Műszaki ábrázolás

A Műszaki ábrázolás alapjai

A műszaki rajz célja, feladata: Munkahelyén rendszeresen szükség van műszaki rajz értelmezésére, műszaki rajz készítésére. A gyártott termék a tervezőtől a gyártón keresztül, a felhasználóig, folyamatosan kapcsolatban van a rajzzal, szerves része az információcserének. Minden szakmunkás rajz alapján dolgozik, a rajz értelmezéseelengedhetetlen a munkavégzése során. A műszaki rajz a műszaki kommunikáció fontoseszköze, a műszaki szakemberek nemzetközi nyelve.

A SZABVÁNY ÉS A MŰSZAKI RAJZ

A termékek jellemzőinek egységesítését szabványosításnak nevezzük. A műszaki ábrázolásszabványosításának nagy jelentősége van, mert a szabvány előírja, az egységesjelképrendszert, ábrázolási módokat, ezáltal lehetővé válik a műszaki rajzok egységesértelmezése. A műszaki ábrázolásra vonatkozó szabvány tartalmazza a kötelezőenbetartandó jellemzőket. A műszaki rajzokra vonatkozó szabványok MSZ ISO szabványok,melyek az MSZ KGST szabványokat váltják ki. A hagyományos rajzkészítés (ceruza éstusrajzok) háttérbe szorulása és a CAD, vagyis a számítógépes tervezés nagymértékűterjedése hatással van a rajzi szabványokra, a rajzi szokásokra. Akármelyik módszerrelkészül is a rajzi dokumentáció az egyértelmű, egységes ábrázolás érdekében be kell tartania szabvány előírásait.

 A rajzok fajtái: Célja szerint:

–        elvi rajz–        tervrajz–        kiviteli rajz

 Tartalma szerint:

–        alkatrészrajz–        összeállítási rajz–        jellegrajz

 Rajzlapok anyaga:

–        műszaki rajzlap (DIPA)–        csomagolópapír–        pausz–        fólia

 Rajzlapok méretei:

 Az A0-ás nagyságjelű rajzlap területe 1 m2. A többi szabványos rajzlap ennek sorozatos felezéséből adódik. 

A különleges méretű rajzlapok alkalmazását a készítendő rajz mérete, helyszükségleteindokolhatja.

A rajzlapok második és harmadik méretválasztéka

A rajzlap elnevezései:

Az A0, A1, A2, és A3-as rajzlapokat mindig fekvő helyzetben, míg az A4-es rajzlapokat mindig álló helyzetben kell használni. A rajzlapokat a 2. ábra szerint 10 mm-es kerettel kell ellátni, kivéve a rajzlap bal oldalát, ahol 20 mm-es keretet kell alkalmazni.

A szabványírás

A műszaki rajzok felirataira vonatkozóan a következőket kell betartani:

1. Olvashatóság: az alak és írásjelek a szabványban megadott alakúak és méretűeklegyenek!

2. Egységesség: a dokumentációban lévő összes rajzon az írás típusa, helyzete,alkalmazásának módszere, stílusa azonos legyen!

3. Alkalmasság a mikrofilmezésre és egyéb reprodukálásra: két szomszédos vonalközötti távolság, illetve a betűköz a vonalvastagság kétszerese legyen!

A műszaki rajzokon alkalmazható írásjelek méreteit az alábbi táblázat tartalmazza:Adat név Méretek

Írásmagasság (h) 3,5 5 7 10

Kisbetűk magassága (c) 2,5 3,5 5 7

Vonalvastagság 0,25 0,35 0,5 0,7

A műszaki rajzokon alkalmazható írásjelek alakjára vonatkozó előírásait a szabvány szerintaz alábbi ábra tartalmazza:

Vonalfajták:

A hozzátartozó szabványos vonalvastagságok közül a sokszorosítási nehézségek miatt a0,18-as vonalvastagság kerülendő. A rajzokon mindig kétféle vonalvastagságot kellalkalmazni, melyek aránya 1:2. például a 0,25 és a 0,5 vagy 0,35 és a 0,7 mm.

Méretarányok:

–        valós méret: M 1:1–        kicsinyítés: M 1:2, M 1:5, M 1:10, M 1:20, stb...–        nagyítás: M 2:1, M 5:1, M 10:1, M 20:1, stb…

Feliratmező, darabjegyzék, tételszám

A műszaki rajzokat az egyértelmű azonosítás érdekében feliratmezővel látják el. A feliratmezők kialakítását és a szükséges információk meghatározását az MSZ ISO 7200 szabvány tartalmazza. A szabvány szerint a feliratmező maximális szélessége 170 mm. A feliratmező kialakítását és méreteit a 3. ábra mutatja be.A darabjegyzék az összeállítási rajzon ábrázolt szerkezeti egységek teljes jegyzéke, amelynek előírásai az MSZ ISO 7573-ban találhatók. A darabjegyzék általános esetben a feliratmezőhöz közvetlenül kapcsolódik, de külön lapon is elkészíthető. A szerkezeti egységeket tételszámokkal azonosítják. Azonos munkadarabok tételszámát az összeállítási rajzon elég egyszer megadni. A darabjegyzékben szereplő tételszámokat alulról fölfelé növekvő sorrendben kell megadni.

