A Magyar Építőművészek Szövetségének története 1902–1948 között

A MAGYAR ÉPÍTÕMÛVÉSZEK SZÖVETSÉGÉNEKTÖRTÉNETE 1902–1948 KÖZÖTT1

BAKU ESZTER* – CSERNUS ÉVA**

* Mûvészettörténész, PhD-hallgató. BME Építészettörténeti és Mûemléki Tanszék, 1111 Budapest Mûegyetemrkp. 3. K II. 82. E-mail: [email protected]

** Szociológus. E-mail: [email protected]

A Magyar Építõmûvészek Szövetsége (MÉSZ) története 1902-ig nyúlik vissza, azonban e szer-vezet történeti dokumentumainak a kutatása hosszú évtizedek óta váratott magára. Munkánk tárgyaaz 1902-es alapítást követõ bõ negyven év, a Szövetség életének elsõ periódusa, vagyis az „elsõMÉSZ” története. A fellendülés és hanyatlás alkalmas ennek a korszaknak az emblematikus elneve-zésére, amely az alapítástól a két világháború és következményeiken át az 1948-as feloszlatásig tar-tott. 1951-ben a szervezet azonos néven, de más formában, eltérõ társadalmi rendszer keretei közöttalakult újjá, ezzel megkezdõdött a MÉSZ életének második periódusa, melyet a rendszerváltás folya-mata után a Magyar Építész Kamara megalapításával a mai harmadik szakasz követett. Jelen tanul-mány e több mint 100 éves szervezet elsõ idõszakát dolgozza fel, mindvégig szem elõtt tartva, hogy aMagyar Országos Levéltár e korszakra vonatkozó egyesületi anyagának megsemmisülésével, a cse-kély számú elérhetõ adat miatt nem rajzolhattuk ki a MÉSZ részletes történetét, csupán fragmentu-mok kontextusba helyezésére törekedhettünk. E hiánypótló kutatás során a korabeli források szolgál-tatták a legbõvebb anyagot, így a továbbiakban ezekre támaszkodunk.

Kulcsszavak: Magyar Építõmûvészek Szövetsége, építészettörténet, szakmai szervezetek, XX.század elsõ fele, érdekképviselet

A SZÖVETSÉG FELLENDÜLÉSE ÉS HANYATLÁSA

Az 1902-ben Budapesten megalakult Magyar Építõmûvészek Szövetsége a 19.században megindult építész hivatásbeli önállósodás egyik elsõ hazai állomásánaktekinthetõ. A Magyarországon elsõként csak építészeket tömörítõ szervezetlétrejöttének értékeléséhez szükséges a szakmagyakorlás és a szakmai szervezetektörténetének rövid áttekintése. Ebben a folyamatban mérföldkõ volt a céhrendszermegszûnésére adott válasz, az 1867-ben Budapesten megalakult Mérnök Egylet,amelybe szükség szerint olvadtak bele az anyagi nehézségek miatt önálló

Építés – Építészettudomány 40 (1–2) 113–134DOI: 10.1556/EpTud.40.2012.1–2.6

© 2012 Akadémiai Kiadó, Budapest

1 A kutatás a Nemzeti Kulturális Alap és a Budapest Bank Budapestért Alapítvány pályázatasegítségével valósult meg. Ezúton szeretnénk megköszönni a Magyar Építõmûvészek Szövetségemunkatársainak és tagjainak, valamint a Magyar Építészeti Múzeum munkatársainak segítségét,mellyel hozzájárultak a kutatás sikerességéhez.

szervezetet létesíteni nem képes építészek, s hozták létre immár együtt 1876-ban aMagyar Mérnök- és Építész-Egyletet. A mérnökökkel közös szakmai szervezetnem jelenthetett végleges megoldást a nagy feladatokban már hosszú évszázadokóta szétvált két hivatás számára és különösen a folyamatosan a függetlenedés útjátkeresõ építészek számára. A különválásra a legfõbb érvet az építészet mint mû-vészeti ág elismertetése nyújtotta, valójában azonban kulturális tevékenységükfüggetlenségnek elfogadtatásán kívül önálló érdekképviseletre törekedtek. Ecélok vezérelték a korabeli magyar építészet kiemelkedõ alakját, Lechner Ödöntés huszonhárom társát, hogy 1902 júniusában megalakítsák a Magyar Építõ-mûvészek Szövetségét, mellyel egy rég áhított vágyat váltottak valóra. A MÉSZalapítói okiratának aláírói a kor vezetõ építészei, Lechner Ödön, (Kosztolányi)Kann Gyula, Márkus Géza, id. Bobula János, Jakab Dezsõ, Quittner Zsigmond,Bálint Zoltán, Jámbor Lajos, ifj. Lovag Bobula János, Leitersdorfer (Lajta) Béla,Spiegel Frigyes, Grünwald Mór, Komor Marcell, Vágó László, Vágó József,Almási-Balogh Lóránt, Jónás Dávid, Sebestyén Arthur, Messinger Alajos, MezeySándor, Somló Emil, Vidor Emil, Károly Lajos és Steinhardt Antal2 (1. ábra).

A MÉSZ-hez fûzött reményeket hûen tükrözik a korabeli sajtóban megjelenttudósítások: „Már évek óta csak idõ kérdése volt egy ilyfajta szövetség meg-alakítása … Szükséges is volt, hogy tisztán építõmûvészeti kérdésekben csakisépítõmûvészek döntsenek, holott eddig a döntõ fórum többsége nagyobbárakonstruktív mérnökökbõl állott, akik kitûnõ szakemberek ugyan, de tisztán mûvé-szeti kérdések megoldása mégsem tartozhatik feladataik közé. … Fontos és nehézfeladatra vállalkozott: rengeteg munka vár rá, sok kitartásra lesz szüksége. Hafeladatát híven teljesíti, úgy mûtörténeti fontosságú érdemeket szerez.”3 AVállalkozók Lapja egyesületi tudósítója õszinte reményeinek ad hangot a MÉSZalapításával kapcsolatban: „Sokat várunk a Szövetségtõl, szent meggyõzõdésünk,hogy várakozásunkban nem fogunk csalódni."4

A hazai gyakorlatban ez idáig intézményesült Magyar Mérnök- és Építész-Egylethez képest a Szövetség, hasonlóan a Horvát Építészek Klubjához (1906),a prágai Klub Architektv-hoz (1913) vagy a Spoleènost Architektv-hoz (1914),„az exkluzív klubok és a tagok érdekvédelmét ellátó szakszervezetek sajátos ke-verékének tekinthetõk. A régivágású egyletek és az újfajta szövetségek közöttilegfontosabb különbség az volt, hogy míg az elõbbiek arra figyeltek, ami a mérnökiés építész-szakmát összekötötte, addig az utóbbiak – az építészet mûvészioldalának kiemelésével – azt hangsúlyozták, ami elválasztotta õket egymástól.”5

114 Baku Eszter – Csernus Éva

2 MÉSZ alapító okirata, 1902., Magyar Építészeti Múzeum; másodpéldány a MagyarÉpítõmûvészek Szövetsége gyûjteményében (jelzet nélkül).

3 Mûvészet 1902/4. 284–289.4 Vállalkozók Lapja (a továbbiakban VL), 1902/24. 1.5 Ferkai András: Ûr vagy megélt tér: építészettörténeti írások. Terc, Budapest 2006. 136. A

Szakmagyakorlás és szakmai szervezetek c. tanulmány említi, hogy Bécsben, Prágában, Krakkóban

„A MÉSZ NAGYNAPJA”6 – AZ ALAKULÓ KÖZGYÛLÉS1902. JÚNIUS 10.

