5-1 melléklet - vizugy

Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv - 2015

A Duna-vízgyűjtő magyarországi része

5-1 melléklet:

A vízhasználatok bemutatása és gazdasági jelentőségének értékelése

Környezeti, Gazdasági, Technológiai,

Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.

1013 Budapest, Attila út 16. I/2. 1253 Budapest, Pf.: 7 Tel./Fax: 36 (1) 212-6093; 212-6094; 375-7774; 375-9324; 489-3579; 489-3580

Honlap: www.oko-zrt.eu e-mail: [email protected]

Vállalkozási szerződés keretében a víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek

teljesítéséhez szükséges, a 1121/2014. (III. 6.) Korm. határozat 1. a) és b) pontjai szerinti gazdasági elemzések elkészítése


mailto:[email protected]

Környezeti, Gazdasági, Technológiai,

Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.

1013 Budapest, Attila út 16. I/2. 1253 Budapest, Pf.: 7 Tel./Fax: 36 (1) 212-6093; 212-6094; 375-7774; 375-9324; 489-3579; 489-3580

Honlap: www.oko-zrt.eu e-mail: [email protected]

Vállalkozási szerződés keretében a víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek

teljesítéséhez szükséges, a 1121/2014. (III. 6.) Korm. határozat 1. a) és b) pontjai szerinti gazdasági elemzések elkészítése


Készítette:

Hartwig Lászlóné (ÖKO Zrt.)

Kovácsné Molnár Gyöngyi (ÖKO Zrt.) Dr. Rákosi Judit (ÖKO Zrt.)

mailto:[email protected]

Tartalomjegyzék

Bevezetés ................................................................................................................................... 1

1 Vízkivételek általános jellemzése ................................................................................. 2

2 Vízvédelmi ráfordítások alakulása ................................................................................ 8

3 Települési vízgazdálkodás ........................................................................................... 14

3.1 Közüzemi ivóvízellátás ................................................................................................. 14

3.2 Közüzemi szennyvízelvezetés és tisztítás ................................................................... 18

3.3 Egyéb települési vízgazdálkodás ................................................................................. 21

4 Mezőgazdaság .............................................................................................................. 24

4.1 Vízhasználat ................................................................................................................. 24

4.1.1 Öntözés ................................................................................................................. 25

4.1.2 Állattenyésztés és egyéb mezőgazdasági célú vízfelhasználás ............................ 30

4.1.3 Halászat ................................................................................................................ 30

4.1.4 Horgászat .............................................................................................................. 32

4.2 A mezőgazdaság gazdasági jellemzése ....................................................................... 33

4.3 Mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, halászat környezetvédelmi ráfordításai ............. 42

5 Ipar ............................................................................................................................... 44

5.1 Ipari vízkivétel, vízhasználat ........................................................................................ 44

5.2 Feldolgozóipar ............................................................................................................. 47

5.3 Vízenergia termelés ..................................................................................................... 56

6 Egyéb vízhasználatok ................................................................................................... 62

6.1 Vízi szállítás .................................................................................................................. 62

6.2 Vízhez kötődő turizmus ............................................................................................... 66

6.3 Ár- és belvízvédekezés ................................................................................................. 70

1

Bevezetés A vízhasználatok jelentőségének 2004. évre vonatkozó gazdasági értékelése elkészült az ország egészére mint egységes vízgyűjtőre1. Jelen tanulmány egyik célja, hogy aktualizálja, frissítse a korábbi tanulmányt és bemutassa a 2000-2013 közötti időszakra a vízhasználatok alakulását a jellemző gazdasági adatokkal együtt, értékelje a vízhasználatok gazdasági jelentőségét. A tanulmány másik célja, hogy sokoldalúan megalapozza a 2021-ig szóló vízgazdálkodási előrejelzést. Az elemzés, az adatgyűjtés kiterjedt a következő vízhasználatokra:

Víziközmű ellátás (vízkivétel, szennyvízelvezetés-tisztítás ellátottsági mutatók) háztartási, ipari és egyéb vízhasználatok viszonylatban,

Egyéb települési vízgazdálkodás (csapadékvízelvezetés, egyedi szennyvízkezelés, települési folyékony hulladék)

Mezőgazdasági vízhasználatok (földterület használati adatok, öntözés és halászat vízfogyasztása, termelési tényezők jövedelme, mezőgazdasági foglalkoztatottság, a mezőgazdaságból élők száma, munkajövedelem)

Ipari vízhasználatok (ipari vízkivétel, termelés, hozzáadott érték, alkalmazásban állók száma a fontosabb ágazatokra, munkajövedelem).

Vízi energia termelés (energiatermelésre és vízenergia termelésre vonatkozó kapacitás és termelési adatok, bruttó hozzáadott érték, alkalmazottak, munkajövedelem)

Hajózás, vízi szállítás (vízi áruszállítás mennyiségére és értékére vonatkozó adatok) Vízi idegenforgalom (egy turistanap összes kiadása, vízi turizmussal kapcsolatos

vendégéjszakák száma, alkalmazásban állók száma, bevétele) Ár vízvédelem Belvízvédekezés

Az elemzésben csak a főbb adatokat és tendenciákat mutatjuk be. Az elemzések alapjául szolgáló adatokat az 1. számú excel melléklet tartalmazza.

1 A VKI által előírt 2004. évi gazdasági elemzésre vonatkozó jelentés elkészítése. I. Kötet: A vízhasználatok fontosságának gazdasági

elemzése ÖKO Rt.2004.

2

1 Vízkivételek általános jellemzése A vízkivételek alakulását a következő táblázatok mutatják be. Az engedélyezett, lekötött mennyiség minden évben meghaladja a tényleges vízkivétel, víztermelés nagyságát, 2000 óta – kisebb hullámzásoktól eltekintve – lényegében stagnál, a termelés 2009 óta kismértékben csökkenő tendenciájú. A vízkivételek főbb vízhasználók közötti megoszlását 2013-ban a 2-4. ábrák szemléltetik.

A lekötött és a tényleges vízkivétel mennyisége és a VKJ alakulása

0

5 000

10 000

15 000

20 000

25 000

2000. 2001. 2002. 2003. 2004. 2005. 2006. 2007. 2008. 2009. 2010. 2011. 2012. 2013.

"A" lekötés MFt "B" termelés MFt "L" lekötés Mm3 "T" termelés Mm3

1. ábra

Forrás: VKJ

3

1.1. táblázat: Összes vízkivétel megoszlása főbb vízhasználók között felszíni víz, millió m3

Megnevezés 1999. 2000. 2001. 2002. 2003. 2004. 2005. 2006. 2007. 2008. 2009. 2010. 2011. 2012. 2013.

Közüzemi vízkivétel 382,5 364,0 352,4 351,9 355,6 356,0 316,0 302,5 302,6 298,1 300,7 274,5 251,5 273,4 271,3

Ipari vízkivétel 4 865,8 4 840,8 4 949,9 4 820,8 4 523,2 4 191,9 3 761,2 3 791,5 4 231,9 4 404,1 3 927,1 3 945,6 3 749,3 3 625,2 3 722,8

Mezőgazdasági célú vízkivétel 746,5 654,5 649,7 610,9 600,4 535,0 269,7 265,3 291,9 286,3 332,8 221,0 263,6 264,1 316,0

Egyéb (építőipar, szolgáltatások, közületek)

20,4 20,7 21,9 24,5 25,9 26,8 15,7 16,8 19,4 16,3 15,5 10,9 13,8 14,7 15,9

Összes vízkivétel 6 015,1 5 880,1 5 973,8 5 808,1 5 505,0 5 109,7 4 362,6 4 376,1 4 845,7 5 004,8 4 576,1 4 452,0 4 278,1 4 177,5 4 326,0

In situ (vízerőmű) vízhasználat 13 492,0 12 257,4 14 390,7 14 494,6 12 401,6 14 881,5 14 124,6 13 055,7 15 139,1 14 399,9 15 516,4 15 208,0 15 015,1 14 861,6 14 159,4

Mindösszesen 19 507,2 18 137,5 20 364,5 20 302,7 17 906,6 19 991,2 18 487,2 17 431,8 19 984,8 19 404,7 20 092,5 19 660,0 19 293,2 19 039,0 18 485,4

Megjegyzés: A táblázatban a felszíni víz kategóriában a parti szűrésű vizek is szerepelnek.

1.2. táblázat: Vízkivétel megoszlása főbb vízhasználók között felszín alatti víz, millió m3

Megnevezés 1999. 2000. 2001. 2002. 2003. 2004. 2005. 2006. 2007. 2008. 2009. 2010. 2011. 2012. 2013.


Ipari vízkivétel 184,6 171,7 161,0 162,3 150,3 142,2 104,1 103,1 103,3 101,0 98,0 90,9 84,1 91,2 85,6


Egyéb (építőipar, szolgáltatások, közületek)

26,9 49,2 48,8 49,0 51,3 51,8 38,9 38,3 40,2 43,2 42,3 43,9 42,1 45,9 47,6

Összes vízkivétel 774,0 740,3 726,4 730,0 722,0 708,3 566,0 540,5 559,2 563,7 552,1 532,3 492,7 534,8 525,1

1.3. táblázat: Összes vízkivétel megoszlása főbb vízhasználók között, millió m3

Megnevezés 1999. 2000. 2001. 2002. 2003. 2004. 2005. 2006. 2007. 2008. 2009. 2010. 2011. 2012. 2013.


Ipari vízkivétel 5 050,4 5 012,4 5 110,9 4 983,0 4 673,4 4 334,0 3 865,3 3 894,6 4 335,2 4 505,2 4 025,1 4 036,6 3 833,4 3 716,5 3 808,4


Egyéb (építőipar, szolgáltatások, közületek) 47,3 69,9 70,6 73,5 77,1 78,6 54,6 55,1 59,6 59,5 57,8 54,9 55,8 60,6 63,5

Összes vízkivétel 6 789,1 6 620,4 6 700,3 6 538,0 6 227,0 5 818,0 4 928,6 4 916,6 5 405,0 5 568,5 5 128,2 4 984,3 4 770,8 4 712,3 4 851,1

In situ (vízerőmű) vízhasználat 13 492,0 12 257,4 14 390,7 14 494,6 12 401,6 14 881,5 14 124,6 13 055,7 15 139,1 14 399,9 15 516,4 15 208,0 15 015,1 14 861,6 14 159,4

Mindösszesen 20 281,1 18 877,9 21 091,0 21 032,6 18 628,6 20 699,4 19 053,2 17 972,3 20 544,1 19 968,4 20 644,6 20 192,3 19 785,9 19 573,9 19 010,5

Forrás VKJ statisztika

4

2. ábra

Forrás: VKJ

3. ábra

Forrás: VKJ

4. ábra

Forrás: VKJ

Magyarországon - az in situ vízhasználatokon kívül - a különböző gazdasági tevékenységek és a lakosság számára termelt összes vízmennyiség 2013-ban 4851,1 106m3/a, 17 %-kal kevesebb volt, mint 2004-ben (5818,0 106m3/a). A termelt víz 89,2 %-át (4326,0 106m3/a felszíni vízből és parti

5

szűrésű vízből biztosítják, a többit felszín alatti vízkészletek igénybevételével (525,1 106m3/a), ami a teljes víztermelés 10,8 %-a. 2013-ban a felszíni vízkivétel 86%-át az ipari vízkivételek adták, aminek nagyrésze hűtési célú vízhasználat. A felszín alatti vizek mintegy 66%-át a közüzemek termelik ki. Az ország legnagyobb vízhasználói az ipari üzemek, bár az általuk felhasznált vízmennyiség csökkent, részesedési arányuk 2004-hez (74 %) képest növekedett, 2013-ban az összes vízmennyiségnek mintegy 78,5 %-a. A közüzemi vízkivétel részaránya 12,7%, a mezőgazdasági 7,5%, egyéb vízkivétel (szolgáltatások, építőipar) 1,3%.

