz időben a felszedett hagymát utóérleljük. Ellenkező esetben mesterségesen kell szárítani. Fontos, hogy a nyaki részen a levélmaradványok leszáradjanak.

A tárolás gondosan és körültekintően történjék. A dughagymát alacsony hőmérsékleten és vékony rétegben kell tárolni. A tárolóhelyiség páratartalma 65% fölé ne emelkedjék. Az étkezési tételeket lehetőleg ne tároljuk vastag rétegben. Kettős növésű, könnyen romló hagymát értékesíteni vagy tartósítani (szárítani) kell. Tavasszal gondoskodjunk a „csírázó” hagyma gyors feldolgozásáról is.


A hagyma

1.4. Hagymaperonoszpóra1.4.1. (Peronospora destructor)

Gazdanövény: Allium fajok.

Tünet: a betegségnek két megjelenési formája van. A primer (szisztémikus) tünetre jellemző, hogy a beteg növény alacsony növésű lesz, a levelek a csúcstól lefelé halványzöldre színeződnek, majd a felületükön szürke sporangiumtartó gyep jelenik meg. Szekunder tünetek esetében a leveleken világoszöld foltok jelennek meg, amelyek hamarosan szürkés színűvé válnak a felületen megjelenő penészkiverődés miatt. A megtámadott levelek idő előtt elszáradnak. A leveleken másodlagosan a Cladosporium és a Stemphylium gomba is megtelepszik, amely a foltoknak sötét színeződést kölcsönöz. A maghozókon a tünetek súlyosabbak. A szárak a fertőzöttség miatt nem képesek megtartani a virágokat, azok lehajlanak, eltörnek, a tábla úgy néz ki, mintha letarolták volna. Vizsgálatkor a kaparékban tömegesen találhatók a Stemphylium parasiticum, illetve a Cladosporium herbarum gombák konídiumai. Ezek a peronoszpóra fertőzése után lépnek fel, s gyors fejlődésükkel a peronoszpórás tüneteket lefedik.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a hagymaperonoszpóra nem rendszeresen károsító, nedves időjárás mellett azonban igen veszélyes betegség. Legfőbb kárt a maghozókban teszi, amelyeknél 80–100%-os pusztulást is okoz. Az étkezési célra termelt hagymában a terméscsökkenés a betegség fellépésének idejétől függ. Nálunk június végén, július elején lehet tömeges elszaporodására számítani, erre az időre pedig a hagyma termése jól fejlett, így katasztrofális károktól nem kell tartanunk. A lombozat egy ideig csökkent felülettel még asszimilál, ezért a terméskiesés nem nagyobb 15–35%-nál. A dughagymánál a fertőzés veszélyesebb, mert a kórokozót terjesztheti.

A kórokozó életmódja: a gomba a talajban telel át, petespóra alakjában, amely tavasszal, nyár elején közvetlenül csíratömlővel fejlődik tovább, és a légzőnyíláson át fertőzi a növények leveleit. A fertőzés nyomán a sejt közötti járatokban a gomba egysejtű micéliuma megkezdi táplálkozását, és 10–14 nap múlva megjelennek a betegség tünetei. Ha az időjárás kedvező, a gomba szaporítószervei, sporangiumtartói és sporangiumai tömegesen képződnek, és biztosítják gyors elterjedését. A sporangiumok közvetlenül csíráznak, zoospórát nem képeznek.

A betegség vetőmaggal is terjed, de a következő évre való átvitelében a petespóráknál is nagyobb jelentősége van a fertőződött hagymatöveknek, továbbá a dughagymának, ahol micéliummal telel át.

Ökológia és előrejelzés: a környezeti tényezők közül itt is, mint egyéb peronoszpóráknál, az esős, meleg időjárást kell kiemelni. A gomba fejlődéséhez meleget igényel (20–25 °C közötti hőmérséklet), ezért a júniusi, júliusi csapadék a döntő a betegség kialakulása szempontjából. Különösen kedvez a gomba elszaporodásának a mélyebb fekvés, az olyan terület, ahol a reggeli harmatképződés bőséges. Kedvező, esős, párás időjárás esetén egy hét alatt az egész tábla megbetegszik. A járvány kialakulásához az előrejelzés lehetőségeit ismernünk kell.

Előrejelzéskor az elsődleges fertőzés időpontjának meghatározása érdekében a hagymákat mesterségesen fertőzik, majd a megfigyelőparcellába ültetik.

A mesterséges fertőzésre azért van szükség, mert az étkezési hagymánál a belső fertőzés csak 0,1–0,5% nagyságrendű. Tekintettel arra, hogy az injektáláshoz használt spóraszuszpenzió csírázása a hagymafejbe juttatás során nem minden esetben következik be, ezért a szuszpenzió előállításakor körültekintően kell eljárni.

Védekezés: hagymatáblákat mélyebb fekvésű területekre – ahol erősebb harmatképződéssel kell számolni – ne tegyünk. A maghozó táblákat a dugvány- és árutermelő tábláktól távol helyezzük el. Tartsuk be a 3–4 éves vetésváltást, illetve a termés betakarítása után a fertőzött maradványokat mélyen szántsuk le. Peronoszpórafertőzés idején a táblákat gondosan át kell vizsgálni, és ha a betegség kezdeti jeleit észleljük, azonnal védekezni kell. Permetezés rézoxiklorid-, mankocebtartalmú fungiciddel, illetve az értékesebb magtermő táblákon metalaxil hatóanyaggal, tapadást fokozó adjuvánsok hozzáadásával szükséges.

2. A hagyma kártevőiA csíranövényt, a gyökérzetet, illetve a föld alatti részeket a talajlakó kártevők (drótférgek, áldrótférgek, pajorok) mellett a hagymalégy, a szár-fonálféreg, a közönséges nárciszlégy, a fésűslábú viráglégy károsíthatja.


A hagyma

A leveles növényen, a zöld növényi részeken a dohánytripsz, a hagymabogár, a hagymaormányos, a hagymaaknázólégy, a hagymalégy és a bagolylepkék okoznak kárt.

A virágzaton (maghagymatermesztésben) a dohánytripsz mellett a hagymamolyt lehet megemlíteni.

2.1. Hagymaormányos2.1.1. (Ceutorhynchus suturalis)

Tápnövénykör: vöröshagyma, póréhagyma, metélőhagyma (általánosan az Allium nemzetségbe tartozó növények).

Kárkép: az imágó és a lárva is károsít. Az imágó a hagyma levelén lyukakat furkál, körkörösen kirágja az epidermiszt. A sárgás-fehéres, testszínű, kukac típusú lárva a levél belsejében hosszanti lefutású hámozást végez, csak az epidermiszt hagyja meg. A lárva fejlettségétől függően 1–2 mm széles, illetve néhány centiméter hosszú a hámozgatás, ami következtében a levél elsárgulhat, elszáradhat.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: Közép-Európában elterjedt faj, Magyarországon az ismert hagymatermesztő vidékeken megtaláljuk. Kártétele egyes években jelentős.

Fejlődésmenet: imágó alakban telelő, évi egy nemzedékű faj. Az imágók április végétől, május elejétől jelennek meg a hagymatáblákon, érési táplálkozás után párosodva a nőstények lyukat fúrva a hagymalevél belsejébe helyezik el petéiket. Mintegy egyhetes embrionális fejlődés után a kikelő lárvák májusban és júniusban károsítanak (az elhúzódó peterakás miatt hosszú a károsítás időtartama). Egy levélben több, sokszor különböző fejlettségű lárvát is találunk. Nyár közepén a talajban bábozódnak, a frissen kikelt imágók még táplálkozhatnak, majd diapauzába vonulnak.

Ökológia és előrejelzés: kevés ismeretünk van ökológiájával kapcsolatban, valószínűleg elszaporodásának a meleg, korai tavasz kedvező. A táblán hálózással végezhetünk szignalizációt az imágóra.

Védekezés: az ormányosok ellen hatékony és a hagymában engedélyezett inszekticidek (foszfamidon, kinalfosz) megfelelő védelmet adnak.

2.2. Hagymalégy2.2.1. (Phorbia antiqua)

Tápnövénykör: vöröshagyma, fokhagyma, téli sarjadékhagyma.

Kárkép: magvetés után a fiatal növények (gyakran sorban egymás mellett több is) elszáradnak, kipusztulnak. Idősebb növényen a hagymafej károsított, a növény elpusztulhat, a károsított hagymarész főleg csapadékos időben rothadhat.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: Európában jól ismert, különösen a nedves, csapadékos éghajlatú területeken fontos kártevő. Hazánkban is mindenütt előfordul, kártétele elsősorban a csapadékosabb Dunántúli területeken vagy csapadékos évjáratokban jelentősebb.

Fejlődésmenet: évente 2, esetleg csonka 3 nemzedéke fejlődik. A talajban telelő tonnabábból az imágók a cseresznye virágzásakor jelennek meg. A nőstények petéiket a fiatal vagy idősebb hagyma levélhónaaljába, a levelek közé rakják, többnyire csoportokba. A fiatal nyüvek a növény föld alatti részébe, a hagymafejbe fúrják be magukat. Fiatal növényeknél egyik növényből a másikba átmenve egy sorban többet is elpusztítanak. 2–3 heti táplálkozás után elhagyják a hagymát, és a talajban bábozódnak. 10–14 napos bábállapot után következhet a 2. nemzedék előjövetele.

Ökológia és előrejelzés: a nedvesebb országrészeken gyakoribb és jelentősebb a kártétele. Nyugat-Európa egyik legsúlyosabb hagymakártevője. Nálunk az első nemzedék imágórajzását kell hálózással nyomon követni és a védekezést időben elvégezni.

Védekezés: korai kártétele megakadályozható talajfertőtlenítéssel (diazinon), illetve az imágók rajzásakor kell ezek és a frissen kikelő lárvák ellen védekezni (pl. foszfamidon, fenitrotion, klorpirifosz-metil hatóanyagokkal).


A hagyma

2.3. Hagyma-aknázólégy2.3.1. (Dizygomyza cepae)

Tápnövénykör: vöröshagyma, fokhagyma.

Kárkép: a hagyma levelein hosszúkás lefutású, kacskaringós aknázás látható.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: Európában ismert faj, a csapadékosabb területeken jelentősebb kártétele. A kártétel minőségrontásként is jelentős.

Fejlődésmenet: évente egy nemzedéke ismert, második nemzedéke Európában ismert, nálunk még pontosítandó. A legyek április végétől rajzanak, a nőstények petéiket tojócsövükkel a levél lemezébe helyezik. A nyüvek a levélben aknázva táplálkoznak, néhány hét után a levél tövi részébe vagy a talajba vonulnak bábozódni.

Ökológia és előrejelzés: elszaporodásának valószínűleg a nedves időjárás, a nedves talajállapot, a magas talajvízszint kedvez.

Védekezés: a hagymalégy ellen engedélyezett készítmények itt is használhatók.

3. A hagyma gyomnövényeiHagyma termesztése különféle módokon történhet, azért a kérdéskör általánosságban nem taglalható.

A magról vetett hagyma gyomnövényzete függ a vetés idejétől.

Ha nyár végén (augusztusban) vetjük a hagymamagot, akkor mindenképpen számítani kell a nyárutói egyévesek (T4 csoport) nagyban csírázó tömegeire, bár törpe növésük és lombozatuk téli lefagyása miatt csak a kezdeti konkurenciában van szerepük. Télen betelepülnek helyükre a T1 fajok, és gyakran előfordul, hogy a tyúkhúr (Stellaria media) teljesen beborítja a felületet. Az ősszel vetett hagyma, amennyiben gyommentesen telel át, tavaszra megerősödve sűrű állományt alkot, és viszonylag korai betakarítása miatt nem igényli már a gyomirtást.

A hagymamag tavaszi vetésénél a területen a T3 és T4 gyomok egész széles skálája megtalálható. A fiatal növényt kezdeti rossz gyomelnyomó képessége sajnos végigkíséri a betakarításig, és ha nem gondoskodunk a rendszeres gyomirtásról, a terület erősen begyomosodva várja a betakarítást, amely ilyenkor csak nagy veszteséggel végezhető el.

A dughagymáról termesztett étkezési hagyma gyomnövényzetére is a T 3 és T4, egy- és kétszikű fajok tömeges megjelenése a jellemző. Különösen a repce (Sinapis arvensis), a disznóparéjfélék (Amaranthus spp.), a libatopfélék (Chenopodium spp.), a muharfélék (Setaria spp.) és a kakaslábfű (Echinochloa crus-galli) alkothat nagy állományokat.

3.1. A hagyma gyomirtásaMechanikai védekezésként kizárólag a kézi kapálás lehetősége adott, amit a részes művelés esetében gyakorta ki is használnak.

Vegyszeres gyomirtás: magról vetett hagymában ősszel és tavasszal egyaránt preemergensen több készítmény használható fel.


A hagyma

A hagyma preemergensen alkalmazható gyomirtó szerei

A hagyma csírázása előtt, a már kigyomosodott felületen sikeresen alkalmazhatjuk a totális hatásspektrummal rendelkező glifozát, glufozinát ammónium és diquát-dibromid hatóanyagú készítményeket.

A magról vetett hagymában a kelés és a kaszahányás közötti időszakban nem szabad gyomirtó szert használni a kultúrnövény nagyfokú érzékenysége miatt.

3–4 leveles fejlettségnél alkalmazható gyomirtó szerek

A dughagymáról termesztett étkezési vöröshagyma gyomirtása könnyebb feladat az előzőnél, ugyanis a dughagyma gyökérzete gyorsan növekszik, és nem kerülhet kapcsolatba a talaj felszínére kipermetezett gyomirtó szerekkel.

A vöröshagymában engedélyezett herbicideket a póréhagyma és a fokhagyma gyomirtására is fel lehet használni, ugyanis érzékenységük nem tér el jelentősen a vöröshagyma herbicidérzékenységétől.

A dughagymáról termesztett étkezési hagymában használható gyomirtó szerek

4. A hagyma védelmeA hagyma növényvédelmében is nagyon fontos az elővetemény, a tábla megválasztása (szárfonálféreg), a 3–4


A hagyma

éves vetésváltás. Mély fekvésű, talajvizes területeken megnő a baktériumos lágyrothadás, a légykártevők okozta kár. A vetőmag vagy dughagyma legyen egészséges, kórokozótól, kártevőtől (dohánytripsz) mentes.

Típusként a magról vetett étkezési hagyma növényvédelmét tárgyaljuk.

Csávázott vetőmagot használjunk a talajból és a vetőmaggal terjedő kórokozók elleni védelem miatt. Engedélyezett csávázószer-hatóanyag a benomil, a mankoceb, a himexazol; ezeket kombinációban érdemes alkalmazni. Talajlakó kártevők és a hagymalégy korai kártétele ellen talajfertőtlenítésre használhatók a diazinon hatóanyagú szerek.

A vöröshagyma gyomelnyomó képessége rendkívül gyenge, ezért a gyomok elleni védekezés különösen nagy figyelmet érdemel. A hagyma sekély (2–3 cm-es) vetésmélysége miatt preemergensen március elején csak a hagymára veszélytelen herbicidek jöhetnek számításba. A növény a csírázástól kezdve 1–2 leveles állapotig, valamint később, sérült, elvékonyodott viaszrétegnél (kártevők, eső) igen érzékeny a herbicidekre.

Preemergens herbicidként engedélyezett az elsősorban egyszikűek ellen ható acetoklór, metolaklór, pendimetalin, illetve kombinációban a kétszikűek ellen ható linuron, klórbromuron, aziprotrin.

Posztemergensen, április közepén kétszikűek ellen a metazol és a fluroxipir, egyszikűek ellen pedig a haloxifop, fenoxaprop-P-butil, quizalofop-P-etil hatóanyagok készítményei hatékonyak.

Csapadékos évjáratokban a vegetáció során jelentkezik a hagymaperonoszpóra. A fertőzés erősségétől, időjárástól függően réz, mankoceb, cineb vagy az efozit + rézoxiklorid, cineb + oxadixil kombinációk használhatók.

A talajfertőtlenítéstől függően korábban vagy később jelentkezhet a hagymalégy kártétele. A lárva kelése után, mivel a hagymafejbe hatol be, igen csekély eredménnyel lehet ellene védekezni, ezért rajzásának nyomon követése és csúcsrajzáskor fontos a védekezés metilparation, fenitrotion, klórpirifosz-metil hatóanyagok készítményeivel. Ezzel a védekezéssel általában a hagymaormányos, a hagymabogár és részben a dohánytripsz egyedszámát is a veszélyes szint alá csökkenthetjük.

A hagymaperonoszpóra, illetve a dohánytripsz elleni védekezés szükség szerint megismételhető. A betakarítás során fontos a hagyma szikkadása, kiválogatása, a beteg hagymák megsemmisítése és a vékony rétegű, megfelelően levegőztetett tárolás.

A hagyma védelme


21. fejezet - A paradicsom1. A paradicsom betegségeiA szabadföldi paradicsomon a paradicsommozaik (tobacco mosaic tobamovirus, tomato mosaic tobamovirus), a paradicsom páfránylevelűsége (cucumber mosaic cucumovirus, tomato mosaic tobamovirus), valamint a paradicsom nekrotikus elhalása (cucumber mosaic cucumovirus, potato X potexvirus, tobacco mosaic tobamovirus) jelentősek. A paradicsom foltos hervadása (tomato spotted wilt tospovirus) a nyugati virágtripsz elszaporodásakor válhat jelentőssé. A paradicsom sztolbúrja (stolbur phytoplasma) nyáron akkor válhat súlyossá, ha a kabócák tömegesen elszaporodnak. A paradicsom klavibakteres betegsége (Clavibacter Michiganensis subsp. michiganensis) a fogékony fajtákon jelentkezik. E fajtákat a termesztésből ki kell zárni. A paradicsom xantomonászos betegsége (Xanthomonas campestris pv. vesicatoria) a rendszeresen előforduló, jelentős betegségek közé tartozik. Ellene a folyamatos védekezés indokolt. A paradicsom fitoftórás betegsége (Phytophthora infestans) leküzdése a védekezés gerincét alkotja. A paradicsom szeptóriás betegsége (Septoria lycopersici) főleg levélfoltosságot, következésképpen lombpusztulást okoz. A paradicsom alternáriás betegsége (Alternaria porri f. sp. solani) főleg a nyár második felében válhat súlyossá. Nemcsak lombpusztulás, hanem bogyórothadás is bekövetkezhet. A palántadőlés (Rhizoctonia solani) a palántázott, szabadföldi termesztésnél fordul elő. A helybe vetett paradicsom esetében fellépésére nem kell számítani.

A hajtatott paradicsomon a vírusos betegségek előfordulása és jelentősége a szabadföldi paradicsomnál tárgyaltakkal azonos. A fitoftórás betegség (Phytophthora infestans) a legveszedelmesebbek közé tartozik. Fellépése meghiúsíthatja a hajtatott paradicsom termesztését. A termesztéstechnológiai hibák (sűrű állomány, a vegetációs fűtés hiánya, a növényfelület hosszan tartó nedvessége stb.) a betegség fellépésére kedvezőek. A paradicsom lisztharmatát két kórokozó is előidézheti. Az egyik a Leveillula taurica, amely a növény szövetében él, és konídiumait a levél fonákán hozza létre. Ellene csak szisztémikus szerekkel lehet védekezni. A másik az Erysiphe orontii, amely tipikus, lisztesfehér bevonatot képez a levél színén. Ellene szisztémikus és kontakt szerekkel egyaránt lehet védekezni. A paradicsom szklerotíniás betegsége (Sclerotinia sclerotiorum, S. minor) fellépése akkor várható, ha más növénykultúrákban a betegség már jelentkezett, s a talajban a szkleróciumok felhalmozódtak. A paradicsom pirenohétás betegsége (Pyrenochaeta lycopersici) a hajtatóházakban újabban vált jelentőssé, mivel a több éven át tartó, talajcsere nélküli paradicsomhajtatás esetén a talajban maradt gyökérmaradványokon a kórokozó fennmaradt. A paradicsom szeptóriás betegsége (Septoria lycopersici), valamint a paradicsom alternáriás betegsége (Alternaria porri f. sp. solani) a hajtatott paradicsom kisebb jelentőségű betegségei közé tartoznak. A paradicsom botrítiszes betegsége (Botrytis cinerea) a hajtatott paradicsomon gyakori. A zöldmunkák során ejtett sebeken keresztül a levélen telepszik meg, onnan pedig a bogyóra jut, ahol a kocsánytól kiinduló rothadás jelentős terméskiesést okoz. A palántadőlés (Rhizoctonia solani) a palántanevelés során fordul elő. A paradicsom kladospóriumos betegsége (Cladosporium fulvum) kisebb jelentőségű, mivel a hajtatott fajták zöme e betegséggel szemben ellenálló.

1.1. Paradicsommozaik1.1.1. (Tobacco mosaic tobamovirus, tomato mosaic tobamovirus)

Gazdanövény: a paprika, paradicsom, dohány, számos gyomnövény.

Tünet: a levélen világos- és sötétzöld mozaik, a levelek deformálódnak. A bogyón elhalások észlelhetők. A növények gyengén fejlettek.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a betegség hajtatott és szabadföldi paradicsomon gyakori és jelentős.

A kórokozó átvitele, terjedése: fertőzési források a talajba került növényrészek, továbbá a talaj, amelyben a kórokozók a kolloidokhoz kötődve hosszú ideig fertőzőképesek maradnak. Fontos fertőzési forrás továbbá a vetőmag is, ahol a kórokozók a mag felületén helyezkednek el. Szövetnedvvel a kórokozók átvihetők.

Ökológia: az ökológiai tényezők szerepe alárendelt.

Védekezés: a paradicsomfajták legtöbbje TMV és/vagy ToMV ellenállósággal rendelkezik. A fajtaleírások az ellenállóságot jelzik. Egyik legfontosabb védekezés a vetőmag csávázása. A vetőmagot 1%-os nátrium-hidroxidban kell csávázni 10 percig, utána vízzel alaposan le kell öblíteni. A növénynedvvel való átvitel a


A paradicsom

higiéniai rendszabályok megtartásával csökkenthető.

1.2. A paradicsom páfránylevelűsége1.2.1. (Cucumber mosaic cucumovirus, tomato mosaic tobamovirus)

Gazdanövény: számtalan termesztett és gyomnövény.

Tünet: a betegség legjellegzetesebb tünete a páfránylevelűség, súlyos esetben fonállevelűség alakul ki. A növények növekedésükben jelentősen visszamaradnak.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: hajtatott és szabadföldi paradicsomon gyakori és jelentős.

A kórokozó átvitele, terjedése: mindkét kórokozó szövetnedvvel átvihető. A tomato mosaic tobamovirus a vetőmaggal, a cucumber mosaic cucumovirus pedig levéltetvekkel terjed.

Ökológia: a terjedés egyik fontos lehetősége a levéltetvek tömeges elszaporodásának függvénye.

Védekezés: egyes paradicsomfajták ellenállósággal rendelkeznek. A magot 1%-os nátrium-hidroxiddal 10 percig kell csávázni. Ezen túlmenően a levéltetvek ellen kell védekezni.

1.3. A paradicsom nekrotikus elhalása1.3.1. (Cucumber mosaic cucumovirus, potato X potexvirus, tobacco mosaic tobamovirus)

Gazdanövény: a paradicsom, paprika, uborka, dohány, burgonya és számos gyomfaj.

Tünet: a levéléren és a száron – annak felületén és belsejében – vonalas elhalások, a bogyón pedig vonalas vagy kerek, enyhén besüppedő foltok jelentkeznek. Végül a növény elpusztul.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: hajtatott és szabadföldi paradicsomon jelentős.

A kórokozó átvitele, terjedése: szabad földön a cucumber mosaic cucumovirus kórokozót terjesztő levéltetveknek van jelentősége. Hajtatóházban viszont főként a szövetnedvvel átvihető potato X potexvirus + tobacco mosaic tobamovirus komplexnek van szerepe. A tobacco mosaic tobamovirus maggal is átvihető.

Ökológia: a terjedés egyik fontos lehetősége a levéltetvek tömeges elszaporodásának függvénye.

Védekezés: lásd A paradicsom páfránylevelűsége.

1.4. A paradicsom sztolbúrja1.4.1. (Stolbur phytoplasma)

Gazdanövény: a paradicsom, paprika, tojásgyümölcs és dohány. Gazdanövénye számos gyomnövény, közülük legfontosabb a Convolvulus arvensis, valamint a Cirsium arvense, a Cichorium intybus és a Salvia pratensis.

Tünet: a paradicsomtő elsöprűsödik, mert számos hónaljhajtás képződik.

A levelek deformálódnak, elkeskenyednek, besodródnak. A levél fonákán jellegzetes, lilás elszíneződés figyelhető meg. A virágok torzak, csészelevelük megnagyobbodik, a sziromlevelek hiányoznak. A növények nem vagy alig nevelnek bogyót.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: ez a korábban kisebb jelentőségű betegség jelenleg egyes évjáratokban számottevő terméskiesést okoz.

A kórokozó átvitele, terjedése: fertőzési források elsősorban a kabócák, valamint a Cuscuta fajok és a gyomnövények közül a Convolvulus arvensis.

A kabócák a kórokozót nagy távolságra elhurcolják. Gradációjuk ideje és mértéke a betegség megjelenésének és


A paradicsom

súlyosságának meghatározója.

Ökológia: a kórokozó terjedése a kabócák tömeges elszaporodásának függvénye.

Védekezés: a sztolbúrgazda gyomnövények rendszeres irtása, valamint a kabócák elleni védekezés.

1.5. A paradicsom klavibakteres betegsége1.5.1. (Clavibacter michiganensis subsp. michiganensis)

Gazdanövény: a paradicsom.

Tünet: legjellemzőbb tünet a növény fokozatos hervadása és elszáradása. A hervadás először az alsó leveleken mutatkozik, majd fokozatosan egyre feljebb terjed, végül a növények részben vagy teljesen elszáradnak. Jellegzetes tünet, hogy a száron és a levélnyélen megnyúlt, barna csíkok és hosszanti repedések láthatók, az edénynyalábok, majd a belső szövetek barnák, üregesek (tracheobakterózis). Ha a szárat és a levélnyelet megnyomjuk, akkor abból világosbarna baktériumnyálka buggyan ki. A bogyón apró, majd 2–3 mm átmérőjű, kerek foltok láthatók. Ezek szegély nélküliek, fehérek, közepükön világosbarna elhalás figyelhető meg.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: ez a hazánkban korábban jelentéktelen betegség az 1960-as évek elejétől súlyos növénypusztulást okoz. A betegség robbanásszerű jelentkezése annak tudható be, hogy ekkor kezdődött meg a külföldi, elsősorban az amerikai eredetű, ún. intenzív fajták termesztése. A korábbi, hazai fajták a betegségre alig fogékonyak. Az új külföldi és hazai paradicsomfajták egyik legfontosabb értékmérő tulajdonsága az e betegséggel szembeni ellenállósága. Fogékony fajta, termesztése kockázatos.

A kórokozó életmódja: fertőzési források a talajba került növényrészek, amelyekben a kórokozó 5 évig is életképes marad. Fontos fertőzési forrás a vetőmag, ahol a baktérium a mag belsejében és a mag felületén helyezkedik el. A fertőzött magból fertőzött palánták fejlődnek, a talajban lévő növénymaradványokról pedig a kórokozó a gyökereken keresztül jut a növénybe, és az edénynyalábokban rendkívül gyorsan terjed. Egyik növényről a másikra a művelőeszközökkel terjed, de a kacsozáskor és a szedéskor is továbbjut. A kórokozó az apró és a nagy sérüléseken keresztül egyaránt a növénybe hatol. A bogyó felületére a kórokozó a felcsapódó vízcseppekkel kerül.

Ökológia és előrejelzés: a kórokozó számára a magas, 24–28 °C-os léghőmérséklet kedvező. Előrejelzés nincs.

Védekezés: fogékony paradicsomfajták termesztése kockázatos. A fajta kiválasztásakor ezért a betegséggel szembeni ellenállóságot feltétlenül vegyük figyelembe! Fogékony fajta, termesztésekor, esőztető öntözés esetén, a kórokozó számára kedvező hőmérsékleten viszont a vegyi védekezéstől eredmény alig várható.

1.6. A paradicsom xantomonászos betegsége1.6.1. (Xanthomonas campestris pv. vesicatoria)

Gazdanövény: paradicsom és paprika.

Tünet: a levélen először apró, vizenyős, kerek foltok jelentkeznek. Később a foltok elszáradnak, barna színűek lesznek, szélükön sárga udvar figyelhető meg. A foltok felületét vékony, fénylő baktériumnyálka borítja. A levélnyélen és a száron a foltok megnyúltak, nagyobbak. A bogyón apró vagy 2–3 mm átmérőjű, kerek, kiemelkedő, sötétbarna, varszerű, enyhén berepedező foltok mutatkoznak, felületükön filmszerű bevonat (baktériumnyálka) figyelhető meg.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a betegség hazánkban rendszeresen előfordul, szabad földön súlyos károkat okoz. A betegség a termés minőségét rontja. A varas foltokon szaprofita gombák telepednek meg. A bogyók konzerv- és hűtőipari feldolgozásra alkalmatlanok.

A kórokozó életmódja: fontos fertőzési forrás a vetőmag, ahol a kórokozó a mag felületén helyezkedik el. Fertőzési források még a növénymaradványok, valamint a talaj. A kórokozó víz (eső, harmat, öntözés) segítségével terjed. A levélbe és a szárba a sztómákon keresztül, a bogyóba pedig a homok ütötte apró sérüléseken keresztül kerül be. A baktérium a fiatal és idősebb leveleket egyaránt megfertőzi, a bogyókat viszont csak fiatal korban, 2–3 cm nagyságig betegíti meg, mert az érett bogyók magas savtartalma a kórokozó fertőzését megakadályozza. A kórokozó a bogyó héján lévő foltokról magnyeréskor mosódik a mag felületére.


A paradicsom

Ökológia és előrejelzés: a baktérium számára a magas, 27–30 °C-os hőmérséklet és a hosszú növényfelület-nedvességi időtartam a legkedvezőbb. Előrejelzés nincs.

Védekezés: fontos védekezés a vetőmag csávázása. E csávázás a megbetegedés mértékét a minimálisra csökkenti. Csávázásra a kasugamicin hatóanyagú szer jöhet számításba. Szabad földön a megelőző védekezés a leghatékonyabb. Ezért a paradicsom kezelését a kiültetés után, május második felében meg kell kezdeni, s addig kell folytatni, amíg a bogyók 2–3 cm-nél nagyobbak nem lesznek. Permetezésre a kasugamicin tartalmú szer a leghatásosabb. Jó eredményt adnak még a réz-szulfát, a réz-hidroxid és a rézoxiklorid (illetve kombinációi) hatóanyagú készítmények is.

1.7. A paradicsom fitoftórás betegsége1.7.1. (Phytophthora infestans)

Gazdanövény: a paradicsom, a burgonya és a Solanaceae családba tartozó gyomfajok.

Tünet: a levélen szürkészöld, vizenyős, majd zöldesbarna, elmosódott szélű foltok jelennek meg. A foltok fonáki részén, leggyakrabban az egészséges és beteg rész határán, finom, fehér sporangiumtartó gyep jelenik meg. A levelek később szennyesszürkék lesznek, petyhüdten lógnak, majd elszáradnak. A levélnyélen és a száron szabálytalan alakú és nagyságú, vizenyős, majd sötétbarna foltok láthatók, amelyeken a sporangiumtartó gyep szintén megfigyelhető. A bogyón nagy kiterjedésű, elmosódott szélű, vörösbarna foltok jelentkeznek, felületüket laza, fehér sporangiumtartó gyep borítja. A bogyó belső szövetei szürkésbarnák. Az érett bogyók foltjai könnyen rothadnak, és azokon szaprofita gombák telepednek meg.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a paradicsom egyik legveszedelmesebb betegsége, amely szabad földön gyakran jelentkezik, hajtatóházakban is esetenként súlyos kárt okoz. Járványszerű fellépésére szabad földön hűvös, csapadékos nyáron és ősszel számíthatunk.

A kórokozó életmódja: fertőzési források a paradicsom és a burgonya elhalt növényrészei és a burgonyagumó, ahol a kórokozó micéliummal telel át, ezenkívül a kórokozó szaprofita módon a talajban is fennmaradhat. A kórokozó sporangiumai légmozgással terjednek. A sporangiumokból mozgó sporangiospórák szabadulnak ki, amelyek vízben terjednek. A mozgó sporangiospórák néhány perces mozgás után flagellumukat elvesztik és csíratömlőt fejlesztve a növény légzőnyílásain és epidermiszén keresztül a növénybe jutnak. Később a levél fonákán finom sporangiumtartó gyep képződik. Az ezekről leváló sporangiumok újabb fertőzések elindítói.

Ökológia és előrejelzés: a kórokozó életmódját az alacsony léghőmérséklet és a növényfelület nedvességének időtartama határozza meg. A kórokozó fertőzéséhez 12–15 °C-os léghőmérséklet szükséges. A fertőzés után viszont a kórokozó számára magasabb, 18–22 °C a kedvező. A növényfelület nedvességének időtartamát az eső, a harmat, valamint az öntözés befolyásolja. Néhány órán át tartó növényfelület-nedvesség elegendő ahhoz, hogy a fertőzés bekövetkezzen. Előrejelzés nincs.

Védekezés: a vegyi védekezés akkor eredményes, ha azt megelőzésképpen, azaz preventív módon hajtjuk végre. Szabad földön ezért a védekezést május második felében meg kell kezdeni, majd legalább július elejéig rendszeresen védekezni kell. Növényházban a kiültetés után a növények rendszeres védelmet igényelnek. A betegség leküzdésére szisztémikus és kontakthatású szerek egyaránt rendelkezésre állnak. A szisztémikus szerek közül a benalaxil, a cimoxanil, a metalaxil, az efozit vagy az oxadixil hatóanyagok és kombinációik jöhetnek számításba. A szisztémikus szereket főleg veszély-helyzetben kell használni, amikor a környezeti tényezők kockázati tényezőkké (alacsony léghőmérséklet, hosszú növényfelület-nedvességi időtartam) válnak. A kontakt szerek közül mankoceb-, propineb-, rézoxiklorid + cineb-, metirám-, kaptán- vagy klórtalonil-tartalmú szerek javasolhatók.

1.8. A paradicsom szeptóriás betegsége1.8.1. (Septoria lycopersici)

Gazdanövény: paradicsom.

Tünet: a levélen egynemű, apró, barna, majd 1–2 mm átmérőjű, kerek, barna szegélyű, közepén kivilágosodó foltok láthatók. A foltok közepén apró, fekete piknídiumok figyelhetők meg. A levélnyélen és a száron a foltok ovális alakúak, enyhén bemélyedtek. A foltok később összefolynak, és a növényrészek leszáradnak.


A paradicsom

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a betegség szabad földön rendszeresen előfordul, a lombpusztulás miatt a terméshozam csökken, a bogyók napperzseltek lesznek.

A kórokozó életmódja: fertőzési források kizárólag a növénymaradványok, ahol a kórokozó piknídiummal telel át. Tavasszal a piknídiumból kiszabaduló piknokonídiumok vízcseppel és légmozgással a növényre kerülnek, majd csíratömlőjük a sztómán keresztül a szövetbe jut.

Ökológia és előrejelzés: a kórokozó elsősorban a paradicsom kezdeti, intenzívebb fejlődési időszakában a fiatal leveleket fertőzi meg. Ha tehát a paradicsom kiültetése után, májusban és júniusban a gyakori esők vagy a harmat miatt a növényfelület sokáig nedves, a hőmérséklet pedig 25 °C körül van, akkor a megbetegedés nagymérvű lesz. Előrejelzés nincs.

Védekezés: a permetezéseket már a palántaneveléskor el kell végezni. Ekkor 1–2 permetezés elegendő. Szabad földön, a kiültetést követően, május második felében a permetezéseket 10 napos időközzel folytatni kell. A korai, intenzív növekedés időszakában adott 3–4 permetezés nagyon fontos és elengedhetetlen. Védekezésre cineb, mankoceb, propineb, rézoxiklorid + cineb, kaptán, metirám vagy klórtalonil hatóanyag-tartalmú fungicidek a legeredményesebbek.

1.9. A paradicsom alternáriás betegsége1.9.1. (Alternaria porri f. sp. solani)

Gazdanövény: a Solanaceae családba tartozó növényfajok, elsősorban a paradicsom és a burgonya.

Tünet: a levélen először apró, majd 5–10 mm átmérőjű, ovális vagy erek által határolt, szögletes, szürkésbarna foltok figyelhetők meg. Jellegzetes tünet, hogy a foltok körkörösen zónáltak. A foltok felületét sötétbarna konídiumtartó gyep borítja. Később a foltok elszáradnak, gyakran középen berepedeznek. A folt körüli levéllemez elsárgul, majd elszárad. A szárat nagy kiterjedésű, szabálytalan alakú, enyhén besüppedő, sötétbarna folt borítja. A bogyókocsányon és a csészelevélen sötétbarna foltok láthatók. Ezek a foltok már akkor is megfigyelhetők, amikor a bogyók még tünetmentesek. A bogyón a kocsánytól kiinduló, féloldalasan vagy körkörösen elhelyezkedő, besüppedő, sötétbarna folt látható. Az érett termésen a foltot dús, fekete konídiumtartó gyep borítja. A folt rothad, széle pedig ráncos lesz. Ha a bogyót kettévágjuk, szövete barna színű.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a szabad földön termesztett paradicsom rendszeresen fellépő, jelentős betegsége. Nyár közepétől a növény levele elszárad, a bogyó rothad, értékesítésre alkalmatlan.

A kórokozó életmódja: fertőzési forrás a vetőmag, ahol a kórokozó a mag felületén és belsejében helyezkedik el. Fontos fertőzési források még az elszáradt, beteg növényrészek, ahol a gomba micéliummal és konídiummal hosszú ideig életben marad. A beteg magvakból fejlődő csíranövényeken már a kelést követő 6–10 nap múlva megjelennek a tünetek. A talajon lévő növényrészeken a konídiumképzés április, május hónapban indul meg. A bőséges konídiumképzés előfeltétele, hogy a növénymaradványok átnedvesedjenek, legalább 10 °C hőmérséklet és bőséges napfény legyen. A konídiumok légmozgással jutnak az alsó levelekre.

Ökológia és előrejelzés: a kórokozó magas hőmérsékleti igényű gomba. Hőmérsékleti optimuma 26–28 °C körül van. A gomba számára a száraz, aszályos vidékeken a rendszeresen és bőségesen képződő harmat kedvező, amely kb. 12 órán át nedvesen tartja a leveleket.

A paradicsom fogékonysága a levelek fiziológiás öregedésével párhuzamosan nő. A növények ezért a termésképződéstől kezdve fogékonyabbak. A levelek fiziológiás öregedését a szárazság is elősegíti. A generatív jellegű determinált és félig determinált paradicsomfajták úgyszintén fogékonyabbak, mint a folytonos növésűek. Előrejelzés nincs.

Védekezés: a vetőmag csávázása kaptán vagy tirám porcsávázó szerekkel csak részleges eredményt ad, mivel csak a mag felületén lévő kórokozót pusztítják el. A palántákat először 2–3 lombleveles korban kell permetezni, majd ezt követően az ültetésig 10 napos időközzel, még 1–2 alkalommal meg kell ismételni a permetezést. Szabad földön a permetezéseket május második felében kell megkezdeni, majd 10–14 napos időközzel, augusztus közepéig kell permetezni. Leghatásosabbak a cineb, a mankoceb, a propineb, a metirám, a kaptán vagy a klórtalonil hatóanyag-tartalmú szerek.

1.10. A paradicsom botrítiszes betegsége


A paradicsom

1.10.1. (Botrytis cinerea)

Gazdanövény: a kórokozó gazdanövényköre rendkívül széles.

Tünet: a levéllemezen először szabálytalan alakú, vizenyős foltok mutatkoznak. Később, mind a levél színén, mind a fonákán finom, szürke konídiumtartó gyep látható. A levélnyélen 4–6 mm átmérőjű, vizenyős, majd szürkésbarna foltok észlelhetők. A száron 20–60 mm átmérőjű, szürkésbarna, majd fakóbarna, ovális foltok figyelhetők meg. Szklerócium ritkán képződik. A folt feletti növényrészek lankadnak, majd elszáradnak. Ilyenkor a bogyón elsősorban a csészelevelektől kiinduló, vizenyős rothadás észlelhető, amely fokozatosan az egész bogyóra kiterjed. A bogyórothadás esetenként a bibepont felől is kiindulhat, ha a virágmaradványok a bogyón maradnak A rothadó bogyókon szintén dús, szürke konídiumtartó gyep fejlődik.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: Magyarországon a betegség főleg a hajtatóházakban, kisebb mértékben pedig szabad földön jelentkezik. A betegség a paradicsomon szár-, levél- és bogyórothadást okoz.

A kórokozó életmódja: fertőzési források a növénymaradványok, amelyeken konídiumtartó gyep képződik. A konídiumok légmozgással és vízzel a növényre jutnak. Megtelepedésükre főleg az elhalt növényrészek (virágmaradványok, elszáradt csészelevelek) alkalmasak, de seben keresztül is a növénybe hatolnak.

Ökológia és előrejelzés: a kórokozó számára a magas relatív páratartalom és a 22–24 °C-os hőmérséklet kedvező. Előrejelzés nincs.

Védekezés: a hajtatóházban a paradicsomot ne ültessük túl sűrűn. A paradicsom tenyészterülete 3,5 tő/m2

legyen. A magas relatív páratartalmat szellőztetéssel csökkentsük oly módon, hogy 18–22 °C hőmérsékleten 60–65% legyen. A sebzést kiváltó fitotechnikai műveletek után, valamint az első tünetek észlelésekor védekezni kell. Permetezésre vinklozolin, iprodion, procimidon, tiofanát-metil vagy benomil hatóanyag-tartalmú szerek eredményesek.

1.11. A paradicsom rizoktóniás palántadőlése1.11.1. (Rhizoctonia solani)

Gazdanövény: mintegy 66 növénycsaládba tartozó 230 növényfaj.

Tünet: a csíranövényeken, a palántákon és a kifejlett növényeken egyaránt megtalálhatók a tünetek. A csíranövények sziklevele és gyökere a talajban elbarnul, elpusztul, a növények nem kelnek ki, a kelés hiányos lesz. A palánták gyökérnyaki része üvegessé válik, majd elbarnul, befűződik, a palánták kidőlnek, levelük sokáig zöld marad, nem hervad el.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a palántadőlést okozó betegségek közül a rizoktóniás betegség előfordulása a leggyakoribb és a legjelentősebb. Jelentőségét alátámasztja az a tény is, hogy a növények nemcsak szikleveles korukig, hanem még később, lombleveles korukban is megbetegedhetnek.

A kórokozó életmódja: a kórokozó tipikus talajlakó gomba. Fertőzési forrás a talaj, ahol a kórokozó álszkleróciummal a kedvezőtlen körülményeket hosszú ideig elviseli. Az álszkleróciumok micéliummal fejlődnek tovább. A micélium a növény talajban lévő vagy közvetlen talaj feletti részébe, az ép bőrszöveten vagy a sérülésen keresztül egyaránt bejut.

Ökológia és előrejelzés: a gomba a talaj kötöttségére, vízkapacitására nem érzékeny. A kórokozó pH-optimuma 5,8–8,1 között van, de 4,5–10,4 pH-jú talajban is megél. Patogenitása 15–18 °C között a legnagyobb. Előrejelzés nincs.

Védekezés: a rizoktóniás palántadőlés ellen cineb, benomil és tiofanát-metil hatóanyagú készítmények ajánlhatók. A szert vízben oldva, közvetlenül a vetés után és a kelést követően kell a talajra öntözni. A talaj vízkapacitásától függően 1 m2 talajfelület alapos beöntözéséhez 3–5 liter vízben oldott fungicidet kell kijuttatni.

2. A paradicsom kártevőiA paradicsom kártevőegyüttese a termesztési módtól függően eltérő.

A szabadföldi paradicsomtermesztés során a kártevők száma kevés, és rendszerint alig veszélyezteti a termesztés


A paradicsom

sikerét. A helyre vetett paradicsomtermesztésnél, a palántanevelés elmaradásából adódóan, a melegigényes gyökérgubacs-fonálférgek (M. incognita, M. javanica, M. arenaria) szántóföldi megjelenésétől nem kell tartani. A palántáról való termesztés esetén az előzőekben említett fajok a szántóföldi paradicsomtermesztés során is jelentős károk okozói lehetnek. A polifág, terrikol kártevők (Melolonthidae, Elateridae) a fiatal növényállományban a gyökerek megrágásával olykor a növények pusztulását okozzák. A szabadföldi paradicsom föld feletti részein előforduló kártevők között a burgonyabogár (Leptinotarsa decemlineata) és a valódi levéltetvek (Aphididae) jelentősek. Az utóbbiak főleg vírusvektor tevékenységükkel veszélyeztetik a növényállományt. A termésen a legutóbbi esztendőkben a gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa armigera) lárvája mint alkalmi kártevő okozott károkat.

A növényházban termesztett paradicsom kártevőegyüttesében a meleg égövről behurcolt fajok a meghatározók. A növényház mikroklímája kedvező feltételeket teremt fennmaradásukhoz és gyors elszaporodásukhoz. A gyökéren élő kártevők közül a gyökérgubacs-fonálférgek (Meloidogyne spp.) a hazai paradicsomhajtatás meghatározó jelentőségű kártevői. Kártételük különösen súlyos lehet, ha a növények már a palántanevelés során fertőződnek. A paradicsom lombkártevői közül az üvegházi molytetű (Trialeurodes vaporariorum) a legjelentősebb kártevő. Mellette a növényházakban anholociklikusan szaporodó levéltetvek (Aphididae), a paradicsom-aknázólégy (Liriomyza bryoniae), a gerbera-aknázólégy (Liriomyza trifolii) és a paradicsom-levélatka (Aculops lycopersici) okozhat kárt. A növényházban termesztett paradicsom termésén a szántóföldön termesztett paradicsomhoz hasonlóan a gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa armigera) lárvája károsíthat.

2.1. Gyökérgubacs-fonálférgek2.1.1. (Meloidogyne spp.)

Tápnövénykör: sok tápnövényűek, a legtöbb gondot a melegigényes hajtatott zöldségfélék közül az uborkán, a paradicsomon és a paprikán okozzák. Ezenkívül még számos más kétszikű, lágy szárú termesztett és gyomnövényen előfordulnak. A dísznövények közül leggyakrabban a szegfűn, gerberán okoznak károkat.

Kárkép: tekintettel a gyökérgubacs-fonálférgek mikroszkopikus méretére, jelenlétükre az általuk okozott tünet hívja fel a figyelmet. A károsított növények vontatottan fejlődnek, lankadnak, hervadnak. A növény gyökerén kezdetben apró, 1–2 mm nagyságú, majd egyre nagyobb, akár 1–2 cm-t is elérő gubacsokat találunk. Gubacsok alapján a gyökérgubacsot okozó fajok nem különíthetők el.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a gyökérgubacs-fonálférgek a zöldséghajtatás és olykor a szántóföldi zöldségtermesztés jelentős kártevői. Kártételük különösen a téli időszakban is fűtött hajtatólétesítményekben termesztett növényeken gyakori. A Meloidogyne nemzetség fajai közül a szabadföldi gubacs-fonálféreg (M. hapla) Magyarországon szabad földön is áttelel, így kártételével szántóföldön számolni kell. A melegigényes, hazai teleinket csak növényházakban átvészelő kertészeti gubacs-fonálféreg (M. incognita), a növényházi gubacs-fonálféreg (M. arenaria) és a meleg övi gubacs-fonálféreg (M. javanica) szabadföldi kártétele csak abban az esetben következik be, ha a palánta már a palántanevelés során fertőződött.

Fejlődésmenet: a gyökereken lévő gubacson belül helyezkednek el a gyökérgubacs-fonálférgek 1 mm körüli nagyságú, opálosan áttetsző, csepp alakú nőstényei. Egy nőstény 800–1000 tojást rak. A tojások a nőstények testének végén lévő tojászsákban találhatók. A tojásból kikelő, fonál alakú, ún. inváziós lárvák a talajban vándorolnak és újabb gyökereket támadnak meg. Miután a gyökértenyészőcsúcs táján befurakodtak a gyökérbe, táplálkozásuk során újabb gubacsok képződését indukálják. A lárvák további fejlődése a növekvő gubacsban, a gyökér belsejében történik.

A nőstény lárvák fokozatosan körte, majd csepp alakúvá válnak. A hímek fonál alakúak maradnak. A fonálféreg által okozott gubacs zavarja a víz- és tápanyagszállítást, és ezzel számottevően csökkenti a növény teljesítőképességét.

Ökológia és előrejelzés: a gyökérgubacs-fonálférgek határozatlan nemzedékű fajok. Fejlődésük ütemét a hőmérséklet és a tápnövény határozza meg. Növényházi körülmények között egy nemzedék kifejlődéséhez hozzávetőleg egy hónapra van szükség, így egy termesztési ciklus alatt számos nemzedékük kialakulhat.

A gyökérgubacs-fonálféreg fajainak életmódja többnyire hasonló. A védekezés szempontjából említésre méltó életmódbeli eltérés, hogy a felsorolt fajok közül szabadföldi körülmények között egyedül a Meloidogyne hapla tud áttelelni. A zöldséghajtatásban legtöbb gondot okozó Meloidogyne incognita az átfagyott talajban elpusztul. A gyökérgubacs-fonálféreg fertőzése leggyakrabban a talajban nyugalmi állapotban lévő tojásokból indul ki. A károsított gubacsos gyökerekben a tojászsákban lévő tojások még a gyökerek elkorhadása után is életképesek


A paradicsom

maradnak. Ha tápnövény kerül a talajba, a tojásokból kikerülő lárvák hamarosan fertőzik. A fertőzött talajon nevelt palántákkal a gyökérgubacs-fonálféreg a korábban e kártevőtől mentes talajra is átvihető.

A talaj gubacsfonálféreg-fertőzöttsége az előző növényállomány lekerülésekor a gyökérzet vizsgálatával vagy próbavetéssel állapítható meg.

Az utóbbinál tesztnövényül valamelyik gyorsan fejlődő tápnövényüket, pl. a paradicsomot használjuk. A szaporítóládába vetett növényeken, amennyiben a talaj gyökérgubacs-fonálféreggel fertőzött, 4–5 hét elteltével a növények gyökerein megjelennek a gombostűfejnyi gubacsok. Ha a talaj fertőzött, a fonálférgek ellen feltétlenül védekezni kell.

Védekezés: az előzőek alapján a gyökérgubacs-fonálférgek elleni védekezés alapja, hogy a zöldségfélék szaporítása, palántanevelése, illetve termesztése gyökérgubacs-fonálféregtől mentes talajon történjen.

A védekezésnek alapvetően két módszere ismert. Egyrészt a fonálférgek kártételének megelőzését célzó agrotechnikai módszerek, mint pl. a kőzetgyapoton való termesztés, növényváltás kevésbé fogékony növényre, toleráns és rezisztens fajták termesztése, a fonálféreg-kártételnek ellenálló növényfajra való oltás. A paradicsomnál a Lycopersicum peruvianum fonálféreg-ellenállóságáért felelős Mi génjét sikerült a nemesítés során a növényházban termesztett fajták jó részébe bevinni. Ez jelentősen megkönnyíti a gyökérgubacs-fonálféreg elleni védekezést paradicsomnál, bár teljes egészében nem oldja meg a fonálféreg okozta gondokat, ugyanis az ily módon előállított fajták többnyire toleránsak és nem rezisztensek, másrészt a M. hapla ellen nem adnak védelmet.

A védekezés másik módszere a gyökérgubacs-fonálférgek elpusztítása, egyedszámának csökkentése biológiai, fizikai és kémiai talajkezelési (fertőtlenítési) módszerekkel.

A biológiai módszerek közül a hurokvető gombák (Arthrobotrys oligospora, Arthrobotrys irregularis) gyökérgubacs-fonálférgek elleni felhasználása jelenleg kísérleti stádiumban van, üzemi bevezetésük több részletkérdése még tisztázásra vár.

A fizikai talajfertőtlenítési módszerek közül a talajgőzölés egyike a leghatásosabb védekezési módoknak, azonban mivel speciális berendezést igényel, költséges eljárás, így a zöldséghajtatásban alig terjedt el. A fizikai védekezési módszerek közé sorolható az az eljárás, amikor a fonálféreggel fertőzött területen a téli időszakban szüneteltetik a termesztést, a talaj átfagy, és a legtöbb gondot okozó gyökérgubacs-fonálférgek elpusztulnak. Ezzel magyarázható, hogy a kizárólag hideghajtatással foglalkozók – ha egészséges palántát ültetnek – alig ismerik a gubacs-fonálférgek kártételét.

A fonálféreggel fertőzött talajok fertőtlenítésére általánosan elterjedtek a kémiai módszerek. A kémiai talajfertőtlenítés történhet a talaj metil-bromidos gázosításával, folyékony talajfertőtlenítők (metam-ammónium) talajba injektálásával, valamint talajfertőtlenítő granulátum (dazomet) kiszórásával és talajba dolgozásával. A felsorolt hatóanyagok a növényre is fitotoxikus hatásúak, éppen ezért a kezelést kizárólag tenyészidőn kívül szabad elvégezni, annak figyelembevételével, hogy a talajfertőtlenítő készítmények lebomlásához, dózistól és a talajhőmérséklettől függően több (3–5) hétre van szükség. A kémiai talajfertőtlenítést 5 °C feletti hőmérsékletű talajon végezzük. Magasabb hőmérsékleten hatásukat gyorsabban fejtik ki és gyorsabb a hatóanyag lebomlása is, így hamarabb ültethetünk a kezelt talajba. Vetés vagy ültetés előtt bioteszt módszerrel ellenőrizni kell a kezelt talajban szermaradványként lévő növényvédő szer fitotoxikus hatását. A vizsgálat során a kezelt területről, valamint összehasonlítás céljából a kezeletlen területről származó talajmintát jól zárható üvegedénybe tesszük. A talaj feletti légtérben cérnaszálra kötött, nedves vattacsomón salátamagvakat helyezünk el, majd az üveget lezárjuk. Szobahőmérsékleten a magvak néhány nap elteltével csírázni kezdenek. Amennyiben a talajban növényvédőszer-maradvány van, a csírázó magvak a kontrollhoz képest elváltozást mutatnak. A vetést vagy ültetést csak akkor szabad elvégezni, ha a bioteszt módszer nem mutat káros szermaradványt.

Az előzőkben felsorolt talajfertőtlenítő készítményekkel ellentétben az oxamil hatóanyagú granulátummal közvetlenül vetés előtt is védekezhetünk a fonálféreg ellen. Az oxamil felszívódik a gyökerekbe, és a gyökerekben élő vagy a fiatal gyökeret fertőző fonálférgeket elpusztítja. A javasolt dózisban fitotoxikus hatása nincs. A tenyészidő során a gyökérgubacs-fonálférgek kártételének mérséklésére az oxamil hatóanyagú készítménnyel végzett permetezés eredményesen használható, mivel a hatóanyag a levélre permetezve a gyökerek irányába is transzlokálódik.

2.2. Üvegházi molytetű


A paradicsom

2.2.1. (Trialeurodes vaporariorum)

Tápnövénykör: az üvegházi molytetű a melegigényes hajtatott zöldségfélék és dísznövények legjelentősebb levélkártevője. Tipikusan soktápnövényű állatfaj, de néhány tápnövényét, mint pl. az uborkát, a paradicsomot, a tojásgyümölcsöt, az agerátumot, a gerberát, a muskátlit, a krizantémot és a fuxiát előnyben részesíti. Számos gyomnövény is a tápnövényei közé tartozik.

Kárkép: az üvegházi molytetű táplálkozó egyedei a leveleket szívogatják. A károsított növények a növekedésben visszamaradnak, a termés mennyisége csökken. Az állat a növényből elvont tápanyag egy részét mézharmat formájában üríti a levelekre és a termésre. A mézharmaton megjelenő korompenész jelentősen rontja a termés minőségét és csökkenti az asszimilációs felületet.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: az üvegházi molytetű a múlt évszázad 60-as éveiben Mexikóból került Európába. Gyors elterjedését követően a növényházakban termesztett melegigényes növények egyik legjelentősebb kártevője lett. Növényházakban egész évben, a szabadban a nyári hónapokban károsít. Az üvegházi molytetű veszélyességét vírusterjesztő tevékenysége fokozza.

Fejlődésmenet: az üvegházi molytetű imágói 1 mm körüli, hófehér szárnyú állatok. A levelek fonákán szívogatnak, és a tojásaikat is ide helyezik el. A lerakott tojások száma függ a tápnövénytől, és akár a több százat is elérheti. A hajtatott zöldségfélék között legtöbb tojást rak az uborkára, kevesebbet a paradicsomra és még kevesebbet a paprikára. A frissen lerakott tojások sárgásfehérek, néhány nap elteltével szürkére színeződnek. A tojásból a lárvák 25 °C-on 1 hét alatt kelnek ki. A kikelt lárva a levél fonákán mozog, letelepedésre alkalmas helyet keres, és miután egy-két nap elteltével letelepszik, elveszti mozgásképességét. A továbbiakban a lárvák helyhez kötötten, a viaszmirigyek által létrehozott viaszburok védelmében szívogatják a növény leveleit. A lárvák többszöri vedlést követően nem táplálkozó nimfává, majd imágóvá alakulnak.

Ökológia és előrejelzés: egy nemzedék kifejlődésének ideje a melegigényes növények hajtatása során hozzávetőleg 3–4 hét. A fejlődés időtartamát a hőmérséklet és a tápnövény egyaránt befolyásolja. Soknemzedékű faj. Növényházakban, lakásokban telel át, ahol a tél folyamán is szaporodik.

Az üvegházi molytetű imágópopulációjának csapdázására a sárga színű, ragadós lapok eredményesen használhatók. A tojások, lárvák egyedsűrűsége növényvizsgálattal állapítható meg.

Védekezés: az üvegházi molytetű ellen kémiai és biológiai védekezési módszer egyaránt rendelkezésre áll.

A kémiai védekezésnél figyelembe kell venni, hogy a rovarölő szerektől elsősorban a mozgó lárvák és az imágók ellen várhatunk jó eredményt. A már letelepedett lárvák ellen a kontakthatású készítmények nem hatásosak. A kémiai védekezést az imágók észlelésekor és nem a populáció tömeges elszaporodásakor, esetleg a kártétel létrejöttekor kell elkezdeni. Az imágók észleléséhez a sárga, ragadós lapok jó segítséget nyújtanak.

Az üvegházi molytetű elleni kémiai védekezést egy nemzedék kifejlődésének ideje alatt a készítmények hatástartamától függően több alkalommal is szükséges megismételni. Erre azért van szükség, hogy a leveleken kifejlődött, valamint a nyári időszakban kívülről betelepedett imágókat megakadályozzuk a tojások lerakásában. A készítményeket a rezisztens populációk kialakulásának elkerülése végett úgy válasszuk meg, hogy azok több hatóanyagcsoportból kerüljenek ki. Egy hatóanyag gyakori használata elkerülhetetlenül rezisztens populációk kialakulásához vezet.


A paradicsom

Engedélyezett hatóanyagok zöldségfélékben üvegházi molytetű ellen

Ha az üvegházi molytetű ellen permetezéssel védekezünk úgy, hogy a növényvédő szer a kártevő élőhelyére, a levelek fonákára kerüljön. Ez különösen fontos a kizárólag a lárvák elleni védelemre javasolt buprofezin és a teflubenzuron hatóanyagok esetében. Az említett hatóanyagok lárvák elleni hatásukat mintegy 3 hétig megőrzik, így gyakori használatuk szükségtelen. A védekezés eredményességét további, az imágók elleni kiegészítő kezelésekkel (metomil), sárga, ragadós lapok kihelyezésével vagy az üvegházimolytetű-fürkésszel növelhetjük.

Az üvegházi molytetű elleni Encarsia formosa fürkészdarázs kibocsátásával végzett biológiai védekezés Nyugat-Európában széles körben elterjedt. A módszer hazai adaptálása megtörtént. Felhasználhatóságának egyik legnagyobb korlátozója a növényházak klimatizálatlansága. A módszer elterjesztése, általános védekezési módszerré válása kívánatos a zöldséghajtatásban. Az Encarsia formosa fejlődése erősen függ a hőmérséklettől. 20 °C alatt az üvegházi molytetűnél lassabban fejlődik, 20 °C-on még 4 hétig, 25 °C-on alig több mint két hétig tart a fejlődése. A hőmérsékleti optimuma 27 °C körül van. A fürkészdarázs fejlődésére a nagy páratartalom hátrányos. Mivel a molytetűfürkész fejlődését a klimatikus tényezők jelentősen befolyásolják, a jól klimatizált növényházakban a módszer könnyebben alkalmazható. Magyarországon a molytetűfürkész többszöri betelepítésének módszere jó eredményt adott. Az eredményes védekezéshez szükséges paraziták száma függ a molytetű egyedsűrűségétől, a termesztett növényfajtól, a termesztőberendezés klimatizálhatóságától és a hajtatási időszak hőmérsékleti viszonyaitól. A védekezés sikere érdekében a betelepítést alacsony molytetű-populációnál ajánlott elvégezni. Általában két-háromszori betelepítéssel, m 2-enként 6–17 fürkészdarázsra van szükség. Paradicsomnál, paprikánál a kisebb, uborkánál a nagyobb egyedszám ad jó eredményt. A biológiai védelem nehezen egyeztethető össze a más kártevők elleni kémiai védekezési módszerekkel. Az Encarsia formosa imágói a legtöbb rovarölő szerre kifejezetten érzékenyek, a kezelés következtében elpusztulnak. A kirajzást megelőző kezelések során, amikor a fürkészdarázs még a gazdaállat testében van, kevésbé mérgező rovarölő szerek használhatók


A paradicsom

A levéltetvek ellen használt pirimikarb (Pirimor 50 DP) pl. alig veszélyes. Az akaricidek közül a biológiai védekezéssel egy időben jelentkező takácsatka-kártétel hárítására a fenbutatin-oxid hatóanyagú Torque 50 WP ajánlható.

2.3. Paradicsom-aknázólégy2.3.1. (Liriomyza bryoniae)

Tápnövénykör: annak ellenére, hogy polifág faj, elsősorban hajtatott paradicsomon károsít. Előfordulása a télen is fűtött hajtatóházakban gyakoribb.

Kárkép: a levélen megjelenő 1–2 mm széles, fehér, kanyargós akna árulkodik a kártételről. Kárkép alapján nem különíthető el a nagyobb veszélyt jelentő gerbera-aknázólégytől.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: Európa növényházaiban általánosan elterjedt faj. A mediterrán területeken a szabadföldi paradicsomon is károsít. A hazai paradicsomhajtatásban ez idáig nagyobb kárt nem okozott.

Egyedfejlődés: a paradicsom-aknázólégy imágói a levél színén az epidermisz alá süllyesztik a tojásaikat. A 2–3 nap alatt kikelő lárvák egyre szélesedő aknában fejlődnek. A kifejlett lárva a levél színén felszakítja az epidermiszt, a talajra veti magát, majd közvetlenül a talajfelszín alatt bábozódik. A 2–3 hetes bábnyugalom után megjelennek az imágók, és mintegy hét elteltével kezdik meg a tojások lerakását.

Ökológia és előrejelzés: a paradicsom-aknázólégy, hasonlóan a paradicsomon ugyancsak károsító gerbera-aknázólégyhez, soknemzedékű kártevő. A két faj életmódjában jelentős eltérés, hogy a paradicsom-aknázólégy báb alakban szabadban is áttelelhet. Növényházban a tél folyamán is szaporodik.

Az imágók csapdázására a ragadós, sárga lapok eredményesen használhatók.

Védekezés: a paradicsom-aknázólégy ellen csak tömeges megjelenés esetén kell védekezni. A védekezés módszere megegyezik a gerbera-aknázólégynél leírtakkal.

2.4. Paradicsom-levélatka2.4.1. (Aculops lycopersici)

Tápnövénykör: a Solanaceae családba tartozó növényeken fordul elő. Magyarországon kártétele kizárólag az üvegházban termesztett paradicsomon és ott is ritkán jelentkezik.

Kárkép: a szabad szemmel nem látható, karcsú, 150 µm hosszúságú, négylábú állatok a paradicsom levelét, szárát és a termését szívogatják. A károsított levelek sárgulnak, barnulnak, a fonákon ezüstös elszíneződés figyelhető meg. A tünetek alulról felfelé terjednek.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a paradicsom növényházi termesztése során általánosan előforduló faj. Mediterrán területeken szabad földön is károsít.

Egyedfejlődés: soknemzedékű, gyorsan fejlődő állat. 25 °C körüli hőmérséklet és alacsony (30% RP) páratartalom mellett hetente fejlődik ki egy nemzedéke. Tojással szaporodik. A nőstények mintegy 50 tojást raknak a levelek fonákára. Szabadföldi körülmények között nem telel át.

Ökológia, előrejelzés: szárazság- és melegkedvelő faj.

Az idősebb alsó levelek mikroszkópi vizsgálatával még a kártétel kialakulását megelőzően felismerhető a faj jelenléte.

Védekezés: megjelenése esetén a növényház páratartalmának növelésével, továbbá a kén hatóanyagú, ventilált kénpor kiszórásával eredményesen védekezhetünk.



A paradicsom

A legutóbbi esztendőben szabad földön és a növényházakban termesztett paradicsom bogyóján egyaránt károsított. A fajról részletesebb ismereteket lásd a szegfű kártevőinél.

2.6. Valódi levéltetvek2.6.1. (Aphididae)

Számos levéltetűfaj, köztük a leggyakoribb a foltos burgonya-levéltetű (Aulacorthum solani) növényházban és szántóföldön termesztett paradicsom kártevői közé tartozik. Míg közvetlen kártételük ritkán jelentős, addig annál nagyobb károkat okoznak vírusos betegségek terjesztésével. Részletesen lásd A paprika kártevői c. fejezetben.

2.7. Burgonyabogár2.7.1. (Leptinotarsa decemlineata)

Lásd A burgonya kártevői c. fejezetben.

3. A paradicsom gyomnövényeiA különböző termesztési módok sajátosságaiból adódóan a paradicsomot károsító gyomfajok száma és a gyomosodás mértéke eltérő.

Paradicsom palántanevelése és hajtatása során zárt térben a külső hőmérséklettől függetlenül bármilyen egyéves életformacsoportba tartozó gyomfaj előfordulhat. Az évelő gyomfajok közül a legnagyobb gondot a G 3

életformájú apró szulák (Convolvulus arvensis) okozza.

Szabadföldi paradicsomtermesztésnél helyrevetés során számítani kell a paradicsom lassú, elhúzódó csírázására. Ebben az időszakban a tömegesen kelő gyomok nagy veszélyt jelentenek. Helyre vetett paradicsom esetében a kelés utáni időszak, valamint a palántázott paradicsom kiültetése után az első egy-másfél hónapos időszak gyomosodás szempontjából kritikusnak számít.

Szabad földön a T3 életformájú gyomnövények közül leggyakrabban a vadrepce (Sinapis arvensis) és a repcsényretek (Raphanus raphanistrum) gyomosít. A legnagyobb tömegben azonban a T4 nyárutói egyéves fajok fordulnak elő. Közülük a kétszikű fehér libatop (Chenopodium album), a szőrös disznóparéj (Amaranthus retroflexus), a henye disznóparéj (Amaranthus blitoides), a karcsú disznóparéj (Amaranthus chlorostachys), a kövér porcsin (Portulaca oleracea), a varjúmák (Hibiscus trionum), az ebszékfű (Matricaria inodora), helyenként pedig a közönséges gombvirág (Galinsoga parviflora), a parlagfű (Ambrosia elatior), a fekete ebszőlő (Solanum nigrum), a szulák keserűfű (Bilderdykia convolvulus), a maszlag (Datura stramonium), valamint a tarló tisztesfű (Stachys annua) a leggyakoribb. Az egyszikűek közül nagy borítással a közönséges kakaslábfű (Echinochloa crus-galli), a fakómuhar (Setaria glauca) és a pirók-ujjasmuhar (Digitaria sanquinalis) szerepelhet.

Az évelő tarackos gyomok közül foltokban gyomosít az apró szulák (Convolvulus arvensis), a mezei acat (Cirsium arvense) és a tarackbúza (Agropyron repens). Azokon a területeken, ahol a paradicsom termesztése rendszeres, ritkán az élősködő életmódú dohányfojtó vajvirág (Orobanche ramosa) okozta súlyos fertőzés alakulhat ki.

3.1. A paradicsom gyomirtásaA paradicsom gyomirtási technológiái az eltérő termesztési módok (szabadföldi, helyre vetett vagy palántázott termesztés, hajtatás) miatt különbözők.

Szabadföldi termesztés: a paradicsom záródása csak a vetés, illetve a kiültetés utáni egy-másfél hónap eltelte után történik meg. Addig az időszakig azonban a paradicsom rendkívül könnyen gyomosodik. Gyomirtási szempontból tehát a vegetáció első felét tekinthetjük kritikus időszaknak.

Helyre vetett paradicsom gyomirtásánál a készítményeket vetés előtt, vetés után, de még kelés előtt és a paradicsom s a gyomok kelése után juttathatjuk ki.


A paradicsom

A bedolgozás miatt vetés előtt alkalmazhatjuk a napropamid, az izopropalin és a difenamid hatóanyagú készítményeket. Mivel ezeknek a hatóanyagoknak a kétszikű gyomnövények elleni hatása csak közepes, kétszikű gyomok ellen kiegészítésre szorulnak. Erre a vetést követően kerülhet sor. Erre a célra a metribuzin hatóanyagú gyomirtó szer javasolható.

Vetés után, kelés előtt az egy- és kétszikű gyomfajok ellen célszerű tankkombinációt alkalmazni. A tankkeverékben a fűféle gyomok ellen a presowing kezeléseknél is a csak sekély bedolgozást kívánó napropamid és difenamid is használható. Eredményes, jó, hosszú hatást kaphatunk a metolaklór hatóanyagú herbicidek használatakor is. A tankkerverékben a kétszikű gyomok ellen a már az osztott kezelésnél megismert metribuzin hatóanyagú gyomirtó szer jöhet számításba.

Mivel a paradicsom lassú kelése miatt a vegyszeres gyomirtás ellenére is kelhetnek ki gyomok, indokolt lehet a paradicsomhajtatásnál is használt kontakthatású diquát-dibromid vagy a glufozinát-ammónium hatóanyagú szerek használata.

A paradicsom kelését követően a növényállomány 6–8 leveles állapotában a 2–4 leveles kétszikű gyomfajokat a paradicsomra szelektív metribuzin hatóanyagú készítménnyel irthatjuk.

Egyéves vagy évelő fűféle gyomok tömeges megjelenése esetén az állományban a speciális egyszikűirtó készítmények feltételes használatára is sor kerülhet. Erre a célra paradicsomban több hatóanyag is engedélyezett.

A palántázott paradicsom gyomirtását már a palánták kiültetése előtt kell megkezdeni. Ebben az időszakban azokat a talajherbicideket juttathatjuk ki, amelyeket vagy a talajba kell dolgozni (ppi), vagy pedig a talajfelszínre kell kijuttatni.

A palántázott paradicsom alapvető gyomirtószer-hatóanyaga a trifluralin. A készítményeit a kezelést követően – de legkésőbb 1 órán belül – tárcsával, kombinátorral vagy ásóboronával a talajba kell munkálni.

Sekélyebb bedolgozással használhatjuk a napropamid és a difenamid hatóanyagú gyomirtó szereket is.

Mivel az említett hatóanyagok kétszikű gyomok elleni hatása csak részleges, ezért célszerű még a kiültetést megelőzően a talaj felszínére kijuttatni a metribuzin hatóanyagú herbicidet.

Az alap gyomirtást elvégezhetjük egymenetes kijuttatással is. Ebben az esetben az egyszikű gyomfajok elleni védelmet nem bedolgozott technológiákkal, hanem a talaj felszínére kijuttatott, főleg egyszikű gyomspektrumú készítmények használatával érhetjük el. Preplanting kijuttatással tehát tankkeverék formájában használhatjuk a metolaklór vagy a pendimetalin hatóanyagú herbicideket, a kétszikű fajokat irtó metribuzin hatóanyagú gyomirtó szerrel kombinálva.

A kiültetett palánták érzékenyen reagálnak a gyomirtó szerek jelenlétére, ezért a kezeléseket a kiültetés előtt a trifluralin esetében 2–3 nappal, a napropamid, a difenamid és a metribuzin esetében 4–5 nappal, a pendimetalin esetében pedig 7–10 nappal végezzük el.

A kiültetés utáni állománykezeléseket, szintén a paradicsom érzékenysége miatt, csak a palánták begyökeresedése (10–14 nap) után végezhetjük el. Kétszikű gyomok ellen a gyomnövények 2–4 leveles stádiumánál a már jól ismert metribuzin hatóanyagú gyomirtó szert használhatjuk. Metribuzin hatóanyaggal a paradicsomban a virágbimbók megjelenéséig permetezhetünk.

Az egyéves és évelő egyszikű gyomfajok elleni védekezések csak feltételes jellegűek. Erre a célra számos, a paradicsom állománykezelésére engedélyezett speciális egyszikűirtó készítmény használható fel.

Hajtatás: a termesztőberendezésekben előforduló gyomnövényeket általában kézzel irtják, és ez sajnos nagyon munkaigényes.

A gyomosodás kialakulását vegyszerekkel kétféle úton akadályozhatjuk meg. Az egyik eljárás a komplex hatású talajfertőtlenítés, a másik pedig a herbicidekkel való gyomirtás. Komplex hatású talajfertőtlenítő szereket csak akkor célszerű használni, ha a területen egyéb károsítók (pl. fonálféreg) is nagy számban előfordulnak. Zárt termesztőberendezésben a csak gázmester által kijuttatható metilbromid + klórpikrin hatóanyagú (Metabrom 980) és a harmadik forgalmi kategóriás, tehát bárki által megvásárolható és kijuttatható dazomet (Basamid G) hatóanyagú talajfertőtlenítő szerek használhatók. Az előző készítményt speciális injektálógéppel kell a talajba juttatni, az utóbbit pedig a granulátumszórás után, 15–20 cm mélyen szükséges bekeverni a talajba. Mivel a


A paradicsom

készítmények a paradicsomra is toxikusak, a vetés előtt saláta- vagy zsázsamagvakkal csírázási próbát kell végezni.

Herbicidekkel való gyomirtásnál a paradicsom vetés előtt a difenamid hatóanyagú készítménnyel kezelhető. A paradicsom lassú, elhúzódó csírázása miatt még kelés előtt a difenamid hatóanyagra ellenálló gyomok tömeges kelése esetén a kontakthatású diquát-dibromid vagy a glufozinát-ammónium hatóanyagú gyomirtó szerek kijuttatása javasolható.

Paradicsomhajtatásnál kijuttatható gyomirtó szerek

Helyre vetett paradicsom gyomirtó szerei


A paradicsom

Palántázott paradicsom kiültetés előtt kijuttatható gyomirtó szerei

Paradicsom posztemergensen kijuttatható gyomirtó szerei

4. A paradicsom védelmeA paradicsom melegigényes, szabad földön és növényházban egyaránt termeszthető növény. Az általánosan elterjedt palántázással és szabad földön helyrevetéssel is termesztik. A palántanevelés növényvédelmének színvonala hatással van a tenyészidő későbbi időszakára. Ez különösen a növényházi paradicsomhajtatásra


A paradicsom

érvényes, mert a palántanevelés során megjelenő melegigényes kártevők a számukra kedvező növényházi mikroklíma mellett jelentős károkat okozhatnak. A szabadföldi termesztés céljára nevelt palántákon, a gyökérgubacs-fonálférgektől eltekintve, a palántanevelőből növénnyel kikerülő melegigényes kártevők kedvezőtlen körülmények közé kerülnek, így kártételükkel nem kell számolni.

4.1. Szabadföldi termesztésA fajtaválasztáskor a tobacco mosaic tobamovirussal szemben ellenálló fajtákat kell előnyben részesíteni. A fajták zöme e kórokozóval szemben ellenálló.

A szabad földön áttelelő Meloidogyne hapla ellen a fonálféreg-rezisztens, illetve -toleráns paradicsomfajták nem nyújtanak védelmet.

A terület kiválasztása az elővetemény miatt fontos. A gabonafélék után termesztett paradicsomon a szklerotíniás betegség alárendelt szerepet játszik. A paradicsomtábla szomszédságában burgonyát termeszteni a fitoftórás betegség miatt kockázatos.

A paradicsomot a hatékony gyomirtás érdekében évelő gyomoktól (elsősorban évelő kétszikűektől) mentes területen termesszük. Ellenkező esetben a termesztést megelőző évben tarlókezelés javasolt.

A termesztési mód a növényvédelmi teendőket befolyásolja. A helybe vetett paradicsom esetében a palántadőlés elleni védelem mellőzhető. Az ikersoros termesztés a folyamatos növényvédelmi munkák elvégzése miatt elengedhetetlen. Újabban szabad földön a támrendszeres termesztéssel foglalkoznak. Előnye, hogy a tövek légjárhatósága miatt a fitoftórás betegség előfordulása ritkább.

A helyre vetett paradicsom érzékenyebb a gyomirtó szerekre, mint a palántázott. Az eltérő érzékenység befolyásolja a szerválasztást.

Vetés előtt a maggal terjedő tobacco mosaic tobamovirus, valamint a tomato mosaic tobamovirus ellen a magot 1%-os nátrium-hidroxid vegyszerben 10 percig csávázni kell. E csávázást általában a vetőmag-előállító cégek elvégzik, és ezt a mag csomagolóanyagán fel is tüntetik. Ezért e kezelés feltételes.

A gyökérgubacs-fonálféreg kártétele a palántanevelés közegének gondos megválasztásával előzhető meg. Indokolt esetben a talajfertőtlenítésre még a palántanevelés előtt sor kerülhet. A fonálférgek elleni talajfertőtlenítés módszereit lásd A paradicsom kártevői, gyökérgubacs-fonálférgek című résznél. A fonálféreggel fertőzőtt talajban nevelt palánta akár a szabadföldi, akár növényházi kiültetés során súlyos károk előidézője lehet.

A gyökérgubacs-fonálférgek ellen a kiültetés előtt használt, komplex hatású készítményeknek gyomirtó hatása van.

A helyre vetett paradicsomnál a bedolgozás miatt vetés előtt kell a presowing kezeléseket elvégezni.

Vetés után, kelés előtt, a palántanevelés során a már kikelt gyomok ellen diquát-dibromid vagy a glufozinát-ammónium hatóanyagú totális herbicidek engedélyezettek.

A helyre vetett paradicsomnál alkalmazhatók a bedolgozást nem igénylő gyomirtó szerek.

A palántanevelés során magvetés után, majd kelés után palántadőlés ellen megelőzésképpen 8-oxikinolin-szulfát, cineb, benomil vagy tiofanát-metil hatóanyagú szerrel kell a talajt beöntözni. Ugyancsak a palántanevelés során a xantomonászos, fitoftórás, szeptóriás és alternáriás betegség ellen rézoxiklorid + cineb hatóanyag-tartalmú szerrel kell védekezni.

A szabadföldi kiültetésre termesztett paradicsom palántanevelése során, amennyiben a gyökérgubacs-fonálférgektől a palántanevelés közege mentes, elsősorban a növényházban előforduló levéltetvek ellen, a vírusos betegségek terjesztésének megakadályozása céljából szükséges védekezni. A palántával a szabad földre esetleg kikerülő üvegházi molytetű a számára kedvezőtlen szabadföldi időjárás miatt számottevő kárt nem okoz, így a palántanevelés során az ellene való védekezés, ellentétben a hajtatás céljára nevelt palántaneveléssel, alárendelt jelentőségű. A levéltetvek ellen pirimikarb, dimetoát hatóanyagú rovarölő szerek hatásosak.

Kiültetés előtt a palántázott paradicsomnál javasolható gyomirtó szerek egy része bedolgozást (ppi) kíván, más része viszont bedolgozást (preplanting) nem igényel.


A paradicsom

A kiültetés után a betakarításig a xantomonászos, fitoftórás, szeptóriás és alternáriás betegség ellen rézoxiklorid + cineb hatóanyagú szerrel kell védekezni. A megelőző védekezések alapvetően fontosak, ezért a kiültetés után, május végén, júniusban és július elején a kezeléseket feltétlenül el kell végezni. A megbetegedés mértékétől függően esetleg júniusban a betervezett egy kezelés helyett 2–3 is lehet. Az augusztusi kezelés a szeptóriás és alternáriás betegségek elleni feltételes védekezés.

A kiültetést követő intenzív hajtásnövekedés megindulásának időszakában a vírusvektor levéltetvek ellen szükséges védekezni. Esetenként a védekezés többszöri megismétlésére is sor kerülhet.

A szabadföldi paradicsomot károsító burgonyabogár különösen a tábla széléhez közeli területeken okozhat károkat. A tömegesen betelepülő imágók elleni védelemre hatásos inszekticid hatóanyagok (piretroidok, nereisztoxin prekurzorok) állnak rendelkezésre. A kártétel további terjedése gyakran a szegélykezeléssel megállítható. A lárvák elleni védekezésre az előzőeken túl a Bacillus thüringiensis var. tenebrionis mint biopreparátum is engedélyezett.

A folyamatos, elhúzódó érési idő a paradicsom kártevői ellen esetenként szabad földön is szükségessé tehet rovarölő szeres kezeléseket.

Az utóbbi esztendőben a gyapottok-bagolylepke termést veszélyeztető, kelő lárvái ellen a paradicsom érése során volt szükség vegyszeres növényvédelmi beavatkozásra. Ilyen esetben az inszekticides permetezéseket a szedések közötti időszakban az élelmezés-egészségügyi várakozási idő messzemenő figyelembevételével lehet elvégezni.

A helyre vetett paradicsom gyomnövények elleni állománykezelésére a paradicsom 6–8 leveles fejlettségénél kerülhet sor, míg palántázott paradicsomnál ez az időpont a palántázást követő 2 hét. Gyomirtásra metribuzin hatóanyag engedélyezett. Egyéves vagy évelő egyszikű gyomok előfordulása esetén a speciális egyszikűirtó készítmények használhatók.

4.2. HajtatásA fajtaválasztáskor a tobacco mosaic tobamovirussal, továbbá a kladospóriumos betegséggel szemben ellenálló fajtákat kell előnyben részesíteni. Ahol már a pirenohétás betegség előfordulását észlelték, ott e betegséggel szemben ellenálló fajtát kell választani.

Ha a palántanavelést követően a növényházi kiültetésre kijelölt terület talaja gubacs-fonálféreggel fertőzött és a talajfertőtlenítési módszerek nem használhatók, akkor a rezisztens és a toleráns fajták termesztésével a kártevő ellen kielégítő eredménnyel védekezhetünk.

A termesztési mód a védekezés sikerét alapvetően meghatározza. A vegetációs fűtés használata, a jó szellőztetés megoldása, a m2-re javasolt tőszám betartása elengedhetetlen. Mindezek a növényfelület nedvességi időtartamának csökkentését szolgálják. Ellenkező esetben a kórokozók számára kedvező környezet sok védekezést indokol. Ha beporzásra poszméheket használunk, akkor csak méhekre nem veszélyes szereket válasszunk!

Vetés előtt a maggal terjedő tobacco mosaic tobamovirus, valamint a tomato mosaic tobamovirus ellen a magot 1%-os nátrium-hidroxidban 10 percig csávázni kell. E kezelés elmaradhat, ha a vetőmag-előállító cég a magot már csávázta és ezt a mag csomagolóanyagán feltüntette.

A gyökérgubacs-fonálféreg kártétele megelőzhető a palántanevelés közegének gondos megválasztásával. Indokolt esetben a talajfertőtlenítésre már a palántanevelés előtt sor kerülhet. A fonálférgek elleni talajfertőtlenítés módszereinek leírása A paradicsom kártevői, gyökérgubacs-fonálférgek című résznél található.

A gyökérgubacs-fonálférgek ellen a kiültetés előtt használt készítmények egyúttal gyomirtó hatásúak is.

Vetés után, kelés előtt a már kikelt gyomok ellen diquát-dibromid vagy a glufozinát-ammónium hatóanyagú totális herbicideket kell használni.

A palántanevelés során magvetés után, majd kelés után palántadőlés ellen 8-oxikinolin-szulfát, cineb, benomil vagy tiofanát-metil hatóanyagú szerrel kell a talajt beöntözni. Palántaneveléskor legalább 2 alkalommal a fitoftórás betegség ellen mankoceb, propineb, metirám, kaptán vagy klórtalonil hatóanyagú szerekkel kell védekezni.


A paradicsom

A palántanevelés időszaka a tervezett kiültetési időponttól függően változó, általában két hónapig tart. A kártevők előfordulása részben a palántanevelő belső higiénés viszonyaitól, másrészt a kívülről betelepedő fajok migrációs viszonyaitól függ. A palántanevelés téli és kora tavaszi időszakában a kártevők szabad földről való betelepedésével nem kell számolni. Így kizárólag a növényházban előforduló fajok veszélyeztetik a palántanevelés során a paradicsomot. Közülük a fertőzött talajjal terjedő gyökérgubacs-fonálférgek és a gyomokon, növényházakban átteleltetett növényeken meghúzódó üvegházi molytetű a legjelentősebb.

Az üvegházi molytetű elleni védelem a téli, kora tavaszi növényházi hajtatás céljára nevelt palántáknál meghatározó jelentőségű. Mivel ebben az időszakban külső betelepedéstől nem kell tartani, akár kémiai, akár biológiai módszerek felhasználásával elejét vehetjük a kártevő elszaporodásának. Az üvegházi molytetű ellen a palántanevelés során buprofezin, teflubenzuron, metomil, oxamil hatóanyagú készítményekkel védekezhetünk.

Amennyiben a kiültetést követően az üvegházi molytetű elleni védelmet az Encarsia formosa kibocsátásával kívánjuk megoldani, úgy a palántanevelés során rovarölő szerek használatát kerülnünk kell.

Az őszi növényházi hajtatás céljára a nyár folyamán nevelt palánták üvegházi molytetű elleni védelme, a szabadból betelepedő népes populációk miatt, különösen a hajtatókörzetekben, alapvető fontosságú.

Kiültetés előtt sekélyen bedolgozva (ppi) gyomirtásra a difenamid hatóanyagú gyomirtó szer használható.

A kiültetéstől a betakarításig terjedő időszakban kiültetés után közvetlenül a szklerotíniás betegség ellen a növényeket procimidon- vagy vinklozolintartalmú szerrel kell permetezni. Ha az előző növénykultúrákban a szklerotíniás betegség nem jelentkezett, akkor e kezelés elmaradhat. A kiültetés után, a növények intenzív fejlődésének időszakában a fitoftórás betegség veszélyeztet. Ilyenkor a szisztémikus hatású benalaxil, cimoxanil, metalaxil, efozit vagy oxadixil hatóanyagú szerrel kell védekezni. Ekkor ún. blokk-kezelést ütemezünk, azaz e készítmények valamelyikét egymás után legalább 3 alkalommal használjuk. E megelőző védekezések időköze 14 nap lehet, ha viszont a fitoftórás betegséget már észleljük, akkor a védekezési időközt 6 napra kell csökkenteni. A zárókezeléseket újra kontakt szerekkel végezzük, és a palántanevelésnél már használt készítményekkel permetezzünk. A botrítiszes betegség ellen a zöldmunkák elvégzése után legalább 3 alkalommal procimidon vagy vinklozolin hatóanyag-tartalmú szerrel kell védekezni. A paradicsomon a lisztharmat is felléphet. Ilyenkor a miklobutanil- vagy a bupirimáttartalmú szert kell választani. A kezelések feltételesek, csak a betegség észlelése esetén védekezzünk.

A gyökérgubacs-fonálféreggel fertőzött palánta ültetésekor vagy az ültetést megelőzően elmulasztott talajfertőtlenítés esetén oxamil hatóanyagú granulátum kiszórásával vagy azonos hatóanyagú növényvédő szerrel, levélpermetezés formájában védekezhetünk. Ezen kezelések csak a tenyészidő elején mérséklik a fonálférgek elszaporodását.

A kiültetést követő időszak növényvédelmét az üvegházi molytetű elleni védelem határozza meg. Azokban a temesztőberendezésekben, ahol a termesztés a tél folyamán szünetel és a palánta üvegházi molytetűtől mentes, csak a szabadföldi felmelegedést követően, rendszerint májustól várható a kártevő megjelenése. A termésérést megelőző időszakban a későbbi, tömeges elszaporodás megelőzése érdekében szükség lehet az üvegházi molytetű elleni védekezésre.

A kiültetést követő intenzív hajtásnövekedés időszakában számíthatunk a paradicsomon előforduló levéltetvek megjelenésére. Ellenük vagy az Encarsia formosat kímélő speciális levéltetűölő készítménnyel (pirimikarb), vagy a természetes ellenségeik (Aphidius matricariae) kibocsátásával védekezhetünk.

A növényházba, a terméskötődés mértékének fokozására betelepített Bombus terrestis kímélése érdekében, a tenyészidőszak ezen részében a biológiai növényvédelem nyújtotta lehetőségeket részesítsük előnyben!

A hajtatóházban, támrendszer mellett termesztett paradicsom érése több hónapig elhúzódik. Gyakori, hogy az üvegházi molytetű az érés időszakában olyan mértékben szaporodik el, hogy a szedések között is indokolt a növényvédő szeres kezelések elvégzése. Erre az üvegházi molytetű ellen engedélyezett készítmények egyrészének (deltametrin, cipermetrin, permetrin + tetrametrin) rövid élelmezés-egészségügyi várakozási ideje lehetőséget ad.


A paradicsom

A szabadföldi paradicsom védelme (palántázott)

A hajtatott paradicsom védelme

* A vetés előtti és a kiültetés előtti kezeléseket a nematoid hatású készítmények fitotoxikus hatása miatt a feltüntetett naptári időpontnál korábban kell elvégezni.


22. fejezet - A paprika1. A paprika betegségeiA paprika palántanevelésekor a legnagyobb növényvédelmi gondot a tipikus palántapusztító gombák okozzák, mint pl. a rizoktónia, a pítium, esetleg a fuzárium vagy a baktériumos eredetű xantomonászos levélfoltosság.

A palánták kiültetése után a gyökereken megjelenhet a gyökérnekrózist előidéző vírus (dohány nekrózis vírus, tobacco necrosisnecrovirus), illetve továbbra is jelen lehetnek az előbbi gombakórokozók.

Később, a növekedésben lévő zöld növényi részeken fokozatosan megjelenhetnek a vírusos betegségek (pl. újhitűség, mozaik, érszalagosodás stb.) és a sztolbur fitoplazma. A baktériumkórokozók közül a xantomonászos és a pszeudomonászos foltosságok jelentkezhetnek. Egyes gomba okozta betegségek is felléphetnek, pl. fehérpenészes (szklerotíniás), botrítiszes, fuzáriumos, verticilliumos elhalások, hervadások, illetve újabban a makrofominás hervadás.

A paprikatermésen (hüvelyesen) a vírusok (pl. dohány mozaik vírus, tobacco mosaictobamovirus), a baktériumok közül a pszeudomonászos bogyórothadás, a gombák közül pedig az alternáriás bogyófoltosság és a magházpenész, esetleg a ritkábban előforduló kolletotrihumos foltosság károsíthat.

Esetenként élettani megbetegedések is előfordulnak a paprikán (pl. homokverés, hajtáscsúcselhalás, napégés stb.).

1.1. Paprika „újhitűség”1.1.1. (Cucumber mosaic cucumovirus)

Gazdanövény: a vírusnak több mint ezer kísérleti és természetes gazdanövénye ismert. Egyik legfontosabb természetes gazdanövénye a paprika (Capsicumannuum).

Tünet: a fertőzött növények a fejlődésben visszamaradnak és „bokros” növekedést mutatnak. A levelek elkeskenyednek és aszimmetrikussá válnak. Gyakran klorotikus, mozaikos vagy ún. „tölgyfalevél” mintázatú, esetleg nekrotikus tünetek is megfigyelhetők a leveleken. A levélnyelek meghosszabbodása, a rendellenes mennyiségű virágképződés és a rossz virágkötődés egyaránt megfigyelhető. Egyéb vírusokkal való, ún. komplex fertőzés hatására a tünetek súlyosabbá válnak, és az apró termésen nekrózisok, torzulások lépnek fel.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: minden paprikát termesztő országban előfordul. Magyarországi megjelenését Kalocsa környékén az 1940-es években állapították meg, és innen ered a betegség elnevezése is. Hajtatott és szabadföldi paprikán is előfordul, de fűszerpaprikán a legjelentősebb.

A paprika egyik legsúlyosabb betegsége, amely mintegy 30–40%-os (egyes irodalmi adatok szerint 60%-os) mennyiségi veszteséget és igen jelentős minőségi kárt idéz elő.

A kórokozó átvitele, terjedése: a vírus mechanikailag, a beteg növény szövetnedvével az inhibitorok semlegesítése után átvihető. Terjedésében a levéltetvek (pl. Myzuspersicae) igen fontos szerepet játszanak. A nem perzisztens vírus átvitelében mintegy 30 levéltetűfaj vesz részt. A paprikamaggal való átvitel kizártnak tekinthető.

Ökológia: a vírusfertőzéssel szemben nagy affinitást mutató kertészeti növények (pl. paradicsom, uborka, dinnye, patisszon), valamint számos évelő és fás szárú növény jelentős szerepet játszik a fertőzési lánc kialakulásában.

Védekezés: vírustoleráns vagy -rezisztens vonalak (PI. 286419), fajták jelentik a legeredményesebb védekezést. A nem perzisztens vírus levéltetűvektorai elleni inszekticides védekezéssel a kívánt eredmény nem érhető el. A könnyű nyári olajokkal való védekezés gazdasági és egészségügyi szempontból nem vehető figyelembe. Tekintettel az igen jelentős, több mint ezer növényre kiterjedő gazdakörre, a természetes, szabadföldi izolációs távolság betartásával nem lehet eredményt elérni. A vírusfogékony gyomnövények elpusztítása azonban feltétlenül kívánatos.


A paprika

1.2. Paprikamozaik1.2.1. (Tobacco mosaic tobamovirus)

Gazdanövény: a vírus igen kiterjedt gazdanövénykörrel rendelkezik. Legfontosabbak a Solanaceae családba tartozó növények (Capsicumannuum, Lycopersiconesculentum, Nicotianatabacum).

Tünet: a tünetek a paprika genotípusaitól, a fajtáktól függően eltérőek lehetnek. A beteg növény levelein általában sötétzöld foltosodás mutatkozik, a száron hosszanti irányú nekrózisok, a bogyókon pedig nekrotikus elhalások és rücskösség (kidudorodás) lép fel. A vírusfertőzött növények a fejlődésben jelentősen visszamaradnak. A betegség a legtöbb esetben komplex természetű, több vírus által egy időben jelenik meg, amely a tüneteket igen jelentősen fokozza.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a vírusos betegség a paprikát termesztő országokban mindenütt előfordul. Gazdasági szempontból az Amerikai Egyesült Államokban, Franciaországban, Olaszországban és Magyarországon a legjelentősebb és legnagyobb károkat előidéző paprika-vírusos betegség.

A kórokozó átvitele, terjedése: a vírus átvitelében fontos szerepet játszik a vírusfertőzött mag. A növényekben általában igen nagy koncentrációban előforduló vírus a beteg növény szöveteivel, kertészeti eszközökkel, munkaruhával, a termesztési műveletek során könnyen átvihető. Ismeretes öntözővízzel való spontán vírusátvitel is. Az emésztő rendszerrel szemben rezisztens vírus (alimentary resistant virus) a bélsárban is megőrzi aktivitását, ezért a trágyázás jelentős szerepet játszik a vírusos betegség elterjedésében.

Ökológia: a betegség terjedésében jelentős szerepet játszik a kiterjedt gazdanövénykör, a gyors kontakt fertőzés lehetősége és a vírus toleranciája a kedvezőtlen környezeti tényezőkkel szemben.

Védekezés: a dohány mozaik vírussal szembeni védekezés rezisztens fajták (Yolo Wonder, Sweet Wax, Usede) termesztésével a legeredményesebb. Hazánkban az utóbbi években több új vírusrezisztens fajtát állítottak elő. Fontos szempont a talajfertőtlenítés és magcsávázás 2%-os nátrium-hidroxidban vagy 4,2%-os kalcium-hypo-kloridban vagy 2,6%-os szodium-hypokloridban vagy triszodiumfoszfát (Na3PO4) 10%-os oldatában. Eredményesnek tekinthető a magvak száraz hővel (70 °C) 1 hétig való kezelése is, a betakarítás után. Igen fontos jelentősége van a higiéniai rendszabályok (pl. eszközfertőtlenítés, a beteg növények megsemmisítése, a munkaruhák fertőtlenítése, gyakori kézmosás és elektromos szárítóval való kézszárítás) betartásának.

1.3. Paprika érszalagosodás1.3.1. (Potato Y potyvirus)

Gazdanövény: a vírus gazdanövényköre főleg a Solanaceae családba tartozó növényekre (pl. Capsicum annuum, Lycopersicon esculentum, Nicotianatabacum, Solanumtuberosum) terjed ki. Egyes irodalmi adatok szerint a burgonyát fertőző vírustörzs apatogén a paprikára. Ezzel a megfigyeléssel szemben arra is van adat, hogy a burgonyát fertőző vírustörzs patogén a paprikára is.

Tünet: a levélerek kivilágosodnak (érkivilágosodás), a levélerek mentén pedig sötétzöld sávok alakulnak ki (érszalagosodás). A betegséget előidéző vírustörzstől és a paprika genotípusától függően levélfodrosodás, növekedésgátlás, nekrózis és gyors növénypusztulás is megfigyelhető. A termésen jelentkező mozaikfoltosodás is gyakori tünet.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a vírusos betegség világszerte elterjedt. Jelentősége a meleg klímájú országokban nagy. Gyakoriak a 100%-os megbetegedések szabad földön termesztett paprikákon. Ismeretesek ún. speciális paprikavírustörzsek (W-törzs), amelyek gazdaságilag igen jelentős kárt okoznak. Az utóbbi években az Amerikai Egyesült Államokban és Európában is fellépő ún. nekrotikus törzsek nagyon veszélyesek.

A kórokozó átvitele, terjedése: a vírus mechanikailag – a beteg növény szövetnedvében lévő inhibitor semlegesítését követően – könnyen átvihető. Terjedésében a levéltetvek (pl. Myzuspersicae) a legfontosabbak. A burgonya Ypotyvirus a beteg növény magjával nem terjed.

Ökológia: a Solanaceae családba tartozó növények közül elsősorban a dohány és a paradicsom veszélyes vírusforrás. Mindkét növényben magas a vírus koncentrációja. E növények közelsége esetén a levéltetvek vírusátvivő közvetítésével a járványok gyors kialakulása következhet be.


A paprika

Védekezés: vírusrezisztens fajták, genotípusok (Perennial, Yolo–Y, Florida VR–2, Delray) termesztése és vírusfogékony növények (dohány, paradicsom) távoltartása a legeredményesebb. A nem perzisztens típusú vírus levéltetűvektorai elleni védekezéssel tökéletes eredményt nem lehet elérni. A védekezés eredményességét megnehezíti, hogy a korábban előállított rezisztens fajták (pl. Delray Bell) a rezisztenciát áttörő törzsek (resistance breaking strains) fellépése következtében fogékonnyá váltak és elveszítették jelentőségüket.

1.4. Paprika sárga mozaik vagy calico1.4.1. (Alfalfa mosaic alfamovirus)

Gazdanövénye: a vírus gazdanövényköre igen kiterjedt. Számos lágy és fás szárú növény fogékony a vírussal szemben.

Tünet: a vírusbeteg növény levelei sárga elszíneződést (calico) mutatnak, amely az egész levélfelületre kiterjed. Sok esetben ún. tarkalevelűség is megfigyelhető. Egyes fajták esetében érnekrózis, klorotikus gyűrűsfoltosság lép fel. A beteg növények termése deformálódik és nekrotizálódik.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a vírusos betegség a paprikát termesztő országokban mindenütt megtalálható. Előfordulása lucernatáblák közelében igen jelentős. Súlyos fertőzés esetében a termésveszteség elérheti a 44%-ot is.

A kórokozó átvitele, terjedése: a vírus mechanikailag, a paprika szövetnedvében megtalálható inhibitor semlegesítését követően könnyen átvihető. A kórokozó terjesztésében a levéltetvek a legfontosabbak. A nem perzisztens vírus tömeges levéltetű-fellépés esetén igen gyorsan súlyos megbetegedést idézhet elő. A vírus kis (1–5) százalékban a fertőzött paprikamaggal is terjed.

Ökológia: járványszerű betegség kialakulása akkor következik be, ha a paprikatáblák közelében hüvelyes növények (pl. lucerna, bab) termesztése folyik. A betegség fellépésére a vírusforrások közelsége, a levéltetvek tömeges elszaporodása és a kedvező, meleg, száraz időjárás előnyösen hat.

Védekezés: vírusrezisztens fajták termesztése, az izolációs távolság betartása és magcsávázás. A nem perzisztens vírus levéltetű-vektorai elleni védekezéssel nem kerülhető el a fertőzöttség kialakulása.

1.5. Paprika klorotikus foltossága1.5.1. (Tomato spotted wilt tospovirus)

Gazdanövény: a vírusnak ismereteink szerint több mint 600 gazdanövénye ismert. A kertészeti növények közül a legismertebb a paradicsom, a saláta, a bab és a paprika.

Tünet: nekrózisok, növekedésgátlás, torzulás.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a világon mindenütt elterjedt kórokozó, számos növény esetében igen súlyos (50–90%-os) minőségi és mennyiségi termésveszteséget okoz.

A kórokozó átvitele, terjedése: a vírus mechanikailag átvihető, de terjedésében a különböző tripszfajok (Thrips tabaci, Frankliniella occidentalis) a legjelentősebbek. A vírust csak a lárvák képesek a beteg növényekből felvenni, majd a vírus a lárvában inkubálódik (propagatív vírus), és ezt követően történik meg az egészséges növények megfertőzése. A vektorok életük végéig fertőzőképesek.

Ökológia: a vírus ökológiájában fontos szerepe van a számos áttelelő, évelő gyomnövénynek (Stellaria media, Convolvulus arvensis, Solanum nigrum stb.), amelyek mint elsődleges vírusforrások és vektortápnövények lehetővé teszik a kórokozó fennmaradását és terjedését.

Védekezés: a védekezés alapvetően a technológiai fegyelem és az általános növény-egészségügyi rendszabályok betartására épül. Fontos szempont a tripszvektorok távoltartása és az ellenük inszekticidekkel (Unifosz 50 EC, Evisect S) való védekezés, a gyomgazdanövények elpusztítása. Intenzív kutatás kezdődött meg olyan rezisztenciaforrások (Capsicum chinense C. baccatum, C. frutescens) feltárására, amelyek remélhetőleg vírusrezisztens paprikafajták előállításához vezetnek.


A paprika

1.6. Paprika gyökérnekrózis1.6.1. (Tobacco necrosis necrovirus)

Gazdanövény: főleg dísznövényeken és zöldségnövényeken fordul elő. Ritkán okoz szisztémikus megbetegedést.

Tünet: a vírus a paprika gyökerein nekrotikus léziókat idéz elő, és csak egész ritkán szisztematizálódik a növényben.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a talajlakó vírus (soil borne) mindenütt elterjedt, de gazdaságilag nem okoz súlyos problémákat.

A kórokozó átvitele, terjedése: a vírus mechanikailag könnyen átvihető és gazdanövényein lokális megbetegedéseket idéz elő. Átvitelében jelentős szerepet játszanak a gyökérfertőző, talajban élő Olpidium brassicae zoospórái.

Ökológia: a betegség fellépésére kedvező hatással vannak a talajban megtalálható, fertőző gyökérmaradványok, a nedves és a fertőzött talaj.

Védekezés: talajfertőtlenítés, gyakori talajcsere a vetőmagágyakban és a beteg palánták megsemmisítése.

1.7. Paprika sárga érmozaik1.7.1. (Pepper yellow vein mosaic virus)

Gazdanövény: a vírus gazdanövényköre kevésbé ismert, de a fogékony gazdák között megtalálható a Capsicumannuum, Lactucasativa és a Solanumvillosum.

Tünet: érkivilágosodás és érközi mozaikfoltosság a leveleken.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a vírusos betegség fellépését először Magyarországon állapították meg az 1980-as évek elején, majd ezt követően Angliában és Hollandiában is kimutatták előfordulását.

A kórokozó átvitele, terjedése: a vírus mechanikailag, a beteg növény szövetnedvével átvihető, de terjedésében a talajban élő Olpidium spp. gomba zoospóráinak van jelentősége.

Ökológia: a vírusos betegség elterjedését elősegíti a nedves talaj és a fertőző gyökérmaradványok.

Védekezés: talajfertőtlenítés és a fertőző gyökérmaradványok eltávolítása.

1.8. Paprika sztolbur1.8.1. (Potato stolbur phytoplasma)

Gazdanövény: a Solanaceae családba tartozó növények (pl. Lycopersiconesculentum, Solanumtuberosum, Capsicumannuum).

Tünet: növekedésgátlás, klorotikus elszíneződés, korai, gyors levélhullás, elszáradás.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a meleg éghajlatú, paprikát termesztő országokban fordul elő. Fellépése sporadikus.

A kórokozó átvitele, terjedése: a fitoplazma mechanikailag nem, de kertészeti oltással átvihető. Terjedésében a kabócák (pl. Hyalesthesobsoletus) a legfontosabbak.

Ökológia: a kabócavektorok tömeges elszaporodása esetén, száraz, meleg nyarakon a betegség nagymértékű fellépésére lehet számítani.

Védekezés: inszekticidekkel gátolni lehet a kabócapopulációt és ezáltal csökkenteni a fitoplazmafertőzés járványos kialakulását. A gyomnövények (pl. Convolvulusarvensis) irtásával megakadályozható a kabócák


A paprika

áttelelése. Egyéb, a Solanaceae családba tartozó növények (paradicsom, dohány, burgonya) termesztése esetén javasolt a nagyobb izolációs távolság betartása.

1.9. Baktériumos bogyórothadás1.9.1. (Pseudomonas viridiflava)

Gazdanövény: paprika, világviszonylatban többgazdás.

Tünet: a tünetek nyár közepétől, végétől várhatók. A paprikahüvelyek belső, húsos állománya a magházzal együtt fokozatosan megpuhul, elrothad. Csak a külső bőrszövet (héj) tartja össze a hüvelyt, amely idővel leesik a növényről. A kórokozó a paprika tárolása, szállítása alatt is terjed. Száraz körülmények között mumifikálódhat a termés.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: Magyarországon az 50-es évek közepétől tartják számon, egyébként világviszonylatban elterjedt. Súlyos problémákat általában nem okoz.

A kórokozó életmódja: a baktériumok a felverődő esőcseppekkel kerülnek a bogyóra, tehát a talajból fertőznek. Csak sérüléseken, esetleg a nyitott kocsányon át jutnak be a szövetekbe. A talaj a leeső elrothadt hüvelytől kontaminálódik. Vetőmaggal nem terjed.

Ökológia és előrejelzés: a kórokozónak a csapadékos és meleg (28–30 °C) körülmények kedveznek.

Védekezés: negatív szelekció, több éves vetésváltás.

1.10. Baktériumos levélfoltosság és levélhullás1.10.1. (Xanthomonas campestris pv. vesicatoria)

Gazdanövény: paprika, paradicsom, Solanaceae családba tartozó gyomok.

Tünet: palántakortól kezdve a növény minden föld feletti részén előfordulhat. Legjelentősebb a leveleken, ahol kezdetben apró, világos foltocskák (hólyagok) láthatók, majd ezek növekednek, barna szegélyű, szabálytalan foltokká alakulnak, végül a levelek megsárgulnak és lehullanak. Felkopaszodik a növény. Virágfertőzés esetén a virág is lehull. A hüvelyen hasonlóak a tünetek, mint a leveleken, csak a foltok sötétebbek, varas jellegűek.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a kórokozó az egész világon elterjedt, hazánkban a 60-as évek elejétől található. Fellépése kedvező környezeti tényezők esetén járványszerű, ilyenkor súlyos veszteségeket okoz.

A kórokozó életmódja: a baktériumok a vetőmagon és a fertőzött növényi maradványokon, a talajban telelnek át. A légzőnyílásokon és az apróbb sebzéseken (pl. homokverés) keresztül jutnak a növénybe.

Ökológia és előrejelzés: kedvező a magas léghőmérséklet (30 °C) és a csapadékos időjárás, 90% feletti páratartalom. Az öntözés elősegíti az elterjedést. Növényházakban is előfordul.

Védekezés: több éves vetésváltás, egészséges vetőmag, illetve vetőmagcsávázás (kasugamicin), mérsékelt öntözés, állománypermetezés pl. réztartalmú fungicidekkel vagy kasugamicin hatóanyaggal.

1.11. Baktériumos levélfoltosság1.11.1. (Pseudomonas syringae pv. syringae)

Ez a baktériumos betegség viszonylag új, hazánkban az 1980-as évek elejétől ismert.

Csapadékos és hűvös időjárás esetén a kedvezőtlen körülmények miatt legyengült paprikát támadja meg.

Elsősorban az idősebb leveleken pár mm-es szabálytalan, kifehéredő levélfoltokat okoz, a fertőzött levelek megsárgulnak, majd lehullanak. Hajtáscsúcs-feketedést, levéltorzulást is előidézhet. A baktérium a talajból, a felcsapódó vízzel fertőz.

Védekezésként az előző betegségnél tárgyalt módszerek alkalmazhatók.


A paprika

1.12. Palántadőlés1.12.1. (Rhizoctonia solani, Pythium debaryanum)

Gazdanövény: paprika, paradicsom, káposztafélék stb. A kórokozók polifágok.

Tünet: a palánták hiányosan kelnek (a csíra a talajban elbarnul, elrothad), illetve később a szártő üvegessé, vizenyőssé válik, elvékonyodik, és a palánta kidől. A Rhizoctonia gomba lombleveles korban is képes megbetegíteni a növényeket, ekkor a szártő parásodását, majd a tő elhalását okozza.

A kórokozók a palántanevelő helyeken gyorsan és gócszerűen terjednek.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: általánosan elterjedt kórokozók. A Rhizoctonia előfordulása jóval gyakoribb. Járványos méretekben is felléphetnek, ilyenkor súlyos károkat okoznak.

A kórokozók életmódja: mindkét gombafaj a talajból fertőz, talajlakók, itt évekig életképesen fennmaradnak álszklerócium, illetve oospóra alakban. A csírát és a növények gyökérnyaki részét vagy sebzéseken, vagy aktívan fertőzik.

Ökológia és előrejelzés: mindkét kórokozónak a nyirkos, nedves, levegőtlen, tömődött talaj kedvez, a Rhizoctonia a kissé hűvösebb, a Pythium a melegebb körülményeket kedveli.

Védekezés: a palántanevelő helyek talajának évenkénti cseréje, talajfertőtlenítés gőzzel vagy fungicides beöntözéssel (pl. cineb, benomil stb.), a palánták permetezése ugyanezen szerekkel, negatív szelekció (a beteg gócok kiemelése), mérsékelt öntözés, gyakori szellőztetés.

1.13. Alternáriás bogyó- és magházpenész1.13.1. (Alternaria alternata)

Gazdanövény: paprika, de számos növényen is előfordul (polifág).

Tünet: a tünetek csak a hüvelyeken alakulnak ki. Egyrészt a termés felületén barna, fekete penészes foltosodás alakul ki, amely besüpped a felületbe, másrészt a termés belsejében a magház körül ugyancsak barnás, szürkés, illetve fekete penészcsomók találhatók. Nedves körülmények között elrothad, száraz viszonyok között pedig mumifikálódik a paprika. A paradicsom alakú paprikafajtákon gyakran csak az egészségesnek látszó termés felvágása után vehető észre a penészesedés. A paprika húsa ilyenkor keserű.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a gomba gyakori, elterjedt gyengültségi kórokozó. Ennek ellenére érzékeny termésveszteségeket képes okozni, különösen a sokáig nyitott bibepontú, paradicsom alakú paprikafajtákon.