„Alig három hét alatt negyvenegy építész írta alá az alakulást sürgetõ ívet, és azelsõ szó kiejtése után négy hétre 1902. június 10-én meg volt tartható az alakulóközgyûlés, amely az elõzõleg kidolgozott alapszabályokat elfogadta és az elsõ évtisztikarát nyomban megválasztotta.”7 A Mûcsarnok tanácstermében megtartottalakuló közgyûlésen Lechner Ödön elnökölt s Bálint Zoltán ismertette azalapszabály-tervezetet, ami részletesen tartalmazta a szervezet alapvetõ céljait ésfelépítését. 1902 áprilisában került sor annak az alapító okiratnak az aláírására(Lechner Ödön és a korábban már említett huszonhárom társa által), amelykivonatolva bár, de tartalmazta a késõbb megszerkesztett és az alakuló közgyû-lésen elfogadott alapszabály részletesebben kidolgozott célkitûzéseit. Eszerint:„Alulírott magyar építõ mûvészek szükségesnek és óhajtandónak tartjuk, hogy egyoly kizárólag mûvészi egyesület alakíttassék meg, a mely egyes egyedül a magyarépítõ mûvészet érdekeit lesz hivatva elõmozdítani és képviselni.”8 Ebbõl kiindulvaa MÉSZ kiemelt feladatának tekinti egyrészt az építészet beemelését a mûvészetekközé, s ennek kifejezését a társadalom felé, másrészt az építõmûvészek összessé-gének képviseletét. Bár e két célkitûzés elsõ pillanatra egymástól némiképp füg-getlennek tûnik, hiszen míg az elõbbi erõsen kulturális vonalat jelez, utóbbi azérdekképviselet feladatainak ellátását jelenti, azonban ezek együttes jelenléte adtaa MÉSZ újdonságát az adott korszakban. Részben ez indokolja azt a heves ér-deklõdést, amely alakulását övezte, részben pedig annak lehetõsége, hogy egytisztán gyakorló építészekbõl álló szervezet jött létre. „Az Alapszabályok gon-doskodnak róla, hogy a Szövetség tényleg képviselje a magyar építõmûvészekteljes összességét és az a meleg érdeklõdés, amely építészeink legjobbjai részérõl,már jóval megalakulása elõtt mutatkozott iránta, tanusítja egyszersmind azt is,hogy minõs nagy szükség van reá.”9

A Magyar Építõmûvészek Szövetségének története 1902–48 között 115

az építészek egyre nagyobb számban mûvészszövetségekbe lépnek be, míg a MÉSZ önálló szerve-zet. A szakszervezetekre utalás azonban nem szerencsés, nem alkalmazott munkavállalók érdekvé-delmérõl van szó, hanem önálló alkotók szövetségérõl; az elõbb idézett partner a Vállalkozók Lapja.

6 VL 1903/19. 1.7 VL 1903/19. 1. Az alakuló közgyûlést követõen a belügyminiszter 1902. október 7-én

hagyta jóvá az alapszabályt és ezáltal a MÉSZ megalakulását.8 Részlet az alapító okiratból. 1902. április.9 VL 1902/24. 1.


A MAGYAR ÉPÍTÕMÛVÉSZEK SZÖVETSÉGÉNEK SZERVEZETE

A MÉSZ szervezeti felépítésének fõ pilléreit egészen a második világháborútkövetõ idõszakig az igazgatóság, a bizottságok és a fegyelmi tanács jelentették.Ezek összehangolt munkája képezte azt a szilárd alapot, amely lehetõvé tette minda mûvészeti/kulturális, mind pedig az érdekképviselet terén az újabb és újabb fel-adatok vállalását. E három pillér alapvetõen a szervezet belsõ adminisztratív/gaz-dasági, szakmai/kulturális és érdekképviseleti kérdéseinek rendezésére szolgált.

A szervezet hétköznapi mûködésének irányításért az igazgatóság felelt, mely-nek tagjai az elsõ és második mester,10 az ügyvezetõ titkár, a pénztáros és a gazda.Az igazgatóság feladatai közé a szervezet adminisztratív és gazdasági ügyeinekintézése tartozott, míg a szakmai kérdésekhez kapcsolódó ügyek – legyen szómûvészeti vagy érdekképviseleti témákról – külön bizottságok hatáskörébe voltakutalva: Irodalmi és vita bizottság, Építésügyi közügyek bizottsága, Kiállításibizottság, Tanulmányutak, kirándulások és ünnepségek rendezõ bizottsága.


1. ábra. A MÉSZ alapító okirata, 1902. Magyar Építészeti Múzeum;másodpéldány a Magyar Építõmûvészek Szövetsége gyûjteményében (jelzet nélkül)

10 A második mester hivatott az elsõ mestert helyettesíteni, amennyiben erre szükség van.

Kiemelkedõen fontosnak és elõremutatónak tekinthetõ a fegyelmi bizottság fel-állítása, mely nem csupán a szervezeten belül felmerülõ vitás kérdésekben volt hi-vatott állást foglalni – illetve szükség esetén fegyelmi szankciókat alkalmazni –,hanem megkeresés esetén MÉSZ-tagsággal nem rendelkezõk ügyeiben is lehetõ-ség volt kikérni a tanács véleményét.

A MÉSZ döntéshozatala az egyetemes üléseken,11 valamint a közgyûlésekentörtént, melyek meghatározott idõközönként kerültek összehívásra. A Szövetségfõ tisztségviselõi – úgymint az elsõ és második mester, ügyvezetõ titkár, pénztárosés gazda – az elnöki/képviseleti, adminisztratív, pénzügyi irányítást, továbbá aSzövetség ingó és ingatlan ügyeit intézték.

A tisztségviselõk és bizottságok mellett a szervezeti tagság is meghatározójelentõséggel bírt a szervezet mûködésében. A tagság különféle módozatailéteztek, mint rendes tag, alapító tag, levelezõ tag, tiszteletbeli tag vagy pártolótag, melyek eltérõ jogokat és kötelezettségeket tükröztek. Ennek megfelelõenrendes tag lehetett „minden feddhetetlen jellemû, magyar honosságu független,önállóan mûködõ magán vagy közhivatalnok-építõmûvész,12 akit az igazgatóságlegalább 5 tagjának ajánlatára az egyetemes ülés kétharmad szavazati többséggela rendes tagok sorába meghív.”13

A levelezõ tagság soraiban nemcsak építõmûvészeket találhatunk, hanem festõ-ket, szobrászokat, iparmûvészeket, grafikus mûvészeket vagy írókat is. A pártolótagság egyedüli kritériuma pedig a pártolótag-díj fizetése, mely a Szövetség céljai-nak támogatására szolgál.

A fent ismertetett tisztségekre az alakuló közgyûlés az alábbi személyeketválasztotta meg:14

I. mesternek Hauszmann Alajost,II. mesternek Lechner Ödönt,ügyvezetõ titkárnak Bálint Zoltánt,a Fegyelmi Tanács tagjaivá Rauscher Alajost és Schmahl Henriket,pénztárosnak Almási-Balogh Lórántot,


11 Az egyetemes ülés a rendes, alapító és levelezõ tagok részvételével, 1-2 hetente megtartottgyûlést jelentette, mely a Szövetség mûködésének „súlypontja” volt.

12 Szükséges megemlíteni, hogy az eredeti 1902-es alapszabály a közhivatalnok építõ-mûvészeket még kizárta soraiból, s csupán egy 1904-es alapszabálymódosítás által vált lehetõvécsatlakozásuk.

13 A MÉSZ 1906-os alapszabálya, MÉSZ Könyvtár, 4.14 „A Szövetség két elnöke Hauszmann Alajos és Lechner Ödön második »mester« teljes

garanciát nyújt a mûködés komolysága és szakszerûsége tekintetében, teljesen megnyugtathat afelõl,hogy itt valóban az építõmûvészet érdekeit fogják állandóan istápolni.” VL 1902/25. 1.

az egyes bizottságok élére pedig az alábbiakat:Irodalmi- és Vita Bizottság ügyvezetõ mesterének Pecz Samut, elõadójának ifj.

Bobula Jánost,Építési Közgyûlés Bizottság ügyvezetõ mesterének Quittner Zsigmondot, elõa-

dójának Palóczy Antalt,Kiállítási Bizottság ügyvezetõ mesterének Korb Flórist, elõadójának (Kosztolá-

nyi) Kann Gyulát,Tanulmányutak, Kirándulások Bizottsága ügyvezetõ mesterének Meinig

Arthurt, elõadójának Komor Marcellt.15

A MÉSZ tevékenysége az Alapszabályban megfogalmazott célkitûzésekhezigazodva alapvetõen két részre bontható, kulturális és érdekképviseleti feladatokellátására. A kulturális tevékenység elsõsorban a fent ismertetett bizottságok mun-kájaként valósult meg, s olyan eseményekben realizálódott, mint tanulmányutakszervezése az egyes MÉSZ-tagok jelentõs épületeihez, szakmai beszélgetések,elõadások rendezése, valamint hazai és nemzetközi kiállítások létrehozása. Azépítészek szakmai képviseletét hivatott ellátni az alapszabályban is rögzítettintézmény, az úgynevezett Fegyelmi Tanács, amely kamarai jelleggel bírt. Szinténaz érdekképviselet körébe tartozó feladattal kellett megbirkóznia a szervezetnekrögtön a megalakulást követõen. Élesen bírálta a hazai tervpályázati rendszert,különösen a közpénzekbõl megvalósuló építkezések esetében, amikor a megbízástpályáztatás nélkül ítélték oda egy-egy tervezõnek. Testületileg léptek fel példáulmár 1902-ben a Pécsi Városháza hiányosan kiírt pályázata ellen, melyrõl ugyan-ebben az idõben a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet is ülésezett, de „míg azelsõnél építészek ültek, addig a másodiknál diplomaták, így világosan látszik, hogya MÉSZ »a könnyû lovasság«, amely fürgén mozoghat, amely szabadon mondhatvéleményt”.16 A fenti példából is világosan kitûnik, hogy a tagság nagy erõkkelvetette bele magát a munkába, pedig jócskán meg kellett küzdeniük, a szervezetéletében jelentkezõ kezdeti kihívásokkal, például az önálló helyiség hiányával:„Még nincs hivatalos helyisége, még ezidõ szerint az Operaházzal szemben ülésez,az elsõ emeleti kisded »separeé«-ben, amivel talán szeparáltsága is szimboli-zálódik. Bizony szeparált kis társaság, melynek mûködésétõl sokat várhatunk.Tömör testület, melynek tagjai az érettek legérettebbjei és az ifjú küzdõk legel-szántabbjaiból kerültek ki”.17


15 A tárgyalt idõszakban második mesternek pedig az alábbiakat választották: Lechner Ödön(1902–1904), Korb Flóris (1904–1907), Palóczy Antal (1907–1909), Vidor Emil (1909–1911), dr.Neuschloss Kornél (1911–1192), Spiegel Frigyes (1912–1913), Rainer Károly (1913–1914).1914–18 között a második mesterekre vonatkozóan nincs adat. VL 1902/25. 1.