Az itt felhasznált VKJ statisztika a mezőgazdasági vízhasználat vonatkozásában 2005-től nem reális adatokat mutat, mert a 2005. évi csökkenés valószínűleg azért következett be, mert az öntözés és a halastavi vízhasználat után 2005. évtől megszünt a VKJ fizetési kötelezettség. Ugyan kötelező a vízkivételek bevallása, de ezt nem tudják megfelelően ellenőrizni.

5. ábra

Forrás: VKJ

A vizsgált 14 év alatt a víztermelés volumene lényegesen mérséklődött. A felszín alatti vízkivétel 29%-kal csökkent, a felszíni víz (parti szűréssel együtt) vízkivétel kevésbé, de szintén jelentős mértékben csökkent, mintegy 26%-kal. Az összes vízkivétel csaknem 27%-kal csökkent 2013-ra 2000-hez képest. A főbb vízhasználói csoportok mindegyike kevesebb vizet használt 2013-ban mint 2000-ben, illetve 2004-ben. A mezőgazdasági vízkivétel 50 %-kal, az ipari vízkivétel mintegy 24%-kal kevesebb volt, mint 2000-ben. A csökkenés a vizsgált időszakban kisebb, nagyobb ugrásokat mutat. A közüzemi vízkivétel 24%-kal csökkent, az egyéb vízhasználat csökkent legkevésbé, 9%-kal. Hazánkban 260 elismert gyógyvíz, 251 elismert ásványvíz van. A nyilvántartott hévíz kutak2 száma 2012-ben 1583 volt, 37 %-kal több, mint 1990-ben (1152 db). A hévízkutak 34%-a fürdőkben hasznosul, a többi mezőgazdasági, energetikai és ipari célokat szolgál. A fürdőkben felhasznált vízmennyiség meghaladja az évi 30 millió köbmétert. A hévízkutak hasznosítás módja szerinti változását az alábbi ábrák szemléltetik.

2 Ákoshegyi György Kézirat, 2014.

6

vízmű kutak 232 db

fürdők és kórházak 281dbmezőgazdaságihasználat 217 dbipari kutak 71 db

vízszint észlelő 104 db

üzemképes lezárt 148 db

kiselejtezett kutak 92 db

6. ábra Magyarország 30oC-nál melegebb vizet szolgáltató hévízkútjának megoszlása a hasznosítás

módja szerint 1990-ben Forrás: Ákoshegyi György Kézirat, 2014.

vizellátás 251

fürdő, kórházak 364

mezőgazdaság 266

ipar 70

kommunális fűtés 24

több célú 93

vissza sajtolás 42

megfigyelő kút 115

lezárt 192

megszün-tetett 167

7. ábra Magyarország 30oC-nál melegebb vizet szolgáltató hévízkútjának megoszlása a hasznosítás

módja szerint 2012-ben Forrás: Ákoshegyi György Kézirat, 2014.

A főbb vízhasználatok gazdasági teljesítményét a termelési kibocsátással3 és az általuk termelt GDP-vel jellemezhetjük. E két mutató az egyes vízhasználatok esetében eltérően alakult az elmúlt években (lásd az 1.4 táblázatot).

3 A kibocsátás adott gazdasági egység által más, a termelő gazdasági egységen kívüli egységek számára előállított, valamint a saját végső

fogyasztásra kerülő termékek és szolgáltatások összessége. A kibocsátást a magyar nemzeti számlák alapáron értékelik.

7

1.4. táblázat: Főbb vízhasználatok kibocsátásának és bruttó hozzáadott értékének alakulása, Milliárd Ft 2000. 2001. 2002. 2003. 2004. 2005. 2006. 2007. 2008. 2009. 2010. 2011. 2012. 2013. 2013%

Kibocsátás

Ország összesen 27 677,4 31 581,3 34 526,2 37 536,7 41 116,1 45 174,4 50 245,2 52 426,8 56 004,7 52 152,8 54 921,1 58 286,9 57 783,4 60 030,0 100,0

Mg, vad-, erdő és halgazdálkodás, A 1 671,4 1 977,0 1 966,7 1 901,3 2 102,9 1 987,3 2 104,4 2 220,8 2 331,6 2 099,2 2 091,8 2 599,0 2 650,4 2 770,6 4,6

Feldolgip, C 10 990,5 12 088,7 12 459,3 13 785,9 15 268,3 17 014,1 19 655,9 20 428,8 21 260,9 18 195,1 21 338,7 23 442,0 23 174,2 23 854,8 39,7

Villamosenergia-, gáz-, gőzellátás, légkondicionálás, D 667,8 705,4 788,0 876,2 1 050,6 1 116,4 1 171,6 1 496,9 1 666,3 1 660,8 1 640,6 1 622,6 1 635,2 1 483,1 2,5

Vízellátás; szennyvíz gyűjtése, kezelése, hulladékgazdálkodás, szennyeződésmentesítés, E 248,5 277,3 312,9 337,5 382,3 438,9 476,6 491,7 517,7 543,8 578,2 627,8 621,4 609,0 1,0

Szálláshely-szolg, vendéglátás, I 526,5 600,9 707,2 751,6 819,5 866,8 922,3 996,7 1 074,9 1 054,2 1 036,2 1 073,8 1 039,5 1 092,6 1,8

Vízi szálláshely-szolg, vendéglátás* 175,9 225,8 254,6 267,6 266,9 359,8 0,6

Bruttó hozzáadott érték

Ország összesen 11 339,3 13 252,7 15 076,5 16 318,6 17 869,2 19 206,5 20 841,6 21 848,3 23 049,8 22 209,3 22 775,5 23 788,6 23 959,0 25 127,2 100,0

Mg, vad-, erdő és halgazdálkodás, A 652,1 750,3 731,5 738,7 908,4 831,0 850,8 874,4 914,4 782,9 809,2 1 106,3 1 088,1 1 098,8 4,4

Feldolgip, C 2 539,9 2 950,8 3 223,8 3 525,5 3 952,5 4 262,6 4 758,5 4 882,8 4 955,0 4 527,2 4 994,3 5 261,2 5 419,4 5 719,4 22,8

Villamosenergia-, gáz-, gőzellátás, légkondicionálás, D 337,1 343,2 374,7 389,5 463,4 458,8 416,2 595,7 587,8 696,6 657,9 590,4 622,2 546,7 2,2


Szálláshely-szolg, vendéglátás, I 216,5 246,8 285,0 307,1 326,7 333,1 350,4 389,6 401,6 393,7 368,5 378,6 340,4 373,8 1,5

Vízi szálláshely-szolg, vendéglátás 77,3 98,7 109,4 115,7 112,5 123,1 0,5

Bruttó hozzáadott érték aránya a kibocsátás %-ában

Ország összesen 41,0 42,0 43,7 43,5 43,5 42,5 41,5 41,7 41,2 42,6 41,5 40,8 41,5 41,9 100,0

Mg, vad-, erdő és halgazdálkodás, A 39,0 38,0 37,2 38,9 43,2 41,8 40,4 39,4 39,2 37,3 38,7 42,6 41,1 39,7 94,8

Feldolgip, C 23,1 24,4 25,9 25,6 25,9 25,1 24,2 23,9 23,3 24,9 23,4 22,4 23,4 24,0 57,3

Villamosenergia-, gáz-, gőzellátás, légkondicionálás, D 50,5 48,7 47,6 44,5 44,1 41,1 35,5 39,8 35,3 41,9 40,1 36,4 38,0 36,9 88,1


Szálláshely-szolg, vendéglátás, I 41,1 41,1 40,3 40,9 39,9 38,4 38,0 39,1 37,4 37,3 35,6 35,3 32,7 34,2 81,7

Vízi szálláshely-szolg, vendéglátás 43,9 43,7 43,0 43,2 42,2 34,2 81,7

Forrás: KSH, *Becslés

8

A felhasznált víz mennyiségét és a vizek szennyezését elsősorban a termelési kibocsátás alakulása befolyásolja, míg a gazdálkodás eredményességét az erőforrások felhasználásával termelt GDP mutatja. A bruttó hozzáadott érték aránya a kibocsátáson belül a vízellátás; szennyvíz gyűjtése, kezelése, hulladékgazdálkodás, szennyeződésmentesítés (E) esetében a legnagyobb, az utóbbi években kissé csökkenő, de még mindig 45 % körül mozog. Az országos GDP-hez való hozzájárulása azonban csekély (1,1 %). Viszonylag magas arányú a kibocsátásból a GDP aránya a mezőgazdaság, a villamosenergia termelés és a szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás esetében, a mezőgazdaságban 40 % körül mozog, a villamosenergia termelés és a szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás esetében csökkenő tendenciájú. A feldolgozóipar adja az országos GDP jelentős részét (23 %-át), de a GDP termelő képessége (a bruttó hozzáadott érték aránya a kibocsátásban) a vizsgált szektorok közül a legkisebb, valószínűleg a mélypontját már elérte, s az utóbbi években már javuló tendenciájú.

2 Vízvédelmi ráfordítások alakulása A főbb vízhasználók környezetvédelmi kiadásai beruházási és folyó ráfordításokból állnak (Forrás: KSH). A vízhasználatok szempontjából elsősorban a szennyvízkezelésre és a talaj és felszín alatti vizek védelmére fordított kiadások lényegesek. Ezek nemzetgazdasági ágankénti alakulását az alábbi ábrák szemléltetik. A szennyvízkezelés vonatkozásában a legnagyobb beruházó (átlagosan a beruházási ráfordítás 61 %-a) a Közigazgatás, tulajdonképpen az önkormányzatok, beruházásuk időbeli alakulásában jól nyomonkövethető az EU támogatási ciklusok lefutási és felfutási szakaszai. A Vízellátás, szennyvíz gyűjtése, kezelése, hulladékgazdálkodás, szennyeződésmentesítés ágazat szennyvízkezeléssel kapcsolatos beruházási ráfordításai immár csak 6 %-ot képviselnek. A feldolgozóipar aránya átlagosan 16 %-os a szennyvízkezelési beruházásokban.

0

10 000

20 000

30 000

40 000

50 000

60 000

70 000

80 000

90 000

100 000

2005. 2006. 2007. 2008. 2009. 2010. 2011. 2012.

Szennyvízkezelési beruházások alakulása nemzetgazdasági

áganként, millió Ft

Egyéb ágazatokKözigazgatásSzálláshely-szolgáltatás, vendéglátásSzállítás, raktározásKereskedelem, gépjárműjavításÉpítőiparVízellátás, szennyvíz gyűjtése, kezelése, hulladékgazdálkodás, szennyeződésmentesítésVillamosenergia, gáz-, gőzellátás, légkondícionálásFeldolgozóiparMezőgazdaság, erdőgazdálkodás, halászat

8. ábra

A talaj és felszín alatti vízek védelmét szolgáló beruházások vonatkozásában a legnagyobb beruházó, a Közigazgatás aránya jelentősen lecsökkent (65 %-ról 27 %-ra). Hullámzó mértékben, de jelentős

9

ilyen célú beruházásokat hajtott végre a Vízellátás, szennyvíz gyűjtése, kezelése, hulladékgazdálkodás, szennyeződésmentesítés ágazat, a feldolgozóipar és a Mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, halászat ágazat.

0

5 000

10 000

15 000

20 000

25 000

30 000

2005. 2006. 2007. 2008. 2009. 2010. 2011. 2012.

