KARDOK,'TŐRÖK, B U Z O G Á N Y O KA C S É P H A D A I I Ó T Ó L A P A R B A J T Ő I! I G

R É G I h ••

KARDOK, TOROK, B U Z O G Á N Y O KA C S , É P H A D A R Ó T Ó L A P Á R B A J T Ő R I G

Jan Sach

Ú J E X LIBRIS

Szarvasgyilok, 1730 körül

Vadásztőr hüvelydíszítésének részlete (5. oldal, átellenben)

Szöveg: Jan SachNémet szöveg: Valtr KrausFényképek: Jaroslav Guth és Martin TűmaÁbrák: Petr Moudry és Karéi Toman (3, 17, 18, 115, 116, 187, 188)Grafikai szerkesztés: Karéi Drchal Lektorálta: Michael Störmer Borítóterv: Andreas Dóm

© 1999 AVENTINUM NAKL AD ATEL STVÍ s.r.o., Prága Hungárián Translation dr. Winkler Ferenc, 1999.Minden jog fenntartva. All rights reserved.A fordítás az Illustriertes Lexikon dér Hieb- & Stichwaffen című cseh kiadás alapján készült.

Fordította: Winkler Ferenc Szakmailag ellenőrizte: Négyesi Lajos Szerkesztette: Gombos Péter A magyar szöveget gondozta: G. Szabó Sára Műszaki szerkesztő: Miklós Ildikó

ISBN 963 9031 71 2

Nyomták a Cseh Köztársaságban 2/17/03/64-01

Magyarországon kiadja az Új Ex Libris Könyvkiadó Felelős kiadó: az Új Ex Libris ügyvezetője

TARTALOM

Bevezető - A szúró- és vágófegyverek műszaki fejlődésének története 7

1. fejezet Az 1450-től 1650-ig tartó időszak 172. fejezet Az 1650-től 1790-ig tartó időszak 1153. fejezet Az 1790-től 1900-ig tartó időszak 187A szakkifejezések magyarázata 250 Szakirodalom 254Mutató 255 Fényképek jegyzéke 256

5

I. Az 1515. július 22-i, Becsben rendezett lovagi torna jelenete

6

BEVEZETŐ - A SZÚRÓ- ÉS VÁGÓFEGYVEREK MŰSZAKI FEJLŐDÉSÉNEK TÖRTÉNETE

Szúró- és vágófegyverek alatt olyan eszközöket értünk, amelyeket a tulajdonosuk izomereje segítségével működtethet a közelharcban, vadászat során vagy sportcélokra. Ezek a fegyverek a legváltozato­sabb anyagokból készülhetnek.

A szúró- és vágófegyverek tipológiai csoportosítása különféle szempontok szerint végezhető el. A vonatkozó szakirodalomban világszerte azt találjuk például, hogy csoportosítják azokat formájuk- rövid, hosszú és egyéb fegyverek - alapján, használatuk - ti. szúró-, vágó-, döfő-, ütőfegyverek stb. - szerint, társadalomban betöltött sze­repüknek - harci, polgári, vadász-, sport- vagy díszfegyverek - meg­felelően. Magától értetődik, hogy az időrendi rendszerezésről sem feledkezik meg a szakirodalom. Hogy melyik rendszerezési eljárás mellett maradjunk, azt nem is olyan egyszerű eldönteni, és többnyire a szóban forgó kiadvány tematikai, tartalmi irányultsága határozza meg a rendszerezés szempontjait. Egyértelműsége miatt gyakorta- legalábbis elméletben - az alkalmazás szerinti csoportosítás tűnik a legnyilvánvalóbbnak, hogy azután gyakorlati értelemben kiderüljön, már messze nem is olyan egyértelmű, hiszen a szóban forgó fegyve­rek túlnyomó része mindössze egyetlen cél megvalósítását teszi lehe­tővé. Ilyenformán például a kard és a szablya egyformán összekap­csolja a szúrást és a vágást; ugyanakkor pedig a tipikusan szúrásra alkalmazható bajonett vagy szurony számtalan olyan változatban is ismert, amelyek a vágást és a szúrást is kiszolgálják. A szálfegyverek többsége is egyaránt alkalmas vágásra, szúrásra-döfésre, sőt még ütő-zúzó fegyverként is használható. Ennek ellenére azok a fegy­verek lesznek e körben túlnyomó többségben, amelyek egyetlen fela­dat végrehajtására alkalmasak.

A jelen kötet szeretne az Olvasóval az európai kultúrkör szúró- és vágófegyverinek köréből egynémely típusokat megismertetni. Törté­nelmi sétánkat a XV. században kezdjük meg. Minekutána egyetlen fegyvertípust - pl. tőrkard, szablya, utászkard, szurony vagy szálfegyverek - se választottunk vezérfonalnak, önmagától kínálko­zott az egyes fegyverek bemutatásához a kronológiai sorrend, amely a laikusokat is könnyedén, egyértelműen útba igazítja. Ezért köte­tünk lapjain olyan fegyverek kerülhetnek egymás szomszédságába, amelyeket megjelenésük vagy éppen készítésük helye fűz egymás­hoz, bizonyos rendszerezési elvek szerint viszont önálló egységet al­kothatnának. Az itt sorakozó fegyvereket tehát azok pontos vagy legalábbis megközelítő datálása, időpontja szerint igazítottuk rendbe. A későbbi időszakok katonaság által használt fegyvereinek rendező elvéül pedig azt az esztendőt választottuk, amikortól hivata­losan is az egyes hadseregek felszerelésébe tartoztak.

* * *

A hidegfegyverek számítanak az emberiség legősibb fegyvereinek. A fából metszett balták, a mamutvadászok marokkövei vagy a ké­sőbbi fanyélre eszkábált kőbalta egyfelől az élelemszerzés elmarad­hatatlan eszköztárába tartozott, másfelől az ősemberhordák közötti harc eszközeivé váltak, amelyet a vadászterületek megszerzéséért folytattak.

Kard1 - markolatgomb2 - markolat

(fogantyú)3 - keresztvas4 - vércsatorna5 - pengeél6 - hegy

7

Tőrkard1 - markolatgombszegecs2 - markolatgomb3 - m arkolatkengyel4 - markolat (fogantyú)5 - keresztvas6 - külső hárítókengyel7 - ricassó vagy vakpenge8 - vércsatorna9 - pengeél

Ezt a többcélú jelleget azután a fegyverek a későbbiek folyamán is megőrizték. A fémfeldolgozás föltalálásával az emberi társadalom fejlődésének mezsgyéjén, vala­mint a tulajdonjog differenciálódása révén a háborúhoz fűződő társadalmi viszony, azon belül is az ember ember elleni szembenállás vezethetett a sajátosan specializáló­dó fegyverek, fegyvercsoportok létrejöttéhez.

A kézifegyverek fejlődésének csúcspontját a legősibb időkben minden bizonnyal a vasolvasztás és -feldolgo­zás fölfedezése és kifejlődése képviseli. Kellően kemény, erős lévén, megfelelő feldolgozás és edzés mellett ugyanakkor a szükséges mértékben rugalmassá tehető tulajdonsága okán a vas bizonyult a legalkalmasabb nyersanyagnak a legkülönbözőbb kézifegyverek, fegy­vertípusok előállításában.

A leggyakoribb oldalfegyver kezdettől fogva a kétélű egyenes kard volt, melynek viszonylag gyors fejlődése a VII. század folyamán indult meg, s rövidesen kialakult az alapformája is. Ehhez kapcsolódott egész középkori, további fejlődésmenete is. A vikingek által használt kardtípusról beszélünk, amely a VIII-X. század folya­mán gyakorlatilag az egész kontinensen - vagyis a Brit­szigetektől Oroszországig - általánosan elterjedt volt. Tipológiai értelemben számtalan változatot ismerünk. Ám valamennyire jellemző a kétélű, viszonylag széles penge, melynek közepén széles, hosszan elnyújtott vér­csatorna húzódik, hegyét pedig a fegyver középtenge­lyében képezték ki. Akad közöttük számos pompás, ke­resztvassal és markolattal készített darab is, melyeket nemesfém - ezüst-, arany-, réz- - berakással díszítettek. Az ennél is díszesebb, a viking elöljárók sírjaiban talált kardok markolatát ráadásul kovácsolt aranylemezekkel borították. Ezeket a kardokat továbbá szalagfonatokból összeálló koszorúkkal, mesebeli állatokkal és maszkok­kal díszítették. Talán az sem érdektelen, hogy akadt csi­szár - vagyis fegyverkovács - , aki már ekkoriban is csi­szárbélyeggel látta el munkáját. Skandináv leletek között olyan frank műhelyekben készített, importált kardokra bukkantak, amelyek pengéjében lágyvasba ágyazottan, csupa nagybetűvel kiverve az ULFBERHT, az INGEL- FRED vagy a BANTO nevek olvashatók. Ugyanezek a nevek mintegy kétszáz esztendővel később is fel-fel- bukkannak más kardfajtákon is, ami annak bizonyítéka, hogy ezek a műhelyek jóval az alapító mester halálát követően is hasznot kovácsoltak kivívott hírnevükből, ennek következtében pedig tovább használták a piacra bevezetett, bevált mesterjegyeket.

A középkor hajnalán a kard egyelőre a feudális földes­urak előjogának, valamint a harcosoknak a jelvénye, a jobbágyoknak tilos volt kardot kötnie. Aligha engedhet­tek volna meg maguknak egyetlen kardot is, hiszen mér­hetetlenül sokba került e fegyver. Csupán akkor kezdett a kard szélesebb körben elterjedni, amikor a társadalom­ban egy új réteg, a katonáké kezdett kikristályosodni,

II. Octavio Piccolomini d' Arragona, a Nápoly közelében lévő Amalfi hercegének (1599-1656) arcképe

9

III. Vaddisznóvadászat. A XVIII. század első fele.

akiknek bizony hivatása volt a háborúzás, a harc. A valódi, európai lovagrendek története a keresztes háborúk megindulásával fonódik egybe, amely viszont megindította a harci felszerelés fejlődését, és a lovagok legfontosabb fegyverének - a kardnak - múlhatatlan dicsőséget szerzett. A fegyver pengéje hosszabb lett, keresztvasával és markolatával pedig a latin keresztet utánozta. Egyébiránt e jelet viselték a keresztes háborúk résztvevői felszerelésük és fegyverzetük minden egyes darabján.

A páncélzat tökéletesedésével - amelyet addig a forgalomban lévő fegyverekkel át le­hetett ütni - a XIII-XIV. század folyamán megjelent a páncéling. Ekkor fejlődött ki a ma­rokra fogott, úgynevezett kétkezeskard, amellyel a páncél átütéséhez szükséges ütő­illetve vágóerőt ki lehetett fejteni. Emellett az éles hegyben végződő penge is hosszabbá vált, aminek az az oka, hogy a kardheggyel be kellett hatolni a vértezet egyes alkatrészei közötti területre, aminek következtében e kardok jellege és feladata is egyre inkább a döfőfegyverekét idézi. E fejlődési folyamat következményeként alakult ki később a tőr­kard.

Attól a pillanattól kezdve, amikor az óvilág csatamezejein megszólaltak az első tűz­fegyverek, az addig sebezhetetlennek tűnő lovagok kezdték elveszíteni e nimbuszukat.

10

Arra kényszerültek, hogy nehéz vértezetük bizonyos da­rabjaitól megszabaduljanak, majd kizárólag a mellvért maradt írmagnak, amely feladata szerint a tűzfegyverek­nek volt hivatott ellenállni. Az oldalfegyverek között eb­ben az időszakban a szúrókardé lett a vezető szerep, ame­lyet röviddel később immár tőr kardként ismerhetünk föl. Minekutána a bajvívó kezét nem óvta a továbbiakban a páncélkesztyű, fokozatosan kialakult a markolatkosár, melynek feladata a fegyvert tartó kézfej védelme volt. A kezdeti darabokon még csupán markolatkengyelt talá­lunk, ám hamarosan megjelentek a markolattő alsó elemei is, a különféle egymásba fonódó, az egyenes vagy ívelten S alakot utánzó keresztvashoz kapcsolódó, vasból ková­csolt szalagok, indák s ezek bonyolult szövevénye. Az ilyesfajta marokvédelemnek elsősorban akkor lett múl­hatatlan becse, amikor a XVI. század közepétől a tőr kard fokozatosan a polgári párbaj elsőrendű fegyverévé avan­zsált.

A tőrkard és a spádé fejlődésének döntő szakasza a reneszánsz idejére esik. Ez a fejlődés hozta magával a ví­vás és a vívóiskolák kialakulását, ezekkel párhuzamosan pedig a spanyolországi, az itáliai és a német csiszárműhe­lyek soha nem látott fölvirágzását. Közismert, közkedvelt kovácsmesterek pengeformák és profilok vaskos minta­könyveit dolgozták ki, amelyekkel lényegében azt a tö­rekvésüket igyekeztek minél hitelesebben dokumentálni, hogy pengéik hatékonyságát és rugalmasságát tökéletesre fejlesszék. Úgy 1550 táján azután erőfeszítéseiket siker koronázta, hiszen ekkor jelent meg a karcsú, reliefre emlé­keztető módon díszített, és kizárólag szúrófegyverként használatos spádé, amelynek kosarán többnyire sokszo­rosan áttört, egymásba fonódó, gallyra, indára emlékez­tető remekmű gondoskodott a kéz védelméről. A spanyol csiszárok mesterségbeli tudását egyedül az itáliai meste­reké érte utol. Jóllehet az új fegyvert valamennyi európai országban hamar elfogadták, meg is kedvelték, ám a Földközi-tenger környékétől távolabb dolgozó készítőik egészen a XVII. század közepéig még akkor is kizárólag a mediterrán térségben kovácsolt formákat utánozták, ha többen közülük nagy tapasztalatokkal rendelkeztek a harci és a lovagi tornák fegyvereinek kovácsolásában; és bizony tiszteletre méltó fegyverkovácsmúltra tekinthettek is vissza.

A nemesek körében használatos spádé mellett - amely egyre inkább kezdett veszíteni eredeti harcieszköz jellegé­ből, s inkább a viselet elmaradhatatlan részét képező dísz­fegyverré kezdett átalakulni - , illetve azzal párhuzamo­san fejlődésnek indult a tőrkard mint kifejezetten harci eszköz. Ebben a szerepében a tőrkard az idő előre halad­tával inkább csak a tisztek körében viselt fegyverré ala­kult, amikor pedig ez is elveszítette valódi fegyverként megszerzett jelentőségét, az egyenruha elmaradhatatlan részeként maradt meg, mintegy a tiszti pozíció jelvénye­ként, még később pedig tisztviselői rangjelző gyanánt.

A

Alabárd1 - döfésre szolgáló hegy2 - baltalevél3 - szakítóhorog4 - köpű5 - bojt6 - nyél

11

Tőr1 - markolatgomb2 - markolat (fogantyú)3 - keresztvas4 - penge5 - pengegerinc6 - a penge hegye

Harci csákány v. fokos1 - a csákány foka

(„kalapács")2 - csákány (csőr)3 - nyél4 - markolat (fogantyú)

Manapság a szablya az a fegyver, amely az általános elterjedt­ség képzetét kelti mindnyájunkban. Teszi ezt méghozzá elsősor­ban azért, mert a köz- és magángyűjteményekben olyan hihetet­len mértékben elterjedt. Ezzel ellentétben egészen a XV. századig a szablyáról mindössze annyit tudunk, hogy Európába keleti irányból érkezett, ahol a csiszárok már a középkor elejétől fogva értették készítésének módját. Jelentősebb mértékben mégis csak a XVI. század első negyedétől találkozhatunk vele az Óvilágban, amikor Közép-Európát a török szállja meg. Idegen eredetét első pillantásra elárulja a szablya, eltérő formájával és fölépítésével egyaránt. Az alapvetően szimmetrikus fölépítésű óvilági kard­dal vagy tőrkarddal szemben ugyanis a szablya tengelye S betűre emlékeztető, hullámszerű vonal mentén húzódik. A hajlí­tott, ívelt penge mélyebb vágott sebet ejt az egyenes pengéjű kardnál.

Európában akkor honosodott meg a szablya, amikor a külön­böző hadseregekben a könnyűlovasságból reguláris egységeket szerveztek. Könnyebb, ráadásul hatékonyabb is lévén, a szablya alkalmas volt a lovasság számára, amelyet a magas fokú mozgé­konyság jellemzett, s amely egy kissé ahhoz hasonló - rácsapó és eltávolodó - harcmodorban működött, mint ahogyan a tatár, mongol és török seregek a végeláthatatlan ázsiai síkságokon. Az európai lovas hadseregek ugyanakkor használtak más fegyvere­ket is, mint a pallost és a tőrkardot, ám ezeket a szablya fokoza­tosan oly mértékben kiszorította, hogy szinte egyeduralkodóvá válhatott. Kizárólagos lovassági fegyverré ugyanakkor sohasem vált. A XVIII. század közepétől a gyalogsági tisztek és altisztek oldalfegyvereként is megtalálhatjuk. Az európai hadseregek többségében a XVIII-XIX. század során a legváltozatosabb gya­logsági szablyákat használták, s ez az oldalfegyver manapság is számos európai állam őr- és díszegysége alapfelszerelésének számít.

Azoknak a csiszárműhelyeknek a gyors fejlődéséhez, ame­lyekben első osztályú, minőségi és természetesen nagyon is költ­séges fegyvereket kovácsoltak, minden más olyan műhelyé szer­vesen hozzákapcsolódott, ahol viszont a pompás díszítmé­nyeket, vereteket, berakásokat készítették a fegyverekre és hüve­lyükre. Aranyművesek dolgoztak markolaton, kosáron, hüve­lyen, ők készítették drágakőberakásukat, féldomborműveiket, valamint a gravírozási munkát is ők végezték. Németországban, ahol a műalkotások minden fajtájának díszítése kiemelkedően magas színvonalú volt, a fegyverdíszítmények elkészítésére külön mesterember szakosodott, aki lényegében egy sokoldalú kézműiparos, az úgynevezett „aprómunkák mestere" volt. Ere­deti foglalkozása szerint többnyire aranyműves vagy ötvös lehe­tett, aki kitűnően rajzolt, gravírozott. Több szakterület mesteré­nek kellett lennie, olyannak, aki értett az érmekészítéshez, az ezüstveréshez, zománcozni tudott, de nem volt tőle idegen az iparművészet számos egyéb ága sem.

A nagy hírnévre szert tett spanyolországi és észak-itáliai fegy­verkovácsműhelyek jelentősége a XVIII. század elejétől fokoza­tosan elsorvadt, hiszen a fejlődés iránya ezekben az országokban nem kedvezett az ilyen ipar kibontakozásának. Spanyolország aXVIII. század folyamán elvesztette valamennyi európai, majd a

12

XIX. század elején tengerentúli gyarmatainak jelentős részét is. Innentől fokozatosan küzdötte le magát a legszegényebb óvilági országok sorába. Itálián is egy sereg pusztító háború és forrada­lom söpört végig. Jóllehet, ezek nyomán alakulhatott meg a füg­getlen olasz állam, ám a kivívott függetlenség védelme rengeteg nemzeti energiát emésztett föl. A Németországban uralkodó vi­szonyok gyökeresen eltértek az említettektől. Solingen - amely a spanyolországi Toledo, valamint Milánó mellett a hadi felszerelé­sek és fegyverzet, valamint a kardkészítés harmadik kontinen­tális fellegvárának számított - számára éppen ezért a XIX. szá­zadban egy csapásra megnyílott a lehetőség a világhírnév kivívá­sára ezen a szakterületen.

Bismarck Poroszországa villámgyorsan nőtte ki magát európai nagyhatalommá. Az ország ipara rohamléptekkel haladt előre, nagy föllendülés következett be. Nem csupán a német hadsereg

Buzogány. 1 - levél, 2 - buzogányfej, 3 - gyűrű, 4 - nyél, 5 - markolat (fogantyú)

IV. Csatajelenet a napóleoni háborúkból

13

V. Osztrák vadászok harca a törökkel, 1840 táján

számára történő fegyver-előállítás tökéletesedett, hanem bizony föllendült a fegyverek exportja is. Igen rövid idő alatt Solingen vált Európa legnagyobb pengekészítő-műhe- ly évé.

És még ha számos előállítási munkafolyamatot gépesítettek is időközben, azért a fegy­vergyártás meghatározó eleme továbbra is a fegyverkovácsmester, vagyis az ember ma­radt, aki a gépek segítségével dolgozott. A tökéletesen megbízható pengének ráadásul egy sereg magas szintű próbát kellett kiállnia. A rugalmasságot például hajlítással ellen­őrizték. Ennek során a penge hegyét rögzítették, majd karikára hajtották, a hajlítás során mindkét irányban teljes félkört kellett leírnia. A két félkörnek pontosan egyezőnek kellett lennie, majd a pengének önerejéből - rugalmassága révén - vissza kellett pattannia kiin­dulási helyzetébe. Ellenálló képességét, keménységét pedig egy 8 mm vastag lemezsze­gélyre mért csapással ellenőrizték. A függőlegesen a vasdarabra mért csapást követően a pengén semmiféle nyoma sem maradhatott a kísérletnek.

Ahogyan ezzel kezdtük, bizony az emberiség legősibb arzenálját alkotják a szúró- és vágófegyverek. Megjelenésük a kőkorszak legelejére mutat vissza. Fejlődésük csúcspont­ját - háborúban alkalmazott fegyverek gyanánt - a középkor és az újkor kezdete hozta el. A nehézlovasság fegyvertárából a XVI. század folyamán a tűzfegyverek terjedése kiszo­rította a lándzsát, minthogy a XVIII. század elején végérvényesen eltüntette a pikát és az alabárdot is a gyalogság kezéből. Ugyanakkor a szúró- és vágófegyverek maradéka még

14

hosszú ideig számos hadtestnél, alakulatnál tartotta ma­gát. Ezeket azután a modern fegyveripar által előállított ismétlő- és automata lőfegyverek, valamint a velük együtt szükségszerűen átalakult harcászati technika tüntette el a 2

hadseregekből, a XX. század elején. Manapság mindössze alkalmi maradványként található meg az oldalfegyverek egy szűk köre. Kifejezetten katonai alkalmazásban maradhatott meg bizonyos speciálisan kiképzett alakula­toknál a bozótkés. Egyéb oldalfegyverek, mint pl. a tengerészetnél és a légierőnél használt díszes tőrkard csupán az ünnepi egyenruha kiegészítő díszítményei, vagy pl. a parancsnokságok őr- és díszalegységeinél rend­szeresített szablya maradtak fenn.

Jóllehet, ebben a kötetben háromszáznál is több felvételt talál a kedves Olvasó, azért botorság volna azt hinni, hogy be tudjuk mutatni az elmúlt fél évezred európai szúró- és vágófegyver-történetének valamennyi használt típusát. Kötetünkben elsősorban a múzeumi és a kastélyokban található gyűjteményekben őrzött darabokra támaszkod­hattunk. Ezek a gyűjtemények ugyan minden tekintetben pompás darabokat vonultatnak föl, ám az általuk bemu­tatott anyag megközelítőleg sem teljes. Akadnak ugyanis fegyverek, amelyek kifejezetten nemzeti jelleget mutat­nak. Ezért azután a kötetünk lapjain tálalt fegyverek vala­milyen szinten Közép-Európához kötődnek. Ezt az alapot egészítik ki azután spanyol, olasz, francia, németországi és egyéb mesterek műhelyében készített egyedi példá­nyok, valamint az európai hadseregek többségében hasz­nálatos darabok. Tudatosan nem vállalkoztunk Európán kívüli - így amerikai, afrikai, keleti eredetű - fegyverek bemutatására, válogatására, amelyek minden tekintetben külön rendszereket alkotnak, ilyenformán külön monog­ráfiákra tarthatnak igényt.

Szablya és hüvelye1 - markolatkupak2 - m arkolatkengyel3 - markolat (fogantyú)4 - keresztvas5 - vércsatorna6 - pengeél7 - fokéi8 - pengehegy9 - torokpalást10 - függesztőkarika11 - koptatólemez

15

Tőrkard [1], 1590 körül (szövegét lásd a 75. oldalon)

16

1. fejezet Az 1450-től 1650-ig tartó időszak

A középkori ember számára a fegyverzet és a harci felszerelés a mindennapi használat elmaradhatat­lan részét jelentették. Még ha a helybéli kovács ér­tett is egyik-másik egyszerűbb fegyver elkészíté­séhez, azért a fegyverzet és a felszerelés javának előállítói a városi mesterek maradtak. A városi kézműipar a XIV. század folyamán bizony már jelentős mértékben szakosodott, nem is csoda, ha a későbbi évszázadok során mindvégig abban a helyzetben maradhatott, hogy mindennapi hasz­nálati eszközöket éppúgy készített, mint elsőran­gú, „luxus színvonalú" eszközöket, ráadásul mindezt megfelelő mennyiségben és megbízható Lovaggá ütés a csata m egkezdése előtt, 1415. minőségben szállíthatta a piacra. Ilyenformán szinte magától értetődő, hogy a felszerelésre sza­kosodó kézművesipar virágzásnak indult, s a piacokat mindegyre tökéletesedő fegyverekkel és felsze­relési tárgyakkal látta el. Magától értetődik, hogy a típusok sokféleségéhez igazodtak az árak is - a legolcsóbbtól a méregdrágáig minden előfordult. Am az előállítás mértékének emelkedésével együtt javult a termékek általános minősége is.

Az öreg kontinensen már a XIV. századra olyan központok alakultak ki, amelyek fegyver- é s fe l­szereléskészítő kézműipara különleges hírnévre tett szert, s amelyek gyakran távoli országok piacait is rendszeresen ellátták portékájukkal. Közkedveltnek számítottak az észak-itáliai, mindenekelőtt pedig a milánói műhelyek, ám a fegyvergyártás Németországban is sikerrel vetette meg a lábát, ahol első központjai Nürnberg, Augsburg és Landshut lettek. Bízvást mondhatjuk, hogy mind az itáli­ai, mind a németországi fegyverkovácskőzpont(ok) a korszak vezető szakműhelyeinek számítottak. A további európai országok fegyvergyártása többnyire e két jelentős központ tevékenységéhez kap­csolódott, olykor egyenesen lemásolva az ott készült munkákat. így vetette meg a lábát a fegyver- gyártás francia földön is, Párizsban, Toursban, Lyonban, a szigetország fővárosában, Londonban

■ vagy a Hispániái Toledo és Bnrgos városában, és persze másutt is.

A XVI. század a világtörténelem egyik sors­döntő időszaka volt. Ekkor indult útjára a refor­máció, ahogyan ekkor kezdődtek azok a könyörte­len vallásháborúk is, amelyek az egész földkerek­ség számára tartós politikai, katonai és kulturális következményekkel jártak.

A XVI. században kibontakozó új gyártási el­járások következményeként elsősorban Nyugat- Európában új technika, valamint a hadvezetés tudománya és művészete is kialakult. A fejlődés ilyen irányba fordulásával pedig óhatatlanul együtt járt a felszerelések további tökéletesedése. Nem véletlen, hogy fokozatosan a hadseregben is egy sor találmány vert gyökeret. A XVI. század folyamán elsősorban a tűzfegyverek váltak tökéle­tesebb pusztító eszközzé. Ennek következtében

Tőrkarddal és bal­kezestőrrel vívott párharc, 1580 táján.

17

Muskétával és tőrkard­dal fölfegyverzett strázsa, 1620 táján

viszont a gyalogság és a lovasság taktikája egyaránt megváltozott. A szakadatlan taktikai kísérletezés eredményeként a szervezés és a taktika területén egyaránt új minták, modellek sokasága látott nap­világot, amelyeket a század végéhez közeledve egyre sűrűbben pró­báltak ki. Akkoriban - szemben az Óvilág más államaival - a spa­nyol parancsnokok jártak élen találékonyságban és messzelátásban egyaránt. A század végére mégis a franciák és a hollandok kerültek abba a helyzetbe, hogy ellenálljanak a spanyolok taktikai megfon­toltságának.

A tűzfegyverek hatékonysága, azzal összefüggésben, hogy a kö­rülményes újratöltés ideje alatt a muskétások rendkívül sebezhe­tőek, olyan törekvéseket kényszerített ki, amelyek szerint az egyes csapatrészek közötti együttműködést szorosabbá, átgondoltabbá igyekeztek tenni. Új lovassági taktika, tüzérségi össztűz és földsán­cok segítségével igyekeztek a gyalogság megnövekedett tüzéreiének pusztító hatásával szemben védekezni.

Füles tőr [2] 1450 táján

A középkor folyamán a velencei hadsereg kötelékébe tartoztak az - egyébiránt keleti hatásra meghonosodott - könnyűlovasság egységei, az úgynevezett „stradiotik". A velen­cei hadvezetés számára hozzávetőleg olyan jelentőséggel bírtak, mint később az európai hadszíntereken a huszárok, hiszen mozgékonyságukkal, váratlan támadásaikkal bizony alig kalkulálható veszteségeket okoztak az ellenségnek. A Velencei Köztársaság határvi­dékein elsősorban a törökkel szemben vetették be őket. A Földközi-tenger keleti meden­céjének szigetvilágában harcoltak, Krétán és Cipruson ők védték Velence bástyáit, a XV. századtól kezdve pedig a velenceiek az európai szárazföldön is rendre bevetették a stra- diotit.

A stradiotikhoz hasonlóan ez a tőr is Keletről származik. Jellegzetessége a markolat, melynek végét kétoldalt fülre emlékeztető módon elálló védőkorongok alkotják, amelyek valójában a tőrrel alkalmazható szúrás megfelelő erősségét segítik elő oly módon, hogy a füleket összekötő markolatvégre feszített nagvujj segítségével a fegyvert markoló kéznek támasztékot lehetett biztosítani.

2

Lándzsa [3] 1450 táján

3

Hossza (H): 2420 mm, pengéjé­nek szélessége (psz.): 60 mm,A XX. században készült másolat

A lándzsa talán az emberiség legősibb idők óta használatos döfő- és hajítófegyvere

A virágzó középkor során a kard mellett vitathatatlanul a lándzsa a másik fontos fegy­ver. Elsősorban a lovasság első összecsapásai folyamán játszott múlhatatlanul fontos szerepet, lévén a ló és a lovas hozzáadott súlyával együtt az általa elérhető, többszörösen fölerősített hatású döfés bi­zony nem volt lebecsülhető mértékű. Támadáskor a lán­dzsát a lovas hóna alá szorí­totta. A lovassági lándzsa mellett a gyalogosok közel­harcához alkalmazkodó, ki­sebb méretű lándzsát használ­tak.

E fegyvertípus sajátos alak­ját képviseli a lovagi tornákon használt lándzsa, amely elér­hette a 3 700 mm hosszúságot, s mindössze 90 mm széles volt, a nyele pedig puhafából készült. Annak érdekében, hogy az ellenfelet csak kivesse a nyeregből, de az életét ne

■ veszélyeztesse, hegyét gyak­ran koronára emlékeztető, há- rom-négy, tompa ágban vég­ződő lemez díszítette. Roham előtt a nyelet hóna alá szorítva vagy egy fémkarika segít­ségével a lovagi páncél mell­vértjéhez kapcsolva igyeke­zett a lovag megtámasztani.

19

H: 1180 mm, psz.: 36 mm

M ásfél kezes kard [4, 5] 1460 táján

4 5

A XV. században a kard még mindig a leggyakoribb fegyverek sorába tartozott. Jóllehet, a vértezetben a sodrott páncélingeket olyan vaslapocskákkal erősítették meg, amelyek ellenálltak a vágófegyvereknek, folyamatosan igyekeztek olyan testrészvédőket alkal­mazni, amelyek kifoghattak e fegyvernemek támadásán. Ebben az időszakban alakult ki a szúrókard, amelynek vékony, a hegye irányába fokozatosan elkeskenyedő pengéje volt. Minekutána a támadó páncélkesztyűje megkívánta a markolat méretének növelését, ezért lett az „másfél kezes" méretű. A markolatgomb megfelelően képes volt kiegyensúlyozni a pengét, ráadásul gyakran díszítették különböző jelképek berakásával (címer, jelmondat stb.).

20

Alabárd [6] 1490 táján

H: 2540 mm, psz.: 135 mm, a XX. században készült másolat

A hosszú nyél döfésre kiképzett pengét hordoz, melynek egyik oldalán rövid hegy, míg a másikon széles él helyezkedik el. Formájában ez a fegyver mintegy előfutára a később oly közkedveltté vált alabárdalaknak. Ám az alabárd - több más, nyélre szerelt fegyver társa­ságában - a tűzfegyverek terjedésével igen hamar jelentőségét vesztette, és ki is ment a gyakorlatból. Ha harctéren nem is alkalmazták már, azért a paloták testőrségének díszel­gő jelvényei között még igen sokáig megtalálható volt.

21

Olasz alabárd vagy „gebem etsző" [7] 1500 táján

Milánó, H: 2690 mm, psz.: 115 mm

Itáliában, ahol napirenden voltak a hercegségek és a városállamok közötti összecsapások, a szálfegyverek kiemelkedő jelentőségre tettek szert az általános harci felszerelésben. Viszonylag egyszerű és olcsó volt előállításuk, egyformán alkalmazhatók voltak mind a városfalak védelmére, mind pedig azok ostromlására. Segítségükkel a gyalogosok haté­konyan vehették fel a harcot a lovassággal szemben, ráadásul sikeres használatuk emelte a gyalogság öntudatát. A lovasságnak pedig gyakorta okozott megoldhatatlan feladatot a gyalogság által szúrófegyverekből vont fal, alakzat feltörése. A pengébe nyomott skorpió jelképét a világ számos gyűjteményében őrzött darabokon, a legkülönbözőbb formában találjuk meg. A skorpió hátán többnyire az ILO vagy a B betűket, illetve a készítő fegyver- kovács mesterjegyét vagy a nyersanyag szállítójának jelét láthatjuk.

Cinquedea [8, 9] 1490 táján

Ercole dei Fideli műhelye, Ferrara, H: 656 mm, psz.: 58 mm

A reneszánsz kezdetén, a XV. század hajnalán alkották meg észak-itáliai fegyverkovácsok az ókori rómaiak parasonium nevű fegyverét utánzó tőrt, a cinquedeát ('csinkvéda'). E fegyver összetéveszthetetlen jellegzetessége a szélesen nyújtott, háromszög alakú penge, melyet teljes hosszá­ban csatornák tagolnak. A penge legvaskosabb, felső vé­gét aranyozott gravírozással készült antik és bibliai tárgyú jelenetek díszítik.

Az itt bemutatott penge alsó harmadában aranyozott, gravírozott nőalak látható, aki istennőjének áldoz, míg a má­sik oldalon egy istennő érmé­je, akit két géniusz kísér. Az aranyozott szalagdísszel fut­tatott keresztvas alatt a fegy­ver mindkét lapját arannyal gravírozott mitológiai jelene­tek díszítik.

23

Kard [10] 1500 táján

Itália, H: 1040 mm, psz.: 41 mm

Ez a fegyver abból az időszakból származik, amikorra a kardok különböző típusai egyér­telműen, használatuk szerint elkülöníthető módon kristályosodtak ki. A szúró- és a döfő­kardok, a lovassági kardok, a gyalogságiak, ahogyan a hadászat és díszelgés céljára ké­szült kardok is, eltérő alakot öltöttek.

Az itt bemutatott remekmívű díszkardnak minden bizonnyal valamelyik észak-itáliai hercegi udvar egyik magas rangú, gazdag tagja lehetett a tulajdonosa. Erről tanúskodik a gazdag díszítés mellett a fegyver egyértelműen költséges kikészítési módja, persze, lega­lább ennyit nyom a latban fenségesen pompás hatása. A rombusz keresztmetszetű, kétélű pengén közvetlenül a keresztvas alatt mindkét lapján metszett, aranyozott ornamentika ékeskedik. A penge közepének felső felén látható továbbá egy virágmintákkal díszített, hegyére állított rombusz. A penge egyik lapján a készítő mester jegye is megtalálható.

24

Páncélszúró kard [11] 1500 táján

Itália, H: 1185 mm, psz.: 25 mm

Ennek a kardfajtának a történetét a XIV. századig követhetjük visszafelé az időben. Pengéjét jobbára háromszög vagy rombusz keresztmetszet jellemezte. A leghosszabb vál­tozatait Kelet-Európából ismerjük, méghozzá azokból az államokból, amelyek a Török Birodalommal nem csupán határosak voltak, hanem - természetesen - hadban is állottak vele. Ezekben a viszonylag melegebb éghajlatú országokban a török katonák kizárólag sodrott páncélingben jártak, amit csak a hosszú, hegyes csúcsban végződő páncélszúró- nak volt esélye fölsebezni.

A páncélszúró háromszögletű pengéjének metszete

Páncélszúró kard [12] 1500 táján

Itália, H: 1145 mm, psz.: 22 mm

A páncélszúró nem egyéb, mint a szúrókard továbbfej­lesztett változata. Segítségé­vel lehetővé vált, hogy egyetlen, pontosan irányí­tott, koncentrált erejű döfés­sel át lehessen szúrni a török által viselt sodrott páncélin­get, amely egyéb fegyverek­kel szemben biztonságot nyújtott viselőjének. Páncél­szúró kardot kizárólag a lo­vasság használt, s lényegé­ben a lándzsát helyettesítet­te, amelynek hosszát idővel- valamint a kinyújtott kar hozzászámításával - meg is közelítette. A páncélszúró hossza azt is lehetővé tette a lovag számára, hogy a már földön fekvő ellenfélnek a nyeregből adja meg a kegye­lemdöfést. Lengyelország­ban egyébként a páncélszúró a nehézlovasság kezén még a XVIII. századot is megérte. De az osztrák huszárok egyes alakulatainak fegyver­zetéhez is hozzátartozott.

Kétkezeskard [13, 14] 1500 táján

14Itália, H: 1245 mm, psz.: kb.168 mm

Ezt a fajtáját a kétkezeskar­doknak csak igen ritkán talál­juk meg világszerte a gyűjte­ményekben. Gyakori ráadá­sul, hogy hóhérpallosnak vé­lik, jóllehet klasszikus kétke­zeskarddal van dolgunk. Szé­lesen terpeszkedő keresztvasa- amely ráadásul a hóhérpal­los esetében minden tekintet­ben funkcióját veszti - a hárí­tógyűrűk révén egészen egy­értelműen arról árulkodik, hogy feladata az ellenfél pen­géjének megakasztása. Ezzel a fegyvertípussal ezért is ütköz­ne nehézségekbe bármiféle ki­végzés, a hóhér számára pe­dig egyenesen kényelmetlen lenne a használata. A penge szélessége, annak tekintélyes súlya, valamint a fegyver mé­rete egyaránt arra kényszerí­tette egykori használóját, hogy különleges és sajátos ki­képzésben részesüljön.

26

15 16

Fából készült markolatán hajdani bőrborítás maradványai láthatók, a markolat gömb alakú markolatgombban végződik. A pengét annak nyakán, közvetlenül a keresztvas alatt gravírozott nap díszíti, amely emberarcot idéz.

Cinquedea [15] 1500 táján

Észak-Itália, H: 551 mm, psz.: 94 mm

Ez a fegyvertípus a XV. században tűnik föl Észak-Itália udvarházaiban a nemesek kezén, és eredetét, sajátos formáját és gazdag díszítését tekintve minden más kortárs fegyvertől különbözik első pillantásra. Nevét pedig a jellegzetes alakú, ötujjnyi - olaszul: 'cinque dita' - pengenyakról kapta. Ellentétben a többi, elsősorban támadásra szolgáló tőrrel, ez kifejezetten a díszes, ünnepi viselet része a reneszánsz értelmiségiek körében.

Ezeknek a marokfegyvereknek bőrből készült hüvelyét fémfüsttel futtatott ornamenti­ka díszítette. Hüvelye gyakorta egy kisebb, rávarrott hüvellyel egészült ki, amely egy apró, személyes használatú tőrt, az úgynevezett misericordiát - „kegyelemtőrt" - rejtett.

