A múlt vizuális újraalkotásaTörténeti emlékezet az 1960-as évek magyar pedagógiai sajtójában

Somogyvári LajosPécsi Tudományegyetem BTK Oktatás és Társadalom Doktori Iskola, PhD hallgatóTab, Rudnay Gyula Középiskola,középiskolai tanár

Család és Iskola, 1960/4, 4.

Egy új megközelítés – a történeti pedagógiai antropológia

• Forrásoka, angolszász és francia antropológia – idegenség, másság központi szerepe,

önértelmezés. Helyi közösségek, egyedi jelenségek vizsgálata (Kuklick, 2008; Lévi-Strauss, 2001)

b, német antropológia – történeti, filozófiai megközelítés, az általános emberi (conditio humana) feltérképezése.

(Wulf, 1997)

• Pedagógia és antropológiaKonkrét társadalmi-politikai kontextusban feltárni az általános világképi

elemeket – ember-, gyermek-, diák-, iskolaképek• A képek szerepeKépek általi ismeretközvetítés és megértés – kép, mentális képzet és világkép

kapcsolata (Géczi, 2004)Cél: a pedagógia világainak elemzése fényképek segítségévelA vizsgálat alapanyaga: az 1960-as évek magyar pedagógiai sajtójának

képanyaga – ennek a vizsgálatnak egyik fejezete a múltat megalkotó és újraformáló képanyag elkülönítése és elemzése

Történelem, emlékezet és múltTapasztalat, személyes történetek fontosságaMaurice Halbwachs – On Collective Memory A jelen szempontjából végzett múlt megkonstruálása, egyéni

és társadalmi emlékezet kapcsolata (legitimáció)• Jan Assmann – A kulturális emlékezetKulturális gyakorlatok, múlt aktualizálása, identitások

kialakítása évfordulók, ünnepségek révén• Pierre Nora – Emlékezet és történelem közöttEmlékezethelyek, mítoszok vizsgálata, szimbolikus

tartalmakHasonlóságok: a jelen magában foglalja a múlt tapasztalatát

és nyitott a jövőre (Koselleck); a múlt konstruált jellege (egymással versengő emlékezetek); saját nézőpontunk jelentés-konstituáló szerepe

A múltat újraalkotó képanyag bemutatása

Idősíkok egymásra rétegződése az elemzésben:

- Képek kontextusa- Múltra vonatkozó tudás- Jelen kutatói nézőpontja• A tudományos kutatás és a képi

elemzések retorikai jellege (H. White, Barthes), a narratív azonosság elmélete (Ricoeur)

• Kétfajta emlékezet:a, Az iskoláztatás emlékezeteStabilitás, állandóság, ismétlődésb, A történelem emlékezeteDiszkontinuitás, változás,

fordulópontokA két időtapasztalat együtt érvényes

a múlt létrehozásában

Az 1960-as évek pedagógiai környezete MagyarországonA korszak kezdete: 1961. évi III. törvény az oktatási rendszerről- Kettősség: ideológiai harc, világnézeti nevelés hangsúlyozása korszerű, sokoldalú műveltség, társadalmi modernizáció• Általános és kötelező középfokú oktatás• 16 éves tankötelezettség• Középfokú oktatás differenciálódása (gimnázium, szakközépiskola,

technikum, 3 éves szakmunkásképző)• „5+1”-es (politechnikai) képzés: iskola és munka világainak közelebb

hozása – „Közelebb az iskolát az élethez!” (Sáska, 2007)

Új tantárgyak, tankönyvek és módszertanokA törvény többször is korrekcióra szorult, de jelezte a szakmaiság

erőteljesebb jelentkezését – OPI (1962), MPT (1967), pszichológia, didaktika és oktatástechnológia (programozott oktatás)

• A korszak vége: V. Nevelésügyi Kongresszus (1970)• Szakértői, professzionális rétegek és hang jelentkezése (Kelemen, 2007)

Összegezve: reformpróbálkozások és megtorpanások, a központi akarat és uralkodó ideológia fenntartásával

Média és sztereotípiák

Forrás: Köpeczi Béla: A magyar kultúra 30 éve, 1945-1975. 28. o.