Talaj és felszín alatti vizek védelme célú beruházások alakulása

nemzetgazdasági áganként, millió Ft


9. ábra

A szennyvízkezelési folyó környezetvédelmi ráfordítások esetében a saját szervezeten belüli és külső szolgáltató által végzett szolgáltatásra történt ráfordításokat együttesen vizsgáljuk. A szennyvízkezelési folyó ráfordítások folyamatosan nőttek az elmúlt 8 évben, ezen belül az ezzel foglalkozó szakágazat (E) aránya 51 %-ról 64 %-ra nőtt. A feldolgozóipar ráfordítás aránya kisebb hullámzásokkal átlagosan 22 % körül mozog. A szennyvízkezelési folyó ráfordításoknak átlagosan 74 %-a a gazdálkodók saját szervezetén belül merül fel. Ez a szakágazat által torzított érték, ugyanis a szakágazat esetében a ráfordítások 97 %-a saját szervezeten belüli ráfordítás. A gazdaság többi szereplőjénél a saját szennyvízkezelési ráfordítás 28-43 % között mozog. A külső szolgáltató által végzett szennyvízkezelési szolgáltatásra történt kiadások 90 %-át a szennyvíz csatornahálózaton keresztül történő elszállítása, ártalmatlanítása teszi ki, a tartályban gyűjtött szennyvíz mennyisége hullámzóan alakul, de aránya csökkenő tendenciájú. A talaj és felszín alatti vízek védelmét szolgáló folyó ráfordításokkal kapcsolatban csak a saját szervezeten belüli ráfordításokat tartalmazzák az adatok, a külső szolgáltató által végzett ilyen jellegű szolgáltatás elenyésző, statisztikailag nem figyelik elkülönítetten. Az ilyen célú folyó ráfordítások kisebb visszaesésektől eltekintve növekvő tendenciájú. A 2008. évi kiugróan magas értéket a feldolgozóipar szokásos ráfordításának hirtelen, átmenetileg ötszörösére növekedése okozta.

10

0

20 000

40 000

60 000

80 000

100 000

120 000

140 000

160 000

2005. 2006. 2007. 2008. 2009. 2010. 2011. 2012.

Szennyvízkezelési folyó ráfordítások alakulása nemzetgazdasági

áganként, millió Ft


10. ábra

0

2 000

4 000

6 000

8 000

10 000

12 000

14 000

16 000

2005. 2006. 2007. 2008. 2009. 2010. 2011. 2012.

Talaj és felszín alatti vizek védelme célú folyó ráfordítások

alakulása nemzetgazdasági áganként, millió Ft


11. ábra

11

A főbb vízhasználatok környezetvédelmi beruházási és folyó ráfordításait, valamint azoknak az általuk termelt GDP-hez viszonyított arányát az alábbi táblázatok tartalmazzák. Magyarország környezetvédelmi beruházási ráfordításai összességében a 2005. évi szintnek (GDP 1 %-áról) csaknem a felére csökkentek 2012.re (0,6 %). A víz- és talajvédelmi beruházásoknál az egyes években az adatok jelentősen ingadoznak az EU fejlesztések dinamikáját tükrözik, de összességében itt is jelentős csökkenés következett be, a 2005. évi 0,66%-os szintről 2012-re 0,38%-ra. csökkent a beruházások aránya a GDP-ben. Ezen belül a szennyvízkezelési beruházások szintje is hasonlóan csökkent, a 2005. évi GDP 0,51 %-ról 0,34 %-ra, de az elmúlt 7 évben átlagosan csak a GDP 0,24 %-át fordították szennyvízekezelési beruházásokra. A talaj és felszín alatti vízek védelmét szolgáló beruházásokra a GDP 0,05 %-át fordította az ország 2012-ben. Magyarország folyó környezetvédelmi ráfordításai összességében a GDP 1,5 %-a körül alakul.. Szennyvízkezelési folyó ráfordítások a GDP 0,6 %-át, talaj és felszín alatti vízek védelmét szolgáló folyó ráfordítások a GDP 0,05 %-át tették ki országosan 2012-ben. A vízvédelmi folyó ráfordítások összességében lassú növekedést mutatnak, 2005-ben a GDP 0,5 %-át, 2012-re 0,67%-át tették ki.

12

2.1. táblázat: Főbb vízhasználatok környezetvédelmi beruházásai, millió Ft

2005. 2006. 2007. 2008. 2009. 2010. 2011. 2012. 2012% Szennyvízkezelés Ország összesen 98 811,2 86 624,1 49 987,7 39 808,3 22 247,7 62 669,8 39 887,0 80 290,9 100,0

Mg, vad-, erdő és halgazdálkodás, A

300,9 510,1 494,2 2 754,3 4 140,6 1 151,3 548,3 638,9 0,8

Feldolgip, C 15 267,9 7 346,6 7 608,5 6 285,7 5 397,1 3 310,6 10 584,8 10 788,4 13,4

Villenerg.-, gáz-, gőzellátás, légkondicionálás, D

171,8 159,3 221,8 706,1 1 248,4 521,5 2 045,3 669,7 0,8

Vízellátás; szvíz gyűjtése, kezelése, hullgazd., szennyeződésmentesítés, E

9 997,4 12 739,0 11 336,5 12 256,2 3 112,6 10 594,0 3 794,8 4 851,0 6,0

Szálláshely-szolg, vendéglátás, I 5,2 2,6 21,2 47,1 2,5 3,6 2,5 0,3 0,0

Közigazgatás, O 72 037,9 65 066,9 29 109,0 16 037,4 7 363,3 45 780,3 22 135,0 62 521,6 77,9

Talaj és felszín alatti vizek védelme

Ország összesen 28 327,2 21 622,7 14 262,1 15 710,4 19 012,0 15 873,6 21 051,8 10 995,7 100,0


761,1 742,5 1 903,5 4 439,8 8 398,9 4 757,4 3 714,2 1 796,2 16,3

Feldolgip, C 3 901,3 5 613,3 4 585,2 3 527,8 2 883,3 4 851,9 5 973,8 1 875,0 17,1


845,1 1 769,8 1 428,9 869,4 1 187,3 595,9 486,8 1 072,9 9,8


541,0 1 021,4 1 643,4 1 314,3 4 432,8 2 335,6 1 008,1 2 206,3 20,1


Közigazgatás, O 18 326,9 8 397,2 4 357,6 3 240,9 296,9 1 035,1 7 593,4 2 924,5 26,6

Összes környezetvédelmi beruházás

Ország összesen 203 372,2 201 708,1 128 182,9 136 704,4 124 280,9 152 953,3 128 568,6 138 051,3 100,0


2 132,0 5 467,0 3 759,5 10 192,8 16 475,5 9 048,5 9 990,1 3 197,0 2,3

Feldolgip, C 29 734,6 26 040,2 32 340,2 27 192,2 20 294,5 16 872,5 33 870,6 22 810,8 16,5


7 330,3 6 970,0 6 057,6 6 460,0 4 995,4 4 215,8 5 686,1 5 060,8 3,7


38 389,9 28 285,1 26 079,6 37 051,8 39 102,5 34 985,1 27 805,4 22 587,5 16,4


Közigazgatás, O 102 504,8 113 875,8 49 620,8 35 579,9 27 441,2 72 068,2 37 661,9 70 338,7 51,0

Szennyvízkez., talaj és fav. védelmét célzó kvi beruházás aránya az ágazati GDP-hez, %

Ország összesen 0,66 0,52 0,29 0,24 0,19 0,34 0,26 0,38


0,13 0,15 0,27 0,79 1,60 0,73 0,39 0,22

Feldolgip, C 0,45 0,27 0,25 0,20 0,18 0,16 0,31 0,23


0,22 0,46 0,28 0,27 0,35 0,17 0,43 0,28


5,05 6,09 5,46 5,37 2,88 4,60 1,66 2,49

Szálláshely-szolg, vendéglátás, I 0,00 0,00 0,01 0,01 0,00 0,00 0,00 0,00

Összes kvi ber. aránya az ágazati GDP-hez, %

Ország összesen 1,06 0,97 0,59 0,59 0,56 0,67 0,54 0,58


0,26 0,64 0,43 1,11 2,10 1,12 0,90 0,29

Feldolgip, C 0,70 0,55 0,66 0,55 0,45 0,34 0,64 0,42


1,60 1,67 1,02 1,10 0,72 0,64 0,96 0,81


18,40 12,53 10,98 14,67 14,93 12,45 9,59 7,98


13

2.2. táblázat: Főbb vízhasználatok folyó környezetvédelmi ráfordításai, millió Ft

2005. 2006. 2007. 2008. 2009. 2010. 2011. 2012. 2012% Szennyvízkezelés Ország összesen 91 912,1 91 611,5 118 825,1 124 528,4 133 847,3 134 549,8 148 070,3 148 710,6 100,0

Mg, vad-, erdő és halgazdálkodás, A 448,6 552,6 484,4 572,4 458,3 497,2 739,4 545,8 0,4

Feldolgip, C 20 393,2 22 662,2 26 376,6 23 482,9 24 213,1 26 640,1 27 440,1 33 730,0 22,7

Villenerg.-, gáz-, gőzellátás, légkondicionálás, D 3 255,6 3 550,2 3 501,9 1 516,7 1 525,4 1 512,8 1 586,5 1 640,5 1,1

Vízellátás; szvíz gyűjtése, kezelése, hullgazd., szennyeződésmentesítés, E 46 556,9 47 582,2 71 411,5 79 998,1 87 141,4 84 726,4 98 002,4 95 659,2 64,3

Szálláshely-szolg, vendéglátás, I 1 165,5 1 151,5 1 208,3 1 286,6 1 253,7 1 207,0 1 566,5 1 518,3 1,0

Közigazgatás, O 9 672,1 4 719,7 3 502,9 3 247,2 3 649,8 3 619,7 5 494,7 3 224,9 2,2


Ország összesen 6 914,9 4 396,6 6 672,6 14 953,8 8 445,8 5 326,0 10 288,5 11 482,5 100,0

Mg, vad-, erdő és halgazdálkodás, A 122,4 185,0 190,6 277,3 140,9 446,3 128,7 255,7 2,2

Feldolgip, C 629,4 1 479,1 1 603,2 7 734,3 731,1 1 059,1 1 463,0 1 943,8 16,9

Villenerg.-, gáz-, gőzellátás, légkondicionálás, D 580,1 602,0 243,3 450,7 359,8 323,8 426,2 888,0 7,7

Vízellátás; szvíz gyűjtése, kezelése, hullgazd., szennyeződésmentesítés, E 1 101,5 516,5 2 514,6 1 796,0 3 179,6 1 427,4 7 119,2 7 710,5 67,2


Közigazgatás, O 3 145,4 95,4 673,9 497,8 523,9 741,9 835,7 302,9 2,6

Összes környezetvédelmi beruházás

Ország összesen 306 616,8 314 906,0 325 596,1 349 568,7 362 397,0 340 764,3 372 372,0 363 424,1 100,0

Mg, vad-, erdő és halgazdálkodás, A 3 502,1 4 207,6 3 772,7 4 655,8 4 451,1 3 772,8 4 014,6 4 436,5 1,2

Feldolgip, C 82 292,0 76 297,0 75 008,3 81 181,2 67 018,7 70 562,5 72 639,5 86 728,9 23,9

Villenerg.-, gáz-, gőzellátás, légkondicionálás, D 9 212,9 10 103,8 12 290,5 6 323,4 7 185,0 6 272,3 6 279,3 6 524,3 1,8