27

Cinquedea [16] 1500 táján

Ercole dél Fideli műhelye, Ferrara, H: 608 mm, psz.: 88 mm

Nem rendelkezünk adatokkal arra nézve, mikor is jelentek meg ennek a fegyvertípusnak a legelső példányai. Mindenesetre a legrégibb ismert darabok a ferrarai udvarba vezet­nek, amely Itália-szerte a legmagasabb műveltségű szellemi központnak számított. Éppen Ferrarában működött a XV. és a XVI. század fordulóján a kor egyik legismertebb arany- műves- és ötvösmestere, Ercole dei Fideli, akit eredeti nevén Salomone da Sessonak hív­tak (1465 táján született Sessoban, 1521-ben Ferrarában távozott az élők sorából). Az itt bemutatott darab díszítménye a ferrarai mester műhelyéből kikerült legszebb munkákéra emlékeztet.

Harci cséphadaró [17] 1510 táján

Csehország, H: 680 mm, sz.: 45 mm

A harci cséphadaró a szükség- helyzetek megoldására mint­egy rögtönzött módon előállí­tott kézifegyverek sorába tarto­zik. Alapjában véve hagyomá­nyos mezőgazdasági munka­eszközről van szó, amely a ga­bonaszemeknek a kalászból való kiverésére, kicséplésére szolgál. Rendkívül csekély rá­fordítással sikerült fegyverré alakítani. A fából készült hada- rót sodrott vashuzalok segítsé­gével erősítették meg, kereszt­ben pedig szöges abroncsokat vertek rá. Ezt a fegyvert a törté­nelem színpadán egészen a római birodalom időszakáig visszakövethetjük. A XV. szá­zad folyamán éppen a harci cséphadaró lett a huszita talpa­sok jellegzetes ütőfegyvere. Jelentőségét azonban egészen a XVIII. századi parasztfelkelése­kig megőrizte.

Katzbalger („M acskajancsi") [18] 1515

Németország, H: 885 mm

Ez a különleges fegyverfajta a zsoldosok másik jellegzetes fegyvere volt. Azoké a zsoldosoké, akiknek egészen sajátosan felsőtesti ruházata egy rövid zekéből vagy ujjasból állt, melynek redőbe sze­dett bő ujját ékszerberakások díszítették, s amelynek hosszanti hasítékain az eltérő színű belső bélést is látni lehetett. A sváj­ci gyalogsághoz hasonlóan a zsoldosok fegyverzetét is a hosszú pika, az alabárd, különféle kardok, valamint lőfegyverek alkották.

Az utókor úgy vélte, hogy „macska­jancsi" nevét valószínűleg annak köszön­heti, hogy nem hagyományos, „tisztessé­ges" hüvelyben tartották, hanem macs­kaprémből összevarrott, lepedőre emlé­keztető „pokrócba" csavarták. Más vál­tozat szerint az elnevezés a marakodás szóval hozható összefüggésbe, hiszen perpatvaraikat a zsoldosok minden bi­zonnyal előszeretettel intézték el egymás között ennek a kurta kardnak a közremű­ködésével.

Pengéje széles, kétélű, tompa, illetve lekerekedő hegyben végződik. Teljes egé­szében egy darab fémből készült, komoly markolata szinte természetes módon szé­lesedik gombja irányába gomba alakúvá. Jellegzetesen kettős keresztvasát kemény, fektetett, S alakú vasból kovácsolták. Ugyancsak könnyedén fölismerhető volt arról, hogy magasan az övbe tűzve vi­selték.

18 L

29

Partizán [19] 1515

H: 2213 mm, psz.: 165 mm

Ennek a nyeles fegyvernek jellegzetesen kétélű pengéje van, melynek formája elnyújtott háromszögre emlékeztet. A hosszú penge a köpű közelében meglehetősen széles, s innen egyenletesen szűkül a hegyéig. E fegyver eredete Olaszországba vezet, ahol is egy bizo­nyos lándzsából fejlődött ki, amelyet az „ökörnyelv" megjelöléssel illettek („Langede- beve", eredetileg a francia „Langue-de-boeuf" szóösszetételből). Az elnevezést pedig minden bizonnyal az olasz „partigiana" vagyis 'a csőcselék fegyvere' kifejezésből szár­maztathatjuk. Ez a széles pengéjű lándzsa szinte kínálja magát a gazdag díszítésre, s ez az oka annak, miért terjedt el a partizán a testőrségek és palotaőrség körében.

30

H: 616 mm, psz.: 33 mm

Ez a fegyverfajta a középkor zenitjén jelent meg mint köznépi fegyver, amely olcsóbb volt a kardnál. A parasztkést a XVI. századból egyélű, hajlított pengés alakban ismerjük. Pen­gét és markolatát egyetlen vaslapból kovácsolták. A markolatkengyelt lényegében felső végén lévő horgából, nyúlványából hajlították, amely a pengenyakra visszahajló csavar­vonalban, volútában végződik. Ennek a cseh elnevezéssel illetett fegyverfajtának az elter­jedéséhez a huszita háborúk minden bizonnyal jelentős mértékben hozzájárultak .

Cseh parasztkés [20] 1520 táján

Szertartáskard [21] 1520 táján

Észak-Itália, H: 1134 mm, psz.: 56 mm

A XVI. században a fegyverkovács­műhelyekben készített, hagyomá­nyos luxusfegyverek egyike-mási- ka a folyamatos használatból ki­kopván bekerülhetett az udvari szertartásrendbe is. Az itáliai rene­szánsz paloták légkörében a kard a társadalmi ranglétrán elfoglalt hely jelképévé vált, viselőjének szemé­lyes képviselője lett.

Az itt bemutatott luxuskardnak öntött, cizellált markolata van, ke­resztvasának ornamentikája pedig azokéra a pompás fegyverekére emlékeztet, amelyek Ercole dél Fi- deli, a ferrarai udvar mesterková­csa keze munkáját dicsérik. Neve­zett fegyver- és aranyművesmester- aki a XVI. század hajnalán a Bor- giák szolgálatába lépett - munkái mintapéldákat szolgáltatnak szá­munkra a reneszánsznak a luxus­kardok és -tőrök értékeléséről alko­tott felfogásával kapcsolatosan.Ezek pengéje és keresztvasa több­nyire gazdagon aranyozott orna­mentikával hivalkodik.

21

22

Bordás buzogány [22] 2520 táján

Észak-Itália, H: 630 mm, psz.: 125 mm

Ütőfegyver gyanánt a buzogányt már a XIII. század folyamán használták, lévén ebben az időszakban szélesebb körben kezdett terjedni a lemezpáncél. A karddal szemben ennek a fegyvernek vasalt, acélozott vagy éppenséggel bronzból öntött zúzófeje nagyobb eséllyel szállhatott harcba bármely korabeli kardnál a páncél kilyukasztása érdekében. A közép­korban a buzogány tekintetében zavartalan demokrácia uralkodott, hiszen lovagok és nemtelenek egyaránt harcoltak vele. Ám a középkor vége felé már kizárólag a lovat meg­ülő lovagok fegyverzetébe tartozhatott. Ellentétben a XIV. században általános, viszony­lag egyszerű buzogánnyal, a soron következő évszázadban már a legkülönfélébb, szem­mel láthatóan a kortárs művészeti áramlatok befolyása alá került formájú és díszítmény­rendet hordozó fegyverré nemesedett.

Vadászlándzsa [23] 2520 táján

Közép-Európa, H: 2032 mm, psz.: 69 mm

A kezdeteitől fogva a kiváltságokat élvező nemesség jogkörébe tartozó vadászat egyúttal jelentős társadalmi eseménynek is számított. Közép-Európa erdei rendtartásában a német vadászati módszerek uralkodtak, amelyben a vadat körülhatárolt területen belül hajtot­ták. Nagy népszerűség övezte a hajtóvadászatot, amelyen számtalan kutya és számos lovas vadász vett részt. A vadászathoz használatos arzenálban a számszeríj és a kerék­lakatos zárszerkezetű lőfegyverek mellett megtalálható volt a vadászkés, a vadászlándzsa és a dárda is. Dárdát már az ősember is alkalmazott vadászata során, és még a XVIII. szá­zadban is föl-fölbukkan. Bizonyos vadászlándzsáknak hegyes oldal- vagy egyenes ke­resztirányú nyúlványai vannak, amelyek feladata a lándzsának az elejtett vad testében túlságosan mélyen való megforgatásának akadályozása. Hasonlóan a többi vadászfegy­verhez - a vadászkéshez, a lőfegyverekhez, a számszeríjhoz stb. - a lándzsákat és a gere-

32

23

lyeket is bizony gazdagon díszítették. Ráadásul ornamentikájuk, megfogalmazásuk mód­ja, kivitelük és művészi értékük semmivel sem maradt el a harci eszközöké mögött.

33

24

Falchion [24, 25] 1530 táján

F. Gelfo, Brescia, H: 830 mm, psz.: 38 mm

Ez a görbe kard az itáliai rene­szánsz jellegzetes kézifegyvere, melynek formája egy régebbi, németül 'Malchus'-nak neve­zett alakhoz kapcsolódik.

Az itt bemutatott kép egyélű, alul kiszélesedő, a fokélén is profilírozott pengét mutat. Az S alakú keresztvas alatt, a pen­genyakon aranyozott, fonatra emlékeztető bemart dísz látha­tó, az egész pengén pedig hosszában négysornyi, egy­máshoz képest kötésben elhe­lyezkedő bemélyedés ékeske­dik. A penge egyik lapján a FAUS / TINÓ, másikon pedig a GELPHO/BRESCIANO bevé­sett feliratot viseli. Az állat nya­kát idéző módon megformá­zott markolat oroszlánfejet idé­ző gombba megy át, a kereszt­vas fonott koszorút mintáz fél­domborműves formában, ba­bérlevelekkel. A hüvely váza vasból készült.

A hüvely torokpalástján és koptatólemezén egyaránt sző­lőleveles, oroszlánfejes, cizel­láltan aranyozott ornamentika látható.

34

35

26

0rQ,'r7 ipíi6': i!(c]‘ '0

27

M alchus [26, 27] 1530 táján

Németország, H: 905 mm, psz.: 45 mm

Ezeket az ívelt pengéjű kardokat gyakran tévesen a szablyák közé rendszerezik. A kar­dokkal összevetve, az ívelt pengéjű kardok rövidebbek, görbe, egyélű pengét találunk raj­tuk. A szablyától pedig elsősorban a markolatkupak - kivételes eseteket leszámított - hiá­nya különbözteti meg, sőt többnyire markolatkengyelt sem találni rajtuk. Elvétve előfor­dul azonban a markolatkengyelnek a markolatkosárra emlékeztető „kezdeménnyé" ala­kítása.

Az itt bemutatott német kard pengéjét igen gazdagon díszítik felületmarással kialakí­tott virágminták, állat- és emberalakok. Mellettük megtalálható rajta a részben bronzzal futtatott passaui farkas jelvénye is.

Fokos, döfőheggyel [28] 1530 táján

H: 717 mm, sz.: 103 mm

Az egyik kézben forgatott fokos a lovagok markában a XIII. században jelent meg. Az itt bemutatott fegyver lényegében a kombinált, összetett fegyverek közé tartozik, amelyek több feladatra alkalmasak. A kivitelezett csapást követően lecsavarható nyeléből a harcos előránthatta az eladdig ott rejtegetett vékony pengét, és megadhatta ellenfelének a kegye­lemdöfést. Az ilyesfajta összetett vagy többcélú fegyverek a XVI. és XVII. század folya­mán számítottak a legnépszerűbbnek.

36

Fokos [29] 1530 táján

Közép-Európa, H: 605 mm, sz.: 195 mm

A fokos a világon az egyik legszélesebb körben elterjedt kézifegyver. Ennek ellenére soha­sem tett szert Kelet-Európában és a keleti világban olyasfajta közkedveltségre, mint Nyu- gat- és Közép-Európában. Igaz viszont, hogy a keleti és a kelet-európai harcosok által vi­selt könnyebb, többféle anyagból összeállított harci öltözékek átütéséhez aligha lehetett szüksége bárkinek valamely fokos csapásmérő erejére.

Az itt bemutatott fokosnak fából készítették a nyelét, csákánya hatszögre kovácsolt, alakja madárcsőrre emlékeztet, míg foka kerek.

30

Fokos [30] 1530 táján

H: 550 mm, sz.: 165 mm

A XVI. század folyamán az itt bemutatott fokos viszonylag széles körű elterjedésnek örvendett. Markolatának mindkét végén egy-egy kerek fémlemezből készített hárítólap található. A fából készített markolatot vörös anyaggal vonták be, amit zsinórral erősítet­tek meg. A henger alakú fegyvernyél felül mutatós rozettában végződik. A fej egyik olda­lát a kerek formájú fok, másikat pedig a csőrre emlékeztető alakú, négyélű csákány alkot­ja. Az egész fejet egyszerű, voiialas jellegű gravírozással díszítették.

Hétleveles buzogány [31] 1530 táján

Itália, H: 600 mm, sz.: 115 mm

A XVI. században a buzogány is bekerült a katonai fegyverek közé. Ezen a fegyveren is egyszerű díszítő motívumokat találunk. A nyélen bemetszett spirálok hálózata található, valamint a lemezes hárítóvas.

A buzogányfej kialakítása változatos formát mutat, gyakran áttört lemezekből készült, a tömör buzogányfej csúcsát pedig dekoratív tornyócska díszíti.

Keréklakatos pisztollyal kom binált lem ezes buzogány [32] 1530 táján

H: 563 mm, sz.: 72 mm

A tűzfegyvernek a XVI. században bekövetkezett fejlődésével lehetővé vált, hogy egészen más feladatra alkalmazott, egyéb fegyverekkel is összeépítsék azokat. Az itt bemutatott példában egy buzogánnyal összeépített pisztolyt láthatunk, melynek csövét a buzogány nyelében helyezték el. Közvetlenül a fából készült nyél fölött helyezkedik el a lőfegyver zárszerkezete - az úgynevezett kerekes závár. Ennek lelkét a bordával ellátott dörzskerék- vagy keréklakat - alkotja, amely a serpenyő aljáig ér. A lövés eldördülését megelőzően a lőfegyverhez tartozó kulcs segítségével föl kellett húzni a kereket, vissza kellett tolni a puskaporral megtöltött serpenyőt, majd a nagyujj segítségével a kakast - amelynek tartó­kampójába kézzel helyezték be a tűzkövet - óvatosan úgy kellett leereszteni, hogy az a kerék szegélyére támaszkodjék. A ravasz elhúzására a megfeszített csapórugó láncos átté­tel segítségével megpördítette a dörzskereket, melynek szegélye a pördülés során szikrát csiholt a tűzkőből. így gyulladhatott be a serpenyőbe töltött puskapor.

32

39

M ásfél kezes kard [33] 1530 táján

H: 1240 mm, psz.: 50 mm

A XIV. század második felétől jelennek meg a meghosszabbított markolatú kardok, ame­lyeket a harcos a markolatgombra, valamint a markolat egy részére bal kezével történő „ráfogás", rásegítés révén egyensúlyozhatott ki. Ezek a fegyverek számítanak a későbbi kétkezeskardok előfutárainak, korszakalkotó - hogy azt ne mondjuk: forradalmi - válto-

40

zást generálván a kézifegyverek történetében. Hiszen nem csupán a fegyver méretét, ha­nem - mindenekelőtt a gyalogság kezén - annak szerepét, feladatát is megváltoztatták. Eladdig a kard a lovagrendek, a lovagok előjogainak jelképe volt, ráadásul a középkor hagyományvilágában töltött be múlhatatlanul fontos szerepet.

Az itt bemutatott fegyver fából készült markolatát bőrrel vonták be, amelyre azután körkörösen rézhuzalt erősítettek. A keresztvas enyhén a kardhegy irányába hajlik át, hárí­tólapjának pedig két összemosódó kagylót formázó alakja van.

Spétum [34] 2530 táján

Itália, H: 2680 mm, psz.: 340 mm

A spétum szúrófegyver, mely­nek hosszú nyele van. Kivált a XV-XVII. századi Francia- és Olaszországban használták elő­szeretettel. Ennek a kézifegy­vernek három hegye merede- zett föl, a középső hosszan el­nyúlva a nyél folytatásában, melyhez a köpűs fölerősítés tö­vétől két hegyben végződő ol­dalpenge társult. Az oldalpen­gék lehettek hegyesszögben álló, egyenesre kovácsolt vagy - mint az itt bemutatott darab esetében - ívesen, levélre emlé­keztető formában széjjelnyílók.

A két mellékhegynek többféle feladatot kellett ellátnia. Egy­részt az ellenséges penge csapá­sát lehetett kivédeni segítségé­vel. A fegyver kiképzési módja megakadályozta, hogy az túlsá­gosan mélyre fúródhassék a cél­ban. A hajlított, hegyes mellék­pengék feladata volt továbbá a lovas lerántása a nyeregből, hi­szen mintegy horogként is al­kalmazható.

M ásfél kezes kard [35] 1540 táján

H: 1210 mm, psz.: 33 mm

A kardnyak meghosszabbításával a markolatgomb egyre inkább elvesztette korábbi, egyensúlyteremtő feladatát, s egyre inkább mint a markolat része jutott szerephez. A XIV. századtól a pengehegy irányába hosszabbodó háromszög keresztmetszet jelent meg,

42

majd a következő évszázad folyamán peremes, még később pedig lesimított körteformá­vá fejlődött. A kard újfajta markolatának az volt a feladata, hogy a gyalogsági használat követelményeihez igazodjék, a XV. század során azonban minden használatban lévő kardtípus markolatát ilyenre cserélték. A másfél kezes kard léket ütött a klasszikus lo­vagkardok hagyományvilágán, eddig az időpontig tartó megbonthatatlannak tűnő rend­jén. Aki ugyanis ezt a kardot mindkét kezével megfogva forgatta, annak nem maradt sza­bad a bal keze a középkori lovag legnagyobb büszkeségének, a pajzsnak a használatára. Talán éppen ez az oka annak, hogy ezt a kardtípust Európa-szerte lekicsinylőén csak „korcs"-nak, vakaráknak nevezték.

Fokosba épített keréklakatos pisztoly [36] 1530 táján

H: 485 mm, sz.: 158 mm

Az itt bemutatott darab ugyancsak az úgynevezett összetett fegyverek sorába tartozik. Szemmel látható, hogy aligha lehetett harci fölszerelés része, sokkal in­kább az udvarházak pom­pás, ünnepi, főúri környeze­tébe tartozott.

Üreges, fémből készült nyelére - amely másfelől a pisztoly csövét rejti - fémből szerkesztett kakasos gyújtó­szerkezetet szereltek. A ke­resztvas szerepét betöltő gyűrű mögött található ben­ne a lőfegyver zárszerkezete- az úgynevezett keréklaka­tos zárszerkezet.

A fokos egész felszínét egyszerű, vonalas és aranyo­zott ötvösmunka - véset - díszíti.

43

Pallosalabárd [37]

Itália, H: 2830 mm, psz.: 91 mm

Az itt bemutatott szerszám ütő- és vágófegyver, melynek penge­formája a nyél meghosszabbítá­sában ágaskodó kaszaélre emlé­keztet. Az ívelt pengeéllel szem­ben, a hátoldalon egy kampó vagy horog mered fölfelé, amely a páncéllapok fölfeszítésére szol­gál.

A XVI-XVIII. századra már nem harctéri fegyverrel, hanem a fejedelmi és hercegi udvarokban szolgálatot teljesítő csatlósok, va­lamint a velencei dózsék testőrei­nek jelvényével van dolgunk. Alakját tekintve e fegyver aligha határolható be megfelelő törté­nelmi időszeletbe. Ebben a tekin­tetben sokkal egyértelműbb út­mutatást adhat számunkra a gaz­dagon díszített pengeornamenti­ka. A díszítmény pedig rendsze­rint a peremezett köpűs fölerősí­tésnél, a hüvelytől indul, heraldi- kus jelvényeket vagy a testőr uralkodójának, kenyéradó gaz­dájának jelvényeit hordozza. Ez az eszköz a bajor fejedelmi ud­varban, valamint a magyar koro­naőrség körében egészen a XX. századig használatban maradt.

Vadászlándzsa [38] 1540 táján

Itália, H: 1690 mm, psz.: 95 mm

íme, egy különlegesen szépen megmunkált vadászlándzsa: erős fából készült nyélre kö­pűs fölerősítéssel szerelt széles levelű penge. A hengeres köpű szárnyas sárkányt idéző alakú, amely torkából lángot lövell elő, s ez a láng lenne a penge maga. A köpű - mely valójában a sárkány teste - két oldalán egy-egy szárny nyújtózkodik, mintegy a lándzsa

44

keresztvasát alkotva. Ennek az a feladata, hogy megakadályozza a pengének az elejtett vad testében túlságosan mélyre történő hatolását, egyúttal segíti a vadnak a vadásztól való megfelelő távolságban tartását. A biztonság kedvéért a nyelet végig bőrszíjjal csavar­ták körbe, amelyet azután vasszögekkel erősítettek föl rá.

45

46

Zsigerelőkés [39] 1550 táján

Németország, H: 537 mm, psz.: 79 mm

Az Óvilágban a XVI. századig nem igazán alakult ki számottevő különbség a vadászat­hoz, illetve a harcban használatos fegyverek között. Csak a XVI. század folyamán kezdtek a csiszárok olyan fegyvereket készíteni, amelyeket nem csupán rendeltetésüknek megfe­lelően, hanem tervezésükben és kivitelükben - mindenekelőtt díszítményrendjükkel - ki­fejezetten vadászfegyvernek szántak.

Az itt bemutatott vadászkés pompásan díszített pengéje majdnem barokkos bőséggel pazarolja cizellált, aranyozott ornamentikáját. Ugyancsak érdeklődésünkre tarthatnak számot a csontból és színezett fából Melchior Diefstetter drezdai műhelyében fabrikált, markolatot borító lapocskák is. Az ilyen és ehhez hasonló késeket a vadászat lefújását követően a zsákmány elosztásához használták. Ez a feladat mindig a vadászatot vezető vadásznak jutott osztályrészül. A zsigerelés pedig a vadászat szertartásainak sorába tar­tozott.

H: 490 mm, sz.: 115 mm

Az itt bemutatott fokost egyetlen darab vasból készítette a fegyverkovács. A négyszög metszetű nyél a végén lekerekített, szegélyét pedig fémszalaggal erősítették meg. A mar­kolat minden élébe - a fogás biztonságának megkönnyítése érdekében - „farkasfogakat" martak be, amelyek jól illeszkednek a tenyér és az ujjak szorításába. A zúzófej négyzet keresztmetszetű, minden élén haránt bemélyítéssel, amelyen egyszerű, vonalas díszít­mény látható, a nyélre pedig azték piramis alakú fejjel szorul rá. A fokos egyik oldalán a fegyver nyakából hosszú kampó lóg alá, mellyel az övre akaszthatták föl.

Fokos [40] 1550 táján

40

47

41

Kétkezeskard [41, 42] 1550 táján

H: 1680 mm, psz.: 48 mm

A kétkezeskard története mintegy a XIV. század elejére nyúlik vissza. Szemmel láthatólag a másfél kezes kard továbbfejlesztett változata, amelyet a XIV-XVI. század folyamán egymás mellett használtak. Szolgált szúró- és vágófegyver gyanánt. Egyaránt alkalmas volt az ellenséges gyalogság megtizedelésére és a lovasság elleni harcban, ráadásul a nyílt csatamezőn éppúgy beváltotta a hozzá fűzött reményeket, mint a bástyákon vívott küzdelemben. Ám ennek a hatalmas méretű, súlyos fegyvernek a használata különleges fölkészültséget igényelt használójától. Nem véletlen, hogy a középkor vége felé a kétke-

48

zeskarddal való bánásmódot sajátos, rendkívüli igényes szakma gyanánt oktatták. Kezdetben a kétkezeskardot a német és a svájci zsoldosok fegyvereként tartották szá­mon. Ám a XVI. század elejére egész Európában elterjedt, s a solingeni fegyverkovácsmű­helyek tömegáruként gyártani is kezdték. Ugyanakkor vi­szonylag hamar ki is ment a hadseregben való alkalmazás­ból, olyannyira, hogy a XVI. század végére már csak a zászlóőrség használta. Ebben a szerepkörben pedig a kétke­zeskard lassacskán díszfegy­verré emelkedett.

Az általunk bemutatott ábra középső - 1550 táján ké­szített - kétkezeskardjának „lángolt" pengéje van. Pengé­jét, markolatát, keresztvasát és hárítógyűrűjét ugyanazzal a virágmintás, ezüstös bera­kással, valamint metszett akantuszlevéllel díszítették. Ha a 42. ábra ornamentikájá­val hasonlítjuk össze, annak még pompásabb a díszít­ményrendje. Keresztvasa mu­tatós csigává hajlik, karjait fémlevelek és fémből vert in­dák fonják körbe.

I. Ferdinánd császár udvari gárdistájának pallosalabárdja [43] 1550 táján

Ausztria, H: 2380 mm, psz.: 78 mm

Az itt bemutatott fegyver hosszan nyújtott, konkáv pengéjét négyszögű köpűvel erősítet­ték a nyélre a róla kiinduló pántok segítségével. A penge mindkét lapján F. monogram látható, amely I. Ferenc Ferdinánd császáré (1526-1564). A császári korona alatt a Habs- burg-ház, a cseh és a magyar tartomány címerei vannak, melyeket az Aranygyapjas Rend rendjelei koszorúznak.

49

Pallosalabárd [44] 2550 táján

Itália, H: 2830 mm, psz.: 93 mm

Itália hercegségekre és városállamokra történt területi szétesésével együtt bizonyos fegy­vertípusok regionális elterjedtsége földrajzilag is jól körülhatárolható. Ameddig a hegyes Savoyában a legkeresettebb fegyvernek a kétágú lándzsa vagy szigony számított - hiszen egyaránt alkalmas volt a harchoz, sziklamászás közben a megkapaszkodás segítésére, de a bástyákon, várfalakon is elsőrangú szolgálatot tett - addig Korzikán a „korzeke'' nevet viselő kétágú, hegyben végződő szúrófegyver terjedt el. Velencében és Mantovában a XVI. század folyamán a „kúza" lett a palotaőrség fegyvere. Az itt bemutatott konkáv pen­ge díszét a gravírozott növényi ornamentika adja.

Pápai kard [45] 2556

Itália, H: 1680 mm, psz.: 48 mm

Ilyen és ehhez hasonló karddal ajándékozta meg a katolikus egyházfő azokat a hadvezé­reket szolgálataikért, akik az egyház és dogmáinak védelmében jeleskedtek. Az itt bemu­

50

tatott kardot minden bizonnyal a fegyverkovácsok legkiválóbb mesterei egyikének műhe­lyében kovácsolták. Feltűnően hosszú fegyverről van szó, ezüstből készült markolatát aranyozták, gazdagon díszítették. Széles, kétélű pengéjének hornyába a pápa nevét vés­ték, a kard ajándékozásának időpontját, valamint egyéb feliratokat. Az itt bemutatott pen­ge felirata PAVLVS IV. PONT. MAX. ANNI II. Pontifikátusának - vagyis pápaságának - második esztendejében (1566) ajándékozta IV. Pál pápa a Gonfaloniereknek, vagyis a pá­pai csapatok körzetparancsnokának, Ercole II. d'Este hercegnek.

Szertartáskard [46] 1560 táján

Eszak-Itália, H: 1143 mm, psz.: 35 mm

Ennek a kardnak egyenes, kétélű, felső harmadában gravírozással - koronával és címer­rel - díszített pengéje van. A fából metszett markolatot vörös bársonnyal borították. Lezá­rásaként a markolatgomb sárgarézből készült, férfifejes maszkot ábrázol két angyal társa­ságában. Az S alakú, aranyozott, sárgarézből készült keresztvas karjai és a kisméretű

hárítógyűrű díszes csigában futnak ki. Ez a kard teljes épségében megmaradt, ahogyan fából készített, vörös bársonnyal behúzott hüvelye is. A pengetőben aranyozott sárgaréz­ből készült női arcot ábrázoló maszk díszíti.

Tőrkard és balkezestőr [47] 1560 táján

Itália, tőrkard H: 1150 mm, tőr H.: 365 mm

A XVI. század első felében elrettentő hírek kelnek szárnyra a fellángoló párbajhév következményeiről, amely XII. Lajos uralkodása idején bontakozott ki, I. Ferenc és IX. Károly alatt pedig szinte szó szerint jár­ványos méreteket öltött. A XVI. század második felében mintegy húsz esztendő leforgása alatt közel 8 000 nemes hagyta ott a fogát valamilyen párviadalban.

A fő fegyver - tudniillik a jobb kézben tartott tőrkard és a bal kézbe fogott tőr - mellett a bajvívónak szabad volt egy pajzsot vagy a bal karjára vetett kabátot is hasz­nálnia. Mind a szúrás, mind pedig a vágás megengedett volt a párbajban, a tőrkard pedig kifejezetten támadó­fegyvernek számított.

Az itt bemutatott tőrkard és balkezestőr klasszikus példát ad a pompásan díszített, bizony anyagilag is rendkívül költséges, párban készített bajvívó-felszere­lésre. Mindkettőnek egyenes, kétélű pengéje van, a pen­gék gerince egyformán kiemelkedő. A teljes egészében fémből készített markolatok is hasonló ornamentikát vi­selnek. A két fegyver közötti egyetlen eltérést a kereszt­vas formájában találjuk meg. Miközben a tőrkardon bo­nyolult, S alakú, hárítókengyellel ellátott keresztvasat találunk, addig a tőr egyszerű keresztvasának nyilván­valóan nem volt egyéb feladata, mint az ellenfél pen­géjének föltartóztatása.

47

Tőr [48] 1560 táján

H.: 520 mm, tőr H.: 45 mm

A reneszánsz társadalom fejlődésével a tőr harctéri fegyverként hamarosan jelentőségét vesztette, miközben fokozatosan a polgári és magánélet fegyverévé avanzsált. Az itt bemutatott tőrnek egyenes, kétélű pengéje van, melyet mindkét oldalán három-három mély csatorna tagol. A spirális markolatot haránt futó, sodrott vasdrótból készítették. A markolat és a keresztvas közé, a markolatvégre háromszoros sárgaréz huzalból turbánt

52

csavartak. A vasból kovácsolt, S alakú keresztvas mindkét végén díszes palmettában végződik. A keresztvas külső oldalán ovális, közepén három kannelúrával díszített gyűrű helyezkedik el.

Tőr [49] 1560 táján

Észak-Itália, H: 590 mm, psz.: 46 mm

Ez a díszes tőr valamelyik észak-itáliai fegyver kovács műhelyéből származik. Esetében egy kisméretű oroszlán domborműve helyettesíti a keresztvasat. Példánkban az oroszlán minden bizonnyal a merészséget, a bátorságot testesíti meg, amely a braunschweigi her­ceget, az ifjabb Heinrichet (1489-1568) jellemezte, akinek arannyal futtatott, vésett nevét- HINRICUS - a penge mindkét oldalában olvashatjuk. A tőr az 1540 és 1550 közötti esztendők egyikében készült, amikor Heinrich herceg személyes kapcsolatban állott V. Károly császárral, akinek szövetségesei harcban álltak a protestáns német hercegségek népével.49 48

Hétleveles buzogány [50] 1560 táján

Észak-Itália, H: 782 mm, sz.: 110 mm

Díszfegyver egy olyan korszakból, amelyben a buzogánylevelek díszítését erősen befo­lyásolták a kortárs művészeti áramlatok és mozgalmak. Spirális, gazdagon díszített köpű- jét esztergált markolatba eresztették. A buzogány fejét hét, eltérő módon díszített, áttört levél alkotja. A buzogányfej csúcsát egyetlen háromemeletes tornyocska zárja le.

Tizennégy leveles buzogány [51]

H: 590 mm, sz.: 150 mm

51

1560 táján

Formájában a Lengyelországban, Magyarországon és Ukrajnában használt buzogányokra emlékeztető fegyver, amelyet törökös előképekből vezethetünk le. Az ilyen típusú, hagy­mára emlékeztető alakú sújtófejjel készített buzogányt Lengyelországban és újszláv nyelvterületen bulawának, buzdygannak, puszikánnak, a Duna-Tisza közén pedig buzo­gánynak nevezték, s a parancsnokok jelvénye volt. Az itt bemutatott darabnak feketére festett famarkolata van, míg fejét tizennégy levélből szerkesztették, melyek egyszerűek, díszítést nem hordoznak, és a fegyver magját ölelik körbe.

Kettős alabárd [52] 1560 táján

H: 2370 mm, psz.: 195 mm

Flarctéri fegyverként az alabárdot a XIII. és a XVII. század közötti időszak folyamán hasz­nálták. A hosszú nyélre egyszerű körvonalú pengét erősítettek, melynek a nyél középten­gelyében meghosszabbított folytatását hegyes vaspenge képezi. Az itt bemutatott példá­ban a penge - egészen szokatlan módon - két, szimmetrikusan egymásra tükrözött, ovális baltát mutat, a szúrásra szolgáló fegyverhegy pedig ugyancsak szokatlanul széles.

Alabárd [53] 1563

H: 2377 mm, psz.: 52 mm 52

Még ha az alabárd a tűzfegyverek megjelenésével, majd terjedésével egyre inkább kiszo­rult is a harcterekről, azért a XVI. század folyamán még találkozhattunk volna reguláris alabárdos alakulatokkal is. Hagyományosan harci feladataik mellett az alabárdosok test­őrként mindig is kiváltságosnak tekintett katonának számítottak. Az itt bemutatott darab 1563-ból való, pengéjét gazdag ornamentika ékesíti.

Kétkezeskard, „Bidenhánder" [54] 1570 táján

Németország, H: 17100 mm, psz.:54 mm

Mint említettük, a kétkezeskard a német és a svájci csatlósok, da­rabontok fegyvere volt. A gyalo­gos darabontok négyszögeit körbevették a pikások, majd utánuk következtek - az alabár­dosok társaságában - a kétke­zeskardot használó gyalogosok.

Ám az itt bemutatott darab olyan időszakból származik, amikorra a kétkezeskard kivo­nult a csatamezőről, és a tiszte­letadás jelképévé szelídült. Egyenes, kétélű pengéjének mindkét élét kicsiny félkörök alkotják. Rendelkezik továbbá a penge mindkét oldalán kereszt­horoggal is, amik lényegében mintegy második, kurtább ke­

ll resztvasként lettek volna hiva­tottak a fegyvert forgató kéz vé­delmét szolgálni. A széles ke­resztvas végei enyhén a penge irányába hajlanak vissza. Fából készült markolatát bőrrel bur­kolták, vasból készült markolat­gombja gömböt utánoz.

Kard, hóhérpallospengével [55] 1570 táján

Közép-Európa, H: 1055 mm, psz.: 63 mm

A hóhérpallos nem fegyver annak valóságos értelmében, hanem - ha úgy tetszik - az íté­let végrehajtásának munkaeszköze. Ez az oka annak, hogy a kard formája megfelelt fela­datköre - a lefejezés - ellátásának. Markolata többnyire azért hosszú, hogy azt a hóhér két marokra foghassa. Egyszerű, a tényleges harctéri kardokét mindössze szerényen utánzó keresztvasa inkább csak az alaki egyezés kifejeződése, hiszen semmilyen óvó-védő feladatot sem látott el: ezt a fegyvert sen­ki, soha nem támad(hat)ta meg.

Hasonlatosan minden más ki­végzésre szolgáló eszközhöz, a hóhérpallost is a tisztátalanság nimbusza lengte körül, nem is szabadott tisztességes ütközet­ben, bajvívásban hóhérpallost használni. Nem véletlen, hogy széles, kétélű pengéjének nincs is hegye, végét egyszerűen leke­rekítették. Ráadásul előfordult, hogy a penge alsó végét kör ala­kú nyílásokkal lyuggatták át, ilyenformán véve elejét annak, hogy esetleg mégis eszébe jus­son bárkinek, hogy e pallost a csiszárral kihegyeztetvén kard­dá alakíttathassa, és tisztességes harcban felhasználja. A hóhér­pallos pengéjén gyakran talál­hatók a büntetőjogra utaló attri­bútumok, jelvények, mint pél­dául kerékbetöréshez használt eszközök, bitófa stb.

Az itt bemutatott pallos pen­géje némileg vastagabb a kivég- zőeszközök körében szokásosé­nál, fából készült markolata pe­dig kurtább, hogy vasból vert markolatgombja viszont hosz- szabb legyen, mert csak így le­hetett a pallost két marokra fog­ni annak érdekében, hogy halá­los biztonsággal lecsaphasson az ítéletvégrehajtó.

Lovagkard [56] 1570 táján

H: 1175 mm, psz.: 36 mm

Ez a kard még azon nehéz kardok osztályába tartozó darab, amelynek a vastag, kemény páncélzat átütéséhez elegendő edzettséggel kellett rendelkezni. Egyenes, kétélű pengéjén mindkét lapon végighúzódó vércsatorna található. A penge felső harmadában ez a vércsa­torna két kisebbre bomlik, ahol mindkét csatornába az A.M.H.M.I. betűket gravírozták. Fából való markolatát sodrott fémdróttal haránt tekercselték körbe. Hordóra emlékeztető alakú markolatgombját kisebb, nyeles gomb zárja. Egyenes keresztvasáról mindkét irány­ban, szimmetrikusan és vízszintesen egy-egy egyszerű hárítógyűrű kunkorodik elő. Innen egy hárítókengyel indul lefelé, amely mindkét oldalon egy-egy pengekengyellel egészül ki, amelyek a ki nem élezett pengenyakat - az úgynevezett rikasszót - határolják.

58

Szertartáskard [57]

57

1570 táján

Velencei Köztársaság,H: 1004 mm, psz.: 48 mm

Az itt bemutatott fegyver jel­legzetes példája a pazarul díszített - és nem a harctérre készített - fegyvereknek. Az olasz díszítőmesterek által ki­sugárzott hatások persze más földön működő csiszárműhe­lyeket se hagytak érintetlenül. Elsősorban a német mesterek jeleskedtek az itáliai munkák buzgó másolásában. A marok- fegyverek reneszánsz díszít­ményeit építészeti elemek be­folyásolták. Az eladdig oly sű­rűn alkalmazott indás-leveles mintakincset szívesen cserél­ték oszlopos-párkányosra, míg a szertartáskardok markolata gyakorta alakult át árkádos tornyocskává vagy figurák al­kotta szövevénnyé. A hüve­lyen sávos, ezüstsujtásos pillé­rek, árkádok sorakoznak olyanformán, mintha egy sok­emeletes palotácska szintjei lennének. Az itt bemutatott díszkard hüvelyét a velencei Contarini család címere díszíti, ami egyértelmű utalás a fegy­ver velencei eredetére. A stili­zált tornyocskákban végződő keresztvasak mindkét vége erősen visszahajlik a penge­élek közelébe, és a markolat­gomb díszítésével megegyező formájú. A keresztvas közepé­be Justitia féldomború figurája került, ami csak további bizo­nyítékot szolgáltat arra, hogy bizony, ezúttal szertartáskard­dal van dolgunk.

59

1570 táján

A. Piccinino műhelye, Milánó,H: 1330 mm, psz.: 23 mm

A XV. és a XVI. század forduló­ja körül elkezdett a kard pengé­je hosszabbodni és vékonyod­ni, míg a fogantyúra egyre több mellékkengyel, díszes veret ke­rült. A megfelelőbb rugalmas­ság és a fegyver hatékonyságá­nak emelése érdekében fokoza­tosan megváltozott pengéjének hossza, szélessége, valamint keresztmetszete is. Ezeknek a törekvéseknek mentén keletke­zett úgy az 1550-es évek táján a kizárólag szúrófegyverként ki­agyalt spádé vagy rövidkard. Valójában a tőr kard könnyített változata ez. Az itt bemutatott díszspádénak egyenes, kettős éle van, melynek rombikus a keresztmetszete. Vasból készí­tett markolatkosarát gravíro- zással és áttöréssel készült bo­nyolult indaszövevény alkotja. Ezen a darabon lényegében hi­ányzik a pengenyak, a marko­lattüske végére viszont annál pompásabban díszített marko­latgombot applikáltak. Ez a fegyver életlen rikasszóján - pengenyakán - az 1509-ben Pentremoliban született közis­mert milánói fegyverkovács, Antonio Piccinino (írták Picini- nónak is) nevét viseli, aki az

\ oklevelek és egyéb írásos forrá--I 1 con xij.V?a?TV s°k szerint 1589-ig élt.