A kórokozó életmódja: a fertőzött növénymaradványokon szaprofitaként képes fennmaradni. Jellegzetes „bunkó” vagy „sonka” alakú, többsejtű konídiumaival terjed és fertőz, rendszerint sebzéseken vagy a bibén, kocsányon keresztül. A gomba fitotoxint (tentoxin) is termel, amely a csíranövényeket megbetegítheti (sárgulás, elhalás).

Ökológia és előrejelzés: a melegebb időjárási körülmények kedveznek a gombának (a napperzselt hüvelyeken gyakoribb az előfordulása).

Védekezés: rezisztenciára nemesítés (pl. Piknik, Greygo), preventív fungicides permetezések (cineb, mankoceb stb.), a fertőzött növénymaradványok megsemmisítése, negatív szelekció, vetésváltás.

1.14. Fehérpenészes szárrothadás1.14.1. (Sclerotinia sclerotiorum)

Gazdanövény: kimondottan polifág kórokozó, több mint 200 gazdanövénye ismert.

Tünet: a legjellegzetesebb szimptóma a paprikatövek alsó szárrothadása (esetleg korhadása), amelyet a növény hervadása, majd elszáradása követ. Gyakori, hogy kívülről a rothadó foltok körül szennyesfehér penészcsomók találhatók. A szár bélállománya felszívódik, eltűnik, helyette fekete szkleróciumok töltik ki az üreget.


A paprika

Elterjedés és gazdasági jelentőség: általánosan elterjedt kórokozó, esetenként jelentős károkat okoz.

A kórokozó életmódja: elsősorban a talajból fertőz. A szkleróciumai rendkívül ellenállóak, több évig életképesen fennmaradnak. A szkleróciumok vagy micéliumot fejlesztenek s ezek aktívan fertőznek, vagy – ritkábban – tölcsér alakú apotéciumokat hajtanak, s ekkor aszkospórákkal terjed.

Ökológia és előrejelzés: a kórokozónak a csapadékos, mérsékelten meleg (20–24 °C) időjárás kedvez.

A monokultúrás termesztés felszaporítja a gombát (szkleróciumok).

Védekezés: 3–5 éves vetésváltás vagy talajcsere (pl. hajtatóházakban), negatív szelekció, fungicidtartalmú beöntözés, később permetezés (pl. benomil, iprodion, vinklozolin).

1.15. Paprikalisztharmat1.15.1. (Leveillula taurica)

Magyarországon viszonylag új betegség. Szabad földön előfordulása nem jellemző. A leveleken okoz sárgás foltosodást, kanalasodást, majd levélhullást. A kórokozó endoparazita. Micéliummal telel át, konídiumokkal fertőz. Magas hőmérséklet- és páratartalom-igényű.

1.16. Kolletotrihumos bogyófoltosság1.16.1. (Colletotrichum nigrum, C. atramentarium)

Az érett hüvelyeken okoz kezdetben kerek, később hosszúkás, besüppedő, barnás foltokat, a folt körül enyhe rothadással. Mikroszkleróciumokkal marad fenn, konídiumai sebzéseken fertőznek. Magas hőmérsékleti igényű.

1.17. Botritiszes rothadás1.17.1. (Botrytis cinerea)

Főleg hajtatott paprikán fordul elő. A szár, oldalhajtás, virág, hüvely barnán elhal, rothad, penészesedik. A gombának a magas páratartalom kedvez.

1.18. Feoramuláriás levélfoltosság1.18.1. (Phaeoramularia capsicicola)

Szintén új betegség a paprikán. Csak magas hőmérsékletű és páratartalmú hajtatóházban fordul elő. Barnás levélfoltosság, kanalasodás, levélhullás a tünet.

1.19. Fuzáriumos és verticilliumos hervadás1.19.1. (Fusarium solani és Verticillium dahliae)

A kórokozók hervadásokat okoznak (tracheomikózis), a talajból fertőznek.

1.20. Makrofominás hervadás1.20.1. (Macrophomina phaseolina)

A paprika új kórokozójaként az elmúlt években vált ismertté. Főleg meleg évjáratú nyarakon a paprikatövek hirtelen lankadnak, majd elhervadnak. A gomba a talajból fertőz. Felismerését az elszáradás után a szárban képződő ún. mikroszkleróciumok teszik lehetővé.

2. A paprika kártevőiPalántanevelés során a talajban a gyökérgubacs-fonálférgek, pajorok, bagolypillelárvák, drótférgek és


A paprika

bársonylégylárvák veszélyeztetik a termesztést. A talajfelszín közelében lótetű és különböző meztelencsiga-fajok károsítják a kis növényt. Már ilyenkor megjelennek a leveleken a vírusvektor levéltetvek, a takácsatkák és a molytetvek. Az utóbbi évtizedben speciálisan sok gondot okozott a szélesatka.

Szabadföldi termesztés során a gyökéren cserebogár- és szipolypajorok, drótférgek, bársonylégylárvák, fénykerülő bagolypillelárvák és gyökérgubacs-fonálférgek károsíthatnak.

A paprika termesztésekor a szívó kártevők okozzák a legnagyobb gondot. A védekezés gerincét az e fajok ellen alkalmazott kezelések alkotják. A zöld őszibarack-levéltetű (Myzus persicae), a sárga burgonya-levéltetű (Aphis nasturtii), a zöld burgonya-levéltetű (Aulacorthum solani), a fekete répalevéltetű (Aphis fabae) kártételének mértékét fokozza, hogy veszélyes vírusvektorok is egyben. Az üvegházi molytetvek (Aleyrodidae) és a kabócák (Auchenorrhyncha) ellen, a levéltetvekhez hasonlóan, a palántanevelés időszakában, hajtatás alatt, a helyre vetett vagy kipalántázott szabadföldi termesztés során egyaránt rendszeresen védekezni kell. Szabálytalan rágásnyomok jelzik a levélzeten a meztelen csigák és a fénytűrő bagolypillelárvák jelenlétét. Az alulról „kopaszodó” tövek a takácsatkák tömeges szívogatása következtében vesztik el leveleiket.

A virágot és a termést fogyasztja a somkóró-bagolylepke, a gamma-bagolylepke, a gyapottok-bagolylepke, a kukoricamoly hernyója. Az egész növényen torzulásokat, a termésen parásodást okoz szívogatásával a szélesatka.


Tápnövénykör: eredeti élőhelyén a gyapot, a dohány, a szója, a földimogyoró, a kukorica, a cirok, a borsó, a paradicsom és a len kártevőjeként ismert. Hazánkban dohány, kender, kukorica, paprika, paradicsom, muskátli és más dísznövények alkotják tápnövénykörét.

Kárkép: a hernyó dohányon a leveleket, virágot és a termést rágja vagy a szárba hatol be. Kukoricán főként a csőben és a szárban rág üregeket. Paprikában a magokat és a termés belső bordáit fogyasztja, míg paradicsomban mélyebb üregek jelzik kártételét. Muskátlin és dísznövényeken a virágokat, bimbókat fogyasztja el vagy azokba hatol be. A lárvák nem tűrik egymást, így a károsított helyeken csak egy-egy hernyó található.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: eredetileg szubtrópusi, trópusi területeken élő faj. Délkelet-Európában a 40. szélességi fokig terjedt el. Közép- és Észak-Európa országaiba vándorlással vagy behurcolással került be. Az eddigi vizsgálatok szerint amúgy is óriási areálja egyre északabbra tolódik. Hazánkban a nyár folyamán az ország legészakibb részében is megtalálható. Tipikus vándorló lepke.

Kártétele helyenként pl. kukoricában nagyon súlyos lehet. Az Európai és Földközi-tengeri Növényvédelmi Szervezet (EPPO) zárlati kártevőnek minősíti. Hazánkban a növényvédelmi kódex 5/1988. (IV. 26.) MÉM rendelet 2. számú melléklete A/II. szerint is karantén, zárlati kártevőnek minősül.

Fejlődésmenet: hazánkban e vándorlepkefaj első példányait június közepén fogták a fénycsapdák. A petéket többnyire a tápnövények generatív részeire rakják a nőstények, egyesével. A kis lárvák berágják magukat a bimbóba, termésbe. Ezt igazolja, hogy több esetben található ép héjú paprika, amelynek belsejében kifejlett lárva található. A folyamatos bevándorlás következtében különböző fejlettségű lárvák találhatók a gazdanövényeken. A fénycsapdaadatok és a lárvaegyedszám-vizsgálatok azt mutatják, hogy faunaterületünkön két nemzedéke van. A 6. stádiumú hernyók a talaj felső szintjében bábozódnak, gyengén előkészített bölcsőben. A késő őszre kifejlődő hernyópopuláció a tél folyamán elpusztul. Feltehetően csak a báb lenne képes áttelelni, de erre vonatkozó hazai adat még nincs.

Ökológia és előrejelzés: meleg, szubtrópusi, trópusi környezetet igénylő faj. Faunaterületünkön nem tud áttelelni, mivel a talajfelszínen bábozódik és egyedei 5 °C alatt 1–2 napon belül elpusztulnak. Lárvái kannibálok, így környezetükben egyenként fordulnak elő. A mediterrán országokban a kukoricamollyal (Ostrinia nubilalis) és a somkóró-bagolylepkével (Heliothis maritima) együtt károsít.

Előrejelzése a fénycsapdák által befogott bagolylepkék rendszeres figyelésén alapszik. Szignalizációra a potenciális tápnövények folyamatos vizsgálatára van szükség.

Védekezés: a faj biológiai ellenségeiről keveset tudunk. A hernyók rejtetten élnek, ezért hatékonyan csak mély hatású vagy felszívódó szerekkel lehet védekezni ellenük.


A paprika

2.2. Somkóró-bagolylepke2.2.1. (Heliothis maritima)

Tápnövénykör: polifág kártevő. A somkórón kívül a len, a napraforgó, a lucerna, a cukorrépa, a tök, a burgonya, a bab, a paprika, a paradicsom, az uborka, sőt a szőlő- vagy gyümölcsfacsemeték lehetnek a tápnövényei.

Kárkép: a hernyók a növénynek csak a föld feletti részeit fogyasztják. Kezdeti hámozgatás után lyuggatás, majd tarrágás következik. A növényen a kártétel mindig alulról felfelé indul. Az idősebb hernyók generatív részeket fogyasztanak.

A paprikán a termésben okoz kárt. A csészeleveleknél hatol be és a magokat fogyasztja vagy a vacokba rág bele. Kártétele hasonlít a gyapottok-bagolylepkééhez.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: Közép- és Dél-Európa, Észak-Afrika a fő elterjedési területe, de alfajai Közép- és Kelet-Ázsiában és Észak-Amerikában is élnek. Hazánkban a Duna–Tisza közén, a Mezőföldön és a Nagyalföldön fordul elő. Elszaporodásakor az ország minden részében megtalálható. Ilyenkor kártétele tetemes. 1954–1955-ben, 1962–1964-ben az ország nagy részén, mintegy 10 megyében több tízezer hektárnyi területen az egyes kultúrák 30–90%-át elpusztította.

Fejlődésmenet: évente két nemzedéke fejlődik ki. Bábállapotban tölti a telet, 2–4 cm mélyen a talajban. A lepkék rajzása májusban kezdődik. Május végén, június elején tömegesen repülnek a délutáni órákban. Az imágók nektárral táplálkoznak, majd megtermékenyítés után a nőstények több száz tojást raknak a növények alsó leveleire. 8–10 napos embrióállapot után kelnek ki a kis hernyók. Hat lárvastádiumban fejlődnek ki. A harmadik vedlés után az elfogyasztott táplálék mennyisége rohamosan nő. Az idős hernyók generatív növényrészeket fogyasztanak, majd kifejlődve a talajba húzódnak bábozódni. Pár hét múlva rajzanak ki az új lepkék. Ez a nemzedék július közepétől augusztus közepéig repül. E generáció nőstényeinek termékenysége alacsonyabb. Lárváik a magasabb hőmérséklet következtében gyorsabban fejlődnek ki. Szeptember elejétől már bábozódnak és sekély mélységben a pupariumban áttelelnek.

Ökológia és előrejelzés: párás, meleg, mediterrán klímát kedvelő faj. Hűvös, esős időjárás a populáció összeomlását okozza, a tartósan száraz meleg pedig a nyári nemzedék ritkulásához vezet.

Az imágók rajzását fénycsapdával követhetjük, a lárvák számának felmérésére, a szignalizációhoz a területi kvadrát módszer alkalmas.

Védekezés: baktériumos megbetegedésen túl a fürkészdarazsak és fürkészlegyek parazitálhatják a hernyókat.

Vegyszeres védekezésre alfametrin, cipermetrin és deltametrin hatóanyagú készítmények használhatók fel.

2.3. Szélesatka2.3.1. (Polyphagotarsonemus latus)

Tápnövénykör: kevéssé kutatott faj, így tápnövénykörét nem teljesen ismerjük. Eddig ismert a paprika, paradicsom, uborka és a gyomnövények közül az apró gombvirág, szulák, keserűfű és a tyúkhúr.

Kárkép: a tápnövényt már csírakorban elpusztíthatják. Mindig a legfiatalabb részeken szívogatnak. A levelek szalagosodnak, kanalasodnak, torzulnak. A fonák ólomfényűvé válik. A levéllemez vastagodik, üvegesen törik. A hajtásnövekedés leáll. A virág és a termés bebarnul, parásodik. Később felreped, és íze dohossá válik, fogyasztásra alkalmatlan lesz.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a trópuson a legismertebb, legveszélyesebb polifág kártevő. Brazíliában, Indiában, Japánban, Kolumbiában és az USA néhány államában súlyos gondokat okoz a bab-, burgonya- és paprikatermesztésben. Nyugat-Európába a két világháború között hurcolták be. Közép-Európában Bukarest környéki üvegházakban találták meg, 1976-ban. Hazánkban először dísznövénykertészet üvegházában találták meg, a 70-es évek végén. 1980–1981-ben már súlyos károkat okozott paprikán és paradicsomon. Védekezés nélkül a teljes növényállományt képes elpusztítani.

Fejlődésmenet: rendkívül gyors fejlődésű állat. A hőmérséklet és a páratartalom függvényében 3–8 nap alatt


A paprika

fejlődik ki egy nemzedéke. A nőstények 7–18, a hímek pedig 4–14 napig élnek. Egy nőstény élete folyamán 30–76 tojást rak le. Megtermékenyítéssel és szűznemzéssel is szaporodhatnak.

Ökológia és előrejelzés: a faj a trópusi éghajlati körülményeket kedveli. Üvegházi borostyánon 24–25 °C-on, 90–95% relatív páratartalomnál 7 nap alatt fejlődik egy nemzedéke. Emellett hidegtűrő képessége is jó. Károsítását paprikán 8–9 °C-on is észlelték.

Előrejelzése csak karanténszerű növényegyed-vizsgálattal oldható meg.

Védekezés: károsításának megelőzésére palántakori védelem szükséges. A virágzás kezdetéig kinalfosz, oxamil, metidation és metomil hatóanyagú készítmények használhatók. Terméskötődéstől amitráz és pirimifosz-metil hatóanyagú szerek pusztítják eredményesen mozgó alakjait.

3. A paprika gyomnövényeiA paprika rendkívül érzékeny a herbicidekre és a kezdeti fejlődése is lassú, ezért gyomirtási szempontból igen nehéz feladatot kell megoldanunk. Akár magról, akár palántáról termesztjük, a kezdeti egy-másfél hónapos időszak gyomirtási szempontból kritikusnak számít. A leggyakrabban és a legnagyobb tömegben előforduló gyomfajok a szőrös disznóparéj, a fehér libatop, a közönséges gombvirág, a fakó muhar, a fekete ebszőlő, a közönséges kakaslábfű, a henye disznóparéj, a karcsú disznóparéj, a kövér porcsin, a varjúmák, a tarló tisztesfű, a vadrepce, a pirók-ujjasmuhar, a csattanó maszlag, a repcsényretek, a fehér disznóparéj, az ebszikfű, az ugari szulákpohánka, a folyondárszulák, a pásztortáska, a parlagfű és a mezei acat.

3.1. A paprika gyomirtása

A paprika gyomirtó szerei


A paprika

4. A paprika védelmeA maggal terjedő paprika mozaik és sárga mozaik vírus ellen a NaOH-os csávázás elvégzése fontos.

A palántanevelésnél a palántadőlés és a baktériumos levélfoltosság kórokozói jelentik a legfőbb gondot. Állománykezelésre a rézpótló készítmények és baktériumok ellen a kasugamicin hatóanyag használható. Amennyiben a szélesatka már a palántanevelés során megjelenik, speciális akaricid (oxamil, metidation stb.) nyújt védelmet. Többnyire a palántázás előtt indokolt az üres terület talajfertőtlenítése (forát, basamid, karbofurán) granulátumokkal vagy FW-vel. Ez a kezelés elpusztítja június végéig a betelepedő takácsatkákat, levéltetveket és kabócákat, gyéríti a bagolypillék kis lárváit. Gáztenziós herbicid használata szintén palántázás előtt lehetséges.

A palántázás után 15–20 nappal esedékes – a kártevők jelenlététől függően – védekezni a levéltetvek, az atkák és a bagolypillék fiatal lárvái ellen. Ez egyúttal a vírusvektorok pusztítását is eredményezi.

Az időjárástól függően június vége és augusztus közepe között a levéltetvek felszaporodása határozza meg a védekezések számát. Az inszekticidek típusát az atkák egyedsűrűsége is befolyásolja.

Augusztus végétől a termést veszélyeztető kórokozók (baktériumos bogyórothadás, botritiszes rothadás, alternáriás bogyó- és magházpenész) fellépése alapján lehet és kell a védekezések szükségességét és szerösszetételét eldönteni.

A paprika védelme


23. fejezet - Az uborka1. Az uborka betegségeiA szabadföldi uborkán az uborkamozaik (cucumber mosaic cucumovirus) jelentős és gyakori betegség, mivel a beteg tövek gyengén fejlettek, termést alig hoznak. A síkművelésű uborkán a pszeudomonászos betegség (Pseudomonas syringae pv. lachrymans) gyakori. A művelésmódtól függetlenül viszont az uborkaperonoszpóra (Pseudoperonospora cubensis) a legveszedelmesebb betegség. Kártétele az uborkatermesztést is meghiúsíthatja. Ugyancsak a védekezés gerincét alkotja az uborkalisztharmat (Erysiphe cichoracearum, Sphaerotheca fuliginea) abban az esetben, ha a fajta lisztharmat-ellenállósággal nem rendelkezik. Az uborka kolletotrihumos betegsége (Colletotrichum orbiculare) elsősorban lombkárosodást okozva, csapadékos időjárás esetén vagy öntözött növényállományban jelentkezik. Az uborka kladospóriumos betegsége (Cladosporium cucumerinum) szórványosan fordul elő.

A hajtatott uborkán az uborkamozaik főleg akkor válik jelentőssé, ha a levéltetvek elleni védekezés nem megfelelő. Az uborkaperonoszpóra elleni védekezés az uborkahajtatás védelmének gerincét alkotja. Elhanyagolása súlyos következményekkel jár. Az uborkalisztharmattal szemben a hajtatott uborkafajták nagy része ellenállóságot, illetve toleranciát mutat. Ha azonban a fajta nem ellenálló, akkor e betegség elleni védekezés is döntő fontosságú. Az uborka botrítiszes betegsége (Botrytis cinerea) és az uborka szklerotíniás betegsége (Sclerotinia sclerotiorum) a hajtatóházakban gyakran fordul elő, ellenük a védekezés feltétlenül szükséges. Az uborka fuzáriumos hervadása (Fusarium oxysporum f. sp. cucumerinum) a hajtatóban szórványosan jelentkezik. Ellene Fusarium-ellenálló alanyokkal védekezzünk.

1.1. Uborkamozaik1.1.1. (Cucumber mosaic cucumovirus)

Gazdanövény: közel 40 növénycsaládba tartozó 700 faj. A kelet-ázsiai uborkafajok a kórokozóval szemben toleránsak.

Tünet: a levélen tipikus mozaikfoltok és apró nekrózisok alakulnak ki, a levelek hullámosak, deformáltak, az egészségesekhez viszonyítva kisebbek lesznek. A levélnyél és az inda rövidebb lesz, a tövek fejlődésükben visszamaradnak. A termés apró és márványozott lesz, rajta dudorok figyelhetők meg.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: az egész világon az uborka gyakori és jelentős betegsége. A betegség nagy terméskiesést okoz, mert a beteg tövek gyengén fejlettek, termést alig hoznak.

A kórokozó átvitele, terjedése: a levéltetvek terjesztik. Mintegy 60 vírusátvivő levéltetűfaj ismert, ezek közül a kabakosok esetében a feketerépa-levéltetű, az uborka-levéltetű és a zöld őszibarack-levéltetű a legjelentősebb.

Ökológia: a megbetegedés ideje és mértéke a levéltetvek gradációjától függ. A vírus növénynedvvel is átvihető.

Védekezés: döntő fontosságú a levéltetvek elleni rendszeres védekezés.

1.2. Az uborka pszeudomonászos betegsége1.2.1. (Pseudomonas syringae pv. lachrymans)

Gazdanövény: kabakosok, gyakorlatilag az uborka.

Tünet: a levélen 3 mm átmérőjű, erek által határolt, szögletes foltok láthatók. A foltok először vizenyősek, később kifehérednek vagy barna színűek lesznek. A folt felületén baktériumnyálka fénylő bevonata figyelhető meg. A levélnyélen és a száron megnyúlt, ovális foltok láthatók, felületüket szintén baktériumnyálka borítja. A termésen a tüskék körül 3 mm átmérőjű, kerek, vizenyős, enyhén besüppedő foltok találhatók. A foltok felületén baktériumnyálka és mézgakiválás figyelhető meg.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: síkművelésű uborkán gyakrabban, a támrendszer mellett nevelt uborkákon ritkábban fordul elő. A lombpusztulás és a termésrothadás miatt a termés mennyisége csökken és minősége


Az uborka

romlik.

A kórokozó életmódja: a fertőzési források a beteg növénymaradványok és a vetőmag, ahol a kórokozó főleg a mag felületén helyezkedik el. A magról a baktérium a csíranövényekre, majd a lomblevelekre és a termésre kerül. A növényrészeken nagy tömegben képződött baktériumnyálka elsősorban vízcseppekkel terjed, de rovarok is lehetnek baktériumátvivők. A baktérium a növény szövetébe a sztómákon, hidatódákon és a sebeken keresztül hatol be. Sebek főleg homokveréstől és a termés tüskéinek letöréséből adódnak.

Ökológia és előrejelzés: a betegség szabad földön, csapadékos, meleg nyarakon vagy öntözött növényállományban nagy jelentőségű. A baktérium optimális hőmérsékleti igénye magas: 25–28 °C. Hőmérsékleti minimuma 0 °C körül, hőmérsékleti maximuma pedig 35 °C körül van. Előrejelzés nincs.

Védekezés: ugyanazon a területen, egymást követő években ne termesszünk uborkát vagy más kabakos növényt! A magvakat feltétlenül csávázni kell. A magvak csávázására kasugamicintartalmú szer eredményesen használható. Az állománypermetezés akkor eredményes, ha a permetezéseket a megbetegedés előtt végezzük el. Így az első biztonsági védekezést már 2–3 lombleveles korban, szabad földön termesztett, korai vetésű uborka esetében, május elején kell megkezdeni, majd az újabb növényrészek gyors permetléborítása miatt 10 naponként, legalább 6 alkalommal kell permetezni. Július elejétől még 2–3 alkalommal, 10 napos időközzel végzett kiegészítő permetezésre lehet szükség. Védekezésre kasugamicin, réz-szulfát, réz-hidroxid vagy a rézoxiklorid hatóanyag-tartalmú permetezőszerek jöhetnek számításba.

1.3. Uborkaperonoszpóra1.3.1. (Pseudoperonospora cubensis)

Gazdanövény: kabakosok, elsősorban az uborka.

Tünet: a levél színén először 3–5 mm-es, sárgászöld, szögletes foltok képződnek, amelyek hamarosan összeolvadnak, emiatt a levél nagy része sárgászöld lesz. A levél fonákán lilásbarna bevonat (sporangiumtartó gyep) jelenik meg. Később a foltok elhalnak, világosbarna színűek lesznek, a levéllemez rongyolódik, végül elpusztul, a levélnyél és az inda viszont egészséges marad.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a betegség az 1900-as évek elején terjedt el, Magyarországon 1903-ban lépett fel. Azóta a betegség szórványosan fordult elő. 1985 tavaszán és nyarán növényházban és szabad földön egyaránt jelentős lombkárosodást okozott uborkán, kisebb jelentőségű volt sárgadinnyén. A betegség az utóbbi években az uborka legjelentősebb betegségévé vált, több helyen meghiúsította az uborkatermesztést.

A kórokozó életmódja: fertőzési források a beteg, elpusztult levelek, amelyeken a kórokozó sporangiumai hosszú ideig életképesek maradnak. A kiszáradást jól tűrő sporangiumok légárammal nagy távolságra kerülnek, sőt az időjárási frontokkal távolabbi országokból is életképesen továbbjutnak. A növényállományban légmozgással terjednek a sporangiumok.

Ökológia és előrejelzés: a kórokozó hőmérsékleti igénye alacsony, 15–20 °C közötti. A hűvösebb és a melegebb időjárást (8–30 °C hőmérsékleti tartományban) egyaránt jól elviseli. A fertőzés számára igen előnyös a levélfelület nedvessége. Ha a kórokozó hőmérsékleti optimumán öt óra hosszat nedves a levélfelület, akkor a fertőzés létrejöhet. Előrejelzés nincs.

Védekezés: ma már egyre több ellenálló fajtát forgalmaznak. A termesztési eljárásokkal arra kell törekedni, hogy a levélfelület-nedvesség időtartamát a lehető legrövidebbre szűkítsük. A megelőző védekezést már a palántaneveléskor meg kell kezdeni, majd a kiültetés után folyamatosan kell védekezni. Hűvösebb időben, gyakori harmatképződéskor e védekezések döntő fontosságúak. A betegség első tüneteinek észlelésekor további, kiegészítő védekezésre van szükség. Védekezésre a szisztémikus hatású benalaxil, cimoxanil, efozit és oxadixil jön számításba. A kontakthatású szerek közül a mankoceb, a propineb, a metirám, a rézoxiklorid + cineb hatóanyagú készítmények használhatók.

1.4. Uborkalisztharmat1.4.1. (Erysiphe cichoracearum, Sphaerotheca fuliginea)

Gazdanövény: számtalan növényfaj, így a Cucurbitaceae családba tartozók is.


Az uborka

Tünet: mind a levél színén, mind a fonákán először foltszerűen, később pedig a levéllemezre kiterjedve, fehér epifita micéliumbevonat jelenik meg, amely később a konídiumláncoktól lisztszerű lesz. Végül a micéliumbevonatba ágyazva, elszórtan és falkában fekete kleisztotéciumok figyelhetők meg. A hajtáson és a termésen a tünetek ritkán fordulnak elő.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: mind a hajtatott, mind pedig a szabad földön termesztett uborka jelentős és rendszeresen előforduló betegsége.

A kórokozó életmódja: a fertőzés elindítói a konídiumok és az aszkospórák. A vetegációs időben a kórokozók légmozgás útján, konídiumokkal terjednek.

Ökológia és előrejelzés: a kórokozók relatívpáratartalom-igénye alacsony. A kórokozók optimális hőigénye 15–25 °C. A konídiumok szórt fényben csíráznak a legjobban. Előrejelzés nincs.

Védekezés: az állománypermetezést szabad földön, a növények 10 lombleveles korától, folyamatosan kell elvégezni. A permetezésre kén-, dinokap-, kinometionát-, fenarimol-, pirazofosz- vagy tridemorftartalmú permetezőszerek jó hatásúak. Lisztharmat-ellenállósággal rendelkező uborkafajták ma már rendelkezésre állnak. E tulajdonságukat a fajtaleírások közlik. Közöttük számos hajtató fajta ismert.

1.5. Az uborka szklerotíniás betegsége1.5.1. (Sclerotinia sclerotiorum)

Gazdanövény: rendkívül sokféle, főleg kétszikű növényfajok.

Tünet: a szár gyökérnyaki részén és nóduszain először vizenyős, rothadó foltok mutatkoznak, később a foltok felületén laza, majd vattaszerű, fehér micélium jelenik meg, és izzadmánycseppek kíséretében nagy, fekete szkleróciumok alakulnak ki. A száron mézgacseppek is jelzik a betegséget. A beteg részek fölötti szárrész lankad, hervad, végül elszárad. A termések rövid kocsányát fehér, laza, majd vattaszerű micéliumszövedék borítja, amelyen izzadmánycseppek jelennek meg. A termés a kocsánytól kiindulva szennyes-szürke lesz, rothad, rajta ugyancsak fehér micéliumtömörülések, majd fekete szkleróciumok képződnek.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a betegség uborkán jelentős, szabad földön elvétve fordul elő.

A kórokozó életmódja: fertőzési források a talajban lévő szkleróciumok, valamint a beteg növénymaradványok, ahol a kórokozó szkleróciummal marad fenn. A szkleróciumok micéliumot fejlesztenek, amely a szártőhöz jut. A szárra az ápolási munkák során micéliummal átszőtt talajrészekkel kerül a kórokozó, illetve a talaj felső, 2–3 cm-es rétegében lévő szkleróciumok apotéciumokat fejlesztenek, és a növényre aszkospórák jutnak.

Ökológia és előrejelzés: a kórokozó számára a magas relatív páratartalom, valamint a 24 °C körüli hőmérséklet kedvező. Előrejelzés nincs.

Védekezés: a hajtatás befejezése után a növénymaradványokat el kell távolítani, a hajtatóház talaját pedig legalább 3 évenként ki kell cserélni. A legbiztosabb védekezési eljárás a talaj gőzölése. A növények kiültetése után azonnal a főhajtás gyökérnyaki részét tiofanát-metil, benomil, iprodion, procimidon vagy vinklozolin hatóanyagú szerrel kell nagy lémennyiséggel permetezni. Állománypermetezéskor elsősorban a gyorsan fejlődő szárat kell permetlével borítani.

1.6. Az uborka kolletotrihumos betegségeLásd: A dinnye kolletotrihumos betegsége.

1.7. Az uborka botrítiszes betegsége1.7.1. (Botrytis cinerea)

Gazdanövény: rendkívül széles körből kerül ki.

Tünet: a termésen a kocsány felé terjedő, vizenyős rothadás látható. A rothadó részeket később dús, szürke konídiumtartó gyep borítja.


Az uborka

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a betegség elsősorban a hajtatott uborkán, főleg a termésen fordul elő.

A kórokozó életmódja: fertőzési források a termés virágmaradványai, amelyeken a kórokozó megtelepedik, majd elszaporodik. A gomba egyrészt konídiumtartó gyepet fejleszt, ahonnan a konídiumok légmozgással vagy vízzel szétterjednek, másrészt micéliumával a termésbe jut, és annak szövetében gyorsan továbbterjed. A rothadó terméseken fejlődő konídiumok újabb fertőzések létrehozói.

Ökológia és előrejelzés: a kórokozó számára a magas relatív páratartalom és a 22–24 °C hőmérséklet kedvező. Előrejelzés nincs.

Védekezés: noha a hajtatott uborka számára a magas relatív páratartalom elengedhetetlen, a légmozgást – különösen a fényszegény időszakban – szellőztetéssel biztosítani kell. Az első tünetek észlelésekor azonnal meg kell kezdeni a permetezést vinklozolin, iprodion, procimidon, tiofanát-metil vagy benomil hatóanyagú szerekkel.

2. Az uborka kártevőiA szabadföldi uborka kártevői többnyire a sok tápnövényű állatfajok közül kerülnek ki. Az általuk okozott gondok elmaradnak az uborka egyes, járványszerűen fellépő betegségei által előidézett károktól. Gyakran előfordul, hogy rovarölő szeres permetezés nélkül is sikeresen termeszthető az uborka. Ennek ellenére időnként számolnunk kell olyan, nagy kártételt okozó kártevőkkel, amelyek tömeges megjelenésük, elszaporodásuk esetén az uborkatermesztés eredményességét rontják. Ilyen kártevők a talajlakó cserebogárpajorok (Melolonthidae), drótférgek (Elateridae) és a lótücsök (Gryllotalpa gryllotalpa). A levélen, hajtáson károsít az uborka-levéltetű (Aphis gossypii), a közönséges takácsatka (Tetranychus urticae), a dohánytripsz (Thrips tabaci) és a mezeipoloskák (Miridae).

A hajtatott uborka kártevőegyüttese kiegészül a növényházakban általánosan előforduló, sok tápnövényű kártevőkkel, nevezetesen a gyökérgubacs-fonálférgekkel (Meloidogyne spp.), az üvegházi molytetűvel (Trialeurodes vaporariorum), a nyugati virágtripsszel (Frankliniella occidentalis) és egyre gyakrabban a dohányliszteskével (Bemisia tabaci). A levélkártevők között az üvegházi molytetű (Trialeurosdes vaporariorum) és az uborka-levéltetű (Aphis gossypii), továbbá a közönséges takácsatka (Tetranychus urticae) jelentős. A virágon, fiatal, kötődött termésen és a levélen súlyos károk okozója lehet a nyugati virágtripsz (Frankliniella occidentalis).

2.1. Pajorok, drótférgek, lótücsök2.1.1. (Melolonthidae, Elateridae, Gryllotalpa gryllotalpa)

Tápnövénykör: sokféle növény lehet.

Kárkép: a gyökéren táplálkozó állatok a gyökerek megrágásával a növények víz- és tápanyagfelvételét zavarják, a károsított növények a növekedésben lemaradnak, hervadnak, súlyos kártétel esetén elpusztulnak. A kárkép rendszerint a kiültetés után 3–4 héttel a fiatal növényeken észlelhető. Az idős, jól begyökeresedett növények kevésbé sínylik meg a gyökér részleges elvesztését.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a cserebogarak pajorjai az ország egész területén, a drótférgek a csapadékosabb országrészeken károsítanak. A lótücsök kártételével főleg a jó szerkezetű, középkötött talajokon számolhatunk. Kártételük az újonnan termesztésbe vont, korábban gyomnövényekkel borított területeken rendkívül súlyos lehet. Amennyiben az uborkát gabonafélék után termesztjük, számolnunk kell azzal, hogy az a talajlakó kártevő-populáció, amely a kalászosokon nem okozott mérhető kártételt, az egységnyi területre sokkal kisebb növényszámmal, nagyobb tenyészterületre ültetett uborkán jelentős kárt okozhat.

Fejlődésmenet: a Melolonthidae családba tartozó fajok 2–4, az Elateridae család fajai 3–5, a Gryllotalpa gryllotalpa pedig két évig fejlődik a talajban.

Ökológia és előrejelzés: a cserebogarak pajorjai elsősorban a középkötött, jó vízgazdálkodású barna erdőtalajokat kedvelik. A magasan lévő talajvizet, továbbá az erősen kötött talajokat kerülik. A talaj tartós kiszáradása, különösen a tojások lerakása és a lárvák kelésének idején, jelentős mortalitást okoz. A drótférgek lárvái a savanyú kémhatású, kötöttebb, nedves talajokat kedvelik. Tömeges elszaporodásuk az ország csapadékosabb vidékein gyakori.


Az uborka

A kártevők több évig fejlődnek a talajban, így kártételük jól előrejelezhető. A talajlakó kártevők elleni védekezés szükségességének eldöntésére a kártevők egyedsűrűségét mintavétellel állapítjuk meg. A vizsgálatot a termesztést megelőző évben, nyár végén érdemes elvégezni. A tábla több pontján 0,5 m2 területű, két ásónyom mélységű gödröt ásunk, és a kiásott földet gondosan átvizsgáljuk. Amennyiben a területen előforduló, talajlakó kártevő rovarok száma négyzetméterenként meghaladja az egyet, a kártétel megelőzése végett rovarölő szeres talajkezelést kell végezni.

Védekezés: diazinon, fenitrotion + malation hatóanyagok használhatók. A granulátum formulázású rovarölő szereket általában a vetés vagy az ültetés előtt kell kijuttatni és talajba dolgozni. A kezelés után jelentkező lótücsök-kártétel megakadályozására a már említett malation + fenitrotion hatóanyagú granulátum kiszórásával és a terület beöntözésével is védekezhetünk. Amennyiben előveteményként termesztett kalászos vagy más növényfaj vetésekor rovarölő szeres talajkezelést végeztünk, az uborka előtt külön kezelésre rendszerint nincs szükség.


Kártételükkel elsősorban a télen is fűtött növényházakban, a hajtatott uborkán számolhatunk. A helyrevetéses, szabadföldi uborkatermesztés esetén megjelenésüktől nem kell tartanunk. A palántás termesztésnél, amennyiben a palántanevelésre használt földkeverék fonálféreggel fertőzött volt, úgy szabad földön is kialakulhat a kártétel.

Részletesebb tudnivalók a paradicsom kártevőinél találhatók.

2.3. Üvegházi molytetű2.3.1. (Trialeurodes vaporariorum)

A hajtatott uborka egyik legjelentősebb kártevője. Lásd A paradicsom kártevőinél.

2.4. Uborka-levéltetű2.4.1. (Aphis gossypii)

Tápnövénykör: sok tápnövényű faj. Uborkán, sárgadinnyén és a görögdinnyén okozott közvetlen kártétele a legjelentősebb.

Kárkép: kezdetben nem feltűnő. A levéltetvek az uborka fiatal hajtásán a levelek fonákán szívogatnak. A károsított levelek a növekedésben visszamaradnak, a hajtás fejlődése lelassul, illetve leáll.

A levéltetvek nagy mennyiségű tápanyagot, vizet vonnak el a növénytől, és ennek csak egy részét hasznosítják, a többit (főleg a szénhidrátokat) ragadós anyag, ún. mézharmat formájában a levelekre ürítik. A mézharmaton a későbbiekben fekete bevonat, a korompenész telepszik meg. A károsítás az idős és a fiatal leveleken egyaránt megfigyelhető.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a meleg égövi területeken általánosan elterjedt faj. A mérsékelt égövben szabad földön csak a vegetációs periódusban találja meg életfeltételeit. Növényházakban világszerte elterjedt. A növény leveleinek szívogatásával, valamint vírusvektor tevékenységükkel jelentős károkat okozhatnak. A kártétel mértéke évenként, illetve termőhelyenként szélsőségesen nagy eltéréseket mutat.

Fejlődésmenet: az uborka-levéltetű szűznemzéssel szaporodik. Az uborkán károsító populáció valamennyi egyede nőstény, ennek következtében rendkívül gyorsan elszaporodhat. A fiatal lárvákból (hőmérséklettől függően) egy-két hét alatt szaporodóképes rovar fejlődik. Az uborka-levéltetű Magyarországon csak növényházakban, lakásokban, anholociklikusan szaporodó populációkkal tud áttelelni, és innen indul ki a fertőzés.

A levéltetvek leggyakrabban a kiültetés, illetve a lomblevelek megjelenése után jelennek meg az uborkaállományban. A levéltetű-népesség július végéig rohamosan növekszik, majd lassú csökkenés következik be. Szaporodásuknak többnyire az őszi lehűlések vetnek véget.


Az uborka

Ökológia és előrejelzés: melegigényes kártevő.

Az uborka leveleinek rendszeres vizsgálatával kísérjük figyelemmel a levéltetvek betelepedését.

Védekezés: a szárnyas egyedek tömeges megjelenésekor, illetve a levéltetű-népesség elszaporodásának kezdetén sikeresen védekezhetünk. Ne várjuk meg, hogy a kártétel a tünet formájában jelenjen meg! A kémiai védelemtől akkor várhatunk jó hatást, ha a növényvédő szer a kártevő élőhelyére, a levél fonákára is eljut. Pirimikarb, lambda-cihalotrin, bifentrin, heptenofosz, dimetoát és diklórfosz hatóanyagú készítmények hatásosak.


Tápnövénykör: sok tápnövényű kártevő. Leggyakrabban vöröshagymán, téli sarjadékhagymán, metélőhagymán, pórén, szegfűn, dohányon, káposztán, ciklámenen károsít. Számtalan gyomnövényen, így a Taraxacum officinalison, a Galingsoga parviflorán, keresztes virágú gyomokon gyakori faj. A dohánytripsz egyes biotípusainak eltérő tápnövényköre még nem tisztázott minden részletében.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a dohánytripsz az uborka gyakori, de kevésbé veszélyes kártevője. Szabad földön a kártétel kizárólag a dohánytripsz korai, júniusi betelepedése esetén lehet jelentős. Növényházban a nyugati virágtripsszel együtt súlyos károk okozója lehet.

Kárkép: az uborka levelein a kártétel apró, tűszúrásnyi, ezüstösfehér foltok formájában jelentkezik. A levél fonákán 0,5–1,5 mm hosszúságú sárga, illetve barna, karcsú, élénk mozgású rovarokat találunk. Az ezüstös elszíneződés a levél felületét szinte teljesen beborítja. Később a levelek sárgulnak, hamar elszáradnak. A fiatal uborkán a súlyos levélkártétel visszafogja a növény növekedését. Az idős állományban a szívogatás a levélzet gyors elöregedését és ezáltal terméscsökkenést okoz. Amennyiben az egész levélre kiterjed, a dohánytripsz kárképe hasonlít a takácsatka által okozott kártételre. A levél fonákán megjelenő állatok alapján azonban könnyű az elkülönítésük.

Fejlődésmenet: a dohánytripsz sok tápnövényű, melegkedvelő állat. A talaj felszínén, növénymaradványok között, illetve a talajban telelnek át az imágók. Tavasszal gyomnövényeken, majd a vöröshagymán szaporodik el. Tavaszi tápnövényeik elszáradása, illetve a vöröshagyma leveleinek elöregedése után új tápnövényeket keres. A nagy levélfelületű uborka megfelelő táplálék a dohánytripsz számára. Nősténye az uborka levelének fonákán a bőrszövet alá süllyeszti tojásait. A kikelő lárvák a leveleket szívogatják. Két lárvastádiumuk van, majd a talajban prenimfává és nimfává alakulnak.

A talajban lévő két fejlődési alak nem táplákozik. A nimfa vedlését követően az imágó elhagyja a talajt, és a növény föld feletti részén, elsősorban a leveleken táplálkozik. Egy nemzedék a meleg nyári hónapokban 3–4 hét alatt fejlődik ki, így az uborka tenyészideje során 3–4 nemzedéke is kialakulhat. Növényházakban folyamatosan szaporodik.

Ökológia előrejelzés: melegkedvelő faj. Szabad földön 14,5 °C feletti napi átlaghőmérséklet felett kezdődik a faj tömeges elszaporodása.

A táblára kihelyezett világoskék, vizes tálcsapdákkal a betelepedés üteme megfigyelhető. A növények idősebb leveleinek hetenkénti vizsgálatával az imágók, valamint a lárvák egyedsűrűségének változása pontosan megállapítható.

Védekezés: vegyszeres növényvédelemre elsősorban abban az esetben van szükség, ha a dohánytripsz betelepedése már 2–3 lombleveles korban jelentkezik. Ilyenkor a védekezés elmulasztása jelentős növekedésbeli lemaradást okoz. A dohánytripsz ellen a felszívódó hatóanyagok közül a dimetoát és a metomil használható eredményesen. A kontakt hatóanyagok, (pl. a deltametrin, diklórfosz, fenpropatrin) csak akkor hatásosak, ha a növényvédő szer a levelek fonákára kerül. A rejtett életmód miatt a permetezést 7–10 nap elteltével ismételjük meg.

Amennyiben a dohánytripsz megjelenése a lombozat kialakulása után következne be, csak nagyszámú imágó észlelése esetén indokolt a védekezés. Ekkor már csak a rövid élelmezési várakozású készítmények (Decis 2,5 EC, Karate 5 EC, Talstar 10 EC) jöhetnek számításba.


Az uborka

2.6. Mezei poloskák2.6.1. (Miridae)

Tápnövénykör: termesztett és vadon élő, lágy szárú növények. A mezei poloskák családjából több poloskafaj okozhat kárt az uborkán. Kártételük időszakos, különösen az intenzív hajtásnövekedés idején lehet jelentős.

Kárkép: a poloska imágói a hajtáscsúcsot és a fiatal, növekvő leveleket szívogatják. A szívogatás következtében a hajtáscsúcs a növekedésben leáll, rövid ízközök és apró levelek képződnek. A károsított hajtásvég merev, rugalmatlan. A támrendszeres termesztésben a károsított, felvezetett hajtás gyakran letörik. A fiatal leveleken szívogató poloskák szúrásnyomait szabad szemmel alig láthatjuk. A poloska által károsított helyen a levél nem nő, és ennek következtében felszakad, lyukacsos lesz. A főhajtás felvezetésének zavarásával évről évre jelentős kárt okoznak.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a szabadföldi síkművelésű és a támrendszeres uborkán egyaránt károsít, ennek ellenére a támrendszeres uborkán rendszerint súlyosabb és szembetűnőbb a kártétele. Növényházban termesztetett uborkán kártételük ez idáig nem jelentkezett.

Fejlődésmenet: a mezei poloskák rendszerint sok tápnövényű kártevők, így életmódjuk nem kapcsolódik szorosan az uborkához. Egyes fajok imágó, mások tojás alakban telelnek. Tavasszal gyomnövényeken, lágy szárú termesztett növényeken élnek. Egyes termesztett növények (pl. lucerna) kaszálása, a gabonafélék érése után tömegesen telepednek be az uborkaállományba, ahol az intenzív hajtásnövekedés időszakában jó táplálkozási lehetőséget találnak. A tenyészidő későbbi szakaszában is (bár kisebb számban) megtalálhatók az uborkán, de ekkor már károsításuk kisebb jelentőségű.

Ökológia és előrejelzés: az uborkán károsító mezei poloskák eltérő ökológiai igényű fajokból állnak. Tömeges elszaporodásukat elsősorban az időjárási körülmények, továbbá tápnövényeik előfordulása határozza meg.

A hajtások felvezetése során az imágók megjelenésének figyelemmel kísérése feltétlenül indokolt. A poloskákat mindig a hajtáscsúcson, fiatal leveleken keressük. A környező lucernatáblák kaszálása után fokozottan számolni kell a mezei poloskák tömeges megjelenésére.

Védekezés: a mezei poloskák ellen rendszeres rovarölő szeres kezelés szükségtelen. Ha pontosan megfigyeljük betelepedésük idejét, kártételük néhány permetezéssel megakadályozható. Megjelenésükre általában júniusban kell elsősorban számítani. Amennyiben tömegesen jelentkeznek, a kémiai védekezés nem halasztható el.

A mezei poloskák ellen deltametrin, lambda-cihalotrin hatóanyagú készítmények eredményesen használhatók. A betelepedés ütemétől függően a permetezést 1–2 alkalommal szükséges megismételni.


Tápnövénykör: sok tápnövényű kártevő. Kártétele zöldségféléken, dísznövényeken, esetenként gyümölcsféléken jelentős. A termesztett növényeken kívül a gyomnövényeken is elszaporodhat. Az uborka a közönséges takácsatka egyik kedvenc tápnövénye. A nagyfelületű levélzet fonáki részén a takácsatkák számára rendkívül kedvező feltételek alakulnak ki. Különösen aszályos esztendőkben, a tenyészidő második felében szembetűnő a kártétele.

Kárkép: a tenyészidő elején nem feltűnő. A levelek fonákán pókhálóra emlékeztető, de annál finomabb szövedék védelmében 0,5 mm körüli, nyolclábú állatok szívogatják a leveleket. A károsított növény párologtatása a szívogatáskor ejtett sebek nyomán ugrásszerűen megnövekszik, a növény teljesítőképessége csökken. A károsított levelek sárgulnak, barnulnak, esetleg elszáradnak.

A közönséges takácsatka által uborkán okozott tünet nagyban hasonlít a magnéziumhiány okozta elváltozásokra. A két tünet elkülönítése mégis rendkívül egyszerű: a közönséges takácsatka által károsított levelek fonákán minden esetben megtalálhatjuk a kártevőt vagy szövedékét.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: kozmopolita faj. Növényházakban és szabad földön egyaránt károsít. A megtámadott növények párologtatása szabályozhatatlanná válik. A fokozott párologtatás káros a növények teljesítőképességére. Széles tápnövényköre és kozmopolita volta miatt a legjelentősebb kártevők egyike.


Az uborka

Fejlődésmenet: a közönséges takácsatka szárazság- és melegkedvelő állat. Alacsonyabb hőmérsékleten (15–20 °C) fejlődése 3–4 hétig is eltart. 20 °C felett fejlődése felgyorsul, 25–30 °C közötti hőmérsékleten akár két hét alatt is kifejlődhet egy nemzedéke. Bár melegkedvelő faj, ennek ellenére szabad földön, növénymaradványok között, fák kéregrepedéseibe húzódva jól tűri a telet. Az áttelelt nőstények április közepétől kezdik tojásaik lerakását. Ekkor gyakran gyomnövényeken, gyümölcsfákon jelennek meg. A nőstények sárga, gömb alakú tojásaikat (gyakran szövedék védelmében) a levél fonákára rakják. A tojásból kikelő lárvának mindössze 3 pár lába van, és csak a következő vedlés után, az ún. protonimfa stádiumban jelenik meg a 4. pár láb. A nimfa fejlődése során mozgó és nyugvó stádiumok váltogatják egymást. A mozgó stádiumban az állat táplálkozik és érzékenyebb a növényvédő szerekre is. A közönséges takácsatka többször vedlik, majd kifejlett egyeddé alakul át. Soknemzedékű faj.

Ökológia és előrejelzés: szárazság- és melegkedvelő faj. A 20 °C feletti hőmérséklet kedvez a közönséges takácsatka gyors elszaporodásának. Növényházakban termesztett tápnövényein a levegő páratartalmának tartósan alacsony értékei elkerülhetetlenül tömeges elszaporodásához vezetnek.

Az alsó, idős levelek rendszeres, hetenkénti vizsgálatával, ötszörös nagyítású kézi nagyító segítségével a takácsatkák jól észlelhetők.

Védekezés: a szabadföldi uborkát a közönséges takácsatka a lomblevelek megjelenését követően a tenyészidő végéig veszélyeztetheti. A várható kártétel mértékét több tényező befolyásolja. Amennyiben az uborka közvetlen szomszédságában gyommal borított növényállomány vagy a közönséges takácsatka által károsított növények (pl. gyümölcsfák) vannak, megjelenésével fokozottan számolni kell. A gyomos terület melletti uborkát a gyomnövények pusztulását követően az elvándorló atkák egyik napról a másikra ellepik. Minél fiatalabb uborkán jelenik meg a közönséges takácsatka, annál nagyobb a kártétel kialakulásának lehetősége. A síkművelésben és a támrendszer mellett termesztett uborkát a takácsatka egyaránt károsítja. Ennek ellenére a talajon futtatott uborkánál (a fiatal növényállomány kivételével) alig van lehetőség a levél fonákán károsító állatok elleni hatásos védekezésre, ugyanis a levelek fonákát a hagyományos szántóföldi növényvédő gépekkel nem lehet permetezni.

A várható kártétel, így a védekezés szükségességének megítélése, a termesztett fajtától is függ. Az erős növekedésű, nagy lombozatot nevelő fajták kevésbé sínylik meg a takácsatka kártételét. A gyenge növekedésű és kis levélzetű fajtáknál ugyanolyan atkanépesség súlyos levélsárgulást és termésveszteséget okoz.

A közönséges takácsatka elleni kémiai védekezésre uborkán elsősorban a termésszedés megkezdéséig tartó időszakban van lehetőség. A későbbiekben a rendszeres, gyakori szedések nem teszik lehetővé a hosszú várakozásidejű atkaölő szerek használatát. A kémiai védekezéstől akkor várhatunk eredményt, ha a növényvédő szert a takácsatkák élőhelyére, azaz a levelek fonákára permetezzük. A védekezés eredményessége nagyban függ az időzítéstől. Nem szabad megvárni, hogy a takácsatka jelenlétét a leveleken okozott kárkép mutassa. A takácsatkák megjelenését követően a védekezés nem tűr halasztást.

A kémiai védekezésre a speciális atkaölő hatóanyagok közül uborkában amitráz, fenbutatin-oxid és fenpropatrin, hexitiazox engedélyezett. Az atkaölő mellékhatású fenpropatrin hatóanyagú Danitol 10 EC (0,1%) az uborkát károsító mezei poloskák és a takácsatkák együttes megjelenésekor mindkét kártevőcsoport ellen eredményesen használható. Mivel az atkaölő mellékhatású készítmények többsége csak a takácsatka bizonyos fejlődési alakjai ellen hat, a permetezést a várakozási idő figyelembevételével 10 napos időközzel, 1–2 alkalommal indokolt megismételni.

Azokban az országokban, ahol fejlett a zöldséghajtatás, a növényházakban termesztett növényeken károsító közönséges takácsatka elleni biológiai védekezés az üvegházi ragadozóatka (Phytoseiulus persimilis) kibocsátásával általánosan elterjedt. A ragadozóatkák alkalmazása uborkában, paprikában nemcsak kívánatos, hanem a rezisztencia- és szermaradványgondok miatt is elkerülhetetlen Magyarországon is. Az üvegházi ragadozóatka gyors fejlődésű. A fejlődéshez legkedvezőbb 25–30 °C léghőmérsékleten és 80–90%-os relatív páratartalom mellett egy nemzedék már egy hét alatt kifejlődik. A hőmérséklet csökkenésével fejlődése lelassul, és 15 °C alatt már vontatott. Az üvegházi ragadozóatka a közönséges takácsatka valamennyi fejlődési alakját támadja, és az állat testnedveinek kiszívásával elpusztítja. A biológiai védekezés során a közönséges takácsatkán elszaporított üvegházi ragadozóatkákat kibocsátják abba a növényállományba, ahol a takácsatkák már jelen vannak. Az eredményes védekezéshez szükséges ragadozóatka-egyedszám a takácsatkák egyedszámától, a tápnövénytől és a hőmérséklettől függ.

3. Az uborka gyomnövényei


Az uborka

Az uborka különösen a tenyészidőszak elején viseli nehezen a gyomkonkurenciát. A gyomosodás mértéke és a károsító gyomnövények faji összetétele a különböző termesztési módoknál eltérő lehet.

Uborkahajtatásnál a termesztőberendezésben a külső hőmérséklettől függetlenül a T1 életformacsoport tagjain kívül bármilyen szántóföldi gyomfaj előfordulhat. Az évelő gyomfajok közül a G3 életformacsoportba tartozó aprószulák (Convolvulus arvensis) okozhat gondot.

Az uborka szabadföldi termesztése során a tavaszi egyévesek (T3), nyárutói egyévesek (T4) és az évelő tarackos (G1 és G3) gyomfajok megjelenésére számíthatunk. A T3-as gyomok közül a vadrepce (Sinapis arvensis), a repcsényretek (Raphanus raphanistrum) és a sebforrasztó zsombor (Sisymbrium sophia) fordulhat elő.

A síkművelésű és a támrendszeres uborkatermesztésnél egyaránt a T4 életformájú fajok borítanak a legmagasabb értékekkel. Az egyszikű nyárutói gyomnövények közül valamennyi uborkatáblán előfordul a közönséges kakaslábfű (Echinochloa crus-galli), helyenként nagy borításokat érhet el a fakó muhar (Setaria glauca), a zöld muhar (Setaria viridis) és a pirók-ujjasmuhar (Digitaria sanquinalis).

A kétszikű nyárutói gyomok mind fajszámuk, mind borítási értékeik és nem utolsósorban termetük, méreteik alapján az uborkát leginkább veszélyeztető növények. Ezek közül majdnem mindenhol előfordul a fehér libatop (Chenopodium album), a szőrös disznóparéj (Amaranthus retroflexus), a henye disznóparéj (Amaranthus blitoides), az apró gombvirág (Galinsoga parviflora), a tarló tisztesfű (Stachys annua), a varjúmák (Hibiscus trionum) és a fekete ebszőlő (Solanum nigrum).

Helyileg, nem általánosan, a T4 gyomfajok közül a talaj gyommagszennyezettségétől függően előfordulhat a csattanó maszlag (Datura stramonium), a parlagfű (Ambrosia elatior), a lapulevelű keserűfű (Polygonum lapathifolium) és ha korábban a területen napraforgót termesztettek, akkor az árvakelésű napraforgó is.

Az évelő fajok közül a szártarackos (G1) közönséges tarackbúza (Agropyron repens), valamint a gyökértarackos aprószulák (Convolvulus arvensis) és a mezei acat (Cirsium arvense) a tarackos gyomokra jellemzően kisebb foltokban lehet jelen.

3.1. Az uborka gyomirtásaSzabadföldi uborka gyomirtása: az uborka érzékeny a herbicidekkel szemben, ezért gyakori feladat a kézi gyommentesítés.

Mivel az uborkának a tenyészidőszak egyik fenológiai fázisában sincs jó gyomelnyomó képessége, termesztésére olyan területet válasszunk ki, ahol az elővetemény gyomirtásakor az egyéves és esetenként az évelő gyomfajok ellen a védekezések jól megoldhatók.

A rendelkezésre álló gyomirtó szerek hatásspektrumát ismerve, a terület kiválasztásánál kerüljük el a keresztes virágzatúak, a fészkes virágzatúak, a mályvafélék és a burgonyafélék családjába tartozó gyomnövényekkel fertőzött területeket.

Az uborka vegyszeres gyomirtására csak néhány gyomirtó szer engedélyezett, ezért gyomirtó szer használata mellett is szükség van a mechanikai gyomirtásra.

Szabad földön helyre vetett uborka alap gyomirtására presowing vagy preemergens időpontban kerülhet sor.

Vetés előtt benefin vagy naptalam hatóanyagú készítmények használhatók. A hatás szélesítése érdekében a két hatóanyag kombinációban is kijuttatható. A talajba juttatás eszköze lehet a kombinátor, a tárcsa vagy az ásóborona. A permetezést és a bedolgozást célszerű egy menetben elvégezni.

A naptalam vetés után 48 órán belül is kijuttatható. Szabad földön, palántázott uborka alap gyomirtására a palántázás előtt ppi vagy preplanting módon, illetve időpontban kerülhet sor. A palánták károsodásának elkerülése végett a benefin hatóanyagú herbicideket önmagukban vagy a naptalam hatóanyagú herbiciddel kombinálva, a palántázás előtt 5–6 nappal juttassuk ki. Amennyiben a gyomirtásra csak a naptalam hatóanyagú herbicidet használjuk, a kezelést a palántázás előtt 1–2 nappal is elvégezhetjük. A bedolgozással kapcsolatban a helyre vetett uborkánál leírtakat kell figyelembe venni.

Helyre vetett vagy palántázott uborka állománykezelésére az uborka morfológiai sajátosságai (széles, szöszös, mirigyes levél) miatt kétszikű gyomfajokat irtó herbicidek nem használhatók. Posztemergensen tehát csak az


Az uborka

egyszikű gyomok ellen tudunk védekezni az egyéves fűféle gyomok 1–3 leveles és az évelő egyszikű gyomok 10–15 cm-es fejlettségénél. Palántázott uborka kezelésére a palánták begyökeresedésének függvényében csak a palántázást követő 10–20 nap eltelte után kerülhet sor.

A tenyészidőszakban kézzel vagy géppel végzett kiegészítő gyomirtások mélysége a 2–3 cm-t ne haladja meg!

Az uborka gyomirtó szerei

4. Az uborka védelmeAz uborka szabadföldi és növényházi termesztésének növényvédelmi sajátosságai eltérők. A szabadföldi uborkatermesztés történhet helyrevetéssel és palántázással. A növényházi uborkatermesztés kizárólag palántázással oldható meg.

4.1. Szabadföldi termesztésA fajtaválasztáskor olyan fajtát részesítsünk előnyben, amely számos betegséggel szemben rezisztens, illetve toleráns. A fajtaleírásokban a fajták zöme a cucumber mosaic cucumovirus kórokozóval, a lisztharmattal, valamint a kolletotrihumos és kladospóriumos betegséggel szemben ellenálló. Az uborkaperonoszpórával szemben ellenálló fajták is ismertek. Nyilvánvaló, hogy védekezésünket ennek figyelembevételével kell terveznünk.

A termesztési mód a növényvédelem sikerét jelentősen befolyásolja. A síkművelésű uborka esetében a pszeudomonászos betegség és az uborkaperonoszpóra előfordulása jelentős lehet. A talajra fekvő terméseken a kladospóriumos betegség is megjelenhet. A síkművelésű uborka esetében a növényfelület-nedvesség időtartama is hosszú, emiatt a kórokozók fertőzési lehetősége is nagyobb. A síkművelésű uborka permetezése is nehézkes. A művelő, illetve permetezési utak kialakítása ellenére a levél fonákának permetezése nehézkes és nem kielégítő. Ezzel szemben a támrendszeres uborka termesztése kedvezőbb és hatékonyabb védelmet tesz lehetővé. A pszeudomonászos betegség fellépésének veszélye kisebb. Az uborkanövények légjárhatósága a növényfelület-nedvesség időtartamát lényegesen csökkenti, emiatt az uborkaperonoszpóra veszélyét is mérsékeli. E művelési mód a védekezést megkönnyíti, hatékonyságát pedig (a levélfonák permetléborításával) jelentősen növeli.

A termesztési mód a gyomnövények elleni védekezéseket is befolyásolja. A vegetáció során a támrendszeres uborkán a gyomnövények jobban hozzáférhetők, így a hagyományos kézi művelés és az esetleges vegyszeres kezelések hatékonyabbak.

Vetés előtt a magot a pszeudomonászos betegség ellen kasugamicin hatóanyagú szerrel kell csávázni.

A helyre vetett, illetve a palántázott szabadföldi uborka védelme teljesen megegyező. A szabadföldi


Az uborka

támrendszeres, valamint a síkművelésű uborka kártevők elleni védelme több vonatkozásban is eltér. Mindkét termesztési módnál az ültetés, illetve a vetés előtt (indokolt esetben) gondoskodni kell a terrikol kártevők elleni védekezésről.

Vetés előtt 5–6 nappal kijuttatva, a magról kelő, egyéves gyomok ellen benefin, naptalam hatóanyagú herbicidek használhatók. A készítményeket a talajba kell dolgozni.

Vetés után, kelés előtt, azaz preemergensen, naptalam hatóanyagú herbicidek használhatók. A készítményeket a talajba kell dolgozni.

A keléstől a termésszedés kezdetéig terjedő időszak a betegségek leküzdésének döntő szakasza. Erre az időszakra esik a növény intenzív hajtásnövekedése, ez pedig a megelőző, folyamatos védekezést teszi szükségessé. Ha ebben az időszakban a védekezést elmulasztjuk vagy elhanyagoljuk, akkor a betegségek a termésszedés időszakában hatalmasodnak el. Ilyenkor pedig a folyamatos és hatékony védelem a munka- és élelmezés-egészségügyi várakozási idő miatt nem oldható meg. A védekezés gerincét az uborkaperonoszpóra leküzdése adja. Ezért a hajtásnövekedés megindulásától, május végétől július elejéig szisztémikus szert kell használni. Védekezésre efozit-Al + rézoxiklorid vagy fosetil-Al hatóanyagú szert kell választani. Az efozit-Al rézoxiklorid komponense egyben védelmet nyújt a pszeudomonászos és kolletotrihumos betegségek ellen is. A fosetil-Al hatóanyagú szert viszont rézoxiklorid vagy réz-hidroxid hatóanyagú szerrel ki kell egészíteni.

Az uborka védelmére metalaxil hatóanyagú készítmények nem használhatók. A lisztharmat ellen kéntartalmú szerrel kell a fent említett készítményeket kiegészíteni.

A levél- és a hajtáskártevők közül a támrendszeres uborkán az egyszáras felvezetés során a mezei poloskák kártétele okozza a legnagyobb gondot. A növényállományba betelepedő poloskák kártételének megelőzésére rendszerint rovarölő szeres permetezés (piretroid hatóanyagú rovarölő szerek) szükséges. A mezei poloskák elleni védelem összekapcsolható a közönséges takácsatka és a dohánytripsz elleni védelemmel. Az utóbbi, levélfonákon tartózkodó két faj miatt a kezelés hatékonysága a fonák permetlé-borítottságától nagymértékben függ. A permetezésre inszekticid és akaricid aktivitású bifetrin, fenpropatrin hatóanyagú piretroidok hatásosak.

A közönséges takácsatkák ellen a hajtásfelvezetés időszakában rendszerint ritkán szükséges speciális akaricides beavatkozás. A hosszú termésszedési periódus alatt, amikor a takácsatkák számára kedvező júliusi, augusztusi aszályos időjárás mellett a gyakori szedések miatt speciális akaricidek használata kevés kivételtől eltekintve nem jön számításba, ezért a termésszedés előtt a levelenkénti néhány takácsatka már indokolhatja a kezelés elvégzését. A közönséges takácsatka ellen kémiai védekezés szükségességének eldöntésekor vegyük figyelembe a termesztett fajta növekedési erélyét. Az erős növekedésű, túlnyomóan nővirágú fajták kevésbé károsodnak, mint a gyengébb növekedésű, partenokarp fajták. Amennyiben az uborka levelén a kártevők természetes ellenségeit, nevezetesen az Anthocoris fajok lárváit, imágóit, katicabogarak imágóit, lárváit, fátyolkákat is megfigyelünk, a vegyszeres beavatkozás szükségességének eldöntésekor hasznos tevékenységüket is mérlegeljük.

A síkművelésű uborkatermesztés során a közönséges takácsatka jelentősége kisebb, mint a támrendszeres termesztésnél, továbbá a mezei poloskák kártétele egyáltalán nem jelentkezik.

Az előbbi nem azt jelenti, hogy a síkművelésű uborkánál a takácsatka elleni védelemre nem kell tekintettel lenni. Igaz, hogy a talajközeli leveleken a gyakori párás klíma miatt a takácsatkák tömeges elszaporodása ritkább, mint a támrendszeres állományban, azonban azt a tényt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy ha az ilyen állományban a takácsatkák elszaporodnak, a kontakthatású speciális akaricidek levélfonákra való kijuttatása technikailag szinte megoldhatatlan. Ezért a síkművelésű uborkánál a közönséges takácsatka elleni megelőző eljárások (pl. gyommentes növényállomány, időben végzett gyomirtás, öntözéses termesztés) fokozott jelentőségűek.

Az uborka-levéltetű a támrendszeres és a síkművelésű állományokat az intenzív hajtásnövekedéstől a levelek elöregedéséig veszélyezteti. A kémiai védelemre felhasználható rovarölő szerek megegyeznek a hajtatott uborka védelménél javasoltakkal.

Egyéves és évelő egyszikű gyomnövények ellen fluazifop-P-butil hatóanyagú gyomirtó szer engedélyezett.

A termésszedés időszakában a kezelések feltételesek. Ha a betegségek (főleg az uborkaperonoszpóra) jelentkezése mégis indokolja a védekezést, akkor a fent említett készítményeket kell használni. Ezek munka- és élelmezés-egészségügyi várakozási ideje rövid (3–5 nap), így a kezelések a termésszedés időszakában is


Az uborka

elvégezhetők.

4.2. HajtatásA fajtaválasztás szempontjai a szabadföldi termesztésnél leírtakkal azonosak, azzal a kiegészítéssel, hogy a lisztharmat-ellenálló fajták téli hajtatásra nem alkalmasak, mivel azok fényhiányból adódó klorotikus tüneteket mutatnak.

A termesztési módot a hajtatás időzítése befolyásolja. A kiültetés időpontja lehet szeptember vége, november, illetve december, valamint január vége, illetve február eleje. Nyilvánvaló, hogy a hajtatás időzítésének hatása van a palántanevelés időtartamára (pl. december–január hónapokban 60, márciusban pedig 35 nap). A létesítmények (fűtött, fűtés nélküli) a kiültetés idejét is meghatározzák.

Újabban az uborka fuzáriumos hervadásának leküzdésére ellenálló alanyokat használnak, amelyekre a termesztett uborkafajtát kézben oltják. Így a palántanevelés kezdetén ezt az eljárást a növényvédelmi teendők közé sorolhatjuk.

Vetés előtt az uborkapalánta egészségi állapota gyakran meghatározza a termesztés sikerét. Ez elsősorban a növényházi uborkahajtatásra érvényes, ahol a palántával behurcolt kártevők a tenyészidő későbbi időszakában is kedvező életfeltételeket találnak. A palántanevelőben jelentkező fajok közül a gyökérgubacs-fonálférgek, az üvegházi molytetű, a közönséges takácsatka, továbbá az uborka-levéltetű a legjelentősebb. Megjelenésük azért is veszélyes, mert a palántákon észrevehető kárt nem okoznak, és az okozott kár csak a már termő növényállományban válik jelentőssé. Kártételük elkerülése megelőző növény-egészségügyi intézkedéseket igényel. A gyökérgubacs-fonálférgek kártételének mérséklésére a palántakori uborka toleráns alanyra oltása várhatóan a közeljövőben elterjed. Ennek ellenére hangsúlyozni kell, hogy ilyen esetben is a palántanevelés gyökérgubacs-fonálféregtől eredendően mentes vagy fertőtlenített közegen történjen. A talajfertőtlenítés módszereit A paradicsom kártevői, gyökérgubacs-fonálférgek c. részben tárgyaljuk.

A palántanevelés során az uborkaperonoszpóra és az uborka kolletotrihumos betegsége elleni megelőző védekezést legalább 2 alkalommal el kell végezni. Védekezésre a kontakthatású mankoceb, propineb, metirám hatóanyagú szerek jöhetnek számításba.

A palántanevelés kiültetés előtti időszakában megjelenő lombkártevők közül az üvegházi molytetű és az uborka-levéltetű a legjelentősebb. A korai palántanevelés időszakában csak akkor kell megjelenésükkel számolni, ha a növényházban a termesztés a téli időszakban sem szünetelt. Ilyenkor a növényházakban termesztett növényeken vagy még gyakrabban gyomnövényeken a telet átvészelő populációk jelenléte későbbi súlyos kártétel veszélyét hordozza magában. A kártétel megelőzésére már a palántanevelés közben indokolt lehet a védekezés. Feltétlenül el kell dönteni, hogy a védekezés kémiai vagy biológiai módját kívánjuk-e a későbbiekben felhasználni. A döntést azért kell meghozni, mert a palántanevelés során használt hosszú hatástartamú rovarölő szerek akadályozzák a biológiai védekezére felhasználható természetes ellenségek későbbi betelepítését. Vegyszeres védekezés választása esetén üvegházi molytetű ellen metomil, buprofezin, teflubenzuron, piridaben, illetve piretroid hatóanyagú készítményekkel, uborka-levéltetű ellen pirimikarb, dimetoát, diklórfosz, heptenosz, bifentrin hatóanyagú rovarölő szerekkel permetezhetünk.

A szabadföldi kiültetésre szánt uborka palántanevelése rövid ideig tart, és a gyökérgubacs-fonálféregtől mentes szaporítóközeg felhasználásán túl a kártevők elleni védelem terén növény-egészségügyi teendővel nem jár.

Kiültetés előtt elengedhetetlenül fontos a talaj gyökérgubacs-fonálféreggel való fertőzöttségének ismerete. Indokolt esetben a talajfertőtlenítés elkerülhetetlen. Kőzetgyapotos termesztésnél egyáltalán nem, szalmabálás termesztésnél kisebb mértékben kell fonálféreg-kártételtől tartani.

A kiültetéstől a termésszedés kezdetéig terjedő időszak első védekezése a kiültetés után esedékes. Ekkor a szklerotíniás betegség ellen a növény gyökérnyaki részét iprodion, procimidon, vinklozolin, benomil vagy tiofanát-metil hatóanyagú szerrel kell kezelni. A kiültetés után az intenzív hajtásnövekedés időszakában az uborkaperonoszpóra elleni folyamatos védekezés rendkívül fontos. Ekkor legalább 3–4 kezelés szükséges efozit-Al + rézoxiklorid vagy fosetil-Al hatóanyagú szerekkel. Az efozit-Al rézoxiklorid komponense a kolletotrihumos betegség ellen is hatásos. A fosetil-Al hatóanyaghoz azonban rézoxiklorid vagy réz-hidroxid hatóanyagot kell tenni. Lisztharmat ellen a fent említett, választott készítményhez dinokap hatóanyagú szert kell adni. A hajtásnövekedés időszakában az uborkát a botrítiszes és szklerotíniás betegség egyaránt veszélyezteti. Ezért ekkor ellenük legalább 3–4 alkalommal megelőzésképpen iprodion, procimidon, vinklozolin, benomil vagy tiofanát-metil hatóanyagú szerrel kell védekezni.


Az uborka

A hajtatott uborka lombkártevői elleni kémiai védekezést megkönnyíti a támrendszeres termesztésmód. Az uborkalevél fonákán élő kártevők, nevezetesen az üvegházi molytetű, az uborka-levéltetű, a nyugati virágtripsz, a dohánytripsz ellen permetezéssel kijuttatott növényvédő szerek hatása jól érvényesül. Kerüljük a kártevők egyedsűrűségétől független, menetrendszerű növényvédelmi kezeléseket! A növényház mikroklímájában elsősorban a hőmérséklet és a páratartalom szabályozásával mérsékelhetjük a kártevő állatok elszaporodását. A szélsőségesen felmelegedő uborkaházak a növény számára kedvezőtlenek, ugyanakkor az üvegházi molytetű, a nyugati virágtripsz még gyorsabb szaporodásához vezetnek. A közönséges takácsatka elleni védelem a még az uborka számára is kedvező, 70–75% RP folyamatos tartásával jórészt megoldható. Az egészséges palántáról kiinduló, a növényvédelmi higiéne szabályait betartó termesztés esetén a korai hajtatási időszakban kártevő állatok megjelenésétől alig kell tartanunk. A későbbiekben, amikor az uborka levélkártevői már a szabadban is megtalálják életlehetőségeiket, számolhatunk betelepedésükkel. A szellőzők közelében elhelyezett színcsapdák, továbbá a növényállomány rendszeres vizsgálata elkerülhetővé teszi egy-egy kártevő váratlan megjelenését.

A kártevők elleni védelem kémiai módszerei főleg a szedési időszak előtt alkalmasak a védekezésre. Éppen ezért a kiültetés és a szedés megkezdése közötti időszakban a kártevők megjelenésekor alacsony egyedsűrűség esetén is indokolt lehet a kezelés elvégzése. Az üvegházi molytetű és az uborka-levéltetű ellen permetezés formájában kijuttatható hatóanyagok megegyeznek a palántanevelésnél említettekkel. A nyugati virágtripsz ellen diklórfosz és piretroid, a közönséges takácsatka ellen fenbutatin-oxid, bifentrin, piridaben és amitráz hatóanyagú permetezőszerekkel védekezhetünk.

A termésszedés időszaka a növényvédelmi munkákat korlátozza, ezért nagy jelentőségű a korábbi, megelőző kezelések maradéktalan elvégzése. Előfordulhat azonban, hogy kiegészítő kezelésre is sor kerül. Ekkor az uborkaperonoszpóra és a kolletotrihumos betegség ellen rézoxiklorid vagy réz-hidroxid hatóanyagú, a lisztharmat ellen pedig dinokaptartalmú szert kell használni. E szerek előnye, hogy munka- és élelmezés-egészségügyi várakozási idejük rövid, ezért a termésszedés időszakában is alkalmazhatók.

A termésszedés megkezdése után, a hatásos készítmények hosszú élelmezés-egészségügyi várakozási idejéből adódóan, a szükséges, gyakori, hatásos kezelések elvégzésére sokkal kisebb a lehetőség. A három legfontosabb kártevő rovar az üvegházi molytetű, az uborka-levéltetű és a nyugati virágtripsz, továbbá a közönséges takácsatka ellen a korábbiakban javasolt hatóanyagok közül a rövidebb élelmezés-egészségügyi várakozási idejűek ajánlhatók.

A szabadföldi, támrendszeres uborka védelme


Az uborka

A hajtatott uborka védelme


24. fejezet - A dinnye1. A dinnye betegségeiA dinnyemozaik watermelon mosaic potyvirus (WMV), cucumber mosaic cucumovirus (CMV), a sárga- és görögdinnyén egyaránt előfordul. A dinnyefajták nagy része WMV-ellenállósággal, illetve -toleranciával rendelkezik. A CMV-ellenállóság csak egyes fajták jellemzője. Az ellenállósággal nem rendelkező fajták esetében a megbetegedés mértéke az uborka-levéltetű elszaporodásának függvénye.

A dinnye kolletotrihumos betegsége (Colletotrichum orbiculare) a jelentős betegségek közé tartozik. Már a palántanevelőben is jelentkezhet, ha a magcsávázás elmaradt. Ilyenkor a palánta szártöve barna és befűződött. Szabad földön a betegség levél-, szár- és termésfoltosságot okozva jelentős terméskiesést okozhat.

A dinnye lisztharmata (Erysiphe cichoracearum, Sphaerotheca fuliginea) szabad földön, meleg nyarakon jelentkezik.

A dinnye fuzáriumos hervadása (görögdinnyén: Fusarium oxysporum f. sp. niveum; sárgadinnyén: F. oxysporum f. sp. melonis) a dinnyetermesztés kulcskérdése. Fogékony fajták esetében ezért sok, főleg hagyományos dinnyetermesztő körzetben a termesztést meghiúsíthatja. Vegyi védekezések eredményre nem vezetnek. Ellenálló fajták termesztése vagy a fogékony fajták Fusarium-ellenálló alanyra oltása a legmegbízhatóbb növényvédelmi eljárás.

1.1. Dinnyemozaik1.1.1. (watermelon mosaic potyvirus, cucumber mosaic cucumovirus)

Gazdanövény: sárgadinnye, görögdinnye, továbbá más kabakosok és gyomnövények.

Tünet: a levélen szembetűnő, sárgászöld és sötétzöld mozaikfoltok láthatók. A levelek kisebbek, hullámosak, deformáltak.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a kabakosokon a betegség egyre jelentősebbé válik.

A kórokozó átvitele, terjedése: a kórokozók növénynedvvel és levéltetvekkel vihetők át.

Ökológia: a betegség terjedése a levéltetvek tömeges elszaporodásának függvénye.

Védekezés: a levéltetvek elleni rendszeres védekezés.

1.2. DinnyelisztharmatLásd: Uborkalisztharmat.

1.3. A dinnye kolletotrihumos betegsége1.3.1. (Colletotrichum orbiculare)

Gazdanövény: kabakosok.

Tünet: a csíranövény és a palánta szártöve enyhén befűződik, barna színű lesz, majd rostossá válik. A sárgadinnye levelén először kicsi, kerek, sárgászöld foltok mutatkoznak. A foltok később 6–10 mm átmérőjűek, kerek vagy ovális alakúak, vörösbarnák, szegély nélküliek. A görögdinnye levelén a foltok kisebbek, csak 3-4 mm átmérőjűek, a foltokat pedig szürkésbarna szegély határolja. A levélnyélen és a száron a foltok megnyúltak, oválisak, enyhén besüppedtek. A termésen a foltok nagyobbak, a sárgadinnye foltjait vörösbarna, kiemelkedő szegély határolja, a görögdinnye foltjai viszont szegély nélküliek. A fent említett növényrészeken – a levelet kivéve – elszórtan vagy koncentrikus körökbe rendeződve, apró, rózsaszínű konídiumtömeggel teli acervuluszok vannak.


A dinnye

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a betegség szabad földön, csapadékos időjárás esetén jelentős károkat okoz.

A kórokozó életmódja: fertőzési források a beteg növénymaradványok és a vetőmag, ahol a kórokozó a mag felületén helyezkedik el. A gomba magnyeréskor mosódik a mag felületére. A kórokozó a magról a csíranövényekre jut, ahonnan konídiumai a vízcseppekkel újabb növényrészekre kerülnek.

Ökológia és előrejelzés: a kórokozó számára a 22–27 °C-os hőmérséklet és a csapadékos időjárás kedvező. Előrejelzés nincs.

Védekezés: a vetőmagot kaptán- vagy tirámtartalmú csávázószerekkel csávázzuk. A palántanevelőben legalább két alkalommal, szabad földön pedig a kiültetés után legalább 6 alkalommal, megelőzésképpen védekezni kell. Permetezésre mankoceb, propineb, kaptán vagy folpet hatóanyag-tartalmú szerek ajánlhatók.

1.4. A dinnye fuzáriumos hervadása1.4.1. (Fusarium oxysporum f sp. niveum, F. oxysporum f. sp. melonis)

Gazdanövény: a Fusarium oxysporum f. sp. niveum gazdanövénye a görögdinnye, a Fusarium oxysporum f. sp. melonis gazdanövénye a sárgadinnye.

Tünet: a növényeken először csak egy-egy inda lankad, hervad, fokozatosan azután a többi indán is jelentkeznek a tünetek. Az edénynyalábok barna színűek. Végül az inda elszárad, és a tövén apró sporodóhiumok jelennek meg.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a Fusarium oxysporum f. sp. niveum nagymértékű kártétele miatt a korábbi, hagyományos görögdinnye-termesztő területeken ma már görögdinnyét alig termesztenek. A tövek nagymértékű pusztulása miatt az egységnyi területről leszedett termés mennyisége kevés.

A Fusarium oxysporum f. sp. melonis hazánkban néhány éve vált ismertté a sárgadinnye-termesztésben, jelentősége egyre növekszik.

Mindkét kórokozónak több fiziológiai rassza van.

A kórokozó életmódja: fertőzési források a talajba került fertőzött növényrészek. A kórokozók a talajban a növényrészek elbomlása után 10 évig is megmaradnak. Fertőzési forrás lehet még a vetőmag is. A kórokozók a talajból a növény gyökerén keresztül jutnak az edénynyalábokba.

Ökológia és előrejelzés: a gombák hőigénye magas, hőmérsékleti optimuma a 25–27 °C-os talajhőmérséklet. Előrejelzés nincs.

Védekezés: ott, ahol a betegség előfordult, azt a dinnyefajt legalább 10 évig ne termesszük, más kabakos növény azonban termeszthető. A legeredményesebb védekezési eljárás az ellenálló fajták előállítása és termesztése. Ilyen hazai és külföldi sárga- és görögdinnyefajták széles választékban állnak rendelkezésre. Újabban mind a görögdinnye, mind a sárgadinnye esetében egyre jobban terjed a Fusariumnak ellenálló alanyok használata, amelyeket kézben oltással állítanak elő.

2. A dinnye kártevőiA görög- és a sárgadinnye kártevőegyüttese közel azonos. Mindkét növénynél eltérés mutatkozik a szabadföldi és a növényházi termesztésben előforduló kártevők jelentőségében.

A szabad földön termesztett dinnye legfontosabb kártevői a terrikol kártevők (Melolonthidae, Elateridae), az uborka-levéltetű (Aphis gossypii) és a közönséges takácsatka (Tetranychus urticae). A termésen okozott kártételével a mezei nyúl (Lepus europaeus) érdemel figyelmet.

A szabad földön termesztett dinnye, különösen, ha a palántanevelőből kártevőtől, elsősorban gyökérgubacs-fonálféregtől, közönséges takácsatkától, uborka-levéltetűtől mentes szaporítóanyagot ültetnek ki, alig igényel növényvédelmi kezeléseket. Ezzel szemben a növényházban termesztett dinnye, az ott megjelenő melegigényes, polifág kártevők miatt, lényegesen több növényvédelmi beavatkozással védhető meg. A gyökérgubacs-fonálférgek (Meloidogyne spp.) mint gyökérkártevők, az uborka-levéltetű (Aphis gossypii), a közönséges


A dinnye

takácsatka (Tetranychus urticae), az üvegházi molytetű (Trialeurodes vaporariorum) és olykor a dohánytripsz (Thrips tabaci) mint levélkártevők, súlyos károk okozói lehetnek. A felsorolt melegigényes fajok károsítása már a palántanevelés során elkezdődhet és a növényházi kiültetést követően, a számukra kedvező körülmények esetén, egész tenyészidő alatt folytatódik.

Mivel a görög- és a sárgadinnye kártevői az uborka kártevőivel zömmel azonosak, ehelyütt csak a növényállományok eltéréséből adódó különbségeket ismertetjük. A kártevők részletes ismertetése az uborka kártevőinél található.

2.1. Terrikol kártevők2.1.1. (Melolonthidae, Elateridae)

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a dinnye, mint nagy tenyészterületű, lágy szárú növény a talajlakó kártevők kártételének erősen kitett. Ezért a szabadföldi dinnyetermesztésre kijelölt területen, a nyár végén, ősz elején feltétlenül indokolt a talajlakó kártevők egyedsűrűségének a megállapítása. Amennyiben a térfogati kvadrát módszerrel az L1-nél fejlettebb cserebogárpajorokból és drótférgekből m2-enként átlagosan 0,5–1-nél többet találunk, védekezés hiányában a kártétel bekövetkezésével számolhatunk.

Védekezés: az ültetést megelőző rovarölőszeres talajkezelés (diazinon, malation + fenitrotion). Több évre szóló területhasznosítási terv birtokában, indokolt esetben, a dinnye előveteményeként termesztett őszibúzánál, vetéssel egy menetben kijuttatott granulált inszekticiddel elvégezhetjük a talajlakó kártevők elleni védekezést.


A szabad földön is áttelelő M. hapla a görögdinnyét eddigi vizsgálatok alapján nem támadja meg, így a fertőzést legfeljebb a palántanevelőben előforduló melegigényes fajok okozhatják. A gyepkockában nevelt palántánál szabadföldi termesztés esetében gyökérgubacs-fonálféreg fertőzésétől nem kell tartani. Növényházi termesztés során a melegkedvelő Meloidogyne fajok károsíthatnak.

2.3. Mezei nyúl2.3.1. (Lepus europaeus)

Tápnövénykör: fás szárú és lágy szárú növények. A fiatal gyümölcsfákat elsősorban nyugalmi időszakban, továbbá a tavasz folyamán károsítja. A zöldségfélék közül a salátán és a dinnyén károsít a leggyakrabban.

Kárkép: a fiatal csemeték törzsén a kérget gyakran körberágja. A kipalántázott fiatal saláta leveleit szinte teljesen lerágja. Dinnyén a termés felületét rágja meg. Kártétele az érést megelőző időszakban a leggyakoribb.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: országszerte elerjedt faj. A fiatal gyümölcsösökben, továbbá a zöldségfélék közül a dinnyében és a salátában rendkívül súlyos károk okozója.

Szaporodása: rendkívül szapora. Évente 3–5 alkalommal fial. Az újszülöttek nyitott szeműek, szőrösek, és hamarosan önállóan is táplálkoznak.

Védekezés: a veszélyeztetett növényállományok bekerítésével, kutyás őrzésével és táplálkozást gátló, vadriasztó készítmények használatával. A dinnyében a mezei nyúl kártételének megelőzésére természetes gyanta + rézszappan hatóanyagú vadriasztó szer ismételt kipermetezése kielégítő eredményt ad.

2.4. Uborka-levéltetű2.4.1. (Aphis gossypii)

Tápnövénykör: lásd az uborkánál.

Kárkép: a dinnyelevelek fonákán és a fiatal hajtásokon élő levéltetvek szívogatásának hatására a növények növekedése leáll, a hajtás torzul, rövid ízközű lesz.


A dinnye

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a dinnye egyik legjelentősebb kártevője. Kártételének mértéke évről évre változó. Egyes esztendőkben tömeges megjelenése súlyos károk okozója, más esztendőkben szórványosan előforduló, kisebb populációi nem indokolják a védekezést.

Fejlődésmenet: lásd Az uborka kártevőinél.

Ökológia és előrejelzés: lásd Az uborka kártevőinél.

Védekezés: a kontakthatású rovarölő szerek (deltametrin, lambda-cihalotrin) csak akkor hatásosak, ha a kártvő élőhelyére, a levelek fonákára juttatjuk. Az első levéltetű-kolóniák észlelésekor kijuttatott szisztémikus (dimetoát, heptenofosz) vagy mély hatású (pirimikarb) rovarölő szerek számottevően mérséklik a levéltetvek elszaporodását.


Részletesen lásd Az uborka kártevőinél.

A közönséges takácsatka kártételével dinnyén csak aszályos esztendőben és különösen a tenyészidő második felében kell számolni. A kártételi veszélyhelyzet jelentősen fokozódik, ha a kiültetésre szánt palántákon is megjelenik a takácsatka. Tovább súlyosbítja a helyzetet az elgyomosodott állományban a megkésett, mechanikai gyomirtás, amelynek hatására a gyomnövényeken élő közönséges takácsatka a gyomok elszáradása után a dinnyére vándorol. Növényházi hajtatáskor igen súlyos károkat okoz.

Védekezés: lásd az uborkánál leírtakat.

A levél fonákán élő takácsatkák ellen a kizárólag kontakthatású speciális akaricidek (fenbutatin-oxid, amitráz) használata, csak tökéletes permetléborítással és a takácsatkák elszaporodásának kezdetén ad kielégítő eredményt.


Dinnyekártevőként kizárólag a növényházi hajtatásban fordul elő. A kártétel mértéke azonban itt is elmarad az uborkánál okozottól. A kártevőről, a védekezés lehetőségeiről szóló részletesebb ismereteket A paradicsom kártevőinél tárgyaljuk.


Annak ellenére, hogy már a palántanevelés alatt gyakran megjelenik, a szabadföldi kiültetést követően ritkán okoz jelentős kárt a dinnyén. Növényházi hajtatáskor a dohánytripsz számára kedvező hőmérsékleten gyorsan elszaporodik és a közönséges takácsatkával együtt jelentős lombkártevővé válhat. A kártevőről, a védekezés lehetőségeiről szóló részletesebb ismereteket lásd Az uborka kártevőinél.

3. A dinnye gyomnövényeiA dinnye termesztése során fellépő gyomosodás mértéke, valamint a kialakult gyomegyüttes fajonkénti megoszlása és azok egymáshoz viszonyított aránya több tényező függvénye. A gyomösszetételt elsősorban a termesztés helye, ezen belül a talaj típusa, másodsorban az időjárási körülmények befolyásolhatják.

Elmondható azonban, hogy a dinnye jellemző gyomnövényei, abban az esetben, ha a területet helyesen választottuk ki, csak az egyéves gyomfajok közül kerülnek ki. Ebből a csoportból a nyárutói egyévesek (T4) a dominánsak. A kétszikű gyomok közül ide tartoznak a disznóparéjfélék (Amaranthus spp.), köztük a szőrös disznóparéj (Amaranthus retroflexus), a libatopfélék (Chenopodium spp.), közöttük legfontosabb a fehér libatop (Chenopodium album), a kövér porcsin (Portulaca oleracea), a parlagfű (Ambrosia elatior), az apró gombvirág (Galinsoga parviflora) és a varjúmák (Hibiscus trionum).


A dinnye

Az egyszikű gyomok közül a fűféle közönséges kakaslábfű (Echinochloa crus-galli), a muharfélék (Setaria spp.), valamint a pirók-ujjasmuhar (Digitaria sanquinalis) a leggyakoribb.

Abban az esetben, ha a területen korábban napraforgót termesztettek, számítani kell az árvakelésű napraforgó tömeges megjelenésére.

3.1. A dinnye gyomirtásaTekintettel arra, hogy a dinnyét jó tápanyag-ellátottságú, lehetőleg szervestrágyázott földön termesztjük, az elgyomosodás veszélye hatványozott. Ez egyrészt a magasabb tápanyagszinttel, másrészt a legtöbb esetben helytelenül kezelt trágyák magas csírázóképes gyommagtartalmával hozható összefüggésbe. Az erős gyomosodás kialakulásában közrejátszik továbbá, hogy a dinnye tág térállásban termesztett növény. Annak ellenére, hogy a talaj felszínén elterül, mégsem tudja a felszínét beárnyékolni, és ezzel utat hagy a gyomok tömeges csírázásához.

A dinnye a legkisebb árnyékolásra is érzékeny, ezért a gyomnövények fiatal példányai, valamint a kisebb termetű gyomfajok is veszélyesek lehetnek.

A védekezést már a terület kiválasztásakor kell kezdeni. Olyan helyen, ahol évelő gyomnövények, mint pl. a fenyércirok (Sorgum halepense), a tarackbúza (Agropyron repens), az apró szulák (Convolvulus arvensis), a mezei acat (Cirsium arvense) erősen elszaporodtak, dinnyét ne termesszünk, továbbá ügyeljünk arra, hogy a termesztésre kijelölt tábla talaja káros gyomirtószer-maradványt ne tartalmazzon!

A gyomok irtását mechanikai eszközökkel, herbicidekkel vagy a két védekezési eljárás együttes alkalmazásával lehet megoldani. Míg a vegyszeres védekezések elsősorban a tenyészidőszak első felében nyújtanak védelmet, addig a kézi, illetve gépi kapálásra az egész tenyészidőszakban, de különösen annak második felében van szükség.

Benefin hatóanyagú herbicidek önmagukban vagy naptalam hatóanyagú gyomirtó szerrel kombinálva, vetés, illetve palántázás előtt alkalmazhatók a magról kelő gyomnövények irtására. A készítményeket a permetezést követően azonnal, egyenletesen be kell dolgozni a talajba. A keresztes és fészkes virágzatú gyomnövények, valamint a Solanum nigrum és a Hibiscus trionum ellen e kezelés hatástalan.

A tenyészidőszak folyamán szükségessé váló talajlazítást a benefin bedolgozási szintjén belül kell végezni. A dipropetrin herbicid-hatóanyag görögdinnyevetés utáni közvetlen, illetve palántázás előtti gyomirtására a benefin hatóanyagú készítménnyel alapkezelt területen vagy metolaklór hatóanyagú készítmények valamelyikével, tankkeverékben kijuttatva használható fel.

A dipropetrin irtja a benefin hatóanyagú készítményeknek ellenálló gyomnövényeket.

A vegetáció során a dinnye érzékenysége miatt a csírázó kétszikű gyomok ellen csak folyamatos mechanikai gyomirtással tudunk védekezni.

Fűféle gyomok ellen a speciális egyszikűirtó készítmények közül a fluazifop-P-butil hatóanyagú készítményt használhatjuk fel. A kisebb dózissal az egyéves, a nagyobbal az évelő fűféléket irthatjuk.


A dinnye

A dinnye gyomirtó szerei

4. A dinnye védelmeA dinnye a kertészeti kártevők által kevésbé veszélyeztetett zöldségfélék közé tartozik. Eltekinve az uborka-levéltetű és a talajlakó kártevők esetenként megismétlődő kártételétől, a termést súlyosan veszélyeztető kártevők megjelenésétől nem kell tartani.

A fajtaválasztáskor a dinnye fuzáriumos hervadásával szemben ellenálló vagy toleráns fajtát kell előnyben részesíteni. E tulajdonságot a fajtaleírások közlik. A fajták zöme a dinnyemozaikkal szemben is ellenálló.

A terület kiválasztása ugyancsak a dinnye fuzáriumos hervadása miatt fontos. Olyan területeken, ahol már termesztettek dinnyét, és a fuzáriumos betegség előfordult, fogékony fajtát termeszteni kockázatos. Ha a fuzáriumos betegség görögdinnyén fordul elő, sárgadinnye még termeszthető, mivel a betegség kórokozói növényfaj-specifikusak.

A dinnye jól gyomirtható elővetemény (gabonafélék) után kerüljön sorra. A kiválasztott terület évelő gyomoktól mentes legyen.

A termesztési mód növényvédelmi szempontból jelentős. Ha fuzáriumos hervadástól szennyezett talajon fogékony fajtát kívánunk termeszteni, akkor Fusarium-ellenálló alanyokat használjunk. A növényvédelmi munkák elvégzésére művelőutakat kell hagyni.

Vetés előtt a magot a kolletotrihumos betegség ellen kaptán vagy tirám hatóanyagú porcsávázó szerrel csávázni kell. A vetőmag-forgalmazó cégek a magot csávázva árusítják, ezt pedig a csomagolóanyagon feltüntetik. Csávázás előtt erről győződjünk meg!

Helyre vetett dinnye esetében vetés előtt (presowing) juttathatók ki a gyomirtó szerek. Lásd A dinnye gyomirtása.

A palántanevelés során a dinnye kolletotrihumos betegsége ellen a védekezést legalább 2 alkalommal el kell végezni. Védekezésre mankoceb, propineb, kaptán vagy folpet hatóanyagú permetezőszerek jöhetnek számításba.

A szaporítóanyag-előállítás általános növény-egészségügyi szabályainak betartásával egészséges, kártevőktől mentes szaporítóanyag (palánta) állítható elő, és ezzel akár a növényházban továbbnevelt, hajtatott dinnye, akár a szabadföldi dinnye növény-egészségügyi helyzete az egész termesztési ciklus alatt alapvetően befolyásolható.


A dinnye

A palántanevelés idején a kártevők közül a gyökérgubacs-fonálférgek, az uborka-levéltetű, a közönséges takácsatka és a dohánytripsz okozhat károkat. Bár jelentős a kártételük, az majd csak a tenyészidő későbbi időszakában jelentkezik, ezért rendkívül fontos a védekezés körültekintő megszervezése.

A gyökérgubacs-fonálféreg kártételének veszélyét a palántanevelésre szánt földkeverékek komponenseinek tesztelésével és fizikai, kémiai talajfertőtlenítésével megelőzhetjük. A már kész tápkockák utólagos fertőzése elkerülhető a palántanevelő aljzatának polietilénfóliás takarásával. Hagyományos gyepkockák használatakor gubacs-fonálféreg kártételétől nem kell tartanunk.

Az uborka-levéltetű, a közönséges takácsatka és a dohánytripsz mint a levél fonákán élő kártevők ellen a megjelenésük esetén, a kiültetést megelőzően kedvezőbb lehetőség kínálkozik a hatásos kémiai védekezésre, mint majd a szántóföldön a kiültetés után, ezért olykor kisebb egyedsűrűség is indokolhatja a permetezést.

Az utóbbi nem vonatkozik a növényházakba kiültetendő palántákra, tekintettel a függőleges támrendszeren nevelt növényállományra, ahol a levelek fonákán élő kártevők a permetezések során jól elérhetők.

Kiültetés előtt 5-6 nappal kell kipermetezni és azonnal a talajba keverni (ppi) a benefin és a naptalam hatóanyagú készítményeket. Csak görögdinnyében, preplanting alkalmazható a metolaklór + dipropetrin hatóanyag-kombináció.

A kiültetéstől a szedésig terjedő időszakban a kolletotrihumos betegség elleni védekezést tovább kell folytatni. Ezzel egy időben a lisztharmat ellen is folyamatosan kell védekezni. Védekezésre kén, dinokap, kinometionát, fenarimol, pirazofosz vagy tridemorf hatóanyag-tartalmú szerek javasolhatók.

A szántóföldi kiültetés előtt, ha a talajmintavétellel megállapított kártevő-egyedsűrűség a védekezés szükségességét indokolja, a talaj rovarölő szeres kezelését érdemes elvégezni. A kiültetést követően, a talajlakó kártevők okozta növénypusztulás észlelésekor, a fejlett lárvák ellen hatásos üzemi módszer már nem áll rendelkezésre a további kártétel megakadályozására. A veszélyeztetett növényállományban a kártétel mértékének csökkentésére malation + fenitrotion hatóanyagú granulátumok kiszórásával, majd a terület beöntözésével védekezhetünk. Ha a kiültetés utáni hónapban talajlakó kártevők kártétele nem jelentkezik, akkor a tenyészidő későbbi szakaszában már nem kell kártételtől tartani.

A kiültetést követő időszakban, a dinnyeindák erőteljes növekedésekor az uborka-levéltetű károsítása várható. Mivel szívogatásukkal alacsony egyedsűrűség mellett is erőteljesen visszafogják az indák növekedését, ellenük rovarölő szeres permetezés szükséges. Pirimikarb, dimetoát, heptenofosz hatóanyagú készítményekkel védekezhetünk ellenük.

Az érés közeledtével, főleg öntözetlen területeken, aszályos nyarakon, a közönséges takácsatka szaporodása is megindul. Mivel a dinnyeszüret elhúzódó, a védekezés szükségességének mérlegelésekor ne csak az első szedések idejére várható kártétellel számoljunk. Így alacsonyabb egyedsűrűség is indokolhatja a vegyszeres védekezést. A speciális akaricidek felhasználására csak olyan berendezéssel vállalkozhatunk, amely lehetővé teszi a permetezőszer levélfonákra juttatását.

A takácsatkák elszaporodása dinnyeállományban a gyomirtás sikerétől függ. Az elgyomosodott állományokban, a gyomokon elszaporodó takácsatkák, a mechanikai gyomirtás után a dinnyére vándorolnak. Ennek elkerülésére az időben elvégzett mechanikai gyomirtás szükségességét hangsúlyozzuk.

A szüret előtti időszak veszélyes kártevője a mezei nyúl. A veszélyeztetett állomány vegyi vagy akár más módszerekkel való védelme indokolt.

Állományban gyomirtó szerekkel csak a fűféle gyomok ellen lehet védekezni. Erre a célra a fluazifop-P-butil hatóanyag engedélyezett.


A dinnye

A palántázott dinnye védelme


25. fejezet - A sárgarépa1. A sárgarépa betegségeiA vírusos betegségek közül a sárgarépa tarkalevelűsége (carrot mottle virus) és a sárgarépa vöröslevelűsége (carrot red leaf luteovirus) a legjelentősebbek. Fertőzési források a karógyökerek, átvivője pedig a zöld sárgarépa-levéltetű. A vírusmentes vetőmag előállítása nagy jelentőségű.

A sárgarépa sztemfíliumos betegsége (Stemphylium radicinum) jelentős betegség, mivel lombpusztulást és a gyökértestek feketefoltosságát idézi elő. A magcsávázás következetes végrehajtásának bevezetésével kártétele mérséklődött.

A sárgarépa alternáriás levélfoltossága (Alternaria porri f. sp. solani) rendszeres, súlyos lombpusztulást okozó betegség. Fellépésére a lomböregedés időszakában lehet számítani. Kártétele miatt a nyüvő rendszerű betakarítás meghiúsulhat.

A sárgarépa lisztharmata (Erysiphe heraclei) szintén az idősebb leveleken jelentkezik, lombpusztulást okozva. Ellene a védekezés feltétlenül indokolt.

A sárgaréparozsda (Uromyces lineolatus) főleg az Alföldön jelentkezik, ahol a szikes, vizenyős területeken a sziki káka (Bolboschenus maritimus) is megtalálható. Ilyenkor a sárgarépa, mint köztesgazda levelén és levélnyelén a spermogóniumok és a narancssárga ecídiumok találhatók. A sziki kákán mint főgazdán pedig az uredo- és teleutotelepek fejlődnek.

A sárgarépa rizoktóniás betegsége (Rhizoctonia crocorum) kötött, nedves talajokon fordul elő. Fellépésére akkor kell számítani, ha a sárgarépát nem bakháton termesztjük.

A sárgarépa szklerotíniás rothadása (Sclerotinia sclerotiorum) és a sárgarépa botrítiszes rothadása (Botrytis cinerea) szabad földön, de főleg a tárolás során válik jelentőssé. Fellépésükre akkor kell számítani, ha a sárgarépát nem kalászos elővetemény után termesztjük, továbbá akkor, ha a felszedést nem nyüvő, hanem ásó rendszerű betakarítógépekre alapozzuk, és a tárolási hőmérséklet magas. A sárgarépa ervíniás lágyrothadása (Erwinia carotovora subsp. carotovora) a levegőzés nélküli, vizesen tárolt gyökértesteken, magas hőmérsékletű tárolóban válhat jelentőssé. A sárgarépa rizoktóniás betegsége (Rhizoctonia carotae) a faládában tárolt gyökértesteken jelentkezik.

1.1. A sárgarépa tarkalevelűsége1.1.1. (carrot mottle virus)

Gazdanövény: az Apiaceae családba tartozó, termesztett és gyomnövényfajok.

Tünet: a leveleken sárgászöld tarkázottság figyelhető meg. A levélnyél alapi része gyakran görbült. A növények törpe növésűek.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a betegség szórványosan fordul elő, jelentősége hazánkban növekszik.

A kórokozó átvitele, terjedése: a kórokozót a zöld és a hamvas sárgarépa-levéltetű viszi át.

Ökológia: a kórokozó terjedése a fenti levéltetűfajok elszaporodásának függvénye.

Védekezés: a kórokozó terjedése a levéltetűvektorok gyérítésével csökkenthető.

1.2. A sárgarépa vöröslevelűsége1.2.1. (carrot red leaf luteovirus)

Gazdanövény: az Apiaceae családba tartozó növényfajok.


A sárgarépa

Tünet: a levélkeosztatok hegyénél vörös elszíneződés látható, amely később a levélkeosztatokra is kiterjed. Végül a levelek vörös színűek lesznek.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a betegség hazánkban egyre nagyobb jelentőségű.

A kórokozó átvitele, terjedése: fertőzési forrás a sárgarépa karógyökere és az Apiaceae családba tartozó termesztett és gyomnövények. Átvivője a zöld sárgarépa-levéltetű.

Ökológia: a kórokozó terjedése a fenti levéltetűfajok elszaporodásának függvénye.

Védekezés: a beteg tövek eltávolítása. A kórokozó terjedése a levéltetűvektorok gyérítésével megakadályozható.

1.3. Sárgarépa-lisztharmat1.3.1. (Erysiphe heraclei)

Gazdanövény: az Apiaceae családba tartozó növényfajok.

Tünet: a levélen, a levélnyélen először foltszerűen, majd a felületet beborítva, finom, szürkésfehér epifita micéliumbevonat látható, majd a bevonat a konídiumláncok tömegétől lisztszerű lesz. A nyár közepétől apró, fekete kleisztotéciumok jelennek meg. A kaszattermésen szintén szürkésfehér micéliumbevonat és kleisztotécium található.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: száraz nyarakon és ősszel általánosan elterjedt. A lomb elszárad, emiatt a gyökérfejlődés gyenge. Csapadékos időjárás után a növények új, egészséges leveleket fejlesztenek.

A kórokozó életmódja: a beteg magvak jól csíráznak, s belőlük egészséges növények fejlődnek. A kórokozó fertőzési forrásai az elpusztult növénymaradványokon lévő kleisztotéciumok. A kleisztotéciumból kiszabaduló aszkospórák a leveleket fertőzik meg. A nyári fertőzésben a konídiumoknak nagy szerepük van.

Ökológia és előrejelzés: a betegség száraz, csapadékszegény időszakban válik jelentőssé. Előrejelzés általában nincs.

Védekezés: száraz nyáron és ősszel a lombot kén-, dinokap-, kinometionát-, pirazofosz- vagy tridemorf-tartalmú szerekkel, nedvesítőszer hozzáadásával kell permetezni. Csapadékos időjárás esetén és öntözött növényállományban nem kell védekezni.

1.4. A sárgarépa alternáriás levélfoltossága1.4.1. (Alternaria porri f. sp. dauci)

Gazdanövény: sárgarépa.

Tünet: a levélen apró, kerek, vizenyős foltok mutatkoznak, amelyek később megnagyobbodnak, és sárgásbarna színűek lesznek. Ha a foltok összeolvadnak, a levélkeosztatok elszáradnak. A levélnyélen a foltok oválisak, majd összeolvadva, vonalszerűek lesznek. Konídiumtartó gyep a foltok felületén csak csapadékos, párás körülmények között képződik. A levelek később teljesen elszáradnak, és a talajra fekszenek. Szabad földön szembetűnő, hogy a külső, idős levelek elpusztulnak, és a sárgarépa új, egészséges leveleket fejleszt.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: szabad földön, nyár végén nagymértékű lombpusztulás észlelhető. Az idős levelek pusztulása miatt a gyökérsúly növekedése az egészséges növényekének 1/3-ára csökken.

A kórokozó életmódja: a legfontosabb fertőzési forrás a beteg levél. A kórokozó a száraz levélen nagyon hosszú ideig életképes. Figyelemre méltó, hogy a kórokozó a 6 hónapos, száraz levelekből eredményesen izolálható. A kórokozó az egészséges növényekre a talajon maradt levelekről kerül. A gomba esetenként megtalálható a vetőmagon, ezért a vetőmag, mint fertőzési forrás kisebb jelentőségű. A kórokozó csak az idős leveleket fertőzi meg, a fiatal, zsenge levelek a betegségre nem fogékonyak. A gomba a sztómákon keresztül jut a szövetekbe. Nagymértékű megbetegedés esetén a kórokozó csépléskor tapad a mag felületére, virágzáskor azonban ritkán jut be a mag belsejébe.

Ökológia és előrejelzés: a kórokozó hőmérsékleti optimuma 24–32 °C. A gomba relatívpáratartalom-igénye


A sárgarépa

szintén magas. Előrejelzés nincs.

Védekezés: a beteg lombot mélyen alá kell szántani a talajba. Magcsávázásra kaptán vagy tirám hatóanyagú porcsávázó szerek jöhetnek számításba. A lombpermetezést csak július végén kell elkezdeni, majd 10 naponként megismételve, a karógyökerek felszedése előtt 2 héttel kell befejezni. Védekezésre cineb-, mankoceb-, propinebvagy metirámtartalmú permetezőszerek hatásosak.

1.5. A sárgarépa sztemfíliumos betegsége1.5.1. (Stemphylium radicinum)

Gazdanövény: sárgarépa.

Tünet: a csírázó magvak elpusztulnak, nem kelnek ki. A csíranövény szik alatti szárrésze elfeketedik, befűződik, a növények pedig kidőlnek. Az elfeketedő szárrészen finom, sötétbarna konídiumtartó gyep figyelhető meg. A leveleken apró, kerek vagy hosszúkás, barna foltok láthatók. A levélnyélen a foltok megnyúltak, csíkszerűek, sötétbarnák. A levelek sárgulnak, elszáradnak. A virágzaton a fentiekhez hasonló tünetek alakulnak ki. A karógyökér feji részén, végén vagy oldalán 2–15 mm átmérőjű, kerek vagy ovális, besüppedő, fekete foltok láthatók, amelyeken laza, olajbarna bevonat, micélium és konídiumtartó fejlődik.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a sárgarépa egyik legjelentősebb betegsége. A fekete foltok minőségromlást, a tárolóban bekövetkező rothadás nagy tárolási veszteséget, a magszár hervadása pedig maghozamkiesést okoz.

A kórokozó életmódja: fontos fertőzési forrás a vetőmag. A kórokozó konídiumai a maghozó tövek leveleiről és virágernyőiről csépléskor a mag felületére tapadnak (külső magfertőzés) vagy pedig a mag kötődésekor a gomba micéliuma és konídiumával csíratömlője a mag belsejébe hatol (belső magfertőzés). Fertőzési források ezenkívül az elpusztult növényrészek, amiken a kórokozó 2 évnél tovább is fennmarad, valamint a talaj, ahol a kórokozó még 6 év után is megtartja életképességét. A kórokozó konídiumai a beteg csíranövényről jutnak a levélre, a levélről lemosódó konídiumok pedig a fejrészre tapadnak, és a peridermán vagy mikrosebeken keresztül jutnak a szövetekbe. A talajban lévő gomba a karógyökérbe seb nélkül és seben keresztül, sőt az oldalgyökereken keresztül is behatol.

Ökológia és előrejelzés: a gomba optimális hőmérsékleti igénye magas, 28 °C, hőmérsékleti minimuma 0 °C körül van, növekedésének felső határa pedig 39 °C. Előrejelzés nincs.

Védekezés: a sárgarépát mély fekvésű, kötött, hideg talajon ne termesszük. Olyan táblákon, ahol a betegség nagymértékben jelentkezett, sárgarépát csak 7–8 év múlva termeszszünk. A magvakat kaptán vagy tirám hatóanyag-tartalmú porcsávázó szerrel kell csávázni. A vegyi védekezés alapja tehát a vetőmagvak csávázása.

A lombvédelmet akkor kezdjük meg, amikor a növények a 8–10 cm magasságot elérték. Ezt követően 10 naponként, legalább 6 alkalommal kell védekezni. Ha esős az időjárás, akkor további permetezések szükségesek. Védekezésre cineb-, mankoceb-, propinebvagy metirámtartalmú permetezőszerek kiváló hatásúak.

