A Skandináv félsziget

Általános adatai

Területe: 720 000km2

Hosszúsága: kb. 1850 kmSzélessége: 370 – 805 km között mozogLegmagasabb pontja: Galdhopiggen (2469 m)Legnagyobb gleccsere: JostedalsbreenLegnagyobb városai: Stockholm, Göteborg, Oslo

Földrajzi helyzete• A Skandináv-félsziget Észak-Európa egyik félszigete. Magába

foglalja Norvégia és Svédország teljes szárazföldi területét, valamint Finnország északi részét. Nevét a legdélebbi részén található Skåne tartományról kapta.

• Észak-Európához tartozik a Balti-pajzs fedetlen ősmasszívuma, valamint az ehhez a szilurban hozzágyűrődött Skandináv-hegység.

A Skandináv-félsziget határai:

Északon a Jeges-tenger és Barents-tenger,

Keleten Kola-félsziget, Botteni-öböl,

Délen a Balti-tenger, Kattegat-szoros, Skagerrak-szoros,

Nyugaton az Atlanti-óceán és a Norvég-tenger határolja.

KialakulásaAz alsó-proterozoikumban, 1700-1800 millió évvel ezelőtt jött létre a Svekofennidák és Karelidák területe, amely Észak-Svédországban, Finnországban és Karéliában található.

A középső-proterozoikumban, 1400 millió évvel ezelőtt ment végbe a Gotidák orogenezise.

Paleozoikumban a kambrium a Kaledóniai-geoszinklinális akkumulációja ment végbe.

Fennoskandia különböző korú prekambriumi szerkezeti egységei

Kialakulása

• Az orogenezis az ordovíciumban kezdődött, de fő fázisa a szilur végén volt. A szilur végére a Kanadai-pajzs és a Balti-pajzs közeledése következtében kialakult a Kaledóniai-hegységrendszer, amelynek egyik legmarkánsabb tagja a Skandináv-hegység.

• A harmadidőszakban az Alpi-orogenezis hatására a törésvonalak helyenként felújultak, ennek következménye a kialakult vulkanizmus. Ezzel összefüggésben a Skandináv-hegység emelkedett, a Svéd-alföld süllyedt. A szárazföldi lepusztulás a harmadidőszakban is folyamatos volt.

Kialakulása

A Skandináv-félsziget mai felszínformáinak fő kialakító tényezője a negyedidőszakban a pleisztocén eljegesedés volt. Ekkor mintegy 1000-2000 méter vastag belföldi jégtakaró borította Észak-Európát.

Kialakulása

• A jég visszahúzódása után hosszú végmorénagát-rend-szerek maradtak vissza. A nagyobb leszakadó jégtömbök gleccsernyelv-medencéket alkottak, majd a jég elolvadása után ezekben tavak halmozódtak fel. A hegységekben a völgyi gleccserek trogokat, illetve fjordokat eredményeztek. A jég elolvadása után az egykori fő-gleccservölgy és mellék-gleccservölgy találkozásánál létrejövő függővölgyek pedig a vízesések kialakulását tették lehetővé.

Mai felszíne

Észak-Európa mai felszínét nagyobbrészt glaciális eróziós, kisebb részt glaciális akkumulációs

formák uralják.

Tájai

A) Skandináv-hegység1. Nyugati partvidék

2. Fjellek vidéke

B) Balti-pajzs1. Svéd-tönk

2. Finn-Karjalai-tönk

3. Lapp-tönk

A Skandináv-hegység

• A Skandináv-hegység meredeken szakad le a rendkívül tagolt partvidékre, az Északi-tengerre. Alacsony síkság csak a középső részen alakult ki, ahol kb. 40 km szélességet ér el, északon és délen viszont összeszűkül.

• A partok előtt mintegy 150.000 sziget emelkedik ki a tenger vizéből. Ezek az ún. skärek a jég szelektív eróziója során jöttek létre. A legnagyobb szigetek a Lofoten és a Westeralen. A szárazföldbe hosszan benyúlnak a fjordok, amelyek glaciális teknővölgyekben folytatódnak. Gyakoriak a függővölgyek, amelyek zuhatagos folyókat hoztak létre.