A. Piccinino m esterjegye

Tőr [59] 2 5 7 0 táján

H: 433 mm, psz.: 40 mm

A reneszánsz társadalom igen sokat adott a pompásan és költséges módon díszített, sze­mélyes fegyverekre. A tőrkard, a spádé és a tőr a nemesek viseletének részévé vált. A hagyományos balkezes tőr, stiletta és mizerikordia („kegyelemdöfő") mellett a „szab-

60

ványostól" eltérő fegyverek egész sorát készítették a fegyverkovácsok. Az itt bemutatott tőr pengéjét virágornamentika díszíti, míg a keresztvas egy-egy ugró kost mintáz. Marko­latát és hüvelyét egyaránt áttörtén faragott csontból készítette a mester. Markolatát fara­gott növényi ornamentika díszíti, a hüvelyt tornát vívó lovagi alakok ékesítik. A hüvelyt alul egy maszk zárja le.

61

60

Balkezestőr [60] 1570 táján

Németország, H: 470 mm, psz.: 31 mm

A balkezestőr a spádé fegyver­párja. A spádéval együtt folyta­tott vívás során a balkezestőrt a nagyujjal leszorítva tartja a vívó a bal kezében. Lényegében a fegy­ver meghosszabbítását képezte, amennyiben feladata szerint az ellenfél szúrásait fogta föl, azaz védekezésre, míg a spádé táma­dásra szolgált. A korábbi tőrfor­mákkal szemben, amelyeknek rövidebb a keresztvasa, a balke­zesé hosszabb, míg egész kidol­gozására a könnyedség jellemző. Keresztvasa egyenes, párosán enyhén ívelt, vagy éppen S alakú.

Az itt bemutatott balkezestőr­nek egyenes a pengéje, melynek közepén perforált díszítmény látható annak hosszanti hornyá­ban. Széles keresztvasa S alakú, melynek a belső (tere) oldalán há­rítógyűrűt találunk.

Tizenkét leveles buzogány [61] 2570 táján

H: 613 mm, sz.: 110 mm

A XVI. század folyamán a buzogány fokozatosan kikopik a fölvértezett lovagok hétköz­napi fegyvertárából. Kivételt ez alól csak Közép- és Kelet-Európa bizonyos vidékei jelen­tenek, ahol az oszmán hadakkal folytatott szakadatlan küzdelem még egy darabig meg­hosszabbította a buzogánynak mint fegyvernek feltartóztathatatlan agóniáját. A cseh tar­tományokban azonban a buzogány elterjedése szorosan összefügg a huszita lázadásokkal és háborúkkal. Egyébként pedig a buzogány a függetlenség tekintélyének jelképe lett a középkori Európában. Különösen kiváltságos, jelentős személyiségekhez kapcsolódott.

62

Bulawa [62] 1570 táján

Kelet-Európa, H: 530 mm, sz.: 65 mm

A bulawa lengyel - ilyenformán újszláv - eredetű szó, amely a szelvényesen leveles fejű buzogány megjelölésére szolgált. A kelet-európai, valamint az ázsiai országokban örven­dett nagy népszerűségnek. Formáját törökös eredetű buzogányokról nyerte. Nem kizáró­lag harctéri fegyver volt, hanem - mindenekelőtt Lengyelországban, orosz és ukrán föl­dön - az elöljáró jelképét tisztelték benne vagy a legfőbb parancsnokét. Harctéri fegyver­ként az itt bemutatott darabot vasból készítették, jóllehet ismerünk gazdagon díszített da­rabokat is, amelyeket csak ünnepélyes alkalmakkor használtak.

Partizán [63] 1570 táján

Észak-Itália, H: 2165 mm, psz.: 110 mm

Az itt bemutatott fegyver minden bizonnyal valamely palota- vagy testőr fölszerelésébe tartozott. Hosszan hegyes pengéje szimmetrikus, melyet a fanyélre köpűvel rögzítettek. A középgerinces penge alsó harmadát gazdag díszítmény foglalja el. Növényi és heraldi­kai alakok mellett mindkét pengelapon harcoló alakokat is láthatunk.

64

Alabárd [64] 1575

H: 2280 mm, psz.: 80 mm

A XVII. századdal kezdődően az alabárd azoknak az altiszteknek az egyenruhájához tar­tozott, akik a kihallgatótermek ajtaját strázsálták vagy akik ünnepi felvonulások, vigassá­gok alkalmával az urakat kísérték, avagy egészen puritán módon mindössze a nemesek társadalmi életének „bútordarabjai" közé számítottak. Az itt bemutatott darab pengéje szokatlanul széles, magán viseli készítésének 1575. évi dátumát, melyhez egy gravírozott, heraldikus címer társul. A köpűvel nyélre erősített pengét vörös bojt díszíti.

Alabárd [65] 1580 táján

H: 2415 mm, sz.: 375 mm

Még ha a palotaőrség katonái nemzetközi „vegyesfelvágottból" verbuválódtak is, azért csak svájci vagy éppen német gárdának nevezték azt, amit elsődlegesen annak köszön­hettek, hogy Svájc németajkúak lakta területein működő fegyverkovácsok fegyvereit használták. A gárdisták alabárdpengéinek veszedelmes külsőt kellett adni, ugyanakkor viszont pompás kivitelükkel csodálatot voltak hivatottak kelteni. Szegélyük láng alakban csipkézett, mélyen, illetve sekélyen vésett, gravírozott felületüket pedig csillogó arannyal futtatták.

Alabárd [66] 1580 táján

Észak-Itália, H: 2710 mm, sz.: 82 mm

Ez a fegyver feltehetően a velencei dózsepalota valamelyik őrének kezében feszíthetett. Fából készült nyelére köpűvel és pántokkal rögzítették a feltűnően nagy méretű, hatásos

65

66 67

pengét. Elnyújtott alakú bárdja félholdra emlékeztet, kétoldalt elhelyezkedő „karjait" fél­kör alakban elhelyezkedő, lencse alakú furatok díszítik. Abárdpenge közepét liliom alakú mintázat foglalja el. A nyél meghosszabbításában elhelyezkedő pengelándzsa négyszög keresztmetszetű. A félhold alakú bárddal átellenes oldalon egyenes, erősen tagolt szúró­hegyet alakítottak ki. Hasonlóan a másik oldalihoz, ezt is lencse formájú furatok, liliomns karok díszítik, mindez pedig egy stilizált A betűre emlékeztető alapon található.

Alabárd [67] 1580 táján

H: 2320 mm, sz.: 205 mm

Az itt bemutatott alabárd az egyszerűen célszerű alabárdok mintapéldájának számíthat. Három részből áll: a köpűből, a megerősített, döfésre szolgáló hegyből, valamint a bárd alakú pengelevélből. Mindhárom rész külön egységként készült. Hegyét megacélozták, majd ezt követően állították össze az alabárdot az elkészített alkatrészekből. A fegyver hatékonyságát volt hivatott növelni a vasból kovácsolt horog is, amely a bárddal szem­közti oldalon ágaskodik. A XVIII. és a XIX. század folyamán ehhez hasonló formájúra ko­vácsolt alabárdok szolgáltak a városi bakterok vagy éjjeliőrök foglalkozásának jelvénye­ként.

66

Darabontkés [68] 1580 táján

Szászország, H: 2050 mm, psz.: 125 mm

A késői gótikus korszak pallosalabárdjainak nem sok köze maradt a XVI-XVIII. századi testvéreikéhez. Ekkorra már nem harctéri fegyvernek számítottak ugyanis, hanem a her­cegi-fejedelmi udvarok darabontjai, csatlósai használták jelképük gyanánt. Az itt bemu­tatott darabot konkáv penge jellemzi, melynek éle széles, fűrészes fogazatra is emlékez­tető hullámvonalat ír le. A penge teljes hosszában „mintha hanyatt akarna esni", gazda­gon díszítik mindenféle heraldikus és növényi ornamensek. Mindkét oldalán állig föl- fegyverzett, világi ruhát viselő nemesek sorakoznak.

Tüzérpartizán [69] 2580 táján

H: 2000 mm, psz.: 105 mm

A kelevéz a tüzérség rangjelzésének számított. Az itt bemutatott darab az úgynevezett kanócos rúdra emlékeztet egy kissé. Az a gyújtózsinór megtartására szolgált, segítségével lehetett begyújtani az ágyút. A kanócos rudak gyakran gyönyörű díszítményeket hor­doztak. Az itt bemutatott partizán keresztvasának végein oroszlánfejek láthatók, ám azok egymástól mért távolsága oly csekély, hogy aligha tarthatták volna meg a kanócot.

70 71

Lovagkard [70] 1580 táján

Közép-Európa, H: 1135 mm, psz.: 40 mm

A XVI. század folyamán a szerényen egyszerű kivitelű katonai kardok mellett fel-fel­bukkannak igencsak költséges, pompásan díszített nemesi kardok is. Az itt bemutatott kard egyenes, kétélű pengéjének metszete lapított hatszög. Közepéig a penge mindkét lapját gravírozott, aranyozott és cizellált ornamensek díszítik, amelyek az aranyozott alapból emelkednek ki. A keresztvas alatti tartományban található, díszített pengekazet­tákban akantuszindát, egy szökőkutat, a ragyogó napot, valamint egy, a kardot markoló kezet ábrázoltak. Fából készült markolatát körkörösen, haránt irányban futó, sodrott sár­garéz huzalból tekerték össze. A markolatot és a kosarat tűzött levelek díszítik, függőle­ges, S alakú keresztvasát romboid, plasztikus, aranyozott minta borítja.

Lovagkard [71] 1580 táján

H: 1128 mm, psz.: 42 mm

A változásokkal, valamint a keresztvas átalakulásával együtt a kardok körében megrövi­dült a markolat is, amelyet gyakran spirál alakban sodrottan burkoltak is drótfonadékkal.

68

Ilyenformán alakult ki a klasszikus lovagkard, melynek keresztvasára idővel újabb és újabb pántok, mellékkengyelek kerültek. Ezek pedig az egyik - a későbbi mellső - ke­resztvasból kialakuló markolatkengyelre csatlakoztak, avagy éppen ebből a keresztvasból indulva a markolatgombig hajlottak át. így alakult ki a tőrkardok és a kardok bonyolult, szövevényes szerkezetű kosara, amely szokatlan formai gazdagságot vonultatott föl, ráadásul minden tekintetben képes volt helyettesíteni a vaskesztyű által nyújtott védel­met. Ezeket a változatokban oly gazdag és bonyolult formákat és azok fejlődését a XVI. század közepétől a XVII. század közepéig követhetjük nyomon. Ekkor azután a kardok markolata ismét józanabb formát nyert, s a különböző egységek állományában megjelen­nek az egységesen kialakított markolatok, kosarak.

Kard [72] 1580 táján

Velence, H: 1190 mm, psz.: 38 mm

Az itt bemutatott gyönyörű olasz reneszánsz darabnak egyenes, kétélű pengéje van, melynek keresztmetszete la­pított rombuszra emlékeztet. Fából készült markolatát vö­rös bársonnyal vonták be, dróttal viszont nem erősítet­ték meg. A penge irányába visszahajló keresztvasát mindkét végén egy-egy to- jásdad, mutatós, két nyílás­sal ellátott és plasztikus fejet utánzó lapított gomb zárja le. Külső (kvart) oldalán a keresztvas mutatósan áttört hárítógyűrűvel van fölsze­relve, melynek díszítménye összecseng a keresztvasvé- gek, valamint a markolat­gomb ornamentikájával.

69

73

70

Spádé [73] 1580 táján

H: 1305 mm, psz.: 23 mm

Ennek a spádénak egyenes, kétélű pengéje van, rombusz alakú metszettel. Fából készített markolatát vörös bársonnyal húzták be, ugyanakkor hiányzik róla az egyébként szokásos, haránt futó drótozás. A kosarat és a markolatvédő pántot, valamint a markolatgombot gravírozott növényi mintákkal és aranyozással díszítették.

Svájci tőr [74]

Svájc, Jeremiás Faesch

Az ehhez hasonló formában kialakított tőröket a XV. szá­zad közepét megelőzően nem találjuk meg, ám megje­lenését követően hamarosan a svájci zsoldosok fegyveré­vé vált. Ilyen tőröket a XVI. század folyamán Dél-Né- metországban és Svájcban készítettek sárgaréz vagy ezüstlemezből megmunkált hüvellyel együtt, melyek rej­tett, hosszanti üregében evő­eszközkészletet hordtak ma­gukkal. A hüvelyt gazdagon díszítették féldomború fara­gással, művészi igényű váz­latok alapján. Közülük a leg­szebbeket maga Hans Hol- bein készítette. Jellegzetes alakját sehol másutt Európá­ban nem találjuk meg. A XX. század során bizonyos náci szervezetek - SA, SS, Nem­zeti Szocialisták - oldalfegy­verét erről a formáról min­tázták.

1585

74

71

Schiavona (szkiavóna) [75]

H: 1120 mm, psz.: 29 mm

Erről a fegyvertípusról a 116-119. oldalon bővebben is olvashatunk. Egészen sajátos fegy­verrel van dolgunk. Mással alig összetéveszthető jellegzetessége a vasszalagokból, -leve­lekből kovácsolt markolatkosár, amely szimmetrikus tölcsért alkotván szinte tökéletes vé­delmet kínál a fegyvert tartó kéz számára. Markolatgombja jobbára sárgarézből öntött, a bemutatott darabon macskafejet mintáz, melynek közepén tojásdad korong látható. E fegyver pengéjén a passaui fegyverkovácsok jelvényét, a futó farkast fedezhetjük föl. E jelre már - 1290 táján - Werngard püspök is fölhívja a figyelmet Privilégiumában.

Tőrkard [76] 1590 táján

H: 1210 mm, psz.: 27 mm

Ennek a marokfegyvernek a pengéjén egyik oldalt az ANTONIO PICHINIO felirat, míg az ellenkező pengelapon az EN TOLEDO szavak utalnak rá, hogy az itt bemutatott darab

72

hamisítvány! Hiszen a közismert Antonio Piccinino fegyverkovácsmester 1509-1589-ig élt; Milánóban állott műhelye. Eredeti mesterjegye egy oválisba helyezett városfal fölé magasodó torony volt, a penge egyik lapján az ANTONIO, míg a másikon a PICININO feliratokkal - ahogy a 60. oldalon, egy általa készített fegyveren be is mutattuk. Nem különben kevésbé kidolgozott azért az itt bemutatott darabunk pengéje sem, ráadásul gazdagon díszített vércsatornájával minden bizonnyal a gyűjtők érdeklődésért is felkelt­heti.

Naptárkard [77] 1590 táján

H: 1102 mm, psz.: 34 mm

A naptárkardokat általános­ságban a viszonylag széles penge, valamint a díszített ke­resztvas jellemzi. Ilyen fegy­vert kizárólag megrendelésre kovácsoltak, ráadásul igencsak „zsebbe metsző" mulatságnak számított - rendkívül költsé­ges - készíttetése. Egyáltalá­ban nem fegyvernek, hanem a nemesi udvarházak, kastélyok dísztárgyaiként készítették azokat a csiszárok.

Az itt bemutatott naptár­kard markolata teljes egészé­ben fémből készült, s hatalmas markolatgomb zárja le. A kur­ta keresztvas végei befelé kere­kítettek, majd a pengehegy irá­nyába, lefelé hajlanak. Á ke­resztvas, a markolatkosár és a markolatgomb aranyozott nö­vényi ornamentikát, valamint kicsiny fémgyöngyöket kapott díszítés gyanánt. A penge egész felületébe kalendáriu­mot - naptárat - gravírozott készítője.

■V |

78

Kard [78] 2590 táján

H: 1120 mm, psz.: 27 mm

Az itt bemutatott kardot egyenes, kétélű pengéje jellemzi, melynek lencsére emlékeztető metszete van. A kardpenge felső harmadában vércsatorna helyezkedik el, melynek mind­két oldalán egy-egy, kicsiny háromszögekből kivert félhold helyezkedik el, melyet úgy gravíroztak a pengébe. Damaszkuszi acélból készült, amely különlegesen kemény, s amelynek egészen jellegzetes a felületkialakítása.

74

Tőrkard [1] 1590 táján

H: 1080 mm, psz.: 22 mm

Arról a tőrkardról lesz szó, amely ezt a fejezetet fényképével mintegy bevezeti (16. oldal), s amely klasszikus példája annak fegyvertípusnak, amelyet ilyen - illetve ehhez hasonló- formában a XVI. század közepétől több mint egy évszázadon át használtak. Egyenes, kétélű pengéje csapott, lapított hatszöget idéz. Markolata oly kurta, hogy lehetetlen többé két marokra fogni. Úgy szorította tenyerében a vívó, hogy mutatóujját az egyenes kereszt­vas mögött behajlította, míg nagyujját a penge ki nem élezett nyakán - úgynevezett ri- kasszóján - pihentette. A fegyvert tartó kéz védelméről a formájában izgalmas, markolat­kengyelből, mellékkengyelekből és gyűrűkből építkező kosár gondoskodik.

Tőrkard [79]

H: 1180 mm, psz.: 35 mm

Ez a tőrkard - melynek mind markolata, mind markolat­gombja hiányzik - kizárólag pompás, csipkézetten hullá­mos vagy „lángolt" pengéje miatt érdekes számunkra. Felső felén látható a passaui farkas bemart, sárgarézzel futtatott mesterségjegye. Már­pedig ezt a jegyet viselték a passaui kardcsiszárok műhe­lyében készített, illetve mind­azon más műhelyből szárma­zó munkák, amelyeket a pas­saui zsoldosok számára készí­tettek. E csiszárbélyeg bizony gyakorta idézett embereket a törvényszék elé. S még ha Ausztriai Albrecht herceg 1340-ben oly nagy szigorral, írásban tiltja is meg vala­mennyi városban ennek a csi­szárbélyegnek az utánzását, hamisítását, mondván, hogy az bizony egyedül a passaui- akat illeti, lévén városuk cí­meréből vétetett, azért az ezt követő esztendők folyamán is csak el-elbitangolt az a bizo­nyos toportyán a másutt, min­denekelőtt azonban a Solin- genben vert, edzett pengék egyikére-másikára.

Spádé [80] 1590 tájánf?)

H: 1298 mm, psz.: 27 mm

A spádé nem más, mint a tőrkardnak annál könnyebb változata - polgári, elsősorban baj­vívásra, párviadalra szolgáló marokfegyver. Az itáliai vívóiskolának nem sikerült megta­gadnia hazájának legjobb történelmi hagyományait. Gyakorlatias, villámgyors gondolko­dást, ügyességet és persze jó adag színpadiasságot követelt meg. Gyakorlatiasságát első­sorban azzal igazolta, hogy alapvető, természetes mozdulatainkon alapult, ezzel együtt a kitartásra, az élesen vágó elmére és a jártasságra, az ügyességre igyekezett fölépíteni tu­

dományát. Éppen ezért terjedt futótűzként, s vált oly hihetet­lenül népszerűvé a tálján vívó­mesterek művészete az Ovilág országainak túlnyomó részé­ben.

Az itt bemutatott pompás spádét a vonatkozó szakiroda- lom eléggé bizonytalanul datál­ja. Típusa egy a XVI. században általánosan elterjedttel mege­gyező, ám ennél akár egy fél évszázaddal később is előfor­dulhatott. Pengéjének felső harmadán vércsatorna látható, ebbe pedig a PIETRO HER­NANDEZ nevet gravírozták be. Amennyiben nem valamifé­le koholt névről van szó, abban az esetben akár a jó hírű Pietro (Pedro) Hernandez kardcsiszár valamely munkájának itáliai utánzatával lehet dolgunk. Hernandez pedig a XVII. szá­zad második felében az ibériai Toledoban élt és dolgozott. Mű­helyének bélyege gyanánt a ke­reszten függő Krisztust hasz­nálta. Spádénk rikasszójára - vakpengéjére - mindkét oldalá­ra S betűt gravíroztak. A tagolt markolatot sodrott dróttal, ha­ránt burkolták, melyet alul­felül törökös gyűrű határol. A hengeres markolatgombot, a széles keresztvasat és a marko­latkosarat külső oldalukon gra­vírozott növényi ornamentika és férfifej-maszkok díszítik.

Spádé [81, 82] 1590 táján

82pengéje: Toledo, markolata: Észak-Itália, H: 1260 mm, psz.: 24 mm

A spádé - 'rapier' - kifejezéssel először egy 1474-ben keltezett francia okiratban találkozunk, amely annak a nézetnek ad hangot, hogy ez az elnevezés a spanyol kosztümkard - az espada ropera - nevéből ered. Nos, valóban Spanyolország­ban bukkan föl az első ismert spádé, és Itálián keresztül on­nan terjed el az egész földrészen. Polgári fegyvernek számí­tott, amelyet elsősorban párviadalokban, párbajban használ­tak. Ugyanakkor azonban a spádé viselőjének társadalmi ranglétrán elfoglalt helyéről is árulkodott.

Az itt bemutatott spádénak egyenes, kétélű pengéje van, melynek metszete lapított hatszöget idéz. A penge felső har­madát mély vércsatorna tagolja, melybe a PIMPIMPIM felira­tot gravírozták. Rikasszóján mindkét oldalt egy-egy oroszlán ágaskodik, valamint a félhold, melynek emberarca van. Az oroszlán a toledoi Peter csiszárbélyege volt, míg az ember­képű félhold arra utal, hogy a készítőnek kijárt a „királyi kardcsiszár" megtisztelő cím. Hengeres markolata, széles ke­resztvasa, markolatkosara egyaránt metszett, ezüsttel futta­tott, virágzó indás ornamentikát mutat föl, melybe figurális díszű, áttört érmék kapcsolódnak.

77

H: 482 mm, psz.: 48 mm

Tőr [83] 1590 táján

A reneszánsz Európában a pompás, balkezes dísztőrök ár­nyékában azért egyéb tőrtípu­sok is közkézen forogtak, ame­lyek kevésbé gazdagon díszí­tettek, ugyanakkor harctéri fegyvernek készültek. Általá­nosságban bizony elmondható, hogy mennél inkább érvénye­sült a tőr reprezentatív, társa­dalmi vagy szertartási jellege, annál kevésbé volt alkalmas hadi használatra.

Az itt bemutatott tőrt egye­nes, kétélű, szegélyén hullámos vagy lángolt penge jellemzi. A tőr nyakán, ugyancsak lángra emlékeztető keretbe gravíro­zott levél- és indaornamentikát láthatunk.

Markolatát sodrott dróttal burkolták, alul és felül pedig törökös koszorú határolja. Ke­resztvasának végei a penge irá­nyában áthajlók, végeinek irá­nyában szélesednek, végüket pedig domború rozetták zárják le. A keresztvas közepéből a pengét takaró, kannelúrás, kagylót idéző kosár nyílik.

83

Balkezestőr [84, 85]

85

2590 táján

H: 635 mm, psz.: 86 mm

A XVI. század folyamán Ibériából egy egé­szen sajátos alakú tőrtípus terjedt el, mely­nek egyélű, szélesre hizlalt pengéjének másik éléről mély, párhuzamos bemetszé­sek indultak a penge középvonalának irá­nyába. Ezek feladata az ellenfél megcsí­pett pengéjének elpattintása volt. A bevá­gásokat úgy kovácsolták ki, hogy az egy­szer közéjük csúszott penge ne tudjon on­nét többé megszabadulni. Erre szolgáltak a végükön kiképzett horgok vagy olykor akár rugós zárszerkezet is, amely egysze­rűen bezárta a pengét. A tőr karddal való, kombinált eszközzel folytatott vívás során ezt a tőrt a bal kézben kell tartani.

84

79

Tüzérpartizán [86] 1590 táján

H: 1945 mm, psz.: 75 mm

Az itt bemutatott terebélyes pengéjű fegyver vasának köze­pén két hosszanti és három ke­rek nyílás osztja mintegy két féltekére annak levelét. A vasat mindkét lapján gravírozott, arannyal futtatott növényi ornamentika, valamint egy-egy asszony és férfi alakja díszíti. Keresztvasának mindkét vége a hegy irányába hajlik, stilizált oroszlánfejbe megy át. A ke­resztvas tövében pedig térben elhelyezett, ágakból „font" - ki­kovácsolt - gyűrű látható, me­lyet férfifej alakú torzók díszí­tenek.

A pengét köpűvel erősítették a fanyelére, melynek biztosítá­sát a köpűből indított hosszú pántok segítik. A nyelet vörös bársonnyal vonták be, és muta­tós sárgaréz szegekkel erősítet­ték, díszítették.

Díszalabárd [87] 1597

H: 2620 mm, psz.: 16 mm

A hétköznapi harctéri alabárd zárt gyalogsági alakzatban - az úgynevezett négyszögben- egészen a XVII. század első feléig megőrizte jelentőségét. A muskétások jelentőségének fokozatos előretörésével, valamint az egyre csökkenő mélységű harci alakzatok visszafej­lődésével az alabárd kiszorult a harci felszerelések közül, s a XVII. század közepén már nem találjuk meg a csatamezőn. A mutatós, erősen áttört, gravírozott, vésett, futtatott és aranyozott darabok azonban még igen sokáig az őrszemélyzet felszerelésébe tartoztak

80

számos nyugati főúr székhelyén. Az itt bemutatott fegyver fából készült nyelét vörös bár­sonnyal vonták be, s erre hatszögű köpűvel ültették rá a gazdagon metszett, áttört és aranyozott alabárdpengét, melyet 1597-es évszáma azonosít.

Díszalabárd [88] 1600 táján

Szászország, H: 1960 mm, psz.: 35 mm

Az uralkodóházak gárdistáinak alabárdját névbetűkkel, monogramokkal és nemesi ud­varházak heraldikus jelképeivel díszítették. Ez a körülmény pedig nemcsak területi meg­határozásaikat segíti, hanem igen gyakran időben is segít elhelyezni egyes darabokat. Az itt bemutatott alabárdot négyoldalú köpűvel erősítették nyelére, melynek biztosításáról fémpántok - úgynevezett tollak - gondoskodnak. A fegyver tengelyéből mered föl a szú­rásra alkalmas fegyverhegy, a hüvely egyik oldaláról félhold alakban kimetszett bárd, a vele átellenes oldalon pedig enyhén lefelé hajló alakú horog mered elő. A penge egész fe­lületén bemart, aranyozott növényi ornamentika terpeszkedik.

81

1600 tájánLovagkard [89]89

H: 1210 mm, psz.: 42 mm

Ennek a nehéz, hatalmas fegy­vernek egyenes, kétélű pengéje lencsemetszetet mutat. A penge kellős közepén, annak teljes hosszában végigfut rajta a mély vércsatorna, melynek felső har­madában a passaui farkast és gravírozott - sárgás színű - be­rakás maradványait nordozza.

A körte formájú markolat alsó része függőleges irányban kannelúrás, a bordák közötti teret gyöngyházzal díszítették. Felső végén térbeli rozetta lát­ható, profilírozott fejjel.

Váltakozva borítja markola­tát vastagabb és vékony, sod­rott drótköpeny. S alakú ke­resztvasa félhosszú markolat­kengyelbe hajlik át, mely hosz- szú oldalágat hajtott. Ennek vé­gei térben elhelyezkedő hagy­magumót idéznek, melyek vé­gét gomb zárja le. A hárítóken­gyel alja kagyló alakú, mely be­lül a nagyujjat megakasztó gyűrűbe hajlik át.

Lovagkard [90] 1600 táján

Franciaország, H: 1050 mm, psz.: 35 mm

Az itt bemutatott kard az orleans-i, az anmgers-i és mindenekelőtt a tours-i, a hajdani ki­rályi városokban működött francia fegyverkovácsok briliáns munkájának iskolapéldája. Balzarin de Trez fegyverkovácsmester és fia, Gábriel Tours-ból látta el 1460-1499-ig fegyvereivel VII. Károly, valamint az őt a trónon követő XI. Lajos és VIII. Károly udvarát. Ugyanakkor persze, ezeket a fegyvereket csak a legritkább esetben készítette egyazon mester. A pengét a csiszár szállította, a cizellálást erre szakosodott díszítőművész vagy öt-

82

vös készítette, ahogyan az aranyozást, az ezüsttel való futtatást is az ő keze munkájának köszönhetjük. A francia kardkovácsok különleges, szinte a textilművességet idézően ap­rólékos, gondos, jellegében is arra emlékeztető munkája elsősorban ott teljesedik ki kard­jaikon, tőr kardjaikon, ahol műszaki értelemben is rendkívül igényes munkát követel az anyag és a forma, amilyen az itt bemutatott darab leheletfinomságúan cizellált, a marko­lat minden részét „befonó", apró szemű lánc. Ezüstös szemeit a fegyver szegélyéhez for­rasztották.

Tőrkard [91] 1600 táján

Heinrich Goll, Németország, H: 1060 mm, psz.: 38 mm

Az itt bemutatott, kétélű pengével készített tőrkardnál láthatunk a penge közepén végig­futó vércsatornát, melyben egyik lapján az E.N.R.I.Q.V.E. C.O.E.L., míg a másikon az E.N.A.L.A.M.A.N.I.A. felirat olvasható. Az ismert kardcsiszár, Heinrich Goll (vagy Col) Spanyolországban működő német mester volt, ahol az Enrique Coel nevet használta. A műhelyéből származó pengéknek igen nagy keletje volt.

90

t m .

A penge metszete és felirata

Hall

92

Tőrkard [92] 1600 táján

Németország, H: 1180 mm, psz.: 28 mm

Ennek a tőrkardnak is egyenes, kétélű pengéje, annak pedig lencse alakú, a felső harmad­ban mindkét oldal gerincén vércsatornás pengéje van. A vércsatorna közepén olvashatat­lan vésett írás, melynek lezárását gravírozott kereszt alkotja. Elezetlen pengenyakán - a rikasszón - mindkét lapon egy-egy benyomott félhold látható. Márpedig ezt a mesterje­gyet használta Solingenben a XVI-XVII. század folyamán Peter Munich - Munch, Míinic, Münick - csiszárműhelye. A mester által készített pengéken azonban mindenütt ott pom­pázik a toliforgós, feltollazott sisak vagy az M betű egy postakürt kíséretében, püspöki fej, egy páncélos kardot markoló karja, olykor azonban a nap jelvénye, a holdé vagy a csil­lagoké.

A fából készült markolatot sodrott drótfonadékkal tekercselték körül, amelyet azután még vashuzallal is megerősítettek. A fegyver kosarát egymást kölcsönösen keresztező és össze is erősített, vasból készült mellékkengyelek, valamint a viszonylag széles, egyenes keresztvas alkotja.

84

Spanyolország, H: 1270 mm, psz.: 15 mm

Az itt bemutatott kúpkosaras spádé ennek a fegyverfajtának legutolsó, je­lentősebb fejlődési állomását képviseli. Spanyol csiszármesterek készítettek ilyeneket a XVII. század hajnalán. Hasonló elemekkel lepnek meg berniün­ket azonban svéd és német tiszti fegyverek is a harmincéves háború kezde­ti időszakában. A spanyol fegyverkészítő-mesterek tökéletesség utáni szomjának tipikus mintapéldája ez a letisztult stílusú tőrkard.

A példánkban bemutatott spádét kúpkosárral szerelték, melynek met­szett, áttört virágdíszítése van. Egyenes keresztvasának végein mutatós gombok pompáznak. A keresztvasat és a kosarat hárítógyűrű köti össze.

Kúpkosaras spádé [93]

Tőr [94]

Itália, H: 393 mm, psz.: 42 mm

A reneszánsz korszakában a nemesek öltözetének elmaradhatatlan darabját alkották a művészi igényességgel díszített kisméretű kardok, tőrök, melyek tulajdonosuk személyes reprezentációját szolgálták. Az itt bemutatott tőr mintapéldája az 1600-as évek környékén készített, késő reneszánsz daraboknak. Azonnal szembeötlik igen finoman megmunkált pengéje, ahogyan elefántcsontból metszett markolata is. A XVI. század második felétől kezdődően azoknak az itáliai készítésű tőröknek, tőrkardoknak a markolatán található oroszlánfej, amelyek spanyol mintára dolgozó műhelyekben készültek. A markolatgom­bot helyettesítő oroszlánfej többnyire acélból készült, melyet azután gyakorta lehelet­finom aranyfüsttel futtattak be.

94

1600 táján

ÜJA penge metszete

1600 táján

95

Balkezestőr [95] 1600 táján

H: 535 mm, psz.: 47 mm

A balkezestőrök többségét mindjárt a hozzájuk tartozó tőrkarddal együtt készítették, ezért is hasonlítanak egymásra formájukban, díszítményükben egyaránt, ezért egészíthetik ki egymást. Ellentétben a korábbi, rövidebb keresztvasakkal vert tőrökkel, a balkezestőr kereszt­vasa nem csupán hosszabb, ha­nem egész kidolgozásuk fino­mabb, lágyabb, díszesebb lett.

Az itt bemutatott tőrnek egyenes, lángolt vagy hullámos élű pengéje van. Markolata sodrott vasdróttal spirálisan burkolt. Egyenes, viszonylag hosszú keresztvasa egyszerű, vonalas díszt hordoz, mindkét végén egy-egy domború, ki­csiny makkot láthatunk. A kagylóra emlékeztető kosár­lemez szinte háromszög alakú, míg félgömb alakú markolat­gombja legyezőre emlékeztető- en kannelúrás.

Tőr [96] 1600 táján

Németország, H: 395 mm, psz.: 36 mm

Ennek a zömök fegyvernek viszonylag szokatlan formájú pengét kovácsolt készítője. Az ugyanis egyenes, négyélű, valamennyi éle között kifejezett vércsatorna húzódik. Kereszt­vasa tojásdad alakot öltött, egyszerű, vonalas mintával gravírozott. A körkörös alakú markolatot sodrott vashuzallal borították. Hagymára emlékeztető alakú markolatgombja középen, keresztben bordás, egyszerű, különleges díszítményt nem hordoz.

Tőr [97] 1600 táján

Eszak-Itália, H: 215 mm, psz.: 6 mm

A kifejezetten reprezentatív feladatkör mellett azért a tőrt rendkívül pragmatikus szerep­ben is viszontláthatjuk, amennyiben bizony sűrűn szolgált a támadások kivédését segítő fegyver gyanánt. A gyilkosok - szokás szerint - ujjasukba, ruhájuk redőzetébe rejtették a gyilokot, amihez persze az olyan tőr illett a legjobban, amelynek keresztvas és markolat-

86

96

gomb helyett mindössze kerek lapocskái voltak. Ha a kiszemelt áldozat vértet viselt, a gyilkosnak döntenie kellett, vajon inkább valamilyen különleges, a páncél biztonságos átdöfésére alkalmas tőrhöz nyúljon-e, amelynek a szokásosnál vékonyabb pengéje rendel­kezik a megfelelő edzettséggel, esetleg három- vagy négy élű is. Az itt bemutatott tőr mar­kolata és hüvelye egyaránt elefántcsontból készült.

98 99

Tőrt rejtő bulaw a (buzogány) [98, 99] 1600 táján

Kelet-Európa, H: 640 mm, sz.: 60 mm

Az itt bemutatott buzogánynak gömbölyű, tizenhat leveles, sújtásra alkalmas feje és ro- zettára emlékeztető kámzsája van, hozzájuk díszgomb társul. A hengeres hüvelyt vonalas gyűrűk díszítik keresztben, melyek közül egyet-egyet annak végén, egyet a közepén lát­hatunk. A hüvely alsó része ugyanakkor növényi ornamentikával díszített lehetett, ennek maradványait ma még fölfedezhetni a fegyver markolatán. A buzogányfej köpűje fából faragott, virágdísz maradványait hordozó, gyűrűkkel ékesített nyélre csatlakozik. A bu­zogánnyal kivitelezett, jól irányzott sújtást követően a támadó szétcsavarhatta a nyelet, hogy előrántva onnét titkos tőrét, megadja áldozatának a kegyelemdöfést. A rejtett tőr pengéje 320 mm hosszú, négyélű keresztmetszete van.

Darabontkés [100] 1600 táján

Szászország, H: 2220 mm, psz.: 180 mm

Késő gótikus formájával összehasonlítva a XVI-XVII. század fordulójára a darabontkés egészen más fegyverré alakult át. Immár semmi köze sincs a csatamezőkhöz - a hercegi udvartartásban szolgáló csatlósok, darabontok jelvényévé vált. Az itt bemutatott, pompás darabot annak konkáv ívű pengéje jellemzi, melynek széles, fűrészfogra emlékeztetően

100

„rojtos" éle kívül helyezkedik el. Az egész penge teljes hosszában enyhén hátrafelé hajlik, hegye félhold alakot formáz. Gazdagon díszítik növényi minták, melyekben mindkét ol­dalán egy nemes látható. A nyél végre ül rá egy rövid, kovácsolt horog, melyen vonaldísz található. A penge szoknyájaként, a nyélvégről sárga-vörös bojt csüng alá.

Runka [101] 1600 táján

H: 2450 mm, sz.: 2106 mm

A runka a XV-XVII. században, elsősorban Francia- és Olaszországban használt döfő­fegyver. Három hegyben végződik pengéje, melyek közül a középső erős élű, trapéz alakú, míg két oldalélé vékonyabb, enyhén kifelé hajlik. Pengéjét belemart növényi orna­mentika díszíti. A döfőhegy hengeres, köpűvel csatlakozik a fából készített nyélre, melyet azután még vasszöggel is biztosítottak.

101

Kúpkosaras tőrkard [102]

Spanyolország, H: 1030 mm, psz.: 20 mm

A spanyol műhelyekben készült, kúpkosaras tőrkardot egyszerű, világos fölépítés - vagyis a vékony markolat, a karcsú, hosszú ke­resztvasak - jellemez. A keresztvas fesztávolsága egyébként is meghatározó mértékkel bírt a félgömbszerű kosár átmérőjének alakulására, amely a keresztvashoz csatlakozván kúpra vagy inkább harangra emlékez­tető módon borít védőpalástot a tőrt forgató csuklóra. Az itt bemutatott tőr kardnak csa­vart, indás ornamentikával díszített, gravírozott kúpkosara van. Az egyik keresztvasból kiinduló hárítókengyel letörött erről a fegyverről. Egyenes, kétélű pengéjének felső har­madán vércsatorna húzódik, amelyben egyik oldalt a HORTURO CANO, a másikon pe­dig az AGVIRE EN TOLEDO 1603 felirat olvasható.

Díszbuzogány [103,104] 1608

Milánó, H: 690 mm, sz.: 95 mm

Az itt bemutatott, pompás darab csorbítatlan, gravírozott, aranyozással futtatott díszít­ménynek ad helyet, mindezt fekete háttér előtt. A díszítésnek ez a módszere, technikája a XVI. század dereka után alakult ki, valamely előttünk egyelőre még ismeretlen műhely­ben, ahol azonban az itáliai manierizmus németalföldi hatásokkal vegyes elemei félreis­merhetetlenül megjelennek a fegyvereken is. Bizonyos részletei a mór-spanyol aranymű­vesek munkáinak befolyására is emlékeztetnek, amennyiben teljes mértékben aranyozot­tak. Ez a buzogány a vérttel, pajzzsal, kengyellel és a sisakkal - az úgynevezett morion- nal - együtt olyan öltözetet alkotott, amely minden bizonnyal II. (Cosimo) Medici nász-

1603

Ifr -tSC M 0 R V V N <3 W A N 6"

A penge metszete a felirattal

90

ajándékához tartozhatott, amint Maria Magdalena d'Austriával 1608-ban Firen­zében az oltár elé járult.

Az eszköz díszítményei kö­zött a vezérmotívumot két csillagkép szimbólumai - a nyilasé és a koronáé - adják, amelyeket a csillagos ég előte­rében ábrázolt a készítő. Ma­gát a csapásmérésre alkalmas fejet a hét bolygó megszemé­lyesített képe díszíti.

103

91

A bemutatott tőr­kard pengéjének metszete

105

Tőrkard [105] 1610 táján

Közép-Európa, H: 1180 mm, psz.: 29 mm

A XVI. század második felében egyre határozottabb alakot öltöttek a harctéri és a polgári vagy civil fegyverek. A nehézlovassági kard markolata ebben az időben némileg hasonlí­tani kezdett a kialakulóban lévő, mellékkengyelből vert kosarakéhoz, ám fokozatosan egy teljesen új fegyvertípus bontakozott ki - a pallos. A XVII. században azután éppen a pal­los váltotta fel a lovassági kardot, és vált általánossá.