2. A sárgarépa kártevőiA különböző gyökérzöldségeket károsító fontosabb állatfajok közel azonosak, ezért ehelyütt tárgyaljuk őket. A kisebb jelentőségű kártevő fajok között akad olyan, amelyik csak egy bizonyos növényfajon károsít, ilyen esetben ezt az adott növénynél ismertetjük.

A gyökérzöldségek legjelentősebb kártevői a talajban több évig fejlődő terrikol kártevők (Melolonthidae, Elateridae lárvák). A többi kártevő faj jelentősége szinte eltörpül mellettük. A gyökér kártevői közül külön figyelmet érdemel a vetési bagolylepke (Scotia segetum) lárvája. A gyökér említett kártevői a gyökerek felületének megrágásával tetemes károk okozói.

A sárgarépán esetenként a sárgarépa-fúrómoly (Aethes williana), főleg a vetésforgó nélküli termesztés esetében, a sárgarépán, petrezselymen és a pasztinákon a sávosnyakú cincér (Phytoecia interica) okoz károkat a répatestbe fúrt járatával. A sárgarépagyökér felületén gyakran előforduló, de jelentős kárt ritkán okozó faj a sárgarépa-gyökértetű (Pemphigus dauci). Egyre gyakrabban kell számolnunk a szabadföldi gubacs-fonálféreg


A sárgarépa

(Meloidogyne hapla) megjelenésével és kártételével.

A környező növényállományból betelepedő mezei pocok (Microtus arvalis) a tenyészidő második felében a sárgarépagyökér talajból kiálló végének megrágásával súlyos károk előidézője lehet.

A sárgarépa levélkártevői közül esetenként a zöld sárgarépa-levéltetű (Cavariella aegopodii) szívogató egyedeit a levélnyeleken és a leveleken egyaránt megfigyelhetjük. Közvetlen kártétele hazai viszonyok között alig jelentős, vírusvektor tevékenysége miatt azonban figyelmet érdemel.

2.1. Cserebogarak, pattanóbogarak lárvái2.1.1. (Melolonthidae, Elateridae)

Tápnövénykör: polifág kártevők.

Kárkép: a talajlakó kártevők közül a cserebogarak pajorjai a répatest felületén kisebb-nagyobb, szabálytalan alakú mélyedéseket rágnak. A károsítás a karógyökér teljes hosszában jelentkezhet. A drótféreg károsításakor 2–3 mm átmérőjű, furatszerű mélyedéseket találhatunk a répatesten. A talajlakó kártevők által okozott sérülések, mennyiségi és minőségi veszteséget okoznak. A károsított termény tárolásra nem alkalmas.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a talajlakó kártevők a gyökérzöldségek legjelentősebb kártevői. Kártételükkel az egész ország területén a termesztőkörzettől függetlenül számolni kell. A cserebogarak közül leggyakrabban a májusi cserebogár (Melolontha melolontha), az erdei cserebogár (Melolontha hippocastani) károsít. Az egyes fajok előfordulásának gyakorisága területenként változó. A pattanóbogarak lárvái elsősorban a kötött, középkötött talajú területeken okozhatnak kárt. A talajlakó kártevők kártétele a minőségi gyökérzöldség-termesztést és a tárolhatóságot hátrányosan befolyásolják.

Ökológia és előrejelzés: a terrikol kártevők ökológiáját lásd Az uborka kártevőinél.

A talajlakó kártevők lárváinak fejlődése több évig tart, így az esetleg szükséges védekezésre időben fel tudunk készülni. A kártétel megelőzésére a termesztésre kijelölt területen indokolt megállapítani a talajlakó kártevők lárváinak egyedszámát, korát, esetleg faji összetételét. Ennek alapján dönthetünk a védekezés szükségességéről és módjáról. A talajlakó kártevők egyedszámát 0,5 m2 területű, két ásónyom mélységű mintagödrök talajának átvizsgálásával állapíthatjuk meg. Amennyiben a területen véletlenszerűen kijelölt több mintagödör átlagában a talajlakó kártevők száma meghaladja az 1 kártevő/m2 értéket, indokolt a vegyi védekezés.

Védekezés: a védekezés hatékonyságát több tényező együttesen befolyásolja. A kezelés időpontjának meghatározásánál feltétlenül figyelembe kell venni, hogy a terrikol kártevők a talaj hőmérsékletének csökkenésével a talaj mélyebb rétegeibe húzódnak, így a késő őszi vagy kora tavaszi talajfertőtlenítés (különösen rövid hatástartamú készítményekkel) nem éri el a célját. A gyökérzöldségek talajának vetés előtti vagy vetéssel egy menetben végzett fertőtlenítésére diazinon, és terbufosz hatóanyagú készítmények használhatók. Ha a területen több évig fejlődő pajorok, drótférgek találhatók, kézenfekvő védekezési lehetőség, hogy a gyökérzöldség termesztésére kijelölt területen már az előveteménynél – amely rendszerint gabonaféle – elvégezzük a talajlakó kártevők elleni védekezést. Az előveteményként termesztett kalászosoknál sokkal több lehetőség kínálkozik a talajfertőtlenítésre, ugyanis olyan tartós hatású készítmények is használhatók, amelyek a gyökérzöldségeknél lassú lebomlásuk miatt nem engedélyezettek.

2.2. Vetési bagolylepke2.2.1. (Scotia segetum)

Tápnövénykör: leggyakrabban gyökérzöldségfélék, cukorrépa, gabonafélék, hagyma, kukorica.

Kárkép: a fiatal lárva a levelek fonákán hámozgat, majd a levelet lyuggatja. A fejlettebb lárva a talajban a növény szárát, gyökerét szabálytalan rágással körberágja, odvasítja.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a vetési bagolylepke Magyarországon általánosan elterjedt faj. A gyökérzöldségféléket mindkét nemzedéke károsítja, ezért a rágott répák aránya gyakran eléri a 15–20%-ot. Az okozott kártétel jelentős. A megrágott gyökerek rosszul vagy (súlyos kártétel esetén) egyáltalán nem tárolhatók.

Fejlődésmenet: évente két nemzedéke fejlődik. A kifejlett lárvák a talajban telelnek. Tavasszal a bábozódást


A sárgarépa

követően május második felében, júniusban repülnek a lepkék, majd az érési táplálkozás után párosodnak. A növények levelére, levélnyelére rakott tojásokból 10–14 nap alatt kikelő lárvák levéllel táplálkoznak. A fejlettebb lárvák fénykerülők, és a talajba húzódnak, ahol a gyökerek és a földbeli szár megrágásával folytatják károsításukat. A kifejlett lárvák a talajban bábozódnak, és két-három hét elteltével megjelennek az imágók. A második nemzedék rajzása július végére, augusztusra esik.

Ökológia és előrejelzés: meleg, párás időjárás, bőséges nektárt adó gyomnövényzet kedvező a faj tömeges elszaporodásához.

A hatékony védekezés alapja a kártevő megjelenésének időbeni felismerése. A védekezést a fénycsapdák adatai és a növényállományban végzett megfigyelések alapján időzíthetjük. A fénycsapda adatokat szolgáltat az imágók rajzásmenetéről, a növényállomány vizsgálatával pedig megállapítható a növények fertőzöttsége, a lárvakelés üteme, a kémiai védekezés szükségessége és időpontja.

Védekezés: a vetési bagolylepke imágói rendszerint a táblán kívüli területekről telepednek be a növényállományba, ezért a vetés előtti talajfertőtlenítés teljesen hatástalan ellenük. A kártétel a tenyészidő alatt végzett növényvédelmi kezelésekkel akadályozható meg. A gyommentes táblák eleve kedvezőtlenebb feltételeket teremtenek a vetési bagolylepke imágóinak érési táplálkozásához. A gyökérzöldségek, illetve a növényállományban lévő gyomok alsó leveleire rakott tojásokból kikelő, leveleken táplálkozó lárvák ellen (mielőtt a talajba húzódnának) eredményesen védekezhetünk. A védekezés sikere jobban függ a helyes időzítéstől, mint a növényvédő szer megválasztásától. Ha a kártevők egyedszáma indokolja a permetezést, akkor azt a fiatal lárvák talajba vonulása előtt lehet eredményesen elvégezni. A védekezés triazofosz, deltametrin, permetrin + tetrametrin, aszimetrin, cipermetrin hatóanyagok valamelyikével, állománypermetezés formájában végezhető el.

A vegyi védekezést nehezíti, hogy a vetési bagolylepkének évente két nemzedéke van és a rendszerint május végén, június elején, valamint augusztus közepén bekövetkező rajzáscsúcsok előtt és után szép számmal akad rajzó imágó. Mindezek ellenére rajzásmegfigyelésre alapozott védekezéssel elkerülhető a vetési bagolylepke lárvájának olyan mértékű kártétele, amely a gyökérzöldségek minőségét, tárolhatóságát jelentősen rontaná.

2.3. Sárgarépa-gyökértetű2.3.1. (Pemphigus dauci)

Tápnövénykör: sárgarépa- és nyárfafajok (Populus nigra, P italica).

Kárkép: a tenyészidő második felében, a sárgarépa gyökerén figyelhető meg. A főgyökér és a hajszálgyökerek felületén 1–2 mm hosszúságú, fehér viaszszálakkal borított állatok szívogatnak.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: elsősorban a homoktalajú területeken gyakori, de ez idáig jelentős kártételét nem tapasztaltuk.

Fejlődésmenet: a faj többnemzedékű, gazdacserés kártevő. Tavasszal a nyárfákon, elsősorban a Populus nigra és Populus italica fajokon okoz levélgubacsot, majd júniustól repül a sárgarépára.

Védekezés: a kártétel mértéke ez idáig nem indokolt növényvédelmi beavatkozást.

2.4. Zöld sárgarépa-levéltetű2.4.1. (Cavariella aegopodii)

Tápnövénykör: sárgarépa, kapor, kömény és más ernyős virágú, lágy szárú növények, továbbá fűzfajok.

Kárkép: a sárgarépa levelén, levélnyelén a nyár elejétől jelenik meg. A károsított levelek csavarodnak, besodródnak. A zöld részeken szívogató levéltetvek által ürített mézharmattól ragadósak a levelek. A levéltetvek károsítása miatt kisebb répatest fejlődik.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: elsősorban a folyópartok, ártéri erdők közelségében termesztett sárgarépán gyakori faj. Szívogatásával a levélen okozott közvetlen kártétele a sárgarépán általában jelentéktelen, vírusátvivő szerepe azonban figyelmet érdemel. Az élelmiszer-ipari feldolgozásra termesztett petrezselyem-, kaporlevélen a zöld sárgarépa-levéltetű jelenléte jelentős minőségrontó tényező.


A sárgarépa

Fejlődésmenet: évente több nemzedéke van. Tavasszal az áttelelt tojásokból kikelő, szárnyatlan ősanyák és leánynemzedékeik a fűzfajokon károsítanak, majd nyár elejétől a kialakuló szárnyas alakok különböző ernyős virágú növényekre repülnek.

Ökológia és előrejelzés: a zöld sárgarépa-levéltetű ökológiájának hazai adatai jórészt ismeretlenek. A kártevő tömegszaporodását korlátozó természetes ellenségek közül a katicabogár-lárvák és -imágók, továbbá a zengőlegyek lárvái a legjelentősebbek.

Védekezés: tömeges elszaporodása esetén pirimikarb hatóanyagú készítménnyel végzett permetezés jó eredményt ad.

2.5. Sárgarépa-fúrómoly2.5.1. (Aethes williana)

Tápnövénykör: a gyökérzöldségek közül kizárólag a sárgarépa.

Kárkép: a károsított növények gyengébben fejlődnek. A kettévágott sárgarépa- gyökér közepén lefelé haladó lárvajárat látható. A károsított sárgarépa a tárolóban elrothad.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: tömeges megjelenésére, illetve jelentős elszaporodására elsősorban a házikertekben számíthatunk, ahol évről évre azonos területeken termesztik a sárgarépát.

Fejlődésmenet: az imágó a szívlevelek tövéhez rakja tojásait. A kikelő lárvák járatot készítenek a karógyökérben. Évente két nemzedéke fejlődik, bár az áprilistól szeptemberig rajzó egyes nemzedékek nem különülnek el élesen egymástól. Az első nemzedék vadon élő tápnövényein fejlődik. A tömegesen július elejétől rajzó második nemzedék károsít a sárgarépán. A kifejlett lárva a répatestben vagy a talajban telel.

Védekezés: a vetésforgó betartása esetén üzemi felületeken ez idáig nem okozott gondot.

2.6. Sávosnyakú cincér2.6.1. (Phytoecia interica)

Tápnövénykör: sárgarépa, pasztinák és petrezselyem.

Kárkép: a karógyökér közepén hosszanti, lefelé hatoló járat.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: elsősorban a házikertekben termesztett gyökérzöldségeken jelentkezik. A kártevő ritka előfordulása, a kártétel csekély mértéke rendszerint nem igényli a kémiai védelmet.

Fejlődésmenet: a növények gyökérnyaki részéhez rakott tojásokból kikelő lárvák befurakodnak a gyökérbe és kiüregesítik. A kártétel rendszerint a gyökérzöldség felhasználásakor derül ki. Évente egy nemzedéke fejlődik. Az imágó a károsított növényben telel.

Védekezés: a vetésforgó betartása esetén a kártevő elszaporodásától nem kell tartani.

2.7. Szabadföldi gubacs-fonálféreg2.7.1. (Meloidogyne hapla)

Tápnövénykör: több mint 600 tápnövénye ismert. Előfordul lágy szárú, kétszikű, termesztett és gyomnövényen. Gyakran károsít sárgarépán, petrezselymen, paprikán, paradicsomon, uborkán, salátán, zelleren, cukorrépán. A gyomnövények közül leggyakrabban a tavaszi aggófűn (Senetio vernalis) fordul elő.

Kárkép: a gyökérzöldségfélék közül elsősorban a sárgarépa, a petrezselyem és a pasztinák vékonyabb gyökerein gombostűfejnyi, esetleg bors nagyságú gyökérgubacsokat okoz, továbbá a minőséget erősen rontó oldalgyökerek erőteljes képződése indul meg. A gubacsok akadályozzák a növény víz- és tápanyagszállítását.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: kozmopolita faj. A mediterrán és a mérsékelt klíma alatt egyaránt károsít. Előfordulása a könnyen melegedő, homokos talajú területeken gyakoribb. Gazdasági jelentősége


A sárgarépa

tápnövényenként változó. A gyökérzöldségekben okozott súlyos kártétele mind mennyiségi, mind minőségi veszteséggel jár.

Fejlődésmenet: a fonálféreg inváziós lárvája behatol a növény gyökerébe, ahol a szívogatás hatására óriássejtek képződnek. A későbbiek során ezekből a sejtekből veszi fel a táplálékát, és a helyét nem változtatja többé. A többszöri vedléssel kifejlődő, csepp alakú állat körül a gyökér megvastagszik, gubacs alakul ki. Ebben a gubacsban a nőstények testének végén, zselatinszerű anyagba ágyazottan találhatók a tojások. A gyökérzöldségfélék esetén a fertőzés mindig a már korábban fertőzött talajból indul ki.

Ökológia és előrejelzés: a szabadföldi gubacs-fonálféreg hőmérsékleti optimuma 25 °C körül van. A talajban, gyökérmaradványokban lévő tojásai szabad földön is áttelelnek. Egy nemzedék kifejlődéséhez (hőmérséklettől és tápnövénytől függően) 30–60 napra van szükség. Hazai vizsgálatok két nemzedék kifejlődését valószínűsítik.

A szabadföldi gubacs-fonálféreg előfordulása legegyszerűbben a területen található tápnövények gyökérvizsgálatával állapítható meg.

Védekezés: a M. hapla az egyszikű növényeket nem károsítja, ezért a fertőzött területen több éven keresztül egyszikű növények termesztése ajánlott. Ennek ellenére a költséges vegyi védekezés szántóföldi viszonyok között általában nem jön számításba. A vetéssel egy menetben az oxamil hatóanyag, granulátum formájában kijuttatva, a tenyészidő kezdetén mérsékli a fonálféreg-fertőzés mértékét.

2.8. Mezei pocok2.8.1. (Microtus arvalis)

A sárgarépa és a petrezselyem gyökerének megrágásával a már betakarításra kész állományt, továbbá a vermeléssel tárolt répát veszélyezteti.

3. A sárgarépa gyomnövényeiA sárgarépa gyomnövényzetére – ha figyelembe vesszük a vetéstől a betakarításig terjedő időszakot – a tavaszi egyévesek (T3), nyárutói egyévesek (T4) és az évelő szár- és gyökértarackos (G1 és G3) gyomfajok gyakori, sok faj esetében tömeges előfordulása a jellemző.

A T3 életformájú gyomnövények közül a keresztesvirágúak közé tartozó vadrepce (Sinapis arvensis), a repcsényretek (Raphanus raphanistrum) és a sebforrasztó zsombor (Sisymbrium sophia) gyakori előfordulásával számolhatunk. Tömegesen és a termesztést is akadályozó mennyiségben és borítással a nyárutói T 4 fajok fordulnak elő. Gyomirtási szempontból az ide tartozó egyszikű és kétszikű gyomnövények egyaránt jelentősek. Borításuk alapján a fontossági sorrendben a közönséges kakaslábfű (Echinochloa crus-galli), a fehér libatop (Chenopodium album), a szőrös disznóparéj (Amaranthus retroflexus), a parlagfű (Ambrosia eletior) és a pirók-ujjasmuhar (Digitaria sanquinalis) mint kozmopolita fajok szerepelhetnek az élen. Gyakori a fakó muhar (Setaria glauca), a zöld muhar (Setaria viridis), a kövér porcsin (Portulaca oleracea) és a varjúmák (Hibiscus trionum) jelenléte is. Néhány nehezen irtható gyomfaj magjával, termésével szennyezett talajokon helyenként a hélazab (Avena fatua) és a csattanó maszlag (Datura stramonium) okozhat gondot. Ritkábban a szerbtövisfajok (Xanthium spp.) is előfordulhatnak. Laza talajokon terjedőben van és a sárgarépa-termesztőknek nagy gondot okoz a homoki ballangófű (Salsola kali) megjelenése és a táblán belüli gyors elszaporodása. Ha a sárgarépa termesztését megelőző évben vagy években a területen napraforgót termesztettek, számítani lehet az árvakelésű napraforgó megjelenésére.

Az évelő szártarackos gyomfajok közül foltokban találkozhatunk a közönséges tarackbúza (Agropyron repens), a nád (Phragmites communis), ritkábban a fenyércirok (Sorghum halepense) és a csillagpázsit (Cynodon dactylon) károsításával. Az évelő gyökértarackos gyomfajok közül kiemelkedő jelentőségű a foltokban gyomosító apró szulák (Convolvulus arvensis) és a mezei acat (Cirsium arvense). Sárgarépában speciális „gyomprobléma” okozója lehet az ami (Ammi majus), a vadmurok (Daucus carota), valamint a termesztés évében felmagzott sárgarépa is.

3.1. A sárgarépa gyomirtásaA sárgarépa a vegetáció során nem minden fenológiai állapotban árnyékolja be a talajt. Különösen jellemző ez a vetés utáni és a kelés utáni időszakra. Gyomirtás nélkül a sárgarépa már ebben a szakaszban teljesen


A sárgarépa

elgyomosodna. A sárgarépa a gyökérzöldségek közül a gyomirtó szerekre a legkevésbé érzékeny. Az engedélyezett készítményekkel a vetés előtti időszaktól egészen a betakarításig a terület gyommentesen tartható.

Általánosan elterjedt a trifluralin hatóanyagú gyomirtó szerek használata. A készítményeket a vetés előtt azonnal, de legkésőbb 1 órán belül a talajba kell dolgozni. A kétszikű gyomok elleni hatást a preemergensen, illetve posztemergensen kijuttatott gyomirtó szerekkel javíthatjuk.

Vetés után, kelés előtt az egyszikű gyomok ellen trifluralin hatóanyaggal alapkezelt területen linuron, klórbromuron és prometrin hatóanyagú herbicidek használata engedélyezett.

Amennyiben a vetés előtti (presowing) kezelés valamilyen ok miatt elmaradt, a fűféle gyomfajok ellen metolaklór vagy pendimetalin hatóanyagú készítményeket alkalmazhatunk preemergensen, a fent említett kétszikűirtó herbicidekkel tankkeverék formájában történő kijuttatással.

A sárgarépa a kelés után herbicidekkel felülkezelhető. A posztemergens kezelésekre a már említett preemergensen használható kétszikűirtó herbicidek jöhetnek számításba. Ezek közül a klórbromuron és a prometrin hatóanyagú készítményeket a sárgarépa 4–6 leveles, míg a linuron hatóanyagú készítményt a sárgarépa 6–8 leveles fejlettségénél használhatjuk. A herbicidek a 2–4 leveles fejlettségű gyomokat irtják a legeredményesebben.

Egyéves egyszikű gyomok ellen sikeres alapkezelés után ritkán kell állományt kezelni. A fluazifop-P-butil hatóanyagú készítményt elsősorban az évelő, foltokban elhelyezkedő fűfélék ellen alkalmazhatjuk. A kezelés akkor lesz sikeres, ha a gyomnövények magassága a 10–15 cm-es tartományba esik.


A sárgarépa

A sárgarépa gyomirtó szerei

4. A sárgarépa védelmeA fajtaválasztás a növényvédelmi teendőket csak annyiban befolyásolja, hogy a rövid, a középhosszú és a hosszú tenyészidejű fajták esetében a védekezés időtartama, így a kezelések száma is eltérő.

A terület kiválasztása a vetésforgó szempontjából jelentős. Sárgarépát csak gabonafélék után termesszünk, mivel a sárgarépa szklerotíniás rothadása fellépésének veszélye kisebb. Napraforgó elővetemény után sárgarépát kockázatos termeszteni. A sárgarépa azon kertészeti növényfajok közé tartozik, amelyek a termőhely gondos kiválasztása és a vetésforgó betartása esetén kevés növényvédelmi beavatkozással termeszthetők.

A termesztési mód növényvédelmi szempontból szintén jelentős. Bakhátas termesztés esetén a sárgarépa rizoktóniás betegsége (Rhizoctonia crocorum) előfordulásával alig kell számolnunk. E termesztési mód a nyüvő rendszerű betakarítást is megkönnyíti azáltal, hogy a gyökértesten sérülés, zúzódás alig jelentkezik, így a


A sárgarépa

tárolhatóság is jobb lesz.

Vetés előtt a magvakat a sárgarépa sztemfíliumos betegsége ellen csávázni kell. A csávázás szükségessége előzetes laboratóriumi vizsgálattal állapítható meg. Ha erre nincs mód, akkor a magvak porcsávázását feltétlenül el kell végezni. Csávázásra kaptán és tirám hatóanyag-tartalmú porcsávázó szerek ajánlhatók.

A sárgarépa-termesztők abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy a legfontosabb terrikol kártevők jelenlétéről, a kártétel várható mértékéről, továbbá a szükséges megelőző, rovarölő szeres kezelésekről talajmintavétellel már a sárgarépa vetése előtt tájékozódhatnak. Indokolt esetben a vetés előtt vagy a vetéssel együtt elvégzett inszekticides talajkezeléssel a talajlakó kártevő rovarok egyedsűrűsége mérsékelhető. A tavaszi rovarölő szeres talajkezelések hatékonysága csak abban az esetben kielégítő, ha a talajlakó kártevők a talaj felmelegedése folytán már a felső talajrétegben tartózkodnak. Éppen ezért a nagyon korai vetések esetén, ha a kezelés mindenképpen szükséges, akkor inkább a termesztést megelőző év őszén védekezzünk a talajlakó kártevők ellen. A polifág, terrikol kártevők elleni védelem legcélravezetőbb módja, ha a védekezést nem a gyökérzöldségféléknél, hanem azok előveteményénél, az őszi vetésű gabonaféléknél végezzük el. Így a termesztés e fontos kártevőcsoporttól mentes talajon kezdhető el.

Szabadföldi gubacs-fonálféreggel fertőzött területen ne termesszünk gyökérzöldségfélét, különösen sárgarépát és petrezselymet. Kényszerhelyzetben a vetéssel együtt kijuttatott oxamil hatóanyagú granulátum a tenyészidő első felében mérsékli a fonálféreg-fertőzöttséget.

Ebben az időszakban kell a presowing kezeléseket elvégezni. Erre a célra trifluralin hatóanyagú készítmények használhatók.

Vetés után, kelés előtt, azaz preemergensen, a vetés előtt presowing kezelések gyomirtó hatását lehet kiegészíteni linuron, klórbromuron, prometrin hatóanyagú készítményekkel. Abban az esetben, ha a vetés előtti kezelés elmaradt, az egyszikű gyomok ellen is védekezni kell. A már említett hatóanyagokkal kombinálva a metolaklór, illetve a pendimetalin hatóanyag jöhet számításba.

2–6 lombleveles állapotban a sárgarépa gyomosodás esetén felülkezelhető. E kétszikű gyomok irtására a preemergens kezelésre már alkalmazott linuron és prometrin gyomirtószer-hatóanyagok ismételten használhatók. Később az egyszikű gyomok irtására állományban a fluazifop-P-butil hatóanyag engedélyezett.

A gyökértest-vastagodás időszakában a sárgarépa alternáriás levélfoltossága ellen a védekezést meg kell kezdeni. Védekezésre cineb, mankoceb, propineb vagy metirám hatóanyagú permetezőszerek jöhetnek számításba. Az e betegség elleni lombvédelem azért fontos, mert a betegség okozta lombpusztulás meghiúsíthatja a nyüvő rendszerű betakarítást meghiúsíthatja. E védekezés ugyanakkor a sárgarépa sztemfíliumos betegsége ellen is hatásos. E korai védekezés egyben a sárgaréparozsda ellen is védelmet nyújt. Ekkor kell megkezdeni a lombpusztulást előidéző sárgarépa-lisztharmat elleni védekezést is. Védekezésre kén, dinokap, kinometionát, pirazofosz vagy tridemorf hatóanyagú készítmények ajánlhatók.

A gyökérzöldségféléket a tenyészidő nyári időszakában veszélyeztető kártevők közül a vetési bagolylepke lárvája a legjelentősebb. A fénycsapdák fogási adatai, valamint a növényállományban elvégzett felvételezések alapján, időzített rovarölő szeres kezelésekkel a vetési bagolylepke lárvájának kártétele megelőzhető. A fiatal, még a talaj feletti növényrészeken tartózkodó lárvák ellen triazofosz, deltametrin, permetrin + tetrametrin, aszimetrin, cipermetrin hatóanyagú készítményekkel védekezhetünk.

A lombozat záródásától a betakarításig további lombvédelemre van szükség, ezért az alternáriás levélfoltosság, a sztemfíliumos betegség és a lisztharmat ellen is védekezni kell. Elvileg 3 védekezés elegendő, azonban a megbetegedések mértékétől függően kiegészítő kezelésekre is sor kerülhet.

A vetési bagolylepke második nemzedéke elleni védekezést nehezíti a lárvák kelésének idejére már záródott, túl sűrű növényállomány. Ennek ellenére indokolt esetben az első nemzedék ellen említett inszekticidekkel védekezhetünk.


A sárgarépa

A sárgarépa védelme


26. fejezet - A petrezselyem1. A petrezselyem betegségeiA vírusos betegségek közül a petrezselyem tarkalevelűsége (carrot mottle virus) jelentős. Fertőzési források a karógyökerek, átvivője pedig a zöld sárgarépa-levéltetű. A vírusmentes vetőmag előállítása nagy jelentőségű.

A petrezselyem szeptóriás levélfoltossága (Septoria petroselini) jelentős lombpusztulást okoz. A vetőmag csávázása és a lombpermetezés egyaránt fontos.

A petrezselyem-lisztharmat (Erysiphe heraclei) a nyár közepétől a levélen rendszeresen előfordul. A lomb értékesíthetetlen lesz, a lombveszteség csökkenti a gyökértesthozamot, a nyüvő rendszerű betakarítást pedig meghiúsítja.

A petrezselyem rizoktóniás betegsége (Rhizoctonia crocorum) a kötött, nedves talajokon fordul elő. Fellépésére a bakhát nélküli termesztéskor kell számítani.

A petrezselyem szklerotíniás rothadása (Sclerotinia sclerotiorum) és a petrezselyem botrítiszes rothadása (Botrytis cinerea) szabad földön, de főleg tárolóban jelentkező betegség. Jelentőssé akkor válnak, ha a petrezselymet nem kalászos elővetemény után termesztjük, illetve sérülést okozó ásó rendszerű betakarítógéppel szedjük fel, továbbá akkor, ha a tárolási hőmérséklet magas. A petrezselyem ervíniás lágyrothadása (Erwinia carotovora subsp. carotovora) a szellőztetés nélküli, magas hőmérsékletű tárolóban jelentkezik.

1.1. Petrezselyem-lisztharmatLásd: Sárgarépa-lisztharmat.

1.2. A petrezselyem szeptóriás levélfoltossága1.2.1. (Septoria petroselini)

Gazdanövény: petrezselyem.

Tünet: a levélen 2-3 mm-es, kerek vagy ovális, barna szegélyű foltok láthatók. A foltok közepe kifehéredik, benne apró, fekete piknídiumok figyelhetők meg.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a petrezselyem leggyakoribb betegsége, lombpusztulást okoz.

A kórokozó életmódja: fertőzési források a beteg levelek, ahonnan a konídiumok a levélre jutva fertőznek.

Ökológia: a csapadékos időjárás kedvez a betegség fellépésének.

Védekezés: a lombfejlődés időszakában, megelőzésképpen cineb-, mankoceb-, metirám- és kaptántartalmú (hatóanyagú) szerrel kell védekezni.

2. A petrezselyem kártevőiA petrezselyem fontosabb kártevői, nevezetesen a gyökéren károsító terrikol kártevők (Melolonthidae, Elateridae), a vetési bagolylepke (Scotia segetum) lárvái, a mezei pocok (Microtus arvalis) megegyeznek a sárgarépa kártevőivel, így az ezekkel kapcsolatos ismereteket a sárgarépánál tárgyaljuk.

A gyökérnyakon, levélnyélen szívogató petrezselyem-levéltetű (Dysaphis apiifolia)ez idáig nem okozott számottevő gazdasági kárt. A petrezselyem levélkártevői közé tartozik a tenyészidő második felében az idősebb leveleket szívogató közönséges takácsatka (Tetranychus urticae) A kártétel mértéke általában nem tesz szükségessé növényvédelmi beavatkozást.

2.1. Petrezselyem-levéltetű


A petrezselyem

2.1.1. (Dysaphis apiifolia)

Tápnövénykör: galagonya és petrezselyem.

Kárkép: a petrezselyemlevél, -levélnyél és -gyökérnyak szívogatásával a nyár elején, a még fiatal, növekedésben lévő növényeket károsítja.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: szórványos előfordulása és többnyire jelentéktelen károsítása folytán nem tartozik a petrezselyem védelmét meghatározó kártevők közé.

Fejlődésmenet: évente több nemzedéke fejlődik. Gazdacserés faj. A tojásokból kikelő ősanyák és leánynemzedékeik tavasszal a galagonyán a levélszél besodródását és antociános elszíneződését okozzák, majd a szárnyas egyedek a nyár elején jelennek meg a petrezselymen.

Védekezés: eddigi előfordulása védekezést nem tett szükségessé. Tömeges elszaporodása esetén pirimikarb hatóanyagú készítménnyel végzett permetezés várhatóan hatásos.


Lásd: Az uborka kártevői.

3. A petrezselyem gyomnövényeiA petrezselyem gyomflórája a sárgarépa gyomflórájával azonos vagy ahhoz hasonló. Az egyéves gyomfajok a T 3

és a T4, az évelő gyomok a G1 és a G3 életformacsoportba tartoznak. Bővebben lásd A sárgarépa gyomnövényei fejezetben.

3.1. A petrezselyem gyomirtásaA petrezselyem gyomirtására felhasználható gyomirtó szerek és a kijuttatási időpontok megegyeznek a sárgarépánál leírtakkal (lásd a sárgarépa táblázatait). A petrezselyem gyomirtása tehát a sárgarépáéhoz nagyon hasonló, azzal a különbséggel, hogy a petrezselyem sokkal érzékenyebb a herbicidekre, ezért vegyszeres gyomirtás esetén a dózisok megválasztásánál a talaj típusán kívül ezt is vegyük figyelembe. A megfelelő tőszám elérése érdekében, ha vegyszeres gyomirtást tervezünk, mintegy 5–10%-kal több magot vessünk. Állománykezeléseknél hasonló okok miatt a gyomirtó szereknél az alkalmazható dózisok közül az alacsonyabbakkal dolgozzunk (lásd A sárgarépa gyomirtása).

4. A petrezselyem védelmeA fajtaválasztás a növényvédelmi teendőket nem befolyásolja.

A terület kiválasztása, főleg a petrezselyem szklerotíniás rothadása miatt, rendkívül fontos. Csak gabona elővetemény után célszerű petrezselymet termeszteni.

A termesztési mód módosítja a növényvédelmi kezeléseket. Ha csak petrezselyemlevelet kívánunk értékesíteni, akkor a vegyi védekezésre épülő lombvédelemtől eltekinthetünk. A levélbetegségek (szeptóriás levélfoltosság, lisztharmat) észlelésekor a lombot lekaszáljuk, és az újonnan fejlődőt értékesítjük. Gyökértest előállítása esetén azonban a tervtáblázatban előírt lombvédelmet el kell végezni. A bakhátas termesztés előnye, hogy a petrezselyem rizoktóniás betegségével nem kell számolnunk.

A kártevők elleni védekezést lásd A sárgarépa védelménél.

Vetés előtt a magvakat a petrezselyem szeptóriás betegsége ellen csávázni kell. Csávázásra kaptán, tirám hatóanyag-tartalmú porcsávázó szerek ajánlhatók. Vetés előtti (presowing) gyomirtása a sárgarépa védelménél leírtakkal azonos.

Vetés után, kelés előtt alkalmazzuk a preemergens kezeléseket. Lásd A sárgarépa integrált védelme.


A petrezselyem

2–6 lombleveles állapotban elvégzett állománykezelések megegyeznek a sárgarépa védelménél leírtakkal.

A gyökértest-vastagodás időszakában a petrezselyem szeptóriás betegsége ellen a védekezést meg kell kezdeni. Védekezésre cineb-, mankoceb-, metirám- és kaptántartalmú szerek jöhetnek számításba. Ugyanekkor kell a petrezselyem lisztharmata ellen is védekezni kén, dinokap, kinometionát, pirazofosz vagy tridemorf hatóanyag-tartalmú készítménnyel.


A lombozat záródásától a betakarításig a petrezselyem szeptóriás levélfoltossága és a lisztharmat ellen további védekezések szükségesek. A védekezést ekkor legalább 3 alkalommal végre kell hajtani. A megbetegedéstől függően azonban kiegészítő kezelések is lehetségesek.


A petrezselyem védelme


27. fejezet - A zeller1. A zeller betegségeiA zellermozaik (celery mosaic potyvirus, cucumber mosaic cucumovirus) előfordulása gyakori. Fertőzési forrás a gumó, terjesztői pedig a levéltetvek. A vírusmentes vetőmag előállítása alapvető fontosságú.

A zeller fómás gumóvarasodása (Phoma apiicola) a gumó minőségét jelentősen csökkenti. A magcsávázással és késői ültetéssel a megbetegedés mértéke csökkenthető.

A zeller szeptóriás levélfoltossága (Septoria apii, S. apii graveolentis) a fontos betegségek közé sorolható. Rendszeresen előfordul, a lombot súlyosan károsítja, ezért a magvak csávázása és a folyamatos lombvédelem elengedhetetlen.

A zeller szklerotíniás rothadása (Sclerotinia sclerotiorum) és a zeller botrítiszes rothadása (Botrytis cinerea) elsősorban a tárolóban jelentkezik, de termőhelyi eredetű. A gabona-elővetemény, a sérülésmentes betakarítás, az alacsony hőmérsékletű tárolás megakadályozza e betegségek súlyos fellépését. Magas hőmérsékletű tárolóban a zeller ervíniás lágyrothadása (Erwinia carotovora subsp. carotovora) jelentkezhet.

1.1. Zellermozaik1.1.1. (Celery mosaic potyvirus, cucumber mosaic cucumovirus)

Gazdanövény: az Apiaceae családba tartozó növényfajok és számtalan termesztett növény, valamint gyomfaj.

Tünet: mozaikfoltosság, levélér-kivilágosodás, a levelek deformációja. A növények növekedésükben visszamaradnak.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a betegség hazai előfordulása gyakori.

A kórokozó átvitele, terjedése: fertőzési forrás a gumó és más, az Apiaceae családba tartozó termesztett növények és gyomfajok. A kórokozó legfontosabb terjesztői a levéltetvek, amelyek a vírusokat csak rövid távolságra hurcolják. A kórokozók szövetnedvvel is átvihetők.

Ökológia: a kórokozó terjedése a levéltetvek tömeges elszaporodásának függvénye.

Védekezés: a zellertáblán, illetve annak közelében más, Umbelliferae családba tartozó termesztett és gyomnövények ne legyenek. A kórokozó terjedése a levéltetűvektorok gyérítésével megakadályozható.

1.2. A zeller fómás gumóvarasodása1.2.1. (Phoma apiicola)

Gazdanövény: zeller.

Tünet: felszedéskor a gumókon vörösesbarna foltok, valamint hossz- és keresztirányú vagy szabálytalanul szétfutó, 2–3 mm mély, parás, behegedt repedések figyelhetők meg. A repedés szélén a gumószövet enyhén megvastagodott. A vörösbarna foltokon és a parás részeken elszórt, apró, fekete piknídiumok nehezen vehetők észre. A tárolóban a gumó felületén mélyre nem hatoló, egyre nagyobb kiterjedésű, egynemű, vörösesbarna, rothadó foltok láthatók.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: hazánkban a betegség elterjedt. Szabad földön a gumók minőségét rontja, a tárolóban pedig a gumórothadás jelentős kárt okoz.

A kórokozó életmódja: fertőzési forrás a vetőmag, amelynek felületén helyezkedik el a kórokozó. Fertőzési források továbbá a talajba kerülő növénymaradványok, ahol a gomba több évig is életképes. A kórokozó a palánták kiültetése után a zsenge gumóba vagy a levélnyél tövébe az ép bőrszöveten vagy seben keresztül jut.


A zeller

Ökológia és előrejelzés: a kórokozó hőmérsékleti igénye alacsony, hőmérsékleti optimuma 18 °C, azonban ezen a hőmérsékleten is nagyon lassan növekszik. A fertőzési veszély tehát a palánták korai kiültetése esetén a legnagyobb. Ha a palánták nedves, hideg talajba kerülnek és a kiültetés után az időjárás hűvös, csapadékos, akkor a betegség nagymértékben jelentkezik. Előrejelzés nincs.

Védekezés: legalább 4 éves vetésforgót kell betartani. Mély fekvésű, nedves, kötött talajon kockázatos zellert termeszteni. A legfontosabb az, hogy a palántákat ne ültessük ki korán. Hazánkban a zellerpalántákat 4-5 lombleveles korban, május második felében, június elején ültetik ki állandó helyükre. Törekedjünk arra, hogy a palánták felmelegedett talajba kerüljenek, ezért a palántákat június elején ültessük csak ki! A magvakat benomil-, kaptán- vagy tirámtartalmú csávázószerekkel csávázzuk.

1.3. A zeller szeptóriás levélfoltossága1.3.1. (Septoria apii, S. apii-graveolentis)

Gazdanövény: zeller.

Tünet: a Septoria apii a nagy levélfoltosságot okozza. A levélen nagy, 3–10 mm átmérőjű, kerek vagy kissé ovális foltok láthatók. A folt szegélye határozott, barna színű. A folt közepe kiszürkül, s benne elszórtan apró, fekete pontok, piknídiumok vannak.

A Septoria apii-graveolentis a kis levélfoltosságot okozza. A levélen apró, 1 mm-t meg nem haladó, kerek vagy kissé ovális foltok találhatók. A foltok egyneműek, barna színűek. A foltokban és a foltokon kívül is apró, fekete pontok, piknídiumok jelennek meg. Gyakori, hogy foltok kialakulása nélkül, csoportosan piknídiumok figyelhetők meg. A foltok a levélnyélen és a maghozó száron megnyúltak, oválisak, az ernyővirágzaton pedig kerek vagy ovális alakúak.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a betegség hazánkban általánosan elterjedt. A levél nagy része elszárad, emiatt lombveszteség és gumósúlycsökkenés következik be.

A kórokozó életmódja: a kórokozók a beteg növényrészeken is áttelelnek, a fő fertőzési forrásuk azonban a vetőmag, amelybe apró, fekete piknídiumok vannak ágyazva. A piknokonídiumok csak 1-2 évig fertőzőképesek. A csíranövényeket a magon lévő piknídiumból kiszabaduló piknokonídiumok fertőzik meg. Az áttelelt, beteg növényrészekről is piknokonídiumok juthatnak a növényekre. A piknídiumok később mind a levél színén, mind a fonákán kialakulnak, és a kiszabaduló piknokonídiumok a vegetációs időben vízcseppekkel továbbjutva, újabb fertőzéseket hoznak létre.

Ökológia és előrejelzés: a kórokozók 9–28 °C között növekednek. A S. apii-graveolentis hőmérsékleti optimuma 21 °C, a S. apii kórokozóé kissé magasabb, 24 °C. A kórokozók számára gyakori, bőséges csapadék is szükséges. Előrejelzés nincs.

Védekezés: a vetőmagot benomil-, kaptán- vagy tirámtartalmú csávázószerekkel csávázzuk.

A lombvédelem céljából már a palántanevelés közben kell permetezni a növényeket, először 2-3 lombleveles korban. Szabad földön a kiültetést követően, június közepén szükséges a permetezést megkezdeni, majd 10 naponként megismételve, még 3-4 alkalommal permetezni. A betegség leküzdésére rézhidroxid, rézszulfát vagy rézoxiklorid hatóanyag-tartalmú permetezőszerek a leghatásosabbak.

2. A zeller kártevőiA zeller jelentősebb kártevői, egyezően a többi gyökérzöldségfélével, a terrikol kártevők (Melolonthidae, Elateridae) közül kerülnek ki. A gyökerek és a gumó megrágásával károsít a vetési bagolylepke (Scotia segetum) lárvája is.

A zelleren a levélkártevők közül a zellerlégy (Phillophylla heraclei) és a közönséges takácsatka (Tetranychus urticae) fordul elő. A zellerlégy aknái szinte valamennyi zellerállományban előfordulnak, de kártétele rendszerint jelentéktelen. A közönséges takácsatka az idősebb levelek szívogatásával, főleg a tenyészidő második felében, aszályos időjárás esetén, öntözetlen területeken károsíthat.

Részletesebb ismeretek a zeller fontosabb kártevőiről a sárgarépa kártevőinél találhatók.


A zeller

3. A zeller gyomnövényeiA zeller gyomnövényzetének összetétele nagyban hasonlít az egyéb gyökérzöldségek (sárgarépa, petrezselyem) gyomflórájához. A különbség csak az, hogy a zeller későbbi (május vége, június eleje) kiültetése miatt a T 2 és a T3 életformájú gyomnövények kisebb jelentőségűek. Legnagyobb fajszámmal és legnagyobb borítással tehát a T 4

fajok fordulnak elő. Ezek közül a kozmopolita szántóföldi gyomfajok azok, amelyek mechanikai és vegyszeres gyomirtás esetén is a legtöbb gondot okozzák. Mivel a zeller tápanyagigényes növény, az előző év őszén kijuttatott istállótrágyázás következtében erősen begyomosodhat. Borításuk alapján, fontossági sorrendben a közönséges kakaslábfű (Echinochloa crus-galli), a fehér libatop (Chenopodium album), a szőrös disznóparéj (Amaranthus retroflexus), a parlagfű (Ambrosia elatior) és a pirók-ujjasmuhar (Digitaria sanquinalis) a legjelentősebb. Néhány nehezen irtható gyomfaj magjával, termésével szennyezett talajon helyenként a csattanó maszlag (Datura stramonium), a szerbtövisfajok (Xanthium spp.), valamint laza talajokon a homoki ballangófű (Salsola kali) fordulhatnak elő.

Az évelő szártarackos gyomfajok közül foltokban a közönséges tarackbúza (Agropyron repens), ritkábban a nád (Phragmites communis) gyomosíthat. A gyökértarackos gyomnövények közül az apró szulák (Convolvulus arvensis) és a mezei acat (Cirsium arvense) a leggyakoribb.

3.1. A zeller gyomirtásaA zeller a védekezés hiányában, a kiültetés utáni időszakban könnyen elgyomosodhat. A sorok és sorközök kései lombzáródása lehetőséget teremt számos gyomfaj elszaporodására.

A zeller a gyökérzöldségek közül a gyomirtó szerekre közepesen érzékeny. Az engedélyezett herbicidekkel kialakított gyomirtási technológiákkal a zeller a kiültetéstől a betakarításig gyommentesen tartható. A palánták kiültetése előtt (ppi) 3-4 nappal elvégezhető kezelésekre trifluralin hatóanyagú készítmények alkalmazhatók. A készítményeket a kezelést követően, de legkésőbb 1 órán belül, 6–8 cm mélyen a talajba kell dolgozni. A bedolgozás eszköze lehet a tárcsa, a kombinátor vagy az ásóborona. A trifluralinnal alapkezelt területet még a palánták kiültetése előtt (preplanting) kétszikű gyomok elleni kiegészítő kezelésben részesíthetjük. Erre a célra a prometrin hatóanyagú készítményeket alkalmazhatjuk.

A zeller kiültetése előtt használhatunk olyan gyomirtási megoldásokat is, amelyekkel az egy- és kétszikű gyomfajok ellen egy menetben védekezhetünk. Ilyen módon használhatjuk a pendimetalin vagy a metolaklór hatóanyagú herbicideket, prometrin, linuron vagy klórbromuron hatóanyagú gyomirtó szerekkel kombinálva. Gyomirtást ebben az időben, 3 hatóanyagot (metolaklór + metobromuron + prometrin) is tartalmazó, kombinált herbiciddel is végezhetünk.


A zeller

A zeller kiültetés előtt kijuttatható gyomirtó szerei

A zeller a kiültetés után érzékenyen reagál a herbicidekre, ezért az esetleges fitotoxicitás elkerülése végett az állománykezeléseket csak a palánták gyökeresedése után végezhetjük el. A posztemergensen kijuttatható herbicidek közül általában a kétszikű spektrumú herbicidek használatára kerülhet sor. Erre a célra a linuron és a prometrin hatóanyagú gyomirtó szereket használhatjuk. A kezeléseket akkor kell elvégezni, amikor a kétszikű gyomnövények elérték a 2–4 leveles fejlettséget. Jól sikerült gyomirtás esetén állományban az egyszikű gyomok ellen nem szükséges védekezni. Ellenkező esetben a fűféle gyomnövények ellen külön kezelésként a fluazifop-P-butil hatóanyagú készítményt használhatjuk.


A zeller

A zeller posztemergens gyomirtó szerei

4. A zeller védelmeA zeller főbb kártevői azonosak a többi gyökérzöldség kártevőivel, így a védekezés lehetőségei is nagyban hasonlítanak. Az eltérések abból adódnak, hogy a zellert palántáról termesztjük, ezért a szabadföldi állományvédelem kiegészül a palánta védelmével.

A fajtaválasztás a növényvédelmi teendőket nem befolyásolja.

A terület kiválasztása főleg a zeller szklerotíniás rothadása miatt fontos. A gabona elővetemény a megbetegedés mértékét jelentősen csökkenti. A gabona elővetemény termesztése a talajlakó kártevők elleni talajkezelést is megkönnyíti.

Gyomirtási szempontból a zellert évelő gyomoktól mentes területen célszerű termeszteni.

A termesztési mód főleg a zeller fómás gumóvarasodásának mértékét befolyásolja. Korai vagy késői (május végi, június eleji) kiültetés esetén jelentéktelen megbetegedésre számíthatunk. A termesztési cél a növényvédelmi kezelések számát is meghatározza. A korai értékesítés a védekezések számát csökkenti.

Vetés előtt a magvakat a szeptóriás levélfoltosság és a fómás gumóvarasodás ellen benomil, kaptán vagy tirám porcsávázó szerekkel kell csávázni.

A palántanevelés időszakában a növényházakban általánosan elterjedt polifág kártevők közül a közönséges takácsatka megjelenése csak akkor következik be, ha az alapvető növény-egészségügyi higiénés szabályok betartását elmulasztottuk. A palántanevelés alatt a közönséges takácsatka és általában a kártevők ellen nincs szükség vegyszeres növényvédelmi beavatkozásra.

A zellert szabad földön veszélyeztető terrikol kártevők elleni védelem alapvetően megegyezik a sárgarépánál elmondottakkal. A későbbi ültetési idő miatt a tavaszi talajkezelésre jobb lehetőség kínálkozik, mint a többi gyökérzöldségnél.

Kiültetés előtt kell kijuttatni és a talajba dolgozni (ppi) a trifluralin hatóanyagú herbicideket.

A kiültetéstől a gumóképződésig terjedő időszakban a zeller szeptóriás levélfoltossága ellen rézhidroxid-, rézoxiklorid- vagy rézszulfáttartalmú készítménnyel kell védekezni.

A vetési bagolylepke elleni védelem megegyezik a sárgarépánál leírottakkal.

Posztemergens gyomirtásra a zellerpalánták begyökeresedése után kerülhet sor. Kétszikű fajok gyomirtása esetén linuron és prometrin hatóanyagú készítményekkel védekezhetünk.

A gumónövekedéstől a betakarításig terjedő időszakban a zeller szeptóriás levélfoltossága ellen a védekezést tovább kell folytatni, és legalább 2 alkalommal el kell végezni a kezelést. A megbetegedés mértékétől függően esetleg kiegészítő kezelésekre is sor kerülhet.

Aszályos esztendőben, öntözetlen növényállományban, megkésett mechanikai gyomirtást követően szükség lehet a közönséges takácsatka elleni növényvédő szeres levélpermetezésre. Ekkor ugyanis az elszáradó gyomokról a takácsatkák hamarosan a zeller levelére vándorolnak és károsíthatnak. Az öntözött, erőteljesen növekvő levélzetű zelleren a közönséges takácsatka ellen kémiai védelemre nincs szükség.

Egyszikű gyomok előfordulása esetén fluazifop-P-butil hatóanyagú szerrel védekezhetünk.


A zeller

A zeller védelme


28. fejezet - A káposztafélék1. A káposztafélék betegségeiA káposztamozaik (cauliflower mosaic potyvirus, turnip mosaic potyvirus) elterjedt és jelentős betegség, ezért a maghozó káposztaállományban fontos feladat a tőszelekció.

A káposzta rizoktóniás palántadőlése (Rhizoctonia solani) a palántanevelőben rendszeresen előfordul. A káposztaperonoszpóra (Peronospora brassicae) főleg a palántanevelés alatt veszélyeztet, őszi megjelenése alárendelt.

A káposzta xantomonászos feketeerűsége (Xanthomonas campestris pv. campestris) az öntözetlen, ún. „száraz” termesztésben nem jelentős, ugyanakkor az öntözött növényállományban a legjelentősebb betegségek közé tartozik. A káposzta alternáriás betegsége (Alternaria brassicae, A. brassicicola) elsősorban a maghozó állományban okoz súlyos veszteséget, mivel a becőterméseket pusztítja. Ugyancsak romlik a vetőmag minősége. Az étkezésre és feldolgozásra termesztett káposztafélék közül e betegség elsősorban a bimbós kelen, a fejes káposztán és a karfiolon jelentős. A karfiolon főleg a karfiolrózsák feketedése okoz gondot. A káposzta fuzáriumos sárgasága (Fusarium oxysporum f. conglutinans) jelentősége a korábbi évekhez viszonyítva kisebb lett, mivel a káposztafélék (főleg a fejes káposzták) e betegséggel szemben ellenállók. A betegség előfordulására egyes káposztatermesztő körzetekben kell számítani, ahol évtizedek óta fuzáriumos betegségre fogékony fajtákat termesztenek.

1.1. Káposztamozaik1.1.1. (cauliflower mosaic potyvirus [CaMV], turnip mosaic potyvirus [TuMV])

Gazdanövény: káposztafélék, keresztes virágú termesztett és gyomfajok, továbbá sok dísznövény.

Tünet: a levélen világos- és sötétzöld mozaik észlelhető, az erek kivilágosodnak (CaMV, TuMV), az erek mentén sötétzöld sávok figyelhetők meg (CaMV). A fejes káposztán sötétbarna gyűrűk is kialakulhatnak (TuMV).

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a betegség a káposztaféléken gyakran előfordul.

A kórokozó átvitele, terjedése: mindkét kórokozó levéltetvekkel és növénynedvvel könnyen átvihető.


Védekezés: maghozó növények szelekciója, vírusgyanús tövek eltávolítása és a levéltetvek elleni rendszeres védekezés.

1.2. A káposzta xantomonászos feketeerűsége1.2.1. (Xanthomonas campestris pv. campestris)

Gazdanövény: káposztafélék, valamint keresztes virágú termesztett és gyomfajok.

Tünet: a levél szélén V alakú, sárgás foltok, azokban fekete levélerek láthatók. A torzsa edénynyalábja szintén fekete. (A karalábé gumójában elszíneződés nem észlelhető.)

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a betegség főleg fejes káposztán, bimbós kelen, karfiolon és kelkáposztán válhat jelentőssé.

A kórokozó életmódja: fertőzési forrás a talaj és a növénymaradványok, ahonnan vízcseppekkel jut a kórokozó a növényre. A beteg magból beteg növények fejlődnek.

Ökológia és előrejelzés: a kórokozó magas hőmérsékletű, csapadékos nyarakon, illetve öntözés esetén jelentős károkat okoz. Előrejelzés nincs.


A káposztafélék

Védekezés: állománypermetezés csapadékos nyarakon vagy rendszeres esőztető öntözés esetén, megelőzésképpen elengedhetetlen. Védekezésre kasugamicin, rézhidroxid, rézszulfát vagy rézoxiklorid ajánlható.

1.3. Káposztaperonoszpóra1.3.1. (Peronospora brassicae)

Gazdanövény: keresztes virágú növények, így a káposztafélék.

Tünet: a levél színén szögletes, sárgászöld, majd elhaló foltok vannak. A fonákon fehér kivirágzás (sporangiumtartó gyep) észlelhető.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a betegség főleg a palántanevelés idején válik veszélyessé, néha a kiültetés után jelentkezik.

A kórokozó életmódja: fertőzési források a káposztanövény-maradványok, valamint a keresztes virágú növények, mivel ezekben oospórák képződnek. Ezekről légmozgással vagy vízzel jut a kórokozó a levelekre.

Ökológia és előrejelzés: a kórokozó alacsony hőmérsékleti igényű, ezért ősszel vagy tavasszal válik jelentőssé. Előrejelzés nincs.

Védekezés: palántaneveléskor legalább 2 alkalommal, szükség esetén a kiültetés után cineb, mankoceb vagy propineb hatóanyagú szerekkel kell védekezni.

1.4. A káposzta alternáriás betegsége1.4.1. (Alternaria brassicae, A. brassicicola)

Gazdanövény: keresztesvirágúak, így a káposztafélék is.

Tünet: a levélen kerek vagy ovális, lilásbarna, zónált foltok mutatkoznak, amelyet sötétbarna bevonat (konídiumtartó gyep) takar. Hasonló tünetek észlelhetők a maghozó száron és a becőtermésen is.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a betegség a fejes káposzta külső levelein, maghozó szárán és a karfiolrózsán a legjelentősebb.

A kórokozó életmódja: fertőzési források a növénymaradványok és a vetőmag, ahonnan a kórokozó a sziklevelekre, majd a lomblevelekre kerül.

Ökológia és előrejelzés: magas (25–30 °C) hőmérsékleti igényű. A levélfelület-nedvesség a gomba számára kedvező. Előrejelzés nincs.

Védekezés: magcsávázás kaptán- vagy tirámtartalmú szerekkel. Az állomány permetezését megelőzésképpen a káposztafejesedés időszakában kell megkezdeni, majd 10 napos időközzel, legalább 3–4 alkalommal meg kell ismételni. Védekezésre mankoceb, propineb, metirám vagy kaptán hatóanyagú szerek használhatók.

1.5. A káposzta fuzáriumos sárgasága1.5.1. (Fusarium oxysporum f. conglutinans)

Gazdanövény: Brassica fajok, elsősorban a fejes káposzta, a bimbós kel és a karfiol.

Tünet: a levélerek, majd az érközök elsárgulnak, a levelek lehullanak. Torzsában az edénynyalábok barnák. Az elpusztult növényrészeken rózsaszínű bevonat (sporodóhiumok a makrokonídiumokkal, rövid konídiumtartók mikrokonídiumokkal) látható.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a Magyarországon első ízben 1955-ben közölt betegség a káposztatermesztő körzetekben súlyos kiesést okozott. A fuzáriumos betegséggel szemben ellenálló hibridek termesztésének növekedésével jelentősége kisebb lett. Fogékony fajták termesztése azonban jelenleg is kockázatos, különösen a hagyományos káposztatermesztő körzetekben.


A káposztafélék

A kórokozó életmódja: fertőzési forrás a talaj és a talajba került növényrészek. A kórokozó a talajban hosszú ideig, klamidospórával marad fenn. A kórokozó a talajból a gyökereken keresztül jut a növénybe, majd a torzsa edénynyalábjain keresztül a levelekbe.

Ökológia és előrejelzés: a kórokozó számára a 27 °C hőmérséklet és a talaj alacsony vízkapacitása kedvező. Előrejelzés nincs.

Védekezés: azokon a talajokon, ahol a betegség megjelent, kockázatos káposztaféléket termeszteni. A betegséggel szemben ellenálló káposztafajták, illetve -hibridek termesztése ajánlható.

1.6. A káposzta palántadőléseLásd: A paradicsom palántadőlése.

2. A káposztafélék kártevőiA káposztafélék kártevői közel azonosak és valamennyi termesztett növényfaj védelmében meghatározó jelentőségűek.

A gyökerek károsítása révén a tavaszi káposztalégy (Phorbia brassicae) már röviddel a kiültetés után a fiatal növények egy részének pusztulását okozhatja. A kártételt túlélő növények a részleges kártétel miatt a növekedésben és a fejlődésben lemaradnak, kisebb termést hoznak, továbbá az eltérő időben fejesedő, károsított növények lehetetlenné teszik az egymenetes betakarítást.

A káposzta szárát károsító rovarok közül a repceszár-ormányos (Ceutorhynchus quadridens) kártétele gyakran a káposztalégy kártételéhez hasonló következményekkel jár.

A levélkártevők közül a szikleveles korban megjelenő keresztesvirágúak földibolhái (Phyllotreta spp.) a palántázott és a helyre vetett káposztaféléket egyaránt károsítják. Az utóbbiaknál a fiatal növények pusztulása is gyakran bekövetkezik. A szúró-szívó szájszervű levélkártevők közül a káposzta-levéltetű (Brevicorine brassicae) a legjelentősebb faj. Kártétele a megtámadott növényeken erőteljes növekedési lemaradást okoz. A rágó szájszervű levélkártevők a káposztaállományokban gyakori és jelentős fajok. A káposztalepke (Pieris brassicae) és a káposzta-bagolylepke (Mamestra brassicae) a leveleket lyuggatja, karéjozza. A káposzta-bagolylepke lárvája a káposztafejet alkotó leveleket átrágva behatol a fej belsejébe is.

Az utóbbi évek fejeskáposzta-termesztésének egyik legnagyobb növény-egészségügyi gondja a dohánytripsz (Thrips tabaci) megjelenése és kártétele. A káposztafej belsejébe húzódó dohánytripsz szívogatása nyomán képződő parás szemölcsök a fejes káposzta minőségét olyan mértékben rontják, hogy az már az értékesíthetőség rovására megy.

2.1. Keresztesvirágúak földibolhái2.1.1. (Phyllotreta spp.)

Tápnövénykör: termesztett és vadon élő, keresztes virágú növények.

Kárkép: károsításuk elsősorban a fiatal növényeket érinti. Gyakran már a csírázó, kelő növényeket megtámadják. Rendszerint apró, kerek lyukakat rágnak a levél fonákán.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: általánosan elterjedt kártevők. A kártétel következtében a növény párologtatása megnő, szabályozhatatlanná válik, és a többnyire még hideg talajból a fejletlen gyökérzet képtelen a károsított levélzeten keresztül elpárolgó vízveszteséget pótolni, így a növény növekedésben, fejlődésben visszamarad, esetleg el is pusztul. Különösen aszályos tavaszon szenvednek a helyre vetett káposztafélék a földibolhák imágóinak kártételétől.

Fejlődésmenet: évente egy nemzedékük fejlődik. Az imágók telelnek át a talajban, növénymaradványok között, majd kora tavasszal elhagyják a telelőhelyüket és megkezdik károsításukat. A párosodást követően a nőstények a növény gyökérnyaki részéhez, a talajra rakják tojásaikat. A lárvák a hajszálgyökereket fogyasztják.

Ökológia és előrejelzés: a száraz, meleg, napsütéses tavaszi időjárást kedvelik.


A káposztafélék

A káposztatáblákra betelepedő imágók megjelenése a növények kelésétől növényvizsgálattal vagy a növényállományba helyezett ragadós lapok segítségével állapítható meg.

Védekezés: az imágók ellen még a kártétel létrejötte előtt szükséges a védekezés. A kontakthatású rovarölő szerek közül az alacsony hőmérsékleten is hatásosaktól várhatunk jó eredményt. Így elsősorban a piretroid hatóanyagcsoportba tartozó hatóanyagok, nevezetesen a deltametrin, a permetrin + tetrametrin, a cipermetrin, az alfametrin hatásosak. A kártevő imágóinak elhúzódó betelepedése esetén a permetezés megismétlése is szükséges lehet.

2.2. Tavaszi káposztalégy2.2.1. (Phorbia brassicae)

Tápnövénykör: termesztett káposztafélék és sok keresztes virágú gyomnövény (pl. pásztortáska, vadrepce).

Kárkép: a káposztalégy lárvái a gyökereket elfogyasztják. A károsított növények a növekedésben visszamaradnak, hervadnak, súlyos kártétel esetén elpusztulnak. Az idősebb növényeken a károsítás tovább folytatódik, de a már erősebb gyökérzetű növényeket a kártétel kevésbé érinti súlyosan. A mélyre ültetett karalábén nemcsak a gyökeret, hanem a talajon ülő gumó alsó részét is károsítják a lárvák.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: Európában általánosan elterjedt faj. A káposztafélék legjelentősebb kártevője. Valamennyi káposztafélén előfordul, de a legnagyobb kártételt a karfiolon és a fejes káposztán okozza. A károsítás mértéke különösen azokon a területeken, ahol évről évre káposztaféléket termesztenek, igen súlyos. A hatásos védekezés az eredményes káposztatermesztés alapfeltétele. Ennek hiányában a káposzta tervezett tőállománya jelentősen csökken, továbbá az egymenetes betakarítás nem valósítható meg.

Fejlődésmenet: a káposztalégy nősténye a tojásokat a gyökér tövéhez rakja, a talajra. A lárvák kezdetben a fiatal gyökereket rágják, majd az idősebb gyökereken vájatokat készítenek, esetleg behatolnak a főgyökérbe. A mintegy három hét alatt kifejlődő lárvák a talajban bábozódnak. A báb stádium a tenyészidőben 15–30 napig tart. Évente három nemzedéke fejlődik. A bábok telelnek át a talajban. A legyek rajzása a kora tavaszi időszakban megkezdődik, így már a palántanevelőben károsíthatnak. Az egyes nemzedékek rajzása meglehetősen elhúzódó, így a három nemzedék akár a korai, akár a később kiültetett káposztaféléket egyaránt veszélyezteti.

Ökológia és előrejelzés: a csapadékos és egyúttal meleg időjárás kedvez az elszaporodásuknak.

A legyek rajzása fehér színű, vizes tálcsapdákkal nyomon követhető, de a csapda anyagának azonosítása bonyolult, külön szakértelmet igényel, így gyakorlati felhasználása nem lehetséges. A nőstények tojáslerakásának kezdete a növények tövére erősített, filcből készült tojáscsapdákkal sokkal könnyebben megfigyelhető.

Védekezés: a vetésforgó számottevően segíti az eredményes védelmet. A nagy hagyományú káposztatermesztő körzetekben a közeli területeken koncentrálódott nagy mennyiségű tápnövény fokozott veszélyhelyzetet jelent. Ezekben a térségekben különösen nehéz a káposztalégy elleni védelem. A kémiai védekezés elsősorban az imágók ellen hatásos. A legyek rajzásának megindulásakor, illetve a tojáslerakás kezdetén feltétlenül szükséges a kémiai védekezés. Az elhúzódó rajzás miatt a készítmények hatástartamától függően többszöri permetezésre van szükség. Az ajánlott készítmények a szerves foszforsav-észterek (diazinon, kinalfosz) és a piretroid hatóanyagok (permetrin + tetrametrin, deltametrin, cipermetrin) köréből kerülnek ki. A védekezés kritikus időszaka a palántanevelés vége, illetve a kiültetést követő egy hónap. Minden olyan termesztéstechnikai eljárás, ami gyorsítja a növények növekedését, segíti a káposztalégy elleni hatásos védelmet. Ha az imágók elleni védelem elmaradt, a lárvák kártételének megakadályozására diazinon hatóanyagú granulátumok használatán kívül nincs engedélyezett növényvédelmi eljárás. A káposztatermesztők a tömeges növénypusztulás megakadályozása céljából a kiültetett káposzta tövének rovarölő szeres (dimetoát) öntözésével védekeznek a káposztalégy lárvái ellen.

2.3. Repceszár-ormányos2.3.1. (Ceutorhynchus quadridens)

Tápnövénykör: valamennyi termesztett káposztaféle.


A káposztafélék

Kárkép: hasonlít a tavaszi káposztalégy kártételére. A fiatal növényeket veszélyezteti. A károsított növények visszamaradnak a fejlődésben, hervadnak, és gyakran elpusztulnak.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: Magyarországon általánosan elterjedt faj. Az okozott kár gyakran megközelíti a káposztalégy által előidézett veszteséget. A kártétel különösen a tavaszi időszakban ültetett növényeken jelentkezik. A károsítás azokon a területeken gyakori, ahol évről évre nagy területeken termesztenek repcét vagy káposztaféléket.

Fejlődésmenet: a repceszár-ormányos áttelelt imágója tavasszal a fiatal növények levélnyelébe rakja tojásait. A kikelő lárvák a levélnyélen keresztül berágják magukat a növény szárába, és ott lefelé haladó járatokat készítenek. A szárban fejlődő kukacok rendszerint a növény pusztulását okozzák. A talajban bábozódnak, és a június második felében megjelenő fiatal imágók telelőre vonulásukig a káposztafélék leveleit lyuggatják. Ez a kártételük általában jelentéktelen.

Ökológia és előrejelzés: részletesen lásd A repce kártevőinél.

Az imágók rajzásának megfigyelésére a Moericke-féle sárga tál alkalmas.

Védekezés: rendszerint a tavaszi káposztalégy elleni védekezés időpontjával esik egybe, és ugyanazok a hatóanyagok eredményesen használhatók. A védekezés a táblára telepedő imágók ellen, a tojások lerakásának megakadályozására irányul. Az imágók elhúzódó betelepedése esetén a permetezés megismétlésére lehet szükség.

2.4. Káposzta-levéltetű2.4.1. (Brevicorine brassicae)

Tápnövénykör: vadon élő keresztes virágú növények és termesztett káposztafélék.

Kárkép: mindig a növények fiatal, növekvő levelein jelentkezik. Szívogatásuk hatására a levelek deformálódnak, a növekedés üteme csökken, és a fejképződés csak nagy késéssel indul meg. A károsított növények felületét a viaszos, szürke levéltetvek népes kolóniái lepik el. A fejet képező káposztaféléken a kártétel a fejet alkotó, felső leveleken is jelentkezik.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: általánosan elterjedt faj. A fejes káposzta, a kelkáposzta és a bimbós kel különösen veszélyeztetett.

Fejlődésmenet: növénymaradványokon, tojás alakban telel át. Tavasszal a tojásokból kikelő ősanyák szűznemzéssel és elevenszüléssel gyakran keresztes virágú gyomnövényeken szaporodnak. A szárnyas alakok kifejlődésével a kiültetett káposztaféléket egyre gyakrabban veszélyeztetik. Soknemzedékű kártevő. Az ősz folyamán kifejlődő ivaros nőstények a megtermékenyítés után a levelek fonákára vagy a növények szárára (torzsára) rakják le a tojásaikat.

Ökológia és előrejelzés: a száraz, meleg nyári időszak különösen kedvez az elszaporodásuknak. A nitrogén-túltrágyázás folytán kialakuló erős növekedés fokozza a levéltetvek kártételét. A levéltetű-kolóniákban gyakran megtalálhatók természetes ellenségeik (pl. zengőlegyek lárvái, levéltetű fürkészek). Ezek általában sajnos nem tudják megakadályozni a káposzta-levéltetű elszaporodását és kártételét.

Bár a levéltetvek betelepedése sárga, vizes tálcsapdák segítségével jól nyomon követhető, a gyakorlatban a védekezés szükségességének eldöntése növényvizsgálattal, a növényállományba betelepedett szárnyas egyedek utódainak megfigyelésével történik.

Védekezés: a helyes tápanyag-gazdálkodáson kívül a levéltetvek szárnyas egyedeinek vagy azok utódainak megjelenésekor végzett rovarölő szeres permetezés. A számításba jövő hatóanyagok közül a pirimikarb, mint a levéltetvek természetes ellenségeit kímélő hatóanyag, továbbá a dimetoát, a metomil, az acefát, a foszfamidon, a heptenofosz, valamint a káposztalégy ellen használt szerves foszforvegyületek és a piretroidok hatásos védelmet adnak. A permetezést, a levéltetű-kolóniák kialakulásának kezdetén kell elkezdeni és figyelembe véve a betelepedés ütemét, továbbá a többi kártevő elleni inszekticides kezelés szükségességét, indokolt megismételni.

2.5. Káposztapoloska


A káposztafélék

2.5.1. (Eurydema ventrale)

Tápnövénykör: termesztett és vadon élő keresztes virágú növények.

Kárkép: a növények levelén csillag alakú, kivilágosodó szívásnyomok láthatók.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a káposztafélék gyakori, de kevésbé jelentős kártevője. A levelek szívogatásával a fiatal növények növekedését, fejlődését zavarja. Tömeges megjelenése esetén hátráltatja a fejesedés folyamatát.

Fejlődésmenet: évente három nemzedéke van, az imágók növénymaradványok között telelnek át. Tojásaikat csoportokban a levelekre rakják. A lárvák az imágókkal együtt szívogatnak. Posztembrionális fejlődésük epimorfózis.

Ökológia és előrejelzés: tömeges elszaporodásuk főleg a tartósan aszályos esztendőkben jelentkezik.

Védekezés: a káposztapoloska ellen külön védekezésre általában nincsen szükség, mivel a jelentősebb kártevők elleni inszekticides permetezések a káposztapoloska ellen is hatásosak.

2.6. Káposzta-bagolylepke2.6.1. (Mamestra brassicae)

Tápnövénykör: polifág kártevő. A káposztaféléken kívül számos lágy szárú növényen károsít.

Kárkép: a fiatal növényeken a levelek lyuggatása, megrágása. Az idősebb lárvák fénykerülővé válnak, és amennyiben a káposztaféle fejet képez, akkor behúzódnak a fej belsejébe. A lárvák által megrágott fej gyakran rothadásnak indul.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: általánosan elterjedt kártevő. A fejet képező káposztaféléken a levélzet megrágásán túl a fejbe behatoló lárvák a termést értékesíthetetlenné teszik.

Fejlődésmenet: évente két nemzedéke veszélyezteti a káposztaféléket. Az első nemzedék imágói május második felében, illetve június elején, majd a második nemzedék imágói július végén, augusztusban rajzanak. A levélre rakott tojásokból kikelt lárvák kezdetben a külső leveleken károsítanak, majd miután fénykerülővé váltak, a fejbe vagy nappal a talajrögök közé húzódnak. A kifejlődött lárvák a talajban bábozódnak.

Ökológia és előrejelzés: meleg, párás időjárás kedvező a faj elszaporodásához.

Az imágók rajzása fénycsapdákkal figyelhető meg.

Védekezés: a kémiai védekezés a tojásból kikelt, fiatal lárvák ellen kontakt vagy mély hatású rovarölő szerekkel hatásos.


A káposztafélék

A káposzta kártevő hernyói ellen engedélyezett rovarölő szerek

2.7. Káposztalepke2.7.1. (Pieris brassicae)

Tápnövénykör: keresztes virágú növények.

Kárkép: a fiatal és az idősebb lárvák egyaránt a leveleket károsítják. Gyakran nagy kiterjedésű lyukakat rágnak a levélen és nem ritka, hogy csak a vastagabb levélerek maradnak meg. Mivel a káposztalepke hernyói idősebb korban sem fénykerülők, így észlelésük és a védekezés könnyebb, mint a káposzta-bagolylepke esetében.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: Magyarország területén általánosan előforduló belső vándor. Főleg a káposztalepke második nemzedéke a gyakori, jelentős lombkártevő.

Fejlődésmenet: a káposztalepke kétnemzedékes kártevő. A növénymaradványokon telelő bábokból már áprilistól megfigyelhetjük az imágók rajzását. Az első nemzedék lárvái gyakran gyomnövényeken fejlődnek ki, bár a korai kiültetésű káposztaféléken is károsíthatnak. A csoportosan a levél fonákára rakott tojásból a lárvák 8–10 nap alatt kelnek ki, és a harmadik lárvastádium végéig együtt maradnak. A mintegy 3-4 hétig tartó lárvastádium után a kifejlett lárvák a növény szárán, gyomokon, növénymaradványokon bábozódnak. A báb stádium 2-3 hétig tart. A második nemzedék rajzása augusztusban tömeges.

Ökológia és előrejelzés: a párás, meleg időjárást kedveli. Fejlődéséhez optimális a 23 °C körüli hőmérséklet és a 85% relatív páratartalom.

Mivel a káposztalepke vándorlásra hajlamos, így az imágók egyedsűrűségéből a várható kártétel mértékére nem tudunk következtetni. Amennyiben a fiatal lárvák száma 100 növény átlagában meghaladja a növényenkénti 2-3-at, a védekezés elvégzése indokolt.

Védekezés: a fiatal lárvák ellen a káposzta-bagolylepkénél ajánlott készítmények eredményesen használhatók.



A káposztafélék

Tápnövénykör: termesztett növények (pl. vöröshagyma, dohány, uborka, szegfű, fejes káposzta) és gyomnövények. Polifág faj.

Kárkép: a fejesedő káposzta levelei közé behúzódó tripszek a leveleken szívogatnak. A szájszervükkel ejtett szúrások helyén sebzáródási folyamat indul meg. A képződött kallusz kezdetben fehér, majd megbarnuló, szemölcsre emlékeztető kinövések formájában jelentkezik.

Elterjedés és gazdasági jentőség: Magyarországon általánosan elterjedt, régről ismert kártevő faj. Ennek ellenére kártétele mintegy tíz évvel ezelőttől, a fejes káposzta hagyományos termesztéstechnológiájának átalakulásától kezdve okoz gondot. A kártétel a káposztafejet alkotó leveleken jelentkezik és akár 10–15 levél mélységben a fej belsejére is kiterjed, így számottevően rontja a fejes káposzta minőségét. Különösen a július–augusztusban fejesedő káposzták szenvednek a dohánytripsz kártételétől. A külföldi eredetű hibrid fajták általában erősebben károsodnak, mint a hazai tájfajták. A fejes káposztán kívül a vörös káposztán és a bimbós kelen is károsít, bár az utóbbi növényeken a kártétel mértéke lényegesen kisebb.

Fejlődésmenet: a dohánytripsz soknemzedékű, polifág állat. A növénymaradványok között és a talajban áttelelt dohánytripszimágók tavasszal a gyomokon, illetve a vöröshagymán elszaporodnak, majd a nyár folyamán egyre nagyobb számban jelennek meg a káposztán. A kártevő betelepedésében jelentős szerepe van a káposztatábla körüli növényállománynak. A dohánytripsz nősténye a káposztalevél epidermisze alá rakja le a tojásait. A dohánytripsznek két táplálkozó lárva stádiuma van. Ezeket két nem táplálkozó nyugalmi szakasz, a prenimfa és a nimfa követi. A második lárva stádium végén a lárva a talajba vándorol és prenimfává alakul. A káposzta esetében ez a vándorlás többnyire elmarad, és a teljes fejlődési ciklus a káposztafejben játszódik le. Az imágók között ez idáig hímeket nem találtunk.

Ökológia és előrejelzés: lásd Az uborka kártevői c. részben.

Védekezés: a dohánytripsz elleni védekezés káposztaállományban nehéz feladat. A kémiai védekezés a káposztafej belsejébe húzódott és ott a fej elhagyása nélkül szaporodó tripszek ellen hatástalan. A dohánytripsz kártételét jelentősen csökkenti, ha a káposzta termesztését úgy időzítjük, hogy a fejképződés időszaka ne a dohánytripsz nyári migrációs időszakára, július–augusztus hónapra essék. A toleráns fajták termesztése is jelentősen mérsékli a kártételt. A jelenlegi fajták között a Histona és a Riana fajták rendelkeznek a legjobb tripsztoleranciával.

A termesztési ciklus végén a betakarításra érett fejek lábon tartása fokozza a kártétel mértékét, ezért ha lehetséges, a termesztést az értékesítés várható időszakára időzítsük.

3. A káposztafélék gyomnövényeiMivel a káposztaféléket tápanyagban gazdag talajokon termesztik, sőt a fejes káposzta alá rendszerint közvetlenül istállótrágyáznak, megnő a gyomosodás veszélye. Az előforduló leggyakoribb egyéves gyomnövények T1, ritkábban T2, T3 vagy T4 életformájúak lehetnek. Évelő fajok közül rendszerint a szár- és gyökértarackos (G1 és G3) életformájú fajokkal találkozhatunk.

Káposztafélék között legkorábban a T1 életformájú pásztortáskát (Capsella bursa-pastoris) találjuk meg. Nagyobb mennyiségben a T3 életformájú vadrepce (Sinapis arvensis) és a repcsényretek (Raphanus raphanistrum) fordulhat elő.

Kiemelkedő jelentőségű azonban a T4 életformájú, kétszikű szőrös disznóparéj (Amaranthus retroflexus), a fehér libatop (Chenopodium album), az apró gombvirág (Galinsoga parviflora), a porcsin keserűfű (Portulaca olerecea), az ebszékfű (Matricaria inodora), a varjúmák (Hibiscus trionum), a szulák keserűfű (Bilderdykia convolvulus) és a fekete csucsor (Solanum nigrum). Az egyszikű gyomok közül a közönséges kakaslábfű (Echinochloa crus-galli), a fakó muhar (Setaria glauca) és a zöld muhar (Setaria viridis) fordul elő nagyobb mennyiségben. A tarackos gyomok közül az apró szulákkal (Convolvulus arvensis) gyakrabban, míg a közönséges tarackbúzával (Agropyron repens) ritkábban, foltszerűen gyomosítva találkozhatunk.

3.1. A káposztafélék gyomirtásaA káposztafélék területén kialakuló nagymérvű gyomosodást csak a termesztéstechnológia elemeinek kihasználásával, a mechanikai és a vegyszeres gyomirtás együttes alkalmazásával lehet megszüntetni.


A káposztafélék

Mivel az évelő tarackos gyomok ellen nem tudunk vegyszeresen védekezni, az ilyen típusú gyomfajokat lehetőség szerint az előveteményből kell kiirtani, de hatásos ellenük az elővetemény betakarítása utáni tarlókezelés is.

A magról kelő egy- és kétszikű gyomnövények ellen alapkezelésekkel, továbbá a vegetáció során az alapkezelések által meghagyott gyomok ellen kapálással vagy kiegészítő állománykezelésekkel védekezhetünk.

Helyre vetett káposztaféléknél az alapkezelés az alkalmazott gyomirtó szerek függvényében presowing vagy preemergens időpontban történhet.

Palántáról való termesztés esetén az alapkezeléseket kiültetés előtt (preplanting) kell elvégezni, de egyes készítményeket a kezelést követően a talajba kell dolgozni (ppi).

Mivel a palántáról termesztett káposztafélék az alkalmazható gyomirtó szerekre is érzékenyek, ezért a kezeléseket trifluralin hatóanyagú szerek esetében 3-4 nappal, napropamid hatóanyagú herbicid esetében 5-6 nappal, pendimetalin hatóanyagú gyomirtó szerek esetében 7–10 nappal a palánták kiültetése előtt kell elvégezni.

A kiegészítő állománykezeléseket magról kelő egy- és kétszikű gyomok ellen mindkét termesztési módnál azonos szerekkel végezhetjük.

A palántáról termesztett káposztaféléknek a kétszikű gyomok ellen hatásos, állományban kijuttatható herbicidekkel szembeni tűrőképessége gyenge. Karfiolt, érzékenysége miatt, posztemergensen kezelni tilos!

Egyéb káposztafélék esetében is meg kell várni, míg a palánták jól begyökeresedtek. A kezelések legkorábbi időpontja a kiültetést követő 10. nap lehet. Bár az állományba kijuttatható speciális egyszikűirtó fluazifop-P-butil hatóanyagú gyomirtó szer a káposztában szelektív, kétszikű gyomokat irtó herbiciddel a már említett okok miatt ne kombináljuk. A kezelések között legalább 1 hét várakozási időnek kell lennie.


A káposztafélék

A káposztafélék gyomirtó szerei

3.2. A káposztafélék védelmeA termesztett káposztafélék védelme alapvonásait tekintve azonos. Az eltérések főként a termesztés időzítéséből és a termesztés módjából (helyrevetés, palántázás) adódnak.

A faj- és fajtaválasztás meghatározza a növényvédelmi teendőket. A fejes káposzta esetében a xantomonászos feketeerűség és a fuzáriumos sárgaság a legjelentősebb betegség. Célszerű ezért olyan fajtákat választani, amelyek ezekre rezisztensek vagy toleránsak. A kelkáposztára ugyanez vonatkozik. A bimbós kel esetében a xantomonászos feketeerűség és a fuzáriumos sárgaság ugyancsak jelentős. A fajták zöme azonban ezekre nem rezisztens, illetve toleráns, ezért a következetes vegyi védekezés ellenük fontos. A karfiolra ugyanez vonatkozik. Ezeken túlmenően az alternáriás betegség elleni védelmet már a karfiolrózsa képződésekor meg kell kezdeni. A karalábén a fuzáriumos hervadás jelentkezhet, a xantomonászos feketeerűség nem jelentős.

A fejes káposzta dohánytripsz okozta kártételének mérséklésére a toleráns fajták termesztése indokolt.


A káposztafélék

Vegyszeres gyomirtás szempontjából a káposztafélék, a karfiolt kivéve, egységesen kezelhetők. A karfiolt ugyanis (érzékenysége miatt) kétszikű gyomok ellen nem szabad felülkezelni.

A terület kiválasztása elsősorban a fuzáriumos sárgaság miatt fontos. Olyan területen, ahol e betegség már jelentkezett, rezisztenciával vagy toleranciával nem rendelkező fajtát kockázatos termeszteni.

A termesztési mód meghatározza a védekezést. A karalábé hideghajtatása esetén a xantomonászos feketeerűséggel nem kell számolni. A hajtatóházakban a fuzáriumos sárgaság nem jelentkezik. A szabadföldi káposztafélék esetében a xantomonászos feketeerűség elleni védekezést az öntözéses termesztés során feltétlenül be kell tervezni. Öntözetlen, ún. száraz termesztés esetén viszont e betegség elleni védekezésnek alárendelt szerepe van.

Vetés előtt a káposztafélék magvait az alternáriás betegség ellen kaptán- vagy tirámtartalmú porcsávázó szerrel csávázni kell. E csávázást általában a vetőmag-előállítók, illetve -forgalmazók már eleve elvégzik, és a mag csomagolóanyagán feltüntetik. A csávázás előtt győződjünk meg erről!

Helyre vetett káposztafélék esetén vetés előtt, azaz presowing kell kijuttatni és a talajba dolgozni a trifluralin hatóanyagú gyomirtó szereket.

Vetés után, kelés előtt a helyre vetett káposztafélék esetében, ha a vetés előtti kezelés elmaradt, akkor napropamid hatóanyagú gyomirtó szert használjunk.

Kelés után a helyre vetett káposztafélék esetében (kivéve a karfiolt) a kétszikű gyomok ellen 3,6-diklór-pikolinsav vagy aziprotrin hatóanyagú, az egyszikű gyomok ellen pedig fluazifop-P-butil hatóanyagú gyomirtó szerek használhatók.

A palántanevelés során a palántadőlés ellen már a magvetés után meg kell kezdeni a védekezést, majd a kelés után meg kell ismételni. Beöntözésre 8-oxikinolin-szulfát, cineb, benomil vagy tiofanát-metil hatóanyagú készítmények jöhetnek számításba. A fejlődő palántákat palántaneveléskor legalább két alkalommal a káposztaperonoszpóra ellen cineb, mankoceb vagy propineb hatóanyagú készítményekkel, nedvesítőszer hozzáadásával kell permetezni.

A növényházi palántanevelés során, különösen a palántanevelés utolsó időszakában, amikor a tavaszi káposztalégy rajzása már szabad földön is megindul, a palántanevelőbe repülő imágók elleni védekezés nem halasztható. A tojások lerakásának megakadályozására az imágók ellen rovarölő szeres permetezéssel védekezhetünk (lásd Tavaszi káposztalégy). A palántanevelés során diazinon hatóanyagú granulátum kiszórásával mérsékelhetjük a lárvák kártételét. A granulátum hatóanyagát a kiszórást követő beöntözés a lárvák élőhelyére mossa.

Kiültetés előtt a talajba dolgozva (ppi) a trifluralin hatóanyagú szereket vagy a talaj felszínére juttatva a napropamid, illetve a pendimetalin hatóanyagú szereket alkalmazhatjuk.

A kiültetéstől a betakarításig terjedő időszakban öntözéses termesztéskor a xantomonászos feketeerűség jelentőssé válhat. Az öntözés időpontjának megválasztásával a megbetegedés mértéke csökkenthető. Célszerű ezért délelőtt öntözni, mert így a lombról a víz hamarabb felszárad. A melegebb időjárás beköszöntével ezért június elejétől augusztus végéig legalább 4 alkalommal védekezni kell. Száraz termesztés esetén e betegség ellen gyakorlatilag nem kell védekezni. Megelőző védekezésre rézhidroxid, rézoxiklorid vagy rézszulfát hatóanyag-tartalmú szerek hatásosak. Veszélyhelyzetben kasugamicintartalmú szert kell választani. Júliustól az alternáriás betegség elleni védekezést is be kell tervezni. Erre a xantomonászos feketeerűség ellen megelőző védekezésre javasolt réztartalmú szerek hatásosak. Ha viszont a xantomonászos feketeerűség ellen a kasugamicintartalmú szert választjuk, akkor az alternáriás betegség leküzdésére a mankoceb-, propineb-, metirám- vagy kaptántartalmú szereket részesítsük előnyben. A permetezőszerekhez a káposztafélék levelének viaszossága miatt nedvesítőszert is adjunk.

A tavasszal kipalántázott fejes káposztát a keresztesvirágúak földibolhái, a tavaszi káposztalégy és a repceszár-ormányos veszélyezteti. Közülük rendszerint a tavaszi káposztalégy okozza a legjelentősebb kárt, így ennek elkerülésére a rajzó imágók ellen kell védekezni. A permetezéseket elhúzódó rajzás esetén, a rovarölő szer hatástartamától függően, indokolt akár többször is megismételni. A tavaszi káposztalégy elleni kezelések, egyúttal az adott időszakban megjelenő többi kártevő ellen is hatásosak. A permetezéssel kijuttatott rovarölő szer hatékonysága, tekintettel a káposzta viaszos levelére, nedvesítőszer felhasználásával fokozható.

A helyre vetett káposztafélék kelés utáni védelme abban tér el a palántáról szaporított állományétól, hogy az


A káposztafélék

előzőkben említett kártevők közül a már a növények kelésekor megjelenő keresztesvirágúak földibolhái a legjelentősebbek. Védekezés hiányában olykor már a tavaszi káposztalégy megjelenése előtt kipusztul a növények egy része. Ennek elkerülésére a helyre vetett káposztaféléknél a kelő, illetve a szikleveles növények földibolhák elleni védelme rendkívül fontos. Ekkor az alacsonyabb hőmérsékleten is hatásos rovarölő szerektől (pl. a piretroidok csoportjába tartozóktól) várhatunk jobb eredményt.

A káposzta begyökeresedését követően meginduló erőteljes növekedés és az új levelek képződésének időszakában, különösen száraz, meleg időjárás esetén, a káposzta-levéltetű tömeges betelepedésével számolhatunk. A növényállomány rendszeres átvizsgálásakor a szárnyas egyedek utódainak tömeges megjelenése a védekezés szükségességére figyelmeztet. Ha a káposzta-levéltetű betelepedése és elszaporodása a fejesedés kezdetéig elhúzódik, fokozott veszélyhelyzet áll elő. Május végétől a káposzta-bagolylepke kelő hernyóinak hámozgatása későbbi, súlyosabb kártételük bekövetkezését vetíti előre. Az egy időben jelentkező két fontos kártevő ellen acefát, diazinon, triazofosz, foszfamidon hatóanyagú rovarölő szerek hatásosak. A káposzta-bagolylepke lárvái ellen, amennyiben a káposzta-levéltetű populációi nem veszélyeztetik a növényállományt, a hosszabb hatástartamú szerves foszforvegyületek közül a klórpirifosz-metil, a piretroid csoportból a permetrin + tetrametrin, deltametrin, cipermetrin, lambda-cihalotrin, a nereisztoxin prekurzorok közül a benszultap, a kartap és a növekedés-szabályozó anyagok közül a klórfluazuron hatóanyagú készítmények tartós védelmet nyújtanak.

A fejesedés kezdetétől a leendő termés minőségét veszélyeztető fajok közül a dohánytripsz a legjelentősebb. Ellene a kémiai védekezéstől nem várhatunk kielégítő eredményt, éppen ezért ilyen indokból a rovarölő szeres kezelések számának növelése szükségtelen. Ha a fajtaválasztásban, időzítésben rejlő lehetőségeket (lásd A káposztafélék kártevői) korábban nem használtuk ki, akkor a kész fejeskáposzta-fejek haladéktalan betakarításával mérsékelhető a további kártétel.

A fejesedés során a káposzta-bagolylepke és a káposzta-levéltetű kártétele tovább folytatódhat. A jól és gyorsan záródó fajtákat ebben az időszakban a káposzta-levéltetű már kevésbé károsítja. A káposzta-bagolylepke kártétele még a betakarítás előtti utolsó hetekben is súlyosan veszélyeztetheti a termesztés sikerét. A záródó levelek közé behúzódó lárvák elleni védekezés nehezebb feladat, mint az ezt megelőző fenológiai stádiumban. Éppen ezért a még kevésbé fénykerülő fiatal lárvák elleni védelem lehetőségét kell kihasználni. Megkésett kezelés esetén a levelek közé behúzódó lárvák ellen a diklórfosz hatóanyagú rovarölő szerek alacsony gőztenziójuk miatt még kielégítő hatásúak. A káposztafejbe húzódott lárvák ellen a kémiai védekezés teljességgel hatástalan.

A palántázott káposztafélék (kivéve a karfiolt) begyökeresedése után a kétszikű gyomok ellen aziprotrin, az egyszikű gyomok ellen fluazifop-P-butil hatóanyagú herbicidek alkalmazhatók. A palántázott karalábé esetében a begyökeresedés után a 3,6-diklór-pikolinsav hatóanyagú készítmény is használható.

A palántázott káposztafélék védelme


29. fejezet - A retek1. A retek betegségeiA retektermesztésben a retekperonoszpóra (Peronospora brassicae) elleni védekezés a védekezés gerincét alkotja. Főleg a gumófejlődés időszakában válik jelentőssé. A retek albúgós betegsége (Albugo candida) szórványosan fordul elő. Ha a retekperonoszpóra ellen védekezünk, akkor az ez utóbbi ellen is véd. A retekmozaik (radish mosaic comovirus) a vetőmagtermesztés jelentős betegsége. A vírusmentes vetőmag előállítása tőszelekcióval, valamint a keresztesvirágúak földibolhái elleni védekezéssel eredményesen megoldható.

1.1. Retekperonoszpóra1.1.1. (Peronospora brassicae)

Gazdanövény: keresztes virágú termesztett- és gyomnövényfajok.

Tünet: a szik- és lomblevél színén sárgászöld foltok, a fonákon pedig fehér sporangiumtartó gyep látható. A gumó felületén sötétszürke, elmosódott szélű foltok, felületükön ugyancsak fehér sporangiumtartó gyep figyelhető meg. A retek belsejében szürkésbarna elszíneződés észlelhető.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a betegség fellépésére, különösen a kora tavaszi és késő őszi termesztés esetén számítani kell. A lombpusztuláson kívül a gumó minőségét is rontja.

A kórokozó életmódja: a kórokozó növénymaradványokon, főleg oospórával telel át. Tavasszal a sziklevelekre, majd a lomblevelekre kerül, onnan pedig a gumóra mosódik.

Ökológia és előrejelzés: a kórokozó alacsony hőmérsékleti igényű gomba, számára a 4–16 °C kedvező. Előrejelzés nincs.

Védekezés: szikleveles korban, majd a lomblevelek intenzív fejlődésének időszakában kaptán hatóanyagú készítménnyel kell permetezni.

2. A retek kártevőiA retek kártevőegyüttese nagymértékben függ a termesztési módtól és a termesztés idejétől. A hosszabb tenyészidejű, szabad földön termesztett fajtákon a gyökeret, illetve a gumót károsító polifág, talajlakó kártevők, így a cserebogarak (Melolonthidae), a drótférgek (Melolonthidae) megjelenésével és károsításával számolhatunk.

Különösen a tavaszi szabadföldi termesztésben, de a retekhajtatásban is az egyik jelentősebb kártevő a gumókon károsító, azokat át- meg átfurkáló gyökérlégy (Phorbia radicum).

A csírázó, a szikleveles, majd a néhány leveles fiatal növényeken a levelek lyuggatásával a keresztesvirágúak földibolhái (Phyllotreta spp.) okozhatnak számottevő, olykor a növény pusztulását okozó kárt. Szabad földön termesztett retek lombozatát esetenként a repcedarázs (Athalia rosae) károsítja.

A hideghajtatással termesztett hónapos retek esetében a korai termesztési időszak és a rövid tenyészidő miatt kártevők megjelenésével szinte alig kell számolnunk.

2.1. Polifág talajlakó kártevők2.1.1. (Melolonthidae, Elateridae)

Tápnövénykör: a cserebogarak pajorjai és a pattanóbogarak lárvái a sok tápnövényű kártevők közé tartoznak. Előszeretettel támadják a talajban található lédús szárrészeket, gyökereket.


A retek

Kárkép: a lárvák a retek gyökerének, gumójának megrágásával, kiodvasításával okozhatnak kárt. A gyökerek megrágásával a növények víz- és tápanyagfelvételét zavarják, a károsított növények lemaradnak a növekedésben, súlyos kártétel esetén elpusztulnak. Amennyiben kártételük a fiatal növényeken jelentkezik, a növények pusztulását okozzák.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: kártételük különösen az újonnan termesztésbe vont, korábban gyomnövényekkel borított területeken várható.

A cserebogarak és a pattanóbogarak kártételével elsősorban a szabadföldi, főleg másodvetésben termesztett, hosszú tenyészidejű reteknél kell számolni. A korai szabadföldi termesztésnél a lárvák kártétele még nem jelentkezik.

Fejlődésmenet: lásd A szamóca kártevőinél.

Ökológia és előrejelzés: lásd A szamóca kártevőinél.

Védekezés: a felsorolt kártevők több évig fejlődnek a talajban, így várható kártételük előre jelezhető.

A talajlakó kártevők egyedsűrűségét talajmintavétellel állapíthatjuk meg, amit a termesztés előtti nyár végén érdemes elvégezni. Ha a területen a talajlakó kártevők előfordulása eléri a 0,5 db/m 2 egyedsűrűséget, a kártétel megelőzésére rovarölő szeres talajkezelés szükséges. A talajlakó kártevők ellen diazinon, fenitrotion + malation hatóanyagok használhatók. A diazinon hatóanyagú készítményeket a kiszórás után a talajba kell dolgozni. A fenitrotion + malation hatóanyagú készítmények talajba dolgozása nem feltétlenül szükséges, mivel a talajra szórt növényvédő szer hatóanyaga az öntözővízzel a talajba mosódik.

A talajlakó kártevők elleni kezelés nyár végén vagy ősz elején ajánlott, mivel később a talaj hőmérsékletének csökkenésével a pajorok és lárvák mélyebb talajrétegekbe vándorolnak, és a sekélyen bedolgozott rovarölő szerek hiába fejtik ki hatásukat.

2.2. Gyökérlégy2.2.1. (Phorbia radicum)

Tápnövénykör: leggyakoribb a retek, a káposztafélék, ritkábbak más lágy szárú növények.

Kárkép: a kártétel egészen a retek betakarításáig nem szembetűnő. A gyökérlégy kártételét rendszerint a gumó elvágása után észlelhetjük. A retek belsejében egyre szélesedő lárvajáratot, néha a gyökérlégy csontszínű nyüveit is megtalálhatjuk. Önmagában a kárkép alapján a gyökérlégy előfordulását nem tudjuk egyértelműen megállapítani, tekintettel arra, hogy más Anthomyidae fajok, nevezetesen a tavaszi káposztalégy (Phorbia brassicae) és a nyári káposztalégy (Phorbia floralis) szintén hasonló kárképet okoz.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a gyökérlégy országosan elterjedt, gyakori kártevő. Kártételével különösen a tavaszi időszakban termesztett, ún. hónapos reteknél, szabadföldi és növényházi termesztésben egyaránt számolhatunk. A hagyományosan retektermesztő, -hajtató körzetekben védekezés hiányában gyakran közel 100%-os fertőzés is kialakulhat.

Fejlődésmenet: a gyökérlégynek évente 2-3 nemzedéke fejlődik. A bábok a talajban telelnek át. Az imágók rajzása a hőmérséklettől függően már kora tavasszal megindul. Tojásaikat a növény tövéhez, a talajra helyezik. A fiatal lárvák behatolnak a gumó belsejébe és ott fejlődnek ki, majd a talajban bábozódnak.

Védekezés: a gyökérlégy elleni védekezés sikerét jelentősen növeli a vetésforgó. Kémiai védekezésre elsősorban az imágók ellen van lehetőség. A legyek ellen a tojások lerakásának megakadályozására elsősorban a piretroidok csoportjába tartozó hatóanyagok (permetrin + tetrametrin, cipermetrin, deltametrin) jönnek számításba. A legyek rajzása, illetve a tojáslerakás kezdetén feltétlenül szükséges a kémiai védekezés. Az elhúzódó rajzás miatt a készítmények hatástartamától függően többszöri permetezésre van szükség. Tekintettel a rövid tenyészidőre, a rövid élelmezés-egészségügyi várakozási idejű rovarölő szerek használata indokolt. Még a gumóképződés kezdetén a talajban lévő, szerves anyagokon és a gyökér felületén táplálkozó fiatal lárvák ellen diazinon hatóanyagú granulált inszekticidek használata is számításba jön.

2.3. A keresztesvirágúak földibolhái


A retek

2.3.1. (Phyllotreta spp.)

Tápnövénykör: termesztett és vadon élő keresztes virágú növények. A helyre vetett káposztaféléken, retken a feketelábú földibolha (Phyllotreta nigripes), a közönséges földibolha (Phyllotreta cruciferae), a fekete káposztabolha (Phyllotreta atra) és a nagy káposztabolha (Phyllotreta nemorum) károsít a leggyakrabban.

Kárkép: a kártételt a földibolhák imágói okozzák. Már kora tavasszal megjelennek a kelő növényeken, majd a szik- és a lombleveles növényeken folytatják károsításukat. A leveleken apró, kerek lyukakat rágnak. Gyakran a levél fonákáról indul ki a rágás, és a levél színén, epidermisszel fedett, kerek ablak jelzi a szövethiányt. Az imágók által ejtett sebeken a növény párologtatása szabályozhatatlanná válik. A nagy mennyiségben távozó vizet a növény a még fejletlen gyökérzetével nem tudja a hideg talajból pótolni, így különösen aszályos időjárás esetén ellankadnak, fejlődésben visszamaradnak, és olykor elpusztulnak. A lárvák a talajban a gyökereken fejlődnek, de táplálkozásukkal nem okoznak jelentős kárt.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: eurázsiai fajok, Magyarországon általánosan elterjedtek. A keresztesvirágúak földibolhái különösen a kora tavaszi, szabad földre vetett retek legjelentősebb kártevői. A később vetett retket, tekintettel a faj életmódjára, ugyancsak károsítja.

Fejlődésmenet: kivétel nélkül egynemzedékes fajok. Az imágók telelnek át a növénymaradványok között, és már kora tavasszal megjelennek a fiatal növényeken. Tojásaikat a növények mellé a talajba vagy a gyökérnyaki részre helyezik. A lárvák a gyökereken táplálkoznak. Mintegy kéthetes fejlődési időszak után a talajban bábozódnak. Az újabb imágók a nyár folyamán előjönnek a talajból és folytatják a károsításukat.

A földibolhákra általánosan jellemző fejlődésmenettől eltérően fejlődik a nagy káposztabolha. Tojásait a levelekre rakja, és a lárvák a levelekben készített aknákban fejlődnek, majd a talajban bábozódnak.

Ökológiai és előrejelzés: szárazságkedvelő fajok. Telelőhelyüket akkor hagyják el az imágók, ha a levegő hőmérséklete meghaladja a 7–8 °C-ot. A napsütéses, tartósan száraz, meleg időjárás kedvez tömeges elszaporodásuknak.

Az imágók tavaszi megjelenését növényállomány-vizsgálattal és ragadós fogólapok kihelyezésével egyaránt ellenőrizhetjük. Klimogrammok segítségével a földibolhák várható tömegszaporodása jól nyomon követhető.

Védekezés: a vetésforgó következetes betartásával számottevően csökkenthető a földibolhák kártétele. Az imágók betelepedése és kártétele esetén a piretroid hatóanyagú készítményektől (deltametrin, permetrin + tetrametrin, cipermetrin) hatásos védelmet várhatunk. Elhúzódó imágórajzás esetén a permetezés megismétlésére is szükség lehet. A növények vontatott fejlődése fokozza a kártétel mértékét, ezért minden olyan termesztéstechnikai beavatkozás mérsékli a kártételt, ami segíti a növények növekedését.

2.4. Repcedarázs2.4.1. (Athalia rosae)

Olykor az ősz folyamán termesztett retken, továbbá magtermő állományokban okozhat kárt. A repcedarázs levélkártevő. Álhernyói szabálytalan rágással lyuggatják a leveleket.

A retken okozott kártétele az őszi szabadföldi termesztés, továbbá az őszi retekhajtatás során érdemel figyelmet. Számottevő kártételével a gradációs években kell számolni. Az augusztus közepétől rajzó harmadik nemzedék a repcén, a tarlórépán és a retken is károsít.

Az imágók rajzása, a retektáblára való betelepedése Moericke-féle sárga tálakkal figyelhető meg. Az imágók rajzásának kezdetétől két-három héten belül várható a lárvák kelése. A lárvakelés pontos ideje és üteme a növényállomány 3-4 naponkénti ellenőrzésével állapítható meg.

Védekezés: a fiatal lárvák tömeges megjelenése esetén piretroid hatóanyagú készítményekkel eredményesen védekezhetünk. A repcedarázsról részletes leírás A repce kártevői c. fejezetben található.

3. A retek gyomnövényeiA retek gyomflórájának összetétele a különböző termesztési módok és időszakok miatt eltérő.


A retek

Tavaszi és őszi hideghajtatás esetén a T1 életformájú gyomnövények elszaporodására kell számítani. Közülük a legveszélyesebb a tyúkhúr (Stellaria media). Tömeges kelése miatt a talaj felszínét szőnyegszerűen, vastagon beborítja.

A szabadföldi, kora tavaszi vetésben a vegetáció elején a T 1 és T2 életformájú gyomfajok fordulnak elő és képeznek nagyobb állományokat, kisebb borítással ugyan, de néhány T3, illetve T4 életformájú gyomnövény is gyomosíthat. A vegetáció előrehaladtával a T3 és a T4 életformacsoportba tartozó növények mind fajszámban, mind pedig borításuk alapján a legjelentősebbekké válnak. A magtermesztésben néhány gyomfaj, mint a repcsényretek (Raphanus raphanistrum) és a vadrepce (Sinapis arvensis) jelenléte veszélyesnek minősíthető. A nyár második felétől vagy ősszel másodvetéssel termesztett retekben mindenféleképpen számítani kell a nyárutói egyévesek (T4) elszaporodására. Késői csírázásuk esetén a fajok törpe növekedésűek lesznek. Ősszel a retek között tömegesen kelnek a T1 életformájú gyomnövények.

3.1. A retek gyomirtásaA retekben előforduló gyomokat a vetést követő időszakban kell rendszeresen irtani. A sorok záródása után már kihasználhatjuk a retek gyomelnyomó képességét. Mivel a retek gyomirtására nincsenek engedélyezett szerek, a gyomirtást csak mechanikai eszközökkel, többször elvégzett kapálással oldhatjuk meg.

A vetőmagtermesztésben azonban az engedélyezés hiánya ellenére van lehetőség a vegyszeres védekezésre.

A retek vetése előtti bedolgozással (presowing kezelés) napropamid vagy trifluralin hatóanyagú gyomirtó szerek használhatók. Az előbbi hatóanyag sekély, 2-3 cm mély, az utóbbi hatóanyag mélyebb, 6–8 cm mélységű bedolgozást igényel.

A retek presowing kijuttatható gyomirtó szerei

4. A retek védelmeA retek az alacsony hőigényű zöldségfélék közül az egyik legnagyobb felületen termesztett növényfaj. Tavasszal hideghajtatással, szabadföldi termesztéssel, továbbá a nyár második felétől, ősszel másodvetéssel, illetve őszi hideghajtatással termeszthető. A retek rövid tenyészideje alatt megjelenő kártevők száma kevés, így azok közé a növényfajok közé sorolható, amelyek kevés növényvédelmi beavatkozással termeszthetők.

A terület kiválasztása a gyomosodás miatt fontos. Retket csak évelő gyomoktól mentes helyen termesszünk.

A termesztés célja meghatározza a gyomirtás módját. Herbicideket csak a vetőmagtermesztésben alkalmazhatunk.

Vetés előtt a magról kelő, egy- és kétszikű gyomok ellen a presowing kezelés formájában kijuttatott napropamid és trifluralin hatóanyagú szerek használhatók.

Szikleveles korban, a lombfejlődés kezdetén, a retekperonoszpóra elleni védekezést meg kell kezdeni. Védekezésre kaptán hatóanyag-tartalmú szerek ajánlhatók. E védekezés hatásos a szórványosan előforduló albúgós betegség ellen is.


A retek

A szabadföldi, kora tavaszi vetés esetén a sziklevelek megjelenésétől a keresztesvirágúak földibolhái okozzák a legsúlyosabb kártételt. Tömeges megjelenésük esetén piretroid hatóanyagú rovarölő szerekkel végzett permetezés hatásos.

A gumóképződés időszakában a retekperonoszpóra elleni védekezés döntő fontosságú. Nemcsak a lombvédelmet, hanem a fejlődő gumók egészségi állapotát is szolgálja. Az utolsó kezeléskor a választott készítmény élelmezés-egészségügyi várakozási idejét feltétlenül vegyük figyelembe!

A korai hideghajtatás során, főleg azokban a termesztőberendezésekben, ahol a hajtatásnak hagyományai vannak, a gyökérlégy kártétele ellen kell védekezni.

A szabad földön termesztett retken a gumóképződés időszakában elsősorban a gyökérlégy lárvái károsítanak, bár a keresztesvirágúak földibolhái is folytatják kártételüket. Mindkét kártevő elleni védelemben nagy jelentősége van a vetésforgó betartásának. A kémiai védekezésnél vegyük figyelembe, hogy az említett kártevők már alacsony hőmérsékleten károsítanak, így ellenük csak azok a rovarölő szerek adnak jó eredményt, amelyek hatása a hőmérséklettől kevésbé függ. A retek rövid tenyészideje miatt, különösen a gyökérlégy elleni védelemre, a rövid élelmezés-egészségügyi készítmények jönnek számításba. Az előzőkben említett követelményeknek legjobban a piretroid hatóanyagú rovarölő szerek felelnek meg.

Az őszi retektermesztés esetében az említett fajokon kívül a repcedarázs jelentkezhet, mint lombkártevő. Az őszi időszakban hajtatott retken a gyökérlégy kártétele csak a harmadik nemzedék kifejlődése esetén jelentkezik.

A retek védelme


30. fejezet - A saláta1. A saláta betegségeiA salátamozaik (lettuce mosaic potyvirus, cucumber mosaic cucumovirus) a fejes saláta legjelentősebb betegsége, az ellenálló fajták termesztése és a levéltetvek elleni védekezés ezért döntő fontosságú.

A salátaperonoszpóra (Bremia lactucae) a fejes saláta ugyancsak fontos betegsége. Az ellenálló salátafajták termesztésével jelentősége csökkent. Tekintettel arra, hogy a fajták teljes ellenállósággal nem rendelkeznek, csökkentett kezelésekkel védekezni kell ellene.

A saláta botrítiszes betegsége (Botrytis cinerea) és a saláta szklerotíniás betegsége (Sclerotinia sclerotiorum, S. minor) rendszeresen jelentkezik és a salátatövek pusztulását okozza. E talajlakó kórokozók a gyökérnyakat betegítik meg, ezért ellenük a megelőző védekezés feltétlenül indokolt.

A rizoktóniás palántadőlés (Rhizoctonia solani) fellépésére is számítani kell. Ellene megelőző védekezést kell alkalmazni.

1.1. Salátamozaik1.1.1. (Lettuce mosaic potyvirus, cucumber mosaic cucumovirus)

Gazdanövény: a termesztett salátafajok, valamint számtalan termesztett gyomnövény.

Tünet: a növények fejlődésükben visszamaradnak, fejképződés nélkül laza levélrózsát fejlesztenek. A levelek mozaikfoltosak, hólyagosak, klorotikusak, a levélér kivilágosodik. A levélerek között és mentén nekrotikus foltok figyelhetők meg.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a fejes saláta jelentős és gyakori betegsége. A saláta nem fejesedik, értékesítésre alkalmatlan, maghozama csekély, értéktelen.

A kórokozó átvitele, terjedése: fertőzési forrás az étkezési saláta közelében lévő számos termesztett és gyomnövény. A legfontosabb fertőzési forrás azonban a salátavetőmag. A lettuce mosaic potyvirus a beteg növények pollenjével az egészséges növényekre kerül, s azokat már a virágkötődés során megfertőzi, majd a kötődött mag belsejében helyezkedik el. A beteg magvakból szisztémikusan fertőzött növények fejlődnek, amelyekről a kórokozó az egészséges növényekre jut. A kórokozók terjesztésében számos levéltetűfaj vesz részt. A kórokozók még növényi szövetnedvvel is átvihetők.


Védekezés: az étkezési salátatáblát a maghozó táblától távol kell elhelyezni. Az egészséges vetőmag felhasználása a vetéshez azért fontos, mert a kórokozó a mag belsejében helyezkedik el, emiatt a vetőmag csávázása eredménytelen. A kórokozó terjedése a levéltetűvektorok gyérítésével akadályozható meg. A salátamozaik-ellenálló fajták előállítása és termesztése a legeredményesebb védekezési eljárás. E salátafajtákat a fajtaleírások közlik.

1.2. Salátaperonoszpóra1.2.1. (Bremia lactucae)

Gazdanövény: fejes, endívia- és cikóriasaláta, valamint számtalan, a Compositae családba tartozó gyomnövény.