16 VL 1902/51. 1.17 VL 1902/46. 1.

A MÉSZ MÛKÖDÉSE 1903–1918 KÖZÖTT

A MÉSZ 1903 és 1918 közötti mûködése a kezdeti nagy erejû fellendülés utántermészetes módon tört meg a történelmi események hatására az I. világháborúkirobbanásával. Ekkorra datálható egyfajta hanyatlás megindulása az építõipar, sezzel párhuzamosan a szervezet életében is. Az alapítást követõ évek alapvetõenaz intézményesülés idõszakának tekinthetõek. Az alapító okirat aláírásával létre-jött az egyesület alakításának szándéka, az alakuló közgyûlésen az alapszabályelfogadásával pedig a mûködéshez szükséges keretek, amelyeket az elkövetke-zendõ idõszakban meg kellett tölteni tartalommal. Ez egyben azt is jelentette, hogyolykor az alapszabály esetleges módosítására is sor került. A módosítások agyakorlatban leginkább a tagsághoz kapcsolódó kérdéseket érintették, hiszen míg1903-ban az évi rendes közgyûlés kimondta, hogy semmiféle propagandát nemakarnak alkalmazni a tagtoborzáshoz, addig a pártoló tagok számának növelésétkívánatos célként fogalmazták meg.18 Érthetõ ez abban a helyzetben, amikorrealizálódik a szervezet számára, hogy a mindennapi tevékenység ellátásához,valamint a további fejlesztésekhez megfelelõ anyagi tõke szükséges.19 Hasonlóelvi megfontolások ösztönözték a vezetõséget az 1905. novemberi rendkívüliközgyûlés összehívásakor, melynek kiemelt témája az Alapszabály módosításavolt, a tagság kérdését illetõen. Az elmúlt három év tapasztalata hívta fel afigyelmet arra, hogy az alapításkor megfogalmazott, a tagságot érintõ szigorúszabályozáson lazítani kell, hiszen az úgynevezett hivatalnok építészek kérikfelvételüket a MÉSZ-be. Az Alapszabály e módosítása részben megosztotta aszakmai közvéleményt. A MÉSZ vezetõsége döntését azzal indokolta, hogy aMÉSZ alakulásának célja a hazai építészet és építészek közérdekeinek megóvása sehhez az kell, hogy minden számottevõ magyar építész tagja lehessen.


18 VL 1903/19. 1.19 A pártoló tagság bõvülésétõl várták egy esetleges új iroda kialakítását, saját közlöny

megjelentetését, valamint egy építészeti múzeum kialakítását. Bár a Lyka Károly szerkesztetteMûvészet címû folyóirat hasábjain egy helyen találunk utalást a MÉSZ hivatalos közlönyére, azországos gyûjteményekben nem fellelhetõek e példányok. Szintén a Mûvészet emlékezik meg 1915-ben Schmahl Henrikrõl szóló cikkében a MÉSZ múzeumáról, ahol több értékes rajzot õriznek tõle,azonban ezt a múzeumot semmilyen más fórumon nem említik. – A MÉSZ új irodájára vonatkozóanaz 1904. évi rendes közgyûlés nyújt tájékoztatást, amikor is az Operaházzal szembeni, Dreschler-félevendéglõ fölötti irodájából végre saját helyiségébe költözött, a Ferencziek Bazárjába, a Ferenciektere 7. szám alá. Az önálló iroda kialakítása Quittner Zsigmond elnökségére tehetõ, belsõ kialakításá-ról az alábbi idézet tanúskodik: „Jámbor Lajos mester disztinguált ízléssel rendezte be. Az egyes szo-bák elegáns színûek. Az ülésterem falai vörösek, nincs itt zöld asztal sem, mint általában megszoktukegyleti tárgyaló aztaloknál, hanem vörös asztal, amelynek azonban megvan teljesen az a qualifikáci-ója, mint más zöldnek, hogy követi a fehér asztalt.” VL 1904/43. 2–3.

MESTEREK

A fent tárgyalt korszakot hét mester/elnök neve fémjelzi, akik sorrendben akövetkezõk: Hauszmann Alajos (1902–1904),20 Quittner Zsigmond (1904–1906),Pecz Samu (1906–1909), Palóczy Antal (1909–1910), Lechner Ödön(1910–1912), dr. Neuschloss Kornél (1912–1915), Spiegel Frigyes (1915–1917).

A MÉSZ elsõ elnöke, Hauszmann Alajos feladata volt a szervezet mûkö-désének elindítása, a bizottságok munkájának megszervezése, melyek közülkiemelkedõ jelentõségû a fegyelmi tanács megalakítása, melyet elismerõen nyug-tázott a szakma: „Az alapszabályok lényeges intézménye a fegyelmi tanács szer-vezete, a mely kamarai jelleggel bír és hivatva van az építészi kari-méltóságánakmegvédésére.”21 Elnöklete alatt szerkesztette meg Kõrösi Albert Kálmán az Épí-tészek Fegyelmi Szabályzatát, amit az elõzetes tervek szerint a teljes építész társa-dalomra kívántak kiterjeszteni. Céljai között szerepelt egy demokratikus szervezetkialakítása, valamint a társadalom építészeti nevelése.

A Hauszmann által megteremtett szilárd alapokon kezdhette meg mûködésétQuittner Zsigmond. Bár csak két évig töltötte be a MÉSZ elnöki posztját, mégislátványos fejlõdést indított el a szervezetben, így helytállónak tûnik a VállalkozókLapjának terminusa, midõn a leköszönõ Quittnerrõl emlékezik meg. Eszerint az õelnöksége a MÉSZ „izmosodásának”22 idõszakát jelentette, hiszen: „Õ vezette bea közéletbe a Szövetséget, amelyet ma már nem mellõzhet semmiféle hatóság, haépítészeti kérdés elintézésérõl van szó.”23 A valódi fellendülés elsõ állomásaként


20 Annak ellenére, hogy az alapítók sorában Hauszmann Alajos neve nem szerepel, mégis õtválasztották meg a MÉSZ elsõ mesterének a dokumentumok szerint. Arra azonban nem találhatósemmiféle utalás, hogy a MÉSZ elnökeként mûködõ Hauszmann, aki természetszerûleg volt tagja svezetõ egyénisége több más szervezetnek, így például az Egyletnek is, errõl a pozíciójáról miért nemtesz említést önéletírásában akkor, amikor a Fellner és Helmer építészek és a kolozsvári nemzetiszínház építése kapcsán kirobbant vitáról ír. Hauszmann önéletírása szerint: „mint a MagyarMérnök- és Építész-Egylet elnöke, nagyszámú küldöttséget vezettem Tisza Kálmán miniszterelnökelé, amely tiltakozott a kormánynak azon szándéka ellen, hogy a tervezett budapesti és kolozsvári újnemzeti színházak építését külföldi, nevezetesen Helmer és Fellner bécsi építészekre bízzák.” Ezzelszemben a Fellner és Helmer vitáról az 1904. január 27-én, tehát az önéletírás megszületése elõtt, avita kirobbanásakor tudósító Vállalkozók Lapja szerint szokatlanul élénk volt a MÉSZ ülése,amelyen többek között Hauszmann felszólalása után tiltakozó nyilatkozatot fogalmaztak meg,mellyel az Egylet is egyetértett annak ellenére, hogy nem tett lépéseket. Ezt követõen 1904. február3-án szintén a Vállalkozók Lapja híradása szerint maga a MÉSZ mestere, Hauszmann Alajos jártszemélyesen a miniszterelnöknél, hogy kifejezze a MÉSZ tiltakozását a kolozsvári színház építéseügyében. Hauszmann Alajos önéletírása. In: Lapis Angularis, Források a Magyar ÉpítészetiMúzeum gyûjteményébõl. Szerk. Hajdú Virág, Prakfalvi Endre. OMvH MÉM, Budapest 1995.42–43; VL 1904/4. 1; VL 1904/5. 1.

