5 Csütörtök, 1979. augusztus 2.

Szeged fedés keiatéja Bálint Sándor, a néprajz-

tudomány nemzetközi tekin-télyű professzora. „Szöged mindönöse" most töltötte be 75. életévét Életművét kö-tetek és a tanítványok soka-ság^ őrzi. Annak a néppel elkötelezett tudományos te-vékenységnek mai folytatója, melyet Dugonics András, Kálmány Lajos, Tömörkény István, Móra Ferenc, Nyila-sy .sándor. Károlyi Lajos, Hellsr Ödön. Juhász Gyula képviselt előtte Szegeden.

(Szeged legarchaikusafcb ré-szén, Alsóvároson született, a népi katolicizmus egyik fel-legvárában. Ott. ahol ősszel magába szívhatta a frissen örölt paprika illatát, megcso-dálhatta a napsugárdíszes házak sajátos rendjét, ahol természetes egyszerűséggel használták az ö-ző nyelvjá-rást. ahol pásztorokat, halá-szokat, földműveseket, pap-rikamolnárokat tudott ősei között, áhol ámuldozva jár-hatott a messze földön híres búcsúk forgatagában. „Szöge-di vagyok, a szó legteljesebb értelmében" — szokta mon-dani. Nem véletlenül, hiszen itt is járt iskolába, itt ka-pott katedrát, ennek a város-nak szolgálatában töltötte éveit.)

— Hogy mikor döbbentem rá, hogy az én dolgom a sze-gedi népélet kutatása, ponto-san nem tudom. De arra gye-rekkoromból is jól emlék-szem, hogy micsoda kettősség jellemezte az Alsóváros és a Belváros világát. Szinte két külön ország volt, ahová az alsóvárosiak csak piacozni jártak portékáikkal, meg a hivatalba, igazságot keresni. Az ottani nép fél lábbal szinte még a középkorban élt, mágiák között, vizonárius szemlélettel Otthon, kis közösségeikben erősen kö-tődtek az anyagi va-lósághoz. Ha valaki le-ejtett egy darab kenyeret, le-hajolt érte. Az emberi csele-kedeteknek, munkáknak, tár-gyaknak volt a kézzelfogható valóságnál mélyebb lényege is. A búza, a ház vagy az asszony a konkrét jelentés mellett hatalmas és nemes háttéranyagot hordozott, olyat, amit a mesékben és a nagy költeményekben ér-zünk. Azt hiszem, a nép kul-túrájának. ez a szimbolikus jellege ragadott meg elsősor-ban. Ehhez hozzásegítettek nagyszerű tanáraim, bará-taim és például Bartóknak egy 1925-ös szegedi hangver-senye is. Akkor döbbentem rá igazán. hogy a paraszti kultúra nem elmaradottság, hanem egy hatalmas népi kincs, az élő komplex világ-kép megnyilatkozása.

(Bálint Sándor elkészítette s Szegedi szótár két kötetét,

„a város népéletének és mű-velődéstörténetének enciklo-pédiáját", megírta a Szeged városa és a Szögedi nemzet című hatalmas munkáit, könyveket szentelt népünk ünnepeinek, kötetbe gyűjtöt-te Tombácz János meséit. Olyan néprajztudós, akinek munkássága magába olvasz-totta a nyelvészet, az iro-dalomtudomány. a honisme-ret, a várostörténet,, a szülő-földkutatás. a vallástörténet eredményeit, módszereit is.)

— Egy néprajzosnak nem árt, ha először minél többet tanul, minél többet gyűjt, minél többet él a nép kö-zött. S azután elkezdhet gon-dolkodni azon. mi is rejtőz-ködik mindezek mögött. En-gem mindig az érdeklődés és a „szögedi nerAzet" szeretete hajtott előre. A szegedi em-bert történeti vetületeiben vizsgáltam, azt az emberi tá-jat szerettem volna bemutat-ni, annak a tájnak életét

szerettem volna feldolgozni, amelyet ismerek, amelyet szeretek. De amikor Szeged-ről beszélek, nem tévedek mucsai provincionizmusba, mindig meg akartam ismer-ni testvéreimet, a szomszédo-kat; a kunokat, a dunántúlia-kat, a székelyeket, a szerbe-ket és románokat. Biztos va-gyok benne, hogy egy régió földolgozása megközelíti az általános színvonalat.