Tünet: a levél színén nagy, erek által határolt, szögletes foltok jelennek meg, amelyek először sárgászöld, majd sárga színűek, végül elszáradva barna színűek lesznek. A levélfolt fonákán hófehér bevonat (sporangiumtartó gyep) látható.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a betegség főleg a palántanevelés, valamint a fólia és üveg alatti hajtatás esetén jelentkezik rendszeresen, de hűvös, csapadékos időjárás esetén szabad földön is jelentős lehet. A


A saláta

kórokozónak jelenleg 10-nél több fiziológiai rassza van, de újabbak is megjelennek, amelyek áttörik a korábbi rezisztenciát.

A kórokozó életmódja: a kórokozó oospórával vészeli át a kedvezőtlen körülményeket. Az oospóra még nyáron vagy a következő tavasszal fejlődik tovább. A kórokozó terjesztésében döntő szerepe van a sporangiumoknak.

Ökológia és előrejelzés: a kórokozó fertőzésének hőmérsékleti optimuma 15–17 °C, tehát alacsony hőmérsékleti igényű. Rövidnappalos, környezeti igénye megegyezik a gazdanövényével. Előrejelzés nincs.

Védekezés: a salátafajták részlegesen, azaz a kórokozó néhány vagy több fiziológiai rasszával szemben ellenállók. Jelölésük pl. Bremia NL (Netherlande) 1, 2. A megelőző védekezést már 2-3 lombleveles korban meg kell kezdeni, majd 10 napos időközökkel, 1-2 alkalommal meg kell ismételni. Védekezésre kaptán- és folpettartalmú szerek ajánlhatók.

1.3. A saláta szklerotíniás rothadása1.3.1. (Sclerotinia sclerotiorum, S. minor)

Gazdanövény: a gazdanövénykör rendkívül széles, általában a kétszikű növények.

Tünet: az állományban elszórtan a salátafejek levelei lankadnak, majd elpusztulnak. A nyálkásan rothadt gyökérnyakon és az alsó leveleken hófehér, vattaszerű micélium és fekete szkleróciumok láthatók.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a betegség a hajtatott és a szabadföldi salátában egyaránt jelentkezik. Leküzdése a saláta védelmének sarkalatos pontja.

A kórokozó életmódja: fertőzési források a talajban lévő szkleróciumok, valamint a beteg növénymaradványok, ahol a kórokozók szkleróciummal maradnak fenn. A szkleróciumok egyrészt micéliumot fejlesztenek, amelyek a talajra fekvő levelekbe, majd onnan a gyökérnyakba vagy pedig közvetlenül a gyökérnyakba jutnak, másrészt a talaj felső, 2-3 cm-es rétegében lévő szkleróciumok apotéciumokat fejlesztenek, és a növényre az aszkospórák jutnak.

Ökológia és előrejelzés: a kórokozó talajlakó gomba a környezeti tényezőkre nem érzékeny. A talajban hosszú ideig fönnmarad. Előrejelzés nincs.

Védekezés: tűzdeléskor és kiültetéskor a salátát ne ültessük mélyre! Közvetlenül a kiültetés után a salátatöveket nagy lémennyiséggel permetezni kell. Ügyelni kell arra, hogy a szer a tövek gyökérnyaki részére kerüljön. A kezelést egy hét múlva meg kell ismételni. Védekezésre benomil, tiofanát-metil, iprodion, procimidon, vinklozolin hatóanyagú készítmények használhatók jó eredménnyel.

1.4. A saláta botrítiszes rothadása1.4.1. (Botrytis cinerea)

Gazdanövény: rendkívül széles körű.

Tünet: az állományban elszórtan egy-egy salátafej levelei lankadnak, végül elszáradnak. A gyökérnyak nyálkásan rothad. A szártövön és az alsó levelek főerén szürke, később szürkésbarna konídiumtartó gyep és apró fekete szkleróciumok találhatók.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a saláta egyik régóta ismert, veszedelmes és gyakori betegsége. Elsősorban a hajtatott salátán fordul elő.

A kórokozó életmódja: fertőzési forrás a talaj, ahol a kórokozó szkleróciumai találhatók és a fertőzött növénymaradványok, ahol a gomba micéliummal vészeli át a kedvezőtlen körülményeket. A szkleróciumon és az elhalt növényrészeken később konídiumtartó gyep fejlődik. A gomba a talajból a talajra fekvő levelekre és onnan a gyökérnyakba vagy pedig közvetlenül a gyökérnyakba jut. A legveszélyeztetettebb növényrész tehát a gyökérnyak. A rothadó részeken a kórokozó konídiumtartó gyepe, majd szkleróciuma is megjelenik. A konídiumtartóról leváló konídiumok légmozgással vagy öntözővízzel újabb növényekre jutnak.

Ökológia és előrejelzés: a kórokozó számára a csapadékos, párás, fényszegény időjárás kedvező, ami viszont az


A saláta

intenzív fényt igénylő saláta növekedésére kedvezőtlen. Előrejelzés nincs.

Védekezés: hajtatóházban, a hajtatás befejezése után a növénymaradványokat el kell távolítani. A salátát tűzdeléskor és kiültetéskor nem szabad mélyen ültetni, mert minél mélyebben van a gyökérnyak a talajban, annál nagyobb a megbetegedés veszélye.

Vegyi védekezés esetén nagyon fontos a saláta gyökérnyaki részének védelme. Ezért a palánták tápkockába tűzdelése, valamint kiültetése után közvetlenül, majd egy hét múlva benomil, tiofanát-metil, iprodion, procimidon vagy vinklozolin hatóanyagú szerekkel, nagy lémennyiséggel kell permetezni.

1.5. A saláta rizoktóniás palántadőléseLásd: A paprika rizoktóniás palántadőlése.

2. A saláta kártevőiA saláta termesztési módja alapvetően meghatározza a kártevők előfordulását. A korábban általános tavaszi, szabadföldi salátatermesztés során a kártevő rovarok megjelenésével alig kellett számolni. A legtöbb gondot a meztelen csigák és olykor a valódi levéltetvek (Aphididae) okozzák.

Az új, nyáron is a felmagzás veszélye nélkül termeszthető fajták megjelenésével a salátát veszélyeztető kártevők száma is növekedett. A nyáron termesztett salátán fokozottan veszélyesek a valódi levéltetvek (Aphididae), továbbá a gyökérgubacs-fonálférgek (Meloidogyne spp.), esetleg a mezei nyúl (Lepus europeus).

A hajtatott salátán, növényházi körülmények között, a meztelen csigák (Limacidae, Arionidae) és a valódi levéltetvek (Aphididae) károsíthatnak.

2.1. Meztelen csigák2.1.1. (Limacidae, Arionidae)

Tápnövénykör: elsősorban azok a lágy szárú növényfajok, amelyek a csiga számára rejtekhelyet és nedves mikroklímát teremtenek. Földre boruló leveleivel a talajt takaró saláta a meztelen csigák egyik legkedveltebb tápnövénye és egyúttal rejtekhelye is.

Kárkép: a csigák reszelőnyelvükkel már a néhány leveles palántán szabálytalan alakú lyukakat rágnak, majd a salátafejbe behúzódott egyedek a fejet alkotó leveleken folytatják kártételüket. A meztelen csigák által károsított növényeken vagy a talajon a csigák ezüstösen csillogó váladéka (a csiganyál) jelenléte megkönnyíti és egyértelművé teszi a kárkép felismerését. A salátán kívül számos lágy szárú zöldségnövényen, főleg palántakorban a levél, a hajtás és a szár megrágásával jelentős kárt okoz.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a meztelen csigák általánosan előforduló kártevők. Kártételükkel elsősorban a nedves mikroklímájú termőhelyeken, továbbá öntözéses termesztés esetén számolhatunk. A levelek megrágásával okozott kártételén kívül a fejesedett, betakarításra kész salátában meghúzódó meztelen csigák gyakran a termény értékesíthetőségét akadályozzák meg. A kártétel különösen azokban az újonnan létesített termesztőberendezésekben gyakori, amelyeket a korábbi években nem művelt, gyomos területeken létesítettek.

Fejlődésmenet: a salátán károsító meztelen csigák több fajból kerülnek ki, így életmódjuk változatos. Hímnős, tojással szaporodó állatok. Évente általában egy-két nemzedékük fejlődik. A telet növénymaradványok között, illetve talajba húzódva, vegyes fejlődésű alakok formájában töltik.

Ökológia és előrejelzés: nedvességkedvelő, fénykerülő fajok.

Egyedsűrűségük a talajba süllyesztett, sörrel töltött csapdákkal, valamint a talajra terített nedves rongydarabokkal jól megbecsülhető. A növényállomány vizsgálata során észlelt levélkártétel alapján már csak a bekövetkezett kárt tudjuk regisztrálni.

Védekezés: a meztelen csigák számát a talaj felületére szórt nedvszívó anyagok (pl. porított műtrágyák) csökkentik. Kémiai védekezésre metaldehid és merkaptodimetur hatóanyagok, mint csalogató és egyben csigaölő hatású anyagok használatosak. A csigaölő készítmények használhatóságánál meg kell említeni, hogy


A saláta

olyan zöldségféléknél, aminek a levelét fogyasztják (ilyen növény a saláta is), egészségvédelmi szempontból tilos az állománykezelés elvégzése. Ilyen esetben a csigák által veszélyeztetett területeken, főleg hajtatóházakban, a csigák elleni védelmet a növények kiültetése vagy vetése előtt lehet elvégezni.


Tápnövénykör: polifág kártevők.

Kárkép: a saláta levelein kolóniákban szívogató levéltetvek az általuk ürített mézharmattal, levedlett lárvabőrökkel és jelenlétükkel szennyezik a salátát. A szívogatás hatására a levelek torzulnak.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a növényházakban hideghajtatással termesztett salátát az anholociklikusan szaporodó, növényházakban rendszerint termesztett növényeken és olykor gyomnövényeken a tél folyamán is fennmaradó levéltetűfajok (Myzus persicae, Aulacorthum solani) károsítják. Kártételük rendszerint a fejesedés időszakában jelentkezik. Azokban a termesztőberendezésekben, ahol a tél folyamán a levéltetvek fennmaradása nem lehetséges (pl. fűtetlen fóliasátrak), a levéltetű kártételével csak a tavaszi, szabadföldi migráció indulása után kell számolni. Szabadföldi salátán a levéltetvek közvetlen kártétele, továbbá a vírusos betegségek levéltetvek általi terjesztése egyaránt jelentős.

Fejlődésmenet: a növényházakban károsító levéltetűfajok szűznemzéssel és elevenszüléssel szaporodnak. A megszületett egyedek mintegy másfél, két hét elteltével kifejlődnek, és ebből adódóan a nemzedékek gyorsan követik egymást. Egyedszámuk néhány hét leforgása alatt megsokszorozódhat.

Ökológia és előrejelzés: melegigényes fajok. Teleinket anholociklikus populációik csak növényházakban vészelik át.

Jelenlétüket a növényházban esetleg megtalálható, termesztett és gyomnövények átvizsgálásával, továbbá sárga ragadós lapok, illetve Moericke-féle sárga tál segítségével állapíthatjuk meg.

Védekezés: a hideghajtatás korai időszakában a levéltetvek megjelenése rendkívül ritka. Mennél közelebb járunk a levéltetvek számára is kedvező hőmérsékleti értékek szabadföldi kialakulásához, annál nagyobb mértékben számolhatunk a megjelenésükkel. Mindezek alapján a termesztés időzítésével a levéltetvek várható kártétele mérsékelhető. Azokban a növényházakban, ahol a termesztés a tél folyamán sem szünetel és a levéltetvek elszaporodásának lehetősége adott, a növényállomány váltásakor az előző kultúra növénymaradványainak és az esetleges gyomnövények talajba forgatásával a levéltetvek elszaporodását hátráltathatjuk. Amennyiben a salátán a levéltetvek első kolóniáinak megjelenését észleljük, indokolt a kémiai védekezés elkezdése. A védekezés célja annak megakadályozása, hogy a levéltevek a salátafejbe is behúzódjanak. A levéltetvek ellen pirimikarb, dimetoát, heptenofosz, deltametrin és permetrin + tetrametrin hatóanyagú készítmények, permetezés formájában kijuttatva hatásosak.


Tápnövénykör: lásd A paradicsom kártevőinél.

Kárkép: a károsított növények a növekedésben lemaradnak, és kisebb fejeket fejlesztenek.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a saláta régről ismert tápnövénye mind a szabad földön, mind a növényházban károsító fonálféregfajoknak. Ennek ellenére számottevő kártételről ritkán olvashatunk a hazai szakirodalomban. Ennek elsősorban az az oka, hogy a salátát, mint hidegtűrő zöldségfajt, a fóliasátrakban és az üvegházakban a tenyészidő elején alacsony hőmérsékleten termesztették. Az alacsony talajhőmérséklet viszont a gyökérgubacs-fonálférgek számára kedvezőtlen, így kártétel rendszerint nem alakult ki. A korábbi években a szabadföldi termesztés zömmel a tavaszi, esetleg az őszi időszakra (áttelelő saláta) korlátozódott, amikor a fonálférgek számára kedvezőtlen hőmérsékleti értékek miatt a növények nem fertőződtek. A folyamatos salátatermesztés terjedésével, különösen a nyár folyamán a fonálféreg okozta kártétel fokozódott. A fertőzés létrejöttének lehetősége már a palántanevelés során is adott. Ha a palántanevelőben sikerült a fonálféreg-fertőzést elkerülni, a kiültetést követően a Meloidogyne hapla szabadföldi megjelenésével még számolhatunk, bár a hátralévő rövid tenyészidőben, szélsőségesen erős fertőzéstől eltekintve, komoly kártételtől nem kell


A saláta

tartanunk.

Részletesen lásd A paradicsom kártevőinél.

2.4. Mezei nyúl2.4.1. (Lepus europeus)

Lásd: A dinnye kártevői.

3. A saláta gyomnövényeiA saláta gyomflórájának összetételében a termesztési időszaktól és a termesztés módjától függően jelentős eltérések tapasztalhatók. A kora tavaszi növényházi hajtatásnál, valamint az őszi időszakban a fűtetlen fóliás termesztésnél majdnem kizárólag csak a T1 életformájú gyomfajokkal találkozhatunk. Gyakran előfordul, hogy a tyúkhúr (Stellaria media) sűrű állományai szőnyegszerűen beborítják az egész területet. Hasonló a helyzet az áttelelő szabadföldi salátatermesztésnél is.

A kora tavaszi salátatermesztés esetén a T1 életformájú [tyúkhúr (Stellaria media), árvacsalánfajok (Lamium spp.), veronikafajok (Veronica spp.), pásztortáska (Capsella bursa-pastoris)] gyomnövényeken kívül megjelennek a T2 életformájú gyomnövények is [a ragadós galaj (Galium aparine) vagy a pipacs (Papaver rhoeas)], valamint a T3 életformájú vadrepce (Sinapis arvensis), repcsényretek (Raphanus raphanistrum), füstikefajok (Fumaria spp.) és a sebforrasztó zsombor (Sisymbrium sophia).

A tavaszi és a nyári termesztésnél a saláta gyomnövényzetére jellemző a T 4 életformájú gyomnövények szinte kizárólagos borítása. Különösen a közönséges kakaslábfű (Echinochloa crus-galli), a fehér libatop (Chenopodium album), az ebszékfű (Matricaria inodora), a szőrös disznóparéj (Amaranthus retroflexus), az apró gombvirág (Galinsoga parviflora) és egyre gyakrabban a parlagfű (Ambrosia elatior) alkothat nagyobb állományokat.

Szabadföldi termesztésnél – ha a terület kiválasztásánál nem vettük figyelembe a gyomosodási viszonyokat – a G1 és G3 életformájú fajok is, foltszerű borítással, előfordulhatnak.

3.1. A saláta gyomirtásaA saláta a termesztett növények közül a herbicidekre talán a legérzékenyebb. Emiatt, továbbá a rövid tenyészidőszaka, valamint közvetlen emberi fogyasztás céljára való termesztése miatt gyomirtó szerekkel nem kezelhető.

A gyommentességet csak rendszeres kapálással lehet elérni. Abban az esetben, ha a salátát vetőmag-előállítás céljára termesztjük, vegyszeres gyomirtásra engedélyezettek a benefin hatóanyagú gyomirtó szerek. A benefint tartalmazó herbicideket a saláta kiültetése előtt kell kipermetezni, és a permetezést követően 4–6 cm mélyre a talajba dolgozni. A bedolgozás eszköze kombinátor, tárcsa vagy ásóborona legyen. Kisebb területen e célra a jól beállított motoros kapa is megfelel.

A saláta presowing kijuttatható gyomirtó szerei

4. A saláta védelme


A saláta

A saláta rövid tenyészidejű, általában palántaneveléssel szaporított zöldségféle. A növényvédelmi teendők zömét a kórokozók elleni védelem adja. A kártevők megjelenése és jelentősége a termesztési módtól függően változik.

A kora tavaszi, növényházi hajtatás során a növényvédelmi higiénés szabályok betartása esetén kártevő állatok megjelenésétől és kártételétől alig kell tartani. Egyedül az anholociklikusan szaporodó, növényházakban áttelelő levéltetvek, esetleg a meztelen csigák ellen lehet szükség növényvédelmi beavatkozásra.

Azokban a növényházakban, ahol a tél folyamán a termesztés szünetel, a tavaszi salátatermesztés során a levéltetvek megjelenésével nem kell számolni. A levéltetvek elleni védelem szempontjából a szabadföldi áttelelő saláta szintén kedvező helyzetben van, mivel az ősszel jól begyökeresedett növények tavasszal gyorsan fejlődésnek indulnak és még a salátán károsító levéltetűfajok tömeges migrációja előtt betakarítják.

A tavaszi, szabadföldi salátatermesztés során a fejesedő salátákon egyre gyakrabban jelennek meg a migráló levéltetvek. Ennél a termesztési módnál már rendszerint elkerülhetetlen a levéltetvek elleni kémiai védekezés.

A tavasz végén, nyár folyamán kiültetett fejes saláta kártevőinek köre kiegészül a gyökérgubacs-fonálférgekkel és esetenként a vetési bagolylepke, valamint a mezei nyúl kártételével. Az utóbbival főleg a gabonával szomszédos salátatáblákon számolhatunk. A gyökérgubacs-fonálféreg kártétele a palántanevelésre használt földkeverék fertőtlenítésével megakadályozható. A kiültetett palánták szabad földön kialakuló fonálféreg-kártételétől a betakarításig rendelkezésre álló rövid tenyészidő alatt nem kell tartani. A nyári salátatermesztés során a levéltetvek betelepedésének veszélyével fokozottan számolni kell. Indokolt esetben kártételük többszöri inszekticides permetezéssel kerülhető el.

Az őszi időszakban fűtetlen fólia alatti salátatermesztés során a meztelen csigák kivételével kártevők megjelenésétől nem kell tartani. Az elővetemény, a környezet ismeretében a kiültetés előtti időszakban a csigaölő szeres kezelésére is sor kerülhet.

A termesztés célja befolyásolja a gyomirtás tervezését. Csak vetőmagtermesztés esetén használhatunk gyomirtó szereket.

A fajtaválasztáskor vegyük figyelembe, hogy sok salátafajta a salátamozaiknak ellenáll. A fajtaleírások ezt LMV rövidítéssel jelzik. A salátafajták zöme a salátaperonoszpórának ellenáll, vagyis a kórokozó néhány vagy több fiziológiai rasszával szemben ellenállóságot mutat. A fajtaleírások ezt Bremia NL 1, 2 jelöléssel közlik. A fajtaválasztással így lehetőség kínálkozik arra, hogy fajtaspecifikus védekezést valósítsunk meg. Tekintettel arra, hogy ez az ellenállóság nem teljes, ezért csak a javasolt védekezések számának csökkentése jöhet számításba.

A terület kiválasztásakor ügyeljünk, hogy az évelő gyomfajoktól mentes legyen.

Vetéskor a rizoktóniás palántadőlés ellen kell védekezni, ezért magvetés után, majd kelés után a talaj, illetve a növények beöntözése indokolt. Védekezésre cineb, benomil vagy tiofanát-metil hatóanyag-tartalmú szerek jöhetnek számításba.

Palántaneveléskor a salátaperonoszpóra elleni védekezés feltétlenül indokolt. Ellenálló fajták esetében egy, fogékony fajták esetében viszont 2, feltételesen a betegség jelentkezésétől függően 3 kezelés szükséges. Védekezésre kaptán- és folpettartalmú szerek ajánlhatók.

A kiültetés előtt, amennyiben a területen meztelen csigák előfordulását észleljük, metaldehid vagy merkaptodimetur hatóanyagú csigaölő szerek vagy porított műtrágya kiszórásával megelőzhető a későbbi kár. Az említett csigaölő szerek salátaállományban a későbbiek során nem használhatók.

A kiültetés előtti gyomirtásra benefin hatóanyagú herbicidek javasolhatók.

Kiültetéskor ügyeljünk arra, hogy a palántákat ne ültessük mélyre, mivel az kedvez a botrítiszes és a szklerotíniás betegség számára.

A kiültetéstől a betakarításig terjedő időszakban már a kiültetést követően célzott kezeléssel védekeznünk kell a botrítiszes betegség és a szklerotíniás betegség ellen. Ekkor a salátatövek gyökérnyaki részére nagy lémennyiséggel, legalább egy alkalommal benomil, tiofanát-metil, iprodion, procimidon vagy vinklozolin hatóanyag-tartalmú készítményt kell kijuttatni. Ügyelni kell arra, hogy az iprodion, a procimidon vagy a vinklozolin hatóanyag-tartalmú készítmények használatakor az előírt töménységet betartsuk. Ellenkező esetben a növények fejlődése leáll, nem fejesednek.


A saláta

Tovább kell folytatni a salátaperonoszpóra elleni védekezést is. Az ellenálló fajták esetében egy, a fogékony fajták esetében pedig 2 alkalommal, az élelmezés-egészségügyi várakozási idő betartásával kell védekezni.

A saláta kiültetésétől a betakarításig tartó időszakban a levéltetvek észlelése esetén pirimikarb hatóanyagú rovarölő szerrel eredményesen védekezhetünk.

A saláta védelme


31. fejezet - A gerbera1. A gerbera betegségeiA gerberán a gyűrűsfoltosság (tobacco rattle tobravirus) gyakori vírusos betegség, amely a levélen mutatkozó sárgászöld mintázottságról, fekete gyűrűs foltosságról és a tövek leromlottságáról ismerhető fel. A kórokozó több dísznövényen is előforduló polifág vírus, ami fonálféregvektorokkal és mechanikai úton terjed. A vektorok gyérítésével, a dugványvágó kés nátrium-hidroxid vegyszerbe mártásával, szelekcióval védekezünk ellene.

A gerberán látható gyakori jelenség, az ún. gerberahervadás, amelyet különböző kórokok idézhetnek elő. A megnevezés többféle betegséget foglal össze. Hervadást nem fertőző kórokok (pl. pangó talajvíz) és kórokozók is okozhatnak. Fertőző hervadások a fitoftórás (Phytophthora cryptogea), a fuzáriumos (Fusarium oxysporum f. sp. gerberae) és a verticilliumos hervadás (Verticillium dahliae).

Magyarországon a fitoftórás hervadás a gerbera legjelentősebb hervadásos betegsége; kórokozója a szártő lokális rothadását okozva idézi elő a hervadást. A verticilliumos és a fuzáriumos hervadás esetében ún. tipikus tracheomikózis lép fel, azaz a teljes szállítószövet-rendszer elhal, és emiatt következik be a hervadás. A fuzáriumos és a verticilliumos hervadás ritkán fordul elő. Kórokozóik talajlakó gombák. Ellenük benomil hatóanyagú fungicides beöntözést használunk. E kezelés a fitoftórás hervadás ellen hatástalan!

A gerbera levelén a lisztharmat (Oidium erysiphoides f. sp. gerberae) és az alternáriás levélfoltosság (Alternaria porri) fordulhat elő. A szklerotíniás betegség (Sclerotinia sclerotiorum) a tövek fehérpenészes rothadásáról ismerhető fel. A zöldséghajtatással is foglalkozó dísznövénykertészetekben gyakori. Észlelésekor a beteg töveket eltávolítjuk, és környezetük talaját benomil hatóanyaggal öntözzük be. Télen a botrítiszes betegség (Botrytis cinerea) a virágokon telepszik meg. A botrítiszes virágokat megsemmisítjük.

1.1. A gerbera fitoftórás hervadása1.1.1. (Phytophthora cryptogea)

Gazdanövény: a fitoftórás hervadás kórokozója polifág gomba. A gerberafajok és -fajták a betegségre fogékonyak, a fogékonyságuk mértéke között jelentős különbség nincs.

Tünet: kezdeti tünetek a levelek egyre erősödő fakulása, ezt követően a külső levelek lankadása, majd hervadása figyelhető meg, végül a teljes gerberatő elehervad, és a levelek fakóbarnára színeződnek. A hervadó gerbera szártövét kettévágva, a gyökérnyaktól kiinduló, lokális, barnásfekete elhalás látható a szövetekben. Az elhalás gyakran sebzésektől – pl. eltávolított levél és virág után maradt vágásfelület – indul ki. A gyökérzet a gyökérnyaktól indulva barnul, rothad, és a rothadás a gyökérvégek felé terjed.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a betegség mindenhol előfordul, és esetenként az állomány 60–80%-át is elpusztítja. A gerbera minden fejlődési szakaszában megbetegedhet. A levegőtlen, hideg, erősen kötött talajban nevelt ültetvényekben gyakori. A talajon termesztett gerbera a kiemelt ágyban vagy a növényasztalon neveltnél gyakrabban károsodik.

A kórokozó életmódja: a kórokozó talajlakó gomba. Klamidospórái a talajban hosszú évekig életképesek maradnak. A gerbera rothadó szöveteiben a gomba jellegzetes cönocitikus micéliuma, sporangiuma, oogóniuma és oospórája is megfigyelhető. Szaporítóképleteit, a sporangiumokból kirajzó zoospóráit, az öntöző- és talajvíz mossa széjjel. A sebeken és a növény légzőnyílásain keresztül is fertőzhet. Fertőzési forrás a dugvány és a talaj.

Ökológia és előrejelzés: a betegség nedves, hideg, levegőtlen talajban hatalmasodik el. A kórokozó 16–21 °C közötti talajhőmérsékleten fejlődik a leggyorsabban.

Védekezés: a gerberát gőzzel fertőtlenített talajban, izolált ágyban vagy növényasztalon kell termeszteni. A talaj jól szellőző, könnyű, jó vízáteresztő legyen. A gerbera talaját a túlzott átnedvesedéstől óvni kell. Kerüljük a pangó vagy mozgó víz jelenlétét, képződésének lehetőségét!

Szükség esetén a gerbera talaját bazamid vagy formalin hatóanyaggal is fertőtleníthetjük. Talajon való termesztésnél a bakhátas művelésmód vagy a konténeres termesztés csökkenti a betegség terjedését. Kémiai


A gerbera

védekezésként a dugványok gyökérzetének ültetés előtti, fungicides agyagpépes bemártogatását és a növények beöntözését alkalmazhatjuk. A beöntözés a fiatal növények esetében nagyon hatékony, az egyre nagyobbodó gyökerű, idős növényeken a hatékonyság egyre csökken.

A fungicides öntözéseket a növények begyökeresedése után, majd 5–6 hetenként még 2–3 alkalommal végezhetjük el. Az agyagpépes mártogatáshoz és a beöntözéshez metalaxil, metalaxil + mankoceb, oxadixil + cineb és propamokarb hatóanyagú fungicidek használhatók.

1.2. Gerberalisztharmat1.2.1. (Oidium erysiphoides f. sp. gerberae)

Gazdanövény: gerberafajok és -fajták.

Tünet: a lisztharmat tüneteit a levélen és a virágon figyelhetjük meg. A levél színén az érzugokból kiinduló, halvány, majd egyre erősödő, lisztszerű fehér bevonat keletkezik, amely egyre erőteljesebbé válik és szétterjed, a levéllemez hullámosodik, megkeményedik, pattanva törik. A levél fonákán az erőteljes szőrözöttség miatt a kezdeti tünetek alig láthatók. Később a vastagabb levélerek által határolt szegletes mezőkben a lisztszerű gombafonal-bevonat jól láthatóvá válik. A levél színén és a fonákán is a bőrszövet apró pontokból álló barnulása figyelhető meg. A fonákon később kialakuló nagy, szegletes, barna foltok a lisztharmat jellegzetes tünetei, amelyre azért is tanácsos felfigyelni, mert a betegség gyakran a levél fonákán jelenik meg először.

A lisztharmatos levelet fény felé fordítva jól látható a felületi barnulás és a levélszövet sárgulása. Az idülten beteg levelek megsárgulnak, majd megbarnulva elszáradnak.

A levélnyélen, a virágszáron is megjelenik a szürkésfehér micélium, alatta a felület barnul. Ritkán a színes nyelves virágok is lisztharmatosak lehetnek, a beteg virág torzul.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a betegség 1982 óta ismert Magyarországon, feltehetően szaporítóanyaggal hurcolták be, fokozatosan szaporodik el gerberaállományokban. Viszonylag sokáig rejtve marad. Levélelhalás és virágdeformáció miatt a virágminőség romlik.

A kórokozó életmódja: fertőzési forrás a beteg növény. A lisztharmatos levél micéliumán fejlődő konídiumokkal terjed, ezzel magyarázható foltszerű előfordulása a növényállományban.

Ökológia és előrejelzés: párás, meleg, szellőzetlen növényházakban hatalmasodik el.

Védekezés: szellőztetéssel, a levélzet ritkításával a lisztharmat megtelepedését megakadályozhatjuk. A betegség észlelése esetén kémiai védekezést kell alkalmazni, 7–10 naponkénti kezeléssel a lisztharmat megszűnéséig. Nem virágzó gerberában dinokap, kén, benomil, bupirimát, fenarimol, tiofanát-metil hatóanyagú készítmények, virágzó gerberában benomil, bupirimát, fenarimol vagy pirazofosz használhatók. A permetléhez nedvesítőszert is kell adni.

2. A gerbera kártevőiA gerbera növényházban termesztett, melegigényes növény, kártevői elsősorban a behurcolt, úgyszintén melegigényes kártevők közül kerülnek ki.

A leggyakrabban előforduló levélkártevő az üvegházi molytetű (Trialeurodes vaporariorum), a gerbera-aknázólégy (Liriomyza trifolii), a nyugati virágtripsz (Frankliniella occidentalis) és a hazai faunából kikerülő, de növényházi körülmények között még nagyobb károkat okozó közönséges takácsatka (Tetranychus urticae). A levéltetvek kolóniái, bár esetenként megtalálhatók a gerberavirágokon, nem tartoznak az előzőkben felsorolt jelentős fajok közé.

A gerbera talajtakaró, dús levélzete sokszor a meztelen csigák (Limacidae, Arionidae) elszaporodásának is kedvez.

A gyökéren élő kártevők közül a gyökérgubacs-fonálférgek (Meloidogyne spp.), mint polifág, melegigényes fajok a gerberán is károsíthatnak. Kártételükkel elsősorban akkor kell számolni, ha a gerberát megelőző növényállomány vagy a szaporítóanyag fertőzött volt.


A gerbera


Tápnövénykör: sok tápnövényű, termesztett és gyomnövényeken egyaránt gyakori.

Kárkép: az erősen károsított leveleken klorofillelhalás következtében levélsárgulás lép fel, majd a levelek gyorsan elöregszenek. A kártétel a virág sziromleveleire is kiterjedhet és (különösen a piros virágú fajtákon) a takácsatkák szívogatásának nyoma apró, sárga pontok formájában jelentkezik. A kártétel következtében a növények növekedése lelassul, az újonnan növő levelek kisebbek lesznek. A kárkép kezdetben a növényház szárazabb részein, így a fűtőcsövek közelében, gócokban jelentkezik, majd az egész állományra átterjed.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a közönséges takácsatka a gerbera egyik jelentős kártevője. Megjelenésével és súlyos, a növényállomány teljesítőképességét veszélyeztető kártételével valamennyi gerberaállományban számolni kell.

Ökológia: lásd Az uborka kártevőinél.

Fejlődésmenet: lásd Az uborka kártevőinél.

Előrejelzés: a gerbera-szaporítóanyag, később a kiültetett növényállomány hetenkénti levélvizsgálatával nyomon követhetjük a közönséges takácsatka megjelenését, és megelőzhetjük váratlan, gyors elszaporodását.

Védekezés: az egészséges szaporítóanyag, a gyommentes növényállomány, a gerbera igényének jobban megfelelő, nagyobb páratartalom egyaránt csökkentheti a kár bekövetkezését.

A gerberán károsító közönséges takácsatka elleni kémiai védekezést nehezíti, hogy a számításba jövő kontakthatású speciális akaricidek (különösen idősebb, záródott növényállományban) nehezen juttathatók ki a takácsatkák élőhelyére. A kémiai védekezés várható hatékonysága abban az esetben is gyenge, ha a kártételi folyamat előrehaladtával a takácsatkák a levél fonákán, már szövedék védelmében károsítanak. A speciális akaricidek, továbbá más kártevők előfordulása esetén az akaricid mellékhatású rovarölő szerek közül csak azok használhatók, amelyek nem festik a virágokat. Az engedélyezett hatóanyagok közül a fenbutatin-oxid és az amitráz, mint speciális akaricid, az akaricid mellékhatású inszekticid hatóanyagok közül a fenpropatrin és az oxamil nedvesítőszerrel együtt kipermetezve hatásos a közönséges takácsatka ellen.

2.2. Gerbera-aknázólégy2.2.1. (Liriomyza trifolii)

Tápnövénykör: lágy szárú növények. Leggyakrabban gerberán és krizantémon fordul elő. A gerbera-aknázólégy gerbera- és krizantém-szaporítóanyaggal terjedt el egész Európában, és a legnagyobb károkat is ezeken a növényeken okozta. A zöldséghajtatásban ott jelentkezett kártevőként, ahol a dísznövényeket és a zöldségféléket közeli növényházakban termesztették. A hajtatott zöldségfélék közül kedvelt tápnövénye a paradicsom. Az uborkán, a paprikán, a sárgadinnyén is előfordul. A termesztett növényeken kívül számtalan gyomnövényen (pl. Amaranthus, Chenopodium, Sonchus fajokon) is kifejlődik.

Kárkép: a gerbera-aknázólégy levélkártevő. A leveleken 1–2 mm széles, fehér, kanyargós lárvajáratokat, ún. aknákat készít. Súlyos kártétel esetén az aknák szinte a teljes levélfelületet beborítják, és a levél elszárad. A károsított növények a növekedésben visszamaradnak, a virághozam csökken.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a gerbera-aknázólégy Floridából krizantém-szaporítóanyaggal, Kenyán keresztül érkezett Európába. Először Angliában észlelték, majd Hollandia dísznövénytermesztő növényházaiban a ’70-es évek közepén okozott súlyos károkat. Magyarországra 1978-ban Hollandiából került gerbera-szaporítóanyaggal. Mint karanténkártevő jelentős zavarokat okozott a nemzetközi dísznövényszaporítóanyag-kereskedelemben.

Fejlődésmenet: az 1-2 mm nagyságú imágók tojásaikat a levél színén az epidermisz alá süllyesztik. A tojásból 2-3 nap alatt kikelő lárva a levél szövetében haladó, szabálytalan rajzolatú aknában, a gerbera igényének megfelelő hőmérsékleten 6-7 nap alatt fejlődik ki, majd az aknát elhagyva a talajban 0,5–1,5 cm mélyen bebábozódik. Ha a talajhőmérséklet 15 °C alá csökken, a bábnyugalom ideje lényegesen meghosszabbodik. Egy nemzedék 16–25 nap alatt fejlődik ki, így évente több nemzedéke is kialakulhat. Fűtött növényházakban télen is


A gerbera

károsít.

Ökológia és előrejelzés: melegigényes kártevő. Hazai körülmények között csak a növényházakban okozhat károkat annak ellenére, hogy a nyár folyamán a növényházak környékén előforduló gyomnövényekre a növényházakból kirepülő imágók tojást raknak, sőt azokon ki is fejlődnek. Szabadföldi körülmények között nem telel át.

Az imágók rajzása 400 m2-enként, a növényállomány felett elhelyezett sárga színű, ragadós lapokkal jól megfigyelhető. A gerbera-aknázólégy által veszélyeztetett dísznövény-szaporítóanyag beszerzésekor a növényvizsgálat terjedjen ki a nőstények tojócsöve által ejtett szúrásnyomok felderítésére is! Ha a növényvizsgálattal nem sikerül aknát, bábot vagy akár tojások lerakására utaló szúrásnyomokat felfedezni a szállítmányban, a kiültetett növény-állományba mégis haladéktalanul helyezzük ki a sárga, ragadós lapokat.

Védekezés: a kémiai védekezés elsősorban az imágók és a lárvák ellen eredményes. A védekezést az imágók észlelésekor kell elkezdeni és az imágók rajzása alatt mindvégig folytatni. Az imágók ellen deltametrin, cipermetrin, tiociklám, a fiatal lárvák ellen oxamil hatóanyagokkal védekezhetünk. Az imágók elleni kezeléseket a rajzás erősségétől függően 5–7 naponként szükséges ismételni. A lárvák elleni permetezést kiegészítő jelleggel, a tömeges lárvakelés idején ajánlott elvégezni.

A gerbera-aknázólégy elleni biológiai védekezés módszere kidolgozott. A Dacnusa sibirica és Diglyphus isaea fürkészdarazsak ismételt kibocsátásával a kártevő ellen kielégítő védelmet sikerült elérni. A Koppert cég Minex ® márkanéven forgalmazza a parazitoidokat.


Kárkép: a növényházakba berepülő imágók utódai a gerberabimbók és a -virágok megrágásával augusztus–szeptember hónapokban károsítanak. Bár az utóbbi években a kártételét több alkalommal is megfigyelték, ennek ellenére alkalmi kártevőnek tekinthetjük.

Védekezés: lásd A szegfű kártevőinél.

2.4. Meztelen csigák2.4.1. (Limacidae, Arionidae)

A gerbera sűrű növényállománya, talajt takaró levelei, továbbá a növényállomány nedves, meleg mikroklímája kedvező feltételeket teremt a meztelen csigák elszaporodásához és kártételéhez. Néhány kisebb jelentőségű cserepes növény kivételével a dísznövények között a gerbera a meztelen csigák által legjobban veszélyeztetett növényfaj. Védekezni metaldehid, valamint merkaptodimetur hatóanyagú molluskicid készítmények kijuttatásával, továbbá különböző csapdázási módszerekkel lehet.

Részletesen lásd A saláta kártevőinél.


A gyökérgubacs-fonálférgek kártétele gerberán a növényvédelmi higiénés szabályok betartásával elkerülhető. A dugványozással való szaporítás során nem kizárt a fonálféreg-fertőzés átvitele sem. Ennek ellenére a leggyakoribb fertőzési forrás a termesztőberendezés talaja, ahol az előző kultúrák termesztésekor a gyökérgubacs-fonálférgek kártétele már kisebb vagy nagyobb mértékben jelentkezett. A gerberán a gyökérgubacs-fonálféreg által okozott kárkép eltér a megszokottól. A gubacsképződés helyett a gyökereken csupán csekély megvastagodás képződik. Ennek ellenére a növényállományban a fertőzött növényeken számottevő növekedésbeli visszamaradást okoz.

Védekezés: lásd A paradicsom kártevőinél.

2.6. Nyugati virágtripsz


A gerbera

2.6.1. (Frankliniella occidentalis)

Lásd: A szegfű kártevői.

3. A gerbera védelmeA gerberafajták közül a meriklón szaporítással előállítottak homogén állományt adnak. A magvetéssel szaporított fajták állománya heterogén, az egyedek növényvédőszer-tűrése általában eltérő. Emiatt a maggal való szaporítás az utóbbi időben visszaszorult. A kalapácsos dugvánnyal szaporított állományban a vírusos és a fitoftórás betegség átvitele okoz gondot.

A termesztési mód különféle lehet, a gerbera növényházban és fűtött fóliaházban, talajon bakhátra ültetve, növényasztalon vagy izolált ágyban, illetve konténerben termeszthető. Szellős, meleg talajt kíván, a pangó vizet nem tűri. A termesztési idő 1–3 év. A kiültetés április-május hónapban a legelőnyösebb. A gerbera védelmét áprilisban, izolált ágyba ültetett, meriklónozott állományban mutatjuk be.

Ültetés előtt a talajt a hervadásos betegségek kórokozóitól, a talajban elfekvő szkleróciumoktól, valamint a terrikol kártevőktől kell mentesítenünk. Ez a talaj gőzölésével érhető el a leghatékonyabban. A kémiai talajkezelésre a dazomet hatóanyagot használhatjuk. A talajcsere is megbízható védelmet nyújt.

A gerbera ültetése előtt, amennyiben a talaj gyökérgubacs-fonálféreggel fertőzött, a szükséges talajfertőtlenítés elvégezhető. A konténeres termesztésnél a földkeverék betöltése előtt lehetséges a hatásos, fonálféreg elleni fertőtlenítés. A kémia talajfertőtlenítés esetén, fitotoxikus hatás elkerülésére a talaj hatóanyag-maradványának ellenőrzésére feltétlenül kerüljön sor!

Ültetéskor a dugványról szaporított növények gyökérzetét metalaxil vagy propamokarb hatóanyaggal kevert agyagpépbe mártogatjuk a fitoftórás hervadás ellen. Az ültetés után 2-3 héttel a begyökeresedéskor az állományt metalaxil + mankoceb, oxadixil + cineb vagy propamokarb hatóanyagú gombaölő szerrel öntözhetjük be.

A szaporítóanyag növény-egészségügyi ellenőrzésén és a gerbera-aknázólégy csapdázására a ragadós, sárga lapok kihelyezésén túl nincs teendő.

Ültetéstől a virágzásig a gerberalisztharmat ellen megelőző állománypermetezés végezhető fenarimol, benomil, tiofanát-metil vagy pirazofosz hatóanyagú készítmények valamelyikével. A szklerotíniás hervadás ebben az időszakban foltokban megjelenhet. A beteg tövet eltávolítjuk, és a tő helyét benomil hatóanyaggal öntözzük be. Mindkét betegség megjelenését folyamatosan figyeljük.

A gerbera-aknázólégy imágói, illetve lárvái ellen, amennyiben jelenlétüket észleljük, a tömeges elszaporodásukat megelőzően, a kiültetést követő hetekben védekezhetünk a legeredményesebben. Az imágók ellen deltametrin, cipermetrin, tiociklám, a fiatal lárvák ellen oxamil hatóanyagú rovarölő szerekkel permetezhetünk. Ha a szaporítóanyaggal való behurcolást elkerültük, kártételtől a későbbiekben alig kell tartani.

Kiültetést követően, a még ritka lombozatú növényállományban, a kártevők ellen eredményesebben védekezhetünk, mint a levelek záródása után.

A virágzást megelőző időszakban a közönséges takácsatka és az üvegházi molytetű elleni védelem meghatározó jelentőségű. A közönséges takácsatka ellen amitráz, fenbutatin-oxid, dienoklór, alifás zsírsav hatóanyagú, az üvegházi molytetű ellen metomil, pirimifosz-metil, deltametrin, cipermetrin hatóanyagú készítményekkel permetezhetünk. Amennyiben az említett két kártevő rezisztens populációi ellen kémiai védelem szükséges, a hosszabb hatástartamú kitinszintézist gátló hatóanyagok közül a takácsatka ellen a flucikloxuron, az üvegházi molytetű ellen a buprofezin hatóanyagú növényvédő szerek használatára is sor kerülhet. A közönséges takácsatka elszaporodása a páratartalom növelésével is mérsékelhető.

A növényállomány záródása előtt a meztelen csigák jelentős kárt ritkán okoznak. Ennek ellenére észlelésük esetén a veszélyeztetett növényházrészeken merkaptodimetur vagy metaldehid hatóanyagú granulátum kiszórásával védekezhetünk.

Annak ellenére, hogy a nyugati virágtripsz már a gerbera levelén is károsít, gyors elszaporodása csak a bimbók megjelenését követően várható. A bimbóba húzódó lárvák, imágók elleni rovarölő szeres permetezések gyenge hatásúak, ezért a kezelések egy részét ajánlott füstölés vagy ködképzés formájában elvégezni. A nyugati virágtripsz ellen a diklórfosz, tiociklám, továbbá a piretroid hatóanyagok eredménnyel használhatók.


A gerbera

Virágzás alatt a levélzetet folyamatosan ritkítjuk. A lisztharmat elleni permetezések során emulziókat használunk a virágok szennyeződésének elkerülésére. Télen a botrítiszes betegség megelőzésére rendszeresen szellőztetni kell. A botrítiszes virágokat folyamatosan eltávolítjuk.

A több hónapig elhúzódó virágzási idő alatt a nyugati virágtripsz, az üvegházi molytetű, a közönséges takácsatka, a meztelen csigák és esetleg a levéltetvek okozhatnak károkat. Észlelésükkor, a növényállomány haladéktalan kezelésével jelentős károk kialakulása előzhető meg. A felhasználandó növényvédő szerek megegyeznek a virágzás előtt javasoltakkal.

A növényvédelmi kezelések során új hatóanyag vagy szerforma bevezetésekor, tekintettel a sziromlevelek fokozott érzékenységére, próbakezeléssel ajánlott ellenőrizni az esetleges fitotoxikus hatást.

A gerbera védelme


32. fejezet - A krizantém1. A krizantém betegségeiA vírusos betegségek közül a virágtorzulás (tomato aspermy cucumovirus) gyakori. Ritkábban fordul elő a krizantém B vírusa (chrysanthemum B carlavirus), ami gyakran tünetmentes, és a tünetek csak más vírussal való fertőződés után jelentkeznek. A krizantémon a paradicsom bronzfoltosság (tomato spotted wilt tospovirus) is előfordul. A levelek foltszerűen vagy teljesen megbarnulnak, majd elszáradnak. Lásd: Paradicsom vírusos betegségei. A vírus veszélyes vektora a Frankliniella occidentalis.

A krizantém ervíniás hervadása (Erwinia chrysanthemi) ritkán előforduló baktériumos betegség.

A gombás betegségek közül a közelmúltban megjelent fehérrozsda (Puccinia horiana) okozza a legnagyobb kiesést. Fóliaházakban esetenként a didimellás betegség (Didymella ligulicola) léphet fel, szár-, levél- és virágrothadás következik be. Vegyes profilú kertészetekben a szklerotíniás betegség (Sclerotinia sclerotiorum) szárrothadást okozhat. Virágzó állományokban és dugványokon a botrítiszes betegség (Botrytis cinerea) gyakori. Szabad földön, főképpen évelő krizantémnövényeken a krizantémrozsda (Puccinia tanaceti és P. chrysanthemi) és a szeptóriás levélfoltosság (Septoria chrysanthemella, S. obesa) lehet alkalmi károsító, növényházban pedig a lisztharmat (Oidium chrysanthemi).

1.1. A krizantém virágtorzulása1.1.1. (Tomato aspermy cucumovirus)

Gazdanövény: krizantém és más növény.

Tünet: a levéltünet ritka, ha van, akkor mozaik- vagy gyűrűsfoltosság látható. A virág fakó színű, gyakran zöldes árnyalatú. A sziromlevelek csavarodottak, a virág „kócos” kinézetű.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: általánosan előforduló betegség.

A kórokozó átvitele, terjedése: a vírust levéltetűvektorok terjesztik, dugványvágáskor növénynedvvel is átvihető.

Védekezés: vírusmentes szaporítóanyagot használjunk! A beteg növényeket virágzáskor szelektálhatjuk. A levéltetvek ellen védekezünk. A dugványvágó kést minden vágás után nátrium-hidroxid oldatba kell mártogatni.

1.2. A krizantém didimellás betegsége1.2.1. (Didymella ligulicola)

Gazdanövény: a növényházban termesztett krizantémon fordul elő. A fajták fogékonysága nagymértékben eltérő.

Tünet: a levélen kör alakú vagy a levél szélétől kiinduló szürkésbarna, enyhén vizenyős, egyre nagyobbodó foltok vannak, amelyek gyakran az egész levélfelületre kiterjednek. A levél elhal.

A száron ovális, sötét- vagy lilásbarna, 5–10 cm-es, hosszúkás foltok láthatók. Ha a foltok a szárat körülölelik, a folt feletti szár, a levél és a virág elhervad, elszárad. A foltokban lévő levelek is elhalnak és elszáradva, a száron lefelé csüngenek.

A virágok fészkéből barna rothadás indul ki, ami fokozatosan a nyelves virágokra is kiterjed, a virág elrothad.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: Magyarországon 1979 óta fordul elő. A műanyag fóliás termesztőberendezésekben súlyos károk keletkezhetnek. Fogékony fajták olykor teljesen megsemmisülnek. A betegséget a kórokozó anamorf alakjáról „aszkohitás betegségnek” is nevezik.

A kórokozó életmódja: a gomba növénymaradványokban telel. Dugványokkal hurcolható széjjel. Aszkospórái


A krizantém

a légmozgással, piknokonídiumai a szétfröccsenő vízzel terjednek. A bőrszöveten, a sztómán és a sebeken át fertőz.

Ökológia és előrejelzés: a kórokozó termesztőházakban fordul elő. A levegő magas páratartalma a betegség kifejlődésének fő feltétele. A betegséget a fogékony fajták állandó megfigyelésével előre jelezhetjük.

Védekezés: csak egészséges anyanövényekről szabad dugványt szedni. A krizantémot gőzzel fertőtlenített talajban hajtatjuk. A növényházban a páratartalmat állandó szellőztetéssel alacsonyan tartjuk. A betegség észlelése esetén a krizantémállományt ditianon, mankoceb, propineb vagy benomil, fenarimol, tiofanát-metil, triforin hatóanyagok váltakozó használatával védhetjük meg.

1.3. Krizantém-fehérrozsda1.3.1. (Puccinia horiana)

Gazdanövény: a fehérrozsda a Chrysanthemum nemzetség egyes fajain fordul elő. A krizantémhibridek fogékonysága eltérő. A termesztett fajták fogékony, kevésbé fogékony, csaknem rezisztens, rezisztens, gyakorlatilag immúnis és immúnis csoportokba oszthatók.

Tünet: a tünetek a levélen és a hajtáson láthatók. A levéltünet a gyakori, jellegzetes és könnyen felismerhető: a levél színén apró, sárga foltok keletkeznek, majd kerekded, besüppedő közepű foltok alakulnak ki. Ezek később megbarnulnak, és a levélszövet elhal. A fonákon kiemelkedő, bőrszövettel borított, fehér teleutotelepek fejlődnek, ezekről kapta a betegség a fehérrozsda elnevezést. Az első teleutotelepet körkörösen újabbak veszik körül. A foltok gyakran összefolynak, és a levéllemez jelentős részére kiterjednek. A fehér teleutotelepek elöregedve megbarnulnak. A súlyosan fertőzött levél enyhén hullámos, a fonák felé kanalasodó. A beteg levelek lekonyulnak, elszáradva a száron maradnak.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: Európába Japánból hurcolták be, Magyarországon 1989 őszén fordult elő először, és azóta az egész országban elterjedt. A krizantémon súlyos levélpusztulás következik be, a hajtás és a virág gyengén fejlett. A fehérrozsda Magyarországon karanténbetegség, észlelése esetén a zárlati rendelkezés szerint kell eljárni.

A kórokozó életmódja: hiányos fejlődésű, egygazdás rozsda, csak teleuto alakja van. Fertőzési forrás az élő, beteg növény. A rozsda a növényházban telel. A szabadföldi áttelelés nem valószínű. Nagy távolságokra dugványokkal hurcolható széjjel. Növényállományban a légmozgással széthulló bazidiospórákkal terjed. A gomba hőoptimuma 17–22 °C, ilyenkor a teleuto- és bazidiospórák 2–7 óra alatt csíráznak, és a bazidiospórák néhány óra alatt fertőznek. A betegség lappangási ideje 7–14 nap.

Ökológia és előrejelzés: a betegség kifejlődésének – az alacsony hőmérséklet mellett – a levegő 90–100%-os relatív páratartalma és a növények felületére lecsapódó páraréteg kedvez leginkább. A betegség esetleges megjelenését a fogékony fajták megfigyelésével észlelhetjük megbízhatóan.

Védekezés: a védekezés fontos tényezői: az egészséges szaporítóanyag, a növénymaradványok megsemmisítése és a megelőző állományvédelem. A fertőzött növényről nem szabad dugványt szedni. A fehérrozsda elsősorban az anyanövényekben telel át, ezért ezeket folyamatos kémiai védelemben kell részesíteni. A növénymaradványokat talajba forgatással semmisítjük meg. A rezisztens fajták termesztése csökkenti a fehérrozsda elszaporodásának veszélyét, ezek kémiai védelem nélkül is termeszthetők. A levélzet szárazon tartása, a levegő páratartalmának csökkentése, a gyakori szellőztetés, a nitrogénbőség elkerülése gátolja a fehérrozsda megtelepedését. Kémiai védekezést a fogékony és az alacsony rezisztenciafokú fajták igényelnek. A hatóanyagok megválasztásakor a fajták eltérő növényvédőszer-tűrését is figyelembe vesszük.

Permetezésre a kontakt hatóanyagok közül a cineb, a mankoceb vagy a propineb javasolható, prevencióra 10–14, gyógyító védekezésre 7–10 naponkénti kezeléssel.

A szisztémikus hatóanyagok közül az oxikarboxin és a triforin javasolt, 12–15 naponkénti kezeléssel. A permetléhez nedvesítőszert is kell adni.

A fehérrozsda ellen újabban a biológiai védekezés lehetősége is felmerült a rozsdagomba telepein élősködő Aphanocladium album és Verticillium lecanii parazita gombákkal. A védekezési technológia azonban még nem kidolgozott.


A krizantém

1.4. A krizantém botrítiszes betegsége1.4.1. (Botrytis cinerea)

Gazdanövény: a kórokozó sokgazdás gomba.

Tünet: a virág elnyílott sziromleveleinek a csúcsa barnulni kezd, ami fokozatosan az egész virágra kiterjed. A virágon szürkésfehér micéliumszövedék, majd egérszürke konídiumtartó gyep jelenik meg. A beteg virágról érintésre szürke porként szállnak tova a konídiumok.

A dugványokon a gyökereztetés alatt a dugvány töve megpuhul, nyálkás lesz, elhal.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a betegség a termesztőházakban nevelt krizantémon fordul elő, a túlnyílott virágokon. Jelentős kár keletkezhet a helytelenül időzített és értékesítésre hosszan váró állományokban. A dugványelhalás kisebb jelentőségű.

A kórokozó életmódja: sokgazdás, fakultatív parazita gomba. Növénymaradványokban, a talajon telel, szkleróciumokkal. Konídiumokkal terjed.

Ökológia és előrejelzés: párás, meleg, szellőzetlen viszonyok között hatalmasodik el a betegség, ha ősszel a virágok korán kinyíltak, és a virágzást a krizantém letakarásával és hűvösen tartásával próbálják késleltetni.

Védekezés: a növényeket szellősen kell nevelni: rendszeresen kell szellőztetni. Az elnyílott virágokat meg kell semmisíteni. A növények lombját szárazon kell tartani.

A kémiai védekezés az agrotechnikai védekezési eljárások kiegészítője csupán. A betegség fellépése esetén iprodion, vinklozolin vagy benomil hatóanyaggal permetezhetünk és procimidon hatóanyaggal füstölhetünk.

2. A krizantém kártevőiA krizantém védelmét meghatározó kártevők részben a növényházakban általánosan előforduló sok tápnövényű kártevők köréből kerülnek ki, másrészt, akadnak olyan kártevők, amelyeknek a krizantém a legfontosabb tápnövénye.

A polifág fajok közül a krizantém védelmében meghatározó jelentőségű a virágot károsító nyugati virágtripsz (Frankliniella occidentalis), a levelet károsító üvegházi molytetű (Trialeurodes vaporariorum), a gerbera-aknázólégy (Liriomyza trifolii), a közönséges takácsatka (Tetranychus urticae) és a valódi levéltetvek (Aphididae).

A krizantém kártevői között a legjelentősebb faj a krizantém-levélfonálféreg (Aphelenchoides ritzema-bosi). A bimbókat és a virágkezdeményeket károsító mezei poloskák (Lygus spp.) előfordulása, különösen a halottak napjára időzített krizantém esetében, gyakran számottevő mértékben rontja a virágok minőségét és ezáltal csökkenti az eladható virágok mennyiségét.

2.1. Krizantém-levélfonálféreg2.1.1. (Aphelenchoides ritzema-bosi)

Tápnövénykör: a krizantém-levélfonálféreg annak ellenére, hogy sok tápnövényű kártevő, jelentős kárt elsősorban a krizantémon és néhány páfrányfajon okoz.

Kárkép: a kárkép a növények alsó, idősebb levelein jelentkezik először. A leveleken erek által határolt, kezdetben sárga, majd barna elszíneződés alakul ki. A károsított levelek, miután felületük nagyobb részét a fonálférgek megtámadták, elszáradnak. A növények szára a tövi részen felkopaszodik. A kártétel mértéke nagymértékben függ a fajták érzékenységétől.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a krizantémot termesztő kertészetekben általánosan előforduló, kozmopolita faj. Gyors szaporodása és súlyos kártétele miatt megjelenése nagy veszélyt rejt magában.

Fejlődésmenet: endoparazita fonálféreg. Évente sok nemzedéke fejlődik. Az egyes nemzedékek nem


A krizantém

különülnek el egymástól. Általában szaporítóanyaggal terjed. A fertőzött anyanövényről szedett dugványok, még akkor is, ha tünetmentesek, a fonálféreg fertőzés veszélyét hordják magukban. Ritkán a talajból is kiindulhat a fertőzés. A krizantém-levélfonálféreg a növény belsejében, tojásokkal szaporodik. Egy nemzedék kifejlődéséhez mindössze két hétre van szükség. A károsodott, elszáradó leveleket a fonálférgek elhagyják, és a szomszédos levelek sztómáján behatolva a növény belsejében tovább szaporodnak. Az egymáshoz érő, nedves felületű levelek megkönnyítik a krizantém-levélfonálféreg állományon belüli gyors elterjedését.

Ökológia és előrejelzés: a krizantém-levélfonálféreg nedvességkedvelő faj. A számára kedvezőtlen, száraz körülményeket anabiotikus állapottal vészeli át.

A kártevő felderítését a tünetet még nem mutató növények esetében levélmintavétellel végezzük. A leveleket 0,5–1 cm-es csíkokra vágjuk és Petri-csészében, csapvízben mintegy félóráig áztatjuk. A levelet elhagyó fonálférgek sztereomikroszkóp alatt vizsgálhatók.

Védekezés: a krizantém-levélfonálféreg elleni védekezés alapvető feltétele az egészséges szaporítóanyag. Ennek előállítására a szaporításra szánt anyanövényeket a fajtaazonosság értékelésén túl, a fonálféreg-fertőzöttség szempontjából is szelektáljuk. Az értékes, továbbszaporításra szánt, de fonálféreggel fertőzött anyanövényeket kémiai kezeléssel mentesíthetjük. Az anyanövényekben lévő fonálférgek ellen ültetéskor, nematocid hatást is adó, oxamil hatóanyagú granulátum kiszórásával védekezhetünk. A dugványszedést megelőzően, az anyanövények hajtatásakor, ugyancsak oxamil hatóanyagú permetezőszertől várhatunk jó eredményt.

A fertőzött dugványok 40 °C-on 1 óra hosszat tartó melegvizes csávázással is mentesíthetők.

A gyökeres dugványok vásárlásakor, kiültetés előtti mintavétellel győződjünk meg a fonálféreg-fertőzöttség mértékéről vagy a szaporítóanyag mentességéről. A már kiültetett növény akár gyökéren, akár levélen keresztül felszívódó oxamil hatóanyagú növényvédő szerekkel megvédhető, a növényállomány záródása előtt kijuttatva. Mivel a kártevő talajjal is terjedhet, kerüljük a krizantém ismételt termesztését ugyanazon a területen.

2.2. Mezei poloskák2.2.1. (Lygus spp.)

Tápnövénykör: termesztett és vadon élő fészkes virágú növényfajok, továbbá a legkülönbözőbb növénycsaládokba tartozó lágy szárú gyomnövények. Legjelentősebb kártétel a krizantémon alakul ki.

Kárkép: a krizantém bimbók és virágok féloldalasan fejlődnek. A növények levelén a szívogatás helyén sárga, majd nekrotizálódó foltok alakulnak ki. Az elhalt szövetrészek helyén, a környező egészséges részek növekedésekor, a levél felszakad.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: az országban általánosan elterjedt fajok. A Lygus fajok közül a változó mezei poloska (Lygus pratensis), a szőrös mezei poloska (Lygus rugulipennis) és a világoszöld mezei poloska (Lygus gemellatus) fordul elő leggyakrabban. A krizantém jelentősebb kártevői közé tartoznak. A bimbókon okozott kártételük következtében a virágok deformálódnak, és így értékesíthetetlenek.

Fejlődésmenet: kétnemzedékes fajok. Az imágók növénymaradványok között, az avarban telelnek át. Az első nemzedékük gyomnövényeken fejlődik, majd a második nemzedék imágói augusztus–szeptember hónapokban jelennek meg a krizantémon. A hajtáscsúcs szívogatásával a tenyészőcsúcsban lévő virágkezdemény rendellenes fejlődését idézik elő. A kártétel következtében létrejött virágtorzulás csak egy-két hónap elteltével válik szembetűnővé. Kártételük az ősz folyamán a növényházakban folytatódik, sőt sokszor a már fűtött növényházban a szabadból behúzódó imágók révén a kártétel veszélye fokozódik.

Ökológia és előrejelzés: a növényházak környezetében lévő elhanyagolt, gyomos területek kedveznek a Lygus fajok tömeges elszaporodásának.

A növényállomány rendszeres vizsgálatával kísérjük figyelemmel a poloskák megjelenését. Jelenlétük különösen akkor veszélyes, ha a hajtáscsúcsban a virágkezdemény megjelent. Ekkortól már négyzetméterenként 1-2 poloska előfordulása is veszélyes.

Védekezés: a növényház közvetlen környezetében lévő gyomok irtásával, a műveletlen területek felszámolásával a poloskák megtelepedése csökkenthető. Tömeges megjelenésük esetén vegyi védekezéssel


A krizantém

akadályozható meg a kártétel. A számításba jövő kontakthatású hatóanyagok közül a deltametrin, a cipermetrin, a permetrin + tetrametrin, a mély hatásúak közül a metomil hatásos. A poloskák elhúzódó betelepedése esetén a készítmények hatástartamától függően a permetezés többszöri megismétlésére lehet szükség. Mivel a poloskák kártétele a sok kézi munkát igénylő bimbózás idejére esik, ezért elsősorban a rövid munka-egészségügyi várakozásidejű készítményeket részesítsük előnyben.

2.3. Nyugati virágtripsz2.3.1. (Frankliniella occidentalis)

A növényházban termesztett krizantém veszélyes kártevője. Különösen a fűtött üvegházakban, az időzített krizantémtermesztésben lehet súlyos a virágkártétele. A sziromlevelek szívogatásával okozott színelváltozás jelentős minőségrontó tényező. A fertőzött virágok a karanténrendszabályok értelmében a nemzetközi virágkereskedelemben nem vehetnek részt. A nyugati virágtripszről részletesebben A szegfű kártevői c. fejezetben olvashatunk.


A krizantém gyakori, de nem túl jelentős levélkártevője. Ebben az is közrejátszik, hogy a növényházban a sűrű lombozatú, magas páratartalmú krizantémállományban az üvegházi molytetű levélfonákon élő lárváin gyakori az entomopatogén gombák, főleg az Aschersonia sp. előfordulása. Részletesen lásd A paradicsom kártevői c. fejezetben.

2.5. Gerbera-aknázólégy2.5.1. (Lyriomyza trifolii)

Amerikából a 70-es évek közepén krizantémdugványokkal, Kenyán keresztül került Hollandiába, majd innét behurcolták Európa valamennyi országába. A krizantém egyik legveszélyesebb kártevője. A kártétel mértékét illetően a termesztett fajták között lényeges eltérés mutatkozik. A kártevőről részletesen A gerbera kártevői c. fejezetben olvashatunk.


A krizantém a visszatörést követő hajtásnövekedés megindulásától a virágzásig veszélyeztetett a levéltetvek kártételétől. Az erőteljes növekedésben lévő hajtáson, a fiatal levélzeten kedvező táplálkozási feltételeket talál több levéltetűfaj is. A leggyakrabban a sárga szilvalevéltetű (Brachycaudus helichrysi), a csíkos burgonya-levéltetű (Macrosiphum euphorbiae) és a zöld bogáncslevéltetű (Brachycaudus cardui) károsít a krizantémon. Az említett fajok közül a csíkos burgonya-levéltetű növényházakban anholociklikusan egész évben szaporodik. A szabad földön holociklikusan szaporodó másik két faj fás szárú tápnövénye a szilva, és erről vonul a nyár folyamán a fészkes virágú növényekre, köztük a krizantémra. A sárga szilvalevéltetűnek növényházban anholociklikus populációi is ismertek.

Védekezés: a krizantémon károsító levéltetvek a növény permetlé által jól elérhető részein szívogatnak, így ellenük a kontakt és a felszívódó rovarölő szerek (pirimikarb, dimetoát, acefát, cipermetrin, deltametrin, permetrin + tetrametrin, alifás zsírsav) egyaránt hatásosak. Különösen a szisztémikus készítmények használatakor kell ügyelni a túladagolásból adódó fitotoxikus hatás elkerülésére. Mivel a termesztett nagyszámú fajta érzékenysége eltérő, a fajtánkénti kezelési próbák elvégzése indokolt.


Lásd: Az uborka kártevői.


A krizantém

3. A krizantém védelmeA fajtaválasztás a vegetációs idő hosszát, a pótmegvilágítás vagy az árnyékolás esetleges szükségességét is meghatározza. A fajták fehérrozsdával szembeni fogékonysága is változó. A krizantémot vágott virág termesztéskor állandó helyre kiültetve neveljük, a cserepes értékesítésre szánt fajtákat folyamatosan cserépben tartjuk.

A termesztési mód befolyásolhatja a növényvédelmi munkákat. A krizantém egész évben folyamatosan termeszthető, de a hosszú nappalos időszakban az előállítás költségei megnőnek. Magyarországon a krizantém főként az őszi ünnepek szezonvirága. Védelmét egy kiültetett, vágott virágnak nevelt, ősszel értékesítendő, fehérrozsdára fogékony fajtán mutatjuk be.

Csak egészséges dugványokat gyökereztessünk! A gyökereztetést steril perlitben végezzük, a gyökeresedési idő 2-3 hét. Ezalatt a botrítiszes betegség elleni védekezés válhat szükségessé egy, esetleg két alkalommal, iprodion, procimidon, vinklozolin vagy benomil hatóanyagú gombaölő szerek valamelyikével. A fehérrozsda vagy a didimellás betegség gyanúja esetén ellenük külön védekezés is szükséges lehet.

A kártevők ellen nincs teendő.

Kiültetés után a begyökeresedést követően kerül sor az első állományvédelemre, a fehérrozsda és a didimellás betegség ellen oxikarboxin és propineb hatóanyagok keverésével.

A krizantém-levélfonálféreg okozta első tünetek észlelése esetén oxamil hatóanyagú növényvédő szerrel végzett permetezéssel vagy granulátum kiszórásával védekezhetünk. A levélzet szárazon tartásával a fonálféreg-fertőzés gyors terjedése mérsékelhető.

Hajtásnövekedéskor a levelek és a hajtások védelme a fő feladat. Ekkor kerül sor a krizantém egy- vagy kétszeri visszatörésére is. Az állományvédelmet úgy alakítjuk, hogy a fehérrozsdán kívül más levélbetegségek (pl. szeptóriás levélfoltosság, lisztharmat, krizantémrozsda) ellen is hatékony legyen. Ebben az időszakban az oxikarboxin, a fenarimol és a triforin szisztémikus hatóanyagokat váltakozva használjuk. A hatékonyság növelésére ezeket ditianon, mankoceb vagy propineb kontakt hatóanyagok valamelyikével összekeverve, együttesen használhatjuk. A betegségek elleni kezeléseket lehetőleg a kártevők elleni védekezésekkel együtt végezzük.

A hagyományosan halottak napjára időzített krizantémtermesztés során a hajtásnövekedés a nyári időszakra esik. Ekkor az üvegházi molytetű, a közönséges takácsatka és a levéltetvek megjelenésével számolhatunk. Az üvegházi molytetű elleni védekezésre csak imágók tömeges betelepedése esetén van szükség. Ilyenkor az imágók ellen metomil, deltametrin, cipermetrin, valamint a lárvák ellen buprofezin hatóanyagú rovarölő szerekkel védekezhetünk.

A levéltetvek megjelenésekor pirimikarb, dimetoát, acefát, cipermetrin deltametrin, permetrin + tetrametrin, alifás zsírsav hatóanyagú rovarölő szerekkel végzett levélpermetezés hatásos. A levéltetűfajok migrációjától függően a védekezés többszöri ismétlésére is sor kerülhet.

A közönséges takácsatka a hajtásnövekedés időszakában ritkán okoz észrevehető kárt. Lassan szaporodik, és többnyire a következő, ún. bimbós stádiumban okozhat súlyos kárt. Ennek ellenére a megelőző védekezés időszaka a lombozat záródása előtt, a hajtásnövekedéskor van. A kártevő élőhelyére, a levelek fonákára permetezett flucikloxuron, dienoklór, amitráz, fenbutatin-oxid hatóanyagú akaricidek hatásosak.

Bimbós állapotban a nyári védekezések eredménytelensége esetén a fehérrozsda és a didimellás betegség ellen egy további, ún. zárókezelést alkalmazhatunk. Az állományt a takarást és az árnyékolást követően erőteljesen szellőztetni kell a botrítiszes betegség megelőzésére. A korán nyílott, elöregedett virágokat eltávolítjuk. Szükség esetén a botrítiszes betegség ellen 1-2 alkalommal iprodion vagy vinklozolin hatóanyaggal permetezhetünk vagy procimidon hatóanyaggal füstölhetünk.

A virágkezdemények megjelenésekor a mezei poloskák szabadból betelepedő imágói ellen deltametrin, cipermetrin, permetrin + tetrametrin, metomil hatóanyagú rovarölő szerek valamelyikét kell használni. Az elhúzódó kártételi időszak miatt a permetezések többszöri ismétlése szükséges.

A közönséges takácsatka egyedei, a faj tömeges elszaporodása esetén, a bimbókra vándorolnak, és különösen a virágnyílást megelőző időszakban súlyos kártétel okozói lehetnek. Ellenük dienoklór, amitráz, fenbutatin-oxid


A krizantém

hatóanyagú speciális akaricidekkel, továbbá alifás zsírsav hatóanyagú, akaricid mellékhatású inszekticiddel, állománypermetezés formájában védekezhetünk.

Virágzás alatt folyamatosan szellőztetünk, a lombozatot szárazon tartjuk, és csak a talajt öntözzük. Az elnyílott virágokat eltávolítjuk.

A kártevő állatok ellen a virágzás alatt általában nem szükséges védekezni.

A krizantém védelme


33. fejezet - A muskátli1. A muskátli betegségeiA vírusos betegségek közül a mozaik (cucumber mosaic cucumovirus) gyakori, mechanikai úton és levéltetűvektorokkal terjed. A gyűrűsfoltosság (pelargonium ringspot carmovirus), a virág színtörése (pelargonium flower break carmovirus) és a levélfodrosodás (pelargonium leaf curl tombusvirus) mechanikai úton és a talajban gyökérérintkezéssel terjed.

A baktériumos betegségek közül a muskátli xantomonászos betegése (Xanthomonas campestris pv. pelargonii) a legjelentősebb. Ritkábban fordul elő a muskátli rodokokkuszos betegsége (Rhodococcus fascians), amely a szártőnél rendellenesen fejlődő levélrozettákról könnyen felismerhető.

A gombás betegségek közül a muskátlirozsda (Puccinia pelargonii-zonalis) a kerti muskátlin fordul elő és súlyos károkat okoz. Növényházban és a dugványok gyökereztetése során a muskátli botrítiszes betegsége (Botrytis cinerea), ritkábban a muskátli pítiumos szárrothadása (Pythium debaryanum) fordul elő.

1.1. A muskátli levélfodrosodása1.1.1. (Pelargonium leaf curl tombusvirus)

Gazdanövény: a P. zonale hibrideken gyakori, a P. peltatum hibridek kevésbé fogékonyak.

Tünet: a betegség tünetei évszakonként változnak, módosulnak. Tavasszal jól láthatók, nyáron és ősszel alig láthatóan maszkírozódnak. A levél színén kör vagy csillag alakú, sárgászöld, majd sárga foltok láthatók. Idült fertőzés esetén a foltok közepén barna, pontszerű elhalás keletkezik, és a levél átlyukad. A sérült levél felhólyagosodik, görbül, kanalasodik, a levéllemez csíkokban bereped. A beteg növény gyengén fejlődik, virághozama csökken.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a muskátli vírusos betegségei közül a levélfodrosodás könnyen felismerhető, emiatt jelentőségét gyakran eltúlozzák.

A kórokozó átvitele, terjedése: a legjelentősebb fertőzési forrás az élő, beteg növény. A mag mint fertőzési forrás gyakorlatilag nem jelentős. A vírus terjedése növénynedvvel történhet. Az átvitel dugványvágó késsel, érintéssel, továbbá a gyökér vagy a levél érintkezésével a legvalószínűbb.

Ökológia: a léghőmérséklet befolyásolja a tünetek kialakulását. Magas hőmérséklet esetén a kezdeti tünetek alig látszanak, esetleg eltűnnek. A betegség inkubációs ideje 4–6 hét.

Védekezés: csak egészséges anyanövényekről szabad szaporítóanyagot szedni. Vírusmentes növényeket merisztématenyésztéssel kombinált hőkezeléssel nyerhetünk. A dugványok hőkezelése 38 °C-on, 4 héten át tart.

A muskátlit tavasszal bonitáljuk, és a beteg töveket ilyenkor szelektáljuk.

Dugványszedéskor a dugványvágó kést minden anyanövény után nátrium-hidroxid-oldatba kell mártani.

1.2. A muskátli xantomonászos betegsége1.2.1. (Xanthomonas campestris pv. pelargonii)

Gazdanövény: a Pelargonium nemzetség fajain fordul elő. A P. zonale hibridek erősen, a P. peltatum hibridek közepesen, a P. grandiflorum hibridek gyengén fogékonyak.

Tünet: a betegség két jellemző tünettípusa a levélfoltosság és a szárrothadás. A levélen általában a levélszéltől kiinduló, kör alakú, vízzel átitatott foltokat láthatunk, amelyek néhány nap alatt 3–5 mm átmérőjűek lesznek. Közepük megbarnul vagy barnásfekete lesz, szegélyük sárga. A foltok összefolynak, és a levél hamarosan elszárad. Esetenként a folt az érközökben található, és a leveleken érközi sárgulás, majd nekrózis következik be.


A muskátli

A száron vizenyős, egyre növekvő, sötétbarna, majd fekete, foltszerű elhalások láthatók. Az elhalás a teljes szárrészre kiterjed, és a szár nedvesen, nyálkásan elrothad, majd ráncosan összetöpped, megfeketedik, elszárad. A száron levő levelek is elszáradnak. A dugványokon a rothadás a metszlaptól indul ki és felfelé halad. A gyakorlatban ezt a tünetet „feketetalpasságnak” nevezik.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a muskátli elterjedt, nagyon gyakori betegsége. Súlyos, néha 80–90%-os kár is kialakulhat.

A kórokozó életmódja: fertőzési forrás a beteg növény és a talajon elfekvő növénymaradványok. Az elhalt növényben csak néhány hónapig életképes a baktérium. Növényállományban a baktériumot a szétfröccsenő öntözővíz terjeszti. Gyakori terjesztője a dugványvágó eszközre tapadt növénynedv is. A baktérium a légző- és párologtatónyílásokon, valamint sebeken keresztül fertőz, és a sejt közötti járatokban terjed széjjel a növényben.

Ökológia és előrejelzés: a fertőzésre a magas páratartalom, a sok csapadék és a magas hőmérséklet a kedvező. A baktérium optimális hőigénye 24–27 °C. Kedvező viszonyok esetén az inkubációs idő 2–4 nap. A növények teljes pusztulása 20–24 nap alatt következik be.

Védekezés: a muskátlit gőzölt talajban termesszük! Anyanövénynek csak merisztématenyészetben szaporított, baktériummentes növények használhatók. Az anyanövényeket szellősen ültetjük, és tető alatt tartjuk, hogy a növényekre jutó víz mennyisége szabályozható legyen. Az öntözővizet lehetőleg a talajra kell juttatni. A növények levélzetét ajánlatos szárazon tartani.

A dugványt kézzel törjük. Kés használata esetén a késeket kálium-permanganát, klorogén vagy nátrium-hipoklorit vegyszerek valamelyikébe mártogatva, felváltva használjuk. A vegyszeres fertőtlenítés elmaradása a dugványok fertőződéséhez vezethet. Korán, augusztusban kell dugványozni, hogy a gyors gyökeresedés feltételei biztosítottak legyenek. A dugványokat hűvös, száraz növényházban teleltetjük.

1.3. Muskátlirozsda1.3.1. (Puccinia pelargonii-zonalis)

Gazdanövény: a Pelargonium zonale fajon és hibridjein fordul elő. A P. peltatum és a P. grandiflorum, valamint a Geranium fajok rezisztensek. A P. zonale hibridek fogékonysága a „zonale vonal” karakterének csökkenésével párhuzamosan csökken.

Tünet: a levélen 5–8 mm nagyságú, kör alakú, sárga foltok láthatók. A levél fonákán, a foltok közepén barna uredoszórusz jelenik meg, amely körül hamarosan koncentrikus körívekben újabb szóruszok fejlődnek. A legkülső gyűrű körül ritkán, fekete, szurokszerű teleutoszórusz-gyűrű is képződhet. A foltok összefolynak, a levél elszárad, a növény felkopaszodik, virághozama kevés.

Uredo- és teleutoszóruszok a levélnyél, a szár, a pálhalevél és a kocsány felületén képződnek.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a betegség 1965 óta ismert hazánkban. Szabad földön és növényházban is előfordul. Elhanyagolt állományokban alattomosan felszaporodik és 80–90%-os levélfertőzöttség is kialakulhat.

A kórokozó életmódja: hazánkban a gomba szabad földön nem képes áttelelni, ezért a növényházban áttelelt növények az egyedüli fertőzési források. Ezeken a gomba uredospórái telelnek át. Gazdacserés rozsdagomba, köztesgazdája azonban nem ismert, uredospórás alakban tartja fenn magát, a teleutospóráknak nincsen szerepe. Az uredospórák a növények között széllel terjednek. A betegség fertőzött dugványokkal terjeszthető.

Ökológia és előrejelzés: az uredospórák 85–90%-os páratartalmú térben, vízcseppben 3–6 óra alatt csíráznak. Csírázásuk 7–27 °C között lehetséges, de a csírázási optimum 16–18 °C közötti hőmérsékleten van. A gomba 33–39 °C-on elpusztul. A nyári nagy melegben a muskátlirozsda teljesen visszaszorul, de nyár végén, ősszel a rozsda robbanásszerűen újra elhatalmasodik. A betegség inkubációs ideje 16–18 °C hőmérsékleten 24–48 óra.

Védekezés: a beteg levelet le kell szedni. A növényeket folyamatosan ellenőrizzük az esetleges rozsdafertőzés felkutatására.

A rozsdától a dugványokat hőkezeléssel vagy fungicides csávázással mentesíthetjük. A hőkezelést hőkezelő kamrában 39 °C-on, 48 órán át végezzük. A kezelés során a gomba micéliuma és uredospórája egyaránt elpusztítható. A fungicides csávázás során oxikarboxin + cineb hatóanyagok keverékéből készült csávázólében


A muskátli

10 percig áztatjuk a dugványokat.

A muskátlidugványokat 7–10, a növényállományt a betegség észlelése esetén 14–18 naponként kell permetezni, fenarimol + mankoceb, oxikarboxin és triforin hatóanyagok váltakozó használatával. A permetléhez nedvesítőszert is kell adni.

2. A muskátli kártevőiA muskátli kártevőinek száma kevés, és ezek a fajok is a sok tápnövényű rovarfajok közül kerülnek ki. Kártételük ritkán okoz számottevő gazdasági kárt a kertészeknek.

A levélkártevők közül leggyakrabban a dugványozás és a növények növényházi nevelése során az üvegházi molytetű (Trialeurodes vaporariorum) jelenlétével kell számolni. Kártétele a gyakori előfordulás ellenére sem jelentős. A kiültetést követően szabadföldi nevelés, tartás során a kártétel valószínűsége tovább csökken.

A szabad földre kiültetett állományokban a nyár folyamán a gamma-bagolylepke (Autographa gamma) lárváinak levélen, valamint a gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa armigera) virágon okozott alkalmi kártétele érdemel említést. A vándorló lepkék gyakran a muskátli levelére rakják a tojásaikat, és a kikelő lárvák a leveleket lyuggatják vagy, mint az utóbbi fajnál, a bimbókat és a virágokat fogyasztják.

A muskátli virágkártevői közül leggyakrabban a nyugati virágtripsz (Frankliniella occidentalis) károsít. A kártétel mértéke rendszerint jelentéktelen. Ennek ellenére jelenléte figyelmet érdemel, ugyanis a bimbós vagy már virágzó muskátli-szaporítóanyaggal elősegíthetjük a nyugati virágtripsz további káros terjedését.

A muskátli kártevők elleni védelmének alapja az egészséges anyanövényekről szedett, kártevőktől mentes dugvány, továbbá a növénynevelés ideje alatt a felsorolt kártevők betelepedésének megakadályozása. Az említett kártevők életmódját, a védekezés lehetőségeit részletesebben más fejezetekben (üvegházi molytetű: A paradicsom kártevői; nyugati virágtripsz: A szegfű kártevői) tárgyaltuk.

3. A muskátli védelmeA fajtamegválasztás a muskátlirozsda szempontjából jelentős. A rozsda csak a Pelargonium zonale fajtáin fordul elő. A P. peltatum fajtáit a rozsda ellen nem kell permetezni.

A termesztési mód kétféle lehet: a muskátlit általában hajtásdugványozással, a heterózis F1-hibrideket magról termesztjük. A magoncokon a vírusos és baktériumos betegségek kevésbé jelentősek. A muskátli védelmét egy magról szaporított P. zonale fajtán mutatjuk be.

A dugványszedés időszakában a növényi nedvvel mechanikai úton terjedő vírusok és baktériumok ellen kell védekeznünk. A dugványvágó kést viricid (nátrium-hidroxid-) és baktericid (klorogén-, formaldehid- vagy kálium-permanganát-)oldatba kell mártani. A dugványokat vízben lehetőleg ne áztassuk, ha erre mégis szükség volna, a vízbe baktericid hatóanyagot kell tenni.

A muskátlirozsda észlelése esetén a dugványokat oxikarboxin vagy propineb hatóanyaggal nedvesen csávázhatjuk.

A dugványszedés idején könnyen ellenőrizhető az üvegházi molytetű lárváinak és imágóinak előfordulása. Észlelésük esetén a növénynevelés későbbi fázisaiban a kártevő ellen fokozott védelemre lesz szükség.

A gyökereztetés során a baktériumos betegségek ellen kasugamicin, a rozsda ellen triforin, a botrítiszes betegség ellen iprodion, procimidon vagy vinklozolin hatóanyagú növényvédő szerekkel permetezhetünk. A gyökereztetés alatt a kezeléseket hetente ismételjük. A rozsda elleni védelem a gyökereztető magas hőmérséklete miatt általában szüneteltethető.

A begyökeresedett dugványokon az üvegházi molytetű imágóinak megjelenésével számolhatunk. A fiatal levelek kedvezőek a nőstények tojásainak lerakására. Az imágók ellen metomil, deltametrin, cipermetrin, a fiatal lárvák ellen flufenoxuron, buprofezin, alifás zsírsav hatóanyagú készítményekkel végzett, ismételt levélpermetezéssel védekezhetünk.

Becserepezéstől a virágzásig a xantomonászos betegség és a muskátlirozsda ellen védekezünk folyamatosan. A xantomonászos betegség ellen a rézoxiklorid + cineb, illetve a kasugamicin hatóanyagot váltogatva használjuk.


A muskátli

A rozsda elleni védelem csak a Pelargonium zonale faj és hibridjei esetében indokolt akkor, ha a korábbi kezelések nem szüntették meg a rozsdafertőzést. Permetezéskor a triforin és az oxikarboxin szisztémikus hatóanyagok váltakozó használata javasolható. A kezelések hatékonysága kontakt hatóanyag pl. mankoceb vagy propineb hozzáadásával fokozható.

A becserepezett, erőteljes hajtásnövekedésben lévő növényeket továbbra is az üvegházi molytetű kártétele veszélyezteti. A kártevő tömeges elszaporodásának megakadályozására a gyökereztetés során használt készítmények hatásosak.

A fiatal hajtásokon, bimbókban megjelenő nyugati virágtripsz a muskátlin észrevehető kárt alig okoz, ennek ellenére a kártevő terjedésének mérséklésére diklórfosz, acefát, tiociklám hatóanyagú rovarölő szerek valamelyikével védekezhetünk.

Az alkalmanként jelentkező levéltetvek ellen, amennyiben az üvegházi molytetű vagy a nyugati virágtripsz ellen széles hatásspektrumú rovarölő szerrel védekeztünk, úgy külön permetezésre nincs szükség. Ellenkező esetben pirimikarb vagy alifás zsírsav hatóanyagú készítmény, permetezés formájában kijuttatva hatásos.

A muskátli védelme


34. fejezet - A rózsa1. A rózsa betegségeiA rózsamozaik (prunus necrotic ringspot ilarvirus) gyakori, pollennel és mechanikai úton terjedő vírusos betegség. A dugványról szaporított rózsafajtákon újabban az agrobaktériumos gyökérgolyva (Agrobacterium tumefaciens) terjed. Hajtatott rózsában a peronoszpóra (Peronospora sparsa) a legsúlyosabb betegség.

Szabad földön és növényházban a lisztharmat (Sphaerotheca pannosa var. rosae) mindenhol előfordul. A rózsa védelme a lisztharmat elleni védekezéshez kapcsolódik. A metszési sebektől kiinduló kéregelhalás a koniotíriumos vesszőfoltosság (Coniothyrium cystotricha) következménye.

A rózsarozsda (Phragmidium mucronatum) a nemes rózsákon elterjedőben van. A levélfoltosságok közül a diplokarponos (Diplocarpon rosae) és a szfacelómás levélfoltosság (Sphaceloma rosarum) jelentős. A botrítiszes betegség (Botrytis cinerea) következtében virágbimbó-elhalás, sziromfoltosság, hajtás- és vesszőelhalás állhat elő.

1.1. Rózsaperonoszpóra1.1.1. (Peronospora sparsa)

Gazdanövény: a rózsaperonoszpóra a termesztett rózsafajokon és -fajtákon általánosan előfordul. Az alanyként használt Rosa canina is erősen fogékony.

Tünet: a levél színén szegletes, erekkel határolt, sárgászöld vagy bíborvörös foltok láthatók. A fonákon elszórtan, apró csoportokban, nehezen észrevehető, szürkésbarna sporangiumtartók vannak. A hajtáscsúcson fejlődő fiatal levélkék a fonákuk felé kanalasodnak. A beteg levelek érintésre, légmozgásra a talajra hullanak. A hajtatott rózsa néhány nap leforgása alatt a teljes lombozatát elveszíti. A virág külső sziromlevelei elszáradnak, emiatt a virág nem piacképes.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a peronoszpóra a szabadföldi és a hajtatott rózsán is megjelenik. Szabadban kártétele nem jelentős. A növényházban, de különösen a fólia alatt hajtatott rózsában, ősszel és tavasszal a nagy hőmérséklet-ingadozások időszakában súlyos járványok alakulnak ki.

A kórokozó életmódja: a gomba oospórája a talajra hullott levélben telel át. Hajtatott rózsában télen folyamatosan károsít. A gomba 18 °C léghőmérsékleten, 85% feletti relatív páratartalmon fejlődik a legerőteljesebben. Növényállományban sporangiumokkal, a légmozgással terjed. A sporangiumok vízcseppben csíráznak.

Ökológia és előrejelzés: ősszel és tavasszal, a napi nagy hőingadozások idején, az erőteljes páralecsapódás miatt a növényházban és a fóliás hajtatás során nagy a járványveszély. Előrejelzés nincs.

Védekezés: a lehullott leveleket a talajba forgatjuk. Rendszeresen gyomláljunk. A hajtatás során erőteljes szellőztetési lehetőséget kell biztosítani. Az éjszakai páralecsapódást meg kell akadályozni.

Szabad földön a peronoszpóra ellen a kontakthatású hatóanyagok 10–14 naponkénti kezeléssel megbízható védelmet adnak. Ezek közül a cineb, a mankoceb és a propineb használata javasolt.

Termesztőberendezésekben az erőteljes páralecsapódás miatt a kontakt hatóanyagok nem adnak kellő védelmet, ezért ezekben kontakt és szisztémikus hatóanyagú készítményeket is használunk. Ilyenek a metalaxil + cineb és az oxadixil + cineb hatóanyagúak. A permetezéseket járványveszélyben 10–14, egyébként 14–18 naponként kell megismételni.

1.2. Rózsalisztharmat1.2.1. (Sphaerotheca pannosa var. rosae)

Gazdanövény: a lisztharmat a termesztett és a vadon élő rózsafajokon fordul elő. A fajok és fajták


A rózsa

fogékonysága változó, olykor jelentősen eltérő.

Tünet: a betegség első tünetei már rügypattanás után, a beteg rügyekből fejlődő hajtásokon megjelennek. Felületükön fehér, finoman hálózatos, lisztszerű micéliumbevonat látható. Ezt nevezzük a lisztharmat elsődleges tünetének. Az elsődlegesen fertőzött hajtások növekedésével a lisztes bevonat egyre erőteljesebbé válik. A levelek kanalasodnak, a hajtás meggörbül. Az egészséges rügyekből fejlődő hajtások levelein alakulnak ki a másodlagos tünetek, majd a rózsa valamennyi levele megbetegszik. A hajtáson, a virágszáron és a vesszőn a lisztszerű bevonat erőteljesebb, esetenként durva, nemezes.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a rózsa legjelentősebb betegsége, amely az egész világon elterjedt, és folyamatosan súlyos károkat okoz. A betegség minden évben járványszerűen lép fel, emiatt a rózsa védelme, mint vázra, a lisztharmat elleni védelemre épül.

A kórokozó életmódja: a kórokozó a fertőzött rügyekben micéliummal telel át. A gomba konídiumai a szél, az öntöző- és esővíz segítségével terjednek széjjel. A konídiumok 95–98%-os relatív páratartalmú levegőben csíráznak jól, vízcseppben rendszerint elpusztulnak. Csírázásuk 3–35 °C között lehetséges, de a csírázási optimum 21–27 °C között van. A gomba micéliuma a rózsa zöld részeinek felületén él, és a tápanyagokat a bőrszövet alatti sejtekbe növő hausztóriumaival veszi fel.

Ökológia és előrejelzés: a rózsalisztharmat járványszerű fellépésére a meleg, erősen párás időjárás a kedvező. Hazai viszonyaink között a nyár elején, majd a nyár végén és őszszel alakulnak ki járványok.

Védekezés: mély fekvésű, magas páratartalmú területeken nem tanácsos szaporítóanyagot és vágott virágot termelni. Parkokban a mély fekvésű területekre kevésbé fogékony fajtákat célszerű telepíteni. A rózsaültetvényt a teljes vegetációban gyommentesen kell tartani. A tavaszi metszéskor a beteg vesszőket célszerű erőteljesen visszametszeni, mert ezek rügyeiben valószínű a gomba áttelelése. Az első védekezést rügypattanáskor kell végrehajtani. Járványveszélyes időszakokban, tavasztól nyár elejéig, valamint nyár végén, ősz elején 7–10, a száraz időszakban, nyár közepén, 10–14 naponként kell védekeznünk. Szisztémikus hatóanyagok használatakor a védekezési időszak egy héttel meghosszabbítható. A lisztharmat ellen a kontakt hatású dinokap, elemi kén, kinometionát, nitrotál-izopropil + kén és a szisztémikus hatású benomil, bupirimát, fenarimol, pirazofosz, tiofanát-metil és triforin hatóanyagú fungicidek használhatók. A permetléhez nedvesítőszert is kell adni.

A hajtatott rózsa védelmének elve a leírtakkal azonos. A különbség az, hogy üveg alatt még inkább ügyelni kell a növényvédő szerek okozta szennyeződések elkerülésére.

Jól záródó növényházakban, kéngőzölő készülékek használata esetén nem kell a rózsalisztharmat ellen permetezni. A készülékekben elemi kén hatóanyagot (Floristella kénpor) gőzölögtetünk el.

1.3. A rózsa diplokarponos levélfoltossága1.3.1. (Diplocarpon rosae)

Gazdanövény: a nemes és a vad rózsafajokon és -fajtákon fordul elő. Ezek fogékonysága változó.

Tünet: a levél színén 5–20 mm átmérőjű, barnásfekete színű, világos közepű foltok vannak. Szegélyük csipkézett, szabdalt. Erről kapta a betegség a „csillagfoltosság, csillagpenész” népies elnevezést. A foltokat sárga udvar határolja. A levél fonákán a foltok halványabbak. A levél megsárgul és lehullik.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: mindenhol előforduló, nagyon gyakori betegség. Teljes lombhullás a kártétel.

A kórokozó életmódja: fertőzési forrás a lehullott levél, amelyben a gomba sztrómával telel át. Az áttelelt levélen április végétől acervuluszok fejlődnek, és az ezekből előtörő konídiumok fertőzik a rózsa levelét.

Ökológia és előrejelzés: a betegség kifejlődésére a 18–27 °C léghőmérséklet és a 80–85%-os relatív páratartalom a kedvező.

Védekezés: a lehullott leveleket a talajba kell forgatni. A betegség ellen cineb, mankoceb, propineb, kaptán, benomil, tiofanát-metil vagy triforin hatóanyagú fungicidek valamelyikével permetezhetünk.

1.4. Rózsarozsda


A rózsa

1.4.1. (Phragmidium mucronatum)

Gazdanövény: a Rosa fajokon fordul elő.

Tünet: a levél színén pontszerű spermogóniumok, a levél fonákán, a levélnyélen, a hajtáson, a virágszáron és a csészeleveleken ecídiumok jelennek meg, amelyekből narancsvörös ecídiospórák szóródnak széjjel. Az ecídiumokkal borított növényrészek megvastagszanak, deformálódnak. Később a levél színén sárga, szögletes foltok jelennek meg, és a levél fonákán sárgás színű, szétporzódó uredoszóruszok, majd fekete teleutoszóruszok képződnek.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: díszfaiskolában rózsa alanyokon, erdősávokban a vad fajokon okoz erőteljes lombhullást. Újabban a nemes rózsákon is egyre terjed.

A kórokozó életmódja: a kórokozó egygazdás, teljes fejlődésű rozsda. A talajra hullott levélen uredo- és teleutospórákkal telel át. Néha a torzult vesszőben micéliummal is. Tavasszal a bazidio-, az ecidio- és az uredospórák fertőznek. Nyáron a széllel tovasodródó uredospórákkal terjed.

Ökológia és előrejelzés: a rozsda nyár végén, ősz elején mutatkozik a legerőteljesebben.

Védekezés: a nyugalmi időszakban a leveleket a talajba kell forgatni. Metszéskor a deformálódott vesszőket el kell távolítani. A betegség ellen a kontakt hatású cineb, mankoceb vagy propineb és a szisztémikus hatású fenarimol, oxikarboxin vagy triforin hatóanyagú gombaölő szerek használhatók. A permetléhez nedvesítőszert is kell adni.

2. A rózsa kártevőiA szabad földön és a növényházban termesztetett rózsa kártevőegyüttese több eltérést is mutat.

Szabadföldi körülmények között a rózsa legveszélyesebb és egyben leggyakoribb kártevője a nagy rózsa-levéltetű (Macrosiphum rosae). A termesztési céltól függetlenül az erőteljes hajtásnövekedés időszakában számolni kell megjelenésével. A hajtáskártevők közül, különösen a meleg fekvésű területekre ültetett állományokban, gyakran megjelenik a hajtásfúró rózsadarázs (Monophadnus elongatulus). Az idősebb, törzsesre nevelt rózsán gyakran előfordul a rózsapajzstetű (Aulacaspis rosae). Kártételével ennek ellenére szinte alig kell számolni.

A növényházban termesztett rózsán a rózsa-levéltetűn túl a nyugati virágtripsz (Frankliniella occidentalis) és a közönséges takácsatka (Tetranychus urticae) a leggyakoribb és legjelentősebb kártevő fajok. A nyugati virágtripsz a bimbók, virágok károsításával, a közönséges takácsatka a levelek szívogatásával önmagában is korlátozója lehet a sikeres rózsahajtatásnak.

2.1. Nagy rózsa-levéltetű2.1.1. (Macrosiphum rosae)

Tápnövénykör: a termesztett és a vadon élő rózsafajokon egyaránt előfordul.

Kárkép: a növekedésben lévő rózsahajtások csúcsi részén, a fiatal leveleken és a bimbókon kolóniákban élő levéltetvek szívogatásának hatására a növény növekedése lelassul, a leveleken megjelenik a mézharmat, majd a korompenész.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: országosan elterjedt kártevő. A hajtatott és a szabadföldi rózsa leggyakoribb, jelentős kártevője.

Fejlődésmenet: holociklikus fejlődésű faj. A vesszőkön tojás alakban telel. A rózsa kihajtását követően hamarosan megjelenő ősanyák a fiatal hajtásokon elkezdik a táplálkozást, majd miután a többszöri vedlést követően imágóvá alakultak, szűznemzéssel és elevenszüléssel leánynemzedéknek adnak életet. A levéltetű-kolóniákban megjelenő szárnyas alakok újabb és újabb növényre viszik át a fajt. A rózsán, bár változó egyedszámmal, az egész tenyészidőben megtalálható.

Ökológia és előrejelzés: melegkedvelő faj. Trópusokon, növényházakban anholociklikusan szaporodó populációi is fennmaradhatnak.


A rózsa

Az erőteljesen növekvő, a levéltetű számára jó táplálkozási feltételeket teremtő rózsán a levéltetvek gyors elszaporodását az egyébként gyakran megfigyelhető természetes ellenségei, mint a katicabogarak lárvái és imágói, a zengőlegyek lárvái vagy a fátyolkák, legfeljebb korlátozni tudják.

A nagy rózsa-levéltetű megjelenését legegyszerűbben a növekvő hajtásvégek rendszeres vizsgálatával kísérhetjük figyelemmel.

Védekezés: a kártétel létrejöttének megakadályozására a levéltetvek természetes ellenségeit kímélő pirimikarb hatóanyagú rovarölő szeres permetezéssel lehetséges. A permetezőszernek jól kitett rózsa-levéltetű ellen a kontakt, a szisztémikus és mély hatású inszekticidek (dimetoát, acefát, quassia, alifás zsírsav) egyaránt hatásosak.


A hajtatott rózsa legveszélyesebb bimbó- és virágkártevője. Lásd A szegfű kártevői c. fejezetben.


A növényházban termesztett rózsán gyakori és jelentős levélkártevő, ezzel szemben a szabadföldi rózsán hazai körülmények között ritkán károsít. Lásd A szegfű kártevői c. fejezetben.

2.4. Hajtásfúró rózsadarázs2.4.1. (Monophadnus elongatulus)

Tápnövénykör: elsősorban a termesztett rózsafajok, kisebb gyakorisággal a vadrózsa.

Kárkép: a hajtáscsúcs hervad, a hajtás felső harmada a tél beálltáig nem érik be, elszárad. A vesszőt felvágva belsejében lárvajáratot találunk. A károsított vesszőn a levélnyelek tövi részén a tojásrakási helyek lencse nagyságú szemölcs formájában láthatók.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: kizárólag az erős növekedésű, szabad földön termesztett rózsát károsítja. A védett, meleg fekvésű területeken gyakori.

Fejlődésmenet: egynemzedékű faj. A kifejlett lárvák a talajban telelnek. Az imágók rajzása április végétől május végéig tart. Tojásaikat a levelek nyelének alapi részébe süllyesztik. A fiatal lárvák berágnak a hajtás belsejébe, és ott felfelé haladó járatot készítenek. Egy hajtásban több lárva is károsít. A kifejlett lárvák a talajban gubón belül telelnek.

Ökológia és előrejelzés: a meleg, száraz időjárás kedvez a tömeges elszaporodásának.

Az erősen növekvő hajtások levélalapi részének átvizsgálásával a tojások lerakásának kezdete szignalizálható.

Védekezés: az imágók ellen a tartós hatású, piretroid hatóanyagú (cipermetrin, permetrin + tetrametrin) készítmények ismételt kijuttatásával védekezhetünk. A tojások lerakásának kezdetén végzett kezelések a későbbiekben tojásaikat rakó imágók, továbbá a befurakodás előtt a vessző felületén mozgó lárvák ellen is hatásos.

2.5. Fehéröves levéldarázs2.5.1. (Emphytus cinctus)

A szabadföldi rózsa gyakran előforduló, de nem túl jelentős levélkártevője. Részletesen lásd A szamóca kártevői c. fejezetben.


A rózsa

3. A növényházi rózsa védelmeA fajtamegválasztás a fajták fogékonyságkülönbsége miatt, a várható lisztharmat-fertőződést eleve meghatározza. A hajtatott fajták közül egyesek saját gyökerűek lehetnek, zömük azonban oltvány. A dugványról szaporított fajták az agrobaktériumos gyökérgolyvára fogékonyak.

A termesztési mód sokféle lehet. A növényházi és a fűtött fólia alatti folyamatos, illetve a téli pihentetéses termesztési mód a gyakoribb. Beszélhetünk késő tavaszi, illetve őszi, ún. hideghajtatásról is. A továbbiakban a téli pihentetéses termesztés védelmét tekintjük át az első virágoztatás végéig, a nyári visszametszés időpontjáig.

A nyugalmi állapot végén végzett metszéskor a sérült kérgű vesszőrészeket eltávolítjuk, a lombot a talajba forgatjuk. Bárium-poliszulfid hatóanyaggal lemosó permetezést végzünk.

A kártevő állatok ellen nincs növényvédelmi teendő.

A hajtásnövekedés kezdetén a lisztharmat ellen dinokap hatóanyaggal permetezünk. Rövid hajtásállapotban a peronoszpóra és a lisztharmat elleni védelem feltétlenül szükséges. Peronoszpóra ellen a metalaxil + mankoceb és az oxadixil + cineb kombinált hatóanyagú készítményeket használjuk. A lisztharmat ellen a dinokap, a kén, a kinometionát, a nitrotál-izopropil + kén, a benomil, a bupirimát, a fenarimol, a pirazofosz, a tiofanát-metil és a triforin hatóanyagúak használhatók. A jól záródó házakban kén (Floristella kénpor) hatóanyag gőzölögtetésével is eredményesen védekezhetünk.

A permetezésre javasolt gombaölő szerek a rózsa levélfoltosságai ellen is hatékonyak.

A hőmérséklet emelkedésével a nyugati virágtripsz bimbók hiányában a rózsa fiatal hajtásait, leveleit károsítja. Ekkor még az imágók és lárvák a növény felületén, a növényvédő szerek által jól hozzáférhető helyen találhatók, így a növényvédelmi permetezések elvégzése indokolt. A nyugati virágtripsz ellen diklórfosz, tiociklám, acefát, deltametrin, cipermetrin hatóanyagú rovarölő szerekkel eredményesen védekezhetünk. Amennyiben a nyugati virágtripsz megjelenése folytán inszekticides permetezésekkel védjük a rózsát, akkor a nagy rózsa-levéltetű ellen külön védekezésre nincs szükség.

Bimbós állapotban a peronoszpóra és a lisztharmat elleni védekezést tovább folytatjuk. Szellőztetéssel, a páratartalom csökkentésével a peronoszpórajárvány kialakulását gátolhatjuk meg. A védekezések gyakoriságát a rózsa egészségi állapota határozza meg.

A nyugati virágtripsz, a továbbiakban is a hajtatott rózsa legveszélyesebb kártevője. A bimbókba behúzódó tripszek kártételének megakadályozása rendszeres rovarölő szeres kezeléseket igényel. A rejtett életmódú állat ellen a permetezésen kívül elvégzett rovarölő szeres füstölés és a ködképzés is növeli a kémiai növényvédelem hatékonyságát.

Virágszedés alatt, május végétől a peronoszpóraveszély rohamosan csökken, ezért a peronoszpóra elleni szisztémikus hatóanyagok használatát beszüntetjük. A lisztharmat ellen tovább védekezünk, de a levegő hőmérsékletének emelkedése miatt a kén használatát mellőzzük. A virágok szennyeződését folyékony hatóanyagok használatával előzhetjük meg.

A rózsakártevők elleni védelemnek a legnehezebb időszaka. Az elnyíló virágok eltávolításával, megsemmisítésével a nyugati virágtripsz elszaporodását mérsékelhetjük. Az újonnan fejlődő hajtásokat, bimbókat továbbra is a nyugati virágtripsz, a nagy rózsa-levéltetű kártétele veszélyezteti. A növényvédő szeres permetezéssel legyünk figyelemmel arra, hogy a rózsa sziromlevelei, továbbá fiatal, fakadó lomblevelei magasabb hőmérsékleten könnyen perzselődnek.

A virágzás alatt az elöregedő leveleken gyakran elszaporodik a közönséges takácsatka. A lombhullás elkerülése érdekében néhány alkalommal, speciális akaricidekkel (amitráz, dienoklór, fenbutatin-oxid, flucikloxuron) elvégzett permetezés is indokolt lehet.

A nyári időszakban a nagy rózsa levéltetű ismételt betelepedése a szabadföldi rózsáról évről évre rendszeresen megtörténik. Amennyiben a nyugati virágtripsz jelenlétét nem észleljük, speciális levéltetűölő szer (pirimikarb) kipermetezésével, esetleg füstöléssel védekezhetünk.


A rózsa

A növényházi rózsa védelme


35. fejezet - A szegfű1. A szegfű betegségeiA növényházi szegfű leggyakoribb és legjelentősebb betegségei az ún. hervadásos betegségek. Az elnevezés azon betegségek összefoglaló neve, amelyek kórokozói a szegfű szállító szövetrendszerében élnek és terjednek, és végső tünetként a szegfű hervadását okozzák. Ilyenek a pszeudomonászos (Pseudomonas caryophylli), a fialofórás (Phialophora cinerescens) és a fuzáriumos hervadás (Fusarium oxysporum f. sp. dianthi).

A szegfű vírusos betegségei következtében a virághozam kismértékű csökkenése, a virágminőség romlása áll elő. A szegfűdugvány szaporítóanyagoknak a vírusos betegségektől mentesnek kell lenniük. A növényházi szegfűn többféle vírusos betegség fordulhat elő. Gyakori az ún. intermedier tünetekkel járó komplex vírusfertőzés is. Jelentősebb betegségek az értarkulás (carnation vein mottle potyvirus), a gyűrűsfoltosság (carnation ringspot dianthovirus), a karcolatos gyűrűzöttség (carnation etched ring caulimovirus) és a tarkulás (carnation mottle carmovirus).

A szegfűhajtások torz növekedése a rodokokkuszos betegség (Rhodococcus fascians) következménye.

A gombás betegségek közül az alternáriás betegség (Alternaria dianthi, A. dianthicola), a fuzáriumos szár- és tőrothadás (Fusarium avenaceum, F. culmorum) és a szegfűrozsda (Uromyces dianthi) gyakori. A mediterrán szegfűféléken a mikoszferellás betegség (Mycosphaerella dianthi) fordulhat elő. Télen a termesztőházakban a botrítiszes betegség (Botrytis cinerea) következtében virágelhalás következhet be.

1.1. A szegfű pszeudomonászos hervadása1.1.1. (Pseudomonas caryophylli)

Gazdanövény: a növényházi és a szakállas szegfűn gyakori.

Tünet: külső tünet az alsó levelek sárgulása, majd száradása. A szárcsomók között hosszúkás, mély, olykor a bélszövetig hatoló, vizenyős, nyálkás berepedések mutatkoznak.

Belső tünet a szállító edénynyalábok részleges vagy teljes barnulása.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a betegség a bőségesen öntözött, túlzottan nedvesen tartott állományban hatalmasodhat el. A dugványok folyékony oldatokba való áztatása (pl. vizes áztatás, fungicides csávázás, hormonkezelés) elősegíti a betegség terjedését. Magyarországon csak szórványosan fordul elő.

A kórokozó életmódja: fertőzési forrás a beteg növény, a dugvány és a növényi maradványok. Ezek közül a dugványok a baktérium legjelentősebb terjesztői. A baktérium az állományban öntözővízzel, talajjal, érintéssel és művelőeszközökkel terjedhet. A gyökeret, dugványtöréskor a törési sebet fertőzi meg, majd az edénynyalábokba hatol. Tünetmentes dugványokkal is terjedhet.

Ökológia és előrejelzés: a baktérium hőoptimuma 30–33 °C, de 5–46 °C között is képes fejlődni, 53 °C-on elpusztul. A növények hervadása a fertőzés után 14–40 nap múlva következik be, de már 10 nap után kimutatható a baktérium a még tünetmentes növények szállítószöveteiből.

Védekezés: kerüljük a dugványok áztatásos kezelését. Ha mégis szükség lenne erre, akkor az oldatba baktericid hatóanyagot (pl. kálium-permanganát vegyszer, kasugamicin) is kell tenni. A dugványokat gőzölt közegben gyökereztessük. A gyökeres szegfűt fertőtlenített közegbe ültessük. A beteg, hervadó töveket távolítsuk el. A szegfű szárazon tartása, a talaj öntözése, a gyakori szellőztetés, az alacsony hőmérsékleten tartás a betegség elterjedését gátolja.

1.2. A szegfű mikoszferellás betegsége1.2.1. (Mycosphaerella dianthi)

Gazdanövény: gyakori gazdanövény az egynyári, ún. Chabaud szegfű. A mediterrán szegfűfajták közül egyesek


A szegfű

nagyon fogékonyak.

Tünet: a levélen ovális alakú, 5–15 mm nagyságú, vörösesbarna szegélyű, fakóbarna közepű foltok vannak. A levéllemez szélén a folt mindig félbevágott ovális alakú. A száron és a virágcsészelevélen a foltok megnyúltabbak. A levél szárad, a szár törékennyé válik. A virág féloldalas, értékesítésre alkalmatlan.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: elterjedt betegség, a szabad földön nevelt egynyári és évelő szegfűkön gyakori. A növényházban a mediterrán szegfűfajtákon fordul elő. A betegség következtében súlyos levél-, szár- és virágelhalás állhat elő.

A kórokozó életmódja: a gomba növénymaradványokon, a mag felületén és az élő, beteg növényeken telel. Konídiumai légmozgással és az öntözővízzel terjednek.

Ökológia és előrejelzés: helytelen termesztési viszonyok esetén hatalmasodik el a betegség.

Védekezés: szabad földön a növénymaradványokat a talajba forgatjuk. A magról szaporított szegfűknél a magot csávázzuk 20 percig a permetezésre javasolt hatóanyagok valamelyikében. Állománypermetezésre a cineb, a klórtalonil, a mankoceb, a propineb vagy a triforin hatóanyagú gombaölő szerek valamelyikét használhatjuk.

1.3. Szegfűrozsda1.3.1. (Uromyces dianthi)

Gazdanövény: a szegfűrozsda köztes gazdanövénye az Euphorbia seguieriana, a pusztai kutyatej. Fő gazdanövényei a Dianthus, a Gypsophila és a Silene fajok.

