R É G I h ••
KARDOK, TOROK, B U Z O G Á N Y O KA C S , É P H A D A R Ó T Ó L A P Á R B A J T Ő R I G
Jan Sach
Ú J E X LIBRIS
Szarvasgyilok, 1730 körül
Vadásztőr hüvelydíszítésének részlete (5. oldal, átellenben)
Szöveg: Jan SachNémet szöveg: Valtr KrausFényképek: Jaroslav Guth és Martin TűmaÁbrák: Petr Moudry és Karéi Toman (3, 17, 18, 115, 116, 187, 188)Grafikai szerkesztés: Karéi Drchal Lektorálta: Michael Störmer Borítóterv: Andreas Dóm
© 1999 AVENTINUM NAKL AD ATEL STVÍ s.r.o., Prága Hungárián Translation dr. Winkler Ferenc, 1999.Minden jog fenntartva. All rights reserved.A fordítás az Illustriertes Lexikon dér Hieb- & Stichwaffen című cseh kiadás alapján készült.
Fordította: Winkler Ferenc Szakmailag ellenőrizte: Négyesi Lajos Szerkesztette: Gombos Péter A magyar szöveget gondozta: G. Szabó Sára Műszaki szerkesztő: Miklós Ildikó
ISBN 963 9031 71 2
Nyomták a Cseh Köztársaságban 2/17/03/64-01
Magyarországon kiadja az Új Ex Libris Könyvkiadó Felelős kiadó: az Új Ex Libris ügyvezetője
TARTALOM
Bevezető - A szúró- és vágófegyverek műszaki fejlődésének története 7
1. fejezet Az 1450-től 1650-ig tartó időszak 172. fejezet Az 1650-től 1790-ig tartó időszak 1153. fejezet Az 1790-től 1900-ig tartó időszak 187A szakkifejezések magyarázata 250 Szakirodalom 254Mutató 255 Fényképek jegyzéke 256
5
BEVEZETŐ - A SZÚRÓ- ÉS VÁGÓFEGYVEREK MŰSZAKI FEJLŐDÉSÉNEK TÖRTÉNETE
Szúró- és vágófegyverek alatt olyan eszközöket értünk, amelyeket a tulajdonosuk izomereje segítségével működtethet a közelharcban, vadászat során vagy sportcélokra. Ezek a fegyverek a legváltozatosabb anyagokból készülhetnek.
A szúró- és vágófegyverek tipológiai csoportosítása különféle szempontok szerint végezhető el. A vonatkozó szakirodalomban világszerte azt találjuk például, hogy csoportosítják azokat formájuk- rövid, hosszú és egyéb fegyverek - alapján, használatuk - ti. szúró-, vágó-, döfő-, ütőfegyverek stb. - szerint, társadalomban betöltött szerepüknek - harci, polgári, vadász-, sport- vagy díszfegyverek - megfelelően. Magától értetődik, hogy az időrendi rendszerezésről sem feledkezik meg a szakirodalom. Hogy melyik rendszerezési eljárás mellett maradjunk, azt nem is olyan egyszerű eldönteni, és többnyire a szóban forgó kiadvány tematikai, tartalmi irányultsága határozza meg a rendszerezés szempontjait. Egyértelműsége miatt gyakorta- legalábbis elméletben - az alkalmazás szerinti csoportosítás tűnik a legnyilvánvalóbbnak, hogy azután gyakorlati értelemben kiderüljön, már messze nem is olyan egyértelmű, hiszen a szóban forgó fegyverek túlnyomó része mindössze egyetlen cél megvalósítását teszi lehetővé. Ilyenformán például a kard és a szablya egyformán összekapcsolja a szúrást és a vágást; ugyanakkor pedig a tipikusan szúrásra alkalmazható bajonett vagy szurony számtalan olyan változatban is ismert, amelyek a vágást és a szúrást is kiszolgálják. A szálfegyverek többsége is egyaránt alkalmas vágásra, szúrásra-döfésre, sőt még ütő-zúzó fegyverként is használható. Ennek ellenére azok a fegyverek lesznek e körben túlnyomó többségben, amelyek egyetlen feladat végrehajtására alkalmasak.
A jelen kötet szeretne az Olvasóval az európai kultúrkör szúró- és vágófegyverinek köréből egynémely típusokat megismertetni. Történelmi sétánkat a XV. században kezdjük meg. Minekutána egyetlen fegyvertípust - pl. tőrkard, szablya, utászkard, szurony vagy szálfegyverek - se választottunk vezérfonalnak, önmagától kínálkozott az egyes fegyverek bemutatásához a kronológiai sorrend, amely a laikusokat is könnyedén, egyértelműen útba igazítja. Ezért kötetünk lapjain olyan fegyverek kerülhetnek egymás szomszédságába, amelyeket megjelenésük vagy éppen készítésük helye fűz egymáshoz, bizonyos rendszerezési elvek szerint viszont önálló egységet alkothatnának. Az itt sorakozó fegyvereket tehát azok pontos vagy legalábbis megközelítő datálása, időpontja szerint igazítottuk rendbe. A későbbi időszakok katonaság által használt fegyvereinek rendező elvéül pedig azt az esztendőt választottuk, amikortól hivatalosan is az egyes hadseregek felszerelésébe tartoztak.
* * *
A hidegfegyverek számítanak az emberiség legősibb fegyvereinek. A fából metszett balták, a mamutvadászok marokkövei vagy a későbbi fanyélre eszkábált kőbalta egyfelől az élelemszerzés elmaradhatatlan eszköztárába tartozott, másfelől az ősemberhordák közötti harc eszközeivé váltak, amelyet a vadászterületek megszerzéséért folytattak.
Kard1 - markolatgomb2 - markolat
(fogantyú)3 - keresztvas4 - vércsatorna5 - pengeél6 - hegy
7
Tőrkard1 - markolatgombszegecs2 - markolatgomb3 - m arkolatkengyel4 - markolat (fogantyú)5 - keresztvas6 - külső hárítókengyel7 - ricassó vagy vakpenge8 - vércsatorna9 - pengeél
Ezt a többcélú jelleget azután a fegyverek a későbbiek folyamán is megőrizték. A fémfeldolgozás föltalálásával az emberi társadalom fejlődésének mezsgyéjén, valamint a tulajdonjog differenciálódása révén a háborúhoz fűződő társadalmi viszony, azon belül is az ember ember elleni szembenállás vezethetett a sajátosan specializálódó fegyverek, fegyvercsoportok létrejöttéhez.
A kézifegyverek fejlődésének csúcspontját a legősibb időkben minden bizonnyal a vasolvasztás és -feldolgozás fölfedezése és kifejlődése képviseli. Kellően kemény, erős lévén, megfelelő feldolgozás és edzés mellett ugyanakkor a szükséges mértékben rugalmassá tehető tulajdonsága okán a vas bizonyult a legalkalmasabb nyersanyagnak a legkülönbözőbb kézifegyverek, fegyvertípusok előállításában.
A leggyakoribb oldalfegyver kezdettől fogva a kétélű egyenes kard volt, melynek viszonylag gyors fejlődése a VII. század folyamán indult meg, s rövidesen kialakult az alapformája is. Ehhez kapcsolódott egész középkori, további fejlődésmenete is. A vikingek által használt kardtípusról beszélünk, amely a VIII-X. század folyamán gyakorlatilag az egész kontinensen - vagyis a Britszigetektől Oroszországig - általánosan elterjedt volt. Tipológiai értelemben számtalan változatot ismerünk. Ám valamennyire jellemző a kétélű, viszonylag széles penge, melynek közepén széles, hosszan elnyújtott vércsatorna húzódik, hegyét pedig a fegyver középtengelyében képezték ki. Akad közöttük számos pompás, keresztvassal és markolattal készített darab is, melyeket nemesfém - ezüst-, arany-, réz- - berakással díszítettek. Az ennél is díszesebb, a viking elöljárók sírjaiban talált kardok markolatát ráadásul kovácsolt aranylemezekkel borították. Ezeket a kardokat továbbá szalagfonatokból összeálló koszorúkkal, mesebeli állatokkal és maszkokkal díszítették. Talán az sem érdektelen, hogy akadt csiszár - vagyis fegyverkovács - , aki már ekkoriban is csiszárbélyeggel látta el munkáját. Skandináv leletek között olyan frank műhelyekben készített, importált kardokra bukkantak, amelyek pengéjében lágyvasba ágyazottan, csupa nagybetűvel kiverve az ULFBERHT, az INGEL- FRED vagy a BANTO nevek olvashatók. Ugyanezek a nevek mintegy kétszáz esztendővel később is fel-fel- bukkannak más kardfajtákon is, ami annak bizonyítéka, hogy ezek a műhelyek jóval az alapító mester halálát követően is hasznot kovácsoltak kivívott hírnevükből, ennek következtében pedig tovább használták a piacra bevezetett, bevált mesterjegyeket.
A középkor hajnalán a kard egyelőre a feudális földesurak előjogának, valamint a harcosoknak a jelvénye, a jobbágyoknak tilos volt kardot kötnie. Aligha engedhettek volna meg maguknak egyetlen kardot is, hiszen mérhetetlenül sokba került e fegyver. Csupán akkor kezdett a kard szélesebb körben elterjedni, amikor a társadalomban egy új réteg, a katonáké kezdett kikristályosodni,
II. Octavio Piccolomini d' Arragona, a Nápoly közelében lévő Amalfi hercegének (1599-1656) arcképe
9
III. Vaddisznóvadászat. A XVIII. század első fele.
akiknek bizony hivatása volt a háborúzás, a harc. A valódi, európai lovagrendek története a keresztes háborúk megindulásával fonódik egybe, amely viszont megindította a harci felszerelés fejlődését, és a lovagok legfontosabb fegyverének - a kardnak - múlhatatlan dicsőséget szerzett. A fegyver pengéje hosszabb lett, keresztvasával és markolatával pedig a latin keresztet utánozta. Egyébiránt e jelet viselték a keresztes háborúk résztvevői felszerelésük és fegyverzetük minden egyes darabján.
A páncélzat tökéletesedésével - amelyet addig a forgalomban lévő fegyverekkel át lehetett ütni - a XIII-XIV. század folyamán megjelent a páncéling. Ekkor fejlődött ki a marokra fogott, úgynevezett kétkezeskard, amellyel a páncél átütéséhez szükséges ütőilletve vágóerőt ki lehetett fejteni. Emellett az éles hegyben végződő penge is hosszabbá vált, aminek az az oka, hogy a kardheggyel be kellett hatolni a vértezet egyes alkatrészei közötti területre, aminek következtében e kardok jellege és feladata is egyre inkább a döfőfegyverekét idézi. E fejlődési folyamat következményeként alakult ki később a tőrkard.
Attól a pillanattól kezdve, amikor az óvilág csatamezejein megszólaltak az első tűzfegyverek, az addig sebezhetetlennek tűnő lovagok kezdték elveszíteni e nimbuszukat.
10
Arra kényszerültek, hogy nehéz vértezetük bizonyos darabjaitól megszabaduljanak, majd kizárólag a mellvért maradt írmagnak, amely feladata szerint a tűzfegyvereknek volt hivatott ellenállni. Az oldalfegyverek között ebben az időszakban a szúrókardé lett a vezető szerep, amelyet röviddel később immár tőr kardként ismerhetünk föl. Minekutána a bajvívó kezét nem óvta a továbbiakban a páncélkesztyű, fokozatosan kialakult a markolatkosár, melynek feladata a fegyvert tartó kézfej védelme volt. A kezdeti darabokon még csupán markolatkengyelt találunk, ám hamarosan megjelentek a markolattő alsó elemei is, a különféle egymásba fonódó, az egyenes vagy ívelten S alakot utánzó keresztvashoz kapcsolódó, vasból kovácsolt szalagok, indák s ezek bonyolult szövevénye. Az ilyesfajta marokvédelemnek elsősorban akkor lett múlhatatlan becse, amikor a XVI. század közepétől a tőr kard fokozatosan a polgári párbaj elsőrendű fegyverévé avanzsált.
A tőrkard és a spádé fejlődésének döntő szakasza a reneszánsz idejére esik. Ez a fejlődés hozta magával a vívás és a vívóiskolák kialakulását, ezekkel párhuzamosan pedig a spanyolországi, az itáliai és a német csiszárműhelyek soha nem látott fölvirágzását. Közismert, közkedvelt kovácsmesterek pengeformák és profilok vaskos mintakönyveit dolgozták ki, amelyekkel lényegében azt a törekvésüket igyekeztek minél hitelesebben dokumentálni, hogy pengéik hatékonyságát és rugalmasságát tökéletesre fejlesszék. Úgy 1550 táján azután erőfeszítéseiket siker koronázta, hiszen ekkor jelent meg a karcsú, reliefre emlékeztető módon díszített, és kizárólag szúrófegyverként használatos spádé, amelynek kosarán többnyire sokszorosan áttört, egymásba fonódó, gallyra, indára emlékeztető remekmű gondoskodott a kéz védelméről. A spanyol csiszárok mesterségbeli tudását egyedül az itáliai mestereké érte utol. Jóllehet az új fegyvert valamennyi európai országban hamar elfogadták, meg is kedvelték, ám a Földközi-tenger környékétől távolabb dolgozó készítőik egészen a XVII. század közepéig még akkor is kizárólag a mediterrán térségben kovácsolt formákat utánozták, ha többen közülük nagy tapasztalatokkal rendelkeztek a harci és a lovagi tornák fegyvereinek kovácsolásában; és bizony tiszteletre méltó fegyverkovácsmúltra tekinthettek is vissza.
A nemesek körében használatos spádé mellett - amely egyre inkább kezdett veszíteni eredeti harcieszköz jellegéből, s inkább a viselet elmaradhatatlan részét képező díszfegyverré kezdett átalakulni - , illetve azzal párhuzamosan fejlődésnek indult a tőrkard mint kifejezetten harci eszköz. Ebben a szerepében a tőrkard az idő előre haladtával inkább csak a tisztek körében viselt fegyverré alakult, amikor pedig ez is elveszítette valódi fegyverként megszerzett jelentőségét, az egyenruha elmaradhatatlan részeként maradt meg, mintegy a tiszti pozíció jelvényeként, még később pedig tisztviselői rangjelző gyanánt.
A
Alabárd1 - döfésre szolgáló hegy2 - baltalevél3 - szakítóhorog4 - köpű5 - bojt6 - nyél
11
Tőr1 - markolatgomb2 - markolat (fogantyú)3 - keresztvas4 - penge5 - pengegerinc6 - a penge hegye
Harci csákány v. fokos1 - a csákány foka
(„kalapács")2 - csákány (csőr)3 - nyél4 - markolat (fogantyú)
Manapság a szablya az a fegyver, amely az általános elterjedtség képzetét kelti mindnyájunkban. Teszi ezt méghozzá elsősorban azért, mert a köz- és magángyűjteményekben olyan hihetetlen mértékben elterjedt. Ezzel ellentétben egészen a XV. századig a szablyáról mindössze annyit tudunk, hogy Európába keleti irányból érkezett, ahol a csiszárok már a középkor elejétől fogva értették készítésének módját. Jelentősebb mértékben mégis csak a XVI. század első negyedétől találkozhatunk vele az Óvilágban, amikor Közép-Európát a török szállja meg. Idegen eredetét első pillantásra elárulja a szablya, eltérő formájával és fölépítésével egyaránt. Az alapvetően szimmetrikus fölépítésű óvilági karddal vagy tőrkarddal szemben ugyanis a szablya tengelye S betűre emlékeztető, hullámszerű vonal mentén húzódik. A hajlított, ívelt penge mélyebb vágott sebet ejt az egyenes pengéjű kardnál.
Európában akkor honosodott meg a szablya, amikor a különböző hadseregekben a könnyűlovasságból reguláris egységeket szerveztek. Könnyebb, ráadásul hatékonyabb is lévén, a szablya alkalmas volt a lovasság számára, amelyet a magas fokú mozgékonyság jellemzett, s amely egy kissé ahhoz hasonló - rácsapó és eltávolodó - harcmodorban működött, mint ahogyan a tatár, mongol és török seregek a végeláthatatlan ázsiai síkságokon. Az európai lovas hadseregek ugyanakkor használtak más fegyvereket is, mint a pallost és a tőrkardot, ám ezeket a szablya fokozatosan oly mértékben kiszorította, hogy szinte egyeduralkodóvá válhatott. Kizárólagos lovassági fegyverré ugyanakkor sohasem vált. A XVIII. század közepétől a gyalogsági tisztek és altisztek oldalfegyvereként is megtalálhatjuk. Az európai hadseregek többségében a XVIII-XIX. század során a legváltozatosabb gyalogsági szablyákat használták, s ez az oldalfegyver manapság is számos európai állam őr- és díszegysége alapfelszerelésének számít.
Azoknak a csiszárműhelyeknek a gyors fejlődéséhez, amelyekben első osztályú, minőségi és természetesen nagyon is költséges fegyvereket kovácsoltak, minden más olyan műhelyé szervesen hozzákapcsolódott, ahol viszont a pompás díszítményeket, vereteket, berakásokat készítették a fegyverekre és hüvelyükre. Aranyművesek dolgoztak markolaton, kosáron, hüvelyen, ők készítették drágakőberakásukat, féldomborműveiket, valamint a gravírozási munkát is ők végezték. Németországban, ahol a műalkotások minden fajtájának díszítése kiemelkedően magas színvonalú volt, a fegyverdíszítmények elkészítésére külön mesterember szakosodott, aki lényegében egy sokoldalú kézműiparos, az úgynevezett „aprómunkák mestere" volt. Eredeti foglalkozása szerint többnyire aranyműves vagy ötvös lehetett, aki kitűnően rajzolt, gravírozott. Több szakterület mesterének kellett lennie, olyannak, aki értett az érmekészítéshez, az ezüstveréshez, zománcozni tudott, de nem volt tőle idegen az iparművészet számos egyéb ága sem.
A nagy hírnévre szert tett spanyolországi és észak-itáliai fegyverkovácsműhelyek jelentősége a XVIII. század elejétől fokozatosan elsorvadt, hiszen a fejlődés iránya ezekben az országokban nem kedvezett az ilyen ipar kibontakozásának. Spanyolország aXVIII. század folyamán elvesztette valamennyi európai, majd a
12
XIX. század elején tengerentúli gyarmatainak jelentős részét is. Innentől fokozatosan küzdötte le magát a legszegényebb óvilági országok sorába. Itálián is egy sereg pusztító háború és forradalom söpört végig. Jóllehet, ezek nyomán alakulhatott meg a független olasz állam, ám a kivívott függetlenség védelme rengeteg nemzeti energiát emésztett föl. A Németországban uralkodó viszonyok gyökeresen eltértek az említettektől. Solingen - amely a spanyolországi Toledo, valamint Milánó mellett a hadi felszerelések és fegyverzet, valamint a kardkészítés harmadik kontinentális fellegvárának számított - számára éppen ezért a XIX. században egy csapásra megnyílott a lehetőség a világhírnév kivívására ezen a szakterületen.
Bismarck Poroszországa villámgyorsan nőtte ki magát európai nagyhatalommá. Az ország ipara rohamléptekkel haladt előre, nagy föllendülés következett be. Nem csupán a német hadsereg
Buzogány. 1 - levél, 2 - buzogányfej, 3 - gyűrű, 4 - nyél, 5 - markolat (fogantyú)
IV. Csatajelenet a napóleoni háborúkból
13
V. Osztrák vadászok harca a törökkel, 1840 táján
számára történő fegyver-előállítás tökéletesedett, hanem bizony föllendült a fegyverek exportja is. Igen rövid idő alatt Solingen vált Európa legnagyobb pengekészítő-műhe- ly évé.
És még ha számos előállítási munkafolyamatot gépesítettek is időközben, azért a fegyvergyártás meghatározó eleme továbbra is a fegyverkovácsmester, vagyis az ember maradt, aki a gépek segítségével dolgozott. A tökéletesen megbízható pengének ráadásul egy sereg magas szintű próbát kellett kiállnia. A rugalmasságot például hajlítással ellenőrizték. Ennek során a penge hegyét rögzítették, majd karikára hajtották, a hajlítás során mindkét irányban teljes félkört kellett leírnia. A két félkörnek pontosan egyezőnek kellett lennie, majd a pengének önerejéből - rugalmassága révén - vissza kellett pattannia kiindulási helyzetébe. Ellenálló képességét, keménységét pedig egy 8 mm vastag lemezszegélyre mért csapással ellenőrizték. A függőlegesen a vasdarabra mért csapást követően a pengén semmiféle nyoma sem maradhatott a kísérletnek.
Ahogyan ezzel kezdtük, bizony az emberiség legősibb arzenálját alkotják a szúró- és vágófegyverek. Megjelenésük a kőkorszak legelejére mutat vissza. Fejlődésük csúcspontját - háborúban alkalmazott fegyverek gyanánt - a középkor és az újkor kezdete hozta el. A nehézlovasság fegyvertárából a XVI. század folyamán a tűzfegyverek terjedése kiszorította a lándzsát, minthogy a XVIII. század elején végérvényesen eltüntette a pikát és az alabárdot is a gyalogság kezéből. Ugyanakkor a szúró- és vágófegyverek maradéka még
14
hosszú ideig számos hadtestnél, alakulatnál tartotta magát. Ezeket azután a modern fegyveripar által előállított ismétlő- és automata lőfegyverek, valamint a velük együtt szükségszerűen átalakult harcászati technika tüntette el a 2
hadseregekből, a XX. század elején. Manapság mindössze alkalmi maradványként található meg az oldalfegyverek egy szűk köre. Kifejezetten katonai alkalmazásban maradhatott meg bizonyos speciálisan kiképzett alakulatoknál a bozótkés. Egyéb oldalfegyverek, mint pl. a tengerészetnél és a légierőnél használt díszes tőrkard csupán az ünnepi egyenruha kiegészítő díszítményei, vagy pl. a parancsnokságok őr- és díszalegységeinél rendszeresített szablya maradtak fenn.
Jóllehet, ebben a kötetben háromszáznál is több felvételt talál a kedves Olvasó, azért botorság volna azt hinni, hogy be tudjuk mutatni az elmúlt fél évezred európai szúró- és vágófegyver-történetének valamennyi használt típusát. Kötetünkben elsősorban a múzeumi és a kastélyokban található gyűjteményekben őrzött darabokra támaszkodhattunk. Ezek a gyűjtemények ugyan minden tekintetben pompás darabokat vonultatnak föl, ám az általuk bemutatott anyag megközelítőleg sem teljes. Akadnak ugyanis fegyverek, amelyek kifejezetten nemzeti jelleget mutatnak. Ezért azután a kötetünk lapjain tálalt fegyverek valamilyen szinten Közép-Európához kötődnek. Ezt az alapot egészítik ki azután spanyol, olasz, francia, németországi és egyéb mesterek műhelyében készített egyedi példányok, valamint az európai hadseregek többségében használatos darabok. Tudatosan nem vállalkoztunk Európán kívüli - így amerikai, afrikai, keleti eredetű - fegyverek bemutatására, válogatására, amelyek minden tekintetben külön rendszereket alkotnak, ilyenformán külön monográfiákra tarthatnak igényt.
Szablya és hüvelye1 - markolatkupak2 - m arkolatkengyel3 - markolat (fogantyú)4 - keresztvas5 - vércsatorna6 - pengeél7 - fokéi8 - pengehegy9 - torokpalást10 - függesztőkarika11 - koptatólemez
15
1. fejezet Az 1450-től 1650-ig tartó időszak
A középkori ember számára a fegyverzet és a harci felszerelés a mindennapi használat elmaradhatatlan részét jelentették. Még ha a helybéli kovács értett is egyik-másik egyszerűbb fegyver elkészítéséhez, azért a fegyverzet és a felszerelés javának előállítói a városi mesterek maradtak. A városi kézműipar a XIV. század folyamán bizony már jelentős mértékben szakosodott, nem is csoda, ha a későbbi évszázadok során mindvégig abban a helyzetben maradhatott, hogy mindennapi használati eszközöket éppúgy készített, mint elsőrangú, „luxus színvonalú" eszközöket, ráadásul mindezt megfelelő mennyiségben és megbízható Lovaggá ütés a csata m egkezdése előtt, 1415. minőségben szállíthatta a piacra. Ilyenformán szinte magától értetődő, hogy a felszerelésre szakosodó kézművesipar virágzásnak indult, s a piacokat mindegyre tökéletesedő fegyverekkel és felszerelési tárgyakkal látta el. Magától értetődik, hogy a típusok sokféleségéhez igazodtak az árak is - a legolcsóbbtól a méregdrágáig minden előfordult. Am az előállítás mértékének emelkedésével együtt javult a termékek általános minősége is.
Az öreg kontinensen már a XIV. századra olyan központok alakultak ki, amelyek fegyver- é s fe lszereléskészítő kézműipara különleges hírnévre tett szert, s amelyek gyakran távoli országok piacait is rendszeresen ellátták portékájukkal. Közkedveltnek számítottak az észak-itáliai, mindenekelőtt pedig a milánói műhelyek, ám a fegyvergyártás Németországban is sikerrel vetette meg a lábát, ahol első központjai Nürnberg, Augsburg és Landshut lettek. Bízvást mondhatjuk, hogy mind az itáliai, mind a németországi fegyverkovácskőzpont(ok) a korszak vezető szakműhelyeinek számítottak. A további európai országok fegyvergyártása többnyire e két jelentős központ tevékenységéhez kapcsolódott, olykor egyenesen lemásolva az ott készült munkákat. így vetette meg a lábát a fegyver- gyártás francia földön is, Párizsban, Toursban, Lyonban, a szigetország fővárosában, Londonban
■ vagy a Hispániái Toledo és Bnrgos városában, és persze másutt is.
A XVI. század a világtörténelem egyik sorsdöntő időszaka volt. Ekkor indult útjára a reformáció, ahogyan ekkor kezdődtek azok a könyörtelen vallásháborúk is, amelyek az egész földkerekség számára tartós politikai, katonai és kulturális következményekkel jártak.
A XVI. században kibontakozó új gyártási eljárások következményeként elsősorban Nyugat- Európában új technika, valamint a hadvezetés tudománya és művészete is kialakult. A fejlődés ilyen irányba fordulásával pedig óhatatlanul együtt járt a felszerelések további tökéletesedése. Nem véletlen, hogy fokozatosan a hadseregben is egy sor találmány vert gyökeret. A XVI. század folyamán elsősorban a tűzfegyverek váltak tökéletesebb pusztító eszközzé. Ennek következtében
Tőrkarddal és balkezestőrrel vívott párharc, 1580 táján.
17
Muskétával és tőrkarddal fölfegyverzett strázsa, 1620 táján
viszont a gyalogság és a lovasság taktikája egyaránt megváltozott. A szakadatlan taktikai kísérletezés eredményeként a szervezés és a taktika területén egyaránt új minták, modellek sokasága látott napvilágot, amelyeket a század végéhez közeledve egyre sűrűbben próbáltak ki. Akkoriban - szemben az Óvilág más államaival - a spanyol parancsnokok jártak élen találékonyságban és messzelátásban egyaránt. A század végére mégis a franciák és a hollandok kerültek abba a helyzetbe, hogy ellenálljanak a spanyolok taktikai megfontoltságának.
A tűzfegyverek hatékonysága, azzal összefüggésben, hogy a körülményes újratöltés ideje alatt a muskétások rendkívül sebezhetőek, olyan törekvéseket kényszerített ki, amelyek szerint az egyes csapatrészek közötti együttműködést szorosabbá, átgondoltabbá igyekeztek tenni. Új lovassági taktika, tüzérségi össztűz és földsáncok segítségével igyekeztek a gyalogság megnövekedett tüzéreiének pusztító hatásával szemben védekezni.
Füles tőr [2] 1450 táján
A középkor folyamán a velencei hadsereg kötelékébe tartoztak az - egyébiránt keleti hatásra meghonosodott - könnyűlovasság egységei, az úgynevezett „stradiotik". A velencei hadvezetés számára hozzávetőleg olyan jelentőséggel bírtak, mint később az európai hadszíntereken a huszárok, hiszen mozgékonyságukkal, váratlan támadásaikkal bizony alig kalkulálható veszteségeket okoztak az ellenségnek. A Velencei Köztársaság határvidékein elsősorban a törökkel szemben vetették be őket. A Földközi-tenger keleti medencéjének szigetvilágában harcoltak, Krétán és Cipruson ők védték Velence bástyáit, a XV. századtól kezdve pedig a velenceiek az európai szárazföldön is rendre bevetették a stra- diotit.
A stradiotikhoz hasonlóan ez a tőr is Keletről származik. Jellegzetessége a markolat, melynek végét kétoldalt fülre emlékeztető módon elálló védőkorongok alkotják, amelyek valójában a tőrrel alkalmazható szúrás megfelelő erősségét segítik elő oly módon, hogy a füleket összekötő markolatvégre feszített nagvujj segítségével a fegyvert markoló kéznek támasztékot lehetett biztosítani.
2
Lándzsa [3] 1450 táján
3
Hossza (H): 2420 mm, pengéjének szélessége (psz.): 60 mm,A XX. században készült másolat
A lándzsa talán az emberiség legősibb idők óta használatos döfő- és hajítófegyvere
A virágzó középkor során a kard mellett vitathatatlanul a lándzsa a másik fontos fegyver. Elsősorban a lovasság első összecsapásai folyamán játszott múlhatatlanul fontos szerepet, lévén a ló és a lovas hozzáadott súlyával együtt az általa elérhető, többszörösen fölerősített hatású döfés bizony nem volt lebecsülhető mértékű. Támadáskor a lándzsát a lovas hóna alá szorította. A lovassági lándzsa mellett a gyalogosok közelharcához alkalmazkodó, kisebb méretű lándzsát használtak.
E fegyvertípus sajátos alakját képviseli a lovagi tornákon használt lándzsa, amely elérhette a 3 700 mm hosszúságot, s mindössze 90 mm széles volt, a nyele pedig puhafából készült. Annak érdekében, hogy az ellenfelet csak kivesse a nyeregből, de az életét ne
■ veszélyeztesse, hegyét gyakran koronára emlékeztető, há- rom-négy, tompa ágban végződő lemez díszítette. Roham előtt a nyelet hóna alá szorítva vagy egy fémkarika segítségével a lovagi páncél mellvértjéhez kapcsolva igyekezett a lovag megtámasztani.
19
H: 1180 mm, psz.: 36 mm
M ásfél kezes kard [4, 5] 1460 táján
4 5
A XV. században a kard még mindig a leggyakoribb fegyverek sorába tartozott. Jóllehet, a vértezetben a sodrott páncélingeket olyan vaslapocskákkal erősítették meg, amelyek ellenálltak a vágófegyvereknek, folyamatosan igyekeztek olyan testrészvédőket alkalmazni, amelyek kifoghattak e fegyvernemek támadásán. Ebben az időszakban alakult ki a szúrókard, amelynek vékony, a hegye irányába fokozatosan elkeskenyedő pengéje volt. Minekutána a támadó páncélkesztyűje megkívánta a markolat méretének növelését, ezért lett az „másfél kezes" méretű. A markolatgomb megfelelően képes volt kiegyensúlyozni a pengét, ráadásul gyakran díszítették különböző jelképek berakásával (címer, jelmondat stb.).
20
Alabárd [6] 1490 táján
H: 2540 mm, psz.: 135 mm, a XX. században készült másolat
A hosszú nyél döfésre kiképzett pengét hordoz, melynek egyik oldalán rövid hegy, míg a másikon széles él helyezkedik el. Formájában ez a fegyver mintegy előfutára a később oly közkedveltté vált alabárdalaknak. Ám az alabárd - több más, nyélre szerelt fegyver társaságában - a tűzfegyverek terjedésével igen hamar jelentőségét vesztette, és ki is ment a gyakorlatból. Ha harctéren nem is alkalmazták már, azért a paloták testőrségének díszelgő jelvényei között még igen sokáig megtalálható volt.
21
Olasz alabárd vagy „gebem etsző" [7] 1500 táján
Milánó, H: 2690 mm, psz.: 115 mm
Itáliában, ahol napirenden voltak a hercegségek és a városállamok közötti összecsapások, a szálfegyverek kiemelkedő jelentőségre tettek szert az általános harci felszerelésben. Viszonylag egyszerű és olcsó volt előállításuk, egyformán alkalmazhatók voltak mind a városfalak védelmére, mind pedig azok ostromlására. Segítségükkel a gyalogosok hatékonyan vehették fel a harcot a lovassággal szemben, ráadásul sikeres használatuk emelte a gyalogság öntudatát. A lovasságnak pedig gyakorta okozott megoldhatatlan feladatot a gyalogság által szúrófegyverekből vont fal, alakzat feltörése. A pengébe nyomott skorpió jelképét a világ számos gyűjteményében őrzött darabokon, a legkülönbözőbb formában találjuk meg. A skorpió hátán többnyire az ILO vagy a B betűket, illetve a készítő fegyver- kovács mesterjegyét vagy a nyersanyag szállítójának jelét láthatjuk.
Cinquedea [8, 9] 1490 táján
Ercole dei Fideli műhelye, Ferrara, H: 656 mm, psz.: 58 mm
A reneszánsz kezdetén, a XV. század hajnalán alkották meg észak-itáliai fegyverkovácsok az ókori rómaiak parasonium nevű fegyverét utánzó tőrt, a cinquedeát ('csinkvéda'). E fegyver összetéveszthetetlen jellegzetessége a szélesen nyújtott, háromszög alakú penge, melyet teljes hosszában csatornák tagolnak. A penge legvaskosabb, felső végét aranyozott gravírozással készült antik és bibliai tárgyú jelenetek díszítik.
Az itt bemutatott penge alsó harmadában aranyozott, gravírozott nőalak látható, aki istennőjének áldoz, míg a másik oldalon egy istennő érméje, akit két géniusz kísér. Az aranyozott szalagdísszel futtatott keresztvas alatt a fegyver mindkét lapját arannyal gravírozott mitológiai jelenetek díszítik.
Kard [10] 1500 táján
Itália, H: 1040 mm, psz.: 41 mm
Ez a fegyver abból az időszakból származik, amikorra a kardok különböző típusai egyértelműen, használatuk szerint elkülöníthető módon kristályosodtak ki. A szúró- és a döfőkardok, a lovassági kardok, a gyalogságiak, ahogyan a hadászat és díszelgés céljára készült kardok is, eltérő alakot öltöttek.
Az itt bemutatott remekmívű díszkardnak minden bizonnyal valamelyik észak-itáliai hercegi udvar egyik magas rangú, gazdag tagja lehetett a tulajdonosa. Erről tanúskodik a gazdag díszítés mellett a fegyver egyértelműen költséges kikészítési módja, persze, legalább ennyit nyom a latban fenségesen pompás hatása. A rombusz keresztmetszetű, kétélű pengén közvetlenül a keresztvas alatt mindkét lapján metszett, aranyozott ornamentika ékeskedik. A penge közepének felső felén látható továbbá egy virágmintákkal díszített, hegyére állított rombusz. A penge egyik lapján a készítő mester jegye is megtalálható.
24
Páncélszúró kard [11] 1500 táján
Itália, H: 1185 mm, psz.: 25 mm
Ennek a kardfajtának a történetét a XIV. századig követhetjük visszafelé az időben. Pengéjét jobbára háromszög vagy rombusz keresztmetszet jellemezte. A leghosszabb változatait Kelet-Európából ismerjük, méghozzá azokból az államokból, amelyek a Török Birodalommal nem csupán határosak voltak, hanem - természetesen - hadban is állottak vele. Ezekben a viszonylag melegebb éghajlatú országokban a török katonák kizárólag sodrott páncélingben jártak, amit csak a hosszú, hegyes csúcsban végződő páncélszúró- nak volt esélye fölsebezni.
A páncélszúró háromszögletű pengéjének metszete
Páncélszúró kard [12] 1500 táján
Itália, H: 1145 mm, psz.: 22 mm
A páncélszúró nem egyéb, mint a szúrókard továbbfejlesztett változata. Segítségével lehetővé vált, hogy egyetlen, pontosan irányított, koncentrált erejű döféssel át lehessen szúrni a török által viselt sodrott páncélinget, amely egyéb fegyverekkel szemben biztonságot nyújtott viselőjének. Páncélszúró kardot kizárólag a lovasság használt, s lényegében a lándzsát helyettesítette, amelynek hosszát idővel- valamint a kinyújtott kar hozzászámításával - meg is közelítette. A páncélszúró hossza azt is lehetővé tette a lovag számára, hogy a már földön fekvő ellenfélnek a nyeregből adja meg a kegyelemdöfést. Lengyelországban egyébként a páncélszúró a nehézlovasság kezén még a XVIII. századot is megérte. De az osztrák huszárok egyes alakulatainak fegyverzetéhez is hozzátartozott.
Kétkezeskard [13, 14] 1500 táján
14Itália, H: 1245 mm, psz.: kb.168 mm
Ezt a fajtáját a kétkezeskardoknak csak igen ritkán találjuk meg világszerte a gyűjteményekben. Gyakori ráadásul, hogy hóhérpallosnak vélik, jóllehet klasszikus kétkezeskarddal van dolgunk. Szélesen terpeszkedő keresztvasa- amely ráadásul a hóhérpallos esetében minden tekintetben funkcióját veszti - a hárítógyűrűk révén egészen egyértelműen arról árulkodik, hogy feladata az ellenfél pengéjének megakasztása. Ezzel a fegyvertípussal ezért is ütközne nehézségekbe bármiféle kivégzés, a hóhér számára pedig egyenesen kényelmetlen lenne a használata. A penge szélessége, annak tekintélyes súlya, valamint a fegyver mérete egyaránt arra kényszerítette egykori használóját, hogy különleges és sajátos kiképzésben részesüljön.
26
15 16
Fából készült markolatán hajdani bőrborítás maradványai láthatók, a markolat gömb alakú markolatgombban végződik. A pengét annak nyakán, közvetlenül a keresztvas alatt gravírozott nap díszíti, amely emberarcot idéz.
Cinquedea [15] 1500 táján
Észak-Itália, H: 551 mm, psz.: 94 mm
Ez a fegyvertípus a XV. században tűnik föl Észak-Itália udvarházaiban a nemesek kezén, és eredetét, sajátos formáját és gazdag díszítését tekintve minden más kortárs fegyvertől különbözik első pillantásra. Nevét pedig a jellegzetes alakú, ötujjnyi - olaszul: 'cinque dita' - pengenyakról kapta. Ellentétben a többi, elsősorban támadásra szolgáló tőrrel, ez kifejezetten a díszes, ünnepi viselet része a reneszánsz értelmiségiek körében.
Ezeknek a marokfegyvereknek bőrből készült hüvelyét fémfüsttel futtatott ornamentika díszítette. Hüvelye gyakorta egy kisebb, rávarrott hüvellyel egészült ki, amely egy apró, személyes használatú tőrt, az úgynevezett misericordiát - „kegyelemtőrt" - rejtett.