(Bálint Sándor 75. éves. Tudományos életműve a ma-gyar néprajztudomány ki-emelkedő fejezete. „Szöged mindönöse". aki életét, mun-kásságát e város szolgálatába állította. Így írt róla egyik méltatója: „Egész életműve klasszikus folklorisztikai ér-ték, mely világnézettől füg-getlenül közérdeket szolgál. Miközben a múltat-múltun-kat hozza közelünkbe, a je-lenben népünk jobb megis-merését segít i . . .")

T.L.

Hz aypszfusi Tiszatáj Az életmű csúcsait idézi

Illyés Gyulának az a három verse, mely a Tiszatáj ú j szá-mának élén olvasható. A kö-zösség, „a törzs" nevében be-szél Illyés, „az életelvet" mu-tat ja föl most is. Horváth István, a néhány évvel ez-előtt elhunyt kiváló romániai magyar költő hagyatékából három kiadatlan vers jelent meg. Az egyik, az Ózdiak című, Horváth István sike-res „írói falurajzát", a Ma-gyarózdi toronyalját jut tat ja eszünkbe. A költők közül Osztojkán Béla, Nagy Gás-pár, Kodolányi Gyula, Aczél Géza és Oravecz Imre szere-pel még ú j műveivel. Tan-dori Dezső tői ezúttal elbeszé-s lést (A játék, mint maga az idő) olvashatunk. A prózát Bor Ambrus Klasszikus elé-gia című novellája képviseli még. Csoóri Sándor A költé-szet jelenléte címmel — Mat-ti Rossi bemutatása ürügyén — a fordítás gondjairól is szól. (A finn költő négy ver-sét Ismerhetjük meg Csoóri Sándor átköltésében.) — Do-mokos Pál Péter népzene-kutatóval, néprajztudóssal készített interjút Zelei Miklós.

A Hazai tükör rovatban Sz. Lukács Imre A sárgacé-dulás című írását találjuk

A XX. századi román Iro-dalom két kiemelkedő alak-ját, A. E. Baconskyt és Eugen Jebeleanut Kányádi Sándor és Borsi-Kálmán Béla mutat ja be a Kelet-európai Nézőben. Mind Baconsky,

mind Jebeleanu — költői életművük mellett — fordí-tói munkásságuk, a magyar— román irodalmi kapcsolatok terén elért eredményeik okán is jelentősek. (Baconskytól Kányádi Sándor, Jebeleanu-tól Zirkuli Péter fordításában olvashatunk verseket.) A Ti-szatáj 1978 októberi számá-ban jelent meg Árvay Árpád cikke az erdélyi román szín-játszás kezdeteiről. Enyedi Sándor most néhány újabb fontos, a román színjátszás történetére vonatkozó ada-lékkal egészíti ki a képet.

Király László, Eörsi István, Nagy Gáspár, Karinthy Fe-renc és Balázs József köny-veiről Görömbeí András, Isz-lai Zoltán, Téglásy Imre, Tan-dori Dezső és Kulcsár Szabó Ernő tollából jelent meg bí-rálat. Szenti Tibor A tanya című könyvéről írt „rend-hagyó recenziót" Mocsár Gá-bor.

A könyvhétre jelent meg László Gyula professzor könyve Borsos Miklósról. A Tiszatáj most László Gyulá-tól A kő és az ember című írást közli, mely „beszámoló" a Borsos-könyv keletkezésé-nek történetéről. A Művészet rovatban kapott helyet Bodri Ferenc ismertetése is László' Gyula művészettörténeti ta-nulmányainak gyűjteményé-ről. Az augusztusi Tiszatáj Kopasz Márta műhelyébe ka-lauzol bennünket. A művész-szel Horváth Dezső beszélge-tett.