21 Mûvészet 1902/4. 284–289.22 VL 1906/24. 5.23 VL 1906/24. 5.

szükséges megemlíteni a MÉSZ saját irodájának kialakítását, a Ferencziek Ba-zárjában, amely azonnal az egyesületi élet központjává vált. A MÉSZ már megala-kulását követõen lépéseket tett a tervpályázati szabályozás kialakítása érdekében,azonban az Építészeti Tervpályázatok Szabályzatának elkészítése Quittner elnök-sége idejére tehetõ. Ehhez kapcsolódik a kezdeményezés, hogy az állami építke-zéseknél ne csupán az Országos Képzõmûvészeti Társulatot bízzák meg bírálatok-kal, hanem szakmai szervezeteket, elsõsorban a MÉSZ-t kérjék fel bíráló bizott-sági tagok delegálására. Ezzel kapcsolatban a MÉSZ memorandumot adott ki.

A következõ mester, Pecz Samu majdnem négy éves elnöklete alatt folytatta aMÉSZ a legintenzívebb érdekképviseleti tevékenységet. Vezetése alatt éreztetteigazán hatását a Tervpályázati Szabályzat elkészítése és egységesítése, hiszen egy-re több megkeresés érkezett pályázati bíráló bizottságba való tagdelegálás kap-csán. A zsürördelegálás intézményesült kereteket öltött a Kandidáló Bizottságmegalakulásával. Élénk érdeklõdés mutatkozott a fõváros területrendezésével, saz ahhoz kapcsolódó pályázatok kiírásával kapcsolatban a MÉSZ-ben, s ennekeredményeképpen készítették el Budapest komplett városrendezési tervét. AMÉSZ kezdeményezésére jött létre az építész munka díjtáblázatának átdolgozása,melyet három MÉSZ-tag – Vidor Emil, Tõry Emil és Somló Emil – végzett, s me-lyet a Magyar Mérnök- és Építész-Egylettel karöltve revideáltak.

Ennek eredményeképpen nyílt lehetõsége a következõ elnöknek, Palóczy An-talnak, hogy az Egylettel megállapodjon az építészeti díjtarifa megemelésérõl. Pa-lóczy Antal vezetésével a MÉSZ elkészítette Budapest Építésügyi Szabályzatamegújításának tervezetét, s egyben kezdeményezték, hogy a fõváros hirdessennyilvános építészeti pályázatot a beépítési tervrõl, mielõtt az új építésügyi szabály-zatot elfogadnák.

A MÉSZ alapító tagjának, Lechner Ödönnek elsõ mesterré választása után is-mét felmerült az új építésügyi szabályzat terve, azonban míg a városrendezõkénttevékenykedõ Palóczy a globális városrendezési kérdésekre, s az ehhez kapcsoló-dó pályázatra fókuszált, addig az új elnök a lakáskérdések megoldására helyezte ahangsúlyt, amely egyre nagyobb méreteket öltött a korszakban.

Az I. világháború kitörése alapvetõen határozta meg a következõ két elnök, dr.Neuschloss Kornél és Spiegel Frigyes mûködését, akiknek kötelezõen idomulniukkellett az újonnan kialakult helyzethez. Központi kérdéssé vált az adómentesépítés mozgalma, s egyre súlyosbodott a lakásínség. Kellõ tisztelettel adóztak aháborús hõsök emlékének, egy mûvészeti kiadvánnyal, amely 1916-ban jelentmeg Isten kardja címen, s egyes MÉSZ-tagok emlékmû terveit, grafikáittartalmazta.24


24 Isten kardja, hõsök emléke, 80 vázlatrajz elesett hõseink emlékének mûvészi megörökí-tésére. Kiadja a MÉSZ, 1916. – A háborúban elesettek emlékének megörökítésére szánt emlékmû-

A MÉSZ ÉRDEKKÉPVISELETI TEVÉKENYSÉGE

Már a MÉSZ Alapszabályában megfogalmazódott, hogy üdvözlendõnek tartjákolyan feladatok ellátását, amelyek nem mûvészetiek, sokkal inkább az építészszakma érdekképviseltét szolgálják, rangjának emeléséhez, az úgynevezett kariméltóság megõrzéséhez járulnak hozzá, valamint a szakmában jelentkezõ eset-leges túlkapásokat korlátozzák. A Szervezet életében két olyan kiemelt téma meg-vitatása érdemel bõvebb kifejtést, amelyek egyrészt korszakalkotó jelentõségûek,másrészt a tárgyalt idõszak mûködését végigkísérték.25

Az elsõ a Fegyelmi Tanács megalakítása, melynek mûködését az 1902-benelfogadott Alapszabály is tartalmazta: „A fegyelmi tanács áll az elsõ mester, a má-sodik mester, a négy ügyvezetõ mesterbõl és a közgyûlés által erre a célra vá-lasztott két tanács tagból. … A fegyelmi tanács hatáskörébe tartozik: … mint zsûriítélkezik a szövetség tagjai között fölmerült vitás esetben. A szövetségen kívülállóknak a szövetség tagjaival szemben és viszont, vagy a szövetségen kívül állók-nak egymással szemben felmerült vitás eseteiben ítél, ha ilyen ítéletre fölkére-tik.”26 A Tanács ítélete nem volt megfellebbezhetõ, a Szövetségi tagokkal szem-ben különbözõ fegyelmi büntetést alkalmazhat, amely adott esetben kizáráshoz isvezethet. Arra, hogy a Fegyelmi Tanács megalakítása mily nagy reményeket kel-tett, s mennyire áhított volt, bizonyíték a Mûvészet c. folyóirat tudósítása: „Ter-mészetes, hogy a tanács hatáskörének csakis a szövetség tagjai vannak alávetve,mégis, mivel egyrészrõl önálló építészeink már jobban tömörülnek a szövetségzászlaja alá, másrészt ilyen fegyelmi eseteket a tanácsnak mindenki bejelenthet,sõt az hivatalból is köteles minden tudomására jutott esetben eljárni, a fegyelmitanács mûködésének nagy erkölcsi eredménye lehet és ezt várják is tõle épí-tészeink.”27 Egyéves elõkészítõ munka után, 1903-ban Kõrösi Albert Kálmán


vek országos szervezésére és mûvészi ellenõrzésére alakult a „Hõsök emlékét megörökítõ országosbizottság”, mely felhívást intézett a szervezetekhez a fent megjelölt tematika kidolgozására. AMÉSZ egy grafikai kiadvány megjelentetésével reflektált a felhívásra, melyben tíz prominens tag Is-ten kardja tematikába illeszkedõ terve került kiadásra. A rajzolók: Hikisch Rezsõ, Jánszky Béla, Jó-nás Zsigmond, Málnai Béla, Medgyes Lajos, Scheiber Miklós, Sebestyén Arthur, Spiegel Frigyes,Vágó József és Vágó László voltak.

25 Az 1903-tól 1918-ig terjedõ idõszakban az aktuális, az építészetet érintõ problémákra,valamint a szabályozatlanság megoldására tettek olykor sikeres, olykor kevésbé sikereskezdeményezéseket, úgy mint az építészeti díjszabás revideálása az Egylettel együttmûködve, Buda-pest Építésügyi Szabályzatának és városrendezési tervének kidolgozása annak érdekében, hogy Bu-dapest fõváros átgondolt, az egészségügyi viszonyokat messzemenõen szem elõtt tartó koncepciókszerint épüljön ki. Erre vonatkozóan egy komplex tervpályázat meghirdetését javasolták, amelyetvégül a Fõvárosi Közmunkák Tanácsa és dr. Bárczy István fõpolgármester elvetett.

26 Részlet az alapszabályból.27 Mûvészet 1903/1. 59–80.

elkészítette az Építészek Fegyelmi Szabályzatát, amely a Fegyelmi Tanács mun-kájának elõfeltétele volt. „A fegyelmi tanácsnak ugyanis olyan forumnak kell len-nie, amely bár szigorúan vett hatáskörrel csak befelé rendelkezik, kifelé is minden-kor fixirozza az álláspontját. Egyrészt tehát védelmet kell, hogy nyújtson tagjainakbármi vád vagy külsõ támadás esetén, de másrészt elégtételt is kell adnia a Szö-vetségen kívül álló kartársaknak, sõt az egész közvéleménynek is akkor, amikor avádak beigazolást nyertek.”28