Tünet: az E. seguieriana levélszínén spermogóniumok, a levél fonákán csésze alakú ecídiumok láthatók. A növény kicsi marad, levelei megvastagodnak. A szegfű levelén, a szárán és a csészelevelén apró, pettyszerű, sárga foltok jelennek meg. A sárga foltokon barna uredopusztulák láthatók. Az uredopusztulák között sötétbarna teleutopusztulák is fejlődnek.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a betegség az egész világon elterjedt. Magyarországon közel száz éve ismert. A rozsda megjelenése a szegfűállomány lassú lefolyású, súlyos leromlásához, a virághozam csökkenéséhez vezet, de teljes növényelhalást sohasem okoz. A rozsda a virág és a dugvány értékesítésekor minőségi hibának számít.

A kórokozó életmódja: a kórokozó gazdacserés, teljes fejlődésű rozsdagomba. Fejlődése során a köztesgazda szerepe nem jelentős, mivel ritkán található növényházak közelében. A gomba a szegfűn él folyamatosan. A szegfűrozsda nagy távolságokra dugványokkal hurcolható el. Növényállományban a légmozgással és az öntözővízzel tovasodródó uredospórákkal terjed. Szedéskor a növényházban hurcolt, fertőzött virágok a rozsda gyakori terjesztői.

Ökológia és előrejelzés: a magas hőmérséklet és páratartalom, a szellőzetlenség, a nitrogénbőség a betegségre hajlamosító tényezők. A rozsda hőoptimuma 20–25 °C között van.

Védekezés: a betegségtől mentes dugványokat szabad csak ültetni. Az ültetés után észlelt beteg töveket eltávolítjuk. Az állomány besűrűsödéséig 7, később 10–14 naponként kell a szegfűt permetezni, a kontakthatású cineb, mankoceb és propineb, valamint a szisztémikus hatású oxikarboxin vagy triforin hatóanyagú fungicidek valamelyikével. A permetléhez nedvesítőszert is kell adni.

1.4. A szegfű fialofórás hervadása1.4.1. (Phialophora cinerescens)

Gazdanövény: a növényházi szegfű.

Tünet: külső tünetei a leveleken megjelenő szabálytalan alakú, kisebb-nagyobb, szürkészöld vagy pirosas-ibolyakék foltok. A foltosodó levelű szegfűtövek rövidesen szalmasárgára színeződnek, majd elszáradnak. A hervadó töveken sarjhajtásképződés indulhat meg, de az újonnan képződő hajtások hamarosan elszáradnak. A betegség belső tünete a szállító edénynyalábok barnulása, majd elhalása.


A szegfű

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a szegfű hervadásos betegségei közül ez a legdrasztikusabb és a leggyorsabban lezajló betegség. Magyarországon e dugvánnyal behurcolt betegség nem tudott nagymértékben elterjedni. Hazai viszonyaink, különösen a nyári magas talajhőmérséklet a betegség kifejlődésére kedvezőtlen. A betegség szórványosan fordul csak elő.

A kórokozó életmódja: a kórokozó talajlakó gomba. Micéliuma és klamidospórái a talajban éveken át életképesek. A gyökereken át fertőz, a szállítóedényekben terjed a növényben. Tünetmentes dugványokkal terjeszthető.

Ökológia és előrejelzés: a gomba az alacsony talajhőmérsékletet kedveli. Hőoptimuma 20–22 °C. A betegség inkubációs ideje 20–25 nap.

Védekezés: a fialofórás hervadás elleni védekezés a szegfű fuzáriumos hervadása elleni védekezéssel azonos.

1.5. A szegfű alternáriás betegsége1.5.1. (Alternaria dianthi, A. dianthicola)

Gazdanövény: a Dianthus caryophyllus növényházi és egynyári fajtáin gyakori, de a D. barbatus, a D. chinensis, a D. plumarius, a Gypsophilaelegans és a Saponaria officinalis fajokon is előfordul.

Tünet: a levélen kör alakú vagy ovális, vízzel átitatott, fakóbarnára színeződő, lilásbarna szegélyű foltok láthatók. A folt közepén fekete konídiumtartó gyep fejlődik. A száron a foltok megnyúltabbak, és ha a szárat körülölelik, a felettük levő hajtásrész elszárad. Sima dugványokon a hűtőtárolás során szabálytalan alakú, vizenyős, majd rothadó foltok jelennek meg. A dugványon gyakori az alsó levélpár rothadása és a törésfelülettől kiinduló rothadás. A beteg leveleken fekete gyep fejlődik.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a betegség mindenütt előfordul, ahol szegfűt termesztenek. A szegfű gyakori betegsége, amely a dugványok elhalását, a levelek vagy a teljes növény száradását okozhatja. A betegség kártétele 5–20%-os is lehet.

A kórokozó életmódja: jelentős fertőzési forrás a dugvány, valamint a vetőmag. A szegfűállományban a betegséget a gomba konídiumai terjesztik. A konídiumok párásításkor, virágszedéskor, valamint az ápolási munkák során terjednek. Vízcseppben néhány óra alatt kicsíráznak, és a gomba a növénybe hatol. A fertőzés sebeken át történik.

Ökológia és előrejelzés: a kórokozók annak ellenére, hogy melegigényes (hőmérsékleti optimum 25–30 °C) fajok, tág (5–35 °C) hőmérsékleti határok között virulensek.

Védekezés: a gyökereztetés során a beteg dugványokat el kell távolítani, és a gyökeresedő dugványokat 5–7 naponként cineb, klórtalonil, mankoceb vagy propineb hatóanyag-tartalmú fungicidekkel kell permetezni.

A szegfűállományt a kiültetéstől kezdve a növények összeborulásáig hetenként, a továbbiakban 10–14 naponként kell permetezni cineb, klórtalonil, mankoceb, propineb vagy triforin hatóanyag-tartalmú fungicidek valamelyikével. A permetléhez nedvesítőszert is kell adni.

A magról szaporított szegfűfajok vetőmagja a permetezésre javasolt kontakt hatóanyagok bármelyikével csávázható.

1.6. A szegfű fuzáriumos hervadása1.6.1. (Fusarium oxysporum f. sp. dianthi)

Gazdanövény: a betegség az amerikai és a mediterrán szegfűkön fordul elő. Az amerikai fajták fogékonyak, a mediterrán fajták fogékonysága változó. Több fajta ezek közül ellenálló, ún. fuzáriumrezisztens.

Tünet: a betegség külső tünetei a szegfű valamennyi fejlődési szakaszában megjelenhetnek. Az alsó levelek világoszöldek, lankadók, majd szalmasárgára színeződve elszáradnak és a száron lefelé lógnak.

A száradás felfelé halad, végül a növény teljesen elszárad. Néha a szegfű féloldalas száradását is megfigyelhetjük, ilyenkor a szárcsúcs a beteg rész felé hajlik. A hervadó töveken a gyökérnyakból sarjhajtások


A szegfű

törhetnek elő, de ezek rövid életűek, hamar elszáradnak. A gyökér hamarosan elrothad, a szártő megpuhul, lilásvörös lesz, majd szálkásan szétmállik.

A betegség belső tünete a szegfű szállító edénynyalábjainak barnulása. A barnulás a szárkeresztmetszetben jól látható. A beteg anyanövényekről szedett dugványok a betegséget külső tünetek nélkül is hordozhatják.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: mindenhol előforduló betegség, amely a szegfű hervadásos betegségei közül a leggyakoribb és a legsúlyosabb károkat okozza. Hazai viszonyaink a betegségre rendkívül kedvezőek, nem ritka a 30–40%-os szegfűpusztulás sem. A betegség súlyát jelzi, hogy az izolált, kiemelt ágyas termesztéstechnológiát, a tápoldatban való termesztést a fuzáriumos hervadás elleni védelem tette szükségessé.

A kórokozó életmódja: a kórokozó talajlakó gomba. A szegfűdugványok szállítószövetében rövid ideig, általában néhány hétig, látható külső tünetek nélkül is előfordulhat. A talajban 6–8 évig is életképes marad. A szegfű sérült gyökerein át fertőz, és a szállítószövetekben terjed széjjel a növényben.

Ökológia és előrejelzés: a fuzáriumos hervadás kialakulását a magas talajhőmérséklet elősegíti. Nyáron hatalmasodik el a betegség.

Védekezés: alapja a termesztési higiéne körültekintő betartása, a betegségtől mentes szaporítóanyag, a kórokozótól mentes termesztőközeg. Betegségtől mentes szaporítóanyag meriklón szaporítással állítható elő. A dugványok gyökereztetése gőzölt perlitben történik. A termesztés során rezisztens fajták használata javasolt. A szegfűt kiemelt vagy izolált ágyban termesztjük. A mentesség a közeg évenkénti cseréjével, gőzölésével (98–100 °C hőmérsékleten, 45 percig tartó kezeléssel) vagy növényvédőszeres kezeléssel (dazomet hatóanyaggal) érhető el.

A talaj nélküli szegfűtermesztés, hidrokultúra (hidropónia) esetén a fuzáriumos hervadás jelentősen mérséklődik.

A szegfűállomány kezelése háromszori, azaz alap- és esetenkénti kiegészítő beöntözéses kezelésekből áll. Az alapkezelés során a szegfűt kiültetés után begyökeresedéskor, majd még két alkalommal 30 naponként öntözzük be. Kiegészítő kezelést a hervadó tövek eltávolításakor végzünk, a növény helyének kezelésére. Beöntözésre benomil vagy tiofanát-metil hatóanyagú fungicidek használhatók.

A betegség ellen biológiai védekezés is lehetséges, amely a talajba juttatott antagonista szervezetekkel történhet.

1.7. A szegfű fuzáriumos szár- és tőrothadása1.7.1. (Fusarium avenaceum, F. culmorum)

Gazdanövény: a betegség kórokozói sok gazdanövényű fajok, így igen sok növényen fordulhatnak elő. Az amerikai és a mediterrán szegfűfajták nagyon fogékonyak.

Tünet: a betegség jellegzetes tünete a tőrothadás és a szárrothadás. A tőrothadás esetén külső tünetként a gyökérnyaknál besüppedő, barna elhalás látszik, a száralap szárazon rothad, majd rostokra bomlik. A szegfű hervad, szárad. A rothadó száralap felületén narancssárga, párnaszerű sporodóhiumok fejlődnek. Belső tünet az elhalt szártő keresztmetszetében a szövetek lokális barnulása, amely a száralapra, az ún. szártőre korlátozódik.

A szárrothadás a növények visszatörésekor, virág-, illetve dugványszedéskor keletkezett szárcsonkokon alakul ki. Külső tünete a szárcsonk lassú rothadása.

A szárrothadás esetében is a növény vagy a hajtás hervadása következik be.

Dugványokon a törési felülettől kiinduló rothadás, majd elhalás a gyakori tünet.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: minden termőhelyen és szegfűállományban előforduló betegség, amely a fuzáriumos hervadástól eltérően nem szisztémikusan, hanem lokalizáltan, csak a rothadó részeken fordul elő. Bár a betegség egyik kísérő tünete lehet a szegfű részleges vagy teljes hervadása, a fuzáriumos tőrothadást nem soroljuk a szegfű hervadásos betegségeihez, mivel a szállító edénynyalábok nem károsodnak. A betegség súlyos kiesést okozhat a mélyen ültetett szegfűn, illetve a sebzett anyanövényeken, dugványokon, a visszatört töveken. A betegség kártétele olykor a fuzáriumos hervadás kártételénél is nagyobb. Tünetmentes dugványokkal nem terjed.


A szegfű

A kórokozó életmódja: fertőzési forrás a talaj, amelyben a gombák micéliuma él, a beteg növények maradványai, valamint a dugványok. A dugványok a szedéskor fertőződnek. A sérült, sebzett, legyengült növények fertőződnek leginkább. A kórokozók a talajban micéliummal, a növények között konídiumokkal terjednek.

Ökológia és előrejelzés: a kórokozók a magas talaj- és légnedvességet kedvelik. Hőmérsékleti igényük 25–28 °C.

Védekezés: a talajt fertőtlenítjük. A dugványokat egészséges anyanövényekről szedjük. A gyökérképződést elősegítő serkentőanyagot benomil vagy tiofanát-metil hatóanyaggal kombinálva kell használni. A beteg dugványok az ültetés előtt kiválogathatók.

A sebeket visszatörés, dugványszedés után azonnal benomil vagy tiofanát-metil hatóanyagú fungiciddel kell permetezni. A beteg szárcsonkot ismételt visszatöréssel távolítjuk el. Visszatörés után a sebzáródás elősegítésére a szegfűt szárazon kell tartani.

A szegfűt alacsony hőmérsékleten neveljük, és nyáron is csak a reggeli órákban párásítsunk. A talajt öntözzük. Kerüljük a növények mély ültetését.

2. A szegfű kártevőiA növényházban termesztett amerikai szegfű legfontosabb kártevői a növényházakban általánosan előforduló polifág fajok közül kerülnek ki.

A gyökéren károsító gyökérgubacs-fonálférgek (Meloidogyne spp.) különösen a kétéves szegfűtermesztés során okoznak jelentős károkat. Kártételük azokban a kertészetekben a leggyakoribb, ahol a szegfűt fonálféreg kártételére érzékeny zöldségfajokkal felváltva, azonos területeken termesztik.

A levélkártevők közül a közönséges takácsatka (Tetranychus urticae) a legveszélyesebb faj. A növényállomány záródásával, elöregedésével fokozatosan felszaporodó takácsatkák szívogatása még a bimbóra és a virágra is kiterjed. Az erőteljesen növekvő hajtásvégeken, bimbókon a valódi levéltetvek (Aphididae) populációi károsítanak. Közülük leggyakrabban a csíkos burgonya-levéltetű (Macrosiphum euphorbiae) fordul elő. A levéltetvek kártétele elsősorban a tenyészidő melegebb felében jelentős.

A bimbó és a virág kártevői közül az 1980-as évek végéig a szegfűtripsz (Taeniothrips dianthi), valamint a vele együtt és még nagyobb gyakorisággal fellépő dohánytripsz (Thrips tabaci) voltak a legjelentősebbek. A nyugati virágtripsz (Frankliniella occidentalis) behurcolását követően jelentőségük eltörpül az újonnan behurcolt fajhoz viszonyítva. A bimbón és a virágon károsító állatok sorát a gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa armigera) meglepetésszerű megjelenésével és kártételével a legutóbbi esztendőkben tovább gyarapította.


Tápnövénykör: sok tápnövényű faj. Szegfűházakban a szegfűn és a gyakran megjelenő gyomnövényeken, pl. tyúkhúron gyakori.

Kárkép: a szegfű levélfonákán, szárán, csészelevelein károsító állatok szívogatásának hatására a növények párologtatása fokozódik, a vízháztartása szabályozhatatlanná válik. A növényállomány növekedése lelassul, sárgul, és a virághozama csökken.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: kisebb-nagyobb populációit valamennyi szegfűtermesztő növényházban megtalálhatjuk. Elterjedtsége és az általa okozott kártétel miatt a legjelentősebb levélkártevő.

Fejlődésmenet: lásd Az uborka kártevői c. fejezetben.

Ökológia és előrejelzés: a téli hónapokban a szegfű igényének megfelelő 10–15 °C hőmérsékleten tartott növényállományban kártétele erősen mérséklődik, szinte eltűnik. A tavaszi felmelegedést követően, amikor a hidegebb időszakban az alsó levelek fonákán, gyomokon meghúzódó állatok a szegfű felsőbb állású, fiatalabb leveleire vándorolnak, az egyedsűrűségük ezeken a növényrészeken megnő, hirtelen súlyos kártétel alakulhat ki.


A szegfű

A dugványok, a kiültetett növények levelének rendszeres vizsgálatával a takácsatka megjelenése és egyedsűrűségének változása jól nyomon követhető.

Védekezés: a közönséges takácsatka megjelenése a kiültetett szegfűállományon a nyári időszak folyamán várható. A speciális akaricidekkel (amitráz, dienoklór, fenbutatin-oxid, flucikloxuron) végzett kémiai növényvédelem hatékonysága a szegfűállomány záródását követően erősen csökken, ezért a permetezéseket a visszatörések utáni időszakban a kártevő megjelenésétől, egyedsűrűségétől függően indokolt elkezdeni. A növényházak környéki területek gyommentesen tartása a takácsatka betelepedésének csökkentését is szolgálja. A takácsatka által károsított idős és a még mentes, fiatal szegfűállomány egy növényházban való termesztése elkerülhetetlenül a takácsatkák szétterjedését vonja maga után.


Tápnövénykör: növényházban termesztett dísznövények és a hajtatott zöldségfélék. A dísznövények közül a szegfűn, a rózsán, a gerberán, a krizantémon, a zöldségfélék közül pedig a paprikán és az uborkán okozhat jelentős károkat. A fentieken kívül számos termesztett és vadon élő növényen megtalálható.

Kárkép: a kárkép elsősorban a bimbókon, a virágokon, a kötődött termésen és olykor a levélen is jelentkezhet. A kárkép megjelenési formája növényenként eltér. Szegfűn kizárólag a bimbót és a virágot károsítja. A tripszek szívogatásának hatására, különösen a piros és bordó fajtákon, a sziromlevelek ezüstös elszíneződése figyelhető meg. Súlyos kártétel esetén a sziromlevelek deformációja is bekövetkezik. Kárkép alapján, a szegfűn károsító két másik fajtól, a szegfűtripsztől (Taeniothrips dianthi) és a dohányripsztől (Thrips tabaci) nem különíthető el. Rózsán a sziromlevelek széle a szívogatás hatására elbarnul és beszárad. A kárkép kísértetiesen hasonlít a botrítiszes betegség által okozott tünethez. A virágban található népes tripszpopuláció minden kétséget eloszlat az elváltozás eredetét illetően.

(A gerberán és krizantémon a kártétel a bimbón, a virágon és ezek hiányában vagy nagy tripszegyedsűrűség esetén a levélen is megfigyelhető. A sziromleveleken a szívogatás hatására színváltozás, olykor ezüstös elszíneződés és alakváltozás lép fel. A levelek fonákán szívogató tripszek is ezüstös elszíneződést okoznak.

A zöldségfélék közül a paprikán okozott kártétele a legveszélyesebb. A kárkép a fiatal paprikabogyó alján, a csuma körüli részen kiemelkedő, parás szemölcsök formájában kezdődik, majd kiterjed a bogyó egész felületére is. Az imágók és a lárvák a bimbókat és a virágokat, valamint a fiatal, növekedésben lévő leveleket is károsítják. Uborkán a leveleken ezüstös szívásnyomok mutatkoznak, súlyos esetben a levél elszárad. A kötődött termés görbül, rendellenesen fejlődik. Paradicsom esetében a közvetlen kártétel jelentéktelen, de mint vírusterjesztő faj, különös figyelmet érdemel.)

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a kártevő a ’80-as évek közepe óta a nyugat-európai zöldség- és dísznövényhajtató telepek rettegett kártevője. Feltehetően dísznövény-szaporítóanyaggal érkezett az országba. Magyarországon okozott kártételéről 1988-tól van tudomásunk. Az első észlelését követően kártétele az ország valamennyi tájegységében hamarosan jelentkezett. Terjedése a dísznövénykertészetekből indult ki, és többnyire muskátli, petúnia és más, főleg egynyári palántákkal hurcolták szét. Közvetlen kártételét vírusvektor tevékenysége fokozza. Karantén kártevő.

Fejlődésmenet: soknemzedékű, rejtett életmódot folytató állat. A nyugati virágtripsz imágói 1,5 mm hosszú, karcsú, sárgásbarna, élénk mozgású állatok. A nőstények tojásaikat a virágban és a levélen a növény szövetébe süllyesztik. A tojásból kikelő lárvák sárga színűek, a virágokat szívogatják. Két lárvastádiuma van, majd ezt követően a lárva a talaj felső rétegében nem táplálkozó prenimfává, majd nimfává alakul. A nimfa a talajban vedléssel imágóvá alakul, amely ismét a növényen károsít. Soknemzedékű faj, egy nemzedéke 25 °C körüli hőmérsékleten 15–20 nap alatt fejlődik ki.

Ökológia és előrejelzés: melegkedvelő faj. Hazai körülmények között a télen is fűtött növényházakban folyamatosan szaporodik. Szabadföldi áttelelése nem bizonyított. Egyedfejlődésének ütemét a hőmérséklet szabja meg: míg 17 °C-on mintegy 40 nap szükséges egy nemzedék kifejlődéséhez, addig 30 °C körüli hőmérsékleten ez mindössze két hetet vesz igénybe.

A nyugati virágtripsz előfordulása növényvizsgálattal, továbbá csapdázással állapítható meg. A növényvizsgálat során elsősorban a virágban és a bimbóban lévő állatok megtalálása a legkönnyebb. A virágok boncolásával, fehér papírlap feletti kopogtatásával az imágók és lárvák jelenlétét, illetve egyedsűrűségét állapíthatjuk meg. A


A szegfű

világoskék, ragadós lapok segítségével a növényházban repülő imágók számát vizsgálhatjuk.

Védekezés: a nyugati virágtripsz elleni sikeres védekezés szempontjából döntő jelentőségű a kártevő megjelenésének időben való felismerése. Mivel a paprikán elsősorban virágkártevő, itt a bimbókat, virágokat és a frissen kötődött terméseket vizsgáljuk meg. A virágokat fehér papírlap felett ütögessük meg! A fertőzött virágból kihulló tripszek a fehér papírlapon könnyen észrevehetők. A nyugati virágtripsz esetében virágonként egy állat is a kártétel veszélyét hordja magában. A kártevő rejtett életmódja és gyors fejlődése miatt eredményes kémiai védekezésre csak akkor számíthatunk, ha a rovarölő szeres kezeléseket a kártevő csekély egyedszámánál elkezdjük és egy nemzedék kifejlődése alatt a növényvédő szerek hatástartamától függően megismételjük. Ilyen intenzív kezeléssorozatra kizárólag a termésszedést megelőző időszakban kerülhet sor. A növényházban engedélyezett hatóanyagok közül az acefát, diklórfosz, tiociklam, deltametrin, lambda-cihalotrin hatóanyagú készítmények adtak kielégítő eredményt a nyugati virágtripsz ellen. A permetezést nagy folyadékmennyiséggel (2–4 dl/m2) végezzük.

A kártevő több hatóanyaggal szemben rezisztensnek bizonyult. Éppen ezért a biológiai védekezési módok bevezetése előtérbe került. Nyugat-Európa hajtatóházaiban zöldségféléken a nyugati virágtripsz ellen az Amblyseius cucumeris ragadozó atkát sikeresen alkalmazzák. A Koppert cég Tripex CR márkanéven forgalmazza a kibocsátásra alkalmas, tömegtenyésztéssel előállított ragadozó atkát. A nyugati virágtripsz természetes ellenségei közül kiterjedt vizsgálatok folynak a Ceraninus fajok felhasználhatóságát illetően. A hosszú bimbófejlődési idejű dísznövényeknél a természetes ellenségek nem minden esetben követik a bimbó belsejébe behúzódó lárvákat és imágókat, ezért ezeknél a növényeknél a biológiai védekezés lehetősége nem teljesen kidolgozott.


Tápnövénykör: sok tápnövényű kártevő. Legkedveltebb tápnövényei a kukorica, a gyapot, a zöldbab, a szegfű, a gerbera, a krizantém, a paradicsom és a paprika, továbbá számos lágy szárú gyomnövény.

Kárkép: a növények generatív részét károsítják. A lárvák szabálytalan rágással lyukat rágnak a szegfű, a gerbera vagy a krizantém bimbójába, majd teljesen kiüregesítik. Paprikánál és paradicsomnál a bogyóban fejlődik. A károsított termés gyakran elrothad.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: meleg égövön általánosan elterjedt, polifág kártevő. Elterjedésének északi határa a 44. szélességi fok, de vándorló populációik akár Európa északi területeire is eljuthatnak. Elsősorban gyapoton, paradicsomon, bab- és borsóféléken okozott kártételével vált hírhedtté. Az utóbbi esztendőkben a mediterrán területekről felhúzódva, Magyarországon takarmány- és csemegekukoricán, zöldbabon, valamint az említett dísznövényeken augusztus szeptember hónapokban okozott károkat.

Fejlődésmenet: a lepkék éjszaka és nappal egyaránt aktívak. Nappal többnyire a napsütéses, melegebb órákban érési táplálkozás céljából keresik fel a virágzó növényeket. A gyapottok-bagolylepke imágói a tojások lerakását megelőzően a jó nektártermelő lágy szárú növényeken (pl. babon) érési táplálkozást folytatnak. Az imágók néhány napos érési táplálkozás után párosodnak, majd a nőstény megkezdi tojásainak lerakását. A tojásokat rendszerint a növények felső leveleinek fonákára, egyesével rakja. A nőstényenkénti tojásprodukció akár 2000 is lehet. A tojásból a lárva hőmérséklettől függően hozzávetőleg egy hét alatt kel ki. A kelést követően a lárva megkeresi a növény generatív részét, és elkezdi a táplálkozást. A lárva fejlődése során többször vedlik. Az egyes fejlődési stádiumok során a lárva színe még ugyanazon egyednél is változik, így a növényállományban előforduló rendkívül változatos színű hernyókat gyakran több fajnak vélik. A hernyók fejlődése hőmérséklettől függően 2-3 hétig tart, majd a talajban bábozódnak. A nyár folyamán a bábból a lepkék 11–15 nap elteltével jelennek meg. Évente több nemzedéke fejlődik, és az egyes nemzedékek nem különülnek el élesen egymástól.

Ökológia és előrejelzés: a lepkék éjszaka és nappal egyaránt aktívak. Az esti, éjszakai órákban fényre repülnek, így rajzásuk fénycsapdával jól nyomon követhető. Nappal többnyire a napsütéses, melegebb órákban, érési táplálkozás céljából keresik fel a virágzó növényeket. Előszeretettel látogatják a jó nektártermelő növényeket. Különösen súlyos kártétel várható, ha a növény jó nektártermelő és generatív része egyben táplálékul is szolgál. (Ilyen növény pl. a bab.)

Az imágók rajzása, a táblára, növényházba való betelepedése fénycsapdával és szexferomon csapdákkal nyomon követhető. A fénycsapdára repülő nőstények ivarszervei általában fejletlenek, tehát előre figyelmeztetik a termesztőt a kártevő várható megjelenéséről. A lepkék repülését követően néhány nap elteltével rakják le a


A szegfű

tojásaikat, majd közel egy hét elteltével kelnek ki a lárvák. A növényállomány tüzetes átnézésével a kikelt lárvák jelenléte megfigyelhető. Áttelelése növényházi körülmények között mindenképpen lehetséges, bár ez a szabadföldi kultúrák veszélyeztetettsége szempontjából elhanyagolható jelentőségű. Szabadföldi áttelelés lehetősége nem ismert. Ismételt bevándorlása valószínűsíthető, így az említett növényfajok növényvédelmi munkáinak tervezésénél a gyapottok-bagolylepke esetleges megjelenésével számolni kell. Tábla szintű előrejelzés nélkül a gyapottok-bagolylepke ellen hatékony védelem nem valósítható meg.

Védekezés: a gyapottok-bagolylepke lárvái elleni hatásos védekezés nehéz feladat. A védekezést nehezíti, hogy a lárvák életük egy részét rejtett helyen, bimbóban, illetve a termésbe húzódva töltik. Különösen nehéz a védekezés azoknál a növényeknél, ahol a tojásból kikelt lárva hamarosan berág a védelmet jelentő növényrész belsejébe, és azt a lárva kifejlődéséig nem hagyja el.

A védekezést tovább nehezíti az a körülmény, hogy a károsítási időszak jórészt a zöldségfélék termésérésének időszakára esik, így az élelmezés-egészségügyi várakozási idő betartására is figyelemmel kell lenni. A védekezés hatásosságát alapvetően meghatározza a kezelések időben való elvégzése. Ehhez ismernünk kell a lárvák tömeges megjelenésének idejét. A fiatal lárvák ellen a piretroid hatóanyagú készítmények akkor hatásosak, ha a növényvédő szerrel még a növénybe hatolás előtt találkoznak. Azoknál a növényeknél, ahol a károsított növényrészt a lombozat takarja (pl. a zöldbab), a kijuttatás eszközének helyes megválasztásával a hatékonyság számottevő növekedése érhető el. Nagy táblákon a helikopter, mint kijuttatási eszköz is számításba jön. A külföldi szakirodalomban számos közlemény beszámol a gyapottok-bagolylepke lárváinak piretroid hatóanyagokkal szemben kialakult ellenálló képességéről. Ennek elkerülése végett, amennyiben a készítmények engedélyokiratainak előírásai lehetővé teszik, más növényvédőszer-csoportokból kikerülő rovarölő szerek váltott használata feltétlenül indokolt. A külföldi szakirodalom adatai alapján számításba jövő hatóanyagok közül az endoszulfán, a kinalfosz, a Bacillus thüringiensis és a teflubenzuron alkalmas a rezisztencia kialakulásának késleltetésére. A jelenleginél nagyobb inszekticidválaszték sem eredményez azonban sikeresebb védelmet, amennyiben a fiatal, inszekticidekre érzékeny lárvák elleni hatékony védekezés időpontját elmulasztottuk.

2.4. Csíkos burgonya-levéltetű2.4.1. (Macrosiphum euphorbiae)

Tápnövénykör: a burgonyán kívül számos termesztett és vadon élő növényen előfordul. A dísznövények közül a szegfű mellett a krizantémon, a muskátlin, a petúnián és a hortenzián gyakori faj.

Kárkép: a szegfű növekvő hajtásain és a bimbókon, gyakran a nyíló virágokon, kolóniákban szívogató levéltetveket találunk. A szívogatás hatására a hajtásvég torzul, a virágok rendellenesen fejlődnek.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: Európa szegfűtermesztő növény- házaiban általánosan elterjedt, gyakori faj. Kártételével a szegfű minőségét jelentősen rontja.

Fejlődésmenet: Magyarországon anholociklikus populációi növényházakban a tél folyamán is szaporodnak. Nyáron a növényházakból kirepülő egyedek a szántóföldi tápnövényeken fejlődnek. Határozatlan nemzedékszámú faj.

Ökológia és előrejelzés: melegkedvelő faj. A tél folyamán a növényházban, alacsony hőmérsékleten termesztett amerikai szegfűn a csíkos burgonya-levéltetű kártétele csak ritkán jelentkezik. Tavasszal a hőmérséklet emelkedésével egyre népesebb populációk károsítanak.

A növényállomány ápolása során a növekvő hajtásvégek, bimbók vizsgálatával a levéltetű-kolóniák megjelenése könnyen észlelhető.

Védekezés: a levéltetű-kolóniák észlelésekor pirimikarb, metomil, acefát, dimetoát hatóanyagú rovarölő szerekkel végzett permetezéssel eredményesen védekezhetünk. A szegfűn károsító rovarfajok ellen használt kontakthatású rovarölő hatóanyagok egyúttal a szegfű hajtásán, a permetlének kitett helyen károsító levéltetvek ellen is hatásosak.



A szegfű

Lásd: A paradicsom kártevői.

3. A szegfű védelmeA fajtamegválasztás a fuzáriumos hervadás miatt jelentős. Az amerikai szegfűfajták, az ún. Sim hibridek erősen fogékonyak, a mediterrán szegfűfajták közül azonban több fajta már ellenálló, ún. fuzáriumrezisztens. A rezisztencia foka különböző. A rezisztens fajták termesztése az utóbbi években folyamatosan növekszik. Termesztésük esetén a hatékonyság fokozása céljából a fuzáriumos hervadás elleni védekezéseket célszerű változatlanul elvégezni.

A termesztési mód nagymértékben befolyásolja a növényvédelmi teendőket. A fóliás termesztőberendezésekben a levélbetegségek megtelepedése nagymértékű. Növényházban a termesztés körülményei kedvezőbbek, emiatt itt olyan fajták is termeszthetők, amelyek fólia alatt a levélbetegségek következtében súlyosan károsodnak.

A szegfűt kiemelt vagy a talajon lévő, de izolált ágyakban termesszük! Ezzel lehetővé válik a talaj cseréje, speciális kezelése, továbbá az alsó talajrétegből való befertőződés elkerülése.

A szegfűt általában egyéves időszakban termesztik, többéves termesztés csak igen jó egészségi állapotú állományban lehet gazdaságos. Az egyéves szegfűt március–július között ültetik, és egy vagy két visszatörést végeznek. A virágzás október–május között várható. A továbbiakban egy egyéves állomány védelmét mutatjuk be.

Ültetés előtt a károsítóktól, főként a fuzáriumos betegségek kórokozóitól való mentesség elérése a legfontosabb védekezési művelet, talajcserével, talajgőzöléssel vagy növényvédő szeres kezeléssel. Talajcseréhez kezelés nélkül csak szegfűtermesztésre még nem használt közeg használható. Gőzöléssel valamennyi károsítótól mentesítjük a talajt, beleértve a gyomnövények magvait is. A gőzölést az izolált ágyban 95–98 °C hőmérsékleten, 45 percig, fóliatakarással, helyben vagy prizmában végezhetjük. A kezelt talajt néhány napig pihentetjük. Az ilyen talajban való termesztés során a termesztési higiéne betartására fokozottan ügyelni kell. A növényvédő szeres talajkezelés a használt készítménytől függően, szűkebb hatásspektrumú védekezési eljárás. A dazomet hatóanyaggal végzett talajkezelést használjuk általában. A kezelést követően előírt várakozási időt be kell tartani. A dugványok kiültetése előtt a talajt alaposan átszellőztetjük, és mustár vagy saláta jelzőnövénnyel talajtesztet is végzünk.

A szegfűdugványok kiültetése előtt a talajkezeléseket követően végezhetjük el a biológiai védekezést, a talaj Fusarium-antagonistákkal (pl. Bacillus subtilis, Streptomyces griseoviridis) való kezelését is, a fuzáriumos hervadás elleni védelem hatékonyságának növelésére.

Amennyiben a talaj gyökérgubacs-fonálféreggel fertőzött, a fertőzöttség mértékétől függően a talaj fonálféreg elleni fertőtlenítése elkerülhetetlen. A szegfű esetében a fonálféreg elleni talajkezelés összekapcsolható a szegfű fuzáriumos hervadását okozó kórokozók elleni védelemmel. A metilbromid, metam-ammónium, dazomet hatóanyagú talajfertőtlenítő készítmények kizárólag növényállománytól mentes területen használhatók. A vegyszeres talajfertőtlenítés után a kiültetés előtt a talajban lévő növényvédőszer-maradvány fitotoxikus hatását bioteszt módszerrel ellenőrizni kell.

Begyökeresedéskor, miután a kiültetett növények vízháztartása helyreállt és a gyökérfejlődés megindult, a dugványokkal esetleg behurcolt edénynyaláb-parazita gombák szétterjedésének gátlására benomil hatóanyaggal beöntözéses alapkezelést végzünk. A hervadó növényeket folyamatosan eltávolítjuk. Az első állománypermetezést a mikoszferellás betegség, a szegfűrozsda és az alternáriás betegség ellen is ekkor végezzük. Permetezésre a cineb, a klórtalonil, a mankoceb és a propineb kontakt, valamint az oxikarboxin és a triforin szisztémikus hatóanyagok valamelyikét használhatjuk. A permetléhez a védekezések során minden esetben nedvesítőszert is kell adni.

A visszatöréskor keletkezett sebek azonnali növényvédő szeres kezelése a fuzáriumos szárrothadás megelőzését szolgálja. A sebeket benomil vagy tiofanát-metil hatóanyaggal kezeljük. E hatóanyagokkal a szegfűt máskor sohasem permetezzük.

A száron és a levélen előforduló betegségek ellen ismételt állománykezelést végzünk. A kezelést (megfigyelésünk alapján) az éppen előforduló betegség ellen irányíthatjuk. A mikoszferellás betegség ellen a kaptán, az alternáriás betegség ellen a cineb, a klórtalonil, a mankoceb és a propineb, a szegfűrozsda ellen az oxikarboxin és a triforin hatóanyagot használhatjuk. A talajlakó gombák ellen benomil hatóanyaggal kiegészítő


A szegfű

beöntözéses kezelést végzünk, az alapkezelés után egy hónappal.

A hajtásnövekedés idején a fiatal hajtások tömege jelenik meg, és a szegfűállomány légjárhatósága romlik, emiatt erőteljesen szellőztetni kell. A hajtások védelmére a gombás betegségek ellen 10–14 naponként sűrített állománypermetezést végzünk.

A hajtásnövekedés megindulásakor elvégezzük a második és egyben az utolsó kiegészítő, benomil hatóanyaggal való beöntözést. Ez az első kiegészítő beöntözés után egy hónappal esedékes.

A szegfűhajtásokon kezdetben a levéltetvek és a szegfűtripsz, a későbbiekben a közönséges takácsatka és a nyugati virágtripsz kártétele okozhat gondot.

Tekintettel arra, hogy az intenzív hajtásnövekedés időszaka nyárra esik, a levéltetvek betelepedésének lehetősége folyamatos. A hajtáscsúcson, később a bimbón károsító levéltetvek ellen a betelepedés mértékétől függően több alkalommal is szükséges védekezni.

A védekezés szükségessége a fiatal, növekvő növényrészek vizsgálatával dönthető el. A levéltetvek elleni védekezésre a pirimikarb, metomil, acefát, dimetoát hatóanyagú rovarölő szerek hatásosak.

Május, június hónapokban, a visszatörést követően, a hajtásokon jelentkező tripszkártétellel számolni kell. Ez idő tájt a szegfűtripsz és a dohánytripsz ellen metomil, diklórfosz hatóanyagú rovarölő szerekkel permetezhetünk.

Bimbós állapotban a levélbetegség elleni permetezéseket tovább folytatjuk. Ősszel a szegfűrozsda fokozatos felszaporodására kell felkészülni.

A szegfűn élő tripszek, elsősorban a nyugati virágtripsz, virágon okozott kártételének megelőzésére a bimbók megjelenésének kezdetétől, a kék színű ragadós lapokkal nyomon követett betelepedés mértékétől függően, rovarölő szeres permetezésekkel (diklórfosz, tiociklám, lambda-cihalotrin, deltametrin) is védekezhetünk. Tekintettel a kártevő rejtett életmódjára, a permetezések többszöri megismétlése szükséges. Ebben az időszakban a rovarölő szerek megválasztásakor a hatásosságon túl arra is figyelni kell, hogy a készítmény minél kisebb mértékben színezze a leveleket és a virágkezdeményt, majd a virágot.

A meleg, nyári időszakban a közönséges takácsatka először az alsó leveleken, majd az egész növényen tömegesen elszaporodhat. A szegfűlevelek fonákán élő közönséges takácsatka ellen már a növényállomány záródása előtt, kis egyedsűrűség esetén is indokolt lehet a védekezés. A növények záródását követően a kivétel nélkül kontakthatású speciális akaricidekkel (amitráz, dienoklór, fenbutatin-oxid, flucikloxuron) csak nagy permetlémennyiség és dózis kijuttatásával érhetünk el kielégítő akaricid hatást. A szegfű folyamatos gyommentesen tartásával, a növényállomány mikroklímájának, főleg páratartalmának szabályozásával a közönséges takácsatka elszaporodása jelentősen mérsékelhető.

Virágszedés során a permetezést úgy végezzük, hogy a sziromlevelek szennyeződését elkerüljük. Ezt a védekezés helyes technikai kivitelezésével, illetve a megfelelő növényvédő szer kiválasztásával érhetjük el. Kezeléskor a szórófejet a lombozatra kell irányítani. A növényvédő szerek közül az EC jelzésű, folyadék kiszerelésű készítményeket célszerű használni. A permetezést mindig a virágszedés után végezzük el. A virágzás alatt, különösen a téli időszakban, a kezeléseket ritkítjuk. A levélbetegségek elleni folyamatos védekezés esetenként szükséges lehet.

Szellőzetlen viszonyok között, elsősorban télen, a szeldelt sziromlevelű fajtákon a botrítiszes betegség, az ún. szürkepenész jelentkezhet, amelynek következtében a virágok halnak el. A botrítiszes virágokat el kell távolítani. A szürkepenész megjelenése mindig az elégtelen szellőzést, a fényszegény, túlzottan nedves viszonyokat jelzi. Megelőzésére télen is intenzíven kell szellőztetni. A botrítiszes betegség ellen növényvédő szeres kezelés nem szükséges.

A növényházban termesztett amerikai szegfű virágzási időszaka hónapokon keresztül elhúzódik, sőt a kétéves termesztési mód esetében mintegy másfél évig is eltart.

Ez idő alatt a növényen elöregedő levelek, erőteljesen növekvő hajtások, bimbók, virágok egyaránt előfordulnak. A kártevők előfordulását a növény-egészségügyi higiénés teendők betartása esetén elsősorban a növényház légterének hőmérséklete és páratartalma határozza meg. Az ősz végi és téli időszakban az alacsony hőmérsékleten tartott szegfűállományokban a folyamatos termesztés ellenére a kártevők megjelenésével alig kell számolni. Tavasszal a felmelegedés beköszöntével az alsó levelekről, esetleg a növényházban megtalálható


A szegfű

gyomnövényekről a közönséges takácsatka és a levéltetvek a növény növekvő részeire vándorolnak, és hamarosan súlyos kártétel alakulhat ki. A hőmérséklet emelkedésével a nyugati virágtripsz kártétele is egyre súlyosabb mértékben jelentkezik, így a vegyi védekezés elkerülhetetlen.

A felszámolás előtti növényállományon védelem hiányában a kártevők néhány hét alatt elszaporodhatnak, így az ilyen növényállomány gyors eltávolítása és megsemmisítése halaszthatatlan növényvédelmi teendőként is értékelhető.

A szegfű védelme


36. fejezet - Az alma1. Az alma betegségeiFaiskolában nagy gondot okoz az alma agrobaktériumos gyökérgolyvája (Agrobacterium tumefaciens), mert gyakori, és a golyvás csemeték értékesítése tilos. A termő gyümölcsösök védelmét két, minden évben járvánnyal fenyegető betegségre szokták alapozni. Egyik az alma ventúriás varasodása (Venturia inaequalis), a másik az almalisztharmat (Podosphaera leucotricha). A rendszeres permetezés védelmet ad a többi, ritkán vagy szórványosan előforduló gombás betegséggel szemben is, de nem véd az almamozaik (apple mosaic ilarvirus) és az almasöprűsödés (apple proliferation phytoplasma) ellen, így ezek jelentősége felértékelődik. Az alma ervíniás elhalása (Erwinia amylovora) 1996 óta ismert, súlyos károkat okozó betegség. Nagy veszteséget okozhat tárolás alatt a kalciumhiányból eredő lenticella foltosság, az alma alternáriás gyümölcsrothadása (Alternaria tenuis), botrítiszes gyümölcsrothadása (Botrytis cinerea) és penicilliumos gyümölcsrothadása (Penicillium expansum).

1.1. Az alma agrobaktériumos gyökérgolyvája1.1.1. (Agrobacterium radiobacter pv. tumefaciens)

Gazdanövény: az alma- és körtefán kívül megtámadja a csonthéjasokat, a diót, különböző díszfákat, sőt a málnát, a szőlőt is, de kétszikű növényeken, pl. céklán, cukor- és takarmányrépán szintén előfordul.

Tünet: az oltványoknál leginkább a gyökérnyaki részen, de a fő- és mellékgyökereken egyaránt kifejlődnek a kezdetben fehéres, később barnára színeződő kisebb-nagyobb daganatok. Az idősebb daganatok elfásodnak, felületük karfiolszerűen barázdált lesz.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: az egész világon elterjedt, nálunk is gyakori. A kitermelt oltványok 50–70%-a fertőzött lehet. Veszélyes károsítónak minősítették.

A kórokozó életmódja: a baktérium a talajban elkorhadó golyvákban két évig is életképes marad, ahonnan gyökéren keletkezett sebeken át jut a növényekbe a vegetációs idő bármely szakaszában, de a lappangási idő nyáron rövidebb, mintegy két hét.

Ökológia és előrejelzés: fagypont felett 37 °C-ig képes életfolyamatokat folytatni, hőoptimuma 25–30 °C között van, a daganatok is ezen a hőmérsékleten fejlődnek a legjobban. Előrejelzése nem lehetséges.

Védekezés: a kórokozót rendeletileg veszélyes károsítónak minősítették, a fertőzött szaporító- és ültetvényanyag-termő területet, növényállományt zárlat alá kell helyezni. A területen a baktérium gazdanövénye a kitermeléstől számított öt éven belül nem termeszthető. Ha a fertőzés a facsemeték gyökérnyakán vagy főgyökerén van, a szaporítóanyagot meg kell semmisíteni. Az oldalgyökereken fertőzött növények a fertőzött rész eltávolítása után forgalomba hozhatók. A fertőzött részeket elégetéssel meg kell semmisíteni.

1.2. Az alma ervíniás elhalása1.2.1. (Erwinia amylovora)

Gazdanövény: alma, körte, birs, Pyracantha és Cotoneaster, valamint számos, vadon előforduló növény.

Tünet: a virágok vizenyősek, elfeketednek. A hajtások hervadnak, elszáradnak, a háncsszövet barna lesz. A vesszőkön, ágakon rákos sebek keletkeznek, amelyekből baktériumnyálka ürül. Súlyos esetben ágelhalás, fapusztulás következik be.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a legtöbb európai országban ismert, karantén betegség. Fellépése a fák részleges vagy teljes pusztulásával jár. Az almafajták fogékonysága különböző.

A kórokozó életmódja: a baktérium szaporítóanyaggal, metszőollóval, ágfűrésszel, valamint rovarokkal – főleg méhekkel –, madarakkal, továbbá pollennel vihető át.


Az alma

Ökológia: a kórokozó számára a 18 °C körüli hőmérséklet és a magas relatív páratartalom a kedvező. A méhekkel való átvitel 20–30 °C körül a legkedvezőbb.

Védekezés: a karantén rendszabályok betartása, a metszőollók, ágfűrészek fertőtlenítése, a fertőzött növényrészek eltávolítása, majd a sebkezelés nagyon fontos. A súlyosan fertőzött fákat legjobb kivágni. Vegyszeres védekezésre rügypattanás előtt a réz-szulfát, a rézoxiklorid és a réz-hidroxid, egérfül stádiumtól a kasugamicin hatóanyag jöhet számításba. A védekezési eljárások kidolgozása folyamatban van.

1.3. Az alma ventúriás varasodása1.3.1. (Venturia inaequalis)

Gazdanövény: almán kívül csak néhány díszfákhoz tartozó Malus fajon fordul elő. Az almafajták fogékonyságában nagy különbségek vannak. Az ismertebb fajták közül nagyon fogékony a Golden Delicious, erős fogékonyságot mutat a Jonathan, a Starking, az Idared, a Mutsu és a Húsvéti Rozmaring, néhány korai fajta pedig járványos években is alig fertőződik. A több mint 200 almafajta között azonban teljesen ellenállónak csak a legújabban kinemesített fajták némelyike mutatkozott.

Tünet: a leveleken előbb a levél színén, majd fonákán is 1 cm-t meg nem haladó, sötétebb foltok keletkeznek, amelyek később bársonyosakká válnak, végül szürkésbarnára színeződve elhalnak. E foltok a virágszirmokon ritkábban jelennek meg. Május közepétől a gyümölcsön varas foltok jelentkezhetnek. A folt felülete megrepedezik, a gyümölcs féloldalas lesz.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: mindenütt elterjedt, ahol almatermesztés folyik és az évi csapadék meghaladja a 700 mm-t. Csapadékos években súlyos károkat okoz járványos fellépése.

A kórokozó életmódja: a kórokozó a lehullott levelekben, pszeudotéciummal telel át. Az aszkospórák kifejlődése függ az áttelelés körülményeitől és a tavaszi időjárástól.

Az érett spórák csírázóképességüket sokáig megőrzik. A nedves levelek száradásakor szóródnak ki, és légmozgással jutnak a növényrészekre. A kiszóródás rügypattanástól virágzásig fokozódik, majd június végéig csökken, de száraz tavaszokon késik, illetve elhúzódik.

A növényfelület nedvességének hatására, 2–30 °C közötti hőmérsékleten, bizonyos idő után kifejlődik az aszkospóra csíratömlője, áttöri a kutikulát, és behatol a növénybe.

A micélium a kutikula alatt fejlődik ki. Hosszabb-rövidebb lappangási idő után a gomba a fertőzés helye körül körkörösen konídiumokat képez a növény felületén.

A konídiumok esőcseppekkel szétverődve jutnak át más levelekre vagy gyümölcsökre a lombkoronán belül. A fertőzés az aszkospóráéhoz hasonló módon zajlik. Egy-egy nemzedék kifejlődéséhez általában két hét kell. A konídiumképzés (hosszabb inkubációs idővel) még a tárolás alatt is tart. A lehullott levelekben viszont szaprofiton módon marad fenn a kórokozó.

Ökológia és előrejelzés: a kórokozó fejlődését viszonylag pontosan tudjuk követni a növény nedvességgel való borítottságának és a hőmérséklet ismeretében. Az összefüggéseket Mills és Laplante foglalta táblázatba, ennek adataiból diagramot is szerkesztettek.

A hőmérsékletet régebben Six-féle maximum-minimum hőmérővel, a nedvességborítottságot Zislawsky-féle készülékkel mérték. Ma sokféle előrejelző készülék van forgalomban, többféle szolgáltatással: jelzik az inkubációs időből hátralevő időt, figyelembe veszik a korábbi permetezések által létrehozott védettség időtartamát stb.

A fertőzés létrejöttéhez azonban még két feltétel: fogékony gazdanövény és elegendő inokulum szükséges. A spóratömeg mennyiségi becslése spóracsapdával történhet.

Védekezés: a gomba áttelelő alakjának elpusztítása a lehullott levelek összegyűjtése, elégetése vagy talajba forgatása útján lehetséges. Csökkenti az aszkospórák kiszóródását az őszi lombfertőtlenítés is. E célra a DNOC, a benomil és tiofanát-metil hatóanyagú készítmények alkalmasak, áztatásszerű permetezéssel. Hasznos lehet az 5%-os karbamidos lemosás is, de csak enyhe teleken érvényesül a levelek korhadását elősegítő hatása.


Az alma

A spórák kiszóródásának időszakában réztartalmú készítményekkel, cineb, mankoceb, propineb, TMTD, metirám, kaptán, folpet, fenarimol, nuarimol, ditianon, dodin, miklobutanil, klórtalonil, triforin, bitertanol, bromukonazol, difenokonazol, dinikonazol, fluzilazol, hexakonazol, tebukonazol és triflumizol hatóanyagú szerekkel és ezek kombinációival lehet védekezni.

1.4. Almalisztharmat1.4.1. (Podosphaera leucotricha)

Gazdanövény: almán kívül előfordul körtén, birsen és naspolyán. Az almafajták fogékonysága különböző. Az elterjedt és az újabb fajták közül nagyon fogékony az Idared, a McIntosh. A Jonathan egyes klónjai ebbe, míg más klónjai a közepes fogékonyságú kategóriába sorolhatók. Viszonylag ellenálló a Starking, a Gloster és a Mutsu.

Tünet: a fertőzött rügyek nem csukódnak be, a tojásdad alakú egészségesekkel ellentétben „rojtosak”, a vesszők végein szürkésfehér bevonat figyelhető meg. A fertőzött rügyekből fejlődő levelek keskenyek, hullámosak, a színük felé begörbülők. Elsősorban a hajtáscsúcs levelei lesznek lisztharmatosak, de az alsóbb levelekre is ráterjed a lisztes bevonat. Ezek fokozatosan elszáradnak, lehullanak, csak a hajtásvégeken marad néhány levél.

A lisztharmat ráterjed a virágokra és gyümölcsökre is. A gyümölcsön parás hálózat alakul ki.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: az alma régről ismert, elterjedt betegsége. A fák gyenge növekedésűek lesznek, a termés mennyisége csökken, minősége romlik. Éghajlati viszonyaink között az egyik legveszedelmesebb betegség.

A kórokozó életmódja: a rügypikkelyek között telel, micélium alakban. A beteg rügyekből beteg hajtások és virágcsoportok fejlődnek.

Az epifita micéliumon igen korán, már a virágzás előtt konídiumláncok képződnek. A konídiumok légmozgással jutnak az egészséges növényrészekre. Ott csíratömlőt, majd hausztóriumot fejlesztenek. Egy-egy generáció kifejlődéséhez a körülményektől függően 5–12 nap kell.

Ökológia és előrejelzés: a konídiumok csírázásához 20–24 °C léghőmérséklet és magas relatív páratartalom kedvező. A rügypikkelyek között áttelelő micéliumot csak a hosszan tartó, kemény fagy károsítja.

Előrejelzéshez a mélynyugalom elmúltával, fertőzött vesszőket gyűjtünk be. A vesszőket vízbe tesszük és szobahőmérsékleten tartjuk. Fakadás után értékeljük a hajtások fertőzöttségét. Ha a hajtások több mint fele fertőzött és a tavaszi időjárás kedvező (13–16 °C körüli átlaghőmérséklet és 20–24 °C maximum), a gomba erős felszaporodására számíthatunk. Ha az áprilisi–májusi időjárás kedvezőtlen vagy az áttelelt inokulum mennyisége jelentéktelen, még optimális körülmények között sem alakul ki járvány.

Védekezés: a fák ellenálló képességét kiegyensúlyozott tápanyagellátással fokozhatjuk. Metszéskor a vesszők végeit a 4–5. oldalrügy alatt eltávolítva csökkenthető az alapfertőzöttség.

A kémiai védekezést már virágzás előtt el kell kezdeni. Ilyenkor célszerű kontakthatású fungicideket használni, pl. dinokap, kinometionát vagy kén hatóanyagú készítményeket.

Intenzív védelemről kell gondoskodni a kritikus május–június hónapokban. Még járványveszélyes időszakban is biztonságosak a felszívódó hatóanyagok. A rendelkezésre álló választék bőséges: bupirimát, pirazofosz, pirifenox, triadimefon, triforin, bromukonazol, difenokonazol, fluzilazol, hexakonazol, penkonazol, tebukonazol, triflumizol, fenarimol, fluarimol, nuarimol, miklobutanil.

Fogékony fajtáknál július közepéig szükség lehet permetezésre.

2. Az alma kártevőiAz alma állatvilága nagyon népes, de a hazai almásokban talált 1759 fajnak csupán mintegy 10%-a kártevő. Az ültetvényben észlelt fajgazdagságot az ültetvényt körülvevő biotópok jelentősen befolyásolják. A nagy diverzitásfokú környezet jelentősen elősegíti, hogy lényegesen emelkedjen a predátorok száma az ültetvényekben.


Az alma

2.1. Közönséges levélpirosító alma-levéltetű2.1.1. (Dysaphis devecta)

Áprilistól a fiatal levelek csúcsi részét szívogatja, ezért a levélszél besodródik a fonáka felé, és a torzult rész élénkpirosra színeződik. Fejlődése során mindvégig ott marad az almán. Erősebb fertőzés csupán néhány fára korlátozódik. Az almafán más levélpirosító levéltetvek is előfordulhatnak, de azok 2-3 nemzedék után más növényekre váltanak át.

2.2. Zöld alma-levéltetű2.2.1. (Aphis pomi)

Szívása áprilisban már megfigyelhető a leveleken. Szinte kizárólag almástermésűeken fordul elő, ahol a károsított levelek hosszanti begörbülését figyelhetjük meg. Tojásállapotban a gazdanövényen telelő, egygazdás faj.

2.3. Vértetű2.3.1. (Eriosoma lanigerum)

Az almafák egyik nagyon fontos kártevője.

2.4. Kaliforniai pajzstetű2.4.1. (Quadraspidiotus perniciosus)

Az almafák fontos kártevője, az üzemi almások 39%-a fertőzött. Főleg a fák csúcsi része veszélyeztetett, amely nem részesül kellő védelemben. Sokgazdás kártevő.

2.5. Közönséges kagylós pajzstetű2.5.1. (Lepidosaphes ulmi)

Fertőzésétől elsősorban a fiatal almafák szenvednek, húszéves kor után már nem okoz számottevő kárt.


A kallócserebogarak (Polyphylla fullo) lárvái homoktalajon lévő ültetvényekben a fák gyökerén 25–80%-os kárt is okozhatnak, míg a májusi cserebogarak (Melolontha melolontha) lárvái a kötöttebb talajú területeken okozhatnak jelentős kárt a gyökerek megrágásával.

2.7. Levélbarkók2.7.1. (Curculionidae)

8 fajuk okozhat mérhető kárt a tavaszi, kora nyári időszakban a rügyek, levelek megrágásával. A közönséges levélbarkó (Phyllobius oblongus) kártétele néha eléri a 10–15%-os lombveszteséget, az ezüstös levélbarkó(Phyllobiusargentatus) viszont csak legfeljebb 10%-os lombveszteséget okozhat. A fák gyorsan kinövik a kártételüket.

2.8. Bimbólikasztó-ormányos2.8.1. (Anthonomus pomorum)

Az erdők melletti ültetvényeket veszélyezteti elsősorban. Gyenge fertőzés jó virágzás esetén nem jelent veszélyt


Az alma

az ültetvényekre.

2.9. Nagy farontólepke2.9.1. (Cossus cossus)

Az almafa a legfontosabb tápnövénye. A Duna–Tisza közén a fák 3–4%-át fertőzte, de az idős fák 25%-a is fertőzött lehet. Lepkéje lomha röptű, ezért a fertőzés lassan terjed nagyobb távolságra. A fatörzsben lévő lárvái jellegzetes ecetszagot árasztanak. A fertőzést könnyen felismerhetjük a fa tövében összegyűlő fűrészporszerű ürülékről és rágcsálékról.

2.10. Lombosfa-fehérmoly2.10.1. (Leucoptera malifoliella)

Az 1980-as évek eleje óta egyes években 50–100%-os lombveszteséget is okozhat. Foltaknájában, amely a levélszínen helyezkedik el, a hernyó körkörösen rág, és az ürülék is körkörösen helyezkedik el. A fertőzöttség mértéke a lárvák és a bábok fertőzöttségétől függ, amely a peszticidterheléssel fordítottan arányos. A gyümölcs csészéjéhez és kocsányához szőtt bábbölcsőjével jelentősen rontja az áru piaci értékét.

2.11. Sátoraknás molyok2.11.1. (Lithocolletidae)

Több fajuk is károsítja az almafák leveleit, de közülük a legjelentősebb az almalevél-aknázómoly (Phyllonorycter blancardella), amely a lehullott leveleken telel át. Közülük sokat elpusztítanak a földigiliszták (a fertőzött levéllel együtt) és a paraziták.

2.12. Pókhálós almamoly2.12.1. (Hyponomeuta malinellus)

Az almaültetvények időszakos kártevője, sokszor hosszú évekig szünetel a kártétele.

2.13. Szitaszárnyú almafalepke2.13.1. (Synanthedon myopaeformis)

Sebzésen át fertőz, rajzása hosszan elhúzódik. Főleg a termőkaros ültetvényeket károsítja. Öntözött ültetvényekben mindig gyengébb a fertőzés. A 10–12 éves fákat támadja legerősebben. Hazánkban az ültetvények 80%-a, az ültetvényen belül a termőkorban lévő fák 45–62%-a fertőzött.

2.14. Sodrómolyok2.14.1. (Tortricidae)

Az almailonca (Adoxophyes reticulana) a legjelentősebb kártevő, amely a rügyeket, leveleket és a termést is károsítja. Betakarításkor a károsodott termés mennyisége a 20–30%-ot is elérheti, míg más helyeken csak 1-2%-os fertőzést észlelhetünk.

2.15. Almamoly2.15.1. (Cydia pomonella)

A termő almaültetvények egyik legjelentősebb kártevője.

2.16. Keleti gyümölcsmoly


Az alma

2.16.1. (Laspeyresia molesta)

Főleg a későn érő almafajtákat fertőzi. A betároláskor még nem észlelt károsodás a betárolt almánál elérheti akár a 80%-os fertőzöttségi szintet is. 5–10 °C-os tárolóban egészen februárig elhúzódhat a lárvák kelése. A fertőzések kizárólag a Jonathan fajtán fordultak elő.

2.17. Araszolók2.17.1. (Geometridae)

A kis téliaraszoló (Operopthera brumata) 10 évenként jelentkezik, mint kártevő. A kártételi szakasza 2-3 évig is eltarthat. A nyári talajmunkákkal tömegesen pusztítható.

2.18. Kökényszövőlepke2.18.1. (Orgyia antiqua)

Időszakosan jelentkező kártevő. Kicsipkézi a leveleket és belerág a termésbe is. A lombkorona felső szintjén károsít, előnyben részesíti a Jonathan és a Starking fajtákat, nem kedveli viszont a Golden Delicious fajtát.

2.19. Amerikai fehér szövőlepke2.19.1. (Hyphantria cunea)

Fiatal lárvái hernyófészekben a leveleket károsítják, a fészekből kimászó idősebb lárvák pedig már megrágják a gyümölcsök felületét is. A tojások 47–61%-a 30 °C feletti melegben beszárad.

2.20. Atkák2.20.1. (Acarina)

A takácsatkák (Tetranychidae) a legjelentősebb kártevők, amelyek akár 60–70% termésveszteséget is okozhatnak. Domináns fajnak számít közülük a piros gyümölcsfa-takácsatka (Panonychus ulmi).

2.21. Mezei pocok2.21.1. (Microtus arvalis)

A fák tövénél a tél beállta előtt vagy a hó alatt 8–10 cm-es magasságig körbe rághatja a fák kérgét. Főleg a gyepes területekkel vagy lucernával szomszédos területek veszélyeztetettek.

2.22. Vértetű2.22.1. (Eriosoma lanigerum)

Tápnövénykör: fő tápnövénye az alma és a madárbirs. Elvétve előfordul még a galagonyán, a berkenyén, a körtén és a birsen is.

Kárkép: vattaszerű, fehér viaszfonalakkal borított telepei megtalálhatók a többéves ágakon, törzsön, a fiatal hajtásokon, sőt erős fertőzéskor még a levélnyeleken is. A növénynedvek felvétele során a kéregparenchimán és a floémen átdiffundáló nyáluk a növénybe jutva szövetburjánzással járó torzulást vált ki. A szétnyomott állatok vérpiros színűek. A vértetű elsősorban a sebzések mentén támad. A fás részeken okozotthoz hasonló kártétel léphet fel a fiatal fák gyökerein is. A megzavart fejlődésű fák fagyérzékenyek. Fertőzésre fogékony fajták: a Jonathan, a Starking, a Golden Delicious, a Húsvéti Rozmaring és a Téli Arany Parmen. Kevésbé fertőződik a Staymared fajta.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: Észak-Amerikában honos faj, ahonnan behurcolták Európába, és a századforduló táján elérte hazánkat is. Behurcolásakor az almafák egyik legveszélyesebb kártevője volt. Azóta sokat veszített a jelentőségéből, de még napjainkban is kialakulhatnak nagyon erős fertőzések a predátor- és


Az alma

parazitamentes, agyonpermetezett ültetvényekben.

Fejlődésmenet: évente 11–13 nemzedéke fejlődik hazánkban. Az ősszel keletkező szárnyas sexupar alakok ivaros formáknak adnak életet, amelyek tojást raknak, azonban a tojásokból kikelő ősanya lárva még L1 állapotban elpusztul, mert nem tud a faj tápnövényt váltani, mint az őshazájában. Ezért a lárvák telelnek át, amelyek szűznemzéssel szaporodnak az év folyamán. A föld feletti részeken vagy a gyökérsarjak föld alatti részein egyaránt áttelelhet. Utóbbin telel át a népesség közel 90%-a.

Ökológia és előrejelzés: a lárvák hidegtűrő képessége azzal is magyarázható, hogy hazánkban lárva alakban telel át. Az áttelelő lárvák számára -27 °C a kritikus hőmérséklet. A gyökérsarjakon ebben az esetben is jelentős mennyiségük marad életben. A mérsékelt légnedvességet kedveli, széltől és naptól védett, sűrű lombkoronában nagyon erős fertőzések alakulhatnak ki. A kártevő előrejelzésére külön módszert még nem dolgoztak ki, ezért csupán a vizsgált fákon talált vértetűtelepek számát és nagyságát kísérhetjük figyelemmel.

Védekezés: fontos a sebkezelések szakszerű és gondos elvégzése. A tősarjakat ne tűrjük meg az ültetvényekben. A vegyi védekezéseket kezdjük az alapos olajos vagy DNOC-s kezelésekkel. A vegetációs időben a telepek gyapjasodásának kezdetétől a parazitákat kímélő pirimikarbra vagy a foszalonra alapozzuk a védekezést.


Tápnövénykör: tápnövényei 80 növénycsaládból kerülnek ki, így természetesnek vehetjük, hogy szinte valamennyi gyümölcsfánkat és bokrunkat megtámadja. Hazánkban több mint 60 növényfajon mutatták ki a kártételét. Mint jelentős kártevő elsősorban az almán, a ribiszkén és a csonthéjas gyümölcsfáinkon található meg, de előfordul még számos dísz- és vadon élő növényen is (rózsa, tűztövisek, galagonya, kökény, berkenye, nyárfa, szilfa stb.).

Kárkép: a fertőzött fákon szívogatja a törzset, az ágat, a termést és a leveleket. A föld feletti valamennyi növényrészt károsítja. A fiatal és idős fákat egyaránt megtámadja. A fák csúcsszáradása már távolról felhívja a figyelmet a kártételre. A száradás fentről lefelé halad. Gyakran réteges fertőzés alakul ki, amikor az elhalt kártevők tömege könnyen eltávolítható. A szívása következtében mérgezett fatest sejtjei pirosra színeződnek. A gyümölcsön az eltávolított pajzstetű helyén világos közepű, piros szegélyű „lázfoltokat” találunk, amelyek különösen jól láthatók, ha a vizsgálat során a pajzstetveket nedves szivaccsal vagy rongydarabbal letöröljük a növény felületéről. A pajzson látható, koncentrikus kör alakú rajzolatok és a test közepén lévő kráterszerű kiemelkedés alapján kártétele jól elkülöníthető a hazánkban károsító más pajzstetűfajokétól.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: az őshazája Kína, ahonnan 1870 körül hurcolták be Kaliforniába. Eleinte az USA nyugati partvidékén károsított csupán, de onnan szaporítóanyagokkal széthurcolták szinte a világ valamennyi gyümölcstermesztő országába. Hazánkban a Vas megyei Kámon községben találták meg először, 1928-ban. Feltehetően az arborétumba hozott növényi anyaggal került Magyarországra. Vas megyéből az ország különböző részeire különböző növényi szaporítóanyagokkal viszonylag rövid idő alatt széthurcolták. Kezdetben, természetes ellenségek hiányában, a megtámadott fák teljes pusztulását okozta. Ma már nem okoz olyan mérvű pusztítást, mint megjelenésekor, de most is veszélyes kártevőnek számít. Főleg a faiskolai szaporítóanyag mentességére kell ügyelnünk, mert ha már azon is megtalálható, akkor a fiatal ültetvényben is erős kártétel alakulhat ki.

Fejlődésmenet: hazánkban évente két nemzedéke fejlődik. A meleg évjáratokban fejlődő harmadik nemzedék már nem tud áttelelni, pusztulásra van ítélve. Tőlünk északra Szlovákia egyes részein már csak egy nemzedéke, míg Kelet-Oroszországtól délre eső államokban négy nemzedéke fejlődik évente. A kártevő hazánkban L1 alakban, ún. fekete pajzs alatt, fakultatív diapauza állapotban telel át. Egyéb fejlődési alakjai a tél folyamán elpusztulnak. Az áttelelő L1-es stádiumoknál nagyon nagy a mortalitás: a 90%-ot is meghaladhatja. Az áttelelt nemzedéknél az L2-es lárvák április közepén jelennek meg és május utolsó dekádjáig észlelhetők. Ezután különválik a hímek és a nőstények fejlődése (L3). A körte alakú pajzsok alatt fejlődött hímek imágói sárga testűek, hátulsó pár szárnyuk lényegesen kisebb az elülsőnél. A hímek 1-2 napig élnek mindössze, és 2-3 alkalommal párosodnak. A nőstény imágók jóval hosszabb életűek, pajzsuk változatlanul kerek marad. Életük jóval hosszabb, mint a hímeké (2-3 hónap). A megtermékenyített nőstények 20–35 napos embrionális fejlődés után lárvaszüléssel hozzák a világra utódaikat. Egy nőstény élete során európai viszonyok között közel 100 utódnak ad életet. A lárvák előjövetele 30–60 napig is eltarthat. A frissen előbújt lárvák életük első napját a letelepedésre alkalmas hely kiválasztásával töltik, ezalatt akár 3 m-es távolságot is megtehetnek. A letelepedett


Az alma

lárva szipókáját a növénybe mélyeszti, és megkezdi az elsődleges pajzs („fehér pajzs”) képzését. A primer pajzs alatt pár nap múlva alakul ki a szekunder pajzs, ami szürke színű. A két nemzedék fejlődése elhúzódik és összefolyik. Egy nemzedék kifejlődéséhez 5-6 hét szükséges.

Ökológia és előrejelzés: a párás, meleg időjárás kedvez a kártevő elszaporodásának. Hazánkban az éves átlaghőmérséklet 9 °C felett van (10 °C), ezért kedvezőek az éghajlati viszonyok számára, és jelentős kárt okozhat. Nyáron az aszályos, meleg, télen a kemény hideg időjárás (-25–30 °C) jelentősen gyéríti a populációt. Előrejelzése effektív hőösszeg módszerrel nem határozható meg biztonságosan. A hímek megjelenése dobozos futtatóval vagy a fertőzött ágakra helyezett doboz segítségével figyelhető meg. A hímek rajzását még fehér vazelines fogólapokkal is ellenőrizhetjük; gyenge fertőzésnél az előbbit, erős fertőzésnél az utóbbit célszerű használni. A lárvák és a fehér pajzsok megjelenését kézi nagyítóval ellenőrizzük a fertőzött fákon.

Védekezés: alapvető követelmény, hogy az ültetvény telepítésekor károsítómentes szaporítóanyagot használjunk. A lombkoronát úgy alakítsuk ki, hogy az a rendelkezésünkre álló gépekkel védhető legyen. A gépeket úgy üzemeltessük, hogy a fa minden része kellő permetlé-borítottságot kapjon, ezt géptípustól függően a haladási sebesség és a ventilátorfokozat változtatásával érhetjük el. Az NA–10-es permetezőgép középmagas törzsű almafáknál a kaliforniai pajzstetű ellen 4–4,5 km/ó haladási sebesség és IV-es ventilátorfokozat mellett adta a legjobb permetléborítást. A permetezés hatékonyságát jelentősen növeli a téli fatisztogatási munkák rendszeres, időbeni elvégzése. A kémiai védekezéskor lemosó permetezésre az olajos, a DNOC hatóanyagú készítmények, a mészkénlé és az azt pótló növényvédő szerek egyaránt alkalmasak. A hímek tavaszi rajzása idején a metidation adott legjobb eredményt. Ilyenkor e hatóanyag még nyugodtan alkalmazható, mert bár azokra nagyon toxikus, a hasznos paraziták tömeges rajzása későbbre esik. A fiatal, mozgó lárvák és a fehér pajzsos stádiumban lévők ellen a dimetoát, fentoát, foszfamidon, kinalfosz, karbaril és más szerves foszforsavészter hatóanyagú készítmények adnak jó eredményt.

2.24. Almamoly2.24.1. (Cydia pomonella)

Tápnövénykör: elsőrendű tápnövényei az alma, a körte, a dió és a vadalma, másodrendű a kajszifák és a díszalmafajok, harmadrendűek az őszibarack, a szilva, a birsalma, a vadkörte és a lisztes berkenye. Lényegesen kisebb mértékben még előfordulhat más növényeken is.

Kárkép: a gyümölcs bármely pontján befurakodhat, de leggyakrabban a csészénél és a kocsánynál figyelhetjük meg. Járata egyenesen vagy gyengén ívelten vezet a magházhoz, ahol a magvakat is megrágja. A befurakodás helyén vörösbarnás, fekete ürülékszemcsék láthatók, ami mellett még néha selyemszövedék-maradványokat is láthatunk, főleg fiatal hernyók esetében. A gyümölcs nagyságától függően egy lárva 1–3 almát károsíthat. A károsított gyümölcsök idejekorán lehullanak a fákról.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: az almamoly mindenütt megtalálható, ahol almatermesztéssel foglalkoznak, nagy ökológiai plaszticitású faj. Az ország középső, arid klímájú részein 70–80%-os kártételt is okozhat, ha elhagyják az ellene való védekezést. A védekezés rosszul időzítése következtében is előfordultak 40%-os kártételek az említett termesztési zónában, viszont rendszeres, szakszerű növényvédelemmel a kártételek biztonságosan leszoríthatók a 2-3%-os érték alá.

Fejlődésmenet: hazánkban évente két nemzedéke fejlődik. A kifejlődött lárvák telelnek át a fák kéregrepedéseiben és a különböző raktárakban, ládákban lévő repedésekben. A mi viszonyaink között a talajban elvétve telelnek át. Az első imágók május első napjaiban rajzanak ki, a rajzás elhúzódhat június végéig, július elejéig is. A két nemzedék rajzása gyakran fedi egymást. Jelentős mortalitást figyelhetünk meg az áttelelő hernyóknál (20%), bábállapotban (7%) és tojásállapotban (40%). Évközben a hernyókat a Nosema carpocapsae kórokozó pusztíthatja, a hazai felmérések szerint az almamolyállományt 20–85%-ban fertőzte. A kirajzott lepkék között eleinte csak hímeket találunk, amelyeket pár nap múlva követnek a nőstények. A nőstények párzás után 2–8 nap alatt rakják le a tojásaikat. Az első négy nap után már lerakták a tojások 71%-át, ami nagyon fontos adat a védekezés időpontjának megállapítására. Az almamolyok egyesével rakják le tojásukat a gyümölcsökre vagy a közelükben lévő levelekre. Az első nemzedék lárvái fejlődésükhöz 2-3 almát fertőznek meg, míg a második nemzedéknél erre a célra már 1-2 alma is elegendő. Az embrionális fejlődés 8–10 napig tart. A lárvák öt lárvastádiumon át 20–28 nap múlva érik el a bábállapotot, amely hasonló hosszúságú lehet. A diapauzába vonuló lárvák száma a fotoperiódus rövidülésével, a hőmérséklet csökkenésével arányosan emelkedik. A második nemzedék mindig nagyobb kárt okoz, mint az első. A diapauzába vagy telelőre vonuló hernyók többségükben a fák törzsén, a kéregrepedésekben találnak áttelelőhelyet maguknak.


Az alma

Ökológia és előrejelzés: az almamoly az arid klímájú területeken érzi jól magát. Fejlődését a mikroklimatikus hatások lényegesen módosítják. Jelentős időbeni eltérés adódik fejlődése során aszerint, hogy a fa melyik égtáj szerinti oldalán lévő gyümölcsben fejlődött ki vagy hol választott magának bábozódási helyet. Elszaporodásának kedvez, ha a nyári hónapokban 18 °C felett van az átlag hőmérséklet és 70 mm alatt a csapadék. Gradációjára elsősorban aszályos nyarakon kell számítanunk.

A rajzáskezdet megállapítására jól beváltak a szexferomon csapdák, amit célszerű volna tojásszámlálással egybekötni, mert nagyon erős károsításkor a feromoncsapdák már nem adnak megbízható tájékoztatást. A fénycsapda a rajzáskezdetet bizonytalanul, de a rajzásmenetet jól jelzi.

Védekezés: lényegesen csökkenne a károsítás, ha elvégeznék a termelők a téli fatisztogatást, rendszeresen összeszednék a fák alól a hullott gyümölcsöt vagy hernyófogó öveket alkalmaznának. E munkák nagyon munkaerő-igényesek, ezért sorra elmaradnak. Kitinszintézist gátló szerekkel (diflubenzuron) és a Bacillus thüringiensis hatóanyagú készítményekkel tojásrakás idején és tömeges lárvakeléskor eredményesen védekezhetünk. Más készítményeknél, amelyek erősen gázosodnak (diklórfosz) az imágók rajzásához, a többinél (foszalon, benszultap, dimetoát) pedig a lárvakeléshez igazíthatjuk a védekezést.

2.25. Piros gyümölcsfa-takácsatka2.25.1. (Panonychus ulmi)

Tápnövénykör: fás növényeink közül nagyobb számban a Rosaceae családba tartozókon fordul elő. Elsődleges gazdanövénye az alma és a szilva, másodlagos gazdanövénye a szőlő, az őszibarack, a meggy, a cseresznye és a Ribes fajok.

Kárkép: a kártevő szívása nyomán káros enzimek jutnak a növénybe, a szívás helyén elpusztul a klorofill, így a növények képtelenek a napenergiát hasznosítani. A szívás helyén fokozódik a párolgás, a károsított levelek súlya 15–20%-kal csökken. Ha a növény vízellátása elégtelen, lehullatja a levelét. Az atkának nincs szövedéke, a levél színén és fonákán egyaránt károsít. A levélzet a sok szívogatástól idővel bronzbarnára színeződik, „rókaszínű” lesz.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: Európából származik, ahonnan széthurcolták a világ különböző gyümölcstermesztő tájaira, ahol mint „európai vörös pók”-ot emlegetik. Korai stádiumban, az ún. egérfül állapotban kialakult károsítás 30–40%-kal csökkentheti a terméskötődést. Más atkafajokkal együtt 67%-os terméscsökkenést is okozhat. A károsított fán rövidebb hajtások fejlődnek, mindez kihat a következő év termésének mennyiségére.

Fejlődésmenet: 4–6 nemzedékes atkafaj, amely tojás alakban telel át a fákon, a rügyek tövében, kéreggyűrődéseknél, ágvilláknál, kéregrepedésekben. Tojásai pirosak, kerekdedek, felületükön lefelé futó párhuzamos barázdákkal, a csúcson hegyes, finom nyúlvánnyal. A lárvák kelése a Jonathan fajta virágzása előtt, áprilisban kezdődik. Amikorra az alma virágzása befejeződik, már megjelennek az első ivarérett hímek és nőstények, amelyek 3–5 nap múlva párosodnak. Egy nőstény általában 15–40 napig él, és ez idő alatt 40–50 tojást rak. A megtermékenyített petéből hímek és nőstények, a meg nem termékenyítettekből pedig csak hímek fejlődnek. A nyári hónapokban a nemzedékek 14–17 naponként váltják egymást. A fiatal lárvák 3 pár, a nimfa I., nimfa II. és az imágók 4 pár lábúak. A nyári tojásokat többnyire a levél fonákára rakják, de azok megtalálhatók kisebb számban a levél színén is. Július végétől a nőstények egyre nagyobb számban raknak le a fás részekre diapauzáló tojásokat, amelyek száma folyamatosan emelkedik az első fagyok beköszöntéséig.

Ökológia és előrejelzés: az áttelelő tojásoknál szélsőséges hőmérséklet-ingadozások esetén nagyon nagy a mortalitás (75–100%). A tojásokból kikelő lárvák további fejlődéséhez legalább 7,2 °C-os léghőmérséklet szükséges. Az érési táplálkozás 9,7–11,7 °C-nál kezdődik, a tojások lerakása pedig 10,7–11,7 °C közötti értéknél. A környezetével szemben hasonló igényt támaszt, mint az almalisztharmat, ezért a két károsító megjelenése gyakran azonos időben okoz gondot. Az egérfül állapotban tömegesen kikelt lárvák és a nyár második felében kialakult erős populációk nagyon nagy kárt okozhatnak.

Az áttelelő tojásokból kikelő lárvák megjelenésének megállapításához használjunk takácsatka-megfigyelő lapokat, de azok csak kötött talajú területeken segítenek, mert homoktalajon a lerakodó homok betemeti a vazelincsíkot. A lárvák és az imágók számát a levélen kézi nagyítóval ellenőrizhetjük, de pontosabb eredményt kapunk, ha a leszedett leveleket egy műanyag zacskóba gyűjtjük, majd zárt helyiségben sztereomikroszkóp alatt ellenőrizzük. Ha a leveleken az atkák száma meghaladja a 6 db-ot és a leveleknek több mint 20%-a fertőzött, indokolt a védekezés.


Az alma

Védekezés: a fatisztogatási, faápolási munkák során nagyon sok atkatojást távolítunk el a fákról, ezért nagyon fontos, hogy e fertőzött részeket, mint fertőzési forrást mielőbb távolítsuk el a gyümölcsösből. A téli lemosó permetezésre legjobban beváltak az olajos szerek, mert a kipermetezés után a fákon képződött vékony, filmszerű réteg befojtja a tojásokat. A téli tojásból kikelő lárvákat és tojásokat hosszú időn át pusztítják a klórfentezin és a hexitiazox hatóanyagú akaricidek. Később az időjárás melegedésével a következő akaricid hatóanyagok adnak jó eredményt: amitráz, brómpropilát, propargit, klórpropilát, piridaben és a fenbutatin-oxid. Az atkák elleni utolsó védekezéskor fordítsunk különös figyelmet a készítmények kiválasztására, az élelmezés-egészségügyi várakozási idő betartására.

3. Az alma gyomnövényeiJól kezelt almaültetvényekben a nyárutói gyomok közül az árnyékot kedvelők képesek megtelepedni, de rendes talajmunkák mellett ezek sem jutnak el virágzásig. Ahol a tavaszi talajmunkákat későn végzik el, ott a kora tavaszi egyévesek (T1) szaporodnak el (Stellaria media, Capsella bursa-pastoris, Cerasitum fajok stb.).

A sorközök jellegzetes, T4 életformacsoportba tartozó társulása a disznóparéj–libatop társulás.

A sorok gyomösszetétele a vegyszeres gyomirtástól függ. Főleg évelő, tarackos (Agropyron repens, Cynodon dactylon) vagy gyökértarackos gyomok (Convolvulus arvensis) szaporodnak el úgy, hogy szinte egymagukban uralkodnak. Ahol a glifozátos és glufozinát-ammóniumos kezelések hatására az évelők visszaszorultak, a gyomborítás zömét az Erigeron canadensis, a Chenopodium album, az Amaranthus chlorostachis és az Ambrosia elatior képezi.

A gyomborítás nagy hányadát a felsorolt fajok adják, a talajtípustól és a műveléstől függően még 45–50 faj szokott előfordulni almaültetvényekben.

3.1. Az alma gyomirtásaAz alma gyommentesen tartása megoldható mechanikai eszközökkel, herbicidekkel, illetve a két módszer kombinációjával.

Jelenleg a sorközök tárcsával vagy más talajművelő eszközzel, kellő gyakorisággal végzett művelése és a sorok tartós gyommentességét biztosító vegyszeres gyomirtás kombinált alkalmazása bizonyul gazdaságosnak.

Bármely változat mellett döntünk, alapos gyomfelvételezésen kell alapulnia, mivel a területen található fajoktól függ a legcélszerűbb eljárás és végrehajtási idejének kiválasztása.

A környezet vegyszerterhelésének csökkentése érdekében a mechanikai módszert részesítsük előnyben, a vegyszeresen gyomirtott sáv minél keskenyebb legyen, integrált programokban ott is inkább csak levélen keresztül ható herbicidet alkalmazzunk. Ugyancsak a vegyszer-takarékosságot szolgálja, ha szulák ellen a fluroxipir és az oxadiazon hatóanyagú készítményeket foltkezelés formájában használjuk.

Vegyszeres gyomirtás faiskolában is alkalmazható. Magról kelő, elsősorban egyszikűek és néhány kétszikű gyom irtására alkalmas a metolaklór. A második évtől pl. magról kelő egy- és kétszikű gyomok ellen bevált az acetoklór és klórbromuron kombináció.

Telepítés előtt a területet meg kell tisztítani az évelő gyomoktól, ugyanis az első években a gyomirtás nehézségekbe ütközik: a mechanikai eszközök könnyen megsértik a fiatal fák törzsét, de a gyomirtó szerek is okozhatnak héjelhalást, ha a még meg nem keményedett kéregre kerülnek.

A telepítés évében posztemergens kezelés formájában alkalmazható magról kelő egyszikű gyomok ellen fluazifop-P-butil vagy quizalofop-P-etil hatóanyagú készítmény a gyomok 10–15 cm-es fejlettségi állapotában. Szintén egyszikűekre hat a haloxifop-R-metilészter, amit magról kelő gyomok ellen kétleveles stádiumtól bokrosodás végéig, évelők ellen 15–20 cm-es növénymagasságnál kell kipermetezni.

Ősztől kora tavaszig, gyomoktól és avartól mentes talajra juttatva, gyökéren át fejti ki hatását számos egy- és kétszikű gyomra a pendimetalin. Bár használata faiskolákban is engedélyezett, új telepítéseknél, amíg a talaj meg nem ülepedett, illetve míg a talajban repedések találhatók, ne használjuk!

Kétévesnél idősebb ültetvényben már a napropamid is felhasználható a magról kelő egyszikűek, illetve disznóparéjfélék, libatop- és pipitérfélék ellen.


Az alma

A harmadik évtől használhatók (a fitotoxikus hatások elkerülése végett) a glifozát vagy glifozát-trimesium hatóanyagú készítmények, szintén egyszikűek és néhány kétszikű ellen. E készítmények apró szulák és szeder ellen nem hatásosak. Az apró szulák MCPA-tartalmú készítmények felhasználásával pusztítható, a fluroxipir hatóanyag pedig mindkettő ellen hatásos az arasznyi indahosszúság elérésekor.

A felszívódó készítmények kijuttatásánál nagyon fontos, hogy a fák levélzetére ne kerüljön belőlük.

Ugyancsak a harmadik évtől alkalmazható a perzselő hatású, glufozinát-ammónium hatóanyagú készítmény is.

A levélen keresztül ható gyomirtó szerek hatástartama rövid, a kezelés viszont ismételhető. A gyomosodástól függően egy évben legalább 2–3 kezelésre van szükség.

Négyévesnél idősebb almásokban jó eredménnyel használhatók a terbutilazin és terbumeton hatóanyagok, amelyekből gyári kombináció is készül. A szer évelő egyszikű gyomokra is hat, az engedélyokiratban megadott magasabb dózisban.

Hasonlóan hatékony a terbacil hatóanyag. Ez is, mint az előző, legfeljebb 3 évig használható egyfolytában, utána 2 évig más készítménnyel vagy mechanikai eszközökkel kell megoldani a sorok gyomtalanítását.

Négyévesnél idősebb gyümölcsösben használható diklobenil hatóanyagú gyomirtó szer, ami kellően nedves talajfelületre szórva (kora tavasszal) hosszú időre megakadályozza a gyomosodást. A csírázást gátolja, ezért az apró szulákra és a szederre nem fejt ki számottevő hatást. Egyedüli nehézség, hogy a granulátum egyenletes kiszórásához nincs megfelelő gépi eszköz.

Szintén csak négyévesnél idősebb gyümölcsösök gyomirtására engedélyezett a linuron, a monolinuron, az Aktinit DT, az Aktinit PK vagy más néven atrazin és a propizamid hatóanyagú készítmények.

Mind egyszikű, mind kétszikű gyomokra hatásos a terbutilazin + terbumeton és a terbutilazin + linuron + diuron gyári kombináció.


Az alma

Almában a telepítéstől kijuttatható gyomirtó szerek


Az alma

Almában a telepítéstől kijuttatható gyomirtó szerek (folytatás)

4. Az alma védelmeA vegyszeres növényvédelmi technológia előtt nagyon fontos a metszési munkák gyors, szakszerű elvégzése, miközben eltávolítjuk a beteg, fertőzött növényi részeket is. Húsz metszőre számíthatunk egy személyt, aki a sebkezelési munkákat végzi el. A fatisztogatást már ősszel el lehet kezdeni a metszés elkezdése előtt. Egy ember naponta 14 fát képes megmetszeni. Sajnos e munkákat nagyon elhanyagolták az utóbbi időben, pedig gondos elvégzésük alapozza meg az eredményes kémiai védelmet.

A nyesedék és a fertőzött részek eltávolítása után kezdhetünk hozzá kora tavasszal, fagymentes napokon, a permetezésekhez. A permetezések száma lényegesen csökkent az utóbbi években. Általában kedvező időjárás esetén, következetes figyeléssel 10–12 permetezéssel jól megvédhetők az ültetvényeink. A KÉE Kertészeti Főiskolai Kar Integrált Növényvédelmi és Tájvédelmi Programjában (INTP) részt vevő ültetvényt nyolc permetezéssel eredményesen védték meg 1993-ban, ami azt mutatja, hogy még közel sem merítettük ki a lehetőségeket a permetezések számának racionalizálása terén.

A lemosó permetezéshez elegendő maximum 1200 l/ha permetlé, mert az irodalomban javasolt 2000 l/ha lefolyik a fákról anélkül, hogy hatását kifejtette volna. Az évközi permetezéseknél az üzemi tapasztalatok szerint


Az alma

nem célszerű 800 l/ha alá csökkenteni a permetlevet, kis lémennyiségnél, nagyfokú porlasztáskor a száraz levegő (különösen az Alföldön) gyorsan elpárologtatja a még célba sem jutott permetlevet. A gyomirtásnál a permetlé szerepe csupán az egyenletes kijuttatásban érvényesül, ezért ez jóval kevesebb, és a rendelkezésre álló gépi technika színvonala határozza meg a mennyiségét. A száraz levegő miatt célszerű a felszívódó készítményeket is éjszaka kijuttatni, mert éjszaka nem szárad be olyan gyorsan a permetlé, és marad elég ideje a hatóanyagoknak, hogy felszívódhassanak. A célzott gyomirtó permetezéskor DROPRESS típusú szórófejeket használjunk a permetezőgépekhez.

A mellékelt technológiai táblázatban szereplő készítmények viszonylag környezetbarát technológiát képviselnek, amelyet még számos más változatban is kidolgozhatunk, a helyi adottságoknak megfelelően. Olyan technológia nem létezik, amely az országban mindenütt egyformán jó eredménnyel alkalmazható. A kórokozóknál és a kártevőknél egyaránt találunk olyanokat, amelyek ellen nem terveztünk védekezést, de ha azok is fellépnek, akkor a megfelelő módosításokat el kell végezni. Az ismertetett technológia a legnagyobb valószínűséggel fellépő károsítók ellen készült. A fenofázisok egymásutánisága gyakran nagyon felgyorsul, ilyen értelemben kellene hetente esetleg kétszer is permetezni. Ezért a permetezések száma általában néhánnyal kevesebb, mint amennyit terveztünk.

Az első két permetezésből az évek többségében csak az egyiket szoktuk elvégezni. A harmadik és negyedik kezelésnél különös figyelmet kell fordítani arra, hogy az almalisztharmat és a kártevő rovarok ellen alacsony léghőmérsékleten is hatásos készítményeket (dinokap, metidation) használjunk. Ilyenkor még a két említett, környezetvédelmi szempontból pirosnak minősített hatóanyag is felhasználható, mert a számunkra hasznos predátorok rajzása csak később erősödik fel. Így nem károsíthatják azok populációját.

Az 5–8. permetezésben helyezkedik el a szisztémikus blokk. A fenarimol + dodin szisztémikus és kontakt hatóanyagot is tartalmaz, amely hatásosan védi meg az alma ventúriás varasodása ellen a leveleket és a termést is, ha a permetezések közvetlenül követik egymást (a növény folyamatosan feltöltődik a hatóanyaggal).

A 7–10. permetezés között a hasznos élő szervezeteket kímélő fungicideket és zoocideket használtuk, mivel ezek a hasznos élő szervezetek ez idő tájt fejtik ki aktivitásukat az ültetvényekben.

A 11–12. permetezésnél már a lehető legrövidebb élelmezés-egészségügyi várakozási idejű készítmények alkalmazására törekedtünk.

Az alma tárolhatósága lényegesen javul, ha az utolsó permetezéseknél helyet kapnak a réz (perzselési veszély) és folpet (stimulálja az atkák szaporodását) hatóanyagú készítmények is.

Az alma védelme


37. fejezet - A körte1. A körte betegségeiA körte röszlériás gyökérbetegsége (Roesleria hypogea) erdőirtás vagy gyümölcsös után telepített, vagy rövid, 4–5 éves forgóval működő faiskolákban rendszeresen előfordul. Elsősorban faiskolákban találkozunk a körte fapuhulásával (apple rubbery wood phytoplasma) és a körte agrobaktériumos gyökérgolyvájával (Agrobacterium tumefaciens). Vadkörte alanyokon okoz korai lombhullást a körte diplokarponos betegsége (Diplocarpon soraueri). Levélhullást okoz még a körte mikoszferellás levélfoltossága (Mycosphaerella sentina) is. Az újratelepítési betegségek közül legveszedelmesebb a körte rozellíniás gyökérbetegsége (Rosellinia necatrix). Minden évben járvánnyal fenyeget a körte ventúriás varasodása (Venturia pyrina). A körte facidiellás rákja (Phacidiella discolor) régóta ismert, súlyos kártételére utóbb figyeltek fel. A köznyelvben tűzelhalásként emlegetett ervíniás elhalás (Erwinia amylovora) a körtének is veszedelmes betegsége.

1.1. A körte ventúriás varasodása1.1.1. (Venturia pyrina)

Gazdanövény: a termesztett növényfajok közül csak a körtén fordul elő. A fajták fogékonysága jelentősen eltér, különösen a téli vajkörték veszélyeztetettek.

Tünet: a levél fertőzöttségét előbb sárgászöld foltok jelzik, amelyek később bársonyos olajbarnára váltanak. A foltok nagysága nem haladja meg az 1 cm-t, elsősorban a fonákon képződnek, de fogékony fajtákon megjelennek a levél színén is. A foltok a levél színe felé enyhén kidomborodnak, később elhalnak.

A bársonyos barna foltok megjelenhetnek a sziromlevélen és a virágkocsányon is, ami után a kötődött gyümölcs többnyire lehullik.

A gyümölcsön elszórtan, foltszerűen vagy az egyik oldalon egybefüggően sötétbarna konídiumtartó gyep fejlődik. A foltok elparásodnak, kéregszerűen berepedeznek, a gyümölcs féloldalas, alaktalan lesz. A foltok nagysága és a deformálódás mértéke a fajtaérzékenységen kívül a fertőzés időpontjától is függ. A késői fertőzések nyomán csak néhány milliméter nagyságú foltok alakulnak ki.

A hajtásokon halványzöld, majd sötétbarna konídiumtartó gyeppel borított, ovális foltok láthatók, amelyeken az epidermisz megduzzad. A következő években a kidudorodások fölrepednek, alattuk sötétbarna konídiumtartó gyep látszik. Később a varas vesszők és a rajtuk lévő termődárdák, rügyek elszáradnak.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: rendszeresen előforduló, járványos betegség. Súlyos lombhullást okoz, és jelentőségét fokozza, hogy erősen fertőzi a gyümölcsöt, valamint károsítja a hajtást és a vesszőt is.

A kórokozó életmódja: a lehullott leveleken pszeudotéciumokkal telel át, amelyekből tavasszal aszkospórák szóródnak ki. Fontos fertőzési források azonban a vesszők 1-2 éves varas foltjai, ahol az áttelelés konídiumtartó tönkkel megy végbe. A konídiumtartó tönkökön már rügypattanás után nagy tömegben fejlődnek konídiumok, és ezek hamarabb hoznak létre fertőzést, mint az aszkospórák, amelyek kiszóródása hazai viszonyok között május elején szokott bekövetkezni. Vegetációs időben a másodlagos fertőzést a varas foltokon képződött konídiumok hozzák létre.

A kórokozó csak a zsenge hajtásokat képes fertőzni, amikor azok nedvesek, de a gyümölcsöt még tárolás alatt is megtámadhatja.

A konídium a növényrész felületén cseppfolyós vízben csíratömlőt hajt, s az ép bőrszöveten át hatol be a növénye. Micéliumát szubkutikulárisan fejleszti ki, majd a növényrész felszínén konídiumtartókat hoz létre. Az inkubációs idő, illetve az egy nemzedék kifejlődéséhez szükséges idő a hőmérséklettől függ, általában két hét, vagyis egy vegetációs időszakban több nemzedéke van.

A lehullott levelekben a kórokozó szaprofita módon él tovább, ott zajlik az ivaros folyamat is, amelynek terméke a tavasszal kifejlődő aszkospóra.


A körte

Ökológia és előrejelzés: környezeti igénye és életmódja az alma ventúriás varasodás kórokozójához hasonló, ezért az előrejelzés módszerei azonosak. A védekezés időpontjának meghatározásánál azonban figyelembe kell venni a tavaszi konídiumos fertőzés lehetőségét is.

Védekezés: a körte ventúriás varasodása elleni védekezés az alma ventúriás varasodása elleni védekezéstől annyiban tér el, hogy a fertőzési forrást jelentő vesszőket már rügyfakadás előtt kell permetezni réztartalmú készítményekkel, lemosásszerűen. A védekezésre felhasználható készítményekre és az időzítésre vonatkozó ismeretek megegyeznek az alma ventúriás varasodásnál leírtakkal.

2. A körte kártevőiA körte kártevő-együttese hasonlóan népes, mint az almáé. Amíg azonban az alma kártevői viszonylag rendszeresen, szinte előre kiszámíthatóan lépnek fel, a körténél az egyes évek között lényegesen nagyobb különbségekre számíthatunk az adott évben fellépő kártevő fajok összetételében.

2.1. Szil hólyagos gubacstetű2.1.1. (Shizoneura lanuginosa)

A körte ceruza vastagságú vagy vékonyabb gyökerein a nyár második felében alkot kolóniákat. Kártétele jelentéktelen.

2.2. Amerikai bivalykabóca2.2.1. (Ceresa bubalus)

A hajtásokba, a kéreg alá, párhuzamos hasítékokba rakja tojásait, és a hajtásokat szívogatja. A tojásrakás és a szívás helyein jellegzetes duzzanatok képződnek. Az éghajlat esetleges melegedésével fokozódó kártétele várható.

2.3. Levélbolhák2.3.1. (Psyllidae)

Több fajuk szívogatja a körte hajtásait és leveleit. A károsított növényen a kártevő által kiválasztott mézharmat olyan mérvű lehet, hogy még a törzsre is átfolyik. A mézharmatos leveleket ellepi a korompenész. A körtelevélbolhák voltak az elmúlt évtizedben a körte legkellemetlenebb kártevői.


A kisebb jelentőségű piros (Epidiaspis leperei) és a sárga pajzstetűvel (Quadrospidiotus piri) együtt károsít.

2.5. Levélbarkók2.5.1. (Phyllobius spp.)

Több faj rágja a körte rügyeit és levelét a tavaszi és kora nyári időszakban. Ellenük nincs szükség védekezésre.

2.6. Kis farontó lepke2.6.1. (Zeuzera pyrina)

Sárgás alapon kerekded barna foltokkal díszített hernyói a vékonyabb ágakban, vesszőkben károsítanak, de a kártétel mértéke jelentéktelen.

2.7. Sátoraknásmolyok


A körte

2.7.1. (Lithocolletidae)

Az almalevél-sátorosmoly (Phyllonorycter corylifoliella) a legjelentősebb, amelynek vörösesbarna folt aknáit a levél színén találhatjuk meg.

2.8. Üvegszárnyú almafalepke2.8.1. (Synanthedon myopaeformis)

Esetenként fertőzi a körteültetvényeket is. A fertőzés kiváltó oka a sebkezelések elmaradása. A körte nehezen viseli a fertőzést, a kezeletlen sebeknél megfigyelhetjük, hogy a fakéreg átnedvesedik, mintha vizes volna.


A körte hajtásait és levelét csupán 6–11%-os mértékben fertőzték a felmérések során. Viszont lényegesen jelentősebb a gyümölcsöt károsító almamoly (Cydia pomonella) és a körtemoly (Laspeyresia pyrivora) kártétele. Az almamoly fertőzése gyengébb a körténél, mint az almánál, de így is a termés több mint felét veszélyezteti. A körtemoly 3–35%-os fertőzési szinttel képviselteti magát. Kártételét sokáig az almamoly számlájára írták.

2.10. Gyapjaslepke2.10.1. (Lymantria dispar)

6–10 évenkénti tömegszaporodása esetén veszélyezteti a lombos erdők közelében lévő körteültetvényeket. A gyapjaslepke gradációja mindig összeomlik 2-3 éven belül.

2.11. Amerikai fehér medvelepke2.11.1. (Hyphantria cunea)

Hernyóinak lombrágását láthatjuk a nyár második felében. Kártétele esetleges.

2.12. Poloskaszagú körtedarázs2.12.1. (Hoplocampa brevis)

A körte jelentős kártevőinek egyike. A virágzás körüli időszakban a termés 60–70%-át is veszélyeztethetik.

2.13. Körtegubacsatka2.13.1. (Eriophyes piri typicus)

Elsősorban a fiatal körtefákat támadja meg. Termő körteültetvényekben már csak szórványosan fordul elő.

2.14. Füstösszárnyú körtelevélbolha2.14.1. (Psylla pyri)

Tápnövénykör: kizárólag a körtén él. Különösen érzékenyek rá a Vilmos és a Madame fauvre fajták. A többi körtefajta érzékenységét illetően nagyon megoszlik az egyes szerzők véleménye. A gyengébb növekedési erélyű fajtákon általában elenyésző a kártétele.

Kárkép: a kártevő szívogatása következtében a hajtásnövekedés lelassul, a levelek erősen deformálódnak, egy részük lehullik, a vesszők rövid ízközűek maradnak. A bőségesen termelt ragacsos mézharmaton megtelepszik a korompenész, ami zavarja az asszimilációs tevékenységet és jelentősen rontja a gyümölcs piaci értékét. A


A körte

telelőre vonuló nemzedék az őszi fagyok beálltáig szívogatja az éves vesszőket.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: Európában és Közép-Ázsiában honos. Általában más rokon fajok társaságában fordul elő. Hazánkban általánosan elterjedt.

Fejlődésmenet: imágó alakban telel át legtöbbször a kéregrepedésekben vagy a lehullott levelek védelme alatt. Az imágók akkor jönnek elő telelőhelyükről, amikor megindul tavasszal a fák nedvkeringése. A faj nőstényei életük során 100–400 tojást raknak. A tojásokat eleinte a vesszők árnyékos oldalára, majd a fakadó levelekre, végül a bimbók és virágok csészeleveleire rakják. A lárvakelés egérfül állapotban kezdődik és fehér bimbós állapotban tetőzik. A lárvák eleinte védett helyekre húzódnak, de később kijönnek a nagyobb levelekre is. A fiatal lárvák világos, az idősek sötét színűek. A lárvák a kiválasztott mézharmat védelme alatt táplálkoznak. Évente 4–6 nemzedékük fejlődik. A tavaszi és az őszi nemzedékek élete hosszabb, mint a nyáriaké. A telelőre vonulás már szeptemberben elkezdődik és eltart az első fagyok beálltáig. Rajzását legfontosabb ellenségei a virágpoloskák (Anthocorus spp.) 7-8 nap késéssel követik.

Ökológia és előrejelzés: a kontinentális éghajlathoz alkalmazkodtak. A telelő állomány a kemény téli hideget könnyebben vészeli át, mint az enyhe, nyirkos telet. Az erős napsütést (30 °C) nem kedveli, mert kiszáradnak a tojásai, ezért a laza lombkoronájú ültetvény nem kedvez tömegszaporodásának. A nagyobb esők gyakran lemossák a mézharmatot a lárvákról, ilyenkor azok kiszolgáltatottabbak a permetlének és természetes ellenségeiknek is. Tavasszal a szaporodásuk + 5–6 °C léghőmérsékletnél kezdődik el. Azokban az ültetvényekben, ahol rendszeres tápanyag-utánpótlást végeznek, kedvezőek az életfeltételek számukra.

A várható fertőzésről, a telelő populáció nagyságáról a körtefákra rakott hullámpapír övek segítségével tájékozódhatunk. Korán tavasszal kézi nagyítóval megfigyelhetjük az áttelelt nemzedék tojásaiból kikelő lárvák tömeges megjelenését.

Védekezés: lehetőleg törekedjünk a szellős, világos lombkorona kialakítására. A metszéskor keletkező sebeket naftil-ecetsav + karboxil-metil-rutin hatóanyagú sebkezelő kenőccsel kezeljük, mert az meggátolja a vízhajtások tömeges előtörését, ami kedvez a kártevő felszaporodásának. A kémiai védekezésnél legjobban bevált a kitinszintézist gátló szerek, a diflubenzuron vagy a teflubenzuron hatóanyagok kombinálása vazelinolajjal (0,3%) 80%-os lárvakeléskor. A védekezést lehetőleg nagy lémennyiséggel végezzük. A védekezést szükség szerint egy-két alkalommal még meg kell ismételni.

2.15. Almalevél-sátorosmoly2.15.1. (Phyllonorycter corylifoliella)

Tápnövénykör: igaz, hogy ez a faj nevében viseli az alma mint gazdanövény nevét, mégis jobban kedveli a körtét. Előfordul még a korábbi tápnövényeken kívül birsen, szilván, cseresznyén, mandulán, naspolyán, berkenyén, galagonyán, madárbirsen és nyíren.

Kárkép: jellegzetes foltaknája a levél színén található, körkörös vagy ovális alakú, végső mérete 4–5 × 15–30 mm. A kis kezdeti akna eleinte barna, majd világosabb színű lesz, hosszanti irányba húzódik, és a benne élő lárvák szövögetésükkel kicsit összehúzzák, amitől ráncos lesz a levél felülete vagy csónak formára deformálódik a levél.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: európai faj, amely hazánkban évtizedekkel korábban csak szórványosan fordult elő. Ma már megtalálható az ország egész területén. Bár időszakos kártevő, amikor fellép 80–90%-os levélkárosítást is okozhat. Egy levélen akár 25–30 akna is lehet. Az akna felületének nagyságával csökken az asszimilációs felület, ami erős kártétel esetén súlyos következményekkel, akár lombhullással is járhat. Általában más aknázómolyokkal vegyes populációban károsít.

Fejlődésmenet: a kifejlett hernyók és bábok telelnek át a lehullott levelek aknáiban. Ezért a tavaszi rajzás, amely 10 °C átlaghőmérsékletnél kezdődik, április–májusban hosszan elhúzódik. A nőstények a levél színére egyesével helyezik el ellipszis alakú tojásaikat. A kikelt lárvák az epidermisz alatt készítik el aknájukat, miközben az epidermisz alatti szivacsos parenchima réteggel táplálkoznak. Kezdetben az aknák sima felületűek, csak később ráncosodnak. A teljes nemzedék kifejlődéséhez 35–50 nap szükséges. Évente 3-4 nemzedéke fejlődhet ki hazánkban.

Ökológia és előrejelzés: a meleg, száraz időjárási periódusok és a ragadozókat kiiktató folyamatos inszekticidfedettség elősegíti elszaporodásukat. Elvileg fénycsapdával is megfigyelhető a rajzása, de határozási


A körte

nehézségek miatt e módszer nem ajánlott. A rajzás nyomon követhető szexferomon és fehér színcsapdákkal, amit célszerű 100–200 aknázott levél ellenőrzésével egybekötni, hogy pontosan tájékozódhassunk a kártevő fejlődésmenetéről. Ezen adatokat még a fertőzés mértékének felmérésével egészítsük ki.

Védekezés: fontos feladat ősszel a lehullott levelek aláforgatása, hogy megakadályozhassuk az áttelelő nemzedék kirajzását. A parazitakímélő védekezést az imágók rajzása idején gázosodó hatóanyagú készítményekkel (diklórfosz) vagy tömeges rajzáskor az előnyösebb kitinszintézis-gátlókkal (diflubenzuron, teflubenzuron) valósíthatjuk meg. Az 1-2 mm átmérőjű aknákban lévő lárvák elpusztítására a metomil és az endoszulfán hatóanyag a legalkalmasabb.

2.16. Körtemoly2.16.1. (Laspeyresia pyrivora)

Tápnövénykör: eddig kizárólag a vadkörtén és a legkülönbözőbb körtefajtákon találták meg, de azt is tapasztalták, hogy nem tesz különbséget a körtefajták között.

Kárkép: a kárminpiros, kör alakú, lapos tojásból a lárva közvetlenül a gyümölcs belsejébe rág, a tojás és a gyümölcs felületeinek érintkezési pontján. A tojásból, amelynek héja még továbbra is a helyén marad egy ideig, egyenes, vékony és ürülékmentes járat vezet a magházhoz. A hernyó a magvakkal táplálkozik, a magházban. A kifejlődött hernyó a magházból 2-3 mm átmérőjű, ürülékmentes járaton távozik. A petehéj alatt a gyümölcs felszíne kissé megsüllyed, a fertőzött gyümölcs nem hullik le a fáról. A hernyó távozási helyénél a gyümölcsön a későn érő fajtáknál hegszövet képződik, míg a korai fajtáknál párás, meleg időjárás esetén ugyanott a monília fertőzhet.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: előfordul Közép- és Dél-Európa számos országában. Feltételezik, hogy hazánkban őshonos faj, csak kártételét az almamolynak tulajdonították. A Kaukázus lábánál elterülő dombvidéken a körte legjelentősebb kártevője. Hazánkban, a nyugati megyékben általánosan elterjedt, de megtalálták már Pest és Szolnok megyében is. Maximális terméskárosítása 35% volt, de az éves átlag valahol 3,6–8% között van.

Fejlődésmenet: a kifejlett hernyó pergamenszerű gubóban telel át a talaj felső, 8 cm-es rétegében. A gubókban május végén kezdődik a bábozódás. A rajzás június közepétől július második feléig tart. A hímek rajzása egy héttel előzi meg a nőstényekét. A lepkék a hajnali órákban hagyják el a bábinget, de csak alkonyatkor repülnek. A báb elhagyása után két nappal a nőstények már megkezdik a tojásrakást. Évente egy nemzedéke fejlődik.

Ökológia és előrejelzés: a párás, meleg időjárás kedvező számára. A lerakott tojásokban 10 °C alatt és 35 °C felett leáll az embrionális fejlődés. Előrejelezhető talajra telepített izolátorokkal a telelő állomány felett vagy alkonyatkor a fa körül repkedő lepkéket lepkehálóval foghatjuk. Eredményes lehet még a tojásrakás figyelemmel kísérése kézi nagyítóval.

Védekezés: a védekezések során deltametrin hatóanyagú szereket 1-2 alkalommal használva értek el jó eredményt.

2.17. Poloskaszagú körtedarázs2.17.1. (Hoplocampa brevis)

Tápnövénykör: egyedüli gazdanövénye a vad- és a termesztett körte.

Kárkép: az apró körték a sziromhullást követően tömegesen hullanak a fákról. A lehullott gyümölcsökön a csészelevelek táján apró, sötét színű lyukak láthatók, körülötte barna színű ürülékkel. Amennyiben kettévágjuk a lehullott gyümölcsöt, a belsejében feketére színeződött falú üreget találunk, amit a jellegzetes poloskaszagot árasztó álhernyó rágott ki. A le nem hullott, fertőzött gyümölcsön a későbbiekben jellegzetes, S alakú, elparásodott kárkép látható. A virágzás utáni fertőzés a gyümölcskezdemény csészeperemén körbefutó csíkról ismerhető fel, a kár százaléka ennek 3-4-szerese lesz.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: Európa jelentős részén ismert kártevő. Hazai első kártételéről már a múlt század második felétől vannak feljegyzések. Átlagos években a kártétele általában 5% alatt marad, de egyes években elérheti a 80–100%-ot is.


A körte

Fejlődésmenet: a talaj felső, 10 cm-es rétegében, lárva alakban telel. A lárvák tavasszal bábozódnak és alakulnak imágóvá. Az imágók rajzása a körtefák virágzása előtt kezdődik és sziromhulláskor ér véget. Ez naptár szerint április eleje és vége közé esik. Feltételezhetően szűznemzéssel szaporodnak. Érési táplálkozásukat más virágzó gyümölcsfajokon is megfigyelhetjük. Tojásaikat a csészelevelek fonákjába, a bőrszövet alá csúsztatják, amelyek a vízfelvétel miatt jelentősen megduzzadnak. Nőstényenként 20–40 petével számolhatunk. A kikelő álhernyók ív alakban futó aknát rágnak a porzók tövénél, amely a felszínről nézve feketén áttetsző. Egy lárva 3–5 gyümölcsöt fogyaszt el, amíg fejlődik. A lárvák fejlődésük során négyszer vedlenek. A kifejlődött lárvák a talajra vetik magukat, finom gubót készítenek, és abban vészelik át a telet. A telelő populáció nem teljes egészében rajzik ki a következő tavasszal, egy részük 2–4 évig is elfekszik a talajban.