27
Cinquedea [16] 1500 táján
Ercole dél Fideli műhelye, Ferrara, H: 608 mm, psz.: 88 mm
Nem rendelkezünk adatokkal arra nézve, mikor is jelentek meg ennek a fegyvertípusnak a legelső példányai. Mindenesetre a legrégibb ismert darabok a ferrarai udvarba vezetnek, amely Itália-szerte a legmagasabb műveltségű szellemi központnak számított. Éppen Ferrarában működött a XV. és a XVI. század fordulóján a kor egyik legismertebb arany- műves- és ötvösmestere, Ercole dei Fideli, akit eredeti nevén Salomone da Sessonak hívtak (1465 táján született Sessoban, 1521-ben Ferrarában távozott az élők sorából). Az itt bemutatott darab díszítménye a ferrarai mester műhelyéből kikerült legszebb munkákéra emlékeztet.
Harci cséphadaró [17] 1510 táján
Csehország, H: 680 mm, sz.: 45 mm
A harci cséphadaró a szükség- helyzetek megoldására mintegy rögtönzött módon előállított kézifegyverek sorába tartozik. Alapjában véve hagyományos mezőgazdasági munkaeszközről van szó, amely a gabonaszemeknek a kalászból való kiverésére, kicséplésére szolgál. Rendkívül csekély ráfordítással sikerült fegyverré alakítani. A fából készült hada- rót sodrott vashuzalok segítségével erősítették meg, keresztben pedig szöges abroncsokat vertek rá. Ezt a fegyvert a történelem színpadán egészen a római birodalom időszakáig visszakövethetjük. A XV. század folyamán éppen a harci cséphadaró lett a huszita talpasok jellegzetes ütőfegyvere. Jelentőségét azonban egészen a XVIII. századi parasztfelkelésekig megőrizte.
Katzbalger („M acskajancsi") [18] 1515
Németország, H: 885 mm
Ez a különleges fegyverfajta a zsoldosok másik jellegzetes fegyvere volt. Azoké a zsoldosoké, akiknek egészen sajátosan felsőtesti ruházata egy rövid zekéből vagy ujjasból állt, melynek redőbe szedett bő ujját ékszerberakások díszítették, s amelynek hosszanti hasítékain az eltérő színű belső bélést is látni lehetett. A svájci gyalogsághoz hasonlóan a zsoldosok fegyverzetét is a hosszú pika, az alabárd, különféle kardok, valamint lőfegyverek alkották.
Az utókor úgy vélte, hogy „macskajancsi" nevét valószínűleg annak köszönheti, hogy nem hagyományos, „tisztességes" hüvelyben tartották, hanem macskaprémből összevarrott, lepedőre emlékeztető „pokrócba" csavarták. Más változat szerint az elnevezés a marakodás szóval hozható összefüggésbe, hiszen perpatvaraikat a zsoldosok minden bizonnyal előszeretettel intézték el egymás között ennek a kurta kardnak a közreműködésével.
Pengéje széles, kétélű, tompa, illetve lekerekedő hegyben végződik. Teljes egészében egy darab fémből készült, komoly markolata szinte természetes módon szélesedik gombja irányába gomba alakúvá. Jellegzetesen kettős keresztvasát kemény, fektetett, S alakú vasból kovácsolták. Ugyancsak könnyedén fölismerhető volt arról, hogy magasan az övbe tűzve viselték.
18 L
29
Partizán [19] 1515
H: 2213 mm, psz.: 165 mm
Ennek a nyeles fegyvernek jellegzetesen kétélű pengéje van, melynek formája elnyújtott háromszögre emlékeztet. A hosszú penge a köpű közelében meglehetősen széles, s innen egyenletesen szűkül a hegyéig. E fegyver eredete Olaszországba vezet, ahol is egy bizonyos lándzsából fejlődött ki, amelyet az „ökörnyelv" megjelöléssel illettek („Langede- beve", eredetileg a francia „Langue-de-boeuf" szóösszetételből). Az elnevezést pedig minden bizonnyal az olasz „partigiana" vagyis 'a csőcselék fegyvere' kifejezésből származtathatjuk. Ez a széles pengéjű lándzsa szinte kínálja magát a gazdag díszítésre, s ez az oka annak, miért terjedt el a partizán a testőrségek és palotaőrség körében.
30
H: 616 mm, psz.: 33 mm
Ez a fegyverfajta a középkor zenitjén jelent meg mint köznépi fegyver, amely olcsóbb volt a kardnál. A parasztkést a XVI. századból egyélű, hajlított pengés alakban ismerjük. Pengét és markolatát egyetlen vaslapból kovácsolták. A markolatkengyelt lényegében felső végén lévő horgából, nyúlványából hajlították, amely a pengenyakra visszahajló csavarvonalban, volútában végződik. Ennek a cseh elnevezéssel illetett fegyverfajtának az elterjedéséhez a huszita háborúk minden bizonnyal jelentős mértékben hozzájárultak .
Cseh parasztkés [20] 1520 táján
Szertartáskard [21] 1520 táján
Észak-Itália, H: 1134 mm, psz.: 56 mm
A XVI. században a fegyverkovácsműhelyekben készített, hagyományos luxusfegyverek egyike-mási- ka a folyamatos használatból kikopván bekerülhetett az udvari szertartásrendbe is. Az itáliai reneszánsz paloták légkörében a kard a társadalmi ranglétrán elfoglalt hely jelképévé vált, viselőjének személyes képviselője lett.
Az itt bemutatott luxuskardnak öntött, cizellált markolata van, keresztvasának ornamentikája pedig azokéra a pompás fegyverekére emlékeztet, amelyek Ercole dél Fi- deli, a ferrarai udvar mesterkovácsa keze munkáját dicsérik. Nevezett fegyver- és aranyművesmester- aki a XVI. század hajnalán a Bor- giák szolgálatába lépett - munkái mintapéldákat szolgáltatnak számunkra a reneszánsznak a luxuskardok és -tőrök értékeléséről alkotott felfogásával kapcsolatosan.Ezek pengéje és keresztvasa többnyire gazdagon aranyozott ornamentikával hivalkodik.
21
22
Bordás buzogány [22] 2520 táján
Észak-Itália, H: 630 mm, psz.: 125 mm
Ütőfegyver gyanánt a buzogányt már a XIII. század folyamán használták, lévén ebben az időszakban szélesebb körben kezdett terjedni a lemezpáncél. A karddal szemben ennek a fegyvernek vasalt, acélozott vagy éppenséggel bronzból öntött zúzófeje nagyobb eséllyel szállhatott harcba bármely korabeli kardnál a páncél kilyukasztása érdekében. A középkorban a buzogány tekintetében zavartalan demokrácia uralkodott, hiszen lovagok és nemtelenek egyaránt harcoltak vele. Ám a középkor vége felé már kizárólag a lovat megülő lovagok fegyverzetébe tartozhatott. Ellentétben a XIV. században általános, viszonylag egyszerű buzogánnyal, a soron következő évszázadban már a legkülönfélébb, szemmel láthatóan a kortárs művészeti áramlatok befolyása alá került formájú és díszítményrendet hordozó fegyverré nemesedett.
Vadászlándzsa [23] 2520 táján
Közép-Európa, H: 2032 mm, psz.: 69 mm
A kezdeteitől fogva a kiváltságokat élvező nemesség jogkörébe tartozó vadászat egyúttal jelentős társadalmi eseménynek is számított. Közép-Európa erdei rendtartásában a német vadászati módszerek uralkodtak, amelyben a vadat körülhatárolt területen belül hajtották. Nagy népszerűség övezte a hajtóvadászatot, amelyen számtalan kutya és számos lovas vadász vett részt. A vadászathoz használatos arzenálban a számszeríj és a keréklakatos zárszerkezetű lőfegyverek mellett megtalálható volt a vadászkés, a vadászlándzsa és a dárda is. Dárdát már az ősember is alkalmazott vadászata során, és még a XVIII. században is föl-fölbukkan. Bizonyos vadászlándzsáknak hegyes oldal- vagy egyenes keresztirányú nyúlványai vannak, amelyek feladata a lándzsának az elejtett vad testében túlságosan mélyen való megforgatásának akadályozása. Hasonlóan a többi vadászfegyverhez - a vadászkéshez, a lőfegyverekhez, a számszeríjhoz stb. - a lándzsákat és a gere-
32
23
lyeket is bizony gazdagon díszítették. Ráadásul ornamentikájuk, megfogalmazásuk módja, kivitelük és művészi értékük semmivel sem maradt el a harci eszközöké mögött.
33
24
Falchion [24, 25] 1530 táján
F. Gelfo, Brescia, H: 830 mm, psz.: 38 mm
Ez a görbe kard az itáliai reneszánsz jellegzetes kézifegyvere, melynek formája egy régebbi, németül 'Malchus'-nak nevezett alakhoz kapcsolódik.
Az itt bemutatott kép egyélű, alul kiszélesedő, a fokélén is profilírozott pengét mutat. Az S alakú keresztvas alatt, a pengenyakon aranyozott, fonatra emlékeztető bemart dísz látható, az egész pengén pedig hosszában négysornyi, egymáshoz képest kötésben elhelyezkedő bemélyedés ékeskedik. A penge egyik lapján a FAUS / TINÓ, másikon pedig a GELPHO/BRESCIANO bevésett feliratot viseli. Az állat nyakát idéző módon megformázott markolat oroszlánfejet idéző gombba megy át, a keresztvas fonott koszorút mintáz féldomborműves formában, babérlevelekkel. A hüvely váza vasból készült.
A hüvely torokpalástján és koptatólemezén egyaránt szőlőleveles, oroszlánfejes, cizelláltan aranyozott ornamentika látható.
34
26
0rQ,'r7 ipíi6': i!(c]‘ '0
27
M alchus [26, 27] 1530 táján
Németország, H: 905 mm, psz.: 45 mm
Ezeket az ívelt pengéjű kardokat gyakran tévesen a szablyák közé rendszerezik. A kardokkal összevetve, az ívelt pengéjű kardok rövidebbek, görbe, egyélű pengét találunk rajtuk. A szablyától pedig elsősorban a markolatkupak - kivételes eseteket leszámított - hiánya különbözteti meg, sőt többnyire markolatkengyelt sem találni rajtuk. Elvétve előfordul azonban a markolatkengyelnek a markolatkosárra emlékeztető „kezdeménnyé" alakítása.
Az itt bemutatott német kard pengéjét igen gazdagon díszítik felületmarással kialakított virágminták, állat- és emberalakok. Mellettük megtalálható rajta a részben bronzzal futtatott passaui farkas jelvénye is.
Fokos, döfőheggyel [28] 1530 táján
H: 717 mm, sz.: 103 mm
Az egyik kézben forgatott fokos a lovagok markában a XIII. században jelent meg. Az itt bemutatott fegyver lényegében a kombinált, összetett fegyverek közé tartozik, amelyek több feladatra alkalmasak. A kivitelezett csapást követően lecsavarható nyeléből a harcos előránthatta az eladdig ott rejtegetett vékony pengét, és megadhatta ellenfelének a kegyelemdöfést. Az ilyesfajta összetett vagy többcélú fegyverek a XVI. és XVII. század folyamán számítottak a legnépszerűbbnek.
36
Fokos [29] 1530 táján
Közép-Európa, H: 605 mm, sz.: 195 mm
A fokos a világon az egyik legszélesebb körben elterjedt kézifegyver. Ennek ellenére sohasem tett szert Kelet-Európában és a keleti világban olyasfajta közkedveltségre, mint Nyu- gat- és Közép-Európában. Igaz viszont, hogy a keleti és a kelet-európai harcosok által viselt könnyebb, többféle anyagból összeállított harci öltözékek átütéséhez aligha lehetett szüksége bárkinek valamely fokos csapásmérő erejére.
Az itt bemutatott fokosnak fából készítették a nyelét, csákánya hatszögre kovácsolt, alakja madárcsőrre emlékeztet, míg foka kerek.
30
Fokos [30] 1530 táján
H: 550 mm, sz.: 165 mm
A XVI. század folyamán az itt bemutatott fokos viszonylag széles körű elterjedésnek örvendett. Markolatának mindkét végén egy-egy kerek fémlemezből készített hárítólap található. A fából készített markolatot vörös anyaggal vonták be, amit zsinórral erősítettek meg. A henger alakú fegyvernyél felül mutatós rozettában végződik. A fej egyik oldalát a kerek formájú fok, másikat pedig a csőrre emlékeztető alakú, négyélű csákány alkotja. Az egész fejet egyszerű, voiialas jellegű gravírozással díszítették.
Hétleveles buzogány [31] 1530 táján
Itália, H: 600 mm, sz.: 115 mm
A XVI. században a buzogány is bekerült a katonai fegyverek közé. Ezen a fegyveren is egyszerű díszítő motívumokat találunk. A nyélen bemetszett spirálok hálózata található, valamint a lemezes hárítóvas.
A buzogányfej kialakítása változatos formát mutat, gyakran áttört lemezekből készült, a tömör buzogányfej csúcsát pedig dekoratív tornyócska díszíti.
Keréklakatos pisztollyal kom binált lem ezes buzogány [32] 1530 táján
H: 563 mm, sz.: 72 mm
A tűzfegyvernek a XVI. században bekövetkezett fejlődésével lehetővé vált, hogy egészen más feladatra alkalmazott, egyéb fegyverekkel is összeépítsék azokat. Az itt bemutatott példában egy buzogánnyal összeépített pisztolyt láthatunk, melynek csövét a buzogány nyelében helyezték el. Közvetlenül a fából készült nyél fölött helyezkedik el a lőfegyver zárszerkezete - az úgynevezett kerekes závár. Ennek lelkét a bordával ellátott dörzskerék- vagy keréklakat - alkotja, amely a serpenyő aljáig ér. A lövés eldördülését megelőzően a lőfegyverhez tartozó kulcs segítségével föl kellett húzni a kereket, vissza kellett tolni a puskaporral megtöltött serpenyőt, majd a nagyujj segítségével a kakast - amelynek tartókampójába kézzel helyezték be a tűzkövet - óvatosan úgy kellett leereszteni, hogy az a kerék szegélyére támaszkodjék. A ravasz elhúzására a megfeszített csapórugó láncos áttétel segítségével megpördítette a dörzskereket, melynek szegélye a pördülés során szikrát csiholt a tűzkőből. így gyulladhatott be a serpenyőbe töltött puskapor.
32
39
M ásfél kezes kard [33] 1530 táján
H: 1240 mm, psz.: 50 mm
A XIV. század második felétől jelennek meg a meghosszabbított markolatú kardok, amelyeket a harcos a markolatgombra, valamint a markolat egy részére bal kezével történő „ráfogás", rásegítés révén egyensúlyozhatott ki. Ezek a fegyverek számítanak a későbbi kétkezeskardok előfutárainak, korszakalkotó - hogy azt ne mondjuk: forradalmi - válto-
40
zást generálván a kézifegyverek történetében. Hiszen nem csupán a fegyver méretét, hanem - mindenekelőtt a gyalogság kezén - annak szerepét, feladatát is megváltoztatták. Eladdig a kard a lovagrendek, a lovagok előjogainak jelképe volt, ráadásul a középkor hagyományvilágában töltött be múlhatatlanul fontos szerepet.
Az itt bemutatott fegyver fából készült markolatát bőrrel vonták be, amelyre azután körkörösen rézhuzalt erősítettek. A keresztvas enyhén a kardhegy irányába hajlik át, hárítólapjának pedig két összemosódó kagylót formázó alakja van.
Spétum [34] 2530 táján
Itália, H: 2680 mm, psz.: 340 mm
A spétum szúrófegyver, melynek hosszú nyele van. Kivált a XV-XVII. századi Francia- és Olaszországban használták előszeretettel. Ennek a kézifegyvernek három hegye merede- zett föl, a középső hosszan elnyúlva a nyél folytatásában, melyhez a köpűs fölerősítés tövétől két hegyben végződő oldalpenge társult. Az oldalpengék lehettek hegyesszögben álló, egyenesre kovácsolt vagy - mint az itt bemutatott darab esetében - ívesen, levélre emlékeztető formában széjjelnyílók.
A két mellékhegynek többféle feladatot kellett ellátnia. Egyrészt az ellenséges penge csapását lehetett kivédeni segítségével. A fegyver kiképzési módja megakadályozta, hogy az túlságosan mélyre fúródhassék a célban. A hajlított, hegyes mellékpengék feladata volt továbbá a lovas lerántása a nyeregből, hiszen mintegy horogként is alkalmazható.
M ásfél kezes kard [35] 1540 táján
H: 1210 mm, psz.: 33 mm
A kardnyak meghosszabbításával a markolatgomb egyre inkább elvesztette korábbi, egyensúlyteremtő feladatát, s egyre inkább mint a markolat része jutott szerephez. A XIV. századtól a pengehegy irányába hosszabbodó háromszög keresztmetszet jelent meg,
42
majd a következő évszázad folyamán peremes, még később pedig lesimított körteformává fejlődött. A kard újfajta markolatának az volt a feladata, hogy a gyalogsági használat követelményeihez igazodjék, a XV. század során azonban minden használatban lévő kardtípus markolatát ilyenre cserélték. A másfél kezes kard léket ütött a klasszikus lovagkardok hagyományvilágán, eddig az időpontig tartó megbonthatatlannak tűnő rendjén. Aki ugyanis ezt a kardot mindkét kezével megfogva forgatta, annak nem maradt szabad a bal keze a középkori lovag legnagyobb büszkeségének, a pajzsnak a használatára. Talán éppen ez az oka annak, hogy ezt a kardtípust Európa-szerte lekicsinylőén csak „korcs"-nak, vakaráknak nevezték.
Fokosba épített keréklakatos pisztoly [36] 1530 táján
H: 485 mm, sz.: 158 mm
Az itt bemutatott darab ugyancsak az úgynevezett összetett fegyverek sorába tartozik. Szemmel látható, hogy aligha lehetett harci fölszerelés része, sokkal inkább az udvarházak pompás, ünnepi, főúri környezetébe tartozott.
Üreges, fémből készült nyelére - amely másfelől a pisztoly csövét rejti - fémből szerkesztett kakasos gyújtószerkezetet szereltek. A keresztvas szerepét betöltő gyűrű mögött található benne a lőfegyver zárszerkezete- az úgynevezett keréklakatos zárszerkezet.
A fokos egész felszínét egyszerű, vonalas és aranyozott ötvösmunka - véset - díszíti.
43
Pallosalabárd [37]
Itália, H: 2830 mm, psz.: 91 mm
Az itt bemutatott szerszám ütő- és vágófegyver, melynek pengeformája a nyél meghosszabbításában ágaskodó kaszaélre emlékeztet. Az ívelt pengeéllel szemben, a hátoldalon egy kampó vagy horog mered fölfelé, amely a páncéllapok fölfeszítésére szolgál.
A XVI-XVIII. századra már nem harctéri fegyverrel, hanem a fejedelmi és hercegi udvarokban szolgálatot teljesítő csatlósok, valamint a velencei dózsék testőreinek jelvényével van dolgunk. Alakját tekintve e fegyver aligha határolható be megfelelő történelmi időszeletbe. Ebben a tekintetben sokkal egyértelműbb útmutatást adhat számunkra a gazdagon díszített pengeornamentika. A díszítmény pedig rendszerint a peremezett köpűs fölerősítésnél, a hüvelytől indul, heraldi- kus jelvényeket vagy a testőr uralkodójának, kenyéradó gazdájának jelvényeit hordozza. Ez az eszköz a bajor fejedelmi udvarban, valamint a magyar koronaőrség körében egészen a XX. századig használatban maradt.
Vadászlándzsa [38] 1540 táján
Itália, H: 1690 mm, psz.: 95 mm
íme, egy különlegesen szépen megmunkált vadászlándzsa: erős fából készült nyélre köpűs fölerősítéssel szerelt széles levelű penge. A hengeres köpű szárnyas sárkányt idéző alakú, amely torkából lángot lövell elő, s ez a láng lenne a penge maga. A köpű - mely valójában a sárkány teste - két oldalán egy-egy szárny nyújtózkodik, mintegy a lándzsa
44
keresztvasát alkotva. Ennek az a feladata, hogy megakadályozza a pengének az elejtett vad testében túlságosan mélyre történő hatolását, egyúttal segíti a vadnak a vadásztól való megfelelő távolságban tartását. A biztonság kedvéért a nyelet végig bőrszíjjal csavarták körbe, amelyet azután vasszögekkel erősítettek föl rá.
45
Zsigerelőkés [39] 1550 táján
Németország, H: 537 mm, psz.: 79 mm
Az Óvilágban a XVI. századig nem igazán alakult ki számottevő különbség a vadászathoz, illetve a harcban használatos fegyverek között. Csak a XVI. század folyamán kezdtek a csiszárok olyan fegyvereket készíteni, amelyeket nem csupán rendeltetésüknek megfelelően, hanem tervezésükben és kivitelükben - mindenekelőtt díszítményrendjükkel - kifejezetten vadászfegyvernek szántak.
Az itt bemutatott vadászkés pompásan díszített pengéje majdnem barokkos bőséggel pazarolja cizellált, aranyozott ornamentikáját. Ugyancsak érdeklődésünkre tarthatnak számot a csontból és színezett fából Melchior Diefstetter drezdai műhelyében fabrikált, markolatot borító lapocskák is. Az ilyen és ehhez hasonló késeket a vadászat lefújását követően a zsákmány elosztásához használták. Ez a feladat mindig a vadászatot vezető vadásznak jutott osztályrészül. A zsigerelés pedig a vadászat szertartásainak sorába tartozott.
H: 490 mm, sz.: 115 mm
Az itt bemutatott fokost egyetlen darab vasból készítette a fegyverkovács. A négyszög metszetű nyél a végén lekerekített, szegélyét pedig fémszalaggal erősítették meg. A markolat minden élébe - a fogás biztonságának megkönnyítése érdekében - „farkasfogakat" martak be, amelyek jól illeszkednek a tenyér és az ujjak szorításába. A zúzófej négyzet keresztmetszetű, minden élén haránt bemélyítéssel, amelyen egyszerű, vonalas díszítmény látható, a nyélre pedig azték piramis alakú fejjel szorul rá. A fokos egyik oldalán a fegyver nyakából hosszú kampó lóg alá, mellyel az övre akaszthatták föl.
Fokos [40] 1550 táján
40
47
41
Kétkezeskard [41, 42] 1550 táján
H: 1680 mm, psz.: 48 mm
A kétkezeskard története mintegy a XIV. század elejére nyúlik vissza. Szemmel láthatólag a másfél kezes kard továbbfejlesztett változata, amelyet a XIV-XVI. század folyamán egymás mellett használtak. Szolgált szúró- és vágófegyver gyanánt. Egyaránt alkalmas volt az ellenséges gyalogság megtizedelésére és a lovasság elleni harcban, ráadásul a nyílt csatamezőn éppúgy beváltotta a hozzá fűzött reményeket, mint a bástyákon vívott küzdelemben. Ám ennek a hatalmas méretű, súlyos fegyvernek a használata különleges fölkészültséget igényelt használójától. Nem véletlen, hogy a középkor vége felé a kétke-
48
zeskarddal való bánásmódot sajátos, rendkívüli igényes szakma gyanánt oktatták. Kezdetben a kétkezeskardot a német és a svájci zsoldosok fegyvereként tartották számon. Ám a XVI. század elejére egész Európában elterjedt, s a solingeni fegyverkovácsműhelyek tömegáruként gyártani is kezdték. Ugyanakkor viszonylag hamar ki is ment a hadseregben való alkalmazásból, olyannyira, hogy a XVI. század végére már csak a zászlóőrség használta. Ebben a szerepkörben pedig a kétkezeskard lassacskán díszfegyverré emelkedett.
Az általunk bemutatott ábra középső - 1550 táján készített - kétkezeskardjának „lángolt" pengéje van. Pengéjét, markolatát, keresztvasát és hárítógyűrűjét ugyanazzal a virágmintás, ezüstös berakással, valamint metszett akantuszlevéllel díszítették. Ha a 42. ábra ornamentikájával hasonlítjuk össze, annak még pompásabb a díszítményrendje. Keresztvasa mutatós csigává hajlik, karjait fémlevelek és fémből vert indák fonják körbe.
I. Ferdinánd császár udvari gárdistájának pallosalabárdja [43] 1550 táján
Ausztria, H: 2380 mm, psz.: 78 mm
Az itt bemutatott fegyver hosszan nyújtott, konkáv pengéjét négyszögű köpűvel erősítették a nyélre a róla kiinduló pántok segítségével. A penge mindkét lapján F. monogram látható, amely I. Ferenc Ferdinánd császáré (1526-1564). A császári korona alatt a Habs- burg-ház, a cseh és a magyar tartomány címerei vannak, melyeket az Aranygyapjas Rend rendjelei koszorúznak.
49
Pallosalabárd [44] 2550 táján
Itália, H: 2830 mm, psz.: 93 mm
Itália hercegségekre és városállamokra történt területi szétesésével együtt bizonyos fegyvertípusok regionális elterjedtsége földrajzilag is jól körülhatárolható. Ameddig a hegyes Savoyában a legkeresettebb fegyvernek a kétágú lándzsa vagy szigony számított - hiszen egyaránt alkalmas volt a harchoz, sziklamászás közben a megkapaszkodás segítésére, de a bástyákon, várfalakon is elsőrangú szolgálatot tett - addig Korzikán a „korzeke'' nevet viselő kétágú, hegyben végződő szúrófegyver terjedt el. Velencében és Mantovában a XVI. század folyamán a „kúza" lett a palotaőrség fegyvere. Az itt bemutatott konkáv penge díszét a gravírozott növényi ornamentika adja.
Pápai kard [45] 2556
Itália, H: 1680 mm, psz.: 48 mm
Ilyen és ehhez hasonló karddal ajándékozta meg a katolikus egyházfő azokat a hadvezéreket szolgálataikért, akik az egyház és dogmáinak védelmében jeleskedtek. Az itt bemu
50
tatott kardot minden bizonnyal a fegyverkovácsok legkiválóbb mesterei egyikének műhelyében kovácsolták. Feltűnően hosszú fegyverről van szó, ezüstből készült markolatát aranyozták, gazdagon díszítették. Széles, kétélű pengéjének hornyába a pápa nevét vésték, a kard ajándékozásának időpontját, valamint egyéb feliratokat. Az itt bemutatott penge felirata PAVLVS IV. PONT. MAX. ANNI II. Pontifikátusának - vagyis pápaságának - második esztendejében (1566) ajándékozta IV. Pál pápa a Gonfaloniereknek, vagyis a pápai csapatok körzetparancsnokának, Ercole II. d'Este hercegnek.
Szertartáskard [46] 1560 táján
Eszak-Itália, H: 1143 mm, psz.: 35 mm
Ennek a kardnak egyenes, kétélű, felső harmadában gravírozással - koronával és címerrel - díszített pengéje van. A fából metszett markolatot vörös bársonnyal borították. Lezárásaként a markolatgomb sárgarézből készült, férfifejes maszkot ábrázol két angyal társaságában. Az S alakú, aranyozott, sárgarézből készült keresztvas karjai és a kisméretű
hárítógyűrű díszes csigában futnak ki. Ez a kard teljes épségében megmaradt, ahogyan fából készített, vörös bársonnyal behúzott hüvelye is. A pengetőben aranyozott sárgarézből készült női arcot ábrázoló maszk díszíti.
Tőrkard és balkezestőr [47] 1560 táján
Itália, tőrkard H: 1150 mm, tőr H.: 365 mm
A XVI. század első felében elrettentő hírek kelnek szárnyra a fellángoló párbajhév következményeiről, amely XII. Lajos uralkodása idején bontakozott ki, I. Ferenc és IX. Károly alatt pedig szinte szó szerint járványos méreteket öltött. A XVI. század második felében mintegy húsz esztendő leforgása alatt közel 8 000 nemes hagyta ott a fogát valamilyen párviadalban.
A fő fegyver - tudniillik a jobb kézben tartott tőrkard és a bal kézbe fogott tőr - mellett a bajvívónak szabad volt egy pajzsot vagy a bal karjára vetett kabátot is használnia. Mind a szúrás, mind pedig a vágás megengedett volt a párbajban, a tőrkard pedig kifejezetten támadófegyvernek számított.
Az itt bemutatott tőrkard és balkezestőr klasszikus példát ad a pompásan díszített, bizony anyagilag is rendkívül költséges, párban készített bajvívó-felszerelésre. Mindkettőnek egyenes, kétélű pengéje van, a pengék gerince egyformán kiemelkedő. A teljes egészében fémből készített markolatok is hasonló ornamentikát viselnek. A két fegyver közötti egyetlen eltérést a keresztvas formájában találjuk meg. Miközben a tőrkardon bonyolult, S alakú, hárítókengyellel ellátott keresztvasat találunk, addig a tőr egyszerű keresztvasának nyilvánvalóan nem volt egyéb feladata, mint az ellenfél pengéjének föltartóztatása.
47
Tőr [48] 1560 táján
H.: 520 mm, tőr H.: 45 mm
A reneszánsz társadalom fejlődésével a tőr harctéri fegyverként hamarosan jelentőségét vesztette, miközben fokozatosan a polgári és magánélet fegyverévé avanzsált. Az itt bemutatott tőrnek egyenes, kétélű pengéje van, melyet mindkét oldalán három-három mély csatorna tagol. A spirális markolatot haránt futó, sodrott vasdrótból készítették. A markolat és a keresztvas közé, a markolatvégre háromszoros sárgaréz huzalból turbánt
52
csavartak. A vasból kovácsolt, S alakú keresztvas mindkét végén díszes palmettában végződik. A keresztvas külső oldalán ovális, közepén három kannelúrával díszített gyűrű helyezkedik el.
Tőr [49] 1560 táján
Észak-Itália, H: 590 mm, psz.: 46 mm
Ez a díszes tőr valamelyik észak-itáliai fegyver kovács műhelyéből származik. Esetében egy kisméretű oroszlán domborműve helyettesíti a keresztvasat. Példánkban az oroszlán minden bizonnyal a merészséget, a bátorságot testesíti meg, amely a braunschweigi herceget, az ifjabb Heinrichet (1489-1568) jellemezte, akinek arannyal futtatott, vésett nevét- HINRICUS - a penge mindkét oldalában olvashatjuk. A tőr az 1540 és 1550 közötti esztendők egyikében készült, amikor Heinrich herceg személyes kapcsolatban állott V. Károly császárral, akinek szövetségesei harcban álltak a protestáns német hercegségek népével.49 48
Hétleveles buzogány [50] 1560 táján
Észak-Itália, H: 782 mm, sz.: 110 mm
Díszfegyver egy olyan korszakból, amelyben a buzogánylevelek díszítését erősen befolyásolták a kortárs művészeti áramlatok és mozgalmak. Spirális, gazdagon díszített köpű- jét esztergált markolatba eresztették. A buzogány fejét hét, eltérő módon díszített, áttört levél alkotja. A buzogányfej csúcsát egyetlen háromemeletes tornyocska zárja le.
Tizennégy leveles buzogány [51]
H: 590 mm, sz.: 150 mm
51
1560 táján
Formájában a Lengyelországban, Magyarországon és Ukrajnában használt buzogányokra emlékeztető fegyver, amelyet törökös előképekből vezethetünk le. Az ilyen típusú, hagymára emlékeztető alakú sújtófejjel készített buzogányt Lengyelországban és újszláv nyelvterületen bulawának, buzdygannak, puszikánnak, a Duna-Tisza közén pedig buzogánynak nevezték, s a parancsnokok jelvénye volt. Az itt bemutatott darabnak feketére festett famarkolata van, míg fejét tizennégy levélből szerkesztették, melyek egyszerűek, díszítést nem hordoznak, és a fegyver magját ölelik körbe.
Kettős alabárd [52] 1560 táján
H: 2370 mm, psz.: 195 mm
Flarctéri fegyverként az alabárdot a XIII. és a XVII. század közötti időszak folyamán használták. A hosszú nyélre egyszerű körvonalú pengét erősítettek, melynek a nyél középtengelyében meghosszabbított folytatását hegyes vaspenge képezi. Az itt bemutatott példában a penge - egészen szokatlan módon - két, szimmetrikusan egymásra tükrözött, ovális baltát mutat, a szúrásra szolgáló fegyverhegy pedig ugyancsak szokatlanul széles.
Alabárd [53] 1563
H: 2377 mm, psz.: 52 mm 52
Még ha az alabárd a tűzfegyverek megjelenésével, majd terjedésével egyre inkább kiszorult is a harcterekről, azért a XVI. század folyamán még találkozhattunk volna reguláris alabárdos alakulatokkal is. Hagyományosan harci feladataik mellett az alabárdosok testőrként mindig is kiváltságosnak tekintett katonának számítottak. Az itt bemutatott darab 1563-ból való, pengéjét gazdag ornamentika ékesíti.
Kétkezeskard, „Bidenhánder" [54] 1570 táján
Németország, H: 17100 mm, psz.:54 mm
Mint említettük, a kétkezeskard a német és a svájci csatlósok, darabontok fegyvere volt. A gyalogos darabontok négyszögeit körbevették a pikások, majd utánuk következtek - az alabárdosok társaságában - a kétkezeskardot használó gyalogosok.
Ám az itt bemutatott darab olyan időszakból származik, amikorra a kétkezeskard kivonult a csatamezőről, és a tiszteletadás jelképévé szelídült. Egyenes, kétélű pengéjének mindkét élét kicsiny félkörök alkotják. Rendelkezik továbbá a penge mindkét oldalán kereszthoroggal is, amik lényegében mintegy második, kurtább ke
ll resztvasként lettek volna hivatottak a fegyvert forgató kéz védelmét szolgálni. A széles keresztvas végei enyhén a penge irányába hajlanak vissza. Fából készült markolatát bőrrel burkolták, vasból készült markolatgombja gömböt utánoz.
Kard, hóhérpallospengével [55] 1570 táján
Közép-Európa, H: 1055 mm, psz.: 63 mm
A hóhérpallos nem fegyver annak valóságos értelmében, hanem - ha úgy tetszik - az ítélet végrehajtásának munkaeszköze. Ez az oka annak, hogy a kard formája megfelelt feladatköre - a lefejezés - ellátásának. Markolata többnyire azért hosszú, hogy azt a hóhér két marokra foghassa. Egyszerű, a tényleges harctéri kardokét mindössze szerényen utánzó keresztvasa inkább csak az alaki egyezés kifejeződése, hiszen semmilyen óvó-védő feladatot sem látott el: ezt a fegyvert senki, soha nem támad(hat)ta meg.
Hasonlatosan minden más kivégzésre szolgáló eszközhöz, a hóhérpallost is a tisztátalanság nimbusza lengte körül, nem is szabadott tisztességes ütközetben, bajvívásban hóhérpallost használni. Nem véletlen, hogy széles, kétélű pengéjének nincs is hegye, végét egyszerűen lekerekítették. Ráadásul előfordult, hogy a penge alsó végét kör alakú nyílásokkal lyuggatták át, ilyenformán véve elejét annak, hogy esetleg mégis eszébe jusson bárkinek, hogy e pallost a csiszárral kihegyeztetvén karddá alakíttathassa, és tisztességes harcban felhasználja. A hóhérpallos pengéjén gyakran találhatók a büntetőjogra utaló attribútumok, jelvények, mint például kerékbetöréshez használt eszközök, bitófa stb.
Az itt bemutatott pallos pengéje némileg vastagabb a kivég- zőeszközök körében szokásosénál, fából készült markolata pedig kurtább, hogy vasból vert markolatgombja viszont hosz- szabb legyen, mert csak így lehetett a pallost két marokra fogni annak érdekében, hogy halálos biztonsággal lecsaphasson az ítéletvégrehajtó.
Lovagkard [56] 1570 táján
H: 1175 mm, psz.: 36 mm
Ez a kard még azon nehéz kardok osztályába tartozó darab, amelynek a vastag, kemény páncélzat átütéséhez elegendő edzettséggel kellett rendelkezni. Egyenes, kétélű pengéjén mindkét lapon végighúzódó vércsatorna található. A penge felső harmadában ez a vércsatorna két kisebbre bomlik, ahol mindkét csatornába az A.M.H.M.I. betűket gravírozták. Fából való markolatát sodrott fémdróttal haránt tekercselték körbe. Hordóra emlékeztető alakú markolatgombját kisebb, nyeles gomb zárja. Egyenes keresztvasáról mindkét irányban, szimmetrikusan és vízszintesen egy-egy egyszerű hárítógyűrű kunkorodik elő. Innen egy hárítókengyel indul lefelé, amely mindkét oldalon egy-egy pengekengyellel egészül ki, amelyek a ki nem élezett pengenyakat - az úgynevezett rikasszót - határolják.
58
Szertartáskard [57]
57
1570 táján
Velencei Köztársaság,H: 1004 mm, psz.: 48 mm
Az itt bemutatott fegyver jellegzetes példája a pazarul díszített - és nem a harctérre készített - fegyvereknek. Az olasz díszítőmesterek által kisugárzott hatások persze más földön működő csiszárműhelyeket se hagytak érintetlenül. Elsősorban a német mesterek jeleskedtek az itáliai munkák buzgó másolásában. A marok- fegyverek reneszánsz díszítményeit építészeti elemek befolyásolták. Az eladdig oly sűrűn alkalmazott indás-leveles mintakincset szívesen cserélték oszlopos-párkányosra, míg a szertartáskardok markolata gyakorta alakult át árkádos tornyocskává vagy figurák alkotta szövevénnyé. A hüvelyen sávos, ezüstsujtásos pillérek, árkádok sorakoznak olyanformán, mintha egy sokemeletes palotácska szintjei lennének. Az itt bemutatott díszkard hüvelyét a velencei Contarini család címere díszíti, ami egyértelmű utalás a fegyver velencei eredetére. A stilizált tornyocskákban végződő keresztvasak mindkét vége erősen visszahajlik a pengeélek közelébe, és a markolatgomb díszítésével megegyező formájú. A keresztvas közepébe Justitia féldomború figurája került, ami csak további bizonyítékot szolgáltat arra, hogy bizony, ezúttal szertartáskarddal van dolgunk.
59
1570 táján
A. Piccinino műhelye, Milánó,H: 1330 mm, psz.: 23 mm
A XV. és a XVI. század fordulója körül elkezdett a kard pengéje hosszabbodni és vékonyodni, míg a fogantyúra egyre több mellékkengyel, díszes veret került. A megfelelőbb rugalmasság és a fegyver hatékonyságának emelése érdekében fokozatosan megváltozott pengéjének hossza, szélessége, valamint keresztmetszete is. Ezeknek a törekvéseknek mentén keletkezett úgy az 1550-es évek táján a kizárólag szúrófegyverként kiagyalt spádé vagy rövidkard. Valójában a tőr kard könnyített változata ez. Az itt bemutatott díszspádénak egyenes, kettős éle van, melynek rombikus a keresztmetszete. Vasból készített markolatkosarát gravíro- zással és áttöréssel készült bonyolult indaszövevény alkotja. Ezen a darabon lényegében hiányzik a pengenyak, a markolattüske végére viszont annál pompásabban díszített markolatgombot applikáltak. Ez a fegyver életlen rikasszóján - pengenyakán - az 1509-ben Pentremoliban született közismert milánói fegyverkovács, Antonio Piccinino (írták Picini- nónak is) nevét viseli, aki az
\ oklevelek és egyéb írásos forrá--I 1 con xij.V?a?TV s°k szerint 1589-ig élt.
