Kékesi Kun Árpád:A THEORETIKUSNAK ÁLLAPOTJA 1

Stuber Andrea:TOLSZTOJ SZELLEMÉBEN? 2(Shakespeare: A velencei kalmár)Joób Sándor:ÖNMAGUNKKAL SZEMBEN 4(Shakespeare: Tévedések vígjátéka)Kékesi Kun Árpád: SZÍNHÁZI KALAUZ 6(Grabbe: Tréfa, szatíra, irónia...)Csáki Judit: IRINA ÉS ANIMA 9(Két Kiss Csaba-előadásról)Kiss Gabriella: AMI MEGEMÉSZTŐDÖTT 12(Márton László: Anatómiai teátrum)Sediánszky Nóra: EGY MÍTOSZ ALKONYA 13(Nagy András: Don Juan...)Kovács Dezső:FRIZSIDERKAPITALIZMUS 15(Két Miller-bemutató)Joób Sándor:ATTÓL FÜGG, HONNAN NÉZZÜK? 19(Sławomir Mrožek.: Tangó)Szántó Judit: JÖNNEK A PETEK 22(A. R. Gurney: Sylvia)

Sándor L. István:„TEHER, MELYET A PRÓFÉTA LÁTOTT" 24(Nagy József: Habakuk-kommentárok)

Bérczes László: VALAMI TÖRTÉNIK 28(Beszélgetés Szász Jánossal)

Gervai András: TERMÉSZETES VOLT, HOGYMARADOK 32(Beszélgetés Lohinszky Loránddal)

Fodor Géza: BEVEZETŐ 36

Don Ramón del Valle-Inclán:A BOHÉMÉLET FÉNYEI (Részlet) 37LÁRIFÁRI HADNAGY FELSZARVAZÁSA 39(Részlet)

Bódis Mária: A GRÓFNŐ FITTYET HÁNY 41(Apraxin Júlia 1830-1917)Enyedi Sándor:SZABADTÉRI ELŐADÁSOK ERDÉLYBEN 43

Gajdó Tamás:SZÍNHÁZTÖRTÉNETI KÉPESKÖNYV 45(Százéves a kecskeméti színház)Bőgel József: ANTINEKROLÓG 47(Fehér Miklós: Álomvásár)

Miller-bemutatók (15. oldal)

Tangó a Pesti Színházban (19. oldal)

A SZÍNHÁZ-est vendége: Szász János(28. oldal)

XXX. ÉVFOLYAM 12. SZÁM1997. DECEMBER

Főszerkesztő: Koltai Tamás

A szerkesztőség:Bérczes LászlóCsáki JuditCsomor Mártonné (szerkesztőségi titkár)Korniss Péter (képszerkesztő)Nánay István (főszerkesztő-helyettes)Sebők Magda (olvasószerkesztő)Szántó Judit

Szerkesztőség:Budapest V., Báthory u. 10. H-1054Telefon és fax: 131-6308Telefon: 111-6650

Kiadó: Színház AlapítványBudapest V., Báthory utca 10. 1054Telefon: 131-6308Felelős kiadó: Kottai Tamás. Terjeszti a HIRKER Rt. NH.Egyesülés és alternatív terjesztők. Előfizethető bármelyhírlapkézbesítő postahivatalnál és a Hírlapelőfizetési ésLapellátási Irodánál (HELIR) Budapest, XIII., Lehel út10/A 1900. közvetlenül vagy postautalványon, vala-mint átutalással a HELIR 215-96162 pénzforgalmijelzőszámra.Előfizetési díj egy évre: 960 FtEgy példány ára: 96 FtKülföldön terjeszti a Batthyany Kultur-Press Kft., H-1011 Budapest, Szilágyi Dezső tér 6.T/F: 0036 1 201 88 91Tördelte az Osiris Kft.A nyomtatási és kötészeti munkálatokat a SzéchenyiNyomda Kft. végezteHU ISSN 0039-8136

A folyóirat a Nemzeti Kulturális Alap, a Soros Alapít-vány és a Fővárosi Közgyűlés Kulturális Bizottságatámogatásával készül

Megjelenik havonta

DRÁMAMELLÉKLET:Shakespeare: TÉVEDÉSEK VÍGJÁTÉKA(Fordította: Nádasdy Ádám)

A címlapon:Jelenet a Habakuk kommentárokból(Dusa Gábor felvétele)

A hátsó borítón: Tóth Ildikó (Liddy) és MagyarAttila (Mollfels) az Új Színház Grabbe-bemuta-tójában(Koncz Zsuzsa felvétele)

A borítókat Kemény György tervezte

A THEORETIKUSNAK ÁLLAPOTJA„Az ember a dolgokban végső soron csak azt talájameg, amit ő maga tett bele; ezt a megtalálást neveziktudománynak..."

(Friedrich Nietzsche: Az értékek átértékelése)

„Az én egyszerű elképzelésem szerint az elmélet csu-pán a világegyetem modellje vagy éppen részlegesmodellje, olyan szabályok gyűjteménye, melyekmeg-figyeléseinkhez rendelik a modellmennyiségeit. Az elmélet csak a mi elménkbenlétezik, ezen túl semmi realitása nincs (akármitjelentsen is ez)."(Stephen W. Hawking: Az idő rövid története a NagyBummtól a fekete lyukakig)

Koltai Tamásnak Az új teatralitás és a kritika címmelmegjelent (SZÍNHÁZ, 1997. szeptember), A repre-zentáció játékalt tárgyaló tanulmányomról (ugyanott1997. július) írt bírálata a kortárs színházi jelenségekreflexióinak lehetőségét a tudomány és a kritika, azelmélet és a gyakorlat által kínált megközelítésmódokhagyományos dichotómiájában jelöli ki. Erre utalugyanis az a kijelentés, mely szerint („vitaképes" vagy„vitatható", „tudós" vagy „tudóskodó") írásom „tu-dományos elméletként megfogalmazott, illetve abbólleszűrt tételeket közvetlenül alkalmaz az élő szín-házra. Ami, legalábbis a köznapi kritikai gyakorlatban,meglehetősen szokatlan." Az idézet és a bírálat egészemögött álló előfeltevés a színházi kritika elméletiérintetlenségéről és a tudomány szemellenzőjének aszubjektív tapasztalatból származó értékítéletekretörténő ráerőszakolásáról pontosan jelzi azt az ano-máliát, mely a színházról való gondolkodás általánoshelyzetét jelenleg Magyarországon jellemzi.

A jelen írás problémafelvetésében (is) elfoglaltálláspontot konkretizálja a mottóként választott kétcitátum, amennyiben mind a német filozófus, mindaz angol fizikus a tudomány és az elmélet kijátszha-tóságát kérdőjelezi meg oly módon, hogy az értel-mezésnek mint az értelmezőben létező (világ)mo-dell által lehetővé tett beleértésnek a gondolatátjuttatja kifejezésre. Ennek fényében viszont KoltaiTamás bírálata nem a dolgozatom egyes tételeivelvaló egyet nem értés, hanem az enyémtől radikáli-san eltérő világ- és színházfelfogás megnyilatkozá-sának tűnik. Elvégre nem az a valódi kérdés, hogymiért nem Csiszár Imre „az első magyar posztmo-dern rendező", amikor ugyanúgy iszapban rendeztemeg a Macbethet, mint Pater Zadek a Téli regét,vagy miért éppen Mohácsi János Shakespeare-,nem pedig Katona-rendezése tekinthető az új teat-ralitás egyik előzményének. (A válasz ugyan egysze-rű: egy pregnáns példán keresztül Zadek híresShakespeare-rendezéseire próbáltam utalni, melyekvalóban paradigmaváltónak bizonyultak a németszínház háború utáni történetében - ugyanezviszont nem mondható el Csiszárról és a magyarszínházról. Mohácsi Bánk bánját pedig nem láttam,és mivel nem készült róla videofelvétel, idővel úgyeltűnt, akárcsak Zsótér Sándor legtöbb rendezése.)

A döntő különbség az, hogy a tanulmány színhá-zon a teátrális jelrendszerek összjátéka által létreho-zott „valóságot" érti (és a világszerűség - poétikailagmegragadható - létrejöttét véli fontosnak), míg

a bírálat a valóság színházi illúzióját (azaz hátrányos,de gyakran használt fogalommal: ábrázolását és az„ábrázolt világ" mibenlétét próbálja leírni). Az egyikszerint az interpretáció megköveteli egy (új) „szín-házi szótár" használatát, a másik szerint a kritikusibenyomások és gondolatok mögött „a szubjektumszemélyes hitele" áll. Ebből adódik, hogy míg azelsőként megjelent írás vállalja egy határozott elmé-leti alapállás vagy beszédhelyzet körvonalazását,addig a második, kedvelt publicisztikai fogásokkalélve (a bírált szöveg téziseinek érthetetlenné tettösszefoglalása, viccesen dekulturált hangnem stb.),olyan ellenérveket fogalmaz meg, melyeknek erede-tét (nem pedig kontextusát) csupán a bírálat alattszereplő névben és a mögötte megképződő alakbansejtheti az olvasó. Azaz nem veszi komolyan, hogytöbbnyire szövegek (nem pedig személyek) kon-tesztálnak szövegekkel, így implicit módon a hatal-mi (főszerkesztői?) diszkurzus logikáját követi (lásd atanulmány szerzőjének legitimizálását).

A mottókból viszont az a kétségkívül hízelgő tételkövetkezik, hogy (ha elfogadjuk, ha nem) mind-annyian tudósok és teoretikusok vagyunk: mindenmegnyilatkozásunk egy olyan világérzékelési ésgondolkodási keretből származik, melynek folya-matos reflektálásától nem tekinthetünk el. A „köz-napi kritikai gyakorlat" elméleti (ideológiai) előfel-tevés-mentessége naiv, de sajnos létező illúzió -eredménye rendre ott látható a hazai színházi kritikaijesztő kommercialitásában: retorikai, metodológiaiés argumentációs zavaraiban, valamint hiányossá-gaiban. A kritika azonban eredeti jelentését figye-lembe véve) nem bírálat, hanem vizsgálódás, tehát acélja sem annyira az előadások megítélése, mintinkább a róluk való gondolkodás. Ami viszontfelkészültséget, olvasottságot, a színháztörténetbenés -elméletben való jártasságot követel, azon túlpedig az ismeretek konkrét értelmezésekbentörténő játékba hozatalát és próbára tételét. Aszínikritikák többségéből mindez megdöbbentőmódon hiányzik, ami nem csoda, ha a sajátelőfeltevéseiket, eljárásmódjukat éskövetkeztetéseiket kommentáló írásokat „anemzetközi filozófiai-esztétikai belterjességtartozékai[nak]", illetve „könyvtárszobák magányábazárkózva" posztulált eszmefuttatásoknak bélyegzik.

Persze ha már az előtt benne állunk az elméletben,hogy tudomást vennénk róla (ahogy a bírálat is egyidejétmúlt ábrázolásesztétikában), akkor feltehető akérdés: van-e olyan gondolatunk, amely nem könyv-társzobánkból és számítógépeink képernyőjéről szár-mazik? Egyáltalán van-e valami „a theoretikusnakállapotján" (Kölcsey Ferenc) kívül? Ha pedig tagadó a(kérdésfeltevésben már implikált) válaszunk, akkor„az elméleties indíttatású elemző módszer[nek]"nincs alternatívája, tehát „egyedül üdvözítőnek kiki-áltani" sem lehet. Egyetlen elvárásnak kell minden-kinek megfelelnie, mely allegorizálható abból akövetelményből, ahogy a XVIII. században a Régiekés a Modernek vitáját lezárták „Mindenki a maga módjánlegyen görög; de az legyen!" (Vö.: Hans-Georg Gadamer:Das Alte und das Neue. Festlicher Sommer, SalzburgDiskussionen, é. n. Nr.136.263.)

Igaz, hogy a tanulmányom befogadását nehezítiannak a kontextusnak a hazai hiánya, amelyet a(hazánkon túli szakirodalomban jól körülhatároltjelentéssel ellátott) posztmodern színház komplexértelmezésére törekvő írások képeznek. (Vö.: „ez aszó nekem olyan, mint ördögnek a tömjénfüst";Koltai Tamás: Sorsirónia, sorstragédia. ÉS, 1997.október 24. 17.) Ez a színház pedig - melynekparadigmaváltásáról nem azért lehet beszélni, mertaz előtte levő „dramatikus színházat" kiszorítottavolna, hanem mert új teatralitása révén annak alap-jait kérdőjelezte meg - már nem a „személy[i]-ségkutatás színpadi metafizikájába[n]" (K. T.: Mi-atyánk. Színes RTV, 1997/44. hét, 33.) érdekelt,sokkal inkább „saját homeosztatikus és örökmozgómechanizmusának" (Pavis) tudatosításában.

Ha tehát azt gondoljuk, hogy a „posztmodernparadigmaváltás" esetében pusztán öntetszelgő fo-galmi játékról van szó (mert „az elnevezéstől mégnem történik semmi"), akkor a nyugat-európai ésamerikai színházi diszkurzus rendjét tagadjuk meg,és az értelmezést a parttalan szubjektivizmusnak (ajól ismert zseni- és élményesztétikai kijelentésekszándékos megcáfolhatatlanná tételének) szolgál-tatjuk ki. Ezzel pedig szabad utat biztosítunk annaka banális felfogásnak - mely egyes kritikai vélemé-nyekben rendre ott kísért-, hogy csupán jó és rosszszínház létezik. Innen kezdve legitim az ízlésítéletvalóban vitaképes artikulációjára való kritikusi kép-telenség összes szeszélye.

Továbbá töprengésre késztet, hogy a „régi" szín-házat rendre elsirató kirohanások (lásd a kritikusdíj-hoz írott egyes kommentárok; SZÍNHÁZ, 1997. ok-tóber), a teátrális nyelvet megújító törekvésekkelszembeni értetlenség (lásd Telihay Péter A Manó-rendezésének kritikája; ugyanott, 1997. január) és az„egyetemi színházelmélet" károsnak bélyegzése (lásdFodor Géza Bevezetője; ugyanott, 1997. május) köze-pette lehet-e egyáltalán szó érzékelhető diszkurzus-szabályok alapján történő (és valóban történő) meg-értésről. Illetve lehet-e termékeny bármiféle vita, ami-kor a disszenzus fölött érzett egészséges öröm isabban áll, hogy bár eltérőek a válaszaink, de akérdéseink legalább azonos horizonton mozognak?Vagy az egyvalaki által feltett kérdés még nemkérdés?

„Nehéz dolog, hogy értsék az embert: kivált, hagangastrogati gondolkodik és él, csupa olyan emberközött, akik másként gondolkodnak és élnek, tudni-illik kurmagati, vagy legjobb esetben »a béka járás-módja szerint« mandeikagati - lehet, hogy mindentelkövetek a nehezen érthetőségért? -, s már azért isszívből hálásnak kell lenni, ha jóakarat mutatkozikaz interpretáció valamelyes finomságára." (Az indiaizene móduszaiként használt fogalmak magyaráza-tához lásd Friedrich Nietzsche: Túl jón és rosszon.Budapest, Ikon Kiadó, 1995. 29.)

STUBER ANDREA

TOLSZTOJ SZELLEMÉBEN?SHAKESPEARE: A VELENCEI KALMÁR

Ha az ember sokat jár színházba, idővelelsajátít bizonyos fortélyokat. Példáulhogy miként kell helyezkedni a nézőtérnyitáshoz,ha befutóra szólnak ajegyek. Vagy:hogyan másszunk ki pirulás nélkül a sorközepéről, ha hét óra hat perckor megérkezik az,akinek oda szól a jegye. Esetleg: mi módon tusz-kolhatjuk tapintatosan odébb a karfán túlfolyószomszédot. A tapasztalatok arra is megtanítjáka törzsnézőt, hogy mindig vegyen műsorfüzetet.Elvégre sosem lehet tudni. Nincs kizárva, hogy aprospektus áttanulmányozásakor támad megvi-lágosodása. Ekkor jön rá, mit is akart mondani aprodukció, amellyel szemben értetlenül állt (ült).

A tanulságos dokumentumok közé tartozik aszolnoki műsorfüzet is, mely A velencei kalmárbemutatójához készült. Abban először rövidenközzététetik, hogy kultusz van, mely Shakes-peare-t a világ legnagyobb drámaírójává keni fel, smagasztalja mind a mai napig. Azután egyellenvélemény következik hosszasan. „Álljék ittegy másik óriás, Lev Tolsztoj értékelése" - így afüzet, s valóban, ott állik Tolsztoj ítélete, melyszerint Shakespeare jelentéktelen, művészietlen,sőt egyenesen erkölcstelen író. Aha - gondoljaaz olvasó -, s az előadás közben némi rosszmá-júsággal azon kezd morfondírozni, hogy a Szig-ligeti Színház vajon nem eme lesújtó véleménytkívánja-e igazolni?!

A velencei kalmár a születése óta eltelt évszá-zadok alatt már nagyon sokféle arcát mutatta aközönségnek. Játszották komédiaként, játszottáktragédiaként. Hol a címszereplőt tették meg fő-hősnek, hol Shylockot, s még mindig sokan le-hetnek olyanok, akik azt hiszik, hogy a két sze-mély ugyanaz. (Mármint hogy Shylock lenne acímben emlegetett velencei kalmár, nem pedigAntonio.) Attól függően, hogy a színrevivőkAntonio vagy Shylock igazának adtak nagyobbhangsúlyt, mutatkozhatott a darab filoszemitánakvagy antiszemitának.

Schwajda György szolnoki direktor már nagyonrégóta szeretné saját színén látni A velenceikalmárt. Több ízben tiszteletre méltó következe-tességgel ragaszkodott ahhoz, hogy műsorratűzze. Most végre senki nem akadályozta meg abemutató létrejöttét. S egy ilyen régóta dédelge-tett álom megvalósulásakor az ember szeretnépontosan érteni, hogy milyennek is képzeli elSchwajda A velencei kalmárt.

Annyi biztos: a szolnokiak ügyelnek arra, hogyegyenlő távolságot tartsanak mindkétféle -sze-mitaságtól. Ami rendben is lenne, ha az előadásaz említett ilyenség vagy olyanság helyett erőtel-jes valamilyenséget mutatna. Am a produkció-nak szinte csak egyetlen markáns vonása szem-betűnő: a ritmustalanság, mely különösen az

Az előadásra következő számunkban visszatérünk.

első részt sújtja. (Feltűnő, hogy mennyire nemtalálja meg a maga sodrát még az a frappánsanszerkesztett, tiktakra működő jelenet sem, melyShylock és Tubal között játszódik le a harmadikfelvonás első színében.)

Schwajda átdolgozóként és rendezőként is úgynyúlt a műhöz, hogy ahol érdes, ott lecsiszolta.Ahol bonyolult, ott egyszerűsítette. Aholellentmondásos, ott elmismásolta. Minek követ-keztében a produkció kicsit olyan, mintha szép,színes diafilm lenne egy családi vetítésen, priváthangalámondással.

Hogy Shylock híres monológját - a „Hát azsidónak nincs szeme?" kezdetűt - Szolnokonmiért tették át helyéről a negyedik felvonásba,nem tudhatni. Feltételezhető a szándék, hogy esúlyos igazságokat hordozó szöveggel Shylock„tárgyalási pozícióját" kívánták erősíteni a tör-vényszéki jelenetben. (Ennek viszont ellentmondaz a benyomás, hogy Garas Dezső Shylockja

egyáltalán nem látszik felvenni a harcot ellenfe-leivel a bírósági szcénában.) A monológ minden-esetre nem veszett el, csak elköltözött. Ezzelszemben számos olyan mondat egyszerűen nemhangzik el, amely - ha elhangoznék - esetlegszöget ütne a fejekbe. Hogy Hernádi JuditPortiája nem rebegi el ezt a sort: „...az én kistestem belefáradt ebbe a nagy világba", az mégérthető. De Garas Dezső Shylockja miért hallgat-ja el, hogy gyűlöli Antoniót, mert keresztény?Miért nem közli, hogy nem tart igényt sebésziasszisztenciára a véres zálogbehajtáshoz? Túlellenszenvessé válna, ha mindent elmondana,amit Shakespeare a szájába adott?Miért, a többiek olyan rokonszenvesek? Igen,Schwajdánál legalábbis elég helyesek. RátótiZoltán szépen frizurázott, jóllakott

Shylock: Garas Dezső

KRITIKAI TÜKÖR

Bassaniója például szerény kellemességgel mo-solyog a színen, s ez minden. Van barátja, leszfelesége, de nem derül ki, milyen érzelmi és/vagyegzisztenciális viszony fűzi őt akár az egyikhez,akár a másikhoz. Tiszte szerint elmondja, hogyvagyonát elverte, most hitelt vesz fel a barátjabőrére, s leendő hitvese pénzéből óhajt törlesz-teni, de szavai nyomtalanul tűnnek el a levegő-ben. Általában jellemző az előadásra, hogy amegmaradt lényeges mondatok is súlytalanullebegnek. Nincs hatásuk, nincs következményükmagukra a hősökre nézve.

Ott van Hirtling István Antoniója, akinek szo-morúan görnyedő háta nyitó- és záróképet szol-gáltat az előadáshoz. Magánya, bánata kifejtetlenmarad. Szövege révén tudatja, hogy nagyon sze-reti Bassaniót, de ettől még ugyanazzal a bávatagérdektelenséggel tárgyal vele, minta többi velen-cei ifjúval. Közönyösen kéri-adja a kölcsönt, eh-hez képest viszont meglepő az a kétségbeesett,kapaszkodó-ragaszkodó hang, amit abban a le-vélben üt meg, melyben Bassaniót nézőnek hívja amaga várható nyilvános kivégzésére. Lehetpersze, hogy ez az Antonio súlyos lelki viharokatélt át, míg nem láttuk őt a színen, de erre semminem utal tárgyalótermi viselkedésében. A darabvégén a már ismert, sápadt mélabúval arcáncsendesen felszólítja Shylockot, hogy térjen átkeresztény hitre. S oly finom haloványsággal közlie kívánalmát, mintha nem is a végső, vérestőrdöfésről lenne szó, hanem valami gáláns va-csorameghívásról.

Problematikusnak mondható Hernádi JuditPortiája is. Hernáditól tökéletesen elfogadhatólenne Portia figurája, ha nem csípős nyelvű, sze-relemvágyó bakfisnak kellene látnunk őt, hanem

Szőlőskei Tímea (Nerissa) és Hernádi Judit(Portia) (Szűcs Zoltán felvételei)

is ír? Mit tesz isten avagy Shakespeare, azt, hogy:„Fordulj meg, a hölgyed áll ott". (A szolnokielőadás kicsiny, díszes ládikáinak tartalma ter-mészetesen rejtve marad a nézői szemek előtt.)

Visszatérve Hernádi Judit Portiájához: a szí-nésznő ezúttal nem a saját alkatából, érzékébőlés egészséges játékösztönéből indult ki, hanem amesevilágból. Afféle „hófehér" királylányt ját-szik.(Az illúziókeltés érdekében arra is kapható, hogyfelemelt karral, nagy svunggal úgy vonuljon kinéha a színről, mint az operettprimadonnák.)Viszont egy ilyen széplelkű hősnőhöz igenkevéssé illik az, hogy faarccal, rezzenéstelenülcsinálja végig a bírósági tárgyalást. (Amelyetegyébként bizonyára az öreg Bellario professzorinstrukciói szerint vezet le.) Hogy irgalom nincsbenne egy csöpp sem, már az is nehezen képzel-hető el. De hogy izgulni sem izgul? Amikor nemkevesebbről van szó, mint a saját boldogságáról?Avagy ennek a Hernádi játszotta kifogástalanhölgynek nem számít az, ha a férje útja egy halottbaráton keresztül vezet a házasságba?

Mihez kezdjek Rudolf Teréz Jessicájával? Egy-felől megfosztja őt Schwajda attól a dialógrésztől,melynek során értésünkre adná, hogy keresztényférjéről alkotott véleménye némiképp megváltozotta lányszöktetés óta. Másfelől viszont ez a Jessica- feltehetően a fenti, ámbár Szolnokon nemismertetett okból - tagolatlanul végigduzzogja azelőadás második részét.

No és mire véljem Garas Dezső Shylockját?Garas ezúttal sokat hangoskodik, ugyanakkorigen visszafogottan használ mimikai eszközöket.A lányával mindig kiabál, és közben olvashatatlan atekintete. Nem tudom meg, hogy a morózus külsővajon érző szívet takar-e. Milyenségét illetőeneligazodás( remélnék a lányszöktetés utánijelenettől, de Garas ekkor egyforma hévvel sirán-kozik a gyermeke és a dukátjai elvesztése miatt.Differenciálatlannak ható jajveszékelésében el-sikkadni látszik az a - szerintem fontos -mozzanatis, hogy türkiz gyűrűje elkótyavetyélését milyensúlyos csapásként éli meg. Azt az ékszert a néhaifeleségétől kapta ajándékba, s mint mond-ja, egyegész őserdőnyi majomért sem adta volna el. Ittlenne tehát az ideje annak, hogy észrevegyük:Shylock sem számol mindent dukátban; ismereszmei, illetve érzelmi értéket is. Am Garas ezt isbelemossa az általános felindulásba. Egy-értelműhiggadtságot mutat viszont a darab végén, amikorellene fordul a törvény. Lehet persze, hogy ő tudja:azon a velencei bíróságon semmi nem történhetmásképp, csak így, ahogy történik. De haszámára nincs tétje ennek a jogi huzavonának,akkor számomra hogyan legyen?

érett nőnek, aki nem talált még párt magának,jóllehet keresgél már egy ideje. Nem lenne aka-dálya ennek a megközelítésnek. Még alá is tá-maszthatná az a kis jelenet, melyben Portia meg-kéri Bassaniót, hogy ne siessen aládikanyitogatással, előbb legyenek együttnéhány napot. Tényleg: miért is ne? Hol van azelőírva, hogy a jelölteknek azonnal el kellbukniuk a szerencse-játékon, amikor előtte mégeltölthetnének né-hány napot - hetet? hónapot?- Portia kellemes társaságában?

Es itt nem állom meg, hogy kitérőt ne tegyekládikaügyben, mert régóta zavar engem ez apróbatétel-história, amelyet a kegyetlennekmondott apa talált ki. De hátha egyáltalán nemvolt kegyetlen az az apa? Hátha kifejezetten sze-rető szülő volt, aki ravaszul és megfontoltangondoskodott arról, hogy árván és gazdagonmaradó leányát megóvja a nem kívánt hódolók-tól? (Ahogy azt Nerissa - úrnőjénél nagyobbjóhiszeműséggel -feltételezi is.) Hátha a ládika-trükk arra szolgál, hogy Portiának ne kelljen sajátszájúlag visszautasítani a kellemetlen kérőket,viszont okvetlenül az győzedelmeskedjen a ver-senyben, akinek a lány maga is szurkol. Hogy milenne erre a megoldás? Alighanem egy tükör azólomládikában. Melyben a férjjelölt csak akkorpillanthatja meg Portia arcmását, ha a lánydrukkolva ott áll a háta mögött, a válla fölöttkíváncsian belelesve a ládába, melynek belsejétmég ő sem látta soha. Ez a verzió nem zárja kiannak a lehetőségét sem, hogy az ólomládáttalán már korábban is választotta kérő, csaknem találta benne Portiát, mivel a lánysemmilyen értelem-ben nem állt mögötte. Igyaztán a csalódott pályázó el sem olvasta akísérőlevelet, amely mit

KRITIKAI TÜKÖR

Nem boldogulok. Értetlenül és érintetlenülhagy a főszereplők játéka, miközben a továbbifellépők - Salanio, Salarino és egyéb o-végűek -fals hangokkal és sipító s-ekkel sértegetik a füle-met. A szememre viszont jótékonyan hatnak aszínpadról. Dávid Attila díszlete nemcsak szép-séges és hangulatos, de kifejezetten nagyvonalú.A velencei képekben ott látható a bájos városkicsi mása, Belmontra csipkés gótika ereszkedikalá a zsinórpadlásról, a tárgyalási jelenethez pe-dig impozáns boltívek zúdulnak a színre. Gyö-nyörű. Federits Zsófia jelmezei ugyancsak dúsak,pazarok. Schwajda rendezésének gazdag lát-ványvilága már csak azért is áldás, mert akadhat-

Bár véleményem szerint ebben a műfajban nemsok helye van a szerző személyét érintődolgoknak, most mégis elmondok valamiilyesmit. Szárnypróbálgató kritikuskéntóvatosan, sőt titokban járok szín-házba.Szeretem megőrizni inkognitómat, persze hamarlelepleződöm, mert hát ki más jegyzetelne a sötétnézőtéren előadás közben, ha nem egyszigorúan titkos recenzens? A Nemzetiben nehézhelyzetbe kerültem, amikor a Tévedések vígjáté-ka előtt elfogadtam az idős jegyszedő hölgy aján-latát- „Meglátja, az Auksz Évike milyen gyönyö-rű" -, és a színpadon foglaltam helyet, ott is alegelső széksorban, pont szemben a nagynézőtérrel. Itt jegyzetelni tényleg nem illik, a né-ninek viszont volt valami igaza Auksz Évátilletően (de erről majd később).

Az Angliából hívott vendég, Bruck János ren-dezését több szempontból is meghatározza,hogy a nézők egy részét a színpad hátsó részéreülteti. Tudjuk, Shakespeare korában ott ülhettek akiválasztottak és gazdagok a színpad szélén, de ittaz erre való utalás szándéka tűnik a leghalvá-nyabb motivációnak. A színpadi széksorokbanfeszengő nézőkben (hát még kritikusban) azelőadás előtt ott bújkál a félsz, csak nehogyközülünk akarjanak statisztákat kiráncigálniegyik-másik jelenethez. Jól is nézne ki egy kishappening a nem éppen kísérletező hajlamárólhíres Nemzetiben. (Legyünk igazságosak: nem isigazán feladata ennek a színháznak a kísérlete-zés.) Enyhe csalódottsággal kell aztán tudomá-sul vennünk, hogy bizony még a vártnál is kevés-

nak nézők, akikben az előadás éppúgy süketfülekre talál, mint bennem. A szemnek akkor isjut valami.

William Shakespeare: A velencei kalmár (szolnoki Szig-ligeti Színház)Fordította: Vas István. Díszlet: Dávid Attila. Jelmez:Federits Zsófia. Zene: Selmeczi György.Rendezőasszisztens: Bencze Zsuzsa. Rendezte:

Schwajda György. Szereplők: Újlaky László, MagyarTivadar, Kiss Zoltán, Hirtling István, Rátóti Zoltán,Molnár László, Petridisz Hrisztosz, Damu Roland,Deme Gábor, Bocz-Mészáros Zoltán, Garas Dezső,Czibulás Péter, Mészáros István, Győry Emil, HorváthGábor, Hernádi Judit, Szőlőskei Tímea, Rudolf Teréz.

bé akarnak bevonni minket a játékba, és nématömegként is alig-alig akarják kihasználni rejtettszínészi tálentumunkat.

Úgy tűnik, Bruck Jánosnak a nézők egy részé-nek színpadra ültetésével nem az volt a céljaelsősorban, hogy őket félig-színésszé, azaz ajáték alkotóelemévé tegye. Ehhez jobban át kel-lett volna dolgoznia szöveget, amely amúgy nemsok utalást tartalmaz a tömeg jelenlétére és fon-tosságára vonatkozóan. Tehette volna példáulazt, hogy a nézőket nem széksorokba ülteti, ha-nem mondjuk mindenkit enged szabadon mász-kálni a színen mint „tömeget". Nem ez történt.

Más oka lehet e színpadi nézőtér kialakításának,amely mindjárt az előadás kezdete előtt jobbanfelcsigázta az érdeklődést, minta korábbi Nem-zeti-produkciók. (Valljuk be: „meglepődni" azutóbbi időben nem a Hevesi Sándor térre jár-tunk. Semmiképpen nem akarok ezzel belemennia színház körül folyó régi vitába, amely kétség-kívül nem csak színházesztétikai érveket hozottfel, de ismerjük el, ennek a helyzetnek a kialaku-lásáért felelős a Nemzeti egy-két korábbi elő-adása is.)

A játéka két egymással szembefordított néző-tér tekinteteinek össztűzében jön létre. Az előt-tünk folyó játék szemlélése mellett kedvünkreszemezhetünk a lent ülőkkel (és viszont). Azelőadás jobb pillanatai így értelemszerűen arrólismerhetők fel, amikor erre nem jut időnk. A kétnézőtérnek köszönhetően egy színházteremben,egy időben kétféle előadás zajlik: egy nagyszín-házi és egy kamara.

A két irányba nyitott színpad a színészek moz-gását érthetően kissé mesterkéltté teszi: oldalaz-gatnak, nem mindig tudják, merre is mondjákmondandójukat. A legjobb még az, amikor mer-nek háttal állni a színpadon ülő nézőknek, ilyen-kor viszont nem mindig hallani a szöveget. Akétféle nézőközönség eltérő elvárásait és helyze-tét a játékmódok kialakításánál nem tisztáztákkellőképpen, így ritkán érzékelhető következetes-ség az intimebb és a harsányabb megnyilatkozá-sokban. Sok esetben mintha csak azért mondaná-nak dolgokat az egyik irányba, hogy az ott ülőnézők is kapjanak valamit a játék frontjából, nekelljen mindig hátakat és oldalakat nézegetniük.

Széles Tamás (Szirakúzai Antipholus), Sinko-vits Imre (Égeon) és Végh Péter (Efezusi Anti-pholus)

J OÓB SÁNDOR

ÖNMAGUNKKAL SZEMBENSHAKESPEARE: TÉVEDÉSEK VÍGJÁTÉKA

KRITIKAI TÜKÖR

Peremartoni Krisztina (Luciana), Végh Péterés Auksz Éva (Kurtizán) (Németh Juli felvéte-lei)

A két nézőtér legnagyobb jelentősége vélemé-nyem szerint, hogy jótékony pedagógiai hatástgyakorol a színészekre, akiket mintha a szoká-sosnál jobban megfegyelmezne ez a két iránybólis áradó figyelem.

Leszámítva a vígjáték világából kicsit kilógókomor hangú keretjátékot, amelyben a gyerekeitkereső apa a kivégzés közelébe kerül, bonyolultés valószerűtlen kergetőzés folyik a színen kétikerpár folyamatos összecserélése miatt. Játékez a javából, csak az lehet, hiszen amúgy ki hinnéel ezt a sok-sok véletlent. A Szirakúzából érkezett,testvérét kereső idegen pont ugyanazt a ruhát ésábrázatot viseli, mint az efezusi úr, aki persze aszirakúzai testvére, és ráadásul az efezusinakpont a másik szolgájának ikertestvére a szolgája.Ugye világos. Coleridge szerint nem is a vígjáték,inkább a bohózat tulajdonsága ez a nézőtől avalószerűtlenség feltétel nélküli elfogadásátmegkövetelő felépítés, amely magát az egészjátékot is jellemzi. Shakespeare ugyanis mindentörténést kizárólag a darab belső logikájával ma-gyaráz. A „valóság" törvényeit szándékosanhagyja figyelmen kívül, hogy az így létrehozott,hangsúlyozottan fiktív világban eljátsszon egykicsit a „ki is vagyok én" kérdésével. Az állandóösszecserélések miatt a szereplők gyakran másbűnéért bűnhődnek, más erényéért kapnak di-cséretet, s ez segít nekik az önazonosság meg-találásában.

