AZ ISKOLARÁDIŐ KIADVÁNYA - 1978Felelős kiadó: Havril Andrásné Szerkesztő: Sándor Gvörgyné

Grafikus: Balogh JánosMegjelent: 1978. VI. hó, 2000 pld. Alak: A/5 Készült a Magyar Rádió házinyomdájában Felelős vezető: Oláh György

TARTALOMBEVEZETŐ ........................................ 5RITOŐK ZSIGMOND: Történelem - források - történet­

írás ......................... 7KOMORŐCZY GÉZA: Gazdaságtörténet a sumer himnu­

szokban ...................... 11A Biblia, mint történeti forrás.. 17

RITOÓK ZSIGMOND: A görög állatmese és a köznépharca ........................ 23

Kinek van igaza? ............... 29TÓTH ISTVÁN: Római sírkövek között sétálva ... 37REDÖ FERENC: Miről beszélnek a római császár­

kor pénzei? .................. 43ÉRSZEGI GÉZA: István király "Intelmei" ....... 49

"A boszorkányokról, akiknincsenek "........... ......... 5 7

PETNEKI ÁRON: Siralmas ének .................. 63Marchiai Jakab jegyzőkönyve

Inkvizíció Magyarországon .... 71BARTA GÁBOR: Ki volt Székely Dózsa György? ... 79

Hogyan halt meg II. Lajos? ...... 87PETNEKI ÁRON: A középkori város erkölcse ..... 95TEKE ZSUZSANNA: Egy udvarhölgy naplójából ...... 101BARTA GÁBOR: A nándorfehérvári csata ........ 109PETNEKI ÁRON: Zsigmond-kori ostromnapló ...... 117FÜGEDI ERIK: A török fogságában .............. 123PETNEKI ÁRON: Betegség és gyógyulás

a középkorban ................ 129BARTA GÁBOR: "Adjuk, adományozzuk,

ajándékozzuk" ................ 137PETNEKI ÁRON: Nemesség és cimeradományozás

a középkorban ................ 145

3

RÓMAI SÍRKÖVEK KÖZÖTT SÉTÁLVA...Férfi: Ha az ember manapság temetőben jár, nemigen gon­

dol arra, hogy történeti források között vezet az útja. Hiszen a sirkövek, sirfeliratok többnyire annyira egyformák, szövegük olyan egyszerű "itt nyugszik ez és ez, élt ennyi meg ennyi évet!", hogy nagyon nehéz elképzelnünk, mihez kezdhet ezekkel a száraz adatokkal a történész. Am, ha jobban meggondoljuk, rá kell jönnünk, hogy mai temetőink sírfeliratai is számtalan fontos infor­mációt hordoznak és közvetítenek az arra sétáló­nak, hiszen a nevek a település mai és régebbi lakóiról beszélnek, az életkorokból következtet­ni tudunk az átlagos élettartamra, a feltűnően sok azonos halálozási dátum pusztitó járványra, vagy háborús csapásra utal, a nevek után kiirt cimek, foglakozások adatai a lakosság összetéte­léről, társadalmi viszonyairól vallanak, a sír­emlékek kivitele, külső megjelenése meglehetős pontossággal jelzi a család vagyoni helyzetét, a rajta lévő szimbólumok, képek pedig az ott el­temetettek és családjuk világnézetére, vallására engednek következtetni. Régészeti korok esetében a régész egyik legfontosabb segitője éppen ez a szemlélet: a temetők világa mindig valamilyen formában hü tükörképe volt a valóságos világnak. Forrásadatokban szegény korok esetében tehát min­dig a temetők jelentik a leggazdagabb, összefüggő adatcsoportot a kutatók számára.

37

A római korból származó sírfeliratok éppen ezért a legfontosabb segédeszközei közé tartoznak a mai Dunántúl - az egykori Pannonia provincia - i.sz. 1-4. század történetére irányuló kutatásoknak.