A. Piccinino m esterjegye
Tőr [59] 2 5 7 0 táján
H: 433 mm, psz.: 40 mm
A reneszánsz társadalom igen sokat adott a pompásan és költséges módon díszített, személyes fegyverekre. A tőrkard, a spádé és a tőr a nemesek viseletének részévé vált. A hagyományos balkezes tőr, stiletta és mizerikordia („kegyelemdöfő") mellett a „szab-
60
ványostól" eltérő fegyverek egész sorát készítették a fegyverkovácsok. Az itt bemutatott tőr pengéjét virágornamentika díszíti, míg a keresztvas egy-egy ugró kost mintáz. Markolatát és hüvelyét egyaránt áttörtén faragott csontból készítette a mester. Markolatát faragott növényi ornamentika díszíti, a hüvelyt tornát vívó lovagi alakok ékesítik. A hüvelyt alul egy maszk zárja le.
61
60
Balkezestőr [60] 1570 táján
Németország, H: 470 mm, psz.: 31 mm
A balkezestőr a spádé fegyverpárja. A spádéval együtt folytatott vívás során a balkezestőrt a nagyujjal leszorítva tartja a vívó a bal kezében. Lényegében a fegyver meghosszabbítását képezte, amennyiben feladata szerint az ellenfél szúrásait fogta föl, azaz védekezésre, míg a spádé támadásra szolgált. A korábbi tőrformákkal szemben, amelyeknek rövidebb a keresztvasa, a balkezesé hosszabb, míg egész kidolgozására a könnyedség jellemző. Keresztvasa egyenes, párosán enyhén ívelt, vagy éppen S alakú.
Az itt bemutatott balkezestőrnek egyenes a pengéje, melynek közepén perforált díszítmény látható annak hosszanti hornyában. Széles keresztvasa S alakú, melynek a belső (tere) oldalán hárítógyűrűt találunk.
Tizenkét leveles buzogány [61] 2570 táján
H: 613 mm, sz.: 110 mm
A XVI. század folyamán a buzogány fokozatosan kikopik a fölvértezett lovagok hétköznapi fegyvertárából. Kivételt ez alól csak Közép- és Kelet-Európa bizonyos vidékei jelentenek, ahol az oszmán hadakkal folytatott szakadatlan küzdelem még egy darabig meghosszabbította a buzogánynak mint fegyvernek feltartóztathatatlan agóniáját. A cseh tartományokban azonban a buzogány elterjedése szorosan összefügg a huszita lázadásokkal és háborúkkal. Egyébként pedig a buzogány a függetlenség tekintélyének jelképe lett a középkori Európában. Különösen kiváltságos, jelentős személyiségekhez kapcsolódott.
62
Bulawa [62] 1570 táján
Kelet-Európa, H: 530 mm, sz.: 65 mm
A bulawa lengyel - ilyenformán újszláv - eredetű szó, amely a szelvényesen leveles fejű buzogány megjelölésére szolgált. A kelet-európai, valamint az ázsiai országokban örvendett nagy népszerűségnek. Formáját törökös eredetű buzogányokról nyerte. Nem kizárólag harctéri fegyver volt, hanem - mindenekelőtt Lengyelországban, orosz és ukrán földön - az elöljáró jelképét tisztelték benne vagy a legfőbb parancsnokét. Harctéri fegyverként az itt bemutatott darabot vasból készítették, jóllehet ismerünk gazdagon díszített darabokat is, amelyeket csak ünnepélyes alkalmakkor használtak.
Partizán [63] 1570 táján
Észak-Itália, H: 2165 mm, psz.: 110 mm
Az itt bemutatott fegyver minden bizonnyal valamely palota- vagy testőr fölszerelésébe tartozott. Hosszan hegyes pengéje szimmetrikus, melyet a fanyélre köpűvel rögzítettek. A középgerinces penge alsó harmadát gazdag díszítmény foglalja el. Növényi és heraldikai alakok mellett mindkét pengelapon harcoló alakokat is láthatunk.
64
Alabárd [64] 1575
H: 2280 mm, psz.: 80 mm
A XVII. századdal kezdődően az alabárd azoknak az altiszteknek az egyenruhájához tartozott, akik a kihallgatótermek ajtaját strázsálták vagy akik ünnepi felvonulások, vigasságok alkalmával az urakat kísérték, avagy egészen puritán módon mindössze a nemesek társadalmi életének „bútordarabjai" közé számítottak. Az itt bemutatott darab pengéje szokatlanul széles, magán viseli készítésének 1575. évi dátumát, melyhez egy gravírozott, heraldikus címer társul. A köpűvel nyélre erősített pengét vörös bojt díszíti.
Alabárd [65] 1580 táján
H: 2415 mm, sz.: 375 mm
Még ha a palotaőrség katonái nemzetközi „vegyesfelvágottból" verbuválódtak is, azért csak svájci vagy éppen német gárdának nevezték azt, amit elsődlegesen annak köszönhettek, hogy Svájc németajkúak lakta területein működő fegyverkovácsok fegyvereit használták. A gárdisták alabárdpengéinek veszedelmes külsőt kellett adni, ugyanakkor viszont pompás kivitelükkel csodálatot voltak hivatottak kelteni. Szegélyük láng alakban csipkézett, mélyen, illetve sekélyen vésett, gravírozott felületüket pedig csillogó arannyal futtatták.
Alabárd [66] 1580 táján
Észak-Itália, H: 2710 mm, sz.: 82 mm
Ez a fegyver feltehetően a velencei dózsepalota valamelyik őrének kezében feszíthetett. Fából készült nyelére köpűvel és pántokkal rögzítették a feltűnően nagy méretű, hatásos
65
66 67
pengét. Elnyújtott alakú bárdja félholdra emlékeztet, kétoldalt elhelyezkedő „karjait" félkör alakban elhelyezkedő, lencse alakú furatok díszítik. Abárdpenge közepét liliom alakú mintázat foglalja el. A nyél meghosszabbításában elhelyezkedő pengelándzsa négyszög keresztmetszetű. A félhold alakú bárddal átellenes oldalon egyenes, erősen tagolt szúróhegyet alakítottak ki. Hasonlóan a másik oldalihoz, ezt is lencse formájú furatok, liliomns karok díszítik, mindez pedig egy stilizált A betűre emlékeztető alapon található.
Alabárd [67] 1580 táján
H: 2320 mm, sz.: 205 mm
Az itt bemutatott alabárd az egyszerűen célszerű alabárdok mintapéldájának számíthat. Három részből áll: a köpűből, a megerősített, döfésre szolgáló hegyből, valamint a bárd alakú pengelevélből. Mindhárom rész külön egységként készült. Hegyét megacélozták, majd ezt követően állították össze az alabárdot az elkészített alkatrészekből. A fegyver hatékonyságát volt hivatott növelni a vasból kovácsolt horog is, amely a bárddal szemközti oldalon ágaskodik. A XVIII. és a XIX. század folyamán ehhez hasonló formájúra kovácsolt alabárdok szolgáltak a városi bakterok vagy éjjeliőrök foglalkozásának jelvényeként.
66
Darabontkés [68] 1580 táján
Szászország, H: 2050 mm, psz.: 125 mm
A késői gótikus korszak pallosalabárdjainak nem sok köze maradt a XVI-XVIII. századi testvéreikéhez. Ekkorra már nem harctéri fegyvernek számítottak ugyanis, hanem a hercegi-fejedelmi udvarok darabontjai, csatlósai használták jelképük gyanánt. Az itt bemutatott darabot konkáv penge jellemzi, melynek éle széles, fűrészes fogazatra is emlékeztető hullámvonalat ír le. A penge teljes hosszában „mintha hanyatt akarna esni", gazdagon díszítik mindenféle heraldikus és növényi ornamensek. Mindkét oldalán állig föl- fegyverzett, világi ruhát viselő nemesek sorakoznak.
Tüzérpartizán [69] 2580 táján
H: 2000 mm, psz.: 105 mm
A kelevéz a tüzérség rangjelzésének számított. Az itt bemutatott darab az úgynevezett kanócos rúdra emlékeztet egy kissé. Az a gyújtózsinór megtartására szolgált, segítségével lehetett begyújtani az ágyút. A kanócos rudak gyakran gyönyörű díszítményeket hordoztak. Az itt bemutatott partizán keresztvasának végein oroszlánfejek láthatók, ám azok egymástól mért távolsága oly csekély, hogy aligha tarthatták volna meg a kanócot.
70 71
Lovagkard [70] 1580 táján
Közép-Európa, H: 1135 mm, psz.: 40 mm
A XVI. század folyamán a szerényen egyszerű kivitelű katonai kardok mellett fel-felbukkannak igencsak költséges, pompásan díszített nemesi kardok is. Az itt bemutatott kard egyenes, kétélű pengéjének metszete lapított hatszög. Közepéig a penge mindkét lapját gravírozott, aranyozott és cizellált ornamensek díszítik, amelyek az aranyozott alapból emelkednek ki. A keresztvas alatti tartományban található, díszített pengekazettákban akantuszindát, egy szökőkutat, a ragyogó napot, valamint egy, a kardot markoló kezet ábrázoltak. Fából készült markolatát körkörösen, haránt irányban futó, sodrott sárgaréz huzalból tekerték össze. A markolatot és a kosarat tűzött levelek díszítik, függőleges, S alakú keresztvasát romboid, plasztikus, aranyozott minta borítja.
Lovagkard [71] 1580 táján
H: 1128 mm, psz.: 42 mm
A változásokkal, valamint a keresztvas átalakulásával együtt a kardok körében megrövidült a markolat is, amelyet gyakran spirál alakban sodrottan burkoltak is drótfonadékkal.
68
Ilyenformán alakult ki a klasszikus lovagkard, melynek keresztvasára idővel újabb és újabb pántok, mellékkengyelek kerültek. Ezek pedig az egyik - a későbbi mellső - keresztvasból kialakuló markolatkengyelre csatlakoztak, avagy éppen ebből a keresztvasból indulva a markolatgombig hajlottak át. így alakult ki a tőrkardok és a kardok bonyolult, szövevényes szerkezetű kosara, amely szokatlan formai gazdagságot vonultatott föl, ráadásul minden tekintetben képes volt helyettesíteni a vaskesztyű által nyújtott védelmet. Ezeket a változatokban oly gazdag és bonyolult formákat és azok fejlődését a XVI. század közepétől a XVII. század közepéig követhetjük nyomon. Ekkor azután a kardok markolata ismét józanabb formát nyert, s a különböző egységek állományában megjelennek az egységesen kialakított markolatok, kosarak.
Kard [72] 1580 táján
Velence, H: 1190 mm, psz.: 38 mm
Az itt bemutatott gyönyörű olasz reneszánsz darabnak egyenes, kétélű pengéje van, melynek keresztmetszete lapított rombuszra emlékeztet. Fából készült markolatát vörös bársonnyal vonták be, dróttal viszont nem erősítették meg. A penge irányába visszahajló keresztvasát mindkét végén egy-egy to- jásdad, mutatós, két nyílással ellátott és plasztikus fejet utánzó lapított gomb zárja le. Külső (kvart) oldalán a keresztvas mutatósan áttört hárítógyűrűvel van fölszerelve, melynek díszítménye összecseng a keresztvasvé- gek, valamint a markolatgomb ornamentikájával.
69
Spádé [73] 1580 táján
H: 1305 mm, psz.: 23 mm
Ennek a spádénak egyenes, kétélű pengéje van, rombusz alakú metszettel. Fából készített markolatát vörös bársonnyal húzták be, ugyanakkor hiányzik róla az egyébként szokásos, haránt futó drótozás. A kosarat és a markolatvédő pántot, valamint a markolatgombot gravírozott növényi mintákkal és aranyozással díszítették.
Svájci tőr [74]
Svájc, Jeremiás Faesch
Az ehhez hasonló formában kialakított tőröket a XV. század közepét megelőzően nem találjuk meg, ám megjelenését követően hamarosan a svájci zsoldosok fegyverévé vált. Ilyen tőröket a XVI. század folyamán Dél-Né- metországban és Svájcban készítettek sárgaréz vagy ezüstlemezből megmunkált hüvellyel együtt, melyek rejtett, hosszanti üregében evőeszközkészletet hordtak magukkal. A hüvelyt gazdagon díszítették féldomború faragással, művészi igényű vázlatok alapján. Közülük a legszebbeket maga Hans Hol- bein készítette. Jellegzetes alakját sehol másutt Európában nem találjuk meg. A XX. század során bizonyos náci szervezetek - SA, SS, Nemzeti Szocialisták - oldalfegyverét erről a formáról mintázták.
1585
74
71
Schiavona (szkiavóna) [75]
H: 1120 mm, psz.: 29 mm
Erről a fegyvertípusról a 116-119. oldalon bővebben is olvashatunk. Egészen sajátos fegyverrel van dolgunk. Mással alig összetéveszthető jellegzetessége a vasszalagokból, -levelekből kovácsolt markolatkosár, amely szimmetrikus tölcsért alkotván szinte tökéletes védelmet kínál a fegyvert tartó kéz számára. Markolatgombja jobbára sárgarézből öntött, a bemutatott darabon macskafejet mintáz, melynek közepén tojásdad korong látható. E fegyver pengéjén a passaui fegyverkovácsok jelvényét, a futó farkast fedezhetjük föl. E jelre már - 1290 táján - Werngard püspök is fölhívja a figyelmet Privilégiumában.
Tőrkard [76] 1590 táján
H: 1210 mm, psz.: 27 mm
Ennek a marokfegyvernek a pengéjén egyik oldalt az ANTONIO PICHINIO felirat, míg az ellenkező pengelapon az EN TOLEDO szavak utalnak rá, hogy az itt bemutatott darab
72
hamisítvány! Hiszen a közismert Antonio Piccinino fegyverkovácsmester 1509-1589-ig élt; Milánóban állott műhelye. Eredeti mesterjegye egy oválisba helyezett városfal fölé magasodó torony volt, a penge egyik lapján az ANTONIO, míg a másikon a PICININO feliratokkal - ahogy a 60. oldalon, egy általa készített fegyveren be is mutattuk. Nem különben kevésbé kidolgozott azért az itt bemutatott darabunk pengéje sem, ráadásul gazdagon díszített vércsatornájával minden bizonnyal a gyűjtők érdeklődésért is felkeltheti.
Naptárkard [77] 1590 táján
H: 1102 mm, psz.: 34 mm
A naptárkardokat általánosságban a viszonylag széles penge, valamint a díszített keresztvas jellemzi. Ilyen fegyvert kizárólag megrendelésre kovácsoltak, ráadásul igencsak „zsebbe metsző" mulatságnak számított - rendkívül költséges - készíttetése. Egyáltalában nem fegyvernek, hanem a nemesi udvarházak, kastélyok dísztárgyaiként készítették azokat a csiszárok.
Az itt bemutatott naptárkard markolata teljes egészében fémből készült, s hatalmas markolatgomb zárja le. A kurta keresztvas végei befelé kerekítettek, majd a pengehegy irányába, lefelé hajlanak. Á keresztvas, a markolatkosár és a markolatgomb aranyozott növényi ornamentikát, valamint kicsiny fémgyöngyöket kapott díszítés gyanánt. A penge egész felületébe kalendáriumot - naptárat - gravírozott készítője.
■V |
78
Kard [78] 2590 táján
H: 1120 mm, psz.: 27 mm
Az itt bemutatott kardot egyenes, kétélű pengéje jellemzi, melynek lencsére emlékeztető metszete van. A kardpenge felső harmadában vércsatorna helyezkedik el, melynek mindkét oldalán egy-egy, kicsiny háromszögekből kivert félhold helyezkedik el, melyet úgy gravíroztak a pengébe. Damaszkuszi acélból készült, amely különlegesen kemény, s amelynek egészen jellegzetes a felületkialakítása.
74
Tőrkard [1] 1590 táján
H: 1080 mm, psz.: 22 mm
Arról a tőrkardról lesz szó, amely ezt a fejezetet fényképével mintegy bevezeti (16. oldal), s amely klasszikus példája annak fegyvertípusnak, amelyet ilyen - illetve ehhez hasonló- formában a XVI. század közepétől több mint egy évszázadon át használtak. Egyenes, kétélű pengéje csapott, lapított hatszöget idéz. Markolata oly kurta, hogy lehetetlen többé két marokra fogni. Úgy szorította tenyerében a vívó, hogy mutatóujját az egyenes keresztvas mögött behajlította, míg nagyujját a penge ki nem élezett nyakán - úgynevezett ri- kasszóján - pihentette. A fegyvert tartó kéz védelméről a formájában izgalmas, markolatkengyelből, mellékkengyelekből és gyűrűkből építkező kosár gondoskodik.
Tőrkard [79]
H: 1180 mm, psz.: 35 mm
Ez a tőrkard - melynek mind markolata, mind markolatgombja hiányzik - kizárólag pompás, csipkézetten hullámos vagy „lángolt" pengéje miatt érdekes számunkra. Felső felén látható a passaui farkas bemart, sárgarézzel futtatott mesterségjegye. Márpedig ezt a jegyet viselték a passaui kardcsiszárok műhelyében készített, illetve mindazon más műhelyből származó munkák, amelyeket a passaui zsoldosok számára készítettek. E csiszárbélyeg bizony gyakorta idézett embereket a törvényszék elé. S még ha Ausztriai Albrecht herceg 1340-ben oly nagy szigorral, írásban tiltja is meg valamennyi városban ennek a csiszárbélyegnek az utánzását, hamisítását, mondván, hogy az bizony egyedül a passaui- akat illeti, lévén városuk címeréből vétetett, azért az ezt követő esztendők folyamán is csak el-elbitangolt az a bizonyos toportyán a másutt, mindenekelőtt azonban a Solin- genben vert, edzett pengék egyikére-másikára.
Spádé [80] 1590 tájánf?)
H: 1298 mm, psz.: 27 mm
A spádé nem más, mint a tőrkardnak annál könnyebb változata - polgári, elsősorban bajvívásra, párviadalra szolgáló marokfegyver. Az itáliai vívóiskolának nem sikerült megtagadnia hazájának legjobb történelmi hagyományait. Gyakorlatias, villámgyors gondolkodást, ügyességet és persze jó adag színpadiasságot követelt meg. Gyakorlatiasságát elsősorban azzal igazolta, hogy alapvető, természetes mozdulatainkon alapult, ezzel együtt a kitartásra, az élesen vágó elmére és a jártasságra, az ügyességre igyekezett fölépíteni tu
dományát. Éppen ezért terjedt futótűzként, s vált oly hihetetlenül népszerűvé a tálján vívómesterek művészete az Ovilág országainak túlnyomó részében.
Az itt bemutatott pompás spádét a vonatkozó szakiroda- lom eléggé bizonytalanul datálja. Típusa egy a XVI. században általánosan elterjedttel megegyező, ám ennél akár egy fél évszázaddal később is előfordulhatott. Pengéjének felső harmadán vércsatorna látható, ebbe pedig a PIETRO HERNANDEZ nevet gravírozták be. Amennyiben nem valamiféle koholt névről van szó, abban az esetben akár a jó hírű Pietro (Pedro) Hernandez kardcsiszár valamely munkájának itáliai utánzatával lehet dolgunk. Hernandez pedig a XVII. század második felében az ibériai Toledoban élt és dolgozott. Műhelyének bélyege gyanánt a kereszten függő Krisztust használta. Spádénk rikasszójára - vakpengéjére - mindkét oldalára S betűt gravíroztak. A tagolt markolatot sodrott dróttal, haránt burkolták, melyet alulfelül törökös gyűrű határol. A hengeres markolatgombot, a széles keresztvasat és a markolatkosarat külső oldalukon gravírozott növényi ornamentika és férfifej-maszkok díszítik.
Spádé [81, 82] 1590 táján
82pengéje: Toledo, markolata: Észak-Itália, H: 1260 mm, psz.: 24 mm
A spádé - 'rapier' - kifejezéssel először egy 1474-ben keltezett francia okiratban találkozunk, amely annak a nézetnek ad hangot, hogy ez az elnevezés a spanyol kosztümkard - az espada ropera - nevéből ered. Nos, valóban Spanyolországban bukkan föl az első ismert spádé, és Itálián keresztül onnan terjed el az egész földrészen. Polgári fegyvernek számított, amelyet elsősorban párviadalokban, párbajban használtak. Ugyanakkor azonban a spádé viselőjének társadalmi ranglétrán elfoglalt helyéről is árulkodott.
Az itt bemutatott spádénak egyenes, kétélű pengéje van, melynek metszete lapított hatszöget idéz. A penge felső harmadát mély vércsatorna tagolja, melybe a PIMPIMPIM feliratot gravírozták. Rikasszóján mindkét oldalt egy-egy oroszlán ágaskodik, valamint a félhold, melynek emberarca van. Az oroszlán a toledoi Peter csiszárbélyege volt, míg az emberképű félhold arra utal, hogy a készítőnek kijárt a „királyi kardcsiszár" megtisztelő cím. Hengeres markolata, széles keresztvasa, markolatkosara egyaránt metszett, ezüsttel futtatott, virágzó indás ornamentikát mutat föl, melybe figurális díszű, áttört érmék kapcsolódnak.
77
H: 482 mm, psz.: 48 mm
Tőr [83] 1590 táján
A reneszánsz Európában a pompás, balkezes dísztőrök árnyékában azért egyéb tőrtípusok is közkézen forogtak, amelyek kevésbé gazdagon díszítettek, ugyanakkor harctéri fegyvernek készültek. Általánosságban bizony elmondható, hogy mennél inkább érvényesült a tőr reprezentatív, társadalmi vagy szertartási jellege, annál kevésbé volt alkalmas hadi használatra.
Az itt bemutatott tőrt egyenes, kétélű, szegélyén hullámos vagy lángolt penge jellemzi. A tőr nyakán, ugyancsak lángra emlékeztető keretbe gravírozott levél- és indaornamentikát láthatunk.
Markolatát sodrott dróttal burkolták, alul és felül pedig törökös koszorú határolja. Keresztvasának végei a penge irányában áthajlók, végeinek irányában szélesednek, végüket pedig domború rozetták zárják le. A keresztvas közepéből a pengét takaró, kannelúrás, kagylót idéző kosár nyílik.
83
Balkezestőr [84, 85]
85
2590 táján
H: 635 mm, psz.: 86 mm
A XVI. század folyamán Ibériából egy egészen sajátos alakú tőrtípus terjedt el, melynek egyélű, szélesre hizlalt pengéjének másik éléről mély, párhuzamos bemetszések indultak a penge középvonalának irányába. Ezek feladata az ellenfél megcsípett pengéjének elpattintása volt. A bevágásokat úgy kovácsolták ki, hogy az egyszer közéjük csúszott penge ne tudjon onnét többé megszabadulni. Erre szolgáltak a végükön kiképzett horgok vagy olykor akár rugós zárszerkezet is, amely egyszerűen bezárta a pengét. A tőr karddal való, kombinált eszközzel folytatott vívás során ezt a tőrt a bal kézben kell tartani.
84
79
Tüzérpartizán [86] 1590 táján
H: 1945 mm, psz.: 75 mm
Az itt bemutatott terebélyes pengéjű fegyver vasának közepén két hosszanti és három kerek nyílás osztja mintegy két féltekére annak levelét. A vasat mindkét lapján gravírozott, arannyal futtatott növényi ornamentika, valamint egy-egy asszony és férfi alakja díszíti. Keresztvasának mindkét vége a hegy irányába hajlik, stilizált oroszlánfejbe megy át. A keresztvas tövében pedig térben elhelyezett, ágakból „font" - kikovácsolt - gyűrű látható, melyet férfifej alakú torzók díszítenek.
A pengét köpűvel erősítették a fanyelére, melynek biztosítását a köpűből indított hosszú pántok segítik. A nyelet vörös bársonnyal vonták be, és mutatós sárgaréz szegekkel erősítették, díszítették.
Díszalabárd [87] 1597
H: 2620 mm, psz.: 16 mm
A hétköznapi harctéri alabárd zárt gyalogsági alakzatban - az úgynevezett négyszögben- egészen a XVII. század első feléig megőrizte jelentőségét. A muskétások jelentőségének fokozatos előretörésével, valamint az egyre csökkenő mélységű harci alakzatok visszafejlődésével az alabárd kiszorult a harci felszerelések közül, s a XVII. század közepén már nem találjuk meg a csatamezőn. A mutatós, erősen áttört, gravírozott, vésett, futtatott és aranyozott darabok azonban még igen sokáig az őrszemélyzet felszerelésébe tartoztak
80
számos nyugati főúr székhelyén. Az itt bemutatott fegyver fából készült nyelét vörös bársonnyal vonták be, s erre hatszögű köpűvel ültették rá a gazdagon metszett, áttört és aranyozott alabárdpengét, melyet 1597-es évszáma azonosít.
Díszalabárd [88] 1600 táján
Szászország, H: 1960 mm, psz.: 35 mm
Az uralkodóházak gárdistáinak alabárdját névbetűkkel, monogramokkal és nemesi udvarházak heraldikus jelképeivel díszítették. Ez a körülmény pedig nemcsak területi meghatározásaikat segíti, hanem igen gyakran időben is segít elhelyezni egyes darabokat. Az itt bemutatott alabárdot négyoldalú köpűvel erősítették nyelére, melynek biztosításáról fémpántok - úgynevezett tollak - gondoskodnak. A fegyver tengelyéből mered föl a szúrásra alkalmas fegyverhegy, a hüvely egyik oldaláról félhold alakban kimetszett bárd, a vele átellenes oldalon pedig enyhén lefelé hajló alakú horog mered elő. A penge egész felületén bemart, aranyozott növényi ornamentika terpeszkedik.
81
1600 tájánLovagkard [89]89
H: 1210 mm, psz.: 42 mm
Ennek a nehéz, hatalmas fegyvernek egyenes, kétélű pengéje lencsemetszetet mutat. A penge kellős közepén, annak teljes hosszában végigfut rajta a mély vércsatorna, melynek felső harmadában a passaui farkast és gravírozott - sárgás színű - berakás maradványait nordozza.
A körte formájú markolat alsó része függőleges irányban kannelúrás, a bordák közötti teret gyöngyházzal díszítették. Felső végén térbeli rozetta látható, profilírozott fejjel.
Váltakozva borítja markolatát vastagabb és vékony, sodrott drótköpeny. S alakú keresztvasa félhosszú markolatkengyelbe hajlik át, mely hosz- szú oldalágat hajtott. Ennek végei térben elhelyezkedő hagymagumót idéznek, melyek végét gomb zárja le. A hárítókengyel alja kagyló alakú, mely belül a nagyujjat megakasztó gyűrűbe hajlik át.
Lovagkard [90] 1600 táján
Franciaország, H: 1050 mm, psz.: 35 mm
Az itt bemutatott kard az orleans-i, az anmgers-i és mindenekelőtt a tours-i, a hajdani királyi városokban működött francia fegyverkovácsok briliáns munkájának iskolapéldája. Balzarin de Trez fegyverkovácsmester és fia, Gábriel Tours-ból látta el 1460-1499-ig fegyvereivel VII. Károly, valamint az őt a trónon követő XI. Lajos és VIII. Károly udvarát. Ugyanakkor persze, ezeket a fegyvereket csak a legritkább esetben készítette egyazon mester. A pengét a csiszár szállította, a cizellálást erre szakosodott díszítőművész vagy öt-
82
vös készítette, ahogyan az aranyozást, az ezüsttel való futtatást is az ő keze munkájának köszönhetjük. A francia kardkovácsok különleges, szinte a textilművességet idézően aprólékos, gondos, jellegében is arra emlékeztető munkája elsősorban ott teljesedik ki kardjaikon, tőr kardjaikon, ahol műszaki értelemben is rendkívül igényes munkát követel az anyag és a forma, amilyen az itt bemutatott darab leheletfinomságúan cizellált, a markolat minden részét „befonó", apró szemű lánc. Ezüstös szemeit a fegyver szegélyéhez forrasztották.
Tőrkard [91] 1600 táján
Heinrich Goll, Németország, H: 1060 mm, psz.: 38 mm
Az itt bemutatott, kétélű pengével készített tőrkardnál láthatunk a penge közepén végigfutó vércsatornát, melyben egyik lapján az E.N.R.I.Q.V.E. C.O.E.L., míg a másikon az E.N.A.L.A.M.A.N.I.A. felirat olvasható. Az ismert kardcsiszár, Heinrich Goll (vagy Col) Spanyolországban működő német mester volt, ahol az Enrique Coel nevet használta. A műhelyéből származó pengéknek igen nagy keletje volt.
90
t m .
A penge metszete és felirata
Hall
92
Tőrkard [92] 1600 táján
Németország, H: 1180 mm, psz.: 28 mm
Ennek a tőrkardnak is egyenes, kétélű pengéje, annak pedig lencse alakú, a felső harmadban mindkét oldal gerincén vércsatornás pengéje van. A vércsatorna közepén olvashatatlan vésett írás, melynek lezárását gravírozott kereszt alkotja. Elezetlen pengenyakán - a rikasszón - mindkét lapon egy-egy benyomott félhold látható. Márpedig ezt a mesterjegyet használta Solingenben a XVI-XVII. század folyamán Peter Munich - Munch, Míinic, Münick - csiszárműhelye. A mester által készített pengéken azonban mindenütt ott pompázik a toliforgós, feltollazott sisak vagy az M betű egy postakürt kíséretében, püspöki fej, egy páncélos kardot markoló karja, olykor azonban a nap jelvénye, a holdé vagy a csillagoké.
A fából készült markolatot sodrott drótfonadékkal tekercselték körül, amelyet azután még vashuzallal is megerősítettek. A fegyver kosarát egymást kölcsönösen keresztező és össze is erősített, vasból készült mellékkengyelek, valamint a viszonylag széles, egyenes keresztvas alkotja.
84
Spanyolország, H: 1270 mm, psz.: 15 mm
Az itt bemutatott kúpkosaras spádé ennek a fegyverfajtának legutolsó, jelentősebb fejlődési állomását képviseli. Spanyol csiszármesterek készítettek ilyeneket a XVII. század hajnalán. Hasonló elemekkel lepnek meg berniünket azonban svéd és német tiszti fegyverek is a harmincéves háború kezdeti időszakában. A spanyol fegyverkészítő-mesterek tökéletesség utáni szomjának tipikus mintapéldája ez a letisztult stílusú tőrkard.
A példánkban bemutatott spádét kúpkosárral szerelték, melynek metszett, áttört virágdíszítése van. Egyenes keresztvasának végein mutatós gombok pompáznak. A keresztvasat és a kosarat hárítógyűrű köti össze.
Kúpkosaras spádé [93]
Tőr [94]
Itália, H: 393 mm, psz.: 42 mm
A reneszánsz korszakában a nemesek öltözetének elmaradhatatlan darabját alkották a művészi igényességgel díszített kisméretű kardok, tőrök, melyek tulajdonosuk személyes reprezentációját szolgálták. Az itt bemutatott tőr mintapéldája az 1600-as évek környékén készített, késő reneszánsz daraboknak. Azonnal szembeötlik igen finoman megmunkált pengéje, ahogyan elefántcsontból metszett markolata is. A XVI. század második felétől kezdődően azoknak az itáliai készítésű tőröknek, tőrkardoknak a markolatán található oroszlánfej, amelyek spanyol mintára dolgozó műhelyekben készültek. A markolatgombot helyettesítő oroszlánfej többnyire acélból készült, melyet azután gyakorta leheletfinom aranyfüsttel futtattak be.
94
1600 táján
ÜJA penge metszete
1600 táján
95
Balkezestőr [95] 1600 táján
H: 535 mm, psz.: 47 mm
A balkezestőrök többségét mindjárt a hozzájuk tartozó tőrkarddal együtt készítették, ezért is hasonlítanak egymásra formájukban, díszítményükben egyaránt, ezért egészíthetik ki egymást. Ellentétben a korábbi, rövidebb keresztvasakkal vert tőrökkel, a balkezestőr keresztvasa nem csupán hosszabb, hanem egész kidolgozásuk finomabb, lágyabb, díszesebb lett.
Az itt bemutatott tőrnek egyenes, lángolt vagy hullámos élű pengéje van. Markolata sodrott vasdróttal spirálisan burkolt. Egyenes, viszonylag hosszú keresztvasa egyszerű, vonalas díszt hordoz, mindkét végén egy-egy domború, kicsiny makkot láthatunk. A kagylóra emlékeztető kosárlemez szinte háromszög alakú, míg félgömb alakú markolatgombja legyezőre emlékeztető- en kannelúrás.
Tőr [96] 1600 táján
Németország, H: 395 mm, psz.: 36 mm
Ennek a zömök fegyvernek viszonylag szokatlan formájú pengét kovácsolt készítője. Az ugyanis egyenes, négyélű, valamennyi éle között kifejezett vércsatorna húzódik. Keresztvasa tojásdad alakot öltött, egyszerű, vonalas mintával gravírozott. A körkörös alakú markolatot sodrott vashuzallal borították. Hagymára emlékeztető alakú markolatgombja középen, keresztben bordás, egyszerű, különleges díszítményt nem hordoz.
Tőr [97] 1600 táján
Eszak-Itália, H: 215 mm, psz.: 6 mm
A kifejezetten reprezentatív feladatkör mellett azért a tőrt rendkívül pragmatikus szerepben is viszontláthatjuk, amennyiben bizony sűrűn szolgált a támadások kivédését segítő fegyver gyanánt. A gyilkosok - szokás szerint - ujjasukba, ruhájuk redőzetébe rejtették a gyilokot, amihez persze az olyan tőr illett a legjobban, amelynek keresztvas és markolat-
86
96
gomb helyett mindössze kerek lapocskái voltak. Ha a kiszemelt áldozat vértet viselt, a gyilkosnak döntenie kellett, vajon inkább valamilyen különleges, a páncél biztonságos átdöfésére alkalmas tőrhöz nyúljon-e, amelynek a szokásosnál vékonyabb pengéje rendelkezik a megfelelő edzettséggel, esetleg három- vagy négy élű is. Az itt bemutatott tőr markolata és hüvelye egyaránt elefántcsontból készült.
98 99
Tőrt rejtő bulaw a (buzogány) [98, 99] 1600 táján
Kelet-Európa, H: 640 mm, sz.: 60 mm
Az itt bemutatott buzogánynak gömbölyű, tizenhat leveles, sújtásra alkalmas feje és ro- zettára emlékeztető kámzsája van, hozzájuk díszgomb társul. A hengeres hüvelyt vonalas gyűrűk díszítik keresztben, melyek közül egyet-egyet annak végén, egyet a közepén láthatunk. A hüvely alsó része ugyanakkor növényi ornamentikával díszített lehetett, ennek maradványait ma még fölfedezhetni a fegyver markolatán. A buzogányfej köpűje fából faragott, virágdísz maradványait hordozó, gyűrűkkel ékesített nyélre csatlakozik. A buzogánnyal kivitelezett, jól irányzott sújtást követően a támadó szétcsavarhatta a nyelet, hogy előrántva onnét titkos tőrét, megadja áldozatának a kegyelemdöfést. A rejtett tőr pengéje 320 mm hosszú, négyélű keresztmetszete van.
Darabontkés [100] 1600 táján
Szászország, H: 2220 mm, psz.: 180 mm
Késő gótikus formájával összehasonlítva a XVI-XVII. század fordulójára a darabontkés egészen más fegyverré alakult át. Immár semmi köze sincs a csatamezőkhöz - a hercegi udvartartásban szolgáló csatlósok, darabontok jelvényévé vált. Az itt bemutatott, pompás darabot annak konkáv ívű pengéje jellemzi, melynek széles, fűrészfogra emlékeztetően
100
„rojtos" éle kívül helyezkedik el. Az egész penge teljes hosszában enyhén hátrafelé hajlik, hegye félhold alakot formáz. Gazdagon díszítik növényi minták, melyekben mindkét oldalán egy nemes látható. A nyél végre ül rá egy rövid, kovácsolt horog, melyen vonaldísz található. A penge szoknyájaként, a nyélvégről sárga-vörös bojt csüng alá.
Runka [101] 1600 táján
H: 2450 mm, sz.: 2106 mm
A runka a XV-XVII. században, elsősorban Francia- és Olaszországban használt döfőfegyver. Három hegyben végződik pengéje, melyek közül a középső erős élű, trapéz alakú, míg két oldalélé vékonyabb, enyhén kifelé hajlik. Pengéjét belemart növényi ornamentika díszíti. A döfőhegy hengeres, köpűvel csatlakozik a fából készített nyélre, melyet azután még vasszöggel is biztosítottak.
101
Kúpkosaras tőrkard [102]
Spanyolország, H: 1030 mm, psz.: 20 mm
A spanyol műhelyekben készült, kúpkosaras tőrkardot egyszerű, világos fölépítés - vagyis a vékony markolat, a karcsú, hosszú keresztvasak - jellemez. A keresztvas fesztávolsága egyébként is meghatározó mértékkel bírt a félgömbszerű kosár átmérőjének alakulására, amely a keresztvashoz csatlakozván kúpra vagy inkább harangra emlékeztető módon borít védőpalástot a tőrt forgató csuklóra. Az itt bemutatott tőr kardnak csavart, indás ornamentikával díszített, gravírozott kúpkosara van. Az egyik keresztvasból kiinduló hárítókengyel letörött erről a fegyverről. Egyenes, kétélű pengéjének felső harmadán vércsatorna húzódik, amelyben egyik oldalt a HORTURO CANO, a másikon pedig az AGVIRE EN TOLEDO 1603 felirat olvasható.
Díszbuzogány [103,104] 1608
Milánó, H: 690 mm, sz.: 95 mm
Az itt bemutatott, pompás darab csorbítatlan, gravírozott, aranyozással futtatott díszítménynek ad helyet, mindezt fekete háttér előtt. A díszítésnek ez a módszere, technikája a XVI. század dereka után alakult ki, valamely előttünk egyelőre még ismeretlen műhelyben, ahol azonban az itáliai manierizmus németalföldi hatásokkal vegyes elemei félreismerhetetlenül megjelennek a fegyvereken is. Bizonyos részletei a mór-spanyol aranyművesek munkáinak befolyására is emlékeztetnek, amennyiben teljes mértékben aranyozottak. Ez a buzogány a vérttel, pajzzsal, kengyellel és a sisakkal - az úgynevezett morion- nal - együtt olyan öltözetet alkotott, amely minden bizonnyal II. (Cosimo) Medici nász-
1603
Ifr -tSC M 0 R V V N <3 W A N 6"
A penge metszete a felirattal
90
ajándékához tartozhatott, amint Maria Magdalena d'Austriával 1608-ban Firenzében az oltár elé járult.
Az eszköz díszítményei között a vezérmotívumot két csillagkép szimbólumai - a nyilasé és a koronáé - adják, amelyeket a csillagos ég előterében ábrázolt a készítő. Magát a csapásmérésre alkalmas fejet a hét bolygó megszemélyesített képe díszíti.
103
91
A bemutatott tőrkard pengéjének metszete
105
Tőrkard [105] 1610 táján
Közép-Európa, H: 1180 mm, psz.: 29 mm
A XVI. század második felében egyre határozottabb alakot öltöttek a harctéri és a polgári vagy civil fegyverek. A nehézlovassági kard markolata ebben az időben némileg hasonlítani kezdett a kialakulóban lévő, mellékkengyelből vert kosarakéhoz, ám fokozatosan egy teljesen új fegyvertípus bontakozott ki - a pallos. A XVII. században azután éppen a pallos váltotta fel a lovassági kardot, és vált általánossá.