92

Pallos [106] 1610 táján

Johann Michael, Prága

A legrégibb pallosok típusa nem a szokásos, harctéri fegyverek alakját őrizte meg, éppen ellenkezőleg. Két példányát mutatjuk itt be a XVII. század hajnalán ismert európai kincs­tárak által megrendelt luxusfegyver ké­pében. Mindkettő II. Rudolf császár ural­kodása alatt készült.

Johann Michael aranyműves - aki fel­tehetően rokona volt Jákob Isaak Michael császári kardcsiszárnak - 1610-ben I.Maximilian bajor választófejedelem müncheni udvartartása számára fejedel­mi fegyvergarnitúrát készített a kor di­vatjának számító orientalista - keleties - stílusban. A készlethez tartozott egy da­rab drágakővel gazdagon díszített lovag­kard, egy darab 'bulawa' típusú fejes-le- veles buzogány, valamint egy pallos a maga hüvelyével. Alig két esztendő múl­tán Michael műhelyéből egy szinte meg­szólalásig hasonló pallos került a szász választófejedelem drezdai udvarába.Még II. Christian - az előző választófeje­delem - rendelte meg Prágában, az elké­szült munkát viszont két esztendővel később már utóda, I. Johann Georg vette át - személyesen.

Mindkét pallosnak egyenes, kétélű pengéje van, melynek felső részét ara­nyozott, részben ezüsttel futtatott bera­kásai között a passaui farkas mesterjegye is ékesít. Markolatuk oroszlánfejes, egye­nes keresztvasuk vége kicsiny sárkány­fejbe hajlik. Az elülső - a görbe - kereszt­vas ugyanakkor az oroszlán bojtos farkát mintázza, mely lényegében a pallos kéz­védőpántjának szerepét is betölti. Mind­kettőt felmérhetetlenül gazdagon díszí­tették cseh ametiszttel, topázzal, hegyi- kristállyal, ahogyan a hozzájuk készített hüvelyeket is.

93

107

Tőrkard [107] 1610 táján

Németország, H: 1375 mm, psz.: 24 mm

Az itt bemutatott német tőrkard formája szinte a megszólalásig megegyezik azzal a típus­sal, amely 1560 után Dél-Európából indult hódító útjára a kontinensen, s a század végére karcsú, majdnem „törékeny", tökéletes látvánnyal gyönyörködtető, nemes szerkezetté fej­lődött. A markolatkengyel két S alakot utánzó mellékkengyelből áll, amelyek az alsó há­rítógyűrűn futnak össze. A markolat egész felületét gravírozott, vonalas jellegű ornamen­tika díszíti. A fegyvernek egyenes, kétélű, rombikus metszetű pengét kovácsoltak.

94

Kúpkosaras spádé [108] 1610 táján

Itália, H: 1330 mm, psz.: 20 mm

A tőrkardok kúpos markolatkosarát többnyire sima lemezből kovácsolták, példánkban a kosár alját szitaszerűen át is törte a mester. Nem ritkák az olyan markolatkosarak sem, amelyek egész felülete áttört. A kúp palástjába szabályos közönként nyitott hézagok összeértek egymással, ilyenformán képeztek merev rácsot. Ám ennek a szerfölött mutatós rácsnak volt egy igen praktikus előnye is, nevezetesen, ha az ellenfél fegyverének hegye a díszítmény apró lyukacsainak bármelyikébe befúródott, bizony akár el is pattanhatott annak pengéje.

109 110

H: 2220 mm, sz.: 326 mm

Az itt bemutatott alabárd még eredeti nyelén található, melynek felső harmadát bársony­nyal vonták be, s amelyet aranyszállal, sárgarézből vert szeggel, valamint karcsú, vasból készült szalagokkal rögzítettek. A nyél meghosszabbítását alkotja egy hosszú, egyszerűen díszített, döfésre szolgáló hegy, ennek metszete rombikus. Az alabárd bárdiapja és horga több helyen kerek lyukakkal áttört, indás díszítményt hordoz. Nyolcélű köpűjére vörös gyapjúrojtot kötöttek.

Darabont-pallosalabárd [110] 1610 táján

H: 1910 mm, psz.: 100 mm

Az ilyen formájú pallosalabárd nem harctéri fegyver többé, hanem a hercegi udvarokban szolgáló darabontok, csatlósok jelvénye. Hogy pedig ez aligha lehetett másként, meggyőz bennünket, ha csak egy pillantást is vetünk díszesen aranyozott, gravírozott pengéjére.

Darabontalabárd [109] 1610 táján

96

Egyébként is sajátos története van a szúró- és vágófegyverek díszítésének. Az első arany­művesek, ötvösök felkészültségüknek megfelelő munkát végeztek, melynek során több­nyire azt alkalmazták, amit vándor- és inaséveik során azoknak a céhes mestereknek mű­helyében tanultak, ahol megfordulhattak. Ezt egészítették ki azután a tehetségesebbek a másféle műhelyekben ellesett fortélyokkal és mindazzal, amit esetleg művészek közelé­ben élve láttak, tanulhattak. A könyvnyomtatás föltalálása persze ezen a szakterületen is felbecsülhetetlen értékű változást hozott. Még ha - oly magától értetődő módon is - a leg­első nyomtatott könyvek, amelyeket a fegyverkészítés technikai mintagyűjteményei kö­zött tarthatunk számon, bizony Németországban, a könyvnyomtatás bölcsőjében kerültek is ki a nyomdából.

Tőrkard [111]

W. Rodbras, Németország,H: 1140 mm, psz.: 23 mm

Ennek a pompás tőrkardnak a pengéje felső harmadában hat­szög metszetű, lejjebb viszont lángolt, hullámos élű. Kvart (külső) oldalának hornyában az alábbi felirat olvasható:+ WEILM + ROD + BRAS +ANNO +. A tere (belső) oldal felirata pedig: + MEFECIT +SÁLINGEN +-1613. Fából met­szett markolatát sárgaréz sod­ronnyal borították. Vasból ké­szült, nyolcélű, egyszerű, mély rovátkolással díszített marko­latgombját díszgomb zárja le.Markolatkosarának közepén fazettált - vagyis csiszolt - kú­pot találunk.

Keresztvasát S alakban hajlí­tották, melynek közepéről in­dul ki a tojásdad alakú marko­latkengyel, melynek mindkét oldalára csavarral erősítették föl a két héj alakú kosarat.

97

Balkezestőr [112] 1618

W. Klein, Németország,H: 1006 mm, psz.: 22 mm

1536-ban Modenában látott napvilágot az olasz vívó- és párbajiskola első elismert nagy­mesterének, Achille Morozzo- nak „Opera nova chiamata duello overo fiore deli armi" című, örökbecsű munkája. Kö­tetében Motozzo a legelső összefoglalását adja a korabeli párbajokban érvényes szabály­rendnek, megalapozván ezzel a halhatatlan itáliai vívóiskolát. A fő fegyver, a jobb kézben tar­tott tőrkard mellett e kötet szabályai megengedik a másik kézben tartott, második tőr­kard vagy balkezestőr haszná­latát.

Az itt bemutatott balkezes­tőrnek széles, vasalt kosara van, mely - a markolathoz és a markolatgombhoz hasonlóan - metszett, áttört ornamentikával díszített. A penge tere oldalá­nak felirata: WEILM KLEIN ANNO 1618, míg a kvart olda­lon a MEFECIT SÁLINGEN be­tűk olvashatók össze.

Kúpkosaras spádé [113] 1620 táján

Pengéje: Toledo, markolata: Franciaország, H: 1070 mm, psz.: 19 mm

A francia vívóiskola az Itáliából átvett kódex alapszabályait egytől egyig, a legapróbb részletekbe menően továbbfejlesztette. Érvénytelenítette a balkezestőrt, lévén ennek kö­vetkeztében nemcsak rövidülni, hanem könnyebbé is kezdett válni a tőrkard. Ezért azu­tán a francia párviadalból kiszorult a tőr. A tőrkard markolata is egyszerűbb lett. A fegy­vert tartó csuklót a markolatkengyel mellett legföljebb még egy mellékkengyel védte, az ujjakat a rikasszón lévő ujjpánton lehetett megtámasztani, míg a fő védelmet az alatta elhelyezkedő, a kurta keresztvasaknál semmi esetre sem szélesebb átmérőjű, lapított csé­szealjra emlékeztető alakú kosár látta el. Magától értetődik, hogy ez a konstrukciós vál-

A tőrkard metszeteés felirata *) ' * 1 *« N * * * ^ T ü T - t + ~ :OGOUt-Q &)

J—113

tozás nem maradt hatástalan a fegyver kézbentartási módjára sem. A marok alulról ra­gadta meg a markolatot olyanformán, hogy az könnyedén feküdt a tenyéren. A nagyujj- nak elegendő hely maradt a markolatkosár védelmében.

Balkezestőr [114,115] 1620 táján

Spanyolország, H: 583 mm, psz.: 27 mm

Ellentétben a régebbi, rövidebb keresztvasakkal szerelt tőrökkel, a valódi balkezeseknek megnyúlott a keresztvasa, megmunkálásuk és díszítésük pedig amazokénál lényegesen finomabb munkát igényelt. A legismertebb darabokat Spanyolországban készítették, a XVI-XVII. század fordulóján. Ezek tekintélyes keresztvasa széles markolatkosárral páro­sul, melyet metszett, áttört ornamentika díszít. A balkezestőr pengéjének rikasszója köze­lében többféle kivitelű bemetszés, kiugrás, nyúlvány található, amelyek egytől egyig azt a célt szolgálják, hogy az ellenfél tőrkardjának pengéjét megfogják, és - ha csak egy mód van rá, - el is roppantsák.

Az itt bemutatott tőr egyenes, vastag, lapított pengéjének rövid hátoldalán bevágások láthatók, hegye pedig rombikus metszetet mutat. Markolatát lemezzel borították, melyen áttört növényi ornamentika ékeskedik. Széles, ugyanilyen módon díszített kosár egészíti ki a keresztvas nyújtotta védelmet. A 115. ábra ugyanezt a tőrt mutatja egy másik, az 1600. esztendő évszámát viselő balkezes társaságában, melyhez a 95. ábrát is érdemes meg­nézni.

100

Rugós pengéjű balkezestőr [116,117] 1620 táján

Németország, H: 380 mm, psz.: 35 mm

A XVI. századot írtuk, amikor Itáliában megjelentek a háromágú rugós balkezestőrök. Ezek középső, erősebb pengéje mozdíthatatlanul cövekel a markolatba ágyazva, melyhez kétoldalt egy-egy, erős laprugóra nyíló, vékonyabb szegélypenge társul. Elegendő volt ki­oldani a rikasszón vagy a hárítókengyel alatt elhelyezett pöcköt, legyezőszerűen kinyíl­tak az oldalpengék, ilyenformán erősítve a vívó passzív védelmét az ellenfél csapásaival szemben. A széjjelnyitott hármas pengelegyezővel azonban nem csupán védekezni, ha­nem támadni is lehetett, így a harcos el is törhette segítségével az ellenfél tőrpengéjét. Sajnos, igen sok csacskasággal találkozni a vonatkozó szakirodalomban, hiszen gyakorta olvasható a nyitható pengékről, hogy a szúrt sebet tágítására szolgáltak. Mi sem egysze­rűbb ennek cáfolatára, minthogy bizony nem akad olyan erejű rugó, amely erre a feladat­ra egyáltalában alkalmas lenne.

116 117

118

Tőr [118] 1620 táján

H: 362 mm, psz.: 34 mm

Az itt bemutatott, művészi díszítéssel készült tőr minden bizonnyal viseletkiegészítő sze­repet töltött be valamely hercegi udvar gazdag hozzátartozójánál. A fegyvernek egyenes, kétélű, aranyozott és bemart növényi ornamentikával díszített pengéje van. Aranyozott alapon a penge felső részén a CONVAICRA OU MOURIR felirat olvasható. Az achátból készült markolat kosfejet idéző, faragott markolatgombbal zárul.

Em berfogóvilla [119] 1620 táján

H: 2250 mm, sz.: 180 mm

Bízvást a szúró- és vágófegyve­rek közé sorolhatjuk ezt az esz­közt is. Kör alapról, villásan szétágazó két ágát gyakorlatilag ahhoz hasonlóan használták, mint a hegyvidéki Savoyában oly népszerű harci vasvillát. Az itt bemutatott fegyver ágainak belső felén visszacsapódó lap­horgok vannak, melyek a fegy­ver kerekded villás alapjának irányába mutatnak, nyílnak.

Ez a fegyver egyébként arra szolgált, hogy az ellenfél nyakát a villa kerek közepébe sajtolván az képtelenné vált kiszabadulni onnan, hiszen a lemezrugóra já­ró laphorgok ezt teljességgel le­hetetlenné tették.

Hőhérpallos [120,121] 1620 táján

Csehország, H: 1035 mm, psz.: 57 mm

Ennek a hóhérpallosnak egyenes, kétélű, hegy nélküli, lekerekített végű pengét kovácsol­tak. A penge mindkét lapját három-három gravírozott, sárga fémmel berakott körmotí­vum díszíti, mely egyébiránt a régi magyar ácsolt ládák díszítésével teljesen azonos. Fából készült markolatát bőrrel vonták be, mindkét végét fonott fémkoszorú övezi. Ugyancsak bőrrel vonták be a fából készült kardhüvelyt, melynek száját vörös bársony futja körbe. A hüvely egész felületét vonalas, lyuggatott dísz borítja, külső oldalában pedig három ki­sebb hüvelyt helyeztek el kisebb kések számára.

A hóhérnak hihetetlen biztonsággal kellettkezelnie munkaeszközét. Ha ugyanis a kivég­zés folyamán hibázott, s az elítéltnek gyötrel­met okozott, bizony szembe kellett néznie a felbőszült nézők seregével. Előfordult nem is egy alkalommal, hogy az ügyetlen hóhért a tömeg halálra kövezte. Az itt bemutatott pal­los 1 720 grammot nyom.

120

Szertartáskard [122,123] 1627

H: 1048 mm, psz.: 40 mm

Ennek a kardnak egyenes, kétélű pengéjén hosszanti gerinc nyújtózkodik. Felső részét bő­séges feliratok borítják. A penge tere oldalán a PRO CHRISTO ET PATRIA DULCE PER- ICULUM EST latin nyelvű felirat olvasható. A gerinc alatt pedig LONGE FORTISSIMUS ARCTHURUS BRITANNUS - így szól a szentencia. A kvart oldalán a hegy irányába a CONSTANTINES FORTUNÁT IUVAT * A. 1627, a gerinc alatt pedig IACOB BURNET PRO FIDE ET PATRIA PUGNA feliratot találunk. Keresztvasa S alakú, amely a vasból ké­szült markolatgombhoz hasonlóan aranyozott ornamenssel díszített.

Tőrkard [124] 1630 táján

Németország, H: 1240 mm, psz.: 16 mm

Az itt bemutatott tőrkardnak egyenes, kétélű pengéje van, melynek metszete háromszö­gű. Markolata igen egyszerű. A bajvívó csuklóját markolatkengyel óvja, amely a körtére

104

emlékeztető alakú markolatgombot összeköti a lyuggatott kúpkosárral. Fából metszett markolatát sárgaréz sodronnyal futtatták. A markolat ilyetén formai változása a fegyver tartásának megváltoztatását vonta magával. A kéz alulról kulcsolódott rá a markolatra, a körmök tehát fölfelé néztek, a markolat pedig könnyedén hevert a vívó tenyerén.

105

Tőrkard [125] 1630 táján

H: 1320 mm, psz.: 29 mm

Rombikus metszetű az itt be­mutatott egyenes, kétélű tőr- kardpenge. A fegyver érdekes hatású kosarát lényegében mindkét oldalt viszonylag bo­nyolult szövevényt alkotó, egymással összekötött mellék­kengyelek alkotják. A marko­latkosár fenekén ugyanakkor szokatlan ívű keresztvas fe­szül.

A rikasszón egy ismeretlen kardcsiszár mesterjegye lát­ható. Hiányzik a markolat vas­sodronnyal való futtatása. Ugyancsak hiányzik az alsó kosárívről a kosár kagylót for­mázó hárítólapja, amely egy­szerűen elkallódhatott erről a szép vonalú fegyverről.

Kúpkosaras tőrkard [126] 2630 táján

Spanyolország, H: 1296 mm, psz.: 21 mm

Minden bizonnyal Ibérián kívül szükséges kutatni ennek a markolatkosárral ellátott tőr­kardnak az eredetét. Az viszont feltétlenül figyelemre méltó, mennyire letisztult, egy­szerű eszközökkel alakították ki a spanyol mesterkovácsok végleges, általunk ismert alak­ját. A markolatkosár oldalába szabályos ívet leíró, apró levelű ágakat kanyarítottak, ame­lyek úgy kapcsolódnak össze, hogy közöttük szitaszerű nyílások keletkeznek a kosár fel­színén. A kosár áttört vaskarimáját nemes egyszerűséggel „rompepuntas" néven emleget­ték, amit körülbelül a „kardhegytörő" fogalommal lehetne visszaadni. A kúpkosaras tőr­kardok pengéje általában mélyen árkolt, többnyire díszítő nyílásokkal áttört, lévén így a penge súlyát tovább lehetett csökkenteni. Az itt bemutatott darab a spanyol mesterek tökéletes munkájának mintapéldája. Egyenes, kétélű pengéjének rombikus metszete van, míg hengeres keresztvasa viszonylag hosszú, egyenes. Markolatát vasból sodrott dróttal borították. A keresztben bordás vas markolatgombot egyszerűen megmunkált marko-

106

latkengyel kapcsolja a pompásan kidolgozott kúpkosárhoz. A mesés virágos-leveles orna­mentikával cicomázott kosár alsó részét vasból vert csillagdíszek varázsolják még mesé­sebbé.

107

127

Kúpkosaras tőrkard [127] 2630 táján

Spanyolország, H: 990 mm, psz.: 28 mm

A kúp kosaras tőrkardok, spádék pengéje gyakran bizony majd egy méter vagy még annál is hosszabb lehetett. Éppen ezért a vívónak abszolút mértékben uralnia kellett fegyverét, melynek súlyát a kúp kosár csak tovább növelte. Az itt bemutatott tőrkard kosara egysze­rű lemezből készült, melyet gravírozott virág- és alakos ornamentika díszít. A kosarat úgy hajtották össze. Rombikus metszetű pengéje rövidebb az ennél a fegyvernemnél általában szokásosnál.

108

Tőrkard [128] 1630 táján

W. Wirrserch, Németország, H: 1160 mm, psz.: 17 mm

Ennek a lencse formájú metszettel készült, egyenes, kétélű pengének mindkét lapja vér­csatornájába ugyanazt a feliratot gravírozták: WILHELM WIRRSERCH ME FACIT SOLINGEN. A markolat vázát az S alakú keresztvas alkotja. Belőle azután több irányban indulnak vasból kovácsolt mellékkengyelek, amelyek az egyik oldalon egyszerű marko­latkengyellé válnak, a másikon pedig - a lyuggatott kosárlemezzel együtt - tökéletes vé­delmet nyújtanak a csukló számára.

M isericordia [129] 1630 táján

Olaszország, H: 240 mm, psz.: 11 mm

Az itt bemutatott tőrfajta neve a XIV. században alakult ki, olyan időszakban, amikor a tőr újjászületése védelmi felszerelések tökéletesedésével párhuzamosan következett be. A tőr vékony pengéje, amely a lovagok felszerelésében a kard elmaradhatatlan kiegészítőjének számított, képes volt behatolni a vértezet lemezei, láncszemei, a sodrony sorai közé. Nem véletlen, hogy az ilyen típusú tőrt arra használták, hogy a legyőzött ellenfélnek megad­hassák a kegyelemdöfést. A legyőzött gyakran maga követelte a megváltó tőrdöfést, fenn- hangú „misericordia" kiáltással.

128

Szablyaalabárd [130] 1630 táján

Bajorország, H: 2720 mm, psz.: 30 mm

A középkori alabárd használata során nem csupán Itáliában és Svájcban, hanem egy sor más európai államban is felbukkan. Nem véletlen, hogy formailag oly gazdag változatai­val találkozhatunk. Pengéjét olykor olyan mértékben hosszabbították, hajlították, hogy bízvást nevezhetjük szablyaalabárdnak is.

A döfésre szolgáló penge hossza eléri a 937 mm-t, mindkét oldalán vércsatorna fut végig. A penge négyoldalú köpűjéből formálódik kis bárdja, melynek dombom éle van, felső vége pedig hegyben fut össze. A pengét a köpűből indított négy fémpánt, illetve vas­szögek erősítik a nyélre.

110

Tőrkard [131] 1640 táján

H: 1165 mm, psz.: 23 mm

Az itt bemutatott fegyvernek egyenes, kétélű pengéje van, annak pedig rombikus met­szete. A felső pengeharmad közepén kétoldalt egy-egy vércsatorna fut, melynek felirata + 11 + FITE SET + II + H + II CVIVITE + II +. Markolatát sodrott vasdróttal tekercselték körbe. Gömböt idéző, vasból vert markolatgombját növényes-vonalas ornamentika díszí­ti. S alakú keresztvasát - a kosárhoz és a markolatkengyelhez hasonlóan - kis szerecsenfe­jek díszítik. A tál alakú hárítólemezen áttört növényi díszítés látható.

Kúpkosaras tőrkard [132]

H: 1290 mm, psz.: 25 mm

A vívóeszköz pengéjét elsősor­ban azért igyekeztek meghosz- szabbíttatni, hogy vívás közben a lehető legtávolabb kerülhes­senek az ellenféltől. Akkoriban a kitörést még nem tartották számon a vívás elemei között. Éppen ezért fontos említést tenni Capo Ferro vívómester­nek az itáliai Sienában 1610- ben megjelentetett „Grand sim­ulacrum dell'arte dell'uso della scherma" című művéről, ame­lyet méltán tartottak az olasz vívóiskola egyik bestselleré­nek. A szerző éppen ebben a műben különös hangsúlyt fek­tet a kitörésre, amelyet ugyan akkoriban már ismerhettek, mégse nagyon merészeltek al­kalmazni. A kötet egy sereg vívóállást ismertet, ráadásul híven mutatja be a bajvívás me­netének szabályait. Ugyancsak Capo Ferro nevéhez fűződik a megfelelő pengeméretnek a kétszeres karhosszban történt meghatározása, ahogyan a pen­ge részeinek használatát, fela­datát is ő határozta meg a leg­pontosabban.

1640 táján

132

111

Kúpkosaras tőrkard [133] 1640 táján

H: 1292 mm, psz.: 25 mm

Az itt bemutatott díszes tőrkard egyenes, három­szög metszetű pengét visel. Markolatát és kosarát egy­aránt sima fémlemezből ké­szítették, s mindkettőbe szabályosan, ritmikusan is­métlődő, csavarodó apró leveleket kovácsoltak. A le­vélkék úgy fordulnak, hogy azok csúcsa egymásba ér, ennélfogva puhán áttört vasrácsozatot hoznak létre. Mind egyszerű keresztva­sát, mind markolatkengye­lét növényi ornamentika ékesíti.

Rugós pengéjű balkezestőr [134,135] 1640 táján

H: 476 mm, psz.: 26 mm

A balkezestőrnek ez a sajátos, egyedi alakja az itáliai reneszánsz időszakában bukkant föl, majd viszonylag hamar terjedt szét más, elsősorban nyugati és közép-európai országok­ba. Jellegzetességei a rugós pengék, amelyeket a középső penge alsó részén zsanérok rög­zítenek, s egy biztosíték szorít a középső pengéhez. Ha az ember a többnyire a rikasszón elhelyezett kioldót működésbe hozza, az oldalpengéket villámgyors mozdulattal legyező alakban vágja ki a rugó. Az ilyenformán kialakuló pengeszerkezet lehetővé teszi az ellen­fél dolgának jelentős mértékben történő megnehezítését, ráadásul el is törhető vele tőr­kardjának vagy spádéjának pengéje.

Az itt bemutatott pompás tőrnek csontból faragott, növényi és alakos ornamentikával gazdagon díszített csontmarkolata van.

Tőr [1361] 1640 táján

Franciaország, H: 315 mm, psz.: 20 mm

Tisztjeik pompásan díszített tőreivel szemben - amelyek valójában jóval kevésbé szolgál­ták személyes védekezésüket, inkább reprezentatív célokra készültek, - a XVII. századi közkatonák egyszerű, gyakorta csupán a derékszíj mögé dugott tőrrel rendelkeztek.

Az itt bemutatott darabnak háromszög metszetű, vércsatornás pengéje, lapított, áthajló keresztvasa van. A penge gravírozott felirata szerint: „Coulaux & .. Kiingen thai".

113

137

Vadászlándzsa [137)1680 táján (lásd a 138-139. old.)

114

2. fejezet Az 1650-től 1790-ig tartó időszak

A XVII. század legjelentősebb harctéri eseménysorozata - a har­mincéves háború - az európai kontinens államainak többsége szá­mára sok tekin tetben bizony fordulópontot jelentett. Soha koráb­ban ennyi pénzt és egyéb anyagi természetű áldozatot nem hoztak még bábomért, és nem is akadt korábban egyetlenegy sem, amely­nek ilyen mélyreható gazdasági és politikai következményei lettek volna. Ugyanakkor a harmincéves háború egy meghatározott kato­nai-stratégiai korszak lezárása is volt az Óvilág számára. Az euró­pai hegemonista törekvések megjelenésével, a kontinentális és a kolo?iialista - gyarmatszerző - attitűd erősödésével párosult az a törekvés, hogy meghatározott kereskedelmi útvonalakat is ellen­őrzés alá lehessen vonni, valamint a háborúk befejeztével széthul­ló, alkalmi politikai és katonai szövetségek a harctéri események végeztével is föl-föllángoló, elhúzódó, állandósuló konfliktusok ki­alakulásához vezettek. Márpedig ebben a helyzetben nagy szükség a branderburgi gyalogság volt alaposan felkészített, jól kiképzett fegyveres csapatok folyama- tisztje, 1688 fos jelenlétére, amelyeket bármikor, bárhol bevethettek a kiújult harcokban. Ez a fejlődés azután fokozatosan átalakította a hadsere­gek taktikáját és egész szervezeti rendjét. Eszerint bizonyos egységek, csapatrészek elvesztették ko­rábbijelentőségüket, vagy pedig korszerűbb, esetleg egészen új egységekké szerveződtek újjá. Ezzel együtt járt új fegyverfajták és felszerelési eszközök megjelenése.

A XVII. század során végérvényesen lezárult a harctéri fegyverek, a taktika és a hadsereg szer­vezése területén a középkorból az líjkorba vezető átmenet időszaka. Erre az időre a kizárólag döfésre alkalmas fegyverek eltűntek a harctérről, a gyalogság egyenes vonalú alakzatokban harcolt - ez a XX. századig így maradt - , miközben a tábori lövegek váltak a gyalogsággal és a lovassággal együttműködésben a legfontosabb fegyverré.

Ezeknek az alapvető változásoknak a java II. Gusztáv A dolf- svéd király és elsőrangú hadvezér - keze nyomát és kézjegyét viseli magán, ugyanis ő írta le azokat elsőként. Alapelveinek az európai hadseregek által történt elfogadásával, átvételével számos háború kirobbantásához - a harmincéves

háborún túl a németalföldi és az Augs- burgi Liga háborúihoz - vezettek, ame­lyek azután szinte egyetlen, nagy kiterje­désű, véres gyakorlótérré változtatták az öreg kontinens nagy részét.

Gusztáv Adolf példája a XVIII. száza­di európai hadvezetés számára is alapelv maradhatott. Erre az időszakra lelassult a hadfelszerelés és a fegyverek fejlődése. Olyannyira, hogyha egyáltalában beszél­hetünk valamiféle változásról, akkor egy­fajta technológiai előrelépés következett be, amely a meglévő fegyverek tökéletesí­tésében, minőségjavításában manifesztá­lódott.

Az elejtett vadkan zsigerelése, ÁZ eladdig inkább csak el ültetett fegye-1720 táján lem a XVIII. század elejétől minden had­

115

seregben szigorodott. Ebben a tekintetben a legin­kább mélyreható változások II. Frigyes porosz ki­rály nevéhez fűződnek, aki azt követelte katonáitól, hogy szinte a tökéletességre fejlesszék fegyelmezett­ségüket, s ezzel - ebben a tekintetben - Európa leg­elitebb hadseregévé váljanak. A szakadatlan, ke­mény, megalkuvást nem ismerő kiképzés a porosz katonát végül mintegy automatizálta. A porosz ka­tona képes volt egyszerre vagy fokozatosan, akár ki­sebb csoportokban is, alakzatban és harci formáció­ban egyaránt hirtelen vagy átmeneti irányváltozta­tásra. S tudta ezt igen nehéz terepviszonyok között is. Attól a pillanattól, amikor a poroszok mindehhez további két alapvető jelentőségű elemet, a gyorsasá­got és a manőverezőkészséget is a csatamezőre vi­hették, olyan harci gépezettel rendelkeztek, melyet technikai fölszerelésben és katonai tökéletesség te­kintetében egyetlen európai hadsereg sem volt ké­pesfölülmúlni.

Nyugat-Európában ebben az időszakban nyerte el a lovasság valódi jelentőségét. A korábbi gyakor­lat szerint ugyanis a lovasságot a gyalogság harc­

rendjében az első csatasorban alkalmazták. Svédország és Franciaország kivételével, ahol a szablyá- val fölfegyverzett lovasságot rohamosztagként alkalmazták, a lovasokat csak könnyű muskétával és pisztollyal fegyverezték föl, amellyel már a megközelítés folyamári tüzet nyitottak. A lovasság és a gyalogság korábban általánosan alkalmazott együttesét legutoljára 1759-ben, a mindeni csatában alkalmazták, ám a brit gyalogság különösebb megerőltetés nélkül szórta szét a francia lovasságot. II. Frigyes azonban jócskán a mindeni csatát megelőzően visszaadta a lovasság jelentőségét, amely a harcmezőn a villámgyors rohamban összpontosult, ám hozzátartozott a felderítés is, a harctér kör­zetén kívüli régióban. Frigyes sohasem keverte egymással a lovasságot és a gyalogos katonát, a dra- gonyosok kivételével egyáltalán nem használt lőfegyvert sem - fő fegyvernek a szablya számított.

Schiavona [138-142] 1600-1650

A XVII. századból már jól ismert velencei schiavona régebbi kardformákból fejlődött ki. Gyártását a XV. századtól Velence, a jelentős kereskedelmi nagyhatalom oly mértékben szorgalmazta, hogy az nemzetközi jelentőségre tett szert. A dózsepalota leltáraiban több száz schiavona megjelöléssel illetett fegyvert tartottak számon. Ennek a minden bizony­nyal korábban is népszerű, elterjedt fegyvernek az elnevezése arról győz meg minket, hogy szláv és görög származású katonai egységek fegyverzetét alkotta, amelyek az Iszt- riai-félszigeten Velence zászlaja alá csatlakoztak. Ezeket a csapatokat a velenceiek „schi- avi"-nak vagyis szlávoknak nevezték.

A schiavona legjellegzetesebb alkatrésze annak indákból, szalagokból építkező marko- latkosara. Ennek mellékkengyelei mindkét keresztvasból indulnak, s keresztezve egy­mást, szabályos kosarat képeznek, amely áttörtségével együtt is megfelelő csuklóvédel­met biztosít. A kosár alsó mellékkengyelei a markolaton gyakran S alakot mintáznak. Az idő előre haladtával a kosár egyre inkább áttört hatásúvá vált, nem véletlen, hogy az egyes darabok keletkezésének meghatározásában talán neki jut a legfontosabb szerep.

Formáját tekintve a schiavona mással aligha összekeverhető fegyver. Markolatgombja

116

117

**'» in

többnyire sárgarézből készült, macskafejre emlékeztető alakú, közepén pedig sima, tojás- dad korong látható. Egyenes pengéje általában kétélű, egyélű pengével csak kivételesen találkozhatunk. Hossza 800-850 mm, teljesen sima, vagy enyhe vércsatornát mutat föl. A legtöbb darab itáliai műhelyben készült, de ismerünk spanyol és német mester gyár­totta schiavonát is. E fegyver hüvelye is sajátos jegyeket mutat, amennyiben alsó harma­dát a hossz miatt általában négy-hat, keresztirányú szalaggal erősített fémlemezzel borí­tották.

A velencei fennhatóság alatt harcoló csapatokat a XVIII. század második feléig elkísérte a schiavona. Mintegy emléke maradt annak az időszaknak, amikor Velence városállama világhatalomnak számított, eserős, nemzetközi összetételű hadseregnek parancsolt. A fegyver egyébként a városál­lam önállóságának megszűné­sével a XVIII. század végén tűnt el.

A 140. és a 138. ábrán bemu­tatott jobb oldali schiavona 1600-ból származik, míg a 139. és a 138. ábrán bal oldalt látha­tó úgy 1640 tájáról.

A legfiatalabb bemutatott darab, amely a 142. képen lát­ható, 1650 táján készülhetett. A 141. ábrán igyekeztünk azt szemléltetni, milyen minőségű és jellegű kézművesmunkával alakították ki ennek a fegyver­nek a hüvelyét.

119

Díszszablya [143,144] 1650 táján

Magyarország, H: 1480 mm, psz.: 73 mm

A fáma szerint ez a pompás fegyver Zrínyi Miklósnak, a közismert magyar földesúrnak és neves költőnek a tulajdona volt. Zrínyi 1616-ban született, és a török fölött aratott budai és esztergomi (1663) győzelmei különleges hírnévhez juttatták.1664-ben minden nyilvános te­vékenységével fölhagyott, és Csáktornyái birtokára vissza­vonulván még ugyanabban az esztendőben vadkanbaleset kö­vetkeztében, egy vadászat so­rán vesztette életét.

Az itt bemutatott szablya enyhén ívelt pengéje török ere­detű, és szemmel láthatóan aXVI. század második felében készülhetett. A hagyomány sze­rint ezt a hadizsákmányként szerzett pengét Zrínyi a nagy­atyjától örökölte, akit ugyan­csak Miklósnak neveztek (1518- 1566), s aki a szigetvári vár 1566-ban bekövetkezett hősies védelme során vált híressé.

Fából készült hüvelyét barna bársonnyal vonták be, és a fegy­ver markolatához hasonlóan ezüst sújtással díszítették, ame­lyet aranyoztak, valamint csi­szolt drága- és féldrágakövek­kel vertek ki.

' w ■■ ___________________ -_____ _

Tiszti sponton [146]145

1649

Ausztria, H: 2225 mm, psz.: 63 mm

Ennek a fegyvernek nyelv ala­kú pengéje van, mely alsó vé­gén kiszélesedik, és két, hold­sarló formájú, tagolt szegélyű oldalágra bomlik. A középső levél döfésre szolgáló hegyben végződik, a penge közepéből kiemelkedő erős gerincen még jól kivehetők az egykori ara­nyozás nyomai.

A penge egyik oldalán egy harcos látható leeresztett kard­dal, környezetének gravírozott felirata pedig FIDE SÉD CUI- VIDE. A másik pengeoldalon is harcos látható, ám ennek pajzsa van, felirata pedig VIN- CERE AUT MORE.

Alsó, kiszélesedett pengéjét növényi díszítés, valamint kör­re felfűzött szöveges ornamen­tika jellemzi, melynek egyik oldali felirata: SIDEUS * PRO- NOBIS * CONTRANOS *1649. Másik oldalán pedig a VER­BUM * DOMINI * MANET * IN * AETERNUM jelszó olvas­ható.

Szablya [146] 1650 táján

Osztrák-magyar határőrvidék, H: 1080 mm, psz.: 34 mm

A legelső szablyák még a XIV. század közepe táján, az első oszmán invázióval összefüg­gésben kerülnek elő Európában. A fegyver eltérő fölépítése első pillantásra árulkodik ide­gen eredetéről. Amíg ugyanis az Európában használatos tőrkard vagy kard különböző típusai számára magától értetődő a kétélű penge, addig az egyélű szablya pengéje eny­

122

hén ívelt. Az ívelt pengeél jelentős előnyt is kínál az egyenes pengével szemben. Ha ugyanis a szablyát megfelelő képzettségű vitéz forgatta, azt vágásból visszahúzván is ké­pes volt úgy fordítani, hogy még ilyenkor is megsebesíthesse ellenfelét.

Tőr, „stílett" [147] 1650 táján

H: 240 mm, psz.: 9 mm

A stílett - ami nem más, mint egy három- vagy négyszög élű, vékony pengéjű, keskeny tőr, - elsősorban a XVI. században volt nagy közkedveltségnek örvendő marokfegyver, s a következő másfél száz esztendő folyamán is az maradt. Gyakorta teljes egészében fém­ből készült. Akadt olyan időszak, amikor Dél-Európában ez számított a legkedveltebb marokfegyvernek, amelyet a fegyvertartásra vonatkozó rendelkezésekből ráadásul több­nyire kifelejtettek. Ráadásul a stílett keskeny pengéjét igen könnyű volt elrejteni a ruházat redői között vagy akár üreges botok belsejében is.

146 147

Vadászkard [148] 1650 táján

penge: Solingen, markolatkosár: C. Späth, München, H: 965 mm, psz.: 37 mm

E fegyver egyenes szabású, egyélű pengéjének mindkét lapján vércsatorna húzódik. Eb­ben egyik oldalt a FIDE SED CVIVIDE, másik oldalán pedig a MEFECIT SOLINGEN sza­vak olvashatók, melyekhez egy, a pengébe nyomott király feje társul, amelyet Solingen- ben Peter Koell használt 1665 előtt, valamint ugyanebben az időszakban ugyanott Adam Ollich is. A markolatot és a kosarat egyaránt metszett vasornamentika díszíti, melynek aranyozott az alapja. A díszítmény Caspar Späth egy inasának, Daniel Sadelersnek a keze munkája. Spáth müncheni műhelyében dolgozott, és 1691-ben távozott az élők sorából.

148

149

Palloskard [149]

H: 985 mm, psz.: 29 mm

150

1660 táján

Az ebből az időszakból származó palloskardot viszonylag szép számban megtalálhatjuk a világ fegyvergyűjteményeiben. Az itt bemutatott darab markolatkosarának formája a kard és a pallos közötti átmeneti formát mutat. A fegyvernek ugyan még egyenes, kétélű pengéje van, ám vércsatornát már nem találunk rajta. Fából készült markolatát sűrű fona- tú acélhuzal borítja. Az egyszerű markolatkosarat kúpok díszítik. A perforált kosár belső felén még a nagyujj számára készített rögzítőgyűrű található.

Tőrkard [150] 1660 táján

H: 1173 mm, psz.: 35 mm

A tőr kard pengéje egyenes, metszete rombikus. Felső, szélesebb harmadán a pengét gaz­dag virágornamentika, valamint gravírozott emberalakok díszítik. Nem eredeti a fegyver

125

kosara. Hiányzik csatos kosara, viszont a helyére szerelt kúpkosár szemmel láthatóan ké­sőbbi „jövevény".

Tőr, „stílett" [151] 1660 táján

H: 326 mm, psz.: 9 mm

Az itt bemutatotthoz hasonló, hajszálvékony pengével szerelt tőrök nagy népszerűségnek örvendtek a XV-XVII. század folyamán, s a tőrökön belül késre emlékeztető formájukkal vagy akár a kisebb ünnepi rövidkardok kiegészítője gyanánt, önálló fegyvercsoportot al­kottak.

Tőr, „stílett" [152] 1660 táján

H: 285 mm, psz.: 7 mm

Ezeknek a picike tőröknek a minden oldalról borotvaéles pengéje csiszolt reszelőket idéz. Az anarchista Luccheni ugyanilyen fegyverének esett áldozatul Erzsébet osztrák császár­né 1898. szeptember 10-én. Minden bizonnyal ez volt a legutolsó ismertté vált eset, ami­kor ilyen ősi gyilok segítségével végeztek valamely hírességgel.