Vízellátás; szvíz gyűjtése, kezelése, hullgazd., szennyeződésmentesítés, E 122 134,5 147 564,9 168 952,4 171 626,3 194 931,7 178 059,7 200 807,2 204 495,9 56,3

Szálláshely-szolg, vendéglátás, I 2 147,9 1 995,7 2 306,7 2 106,0 2 032,9 1 948,9 2 428,7 2 373,9 0,7

Közigazgatás, O 38 128,7 30 147,6 23 565,0 22 623,8 24 032,6 23 369,0 35 878,4 21 334,9 5,9

Szennyvízkez., talaj és fav. védelmét célzó folio kvi ráfordítás aránya az ágazati GDP-hez, %

Ország összesen 0,51 0,46 0,57 0,61 0,64 0,61 0,67 0,67

Mg, vad-, erdő és halgazdálkodás, A 0,07 0,09 0,08 0,09 0,08 0,12 0,08 0,07

Feldolgip, C 0,49 0,51 0,57 0,63 0,55 0,55 0,55 0,66

Villenerg.-, gáz-, gőzellátás, légkondicionálás, D 0,84 1,00 0,63 0,33 0,27 0,28 0,34 0,41

Vízellátás; szvíz gyűjtése, kezelése, hullgazd., szennyeződésmentesítés, E 22,85 21,30 31,11 32,38 34,47 30,67 36,24 36,53


Összes folyó kvi ráfordítás aránya az ágazati GDP-hez, %

Ország összesen 1,60 1,51 1,49 1,52 1,63 1,50 1,57 1,52

Mg, vad-, erdő és halgazdálkodás, A 0,42 0,49 0,43 0,51 0,57 0,47 0,36 0,41

Feldolgip, C 1,93 1,60 1,54 1,64 1,48 1,41 1,38 1,60

Villenerg.-, gáz-, gőzellátás, légkondicionálás, D 2,01 2,43 2,06 1,08 1,03 0,95 1,06 1,05

Vízellátás; szvíz gyűjtése, kezelése, hullgazd., szennyeződésmentesítés, E 58,55 65,35 71,11 67,93 74,40 63,39 69,24 72,26


14

3 Települési vízgazdálkodás

A települési vízgazdálkodás definíciója az „MTA Magyarország vízgazdálkodása: helyzetkép és stratégiai feladatok” szerint a következő: „A települési vízgazdálkodás mindazon tevékenységek és szolgáltatások összessége, amelyek jó minőségben és megfizethető áron biztosítják a lakossági, intézményi és ipari ivóvízhasználatokat, a keletkező szennyvizek környezeti-közegészségügyi szempontból megfelelő tisztítását és elhelyezését, továbbá a település területét érintő csapadékvizek károkozás mentes elvezetését”. A következő tevékenységek tartoznak véleményünk szerint a települési vízgazdálkodásba.:

közüzemi vízellátás, egyedi vízellátó rendszerek, vízbázisvédelem

közüzemi szennyvízelvezetés és –tisztítás, elhelyezés, szakszerű egyedi szennyvíztisztítás és -elhelyezés, szennyvíziszap hasznosítás, szennyvízhasznosítás.

települési (belterületi) csapadékvíz-gazdálkodás. A csapadékvíz szabályozatlan lefolyásának megszüntetése és az abból származó károk és szennyezés csökkentése. Cél elsősorban a belterületi csapadékvizek visszatartása, biztonságos összegyűjtése és megfelelő hasznosítása.

3.1 Közüzemi ivóvízellátás A közműves vízszolgáltatás során termelt vízmennyiség egyre növekvő mértékben a lakosság ivóvízellátását (2013-ban háromnegyede) szolgálja, mintegy negyede az egyéb gazdasági, közületi tevékenységeket látja el. A vízveszteség és a saját felhasználás mértéke magas, 26% körül alakul.

12. ábra: Ivóvíz szolgáltatás mennyisége és a vízveszteség alakulása

Forrás: KSH 1062 OSAP

15

Az ivóvíz szolgáltatás mennyisége a 90-es években csökkent, egészen 2001-ig, majd 2003-ig kis mértékű növekedés volt tapasztalható, 2004-ben újabb csökkenés következett be, a csökkenő tendencia 2010-ig tartott, azóta lényegében stagnál. A 1991-es 822,1 millió m3 szolgáltatott ivóvíz 2004-re 532 millió m3-re csökkent (35%-os csökkenés), 2013-ra 437 millió m3-re csökkent (47%-os csökkenés). Az egyéb fogyasztóknak (gazdálkodók, közület) szolgáltatott ivóvízmennyiség még nagyobb ütemben (45%-al) csökkent 1991 és 2004 között, s utána folytatódott a csökkenés, 2013-ra az 1991. évinek már csak 36 %-a. A háztartásoknak szolgáltatott ivóvíz esetében két mélypont volt, 1999 (1991-es szint 69,6%-ra esett), majd átmeneti emelkedés után folyamatosan csökkent, s 2013 volt eddig a mélypont (1991-es szint 62,5%-ra esett vissza, 37,5%-os a csökkenés).. A háztartások vízfogyasztása annak ellenére csökkent ilyen mértékben, hogy a vezetékes vízellátásban részesülők száma nőtt az elmúlt időszakban.

Ivóvízfogyasztás alakulása (m3/év)

1994-2013

0,0

20,0

40,0

60,0

80,0

100,0

120,0

1995. 1996. 1997. 1998. 1999. 2000. 2001. 2002. 2003. 2004. 2005. 2006. 2007. 2008. 2009. 2010. 2011. 2012. 2013.

1 főre jutó vízfogyasztás

1 háztartásra jutó vízfogyasztás

13. ábra: A fajlagos lakossági vízfogyasztás alakulása 1994-2013 között


A 90-es évek elejétől kezdődően csökkent az egy főre jutó vízfogyasztás, 1997-től kezdődően kis mértékű ingadozással lényegében stagnáló fogyasztás volt megfigyelhető 10 éven keresztül, majd 2008-tól tovább csökkent az egy főre jutó vízfogyasztás, s 34 m3/fő/év szintre állt be. A vezetékes ivóvízzel való ellátottság dinamikusan nőtt az elmúlt évtizedben. A kiépített vízvezeték hálózat hossza 2004-ben 64,4 ezer km, ami 18,7%-al meghaladja az 1991-es évit, azóta még kismértékben növekedett, 2013-ban 65 ezer km volt. 1991-ben még csak a települések 84,1%-a volt ellátva vezetékes ivóvízzel, 2004-ben ez az arány közel teljes körű 99,9% volt, s 2007-re elérte a 100 %-ot. Hazánkban 1991-ben a lakások 86,4%-a, 2004-ben már 93,7 %-a volt bekapcsolva a vízvezeték hálózatba, ez 2013-ra 94,4 %-ra növekedett. A lakosság vízellátási komfortjában jelentős különbségek vannak. A lakásbekötéses színvonalú ellátás mellett ma még a lakosság egy része az alacsonyabb komfortot jelentő udvari csapolóhelyekről és utcai közkifolyókról hordott vízzel elégíti ki ivóvízszükségletét. Az üzemelő közkifolyók száma a 2000. évi 48 ezerről 2013-ra 34 ezerre csökkent. 2004-ben a vezetékes vízzel ellátott háztartások esetében az 1 főre jutó vízfogyasztás 37,0 m3/év volt, ami 2013-ra 34 m3/év-re csökkent.

16

Magyarországon 2001-ig hatályban lévő ivóvízszabvány egyes komponensekre magasabb határértéket engedélyezett, mint az Európai Közösség által elfogadott 98/83/EK irányelv. A szolgáltatott ivóvíz jelentős részének minősége néhány paraméter esetében elmarad az EK irányelv4, illetve a 2001-ben kihirdetett 201/2001. (IX.2) hazai kormányrendelet határértékeinek előírásaitól (amely időközben többször módosítva lett). A leginkább érintett régiók sorrendben a Dél-Alföldi, Észak-Alföldi és a Dél-Dunántúli régiók. Ez utóbbiban jellemzően kis településekben van probléma az ivóvízzel. Budapest egyáltalán nem érintett. 2012. december 26-tól a Bizottság C (2012) 3686. számú döntése alapján Magyarország az arzénra, bórra és fluoridra vonatkozó uniós határértékektől nem térhet el, ezek: arzén esetében 10 µg/l; bórnál 1 mg/l; fluoridra vonatkozóan 1,5 mg/l.5 A KEOP az érintett prioritása alatt az arzén, bór, fluorid érintettség mellett az uniós támogatások felhasználásával kiemelten kezeli az ammónium-ionokat tartalmazó mélységi rétegvizek helyzetét is, tekintettel arra, hogy a hálózatokban az ammónium-ionok jelenléte másodlagos nitrit szennyezéshez vezethet. Általános alapelv, hogy a szolgáltatott ivóvíznek a fogyasztói helyeken minden komponens tekintetében meg kell felelnie a vonatkozó rendeletben foglalt előírásoknak. Ezért a kifogásolt 365 település mellett további települések pályázata is szerepel. Az öt kiemelt paraméterrel (bór, fluorid, nitrit, arzén, ammónium-ion) kapcsolatos ivóvízminőség-javító beruházások egy része a 2007-2013 közötti időszakban támogatást kapott. Ennek eredményeként a közüzemi vízművek által szolgáltatott ivóvíz minősége az ellátott lakosság mintegy 87%-a esetében megfelelő minőségű az öt kiemelt paraméter (bór, fluorid, nitrit, arzén, ammónium-ion) tekintetében. Az ivóvízminőség-javító projektek műszaki megvalósulásának időbeli eloszlását az alábbi ábra szemlélteti. 2014. márciusáig, a KEHOP tervezetben történt helyzetismertetés szerint, még csak 22 projekt zárult le. A fejlesztések többsége (171) most van megvalósítás alatt, s további 72 projekt előkészítése, értékelése, illetve szerződéskötése folyik.

14. ábra

Azokon a településeken, ahol erre lehetőség adódott, megtörtént az ivóvízellátó rendszerek olyan üzemeltetésének kikényszerítése, ami alkalmas a lakosság arzén/bór/fluorid expozíciójának

4 Az emberi fogyasztásra szánt víz minőségéről szóló 98/83/EK irányelv 5

J E L E N T É S az Európai Bizottság részére az emberi fogyasztásra szánt víz minőségéről szóló 98/83/EK tanácsi irányelvnek való

megfelelés érdekében tett intézkedésekről az Európai Bizottság C(2012) 3686 számú határozatának megfelelően, 2014. február

17

csökkentésére. A 2014. januári adatok alapján átmeneti beavatkozással 187településen csökkentették határérték alá az érintett településen a kifogásolt paraméter(ek) koncentrációját. 2012. és 2013. években 62 település részesült vissza nem térítendő támogatásban az ivóvízminőségi problémáik fejlesztéssel történő átmeneti megoldására a víziközmű-szolgáltatójuk bevonásával a végleges megoldást jelentő KEOP beruházás megvalósulásáig. Az intézkedések eredményeként az érintettek megkezdték az intézkedéseket és 2013januárjára az ország összes településén biztosított volt az egészséges ivóvízhez történő hozzáférés vagy végleges, vagy átmeneti megoldással. Az alábbi ábra mutatja, hogy 2014. év elején az érintett településeken milyen módon került megoldásra átmenetileg az egészséges ivóvíz biztosítása.