A másik kiemelten hangsúlyos téma, a tervpályázatok ügye, amely magábanfoglalja egyrészt a pályázatok pontos, legitimitásra törekvõ és követendõ szabály-zatának megfogalmazását, valamint a különbözõ pályázatokon való bíráló bizott-sági részvételt,29 amely a Szervezeti munka megindulásával egyre nagyobb helyetkapott a MÉSZ életében. Mindenképpen meg kell jegyezni, hogy a nagy befo-lyással bíró Magyar Mérnök- és Építész-Egylet is ülésezett a pályázatokat érintõvisszásságokról, azonban a vitás ügyek kiküszöbölésére tényleges lépéseket csak aMÉSZ tett azzal, hogy 1905-ben kiadta az Építészeti Tervpályázatok Szabályzatát.Ennek értelmében a Szövetség elvárja tagjaitól, hogy amennyiben egy pályázatonrészt vesznek vagy pályabírákként szerepelnek, úgy kövessék e szabályzatot.„Hogy mily nehéz ilyesmit valóra váltani, mutatja az is, hogy a Szövetség csakelvárja tagjaitól a szabályzat betartását, de erre semmiféle szankciót nem állapítmeg. Bajos is volna, mert hisz a legtöbb építészeti pályázatot úgy hirdetik ki, hogynem kérik be elõbb a mûvészeti egyesületek tanácsát, a legtöbb esetben tehát már apályázati feltételek hibásak, már magukban rejtik a késõbb bekövetkezendõ fonák-ságokat. Azonkívül a pályázó MÉSZ-tag a többi pályázóval szemben könnyenhátrányos helyzetbe kerül, ha csak egymaga fogadja el magára nézve a szigorítottfeltételeket. Kétségkívül szép s a MÉSZ-hez méltó cselekedet volt e szabályzatelfogadása, a baj csak az, hogy a pályázati szabályok nem kötelezik az összes hazaiépítészeket. Ez csak akkor fog bekövetkezni, még pedig más formában, ha az újtörvénykönyv fog diktálni ily esetekben.”30 Bár kezdetben nehéz volt elfogadtatniaz önálló szabályzatot, azonban néhány év tapasztalata bebizonyította a szakmaiszervezetek számára, hogy szükséges egy egységes pályázati szabályzat kiala-kítása és alkalmazása, kiegészítve a bíráló bizottsági delegálási31 rendszer megre-formálásával. A tervpályázatok terén a közös érdekek vezérelte együttmûködési


28 VL 1903/24. 1.29 A MÉSZ bíráló bizottsági tagokat delegált például a következõ pályázatokba: Vízaknai

fürdõ, Török Bankház, marosvásárhelyi városháza, nagybányai szálló és vigadó, pozsonyi kultúr-palota, Erzsébet emlékmû, Kálvin tér szabályozása, Kispesti munkáslakóház telep, zentai kórház.

30 Mûvészet 1904/6. 405–420.31 1909-ben a MÉSZ létrehozta a kandidáló bizottságot, ami zsûrörjelölõ bizottságként

mûködött, annyi megszorítással, hogy egy tag egy évben csak egy pályázati bíráló bizottságban

szándék elsõ kifejezõdése volt, az 1910-ben született megállapodás a MÉSZ és azEgylet között, hogy mindketten bojkottálják a helytelenül kiírt pályázatokat.Túlzás lenne azt állítani, hogy ezek a kezdeményezések a probléma megoldásátjelentették volna, azonban mindenképpen kiemelendõ a kormányzat irányába tettközös szervezeti fellépés jelentõsége.

MÉSZ-PÁLYÁZATOK

A kulturális vonal elsõsorban a tagság érdeklõdésére tartott számot, a korabelifolyóiratokban, mint például a MÉSZ-rõl legtöbbet tudósító Vállalkozók Lapjá-ban, mégis kevésbé publikált. A mûvészi/kulturális feladatok elsõsorban az alábbitémák köré csoportosíthatók a jelzett idõszakban, a bizottságok megalakításávalösszhangban: tanulmányutak,32 elõadások,33 szemináriumok, viták,34 kiállításokszervezése,35 valamint 1913-tól tervbe vették egy építészeti múzeum36 megala-


vehetett rész. Kezdetben titkos szavazással, majd sorsolás útján választották a tagokat. Termé-szetesen a zsûrordelegálás alapvetõ feltétele volt a megfelelõ pályázati kiírás, amelyet szükségesetén korrigáltak. VL 1910/27. 1; VL 1910/23. 1.

32 Minden évben többször szervezett tanulmányutat az erre alakult bizottság, melyenáltalában a MÉSZ-tagok kiemelkedõ vagy újonnan elkészült épületeit tekintették meg. Álljon ittnéhány példa az épületlátogatások közül: Szépmûvészeti Múzeum – tervezte: Schickedanz Albert,Kereskedelmi Bank – tervezte: Quittner Zsigmond, Párisi Nagy Áruház – tervezte: SziklaiZsigmond. VL 1906/24. 6; VL 1910/23. 1.

33 Az Irodalmi- és Vita Bizottság szervezte az elõadásokat, amelyek legtöbbször azegyetemes ülések témáihoz kapcsolódtak. A külföldi meghívott elõadók között volt például anagyrabecsült Otto Wagner, aki két ízben is ellátogatott Budapestre a MÉSZ meghívására, s akinekaz elsõ elõadásán az osztrák szecessziós képzõmûvészet egyik legkiemelkedõbb alakja, GustavKlimt is jelen volt, továbbá Herman Jansen német építész, aki Budapest városszabályozásáról tartottelõadást. Hazai elõadók voltak például: Neuschloss Kornél, aki a mûemlékek restaurálásáról beszélt,Jámbor Lajos a velencei Szent Márk téri Campanilérõl adott elõ, míg Jakab Dezsõ a tûzfalakróltartott több kimerítõ elõadást, melynek megjelentetését is tervezték. VL 1911/51. 1; VL1914/3. 1.

34 A MÉSZ-en belül lefolyt egyik vitáról (1910 õszén) a titkárság egyik dolgozója tudósít,mivel õ sem nem MÉSZ-tag, sem nem fogadott titoktartást. A vita tárgya az Andrássy út betorkolásaés az Eskü téri híd (ma Március 15-e tér) szabályozása volt, melynek megoldására több különfélemegoldást dolgoztak ki a tagok, azonban a vita alapvetõen Palóczy Antal és Hoepfner Guido közöttfolyt az eltérõ koncepciók okán. A végsõ megoldást a MÉSZ egy, a fõváros egészére kiterjedõ vég-leges szabályozási tervhez kapcsolódó tervpályázat kiírásában látta. VL 1910/51. 2; VL 1911/23. 1–6.

35 A MÉSZ által szervezett építészeti kiállítások célja nem csupán kortárs építészetünkbemutatása volt, hanem sokkal inkább a közízlés nevelésére irányult, mely igen nagy nehézségetokozott a korban. A kisebb kamara kiállítások mellett a MÉSZ önálló anyaggal szerepelt aMûcsarnokban 1904-ben rendezett tavaszi tárlatán, melyen a korszak építészetének legkiválóbbalkotásait mutatták be méghozzá oly módon, hogy a korabeli látogató számára befogadhatóvá váljon.Mûvészet 1914/3. 187.

36 A MÉSZ 1913-ban tervbe vette egy építészeti múzeum létesítését, mely 1915-ben meg-alakult. Schmahl Henrik és Feszl Frigyes rajzai alkotják a kisebb gyûjteményt, illetve ezek

kítását is. Ehhez a témakörhöz tartozik az oktatás37 kérdése, továbbá a MÉSZ-tagok és -hallgatók számára kiírt ötlet- és/vagy tervpályázatok.38

Az 1900-as évek elején az építészeti-mérnöki tervpályázatok kiírása szervezetiszinten a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet privilégiuma volt, azonban tisztánépítészek számára rendezett ötlet- vagy tervpályázatok megjelenésérõl alig vantudomásunk.39 Ezt a hiányosságot kívánta pótolni a MÉSZ a levelezõ tagok és akir. József Mûegyetem hallgatói számára meghirdetett pályázataival, melyet aMÉSZ legkitartóbb pártoló tagja Wellisch Alfréd alapított 1903-ban. A Wellisch-pályázat létrehozásában a legnagyobb motivációt a fiatal tehetségek felfedezésejelentette, hiszen évrõl évre olyan nevek szerepeltek a díjazottak között, akik aztána magyar építészet meghatározó egyéniségeivé váltak, mint Kós Károly, GyörgyiDénes vagy Mende Valér.40 A tervezési feladatok aktuális kérdésekre és problé-mákra reflektáltak, úgymint színházépítés, abban az idõben, amikor a NemzetiSzínház elhelyezése okozta a legnagyobb fejtörést építészeink számára, vagyjátszótér kialakítása az egyre inkább zsúfolt és nem megfelelõ életkörülményeketbizotsító fõvárosban. Ezen túl a Wellisch-féle pályázat lehetõséget biztosított aJános-hegyi kilátó, mozgókép színház, sziklasír, útszéli kápolna, családi ház,valamint vasúti õrház tervezésére is. Az I. világháborúig több alkalommal is lehe-tõsége nyílt a MÉSZ-nek arra, hogy pártoló tagok jóvoltából (Róth Miksa, dr.Erõss Sándor és Seidner Miklós) pályázatokat írjon ki, ezek azonban messze nemközelítették meg a Wellisch-féle pályázatok elismertségét és népszerûségét.


tekinthetõek a múzeum elsõ szerzeményeinek. Sajnos az adatok hiánya miatt sem a múzeum pontosalapítása, sem helye stb. nem áll rendelkezésünkre. VL 1913/4; Mûvészet 1915/1. 77–78.