126

H: 507 mm, psz.: 69 mm

A XVI. században a hadi használatú fegyverek mellett olyanok is szép számmal akadnak, amelyeket mind készítésük technológiája, mind díszítményrendjük alapján könnyen el­különíthetünk amazoktól. Ezek bizony a vadászathoz használt, teljességgel célszerű esz-

153

Vadászkés [152] 1660 táján

közök, fegyverek. Ebben az időszakban alakult ki az európai vadászkésekre oly igen jel­lemző, agancsból kialakított markolat vagy az ugyancsak agancsból készített markolatbu­rok. A legrégibb vadászkések közé tartoznak a darabolókések, melyekre egyélű, széles penge jellemző, amely majdnem tompa hegyben végződik. Elsősorban az elejtett vad fel- darabolásához használták.

Szablya [154] 2660 táján

Lengyelország, H: 930 mm, psz.: 31 mm

Az itt bemutatott fegyver pen­géje azt a jellegzetes formát mu­tatja, amit elsősorban a lengyel szablyák közismert típusválto­zatainál, a „batorówkánál" és a „zikmuntowkánál" alkalmaztak előszeretettel. E szablyatípus pengéje szelíd ívű, egyélű, melynek azonban a hegye kör­nyékén, a fokán is élezett a pen­géje.

A XVI-XVII. század során - a lengyel szablya virágkorában - e fegyver markolatát egyetlen egyenes keresztvas és egy mar­kolatot összefogó kengyel mel­lett egy különlegesség is alkotta, nevezetesen a markolatkengyelt gyakorta lánc helyettesítette. Ez kötötte össze a fegyver elülső keresztvasának hegyét a marko­latgombbal vagy - mint itt be­mutatott példánkon - az elülső keresztvasat annak jobb sarká­ban fölfelé fordították, hajlítot­ták, s azt a markolatcsúccsal egyező méretűre hosszabbítot­ták.

154

„K arabéla" [155,156] 1670 táján

Lengyelország, H: 940 mm, psz.: 25 mm

A „karabéla" egy egészen sajátos szablyatípus. A lengyel nemesek nemzeti öntudatot erő­sítő viseletéhez tartozott (ún. kostjumówa). Alapvetően jellemző erre a fegyverre a mar- kolatvégen kiképzett madárfej, amely a markolatgomb helyét foglalja el. Keresztvasának is különleges, a díszkardokét idéző formája van, melybe rombuszt rajzoltak. Olyan dara-

felA penge metszete és mesterjegye

bokról is tudunk, amelyek egész markolatát ara­nyozták, és ezüst berakással vagy drágakövekkel verték ki. Ugyanakkor nem akad „karabéla", amelynek kengyele volna. Hiábavalónak bizo­nyult négy kerek évszázad állandó idegen befo­lyása, állandó hatása a lengyel hétköz- és ünnep­napokra, a „karabéla" bizony a XX. századot is megérte a lengyel nemesek derékszíján. Hasonló hűséget tanúsítottak e fegyvernek - ti. a szablyá- nak mint a nemzeti viselet elidegeníthetetlen ré­szének - a magyarok is.

129

Kúpkosaras tőrkard [157]157

1670 táján

H: 1325 mm, psz.: 30 mm

Az itt bemutatott tőrkard a leg­kiválóbb európai fegyverková­csok mesterremekeinek egyik igen szemléletes példája. Egész sereg olyan manufaktúra - kézművesműhely - működött, ahol csodálatos, pompás mar­kolatokat tudtak készíteni, s amelyekben világhírre szert tett európai műhelyekből szál­lított pengéket szereltek össze a markolattal, kész oldalfegyve­rekké. Tekintettel ezeknek a fegyvereknek a költséges előál­lítására, valamint igencsak luxusigényű kivitelezésére, bi­zony alig-alig fordul elő körük­ben, hogy a készítő mester csi­szárbélyege bele ne került vol­na a pengébe, rá ne vésték vol­na a kosárra.

Az itt bemutatott tőrkardnak kétélű, egyenes szabású pengé­je van, melynek rombikus a metszete. A penge felső harma­dának mindkét oldalán, a pen­ge tengelyében mély csatorna húzódik, melynek felirata ma már olvashatatlan. A fegyver markolatvédelmét egyszerű markolatkengyel és a jól meg­termett kosár alkotja, melynek díszítését figurális áttörés adja.

Naptárkard [158-160] 1670 táján

J. Stamm, Solingen, H: 1038 mm, psz.: 35 mm

A naptárkardok a kastélyok szalonjának, illetve a polgárházak ebédlőjének faldíszei. Az itt bemutatott darabnak egyenes, kétélű pengéje, annak pedig lencsét idéző metszete van. Felső részén a pengének, a keresztvas alatt, mindkét oldalon kurta kettős vércsatornája van, melybe a következő feliratot gravírozták bele: JOANNES STAMM / MEFECIT SO­LINGEN. A két vércsatorna között találjuk a passaui farkas bevésett mesterjegyét. Egyéb­iránt pedig a penge teljes felületén az állatövre épülő, gravírozott naptárat láthatunk. Markolatgombja, kosara és keresztvasa egyaránt kannelúrás, melyeket domborított akan- tuszlevelek díszítenek. Az aszimmetrikus kosár alsó felét leveles relief díszíti.

130

6

X V ^

r'"»” «'Mi<3eor$xvJjíX 6 e v tu .sSTfócurxus

ÿ a fa l» .V itet Mit Aitucfefj

Â:+.iïÎMiafMífeiT Öpffftorf Oűfétót. ÍU»eitaC .

ío f t tm ita ittacdeui) îSotWttiv) SMnurOT £ « n t m it

>er#a%Ottifûiÿ. n f o x n¿Sfanna. JÍTJOdMi Et'fienní «

lofentta frnijart ru iení-

^efíttrt.Seftfiiij "no minit

r&arnis tin. itciantií

TstMOTtcíeí.* SKarceíto* £r«frm«* ' -¿(¿rtan u íî ÿmuf<Kt« ' " yeMQnuS.

~ f ~ T i°

& T T n r

u j Z 11 tr19

,%oX\VtV)

3 1-ifu

bcccerfteíítSdferfaff

marit»ÿÇtmpimMjoaS)or¡tf

> M /«h4-©tCnm ■¿geotóíy ïtia rf^ ' fftarím:., $oha.*CH? « 1 * cuts Smy»ú>- ÍWóC&uí£ ÍW v u i.Jjuáo-

■JiCijcsÉetT5<ura,SfROjrtS£ iâC üx .-CfettttttsCfinTogtí&Éftarú1tóítw U’jijirjiCws©ímfíwt?StafunuKÏCniW tf

Szertartáskard [161,162] 1670 táján

H: 1480 mm, psz.: 73 mm

161

A kabbala jelével ellátott pengét viselő szertartás­kardok gyakran a titkos szövetségek, szervezetek fölszereléséhez tartoztak, amelyeket titkos szer­tartásaik alkalmával használtak. A különlegessé­gek iránti romantikus vonzalom, amely a fonto­sabb történelmi adottságokat körüllengte, mégis oda vezetett, hogy a XVIII-XIX század folyamán fegyverhamisítók tudatosan készítettek hamisít­ványokat, melyeket azután a hiszékeny érzelmű- eknek el is tudtak adni. Minden bizonnyal az itt bemutatott kard nacionáléjához is valami ilyesmi tartozik hozzá. Ez persze nem jelenti azt, hogy az ilyen típusú fegyverek értéktelen(ebb)ek lennének, hiszen amennyiben készítésmódjuk szerint vizsgáljuk őket, bizony olykor kifejezetten értékesek is lehetnek.

162

Kovás pisztollyal szerelt stílett [163, 164] 1670 táján

Közép-Európa, H: 340 mm

íme, az úgynevezett összetett fegyverek egyik iskolapéldája, amely gyönyörűen meg­munkált darab is. Egy tipikus, stílett jellegű, teljesen fémből készült tőr, melyet esetünk­ben egy franciakovás pisztollyal - a kovás lőfegyverek legfejlettebb változatával - építet­tek össze. A rugó a zárlemez belsejében működik, a kakas az úgynevezett dióval, tudniil­lik a felhúzócsappantyúk számára szolgáló vájatpárral szorosan egybeépült. Az első vájat a „biztosítva" állásé. A felhúzócsappantyú a felvonóhoz hasonlóan működik, csak víz­szintesen. Ennek a fegyvernek a kovás zárszerkezetét tojásdad, gravírozott heraldikus ornamentikával díszített kis pajzs takarja el.

133

Összecsukható vadászkés [165]165

1670 táján

Közép-Európa, H: 560 mm, psz.: 53 mm

Eredetileg a vadászkések ki­zárólag nyitott, merev penge­állású szerszámok. Az itt be­mutatott kés pengéjét azon­ban vissza lehet csukni - a bicska mintájára - annak nye­lébe. Ez a mechanizmus pedig kettős célt szolgált. Egyrészt azért hasznos, mert a pengét vissza lehet hajtani a nyélbe, így a kés fele olyan hosszú, másfelől pedig a zsebbe tett, összecsukott késsel kisebb volt az esélye bármiféle vélet­lenszerű sebesülésnek. A be­mutatott kés pengéje a kora­beli vadászkések, zsigerelésre használt késbárdok pengefor­máját utánozza. A vadászat­ban azonban az itt bemuta­totthoz hasonló formájú dara­bok inkább csak a XIX. század második felétől kezdtek elter­jedni.

Vadásztőr [166] 1670 táján

H. P. Oeri, Zürich, H: 680 mm, psz.: 28 mm

Ennek a pompás vadásztőrnek egyenes, kétélű pengéje van, melynek felső részén össze­függően gravírozott növényi és mértani, eredetileg aranyozott díszítményrend uralkodik. Az egész markolat a hírneves zürichi aranyműves, Hans-Peter Oeri keze munkája, aki 1637 és 1692 között élt. A markolatot egy harcoló medve figurája uralja, oroszlánok és ku­tyák társaságában, míg a markolat belső oldalán egy vadász alakja ismerhető fel, aki lán­dzsát emel, míg külső oldalára egy szarvast és két ülő kutyát mintázott a mester. Az egye­nes szabású keresztvasakat levélalomra kuporodott, heverő oroszlánokként formálta meg. A keresztvas alatt helyezkedik el az alapjában véve szív alakú kosár, melyben fél- domború technikával Hubertust mintázta meg a mester a szarvassal.

134

135

167

Vadásztőr [167] 1670 táján

J. Hornn, Németország,H: 1670 mm, psz.: 38 mm

A XVII. század második fele egy sereg újítást hozott a vadá­szatban.

Az évszázad hetvenes évei­ben még jelentős különbségek mutatkoztak az egyes régiók, vidékek vadászati szokásai­ban. A merkantilizmus elvein alapulva azonban bizonyos manufaktúrák hozzáláttak a tömegtermelés bevezetéséhez, s ezzel egy csapásra átalakult a vadászfegyverek gyártása is, ami magával hozta, hogy foko­zatosan elhalványultak a va­dászati kultúra személyes je­gyei, amely ettől kezdve egy­ségesülő, frankoeurópai jelle­get kezdett ölteni. Kialakult egy egységes, európai jellegű stílus mind a tűz-, mind a szú­rófegyverek területén a va­dászfegyverek körében.

Az itt bemutatott vadásztőr pengéje egyenes, egyélű, mindkét pengelapon vér­csatornával készült, amelyek­be készítőjének, IOHANNI HORNN-nak nevét gravíroz­ták.

136

Bárd [168,169] 1679

Szászország, H: 980 mm, psz.: 267 mm

A bárdot nem csupán harctéri fegyverként és szerszámként alkalmazták, hanem olykor- a kardhoz hasonlóan - sajátos szerepet játszó szokások, ceremóniák során is előkerült. Ilyenformán számos titkos társaság belső szokásvilágának is elmaradhatatlan eszköze volt, ahogyan persze a nyilvánosságot nem kerülő egyletek, szervezetek is használták.

Az itt bemutatott bárd jellegzetes eszköze volt az ünnepélyes felvonulásoknak a szász bányászok körében. Széles, felül hosszú hegyben végződő pengéje középen mutatós ki­vágással, ráadásul kerek lyukakkal és gravírozott heraldikus ornamentikával díszített. A nyélre csatlakozó köpű előtti alsó sarokban található a pengébe nyomott MK monog­ram. Hengeres nyelét csontból faragták, s egész hosszában faragott növényi ornamen­tikával, emberi és állatalakokkal díszített.A nyél felső végén, egy növényi minta alatt található egy felirat is, amely így hangzik:GOTT SEY UND GNÄDIG.

137

____

____

____

____

____

____

____

____

____

____

____

____

____

____

____

____

____

____

____

____

__

170

Szarvasgyilok [170] 1680 táján

Közép-Európa, H: 495 mm, psz.: 83 mm

A vadászkéseknek ez a típusa - amelyet gyíklesőnek is gúnyoltak, - a maga széles, egyélű pengéjével, melynek hegye majdnem teljesen tompa, elsősorban az elejtett vad kizsigere­lésére szolgált. Az itt bemutatott késnek szaruból készült a fogantyúja, melyet azután négy díszes szegeccsel rögzítettek. Keresztvasának külső felén ujjakasztógyűrű található, mely arra szolgál, hogy a darabolás során a kés segítségével erősebb és pontosabb ütése­ket lehessen alkalmazni.

Vadászlándzsa [137] 1680 táján

H: 1950 mm, psz.: 62 mm

Az itt bemutatott lándzsának - amely ezt a fejezetet a 114. lapon bevezette - levélre emlé­keztető alakú pengéje van, melynek közepén mindkét oldalt gerinc vonul végig. A pengét és a hengeres köpűt sárga fémmel díszítették. A penge köpűjére mutatós, kurta kereszt- 171

vasat szereltek, melynek feladata annak megakadályozása, hogy a penge túlságosan mé­lyen hatoljon az állat testén ütött sebbe. Fából faragott nyelét bőrcsíkokkal borították, így könnyedén megmarkolható.

Tüzérpartizán [171] 1690 táján

Szászország, H: 2100 mm, psz.: 71 mm

Az itt bemutatott fegyvernek egyformán akad hagyományosan a partizánhoz kötődő har­ci feladata, ugyanakkor azonban tüzérségi segédeszköz is, az úgynevezett kanóctartó rúd. A XVII-XVIII. században a tüzérpartizánok kapocsvasa szolgált ugyanis a gyújtózsinór tartására. Gyakori ezeknek a kapocsvasaknak a mutatós díszítése, amely jelen esetben egy-egy madárfej alakjában ölt testet.

Csapos szurony [172] 1690 táján

Németország, H: 445 mm, psz.: 26 mm

A bajonett vagy szurony szellemi atyjának so­kan Lauvois marsallt, a Napkirály hadügymi­niszterét tartják.

Az itt bemutatott darab viszont nem harc­téri fegyver volt, hanem a XV. század folya­mán a vadkan- és egyéb vadászatok során kel­lett helyettesítenie a lándzsát. A csapos szu­ronyt annak markolatával egyenesen a puska­csőbe helyezve használták, lehetővé téve ilyenformán a vadász számára, hogy ne csak a lőfegyver kézenfekvő előnyét használja ki, ha­nem azt alkalmilag akár szúrófegyverré is áta­lakíthassa. Nem volt többé szükség megjele­nésével arra, hogy két nehéz fegyvert kelljen végighurcolni az erdőn. A fegyver egyenes, kétélű pengéjének közepén vércsatorna fut, melynek gravírozott felirata a passaui farkas mellett 'xx IHN x IHN x IHN x'. Csontmarko­lata és sárgaréz keresztvasa - ellentétben a harctéri szuronyokéval - szembeszökően mu­tatós és díszített.

A bemutatott fegyver történelmi jelentősé­gét emeli annak bőrrel borított hüvelye, hiszen ennél a fegyvertípusnál a hüvely csak kivéte­les esetekben maradt ránk.

A penge metszete és vércsatornájának vésett felirata

h u 1HH172

Csapos szurony [173] Í690 táján

Ausztria, H: 530 mm, psz.: 36 mm

Az itt bemutatott szuronytípus a leggyakoribb, legáltalánosabb változat. Keményfából faragott markolata olyannyira gondosan esztergált, hogy teljes hosszában mintegy gyű­rűkből áll. Ez a markolatkiképzés nemcsak a tenyérben, hanem a muskéta csövébe szorí­tott bajonett biztonságosabb tartását is megkönnyítette. A keresztvasra emlékeztető, vas­ból kovácsolt haránt részt úgy alakították ki, hogy egyik végét csavarhúzó, másikat pedig kalapács gyanánt használhatja forgatója.

Csapos szurony [174] 1690 táján

Ausztria, H: 675 mm, psz.: 37 mm

Az itt bemutatott szuronyt elsősorban keresztvasának szokatlan kialakítási módja teszi számunkra érdekessé. Egyetlen darabból kovácsolták, és egy, a csuklót védő markolat­

140

kengyelbe hajlik át. Pengéje egyenes, vércsatornája pedig nincs. A fegyveren semmi nyo­ma a csiszárbélyegnek vagy egyéb, a készítőjére tett utalásnak.

Tüzérstílett [175, 176] 1700 táján

Közép-Európa, H: 565 mm, psz.: 14 mm

A XVII. század végére az addig szinte kizárólag polgári vagy civil fegyverként számon tartott stílett a tüzérséghez tartozó csapatrészek fontos segédfegyvere lett. Az itt bemuta­tott tőr pengéjén gravírozott skálát láthatni, melynek segítségével mérhető lett a lőfegy­verek kalibere - csőátmérője - vagy éppen ki lehetett számolni a szükséges puskapor­mennyiségeket. A tüzérségi mellett utászstílettet is használtak, amelyek hosszanti tenge­lyük mentén kettéosztottak, s a markolat­ra szegecs rögzíti azokat. Az ilyen stílettmég akár körzőként is szolgálhatott. A , „ , , . . . ,° A tüzerstilett háromszögű pengejenek keresztmetszete175 176

177 178

Csapos szurony [177] 1700 táján

Ausztria, H: 780 mm, psz.: 38 mm

Az itt bemutatott csapos szurony hagyományos markolata fából metszett, pengéje tövé­ben kiszélesedő keresztvasa védte a csuklót abban az esetben, ha a szuronyt önálló fegy­ver gyanánt használták.

A csapos szurony bevezetése forradalmasította a katonaságot. Nem szorult többet a gyalogság a pikások védelmére, hisz képes volt rá, hogy az ellenség lovasságának táma­dásával szembeszálljon, s egyedül is megvédje magát. Ilyenformán a gyalogosok a tüzér­ségi mellett a pikások aligha lebecsülendő munkáját is elvégezték.

Díszkés [178] 1700 táján

Olaszország, H: 235 mm, psz.: 16 mm

Ez a kés iskolapéldáját szolgáltatja annak, mennyire változatos is lehet a személyhez kö­tődő fegyverek világa. A bemutatott kés pengéjét sárgás, csiszolt achátból készítették, míg az aranyozott ezüstből vert hüvelyburkolatot buja növényi ornamentika szövi át. A hü­vely egy darabját vörös bársonnyal vonták be. Az ehhez hasonló késeknek gyakorta ugyancsak mutatós, gyönyörű jellege volt.

142

!f-

%*

* tib

p*

p*

A penge metszete és felirata

Szablya [179] 1700 táján

Magyarország, H: 935 mm, psz.: 33 mm

Mint tudjuk, a szablya keletről kalandozott Európába, ahol mindenekelőtt a török hódolt­ság időszakában tett szert nagy jelentőségre. Akkoriban aligha akadt nép, amely meg ne ismerkedett volna vele, már persze azok közül, amelyek - mint a magyarok, az oroszok, a lengyelek - közvetlenül az oszmán törökökkel álltak állandó hadilábon. A török betöré­sek rendszeressé válása közkedveltté tette a török 'kilidzset' (handzsár), amelyet inkább a XVII. század folyamán használtak jelentősebb mértékben. A kilidzs uralkodó befolyása mintegy a XVIII. század végéig tartott. Ebben az időszakban hurcolták Európába, és ter­jesztették Napóleon hadseregének katonái az Egyiptomból kölcsönzött, mégis perzsa ere­

143

detű 'samsírt'. A samsír pengéje a hegy irányába keskenyedik, míg a kilidzsé alsó har­madában szélesedik, és sarkos hegyben fut össze. Ezt a kiszélesedő fegyverdarabot neve­zik törökül „jelman"-nak. Minden bizonnyal hatással volt az itt bemutatott magyar szab­lya alakjára is ez a török handzsár.

Az Ovilágba egy olyan időszakban költözött be a szablya, amikor a hadseregek többsé­gében a könnyűlovasságot képviselő huszárság meghonosítása folyt. Ennek a fegyver­nemnek a jellege - könnyű mivolta és rendkívüli hatásossága - tökéletesen megfelelt a könnyűlovasság feladatának, amely ahhoz hasonló harcmodorban és olyan könnyed, mozgékony módon dolgozott, mint ahogyan Ázsia kiterjedt rónaságain a török és tatár lo­vascsapatok.

A szablya egyélű pengéje enyhén hajlított, mindkét lapján keskeny vércsatornával lát­ták el. Fából metszett markolatát bőrrel vonták be, és rozettaformában szegecsekkel ver­ték ki. Egyenes keresztvasán a belső oldalra kereszt alakban egy ujjrögzítő karika került. Fából metszett hüvelyét feketére cserzett bőrrel vonták be, melyen két vasgyűrű hordoz­ta a függesztő karikákat.

Tőrkard [180] 1710 táján

H: 1006 mm, psz.: 26 mm

A nemesek és a katonatisztek használta tőrkard markolata aXVII. század végére meglehe­tősen leegyszerűsödött. A markolatgombbal lezárt mar­kolatból, rövid keresztvasból, valamint ugyancsak egyszerű, a markolatgombot elérő mar­kolatkengyelből állt. Kereszt­vasát szimmetrikusan elhelye­zett kosarak egészítették ki, melyek kagyló formájúak. Ezeknek a fegyvereknek a pengéje lencse metszetű, aho­gyan három- vagy négyélű is lehetett. Neves németországi, ibér és itáliai műhelyekben ké­szültek. Kosaruk erős, finom ornamentikával, cizelláltan át­tört vasból készült.

Az itt bemutatott tőrkard pengéjének három éle van, pengéjét aranyozott ornamen­tika díszíti, míg kosarának domború díszeit harcoló lova­gok alkotják.

Vadásztőr [181] 1710 táján

181

Közép-Európa, H: 590 mm, psz.: 36 mm

Ezek a fegyverek gazda­gon faragott, gravírozott, aranyozott vagy cizellált díszítésük mellett anya­guk és szerkesztésük módjánál fogva is érdek­lődésünkre tartanak szá­mot. Az itt bemutatott va­dásztőr spirálisan kanne- lúrás markolata és tojás- dad alakú markolatgomb­ja elefántcsontból met­szett. A markolatgomb belső felét metszett, aXVIII. század eleji divat szerint öltözködő két fér­fialak és egy asszony, míg külső oldalát egy olyan embercsoport díszíti, amely négy asszonyból és egy férfiból áll.

A vasból kovácsolt ke­resztvas elülső szára sár­kányfejet idéz, míg a hát­só szárat kerek korongok­ból kovácsolták, amelyek a sárkány farkát hivatot­tak megidézni.

Kosara gazdag, dombo­rított ornamentikát mutat. Fából készült hüvelyét pe­dig bőrrel borították, mindkét vége gravírozott fémlapokkal díszített, me­lyek a rokokó stílusát idé­zik meg.

145

Szarvasgyilok [182]

Németország, H: 567 mm, psz.: 86 mm

146

1710 táján

AXVI-XVII. századból ismert legrégibb vadászkések nehéz, egyélű, mintegy 40 cm hosz- szú és 10 cm körüli szélességű pengével készültek. A pengének többnyire nincsen hegye, vagy csak nagyon tompa, lévén elsősorban az elejtett vad feldarabolásához, zsigerelésé- hez használták azokat. Vagyis valójában inkább a vágásra szolgáló bárd, nem pedig a szú­rásra termett gyilok szerepét töltötték be. Jellegzetes, hogy a vadászkések hüvelyének külső oldalában rendszerint mellékhüvelyeket alakítottak ki, ahová kisebb kések és egyéb vadászati kellékek - például villák, nyársacskák - kerültek. Mindezek a vadászati kellé­kek együttesen a francia „trousse de chasse" - vagyis vadászfelszerelés - nevet viselték.

Hóhérpallos [183] 1710 táján

H: 1120 mm, psz.: 53 mm

Hasonlóan minden egyéb, a kivégzéshez használatos fegy­verhez, eszközhöz, a hóhér­pallos sem volt túlzottan köz­kedvelt a társadalomban - va­lamiképpen a tisztátalanság lengte körül. Formájában a hagyományos, középkori kardra emlékeztetett, beleért­ve annak keresztvasát is, jólle­het itt annak semmiféle éssze­rű szerepe nem maradt. A gyűjtők birtoklási vágya azonban a hóhérpallosok kö­rében is életre hívta a hamisí­tást, amely oly mértékben el­árasztotta a piacot, hogy nem ritkán gyűjteményekben is föl-fölbukkannak darabjai. Az itt bemutatott pallosnak két­élű pengéje van, melynek mindkét lapján, a felső har­madban, vércsatorna húzó­dik. Ugyanezen a szakaszon a penge - mindenféle ésszerű­ségi szabályt fölrúgva - graví­rozott mértani és alakos orna­mentikát hordott. Ugyancsak a vércsatornában olvasható az alábbi felirat is: VIVE : LA : JUSTICE.

A keresztvas alatt található a pengén az ANNO 1720 da- tálás. A penge hegyének leke- rekítéssel történt eltüntetése bizonyítéka annak, hogy eb­ben az esetben csakugyan hó­hérpallossal van dolgunk.

Kovás pisztollyal szerelt pallos [184] 1720 táján

H: 986 mm, psz.: 40 mm

A pallosnak egyenes, kétélű pengéje van, melyen széles vércsatorna vonul végig. A fegy­ver tere oldalán ebben a vércsatornában helyezték el a rászerelt pisztoly csövét. Vasból ko­vácsolt keresztvasán növényi ornamentikát láthatunk, miközben egyik keresztvasát a markolatvég irányába hajlították meg, ilyenformán alakítva ki az egyszerű markolatken­gyelt. A kereszt alakú keresztvas aljára csavarozták a kovás zárszerkezet kakasát. A ke- resztvas díszítése, ahogyan a markolatgombé is, átkerült a pisztoly csövére.

Vadásztőr [185] 1710 táján

Szászország, H: 760 mm, psz.: 42 mm

A korabeli barokk ihlette oldalfegyverek által megérintett vadásztőrök virágkora a XVII. század végére vagy még inkább az egész XVIII. századra esik. Ilyesfajta tőrök elsősorban

a hajtóvadászat során kerültek elő, ahol is a megsebzett vadat ilyen tőrrel - egyetlen jól irányzott döféssel - ölték meg. Az itt bemutatott tőrnek kétélű, egyenes szabású pengéje van, ennek felső részét vadászjelentekkel díszítették. Keresztvasát a tőrhegy irányába ka- nyarították, végük kutyafejbe torkollik.

Tőrkard [186]

H: 1135 mm, psz.: 20 mm

A tőrkardnak egyenes, kétélű pengét adtak, melynek rombi- kus a metszete. Alapjában vé­ve az egész penge fölépítése érdekes. Annak ugyanis mindkét lapján a hegy irányá­ba mutató rövid, szakaszos csatornák sorakoznak, ame­lyek a közepükről két oldalra futó kurta gerinccel „összeol­vasva" mintha apró kereszte­ket alkotnának.

Markolata több, egymásba fonódó, vasból kovácsolt mel­lékkengyelből áll, melyek dí­szítése vonalas. Felső mellék­kengyelei a gömb alakú, nö­vényi formával díszített mar­kolatgombban futnak össze. A hatalmas, a csuklót minden tekintetben tökéletesen védő kosár belsejét egészen egysze­rű, világosbarna szarvasbőr béléssel látták el.

1710 táján

I

186 __________

149

150

Szarvasgyilok [187,188] 1730 táján

Csehország, H: 527 mm, psz.: 5136 mm

Ez a szemrevaló zsigerelőbárdkés egyenes, egyélű pengéhez visel enyhén konkáv élet. Sárgaréz markolatának gombját vadkanfej „helyettesíti", és teljes hosszában figurális domborművekkel - lándzsás vadász, kutyák, fák - díszített.

Az egyenes keresztvasak plasztikusan elvont ember­arcban végződnek. Kosarát ugyancsak domborműves technikával készült és szer­kesztett minták díszítik, köze­pén vadászjelenet, melyben egy medve áll szemben két kutyával. Ahol pedig a kosa­rat semmilyen alak sem „fedi", ott enyhe 'tűzdeléssel'- pontozással - igyekezett a mester kitölteni a felületet.

Fából metszett hüvelyét zöld bársonnyal húzták be, melyet annak külső oldalán csaknem teljes hosszában sár­garéz féldomborműves orna­mentika díszít. Ennek felső ré­szét egy jelenet foglalja el, amelyben medve támad egy kutyára, s ahol további négy kutyától övezve a vadászat is­tennőjét, az ülő Diánát is meg­találjuk. A lemezborítás kellős közepét pedig a Lobkowitz család címerét csőrében tartó két sas díszíti.

Ehhez a készlethez tartozik továbbá egy kés, valamint egy villa, melyek markolata egy­formán sasfejben végződik.

151

152

Vadásztőr [189] 1730 táján

Németország, H: 595 mm, psz.: 56 mm

A vadásztőrt a szarvasgyilokhoz hasonlóan ugyancsak fából metszett, bőrrel behúzott hü­velyben volt szokás a vadász övén, bal kézről viselni. Azért a bal oldalon, mert így - jobb­kezesek számára - a viszonylag nehéz, megtermett fegyvert könnyebben előránthatták hüvelyéből. A hüvely külső oldala rendszerint fiókhüvely(eke)t rejtett, melybe kisebb kés került, amellyel az elejtett vad torkát metszették át. Ennek pengehossza többnyire 10 cm körül mozgott. Jellegzetesen egyenes pengéjének foka. Azt megakadályozandó, hogy e kisebb kés óvatlanul kihulljék hüvelyéből, markolatát a vadásztőr, a zsigerelőkés kosara tartotta a hüvelyben.

Díszpartizán [190] 1730 táján

Ausztria, H: 2360 mm, psz.: 65 mm

Ez a csodálatosan megmunkált, ünnepi alkalmakra illő partizán arra példa, milyen jellegű, mek­kora mértékű fejlődésen ment keresztül az évszázadok folya­mán ez az eredendően végtele­nül egyszerű, kizárólag harcté­ri-katonai feladatok megoldásá­ra született fegyver.

Az itt bemutatott darabnak jószerével semmi köze már ahhoz az egyszerű fegyverhez, amellyel 1634-ben a dragonyos parancsnok Walter Deveroux Albrecht von Wallensteint eltá­volította az élők sorából. Az itt bemutatott pompás partizán minden bizonnyal valamelyik jelentős európai palotaőrségé. Pengéje pompásan díszített, két sas látható benne, amint egy cí­mert tartanak. Ez az ábrázolás alakul át a fölötte látható, ke­resztet és két kardot hordozó, aranyozott napkoronggá, amit császári korona tetőz. Az egész fegyvert a felül lángolt élű, föl­felé hegyben végződő penge zárja le.

154

Ausztria, H: 930 mm, psz.: 29 mm

Ennek a pompás huszárszablyának enyhén ívelt, hegyének mindkét oldalán élezett, egyébiránt viszont egyélű pengét szabott a csiszár. Mindkét oldalán szegélydísszel és egy gravírozott lovas huszárral díszített, felirata pedig így szól: HOC TANGI MORTI FER- RUM. Fából metszett markolatát világos rájabőrrel borították, melyre díszként gravírozott sárgaréz lapocskákat erősítettek. A markolatvég oroszlánfejet idéz. A markolatkengyelbe felhajlított keresztvas növényornamentikát kínál, külső oldalát pedig emberfej díszíti. Fából metszett hüvelyét sötét bőrrel borították, egyébként pedig domborműves és graví­rozott sárgaréz lemezzel cicomázott.

Huszárszablya [191] 1730 táján

Nehézlovassági pallos [192]

Ausztria, H: 1020 mm, psz.: 36 mm

A pallos az egyenes kardpenge és az előre hajló szablyamarkolat összeol­vasztásából alakult ki. Ezzel pedig le­hetővé vált, hogy a pallost szúró- és vá­gófegyverként is lehessen használni, főként pedig a markolat formájának köszönhetően pontosabban kivitele­zett, keményebb csapást lehessen vele mérni. Az új fegyver könnyebb lett a kardnál, ám nehezebb maradt, mint a szablya.

Az itt bemutatott pallos pengéjét mindkét lapján gravírozás díszíti. A tere oldalon a császári korona alatt a kétfejű osztrák sas látható az alábbi felirat társaságában: VIVAT CAROLUS VI. Ez pedig arra a VI. Károlyra vonat­kozik, aki római császár és cseh király volt; 1711 és 1740 között uralkodott.

A penge

1730 táján

Csatabárd [193]

H: 990 mm, psz.: 433 mm

Ennek a bárdnak hatalmas pengéjét félhold alakúra ko­vácsolták, amely az ellentétes oldalon ugyancsak vasból munkált, enyhén ívelt horog­ban végződik.

A penge kerek nyélen ül, amely azonban felső részén négyzetes keresztmetszetű, két széles vasból készült kö- pűpánttal, melyeket két-két csavarral rögzítettek. A nyél alsó végén sárgaréz gyűrű, fe­lül pedig, a nyél tetején egy­szerű sárgaréz gomb talál­ható.

Tiszti pallos [194] 1740 táján

Szászország, H: 885 mm, psz.: 30 mm

Az itt bemutatott fegyver egyenes, kétélű pengéjén a gravírozott passaui farkas, valamint az 1 4 1 4 számok olvashatók ki. E számok titka - egyéb kombinációkkal is találkozha­tunk, mint 1441 vagy 1315 - szakemberek és laikusok fantáziáját mozgatja meg évtizedek óta. Azt mindenesetre egyértelművé tették, hogy a számok nem a készítés esztendejére utalnak, hiszen e fegyverpengék jóval később készültek. Sokkal valószínűbbnek tűnik, hogy a számmisztikában kell keresnünk a választ. Ismeretes, hogy szerencsés számok az 1,3,7, szerencsétlenséget hoznak a 2 ,4 ,6 és 8, bizonytalanságot jelentenek az 5 és a 9. Még ha a gravírozott számok sorában ismétlődik is a szerencsétlenséget hozó négyes, azért 14 meg 14 csak 28-at ad, amely viszont négyszer hét, vagyis négyszer szerencsét hozhat.

J. . .4.... i 4vA penge metszete

és gravírozása

156

Dragonyospallos [195] 1735

Poroszország, H: 1050 mm, psz.: 33 mm

A porosz dragonyosok a XVIII. század során szinte kizárólag ezzel a fegyverrel voltak föl­fegyverezve, melynek nagyméretű, stabil kosarát négy mellékkengyelből kovácsolták, s amelyek közül kettő úgy keresztezi egymást, ahogyan a fonott kosár vesszőszálai. Keresz- tezési pontjukat kerek lapocska díszíti. A vízszintesen bordás markolat fából metszett, és bőrrel vonták be, a lencse metszetű pengét pedig ugyancsak bőrrel borított, fából met­szett, sárgarézzel díszített, övre akasztható hüvelyben hordták. A bemutatott modellt, amely 1735-ből való, kerek hatvankét esztendőn át a királyi porosz manufaktúra gyártot­ta. A díszesebb tiszti fegyverek keresztvasára az FR - vagyis a Fridericus Rex - monog­ramot ütötték rá.

196 197

Rövidkard [196] 1740 táján

Ausztria, H: 1010 mm, psz.: 19 mm

A tőrkard fokozatosan veszítette el jelentőségét, és lassacskán kosztümfegyverré, vagyis viseletkiegészítővé szelídült. Ebben a formájában pengéje könnyebb és kurtább a harctéri fegyverénél, markolatának alakja pedig mérhetetlenül leegyszerűsödött a spádékéhoz ké­pest. Két, kagylóra emlékeztető formájú lapból álló, csészealjszerű kosara egyre inkább el­laposodott, majd lassacskán nyolcas formát öltött, amelyből azután úgy 1860 táján ismét egyetlen, tojásdad alakú kosárrá módosult. Markolatkengyele folyamatosan karcsúso- dott, míg végezetül elegendőnek bizonyult egyetlen láncocskával helyettesíteni azt.

Vadászlándzsa [197] 2740 táján

Közép-Európa, H: 2170 mm, psz.: 190 mm

A lándzsának viszonylag hosszú, keskeny pengéje van, melyet kétoldalt középen húzódó gerinc kísér. A mozgatható keresztvasat - amelynek a feladata meggátolni, nehogy a lán­dzsa fúl mélyen ereszkedjék az elejtett vad testén ütött sebbe - lapos szegeccsel erősítet­ték a köpűre, amelynek feladata, hogy a hengeresen végződő nyélre fogja két vasból ko­vácsolt rögzítőpánt segítségével az egész pengét.

158

198

Vadásztőr [198] 1750 táján

Németország, H: 662 mm, psz.: 27 mm

A barokk befolyása alá került, karcsú és hegyes pengéjű oldalfegyverek fejlődése folya­mán a nehéz vadásztőrök lassacskán elegáns vonalú szúrófegyverré módosultak, ame­lyek elsősorban a hajtóvadászat folyamán arra szolgáltak, hogy a felhajtott vadat egyet­len, a szíve tájékára célzott szúrással terítsék le. Az itt bemutatott vadásztőr pengéjének teljes felületét gravírozott, maratott figurális és ornamentális díszítmény ékesíti, amely­nek témáját bibliai motívumok adják.

159

160

Vadásztőr [199] 1750 táján

Amint a vadász a felhajtott vadnak megadta a halálos döfést a vadásztőr segítségével, mindjárt annak lapockája mögött a bordák közé nyomta a fegyvert. A vadászatnak ezt a módját nem csupán a nagytermetű szarvasok és őzek vadászatában alkalmazták, hanem dámra és vaddisznóra is. Azért, hogy ezt az egyetlen döfést könnyebb legyen kivitelezni, a tőr pengéje éles hegyben végződött. Az elejtett vad feldarabolása bizony a pengének mindössze egyik oldalán való köszörülését engedte meg. Ez a darab az úgynevezett fran­cia típusba tartozik, amelynek markolata egyre inkább a szablyáéra hasonlít.

Németország, H: 676 mm, psz.: 28 mm

Szablya [200] 1750 táján

H: 966 mm, psz.: 67 mm

Ennek a szablyának is enyhén ívelt, jóllehet szokatlanul széles, egyélű pengéje van. A penge mindkét oldalán egész hosszá­ban széles vércsatornát köszö­rültek, amelyet gravírozott nö­vényi és vonalas ornamentika díszít.

Markolatának szerelvényeit vasból készítették, maga a mar­kolat nyersanyaga pedig csont.A keresztvasak egyik végén lili­ommal díszített kerek korong látható, míg a másik vége egy­szerű markolatkengyelbe megy át. Ebből azután két vas mellék­kengyel indul ki, amelyek másik végükkel a keresztvas közepe tájékáról kiinduló mellékken­gyelekhez csatlakoznak. Ezek között a legyezőre emlékezte- tően szétterülő mellékkengyelek között ismét csak díszes liliom­mintákat láthatunk.

201 202

Nehézlovassági pallos [201] 1750 táján

Dánia, H: 975 mm, psz.: 38 mm

Ennek a pallosnak egyenes, kétélű pengéje van, mindkét oldalán a penge közepét széles vércsatorna foglalja el. Kvart oldalának felső részét gravírozott ornamentika díszíti. Fából metszett markolatát sárgaréz huzallal erősítették meg teljes hosszában, míg a markolat maga, illetve annak díszítése egyaránt oroszlánfejet idéz. Sárgarézből készített szerelvé­nyeit egy olvashatatlan monogrammal és koronával ellátott kosár, a markolatkengyel és két mellékkengyel alkotja. Az egyik keresztvason benyomva az NFR SKC betűket olvas­hatjuk a 37-es szám társaságában. A markolat belső részén ujj akasztókengyel található.