A vizuális információk közvetítését az 1960-as években feltehetően döntően még a nyomtatott sajtó végezte el.A korszak pedagógiai szaksajtója állami- és pártirányítású, minisztériumi fenntartású.Az antropológiai-ikonográfiai elemzés tárgyául szolgáló periodikák és időszakok: Család és iskola (1960-1968), Gyermekünk (1968-1970), Köznevelés (1960-1970), Óvodai nevelés (1960-1970), A Tanító (1963-1967), A Tanító munkája (1968-1970)

A szaksajtó szerepe

Pedagógiai sajtó funkciói: - tudás disszeminációja - oktatási szakértők legitimációja (Carvalho, 2003)

A tudományosság egyik kritériuma a szakmai kommunikáció, folyóiratok megléte – közösségképző, identitásformáló erő (Keller, 2010)

Pedagógia és neveléstudomány kései diszciplináris szerveződése (Németh és

Pukánszky, 2004) – a tudás és szakmaiság felértékelődéseEbben a folyamatban fontos szerepe van a képeknek – narratívák alkotóelemei - csoportok jelölői (Ross & Lester, 2011) Vizuális gondolkodás, kommunikáció és sztereotípiák kapcsolata (Moore & Dwyer,

1994) – vizuális kommunikátorok szerepe (konvenciók, szimbólumok – képek és képzetek létrehozása)

Köznevelés, 1965/4., borító III.

Az iskoláztatás emlékezete

Sárospatak, mint emlékezethely – a magyar történelemben és oktatástörténetben

Hagyományok feltalálása (Hobsbawm) – értékrendszerek közvetítése, közösségi kohézió, identitásteremtés

Sorozat része – Eger, Budapest, Debrecen mellett: a társadalmi emlékezet egyik eszköze a kép – helyekhez jelentések rendelése, emlékezet rögzítése (P. Burke)

Nemzeti emlékezet topográfiája A magyar pedagógiai múlthoz való

viszony egyszerre jelent kontinuitást és szakítást a múlttal a haladáselvűség jegyében

Köznevelés, 1967/9, borító II.

Az oktatástörténet megjelenítése

A neveléstörténet előzményeinek szelekciója – a szocialista pedagógia legitimációja (progresszió)

Kánonképződés a neveléstudományban (Németh): klasszikusok kijelölése, értelmezési horizontok, emlékezetközösségek

A szakmai kommunikáció közvetíti és alakítja a kánont – normatív, tudománypolitikai szempontok

Az oktatástörténeti hagyomány újrarendeződése az 1960-as években: reformpedagógia, pszichológia, intézményi újjászerveződés, a korábbi diszkreditálás után

Család és Iskola, 1965/5, 30-31.

A történelem emlékezete

A korszak legtöbbet idézet történelmi alakja Lenin

Hősi életrajza a kultusz része – a társadalmi emlékezet mitikus jellege (Nora)

A megemlékezések és évfordulók újrateremtik, aktualizálják személyét

A kép szerkezetét egyén és tömeg kapcsolata uralja

A gyermek Lenin képe (fürtös haj, angyali tekintet) régi ábrázolási konvenciót idéz meg (Golnhofer – Szabolcs, Pukánszky)

Új történelem kezdetéről van szó itt, ami 1870 és 1970 között kisebb megszakításokkal, fordulópontokkal és újraalapításokkal folyamatosnak tekinthető

Gyermekünk, 1970/4, 18.

1945, mint cezúra

A Szovjetunió példaadó szerepe a szocializmus építésében megkérdőjelezhetetlen állítás– a szovjet katona szimbóluma

Fordulópont, amelyhez a jelent és a múltat viszonyítja a közösség, élő ünnep, megalapozó mítosz (Assmann). 1945 az időben előre- és hátrafelé ható érvényű

A felszabadulás ünnepe a rendszerrel való kapcsolat kialakításának, a politikai szocializációnak (Falus és Szabó) fontos területe

„Mi és ők”, „előtte – utána”, „jó és rossz” dichotómiája (Koselleck)

1945-1960 közötti hiány az ábrázolásokban, közvetlen folytonosság

1917 és 1919 ugyanakkor megmarad viszonyítási pontnak

Óvodai Nevelés, 1960/4, borító I.

Egy képi történet – a múlt vizuális értelmezése

A Tanító Munkája, 1967/3, 16-21.

Összegzés és kitekintés

A hagyomány a rendelkezésre álló történetek repertoárját nyújtja segítségül az önmegértés folyamataihoz (Harth).

Ehhez nyújtanak történelmi-kulturális kapaszkodókat a pedagógia és neveléstudomány esetében a régi iskolaépületek (Sárospatak), nagy gondolkodók munkássága (reformpedagógia), mitikus hősök (Lenin), vagy sorsfordító évszámok (1945).