Az információkat a következő csoportosításban kell megadni, a sorrend tetszés szerinti lehet:

• tételszám (a darab tételszáma)

• megnevezés (a darab elnevezése)

• mennyiség (a megnevezés oszlopban szereplő alkatrész darabszáma)

• hivatkozás (a rajzdokumentációban meg nem határozott alkotó részek azonosítása, pl.: szabványszám)

• anyag (a felhasznált anyagfajta és minőség)

Tételszámok

• A tételszámozást lehetőség szerint egymást követő sorrendben végezzük, az egy szerkezeti egységen belül az azonos alkatrészeknek azonos tételszámot adjunk

• A rajzon levő összes tételszámot azonos típusú és magasságú számmal a méretek kétszeresére kell készíteni, és a munkadarab körvonalán kívül kell elhelyezni

A tételszámokat a munkadarabhoz mutató-vonallal kell kapcsolni a következők szerint:

• A mutatóvonalak ne keresztezzék egymást

• A tételszámok lehetőleg függőleges oszlopokban és/vagy vízszintes sorokban helyezkedjenek el

• A munkadarabok tételszámai megadhatók közös mutatóvonalon is

• Az azonos munkadarabok tételszámait elég egyszer megadni

A tételszámozás sorrendje

• Lehetséges szerelési sorrend

• Az alkotóelemek jelentősége

• Egyéb logikai sorrend

Vetületi ábrázolás alapjai

A műszaki rajzokon a tárgyak ábrázolása vetületekkel történik.

A vetület a háromdimenziós tárgynak az ábrázoló geometriai szabályok, alapján létrehozott kétdimenziós képe. A tárgyat a képsík előtt elhelyezzük és jellemző pontjait, éleit felületeit vetítő egyenesekkel alkalmazásával a képsíkra vetítjük.

A helyzettől, tárgybeállítástól, vetítővonalak irányától függően megkülönböztetünk:

- Merőleges,

- Ferde (AXONOMETRIKUS)

- Középpontos vetítést

Merőleges, ferde(axonometrikus), középpontos vetítés

A merőleges vetítés olyan módszer, amelyben a képsíkra merőleges és így egymással párhuzamos vetítővonalakkal történik a tárgy leképezése. Két módszere van, az európai és amerikai vetítési módszer. Előbbinél a képsík előtt a másiknál a képsík mögött helyezzük el a tárgyat.

A teret két, egymásra merőleges síkkal négy részre osztva, a tárgy vagy az első tér negyedben (EU) vagy pedig a harmadik tér negyedben elhelyezve ábrázolható.

Alapvető különbséget eredményez, a két módszer között melyet feltétlenül jelölni kell.

Vigyázat, az európai ill. amerikai vetítési módszernél a bal oldali nézetnek az elölnézethez viszonyított helyzete éppen ellentétes.

A rajzokon gyakori, hogy a tárgyakat egyidejűleg három vagy több vetület készítésével lehet csak bemutatni. Ebben az esetben az elölnézet képsíkjába (K2) kell, legyen beforgatva a többi.

A K2 és a K3 képsíkok helyzete

A nézetek megválasztása, nézetrend

A derékszögű koordináta rendszerben az egymásra merőleges három főirány mentén hatféle nézet képezhető.

Ezek megnevezései a következők:

A: elölnézet B: felülnézetC: baloldal nézetD: jobb oldali nézetE: alulnézetF: hátulnézet

A nézetek megválasztása, nézetrend

Megoldás európai nézetrendben:

Megoldás amerikai nézetrendben:

A vetítési módok jelképei:

A nézetek elhelyezésének van egy harmadik szabványos lehetősége is, az ún. nézési irányt mutató nyilak módszere. Ha az európai vagy amerikai vetítési mód alkalmazása nem lehetséges ill. nem előnyös, akkor ezzel a módszerrel a nézetek tetszés szerint elhelyezhetőek.Ebben az esetben a nézeteket nagybetűvel azonosítani kell. Az azonosító nagybetűt a nézetnek megfelelő irányt mutató nyíl közelében, s a nyíl irányától függetlenül, a rajz olvasási irányában kell elhelyezni.Lehetőleg az elölnézetet úgy kell megválasztani, hogy az tartalmazza a lehető legtöbb információt.

Méretösszefüggések az egyes vetületek között

A vetületek közötti méret és helyzetbeli összefüggéseket szigorúan be kell tartani. A vetületek közötti távolságokat ilyenkor úgy kell megválasztani, hogy a rajz a rajzlapon arányosan foglaljon helyet és legyen elegendő terület, a méretmegadás számára.

Összefoglalás

A műszaki rajzok készítésének módszere a merőleges vetületi ábrázolás.

A tárgyat derékszögű képsíkrendszerben szabályosan kell elhelyezni.

A vetületek létrehozása egymással párhuzamos és a képsíkokra merőleges vetítővonalakkal

történik.

A vetítési mód jelképét a felíratmező megfelelő rovatában kell megadni.

A tárgyat úgy kell beállítani, hogy az előlnézet tartalmazza a legtöbb információt.

Vetületi ábrázolási egyszerűsítések: 

–        Segédvetület: Ha a tárgyfelület része nem párhuzamos a vetítősíkkal, akkor olyan vetítési segédsíkon ábrázolható, amely az ábrázolandó felület jellemző vonalával (pl. a tengelyvonallal) párhuzamos.

