Ir babits kepek

(Babits Mihály: Isten kezében)

KÉP A SZÓ ÉS TEST A KÉPkép = szókép = testszó = test

KÉP

MÁSODSZORRA ELVÉSZ AZ ELSŐ(Weöres Sándor)

AZ EMLÉKEZÉS A LÉLEK HATÁSA A TESTRE

múlt = lélekjelen = test(Bergson)

Mindig csak az van, ami van.Mindig csak az nincs, ami nincs.Mindig csak az nincs, ami van.Mindig csak az van, ami nincs. (WS)

A legjobb, amit nem tudunk,a legszebb, amit nem hiszünk. (BM)JÓ = a ’nemtudás’SZÉP = a ’nemhit’

______________________________IR babits_kepek, VHI, 2007. szeptember 17-én

1

Homérosz


2

Kovács András Ferenc: PRO DOMO

Csak én írok, versemnek hőse: semmi. Vak űrnek voltál viselőse, Emmi – vidám hasadban zsidó voltam s dán is, csordult a számon vád, vér, vodka, ánizs... Szomjazva ezt-azt felnőttem, fel én, ki fuldokoltam más anyák tején, tudom már: solvet sĺclum in favilla, mert egy mozdony volt csak József Attila, s Babits volt Jónás, Babits volt a cethal, hisz tetszhalott is meglakol, ha meghal, s nehézkes voltunk Isten könnyű álma, de szétnyom bűzlőn, mint a szörnyű bálna, amely Szatmáron Szent István terén rohadt, akár a szóra szánt erény, miképpen Hamlet s Fortinbras, a norvég... Kék formalinban forgat majd az orv ég, ha semmiségre lelkem tán serény:

kicsüng a létből, mint versből a sorvég.

Podmaniczky Szilárd:

Rendemnek h se lenni őkapufélfa akithiába találnak el néha azért a gól az úr

* Szeretnék egyszer múltamnak se lenni őátjárni eleve kifakult tájakon


3

Csak én bírok regényem hőse lenni?Kontra Ferenc: Farkasok órája

Rostás Édua: A lírikus epi(b)logja

Csak én bírok blogomnak hőse lenni,Első s utolsó mindenik dalomban,A virtuális étert vágyom rímbe szedni,De jelszavamnál tovább még nem jutottam.

S már csak kódokat látok: erdejük elfed mindent;Bináris számsor vagyok, de akkor mi Isten?Honlapokba zárva elmém a sorokat járja,Információhiány volna a gondolat halála.

Erős tűzfal mögül nincs mód kitörnöm,Csak frissítésem törhet a biztonsági résen át -míg van, ki honlapoma rátalál.

Én maradok: magam számára börtön,Kód és kódoló mind részemmé vált,S a gondolat újra magára talált.


4

Báthori Csaba: Babits-változatok

Jelzőkarók Csak én!... birok? Versemnek hőse lenni; első s utolsó, mindenik, dalomban a mindenséget -, vágyom versbe' venni de... még-tovább magamnál! nem?! jutottam - S már azt hiszem-nincs! rajtam?? kívül semmi de hogyha van! is Isten... tudja. Hogy' van? Vak „dióként" „dióban" zárva lenni s törésre!... várni beh-megundorodtam. Bűvös, körömből nincsen; mód kitörnöm csak!!! nyílam szökhet??? rajta!!! át a vágy - de jól tudom - vágyam - sejtése csalfa? Én maradok magam. Számára börtön! mert én... vagyok... az alany és a tárgy, jaj; én; vagyok az. Ómega s az alfa?

Szórend-csere Én csak versemnek birok hőse lenni, első s utolsó mindenik dalomban: vágyom a mindenséget versbe venni, de magamnál tovább még nem jutottam. S azt már hiszem: rajtam kívül nincs semmi, de hogyha van, Isten is tudja, hogy van! Vak dióban dióként zárva lenni s törésre várni beh megundorodtam. Körömből nincsen bűvös mód kitörnöm, nyílam csak átszökhet rajta: a vágy - jól tudom, de vágyam sejtése csalfa. Magam számára maradok én börtön, mert az alany vagyok én és a tárgy, én jaj vagyok az ómega s az alfa.


5

Rákmenet Jaj én vagyok az ómega s az alfa: mert én vagyok az alany és a tárgy - én maradok: magam számára börtön. De jól tudom, vágyam sejtése csalfa - csak nyílam szökhet rajta át, a vágy: bűvös körömből nincsen mód kitörnöm. S törésre várni beh megundorodtam, vak dióként dióban zárva lenni - de hogyha van is, Isten tudja hogy' van: s már azt hiszem: nincs rajtam kívül semmi. De még tovább magamnál nem jutottam: a mindenséget vágyom versbe venni. Első s utolsó mindenik dalomban: csak én birok versemnek hőse lenni.

Halandzsa Kacs én ribok servemnek lőse denni, cselső s uvolsó kindenik csalomban: ha bindenséget hágyom felsbe renni, da lég lovább garamnál csem futottam. S hám hazt piszem: kincs jaltam jívül kemmi, da dogyha nan si, Estin gudja dogy' dan? Bak bióként bióban vázra kenni r reréstő szárni heb lekundorodtam. Sűbös sörömből kincsen kód kimörnöm, kacs mílany köszhet tá: a gágy - da ból budom, gyágyam tergése jalta. Né karadok: kamon hámára szölcsön, kert né nagyok za lanyi sé ta rágy, vaj né nagyok za hó mega sa balfa.


6

Du-Princípium Csak Te birsz a versemnek hőse lenni, első s utolsó mindenik dalomban: a mindenséget vágyom versbe venni, de még tovább Tenálad nem jutottam. S már azt hiszem: nincs Rajtad kívül semmi, de hogyha van is, Uram, tudod hogy' van? Vak dióként diódban zárva lenni S törésedre várni megundorodtam. Bűvös körödből nincsen mód kitörnöd, csak nyílad szökhet rajta át: a vágy - de jól tudod, vágyad, sejtésed csalfa. Te az maradsz: magadnak építsz börtönt, mert Te vagy csak az alany és a tárgy, jaj Te vagy csak az ómega s az alfa.

Villon


7

Arany János Jelenések könyve

Henri Bergson


8

Brueghel


9

isten–sejt–elem

Rodin

Petőfi Sándor


10

Dante (Gulácsy Lajos alkotása)

József Attila Nietzsche


11

KULTÚRAA rút luk.

(BM)

JÁTÉKKét áj!Áj, áj!jajgass!

(BM)

Kettő vagyok, alany és tárgy. Csak halál szülhet eggyé engem.

(WS)


12

Education

Ir babits kepek