Ökológia és előrejelzés: jobban kedveli a homoktalajon lévő ültetvényeket, de kötött talajú területeken is jelentős kárt okoz. Amennyiben virágzás idején 20–32 °C körüli léghőmérséklet uralkodik, jelentős kártételre számíthatunk. Az imágók megjelenését a területen kísérjük figyelemmel, majd válogatás nélkül pár száz (100–200) virágon nagyító vagy sztereomikroszkóp segítségével ellenőrizzük a tojásrakást, a lárvakelést és a kártétel mértékét.

Védekezés: erős rajzáskor az imágók ellen a viszonylag rövid várakozási idejű piretroidokat használhatjuk. A tojásból közvetlenül kikelő lárvák ellen sikerrel alkalmazták a kitinszintézis-gátlókat. Virágzás után, sziromhullás végén, amikor már a méhek nem járják a virágokat, a metidation hatóanyagú permetezőszerrel biztosíthatunk tartós védelmet.

3. A körte gyomnövényeiA körte gyomosodása azonos az almánál leírttal.

3.1. A körte gyomirtásaMindenben megegyezik az alma gyomirtásával.

4. A körte védelmeA védelem miatt nagyon fontos a fertőzött levelek időbeni beszántása a talajba. A fatisztogatási, metszési munkák során ügyeljünk a sebkezelés pontos végrehajtására. Az ellenálló gyomok ellen módszeresen védekezzünk, hogy a vegyi védelmet mielőbb mechanikai gyomirtással helyettesíthessük.

Tavasszal a lemosó permetezésnél, ha lehet, a gyümölcsfaolajos kezelés helyett a telelő parazitákra nézve kíméletesebb kozmetikai vazelinolajat alkalmazzuk. A rezes permetezések elvileg csak a körte ventúriás varasodása ellen hatékonyak, de a rágó kártevőkre is táplálkozást gátlón hatnak. A DNOC nem csupán a kártevő rovarok ellen hatásos, mérsékelt hatású a körte ventúriás varasodása ellen is.

Rügyfakadáskor a metidationt azért válasszuk, mert alacsony hőmérsékleten is hatékony. Az áttelelő parazitákat kevésbé mérgezi, viszont a kirajzottakra nagyon mérgező, de szerencsére ekkor még nem találkoznak. A körtelevélbolhák ellen viszont csak a kitinszintézist gátló szerek (vazelinolajjal kombináltan) adnak elfogadható eredményt.

A gyomirtást külön menetben végezzük el. A körtefa ventúriás varasodása és más betegségek ellen is fehérbimbós állapottól ragaszkodjunk a szerves hatóanyagú fungicidek alkalmazásához.

Sziromhullás után közvetlenül még egyszer kénytelenek vagyunk a metidation hatóanyag-tartalmú szer bevetésére, bár ilyenkor már jönnek elő a paraziták, de a biztonság ezt megköveteli.

A későbbiekben már környezetbarát készítményekre váltunk az ültetvényekben telelt és bevándorolt ragadozók védelme miatt. A május elejétől javasolt metomil hatóanyag elsősorban az aknázómolyok ellen hatásos. Amennyiben szükséges, a nyár folyamán az apró szulák visszaszorítására foltkezelést alkalmazzunk. A szüret előtti készítmények megválasztásakor döntő a rövid élelmezés-egészségügyi várakozási idő.

Az ültetvényeket, a fertőzési viszonyoknak megfelelően, lényegesen kevesebb peszticides kezeléssel is megvédhetjük. Az integrált növényvédelmi rendszerben védett körtéseket Franciaországban mindössze négy alkalommal permetezik.


A körte

A körte védelme


38. fejezet - A cseresznye és a meggy1. A cseresznye és a meggy betegségeiCseresznye- és meggyfáinknak számos vírus, baktérium és gomba kórokozója ismert, amelyek közül néhány rendkívül súlyos, nagy termésveszteséggel járó megbetegedést okozhat. A vírusos betegségek között a legfontosabbak a cseresznye és meggy nekrotikus gyűrűsfoltossága (prune necrotic ring spot ilarvirus) és a cseresznye és meggy klorotikus (nekrotikus) gyűrűsfoltossága. Ez utóbbit a prunusdwarf ilarvirus két különböző törzse idézi elő. Valamennyi vírusos betegségre általánosan jellemző, hogy a megtámadott fák növekedése csökken, visszamaradnak a fejlődésben, kevesebb és gyengébb minőségű termést hoznak, és idő előtt elpusztulnak.

A gombás betegségek közül a fák lombozatán károsít a Blumeriella jaapii nevű apotéciumos gomba, amely faiskolai csemetéken súlyos lombhullást, termő fákon pedig levélfoltosságot okoz. A cseresznye és meggy moníliás betegsége elsősorban a meggyfákon veszélyes, ahol leggyakrabban virág- és hajtásszáradást okoz. Ugyanez a betegség gyümölcsrothadás formájában is jelentkezik mind a cseresznyén, mind a meggyen.

1.1. Cseresznye és meggy nekrotikus gyűrűsfoltossága1.1.1. (Prunus necrotic ring spot ilarvirus)

Gazdanövény: elsősorban cseresznye és meggy, de előfordul dísz Prunus fajokon is.

Tünet: a betegségnek két tünettípusa van: a sokktünet és a krónikus tünet. A sokktünet tavasszal jelentkezik rügypusztulás, hajtásnekrózis, valamint a leveleken megjelenő barna, nekrotikus foltok formájában. A levélfoltok később kilyukadnak, nagyszámú folt esetén a levéllemez jelentős részben hiányozhat. A vírussal fertőzött fiatal fák látszólag kigyógyulhatnak, illetőleg évente visszatérhetnek a sokktünetek, de fapusztulás is bekövetkezhet.

A betegség krónikus szakaszában keskeny, erősen fogazott szélű levelek fejlődnek, olykor kettős levélcsúcs is előfordul. A legjellegzetesebb betegségtünet a levelek fonákán látható, mégpedig a levélerek mentén kifejlődő sötétzöld, kakastaréjszerű kinövések, ún. enációk formájában. Ezek az enációk főleg a levél felső harmadában és a levélszél közelében fejlődnek, elsősorban a meggyen.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a korábban stecklenberginek nevezett betegséget először az amerikai földrészen írták le a 60-as évek elején, majd rövidesen Európában és így hazánkban is megjelent. Ma már világszerte a csonthéjasok legelterjedtebb vírusos betegsége. A beteg cseresznye- és meggyfák gyengén fejlődnek, terméshozamuk csökken, és korán elpusztulnak. A kártétel mértéke függ a fajtától, a vírus virulenciájától, valamint komplex fertőzésnél a víruskombinációktól.

A kórokozó átvitele, terjedése: a vírus fertőzött anyanövényekről származó szaporítóanyaggal (szemzőhajtás), fertőzött maggal és pollennel terjed, de gyökérérintkezéssel is átkerülhet a szomszédos egészséges fákra.

Ökológia: a betegség (a tünetek) erőssége nagymértékben függ a fák korától és a külső hőmérséklettől.

Védekezés: legfontosabb a vírusfertőzés megelőzése, amihez egészséges szaporítóanyagra van szükség, továbbá a fertőzött, illetőleg beteg fák kivágására és megsemmisítésére. Értékes szaporítóanyagnál hőkezeléses terápia is alkalmazható. A kórokozó, komplex fertőzésnél a kórokozók kimutatása (meghatározása) lágy szárú, illetve fás indikátornövényeken, valamint ELISA technikával történhet.

1.2. Cseresznye és meggy klorotikus gyűrűsfoltossága1.2.1. (Prunus dwarf ilarvirus)

Gazdanövény: cseresznye, meggy, sajmeggy, valamint több más Prunus faj.

Tünet: évekig látens marad a fertőzés. A cseresznye és meggy levelein halványzöld vagy sárgászöld, gyűrű alakú foltok jelennek meg, az elszíneződés olykor sávok formájában látható. Ez a levélfolt tünet elsősorban


A cseresznye és a meggy

tavasszal és csak rövid ideig észlelhető, míg a levelek fonákán a főér mentén kifejlődő enációk a betegség krónikus voltára utalnak. Idősebb fákon már ritkán fordulnak elő enációk. A vírus egyik törzse nekrózissal járó gyűrűsfoltosságot okoz, és ezért ezt klorotikus-nekrotikus gyűrűsfoltosság néven külön betegségként is említik.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a betegséget a 60-as években írták le Németországban, azóta Európa-szerte, valamint Amerikában is ismertté vált. Magyarországon is már a 60-as évek óta ismert. A beteg fák (főleg a cseresznyefák) rosszul fejlődnek, termésük csökken, az oltványok pedig rosszul erednek.

A kórokozó átvitele, terjedése: a fő fertőzési források a vírust hordozó anyatövek, illetve az ezekről származó szaporítóanyag. Terjedhet még a vírus maggal és pollennel is.

Védekezés: vírusmentes szaporítóanyag felhasználása, a beteg fák kivágása és megsemmisítése. A kórokozó, komplex fertőzésnél a kórokozók kimutatása (meghatározása) lágy szárú, illetve fás indikátornövényeken, valamint ELISA technikával történhet.

1.3. Cseresznye és meggy blumeriellás betegsége1.3.1. (Blumeriella jaapii; anamorf alak: Phloeosporella padi)

Gazdanövény: elsősorban cseresznye és meggy, ritkábban sajmeggy, kajszi, szilva, mandula és más Prunus fajok.

Tünet: leggyakrabban a leveleken, ritkán a gyümölcskocsányon jelentkezik. A levél színén 1–3 mm átmérőjű, kerek vagy szögletes, liláspirostól sötétbarna színű foltok jelennek meg, és ezeknek a foltoknak megfelelően a levél fonákán kissé kiemelkedő, az epidermisz alól felszabaduló sárgásfehér, drappos termőképletek, acervuluszok láthatók. A kórfolyamat előreheladtával a foltok összefolynak, a közepük kifehéredik, a levéllemez sárgul, majd a levél lehullik. A fertőzés a fa alsó levelein kezdődik és halad felfelé.

A gyümölcskocsány ritkán fertőződik, ilyenkor apró, bíborvörös udvarú foltok borítják, amelyekben szintén kifejlődnek az acervuluszok. A kocsány fokozatosan elhal, és a gyümölcs megaszalódik.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a kórokozó konídiumos alakjának régi neve alapján korábban cilindrospóriumos foltosságnak nevezett betegséget az Egyesült Államokban írták le először, a múlt század 80-as éveiben. Hamarosan Európában is megjelent, és ma már valamennyi cseresznye- és meggytermesztő országban előfordul. Hazánkban először faiskolai betegségként észlelték, és ma is a fiatal csemetéket veszélyezteti leginkább. Termőfákon alig harminc éve ismert, a leveleket és a gyümölcskocsányt károsítja, de gyengül a hajtásnövekedés, csökken a termőrügyképződés és romlik a fák kondíciója.

A kórokozó életmódja: a kórokozó a lehullott levelek fonákán sötétbarna, pontszerű, kiemelkedő sztrómák formájában, szaprofita módon telel át. Tavasszal a sztrómákból apotéciumok, ritkábban acervuluszok képződnek, amelyekben 1–2 sejtű, megnyúlt aszkospórák, illetve többsejtű, hajlított fonál alakú konídiumok fejlődnek. Az aszkospórák kiszóródása általában áprilistól (lombfakadás) júniusig tart, a konídiumok valamivel hamarabb kezdenek szóródni. A kórokozó spórái a felcsapódó vízcseppekkel kerülnek a levelekre, és a sztómákon keresztül hatolnak be a gazdanövény leveleibe. Egy-két hét lappangási idő után jelennek meg a betegség tünetei, és rövidesen új acervuluszok is fejlődnek. Ezt követően általában több konídiumos nemzedék követi egymást.

Ökológia és előrejelzés: a betegség kialakulását és terjedését döntő módon befolyásolják az időjárási viszonyok. Mind az elsődleges, mind a további fertőzésekhez nedvességre (csapadékra) van szükség, ugyanis a spórák vízcseppekkel jutnak a levelekre, és ottani csírázásukhoz is vízre van szükség. A konídiumok 21 °C-on csíráznak leginkább, 15 °C alatt és 27 °C felett csíraképtelenek. Éppen ezért nedves, csapadékos tavaszt követően fokozódik a járványveszély.

Védekezés: a fertőzött lomb talajba forgatása, illetve lepermetezése benomil vagy tiofanát-metil hatóanyagú szerekkel az áttelelő alak elpusztítására. A tavaszi fertőzések ellen a valós veszélyhelyzetnek megfelelő kémiai védelem cineb, mankoceb, propineb, kaptán, benomil vagy tiofanát-metil hatóanyagú fungicidekkel.

1.4. A cseresznye és meggy monilíniás betegsége1.4.1. (Monilinia laxa, M. fructigena)



Gazdanövény: cseresznye, meggy, valamint más csonthéjas gyümölcsfajok.

Tünet: a virág-, hajtás- és ágelszáradás csak meggyen, míg a gyümölcsrothadás cseresznyén és meggyen egyaránt előfordul. (A cseresznyén egy másik gomba, a Monilinia fructigena is okozhat rothadást.)

A virág csésze- és sziromlevelei világosbarnák, a virágkocsány barna, elhalt. A virágrészeken apró, szürkés színű penészpárnácskák (sztrómák) figyelhetők meg. A hajtás alsó részén besüppedő, ovális foltok jelennek meg, az ilyen hajtás csúcsi része a levelekkel együtt elbarnul, elszárad. A vesszőn és ágakon rákos sebek alakulnak ki. Csapadékos időben a beteg hajtásokon, vesszőkön és ágakon ugyancsak szürkés színű gombatelep fejlődik.

A gyümölcsön a sebzések körül egyre nagyobbodó barna, rothadó folt keletkezik, amely végül az egész gyümölcsre kiterjed. A rothadó felületen hamarosan megjelenik a gomba szürkés sztrómája. A beteg gyümölcs kocsánya elbarnul, maga a gyümölcs barna színű múmiává szárad össze és legtöbbször a fán marad.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a monilíniás gyümölcsrothadás egyike a legrégebben ismert és világszerte elterjedt betegségeknek, a virágpusztulás azonban jóval újabb keletű. Ez utóbbi alattomosabb betegség, hiszen a kórokozó gomba a hajtásokon és termőnyársakon keresztül behatol az idősebb fába és ott az évek során rákos elhalásokat okoz.

A kórokozó életmódja: a kórokozó többféle módon és alakban képes áttelelni. Legfőbb fertőzési források a gyümölcsmúmiák (álszkleróciumok), amelyeken tavasszal apotéciumok képződnek (az aszkospórák fertőzésben játszott szerepe vitatott), illetve még az ősszel kialakult konídiumok is életképesek maradnak, továbbá a tél folyamán, majd tavasszal új konídiumok fejlődnek. A fertőzött vesszőkön és ágakon tavasszal új sztrómák, azokon pedig szintén konídiumok alakulnak ki. Ez utóbbiak ugyancsak fontos fertőzési forrásul szolgálnak. A konídiumok levegő vagy vízcsepp útján jutnak a gazdanövényükre.

Virágzáskor a konídiumok a pollenhez hasonlóan csíráznak és a bibén keresztül fertőznek. A magkezdeményből továbbnőve a kocsányba, majd onnan a vesszőbe jut a gomba. A gyümölcsök mindig valamilyen sérülésen (rovarrágás, jégverés okozta seb vagy egyenlőtlen vízellátás miatt keletkezett repedés) keresztül fertőződnek, de szorosan érintkező gyümölcsöknél közvetlen, bőrszöveten keresztüli átfertőzés is előfordul.

Ökológia és előrejelzés: a kórokozó viszonylag alacsony hőmérsékleten is képes fejlődni, ezért enyhe téli napokon a sztrómák felületén friss konídiumok fejlődését lehet megfigyelni. Hasonlóképpen kora tavasszal, már 8–10 °C hőmérsékleten csíráznak az áttelelt vagy télen képződött konídiumok, és amennyiben a virágzás alatt csapadékos, ködös az idő, fertőzési veszélyhelyzet következik be.

Védekezés: a gyümölcsmúmiák megsemmisítése, illetve talajba dolgozása, valamint a fertőzött fás részek metszéssel való eltávolítása és végül a gyümölcssérülések elkerülése hatékony megelőzést jelent. Fontos a korai védekezés rügypattanás előtt réztartalmú szerekkel, virágzáskor, illetve utána kaptán, prokloráz, benomil, tiofanát-metil, vinklozolin stb. hatóanyagú készítményekkel.

2. A cseresznye és a meggy kártevőiA cseresznye és meggy kártevőegyüttesének legjelentősebb, gazdasági kárt is okozó tagja a cseresznyelégy, amelynek nyűve a termésben él. Ugyancsak az együttes jellegzetes tagja a füstösszárnyú levéldarázs, amelynek fekete, csillogó felületű álhernyói a leveleket hámozgatják. A gyakran megjelenő fekete cseresznye-levéltetű telepei főképpen a hajtásvégek leveleinek fonákán élnek és azok torzulását, becsavarodását okozzák. A fertőzött levelek alatti részeket a levéltetvek ürüléke (mézharmat) és az azon megjelenő korompenész lepi el. A károsítás a cseresznye vagy meggy termését kevéssé érinti ugyanazon évben, mert a levéltetvek elszaporodása rendszerint a gyümölcsérés után következik be. Alig észrevehető szépséghibának számít a gyümölcsök magjában esetenként fejlődő meggyeszelény kártétele; a bogár peterakását a gyümölcs felületéről a magig húzódó keskeny csatorna jelzi.

2.1. Cseresznyelégy2.1.1. (Rhagoletis cerasi)

Tápnövénykör: elsősorban a cseresznyét és meggyet károsítja, de megfigyelték lonc (Lonicera), sajmeggy (Prunus mahaleb) és csepleszmeggy (Prunus fruticosa) gyümölcsében is. Ezek igen fontosak mint alkalmi



tápnövények, ha a cseresznye virágzása valamely okból elmaradna. Említés történik az irodalomban a parkokba telepített hóbogyó (Symphoricarpus) és ördögcérna (Lycium), valamint a sóskaborbolya (Berberia) termésében való előfordulásáról; az utóbbi adat azonban valószínűleg a rokon Rhagoletis berberidis légyfajjal való összetévesztés eredménye.

Kárkép: a cseresznyelégy lárvája (nyűve) a gyümölcsben furkálva fejlődik, táplálkozása és mozgása következtében a mag körüli részek elpépesednek és elbarnulnak. A gyümölcs puha tapintásúvá válik, és a mag nyomásra könnyen elmozdul. A károsított cseresznye (meggy) erjedésbe és rothadásba megy át.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: Európában elterjedt faj, a fertőzött terület hazánkban évente mintegy 15–20 ezer ha-t tesz ki, nem számítva a kiskerteket és szórvány gyümölcsösöket. A kései, egyben az export szempontjából legjelentősebb cseresznyefajták fertőzöttsége elérheti a 100%-ot is.

Fejlődésmenet: az évente egy nemzedéket nevelő faj obligát diapauzájú, a nyugalmi állapota független a fotoperiódustól. A talaj felső 10 cm-ében telelő bábokból az első imágók rendszerint a 12 °C talajhőmérséklet elérése után, már április közepén kikelnek, de rajzásuk júliusig eltarthat. A diapauza feloldásában jelentős szerepe van a bábokat ért fagyhatásnak, 0 °C feletti hőmérsékleten telelt bábok nem alakulnak át a következő évben. A június közepén diapauzájukat elkezdő bábok kis százalékából (0,1–5%) még ugyanazon a nyáron megjelenhetnek imágók, ezeknek nincs hatása a cseresznyetermesztésre. A bábok túlnyomó része a következő tavaszig nyugalmi állapotban marad, 4-5%-uk kétszer is áttelel.

A bábokból kikelt legyek kiszíneződésük és szárnyaik megkeményedése után válnak repülőképessé, nagyobb távolságokra azonban ritkán repülnek. A fakorona déli oldalán, a legmelegebb részeken tartózkodnak a legszívesebben, a levelek fonákán (a közvetlen napfényt kerülik). A nőstények párosodás, majd érési táplálkozás után válnak termékennyé, és petéiket tojócsövükkel egyenként a zöld vagy színesedő gyümölcsök héja alá süllyesztik. A nőstény petézéskor a gyümölcsöt a többi nőstény tájékoztatását szolgáló (elriasztó) feromonnal jelöli meg, így gyümölcsönként rendszerint csak egy nyű fejlődik.

A petékben az embrionális fejlődés 6–10 napig, a lárvák fejlődése 10–12 napig tart. A kifejlődött lárvák a károsított gyümölcsből a földre vetik magukat, abba 10–12 cm mélységig befurakodnak, majd ott bábbá alakulnak.

Ökológia és előrejelzés: az imágók kialakulásához szükséges, a bábokat ért fagyhatástól eltekintve a faj inkább melegkedvelőnek nevezhető, így már maga a rajzás csak a megfelelő (12 °C feletti) talajhőmérséklet elérése után várható. Az imágók a fakorona legmelegebb részeiben tartózkodnak, és ezért a gyümölcsök fertőzöttsége is a déli oldalon a legmagasabb. A hőmérséklet a lárvafejlődés időtartamát is lényegesen befolyásolja.

Nyugati vizsgálatok szerint az európai cseresznyelégy-populáció keleti és nyugati törzsre tagolódik, amelyek genetikailag inkompatibilisek; a két törzs határvonala Magyarország és Ausztria határán húzódik. Az ökológiai sajátosságot a gyakorlati védekezés során még nem hasznosították.

A védekezés eredményességének alapfeltétele, hogy a legyek rajzásához igazodjék. A rövid távú előrejelzés az előző évben erősen fertőzött fák alatti talajon elhelyezett sátorcsapdával vagy Tóth-féle rajzásvizsgáló izolátorral történik. Ez utóbbi 1 mm lyukbőségű drótszövettel fedett deszkakeret, amelyet 100 bábot tartalmazó földréteg fölé állítanak, és a fényt kedvelő legyek a lesötétített keret sarkán a drótháló furatába elhelyezett üvegfiolában gyülekeznek. Amikor a fiolában a legyek száma a 3–5%-ot elérte, a védekezés ideje elérkezett.

Használható továbbá a rajzó legyek vizsgálatára az Ilovai-féle sárgalapos színcsapda (nem száradó ragasztóanyaggal bekent, 20 – 2 cm méretű, sárga műanyag lap), amelyet a lombkorona külső részében erősítenek fel.

Védekezés: a fák alatt a cseresznyelégybábok száma lényegesen csökkenthető, ha a termést nem hagyják túlérni a fán és hiánytalanul szüretelnek. A védekezést továbbá megkönnyíti, ha az azonos érő fajtákat elkülönítve, de egy helyre telepítik.

A védekezőszerek megválasztásánál különös figyelemmel kell lenni a szer várakozási idejére. Eredményesen használható a rövid élelmezés-egészségügyi várakozási idejű vagy melegvérűekre kevésbé mérgező szerek széles köre, így a dimetoát hatóanyagú készítmények a fention, metilazinfosz, kinalfosz. Melegvérűekre jelentenek kisebb veszélyt a piretroidok, amelyek azonban korántsem veszélytelenek a háziméhekre, így alkalmazásuk házikertekben különös gondosságot igényel.



2.2. Füstösszárnyú levéldarázs2.2.1. (Caliroa limacina)

Tápnövénykör: leggyakoribb tápnövénye a cseresznye, meggy és körte, valamint birs. A díszfák közül megtalálható a Sorbus, Prunus és Crataegus nemek tagjain.

Kárkép: a levelek színén kezdetben áttetsző foltok mutatkoznak a lehámozott epidermisz helyén. Ezek később megbarnulnak, és a levél (néha az egész fa) leperzselt képet mutat.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: Európában és Magyarországon nem ritka faj; mivel károsítása ritkán vezet a növény pusztulásához, kártétele legtöbbször esztétikai jellegű, és inkább faiskolákban védekeznek ellene.

Fejlődésmenet: a talajban telel, gubóban, lárva alakjában, és első rajzása április–májusra esik. Partenogenezissel szaporodik, vagyis csak nőstény alakja ismeretes. Két, egymásba folyó nemzedékének lárvái a nyár elejétől késő őszig károsítanak. A második nemzedék augusztus–szeptemberben rajzik.

A nőstények a petéiket a levélfonák felől süllyesztik a levelek bőrszövete alá, a kikelő lárva a levél színén táplálkozik. A fejlettebb lárva egy másik levelet keres fel, ezen azonban már a levélfonákot is károsítja hámozó rágásával. A meztelen csigára emlékeztető lárvák teste sárga, de azt borító csillogó, fekete váladék révén fekete színű. Az utolsó vedlése alkalmával a lárva a nyálkás bevonatot leveti, és sárga színe előtűnik.

Ökológia és előrejelzés: a tömeges elszaporodás feltételeire nézve nem rendelkezünk elegendő adattal. A kártétel nyár elején kezdődik, de rendszerint augusztusban hatalmasodik el.

Védekezés: a levelek felszínén hámozó lárvák elleni védekezés viszonylag könnyű feladat, ellenük a cseresznyelégy elleni védekezésben használt foszforsavészterek, dimetoát hatóanyagú szerek vagy piretroidok használhatók.

3. A cseresznye és a meggy gyomnövényeiLásd: A szilva gyomnövényei.

3.1. A cseresznye és a meggy gyomirtásaLásd: A szilva gyomirtása.

4. A cseresznye és a meggy védelmeA cseresznye és a meggy termesztésére egyaránt jellemző a szórvány jelleg (kiskertek, fasorok stb.), emellett a fajták zöménél az idősebb fák mérete is akkora, hogy háti géppel szinte lehetetlen a korona felső részét is lepermetezni. A két tényező együttesen eredményezi, hogy növényvédelmük nem megoldott vagy legalábbis hiányos. Ezért is nagyon fontos, hogy a nem vegyszeres védekezések nyújtotta lehetőségeket igyekezzünk maximálisan kihasználni. Pl. a téli araszolók nőstényeit a fák törzsére helyezett fogóövekkel eredményesen gyűjthetjük össze a peték lerakása előtt vagy a cseresznyelégy bábjainak mély aláforgatásával megakadályozhatjuk a legyek előjövetelét, a lehullott levelek megsemmisítésével több kórokozó fertőző forrását csökkenthetjük.

A rügypattanás előtti védekezéssel mérsékelhetjük a levéltetű, a kaliforniai pajzstetű, a sodrómolyok, a téli araszolók, a levéllyukacsosodás fertőzésének mértékét, valamint a gyomosságot.

A cseresznye és meggy gyomirtása nem különbözik a szilváétól, vagyis azonos szerek azonos módon használhatók.

A tél végi lemosó permetezésnél azonos szempontokat kell figyelembe venni, mint a szilvánál.

A rügypattanás és virágzás közötti időszakban a sztigminás levéllyukacsosodás, a levéltetvek, az araszoló hernyók és a sodrómolyok ellen védekezhetünk. Különösen hatékony lehet a levéltetű elleni védekezés. Ezt a kezelést célszerű a fehérbimbós állapot elején elvégezni. A sztigminás levéllyukacsosodás ellen ebben az időben legcélszerűbb réztartalmú szert (rézoxiklorid és kombinációi, réz-hidroxid), míg a kártevő rovarok ellen



kinalfosz, metilparation, metidation, dimetoát és eszfenvalerát hatóanyagú szerek valamelyikét használni.

Védelem a virágzás alatt. A virágzó gyümölcsfákat általában nem szoktuk permetezni. Ez alól kivétel a meggy, amelyet monilínia ellen ekkor tudjuk a legeredményesebben megvédeni. Ha nem túlságosan kedvező az időjárás a monilíniás betegségnek, akkor egyszeri, ha igen, kétszeri kezelést kell végezni. Egyszeri kezelésnél a virágok 70–80%-ának a kinyílásakor, kétszeri kezelésnél pedig először a virágok 40–50%-ának a kinyílásakor, másodszor pedig teljes virágzásban történjen a permetezés, lehetőleg a reggeli vagy az esti órákban, hogy a méhek testét ne permetezzük le.

Az engedélyezett hatóanyagok közül a vinklozolin, iprodion és procimidon a legalkalmasabb erre a védekezésre. Valamivel kevésbé hatékonyak a benomil és tiofanát-metil hatóanyagú készítmények. Ekkor rovarölő szert ne használjunk!

Védelem sziromhullás után. Közvetlenül sziromhullás után kell kezdeni a védekezést a blumeriellás levélfoltosság ellen, de tovább kell védekezni a levéltetvek és a sztigminás levéllyukacsosodás ellen is. A két kórokozó ellen benomil, mankoceb, kaptán, ditianon, cineb és metirám hatóanyagú szerek valamelyikével, a levéltetvek ellen pedig kinalfosz, metilparation, metidation, dimetoát, cipermetrin és eszfenvalerát hatóanyagokkal, illetve a permetrin + tetrametrin + PBO kombinált hatóanyagú készítménnyel védekezhetünk. Ezek a szerek elpusztítják a kaliforniai pajzstetű rajzó hímjeit is.

A vegetációs időszakban a posztemergens gyomirtás azonos a szilvánál leírtakkal.

A gyümölcs teljes kifejlődése előtt már szükségessé válhat a cseresznyelégy elleni első védekezés. Mivel nincs mindig szoros összefüggés a gazdanövény és a kártevő fenológiája között, ezért leghelyesebb rajzásmegfigyelést végezni és a védekezést a tömeges rajzáshoz igazítani, majd 7–8 nap múlva megismételni. Az első védekezésre még lehet 14 napos élelmezés-egészségügyi várakozási idővel rendelkező szert is használni, a másodikra azonban csak maximum 7 naposat alkalmazzunk. Legyünk tekintettel a gyerekekre, akik már a félérett gyümölcsöt is fogyasztásra „alkalmasnak” találják! A rajzást vagy sátorizolátorral, vagy sárga fogólapokkal figyelhetjük meg. Ha nincs lehetőség a cseresznyelégy rajzásának megfigyelésére, akkor az első permetezést a gyümölcsök sötétzöld színének kihalványulásakor, közel teljesen kifejlett állapotban végezzük el, a másodikat pedig 7-8 nap múlva, amikor az első gyümölcsök kezdenek rózsaszínesre változni.

A cseresznyelégy elleni védekezés egyúttal a füstösszárnyú levéldarázs és ha a kaliforniai pajzstetű rajzásával egybeesik, úgy az az elleni védekezést is szolgálja, de célszerű a blumeriellás levélfoltosság elleni védekezéssel is összekapcsolni. Erre a célra a sziromhullás utáni védekezésre ajánlott hatóanyagú szerek valamelyikét használhatjuk.

A továbbiakban még a kaliforniai pajzstetű rajzását figyelve a tömeges rajzás kezdetén védekezhetünk ellene, amit 8–10 nap múlva meg kell ismételni.

A levelek zömének lehullásakor célszerű elvégezni a lombfertőtlenítést réz-szulfát hatóanyagú szerrel, amely főleg a blumeriellás levélfoltosság ellen hatásos, de jó a pszeudomonászos betegség és gnomóniás levélfoltosság ellen is.

A cseresznye és a meggy védelme


39. fejezet - A szilva1. A szilva betegségeiA szilvafákat elsősorban a vírus eredetű himlőbetegség, illetve néhány gombás betegség veszélyezteti. A szilvahimlő (plum pox potyvirus) nemcsak a termés mennyiségét csökkenti és minőségét rontja, hanem a fák élettartamát is jelentősen lerövidíti. A gombás betegségek közül legfontosabb a tafrinás gyümölcstorzulás (bábaszilva) (Taphrinapruni), a polisztigmás vörösfoltosság (Polystigma rubrum) és egyes években a szilvarozsda (Tranzschelia pruni-spinosae). A tafrina elsősorban a termést károsítja (bár az ágseprűsödés is ismert), a polisztigmás betegség és a rozsda viszont a leveleken okoz foltosságot, elhalást, illetve levélhullást, ezáltal gyengítve a fák kondícióját.

1.1. Szilvahimlő1.1.1. (Plum pox potyvirus)

Gazdanövény: a szilván, ringlón, kajszin és őszibarackon károsít, azonban előfordul a kökényen és más díszfákon, valamint gyomnövényeken is, amelyek rezervoárként szerepelnek.

Tünet: a leveleken halványzöld, illetve sárgászöld, 2-3 mm-es foltok és 6–10 mm-es gyűrűk jelennek meg. A foltok és gyűrűk fonáki részén az erek sárgászöldre színeződnek.

A gyümölcsökön enyhén vagy erősebben bemélyedő, gyűrű alakú vagy szabálytalan rajzolatú, sárgászöld foltok láthatók. Az ilyen gyümölcs egyenlőtlenül fejlődik, torz lesz és íztelen, belső szöveteiben barna elszíneződés látható. Gyakori még a mézgaképződés is. Olykor a csonthéjon is barna foltok jelennek meg.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a himlővírust először Bulgáriában írták le 1932-ben (sarka). Később Európa-szerte ismertté vált, és jelenleg mind Magyarországon, mind Kelet- és Dél-Európában komoly mértékben károsít. Főleg a szilván és kajszin veszedelmes, terjedőben lévő betegség. Nemcsak a termés válik értéktelenné, hanem hatására a fák legyengülnek és jelentős részük korán elpusztul.

A kórokozó átvitele, terjedése: fontos fertőzési források az anyanövények (a vírus szisztemizálódik a fában), illetve az ezekről származó szaporítóanyag (szemzőhajtás, mag, pollen). A vírus terjeszthető mechanikai úton is a fertőzött fák nedvével (pl. művelőeszközökkel), és nagyon fontos a levéltetvekkel való nem perzisztens vírusátvitel.

Védekezés: vírusmentes szaporítóanyag használata, a fertőzött fák kivágása és megsemmisítése továbbá a megfelelő termőhely kiválasztása mind fontos megelőző intézkedés. A vírustörzsek között patogenitásban, tetűátvitelben és szerológiai tulajdonságokban jelentős különbségek lehetnek, ezért a pontos diagnosztika fontos eleme a megelőzésnek.

1.2. Szilva tafrinás betegsége1.2.1. (Taphrina pruni, T. insititiae)

Gazdanövény: szilva és ringló.

Tünet: a gyümölcstorzulást (bábaszilva) okozó T. pruni esetében a tünetek terméskötődés után jelentkeznek. A fejlődő gyümölcsök megnyúlt, lapos külsőt mutatnak és erősen megnagyobbodnak, néha kissé begörbülnek. Szabálytalan formájuk alapján könnyen elkülöníthetők. A beteg gyümölcsök színe sárgászöld, sárgásbarna, és felületüket fehéres, deres bevonat takarja. Az ilyen gyümölcs belül rágós, íztelen, a magház üres, nincs csonthéj. Végül a termés ráncosodik, töpped, majd lehullik, vagy éppen sokáig rajta marad a fán.

Az ágseprűsödést (boszorkányseprű) okozó T. insititiae fertőzése teljesen más tünetekkel jár, és ez a betegség főleg idősebb ültetvényekben jelentkezik. A beteg fák levelei aprók, hullámosak, csavarodottak, és a fonákjukon fehéres, dérszerű bevonat látható. A legjellegzetesebb tünetet azonban a szabálytalanul, sűrűn növő ágak adják, vagyis az ilyen fák elseprűsödnek.


A szilva

Elterjedés és gazdasági jelentőség: nagyon régen ismert betegség, és elsősorban a csapadékosabb vidékeken fordul elő, fellépése azonban érzékeny termésveszteséggel jár.

A kórokozó életmódja: leginkább micéliumos alakban telel át a gyümölcsmúmiákban vagy a fertőzött vesszők, ágak kérge alatti parenchimaszövetekben. Hidegtűrése miatt azonban az aszkokonídiumokkal, más néven sarjsejtekkel vagy sarjkomidiumokkal is képes fennmaradni, amelyek enyhe téli napokon is képződhetnek.

Az első fertőzések rügypattanáskor és azt követően várhatók, egészen a gyümölcs kötődéséig. A magházba benőtt micélium kóros sejtburjánzást indít el, és ezért alakul ki a torz, nagyméretű gyümölcs. Az első fertőzést az újonnan fejlődő aszkospórák, majd sarjkonídiumok révén továbbiak követik, és ezt a fertőzési láncot rendszerint a nyári meleg időjárás állítja meg. Az ágseprűsödés kórokozója a leveleken képezi az aszkuszokat és aszkospórákat, amelyek ugyancsak a nyár elejéig szolgálnak fertőzési forrásul.

Ökológia és előrejelzés: a betegség kialakulásához hűvös, csapadékos időre van szükség, elsősorban virágzás idején. A mészben szegény, savanyú talajok kedveznek a betegség fellépésének.

Védekezés: a fertőzött gyümölcsök, vesszők és ágak eltávolítása, illetőleg megsemmisítése; szükség esetén rügypattanás előtti lemosó permetezés réztartalmú szerrel, fehérbimbós állapotban, majd sziromhullás után pedig ditiokarbamát, kaptán, benomil vagy tiofanát-metil hatóanyagú szerekkel.

1.3. Szilva polisztigmás levélfoltossága1.3.1. (Polystigma rubrum; anamorf alak: Polystigmina rubra)

Gazdanövény: szilva, ringló és más, vad Prunus fajok (pl. kökény).

Tünet: tavasszal a fiatal leveleken először 1-2 mm-es, elmosódó szélű, sárgászöld, majd sárga foltok jelentkeznek, ezek nagyobbodnak és 1–3 cm átmérőjű, élénk narancsvörös, a levél színén besüppedő, a másik oldalon ennek megfelelően kiemelkedő, kissé megvastagodott foltokká fejlődnek (a kórokozó endogén sztrómái). Nyár közepére a foltok fonáki oldalán sok apró, fekete pont alakul ki, amelyek a kórokozó piknídiumai. Ezektől a folt közepe szürkés színű lesz.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: általánosan előforduló lombbetegség, különösen a melegebb éghajlatú vidékeken (pl. Délkelet-Európában). A levélfoltok miatt csökken az asszimilációs felület, idő előtti lombhullás következhet be, a fák legyengülnek és csökken a termőrügy-differenciálódás.

A kórokozó életmódja: a kórokozó peritéciumkezdeményekkel telel át a beteg, lehullott levelekbe ágyazott endogén gombasztrómában (ez utóbbi ilyenkorra kemény és fásodott képletté válik). A tavaszi első fertőzéseket a hialin, egysejtű, elliptikus aszkospórák indítják el, rendszerint virágzáskor, de az aszkospóraszóródás júniusig is elhúzódhat. Az aszkospórák széllel jutnak a levelekre, ahol kicsíráznak és a sztómákon keresztül behatolnak a szövetekbe. Kb. hat hét múlva jelennek meg az első tünetek. A foltokon képződő piknídiumokban fonalas, végükön meggörbülő piknokonídiumok fejlődnek, ezek azonban sterilek, nem játszanak szerepet a betegség terjesztésében.

Ökológia és előrejelzés: mind az aszkospórák kiszóródásához, mind a csírázáshoz és fertőzéshez a gombának nedvességre van szüksége. Éppen ezért tavasszal, mindig esőt követően kezdődik az aszkospórák kiszabadulása (a parafízisszálak megduzzadnak és kilökik a spórákat), és maga a fertőzés is esős, enyhén meleg (18–22 °C) időben következik be leginkább.

Védekezés: az áttelelő alak elpusztítása leszántással vagy vegyszeres (benomil) kezeléssel. Máshonnan szállított inokulum ellen fehérbimbós állapottól vagy sziromhullástól kezdve ajánlatos permetezni a tafrinánál leírt fungicidekkel.

1.4. Szilvarozsda1.4.1. (Tranzschelia pruni-spinosae, T. discolor)

Gazdanövény: fő gazdanövény a szilva és a ringló, de más Prunusok is számításba jöhetnek; köztesgazdáik az Anemone és Thalictrum fajok.

Tünet: a szilvalevelek színén apró, sárga, szögletes foltok jelennek meg, amelyek később szürkésbarna színűre


A szilva

változnak és beszáradnak. Ezeknek megfelelően a levelek fonákán világosbarna uredotelepek fejlődnek. Eddig a tünetek mindkét kórokozónál egyformák. A teleutotelepek azonban már különböznek. A T. pruni-spinosae esetében a levelek színén apró, sárgászöld, később 2–3 mm-es, szürkésbarna, szögletes foltok, a levelek fonákán pedig vörösesbarna, elporzó teleutotelepek láthatók. A T. discolornál viszont a levél színén megjelenő sárgászöld, majd sárga foltoknak a fonákon apró, pontszerű, sötétbarna, nem elporzó teleutotelepek felelnek meg. Egyazon fán, sőt levélen mindkét gombafaj együtt is előfordulhat.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: Európában a század elejétől ismert ez a betegség, és ma már világszerte elterjedt. Főleg csapadékos tavaszt követően, a nyár második felére alakulhat ki járványos megbetegedés. A fertőzés következtében csökken a fák életereje és termőképessége, a lombozat idő előtt lehullik.

A kórokozó életmódja: mindkét kórokozó gazdacserés rozsdagomba, azonban az áttelelésükhöz és az elsődleges fertőzéshez nem feltétlenül szükséges a köztesgazda jelenléte vagy közelsége. A lehullott beteg levelekben uredo-, illetve teleutotelepekkel vagy a köztesgazdában évelő micélium formájában telelnek át. A tavaszi fertőzés ennek megfelelően vagy bazidiospórából indul ki, amely a köztesgazdát fertőzi, vagy uredospórából, amely a főgazdát fertőzi, esetleg ecidiospórából, amely megint csak a köztesgazdán kezd élősködni. Bár az első levéltünetek rendszerint már a nyár elején láthatók, tömegesen csak a nyár végére jelennek meg.

Ökológia és előrejelzés: párás, viszonylag meleg idő kedvez a rozsdagomba fejlődésének. Csapadékos májust és júniust követően számítani lehet a járvány kialakulására.

Védekezés: a korai fertőzések megakadályozhatók sziromhullástól június végéig tartó permetezéssel, cineb, mankoceb, propineb, metiram hatóanyagú szerekkel.

2. A szilva kártevőiA szilvamagoncok vagy csemeték gyökerét a cserebogárpajorok (Melolontha spp.) rágják, a főgyökérben, majd a csemete fatestében a csemetebogár (Agrilus viridis) lárvája károsíthat. Az utóbbi kétéves fejlődése során a csemete törzsében körkörös járatot rág, amelynek mentén a csemete szélnyomásra vagy egyéb mechanikai okból letörik.

A termőfákon a szilva jellegzetes kártevője a szilva-gubacsatka, amely apró, gömbölyű, gombostűfej nagyságú gubacsokat képez, és rügyek, levélkezdemények alatt áll. Jelentékeny, gazdaságilag is érezhető kártételt azonban főképpen a szilvamoly okoz, amelynek két nemzedéke a termésekben kora nyártól őszig károsít. A poloskaszagú szilvadarazsak (fekete és sárga szilvadarázs) és a fiatal gyümölcsök lehullását okozó, bronzos fényű szilvaeszelény ritkább, alkalmi kártevők, és főképpen kisebb házikertekben, speciális ökológiai viszonyok között lépnek fel; védekezés az utóbbiak ellen ritkábban indokolt.

A szilvafán pete alakban áttelelő sárga szilva-levéltetű jelentősége a szilván alárendelt, miután csak a sarjhajtások levelein okoz fodros levéltorzulásokat; ellene ezeken nem is igen ismeretes védekezés. Kártétele a növényi vírusok átvitele révén egyéb kultúrákban (burgonya, napraforgó) jelentkezik.

2.1. Szilvamoly2.1.1. (Grapholitha funebrana)

Tápnövénykör: hazai és külföldi megfigyelések alapján a szilvamoly tápnövényei: szilva (ringló), kökény, meggy, cseresznye, őszibarack, valamint kisebb mértékben dió és alma.

Kárkép: a fertőzött gyümölcs gyakran féloldalasan fejlődik, a lárva berágásának helyén a gyümölcsön általában mézgacsepp jelenik meg, amely egyes esetekben hosszú fonállá nyúlik. A hernyó barnás, szemcsés ürülékével beszennyezi, fogyasztásra alkalmatlanná teszi a gyümölcs belsejét. A késői nemzedékek és a meleg időjárás a fertőzött szilva erjedését, rothadását okozzák, így a lehullott szilva még cefrézésre is alkalmatlanná válik.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a Magyarország területén közönséges faj Európa és Ázsia középső és déli részén is elterjedt, a szilvatermesztés egyik legveszélyesebb korlátozója. Míg a kezelt üzemi gyümölcsösökben a fertőzése alig haladja meg a 2–10%-ot, az elhagyott és kezeletlen szórványgyümölcsösökben (és ilyen a szilvások nagy része) kártétele elérheti az 50%-ot is. A szilva viszonylag magas piaci ára következtében a védekezés napjainkra egyre kifizetődőbbé válik.


A szilva

Fejlődésmenet: a faj Magyarországon háromnemzedékű. Az áttelelés kifejlett lárva alakjában történik a fák törzsének kérgébe rágott üregben, amelyet rágcsálékkal vegyített, szabálytalan és kevéssé észrevehető gubó borít. Az áttelelő nemzedék első lepkéi májusban jelennek meg, és rajzásuk júliusig elhúzódik; az utolsó lepkék repülésével egy időben már az első nyári nemzedék rajzása is megkezdődhet, a rajzások tehát összefolynak. A 3. lepkerajzás augusztus elejétől észlelhető. Az elmosódó nemzedékhatárok csak az imágók gondos megfigyelésével állapíthatók meg, különösen forró nyarakon. A lepkék normál fényre nem vagy csak alig repülnek, de UV-csapdával jól gyűjthetők; főképpen az alkonyati és hajnali órákban aktívak, nappal a lombozaton, törzsön pihennek.

Az első lepkék megjelenése és a petézés megindulása között 8–18 nap is eltelhet, a peterakást döntően időjárási tényezők befolyásolják. A petéket rendszerint a gyümölcs alsó harmadára rakják, levélen, ágon pete csak kivételesen található.

A petében az embrionális fejlődés 5,5–8,6 napot, meleg július–augusztusban 1–3 napot vesz igénybe. A mintegy 1 mm átmérőjű, lapos, kerek peték színe a víztisztából a hernyó kelésének közeledtére rózsaszínűre változik. A fiatal (L1) hernyó a gyümölcsbe való behatolás előtt a szilva felületén mászkál. Nagyobb fertőzéskor egyetlen gyümölcsben 2–5 hernyó is fejlődhet (eltérően a jóval erősebb konkurenciaharcot folytató almamolyhernyóktól!). A kocsánynál vagy a gyümölcs oldalán készített kirágási nyíláson át a fán maradó (vagy lehullott) gyümölcsöt elhagyó hernyók a tenyészidő folyamán bármely szilárd aljzaton képesek gubót készíteni és abban bábozódni. A 2., illetve 3. nemzedék áttelelő lárvái a fakéreg felületébe rágnak be.

Ökológia és előrejelzés: a szilvamoly elszaporodásának mindenekelőtt a száraz, meleg időjárás kedvez. A fejlődésmenetben fontos szerepet játszik a diapauza állapot bekapcsolódása. Hazai viszonyok között a diapauza rendszerint a nyár végi előbáb állapotban lép fel, létrejöttében kritikus és döntő a 15-16 órás napi megvilágítás. A 15 óránál rövidebb nappalokon fejlődő lárvák csaknem 100%-a diapauzába vonul. A nyugalmi állapotba vonulás a nyár közepén, július 15. után indul meg, és augusztus 10–15. között a hernyók már valamennyien diapauzában vannak. Kísérleti körülmények között 16–17 órás fotoperiódus-viszonyoknál megszakítatlan nemzedéksor alakul ki.

Az előrejelzés alapja a rajzás és peterakás figyelése. E célból május első napjától kezdve háromnaponként és fánként 100–100 gyümölcsöt vizsgálnak át a fa 4 oldalán (4 × 25). Az említett kerek, gyöngyház csillogású peték rózsaszínűre válása jelzi, hogy a hernyók kelése 2–4 nap múlva bekövetkezhet. A tenyészidő későbbi szakaszában (június–augusztus) a lepkék rajzása nyomon követhető a különböző feromoncsapdákkal. Bár a lepkék élénken repülnek az UV-fénycsapdák fényére, a lepkék meghatározása a nagy számban fogott hasonló molylepkék és az anyag rossz megtartása miatt nehézkes.

Védekezés: a védekezés akkor időszerű, ha a fertőzöttség eléri, illetve meghaladja a 4%-ot. A kémiai védekezésre az üzemi szilvásokban deltametrin, diklórfosz, dimetoát stb. hatóanyagú inszekticidek engedélyezettek. A kisüzemi szilvásokban a dimetoát hatóanyagú szerek használhatók.

A kémiai védekezés sikeresen kiegészíthető (főleg házikertekben és kisüzemekben) a fák derekára erősített 2-3 rétegű zsákvászon vagy hullámpapír övekkel, amelyek a sima kérgű fákon sok lárvát vonzanak, és cseréjükkel a lárvák megsemmisíthetők.

Fekete és sárga szilvadarázs (poloskaszagú szilvadarazsak) (Hoplocampa minuta és H. flava)

Tápnövénykör: a fekete szilvadarázs különböző szilvafajtákon és ringlón károsít. Alkalomszerűen fertőzi a kajszibarackot is, ebben azonban a lárva a legtöbbször elpusztul. A jóval kevésbé jelentős sárga szilvadarázs egyes esetekben a szilván kívül a kajszi, a cseresznye, a meggy és a kökény gyümölcsét is fertőzi.

Kárkép: az L1 lárva a terméskezdemény vagy fiatal gyümölcs alsó csúcsi részébe hatol be. A fejlettebb szilván fertőzéskor általában két nyílás található, ezek közül a nagyobbik üregen át hagyja el a már kifejlődött lárva a gyümölcsöt.

A szilvamoly (Grapholitha funebrana) hernyójának kártételétől eltérően, ahol a rágás a mag körüli gyümölcshúsra terjed ki, a szilvadarazsak által fertőzött szilvában magot, illetve magkezdeményt nem találunk, mert a lárva teljesen kirágja a gyümölcs belsejét. Az így keletkezett üreget a lárva fekete, poloskaszagú, szemcsés ürüléke tölti ki. A kifejlődött lárva a gyümölccsel együtt a talajra lehullik, és azt csak 1–2 nap múlva hagyja el. A szilvadarazsak csak az apró, fejletlen gyümölcsre veszélyesek, a már megkeményedett magvú, valamint az érő szilva „férgesedését” rendszerint szilva- vagy almamoly okozza.


A szilva

Elterjedés és gazdasági jelentőség: mindkét faj közönséges Magyarországon. Míg a fekete szilvadarázs elsősorban a kontinentális klímájú területeken honos, a sárga szilvadarázs inkább az atlanti vagy mediterrán klímájú területeken károsít. Jelentősebb kártétel elsősorban a szórvány gyümölcsösökben és elhanyagolt üzemi szilvásokban jelentkezett, ezekben 30–90%-os veszteséget is feljegyeztek. Századunk 60-as éveiben Szolnok és Bács megyében évenként ismétlődő, 20% feletti kár nyomán a Szolnok megyei Növényvédő Állomás három község határában repülőgépes védekezést szervezett.

Mivel a kártétel a fiatal gyümölcsöket és gyümölcskezdeményeket fenyegeti, különösen veszélyeztetettek az elhúzódó virágzású fajták.

Fejlődésmenet: a szilvadarazsaknak évente egy nemzedéke ismeretes, az áttelelés lárva alakban, a talaj felső 10 cm-ében történik. A gubóban telelő lárvák március elején, a 10 °C feletti talajhőmérséklet elérésekor bábozódnak, és az imágók rajzása 2-3 hét bábnyugalom után kezdődik. Az imágók repülése 2-3 hétig tart, és a rajzás szorosan kapcsolódik a szilva virágzásához, fontos tehát a két jelenség szinkronitása (egybeesése). A nőstények 20–40 petéjüket 12 °C feletti hőmérsékleten, fűrészes tojócsövük segítségével a csészelevelek cimpáiba süllyesztik, és a lárvák 6-7 napos embrionális fejlődés után kelnek ki. 13 °C alatti hőmérsékleten a peterakás nem jön létre. A lárvák fejlődése a szilvában 14–20 napig tart, ezalatt a lárva 4–6 gyümölcsöt tesz tönkre; az utolsóval a földre hullik. A kifejlődött lárvák az árnyékos helyre pottyant gyümölcsöt 1-2 nap múlva, napfényen néhány óra múlva elhagyják, és a talaj felső rétegébe fúrják magukat. A talajban a lárvák diapauzában maradnak a következő tavaszig, illetve egy részük tovább is diapauzában maradva csak 2 év múlva alakul imágóvá.

A szilvadarázs imágói napközben rendszerint a lombkoronaszintben tartózkodnak a virágokon és bimbókon, bár virágpor és nektár táplálékukat egyéb, alacsonyabban virágzó növényekről is gyűjtik.

Ökológia és előrejelzés: a fekete szilvadarázs elszaporodásának a száraz, meleg évek kedveznek. A védekezés szükségességének eldöntéséhez a rövid lejáratú előrejelzés bizonyult eredményesnek, amikor 4 naponként minimálisan (fánként) 4–25 virág átvizsgálásával megállapítják a csészelevelek cimpáiba rakott peték és a fertőzött virágok számát. Ahol a fertőzés 2-3% alatt marad és az időjárás a virágok megtermékenyülése, fejlődése szempontjából kedvező, a védekezés meggondolandó.

Védekezés: a lehullott szilva legalább 2 naponkénti összeszedése a védekezést is szolgálja, mivel a lárvák 1-2 napig a gyümölcsben maradnak. A sziromhullás végén, 12 °C feletti hőmérsékleten végzett védekezés során az üzemi szilvásokban dimetoát és mevinfosz használata engedélyezett. Kisüzemben és házikertben ugyancsak dimetoát hatóanyagú szerek használhatók, és a kezelés a szilvásban jelentkező egyéb károsítók (pl. pajzstetvek, sárga szilva-levéltetvek) ellen is hatásos.

3. A szilva gyomnövényeiA csonthéjasok gyomnövényzete nagymértékben hasonlít az almástermésűek gyomflórájához. Alapvetően meg kell különböztetnünk és külön kell tárgyalnunk a fák koronája alatti és a sorközben található gyomegyüttest.

Az előbbi kialakulására az évek óta tartó bolygatatlan talajállapot van nagymértékben hatással, és eredményeként csaknem kizárólag az évelő fajok teszik ki a gyomnövényzet zömét. Így megtalálható az apró szulák (Convolvulus arvensis), a mezei acat (Cirsium arvense), a csillagpázsit (Cynodon dactylon), a tarackbúza (Agropyron repens), helyenként a hamvas szeder (Rubus caesius), a fenyércirok (Sorghum halepense), a selyemkóró (Asclepias syriaca), a farkasalma (Aristolochia clematitis) stb.

Amennyiben a sorokat rendszeresen vegyszeres gyomirtásban részesítjük, a fajszám rendkívül lecsökken, és egy-két gyomfaj uralja csupán a területet.

Más az állandóan művelt sorközök gyomnövényzete. Itt a művelések számától és elvégzésének idejétől függ a kialakuló aszpektusok gyomösszetétele. Ősszel és kora tavasszal általában nem művelik a talajt, és így szőnyegszerű állapot jön létre a T1 fajokból. Összefüggő állományt képezhet a tyúkhúr (Stellaria media), a pásztortáska (Capsella bursa-pastoris) vagy az árvacsalánfajok ( Lamium spp.).

A tavaszi–nyári talajművelést követően tömegesen csíráznak a T4 fajok, mint pl. a disznóparéjfélék (Amaranthus spp.), a libatopfélék (Chenopodium spp.).

3.1. A szilva gyomirtása


A szilva

Mechanikai gyomirtás: a sorközökben lehetőség van a mechanikai gyomirtásra, amelyet tárcsával, talajmaróval, kultivátorral lehet elvégezni. Fontos szabály, hogy a fiatal, magot még nem érlelő gyomokat pusztítsuk el, és ne várjuk meg a növények felnövését, felnyurgulását. Fiatal gyomok ellen könnyebb a védekezés, jobb minőségű a talajmunka, az eszközök sem telnek meg a gyomnövények nagy tömegeivel.


Használható gyomirtó szerek

4. A szilva védelmeA szilva- és ringlófák nagy része házikertekben, fasorokban és egyéb szórványban helyezkedik el, ami jelentős mértékben meghatározza a növényvédelmét. Itt csökken a vegyszeres védekezés lehetősége, viszont nő a mechanikai és agrotechnikai védekezések jelentősége. Különösen fontos a korona ritkítása, a beteg ágrészek, gyümölcsmúmiák, hernyófészkek eltávolítása, a törzsek és vázágak kéregkaparása, a lehullott lomb elégetése vagy mély aláforgatása, illetve komposztálása. A vegyszeres védekezést azonban sosem lehet teljesen helyettesíteni az egyéb védekezési módokkal.

Telepítéskor arra ügyeljünk, hogy a facsemeték ne csupán erőteljesek, hanem egészségesek is legyenek. Különösen fontos, hogy ne legyenek fertőzöttek szilvahimlővel, mert a fertőzött fákat kénytelenek leszünk kivágni.

A talajban lévő pajorok egyedsűrűségét is mérjük fel a telepítés előtt, mert erősebb fertőzésnél – főleg a májusi cserebogár pajorjai – képesek tönkretenni a fiatal fákat. A telepítést célszerű addig elhalasztani, amíg nem


A szilva

sikerült a talajlakó kártevőktől megtisztítani a területet.

A rügypattanás előtti védekezéssel a pajzstetvek (kaliforniai és akácfapajzstetű), takácsatkák, levéltetvek, sodrómolyok, polisztigmás levélfoltosság, sztigminás levéllyukacsosodás, a moniliás betegség, valamint a gyomnövények fertőzését és károsítását mérsékelhetjük.

Szórvány és vegyes gyümölcsösökben a vegyszeres gyomirtás általában nem alkalmazható, mivel a különböző növényfajok érzékenysége eltérő, és többnyire köztestermesztés is történik.

Tisztán szilva ültetvényben az alábbi hatóanyagokkal végezhetjük rügyfakadás előtt a gyomirtási alapkezelést: négyévesnél idősebb ültetvényben terbacil önmagában vagy diuronnal kombinálva, propizamid + diuron, pendimetalin + klórbromuron.

Fiatalabb, de egyévesnél idősebb szilvásban a napropamid, metolaklór, kétévesnél idősebben pedig még a klórbromuron használható, de alacsonyabb dózisban. Csak a fasort kezeljük, a sorközöket pedig talajműveléssel gyomtalanítsuk. A dózist mindig csak a kezelt területre szabad számolni. A gyomirtó szereket jól elmunkálva, gyommentes talajra juttassuk ki.

A tél végi lemosó permetezést rügypattanás előtt alkalmazzuk. Ezek: kalcium-poliszulfid és vazelinolajos kombinációja, bárium-poliszulfid, vazelinolaj, orsóolaj és réz-szulfát. A vazelin- és orsóolaj csak a kártevőket, a réz-szulfát pedig csak a kórokozókat gyéríti, a többi mindkét csoportra hat.

Ha megkéstünk a védekezéssel, akkor azt még rügypattanáskor is elvégezhetjük, de ebben az esetben csökkenteni kell a permetlé koncentrációját.

Növényvédelem rügypattanástól virágzásig. Ebben az időszakban két permetezést célszerű végezni. Az egyiket zöldbimbós állapotban levéltetvek és az akácfapajzstetű ellen dimetoát, formotion és lambda-cihalotrin hatóanyagú szerekkel, a másikat pedig fehérbimbós állapotban polisztigmás levélfoltosság, sztigminás levéllyukacsosság és monilia ellen, lehetőleg réztartalmú szerekkel (pl. rézoxiklorid és annak cinebes kombinációi). Mivel ekkor már a poloskaszagú szilvadarazsak egy része is a fán található, célszerű az előző permetezésnél ajánlott rovarölő szerek valamelyikét hozzáadni a gombaölő szeres permetléhez.

Növényvédelem elvirágzás után. Sziromhullást követően minél előbb védekezni kell a poloskaszagú szilvadarazsak ellen, és ezt a védekezést 7–8 nap múlva meg kell ismételni. A legnagyobb termésveszteséget ezzel a védekezéssel lehet megakadályozni, ezért ezt nem szabad elhagyni. A védekezést kinalfosz, dimetoát és mevinfosz hatóanyagú szerek valamelyikével végezhetjük.

A poloskaszagú darazsak elleni védekezést össze kell kapcsolni a polisztigmás levélfoltosság és szükség esetén a takácsatkák elleni védekezéssel. Az előbbi mindig indokolt, az utóbbit csak akkor végezzük, ha a fertőzés mértéke indokolja.

A polisztigmás levélfoltosság ellen ebben az időben alkalmazhatjuk a kaptán, a cineb és a kolloidkén hatóanyagú készítményeket. A kolloidként lehetőleg ne önmagában használjuk, hanem a két előző valamelyikével kombinációban, hogy egyúttal a sztigminás levéllyukacsosodás és a moniliás betegség ellen is védekezzünk.

Takácsatkák ellen itt a legcélszerűbb a hagyományos akaricidek (brómpropilát, amitráz, fenbutatin-oxid, cihexatin és propargit) alkalmazása, mivel itt következik be a tömeges lárvakelés, és a lárvákat tudjuk a fenti hatóanyagokkal a legeredményesebben elpusztítani.

Május első felében, amikor a gyomok 10–25 cm-es nagyságot érnek el, végezhetjük a posztemergens gyomirtást glifozát hatóanyagú szerek valamelyikével. Ha erős a kétszikű gyomok fertőzése, kombinálhatjuk MCPA hatóanyagú szerekkel. A glifozátot csak 3, az MCPA-t pedig csak 2 évnél idősebb szilvásban használhatjuk.

Csak kétszikű gyomok ellen használhatjuk az MCPA hatóanyagú szereket önmagukban is.

Ha csak egyszikűek ellen akarunk védekezni, akkor használjuk a fluazifop-P-butil és a quizalofop-P-etil hatóanyagú szereket az 1 évnél idősebb fáknál, az egyéves egyszikűek 3-4 leveles, az évelő egyszikűek 10–15 cm-es fejlettségénél. Ezeket az egyszikűirtó szereket kombinálhatjuk oxadiazon hatóanyagú szerrel, apró szulák és sövényszulák ellen, illetve fluroxipir hatóanyagúval apró szulák, sövényszulák, hamvas szeder és keserűfű ellen. E két utóbbi hatóanyagot apró szulák ellen foltkezelésre önállóan is alkalmazzuk.


A szilva

A gyomok 20–25 cm-es fejlettségénél glufozinát-ammónium hatóanyagú szert is alkalmazhatunk totális perzselésre.

A posztemergens gyomirtó szereknél vigyázni kell arra, hogy a permetlécseppek ne kerüljenek a fák zöld részeire és ne sodródjanak el.

Május közepétől a védekezéseket a szilvamoly fenológiájához igazítjuk, és ezt egészítjük ki a sztigminás levéllyukacsosodás és moniliás betegség elleni szerekkel.

A levéltetvek is még tovább károsíthatnak, de a szilvamoly elleni inszekticid hatékony a levéltetű ellen is.

A szilvamoly ellen a rajzáscsúcsot követően 2-3 nap múlva történjen az első védekezés, amit 8–10 nap múlva meg kell ismételni a kelő lárvák ellen. Elhúzódó, erős rajzás esetén kétszeri megismétlésre is sor kerülhet. Különösen fontos, hogy az első nemzedék ellen hatékonyan védekezzünk, mert ez az alapja a további nemzedékek elleni védekezésnek is. Eredményes védekezésnél a 3. nemzedék ellen akár már szükségtelenné is válhat a vegyszeres védekezés. A rajzást szexuálatraktáns csapdák segítségével lehet jól nyomon követni.

Ha nincs lehetőség a rajzás megfigyelésére, az első nemzedék ellen május vége felé, a 2. nemzedék ellen június végén–július elején, a 3. nemzedék ellen pedig (ha szükséges) július végén–augusztus elején történjen az első védekezés.

A szilvamoly ellen az alábbi hatóanyagú szereket használhatjuk: kinalfosz, metidation, foszmetilán, foszfamidon, foszalon, diflubenzuron, fenoxikarb, metilparation, dimetoát, fenitrotion, foszmet, formotion, cipermetrin, diklórfosz, deltametrin és lambda-cihalotrin.

A fenti hatóanyagú rovarölő szerek közül az első nemzedék ellen a hosszabb élelmezés-egészségügyi várakozási idejű (é. v. i.) szerek (a felsorolás elején lévők) valamelyikét, a 2. nemzedék ellen az érésidőtől függően hosszabb vagy rövidebb é. v. i. szereket választhatunk, míg a 3. nemzedék ellen csak rövid élelmezés-egészségügyi várakozási idejű szerek jöhetnek számításba.

A levéllyukacsosodás és monilia ellen az alábbi hatóanyagú szerek valamelyikét adjuk a szilvamoly ellen alkalmazott szerhez: kaptán, mankoceb, cineb, benomil, tiofanát-metil, ditianon, prokloráz-Mn-komplex.

A kombinált védekezésnél fontos, hogy a gombaölő szer várakozási idejét is vegyük figyelembe!

A levelek nagyobb részének lehullásakor célszerű a lombfertőtlenítést elvégezni, amely során a fákat és a lehullott lombot egyaránt áztatásszerűen lepermetezzük réz-szulfát hatóanyagú szerrel. Ez a permetezés szinte minden kórokozó fertőzését mérsékli és megalapozza a következő évi védekezéseket.

A szilva növényvédelme


40. fejezet - A kajszi1. A kajszi betegségeiA kajszi legelterjedtebb és legveszélyesebb vírusos betegsége a kajszihimlő (plum pox potyvirus). Ugyancsak elterjedt és súlyos károkkal jár a kajszi pszeudomonászos elhalása (Pseudomonas syringae pv. syringae). Néha vele együtt lép fel egy gombás betegség, a kajszi leukosztómás elhalása (Leucostoma cincta). Gyakori és néha jelentős lombhullást okoz a kajszi apiognomóniás levélfoltossága (Apiognomonia erythrostoma). A kajszi sztigminás betegsége (Stigmina carpophila) szórványosan mindenütt előfordul, nem jelentős. Számolni lehet még a verticilliumos hervadás (Verticillium dahliae) kártételével.

1.1. Kajszihimlő(Plum pox potyvirus)

Gazdanövény: a kajszin kívül gyakori szilván, őszibarackon, ringlón, de megtalálható a kökényen, számos dísz Prunuson, sőt gyomokon is.

Tünet: a levelek ereit sárgászöld foltok ölelik körül, amelyek gyűrű alakot is ölthetnek. Az erek a levélfonákon sárgászöldek. Amikor a folt a levéllemez hegyén vagy szélén helyezkedik el, a levél részaránytalan lesz, csavarodik. E tünetek erőssége függ a fajtától, de enyhébben mutatkoznak a nagy melegben képződött leveleken is.

A gyümölcs felületén kissé bemélyülő, többnyire gyűrű, de sokszor szabálytalan alakú barázdák figyelhetők meg, amelyek színe halványabb, mint az egészséges gyümölcsé. A gyümölcs idő előtt megpuhul, húsában vörösbarna szövetrészek láthatók. A kőmagon sárgásfehér, elmosódott gyűrűzöttség van, ami leopárdszerű foltosodást hoz létre, de összeolvadva a mag egésze sárgásfehérnek látszik.

A beteg fa gyengébben fejlődik, a szártagok valamelyest rövidebbek, a hajtások vékonyabbak.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: először Bulgáriában észlelték. Hazánkban 1948-ban vált ismertté, ma már a tengerentúli országokra is átterjedt a vírus. Nálunk mindenütt általános.

A megtámadott fák fejlődésükben visszamaradnak, gyümölcsük értéktelen.

A kórokozó átvitele, terjedése: fertőzési források a beteg fák, illetve az ezekről származó szemzőhajtások és vegetatív úton szaporított alanyok, továbbá a beteg fákról származó magok egy része. A vírusnak egyes országokban olyan törzsei terjedtek el, amelyek maggal nem vagy alig terjednek.

A terjedésben legfontosabb szerepe a szaporítóanyagnak van, de átvihető a vírus növénynedvvel, pl. a nedvkeringés megindulása után végzett metszéssel is. Bár a vírust terjesztő vektorok száma az újabb kutatások szerint tízre emelkedett, a kajszin levéltetvek nem károsítanak, így az átvitel legfeljebb „próbaszívások” következtében fordulhat elő. Az eddig izolált vírustörzsek között találtak olyanokat, amelyek levéltetűvel nem vihetők át, ellentétben a hazai vizsgálatokkal, ahol épp a levéltetűvel való gyors terjedést állapították meg több gazdanövényen. Termőültetvényben a pollenátvitel lehetősége is fennáll.

Ökológia és előrejelzés: a vírus terjedése, növénybe jutása a környezeti tényezőktől független, ezért előrejelzés nem lehetséges.

Védekezés: kedvező jel, hogy külföldön ellenállónak, illetve toleránsnak minősített fajták kinemesítéséről számoltak be. A legfontosabb jelenleg, hogy a rendelkezésünkre álló fogékony fajtákból csak igazoltan vírusmentes oltványokkal telepítsünk új gyümölcsöst.

1.2. A kajszi pszeudomonászos elhalása1.2.1. (Pseudomonas syringae pv. syringae)

Gazdanövény: legfontosabb gazdanövényei hazánkban a kajszi, az őszibarack, a cseresznye, a meggy és a


A kajszi

paprika. Gazdasági kárt más növényen nem okoz.

Tünet: kihajtás után, tavasszal, nyár elején egy-egy ágon vagy az egész fán a levelek, hajtások fakózöldek lesznek, lankadnak, majd elszáradnak.

Ha az elhalt rész kiindulópontján lehántjuk a kívülről egészségesnek látszó kérget, a kambiumot és a háncsszövetet barnultnak, jellegzetesen savanyú szagúnak találjuk.

Az elhalt ág alatti részből, vagy ha az egész fa elpusztul, akkor a gyökérnyaki részből új hajtások fejlődnek.

Ha a kambiumpusztulás még nem érte körül a törzset vagy ágat, a még élő kambium új háncs- és faszövetet fejleszt, az elpusztult háncsszövet helyén pedig rákos sebek keletkeznek.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a legfontosabb kajszitermő területeink rohamos pusztulásáért elsősorban ez a betegség felelős. A telepítést követő 10–15 évben az állomány 50%-a is kipusztulhat miatta.

A kórokozó életmódja: a baktérium a levelek felületén él anélkül, hogy fertőzést okozna. Ősszel, csapadékos időben, még a felszínen felszaporodik.

November elejétől március elejéig sebzéseken (metszési seben, egyéb sérülésen) keresztül jut be a növénybe. Fagymentes napokon felszaporodik a háncsban, elhasználja a szövetek cukortartalmát, így annak fagyérzékenysége megnő. A jégképződést a baktérium által termelt anyag is fokozza.

A kambium és a háncsszövet végül teljesen elpusztul, bekövetkezik a károsodott rész fölötti ágrészek vagy törzs hirtelen elhalása.

Ökológia és előrejelzés: a kórokozó fertőzése alacsony hőmérsékleten, fagypont felett megy végbe. Megfigyelések szerint, amikor nagy termés ígérkezik és az időjárás aszályos, mindig nagyobb a fapusztulás, a betegség fellépésére vagy annak mértékére azonban előrejelzés nem adható.

Védekezés: a fertőzésre alkalmas időszakban meg kell akadályozni sebzések létrejöttét, ezért a metszést rügyfakadás és virágzás között kell elvégezni. Ha munkaszervezési okokból erre nincs lehetőség, akkor a sebek lezárását lemosásszerűen végezve réztartalmú permetezéssel kell megoldani. A nagyobb sebeket sebkezelő szerrel kell lezárni.

1.3. A kajszi apiognomóniás levélfoltossága1.3.1. (Apiognomonia erythrostoma)

Gazdanövény: kajszin kívül – ritkán – cseresznyén fordul elő.

Tünet: csak a levelet támadja meg. Kezdetben sárgászöld, majd sárgás, barnuló foltok képződnek, amelyek fonáki részén a levélerek vörösbarnák. Az egyre nagyobbodó foltok széle elmosódott, végül a levélfelület nagy részét beborítják. Közepük kiszürkül, szegélyük sárgán övezett. A foltok fonákán apró, kissé kiemelkedő piknídiumok láthatók. A levélnyél meggörbül, majd megkezdődik a levélhullás.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: minden ültetvényen rendszeresen előfordul, egyes években súlyos lombveszteséget okoz.

A kórokozó életmódja: a lehullott levelekben micélium formájában telel át, a tavaszra alakulnak ki a peritéciumok, majd bennük az aszkospórák, amelyek kiszóródása többnyire április közepén kezdődik és június közepéig tart.

A tünetek 2-3 hét lappangási idő után, általában június első napjaiban jelennek meg. A piknídiumokban képződő spóráknak valószínűleg nincs szerepe további fertőzések kialakulásában.

Védekezés: a lehullott lombot össze kell gyűjteni és elégetni vagy talajba forgatni, hogy az aszkospórák kiszóródását megakadályozzuk. Ősszel, lombhulláskor lombfertőtlenítéssel is gátolni lehet a spóraképződést.

A permetezéseket sziromhullás után kell megkezdeni és folyamatos védettséget adva, június közepéig kell folytatni. A fungicidek választékából a mankoceb, a kaptán, a benomil, a tiofanát-metil, a prokloráz-Mn-komplex és a pirifenox hatóanyagú készítményeket ajánlják erre a célra.


A kajszi

2. A kajszi kártevőiA levéltetvek közül a hamvas őszibarack-levéltetű (Hyalopterus amygdali) és a zöld őszibarack-levéltetű (Myzus persicae) esetenkénti előfordulására számíthatunk, de ellenük nincs szükség külön védekezésre.

2.1. Bronzbogár2.1.1. (Perotis lugubris)

Lárvája a fa gyökerében rág, az imágó pedig a hajtásokat rágja meg. Hazánk hegyvidékein helyi kártevő.

2.2. Eszelények2.2.1. (Attelabidae)

A bíborszínű eszelény (Rhynchites bacchus) tavasszal a rügyeket rágja, majd tojásrakás után átrágja a tojást tartalmazó fiatal gyümölcs kocsányát. Időszakos kártevő, nagyon ritkán okoz jelentős kárt, de akkor a rügyek 80–90%-át is megrághatja, és a gyümölcshullás is elérheti a 80%-ot.


Rendszeresen megrágják a kajszifák hajtásvégein lévő leveleket. Közülük a közönséges levélbarkó (Phyllobius oblongus) fordul elő leggyakrabban és legnagyobb számban.

2.4. Zöld cserebogár és rezes cserebogár2.4.1. (Anomala vitis, Anomala dubia)

Imágói alkalmanként megjelennek a kajszin, de nem okoznak számottevő kárt.

2.5. Szúbogarak2.5.1. (Scolytidae)

A legyengült fákat elsősorban, mint másodlagos kártevők támadják meg. Kártételük olyan, mintha rengeteg sörét csapódott volna be a fába. Az ilyen fák pár éven belül teljesen kiszáradnak, elpusztulnak.

2.6. Sarlósajakú molyok2.6.1. (Gelechiidae)

A gyümölcsöt, a hajtásvégeket és a rügyeket károsítja a barackmoly (Anarsia lineatella), amely melegebb évjáratokban veszélyezteti a termés 25%-át is. A rügyekben és a lombon károsító molyok domináns faja a kis vörös rügymoly (Recurvaria nanella) kártétele érdemel még említést ebből a lepkecsaládból.


Több faj lepkéi is károsítanak a kajszin. A ligeti sodrómoly (Pandemis heparana) hernyói a tavaszi aszpektus leggyakoribb fajai közé tartoznak, egyaránt károsítják a zöld részeket és a termést is. A kerti sodrómoly (Pandemis ribeana) kártétele kisebb mérvű. A kajszi fás részeit támadja a kéregmoly (Enarmonia formosana), gyakran az ültetvények faállományát 25%-ban, gutaütésszerűen pusztítja. A gyümölcsön a keleti gyümölcsmoly (Laspeyresia molesta) kártétele jelentősebb, mint a barackmolyé, de a kajszin okozott kártétele lényegesen kisebb, mint az őszibarackon.


A kajszi

2.8. Rozsdabarna kisszövő2.8.1. (Orgya antiqua)

A kajszi lombozatának alkalmi kártevője.

2.9. Galagonyalepke2.9.1. (Aporia crataegi)

Évtizedenként egy alkalommal gradál, és a gradáció 1–2 évig tart, ilyenkor gyakran okozhat tarrágást a kajsziültetvényeken is.

2.10. Poloskaszagú fekete szilvadarázs2.10.1. (Hoplocampa minuta)

Rárakja tojásait a kajszivirágok csészecimpájára, de a termésen 4–5%-nál nagyobb fertőzést még nem észleltek.

2.11. Nagy tarkaharkály2.11.1. (Dendrocopos major)

A dió nagyságú zöld kajszi magbelét fogyasztja. A termést ágvillába szorítva töri fel. Télen a lehullott és a fa alatt maradt csonthéjú magvakon folytathat hasonló táplálkozást. A kártétel mértéke elenyésző.

2.12. Közönséges levélbarkó2.12.1. (Phyllobius oblongus)

Tápnövénykör: a legkülönbözőbb lomblevelű fákon és cserjéken egyaránt előfordul. Leggyakrabban és legnagyobb számban a fiatal kajszifákon található, de a levélbarkók közül ez a faj fordul elő legnagyobb tömegben az idős fákon is.

Kárkép: a bogarak tavasszal a fakadó rügyeket rágják, nem kímélik a növény más lágy részeit (bimbó, bibe, porzó, sziromlevél) sem. Fő kártétele a hajtások csúcsi részéhez közel levő levelekre koncentrálódik. A leveleken eleinte csupán csipkézés látható azok szélein, később a rágás úgy elhatalmasodhat, hogy csak a vastagabb erek maradnak meg. A kártétel ritkán észlelhető a lombkorona belsejében.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: euroszibériai faj, hazánkban általánosan elterjedt. Jelentősebb kártételére elsősorban az erdők menti ültetvényekben számíthatunk. Kártételük mértéke változó. Ritkán okoznak 5–10%-nál nagyobb lombveszteséget, számukra kedvező feltételek között azonban tarrágást is előidézhetnek, elsősorban a fiatal fákon.

Fejlődésmenet: egynemzedékes faj, amely imágó alakban, a földből készült bábbölcsőben telel át a talajban. Az imágók már márciusban megjelennek, rövid megszakítással kétszer tartanak érési táplálkozást és tojásrakást, amely május közepéig elhúzódik. Tojásaikat általában tojáscsomó formájában a talajba vagy a levelek fonákára rakják. A kikelő lárvák a talajban lágy szárú növények gyökereivel táplálkoznak. Az L3 lárvastádiumot elért lárvák földgubót (bábbölcsőt) készítenek, amelynek belső falát váladékkal simára egyengetik. A bábbölcsőben még az ősz folyamán bábozódnak és imágóvá alakulnak.

Ökológia és előrejelzés: dombvidékeinken nagyobb mérvű kártételére számíthatunk, mint az Alföldön. A populáció növekedésére a száraz, meleg időjárási periódusokban számíthatunk, ami az elterjedésével kapcsolatos ismereteinknek ellentmondani látszik. Amennyiben kopogtatóernyővel vagy számlálással ellenőrizzük az imágók számát félméteres ághosszon, akkor öt vagy annál kevesebb imágó esetén nem kell védekezni.

Védekezés: a védekezést a bogarak ellen kell irányítani. Ellenük jó hatású az alfametrin hatóanyagú inszekticid.


A kajszi

2.13. Barackmoly2.13.1. (Anarsia lineatella)

Tápnövény: fő tápnövényei elsősorban az őszibarack, másodsorban a kajszi. Ezeken kívül előfordulhat még szilván, mandulán, cseresznyén és meggyen. Utóbbi növényeken csak szórványosan fordul elő, nem okoz számottevő kárt.

Kárkép: az áttelelt hernyók eleinte a rügyeket károsítják, majd a 2-3 cm-t meghaladó hajtásokra váltanak át. A belülről kirágott hajtások csúcsa elhervad, majd elszárad. Az elszáradt hajtás tövénél mézgacsepp látható. A hajtások belül üresek a hernyó rágása következtében. Egy hernyó élete során több hajtást is károsít (3-4 db-ot.). Nyáron a hernyók a csonthéjas mag megkeményedése után a gyümölcskocsány körüli részen károsítanak, ahol ürülék és mézgafolyás szennyezi a gyümölcsöt.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a barackmoly elterjedt kártevő Anglia kivételével Európa-szerte, de jelentősebb kártételére elsősorban Közép- és Dél-Európában kell számítani. Honos még Észak-Afrikában és Nyugat-Ázsiában. Behurcolták már Kanadába és az USA-ba is. Kaliforniában érzékeny károkat okoz. Hazánkban az ország melegebb vidékein jelentősebb a kártétele. A kár mértéke 30–50%-os is lehet, de ez ritkán következik be, mert a keveset permetezett kajszisokban jól érvényesül a rovarparaziták fékező hatása. Példának említhető az évente háromnemzedékes szivárványfürkész (Paralitomastix varicornis), amely a felmérések szerint 80–85%-ban parazitálta a barackmoly lárváit.

Fejlődésmenet: a barackmoly a fiatal vesszők kérge alatt vagy esetleg a rügyek belsejében rágott üregekben L3–L4-es lárvafokozatban telel át. Tavasszal az időjárási és helyi körülményektől függően nagyon vontatott a telelőhely elhagyása, ami után a rügyeket, majd a hajtásokat károsítják. Az áttelelő nemzedék a károsítás helyén bábozódik. A kirajzó lepkék (május közepe után) tojásaikat főleg a gyümölcsre és a levelek fonákára, az érzugokban helyezik el. A kikelő lárvák zöme a kajszi gyümölcsében, kis hányaduk a hajtásban fejlődik ki. A következő nemzedék (július közepén) tojásait a gyümölcsre és az ágakra rakja. A lárvák egyre inkább a gyümölcsöt károsítják. Az őszi nemzedék (augusztus–szeptember) nőstényei zömmel az ágakra rakják tojásaikat. A kikelő lárvák a kéreg alá hatolnak, ott rágnak, majd áttelelnek. Hazánkban évente három nemzedéke fejlődik, de az ország déli, meleg nyarú részein egy negyedik, csonka nemzedék is elindulhat.

Ökológia és előrejelzés: tömeges elszaporodásának a száraz, meleg időjárás kedvez. Legjobban kedveli a szórvány és a házikerti gyümölcsösökben uralkodó viszonyokat. Az előrejelzéshez izolátorba helyezve hernyókat nevelünk, amelyek rajzáscsúcsa után 10–14 nap múlva a fiatal lárvák tömeges kelése várható. Az imágók rajzásmenetét szexferomon csapdával is ellenőrizhetjük. A fénycsapda nem alkalmas a rajzás nyomon követésére. Az imágók rajzását 5 nap késéssel követi a szivárványfürkész imágóinak a rajzása.

Védekezés: a telelésből előjövő lárvák ellen kora tavasszal a metidation hatóanyagtól várhatunk jó eredményt. A védekezéseket lehetőleg parazitakímélő módon hajtsuk végre.

2.14. Kéregmoly2.14.1. (Enarmonia formosana)

Tápnövénykör: sokgazdás kártevő. Tápnövényei megközelítőleg rangsorba szedve: mandula, cseresznye, kajszi, őszibarack, meggy, szilva, ringló, körte, alma, birs, sajmeggy, borostyán és a tűztövis. Feltételezhetően a különböző élőhelyeken más és más szempontok szerint történik a gazdanövények kiválasztása.

Kárkép: a kártevő általában a 15 cm átmérőnél vastagabb fákat fertőzi. A fertőzés alulról halad felfelé az ág koronáig. Csonthéjas fáknál, így a kajszinál is, mézgafolyás és a törzs közelében a földre hullott ürülék árulják el a jelenlétét. Közelebbről megvizsgálva a törzseket, a kéreg felületén 1–3 mm átmérőjű, megközelítőleg 10 mm hosszú, ürülék- és rágcsálékdarabkákkal borított szövedékcsövecskéket találunk a fertőzött törzseken. A kéreg alatt elágazó járatok láthatók. A fiatalabb fákat is megtámadják. Ez akkor szokott bekövetkezni, amikor a vastagabb alanyrész szabaddá válik, mert az erózió lehordja róla a földet.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: egész Európában elterjedt faj, ezenkívül megtalálható még Szibériában, a Kaukázus vidékén, a Fekete-tenger partvidékén és Algírban. Elsősorban a hazánk déli tájain élő, idősebb gazdanövényeit veszélyezteti. A fertőzött törzsrészek 10 cm2-es felületén a kéreg alatt károsító hernyók száma 5–43 között is lehet. Ilyenkor már a törzsek 80–100%-a fertőzött, ami évről évre növekvő fapusztulással jár.


A kajszi

Fejlődésmenet: az L3–L5 fejlődési fokozatú lárvák telelnek át a fák kérge alatt lévő járataikban. Tavasszal az L5-ös fokozatot elért lárvák bábozódnak, a többiek tovább károsítanak és csak később bábozódnak, ezért a rajzásuk elhúzódó. A lepkék 4–7 napig élnek. A nőstények a megjelenésük utáni negyedik naptól kezdik meg a tojások lerakását a vastag törzs sima kéregfelületeire. A kikelt fiatal hernyók repedéseken, légzőnyílásokon át hatolnak a kéreg alá. A kürtőszerű szövedékcsövecskék a behatolás után 10–20 nap múlva jelennek meg. A károsító hernyók a fatestet sértetlenül hagyják. A kifejlődött hernyók (L5) ürülékszemcsékből készített gubóban, a kéreg felszínéhez közeli részen bábozódnak. Kirajzásuk után az elhagyott bábingek félig kilógnak a kéregből, ami rajzásra utaló jel. E kártevőknek évente két összefolyó nemzedéke él hazánkban.

Ökológia és előrejelzés: melegigényes faj, ezért a legerősebb fertőzések elsősorban az ország déli részén vagy a hegyoldalak déli lejtőin alakulnak ki. Amennyiben időben észleljük a fertőzést (amíg csak az ültetvény kis területére terjed ki), akkor eredményesen védekezhetünk ellene, mert a kártevő nagyon kis távolságon belül rakja le a tojásait. A rajzás megfigyelhető szexferomon csapdákkal, valamint a letisztított kéregfelületen megjelenő bábingek folyamatos számbavételével.

Védekezés: fontos a sebek kezelése a fatörzsön és a vázágakon. Erre a célra jó eredménnyel alkalmazták az oxin-kopper + karboxi-metil-rutin hatóanyagú fasebkezelő szert, mert a lárvák zömmel a sérülések hegszöveteiben telepednek meg előszeretettel. A permetezéseket a tojásrakás idejére időzítsük, ami V. 9–VII. 6-ig és VII. 5–IX. 9. között várható. Felhasználható növényvédő szerek elsősorban a piretroidok, amelyet bő lével juttatunk ki a vázágakra és a fa törzsére.

3. A kajszi gyomnövényeiKajszitermesztésünk Bács-Kiskun megyében összpontosul. A megye 16 gazdaságában, 634 ha-on vizsgálták a gyomflóra változását a legutóbbi években. A különböző táblákon 17 fő gyomfaj jelenlétét állapították meg, ezek közül 5 faj uralkodó.

Az évelő egyszikűek közül a G1 életformába tartozó Cynodon dactylon és az Agropyron repens gyakorisága és területfoglalása a legnagyobb, a magról kelő gyomok között a T4Amaranthus retroflexus, Erigeron canadensis és Chenopodium album meghatározó. E két utóbbi előretörése figyelhető meg. A tarackos gyomok magas aránya a szükséges védekezések elmaradásának következménye. Nincs kielégítő védelem az Asclepias syriaca ellen, terjedése várható. Az egyéb fajok között említést érdemel a Convolvulus arvensis (G3), a Hordeum murinum (T2) és az Echinocloa crus-galli (T4).

A gyomosodás tekintetében augusztusra kialakuló kedvezőtlen helyzet a kajszitermesztés jövedelmezőségének romlására mutat.

3.1. A kajszi gyomirtásaA kajszi igen érzékeny a gyökérherbicidekre, ezért a káros hatások elkerülése érdekében legfeljebb sorvegyszerezést célszerű alkalmazni. Különösen vonatkozik ez a homoktalajon telepített ültetvényekre, ahol a talaj kevés szerves anyagot és kolloid részt tartalmaz. Homoktalajon 5 évesnél fiatalabb állományokat általában kockázatos gyökérherbicidekkel kezelni.

Nincs az ültetvény korához kötve a fluazifop-P-butil, a napropamid, az oxadiazon, a pendimetalin, a diquat-dibromid és a metolaklór használata. Ezek vadkajszi alanyú oltványiskolában is alkalmazhatók, de vigyázni kell, hogy a kajszi lombozatára permetcsepp ne kerüljön.

A pendimetalin és a napropamid hatóanyagú készítmények használhatók új telepítésben (is), de meg kell várnunk a talaj ülepedését, a repedések eltűnését. Legkedvezőbb az őszi kijuttatás, de fagymentes időjárásban az egész nyugalmi időszakban megtehetjük, ha a gyomirtó szer elegendő nedvességet kap az aktiválódáshoz. A kijuttatásukkor a talajnak gyomoktól és növényi maradványoktól mentesnek kell lennie. Hatásuk számos egyéves gyomfajra kiterjed.

Egyszikűek irtására alkalmas a fluazifop-P-butil. Magról kelő egyszikűekre 1–3 leveles állapotban kell kipermetezni, évelőkre pedig akkor, amikor intenzív növekedésben vannak (10–30 cm-es fejlettség) és a nagyobbik dózissal. Egyéb posztemergens készítményekkel nem kombinálható, ezeket 7 napos eltéréssel lehet kijuttatni. A szulák ellen oxadiazon hatóanyagú készítmény használható, 20–30 cm-es fejlettségnél.

Kétévesnél idősebb ültetvényben már napropamid is felhasználható a magról kelő egyszikűek, illetve


A kajszi

disznóparéjfélék, libatop- és pipitérfélék ellen.

Háromévesnél idősebb ültetvényben egész évben alkalmazható posztemergensen, főképp mélyen gyökerező, évelő egyszikűek ellen a glifozát hatóanyagú készítmények egész sora és a glifozát-trimesium. Ügyelni kell arra, hogy a kajszi leveleire ne jusson a permetléből, mert a termékcsalád tagjai nem szelektívek. Ez azt is jelenti, hogy hatásosak több kétszikű gyomra is. Évelő egyszikűek (Agropyron repens, Cynodon dactylon) ellen március végén, április elején a leghatékonyabb a védekezés. Május második felétől a tarackok axilláris rügyei már mélynyugalmi állapotban vannak, ekkor nem érdemes kezelni. Az évelő kétszikűek (Convolvulus arvensis, Cirsium arvense) virágzásuk idején – június elejétől – a legérzékenyebbek. Vegyes gyomállomány esetén a kezelést legcélszerűbb május elején elvégezni. A kijuttatás után 6 órán belül hullott csapadék csökkenti a hatást. Júliusban és augusztusban az újra kihajtott gyomok ellen már csak szórópisztolyos „vadászó” permetezést érdemes végezni, fokozottan ügyelve a gyümölcsfákra.

Négyévesnél idősebb telepítésű gyümölcsösökben újabb hatóanyagokkal bővül a herbicidválaszték. Virágzás előtt alkalmazható az MCPA. A kezelést úgy kell végezni, hogy permetlé a növény zöld részére ne jusson, mert károsodást idézhet elő. Az eljárás csak sorkezelésre használható. A készítmények hatásspektruma széles, de nem hatásosak az Anthemis, Bifora, Cerostium, Fumaria, Galium, Geranium, Matricaria és Stellaria fajok ellen.

Szintén csak négyévesnél idősebb állományban használható terbacil hatóanyagú készítmény, fakadás előtt, egy- és kétszikű gyomnövények preemergens irtására. 1% alatti humusztartalmú talajokon nem biztonságos! Két év után más gyomirtó szerre kell váltani!

Fakadás előtt használható a karbamidszármazékok közé tartozó linuron és monolinuron, magról kelő, elsősorban kétszikű gyomnövények ellen. A velük azonos csoportba tartozó klórbromuron használata viszont csak 5 évesnél idősebb ültetvényben engedélyezett.


A kajszi

A kajszi gyomirtó szerei

4. A kajszi védelme


A kajszi

A kajszi növényvédelme tulajdonképpen telepítéskor kezdődik, a tábla helyének gondos kiválasztásával. Előnyös, ha nem valamilyen lombosfaerdővel határos, mert az erdőből kijövő polifág kártevők számos faja veszélyezteti a kajszit is. Ne legyen fagyzugos az ültetvény helye. A fagyérzékeny helyeken kerüljük a fagyérzékeny fajták (Gönci magyar kajszi, Szegedi Mammut) telepítését, helyettük lehetőleg fagytűrőbb fajtákat (Pannónia, Piroska, Bergeron, Polonais, US 27/1) részesítsünk előnyben. Előnyös, ahol lehet, a Papp László kertészmérnök által kikísérletezett, szilvatörzsön nevelt kajszifák telepítése, mert az a fagyzóna fölé emeli a fagyérzékeny termőrészt. Másik előnye, hogy a gutaütést (apoplexia) okozó egyik kórokozó, a Pseudomonas syringae pv. syringae sem tudja fertőzni ezeket a fákat, igy azok hosszabb életűek. A gutaütés elkerülése miatt előnyös még a Magyar kajszi telepítése. A metszési időpontok megválasztásával is csökkenthetjük a baktériumos fertőzést, ha július végén, augusztus elején végezzük. Kísérletképpen egy közel ötvenéves kajszin mindig ebben az időben végeztük el a metszést, a beteg részek eltávolítását és az azonnali sebkezelést: még mindig él és minden évben terem. Igaz, a mennyiség nagyon eltér az egyes években, mégis megéri ezúton megőrizni. Jónak tartják a pirosbimbóban való metszést is, amelyet szintén (benomilos) sebkezeléssel együtt kell elvégezni. Ha az ültetvényben a kéregmolyfertőzés a nagyobb gond, akkor a sebek kezelésére legalkalmasabb az oxin-kopper + karboxi-metil-rutin hatóanyagú készítmény. A metszés és fatisztogatás után a beteg növényi részeket mielőbb semmisítsük meg!

Az első permetezés elsősorban a kórokozók ellen irányul, de az első változat (bárium-poliszulfid) gyéríti az ültetvénybe esetlegesen betelepült szívókártevőket, míg a második a rágókártevők étvágyát mérsékli (réz-hidroxid). A rezes permetezés a Pseudomonas syringae pv. syringae nevű kórokozót is gyengíti.

A második kezeléskor különösen ügyeljünk a megfelelő herbicid kiválasztására, ugyanis a kajszi nagyon érzékeny a nemkívánt herbicidhatásra, a reagálásban akár a kipusztulásig is eljuthat, ezért alaposan tanulmányozzuk át a kiválasztott herbicid engedélyokiratát is.

A harmadik kezelés nem csupán az éves termés mennyisége szempontjából hasznos, hanem kihat a fa élettartamára is.

A negyedik kezelésben az apiognomóniás levélfoltosság ellen elsősorban a kaptán hatóanyagot alkalmazzuk, ha lehet, mert attól várhatunk legjobb eredményt.

Az ötödik kezeléskor az élelmezés-egészségügyi várakozási időre kell odafigyelnünk.

Szükség esetén természetesen szüret után is védekezhetünk, de az apiognomóniás levélfoltosság ellen már ne permetezzünk, amíg lomb van a fákon, mert nincs értelme. Esetleg lombullás után közvetlenül adhatunk még egy kezelést DNOC-tartalmú szerrel, aminek az eredményességéről megoszlanak a vélemények.

A permetezések számát illetően sokszor egész kevés permetezéssel is jó eredményt érhetünk el. Az Integrált Növényvédelmi és Tájvédelmi Program keretében 1991-ben a Kiskunhalasi ÁG 14 éves kajszisában 35 ha területen mindössze négy kezeléssel védtük meg a kajszit, míg a hagyományos módon hat kezelésre volt szükség. Az integrált ültetvényben ha-onként 2 db B1-es madárodú védett a rovarok ellen, inszekticidet nem használtunk. Egyedül a kéregmoly okozott gondot az év során. A gyomirtást 300 db birka legeltetésével oldottuk meg az élelmezés-egészségügyi várakozási idők lejárta utáni időszakokban, amelyek nem csupán gyomokat irtottak, hanem besegítettek trágyájukkal a tápanyag-utánpótlásba is; az üzemi területen csak mechanikai gyomirtás volt. A termés és a fák növény-egészségügyi állapotában nem volt mérhető különbség. Az integrált ültetvény növényvédőszer-költsége az üzeminek csak 62%-át tette ki. Az odúk költsége elenyésző, mert azok még húsz évig képesek szolgálni a kártevők elleni védelmet.


A kajszi

A kajszi védelme


41. fejezet - Az őszibarack1. Az őszibarack betegségeiA gyümölcsfák korai pusztulását okozhatják azok a kórokozók, amelyek általában a talajból, ritkábban a növény föld feletti részein keresztül hatolnak be a fába. A kórokozók egy része a szállítószöveteket fertőzi, és toxintermelés mellett hervadásos tüneteket okoz. Tipikus edénynyaláb-betegséget okozók a Verticillium, a Phyalophora, a Cephalosporium és a Graphium spp.-ek.

Más kórokozók a növények gyökerét és gyökérnyaki részét támadva rothadást és elhalást idéznek elő. E csoportba a Phytophthora spp., a Rosellina necatrix, a Cylidrocarpon destructans, az Armillariella mellea és még néhány polifág talajlakó gomba tartozik. Szintén a talajból fertőz az Agrobacterium tumefaciens, amely gyökérgolyvát okoz.

A föld feletti fás részeken, a törzsön, az ágakon és a vesszőkön rákosodást, kéregnekrózist, valamint ág- és vesszőszáradást okoznak a Pseudomonas, a Botryosphaeria, a Cytospora, a Phomopsis, a Ceratocystis és a Leucostoma fajok.

A lombozaton rügyfakadástól kezdve károsíthat a Taphrina deformans, amely deformációt és tömeges levélhullást okoz. A vírusok közül az arabis mosaic nepovirus, a prunus necrotic ring spot ilarvirus és a plum pox potyvirus tüneteit figyelhetjük meg leggyakrabban mozaikosodás, gyűrűs vagy szalagos mintázat formájában. A Sphaerotheca pannosa var. persicae lisztharmatot, a Stereum purpureum ólomfényűséget, míg a Venturia carpophila, a Stigmina carpophila levélfoltosságot idéz elő. Ritkán a Puccinia cerasi által okozott rozsdabetegséget is megfigyelhetjük.

A virágon és a termésen a plum pox potyvirus, a T. deformans, a Venturia carpophila, a Monilinia laxa és a Sphaerotheca pannosa var. persicae által okozott elváltozásokat láthatjuk.

1.1. Őszibarackhimlő1.1.1. (Plum pox potyvirus)

Gazdanövény: őszibarack, szilva, kökény, sárgabarack, cseresznye, ördögcérna, árvacsalán, csillagfürt.

Tünet: kora tavasszal a kibontakozó fiatal levelek erei és érközi mezői szabálytalanul kivilágosodnak. Ezek a részek a fejlődésben visszamaradnak, ezért a leveleken gyűrődések, csavarodások keletkeznek. Később apró, klorotikus foltok, gyűrűk vagy szabálytalanul futó szalagok jelentkeznek. Ezek a tünetek a fiatal hajtások első levelein élesen jelentkeznek, de a később fejlődött leveleken egyre ritkábban láthatók, a nyári melegben el is tűnnek. A szimptómák a magoncok levelein a legerősebbek, míg a nemes fajták levelei általában tünetmentesek. A gyümölcstünetek többnyire a gyümölcshéjra korlátozódnak. A világos héjú fajtákon érés előtt élénk színű gyűrűk, gyűrűrészek, elmosódó szalagok jelennek meg. A gyűrűn belüli részek színe megegyezik az egészséges héj zöld vagy sárga színével. A színes héjú fajtákon az elszíneződés szabálytalan vagy sárga gyűrű formájában jelentkezik. A beteg gyümölcsök romlékonyabbak és rosszul szállíthatók. Más vírusokkal való komplex fertőzéskor a tünetek súlyosbodhatnak, „leopárd” foltosság, deformáció, repedezettség alakul ki.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a kórokozó károsítását őszibarackon először Magyarországon figyelték meg. Az utóbbi években az őszibarack-ültetvényekben egyre inkább terjed. Károsítása miatt a gyümölcs értékesítése korlátozott. Jelentőségét bizonyítja, hogy az EPPO keretében „Sarka nemzetközi munkacsoport” alakult, amely nemzetközi szinten fogja össze az egyes országokban folyó kutatásokat.

A kórokozó átvitele, terjedése: a vírus oltással és levéltetvekkel terjed. A pollennel való vírusátvitel lehetősége is fennáll.

Ökológia: a betegség hazai viszonyaink között egyre jelentősebb.

Védekezés: egészséges szaporítóanyag használata. A fertőzött fák megsemmisítése, a vírusvektorok elleni védekezés lassíthatja a vírus terjedését. Hőterápia alkalmazásával egészséges szaporítóanyag nyerhető. Rezisztens fajták előállítása. A karantén intézkedések szigorú betartása.


Az őszibarack

1.2. Az őszibarack nekrotikus gyűrűsfoltossága1.2.1. (Peach necrotic ring spot ilarvirus)

Gazdanövény: őszibarack, cseresznye, meggy, sárgabarack, mandula.

Tünet: a fertőzött fák rügyfakadása elhúzódik, a virág- és levélrügy félig kinyíltan vagy még kinyílás előtt elpusztul. A hajtásokon rákos sebek képződnek, majd elpusztulnak. A fiatal levelek fertőződésekor klorotikus gyűrűk és foltok jelennek meg, amelyek később nekrotizálódnak. A nekrózis olyan súlyos lehet, hogy a levelek lehullanak. Érzékeny fajtáknál a virágszirmok színtörése is megfigyelhető. A fák fejlődésükben visszamaradnak, az oldalhajtások elhalnak. A gyümölcsök későn érnek és a hasi varratnál parásodnak.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a vírus mindenütt előfordul, ahol őszibarack-termesztéssel foglalkoznak. Hazai őszibarackosainkban a fajták 60%-át fertőzöttnek találták. Gazdasági jelentősége nagy, az okozott kár mértéke azonban a vírustörzs, a fajta, a környezeti tényezők és az agrotechnika függvénye. Vizsgálatok szerint fogékony fajtáknál 32,8% növekedéscsökkenést és 52,5% termésveszteséget okoz.

A kórokozó átvitele, terjedése: a vírus szemzéssel, oltással és maggal terjed. A pollenátvitel lehetősége kisebb, mert az őszibarackfák között ritka az idegen megporzás. A lappangás ideje – ha a fertőzés kora tavasszal történt – négy hét, egyébként 8–9 hónap.

Ökológia: hazai viszonyaink a vírusra kedvezőek.

Védekezés: egészséges szaporítóanyag használata, fertőzött fák eltávolítása és megsemmisítése. Törzsültetvényekben az izolációs távolság betartása. Önbeporzó fajták termesztése. Vírusmentesítés hőterápia alkalmazásával.

1.3. Az őszibarack tafrinás betegsége1.3.1. (Taphrina deformans)

Gazdanövény: őszibarack, mandula.

Tünet: a betegség első jelei már a rügyfakadást követően megfigyelhetők a fejlődő leveleken. Kezdetben apró, különböző alakú, kissé kiemelkedő, pirosas foltok jelennek meg. A kifejlett levelek a csúcs felől vagy a főér mentén megvastagodnak, ráncosodnak és a fonáki rész felé görbülnek. A deformálódott levelek a fajtától függően sárgászöld vagy élénkvörös színűek, az egészséges levelek méreténél kétszer nagyobbak. A szövetek sejtjei megszaporodnak, megnagyobbodnak, ezért a levelek megvastagodottak, húsosak és üvegszerűen törékenyek. A fertőzött levelek elszáradnak és lehullanak. Súlyos esetben a levélnyeleken és a fiatal hajtásokon duzzadt kiemelkedések képződnek, aminek következtében deformálódnak. A beteg virágokban a bibék és a porzók torzulnak, megvastagodnak. A gyümölcsökön a terméshéj hólyagosodik, a termés deformálódik.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: az őszibarack legelterjedtebb gombás betegsége, az egész világon megtalálható. Hazánkban is a legismertebb kórokozó, amely súlyos károkat okoz. A korai lombvesztés, majd az újrazöldülés miatt a fák legyengülnek, s többszöri ismétlődés esetén pusztulásukhoz vezet.

A kórokozó életmódja: a gomba micélium formájában, a rügypikkelyek között telel át. Kora tavasszal az áttelelt hífák sarjsejteket fejlesztenek, amelyek csírázás után fertőzik a még ki nem fakadt leveleket. A csíratömlő az epidermiszen behatolva a sejt közötti járatokban micéliumot fejleszt. Május–június hónapban a kutikula és az epidermisz között szubkutikuláris himenium képződik, amely felrepeszti a kutikulát. A himenium két részből áll: a belső a bazális sejteket tartalmazza, a külső réteg pedig maguk az aszkuszok. Az aszkuszok a kutikula felszakadása után szabad szemmel is jól látható, deres bevonatokat képeznek. Az aszkuszokban kialakuló aszkospórák sarjadzással blasztospórákat termelnek, amelyek légmozgás segítségével jutnak a szomszédos hajtásokra. Csíratömlőt fejlesztenek, és finom bevonatot alkotnak a rügypikkelyeken vagy a fa kérgén anélkül, hogy a gazdanövénybe hatolnának. Szaprofita módon élnek a nyár folyamán, majd áttelelnek.

Ökológia és előrejelzés: a betegség kifejlődése szoros összefüggésben van a tavaszi időjárással. Ha rügyfakadás után csapadékos az időjárás és alacsony hőmérséklet (2-3 °C) uralkodik, tömeges megbetegedésre kell számítani. Száraz tavaszi időjárás esetén a megbetegedés elmarad.


Az őszibarack

Védekezés: afertőzött hajtások eltávolítása és megsemmisítése. Lemosópermetezés rügypattanás előtti réz-szulfát vagy rézoxiklorid hatóanyag-tartalmú készítménnyel. Rügyfakadás után kaptán, klórtalonil vagy difenokonazol hatóanyag-tartalmú szerek használhatók.

1.4. Őszibarack-lisztharmat1.4.1. (Sphaerotheca pannosa var. persicae)

Gazdanövény: őszibarack, rózsa, mandula.

Tünet: a betegség a levélen, hajtáson és gyümölcsön jelentkezhet. A levél színén szabálytalan alakú, sárgászöld foltok láthatók. A fonákon, elvétve a levél színén, fehér, nemezes bevonat fejlődik. A levelek hullámosak, kanalasak, később elszáradnak és lehullanak. A hajtás felkopaszodik, csak a csúcsi részen marad néhány torzult levél. A hajtásokon foltokban, majd a hajtást körülölelően fehér, nemezes penészbevonat figyelhető meg. Az élősködés következtében fejlődésük vontatott, rövid érközűek, felületük ráncos, és végeik visszagörbülnek. A gyümölcsön kezdetben alig látható, később szembetűnő, 5–10 mm átmérőjű, kerek, penészes foltok jelennek meg. A micéliumszövedék alatt a termés héja barnul, parásodik, gyakran felreped. A gyümölcs deformálódik.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a kórokozó külföldön és hazánkban egyaránt ismert. Termőtájainkon korábban szórványosan fordult elő, járványos mértékben nem veszélyeztetett. Azonban az elmúlt egy évtized során néhány termesztési körzetben (Balaton, Pécs) jelentős károkat okozott, ami arra hívja fel a figyelmet, hogy a kórokozó terjedőben van és nő az agresszivitása. A betegség gazdasági jelentősége többrétű. A lisztharmatos hajtások virágrügyeket képeznek. A levelek idő előtti hullása gyenge növekedést és terméscsökkenést okoz. A fertőzött fiatal gyümölcsök lehullanak, az érettek fogyasztásra alkalmatlanok.

A kórokozó életmódja: a kórokozó rügypikkelyek között és a hajtások felületén micéliummal telel. Tavasszal a fiatal levelekre és hajtásokra nő. A fertőzött részeken kialakuló nemezes penészbevonaton láncokban lefűződő konídiumokat fejleszt, amelyek szél útján terjedve újabb fertőzéseket okoznak.

Ökológia és előrejelzés: a meleg, páratelt levegő kedvez a kórokozó szaporodásának. A konídiumok csírázására a 22–25 °C hőmérséklet és a 80% feletti relatív páratartalom kedvező. Az előrejelzése tavasszal, a nyugalmi állapot után begyűjtött hajtások (kb. 100–200 db) vizsgálatával történik. A vesszőket vízben, 20 °C hőmérsékleten tartjuk, és rügyfakadás után értékeljük a fertőzöttséget. Ha a fertőzöttség 2%-nál nagyobb és a tavaszi időjárás kedvező a kórokozónak, járvány kialakulására számíthatunk.

Védekezés: a metszés során a fertőzött vesszők eltávolítása és megsemmisítése. Metszés után, rügyfakadásig poliszulfid hatóanyag-tartalmú készítményekkel lemosó permetezést végzünk. Sziromhullás után kéntartalmú benomil hatóanyagú készítményekkel védekezhetünk. Fontos a fajta megválasztása, mivel fogékonyságbeli különbségek vannak.

1.5. Az őszibarack monilíniás betegsége1.5.1. (Monilinia laxa, Monilinia fructigena)

Gazdanövény: őszibarack, sárgabarack, szilva, meggy, cseresznye.

Tünet: a kórokozó az őszibarackon elsősorban gyümölcsrothadást idéz elő. A gyümölcsön kezdetben barna folt jelenik meg, amely folyamatosan növekedik. A folt alatt a gyümölcs húsa puhul, majd rothadásnak indul. A rothadó foltok felületén elszórtan szürkésfehér penészpárnák jelennek meg. A kórokozó a gyümölcsöt teljesen átjárja, amely lehullik vagy mumifikálódva, összeaszalódva a fán marad. A gomba fertőzheti a virágokat és a hajtásokat is. A fertőzés következtében a virágok tömegesen elszáradnak, a virágkocsányon át a gomba a hajtásokba hatol, amely a rajta lévő levelekkel és virágokkal együtt elszárad. Csapadékos időben az elszáradt virágokon és hajtásokon szürkésfehér exogén sztrómák figyelhetők meg. A hajtásokon az egészséges és károsított rész határán rákos sebek képződnek.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: az őszibarack moníliás betegsége nagyon elterjedt és igen jelentős károkat okoz. Elsősorban a késői érésű fajták károsodnak súlyosan.

A kórokozó életmódja: a kórokozó micéliummal átszőtt gyümölcsmúmiákban (álszklerócium) és a fertőzött hajtásokban telel át. A konídiumok télállóak, ezért áttelelése ezekkel is lehetséges. A gomba apotéciumos alakja hazánkban nem fordul elő. Az áttelelt múmiákban tavasszal sporodochiumok fejlődnek, amelyekben láncot


Az őszibarack

alkotva színtelen konídiumok tömege fejlődik. A szél útján rákerülnek a virágok bibéjére, kicsíráznak, és a fejlődő micélium a virágból a kocsányon át a hajtásokba kerül. A károsítása nyomán barnulásos és száradásos tünetek lépnek fel. Az elhalt részeken a gomba folyamatosan sporulál, és az újabb konídiumok a termésre jutva sebzéseken keresztül fertőzik a gyümölcsöt.

Ökológia és előrejelzés: a kórokozó hidegkedvelő, konídiumai már 8–10 °C hőmérsékleten és magas relatív páratartalom mellett csíráznak. Járványokat hűvös, csapadékos időjárás, hajnali harmat és ködképződés esetén okoz. A gyümölcs fertőzése a fejlődés bármelyik szakaszában végbemehet. A sebek, sérülések elősegítik a megbetegedést.