92
Pallos [106] 1610 táján
Johann Michael, Prága
A legrégibb pallosok típusa nem a szokásos, harctéri fegyverek alakját őrizte meg, éppen ellenkezőleg. Két példányát mutatjuk itt be a XVII. század hajnalán ismert európai kincstárak által megrendelt luxusfegyver képében. Mindkettő II. Rudolf császár uralkodása alatt készült.
Johann Michael aranyműves - aki feltehetően rokona volt Jákob Isaak Michael császári kardcsiszárnak - 1610-ben I.Maximilian bajor választófejedelem müncheni udvartartása számára fejedelmi fegyvergarnitúrát készített a kor divatjának számító orientalista - keleties - stílusban. A készlethez tartozott egy darab drágakővel gazdagon díszített lovagkard, egy darab 'bulawa' típusú fejes-le- veles buzogány, valamint egy pallos a maga hüvelyével. Alig két esztendő múltán Michael műhelyéből egy szinte megszólalásig hasonló pallos került a szász választófejedelem drezdai udvarába.Még II. Christian - az előző választófejedelem - rendelte meg Prágában, az elkészült munkát viszont két esztendővel később már utóda, I. Johann Georg vette át - személyesen.
Mindkét pallosnak egyenes, kétélű pengéje van, melynek felső részét aranyozott, részben ezüsttel futtatott berakásai között a passaui farkas mesterjegye is ékesít. Markolatuk oroszlánfejes, egyenes keresztvasuk vége kicsiny sárkányfejbe hajlik. Az elülső - a görbe - keresztvas ugyanakkor az oroszlán bojtos farkát mintázza, mely lényegében a pallos kézvédőpántjának szerepét is betölti. Mindkettőt felmérhetetlenül gazdagon díszítették cseh ametiszttel, topázzal, hegyi- kristállyal, ahogyan a hozzájuk készített hüvelyeket is.
93
107
Tőrkard [107] 1610 táján
Németország, H: 1375 mm, psz.: 24 mm
Az itt bemutatott német tőrkard formája szinte a megszólalásig megegyezik azzal a típussal, amely 1560 után Dél-Európából indult hódító útjára a kontinensen, s a század végére karcsú, majdnem „törékeny", tökéletes látvánnyal gyönyörködtető, nemes szerkezetté fejlődött. A markolatkengyel két S alakot utánzó mellékkengyelből áll, amelyek az alsó hárítógyűrűn futnak össze. A markolat egész felületét gravírozott, vonalas jellegű ornamentika díszíti. A fegyvernek egyenes, kétélű, rombikus metszetű pengét kovácsoltak.
94
Kúpkosaras spádé [108] 1610 táján
Itália, H: 1330 mm, psz.: 20 mm
A tőrkardok kúpos markolatkosarát többnyire sima lemezből kovácsolták, példánkban a kosár alját szitaszerűen át is törte a mester. Nem ritkák az olyan markolatkosarak sem, amelyek egész felülete áttört. A kúp palástjába szabályos közönként nyitott hézagok összeértek egymással, ilyenformán képeztek merev rácsot. Ám ennek a szerfölött mutatós rácsnak volt egy igen praktikus előnye is, nevezetesen, ha az ellenfél fegyverének hegye a díszítmény apró lyukacsainak bármelyikébe befúródott, bizony akár el is pattanhatott annak pengéje.
109 110
H: 2220 mm, sz.: 326 mm
Az itt bemutatott alabárd még eredeti nyelén található, melynek felső harmadát bársonynyal vonták be, s amelyet aranyszállal, sárgarézből vert szeggel, valamint karcsú, vasból készült szalagokkal rögzítettek. A nyél meghosszabbítását alkotja egy hosszú, egyszerűen díszített, döfésre szolgáló hegy, ennek metszete rombikus. Az alabárd bárdiapja és horga több helyen kerek lyukakkal áttört, indás díszítményt hordoz. Nyolcélű köpűjére vörös gyapjúrojtot kötöttek.
Darabont-pallosalabárd [110] 1610 táján
H: 1910 mm, psz.: 100 mm
Az ilyen formájú pallosalabárd nem harctéri fegyver többé, hanem a hercegi udvarokban szolgáló darabontok, csatlósok jelvénye. Hogy pedig ez aligha lehetett másként, meggyőz bennünket, ha csak egy pillantást is vetünk díszesen aranyozott, gravírozott pengéjére.
Darabontalabárd [109] 1610 táján
96
Egyébként is sajátos története van a szúró- és vágófegyverek díszítésének. Az első aranyművesek, ötvösök felkészültségüknek megfelelő munkát végeztek, melynek során többnyire azt alkalmazták, amit vándor- és inaséveik során azoknak a céhes mestereknek műhelyében tanultak, ahol megfordulhattak. Ezt egészítették ki azután a tehetségesebbek a másféle műhelyekben ellesett fortélyokkal és mindazzal, amit esetleg művészek közelében élve láttak, tanulhattak. A könyvnyomtatás föltalálása persze ezen a szakterületen is felbecsülhetetlen értékű változást hozott. Még ha - oly magától értetődő módon is - a legelső nyomtatott könyvek, amelyeket a fegyverkészítés technikai mintagyűjteményei között tarthatunk számon, bizony Németországban, a könyvnyomtatás bölcsőjében kerültek is ki a nyomdából.
Tőrkard [111]
W. Rodbras, Németország,H: 1140 mm, psz.: 23 mm
Ennek a pompás tőrkardnak a pengéje felső harmadában hatszög metszetű, lejjebb viszont lángolt, hullámos élű. Kvart (külső) oldalának hornyában az alábbi felirat olvasható:+ WEILM + ROD + BRAS +ANNO +. A tere (belső) oldal felirata pedig: + MEFECIT +SÁLINGEN +-1613. Fából metszett markolatát sárgaréz sodronnyal borították. Vasból készült, nyolcélű, egyszerű, mély rovátkolással díszített markolatgombját díszgomb zárja le.Markolatkosarának közepén fazettált - vagyis csiszolt - kúpot találunk.
Keresztvasát S alakban hajlították, melynek közepéről indul ki a tojásdad alakú markolatkengyel, melynek mindkét oldalára csavarral erősítették föl a két héj alakú kosarat.
97
Balkezestőr [112] 1618
W. Klein, Németország,H: 1006 mm, psz.: 22 mm
1536-ban Modenában látott napvilágot az olasz vívó- és párbajiskola első elismert nagymesterének, Achille Morozzo- nak „Opera nova chiamata duello overo fiore deli armi" című, örökbecsű munkája. Kötetében Motozzo a legelső összefoglalását adja a korabeli párbajokban érvényes szabályrendnek, megalapozván ezzel a halhatatlan itáliai vívóiskolát. A fő fegyver, a jobb kézben tartott tőrkard mellett e kötet szabályai megengedik a másik kézben tartott, második tőrkard vagy balkezestőr használatát.
Az itt bemutatott balkezestőrnek széles, vasalt kosara van, mely - a markolathoz és a markolatgombhoz hasonlóan - metszett, áttört ornamentikával díszített. A penge tere oldalának felirata: WEILM KLEIN ANNO 1618, míg a kvart oldalon a MEFECIT SÁLINGEN betűk olvashatók össze.
Kúpkosaras spádé [113] 1620 táján
Pengéje: Toledo, markolata: Franciaország, H: 1070 mm, psz.: 19 mm
A francia vívóiskola az Itáliából átvett kódex alapszabályait egytől egyig, a legapróbb részletekbe menően továbbfejlesztette. Érvénytelenítette a balkezestőrt, lévén ennek következtében nemcsak rövidülni, hanem könnyebbé is kezdett válni a tőrkard. Ezért azután a francia párviadalból kiszorult a tőr. A tőrkard markolata is egyszerűbb lett. A fegyvert tartó csuklót a markolatkengyel mellett legföljebb még egy mellékkengyel védte, az ujjakat a rikasszón lévő ujjpánton lehetett megtámasztani, míg a fő védelmet az alatta elhelyezkedő, a kurta keresztvasaknál semmi esetre sem szélesebb átmérőjű, lapított csészealjra emlékeztető alakú kosár látta el. Magától értetődik, hogy ez a konstrukciós vál-
tozás nem maradt hatástalan a fegyver kézbentartási módjára sem. A marok alulról ragadta meg a markolatot olyanformán, hogy az könnyedén feküdt a tenyéren. A nagyujj- nak elegendő hely maradt a markolatkosár védelmében.
Balkezestőr [114,115] 1620 táján
Spanyolország, H: 583 mm, psz.: 27 mm
Ellentétben a régebbi, rövidebb keresztvasakkal szerelt tőrökkel, a valódi balkezeseknek megnyúlott a keresztvasa, megmunkálásuk és díszítésük pedig amazokénál lényegesen finomabb munkát igényelt. A legismertebb darabokat Spanyolországban készítették, a XVI-XVII. század fordulóján. Ezek tekintélyes keresztvasa széles markolatkosárral párosul, melyet metszett, áttört ornamentika díszít. A balkezestőr pengéjének rikasszója közelében többféle kivitelű bemetszés, kiugrás, nyúlvány található, amelyek egytől egyig azt a célt szolgálják, hogy az ellenfél tőrkardjának pengéjét megfogják, és - ha csak egy mód van rá, - el is roppantsák.
Az itt bemutatott tőr egyenes, vastag, lapított pengéjének rövid hátoldalán bevágások láthatók, hegye pedig rombikus metszetet mutat. Markolatát lemezzel borították, melyen áttört növényi ornamentika ékeskedik. Széles, ugyanilyen módon díszített kosár egészíti ki a keresztvas nyújtotta védelmet. A 115. ábra ugyanezt a tőrt mutatja egy másik, az 1600. esztendő évszámát viselő balkezes társaságában, melyhez a 95. ábrát is érdemes megnézni.
100
Rugós pengéjű balkezestőr [116,117] 1620 táján
Németország, H: 380 mm, psz.: 35 mm
A XVI. századot írtuk, amikor Itáliában megjelentek a háromágú rugós balkezestőrök. Ezek középső, erősebb pengéje mozdíthatatlanul cövekel a markolatba ágyazva, melyhez kétoldalt egy-egy, erős laprugóra nyíló, vékonyabb szegélypenge társul. Elegendő volt kioldani a rikasszón vagy a hárítókengyel alatt elhelyezett pöcköt, legyezőszerűen kinyíltak az oldalpengék, ilyenformán erősítve a vívó passzív védelmét az ellenfél csapásaival szemben. A széjjelnyitott hármas pengelegyezővel azonban nem csupán védekezni, hanem támadni is lehetett, így a harcos el is törhette segítségével az ellenfél tőrpengéjét. Sajnos, igen sok csacskasággal találkozni a vonatkozó szakirodalomban, hiszen gyakorta olvasható a nyitható pengékről, hogy a szúrt sebet tágítására szolgáltak. Mi sem egyszerűbb ennek cáfolatára, minthogy bizony nem akad olyan erejű rugó, amely erre a feladatra egyáltalában alkalmas lenne.
116 117
118
Tőr [118] 1620 táján
H: 362 mm, psz.: 34 mm
Az itt bemutatott, művészi díszítéssel készült tőr minden bizonnyal viseletkiegészítő szerepet töltött be valamely hercegi udvar gazdag hozzátartozójánál. A fegyvernek egyenes, kétélű, aranyozott és bemart növényi ornamentikával díszített pengéje van. Aranyozott alapon a penge felső részén a CONVAICRA OU MOURIR felirat olvasható. Az achátból készült markolat kosfejet idéző, faragott markolatgombbal zárul.
Em berfogóvilla [119] 1620 táján
H: 2250 mm, sz.: 180 mm
Bízvást a szúró- és vágófegyverek közé sorolhatjuk ezt az eszközt is. Kör alapról, villásan szétágazó két ágát gyakorlatilag ahhoz hasonlóan használták, mint a hegyvidéki Savoyában oly népszerű harci vasvillát. Az itt bemutatott fegyver ágainak belső felén visszacsapódó laphorgok vannak, melyek a fegyver kerekded villás alapjának irányába mutatnak, nyílnak.
Ez a fegyver egyébként arra szolgált, hogy az ellenfél nyakát a villa kerek közepébe sajtolván az képtelenné vált kiszabadulni onnan, hiszen a lemezrugóra járó laphorgok ezt teljességgel lehetetlenné tették.
Hőhérpallos [120,121] 1620 táján
Csehország, H: 1035 mm, psz.: 57 mm
Ennek a hóhérpallosnak egyenes, kétélű, hegy nélküli, lekerekített végű pengét kovácsoltak. A penge mindkét lapját három-három gravírozott, sárga fémmel berakott körmotívum díszíti, mely egyébiránt a régi magyar ácsolt ládák díszítésével teljesen azonos. Fából készült markolatát bőrrel vonták be, mindkét végét fonott fémkoszorú övezi. Ugyancsak bőrrel vonták be a fából készült kardhüvelyt, melynek száját vörös bársony futja körbe. A hüvely egész felületét vonalas, lyuggatott dísz borítja, külső oldalában pedig három kisebb hüvelyt helyeztek el kisebb kések számára.
A hóhérnak hihetetlen biztonsággal kellettkezelnie munkaeszközét. Ha ugyanis a kivégzés folyamán hibázott, s az elítéltnek gyötrelmet okozott, bizony szembe kellett néznie a felbőszült nézők seregével. Előfordult nem is egy alkalommal, hogy az ügyetlen hóhért a tömeg halálra kövezte. Az itt bemutatott pallos 1 720 grammot nyom.
120
Szertartáskard [122,123] 1627
H: 1048 mm, psz.: 40 mm
Ennek a kardnak egyenes, kétélű pengéjén hosszanti gerinc nyújtózkodik. Felső részét bőséges feliratok borítják. A penge tere oldalán a PRO CHRISTO ET PATRIA DULCE PER- ICULUM EST latin nyelvű felirat olvasható. A gerinc alatt pedig LONGE FORTISSIMUS ARCTHURUS BRITANNUS - így szól a szentencia. A kvart oldalán a hegy irányába a CONSTANTINES FORTUNÁT IUVAT * A. 1627, a gerinc alatt pedig IACOB BURNET PRO FIDE ET PATRIA PUGNA feliratot találunk. Keresztvasa S alakú, amely a vasból készült markolatgombhoz hasonlóan aranyozott ornamenssel díszített.
Tőrkard [124] 1630 táján
Németország, H: 1240 mm, psz.: 16 mm
Az itt bemutatott tőrkardnak egyenes, kétélű pengéje van, melynek metszete háromszögű. Markolata igen egyszerű. A bajvívó csuklóját markolatkengyel óvja, amely a körtére
104
emlékeztető alakú markolatgombot összeköti a lyuggatott kúpkosárral. Fából metszett markolatát sárgaréz sodronnyal futtatták. A markolat ilyetén formai változása a fegyver tartásának megváltoztatását vonta magával. A kéz alulról kulcsolódott rá a markolatra, a körmök tehát fölfelé néztek, a markolat pedig könnyedén hevert a vívó tenyerén.
105
Tőrkard [125] 1630 táján
H: 1320 mm, psz.: 29 mm
Rombikus metszetű az itt bemutatott egyenes, kétélű tőr- kardpenge. A fegyver érdekes hatású kosarát lényegében mindkét oldalt viszonylag bonyolult szövevényt alkotó, egymással összekötött mellékkengyelek alkotják. A markolatkosár fenekén ugyanakkor szokatlan ívű keresztvas feszül.
A rikasszón egy ismeretlen kardcsiszár mesterjegye látható. Hiányzik a markolat vassodronnyal való futtatása. Ugyancsak hiányzik az alsó kosárívről a kosár kagylót formázó hárítólapja, amely egyszerűen elkallódhatott erről a szép vonalú fegyverről.
Kúpkosaras tőrkard [126] 2630 táján
Spanyolország, H: 1296 mm, psz.: 21 mm
Minden bizonnyal Ibérián kívül szükséges kutatni ennek a markolatkosárral ellátott tőrkardnak az eredetét. Az viszont feltétlenül figyelemre méltó, mennyire letisztult, egyszerű eszközökkel alakították ki a spanyol mesterkovácsok végleges, általunk ismert alakját. A markolatkosár oldalába szabályos ívet leíró, apró levelű ágakat kanyarítottak, amelyek úgy kapcsolódnak össze, hogy közöttük szitaszerű nyílások keletkeznek a kosár felszínén. A kosár áttört vaskarimáját nemes egyszerűséggel „rompepuntas" néven emlegették, amit körülbelül a „kardhegytörő" fogalommal lehetne visszaadni. A kúpkosaras tőrkardok pengéje általában mélyen árkolt, többnyire díszítő nyílásokkal áttört, lévén így a penge súlyát tovább lehetett csökkenteni. Az itt bemutatott darab a spanyol mesterek tökéletes munkájának mintapéldája. Egyenes, kétélű pengéjének rombikus metszete van, míg hengeres keresztvasa viszonylag hosszú, egyenes. Markolatát vasból sodrott dróttal borították. A keresztben bordás vas markolatgombot egyszerűen megmunkált marko-
106
latkengyel kapcsolja a pompásan kidolgozott kúpkosárhoz. A mesés virágos-leveles ornamentikával cicomázott kosár alsó részét vasból vert csillagdíszek varázsolják még mesésebbé.
107
127
Kúpkosaras tőrkard [127] 2630 táján
Spanyolország, H: 990 mm, psz.: 28 mm
A kúp kosaras tőrkardok, spádék pengéje gyakran bizony majd egy méter vagy még annál is hosszabb lehetett. Éppen ezért a vívónak abszolút mértékben uralnia kellett fegyverét, melynek súlyát a kúp kosár csak tovább növelte. Az itt bemutatott tőrkard kosara egyszerű lemezből készült, melyet gravírozott virág- és alakos ornamentika díszít. A kosarat úgy hajtották össze. Rombikus metszetű pengéje rövidebb az ennél a fegyvernemnél általában szokásosnál.
108
Tőrkard [128] 1630 táján
W. Wirrserch, Németország, H: 1160 mm, psz.: 17 mm
Ennek a lencse formájú metszettel készült, egyenes, kétélű pengének mindkét lapja vércsatornájába ugyanazt a feliratot gravírozták: WILHELM WIRRSERCH ME FACIT SOLINGEN. A markolat vázát az S alakú keresztvas alkotja. Belőle azután több irányban indulnak vasból kovácsolt mellékkengyelek, amelyek az egyik oldalon egyszerű markolatkengyellé válnak, a másikon pedig - a lyuggatott kosárlemezzel együtt - tökéletes védelmet nyújtanak a csukló számára.
M isericordia [129] 1630 táján
Olaszország, H: 240 mm, psz.: 11 mm
Az itt bemutatott tőrfajta neve a XIV. században alakult ki, olyan időszakban, amikor a tőr újjászületése védelmi felszerelések tökéletesedésével párhuzamosan következett be. A tőr vékony pengéje, amely a lovagok felszerelésében a kard elmaradhatatlan kiegészítőjének számított, képes volt behatolni a vértezet lemezei, láncszemei, a sodrony sorai közé. Nem véletlen, hogy az ilyen típusú tőrt arra használták, hogy a legyőzött ellenfélnek megadhassák a kegyelemdöfést. A legyőzött gyakran maga követelte a megváltó tőrdöfést, fenn- hangú „misericordia" kiáltással.
128
Szablyaalabárd [130] 1630 táján
Bajorország, H: 2720 mm, psz.: 30 mm
A középkori alabárd használata során nem csupán Itáliában és Svájcban, hanem egy sor más európai államban is felbukkan. Nem véletlen, hogy formailag oly gazdag változataival találkozhatunk. Pengéjét olykor olyan mértékben hosszabbították, hajlították, hogy bízvást nevezhetjük szablyaalabárdnak is.
A döfésre szolgáló penge hossza eléri a 937 mm-t, mindkét oldalán vércsatorna fut végig. A penge négyoldalú köpűjéből formálódik kis bárdja, melynek dombom éle van, felső vége pedig hegyben fut össze. A pengét a köpűből indított négy fémpánt, illetve vasszögek erősítik a nyélre.
110
Tőrkard [131] 1640 táján
H: 1165 mm, psz.: 23 mm
Az itt bemutatott fegyvernek egyenes, kétélű pengéje van, annak pedig rombikus metszete. A felső pengeharmad közepén kétoldalt egy-egy vércsatorna fut, melynek felirata + 11 + FITE SET + II + H + II CVIVITE + II +. Markolatát sodrott vasdróttal tekercselték körbe. Gömböt idéző, vasból vert markolatgombját növényes-vonalas ornamentika díszíti. S alakú keresztvasát - a kosárhoz és a markolatkengyelhez hasonlóan - kis szerecsenfejek díszítik. A tál alakú hárítólemezen áttört növényi díszítés látható.
Kúpkosaras tőrkard [132]
H: 1290 mm, psz.: 25 mm
A vívóeszköz pengéjét elsősorban azért igyekeztek meghosz- szabbíttatni, hogy vívás közben a lehető legtávolabb kerülhessenek az ellenféltől. Akkoriban a kitörést még nem tartották számon a vívás elemei között. Éppen ezért fontos említést tenni Capo Ferro vívómesternek az itáliai Sienában 1610- ben megjelentetett „Grand simulacrum dell'arte dell'uso della scherma" című művéről, amelyet méltán tartottak az olasz vívóiskola egyik bestsellerének. A szerző éppen ebben a műben különös hangsúlyt fektet a kitörésre, amelyet ugyan akkoriban már ismerhettek, mégse nagyon merészeltek alkalmazni. A kötet egy sereg vívóállást ismertet, ráadásul híven mutatja be a bajvívás menetének szabályait. Ugyancsak Capo Ferro nevéhez fűződik a megfelelő pengeméretnek a kétszeres karhosszban történt meghatározása, ahogyan a penge részeinek használatát, feladatát is ő határozta meg a legpontosabban.
1640 táján
132
111
Kúpkosaras tőrkard [133] 1640 táján
H: 1292 mm, psz.: 25 mm
Az itt bemutatott díszes tőrkard egyenes, háromszög metszetű pengét visel. Markolatát és kosarát egyaránt sima fémlemezből készítették, s mindkettőbe szabályosan, ritmikusan ismétlődő, csavarodó apró leveleket kovácsoltak. A levélkék úgy fordulnak, hogy azok csúcsa egymásba ér, ennélfogva puhán áttört vasrácsozatot hoznak létre. Mind egyszerű keresztvasát, mind markolatkengyelét növényi ornamentika ékesíti.
Rugós pengéjű balkezestőr [134,135] 1640 táján
H: 476 mm, psz.: 26 mm
A balkezestőrnek ez a sajátos, egyedi alakja az itáliai reneszánsz időszakában bukkant föl, majd viszonylag hamar terjedt szét más, elsősorban nyugati és közép-európai országokba. Jellegzetességei a rugós pengék, amelyeket a középső penge alsó részén zsanérok rögzítenek, s egy biztosíték szorít a középső pengéhez. Ha az ember a többnyire a rikasszón elhelyezett kioldót működésbe hozza, az oldalpengéket villámgyors mozdulattal legyező alakban vágja ki a rugó. Az ilyenformán kialakuló pengeszerkezet lehetővé teszi az ellenfél dolgának jelentős mértékben történő megnehezítését, ráadásul el is törhető vele tőrkardjának vagy spádéjának pengéje.
Az itt bemutatott pompás tőrnek csontból faragott, növényi és alakos ornamentikával gazdagon díszített csontmarkolata van.
Tőr [1361] 1640 táján
Franciaország, H: 315 mm, psz.: 20 mm
Tisztjeik pompásan díszített tőreivel szemben - amelyek valójában jóval kevésbé szolgálták személyes védekezésüket, inkább reprezentatív célokra készültek, - a XVII. századi közkatonák egyszerű, gyakorta csupán a derékszíj mögé dugott tőrrel rendelkeztek.
Az itt bemutatott darabnak háromszög metszetű, vércsatornás pengéje, lapított, áthajló keresztvasa van. A penge gravírozott felirata szerint: „Coulaux & .. Kiingen thai".
113
2. fejezet Az 1650-től 1790-ig tartó időszak
A XVII. század legjelentősebb harctéri eseménysorozata - a harmincéves háború - az európai kontinens államainak többsége számára sok tekin tetben bizony fordulópontot jelentett. Soha korábban ennyi pénzt és egyéb anyagi természetű áldozatot nem hoztak még bábomért, és nem is akadt korábban egyetlenegy sem, amelynek ilyen mélyreható gazdasági és politikai következményei lettek volna. Ugyanakkor a harmincéves háború egy meghatározott katonai-stratégiai korszak lezárása is volt az Óvilág számára. Az európai hegemonista törekvések megjelenésével, a kontinentális és a kolo?iialista - gyarmatszerző - attitűd erősödésével párosult az a törekvés, hogy meghatározott kereskedelmi útvonalakat is ellenőrzés alá lehessen vonni, valamint a háborúk befejeztével széthulló, alkalmi politikai és katonai szövetségek a harctéri események végeztével is föl-föllángoló, elhúzódó, állandósuló konfliktusok kialakulásához vezettek. Márpedig ebben a helyzetben nagy szükség a branderburgi gyalogság volt alaposan felkészített, jól kiképzett fegyveres csapatok folyama- tisztje, 1688 fos jelenlétére, amelyeket bármikor, bárhol bevethettek a kiújult harcokban. Ez a fejlődés azután fokozatosan átalakította a hadseregek taktikáját és egész szervezeti rendjét. Eszerint bizonyos egységek, csapatrészek elvesztették korábbijelentőségüket, vagy pedig korszerűbb, esetleg egészen új egységekké szerveződtek újjá. Ezzel együtt járt új fegyverfajták és felszerelési eszközök megjelenése.
A XVII. század során végérvényesen lezárult a harctéri fegyverek, a taktika és a hadsereg szervezése területén a középkorból az líjkorba vezető átmenet időszaka. Erre az időre a kizárólag döfésre alkalmas fegyverek eltűntek a harctérről, a gyalogság egyenes vonalú alakzatokban harcolt - ez a XX. századig így maradt - , miközben a tábori lövegek váltak a gyalogsággal és a lovassággal együttműködésben a legfontosabb fegyverré.
Ezeknek az alapvető változásoknak a java II. Gusztáv A dolf- svéd király és elsőrangú hadvezér - keze nyomát és kézjegyét viseli magán, ugyanis ő írta le azokat elsőként. Alapelveinek az európai hadseregek által történt elfogadásával, átvételével számos háború kirobbantásához - a harmincéves
háborún túl a németalföldi és az Augs- burgi Liga háborúihoz - vezettek, amelyek azután szinte egyetlen, nagy kiterjedésű, véres gyakorlótérré változtatták az öreg kontinens nagy részét.
Gusztáv Adolf példája a XVIII. századi európai hadvezetés számára is alapelv maradhatott. Erre az időszakra lelassult a hadfelszerelés és a fegyverek fejlődése. Olyannyira, hogyha egyáltalában beszélhetünk valamiféle változásról, akkor egyfajta technológiai előrelépés következett be, amely a meglévő fegyverek tökéletesítésében, minőségjavításában manifesztálódott.
Az elejtett vadkan zsigerelése, ÁZ eladdig inkább csak el ültetett fegye-1720 táján lem a XVIII. század elejétől minden had
115
seregben szigorodott. Ebben a tekintetben a leginkább mélyreható változások II. Frigyes porosz király nevéhez fűződnek, aki azt követelte katonáitól, hogy szinte a tökéletességre fejlesszék fegyelmezettségüket, s ezzel - ebben a tekintetben - Európa legelitebb hadseregévé váljanak. A szakadatlan, kemény, megalkuvást nem ismerő kiképzés a porosz katonát végül mintegy automatizálta. A porosz katona képes volt egyszerre vagy fokozatosan, akár kisebb csoportokban is, alakzatban és harci formációban egyaránt hirtelen vagy átmeneti irányváltoztatásra. S tudta ezt igen nehéz terepviszonyok között is. Attól a pillanattól, amikor a poroszok mindehhez további két alapvető jelentőségű elemet, a gyorsaságot és a manőverezőkészséget is a csatamezőre vihették, olyan harci gépezettel rendelkeztek, melyet technikai fölszerelésben és katonai tökéletesség tekintetében egyetlen európai hadsereg sem volt képesfölülmúlni.
Nyugat-Európában ebben az időszakban nyerte el a lovasság valódi jelentőségét. A korábbi gyakorlat szerint ugyanis a lovasságot a gyalogság harc
rendjében az első csatasorban alkalmazták. Svédország és Franciaország kivételével, ahol a szablyá- val fölfegyverzett lovasságot rohamosztagként alkalmazták, a lovasokat csak könnyű muskétával és pisztollyal fegyverezték föl, amellyel már a megközelítés folyamári tüzet nyitottak. A lovasság és a gyalogság korábban általánosan alkalmazott együttesét legutoljára 1759-ben, a mindeni csatában alkalmazták, ám a brit gyalogság különösebb megerőltetés nélkül szórta szét a francia lovasságot. II. Frigyes azonban jócskán a mindeni csatát megelőzően visszaadta a lovasság jelentőségét, amely a harcmezőn a villámgyors rohamban összpontosult, ám hozzátartozott a felderítés is, a harctér körzetén kívüli régióban. Frigyes sohasem keverte egymással a lovasságot és a gyalogos katonát, a dra- gonyosok kivételével egyáltalán nem használt lőfegyvert sem - fő fegyvernek a szablya számított.
Schiavona [138-142] 1600-1650
A XVII. századból már jól ismert velencei schiavona régebbi kardformákból fejlődött ki. Gyártását a XV. századtól Velence, a jelentős kereskedelmi nagyhatalom oly mértékben szorgalmazta, hogy az nemzetközi jelentőségre tett szert. A dózsepalota leltáraiban több száz schiavona megjelöléssel illetett fegyvert tartottak számon. Ennek a minden bizonynyal korábban is népszerű, elterjedt fegyvernek az elnevezése arról győz meg minket, hogy szláv és görög származású katonai egységek fegyverzetét alkotta, amelyek az Iszt- riai-félszigeten Velence zászlaja alá csatlakoztak. Ezeket a csapatokat a velenceiek „schi- avi"-nak vagyis szlávoknak nevezték.
A schiavona legjellegzetesebb alkatrésze annak indákból, szalagokból építkező marko- latkosara. Ennek mellékkengyelei mindkét keresztvasból indulnak, s keresztezve egymást, szabályos kosarat képeznek, amely áttörtségével együtt is megfelelő csuklóvédelmet biztosít. A kosár alsó mellékkengyelei a markolaton gyakran S alakot mintáznak. Az idő előre haladtával a kosár egyre inkább áttört hatásúvá vált, nem véletlen, hogy az egyes darabok keletkezésének meghatározásában talán neki jut a legfontosabb szerep.
Formáját tekintve a schiavona mással aligha összekeverhető fegyver. Markolatgombja
116
többnyire sárgarézből készült, macskafejre emlékeztető alakú, közepén pedig sima, tojás- dad korong látható. Egyenes pengéje általában kétélű, egyélű pengével csak kivételesen találkozhatunk. Hossza 800-850 mm, teljesen sima, vagy enyhe vércsatornát mutat föl. A legtöbb darab itáliai műhelyben készült, de ismerünk spanyol és német mester gyártotta schiavonát is. E fegyver hüvelye is sajátos jegyeket mutat, amennyiben alsó harmadát a hossz miatt általában négy-hat, keresztirányú szalaggal erősített fémlemezzel borították.
A velencei fennhatóság alatt harcoló csapatokat a XVIII. század második feléig elkísérte a schiavona. Mintegy emléke maradt annak az időszaknak, amikor Velence városállama világhatalomnak számított, eserős, nemzetközi összetételű hadseregnek parancsolt. A fegyver egyébként a városállam önállóságának megszűnésével a XVIII. század végén tűnt el.
A 140. és a 138. ábrán bemutatott jobb oldali schiavona 1600-ból származik, míg a 139. és a 138. ábrán bal oldalt látható úgy 1640 tájáról.
A legfiatalabb bemutatott darab, amely a 142. képen látható, 1650 táján készülhetett. A 141. ábrán igyekeztünk azt szemléltetni, milyen minőségű és jellegű kézművesmunkával alakították ki ennek a fegyvernek a hüvelyét.
119
Díszszablya [143,144] 1650 táján
Magyarország, H: 1480 mm, psz.: 73 mm
A fáma szerint ez a pompás fegyver Zrínyi Miklósnak, a közismert magyar földesúrnak és neves költőnek a tulajdona volt. Zrínyi 1616-ban született, és a török fölött aratott budai és esztergomi (1663) győzelmei különleges hírnévhez juttatták.1664-ben minden nyilvános tevékenységével fölhagyott, és Csáktornyái birtokára visszavonulván még ugyanabban az esztendőben vadkanbaleset következtében, egy vadászat során vesztette életét.
Az itt bemutatott szablya enyhén ívelt pengéje török eredetű, és szemmel láthatóan aXVI. század második felében készülhetett. A hagyomány szerint ezt a hadizsákmányként szerzett pengét Zrínyi a nagyatyjától örökölte, akit ugyancsak Miklósnak neveztek (1518- 1566), s aki a szigetvári vár 1566-ban bekövetkezett hősies védelme során vált híressé.
Fából készült hüvelyét barna bársonnyal vonták be, és a fegyver markolatához hasonlóan ezüst sújtással díszítették, amelyet aranyoztak, valamint csiszolt drága- és féldrágakövekkel vertek ki.
' w ■■ ___________________ -_____ _
Tiszti sponton [146]145
1649
Ausztria, H: 2225 mm, psz.: 63 mm
Ennek a fegyvernek nyelv alakú pengéje van, mely alsó végén kiszélesedik, és két, holdsarló formájú, tagolt szegélyű oldalágra bomlik. A középső levél döfésre szolgáló hegyben végződik, a penge közepéből kiemelkedő erős gerincen még jól kivehetők az egykori aranyozás nyomai.
A penge egyik oldalán egy harcos látható leeresztett karddal, környezetének gravírozott felirata pedig FIDE SÉD CUI- VIDE. A másik pengeoldalon is harcos látható, ám ennek pajzsa van, felirata pedig VIN- CERE AUT MORE.
Alsó, kiszélesedett pengéjét növényi díszítés, valamint körre felfűzött szöveges ornamentika jellemzi, melynek egyik oldali felirata: SIDEUS * PRO- NOBIS * CONTRANOS *1649. Másik oldalán pedig a VERBUM * DOMINI * MANET * IN * AETERNUM jelszó olvasható.
Szablya [146] 1650 táján
Osztrák-magyar határőrvidék, H: 1080 mm, psz.: 34 mm
A legelső szablyák még a XIV. század közepe táján, az első oszmán invázióval összefüggésben kerülnek elő Európában. A fegyver eltérő fölépítése első pillantásra árulkodik idegen eredetéről. Amíg ugyanis az Európában használatos tőrkard vagy kard különböző típusai számára magától értetődő a kétélű penge, addig az egyélű szablya pengéje eny
122
hén ívelt. Az ívelt pengeél jelentős előnyt is kínál az egyenes pengével szemben. Ha ugyanis a szablyát megfelelő képzettségű vitéz forgatta, azt vágásból visszahúzván is képes volt úgy fordítani, hogy még ilyenkor is megsebesíthesse ellenfelét.
Tőr, „stílett" [147] 1650 táján
H: 240 mm, psz.: 9 mm
A stílett - ami nem más, mint egy három- vagy négyszög élű, vékony pengéjű, keskeny tőr, - elsősorban a XVI. században volt nagy közkedveltségnek örvendő marokfegyver, s a következő másfél száz esztendő folyamán is az maradt. Gyakorta teljes egészében fémből készült. Akadt olyan időszak, amikor Dél-Európában ez számított a legkedveltebb marokfegyvernek, amelyet a fegyvertartásra vonatkozó rendelkezésekből ráadásul többnyire kifelejtettek. Ráadásul a stílett keskeny pengéjét igen könnyű volt elrejteni a ruházat redői között vagy akár üreges botok belsejében is.
146 147
Vadászkard [148] 1650 táján
penge: Solingen, markolatkosár: C. Späth, München, H: 965 mm, psz.: 37 mm
E fegyver egyenes szabású, egyélű pengéjének mindkét lapján vércsatorna húzódik. Ebben egyik oldalt a FIDE SED CVIVIDE, másik oldalán pedig a MEFECIT SOLINGEN szavak olvashatók, melyekhez egy, a pengébe nyomott király feje társul, amelyet Solingen- ben Peter Koell használt 1665 előtt, valamint ugyanebben az időszakban ugyanott Adam Ollich is. A markolatot és a kosarat egyaránt metszett vasornamentika díszíti, melynek aranyozott az alapja. A díszítmény Caspar Späth egy inasának, Daniel Sadelersnek a keze munkája. Spáth müncheni műhelyében dolgozott, és 1691-ben távozott az élők sorából.
148
149
Palloskard [149]
H: 985 mm, psz.: 29 mm
150
1660 táján
Az ebből az időszakból származó palloskardot viszonylag szép számban megtalálhatjuk a világ fegyvergyűjteményeiben. Az itt bemutatott darab markolatkosarának formája a kard és a pallos közötti átmeneti formát mutat. A fegyvernek ugyan még egyenes, kétélű pengéje van, ám vércsatornát már nem találunk rajta. Fából készült markolatát sűrű fona- tú acélhuzal borítja. Az egyszerű markolatkosarat kúpok díszítik. A perforált kosár belső felén még a nagyujj számára készített rögzítőgyűrű található.
Tőrkard [150] 1660 táján
H: 1173 mm, psz.: 35 mm
A tőr kard pengéje egyenes, metszete rombikus. Felső, szélesebb harmadán a pengét gazdag virágornamentika, valamint gravírozott emberalakok díszítik. Nem eredeti a fegyver
125
kosara. Hiányzik csatos kosara, viszont a helyére szerelt kúpkosár szemmel láthatóan későbbi „jövevény".
Tőr, „stílett" [151] 1660 táján
H: 326 mm, psz.: 9 mm
Az itt bemutatotthoz hasonló, hajszálvékony pengével szerelt tőrök nagy népszerűségnek örvendtek a XV-XVII. század folyamán, s a tőrökön belül késre emlékeztető formájukkal vagy akár a kisebb ünnepi rövidkardok kiegészítője gyanánt, önálló fegyvercsoportot alkottak.
Tőr, „stílett" [152] 1660 táján
H: 285 mm, psz.: 7 mm
Ezeknek a picike tőröknek a minden oldalról borotvaéles pengéje csiszolt reszelőket idéz. Az anarchista Luccheni ugyanilyen fegyverének esett áldozatul Erzsébet osztrák császárné 1898. szeptember 10-én. Minden bizonnyal ez volt a legutolsó ismertté vált eset, amikor ilyen ősi gyilok segítségével végeztek valamely hírességgel.