 –        Szimmetrikus tárgy:

 Megengedett a szimmetrikus tárgynak csak a felét vagy a negyedét megrajzolni, de a tengelyvonalon két párhuzamos, vékony vonallal ezt jelölni kell.

 –        Kiemelt részlet:

 A vetület egy részének különállóan kinagyított képe a tárgy alakjának, méretének pontosítására, bemutatására. A kiemelt részletet a következő ábra szerint kell megrajzolni és betűvel jelölni. A kiemelt részlet különbözhet a vetület fajtája szerint (pl. lehet metszet, ill. nézet).

–        Sík felületet kiemelő átló: 

Ha a rajzon a tárgy sík felületeinek kiemelése szükséges, akkor a következő ábra szerint jelöljük.

–        Szélső állás jelölése: Mozgó alkatrész szélső állását vékony kétpont-vonallal ábrázoljuk. A mozgó alkatrésznek csak a körvonalát kell megrajzolni. 

–        Törés (hosszú tárgyak): 

Hosszú tárgyak ábrázolásakor az ábráról következtethető rész elhagyható. Ezt töréssel valósítjuk meg. A törés vonala vékony, vonalzóval vagy szabadkézzel húzott vonal.

–        Ismétlődő elemek: A tárgy egyenletesen ismétlődő elemeit a tárgy elején és végén kell kirajzolni, a többit egyszerűsítve ábrázoljuk. A jobboldali ábra az ismétlődő elemek számát tünteti fel. 

    –        Kiterítés:

  Kiterített nézetben ábrázolható a görbe vagy a hajlított tárgy. A kiterítés jelében a kör átmérője legalább 6 mm legyen :

Egyszerű testek síkmetszete és áthatása 

1. A körgyűrű (tórusz), henger, kúp és gömb síkmetszetei:  

–        körgyűrű:Síkmetszeteivel ott találkozunk, ahol legömbölyített éleket vág el egy sík. A tengelytől távolodó, de vele párhuzamos sík rendre: külső vonalait tekintve „stadion” alakú, nyolcas, piskóta és végül ellipszisszerű vonalban metszi a gyűrűt.    

–        henger: A henger síkmetszete kör, ellipszis, téglalap és ezek kombinációja

 –        gömb:A gömb minden síkmetszete kör.

 2. A kitérő tengelyű hengerek áthatása:

3. Tagoló vonal: 

 Öntvények, hajlított alkatrészek, stb. felületei általában nem élesen, hanem henger vagy körgyűrű felülettel gömbölyítve csatlakoznak egymáshoz. E felületek találkozási vonalát vékony folytonos vonallal un. tagoló vonallal jelöljük. Tagoló vonalat nem rajzolunk teljesen a kontúrig. Helyét a csatlakozó felületek érintői adják meg.

    4. Egymást merőlegesen metsző tengelyű hengerek áthatása: 

Különböző átmérőjű                                                                            Egyenlő átmérőjű

Felvételi vázlatkészítés

A tervezőmérnökök gyakran kezdik a munkát vázlatrajzok, skiccek készítésével. A műszakigondolatok, a formai elképzelések vázlatok módosításainak, új vázlatok sokaságánakfelhasználásával alakulnak ki, sokszor fáradságos munkával. A gyártási folyamatban iselőfordul, hogy rövid idő alatt kell egy hiányzó alkatrészhez, esetleg épp egy meglévőhözmódosítás, utángyártás céljából rajzot készíteni.

Egy felvételi vázlatrajznak tartalmaznia kell a munkadarab alakjának, formájánakmegmutatására szolgáló ábrát vagy ábrákat, a gyártáshoz szükséges méreteket, az alak és améretek megengedett eltéréseit, tűréseket, a felületek minőségi követelményeire utalóelőírásokat, jelöléseket. A szabadkézi felvételi vázlatrajzban a tárgy alakját mutató ábránaknem kell mérethelyesnek lennie, de méretarányosnak igen. Ez azt jelenti, hogy amennyibenegy tárgy hossza pl. kétszerese a szélességének, akkor ez a rajzban is hasonlóképpenlegyen. Fontos viszont, hogy a valóságos méreteket tüntessük fel a rajzon.A gyártási műveletek meghatározásához és a rajzoláshoz először meg kell vizsgálnunk atárgy formáját. El kell döntenünk, hogy a munkadarabot befoglaló mértani test síklapú vagyinkább forgástest.

A gyártásban és a rajzolásban is kétféle elvet követünk:

- Lebontó módszer a befoglaló formából indul⇨- Felépítő módszer különböző mértani alaptestekhez igazodó elemekből áll össze⇨

Bonyolultabb munkadaraboknál kombinálhatjuk a két módszert.

A gyártás során a lebontó módszert a forgácsolási technológiákban, míg a felépítő módszertpl. öntésnél vagy hegesztésnél alkalmazzák.

A meglévő munkadarabok felvételi vázlatának rajzolása előtt szükségünk van a pontosméretek meghatározására, a tárgy méreteinek megmérésére.

Szabadkézi vázlatkészítés

A szabadkézi vázolás a műszaki szakemberek gyakori tevékenysége. A vázlatkészítéshezszükség van a műszaki ábrázolás szabályainak ismeretére, továbbá térlátásra, jóarányérzékre és kézügyességre, melyek nagymértékben fejleszthetőek az iskolai gyakorlófeladatokkal.