Védekezés: a beteg hajtások és múmiák eltávolítása, megsemmisítése. Téli lemosópermetezés réztartalmú készítményekkel. Virágzás alatt vinklozolin, miklobutanil, benomil, tiofonát-metil alkalmazható. Virágzás után kaptán, mankoceb, cineb stb. hatóanyag-tartalmú készítményeket használjunk.

1.6. Az őszibarack sztigminás levéllyukacsosodása1.6.1. (Stigmina carpophila)

Gazdanövény: őszibarack, sárgabarack, mandula, szilva, ringló, meggy.

Tünet: tavasszal a fiatal leveleken 1-2 mm átmérőjű, kör alakú, vöröses szegélyű, világosbarna közepű foltok jelennek meg. A kórfolyamat előrehaladtával a foltok szegélye megbarnul, a közepe kiesik, a levél lyukacsosodik. A foltok belső részének kihullása a növény védekezési reakciójának következménye, ami a kórokozó elszigetelését célozza. Fertőződhetnek a hajtások is, amikor a rügyek körül kör vagy ovális alakú, vörösesbarna szegélyű, szürke közepű foltok keletkeznek. A rügyek mézgaképződés mellett elpusztulnak. A fertőzött levél- és hajtásfoltokon sötét színű konídiumtelepek fejlődnek. A termésen szintén 1-2 mm átmérőjű, kör alakú, vöröses szegélyű, kivilágosodó közepű foltosodás jelentkezik.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a kórokozó az egész világon elterjedt. Hazánkban csak csapadékos évjáratokban jelentkezik járvány formájában. Különösen a Dunántúlon lép fel gyakrabban és okoz jelentős kárt.

A kórokozó életmódja: a kórokozó micélium és konídium alakban, fertőzött hajtásokban, rügyekben és lehullott levelekben, gyümölcsökben telel át. A következő évben az áttelelt és újonnan képződött konídiumok növényre kerülve csíráznak, és a légzőnyílásokon vagy az ép kutikulán át behatolnak a szövetekbe. A fertőzött részekben sztrómákat képez, amelyekből konídiumok törnek a felszínre. A konídiumok víz útján terjednek.

Ökológia és előrejelzés: a kórokozó a csapadékos, hűvös időjárást kedveli. Optimális hőmérsékleti igénye 15 °C. A gomba az enyhe teleken is tevékenykedik.

Védekezés: a fertőzött növényi részek megsemmisítése, a fertőzött hajtások eltávolítása és elpusztítása. Rügyfakadás előtt rézoxiklorid, rügyfakadás után kaptán hatóanyag-tartalmú készítményekkel permetezzünk!

2. Az őszibarack kártevőiA gyökérzet kártevői között a fekete díszbogár, a bronzbogár és a csemetebogár lárvái említhetők meg.

A fás részeket károsítja a szilva-pajzstetű, a fekete díszbogár, a bronzbogár, a csemetebogár és a kéregmoly lárvája.

A zöld részek (rügy, hajtás, levél) kártevői között a zöld őszibarack, az őszibarack-iszalag, a hamvas őszibarack, a fekete őszibarack-levéltetű, a barackmoly és a keleti gyümölcsmoly lárvái, valamint a csonthéjasok gyümölcsdarazsának és a bunkóscsápú levéldarázsnak a lárvái játszanak szerepet.

A virágzat és a termés kártevői között jelentősége van a bíborszínű eszelénynek, a barackmoly és a keleti gyümölcsmoly lárvájának.

2.1. Zöld őszibarack-levéltetű2.1.1. (Myzus persicae)


Az őszibarack

Tápnövénykör: fő tápnövénye az őszibarack, továbbá a díszfaként telepített késői meggy és ördögcérna. A migráló egyedek közel sem igényesek annyira a tápnövényre, mint az ősanya. Ebből adódik, hogy azok száma a 400-at is meghaladja. Jelentős szerepe van a burgonyának, a paprikának, a dohánynak, a pásztortáskának, a vadrepcének, az aggófűnek, az apró csalánnak, a papsajtnak, a libatopnak, a csattanómaszlagnak, a tulipánnak stb.

Kárkép: tipikus levéltetűkárkép. A kártétel következménye a levelek fonák felé való enyhe besodródása és a zöldessárga elszíneződés, valamint a hajtásnövekedés időleges leállása. Jellemző a mézharmattermelés és a rajta megtelepedő korompenész.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a kontinensek mérsékelt és meleg övi területein mindenütt előforduló, veszélyes kártevő. Veszélyességét a vírusterjesztésben betöltött szerepe növeli.

Gazdasági jelentőségét fokozza, hogy döntő szerepet játszik a burgonya leromlásában és a növények vírusok okozta károsodásában.

Fejlődésmenet: évente 10–15 nemzedéke lehet.

Pete alakban telel az őszibarackfa vesszőin, a rügyek tövében. Március végén kelnek ki az ősanya lárvák, amelyek áprilisban ősanyákká fejlődnek. Május elején megjelennek a szárnyas, ún. telepítő alakok, amelyek lágy szárú növényekre (burgonya, paprika stb.) migrálnak. A májusban rajzó első hullámot június végén újabb rajzás követi, amikor a szárnyas levéltetvek a nyári tápnövényeket keresik fel. Júliusban a hőség és a természetes ellenségek hatására a telepek egyedszáma lecsökken. A virginogén nemzedékek sora a nyár folyamán egymást követi, számuk döntően függ az ökológiai feltételek alakulásától. Szeptember közepén, a nyári tápnövényeken ismét szárnyas alakok (gynoparok) fejlődnek ki, amelyek visszarepülnek az őszibarackra, és ott a levelek fonákán szűznemzéssel létrehozzák az ivaros szaporodású, szárnyatlan nőstényekké fejlődő lárvákat. Ezek a lárvák ivarérett nemzőkké fejlődve párosodnak az október közepétől megjelenő szárnyas hímekkel. A megtermékenyített nőstények a rügyek tövébe helyezik el a petéket (egyedenként 4–5 db), amelyek néhány órával később csillogó fekete fényűek lesznek.

Ökológia és előrejelzés: az ősanya lárvák hidegtűrők. A nyári nemzedékek tömegszaporodását nagyban elősegíti a 20–22 °C-os átlaghőmérséklet, a 75–85%-os relatív páratartalom és a zárt növényállomány.

Az előrejelzés sárga tálcsapdákkal biztonságosan megoldható. A növényállományban előforduló egyedszám megállapítható a „100 növény” vizsgálati módszerrel.

Védekezés: nyugalmi állapotban lévő peték ellen alkalmazhatók a téli lemosó permetezésre javasolt készítmények. A migráló és szárnyatlan egyedek ellen igénybe vehetők a dimetoát, a permetrin + tetrametrin, a cipermetrin, a metilparation, a fenpropatrin, a deltametrin, a diflubenzuron, a kinalfosz, az alfametrin, a metilazinfosz, a heptenofosz, a triazofosz, a foszmet, a fenoxikarb, a lambda-cihalotrin, a fention, az eszfenvalerát, a fenvalerát, a fenitrotion, a metidation, a bifentrin és a foszalon hatóanyag-tartalmú készítmények.

2.2. Őszibarack-iszalag-levéltetű2.2.1. (Myzus varians)

Tápnövénykör: fő tápnövénye az őszibarack. Nyári tápnövényei között az iszalagfélék említhetők meg.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a faj Közép- és Dél-Európában, Ázsiában és Kaliforniában megtalálható. Hazánk különböző területein, így a Balaton-felvidéken, Budapest, Pécs és Mosonmagyaróvár környékén is.

A faj az utóbbi évtizedben gyakorivá vált hazánkban, de jelentős kártételével még csak ritkán találkoztak.

Kárkép: az ősanya lárvák, az ősanyák és leánynemzedékeik szívogatása következtében a fiatal levelek jellegzetesen, hosszirányban sodródnak, sárgán kivilágosodnak, néha megpirosodnak és a tenyészidőszak befejezése előtt lehullanak.

Fejlődésmenet: évente 6–8 nemzedéke lehet.

Az ősanya lárvák az őszibarackon telelő petékből április elején kelnek, majd vedlésekkel ősanyává alakulnak. A


Az őszibarack

leánynemzedékek kolóniát alkotnak, amelyekben megjelennek a szárnyas nőstények. A szárnyasok a különböző iszalagfajokra repülnek át, ahol utódaik a levél fonákán alkotnak telepeket, és késő őszig fennmaradnak. A tápnövényváltás nem minden esetben következik be, amit igazol az, hogy az őszibarackon is megtaláljuk a fajt képviselő egyedeket a nyár folyamán. A szárnyas gynoparok és az androparok utódai a szárnyas hímek október végén repülnek vissza az őszibarackra. A gynoparok utódai szárnyatlan nőstények, amelyeket a hímek megtermékenyítenek, és azt követően raknak 4–5 petét a rügyek tövébe.

Ökológia és előrejelzés: tömegszaporodása ritka annak ellenére, hogy mindkét tápnövénye előfordul és közülük az iszalag növényvédelemben nem részesül. A faj optimális ökológiai igényeit nem ismerjük.

A faj előrejelezhető őszibarackrügy- és később -levélvizsgálattal.

Védekezés: elszaporodása esetén a zöld őszibarack-levéltetűnél javasolt megoldások alkalmazhatók.

2.3. Hamvas őszibarack-levéltetű2.3.1. (Hyalopterus amygdali)

Tápnövénykör: fő tápnövénye az őszibarack. Nyári tápnövénye a nád. Kísérleti körülmények között tápnövényként elfogadta a kukoricát, az Iris germanicát, de a szilvát nem.

Kárkép: a károsított levelek a fonák felé enyhén görbülnek, de a deformáció nem feltűnő.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: hazánkban az őszibaracktermesztő területeken mindenütt előfordul és jelentős károkat okoz.

A faj egyedei a levelek fonákán tömegesen szívogatják a nedveket. A tápanyagveszteség legyengíti a fát, amelynek hajtásnövekedése lelassul, majd leáll. A fejlődő gyümölcsök egy része lehullik. A faj egyedei bőségesen termelnek mézharmatot, ami az alattuk lévő levelek színi oldalán ragacsos bevonatot képez, ezáltal zavarja az asszimilációt, ugyanakkor lehetővé teszi a korompenész megtelepedését.

Fejlődésmenet: évenkénti nemzedékeinek száma 6–8 lehet.

Az ősanya lárvák a rügyek tövében és a rügypikkelyek között áttelelő petékből április közepén kelnek ki. A kifejlődött ősanyákat több leánynemzedék követi. A kialakult kolóniákban június elejétől jelennek meg a szárnyas egyedek, amelyek egy része továbbra is az őszibarackfákon marad és részt vesz a telepek növelésében. Másik részük a nádra repül át, és ott hozza létre a nyár folyamán nagyméretűvé váló, több száz egyedből álló telepeit. Az őszibarackon fennmaradt telepek egyedszáma a nyári hőségben mérséklődik. Az ősz folyamán a nádról visszarepülnek az őszibarackra az ivaros nőstényeket szülő gynoparok, amelyeket szárnyas hímek termékenyítenek meg. A megtermékenyített nőstények 3–4 petét raknak a rügyek tövébe.

Ökológia és előrejelzés: a nagy egyedszámú kolóniák kialakítását jelentősen befolyásolja a kora nyáron kialakult párás meleg és a tápnövények jelenléte.

Az előrejelzés vessző-, rügy-, később levélvizsgálattal valósítható meg.

Védekezés: elszaporodása esetén a zöld őszibarack-levéltetűnél javasolt megoldások alkalmazhatók.

2.4. Fekete őszibarack-levéltetű2.4.1. (Brachycaudus prunicola)

Tápnövénykör: a faj fő tápnövénye az őszibarack, ritkábban előfordul a kései meggyen.

Kárkép: a levéltetvek szívogatásának hatására a fiatal levelek szabálytalanul fodrosak lesznek és besodródnak. Súlyos fertőzés esetén a hajtásnövekedés megáll, a hajtások görbülnek, ami kampósbot jellegű deformációt okoz. A károsított levelek összezsúfolódnak, csokrot alkotnak a hajtásvégeken, amelyeknek zöld színe megmarad, de ennek ellenére bekövetkezik az idő előtti lombhullás.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: Európában és Észak-Amerikában elterjedt faj. Hazánkban közönséges, különösen azokon a területeken, ahol őszibarackot termesztenek.


Az őszibarack

Kártételének következménye a korai levél- és gyümölcshullás. Ezen keresztül gátolja a következő évi termőrügyek kialakulását.

Fejlődésmenet: nemzedékeinek száma évenként eléri a 6–8-at.

Az ősanya lárvák az őszibarackfák kéregrepedéseiben telelő petékből már a rügyfakadáskor kikelnek és többszöri vedléssel ősanyává alakulnak. Az első leánynemzedékek szárnyatlanok, majd júniusban megjelennek az első szárnyasok, amelyek újabb őszibarackfákat keresnek fel és ott alkotnak telepeket. A nyári nemzedékek száma ökológiai feltételektől függően alakul. A peterakó nőstények és a szárnyas hímek októberben jelennek meg, párosodnak, majd a nőstények lerakják a fa kéregrepedéseibe és a rügyek tövéhez 3-4 petéjüket.

Ökológia és előrejelzés: az egyedek száma a nyári hőségnapokra csökken. Az egyedek általában azokon a fákon maradnak, ahol a peték teleltek. A terjedés azonban a szárnyas alakok helyváltoztatásával megvalósul.

Az előrejelzés kéreg- és levél-, illetve hajtásvégvizsgálattal oldható meg.

Védekezés: elszaporodása esetén a zöld őszibarack-levéltetűnél javasoltak alkalmazhatók.

2.5. Barackmoly2.5.1. (Anarsia lineatella)

Tápnövénykör: őszibarack, kajszi, szilva, mandula, cseresznye és meggy.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: megtalálható Közép- és Dél-Európában, Afrikában és Nyugat-Ázsiában. Behurcolták Észak-Amerikába, ahol Kalifornia államban okoz súlyos károkat. Hazánkban a termesztőterületeken mindenütt előforduló kártevő.

A fertőzött tételek nem exportálhatók. A kártétel következtében 35–50%-os termésveszteség is előfordulhat.

Fejlődésmenet: hazánkban 3-4 nemzedéke fejlődik.

Fiatal hernyó alakban telel a vesszőbe rágott kamrában. Rügypattanáskor aktivizálódik és megkezdi a rügyek odvasítását, később a friss hajtások bélszövetét rágja. Az ilyen hajtásvégek lankadnak, majd leszáradnak. A kifejlett hernyó a károsítás helyén bábozódik. Május végétől kezdődik meg az első lepkenemzedék rajzása. A nőstények a gyümölcsre, a levéllemezre vagy a levélnyélre raknak 450–700 petét. A hernyók 5–10 nap alatt kelnek ki, és a hajtásokban, valamint a gyümölcsökben táplálkoznak. A második nemzedék lepkéinek rajzása július közepétől, a harmadiké augusztus végétől figyelhető meg. Az esetleg kifejlődő negyedik nemzedék lepkéi szeptember–októberben rajzanak.

Ökológia és előrejelzés: a száraz, meleg, szélcsendes időjárás kedvez a tömegszaporodásnak. Enyhe, meleg őszön még októberben is rajzik.

A lárvakelések időpontját jelezni lehet szexferomon csapdával vagy barackmoly-izolátorral, figyelemmel az imágók rajzására.

Védekezés: elpusztítható a fiatal, még be nem rágott lárva. Kora tavaszi lemosó permetezéssel az áttelelő hernyók egyedszáma gyéríthető. A vegetációs időszakban hatásosan alkalmazhatók a zöld őszibarack-levéltetű ellen javasolt hatóanyagokat tartalmazó inszekticidek.

2.6. Kéregmoly2.6.1. (Enarmonia formosana)

Tápnövénykör: elsősorban az idősebb kajszi-, az őszibarack- és a mandulafákat károsítja, de más csonthéjasokon (cseresznye, meggy) is jelentős.

Kárkép: a károsított csonthéjasok törzsének alsó részéből indul a fertőzés, ami fokozatosan felfelé terjed. A károsított kéregrészeken erős mézgásodás indul meg, és a megszilárduló mézgafolyások között 1–3 mm vastag, 10 mm hosszú szövedékcsövek jelennek meg, amelyekbe a hernyó az ürülékszemcséket is beszövi. A rozsdabarna rágcsálék és szemcsés ürülék a törzs körül a talajra hull, ami feltűnően figyelmeztet a


Az őszibarack

fertőzöttségre. A kár akkor lesz jelentős, amikor a hernyók a háncsrétegbe is berágnak, mert ilyenkor nagy kéregrészek halnak el, aminek csúcsszáradás vagy a fa részleges elhalása lesz a következménye. Az őszibarackfákon az alanyt és a forradási helyet támadja meg a kártevő.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: egész Európában, Szibériában, a Kaukázus fekete-tengeri partvidékén, és a krasznodári határterületeken is előfordul. A Földközi-tenger környékén Dél-Franciaországban, Kelet-Spanyolországban, Korzikán és Algériában is megtalálható. Hazánkban mindenütt károsít, ahol csonthéjas tápnövényei élnek.

Az utóbbi évtizedekben vált gazdaságilag jelentős kártevővé. A kártevő előfordulása a fiatal fákon 30%, az idősebbeken legtöbb esetben eléri a 100%-ot. Egyedszám-növekedés esetén az idős fák 10 cm2-es kéregfelületén 8–45 hernyót találtak, ami a fák gyengüléséhez, majd pusztulásához vezetett.

Fejlődésmenet: évente 2-3 nemzedéke van.

Az L3 és L5 fejlettségű lárvák telelnek át a kéregbe rágott vájatokban, ahol tavasszal (áprilisban) bábozódnak. A bábozódást követően 14–21 nap múlva rajzik a lepke. Érési táplálkozást folytat, kopulál, majd egyesével petét rak a kéreg sima felületére. A 40–180 lerakott petében az embrionális fejlődés tavasszal 10–13, nyáron 6–8 napig tart. A kikelt hernyók berágnak a kéregbe, és abban járatot készítenek. A lárvák az 5. fejlődési fokozat után a kéreg felületéhez közel bábozódnak. A lepke május végén és június elején rajzik, amit a második nemzedék rajzása nyár közepén (július–augusztus) követ. Kedvező időjárás (hosszú, meleg ősz) esetén sor kerülhet a harmadik nemzedék rajzására is.

Ökológia és előrejelzés: a meleg, párás időjárás kedvez elszaporodásának. A hernyók védett helyen élnek, ezért a kedvezőtlen időjárás kevésbé érinti őket. A lepkék nem repülnek nagy távolságokra, petéiket többnyire azoknak a fáknak a kérgére rakják, amelyen fejlődtek.

A lepkék rajzása fénycsapdával ellenőrizhető. Kéregvizsgálattal megállapítható a fertőzöttség mértéke.

Védekezés: a védekezéseket az első lárvák észlelésekor kell kezdeni azokkal az inszekticidekkel, amelyek hatóanyagait a zöld őszibarack-levéltetű tárgyalásakor felsoroltuk.

2.7. Keleti gyümölcsmoly2.7.1. (Grapholitha molesta)

Tápnövénykör: elsősorban a rózsafélék és a mirtuszfélék családjába tartozó fajok kártevője. Kifejlődik őszibarackon, mandulán, cseresznyén, szilván, ringlón, kajszibarackon, birsalmán, almán, naspolyán és madárbirsen. Előfordul még gránátalmában és szőlőbogyóban.

Kárkép: hasonló a barackmoly által okozott kártételhez. Az a különbség, hogy hernyói csoportosan károsítják a hajtásokat és a gyümölcsöt. A barackmoly hernyói egyenként, a fakoronában szétszórva okoznak kárt.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: Japánban, Ausztráliában, Észak- és Dél-Amerikában, Közép-, Kelet- és Dél-Európában, továbbá Észak-Afrikában megtalálható. Hazánkban 1966 óta előforduló faj.

Gazdasági szempontból rendkívül káros, mert a fertőzött tételek nem exportálhatók.

Fejlődésmenet: évente 4-5 nemzedéke is kifejlődhet.

Kifejlett lárva (L5) telel védett helyen, fehér kokonban. Az áttelelt hernyók március végén, április elején bábozódnak, majd 3–4 héttel később rajzanak. Az első lepkerajzás április közepétől figyelhető meg. Párosodás után petét rak a nőstény a levélre, a gyümölcsre és a hajtásra. A kikelő hernyók berágnak a friss hajtásba, és ott járatot készítenek. Egy hernyó 3-4 hajtást is károsíthat. A második nemzedék imágói június közepétől, a harmadikéi július végétől, a negyedikéi augusztus végétől kezdik meg rajzásukat. A 3. és a 4. nemzedék hernyói a gyümölcsöt is károsítják, és köztük diapauzáló egyedek is vannak, amelyek áttelelnek az 5. nemzedék hernyóival együtt.

Ökológia és előrejelzés: ökológiai plaszticitása tág határok között mozog, ezért eltérő körülmények között is előfordul.

Az előrejelzés szabadföldi izolátorokkal megoldható. A hímek rajzása szexferomon csapdákkal ellenőrizhető.


Az őszibarack

Védekezés: a lárvakelések idején alkalmazott azon inszekticidekkel, amelyeket a zöld őszibarack-levéltetű tárgyalásánál felsoroltunk, leküzdhető a kártevő.

3. Az őszibarack gyomnövényeiAz őszibarack-ültetvényekben elsősorban az évelő gyomnövényeket találjuk meg, mert ezek alkalmazkodtak leginkább a kultúrnövény életmódjához. Közülük is jelentősebbek a G1 csoportba tartózó csillagpázsit (Cynodon dactylon), tarackbúza (Agropyron repens), apró szulák (Convolvulus arvensis), mezei acat (Cirsium arvense) , útszéli zsázsa (Lepidium draba) stb.

A sorközökben a folyamatos talajművelés hatására tömegesen csírázhatnak az egynyári T 4 fajok, pl. a dísznóparéjfélék (Amaranthus spp.), a lipatopfélék (Chenopodium spp.), a betyárkóró (Erigeron canadensis) és a muharfajok (Setaria spp.). A gyümölcsfák soraiban elsősorban az évelőket, a sorközökben a magról kelő gyomokat találjuk.

Az őszi–téli időszakban, hasonlóan a szőlőhőz, nagy tömegben csírázhatnak a T1 fajok, pl. a pásztortáska (Capsella bursa-pastoris), a veronikafélék (Veronica spp.), a tyúkhúr (Stellaria media), az árvacsalánfajok (Lamium spp.).

3.1. Az őszibarack gyomirtásaMechanikai gyomirtás: a sorközök talajának művelésével egész évben tisztán tarthatjuk a gyümölcsös területét és megakadályozhatjuk a gyomok magérlelését. Oldalazó tárcsával valamennyire a lombkorona alatt is tudunk mechanikus művelést végezni, de ez a lehetőség nem mindenütt adott.



Az őszibarack

Használható gyomirtó szerek

4. Az őszibarack védelmeAz őszibarackfák augusztusi zöld és a tavaszi száraz metszésével együtt eltávolítjuk a száraz gallyakat, a törzsről és a vázágakról lekaparjuk az elhalt kérget. A levágott vesszőkkel, gallyakkal és a lekapart kéreggel együtt megsemmisítjük a kórokozók és a kártevők rajtuk telelő alakjait.

Az őszibarackfákon több kórokozó szaporítóképlete és több kártevő telel, ezért célszerű az egyedszám mérséklése érdekében a rügypattanás előtt téli lemosó permetezést alkalmazni. Erre a célra használható a téli hígítású mészkénlé, ami szükség esetén helyettesíthető bárium-poliszulfid hatóanyag-tartalmú készítménnyel. A jól kezelt ültetvényekben rügypattanáskor permetezzünk rézoxiklorid hatóanyag-tartalmú készítményekkel, amelyek védelmet jelentenek a levélfodrosodás, a monilínia és a levéllyukacsosodás kórokozói ellen.

Az időjárástól függően pirosbimbós állapotban vagy közvetlenül sziromhullás után kell védekezni a levélfodrosodás kórokozója ellen kaptán, klórtalonil, difenokonazol, réz-hidroxid és dodin hatóanyag-tartalmú készítményekkel. Erős fertőzés esetén a védekezés megismételhető.

A levéltetvek telelő petéiből kikelő ősanya lárvák és a belőlük fejlődött ősanyák, valamint utódaik ellen egyedszámtól függően már március közepétől kell védekezni. A védekezés szükség szerint több alkalommal is megismételhető. Erre a célra alkalmazhatók az eszfenvalerát, az eszfenvalerát + fenitrotion, a dimetoát, a permetrin + tetrametrin, a cipermetrin, a metilparation, a fenpropatrin, a deltametrin, a diflubenzuron, a kinalfosz, az alfametrin, a metilazinfosz, a heptenofosz, a triazofosz, a foszmet, a fenoxikarb, a lambda-


Az őszibarack

cihalotrin, a fention, a fenvalerát, a metidation, a bifentrin és a foszalon hatóanyag-tartalmú készítmények.

Az időjárástól függően szükséges a különböző levélbetegségek elleni védekezés, legtöbb esetben már április elején. A fertőzés mértékétől függően a védekezések többször megismételhetők. Erre a célra igénybe vehetők a kaptán, a benomil, a mankoceb, a vinklozolin, a prokloráz-Mn-komplex, a miklobutanil + mankoceb és a tiofonát-metil hatóanyag-tartalmú készítmények.

A barackmoly lárvái kártevőként jelentkezhetnek a 10–15 cm-es zöldhajtásképződés időszakában, amihez a keleti gyümölcsmoly kártétele május első dekádjában kapcsolódik. A kártevők rajzását rendszeresen figyelni kell (fénycsapda), és a rajzáscsúcshoz viszonyítva kell a tömeges lárvakelés időpontjára optimalizálni a védekezést. A további nemzedékek figyelemmel kísérése is fontos feladat, mert erre alapozzuk az ismételt védekezéseket. A petékből kikelt fiatal lárvák ellen eredményesen alkalmazhatók a levéltetvek esetében felsorolt hatóanyag-tartalmú készítmények.

Lisztharmatfertőzés esetén a monilínia és egyéb levélbetegségek ellen alkalmazott készítményekkel kombináltan vagy önállóan használhatók a benomil, a pirifenox, a dinokap, a kén, a kinometionát és a fenarimol hatóanyag-tartalmú készítmények.

A kaliforniai pajzstetű felszaporodása esetén a rajzó lárvák ellen a szürkepajzsos állapot kialakulása előtt kell védekezni. Eredményesen alkalmazhatók a levéltetvek ellen javasolt hatóanyag-tartalmú készítmények.

Az üzemi barackosok gyommentesen tarthatók mechanikai talajműveléssel, továbbá nyugalmi és vegetációs időben alkalmazott, erre a célra javasolt gyomirtó szerekkel.

Az őszibarack védelme


42. fejezet - A szőlő1. A szőlő betegségeiA szőlő vírusos betegségeinek következtében fokozatos tőkeleromlás, a hozamok mennyiségi és minőségi romlása, a tőke folyamatos elöregedése, súlyos esetekben tőkeelhalás következhet be. A szőlő fertőző leromlása (grapevine fanleaf nepovirus), a szőlő levélsodródása (grapevine leafroll associated closteroviruses I–V.), a szőlő sárga mozaikja (grapevine fanleaf nepovirus yellow mosaic strain) a gyakoribb betegségek. Ritkábban fordul elő a szőlő faszöveti barázdáltsága (grapevine stem pitting closterovirus), a szőlő krómmozaikja (grapevine chrome mosaic nepovirus), a szőlő tőkesatnyulása (arabis mosaic nepovirus és tomato black ring nepovirus) és a szőlő vonalas mintázottsága (grapevine line pattern ilarvirus).

A szőlő agrobaktériumos vesszőgolyvája (Agrobacterium vitis) a magasművelésű ültetvényekben a vesszők és a kordonkarok pusztulása miatt a szőlő igen súlyos betegsége lehet.

A szőlő gombás betegségei közül a szőlőperonoszpóra (Plasmopara viticola) a legjelentősebb, amely a levélen és a fürtön fordul elő. Csapadékos években a szőlőperonoszpóra elleni védelem adja a szőlő növényvédelmének a gerincét. Aszályos években a szőlőlisztharmat (Uncinula necator) kerül előtérbe, és ilyenkor a szőlő zöld hajtásain, valamint a fürtön súlyos kártételek alakulhatnak ki. A peronoszpóra és a lisztharmat az ültetvényekben évente rendszeresen előfordul, az okozott kártétel elsősorban az időjárás függvénye. A szőlő botrítiszes betegsége (Botrytis cinerea) csapadékos, hűvös nyarakon és ősszel, közvetlenül a szüret előtt fürtrothadással járó, súlyos betegség, amely a szőlőoltványokon is előfordulhat.

A szőlő lombozatán, a hegyvidéki szőlőkben fordul elő a szőlőorbánc (Pseudopezicula tracheiphila). A szőlő szeptóriás levélfoltossága (Septoria ampelina) kisebb jelentőségű betegség.

A szőlővessző és a fürt elhalásával járó, nagyon ritkán és lokálisan mutatkozó betegség a szőlő koniellás fakórothadása (Coniella diplodiella).

A szőlővesszők és a fás részek elhalása miatt gyakran tőkeelhalással járó betegség a szőlő eutípás tőkeelhalása (Eutypa lata), a szőlő fomopsziszos betegsége (Phomopsis viticola) és a szőlő sztereumos tőkeelhalása (Stereum hirsutum).

Fiatal szőlőtelepítésekben és idős, leromlott ültetvényekben a szőlő gyökérbetegségei gyakoriak. Ilyenek a szőlő armilláriás gyökérbetegsége (Armillaria mellea), a szőlő rozellíniás gyökérbetegsége (Rosellinia necatrix), valamint a szőlő röszlériás gyökérbetegsége (Roesleria pallida).

1.1. A szőlő fertőző leromlása1.1.1. (Grapevine fanleaf nepovirus)

Gazdanövény: a betegség a szőlőalanyokon és a nemes fajtákon is előfordul.

Tünet: a levelek deformáltak. Vállöblük nyitott, a levélszél szabálytalanul, erőteljesen fogazott. A levélerek legyezőszerűen ágaznak el, a levéllemez hullámos felületű, klorotikusan márványozott. A hajtások gyengén fejlettek, rövid ízközűek, rendellenes a kacsképződés, a nóduszokon kettős, egymással szembenálló rügyképződés figyelhető meg, a hajtástengely ellaposodik, villásan elágazódik. Sok oldalhajtás képződik, a beteg tőke bokorszerűvé válik. Az ültetvények beteg tőkéi télen is kiválaszthatók.

A fertőző leromlás jellegzetes belső tünetei a szállító edénynyalábokban látható radiális pálcikák. A fürtök is károsodnak, súlyosan madárkásak. A gyökérzet gyengén fejlett. A beteg tőkék az ültetvényben kör alakú foltokban találhatók meg.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a fertőző leromlás a világon, így a hazai szőlőültetvényeinkben is általánosan elterjedt, súlyos betegség, amely a tőkék folyamatos leromlásával és lassú, korai elhalásával jár. A termesztésben lévő alany és nemes szőlőfajok és -fajták a betegségre fogékonyak.

A kórokozó átvitele, terjedése: a kórokozó a beteg tőkék vegetatív részeivel hurcolható széjjel. Terjeszti a


A szőlő

beteg tőkékről szedett szaporítóanyag, a zöld és a fás oltásokhoz felhasznált beteg hajtás, illetve vessző. A kórokozót a talajban élő Xiphinema index és a X. italica fonálféreg vektorok is terjesztik. A fertőző leromlás maggal nem vihető át.

Ökológia: hazai viszonyaink a vírusra kedvezőek. A vírus több törzse ismert, ezek agreszszivitása különböző.

Védekezés: a szőlő talaját újratelepítés előtt 5-6 évig pihentetjük. A területet a telepítés előtt fonálféreg ellen nematocid szerrel kezeljük. Vírusmentes szaporítóanyagot szabad felhasználni. A dugvány- és az oltványtermesztés során a fonálféreg vektorok ellen folyamatosan védekezünk. Törzsültetvényben a beteg tőkéket megsemmisítjük.

1.2. A szőlő levélsodródása1.2.1. (Grapevine leafroll associated closteroviruses I–V.)

Gazdanövény: a betegség a szőlőalanyokon és a nemes fajtákon egyaránt megtalálható.

Tünet: kezdetben a hajtások alsó levelein látható tünet, később a többi levélen is. A vörös bogyójú fajtákon vörös foltok jelennek meg, de a nyár elejére a teljes levél megvörösödik, csak az erek mentén marad keskeny, zöld sáv. A fehér bogyójúakon csak enyhe levélsárgulás látható, emiatt ezeken a betegség nehezen ismerhető fel. Az alanyfajták csaknem tünetmentesek. Később a levelek megvastagodnak, a fonákuk felé besodródnak, és ekkor a meghajlított levél üvegszerűen, pattanva törik. A levélsodródás folyamatosan halad a hajtáscsúcs felé, és a nyár végére a tőke összes levelén levélsodródás látható.

Kevés fürt képződik, a bogyó savanykás, gyengén színeződik.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a betegség 1965 óta ismert Magyarországon. Ennek ellenére ma már az egész országban elterjedt. A levélsodródás hazánkban, de külföldön is a szőlő legelterjedtebb és legjelentősebb vírusos betegsége, amelynek következtében a hozamok jelentős mennyiségi és minőségi romlása áll elő.

A kórokozó átvitele, terjedése: a kórokozó a szőlő vegetatív részeivel terjeszthető. Fokozott veszélyt jelent a terjesztésben a beteg alany, amely rendszerint tünetmentesen hordozza a kórokozó vírusokat.

Ökológia: a levélsodródást öt, teljesen még fel nem tárt vírustörzs okozza. A betegség hazai viszonyaink között erőteljesen terjed.

Védekezés: törzsültetvényből a beteg tőkéket eltávolítjuk. Évente három vizuális szelekciót végzünk. Hőkezeléssel kombinált mikroszaporítással levélsodródástól mentes növények állíthatók elő.

1.3. A szőlő agrobaktériumos vesszőgolyvája1.3.1. (Agrobacterium vitis)

Gazdanövény: az Agrobacterium vitis baktériumfajt a polifág A. tumefaciens fajból különítették el. Az A. vitis a Vitis nemzetség fajain fordul elő. Más gazdanövényeken levő esetleges előfordulása még nem tisztázott.

Tünet: a beteg szőlőtőkék gyengén fejlődnek, lombjuk sárgászöld vagy vöröses. A levelek néha kanalasodnak. A dugvány, az oltvány vagy az idősebb tőkefej sebein vagy a talaj feletti vesszőkön bárhol egyenetlen, a karfiol felületére emlékeztető, hosszúkás, borsó, olykor ököl nagyságú tumorok láthatók. A tumorok felszínén az elhalt kéregszövet szétmálló szálai feszülnek, alattuk a faszövet elhal, és emiatt tápanyag-szállítási zavarok lépnek fel, a tőkefej, a kordonok, a törzs, a szálvessző elhal. A kezdetben puha tumorok fokozatosan megkeményednek, majd egy-két éven belül szétesnek.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: külföldön és hazánkban is mindenhol előfordul a betegség, amely régóta ismert. A magasművelésű szőlőültetvényekben a kordonkarok károsodása miatt különösen súlyos betegség. Magyarországon az ültetvények fertőzöttsége 5–85% között váltakozik. A betegség veszélyességét növeli az is, hogy a szőlő-szaporítóanyaggal a vesszőgolyva tünetmentesen is átvihető.

A kórokozó életmódja: a kórokozó a beteg szőlővesszőben telel. Tipikus sebparazita, a vesszőt csak sebeken át fertőzi. A sejt közötti járatokban az élő kéregszövetben telepszik meg. A szövetek sejtjei gyors osztódásnak indulva jellegzetes tumorokat képeznek. A kórokozó baktérium a szőlő szállító edénynyalábjaiba is eljut, és az


A szőlő

erőteljes nedvkeringés megindulásakor a szőlő legkülönbözőbb részeibe sodródhat, azaz szisztemizálódik. A veszsző parányi repedésein át kilép az edénynyalábokból, és a kéregszövetbe jutva másodlagos tumorok képződhetnek. A fagy okozta repedések a tumorképződés gyakori helyei.

A baktérium a szőlő könnyezési nedvéből is kimutatható. A kórokozó tünetmentes, fertőzött szőlővesszővel terjeszthető.

Ökológia és előrejelzés: a baktérium hőoptimuma 25–28 °C. A tumorok kifejlődését a fagy okozta vesszőrepedés, a kora tavaszi, hirtelen felmelegedés, a nedvkeringés gyors megindulása elősegítheti. A vesszőn kialakuló tumorok nemcsak áttételesek, hanem külső fertőzés eredményei is lehetnek.

A betegség várható mértékére az ültetvény fertőzöttségéből következtethetünk.

Védekezés: a vesszőgolyva elleni védelem a prevencióra épül. A tumorok lemetszése az áttétel miatt rendszerint eredménytelen védekezési mód.

A mikroszaporítással előállított növények a betegségtől mentesek. Ezeket izolált fóliahengerben gyökereztetjük, így garantáltan egészségesek maradnak. Szaporítóanyag csak tünetmentes ültetvényről szedhető. A dugványok egyedi izolációja megakadályozza a betegség terjedését a gyökereztetés során.

Ültetvényben a könnyezési nedvvel való terjedés a nedvkeringés megindulása előtti metszéssel elkerülhető. A szőlőt 7 °C alatti középhőmérsékleten kell metszeni. A bőséges nitrogénadagolás a vesszőgolyva kialakulását elősegítheti, ezért kerülendő.

1.4. Szőlőperonoszpóra1.4.1. (Plasmopara viticola)

Gazdanövény: a szőlőperonoszpóra a Vitaceae család fajain fordul elő. A Cissus, a Parthenocissus és a Rhoeocissus fajok csaknem ellenállóak. A Vitis fajok közül az amerikai és az ázsiai eredetű fajok rezisztenciája nagyfokú. Néhány direkttermő fajtánk ellenállósága is kiváló. A Vitisvinifera termesztett fajtái nagyon fogékonyak. Fogékonyságukat újabban ellenálló amerikai és ázsiai fajtákkal való keresztezésekkel sikerült mérsékelni. Ilyen új fajta pl. a Zalagyöngye.

Tünet: a levélen, a kacson, a fürtön láthatók tünetek. A fiatal levélen kör alakú, sárgászöld, fényben áttetsző, ún. olajfoltok vannak. A fonákon fehér sporangiumtartó gyep látható. A foltok hamarosan elszáradnak.

Az idősebb levélen, a nyár végén, levélerek által határolt, szegletes, apró olajfoltok vannak, fonákukon fehér sporangiumtartó gyeppel. A foltok elhalása után a levél jellegzetesen mozaikos kinézetű. A súlyosan fertőzött peronoszpórás levelek lehullanak.

A szőlőfürt a fürtvirágzat megjelenésétől kezdve egészen a borsómag nagyságú bogyók kifejlődéséig hasonló tünetekkel betegszik meg. A fürtkocsány, a virág, a fiatal bogyó sárgászölddé válik, felületükön dús fehér sporangiumtartó gyep képződik. A fürt, a virág és a bogyó gyorsan elszárad.

A bogyók később már egyedileg betegszenek meg, a bogyókocsány felől töppednek, szürke, majd barna vagy lilásbarna színűekké válva, megszáradva, összetöppednek. Az idős bogyók felületén sporangiumtartók már nem fejlődnek. A töppedő bogyók belső szövetei a betegség kezdetétől fogva megbarnulnak.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a betegséget 1837-ben Észak-Amerikában írták le először. Európában 1878-ban, Franciaországban jelent meg. Magyarországon 1880-ban tűnt fel, és már 1890–92 között olyan súlyos járványok alakultak ki, hogy a bortermés a negyedére csökkent.

A szőlőperonoszpóra ma már általánosan elterjedt betegség, és hazánkban a szőlő legjelentősebb betegségének tartjuk, kártételét száraz években csak a szőlőlisztharmat vagy esetenként a botrítiszes betegség múlhatja felül. A betegség nyomán 80–100%-os lomb- és fürtkár is kialakulhat, ezért a szőlőperonoszpóra elleni rendszeres védelem nélkül gazdaságos, biztonságos szőlőtermesztés nem képzelhető el.

A kórokozó életmódja: a kórokozó a talajra hullott szőlőlevelekben oospórával telel. Tavasszal az oospórák rövid nyélen ülő, ún. makrosporangiumot fejlesztenek, ezekben 35–40 zoospóra fejlődik. A zoospórák vízcseppben kirajzanak, és az esőcseppekkel a szőlő alsó leveleire csapódnak fel. Csíratömlőt fejlesztenek, és a


A szőlő

sztómákon át a levél szövetébe hatolnak. A gomba micéliuma a sejt közötti járatokban gyorsan halad tovább, a sejtekbe hausztóriumokat növesztve, miközben a levélen kifejlődnek a jellegzetes olajfoltok.

A levélfonákon 1-2 napon belül a sztómákon keresztül fehér sproangiumtartók gyepet alkotva törnek a felszínre. A rajtuk lévő sporangiumok 3–20 napig életképesek, és csapadék esetén vízcseppben zoospórákra esnek széjjel, amelyek 1-2 óra alatt ismét fertőzik a levelet vagy a fürtöt. A sporangiumok terjesztik a betegséget a vegetációban.

A levél a fonákon át fertőződik, mert a fonákon nagy a sztómák száma. A fiatal bogyón is sok a sztóma, emiatt könnyen fertőződik. Idős bogyók felületén a sztómaszám rohamosan csökken.

A szőlőperonoszpóra lappangási ideje, azaz a zoospórával való fertőzéstől az olajfoltok megjelenéséig eltelő időszak elsősorban a léghőmérséklet függvénye.

Az áttelelő oospórák a nyár végén kialakuló mozaikfoltos levelekben alakulnak ki.

Szőlőültetvényeink fertőződésében a déli, mediterrán szőlővidékekről a monszunesőfrontokkal hazánkba sodródó sporangiumoknak is jelentős szerepe lehet.

Ökológia és előrejelzés: a kórokozó hőmérsékleti optimuma 20–25 °C. Fejlődése már 10 °C feletti napi középhőmérsékleten megindul. Az oospórás fertőzés feltétele a napi 10–13 °C középhőmérséklet, a 10–11 °C feletti, éjszakai hőmérséklet, valamint az 1-2 napon belüli 10 mm feletti csapadék. A vegetációban a zoospórás fertőzés már 3–5 mm csapadék esetén is bekövetkezik.

A szőlőperonoszpóra várható megjelenését a napi középhőmérséklet és csapadék mérésével, valamint inkubációs táblázat segítségével előre jelezhetjük.

A szőlőperonoszpóra lappangási ideje különböző léghőmérsékleten

Istvánffi és Pálinkás (1913), valamint Sántha (1934) nyomán

Az inkubációs táblázatból az olajfoltok megjelenésének idejét határozhatjuk meg. Eddig kell a szőlőt védelemben részesíteni. Késedelmes védekezés esetén csak szisztémikus hatóanyag használatával védekezhetünk eredményesen.

Az előrejelzések hatékonyságát a mikroklimatikus különbözőségek nagymértékben befolyásolhatják. Az előrejelző állomás helyének kijelölése jó helyismeretet igényel. A vegetációban a monszunesőzések szállította inokulum előrejelzése nem megoldott. Az előrejelzés csak a helyi szignalizáció kiegészítője lehet.

Szőlőperonoszpóra járványveszélyének kialakulására akkor számíthatunk, ha az esős május–júniust borult, gyakori esőzésekkel teli nyár követi. Ilyenkor 4–5 naponként új zoospórageneráció képződik, és a 20 nap alatt kifejlődő 4-5 generáció már súlyos járványt okozhat.

Védekezés: a szőlő lombját a talajba forgatjuk. A szőlősorokat szélirányba telepítjük. Mély fekvésű, ködös területre szőlőt nem telepítünk. A védekezési kapacitást a minimális, 3-4 napos permetezési forduló végrehajtására tervezzük.


A szőlő

A szőlőperonoszpóra elleni védelem a kémiai védekezésen alapszik. Járványveszélyes időszakban 10–12, járványmentes időben 5–7 kezelést tervezünk, ezenkívül 1–4 fürtporozásra is felkészülünk.

A kémiai védekezésre kontakt és szisztémikus hatóanyag-tartalmú fungicideket, illetve ezek kombinációit használjuk. A kontakt hatóanyagúak közül a réz-szulfát, a rézoxiklorid, a réz-hidroxid, a cineb, a mankoceb, a propineb, a metirám, a kaptán és a folpet, a szisztémikus hatóanyagúak közül a benalaxil, a cimoxanil, az efozit, a metalaxil és az oxadixil hatóanyagúakat használjuk.

1.5. Szőlőlisztharmat1.5.1. (Uncinula necator)

Gazdanövény: a Vitis fajokon a leggyakoribb. Esetenként a Cissus, a Parthenocissus és a Rhoeocissus fajokon is előfordulhat.

Tünet: a levélszínen, ritkán a fonákon is finom, hálózatos, szürkésfehér micéliumbevonat látható, amelyben fekete, pontszerű kleisztotéciumok is fejlődnek. A levéllemez meggörbül, hullámosodik, sötétbarnára színeződik, majd elszárad, és a levél lehullik.

A hajtáson már a rügyfakadást követően szabad szemmel alig észlelhető, lisztes bevonat van. Ezt primer tünetnek nevezzük. Később, az idős hajtásokon már jól látható a szürkésfehér micéliumbevonat, amely alatt a bőrszövet hálózatosan, foltszerűen megbarnul, majd elfeketedik. A hajtáson kialakult folt maradványai még az egyéves vesszőn is jól fellelhetők.

A fürtön, a zöld bogyókon erőteljes, lisztes micéliumbevonat képződik. Alatta a bogyóhéj elparásodik. A parás héjat a növekvő bogyó felszakítja, a bogyó felreped. A repedésen át az egyébként egészségesen zöld bogyóhús kifolyik, a magvak is láthatóvá válnak. Az ilyen bogyókat a gyakorlatban sérves bogyóknak nevezik. A zsendülő bogyók berepedése már kevésbé drasztikus, de a sérült bogyók minden esetben beszáradnak, és a fürt értéktelenné válik.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: az egész országban elterjedt betegség. Az utóbbi, aszályos években kártétele jelentősen megnövekedett. Főleg a fürtök károsodása jelentős, gyakran a fogékony fajtákon 80–100%-os fürtkár is kialakul.

A kórokozó életmódja: a kórokozó a fertőzött rügyekben telel. A kleisztotéciummal való áttelelés nem jelentős. A fertőzött rügyből fejlődő hajtáson alakul ki a primer tünet. E hajtásokon lefűződő konídiumok terjesztik tovább, és ezután alakulnak ki a másodlagos, ún. szekunder tünetek. A lisztharmat a teljes vegetációban a légárammal tovajutó konídiumokkal szóródik széjjel.

Ökológia és előrejelzés: a lisztharmat-konídiumok csírázása 15–27 °C hőmérséklet és 96% relatív páratartalom esetén optimális. A konídiumok néhány óra alatt csíráznak, és 5-6 nap múlva újabb konídiumláncok fejlődhetnek. Járvány kialakulása párás, meleg időjárás esetén valószínű.

A lisztharmat előrejelzésére az ültetvényben előforduló fogékony fajták használhatók fel. Ezeken jelenik meg a lisztharmat először, ezek a lisztharmat legjobb jelzőnövényei.

A lisztharmatjárvány kialakulása helyi jellegű, nagy távolságokra az inokulum nem szállítódik. Egy ültetvényben a várható járványveszély a vesszők téli bonitálásával is becsülhető. A tünetes vesszők száma a fertőzött rügyek nagyságrendjére is utal. A járvány előzménye minden esetben az ültetvény előző évi súlyos fertőzöttsége.

Védekezés: a lisztharmat elleni védekezést a primer tünetek észlelésekor, kisleveles állapotban kezdjük el. Ez megelőzi a peronoszpóra elleni első kezelést. Száraz időjárás esetén a lisztharmat ellen folyamatosan védekezünk.

A lisztharmat ellen kontakt és szisztémikus hatóanyagú fungicidekkel védekezhetünk. A lombot permetezéssel, a fürtöt kiegészítő fürtporozással védjük. Kontakt hatóanyagok a dinokap, a kén, a kinometionát és a nitrotál-izopropil; szisztémikus hatóanyagok a benomil, a dinikonazol, a fluzilazol, a hexakonazol, a nuarimol, a pirazofosz, a propikonazol, a pirifenox, a tiofanát-metil, a triflumizol és a triforin. A permetléhez nedvesítőszert is adunk.


A szőlő

A fürtporozást kén hatóanyaggal hajtjuk végre. A szisztémikus hatóanyagú készítmények a fürtökben alig transzlokálódnak, ez gyakori oka a fürtvédelem sikertelenségének.

1.6. A szőlő eutípás tőkeelhalása1.6.1. (Eutypa lata)

Gazdanövény: a szőlőn és a kajszin fordul elő.

Tünet: a fás részeken, a sebzések körül hosszirányú, zónált, rákos sebek alakulnak ki. A törzs, a kordonkar a foltoknál hosszirányban belapul. A sebben a kéregtől a farészig húzódó szövetelhalás látható. A tápanyagszállítás menete károsodik, emiatt a folt feletti hajtások rövidülnek, fürtöt alig hoznak. Olykor a károsodott vessző alvó rügyei is kifakadnak, majd hamarosan elszáradnak, és a tőke részlegesen vagy teljesen elhal.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: régen behurcolt betegség, amely a magasművelésű szőlőültetvényekben nehezíti a termőkarok kialakítását. Eddig az ültetvények 4–85%-os fertőzöttségét figyelték meg.

A kórokozó életmódja: a gomba a fertőzött tőkék sebein és a levágott nyesedékben, peritéciummal telel. Az aszkospórák a tőke fás részeit, sebzéseken keresztül fertőzik. A betegség lassú lefolyású: többéves, tünetmentes időszak után jelennek meg az első látható tünetek. A lappangási időben a gomba a faszövetben halad előre, majd a kambiumba és a háncsszövetbe hatol. A fertőző aszkospórák kiszóródása az egész vegetációban folyamatos.

Ökológia és előrejelzés: a gomba már viszonylag alacsony, 1–6 °C hőmérsékleten is fertőzőképes. Előrejelzése az ültetvény fertőzöttségének felmérésével lehetséges.

Védekezés: az ültetvényből az elhalt fás részeket, tőkéket eltávolítjuk és elégetjük. A tőkék késő őszi vagy megkésett tavaszi metszését kerüljük. A kordonkar kialakítását kevés sebzéssel végezzük. A sebeket sebzáró szerrel vagy benomil hatóanyagú fungicid 2,5%-os töménységű oldatával kezeljük.

Fiatal ültetvényekben a betegség megelőzésére a fás részeket a szüret után 1,5%-os rézoxiklorid hatóanyagú készítménnyel permetezzük. Kora tavasszal a megmetszett szőlőt a sebek lezárására rézoxiklorid hatóanyagú fungiciddel permetezzük meg.

1.7. Szőlőorbánc1.7.1. (Pseudopezicula tracheiphila)

Gazdanövény: főként a Vitis nemzetség fajain fordul elő, de több lombos fáról és cserjéről is kimutatták. Többen úgy vélik, hogy a lombos fák tömegének hiánya az oka az alföldi szőlők orbáncmentességének.

Tünet: csak a levélen van

Tünet: az elhaló erek mentén nagy, szabálytalan alakú foltok alakulnak ki. A fehér szőlőfajtákon sárga, a vörös fajtákon barnásvörös a foltok szegélye. A beteg levelek lehullanak, a tőke felkopaszodik.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: az orbánc a hegyvidéki szőlőültetvényekben fordul elő, a sík vidéki szőlők rendszerint mentesek a betegségtől. Helyi járványok alakulhatnak ki, ilyenkor a levelek 50–80%-a is lehullhat, minőségi és mennyiségi veszteséget okozva.

A kórokozó életmódja: a kórokozó a talajra hullott levelekben telel. A tavaszra kifejlődő apotéciumok aszkospórái fertőznek. Anamorf alakja nincs. Nyáron újabb fertőzés már nem lehetséges.

Ökológia és előrejelzés: járványveszély csak egymást követő csapadékos évek után alakulhat ki. Előrejelzés a lehullott levelekben fejlődő apotéciumok vizsgálatával lehetséges.

Védekezés: ősszel a lehullott leveleket a talajba forgatjuk. A lombhullás előtt végzett, DNOC hatóanyagú kezelés a gomba áttelelését gátolja. Tavasszal kis hajtás (3–5 leveles) állapotban védekezünk először. A további védekezések a peronoszpóra elleni védekezéssel egybeesnek. A szőlőorbánc ellen a mankoceb és a propineb hatóanyagú fungicidek igen hatásosak.


A szőlő

1.8. A szőlő botrítiszes betegsége1.8.1. (Botrytis cinerea)

Gazdanövény: a kórokozó polifág gomba. A szőlőn kívül a legtöbb termesztett növényen előfordul.

Tünet: a fiatal hajtások és a fürtkezdemények elhalása viszonylag ritka tünete a betegségnek. A zsendülő fürtön rendszerint a sérült bogyóktól kiinduló rothadás indul meg, amely az egész fürtre kiterjed, és a fürtben alkoholos, majd ecetes erjedés indul meg. Ez a tünet a zöldrothadás. Az érő fürtökön is kialakulhat botrítiszes rothadás. A vesszők is károsodhatnak, a beteg vesszőkből készült oltványok rosszul erednek. A beteg részeken szürke konídiumtartó gyep fejlődik, amelyről porszerű konídiumfelhő hullik széjjel. A szőlő felületén gyakran fekete szkleróciumok is láthatók.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: általánosan elterjedt betegség. Csapadékos, meleg időjárás esetén súlyos járvány alakulhat ki. A fiatal fürtök 10–30%-a elpusztulhat, és ez 2–15%-os termésveszteséggel járhat. Az érő fürtök 50–60%-a is elrothadhat, és emiatt 5–20%-os súlyveszteséggel számolhatunk. A vesszőfertőzöttség miatt az oltványok 5–10%-a nem ered meg.

A kórokozó életmódja: a polifág gomba élő és elhalt növényeken egyaránt áttelel. Áttelelése nemcsak a szőlő növényhez kötött. A szkleróciumok telelnek át főképpen. A konídiumok 20–25 °C léghőmérsékleten, 92–97%-os relatív páratartalom esetén 6–8 óra alatt kifejlődnek. A konídiumok a széllel terjednek.

A gomba a szőlőt sebeken át fertőzi. Az ép bőrszöveten és a sztómán át való fertőzés nagyon ritka. Jelentős a virágzás után az elhalt virágmaradványokon keresztüli fertőződés, az ún. kontakt infekció. A bogyók élettani okok miatti, valamint a lisztharmat következtében előálló felrepedése, a kártevők okozta sebek a behatolás gyakori helyei.

Ökológia és előrejelzés: a betegséget rendszerint a bogyók tömeges sérülése előzi meg. Járványveszélyt a meleg, csapadékos időjárás jelent.

Védekezés: a betegség elleni védekezés fontos követelménye a megelőzés. A szőlőtőkét szellősen neveljük. Egyenletes vízadagolással a fiziológiás bogyófelrepedés kiküszöbölhető. A bogyósérülést a kártevők és a lisztharmat elleni védekezéssel elkerülhetjük. Jégverés esetén a sebek lezárására azonnal védekezni kell.

A botrítiszes betegség ellen a kritikus fertőzésveszélyes időszakokban 3 (–4) alkalommal célzott kezelést végzünk. Először a virágzás végén, 80%-os elnyíláskor, a kontakt infekció elkerülésére, másodszor közvetlenül a fürtzáródás előtt, harmadszor a szüret előtt 30 nappal a zsendülő bogyók védelmére, végül negyedszer, járványveszély esetén, a szüret előtt két héttel. Permetezésre, illetve porozásra a kontakt hatóanyagú fungicidek közül a diklofluanid, a folpet, a kaptán, a metirám, a polioxin-B és a tirám; a lokoszisztémikus és szisztémikus hatóanyagúak közül az iprodion, a procimidon, a vinklozolin, valamint a benomil és a tiofanát-metil hatóanyag-tartalmúak használhatók.

Az oltványkészítéshez használt vesszőket hidroxi-kinolin hatóanyagú gombaölő szer oldatában csávázzuk.

2. A szőlő kártevőiA fiatal és idősebb növények gyökerén szívogatással károsít a nagy tőrös, a kis tőrös fonálféreg és a szőlő-gyökértetű. A gyökeret rágásával károsítja a vonalas és a pirospettyes ezerlábú, a lótücsök, a valódi és az áldrótféreg, a pajor, a firkálóbogár és a vincellérbogarak lárvái. A gyökereket, a gyökérnyaki részt, sőt a hajtást is megrágja a hörcsög, a mezei pocok, a kószapocok, a mezei és az üregi nyúl.

A növények fakadó rügyeit, a hajtásokat és a virágokat veszélyezteti a fekete tücsök, a szőlőtripsz, a nagyfejű csajkó, a hamvas vincellérbogár, a kendermagbogár, a szőlőeszelény, a bundásbogár, a sokpettyes virágbogár és a lepkék (szőlőilonca, kormospille, ékköves araszoló, bagolylepke) lárvái.

A leveleken táplálkozik az olaszsáska, a nyerges szöcske, a fekete és pirregő tücsök, a közönséges fülbemászó, a májusi és a zöld cserebogár, a vincellérbogár, a fekete és a hegyesfarú barkó, a firkálóbogár, a füzikebolha, a szőlőbolha, a szőlőeszelény, a vetési, a homoki zöld, a nagy sárga fű-, a „C” betűs, a káposzta-, a saláta- és a somkóró-bagolylepke hernyói, az ékköves faaraszoló, a közönséges medvelepke, az amerikai fehér szövőlepke, a bogáncslepke, a sávos szőlő és a piros szender, valamint a szőlőilonca, a tarka és a nyerges szőlőmoly lárvái. A


A szőlő

leveleket károsító fajok között kell még megemlíteni a sima falú gubacsot képező szőlő-gubacs szúnyogot, a bibircses falú gubacsokban élő szőlő-gyökértetűt, a szőlő gubacsatkát, a szőlő-levélatkát, a sárcseppes, az óriás énekes, a zöld kis kabócát, a kétfoltos takácsatkát, a szőlőtripszet és a különböző csigafajokat.

A szálvesszőket peterakással károsítja a pirregő tücsök, rágással a firkálóbogár, szívogatással és peterakással az amerikai bivalykabóca. A fásodott vesszőkben és kordonkarokban táplálkozik a szőlőcincér és a púpos szú lárvája. Szívogatással a hosszúfarkú vándor, a rövidfarkú vándor, a zsákos vándor, az akác, a hosszúteknős, a gyapjas, a kaliforniai és a kagylós pajzstetű károsít.

A zöld és az érett bogyókat táplálékként fogyasztja a fülbemászó, a közönséges, a német, a ló- és a francia darázs, a szőlőilonca, a tarka és a nyerges szőlőmoly lárvája. A bogyókat a bogyómászó poloska és a kurtaszárnyú bodobács szívogatja. Az érő bogyókat és a teljes fürtöt is elfogyaszthatja a sárgarigó, a feketerigó, a seregély, a háziveréb, a házityúk, a kutya, a róka, a nyest és a borz.

2.1. Szőlő-gyökértetű2.1.1. (Viteus vitifolii)

Tápnövénykör: kizárólag szőlőfajok.

Kárkép: a szőlőgyökéren táplálkozó egyedek fejlődési rendellenességet okoznak. A szöveti elváltozások az európai szőlőfajták ceruza vastagságú gyökerein is megfigyelhetők. A hajszálgyökereken a szöveti elváltozások gémcsőrre vagy gólyaorra emlékeztetnek. A dudorok kezdetben sárgásfehérek, később barnán elhalnak. A kártétel következtében csökken, majd teljesen megszűnik a gyökérfunkció, ami elhaláshoz vezet. A gyökérkártételek föld felett látható következménye a vesszők ízközeinek rövidülése és elvékonyodása. A levelek kifakulnak, a bogyók lehullanak, a termés teljesen elpusztulhat.

A levéllakó alak táplálkozásának következtében a fonáki oldalon gombostűfejnél nagyobb, ripacsos felületű levélgubacs (szemölcs) alakul ki.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a szőlőtermesztő területeken mindenütt ismert. Őshazájának az Egyesült Államok tekinthető, ahonnan Dél-Franciaországba 1758–1982 között hurcolták be. Innét egész Európában elterjedt. Hazánkban először 1875-ben, Pancsován találták meg.

Franciaországi megtelepedése után néhány év alatt 1,5 millió ha szőlőt pusztított el. A hazai történelmi borvidék jelentős részét (2/3-át) 10 év leforgása alatt tönkretette. A teljesen kipusztított szőlőtermő terület 130 ezer ha volt. A rendkívül súlyos kártétel eredményezte azt az állami intézkedést, amelynek következtében hazánkban megindulhatott a szervezett, intézet keretében végzett növényvédelmi kutatás.

Fejlődésmenet: a holociklikus fejlődésmenet két évet vesz igénybe (gyökér- és levéllakó alakok). Az anholociklikus fejlődésmenet figyelembevételével évente több, 4–7 nemzedéke fejlődik ki.

A holociklikus fejlődésmenet esetén a 2-3 éves vesszők kéregrepedéseiben, pete alakban telel. A petékből a rügyfakadással egy időben kelnek ki a lárvák. Az ősanya lárvák a levelekre vándorolnak, ahol szívogatás közben megtelepszenek, többszöri vedlést követően május közepére ősanyává alakulnak. A levélszövetbe juttatott nyál hatására a sejtek működése megváltozik, és kialakul a sajátos, ripacsos felületű levélgubacs. Az ősanya szűznemzéssel szaporodik, és 400–600 petét rak a gubacsba. Az embrionális fejlődés után kikelő lárvák a gubacs nyílásán keresztül elhagyják a születési környezetet és újabb levelekre, valamint kocsányokra vándorolnak. Megtelepedésük után ismét levélgubacsokat hoznak létre. A gubacsok először zöldessárgák, majd élénkebb piros szín után zöldek lesznek. A levéllakó alakok fejlődése 2-3 hétig tart. Utódaikat szűznemzéssel hozzák létre. A nyár folyamán kialakuló nemzedékek száma 4. Nyár közepétől számítva a peték egyre nagyobb hányadából gyökérlakó alakok kelnek ki, amelyek a gyökérzetre húzódnak és ott szűznemzéssel hozzák létre az újabb gyökérlakó nemzedékeket.

A kifejlett gyökérlakó alakok az ökológiai feltételektől függően 20–120 petét raknak. Az embrionális fejlődés 8–10 napig tart. A kikelő lárvák a szőlőgyökereken táplálkoznak, és kétszeri vedlés után ivaréretté válnak.

A következő évben, nyár vége felé, a gyökérlakó lárvák egy része a második vedlés után csonka szárnyú nimfává alakul, amelyek a főgyökér mentén feljönnek a talaj felszínére, és ott többszöri vedléssel szárnyas imágóvá (szexupar) alakulnak. A rajzó nőivarú egyedek a szél segítségével nagyobb távolságokra is eljutnak, majd a tápnövényekre szűznemzéssel nyári petéket (7-8) raknak. A petékből hím- és nőivarú egyedek


A szőlő

(szexuálesz) fejlődnek. Az így kialakult egyedek az ivaros fejlődés biztosítékai. Mindkét nem egyedei szárnyatlanok. A kikelést követően azonnal párosodnak. A téli petéket a megtermékenyített nőstények a 2-3 éves vesszők repedéseibe rakják, amelyekből a telelés után kelnek ki az ősanya lárvák, és gyors vedlésekkel ősanyává (fundatrix) fejlődnek. Az ismertetett teljes fejlődési ciklus csak az amerikai és direkttermő szőlőfajtákon megy végbe. Az európai fajtákon a gyökérlakó nemzedékek váltják egymást.

Az anholociklikus fejlődésmenet esetében csak gyökérlakó alakokkal találkozunk, amelyek első vagy második fejlődési fokozatú lárvái telelnek a talajban. Az egymást követő nemzedékek száma az ökológiai feltételektől függően 4–7 között változik.

A legújabb hazai tapasztalatok szerint a filoxéra levél-gubacslakó alakja időnként megjelenik az európai szőlőfajtákon is. A Kocsis Irma, az Irsay Olivér, a Szürkebarát, a Rajnai rizling, a Kunbarát fajtákon egyre gyakrabban károsít. Az ezeken a fajtákon kialakuló gubacsok nem érik el az amerikai fajtákon jellemző méretet. Balatonbogláron a 15 évnél idősebb Muscat de Lunel és a Merlot fajták levelein a gubacslakó alak előfordulása gyakori volt. Ugyanezt tapasztaltuk Káptalanfüreden az Irsay Olivér ültetvényben. Mindez azt jelzi, hogy a faj életrevalósága változik, alakul a körülményekhez alkalmazkodva.

Ökológia és előrejelzés: tömeges elszaporodásnak a kötöttebb talajok kedveznek. Azok a talajok, amelyekben a homok kvarctartalma eléri vagy meghaladja a 75%-ot, immúnis talajoknak tekintendők. A filoxéra ilyen esetben elpusztul.

A szőlő-gyökértetű előfordulása a leveleken kialakuló levél-gubacsok felismerésével, a föld feletti részek növekedési zavarainak figyelembevételével és a kiásott tövek gyökerén található elváltozások (dudorok) alapján állapítható meg.

Védekezés: a gyökérlakó alakok elterjedése ellen amerikai alanyra oltott nemes európai fajták telepítésével, szénkéneges vagy hexaklór-butadiénes talajfertőtlenítéssel és 75%-ot meghaladó kvarctartalmú homoktalajokra való telepítéssel védekezhetünk.

A levéllakó alakok ellen hatásos a tavaszi lemosó permetezés.

2.2. Kendermagbogár2.2.1. (Peritelus familiaris)

Tápnövénykör: a szőlőültetvényeket és a fiatal gyümölcsfákat, továbbá a csillagfürtöt, a lucernát, a vörös herét és a csalánt kedveli. Ritkán táplálkozik az akácon, a dohányon, az arany ribiszkén, a fenyőfélék csemetéin, a borsón és a pázsitfűféléken.

Kárkép: fő kártevőként az imágót tartjuk nyilván, mivel a fakadó rügyeket rágja és kiodvasítja. A rügyeket április–május hónapban károsítja, és ekkor a szőlő már csak az alvórügyekből fejlődő hajtásokon hoz kétes értékű termést. Lárvái hajszálgyökerekkel táplálkoznak.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: elterjedésére legjellemzőbb a Fekete-tenger környéki és a dél-olaszországi előfordulás. Hazánkban a Duna–Tisza közén és a Nyírségben található meg legnagyobb egyedszámban, a homoktalajok növényállományában.

Értékelhető termésveszteséget évenkénti rendszerességgel nem okoz. Több éven keresztül nem jelentkezik kártevőként. A károsítás évében a termésveszteség 20–30%-ot is elérhet.


Az imágó telel a talajban, ahonnan a szőlőrügyek fakadásával egy időben jön elő. A bogár az alkonyati órákban táplálkozik, az esti és a hajnali órákban a hajtások csúcsán található. Nappal a talaj felső rétegében rejtőzködik. Az érési táplálkozás néhány napig tart, közben párosodik és megkezdi a peterakást. A petéket májusban a talaj felső, 2–6 cm-es rétegébe helyezi el. A naponta lerakott peteszám 2–4. Az ivarérett peték száma 10–110 között változik. Az embrionális fejlődés a környezeti tényezőktől függően 6–20 napig tart. A kukac típusú lárvák a talaj humuszanyagával, a hajszálgyökerekkel, különösen pedig a fűfélék bojtos gyökerével táplálkoznak.

A lárva fejlődése többszöri vedlést követően nyár végére fejeződik be. A talajban bábozódik. Az imágóvá fejlődés két héttel később következik be, de csak a következő év tavaszán jön elő.


A szőlő

Ökológia és előrejelzés: tömeges elszaporodására az egymást követő száraz, meleg években lehet számítani. Különösen kedvező a meleg tavasz és peterakás idején a párás meleg. Az aszályos nyár a lárvák és az imágók tömeges pusztulását okozza.

Az imágó egyedszáma megállapítható térfogati kvadrát módszerrel és növényegyed-vizsgálattal. A védekezés indokolttá akkor válik, ha a növényeken 1-2 imágó táplálkozik.

Védekezés: a növényeken táplálkozó imágókat peterakás előtt, az alkonyati órákban metilparation, monokrotofosz, foszfamidon, kartap és benszultap hatóanyag-tartalmú készítményekkel lehet elpusztítani.

2.3. Szőlőilonca2.3.1. (Sparganothis pilleriana)

Tápnövénykör: sok tápnövényű faj. Európában eddig 116, hazánkban pedig 37 növényfajon észlelték előfordulását. A tápnövények 38 növénycsaládba tartoznak, amelyek többsége kétszikű. Fő tápnövénye a szőlő, rajta súlyos károkat okozhat, a többi növényen azonban nem, kivéve a szamócát.

Kárkép: a hernyók kora tavasszal a rügyeket, majd a leveleket, a levélnyeleket, a fürtkocsányokat rágják, amelyek hirtelen elbarnulnak és mumifikálódnak. A hernyó kártétele felismerhető az összerágott rügyekről, a megrágott és szövedékkel összeszőtt levelekről, hajtásokról. A károsított szőlőtőke a fejlődésben visszamarad, mert az elpusztított rügyek és hajtások helyett az alvórügyekből pótol, aminek következménye a termésveszteség. Az idősebb hernyók a fürtkocsányokat, a fő- és mellékkocsányokat megrágják, a hernyófészekbe a fürtöt is beszövik.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a kártevő előfordul Közép-, Kelet-Európában, megtalálható Hollandiában, Svédországban, Kis-Ázsiában, Iránban, Közép- és Kelet-Ázsiában, sőt Japán szőlőtermesztő területein is. Hazánkban a szőlőtermesztő területeken mindenütt előfordul.

Az eddigi tapasztalatokat figyelembe véve 10–12 évenként okoz súlyos károkat. Az elhanyagolt, gyomos szőlőültetvényekben szaporodik el. Súlyos károkat okozott a múlt század végén Tokaj–Hegyalján, Pozsony környékén, a Budai hegyekben, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Komárom megyében, a Jászságban és Pest megye homoki szőlőiben. A Duna–Tisza közén 1940-ben okozott jelentős termésveszteséget. Bács-Kiskun megye déli területein 1955–57-ben és 1966–67-ben volt gazdasági jelentősége.


Fiatal (L1) hernyó alakban telel, a karó és a tőke kéregrepedéseiben készített gubóban. Az áttelelt lárvák április végén, május elején jönnek elő a telelőhelyről, és ezzel egy időben a fakadó rügyekkel kezdenek táplálkozni. A hajtások és a fiatal levelek megjelenésekor azokat szövedékkel összeszövik, és a levéllemezzel táplálkoznak. Előnyben részesítik a kacsok által összehúzott leveleket, mert ott védett helyet találnak.

A hernyók rendkívül érzékenyek, ezért zavarásra vagy érintésre elhagyják a szövedéket és a talajra vetik magukat, ahol a rögök között keresnek védett helyet. A 3. vedlés után a hernyók elhagyják a hajtásvégeket, a nagyobb leveleket összeszövik, és azokkal táplálkoznak. Ezzel egy időben következik be a fürtkárosítás. Ekkor a fő- és mellékkocsányokat megrágják. A lárvafejlődés júniusban befejeződik, és ezt követően a levelek között készített, laza szövésű gubóban bábozódik. A lepkerajzás két héttel később, napnyugtakor kezdődik a szőlőtőkék között. Borult időjárás esetén napközben is rajzik. A párosodást követően esetenként 4–10 petét rak a levelek színére.

Az egyedenként lerakott peték száma 90–300 között változik.

Az embrionális fejlődés az ökológiai feltételektől függően két hétig tart, majd ezt követően kikelnek a lárvák, amelyek táplálkozás nélkül szétmásznak a leveleken, és pókhálószerű szálon leereszkednek. A gubókészítéshez védett helyet keresnek, amelyben összegömbölyödve obligát diapauzában maradnak a következő év tavaszáig.

Ökológia és előrejelzés: túlszaporodásra 10–12 évenként kerül sor, amikor egymás után 3-4 éven keresztül súlyos károkat okozhat. Elszaporodását elősegíti a lepkerajzás idején uralkodó párás, meleg, szélcsendes időjárás. A fejlődést a meleg, nedves időjárás segíti. Az egyedszám-növekedést 14–28 °C léghőmérséklet és a 45% vagy ennél magasabb relatív páratartalom kedvezően befolyásolja.


A szőlő

A várható kártételek alakulására jelzést kaphatunk a lepkerajzás fénycsapdával való ellenőrzésekor. További vizsgálatok végezhetők a petecsomók gyakoriságának és a peték számának a felderítésére. A hernyófészkek gyakorisága ugyancsak irányadó lehet a védekezések szempontjából.

Védekezés: a szőlőrügyek fakadásával és a hajtásfejlődéssel egy időben, a fiatal lárvák ellen kell elvégezni. Erre a célra felhasználhatók a foszfamidon, a triazofosz, a cipermetrin, a flufenoxuron, a fentoát, a dimetoát, a benszultap, a fenpropatrin, a diklórfosz, a deltametrin, a kinalfosz, az alfametrin, a fenoxikarb, a lambda-cihalotrin, a metomil, a foszmetilán, a teflubenzuron, a cihexatin, a metilparation, a klórpirifosz-metil, a dioxakarb, a foszmet, az eszfenvalerát, a fenitrotion, a bifentrin, az endoszulfán, az etofenprox, a metiadation és a foszalon hatóanyag-tartalmú készítmények.

2.4. Tarka szőlőfürtmoly2.4.1. (Lobesia botrana)

Tápnövénykör: eredetileg a Daphne gnidium volt a tápnövénye, napjainkban a szőlő tölti be ezt a szerepet. Irodalmi adatok alapján 24 tápnövénye ismert. Hazánkban táplálkozik még a ribiszkén, a szamócán és a cseresznyén.

Kárkép: az első nemzedék L1-es lárvái a szőlő virágbimbóiban vagy a fiatal bogyókban táplálkoznak. Fejlődésük későbbi szakaszában szövedéket készítenek és annak védelme alatt rágják a fürtök kocsányait és a bogyókat.

A második nemzedék lárvái egyenként 4–9 bogyót pusztítanak el, a harmadik nemzedék lárvái pedig már az érő szőlőszemeket fogyasztják. A károsított bogyók puhák, ráncosodnak, esetleg aszúsodnak, de a károsítás nyomán fürtpenészek is felszaporodhatnak.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a kártevő Közép- és Dél-Európában, a Földközi-tenger vidékén, Kis-Ázsiában, Kelet-Kaukázusban, Azerbajdzsánban és Japánban is megtalálható.

Hazánkban a múlt század közepe óta ismert. A szőlőtermesztő területeken mindenütt előfordul. A károsítás mértéke a bogyóhullással és a szürkepenész fellépésével nő.

Fejlődésmenet: a hazánkban évente kialakuló nemzedékek száma 3.

Báb alakban telelnek az elszáradt bogyók között, esetleg a szőlőtőke kérge alatt vagy a karók, támberendezések repedéseiben. A lepkék április utolsó, május első napjaiban rajzanak, az alkonyati órákban. A rajzással egy időben párosodnak, majd 1-2 napon belül az esti, éjszakai órákban, a tőkék rejtett helyeire rakják petéiket. A peterakás helye néha a bimbós virágzat, a szőlőlevél és a kocsány. Az embriófejlődés 7–9 nap, majd az ezt követően megjelenő L1-es lárvák megkezdik a táplálkozást. A lárvafejlődés 25–40 napig tart, aminek végén a károsított növényi részek és a fürtmaradványok között, száraz helyen bábozódnak. A bábokból 1-2 hét alatt repülnek ki a második nemzedék imágói. A második nemzedék imágórajzásának időpontja június–július, a harmadiké augusztus. A lepkék által lerakott peték száma (nemzedéktől függően) 70–150 között változik. A harmadik nemzedék lárvái már az érő szőlőbogyókkal táplálkoznak. A kifejlődött lárvák bábozódnak és a második nemzedék diapauzáló lárváival együtt vegyes populációban áttelelnek. A fejletlen hernyók elpusztulnak.

Ökológia és előrejelzés: a faj fejlődése során igényes a hőmérsékletre és a szárazabb környezetre. A peteszámot előnyösen befolyásolja, ha a peterakás időszakában a léghőmérséklet 20–27 °C, a levegő relatív páratartalma pedig 55–60%.

A lepkerajzás időtartama, intenzitása fény- és szexuálattraktáns csapdákkal állapítható meg.

Védekezés: a védekezés optimális időpontja a csúcsrajzást általában 8–10 nappal követi. Az első nemzedék lárvái ellen időben alkalmazott védekezés szükségtelenné teszi a további beavatkozásokat. Az inszekticidek közül eredményesen alkalmazhatók mindazok a készítmények, amelyeket a szőlőilonca ellen javasoltunk.

2.5. Nyerges szőlőmoly2.5.1. (Eupoecilia ambiguella)


A szőlő

Tápnövénykör: a faj fő tápnövénye a szőlő, de 63 egyéb tápnövénye is ismert, amelyek közül hazánkban jelentősebb a borostyán, a kányabangita, a fagyal, a vadszőlő és a ribiszke.

Kárkép: a hernyók károsító táplálkozása május–június, majd augusztus. A kártétel megegyezik a tarka szőlőmolyéval. A hernyók a laza és talaj közeli fürtöket részesítik előnyben. A kocsányok átrágása miatt jelentős a bogyóhullás. A hernyó a virágbimbók összeszövésével csőszerű szövedéket készít, amelyet csak a táplálék elfogyása után hagy el, ezért a súlyosabb kárt a tavaszi nemzedék okozza. A nyári nemzedék hernyói egyedenként 10–17 bogyót pusztítanak el. A rágás a bogyón mélyebb és szabálytalanabb, mint a tarka szőlőfürtmoly által okozott.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: Európa és Ázsia szőlőtermesztő országaiban a mediterrán vidéktől egészen Dél-Angliáig és Dél-Skandináviáig megtalálható. Európában északi elterjedése meghaladja a szőlőtermesztés északi határait. Ázsiában Kazahsztántól és Üzbegisztántól kezdve Kelet-Ázsiáig terjed és eléri Kína területeit. Megtalálható még Japánban és Tajvanon. Előfordulását Algírban is megfigyelték, de Észak-Afrikában nem tudott meghonosodni. Hazai előfordulását és tömeges elszaporodását a hűvösebb és csapadékosabb évjáratokban és országrészeken tapasztaltuk.

Gazdasági jelentősége a populációban betöltött aránytól függően változik. A tarka szőlőmoly és a nyerges szőlőmoly együttesen 55% termésveszteséget is okozott (1958, Móri Borvidék).

Fejlődésmenet: hazánkban évente két nemzedéke fejlődik. Bábállapotban telel a tőkefej, ritkábban a szőlőkarók repedéseiben. A lepkék éjjel 11 óra és a kora hajnali órák között repülnek. Az imágók repülése kevésbé cikázó, váltakozó irányú, mint a tarka szőlőmolyé.

A nőstények májusban, illetve június végén, augusztus elején, a rajzás második felére jelennek meg nagyobb számban. Petéiket a fürtök bimbói, illetve a bogyók közé, egyesével (50–70 db) rakják. A két hernyónemzedék május–júniusban, illetve augusztusban károsít. A hernyók kifejlődve június végén, illetve augusztus végén, szeptember elején elhagyják a fürtöt, és alkalmas bábozódási helyen (tőkecsapok, kéregrepedések) gubót szőnek, majd abban előbábbá, később bábbá alakulnak. A második nemzedékben az előbáb állapot viszonylag hosszú, mivel azok csak október végén, november elején alakulnak bábbá, és így telelnek.

Ökológia és előrejelzés: a faj a tarka szőlőmollyal ellentétben a hűvösebb, csapadékosabb évjáratokat kedveli. Ilyen években a populáció 70–90%-át a nyerges szőlőmoly teszi ki.

A rövid távú előrejelzést megkönnyíti, hogy a tarka szőlőmollyal szemben a nyerges szőlőmoly imágói intenzívebben repülnek a fényre, ezért fénycsapdákkal jól szignalizálhatók. A szignalizációra alkalmas az „Eupoecilia ambiguella” jelű szexferomon készítmény is.

Védekezés: a védekezés során különösen fontos az alsó fürtkezdemények, illetve fürtök védelme. Ezek gondos permetezése az eredményesség alapja.

A védekezésre a szőlőilonca ellen javasolt készítmények használhatók.

2.6. Szőlő-levélatka2.6.1. (Calepitrimerus vitis)

Tápnövénykör: tápnövényei között a különböző szőlőfajták eltérő mértékben játszanak szerepet.

Kárkép: a levélatkák táplálkozása következtében a növények hajtásai gyengén fejlődnek, rövid szártagúak lesznek. A kártétel súlyosságától függően az 5–10 cm hosszú hajtások leszáradnak. A levelek hólyagosodnak és jellegzetesen elbarnulnak. A levél színén való táplálkozás következménye a füstösen barnás elszíneződés, a fonáki oldal azonban megtartja eredeti zöld színét. A barnulás először az ér mentén jellegzetes, majd fokozatosan átterjed az erek közötti mezőkre is. Az atkaszívogatás következtében a levelek kanalasan zsugorodnak, nem fejlődnek, rajtuk áteső fényben sok apró, sárgás vagy színtelen, sugaras foltocska látható. A hajtás tengelyén és a kocsányon parás felületű foltok és csíkok látszanak. A hajtásfejlődés rendellenes, azok vastagok, merevek, könnyen törnek és az oldalhajtások kialakulása következtében csalánosodottak.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: Európa minden szőlőtermesztő államában ismert károsító. Hazánkban először 1914-ben, Budapest közelében találták meg. Azóta az ország minden szőlőtermesztő területén, különösen pedig a Balaton északi oldalán tömeges az előfordulása.


A szőlő

Az utóbbi évtizedben szinte minden tavasszal tömegesen jelentkezett, és így súlyos károkat okozott.

Fejlődésmenet: az ökológiai feltételek alakulásától függően évente 7–10 nemzedéke fejlődik.

A kifejlett imágók telelnek a kéregrepedésekben, sok esetben a rügypikkelyek alatt. Tavasszal a rügyfakadással egy időben a hajtástengelyen és a levelek fonákán kezdenek táplálkozni. A hajtásnövekedés megindulását követően az idős levelekről a hajtáscsúcs alatti fiatal levelekre vándorolnak. Ilyenkor már csak a levél fonákán és a virágbimbókon táplálkoznak. Az atkaszám május–június hónapban és július–augusztusban a legnagyobb. Petékkel szaporodnak, amelyek rendszertelenül helyezkednek el a levelek fonáki oldalán, az érzugokban vagy az érközi levélrészeken.

Az embriófejlődés 8–10 napig tart, amit a lárvák megjelenése követ. A kelés után 6–8 nappal nimfává alakulnak, amit közvetlen nyugalmi időszak előz meg. A nimfa állapotban 6–8 nappal később bekövetkezik a második nyugalmi szakasz, amit az ivarérett imágó állapot követ. A három stádium közül a pete 8–10, a lárva 6–8, a nimfa ugyancsak 6–8 napot igényel.

Egy nemzedék kialakulásához általában 18–24 nap szükséges, amit a nyugalmi szakaszok meghosszabbítanak. A nyári hónapok során augusztus végéig a populáció tisztán nyári (primogyne) alakokból áll. Augusztus végén jelennek meg a telelő (deutogyne) alakok. A telelő alak kialakulásának aránya a nappalok hosszától függ. A fajra jellemző, hogy kedvezőtlen ökológiai feltételek között, rejtekhelyeken 40–50 napot is képes táplálkozás nélkül eltölteni.

Ökológia és előrejelzés: több éven keresztül ismétlődő meleg, száraz tavasz és az ehhez hasonló nyárvég, valamint őszkezdet különösen kedvez elszaporodásának. A tavaszi hajtásfejlődés az atkák miatt olyan súlyosan károsodhat, hogy a tőke mellék- és alvórügyeiből kényszerül új hajtás képzésére.

Az egyedszám megállapítható rügy-, majd hajtásvizsgálattal.

Védekezés: az atka terjedését elősegítik a szaporítóanyagok és a művelőeszközök, ezért azok fertőtlenítéséről gondoskodni kell.

A telelő egyedszám gyéríthető a bárium-poliszulfid hatóanyag-tartalmú készítmény lemosásszerű alkalmazásával. A védekezés optimális időpontja vegetációban a rügyfakadás utáni permetezés. Erre a célra alkalmazhatók a triazofosz, a fenpropatrin, a brómpropilát, a cihexatin, a flufenoxuron, a metomil, a propargit, a piridaben, a bifentrin, az endoszulfán, a fenbutatin-oxid hatóanyag-tartalmú készítmények.

2.7. Szőlő-gubacsatka2.7.1. (Eriophyes vitis)

Tápnövénykör: a termesztett szőlőfajtákon előforduló monofág faj. A fajták közül előnyben részesíti a Piros traminit, a Chardonnayt, a Pannónia kincsét és a Chasselas-t.

Kárkép: a táplálkozás már a rügyekben kezdődik, mert az ott telelő atkák szívogatásának hatására deformálódott levelek fakadnak. Később jellemző a szöszösödés vagy nemezesedés, amikor a szőlőlevelek színén kezdetben dudorok, ezek fonáki oldalán fehér, később pirosas, majd elbarnuló, sűrű szőrképletekből álló foltok alakulnak ki. Súlyos fertőzéskor a hajtás növekedése leáll, és a levelek elpusztulnak. A szöszösödés néha a fürtre és a fejlődő hónaljhajtásokra is átterjed. A virágbimbók az atkaszívás következtében lehullanak. A kártevőnek hazánkban rövid szártagúságot és levélsodródást okozó rassza is ismeretes. Táplálkozásuk hatására a levelek a fonák felé besodródnak, háromszög alakot vesznek fel. A gubacsatka főképpen a fiatal (1–6 éves) telepítések károsítója.

Elterjedés gazdasági jelentőség: a szőlőtermesztő területeken mindenütt megtalálható. Hazánkban az egyik legismertebb kártevő atkafaj. Kártételi jelentőségének megítélése nem egységes, előfordultak azonban olyan esetek, amikor a fiatal telepítéseket súlyosan károsította. Közvetlen termésveszteséget akkor okoz, amikor a fiatal virágkezdeményeket károsítja. A bimbókat borító szöszös bevonat alatti károsítás esetén a bimbók nem fejlődnek virággá, elszáradnak. A virágkártétel következtében kialakuló termésveszteség a 20%-ot is meghaladhatja.

Fejlődésmenet: évente 6-7 nemzedéke fejlődik.


A szőlő

A faj deutogyne egyedei, amelyek kizárólag nőstények, a rügyekben telelnek át, aktivitásuk áprilisban kezdődik. Először az új hajtások első levelén találhatók, és itt rakják le petéiket. Később a hajtások csúcsi levelei felé vándorolnak (ilyenkor a szőlő középső levelei mentesek), majd a hónaljhajtásokon és a visszavágott hajtások végén szaporodnak. Augusztus vége után az atkák a növény alsó leveleire és a tőke téli rügyei irányában vonulnak telelésre. A fejlődés a petétől a kifejlett egyed megjelenéséig 10–14 napig tart. A tenyészidő folyamán a népesség egyedszáma eleinte lassan, később július végéig rohamosan emelkedik, majd a növekedés leáll. Augusztus végétől gyors csökkenés áll be, ami a telelőre vonulással is kapcsolatos.

Ökológia és előrejelzés: a kedvező időjárás, hosszú ősz és korai kitavaszodás esetén, valamint a lisztharmat elleni rendszeres védekezés elmaradásakor nagyobb fertőzés várható, különösen az 1–6 éves ültetvényekben.

A téli hónapokban végzett rügyvizsgálatok eredményei alapján következtetni lehet a kártételek kialakulására. A 3–5 rügyre való metszés esetén az áttelelt atkáknak mintegy a fele (rügyenként 40–400) a tőkén marad, ami tavasszal jelentős fertőzés kiindulópontja lehet.

Védekezés: a téli rügyvizsgálatokkal végzett felmérések alapján védekezés végezhető kolloidkénnel vagy endoszulfán hatóanyag-tartalmú készítményekkel. Később, indokolt esetben, a 3–5 leveles korban vagy az első, peronoszpóra elleni védekezéssel kombinálva flucikloxuron, klofentezin, fenpropatrin, amitráz, hexitiazox, propargit, cihexatin, tetradifon, klórpropilát, piridaben, bifentrin, kén, fenbutatin-oxid hatóanyag-tartalmú szerekkel további szaporodásuk megakadályozható.

2.8. Társas redősszárnyú darazsak2.8.1. (Vespidae)

2.9. Közönséges darázs, német darázs, lódarázs, francia darázs2.9.1. (Vespa vulgaris, Vespa germanica, Vespa crabro, Polistes gallica)

Tápnövénykör: az érő és a lédús gyümölcsök közül előszeretettel fogyasztják a szőlőt, az őszibarackot, a körtét, a szilvát és a ringlószilvát. Az ivadékgondozás során feldarabolt rovarokkal, rovarlárvákkal is etetnek. Egyes fajtársakra jellemző, hogy asztalközösségben elvett táplálékon élnek.

Kárkép: az érő gyümölcsöket gyakran teljesen kiüregesítik úgy, hogy csak a gyümölcs héja és a magház marad vissza. A szőlőn jellegzetes kárkép alakul ki, feltűnők az üres, barnuló héjú bogyók. A darázskártételt követően a háziméhek is táplálkozhatnak a visszahagyott gyümölcsrészeken. A megrágott gyümölcsökön másodlagos rothadás alakulhat ki.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: Európában mindenütt előfordulnak, de különösen Közép- és Dél-Európában közismertek. Hazánkban mindenütt gyakoriak. Az érőfélben lévő és a már megérett, vékony héjú, nedvdús gyümölcsök károsítói. Jelentőségük a kis területű gyümölcsösökben (házikert) különösen nagy, mert a termést teljesen megsemmisíthetik.

Fejlődésmenet: egyéves fejlődésűek.

A megtermékenyített nőstények telelnek át a rejtekhelyeken, a többi fejlődési alak elpusztul. Tavasszal a nőstények külön-külön államot alapítanak. Papírszerű fészkük nyálból és rágcsálékból készül és néhány sejtsorból áll. A tavasszal lerakott petékből kizárólag dolgozók fejlődnek, amelyek megnagyobbítják a fészket és a később kelt lárvákat táplálják. Évente fészkenként 1000-nél is több egyed fejlődhet. A lárvákat feldarabolt rovarokkal táplálják. A kifejlődött lárvák a sejteket fehér fedővel zárják le, majd bábozódnak. A darázsfészek átmérője a lódarázs esetében a 0,5 m-t is elérheti; védett helyen (padlásokon stb.) találhatók felfüggesztve. Ősszel hímek és nőstények fejlődnek. Párosodás után a hímek elpusztulnak, a megtermékenyített nőstények telelnek.

Ökológia és előrejelzés: elszaporodásuknak kedvez a száraz, meleg időjárás.

Előrejelzésük erjedő gyümölcscsapdákkal megoldható.

Védekezés: gyéríthetők a darázsfészkek eltávolításával, ami az esti és hajnali órákban végezhető. Az üregekbe épített fészkek forró vízzel vagy szénkéneggel megsemmisíthetők. A darazsak gyéríthetők még erjedő gyümölccsel vagy cukros folyadékkal félig töltött, vékony szájú csalogatóüvegekkel. Ezeket az üvegeket a


A szőlő

gyümölcsfák vesszőire vagy a szőlőkarókra, illetve kordonhuzalokra kell kiakasztani.

3. A szőlő gyomnövényeiA szőlő évelő kultúra, így gyomnövényei, alkalmazkodva a szőlő életmódjához, többnyire az évelő fajok sorából tevődnek ki. Ez azonban a probléma túlságos leegyszerűsítését jelenti.

A szőlőtelepítés évében a gyomflóra hasonlít a területre jellemző kapásnövények gyomnövényzetéhez, de területfoglalásuk általában nagyobb a szokásosnál, ami a bőségesen rendelkezésre álló szabad területnek köszönhető és a szerves trágyával bejuttatott nagy tömegű, csíraképes gyommag jelenlétére utal.

A telepítés évében, amennyiben nem alkalmazunk gyomirtó szereket, a gyomegyüttes összetétele nem változik meg különösképpen.

Az újonnan telepített szőlőben az első évben végrehajtott gyomirtó szeres kezelés során megindul a gyomszelekció, és az eddig szálanként növő évelő fajok – megszabadulva a vegyes gyomállomány konkurenciájától – nagymértékben felszaporodnak. Így hatalmasodik el az apró szulák (Convolvulus arvensis), amely a lombozatba nőve kedvezőtlen mikroklímát hoz létre, a mezei acat (Cirsium arvense), a hamvas szeder (Rubus caesius), a csillagpázsit (Cynodon dactylon), a tarackbúza (Agropyron repens) és más, korábban is jelenlévő G1 és G3 életformacsoportba tartozó fajok.

A telepítés évének őszén már tömegesen csíráznak a T1 csoport tagjai: a tyúkhúr (Stellaria media), az árvacsalánfajok (Lamium spp.), a veronikafélék (Veronica spp.), a pásztortáska (Capsella bursa-pastoris), az olocsán (Holosteum umbellatum), hogy csak a leggyakoribbakat említsük. E gyomok már ősszel teljesen beborítják a talajt, majd az enyhébb téli napokon is növekedve, kora tavaszra vastag, szőnyegszerű állományt képezve virágoznak. Hatalmas magprodukcióikkal több évre ellátják a szőlő talaját csíraképes maggal.

A telepítés utáni években a vegyszeres gyomirtás hatására gyorsabban, a mechanikai védekezések esetében lassabban megy végbe a gyomok szelektálódása az évelő fajok javára, különösen a szőlő soraiban. Amennyiben a szőlő sorközét mechanikusan művelik tárcsával vagy talajmaróval, még hosszú ideig előfordulhatnak a T 4, ún. kapásgyomok.

Az évek múlásával elválik a sorok és sorközök gyomnövényzete: a sorközökben általában vegyes (egyéves és évelő) a fajösszetétel, a sorokban pedig évelő fajok hatalmasodhatnak el.

A szőlő gyomnövényzetének változására a vegyszeres gyomirtás van a legnagyobb hatással.

Az egyoldalú herbicidhasználat következtében szelektálódnak a rezisztens gyomfajok, így találjuk meg a betyárkóró (Erigeron canadensis), a farkasalma (Aristolochia clematitis) és a szőrös disznóparéj (Amaranthus retroflexus) nagy tömegeit a rendszeresen (főként atrazinnal) gyomirtott területeken.

A szőlő gyomegyüttesét a helyi tényezők is nagyban befolyásolják. A széles sortávolságú telepítésekben, a gyomok számára kedvező fényviszonyok miatt nagyobb a gyomborítottság, a magasművelésű telepítésekben technikailag könnyebben végezhető el a gyomirtás, így a szőlő a gondos gazda kezében általában gyommentesebb.

Összességében elmondható, hogy a következetes gyomirtás eredményeként a szőlő csaknem gyommentessé is válhat, gondatlanság esetén viszont elkeserítő gyomállapotok alakulhatnak ki. Jó példa erre a felhagyott szőlők esete, amikor már az első évben a csalán, a bodza, az akác és más agresszív gyomnövények ütik fel a fejüket.

Hegyvidéki szőlőkben a mérsékelt gyomelőfordulásnak hasznos vonatkozási is vannak. A lejtőről lezúduló csapadék eróziós hatását nagymértékben csökkentheti a talajon elfekvő évelő gyomok mérsékelt tömege.

3.1. A szőlő gyomirtásaMechanikai gyomirtás: a szőlő soraiban kézi kapálással végzik, de ugyanilyen módon gyommentesítik a keskeny sortávolságú szőlők egész felületét.

Amennyiben a szőlőben kézi motoros talajmaróval, kultivátorral vagy traktorvontatású mechanikus művelőeszközzel közlekedni lehet, célszerű a sorközök mechanikus művelését előnyben részesíteni. Ügyelni kell arra, hogy a gyomokat fiatal korukban pusztítsuk ki, mert ekkor még jó a talajmunka minősége, másrészt a


A szőlő

gyomnövény még nem termelt magot.

Nem teljesen hatékony a mechanikai védekezés az évelő gyomok ellen, ugyanis a tarackok feldarabolásával inkább segítjük a gyomok elterjedését.

Vegyszeres védekezés: mint ahogyan azt az előzőekben is tettük, a gyomnövényzet tárgyalásakor, a szőlő gyomirtási technológiáit a telepítés kora szerint szükséges taglalni.

Négyévesnél fiatalabb szőlő gyomirtása: közvetlenül a telepítés után, de még a szőlő kihajtása előtt, amennyiben a terület már kigyomosodott, eredményesen alkalmazható a glufozinát-ammónium hatóanyagú, kontakthatású és széles hatásspektrummal rendelkező herbicid.

A szőlő kihajtása előtt, gyommentes talajra kell kijuttatni a magról kelő egyszikű gyomok ellen hatásos, metolaklór hatóanyagot. E hatóanyag kombinálható és egy menetben alkalmazható a magról kelő, kétszikű hatásspektrummal rendelkező, karbamid hatóanyagú készítmények valamelyikével.

Ennek a kezelésnek hatására a terület 2–3 hónapig gyommentes marad, azonban a hatóanyagok bomlásának következtében a terület újra gyomosodik. Ilyenkor megismételhető a fenti permetezés, és aszerint kell kombinálni a kontakthatású szerekkel a metolaklór + karbamid típusú hatóanyagokat, hogy milyen gyomegyüttes található a területen. Ha a terület magról kelő gyomokkal gyomosodott be, akkor glufozinát-ammónium, ha a szulák terjedt el nagymértékben, akkor pedig az oxadiazon hatóanyag a kombinációs partner.

Ezekre a nyári kezelésekre általában meleg időjárásban kerül sor, emiatt a fenti készítmények szerves oldószerei párolgásuk és fitotoxikus hatásuk révén perzselhetik a szőlő érzékeny, gyenge hajtásait. A kezeléseket emiatt célszerű hűvösebb időben, az esti órákban és gyenge széljárásban végezni.

Ügyelni kell továbbá arra, hogy a gyomirtó szerek ne érintkezzenek a szőlő elsőéves, zöld, még nem fásodott hajtásaival sem, bár az említett készítményeknek nincs jelentős perzselő hatása.

Gyakran előfordul, hogy a szőlő telepítése utáni egy-két évben a helykihasználás miatt a szőlő sorainak közébe köztesnövényt ültetnek. Ilyenkor az a szabály, hogy azokat a gyomirtó szereket lehet alkalmazni, amelyek mindegyik érintett kultúrában engedélyezettek. Például a metolaklór + klórbromuron engedélyezett még borsóban, sárgarépában és dughagymában, így ezeket a köztesnövényeket együtt lehet gyomirtani a szőlővel. Figyelembe kell azonban venni a köztesnövényre vonatkozó alkalmazási időpontot is.

A második év tavaszán a nyitás és a szőlő metszése után közvetlenül (ez az időpont április elejére tehető) használhatjuk az első évben engedélyezett herbicideket és még a napropamid hatóanyagot is. E készítmény elsősorban a magról kelő kétszikű gyomok ellen hat.

A harmadik évtől bővül a felhasználható készítmények választéka a pendimetalin és a karbamid hatóanyagú szerekkel. E készítményeket tavasszal, fakadás előtt kell kijuttatni, gyommentes talajra. Hatásuk a magról kelő egy- és kétszikű gyomokra terjed ki.

A kontakthatású szerek választéka is bővül a harmadik évtől. Jó eredményt ad minden jelenlévő gyom ellen a glifozát hatóanyag. Ügyelni kell azonban arra, hogy a szer ne kerüljön rá a szőlő zöld hajtásaira, mert felszívódva a növénybe, kipusztíthatja. Ezért gondosan el kell távolítani a gyomirtás előtt a tőből eredő fiatal hajtásokat és a függönyművelésű szőlőkben addig kell a kezelést elvégezni, míg a lehajló hajtásvégek megközelítik a talajt.

Négyévesnél idősebb szőlő gyomirtása: a szőlő gyomirtásában a kortól függő megszorításra azért van szükség, mert a telepítés után még hosszú időnek kell eltelnie ahhoz, hogy a mélyen forgatott talaj tömődöttsége helyreálljon és így érvényesüljön a talaj szűrő hatása a herbicidek károkozása ellen.

A fentiekből értelemszerűen következik, hogy a négyévesnél idősebb szőlőültetvényekben mindazon herbicidek felhasználhatók, amelyek a fiatal szőlőkben is használatosak.

A négyévesnél idősebb szőlőkben már hosszabb hatástartamú (egy vegetációs évig tartó) és széles hatásspektrumú készítmények egész sorát lehet felhasználni.

Az atrazin hatóanyagú herbicidek jól irtják a magról kelő kétszikű gyomokat, de kielégítő hatásuk van az egyéves egyszikűek ellen is. Nem hatásosak az évelő gyomok ellen. Évente kb. 1,5 kg/ha hatóanyag lebomlásával számolunk, amely adatot a dózisok tervezésénél célszerű figyelembe venni. Egyes gyártók


A szőlő

részéről – környezetvédelmi szempontok miatt – erős a törekvés arra, hogy az atrazin hatóanyagú herbicidek szőlőben való felhasználását a közeljövőben betiltatják és az engedélyeket erről a területről visszavonatják.

Ugyancsak széles hatásspektrummal és tartós hatással rendelkeznek a kombinált hatóanyagú terbutilazin + terbumeton és a terbutilazin + linuron + diuron hatóanyagok. Ezeket nem minden esetben szükséges kombinálni; a magról kelő gyomokon kívül gyérítő hatásuk van a szulákra is.

A készítmények sorából kiemelésre kívánkozik az egyetlen granulált formulációjú diklór-benzonitril hatóanyagú szőlőgyomirtó szer. Ott célszerű használni, ahol nem áll rendelkezésre a permetezések végrehajtásához szükséges víz. Tavasszal kell kiszórni, bemosódásához csapadékra van szükség. Széles a hatásspektruma, a magról kelő gyomok eredményes irtásán kívül gyéríti a szulákot is.

Az idősebb szőlők magról kelő egy- és kétszikű gyomfajai ellen eredményesen lehet még védekezni a terbacil hatóanyagú készítménnyel.

A szőlő gyomirtásának egyik legizgalmasabb fejezete a hormon hatású gyomirtó szerek használatának engedélyezése a szőlő gyomirtására. Mint köztudott, e készítménycsalád tagjai a gabona gyomirtásában használva, főként légi kijuttatáskor elsodródva, igen kis mennyiségben is nagy károkat okoztak a szőlőkben. A fitotoxikus károk általában akkor következtek be, amikor még a szőlő fiatal hajtásaira vagy virágkezdeményeire jutott a hormonhatású hatóanyag.

A hazai és külföldi vizsgálatok azonban bebizonyították, hogy a szőlő vegetációjának előrehaladott, késői állapotában e készítmények aligha károsítják az ültetvényt, ugyanakkor gazdaságosan lehet a szulák és a több hatóanyagra is rezisztens kanadai betyárkoró ellen védekezni velük.

A hormon hatású gyomirtó szerek használatát a szőlőben csak azok számára ajánljuk, akik gondosan tudnak eljárni a növényvédőszer-tárolás és felhasználás területén, ugyanis az eszközök szennyezésével vagy a készítmények összecserélésével a szőlőben visszafordíthatatlan károk következhetnek be.

A hormon hatású készítmények sorában kell megemlítenünk az MCPA-hatóanyagú készítményeket.

A szőlő korától függetlenül használható herbicidek: ide tartoznak a kontakthatású, kizárólag egyszikű hatásspektrummal rendelkező gyomirtó szerek, amelyek a kétszikű szőlőkultúrában veszély nélkül, bármikor felhasználhatók. Ezek a készítmények alacsony dózisban az egyéves egyszikűek ellen, magasabb dózisban pedig az évelő egyszikűek ellen hatékonyak. Néhány hatóanyag közülük: propaquizafop, fluazifop-P-butil, haloxifop-R-metilészter, quizalofop-etil, quizalofop-P-etil.

Néhány egyéb fontos tudnivaló a szőlő gyomirtásáról:

A szőlő gyomirtása hosszú távon csak akkor lesz eredményes, ha a készítményeket évközben és évjáratokban is váltakozva használjuk, így küszöbölhető ki a káros gyomszelekció és a gyomrezisztencia kialakulása.

Érdemes a mechanikai módszereket a vegyszeressel kombináltan használni, mert ezáltal csökkenthető a terület peszticidterhelése, költséget takaríthatunk meg, és javul a talaj állapota.

A pótlásoknál legyünk figyelemmel a szőlő életkora szerint engedélyezett technológiákra, és óvjuk meg a fiatal pótlásokat a herbicidek általi kipusztulástól.

Gondosan vizsgáljuk meg és pozitív esetben távolítsuk el a szőlő harmatgyökereit, mert azok a talajfelszínhez közel elhelyezkedve felvehetik a gyomirtó szereket.

A már megismert szabályok alkalmazásával végezzünk gyomirtást a szőlőiskolában és anyatelepeken.

A szőlő gyomirtástervezését mindenkor előzze meg gyomfelvételezés!

Homokos területeken az engedélyezett dózisintervallum alsó értékeit használjuk.

Lejtőn ügyeljünk arra, hogy a csapadékkal együtt a gyomirtó szerek lemosódhatnak, és a szomszédos területeket károsíthatják.


A szőlő


A szőlő

Szőlőben használható gyomirtó szerek

Szőlőben használható gyomirtó szerek (folytatás)

4. A szőlő védelmeNyugalmi állapotban ősszel, a szüret után lehullott lombot a talajba forgatjuk. Ezzel a levélben áttelelő kórokozókat és kártevőket gyéríthetjük. A levelek megsemmisítése a peronoszpóra, a szőlőorbánc, a szeptóriás levélfoltosság járványszerű megjelenése esetén ajánlott. A metszés során levágott nyesedéket a fás részeken előforduló kórokozók és kártevők megsemmisítése végett elégetjük vagy felaprítva a talajba forgatjuk. Ekkor sok levélatka, gubacsatka, szőlő-gyökértetű, szőlőilonca-lárva, kabóca és pajzstetű elpusztul. A metszést, elsősorban az agrobaktériumos vesszőgolyva terjedésének gátlására, a nedvkeringés megindulása előtt végezzük el. A kordonkarok nagyobb metszési sebeit gombaölő szert is tartalmazó sebzáró szerrel kezeljük.

Fiatal ültetvényekben az eutípás tőkeelhalás, a fomopsziszos betegség és a sztereumos tőkeelhalás ellen a szőlő fás részeit rézoxiklorid hatóanyag-tartalmú fungicides permetezéssel itatjuk át. A kora tavaszi metszést követően a sebek lezárására is rézoxiklorid hatóanyaggal permetezhetünk.

Szőlőtelepítés előtt a vírusvektor fonálférgek gyérítésére a területet 5–6 évig pihentetjük. A szaporítóanyag-termesztő területen az ültetés előtt nematocides kezelést végzünk.

Telepítés előtt, 3–6 db/m2 drótféreg- és pajoregyed ellen terbufosz és klórpirifosz hatóanyag-tartalmú granulátum használható.

A szőlővesszőkön és a kordonkarok repedéseiben telelő kártevő rovarfajok ellen, nyugalmi állapotban, téli lemosó permetezést alkalmazhatunk. Különösen fontos az utóbbi évtizedekben felszaporodott levélatkák elleni lemosó permetezés, amely lehetőleg a rügyfakadáshoz közeli időpontban történjen. A lemosó permetezést áztatás jelleggel úgy kell elvégezni, hogy a tőkefej, illetve a kordonkar és a csapok felülete összefüggően nedves legyen. Erre a célra alkalmazható a poliszulfidkén + vazelinolaj hatóanyag-tartalmú készítmény.

Rügypattanás előtti állapotban a szőlőrügyek folyamatosan duzzadnak, és a fehérrügyes, ún. gyapotos állapot alakul ki. Ebben a fejlődési szakaszban a szőlőbetegségek ellen nincs tennivaló. A fakadó rügyeket esetenként károsíthatja a kendermagbogár és a szőlőilonca lárvája. Ellenük a szőlőilonca ellen javasolt hatóanyag-tartalmú készítmények alkalmazhatók.

A rügyfakadás után, kisleveles állapotban, április végén, május elején a lisztharmat primer tünetei jelennek meg. Emelt töménységű dinokap vagy kinometionát hatóanyag-tartalmú kontakt fungiciddel vagy szisztémikus hatóanyag-tartalmú készítményekkel permetezzünk, bő vízmennyiséggel, nedvesítőszer adagolásával.

A peronoszpóra-előrejelzést folyamatosan végezzük.


A szőlő

A hegyvidéki szőlőkben az első szőlőorbánc elleni védekezést is elvégezzük 3–4 leveles hajtásállapotban. A védekezésre a cineb, a mankoceb vagy a propineb hatóanyag-tartalmú növényvédő szereket használjuk.

A rügypattanással egyidőben és azt követően 1-2 kisleveles állapotban, a hajtásképződés kezdetén a szőlőilonca lárvái ellen Bacillus thüringiensis var. Kurstaki, benszultap, dimetoát, flufenoxuron, permetrin + tetrametrin, fentoát, cipermetrin, metilparation, fenpropatrin, deltametrin, foszfamidon, kinalfosz, alfametrin, malation, triazofosz, fenoxikarb, lambda-cihalotrin, metomil, luferon, foszmetilán, teflubenzuron, cihexatin, klórpirifosz-metil, dioxakarb, foszmet, eszfenvalerát, fenitrotion, bifentrin, endoszulfán, etofenprox, metidation, diklórfosz és foszalon hatóanyag-tartalmú készítményekkel védekezhetünk. A szőlővegetáció megindulásának ebben az időszakában hatásosak a levélatkák ellen a flufenoxuron, a fenpropatrin, a triazofosz, a metomil, a brómpropilát, a fenazaquin, a propargit, a cihexatin, a piridaben, a bifentrin, az endoszulfán és a fenbutation-oxid hatóanyag-tartalmú készítmények. A korai időszakban károsító gubacsatkák és takácsatkák ellen hatásosak még a flucikloxuron, a klofentezin, az amitráz, a hexitiazox, a tetradifon, a klórpropilát és a kén hatóanyag-tartalmú készítmények.

A hajtások 5–8 leveles állapotában az előrejelzéstől függően, általában május közepén kerül sor az első peronoszpóra elleni kezelésre. A peronoszpóra elleni gombaölő szert a szőlőorbáncos területeken úgy válasszuk meg, hogy az orbánc ellen is hasson. Esős időben a peronoszpóra elleni védelmet 1 (-2) alkalommal meg kell ismételni. Bőséges csapadék esetén a szisztémikus + kontakt, ún. kombinált hatóanyag-tartalmú gombaölő szerek használata előnyös. A vegetáció első felében, amikor a peronoszpóra elleni védekezések a lombfelület gyors növekedése miatt gyakrabban követik egymást, a rövidebb hatástartamú, de a lombfejlődést és közvetve a termés növelését elősegítő cineb, mankoceb vagy propineb hatóanyag-tartalmú fungicidekkel permetezzünk. A réz hatóanyagot ilyenkor csak kombinált készítményekben használhatjuk.

A hajtások 3–4 leveles állapotában jelennek meg a szőlőmolyok lárvái, tovább tart a szőlőilonca, a levélatka és a gubacsatka kártétele. Ebben az érzékeny fenológiai állapotban a felsorolt kártevők ellen a már javasolt hatékony inszekticid és akaricid készítményeket alkalmazzuk. Az 5–8 leveles hajtásállapotban, figyelemmel a virágzás kezdetére, a megfigyelések eredményeitől függően védekezzünk a szőlőmolyok lárvái ellen a szőlőilonca leküzdésére javasolt hatóanyag-tartalmú készítményekkel.