Könnyűlovassági szablya [202] 1750 táján

Szászország, H: 662 mm, psz.: 27 mm

A szablyának enyhén ívelt, egyélű pengéje van, a fok alsó részét fokélre köszörülték. Fo­kának közelében a pengét mindkét oldalán mély vércsatorna kíséri. A penge felső részén az AR monogram olvasható egy korona árnyékában. Külső oldalán a markolat három

162

mellékkengyelből áll, amelyek kannelúrás lemezbe hajlanak át, miközben belső felén egyenes keresztvasa és egy ujjgyűrű található.

Tiszti sponton [203] 1750 táján

Ausztria, H: 1945 mm, psz.: 41 mm

Ennek a spontonnak keskeny hegyben végződő, egyenes pengéje van. Alsó része hold­sarlót idéző, hegyben végződő alakú. Egész szemcsés, aranyozott felületén katonai mo­tívumok - szúró- és döfésre szolgáló fegyverek, zászlók, dobok, lövegek - láthatók. Kö- pűjére sárga, fekete és vörös rojtokkal ékesített bojtot akasztottak.

Tiszti sponton [204] 1750 táján

Ausztria, H: 2200 mm, psz.: 40 mm

Az itt bemutatott spontonnak nyelvre emlékeztető formájú, hegyén erősített pengéje van, amely alul holdsarló alakú, szegélyein mintázott oldalhegyekben fut össze. Sarkaiban szemcsés, aranyozott felületen az MT - Mária Terézia - monogramot találhatjuk a JIC - ta­lán Josephus I. Caesar - társaságában. Közöttük pedig, egy korona árnyékában, a kétfejű császári sas húzódik meg. Köpűjéről fekete-sárga bojt csüng alá.

1750 táján

Ennek a tőrkardnak a pengéje háromszög keresztmetszetű, ugyanakkor viszonylag mély csatornák vonulnak végig rajta. Fel­ső részére gravírozott ornamentika került. Gömbre emlékeztető markolatgombja, va­lamint kagylóra emlékeztető kosara fino­man áttört. Egyenes keresztvasának egyet­len karja van, amely viszont markolatken­gyellé alakul, s amelyet egyetlen darabból kovácsoltak.

Fából metszett markolatát vékony rézla­pokkal és sárgaréz dróttal erősítették meg, ám ez nem az eredeti markolatburkolás, minden valószínűség szerint csak a XX. század elején kapta meg a tőrkard.

Németország, H: 995 mm, psz.: 25 mm

A háromélűtőrkardpengemetszete

Tőrkard [206] 2750 táján

A. Ruiz, H: 950 mm, psz.: 20 mm

Ennek a fegyvernek egyenes, kétélű pengéje van, melynek metszete lapított hatszögre em­lékeztet. Felső harmadában mindkét lapját az ++ ANTONI A RUIZ ++ gravírozott felirat díszíti, melyet a mély vércsatornába szerkesztettek bele. Hagymára emlékeztető sárgaréz markolatgombját figurális és ornamentális féldombormű díszíti. Fából metszett markola­tát sodrott vashuzallal tekercselték körbe, s a tekercselést mindkét végén vasból kovácsolt gyűrű alá fogatták. Kerekded kosarának mindkét oldalát növényi ornamentika díszíti. Mindkét eredeti keresztvas vége letörött.

164

Tőrkard [207] 1760 táján

Ez a nemesi tőrkard egyenes, kétélű pengével rendelkezik, melynek lapított hatszögre emlékeztető a metszete. Felső harmadában mindkét lapján vércsatorna húzódik, ennek gravírozott felirata + TOMAS + AYALA +. Markolatának minden darabját aranyozott, díszes rokokó relief díszíti.

Az itt bemutatott tőrkard legrégibb pengéjét a közismert spanyol fegyvercsiszár, Tomas de Ayala készítette, aki 1560 és 1600 között működött Toledoban.

penge: T. de Ayala, Spanyolország, H: 950 mm, psz.: 23 mm

166

Tőrkard [208] 1760 táján

Ez a pompás darab, amely nem más, mint díszkard, olyan fegyveriskola példája, melynek díszítése a barokk csúcsaira vezet bennünket. Egyenes, kétélű pengéjének lapított hatszög metszete van, mindkét oldalán a lap felső harmadába mélyedő, a penge közepén húzódó vércsatornát visel, amelybe az XX FRANCISCO X PINCINIO XX feliratot gravírozták bele. Fából metszett markolatát sodrott, aranyozott vashuzallal burkolták. Hordót utánzó alakú markolatgombja mitológiai témájú, valamint emberfejes díszítményt hordoz, mely relief típusú. Egyszerű markolatkengyele középső részét pikulázó emberalak alkotja. Kosarán pedig áttört, figurális és növényi ornamentikát láthatunk.

F. Píncinio, H: 970 mm, psz.: 21 mm

Gránátostiszti pika [209] 1760 táján

Poroszország, H: 1922 mm, psz.: 63 mm

A gyalogság használatában volt pika a XVII. század végére tömegesen alkalmazott harc­téri fegyverként fokozatosan jelentőségét veszti, hiszen addigra a muskétára szerelt szu­rony kiszorítja a csatamezőkről. Ám a lándzsával fölfegyverzett lovasság még a pikások- nál is előbb tűnik el a harctérről. Ennek ellenére sem merült teljesen feledésbe a lándzsa a lovasság életében, hiszen Közép-Európa és a Közép-Kelet könnyűlovasságának kezén megmaradt még egy ideig. A kozákok markában például fennállásuk egész időszaka so­rán alapvető fegyvernek bizonyult, ami annyit tesz, hogy a XVI-XX. században egyfoly­tában használták. A XVIII. században a porosz könnyűlovasság bizonyos alakulatait is lándzsával fegyverezték föl.

209

168

Dragonyospallos [210] 1761. évi modell

Oroszország, H: 1035 mm, psz.: 38 mm

A pallos lényegében a lovagkardot váltotta föl, átvéve annak feladatkörét. Pengéje a korábbi modelleken kétélű, míg később csak egyik oldalát köszörülték élre. Ez az inkább csak vágásra szolgáló fegyver egy, a korabeli szablyákról átszármazott markolattal egé­szült ki, de ismerünk olyan darabokat is, amelyeknek hagyományosan tőrkardkosara volt. Ennek az orosz pallosnak sárgarézből készítették minden markolatszerelvényét. Mellékkengyelei egymást keresztező szalagot formáznak, markolatgombja pedig orosz­lánfejes. A keresztvas belső felében nagyméretű nagyujjakasztó-kengyel található.

Lovassági tiszti pallos [211] 1763. évi modell

Ausztria, H: 695 mm,(pengéje sérült) psz.: 34 mm

A XVIII. század folyamán a pallost csaknem kivétel nélkül valamennyi európai nehézlo­vasság felszerelésébe fölvet­ték, lévén a harctéri taktika kö­vetelményeinek jobban megfe­lelt más oldalfegyvertípusok- nál. A lovassági összecsapást többnyire az első roham heves­sége döntötte el, a pallos eseté­ben pedig a csapás, a vágás ha­tékonyabbnak bizonyult a szúrásnál. Ettől még az egye­nes pengéjű pallos nem zárta ki, hogy hatékonyan szúrni, döfni is lehessen vele.

Az itt bemutatott pallos pen­géje mindkét oldalán élre kö­szörült, külső oldalát gravíro­zott ornamentika díszíti, vala­mint egy asszonyi kebel - amely minden bizonnyal Má­ria Terézia császárnőé. A pen­ge belső élét ugyanez a díszít­mény ékesíti a császári korona társaságában, amelyet olvas­hatatlan monogram fölé graví­roztak. Áttört, reliefekkel gaz­dagon díszített kosarába egy koronát, valamint az MTJ mo­nogramot helyezte el a kard­csiszár.

N ehézlovassági pallos [212] 1769/75. évi modell

Ausztria, H: 1010 mm, psz.: 35 mm

Egy ilyen egységes fegyvertípus bevezetése az egész úgynevezett német lovasság számá­ra a mélyreható hadseregreform részének számított a teljes osztrák hadseregben, amelyet a XVIII. század második felében hajtottak végre. A meghozott, megfelelő rendelkezések 840-900 mm pengehosszt és 35-40 mm szélességet írtak elő. Hüvely nélkül a fegyvernek 1000 g-ot kellett nyomnia. Kötelező előírások szabályozták a penge díszítésének elemeit is. Eszerint annak felső harmadában a kétfejű császári sasnak és az osztrák koronának kel­lett megjelennie, bizonyos esetekben pedig a csapatszámot bele kellett gravíroztatni a

170

pengébe. Az eladdig általánosan használatos fából metszett, vassal, huzallal burkolt mar­kolatot 1775-től teljes egészében fémből készített váltotta föl. Anton Dollezcek történész adatai szerint az így elkészített pallos 1774-ben 4 guldenbe és 15 krajcárba került.

Skót széles pengéjű kard [213] 1770 táján

H: 986 mm, psz.: 29 mm

Az itt bemutatott fegyvert ne­vezik széles pengéjű skót kard­nak, amelyet különleges for­májáról első pillantásra fölis­merhetni. Erzsébet angol ki­rálynő uralkodása alatt -1 5 5 8 - 1603 - tűnt föl, olyan időszak­ban, amikor Skóciát a valláshá­borúk és politikai villongások jellemezték. A skótok minden tekintetben függetlenséget kí­vántak Angliától, amibe magá­tól értetődően még katonáik mundérja is beletartozott, nem véletlen, hogy skót szoknyát, vállukon pedig takarót visel­tek. E ruhadarabok színe az egyes klánokra jellemző, ame­lyek élén a legősibb skót család feje állt. Az ilyen típusú, alap­vető különbségek sorába tarto­zott a széles pengéjű skót kard is a maga mintegy 45 mm-es pengeszélességével és 800-850 mm-es hosszával. Jellegzetes eleme a hatalmas, az egész kézfej védelméről gondosko­dó, belül bőrbéléssel ellátott markolatkosár, amely vas mel­lékkengyelekből és szalagok­ból készült, s amelyeket olykor áttört négyzethálóba vagy tég­lalapokba kapcsoltak.

171

Huszárszablya [214] 1770 táján

H: 810 mm, psz.: 45 mm

Ez a szablya enyhén ívelt, viszonylag széles, egyélű pengével rendelkezik, melyben széles vércsatornát találhatunk mindkét lapon. Fából faragott markolatát sodrott rézdróttal kö­rültekercselt bőrrel borították. Egyenes, keresztet utánzó keresztvasa egyik végén plaszti­kus gombbal záródik, míg másik vége gyöngyházzal díszített markolatkengyelbe hajlik át.

172

Huszárszablya [215] 1770 táján

Magyarország, H: 885 mm, psz.: 42 mm

Az 1748-68 közötti időszakban még egyáltalában nem léteztek irányelvek a lovassági szablyák tekintetében. A vonatkozó előírások csupán a penge méretét határozták meg, amennyiben az 790-840 mm hosszú, ívmagassága 50 mm lehetett, s mindkét oldalán élet kellett köszörülni. A két oldalán élre köszörült hegy, valamint a nem túlságosan mély, kétoldali vércsatorna ugyanakkor előírásszerűnek számított. Az itt bemutatott szablya

173

díszítése szerfölött érdekes. A tere oldalra Madonna figuráját gravírozták, aki a planétán él, melyet kígyó tekereg körbe. Belső oldalának díszítménye ugyanakkor gravírozott ket­tős keresztet mutat.

Tiszti tőrkard [216] 2770 táján

Németország, H: 955 mm, psz.: 25 mm

A tőr kard átalakulása a XVII. század végén indult meg, és en­nek során fokozatosan viseletki­egészítő darabbá szelídült. Ezzel párhuzamosan azonban a harc­téren használt tőrkard is átalaku­láson ment keresztül. A fegyver viszonylag egyszerű szerkezetű markolata markolatgombból, kurta keresztvasból és egyszerű, a keresztvasba ereszkedő mar­kolatkengyelből állt. A kereszt­vasak nyújtotta védelmet pedig szimmetrikusan elrendezett, la­pított, kagylóra emlékeztető for­májú kosárlemezek egészítették ki.

Ezt a fegyvert - amely a XVIII. században a viseletkiegészítő tőrkard egyszerűbb, erőteljesebb analógiája - kizárólag a had­sereg tisztjei viselték. Ám az idő múlásával, a megjelent különbö­ző előírások hatására is, egyre inkább veszített gyakorlati jelen­tőségéből, míg végezetül puszta viseleti díszletté alakult. Ebben az alakban azután a katonai tőr­kard gyakorlatilag a XX. száza­dot is megérte.

Porcelán m arkolatú díszkardok [217, 218] 2770 táján

Németország, H: 740 mm, psz.: 14 mm (217. ábra), H: 855 mm, psz.: 15 mm (218. ábra)

174

A XVIII. század során egyre ritkábban párbajoztak tőrkarddal, aminek követ­keztében ez a fegyver mindinkább az udvari viselet(ek) részévé vált. Amikor pedig teljességgel kiment a használatból, mind sűrűbben kerültek elő olyan Qdarabok, amelyeknek mázas, sőt akár porcelánból vagy üvegkristályból készí- tett markolata van. Mind sűrűbben fordul elő, hogy drágaköveket láthatunk a markolat minden elemén, kétséget sem hagyva afelől, vajon még mindig va­lamiféle fegyverről vagy már csupán költséges játékszerről, díszkardról van-e szó. Ezek pengéje többnyire háromélű, karcsú, mélyen árkolt, hosszan elnyúló hegyben végződik. A fából metszett hüvelyt pedig általában bőrrel, perga­mennel vagy bársonnyal vonták be. A 217. ábrán bemutatott díszkard pengé­je mindkét oldalán gravírozott díszítéssel készült, felirata pedig „Hony sóit quy maly Pense" - amely az angol Térdszalagrend választási jelszava, mely ortigrafikusan így hangzana: „Hony sóit qui mai y pense".

217

Pengemetszet

218

219

V ad ásztőr[219] 1770 táján

Németország, H: 685 mm, psz.: 26 mm

A vadásztőr a vadászok parádés uniformisa részének számított. Ezért viseltek többek között a vadászat résztvevői, nemesek és vadászok, a Czernin nemesi bir­tokhoz tartozó dél-csehországi Jindrichuv Hradecben vadásza­taik során sötétzöld galléros szürkészöld zekét és bőrövet, melybe azután a tőrt tűzték. E fegyver pengéjét gyakran díszí­tették vadászjelenetek, az urasá- gok pedig előszeretettel forgat­ták az ilyen pengét a veszélyte­lennek nem mondható vadkan­vadászat során, melyhez koráb­ban a rövid pisztollyal összeépí­tett vadászlándzsát használták.

Az itt bemutatott vadásztőr­nek egyenes, egyélű pengéje van, mindkét lapján öt-öt alak­kal díszített, melyeket nevük választ el egymástól. A nevek: Paris, Cadmus, Hani Ball, Cami- tus és Sciepio.

Vadásztőr [220, 221] 1770 táján

H: 680 mm, psz.: 26 mm

A vadászati oldalfegyver viselésére a nemesek mellett kizárólag a tanult vadászmester szerezhetett jogosultságot, aki a szarvas- és nagyvadvadászat szakemberének számított.

176

Egy 1788-ban kelt porosz királyi rendelet a vadászmestereket azzal a joggal és kötelezett­séggel ruházta föl, hogy használjanak vadásztőrt, melynek azonban sem a formáját, sem pedig küllerriét nem rögzítette a szabályzat. A fővadász fegyverének aranyozott ezüsttel, az alacsonyabb rangú vadászénak csakezüsttel díszítettnek szabadott lennie. Po- 221

roszország 1860-ban olyan vadásztőröket hozott forgalomba, amelyekről a különbö­ző rangú vadászokat egyértelműen meg lehetett különböztetni.

Az itt bemutatott késnek egyenes, egy­élű pengéje van, melynek felső részét gra­vírozott, nyomaiban a korábbi aranyozást felmutató díszítés borítja. Mindkét penge­lapon egy-egy kardot tartó férfi alakja lát­ható az IN FERÓ LIBERTÁS felirattal.Csontból készített markolatának mindkét oldalát ezüst sávberakás díszíti.

222

Vadásztőr [222] 1780 táján

Közép-Európa, H: 780 mm, psz.: 41 mm

A vadászok tőrének használata - melynek segítségével az elejtett vadat szétbontották, földarabol­ták - jelentős kézügyességet igé­nyelt. Hajtóvadászatok alkalmá­val a vaddisznó és a szarvas ke­gyelemdöfését úgy kellett végre­hajtani, hogy azt a bal hátsó szív­kamrába irányították. Nem rit­kán tehát a vadásznak a megseb­zett szarvas hátára kellett pattan­nia, bal kezével meg kellett ka­paszkodnia annak nyakán, hogy jobb kezében tartott tőrével a szúrást végrehajthassa.

A XX. század elejétől elmarad­hatott e nyaktörő, lélekvesztő mutatvány, lévén a lőfegyverek megoldották a még élő vad köz­vetlen megközelítésének problé­máját. A vadásztőrből pedig ez­zel együtt a vadászat tisztességé­nek jelvénye, jelképe lett, s mint használati eszköz, „kiment a di­vatból".

Huszárszablya [223] 1780 táján

Magyarország, H: 905 mm, psz.: 40 mm

A szablya pengéje egyélű, enyhe ívben hajtott, lapjának közepén pedig széles vércsatorna húzódik. A penge alsó negyede szélesedik, itt mindkét oldalán élre köszörült. Fából met­szett nyelét fekete bőrrel vonták be, felső részén sárgaréz szegecset láthatunk, melynek nyílása a csuklószíj számára készült. A keresztforma, egyenes keresztvas egyik végét ki-

178

223

csiny, mutatós gomb zárja le, másik vége pedig egyszerű markolatkengyelbe hajlik, hogy végül a sárgaréz markolatgombban végződjék. Fából metszett hüvelyét fekete bőrrel húzták be, három helyen bordázott mintás sárgaréz vasalást hordoz, kettő közülük a füg­gesztőkarikák számára készült.

179

1780 táján

224

Dragonyospallos [224]

Baden, H: 1020 mm, psz.: 36 mm

Ennek a pallosnak egyenes, egyélű pengéje van, hátoldala közelében sekély horonnyal. Kvart oldalán, a keresztvas alatt elrejtett zugban a csiszár­bélyeg látható - ez egy király­fej. A tere oldalon ugyanakkor korona alatt CF névbetűk ol­vashatók, amelyek Károly Fri­gyes nagyhercegre (1722-1811) utalnak, aki 1746-tól volt Ba­den uralkodója.

A fából metszett markolatot fekete bőrrel vonták be, melyet sárgaréz huzallal erősítettek föl. Markolatgombja oroszlán­fejet formáz. Sárgarézből ké­szített markolatát markolat­kengyel díszíti, melyből két mellékkengyel indul ki. Közöt­tük áttört relief látható, amely griffet mintáz vagyis sasszár­nyú, sasfejű oroszlánt, amely mancsában tojásdad címert tart. Ezt a pallostípust 1831-ig használták.

Tőrkard [225] 1780 táján

Németország, H: 970 mm, psz.: 20 mm

A mindkét oldalán vércsatornával ellátott egyenes, egyélű penge felirata WEYERSBERG & STAMM SOLINGEN. Mahagóniból metszett markolata spirál alakban kannelúrás, me­lyet sodrott sárgaréz huzallal erősítettek meg. A profilírozott markolatkengyel - a kereszt-

180

225 226

vashoz hasonlóan - egymással összekapcsolt sárgaréz elemekből építkező S alakot for­máz. Fából metszett hüvelyét ibolyaszín bársonnyal húzták be, mindkét végén sárgaréz véretekkel erősítették. A felső veretből indul ki hosszú akasztóhorga.

Dzsida [226] 1780 táján

Poroszország, H: 2045 mm, psz.: 52 mm

Ilyen lándzsát használt még a XVIII. század dereka után is néhány porosz könnyűlovas egység. Ennek, az időközben csaknem elfelejtett fegyvernek a XVIII. század végi rene­szánszát lényegében a lengyeleknek köszönhetjük. Ekkor rendszeresítették az osztrák hadsereg ulánus - lándzsás könnyűlovas - egységei számára a dzsidát. A napóleoni há­borúk elmúltával, amelyek során viszont egész Európának volt alkalma megismerkedni a lengyel ulánusokkal, más kontinentális hadseregeknél is hasonló csapattesteket alakí­tottak ki.

181

227

Díszkard [227] 1780 táján

Közép-Európa, H: 1007 mm, psz.: 18 mm

A XVIII. század végén, a XIX. század elején egyrészt a tőr mint a nemesek által használt viseletkiegészítő tárgy egy­szerűen kiment a divatból, másfelől a vasművesség tech­nológiai fejlődése révén a fegyverkészítők számára új és újabb lehetőségek kínálkoztak föl. Az itt bemutatott kismé­retű díszkard markolata isko­lapéldája annak, milyen új, hamarosan közkedveltté vált, a csiszolt drágaköves berakást utánzó stílus kezdett hódítani. Az egyenes, háromélű pengét annak felső harmadában gra­vírozott trófeák és növényi in­dák díszítik, amelyek hajdani aranyozásának nyomai még egyértelműen fölfedezhetők.

A vasból kovácsolt marko­latkengyelt vasból készített „briliáns" korallok díszítik, melyek csiszolt és polírozott apró felületeikkel változatos formajátékot nyitnak. Ehhez hasonló technikával díszítet­ték a fegyver serleg alakú markolatgombját is. Vasból kovácsolt keresztvasa enyhe ívet rajzol, melynek egyik végét kerekded díszlapocska zárja le, másik felét pedig a vasból készült, áttörtén díszí­tett kengyel alkotja. A kereszt­vas alatt hasonló technikával díszített, tojásdad alakú, ap­rócska markolatkosarat helye­zett el a fegyver készítője.

182

Tiszti kard [228] 1790 táján

228Franciaország, H: 970 mm, psz.: 18 mm

A tőr kard már a XVIII. század folyamán egészen elvesztette gyakorlati jelentőségét, s in­nentől kezdve egyedül az egyenruha kiegészítő, dekora­tív darabjának számított, amely a tiszti rangot vagy - jóval később - a magasabb köztisztviselői beosztást jelké­pezte. Ez utóbbi feladatköré­ben gyakorlatilag a XX. száza­dig fennmaradhatott.

Az itt bemutatott, mindkét oldalának felső felében vér­csatornával ellátott, egyenes, egyélű penge felső részét mart, gravírozott és arannyal futtatott mintázat díszíti. Sár­garézből készült markolatán babérleveles függőleges osz­tósávok futnak végig, ame­lyek még magukon viselik a hajdani aranyozás emlékét. A markolatgomb virágmintával díszített sisakot mintáz, toll- forgóval. A kosárlemez fél- domború veretében görög si­sak, kard, két zászló, valamint tölgy- és babérágak láthatók.

A kurta, mindkét végén gombbal lezárt keresztvas egyik oldaláról a markolat­gombhoz hajló markolatken­gyel indul ki.

183

229

Díszkard [229] 2790 táján

Magyarország, H: 922 mm, psz.: 38 mm

Ennek a mutatós magyar szablyának enyhén ívelt, egyélű pengéje van, melybe mindkét oldalán széles vércsatorna vág. Hegye fölött fokélre köszörülték. Tere oldalát gravírozott nap és félhold, emberi arccal formázott díszítmény jellemzi, míg kvart oldalán jól kiolvas­ható a FRINGIA felirat. A felirat jelentését a legkülönfélébb módon magyarázzák. Az egyik változat szerint a latin 'frangere' - hasít, tör - szóból vezethető le, míg egy más vál­tozat amellett kardoskodik, hogy a Friderius Rex In Germania Imperator Augustus sza­vak anagrammájával állunk szemben, amelyek a német császárra, III. Frigyesre (1415-

184

1493) utalnának. Megint más magyarázat a feliratban a Franciscus Rákóczy In Nomine Centis Insurgit Armis anagrammájára esküszik, amely Rákóczi Ferencre (1676-1734), a kuruc szabadságharc vezérére vonatkozna. Ám az idő múlásával ez a felirat a kifogásta­lan minőségű pengék szinonimájává egyszerűsödött.

Ulánus tiszti szablya [230, 231] 1791

Lengyelország, H: 950 mm, psz.: 35 mm

Az itt bemutatott fegyver egyike annak a mindössze nyolcvan példányban elkészített díszes, ünnepi szablyának, amelyet a lengyel alkotmány megszületésének időszakában a szejm - vagyis a nemzetgyűlés - választott tagjai számára készítettek. A penge díszítése visszautal a nemes alkalomra, hiszen annak külső felébe a „Konstetucia" szót gravírozták egy korona fölé, mely a SÁR monogrammal, valamint a „3 maja 1791" (1791. május 3.) dá­tummal egészül ki. Belső oldalán a felirat: „Narod z krolem" vagyis 'a nép a királlyal tart'. Alatta egy lovas ulánus kivont kardos figurája, melynek felirata: „Krol z narodem", azaz 'a király a néppel tart'.

230 231

■ n jfí^ D W U £

232

A francia forradalomban használt szablya [232] az 1793-94-es évekből (szövegét ld. a 188. lapon)

186

3. fejezet Az 1790-től 1900-ig terjedő időszak

A francia forradalom szabad utat nyitott a kapitalista berendezkedés ki­bontakozásához, és nem csupán Franciaországban, hanem bizony távoli európai országokban is. Ám ebben a méltán ipari forradalomnak is ne­vezett folyamatban nem egyszerűen a termelésbe bekapcsolódó gépesí­tésnek lett jelentősége, ami persze gyökeresen fölforgatta a gazdasági összefüggések jellegét, szerkezetét, hanem olyan időszakot éltünk, amely hihetetlen mértékben kedvezett a felfedezéseknek, a kutatásnak, a kísérletezésnek, egyúttal pedig az emberi tevékenység szinte minden területén új tudományágak kialakulásához is vezetett.

1786-ban a francia vegyész, Claude Louis Berthollet fölfedezte a rob­banókeveréket, majd 1799-ben az angol Howard a robbanóhiganyt, amely bizony alapvető fejlődést indított el a hadigépezetek, a fegyverzet átalakításában. A XIX. század elején a skót presbiter Alexander For- syth találmánya, a keréklakat is megjelent, ami viszont a lőfegyvereket forradalmasította. A nehéztüzérség rohamléptű átalakulásnak indult. 1810-ben Poroszországban megalapította kicsiny műhelyét egy bizo­nyos Friedrich Krupp, melyből rövid idő leforgása alatt hadfelszerelés- és acélgyártó birodalmat épített ki.

Az ipari forradalom azonban nem egyszerűen a fegyverrendszerek konstrukciójának átalakulásában nyilvánult meg, hanem közvetlenül a fegyvergyártásban is. A nagyüzemi termelés lefőzte a manufakturális, kézműves műhelyekben előállított portékát, ami által a gazdasági és műszaki haladás tekintetében élenjáró országok számára lehetővé tette, hogy rövid idő alatt hadseregüket modern fegyvertípusokkal szereljék föl. Elmélyültek az egyes nemzeti hadseregek közötti, műszaki-technikai színvonalban jelenlévő különbségek, aminek alig néhány esztendő múl­tán bizony a csatatereken is messzeható következményei lettek.

Ám az új, jobb katonai-műszaki technológia - mint az ipari forrada­lom egyik egyenes következménye - nem az egyedüli tényező, amely a hadvezetést alapvetően átalakította. A korábban a mezei gazdaságból élők köréből igen nagy számban jelentkező szabad kapacitásúvá váló férfi lakosság megjelenése kedvezett a nagyobb létszámú hadseregek, valamint a felszerelést előállító hadiipar alakulásának. A gőzvontatás megjelenésével egyre mozgékonyabbá válhattak a nagy létszámú csa­pattestek, az elektromos hírmondás pedig az információáramlást forra­dalmasította.

A tökéletesedő tűzfegyverek bizony, tetszik, nem tetszik, egykettőre háttérbe szorították a bizonyos területeken a hadviselésben még mindig szerepet játszó szúró- és vágófegyvereket. A felszerelhető szurony mel­lett, amellyel a gyalogságot látták el, az oldalfegyverek sorában immár a lovassági pallos és a szablya mellett mást nem találunk a harctéri használatban. Am ez a maradék jelentősége is rohamosan elfogyatko­zott a szúró- és vágófegyvereknek, és a hadi használatból egészen más területre került át jelentőségük. Viselőjük rangjának kifejezésére voltak hivatottak, vagy azok parádés egyenruhájának kellékévé szerényedtek. E fegyverfajták a polgári életben is jelentőségre tettek szert, amennyi-

Az osztrák had­sereg törzstisztje 1811

Szuronyroham

ben különböző köztisztviselői pozíciók, a szamárlétrán elfoglalt magasabb beosztás jelképévé váltak.A tudomány innen kezdve egyre újabb műszaki találmányokkal válaszolt a gazdaság megújuló

kihívásaira, aminek következtében a XIX. század második felében lehetővé vált a hadseregek felsze­relésének többszöri javítása, sőt átalakítása is. Mégis, talán a legmesszebb mutató változást a fegy­vergyártás műszaki történetében a XIX. század utolsó harmadában és azt követően megjelent ismétlő- és automata tűzfegyverek hozták magukkal.

Szablya [232] 1793-94

Franciaország, H: 966 mm, psz.: 36 mm

Ennek a jakobinus diktatúra időszakában használt szablyának is enyhén ívelt, egyélű pengéje, kétoldali, mély vércsatornája, valamint a fokán lévő Rille á Montmorencyje van. Fából metszett markolatát fekete bőrrel húzták be, melyet azután sárgaréz huzallal erősí­tettek meg. A markolatgomb oroszlánfejet idéz. Kosara egyszerű markolatkengyellel sze­relt, melyhez két mellékkengyel csatlakozik. A közöttük lévő üres mezőt egy testes relief tölti ki, melyen egy sulyokkal a markában sárkánnyal viaskodó oroszlán látható. A mar­kában feltartott sulyokra a jakobinusok jelképét, a forradalmat is szimbolizáló sapkájukat mintázta a fegyverkovács. Valamennyi sárgarézből készült markolatszerelvény nyomok­ban utal a hajdani ezüsttel történt futtatásra.

Dragonyosszablya [233] 1790 táján

Szászország, H: 1070 mm, psz.: 30 mm

Az 1764. esztendőtől kezdődően a szász hadsereg valamennyi lovas egységét újfajta szab- lyával látták el, amelyet a katonák az egymás között beszélt köznyelven csak „mészárló- nak" neveztek. Pengéje a solingeni Abraham Berg műhelyéből került ki, míg markolatát teljes egészében a drezdai kardcsiszár, Sámuel Gross készítette. Ennek az enyhén ívelt, egyélű pengének felső részén gravírozott koronát láthatunk, mely alatt FA iniciálé olvas­ható. Utóbbi III. Friedrich Auguszt választófejedelemé, aki 1763 és 1806 között élt. Fából

188

metszett markolatát rézhuzallal csavarták be, s lapított markolatgombban végződik, aho­vá a kosár három mellékkengyelje is összefut. Fából metszett hüvelyét sötét bőrrel burkol­ták, három helyen kapott sárgaréz lemezes veretet.

189

234

Széles pengéjű skót kard [234] 1800 táján

H: 1090 mm, psz.: 35 mm

A skót kardot gyakorta nevezik „claymore"-nak is, ami egyébiránt egy régebbi fegyvertí­pus elnevezése volt, amit a XV-XVII. században a skót felföld lakosai, illetve az írország-

190

bán harcoló skót zsoldosok használtak. Kifejezetten vágásra alkalmas fegyverként bizony rettenetes erőt, jártasságot föltételezett használata. Arról nem beszélve, hogy nem sokkal később a fegyver akkora népszerűségre tett szert, hogy még párbajoztak is vele. Készítése Edinburghból terjedt el más skót városokba, így Glasgowba, Stirlingbe. A XVII. század elejétől luxuskivitelben is készült, amikor a markolatot reliefekkel és ezüsttel díszítették. Ez a kardtípus a későbbi évszázadok során is az angol hadseregben szolgáló skót ezrede­sek felszereléséhez tartozott.

Botba rejtett tőrkard [235] 1800 táján

Közép-Európa, H: 892 mm, psz.: 1835 mm

A XVIII-XIX. században első­sorban azok a tőrkardok, tőrök számítottak népszerűnek a kombinált vagy titkos fegyve­rek között, amelyeket sétapál­cák belsejében rejtettek el. Az itt bemutatott elegáns sétabot halványvörös fából, gombja pe­dig csontból készült. Alatta a markolaton egy kerek nyílás látható a csuklószíj számára. Ha pedig a bot csavarmenetét megoldjuk, előhúzható belőle a markolatba rögzített 745 mm hosszú, kétélű tőrkardpenge, melynek felső részén mindkét oldalán páros vércsatorna lát­ható, az ANTONIO PICHINIO felirattal. A feliratot pedig vo­nalas és növényi ornamentika kíséri.

Egyáltalán nem látszik való­színűnek, hogy ezt a fegyvert tényleg a híres tálján fegyver- kovács műhelyében készítették volna, annak ellenére sem, hogy annak készítésmódja és díszítményeinek kidolgozása alig hagy kívánnivalót maga után.

236

Tiszti kard [236]

Poroszország, H: 1000 mm, psz.: 23 mm

Ennek a kardnak - tőrkard­nak - egyenes, egyélű pengéje van, melynek közepében két oldalról vércsatornát ková­csoltak.

Fából metszett markolatát sodrott rézhuzallal csavarták be, melynek mindkét végét mintázott, hatágú csillagokkal díszített rézlemez gyűrűvel zárták le.

Kerek, gömbre emlékeztető markol atgombj át stilizált le­véldomborítás díszíti. Pere­mes markolatkengyelét orosz­lánfej zárja le, amely a marko­latgombba csatlakozik. Szív alakú kosarát gravírozott akantuszlevél és rozetták éke­sítik.

1810 táján

Tisztviselői kard [237] 1810 táján

Ausztria, H: 940 mm, psz.: 25 mm

Miközben a XVIII. századi tiszti kardok egész markolatát többnyire sárgarézből készítet­ték, addig ugyanebben az időszakban a hivatalnokok, köztisztviselők kardjáét vasból kovácsolták. Ám az utóbbiakból nem maradt ránk jelentős számú darab, s éppen az adja meg ennek az első pillantásra nem igazán pompás külsejű fegyvernek a tényleges értékét.

192

Egyenes, egyélű pengéjének mindkét oldalán széles vércsatorna húzódik. Fából készült markolatát sodrott rézhuzallal tekercselték, tojásdad alakú markolatgombja pedig zár­gombban ér véget. Egyszerű markolatkengyele egyenes keresztvasába torkollik, melyet alulról szív alakú kosár kísér. Fából metszett, barna bőrrel bevont, vasból készített kör­gyűrűkkel erősített hüvelye is épségben ránk maradt.

193

Tiszti kard [238] 1810 táján

Németország, H: 860 mm, psz.: 17 mm

Egyenes, egyélű pengéjének közepén húzódik vércsatornája, melyben a bemart, gravíro­zott díszítést növényi és egyéb ornamentika adja. A sárgarézből kovácsolt keresztvas egyik végét apró gomb zárja le, míg másik fele egyszerű markolatkengyelbe fordul, mely­nek vége a hagymára emlékeztető alakú, akantuszlevéllel díszített markolatgombba csat­lakozik. Fából metszett markolatát sodrott sárgaréz huzallal fonták be, amit két végén hú­zott sárgaréz gyűrűk zárnak le. Kettős, szimmetrikusan vese alakú kosara áthajtható a kvart oldalra. Fából készült hüvelyét fekete bőrrel vonták be, és sárgaréz veret díszíti, erősíti.

Huszárszablya [239] 1810 táján

Poroszország, H: 985 mm, psz.: 30 mm

A porosz huszárokat már 1721 óta szablyával látták el, melynek hajtott, 900 mm hosszú és 37 mm széles pengéje kétoldalt a fok felőli részén viselte a mély vércsatornát. Markolatát 238 239

bőrrel bevont, fából metszett fogantyú és egyszerű keresztvas alkotta. A pengén a Pots- damban működött királyi manufaktúrát jelző POTZDAM feliratot lehet olvasni, gravíro­zott formában. Az itt bemutatott fegyver egyélű pengéjén azonban se vércsatorna, se fel­irat. Fából metszett markolatát, melynek háta sárgaréz veretes, stilizált sasfej zárja le.

Lovassági tiszti szablya [240] 1810 táján

Portugália, H: 930 mm, psz.: 28 mm

Ennek a fegyvernek egyélű, enyhe ívű pengéje fokélre kö­szörült. A penge mindkét lap­jának közepén széles vércsa­torna húzódik, amelynek kvart oldali felső harmadán az alábbi felirat ékeskedik: VIVA EL REY DE PORTU­GESE.

Fából metszett markolatát bőrrel vonták be, majd sodrott sárgaréz huzallal erősítették meg. Egyenes keresztvasának egyik szára cseppre emlékez­tető alakzattal lezárt, míg a másik oldalon a markolatken­gyelbe megy át. Erre a tere ol­dalon egy kagylót idéző, át­tört kosár csatlakozik négy mellékkengyel közvetítésével, amelynek alapját ugyancsak egy, az áttörtnél kisebb kosár alkotja, amely viszont nem át­tört. Vasból készült hüvelyé­nek koptatóvasa, rövid torok­palástja, valamint két, felkötő gyűrűvel ellátott rögzítőpánt­ja van.

240

195

241 242

Árkászkard [241] 1810 táján

Franciaország, H: 620 mm, psz.: 35 mm

Az utászkardok immár a XVII. századtól egyfolytában elmaradhatatlan fegyverzetét al­kották a gyalogsági szablya mellett a francia csapatoknak. Ám előírásos felszerelésként csak a XVIII-XIX. században rendszeresítették őket. A gyalogság, az utászok és a tüzérség egységeinek fölszerelésében azután az I. világháborúig meg is gyökerezett az utászkard. Az itt bemutatott darab a francia árkászok fegyverzetéhez tartozott, akiknek a sáncépítés volt alapfeladata a háborúban oly fontos, egyéb objektumok létesítése mellett. Jellegzete­sen fölismerhető kardjuk a markolatvég kakasfejben végződő, gombot helyettesítő díszí­téséről.

196

Gyalogsági szablya, AN XI („briquet") m odell [242] 1812

Franciaország, H: 730 mm, psz.: 35 mm

A bemutatott példa olyan gyalogsági szablyát idéz, amelyet a francia hadsereg számos egységénél, a vadászokat és a gyalogos tüzéreket is ideértve, rendszeresítettek. Az AN XI modell megjelölés a forradalmi naptár XI. esztendejére utal, vagyis 1806-ot kell érteni alat­ta. A briquet nevet a fegyver a francia lovassághoz tartozó egységről kapta, akik a gyalog­ságot azzal ugratták, hogy a kard olyan rövid, akár valamely tűzkő, ami franciául 'bri­quet'. Zsákmányolt darabjait ennek a fegyverfajtának később megtalálni a porosz, vala­mint az orosz hadsereg soraiban is. A bemutatott fegyver hátoldalán a készítőre utaló fel­iratot visel, amely így hangzik: „Imp le du Kingenthal aout 1812".

Lovassági tiszti pallos [243] 1811/37-es modell

Ausztria, H: 970 mm, psz.: 30 mm

Ennek a pallosnak egyenes, egyélű pengéjében mindkét oldalt annak közepén fut vé­gig mély vércsatornája. Fából metszett fogantyúját bőrrel burkolták, majd sodrott, sár­garéz huzallal erősítették meg. Egyszerű, vasból ké­szült markolatkengyele pánt­ja végén szimmetrikus, fölfe­lé enyhén visszahajló kosárrá alakul, melybe hat, tükrösen elhelyezett kerek, és két szög­letes nyílást vágtak. Ide köt­hető a csuklószíj.

Az ábrán bemutatott hü­vely mérete szerint nyilván­valóan nem a palloshoz tarto­zott, hanem egy palloshoz készített hüvelyt láthatunk, amely az osztrák nehézlo­vassági palloshoz készült, s 1801 és 1808 között hasz­nálták.