Vázlatkészítés lebontó módszerrel

A lebontó módszert olyan munkadaraboknál célszerű alkalmazni, melyeket forgácsolássalalakítanak ki. Ekkor a fő befoglaló forma téglatest vagy henger. Az alábbi képen jólmegfigyelhetőek az eltávolított részek, melyek világosabb színben látszanak, amunkadarabok szürkék.

Vázlatkészítés felépítő módszerrel

A felépítő módszert olyan munkadarabok esetén alkalmazzuk, amikor összetett, bonyolultformájuk miatt a forgácsolási technológiák nem alkalmasak az előállításra. Az ilyenalkatrészeket öntészeti eljárással, esetleg hegesztéssel gyártják.Célszerű ebben az esetben is a legegyszerűbb mértani formákat, testeket keresni. Az alábbi képen jól megfigyelhetőek az egyes felépítő elemek, melyek világosabb színben látszanak, a munkadarabok szürkék.

Metszeti ábrázolás

 1. A metszet keletkezése, fogalma:A munkadarabok általában furatokkal, üregekkel ellátott csonkolt formák. A furatok, üregek kívülről nem látható éleit és kontúrjait a nézeti rajzban szaggatott vonalakkal rajzoljuk. Ha a belső üregek egyszerűek, akkor ez az ábrázolás kielégítő. Bonyolultabb, tagozottabb üregű testek esetében azonban a sok szaggatott vonal az ábrát áttekinthetetlenné teszi, ami által nem teljesül az ábrázolás alapvető követelménye, az egyértelműség. Áttekinthetőbb, világosabb ábrát kapunk, ha a munkadarabot metszetben ábrázoljuk.A metszeti ábrázolás lényege: a testet gondolatban egy vagy több síkkal elmetsszük, a hozzánk közelebb eső részt eltávolítjuk, és a megmaradó részről a vetületi ábrázolás szabályai szerint „nézetet” készítünk. A metszősík mögött lévő éleket és nézetvonalakat minden esetben meg kell rajzolni, vastag folytonos vonallal!Azokat a felületeket, amelyeket a metszősík átszel, a rajzon vonalkázással érzékeltetjük. A vonalkázást általában 45◦-osszögben jobbra vagy balra dőlő vékony folytonos vonalakkal végezzük. A vonalkázás sűrűségét úgy kell megválasztani, hogy az elmetszett résznek összefüggő jellege legyen. Nagyobb felületeket ritkábban, kisebbeket sűrűbben vonalkázunk (általában 1,5-10 mm sűrűséget használunk).

 2. A metszet jelölései: A metszősíknak azon a képsíkon jelentkező vetületét, amelyre merőleges, a metszősík nyomvonalának nevezzük. A nyomvonalat a végződéseknél és az irányváltásoknál vastag vonalszakasszal jelöljük. A vastag vonalszakasz ne metssze az ábra kontúrvonalát, és lehetőleg azon kívül helyezkedjen el. A nyomvonal vastag vége elhagyható, ha a metszet szimmetriasíkban készült.

A vetítés irányát a vastag vonalszakaszra merőlegesen rajzolt nyíllal tüntetjük fel, ahol a nyíl szára vékony vonal és kétszerese a méretnyílnak. A nyilakat úgy kell elhelyezni, hogy a vastagított vonalszakasz kb. 2mm- rel túlnyúljon a nyíl hegyén. A nyíl elhagyható, ha a metszet a vetítési iránynak megfelelő helyre kerül. A nyomvonalszakasz végein a vetítés irányát jelölő nyilak szára mellé esetenként (a nyíl irányától függetlenül) mindig alulról olvashatóan egy-egy azonos betűt írunk és a metszet rajza felett ugyanazokat a betűket kötőjellel összekapcsolva helyezzük el feliratként. Ez a vetületazonosító jel elhagyható, ha csak egy metszet van, vagy a metszési helyek egyértelműek. 

 3. A metszet fajtái:

 A.     egyszerű metszet (egy metszősík van):

 –        Teljes metszet –        Félnézet-félmetszet

 Szimmetrikus alkatrészeknek általában csak a felét rajzoljuk meg metszetben. Leggyakrabban alkalmazott formája a félnézet-félmetszet, amelynél lehetőség van az alkatrész külső és belső tagoltságának egyetlen vetületen való ábrázolására.

–        Részmetszet (kitörés):

A kitörés a vetület egy kisebb részletére (pl. furat) kiterjedő metszet. A kitörésben megadott részmetszetet folytonos vékony szabadkézi törésvonallal vagy folytonos vékony egyenes törésvonallal kell határolni. A kitörés határa nem lehet él vagy kontúrvonal, szaggatott vonal, tagoló illetve áthatási vonal.  

B.     Összetett metszet: 

–        Lépcsősmetszet: 

Két vagy több párhuzamos metszősíkkal képzett részmetszetből összetett metszet. A metszet nyomvonala szakadásos, a párhuzamos szakaszok végét, illetve a törést megvastagított vonallal jelöljük. 

