Newton

Dezső Ili képeivelDezső Ili képeivel

(Bokrétás András)

Fogod mesélni, erre volt,

fogom mesélni, így esett,

az ellenség, űző Idő,

a rengetegben elveszett.

A patakparti pázsitonA patakparti pázsiton

elaludtam, jött egy manó,elaludtam, jött egy manó,

könnyű patával dobbanó,

őzbakszökéssel illanó.

Órám zenélve tiktakolt,

meglelte s megszökött vele.

Feléreztem s az életemFeléreztem s az életem

csudálatossal lett tele.csudálatossal lett tele.

A szárnyamról a súly lehullt,

elhallgatott a gond kusza

zenekara, némulva állt

az aggodalmak ritmusa.

Kortalan lett a kővidék,

határtalan mező a nyár,

időtlen ízű: szél, patak,

szürke falon hajnalmadár.

Zengő időtelenbe nőtt

a költő, aki járt velem,

s a dalban is, mely elkísért,

hegedűn sírt a végtelen.

Tán fausti volt a pillanat,

mikor az idő így megállt,

Szirttartomány fogott körül,

zord és magányos Intregáld.

…Kincstartó, titkos rés ölén

az óra rég elhallgatott.

Kölyök manó hajlik fölé:

ébresztené a tiktakot.

Dezső Ili képeinek felhasználásával, a szerző engedélyével készítette:

(Bokrétás András)