A hajtások 25–35 cm-es állapota a peronoszpóra elleni védekezés kritikus szakasza. A védekezések száma 2–4 lehet. A járványveszély folyamatos esőzések esetén csak a szisztémikus hatóanyagok, pl. benalaxil, cimoxanil, efozit, metalaxil és oxadixil használatával előzhető meg. A kontakt hatóanyag-tartalmú készítményeket a kaptán, a folpet és a metirám hatóanyag-tartalmúak felhasználásával bővítjük. Egyes évjáratokban fürtporozás is szükséges.

A szőlőorbánc és a lisztharmat ellen a védekezést tovább folytatjuk.

A botrítiszes betegség ellen mély fekvésű helyeken, a virágzás alatt rendkívüli kezelés válhat szükségessé. A virágzás után közvetlenül a bogyók kontakt fertőződése ellen célzott permetezést vagy fürtporzást végzünk.

A fürt kialakulásától kezdve a réz és a kén hatóanyagra érzékeny fajtákat kénhelyettesítő, illetve rézmentes szerekkel kezeljük a vegetáció hátralévő részében.

Ebben a stádiumban, a felmérési eredményektől függően, ismételten védekezzünk a szőlőmolyok lárvái ellen.

A bogyófejlődés időszakában a fiatal bogyókezdemények kifejlődésétől kezdve a változatlanul fennálló peronoszpóraveszély mellett a szőlőfürtön a lisztharmatveszély is egyre fokozódik. A peronoszpóra ellen a szisztémikus hatóanyagokkal tovább védekezünk. E fenológiai szakasz vége felé a réz hatóanyagot is tartalmazó készítmények használata kerül előtérbe.

A lisztharmat ellen szisztémikus és kontakt hatóanyag-tartalmú növényvédő szerekkel vagy ezek kombinációjával permetezhetünk.

Az időjárástól függően ekkorra már eldől, hogy a peronoszpóra vagy a lisztharmat fordul elő nagyobb mértékben az ültetvényben. A védekezések gyakoriságát és a választandó készítményeket e két betegség viszony határozza meg. Ebben az időszakban 1–2 fürtporozásra is fel kell készülni a lisztharmat vagy a peronoszpóra, esetleg egyszerre mindkét betegség ellen. Fürtporozásra kontakt hatóanyag-tartalmú porozószereket használunk.

A peronoszpóra elleni hatóanyagok a szőlőorbánc késői fertőzése ellen is védelmet nyújtanak. Jégverés esetén a koniellás fakórothadás és a botrítiszes betegség megelőzésére kaptán, folpet vagy metirám hatóanyag-tartalmú gombaölő szerrel permetezhetünk.


A szőlő

A többnemzedékes szőlőmolyok kártételével az egész tenyészidőszakban számolhatunk, ezért a bogyófejlődés kezdetén, majd a bogyófejlődés időszakában – az előforduló egyedszámtól függően – megismételt védekezésre kerülhet sor.

A fürtzáródás előtt a botrítiszes betegség ellen célzott védekezést végzünk iprodion, procimidon, vinklozolin vagy benomil hatóanyag-tartalmú készítményekkel.

A peronoszpóra elleni védekezéseket ritkítjuk, a tartós hatású kontakt hatóanyagok használatát részesítjük előnyben. A lisztharmat ellen a kén hatóanyag használata a fürtvédelemben különösen előnyös.

Csemegeszőlő-ültetvényben a korai érés miatt az élelmezés-egészségügyi várakozási idő betartására különösen figyelni kell!

Borszőlőültetvényben a várható szüret előtti utolsó botrítiszes betegség elleni védekezésre a zsendülés idején, a szüret előtt egy hónappal kerül sor. Bortechnológiai okok miatt borszőlőben a várakozási idő hosszabb, emiatt a hatóanyagok kiválasztásánál körültekintően kell eljárni. Ritkán, csapadékos időjárás esetén a botrítiszes betegség elleni védekezést a szüret előtt 2-3 héttel meg kell ismételni. Ekkor már csak rövid élelmezés-egészségügyi várakozási idejű készítményeket szabad használni.

A fürtzáródás, a zsendülés és a bogyópuhulás időszakában a szőlőmolyok tovább károsíthatnak, amelyek ellen indokolt esetben ismét védekezni kell. Ebben az időszakban, ami általában augusztus 15–30. közé esik, a levélatkával fertőzött területeken indokolt a védekezés, mert ekkor jelentős lehet a telelőre vonuló egyedek létszámának mérséklése, és így elejét vehetjük a következő év tavaszán kialakuló súlyos kártételeknek.

Az érés idején a betegségek ellen kémiai védelmet nem végzünk. Érés előtt közvetlenül vagy a szüret alatt bekövetkező botrítiszes rothadás miatti kártételt csak a gyors szüret előzheti meg.

A szőlőmolyok gradációja esetén előfordulhat olyan eset, amikor az érés időszakában – közel a szürethez – is védekezni kell a károsító lárvák ellen. Védekezni akkor kell, ha a tarka szőlőmoly dominál az adott termelési körzetben. Ilyen esetben gondoskodni kell az élelmezés-egészségügyi várakozási idő betartásáról.

A szőlőültetvények gyommentesítése mechanikai és kémiai úton lehetséges.

A talaj típusától, a gyomviszonyoktól, az ültetvény korától és a fajtától, valamint a nyugalmi és vegetációs időtől függően választjuk meg a gyomirtó szert.

A szőlő védelme


43. fejezet - A málna1. A málna betegségeiA vírusos betegségek közül a málnamozaik (rubus yellow net virus, black raspberry necrosis virus, raspberry leaf mottle virus, raspberry leaf spot virus) a leggyakoribb. E betegségnek elsősorban a szaporítóanyag előállítása során van jelentősége. A vírusmentes szaporítóanyag előállítása és forgalmazása ezért alapvetően fontos.

A vesszőbetegségek közül a málna elzínoés betegsége (Elsinoë veneta) egyes málnafajtákon fordul elő. A leggyakoribb a málna didimellás betegsége (Didymella applanata), továbbá a leptoszfériás betegség (Leptosphaeria coniothyrium). Ezek vesszőfoltosságot, majd vesszőpusztulást okozva a terméshozamot jelentősen csökkentik.

A málna levelein az elzínoés betegség (Elsinoë veneta) és a mikoszferellás levélfoltosság (Mycosphaerella rubi) levélfoltosságot okoz.

A málna botrítiszes betegsége (Botrytis cinerea) a legfontosabb betegségek egyike. Kórokozója a virágot fertőzi, továbbá a kis málnabogár ejtette sebeken keresztül a bogyókat is károsítja. Jelentős bogyórothadást okoz. Ezen túlmenően még hajtás- és vesszőkárosodást is kiválthat.

A málna lisztharmata (Sphaerotheca macularis) meleg nyarakon a hajtások végein csak szórványosan jelentkezik.

1.1. Málnamozaik1.1.1. [Rubus yellow net virus (RYNV), black raspberry necrosis virus (BRNV), raspberry leaf mottle virus (RLMV), raspberry leaf spot virus (RLSV)]

Gazdanövény: a betegség számos Rubus fajon, így a málnán is előfordul.

Tünet: a levélen a víruskomplex intermedier tünetei láthatók. Főbb jellemzői: a levélen elszórtan határozott szegélyű, szögletes vagy szabálytalan alakú, sárgászöld foltok, levélérsárgulás láthatók. A leveleken gyakran torzulás is megfigyelhető.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a betegség a málnaültetvényekben ma már mindenütt ismert.

A kórokozó átvitele, terjedése: fertőzési források az anyanövények, ahonnan a kórokozók szaporítóanyaggal vihetők át. A kórokozók – az RYNV kivételével – növénynedvvel átvihetők. Legfontosabb terjesztői azonban a levéltetvek.

Ökológia: a málnaültetvényben a levéltetvek előfordulásának mértéke a megbetegedés mértékét is meghatározza.

Védekezés: vírusmentes szaporítóanyag előállítása. A vírusvektor levéltetvek ellen rendszeresen védekezni kell.

1.2. A málna elzínoés betegsége1.2.1. (Elsinoë veneta)

Gazdanövény: Rubus fajok. A málnafajták fogékonysága eltérő.

Tünet: a levélen először apró, liláspiros, később 1–2 mm átmérőjű, lilásbarna szegélyű, szürkésfehér közepű, kerek foltok mutatkoznak. A foltok közepén az acervuluszok és az aszkosztrómák szabad szemmel alig észlelhetők. A foltok gyakran kitöredeznek. A levélfonák ereit és a levélnyelet apró, ovális foltok borítják. A hajtás és a vessző felső harmadán 3-4 mm átmérőjű, lilásbarna szegélyű, szürkésfehér közepű, enyhén bemélyedő foltok láthatók. A foltokban keskeny hosszanti repedések észlelhetők. A vesszőn 6–8 mm átmérőjű, ovális foltok vannak, amelyek bemélyedtek, repedezettek. A foltokban apró, szabad szemmel alig látható pontok


A málna

(acervuluszok, majd aszkosztrómák) vannak.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a betegség hazánkban elterjedt. Egyes málnafajtákon előfordulása gyakori.

A kórokozó életmódja: a kórokozó a lehullott levelekben is áttelelhet, de legfontosabb fertőzési források a beteg vesszők, ahol a kórokozó aszkosztrómával és acervulusszal telel át. Az aszkospórák és a konídiumok tavasszal, március elejétől szóródnak ki, és a fejlődő hajtásokra kerülnek. Később a beteg foltokon acervuluszok képződnek, amelyekből a kikerülő konídiumok júniustól novemberig fertőznek.

Ökológia és előrejelzés: a kórokozó számára a 22–26 °C hőmérséklet és a csapadék kedvező. Fogékony málnafajta termesztésekor a betegség fellépésére számítani lehet. Előrejelzés nincs.

Védekezés: szüret után a letermett vesszőket el kell távolítani és meg kell semmisíteni. A vegyi védekezést rügypattanáskor kell elkezdeni, majd 3-4 lombleveles korban – amikor a sarjak zöme kb. 10 cm magas – kell permetezni. Ezután 10 naponként, virágzásig még két alkalommal kell védekezni. Ha a betegség nagymértékű, akkor a szüret után, a letermett vesszők eltávolítását követően 10 naponkénti, 2-3 kiegészítő permetezésre van szükség. Védekezésre cineb, mankoceb, metirám, kaptán, folpet, benomil és tiofanát-metil hatóanyag-tartalmú szerek használhatók.

1.3. A málna didimellás betegsége1.3.1. (Didymella applanata)

Gazdanövény: Rubus fajok, elsősorban a málna.

Tünet: a hajtáson 20–30 mm hosszú, ovális alakú, liláspiros, elmosódott szélű foltok láthatók. Később a foltok lilásbarna színűek lesznek, közepük fokozatosan kiszürkül, és bennük elszórtan apró, fekete piknídiumok találhatók. A foltok gyakran a rügyek körül helyezkednek el, ilyenkor a rügyek vagy elpusztulnak, vagy kihajtanak, s a hajtások később elszáradnak. A foltok általában a hajtások alsó harmadában helyezkednek el. A vesszőn a foltok kiszürkülnek, a kéreg hossz- és keresztirányban felrepedezik, s bennük apró, fekete piknídiumok és pszeudotéciumok találhatók. A vesszőt kettévágva a tünetek csak a kéregre korlátozódnak. Végül a vessző elpusztul.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a betegség a málnaültetvényekben rendszeresen előfordul, jelentős szerepe van a vesszőpusztulásban.

A kórokozó életmódja: fertőzési források a beteg vesszők, ahol a kórokozó főképpen pszeudotéciumokkal, kisebb mértékben pedig piknídiumokkal telel át. A pszeudotéciumokban lévő aszkospórák tavaszra érnek be, kiszóródásuk április végén kezdődik, májusban és június elején éri el tetőpontját, és augusztus végéig húzódik el. Az aszkospórák légárammal vagy vízcseppekkel jutnak a fiatal, zsenge hajtásokra, csíratömlőjük mind az ép kérgen, mind pedig seben keresztül hatol a növénybe, a seb azonban megkönnyíti a csíratömlő behatolását. A málnahajtásokon elsősorban a hajtásvastagodás során bekövetkező repedés, és ezt követően az ott megtelepedő málnavessző-szúnyog (Thomasiniana theobaldi) lárvái által okozott sérülés miatt keletkezik seb. A piknídiumokból kiszabaduló piknokonídiumoknak a tavaszi fertőzésben kis szerepük van, ugyanakkor nyár elejétől fertőzésükre számítani kell.

Ökológia és előrejelzés: a kórokozó számára a 6–23 °C hőmérséklet, továbbá a csapadék kedvező. A málnavessző-szúnyog előfordulása a megbetegedés mértékét növeli. Előrejelzés nincs.

Védekezés: a letermett, beteg vesszőket a szüret után ki kell vágni és meg kell semmisíteni. A vegyi védekezést rügypattanáskor kell elkezdeni, majd a sarjak 4-5 lombleveles korában kell permetezni. Ezután 10 naponként virágzásig még két alkalommal kell védekezni. Szüret után, a letermett vesszők eltávolítását követően 10 naponkénti 2-3 kiegészítő permetezésre van szükség. Permetezésre cineb, mankoceb, propineb, metirám, kaptán, benomil vagy tiofanát-metil hatóanyag-tartalmú szereket kell használni. Rendkívül fontos, hogy a málnavessző-szúnyog ellen is következetesen és rendszeresen védekezzünk.

1.4. A málna leptoszfériás betegsége1.4.1. (Leptosphaeria coniothyrium)

Gazdanövény: Rubus fajok, elsősorban a málna.


A málna

Tünet: a hajtáson 20–30 mm hosszú, ovális alakú, sötétbarna, elmosódott szélű foltok láthatók. A foltokban elszórtan apró, fekete piknídiumok találhatók. A hajtást kettévágva a háncsra és a fatestre kiterjedő, a bélszövetig húzódó barnulás észlelhető. A foltok általában a hajtás tövi részén helyezkednek el. A vesszőn a foltok kiszürkülnek, a kéreg felrepedezik, a foltokban fekete piknídiumok és pszeudotéciumok találhatók.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a betegség szerepe a vesszőpusztulásban egyre jelentősebb.

A kórokozó életmódja: fertőzési források a beteg vesszők, ahol a gomba micéliummal, pinkídiumokkal és ritkán pszeudotéciumokkal telel át. Tavasszal az áttelelt és az újonnan képződő piknídiumokból kiszóródó piknokonídiumok légárammal vagy vízcseppekkel jutnak a hajtásokra, csíratömlőjük főleg seben keresztül hatol a növénybe. A málnahajtásokon elsősorban a hajtásvastagodás során bekövetkező repedés, és ezt követően az ott megtelepedő málnavessző-szúnyog (Thomasiniana theobaldi) lárvái által okozott sérülés miatt keletkezik seb. Rendkívül veszélyesek a tél folyamán keletkező sebek, amelyek nyúlrágástól származnak. A vegetációs időben kialakult piknídiumokból kiszabaduló piknokonídiumok újabb fertőzést okoznak.

Ökológia és előrejelzés: a málnavessző-szúnyog előfordulása a megbetegedés mértékét növeli. Előrejelzés nincs.

Védekezés: az agrotechnikai és vegyi védekezés a málna didimellás betegségével egyező, annak hangsúlyozásával, hogy a leptoszfériás betegség ellen a szüret után, a letermett vesszők eltávolítását követően a permetezést feltétlenül el kell végezni.

1.5. A málna botrítiszes betegsége1.5.1. (Botrytis cinerea)

Gazdanövény: főleg kétszikű növények.

Tünet: a hajtáson több ízközre kiterjedő, szürkésbarna, a vesszőn szürkésfehér, elmosódott szélű foltok alakulnak ki, s a kéregbe ágyazottan hosszúkás, fekete szkleróciumok figyelhetők meg. Csapadékosabb időben a hajtás és a vessző felületén, valamint a szkleróciumokon szürke konídiumtartó gyep képződik. A virágkocsány és a sziromlevelek elbarnulnak, felületüket szürke konídiumtartó gyep borítja. A bogyók, ha éretlenek, összeaszalódnak, elbarnulnak. Ha érettek, akkor fakó színűek lesznek, megpuhulnak, és a vacokról nehezen lehúzhatók, ízük pedig kellemetlen. A bogyó felületén dús, szürke konídiumtartó gyep alakul ki. Később a bogyókocsány is elbarnul, a bogyók összetöppednek.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a málna leggyakoribb és legveszedelmesebb betegsége. Főleg termésrothadást, ezenkívül vesszőpusztulást idéz elő.

A kórokozó életmódja: fertőzési források egyrészt a beteg vesszők, másrészt a talajra hullott levél- és bogyómaradványok, ahol a kórokozó micéliummal és szkleróciummal telel át. Tavasszal a beteg növényrészeken és a szkleróciumokon konídiumtartó gyep fejlődik. A talajra hullott növényrészeken képződő konídiumok először a sarjak és a hajtások fény hiányában elsárgult leveleit fertőzik meg, majd a gomba a levélnyélen keresztül a hajtásokba jut. Később a gomba a virágot fertőzi meg. Az éretlen vagy érő bogyót seben keresztül fertőzi a gomba, és leggyakrabban a kis málnabogár (Byturus tomentosus Fabricius) által károsított részterméskéken, a vacok körül telepedik meg. A túlérett bogyóba viszont seb nélkül is behatol a gomba.

Ökológia és előrejelzés: a konídiumfertőzés fő időszaka a virágzás, amelynek átlagos időtartama 20 nap körül van. Hűvös, csapadékos időjárás esetén a virágzás időtartama 30 nap fölött lehet, meleg, száraz időjárás esetén pedig 10 napra csökkenhet. A kis málnabogár károsítása nyomán a bogyórothadás súlyossá válhat. Előrejelzés nincs.

Védekezés: szüret után a letermett vesszőket, valamint a beteg hajtásokat el kell távolítani és meg kell semmisíteni. Tavasszal a fölösleges sarjakat és vesszőket szintén el kell távolítani. A vegyi védekezést a virágzás időszakára kell összpontosítani. Az első permetezést 10–20%-os virágnyíláskor kell elkezdeni, majd 6 naponként, 3–5 alkalommal, a virágzás időtartamától függően kell megismételni. A letermett vesszők eltávolítása után, valamint ősszel a kezelést meg kell ismételni. Védekezésre a diklofluanid, a vinklozolin, a procimidon, a polioxin-B hatóanyagú szerek ajánlhatók. A virágzás vége és a termés szedése közötti időszak rövid, ezért az utolsó kezeléseknél a rövid élelmezés-egészségügyi várakozási idejű polioxin-B hatóanyagú készítményt használjuk. A kis málnabogár ellen pedig a bogarak rajzásának észlelésekor azonnal, mielőtt érési táplálkozásukat elkezdik, védekezni kell.


A málna

2. A málna kártevőiA málna gyökérkártevői közül legjelentősebbek a cserebogarak (Melolonthidae) lárvái. A többéves fejlődésű pajorok a gyökerek megrágásával a málnatövek kondicionális leromlását, illetve pusztulását okozhatják. A cserebogárpajorok kártétele különösen a fiatal ültetvények növényállományát akkor fenyegeti, ha a telepítésre kijelölt terület talajában a pajorok egyedsűrűsége a 0,5–1 db/m2 értéket meghaladja. Védekezés hiányában kártételük a telepítés sikerét veszélyezteti.

A málna hajtás- és lombkártevői közül a málna-sodrómoly (Notocelia udmanniana) és a kis málna-levéltetű (Aphis idaei) kártétele érdemel említést. A málna-sodrómoly fiatal, áttelelt lárvái károsításukat a rügyfakadás idején kezdik el és rendszerint május közepére az összesodort, megrágott levelek között befejezik. A második nemzedék a kártétel szempontjából alárendelt jelentőségű.

A kis málna-levéltetű (Aphis idaei) annak ellenére, hogy az egész tenyészidőszakban a málnán tartózkodik, csupán a tavaszi időszakban okozott levél- és hajtáskártétele jelentős. A hajtások a növekedésben visszamaradnak, a levelek torzulnak.

A vesszőn előforduló kártevők közül a málna-vesszőszúnyog (Thomasiniana theobaldi) a legjelentősebb. A málna-vesszőszúnyog a málnatő kondicionális leromlásának előidézésén túl fokozza a málna vesszőpusztulását okozó kórokozók fertőzési lehetőségeit. Mindezek alapján a málna-vesszőszúnyog elleni védelem a málna védelmének egyik sarkalatos pontja. További, a vesszőn előforduló fajok a málna-gubacsszúnyog (Lasioptera rubi), a málna-karcsúdíszbogár (Agrilus aurichalceus). Míg a málna-gubacsszúnyog kártétele jelentéktelen, addig a málna-karcsúdíszbogár megjelenése esetén a lárvák a vesszők alsó harmadában rágott járataikkal a fertőzött vesszők hervadását, majd hirtelen elszáradását okozzák.

A málna generatív részén károsító fajok közül a kis málnabogár (Byturus tomentosus) a legjelentősebb. Az imágó által károsított bimbóból és a lárva által károsított kötődött termésből egyaránt értéktelen, féloldalasan fejlődött termés lesz. A közvetlen kártételen túl a lárva az érőfélben lévő bogyó felületének megrágásával utat nyit a szürkepenész (Botrytis cinerea) fertőzésének. A szamóca-bimbólikasztó (Anthonomus rubi) a bimbó alatti virágkocsány elrágásával jelentős termésveszteség okozója lehet.


Tápnövénykör, elterjedés és gazdasági jelentőség, fejlődésmenet: részletesen a szamócánál.

Védekezés: a málna telepítését megelőzően a talajlakó kártevők egyedsűrűségének megállapításával és indokolt esetben inszekticides talajkezelés elvégzésével megelőzhetjük a cserebogárpajorok kártételét. A védekezésnél vegyük figyelembe, hogy a cserebogarak pajorjai a talajhőmérséklet csökkenésével mélyebb rétegekbe húzódnak, és így a sekélyen a talajba bedolgozott inszekticidgranulátumok hatástalanok, ezért a talajkezelést a nyári vagy az ősz eleji időszakban érdemes elvégezni. A telepítés előtti talajkezelésre a diazinon és a terbufosz hatóanyagok használhatók, annak figyelembevételével, hogy a kezelés elsősorban a fiatal lárvák ellen hatásos.

A termő málnaültetvény gyommentesen tartásával mérsékelhetjük a cserebogarak tömeges betelepedését és tojásaik lerakását. Ez azért is fontos, mert a záródott növényállományban nincs lehetőség a lárvák elleni hatásos kémiai védekezésre. A májusi cserebogár imágói ellen indokolt esetben a közel azonos időszakban rajzó kis málnabogár elleni rovarölő szeres permetezések hatásosak.

2.2. Málna-sodrómoly2.2.1. (Notocelia udmanniana)

Tápnövénykör: a Rosacae családba tartozó növények közül a málnát és a szederféléket károsítja.

Kárkép: a lárvák a fakadó rügyeket kiodvasítják és ezzel pusztulásukat okozzák. A rügyfakadást követően a lárvák a fiatal leveleket összesodorják, összeszövik és megrágják.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: málnaültetvényekben általánosan elterjedt faj, változó mértékű kártételére mindig számíthatunk.


A málna

Fejlődésmenet: évente egy, esetenként két nemzedéke fejlődik. A fiatal hernyók a málnavesszőkön a rügyek tövénél, esetleg a kéreg repedéseiben telelnek. A március végétől kezdődően május közepéig károsító lárvák a megrágott, összeszőtt levelek között bábozódnak. A mintegy két hétig tartó bábállapot után megindul az imágók rajzása. Tojásaikat az újonnan növekvő hajtások leveleire rakják, majd a lárvák a leveleket fogyasztják.

Ökológia és előrejelzés: a faj elszaporodását befolyásoló ökológiai tényezők szerepe, továbbá az előrejelzés lehetősége nem kellően tisztázott.

Védekezés: a termő málnaültetvényben tavasszal már a rügyfakadás táján megjelennek a málna-sodrómoly, illetve az esetleg előforduló egyéb sodrómolyok lárvái. A kártétel megakadályozható a foszalon, metilparation, kinalfosz, permetrin + tetrametrin, dimetoát hatóanyagú rovarölő szerekkel végzett permetezésekkel. A málna-sodrómoly elleni tavaszi növényvédelmi beavatkozás egyúttal hatásos a kis málna-levéltetű ellen is.

2.3. Málna-vesszőszúnyog2.3.1. (Thomasiniana theobaldi)

Tápnövénykör: a málnán és a szedren károsít.

Kárkép: a vessző alsó harmadában, elsősorban a rügyek környékén, illetve sérült vesszőrészeken a kéreg lilásbarna elszíneződése árulkodik a kártételről. Az elszíneződött kéreg alatt táplálkozó narancssárga lárvák gyakran a farészre is kiterjedő szövetelhalást okoznak.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a málnatermesztő körzetekben általánosan elterjedt kártevő. Tömeges előfordulásakor a vesszők vízszállítása zavart, és a termő évben a károsított vesszők nem tudják a gyümölcsöt kinevelni, sőt el is száradhatnak. A vesszőpusztulást okozó kórokozókkal együtt a málna védelmét meghatározó károsítók közé tartozik.

Fejlődésmenet: évente három nemzedéke fejlődik. A telet báb alakban, a talajban vészeli át. A május közepétől rajzó imágók a málnavessző kéregrepedéseibe rakják tojásaikat. Az egy hét alatt kikelő lárvák a málna kérge alatt táplálkoznak, és kifejlődésük hozzávetőleg 3-4 hétig tart. A kifejlett lárvák a talaj felszínéhez közel, a talajban bábozódnak. Az újabb imágónemzedék rajzása kéthetes bábnyugalom után figyelhető meg. A nyár folyamán fejlődő nemzedékek nem különülnek el élesen egymástól.

Ökológia és előrejelzés: a csapadékos, párás, hűvös időjárás kedvező a kártevő elszaporodásához. A sérült, repedezett bőrszövetű, elsőéves hajtások ugyancsak kedvező feltételt teremtenek a nőstényeknek a tojásaik lerakásához és ezáltal a súlyos kártétel létrejöttéhez.

Az áttelelt nemzedék imágóinak rajzása a málnaültetvényben elhelyezett izolátorok segítségével kísérhető figyelemmel. A módszer eredményessége miatt ajánlott az előző év őszén a fertőzött vesszőkről kifejlett lárvákat begyűjteni és a természeteshez hasonló módon átteleltetni.

Védekezés: a málna-vesszőszúnyog kártételét jelentősen csökkenti a málna ökológiai, főleg talajigényének mind tökéletesebb kielégítése, továbbá minden olyan termesztési tényező (mint pl. a korán előtörő sarjhajtások eltávolítása), amely a vesszők korai felrepedezését mérsékli. A letermett vesszők szüret utáni, haladéktalan eltávolításával együtt a már fertőzött elsőéves hajtásokat is érdemes eltávolítani.

A málna-vesszőszúnyog elleni kémiai védekezés mindenekelőtt a május közepétől rajzó, első imágónemzedék ellen irányul. A hatóanyagokat úgy válasszuk meg, hogy az ez idő tájt megjelenő kis málnabogár és a szamóca-bimbólikasztó ellen is hatásos legyen. A számításba jövő hatóanyagok: a deltametrin, a tetrametrin + permetrin és a metilparation. A kezelést az elhúzódó rajzás miatt szükséges 1-2 alkalommal megismételni. Ekkor már (a virágzás miatt) csak a méhekre mérsékelten veszélyes készítmények méhkímélő növényvédelmi technológiával való kijuttatása lehetséges.

2.4. Kis málnabogár2.4.1. (Byturus tomentosus)

Tápnövénykör: lárvája a málnán és a szederfajokon fejlődik ki.

Kárkép: a bimbót és a termést károsítja. Kártétele a bimbón többnyire csak akkor alakul ki, ha az imágók


A málna

rajzása megelőzi a virágok nyílását. Ezért az imágó, hogy az érési táplálkozásához szükséges virágport megszerezze, berág a bimbóba. A kinyílt virágokon virágporral táplálkozik, ezzel nem okoz kárt. A lárva kártétele a vacokkúp átrágásában és az így kialakuló féloldalas termés létrejöttében, esetleg elszáradásában, továbbá az érő termés felületének megrágásában nyilvánul meg. Az utóbbi kártétel a botrítiszes betegség megjelenését nagymértékben elősegíti.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a mérsékelt égövben általánosan elterjedt faj. A málna legjelentősebb kártevője. A termés akár 20–30%-át is tönkreteheti.

Fejlődésmenet: évente egy nemzedéke fejlődik. Az imágók a talajban telelnek, és a bimbók megjelenésekor kezdődik a rajzásuk. Tojásaikat a málna virágába helyezik. Az embrionális fejlődés 8–10 napig tart. A termést károsító lárvák 35–40 nap alatt fejlődnek ki, majd a talajba húzódva bábozódnak, és 8–12 napig tartó bábállapot után imágóvá alakulnak. Az imágók a bábozódás helyén telelnek.

Ökológia és előrejelzés: a nagy felületen, huzamosabb ideig folytatott málnatermesztés nagyban segíti a kis málnabogár tömeges elszaporodását.

Az imágók megjelenése általában akkor várható, ha a léghőmérséklet tartósan eléri a 14 °C-ot. A bimbók és a virágok rendszeres ellenőrzésével az imágók megjelenése és egyedsűrűsége megállapítható.

Védekezés: a málna bimbós állapotában megjelenő kis málnabogár imágói ellen a tojások lerakásának megakadályozására permetrin + tetrametrin, metilparation hatóanyagok hatásosak. Amennyiben az imágók rajzása a virágzás idejére elhúzódik, akkor a már javasolt deltametrin, méhkímélő növényvédelmi technológiával kijuttatva, a megporzó méhek veszélyeztetése nélkül hatásos.

2.5. Szamóca bimbólikasztó2.5.1. (Anthonomus rubi)

Lásd: A szamóca kártevői.

3. A málna gyomnövényeiA különböző ültetvényekben a változó ökológiai körülmények miatt a gyomosodás mértéke eltérő. Egy adott termesztési körzeten belül az ültetvény kora és az ökológiai körülményekben bekövetkező változás között szoros az összefüggés. Fiatal ültetvényekben rengeteg egyéves, szántóföldön gyakori gyomfajjal találkozhatunk: kora tavasszal a T1 életformájú tyúkhúr (Stellaria media), a veronikafajok (Veronica spp.) és a pásztortáska (Capsella bursa-pastoris). A T2 életformájú gyomnövényeknek málnában kisebb a jelentőségük, leggyakrabban a mezei szarkalábbal (Consolida regalis), a vetési hériccsel (Adonis aestivalis), a ragadós galajjal (Galium aparine) és a parlagi pipitérrel (Anthemis arvensis) találkozhatunk.

A málna sorában és a sorközökben tavasszal tömegesen fordulnak elő a T 3 életformájú vadrepce (Sinapis arvensis), a repcsényretek (Raphanus raphanistrum) és a sebforrasztó zsombor (Sisymbrium sophia).

A vegetáció előrehaladtával az ültetvényekben a T4 nyárutói gyomfajok felszaporodását figyelhetjük meg. A fajszám, a termetük és a borítási értékeik nagysága alapján a T 4 gyomoknak az ültetvény gyomnövényei között kiemelt jelentőségük van.

A T4 életformájú fajok közül a legveszélyesebb a nehezen irtható betyárkóró (Erigeron canadensis). Fiatal ültetvényekben az évelő gyomnövényeknek kisebb a jelentőségük.

Középkorú ültetvényekben a fajszám csökkenése figyelhető meg. A vegyszeres gyomirtás miatt a sorokban a vegyszerekkel szemben ellenálló gyomnövények fokozatos felszaporodásának lehetünk tanúi. A nehezen irtható egyéves fajokon kívül már megjelennek az évelő tarackos (G1 és G3) gyomok is, amelyek közül a védekezés szempontjából az évelő kétszikű gyomoknak van nagyobb jelentősége.

Idős málnaültetvény eltarackosodhat. A málnaültetvény öregedésének jele a további fajszámcsökkenésen túl a gyomegyüttest alkotó fajok változása. Az eredeti szegetális vegetáció ruderális vegetációvá alakul át, amelynek jellemző fajai a közönséges tarackbúzán (Agropyron repens) kívül többek között a közönséges gyújtoványfű (Linaria vulgaris), a keszegsaláta (Lactuca serriola), a hamuka (Berteroa incana) és a közönséges orbáncfű (Hypericum perforatum).


A málna

3.1. A málna gyomirtásaA málna gyomirtását szükség esetén már a telepítés előtt meg kell kezdeni. Erre azért van szükség, mert a telepítés után az évelő kétszikű gyomok ellen nem tudunk védekezni. Telepítés után az előforduló gyomnövények irtása mechanikai és kémiai eljárások együttes alkalmazásával történhet. Gyomirtó szert csak a sorok kezelésére alkalmazzunk, a sorközöket rendszeres mechanikai művelésben részesítsük. A sorközöket a gyomosodástól függően, évente legalább 4–6 alkalommal célszerű megművelni. Műveléskor a sorokban előtörő nemkívánatos sarjak is elpusztíthatók. Ügyeljünk arra, hogy a talajművelés mélysége az 5–8 cm-t ne haladja meg.

A málnasorok gyomirtó szeres kezelését a málna nyugalmi állapotában elvégezhető alapkezelésekkel, illetve a gyomosodástól függően a vegetációs időszakban, állományban elvégezhető felülkezelésekkel lehet megoldani.

A málna korai fakadása miatt az alapkezelésekre használható gyomirtó szerek egy részét késő ősszel is kijuttathatjuk.

A málna, járulékos gyökérrendszerének elhelyezkedése miatt, nagyon érzékeny a talajherbicidekre, ezért a nyugalmi időszakban elvégezhető kezeléseknél az ültetvény kora behatárolja a gyomirtásra használható herbicidek számát és típusát.

A málna állománykezelésekor – a sarjhajtások védelme miatt – csak az egyszikű fűféle gyomok ellen tudunk védekezni.


A málna

A málna gyomirtó szerei

4. A málna védelmeAz árutermelő málnaültetvények növényvédelme a telepítés előtt a termőhely kiválasztásával kezdődik. Gazdaságos málnatermesztés az ország hűvösebb, csapadékosabb, kiegyenlített éghajlatú területein, jó vízgazdálkodású, gyengén savanyú vagy közömbös kémhatású talajokon lehetséges. A málna számára kedvezőtlen környezeti feltételek között az ültetvény egészségi állapota évről évre rohamosan romlik, és a vegyszeres növényvédelmi beavatkozások számának növelésével a folyamat nem állítható meg.

Fajtaválasztáskor vegyük figyelembe, hogy a málnafajták fogékonysága a vesszőbetegségekkel és a botrítiszes betegséggel szemben eltérő. Ha termesztési célunknak is megfelel, akkor a kevésbé fogékony fajtát termesszük. E tulajdonságokat a fajtaleírások közlik. E fajták esetében az adott betegség elleni kezelések száma jelentősen csökkenthető. Telepítésre csak államilag ellenőrzött, vírusmentesített szaporítóanyagot használjunk.


A málna

A málna telepítése előtt, a terrikol kártevők egyedsűrűségének meghatározása után, indokolt esetben a terület inszekticides talajkezelésére is sor kerülhet. Cserebogárlárvák előfordulása esetén a vegyszeres talajkezelés elmulasztása a telepítés sikerét kérdőjelezi meg. A telepítés előtti talajkezelésre a diazinon és a terbufosz hatóanyagok használhatók.

A termő málnásban az állomány gyommentesen tartásával, szükség esetén a rajzó cserebogarak elleni inszekticides permetezés elvégzésével a cserebogarak kártétele elkerülhető.

Telepítés előtt tisztítsuk meg a területet az évelő (elsősorban kétszikű) gyomnövényektől. Erre a célra a glifozát és az MCPA hatóanyagú szerek használhatók.

A termesztési mód megválasztása szintén a védekezés sikerét szolgálja. Támrendszeres művelés esetén a tövek légjárhatósága mind a vesszőbetegségek, mind a botrítiszes betegség számára kedvezőtlen feltételeket teremt. A felesleges hajtások és vesszők eltávolítása, valamint a letermett vesszők azonnali kivágása nemcsak a légjárhatóságot fokozza, hanem a jelentős fertőzési forrásokat is megszünteti.

Rügyfakadás előtt, kora tavasszal vagy a málna korai fakadása miatt késő ősszel végezhetjük el a gyomnövények ellen az alapkezeléseket. A gyomirtó szer választását a gyomfajok összetétele és az ültetvény kora határozza meg. Lásd A málna gyomirtása.

A hajtás- és sarjnövekedés időszakában, április elején és végén, a vesszőbetegségek elleni védekezést meg kell kezdeni. Védekezésre cineb, mankoceb, propineb, metirám, kaptán, folpet, benomil vagy tiofanát-metil hatóanyagú szerek használhatók. A vesszőbetegségek elleni védekezés a levélfoltosságok ellen is hatásos.

A málna rügyfakadását követően a termő vesszőkön hamarosan jelentkező málna-sodrómoly ellen már április elejétől a rügy, illetve a hajtáskártétel elkerülése érdekében szükséges lehet a védekezés. A rovarölő szer kiválasztásakor feltétlenül ügyelni kell arra, hogy az egyúttal a kis málna-levéltetű ősanyái ellen is hatásos legyen. A málnában engedélyezett hatóanyagok közül a foszalon, a metilparation és a dimetoát mindkét kártevő ellen hatásos.

A málnasarjak tavaszi kihajtását követően, jó kondíciójú málnaültetvényben április elején, közepén az első sarjak eltávolításával a málna-vesszőszúnyog kártétele mérsékelhető. Az első hajtások tövi részén a kéreg gyakran repedezett, így a vesszőszúnyog kártételét ritkán kerüli el. A későbbi jobb fényviszonyok mellett fejlődő hajtásokból egészségesebb vesszők fejlődnek, a kártétel szempontjából kedvező vesszőrepedés híján a fertőzés elmarad.

A sorokban felszaporodó évelő egyszikű gyomnövények (tarackbúza, csillagpázsit) ellen a fluazifop-P-butil hatóanyagú gyomirtó szert alkalmazzuk.

Bimbós állapotban a vesszőbetegségek elleni védekezést meg kell ismételni.

A málna hosszan tartó bimbós és virágzó állapota a kártevők elleni védelem kritikus szakasza, mert ekkor jelennek meg a legjelentősebb málnakártevők.

Zöldbimbós állapotban már elkezdődik a kis málnabogár és a szamóca-bimbólikasztó imágóinak rajzása. Ellenük még a virágzás előtt, a méhek veszélyeztetése nélkül védekezhetünk. Ha rajzásuk a virágzás elejére is áthúzódik, akkor a méhekre mérsékelten veszélyes rovarölő szerek (deltametrin, foszalon), méhkímélő technológiával kipermetezve nemcsak a kis málnabogár ellen hatásosak, hanem a május közepétől rajzó málna-vesszőszúnyog ellen is.

A virágzástól a termésérésig terjedő időszakban a botrítiszes betegség elleni védekezés döntő fontosságú. A vegyi védekezést a virágzás időszakára kell összpontosítani. Az első kezelést 10–20%-os virágnyíláskor kell megkezdeni, majd 6 nap múlva meg kell ismételni. Csapadékos időjárás esetén, elhúzódó virágzáskor feltételesen további kezelések beiktatása is indokolt. Védekezésre a diklofluanid, a vinklozolin, a procimidon és a polioxin-B hatóanyagú készítmények ajánlhatók. Az utolsó kezeléseket a rövid (3 napos) élelmezés-egészségügyi várakozási idejű polioxin-B-tartalmú szerrel kell elvégezni. Permetezéskor nemcsak a virágokat, hanem a hajtásokat és a vesszőket is kezelni kell, mivel a botrítiszes betegség azokat is károsítja.

Szüret után a letermett vesszőket tőből el kell távolítani. Ügyeljünk arra, hogy vesszőcsonkok ne maradjanak, mivel azok a leptoszfériás betegség fertőzési forrásai lehetnek. A letermett vesszőkkel együtt távolítsuk el a vesszőbetegségek tüneteit mutató, fásodó hajtásokat is.


A málna

Ha a vesszőbetegségek előfordulása nagymértékű, akkor augusztus elején és végén a fásodó hajtásokat permetezzük meg.

A málnaszüret befejeztével a letermett vesszők tőbőli eltávolításával a málna vesszőpusztulását okozó kórokozókon túl a málna-vesszőszúnyog ellen is védekezhetünk. A letermett vesszőkkel együtt a málna-vesszőszúnyog által károsított hajtások eltávolítása a következő évi kártételt csökkenti.

Tekintettel arra, hogy a málna-vesszőszúnyog rajzása a vesszőérés alatt, augusztusban is folytatódik, az ekkor elvégzett inszekticides permetezés az áttelelő populáció egyedsűrűségét csökkenti. A számításba jövő hatóanyagok: deltametrin, tetrametrin + permetrin és metilparation.

A málna védelme


44. fejezet - A szamóca1. A szamóca betegségeiA vírusos betegségek közül a szamóca levélsodródása (strawberry crinkle rhabdovirus) és a szamócamozaik (arabis mosaic nepovirus) a leggyakoribb. Ezért feltétlenül indokolt az egészséges szaporítóanyag előállítása és vírusmentes palánták forgalmazása.

A levélfoltosságot előidéző betegségek a termőültetvényben gyakoriak. Így a mikoszferellás levélfoltosság (Mycosphaerella fragariae), a diplokarponos levélfoltosság (Diplocarpon earliana), a gnomóniás levélfoltosság (Gnomonia comari) és a fomopsziszos levélfoltosság (Phomopsis obscurans) tüneteit észlelhetjük.

A szamócalisztharmat (Sphaerotheca macularis) levélbetegséget, továbbá terméskárosodást okoz. A fiatal termések fejlődésükben visszamaradnak, alig színeződnek.

A szamócán a legjelentősebb terméskiesést a szamóca botrítiszes gyümölcsrothadása (Botrytis cinerea) okozza. Éréskor a gyümölcs lágyrothadása jelentős lehet, ugyanakkor nem elhanyagolható a virágpusztulás sem. A bogyópusztulásban fontos szerepet játszik még a szamóca fitoftórás gyümölcsrothadása (Phytophthora cactorum) is, amely főleg a talajtakarás nélküli ültetvényben jelentkezik. Ilyenkor a gyümölcsök gumiszerűvé válnak, lágyan azonban nem rothadnak. A szamóca gnomóniás gyümölcsrothadása (Gnomonia comari) újabban jelentős terméskiesést okoz. A gyümölcsökön száraz jellegű rothadás figyelhető meg.

1.1. A szamóca levélsodródása1.1.1. (Strawberry crinkle rhabdovirus)

Gazdanövény: termesztett és vad Fragaria fajok.

Tünet: a tövek fejlődésükben visszamaradnak, a levelek hullámosak lesznek és bekanalasodnak, a levélér pedig sárgászöld lesz.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a szamóca egyik legjelentősebb vírusos betegsége.

A kórokozó átvitele, terjedése: a kórokozó anyatövekkel és indanövényekkel vihető át. Fontos terjesztői a levéltetvek.

Ökológia: a szamócaállományban a levéltetvek előfordulásának mértéke a megbetegedés mértékét is meghatározza.

Védekezés: egészséges, vírusmentes szaporítóanyag felhasználása. Növényeket csak államilag ellenőrzött üzemektől, intézetektől vásároljunk! A kiültetett állományban a levéltetvek elleni védekezést következetesen el kell végezni.

1.2. Szamócamozaik1.2.1. (Arabis mosaic nepovirus)

Gazdanövény: a gazdanövénykör rendkívül széles.

Tünet: a gyengén fejlődő, torz növekedésű tövek levelein sárgászöld mozaikfoltok vannak.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a betegség szórványosan jelentkezik, jelentősége növekedőben.

A kórokozó átvitele, terjedése: a kórokozó anyatövekkel és indanövényekkel vihető át. Terjesztői továbbá a talajban lévő fonálférgek.

Ökológia: az ökológiai tényezőknek alárendelt szerepe van.


A szamóca

Védekezés: egészséges szaporítóanyag felhasználása. Nagy felületen termesztett szamóca esetében viszont telepítés előtt célszerű a talaj fonálféreg-fertőzöttségét megvizsgáltatni.

1.3. A szamóca fitoftórás gyümölcsrothadása1.3.1. (Phytophthora cactorum)

Gazdanövény: a kórokozó gazdanövényköre széles, így előfordul szamócán is.

Tünet: az éretlen gyümölcsökön foltszerű barnulás észlelhető. A gyümölcsök összetöppednek. Az érett gyümölcs fakó színű lesz, szivacsossá válik. A gyümölcshús mélyedéseit finom, fehér sporangiumtartó gyep borítja.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: általánosan elterjedt, egyes szamócafajták jelentős betegsége.

A kórokozó életmódja: fertőzési források a gyümölcsmaradványok és a talaj, ahol a kórokozó oospórákkal és klamidospórákkal marad fenn. Tavasszal a fenti képleteken sporangiumtartón sporangiumok jönnek létre, amelyek először a talaj közeli gyümölcsöket fertőzik.

Ökológia és előrejelzés: ha a gyümölcsfejlődés időszakában csapadékos az időjárás vagy öntözzük a szamócát, a betegség fellépésére számítani kell. Előrejelzés nincs.

Védekezés: a talajt szalmával, törekkel vagy fóliával kell takarni. Vegyi védekezés nincs.

1.4. Szamócalisztharmat1.4.1. (Sphaerotheca macularis)

Gazdanövény: termesztett és vad Fragaria fajok.

Tünet: a levélen a tünetek nehezen ismerhetők fel, mivel a közismert lisztharmat-tünetektől eltérőek. A szamócalisztharmat tünetére az jellemző, hogy a levél fonákán először foltszerű, majd az egész levéllemezre kiterjedő, finom, szürkésfehér bevonat (epifita micélium a konídiumláncokkal), abban pedig apró, fekete, pontszerű termőtestek (kleisztotéciumok) fejlődnek. A szembetűnő tünetek már a virágzás előtt is jól láthatók. Ilyenkor a levél a színe felé bekanalasodik. A termésen is nehezen érzékelhetők a tünetek. Jellegzetes, hogy a termés apró marad, alig pirosodik be, fakó színű lesz.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a szamóca jelentős betegsége, ellene a rendszeres védekezés indokolt.

A kórokozó életmódja: fertőzési források a beteg levelek, amelyekben a kórokozó a szüret után fokozatosan felszaporodik. A beteg leveleken a kórokozó micéliummal és kleisztotéciumokkal telel át. A konídiumoknak az áttelelésben nincs szerepük. Tavasszal, már április elejétől a micéliumon konídiumláncok fejlődnek, a kleisztotéciumokból pedig aszkospórák szabadulnak ki. Ezek fertőzik az újonnan fejlődött leveleket. A későbbiek során a bőségesen képződő konídiumláncokról lefűződő konídiumok fertőznek.

Ökológia és előrejelzés: a gomba fertőzésére a 17–20 °C-os hőmérséklet kedvező, a 15 °C alatti és 25 °C fölötti hőmérséklet viszont fejlődését hátráltatja. A kórokozó számára a magas relatív páratartalom szükséges. A gomba a zsenge növényrészeket fertőzi meg, amelyek elsősorban tavasszal, a levél- és termésfejlődéskor, valamint szüret után, a tősarjak kialakulásakor növekednek. Előrejelzés nincs.

Védekezés: a betegség vegyi védekezéssel eredményesen leküzdhető. A permetezést április végén kell megkezdeni, majd 10 naponként meg kell ismételni. A tavaszi permetezések a termést védik, a szüret utáni permetezések pedig a fiatal levelek védelmét, valamint a jövő évi fertőzési források csökkentését szolgálják. Védekezésre az elemi kén-, valamint a dinokaptartalmú szerek eredményesen használhatók.

1.5. A szamóca mikoszferellás levélfoltossága1.5.1. (Mycosphaerella fragariae)

Gazdanövény: Fragaria fajok, vadon élő és termesztett szamóca, Potentilla fajok.


A szamóca

Tünet: a levél színén először apró, kerek, egynemű, liláspiros, később pedig 3–4 mm átmérőjű, kerek, lilásbarna szegélyű, középen kifehéredő foltok láthatók. A kifehéredett részen színtelen konídiumtartó gyep van, amely azonban szabad szemmel nem látható. A levél fonákán a levél színén lévő foltoknak megfelelően, elmosódott, szürkéslila szegélyű, közepén enyhén kivilágosodó foltok vannak. A levélnyélen ovális alakú, kissé besüppedő, lilásbarna szegélyű, közepén kifehéredő foltok észlelhetők.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: hazánkban elterjedt, régóta ismert, gyakori betegség. A fajták fogékonysága eltérő.

A kórokozó életmódja: fertőzési források a beteg levelek, ahol a kórokozó a levél fonákán rövid, szürkésfehér konídiumtartó tönkökkel marad fenn. Pszeudotéciumok nagyon ritkán képződnek, s a gomba áttelelésében gyakorlatilag nincs jelentőségük. Tavaszszal, április elejétől az előző évi levélfoltokon lévő konídiumtartó tönkök továbbfejlődésével konídiumtartó gyep fejlődik. A konídiumok a levélre jutnak, majd a növénybe hatolnak. A vegetációs időben az új levélfoltokon kialakult konídiumtartóról lefűződő konídiumok újabb fertőzéseket hoznak létre.

Ökológia és előrejelzés: a kórokozó 5–32 °C között fejlődik, de hőmérsékleti optimuma 20–22 °C. Fertőzéséhez a levélfelület nedvessége elengedhetetlen. Előrejelzés nincs.

Védekezés: a betegség vegyi védekezéssel eredményesen leküzdhető. A permetezést virágzás előtt, április második dekádjában kell megkezdeni, majd 10 nap múlva meg kell ismételni. Szüret után a betegség mértékétől függően kell permetezni, nyár végétől azonban rendszeresen, 10 naponként szükséges védekezni. Szüret után, lombeltávolítás esetén, a védekezések száma jelentősen csökkenthető. Védekezésre cineb, mankoceb, propineb, metirám vagy kaptán hatóanyag-tartalmú szerek jöhetnek számításba.

1.6. A szamóca diplokarponos levélfoltossága1.6.1. (Diplocarpon earliana)

Gazdanövény: Fragaria fajok, vadon élő és termesztett szamóca, Potentilla fajok.

Tünet: a levél színén először apró, kerek, később 2-3 mm átmérőjű, egynemű, liláspiros, elmosódott szélű foltok láthatók. A foltok végül szürkésbarna árnyalatúak lesznek, bennük elszórtan apró, fekete acervuluszok vehetők észre. A levél fonákán, a levél színén lévő foltoknak megfelelően, elmosódott, szürkéslila foltok vannak, bennük acervulusz ritkán található. A levélnyélen megnyúlt, lilásfekete, enyhén besüppedő foltok jelentkeznek.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a szamóca gyakori levélbetegsége.

A kórokozó életmódja: fertőzési források a beteg levelek, ahol a kórokozó a foltok szövetében micéliummal, a foltok felületén pedig a sztrómával telel át. Tavasszal, március végétől új acervuluszok képződnek. Ezekben a konídiumképzés áprilisban a legnagyobb, majd május folyamán egyre kisebb. Április végén a levél fonákán lévő sztrómákban tál alakú apotéciumok jelennek meg, és májusban a számuk egyre több. Az apotéciumban érett, fertőzőképes aszkospórák alakulnak ki. Az első tavaszi fertőzést tehát először a konídiumok, majd az aszkospórák idézik elő. Mind a konídiumok, mind pedig az aszkospórák vízcseppekkel jutnak a levélre, ahol az epidermiszen keresztül a szövetbe hatolnak. A fertőzés után 2 héttel már új konídiumok jelennek meg.

Ökológia és előrejelzés: a kórokozó 2–32 °C között fejlődik, hőmérsékleti optimuma 8–20 °C. Fertőzéshez a levélfelület nedvessége fontos. Előrejelzés nincs.

Védekezés: lásd: A szamóca mikoszferellás levélfoltossága.

1.7. A szamóca gnomóniás levélfoltossága és gyümölcsrothadása1.7.1. (Gnomonia comari)

Gazdanövény: a vadon élő és termesztett Fragaria fajok.

Tünet: a levélen, elsősorban a levél szélén alakulnak ki tünetek. Először apró, 1–3 mm átmérőjű, szürkésbarna


A szamóca

közepű, barnásvörös, ovális vagy félköríves foltok láthatók. A foltok később megnagyobbodnak és a 30–40 mm átmérőt is elérik, közepük kiszürkül, szélüket elmosódott, barnásvörös szegély övezi. A foltokban elszórtan apró, sárgás piknídiumok helyezkednek el. A levélnyélen ovális alakú, vörösbarna, enyhén bemélyedő foltok vannak. A zöld gyümölcsön liláspiros, majd sötétbarna foltok, az érő gyümölcsön lilásbarna, száraz jellegű, rothadó foltok láthatók. Az érett gyümölcs barna, rugalmas, enyhén ráncos, végül összetöpped, kemény lesz.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a betegség előfordulása és kártétele fokozódik.

A kórokozó életmódja: fertőzési források a beteg levelek, indák és gyümölcsök, ahol a kórokozó micéliummal, piknídiummal, ritkábban peritéciummal telel át. Tavasszal elsősorban a piknokonídiumok fertőzik a leveleket. A virágzat fejlődésekor a csészelevelek és a virágkocsány veszélyeztetett. Gyümölcskötődés után a zöld, az érő és érett gyümölcsök egyaránt fertőződnek.

Ökológia és előrejelzés: a tavaszi, csapadékos, hűvös időjárás kedvez a betegségnek.

Védekezés: a levélfoltosság elleni védelem lásd A szamóca mikoszferellás levélfoltossága. Gyümölcsvédelem: a virágzat fejlődésének kezdetén, majd a virágzás előtt, továbbá a virágzás kezdetén, végén és a termésfejlődés időszakában diklofluanid hatóanyagú szerrel kell védekezni.

1.8. A szamóca fomopsziszos levélfoltossága1.8.1. (Phomopsis obscurans, korábban Dendrophoma obscurans)

Gazdanövény: vadon élő és termesztett Fragaria fajok.

Tünet: a levélen elszórtan először apró, ovális, vörösbarna foltok láthatók. A foltok később megnagyobbodnak, közepük világosbarna színű, zónált, szegélyük pedig elmosódott, vörösbarna lesz. A foltokban, a levél színén piknídiumok találhatók.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a betegség előfordulása és kártétele fokozódik.

A kórokozó életmódja: fertőzési források a beteg levelek, ahol a kórokozó micéliummal és piknídiummal telel át. Tavasszal a már meglévő és újonnan fejlődő piknídiumokból kiszabaduló piknokonídiumok fertőznek. A tenyészidő folyamán ugyancsak a piknokonídiumok fertőznek.

Ökológia és előrejelzés: lásd A szamóca mikoszferellás betegsége.

Védekezés: lásd A szamóca mikoszferellás betegsége.

1.9. A szamóca botrítiszes gyümölcsrothadása1.9.1. (Botrytis cinerea)

Gazdanövény: a szamócán kívül számos növényfajon előfordul.

Tünet: az érő termésen, főleg a kocsány felőli részen, rothadás észlelhető. A termés fakó, majd világosbarna lesz, húsa lágy és pépes. A rothadó termést később dús, szürke bevonat (konídiumtartó gyep) borítja. Az elpusztult bogyón esetenként apró, fekete kitartóképletek (szkleróciumok) képződnek. A betegség mértékét növeli, hogy a szár is elbarnul, emiatt az azon lévő, egyébként egészséges termések is elpusztulnak.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a szamóca veszedelmes, gyakori betegsége, a legsúlyosabb kárt a bogyók rothadásával idézi elő. Fellépése egyes évjáratoktól függően változik. Csapadékos időjárás esetén jelentős terméskiesés következik be.

A kórokozó életmódja: fertőzési forrás a talaj, továbbá a fertőzött növénymaradványok, amelyeken a gomba áttelel. A gomba a virágot a bibén keresztül fertőzi meg. Az elpusztult virágokról újabb virágok fertőződhetnek. Egy részük elpusztul, számos fertőzött virágból azonban beteg, rothadó termések fejlődnek. A kórokozó az éretlen termést seben keresztül, az érett termést seb nélkül is megfertőzheti.

Ökológia és előrejelzés: a kórokozó számára a nedves, páradús időjárás kedvező. Ha virágzástól gyümölcsérésig, vagyis májusban és június első felében csapadékos az időjárás, akkor jelentős termésrothadásra


A szamóca

lehet számítani. Előrejelzés nincs.

Védekezés: a szamócaállományt gyommentesen kell tartani, s az indákat időben el kell távolítani. A talaj takarása fóliával vagy szalmával a betegség mértékét jelentősen csökkenti. Vegyi védekezéssel a betegség eredményesen hárítható.

A védekezés időpontjai:

• virágzás kezdetén, amikor a virágok 20%-a kinyílott,

• virágzás végén, amikor a virágok 80%-a elnyílott,

• virágzás után, a termések kötődésekor.

Virágzás kezdetén és végén a védekezést az időjárástól függetlenül el kell végezni. A virágzás utáni védekezésre csak akkor van szükség, ha az időjárás csapadékos. Védekezésre a diklofluanid, a benomil, a tiofanát-metil, a vinklozolin, az iprodion és a procimidon hatóanyag-tartalmú szerek használhatók.

2. A szamóca kártevőiA szamóca gyökérkártevői közül a cserebogarak lárvái (Melolonthidae), a pattanóbogarak (Elateridae) és a szamócavincellér-bogarak (Otiorhynchus ovatus, O. rugusostriatus) károsítanak a leggyakrabban. Közülük is a cserebogarak idősebb lárvái okozzák a legtöbb gondot.

A szamóca védelmében a levélkártevői közül egyedül a szamócaatka (Tarsonemus pallidus) meghatározó jelentőségű. A többi lombrágó levélkártevő, mint pl. a levélbarkók (Phyllobius oblongus, Ph. betulae, Ph. argentatus, Psalidium maxillosum), a levéldarazsak (Emphytus cinctus, Cladius pectinicornis), a sodrómolyok (Ancylis comptana, Pandemis dumetana) bár gyakori kártevői a szamócának, súlyos károkat csak tömeges elszaporodásuk esetén okoznak. A kis szamóca-levéltetű (Aphis forbesi) szintén nem tartozik a jelentős kárt okozó fajok közé.

A növény generatív részeit károsító fajok közül a szamócaeszelény (Coenorrhinus germanicus) és a szamóca-bimbólikasztó (Anthonomus rubi) kártétele különösen a hagyományos szamócatermesztő körzetekben okoz jelentős termésveszteséget, így az ellenük való védekezésre évről évre gondot kell fordítani.

A szamóca veszélyes kártevői közé kell sorolnunk a levélen, bimbón, virágon, termésen tünetet egyaránt okozó szamóca-fonálférget (Aphelenchoides fragariae).

A szamóca kártevői között megkülönböztetett figyelmet érdemel a szaporítóanyaggal terjedő szamócaatka és a szamóca-fonálféreg. Mindkét faj felszaporodásával és kártételével, fertőzött szaporítóanyag felhasználásakor, a telepítést követő második évtől fokozottan számolni kell.

2.1. Cserebogárfélék2.1.1. (Melolonthidae)

Tápnövénykör: sok tápnövényű kártevők.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a cserebogarak a szamóca legjelentősebb talajlakó kártevői. Kártételükkel az egész ország területén, a termesztőkörzettől függetlenül számolni kell. Leggyakrabban a májusi cserebogár (Melolontha melolontha), az erdei cserebogár (Melolontha hippocastani) és a kalló cserebogár (Polyphylla fullo) károsít. Az egyes fajok előfordulásának gyakorisága és kártételének mértéke területenként változó.

Kárkép: a cserebogarak lárvái, a pajorok, a gyökereket rágják. Ennek következtében a szamóca a növekedésben visszamarad. Súlyos kártétel esetén kezdetben néhány levél lankad, hervad, majd amennyiben a kártétel a gyökértörzsre is kiterjed, az egész növény elszárad. A növény pusztulását követően a lárvák újabb növényeket károsítanak, ezért a kártétel gyakran foltszerűen jelentkezik.

Fejlődésmenet: a cserebogarak többéves fejlődésű kártevők. A májusi cserebogár és az erdei cserebogár három, míg a kalló cserebogár négy évig fejlődik a talajban. Az április végén, május folyamán rajzó (májusi cserebogár, erdei cserebogár), valamint a június végén rajzó (kalló cserebogár) imágók az érési táplálkozást, párosodást


A szamóca

követően tojásaikat a talajba rakják. A tojások lerakására előszeretettel keresik fel a gyomos növényállományokat, a növényekkel sűrűn borított területeket, így a szamócát is. A lárvák 30–50 nap alatt kelnek ki a tojásokból. A fiatal lárvák korhadó anyagokkal, majd a rendszerint nyár végén bekövetkező vedlést követően vékonyabb gyökerekkel táplálkoznak. Ekkor a kártételük még nem feltűnő. A lárvafejlődés előrehaladtával étvágyuk, így károsításuk is fokozatosan növekszik. A legsúlyosabb kártétel az imágórajzást megelőző évben, az erősebb gyökereket és a gyöktörzset is károsító, fejlett lárváktól várható. Ősszel a lárvák a talaj hőmérsékletének csökkenésével mélyebbre húzódnak és ott telelnek. A májusi cserebogár és az erdei cserebogár két telet lárva, a harmadik telet már imágó alakjában vészeli át. A kalló cserebogár lárva alakban telel, majd a rajzás évében, májusban bábozódik.

Ökológia és előrejelzés: a cserebogarak pajorjai elsősorban a középkötött, jó vízgazdálkodású barna erdőtalajokat kedvelik. A magas talajvíz, továbbá az erősen kötött talajok kedvezőtlenek számukra. A talaj tartós kiszáradása, különösen a tojások lerakása és a lárvák kelésének idején, jelentős mortalitást okoz.

A kártétel elkerülése miatt rendkívül fontos, hogy a telepítést megelőzően a pajorok egyedszámát, korát, faji hovatartozását megállapítsuk. Ennek ismeretében dönthetünk a védekezés szükségességéről és módjáról. A talajlakó kártevők egyedszámát 0,5 m2 felületű, két ásónyom mélységű mintagödrök talajának átvizsgálásával állapítjuk meg. Amennyiben a pajorok száma az 1 idős lárva vagy 3–4 fiatal lárva/m2 értékét eléri, a telepítést megelőzően talajfertőtlenítésre van szükség.

Védekezés: a kémiai védekezés eredményessége nagyban függ a lárvák elhelyezkedésének mélységétől. A lárvák a talaj hőmérsékletének csökkenésével mélyebbre húzódnak, így a késő őszi vagy a kora tavaszi kezelések jórészt hatástalanok. A kezelést elvégezhetjük közvetlenül a telepítést megelőzően vagy akár az előző évben, az elővetemény termesztése során. Az utóbbi előnye a hosszabb hatástartamú, fejlettebb lárvák ellen is jobb eredményt adó hatóanyagok felhasználhatóságában rejlik. A telepítést megelőző kezelésre a diazinon, terbufosz hatóanyagú készítmények használhatók.

A termő szamócában az állomány gyommentesen tartásával, a sorközök talajának művelésével mérsékelhetjük a kártevők megtelepedését. A kémiai talajfertőtlenítés eredményes elvégzésére ekkor már alig van lehetőség.

Amennyiben a telepítést megelőző időszakban általános talajfertőtlenítő hatású készítményt használunk, a talajlakó kártevők ellen külön védekezésre nincs szükség. Az általános talajfertőtlenítő hatású készítmények az idősebb pajorokat is elpusztítják.

2.2. Pattanóbogarak2.2.1. (Elateridae)

Tápnövénykör: polifág kártevők. Kártételük elsősorban a lágy szárú növényekre korlátozódik.

Kárkép: különösen a fiatal, gyenge gyökérzetű növényeken szembetűnő. A növények alig fejlődnek, sínylődnek, esetenként elpusztulnak. A talajban a növény gyökérzónájában 2-3 cm hosszú, 2 mm átmérőjű, drótszerűen kemény, világosbarna lárvákat találunk. A drótférgek a gyökerek és a gyökértörzs megrágásával a víz- és a tápanyagfelvételt zavarják.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a talajlakó kártevők közül a cserebogarak pajorjai mellett a pattanóbogarak lárvái, a drótférgek is számottevő kárt okozhatnak. A pattanóbogarak sok tápnövényű kártevők. Faji összetételük talajtípustól, termőhelytől függően változó. A leggyakrabban előforduló fajok az Agriotes nembe tartoznak. Az általuk okozott kártétel azonos, életmódjuk hasonló, ezért fajonkénti ismertetésre ehelyütt nem térünk ki.

Fejlődésmenet: a pattanóbogarak nőstényei előszeretettel helyezik tojásaikat növényzettel sűrűn borított talajra, a növények tövéhez. A fiatal lárvák kezdetben korhadó anyagokkal táplálkoznak, a növény gyökerét nem károsítják. A harmadik lárvastádiumtól válnak gyökérkárosítóvá. A lárvák fejlődése fajtól függően 3–5 évig tart. A lárvák a telet a talaj mélyebb rétegeiben töltik. 10 °C alatt táplálkozásuk szünetel. Az imágórajzást megelőző év augusztusában bábozódnak, és az utolsó telet imágó alakban, a talajban vészelik át.

Ökológia és előrejelzés: az ország csapadékban gazdagabb területein számíthatunk elszaporodásukra és kártételükre.

Ha a telepítést megelőző talajvizsgálat során a drótférgek száma eléri a 4 db/m2 értéket, a talajfertőtlenítést ajánlott elvégezni.


A szamóca

Védekezés: a kémiai védekezés módszere megegyezik a cserebogaraknál leírtakkal.

2.3. Szamóca-fonálféreg2.3.1. (Aphelenchoides fragariae)

Tápnövénykör: polifág kártevő. Lágy szárú és fás szárú tápnövényei egyaránt ismertek. Mintegy 250 növényfajon károsít.

Kárkép: a levélen, virágszáron, virágon, gyümölcsön egyaránt jelentkezik. A levelek rendellenesen fejlődnek, rendszerint aránytalanul megnyúltak, hullámos felületűek, a virágszár megrövidül, a sziromlevél csökevényes. A termés apró, ízetlen.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: hazai előfordulása ismert, elterjedése, kártételének mértéke tisztázásra vár. Európa számos országában a szamóca legveszélyesebb kártevőjeként tartják számon, nemritkán 50% feletti termésveszteségről számolnak be.

Fejlődésmenet: endoparazita és ektoparazita életmódot egyaránt folytató fonálféreg. A nedves felületű leveleken, vízben mozogva, a légzőnyílásokon keresztül hatol be a növény szövetébe. Egy nemzedék hozzávetőlegesen két hét alatt fejlődik ki, így egyedszámuk rendkívül gyorsan növekedhet.

Ökológia és előrejelzés: elszaporodásához a csapadékos időjárás kedvező. Elsősorban szaporítóanyaggal terjed. Szamócán kívül gyomnövényeken is kifejlődik.

Védekezés: az egészséges szaporítóanyag ültetése, a legalább 4 éves vetésforgó betartása elengedhetetlen feltétele a szamóca-fonálféreg kártétele elkerülésének. A szaporítóanyag mentesítésére a palánták meleg vizes kezelése, esetleg metilbromidos gázosítása jöhet számításba. Azokon a hagyományosan szamócatermesztő területeken, ahol a szamóca négy évnél hamarabb kerül ismét a területre, illetve a fonálféreg-fertőzés veszélyén kívül más károsító szervezetek előfordulása indokolja, a telepítést megelőzően ún. általános hatású talajfertőtlenítő készítmények felhasználására is sor kerülhet. Az általános hatású talajfertőtlenítő készítmények a fonálférgeken kívül elpusztítják a talajlakó kártevő rovarokat (még a fejlettebb lárvákat is), emellett herbicid és fungicid, valamint fitotoxikus hatásuk is van. Az utóbbi elkerülésére az általános talajfertőtlenítő készítményeket mindig csak jóval a szamóca telepítését megelőzően szabad felhasználni. Az engedélyezett általános talajfertőtlenítő hatóanyagok (dazomet, metám-ammónium) hatékonysága a talajhőmérséklettől függ. A kezelés 5 °C alatt, a készítmények gyenge gázosodása miatt, hatástalan. A legjobb eredmény 10 °C talajhőmérséklet felett várható. Melegebb talajban gyorsabban fejtik ki hatásukat, és a növények a károsodás veszélye nélkül hamarabb ültethetők. Az általános talajfertőtlenítés kizárólag jól elmunkált, finommorzsás szerkezetű, középnedves talajon ad megbízható eredményt. A készítmények kijuttatását, bedolgozását követően a képződő gázok eltávozásának megakadályozására a talajfelszínt hengerezéssel tömöríteni kell. A tömörítést megelőzően kijuttatott 4–5 mm öntözővíz a felület jobb lezárását segíti elő. A készítmények talajhőmérséklettől, a hatóanyag tulajdonságaitól függően eltérő idő alatt fejtik ki hatásukat. A Basamid G 15–20 °C-on 1-2 hét, az Ipam 10–15 °C között 8–10 nap alatt fejti ki általános talajfertőtlenítő hatását. Ezt követően a hatóanyag-maradvány csökkentésére talajműveléssel szellőztetjük a talajt. A növényvédőszer-maradvány okozta fitotoxikus tünetek elkerülésére a szellőztetést követően minden esetben a hatóanyag-maradék jelenlétét bioteszt módszerrel ellenőrizni kell. A kezelt talajból 15, 20, 25, 50 cm mélységből talajmintát veszünk, majd légmentesen zárható üvegedénybe tesszük. Egy másik üvegbe kontrollként kezeletlen területről származó talajt helyezünk. Ezt követően cérnára erősített, nedves vattacsomón saláta- vagy zsázsamagvakat lógatunk a talaj feletti légtérbe, és az edényt lezárjuk. Az edényeket 20–25 °C-on tárolva 3 nap alatt elvégezhetjük az értékelést. Amennyiben a kezelt talaj felett lévő magvak csírázása eltér a kontrolltól, a talajba tilos növényt ültetni. A talajt tovább kell szellőztetni, és ezt követően a bioteszt ismételt elvégzése szükséges.

2.4. Szamócaatka2.4.1. (Tarsonemus pallidus)

Tápnövénykör: szamóca, afrikai ibolya, borostyán és még számos, elsősorban növényházban nevelt dísznövény.

Kárkép: a leveleken jelentkezik először: a fiatal levelek növekedése lelassul, a levélnyél rövid marad, a levelek felülete hullámos, a fonákon erősen szőrözött lesz. A virágkocsány rövid, a termés elaprósodik. Az egész növény


A szamóca

kondicionálisan leromlik.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a legveszélyesebb szamócakártevők egyike. Szántóföldön és a hajtatás során egyaránt előfordul. Kártétele különösen a 2. és a 3. évben egyre nagyobb termésveszteséget okoz.

Fejlődésmenet: a szamócaatka nősténye a szívlevelek között telel. Tavasszal, március végétől, április elejétől a növekvő leveleken károsítanak. A nőstények hamarosan megkezdik a tojások lerakását. A fejlődés időtartama elsősorban a hőmérséklettől függ. Egy nemzedék kifejlődéséhez 15 °C-on még 18 nap, 25 °C-on pedig mindössze 7 nap szükséges. Határozatlan nemzedékszámú faj.

Ökológia és előrejelzés: fejlődését a nagy relatív páratartalom és a 25 °C körüli hőmérséklet elősegíti, így különösen a hajtatott szamócán rendkívül gyors a felszaporodása.

A szaporítandó növényállományban a szamócaatka előfordulását a nyár folyamán több alkalommal is szükséges ellenőrizni. A vizsgálat során a kárképet nem mutató növények atkaellenőrzését is feltétlenül ajánlott elvégezni.

Védekezés: a szamócaatka elsősorban szaporítóanyaggal terjed, így az egészséges szaporítóanyag ültetése alapvető fontosságú. Később az ültetvényben felszaporodó szamócaatka ellen a virágzást megelőző időszakban és a szüret után védekezhetünk. Mivel a szamócaatka a permetlé számára nehezen elérhető helyen, elsősorban a fiatal tőleveleken tartózkodik, a növényvédő szerek csak nagy (1500 l/ha) permetlémennyiség kijuttatása esetén hatásosak. Védekezésre az endoszulfán, a triazofosz és az amitráz hatóanyagú készítmények használhatók. Fertőzött szamócaállományban, a szamócaatkák számára kedvező időjárás esetén, a nyár folyamán a permetezést 7–10 nap elteltével szükséges megismételni. Az endoszulfán és a triazofosz hatóanyagokkal végzett szamócaatka elleni kezelés egyúttal hatásos a védekezés idején a növényállományban előforduló kártevő rovarok ellen is.

2.5. Kis szamóca-levéltetű2.5.1. (Aphis forbesi)

Tápnövénykör: szamóca.

Kárkép: a levéltetvek a levélnyeleken, a levél fonákán szívogatnak. Az általuk ürített mézharmatot fogyasztó hangyák a levélnyél alján és a gyökérnyaki részen tartózkodó levéltetvek védelmére talajszemcsékből csöveket építenek. A károsított növények növekedése a kártevő tömeges felszaporodása esetén gyengül. A levéltetvek közvetlen kártételén túl vírusvektor tevékenységük is jelentős.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: gyakran előforduló faj. Közvetlen kártétele elsősorban a rovarölő szerekkel nem kezelt házikertekben jelentkezhet. A kis szamóca-levéltetű mellett a nagy szamóca-levéltetű (Aphis fragariae), a muskátli-levéltetű (Acyrtosiphon pelargonii ssp. rogersi) és a zöld szamóca-levéltetű (Pentatrichopus fragaefolii) károsíthat szamócán.

Fejlődésmenet: soknemzedékű kártevő. A tőkocsányra rakott tojások telelnek. A kártételi időszak az ősanya március végi megjelenésétől októberig tart. Nem migráló faj.

Védekezés: levéltetvek elleni külön védekezésre szamócában ritkán van szükség. A rendszeresen megjelenő kártevő rovarok elleni inszekticides permetezések a levéltetveket is pusztítják. Esetleges tömeges megjelenésükkor heptenofosz, triazofosz, diklórfosz vagy a dimetoát hatóanyagú rovarölő szerekkel védekezhetünk.

2.6. Kis szamócavincellér, nagy szamócavincellér2.6.1. (Otiorrhynchus ovatus, Otiorrhynchus rugusostriatus)

Tápnövénykör: a szamócán kívül a lucernán és a gyümölcsfák gyökerén is kifejlődnek.

Kárkép: a két szamócavincellér kártétele jórészt megegyezik. A lárvák a vékonyabb gyökereket lerágják, a vastagabb gyökereket hámozgatva körberágják, és ezzel pusztulását okozzák. A nagy szamócavincellér lárvái a gyöktörzsbe odvakat rágnak, míg a kis szamócavincellér csak a gyökereket károsítja. A szamóca föld feletti részein a kártétel a két fajnál a virágzást követően, azonos módon jelentkezik. A károsított gyökerű szamóca a fejlődésben visszamarad, a gyümölcsök aprók, ízetlenek maradnak. Súlyos kártétel esetén a növény kipusztul.


A szamóca

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a hagyományos szamócatermesztő körzetekben jelentős kártevők. Főleg az idősebb, 2-3 éves állományban okozhatnak károkat. A vincellérbogarak közül a barázdáshátú vincellérbogár (Otiorrhynchus sulcatus) és a rendszerint lucernatábláról betelepedő hamvas vincellérbogár (Otiorrhynchus ligusticii) is károsíthat a szamócán.

Fejlődésmenet: a kis szamócavincellér 4-5 mm hosszú, fekete imágóinak rajzása június első felében, míg a 6–8 mm hosszú, vörösesbarna nagy szamócavincelléré mintegy 2-3 héttel később figyelhető meg. Az imágók éjjel táplálkoznak, nappal a növények levele alatt, talajrögök között húzódnak meg. Tojásaikat 2-3 hetes érési táplálkozást követően a talajba rakják. A lárvák kezdetben korhadó anyagokkal, majd a második lárvastádiumtól gyökerekkel táplálkoznak. A lárvák októberig, novemberig károsítanak, majd 20–25 cm mélyre húzódva telelnek. Az áttelelt lárvák tavasszal folytatják a károsítást. Ekkor a vastagabb gyökereket, illetve a gyöktörzset rágják. A kis szamócavincellér lárvái május közepén, a nagy szamócavincellér lárvái 2-3 héttel később bábozódnak, majd 3-4 hét múlva jelennek meg az imágók. Mindkét faj egynemzedékű.

Ökológia és előrejelzés: a száraz, aszályos esztendők kedvezőek a szamócavincellérek elszaporodásához. A rendszeresen öntözött állományokban a kártétel mértéke lényegesen kisebb.

A vincellérbogarak betelepedésének megfigyelésére a tábla szélén ásott 20 × 30 × 15 cm méretű, szamócalevéllel bélelt bogárcsapdák alkalmasak. Az idősebb ültetvényben az imágók rajzása hasonló módon követhető nyomon.

Védekezés: mivel a vincellérbogarak hártyás szárnyak nélkül repülni nem tudnak, a gyalogosan közlekedő imágók betelepedése a károsított idős vagy az újonnan telepített állomány körül kiszántott barázdába a rajzás időszakában porcsík formájában kiszórt, metilparation hatóanyagú rovarölő szerrel megakadályozható. Amennyiben a vincellérbogarak imágóinak rajzása a már fertőzött növényállományban a szüretet megelőzi vagy az azt követő időszakra is kiterjed, a kártétel megakadályozása érdekében permetrin + tetrametrin hatóanyagú rovarölő szerrel védekezhetünk.


Tápnövénykör: az imágók a gyümölcsfélék levelét fogyasztják, a lárvák a gyomnövények gyökerén fejlődnek.

Kárkép: az imágók tavasszal a leveleket a levél széléről kiindulóan, szabálytalan U alakban kicsipkézik.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a levélbarkók a szamóca gyakori, de rendszerint kevésbé jelentős kártevői. Kisebb kártételük a vegyes növényállományú házikertekben szinte minden esztendőben megfigyelhető. A közönséges levélbarkó (Phyllobius oblongus) mellett olyan általánosan elterjedt fajok, mint a nyírfabarkó (Phyllobius betulae), az ezüstös levélbarkó (Phyllobius argentatus) és a fekete barkó (Psalidium maxillosum) is előfordulhat.

Fejlődésmenet: a kétéves fejlődésű fekete barkó kivételével egynemzedékű fajok. Az imágók telelnek át a talajban. A közönséges levélbarkó és a fekete barkó rendszerint a virágzást megelőzően, míg a másik két faj a virágzás táján rajzik. A nőstények a szamóca levelén folytatott érési táplálkozást és párosodást követően a levelekre vagy a talajba rakják tojásaikat. A lárvák a gyökereken fejlődnek, kárt rendszerint nem okoznak. Az egynemzedékes fajok imágó, a kétéves fejlődésű fekete barkó az első telet lárva, a másodikat imágó alakban tölti.

Védekezés: amennyiben a szamócaeszelény ellen rovarölő szerrel permetezünk, a levélbarkók ellen külön kezelésre nincs szükség.

2.8. Fehéröves levéldarázs, fésűscsápú rózsadarázs2.8.1. (Emphytus cinctus, Cladius pectinicornis)

Tápnövénykör: rózsa és a szamóca.

Kárkép: a fiatal lárvák a leveleket hámozgatják, az idősebbek a leveleket lyuggatják. A károsított leveleken a kirágott lyuk körül a vastagabb levélerek megmaradnak. Kártételére a szamóca virágzásától nyár végéig fokozódó mértékben számíthatunk. Kárkép alapján a két faj nem különíthető el.


A szamóca

Elterjedés és gazdasági jelentőség: évről évre megjelennek a szamócaállományokban, ennek ellenére számottevő lombkártételt csak tömegszaporodás esetén okozhatnak.

Fejlődésmenet: az imágók rajzása április végén, május elején kezdődik. A fehéröves levéldarázs a tojásait a levél fonákán a bőrszövet alá, a fésűscsápú rózsadarázs a bőrszövetbe süllyeszti. A lárvák fejlődése 3-4 hétig tart. A kifejlett lárvák a növénymaradványok között, esetleg a talajban bábozódnak. A bábokból, hőmérséklettől függően, 1-2 hét alatt rajzanak ki az imágók. A fésűscsápú rózsadarázs lárvái gyorsabban fejlődnek, a bábnyugalom rövidebb, így 3-4 nemzedéke, míg a fehéröves rózsadarázsnak 2-3 nemzedéke fejlődik. Mindkét faj kifejlett lárva alakban, gubón belül, növénymaradványok között vagy a talaj felső rétegében telel.

Védekezés: a levéldarazsak elleni kezelésre rendszerint csak tömeges elszaporodásuk esetén van szükség. Az első nemzedék lárvái elleni védekezés a virágzás, valamint a közeli termésérés miatt nehezen megoldható, illetve alacsony egyedszámuk miatt nem indokolt. A termésszedést követően a második, illetve a harmadik nemzedék lárvái ellen permetrin + tetrametrin, diklórfosz, deltametrin, heptenofosz, metilparation hatóanyagú készítményekkel védekezhetünk. A kezelés szükségességét mindig a növényállomány átvizsgálása alapján kell eldönteni.

2.9. Kis szamócasodró, nagy szamócasodró2.9.1. (Ancylis comptana, Pandemis dumetana)

Tápnövénykör: a szamócasodrómoly kártevői a sok tápnövényű fajok közül kerülnek ki. A termesztett gyümölcsfajokon, továbbá a vadon élő, Rosaceae családba tartozó cserjéken gyakoriak.

Kárkép: a szamócán károsító sodrómolyok kárképe azonos. A fiatal lárvák a levél fonákán, szövedék védelmében hámozgatják a leveleket. A későbbiekben a leveleket összesodorják, és az összeszőtt levél védelmében rágják, lyuggatják a leveleket, olykor a bimbót, virágot és a kötődött termést is kiodvasítják.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a sodrómolyok a szamóca jelentős lomb- és terméskártevői. Az említett két faj mellett a kétnemzedékű fajok közül a zöld rügysodró (Pandemis ribeana), a májszínű rügysodró (Pandemis heparana), a szalmaszínű sodrómoly (Clepsis spectrana) és az almailonca (Adoxophyes reticulana) károsíthat. Az egynemzedékes fajok közül a szőlőilonca (Sparganothis pilleriana) és a feketeszemölcsös rügysodró (Hedya nubiferana) is gyakran előforduló lombkártevő. Az okozott lombveszteség mértékétől függően a kártétel csökkenti a szamócatermés mennyiségét.

Fejlődésmenet: a kis szamócasodrónak három nemzedéke fejlődik, és a kifejlett lárva a károsított levelek között telel. Az áttelelt lárvák tavasszal bábozódnak, majd az imágók április közepétől rajzanak. Az első lárvák kártétele a virágzás körüli időben jelentkezik, majd a tenyészidő során ezt követően júliusban a második, valamint szeptemberben a harmadik nemzedék lárváinak károsítására számíthatunk. A nagy szamócasodró, valamint a kétnemzedékű sodrómolyok fejletlen lárvákkal telelnek. A kitavaszodást követően, a hajtásnövekedés megindulásakor a lárvák azonnal károsítanak, így kártételük a kis szamócasodróénál korábban, a virágzást megelőzően jelentkezik. A következő károsítási időszak június közepétől augusztus elejéig tart. A második nemzedék imágói augusztus elejétől rajzanak, és a lárvák augusztus végétől októberig károsítanak.

Az általában kisebb jelentőségű, egynemzedékű fajok csak a tavaszi időszakban, a kétnemzedékű fajok lárváival egy időben károsítanak.

Ökológia és előrejelzés: a sodrómolyok elszaporodását a meleg, aszályos időjárás nagymértékben elősegíti.

A szamócán károsító sodrómolyok fényre jól repülnek, ezért a fénycsapdák fogási adataiból előfordulásukról időben tájékozódhatunk.A védekezés szükségessége, időzítése a növényállomány rendszeres vizsgálatával dönthető el. A növényenkénti egy sodrómolylárva már veszélyesnek minősíthető.

Védekezés: a sodrómolyok kártétele rovarölő szeres permetezésekkel hárítható. Különösen a második, harmadik termő évben egyre több gondot jelentő sodrómolyok fiatal lárvái ellen foszalon, diklórfosz, metidation, permetrin + tetrametrin, metilparation hatóanyagú rovarölő szerekkel védekezhetünk.

2.10. Szamócaeszelény2.10.1. (Coenorrhinus germanicus)


A szamóca

Tápnövénykör: a szamóca és esetenként a fűz.

Kárkép: a szamócavirágzat valamennyi bimbója, virágja elszárad. Gyakran egyes levelek fonnyadása, elszáradása is megfigyelhető.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: az egyik legfontosabb szamócakártevő. A kártétel mértéke elérheti akár a 60–80%-ot is. Különösen a hagyományos, főváros környéki szamócatermesztő körzetekben okoz rendkívül súlyos károkat.

Fejlődésmenet: a szamócaeszelény 3-4 mm hosszú, sötétkék színű imágói április elejétől jelennek meg a szamócán. A nőstények kezdetben a levélnyélbe, majd a már megjelenő virágszárba süllyesztik tojásaikat, és ezt követően a tojásrakási hely alatt összefurkálják a szárat. A fonnyadó, száradó virágszárban, levélnyélben egyesével fejlődnek a lárvák. A kifejlett lárvák a talajban bábozódnak, majd imágóvá alakulnak és a bábozódás helyén telelnek.

Ökológia és előrejelzés: bár tömeges elszaporodásához a hűvösebb, csapadékosabb időjárás a kedvezőbb, a lárvák kifejlődését a párás, meleg nyár eleji időjárás elősegíti.

Az imágók megjelenésének ideje a talaj- és a léghőmérséklet ismeretében előrejelezhető. Amennyiben a napi középhőmérséklet 5 napon keresztül eléri a 10 °C-ot, az imágók elhagyják telelőhelyüket. Egyedszámuk a növényállomány déli órákban elvégzett, rendszeres vizsgálatával követhető nyomon.

Védekezés: a szamócaeszelény elleni védekezést az imágók rajzásakor szükséges elkezdeni. Az imágók elleni első kezelés a szamócaatka elleni, a második kezelés a szamóca-bimbólikasztó elleni permetezéssel kapcsolható össze. Védekezésre kezdetben a permetrin + tetrametrin, a deltametrin, a léghőmérséklet emelkedésével a metilparation, a heptenofosz, a foszalon hatóanyagok hatásosak.

2.11. Szamóca-bimbólikasztó2.11.1. (Anthonomus rubi)

Tápnövénykör: szamóca, málna és szeder.

Kárkép: a szamóca virágzatán belül egyes bimbók nem nyílnak ki, elszáradnak, a virágkocsány a bimbóval együtt letörik.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a hagyományos szamóca- és málnatermesztő körzetekben, házikertekben gyakran előforduló, esetenként súlyos kárt okozó kártevő.

Fejlődésmenet: egynemzedékű faj, imágó alakban, növénymaradványok között telel. Április közepétől, a szamóca zöldbimbós állapotát néhány nappal megelőzve jönnek elő a 2-3 mm hosszú, fekete imágók. A nőstények egyesével a bimbóba rakják tojásaikat, majd elrágják a virágkocsányt. A lárva a talajra hullott bimbóban fejlődik ki és ott bábozódik. Az imágók a nyár folyamán elhagyják a kiüregesített, elszáradt bimbókat, majd a szüretet követően június végétől július végéig a leveleken tartózkodnak és ezután telelőre vonulnak.

Ökológia és előrejelzés: az imágók tavaszi megjelenése akkor várható, ha a talaj 2–5 cm mélyen mért hőmérséklete eléri a 8 °C-ot. Az imágókrajzását növényállomány-vizsgálattal, valamint sárga, ragadós színcsapdák kihelyezésével és rendszeres ellenőrzésével figyelhetjük meg.

Védekezés: a szamóca-bimbólikasztó elleni védekezés az imágók ellen két időpontban, tavasszal, a telelőhelyüket elhagyó, illetve a nyár folyamán, a telelőre vonulás előtt, a növényeken tartózkodó imágók ellen lehetséges. A virágzás előtti permetezés az adott tenyészidőben kialakuló kártételt előzi meg, ezért veszélyhelyzetben nem hagyható el. A szüret utáni időszakban elvégzett rovarölő szeres kezelés a következő tenyészidő kártételét mérsékli. A szamóca-bimbólikasztó elleni védekezés tavasszal, a szamócaeszelény elleni második kezeléssel, a nyári időszakban a sodrómolyok és a kis szamócavincellér elleni védekezéssel egy menetben elvégezhető. Az imágók ellen permetrin + tetrametrin, deltametrin, metilparation, foszalon, heptenofosz hatóanyagú rovarölő szerek hatásosak.

3. A szamóca gyomnövényei


A szamóca

A szamócaültetvények gyors leromlásának egyik okozója a nagymérvű elgyomosodás. A gyomnövények tömeges jelenléte esetén az ápolási és növényvédelmi munkák nehezednek, a permetezések hatékonysága csökken. A különböző szamócásokban a gyomfajok száma, összetétele és a gyomosodás mértéke a termőhelyi viszonyoktól, az ültetvény korától függően eltérő lehet.

Fiatal telepítésekben az egyéves, magról kelő gyomfajok tömeges, míg az idősödő ültetvényekben az évelő gyomfajok fokozatos elszaporodásával kell számolni. Idős szamócás eltarackosodhat.

Az egyéves kétszikű fajok közül kora tavasszal gyakran előfordul a T1 életformacsoportba tartozó pásztortáska (Capsella bursa-pastoris), a tyúkhúr (Stellaria media), a borostyánlevelű veronika (Veronica hederifolia). Később a T3 életformacsoportba tartozó repcsényretek (Raphanus raphanistrum) vagy a vadrepce (Sinapis arvensis) fordulhat elő. A termésérés, a szüret és a szüret utáni időszak legfontosabb gyomnövényei a T 4

életformacsoportba tartoznak. A szamócára ezek közül a nagytermetű kétszikű betyárkóró (Erigeron canadensis), az ebszikfű (Matricaria inodora), a fehér libatop (Chenopodium album), a gyakori gombvirág (Galinsoga parviflora), a lapulevelű keserűfű (Polygonum lapathifolium), a parlagfű (Ambrosia elatior) és a szőrös disznóparéj (Amaranthus retroflexus), valamint az egyszikű fakó muhar (Setaria glauca), a közönséges kakaslábfű (Echinochloa crus-galli) és a pirók-ujjasmuhar (Digitaria sanquinalis) a legveszélyesebb.

Évelő gyomok megjelenését és elszaporodását az egyoldalú vegyszerhasználat is elősegíti, mivel az alkalmazható herbicidek hatása elsősorban a magokról kelő gyomokra terjed ki. Az ültetvényekben a tarackos csillagpázsit (Cynodon dactylon), a tarackbúza (Agropyron repens), az apró szulák (Convolvulus arvensis), a mezei acat (Cirsium arvense) és mély fekvésű ültetvényekben a mezei zsurló (Equisetum arvense) okozhat gondot.

3.1. A szamóca gyomirtásaA szamóca természetes gyomelnyomó képessége csekély. A gyommentességet termesztéstechnológiai eljárásokkal, mechanikai eszközökkel vagy herbicidek alkalmazásával lehet elérni.

Házikertekben, háztáji ültetvényekben gyomirtó szereket lehetőleg ne használjunk! Éljünk a fekete fóliás takarás vagy a szalmatakarás előnyeivel. Amennyiben nem takarunk, a szamócaültetvényt csak rendszeres kapálással tudjuk tisztán tartani.

Vegyszeres védekezéseket üzemi ültetvényekben célszerű alkalmazni. Mivel a szamóca gyomirtására használható herbicidek elsősorban az egyéves gyomfajok ellen hatékonyak, a gyomirtás sikere érdekében nagy szerepe van a telepítés előtt a terület kiválasztásának. Amennyiben a telepítésre szánt területet évelő gyomok is borítják, az elővetemény lekerülése után indokolt a vegyszeres tarlókezelés elvégzése.

A szamóca sekélyen gyökerező növény, ezért a talajherbicidekre érzékeny. A vegyszerek kiválasztásánál vegyük figyelembe az irtandó gyomfajok típusán túl az ültetvény korát is. Termő szamócában a tőrózsák kihajtása előtt elvégzett alapkezeléseknél a legtöbbször kombinációkat alkalmazunk.


A szamóca

A szamóca gyomirtó szerei

4. A szamóca védelmeA terület kiválasztásánál fontos szempont, hogy a telepítésre kijelölt területet az elővetemény lekerülése után az évelő gyomoktól mentesítsük.

Telepítés előtt a talaj takarása fekete fóliával elsősorban a fitoftórás gyümölcsrothadás és a botrítiszes betegség miatt indokolt.

A szamóca kártevők elleni védelmében a telepítés előtt a terület kiválasztásának is jelentős szerepe van. A szamóca-fonálféreg talajból való visszafertőzésének elkerülése végett legalább 4 éves vetésforgó betartása feltétlenül szükséges. Azokon a hagyományosan szamócatermesztő területeken, ahol a szamóca négy évnél hamarabb kerül a területre, illetve a fonálféreg-fertőzés veszélyén túl más károsító szervezet előfordulása indokolja, a telepítést megelőzően talajfertőtlenítő készítmények felhasználására is sor kerülhet. Az engedélyezett általános talajfertőtlenítő hatású dazomet és metám-ammónium kizárólag a szamóca telepítését megelőzően juttatható ki. Környezetvédelmi és gazdaságossági megfontolásból lehetőség szerint kerüljük e kezelést! A szamóca telepítését megelőzően a cserebogarak és más terrikol kártevők egyedszámának, korának megállapítása rendkívül fontos. Amennyiben a pajorok száma az 1 idős lárva vagy 3–4 fiatal lárva/m2 értékét eléri, a telepítést megelőzően vagy akár az előző évben, az elővetemény termesztése során indokolt a terrikol kártevők elleni kémiai védekezés. A telepítést megelőző kezelésre a diazinon és a terbufosz hatóanyagok használhatók. Termő szamócában az állomány gyommentesen tartásával, a sorközök talajának művelésével mérsékelhetjük a kártevők megtelepedését.

A szamóca szaporítóanyagának minősége hatással van a telepítést követő esztendők termésére. A szamócaatkától, továbbá a szamóca-fonálféregtől mentes szaporítóanyag számos költséges növényvédelmi


A szamóca

kezeléstől kíméli meg a termesztőt.

Telepítés előtt a benefin hatóanyagú készítményekkel gyomirthatjuk a szamócát. Lásd A szamóca gyomirtása.

Telepítés után a napropamid és a klóroxuron hatóanyagú készítmények használata javasolható.

A tőrózsák kihajtása előtt termő szamócában a pendimetalin hatóanyagú szer vagy a metolaklór + lenacil hatóanyag-kombináció engedélyezett.

Virágzás előtt, április első felében a levélfoltosságok ellen cineb, mankoceb, propineb, metirám vagy kaptán hatóanyagú szerekkel kell védekezni. Ugyanekkor indokolt a lisztharmat elleni védekezés kén, dinokap, kinometionát vagy pirazofosz hatóanyagú készítményekkel.

Április közepén a levélfoltosságok és a lisztharmat elleni kezeléseket tovább kell folytatni.

Amennyiben a telepítést követő évben a szamócaatka elszaporodását észleljük, vegyi védekezésre már a virágzás előtt lehetőség van. Védekezésre az endoszulfán, triazofosz, amitráz hatóanyagú növényvédő szerek permetezés formájában kijuttatva hatásosak. Az endoszulfán és a triazofosz hatóanyagokkal végzett szamócaatka elleni permetezés egyúttal hatásos a növényállományban előforduló kártevők, pl. sodrómolyok, levélbarkók és a levéldarazsak lárvái ellen is.

A virágot és a termést veszélyeztető szamócaeszelény és szamóca-bimbólikasztó ellen a tavaszi időszakban, a virágzást megelőzően, az imágók rajzásakor szükséges védekezni. Védekezésre alacsonyabb hőmérséklet esetén permetrin + tetrametrin, deltametrin, a léghőmérséklet emelkedésével foszalon és heptenofosz hatóanyagú rovarölő szerek hatásosak.

Virágzáskor a botrítiszes betegség elleni védekezés döntő fontosságú, ezért a virágzás elején (20%-os virágnyitáskor), majd a virágzás vége felé nagy lémennyiséggel permetezni kell a méhekre nem veszélyes készítményekkel. Ilyenek a diklofluanid, az iprodion, a procimidon, a vinklozolin, a benomil vagy a tiofanát-metil hatóanyag-tartalmú szerek.

Amennyiben a szamócaeszelény és a szamóca-bimbólikasztó rajzása a virágzás idején is tart, méhkímélő technológiával méhekre mérsékelten veszélyes készítmény (deltametrin, foszalon) kijuttatásával előzhetjük meg kártételüket.

A terméskötődéstől szüretig terjedő időszakban növényvédelmi teendőink száma kevés. A virágzás után a szalma-alátakarás elvégzése a botrítiszes betegség és a fitoftórás gyümölcsrothadás miatt rendkívül fontos. Ezt követően a kötődött gyümölcsöket a lisztharmat ellen feltételesen csak akkor kell védeni, ha a virágzás előtti lombkezelések – a jelentős megbetegedés miatt – nem adtak kielégítő eredményt. Terméskötődés után, csapadékos időjárás esetén a botrítiszes betegség ellen harmadszor is kell védekezni a polioxin-B hatóanyag-tartalmú készítménnyel, amelynek élelmezés-egészségügyi várakozási ideje csupán 3 nap.

Szüret után a termesztéstechnológiától függően a szamóca kórokozói ellen irányuló növényvédelmi beavatkozás szükségessége eltérő.

Lombeltávolítás nélküli termesztéstechnológia esetén a lomb fokozott védelme szükséges, ezért már július második felében a kezeléseket el kell végezni a levélfoltosságok és a lisztharmat ellen.

Augusztus közepén a levélfoltosságok és a lisztharmat ellen a védekezést meg kell ismételni.

Lombeltávolítással való termesztéstechnológia esetén a csökkentett kezelések is kielégítő védelmet adnak. Ilyenkor a levélfoltosságok és a lisztharmat elleni védekezést elegendő csak augusztus közepén elvégezni.

A repülni nem tudó szamóca-vincellérbogár imágója idősebb ültetvényből való betelepedésének megakadályozására porcsík formájában kiszórt metilparation hatóanyagú porozószer hatásos. A védekezés szükségességének és idejének megállapítására a tábla szélén ásott, szamócalevéllel bélelt bogárcsapdák alkalmasak.

A szamócaatka ellen a nyári időszakban is szükség lehet ismételt növényvédő szeres lombpermetezésre. Amennyiben a szamócaatkán kívül (lombeltávolítás nélküli termesztés esetében) sodrómolyok, levéldarazsak kártételével is számolnunk kell, az akaricid és inszekticid hatással egyaránt rendelkező endoszulfán vagy a triazofosz hatóanyagú készítmények adnak mindkét kártevő csoport ellen kielégítő védelmet.


A szamóca

Szüret után a kétszikű gyomok ellen a klóroxuron, az egyszikű gyomok esetében a fluazifop-P-butil hatóanyagú készítményeket kell használni.

A szamóca védelme


45. fejezet - A köszméte1. A köszméte betegségeiVírusos betegségei közül a köszméte levélérsárgulása (gooseberry vein banding virus) szórványosan fordul elő. Fertőzési források elsősorban az anyanövények, így a kórokozó szaporítóanyaggal is átvihető.

A levélfoltosságok közé a köszméte drepanopezizás levélfoltossága (Drepanopeziza ribis f. sp. grossulariae), valamint a köszméte mikoszferellás levélfoltossága (Mycosphaerella ribis) tartozik. Mindkét betegség a köszmétén rendszeresen előfordul, lombhullást okoz, ez pedig a terméshozam csökkenéséhez vezet.

A századforduló óta legjelentősebb betegsége a köszméte amerikai lisztharmata (Sphaerotheca mors uvae). Jelentősége azért nagy, mivel a levelet, a hajtást és a vesszőt, továbbá a bogyókat is károsítja. Nemcsak a növény fejlődését akadályozza, és így a terméshozam csökkenését okozza, hanem sötétbarna, filcszerű micéliumbevonata a termés minőségét is jelentősen rontja. A köszméte európai lisztharmata (Microsphaera grossulariae) szórványosan a levélen fordul elő. Jelentősége elenyésző.

Idős köszmétebokrok tövében – főleg házikertekben – a köszméte polipóruszos taplója (Polyporus ribis) található. A betegség észlelésekor a köszmétetöveket el kell távolítani és meg kell semmisíteni. A taplók leválasztása a növényekről nem vezet eredményre.

A köszméterozsda (Puccinia ribesii caricis) csak a sás (Carex fajok) szomszédságában fordul elő. A heteroecikus rozsdagomba köztesgazdája a köszméte, amelyen a spermogóniumok és ecídiumok találhatók, főgazdái a Carex fajok, amelyeken viszont az uredo- és teleutotelepek észlelhetők.

1.1. A köszméte amerikai lisztharmataLásd: A ribiszke amerikai lisztharmata.

1.2. A köszméte mikoszferellás levélfoltosságaLásd: A ribiszke mikoszferellás levélfoltossága.

1.3. A köszméte drepanopezizás levélfoltosságaLásd: A ribiszke drepanopezizás levélfoltossága.

2. A köszméte kártevőiA köszméte fás részein több pajzstetűfaj is károsít. Közülük a kaliforniai pajzstetű (Quadraspidiotus perniciosus) a legjelentősebb. Ezen kívül gyakori a közönséges teknőspajzstetű (Parthenolecanium corni) is. Károsításuk következtében a hajtásnövekedés gyengül, a bokrok sínylődnek, kisebb termést adnak. Az üvegszárnyú ribiszkelepke (Synanthedon tipuliformis) ritkán a köszméte vesszőjét is károsíthatja, bár a kártétel mértéke jóval elmarad a ribiszkénél általánosan megfigyelhetőtől.

A lombkártevők közül a köszméte-levéldarázs (Pteronidea ribesii) és a ribiszke-levéldarázs (Pristiphora pallipes) gyakran károsítja a köszmétét. Tömegszaporodásuk idején a bokrokat már a termésérés előtti időszakban tarra rágják. Hasonló kártételt okoznak a köszmétearaszoló (Abraxas grossulariata) áttelelt lárvái a tavaszi időszakban.

A hajtások fiatal leveleinek szívogatásával károsít a hajtászsugorító köszméte-levéltetű (Aphis grossulariae). A károsítás következtében a hajtás növekedése leáll, a levelek torzulnak, zsugorodnak, majd elszáradnak. Nem migráló faj, így az egész vegetációban a köszmétén találhatjuk, bár kártétele elsősorban csak az intenzív hajtásnövekedés időszakában jelentkezik.

2.1. Kaliforniai pajzstetű


A köszméte

2.1.1. (Quadraspidiotus perniciosus)

Lásd: A ribiszke kártevői.

2.2. Köszméte-levéldarázs2.2.1. (Pteronidea ribesii)

Tápnövénykör: köszméte és ribiszke.

Kárkép: a megtámadott növény levelein kezdetben szabálytalan rágást, majd tarrágást okoznak a köszméte-levéldarázs álhernyói. A kártétel a bokor alsó, belső részén kezdődik, majd a bokor külső és felső részeire is kiterjed.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: annak ellenére, hogy általánosan elterjedt faj, súlyos kártétele időszakosan jelentkezik. A tömegszaporodás éveiben a tarra rágott bokrok nem képesek a termést beérlelni, sőt a gyakori lombvesztés a termőrészek kialakulását is megakadályozza. A Ribes aureumra oltott, törzses köszmétén a köszméte-levéldarázs nem károsít. Ha az ilyen növényeken álhernyótól eredő lombkártétel jelentkezik, azt többnyire a ribiszke-levéldarázs okozza.

Fejlődésmenet: hazánkban három nemzedéke fejlődik. A talajban áttelelő álhernyók tavasszal bábozódnak, majd április folyamán megindul az imágók rajzása. A nőstények tojásaikat a növény alsó leveleinek fonákán helyezik el. Az egy hét elteltével kikelő lárvák kezdetben a leveleket hámozgatják. Ekkor kártételük még nem szembetűnő. A 3-4 hétig tartó lárvafejlődés során egyre több táplálékot vesznek magukhoz, így kártételük mindinkább feltűnő. A kifejlett lárvák a talajban gubót készítenek, és ezen belül bábozódnak. A következő imágónemzedék egy-két hetes bábállapot után, rendszerint júniusban jelenik meg. A harmadik nemzedék imágói augusztusban rajzanak. A telet a 2. és a 3. nemzedék vegyes, diapauzálólárvapopulációi a talajban vészelik át.

Ökológia és előrejelzés: párás, meleg időjárás kedvező a faj tömeges elszaporodásához. A levelek rendszeres vizsgálatával a köszméte fakadását követően, április elejétől, a legnagyobb kártételi veszélyt hordozó első nemzedék lárváinak megjelenése nyomon követhető.

Védekezés: a lombfakadás után jelentkező levéldarazsak lárvái ellen a diklórfosz, a foszalon, a permetrin + tetrametrin és a metilparation hatóanyagú rovarölő szerek eredményesen használhatók.

2.3. Ribiszke-levéldarázs2.3.1. (Pristiphora pallipes)

Tápnövény: ribiszke és köszméte.

Kárkép: a bokor felső és külső levelein élő álhernyók a leveleket lyuggatják, karéjozzák, és gyakran tarra rágják.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a neve ellenére a köszmétén gyakoribb és jelentősebb faj. A ribiszkén elvétve fordul elő. Tömegszaporodása esetén a tarra rágott bokrokon a termés nem érik be, és a következő évi termőrügy-differenciálódás is veszélybe kerül. A törzses ribiszkén kizárólag ez a faj károsít.

Fejlődésmenet: többnemzedékes kártevő. A talajban, valamint a lehullott lomb alatt, gubón belül telelnek át a kifejlett lárvák. Tavasszal bábozódik, majd április elejétől megkezdődik az imágók rajzása. Tojásaikat a levelek fonákán az epidermisz alá süllyesztik. Egy nőstény 25–35 tojást rak. A nőstények megtermékenyítés nélkül lerakott tojásaiból kizárólag nőstények fejlődnek. A 2–3 hétig tartó lárvafejlődést követően a vesszőkön, gubón belül bábozódnak, majd egyhetes bábállapot után megjelennek az imágók. Az egyes nemzedékek nem különülnek el élesen. A nyár végi nemzedékek lárvái a gubóikat a talajban vagy az avarban készítik el.

Ökológia és előrejelzés: tömeges elszaporodásához a kora tavaszi száraz, meleg időjárás kedvező.

A növényállomány rendszeres megfigyelésével a fiatal lárvák megjelenése nyomon követhető, és az időben végzett növényvédelmi beavatkozással a kártétel elkerülhető.

Védekezés: vegyszeres védelemre csak a kártevő tömegszaporodása esetén van szükség. A fiatal lárvák ellen a


A köszméte

köszméte-levéldarázsnál javasolt inszekticidek hatásosak. A ribiszke-levéldarázs lárvái, hasonlóan a köszméte-levéldarázs lárváihoz, az inszekticidekre kifejezetten érzékenyek.

2.4. Köszmétearaszoló2.4.1. (Abraxas grossulariata)

Tápnövénykör: köszméte, piros ribiszke, fekete ribiszke, som és kecskerágó.

Kárkép: az áttelelt lárvák tavasszal a fakadó rügyeket, leveleket fogyasztják. A bokrot gyakran teljesen tarra rágják. A nyár végén, ősz folyamán megjelenő fiatal lárvák a leveleket lyuggatják.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: általánosan elterjedt, gyakori faj.Ennek ellenérekártétele csak a gradációs években jelentős. Ilyenkor a tavaszi kártétel során kialakult lombveszteség, továbbá a rügyek elpusztításával okozott termésveszteség tetemes lehet.

Fejlődésmenet: Magyarországon egy nemzedéke fejlődik. Az L4-L5 stádiumú lárvák telelnek át a növénymaradványok között készített szövedékben. Rügyfakadás idején kezdik el a táplálkozásukat, és május végére június elejére fejezik be a fejlődésüket. A növényen bábozódnak,majd a lepkék rajzásaaugusztus hónapban kezdődik. Tojásaikat a levelek fonákára csoportosan helyezik el. A 10–16 nap elteltével kikelő lárvák a leveleket lyuggatják és a telelőre vonulás előtt többször vedlenek.

Ökológia és előrejelzés: a faj ökológiai igénye, tömeges elszaporodásának feltételrendszere tisztázásra vár.

A nyár végén megjelenő fiatal lárvák egyedsűrűségének változása a növényállomány rendszeres vizsgálatával nyomon követhető.

Védekezés: házikertekben a lehullott lomb összegyűjtésével, elégetésével a kártétel elkerülhető. Üzemi ültetvényben a fiatal lárvák megjelenésekor végzett inszekticides (diklórfosz, foszalon, permetrin + tetrametrin, metilparation) kezelések hatásosak. Tömegszaporodás esetén az áttelelt idős lárvák elleni tavaszi védekezésre is sor kerülhet.

3. A köszméte gyomnövényeiA köszmétében kialakult gyomflóra összetételét többek között a termőhelyi adottságok és az ültetvény kora határozza meg. Tág térállása miatt a köszméte gyomelnyomó képessége gyenge, ezért a sorokban és a sorközökben számos gyomfaj találja meg életfeltételeit. Az új telepítésekben az adott területre jellemző szántóföldi gyomflóra alakul ki, ahol az egyéves, egy- és kétszikű gyomfajok dominálnak.

Őszi telepítéskor a T1 életformájú gyomfajok közül a tyúkhúr (Stellaria media) és a pásztortáska (Capsella bursa-pastoris) a leggyakrabban előforduló gyomnövény, és egyéb kora tavaszi gyomokkal kiegészülve a vegetáció elején már vastag, szőnyegszerű a borításuk.

Tavasszal, nyár elején a T3 életformacsoport tagjai közül a vadrepce (Sinapis arvensis), a repcsényretek (Raphanus raphanistrum) és a mezei tarsóka (Thlaspi arvense) gyomosít a leggyakrabban.

Köszméteültetvényben a melegkedvelő T4 életformacsoportba tartozó nyárutói gyomnövények közül a kötöttebb talajokon a szőrős disznóparéj (Amaranthus retroflexus), a kakaslábfű (Echinochloa crus-galli), a fakó muhar (Setaria glauca) és a zöld muhar (Setaria viridis) fordul elő. Lazább talajokon a betyárkóró (Erigeron canadensis), a fehér libatop (Chenopodium album), a parlagfű (Ambrosia elatior) és a pirók-ujjasmuhar (Digitaria sanquinalis) fordul elő nagyobb borítással.

Az ültetvényekben az évek múlásával átalakul a gyomflóra. A sorközökben a rendszeres mechanikai művelés miatt továbbra is az egyéves gyomfajok az uralkodók, azonban a sorokban az évelő egy- és kétszikű gyomok fokozatos felszaporodásával kell számolni. A tarackos gyomok közül a G1 tarackbúza (Agropyron repens) és a G3

apró szulák (Convolvulus arvensis) okozza a legnagyobb gondot, de egyéb fajok is, például sövényszulák (Calystegia sepium), mezei acat (Cirsium arvense), útszéli zsázsa (Lepidium draba) is előfordulhatnak. A sorokban az egyéves gyomok közül a különböző vegyszerekkel nehezen irtható betyárkóró (Erigeron canadensis) gyomosít a legnagyobb mennyiségben.


Documents

tankonyvtar.hu · Web viewNövényvédelem Bozsik , András Bujáki , Gábor Bürgés , György Czencz , Kornélia Deli , József Glits , Márton Folk , Győző Hunyadi , Károly