37 Az oktatás mint a MÉSZ kiemelt kulturális feladata Lechner Ödön elnöksége alatt váltközponti kérdéssé, az építészi és mérnöki cím használatával egyetemben. Ennek oka, hogy azépítészek tisztában vannak a Mûegyetemen folyó oktatás hiányosságaivel, s éppen ezért a MÉSZ mártöbb olyan jelentkezõ kérelmét utasította vissza, akik Mûegyetemet végeztek, s tagjai között számosolyan van, aki autodidakta módon lett építõmûvésszé. Ennek a feloldására a MÉSZ javaslattal fordulta Kormány felé, melyben kezdeményezte egy mesteriskola felállítását, amelyet a következõképpenképzeltek el megvalósítani: „a mesteriskola úgy kontempláltatott, hogy ez intézet neves és elsõrangúépítõmûvészek vezetése alatt állami építkezéseket tervezne és kivitelezne, miáltal a hallgatók teljesmûvészi és gyakorlati kiképzést nyernének.” VL 1910/50. 1.

38 „Van kiállítási bizottság, amely a kollektív építészeti kiállítások rendezésérõl foggondoskodni, irodalmi- és vita bizottság, építési közügyek bizottsága, tanulmányutak, kirándulások,ünnepségek rendezõ bizottsága valamennyi az építészek és az építõmûvészet ügyeit szolgálja.” VL1902/24. 1.

39 1911-ben hirdette meg a MÉSZ a Rákóczi út betorkolásának rendezésére kiírt pályázatát,valamint a Nemzeti Színház elhelyezésére vonatkozó tervpályázatát, melynek bíráló bizottságábanrészt vet dr. Bárczy István fõpolgármester és Molnár Viktor kultuszminiszteri államtitkár a miniszterképviseletében. 1913 elején írta ki a MÉSZ a budapesti új városháza elhelyezésére és városrendezésikérdések megoldására saját pályázatát. VL 1911/23. 1–6.

40 Az alapítást követõ években egy a hallgatók számára, egy pedig a levelezõ tagokaktivizálása céljából meghirdetett pályázatot támogatott Wellisch Alfréd, majd 1909-tõl kezdve a

A MÉSZ MÛKÖDÉSE 1919–48 KÖZÖTT

Az elõzõekben utaltunk a MÉSZ fellendülésére, a szakmai életben való pozí-ciójának stabilizálódására, melyet az I. világháború derékba tört, s ezzel kezdetétvette a MÉSZ történetének bõ tíz éven át tartó cezúrája. Az 1919-et követõenalapvetõen megrendült gazdasági-társadalmi-politikai viszonyok között a szakmaiszervezetek, így a MÉSZ is arra kényszerült, hogy reidentifikálja magát. Ennekeredményeként született meg a MÉSZ-tagság azon elhatározása, hogy a teljesvisszavonulást válassza ahelyett, hogy „szélsõséges elemek csatlósává szegõd-jön”.41 Tették mindezt „jobb idõk bekövetkezésének reményében”.42 Ugyanekkoregyes szervezetek, így például a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet és a MagyarÉpítõmesterek Egyesülete esetében a háború nem jelentett a mûködésben bekövet-kezett törést, mivel tevékenységüket a megváltozott viszonyokhoz idomulvapróbálták folytatni. Konkrét igény fogalmazódott meg a Vállalkozók Lapja hasáb-jain a szakmai szervezetek mûködésére vonatkozóan még 1917-ben, ami egybenelmarasztalja azokat, akik a csendes visszavonulást választják.43

A korábbi fejezetekben tárgyalt kérdések, mint a tervpályázatok ügye, a ter-vezési díjszabás felülvizsgálata, az eltelt több mint tíz évben sem nyertek meg-oldást, ellenben számos egyéb probléma, mint a háborús károk helyreállítása vagya súlyosbodó lakáshiány kiküszöbölése szaporította a szakamai szervezetek fel-adatait. Ez vezette arra a MÉSZ vezetõségét, hogy 1931-ben kezdeményezze aszövetségi munka visszaállítását: „Nem a jobbra fordulás eredményezte az Építõ-mûvészek Szövetségének feléledését, hanem a már huzamosabb idõ óta tapasz-talható nagy pangás érlelte meg építõmûvészeinkben a meggyõzõdést, hogy anagyközönség energikus mûködésére szükség van. Éppen egy esztendeje annak,hogy t. Fellner Sándor elsõ mester vezetésével megalakult az új tisztikar, élénk mû-ködést fejtve ki a tervezõ építészek mûvészi és gazdasági kérdéseiben.”44 Nem túl-zás azt állítani, hogy az új tisztikar ott folytatta a Szövetség munkáját, ahol elõdeikbõ tíz éve abba hagyták, s tették mindezt egy teljesen új szakembergárdával.


MÉSZ kis és nagy pályázatairól tudósítanak a lapok, igazodva az Országos Képzõmûvészeti Társulatvagy a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet pályázati rendszeréhez, melyeken már nem korlátozták aMÉSZ-tagok részvételét. VL 1903/19. 2; VL 1909/21. 13.

41 VL 1932/45–46. 6.42 VL 1932/45–46. 6.43 1923-ban született meg a Mérnöki Kamara megalakítását szabályozó rendelet, melynek

értelmében 1924-ben elsõként alakulhatott meg a Budapesti Mérnöki Kamara.44 VL 1932/45–46. 6.

MESTEREK

A fenti idõszakot négy mester neve fémjelzi: t[oronyi] Fellner Sándor(1932–1934) és (1937–1939), Vidor Emil (1934–1937), Jánszky Béla(1939–1942), Horváth Antal (1942–1944).

Az úgynevezett újjáalakulás, a MÉSZ újraszervezése t. Fellner Sándor nevéhezfûzõdik, aki felismerte a szervezetben rejlõ lehetõségeket. Fellner többszörimegválasztása lehetõséget adott számára, hogy az 1932-ben megkezdettmunkáját, melynek célja a Szövetség hajdan volt presztízsének és jogainakvisszaszerzése, évek alatt kiteljesítse. Elnöksége alatt mind a mûvészeti, mindpedig az érdekvédelmi feladatok elvégzésére nagy hangsúlyt fektetett.45

Megalapította 1932-ben a MÉSZ Mesterdíját, melyet a két évnél nem régebbenépült, építészeti szempontból kiemelkedõ építészeti alkotás szerzõjének vagyszerzõpárosának ítéltek oda, valamint az Építészeti díjat, amely a KépzõmûvészetiTársulat tavaszi kiállításán szereplõ tervek közül választatott ki. Mindkét díj céljaa kiemelkedõ értékû kortárs magyar építészet elismerése.46 A Szövetség belsõéletének fellendítése érdekében – immár saját helyiség hiányában – a FészekKlubban rendszeresen tartottak üléseket és elõadásokat.47


45 Fellner elnöksége során történt a MÉSZ életében az elsõ igazi kapcsolatfelvétel külföldiszervezetekkel, mint az Incorporated Association of Architects and Surveyors vagy a Royal Instituteof British Architects (RIBA). T. Fellner Sándort az angol szervezet viszonzásul a baráti kapcsolatkialakításáért, valamint az IAAS elnökének és titkárának tiszteletbeli MÉSZ-taggá választásáért,tiszteletbeli tagjává választotta. A külföldi kapcsolatok megélénkülését mutatja Vidor Emilelnöksége alatt egyes MÉSZ-tagok részvétele, a Magyar származású Pierre Vago vezette Architec-ture d’aujour d’hui folyóirat szervezte Réunions Internationales D’Architectes névre kereszteltszakmai látogatás elõkészítésében. Ennek keretében Budapestre látogatott Auguste Perret, az UIAkésõbbi tiszteletbeli elnöke, J. Debat Ponson, Jean Demaret, R. H. Expert, Albert Laprade és PierreVago. VL 1935/73–74. 3; VL 1938/27. 4.

46 A MÉSZ mesterdíját és építészeti díját, az alábbi valóban kiemelkedõ jelentõségûépítészek nyerték el: Árkay Aladár, Hajós Alfréd, Gregersen Hugó, Gyenes Lajos, Janáky István,Szivessy Tibor, Rimanóczy Gyula, Csonka László, Wannenmacher Fábián, Kotsis Iván, MiskolczyLászló, Gerlóczy Gedeon, Körmendy Nándor.