Az utolsó valcer I 01 «••» Színes, amerikai zenés

film. Rendezte: Martin Scorsete. Kép: Michael Chapman, Kovács László, Zsigmond Vilmos. Közre-működik a The Band-együt-tes.

E bécsi keringők, hold-fényben úszó szecessziós pa-loták, rózsaillatú parti séták és kocsmakerti randevúk hangulatát idéző cím —meg-tévesztő. Az utolsó valcer egy mifelénk sem ismeretlen amerikai rockegyüttesnek — The Band —szama, méghoz-zá az utolsó, amit eljátszot-tak 1976-ban a San Fran-cisco-i Winterlandben ren-dezett nyilvános búcsúestjü-kön. Megelőzően pedig va-csorát adtak vendégeiknek, az ötezres nézőközönségnek, majd kilenc órán át muzsi-káltak a rock híres-neveze-tes szólistáinak, énekesek-nek, gitárosoknak vendégfel-léptével. Egyszóval megadták a módját, ha már leteszik a lantot. Bő évtizedes együtt-lét. ipegosztott örömök és

• bánatok, meg persze sok-sok zenélés után a búcsú legyen

búcsú, feledhetetlen. íme pár név a vendégjátékosok elő-kelő listájáról: Nell Young és Diamond, Joni Mitchell, Eric Clapton, a gitáros feno-mén, Emmylou Harris, Van Morrison, Bob Dylan.

Esemény volt tehát, oly-annyira, hogy az amerikai filmrendezők „legújabb hul-lámának" nagy tehetsége, a Taxisofőrrel Cannes-i arany-pálmát nyert Martin Scorse-te is fantáziát látott benne. A kilencórás koncertanyagot jó órányira szecskázta, s köz-ben mikrofonvégre csalogatta az együttes tagjait, szólná-nak pár szót életükről, mun-kájukról, természetesen a ze-néről, a blues-ról, a country-ról, a dzsesszről. meg a hír-révről, nőkről stb. Egyszó-val mindarról, ami érdekes lehet a popzene kedvelőinek. A fiúk szóltak pár kereset-len szót, többnyire közhelye-ket, amiképpen buta kérdés-re buta válasz dukál. A film ezen epizódjait érdeme-sebb elfeledni. Mindazonál-tal motoszkál a kérdés: va-jon mi másról diskurálhat-;

tak volna? A zene sajátossá-gaihoz tartozik ugyanis, hogy olyan művészet, amit a leg-nehezebb áttenni szavakra, vagy hat önmagában, vagy süket fülekre talál; érzelme-ket kavar, fölráz, elringat, de hogy mivel, mikor és mi-ként teszi, végtére is el-mondhatatlan.

E sorok íróját speciel az a talány érdekli régóta, mi a titka, hogy a külsőleg er-nyedt, exhibicionista fizimls-kájú, lump aranyifjak tár-sasága, mielőtt odaérkezne őrjöngő híveinek rlvaldájá-hoz, valahol, valamikor pa-zar számokat talál ki, hang-szerel, tervez és szerkeszt meg: az ellentmondás szem-beszökő a koncertpódiumok látványáról feltételezhető életmóG és a zene elvitatha-tatlan értéke között. Mennyi a tudatosság és véletlen, az ösztönös és a kidolgozott ezekben a produkciókban? Tán fele-fele? Bár az sem kizárt, hogy a show-business minden eresztékében precí-zen megkomponál t . . .

N. L

SZEGEDI Ü N N E P I HETEK

VIII. Művelődcsclméleti nyári egyetem. Előadások 9 órától a Biológiai Köz-pontban.

Fábri Judit kerámikus-művész kiállítása a Juhász

Gyula Művelődési Köz-pontban augusztus 15-ig. Megtekinthető naponta 10 és 18 óra között.