Mindezek után kérdéses, mennyire szükségesegy ilyen mérnökileg megszerkesztett, valósze-rűtlen játékba aktuális politikai vonatkozásokatbevonni. A láncra fűzött apát (Sinkovits Imre) anagy nézőtérről kísérik fel a színpadra, hogyelmondja a darab alaphelyzetét vázoló monoló-got elvesztett ikerfiairól és azok ugyancsak ikerszolgáiról. Előzőleg a Vujicsics Együttes vészjós-ló balkáni dallamai már megadták az alaphangu-latot, most azonban a kommandósok és a herceg(Szakácsi Sándor) öltözékéből rögtön nyilvánva-lóvá válik, mihez is „aktualizálta hozzá" Bruck adarabot. Bár Shakespeare darabjai általában el-bírják a korunkhoz való külsődleges közelítést, adélszláv háború felidézéséről itt ismét csak azjuthat eszünkbe, vajon miért kell megint ilyenközvetlen politikummal rövidre zárni a néző gon-dolatait és a dráma értelmezési lehetőségeit? Arégi darab és a mai néző közé hidat verő élőszínház fogalma véleményem szerint nemegyenlő az ilyen olcsó politikai utalgatással. Aháború árnyékának felidézése itt legföljebb azeredeti darab mögé feszített tragikus háttér pót-lására és elevenné tételére szolgálhatna, de ez a

balkáni utalás zavaró módon telepszik rá az elő-adás egészére.

Sinkovits Imre megfelelő drámaisággalecseteli kitaszított, reménytelen helyzetét, ésismét bebizonyítja, hogy hatásossá tudja tenniShakespeare ezúttal Nádasdy Ádám általmagyarra költött verseit. A hosszú és bonyolultmonológ rögtön az előadás legelejénelaltathatja a nézői figyelmet, szükség is vantehát itt Sinkovits jó értelemben vett rutinjára.Egy-két üresjárattól eltekintve egyébkéntösszehangolt társulati munkát látni a színpadon.Ennek ugyancsak a színház korábbi előadásaittekintve van jelen-tősége, minthogy azokbanritkán sikerült megalkotni a dialógusok működőhálózatát.

Bár Shakespeare szövege jól megírt figurákatkínál eljátszásra, nem is annyira az alakítások,mint inkább a karakterek és a helyzetek teremtikmeg az előadás egészének alapvetően derűshangvételét. Az Efezusi Antipholust játszó VéghPéterben szerencsés módon érvényesül a kicsitagresszív digó nőcsábász alakja és egyszer

smind annak paródiája, ahogy akaratos kiska-kasként masírozik fel-alá a színen, és próbáljamegérteni a számára érthetetlen történéseket(lehet, hogy a szinkronhang miatt mások számá-ra is átszűrődik valami a dallaszos Cliff figurájá-ból?). A szolgáját alakító Kocsis György naivharsánysága a gyermekmatinék bohócára emlé-keztet, és egy idő után éppen végletes túlzásaiválnak szórakoztatóvá. Amikor például a kulcs-lyukba szellent, hogy harci gáz bevetésével űzzeki az asszonyokat és vendégeiket a házból, az azadott helyzetben már nem is ízléstelenség, ha-nem az alak és a körülmények által indokoltvaskos tréfa. A Szirakúzából érkezett Antipholustés Dromiót játszó Széles Tamás és Bede FazekasSzabolcs kevesebb egyéni színt tud felmutatni anem éppen rájuk illő szerepekben.

Adriana, a feleség szerepe az elégedetlenségés a féltékenység vonásain kívül az asszonyiszolgaság ellen lázadó új nőtípus tulajdonságaitis felmutatja. Varga Mária nem relativizálja azáltala játszott neurotikus Adrianát, nem viszi el

• KRITIKAI TÜKÖR

ironikus felhangokig, és így az alakításban elégkevés a komikum. Ez egyébként nem követel-mény, itt ugyanis inkább csak egy vígjátéki kör-nyezetbe „tévedt" komolyabb, realista szereprőlvan szó.

Bár az előadáson kétségkívül nem dől a neve-téstől a közönség - a shakespeare-i elménc-ségek, főként a szolgák agyafúrt szócsavarásainem is igazán alkalmasak erre -, a Nemzetibenmégis derűs és játékos alaphangulatot sikerültkialakítani. Az ikrek állandó összecserélése általkiváltott helyzetkomikumot szerencsésen kivá-lasztott mellékszereplők egészítik ki, akik nemigazán szöveges részvételükkel, inkább pusztamegjelenésükkel érnek el komikus hatást. Ezek-nek az alakoknak az az egyszerű titkuk, hogygegekként csak rövidebb ideig vannak a színen,és finoman egyensúlyoznak a paródia határán.Ilyen Luca, a szolgálólány (Soltész Erzsébet),akiről előzőleg nagyon csúnya dolgokat mond aszirakúzai Dromio (a legfinomabb még az, hogyolyan, mint a földgolyó, azaz a fejétől a talpáignem szélesebb, mint egyik csípejétől a másikig,ezt követi aztán a rajta található „országok" rész-letezése). A Második Kereskedő szerepéből (Mi-hályi Pál alakítja) szerb háborús maffiózót csináltDőry Virág jelmeze, és hát ne feledkezzünk mega már emlegetett Auksz Éváról sem, aki feketebőrökbe öltöztetett vampként jelenik meg, csaka szarvacskák hiányoznak a fejéről, hogy igazi(kis)ördöggé váljon. A „csúcs" azonban ebben akategóriában Fonyó István Dr. Csipet szerepé-ben. Ilyen idétlen kinézetű figurát szinte csakrajzolni lehet. Mint rémlátomás tűnik fel össze-

Novák Eszter legújabb rendezésének utolsójelenetében található egy mulatságos, ámroppant hangsúlyos mozzanat, amely azaddigi és az azt követő - sokkal inkábbteátrális, mint dramatikus -történésekhezhatározott interpretációs lehetőséget kínál. AzIskolamester (Schlanger András) bejelenti anagy mutatványt, nevezetesen, hogy ChristianDietrich Grabbe Petri György által fordított Tréfa,szatíra, irónia és mélyebb értelem címűdarabjának új színházi előadásában a kalitkábazárt Ördögöt játszó Magyar Attila megesziKonsztantyin Sztanyiszlavszkij A színészmunkája című könyvét. Mivel azonban váratlanulmegjelenik az Ör-

borzolt hajjal, kötéssel a fején, tébolytól átfűtötttekintettel a habókos vajákos. Mond is valamit,de az ilyen vizuális sokk után igazából már senkitsem érdekel.

A hangulat alakításában fontos szerepet ját-szik a színpadon álló Vujicsics Együttes zenéje.A balkáni dallamok egyszerre derűs és feszültatmoszférája illik a darab világához. A Tévedésekvígjátéka a legrövidebb darab a nagy brit mun-kásságában - és az előadás hatásossága ennek atömény rövidségnek is köszönhető. Az ikrek és aszülők egymásra találásakor igazi lagzihangulatkerekedik a színen. A színpadon helyet foglalóbátor nézők ekkor nyerik el jutalmukat, a széksorugyanis befordul a hátsó fal felé, ahonnanközelről élvezhetünk egy kis tűzijátékot. A szín-padon táncoló szereplők arcán igazi felszaba-dultság látszik, és a felspilázott finálé végül min-ket is magával ragadhat. Az előadás jó végki-csengését nem a formai megoldások skálája,inkább az akadályokat áthidaló társulati önbiza-lom és jókedv határozza meg.

William Shakespeare: Tévedések vígjátéka (NemzetiSzínház)Fordította: Nádasdy Ádám. Díszlet: Szlávik István. Jel-mez: Dőry Virág m. v. Zene: Vujicsics Együttes.

Rendező: Bruck János m. v.

Szereplők: Szakácsi Sándor, Sinkovits Imre, Végh Pé-ter, Széles Tamás, Kocsis György, Bede Fazekas Sza-bolcs, Tolnai Miklós, Huszár László, Fonyó István, Ko-vács Zoltán, Mihályi Pál, Botár Endre, Béres Ilona,Varga Mária, Peremartoni Krisztina, Soltész Erzsébet,Auksz Eva.

dög öreganyja, nem derül ki, hogy vajon az Ör-dög (és az említett színész) túlélné-e a pszicho-lógiai realista játékstílus „Bibliájának" meg-emésztését, de a kísérletre való felhívás (azelőadás ön reflexív mozzanataként értelmezve)így is deklarálja az egyik legerősebb színházitradíciótól való távolságtartás igényét. Ezt erősítitovábbá a domináns jelrendszerként felfoghatótérkoncepció is, mivel az egyes jelenetek olyan(viszonylag üres) terekben játszódnak, ahol min-dig látszanak a színház falai, berendezései, tech-nikai eszközei stb. (A díszlet Antal Csaba munká-ja.) Az Iskolamesternél, a kastély(ok)ban, illetve aszabadtéren játszódó események ugyanis há-

rom helyen, az Új Színház nagyszínpadán, a stú-diószínpadon és annak büféjében zajlanak. Anézők hol három oldalról, hol pedig két szimmet-rikus félkör alakban állják és ülik körül a szórvá-nyosan bedíszletezett játéktereket, amelyek ko-rántsem felidézni, hanem csak jelezni kívánják akülönféle helyszíneket. Elég ehhez itt egy asztalés három sor iskolapad, ott egy kályha és néhánykárpittal bevont (karos)szék, amott pedig a bü-fépulthoz épített fél domb. Az előadás tehát le-mond az illúzióteremtésről, és helyette az illúziólétrejöttének előfeltételeit próbálja tudatosítanioly módon, hogy beemeli a nézőt a játék terébe,és látszólagannak részesévé teszi.

A közönség helyszínről helyszínre történővándorlása - amely egyebek mellett a Stúdió Kegykori Woyzeck-előadását is emlékezetessétette - idegenvezetésszerűen történik, akárcsakPeter Stein híres berlini Ahogy tetszik-rendezé-sében. Az előtérből piros esernyővel utat mutatóMarika (Nagy Mari) kalauzolja a nézőket végig aszínházon, az első jelenet előtt pedig felhívja afigyelmet az egyik folyosón látható „panopti-kumra": a játszó színészeken kívül egy díszítő,egy nézőtéri felügyelő, valamint a súgó és azügyelő áll bábumereven a fal előtt, és kis táblahirdeti mindegyikük nevét vagy beosztását. A„célállomásként" szolgáló (meglehetősen szűk)terek aztán hasonló fizikai közelségbe hozzák anézőket a színészekkel, akik többször is tudo-mást vesznek a közönség jelenlétéről. Az Iskola-mester például megkérdezi, hogy milyen nap van,majd megénekelteti a nézőket; Mordax gróf elsőmegjelenésekor az Ördög beránt egy nézőt afotelba, ahol addig ült - korábban meg egymásikkal kidobatta a Gottliebchen által összetá-kolt keresztet; ugyanő utal arra, hogy zsúfolt aszoba, amelyet a kastélyban kapott; a Kovácspedig a nézők közé szaladva megkér valakit,hogy hajtsa félre a fejét, mert nem látja az Ördöglólábára újonnan felszerelt patkót. Majd ismétegy nézőt (jobban mondva egy „beépített" szí-nészt) kér meg az Iskolamester, hogy adjon nekisnapszot cukorral; egy másik jelenetben pedigMordax vonszolja ki őt a fejénél fogva. Az előadástehát többször is hangsúlyozza a játék és a kö-zönség színházi szituáltságát, ám az egyes törté-nések mégis teljesen függetlenek a befogadótól,aki a fizikai involváltságon (a néző- és játéktérközötti határ feloldásán) túl semmiképp nem válika cselekmény aktív részesévé. Pontosanérzékelteti ezt az a jelenet, amelyben Mordaxmegöli a tizenhárom szabólegényt: a közönségaz eléje húzott nejlon mögül nézi végig a gróf„agóniáját" (némileg emlékeztetve Kurtha/Pria-mus öngyilkosságára a Csányi János-féle Szent-ivánéji álomból), amelynek során az - extrémmozdulatok közepette -vörös folyadékkal teli kiszacskókat nyom szét a testén. Hiába jelenti beezután véresen és kifulladva, hogy a nézők cin-

KÉKESI KUN ÁRPÁD

SZÍNHÁZI KALAUZGRABBE: TRÉFA SZATÍRA IRÓNIA...

KRITIKAI TÜKÖR

Iskolamester: Schlanger András

kostársai lesznek Liddy kisasszony elrablásában,ahogy aztán feleslegesen visz fel Mollfeles is ti-zenkét nézőt a stúdiószínpad körfolyosójára - a(kínosan hosszú és unalmas) jelenet hatástalanmarad, mivel a passzív szemlélődésen kívül nemoszt semmiféle „szerepet" a befogadóra: nem-csak hogy cinkosi kinevezését teszi értelmetlen-né, de valódi perspektívaváltás híján még az ér-zékelés vagy a megértés speciális pozíciójábasem helyezi.

A térkoncepció mellett a teatralitás „kitakará-sa" olyan jelzéseken keresztül valósul meg, ame-lyek a dramatikus események idejét az előadásidejére, a szerepjátszást pedig konkrét színésziteljesítményekre vonatkoztatták. Az Ördög pél-dául csak akkor akarja Liddyt megszerezniMordaxnak, ha az - amellett, hogy megöli aszabólegényeket, és a legidősebb fiát filozófus-nak taníttatja- előadás után hajlandó felszedni apadlót borító vaslemezeket. Továbbá az Iskola-mester egyszer kiesik a szerepéből, és megkér-dezi magától: „Hogy is van ez?", sőt az Új Színházigazgatójának személyét is tudatunkba idéző„székely" szót kiejtve gyorsan hozzáteszi: „Ezt anevet ne halljam többet!" Amikor a Báró kötélenvezeti, szalmával szórja le, ügetteti, majd meg-korbácsolja a pórul járt Wernthalt és Mordaxot, aWernthalt játszó Fazekas István hirtelen feláll, ésdühöngve kirohan (akárcsak a játék abszurditásamiatt felháborodott Medve/Újlaki Dénes aZsámbéki Gábor-féle Übü királyban), a Bá-ró/Dengyel Iván pedig értetlenül néz a vádló te-kintetű Mordax/Horváth Csabára. Az előadás leg-végén aztán a többi szereplő a pokolba visszatérőÖrdög után kiabál: „Ati! Gyere vissza! Most jön ataps!" A „színház a színházról" aspektusának azelőadás értelemhorizontjába történő bevonásaazonban alapjában véve esetleges marad, mivela teátrális dimenzió nyílt vállalása nemigen törifel a produkció zártságát és a dramatikustörténések jelenre vonatkoztatottságának hiá-nyából fakadó idegenségét. Az előadás aktuálislétét tehát nem a nézőknek a játékban való rész-vétele, hanem magának a játéknak a determinált,ám kontingensnek tűnő szabályai biztosítják.

Az előadás felszíni nyitottsága mögötti „zártvilág" virtuális létezése jól érzékelhető példáulMarika szerepének változásaiból. A közönségcsoportját irányító, figyelmüket néhány ese-ményre (mondjuk, az Ördög fáklyafogdosására)

Hajdú István (Patkányméreg) és Magyar Attila(Molfells)

felhívó és az előadáson kívül álló pozícióját fél-szeg gesztusokkal jelző idegenvezetőt már azelső jelenetben „magába emeli" a játék: az Isko-lamester brutalitása elől megfutamodó Gott-liebchen (Horváth Csaba) helyett ő szalad beleabba a hálóba, amelyből aztán csak fizikailagszabadul ki, hiszen a további jelenetekben véglegneki kell Tobias mester bugyuta fiát játszania. Holkiskosztümben kíséri a nézőket, hol pedig barnanadrágban és abból kilógó ingben vesz részt acselekményben. A felemás helyzetet bonyolítjatovábbá, hogy az „igazi" tar fejű és kantárosrövidnadrágot viselő Gottliebchen a kastélybelijelenetben egyszer átszalad a színen, az Iskola-

mesternél játszódó lerészegedési jelenetben pe-dig végig ott ül Marika/Gottliebchen mellett, ésUnicumot iszik. Létezőként tételeztetik egy ön-törvényű dramatikusvilág a maga meghatározottszereplőivel együtt, egy világ, amelybe Marikacsupán úgy kerülhet be „kívülről", ha elkezdivalamelyik szereplő „sorsát" élni. A figura„életét" aztán persze végig kell játszani: Marikacsak azután tud kilépni Gottliebchen szerepéből,hogy Molfells helyett részegen „önmagát" löviagyon. A Gottliebchen mellett Mordax grófot isjátszó Horváth Csaba ekkor nyílt színenátöltözik, a „holtan fekvő" Marika/Gottliebchenhelyett pedig a súgó irányítja a nézőket alopsbrunni vadász-

KRITIKAI TÜKÖR

kastélyba, azaz a harmadik emeleti stúdiószín-padra. A dramatikus világ egyes figurái tehátannak ellenére önazonosak maradnak, hogy aszínészek néha kilépnek szerepükből, és meg-jegyzéseket tesznek a színházi helyzetre. Továb-bá egy-egy színész játssza ugyan az Ördög és anaivan hősies Molfells (Magyar Attila), a bátorLiddy és az Ördög öreganyja (Tóth Ildikó), adzsigolós Wernthal báró és a Kovács (FazekasIstván) szerepét, ám a játék nem teremt kapcso-latot a különböző szerepek között, amelyeket aszínészek mintha csak felöltenének, ahelyett,hogy különféle jelek révén „ott és akkor" létre-hoznának. (A figurák előadáshoz képest a priorilétezésének képzetét erősíti egyébként a panop-tikum is.)

Mivel a dramatikus szöveg nem a kauzálisdramaturgia alapján építkezik, „cselekménye"meglehetősen szimpla és sovány, a rendezés ajátékban szereplő karakterek kidolgozása feléfordult - ezeket azonban a színészeknek külön-böző színvonalon sikerül „megragadniok". A leg-árnyaltabb alakítás Magyar Attiláé, aki mind azÖrdög, mind pedig Molfells szerepében első-sorban mimikus és paralingvisztikus jelekkelmutatja meg az átmenetet a gyűlölet és a kiszol-gáltatottság, valamint a közönyös kiábrándultságés a naiv lelkesedés között. Talán ő az egyet-len,akinek sikerül nem pusztán komikus, hanemironikus figurá(ka)t teremtenie, azaz a szerepját-szás modalitását is folyamatosan érzékeltetnie.Egy-egy „jellemvonás" pontos megrajzolásávalkelti életre Schlanger András (széles gesztusok-kal és nagy hangerővel) a részeges Iskolamester,Fazekas István (lelassított vagy felgyorsult moz-gással) az unott Wernthal és a munka közbenegyfolytában locsogó Kovács, Hajdú István pedig(túlzó mimikával) a végtelenül hiú esztéta,Patkányméreg alakját. Többnyire színtelenre si-került viszont Dengyel Iván Bárója, Horváth Csa-ba Mordax grófja, Tóth Ildikó Liddyje és NagyMari Marika / Gottliebchen-alakítása. (A Zeke Editáltal tervezett ruhák jellegtelensége pedig csakelősegíti az egyes figurákra irányuló nézői figye-lem gyengülését.) A már említett szerepösszevo-nások dramaturgiailag megalapozottak (illetvepraktikus szempontból érthetőek) ugyan, de te-átrális funkciójuk és hatásuk a figurák létrejötté-nek, valamint a szerepjátszás egyes fázisainakredukált megmutatása miatt igen vitatható ma-rad. Sőt megfogalmazódhat a kétely, hogy vajonNovák Eszter rendezése játékstílus tekintetébenmódosít-e egyáltalán a realista színház horizont-ján.

A produkciónak a játékszituációra történő he-lyenkénti reflexióihoz hasonlóan esetlegesekmaradnak azok az asszociációk is, amelyeknekmás színházi előadásszövegekre való utaláskéntkellene beépülniük a befogadók tudatába. A fen-tebb idézett előadásokon kívül eszünkbe juthat

(az Ördög és Patkányméreg szavalásáról) a Szé-kely Gábor-féle A mizantróp; (a nézők elé húzottnejlonról) a Mohácsi János-féle Tom Paine; (azutolsó jelenet cirkuszi és revüszerű képeiről, aszétpukkanó vérlabdákról és a függöny mögöttjátszódó jelenetekről) a Hargitai Iván-féle Merlinavagy a puszta ország; a dombról Szikora Jánoshét évvel ezelőtti Carmen-rendezése, CsíkGyörgy díszletével. Ezek viszont nem tekinthetőkolyan pretextusoknak, amelyeknek játékba hoza-tala a színházi intertextualitást „gazdagítaná",vagy határozott irányba terelné az értelmezést.Az új színházi Tréfa, szatíra, irónia és mélyebbértelem tehát legfeljebb csak megidéz bizonyoselőadásokat, amelyek ugyan mögötte állnak, denem épülnek bele. Ez pedig fokozza az előadáskontextualizáltságának hiányát, hiszen Grabbedramatikus szövegének nincs magyar előadá-sokban konkretizálódó recepciótörténete, ezértNovák Eszter rendezése nem képes másértelmezésekhez viszonyítva meghatározni sajátinterpretációs pozícióját. Kontextust csupánolyan, par excellence teátrális problémákatelőtérbe állító és a színházi hatásfolyamatalapjaira rákérdező előadások jelenthetnek,amelyek az elmúlt két-három évadban váltak egy„új" színházi látás-mód szempontjábólmeghatározó jelentőségűvé

Magyar Attila, Nagy Mari (Marika-Gottlieb-chen), Schlanger András és Hajdú István(Koncz Zsuzsa felvételei)

- ezekhez képest viszont korántsem „hoz újat" ezaz előadás.

A Grabbe-ősbemutató legfőbb gyengeségeazonban mégiscsak abból fakad, hogy a befoga-dónak voltaképp semmi köze ahhoz, amit a játék-ban érzékel: az előadás csupán fizikailag mozgat-ja meg, ám a történéseket még a teatralitás szint-jén sem hozza közel a játékban való színészi ésnézői részvétel jelenéhez - ehhez legalábbis nemelég az autószereléshez szükséges csillagkulcsemlítése, az ördögfogásban szerepet játszó ko-tonok feltűnő maisága vagy a Liddy által használtszőrtelenítő lapocskák. A rendezésből hiányzikaz a végiggondolt értelmezés (és most nem aprecíz szövegelemzésről van szó), amely egyvagy több határozott szálra fűzné fel az esemé-nyeket. Természetesen nem valamiféle koheren-ciát kérek számon az előadáson, sőt még csaknem is a többnyire esetleges történések mögötti„miért?"-ek megválaszolását hiányolom, csupána majd' négyórás produkció meglehetős hatás-talanságának és kevéssé élvezetes voltának okaitpróbálom feltárni. Egyszerű volna persze azt azértelmezést elfogadni, miszerint az előadásnaképpen a Petri György által Grabbe egyik kulcsfo-galmának tartott középszerűséget tökéletesensikerült magáévá tennie, mint ahogy amellett islehetne érvelni, hogy Novák Eszter rendezése acímben említett „mélyebb értelem" dekonstruk-cióját hajtja végre. Az új színházi előadás ugyanisfolyamatosan játszik a többértelműséggel: a ter-mészetbúvárok színes búvárszemüveget visel-nek; az Ördög a kastélyszobába lépve kijelenti,hogy „Utálom a huzatot", miközben lerángatja a

KRITIKAI TÜKÖR

piros fotelt borító sárga vásznat; Molfells amentőakcióban használt kötelet a Bárónak adja,mondván: „lekötelezem magam önnek, Báró úr."Ezek a (szó)játékötletek feloldják a metaforikusés nem metaforikus jelentés dichotómiáját, és akülönböző jelentések váratlan egymásba csúsz-tatása révén egyértelműen komikus hatást érnekel. (Jó példa volt erre a Novák Eszter-féle Figaroházasságában az elájuló szereplő által követeltrepülősó és a zsinórpadlásról aláhulló „SÓ" fel-iratú zacskó.)

Mivel az ehhez hasonló mozzanatok a mé-lyebb és a felszíni értelem közötti határ feloldásátsugallják, még az a gondolat is megfogalmazód-hat, hogy „pofonegyszerű blődlit" látunk, amelymögött felesleges mélyebb értelmet keresni. Aszínházi előadásszövegben ugyanis minden fel-színinek nevezhető, hiszen mindazt, amit a befo-gadó értelmez és többértelműsít, először konk-retizálva jelenik meg. Radikálisan megfogalmaz-va: a színházban nem létezik olyan értelem,amely a befogadói aktushoz képest e l ő z e t e s e n

adott volna. Ez a gondolatmenet persze allego-rézisnek bizonyul az előadás „érzéki jellegének"kidolgozatlansága és koncepciótlansága miatt.Sőt éppenséggel az az eset áll elő, amikor adramatikus szöveg - némely posztmodernnek istekinthető jellegzetessége miatt (például Grabbefigurájának a szereplők közé emelése, az írottszerepek „papírszagúságának" hangsúlyozása, aszerepeket játszó színészek név szerinti említésestb.), amelyek azonban az előadásban jóformánelsikkadnak - jóval izgalmasabbnak ésélvezetesebbnek bizonyul a rendezésnél.

A közönséggel való kapcsolat folyamatosfenntartása, illetve színészek és nézők előadástzáró közös puncsivászata sem teszi tehát az ÚjSzínház előadását valóban nyitottá: a színháziaktivitás konstitúcióját vizsgáló, a történetképző-déshez nélkülözhetetlen tényezők (szöveg, szí-nész, néző) pozícióját újraértelmező, a teátrálismegkomponáltságot saját folyamatszerűségé-ben érzékeltető produkcióvá. (Jóllehet az elő-adásban „benne van" egy másik, a reprezentációproblémáját fentebb taglaló értelmezéssel kon-tesztáló értelmezés lehetősége is, ám - vélemé-nyem szerint - nem válik meghatározóvá.) Való-jában olyan, mint egy régi színházi kalauz átdol-gozott változata, annak teljes újraírása helyett:akármelyik részébe tekintünk is bele, nem szaba-dulunk attól az érzéstől, hogy az egészet mártúlontúl jól ismerjük.

Christian Dietrich Grabbe: Tréfa, szatíra, irónia és mé-lyebb értelem (Új Színház)Fordította: Petri György. Díszlettervező: Antal Csaba.Jelmeztervező: Zeke Edit. Dramaturg: Kárpáti Péter.Rendező: Novák Eszter.Szereplők: Magyar Attila, Schlanger András, FazekasIstván, Hajdú István, Dengyel Iván, Horváth Csaba,Nagy Mari, Tóth Ildikó.

Előre kell bocsátanom, hogy nagyon nem voltkedvemre való az az előadás, amelyet KissCsaba Shakespeare M a c b e t h című darabjábólrendezett. Nem az zavart, hogy „hozzányúlt" aklasszikushoz - a Vígben ebben az idézőjelesértelemben például nem nyúltak hozzá, még azerdő is elindult, annyira „hűek" maradtak, és azmég kevésbé tetszett -, hanem az, hogy úgyéreztem: csak elbánt vele. Amit csinált-meghagyott belőle, annak a magva nem más,mint az eredeti drámáé, csak lefokozva, padlásraalkalmazva, megpuhítva. Azaz: nem keletkezettsemmi olyasmi, ami a „trancsírozást" hitelesítettevolna.

Azért mondtam ezt most el - sommásan ésárnyalatlanul -, mert ezzel a Csehov-féle elő-adással a helyzet éppen fordított. Ha fontos len-ne, lehetne nevet is adni annak a színházi műfaj-nak, amelyben Kiss Csaba ezúttal utazott: végsősoron ez is „stílusgyakorlat". Abban az eredeti-ben persze valóban stílusok váltakoztak, ebben aKiss Csaba-félében pedig a helyzetek, mégis in-kább stílus-, mintsem helyzetgyakorlat; ez azutóbbi tananyagízű szó mindjárt a produkciólényegét csapná agyon.

Es ha már jól belebonyolódtam ebbe a műfaj-meghatározásba - amiről ráadásul előrebocsá-tottam, hogy nem is fontos -, „futok a pénzemután". Mert valaminek a meghatározása ténylegfontosnak látszik itt, de ez a valami nagyobblélegzetvételt kíván, több pontos mondatot.

D e mi lett a n ő v e l ? - ez a produkció címe,amelyben három színész Csehov-novellákbólszerkesztett trialógussorozatot ad elő. A nő -Irina Bikulina, akiről sok mindent megtudunk; aztnemigen, hogy mi lett vele; meghalt, ha igaz,kalandos és színes, ámde rövid élet után. A há-rom színész három zenészféleséget játszik, akiképpen Bikulina (miért nem Bikulin?!) bankár es-télyére igyekeznek; nem sietnek, beszélgetnek,anekdotáznak. Főleg Irina Bikulináról folyik a szó- a játék kevésbé.

A f e l l e l t d r á m a i s á g

Van egy Csehov-novella, S e b é s z e t a címe. Arrólszól, hogy a távol lévő fogorvos helyett a felcser

próbálja meg kihúzni a sekrestyés fájós fogát -és beletöri. A sekrestyés dühös, káromkodik, afelcser meg leparasztozza.

Van egy másik novella, annak meg Általánosműveltség a címe. Pjotr Iljics, a szegény fogor-vos panaszkodik kollégájának, Oszip Francics-nak, a „kövér, zsíros németnek", hogy rosszulmegy a sora. Mire az kioktatja, hogy az „általánosműveltség" hiánya a bajok igazi oka; az általánosműveltség pedig ez esetben nem más, mint amegfelelő látszat, stílus, külsőségek megterem-tése.

Kiss Csaba rendezésében van egy jelenet,melynek egyik főszereplője az a szegény„odesszai fogász", egy bizonyos „Misenyka",akibe - végül, Szívből, igazán - Irina Bikulinabeleszeretett, és nyomorban éltek, míg azasszony meg nem betegedett, a férfi pedig ránem kényszerült, hogy kölcsönért menjen gazdagkollégájához, Oszip Francicshoz. Aki - hogy„meg ne sértse" hajdani jó barátját - kölcsöntnem ad ugyan, de a külsőségek fontosságárólszóló hosszadalmas tiráda után megkériszegény kollégáját: húzná már ki helyette a kintvárakozó hajógyáros fogát. Es akkor a fogbeletörik.

Csakhogy. Az elsőként említett novellában ahelyzetnek az kölcsönöz - közel sem fekete ka-rakterű - drámai erőt, hogy az alkalmatlan éskritikátlan segéderő a hozzáértés látszatát meg-teremtendő, tudományoskodó blöffökkel ostro-molja és győzi l e a szerencsétlen pácienst, mi-nekutána természetesen csődöt mond, és ter-mészetesen nem okul belőle. A másodikban - ezsem a sötét tónusúak közül való - gúnyos pamf-let kerekedik a külsőségek leltárából; színi műfajtkeresve hozzá, e z leginkább monológ lehetne.Kiss Csaba előadásában viszont az összefüggé-sekbe ágyazott történet tragikus végkifejlet felékanyarodó epizódja ez, melyben a szerelméértaggódó szegény fogász kétségbeesésébenolyasmit tesz, amit egyébként nem tenne. Többolyasmit is: megalázkodik üresfejű, de gazdagkollégája előtt, belemegy egy képtelen ajánlatba,majd csődöt mond. Maga a kudarcos foghúzás -a bohózati kontextus kellős közepén - kétszerencsétlen ember párbajszerű küzdelme azéletért: az egyik szerelme életéért, a másik afájdalommentes életért harcol. Ráadásul: a kö-vetkező (A diplomata című novellából ideszer-

CSÁKI JUDIT

IRINA ÉS ANIMAKÉT KISS CSABA-ELŐADÁSRÓL

KRITIKAI TÜKÖR

Horváth Lajos Ottó (Aljosa), Honti György (Ju-ra) és Gyabronka József (Gyabkin) a győri elő-adásban (Benda Iván felvétele)

kesztett) epizód már az asszony halálhírét hozza;amúgy ez is bohózati gyökérből lett csehovi típu-sú dramolett.

Ennyiből is látható: Kiss Csaba nem pusztánollóval dolgozott, amikor összeszerkesztette ezt aszínpadi játékot. Sőt. Megírta a Csehovtólkölcsönzött motívumokból, de új centrumotalkotott mindegyik jelenetben, egyetlen elemetemelvén át változatlanul a Csehov-novellákból:azt a bizonyos, senki máséval össze nemtéveszthető, speciális és unikális, jellegzetescsehovi drámaiságot, amely- műfajtól teljesenfüggetlenül - minden írásban, a drámától ajegyzetig, még az író rengeteg levelében is,megtalálható.

Ez a drámaiság a legerősebb szervezőerő KissCsaba művében és rendezésében is. Itt viszontaz ő „találmánya" -fogékony leleménynek mon-dani talán pontosabb lenne. Ennek a fogorvososepizódnak a súlypontja például Csehov szövegénkívül, de ezen a bizonyos drámaiságon belültalálható. De ugyanez a helyzet a többi epizóddalis: az „orvosossal" például, nekem ez a kedven-cem; ebben feldereng ugyan az Ellenségek címűnovella, A tükőr című novellának-és bizonyáramásénak is, ha emlékeznék rá - egyik-másikkacskaringója, még távolabbról GoetheVillikirályának koromsötétt ragikuma is, de KissCsaba önálló és önmagáért a színműbenerőteljesen helytálló minidrámává szerkesztette.

Ennek a drámaiságnak lényeges eleme, hogybenne a történés és a helyzet sajátos viszonytalkot: utóbbi adja az előbbi súlyát, és nem - mintaz szokásos - fordítva. (Lehetséges, hogy ezáltalában a Csehov-drámák jellegzetessége.)

Visszatérve a fogorvosepizódra: a küzdelem, akét szemben álló szerencsétlen ember, és nem abeletört fog a drámai centrum. A fog beletörésekövetkezmény, amelynek szükségszerűen, ahelyzetből fakadóan meg kellett történnie.

Egyszer és sokszor

A fentiek után hihető vagy sem: a De mi lett anővel? szórakoztató, mulatságos, derűs előadás(akárcsak Csehov vígjátékai). Az első számú tar-talmi kérdésen, a fentebb körülírt, de csak mostkimondott szellemi koherencián kívül a színészekörömjátéka és a rendezés jó ritmusérzéke tesziazzá.

A három alkalmi csehovi alak - akik Bikulinaestélye helyett igyekezhetnének éppen a háromnővérházába is, igaz, inkább maszkban akkor-kapor egy-egy stílusos „félprivát" nevet: HorváthLajos Ottó Aljosa, Honti György Jura, GyabronkaJózsef Gyabkin. Szerepel még egy nagy-bőgőtokis, ő néha Bikulina, máskor börtön. Ezek osztják elaz egyes jelenetek szerepeit egymás közt - úgytesznek persze, mintha..., és ennyi-ben aszínházcsinálást is eljátsszák, parányi, detényleg csak parányi idézőjelet biggyesztve ajáték köré.