15. ábra Vízkészleteink jelentős részénél okoz gondot a magas vastartalom: az ország területének mintegy a felén a vízkészlet vaskoncentrációja meghaladja a 0,5 mg/l-t, de az Alföld egyes részein az 1 mg/l-t is. A vas, mangán határérték feletti szennyezést tartalmazó ivóvizek minőségének javításában érdekelt települések száma 545, az érintett lakosok száma 1527 ezer fő. Az 1970-es évekig nagy mennyiségben ólom anyagú csöveket alkalmaztak a csatlakozó és házi ivóvízhálózatoknál és a felhasználói bekötéseknél egyaránt, amelyek napjainkban is jelentős ivóvíz-minőségi problémát okoznak. A probléma kezelése érdekében a KEHOP utolsó társadalmi egyeztetésre kiadott 2014. november 7.-i tervezete szerint a derogációs határidőre figyelemmel további felmérések szükségesek az ólomcsövek előfordulásáról. A felmérés, valamint az ennek kapcsán elvégzett vízminőségi mérések alapján a beavatkozást igénylő helyszínek kijelölhetőek. A határértéket meghaladó ólomkoncentrációval érintett helyszínek ismeretében tervezhető és indítható a minőségjavító beruházás.

18

3.2 Közüzemi szennyvízelvezetés és tisztítás A csatornázás terén különösen az elmúlt években a fejlesztések eredményeként dinamikusan nő a csatornahálózat hossza, valamint a csatornázott települések és lakások száma. A „Nemzeti Települési Szennyvízelvezetési és –tisztítási Megvalósítási Program végrehajtása dinamikusan folytatódott. A csatornahálózatra rákötött lakások aránya 2000-től kezdődően évi 2,5-3%-kal nőtt, 2004-ben a KSH adatai szerint 62,2% volt, 2013-ra elérte a 75 %-ot. Egyre csökken a csatornával ellátott, de rá nem kötött lakások/lakosok aránya, 2004-ben 11% volt, ez 2013-ra 8 %-ra csökkent. A szennyvízelvezető hálózat összes hossza 2004-ben 35,4 ezer km volt, ami 2013-ra 21 %-kal, 43,7 ezer km-re, 23 %-kal növekedett. 2004-ben összesen 1392 település volt csatornázva, a dinamikus fejlődés eredményeként ezek száma 2013-ra 1860-ra emelkedett. Az egy kilométer ivóvízvezeték-hálózatra jutó szennyvízcsatorna-hálózat hossza az 1990 évi 228,2 méterről közel két-és félszeresére emelkedett 2004-re, elérte az 550,8 m-t, s 2013-ra további 22,5 %-kal nőtt (675 m). A lakásbekötések szerinti közműolló 1980-ban 33,9 % volt, utána kinyílt. 1995-ben, a legnyitottabb állapotában 45,8 % volt, azóta már lassan zárul, 2004-re a KSH adatai szerint 31,5%-ra, 2013-ra 19,4 %-ra csökkent.

16. ábra: A másodlagos közműolló alakulása

Forrás: KSH OSAP 1062

A Nemzeti Települési Szennyvízelvezetési és -tisztítási Megvalósítási Program (25/2002. (II. 27.) Kormányrendelet) kétévenkénti felülvizsgálata során értékelik a megfelelő gyűjtőrendszerek számát és kapacitását.

A megfelelő gyűjtőrendszerek kapacitásának arányát az agglomerációk terheléséhez képest az alábbi táblázat mutatja be a 2012. december 31-i állapotra vonatkozóan.

19

3.1. táblázat: A megfelelő gyűjtőrendszerek aránya az agglomerációk kapacitása szerint 2012. végén, %

Kibocsátási területek Normál területek Érzékeny területek Összesítve

minden területre

A. Édesvizek és torkolatok

Agglomerációs osztály összes LE* összes LE* összes LE*

2 000 =< LE =< 10 000 33,8 28,9 33,7

10 000 < LE =< 15 000 31,4 169,9 34,0

15 000 < LE =< 150 000 112,3 95,8 111,3

150 000 LE felett 106,2 106,2

ÖSSZESEN 92,7 88,0 92,5

*A megfelelő kapacitás a terheléshez viszonyítva Forrás: 25/2002. (II. 27.) Kormányrendelet

Az elmúlt 20 évben a fajlagos vízfogyasztás csökkenésével párhuzamosan csökkent a fajlagos lakossági szennyvíz mennyisége is, kivéve a 2013. évet.

Az 1 lakosra ill. egy háztartásra jutó szennyvíz alakulása

(m3/év) 1994-2013 között

0,0

20,0

40,0

60,0

80,0

100,0

120,0

140,0

160,0

180,0

1994.1995.1996.1997.1998.1999.2000.2001.2002.2003.2004.2005.2006.2007.2008.2009.2010.2011.2012.2013.

1 főre jutó szennyvíz

1 háztartásra jutó szennyvíz

17. ábra: A fajlagos lakossági szennyvíz alakulása 1994-2013 között


A közcsatornán elvezetett szennyvíz mennyisége a 90-es években csökkent, 2001-ben érte el a minimumot, az 1991-es 827 millió m3 elvezetett szennyvíz, 2001-re 519,5 millió m3-re csökkent (37,2%-os csökkenés), majd 2005-ig ismét növekedésnek indult (588 millió m3 lett), majd átmeneti csökkenés után ismét növekedett (2013-ban 498 millió m3). A biológiailag tisztított szennyvíz aránya az összegyűjtött szennyvízhez képest az 1991. évi 35%-ról 2004-re 66,5%-ra nőtt, s 2013-ban 97 %. A III. tisztítási fokozattal tisztított szennyvizek aránya az 1991-es 2,6%-ról, 2002-re 17,5%-ra nőtt. Különösen nagymértékben nőtt 2003-ban a III fokozattal is tisztított szennyvizek aránya 2003-ra 31,1 %-ra nőtt, mely 2004-re 31,8%, 2013-ra 75,6 %-ra emelkedett. Jelenleg tehát az összegyűjtött szennyvíznek háromnegyede III. fokozatú tisztítás után kerül a befogadókba. 2012-ben a csatornázottság viszont 74%-os volt, tehát durva becsléssel elmondhatjuk, hogy a lakossági szennyvíz mintegy 73%-a kerül legalább biológiai fokozatú tisztítóba, míg 2004-ben ez az arány csak 41,4 % volt.

20

18. ábra: Az összegyűjtött települési szennyvizek kezelése (1995-2013)


A Nemzeti Települési Szennyvízelvezetési és -tisztítási Megvalósítási Program (25/2002. (II. 27.) Kormányrendelet) kétévenkénti felülvizsgálata során értékelik a megfelelő szennyvíztisztító telepek számát és kapacitását.

A megfelelő szennyvíztisztító telepek kapacitásának arányát az agglomerációk terheléséhez képest az alábbi táblázat mutatja be a 2012. december 31-i állapotra vonatkozóan. 3.2. táblázat: A megfelelő szennyvíztisztító telepek aránya az agglomerációk kapacitása szerint 2012. végén, %

Kibocsátási területek Normál területek Érzékeny területek Összesítve

minden területre

A. Édesvizek és torkolatok

Agglomerációs osztály összes LE* összes LE* összes LE*

2 000 =< LE =< 10 000 55,7 101,6 57,2

10 000 < LE =< 15 000 59,6 347,1 65,1

15 000 < LE =< 150 000 162,3 137,6 160,8

150 000 LE felett 127,8 127,8

ÖSSZESEN 125,4 140,7 125,8

*A megfelelő kapacitás a terheléshez viszonyítva Forrás: 25/2002. (II. 27.) Kormányrendelet

21

A keletkezett szennyvíziszapot a 2000-es évek első felében csak mezőgazdasági célra hasznosították, illetve lerakón helyezték el. 2006-tól megjelent az egyéb módon történő hasznosítás és elhelyezés is, majd 2008-tól a szennyvíziszap égetése is. 2012-ben a keletkezett szennyvíziszap 59 %-át hasznosították, ennek 93 %-át mezőgazdasági elhelyezéssel. A mezőgazdasági hasznosítás mennyisége szárazanyag tonnában kifejezve csaknem felére csökkent az elmúlt 2 évben, miközben a keletkező szennyvíziszap összességében 30 %-kal csökkent. A szennyvíziszap csökkenő mennyiségét egyrészt a szennyvíz mennyiségének csökkenése másrészt az iszap víztelenítésének javulása okozta.

0

50 000

100 000

150 000

200 000

250 000

300 000

szárzaanyag

tonna/év

2000 2002 2004 2006 2008 2010 2012

Év

A települési szennyvízkezelésből keletkezett iszap elhelyezése és

hasznosítása

Mezőgazdasági elhelyezés Egyéb módon hasznosított Lerakókban elhelyezett

Égetés Egyéb módon elhelyezett

19. ábra: A települési szennyvízkezelésből keletkezett iszap elhelyezése és hasznosítása,

szárazanyag tonna/év Forrás: 25/2002. (II. 27.) Kormányrendelet

3.3 Egyéb települési vízgazdálkodás Csapadék-vízelvezetés, csapadékvíz-gazdálkodás A települési csapadékvíz-gazdálkodás a csapadékvíz szabályozatlan lefolyásának megszüntetése és az abból származó szennyezésnek a csökkentése. Egyaránt szolgálja a felszíni és a felszín alatti vizek minőségének és mennyiségének védelmét, a belterületi vízvisszatartás elősegítését. Cél elsősorban a belterületi csapadékvizek biztonságos összegyűjtése és megfelelő hasznosítása, az elvezetés helyett. Ez az újszerű megközelítés konfliktusban van a hagyományos belterületi vízrendezési megoldásokkal. Tehát a településeken a minél gyorsabb levezetési gyakorlat helyett a csapadékvízzel való gazdálkodást kell ösztönözni, amely előnyös vízkészlet-gazdálkodási szempontból és egyben biztosítja az elöntések elleni védelmet is (vízvisszatartás, tározás, hasznosítás, hasznosulás). Nagyon előnyös hatású a csapadék-vízgazdálkodás a szennyvízelvezetésre, tisztításra, mert tehermentesíti a szennyvízcsatornákat és a szennyvíztisztítókat (legális és illegális rákötések visszaszorítása, a közcsatorna üzemeltetőkre történő költségáthárítás felszámolása). Ugyancsak tehermentesíti az ivóvízbázisokat és az ivóvíz ellátó rendszereket (pl. helyi öntözés megoldása csapadékvízből).