Nő: Lássunk csupán egyetlen példát. A szombathelyiSavaria Muzeurn kőtárában áll az az Ondód község­ből származó sirkő, amelynek felirata magyar for­dításban igy hangzik:

"A Mediolanumból származó Lucius Naevius Rufus, Tertius fia, a legio XV Apollinaris kiszolgált katonája nyugszik itt, aki /császári parancsra/ letelepült a Claudius Császártól alapított Sava­ria coloniában és 75 évet élt. A sirkő felállítá­sát maga és felesége Naevia Lucida számára - uta- sitásra - felszabadított rabszolgája, Lucius Naevius Silvanus végezte el. - A sírhely területe minden irányban 20 láb,"

Férfi: Az emlék szövegének szinte minden szava fontos információkat hordoz.Megtudjuk belőle, hogy L. Naevius Rufus Itáliában, Milánó ókori elődében született és hogy részese volt annak a történelmi jelentőségű telepítési akciónak, amely Claudius császár parancsára, ki­szolgált katonák földhöz juttatásával létrehozta az első dunántúli római várost, Savaria coloniát. Ez az akció az i.sz. negyvenes évek legvégén tör­tént. Ha a mi Lucius Naeviusunk mondjuk i.sz.50- ben települt itt le, 25 éves szolgálat után /ennyi volt a szolgálati idő/ úgy - tekintve, hogy 18-20

38

éves korban kerültek a férfiak sor alá - nem sok­kal az időszámítás kezdete után születhetett, s kb. 45 éves lehetett - miután részt vett Pannónia katonai megszállásában - elbocsátották a szolgá­latból s végkielégítésként, sokszáz társával együtt, földet kapott a mai Szombathely római előde környékén. Letelepedés után nyilván gazdál­kodáshoz fogott, s munkája eredményes is volt: hiszen felszabadított rabszolgák ura lett, olyan ember, aki végrendeletében nagyméretű, dombormű­ves diszitésü sírkő és viszonylag nagykiterjedésü /kb. 6x6 rrt-es/ sirkert létesítésére adott utasí­tást. - Letelepedése után megnősült; felesége egykori rabszolganője volt. Ezt onnan tudjuk, hogy a feleség családi neve azonos volt a férjé- ével. A római jogszokás ugyanis azt irta elő, hogy a felszabadított rabszolga egykori urának családi nevét vegye fel; erre a sírkő állitójá­nak, L. Naevius Silvanus-nak a neve is bizonysá­got szolgáltat. Ez az apróság bepillantást enged az 1. századi római katonaság belső viszonyaiba is. A légiós katonák ugyanis szolgálatuk időtar­tama alatt nem köthettek jogérvényes házasságot. Ezt a tilalmat azonban - természetesen - csak formálisan tartották meg a katonák, s úgy segí­tettek magukon, hogy rabszolganőt vásároltak - ezt nem tiltotta a törvény akit aztán leszere­lésük után felszabadítottak és formailag is fele­ségül vettek. A katonák sírkövein a feleség meg­jelölésére alkalmazott "coniunx" szó ezt a jogi helyzetet jelöli, szemben a polgárilag teljesér- tékü "uxor"-feleség kifejezéssel.

39

L. Naevius Rufus síremlékéről tehát egy olyan em­ber életútja olvasható le, akinek sorsa Pannonia 1. századi történetében tipikusnak, történetileg jellemzőnek tekinthető. Az újonnan megszervezett tartomány első városait - Emonát, Savariát, Poe- toviot - leszerelt katonák letelepítésével hoztáklétre, s a városok területére telepitett veterá-2nők olyan méretű földbirtokot - kö. 1 km terüle­tet kaptak, amely nemcsak biztonságos megélheté­süket garantálta, de lehetőséget teremtett arra is, hogy e veteránokból a tartomány társadalmá­nak jól szituált vezetőrétege is kialakuljon. Ez­által pedig nem csupán a Birodalom gyarapodásáért harcolt katonák hűségét és megérdemelt nyugalmát biztosította a császári kormányzat, hanem az uj tartományoknak a Birodalom testébe való beleol- vasztására, integrálására is hathatós lépést tett Hiszen e kiszolgált katonák uj lakóhelyükön is az a társadalmi modellt igyekeztek reprodukálni, a- mely szülőhelyükön - Itáliában -, illetőleg a hadsereg kötelékeiben létezett.