A váltások simák, szinte természetesek. A je-lenetek-terjedelemtől, pontosabban időtartamtólfüggően - mélyebb és felületesebb szerepfor-málásokat tesznek lehetővé; a „felületes" ezúttalannyit jelent: vázlatos, körvonalakkal megrajzoltskicc. Horváth Lajos Ottó orvosai - a szegényfogász meg a kisfiát gyászoló, megalázott doktor -igazán megrendítő figurák, Honti György póruljárt nagybőgősében az örök balek villan fel,Gyabronka bankárjában (a fogadásepizódban) amegrendülés, az ugyancsak általa játszott fogfá-jós hajógyárosban a fájdalomtól kiszolgáltatottáváló, cseppet sem nevetséges szenvedő ember.A rengeteg minialakítás túlnyomó része pontosés hatásos. A leplezetlen játék, az egyszeri (nohasokszori), tűnékeny (noha ismételt) színházi va-rázslás magával ragadó.

Animus és Anima

Úgy hozta a véletlen, hogy egymás után két esténis Kiss Csaba-produkciót láttam. Mielőtt másod-szor is - ezúttal a Bárkában tartott vendégjátékalkalmával - megnéztem volna a győri Padlás-színház előadását, az Animus és Anima című,Kiss Csaba által írott darabot láttam a Shure-ban,Tordy Géza rendezésében.

Ez az Animus és Anima egy másik, mostaná-ban nagyon is és egyre inkább „in" (azaz divatos)

KRITIKAI TÜKÖR

író, Csáth Géza művéből készült, az Egy elmebe-teg nő naplójából.

Az előadás bizonyítja: sikerült darabot kerekí-teni belőle. Ez a darab arról szól, hogy Gizella, acseppet sem átlagos - mert érzékenyebb, művel-tebb, érdeklődőbb - leány nem nagyon akarférjhez menni az anyja által kiválasztott jómódú,de nagyon unalmasnak látszó özvegyemberhez,viszont nagyon beleszeret a beteg anyjáhozkihívott orvosba, aki azonban nem nagyonakarja elvenni őt. Es még a háttér is izgalmas:egy tragédia folytán megtagadott vallás, egylázadó anya és egy kiszolgáltatott leányküzdelme.

Lélekpróbáló. Bele lehet őrülni. De eddig -mint darab - szimpla, játszható, érthető. TordyGéza mint rendező eddig meg is birkózott aművel - és, ha jól sejtem, Kiss Csaba drámaíróiereje is eddig tartott.

Mert amikor megjelenik a rejtélyes Animus -egy „pasztell" vagy annál is erőtlenebb színészialakításban egy fekete ruhás alak oson a színre,és válogatott ocsmányságokat (értsd: lelki kínzá-sokat) vagdos a törékeny és fogékony Gizellafejéhez -, akkora darab kisiklik az addig simánaklátszó vágányról, és színpadi összefüggések nél-kül gomolyog mindenfelé. Alighanem író ésrendező a megőrüléshez vezető út stációit jelöltevolna ezekkel a jelenetekkel, amelyek azonbaninkább zárójelbe tennék az addig nagyon is átlát-ható darabot, és egy másikat kezdenének. Ha...

Tímár Éva (Margit) és Balikó Tamás (Orvos) azAnimus és Animában

Gizella: Szabó Viktória (KonczZsuzsa felvételei)

Ha a színészek - nyilván a ren-dezőtől nem függetlenül - nem ját-szanák tovább és végig azt az előződarabot, a férjhez menés körül bo-nyolódót. De tovább játsszák - ettőlaztán a szegény Animus (és Gizellalelkének rejtett, őrülés felé tartómélyrétegei) még idegenebbek adráma világában, bár természetesennem lennének idegenek az eredetiíró, Csáth világában. Eb-ben azesetben azonban nem jött létre az aszellemi találkozó, melyből empátiarévén ugyan-olyan stílusos ráérzésszülethetett volna, mint a Csehovvalvaló randevúból.

Ezen az előadáson ugyanisCsáth Géza szellemét - avagy, le-gyünk stílusosak, lelkét - legin-

kább Dévényi Ritajelmezei és fő-ként díszlete idézikmeg. (Igaz, Dévényinek éppen

Csáthban van már rutinja - A varázsló álma címűfilm látványvilága is emlékezetes!) A mattfehér,szürkésfehér bútortöredékek, a fenn lebegőcsipkedarab, a gyönyörűségesen bevetett ágy, akopottas, de atmoszféradús textíliák egy valahaszép, lebomló, eredeti funkciójától mindmesszebbre kerülő otthon képzetét keltik.

A színészek viszont jól játsszák mindazt, amijól játszható. Tímár Eva remekül adja az egyszer-re lázadó és zsarnok anyát, aki betegségével ésboldogtalanságával zsarolja a lányát. BalikóTamás a Gizella vágyaiban megváltói szereppelfel-

ruházott orvost pontos gesztusokkal visszafo-gottnak, tétovának mutatja, és még a figura rej-teni kívánt belső drámájából is felvillant valamit.Kerekes József a vagyonos özvegy kérőben ép-pen azt játssza amilyennek Gizella látja a férfit;ez az illusztrációjelleg azonban sem nem bántó,sem nem durva.

Ami Szabó Viktóriát illeti - egy ideig nemszabadna (hogy finoman fogalmazzak) idegileglabilis nőket játszania. Ez a szerepkör nagyoneltalálta az előző bemutatóban (Isten Ágnese), shogy ebben az előadásban is illúziókeltő, részbenbizonyára ennek köszönhető. Mielőtt azonban aszerepkör alkattá válna, hasznos lenne más,szintén tehetséget próbáló feladatokkal megbíz-ni. Gizellája egyébként - egyszerűen rendbenvan.

Jakab Csaba nem segít - ki tudja, mennyitsegíthetne - azon, hogy ez a falon át közlekedőAnimus megtalálja helyét ebben a produkcióban.Őt a rendező sem találta ki; az absztrakció szín-revitele Tordyétól eltérő jártasságot kíván. Ígyaztán mindössze a kurta-furcsa vég, a levegőbenmaradó, lebegtetett hang helyett egy torz effektzárja az amúgy hagyományos előadást. Némizavart csend után azért kapcsol a közönség:tapsolni kell.

Kiss Csaba: De mi lett a nővel? (Győri Padlásszínház)Díszlet-jelmez: Csanády Judit. Rendezte: Kiss Csaba.Szereplők: Horváth Lajos Ottó, Honti György, Gyab-ronka József.

Kiss Csaba: Animus és Anima (Budapesti Kamaraszín-ház Shure Stúdió).Dramaturg: Magyar Fruzsina. Díszlet-jelmez: DévényiRita. Zene: Kamondy Ágnes. Asszisztens: Koór Gabri-ella. Rendezte: Tondy Géza.Szereplők: Szabó Viktória f. h., Tímár Éva, Balikó Tamásm. v., Jakab Csaba, Kerekes József.

KRITIKAI TÜKÖR

Egykor föllázadt a has ellen a / Test mindentagja, s azt így vádolák: / Hogy mint egyörvény vesztegel maga / Ottan középütt,renyhén, tétlenül, / Az ételt egyre nyelve stársival / A munkát meg nem osztva, míg a többi/ Lát, hall, gondolkodik, tanít, megy, érez, / S ígykölcsönös segélyadással a / közjóratörekszenek,az egész / Testnek javára" - így hangzik a Liviusáltal lejegyzett mese Shakespeare tragé-diájában, a Coriolanusban, s a legkülönbözőbbirodalmi, zenei idézetek játékában jön létre Már-ton László A tagok szerinti szépség című drámá-jának át-, illetve újraírása, esetleg folytatása aKolibri Pince évadnyitó bemutatójában. Az Ana-tómiai teátrum rendkívül expresszív képpelkezdődik: a munkásgyászinduló dallamára éle-sen villogó fehér fényben hat műtősruhába öltö-zött alak (a későbbi szereplők) állja körül a nézőkközé elhelyezett alumíniummosogatót, ahonnanvészjóslóan emelkedik fel és kezd csöpögni egyfehér rongy: a tüdő (az elszálló lélek). Így pusztulel aTest, amelynek gyilkosai, a testrészek előszörpróbálnak meg szabadon „élni" és „életben" ma-radni.

A tagok élő és holtvoltának relativitását, illetve(legalábbis a történteket racionálisan figyelőnéző számára) a kiinduló helyzet paradoxonát azélő színészi test és a színpad fölött futó sodro-nyokra felfüggesztett bábok (Orosz Klaudia fan-táziadús munkája) összjátéka érzékelteti. A művivilágot egy emberi csontváz fehér alapon stilizáltrészei: malacfej, sarkantyús láb, csipkekesztyűskéz, vörös erekkel átszőtt szív, hosszúbélcsatorna és a műtőasztalon felénk fordítottszájjal fekvő, zsákra emlékeztető gyomornépesítik be. A zsarnok halálát és a központivezetés szükségességét a Fejnek az egyikműtős (Bodnár Zoltán) által mozgatott bábjajelenti be; gépi hangja akkor válik természetesenemberivé, amikor a közös ellenség, az ékszerezőés valutázó Gyomor (Kormos Gyula) bűneitsorolja fel, aki eközben - a műtő alatt - jóízűenelrágcsálja a darab egyet-len természeteskellékét, egy piros almát. A számonkéréshezcsatlakozik a többi testrész is, amelyeknekbábokkal jelzett nembeliségét a jel-mezek és amintegy belépőként elhangzó zenei idézetekkonkretizálják (Novák János munkáját KocsisGábor remek zongorajátékában élvezhet

jük): Marci bácsi bordalára, sarkantyús csizmá-ban bokázva, illetve bányászcsizmában, mun-kásruhában, füle mögé dugott cigarettával jelenikmeg a Láb (Németh Tibor) és a Bélcsatorna(Szívós Károly); a tarka miniszoknyás Kéznek(Tisza Bea) „Nem kell más, csak egy albérlet", avörös estélyibe öltözött Szív (Farkas Éva) szavaitpedig a Porgy és Bess szerelmes dallama kíséri.Az „összefüggés" helyett az „összeütközést"előnyben részesítő „tagtársak" vezetőt választa-nak, ám az (immár szmokingba öltözött) látni ésgondolkodni egyedül képes Fej csak a Gyomortanácsaira támaszkodva tudja megszerezni a ha-talmi pozíciót és a Szív kezét. A szerelmi vetély-társat, az ellene szavazó Bélcsatornát (ahogy akésőbbiek során valamennyi tagot) elnyeli azelőadás végére degeszre növő Gyomor, akistrandpapucsában és barna mackójában a meg-változott körülmények között is otthonosan mo-zogva, az első perctől fogva kezében tartja adolgok irányítását.

A rendezés hangsúlyosan a rendszerváltás (ésnem a műsorfüzetben ígért „szenzualista böl-csesség") horizontjából értelmezi a parabolát: aszínpadi alakok a szocialista társadalom osztá-lyait, rétegeit, magatartástípusait (munkás, pa-raszt, értelmiségi, a dolgozó kisember, felka-paszkodott politikusné, haszonleső élősködő)képviselik, ahogy a színpadi történéseket is atestrészeknek az elmúlt negyven év nyomtalanuleltűnt politikai áldozataira emlékeztető meggyil-kolása tagolja. A Gyomor az MSZMP hajdani elsőtitkárának hanghordozásában győzködi a Fejet,aki az ő tanácsára vonul vissza rövid (kényszer)pihenőre, mialatt megtörténik az ellenségeselemek likvidálása. A vezető politikus a Szózathangjaira érkezik vissza, és a darab végén azatombombák kulcsaként emlegetett Szikra gyu-fával pusztítja el önmagát (bábját). Csak a nézőnmúlik, hogy megérti-e az utalásokat, felismeri-e amunkásmozgalmi indulókat. A kereszt alakúszínpad, amelyről a Tagok a Test halála után semléphetnek le, illetve egyes effektusok (a Tagokeltűnését, a Test halálát villódzó fényjel és acsöpögő „lélek" magasba emelkedése jelzi, aGyomor és a többiek viszonyának változását pe-dig eltérő intenzitású lábdobogás kíséri) néha-néha felvillantják a példázat általános jellegét. ARuszt-féle szertartásszínház kellékeinek és ma-gának a bábhasználatnak a lehetőségeit azonbana rendezés az absztrakciónak és a tipizálásnakcsak ezen a(z alacsony) szintjén használta ki.

Az, hogy az előadás inkább tekinthető jó szó-rakozásnak, mint „keserű példázatnak" - leg-

Kormos Gyula (Gyomor) és Tisza Bea (Kéz)(Kádár Kata felvétele)

KISS GABRIELLA

AMI MEGEMÉSZTŐDÖTTMÁRTON LÁSZLÓ: ANATÓMIAI TEÁTRUM

KRITIKAI TÜKÖR

alábbis az általam látott két előadás közönségre-akcióiból erre lehet következtni -, a remek nyelvijátékoknak és a rendkívül dinamikus, szuggesz-tív színészi munkának köszönhető. A társulatminden tagjának vannak olyan pillanatai, amikor afigyelem a játék mikéntjére, magára a színészimegoldásra irányul. Különösen az esetenkéntkiváló hangmoduláció (például a beszéd és astilizált ének közti finom váltások), illetve az olyanegyszerű mozgáselemek tűnnek fel, mint példáula Láb és a Kéz műviségében megkapó futkosása.Éppen ezért sajnálatos, hogy az előadásnak azok

Egyetlen nagy kérdés motoszkál a fejemben (asok kicsi mellett), mialatt Nagy András DonJuan, a sevillai, a kővendég és a szédelgőcíműdrámáját nézem a Merlin Szín-házban a TháliaTársaság előadásában: lehet-e, érdemes-e ma,a XX. század végén, egy új korszak küszöbénszínművet írni Don Juanról, tudunk-e még bármiolyasmit leírni, elmondani ezzel a történettelkapcsolatban, amit korábban nem mondtak el?A kérdés azért is tűnik helyén-valónak, mertNagy András szellemes és okos, kitűnő verbálishumorral rendelkező munkája nyilvánvalóan azegyik legtiszteletreméltóbb kudarc a Don Juan-(fiktív és szak)irodalom tengerében. Elmélyültengondolkodó szerzőről tanúskodik, aki vélhetőenolyan tárgyról írt darabot, amely már régótakedves a szívének (amint azt a Don Juanhozhasonlóan összművészeti ihletésű „one womanshow"-jából, az Almából is tudjuk, különösenizgatja a csábítás témaköre, illetve azok aszemélyiségek, akik a csábítás művészeténkeresztül kérdeznek rá a létezésre, próbálnakmegtudni valamit saját létbevetettségükről). Adarab irodalmi-zenei utalásai világossá teszik,hogy a szerző mindent ismer, mindenről tud, amiaz elmúlt három évszázadban a sevillai szédel-gővel kapcsolatban napvilágot látott. Lehet, hogyépp ez a baj, itt keresendő a „minden a helyénvan, a megközelítésmód árnyalt, a megvalósítás

Bregyán Péter (Masetto), Kubik Anna (Zer-lina), Újvári Zoltán (Don Juan) és Szirtes Gá-bor (Sganarelle)

a részei, amikor a színészek bábjaikból kinyúlva(a szavakat kísérve) csak kézfejükkel kommuni-kálnak egymással, ötlettelenek és megoldatla-nok, pedig remek lehetőség kínálkozna a fino-man kidolgozott és humoros hatású test- ésjelbeszéd kialakítására.

Márton László: Anatómiai teátrum (Kolibri Pince)Zene: Novák János, Kecskeméti Gábor. Bábok: OroszKlaudia. Rendezte: Ruszt József.Játsszák: Bodnár Zoltán, Farkas Éva, Kormos Gyula,Tisza Bea, Szívós Károly, Németh Tibor.

elegáns, de az egész valahogy mégsem műkö-dik" érzésének a forrása. Nagy András talán túl-ságosan is sokat olvasott és gondolkodott; túlsokat bízott az intellektusra és keveset az intuíci-óra, pedig a szigorúan intellektuális megközelí-tés a Don Juan-mítosz esetében óhatatlanul el-szegényítéshez vezet, mert ennek a mítosznak aszó mágiáján túl az érzetek és képek mágiája iseredendően sajátja. Nagy András nyelve kétség-kívül képekben gazdag, izgalmas és invenciózus,élvezet hallgatni - ha azonban egy Don Juanrólszóló drámában a képiséget kizárólag (vagy

főként) a verbalitás hordozza, akkor óhatatlanulhiányérzetünk támad, mert valódi érzékletességés dinamizmus helyett csupán az érzékletességabsztrakciójában részesülünk.

Don Juan, az Örök és Univerzális Csábító képeolyan régóta él az európai köztudatban, hogy azaz érzésünk, mintha örök időktől fogva létezne.Pedig csak valamikor a XVII. század derekánjelent meg a kultúrtörténetben ez a két archetí-pust (a nőhódítót és a halottgyalázó-istentagadót)is magában foglaló, ambivalens és lenyűgözőszemélyiség, hogy alig százötven év alatt szédítőkarriert fusson be minden létező színházi,irodalmi és zenei műfajban. (A képzőművészetcsak azért maradt semleges terület a számára,mert a sevillai egyik leglényegesebb attribútuma,a mozgás, még inkább a folytonos ener-giaáramlás a festészet vagy a szobrászat eszkö-zeivel kevéssé megragadható.) Don Juan nagykorszaka (ekkor készül a legtöbb variáció a té-mára) a XVII., még inkább a XVIII. század. Ekkorszületnek azok a művek, amelyek mind a mainapig meghatározóak közös Don Juan-képünkszempontjából: Tirso de Molina, Moliére és Mo-zart alkotása. Minden ezután készült vagy ké-szülő Don Juan-dráma, -novella, -zenemű és -film velük száll vitába, rájuk reflektál, a fentidarabokhoz képest vagy az ő ellenükben állítvalamit. Furcsamód azt az alapvető viszonyításipontot, amelyet Mozart operája vagy Moliéretragikomédiája képvisel, egyik feldolgozásnaksem sikerült meghaladnia, bármilyen izgalmasak,érdekesek is egyébként. Ritkán tartjuk őketegyértelmű remekműveknek, s amikor DonJuanról beszélünk, mind a mai napig sokkalinkább Tirso de Molina, Moliére vagy Mozarthősére gondolunk, semmint Puskinéra, Byroné-

SEDIÁNSZKY NÓRA

EGY MÍTOSZ ALKONYANAGY ANDRÁS: DON JUAN...

KRITIKAI TÜKÖR

ra vagy akár Montherlant-éra.Mintha az egyre bizonytalanabbáváló világban, egyre viszony-lagosabb, egyre inkább devalválódóértékek között nehezebb lennemegragadni az immoralitás, arelativizmus és a szkepsziskétségbeesett hősét, mint a XVIII.századnak a többség számára mégbiztos fogódzókat kínáló közegében.Talán úgy is fogalmazhatnánk: minélinkább egy illúziótlan, varázsátólmegfosztott világban élünk, minél in-kább kor- és sorstársunkká válikDon Juan, minél közelebb vanhozzánk, annál nehezebb beszél-nünk róla - s ha mégis meg-tesszük,jóval kisebb hatásfokkal tesszük,mint tette egykor Tirso de Molinavagy Moliére.

Éppen ezért a XX. század csupánlátszólag kedvez a témának:mindenkinek, aki Don Juanról akarírni, meg kell küzdenie a demitizációproblémájával. Napjaink Don Juanjamár nem hős, nem mágikus figura,még kevésbé megfejtésre váró titok.Freud-nak hála, valószínűleg egykicsit túl sokat is tudunk róla ahhoz,hogy ugyanolyan szenvedéllyel éslelkesedéssel közelítsük megalakját, mint amikor még csaksejtéseink voltak, áttételeken ésmetaforákon keresztül fogalmaztukmeg, mit is jelent a szá-munkra. Mindent agyonbeszélő,információ-túl-tengésben ésjólértesültségben szenvedő korunksokkal inkább a Don Juan-disszertációknak és -elemzéseknek kedvez,semmint vele kapcsolatos új drámák írásának.Nagy András műve is ezzel a problémával küzd:mindent elmond Don Juanról, amit 1997-ben tudnilehet róla, és ezzel óhatatlanul is elszegényíti azta történetet, amely-nek varázsa többek közöttmegfoghatatlanságában, az elhallgatásban, akimondhatatlanban rejlik. Már volt szó a beszédközponti - és szerintem ezáltal tökéletesen téves -szerepéről: Don Juan számára csakugyan fontosa beszéd, a szöveg mint az önkifejezés egyikeszköze, de ugyanakkor azt is tudja, hogy „amirőlnem lehet beszélni, arról hallgatni kell". Ahelyett,hogy valódi szituációkat és akciókat látnánkviszont a színpadon, okos, fanyarul szellemesfejtegetéseket hallunk Don Juanról, arról, hogykicsoda is ő valójában, a férfi-nő viszonyról,Istenről, életről, halálról és így tovább. Aszínpadi történések hangsúlyozottan a régi DonJuan-klisék ironikus imitációi, ebből azonbanmég nem születik valódi dráma.

Varga Mária (Elvira)és Újvári Zoltán (IlovszkyBéla felvételei)

Érvényes, bár gyakran kissé közhelyes igazságo-kat hallunk a szereplők szájából, mint például azt,hogy az élet nagy bábjáték, amelynek mozgatója(talán) az Isten, ezeket az igazságokat azonbansehol sem hitelesíti érvényes, jelen idejű színpadivalóság. Donna Anna, Elvira, Sganarelle folyton„jókat mond", ahelyett, hogy igazi, konfliktusosviszonyba kerülne Don Juannal, pedig a színpa-don mindig több hitele van a hatásosan felépített,igazi feszültséget hordozó jelenetnek, minta drá-mai formába bújtatott filozofikus értekezésnek,legyen bármily elegáns és stílusos. A másik alap-vető gond az, hogy a darab Don Juanja sokmindent azért mond és gondol, mert a hagyo-mány így írja elő (nem véletlen a rengeteg, kü-lönben frappáns, szórakoztató utalás az elődök-re, főként Mozartra). A különböző elemzésekkövetkeztében mára szinte tényként kezelendő,

hogy a hős a csábításon keresztülvalójában az életéből kétség-beesetten hiányolt értelmet keresi,létezésének céltalanságát, ürességétpróbálja leplezni, az adott színpadivalóság azonban - előzetesismereteinken kívül - semmivel semindokolja meg, miért éppen ilyen DonJuan, és miért gondolkozik éppenígy.

Új Don Juan-kép helyett tehátcsupán a sok régebbi alapján készültmechanikus vázat kapunk,gondolkodásra, belefeledkezés-resem csábít semmi, egyrészt, mert adarabban már minden olyanmegállapítás elhangzott, amelyhez -jó esetben - nekünk kellett volnaeljutnunk; másrészt, mert nincstörténet, cselekmény, amelybebelefeledkezhetnénk. Nyilvánvaló(vagy legalábbis mi a mai fejünkkelnyilvánvalónak tartjuk), hogy amikorDon Juan elcsábít egy apácát, vagyvacsorára invitál egy halottat, akkoregy feltételezett univerzális Rendnekdob kesztyűt, mint ahogy az isevidens a számunk-ra, hogy a nőktestén át „Istenhez akarjaátszeretkezni magát". Attól azonban,hogy ebben a darabban ezegyértelműen ki is mondatik, és afenti olvasatot nem csupán azalkotás egésze sugallja, még nemlesz feltétlenül „modernebb" a mű,mint anagy elődöké - legfeljebb kevesebbet

bíz a fan-táziánkra.

Csiszár Imre rendezése láthatóan nem törek-szik a darabból hiányzó érzékletesség „pótlásá-ra", a rendelkezésére álló eszközöket - látvány,zene - inkább a darab szövetén átsugárzó iróniafelerősítésére használja. A történet szereplői eb-ben az értelmezésben kivétel nélkül elrajzolt ka-rikatúrák, kellően pontos körvonalak nélkül. Fá-radt bábjátékot, unalmas, sem a szemet, sem aszívet nem gyönyörködtető marionetteket látunkegy olyan jellegtelenné stilizált játéktérben,amely a hagyományos Don Juan-helyszínek(Donna Anna erkélye, templom, erdő) felidézéseellenére sem képes atmoszférát teremteni, mégpuszta illusztrációnak is kevés. (A díszlet SzlávikIstván munkája.) Szakács Györgyi jelmezei ezút-tal is pontosak, szépek, ám önmagukban nemértelmezhetők. Don Juan Tenorio „valós" korára, aCsiszár Imre által homályosan a „mítosz idejé-nek" nevezett siglo de oróra nem utalhatnak,hiszen a színpadi történés gondosan kerül min-den konkrétumot, a realisztikus ábrázolásmódtól

KRITIKAI TÜKÖR

is távol vagyunk; ahhoz viszont, hogy valóbanstilizációról legyen szó, tudnunk kellene, ponto-san mit is stilizálnak, azon túl, hogy egy DonJuan-darabban általában „valahogy így", azazkicsit spanyolosan, kicsit klasszikusan szoktaköltözni a szereplők. (Értsd: mantilla, spádé, kö-peny, fekete kelmék, apácaköntös stb.) Ráadásulaz előadás még inkább „varázstalanít", mintNagy András szövege, valószínűleg innen is ereda képek enervált sablonszerűsége, bár a másodikrészben két olyan mozzanat is van, amikor némifeszültség, a különösség és a titok atmoszférájalopakodik be az addig a maga hűvös józanságá-ban, játékos unalmában korrekt előadásba: DonJuan és Elvira második találkozásakor, illetveannál a valóban lírai-poétikus jelenetnél, amikor ahárom asszony, Don Juan lakomájára tartva,útközben összetalálkozik, és öltözködés, szépít-kezés közben mintegy félálomban, hangosangondolkodva életük nagy szerelméről mesélnek,nem is a többieknek, inkább önmaguknak, anél-kül, hogy észrevennék: ugyanarról a férfiról vanszó. A jelenetet szürreális hangulata, álom ésvalóság közötti sajátos lebegése emeli az egyéb-ként meglehetősen „gyalogos" empátiával ké-szült előadás fölé.

A címszereplő Újvári Zoltán egyértelműenrossz választás az események „mozgatott" moz-gatójaként. Nem azért, mert nem klasszikus fér-fiszépség -valóban nemez Don Juan lényege, acsábítás virtuozitása aligha függ a vonások sza-bályosságától -, hanem mert hiányzik belőle aza sajátos, lenyűgöző szuggesztivitás, a személyi-ség minden létező korlátot szétfeszítő ereje,amely Don Juant mindenki életében hívatlanfőszereplővé, központi figurává teszi, függetle-nül attól, hogy éveket vagy csak egy órát töltöttel vele. Bár a szemünk előtt játszódnak le az

Kétféle úton látszik haladni a rendszert váltottmagyar színház: az egyik irányzat - némileegyszerűsítéssel szólva- kitartóan menetei akereskedelmi színjátszás flitteres lépcsőfokain,és zenés-szórakoztató bulvárprodukciókkaligyekszik meghódítani a mindinkábbkikapcsolódásra, elvarázsolódásra és intenzívszórakozásra vágyó publikum kegyeit. Ki akarjaszolgálni a nézőt, és az már csak egy-egy társulatigényességén, felkészültségén,

események, nem érjtük, miként sikerült ilyenfontosságra szert tennie, s hogy életének-halálá-nak nemcsak e világi, de transzcendens tétje isvan. Es miután ezúttal is olyan centrális szer-kezetről van szó, amelyben döntő jelentőségű afőszereplőhöz való viszony, a többiek is meg-sínylik a szó szoros értelmében központi szemé-lyiség hiányát. Az elcsábított, majd elhagyott nőkközül Varga Mária elfojtott szenvedélyektől vib-ráló apácája emelkedik ki. Pontosan érzékeltetiaz utat, amelyet Elvira jár be a magába zárkózás-tól a „kinyílásig", egy teljes asszonyi sors válla-lásáig, annak minden magaslatával és mélységé-vel együtt. (Valószínűleg nem véletlen, hogy ép-pen annak a két jelenetnek van ereje és intenzi-tása, amelyben ő fontos szereplő.) Kubik AnnaZerlinája, Igó Éva Annája túlságosan is egysíkú:az előbbi a ki tudja, hányadik variáció az életre-való, kikapós parasztlány figurájára, és ezúttalAnna sem több groteszk karikatúránál: első meg-jelenésekor még van néhány frenetikus pillanata,de azután egyre jobban elszürkül. A férfiak tábo-rából Szirtes Gábor Sganarelle-jét érdemes meg-említeni minta legélettelibb alakot ebben a sajá-tos Don Juan-panoptikumban, neki köszönhetőaz előadás néhány igazán mulatságos pillanata.A többiek - Ottavio, a Komtur, Masetto - mind-össze szükséges kellékei egy olyan előadásnak,amely csupán hivatkozni tud egy nagy mítoszra,tartalommal, főként új tartalommal azonban nemtölti meg.

Nagy András: Don Juan, a sevillai, a kővendég és aszédelgő (Thália Társaság, Merlin Színház)

Díszlet: Szlávik István. Jelmez: Szakács Györgyi. Zene:

Márta István. Rendező: Csiszár Imre.Szereplők: Újvári Zoltán, Bitskey Tibor, Igó Éva m. v.,Mécs Károly, Szirtes Gábor, Varga Mária, Kubik Anna,Bregyán Péter, Széles Anna, Meszléry Judit.

tehetségén - és persze finanszírozottságán -múlik, hogy milyen színvonalú produkciókkalakar-ja megnyitni a nézők pénztárcáját, hiszenfölismerte, hogy a színház ugyanúgyszolgáltatás, mint bármi mása szabad piacivilágban, amely a kereslet-kínálat törvényeiszerint forgalmazható.

A másik irányzat ugyanilyen kitartással -megint csak leegyszerűsítve - a drasztikusanromló feltételek közepette is társadalmi érzé-kenységű színházat akar létrehozni, olyan pro-

dukciókat, amelyek esetében nemcsak a mit ésa hogyan többnyire esztétikai köntösben jelent-kező problémái z izgalmasak, hanem a kinek, amiért s a milye világképpel erkölcsi-művészikérdésfeltevései is. A két irányzat között perszeszéles átjárhatóságú folyosó nyílik (nem beszélvea nehezen definiálható alternatív színházaktömeges megjelenéséről) - a műfajok, műfor-mák, stílusok és formálásmódok gazdag sokszí-nűségében artikulálja magát újra meg újra azezredvég színháza.

Kaposvár nyolcvanas évekbeli nagy korsza-kának ellen(zéki) színháza főképp társadalmi re-levanciájával jelölte ki e társulat helyét, szerepéta rendszerváltás évtizedére (ami perszeegyszer-re jelentkezett művészi és stilárismegújulás-ként), miközben egy pillanatra semmondott le a legszélesebb közönségrétegeketmegszólító tradicionális műfajokról ésműformákról - az operettjátszástól alegkülönfélébb zenés és szórakoztatóműfajokig.

A fenti eszmefuttatást két vadonatúj Miller-repríz inspirálta; úgy látszik, Kaposvárott s aJózsef Attila Színházban is a hatvanas évek si-kerdarabjaiban vélik megtalálni a kornak adekváttársadalmi drámákat.

Az ügynök halála

Kaposvárott realista játékot formáinak Millerdarabjából. Ha nem születik új magyar dráma (?),amely a jelen idő, drasztikusan átalakuló és bru-talizálódó világunk konfliktusait tudná érzékenyenmegjeleníteni, előveszik a hajdani amerikaisikerdarabot, Az ügynök halálát. A század köze-pén született dráma, a milleri vízió az elüzle-tiesedő világról, az úgynevezett fogyasztói társa-dalom erkölcsi csődjéről akár még alkalmas islehetne a kibontakozó korai kapitalizmus gyötrel-mes drámáinak, emberi frusztrációinak megjele-nítésére. Újsütetű társadalmi dilemmáink szer-kezete, a sokszor megidézett eredeti tőkefelhal-mozás egzisztenciális és pszichikai léthelyzeteiszámos ponton érintkeznek a harmincas évekAmerikájának válságkorszakáéval. (Az előzmé-nyekben, a hagyományokban, az érzékelésmód-ban s a kiútkeresés stratégiáiban persze fényév-nyiek a távolságok.)

Mivel házal Willy Loman évtizedek óta? - kérdiMiller a negyvenes évek végén születettdarabban. Csak az az ember életképes, aki érvé-nyesülni tud? - kérdezhetné a rendező, amikor

Miller darabját viszi mai színpadra. ZnamenákIstván, a kaposvári előadás rendezője azonbannem aktualizál, hűséges akar maradni a szöveg-hez, a milleri dramaturgiához s a drámatörténetiidejéhez. ldőutazásra invitálja hát mai nézőjét.Igaz - az előadás legalábbis erről tanúskodik -,

KOVÁCS DEZSŐ

FRIZSIDERKAPITALIZMUSKÉT MILLER-BEMUTATÓ

KRITIKAI TÜKÖR

képzeletét nemigen gyújtotta fel a dráma. Üzem-biztos megoldásokra törekszik. Lebonyolítja ajátékot, jól-rosszul, kisrealista-naturalista ha-gyományokat követve. Aprólékosan bíbelődik azéppen színen levő szereplő mozgásaival, szituá-lásával, de nemigen törődik az összjátékkal. Föl-mondja és nem értelmezi a drámát, így aztán ajátékban könnyen elsikkadnak vagy elhalványul-nak az emberi viszonylatok. Kidolgozatlanul ma-radnak a drámai szituációk. Nem eléggé motiváltpéldául Willy élethazugságokra légvárakat építőöncsalási mechanizmusának pszichológiai mű-ködése, miként az sem, miért hiszi olyan maka-csul, hogy fia, Biff, megveti és gyűlöli őt.

Znamenák rendezésében nem elcsigázott, ki-merült, idősödő apa érkezik haza az amerikaiátlagpolgár amerikai átlaglakásába, hanem kicsitflegma, kicsit cinikus és megzavarodott, de mégerőteljes, javakorabeli férfi. Kovács Zsolt Willyjeinkább mintáz kigolyózott középkorút, mint haj-lott korára kifacsart öregembert. Az életkornakpersze nincs túl nagy jelentősége a figura meg-jelenítésében, de a középnemzedékivé transzpo-nált apa s fiatal felnőtt fiai drámai összecsapásá-ból könnyen elillan a Miller által érzékenyen meg-rajzolt feszültség. A fiúknak nem egy, a halállalfarkasszemet néző, mindennel leszámoló, össze-roppanó öreggel kell megmérkőzniük, hanem

Kovács Zsolt ( Willy Loman), Lecső Péter (Biff)és Keszég László (Happy) Az ügynök halálában

érett férfival, aki akarnok zsarnokként próbáljarájuk erőltetni életvezetési szokásait, mániáit.Kaposvárott nem arról „szól" Az ügynök halála,hogy Willy Loman összeroppan az egzisztenciáliskiúttalanság terhei alatt, s fiai szeretetében vélimegtalálni a feloldozást totális életkudarca alól,amelyet végül önkéntes halálával hitelesít. Csa-ládi perpatvarrá, férfiak kakaskodásává és iszap-birkózásává redukálódik a társadalmi fogantatá-sú sorstragédia. Ráadásul a másfajta szerepkö-rökben lubickoló, kiváló Kovács Zsolt sem találigazán hangot Willy figurájához: szétterpesztettkarjaival, szélesen hadonászó, szüntelenülprédikáló mozdulataival és hanghordozásávalegydimenzióssá fokozza, merevvé és statikussáteszi a figurát, amivel leginkább Willyösszeroppanásának pszichikai folyamatait, azöncsalás, a szín-lelés, a mazochistaélveboncolás alakváltozatait hitelteleníti: nemgyőzi színészi hajlékonysággal az ügynökfigurájának lélektani drámáját. Izgágaságában iselmosódott arcélű, indulatosságában is szürkemarad. Igaz, a rendező sem segíti értelmezni,kibontani figurájának rétegeit.