22

Az NKP-4 tervezet6 adatai szerint a csapadékvíz-gazdálkodás területén jelenleg 817 fokozottan veszélyeztetett település van és 37 ezer km csatornaszakaszon jelent gondot a csapadékvíz-elvezetés. Figyelemmel az éghajlatváltozásból eredő csapadékintenzitás növekedésére, szükséges egyrészt az elvezetés helyett a csapadékvízzel való gazdálkodás előtérbe helyezése, másrészt a tervezéskor alkalmazott csapadékfüggvény felülvizsgálata. Az önkormányzati költségvetési beszámolási rendszerből a hatályos szakfeladatirend alapján7 nem lehet megállapítani, hogy az önkormányzati felhalmozási és működési kiadásokból mennyit költöttek csapadék-vízelvezetési feladatok finanszírozására. Ugyanis a víztermelés, -kezelés,-ellátás szakágazatba tartozik a csapadékvíz gyűjtése (pl. nyílt és zárt csatornahálózaton), a többi tevékenységgel együtt (pl. ivóvízellátás, tisztítás). A szennyvíz gyűjtése, kezelése szakágazatba tartozik a a csapadékvíz gyűjtése és szállítása szenny-csatornahálózaton, valamint zárt csapadékvíz-csatorna tisztítása, fenntartása, a szennyvíz és zárt csapadékvíz-csatornák dugulásának megszüntetése. A csapadékvíz-elvezetési rendszer ökológiai és vízminőségvédelmi szempontú átalakításához szükséges egy Országos Települési Csapadékvíz-gazdálkodási Program kidolgozása, beleértve az ezzel kapcsolatos jó gyakorlatok és finanszírozási rendszer meghatározását. Csapadékvíz-gazdálkodási koncepciók kidolgozása szükséges valamennyi településre, figyelembe véve a bel- és külterületek kapcsolódását. A cél a korszerű tervezési, valamint lefolyás-szabályozási módszerek alkalmazása, melyek a klímaváltozás várhatóan kedvezőtlen hatásai ellenére is csökkent(het)ik az elöntési kockázatokat és segítik a VKI követelményeinek való megfelelést8. Települési folyékony hulladék és egyedi szennyvíztisztítás A csatornázatlan területeken a lakossági szennyvíz jelentős része szakszerűtlen szikkasztásra kerül. A csatornázatlan területeken a talajvízkutak elnitrátosodásával és sok esetben az épületek állapotát is veszélyeztető szennyvízdombok kialakulásával kell számolni A csatornázatlan területeken a szennyvizek nagy része a talajt és a talajvizet veszélyezteti, terheli és szennyezi. A korszerű egyedi szennyvízkezelési megoldások nem terjedtek el. 2003-ban elfogadta a Kormány a közműves szennyvízelvezető és -tisztító művel gazdaságosan el nem látható területekre vonatkozó Egyedi Szennyvízkezelés Nemzeti Megvalósítási Programot (174/2003. (X. 28.) Korm. rendelet). Azonban a fejlesztések támogatásánál az elmúlt időszakban a derogációs kötelezettségek teljesítése élvezett elsőbbséget, az egyedi megoldások nem terjedtek el. A nem közművel összegyűjtött háztartási szennyvíz mennyisége 2000-hez képest 52 %-kal, 3000 ezer m3 alá csökkent (lásd az alábbi ábrát), .a közüzemi szennyvízgyűjtő-hálózaton elvezetett összes szennyvíznek csupán 0,6 %-át teszi ki. A csökkenés elsődleges oka a csatornázás bővülése, s csak kis mértékben járult hozzá a fajlagos vízfogyasztás csökkenése.

6 Negyedik Nemzeti Környezetvédelmi Program Zsakpolitika Stratégia tervezet 2014-2019 Vidékfejlesztési Minisztérium

7 56/2011. (XII. 31.) NGM rendelet a szakfeladatrendről és az államháztartási szakágazati rendről 8 Buzás K. és Somlyódy L. (2011) Települési vízgazdálkodás In: Somlyódy L. (szerk.) Magyarország vízgazdálkodása: helyzetkép és stratégiai

feladatok, MTA

23

A nem közművel összegyűjtött háztartási szennyvíz

0

1 000

2 000

3 000

4 000

5 000

6 000

7 000

2000. 2001. 2002. 2003. 2004. 2005. 2006. 2007. 2008. 2009. 2010. 2011. 2012. 2013.

ezer

m3

A nem közművel összegyűjtött háztartási szennyvíz

20. ábra: A nem közművel összegyűjtött háztartási szennyvíz alakulása

Forrás: KSH

A 2000 LE feletti települések ritkán lakott részein az egyedi szennyvízkezelési megoldások gazdaságosak és környezetileg megfelelőek lehetnek. A 2000 LE alatti településeken (a legtöbb a Dél-Dunántúli és a Nyugat-Dunántúli régióban található) keletkező szennyvizek megfelelő elvezetési és –tisztítási megoldásainak kialakításához külön útmutató készült, ami segítséget nyújt a települési önkormányzatoknak a műszaki megoldások kiválasztásában, a megoldások becsült beruházási és üzemeltetési költségeinek összehasonlításában, bemutatja a szakszerű üzemeltetés és fenntartás feltételeit, valamint a pályázati lehetőségeket. Külön kormányrendelet készült9 a nem közművel összegyűjtött háztartási szennyvízszállítási közszolgáltatás szabályozására. A gyakorlatban az intézményi és tulajdoni kérdések tisztázatlansága miatt mégis szinte kivétel nélkül csatornázási beruházások valósultak meg a kistelepüléseknél is. A megvalósult projekteknél alig fordul elő olyan, amelyik egy projekt keretében pályázik csatornázásra és az agglomerációs területeken egyedi megoldásokra. A 2000 LE feletti agglomerációkban a ritkán lakott részeket kihagyják a beruházásból. Az NKP-3 idején megindult a Balaton-törvény előírásain alapuló Balatoni Kistelepülések Szennyvízkezelési Programja, amelynek keretében hat kistelepülés jutott állami támogatással egyedi szennyvíz-tisztítóberendezéshez. Az önkormányzati költségvetési beszámolási rendszerből a hatályos szakfeladatirend alapján10 nem lehet megállapítani, hogy az önkormányzati felhalmozási és működési kiadásokból mennyit költöttek települési folyékony hulladék, szikkasztás, egyedi szennyvízkezelés feladatok finanszírozására. Ugyanis a szennyvíz gyűjtése, kezelése szakágazatba tartozik a szennyvízrendszerek és szennyvízkezelő berendezések működtetése (ide tartozhatnak az egyedi szennyvíztisztítók is), az emésztőgödör, a szikkasztó, a lefolyó és a szennyvízakna tisztítása, ürítése, mozgó vécé ürítése, tisztítása (települési folyákony hulladék, a szikkasztás).

9 455/2013. (XI. 29.) Korm. rendelet a nem közművel összegyűjtött háztartási szennyvíz begyűjtésére vonatkozó közszolgáltatási tevékenység részletes szabályairól

10 56/2011. (XII. 31.) NGM rendelet a szakfeladatrendről és az államháztartási szakágazati rendről

24

4 Mezőgazdaság

4.1 Vízhasználat Adatok a Vízkészlet-járulék statisztikából

A mezőgazdasági célú vízfelhasználásra több forrásból állnak rendelkezésre adatok. A VKJ adatok szerint a mezőgazdasági célú vízfelhasználás 1999-től fokozatosan csökkent, 2005-ben azonban drasztikus csökkenés következett be, majd kisebb hullámzásoktól eltekintve mérsékelt növekedésnek indult (lásd az alábbi ábrát). Az adatokból látszó drasztikus csökkenés nem feltétlenül mutat objektív képet, mivel a szabályozás időközben történt változásai (2005-ben megszűnő VKJ fizetési kötelezettség) miatt valószínű, hogy a jelentéstétel nem tükrözte mindig a valóságot. A mezőgazdasági célú vízhasználatok a hazai körülmények között döntően felszíni vízkészletekről történő vízkivételt jelentenek. Bár az elmúlt 15 évben kismértékben növekedett a felszín alatti vízkivétel aránya, átlagosan az összes vízkivételnek 12 %-a származott ebből a forrásból. A mezőgazdasági vízhasználatok négy területre tagolhatók:

- öntözés - rizstermesztés - halastó - állattenyésztés

0,0

100,0

200,0

300,0

400,0

500,0

600,0

700,0

800,0

1999. 2001. 2003. 2005. 2007. 2009. 2011. 2013.

Mezőgazdasági vízfelhasználás alakulása felhasználási

célonként, millió m3

Halastó ellátására Öntözés Állattenyésztés Rizstermesztés Viziközműtől vásárolt víz

21. ábra Forrás: VKJ

Termálkészletekből történő vízhasználat a mezőgazdaságban az összes vízhasználatnak átlagosan csupán 1,6 %-a. Mértéke 2010-ben érte el a maximumot (10,5 millió m3), 2013-ra 3,7 millió m3-re (1 %-ra) csökkent

25

Gazdasági jelentőségét tekintve nagy súlya az öntözésnek (25-30%) és a halastavi (60-65%) vízhasználatnak van. Adatok a KSH adatgyűjtés alapján A KSH az OSAP 1373 keretében gyűjt adatokat az öntözésről és a halastavi vízfelhasználásról, ennek alakulását az alábbi ábra szemlélteti. Ez az adatgyűjtés a VKJ adatoknál jóval magasabb mezőgazdasági célú vízfelhasználást mutat, 2013-ban pl. 65 %-kal.

0

100 000

200 000

300 000

400 000

500 000

600 000

2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013

Az öntözés és halastavi vízfelhasználás alakulása, ezer m3

Öntözés Halastó Összesen

22. ábra

Forrás: OSAP1373

A különböző adatbázisok ellentmondásossága, illetve az egyes évekre jellemző pontatlanságok miatt nem állapítható meg, hogy az utóbbi évek támogatási rendszerekben történt változás, a támogatások növekedése növelte-e a mezőgazdasági célú vízigényt. A kiépített főművi kapacitás a jelenlegi felhasználás csaknem dupláját is ki tudná szolgálni.

4.1.1 Öntözés

Az öntözött terület az összes mezőgazdasági terület 2%-a (1,4-2,3%) körül ingadozott. 2013-ban hazánk mezőgazdasági területének 98,6 százalékán csapadékgazdálkodás folyt és csak 1,4 százalékán történt vízpótló öntözés. Az öntözéses gazdálkodás Magyarországon kedvezőtlen helyzetben van a szántóföldi növények megöntözött területe alig éri el a vetésterületének 2 %-át.

26

23. ábra: Az öntözött termőterület szerkezete 2013-ban

Forrás: Tájékoztató jelentés az öntözésről, XVIII. évfolyam 5. szám 2013. AKI

A vízjogilag engedélyezett öntözhető terület az elmúlt években kis ingadozásokat mutatott, érdemi változás nem történt, de 2004-hez képest az öntözhető terület 25%-kal, míg a ténylegesen öntözött terület csak 18 %-kal csökkent. Az engedélyezett öntözésre berendezett terület 76 %-a főműves vízellátású, az elmúlt években növekedett ezek aránya, s elérte a 2007. évi 75 %-os arányt.

Vízjogilag engedélyezett öntözésre berendezett terület, hektár

0

50 000

100 000

150 000

200 000

250 000

2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013

főműves főmű nélküli összesen

24. ábra

Forrás: OSAP 1373

Az öntözésre berendezett területek kihasználtsága egészen 2011-ig lényegesen alatta volt a 2000-es évek eleji 50-60 %-os szintnek, 30-50 % között mozgott. 2012-től azonban 56-57 % lett.

27

Az öntözésre berendezett terület kihasználtsága

2007-2013 között

0,00%

10,00%

20,00%

30,00%

40,00%

50,00%

60,00%

2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013

25. ábra

Forrás: OSAP 1373

Öntözés vízfelhasználása, ezer m3

0

50 000

100 000

150 000

200 000

250 000

300 000

2007

2008

2009

2010

2011

2012

2013


26. ábra

Forrás: OSAP 1373

A különböző adatforrások szerint jelentősen eltér az öntözésre felhasznált víz mennyisége, kivéve a rizstermesztést, ahol nem jelentős az eltérés. A rizstermesztés nélküli felhasznált vízmennyiségek különböző adatforrások szerinti alakulását az alábbi táblázat mutatja be. A legnagyobb vízfelhasználást rendszeresen az OSAP adatgyűjtés eredményezi, ettől jelentősen kevesebb az AKI által kimutatott mennyiség, az eltérés nagyságát nem indokolja az adatgyűjtés körének eltérése. Legkevesebb a VKJ által kimutatott öntözővíz termelés, ezt okozhatja az öntözés VKJ fizetés alóli mentessége.

28

4.1 táblázat: A kiöntözött vízmennyiség alakulása az egyes adatforrások szerint, millió m3

2008. 2009. 2010. 2011. 2012. 2013.