126
H: 507 mm, psz.: 69 mm
A XVI. században a hadi használatú fegyverek mellett olyanok is szép számmal akadnak, amelyeket mind készítésük technológiája, mind díszítményrendjük alapján könnyen elkülöníthetünk amazoktól. Ezek bizony a vadászathoz használt, teljességgel célszerű esz-
153
Vadászkés [152] 1660 táján
közök, fegyverek. Ebben az időszakban alakult ki az európai vadászkésekre oly igen jellemző, agancsból kialakított markolat vagy az ugyancsak agancsból készített markolatburok. A legrégibb vadászkések közé tartoznak a darabolókések, melyekre egyélű, széles penge jellemző, amely majdnem tompa hegyben végződik. Elsősorban az elejtett vad fel- darabolásához használták.
Szablya [154] 2660 táján
Lengyelország, H: 930 mm, psz.: 31 mm
Az itt bemutatott fegyver pengéje azt a jellegzetes formát mutatja, amit elsősorban a lengyel szablyák közismert típusváltozatainál, a „batorówkánál" és a „zikmuntowkánál" alkalmaztak előszeretettel. E szablyatípus pengéje szelíd ívű, egyélű, melynek azonban a hegye környékén, a fokán is élezett a pengéje.
A XVI-XVII. század során - a lengyel szablya virágkorában - e fegyver markolatát egyetlen egyenes keresztvas és egy markolatot összefogó kengyel mellett egy különlegesség is alkotta, nevezetesen a markolatkengyelt gyakorta lánc helyettesítette. Ez kötötte össze a fegyver elülső keresztvasának hegyét a markolatgombbal vagy - mint itt bemutatott példánkon - az elülső keresztvasat annak jobb sarkában fölfelé fordították, hajlították, s azt a markolatcsúccsal egyező méretűre hosszabbították.
154
„K arabéla" [155,156] 1670 táján
Lengyelország, H: 940 mm, psz.: 25 mm
A „karabéla" egy egészen sajátos szablyatípus. A lengyel nemesek nemzeti öntudatot erősítő viseletéhez tartozott (ún. kostjumówa). Alapvetően jellemző erre a fegyverre a mar- kolatvégen kiképzett madárfej, amely a markolatgomb helyét foglalja el. Keresztvasának is különleges, a díszkardokét idéző formája van, melybe rombuszt rajzoltak. Olyan dara-
felA penge metszete és mesterjegye
bokról is tudunk, amelyek egész markolatát aranyozták, és ezüst berakással vagy drágakövekkel verték ki. Ugyanakkor nem akad „karabéla", amelynek kengyele volna. Hiábavalónak bizonyult négy kerek évszázad állandó idegen befolyása, állandó hatása a lengyel hétköz- és ünnepnapokra, a „karabéla" bizony a XX. századot is megérte a lengyel nemesek derékszíján. Hasonló hűséget tanúsítottak e fegyvernek - ti. a szablyá- nak mint a nemzeti viselet elidegeníthetetlen részének - a magyarok is.
129
Kúpkosaras tőrkard [157]157
1670 táján
H: 1325 mm, psz.: 30 mm
Az itt bemutatott tőrkard a legkiválóbb európai fegyverkovácsok mesterremekeinek egyik igen szemléletes példája. Egész sereg olyan manufaktúra - kézművesműhely - működött, ahol csodálatos, pompás markolatokat tudtak készíteni, s amelyekben világhírre szert tett európai műhelyekből szállított pengéket szereltek össze a markolattal, kész oldalfegyverekké. Tekintettel ezeknek a fegyvereknek a költséges előállítására, valamint igencsak luxusigényű kivitelezésére, bizony alig-alig fordul elő körükben, hogy a készítő mester csiszárbélyege bele ne került volna a pengébe, rá ne vésték volna a kosárra.
Az itt bemutatott tőrkardnak kétélű, egyenes szabású pengéje van, melynek rombikus a metszete. A penge felső harmadának mindkét oldalán, a penge tengelyében mély csatorna húzódik, melynek felirata ma már olvashatatlan. A fegyver markolatvédelmét egyszerű markolatkengyel és a jól megtermett kosár alkotja, melynek díszítését figurális áttörés adja.
Naptárkard [158-160] 1670 táján
J. Stamm, Solingen, H: 1038 mm, psz.: 35 mm
A naptárkardok a kastélyok szalonjának, illetve a polgárházak ebédlőjének faldíszei. Az itt bemutatott darabnak egyenes, kétélű pengéje, annak pedig lencsét idéző metszete van. Felső részén a pengének, a keresztvas alatt, mindkét oldalon kurta kettős vércsatornája van, melybe a következő feliratot gravírozták bele: JOANNES STAMM / MEFECIT SOLINGEN. A két vércsatorna között találjuk a passaui farkas bevésett mesterjegyét. Egyébiránt pedig a penge teljes felületén az állatövre épülő, gravírozott naptárat láthatunk. Markolatgombja, kosara és keresztvasa egyaránt kannelúrás, melyeket domborított akan- tuszlevelek díszítenek. Az aszimmetrikus kosár alsó felét leveles relief díszíti.
130
6
X V ^
r'"»” «'Mi<3eor$xvJjíX 6 e v tu .sSTfócurxus
ÿ a fa l» .V itet Mit Aitucfefj
Â:+.iïÎMiafMífeiT Öpffftorf Oűfétót. ÍU»eitaC .
ío f t tm ita ittacdeui) îSotWttiv) SMnurOT £ « n t m it
>er#a%Ottifûiÿ. n f o x n¿Sfanna. JÍTJOdMi Et'fienní «
lofentta frnijart ru iení-
^efíttrt.Seftfiiij "no minit
r&arnis tin. itciantií
TstMOTtcíeí.* SKarceíto* £r«frm«* ' -¿(¿rtan u íî ÿmuf<Kt« ' " yeMQnuS.
~ f ~ T i°
& T T n r
u j Z 11 tr19
,%oX\VtV)
3 1-ifu
bcccerfteíítSdferfaff
marit»ÿÇtmpimMjoaS)or¡tf
> M /«h4-©tCnm ■¿geotóíy ïtia rf^ ' fftarím:., $oha.*CH? « 1 * cuts Smy»ú>- ÍWóC&uí£ ÍW v u i.Jjuáo-
■JiCijcsÉetT5<ura,SfROjrtS£ iâC üx .-CfettttttsCfinTogtí&Éftarú1tóítw U’jijirjiCws©ímfíwt?StafunuKÏCniW tf
Szertartáskard [161,162] 1670 táján
H: 1480 mm, psz.: 73 mm
161
A kabbala jelével ellátott pengét viselő szertartáskardok gyakran a titkos szövetségek, szervezetek fölszereléséhez tartoztak, amelyeket titkos szertartásaik alkalmával használtak. A különlegességek iránti romantikus vonzalom, amely a fontosabb történelmi adottságokat körüllengte, mégis oda vezetett, hogy a XVIII-XIX század folyamán fegyverhamisítók tudatosan készítettek hamisítványokat, melyeket azután a hiszékeny érzelmű- eknek el is tudtak adni. Minden bizonnyal az itt bemutatott kard nacionáléjához is valami ilyesmi tartozik hozzá. Ez persze nem jelenti azt, hogy az ilyen típusú fegyverek értéktelen(ebb)ek lennének, hiszen amennyiben készítésmódjuk szerint vizsgáljuk őket, bizony olykor kifejezetten értékesek is lehetnek.
162
Kovás pisztollyal szerelt stílett [163, 164] 1670 táján
Közép-Európa, H: 340 mm
íme, az úgynevezett összetett fegyverek egyik iskolapéldája, amely gyönyörűen megmunkált darab is. Egy tipikus, stílett jellegű, teljesen fémből készült tőr, melyet esetünkben egy franciakovás pisztollyal - a kovás lőfegyverek legfejlettebb változatával - építettek össze. A rugó a zárlemez belsejében működik, a kakas az úgynevezett dióval, tudniillik a felhúzócsappantyúk számára szolgáló vájatpárral szorosan egybeépült. Az első vájat a „biztosítva" állásé. A felhúzócsappantyú a felvonóhoz hasonlóan működik, csak vízszintesen. Ennek a fegyvernek a kovás zárszerkezetét tojásdad, gravírozott heraldikus ornamentikával díszített kis pajzs takarja el.
133
Összecsukható vadászkés [165]165
1670 táján
Közép-Európa, H: 560 mm, psz.: 53 mm
Eredetileg a vadászkések kizárólag nyitott, merev pengeállású szerszámok. Az itt bemutatott kés pengéjét azonban vissza lehet csukni - a bicska mintájára - annak nyelébe. Ez a mechanizmus pedig kettős célt szolgált. Egyrészt azért hasznos, mert a pengét vissza lehet hajtani a nyélbe, így a kés fele olyan hosszú, másfelől pedig a zsebbe tett, összecsukott késsel kisebb volt az esélye bármiféle véletlenszerű sebesülésnek. A bemutatott kés pengéje a korabeli vadászkések, zsigerelésre használt késbárdok pengeformáját utánozza. A vadászatban azonban az itt bemutatotthoz hasonló formájú darabok inkább csak a XIX. század második felétől kezdtek elterjedni.
Vadásztőr [166] 1670 táján
H. P. Oeri, Zürich, H: 680 mm, psz.: 28 mm
Ennek a pompás vadásztőrnek egyenes, kétélű pengéje van, melynek felső részén összefüggően gravírozott növényi és mértani, eredetileg aranyozott díszítményrend uralkodik. Az egész markolat a hírneves zürichi aranyműves, Hans-Peter Oeri keze munkája, aki 1637 és 1692 között élt. A markolatot egy harcoló medve figurája uralja, oroszlánok és kutyák társaságában, míg a markolat belső oldalán egy vadász alakja ismerhető fel, aki lándzsát emel, míg külső oldalára egy szarvast és két ülő kutyát mintázott a mester. Az egyenes szabású keresztvasakat levélalomra kuporodott, heverő oroszlánokként formálta meg. A keresztvas alatt helyezkedik el az alapjában véve szív alakú kosár, melyben fél- domború technikával Hubertust mintázta meg a mester a szarvassal.
134
167
Vadásztőr [167] 1670 táján
J. Hornn, Németország,H: 1670 mm, psz.: 38 mm
A XVII. század második fele egy sereg újítást hozott a vadászatban.
Az évszázad hetvenes éveiben még jelentős különbségek mutatkoztak az egyes régiók, vidékek vadászati szokásaiban. A merkantilizmus elvein alapulva azonban bizonyos manufaktúrák hozzáláttak a tömegtermelés bevezetéséhez, s ezzel egy csapásra átalakult a vadászfegyverek gyártása is, ami magával hozta, hogy fokozatosan elhalványultak a vadászati kultúra személyes jegyei, amely ettől kezdve egységesülő, frankoeurópai jelleget kezdett ölteni. Kialakult egy egységes, európai jellegű stílus mind a tűz-, mind a szúrófegyverek területén a vadászfegyverek körében.
Az itt bemutatott vadásztőr pengéje egyenes, egyélű, mindkét pengelapon vércsatornával készült, amelyekbe készítőjének, IOHANNI HORNN-nak nevét gravírozták.
136
Bárd [168,169] 1679
Szászország, H: 980 mm, psz.: 267 mm
A bárdot nem csupán harctéri fegyverként és szerszámként alkalmazták, hanem olykor- a kardhoz hasonlóan - sajátos szerepet játszó szokások, ceremóniák során is előkerült. Ilyenformán számos titkos társaság belső szokásvilágának is elmaradhatatlan eszköze volt, ahogyan persze a nyilvánosságot nem kerülő egyletek, szervezetek is használták.
Az itt bemutatott bárd jellegzetes eszköze volt az ünnepélyes felvonulásoknak a szász bányászok körében. Széles, felül hosszú hegyben végződő pengéje középen mutatós kivágással, ráadásul kerek lyukakkal és gravírozott heraldikus ornamentikával díszített. A nyélre csatlakozó köpű előtti alsó sarokban található a pengébe nyomott MK monogram. Hengeres nyelét csontból faragták, s egész hosszában faragott növényi ornamentikával, emberi és állatalakokkal díszített.A nyél felső végén, egy növényi minta alatt található egy felirat is, amely így hangzik:GOTT SEY UND GNÄDIG.
137
____
____
____
____
____
____
____
____
____
____
____
____
____
____
____
____
____
____
____
____
__
170
Szarvasgyilok [170] 1680 táján
Közép-Európa, H: 495 mm, psz.: 83 mm
A vadászkéseknek ez a típusa - amelyet gyíklesőnek is gúnyoltak, - a maga széles, egyélű pengéjével, melynek hegye majdnem teljesen tompa, elsősorban az elejtett vad kizsigerelésére szolgált. Az itt bemutatott késnek szaruból készült a fogantyúja, melyet azután négy díszes szegeccsel rögzítettek. Keresztvasának külső felén ujjakasztógyűrű található, mely arra szolgál, hogy a darabolás során a kés segítségével erősebb és pontosabb ütéseket lehessen alkalmazni.
Vadászlándzsa [137] 1680 táján
H: 1950 mm, psz.: 62 mm
Az itt bemutatott lándzsának - amely ezt a fejezetet a 114. lapon bevezette - levélre emlékeztető alakú pengéje van, melynek közepén mindkét oldalt gerinc vonul végig. A pengét és a hengeres köpűt sárga fémmel díszítették. A penge köpűjére mutatós, kurta kereszt- 171
vasat szereltek, melynek feladata annak megakadályozása, hogy a penge túlságosan mélyen hatoljon az állat testén ütött sebbe. Fából faragott nyelét bőrcsíkokkal borították, így könnyedén megmarkolható.
Tüzérpartizán [171] 1690 táján
Szászország, H: 2100 mm, psz.: 71 mm
Az itt bemutatott fegyvernek egyformán akad hagyományosan a partizánhoz kötődő harci feladata, ugyanakkor azonban tüzérségi segédeszköz is, az úgynevezett kanóctartó rúd. A XVII-XVIII. században a tüzérpartizánok kapocsvasa szolgált ugyanis a gyújtózsinór tartására. Gyakori ezeknek a kapocsvasaknak a mutatós díszítése, amely jelen esetben egy-egy madárfej alakjában ölt testet.
Csapos szurony [172] 1690 táján
Németország, H: 445 mm, psz.: 26 mm
A bajonett vagy szurony szellemi atyjának sokan Lauvois marsallt, a Napkirály hadügyminiszterét tartják.
Az itt bemutatott darab viszont nem harctéri fegyver volt, hanem a XV. század folyamán a vadkan- és egyéb vadászatok során kellett helyettesítenie a lándzsát. A csapos szuronyt annak markolatával egyenesen a puskacsőbe helyezve használták, lehetővé téve ilyenformán a vadász számára, hogy ne csak a lőfegyver kézenfekvő előnyét használja ki, hanem azt alkalmilag akár szúrófegyverré is átalakíthassa. Nem volt többé szükség megjelenésével arra, hogy két nehéz fegyvert kelljen végighurcolni az erdőn. A fegyver egyenes, kétélű pengéjének közepén vércsatorna fut, melynek gravírozott felirata a passaui farkas mellett 'xx IHN x IHN x IHN x'. Csontmarkolata és sárgaréz keresztvasa - ellentétben a harctéri szuronyokéval - szembeszökően mutatós és díszített.
A bemutatott fegyver történelmi jelentőségét emeli annak bőrrel borított hüvelye, hiszen ennél a fegyvertípusnál a hüvely csak kivételes esetekben maradt ránk.
A penge metszete és vércsatornájának vésett felirata
h u 1HH172
Csapos szurony [173] Í690 táján
Ausztria, H: 530 mm, psz.: 36 mm
Az itt bemutatott szuronytípus a leggyakoribb, legáltalánosabb változat. Keményfából faragott markolata olyannyira gondosan esztergált, hogy teljes hosszában mintegy gyűrűkből áll. Ez a markolatkiképzés nemcsak a tenyérben, hanem a muskéta csövébe szorított bajonett biztonságosabb tartását is megkönnyítette. A keresztvasra emlékeztető, vasból kovácsolt haránt részt úgy alakították ki, hogy egyik végét csavarhúzó, másikat pedig kalapács gyanánt használhatja forgatója.
Csapos szurony [174] 1690 táján
Ausztria, H: 675 mm, psz.: 37 mm
Az itt bemutatott szuronyt elsősorban keresztvasának szokatlan kialakítási módja teszi számunkra érdekessé. Egyetlen darabból kovácsolták, és egy, a csuklót védő markolat
140
kengyelbe hajlik át. Pengéje egyenes, vércsatornája pedig nincs. A fegyveren semmi nyoma a csiszárbélyegnek vagy egyéb, a készítőjére tett utalásnak.
Tüzérstílett [175, 176] 1700 táján
Közép-Európa, H: 565 mm, psz.: 14 mm
A XVII. század végére az addig szinte kizárólag polgári vagy civil fegyverként számon tartott stílett a tüzérséghez tartozó csapatrészek fontos segédfegyvere lett. Az itt bemutatott tőr pengéjén gravírozott skálát láthatni, melynek segítségével mérhető lett a lőfegyverek kalibere - csőátmérője - vagy éppen ki lehetett számolni a szükséges puskapormennyiségeket. A tüzérségi mellett utászstílettet is használtak, amelyek hosszanti tengelyük mentén kettéosztottak, s a markolatra szegecs rögzíti azokat. Az ilyen stílettmég akár körzőként is szolgálhatott. A , „ , , . . . ,° A tüzerstilett háromszögű pengejenek keresztmetszete175 176
177 178
Csapos szurony [177] 1700 táján
Ausztria, H: 780 mm, psz.: 38 mm
Az itt bemutatott csapos szurony hagyományos markolata fából metszett, pengéje tövében kiszélesedő keresztvasa védte a csuklót abban az esetben, ha a szuronyt önálló fegyver gyanánt használták.
A csapos szurony bevezetése forradalmasította a katonaságot. Nem szorult többet a gyalogság a pikások védelmére, hisz képes volt rá, hogy az ellenség lovasságának támadásával szembeszálljon, s egyedül is megvédje magát. Ilyenformán a gyalogosok a tüzérségi mellett a pikások aligha lebecsülendő munkáját is elvégezték.
Díszkés [178] 1700 táján
Olaszország, H: 235 mm, psz.: 16 mm
Ez a kés iskolapéldáját szolgáltatja annak, mennyire változatos is lehet a személyhez kötődő fegyverek világa. A bemutatott kés pengéjét sárgás, csiszolt achátból készítették, míg az aranyozott ezüstből vert hüvelyburkolatot buja növényi ornamentika szövi át. A hüvely egy darabját vörös bársonnyal vonták be. Az ehhez hasonló késeknek gyakorta ugyancsak mutatós, gyönyörű jellege volt.
142
!f-
%*
* tib
p*
p*
A penge metszete és felirata
Szablya [179] 1700 táján
Magyarország, H: 935 mm, psz.: 33 mm
Mint tudjuk, a szablya keletről kalandozott Európába, ahol mindenekelőtt a török hódoltság időszakában tett szert nagy jelentőségre. Akkoriban aligha akadt nép, amely meg ne ismerkedett volna vele, már persze azok közül, amelyek - mint a magyarok, az oroszok, a lengyelek - közvetlenül az oszmán törökökkel álltak állandó hadilábon. A török betörések rendszeressé válása közkedveltté tette a török 'kilidzset' (handzsár), amelyet inkább a XVII. század folyamán használtak jelentősebb mértékben. A kilidzs uralkodó befolyása mintegy a XVIII. század végéig tartott. Ebben az időszakban hurcolták Európába, és terjesztették Napóleon hadseregének katonái az Egyiptomból kölcsönzött, mégis perzsa ere
143
detű 'samsírt'. A samsír pengéje a hegy irányába keskenyedik, míg a kilidzsé alsó harmadában szélesedik, és sarkos hegyben fut össze. Ezt a kiszélesedő fegyverdarabot nevezik törökül „jelman"-nak. Minden bizonnyal hatással volt az itt bemutatott magyar szablya alakjára is ez a török handzsár.
Az Ovilágba egy olyan időszakban költözött be a szablya, amikor a hadseregek többségében a könnyűlovasságot képviselő huszárság meghonosítása folyt. Ennek a fegyvernemnek a jellege - könnyű mivolta és rendkívüli hatásossága - tökéletesen megfelelt a könnyűlovasság feladatának, amely ahhoz hasonló harcmodorban és olyan könnyed, mozgékony módon dolgozott, mint ahogyan Ázsia kiterjedt rónaságain a török és tatár lovascsapatok.
A szablya egyélű pengéje enyhén hajlított, mindkét lapján keskeny vércsatornával látták el. Fából metszett markolatát bőrrel vonták be, és rozettaformában szegecsekkel verték ki. Egyenes keresztvasán a belső oldalra kereszt alakban egy ujjrögzítő karika került. Fából metszett hüvelyét feketére cserzett bőrrel vonták be, melyen két vasgyűrű hordozta a függesztő karikákat.
Tőrkard [180] 1710 táján
H: 1006 mm, psz.: 26 mm
A nemesek és a katonatisztek használta tőrkard markolata aXVII. század végére meglehetősen leegyszerűsödött. A markolatgombbal lezárt markolatból, rövid keresztvasból, valamint ugyancsak egyszerű, a markolatgombot elérő markolatkengyelből állt. Keresztvasát szimmetrikusan elhelyezett kosarak egészítették ki, melyek kagyló formájúak. Ezeknek a fegyvereknek a pengéje lencse metszetű, ahogyan három- vagy négyélű is lehetett. Neves németországi, ibér és itáliai műhelyekben készültek. Kosaruk erős, finom ornamentikával, cizelláltan áttört vasból készült.
Az itt bemutatott tőrkard pengéjének három éle van, pengéjét aranyozott ornamentika díszíti, míg kosarának domború díszeit harcoló lovagok alkotják.
Vadásztőr [181] 1710 táján
181
Közép-Európa, H: 590 mm, psz.: 36 mm
Ezek a fegyverek gazdagon faragott, gravírozott, aranyozott vagy cizellált díszítésük mellett anyaguk és szerkesztésük módjánál fogva is érdeklődésünkre tartanak számot. Az itt bemutatott vadásztőr spirálisan kanne- lúrás markolata és tojás- dad alakú markolatgombja elefántcsontból metszett. A markolatgomb belső felét metszett, aXVIII. század eleji divat szerint öltözködő két férfialak és egy asszony, míg külső oldalát egy olyan embercsoport díszíti, amely négy asszonyból és egy férfiból áll.
A vasból kovácsolt keresztvas elülső szára sárkányfejet idéz, míg a hátsó szárat kerek korongokból kovácsolták, amelyek a sárkány farkát hivatottak megidézni.
Kosara gazdag, domborított ornamentikát mutat. Fából készült hüvelyét pedig bőrrel borították, mindkét vége gravírozott fémlapokkal díszített, melyek a rokokó stílusát idézik meg.
145
AXVI-XVII. századból ismert legrégibb vadászkések nehéz, egyélű, mintegy 40 cm hosz- szú és 10 cm körüli szélességű pengével készültek. A pengének többnyire nincsen hegye, vagy csak nagyon tompa, lévén elsősorban az elejtett vad feldarabolásához, zsigerelésé- hez használták azokat. Vagyis valójában inkább a vágásra szolgáló bárd, nem pedig a szúrásra termett gyilok szerepét töltötték be. Jellegzetes, hogy a vadászkések hüvelyének külső oldalában rendszerint mellékhüvelyeket alakítottak ki, ahová kisebb kések és egyéb vadászati kellékek - például villák, nyársacskák - kerültek. Mindezek a vadászati kellékek együttesen a francia „trousse de chasse" - vagyis vadászfelszerelés - nevet viselték.
Hóhérpallos [183] 1710 táján
H: 1120 mm, psz.: 53 mm
Hasonlóan minden egyéb, a kivégzéshez használatos fegyverhez, eszközhöz, a hóhérpallos sem volt túlzottan közkedvelt a társadalomban - valamiképpen a tisztátalanság lengte körül. Formájában a hagyományos, középkori kardra emlékeztetett, beleértve annak keresztvasát is, jóllehet itt annak semmiféle ésszerű szerepe nem maradt. A gyűjtők birtoklási vágya azonban a hóhérpallosok körében is életre hívta a hamisítást, amely oly mértékben elárasztotta a piacot, hogy nem ritkán gyűjteményekben is föl-fölbukkannak darabjai. Az itt bemutatott pallosnak kétélű pengéje van, melynek mindkét lapján, a felső harmadban, vércsatorna húzódik. Ugyanezen a szakaszon a penge - mindenféle ésszerűségi szabályt fölrúgva - gravírozott mértani és alakos ornamentikát hordott. Ugyancsak a vércsatornában olvasható az alábbi felirat is: VIVE : LA : JUSTICE.
A keresztvas alatt található a pengén az ANNO 1720 da- tálás. A penge hegyének leke- rekítéssel történt eltüntetése bizonyítéka annak, hogy ebben az esetben csakugyan hóhérpallossal van dolgunk.
Kovás pisztollyal szerelt pallos [184] 1720 táján
H: 986 mm, psz.: 40 mm
A pallosnak egyenes, kétélű pengéje van, melyen széles vércsatorna vonul végig. A fegyver tere oldalán ebben a vércsatornában helyezték el a rászerelt pisztoly csövét. Vasból kovácsolt keresztvasán növényi ornamentikát láthatunk, miközben egyik keresztvasát a markolatvég irányába hajlították meg, ilyenformán alakítva ki az egyszerű markolatkengyelt. A kereszt alakú keresztvas aljára csavarozták a kovás zárszerkezet kakasát. A ke- resztvas díszítése, ahogyan a markolatgombé is, átkerült a pisztoly csövére.
Vadásztőr [185] 1710 táján
Szászország, H: 760 mm, psz.: 42 mm
A korabeli barokk ihlette oldalfegyverek által megérintett vadásztőrök virágkora a XVII. század végére vagy még inkább az egész XVIII. századra esik. Ilyesfajta tőrök elsősorban
a hajtóvadászat során kerültek elő, ahol is a megsebzett vadat ilyen tőrrel - egyetlen jól irányzott döféssel - ölték meg. Az itt bemutatott tőrnek kétélű, egyenes szabású pengéje van, ennek felső részét vadászjelentekkel díszítették. Keresztvasát a tőrhegy irányába ka- nyarították, végük kutyafejbe torkollik.
Tőrkard [186]
H: 1135 mm, psz.: 20 mm
A tőrkardnak egyenes, kétélű pengét adtak, melynek rombi- kus a metszete. Alapjában véve az egész penge fölépítése érdekes. Annak ugyanis mindkét lapján a hegy irányába mutató rövid, szakaszos csatornák sorakoznak, amelyek a közepükről két oldalra futó kurta gerinccel „összeolvasva" mintha apró kereszteket alkotnának.
Markolata több, egymásba fonódó, vasból kovácsolt mellékkengyelből áll, melyek díszítése vonalas. Felső mellékkengyelei a gömb alakú, növényi formával díszített markolatgombban futnak össze. A hatalmas, a csuklót minden tekintetben tökéletesen védő kosár belsejét egészen egyszerű, világosbarna szarvasbőr béléssel látták el.
1710 táján
I
186 __________
149
Szarvasgyilok [187,188] 1730 táján
Csehország, H: 527 mm, psz.: 5136 mm
Ez a szemrevaló zsigerelőbárdkés egyenes, egyélű pengéhez visel enyhén konkáv élet. Sárgaréz markolatának gombját vadkanfej „helyettesíti", és teljes hosszában figurális domborművekkel - lándzsás vadász, kutyák, fák - díszített.
Az egyenes keresztvasak plasztikusan elvont emberarcban végződnek. Kosarát ugyancsak domborműves technikával készült és szerkesztett minták díszítik, közepén vadászjelenet, melyben egy medve áll szemben két kutyával. Ahol pedig a kosarat semmilyen alak sem „fedi", ott enyhe 'tűzdeléssel'- pontozással - igyekezett a mester kitölteni a felületet.
Fából metszett hüvelyét zöld bársonnyal húzták be, melyet annak külső oldalán csaknem teljes hosszában sárgaréz féldomborműves ornamentika díszít. Ennek felső részét egy jelenet foglalja el, amelyben medve támad egy kutyára, s ahol további négy kutyától övezve a vadászat istennőjét, az ülő Diánát is megtaláljuk. A lemezborítás kellős közepét pedig a Lobkowitz család címerét csőrében tartó két sas díszíti.
Ehhez a készlethez tartozik továbbá egy kés, valamint egy villa, melyek markolata egyformán sasfejben végződik.
151
Vadásztőr [189] 1730 táján
Németország, H: 595 mm, psz.: 56 mm
A vadásztőrt a szarvasgyilokhoz hasonlóan ugyancsak fából metszett, bőrrel behúzott hüvelyben volt szokás a vadász övén, bal kézről viselni. Azért a bal oldalon, mert így - jobbkezesek számára - a viszonylag nehéz, megtermett fegyvert könnyebben előránthatták hüvelyéből. A hüvely külső oldala rendszerint fiókhüvely(eke)t rejtett, melybe kisebb kés került, amellyel az elejtett vad torkát metszették át. Ennek pengehossza többnyire 10 cm körül mozgott. Jellegzetesen egyenes pengéjének foka. Azt megakadályozandó, hogy e kisebb kés óvatlanul kihulljék hüvelyéből, markolatát a vadásztőr, a zsigerelőkés kosara tartotta a hüvelyben.
Díszpartizán [190] 1730 táján
Ausztria, H: 2360 mm, psz.: 65 mm
Ez a csodálatosan megmunkált, ünnepi alkalmakra illő partizán arra példa, milyen jellegű, mekkora mértékű fejlődésen ment keresztül az évszázadok folyamán ez az eredendően végtelenül egyszerű, kizárólag harctéri-katonai feladatok megoldására született fegyver.
Az itt bemutatott darabnak jószerével semmi köze már ahhoz az egyszerű fegyverhez, amellyel 1634-ben a dragonyos parancsnok Walter Deveroux Albrecht von Wallensteint eltávolította az élők sorából. Az itt bemutatott pompás partizán minden bizonnyal valamelyik jelentős európai palotaőrségé. Pengéje pompásan díszített, két sas látható benne, amint egy címert tartanak. Ez az ábrázolás alakul át a fölötte látható, keresztet és két kardot hordozó, aranyozott napkoronggá, amit császári korona tetőz. Az egész fegyvert a felül lángolt élű, fölfelé hegyben végződő penge zárja le.
Ausztria, H: 930 mm, psz.: 29 mm
Ennek a pompás huszárszablyának enyhén ívelt, hegyének mindkét oldalán élezett, egyébiránt viszont egyélű pengét szabott a csiszár. Mindkét oldalán szegélydísszel és egy gravírozott lovas huszárral díszített, felirata pedig így szól: HOC TANGI MORTI FER- RUM. Fából metszett markolatát világos rájabőrrel borították, melyre díszként gravírozott sárgaréz lapocskákat erősítettek. A markolatvég oroszlánfejet idéz. A markolatkengyelbe felhajlított keresztvas növényornamentikát kínál, külső oldalát pedig emberfej díszíti. Fából metszett hüvelyét sötét bőrrel borították, egyébként pedig domborműves és gravírozott sárgaréz lemezzel cicomázott.
Huszárszablya [191] 1730 táján
Nehézlovassági pallos [192]
Ausztria, H: 1020 mm, psz.: 36 mm
A pallos az egyenes kardpenge és az előre hajló szablyamarkolat összeolvasztásából alakult ki. Ezzel pedig lehetővé vált, hogy a pallost szúró- és vágófegyverként is lehessen használni, főként pedig a markolat formájának köszönhetően pontosabban kivitelezett, keményebb csapást lehessen vele mérni. Az új fegyver könnyebb lett a kardnál, ám nehezebb maradt, mint a szablya.
Az itt bemutatott pallos pengéjét mindkét lapján gravírozás díszíti. A tere oldalon a császári korona alatt a kétfejű osztrák sas látható az alábbi felirat társaságában: VIVAT CAROLUS VI. Ez pedig arra a VI. Károlyra vonatkozik, aki római császár és cseh király volt; 1711 és 1740 között uralkodott.
A penge
1730 táján
Csatabárd [193]
H: 990 mm, psz.: 433 mm
Ennek a bárdnak hatalmas pengéjét félhold alakúra kovácsolták, amely az ellentétes oldalon ugyancsak vasból munkált, enyhén ívelt horogban végződik.
A penge kerek nyélen ül, amely azonban felső részén négyzetes keresztmetszetű, két széles vasból készült kö- pűpánttal, melyeket két-két csavarral rögzítettek. A nyél alsó végén sárgaréz gyűrű, felül pedig, a nyél tetején egyszerű sárgaréz gomb található.
Tiszti pallos [194] 1740 táján
Szászország, H: 885 mm, psz.: 30 mm
Az itt bemutatott fegyver egyenes, kétélű pengéjén a gravírozott passaui farkas, valamint az 1 4 1 4 számok olvashatók ki. E számok titka - egyéb kombinációkkal is találkozhatunk, mint 1441 vagy 1315 - szakemberek és laikusok fantáziáját mozgatja meg évtizedek óta. Azt mindenesetre egyértelművé tették, hogy a számok nem a készítés esztendejére utalnak, hiszen e fegyverpengék jóval később készültek. Sokkal valószínűbbnek tűnik, hogy a számmisztikában kell keresnünk a választ. Ismeretes, hogy szerencsés számok az 1,3,7, szerencsétlenséget hoznak a 2 ,4 ,6 és 8, bizonytalanságot jelentenek az 5 és a 9. Még ha a gravírozott számok sorában ismétlődik is a szerencsétlenséget hozó négyes, azért 14 meg 14 csak 28-at ad, amely viszont négyszer hét, vagyis négyszer szerencsét hozhat.
J. . .4.... i 4vA penge metszete
és gravírozása
156
Dragonyospallos [195] 1735
Poroszország, H: 1050 mm, psz.: 33 mm
A porosz dragonyosok a XVIII. század során szinte kizárólag ezzel a fegyverrel voltak fölfegyverezve, melynek nagyméretű, stabil kosarát négy mellékkengyelből kovácsolták, s amelyek közül kettő úgy keresztezi egymást, ahogyan a fonott kosár vesszőszálai. Keresz- tezési pontjukat kerek lapocska díszíti. A vízszintesen bordás markolat fából metszett, és bőrrel vonták be, a lencse metszetű pengét pedig ugyancsak bőrrel borított, fából metszett, sárgarézzel díszített, övre akasztható hüvelyben hordták. A bemutatott modellt, amely 1735-ből való, kerek hatvankét esztendőn át a királyi porosz manufaktúra gyártotta. A díszesebb tiszti fegyverek keresztvasára az FR - vagyis a Fridericus Rex - monogramot ütötték rá.
196 197
Rövidkard [196] 1740 táján
Ausztria, H: 1010 mm, psz.: 19 mm
A tőrkard fokozatosan veszítette el jelentőségét, és lassacskán kosztümfegyverré, vagyis viseletkiegészítővé szelídült. Ebben a formájában pengéje könnyebb és kurtább a harctéri fegyverénél, markolatának alakja pedig mérhetetlenül leegyszerűsödött a spádékéhoz képest. Két, kagylóra emlékeztető formájú lapból álló, csészealjszerű kosara egyre inkább ellaposodott, majd lassacskán nyolcas formát öltött, amelyből azután úgy 1860 táján ismét egyetlen, tojásdad alakú kosárrá módosult. Markolatkengyele folyamatosan karcsúso- dott, míg végezetül elegendőnek bizonyult egyetlen láncocskával helyettesíteni azt.
Vadászlándzsa [197] 2740 táján
Közép-Európa, H: 2170 mm, psz.: 190 mm
A lándzsának viszonylag hosszú, keskeny pengéje van, melyet kétoldalt középen húzódó gerinc kísér. A mozgatható keresztvasat - amelynek a feladata meggátolni, nehogy a lándzsa fúl mélyen ereszkedjék az elejtett vad testén ütött sebbe - lapos szegeccsel erősítették a köpűre, amelynek feladata, hogy a hengeresen végződő nyélre fogja két vasból kovácsolt rögzítőpánt segítségével az egész pengét.
158
198
Vadásztőr [198] 1750 táján
Németország, H: 662 mm, psz.: 27 mm
A barokk befolyása alá került, karcsú és hegyes pengéjű oldalfegyverek fejlődése folyamán a nehéz vadásztőrök lassacskán elegáns vonalú szúrófegyverré módosultak, amelyek elsősorban a hajtóvadászat folyamán arra szolgáltak, hogy a felhajtott vadat egyetlen, a szíve tájékára célzott szúrással terítsék le. Az itt bemutatott vadásztőr pengéjének teljes felületét gravírozott, maratott figurális és ornamentális díszítmény ékesíti, amelynek témáját bibliai motívumok adják.
159
Vadásztőr [199] 1750 táján
Amint a vadász a felhajtott vadnak megadta a halálos döfést a vadásztőr segítségével, mindjárt annak lapockája mögött a bordák közé nyomta a fegyvert. A vadászatnak ezt a módját nem csupán a nagytermetű szarvasok és őzek vadászatában alkalmazták, hanem dámra és vaddisznóra is. Azért, hogy ezt az egyetlen döfést könnyebb legyen kivitelezni, a tőr pengéje éles hegyben végződött. Az elejtett vad feldarabolása bizony a pengének mindössze egyik oldalán való köszörülését engedte meg. Ez a darab az úgynevezett francia típusba tartozik, amelynek markolata egyre inkább a szablyáéra hasonlít.
Németország, H: 676 mm, psz.: 28 mm
Szablya [200] 1750 táján
H: 966 mm, psz.: 67 mm
Ennek a szablyának is enyhén ívelt, jóllehet szokatlanul széles, egyélű pengéje van. A penge mindkét oldalán egész hosszában széles vércsatornát köszörültek, amelyet gravírozott növényi és vonalas ornamentika díszít.
Markolatának szerelvényeit vasból készítették, maga a markolat nyersanyaga pedig csont.A keresztvasak egyik végén liliommal díszített kerek korong látható, míg a másik vége egyszerű markolatkengyelbe megy át. Ebből azután két vas mellékkengyel indul ki, amelyek másik végükkel a keresztvas közepe tájékáról kiinduló mellékkengyelekhez csatlakoznak. Ezek között a legyezőre emlékezte- tően szétterülő mellékkengyelek között ismét csak díszes liliommintákat láthatunk.
201 202
Nehézlovassági pallos [201] 1750 táján
Dánia, H: 975 mm, psz.: 38 mm
Ennek a pallosnak egyenes, kétélű pengéje van, mindkét oldalán a penge közepét széles vércsatorna foglalja el. Kvart oldalának felső részét gravírozott ornamentika díszíti. Fából metszett markolatát sárgaréz huzallal erősítették meg teljes hosszában, míg a markolat maga, illetve annak díszítése egyaránt oroszlánfejet idéz. Sárgarézből készített szerelvényeit egy olvashatatlan monogrammal és koronával ellátott kosár, a markolatkengyel és két mellékkengyel alkotja. Az egyik keresztvason benyomva az NFR SKC betűket olvashatjuk a 37-es szám társaságában. A markolat belső részén ujj akasztókengyel található.