A cseh nem esi rendek kardja [244, 245] 1813

J. Piskacek, Prága, H: 840 mm, psz.: 25 mm

Viszonylag nagy számban maradtak ránk azokból a tőrkardokból, kardokból, amelyeket a hajdani cseh nemesi rendek viseltek, még ha nem mind maradt is ránk teljesen épség­ben. Az enyészet mindenekelőtt markolatukat kezdte ki, onnan is főként berakásos jelvényeik, díszítményeik tünedeztek el. Az itt bemutatott kard markolatát fából met­szették, gyöngyházzal díszítették. Belső oldalán a koronát és a cseh oroszlánt láthatjuk, míg kívülről az ILA névbetűkkel ellátott lapocskát. A külső kosárlemez kétfejű, karmában a cseh címer oroszlánját tartó sas domborművét hordozza. Lapított keresztvasán a B.F.J.P. kezdőbetűk olvashatók, valamint Jan Piskárcek, prágai aranyművesmester jegye 1813- ból.

A m orva nem esi rendek kardja [246, 247] 1820 táján

H: 895 mm, psz.: 19 mm

A cseh nemesi rendek címerével ellátott kardok, tőrkardok társaságában cseh és morva gyűjteményekben egyaránt ráakadunk a morva nemesi rendek címerével díszített szúró-

198

és vágófegyverekre is, nem is beszél­ve egyéb, osztrák tartományok cí­merével ellátott fegyverekről. Az itt bemutatott tőrkardnak egyenes, két­élű pengéje lapított hatszög metszet­re készült. A fából metszett markolat szegélyét gyöngyházzal díszítették. A markolat külső oldalának beraká­sa egy korona és egy üres, díszítetlen lapka, amely föltehetően később ke­rült az eredetileg a helyén ékeskedő morva sasberakás helyére. Ezüst markolatgombja és markolatkengye­le levélmintás ornamentikával fél- domborúan díszített.

Tere oldali kosárlemezén a karmá­ban egy pajzson a morva sas címerét tartó, kétfejű sas látható. Fekete bőr­ből készített hüvelyének mindkét végén ezüstös verete van.

246247

M agas rangú tisztviselők kardja [248, 249] 1820 táján

Ausztria, H: 955 mm, psz.: 20 mm

Ezekből az elegánsan mutatós, ennek ellenére viszonylag gyakori, könnyen felbukkanó fegyverekből egy egész seregnyi változatot ismerünk. A tisztviselői kardok mindenek­előtt formaváltozatokban különböznek egymástól, de jelentősen eltér kosaruk díszítés­rendje is, ahogyan a címer alakja és markolatuk, markolatkengyelük konstrukciós részle­tei is erősen eltérhetnek. Az itt bemutatott kard markolatának mindkét oldalán gyöngy­ház berakás látható. Kívül ebben az osztrák császár, I. Ferenc (1804-1835) F.I. monogram­ja és egy címer, míg a tere oldali kosárlemez a kétfejű osztrák sassal díszített, amely kar­mában a császári monogrammal ékesített pajzsot tartja.

248

201

249

250

Lovassági szablyák [250, 251] 1823-1827

Oroszország, H: 995 mm, psz.: 45 mm

Ezt a fajtáját az orosz lovassági szablyának csak „szlatouska" gyanánt ismerte a köznyelv. A XIX. és még a XX. század elején is az Uraiban lévő slatousti fegyvergyárban készítették őket. E gyár termékei, amely egyaránt készített oldal- és lőfegyvereket, éppen olyan meg­becsülésnek örvendtek, mint a nagy, ismert európai fegyvergyárak, amilyen mondjuk a solingeni és mások voltak. Hajlított, egyélű pengéjük fokélre köszörült. A polírozott, kétoldalt széles vércsatornával ellátott pengék felső harmadukban kékes árnyalatra színe­zettek, melyre aranyozott mintarend került. Szemcsézett, kékes háttérre tehát mindkét

202

A pengehátra aranyozott alapon / 9 / /7 Za „Zlátouszty" szót gravírozták /cirill betűkkel

pengelapon antik mitológiai jelenetek keretes képei kerültek. A 251. ábrán bemutatott szablya pengéjének díszítése Jefim Nyikolájevics Busujec (1807-1827) slatousti pengedí- szítő-mester keze munkáját dicséri.

Díszkard [252] 1820 táján

Közép-Európa, H: 1005 mm, psz.: 22 mm

Ennek a kardnak háromélű, egyenes pengéje van, melynek felső harmadát gazdag, graví­rozott trófeák és indás motívumok díszítik. Markolata teljes egészében vasból készült, melyet ugyancsak vasból kovácsolt, briliánst utánzó áttörések és apró, csiszolt, polírozott felületek ékesítenek. Áttört vasból készült markolatkengyele is, melyet ráadásul az emlí­tett briliánst utánzó áttöréssel díszített készítője. Ugyanilyen módon díszítették áttört, to- jásdad kosarát.

Tiszti kard [253] 1823

Oroszország, Slatoust, H: 1085 mm, psz.: 29 mm

Az Ural-hegységben található Slatoust fegyvergyárban a közismert lovassági szablyák mellett közkedvelt, kiváló minőségű tiszti kardokat is kovácsoltak. Az itt bemutatott kard felső harmadát mindkét lapján mart, aranyozott növényi ornamensek és állig fölfegyver­zett harcosok alakja díszíti. A pengehátra cirill betűkkel az alábbi feliratot gravírozták: „SLATOUST 1823-go goda", melyhez az ötvösmester, J. N. Busujew kézjegye társul.

204

Utászkard [254] 1824. évi modell

Oroszország, H: 670 mm, psz.: 55 mm

A legtöbb Európában ismert utászkardhoz hasonlóan ennek is enyhén hajlított, mindkét oldalán mély horonnyal ellátott, fogazott élű pengeháttal ellátott vasa van. Az egyenes ke­resztvas szárnyainak végén díszítő volútákat látunk. A keresztvas és a markolat egyaránt sárgaréz készítmény. A keresztvas felirata: 36./.TM HG 331.

Orosz lovassági szablya [255] 1826. évi modell

Slatoust 1877, H: 1005 mm, psz.: 33 mm

Ennek a szablyának hajlított, egyélű, fokélre köszörült pengéje van. A keresztvas alatt Sla­toust neve olvasható cirill betűs feliratban, valamint a készítés 1877. évi dátuma. Sárga­rézből készített keresztvasának egyik végén kisebb díszgolyó látható, míg másik vasa markolatkengyelbe megy át, melyből két sárgaréz mellékkengyel indul a markolatgomb irányába, egyszerű csuklóvédelmet biztosítva ilyenformán a fegyvert forgató számára.

205

256

Nehézlovassági pallos [256] 1824/25. évi modell

Ausztria, H: 1010 mm, psz.: 34 mm

Ez az osztrák típusú pallos számos gyűjteményben szám­talan nagyszerű minőségű pél­dánnyal képviselteti magát. Az itt bemutatott fegyver vi­szont a legrégebbiek egyike, melyet még tömeges előállítá­sának megkezdése előtt készí­tettek. Egy 1845. május 6-án kelt rendelkezés értelmében azután a pallosokat az egysé­gesített szablya váltotta föl, a nehéztüzérség kötelékébe tar­tozók körében azonban még 1851-ben is viselték. Részben ez az oka annak, hogy ebben az időszakban találkozhatunk olyan fegyverekkel, amelyek­nek pallospengéje és szablya- markolata van.

Egyenes, egyélű pengénk az itt bemutatott fegyver eseté­ben tere oldalán a kosár alatt benyomott FISCHER feliratot visel, míg kvart oldalán 823-as számot, amely a készítés esz­tendejére, 1823-ra utal.

Könnyűlovassági szablya [257] 1827/37. évi modell

Ausztria, H: 1010 mm, psz.: 34 mm

Ez az 1827-ben rendszeresített osztrák szablyamodell, melynek használatát egy 1837-ben kelt rendelettel megerősítették, a legutolsó típusképviselője egy különleges, a könnyűlo­vasság részére készített szablyának, amit hivatalosan 1845-ig használtak. Enyhén ívelt, egyélű pengéjét középre helyezett, kétoldali mély vércsatorna kíséri. Rájabőrrel vonták be a markolatát. Vasból készített marokvédő kosarát enyhén befelé hajló markolatkengyel és egy ugyanolyan formájú, némileg szélesebb, elfordítható, tollal és zárral biztosítható mel-

206

257

lékkengyel alkotja. Aszimmetrikus kosarán két nyílás látható, melyekbe a csuklószíjat le­het befűzni. Vasból készült hüvelyének koptatóvasa és két felfüggesztőgyűrűje van.

Könnyűlovassági szablya [258] 1822. évi modell

Anglia, H: 1040 mm, psz.: 28 mm

Az enyhe ívű, egyélű, fokélre köszörült penge, valamint a széles vércsatorna együttesen jellemzik e fegyvert. A kosár alatti aranyozott körben található - két sugaras csillag közé szorítva - a gravírozott felirat: PROOF. Úgy gravírozták bele továbbá a pengehátba a MOLF feliratot. Fából metszett markolatát kígyóbőrrel vonták be, majd sodrott rézhuzal­lal csavarták körbe. Aszimmetrikus sárgaréz markolatkosarát három, a tere oldalra futó mellékkengyel alkotja. A markolatgomb alatt a markolatkengyel rézből készült karikával ellátott csatja látható, amely a csuklószíj helye.

207

1830 táján

259

Gyalogsági tiszti szablya [259]

Anglia, H: 865 mm, psz.: 26 mm

Az itt bemutatott szablyának enyhén ívelt, egyélű pengéje mindkét lapján széles vércsa­torna fut.

Fából metszett markolatát rájabőrrel vonták be, melyet sodrott rézhuzallal erősítettek meg. A leveles ornamentikával díszített sárgaréz markolat­kengyel lépcsőre emlékeztető, tojásdad markolatgombbá ala­kul át. Sárgaréz kosarát a sávo­san szabdalt markolatkengyel és három, vele összeköttetés­ben álló mellékkengyel alkotja. A markolatpánt felső harma­dában hosszanti kivágás lát­ható a csuklószíjnak fönntart­va.

Az alsó kosártájék királyi koronával díszített, melynek monogramja W IV B R, min­den valószínűség szerint IV. Vilmos császáré (1830-1837). A kosár belsejére rögzített, áttört lemezt erősítettek.

Tőrkard [260] 1830 táján

Közép-Európa, H: 960 mm, psz.: 20 mm

E fegyver háromélű, egyenes pengéje felső részén kék színű és aranyozott ornamensek- kel, valamint trófeákkal díszített. Markolata hosszanti irányban kannelúrás gyöngyház­ból készült. Növényi ornamensek, valamint egy asszonyi fej - valószínűleg a Medúzáé - díszítik. Egyenes keresztvasának mindkét végén kerekded zárólapok, bennük pedig férfi- és asszonyfej látható. A kosár külső oldalán féldomború férfifej található, amelyet babér- koszorú, valamint babéros-tölgyleveles bőségszaruk vesznek körül. Markolata emberi fe­jet formáz, mely valószínűleg II. Rudolf császárt ábrázolja.

208

209260

Díszszablya [261]

Ausztria, H: 995 mm, psz.: 36 mm

Az itt bemutatott szablyáról - bizonyos, a használhatóságot szem előtt tartó aspektusokat vizsgálva - szinte ránézésre megállapítható, hogy biztosan nem harctéri, hanem ajándék­ba szánt fegyver lehetett. Eny­hén íves, egyélű pengéje felső részén kékre színezett és graví­rozott, aranyozott motívu­mokkal díszített (félhold, tö­rök fej, fácán, szablyát tartó kar stb.). Fából metszett mar­kolatát körben sárgaréz huzal­lal erősítették meg, ugyanak­kor aranyozott markolatgomb­ja sisakos férfifejben végződik. Egyenes szabású keresztvasa egyik végéről gyöngyházzal kivert, lapított markolatken­gyelbe hajlik át.

Aranyozott sárgaréz hüve­lyének felszínét ötvenöt egy­másba fonódó gyűrű díszíti.

D íszszablya [262, 263] 1830 táján

H: 1000 mm, psz.: 33 mm

Az itt bemutatott ajándék szablya ívelt, egyélű, alsó végén kissé kiszélesedő fokélre kö­szörült pengével rendelkezik. A pengét teljes hosszában aranyozott növényi ornamentika és trófeák díszítik. Gyöngyházzal kivert markolatát aranyozott sárgaréz markolatgomb zárja le, mely oroszlánfejet idéz. Fából készített hüvelyét aranyozott sárgaréz veret borít­ja, melyet domborított növényi és figurális ornamentika díszít. Koptatóvasa ugyancsak díszített, áttört; két függesztőgyűrű van rajta.

2 1 0

264

M agas beosztású hivatalnoki kard [264] 1830 táján

Ausztria, H: 925 mm, psz.: 17 mm

Ennek a kardnak egyenes, ki nem élezett pengéje van, a penge metszete lencse alakú. Fából készült markolatának mindkét oldalán gyöngyház­lemezes borítást találunk, há­tát pedig domborított sárga­réz lemez borítja. A külső markolatborító-lemezen koro­nás és koszorús, FI monogra- mos díszítményt rögzítettek, amely minden bizonnyal I. Ferenc császárra (1804-1835) utal. Sárgarézből készült mar­kolatgombja oroszlánfejet idéz.

Külső kosarát a kétfejű osztrák sas dombormívű, át­tört, koronás, a birodalmi al­ma, kard és pajzs társaságá­ban ábrázolt ornamentikája díszíti.

265

Pálcatőr [265] 1830 táján

Ausztria, H: 764 mm, psz.: 18 mm

A vörös színű fából készült botnak hengeres, csontból metszett fogantyúja, valamint sza­ruból készített markolatgombja van. Amikor a bot markolatát lecsavarozzuk, üreges bel­sejéből egy 663 mm hosszú penge kerül elő. Ez a kiváltképpen a XIX. században oly nép­szerű fegyver csak megrendelésre készült.

Vadásztőr [266, 267] 1830 táján

H: 590 mm, psz.: 42 mm

Ennek a Közép-Európában egyáltalában nem tipikus vadásztőrnek nem más az alapanya­ga, mint egy megkurtított damaszkuszi acélból készült, keleti szablya pengéje. Ennek megfelelő díszítése is, amely sárgarézbe intarziáit arabeszkeket, kártusokat és arab betűs feliratot hordoz. Egyenes, szélein ellapított keresztvasát cizellált, dombormívű tölgy- és biikklevelek alkotják. Alsó kosárlemeze tojásdad kártusban - vagyis pajzs alakú díszben - aranyozott FJ monogramot mutat. Fából metszett hüvelyét kígyóbőr borítja, mindkét vé­gén levélreliefes és egyszerű sárgaréz berakással díszített veret erősíti.

213

Tüzérségi és utászkard [268, 269] 1834. évi modell

Oroszország, H: 636 mm, psz.: 44 mm

Ez az utászkard a cári orosz hadsereg felszerelésében még az első világháború idején is megtalálható, illetve a Vörös Hadseregben átmenetileg az 1917. évi forradalmat is túlélte. Mindez akkor válik egyértelművé, amikor olyan modellek kerülnek a kezünkbe, amelyek 1915-ben Slatoustban készültek.

Az itt bemutatott darab keresztvasán a domborított cári címer, valamint a készítés 1863- as évszáma látható. Egyenes, kétélű pengéjének rombikus metszete van, hegye a penge középvonalába esik. Sárgarézből vert markolata egyetlen darabból áll. A fekete bőrrel vont hüvely mindkét végén sárgaréz veret látható, melyek közül a felsőnek kerek akasztó­gombja van, ez pedig arra szolgál, hogy a fegyvert a derékszíjhoz lehessen rögzíteni.

214

Gyalogsági tiszti szablya [270] 1837. évi modell

Ausztria, penge: P.D. Lüneschloss, 1844, H: 980 mm, psz.: 28 mm

Ez az osztrák gyalogsági szablyatípus a tábornokok és a tisztek fegyverzetéhez tartozott valamennyi gyalogsági egység körében, kivéve az úgynevezett német gyalogságot és a gyalogtüzér-alakula tokát. Az1848. évi forradalmak idején, amikor csehföldön a rend vé­delmére önkéntesekből nem­zeti gárda szerveződött, an­nak élén többnyire respektált, tekintélyes városi polgárok álltak, akiknek kijárt a szab­lya.

Az osztrák lovassági szab­lya 1845. évi modellje mellett éppen az 1937. évi gyalogsági szablyák azok, amelyek az említett nemzeti őrseregek kö­rében a leginkább elterjedt fegyvertípusnak számítottak.A forradalom leverése után az osztrák (titkos-) rendőrség számos ilyen típusú szablyát gyűjtött be, ám ennek ellenére akadt olyan, aki lakásában to­vábbra is őrizgette szabadsá­gának ezt az ereklyéjét.

Az itt bemutatott szablyá- nak hajlított, fokélre köszörült pengéje van, annak közepén vércsatornával, melyben a fegyver maratott, aranyozott növényi ornamentikáját és trófeadíszeit láthatjuk. A ke­resztvas alatt található a P.D.LÜNECHLOSS 1844/in Solin- gen 1844 felirat.

Díszkard [271] 1840 táján

Ennek a szablyának egyélű, hajlított, fokélre köszörült pen­géje van, vércsatornája az egész lapon végigvonul. Az S alakú keresztvas egyik végét díszgomb zárja le, míg másik oldala a markolatkengyelbe hajlik át.

Fából metszett markolatát sárgaréz veret borítja, amely domborított növényi orna­mentikával díszített. Marko­latgombja férfifejben végző­dik, aki toliforgós, feltollazott antik sisakot visel. A sárgaréz­ből vert hüvelyt teljes hosszá­ban dombormívű növényi or­namentika díszíti, s két füg­gesztőkarikával rendelkezik.

H: 870 mm, psz.: 29 mm

Díszkard [272] 1840 táján

H: 950 mm, psz.: 30 mm

Ez a pompás díszkard a közismert hadvezér, Franz Josef Heinrich Schilk gróf (1789-1862) személyes fegyvertárába tartozott, amely kivált a Győr bevételével végződött ütközetben,1849. június 28-án tüntette ki magát. Azt, hogy a fegyver csakugyan az ő tulajdona volt, markolata tanúsítja, melyen családi címere tövében az alábbi gravírozott felirat olvasható: FRANZ GRÁF SCHILK ZU PASSAUN V: WEISKIRCHEN. Fából metszett, rájabőrrel

216

272

bevont markolata három sárgaréz verettel erősített, amelyek díszítése rozettás jellegű. Markolata oroszlánfejet idéz. Domborított, S alakú keresztvasa külső oldalán vesére em­lékeztető alakú, szemcsés alapon lapított levél ornamentikával díszített kosarat láthatunk. Vasból kovácsolt hüvelyének mindkét végén sárgaréz veret ékeskedik, melyek mellé felső harmadában elhelyezkedő, a két függesztőkarikát hordozó szalagveret társul.

Lovassági legénységi szablya [273] 1845. évi modell

Ausztria, H: 1010 mm, psz.: 32 mm

Az itt bemutatott lovassági szablyatípust az osztrák hadseregben az 1845. július 18-i ren­delettel rendszeresítették, és - ahogyan az már harctéri fegyverek esetében többnyire szo­kás volt, - kétféle változatban készíttették el, melyek közül az egyik a legénység, a másik a tisztikar számára szolgált. Az itt bemutatásra kerülő fegyvernek enyhén ívelt, egyélű pengéje van, melynek mindkét oldalán középen terpeszkedik a vércsatorna. A tere olda­lon a kosár alatt a pengén a JURMAN szignó olvasható, míg a kvart oldalon az 1848-as évszám. Fából metszett markolatát fekete bőrrel vonták be, majd szegeccsel rögzítették. Szimmetrikus, széles markolatkengyele felső részén kivágás látható a csuklószíj számára, alsó részén pedig hét, rendszertelenül elhelyezkedő nyílás tátong. A markolatkengyel alsó felén ismét a JURMAN 1848 szignó olvasható.

217

Utászkard [274] 1847

Bajorország, H: 820 mm, psz.: 61 mm

Ennek kardnak egyenes, egyélű pengéje nem hegyben végződik, hanem lekerekített. Ha­sonlóan minden más utászkardhoz, ennek is fűrészes a pengeháta. Felső részén a pengén olvashatatlanná vált monogramot visel koronával és az 1847. (gyártási) év bevésetével. Szegélyezett sárgaréz markolatát sörényes oroszlánfejet idéző markolatgombbal zárta le a fegyverkovács. A széles keresztvas egyik szárában belenyomott GB betűk olvashatók.

Gyalogsági kard [275] 1849. évi modell

Svédország, H: 580 mm, psz.: 50 mm

Az 1849. évi svéd gyalogsági kardmodell a Cseh Köztársaság gyűjteményeiben igen rit­kán fölbukkanó, rendkívülinek számító fegyver. A kardnak tekintélyes, egyélű, levélre emlékeztető alakú pengéje van, melynek felirata: JOHAN SVENGREL ESKILSTUNA ./.

218

TR.R. No. 82 ALK AB. A markolatot két fából metszett hüvely képezi, melyeket vasszege­csek és sárgarézből vert alátétkorongok rögzítenek egymáshoz. A markolat felső részén kerek nyílás szolgál a csuklószíj felfüggesztésére.

Az 1850-es esztendőtől kezdődően ezzel a karddal szerelték föl a smalandi gránátosez­redet, amit később a tüzérség és más hadtestek is átvettek.

Lovassági pallos [276, 277] 1849. évi modell

H: 1070 mm, psz.: 29 mm

Ennek az egyélű, egyenes szabású pallosnak szélesen terpeszkedő és az egész penge­hosszban végighúzódó vércsatornája van. Fából metszett markolatát bőrrel vonták be, melyet azután sodrott sárgaréz huzallal erősítettek meg. Erőteljes kosarát a keresztvas és három a kosárlemezre ráfutó mellékkengyel alkotja. A 276. ábrán ezt a pallost a jobbról mellé helyezett 1822/1873. évi belga lovassági szablyamodell társaságában mutatjuk be, mely utóbbi 1095 mm hosszú, pengéje pedig 29 mm széles (psz.).

276 277

Darabontkard [278] 1850 táján

Ausztria, H: 927 mm, psz.: 38 mm

Gyalogos egység gyanánt még 1767-ben alapították a darabont testőrgárdát, mely nevét 1790-ben vette föl. A XIX. század második felében mintegy 130 főből állt. A hagyományos

2 2 0

alabárd mellett felszerelésük elmaradhatatlan darabja volt az itt bemutatott kard, a maga jellegzetes, S alakú keresztvasával, melynek közepén a császári címerrel - a kétfejű sas­sal - díszített kosárlemez látható. Sárgarézből vert markolatgombja pedig a császári koro­nát mintázza.

Lovas gárdatiszti pallos [279] 1885

Szászország, H: 1035 mm, psz.: 27 mm

Ennek a fegyvernek egyenes, egy­élű pengéje annak alsó harmadá­ban fokélre köszörült kardvas. Felső részének mindkét oldalán, valamint a hátán mart, aranyozott ornamentika díszíti. Külső olda­lán a királyi korona alatt az AR uralkodói iniciálé feszít, amely Albert szász királyra (1873-1902) utal, míg belső oldalán, aranyo­zott kártusban a szász címer lát­ható - két oroszlán, melyek a kirá­lyi koronát és egy pajzsot tarta­nak - , s melyet az alábbi jelmon­dat kísér: PROVIDENTIAE ME- MOR.

Fából metszett markolatát kí­gyóbőrrel vonták be, melyet azu­tán sodrott sárgaréz huzallal erő­sítettek össze. Sárgaréz markola­tát a kosárlemez, a markolatken­gyel és két mellékkengyel képezi. A kosár belső lapján nagyujj- akasztó-gyűrű található.

2 2 1

280

Vadásztőr [280] 1850 táján

Ausztria, J. Ammer, H: 870 mm, psz.: 34 mm

Ennek a tőrnek egyenes, egyélű pengéjén a pengehegy annak középvonalába esik, és mindkét oldalán széles, a tőrhegyben összefutó vércsatornával rendelkezik. Felső harma-

2 2 2

dát mart díszítmények - úgymint az osztrák állam címere, egy tüzérségi harci jelenet, a C.H. monogram, egy kereszt, egy félhold, valamint a JOHANN AMME felirat foglalják el. Egyenes keresztvasa egyszerű, tölgylevéllel és makkal díszített kosárlemezt tart. Szarvas­agancsból készült a markolat berakása, míg a markolatgomb oroszlánfejet idéz. Fából metszett hüvelye fekete bőrbevonatot kapott, mindkét végén sárgaréz véretekkel erősítet­ték meg. A hüvely szájnyílásán kisebb „zseb" látható, amelybe egy kisebb vadászkés ke­rül.

Gyalogsági kard [281] 1852. évi modell

Poroszország, H: 615 mm, psz.: 35 mm

Ezt a kardtípust először a gya­logsági gárda lövész-zászlóal­jainál, majd némileg később az 1 ,2 ,5 ,6 , 7, 8 ,9 ,12 ,17 ,23 ,26 . és 30. számú hadtestek vala­mennyi első zászlóaljánál rendszeresítették. A kardnak egyenes, egyélű pengéje, an­nak középvonalába eső hegye van, de nincs vércsatornája. Belső oldalának felirata F. HÖRSTER, SOLINGEN, míg a pengeháton egy korona alatt az FW 58, majd a B betű, vége­zetül egy második korona lát­ható. Markolatát egyetlen sár­garézdarabból öntötték, fogan­tyújának belső oldala haránt bordázott, míg hagymára em­lékeztető alakú markolat­gombját felül félgömbszerű gomb zárja le. Keresztvasát S alakban hajlították meg.

Fából metszett hüvelyét fe­kete bőrrel borították, mindkét végén sárgaréz véretekkel dí­szített. A toroklemezre tojás- dad formájú fölerősítő gombot rögzítettek.

281

223

Lovassági szablya [282] 1854

282Hollandia, H: 1000 mm, psz.: 33 mm

Egyélű, enyhe ívben hajlított alakú pengéje alsó részén két­élű, melynek tekintélyes szé­lességű, a penge közepén ter­peszkedő hornya van. A mar­kolat alatt a tere oldalon az S & R felirat, míg belső olda­lán a készítés 1854. évi dátu­ma olvasható. Fából metszett hüvelyét fekete bőrrel vonták be, ugyanakkor nem teker­cselték körbe semmiféle hu­zallal. Az egyetlen darabból elkészített kosáron hat darab csepp alakú kivágás van, hat darab, aszimmetrikus nyílás társaságában. A markolatken­gyel felső harmadán bevágás látható a csuklószíj számára.

A vasból kovácsolt hüvely­nek koptatólemeze, valamit egyetlen vasgyűrűre szerelt függesztőkarikája van.

Gyalogsági kard [283] 1864. évi modell

Ausztria, H: 567 mm, psz.: 36 mm

Ezt a porosz utászkardot előbb gyalogsági oldalfegyver gyanánt rendszeresítették ám a múlt század nyolcvanas éveiben mégiscsak kivonták a hivatalos hadfölszerelesboi, s azI. világháború végéig a könnyűtüzér ség katonái viselhették csak.

E fegyvert ránézésre is a csőrre emlékeztető alakú markolatgomb jellemzi, amely sár­garézből készült. Ugyancsak jellegzetes belső oldalán haránt bordázott fogantyúja, valamint S alakban hajlított, sárgarézből vert keresztvasa. Enyhe ívben hajlított, egyelu pengéjében a keresztvas alá szorult felirat: A. WERTH. Fából metszett huvelyet fekete

224

283 284

bőrrel vonták be, s mindkét végén sárgaréz véretekkel díszítették. Toroklemezének alsó végére erősítették föl a függesztőgyűrűt.

Lovassági szablya [284] 1860. évi modell

Itália, H: 1065 mm, psz.: 28 mm

Ennek a fegyvernek enyhén ívelt, egyélű pengéje van, hegye a penge középvonalába esik, felső harmadán egy koronával, valamint az F. G. névbetűkkel (iniciáléval) díszített. Fából készült, sima markolatának hátát egyszerű, vonalas díszítésű vas lemezburkolat erősíti, amely fölfelé magasra szökő markolatgombban és azt lezáró kisebb gombban végződik. Egyszerű sárgaréz kosarát belső oldalán összefogták, így közepén egyetlen jól megter­mett, vízcsepp formájú kivágás szolgál a csuklószíj számára. A kosár alsó részében, annak belső felén azonban akad egy másik, úgyszintén a csuklószíj átfűzésére szolgáló hézag. Fémből vert hüvelyének koptatólemeze és függesztőgyűrűje is van.

225

Ausztria, H: 975 mm, psz.: 25 mm

Az itt bemutatott fegyver kü­lönlegesen becses darabja a méltán nagyra tartott tiszti szablyáknak. Az 1861. évi mo­dell valaha az osztrák trón­örökös, Ferenc Ferdinánd d'Este tulajdonát képezte. Szelíd ívű, egyélű pengéjének hegye a középvonalába esik. A pengét egyébiránt nemes damaszkuszi acélból ková­csolták. Mindkét lapjának fel­ső harmadát marással és ara­nyozással kimunkált orna­mentika díszíti.

Kvart oldalán a ROSEN- DAMAST EISENHAUER fel­iratot viseli, virágornamenti­ka, valamint a sárkánnyal küzdő Szent György és az FJI névbetűk társaságában, mely utóbbiak I. Ferenc József oszt­rák császárra utalnak. A tere oldal felirata pedig FRANZ THILLS NEFFE K. K. HOF­LIEFERANT IN WIEN, mely­hez növényi ornamentika, ka­tonai trófeák és a kétfejű biro­dalmi sas császári koronás re­liefje társul.

Markolatát tojásdad sze­gecs zárja le, melyen az FF monogram olvasható egy ko­rona árnyékában, amely min­den bizonnyal e pompás fegy­ver tulajdonosára utal.

1861. évi modell

285

Gyalogsági tiszti szablya [285]

226

Gyalogsági tiszti szablya [286] 1861. évi modell

Ausztria, H: 985 mm, psz.: 35 mm

A gyalogsági tiszti szablyák markolatkengyele a XIX. század közepén olyannyira elveszí­tette korábban igencsak korszerűnek számító, ívelt formáját, hogy immár az 1850. évi mo­dellé S alakra formázottá vált. Az itt bemutatott fegyver felső pengeharmadában, a mar­kolatkosár alatt a HOF & ARMEE WAFFENFABRIK CARL GRASSER WIEN felirat olvas­ható. Áttört vaskosara a szóban forgó modell esetében szokatlanul széles. A fegyverre felkötötték a fekete-sárga kardbojtot, melybe ugyancsak Ferenc József monogramja, az FJI került.

Tengerésztiszti szablya [287] 1862. évi modell

Ausztria, H: 825 mm, psz.: 24 mm

Az osztrák haditengerészet legjelentősebb számű hadfelszerelését a szúró- és vágófegyve­rek képezték. Elsőként 1818-ban kapott új szablyát a haditengerészet gyalogsága. Pompás

szablyát kaptak a haditengerészet altisztjei, a haditengerészeti akadémiai kadétok, vala­mint a tisztek. E fegyver egyes típusai 1827-ből, 1847-ből és 1850-ből származnak. Az itt bemutatott és az 1862-ből való darab személyes oldalfegyvere volt az osztrák trónörökös­nek, Ferenc Ferdinánd d'Este régenshercegnek.

Tengerésztiszti szablya [288] 1862. évi modell

Ausztria, H: 840 mm, psz.: 25 mm

A XIX. század második felé­ben a beosztott tengerészek, a matrózok az itt bemutatottnál lényegesen egyszerűbb kiala­kítású szablyát viseltek. Az ő oldalfegyverük gyakran hasz­nált munkaeszköznek számí­tott, hiszen pengéje alkalmas volt rá, hogy a lövés által ron­csolt vitorlarudat, kötélzetda­rabot egyetlen suhintással át­vágja, mert így nem akadá­lyozhatták tovább a közelhar­cot. A fegyver nagyméretű ko­sara ugyanakkor ezenközben kellő védelmet biztosított a matróz öklének a forgáccsal, szilánkkal szemben. Ám a tiszti szablyának egészen más feladatot szabott az élet, lévén elsősorban státuszszimbólu­ma a rang mutogatásának.

Az 1862. évi modell sárga­réz mellékkengyelei gazdag plasztikusan formázott figu­rális díszítményrendet kap­tak, melyhez ornamentális díszítésvilág társult.

V

A penge metszete és felirata

228

Pengemetszet és felirat

Lovassági tiszti kard [289] 1869. évi modell

Ausztria, H: 973 mm, psz.: 37 mm

Az itt bemutatott szablyának enyhén ívelt pengéje, annak hangsúlyos vércsatornája van, jóllehet csak a tere oldalán. Éppen ezen az oldalon, annak is felső, belső harmadában talál­ható a felirat: WEYERSBERG & STAMM SOLINGEN, EISENHAUER. Fából metszett mar­kolatát rájabőrrel vonták be, melyet azután sodrott rézhuzallal csavartak be. Szimmetri­kus, vasból kovácsolt kosara keleti mintára áttört, és két kivágással rendelkezik a csukló­szíj felkötésére.

A vasból kovácsolt hüvelynek egyetlen akasztókarikája van a felső gyűrűszalag belső oldalán, míg a másodikon egy fixált gyűrű található.

229

Tengerészeti rövid kard [290] 1870 táján

Hollandia, H: 745 mm, psz.: 3024 mm

Az ilyen típusú tengerészeti rövid kardok viszonylag hosszú ideig maradtak rend­szerben, szolgálatban, s csu­pán későbbi változat az álta­lunk itt bemutatott, amely 1911-ből való, és 1939-ig folya­matosan gyártották. Klewang elnevezés alatt a holland kolo- nialista harci alakulatok fel­szereléséhez tartozott. Régeb­bi, itt is bemutatott típusa e szablyának enyhe ívű, egyélű pengével rendelkezik, melyen kétoldalt keskeny horony is húzódik.

Fából metszett markolatbe­tétei három szegecs segítségé­vel vannak összefogatva, me­lyek sárgarézzel futtatottak. Aszimmetrikus kosarát a markolatkengyel, egy mellék­kengyel és két kereszt irányú kar adják.

A M áltai Lovagrend kardja [291] 1870 táján

H: 860 mm, psz.: 18 mm

Nos, ennek a tőrkard típusú kardnak egyenes, egyélű pengét kovácsoltak, melynek vi­szont páros vércsatornája van. Hegye pedig a hossztengely mentén található. A penge több mint kétharmadát borítja mart díszítés. A pengehátra került a gyártó neve - WAF- FENFABRIK L. ZEITLER WIEN VIII. Fából metszett markolatát sodrott sárgarézzel erősítették meg teljes hosszában. A markolat külső oldalán a rend jelvénye - mázas fehér, nyolchegyű kereszt - látható. Egyszerű, sárgarézből vert markolatkengyele, ahogyan a keresztvasak végei, növényi ornamentikát hordoznak.

A szimmetrikus kosár lemez a kvart oldalon felhajtható. Fekete bőrhüvelyét mindkét végén sárgaréz veretek díszítik.

230

231

292

A M áltai Lovagrend kardja [292, 293] 1870 táján

H: 953 mm, psz.: 27 mm

Ennek a kardnak egyenes, kétélű pengéje van, mely lapított hatszög metszetű. Fából met­szett markolatát sodrott sárgaréz huzallal erősítették meg teljes hosszában, s ennek külső oldalán látható a rend nyolcsarkú, fehér, kereszt alakú jelvénye. Keresztvasának rúdja enyhe ívben a pengecsúcs irányába ereszkedik, végük szoknyára emlékeztetően szélese­dik, díszítő golyóbissal záródik. Fából készült hüvelyének mindkét végén sárgaréz veret ékeskedik, melyeket pálmaleveles, töviskoronás és egy kardot ábrázoló ornamentika díszít. A 293. ábrán az előbbi kardot mutatjuk be a rend „hivatalos" kardja mellé helyezve.

232

233

Utászkard [294, 295] 1875. évi modell

Svájc, H: 635 mm, psz.: 4018 mm

Ezt a fegyver rőzsevágónak is nevezték, s az itt bemutatott egyenes pengét középvonalá­ban hegyezték ki, kvart oldalán széles vércsatorna húzódik végig rajta. Hasonlóan az utá­szok többségének menetfelszereléséhez, az itt bemutatott svájci modell hátsó éle is foga- zottan élezett, fűrészelésre alkalmas penge. Alsó végén a penge kiszélesedik, itt ráadásul mindkét élét megköszörülték. Felső pengedarabjának tere oldalára az S. J. G. Neuhausen, valamint a 8266 szám került. Fából metszett hüvelyét fekete bőrrel vonták be, s mindkét végén sárgaréz véretekkel díszítették.

Lovassági tiszti kard [296] 1879 táján

H: 990 mm, psz.: 40 mm

Ez a fegyer Ferenc Ferdinánd d'Este régensherceg magángyűjteményéből származik. Ben­ne az 1879. évi dátum, annak az esztendőnek az emlékére, amikor az osztrák trónörökös

234

ARTILLERIAFABRICA

TOLEDO

Felirat a penge félő részén

296

betöltötte tizenhatodik életévét. Éppen ezért a szablyát vagy közvetlenül Ferenc Ferdi- nánd megrendelésére készítették, vagy édesapja, Károly Lajos régensherceg személyes fegyvere lehetett. Az enyhén íves penge felső harmadát mindkét oldalon bemart, aranyo­zott növényi, figurális és katonai ornamentika díszíti. A kosár alatti külső pengelapon az alábbi felirat: ARTILLERIA FABRICA DE TOLEDO, míg a belső oldalon a készítés dátu­ma: ANO DE 1879.

235

Franciaország, H: 860 mm, psz.: 27 mm

Ennek a szablyának enyhe ívű, egyélű pengéje van, melynek alsó része fokélre kö­szörült. A szélesedő pengehá­ton hangsúlyos gerinc húzó­dik végig, majd a penge kö­zépvonalán elhelyezkedő hegyben záródik. Fából met­szett markolatát halpénz dombormű és két egymásra keresztben leeresztett zászló díszítette sárgaréz lemez csi­nosítja. Az arannyal díszített sárgaréz markolatkengyel aszimmetrikus kosárlemezbe hajlik, melyen egy metszett, vízi növényekkel átszőtt és át­tört horgonymotívum látható. Bőrhüvelyének mindkét végét sárgaréz veretek borítják, amelyeken tengerészeti jelvé­nyek láthatók. Középső sárga­réz veretén szabadon mozgó függesztőkarikát helyeztek el.

Revolverrel összeépített szablya [298] 1880 táján

Németország, H: 1025 mm, psz.: 28 mm

Ez a fegyver a lovassági szablya és a forgótáras, ütőszeges pisztoly házasságából született. Az enyhe ívű szablyapenge mindkét oldalán mély vércsatorna húzódik. Fából metszett markolatát rájabőrrel borították, sodrott vashuzallal erősítették. Markolatgombjának ki­képzése oroszlánfejet idéz. Markolatkengyelét gravírozott ornamentális díszítmények, valamint egy toliforgós középkori sisak reliefje díszíti, felül pedig hasítékkal rendelkezik

236

■

a csuklószíj felkötéséhez. Az egyenes vonalvezetésű keresztvas alatt hatlövetű revolvert szereltek rá, melynek jelzése C. BARTELS WIESBADEN.

Gárdatiszti szablya [299] 1880 táján

Németország, H: 1010 mm, psz.: 30 mm

A szablya pengéje enyhe ívet rajzol. Alsó részén a pengeháta gerincbe fut, mely a penge középvonalában kialakított hegyben végződik. Mindkét pengelapot gazdag, maratott nö­vényi és harci jelképek díszítik. Tere oldalának felirata: EISENHAUER, míg kvart oldalá­ban a gyártó nevét - EWALD CLEFF SOTINGEN - olvashatjuk. Széles markolatkengyele növényi ornamentikával, valamint egy középkori, toliforgós sisak reliefjével díszített. A keresztvas alatt négyszögletű lapocskát találunk, amelyen a gárda csillaga látható egy sas társaságában, a körben elhelyezett SUUM CUIQUE felirat keretezésében.