Lekötött, VKJ 171,5 175,5 179,2 173,5 176,8 181,6

Termelés, VKJ 54,0 74,1 17,7 53,4 81,9 90,4

Termelés, OSAP 110,4 139,5 41,9 74,2 156,9 250,2

Termelés, AKI 51,2 95,1 19,0 67,5 98,5 125,5

Növénykultúrák szerint az AKI felmérés tartalmaz részletes adatokat. Az AKI 2013. októberi statisztikai jelentése szerint az öntözhető szántóterület 2013-ban 151 ezer hektár volt, amely megegyezett az előző évivel. Ezen belül a kukorica öntözhető területe 14 %-kal emelkedett, míg a napraforgó területére kapott öntözési engedélyek 28 %-kal csökkentek. Legnagyobb mértékű emelkedés a dohánynál, a legnagyobb visszaesés pedig a szója vízjogilag engedélyezett öntözhető területénél mutatható ki. A zöldségféléken belül a csemegekukorica területére kapott öntözési engedélyek a 2012. évhez képest 18 %-kal emelkedtek, míg az uborka esetében 60 %-kal csökkentek. Az elmúlt két évben a gyümölcsösök engedélyhez kötött öntözhető területe csökkenő tendenciát mutat. 2013-ban 10 %-os a visszaesés az előző évhez képest, azaz 2013-ban közel 1100 hektárral kevesebb gyümölcsösre adtak ki vízjogi engedélyt. Míg a ribizlinél kiemelkedően, két és félszeresére megugrott az öntözhető terület, addig a szedernél 66 %-kal esett vissza. A gazdák szinte ugyanakkora szőlő területre kértek öntözési engedélyt 2013-ban, mint az előző évben. Az öntözhető gyep terület 2012-höz hasonlóan tovább csökkent 28 %-kal. Az öntözhető egyéb terület (erdő, fásítás) 16 %-kal emelkedett. A tényleges, összes megöntözött terület 104 ezer hektár, amely 5 %-kal haladja meg az előző évit. A növények termelése során, minden idők legnagyobb vízmennyiségével pótolták a gazdák a csapadékhiány. A szárazság enyhítésére kiöntözött vízmennyiség az AKI felmérése szerint 2013-ban 232 millió m3 volt, amely 7 %-kal meghaladja a 2012. évi kiöntözött vízmennyiséget. A szántóterület öntözésére 138 millió m3-t, ezen belül kukorica öntözésére 39 millió m3 vizet használtak fel. Leginkább az intenzíven termesztett növényekre (pl. zöldségfélék) koncentrálódik az öntözés. A zöldségfélék közül legtöbb vízmennyiséget a csemegekukoricára, zöldborsóra, káposztára, paprikára öntözték ki 2013-ban.

29

4.2 táblázat: Az öntözött területek növénykultúrák szerinti alakulása (2004-2013)

Megnevezés

Vízjogilag engedélyezett öntözhető terület Megöntözött alapterület

hektár hektár

2 004 2009 2010 2011 2012 2013 2 004 2009 2010 2011 2012 2013

Szántó összesen 159 124 142 108 133 400 156 326 150 805 150 742 87 451 76 323 25 559 60 426 78 747 81 134

ebből: kukorica 26 822 36 667 32 363 29 032 30 628 34 938 20 226 23 970 8 066 20 140 21 586 27 711

Rizs 3 397 3 776 3 507 5 240 4 694 5 546 3 310 3 094 1 962 3 425 3 270 2 923

Napraforgó 4 249 6 776 9 036 4 885 5 379 3 852 957 1 742 375 2 038 1 673 2 227

Burgonya 5 396 4 228 3 988 3 444 2 694 2 169 3 596 3 366 1 564 2 639 2 801 1 547

Cukorrépa 14 957 2 405 1 208 1 482 1 931 2 486 8 522 1 508 213 699 1 962 2 030

Szója 479 1 549 1 849 1 594 1 635 1 044 250 1 140 742 1 053 969 897

Dohány 432 392 686 294 225 329

Takarmánynövények 17 743 13 108 11 495 12 586 11 219 10 810 4 734 5 658 1 768 5 358 5 586 5 213

Zöldségfélék összesen 32 998 39 929 34 958 39 041 35 484 39 106 26 964 28 100 9 343 15 391 23 717 22 931

ebből: csemege kukorica 19 279 20 591 16 551 19 810 16 386 19 317 16 664 15 647 4 750 9 039 14 123 15 085

Zöldborsó 6 727 8 701 7 153 7 588 8 121 8 535 6 075 7 800 1 542 2 502 6 182 4 310

Zöldbab 1 254 1 839 1 523 1 056 627 494 1 160 1 261 918 990 624 463

Paradicsom 1 269 596 198 400 327 397 344 565 129 374 327 276

Paprika 1 238 958 606 952 813 566 550 879 289 646 805 539

Fejeskáposzta 159 597 669 737 573 470 62 568 267 411 555 452

Uborka 52 82 33 26 56 33

Gyümölcsösök összesen 12 324 11 354 12 022 12 671 11 796 10 697 4 844 4 665 1 743 5 582 5 832 5 767

ebből: Alma 4 571 4 613 4 255 4 779 4 471 3 797 2 518 2 567 740 2 710 2 767 2 614

Körte 452 502 454 771 538 540 396 317 140 342 379 508

Szilva 295 393 392 285 322 283

Kajszibarack 185 353 265 266 308 343 141 309 117 172 369 315

Őszibarack 314 897 861 851 859 855 124 346 238 755 796 745

Meggy 942 706 791 775 563 549

Cseresznye 226 267 302 232 213 230

Málna 361 291 183 115 67 57 351 76 9 48 50

Ribizli 151 41 102 14 41 70

Szeder 127 152 105 92 38 13 88 55 3 7 5

Szőlő 427 361 385 406 406 405 142 10 6 26 24 24

Gyep 4 872 5 898 2 301 6 518 2 105 1 529 753 1 651 135 1 637 54

Egyéb (erdő, fásítás stb.) 28 982 9 939 10 609 12 965 13 479 15 602 9 666 508 612 2 880 3 514 3 722

Összesen 205 728 169 660 158 717 188 887 178 591 178 975 102 856 83 157 28 055 70 551 88 172 90 647

Forrás: Agrárgazdasági Kutató Intézet (AKI)

30

4.1.2 Állattenyésztés és egyéb mezőgazdasági célú vízfelhasználás

Az állattenyésztési célú vízkivétel 19-20 millió m3 körül mozog, a mezőgazdasági vízfelhasználásnak kb. 5 %-a. Az egyéb vízfelhasználás az összes vízfelhasználásnak szintén 5 %-a körül ingadozik. A mezőgazdasági telephelyek, állattartó telepek, majorok vízhasználatai az előzőekhez képest elenyésző mennyiségű, kielégítése általában felszín alatti vízkészletből történik, saját vízkivétellel, vagy települési víziközmű rendszerekből. Az állattartási célú vízfelhasználás után évente kb. 250 MFt vízkészlet járulékot fizetnek a gazdálkodók, amely az ágazat termelési értékének 0,3 ezreléke. A felszíni vizek mezőgazdasági eredetű szennyező anyag terhelését leginkább a különböző kemikáliák és a talajerő utánpótlására felhasznált szerves- és műtrágyák, peszticidek mennyisége, a kijuttatás módja, az alkalmazott agrotechnikák határozzák meg. Ezen felül jelentős szennyező forrást jelent az állattartás során képződő trágya kezelése, ahol elsősorban a hígtrágya okozza a legnagyobb kockázati tényezőt.

4.1.3 Halászat

Az engedélyezett halastó területe 2007 óta átmeneti növekedés után jelentősen csökkent, s 2013-ban csupán 6,5 %-kal haladta meg a 2007. évi szintet. Az engedélyezett halastó terület 66 %-a főműves vízellátású, az elmúlt években növekedett ezek aránya, s csaknem elérte a 2007. évi 71 %-os arányt.

Vízjogilag engedélyezett halastó terület, hektár

0

10 000

20 000

30 000

40 000

50 000

60 000

2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013


27. ábra

Forrás: OSAP 1373

31

4.3 táblázat: Tóterületi adatok 2001-2013, hektár

Teljes tóterület Üzemelő tóterület

Ebből Natura 2000

Nem üzemelt tóterület Új tavak Tórekonstrukció

2001 24 894 22 462 2 414 217 561

2002 24 069 21 090 2 979 73 245

2003 25 445 22 839 2 604 296 553

2004 26 813 22 850 3 963 133 224

2005 25 846 23 078 2 769 63 241

2006 26 248 23 878 2 371 2 50

2007 26 511 24 302 5 508 2 209 40 326

2008 26 510 24 248 6 994 2 263 14 128

2009 26 739 23 967 7 774 2 771 6 284

2010 26 567 23 639 7 304 2 929 132

2011 27 567 24 364 7 029 3 203 2 250

2012 28 791 26 083 7 031 2 708 50 186

2013 28 659 24 555 6 859 4 105 658 10 Forrás: Lehalászás jelentés 1995-2013, AKI

Az AKI adatai szerint a teljes tóterületnek átlagosan 90 %-a üzemel. Az üzemelő tóterületnek kb. 30 %-a NATURA 2000-es terület. Új tavak létesítése időben igen eltérő, 2013-ban 658 hektár új halastavat létesítettek, csaknem annyit, mint az elmúlt 10 évben összesen. A tórekonstrukció időbeli eloszlása egyenletesebb, de jelentősen csökkenő tendenciát mutat, s 2013-ban volt a mélypontja 10 hektár rekonstrukciójával. A halastavak vízfelhasználása évi 200-300 ezer m3 között mozog, 2013-ban szinte egyenlő arányban volt a főműves és főmű nélküli vízhasználat.

28. ábra

Forrás: OSAP 1373

A különböző adatforrások szerint jelentősen eltér a halgazdálkodásban felhasznált víz mennyisége. A felhasznált vízmennyiségek különböző adatforrások szerinti alakulását az alábbi táblázat mutatja be. A legnagyobb vízfelhasználást rendszeresen az OSAP adatgyűjtés eredményezi, ettől jelentősen

32

kevesebb a VKJ által kimutatott víztermelés, ezt okozhatja a halastó VKJ fizetés alóli mentessége. Legkevesebb az AKI által kimutatott mennyiség, az eltérés nagyságát nem indokolja az adatgyűjtés körének eltérése. 4.4 táblázat: A halastó ellátásra felhasznált vízmennyiség alakulása az egyes adatforrások szerint, millió m3

2008. 2009. 2010. 2011. 2012. 2013.