A szereposztás elég felemásra sikeredett, s aszínészek összjátéka ezúttal meglehetősen hul-lámzó képet mutat a Csiky Gergely Színházban.A mezőny legjobbja egyébként Lecső Péter Biffje:szenvedélyes, erőteljes, robbanó érzelmektől át-fűtött és valódi frusztrációkkal szembenéző férfi,aki nem akar kinőni a kamaszkorból. Kialakulat-lan személyiség, aki ugyanakkor már ösztönösenérzi, hogy kisembersors jut osztályrészéül.Önmagával meghasonlott személyiség, merthiszen érzi, tudatosítja és le is reagálja önnönjelentéktelenségét, azt, hogy nem tud megfelelnikörnyezete elvárásainak. Nemcsak pontosantudja, mennyit ér (az adott társadalmikonstellációban vajmi keveset), hanem szenvedis önnön jelentéktelenségétől. Férfikorba érkezettfiút mintáz a helyi rögbicsapatból, aki nem tudfelnőni, holott már felelősen kellene rendelkezniesorsáról. Le-cső Biffje sorsdrámaként éli meg aperemvidekre sodródottak, a fogyasztóitársadalom alján evickélők kisszerűenmegalázott létét. Viharos „elő-életét", kudarcaiés bűnei krónikáját persze inkább elmeséli,mintsem eljátssza.

Mivel a dráma egyik alapkonfliktusát jelentőösszecsapás, az apa és bálványozott fia szem-benállása meglehetősen haloványra és vértelen-

Kovács Zsolt és Tóth Eleonóra (Mary) a kapos-vári előadásban (Simarafotó)

• KRITIKAI TÜKÖR

Pillantás a hídról

Tünetértékű, s alighanem jellemző a korra, hogy aJózsef Attila Színház Aluljárójában is Millertadnak, egészen intim stúdiókörülmények között.(A premieren szorosan egymásra tolt székekentanulmányozhattuk szomszédunk légzéstechni-káját, figyelmezve kezekre, lábakra - a rácsokkalmegosztott, parányi, levegőtlen tér ekként beren-

dezve kevéssé bizonyul alkalmasnak a produkciónyomon követésére.)

A Pillantása hídról rendezőjének, Gaál Erzsé-betnek valamivel több szerencséje volt Millerrel,mint a kaposváriaknak. Olyan időtlenül hiteleskonfliktusforrásra lelt a sokat játszott darabmélyretegeiben, amely kortársi szenvedélyek föl-szikráztatására adott módot számára. Rendezésenem a bevándorlólét kiúttalanságát kutatja törté-neti és szociográfusi érdeklődéssel s érzékeny-

Kecskés Karina (Catherine), Szakács Tibor(Rodolpho) és Mihályi Győző (Eddie) a JózsefAttila Színház előadásában

séggel, hanem általános érvénnyel mutatja föl abeszorítottságba, mozdulatlanságba és kiútta-lanságba rekedt életek sorstragédiáit. Gaál értel-mezésében Eddie Carbone, az egykor bevándo-

re sikeredett, az előadásba időről időre belo-pakszik az unalom, hosszú percek telnek el üres-járatú téblábolással, erőtlen dialógusokkal. A si-keres nagybácsi groteszk mintaképét megtes-tesítő Ben (Szarvas József) emlékképszerű át-masírozása a színen nem szervesül a játékba,díszítőelem marad csupán, illusztratív példázat, sez nem elsősorban Szarvas már-már érzelem-mentes alakformálásának köszönhető. Charley(Spindler Béla) mesterkélten magas fejhangonvihog, míg Tóth Eleonóra érzékenyen formáz egyaggodalmaskodó anyát, megtört házicselédet, akisarokba szorítva kemény is tud lenni.

Keszthelyi Kinga dramaturgként eléggé enge-dékenyen bánt Miller szövegével, s - nyilván arendezővel együtt - megkegyelmezett a terjedel-mes epikus részeknek, amelyek olykor menthe-tetlenül „leültetik" az előadást. Mert hát, valljukbe, a produkció legalábbis ezt látszik igazolni, amilleri dramaturgiát alaposan kikezdte az idő. Azidősíkokkal tagolt drámai szerkezet nemhogy re-velációszámba nem megy, hanem inkább kimó-doltnak hat.

Znamenák rendezése minden ízében követke-zetesnek bizonyult az előadás kivitelezésében: aprodukció látványvilága, színpadképe (díszlet:Ágh Márton, jelmez: Rajnai Gitta) korhűségébenis meglehetősen statikus és invenciótlan. A nyitóképben felhőkarcolók apró fényei ragyogják kör-be a Loman-ház nyomorúságos, földszintes mi-liőjét. Az intim, illetve az időutazásos epizódoknémelyikében éles megvilágításban ottfelejtőd-nek a magasba nyújtózkodó paravánok, az elő-térbeli történések disszonánsan artisztikus kont-rasztjaként. Willyék ócska, lepusztult konyhájá-ban, a szüntelenül nyitva hagyott ajtajú hűtő-szekrény mögött falióra függ a falon, fél egyetmutatva rendületlenül. Folyamatosan éjjel van?Megállt az idő a Loman-házban? Nem, az óraál-lás inkább arra figyelmeztet, hogy a tárgyak nemműködnek rendeltetésszerűen Znamenák elő-adásában. Willynek fájdalmasan az éjszakába ha-sító fékcsikorgásos öngyilkossága után az utójá-tékban fényes fekete függönyt eresztenek alá aszínpadnyíláson, a gyászt érzékeltetendő. Érde-kes megoldás. Tovább lehet fejleszteni. Jól meg-választott drapériákkal meg lehetne kísérelni el-játszatni a színpadi történéseket.

KRITIKAI TÜKÖR

rolt külvárosi dokkmunkás súlyos lelki terhekethurcol magával: iszonyú belső feszültségben él.Nyüszít a beszorítottságtól, de nem tud kitörniabból az élethelyzetből, amelyet társadalmi pozí-ciója jelölt ki számára. Jobb sorsra termett, moz-gékony észjárású és gyilkos indulatokkal meg-vert férfi, aki céltalanul és önpusztító módonlázad a rá szabott sors s a fölismert társadalmiigazságtalanságok ellen. Gaálnál nem akkor kez-dődik Eddie drámája, mikor felesége unokafivéreimegjelennek a színen, s egyikük, Rodolphoelveszi tőle titkon öntudatlanul is imádott neveltlányát, Catherine-t (Kecskés Karina főiskolai hall-gató játssza érzékenyen, viháncoló cserfesség-gel), hanem már a játék legelső pillanatában,amint hazaérkezik, s döbbenten állapítja meg,hogy lánya felnőtt nővé érett, s ő még mindigbálacipelő rakodóember. A József Attila Színház-ban valódi személyiségdráma bontakozik ki aszemünk előtt: Eddie attól szenved, hogy nem jutegyről kettőre, nevelt lányára ugyanaz a külvárosiprolisors vár, mint őrá, holott szeretne abbólkiszakadni, ráadásképpen - önmaga számára isváratlanul - férfiként is kudarcot vall a jószívűenbefogadott, femininül piperkőc ifjú rokonnalszemben. Gaál drámaértelmezésének mikéntjeAlfieri ügyvéd alakjának átfazonírozásában ispontosan tetten érhető: Eddie Carbone atyai jóbarátja, a társadalmi jogrend tiszteletre méltó,

makacs védelmezője az előadásban roppant fizi-kai szenvedésektől gyötört becketti véglény, akiéletfunkcióit csak bonyolult és ormótlan elektro-mos szerkezetekkel tudja gyakorolni, miközbenmegváltónak hitt jogászi szövegeit szajkózza.Gaál rendezői munkálkodása a milleri társadalmiés pszichológiai sorsdráma végletekig való lefo-kozására irányul: beszükített térben, elvakult, zsi-geri indulatoktól vezérelt, fizikai brutalitásokigfajuló összecsapások játszódnak le a szereplőkközött. Mondjuk, Eddie atyáskodólag bokszolnitanítja ifjú rokonát, Rodolphót, ám férfiúi évő-dése mélyén gyilkos indulatok parázslanak, hi-szen a fiúnak nevelt lánya iránti spontánul ki-fejlődő, laza érzelmei tudatosítják benne önnöneltitkolt szerelmét. Mérkőzésük hamar vad dula-kodássá, gyilkos élethalálharccá fajul: Eddie őr-jöngve alázza porig vetélytársát. De ugyanilyenlefojtott, szenvedélyes indulatok munkálkodnak amásik befogadott bevándorlóban, Marcóban is: aKaszás Géza megformálta férfialak másból sem

Szakács Tibor, Mihályi Győző és Vándor Éva(Beatrice) a pesti előadásban (Koncz Zsuzsafelvételei)

áll, mint izzó benső tűzből és robbanékony, némaindulatokból.

Gaál előadásának legnagyobb érdeme, hogyplasztikusan mutatja fel figuráinak benső feszült-ségét, tomboló szenvedélyeik csapongását, ki-számíthatatlanságát, tétovaságát és félelmetes-ségét. Olyan világot állít elénk, amelynek lakóitkivetkőzteti magukból a társadalmi kényszer, akikszándékuk ellenére aljasulnak el és válnak -önmaguk számára is meglepő módon - gyilko-sokká. Eddie-t Mihályi Győző játssza - szikárszenvedéllyel, szilaj tűzzel és nyers indulatokkal.Finom eszközökkel érzékelteti Eddie robusztusszemélyiségének elmozdulását, bomlását; azt alélektani folyamatot, ahogy lappangó féltékeny-sége életre hívja eltitkolt szerelmi szenvedélyét.Egészen addig ura Eddie figurájának, amíg érzel-mei tudatosulását, kifejlődését és fölhabzásátvetítheti elénk. A csúcson, a kitagadási és gyil-kossági jelenetben megtörik játékának íve: a fi-gura vad és végletes érzelmi hullámzásait márnem győzi követni és ökonomikusan megmutat-ni. Ugyanez jellemzi az egész produkciót: az en-semble-munka íve, dinamizmusa megtörik, azelőadás majdnem végig kiegyensúlyozott ritmusakapkodóvá, hullámzóvá válik a kulcsjelene-tekben.

Gaál és alkotótársai bátran nyúltak hozzáMáthé Elek kissé megfakult fordításához: sza-

KRITIKAI TÜKÖR

badszájúan nyers, kortársi kifejezéseket ültettek aszövegtestbe, jelenetdarabkákat helyeztek át, sAlfieri szövegét gyilkosan ironikus záradékkalegészítették ki. Az elekromos szerkentyűk élet-mentő kalodájába zárt, megrokkant ügyvéd tele-fonos tanácsadást tart a szexuális eltévelyedé-sek jogi megítélésének lehetőségeiről. BánffyGyörgy visszafogott rezignációval, alázattal ésöniróniával formálja szikárrá a gyötrelmessényomorított életű jogász figuráját; míg VándorÉva rebbenő tekintetű, reménytelenségbe bele-fásult, kiégetten lázadó asszonyt formái Beatricealakjából.

Itt is, minként Kaposvárott, jelentékeny sze-repet kap a játékban egy előtérbe tolt, lerobbanthűtőszekrény: söröket vesznek elő belőle, szün-telenül csapkodják-nyitogatják, családtagkéntszidalmazzák. Mindkét előadásban az Újvilággroteszk szimbóluma, a fogyasztói lét valóságos

A Tangóval kapcsolatban legelőször azt akérdést kell föltennünk, hogy mit mondhatnekünk 1997-ben Magyarországon Mrožek1964-ben született és lassan klasszikussáváló abszurdja. A Tangó cselekményét- amelyben a normák és hagyományoknélkül élő családot a fiatal Artur akarja megváltania formák, majd az eszme segítségével, devégül a nyers erőszakot képviselő Edek kezébekerül a hatalom - csak egyetlen szempontbólnézve értelmezhetjük: a fasizmus, illetve ma mára kommunizmus történelmi kialakulásánakgroteszk parabolájaként. A Tangó erénye, hogyennél az egyszerű történelmi-politikaipárhuzamnál bonyolultabb értelmezési rétegeketis kínál a befogadó számára. A politikum mellettjól kidolgozott társadalom-lélektani típusokatsorakoztat fel, s mindezt dramaturgiailag abohózat elemeire építi. Egyik összetevő semeléggé meghatározó azonban ahhoz, hogy egyszínházi előadást egyedül rá lehessen építeni: apolitikai vonatkozások erőltetése s egy adottkorhoz kötése végtelenül sematikussá tenné azelőadást, míg több példa

Szegedi Erika (Eleonora), Tábori Nóra (Euge-nia), Blaskó Péter (Stomil) és Kaszás Attila(Edek)

és imaginárius megtestesítője. Mire kifizetik azutolsó részletét, fölmondja a szolgálatot. Mígzakatol, kitárt ajtaján át kékes hullaházi fény vetüla játékszínre.

Arthur Miller: Az ügynök halála (Csíky Gergely Színház.Kaposvár)Fordította: Ungvári Tamás. Díszlet: Ágh Márton. Jel-mez: Rajnai Gitta. Zene: Dévényi Ádám. Rendező: Zna-menák István.Szereplők: Kovács Zsolt, Tóth Eleonóra. Lecsó Péter,Keszég László, Kocsis Pál, Ébl Helga, Spindler Béla,Szarvas József, Serf Egyed, Kovács Magdolna, TóthRichárd, Megyes Melinda, Antal Márta.

Arthur Miller: Pillantás a hídról (József Attila Színház)Fordította: Máthé Elek. Díszlet: Paseczky Zsolt. Jelmez:Benedek Mari. Rendező: Gaál Erzsébet.Szereplők: Bánffy György, Mihályi Győző, Vándor Éva,Kecskés Karina f. h., Kaszás Géza, Szakács Tibor m. v.,Vész Ferenc, Szalai József.

azt jelzi, hogy a Tangó csak bohózatként sem állmeg a színpadon (bizonyíték erre a sikerületlen1985-ös pesti színházi előadás, valamint az1993-as nyíregyházi is, amely társadalmi vígjá-tékot akart csinálni a darabból).

A Tangó értékállóságát mutatja, hogy ma, anagy kelet-európai rendszerváltozások és a kom-munizmus döglött oroszlánjának évek óta tartórugdosása után is élnek a dráma üzenetei a rendés a rendetlenség (merész gondolati csavarral akonzervativizmus és a liberalizmus) értelméről, avilágtól elrugaszkodott gondolkodásról, delegfőképpen az eszmék, értékek, normák hiá-nyának fenyegető következményeiről. Szoktákugyanis mondani, hogy a tartós értékválság ép-pen megfelelő táptalaj a diktatúra kifejlődéséhezazaz akár a mai zűrzavarban is elképzelhető,hogy Edek egyszer csak fellép a szépen megte-rített asztalra.

Tompa Gábor, a Kolozsvári Magyar Színházigazgató-főrendezője régóta kapcsolatban állMrozek Tangójával, hiszen 1981-ben a bukarestifőiskolán rendezte meg, négy évvel később pedigKolozsvárott. A mostani pesti színházi elő-adáslényegében ez utóbbi gondolatmenetét ésfelépítését követi. Ugyanakkor színházszocioló-giai szempontból is érdekes vállalkozás abszurddrámát a Váci utcai színház javarészt polgáriközönsége előtt bemutatni (igaz, a Pestiben márkorábban is kísérleteztek hasonlóval, de abszurdmű elég ritkán aratott sikert). Az előadás elsőnegyedórájában most is érezni a közönségvisszafojtott döbbenetét a szokatlan játékmód, afurcsa díszletek lés a torz jelmezek miatt. A rá-hangolódási fázis után azonban az előadás lé-pésről lépésre magához köti a közönséget, s nemis ereszti el egészen a befejezésig.

A játéktér összevissza berendezése (BothAndrás) avítt polgári szalont idéz, ahol Mrožekhangsúlyozott instrukcióinak megfelelően meg-található a jelképes értékű menyasszonyi ruha, agyerekkocsii, Eugeniusz bácsi évtizedek óta nem

JOÓB SÁNDOR

ATTÓL FÜGG, HONNAN NÉZZÜK?SŁAVOMIR MROŽEK: TANGÓ

KRITIKAI TÜKÖR

hordott lovaglónadrágja és persze a díszes rava-tal is, amelyre Artur büntetésül fölfekteti a ren-detlenkedő nagymamát. A ravatalhoz hasonlópredesztináló jelentéssel bír az ajtóra felakasztottnyúlánk bábu is, amely - legalábbis az én értel-mezésemben - Artur végét és Edek erőszakoshatalmának eljövetelét előlegezi (bár más forrás-ból tudom, hogy a bábuval a rendező csakStomil, az apa egyik régebbi művészi kísérletéreutal, értelmezésemet ennek ellenére is fenntar-tom). A reális vonatkozások gyengítését szolgál-ja a tér torzítása a két hátsó ajtó közötti különb-

séggel: a vörös függönnyel letakart bal oldali ajtóormótlanul magas, míg a középen lévő a szokott-nál jóval alacsonyabb, ám rendkívül széles. Aravatal több funkciót is betölt az előadás folya-mán: a művészetre felesküdött apa színpadnakhasználja, a csábító Ala itt próbálja rávenni azeszmékbe belegabalyodott Arturt a férfias cse-lekvésre, s a kipárnázott emelvény végül igazihivatását is betölti, amikor a nagymama szépen,természetesen ráfekszik, és csak úgy, mindenkiszeme láttára meghal. Figyelemre méltó a szín-padi látvány változása, amikor Arturnak és se-

gédjének, Eugeniusz bácsinak hatalomátvételeutána bútorokra a rend látszatát keltő fehér huzatkerül, de alatta ott marad a korábbi rendetlenség.

A közönség kezdeti megrökönyödését felte-hetően leginkább a színészek hajmeresztő kiné-zete okozza. A jelmezek (Király Anna) ugyanisebben az esetben jócskán túllépnek az egyszerűjellemzés és praktikusság szempontjain, és rikítóhangsúlyosságukkal igazi látványelemmé válnak.Az előadás stilizált világának kialakításábanfokozott szerep jut a színész testét néhol eltorzítóízléstelen ruhakombinációknak vagy éppen a leg-egyszerűbb eszközökkel jellemző öltözetnek. Ka-szás Attila „edekségét" nagymértékben KirályAnna groteszk jelmeze határozza meg: kék-fehércsíkos, ujjatlan póló, a lábakat idétlenül elvéko-nyító feszülő farmer, sárga zokni és fehér bőr-cipő. A bricsesznadrág a magasított sarkú cipő-vel furcsa manószerű alakká formálja Tábori Nó-rát (nagymama), Harkányi Endre (Eugeniusz bá-csi) elegáns felsőruhája mellé rövidnadrágot vi-sel, Blaskó Péter (Stomil) pedig vásári komédiá-ba illő nagy pocakot kapott. E harsány jelmezek-kel szemben Arturt kékesszürke Mao-öltönybe,Alát pedig egyszerű fehér hálóingszerű ruhábaöltöztették. Az előadás vizuális hatását gazdagítjaaz is, hogy a szereplőket alkati szempontból isszerencsésen válogatták össze. Az aprócskanagymama, a szikár, vékony Artur a mellé szegő-dő törpe Eugeniusszal, a finom Ala, az életerősanya, a kövér és idétlen mozgású apa, valamintEdek, a két lábon járó kandúr különböző variáci-ókban rendkívül hatásos színpadi összképekethoznak létre.

A Tangó drámai világa szándékoltan nem reálistérre és helyzetekre épül, s ezen belül a szerepeksem valós emberi jellemeket ábrázolnak, inkábbviselkedésformák megszemélyesítői. Am éppen adráma több lehetséges értelmezési rétege miattezek az alakok egy-egy jelzésben emberiszemélyiségként is megnyilvánulnak. A stilizált-sághoz szükséges elemelt beszédmódot BlaskóPéter uralja a legmagasabb szinten. Végig érzi ésérezteti, hogy Stomil csupán a szerző által moz-gatott marionettfigura, a „szent művészetre" fel-esküdött dilettáns emblematikus alakja. Néhol avásári bábjátékok kövér hőbörgőire emlékeztet,de Blaskó jól aknázza ki az emberi vonások meg-mutatására kínálkozó lehetőséget is, amikorhosszas elméleti fejtegetés után bevalljaArturnak, hogy bár a feleségével háló Edek ellensem-milyen ésszerű kifogást nem tud felhozni, deszíve szerint már régen kicsinálta volna a koszoskezű házibarátot. Szegedi Erika Blaskó erőteljes

Artur: Alföldi Róbert

KRITIKAI TÜKÖR

eszközeinél finomabban, de hasonlóképpen ha-tásosan használja a realista színészi hagyomány-tól eltérő beszédmódot. A karakteres HarkányiEndre inkább az egyszerű bohózati komikumraalapoz; érthető, hiszen ebben a hatalomhoz tör-leszkedő figurában sok életszerű emberi vonásvan. Tábori Nórának csak egy-két rövid megnyil-vánulásra van lehetősége, ám a gyerekes nagy-mama halála előtt eléri a természetes bölcsességállapotát, s az előadás fordulópontján ő tart tük-röt a többiek elé, amikor felteszi a kérdést: „Kikvagytok ti?" Az Alát alakító Balázsovits Editteljesen érzéketlen az előadás egészétmeghatározó stilizált játékmód iránt, s a pusztanőiességen kívül semmilyen más vonást nem tudfelrajzolni Ala szerepében. Alföldi RóbertArturként a tőle már ismert kiabáló, hisztérikusfigurát alakítja. Újra kiderül, hogy nem tudkövetkezetesen részeget játszani, de ahatalomról szóló monológ köz-ben ügyesenalakul át kegyes prófétából félőrült diktátorrá, steszi végül idézőjelbe az egész beszédet egyutolsó, komikus hangsúllyal. A rendezés Arturalakjában leginkább a mindenen át-gázolóelméleti forradalmárt hangsúlyozza; az azonban,hogy a józan belátását elvesztő anti-Hamlet istulajdonképpen jót akar, nem érvénye-süleléggé. Edek figurája ezzel szemben - ha

Térden járt tangó (Koncz Zsuzsa felvételei)

lehet ilyet mondani - rokonszenvesebb a kelleté-nél. Kaszás Attila az előadás nagy részében mint-ha letompítaná az Edek zűrzavaros lelkébenszunnyadó sötét erőket, s a figurát inkább szere-tetre méltó, bugyuta „természet gyermekének"ábrázolja. Észrevétlenül tesz-vesz, ruganyos lép-tekkel ólálkodik Ala körül, és ahogy Eleonoramondja róla, „amikor leül, úgy ül, mint maga azülés, egyszerűen, de tökéletesen". Bár sokrosszat mondanak el róla, jelenléte kezdetbennem zavarja érezhetően a többieket. Igy minden-esetre jóval nagyobb a .meglepetés, amikorerőszakkal átveszi a hatalmat. Az erőszak egyéb-ként nem annyira Edek tetteiben nyilvánul meg(a szerző hangsúlyozott instrukciói ellenére Arturleütése például nem elég hiteles és brutális),sokkal inkább tetten érhető Kaszás egyetlenfenyegető mondatában, amikor hatalomra kerül-ve üvöltve szólítja fel Eugéniuszt cipője kifűzésé-re. Az eredeti szöveghez toldott színpadi b...meg itt igazán helyén van, és kellő nyomatékosítóerővel bír.

A logikusan és gördülékenyen felépített elő-adás sikeresen oldja fel a közönség kezdeti ide-genkedését, megnevettet, majd észrevétlenül ve-zet át komorabb gondolati mezőkre. Tompa Gá-bor rendezése finom kézzel fejti ki a darab ab-szurd, komikusi és tragikomikus vonásait. Mamár azonban úgy tűnik, hogy politikai-történelminézőpontból a befejezés nem hat kellőképpen.Tompa ugyan kicsit átdolgozta a zárlatot, így abefejező tangót nem Edek és Eugeniusz táncolja,hanem a térdelőalakok rángatóznak egymaguk-ban a rádió hangjára, miközben Edeknek márcsak a hangja hallható. Megjelenik egy fényké-pezőgépét kattogtató fotós is (mediátor?), s avégén fehér lepel olvasztja eggyé az egész társa-ságot. A Tangóból mai szemmel azonban inkábbEdek észrevétlen hatalomra jutásának mechaniz-musa az érdekes, semmint egy beköszöntő szoft-kommunizmus vagy bármilyen más tiltó-engedődiktatúra lényegének közhelyes felvillantása.

Sławomir Mrožek: Tangó (Pesti Színház)Fordította: Kerényi Grácia. Díszlet: Both András. Jel-mez: Király Anna. Dramaturg: Visky András. Rendező:Tompa Gábor.

Szereplők: Tábori Nóra, Harkányi Endre, Blaskó Péter,Szegedi Erika, Alföldi Róbert, Balázsovits Edit, KaszásAttila.

KRITIKAI TÜKÖR

Ibsen: Solness építőmester, Feydeau: Bolhaa fülbe, Csehov: Három nővér, Max Frisch:Don Juan, Shakespeare: Antonius és Kleopatra.- Bulgakov: Őfelsége komédiása,Déry-Presser: Képzelt riport..., Csehov: Sirály,Michael Frayn: Ugyanaz hátulról, Shakespeare:II. Richárd. - Shakespeare: Ill. Richárd, Miller:Pillantás a hídról, Bernstein: West Side Story,Tony Kushner: Angyalok Amerikában, Békés Pál:Össztánc.

Hogy mi ez a különös lista? Önkényes, némimínőségingadozásokat is mutató, mégis reve-latív: ez a Vígszínház évadnyitó bemutatóinaknévsora, az 1970-74, 1980-84, 1990-94 közöttiöt-öt évből. (Éppúgy választhattam volna évtize-denként a második öt évet is.) Köztük sok emlé-kezetes siker, érdekes vállalkozás. A közönségtöbbnyire bejött rájuk.

Akár pironkodni is lehetne - nemcsak a szín-háznak, valamennyiünknek -, ha felidézzük az1997. szeptember 27-i évadnyitó bemutató már-is fakuló emlékét. Tudjuk, változtak az idők. Még-is, muszáj ennyire együtt rohanni velük éppen amagyar színházi kultúra egyik fellegvárában? Avalamiről egyszer csak átnyergelni a semmire?

Pedig a választás első látásra akár mégmerésznek is tűnhet. Négyszemélyeskamaradarab a hatalmas színpadon, a legendás,annyit hivatkozott ezerkétszáz férőhelyes nézőtérelőtt. Kihívás? Kockázat? Nem. Szuperbiztosítás.Jönnek, amerikai sikerrecept szerint klónozva, apetek - a kedvenc háziállatok. Pitbulltartótólpincsibarátig, bizonyára akad az új középosztályberkei-ben számos telt házra való műpártoló.

Ez volna a baj? Az életben először kellett eltű-nődnöm rajta: nem teszi-e kétségessé kritikusikompetenciám a tény, hogy nem vagyok állatba-rát. Ámbár hobbijaim valaha nekem is voltak,gyűjtöttem képeslapot, cigarettásdobozt, bélye-get, mégsem emlékszem, hogy magánéletemet eszenvedélyecskék egyszer is veszélyeztettékvolna. Igaz: a kutya nem tárgy, hanem elevenjószág. Készséggel elhiszem, hogy gyengéden,sőt szenvedélyesen lehet kötődni hozzá. No deennyire? Állásfelrúgásig, feleséghanyagolásig?

Halász Judit (Kate) és Tahi Tóth László(Phyllis)

A monomániáig? És ha igen: okvetlen a drámaiműnem látókörébe kívánkozik a probléma?

No persze A. R. Gurney, az amerikai darab-gyárosok újabb generációjának egyiktermékeny képviselője, ravaszabb ennél. Többhúron is ját-szik. Először is tematikát újít. NeilSimon kiöregedett a levendulaszagú giccsből.Követte a dramatizált kórképek hosszú szériája;megjelentek a gyengeelméjűek, a vakok, anyomorékok, az aggok, a homoszexuálisok,majd az AIDS-esek. Es mire a kórismék kezdtekkifogyni, íme, A. R. Gurney megnyitja az újszériát. A házi kedvence-két. Ez a sor is véges,de ezen még kár bánkódni, egyelőre a legelejénvagyunk. A kutyáknál. Igaz, a mű egyiklegízetlenebb poénja már sandán céloz amacskákra is. Ok következnének? Logikusvolna. Es Eszenyi Enikőben máris ott azeszményi macska, hiszen vampos pillanatai in-kább emlékeztetnek Tylette-re, mint Tylóra.

De ezen túl: milyen mély is, milyen duplafenekű ez a pet-darab! A kutyatartásszenvedélye átcsap az egzisztenciális síkra. Amidlife crisis-

SZÁNTÓ JUDIT

JÖNNEK A PETEKA. R. GURNEY: SYLVIA

ban vergődő, tehát a legszebb menedzserkorbanlévő, a közönség soraiban nagy számban repre-zentált amerikai férfi unt állásából, megposhadtházaséletéből menekülve egész frusztrációjátszublimálja az ebkultuszban. Sylvia, a szuka pe-dig igazi négylábú pin up girl, aki nemcsak aparkon, hanem a szerelem egész skáláján végig-futtatja a gazdit: a kezdeti fölényes közöny utánbelekóstoltatja a lassan felizzó, majd mind lobo-góbb, végül mindent elsöprő szenvedélybe, akizárólagos birtoklás vágyába, a mardosó félté-kenységbe, a dacos szakításba, majd a csendesbeletörődésbe, az elégikus búcsúba, mígnemélete alkonyán az egymáshoz fakult házaspár úgyüldögél, a régi sláger szerint, egymás kezét fogvaa kandalló előtt, hogy közben a kimúlt Sylviafényképén andalodik... A konfliktust lebegő két-értelműség relativizálja, a nézőtéri gazdik nem-csak kutyaimádatukat, de szerelmi félrelépéseiketis átélhetik, már-már legalizálhatják. Szó mi szó,ügyes. Es az már talán nem állatbarátság, inkábbgusztus kérdése, hogy feldobog-e a nézői szív, haa csábos vamp tócsát hagy a padlón, tüzeléstmímel, avagy mint elhangzik, bélgőzöket ereget.(Vitrac „pétomane"-ja, a szépségesszellentőművész Ida juthat eszünkbe, még a szó-tő is hasonló.)

Az immanens gusztustalanságon túl - amivégeredményben egyéni ízlés kérdése, innennézve hercig vagy ne adj' isten magvas is lehet,ami amonnan viszolyogtatóan triviális - véghe-tetlenül jelentéktelen az egész. A legsivárabb köz-helyek szintjén mozog minden szituáció, minden

KRITIKAI TÜKÖR

mondat, minden rendezői és színészi feladat.(Sylvia szerepe is legföljebb technikai kihívás.)Nézőtéri hamburger. Úgy hódít-e majd tért, minta junk food-hálózat?

Marton László, aki pályája elején a szórakoz-tató színház ideológiai okokból elhanyagolt terü-letén a legígéretesebb rendezői tehetségnek mu-tatkozott, akkor elhárította a sürgetést, jóllehetannak idején a vígszínházi szórakoztatás Fey-deau-t és Molnárt jelentette. A klasszikusok von-zották, a rendezői színház akkoriban kitáguló,termékeny, izgalmas terepe. Most, direktorként,évtizedek múltán visszakanyarodik, finomanszólva, jó néhány szinttel Feydeau és Molnár alá.Munkája - hogy stílusos legyek - szobatiszta,hibátlanul trimmelt. A színészek - megannyi kö-zönségkedvenc - viszont tetten érhető kedv nél-kül abszolválják szolid-szürke kliséfiguráikat. Lu-kács Sándor korrekt, pontos, ízlésesen árnyalja aszürkét. A comebackjét ünneplő Halász Juditmegpróbálja elhitetni a „hegedülő hóhért": amegcsalt, hervadó feleséget, aki azonban egyszemélyben Shakespeare-specialista. Kár, hogyJánoskúti Márta - ami nála ritkaság - rendkívülelőnytelenül öltözteti. Tahi Tóth LászlónakGurney hármas szerepet írt; a szerző egyébként

Lukács Sándor (Greg), Halász Judit és EszenyiEnikő (Sylvia) (Koncz Zsuzsa felvételei)

is kedveli ezt a mindig hálás, nézőámuldoztató,de egyszersmind óhatatlanul ripacskodásra csá-bító technikai fogást. Mint macho kan kutya - aszerelmi rivális - macho gazdija, még elegánsantompított, de a levedlett alkoholizmusával jellem-zett barátnő csiklandós transzvesztita szerepé-ben már poénra dolgozik, és pszichiáterként vég-képp besétál Gurney utcájába; a pszichiáter, ahírhedett „shrink" az amerikai középosztály mi-tológiájában olyan „tipo fisso", mozdíthatatlanviccelem, mint nálunk Móricka, a buta rendőrvagy Arisztid és Tasziló.

Eszenyi Enikő viszont négylábú vampkénttényleg bravúros szakmai etűdsorozatot abszol-vál, amely a közönségre nem is téveszti el hatá-sát, bár a színésznőnek magának igazán nincsmár szüksége rá; ő is tudja, mi is tudjuk, hogymindent tud. A „kutyálkodást" játékos idézőjelekközé biggyeszti, s talán önmaga szórakoztatásárabeépíti az alakításba önmaga korábbi, naivularcátlan Johannáját, még el nem játszott Eliza

Doolittle-jét, pityeg, vonaglik, csicsereg, villogtatezerféle mosolyt, csábostól álmatagon át a kese-rűig, sokszorosan rájátszva a szerző már emlí-tett, ravaszul lebegtetett kétértelműségére, segyszersmind épp ezzel a felfokozással finomanelárulva, hogy trükk az egész, kár partnereinekígy szenvednie, és nekünk sem érdemes törnünka fejünket, hogy mármost kutya-e ez a Sylviavagy mellékutca, esetleg mindkettő, azaz az Ab-szolút Szuka. Az alakítás tökéletes műviségénekebben a műfajban csak egy hátránya van: ilyenkörülmények között csak a legelfogultabb gazdikképesek azonosulni Lukács Sándor-Greg naturá-lisan őszinte megigézettségével.