E leszerelt katonák voltak azok, akik a római ál­lam egysége szempontjából létfontosságú latin nyelvhasználat, a római társadalom és római jog igényeinek megfelelő életforma, a római ember gondolkodásán alapuló vallás és világnézet alap­vető formáit meghonosították a tartományban; az­az létfontosságú építőköveivé váltak annak a fo­lyamatnak, amit romanizáció néven nevez a törté­nettudomány .

Arra, hogy L. Naevius Rufus Savaria környékén ka­pott földet, nemcsak a "deductus" /császári pa­rancsra letelepült/ kifejezés utal, hanem az em­lék lelőhelye is: Ondód község néhány kilométer­re Szombathelytől a város mellé települt közép­birtokok zónájában fekszik.

E felirat esetében nem okoz gondot az elhunyt személy származásának meghatározása, de a nevek itt is jellemzőek viselőikre. A Naevius családi név és a Rufus ragadványnév /cognomen/ különösen Észak-Itáliában, tehát a veteranus származási he­lyén fordul elő. Viszont nem érdektelen feleségé­nek és másik felszabadított rabszolgájának a neve; a Lucida ragadványnév a LUC- kezdetű ily nevekkel hozható kapcsolatba, a Silvanus név pedig különö­sen jellemző volt a Pannóniában, ill. a Duna vi­dékén beszerzett rabszolgákra.

Férfi: E két név tehát világosan arra mutat, hogy Lucius Naevius Rufus a pannoniai hadjáratok, ill. a legio XV Apollinaris pannoniai állomásozása során vásá­rolta rabszolgáit, akik közül az egyik a felesége lett, a másikat pedig - bizalmasaként - saját síremléke állításával bizta meg később. /A legio quinta decima Apollinarist i.sz. 114-ben vezé­nyelték Dáciába./'

Nő: Külön is említésre méltó L. Naevius Rufus élet­kora. A sirkövén feltüntetett 75 évről aligha hi­hetjük el, hogy pontosan igaz, legfeljebb azt te­kinthetjük biztosnak, hogy Rufus, halálakor, már

41

nagyon öreg volt. A rómaikori sírköveken szereplő halálozási adatokról ui. éppen magyar kutatók mu­tatták ki, hogy az életévek számának feltüntetése nem tükrözheti a valóságot, hanem, az ötévenként esedékes személyi és vagyoni összeírások /Lustrum- ok/ rendjéhez igazodtak. Feltűnő volt, hogy a fia­talon elhunytak sírköveivel szemben - ahol gyakran szerepelnek a 3-ra, 4-re, 7-re, 8-ra stb. végződő évszámok - az öregek sírfeliratain óriási többség­ben 5-re és nullára végződő adatok vannak megadva; ami - tekintve, hogy aligha valószínűsíthető az öreg emberek 65-70-75-80 éves korban való rend­szeres elhalálozása - minden valószínűség szerint azzal magyarázható, hogy az öregek csak az életük során lezajlott általános összeírásokra - és nem valóságos életkorukra - emlékeztek. Ezt teljes mértékben megerősíti az, amit a római kori anya- könyvezési rendszerről tudunk, amely az újszülöt­tek nyilvántartásba vételekor ezekhez az ötéves ciklusokhoz igazodott.

Férfi: Egyetlen síremlék feliratát vizsgáltuk meg, ebből az egyetlen szövegből kibontható volt Pannonia korai történetének egyik legfontosabb vonása, a tartomány megszervezésekor Pannóniába irányított és itt letelepített itáliai veteránok történeti szerepe. Természetes, hogy a tudományos kutatás nem egy felirat elemzéséből, hanem az összehangzó adatok sorozatából vonja le a következtetéseit.L. Naevius Rufus síremléke csupán egyetlen lánc­szem abban a sorozatban, amelyből a pannoniai történeti és régészeti kutatás véglegesnek szánt megállapításai születtek.