–        Befordított metszet: 

Két vagy több egymáshoz szögben csatlakozó metszősíkú részmetszetből összetett metszet. Az ábrázolásnál a metszősíkok metszésvonalát tulajdonképpen forgástengelynek tekintjük, amely körül az egyes részmetszeteket közös – valamelyik képsíkkal párhuzamos – síkba forgatva egyesítjük. Egy munkadarab metszeti vetületének megrajzolásakor a ferde metszősík mögött látható nézetelemeket a metszősíkra merőlegesen rávetítjük, ezután forgatjuk a közös síkba, és rajzoljuk meg a metszeti vetületét.   

–        Befordított lépcsős metszet: 

A befordított lépcsős metszet párhuzamos és egymással szöget bezáró metszősíkokkal képzett részmetszetekből összetett metszet. Vagyis olyan részmetszeteket egyesítünk, amelyek metszősíkjai – meghosszabbítva – átmennek a forgástengelyen, de a részmetszetek elválasztó vonala nem a forgástengely. A metszősíkok nyomvonalát mindig jelöljük és „metszet” felirattal látjuk el.

C.     Szelvény: 

Ha a tárgy alakjának meghatározásához a metszősík mögötti részek nézetének feltüntetése nem okvetlenül szükséges és megrajzolása is nehézséget vagy feleslegesen sok munkát okoz, akkor vetület helyett csak a képsíkba befordított, bevonalkázott szelvény megrajzolására szorítkozunk.

 –        Kontúrvonalon belül (vékony folytonos vonallal határoljuk, vonalkázzuk):

 –        Kontúrvonalon kívül (vastag vonallal határoljuk):

4. Metszetrajzolási szabályok: 

–        Csatlakozó alkatrészek:A csatlakozó alkatrészeket különböző irányú vonalkázással kell megkülönböztetni. Ha az irány megválasztásával nem lehet a részek különállóságát eléggé

szemléltetni, akkor különböző sűrűségű, vagy egymáshoz képest eltolt vonalkázást kell alkalmazni. Az olyan keskeny metszett felületeket, amelyeken a vonalkázás már nem alkalmazható, teljesen befeketítjük.  

–        Vékony lemezek metszve: 

2-3 mm-nél vékonyabb lemezek metszett felületeit kiemelt vonallal rajzoljuk, és a lemezeket egymástól vonalvastagságnyira széthúzva ábrázoljuk.

–        Nem metszhető: 

a) Egyszerű tömör tárgyak, részletek (pl. golyóscsapágy golyója

b)      Hosszabbik tengelye mentén olyan tárgy, melynek egyik kiterjedése lényegesen nagyobb, mint a másik (Pl. bordák, küllők, szegecsek, csapok, szegek, csapszegek, csavarorsók hosszában).

c) Az a tárgy, melynek metszete nem „mond” többet, mint a nézete.

5. Anyagfajták jelölése:

 A MÉRETMEGADÁS

A műszaki rajzok által ábrázolt tárgyak azonosításához, méreteinek megadásaelengedhetetlen. Az egyértelmű, egységes méretmegadás fogalmait, alaki előírásait az MSZISO 129: 1992 szabvány tartalmazza.

Fogalmak:

- A méret mértékegységgel számszerűen megadott érték, amely vonalakkal, jelekkelés megjegyzésekkel lehet kiegészítve. A méretek fajtája többféle lehet.

o Funkcionális méret minden méret, amelynek megléte a tárgy rendeltetésszerűműködéséhez elengedhetetlen.

o Nem funkcionális méret, amely a tárgy működésében nem játszik szerepet.

o Tájékoztató méret, olyan méret, amely a tárgy készítésénél, ellenőrzésénélnem használható, kapcsolódó méretekből kiadódik. Megadása zárójelbentörténik, tűrésezni nem szabad.

- Az alakzat lehet síkfelület, hengeres felület, váll, csavarmenet, két párhuzamosfelület, vállkialakítás stb.

- A végtermék elkészült tárgy, ami alkalmas a további műveletek elvégzésére,szerelésre, előgyártmányként további megmunkálásra (öntvény, kovácsoltvas).

Méretmegadási alapelvek

        A magától értődés elve        Egy méret csak egyszer adható meg        Befoglaló méretek        A meghatározottság elve        A bázisfelület kérdése        Mérhető méret legyen

 Azokat a méreteket, amelyek az ábrázolásból méretmegadás nélkül is egyértelműen megállapíthatók, magától értődő méreteknek nevezzük. Ezeket a méreteket csak akkor kell megadnunk, ha erre különleges okunk van (pl. tűréssel kell ellátni az ilyen méretet).

Ilyen magától értődő méretek:–        a merőlegesnek rajzolt élek vagy felületek merőlegessége–        a párhuzamosra rajzolt élek, középvonalak párhuzamossága–        a szabályos hatszög képe–        a középvonallal felezett méretek félméretének egyenlősége–        az átmenő furatok jellege, ha a mélységük nem adott–        az osztások szögméretei, ha a rajzon az osztások megadott számából az egyértelműen következik.    

A méretmegadás elemei:

–        méretvonal–        méretsegédvonal–        méretvonal-határoló elem (méretnyíl, méretvonal-határoló pont)–        méretvonal kiindulási - és végpontja–        méretszám és kiegészítő jel–        mutatóvonal

 A méretvonalakat, méretsegédvonalakat és a mutatóvonalakat folytonos vékony vonallal kell rajzolni.A méretvonalak ne keresztezzék egymást (kivétel az átmérők méretvonalai).Nem látható éltől (szaggatott vonaltól) méretvonal ne induljon!A mérethatároló nyíl lehet nyitott vagy tömör. A nyíl szöge 20-30◦ -os legyen.