A szakállas vicc poénjában az elégedetlen bor-délyházi látogató azt reklamálja: és halban nincssemmi? Nos, amennyiben hajlandó beérni a va-lóság égi másával, alighanem már csak győzniekell némi türelemmel: előbb-utóbb színpadot kö-vetelnek az akvárium lakói is.

A. R. Gurney: SylVia (Vígszínház)Fordította: Szöllősy Judit. Díszlet: Horesnyi Balázs.Jelmez Jánoskúti Márta. Rendezte: Marton László.Szereplők: Lukács Sándor, Halász Judit, Eszenyi Enikő,Tahi Tóth László.

SÁNDOR L. ISTVÁN

„TEHER, MELYET A PRÓFÉTA LÁTOTT"NAGY JÓZSEF: HABAKUK-KOMMENTÁROK

ét nő kanállal nyúl a gyertyalángba,mely az előttük gubbasztó férfinyakában lobog. Mintha tüzetmerítenének, apró lángocskák gyúlnakaz evőeszközökben. Mindkét nő a vele

szemben ülő férfi szájához emeli a kanalat,mintha tűzzel táplálnák őket. Amikor a két férfimagára marad, groteszk küzdelem kezdődikköztük.

Az asztal végén ülő férfi hosszú pálcikákat dobmaga elé. Néhány pillanat múlva szereplőkkeltelik meg a tér. A többiek az asztal másik végéhezhelyezett lépcsőkön fel-le járva - gyors össz-munkával - farácsot, afféle kalitkát építenek apálcikákból a férfi feje köré. Aztán megemelik alépcső elemeit, és valamiféle égbe nyúló lajtorjá-vá illesztik össze. A kalitkába zárt fejű férfi elin-dulna fölfelé a lépcsőn, néhány tétova lépést tesz,de váratlanul kilengenek, jobbra-balra hajlanak alépcsőfokok.

Furcsa testtartásban vonul egy férfi: előre-hajtott nyakkal, megemelt háttal. Ahogy elhaladegy emelvény előtt, a magasból egy nő nyúl le,és lerántja a férfi hátáról a fehér kendőt. Így derülki, hogy a férfi fémtálcán elhelyezett üvegpoha-rakat cipel a nyakában. A nő játszani kezd akendővel, majd elejti. Lent egy másik férfi nyúlérte. A kettejük közt kibontakozó akciósor kezde-tét jelenti ez a gesztus. Közben a háton hordott

tálcáról egy harmadik férfi a szájával egy üveg-poharat emel le. Anélkül, hogy kézzel megfogná,egy doboz peremére helyezi, majd húzni kezdi afavázat. A pohár belezuhan a dobozba, de amikornéhány pillanat múlva megfordítják, a doboz alattfekvő férfi homlokán látjuk viszont a poharat.Mintha egy csöpp folyadék se löttyent volna kibelőle. Innen egy nő emeli le lábujjaival, és egyasztalra állított székre teszi. Később -valamifélefurcsa áldozati szertartás részeként - ebből itat-nak meg egy fehér inges férfit.

Két másik férfi két újabb fakeretet húz előre,melyben két fekvő alakot látunk. Az előbbiekszaggatott, darabos mozdulataikkal ide-oda for-gatják a dobozokat, a benne fekvők pedig élette-len testként erre-arra csúsznak, hajlanak. Er-nyedten engednek a gravitáció törvényeinek. Aférfiak - mintha hullákat rendezgetnének - t ö b b -ször is átpakolják az engedelmes testeket. Aztánfelállítják, egymáshoz támasztják őket. Kezükbefekete kendővel kést erősítenek. Erre megmoz-dul a két alak, egymás felé döfnek, mintha meg-késelnék egymást. Aztán elzuhannak, összerogy-nak. Erre a férfiak újra bepakolják a mozdulatlantesteket a dobozokba, mintha koporsóikba zár-nák vissza őket.

Két óriás testű furcsa figura vonul elő a sö-tétből. Groteszk zene hangjaira mackós táncba

kezdenek. Később egy-egy női fej is előbukkan akabátjuk alól, mintha hímnős lények, afféle and-rogünok lennének. Később két fekete alak lép azelőtérbe. Összekapaszkodnak, egymáshoz han-golt mozdulatokat tesznek. Csak fokozatosan de-rül ki, hogy egy férfi tőle alig megkülönböztethetőhasonmásával, tükörarcú bábujával perdülttáncra.

Sokértelmű, jelenésszerű képekből, groteszkmozdulatokból, testek bizarr kontaktusaiból,meglepő mutatványokból, pontosan szerkesztettakciókból, táncszerűnek ható lassú vonulásokból,zaklatott ritmusú, szaggatott, darabos moz-gásokból áll össze a Habakuk-kommentárokszínpadi világa. Mintha megelevenedő festmé-nyeket, testekkel írt költői látomásokat látnánk,mialatt a gazdagon kidolgozott motívumokkalmélyértelművé tett akciósorokat figyeljük. Köz-ben mintha akrobatikus cirkuszi mutatványoknézői volnánk, ahogy a gravitáció törvényeivel, afizikai lehetőségekkel vitába szálló megoldásokatszemléljük. Es mintha ugyanekkor komótosanvégrehajtott bizarr szertartáson vennénk részt,továbbá mintha mindezenközben egy groteszktáncszínházi előadás jeleneteit is követnénk.Nagy József színháza ez mind egyszerre, és egyiksem. Költészet, mely filozófiává lényegül. Cirku-szi produkció, mely bensőséges vallomásnak

K

VENDÉGJÁTÉK

hat. Modern szertartás, mely abszurderőfeszítésnek tűnik. Tánc, mely a meggyötörttest és a lázongó szellem rémült, hiábavalóküzdelméről tanúskodik. Ez azazonosíthatatlanság furcsa-mód mégsem keltzavart az előadás nézőjében, inkább agazdagság, telítettség érzetét növeli benne.

Folytathatnánk ugyan a jelenésszerű képekidézését, de még az előadás tartamát többszörö-sen meghaladó terjedelemben is csak töredéke-ket idézhetnénk fel belőlük. Lehetetlen vállalko-zásnak bizonyulna a gazdag szövésű akciók, apárhuzamosan egymás mellett zajló eseményekleírására tett kísérlet is. És közben folyton változ-tatni kellene a nézőpontot is, amelyből az egyesjelenetek történései felidézhetők.

Mindez a Habakuk-kommentárok lényegéreutal: a többnyire szimultán történésekkel meg-szervezett jelenetek olyan sokrétű „néznivalót"kínálnak, amelynek a közönség minden egyestagja mindig csak egy-egy általa esetlegesenösszeállított variációját láthatja. Ha esetleg újbólmegtekinti a produkciót, más és más részletekrefigyelve újabb változatot állíthat össze belőle.Ilyen gazdagnak a színház csak ritkán mutatjamagát: az élő előadással való minden egyes ta-lálkozás az előzőtől eltérő, új élmény lehetőségétígéri. (Magam kétszer láttam élőben a Habakuk-kommentárokat, és - a részleteket figyelve, a

bonyolultabb jeleneteket többszöris visszanézve -négyszer-ötször videóról.) Bármit is figyelünk,mindig biztosak lehetünk benne, hogy a követ-kező alkalommal látunk még olyasmit, amit addignem vettünk észre. Megfeszített, megosztottfigyelmünk ellenére is lemaradunk fontos akci-ókról, jelentős mozzanatokról. A Nagy József-előadás mégsem erős koncentrációt, inkább el-lazított figyelmet, felszabadított fantáziát igényeI.Ez is oka annak, hogy nincs hiányérzetünk: azelőadás minden egyes megtekintése (úgy ismondhatnánk: minden egyes nézői variációja)teljes, de folyton változó élményt kínál. Újabb ésújabb megközelítését annak, ami teljességébenmindvégig befogadhatatlan marad, de egészé-ben mégis szüntelenül érzékelhető, átérezhető.

Ebből fakad Nagy József produkcióinak furcsasejtelmessége, vonzó titokzatossága. Meg abbólis, hogy az előadások valóban titkokat feszeget-nek, az idő titkait, az emberi benső titkait, akapcsolatok, kontaktusok titkait. Látomásokkáfogalmazott nyugtalan vallomások ezek, melyekerőteljes érzéki jellegük következtében alig fogal-mazhatók át verbális üzenetté. Logikusak, mintaz álmok, mélyértelműek, minta jelenések, titok-zatosak, mint a váratlan felismerésekhez vezetőasszociációk. Es nyugtalanítóak, mint azegyszeri, eredeti metaforák: értelmezésükbennem segítenek kulturális konvenciók,tanultságok. Ha

jelentéssel igyekszünk fölruházni őket, csak ne-hezen kerülhetjük el a leegyszerűsítés, illetve atúlmagyarázás veszélyét. A szellem egyszeri,egyedi játékainak tetszenek, melyek bizonyossá-gokról beszélnek a kétely állandó jelenléte köze-pette. Ami mégis köti, koordinálja a befogadóiélményt, azaz előadások hangulati egysége, mo-tivikus szigorúsága, szerkezeti tisztasága.

A Habakuk-kommentárok erőteljesen redukáltszínpadi világból indul ki. Azonban a leegy-szerűsített elemekből - gazdag variálhatóságukkövetkeztében - összetett világ épül föl. A tércsupán asztalokkal, székekkel, háttérben álló do-bozokkal van berendezve. De minden mozgatha-tó, eltolható, átfordítható, változtatható. A sár-gásbarna berendezési tárgyak, illetve a kellékekállandó funkcióváltásokon esnek át. Nemcsaklassú transzformációkat látunk (oldalára fordítvaátértelmeződik az asztal, a doboz lépcsővé ala-kul, az elforgatható háttérfalakból labirintusszerűátjárók nyílnak) hanem gyakoriak a váratlan me-tamorfózisok is (az asztalterítőből faágak nőnekki, a merev rudak- mintha csak kifeszített kötelekvolnának - hirtelen elernyednek).

A figurák is 'redukáltak, ahogy azt már NagyJózsef előadásaiban megszokhattuk, a férfiakfehér ingben, fekete nyakkendőben és öltönyben,a nők fekete vagy fehér kombinészerű ruhákbanjelennek meg. (Egy-egy levetett zakó azonnal

VENDÉGJÁTÉK

megteremtheti a színen lévők fekete-fehér kont-rasztját. Ez az előadás egyik gyakori jelzése.)Összességükben egymástól alig megkülönböz-tethetőek a figurák, a különféle helyzetekbenmégis karakteresen eltérő szerepekben jelennekmeg. Összeolvadnak, és egymás ellenteltjeivélesznek. Megfigyelhető ugyan az alakok folyto-nossága (elsősorban a mozgáskarakterek jelzikegy-egy korábban látott jelenet szereplőjével va-ló azonosságukat), de az újabb és újabb helyze-tekben mindig más és más tulajdonságokkal ru-házódnak fel. Az alapvonásokra redukált lényeka konkrét szituációban gazdag, sokértelmű ka-raktereknek hatnak. Többnyire maga a szituációjelöli ki, hogy mi történhet velük. (Az asztal mel-lett folytatott négyszereplős „kefés játékból" pél-dául így emelkedik ki az egyik alak: bekötöttszemmel a legmagasabbra hág, és -afféle világ-látó vakként - az emelvény tetejéről alálógatottkavicsdarabbal vezeti a többieket. Az egyik „lép-csőtartó" láthatatlan szereplőből lesz a követ-kező jelenet főszereplője. Miután az előző etűdvégén leült az előtérben, két mogorva alak lépettmellé. Váratlanul, de szenvedélytelenül tépkednikezdik a férfi ingét. A rongydarabokat a szájábatömködik, végül a legutolsó cafatot az egyik „pri-

bék" - mint valamiféle díszzsebkendőt - a szivar-zsebébe illeszti.)

Ebben az értelemben a Habakuk-kommentá-rok is etűdökből építkezik: sajátos ötletekbőladódó furcsa helyzetek, illetve a központba he-lyezett szituációk köré szervezett akciók laza so-rozatából. A ravasz szerkesztésnek köszönhe-tően, az átmenetek pontos kidolgozásából adó-dóan mégsem érzünk zökkenőket, amikor az elő-adás az egyik etűdből a következőre vált. Ez kétigen egyszerű megoldásnak köszönhető. Egy-részt a zenei tételek és a színpadi jelenetek hatá-rai nem esnek egybe, másrészt a legtöbb új etűdelőkészítése már az előzőben elkezdődik: színenvannak azok a szereplők, akik később a közép-pontba kerülnek, elkezdődnek azok az akciók,amelyek köré majd az újabb jelenetek szerve-ződnek.

Ezt az egyszerű elemekből teremtett gazdagszínpadi szövedéket egyértelmű dramaturgiaiszerkezet teszi átláthatóvá. Az előadás kezdeténa halvány fényben lassan felderengő színpadonmozdulatlan alakokat látunk. Egy középen meg-mozduló fekete nőalak lassú akciói nyomán kel-nek életre a többiek. A záró jelenetben - az elsőkép ellentéteként - mindenki darabos, zaklatott,

magányos táncot jár. Ebből a torz fináléból kétfekete ruhás nő „söpri ki" a férfi szereplőket:valamennyien kiperdülnek, kigurulnak, eltűnnek ajátéktérről. Afféle függelékként furcsa kép zárja azelőadást: egy asztal két végén egy gázlómadár ésegy ember figyeli, ahogy a falból kövek po-tyognak középre. Az ember elkapja, elrendezi aköveket. Aztán félreül, lehajlik a feje, elernyed ateste. Magára marad a kő és a madár. Lassan leszsötét, miközben óraketyegést, szívdobogást, ha-rangkondulást hallunk: az elhaló idő ritmusait. Adramaturgiai keret, a teremtés és az apokalip-szis/pusztulás ruházza fel az előadás kezdetét ésvégét. A keretbe foglalt jelenetekben pedig az időteljességén belül a végesség élményével küsz-ködő ember különféle harcai sorjáznak, melyekszorongás keltette látomásokként, rejtélyes pró-féciákként hatnak. Ebből a szempontból rokonít-ható a mű Habakuk próféta könyvével.

Feltűnő, hogy a korábbi Nagy József-előadá-sokhoz képest a Habakukban gyakrabban fordulelő az erőszak motívuma, gyakrabban látunk ag-resszorokat és áldozatokat. Egy-egy jelenet avallatás, a kivégzés, a temetés helyzeteit is felidé-zi. Bár továbbra is fontos a groteszk elem, aHabakukból hiányzik a megszokott játékos, fel-

VENDÉGJÁTÉK

szabadult humor. Ebben az előadásban a testekközti kontaktus sűrűn válik küzdelemmé, a másikjelenléte inkább teherként érzékelhető, próbaté-teleket ró a szereplőkre. Ennek következtében -bár Nagy József ezúttal jobbára kettősökre ésnégyesekre épít - még eredendőbbnek tűnik aszínen megjelenő emberi figurák magánya.

A Habakuk-kommentárok stiláris egysége asokféle összetevő (hatáselem) ellenére is meg-kérdőjelezhetetlen. Ez elsősorban az előadásalapjául szolgáló mozgásnyelvből adódik. Amozdulatok szaggatottságát, darabosságát, né-hol bábuszerű szenvtelenségét a lassú vonulá-sok, a tárgyak transzformációra építő, teremtőakciók ellenpontozzák. Általuk egy irracionálisvilág részeseivé válunk, amely reális elemek me-tamorfózisából teremt riadt, méltóságteljes láto-másokat.

Az előadásnak tagadhatatlanul erős színészisugárzása van. A Habakuk-kommentárok mindenpillanatán átsüt valamiféle gyermekien naivfigyelem, kiábrándultan konok elszántság. A vi-lág szörnyűségeire rácsodálkozó ártatlanok vi-selhetik a rájuk szakadó kínokat, megpróbáltatá-sokat olyan méltósággal, mint amilyennel aHabakuk színészei jelen vannak a produkcióban.Igy

vegyülhet a fájdalomba megértés, a kegyetlen-ségbe gyöngédség, az agresszióba játékosság.

Befogadható-e végül is egy ilyen gazdag szö-vésű, ennyire ellentmondásos előadás, amelyállandó bizonytalanságban hagyja nézőit a valóditermészete felől? Igen, ha elfogadjuk, hogy nemazonosításra felkínált játékaival, utalásaival, kép-és szövegidézeteivel, hanem önmagával azonos.Ha költeményként olvassuk a képeket, ahelyett,hogy vizuális metaforákat keresnénk bennük. Hanincs hiányérzetünk, amiért nem megmagyaráz-ni, csak átélni tudjuk e mélyen érzéki jelenéseket.Ha bevalljuk, hogy az értelem ítéletei mélyebb,zsigeribb igazságokat hallgattatnának el. Ha ér-zékeljük. hogy az előadás ötletei az asszociációkkeltette esetlegesség ellenére is koherens rend-ben sorjáznak, tagadva a zabolátlan, minden vi-szonyítási pontot kiiktató ötletinvázió jogosult-ságát.

Bár azt a kontakt alapú tánctechnikát, amely-ből Nagy József kiindul, a tánckritika általában

Jelenetek a Habakuk-kommentárokból (DusaGábor felvételei)

posztmodernnek nevezi, annak a világnak, amelya Habakuk látomásaiból születik, nincs köze aposztmodernhez. A váratlanul felbukkanó új ké-pek, új értelmezési lehetőségek nemcsak vissza-vonják, érvénytelenítik, hanem meg is erősítik, kiis egészítik az addig látottak érvényét. Mindez abefogadói magatartás átértékelésére késztet: amia színpadon megjelenik, teljesebbnek, sokszí-nűbbnek, összetettebbnek mutatja magát, mintami egy megvalósult előadásban megmutatkoz-hat belőle. Talán Nagy József előadásainak ezenkétkedve teremtő jellege az, ami a posztmoder-nen leginkább túlmutat. Talán ezt nevezhetjükkorunkból táplálkozó, az idő teljességéből merítő,ezredvégi élményeinkből építkező, az örökemberire hivatkozó kortárs művészetnek.

Habakuk-kommentárok (Compagnie Josef Nadj)Koreográfus-rendező: Nagy József. Zene: Stevan Ko-vac Tickmayer. Színpadkép: Goury. Munkatárs:Jacqueline Bosson. Világítás: Rémi Nicolas. Munka-társ: Raymond Blot. Jelmez: Suzanne Rippe.Szereplők: Döbrei Dénes, Gemza Péter, Mathilde La-postolle, Nasser Martin-Gousset, Ivan Mathis, FrankMicheletti, Nagy József, Cynthia Phung-Ngoc, Sza-konyi Györk, Valéri Volf.

BÉRCZES LÁSZLÓ

VALAMI TÖRTÉNIKBESZÉLGETÉS SZÁSZ JÁNOSSAL

- Pontban fél hétkor kinyitottad az OsirisKönyvesbolt ajtaját, ami azt jelenti, hogy nemkésett az lntercity. A nyíregyházi színháztól ér-keztél ugyanis, ahol A vágy villamosa felújítópróbáit vezetted, a vasúti kocsiból pedig szinteegyenesen beléptél a SZÍNHÁZ-estre. Szóval szín-házról szólnak mostanában a napjaid, ami neméppen megszokott egy filmrendező esetében. Ezért is izgulok most annyira. Meglepődtem,

hogy hívtatok, az imént belépve pedig megle-pődtem, hogy ilyen sokan ülnek itt. Hülyén érzemmagam, zavarban vagyok és félek, hisz az itt ülőkmind várnak tőlem valamit, miközben az égvilá-gon semmi különöset nem tudok mondani. Énnem vagyok érdekes, ez az igazság. Akkor most szó szerint idézem egy 1994-es

mondatodat, nekem mondtad, a Magyar Napló-ban jelent meg: „Körül vagyunk véve csupa kü-lönös emberrel." Ezek szerint te vagy a kivétel. Valószínűleg így van. Szerencsére nem én

szerepelek a filmjeimben. De a filmjeid után igen. Korábban a Woy-

zeckkel, az idén pedig új filmeddel, a Witmanfiúkkal jártad-járod a világot, és közönségtalálko-zók százain veszel részt. Vagyis egy ilyen nyilvá-nos beszélgetés nagyon is megszokott számod-ra. De azok a beszélgetések másról szólnak:

valójában én vagyok kíván-csi a nézőkre. Lehet, hogy ezszégyen, de engem nagyonérdekel, mit gondol, mit érez anéző a filmem után. Az utánszimatolok, eljut-e hozzá, hat-e rá az, amit látott. A filmkapcsán sokszor egészenmásféle dolgokról beszél-nek,olyanokról, amik nekemeszembe sem jutottak munkaközben, de milyen jó, hogyazok is benne vannak abban,ami elkészült. Minden benne van, amit

én, a néző belelátok?- Neked igen, hisz látod.- Az se baj, ha olyasmit

látok, amit te nem akarsz? Nincs jogom azt mondani,

hogy az baj. A rendező, aszínész kiteszi magátmindennek: a nézőnek szívejoga bármit gondolni és érezni.Különben is, örülhetek, havalami, bármi történik anézőtéren. Hisz annyiszor nemtörténik semmi! Legalább-isvelem a legritkább esetbentörténik ott valami. Ezek szerint elő szoktál

fordulnia nézőtéren.

- Sokat járok filmfesztiválra, ahol akár napinégy-öt filmet megnézek. „Te filmet nézel?!" -kérdezik általában döbbenten. Nem szokás. Úgyértem, rendezők közt nem. Mi az, hogy" valami történik"? Érintve vagyok valamiképpen. Elgondolko-

dom, nyugtalan, ideges leszek, eszembe jutnakfontos dolgok, például a kisgyerekem, rosszked-vem lesz, jókedvem lesz, a lényeg az, hogyimpulzus ér. De ez nagyon ritka. Egyfolytában vetítésekről beszélünk. Szín-

házba jársz? Az utóbbi időben igen. Az idén tavasszal

olyan jó volt kiszabadulni a filmcsinálásból. AWitman fiúkkal két évre bezárkóztam - ennyi időalatt készült el. Ezalatt végtelenül beszűkültem,elbutultam. Merthogy megszűntem befogadó-naklenni. A filmcsinálás két évére bezárkózol egy bu-

rokba?- Én inkább azt mondanám: koporsóba. Be-

fekszem, rám zárják, aztán amikor készen vagyoka filmmel, kikopogok, és kihúznak onnan. Eztermészetesen beteg dolog. Az idén februárban, a Filmszemle idején

kikopogtál, de azóta is a filmmel járod a világot,vagyis fesztiválról fesztiválra mászkálsz ezzel a„koporsóval".

De már csak huzigálom magam után. Márnem bújok bele, úgy értem, nem nézem a filmet.Hisz állandóan ezt néztem, legalább hatvanszor-hetvenszer. Az velem a probléma, hogy nagyonhosszan vágok.

- Miért? Mert végtelenül bizonytalan vagyok. Létele-

mem a kétely. Állandóan kontrollra van szüksé-gem, de azt nem fogadom el senkitől, csak ön-magamtól. Igy hát állandóan mozizok. Néhamegmutatom másnak, aki azonnal elbizonytala-nít, ehhez persze az is elég, ha valaki megmoccana nézőtéren. Nézem-nézem a már kész filmet, ésfolyamatosan távolodom tőle, egészen addig,hogy már nem is tudom megnézni. A fesztiválo-kon öt percig vagyok ott a vetítéseken, hogylássam, minden rendben van-e. Mindig elcsodál-kozom, hogy vannak emberek, akik kíváncsiak afilmemre. Aztán elmenekülök, mert nem akaroktanúja lenni annak, hogy elmegy akár egyetlennéző is. Es visszajövök az utolsó tíz percre. Aztszoktam látni, hogy a nézőtéren még ott ül min-denki, és ennek nagyon szoktam örülni. Sikerél-mény.

- Az említett két filmed szakmai és közönség-siker, az Országos Színházi Találkozón A vágyvillamosa mindenféle díjakat nyert. Szóval igensikeres vagy. Közben attól „félsz", hogy elmen-

nek a nézők.Mi a gyökere ennek afélelemnek? Talán durva, amitmondok, de mintha csakrendezői pózról lenne szó.

- Igen, durva, amit mondasz.Ez nem póz. En valóban félek- a vetítésektől. A színházzalminden másként van. Mertnem magányos műfaj. Sokanvagyunk a „koporsóban":fecsegünk, kávézunk, perszesokat dolgozunk. Együttvagyunk. Három nappal ezelőttvoltam egy filmfesztiválon, azn-ediken. Olyan volt, mint atöbbi: cirkusz. Sok száz film,sok ezer ember, többnyireformális filmnézések, formálisismerkedések, „nice to meetyou", névjegycsere, „majdhívlak" - és soha az életbennem beszélünk többet, és eztmindketten tudjuk. Lemegy afilmem, azon azért izgulok ésfélek, és várom, hogy jöhessekhaza. Tegnapelőtt hazajöttem,fel-ültem a nyíregyháziIntercityre, és alig vártam,hogy leérjek. Beléptem aszínház-

▼ SZÍNHÁZ-EST ▼

ba, és otthon éreztem magam. Egy színházi pró-ba korántsem felhőtlen helyzet, teli van nyűg-lődéssel, gyötrődéssel, akár alkalmi veszekedé-sekkel, de megéri. Egy szó mint száz, a színházatsokkal jobban szeretem.

- Áhítattal beszélsz a színházról, de te is, mint

a többi filmrendező, a leggyőnyörűségesebb

színházi próbát is otthagyod, ha jön a hír, a zöldjelzés, hogy lehet forgatni.

- Ez kényszerhelyzet. A filmet vagy elkezdedabban a pillanatban, amikor lehetőséged (pén-zed!) van rá, vagy az a film elúszott örökre. Deén tényleg erősen kötődöm a színházhoz. A pa-pám filmes volt, gyerekként végigültem rengetegforgatást. Annál unalmasabb, undokabb dolgot elsem tudtam képzelni. Viszont világéletembenszínházi rendező akartam lenni. Otthon díszlete-ket terveztem, azokba színházi előadásokat kép-zeltem. Igy rendeztem meg például lbsentől aBrand című darabot-nemigen játszották nálunk -és Hauptmanntól a Takácsokat. Nyaranta KazimirKörszínházában asszisztenskedtem, mindenvasárnap a Vígszínházban bámultam azelőadásokat, a középiskola után pedig a NemzetiSzínházhoz mentem, ahol négy évig kellékeskéntdolgoztam. Néztem Marton Endre próbáit, néztema nagy színészeket, Bástit és a többieket. Sokattanultam. A Bánk bánt kellékeztem először.Emlékszem, egy órával kezdés előtt vittem be aszínpadra a kupákat. Megszólalt valahonnan egydörgő hang: „Hat órakor nem kellékezünk!" Hát-rafordultam, Básti Lajos ült ott, az ügyelő mellett,már beöltözve békétlennek. Zsolt István volt ak-kor a főügyelő, Horváth Dezső bácsi a főkellékes.Klasszikus színházi alakok. Tudtak valamit, amitma talán már senki. Szerencsém volt, megismer-hettem a színházat, a színészeket. Kellékeskéntsok szeretetet és sok bántást is kaptam.

Miért bántottak? Mert néha hibáztam. Kiderült az is, hogy

farkasvakságom van. Sötét változáskor beléptema színpadra, és az égvilágon semmit nem láttam.Odabotorkáltam az asztalhoz, Kozáry Feri, afőnököm vitte volna azt a jó irányba, én a rosszirányba, dőltek-borultak a kupák. Sokatügyetlenkedtem.

Négy éven át kellékeztél...- ...az ötödik évben pedig Vámos László

asszisztense voltam az Operettszínházban. Fan-tasztikus időszak!

Kellékezés, asszisztenskedés. Szász Péter,

is-mert filmrendező fiaként sikertelen, kudarcosidőszakként is megélhetted volna ezeket az éveket.

De nem így történt. Boldog idő volt, aminekaz vetett véget, hogy behívtak katonának. A ka-tonaságtól egyvalami menthetett meg: ha elkez-dek tanulni. Éppen akkor indult a főiskolán adramaturg szak, szóltam a papámnak, hogy se-gítsen.

Felvételiztél egyáltalán?

- Felvételiztem, de szerintem protekcióval vet-tek fel. Keveset tudtál?

Talán eleget tudtam, de írással sohaazelőtt nem foglalkoztam. Márpedig úgy tűnt,ezen a szakon írni mégiscsak tudni kéne. Bársenki nem mondta meg pontosan, mit is kellenetanulnia egy dramaturgnak. „Tessék mondani,mi az, hogy dramaturg?" - kérdeztük UngváriTamástól, az osztályvezető tanártól. „Nemtudom. de majd rájövünk idővel" - mondta ő. Alényeg az, hogy a felvételi előtt nem írtam egysort sem. Ehhez képest az első filmed, a Szédülés

forgatókönyvét te magad írtad - talán ez is okaannak, hogy az a film nem sikerült igazán.

Mondjuk ki bátran, az a film megbukott.Azt hittem, tudok írni - hát nem tudtam. Pediggyakoroltam előtte eleget: a főiskolán egyre-másra írtuk a forgatókönyveket. Kiváló tanárok -Gyár-fás Miklós, Poszler György, Bacsó Péter,Nemeskürty István, Osztovits Levente -. instruk-ciói alapján írtunk-elemeztünk, írtunk-elemez-tünk... De én ezt egyre jobban untam, egyrecsalódottabb lettem, mert hiányzott apróbatétel: nem tudtuk gyakorlatban kipróbálni,ér-e bármit is az, amit leírtunk. Ezért amikorfilmrendező szak indult, átjelentkeztem oda.Felvettek. Protekcióval? Talán nem. Bár ki tudja? De annyian azért

nem szerették a papámat, hogy akkor isfelvegye-

nek, ha nem felelek meg. Mindenesetre film-rendező lettem, igaz, nincs róla diplomám. Hi-ányzik egy művészettörténet vizsgám. Nem írtammeg, amit meg kellett volna írnom, ellinkes-kedtem. Szőllősi tanárnő viszont - és teljesenigaza van - nem szereti a linkeskedést.

(Koltai Tamás közbekérdez) - Világéletedbenszínházi rendező akartál lenni, mondtad az imént,otthon színházasdit játszottál, kellékesként,asszisztensként dolgoztál évekig - egyszerűennem fér a fejembe, miért nem jelentkeztélszínházrendezői szakra.

Tulajdonképpen jelentkeztem. Huszonegyévesen el is jutottam a harmadik fordulóig, akkorVárkonyi Zoltán rám nézett, és azt mondta: „Ezmég túl fiatal." Szóval nem vettek fel, de ezsemmiféle törést nem okozott az életemben.Egyrészt azért nem, mert Várkonyinak igaza volt,másrészt mert így visszakerültem a Nemzetihez,ahová éppen akkor jött rendezni Harag György.Nála pedig kijárhattam egy olyan iskolát, ami felérta főiskolával.

A film vonalán haladva eljutottunk márelső filmedig, a Szédülésig. Nézzük a színházi

vonalat: mi volt első színpadi munkád? lbsentől a Kísértetek. A Szédülés kudarca

után a miskolci színházhoz menekültem. A stú-dióban gyorsan elkészült a Kísértetek, majd kéthétre rá már kezdtem is Gozzi Szarvaskirályát anagyszínpadon. Jó néhány évvel később, azaz az

▼ SZÍNHÁZ-EST ▼

idén pedig megrendeztem Nyíregyházán A vágyvillamosát. Három színházi előadás...

- ...és három film. Nem sok. De hát mondtam már, egy-egy film két-két

és fél évet elvesz az életemből. A színházban ezek szerint az is vonzó

lehet, hogy egy munka legfeljebb két hónapigtart. Igy van. De vonz az is, hogy később, utólag

is bele lehet piszkálni, ha valami nem jól sikerült.A forgatásnál minden végérvényes, nem lehetismételni. A színházban mégis több kompromisszumot

vállalsz. Tudom például, hogy A vágy villamosátnem te választottad. Még forgattam, amikor jött az üzenet, ezt

kéne rendezni. En is üzentem, hogy rendben van.Aztán véget ért a forgatás, elolvastam a darabot,és a fejemhez kaptam: „Jézus Mária!" Aztán aztkértem Verebes Pistától, hogy ha már választottnekem darabot, ossza is ki a szerepeket. Végül iső ismeri jobban a színészeit. A filmforgatással

ellentétes helyzet: ott mindenről a „zsarnok"rendező dönt, ő választja meg az operatőrt, afőszereplőt, a statisztát, mindenkit. Itt viszontkaptam egy feladatot. Igazi kihívás: adott dara-bot, adott szereplőkkel, adott idő alatt meg kellcsinálni. Nekem ez fontos próbatétel volt. Valós,belátható feladat. Es azt gondolom, hogy ez -nem a sikerre, hanem a színészekvisszajelzéseire gondolok - „megéri". Ez vonzengem annyira a színházban: a színésszel valómunka. Ez a filmben megúszható. „En mostmiért nevetek?" -kérdezi a színész, ésmondhatom neki azt, hogy „azzal te ne törődj,oda bevágok egy városképet, és te majd azonnevetsz...". A színházban ilyen csaláselképzelhetetlen. Éppen ez a jó: igazibb, igazabbfeladat. Színészek jogos és gyakori panasza ez: a

filmrendező általában nem törődik velük. Ez így van. Sok rendező fél a színészektől.

Nekem hihetetlen szerencsém van azzal a bizo-nyos nemzeti színházbeli négy évvel. Anélkül én

is félnék. Így viszont már tudok valamit alelkükről, sőt szeretem isazt. A filmnél idő sincs a„lélekre". Ha például ezta beszélgetést akarnánkfilmre venni, tíz percünklen-ne rá - miközben mármásfél órája itt ülünk. Avilágítással bíbelődnénk,és mire beállíta-nánk, besötétedne,kezdenénk elölről, az-tánkiderülne, hogy kevés anyersanyag, ilyesmik...Mindenről szó esne, csaka lényegről nem: arról,hogy te és én beszélge-tünk. Es ha én mégis aztakarnám, hogy mi másfélórán át beszél-gethessünk, rögtönmegszólalna egy ember:„Forgass csak, de holnapmár ne is gyere, mertnem lesz nyers-anyag."