Könnyűlovassági szablya [202] 1750 táján
Szászország, H: 662 mm, psz.: 27 mm
A szablyának enyhén ívelt, egyélű pengéje van, a fok alsó részét fokélre köszörülték. Fokának közelében a pengét mindkét oldalán mély vércsatorna kíséri. A penge felső részén az AR monogram olvasható egy korona árnyékában. Külső oldalán a markolat három
162
mellékkengyelből áll, amelyek kannelúrás lemezbe hajlanak át, miközben belső felén egyenes keresztvasa és egy ujjgyűrű található.
Tiszti sponton [203] 1750 táján
Ausztria, H: 1945 mm, psz.: 41 mm
Ennek a spontonnak keskeny hegyben végződő, egyenes pengéje van. Alsó része holdsarlót idéző, hegyben végződő alakú. Egész szemcsés, aranyozott felületén katonai motívumok - szúró- és döfésre szolgáló fegyverek, zászlók, dobok, lövegek - láthatók. Kö- pűjére sárga, fekete és vörös rojtokkal ékesített bojtot akasztottak.
Tiszti sponton [204] 1750 táján
Ausztria, H: 2200 mm, psz.: 40 mm
Az itt bemutatott spontonnak nyelvre emlékeztető formájú, hegyén erősített pengéje van, amely alul holdsarló alakú, szegélyein mintázott oldalhegyekben fut össze. Sarkaiban szemcsés, aranyozott felületen az MT - Mária Terézia - monogramot találhatjuk a JIC - talán Josephus I. Caesar - társaságában. Közöttük pedig, egy korona árnyékában, a kétfejű császári sas húzódik meg. Köpűjéről fekete-sárga bojt csüng alá.
1750 táján
Ennek a tőrkardnak a pengéje háromszög keresztmetszetű, ugyanakkor viszonylag mély csatornák vonulnak végig rajta. Felső részére gravírozott ornamentika került. Gömbre emlékeztető markolatgombja, valamint kagylóra emlékeztető kosara finoman áttört. Egyenes keresztvasának egyetlen karja van, amely viszont markolatkengyellé alakul, s amelyet egyetlen darabból kovácsoltak.
Fából metszett markolatát vékony rézlapokkal és sárgaréz dróttal erősítették meg, ám ez nem az eredeti markolatburkolás, minden valószínűség szerint csak a XX. század elején kapta meg a tőrkard.
Németország, H: 995 mm, psz.: 25 mm
A háromélűtőrkardpengemetszete
Tőrkard [206] 2750 táján
A. Ruiz, H: 950 mm, psz.: 20 mm
Ennek a fegyvernek egyenes, kétélű pengéje van, melynek metszete lapított hatszögre emlékeztet. Felső harmadában mindkét lapját az ++ ANTONI A RUIZ ++ gravírozott felirat díszíti, melyet a mély vércsatornába szerkesztettek bele. Hagymára emlékeztető sárgaréz markolatgombját figurális és ornamentális féldombormű díszíti. Fából metszett markolatát sodrott vashuzallal tekercselték körbe, s a tekercselést mindkét végén vasból kovácsolt gyűrű alá fogatták. Kerekded kosarának mindkét oldalát növényi ornamentika díszíti. Mindkét eredeti keresztvas vége letörött.
164
Tőrkard [207] 1760 táján
Ez a nemesi tőrkard egyenes, kétélű pengével rendelkezik, melynek lapított hatszögre emlékeztető a metszete. Felső harmadában mindkét lapján vércsatorna húzódik, ennek gravírozott felirata + TOMAS + AYALA +. Markolatának minden darabját aranyozott, díszes rokokó relief díszíti.
Az itt bemutatott tőrkard legrégibb pengéjét a közismert spanyol fegyvercsiszár, Tomas de Ayala készítette, aki 1560 és 1600 között működött Toledoban.
penge: T. de Ayala, Spanyolország, H: 950 mm, psz.: 23 mm
Tőrkard [208] 1760 táján
Ez a pompás darab, amely nem más, mint díszkard, olyan fegyveriskola példája, melynek díszítése a barokk csúcsaira vezet bennünket. Egyenes, kétélű pengéjének lapított hatszög metszete van, mindkét oldalán a lap felső harmadába mélyedő, a penge közepén húzódó vércsatornát visel, amelybe az XX FRANCISCO X PINCINIO XX feliratot gravírozták bele. Fából metszett markolatát sodrott, aranyozott vashuzallal burkolták. Hordót utánzó alakú markolatgombja mitológiai témájú, valamint emberfejes díszítményt hordoz, mely relief típusú. Egyszerű markolatkengyele középső részét pikulázó emberalak alkotja. Kosarán pedig áttört, figurális és növényi ornamentikát láthatunk.
F. Píncinio, H: 970 mm, psz.: 21 mm
Gránátostiszti pika [209] 1760 táján
Poroszország, H: 1922 mm, psz.: 63 mm
A gyalogság használatában volt pika a XVII. század végére tömegesen alkalmazott harctéri fegyverként fokozatosan jelentőségét veszti, hiszen addigra a muskétára szerelt szurony kiszorítja a csatamezőkről. Ám a lándzsával fölfegyverzett lovasság még a pikások- nál is előbb tűnik el a harctérről. Ennek ellenére sem merült teljesen feledésbe a lándzsa a lovasság életében, hiszen Közép-Európa és a Közép-Kelet könnyűlovasságának kezén megmaradt még egy ideig. A kozákok markában például fennállásuk egész időszaka során alapvető fegyvernek bizonyult, ami annyit tesz, hogy a XVI-XX. században egyfolytában használták. A XVIII. században a porosz könnyűlovasság bizonyos alakulatait is lándzsával fegyverezték föl.
209
Dragonyospallos [210] 1761. évi modell
Oroszország, H: 1035 mm, psz.: 38 mm
A pallos lényegében a lovagkardot váltotta föl, átvéve annak feladatkörét. Pengéje a korábbi modelleken kétélű, míg később csak egyik oldalát köszörülték élre. Ez az inkább csak vágásra szolgáló fegyver egy, a korabeli szablyákról átszármazott markolattal egészült ki, de ismerünk olyan darabokat is, amelyeknek hagyományosan tőrkardkosara volt. Ennek az orosz pallosnak sárgarézből készítették minden markolatszerelvényét. Mellékkengyelei egymást keresztező szalagot formáznak, markolatgombja pedig oroszlánfejes. A keresztvas belső felében nagyméretű nagyujjakasztó-kengyel található.
Lovassági tiszti pallos [211] 1763. évi modell
Ausztria, H: 695 mm,(pengéje sérült) psz.: 34 mm
A XVIII. század folyamán a pallost csaknem kivétel nélkül valamennyi európai nehézlovasság felszerelésébe fölvették, lévén a harctéri taktika követelményeinek jobban megfelelt más oldalfegyvertípusok- nál. A lovassági összecsapást többnyire az első roham hevessége döntötte el, a pallos esetében pedig a csapás, a vágás hatékonyabbnak bizonyult a szúrásnál. Ettől még az egyenes pengéjű pallos nem zárta ki, hogy hatékonyan szúrni, döfni is lehessen vele.
Az itt bemutatott pallos pengéje mindkét oldalán élre köszörült, külső oldalát gravírozott ornamentika díszíti, valamint egy asszonyi kebel - amely minden bizonnyal Mária Terézia császárnőé. A penge belső élét ugyanez a díszítmény ékesíti a császári korona társaságában, amelyet olvashatatlan monogram fölé gravíroztak. Áttört, reliefekkel gazdagon díszített kosarába egy koronát, valamint az MTJ monogramot helyezte el a kardcsiszár.
N ehézlovassági pallos [212] 1769/75. évi modell
Ausztria, H: 1010 mm, psz.: 35 mm
Egy ilyen egységes fegyvertípus bevezetése az egész úgynevezett német lovasság számára a mélyreható hadseregreform részének számított a teljes osztrák hadseregben, amelyet a XVIII. század második felében hajtottak végre. A meghozott, megfelelő rendelkezések 840-900 mm pengehosszt és 35-40 mm szélességet írtak elő. Hüvely nélkül a fegyvernek 1000 g-ot kellett nyomnia. Kötelező előírások szabályozták a penge díszítésének elemeit is. Eszerint annak felső harmadában a kétfejű császári sasnak és az osztrák koronának kellett megjelennie, bizonyos esetekben pedig a csapatszámot bele kellett gravíroztatni a
170
pengébe. Az eladdig általánosan használatos fából metszett, vassal, huzallal burkolt markolatot 1775-től teljes egészében fémből készített váltotta föl. Anton Dollezcek történész adatai szerint az így elkészített pallos 1774-ben 4 guldenbe és 15 krajcárba került.
Skót széles pengéjű kard [213] 1770 táján
H: 986 mm, psz.: 29 mm
Az itt bemutatott fegyvert nevezik széles pengéjű skót kardnak, amelyet különleges formájáról első pillantásra fölismerhetni. Erzsébet angol királynő uralkodása alatt -1 5 5 8 - 1603 - tűnt föl, olyan időszakban, amikor Skóciát a vallásháborúk és politikai villongások jellemezték. A skótok minden tekintetben függetlenséget kívántak Angliától, amibe magától értetődően még katonáik mundérja is beletartozott, nem véletlen, hogy skót szoknyát, vállukon pedig takarót viseltek. E ruhadarabok színe az egyes klánokra jellemző, amelyek élén a legősibb skót család feje állt. Az ilyen típusú, alapvető különbségek sorába tartozott a széles pengéjű skót kard is a maga mintegy 45 mm-es pengeszélességével és 800-850 mm-es hosszával. Jellegzetes eleme a hatalmas, az egész kézfej védelméről gondoskodó, belül bőrbéléssel ellátott markolatkosár, amely vas mellékkengyelekből és szalagokból készült, s amelyeket olykor áttört négyzethálóba vagy téglalapokba kapcsoltak.
171
Huszárszablya [214] 1770 táján
H: 810 mm, psz.: 45 mm
Ez a szablya enyhén ívelt, viszonylag széles, egyélű pengével rendelkezik, melyben széles vércsatornát találhatunk mindkét lapon. Fából faragott markolatát sodrott rézdróttal körültekercselt bőrrel borították. Egyenes, keresztet utánzó keresztvasa egyik végén plasztikus gombbal záródik, míg másik vége gyöngyházzal díszített markolatkengyelbe hajlik át.
172
Huszárszablya [215] 1770 táján
Magyarország, H: 885 mm, psz.: 42 mm
Az 1748-68 közötti időszakban még egyáltalában nem léteztek irányelvek a lovassági szablyák tekintetében. A vonatkozó előírások csupán a penge méretét határozták meg, amennyiben az 790-840 mm hosszú, ívmagassága 50 mm lehetett, s mindkét oldalán élet kellett köszörülni. A két oldalán élre köszörült hegy, valamint a nem túlságosan mély, kétoldali vércsatorna ugyanakkor előírásszerűnek számított. Az itt bemutatott szablya
173
díszítése szerfölött érdekes. A tere oldalra Madonna figuráját gravírozták, aki a planétán él, melyet kígyó tekereg körbe. Belső oldalának díszítménye ugyanakkor gravírozott kettős keresztet mutat.
Tiszti tőrkard [216] 2770 táján
Németország, H: 955 mm, psz.: 25 mm
A tőr kard átalakulása a XVII. század végén indult meg, és ennek során fokozatosan viseletkiegészítő darabbá szelídült. Ezzel párhuzamosan azonban a harctéren használt tőrkard is átalakuláson ment keresztül. A fegyver viszonylag egyszerű szerkezetű markolata markolatgombból, kurta keresztvasból és egyszerű, a keresztvasba ereszkedő markolatkengyelből állt. A keresztvasak nyújtotta védelmet pedig szimmetrikusan elrendezett, lapított, kagylóra emlékeztető formájú kosárlemezek egészítették ki.
Ezt a fegyvert - amely a XVIII. században a viseletkiegészítő tőrkard egyszerűbb, erőteljesebb analógiája - kizárólag a hadsereg tisztjei viselték. Ám az idő múlásával, a megjelent különböző előírások hatására is, egyre inkább veszített gyakorlati jelentőségéből, míg végezetül puszta viseleti díszletté alakult. Ebben az alakban azután a katonai tőrkard gyakorlatilag a XX. századot is megérte.
Porcelán m arkolatú díszkardok [217, 218] 2770 táján
Németország, H: 740 mm, psz.: 14 mm (217. ábra), H: 855 mm, psz.: 15 mm (218. ábra)
174
A XVIII. század során egyre ritkábban párbajoztak tőrkarddal, aminek következtében ez a fegyver mindinkább az udvari viselet(ek) részévé vált. Amikor pedig teljességgel kiment a használatból, mind sűrűbben kerültek elő olyan Qdarabok, amelyeknek mázas, sőt akár porcelánból vagy üvegkristályból készí- tett markolata van. Mind sűrűbben fordul elő, hogy drágaköveket láthatunk a markolat minden elemén, kétséget sem hagyva afelől, vajon még mindig valamiféle fegyverről vagy már csupán költséges játékszerről, díszkardról van-e szó. Ezek pengéje többnyire háromélű, karcsú, mélyen árkolt, hosszan elnyúló hegyben végződik. A fából metszett hüvelyt pedig általában bőrrel, pergamennel vagy bársonnyal vonták be. A 217. ábrán bemutatott díszkard pengéje mindkét oldalán gravírozott díszítéssel készült, felirata pedig „Hony sóit quy maly Pense" - amely az angol Térdszalagrend választási jelszava, mely ortigrafikusan így hangzana: „Hony sóit qui mai y pense".
217
Pengemetszet
218
219
V ad ásztőr[219] 1770 táján
Németország, H: 685 mm, psz.: 26 mm
A vadásztőr a vadászok parádés uniformisa részének számított. Ezért viseltek többek között a vadászat résztvevői, nemesek és vadászok, a Czernin nemesi birtokhoz tartozó dél-csehországi Jindrichuv Hradecben vadászataik során sötétzöld galléros szürkészöld zekét és bőrövet, melybe azután a tőrt tűzték. E fegyver pengéjét gyakran díszítették vadászjelenetek, az urasá- gok pedig előszeretettel forgatták az ilyen pengét a veszélytelennek nem mondható vadkanvadászat során, melyhez korábban a rövid pisztollyal összeépített vadászlándzsát használták.
Az itt bemutatott vadásztőrnek egyenes, egyélű pengéje van, mindkét lapján öt-öt alakkal díszített, melyeket nevük választ el egymástól. A nevek: Paris, Cadmus, Hani Ball, Cami- tus és Sciepio.
Vadásztőr [220, 221] 1770 táján
H: 680 mm, psz.: 26 mm
A vadászati oldalfegyver viselésére a nemesek mellett kizárólag a tanult vadászmester szerezhetett jogosultságot, aki a szarvas- és nagyvadvadászat szakemberének számított.
176
Egy 1788-ban kelt porosz királyi rendelet a vadászmestereket azzal a joggal és kötelezettséggel ruházta föl, hogy használjanak vadásztőrt, melynek azonban sem a formáját, sem pedig küllerriét nem rögzítette a szabályzat. A fővadász fegyverének aranyozott ezüsttel, az alacsonyabb rangú vadászénak csakezüsttel díszítettnek szabadott lennie. Po- 221
roszország 1860-ban olyan vadásztőröket hozott forgalomba, amelyekről a különböző rangú vadászokat egyértelműen meg lehetett különböztetni.
Az itt bemutatott késnek egyenes, egyélű pengéje van, melynek felső részét gravírozott, nyomaiban a korábbi aranyozást felmutató díszítés borítja. Mindkét pengelapon egy-egy kardot tartó férfi alakja látható az IN FERÓ LIBERTÁS felirattal.Csontból készített markolatának mindkét oldalát ezüst sávberakás díszíti.
222
Vadásztőr [222] 1780 táján
Közép-Európa, H: 780 mm, psz.: 41 mm
A vadászok tőrének használata - melynek segítségével az elejtett vadat szétbontották, földarabolták - jelentős kézügyességet igényelt. Hajtóvadászatok alkalmával a vaddisznó és a szarvas kegyelemdöfését úgy kellett végrehajtani, hogy azt a bal hátsó szívkamrába irányították. Nem ritkán tehát a vadásznak a megsebzett szarvas hátára kellett pattannia, bal kezével meg kellett kapaszkodnia annak nyakán, hogy jobb kezében tartott tőrével a szúrást végrehajthassa.
A XX. század elejétől elmaradhatott e nyaktörő, lélekvesztő mutatvány, lévén a lőfegyverek megoldották a még élő vad közvetlen megközelítésének problémáját. A vadásztőrből pedig ezzel együtt a vadászat tisztességének jelvénye, jelképe lett, s mint használati eszköz, „kiment a divatból".
Huszárszablya [223] 1780 táján
Magyarország, H: 905 mm, psz.: 40 mm
A szablya pengéje egyélű, enyhe ívben hajtott, lapjának közepén pedig széles vércsatorna húzódik. A penge alsó negyede szélesedik, itt mindkét oldalán élre köszörült. Fából metszett nyelét fekete bőrrel vonták be, felső részén sárgaréz szegecset láthatunk, melynek nyílása a csuklószíj számára készült. A keresztforma, egyenes keresztvas egyik végét ki-
178
223
csiny, mutatós gomb zárja le, másik vége pedig egyszerű markolatkengyelbe hajlik, hogy végül a sárgaréz markolatgombban végződjék. Fából metszett hüvelyét fekete bőrrel húzták be, három helyen bordázott mintás sárgaréz vasalást hordoz, kettő közülük a függesztőkarikák számára készült.
179
1780 táján
224
Dragonyospallos [224]
Baden, H: 1020 mm, psz.: 36 mm
Ennek a pallosnak egyenes, egyélű pengéje van, hátoldala közelében sekély horonnyal. Kvart oldalán, a keresztvas alatt elrejtett zugban a csiszárbélyeg látható - ez egy királyfej. A tere oldalon ugyanakkor korona alatt CF névbetűk olvashatók, amelyek Károly Frigyes nagyhercegre (1722-1811) utalnak, aki 1746-tól volt Baden uralkodója.
A fából metszett markolatot fekete bőrrel vonták be, melyet sárgaréz huzallal erősítettek föl. Markolatgombja oroszlánfejet formáz. Sárgarézből készített markolatát markolatkengyel díszíti, melyből két mellékkengyel indul ki. Közöttük áttört relief látható, amely griffet mintáz vagyis sasszárnyú, sasfejű oroszlánt, amely mancsában tojásdad címert tart. Ezt a pallostípust 1831-ig használták.
Tőrkard [225] 1780 táján
Németország, H: 970 mm, psz.: 20 mm
A mindkét oldalán vércsatornával ellátott egyenes, egyélű penge felirata WEYERSBERG & STAMM SOLINGEN. Mahagóniból metszett markolata spirál alakban kannelúrás, melyet sodrott sárgaréz huzallal erősítettek meg. A profilírozott markolatkengyel - a kereszt-
180
225 226
vashoz hasonlóan - egymással összekapcsolt sárgaréz elemekből építkező S alakot formáz. Fából metszett hüvelyét ibolyaszín bársonnyal húzták be, mindkét végén sárgaréz véretekkel erősítették. A felső veretből indul ki hosszú akasztóhorga.
Dzsida [226] 1780 táján
Poroszország, H: 2045 mm, psz.: 52 mm
Ilyen lándzsát használt még a XVIII. század dereka után is néhány porosz könnyűlovas egység. Ennek, az időközben csaknem elfelejtett fegyvernek a XVIII. század végi reneszánszát lényegében a lengyeleknek köszönhetjük. Ekkor rendszeresítették az osztrák hadsereg ulánus - lándzsás könnyűlovas - egységei számára a dzsidát. A napóleoni háborúk elmúltával, amelyek során viszont egész Európának volt alkalma megismerkedni a lengyel ulánusokkal, más kontinentális hadseregeknél is hasonló csapattesteket alakítottak ki.
181
227
Díszkard [227] 1780 táján
Közép-Európa, H: 1007 mm, psz.: 18 mm
A XVIII. század végén, a XIX. század elején egyrészt a tőr mint a nemesek által használt viseletkiegészítő tárgy egyszerűen kiment a divatból, másfelől a vasművesség technológiai fejlődése révén a fegyverkészítők számára új és újabb lehetőségek kínálkoztak föl. Az itt bemutatott kisméretű díszkard markolata iskolapéldája annak, milyen új, hamarosan közkedveltté vált, a csiszolt drágaköves berakást utánzó stílus kezdett hódítani. Az egyenes, háromélű pengét annak felső harmadában gravírozott trófeák és növényi indák díszítik, amelyek hajdani aranyozásának nyomai még egyértelműen fölfedezhetők.
A vasból kovácsolt markolatkengyelt vasból készített „briliáns" korallok díszítik, melyek csiszolt és polírozott apró felületeikkel változatos formajátékot nyitnak. Ehhez hasonló technikával díszítették a fegyver serleg alakú markolatgombját is. Vasból kovácsolt keresztvasa enyhe ívet rajzol, melynek egyik végét kerekded díszlapocska zárja le, másik felét pedig a vasból készült, áttörtén díszített kengyel alkotja. A keresztvas alatt hasonló technikával díszített, tojásdad alakú, aprócska markolatkosarat helyezett el a fegyver készítője.
182
Tiszti kard [228] 1790 táján
228Franciaország, H: 970 mm, psz.: 18 mm
A tőr kard már a XVIII. század folyamán egészen elvesztette gyakorlati jelentőségét, s innentől kezdve egyedül az egyenruha kiegészítő, dekoratív darabjának számított, amely a tiszti rangot vagy - jóval később - a magasabb köztisztviselői beosztást jelképezte. Ez utóbbi feladatkörében gyakorlatilag a XX. századig fennmaradhatott.
Az itt bemutatott, mindkét oldalának felső felében vércsatornával ellátott, egyenes, egyélű penge felső részét mart, gravírozott és arannyal futtatott mintázat díszíti. Sárgarézből készült markolatán babérleveles függőleges osztósávok futnak végig, amelyek még magukon viselik a hajdani aranyozás emlékét. A markolatgomb virágmintával díszített sisakot mintáz, toll- forgóval. A kosárlemez fél- domború veretében görög sisak, kard, két zászló, valamint tölgy- és babérágak láthatók.
A kurta, mindkét végén gombbal lezárt keresztvas egyik oldaláról a markolatgombhoz hajló markolatkengyel indul ki.
183
229
Díszkard [229] 2790 táján
Magyarország, H: 922 mm, psz.: 38 mm
Ennek a mutatós magyar szablyának enyhén ívelt, egyélű pengéje van, melybe mindkét oldalán széles vércsatorna vág. Hegye fölött fokélre köszörülték. Tere oldalát gravírozott nap és félhold, emberi arccal formázott díszítmény jellemzi, míg kvart oldalán jól kiolvasható a FRINGIA felirat. A felirat jelentését a legkülönfélébb módon magyarázzák. Az egyik változat szerint a latin 'frangere' - hasít, tör - szóból vezethető le, míg egy más változat amellett kardoskodik, hogy a Friderius Rex In Germania Imperator Augustus szavak anagrammájával állunk szemben, amelyek a német császárra, III. Frigyesre (1415-
184
1493) utalnának. Megint más magyarázat a feliratban a Franciscus Rákóczy In Nomine Centis Insurgit Armis anagrammájára esküszik, amely Rákóczi Ferencre (1676-1734), a kuruc szabadságharc vezérére vonatkozna. Ám az idő múlásával ez a felirat a kifogástalan minőségű pengék szinonimájává egyszerűsödött.
Ulánus tiszti szablya [230, 231] 1791
Lengyelország, H: 950 mm, psz.: 35 mm
Az itt bemutatott fegyver egyike annak a mindössze nyolcvan példányban elkészített díszes, ünnepi szablyának, amelyet a lengyel alkotmány megszületésének időszakában a szejm - vagyis a nemzetgyűlés - választott tagjai számára készítettek. A penge díszítése visszautal a nemes alkalomra, hiszen annak külső felébe a „Konstetucia" szót gravírozták egy korona fölé, mely a SÁR monogrammal, valamint a „3 maja 1791" (1791. május 3.) dátummal egészül ki. Belső oldalán a felirat: „Narod z krolem" vagyis 'a nép a királlyal tart'. Alatta egy lovas ulánus kivont kardos figurája, melynek felirata: „Krol z narodem", azaz 'a király a néppel tart'.
230 231
■ n jfí^ D W U £
232
A francia forradalomban használt szablya [232] az 1793-94-es évekből (szövegét ld. a 188. lapon)
186
3. fejezet Az 1790-től 1900-ig terjedő időszak
A francia forradalom szabad utat nyitott a kapitalista berendezkedés kibontakozásához, és nem csupán Franciaországban, hanem bizony távoli európai országokban is. Ám ebben a méltán ipari forradalomnak is nevezett folyamatban nem egyszerűen a termelésbe bekapcsolódó gépesítésnek lett jelentősége, ami persze gyökeresen fölforgatta a gazdasági összefüggések jellegét, szerkezetét, hanem olyan időszakot éltünk, amely hihetetlen mértékben kedvezett a felfedezéseknek, a kutatásnak, a kísérletezésnek, egyúttal pedig az emberi tevékenység szinte minden területén új tudományágak kialakulásához is vezetett.
1786-ban a francia vegyész, Claude Louis Berthollet fölfedezte a robbanókeveréket, majd 1799-ben az angol Howard a robbanóhiganyt, amely bizony alapvető fejlődést indított el a hadigépezetek, a fegyverzet átalakításában. A XIX. század elején a skót presbiter Alexander For- syth találmánya, a keréklakat is megjelent, ami viszont a lőfegyvereket forradalmasította. A nehéztüzérség rohamléptű átalakulásnak indult. 1810-ben Poroszországban megalapította kicsiny műhelyét egy bizonyos Friedrich Krupp, melyből rövid idő leforgása alatt hadfelszerelés- és acélgyártó birodalmat épített ki.
Az ipari forradalom azonban nem egyszerűen a fegyverrendszerek konstrukciójának átalakulásában nyilvánult meg, hanem közvetlenül a fegyvergyártásban is. A nagyüzemi termelés lefőzte a manufakturális, kézműves műhelyekben előállított portékát, ami által a gazdasági és műszaki haladás tekintetében élenjáró országok számára lehetővé tette, hogy rövid idő alatt hadseregüket modern fegyvertípusokkal szereljék föl. Elmélyültek az egyes nemzeti hadseregek közötti, műszaki-technikai színvonalban jelenlévő különbségek, aminek alig néhány esztendő múltán bizony a csatatereken is messzeható következményei lettek.
Ám az új, jobb katonai-műszaki technológia - mint az ipari forradalom egyik egyenes következménye - nem az egyedüli tényező, amely a hadvezetést alapvetően átalakította. A korábban a mezei gazdaságból élők köréből igen nagy számban jelentkező szabad kapacitásúvá váló férfi lakosság megjelenése kedvezett a nagyobb létszámú hadseregek, valamint a felszerelést előállító hadiipar alakulásának. A gőzvontatás megjelenésével egyre mozgékonyabbá válhattak a nagy létszámú csapattestek, az elektromos hírmondás pedig az információáramlást forradalmasította.
A tökéletesedő tűzfegyverek bizony, tetszik, nem tetszik, egykettőre háttérbe szorították a bizonyos területeken a hadviselésben még mindig szerepet játszó szúró- és vágófegyvereket. A felszerelhető szurony mellett, amellyel a gyalogságot látták el, az oldalfegyverek sorában immár a lovassági pallos és a szablya mellett mást nem találunk a harctéri használatban. Am ez a maradék jelentősége is rohamosan elfogyatkozott a szúró- és vágófegyvereknek, és a hadi használatból egészen más területre került át jelentőségük. Viselőjük rangjának kifejezésére voltak hivatottak, vagy azok parádés egyenruhájának kellékévé szerényedtek. E fegyverfajták a polgári életben is jelentőségre tettek szert, amennyi-
Az osztrák hadsereg törzstisztje 1811
Szuronyroham
ben különböző köztisztviselői pozíciók, a szamárlétrán elfoglalt magasabb beosztás jelképévé váltak.A tudomány innen kezdve egyre újabb műszaki találmányokkal válaszolt a gazdaság megújuló
kihívásaira, aminek következtében a XIX. század második felében lehetővé vált a hadseregek felszerelésének többszöri javítása, sőt átalakítása is. Mégis, talán a legmesszebb mutató változást a fegyvergyártás műszaki történetében a XIX. század utolsó harmadában és azt követően megjelent ismétlő- és automata tűzfegyverek hozták magukkal.
Szablya [232] 1793-94
Franciaország, H: 966 mm, psz.: 36 mm
Ennek a jakobinus diktatúra időszakában használt szablyának is enyhén ívelt, egyélű pengéje, kétoldali, mély vércsatornája, valamint a fokán lévő Rille á Montmorencyje van. Fából metszett markolatát fekete bőrrel húzták be, melyet azután sárgaréz huzallal erősítettek meg. A markolatgomb oroszlánfejet idéz. Kosara egyszerű markolatkengyellel szerelt, melyhez két mellékkengyel csatlakozik. A közöttük lévő üres mezőt egy testes relief tölti ki, melyen egy sulyokkal a markában sárkánnyal viaskodó oroszlán látható. A markában feltartott sulyokra a jakobinusok jelképét, a forradalmat is szimbolizáló sapkájukat mintázta a fegyverkovács. Valamennyi sárgarézből készült markolatszerelvény nyomokban utal a hajdani ezüsttel történt futtatásra.
Dragonyosszablya [233] 1790 táján
Szászország, H: 1070 mm, psz.: 30 mm
Az 1764. esztendőtől kezdődően a szász hadsereg valamennyi lovas egységét újfajta szab- lyával látták el, amelyet a katonák az egymás között beszélt köznyelven csak „mészárló- nak" neveztek. Pengéje a solingeni Abraham Berg műhelyéből került ki, míg markolatát teljes egészében a drezdai kardcsiszár, Sámuel Gross készítette. Ennek az enyhén ívelt, egyélű pengének felső részén gravírozott koronát láthatunk, mely alatt FA iniciálé olvasható. Utóbbi III. Friedrich Auguszt választófejedelemé, aki 1763 és 1806 között élt. Fából
188
metszett markolatát rézhuzallal csavarták be, s lapított markolatgombban végződik, ahová a kosár három mellékkengyelje is összefut. Fából metszett hüvelyét sötét bőrrel burkolták, három helyen kapott sárgaréz lemezes veretet.
189
234
Széles pengéjű skót kard [234] 1800 táján
H: 1090 mm, psz.: 35 mm
A skót kardot gyakorta nevezik „claymore"-nak is, ami egyébiránt egy régebbi fegyvertípus elnevezése volt, amit a XV-XVII. században a skót felföld lakosai, illetve az írország-
190
bán harcoló skót zsoldosok használtak. Kifejezetten vágásra alkalmas fegyverként bizony rettenetes erőt, jártasságot föltételezett használata. Arról nem beszélve, hogy nem sokkal később a fegyver akkora népszerűségre tett szert, hogy még párbajoztak is vele. Készítése Edinburghból terjedt el más skót városokba, így Glasgowba, Stirlingbe. A XVII. század elejétől luxuskivitelben is készült, amikor a markolatot reliefekkel és ezüsttel díszítették. Ez a kardtípus a későbbi évszázadok során is az angol hadseregben szolgáló skót ezredesek felszereléséhez tartozott.
Botba rejtett tőrkard [235] 1800 táján
Közép-Európa, H: 892 mm, psz.: 1835 mm
A XVIII-XIX. században elsősorban azok a tőrkardok, tőrök számítottak népszerűnek a kombinált vagy titkos fegyverek között, amelyeket sétapálcák belsejében rejtettek el. Az itt bemutatott elegáns sétabot halványvörös fából, gombja pedig csontból készült. Alatta a markolaton egy kerek nyílás látható a csuklószíj számára. Ha pedig a bot csavarmenetét megoldjuk, előhúzható belőle a markolatba rögzített 745 mm hosszú, kétélű tőrkardpenge, melynek felső részén mindkét oldalán páros vércsatorna látható, az ANTONIO PICHINIO felirattal. A feliratot pedig vonalas és növényi ornamentika kíséri.
Egyáltalán nem látszik valószínűnek, hogy ezt a fegyvert tényleg a híres tálján fegyver- kovács műhelyében készítették volna, annak ellenére sem, hogy annak készítésmódja és díszítményeinek kidolgozása alig hagy kívánnivalót maga után.
236
Tiszti kard [236]
Poroszország, H: 1000 mm, psz.: 23 mm
Ennek a kardnak - tőrkardnak - egyenes, egyélű pengéje van, melynek közepében két oldalról vércsatornát kovácsoltak.
Fából metszett markolatát sodrott rézhuzallal csavarták be, melynek mindkét végét mintázott, hatágú csillagokkal díszített rézlemez gyűrűvel zárták le.
Kerek, gömbre emlékeztető markol atgombj át stilizált levéldomborítás díszíti. Peremes markolatkengyelét oroszlánfej zárja le, amely a markolatgombba csatlakozik. Szív alakú kosarát gravírozott akantuszlevél és rozetták ékesítik.
1810 táján
Tisztviselői kard [237] 1810 táján
Ausztria, H: 940 mm, psz.: 25 mm
Miközben a XVIII. századi tiszti kardok egész markolatát többnyire sárgarézből készítették, addig ugyanebben az időszakban a hivatalnokok, köztisztviselők kardjáét vasból kovácsolták. Ám az utóbbiakból nem maradt ránk jelentős számú darab, s éppen az adja meg ennek az első pillantásra nem igazán pompás külsejű fegyvernek a tényleges értékét.
192
Egyenes, egyélű pengéjének mindkét oldalán széles vércsatorna húzódik. Fából készült markolatát sodrott rézhuzallal tekercselték, tojásdad alakú markolatgombja pedig zárgombban ér véget. Egyszerű markolatkengyele egyenes keresztvasába torkollik, melyet alulról szív alakú kosár kísér. Fából metszett, barna bőrrel bevont, vasból készített körgyűrűkkel erősített hüvelye is épségben ránk maradt.
193
Tiszti kard [238] 1810 táján
Németország, H: 860 mm, psz.: 17 mm
Egyenes, egyélű pengéjének közepén húzódik vércsatornája, melyben a bemart, gravírozott díszítést növényi és egyéb ornamentika adja. A sárgarézből kovácsolt keresztvas egyik végét apró gomb zárja le, míg másik fele egyszerű markolatkengyelbe fordul, melynek vége a hagymára emlékeztető alakú, akantuszlevéllel díszített markolatgombba csatlakozik. Fából metszett markolatát sodrott sárgaréz huzallal fonták be, amit két végén húzott sárgaréz gyűrűk zárnak le. Kettős, szimmetrikusan vese alakú kosara áthajtható a kvart oldalra. Fából készült hüvelyét fekete bőrrel vonták be, és sárgaréz veret díszíti, erősíti.
Huszárszablya [239] 1810 táján
Poroszország, H: 985 mm, psz.: 30 mm
A porosz huszárokat már 1721 óta szablyával látták el, melynek hajtott, 900 mm hosszú és 37 mm széles pengéje kétoldalt a fok felőli részén viselte a mély vércsatornát. Markolatát 238 239
bőrrel bevont, fából metszett fogantyú és egyszerű keresztvas alkotta. A pengén a Pots- damban működött királyi manufaktúrát jelző POTZDAM feliratot lehet olvasni, gravírozott formában. Az itt bemutatott fegyver egyélű pengéjén azonban se vércsatorna, se felirat. Fából metszett markolatát, melynek háta sárgaréz veretes, stilizált sasfej zárja le.
Lovassági tiszti szablya [240] 1810 táján
Portugália, H: 930 mm, psz.: 28 mm
Ennek a fegyvernek egyélű, enyhe ívű pengéje fokélre köszörült. A penge mindkét lapjának közepén széles vércsatorna húzódik, amelynek kvart oldali felső harmadán az alábbi felirat ékeskedik: VIVA EL REY DE PORTUGESE.
Fából metszett markolatát bőrrel vonták be, majd sodrott sárgaréz huzallal erősítették meg. Egyenes keresztvasának egyik szára cseppre emlékeztető alakzattal lezárt, míg a másik oldalon a markolatkengyelbe megy át. Erre a tere oldalon egy kagylót idéző, áttört kosár csatlakozik négy mellékkengyel közvetítésével, amelynek alapját ugyancsak egy, az áttörtnél kisebb kosár alkotja, amely viszont nem áttört. Vasból készült hüvelyének koptatóvasa, rövid torokpalástja, valamint két, felkötő gyűrűvel ellátott rögzítőpántja van.
240
195
241 242
Árkászkard [241] 1810 táján
Franciaország, H: 620 mm, psz.: 35 mm
Az utászkardok immár a XVII. századtól egyfolytában elmaradhatatlan fegyverzetét alkották a gyalogsági szablya mellett a francia csapatoknak. Ám előírásos felszerelésként csak a XVIII-XIX. században rendszeresítették őket. A gyalogság, az utászok és a tüzérség egységeinek fölszerelésében azután az I. világháborúig meg is gyökerezett az utászkard. Az itt bemutatott darab a francia árkászok fegyverzetéhez tartozott, akiknek a sáncépítés volt alapfeladata a háborúban oly fontos, egyéb objektumok létesítése mellett. Jellegzetesen fölismerhető kardjuk a markolatvég kakasfejben végződő, gombot helyettesítő díszítéséről.
196
Gyalogsági szablya, AN XI („briquet") m odell [242] 1812
Franciaország, H: 730 mm, psz.: 35 mm
A bemutatott példa olyan gyalogsági szablyát idéz, amelyet a francia hadsereg számos egységénél, a vadászokat és a gyalogos tüzéreket is ideértve, rendszeresítettek. Az AN XI modell megjelölés a forradalmi naptár XI. esztendejére utal, vagyis 1806-ot kell érteni alatta. A briquet nevet a fegyver a francia lovassághoz tartozó egységről kapta, akik a gyalogságot azzal ugratták, hogy a kard olyan rövid, akár valamely tűzkő, ami franciául 'briquet'. Zsákmányolt darabjait ennek a fegyverfajtának később megtalálni a porosz, valamint az orosz hadsereg soraiban is. A bemutatott fegyver hátoldalán a készítőre utaló feliratot visel, amely így hangzik: „Imp le du Kingenthal aout 1812".
Lovassági tiszti pallos [243] 1811/37-es modell
Ausztria, H: 970 mm, psz.: 30 mm
Ennek a pallosnak egyenes, egyélű pengéjében mindkét oldalt annak közepén fut végig mély vércsatornája. Fából metszett fogantyúját bőrrel burkolták, majd sodrott, sárgaréz huzallal erősítették meg. Egyszerű, vasból készült markolatkengyele pántja végén szimmetrikus, fölfelé enyhén visszahajló kosárrá alakul, melybe hat, tükrösen elhelyezett kerek, és két szögletes nyílást vágtak. Ide köthető a csuklószíj.
Az ábrán bemutatott hüvely mérete szerint nyilvánvalóan nem a palloshoz tartozott, hanem egy palloshoz készített hüvelyt láthatunk, amely az osztrák nehézlovassági palloshoz készült, s 1801 és 1808 között használták.