XX. Szegedi Nyári Tár-lat a Móra Ferenc Múzeum Horváh Mihály utcai Kép-tárában.

Szentirmai Zoltán szob-rászművész tárlata a Köz-művelődési Palota kupolá-jában.

1978 legjobb plakátjai. Kiállítás a November 7. Művelődési Házban, au-guszt—i 15-ig.

Képek a Tiszáról. Hor-váth Dezső és Gyenes Kál-mán fotókiállítása a tápéi Juhász Gyula Művelődési Házban, augusztus 9-ig.

A Solar alkotócsoport fo-tókiáilíása a dorozsmai Pe-tőfi Sándor Művelődési Ház-ban.

A Móra Ferenc Múzeum állandó ktálliásai: Hunok, avarok, magyarok; Lucs-gyü.remény; Épülő Szeged; Kőolaj és földgáz; Ember és környezete; Csongrád megyei parasztbútorok és -viseletek: „Vasvirágok" — a szegedi lakatos- és ko-vácsmesterség 200 éve;Mó-ra-emlckszoba; A szegcdi várban „TűzBn-vizen ke-resztül él Szeged" — kiállí-tás a szegedi nagy árvíz 100 éves évfordulójára.

Az örök Tisza. A Somo-gyi-könyvtár kiállítása a könyvtár olvasótermében. Megtekinthető naponta 10 cs 19 óra között.

I f j . Lcle József néprajzi gyűjteménye Tápén (Vártő u. 4.), megtekinthető dél-után 2 és 6 óra között.

Táncolnak az iskolások Korán van az ébresztő, ah-

hoz képest legalább, hogy egyetlen estén sem hagyják ki a gyerekek a táncházat. Az egész délelőtti gyakorlás, tánctanulás után délután filmet néznek, előadást hall-gatnak néprajzi, zenei, nép-művészeti témákról. Esetleg újfent gyakorolnak, mert a mezőségi táncokban, ami az idei tananyag, elég nehéz a lányoknak a forgás, a fiúk-nak a sűrű és a ritka tempó.

A kisteleki szakközépisko-la kollégiumában, egyhetes úttörő néptánctáborban 120 általános iskolás eredeti ma-gyar táncanyagot tanul Nagy Albertnek, az ÉDOSZ Sze-ged Táncegyüttes művészeti vezetőjének irányításával. Az ország legkülönbözőbb ré-szeiből, iskolai tánccsopor-tokból jöttek, általában öt-öt pár képviseli az iskolá-kat, és természetesen egy-egy tanár. A kétévenkénti csillebérci népművészeti tá-boroknak amolyan kihelye-zett tagozatává vált a nép-tánctábor; miután az Úttörő-szövetség a szegedi koreog-ráfusra bízta a vezetését, a gyerekek — nyilván okuk volt rá — a következő nyá-ron a saját költségükön utaztak Ide. hogv folytassák a tánctanulást. így volt ta-valy is országos tábor Sze-geden. az idén pedig, míg a népművészet egyéb ágainak kedvelői Csillebércen tábo-roznak, a néptáncosok megint az ÉDOSZ-együttes vezetőihez jöttek — ezúttal Kistelekre.

A nagyteremben szokatlan csendélet: a gyerek a földön ülve nézik a tévét. Tavaly képmagnóra rögzítették az akkor tanult dél-alföldi és széki táncokat; most, mi-előtt az idén elsajátított szatmári és mezőségi anya-got is felvennék, „átnézik", mit végeztek egy évvel ezelőtt. Míg cserélik a szala-got, az ÉDOSZ-zenekar „nó-tát kezd", az üldőgélők pil-lanatok alatt fölpattannak, máris áll a táncház.