- A filmes viszontvalószínűleg a váloga-tásnál foglalkozik sokat aszínészekkel. Mert ha jólválaszt, később már nemlesz szükség túl sokinstrukcióra. Ah-hozképest, hogy Nyír-egyházán látatlanbanelfogadtad Verebes Ist

ván szereposztását, a Witman fiúk két fősze-replőjét majd' egy évig kerested. De megtaláltam őket. Utána már valóban

könnyebb volt. A Woyzeck forgatásakor sem voltmit mondanom Kovács Lajosnak. Erre a szalvé-tára leírhatnám az összes rendezői instrukciót:„sok, kevés, ne csinálj semmit..." - ennyit tudtamneki mondani. Ha már megvan a színész, ésmegszületik vele a munka alapfeltétele: a kapcso-lat, könnyű a dolgom. De addig... A Csáth Géza-történethez elkezdtük keresni a két gyereksze-replőt. Rengeteg gyerekkel találkoztunk, értel-messel, tehetségessel - de éreztem, valami nemstimmel. „Milyet keressünk?" - kérdezték amunkatársaim. Es én nem tudtam válaszolni.Nem mondhattam, hogy szőkét, kék szeműt -mert nem ez volt a lényeg. Végigmentünk azösszes budapesti iskolán, utaztunk mindenfelévidékre, legalább másfél milliót költöttünk a ke-resésre... és nem akart felbukkanni a két fiú. Rákellett jönnünk, hogy nem Magyarországon kellőket keresnünk. Illetve ki tudja, lehet, hogy ottültek velem szemben a villamoson, csak én nemoda figyeltem. Mégis, kiket kerestél? Egy dolgot tudtam... nem, csak éreztem,

Csaplár Vilmos fogalmazta meg utólag, miutánmegnézte a filmet: a két tizennégy év körüli gye-rek onnan jön, abból a korból. Mint hogyhakibújnának Csáth könyvéből. Elmentünk Erdély-be. Soha azelőtt nem jártam ott. Már az elsőutazásnál éreztem, hogy jó nyomon vagyunk. Azitteniek, a magyarországiak szoronganak. Hato-dik osztályosok, de már amiatt szoronganak, milesz nyolcadikban, felveszik-e őket gimnáziumba,egyetemre. Megfelelni akaró, kis felnőttek.Erdélyben jó nyomon jártunk - vallásossággalátitatott komolysággal, mégis ártatlan gyermek-séggel találkoztunk-, de még mindig nem hittem ajelöltjeinkben. Már mindenki hülyének nézett.Aztán megértettem: hát nem azokat kell keres-nünk, akik az újsághirdetésre jelentkeznek! Azokközött kell keresnünk, akik nem jönnek elő egyhirdetésre. Kolozsvárott és Marosvásárhelyenmegtaláltuk őket. Ezek után éppúgy nem kelletttöbb instrukciót adni a két fiúnak - akik pedigazelőtt soha nem szerepeltek még filmben -, mintkorábban Kovács Lajosnak. Hosszú hónapokig keresed tehát azt a két

gyereket, akit Csáth Géza megírt. TennesseeWilliams szereplőit, esetleg a darab szövegét is,azokhoz a személyiségekhez igazítod, akiketkapsz a színháztól. Kétféle eljárás. Így van. Mert az egyik film, a másik színház.- A filmben - a Witman fiúkban - írsz-forgatsz

egy kezdő jelenetet az apáról, az apa haláláról,amit nem ír meg Csáth a novellában, a színház-ban - A vágy villamosában - levágod a darabelejét s vele néhány szereplőt, amit-akiket a drá-maíró megírt.

▼ SZÍNHÁZ-EST ▼

- Itt az adaptálásról van szó. A novellát is, adrámát is adaptálnom kell.

Mihez? Magamhoz. Mi az, amit átengedek maga-

mon. Magyarul: mi az, ami érdekel, amihez kö-zöm van.

-A vágy villamosában nem érdekel a Williamsáltal aprólékosan leírt amerikai közeg?

- Nem, mert nem ismerem. Nem tudok hoz-zászólni ahhoz, milyen az a New Orleans-i feketenő a felső emeleten, mit jelent Kowalski lengyel-sége ott és akkor... szóval ezek nem érdekelnekengem.

Ami viszont bizonyára érdekel, hiszen leg-utóbbi három munkád közös alapmotívuma -azonkívül, hogy v betűvel kezdődnek: Woyzeck,Witman fiúk, A vágy villamosa...

- ...sőt most a Ványa bácsira készülök...- ...tehát az alapmotívum: a gyilkosság. A

vágy villamosában például úgy jut be a néző atérbe, hogy keresztül kell lépnie egy véres hullán,Blanche egykori szerelmén.

Blanche két veszteséget cipel végig az éle-tén. Egyszer találkozott egy férfival s így a szere-lemmel - ezt elveszítette. Volt családja, szülei,testvére, és volt egy közeg, a birtok: „Belle Réve",ami azt jelenti, „szép álom". Ezt is elveszítette. Eza lényeg. Arra gondoltam, ezt meg kell mutatni.Többször felbukkan az előadásban ez a halottférfi, és felbukkannak a kislányok is. Blanche ésStella, abból az időből, amikor még a szép álom-ban éltek.

Véres hulla az előtérben, majd erős,gyönyörű zenével megtámogatott, bájoskislányok a múltból - hatásos, sőt hatásvadászképek, a túlcsordulás határán. Csak a belsőkontroll segít, hogy eldöntsd, mi sok és mi elég?

- Filmezéskor konok, önfejű vagyok, nem ha-gyok beleszólást. A színházban ennek ellenke-zője történik: engedem, sőt kérem, hogy adottpillanatban színészek, mások, kívülállók tanácsotadjanak, beleszóljanak a munkába. Tulajdonkép-pen ez az egész beszélgetés erről szól most:miért és hogyan menekülök a filmezés magányá-ból a közösségi létezés, a színház felé. A vágyvillamosaban megjelenik a két kislány, megszólal azene, és én is minden egyes alkalommal meg-kérdezem magamtól: nem giccs ez? Ami hatásos,az veszélyes is. A szépség például átcsúszhatszépelgésbe. Nagyon finom, vékony, láthatatlanhatárvonal van itt, és lehetséges, hogy néhaátlépem ezt a vonalat. Nem baj. Inkább vállaloma giccs veszélyét, mint hogy lemondjak ahatáskeltésről. Hatást vadászok. Es akkor mi van?

A hatás vadászatakor nagyon sokat bízol azenére.

A Woyzeckben negyvenhárom perc, aWitman fiúkban harminc perc zene van. Igen,ezzel, ezzel is, hatást vadászok. Mi másért rendezaz ember filmet vagy színházi előadást?! Hatást

akar elérni. Ezért megyekvissza az utolsó öt percreizgatottan: látok-e valamit anézők arcán, sírást, nevetést,valamilyen hatást. A zenepedig a hatásvadászateszköze. Közben perszeeszembe jutnak Bressonfilmjei. Nála egy csepp zenenincs - mégis hatásos. Enegyelőre sok zenéthasználok. A vágy villamo-sában megszólal Balanescu,amerikai slágerek, Bachtól aMáté-passió és ami alegfontosabb: RichardStrauss. Az egész darabotinnen fejtettem meg:Blanche-ra ráadják akényszerzubbonyt, ésmegszólal egy RichardStrauss-dal. Ennyit biztosantudtam az előadásból, amikorelolvastam a dara-bot. Azt is tudtad, hogy a

befejező képben a megkö-tözött Blanche a fogával ki-nyitja a retiküljét, abból ki-esik egy pisztoly... Ten-nessee Williams nem írilyesmiről.

- Hallgattam a zenét, és ezta képet láttam. A zene sokatsegít nekem. Ha majd igazán„nagy rendező" leszek,operát szeret-nék rendezni. Halálkomolyan.Azt is tudom vi- szont, hogynéha túl sok mindent akaroka zene által megoldani. Abba kapaszkodom,és ez nem mindig jó. Nem véletlenülemlítettem Bressont. „Ha majd igazán »nagyrendező» leszek", szeretnék minden hatáskeltőeszköz nélkül, Bresson-módra filmet-színházatrendezni.

Hiba lenne, ha nyíregyházi rendezésedsajátosságait csak ezekben a viszonylagkönnyen megragadható-megfogalmazhatóeszközökben -szövegváltoztatások,zenehasználat... -keresnénk.Leglényegesebbnek azokat az árnyalatokattartom, amelyek által - miközben megőrzödWilliams szellemiségét - nem a megszokott,szinte sablonos williamsi figurákkaltalálkozunk a színpadon. Csoma JuditBlanche-a például erőteljesebb, határozottabb,karcosabb, lepusztultságát sokkalkeményebben vállaló személyiség, MegyeriZoltán Stanleyje pedig gyámoltalanabb,kisfiúsabb férfi, mint amit megszoktunk. Ittvalószínűleg nem „koncepcióról" van szó,hanem arról, hogy sokat bíztál a színészszemélyiségére.

- Ez igaz, de ez mégsem a könnyebbik út. Ittugyanis arra sZámít az ember, hogy a színész,úgymond, őszinte lesz, többet kiad önmagából.„Légy egyszerű!" - ez a jelszó, és ezt kiadnikönnyű. De ide el kell jutni. Ezek a színészekszerintem el is jutottak. De hogy hogyan? Hogymi a „módszer" - azt nem tudom. Figyelni kell,lesni, leselkedni a színpadon, a klubban, az ut-cán, meglátni azt. mondjuk, hogy Megyeri Zolirobusztussága mögött valóban ott bújik ez akisfiú. De nélküle ezt nem tudom megmutatni.Illetve ő mutatja ezt meg, és csak segítek ebben,ha tudok. Hogy ne bújjon mindeféle rutin éstechnika mögé. Ahogyan én sem szeretnék ezekmögé bújni.

- Ezért akarsz operát, illetve Bresson-féle „ze-nétlen" filmet rendezni.- Fogok is, egyszer majd.

A portrékat Koncz Zsuzsa készítette

GERVAI ANDRÁS

TERMÉSZETES VOLT. HOGY MARADOKBESZÉLGETÉS LOHINSZKY LORÁNDDAL

Az erdélyi magyar színjátszás egyiklegjelentősebb alakja a közelmúltban ünnepelteszínre lépése félszáz éves évfordulóját.1950 óta a marosvásárhelyi színház tagja,s több mint három évtizede tanít a maros-vásárhelyi Szentgyörgyi István SzínművészetiFőiskolán. A magyarországi nézők - leszámítva aszerencsés keveseket, akik erdélyi színpadokonvagy vendégjátékon láthatták - csak filmekbőlismerhetik. Szerepelt többek között a Nincs idő,az Álmodó ifjúság, a Holnap lesz fácán, az Apámnéhány boldog éve, a Naplemente délben, azAnna, a Vörös vurstli, A három nővér s a Retúrcímű játékfilmben, illetve az Ítélet után és az Ábela rengetegben című tévéjátékban. Lohinszkyt1964-ben a Románia Érdemes Művésze címmel,1995-ben pedig a Magyar Művészetért Alapít-vány díjával tüntették ki. Az idén júliusban töltöttebe a hetvenharmadik életévét. Szép neve van. Mi az eredete? Dédapám lengyel volt, Bem ezredébenszolgált. Nem tért haza, a Székelyföldönmegnősült. Nagyanyám, dédanyám székely,anyám mezőségi: Kocsárdon született.

Gyerekkorában mi érdekelte?- Pap akartam lenni: sokat ministráltam, von-

zott a katolikus egyház színházszerűsége. A színház nem vonzotta? Inkább csak ösztönösen. Öt-hat éves ko-

romban lehettem először színházban, a Travia-tán. Apám a vasútnál dolgozott, s időnként tisz-teletjegyet kapott a román operába. A szüleimmelegyébként gyakran jártam színházba, szerették azoperettet, s a Kolozsvári Magyar Színház-bannagyon sok operettet játsztak. Úgyhogy az

operettek nagy részét, legalábbis az áriákat, kí-vülről fújom. Eredetileg nem színésznek tanult? 1943-ban, miután leérettségiztem a piaris-

táknál, jogra iratkoztam be. Ez afféle „mezei"jogászság volt, nem kellett az órákat látogatni,csak vizsgázni. A négy évből hármat végeztem el,negyedévben már nem tettem le a vizsgáimat. A háborút hogyan úszta meg? 1944 utolsó heteiben behívtak leventének,

de egy osztálytársam lebeszélt a bevonulásról,mondván, nemsokára bejönnek az oroszok. Egykicsit bújkáltam, a fejetlenség, zűrzavar miattazonban már nem nagyon volt katonai ellen-őrzés.

- Kolozsvárt hogyan érintették a hadi esemé-nyek? 1944. június 2-án az amerikaiak bombázták

a várost, de az nem vált hadszíntérré. Amikorvégül megérkeztek az orosz katonák, negyven-négy éves anyámat és huszonkét éves nővé-remet sikerült elbújtatni. Az utcákon az oroszokfogdosták össze az embereket: Kolozsvárról kö-rülbelül huszonhétezer embert vittek el, főlegférfiakat, kamasz fiúkat, akiket mind civil ruhábaöltözött katonának tartottak. Nekem szerencsémvolt, megúsztam a malenkij robotot. A jogásznak indult Lohinszky Loránd hogyan

kötött ki végül mégis a színészetnél? Anyám nyugdíjából nem tudtunk megélni, s

ezért '46-ban, Janovics Jenő halála után elmen-tem a kolozsvári színház új igazgatójához,Szentimrei Jenőhöz - akit a Móricz-kollégiumbólismertem -, s munkát kértem tőle. Így kerültem aszínházhoz, először nézőtéri felügyelőnek. 1946őszén jelentkeztem az akkor nyílt Színmű-

vészeti Főiskolára: már beleszagoltam a színház-ba, s egy-két idősebb színész is biztatott, azegyikük foglalkozott is velem egy kicsit. Negy-venöten jelentkeztünk, s mindannyiunkat felvet-tek. 1950-ben tizennyolcan végeztünk, többekközött Tanay Bella, Orosz Lujza, László Gerő. Színészi pályája hogyan és hol indult?- 1 9 4 6 karácsonyán léptem először színpadra

Márai Sándor Kalandcímű darabjában Kolozsvá-ron. 1947-ben segédszínészi státusba kerültem,s rám osztották Shakespeare A makrancos höl-gyében az egyik szolgát. Ezután azonban nagyonhosszú csend állt be, játsztam ugyan majdnemminden darabban, de egészen apró szerepeket,pincért, katonát stb. Negyedév végén el is hatá-roztam: megpróbálkozom egy másik színháznál,s ha nem megy, akkor befejezem színi pályámat.Kapóra jött, hogy az egyik vizsgaelőadás után amarosvásárhelyi Székely Színház két vezető mű-vésze, Kovács György és Delly Ferenc megkér-dezte, lenne-e kedvem hozzájuk szerződni. Hogy jegyezték akkortájt a szakmában a

Székely Színházat? Színházi körökben, még Bukarestben is óri-

ási nimbusza volt. Sajnos a ránehezedő politikainyomás, a folyamatos kiszorítósdi következtében1962-ben megszűnt, az egykor önálló szín-házbólmára csak egy tagozat maradt a Maros-vásárhelyi Nemzeti Színházban. A két tagozat között milyen volta viszony? A román vezetés mindenbe beleszólt: mit,

mikor, hol játszunk. Amikor meg lehetett volnamár nyugati darabot adni, olyan trükkel jöttek,hogy nincs valuta. Nyugati darabot szinte egyál-talán nem is játszottunk. Talán csak TennesseeWilliamst, Millert, Dürrenmattot. A Nem félünk afarkastól-t például a Színiakadémia égisze alattjátsztuk, így nem kellett jogdíjat fizetni. De atalán legfontosabb klasszikussal, Shakespeare-rel sem volt sok szerencsénk: az igazgató nemnagyon szerette, '46-tól a mai napig csak A mak-rancos hölgy, az Othello, a Lear, a Macbeth és aVízkereszt ment. Az ötvenes években milyen volta repertoár-

juk? Pályám első húsz évében iszonyú sok sze-

metet is játsztam, s ez eléggé meg is nyomorított.Annak idején azonban nem érzékeltem, hogymilyen vackokat adunk, hogy az nem irodalom,nem igazi lehetőség a színész számára. Ellenbenmég örültem is a negatív szerepeimnek. A szoc-reál darabokban ugyanis a negatív figurák mindigjobb szerepek voltak, mint a pozitívak, azok csakrázták az öklüket, és blődségeket dumáltak.

Szabó Ernővel Lavrenyov Leszámolásában (Ál-lami Székely Színház, 1953)

O INTERJÚ O

Dukász Anna (Ágika) és Lohinszky Loránd (Őr-nagy) a marosvásárhelyi Tótékban (1968)

Az egyéniségét, sok alakítását ismerve ne-héz megérteni, miért osztottak önre negatív sze-repeket.

Lehet, hogy a hangom és az öltözködésem,arisztokratikusnak tartott megnyilvánulásaim miattskatulyáztak be. Néhány elvakult párttagegyébként a színészi játékban is az ellenség ak-namunkájának megnyilvánulásait, bizonyítékaitkereste. Nekik az volt jó, ha valaki közepesenvagy gyengén oldotta meg a feladatát. Mikorpéldául egy nagyon kedves, részeges színészkollégám - aki költő és író is egyben - háborúvége felé játszódó darabjában egy magyar kato-natisztet alakítottam, nagyon jól, egyesek eztgyanúsnak találták, mondván, túlságosan is át-élem a szerepemet.

A hatalom helyi képviselőivel adódtak egyébkellemetlenségei, konfliktusai is?

Sohasem politizáltam, de a szocializmustólösztönösen idegenkedtem: éreztem, tetszhalott,embertelen rendszer. Amikor a színházhoz kerül-tem, rögtön fel akartak venni a pártba. Kértektőlem egy önéletrajzot. Én meg olyan holdvilág-harapdáló „költeményt" írtam, hogy mint deka-densre már nem tartottak rám igényt. A számmindig gyorsabban járt, mint az agyam. A szín-ház pártinstruktora például egyszer nekem sze-gezte a kérdést: „Csorba elvtárs párttag lett, aLohinszky elvtárs nem gondolkozott?" Mielőttbefejezte volna a mondatát, közbevágtam: „Nem."Azt akartam mondani, nem gondolkoztam... Az56-os forradalom idején éppen akkor jártam aSzíniakadémia titkárságán, amikor rettentőennagy volt a sürgés-forgás, Bukarestből jött azutasítás, hogy emeljék fel a diákok ösztön-díját,javítsák az élelmezését. Nem vettem észre, hogyaz egyik színésznő kollégám ott támasztja akályhát. Röhögve kérdeztem: „Be vagytok szarva,kommunisták?" Sokkal kisebb dolgokért tíz-tizenkét évet adtak. Az én kijelentésemnek csakazért nem lett következménye, mert a párt és aváros - akkor még - magyar vezetői és a főiskolatanári kara és rektora, Szabó Lajos kiálltak értem.

Előfordult, hogy visszaadott szerepet? Amikor már elég súlyom volta színháznál - a

hatvanas évek közepétől -, kétszer is megpró-báltam az igazgatóval alkudozni. Az egyik eset-ben valami hazai darabról volt szó; arra hivatkoz-

Lohinszky Loránd, Bács Ferenc és Tanay Bella aHarag György rendezte Özönvíz előtt-ben (1971)

O INTERJÚ O

va úsztam meg, hogy a rendezőjével még egy-szer sem dolgoztam.

A rendezők közül kikkel szeretett dolgozni? Mindenekelőtt Szabó Ernővel és Harag

Györggyel. Haraggal évfolyamtársak voltunk, az-tán ő elkerült Szatmárra, Kolozsvárra, majd Ma-rosvásárhelyen töltött hosszabb időt.

A híres román rendezők közül - akik aromán színházat egy időre a világszínházélvonalába állították: Ciulei, Pintilie, Serban stb. -kik fordultak meg Vásárhelyen?

A hatvanas évek végén, a hetvenesekelején Pintilie színpadra állította nálunkCaragiale Viharos éjszaka című darabját, aromán tagozaton pedig Ciulei megrendezteDürrenmatt Play Strindbergjét. Az idősebb ésnevesebb román rendezők közül nálunk SicaAlexandrescu, a Bukaresti Nemzeti Színházakkori igazgatója szín-padra állította CaragialeFarsangját, Moni Gelerther pedig LovinescuLerombolt fellegvár, illetve Mihai SebastianLapzárta előtt című darabját. Az utóbbi kettőfőszerepét én alakítottam.

- Ön nem szeretett volna rendezni? Nem, pedig sokszor felajánlották. Szíveseb-

ben játszom. Nagyon sok mindent játsztam, apályámon nem maradt ki egyetlen olyan szerepsem, amire nagyon vágytam volna. Melyeket tartja legfontosabb alakításainak?

- Lucifert Az ember tragédiájában, Trepljovot aSirályban és a Platonov címszerepét. SütőCsillag a máglyán című darabjában - Kolozsvá-ron, illetve Vásárhelyen - mindkét főszerepet,Kálvint és Szervétet is eljátszottam. Nagyon sze-retek vígjátékot játszani: Goldoni Különös törté-netében Filibertóként, Sütő Vidám sirató egybolyongó porszemért című darabjában Prédi-kásként nagy sikerem volt. Különleges előadásvolt a Harag rendezte Özönvíz előtt, Nagy Istvándarabja; alakításomért megkaptam a Teatrul ne-vű színházi lap díját. Az utolsó húsz évben alegnagyobb sikert Albee Nem félünk a farkastólcímű darabjában George szerepében arattam. Akisvárdai színházi találkozón megkaptam érte alegjobb alakítás díját, az előadás pedig Brassó-ban nemzetközi díjat nyert. Bukott meg valamelyik szerepében? Nem a közönség, hanem a szakma és a

sajtó előtt: 1980-ban a Learben, amelyetemberszabású figuraként s nem félistenkéntképzeltem el. A közönségnek nagyon tetszett azelőadás, élvezte, de a sajtó fanyalgott. Akritikusok a külsőm és az orgánumom miatt nemtaláltak elég súlyosnak a szerepre. Hány magyar filmben játszott? Tizenháromban. 1972-ben forgattam az

elsőt: a Nincs időben a Börtönigazgatót alakítot-

tam. Emlékszem, Lillafüredenáprilisban forgattunk egy télijelenetet: s mivel nem akarthullani a hó, a díszletezők be-festették a fákat fehérre, hogyvalami téli hangulat legyen. 1982-ig egyébként minden év-benforgattam egy filmet.

Könnyen elengedték? Különböző hatóságoktól,

fórumoktól minden esetbenösszesen tizennégy engedélytkellett megszereznem. A sokkilincselés, várakozás és meg-aláztatás iszonyatos stressztokozott. Amikor már kezembenvolt az útlevél, minden alka-lommal úgy éreztem: soha töb-bé nem csinálom végig ezt atortúrát. 1982-ben aztán letil-tottak, többé nem jöhettem for-gatni. A hivatalos indoklás sze-rint azért, mert az erdélyi szín-

házakmegsínylik, hogy tőlük a legjobb

erőket vendégszereplésre vagy forgatás-raelhívják Magyarországra.

Román filmekben is szerepelt? Négy-ötben. Mivel románul elég rosszul

beszélek, csak kisebb szerepeket kaptam - pél-dául pápai prelátus, magyar gubernátor vagyaktivista-, amelyekben az akcentusom nem szá-mított.

Önálló estet nem akart csinálni? Versmondói karrierem lezárult azzal, hogy

'46-ban az egyik pártünnepségen nem engedtekKosztolányit szavalni. A Csillag a máglyán címűdarabból viszont összeállítást készítettem, ame-lyet az Európai Magyar Protestáns Szabadegye-tem szervezésében előadtam Svájcban, Párizs-ban, Belgiumban és Hollandiában is.

A Színiakadémia elvégzése óta ugyanabbana színházban játszik. Nem is hívták máshova?

Visszamehettem volna Kolozsvárra, 1989után pedig több helyre hívtak. Égy-egy szerepreMiskolcra, Békéscsabára, a Szkénében pedig Alegnagyobb című drámában Széchenyit akartavelem eljátszatni Élek Judit.

Évadra nem hívták? Nem.- Nem akart volna Magyarországra települni? Nem volt rá okom. Erdélyben születtem, ott

nevelkedtem, ott kezdtem a pályámat.

Tanay Bellával Bulgakov Aképmutatók cselszövése ma-rosvásárhelyi előadásában(1972)

O INTERJÚ O

- Úgy érezte, kötelessége maradni?- Ezt nem fogalmaztam meg magamban. Nyil-

ván a lelkes és hűséges vásárhelyi közönség isott tartott. Az, hogy kaptam a visszajelzéseket,éreztem a szeretet megnyilvánulásait. Természe-tes volt, hogy maradok. Nekem ez a közegem. Ittvagyok otthon.

Vásárhelyről az évek során hány színésztelepült át Magyarországra?

Legalább a társulat negyede. Mit tartott azokról a kollégáiról, akik elmen-

tek? Nem voltam róluk túl jó véleménnyel. Nem

tudtam elfogadni a lépésüket, akármennyire ishangoztatták, hogy az embernek csak egy életevan, azt csinál vele, amit akar. Senkinek nemkellett elmennie.

Nem volt elegendő oka testet-lelket nyomo-rító diktatúra?

Én is elviseltem. Nem rokkantam bele. Hadepressziós lettem, 1989 után lettem az. Addigmég abban reménykedtem, hogy egyszer meg-bukik a rendszer, s én is tudok valamit kezdeni azéletemmel. De aztán hamar rá kellett jönnöm,hogy az egész '89-es „forradalom" svindli volt. Azúj elnök és kormány talán valóban humánusabb,értelmesebb. De ha nem tudnak eredménytprodukálni - márpedig Románia nagyon rosszuláll gazdaságilag -, akkor megbuknak. Időnkéntelővesz a depresszió, nincs már időm kivárni,hogy kialakuljon valami ezen a tájon.

A rendszerváltás után mi változott aszínház-ban?

Silányabbak, kommerszebbek lettek az elő-adások.

A színészek anyagi helyzete milyen? Nemrég kezdett viharos gyorsasággal rom-

lani az áremelkedések következtében.- Ön hogy él? Mostanáig elég jól éltem. Mit ért el anyagilag? Ami pluszpénzhez hozzájutottam - főleg a

filmezésért kapott honoráriumra gondolok -, aztinkább utazásra költöttük: vagy háromszor bejár-tuk Nyugat-Európát. Szeretnék még sokat utazni,de erre semmi reményem. Nincs semmim: sekocsim - nem is akartam volna venni, mert abelvárosban, a színháztól öt percnyi távolságralakom -, se házam. Most lesz először tulajdonom:készülök megvenni a lakásomat, ami egyháromemeletes ház második emelete: négy szo-ba. Púp lesz a hátamon.

Magánélete hogyan alakult?

Lohinszky Loránd (George) és Farkas Ibolya(Marthe) a Nem félünk a farkastól marosvásár-helyi előadásában (1995)

- Negyven éve vagyok nős, egykori tanítvá-nyomat, Farkas Ibolyát vettem el, aki ma a ma-rosvásárhelyi színház vezető színésznője. Egylányunk van: ő a marosvásárhelyi orvosi egyete-men évfolyamelsőként végzett. Miután kihelyez-ték a távoli Moldvába, 1986-ban névházasságrévén átjött Magyarországra. Torokszorító volt.Később újra férjhez ment, két gyereke született.Jelenleg a budapesti Szent Margit Kórházbanbelgyógyász. Foglalkoztatja a halál gondolata? Különösebben nem. Szeretnék elébe menni.

Elhatároztam, ha halálos beteg leszek, nem

csinálom végig. Nem tudom, lenne-e hozzáerőm. Milyen embernek ismeri magát? Fortyogok s időnként kitörök, akár a gőz a

fazékból. Különösen az etikátlanság dühít fel. Miben változott leginkább az elmúlt évtize-

dekben? Megöregedtem, és lelassult az életritmu-

som, de ezenkívül semmiben sem változtam. Mais ugyanúgy szertetem a színházat, mint évtize-dekkel korábban. Imádok tanítani a főiskolán. Jóérzés, hogy valamit át tudok adni hosszú pályámtapasztalataiból.

F O D O R G É Z A

Bár a Katona József Színház 1991-benbemutatta Ramón del Valle-Inclán Lárifárihadnagy felszarvazása című darabját,szerzője méltánytalanul kevéssé ismertminálunk. Művészetének bensőséges ismerője éshíve, Litvai Nelli így mutatja be: „Don Ramón delVaIIe-Inclán (1869-1936) költészete, prózája,drámai munkássága igen sokszínű, nem csupánazért, mert az irányzatokban oly gazdagszázadforduló kultúrája meghatározó szerepetjátszott életében és munkásságában, hanem mertő maga is, sajátos stílusával, a modern spanyolirodalom megteremtője. Rendkívül nagy hatássalvolt García Lorcára, és minden bizonnyal atörténelmi helyzet, a spanyol polgár-háború ésLorca kivégzése az oka annak, hogy a mestertnem, csak a tanítványt ismerjük. »A színházmegrendít vagy szórakortat - ez egyre megy. Deha arról van szó, hogy egy spanyol drámaiszínházat hozzunk létre, akkor várnunk kell addig,amíg eltűnnek a mostani színészek, akiketmegrontott a jelenlegi 'bármit leveszek a polcról'-színészet, és akkor majd megteremthetjük azt aszínházat, amelynek lényege nem a mese és anégy díszletfal, hanem amelyik a mozi példájátköveti, ami képes volt arra, hogy szöveg és hangnélkül, csupán a látvány dinamizmusával, a képekés helyszínek változatosságával meghódítsa avilágot« - vallja DonRamón. Drámai művei szinte kivétel nél-külfilmvászonra kerültek, köztük A bo-hémélet fényei is, amelynek legfontosabbszínházi előadását Strehler tanítványa,Lluís PascaI, a párizsi Európa Színházvolt művészeti igazgatója rendezte 1984-ben.

Don Ramón személyiségét sem ne-vezhetjük köznapinak. Egy rendőri ki-hallgatás alkalmával például azt vetettejegyzőkönyvbe, hogy fél karját a Iepantóicsatában vesztette el. (A Iepantói csata1571-ben volt, és Cervantes vesz-tette elott a bal karját.) Ez persze csíny-tevés islehetne, de hogy több annál, arra az abizonyíték, hogy Don Ramónmegteremtette a műveiben örökkévisszatérő, századokon át élő Bradominmárki alakját, aki csak ekkortájt - DonRamónnal egy időben - készül a halálra. ACervantesszel való azonosulás pedignemcsak Valle-Inclán ars poeticáját, ha-nem ars vitae-jét is jelenti. Ha a iroda-lomnak is megadatna az, hogy olyankönnyedén lépjen át országhatárokat,mint egy festmény, talán VaIIe-Inclán azt ahelyet foglalhatná el a világirodalomban,mint Salvador Dalí a festészetben.

Visszatérve sokszínűségére példa-kéntelsorolnám a színműveihez általa adottműfaji meghatározásokat: vízió,

romantikus párbeszéd, bábjáték, falusi tragiko-média, románc, képmutogató játék, vallásos tár-gyú drámai mű, szentimentális bohózat, intiméletkép és »esperpento« vagyis 'torzkép'. (A leg-nagyobb spanyol értelmező szótár szerint: csú-nya, nevetséges figura; ostobaság; rosszul kivi-telezett vagy extravagáns intellektuális irodalmimű. Mexikóban bizonyos színdarabok műfajimegjelölésére használják.) Éppen ezek a »torz-képek« a legtragikusabb darabjai, az életünkrőlszólnak, görbe tükörben, mint Gogolnál, de aszatirikus hang mellett minden sorát (és instruk-cióját) átitatja a költészet. A legfontosabb »torz-kép« A bohémélet fényei. Az 1920-ban írottdarab hőse egy vak költő a század elejiSpanyolországból, akit az Akadémia nemméltányol, de akit az ifjú, polgárpukkasztómodernisták kedvelnek, sőt mesterüknektartanak. A nyomorban élő költő egyetlen napjárólszól a darab, aki - miután a szerkesztőségtől,ahol dolgozik, megkapja a felmondólevelet -barátja, pontosabban ivócimborája társaságábankocsmáról kocsmára járva, hajnalban a sajátkapuja előtt, magányosan haI meg."

Még valamit az „esperpentóról", a „torzkép-ről"! Rá vonatkozó elméletét VaIIe-Inclán A bo-hémélet fényei tizenkettedik jelenetében, majdegy évvel később - 1921-ben - a Lárifári had-

nagy felszarvazása előjátékában, illetve néhányinterjúban körvonalazta. Homérosz hatalmashőseinek és Shakespeare saját figuráival valóazonosulásának ellenében mutatja fel a klasszi-kus hősök görbe tükörben megjelenő torzképeit. Amodern hősök e nevetséges és visszataszítóképének felel meg a szerző távolságot tartó be-állítottsága. A szerző figurái felett lebeg, a fájdal-mon és nevetésen már túl lévő halhatatlanoksátáni fölénye tünteti ki, és csupán ez képesesztétikai élvezetet nyújtani. De miből keletkezikez az esztétikai élvezet? Nos éppen annak azinkompatibilitásnak a felismeréséből, amely aklasszikus tragédiák szerepeit megjátszaniigyekvő groteszk törpék, illetve a tragédia lényegibelső követelménye között áll fenn, tehát a hősöktorzképeinek hajdani klasszikus alakjukkal valóösszehasonlításából. Ez nagyon gyakran úgy je-lenik meg, mint a tragikus sors komolyságánakés az art elszenvedő áldozat nevetséges kisebb-rendűségének a diszkrepanciája. Alfonso Reyesegy VaIIe-Inclánnal készített interjú után, 1920-ban így határozta meg az „esperpentót": „Vannakesetek, amelyekben az élet komolysága, ame-lyekben a végzetes sors az art elszenvedő emberfölött áll. Ha az ember dróton rángatott bábu, ekisebbrendűségnek és a fájdalomnemességének az összeütközéséből groteszkirodalmi mű-

faj keletkezik: az »esperpento«. Az»esperpento« a fájdalom valódiságának ésaz art elszenvedő parodisztikus tartásánakaz összeütközéséből keletkezik. A fájdalomnagyon is igazi, de a hősök bohócok."Egy másik alkalommal, egy 1921-benMexikóban készített interjúban magaVaIIe-Inclán hasonlóképpen határoztameg az „esperpentót": „Képzeljen el egyférjet, aki a feleségével vitatkozvaEchegaray színdarabjainak stílusábanmond hosszú tirádát. Mármost ezmindkettőjük számára fájdalmas, sőt talánrettenetes jelenet volna... A néző számáraazonban szimpla bohózat." Ennekjegyében írta meg VaIIe-Inclán utol-sódarabjait, A bohémélet fényen és aLárifári hadnagy felszarvazását. De kell-ebizonygatni, hogy ez az ambivalenciamennyire túlmutat e színdarabokon, sőtVaIIe-Inclánon, s - az említett részvétlenszerzői fölénnyel párosulva - milyenelementáris jelentősége van a modernszínház számára?

Megjegyzendő még: VaIIe-Inclán sze-mélyes érdeklődésében és kultúrájábanroppant nagy szerepet játszott aképzőművészet, pontosabban a festészet.Mint az alábbi két elvi jelentőségűszíndarabrészlet is tanúsítja, az „es-perpentót" Goya művészetéből eredez-tette.

SZABADPOLC

Tizenkettedik jelenet

Meredek utca alja, hátul egy barokk templom.Feketéllő harangok, fénylő hold. Don Latino ésMax Estrella egy kapualjban ülve filozofálnak.Beszélgetésük alatt lassan megvirrad. A temp-lom ereszcsatornájában madarak csipognak.Hajnali hangok. Az éjjeliőrök már elmentek, de akapuk még zárva vannak. A házmesterek csakmost ébredeznek

MAX Hajnalodik?DON LATINO IgenMAX Micsoda hideg!DON LATINO Sétáljunk.MAX Segíts, nem tudok felkelni. Megdermed-

tem.DON LATINO Miért tetted zálogba a kabátodat!?MAX Add kölcsön a tiédet, Latino.DON LATINO Fantasztikus vagy, Max.MAX Segíts felállni.DON LATINO Talpra, te pojáca!MAX Nem bírok.DON LATINO Csak ravaszkodsz.MAX Hülye.DON LATINO Bár az igazat megvallva, elég fur-

csán nézel ki.MAX Don Latino de Hispalis, te groteszk figura,

fogadom, halhatatlanná teszlek egy regény-ben.