A rendelkezésre álló forrásokat oly módon formálják meg a különböző korszakok, hogy azon keresztül az adott kultúra (és azt feldolgozó kutató) is megnyilatkozik

A XX. század második felének története úgy is felfogható, mint a kultúra produktumainak felhalmozása, rögzítése, kiválogatása, ahogyan azt az emlékezetkutatás egyre növekvő kiterjedése is bizonyítja. Ebben a folyamatban idő, múlt és hagyomány fogalmai felértékelődnek.

Hivatkozások ASSMANN, JAN: A kulturális emlékezet – Írás, emlékezés és politikai identitás a korai

magaskultúrákban. Atlantisz, Budapest, 2004. BARTHES, ROLAND: A kép retorikája. In.: Blaskó Ágnes és Margitházi Beja (szerk.): Vizuális

kommunikáció. Szöveggyűjtemény. Typotex, Budapest, 2010, 109-125. BURKE, PETER: A történelem mint társadalmi emlékezet. In.: Regio, 2001/1, 3-22. CARVALHO, L. M.: Journals and Making of Experts and Educational Knowledge. Exploring a

Portuguese Pedagogical Journal (1921-1932). In.: Beyond Empiricism: On Criteria for Educational Research. Smeyers, Paul and Depaepe Marc (ed.), Leuven University Press, Leuven, 2003, 81-93.

DWYER, FRANCIS M. and MOORE, DAVID M.: Visual Literacy: A Spectrum of Visual Learning. Educational Technology, New Jersey, 1994.

FALUS KATALIN és SZABÓ ILDIKÓ: Politikai szocializáció közép-európai módra. A magyar sajátosságok. In.: Magyar Pedagógia, 2000/4, 383-400.

GÉCZI JÁNOS: Világkép – emberkép – pedagogikum. Új Pedagógiai Szemle 2004/1, 69-75. GOLNHOFER ERZSÉBET és SZABOLCS ÉVA: Gyermekkor. Nézőpontok, narratívák. Eötvös Kiadó,

Budapest, 2005. GOLNHOFER ERZSÉBET és SZABOLCS ÉVA: Iskola és történeti emlékezet. Egy 1947-48-ban született

iskolai ankét. Gondolat, Budapest, 2009. HALBWACHS, MAURICE: On Collective Memory. ed.: Coser, Lewis A., University of Chicago

Press,Chicago-London, 1992. HOBSBAWM, ERIC: Introduction: Inventing Traditions. In.: Hobsbawm, Eric, Ranger, Terence (ed.):

The Invention of Tradition. Cambridge University Press, New York, 2012, 1-15.

Hivatkozások

KELLER MÁRKUS: A tanárok helye. L’Harmattan, Budapest, 2010. KOSELLECK, REINHART: Az aszimmetrikus ellenfogalmak történeti-politikai szemantikája. Jószöveg

Műhely Kiadó, Budapest, 1997. KUKLICK, HENRIKA: A New History of Anthropology. Blackwell-Wiley. Oxford, 2008. LESTER, P. M. and ROSS, S. D.: Images that Injure: Pictorial Stereotypes in the Media. Praeger, Santa

Barbara, 2011 LÉVI-STRAUSS, CLAUDE: Strukturális antropológia I-II. Osiris, Budapest, 2001. NÉMETH ANDRÁS: A neveléstörténet szakirodalmi kánonjai és a klasszikusok szerepe. In.:

Iskolakultúra, 2008/9-10, 3-11. NORA, PIERRE: Emlékezet és történelem között. Válogatott tanulmányok. Napvilág, Kiadó,

Budapest, 2010. PUKÁNSZKY BÉLA: Gyermekideológiák a pedagógia eszmetörténetében. In.: Educatio, 2011/1, 37-47. RICOEUR, PAUL: A narratív azonosság. In.: László János-Thomka Beáta (szerk.): Narratívák 5.

Narratív pszichológia. Kijárat Kiadó, Budapest, 2001, 15-36. SÁSKA GÉZA: Közműveltség és magántudás. Felsőoktatási Kutatóintézet-Új Mandátum Könyvkiadó,

Budapest, 2007. WHITE, HAYDEN. Metahistory: The Historical Imagination in Nineteenth-Century Europe. Johns

Hopkins University Press, Baltimore, 1973 WULF, CRISTOPH:Vom Menschen. Handbuch Historische Anthropologie. Beltz Verlag, Weinheim-

Basel, 1997.