 A mérethatároló nyilakat semmilyen vonal nem keresztezheti, a nyilak mellett a vonalakat meg kell szakítani.A mérethatároló nyilak kis távolságok méretezésekor helyettesíthetők ponttal (amelynek átmérője kb.1mm).

A méretszámokat a méretvonal fölött kb. 1mm-re kell felírni. A számok legkisebb magassága 3mm lehet. kis méretek megadhatók a méretvonal alatt vagy mutatóvonalon is. A méretszámokat alulról vagy jobbról olvashatóan írjuk. Az ábrán bevonalkázott rész tilos mező! A méretszámokat itt kivetítéssel, mutaóvonalon adjuk meg. A szögméreteket fokban, percbe és másodpercben kell megadni. Nem használható fel méretvonalként kontúr-, nézet-, közép-, méretsegédvonal, és nem lehet méretvonal ezek folytatása sem!

A méretszám kiegészítő jelölései:

 Lemezvastagság jelölése (jele: x)

A vetületével megrajzolható lemeztárgyak vastagsági méretének megadására használható, mutatóvonalon feltűntetve.

A mérethálózat felépítése tükrözze az alkatrész egyes felületeinek fontosságát.

 Sugár és átmérő megadások :

Egyszerűsített méretmegadások:

 Megengedett a furatok egyszerűsített méretmegadása. Az első számcsoport a furat átmérőjére, a második számcsoport a furat mélységére vonatkozik.

Ismétlődő alakzatokat ábrázolhatunk egyszerűsítve úgy, hogy minden esetben meghatározzuk az alakzatok alakját, számát és kölcsönös helyzetét.

A mérethálózat kialakítása

A mérethálózat kialakítása a méretezendő tárgy tulajdonságait figyelembe véve különbözőlehet.

1. Láncméretezés

A láncszerű méretmegadás lényege, hogy az egymás után következő méreteket különegymás után, egy egyenes mentén adjuk meg. A láncszerű méretmegadás alkalmazásakorfigyelni kell a tárgy tűrésezésére, amennyiben a tűrések összeadódnak, előfordulhat, hogyaz alkatrész mérete tűrésen kívül esik. A méretek láncszerű magadásakor bármelyik fajtamérethatárolót felhasználhatjuk.

2. Bázistól való méretezés

A bázistól való méretmegadást ott alkalmazzuk, ahol az azonos irányú méretek közösalaptól indulnak. Ez a közös alap a bázis, ami lehet egyenes, felület, középvonal.

A bázisvonal lehet:–        a működés szempontjából fontos méret határvonala–        a működés szempontjából fontos szimmetriatengely–        a főméret valamelyik határoló vonala–        egy adott távolságra fekvő, a vetület kontúrjain kívül levő, de a szerkesztéshez vagy gyártáshoz felhasznált pont, egyenes, sík is.

A bázistól való méretezés lehet párhuzamos, vagy összevont.- A párhuzamos méretmegadás az egyes méretvonalak egymással párhuzamosan

helyezkednek el, olyan távolságra, hogy a méreteket jól el lehessen helyezni

 - Az összevont, vagy halmozott méretmegadás, ami a párhuzamos méretmegadásegyszerűsítése és ott alkalmazható, ahol leolvasási nehézségek nem merülnek fel.A közös kiindulási pontot a legalkalmasabb helyen kell elhelyezni, a méretvonalkiindulási pontját jelölő körrel kell jelölni.méretvonalak a másik végén nyílhegybenvégződjenek. A méretek elhelyezése a következőképp történhet: A nyílhegyközelében a méretvonal között, attól kis távolságra, vagy a nyílhegy közelében amegfelelő méretsegédvonallal egyvonalban.

Mérettűrések:

Az egyedi, és a sorozatgyártáskor, kézi és korszerű gépi eljárásokkal készült munkadarabok hosszméreteinek ellenőrzésekor mindig tapasztalunk méreteltérést a munkadarabok között. Az eltérés mértéke különböző, oka többféle lehet. Szigorú megközelítésben az elkészült munkadarabok egyike sem felel meg a követelményeknek, mert egyik sem pontos méretű. Természetesen a gyakorlatban ez nem így van, mivel a gyártmányok többsége a méreteltérés ellenére tökéletesen megfelel a működési követelményeknek. Annak megállapítása, hogy a méreteltérés mekkora és milyen jellegű lehet, a tervezőfeladata. A tervező által előírt megengedett méreteltérés adatainak pontos leírása során alkalmazni kell a műszaki rajzok készítésekor alkalmazandó egységes jelképrendszert. Az egységes jelképrendszer alkalmazása fontos, mert ez teszi lehetővé a műszaki rajzok egységes értelmezését.

Hossztűrések alapfogalmai

A műszaki rajzokon ábrázolt tárgyak azonosításához, tárgyak elvárt méreteit adjuk meg. Ezeket a méreteket névleges méretnek nevezzük.