A cseh nem esi rendek kardja [244, 245] 1813
J. Piskacek, Prága, H: 840 mm, psz.: 25 mm
Viszonylag nagy számban maradtak ránk azokból a tőrkardokból, kardokból, amelyeket a hajdani cseh nemesi rendek viseltek, még ha nem mind maradt is ránk teljesen épségben. Az enyészet mindenekelőtt markolatukat kezdte ki, onnan is főként berakásos jelvényeik, díszítményeik tünedeztek el. Az itt bemutatott kard markolatát fából metszették, gyöngyházzal díszítették. Belső oldalán a koronát és a cseh oroszlánt láthatjuk, míg kívülről az ILA névbetűkkel ellátott lapocskát. A külső kosárlemez kétfejű, karmában a cseh címer oroszlánját tartó sas domborművét hordozza. Lapított keresztvasán a B.F.J.P. kezdőbetűk olvashatók, valamint Jan Piskárcek, prágai aranyművesmester jegye 1813- ból.
A m orva nem esi rendek kardja [246, 247] 1820 táján
H: 895 mm, psz.: 19 mm
A cseh nemesi rendek címerével ellátott kardok, tőrkardok társaságában cseh és morva gyűjteményekben egyaránt ráakadunk a morva nemesi rendek címerével díszített szúró-
198
és vágófegyverekre is, nem is beszélve egyéb, osztrák tartományok címerével ellátott fegyverekről. Az itt bemutatott tőrkardnak egyenes, kétélű pengéje lapított hatszög metszetre készült. A fából metszett markolat szegélyét gyöngyházzal díszítették. A markolat külső oldalának berakása egy korona és egy üres, díszítetlen lapka, amely föltehetően később került az eredetileg a helyén ékeskedő morva sasberakás helyére. Ezüst markolatgombja és markolatkengyele levélmintás ornamentikával fél- domborúan díszített.
Tere oldali kosárlemezén a karmában egy pajzson a morva sas címerét tartó, kétfejű sas látható. Fekete bőrből készített hüvelyének mindkét végén ezüstös verete van.
246247
M agas rangú tisztviselők kardja [248, 249] 1820 táján
Ausztria, H: 955 mm, psz.: 20 mm
Ezekből az elegánsan mutatós, ennek ellenére viszonylag gyakori, könnyen felbukkanó fegyverekből egy egész seregnyi változatot ismerünk. A tisztviselői kardok mindenekelőtt formaváltozatokban különböznek egymástól, de jelentősen eltér kosaruk díszítésrendje is, ahogyan a címer alakja és markolatuk, markolatkengyelük konstrukciós részletei is erősen eltérhetnek. Az itt bemutatott kard markolatának mindkét oldalán gyöngyház berakás látható. Kívül ebben az osztrák császár, I. Ferenc (1804-1835) F.I. monogramja és egy címer, míg a tere oldali kosárlemez a kétfejű osztrák sassal díszített, amely karmában a császári monogrammal ékesített pajzsot tartja.
248
250
Lovassági szablyák [250, 251] 1823-1827
Oroszország, H: 995 mm, psz.: 45 mm
Ezt a fajtáját az orosz lovassági szablyának csak „szlatouska" gyanánt ismerte a köznyelv. A XIX. és még a XX. század elején is az Uraiban lévő slatousti fegyvergyárban készítették őket. E gyár termékei, amely egyaránt készített oldal- és lőfegyvereket, éppen olyan megbecsülésnek örvendtek, mint a nagy, ismert európai fegyvergyárak, amilyen mondjuk a solingeni és mások voltak. Hajlított, egyélű pengéjük fokélre köszörült. A polírozott, kétoldalt széles vércsatornával ellátott pengék felső harmadukban kékes árnyalatra színezettek, melyre aranyozott mintarend került. Szemcsézett, kékes háttérre tehát mindkét
202
A pengehátra aranyozott alapon / 9 / /7 Za „Zlátouszty" szót gravírozták /cirill betűkkel
pengelapon antik mitológiai jelenetek keretes képei kerültek. A 251. ábrán bemutatott szablya pengéjének díszítése Jefim Nyikolájevics Busujec (1807-1827) slatousti pengedí- szítő-mester keze munkáját dicséri.
Díszkard [252] 1820 táján
Közép-Európa, H: 1005 mm, psz.: 22 mm
Ennek a kardnak háromélű, egyenes pengéje van, melynek felső harmadát gazdag, gravírozott trófeák és indás motívumok díszítik. Markolata teljes egészében vasból készült, melyet ugyancsak vasból kovácsolt, briliánst utánzó áttörések és apró, csiszolt, polírozott felületek ékesítenek. Áttört vasból készült markolatkengyele is, melyet ráadásul az említett briliánst utánzó áttöréssel díszített készítője. Ugyanilyen módon díszítették áttört, to- jásdad kosarát.
Tiszti kard [253] 1823
Oroszország, Slatoust, H: 1085 mm, psz.: 29 mm
Az Ural-hegységben található Slatoust fegyvergyárban a közismert lovassági szablyák mellett közkedvelt, kiváló minőségű tiszti kardokat is kovácsoltak. Az itt bemutatott kard felső harmadát mindkét lapján mart, aranyozott növényi ornamensek és állig fölfegyverzett harcosok alakja díszíti. A pengehátra cirill betűkkel az alábbi feliratot gravírozták: „SLATOUST 1823-go goda", melyhez az ötvösmester, J. N. Busujew kézjegye társul.
204
Utászkard [254] 1824. évi modell
Oroszország, H: 670 mm, psz.: 55 mm
A legtöbb Európában ismert utászkardhoz hasonlóan ennek is enyhén hajlított, mindkét oldalán mély horonnyal ellátott, fogazott élű pengeháttal ellátott vasa van. Az egyenes keresztvas szárnyainak végén díszítő volútákat látunk. A keresztvas és a markolat egyaránt sárgaréz készítmény. A keresztvas felirata: 36./.TM HG 331.
Orosz lovassági szablya [255] 1826. évi modell
Slatoust 1877, H: 1005 mm, psz.: 33 mm
Ennek a szablyának hajlított, egyélű, fokélre köszörült pengéje van. A keresztvas alatt Slatoust neve olvasható cirill betűs feliratban, valamint a készítés 1877. évi dátuma. Sárgarézből készített keresztvasának egyik végén kisebb díszgolyó látható, míg másik vasa markolatkengyelbe megy át, melyből két sárgaréz mellékkengyel indul a markolatgomb irányába, egyszerű csuklóvédelmet biztosítva ilyenformán a fegyvert forgató számára.
205
256
Nehézlovassági pallos [256] 1824/25. évi modell
Ausztria, H: 1010 mm, psz.: 34 mm
Ez az osztrák típusú pallos számos gyűjteményben számtalan nagyszerű minőségű példánnyal képviselteti magát. Az itt bemutatott fegyver viszont a legrégebbiek egyike, melyet még tömeges előállításának megkezdése előtt készítettek. Egy 1845. május 6-án kelt rendelkezés értelmében azután a pallosokat az egységesített szablya váltotta föl, a nehéztüzérség kötelékébe tartozók körében azonban még 1851-ben is viselték. Részben ez az oka annak, hogy ebben az időszakban találkozhatunk olyan fegyverekkel, amelyeknek pallospengéje és szablya- markolata van.
Egyenes, egyélű pengénk az itt bemutatott fegyver esetében tere oldalán a kosár alatt benyomott FISCHER feliratot visel, míg kvart oldalán 823-as számot, amely a készítés esztendejére, 1823-ra utal.
Könnyűlovassági szablya [257] 1827/37. évi modell
Ausztria, H: 1010 mm, psz.: 34 mm
Ez az 1827-ben rendszeresített osztrák szablyamodell, melynek használatát egy 1837-ben kelt rendelettel megerősítették, a legutolsó típusképviselője egy különleges, a könnyűlovasság részére készített szablyának, amit hivatalosan 1845-ig használtak. Enyhén ívelt, egyélű pengéjét középre helyezett, kétoldali mély vércsatorna kíséri. Rájabőrrel vonták be a markolatát. Vasból készített marokvédő kosarát enyhén befelé hajló markolatkengyel és egy ugyanolyan formájú, némileg szélesebb, elfordítható, tollal és zárral biztosítható mel-
206
257
lékkengyel alkotja. Aszimmetrikus kosarán két nyílás látható, melyekbe a csuklószíjat lehet befűzni. Vasból készült hüvelyének koptatóvasa és két felfüggesztőgyűrűje van.
Könnyűlovassági szablya [258] 1822. évi modell
Anglia, H: 1040 mm, psz.: 28 mm
Az enyhe ívű, egyélű, fokélre köszörült penge, valamint a széles vércsatorna együttesen jellemzik e fegyvert. A kosár alatti aranyozott körben található - két sugaras csillag közé szorítva - a gravírozott felirat: PROOF. Úgy gravírozták bele továbbá a pengehátba a MOLF feliratot. Fából metszett markolatát kígyóbőrrel vonták be, majd sodrott rézhuzallal csavarták körbe. Aszimmetrikus sárgaréz markolatkosarát három, a tere oldalra futó mellékkengyel alkotja. A markolatgomb alatt a markolatkengyel rézből készült karikával ellátott csatja látható, amely a csuklószíj helye.
207
1830 táján
259
Gyalogsági tiszti szablya [259]
Anglia, H: 865 mm, psz.: 26 mm
Az itt bemutatott szablyának enyhén ívelt, egyélű pengéje mindkét lapján széles vércsatorna fut.
Fából metszett markolatát rájabőrrel vonták be, melyet sodrott rézhuzallal erősítettek meg. A leveles ornamentikával díszített sárgaréz markolatkengyel lépcsőre emlékeztető, tojásdad markolatgombbá alakul át. Sárgaréz kosarát a sávosan szabdalt markolatkengyel és három, vele összeköttetésben álló mellékkengyel alkotja. A markolatpánt felső harmadában hosszanti kivágás látható a csuklószíjnak fönntartva.
Az alsó kosártájék királyi koronával díszített, melynek monogramja W IV B R, minden valószínűség szerint IV. Vilmos császáré (1830-1837). A kosár belsejére rögzített, áttört lemezt erősítettek.
Tőrkard [260] 1830 táján
Közép-Európa, H: 960 mm, psz.: 20 mm
E fegyver háromélű, egyenes pengéje felső részén kék színű és aranyozott ornamensek- kel, valamint trófeákkal díszített. Markolata hosszanti irányban kannelúrás gyöngyházból készült. Növényi ornamensek, valamint egy asszonyi fej - valószínűleg a Medúzáé - díszítik. Egyenes keresztvasának mindkét végén kerekded zárólapok, bennük pedig férfi- és asszonyfej látható. A kosár külső oldalán féldomború férfifej található, amelyet babér- koszorú, valamint babéros-tölgyleveles bőségszaruk vesznek körül. Markolata emberi fejet formáz, mely valószínűleg II. Rudolf császárt ábrázolja.
208
Díszszablya [261]
Ausztria, H: 995 mm, psz.: 36 mm
Az itt bemutatott szablyáról - bizonyos, a használhatóságot szem előtt tartó aspektusokat vizsgálva - szinte ránézésre megállapítható, hogy biztosan nem harctéri, hanem ajándékba szánt fegyver lehetett. Enyhén íves, egyélű pengéje felső részén kékre színezett és gravírozott, aranyozott motívumokkal díszített (félhold, török fej, fácán, szablyát tartó kar stb.). Fából metszett markolatát körben sárgaréz huzallal erősítették meg, ugyanakkor aranyozott markolatgombja sisakos férfifejben végződik. Egyenes szabású keresztvasa egyik végéről gyöngyházzal kivert, lapított markolatkengyelbe hajlik át.
Aranyozott sárgaréz hüvelyének felszínét ötvenöt egymásba fonódó gyűrű díszíti.
D íszszablya [262, 263] 1830 táján
H: 1000 mm, psz.: 33 mm
Az itt bemutatott ajándék szablya ívelt, egyélű, alsó végén kissé kiszélesedő fokélre köszörült pengével rendelkezik. A pengét teljes hosszában aranyozott növényi ornamentika és trófeák díszítik. Gyöngyházzal kivert markolatát aranyozott sárgaréz markolatgomb zárja le, mely oroszlánfejet idéz. Fából készített hüvelyét aranyozott sárgaréz veret borítja, melyet domborított növényi és figurális ornamentika díszít. Koptatóvasa ugyancsak díszített, áttört; két függesztőgyűrű van rajta.
2 1 0
264
M agas beosztású hivatalnoki kard [264] 1830 táján
Ausztria, H: 925 mm, psz.: 17 mm
Ennek a kardnak egyenes, ki nem élezett pengéje van, a penge metszete lencse alakú. Fából készült markolatának mindkét oldalán gyöngyházlemezes borítást találunk, hátát pedig domborított sárgaréz lemez borítja. A külső markolatborító-lemezen koronás és koszorús, FI monogra- mos díszítményt rögzítettek, amely minden bizonnyal I. Ferenc császárra (1804-1835) utal. Sárgarézből készült markolatgombja oroszlánfejet idéz.
Külső kosarát a kétfejű osztrák sas dombormívű, áttört, koronás, a birodalmi alma, kard és pajzs társaságában ábrázolt ornamentikája díszíti.
265
Pálcatőr [265] 1830 táján
Ausztria, H: 764 mm, psz.: 18 mm
A vörös színű fából készült botnak hengeres, csontból metszett fogantyúja, valamint szaruból készített markolatgombja van. Amikor a bot markolatát lecsavarozzuk, üreges belsejéből egy 663 mm hosszú penge kerül elő. Ez a kiváltképpen a XIX. században oly népszerű fegyver csak megrendelésre készült.
Vadásztőr [266, 267] 1830 táján
H: 590 mm, psz.: 42 mm
Ennek a Közép-Európában egyáltalában nem tipikus vadásztőrnek nem más az alapanyaga, mint egy megkurtított damaszkuszi acélból készült, keleti szablya pengéje. Ennek megfelelő díszítése is, amely sárgarézbe intarziáit arabeszkeket, kártusokat és arab betűs feliratot hordoz. Egyenes, szélein ellapított keresztvasát cizellált, dombormívű tölgy- és biikklevelek alkotják. Alsó kosárlemeze tojásdad kártusban - vagyis pajzs alakú díszben - aranyozott FJ monogramot mutat. Fából metszett hüvelyét kígyóbőr borítja, mindkét végén levélreliefes és egyszerű sárgaréz berakással díszített veret erősíti.
213
Tüzérségi és utászkard [268, 269] 1834. évi modell
Oroszország, H: 636 mm, psz.: 44 mm
Ez az utászkard a cári orosz hadsereg felszerelésében még az első világháború idején is megtalálható, illetve a Vörös Hadseregben átmenetileg az 1917. évi forradalmat is túlélte. Mindez akkor válik egyértelművé, amikor olyan modellek kerülnek a kezünkbe, amelyek 1915-ben Slatoustban készültek.
Az itt bemutatott darab keresztvasán a domborított cári címer, valamint a készítés 1863- as évszáma látható. Egyenes, kétélű pengéjének rombikus metszete van, hegye a penge középvonalába esik. Sárgarézből vert markolata egyetlen darabból áll. A fekete bőrrel vont hüvely mindkét végén sárgaréz veret látható, melyek közül a felsőnek kerek akasztógombja van, ez pedig arra szolgál, hogy a fegyvert a derékszíjhoz lehessen rögzíteni.
214
Gyalogsági tiszti szablya [270] 1837. évi modell
Ausztria, penge: P.D. Lüneschloss, 1844, H: 980 mm, psz.: 28 mm
Ez az osztrák gyalogsági szablyatípus a tábornokok és a tisztek fegyverzetéhez tartozott valamennyi gyalogsági egység körében, kivéve az úgynevezett német gyalogságot és a gyalogtüzér-alakula tokát. Az1848. évi forradalmak idején, amikor csehföldön a rend védelmére önkéntesekből nemzeti gárda szerveződött, annak élén többnyire respektált, tekintélyes városi polgárok álltak, akiknek kijárt a szablya.
Az osztrák lovassági szablya 1845. évi modellje mellett éppen az 1937. évi gyalogsági szablyák azok, amelyek az említett nemzeti őrseregek körében a leginkább elterjedt fegyvertípusnak számítottak.A forradalom leverése után az osztrák (titkos-) rendőrség számos ilyen típusú szablyát gyűjtött be, ám ennek ellenére akadt olyan, aki lakásában továbbra is őrizgette szabadságának ezt az ereklyéjét.
Az itt bemutatott szablyá- nak hajlított, fokélre köszörült pengéje van, annak közepén vércsatornával, melyben a fegyver maratott, aranyozott növényi ornamentikáját és trófeadíszeit láthatjuk. A keresztvas alatt található a P.D.LÜNECHLOSS 1844/in Solin- gen 1844 felirat.
Díszkard [271] 1840 táján
Ennek a szablyának egyélű, hajlított, fokélre köszörült pengéje van, vércsatornája az egész lapon végigvonul. Az S alakú keresztvas egyik végét díszgomb zárja le, míg másik oldala a markolatkengyelbe hajlik át.
Fából metszett markolatát sárgaréz veret borítja, amely domborított növényi ornamentikával díszített. Markolatgombja férfifejben végződik, aki toliforgós, feltollazott antik sisakot visel. A sárgarézből vert hüvelyt teljes hosszában dombormívű növényi ornamentika díszíti, s két függesztőkarikával rendelkezik.
H: 870 mm, psz.: 29 mm
Díszkard [272] 1840 táján
H: 950 mm, psz.: 30 mm
Ez a pompás díszkard a közismert hadvezér, Franz Josef Heinrich Schilk gróf (1789-1862) személyes fegyvertárába tartozott, amely kivált a Győr bevételével végződött ütközetben,1849. június 28-án tüntette ki magát. Azt, hogy a fegyver csakugyan az ő tulajdona volt, markolata tanúsítja, melyen családi címere tövében az alábbi gravírozott felirat olvasható: FRANZ GRÁF SCHILK ZU PASSAUN V: WEISKIRCHEN. Fából metszett, rájabőrrel
216
272
bevont markolata három sárgaréz verettel erősített, amelyek díszítése rozettás jellegű. Markolata oroszlánfejet idéz. Domborított, S alakú keresztvasa külső oldalán vesére emlékeztető alakú, szemcsés alapon lapított levél ornamentikával díszített kosarat láthatunk. Vasból kovácsolt hüvelyének mindkét végén sárgaréz veret ékeskedik, melyek mellé felső harmadában elhelyezkedő, a két függesztőkarikát hordozó szalagveret társul.
Lovassági legénységi szablya [273] 1845. évi modell
Ausztria, H: 1010 mm, psz.: 32 mm
Az itt bemutatott lovassági szablyatípust az osztrák hadseregben az 1845. július 18-i rendelettel rendszeresítették, és - ahogyan az már harctéri fegyverek esetében többnyire szokás volt, - kétféle változatban készíttették el, melyek közül az egyik a legénység, a másik a tisztikar számára szolgált. Az itt bemutatásra kerülő fegyvernek enyhén ívelt, egyélű pengéje van, melynek mindkét oldalán középen terpeszkedik a vércsatorna. A tere oldalon a kosár alatt a pengén a JURMAN szignó olvasható, míg a kvart oldalon az 1848-as évszám. Fából metszett markolatát fekete bőrrel vonták be, majd szegeccsel rögzítették. Szimmetrikus, széles markolatkengyele felső részén kivágás látható a csuklószíj számára, alsó részén pedig hét, rendszertelenül elhelyezkedő nyílás tátong. A markolatkengyel alsó felén ismét a JURMAN 1848 szignó olvasható.
217
Utászkard [274] 1847
Bajorország, H: 820 mm, psz.: 61 mm
Ennek kardnak egyenes, egyélű pengéje nem hegyben végződik, hanem lekerekített. Hasonlóan minden más utászkardhoz, ennek is fűrészes a pengeháta. Felső részén a pengén olvashatatlanná vált monogramot visel koronával és az 1847. (gyártási) év bevésetével. Szegélyezett sárgaréz markolatát sörényes oroszlánfejet idéző markolatgombbal zárta le a fegyverkovács. A széles keresztvas egyik szárában belenyomott GB betűk olvashatók.
Gyalogsági kard [275] 1849. évi modell
Svédország, H: 580 mm, psz.: 50 mm
Az 1849. évi svéd gyalogsági kardmodell a Cseh Köztársaság gyűjteményeiben igen ritkán fölbukkanó, rendkívülinek számító fegyver. A kardnak tekintélyes, egyélű, levélre emlékeztető alakú pengéje van, melynek felirata: JOHAN SVENGREL ESKILSTUNA ./.
218
TR.R. No. 82 ALK AB. A markolatot két fából metszett hüvely képezi, melyeket vasszegecsek és sárgarézből vert alátétkorongok rögzítenek egymáshoz. A markolat felső részén kerek nyílás szolgál a csuklószíj felfüggesztésére.
Az 1850-es esztendőtől kezdődően ezzel a karddal szerelték föl a smalandi gránátosezredet, amit később a tüzérség és más hadtestek is átvettek.
Lovassági pallos [276, 277] 1849. évi modell
H: 1070 mm, psz.: 29 mm
Ennek az egyélű, egyenes szabású pallosnak szélesen terpeszkedő és az egész pengehosszban végighúzódó vércsatornája van. Fából metszett markolatát bőrrel vonták be, melyet azután sodrott sárgaréz huzallal erősítettek meg. Erőteljes kosarát a keresztvas és három a kosárlemezre ráfutó mellékkengyel alkotja. A 276. ábrán ezt a pallost a jobbról mellé helyezett 1822/1873. évi belga lovassági szablyamodell társaságában mutatjuk be, mely utóbbi 1095 mm hosszú, pengéje pedig 29 mm széles (psz.).
276 277
Darabontkard [278] 1850 táján
Ausztria, H: 927 mm, psz.: 38 mm
Gyalogos egység gyanánt még 1767-ben alapították a darabont testőrgárdát, mely nevét 1790-ben vette föl. A XIX. század második felében mintegy 130 főből állt. A hagyományos
2 2 0
alabárd mellett felszerelésük elmaradhatatlan darabja volt az itt bemutatott kard, a maga jellegzetes, S alakú keresztvasával, melynek közepén a császári címerrel - a kétfejű sassal - díszített kosárlemez látható. Sárgarézből vert markolatgombja pedig a császári koronát mintázza.
Lovas gárdatiszti pallos [279] 1885
Szászország, H: 1035 mm, psz.: 27 mm
Ennek a fegyvernek egyenes, egyélű pengéje annak alsó harmadában fokélre köszörült kardvas. Felső részének mindkét oldalán, valamint a hátán mart, aranyozott ornamentika díszíti. Külső oldalán a királyi korona alatt az AR uralkodói iniciálé feszít, amely Albert szász királyra (1873-1902) utal, míg belső oldalán, aranyozott kártusban a szász címer látható - két oroszlán, melyek a királyi koronát és egy pajzsot tartanak - , s melyet az alábbi jelmondat kísér: PROVIDENTIAE ME- MOR.
Fából metszett markolatát kígyóbőrrel vonták be, melyet azután sodrott sárgaréz huzallal erősítettek össze. Sárgaréz markolatát a kosárlemez, a markolatkengyel és két mellékkengyel képezi. A kosár belső lapján nagyujj- akasztó-gyűrű található.
2 2 1
280
Vadásztőr [280] 1850 táján
Ausztria, J. Ammer, H: 870 mm, psz.: 34 mm
Ennek a tőrnek egyenes, egyélű pengéjén a pengehegy annak középvonalába esik, és mindkét oldalán széles, a tőrhegyben összefutó vércsatornával rendelkezik. Felső harma-
2 2 2
dát mart díszítmények - úgymint az osztrák állam címere, egy tüzérségi harci jelenet, a C.H. monogram, egy kereszt, egy félhold, valamint a JOHANN AMME felirat foglalják el. Egyenes keresztvasa egyszerű, tölgylevéllel és makkal díszített kosárlemezt tart. Szarvasagancsból készült a markolat berakása, míg a markolatgomb oroszlánfejet idéz. Fából metszett hüvelye fekete bőrbevonatot kapott, mindkét végén sárgaréz véretekkel erősítették meg. A hüvely szájnyílásán kisebb „zseb" látható, amelybe egy kisebb vadászkés kerül.
Gyalogsági kard [281] 1852. évi modell
Poroszország, H: 615 mm, psz.: 35 mm
Ezt a kardtípust először a gyalogsági gárda lövész-zászlóaljainál, majd némileg később az 1 ,2 ,5 ,6 , 7, 8 ,9 ,12 ,17 ,23 ,26 . és 30. számú hadtestek valamennyi első zászlóaljánál rendszeresítették. A kardnak egyenes, egyélű pengéje, annak középvonalába eső hegye van, de nincs vércsatornája. Belső oldalának felirata F. HÖRSTER, SOLINGEN, míg a pengeháton egy korona alatt az FW 58, majd a B betű, végezetül egy második korona látható. Markolatát egyetlen sárgarézdarabból öntötték, fogantyújának belső oldala haránt bordázott, míg hagymára emlékeztető alakú markolatgombját felül félgömbszerű gomb zárja le. Keresztvasát S alakban hajlították meg.
Fából metszett hüvelyét fekete bőrrel borították, mindkét végén sárgaréz véretekkel díszített. A toroklemezre tojás- dad formájú fölerősítő gombot rögzítettek.
281
223
Lovassági szablya [282] 1854
282Hollandia, H: 1000 mm, psz.: 33 mm
Egyélű, enyhe ívben hajlított alakú pengéje alsó részén kétélű, melynek tekintélyes szélességű, a penge közepén terpeszkedő hornya van. A markolat alatt a tere oldalon az S & R felirat, míg belső oldalán a készítés 1854. évi dátuma olvasható. Fából metszett hüvelyét fekete bőrrel vonták be, ugyanakkor nem tekercselték körbe semmiféle huzallal. Az egyetlen darabból elkészített kosáron hat darab csepp alakú kivágás van, hat darab, aszimmetrikus nyílás társaságában. A markolatkengyel felső harmadán bevágás látható a csuklószíj számára.
A vasból kovácsolt hüvelynek koptatólemeze, valamit egyetlen vasgyűrűre szerelt függesztőkarikája van.
Gyalogsági kard [283] 1864. évi modell
Ausztria, H: 567 mm, psz.: 36 mm
Ezt a porosz utászkardot előbb gyalogsági oldalfegyver gyanánt rendszeresítették ám a múlt század nyolcvanas éveiben mégiscsak kivonták a hivatalos hadfölszerelesboi, s azI. világháború végéig a könnyűtüzér ség katonái viselhették csak.
E fegyvert ránézésre is a csőrre emlékeztető alakú markolatgomb jellemzi, amely sárgarézből készült. Ugyancsak jellegzetes belső oldalán haránt bordázott fogantyúja, valamint S alakban hajlított, sárgarézből vert keresztvasa. Enyhe ívben hajlított, egyelu pengéjében a keresztvas alá szorult felirat: A. WERTH. Fából metszett huvelyet fekete
224
283 284
bőrrel vonták be, s mindkét végén sárgaréz véretekkel díszítették. Toroklemezének alsó végére erősítették föl a függesztőgyűrűt.
Lovassági szablya [284] 1860. évi modell
Itália, H: 1065 mm, psz.: 28 mm
Ennek a fegyvernek enyhén ívelt, egyélű pengéje van, hegye a penge középvonalába esik, felső harmadán egy koronával, valamint az F. G. névbetűkkel (iniciáléval) díszített. Fából készült, sima markolatának hátát egyszerű, vonalas díszítésű vas lemezburkolat erősíti, amely fölfelé magasra szökő markolatgombban és azt lezáró kisebb gombban végződik. Egyszerű sárgaréz kosarát belső oldalán összefogták, így közepén egyetlen jól megtermett, vízcsepp formájú kivágás szolgál a csuklószíj számára. A kosár alsó részében, annak belső felén azonban akad egy másik, úgyszintén a csuklószíj átfűzésére szolgáló hézag. Fémből vert hüvelyének koptatólemeze és függesztőgyűrűje is van.
225
Ausztria, H: 975 mm, psz.: 25 mm
Az itt bemutatott fegyver különlegesen becses darabja a méltán nagyra tartott tiszti szablyáknak. Az 1861. évi modell valaha az osztrák trónörökös, Ferenc Ferdinánd d'Este tulajdonát képezte. Szelíd ívű, egyélű pengéjének hegye a középvonalába esik. A pengét egyébiránt nemes damaszkuszi acélból kovácsolták. Mindkét lapjának felső harmadát marással és aranyozással kimunkált ornamentika díszíti.
Kvart oldalán a ROSEN- DAMAST EISENHAUER feliratot viseli, virágornamentika, valamint a sárkánnyal küzdő Szent György és az FJI névbetűk társaságában, mely utóbbiak I. Ferenc József osztrák császárra utalnak. A tere oldal felirata pedig FRANZ THILLS NEFFE K. K. HOFLIEFERANT IN WIEN, melyhez növényi ornamentika, katonai trófeák és a kétfejű birodalmi sas császári koronás reliefje társul.
Markolatát tojásdad szegecs zárja le, melyen az FF monogram olvasható egy korona árnyékában, amely minden bizonnyal e pompás fegyver tulajdonosára utal.
1861. évi modell
285
Gyalogsági tiszti szablya [285]
226
Gyalogsági tiszti szablya [286] 1861. évi modell
Ausztria, H: 985 mm, psz.: 35 mm
A gyalogsági tiszti szablyák markolatkengyele a XIX. század közepén olyannyira elveszítette korábban igencsak korszerűnek számító, ívelt formáját, hogy immár az 1850. évi modellé S alakra formázottá vált. Az itt bemutatott fegyver felső pengeharmadában, a markolatkosár alatt a HOF & ARMEE WAFFENFABRIK CARL GRASSER WIEN felirat olvasható. Áttört vaskosara a szóban forgó modell esetében szokatlanul széles. A fegyverre felkötötték a fekete-sárga kardbojtot, melybe ugyancsak Ferenc József monogramja, az FJI került.
Tengerésztiszti szablya [287] 1862. évi modell
Ausztria, H: 825 mm, psz.: 24 mm
Az osztrák haditengerészet legjelentősebb számű hadfelszerelését a szúró- és vágófegyverek képezték. Elsőként 1818-ban kapott új szablyát a haditengerészet gyalogsága. Pompás
szablyát kaptak a haditengerészet altisztjei, a haditengerészeti akadémiai kadétok, valamint a tisztek. E fegyver egyes típusai 1827-ből, 1847-ből és 1850-ből származnak. Az itt bemutatott és az 1862-ből való darab személyes oldalfegyvere volt az osztrák trónörökösnek, Ferenc Ferdinánd d'Este régenshercegnek.
Tengerésztiszti szablya [288] 1862. évi modell
Ausztria, H: 840 mm, psz.: 25 mm
A XIX. század második felében a beosztott tengerészek, a matrózok az itt bemutatottnál lényegesen egyszerűbb kialakítású szablyát viseltek. Az ő oldalfegyverük gyakran használt munkaeszköznek számított, hiszen pengéje alkalmas volt rá, hogy a lövés által roncsolt vitorlarudat, kötélzetdarabot egyetlen suhintással átvágja, mert így nem akadályozhatták tovább a közelharcot. A fegyver nagyméretű kosara ugyanakkor ezenközben kellő védelmet biztosított a matróz öklének a forgáccsal, szilánkkal szemben. Ám a tiszti szablyának egészen más feladatot szabott az élet, lévén elsősorban státuszszimbóluma a rang mutogatásának.
Az 1862. évi modell sárgaréz mellékkengyelei gazdag plasztikusan formázott figurális díszítményrendet kaptak, melyhez ornamentális díszítésvilág társult.
V
A penge metszete és felirata
228
Pengemetszet és felirat
Lovassági tiszti kard [289] 1869. évi modell
Ausztria, H: 973 mm, psz.: 37 mm
Az itt bemutatott szablyának enyhén ívelt pengéje, annak hangsúlyos vércsatornája van, jóllehet csak a tere oldalán. Éppen ezen az oldalon, annak is felső, belső harmadában található a felirat: WEYERSBERG & STAMM SOLINGEN, EISENHAUER. Fából metszett markolatát rájabőrrel vonták be, melyet azután sodrott rézhuzallal csavartak be. Szimmetrikus, vasból kovácsolt kosara keleti mintára áttört, és két kivágással rendelkezik a csuklószíj felkötésére.
A vasból kovácsolt hüvelynek egyetlen akasztókarikája van a felső gyűrűszalag belső oldalán, míg a másodikon egy fixált gyűrű található.
229
Tengerészeti rövid kard [290] 1870 táján
Hollandia, H: 745 mm, psz.: 3024 mm
Az ilyen típusú tengerészeti rövid kardok viszonylag hosszú ideig maradtak rendszerben, szolgálatban, s csupán későbbi változat az általunk itt bemutatott, amely 1911-ből való, és 1939-ig folyamatosan gyártották. Klewang elnevezés alatt a holland kolo- nialista harci alakulatok felszereléséhez tartozott. Régebbi, itt is bemutatott típusa e szablyának enyhe ívű, egyélű pengével rendelkezik, melyen kétoldalt keskeny horony is húzódik.
Fából metszett markolatbetétei három szegecs segítségével vannak összefogatva, melyek sárgarézzel futtatottak. Aszimmetrikus kosarát a markolatkengyel, egy mellékkengyel és két kereszt irányú kar adják.
A M áltai Lovagrend kardja [291] 1870 táján
H: 860 mm, psz.: 18 mm
Nos, ennek a tőrkard típusú kardnak egyenes, egyélű pengét kovácsoltak, melynek viszont páros vércsatornája van. Hegye pedig a hossztengely mentén található. A penge több mint kétharmadát borítja mart díszítés. A pengehátra került a gyártó neve - WAF- FENFABRIK L. ZEITLER WIEN VIII. Fából metszett markolatát sodrott sárgarézzel erősítették meg teljes hosszában. A markolat külső oldalán a rend jelvénye - mázas fehér, nyolchegyű kereszt - látható. Egyszerű, sárgarézből vert markolatkengyele, ahogyan a keresztvasak végei, növényi ornamentikát hordoznak.
A szimmetrikus kosár lemez a kvart oldalon felhajtható. Fekete bőrhüvelyét mindkét végén sárgaréz veretek díszítik.
230
292
A M áltai Lovagrend kardja [292, 293] 1870 táján
H: 953 mm, psz.: 27 mm
Ennek a kardnak egyenes, kétélű pengéje van, mely lapított hatszög metszetű. Fából metszett markolatát sodrott sárgaréz huzallal erősítették meg teljes hosszában, s ennek külső oldalán látható a rend nyolcsarkú, fehér, kereszt alakú jelvénye. Keresztvasának rúdja enyhe ívben a pengecsúcs irányába ereszkedik, végük szoknyára emlékeztetően szélesedik, díszítő golyóbissal záródik. Fából készült hüvelyének mindkét végén sárgaréz veret ékeskedik, melyeket pálmaleveles, töviskoronás és egy kardot ábrázoló ornamentika díszít. A 293. ábrán az előbbi kardot mutatjuk be a rend „hivatalos" kardja mellé helyezve.
232
Utászkard [294, 295] 1875. évi modell
Svájc, H: 635 mm, psz.: 4018 mm
Ezt a fegyver rőzsevágónak is nevezték, s az itt bemutatott egyenes pengét középvonalában hegyezték ki, kvart oldalán széles vércsatorna húzódik végig rajta. Hasonlóan az utászok többségének menetfelszereléséhez, az itt bemutatott svájci modell hátsó éle is foga- zottan élezett, fűrészelésre alkalmas penge. Alsó végén a penge kiszélesedik, itt ráadásul mindkét élét megköszörülték. Felső pengedarabjának tere oldalára az S. J. G. Neuhausen, valamint a 8266 szám került. Fából metszett hüvelyét fekete bőrrel vonták be, s mindkét végén sárgaréz véretekkel díszítették.
Lovassági tiszti kard [296] 1879 táján
H: 990 mm, psz.: 40 mm
Ez a fegyer Ferenc Ferdinánd d'Este régensherceg magángyűjteményéből származik. Benne az 1879. évi dátum, annak az esztendőnek az emlékére, amikor az osztrák trónörökös
234
ARTILLERIAFABRICA
TOLEDO
Felirat a penge félő részén
296
betöltötte tizenhatodik életévét. Éppen ezért a szablyát vagy közvetlenül Ferenc Ferdi- nánd megrendelésére készítették, vagy édesapja, Károly Lajos régensherceg személyes fegyvere lehetett. Az enyhén íves penge felső harmadát mindkét oldalon bemart, aranyozott növényi, figurális és katonai ornamentika díszíti. A kosár alatti külső pengelapon az alábbi felirat: ARTILLERIA FABRICA DE TOLEDO, míg a belső oldalon a készítés dátuma: ANO DE 1879.
235
Franciaország, H: 860 mm, psz.: 27 mm
Ennek a szablyának enyhe ívű, egyélű pengéje van, melynek alsó része fokélre köszörült. A szélesedő pengeháton hangsúlyos gerinc húzódik végig, majd a penge középvonalán elhelyezkedő hegyben záródik. Fából metszett markolatát halpénz dombormű és két egymásra keresztben leeresztett zászló díszítette sárgaréz lemez csinosítja. Az arannyal díszített sárgaréz markolatkengyel aszimmetrikus kosárlemezbe hajlik, melyen egy metszett, vízi növényekkel átszőtt és áttört horgonymotívum látható. Bőrhüvelyének mindkét végét sárgaréz veretek borítják, amelyeken tengerészeti jelvények láthatók. Középső sárgaréz veretén szabadon mozgó függesztőkarikát helyeztek el.
Revolverrel összeépített szablya [298] 1880 táján
Németország, H: 1025 mm, psz.: 28 mm
Ez a fegyver a lovassági szablya és a forgótáras, ütőszeges pisztoly házasságából született. Az enyhe ívű szablyapenge mindkét oldalán mély vércsatorna húzódik. Fából metszett markolatát rájabőrrel borították, sodrott vashuzallal erősítették. Markolatgombjának kiképzése oroszlánfejet idéz. Markolatkengyelét gravírozott ornamentális díszítmények, valamint egy toliforgós középkori sisak reliefje díszíti, felül pedig hasítékkal rendelkezik
236
■
a csuklószíj felkötéséhez. Az egyenes vonalvezetésű keresztvas alatt hatlövetű revolvert szereltek rá, melynek jelzése C. BARTELS WIESBADEN.
Gárdatiszti szablya [299] 1880 táján
Németország, H: 1010 mm, psz.: 30 mm
A szablya pengéje enyhe ívet rajzol. Alsó részén a pengeháta gerincbe fut, mely a penge középvonalában kialakított hegyben végződik. Mindkét pengelapot gazdag, maratott növényi és harci jelképek díszítik. Tere oldalának felirata: EISENHAUER, míg kvart oldalában a gyártó nevét - EWALD CLEFF SOTINGEN - olvashatjuk. Széles markolatkengyele növényi ornamentikával, valamint egy középkori, toliforgós sisak reliefjével díszített. A keresztvas alatt négyszögletű lapocskát találunk, amelyen a gárda csillaga látható egy sas társaságában, a körben elhelyezett SUUM CUIQUE felirat keretezésében.