DON LATINO Egy tragédiában, Max.MAX A mi tragédiánk nem tragédia.DON LATINO Hát micsoda?MAX Torzkép.DON LATINO Ne rángasd a szád, Max!MAX Megfagyok.DON LATINO Kelj fel! Sétáljunk!MAX Nem tudok.DON LATINO Ne cirkuszolj! Sétáljunk!MAX Nem érzem a leheleted. Hová mentél,

Latino?DON LATINO Itt vagyok melletted.MAX Bikává változtál, azért nem ismertelek meg.

Lehelj rám, te betlehemi jászol dicső barma!Bőgj, Latino! Te vagy a vezér. Ha te bőgsz,Ozirisz Bikája is idejön. Viadalra hívjuk. Felin-gereljük.

DON LATINO Megrémítesz. Abbahagyhatnád ahülyéskedést.

MAX A szélsőségesek mind ripacskodnak. Atorzképet Goya találta ki. A klasszikus hősökaz Elvarázsolt Kastélyba mentek sétálni.

DON LATINO Te teljesen megőrültél!MAX Klasszikus hősök görbe tükörben - ez atorzkép. A tragikus spanyol életérzést csakisegy szisztematikusan deformált esztétikávallehet megjeleníteni.

DON LATINO Miau! Ez már valami ragály!MAX Spanyolország az európai civilizáció gro-

teszk deformációja.DON LATINO Lehetséges! Én tartózkodom.MAX Homorú tükörben a legszebb képek is ab-szurddá válnak.

DON LATINO Egyetértek. De engem mulattat, haaz Elvarázsolt Kastély tükreiben nézegethetemmagam.

MAX Hát még engem. A deformáció megszűnikannak lenni, ha tökéletes matematikai számí-tás áll mögötte. Jelenlegi esztétikám: a homo-rú tükör matematikájával átváltoztatni aklasszikus normákat.

DON LATINO És hol az a tükör?MAX A pohár fenekén!DON LATING Zseniális vagy! Fejemet rá!MAX Latino! Torzítsuk el az irodalmat is ugyan-

abban a tükörben, ami eltorzítja az arcokat ésaz egész nyomorúságos életet itt, Spanyolor-szágban.

DON LATINO Az Elvarázsolt Kastélyba költözünk.MAX Lássuk, hátha találunk egy üresen álló ter-met. Támassz a falhoz! Emelj fel!

DON LATING Ne rángasd a szád.MAX Idegi alapon történik. Nem is érzem!DON LATINO Viccelsz!MAX Add kölcsön a pelerined.DON LATING A végén még feldühítesz!MAX Nem érzem az ujjaimat, és fájnak a kör-

meim. Nagyon rosszul vagyok!

RAMON DEL VALLE-INCLAN

A BORÉMÉLET FÉNYEI

SZABADPOLC

DON LATINO Meg akarsz hatni, hogy aztán gúnytűzz belőlem.

MAX Hülye! Vigyél a házunk kapujához, és hagyjbékében meghalni.

DON LATINO Igaz, ami igaz, a mi negyedünkbennem kelnek korán az emberek.

MAX Dörömbölj!

Don Latino de Hispalis hátat fordítva veri a kaput.A dörömbölés hangjai visszaverődnek a meredekutca hulla fehér falain, és a szélkakas alatta temp-lom órája - mintha provokációra válaszolna - ötötüt

MAX Latino!DON LATINO Mi van már megint? Ne rángasd a

szád!MAX Ha Collet ébren lenne!... Segíts felállni,

hadd kiabáljak neki!DON LATINO A te hangod nem jut fel az ötödik

mennyországba.MAX Collet! Unatkozom!DON LATINO Akárcsak én.MAX Mintha újra látnék, Latino. De mit keresünk

mi itt ezen a temetésen? Ez a párizsi ravatalo-zó! Victor Hugo temetésén vagyunk! De nézdcsak, Latino, hogyhogy mi vagyunk legelöl?

DON LATINO Ne hallucinálj, Max.MAX Érthetetlen, hogy látok.DON LATINO Máskor is előfordult már, hogy ezt

képzelted.MAX Kit temetünk, Latino?DON LATINO Titok, amelyet mi sem tudhatunk.

MAX Hogy csillog a napfény a halottaskocsin!DON LATINO Ha nem tréfálsz, Max, akkor mind-

annak, amit mondasz, teozofikus jelentésevan. Ha egy temetésen én vagyok legelöl,akkor én vagyok a hulla. De a koszorúk láttánaz a benyomásom, hogy rólad van szó.

MAX Kedvedre teszek. Hogy ne félj a jóslattól,lefekszem és várok. A halott én vagyok! Vajonmit ír majd rólam a reggeli lapokban az újság-író csőcselék? - kérdezte magamagát a nyo-morult katalán,

Máximo Estrella lefekszik a házuk kapujában. Azutcán cikcakkban végigszalad egy kóbor kutya.Középen megáll, felemeli a lábát, és vizel. Csipásszemét, akár egy költő, az utolsóként kihunyócsillag kékjére emeli

MAX Add meg a hangot a gyászindulóhoz,Latino.

DON LATINO Ha folytatod ezt a haláltréfálkozást,elmegyek.

MAX Én megyek el, örökre.DON LATINO Szedd össze magad, Max. Járjunk

egyet.MAX Halott vagyok.

DON LATINO Megijesztesz. Sétáljunk, Max. Álljfel, ne rángasd a szád, te átkozott! Max! Max!Felelj, te átkozott!

MAX A holtak nem beszélnek.DON LATINO Döntöttem, itt hagylak.MAX Jó éjt!

Don Latino de Hispalis elgémberedett ujjait lehel-getve néhány görnyedt lépést tesz paszománnyaldíszített, rongyos pelerinjében, majd méltatlan-kodó köhécseléssel visszamegy Max Estrel-lához. A fülébe beszélve próbálja magához térí-teni

DON LATINO Pocsolyarészeg vagy, Max. Bűnlenne nálad hagyni a pénztárcád, mert ellop-ják. Max! Elviszem a pénztárcád, majd holnapvisszaadom.

Végre felhangzik a kapu mögött egy lakó pimaszkiabálása. Az udvarról léptek zaja hallatszik. DonLatino sietve eltűnik egy sikátorban

A SZOMSZÉDASSZONY HANGJA Flórasszony!Flórasszony! Mi van? Tán magára ragadt alepedő?

HÁZMESTERNÉ HANGJA Ki az? Megyek már,csak gyufát keresek.

SZOMSZÉDASSZONY Flórasszony!HÁZMESTERNÉ Megyek már. Ki az?SZOMSZÉDASSZONY Micsoda álomszuszék. Ki

lenne? Cuca vagyok, megyek a mosodába.

Előjáték

A Santiago el Verde-napi vására portugál hatá-ron. Egy fogadó udvara, nagy jövés-menés,egyezkedő, alkudozó emberek, tréfálkozás, ne-vetés. A tornác párkánya mögül két ember néze-get kifelé. Mindkettőjükön kék baszk sapka; tágranyitott szemek, a bámészkodásnak szinte gyer-mekes és szinte ünnepélyes öröme. A borotváltarcú öregúr, akinek olyan szelíd és kifejezéstelenarca van, mint egy ferences rendi szerzetesnek,Don Manolito, a bortömlő. Útitársa egyszakállasmadárijesztő autós szemüvegben, kiugrott szer-zetes, aki Onatéban akasztotta szögre a csuháját.Az emberi rosszmájúság rég feledésre ítélte anevét: csak Habóki úr néven emlegetik. Együttjárják be Spanyolországot, és olyankor ábrán-doznak, hogy rajzos útikönyvet írnak élmé-nyeikről

HÁZMESTERNÉ Na, itta gyufa. Már annyi az idő?SZOMSZÉDASSZONY Annyi, sőt el is múlt.

Papucsos, nehézkes léptek zaja, nyomában mor-mogás hallatszik. Fordul a zárban a kulcs, nyílik akapu, és két asszony válik láthatóvá: az egyikőszes, élénk és sovány, csípőjén ruhásbatyu. Amásik idősebb, kövérkés, színes flanelkabátban,rongyos vállkendőben, kócosan, papucsban. Akapunyitásakor abohém teste lecsúszik a földre

SZOMSZÉDASSZONY Uramjézus! Egy halott!HÁZMESTERNÉ Don Max az, a költő. Őt ragadtael a halál.SZOMSZÉDASSZONY Fehér, mint a viasz.HÁZMESTERNÉ Az üdvösségedre, Cuca, maradj

és vigyázz rá, míg felmegyek, és szólok Mada-ma Colletnak.

A Házmesterné csoszogva felmegy a lépcsőn.Hallatszik, ahogy káromkodik. Cuca, ahogyegyedül marad, félénken megérinti a bohém ke-zét, majd lehajol, hogy megnézze a sápadt hom-lok alatt félignyitott szemet

SZOMSZÉDASSZONY Szentséges Istenem! Dőlbelőle a pálinkaszag. Hogy így kelljen meghal-nia! Flórasszony! Flórasszony! Nem marad-hatok tovább. Már oda a napom. Haddmaradjon itt, az emberiség oltalma alatt.Flórasszony! Ilyen a halál.

Fordította: Litvai Nelli

HABÓKI ÚR Don Manolito, mi lelte magát mareggel? Olyan arcot vág, mintha angyalokkaltársalgott volna!

DON MANOLITO Habóki úr, hogy én mit találtam!Egy nagyon rossz képet, de egy Goya és egyGreco pátosza árad belőle!

HABÓKI ÚR Tán csak nem járt a festő a Képző-művészeti Főiskolára?

DON MANOLITO Nem járt az semmilyen főis-kolára. Hatujjú kezeket fest, meg kék, sárga,álomfehér ördögöket!

HABÓKI ÚR És hol van az a kép?DON MANOLITO Egy vak ember mutogatja.HABÓKI ÚR Azt én is láttam.DON MANOLITO Na és?HABÓKI ÚR Hát, ha úgy gondolja, vegyük meg

felesbe.DON MANOLITO Nem adja el az a csibész.HABÓKI ÚR Alkudott vele?

LÁRIFÁRI HADNAGY FELSZARVAZÁSA

S Z A B A D P O L C

DON MANOLITO Hát persze. És jó sok pénztkínáltam! A végén már három durót mondtam!

HABÓKI ÚR Akkor lehet, hogy ötért odaadja.DON MANOLITO Annyit is megér. Van rajta egy

bűnös, aki fölakasztja magát, meg egy ördög,aki úgy röhög rajta, ahogy még Goya se ál-modta meg!... Az abszurd festészet valóságosremeke. Zseniális. Az ördög kinyújtja anyelvét, és kacsint; valóságos csoda. Hallanilehet, ahogy röhög. Csak úgy harsog ahahota.

HABÓKI Ú R Engem is meglepett, ahogy az ördögmulat a bűnösön. Szó, ami szó, nem ilyennekképzeltem a sátáni kacajt; mindig azt hittem,hogy az olyan megvető, végtelenül megvetőkacaj, de nem az. Ez az abszurd festő rádöb-bentett arra, hogy a szarvakkal koronázottkirály remekül szórakozik rajtunk, szerencsét-len embereken. Don Manolito, ez a kép kétsé-gekkel tölt el engem!

DON MANOLITO Habóki úr, maga ma reggelalaposan a pohár fenekére nézett. Egy kicsitbe van csiccsentve.

HABÓKI ÚR Az istenért, magának én mindig bevagyok csiccsentve! Hát nem érti, hogy ha azördög mulat rajtunk, bűnös embereken, az aztjelenti, hogy az Isten által teremtett világonszórakozik?

DON MANOLITO Csak a hibáin, Habóki úr.HABÓKI ÚR A teremtett világ hibátlan. Ne

higgye, hogy az ördög odafigyel erre azemberi szín-játékra, és röhög rajta, mint egyszatócs. Csakis olyasmi nevettet meg ésfakaszt belőlünk könnyeket, ami olyan, mintmi magunk, és az ördög angyali eredetű lény.Don Manolito, maga nem így látja?

DON MANOLITO Egy kicsit homályos, amitmond. Ha jobban megmagyarázná...

HABÓKI ÚR A szentimentális emberek, akik azarénában megkönnyezik a haldokló lovakat,nem a bikaviadal esztétikai élményét élik át.Érzékenységük a ló érzékenységének felelmeg, és tudat alatt arra a feltevésre jutnak,hogy rájuk is az a sors vár, mint azokra akibelezett gebékre. Látta már őket könnyezni -mondjuk - egy kőbánya robbantásakor?

DON MANOLITO Es maga szerint azért nem lát-tam, mert érzékenységük távolabb álla kövekérzékenységétől, mint a lovakétól?

HABÓKI ÚR Pontosan. Es ez a mulattatással isígy van: nekünk csak a hozzánk hasonló dol-gok iránt van humorérzékünk.

DON MANOLITO Szeretni kell, Habóki úr. Akönnyek és a nevetés Istenhez vezetnek. Ez azén esztétikám, meg a magáé is.

HABÓKI ÚR Az enyém ugyan nem. Az én eszté-tikámhoz nem ér fel a fájdalom és a nevetés,mint ahogy nyilván a halottakhoz sem, amikoraz élőkről beszélgetnek.

DON MANOLITO És miből gondolja, hogy a ha-lottak így beszélgetnek?

HABÓKI Ú R Mert már halhatatlanok. Mindenművészet abból fakad, hogy tudjuk: egyszermi is átlépünk közéjük. Ez a tudás sokkalegyenlőbbé teszi az embereket, minta franciaforradalom.

DON MANOLITO Habóki úr, maga azt szeretné,ha olyan lenne, mint Isten!

HABÓKI Ú R Én csak azt szeretném, hogy a túlsópart perspektívájából láthassam ezt a világot.Olyan vagyok, mint az a rokonom, akit maga

is ismer, és aki egyszer, amikor a földesúrmegkérdezte tőle, mi akar lenni, azt felelte:„Én? Halott."

Eközben a fogadó udvarán és a tornác oszlopso-ra mögött összegyűlt egy embercsoport a vásá-rosok közül. Egy rókaképű öregember barna kö-penye alól kezdetleges és vásári bábszínház figu-rái domborodnak ki. A bábos egy fandangó dal-

A szöveget Goya-metszetek illusztrálják

SZABADPOLC

lamát fújja ütött-kopott nádsípján, és a segédje,egy vásott arcú suhanc bebújik a köpenye alá,hogy onnan mozgassa a bábukat. Kezdődik azelőadás

BÁBOS Hadnagy uram, Lárifári, a kobakját dugjamár ki!

A BÁBÚ HANGJA Őrt állok itt a vártán.BÁBOS Szép kis őr, azt meghiszem! Hadnagy

uram, amíg itt áll, a boltosné benn kokettál, éskegyelmed - mily dicső! - ezredessé lép elő. A

BÁBU HANGJA Hazug disznó! Tágulj, te áruló,te gaz!

BÁBOS A vak Fidelnek szava igaz.

A Bábu, karjaival hadonászva, fülére csúszottsildes sapkájában felbukkan a fickó vállán, akikacsint egyet, és dúdolva fújjaa sípot

BÁBOS Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét or-szágon is túl, Szent Lilaila mormotát szült egypasátul! A mormota meg szült egy írnokot,szarunyelű pennával látta meg a napot! Azírnok meg szült egy tollnokot, szarunyelű pen-na nőtt homlokán legott!

BÁBU Hallgass, átokfajzat, Mózesnek fattya!Tőröm a testedet ízekre szaggatja!

BÁBOS Hőőő! Ne bomoljon, Lárifári, a boltosnétnyírja már ki, vagy viselje szép szelíden hom-lokának szarvait.

BÁBU Hé, Fidel, te, vésd eszedbe: hites ura nemvagyok, így bírája se leszek!

BABOS Csak egy jámbor szarvasmarha.BABÚ Akkor inkább kitaposom a belit. Jó hírem ki

kezdi ki?BÁBOS Don Pedro, a nők barátja.BÁBU Mily büntetés jár neki?BÁBOS Hogy a lelkét kiokádja.BABÚ És mi a mestersége ennek a Pedrónak?BABOS Öszvérei vannak: olajat szállít. Hadnagy

uram, Lárifári, a boltosnét hívja már ki!BABÚ Jöjj elő, te rusnya némber!SIPÍTÓ HANG Drága kincsem, mondd, mi lel?BÁBÚ Kérd a tőröm: ez felel.SIPÍTÓ HANG Csillapodj, ó, szép szerelmem!

A fickó másik vállán megjelenik egy holdvilágképű,kóchajú női bábu. Kontyában egy szál papír-rózsa. Hadonászva kiabál. Kaszálja a levegőt.Dühödtkopogással ütögeti fából készült arcát

BÁBOS Ha a boltosné ingén olajszagot érez, öljemeg nyomban.

NŐI BABÚ Vak Fidel, hogy égne el a nyelved, neingerelj egy féltékeny lelket!

BÁBOS Ha olajtól bűzlik, lássa el a baját. Hajtsaföl a kabátját, húzza ki a szoknyáját alóla, ésszagulja meg a szoknyája szegélyét. Hadnagyuram, mit mond kelmednek a szoknya szegé-lye?

BÁBÚ Hogy címeres barom vagyok, a fene beléje.BABOS Hadnagy uram, ne kímélje, verjen százat

ülepére. Fogja meg a bajonettjét, oszt döfjeegy kicsit bele. Ha olajszag az, mi orrába száll,legyen az asszony sorsa halál!

NŐI BABÚ Tegnap este lefekvéskor felborult azolajmécsem: ettől szaglik a szegélyem, nemazért, mert félreléptem. Vak Fidel, össze-hordsz havat-hetet. Igy vadítsz meg nékemegy szerelmes szivet!

BABOS Hadnagy uram, rajta gyorsan! Tőrétmártsa a némberbe már! Aztán uccu, hisz ittvan, itt e, a portugál határ!

BABÚ Miszlikbe vágom ezt a cudart, és pörköltetfőzök a húsábul! A véribül meg véres hurkátcsinálok!

BABOS Engem is hívjon meg a lakomára!NŐI BABÚ Ártatlan vérem ontod, ó, hát minden

hiába? Bölcs ember nem hallgat egy gonoszkalandor alantas szavára!

BABÚ Halj meg, pokolfajzat! Hunyd le a szemed,és dobd föl a talpad!

NŐI BABÚ Jaj, végem, végem! A hadnagy kardjakioltja éltem!

A bábu Othello mór kardjával döfi-vágja. A görbekardpenge félelmetesen villog a fickó feje fölött. Anői bábu lehanyatlik, hajtűi kiesnek a hajából,szoknyája alól kilátszik a bugyogója. Nagy kiabá-lás,hadonászás

BÁBOS Hadnagy uram, hé, vigyázat, négy zsan-dár jött karabéllyal, a kapuban állnak.

BÁBU A Krisztusát, de siettek!BABOS Hadnagy uram, kapjon már elő egy tal-

lért, és ütögesse oda a megboldogult talpához,hátha feléled. Hadnagy uram, ad életjelt ahalott?

BÁBÚ Hogy ad-e? Fityiszt mutat éppen. A pénztmeg a harisnyakötője alá dugta.

BABOS Hadnagy uram, Lárifári, hosszú az a ha-risnya?

BÁBU Hosszú biz' a! Fölötte már csak a bundástarisznya!

BABOS Olé! Itt ér véget a felszarvazott Lárifárihadnagy tragédiája!

Véget ért az előadás. A fickó nádsípján egy fan-dangó dallama hangzik fel. Segédje kibújik aköpeny alól, és körbemegy az udvarban, párgarast csörgetve egy óntányérban. A tornácon abaszk fejek jámborul mosolyognak

DON MANOLITO Olyan, mint valami nápolyi ko-média.

HABÓKI ÚR Ez a kis bábszínház ennek a vénrímfaragónak a vállán nekem többet mond,mint az egész retorikus spanyol színműiro-dalom. Es ezt nem azért mondom, minthaannyira rajonganék az irodalom népi formá-

iért. Ott vannak például azok a tolvajokról,gyilkosokról és torreádorokról szóló dalok.Rémes.

DON MANOLITO Mert maga, aki olyan pedánsszellem, csak az írott szöveg alapján ítél. Deamikor éneklik őket, és hozzá szól a gitár,mennyi érzés van bennük! Csak nem mondjaazt, hogy a vak ember románca, ez a végletek-be csapó, vérszomjas, kegyetlen vers nemnépköltészet?

HABÓKI ÚR Zsidó népköltészet, akárcsakCalderón becsületdrámái. A spanyol drámakegyetlensége és dogmatikussága csak a sza-vakban létezik. A shakespeare-i kegyetlenség,az igen! Az fenséges és nagyszerű, mert vakontombol, mint a természeti erők! Shakespearekegyetlen, de nem dogmatikus. A spanyolokkegyetlenségéből csak az autodafék barbárliturgiájára futotta. Hideg és utálatos. De jóvolna, ha a spanyol szín-ház úgymegborzongatna, mint egy bikaviadal! Ha áttudta volna venni ezt az esztétikai vadságot,olyan heroikus lehetne, mint az Iliász. Igyazonban olyan unalmas, mint atörvénykönyvek, az alkotmánytól kezdve anyelvtanig.

DON MANOLITO Mert maga anarchista.HABÓKI ÚR Lehet.,

DON MANOLITO Es mondja, Habóki úr, magaszerint honnan várhatjuk a megváltást?

HABÓKI ÚR Fidel komától. Don Manolito, enneka fickónak a bábszínháza ezerszer többet ér,mint az a kép az ördöggel!

DON MANOLITO Miért?HABÓKI ÚR Mert több lehetőség van benne.DON MANOLITO Ezt a választ nem fogadom el.

Maga nem filozófus, hogy ilyeneket mondjon.Maga csak egy eretnek.

HABÓKI ÚR Hál' istennek! De néha azért nem ártegy kis filozófia. Fidel koma fölötte áll Jagónak.Jagó azért robbantja ki azt a féltékenységikonfliktust, mert bosszút akar állni. Ez a lókötőmeg, aki sokkal emelkedettebb szellem, csakszórakozni akar Lárifári hadnagyon. Othelloszíve Shakespeare szívének ritmusára dobog.Othello féltékenysége Shakespeare féltékeny-sége. Az alkotó és teremtménye ugyanabbólaz emberi anyagból gyúrva. Ez a bábjátékospedig egy pillanatra sem feledkezik meg arról,hogy ő felsőbbrendű a bábuinál. Egy félistenméltóságával bánik velük.

DON MANOLITO Ez az, amit úgy hiányolt az énördögömnél.

HABÓKI ÚR Pontosan.DON MANOLITO Maga mit csinálna, ha egy bű-

nös a szeme láttára fölakasztaná magát?HABÓKI ÚR Megkérdezném, hogy miért csakmost jutott az eszébe.

Fordította: Székács Vera

BÓDIS MÁRIA

A GRÓFNŐ FITTYET HÁNYAPRAXIN JÚLIA 18c 0-1917

Fittyet hány, azám! Mondhatni, mindenféleetikettnek. Kalandos életét addig követhetjüknyomon, amíg a jóképű és invenciózusrendező-direktorral, Molnár Györggyelegy úton jártak. Megismerkedésük idő-pontja1861, azon év, amely „végre meghozta anemzetnek politikai fölszabadulását, a tízéves el-nyomás után örömben úszott a nemzet, a börtö-nök megnyíltak, a bilincsek lehullottak, tengeráradattá dagadt a milliók szeméből ömlő öröm-könny". (Ez és a további idézetek Molnár GyörgyVilágostól Világosig című emlékiratából valók.)

Ugyan ki volt az éppen ekkor színre lépő Ap-raxin Júlia? „Egy orosz hercegnő, a bécsi udvarsárga-fekete mezőjén és levegőjén felnőtt gróf-nő, kinek férje (B. M.: gróf Batthyány Artúr)Schlick hadtestében hazája ellen harczolt, a sza-badság első fuvalmától érintve a Haza szívébe jő,palotáját megnyitja a fővárosi születésbeli ésszellemi mívelt társaságnak, középpontjává lesz afővárosi tüntetések és lelkesedések terjeszté-sének, a magyarosodás törekvésének, drámát ír ahonfoglaló ősök idejéből, fölhívja őket sírjaikból,hogy példájukkal buzdítsanak, megtanulja amagyar nyelvet, Egressy betanítja a Szózat-ot ésmint egy Mars istenasszony a nemzeti zászlóvalkezében a nemzet színpadán elszavalja úgy, hogya lelkesült közönség ezerszeres éljenek riadásá-val az utczákra menta színházból, s ott tomboltaki keblének fölkorbácsolt hullámait".

Szilaj életkedv, szabadságvágy, egy liaison,barátja elhagyja, a botrány miatt családjától és

férjétől válnia kell - a művészvilágba veti magát.Előbb a „szép színész", a nők bálványa, Szerda-helyi Kálmán párizsi útját támogatja, azután kétteljes esztendőre kiköt Molnár György mellett,akinek fanatikus törekvése, hogy Budán találjonvégleges otthont társulatának. Hosszú harc után aterv valóra válik.

Mámorosak az első kapavágások. Apraxin Jú-lia is három napon át ássa a földet a BudaiNépszínház, a második fővárosi magyar színházalapozó munkálatainál. (Talán ebben az eufóriá-ban mentek - immár együtt - Pesky Ede fotog-ráfushoz.) A nyitás után szalonját átteszi Budára,lakásában helyet ad a Budai Lapok szerkesz-tőségének, és fizeti kiadásait. Közben maga isrákap az írásra. A Nemzeti után Molnár a Nép-színházba hozza Honfoglalók című drámáját, áma grófnő ezzel nem éri be: újabb és újabb drámaikísérletei buknak meg. Máskülönben sem elég aszínház bevétele, a rebellis Molnárral a hivatal ispackázik, hát hamarost a csőd szélére kerülne,ha a hálás grófnő nem adományozná ékszereit aszínház fellendítésére: „És ott állott szalonjánakkandallója előtt az orosz herczegi vér, a magyarfőúri hölgy, a fennkölt lelkű írónő feketében -képe fehér, mint az alabástrom, homlokán a szel-lem világító fénye, okos nagy szeme telve a szívforrásából fölbugyogó vízárral, melyből szemé-nek nagy rojtjain égető gyémánt csöppek kép-ződve fényesen ragyogó gyöngyszemekben pe-regtek a csak nemes érzelmekre dobbanó kebel-re! »Hát az ön fejessége és e hitvány ékszer elnem fogadása miatt - mondá koronás diadémjáramutatva - elvesszen az ügy, elvesszen kedveskis népszínházunk?!«" S rá ötödik napra aplakátok hirdették, hogy egy „ősz hazafi" segélyefolytán a színház újult erővel folytathatja mun-káját.

Excentrikus hajlama a féktelen temperamen-tumú grófnőt tovább űzi: színészi babérokra vá-gyik. Elszántan tanul, aztán volt férje tiltakozásamiatt felveszi a „Budai" nevet. Es eljő a nap, afellépés ideje: „Nők, gyermekek, anyák kisdede-ikkel az ölükben törtek föl a színpadra, hogylássák, hogy gyermekeiknek megmutassák agrófnőt." Előadás közben „újra meg újrafelhangzott a taps, az éljen és a népszínházkörül álló tömegek ajkán tovább adva Pestenvisszhangzott". (Ritka fotográfiai produktumPesky műterméből: Apraxin Júlia minta BudaiNépszín-ház tagja. A háttérben Csörsz Teréz„drámai hősnő" húzódik meg szerényen, mintegyvéletlenül a képbe kerülvén, előtérben a hosszúexpozíciós időt remekül tűrő „kedvenc".)

A sikert ki kellett használni. Budai Júlia MolnárGyörgy társaságában vidéki körútra indul - aBánk bán Melinda-szerepével! Adakozó kedvemost is határtalan, előadásainak jövedelmétkülönböző célokra ajánlja fel, mint például a szé-kesfehérvári ásatásokra, a balatonfüredi új szín-

ház javára és - titokban! - a magyar emigrációmegsegítésére.

A hangos országos sikerek után tovább! Meg-hódítani Párizst! 1863. május. Tanulmányútjáramagával viszi Molnár Györgyöt. A dolog „nagyport vert föl az országban", pedig a cél „két lélek,két szív nemesnek mondható szép játéka volt aszerencsétlen szülött - budai népszínház javára".Molnár folyvást a színházakat járja, sikert hozódarabokat keres lázasan, a grófnő pedig honleá-nyi buzgalommal keresi fel az emigránsokat. (Vi-zitkártyákkal is felkészültek az útra Strelisky fo-tográfusnál: Molnár megnyerő, tisztes polgáripózban, íróasztal előtt; Apraxin Júlia magyarhonvéd egyenruhában, karddal az oldalán, szo-morú, de elszánt tartással áll a kamerával szem-ben.) Kilincsel, és színészmesterséget tanul. Ma-gától Kossuth Lajostól szerez ajánlást BonaparteJeromos herceghez. Ez alkalommal „felölté csupacsipkéből készült és ugyan ezzel zsinórozottKazinczy öltönyét s a pompás magyar díszruha anyitott kocsiban a született fejedelmi alakon aSzt. Ágoston utcától a Palais-royalig vezető útonoly feltűnést keltett, hogy az egy óráig tartó ki-hallgatás után már egypár ezer ember összecso-portosulva várta és megéljenezte a magyar nőt."Nos, a „demokrata érzelmű és a szabadságértrajongó főúri nő" a kihallgatáson nem másértesdekelt, mint hogy felléphessen RacinePhaedrájaként -az Odéonban. A terv kútba esett.Ha babonásak volnánk, azt hihetnénk, tán azért,mert előlegül a medve bőrére levétette magát a

◄ SZÍNHÁZTÖRTÉNET ►

◄ SZÍNHÁZTÖRTÉNET ►

szerep jelmezében a párizsi Hanfstaengl cégnél(6. kép). Am az is meglehet, hogy az orosz-ma-gyar hölgy tálentuma nem felelt meg a franciaelvárásoknak.

Ó, mennyi kudarc a művészi pályán! Immármás teret kell keresni a telhetetlen aktivitásnakés a feltűnési vágynak! „A körülmények - írjaMolnár - nem engedték tovább is Párisban ma-

Csak a szájhagyomány őrizte meg azoknak akolozsvári szabadtérinek számító elő-adásoknakaz emlékét, amelyek még a hivatásosszínjátszás kezdete - 1792 .- előtt születtek. Anyitott padlásokon, úgyneve-zett hiukban „ágáló" fellépők játékát a közönségaz utcáról figyelhette.

A XIX. század elején Erdély-szerte alkalmi -többnyire csak egy nyáron át használható - sza-badtéri színkörök létesültek, amelyeknek néző-száma tetszés szerint növelhető volt. 1840 júni-usában Kilényi Dávid Kolozsváron, a Sétatérenépített egy nyári színkört, az aréna fedetlen szín-padot és nagy befogadóképességű nézőteretfoglalt magába. A július 26-i avatáson többekközött Déryné és Megyeri is fellépett a Tölgyko-szorú című előadáson. A zsúfolt nézőtér sokreménnyel kecsegtetett, a vállalkozás mégis ku-darccal végződött: július 31-én egy felhőszaka-dás és az ezt követő árvíz elmosta a színpadot.Kilényi megbukott, és Déryné mint társ négyszázforintot vesztett. 1842 nyarán sikeresebb voltLatabár Endre, aki a Maros menti városokbaszervezett előadásait tutajon tartotta, a nézők apartról figyelték a tutajszínpadon zajlóelőadásokat.

A szabadságharc idején Gócs Ede társulata anagyváradi Rhédey-kertben tartott előadásokat.1850-52 között Kilényi Dávid -ak i vállalkozónakjobb volt, mint művésznek - ismét több helyenkísérletezett szabadtéri produkciókkal. 1866-banFollinusék Nagyváradon emelt Nyári Színköré-ben többek között a Tel i V i lmos és a HunyadiLászló című operát adták elő, valamint E. KovácsGyulával a címszerepben a Bánk bánt. Marosvá-sárhelyen a szabadtéri arénában, az Elbában1844. június 10-én Szőke, Fekete, Albisi, Mátéfi,Déryné, Ruszkai és mások A budapesti vízárrémsége című „képezet" mellett a TündérkastélyMagyarországon című énekes játékot játszották- a színlap tanúsága szerint - „szabad ég alatt".1871-ben Désen, az úgynevezett Haller-ház ud-varán a szabadtéri előadások félig nyitott desz-

radni, a grófnő pedig mostoha atyjától maradtnagyobb összegű örökségét pörölte Pozsony-ban, melyet pár év múlva megnyervén, gazdaggálőn és a Párisból küldött, nagyobbára ő általaszervezett egyik tábori vörös kereszt élén a kar-lista háborút végig élte, majd Kolozsvárra mentés az unitárius vallásra áttérve, egy spanyolfőnemes nejévé lőn."

kabódékban kerültek sorra. A Máramarosszige-ten 1887. május 21-én megnyílt Szabadtéri NyáriSzínház azért vált nevezetessé, mert a helységszülötte, Prielle Kornélia megszerezte a PestiSzínház 1837-es díszfüggönyét, amely értékesszínháztörténeti relikviaként a város szabadtériszínpadának függönye lett. (Ki tudja, megvan-emég valahol?)

Az erdélyi szabadtéri előadások közül anagyváradi 1897. augusztus 15-i előadásemléke élt legtovább, ugyanis SzophoklészÉlektrájának címszerepében a Rhédey-kertbenfelállított szabadtéri színpadon a kor legnagyobbtragikája, Jászai Mari lépett fel. Az eseménytcikkek, tanulmányok őrizték meg, számosmemoár és könyv emlékezett meg arról a nemmindennapi művészi élményről, amelyet JászaiMari játéka jelentett. A művésznő kivételesenmagas színvonalú alakításának sikeréhezhozzájárult a gondosan előkészített környezet is.