47 Ezek közül talán az egyik legnagyobb visszhangot kavaró volt Ligeti Pál „Világkrízis és újépítés” c. elõadása, amely azon törvényi szabályozás módosítását tûzte ki célul, ami megtiltja azúgynevezett „rombolva építést”, vagyis a régi, korszerûtlen, megrongálódott épületek lebontását shelyükre újak építését. Ligeti javaslata eredményeképpen indult nagyszabású mozgalom a MagyarMérnök- és Építész-Egyletben, amely sorozatos ankétok rendezésében realizálódott. Ligetijavaslatát az alábbiak szerint lehet összefoglalni: „Nem kevesebbrõl van szó a javaslatokban,minthogy a fennálló összes építési és adómentességi törvények és rendeletek korszerû átalakításávallehetõvé váljék a város belsejében meglévõ, régen amortizálódott és egészségtelen házak lebontása,a régen szükséges városrendezési feladatok keresztülvitele és új, egészséges és korszerû házaképítése.” Ligeti javaslatainak érdeme, a közegészségügyi és városrendezési szempontok mellett, azépítkezések megindulása, amely magában rejti a munkanélküliség csökkenésének, a gazdasági

Már Fellner elnöksége alatt elindult a folyamat a tervezõi jogosultságszabályozását illetõen, a tervezõ építészek helyzetének védelmében, mégiscsakVidor Emil megválasztását követõen fordult a MÉSZ beadvánnyal BornemiszaGéza iparügyi miniszterhez, melynek aktualitását a küszöbön álló új építésitörvény megalkotása adta. Mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy az új törvényelfogadása hosszú idõre meghatározza, bebetonozza a szakmát érintõ viszonyokat.A szakmai szervezetek idejében felismerték ezt, s ez ösztökélte a MÉSZ-t is, hogya tervezõ építészek nevében felterjesztést intézzen a miniszterhez: „Kétségbeesvekell, látnunk és tûrnünk – mondja a felterjesztés – hogy a tervezõ, tanácsadó ésmûvezetõ építész társadalomnak mûködését lehetetlenné teszi a zûrzavar, amely atervezés jogosultsága körül tapasztalható. A szabad verseny csak addig helye-selhetõ, amíg nem sért jogokat, olyan jogokat, amelyeket pénz áldozattal, hosszútanulmánnyal és szorgalommal kellett kivívni, és amelyeket mindenütt teljesvédelemben részesítenek. A tervezõ építészek jogvédelme csak formailag látszikbiztosítottnak aminek bizonyítéka az, hogy a mûszakilag és mûvészileg képzett,erkölcsileg komoly, megbízható építészmérnökök csak elvétve juthatnak érdemesmunkákhoz, miután mûködésük területének hiányosan védett résein keresztülilletéktelen, sokszor tisztességtelen elemek jutnak helytelen érvényesüléshez. Ígyaztán igen sok tervezõ feladat jut nem hivatottak kezeihez, ami által a netalánmégis elnyert megbízatások alig jelentenek keresetet a tervezõ építészek számára,akik kénytelenek a végletekig leszorított tiszteletdíjakért dolgozni.”48 A beadvány-ban megfogalmazott, egyre súlyosbodó, az építészek helyzetét sokszor ellehetet-lenítõ körülmények megoldásáért a szakmai szervezetek, mûszaki egyesületekmár évek óta küzdöttek. A MÉSZ is felemelte szavát a tervezés és kivitelezésintézményes elválasztásáért, valamint a mérnök kamarai díjtáblázat módo-sításáért.

A MÉSZ 1948-ban történt feloszlatásáig t. Fellner Sándor hosszú elnökletejelentette a szervezet életének utolsó virágkorát. A hazai és a nemzetközi viszo-nyok, az újabb háború elõszele egyre súlyosbodó körülményként volt jelen aMÉSZ életében rányomva bélyegét mûködésére, ahogyan azt az 1939-es köz-gyûlés beszámolójában is kiemelték: a háborús krízis az oka annak, hogy atervezett események, kiállítások, szemináriumok nem valósulhattak meg. Részbenerre, részben pedig idõs korára hivatkozva mondott le pozíciójáról Fellner 1939-ben. A közgyûlés elnöki megnyitóbeszédében tanubizonyságát adta annak a ráannyira jellemzõ hitnek és optimizmusnak, ami végigkísérte mintegy hatévesmûködését, s melyben egyúttal a jövõbe vetett reményét is megfogalmazta:


vérkeringés általános emelkedésének, nagyobb keresetnek s az állam nagyobb adójövedelméneklehetõségét egyaránt. Mindemellett koncepcióját kiterjesztette a vidéki városi és falusiépítkezésekre, ami elõremutató gondolkodást feltételez a korszakban. VL 1932/85–86. 4.

48 VL 1935/101–102. 3.

„Bízom a MÉSZ jövõjében!”49 Az elkövetkezendõ közel tíz év, ma már egy-értelmûen mondható, nem váltotta be reményeit, hiszen a következõ két elnöknek,Jánszky Bélának és Horváth Antalnak nem volt lehetõsége a Fellner által meg-kezdett utat folytatni az országra egyre nagyobb terhekkel nehezedõ háborúsnyomás következtében. A Szövetség tevékenységét illetõen ebbõl az idõbõlcsupán a mesterdíj odaítélésérõl van tudomásunk a korabeli sajtó alapján.

A MÉSZ történetében az 1948-as év jelentette a legélesebb törést. A II. világhá-ború évtizede önmagában véve is komoly kihívások elé állította az építész szak-mát, így az õ érdekeiket képviselõ szervezeteket is. Az 1939 és 1948 közt lejátszó-dó politikai események alapjaiban rengették meg a szakma életét. A II. világhábo-rú okozta anyagi, gazdasági, ipari, mezõgazdasági, közlekedési veszteség, amelyaz ország egészét sújtotta, s amely Budapesten felbecsülhetetlen lakáshiányhoz, ahidak megrongálódásával vagy elpusztításával a közlekedés ellehetetlenüléséhezvezetett, évekre megbénította az építõipart is. A háborút követõ helyreállításokmegindulásával a tervezõ építészekre az elsõ években még tanácsadóként is aligvolt szükség, így kereseti lehetõségek hiányában az építészek nagy része kilátásta-lan helyzetben volt. Mindemellett sokan meghaltak vagy külföldre vándoroltak, svoltak, akiket elhurcoltak, s olyanok is, akik politikai okok miatt nem térhettekhaza.

1947-tõl kezdve óriási, az építõipart és az építészek helyzetét érintõ változá-sokat eszközölt az akkori kormányzat, melyek az elsõ hároméves terv részekéntvalósultak meg. 1947-ben a Perényi Imre vezetésével létrejött ÉpítéstudományiKözpont (ÉTK), mely a Munkatudományi és Racionalizálási Társaság mellettmûködött, 1948 januárjában megkapta az orosz hadsereg által elfoglalt Almássy-palotát, a MÉSZ mai székházát. A tervezõtevékenység államosításával egyidõben,s az állami tervezõvállalatok megszervezésével, gyakorlatilag megszûnt a magán-tervezés lehetõsége 1948-ban. Ebben az évben a Kommunista Párt határozataalapján megszüntetésre került 24 órán belül a Fischer József vezette Fõvárosi Köz-munkák Tanácsa is.50

A szocializmus rendszerének „bevezetésével” együtt járt az addigi gazdasági,társadalmi és kulturális viszonyok gyökeres átalakítása,51 melyben mintául a


49 VL 1939/21. 3.50 A fenti adatok Petróczy Gábor gyûjtésébõl származnak. Magyar Építészeti Múzeum,

Petróczy-hagyaték, Gy. Sz.: 2002/835/25, 2002/835/13.51 Értjük ezalatt, az addigi tõkés termelési viszonyok teljes felszámolását s ezzel

párhuzamosan az államszocializmus alapjainak lerakását, mely együtt járt a társadalmi struktúragyökeres átalakításával. A poilitikai ideológia a jövõt leegyszerûsítve, a dolgozói társadalom világátkét osztályra és egy rétegre redukálta, vagyis csak a munkásosztály, a parasztság és az értelmiségiréteg fenntartására és felemelésére törekedve gyakorolta hatalmát, azonban ezen elképzelés távol állta valóságtól, miként arra Valuch Tibor elemzésében rámutat. Lásd: Valuch2002. 13–29.


Ágoston EmilAlmási-Balogh LórántÁrkay AladárBálint ZoltánBarát Béla dr.Baumhorn LipótBiehn JózsefBobula János id.Bobula János ifj.Böhm HenrikDeli LajosErõss Sándor dr.Fleischl RóbertForgács IstvánFöldes EdeGaál BertalanGerõ ÖdönGondos ImreGregersen HugóGrünwald MórGyenes LajosGyömrõi ManóGyörgyi GézaHáry GézaHauszmann AlajosHegedüs ÁrminHeidelberg Tivadar dr.Hikisch Rezs?Hoepfner GuidoHorváth AntalHültl Dezsõ dr.Jablonszky FerncJakab DezsõJámbor LajosJanáky IstvánJánszky BélaJónás DávidJónás ZsigmondJungfer Gyula(Kosztolányi) Kann Gyula

2. ábra. MÉSZ tagok listája (töredékes)

A tárgyalt idõszakból hivatalos taglista nem áll rendelkezésre, így a közölt töredékes tagnévsor a for-rásként felhasznált dokumentumokban MÉSZ-tagként említett nevekbõl áll össze. Az alapító tagoknévsorát az alapító okirat tartalmazza.