Legismertebb fjordok, vízesések

Lyngen-fjord

Trondheim-fjord

Sogne-fjord

Hardanger-fjord

Oslo-fjord

Voringsfoss vízesés

Lotefoss vízesés

Fjellek vidéke

A harmadidőszakban az Alpi-orogenezis hatására magasra került tönkfelszínek meredeken emelkednek ki a parti övezetből. A fennsík jellegű, enyhén hullámos területet a jég legyalulta. A fjellek vidékét két részre oszthatjuk fel, a kettő között a Jämtlandi-süllyedék jelenti a határt.

• Az északi fjellek alacsonyabbak, kisebbek, legmagasabb pontjuk a Kebnekaise (2123 m).

• A déli fjellek magasabbak, erősebben eljegesedettek; a magasabb fjelleket firnmezők borítják, ahonnan platógleccserek indulnak lefelé.

Fjellek• Északi fjell: Kebnekaise (2123 m)

• Déli fjellek: Glittertind (2470 m),Galdhopigen (2469 m)

Svéd-tönk• Norrland sziklalejtő, a tagolt felszínen párhuzamos glaciális völgyek

húzódnak, amelyeket a gleccser mélyített ki. A völgyekben tavak képződtek, ahol a puhább palákból álló sávban a gleccserek túlmélyítése történt.

• Nyugat-Botteni parti alföld, ahol tengeri szinlők bizonyítják a folyamatos izosztatikus emelkedést.

• Svéd-alföldet posztglaciális tengerek üledékei fedik. A jég által letarolt denudációs alföldön a Yoldia üledékek keverednek a glaciális akkumulációs formákkal (vásott-sziklák, végmorénák, ózok, sandr-síkság).

• Smaland, részben sziklafelszín, részben viszont morénaüledékek borítják. A dombvidék körül a Smalandi-síkság.

Svéd-Nagy-tavak, Smaland

ÉghajlataAz 55. szélességi foktól északra helyezkedik el, ezért az évi besugárzás

mértéke alacsony, két évszak, illetve két átmeneti időszak alakult ki.

Két szélrendszerhez tartozik: a nyugati szelek övében az óceáni hatás érvényesül, míg a sarki szelek hideggel árasztják el.

A nyugati fekvés, illetve az óceáni hatás következménye a viszonylag sok csapadék, a hőmérsékleti kiegyenlítettség. Az Észak-Atlanti-áramlás pozitív hőanomáliát eredményez.

A domborzat jelentősen módosítja az éghajlatot. A Skandináv-hegység elsőrendű éghajlatválasztó: jelentős különbségek alakulnak ki a hegység keleti és nyugati oldala között, amelyek egyeránt megmutatkoznak: az évi hőingásban, a csapadék mennyiségében és formájában, mind a hóhatár magasságában

Vízrajza

Észak-Európa fő vízválasztója a Skandináv-hegység fjellvidéke. Ettől nyugatra rövid, bővizű, egyenletes vízjárású, zuhatagos folyókat találunk. A vízválasztótól keletre lévő folyók esésgörbéje laposabb; itt kiegyenlítetlen medrek, völgyi tavak jellemzők.

Észak-Európa rendkívül gazdag tavakban, melyek zömmel glaciális eróziós eredetűek. Gyakoriak a gleccservájta ároktavak (pl. Norrland tavai), a kártavak, tengerszemek (Skandináv-hegység). A glaciális akkumulációs tavak közé sorolható a Svéd-Nagy-tavak (Vänern, Vättern, Mälaren, Hjälmären).

Természetes növényzete

A Skandináv-félsziget déli részén, lombhullató erdők találhatók, tölgy, juhar, kőris és hárs, bükk és szilfákkal.

Északabbra tajga. Főleg lucfenyő, erdeifenyő és vörösfenyő fordul elő.

A tajgát az erdős tundra követi, melyet nyírrel kevert ritkás fenyőcsoportok alkotnak.

Ezek észak felé egyre kisebbek, apróbb növésűek. Főleg törpefűzek, törpenyírek és törpefenyők fordulnak elő.

Az erdős tundrát a Lappföld északi része táján már felváltja a fátlan, rideg tundra. Főleg mohák, zúzmók alkotják.

Állatvilága

Gazdag állatvilággal rendelkezik, a szigeteken madarak, jegesmedve, sarki róka, rénszarvas, fóka él.

Állatvilága