Vadásztőr [300] 1880 táján

Közép-Európa, H: 725 mm, psz.: 30 mm

Amikor a hajtóvadászatok időszaka lejárt, a vadászok tőre is elvesztette eredeti, gyakor­lati feladatkörét, s ettől kezdve máig a vadászfoglalkozás védjegye, cégére, jelvénye. Az itt bemutatott pompás tőr a XIX. század dereka utáni időszakból való, és azt igazolja, milyen nagyfokú figyelemmel adóztak vállvetve a kézműves módszerrel végzett anyag­formálásnak és az elegáns dekorációnak, amely ezt a fegyvert jelképként napjainkig to­vább éltette. Értékes, hímzett övével, valamint annak kézművesmunkával kialakított, domborított vadászjeleneteivel és díszes sárgaréz vereteivel együtt maradhatott meg. Fából metszett hüvelyét fekete bársonnyal vonták be, három helyen pedig növényi orna­mentikával díszített hármas, sárgaréz veretet visel. Szaruból készült héjas markolata vad­kanfejet utánoz díszítésével.

A N ém et Lovagrend kardja [302]

Németország, H: 949 mm, psz.: 26 mm

Ennek a kardnak egyenes, kétélű pengéje van, mely­nek lapított hatszög a metszete. A penge hegye annak középvonalában helyezkedik el. Rájabőrrel vonták be markolatát, melynek belső oldalára került a rend jele, a fekete, de fehéren keretezett, zománcozott latin kereszt. Keresztvasának végei enyhén a pengehegy irányába hajlanak. Sokszög alaprajzú markolatgomb­ját az annak közepébe applikált kisebb gomb zárja le,

238

1880 táján

Pengemetszet

melybe a rend jelét vésték bele. Fekete bőrből készített hüvelyének mindkét végén lemezes verete van, közülük a felsőről akasztókengyel lóg le. A fegyveren nincs csiszár­bélyeg.

239

302

Tiszti kard [302]

V?;

2880 iáján

Románia, H: 865 mm, psz.: 20 mm

Ennek a kardnak kétélű, mindkét pengefertályán bemart díszítéssel ellátott pengéje van. Kvart olda­lán növényi ornamentiká­ba ágyazva a román kirá­lyi család címerét látni az alábbi jelmondat kíséreté­ben: NIHIL SINE DEO. A fegyveren a kosár alatt a gyártó nevét - CARL EICKHORN SOLINGEN - olvashatjuk.

A belső pengelapon nö­vényi ornamentika válta­kozik trófeákkal. Ébenfá­ból készített markolatát rézsodronnyal erősítették meg. Sárgarézből vert markolatkengyele alsó ré­szén aszimmetrikus, tere oldali kosárlemezbe haj­lik, jóllehet reliefes techni­kával, ugyancsak a Ro­mán Királyság címerét hordozza. A kvart oldali kosárlemez átfordítható.

Pengemetszet a gyártó jelével

Lovassági altiszti pallos [303] 1867. évi modell

Svájc, H: 960 mm, psz.: 23 mm

Az itt bemutatott pallosnak egyenes, egyélű pengét kovácsoltak, melynek mindkét olda­lán ikervércsatorna fut. A penge belső lapján, a kosár alatt található felirata: WAFFEN-

240

241

Pengemetszet a gyártó jelével

FABRIK NEUHAUSEN. Rájabőrrel vonták be fából metszett markolatát, majd sodrott vashuzallal erősítették meg. Vasból készült, széles markolatkengyelén kívül a svájci cí­mert viseli. A fegyvernek vörös-ezüstös mintázatú bojtja van. Teljesen fémből vert hüve­lye gyűrűt visel, melyen fixált és mozgatható akasztógyűrűk vannak.

Tűzoltókard [304]

' V

1880 táján

Németország, H: 720 mm, psz.: 33 mm

Az itt bemutatott kardnak egyenes, egyélű, alul fokélre köszörült pengéje van, penge­háta fűrészes. Sárgarézből ké­szített markolatkengyele egy­szerű, vonalas díszítésű, a hen­geres mellékkengyel, amely le­felé hajló, alsó karba fordul át. Ébenfából metszett markolatát sokszögű, egyszerű növényi ornamentikával díszített sár­garéz markolatgomb zárja le.

Fából készült hüvelyének mindkét végét sárgaréz vere­tek erősítik, melyeket dombo­rított növényi ornamentika, valamint tűzoltósági jelvé­nyek, jelképek díszítenek. Kö­zépső veretén fix akasztógyű­rű látható.

Lovassági kard [305] 1880 táján

Historizáló utánzat, H: 1025 mm, psz.: 36 mm

A XIX. század az antik darabok, az antikvitás utáni kutatási vágy évszázada, amelyben a régiséget mint dicsőséges időszakok fontos történelmi manifesztumait szemlélték, kezel-

243

ték. Ez az időszak, amikor egy sereg hamisító által készített, piacra dobott másolat kering közkézen. E fegyver eredeti, minden bizonnyal a XVII. második felében kovácsolt pengé­jét csak jóval később „házasították össze" egy minőségében vele összeillő markolattal.

Gyakorlótőr v. florett [306] 1880 táján

H: 1070 mm, psz.: 12 mm

A gyakorlótőr a XVII. század elején alakult ki, létrehozásának célja pedig olyan gyakorló­fegyver megalkotása volt, amely segíthetett túlélni azt a töméntelen tőrkarddal, spádéval megkísértett párbajt. Idegen eredetű elnevezését a fegyver kosarának markolatkengye­léről vette, amely virágra - franciául fleur - emlékeztető alakú. Ez a megnevezés 1630-ban bukkan föl először, ekkor tervezték ugyanis ezt a fegyvert a vívóiskolákba, méghozzá a korszakban oly divatos tőrkard szerkesztési elveinek maximális figyelembe vételével.

Az itt bemutatott „itáliai" florett-típust manapság is ismerjük a vívótermek párbajtőré­nek képében, szúrófegyver gyanánt. Jellegzetesen rugalmas, karcsú pengéje van, melynek négyrétű az éle, s melynek lapított kézvédőkosara, tőrkosara az egyenes keresztvas alatt helyezkedik el.

244

Könnyűlovassági pallos [308] 1882. évi modell

308

Franciaország, H: 1020 mm, psz.: 29 mm

Az itt bemutatott pallosnak egyenes, egyélű, kétoldalt mélyen bemetszett vércsatornája van. Széles pengehátán viseli a gravírozott feliratot: Mre d'Armes de Chat4 Février 1883=Cavne Légere Mle 1882. Sárgaréz kosarát a markolatkengyel, valamint két, íjra em­lékeztető alakú mellékkengyel alkotja. A kosárban a 7187-es szám látható be­ütött formában. Fából metszett marko­latát bőrrel borították, majd sodrott sárgaréz huzallal erősítették meg.

Teljes egészében fémből vert hüvelye karikát visel, melyen szabadon mozgó akasztógyűrűt helyeztek el.

Ez a modell az 1885. esztendővel kezdődően a huszáregységek felszere­léséhez is hozzátartozott.

Gyalogsági tiszti kard [307] 1882. évi modell

Franciaország, H: 960 mm, psz.: 24 mm

E tőrkardnak egyenes, kétélű pengéje, középvona­lában elhelyezett hegye és kétoldali vércsatornája van. Felső pengehányadába ütötték feliratát: Ma­nufacture Française Armes et Cycles de St. Etienne. „ , ,J , Pengemetszet a vercsatornavalFabol metszett markolata sodrott rezhuzal segítsé­gévéi erősített. Inkább szablyához illő kosara ötelőre hajló vas mellékkengyel alkotta szerkezet. Kosara felső részén található a csuklószíj hasítéka. Teljesen fémből vert hüvelyének koptatóvasa és két fémgyűrűje van, melyekre mozgatható akasztógyűrűt szereltek.

245

Pengemetszet és mesterjegy

309

Gyalogsági tiszti kard [309] 1889. évi modell

Poroszország, H: 940 mm, psz.: 25 mm

Az itt bemutatott kard egyenes, egyélű pengével szerelt, melynek kétoldali, középen futó vércsatornája van. Pengéje felső harmadában egy királyfejet és a WY&C benyomott feli­ratot látni. A markolat külső oldalán a W RII sárgaréz monogramot fedezhetjük föl, amelyII. Vilmos porosz király és német császárra utal. Metszett markolatgombja császári koro­nát mintáz. Kosarát egyetlen mellékkengyel építi, mely egy relieffel díszített kosárlemez­be hajlik, melynek belsejében bőrrel bélelt nagyujjakasztó-gyűrű rejtőzik.

246

310

Vasúti tiszti tőrkard [310] 1890 táján

Ausztria, H: 960 mm, psz.: 19 mm

Az itt bemutatott, tőrkardra emlékeztető kardnak egyenes, nikkellel futtatott, egyélű pen­géje van, melyet kétoldali vércsatorna kísér. Spirálisan kannelúrás sárgaréz markolatának hegyén gömbnyi markolatgomb pompázik, melynek egyszerű, vonalas díszítménye van. A markolatkengyel felső vége volútásan díszített. Kurta, egyenes keresztvasáról indul ki a külső kosár lemez, melynek mintázata a szárnyas kerék a korona árnyékában. Vasból vert, fekete bőrrel bevont hüvelye mindkét végén aranyozott, vasutas motívumokkal díszített, reliefszerű, cizellált sárgaréz veretet visel.

247

311

248

Haditengerészeti tiszti kard [311] 1890 táján

Ausztria, H: 7300 mm, psz.: 20 mm

Az itt bemutatott egyenes vonalú, egyélű penge keresztvasa alatt viseli beleütött csiszár­bélyegét: L. ZEITLER WIEN. Fából készített markolatát függőlegesen kannelúrás gyöngy­házborítás cicomázza, melyen felül, mintegy markolatgomb gyanánt, oroszlánfej látható, melynek szájából indul ki a hattyúfejben kezdődő markolatkengyel íve. Tere oldalának kosárlemeze FJI monogramot visel, mely domborított jellegű, s amelyet egy korona „tetőz" (I. Ferenc József koronája). Fekete bőrrel borították vasból vert hüvelyét, mely mindkét végén sárgaréz verettel díszített, horgony és hajókötél látható.

Tüzérkard [312] 1892. évi modell

Bajorország, H: 550 mm, psz.: 32 mm

A bajor tüzérek az 1884/1889. év­ben náluk rendszeresített szuronyt megelőzően semmiféle oldalfegy­vert nem viseltek előírt fölszerelés gyanánt annak érdekében, hogy azt fölszerelhessék lőfegyverükre.Az 1879. évi pisztolytípus mellett azonban felszerelésük részét ké­pezte az itt bemutatott, immár klasszikusnak számító 1892. évi utászkardtípus. Ennek enyhén ívelt, kétélű pengéje kétoldali, an­nak közepén végigvonuló vércsa­tornával rendelkezik.

Bordázott sárgaréz alapanyagú markolatának hegyén sajátos oroszlánfej trónol. Egyenes ke­resztvasán olvasható a felirat:5.A.E. 1.21., ami annyit tesz, hogy esetünkben az 5. bajor táboritüzér ezred 21. sorszámú fegyveréről van szó.

Az 1892. július 2-án és 8-án kelt rendelettel ez az utászkard vált a tartalékos egységek és a népfölke- lők felszerelésének részévé.

312

A SZAKKIFEJEZÉSEK MAGYARÁZATA

alabárd - szúró- és vágófegyver, melynek fej­szére emlékeztető alakú pengéje, a nyél folytatásában elhelyezkedő döfőhegye, továbbá egy hátrafelé mutató kampója van. Fegyveres összecsapásokban a XIII. és a XVII. század közötti időszakban volt általános a használata.

bajonett - szuronyos puskával használt oldal­fegyver.

balkezestőr - amely tőrkard, illetve a tőrkard bal kézben tartott kiegészítő fegyvere. Használatát az olasz vívóiskola honosí­totta meg, célja pedig az ellenfél tőrkard­jának döfését, vágását segítségével kivé­deni, hárítani. Olyan típusokat is isme­rünk, amelyek egyik éle mélyen fogazott. Ezek célja az ellenfél pengéjének eltörése. Bonyolultabb változatban pedig egy ru­gós szerkezet kioldásával hármasfogazatú „villává" alakítható.

briquet - a francia gyalogság által használt szablya neve a királyság és az első csá­szárság időszakában (az AN IX és AN XI minták).

bulawa - gömbfejű (nem leveles) buzogány, melyet a kelet-európai, valamint az ázsiai népek használtak. Nem csupán harci esz­köz volt, hanem - főleg Lengyel- és Orosz­országban, valamint Ukrajnában - az elöl­járók, parancsnokok, tisztségviselők (ün­nepi) rangjelző kelléke is.

buzogány - kurta nyelű ütőfegyver, melynek feje vasból, acélból vagy akár bronzból is készülhet. A középkorban ezt a fegyvert a mezítlábas nép éppúgy használta, akár a lovagok. A késői középkorban azonban már kizárólag a lovasok használták.

cinquedea - széles, föltehetően Velencéből származó tőr, amelynek pengéje egyenlő szárú háromszög alakú. A XVI-XVII. szá­zadban használatos ilyen fegyverek rend­szerint gazdagon díszítettek.

claymore - hosszú pengéjű skót pallos, kétke­zeskard, a pengevégen visszahajló ke­resztvassal. Ezt a fegyvert a XV-XVII. szá­zadban a skót felföld lakói, valamint az Írországban harcoló skót zsoldosok hasz­nálták.

dárda v. lándzsa - a lándzsára emlékeztető, annál többnyire mégis kurtább és köny-

nyebb szúrófegyver, melyet hajítófegyver­ként is használhattak.

díszkard - oldalfegyver, amely a XVII. század folyamán fejlődött ki a nemesi tőrkardból, melynek végeredményeként a penge rövi- debb lett, a markolat pedig egyszerűsö­dött. A XVIII. századtól kezdve pedig már párbajra sem használták, inkább az udvari viselet elmaradhatatlan, díszítő szerepet betöltő oldalfegyverévé „silányult".

Faschinenmesser - utászkard (rőzsevágó kés). Kurta, egyenes, rendszerint egyélű, eny­hén ívelt pengéjű oldalfegyver. Ezt a fegy­vert számos gyalogságnál vezették be munkaeszköz gyanánt, amelynek segítsé­gével földhányások erősítéséhez - többek között pl. rőzsefonadékhoz - szükséges nyersanyaghoz juthattak a katonák.

florett - gyakorlótőr/vívótőr. Sportolási célra, gyakorláshoz kifejlesztett vívótőr. Négy- élű penge, kisméretű kosárral. A florett aXVII. század elején jelent meg gyakorló- eszköz gyanánt, a tőrkardvívás tanításá­ban.

fok - a penge azon oldala melyre nem köszö­rülnek élet.

fokéi - rendszerint a szablya fokának alsó har­mada, melyet élre köszörülnek.

harci csákány v. fokos - többnyire kurta nyelű ütőfegyver, melynek nyelére vasból vagy ólomból készült fej került, amely a nyél egyenes meghosszabbításaként heggyel is rendelkezhetett.

harci cséphadaró - amely a mezei gazdaság­ban használatos cséphadaró olyatén alak­ban történt „fölvértezésével" válhatott fegyverré, hogy annak hadaróját minden­féle vasból készített, sodrott anyaggal bo­rították, melyre keresztben szeggel, vastö­visekkel kivert abroncsokat erősítettek.

hárítóvas - (jobb oldali), a szúró- és vágófegy­verek pengenyakának jobb felső oldalán elhelyezett markolatkiegészítő elem. Az oldalfegyverek fejlődésének egész törté­nete során a keresztvasak feladata a har­cos fegyvert tartó kezének megóvása.

hóhérpallos - amely a szó szorosan vett értel­mében nem is fegyver, hanem valójában olyan munkaeszköz, amelynek formája a halálraítélt lefejezésére specializálódott. Egyenes, kétélű pengéje mintegy 80 cm

250

hosszúságú, átlag 5 cm széles. A penge he­gyét lekerekítik, olykor még három, úgy­nevezett vérlyukkal is áttörték azt annak érdekében, hogy eme „tisztátalan" eszköz tisztességes harcban történő' alkalmazását megakadályozzák. Markolata jellegzete­sen hosszú, ilyenformán azt a hóhér mindkét kezével megragadhatja.

hüvely - valamely szúró- és vágófegyver fá­ból, fémből vagy bőrből készített védőtok­ja. A korábbi katonai, valamint elsősorban a polgári fegyvereknek pompásan díszí­tett, többféle anyagból vert hüvelye volt.

kámzsa - különböző szúró- és vágófegyverek markolatának többnyire díszített lezárása. Alakja és díszítménye a szóban forgó fegyver jellegéhez igazodik.

karabéla - enyhén ívelt pengéjű, S alakú, melynek nincs markolatkengyele. Marko­latának formája sasfejet idéz, keresztvasá­nak mindkét vége többnyire enyhén lefelé hajlik. Ez a fegyver Keiet-Európa orszá­gaiban bukkan föl. Kivált Lengyelország­ban örvendett nagy népszerűségnek, ahol a XIX. században az ünneplős nemzeti vi­selet elmaradhatatlan részének számított.

kard - olyan kétélű, egyenes pengéjű szúró- és vágófegyver, melynek keresztes markola­ta van.

kés - fogantyúra szerelt, kurta szúrófegyver, ugyanakkor az emberiség egyik legősibb szerszáma, munkaeszköze, amely pengé­ből és nyélből áll. A kés pengéje kivétele­sen volt csupán kétélű. Ellentétben a szú­rófegyverként használt tőrrel, a kést első­sorban szeletelésre, adagok porciózására használták.

kétkezeskard, „Bidenhánder" - egyenes, két­élű, 150-180 cm hosszú élű pengével ellá­tott pallos, amely a XV-XVI. századi tal­pasok - gyalogság - szinte egyedüli harci fegyverének számított. Két kézzel kellett tartam, hosszú markolatának közepén pedig többnyire még egy dudor is látható, amely a két markot elválasztotta egymás­tól. A kezek védelméről a keresztvas gon­doskodott. Ezt a fegyvert a svájci és a né­met gyalogság használta, és a vállán hur­colva vitte.

koptató - a hüvely végének fémlemezes erősí­tése, verete.

korseke - a XV-XVII. század folyamán Itáliá­ban és Franciaországban használatos döfőfegyver volt. Az előrenyúló, elágazó, éles szúróhegy mellett két hegyes oldalág­gal is rendelkezett, amelyek a köpű fölött

ágaznak el - leginkább a szigonyra emlé­keztet - , amelyek a szúróhegyhez viszo­nyított hegyesszögben állnak vagy hajlí­tottak, és többféle formát mutathatnak.

kosárlemez - (hárítólemez) a tőrkard kosara alatt elhelyezett, gyakran áttört lemez, amelynek az a feladata, hogy elhárítsa az ellenfélnek a penge mentén alkalmazott szúrását a kézfejről.

köpű - üreges, többnyire hengeres fémhüvely, ennek segítségével erősítették a nyél végé­re a döfőfegyverek pengéjét.

kúza - 'couse' alakban is előfordul, egyélű döfő- és vágófegyver, mely formájában a kaszára emlékeztet. A XIII. század folya­mán elsősorban Itáliában, Franciaország­ban és Burgundiában használták. A XVI-XVIII. század időszakában már nem fegy­ver többé, hanem a fejedelmi udvarokban szolgáló csatlósok, darabontok jelvénye, ahogyan a velencei dózse testőreié is.

lándzsa - hosszú nyelű döfőfegyver, melynek levélre emlékeztető alakú pengéjét képű­vel erősítették a nyélre.

macskajancsi - a „verekedő". A XV. és a XVI. század folyamán a zsoldosok és a svájci gárdisták által használt, felszerelést kiegé­szítő kurta kard. Széles, egyenes, kétélű pengéjének tömör, erős markolata van. E fegyver sajátosan jellegzetes része a két elfektetett S betűt utánzó ívű keresztvas.

markolat - a markolatgombból, a fogantyú­ból, a keresztvasból, olykor pedig még a kosárból áll.

markolatgomb - amely nem más, mint a fegy­ver markolatvégét lezáró, edzett anyagból készült alkatrésze. Menettel vagy csappal csatlakozik a markolattüskébe. Feladata, hogy a fegyver súlypontját egyensúlyban tartsa, valamint hogy erős, biztos fegyver­fogást tegyen lehetővé.

markolatkengyel - amely a markolatgombtól a fogantyút megkerülve a keresztvasig, olykor a kosárig ível.

(markolat)kosár - amely vasból készült lapok­nak, rudaknak, „indáknak" a markolat és keresztvas között elhelyezett, olykor bok­ros szövevénye, amely a kéz védelmét szolgálja. Ismeretesek azonban fémle­mezből készített kosarak is, amelyek fél­domborműre emlékeztető módon díszí­tettek.

markolattüske - a penge felső nyúlványa, amely a markolaton keresztül a markolat­gombban végződik

251

misericordia - olasz eredetű, vékony és ke­mény - nem rugalmas - pengéjű tőr. A fegyver elnevezésének minden valószínű­ség szerint az a helyes levezetése, hogy se­gítségével a legyőzött ellenfelet vértjének lemezei közé vagy a sisakrostély nyílásai­ba irányított „kegyelemdöféssel" ölték meg (misericordia = irgalmasság, könyö- rületesség).

nyél - a hosszú szúró- és vágófegyverek - lán­dzsa, csatabárd, kelevéz - általában fából készített fogantyúja.

oldalfegyver - lásd bajonett.pallos - hosszú, egyélű, egyenes pengéjű ol­

dalfegyver, szablyamarkolattal. Ez a fegy­ver eredetileg a Monarchia császári had­seregében szolgáló horvát egységek fel­szerelésének elmaradhatatlan fegyvere volt, s onnan került a legkülönbözőbb európai országok nehézlovasságának föl­szerelésébe.

páncélszúró - kard, a szúrókard továbbfej­lesztett változata, melynek pengéjére a kifejezetten hosszú, háromszög vagy rom­busz keresztmetszet és a rendkívül hegyes pengevég jellemző. A páncélszúró hegyé­nek át kellett döfnie az ellenség páncélin­gét. Elsősorban Lengyelországban, Ma­gyarországon és Törökországban használ­ták.

partizán - olyan szúrófegyver, melynek vi­szonylag hosszú, szimmetrikus, nyelv alakú, hegyben végződő pengéje van. A szimmetrikus penge két oldala a fegyver nyakánál viszonylag széles, és a legkülön­bözőbb alakú lehet. A partizánt a XVI-tól a XVIII. század közepéig használták, s amikor már réges-rég elvesztette korábbi, harci kézifegyverként szerzett népszerű­ségét, az Ovilág számos udvarházában szolgált tovább mint a testőrség fölszere­lésének elmaradhatatlan része.

penge - a szúró- és vágófegyverek alapvető, egyben legfontosabb, a szúrást, illetve a vágást „kivitelező" része. A penge készí­tésének módja, minősége a csiszár (azaz a kardkovács) mesterségbeli tudásának szintjéről árulkodik.

pengeél - a szúró- és vágófegyverek pengéjé­nek köszörült-edzett szegélyrésze.

pika - a lándzsára emlékeztető szúrófegyver, amelyet számos hadsereg felszerelésében találhatunk meg a XV. századtól kezdő­dően. Gyakorlatilag az egész kontinensen elterjedt, s még a XVII. század folyamán is közkedvelt volt. A pikások kezén ez a

fegyver azt a feladatot töltötte be, hogy a lovasság rohamai ellen a gyalogság négy­szögének közepén álló muskétásokat (lö­vészeket) oltalmazza.

portepee - (kardbojt) a tiszti oldalfegyverek markolatkosarára hurkolt szövetből, bőr­ből készített díszbojt.

rikasszó v. vakpenge - így nevezik a közvet­lenül a keresztvas alatti néhány centimé­ternyi pengeszakaszt, amelynek azért nincs éle, nehogy a fegyver viselője meg­sérthesse a mutatóujját, amelyet annak érdekében helyez a penge rikasszójára, hogy pontos szúrást alkalmazhasson. A csiszárok általában éppen a rikasszón he­lyezték el mesterjegyüket vagy egyéb fel­iratot.

runka - olasz eredetű szálfegyver, a XV. és a XVI. században örvendett nagy népszerű­ségnek. Hosszú nyélre szereit, egyenes, éles döfőpenge, melynek mindkét oldalt sarlóra emlékeztető mellékpengéje van.

saru - a hosszú nyelű szúrófegyverek alsó nyélvégi vasalása.

schiavona - egyenes pengéjű, kétélű kard. Ez a fegyverfajta eredetileg a velencei dózse személyi testőrségéé volt. A fegyver leg­jellegzetesebb részét az egymást kereszte­ző, át- meg áttörő kovácsolt vas szalagok­ból készült markolatkosár alkotja. A több­nyire sárgaréz markolat végének macska­fejre emlékeztető alakja van. Használatát a XV. századtól kezdve a XVIII. század első feléig követhetjük nyomon.

spádé - karcsú, kétélű, a tőrkardéra emlé­keztető pengéjű szúró- és vágófegyver. A tőrkardtól a spádét a már emlegetett, amazénál keskenyebb, filigránabb penge, valamint összességében könnyebb súlya különbözteti meg. A nemesi származású­ak személyes fegyvertárának darabja volt, amelyet előszeretettel alkalmaztak a bajvívásban. A tőrkard Spanyolországból származik, ahonnét Itália közvetítésével terjedt el Európa-szerte, s mitagadás, az öreg kontinensen igen nagy népszerűség­nek örvendett.

spetum - a XVI. század során használt döfő­fegyver. Hosszú, keskeny pengéjének tö­véből egy oldalági penge is meredezett.

sponton - alakjában a partizánból levezethető szálfegyver. A partizántól kisebb méreté­ben különbözik.

stílett - rövid, keskeny és tűhegyes, három­szög vagy négyszög keresztmetszetű pen­

252

gével ellátott fegyver amely a XVII. szá­zadtól kezdődően a tüzérség kisegítő fegyvertárához tartozott. Itt ugyanis a pengére olyan mértékrendszert gravíroz­tak, amellyel mérni tudták a tűzfegyverek kaliberét, ám olyan darabokat is isme­rünk, amelyekre a megfelelő mennyiségű felhasználandó puskapormennyiségek táblázata is rákerült.

szablya - egyélű, ívesen hajló pengéjű vágó- és szúrófegyver. Európát ez a fegyver ke­letről hódította meg. Még manapság is egy sereg állam parádés egységeinek és gárdistáinak használatában megtalálhat­juk a szablyát.

szurony - Támadófegyver, amelyet a puska­csőre tűznek föl. Először feltehetően Észak-Spanyolországban, 1570-80 táján használták. A csapos bajonettnek fából ké­szült nyele volt, amelyet közvetlenül a puskacsőbe kellett dugni, míg a hüvelyes bajonettet egy, a csőre szerelt, vasból ké­szített perselyre, hüvelyre csúsztattak rá. A szuronykés pedig a kés nyelére emlé­keztető, fogantyúval ellátott fegyver.

torokpalást - a hüvely felső élének lemezes megerősítése.

tőr - rövid szúrófegyver, melynek kialakulása oly korai időre tehető, hogy még őskori, kőből készített változatait is ismerjük. Fejlődése napjainkig tart. Az általánosan alkalmazott, harci fegyverként használt tőr mellett pompásan díszített darabokat is készítettek kifejezetten polgári, illetve magáncélokra, de ismeretes a tőr vadász- fegyver képében is.

tőrkard - amely szúrófegyverként a vágókard késői típusaiból fejlődött ki. A tőrkard pengéje hosszú és vékony, kosarát pedig kovácsolt vasból vert „szalagokból" vagy mellékkengyelekből készítették, melynek feladata a kézfej védelme volt. A polgári

használatú tőrkard mellett - amelyből egyébiránt a még könnyebb rövidkardot (rapír) kifejlesztették, - e fegyver harcban használatos változatának fejlesztése is megindult.

ujjkarika - hüvelykkarikának is nevezték, lé­vén ezen átdugván ujját, a fegyver viselője pontosabban használhatta azt.

uszálylemez - a hüvely végének fémlemezes erősítése, verete.

vadászkard - a vadászkard hosszú, keskeny, alsó végén kiszélesedő pengével ková­csolt kard. Keresztvasának feladata annak megakadályozása volt, hogy a penge túl­ságosan mélyre hatoljon az állat testébe. Nyugat-Európában használtak ilyesfajta vadászkardot a lóhátról folytatott vad­disznóvadászathoz, a XV. század végén.

vadászkés - a lándzsa egy fajtája, amelyet minden bizonnyal vaddisznó és egyéb állatfajok vadászatára használtak. Vastag nyélre erősítették annak széles pengéjét, amelyen keresztvas akadályozta, hogy a penge túl mélyre szaladjon az állat tes­tébe, ráadásul ilyenformán a vadász nyél­távolságra tarthatta magától a vadat.

vadászkés - amellyel az elejtett vad torkát volt szokás elmetszeni. Többnyire a szarvasva- dászat felszerelésének elmaradhatatlan része volt.

vadásztőr - melynek hosszú, erős hegye, egyenes vagy igen enyhén ívelt pengéje van. E fegyver fénykorát a XVII., még in­kább a XVIII. század folyamán élte. Mar­kolata mindössze egyetlen markolatken­gyellel vagy keresztvassal határolódik el a pengétől. A vadásztőr hüvelye olykor több mellékhüvelyt rejtett, amelyekben nyúzókés, darabolókés, evőeszköz kapott helyet. A vadásztőrök többsége pompásan díszített, és köznapibb kifejezéssel egysze­rűen csak vadászkésnek is nevezik.

253

IRODALOM

Csillag Ferenc: Kardok történelmünkben. Budapest, 1971.Fegyvertípusok enciklopédiája. Atheneum Kiadó, Budapest, 1999.Kalmár János: A magyar kard művészete. Budapest, 1938.Kalmár János: II. Ulászló pápai díszkardja 1509-ből. Budapest, 1958.Kalmár János: Régi magyar fegyverek. Natura Kiadó, Budapest, 1971.Kalmár János: Zrínyi fegyverek. Pécs, 1965.Kedves Gyula: A szabadságharc hadserege. Sygnatura, Budapest, 1992.Kemény Lajos: Hegyestőr, fringia, tótországi szablya. Archeológiái Értesítő, VII. 1887. Lugosi József-Temesváry Ferenc: Kardok. Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1988. Lugosi József: Szuronyok Magyarországon a 18. századtól napjainkig. Budapest, 1981. Nagy Géza: Magyar kardok. Archeológiái Értesítő, XVIII. 1898.Nagy László: Magyar fegyverek. Temesvár, 1911.Stephen Bull: Évszázadok fegyverei. Corvina, Budapest, 1993.Szendrei János: Magyar Hadtörténelmi Emlékek az ezredéves országos kiállításon.

Franklin Társulat, Budapest, 1896.Temesváry Ferenc: Fegyverkincsek - Díszfegyverek. Corvina, Budapest, 1982. Temesváry Ferenc: Vadászfegyverek. Budapest, 1992.Tokaji Zsolt: A régi Kína fegyverei. Zrínyi - Terebess, Budapest, 1997.Zarnóczki Attila: Mátyás király katonái. Libra, Budapest, 1992.

MUTATÓ

A dőlt írással szedett számok az ábrákra, a normál írásmóddal szedettek a vonatkozó szöveg lap­számára utalnak.

alabárd 11,15, 21/6, 55-56/53, 65/64, 65/65, 65-66/66, 66/67, 110/130, 250

balkezestőr 62/60, 79/84, 85, 86/95, 98/112, 100/114,115,101/116, 117,113/134,135

bárd 137/168,169botba rejtett párbajtőr 78/83, 85/94,191/235,

213/265bulawa (tollas buzogány) 55, 63/62, 88/98,

99, 250

cinqueda 22/8, 9, 27/15, 28/16, 250 csapos szurony 140/173, 140-141/174,

142/177(vadászathoz) 139/172

csatabárd 156/193a cseh nemesi rendek kardja 198/244, 245

darabontalabárd 96/109 darabontkés 67/68, 88-89/100 darabont pallosalabárd 96-97/110 díszalabárd 80-81/87, 81/88 díszbuzogány 90-91 ¡103, 104 díszes kés 142/178díszkard 15, 174-175/217, 218,182/227,

204/252

254

dzsida 181/226

emberfogó villa 102 /119

falchion 34/24, 25

gyakorlótőr v. florett 244/306, 250

harci buzogány 13, 32/22, 39/31, 39/32, 43/36, 54/50, 54-55/51, 62/61, 253

harci csákány, vagy fokos 12, 36/28, 37/29, 38/30, 43/36, 47/40, 253

harci cséphadaró 22/17 hóhérpallos 103/220,121,147/183,

243-244/305, 252

karabéla 128-129/255, 256 kard 7 ,10 ,12 , 24/20, 57/55, 69/72, 74/78,

220-221/278, 238-239/302, 253 kétkezeskard 48-49/42, 42, 56/54 kétkezes szertartáskard 26-27/23, 24,

51-52/46,59/57, 253 kettős alabárd 55 / 52 kilics 143,144 kúp kosaras tőrkard 90/102

kúpkosaras spádé 85/93, 95/108, 106-107/226, 108/227, 111/232, 130/256

lándzsa 15,19/3, 251lovagkard 58/56, 68/ 70, 68-69 / 72, 82/89,82-83/90, 243-244/305

„macskajancsi" vagy marakodó 29/18, 251 malchus 36/26, 27 a Máltai Lovagrend kardja 230/292 másfél kezes kard 20/4, 5, 40-41/33,

42-43/35, 69/72 misericordia 109/229,251 a morva nemesi rendek kardja 198-199/246,

247

naptárkard 73/77,130/258-260

olasz alabárd vagy „gebemetsző" 22/7 összecsukható vadászkés 134/265

pallos 93/206 badeni pallos 180/224 belga pallos 219/276, 277 dán pallos 162/202 francia pallos 245/308 orosz pallos 169/220 osztrák pallos 155/292, 169/222,

170-171/222, 197/243, 206/256 porosz pallos 157/295 svájci pallos 240-241/303 szász pallos 156/194, 221/279

pallosalabárd 44/37, 49/43, 50/44 palloskard 125/249 partizán 30/29, 64/63, 252 páncélszúró 25 / 22,12,252 pápai kard 50-51/45párbajtőr 7, 8, 11, 12, 16, 17,18, 52/47, 71/74,

72-73/76, 75/1, 75/79, 92/105,106/225, 111/232,125-126/250, 144/280,149/286, 158/296,164/206,162/207,167/208, 208/260, 250

párbaj tőr (francia) 98-100/228 párbajtőr (német) 83/92, 84/92, 94/207,

97/222 109/228, 164/205,180-181/225 párbajtőr (osztrák) 158/296, 200/248, 249,

212/264, 230/292, 247/320 pika 15,29,252

gránátos tiszti pika 167/209

runka 89/202,252

samsír 143schiavona 72/75, 116-119/238-242, 253 soéta 41/34, 253spádé 11, 60/58, 71/73, 76/80, 77/81, 82,

104-105/224, 252 stílett vagy tőr 123/247, 126/252, 126/252,

133/263, 264, 253 szablya 7, 12,15, 116,122-123/246,161/200,

210/262, 210/262, 263, 252 angol szablya 207/258, 208/259 belga szablya 219/276, 277 díszszablya 210/262, 210/262, 263

francia szablya 186,188/232,197/242, 236/297

holland szablya 224/282 lengyel szablya 128/254, 185/230, 232 magyar szablya 143-144/279,172/224,

173-174/225,178-179/223 német szablya 236-237/298, 237-238/299 olasz szablya 225/284 orosz szablya 202-203/250, 252, 205/255 osztrák szablya 155/292, 206-207/257,

215/270, 217/273, 226/285, 227/286, 227-228/287, 228/288, 229/289, 234-235/296

porosz szablya 194-195/239 portugál szablya 195/240 szász szablya 162-163/202, 188-189/233

szablyaalabárd 110/230 szarvasgyilok 138/270, 146-147/282 szarvasgyilok 4, 127-128/253, 151/287, 288 széles pengéjű skót kard 171/223,

190-191/234 szertartáskard 31/22, 51-52/46, 59/57,

104/222, 223, 132/262, 162 szurony v. oldalfegyver 7, 167,187, 250

tengerészeti rövid kard 230/290 tiszti sponton 122/245, 163/203, 163/204 tiszti párbajtőr 174/226,183/228, 192/236,

194/238, 204/253, 240/302, 245/307, 246/309, 249/322

tisztviselői kard 192-193/237, 200/248, 249, 212/264, 247/320

tőr 12,18/2, 52-53/47, 48, 53/49, 60-61/59, 71/74, 78/83, 85/94, 86/96, 86-87/97, 102/228, 113/236

tüzérpartizán 67/69, 80/86, 139/272 tüzérségi stílett (tőr) 141/275, 276

utászkard 7, 250 bajor utászkard 218/274, 249/322 francia utászkard 196/242 német utászkard 242/304 orosz utászkard 205/254, 214/268, 269 porosz utászkard 223/282, 224/283 svájci utászkard 234/294, 295 svéd utászkard 218-219/275

ünnepi kelevéz 153/2 90 ünnepi párbajtőr 174-175/227, 228, 182/227,

250ünnepi szablya 121/243, 244,184-184/229,

216 /272, 216-217/272

vadászkard 124/248, 251 vadászlándzsa 32-33/23, 44^5/38, 224,

138-139/237, 158/297 vadásztőr 134/266, 136/267, 145/282,

148-149/285,153/289,159/298,161/299, 176/229, 176-177/220, 222,178/222, 222-223/280, 238/300, 250

vadásztőr 5, 213/266, 267, 253

zsigerelőkés 47/39

A BEMUTATOTT TÁRGYAK AZ ALÁBBI GYŰJTEM ÉNYEKBŐL SZÁRM AZNAK:

Basel, Historisches Museum: 74

Bítov, állami kastély: 53,55,64, 71,77, 101, 112, 119, 133, 143-145, 149, 185,203,209, 227, 235, 246, 247, 305

Frydlant v Cechách, áll. kastély: 54, 100, 137, 163, 164, 197, 300

Konopisté, áll. kastély: 21, 23, 36-39 45, 46, 48, 50, 57, 61, 65, 79, 94, 103, 104, 107, 108, 118, 132, 147, 153, 157, 165, 167, 170, 198, 199, 219, 226

Madrid, Institutio de Valencia de Don Juan: 2

Mnichovo Hradisté, áll. kastély: III, 152, 180, 183, 184, 189, 200, 213

München, Bayrisches Nationalmuseum: 106

Prága, A Cseh Köztársaság Hadseregének Történeti Intézete: II, IV, V, 1, 3-12, 15, 17, 20, 22, 24-27, 29-31, 33-35, 40-44, 49, 51, 52, 58, 62, 66-70, 72, 73, 75, 78, 80-86, 88-93, 95, 98,99, 102,105,109,111, 113-115, 120, 121, 124-127, 129-131, 136, 138-142, 146, 148, 154-156, 158-160, 166, 172-177, 179, 181, 187, 188, 191, 192, 194-196, 201, 202, 205-208, 210-212, 214-218, 220-225, 228-234, 236-245, 248-299, 301-304, 306-312

Bées, Kunsthistorisches Museum: 18, 47

Zleby, áll. gyűjtemény: I, 13, 14, 16, 19, 28, 32, 59, 60, 63, 76, 87, 96, 97, 110, 116, 117, 122, 123, 128, 134, 135, 150, 151, 161, 162, 168, 169, 171, 178, 182, 186, 190, 193

256

Kardok, tőrök, alabárdok, szuronyok, bizony, nem egyszerűen harctéri gyilkolásra

teremtett szerszámok, hanem mű­vészeti értékű tárgyak ezek. Ebben a

kötetben kiválogatott darabok alapján mutatjuk meg a szúró- és vágófegyverek több

évszázadnyi történetét, s a nem kevésbé pompás vadászfegyvereket is elő-elővesszük.

Részletes fényképek, ábrák tanúsítják ezeknek a fémből készített gyilkos eszközöknek a pom­

páját, szerkezeti és fémes csodálatosságát.