— Néha arra gondolok, ta-lán legszívesebben éjjel-nap-pal táncolnának. Pedig ke-mény munkára fogjuk őket. hiszen egy hét alatt úgy kell megtanulni a felnőtteknek is nehéz anyagot, hogv otthon pontosan tudják továbbadni, a többieknek — mondja Karcagi Gyuláné, a buda-oesti Alsóerdősor utcai álta-lános iskola tanítója, az ot-tani tánccsoport vezetője. Is-koládból harmadik éve hoz-za ide a 10—10 gyereket. Ze-nei tagozatosak, heti egv órában néptáncot is tanul-nak.

— Népi gyermek iátékok-kal kezdjük az oktatást, vé-leményem szerint ez a leg-jobb előiskola a néptáncta-nulá^hoz. A Játékok közve-títésével ráéreznek a gyere-kek a néomflvészet salátoe '>zre; minthn<*v a folklór ér-tékeivel az életkoruknak en-nen meefelelő formában ta-lálkoznak először, megérzik és a későbbiekben sem felet-tik a játék, a tánc. az ének-lés belső örömét. Végül ls ez egyik legfőbb célja és éjrtel-

Improvizáció — a kisteleki tánctáborban

me mindenfaj ta mozgalom-nak, amely a néphagyomá-nyok ápolásával, éltetésével kapcsolatos: aki részese, an-nak gazdagabb az élete. A mi gyerekeinknek nincs ide-jük, kedvük sem a csavar-gáshoz; bár a nagyvárosi életmód, a betontenger, amely éjjel-nappal körülve-szi őket, nyugtalanságot, ér-zékenységet okoz, nem olyan kiegyensúlyozottak, mint a vidéken élő iskolások, el le-het érni, hogy értelmesen, tartalmasan töltsék az Ide-jüket. Pedagógus kell hozzá, aki ilyenféle pluszmunkáért, semmiféle kedvezményt, kü-lön elismerést nem kap. Pe r . sze, elég a tudat, hogy köz-használatú mértékegységek-kel fel nem mérhető értéke-ket teremt, gazdag érzelem-világú, kiegyensúlyozottabb fiatalokat nevel.

A hetedik kerületi iskolá-ban 100—120 gyerek táncol. Sokszor szerepeinek, de iga-zi jutalomnak azt érzik, ha eljöhetnek a táborba. Más-ként nem jutnak eredeti néptáncanyaghoz. . . (Csak zárójelben: a néptáncmozga-lom eredményeire, a nagy. városi gyerekek mozgásigé-nyére tekintettel, a kétség-telen nevelő hatások érdeké-ben, vajon nem lehetne meg . oldani, hogy némely arra ér-demes Iskola és pedagógus táboron kívül is eredeti táncanyagot taníthasson — a közkézen forgó elavult, el-hibázott, értéktelen színpadi koreográfiák helyett?)

A kisteleki országos úttö-rő néptánctábor ma zárul — a 120 Iskolás hogyan más-ként is búcsúzhatna — tánc-házban !

Sulyok Erzsébet

Próbálják az Antigonét

Acs S. Sándor felvétele A szokásos tantermi-tornatermi előkészületek után és

közben, elkezdődtek az Antigoné dómszínpadi próbái is. Kedden még inkább a karban érdekelt egyetemi színoado-sok es a Zenebarátok kórusának tagjai gyakorolták Fehér Miklós lépcsőzetes színpadán, a rendező Szinetár Miklósnak és asszisztenseinek irányításával, a különböző alakzatokat (képünkön), tegnaptól azonban már bekapcsolódtak a fő-szereplők, a színészek is. Az Antigoné — egyáltalán, eredeti görög tragédia — először szerepel a Játékokon: a bemutató jövő hét péntekjén, augusztus 10-én lesz (addig, e hét vé-gén. két János vitéz-előadást tartanak), s azt követően még augusztus 12-én, vasárnap, és 14-én. kedden láthatják Szophoklész tragédiájának előadását az érdeklődők.