A tűrésezett mérettel kapcsolatos alapfogalmak:

N - Névleges méret, a rajzon megadott méret

TM - Tényleges méret, az a méret, amire a tárgy elkészül

FH - Felső határméret, az a legnagyobb méret, amely még jó méretnek számít

AH - Alsó határméret, a legkisebb méret, amely még jó méretnek számít

T - Tűrésmező nagysága, a méretszóródás nagysága, a felső és az alsó határméret közötti különbség (FH - AH) FE - Felső határeltérés: a felső határméret és a névleges méret közötti távolság.

AE - Alsó határeltérés az alsó határméret és a névleges méret közötti távolság

E - Alapeltérés a tűrésmező alapvonalhoz viszonyított helyzetét határozza meg. Akkora, amekkora a névleges méret és a tűrésmező leg kisebb távolsága.

A hossztűrések fajtái

A hossztűrések lehetnek - Egyszerűen két pont közötti távolság tűrése - Körök átmérőinek tűrése - Lekerekítések sugarainak tűrése - Éltompítások méreteinek tűrése

A hossztűréseket előírhatjuk

- Jelölés nélkül

A jelölés nélküli tűrések előírásait szabvány tartalmazza. A rajzon csak a névleges méretetkell feltüntetni. Alkalmazása munkadarabnak csak arra a méretére vonatkozhat, mely a működés szempontjából lényegtelen. A jelöletlen tűrésekre való utalást a feliratmezőben kell feltüntetni, az utalásnak tartalmaznia kell a szabványszámot, valamint az alábbi táblázat szerinti minőségi osztály jelét. Például: MSZ ISO 2768-f

- Számértékekkel

A számértékkel való megadás többféle lehet.

1. Az alábbi ábrán az alapméret mögött számértékkel megadott tűrés alkalmazása látható

2. Az alábbi ábrán a határméretek megadásával megadott tűrés alkalmazása látható

3. Az alábbi ábrán a tűrés megadása egyirányú határolással látható

- ISO tűrésjelekkel

A tűrések ISO rendszerében tűréssel ellátott hosszméretek méretszám után megadott betűés szám jelentése:

- A betű a tűrésmező elhelyezkedését, így az alapeltérés elhelyezkedését határozza meg.

- A kisbetű csapméretre vonatkozik. Csapméreten mindig külső méretet értünk, a tárgy alakjától függetlenül.

- A nagybetű mindig lyukméretre vonatkozik. Lyukméreten belső méretet értünk, a tárgy alakjától függetlenül. - A szám a tűrésfokozat száma, minél nagyobb, annál nagyobb tűrésmező tartozik ugyanakkora mérethez.

ISO tűrések rajzon való jelölése:

1. A méretszám után a tűrés alapeltérésének jellegét meghatározó betűjelzést, valamint a tűrésfokozat számát kell megadni az alábbi ábra szerint:

2. Ebből nem derül ki a tűrés nagysága, ezért minden esetben le kell rajzolni és ki kell tölteni a tűréstáblázatot is, melynek tartalmaznia kell a tűrések eltéréseit is, amelyeket táblázatokból kell megállapítani. Az alábbi rajzon látható a tűréstáblázat, melyet a szövegmező felett kell elhelyezni. A tűréstáblázat mérete egy méretre vonatkozóan 30x10 mm legyen.

Összefüggés a tűrésnagyság és a felületi érdesség között

Az alkatrészek méretpontosságát mindig az igényeknek megfelelően kell előírni. a felületi minőség által előírt egyenetlenségek pedig nem kerülhetnek tűrésmezőn kívülre. Ezért kell a tűrésezett méreteknek felületi minőséget is előírni. Az alábbi táblázat az Ra, átlagos érdesség összefüggését tartalmazza.

ALAKPONTOSSÁG

A gépészeti rajzokon mindig a névleges méretet méretezzük, az ideális felületet rajzoljuk. Az ideális méretek, és geometriai alakok létrehozása nem lehetséges, mivel a megmunkáló gépek, eszközök sem tökéletesek. Ettől függetlenül az elkészült munkadarab használható, a célnak megfelelő lehet, ha az eltérés a megengedett eltérésen belül van. A megengedhetőtűrésnagyságot az alaktűrések határozzák meg.

5. Adott vonal alakja

Az adott profil sokféle lehet, de mindegyik tűrésezőjére igaz, hogy egy adott átmérőjűköröket burkoló két vonal a közötti rész a tűrésmező, tehát a kör átmérője. A körök középpontjai a profil pontos geometriai alakján vannak. A profil akkor van tűrésmezőn belül, ha belefér a két vonal közé.

FELÜLETMINŐSÉG

1.A felületi érdesség jelentősége

- A gépek működése során a gépelemek egymáshoz képest gyakran elmozdulnak, miközben a felületek egymáson elcsúsznak. A mozgás, súrlódás következtében kopás, melegedés jön létre. Minél simább a felület, annál kevésbé kopnak, és melegszenek a gépelemek.

- Az illeszkedő gépelemek, mint a tengely és csapágy méretpontosságát befolyásolja a felületi érdesség, ezért ezeket előírt felületűre kell megmunkálni.

- Vannak tárgyak, amelyek külső megjelenésének igen nagy szerepe van a működése során, ezeknél a felületi minőséget különös gonddal kell kialakítani, fényesítéssel, vagy éppen utólagos érdesítéssel, recézéssel.