Károly LajosKertész K. RóbertKiss GézaKomor MarcellKorb FlórisKórody GyörgyKotsis IvánKörmendy NándorKörösi Albert KálmánKrálik LászlóLázár BélaLechner JenõLechner ÖdönLeitersdorfer (Lajta) BélaLigeti PálMaróti (Rintel) GézaMagyar VilmosMálnai BélaMárkus GézaMárton ÁkosMedgyes LajosMeinig ArtúrMeller DezsõMessinger AlajosMészáros LászlóMezey SándorMiskolczy LászlóNeuschloss Kornél dr.Novák EdeOrbán JenõOrth AmbrusPallós ArthurPalóczy AntalPecz SamuPogány MóricPollák ManóPorgesz JózsefPucher IstvánQuittner ZsigmondRainer Károly

Rauscher AlajosRévész SamuRimanóczy GyulaRomán MiklósRóth MiksaSárkány IstvánScheiber MiklósSchickedanz AlbertSchmahl HenrikSchomann AntalSchulek FrigyesSebestyén ArthurSeidner MiklósSomló EmilSós AladárSpiegel FrigyesSteiner ÁrminSteiner FerencSteinhardt AntalSterk IzidorSzabó AntalSzabolcs FerencSzivessy TiborSzivó PálTálas GyulaThék EndreThomas Antalt[oronyi] Fellner SándorTõry EmilVágó JózsefVágó LászlóVidor EmilVirágh PálWalla JózsefWannenmacher FábiánWellisch AlfrédZala GyörgyZsigmond IstvánZsolnay Miklós

szovjet példa szolgált. Ezen átalakítás az egyesületek esetében a szervezetekkülönbözõ ürügyek révén történõ megszüntetését vagy ellehetetlenítését jelen-tette, mely hosszú és fájdalmas folyamatként ment végbe. „Ami keveset tudunkróla (ti. magáról a folyamatról) azt is inkább visszaemlékezésekbõl, mint hivatalosadatokból vagy statisztikákból tudjuk. A kommunista kormány természetesen nemtörekedett az önkéntes szervezetek felszámolásának és az egyesülési szabadságkorlátozásának írásos dokumentálásra. A mindennapokban tapasztalt megszorítóintézkedések a hivatalos szabályozásban csak leplezett formában, vagy egyáltalánnem jelentek meg.”52 Az új politikai vezetés nem bízott a korábban kialakult ön-szervezõdésekben – így a mérnök- és építészszakma szervezeteiben sem –, s min-dent elkövetett, hogy különbözõ ürügyekkel a jogi korrektség látszatát fenntartva asaját képére szabja a civil kezdeményezések szféráját is. A hatalom mindenönszervezõdést gyanakvással tekintett, s a megmaradt szervezetek felett tökéletesellenõrzést gyakorolt, mindemellett pedig létrehozta saját szervezeteit is a meg-szüntetett szervezetek helyén. A MÉSZ feloszlatására 1948-ban került sor,53 majdhárom év elteltével 1951 õszén a Nemzeti Múzeum dísztermében az ún. építészetivagy formalizmus vita54 lezárása gyanánt tartott kongresszus keretében azonosnéven ismét létrejött a Magyar Építõmûvészek Szövetsége (2. ábra).

IRODALOM

Déry Attila – Merényi Ferenc: Magyar Építészet 1867–1945. Urbino Kiadó, Budapest 2000.Ferkai András: Buda építészete a két világháború között. MTA Mûvészettörténeti Kutató Intézet,

Budapest 1995.Ferkai András: Pest építészete a két világháború között. Modern Építészetért Kht., Budapest 2001.Ferkai András: Ûr vagy megélt tér: építészettörténeti írások. Terc, Budapest 2006.Hauszmann Alajos önéletírása. In: Lapis Angularis, Források a Magyar Építészeti Múzeum

gyûjteményébõl. Szerk. Hajdú Virág, Prakfalvi Endre. OMvH MÉM, Budapest 1995. 42–43.


52 Kuti 1998. 15.53 A Belügyminisztérium (a továbbiakban BM) 1948-ban feloszlatta a MÉSZ-t. Az egyesület

az elõzõekben az alábbi címeken volt bejegyezve: VII. kerület, Kertész utca 36., 1939: Podmaniczkyút 71., 1942: Bercsényi utca 5., Király utca 51., Szalay utca 3. A bejegyzett tagok száma az iratszerint 79–84. BM szám: II. 10.136, BM iktatószám: 182.557/1934 II. 10.136/1948 (Budapest Fõvá-ros Levéltára 33250/935 321/1948).

54 1951 tavaszán a Párt kultúrpolitikai munkaközösségében lezajlott közismert vita keretébenRévai József és Horváth Márton a párt részérõl elmarasztaló kritikát fogalmazott meg a hazaiépítészettel szemben, világossá téve, hogy a hazai építõmûvészetet új alapokra helyezve a szocialistarealista építészet követelményeit kell érvényesíteni.

Isten kardja, hõsök emléke, 80 vázlatrajz elesett hõseink emlékének mûvészi megörökítésére. Kiadjaa MÉSZ 1916.

Gerle János, Kovács Attila, Makovecz Imre: A századforduló magyar építészete. SzépirodalmiKönyvkiadó, Budapest 1990.

Kuti Éva: Hívjuk talán nonprofitnak. Nonprofit Kutatócsoport, Budapest 1998.Magyar Mûvészet 1890–1919. (I.) Szerk. Németh Lajos. Akadémiai Kiadó, Budapest 1981.Magyar Mûvészet 1919–1945. (I.) Szerk. Kontha Sándor. Akadémiai Kiadó, Budapest 1985.Moravánszky Ákos: Versengõ látomások. Vince Kiadó, Budapest 1998.Moravánszky Ákos: Építészet az Osztrák-Magyar Monarchiában. Corvina Kiadó, Budapest 1988.Pamer Nóra: Magyar építészet a két világháború között. Mûszaki Kiadó 1986 – Bõvített kiadás:

Terc, Budapest 2001.Rados Jenõ: Magyar építészettörténet. Mûszaki Könyvkiadó, Budapest 1961.Révész Emese: A magyar historizmus. Corvina Kiadó, Budapest 2005.Sisa József, Dora Wiebenson: Magyarország építészetének története. Vince Kiadó, Budapest 1998.Valuch Tibor: Magyarország társadalomtörténete a XX. század második felében. Osiris Kiadó, Bu-

dapest 2002.

FORRÁSOK

MÉSZ alapító okirata, 1902., Magyar Építészeti Múzeum; másodpéldány a Magyar ÉpítõmûvészekSzövetsége gyûjteményében (jelzet nélkül)

MÉSZ alapszabálya, 1906., MÉSZ KönyvtárIsten kardja, hõsök emléke, 80 vázlatrajz elesett hõseink emlékének mûvészi megörökítésére. Kiadja

a MÉSZ, 1916.Magyar Építészeti Múzeum, Petróczy Gábor hagyatéka, Gy. Sz.: 2002/835/25, 2002/835/13Vállalkozók Lapja (megjelent: 1879–1944 között)Mûvészet (megjelent: 1902–1918 között)Magyar Mûvészet (megjelent: 1925–34 között)Magyar Építõmûvészet (megjelent: 1907–1944 között)Építõ Ipar, Építõ Mûvészet (megjelent: 1914–1931 között)Új Építészet (megjelent: 1946–1949 között)Tér és Forma (megjelent: 1926–1948 között)

HISTORY OF THE ASSOCIATION OF HUNGARIAN ARCHITECTSBETWEEN 1902–1948

Summary

The Association of Hungarian Architects (AHA) founded in 1902 but the research of its historicaldocumentation has been expected for decades. The subject of our work is outlined the history of theso called “first AHA” from the 1902 founding to the breaking up in 1948. Boost and decline approp-riate terming this iconic era from the founding through World Wars to the dissolution. With the same


name but in a different form, between the frames of a dissimilar social system in 1951 the AHA wasre-established and started the second part of its history followed by the third part after the founding ofthe Chamber of Hungarian Architects. In this present study the first period of this more than 100 ye-ars old organization processed, all the while keeping in mind, that all the documents of National Ar-chives of Hungary concerning to association in the discussed era were perished. Therefore we couldnot draw the detailed story about the Association of Hungarian Architects, but the only thing we co-uld do to contextualize the fragments. During the resource, that fills a gap in Hungarian architecturehistory, the plentiful contemporary sources provide the base we could use.

Keywords: Association of Hungarian Architects, architectural history, professional organiza-tions, first part of the 20th century, advocacy, cultural activity


Documents

A Magyar Építőművészek Szövetségének története 1902–1948 között