A szabadtéri színjátszás gyakorlata tehát azelső világháború előtt sem volt ismeretlen Er-délyben, bár nem is vált mindennapivá, ami el-sősorban az időjárás kiszámíthatatlanságának ésezen előadások jelentős anyagi költségeinek tud-ható be. Az első világháború után az erdélyi sajtóis részletesen beszámolt Max Reinhardt sikeressalzburgi kísérleteiről. Reinhardt példáját első-nek Jakabffy Dezső aradi rendező követte volna.1923 tavaszán nagyszabású tervet nyújtott be azaradi polgármesternek, amelyben felhívta a fi-gyelmet arra, hogy a Kultúrpalota előtti térmennyire alkalmas szabadtéri előadások tartásá-ra. Az Oidipusz király előadását javasolta, azét adarabét, amellyel Reinhardt Párizsban, London-ban, Bécsben. Berlinben, sőt Budapesten is si-kert aratott. A budapesti előadás létrehozásábanmaga Jakabffy is részt vett. A terv szerint tizen-négy előadásra került volna sor, hét magyarul,hét pedig román nyelven - az utóbbiak a buka-resti Nemzeti Színház vezető színészeinek közre-működésével. A mintegy nyolcszáz főt számláló

statisztéria (kétszáz nő és három-háromszáz fér-fi, illetve gyerek) vegyes nemzetiségű lett volna.A magyar változatban a királyt Kürthy József, abudapesti Nemzeti Színház tagja, a királynőt PoórLili, Theiresziaszt Janovics Jenő, Kreónt SiposZsigmond, a korinthoszi követet Fekete Mihály, apapot Olasz Lajos formálta volna meg. A kísérő-zenét az aradi filharmonikusok vonósegyütteseszolgáltatta volna. Azt tervezték, hogy az elsőelőadásra meghívják a királyi párt, a diplomáciaitestület tagjait, a vármegyék díszvendégeit. Avidéki közönség beszállításának módjaira is kitért atervezet. loan Robu polgármester kezdetbenlelkesedett a tervért, majd különböző - a háttér-ben zajló - csatározások után megvalósítását márnem tartotta időszerűnek. Kétségtelen, hogy aTrianon utáni politikai helyzet nem kedvezett egyilyen nagyszabású tervnek. Néhány évig nemkerült sor Erdélyben szabadtéri előadásra.

1930-ban Nagyváradon merült fel ismét sza-badtéri előadás megtartásának gondolata. A la-pok arról számoltak be, hogy 1930. május 15-énImre Sándor rendezésében és Forgách Sándor cím-szereplésével Ibsen Peer Gyntjét adják elő. AaseSzentgyörgyi Márta, Solvejg Tóth Ilus lett volna, ésBalázs Samu fellépésére is számítottak. Az előadás-ról nem találtam beszámolót, s ez arra enged követ-keztetni, hogy a produkciót nem engedélyezték.

1931-ben a szegedi Dóm téren került sor Voi-novich Géza Magyar Passiójának bemutatójára.Az esemény újabb lökést adott az erdélyi próbál-kozásoknak. Janovics Jenő volta kezdeményező,és az előadás, amelyet kiválasztott, Hugo vonHofmannsthal Jedermannja, amelyet Kállay Mik-lós Akárki címen fordított magyarra. „Már régenfoglalkoztam azzal a gondolattal, hogy itt is megkell honosítanunk az ünnepi játékok intézményét,amelyek ma már minden országban szokásossáváltak. Bayreuth és Salzburg minden nyáron va-lóságos zarándokhelye a különböző nemzetiségűnyaralóknak... Ez vezetett arra a gondolatra, hogyaz ünnepi játékokat itthon valósítsam meg, ésitthon is olyan keretek között, hogy mindenkiszámára lehetővé tegyem az előadás látogatását.Ezek az ünnepi játékok két szempontból is ünne-piek. Ünnepélyes keretek között kivételes kvalitá-sú előadást kell produkálni. A Magyar Színházelső szabadtéri előadásán egy világirodalmi re-meket ad elő kivételes színpadon: a szabad égalatt egy ősi templom falánál" - nyilatkozta azigazgató. Az ősi templom a kolozsvári Farkasutcai gótikus református templom, amelynek há-rom karcsú csúcsíves ablakú fala zárja le a refor-mátus kollégium nagy udvarának egyik oldalát, se fal szolgáltatta a hátteret. A templomfal előttépítették fel a lépcsőzetesen emelt színpadot,amelyet drótkötelekre erősített lámpákkal világí-tottak meg. A színház Gellért Lajost hívta meg afőszerepre, aki már Budapesten is játszotta Akár-kit. Alighogy híre ment a készülő előadásnak,

ENYEDI SÁNDOR

SZABADTÉRI ELŐADÁSOK ERDÉLYBEN

◄ SZÍNHÁZTÖRTÉNET ►

jegyigénylők százai jelentkeztek Désről, Szamos-újvárról, Tordáról, de jöttek Nagyváradról és Ma-rosvásárhelyről is. Az 1932. augusztus 27-i elő-adáson több ezer néző szorongott a nézőtéren, ésrég nem tapasztalt sikert aratott a rendezőJanovics Jenő éppen úgy, minta szereplők (Tas-nády András, Tompa Sándor, Tóth Elek, BalázsSamu, Nyerges Ferenc, Váró Annie, Bárdy Teréz,Kaszab Anna, Beness Ilona, Kerekes Ilon). AzEllenzék szeptember 1-jei kritikája így tette fel akérdést: „Salzburgban a Dóm tövében Rein-hardtnak és Moissinak sikerült. Vajon sikerül-eKolozsváron Janovicsnak és Gellért Lajosnak? Si-került." Az ismételt előadásokon a főszerepetForgách Sándor vette át, s amikor néhány napelteltével a színház Nagyváradon a székesegyházelőtti téren is előadta az Akárkit, szintén Forgáchalakította a főszerepet. Kolozsváron augusztus31-én még egy másik szabadtéri előadásra is sorkerült: Tessitóri Nóra meghitt és átélt tolmácsolá-sában Szent Ferenc-, Gellért Oszkár-, TompaLászló-, Babits Mihály-, Romain Rolland-, Ady-,lllyés Gyula-, Vörösmarty- és Petőfi-szövegekhangzottakel.

Az 1932-es kolozsvári szabadtéri színpadikezdeményezés hagyományteremtőnek bizonyult.Az Akárkit Forgách 1930. július 23-án Zilahonvitte sikerre. Augusztusban pedig a Szabadkay-társulat Szatmáron és Nagykárolyban adta elő.1933. augusztus 26-án Marosvásárhelyen IzsóMiklós rendezésében a Teleki Téka udvaránfelállított színpadon műkedvelők játszották elMolnár Ferenc Liliomát. Az előadást a KeményZsigmond Irodalmi Társaság patronálta. 1934nyarán Forgách Sándor rendezésébenNagyváradon a Hamlet került színre (címszerep-lőForgách, Ophelia Bárdy Teréz). Ezt megelőzően,még júliusban Fekete Mihály a János vitéztszerette volna szabadtéren bemutatni, de ezt azelőadást nem engedélyezték. 1934. augusztus29-én azt írta az Ellenzék, hogy a temesvári gyár-város színházkertjében az Ihász-Fekete-társulatAz ember tragédiáját adta elő (Ádám Balázs Sa-mu, Eva Szabó Ica, Lucifer Fekete Mihály volt).Temesváron a következő év nyarán is tartottakszabadtéri előadást: az Electrica sportpályán jú-nius 13-14-én az Akárkit Forgách Sándor és JávorAlfréd szakszerű rendezésében. ,,Nálunk ez voltegyike azon kevés eseteknek, amikor a kritikalegkomolyabb mértékeivel lehetett megközelítenie művészi produkciót" - írta a Temesvári Hírlap. Adarabot egy hét múlva a közeli Radnán, aszékesegyház előtti téren kétszer is megismé-telték. Az Aradi Közlöny 1935. augusztus 7-iszáma pedig arról számolt be, hogy lényegében aForgách-Jávor-együttes mutatta be a városkatolikus középiskolájának udvarán a Hamletet. Acímszerepet itt is a megújulásra mindig készForgách alakította, Opheliát Bárdy Teréz, Clau-diust Jávor Alfréd, Poloniust Faludy Károly. Asírásó szerepében Kun Dezső lépett fel. 1936.

A Jedermann Kolozsvárott, 1932-ben

Julika kettőse Kovács György és Fényes Alízmegformálásában.

Miközben az erdélyi sajtó Az ember tragédiá-jának sikerével volt tele, szólni kell egy kellemet-len incidensről. Brassóban a katolikus gimnáziumigazgatója letiltotta a Tragédia iskolaudvarontervezett előadását. „Ezt a páratlan kultúrbotránytAz ember tragédiájának letiltásával nemtekinthetjük lezártnak" - írta joggal a helyi sajtó. Aprotestálásnak csak a következő évre lett ered-ménye: ugyanott a kolozsvári színház akadályta-lanul vihette közönség elé nagyszabású műsorát:június 23-án a Jézusfaragó embert, 24-én a Pro-métheuszt, 25-én a Háry Jánost, 26-án a Cigányts végül Az embertragédiáját. A katolikus gimná-zium udvara ideális helyszínnek bizonyult, a szín-pad húsz méter széles, tizenkét méter mély, leg-magasabb pontja tizenhat méter volt. Ot külön-böző játéksíkot lehetett kialakítani, s ez lehetővétette a több száz főnyi statisztéria mozgatását.

Az 1940. április 5-i sajtóban megjelent cikktudatta a kolozsvári közönséggel, hogy „szabad-téri előadásokat tervez a színház vezetősége, ha aviszonyok nem romlanak. Az előadások júliusvégén, augusztus elején lennének... Tervezettműsor: Szentivánéji álom, Csongor és Tünde éstermészetesen a Tragédia." De erre már nemkerülhetett sor.

A háború után Kolozsváron ismét volt szabad-téri előadás, az unitárius főgimnázium (Brassai)udvarán - majd sok évvel később, a hatvanasévekben az úgynevezett Bánffy-palota udvarán - aMagyar Elektra került színre a tragikus sorsúBalogh Eva címszereplésével. Ki tudja, hány elő-adást érhetett volna meg ez az Elektra, ha rögtönaz első előadás után a hatóságok be nem tiltják?!

(Részlet a szerző Rivalda nélkül című, közeljövőbenmegjelenő kötetéből.)

augusztus 22-23-án a nagyváradi katolikus szé-kesegyház előtt került színre a Peer Gynt. Ebbenaz évben Brassó sem maradt szabadtéri előadásnélkül: július 20-án háromezer-ötszáz néző előttKádár Imre rendezésében a Hamlet címszere-pében Balázs Samu, Opheliáéban pedig FényesAlíz mutatkozott be. „Mindenképpen meg kellállni a Hamlet brassói szabadtéri előadása mel-lett. Ez az előadás több volt, mint művészi telje-sítmény. Esemény volt. Az erdélyi magyar szín-játszás és a magyar társadalom eseménye" - írtaa Brassói Lapok július 23-i száma. Gertrud sze-repében Harmath Jolán, Claudiuséban pedig Bo-rovszky Oszkár lépett fel, a sírásó Tompa Pufivolt.

1937 nyara is gazdag szabadtéri színházi ese-ményekben. Marosvásárhelyen a Liliom kerültszínre, Kolozsváron - először június 26-án - Azembertragédiája. Itt valóságos szabadtéri ünnepihétre került sor: a Tragédia mellett a Hamlet, aLiliom, a Sybill és a Bob herceg szerepelt areformátus kollégium udvarán szervezett soro-zatban. A Tragédia-előadáson Stefanidesz Józsefvezényelt, és „kisegített" a Szent Cecília Kórus ésa Magyar Dalárda ötven tagja. „Az emberek attólféltek, hogy a tehetséges és bájos kis FényesAlice megbukik az Évában, mert termeténél fogvanem fogja tudni alakítani az emberiség ősanyjátábrázoló nőt, az Évát, hanem csak Évike lesz.Tévedtek. Ha nem is a reneszánsz női eszménye-inek dús formáival hatott, de finom egyéniségé-vel érzékeltetni tudta a mai férfi által elképzeltnőt. Ő volt a versek, a regények és az ifjúkoriszerelmek Nője. Finom egyénisége felolvadt já-tékában..." - olvasható egy korabeli méltatásban.Ádám Nagy István, Lucifer pedig Kovács Györgyvolt. Ezt a szereposztást vitték a július 14-inagyváradi előadásra is, ahol a sorozat többidarabja is színre került.

Ez év júliusában a temesvári szabadtéren aGül Babát láthatták a nézők Jávor Alfrédtemesvári-szatmári társulatának előadásában.Kolozsváron is, Nagyváradon is siker volt aLiliom és

GAJDÓ TAMÁS

SZÍNHÁZTÖRTÉNETI KÉPESKÖNYVSZÁZÉVES A KECSKEMÉTI SZÍNHÁZ

nnep, amelyhez nincs fogható - találóanígy fogalmazta meg Goethe a színházielő-adás lényegét. Mára kezdete isszertartás-szerű: kihunynak a nézőtéri

fények, fel-megy a függöny, s elhangzik az elsőszó a színpadon. A közönség csendben figyeli aszínészek játékát, az előadás végén pedigtapssal köszöni meg az élményt.

Talán ez az állandó áhítat, fennkölt hangulat azoka annak, hogy a színház történetének jelesévfordulóiról sohasem tudtak méltóképpenmegemlékezni. Hozzájárul ehhez az is, hogy aszínház a jelen művészete. Utólag az előadáshangulatát felidézni, ugyanazt a katarzist átélni,mint a nézőtéren - lehetetlen. A színházak alkal-mi, ünnepi kiadványai ezért általában kudarcraítéltettek. A színház vezetői, színészei írhattakemléksorokat, mesélhettek történeteket, válo-gathattak a bemutatókról szóló írásokból, illuszt-rálhatták őket metszetekkel és fényképekkel - apublikum, ha hazafiúi lelkesedésében meg isvásárolta ezeket az albumokat, nem olvasta snem őrizte meg őket.

Ezt tudva, a kecskeméti Katona József Színházmegnyitásának százéves évfordulójára megje-lentetett 100 év Kecskeméten. Színházi képre-gény '96 című kiadványnak már az ötlete is elis-merésre méltó. A főszerkesztő, Karácsony Ág-nes, a szerkesztők, Gyergyádesz László, HarsányiSulyom László, Perczel Enikő és Réczei Tamás ésa grafikai tervező, Sellyei Tamás Ottó hadat üzenteka középszerűségnek és a szürkeségnek.

A könyv munkatársai ugyanazokat a forráso-kat és dokumentumokat vették, vehették elő,mint elődeik, s mégis egészen más lett munkájukeredménye. A régi fényképeket, színlapokat, pla-kátokat, karikatúrákat, újságcikkeket és kritikákatimmár nem esztétikai, művelődéspolitikai és ide-ológiai szempontok szerint kellett egymáshozilleszteniük - a színháztörténeti forrásokból azolvasók szemével válogathattak.

A színházi törvénykönyvből nem azokat a cik-kelyeket közölték, amelyek a színház hétköznapiegyhangúságát szemléltetik, hanem olyanokat,amelyek „privátok" számára a legizgalmasabbak:„Sem próbákon, sem előadás alatt nem szabadnőt ajkon csókolni, a csók csupán jelezendő.Öleléskor figyelni kell, nehogy a nő keblét kézzelérintse."

A színházi előadásokról írt egyhangú kritikákidézgetése helyett is csupa-csupa jellemző érde-kesség olvasható: előadás utána rajongók kifog-ták Küry Klára kocsijából a lovakat, hogy magukhúzzák azt. Nagy ovációkban részesítették Mari-házyné Turchányi Olgát. Mi van a primadonnaruhatárában? Miért nem lehet a színházat rende-sen fűteni? Milyen baktériumok okozzák a szín-házi lámpalázat? A kecskeméti színháznál kéthónap alatt két hektoliter bor és ötven kiló felvá-gott fogyott el. Nem véletlenül írja a Kecskeméti

Lapok 1929-ben: „...a szereplők, akik étkeznek aszínpadon, mindannyian kifogástalanul megfe-lelnek szerepüknek: mindannyian igen jól tudnakenni és inni."

Mert a korabeli kecskeméti publikumot nem aszínigazgató ars poeticája érdekelte. A drámaihős gondolataira, a hősnő szerepálmaira semvolt kíváncsi. Helyette szenzációt várt, legyen azbár csak helyi szenzáció! Jávor Pál vendégjáté-kán, Hunyady Sándor Aranyifjú című darabjánakcímszerepében bilincsben lépett színpadra.Egyetlen színpadképes bilincs volt a városban,azt is csak a kalapácsos gyilkos, Fischl Frigyeskedvéért szerezték be. Jávor ezt az előkelő bilin-cset kapta meg. Hiába, a színész hírneve ekkori-ban a gyilkoséval vetekedett...

A könnyed hangvétel, az élvezetességre valótörekvés nem térítette el a szerzőket attól aszándékuktól, hogy Kecskemét színháztörténetét(is) áttekintsék. A vázat Joós Ferencmonográfiája (A vándorszínészettől az államiSzínházig. Kecskemét színészetének krónikája.Kecskemét, 1957) mellett azok a hírlapitudósítások adták, amelyek a megnyitásról, az újszínigazgató érkezéséről, a régi távozásárólszámolnak be. S mindig ott lüktet a háttérben amagyar történelem. A millennium békeéveitelhomályosító első világháború afrontszínházzal. Az 1919-es tanácsköztársaság akommunizáló törekvésekkel. A trianoni béke. Avilággazdasági válság, amely kiürítette a színháznézőterét. A jobbratolódás: 1933-ban felelőtlenelemek tüntettek a nézőtéren, s Nyúl Lajos szí-nész Feszty Árpád körképét, Amagyarok bejövetelét akarja be-mutatni tanító-és levente szereplőkkel,vérszerződéssel, lóáldozattal ésegyéb hatásos jelenetekkel. Amásodik világháború idején ismétaz üres nézőtér kísért.

Az 1945-ös korszakváltás a kötettematikájában is tükröződik. Aháborús pusztítás és a súlyosinfláció válságba sodorta a vidékiszínészetet; ekkor az anyagibiztonságra való törekvés mindenmást háttérbe szorított. A koalíciósidőszakban még igyekeztekmegőrizni a színház szórakoztatójellegét, így próbálták a kö-zönséggel elhitetni, hogy tulaj-donképpen semmi sem változott. Aszínházrajongók újra lelkesed-hettek a primadonnáért, a bonvi-vánért, derülhettek a táncosko-mikus bevált rögtönzésein, s mo-solyoghattak a balettkar pikánsszerelmi történetein. A túlzott po-litizálás azonban, amely ebben akorszakban az élet minden terü

letét áthatotta, a színházakban is megjelent, afordulat évét s az államosítást követően pedigkizárólagossá vált. A színháznak mégis játszaniakellett - a színházi képregény különös fordulat-hoz érkezett. A reflektorfényben fürdő, irigyeltszínházi világot nagy kíváncsisággal szemléltékaz emberek. Vágyaikat, álmaikat, eszményeiketvélték megtalálni a sokszor valóban talmi csillo-gásban. Az új rendszer azonban a hazugságothazugsággal helyettesítette. Munkaversenyrehívták ki egymást a színészek, felajánlásokat tet-tek, reformokat vezettek be a fodrászműhelyben,az évad végén az, elvégzett feladatokat a terv-számok tükrében elemezték. A kulturális forrada-lom hajnalán különösen kiemelt feladatnak tekin-tették a sztárkultusz felszámolását. Az újságokszínházi beszámolói bemutatókról írt kritikákkázsugorodtak. Igy ez a fejezet óhatatlanul színte-lenebb a kecskeméti albumban is - bár az olva-sók nagy része éppen ebből az időből őriz sze-mélyes élményeket.

A színház sikerek és bukások között működötttovábbra is, de megírni semmit sem lehetett,hiszen a rendszer éppen a nyilvánosság teljeskizárásán nyugodott. Ebben a helyzetben mégnagyobb szenzációként hatott az az emlékezetesbotrány, amelyet Jancsó Miklós, Hernádi Gyulaés Gyurkó László kecskeméti tevékenysége oko-zott. A közelmúlt eseményeit tárgyszerűbbenmutatja be a kötet: minden igazgatóváltásról, aszínészház megépítéséről, a színházépület felújí-tásáról, a bérletezésről is megemlékezik.

Ü

• KÖNYVEK •

Radó Vilmos, az örökös igazgató

A színház feladatának koronkénti változása, aszervezeti formák átalakulása, a műsort alkotóműfajok arányainak eltolódása, a kritikák, tudó-sítások, interjúk hangvétele szemléletesen, min-den okos összefoglalásnál hatásosabban rajzoljameg a vidéki színjátszás elmúlt száz évének képét.

A kimerevített pózban, a műterem vagy a fény-képész lámpájának vakító fényében pislogó szí-nészek jellegtelen, sokszor semmitmondó felvé-telei így egymás után sorakozva beszédesen val-lanak a korról, amelyben születtek. A színházielőadás rekonstruálásához ugyan elégtelenek: ajelmezen és a díszleten kívül hamis rajtuk min-den, a póz, a gesztus és a mosoly. A képekdokumentumértékét némileg csökkenti az is,hogy a képaláírás - jó esetben - csak a szerzőnevét, a mű címét, az előadás évét, a színészekés a rendező nevét közli, s a szerepnevekkel adósmarad. Az újságcikkek lelőhelyének bibliográfiaileírását is a túlzott tömörség jellemzi. Bár a szélesolvasóközönséget nem érdeklik a közelebbi ada-tok, mégis fel kell tüntetni azokat, hogy a könyvegyúttal a további kutatómunka forrásbázisa le-hessen.

A számos kitűnő ötlet nem mindig párosultkövetkezetes szakszerűséggel. A bevezetőt nemkövette több olyan összefoglaló rész, amely leg-alább a legfontosabb történeti, politikai, színház-történeti tendenciákat, szervezeti sajátosságo-kat, a műsorpolitikai erővonalakat bemutatná. Azpedig kifejezetten zavaró, hogy mai karikatúrákattördeltek például az 1930-as évek szövegei közé.Bizony, a vidéki színészet forrásanyaga szegé-nyes, de korabeli reklámok, plakátok és színlapokközlésével elkerülhető lett volna a diszharmónia.

A 100 év Kecskeméten. Színházi képregény'96 című kiadványt bátran nevezhetjük az elmúlt

A tervezőművész posztumusz önnekrológja - ígysűríthetnénk Fehér Miklós Álomvárás címűkarcsú kötetének lényegét. A családtagok,kollégák, barátok által válogatott írások, versek,szakmai vallomások és novellák groteszk-abszurdoid hangnemükkel olykor Örkény vagyBeckett szellemét idézik. A Levél

hatvan év legszebb színházi albumának, amely anemzetközi könyvkiadásban is megállja a helyét.Sőt már meg is állta, hiszen Újvidéken a XI.Nemzetközi Színházi Könyv- és Folyóirat trien-nálén a Szép Könyvek kategóriában bronzokleve-let nyert.

Hirös Teátrum Alapítvány, Kecskemét, 1996

a halottkémemhez című írásban Fehér Miklósmintegy leszögezi, hogy számára nem a biológiaivég, hanem a kíváncsiság elapadásának pillanatajelenti a halált; innen tessenek datálni mindenelmúlás utáni köz- vagy magánteendőt vele kap-csolatban. A Néhai nekrológíróm emlékére címűabszurd elbeszélés pedig megcsipkedi a hivatal-

ból lesben álló, biankó nekrológokat előszer-kesztgető újságírókat, s egy ilyen, bizonyára máraz övét is csiszolgató ismerős slapaj váratlanhalála alkalmából a szépítések, hazugságok nél-küli elemzések, illetve pályaképek fontosságárafigyelmeztet.

„Fehér Miklós díszlettervező volt. A magyarszínházi élet utolsó harminc esztendejének meg-határozó egyénisége. Sok színháznak, sok ren-dezőnek dolgozott Magyarországon és a szélesnagyvilágban. A legkülönbözőbb műfajokban al-kotott különlegeset, egyedit... Villamoson járt ésgyalogolt. Fáradhatatlanul. Otthona és a színház,a különböző műhelyek között... Es sikerült min-den próbán ott ülnie, finom megjegyzéseivel lé-nyegbevágóan építette a készülő előadást..." Ígyhatározta meg a rendező-alkotótárs Horvai Istvána kötet bemutatásakor a művész karakteré-nekés pályájának jellemzőit. Eletében, de három évebekövetkezett váratlan, szinte észrevétlentávozása óta is szerénysége, zárkózottsága kö-vetkeztében valóban nehéz volt meghatározniszemélyiségét. Nem csatlakozott soha semmiféleérdekcsoporthoz, inkább arra törekedett, hogyminél értékesebb színházi műhelyekhez kapcso-lódhasson. Scenographia Hungarica- és PQ-kö-tetekben, lexikonokban, különböző kiállításiprospektusokban, füzetekben idővel egyre pon-tosabb és objektívebb ismertetések, szócikkekszülettek róla, ám ezek vajmi keveset rögzíthettekaz alkotói pálya gondolati, érzelmi és művészikiteljesedéséről.

Érdekes és utólagosan eligazító szavakat ol-vashatunk minderről a kötet Hogyan lettem dísz-lettervező? című fejezetében: „Vagyis nem vé-geztem el az Iparművészeti Főiskolát, ahol dísz-lettervezőket oktatnak, mert amikor tanulhattamvolna, nem volt ilyen képzés. Bár kerülő útonlettem díszlettervező... mégsem vagyok azono-sítható azokkal az önjelölt tervezőkkel, akik távolikerülő utakon kerültek a szakmába." S aztán atervezővé való fejlődés stációi: „18 éves korom-ban, még főiskolásként Jaschik Almosnál, aNemzeti Színház díszlettervezőjénél kezdtem ta-nulni az alapokat. Innen az Atelier rajziskolábakerültem, ahol grafikát tanultam. A felszabadulásután ugyanitt folytattam..., majd a MásolópapírGyárban dolgoztam mint grafikus." 1946-tól egyamatőr színjátszócsoportnak készített díszlete-ket. Ezután szabadiskolai, főiskolai tanulmányokkövetkeztek. A főiskolán a mozaik szakkal kiegé-szített festő szakon tanult, s Fónyi Géza, HinczGyula, Berény Róbert, Kmetty János, BarcsayJenő voltak a tanárai. A későbbiekben elhelyez-kedési, megélhetési gondjai miatt kultúrotthontigazgatott, képet másolt a Szépművészeti Múze-umban, portrékat festett, sálakat, fényképet szí-nezett, majd elment négy évre tanárnak. „Közbenállandóan kerestem a kapcsolatot a színházzal.Minden megnézhető előadást... megnéztem, ta-

BŐGEL JÓZSEF

ANTINEKROLÓGFEHÉR MIKLÓS: ÁLOMVÁRÁS

• KÖNYVEK •

nulmányozni igyekeztem a drámairodalmat...Szerencsém volt, mert egy díszlettervező kollégafelkért, hogy segítsek." Aztán jött Győr, Békés-csaba, Szolnok, Veszprém, majd a Vígszínház ésmég sok más magyar, majd külföldi színház mintműködési hely vagy befogadó műhely. Ezek vol-tak tehát Fehér Miklós igazi „egyetemi" évei: azazszabályos-szokványosak és egyedi-rendkívüliekegyszerre, ő pedig nagy szorgalommal, vasfe-gyelemmel, küszködéssel és a színház iránti olt-hatatlan érdeklődéssel abszolválta őket.

A kötet írásainak tanúsága szerint éles szeműmegfigyelő, a létfilozófia legfőbb problémáivalfoglalkozó, a legfontosabb általános és szakesz-tétikai kérdéseket újragondoló tervezőművész ésíró volt. Örökösen a lét és a nemlét, az élet és ahalál, a küzdés és a megsemmisülés, az igazságés a hamisság ellentétpárjaiban gondolkodott. Elátásmódból született novellái, karcolatai, versei,vallomásai adják össze Fehér Miklós „antinekro-lógját", amelynek dupla csavaros szellemiségemár az Ajánlásban is megnyilatkozik: írásait acsak önmagukra kíváncsiaknak (első csavar),továbbá a szenvedélyes puzzle-játékosoknak(második csavar) ajánlja, végül pedig - az előzőajánlásokat mintegy kikacagva - mindenkinek, defelelősség nélkül. Az Előszó helyett-ben hang-súlyozza, hogy az írások tanúvallomások, ame-lyeket kéretlen szemtanúként fogalmazott meg.Megközelítik az igazságot, meg nem is, billegnekaz igaz és a valódi között.

A Feljegyzések a szakmáról tíz fejezete a szín-padi tervezőművészet legfontosabb kérdéseivelfoglalkozik, valóságos ars poeticaként. Az Alko-tói alázatban azt hangsúlyozza, hogy a tervező-művész kötelessége az írói alkotás, a rendezőielképzelés és a közönség iránti alkotó (tehát nemszolgai) alázat; a tervezőművész törvénye csakrésze egy átfogó törvénynek. A Becsapható vi-lágban elítéli az önmutogató meghökkentést, azálbátorságot, az álmélységet, a sznobok, a divat-diktátorok uralmát. A divatokról című írásbankifejti, hogy az új kifejezésekre való törekvéseketne tulajdonítsuk mindig a divatdiktátorok terror-jának. A Jelzésrendszer vagy rejtvény? szerintmeg kell haladni az illuzionista színházat, az elő-adást jelzésekkel, illetve jelzésrendszerekkel kelllebonyolítani, fejlesztve a közönség asszociációsképességét, de rejtvények feladása nélkül.

A Hatáselemzésben figyelmeztet: nem mind-egy, miért tapsol meg egy színpadképet a közön-ség. A giccses látványművészeti közízlést állan-dóan provokálni és korrigálni kell. Az Anyagokkifejezőereje című fejezet tanúsága szerint a fes-tett vászon helyett „valódi" anyagok, tárgyakhasználatát, színpadra építését tartja szükséges-nek, közelítve ekként a pop-art, a konceptuális ésminimal-art, valamint a fluxus mindent művé-szetté avató tárgykultuszához. A Tér.Szín-benmegállapítja, hogy a díszlettervezés elsősorban

tértervezés és -beépítés, az író és a rendezőgondolatainak, stílusának kifejezése érdekében. Akritika című írásban kikel a kritika végletei - atervező „lezsenizése" avagy divatmajmolással,lopással való megvádolása - ellen. A Még egyutóiratnyi ars poetica... pedig mintegy végsőösszefoglalásként kifejti, hogy a modern színpa-di tervezőművészetnek szoros kapcsolatban kellállnia a kor gondolkodásával, a megújuló színházitörekvésekkel, a társművészetekkel, a techni-kával. A tervezés ugyanis alkalmazott művészet,amelynek egyedisége, önértéke számos partner-től, körülménytől, feltételtől függ.

A többi vallomás, novella, karcolat, vers első-sorban a közép-európai tragigroteszk világképterméke. Lírai helyzetképek, pillanatképek a sze

relemről, a házastársi kapcsolatról, egypercesekvagy hosszabb elbeszélések a színházi világról,színművészekről, a magyar vészkorszakról, sajátgyermekkorának és fia felcseperedésének külön-böző traumáiról. Néhány írás pedig -a z öregkor-ról, életének és pályájának végső értelméről ésvárható megítéléséről, a körülötte lévő tárgyivilág kései felderítéséről - már egyenesen abecketti végjátékok világképét idézi fel.

Fehér Miklós nagy értékű életműve akár egytöbb évtizedes korszakra nézve is meghatározójelentőségű. Ez az életmű még nagyobbrésztfeldolgozatlan, megítéletlen. Válogatott írásainakkis kötete minden bizonnyal segít behozni elemaradást.

Neoprológus Könyvkiadó Bt. É. n.

SUMMARYIn our September issue editor-in-chief Tamás Koltaidiscussed in a polemic leading article some ideasexposed by critic and theatre researcher Árpád KékesiKun in the malter of certain recent tendencies in play-directing. We now publish Mr. Kékesi Kun's equallypolemic reply in the form of another leading article.

The month having been exceptionally rich in newproductions, we present the opinions of critics AndreaStuber, Sándor Joób, Árpád Kékesi Kun, Judit Csáki,Gabriella Kiss, Dezső Kovács, Nóra Sediánszky, andJudit Szántó on, respectively, Shakespeare's TheMerchant of Venice (Szolnok) and The Comedy ofErrors (National), Christian Grabbe's Scherz, Satire,lronie und tiefere Bedeutung (New Theatre), twoproductions by Csaba Kiss, the first-But WhatHappened to the Woman? -, based on someTchekhovian short stories, and also directed by M r.Kiss at Győr, the second - Animus and Anima -,inspired by a work of Hungarian author Géza Csáth,at the Shure Studio, furthermore two plays by ArthurMiller: The Death of a Salesman (Kaposvár) and AView from the Bridge (Subway Stage of the JózsefAttila Theatre), András Nagy's Don Juan (the ThaliaCompany), Slawomir Mrozek's Tango (Pest Theatre),and A.R. Gurney's Sylvia (Comedy Theatre).

Hungarian-bom József Nagy, having become asJoseph Nadj a leading personality in modern Frenchdance theatre, brought us the new production of hiscompany: The Habakuk Variations; István L.Sándorreports on the event.

Within the series of public talks sponsored by„Színház" at the Club Osiris our collaborator LászlóBérczes selected this time theatre and movie directorJános Szász as his partner; we bring, as usual, theedited version of the conversation. In anotherinterview András Gervai questioned Loránd Lohinszky,leading actor of the Hungarian ethnic minority theatrein Transylvania, about his career and his motivationsfor having remained in Rumania.

The column on theatre research, initiated andedited by Géza Fodor, surprises this time the readerwith a new feature: Mr. Fodor introduces and pub-lishes two characteristic excerpts of playtexts bySpanish author Ramón del Valle-Inclán.

In an historical series returning with some regu-larity, Mária Bódis presents some interesting andrevealing photos of one-time Hungarian actress JúliaApraxin (1830-1917). Two other contributions, the firstby Sándor Enyedi, the second by Tamás Gajdó, arealso concemed with theatre history: the former authoroutlines the chronicle of Hungarian open-airperformances in Transylvania, while the latter com-ments on the jubilary album published by Kecskemét'sKatona József Theatre on the occasion of its centenary.

The issue closes with a commemoratory articledevoted by József Bőgel to Miklós Fehér, an im-portant stage designer recently deceased.

Our drama supplement is proud to offer the newHungarian translation by Ádám Nádasdy of Shakes-peare's Comedy of Errors - the revival of which isreviewed higher up in this issue.

Kedves Olvasóink!

Az egyre emelkedő előállítási költségek arra kényszerítenekbennünket, hogy lapunk árát 1998. január 1-jétől 192 forintra emeljük.Tisztában vagyunk azzal, hogy ez jelentős áremelés, még ha - azinfláción kívül - arra is hivatkoznunk kell, hogy 1997 februárja ótaújra folyamatosan megjelenik drámamellékletünk, így az olvasófolyóiratunk áráért akár több kötetre való, máshol nem publikáltmagyar és külföldi drámát is összegyűjthet.Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy előfizetőink évi két számunkhoztovábbra is ingyen juthatnak hozzá. Ugyanis az éves előfizetés ára:1920 forint.Köszönjük Olvasóinknak az adójukból nekünk juttatott 1 százalékostámogatást. Bízunk benne, hogy a SZÍNHÁZ barátai továbbra sempártolnak el lapunktól.

A Szerkesztőség

Dominik Nentzos: Woyzeck

A berlini Schaubühne Michael Simon rendezésében mutatta be Büchner Woyzeckjét. Az előadáskülönlegessége, hogy csupán két szereplője van (Rainer Philippi és Roland Renner); mellettükkórus jeleníti meg azt a közeget, amelyben Woyzeck tragédiája lejátszódik. Az előadás látvány-világát is a rendező tervezte.A fotó érzékletes képet ad a produkció különleges atmoszférájáról.