- A felületminőség meghatározásakor figyelembe kell venni, hogy a felülettel szembeni túlzott igények rontják a gazdaságosságot, áttétételesen hatással vannak a környezetvédelemre is.

2.A felületi érdességgel kapcsolatos alapfogalmak

Az alábbi táblázat az érdesség geometriai jellemzőit tartalmazza

A felületi érdesség meghatározásához tartozó fogalmak:

Az érdesség a munkadarab felületén lévő kistérközű jellegzetes mintázatot mutató ismétlődő szabálytalanság

- Névleges felület

Az alkatrész műszaki rajzán ábrázolt és a méretekkel meghatározott felületei. Ezek mértani ideális elméleti felületek, melyek a gyakorlatban nem valósíthatóak meg, a tőlük való eltérés mértéke azonban igen fontos.

- Valóságos felület

A testet határoló tényleges felület, amely különféle gyártási egyenetlenségek miatt eltér a névleges felülettől. Jellemzője a valóságos profil, amelyet többnyire a felület mintázatára merőleges síkkal képezünk.

- Észlelt felület

A meréssel meghatározott felület, amely, a különféle mérési pontatlanságok miatt eltér a valóságos felülettől, lehetőség szerint minél kisebb mértékben. A profilt az ideális geometriai felületre merőleges sík metszi ki a munkadarabból.

3. Az érdességi jellemzők meghatározása

A felületi érdesség a munkadarab felületén lévő, a felület mértani jellegű egyenetlenségeinek a megmunkálásból eredő jellegzetes mintázatot mutató kis térközű része. Az érdesség meghatározására különböző módszerek alakultak ki.

Ra átlagos felületi érdesség: az észlelt profil pontjainak a középvonaltól mért átlagos távolsága az alaphossz tartományban.

Rz egyenetlenség magasságot: az alaphosszon belül észlelt öt legmagasabb és öt legalacsonyabb pontjának a középvonaltól mért távolság

4.A felületi érdesség rajzi jelölése

Az érdesség jelölésének alapjelei

Gyakran előfordul, hogy az érdesség értékén és az alkalmazandó technológia jellegén kívül más előírásokat is meg kell adni az érdességi jelen. Ezeket a kiegészítéseket az ábrán látható módon kell megadni:

5.Az érdességi jelek elhelyezése a műszaki rajzon

Az érdességi jelek a rajzon való megadásának egyik fontos szabálya, hogy az olvasási irány a méretmegadásnak, és a rajz olvasási irányának megfelelő legyen. Az érdességi jel megadásának másik fontos szabálya, hogy egyértelmű legyen a vele meghatározott felület, a jel csúcsa a munkadarab anyagára mutasson. Így a rajzjel megadható:

- A felület kontúrvonalán - A felületre mutató nyílhegyben végződő mutatóvonalon - A felület méretéhez tartozó méretsegédvonalon - A felület méretéhez tartozó méretvonalon

Előfordul, hogy a munkadarab minden felületére ugyanaz a felületi érdességi előírás vonatkozik. Ebben az esetben az érdességi jelet csak egyszer kell megadni a rajzlap jobb felső sarkában, az ábrán látható módon. Ez kiemelt érdességi jel.

A munkadarabok előállításakor gyakori, hogy a felületekre vonatkozik egy általános érdességi előírás, de vannak olyan felületek, amelyek a működés szempontjából fontosabbak, simább felületet igényelnek. Ebben az esetben a rajzlapon a kiemelt érdességi jel mellett, és az adott felületen ezt jelölni kell.

Hegesztéssel készült kötések ábrázolása

Ábrázolásukra egyezményes jelöléseket kell alkalmazni, melyet szabvány ír elő. A hegesztési kötés rajzjelének tartalmaznia kell a varratról minden információt, amely az elkészítéséhez szükséges. Az alábbi ábrán a rajzjel, és a megadandó adatok láthatók.

- A hegesztési varrat helyére mutató nyilas mutatóvonal elhelyezésének szabálya: A nyíl a varratra mutat, akkor a folytonos vonalon kell elhelyezni A hegesztési varrat a takart oldalon van akkor a szaggatott vonalon kell elhelyezni

- A kettős referencia vonal, mely egy folytonos és egy szaggatott vonalból áll. A szaggatottvonal elhelyezhető a folytonos vonal felett és alatt.

- A varrat keresztmetszetét meghatározó méret. - A varrat alap és kiegészítő jelei - A varrat hossza - A referencia vonal végén a villában kiegészítő adatok lehetnek

a hegesztőeljárás kódja a hegesztőeljárás minőségi kódja a hozaganyag a hegesztési helyzet betűkódja

A hegesztési rajzjeleket a varrat alakja szerint a következő alapjelekkel kell megadni

A húsz darab hegesztési varrat alapjele tovább variálható

1. A kétoldali varratok jeleivel. A kétoldali varratok ábrázolásánál a mutatóvonal fölé rajzolt alapjelet ki kell egészíteni az alá rajzolt jellel, ami lehet az alapjel szimmetrikus ábrája, vagy a gyök utánhegesztésre utaló kiegészítés.

2.A kiegészítő rajzjelekkel.

A forrasztott és ragasztott kötés ábrázolása