Vadásztőr [300] 1880 táján
Közép-Európa, H: 725 mm, psz.: 30 mm
Amikor a hajtóvadászatok időszaka lejárt, a vadászok tőre is elvesztette eredeti, gyakorlati feladatkörét, s ettől kezdve máig a vadászfoglalkozás védjegye, cégére, jelvénye. Az itt bemutatott pompás tőr a XIX. század dereka utáni időszakból való, és azt igazolja, milyen nagyfokú figyelemmel adóztak vállvetve a kézműves módszerrel végzett anyagformálásnak és az elegáns dekorációnak, amely ezt a fegyvert jelképként napjainkig tovább éltette. Értékes, hímzett övével, valamint annak kézművesmunkával kialakított, domborított vadászjeleneteivel és díszes sárgaréz vereteivel együtt maradhatott meg. Fából metszett hüvelyét fekete bársonnyal vonták be, három helyen pedig növényi ornamentikával díszített hármas, sárgaréz veretet visel. Szaruból készült héjas markolata vadkanfejet utánoz díszítésével.
A N ém et Lovagrend kardja [302]
Németország, H: 949 mm, psz.: 26 mm
Ennek a kardnak egyenes, kétélű pengéje van, melynek lapított hatszög a metszete. A penge hegye annak középvonalában helyezkedik el. Rájabőrrel vonták be markolatát, melynek belső oldalára került a rend jele, a fekete, de fehéren keretezett, zománcozott latin kereszt. Keresztvasának végei enyhén a pengehegy irányába hajlanak. Sokszög alaprajzú markolatgombját az annak közepébe applikált kisebb gomb zárja le,
238
1880 táján
Pengemetszet
melybe a rend jelét vésték bele. Fekete bőrből készített hüvelyének mindkét végén lemezes verete van, közülük a felsőről akasztókengyel lóg le. A fegyveren nincs csiszárbélyeg.
239
302
Tiszti kard [302]
V?;
2880 iáján
Románia, H: 865 mm, psz.: 20 mm
Ennek a kardnak kétélű, mindkét pengefertályán bemart díszítéssel ellátott pengéje van. Kvart oldalán növényi ornamentikába ágyazva a román királyi család címerét látni az alábbi jelmondat kíséretében: NIHIL SINE DEO. A fegyveren a kosár alatt a gyártó nevét - CARL EICKHORN SOLINGEN - olvashatjuk.
A belső pengelapon növényi ornamentika váltakozik trófeákkal. Ébenfából készített markolatát rézsodronnyal erősítették meg. Sárgarézből vert markolatkengyele alsó részén aszimmetrikus, tere oldali kosárlemezbe hajlik, jóllehet reliefes technikával, ugyancsak a Román Királyság címerét hordozza. A kvart oldali kosárlemez átfordítható.
Pengemetszet a gyártó jelével
Lovassági altiszti pallos [303] 1867. évi modell
Svájc, H: 960 mm, psz.: 23 mm
Az itt bemutatott pallosnak egyenes, egyélű pengét kovácsoltak, melynek mindkét oldalán ikervércsatorna fut. A penge belső lapján, a kosár alatt található felirata: WAFFEN-
240
Pengemetszet a gyártó jelével
FABRIK NEUHAUSEN. Rájabőrrel vonták be fából metszett markolatát, majd sodrott vashuzallal erősítették meg. Vasból készült, széles markolatkengyelén kívül a svájci címert viseli. A fegyvernek vörös-ezüstös mintázatú bojtja van. Teljesen fémből vert hüvelye gyűrűt visel, melyen fixált és mozgatható akasztógyűrűk vannak.
Tűzoltókard [304]
' V
1880 táján
Németország, H: 720 mm, psz.: 33 mm
Az itt bemutatott kardnak egyenes, egyélű, alul fokélre köszörült pengéje van, pengeháta fűrészes. Sárgarézből készített markolatkengyele egyszerű, vonalas díszítésű, a hengeres mellékkengyel, amely lefelé hajló, alsó karba fordul át. Ébenfából metszett markolatát sokszögű, egyszerű növényi ornamentikával díszített sárgaréz markolatgomb zárja le.
Fából készült hüvelyének mindkét végét sárgaréz veretek erősítik, melyeket domborított növényi ornamentika, valamint tűzoltósági jelvények, jelképek díszítenek. Középső veretén fix akasztógyűrű látható.
Lovassági kard [305] 1880 táján
Historizáló utánzat, H: 1025 mm, psz.: 36 mm
A XIX. század az antik darabok, az antikvitás utáni kutatási vágy évszázada, amelyben a régiséget mint dicsőséges időszakok fontos történelmi manifesztumait szemlélték, kezel-
243
ték. Ez az időszak, amikor egy sereg hamisító által készített, piacra dobott másolat kering közkézen. E fegyver eredeti, minden bizonnyal a XVII. második felében kovácsolt pengéjét csak jóval később „házasították össze" egy minőségében vele összeillő markolattal.
Gyakorlótőr v. florett [306] 1880 táján
H: 1070 mm, psz.: 12 mm
A gyakorlótőr a XVII. század elején alakult ki, létrehozásának célja pedig olyan gyakorlófegyver megalkotása volt, amely segíthetett túlélni azt a töméntelen tőrkarddal, spádéval megkísértett párbajt. Idegen eredetű elnevezését a fegyver kosarának markolatkengyeléről vette, amely virágra - franciául fleur - emlékeztető alakú. Ez a megnevezés 1630-ban bukkan föl először, ekkor tervezték ugyanis ezt a fegyvert a vívóiskolákba, méghozzá a korszakban oly divatos tőrkard szerkesztési elveinek maximális figyelembe vételével.
Az itt bemutatott „itáliai" florett-típust manapság is ismerjük a vívótermek párbajtőrének képében, szúrófegyver gyanánt. Jellegzetesen rugalmas, karcsú pengéje van, melynek négyrétű az éle, s melynek lapított kézvédőkosara, tőrkosara az egyenes keresztvas alatt helyezkedik el.
244
Könnyűlovassági pallos [308] 1882. évi modell
308
Franciaország, H: 1020 mm, psz.: 29 mm
Az itt bemutatott pallosnak egyenes, egyélű, kétoldalt mélyen bemetszett vércsatornája van. Széles pengehátán viseli a gravírozott feliratot: Mre d'Armes de Chat4 Février 1883=Cavne Légere Mle 1882. Sárgaréz kosarát a markolatkengyel, valamint két, íjra emlékeztető alakú mellékkengyel alkotja. A kosárban a 7187-es szám látható beütött formában. Fából metszett markolatát bőrrel borították, majd sodrott sárgaréz huzallal erősítették meg.
Teljes egészében fémből vert hüvelye karikát visel, melyen szabadon mozgó akasztógyűrűt helyeztek el.
Ez a modell az 1885. esztendővel kezdődően a huszáregységek felszereléséhez is hozzátartozott.
Gyalogsági tiszti kard [307] 1882. évi modell
Franciaország, H: 960 mm, psz.: 24 mm
E tőrkardnak egyenes, kétélű pengéje, középvonalában elhelyezett hegye és kétoldali vércsatornája van. Felső pengehányadába ütötték feliratát: Manufacture Française Armes et Cycles de St. Etienne. „ , ,J , Pengemetszet a vercsatornavalFabol metszett markolata sodrott rezhuzal segítségévéi erősített. Inkább szablyához illő kosara ötelőre hajló vas mellékkengyel alkotta szerkezet. Kosara felső részén található a csuklószíj hasítéka. Teljesen fémből vert hüvelyének koptatóvasa és két fémgyűrűje van, melyekre mozgatható akasztógyűrűt szereltek.
245
Pengemetszet és mesterjegy
309
Gyalogsági tiszti kard [309] 1889. évi modell
Poroszország, H: 940 mm, psz.: 25 mm
Az itt bemutatott kard egyenes, egyélű pengével szerelt, melynek kétoldali, középen futó vércsatornája van. Pengéje felső harmadában egy királyfejet és a WY&C benyomott feliratot látni. A markolat külső oldalán a W RII sárgaréz monogramot fedezhetjük föl, amelyII. Vilmos porosz király és német császárra utal. Metszett markolatgombja császári koronát mintáz. Kosarát egyetlen mellékkengyel építi, mely egy relieffel díszített kosárlemezbe hajlik, melynek belsejében bőrrel bélelt nagyujjakasztó-gyűrű rejtőzik.
246
310
Vasúti tiszti tőrkard [310] 1890 táján
Ausztria, H: 960 mm, psz.: 19 mm
Az itt bemutatott, tőrkardra emlékeztető kardnak egyenes, nikkellel futtatott, egyélű pengéje van, melyet kétoldali vércsatorna kísér. Spirálisan kannelúrás sárgaréz markolatának hegyén gömbnyi markolatgomb pompázik, melynek egyszerű, vonalas díszítménye van. A markolatkengyel felső vége volútásan díszített. Kurta, egyenes keresztvasáról indul ki a külső kosár lemez, melynek mintázata a szárnyas kerék a korona árnyékában. Vasból vert, fekete bőrrel bevont hüvelye mindkét végén aranyozott, vasutas motívumokkal díszített, reliefszerű, cizellált sárgaréz veretet visel.
247
Haditengerészeti tiszti kard [311] 1890 táján
Ausztria, H: 7300 mm, psz.: 20 mm
Az itt bemutatott egyenes vonalú, egyélű penge keresztvasa alatt viseli beleütött csiszárbélyegét: L. ZEITLER WIEN. Fából készített markolatát függőlegesen kannelúrás gyöngyházborítás cicomázza, melyen felül, mintegy markolatgomb gyanánt, oroszlánfej látható, melynek szájából indul ki a hattyúfejben kezdődő markolatkengyel íve. Tere oldalának kosárlemeze FJI monogramot visel, mely domborított jellegű, s amelyet egy korona „tetőz" (I. Ferenc József koronája). Fekete bőrrel borították vasból vert hüvelyét, mely mindkét végén sárgaréz verettel díszített, horgony és hajókötél látható.
Tüzérkard [312] 1892. évi modell
Bajorország, H: 550 mm, psz.: 32 mm
A bajor tüzérek az 1884/1889. évben náluk rendszeresített szuronyt megelőzően semmiféle oldalfegyvert nem viseltek előírt fölszerelés gyanánt annak érdekében, hogy azt fölszerelhessék lőfegyverükre.Az 1879. évi pisztolytípus mellett azonban felszerelésük részét képezte az itt bemutatott, immár klasszikusnak számító 1892. évi utászkardtípus. Ennek enyhén ívelt, kétélű pengéje kétoldali, annak közepén végigvonuló vércsatornával rendelkezik.
Bordázott sárgaréz alapanyagú markolatának hegyén sajátos oroszlánfej trónol. Egyenes keresztvasán olvasható a felirat:5.A.E. 1.21., ami annyit tesz, hogy esetünkben az 5. bajor táboritüzér ezred 21. sorszámú fegyveréről van szó.
Az 1892. július 2-án és 8-án kelt rendelettel ez az utászkard vált a tartalékos egységek és a népfölke- lők felszerelésének részévé.
312
A SZAKKIFEJEZÉSEK MAGYARÁZATA
alabárd - szúró- és vágófegyver, melynek fejszére emlékeztető alakú pengéje, a nyél folytatásában elhelyezkedő döfőhegye, továbbá egy hátrafelé mutató kampója van. Fegyveres összecsapásokban a XIII. és a XVII. század közötti időszakban volt általános a használata.
bajonett - szuronyos puskával használt oldalfegyver.
balkezestőr - amely tőrkard, illetve a tőrkard bal kézben tartott kiegészítő fegyvere. Használatát az olasz vívóiskola honosította meg, célja pedig az ellenfél tőrkardjának döfését, vágását segítségével kivédeni, hárítani. Olyan típusokat is ismerünk, amelyek egyik éle mélyen fogazott. Ezek célja az ellenfél pengéjének eltörése. Bonyolultabb változatban pedig egy rugós szerkezet kioldásával hármasfogazatú „villává" alakítható.
briquet - a francia gyalogság által használt szablya neve a királyság és az első császárság időszakában (az AN IX és AN XI minták).
bulawa - gömbfejű (nem leveles) buzogány, melyet a kelet-európai, valamint az ázsiai népek használtak. Nem csupán harci eszköz volt, hanem - főleg Lengyel- és Oroszországban, valamint Ukrajnában - az elöljárók, parancsnokok, tisztségviselők (ünnepi) rangjelző kelléke is.
buzogány - kurta nyelű ütőfegyver, melynek feje vasból, acélból vagy akár bronzból is készülhet. A középkorban ezt a fegyvert a mezítlábas nép éppúgy használta, akár a lovagok. A késői középkorban azonban már kizárólag a lovasok használták.
cinquedea - széles, föltehetően Velencéből származó tőr, amelynek pengéje egyenlő szárú háromszög alakú. A XVI-XVII. században használatos ilyen fegyverek rendszerint gazdagon díszítettek.
claymore - hosszú pengéjű skót pallos, kétkezeskard, a pengevégen visszahajló keresztvassal. Ezt a fegyvert a XV-XVII. században a skót felföld lakói, valamint az Írországban harcoló skót zsoldosok használták.
dárda v. lándzsa - a lándzsára emlékeztető, annál többnyire mégis kurtább és köny-
nyebb szúrófegyver, melyet hajítófegyverként is használhattak.
díszkard - oldalfegyver, amely a XVII. század folyamán fejlődött ki a nemesi tőrkardból, melynek végeredményeként a penge rövi- debb lett, a markolat pedig egyszerűsödött. A XVIII. századtól kezdve pedig már párbajra sem használták, inkább az udvari viselet elmaradhatatlan, díszítő szerepet betöltő oldalfegyverévé „silányult".
Faschinenmesser - utászkard (rőzsevágó kés). Kurta, egyenes, rendszerint egyélű, enyhén ívelt pengéjű oldalfegyver. Ezt a fegyvert számos gyalogságnál vezették be munkaeszköz gyanánt, amelynek segítségével földhányások erősítéséhez - többek között pl. rőzsefonadékhoz - szükséges nyersanyaghoz juthattak a katonák.
florett - gyakorlótőr/vívótőr. Sportolási célra, gyakorláshoz kifejlesztett vívótőr. Négy- élű penge, kisméretű kosárral. A florett aXVII. század elején jelent meg gyakorló- eszköz gyanánt, a tőrkardvívás tanításában.
fok - a penge azon oldala melyre nem köszörülnek élet.
fokéi - rendszerint a szablya fokának alsó harmada, melyet élre köszörülnek.
harci csákány v. fokos - többnyire kurta nyelű ütőfegyver, melynek nyelére vasból vagy ólomból készült fej került, amely a nyél egyenes meghosszabbításaként heggyel is rendelkezhetett.
harci cséphadaró - amely a mezei gazdaságban használatos cséphadaró olyatén alakban történt „fölvértezésével" válhatott fegyverré, hogy annak hadaróját mindenféle vasból készített, sodrott anyaggal borították, melyre keresztben szeggel, vastövisekkel kivert abroncsokat erősítettek.
hárítóvas - (jobb oldali), a szúró- és vágófegyverek pengenyakának jobb felső oldalán elhelyezett markolatkiegészítő elem. Az oldalfegyverek fejlődésének egész története során a keresztvasak feladata a harcos fegyvert tartó kezének megóvása.
hóhérpallos - amely a szó szorosan vett értelmében nem is fegyver, hanem valójában olyan munkaeszköz, amelynek formája a halálraítélt lefejezésére specializálódott. Egyenes, kétélű pengéje mintegy 80 cm
250
hosszúságú, átlag 5 cm széles. A penge hegyét lekerekítik, olykor még három, úgynevezett vérlyukkal is áttörték azt annak érdekében, hogy eme „tisztátalan" eszköz tisztességes harcban történő' alkalmazását megakadályozzák. Markolata jellegzetesen hosszú, ilyenformán azt a hóhér mindkét kezével megragadhatja.
hüvely - valamely szúró- és vágófegyver fából, fémből vagy bőrből készített védőtokja. A korábbi katonai, valamint elsősorban a polgári fegyvereknek pompásan díszített, többféle anyagból vert hüvelye volt.
kámzsa - különböző szúró- és vágófegyverek markolatának többnyire díszített lezárása. Alakja és díszítménye a szóban forgó fegyver jellegéhez igazodik.
karabéla - enyhén ívelt pengéjű, S alakú, melynek nincs markolatkengyele. Markolatának formája sasfejet idéz, keresztvasának mindkét vége többnyire enyhén lefelé hajlik. Ez a fegyver Keiet-Európa országaiban bukkan föl. Kivált Lengyelországban örvendett nagy népszerűségnek, ahol a XIX. században az ünneplős nemzeti viselet elmaradhatatlan részének számított.
kard - olyan kétélű, egyenes pengéjű szúró- és vágófegyver, melynek keresztes markolata van.
kés - fogantyúra szerelt, kurta szúrófegyver, ugyanakkor az emberiség egyik legősibb szerszáma, munkaeszköze, amely pengéből és nyélből áll. A kés pengéje kivételesen volt csupán kétélű. Ellentétben a szúrófegyverként használt tőrrel, a kést elsősorban szeletelésre, adagok porciózására használták.
kétkezeskard, „Bidenhánder" - egyenes, kétélű, 150-180 cm hosszú élű pengével ellátott pallos, amely a XV-XVI. századi talpasok - gyalogság - szinte egyedüli harci fegyverének számított. Két kézzel kellett tartam, hosszú markolatának közepén pedig többnyire még egy dudor is látható, amely a két markot elválasztotta egymástól. A kezek védelméről a keresztvas gondoskodott. Ezt a fegyvert a svájci és a német gyalogság használta, és a vállán hurcolva vitte.
koptató - a hüvely végének fémlemezes erősítése, verete.
korseke - a XV-XVII. század folyamán Itáliában és Franciaországban használatos döfőfegyver volt. Az előrenyúló, elágazó, éles szúróhegy mellett két hegyes oldalággal is rendelkezett, amelyek a köpű fölött
ágaznak el - leginkább a szigonyra emlékeztet - , amelyek a szúróhegyhez viszonyított hegyesszögben állnak vagy hajlítottak, és többféle formát mutathatnak.
kosárlemez - (hárítólemez) a tőrkard kosara alatt elhelyezett, gyakran áttört lemez, amelynek az a feladata, hogy elhárítsa az ellenfélnek a penge mentén alkalmazott szúrását a kézfejről.
köpű - üreges, többnyire hengeres fémhüvely, ennek segítségével erősítették a nyél végére a döfőfegyverek pengéjét.
kúza - 'couse' alakban is előfordul, egyélű döfő- és vágófegyver, mely formájában a kaszára emlékeztet. A XIII. század folyamán elsősorban Itáliában, Franciaországban és Burgundiában használták. A XVI-XVIII. század időszakában már nem fegyver többé, hanem a fejedelmi udvarokban szolgáló csatlósok, darabontok jelvénye, ahogyan a velencei dózse testőreié is.
lándzsa - hosszú nyelű döfőfegyver, melynek levélre emlékeztető alakú pengéjét képűvel erősítették a nyélre.
macskajancsi - a „verekedő". A XV. és a XVI. század folyamán a zsoldosok és a svájci gárdisták által használt, felszerelést kiegészítő kurta kard. Széles, egyenes, kétélű pengéjének tömör, erős markolata van. E fegyver sajátosan jellegzetes része a két elfektetett S betűt utánzó ívű keresztvas.
markolat - a markolatgombból, a fogantyúból, a keresztvasból, olykor pedig még a kosárból áll.
markolatgomb - amely nem más, mint a fegyver markolatvégét lezáró, edzett anyagból készült alkatrésze. Menettel vagy csappal csatlakozik a markolattüskébe. Feladata, hogy a fegyver súlypontját egyensúlyban tartsa, valamint hogy erős, biztos fegyverfogást tegyen lehetővé.
markolatkengyel - amely a markolatgombtól a fogantyút megkerülve a keresztvasig, olykor a kosárig ível.
(markolat)kosár - amely vasból készült lapoknak, rudaknak, „indáknak" a markolat és keresztvas között elhelyezett, olykor bokros szövevénye, amely a kéz védelmét szolgálja. Ismeretesek azonban fémlemezből készített kosarak is, amelyek féldomborműre emlékeztető módon díszítettek.
markolattüske - a penge felső nyúlványa, amely a markolaton keresztül a markolatgombban végződik
251
misericordia - olasz eredetű, vékony és kemény - nem rugalmas - pengéjű tőr. A fegyver elnevezésének minden valószínűség szerint az a helyes levezetése, hogy segítségével a legyőzött ellenfelet vértjének lemezei közé vagy a sisakrostély nyílásaiba irányított „kegyelemdöféssel" ölték meg (misericordia = irgalmasság, könyö- rületesség).
nyél - a hosszú szúró- és vágófegyverek - lándzsa, csatabárd, kelevéz - általában fából készített fogantyúja.
oldalfegyver - lásd bajonett.pallos - hosszú, egyélű, egyenes pengéjű ol
dalfegyver, szablyamarkolattal. Ez a fegyver eredetileg a Monarchia császári hadseregében szolgáló horvát egységek felszerelésének elmaradhatatlan fegyvere volt, s onnan került a legkülönbözőbb európai országok nehézlovasságának fölszerelésébe.
páncélszúró - kard, a szúrókard továbbfejlesztett változata, melynek pengéjére a kifejezetten hosszú, háromszög vagy rombusz keresztmetszet és a rendkívül hegyes pengevég jellemző. A páncélszúró hegyének át kellett döfnie az ellenség páncélingét. Elsősorban Lengyelországban, Magyarországon és Törökországban használták.
partizán - olyan szúrófegyver, melynek viszonylag hosszú, szimmetrikus, nyelv alakú, hegyben végződő pengéje van. A szimmetrikus penge két oldala a fegyver nyakánál viszonylag széles, és a legkülönbözőbb alakú lehet. A partizánt a XVI-tól a XVIII. század közepéig használták, s amikor már réges-rég elvesztette korábbi, harci kézifegyverként szerzett népszerűségét, az Ovilág számos udvarházában szolgált tovább mint a testőrség fölszerelésének elmaradhatatlan része.
penge - a szúró- és vágófegyverek alapvető, egyben legfontosabb, a szúrást, illetve a vágást „kivitelező" része. A penge készítésének módja, minősége a csiszár (azaz a kardkovács) mesterségbeli tudásának szintjéről árulkodik.
pengeél - a szúró- és vágófegyverek pengéjének köszörült-edzett szegélyrésze.
pika - a lándzsára emlékeztető szúrófegyver, amelyet számos hadsereg felszerelésében találhatunk meg a XV. századtól kezdődően. Gyakorlatilag az egész kontinensen elterjedt, s még a XVII. század folyamán is közkedvelt volt. A pikások kezén ez a
fegyver azt a feladatot töltötte be, hogy a lovasság rohamai ellen a gyalogság négyszögének közepén álló muskétásokat (lövészeket) oltalmazza.
portepee - (kardbojt) a tiszti oldalfegyverek markolatkosarára hurkolt szövetből, bőrből készített díszbojt.
rikasszó v. vakpenge - így nevezik a közvetlenül a keresztvas alatti néhány centiméternyi pengeszakaszt, amelynek azért nincs éle, nehogy a fegyver viselője megsérthesse a mutatóujját, amelyet annak érdekében helyez a penge rikasszójára, hogy pontos szúrást alkalmazhasson. A csiszárok általában éppen a rikasszón helyezték el mesterjegyüket vagy egyéb feliratot.
runka - olasz eredetű szálfegyver, a XV. és a XVI. században örvendett nagy népszerűségnek. Hosszú nyélre szereit, egyenes, éles döfőpenge, melynek mindkét oldalt sarlóra emlékeztető mellékpengéje van.
saru - a hosszú nyelű szúrófegyverek alsó nyélvégi vasalása.
schiavona - egyenes pengéjű, kétélű kard. Ez a fegyverfajta eredetileg a velencei dózse személyi testőrségéé volt. A fegyver legjellegzetesebb részét az egymást keresztező, át- meg áttörő kovácsolt vas szalagokból készült markolatkosár alkotja. A többnyire sárgaréz markolat végének macskafejre emlékeztető alakja van. Használatát a XV. századtól kezdve a XVIII. század első feléig követhetjük nyomon.
spádé - karcsú, kétélű, a tőrkardéra emlékeztető pengéjű szúró- és vágófegyver. A tőrkardtól a spádét a már emlegetett, amazénál keskenyebb, filigránabb penge, valamint összességében könnyebb súlya különbözteti meg. A nemesi származásúak személyes fegyvertárának darabja volt, amelyet előszeretettel alkalmaztak a bajvívásban. A tőrkard Spanyolországból származik, ahonnét Itália közvetítésével terjedt el Európa-szerte, s mitagadás, az öreg kontinensen igen nagy népszerűségnek örvendett.
spetum - a XVI. század során használt döfőfegyver. Hosszú, keskeny pengéjének tövéből egy oldalági penge is meredezett.
sponton - alakjában a partizánból levezethető szálfegyver. A partizántól kisebb méretében különbözik.
stílett - rövid, keskeny és tűhegyes, háromszög vagy négyszög keresztmetszetű pen
252
gével ellátott fegyver amely a XVII. századtól kezdődően a tüzérség kisegítő fegyvertárához tartozott. Itt ugyanis a pengére olyan mértékrendszert gravíroztak, amellyel mérni tudták a tűzfegyverek kaliberét, ám olyan darabokat is ismerünk, amelyekre a megfelelő mennyiségű felhasználandó puskapormennyiségek táblázata is rákerült.
szablya - egyélű, ívesen hajló pengéjű vágó- és szúrófegyver. Európát ez a fegyver keletről hódította meg. Még manapság is egy sereg állam parádés egységeinek és gárdistáinak használatában megtalálhatjuk a szablyát.
szurony - Támadófegyver, amelyet a puskacsőre tűznek föl. Először feltehetően Észak-Spanyolországban, 1570-80 táján használták. A csapos bajonettnek fából készült nyele volt, amelyet közvetlenül a puskacsőbe kellett dugni, míg a hüvelyes bajonettet egy, a csőre szerelt, vasból készített perselyre, hüvelyre csúsztattak rá. A szuronykés pedig a kés nyelére emlékeztető, fogantyúval ellátott fegyver.
torokpalást - a hüvely felső élének lemezes megerősítése.
tőr - rövid szúrófegyver, melynek kialakulása oly korai időre tehető, hogy még őskori, kőből készített változatait is ismerjük. Fejlődése napjainkig tart. Az általánosan alkalmazott, harci fegyverként használt tőr mellett pompásan díszített darabokat is készítettek kifejezetten polgári, illetve magáncélokra, de ismeretes a tőr vadász- fegyver képében is.
tőrkard - amely szúrófegyverként a vágókard késői típusaiból fejlődött ki. A tőrkard pengéje hosszú és vékony, kosarát pedig kovácsolt vasból vert „szalagokból" vagy mellékkengyelekből készítették, melynek feladata a kézfej védelme volt. A polgári
használatú tőrkard mellett - amelyből egyébiránt a még könnyebb rövidkardot (rapír) kifejlesztették, - e fegyver harcban használatos változatának fejlesztése is megindult.
ujjkarika - hüvelykkarikának is nevezték, lévén ezen átdugván ujját, a fegyver viselője pontosabban használhatta azt.
uszálylemez - a hüvely végének fémlemezes erősítése, verete.
vadászkard - a vadászkard hosszú, keskeny, alsó végén kiszélesedő pengével kovácsolt kard. Keresztvasának feladata annak megakadályozása volt, hogy a penge túlságosan mélyre hatoljon az állat testébe. Nyugat-Európában használtak ilyesfajta vadászkardot a lóhátról folytatott vaddisznóvadászathoz, a XV. század végén.
vadászkés - a lándzsa egy fajtája, amelyet minden bizonnyal vaddisznó és egyéb állatfajok vadászatára használtak. Vastag nyélre erősítették annak széles pengéjét, amelyen keresztvas akadályozta, hogy a penge túl mélyre szaladjon az állat testébe, ráadásul ilyenformán a vadász nyéltávolságra tarthatta magától a vadat.
vadászkés - amellyel az elejtett vad torkát volt szokás elmetszeni. Többnyire a szarvasva- dászat felszerelésének elmaradhatatlan része volt.
vadásztőr - melynek hosszú, erős hegye, egyenes vagy igen enyhén ívelt pengéje van. E fegyver fénykorát a XVII., még inkább a XVIII. század folyamán élte. Markolata mindössze egyetlen markolatkengyellel vagy keresztvassal határolódik el a pengétől. A vadásztőr hüvelye olykor több mellékhüvelyt rejtett, amelyekben nyúzókés, darabolókés, evőeszköz kapott helyet. A vadásztőrök többsége pompásan díszített, és köznapibb kifejezéssel egyszerűen csak vadászkésnek is nevezik.
253
IRODALOM
Csillag Ferenc: Kardok történelmünkben. Budapest, 1971.Fegyvertípusok enciklopédiája. Atheneum Kiadó, Budapest, 1999.Kalmár János: A magyar kard művészete. Budapest, 1938.Kalmár János: II. Ulászló pápai díszkardja 1509-ből. Budapest, 1958.Kalmár János: Régi magyar fegyverek. Natura Kiadó, Budapest, 1971.Kalmár János: Zrínyi fegyverek. Pécs, 1965.Kedves Gyula: A szabadságharc hadserege. Sygnatura, Budapest, 1992.Kemény Lajos: Hegyestőr, fringia, tótországi szablya. Archeológiái Értesítő, VII. 1887. Lugosi József-Temesváry Ferenc: Kardok. Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1988. Lugosi József: Szuronyok Magyarországon a 18. századtól napjainkig. Budapest, 1981. Nagy Géza: Magyar kardok. Archeológiái Értesítő, XVIII. 1898.Nagy László: Magyar fegyverek. Temesvár, 1911.Stephen Bull: Évszázadok fegyverei. Corvina, Budapest, 1993.Szendrei János: Magyar Hadtörténelmi Emlékek az ezredéves országos kiállításon.
Franklin Társulat, Budapest, 1896.Temesváry Ferenc: Fegyverkincsek - Díszfegyverek. Corvina, Budapest, 1982. Temesváry Ferenc: Vadászfegyverek. Budapest, 1992.Tokaji Zsolt: A régi Kína fegyverei. Zrínyi - Terebess, Budapest, 1997.Zarnóczki Attila: Mátyás király katonái. Libra, Budapest, 1992.
MUTATÓ
A dőlt írással szedett számok az ábrákra, a normál írásmóddal szedettek a vonatkozó szöveg lapszámára utalnak.
alabárd 11,15, 21/6, 55-56/53, 65/64, 65/65, 65-66/66, 66/67, 110/130, 250
balkezestőr 62/60, 79/84, 85, 86/95, 98/112, 100/114,115,101/116, 117,113/134,135
bárd 137/168,169botba rejtett párbajtőr 78/83, 85/94,191/235,
213/265bulawa (tollas buzogány) 55, 63/62, 88/98,
99, 250
cinqueda 22/8, 9, 27/15, 28/16, 250 csapos szurony 140/173, 140-141/174,
142/177(vadászathoz) 139/172
csatabárd 156/193a cseh nemesi rendek kardja 198/244, 245
darabontalabárd 96/109 darabontkés 67/68, 88-89/100 darabont pallosalabárd 96-97/110 díszalabárd 80-81/87, 81/88 díszbuzogány 90-91 ¡103, 104 díszes kés 142/178díszkard 15, 174-175/217, 218,182/227,
204/252
254
dzsida 181/226
emberfogó villa 102 /119
falchion 34/24, 25
gyakorlótőr v. florett 244/306, 250
harci buzogány 13, 32/22, 39/31, 39/32, 43/36, 54/50, 54-55/51, 62/61, 253
harci csákány, vagy fokos 12, 36/28, 37/29, 38/30, 43/36, 47/40, 253
harci cséphadaró 22/17 hóhérpallos 103/220,121,147/183,
243-244/305, 252
karabéla 128-129/255, 256 kard 7 ,10 ,12 , 24/20, 57/55, 69/72, 74/78,
220-221/278, 238-239/302, 253 kétkezeskard 48-49/42, 42, 56/54 kétkezes szertartáskard 26-27/23, 24,
51-52/46,59/57, 253 kettős alabárd 55 / 52 kilics 143,144 kúp kosaras tőrkard 90/102
kúpkosaras spádé 85/93, 95/108, 106-107/226, 108/227, 111/232, 130/256
lándzsa 15,19/3, 251lovagkard 58/56, 68/ 70, 68-69 / 72, 82/89,82-83/90, 243-244/305
„macskajancsi" vagy marakodó 29/18, 251 malchus 36/26, 27 a Máltai Lovagrend kardja 230/292 másfél kezes kard 20/4, 5, 40-41/33,
42-43/35, 69/72 misericordia 109/229,251 a morva nemesi rendek kardja 198-199/246,
247
naptárkard 73/77,130/258-260
olasz alabárd vagy „gebemetsző" 22/7 összecsukható vadászkés 134/265
pallos 93/206 badeni pallos 180/224 belga pallos 219/276, 277 dán pallos 162/202 francia pallos 245/308 orosz pallos 169/220 osztrák pallos 155/292, 169/222,
170-171/222, 197/243, 206/256 porosz pallos 157/295 svájci pallos 240-241/303 szász pallos 156/194, 221/279
pallosalabárd 44/37, 49/43, 50/44 palloskard 125/249 partizán 30/29, 64/63, 252 páncélszúró 25 / 22,12,252 pápai kard 50-51/45párbajtőr 7, 8, 11, 12, 16, 17,18, 52/47, 71/74,
72-73/76, 75/1, 75/79, 92/105,106/225, 111/232,125-126/250, 144/280,149/286, 158/296,164/206,162/207,167/208, 208/260, 250
párbaj tőr (francia) 98-100/228 párbajtőr (német) 83/92, 84/92, 94/207,
97/222 109/228, 164/205,180-181/225 párbajtőr (osztrák) 158/296, 200/248, 249,
212/264, 230/292, 247/320 pika 15,29,252
gránátos tiszti pika 167/209
runka 89/202,252
samsír 143schiavona 72/75, 116-119/238-242, 253 soéta 41/34, 253spádé 11, 60/58, 71/73, 76/80, 77/81, 82,
104-105/224, 252 stílett vagy tőr 123/247, 126/252, 126/252,
133/263, 264, 253 szablya 7, 12,15, 116,122-123/246,161/200,
210/262, 210/262, 263, 252 angol szablya 207/258, 208/259 belga szablya 219/276, 277 díszszablya 210/262, 210/262, 263
francia szablya 186,188/232,197/242, 236/297
holland szablya 224/282 lengyel szablya 128/254, 185/230, 232 magyar szablya 143-144/279,172/224,
173-174/225,178-179/223 német szablya 236-237/298, 237-238/299 olasz szablya 225/284 orosz szablya 202-203/250, 252, 205/255 osztrák szablya 155/292, 206-207/257,
215/270, 217/273, 226/285, 227/286, 227-228/287, 228/288, 229/289, 234-235/296
porosz szablya 194-195/239 portugál szablya 195/240 szász szablya 162-163/202, 188-189/233
szablyaalabárd 110/230 szarvasgyilok 138/270, 146-147/282 szarvasgyilok 4, 127-128/253, 151/287, 288 széles pengéjű skót kard 171/223,
190-191/234 szertartáskard 31/22, 51-52/46, 59/57,
104/222, 223, 132/262, 162 szurony v. oldalfegyver 7, 167,187, 250
tengerészeti rövid kard 230/290 tiszti sponton 122/245, 163/203, 163/204 tiszti párbajtőr 174/226,183/228, 192/236,
194/238, 204/253, 240/302, 245/307, 246/309, 249/322
tisztviselői kard 192-193/237, 200/248, 249, 212/264, 247/320
tőr 12,18/2, 52-53/47, 48, 53/49, 60-61/59, 71/74, 78/83, 85/94, 86/96, 86-87/97, 102/228, 113/236
tüzérpartizán 67/69, 80/86, 139/272 tüzérségi stílett (tőr) 141/275, 276
utászkard 7, 250 bajor utászkard 218/274, 249/322 francia utászkard 196/242 német utászkard 242/304 orosz utászkard 205/254, 214/268, 269 porosz utászkard 223/282, 224/283 svájci utászkard 234/294, 295 svéd utászkard 218-219/275
ünnepi kelevéz 153/2 90 ünnepi párbajtőr 174-175/227, 228, 182/227,
250ünnepi szablya 121/243, 244,184-184/229,
216 /272, 216-217/272
vadászkard 124/248, 251 vadászlándzsa 32-33/23, 44^5/38, 224,
138-139/237, 158/297 vadásztőr 134/266, 136/267, 145/282,
148-149/285,153/289,159/298,161/299, 176/229, 176-177/220, 222,178/222, 222-223/280, 238/300, 250
vadásztőr 5, 213/266, 267, 253
zsigerelőkés 47/39
A BEMUTATOTT TÁRGYAK AZ ALÁBBI GYŰJTEM ÉNYEKBŐL SZÁRM AZNAK:
Basel, Historisches Museum: 74
Bítov, állami kastély: 53,55,64, 71,77, 101, 112, 119, 133, 143-145, 149, 185,203,209, 227, 235, 246, 247, 305
Frydlant v Cechách, áll. kastély: 54, 100, 137, 163, 164, 197, 300
Konopisté, áll. kastély: 21, 23, 36-39 45, 46, 48, 50, 57, 61, 65, 79, 94, 103, 104, 107, 108, 118, 132, 147, 153, 157, 165, 167, 170, 198, 199, 219, 226
Madrid, Institutio de Valencia de Don Juan: 2
Mnichovo Hradisté, áll. kastély: III, 152, 180, 183, 184, 189, 200, 213
München, Bayrisches Nationalmuseum: 106
Prága, A Cseh Köztársaság Hadseregének Történeti Intézete: II, IV, V, 1, 3-12, 15, 17, 20, 22, 24-27, 29-31, 33-35, 40-44, 49, 51, 52, 58, 62, 66-70, 72, 73, 75, 78, 80-86, 88-93, 95, 98,99, 102,105,109,111, 113-115, 120, 121, 124-127, 129-131, 136, 138-142, 146, 148, 154-156, 158-160, 166, 172-177, 179, 181, 187, 188, 191, 192, 194-196, 201, 202, 205-208, 210-212, 214-218, 220-225, 228-234, 236-245, 248-299, 301-304, 306-312
Bées, Kunsthistorisches Museum: 18, 47
Zleby, áll. gyűjtemény: I, 13, 14, 16, 19, 28, 32, 59, 60, 63, 76, 87, 96, 97, 110, 116, 117, 122, 123, 128, 134, 135, 150, 151, 161, 162, 168, 169, 171, 178, 182, 186, 190, 193
256
Kardok, tőrök, alabárdok, szuronyok, bizony, nem egyszerűen harctéri gyilkolásra
teremtett szerszámok, hanem művészeti értékű tárgyak ezek. Ebben a
kötetben kiválogatott darabok alapján mutatjuk meg a szúró- és vágófegyverek több
évszázadnyi történetét, s a nem kevésbé pompás vadászfegyvereket is elő-elővesszük.
Részletes fényképek, ábrák tanúsítják ezeknek a fémből készített gyilkos eszközöknek a pom
páját, szerkezeti és fémes csodálatosságát.