Lekötött, VKJ 396,5 393,7 387,2 388,5 389,6 385,7

Termelés, VKJ 227,5 251,9 198,5 201,3 173,0 223,1

Termelés, OSAP 297,8 305,1 206,2 281,8 239,0 275,5

Termelés, AKI 64,1 62,6 54,2 67,5 85,2 78,1

4.1.4 Horgászat

A Magyar Országos Horgász Szövetség (MOHOSZ) adatai szerint 2012 végén 312 ezer regisztrált horgász volt az országban, akik 1112 horgászegyesületnek voltak a tagjai, a lakosság arányával összehasonlítva a horgászszenvedély hazánkban nem kisebb mértékű, mint számos, nagyobb fogyasztással jellemezhető európai országban. A regisztrált horgászaink közül a horgászsportolók, azaz a versenyhorgászok száma 2500-ra tehető. Az országban horgászni egyébiránt 130–140 ezer hektárnyi vízterületen, az ország területének mintegy másfél százalékán lehet. A fogási naplóból összesített adatok szerint 2012-ben 4039 tonna halat fogtak ki a horgászok az országban, ezen mennyiség 58%-a ponty, 23%-a pedig kárász volt. Magyarország haltermelése összesen 2000 óta alig változott, 19-20 ezer tonna körül mozog. A horgászok által kifogott halmennyiség ennek kb. 20 %-a. Átlagosan 1000 Ft/kg árral számolva a 4000 tonna horgászok által kifogott étkezési hal értéke 4 mrd Ft-ra becsülhető. 2014. május 1-től a Nemzeti Élelmiszerlánc- biztonsági Hivatal internetes oldalán elindult a TUHIR, azaz a Turista horgászjegy kiadási és információs rendszer. A turista állami horgászjegy a vonatkozó jogszabály szerint on-line igényelhető 2.000 Ft-os áron. A jegy tartalmazza a személyes adatok mellett a kiadási és érvényességi időt, továbbá táblázatos formában a fajlagos tilalmi időket. Melléklete a fogási napló, a turista állami jegyhez szükséges továbbá az adott vízere szóló területi horgászengedély. Érvényessége a kiadástól számított három hónapig szól, mely időszak alatt az állami horgászvizsga letétele - és az állami jegy kiváltására vonatkozó előfeltételek teljesítése után - "teljes értékű ", azaz tárgyévre szóló állami jegyre cserélhető a lakhely szerinti illetékes halgazdálkodási hatóságnál. A területi horgászengedély árak tavanként, víztestenként eltérőek. A tógazdaságok és intenzív haltermelő üzemek bruttó haltermelése tavaly kissé növekedett, együttesen 21 807 ezer tonna volt 2014-ben. A magyarországi akvakultúrás haltermelésének mintegy 80 százalékát az elmúlt évek során és a ta-valyi évben is ugyanaz a három régió adta: Észak-Al-föld, Dél-Dunántúl és a Dél-Alföld. A legtöbb halat Hajdú-Bihar, Csongrád, Somogy és Tolna megyében halászták le. Az étkezési hal 2014-ben a teljes haltermelésből csupán 15 364 tonnát tett ki. Ha a horgászok által kifogott halmennyiséget ehhez viszonyítjuk, akkor az már eléri a termelés 25 %-át. Feltehetőleg a statisztikai adatok nem tartalmazzák a teljes horgászott mennyiséget, a fogási naplók vezetés hiányosságai és az illegális horgászat miatt a horgászat jelentősége ennél is nagyobb lehet.

33

A horgászatnak csak kis része (kb. 5 %) történik a tógazdasági termelés keretében, a saját tóból horgásztatott étkezési hal mennyisége 2014-ben 224,5 tonna volt, ebből a horgász szervezetek által üzemeltetett tavakból horgásztatott hal 40 %-ot képvisel, 91 tonna volt. A tógazdaságok által horgásztatott étkezési hal mennyiség 84 %-át a Dunántúlon fogták ki a horgászok. A hal ára az elmúlt években lényegesen kisebb mértékben emelkedett, mint a húsok átlagosan. 2012 átlagában egy kiló élő ponty ára 1010 forint volt az országban, a bontott csirke kilója 781 forintba, a – csont és csülök nélküli – sertéscomb kilója pedig 1280 forintba került. A halkonzervek ára határozottan nagyobb ütemben növekedett, mint a „hús, hal és készítmények” csoporté. A turizmus fejlesztése keretében számos vízi turizmushoz, horgászathoz kapcsolódó terv van a megyei gazdaságfejlesztési programokban, így a horgászat fejlődése várható. Békés megyében a Szarvas-Békésszentandrási Holtág vonzerejének növelését tervezik, várható a Bojli horgásztó kialakítása sóderes vízparttal, valamint ökoturisztikai beruházás a Kötegyáni Öko-tó és Öko-park területén. Pest megyében tervezik a vízi és horgászturizmus hátterének (kikötők, kölcsönzők, Duna-ág kotrása, partok rendezése, esetleges infrastrukturális hiányosságok kiépítése) fejlesztését. A Zala megyei Fejlesztési Programban komplex ökoturisztikai termék fejlesztése szerepel a falusi turizmus szolgáltatásai (szálláshely, horgászat, kerékpározás, természetjárás, helyi termékpiac) és az attrakciók fejlesztése révén.

A Dráva részvízgyűjtőn fontos víziturisztikai célterületek a gyékényesi Vasúti (Velence) kavicsbánya tó amely könnyűbúvárok kedvelt célpontja is a tiszta víz és a nagy vízmélység miatt. A folyóparti turizmus (kajak- kenutúrák, ill. kishajós kirándulások) a Dráván jelentős. A horgászturizmus számára kedvező adottságokkal rendelkezik a régió, mind a folyóvizek, mind a természetes, és mesterséges állóvizek mentén lehetőség van e tevékenységre. A Balaton részvízgyűjtő területén a természeti adottságoknak köszönhetően számos mellékág, valamint jelentős kisvízfolyás található, melyek kiváló lehetőséget kínálnak a horgászoknak, azonban problémaként felmerül, hogy a horgászati célú haltelepítések következtében a természetes faunától eltérő fajok kerültek a felszíni vizekbe, így az őshonos halfajok életfeltételei romlanak. A Szévíz melleti tőzegbánya tavak önálló víztesteket alkotnak. Jelentős halgazdálkodás még a Zala-Somogyi-határárok mellé telepített Varászlói halastó csoporton van, melyek szintén önálló víztestet alkotnak.

4.2 A mezőgazdaság gazdasági jellemzése A mezőgazdaság gazdasági jelentősége a GDP-hez való hozzájárulása és a foglalkoztatottak száma alapján ítélhető meg. A főbb mutatókat a 3.6 táblázat foglalja össze, a mezőgazdaság fejlődését a KSH elemzései alapján mutatjuk be. A mezőgazdaság emelkedő kibocsátása a bruttó hazai termék (GDP) termeléséhez 4,0%-os aránnyal járult hozzá 2013-ban. A bruttó hozzáadott értékből 4,8%-ot képviselt az agrárium, a beruházásokban 5,7%, a foglalkoztatásban 4,9% volt aránya. A mezőgazdaság teljes bruttó kibocsátása folyó alapáron 2013-ban 2265 milliárd forint volt az előzetes adatok szerint. Ez 4%-kal haladja meg a 2012. évit, a hazai agrárium teljesítménye így 2011 óta folyamatosan javul. A növényi termékek aránya 59%, az állatok és állati termékeké 34%, a mezőgazdasági szolgáltatások és másodlagos tevékenységeké 7% volt.

34

Az ország termelési értékének (bruttó kibocsátásának) 2004-ben 4,4 %-át adta a mezőgazdaság, erdőgazdálkodás és halászat együttesen. Míg 2002-ben a növénytermesztés és az állattenyésztés csaknem ugyanolyan mértékben, kb. 40 %-ban járult hozzá a termelési értékhez (bruttó kibocsátáshoz), 2004-ben a növénytermesztés került előtérbe (43,2%), s az állattenyésztés kissé leszakadt (35,7%). Ez a tendencia folytatódott az elmúlt tíz évben. A gazdaságok számának és jellemzőinek vizsgálatát két – egymástól különböző – megfigyelés alapján végzi a KSH. Az első a mezőgazdaságot, az erdőgazdálkodást és a halászatot magában foglaló „A” nemzetgazdasági ágban regisztrált vállalkozások adatainak feltárása. Ez ágazati megközelítés, azaz a vállalkozások főtevékenysége alapján sorolja be az egységeket. A mezőgazdasági főtevékenységű vállalkozásokat tartalmazza, de nem nyújt információt azokról, amelyek bár mezőgazdasági tevékenységet is folytatnak, de azt nem főtevékenységként. A statisztikai megfigyelés másik lehetősége a tevékenység alapú megfigyelés, amely egy meghatározott gazdaságméret felett megfigyeli a gazdaságokat tekintet nélkül arra, hogy annak mi a főtevékenysége. A mezőgazdaságban, erdőgazdálkodásban és a halászatban regisztrált vállalkozások száma folyamatosan nő, 2013 végén meghaladta a 459 ezret, ami közel 3%-kal nagyobb az előző évinél. Ezen belül az önálló vállalkozások nyilvántartott száma (445 ezer) 3%-kal, a társas vállalkozásoké (14 ezer) közel 2%-kal növekedett. A társas vállalkozások száma 2010 óta mérsékelten emelkedik, 2013-ban elérte a válság előtti, 2008-as szintet. Az önálló vállalkozások száma is évről évre emelkedik. 2013-ban a társas vállalkozások létszám szerinti megoszlása a 10 fő alattiak döntő – 88%-os – súlyát mutatja. A 14 ezer társas vállalkozásból mindössze 16-ban foglalkoztattak 500 főnél többet, és közel 4200 foglalkoztatott nélküli vállalkozás van. A 2010-es Általános Mezőgazdasági Összeírás adatai szerint 2010-ben összesen 8,6 ezer gazdasági szervezet és 567 ezer egyéni gazdaság végzett mezőgazdasági tevékenységet. A gazdasági szervezetek száma – a 2000 és 2007 közötti években megfigyelt csökkenést követően – kismértékben meghaladta a 2000. évit. Az egyéni gazdaságok száma – változó ütemben – folyamatosan csökkent, 40%-kal kisebb a tíz évvel korábbinál. Az őstermelők száma az adószám-regisztrációs kötelezettség miatt 2008-ban az előző évi 5,4-szeresére emelkedett. A 2013-ban végrehajtott gazdaságszerkezeti összeírás (GSZÖ) adatai szerint 2013-ban összesen 8,4 ezer gazdasági szervezet és 485 ezer egyéni gazdaság végzett mezőgazdasági tevékenységet. A gazdasági szervezetek száma 2%-kal, az egyéni gazdaságok száma 14%-kal csökkent 2010 óta, s 2000 óta az egyéni gazdaságok fele megszűnt. A gazdasági szervezetek 48%-a növénytermesztő; arányuk 2010-hez képest 6 százalékponttal csökkent. Az e gazdálkodási formában tevékenykedő egységek 6%-a kizárólag állattartó, 46%-a pedig vegyes gazdaság, ez utóbbi kategória 6 százalékponttal bővült 2010-hez képest. Az egyéni gazdaságok 52%-a kizárólag növénytermesztéssel, 21%-a csak állattartással, 27%-a mindkettővel foglalkozott 2013-ban. A kizárólag növénytermesztéssel foglalkozók aránynövekedése 2000 óta tart, elsősorban a vegyes gazdálkodást folytatók rovására. A csak állatot tartók aránya gyakorlatilag változatlan. Az egyéni gazdaságok 47%-a kizárólag saját fogyasztásra termelt, 19%-uk a saját fogyasztáson felüli felesleget értékesítette, míg az elsősorban értékesítésre termelők aránya 34% volt. A saját fogyasztásra termelők aránya a 2010-eshez képest 13 százalékponttal esett vissza, az elsősorban értékesítésre termelő gazdaságoké viszont 15 százalékponttal nőtt. A növénytermesztés kibocsátása évenként jelentős hullámzást mutat, elsősorban az időjárási viszonyoktól függően. Az előzetes adatok alapján 2013-ban a növénytermesztés kibocsátásának

35

volumene több mint ötödével (23%-kal) emelkedett a 2012. évihez képest. Számottevően, mintegy harmadával nőtt a kibocsátás szerkezetében meghatározó gabonafélék volumene. A búza és a kukoricatermés is kedvezőbben alakult az egy évvel korábbihoz viszonyítva. Az ipari növények kibocsátása 14%-kal, a takarmánynövényeké 8%-kal, a kertészeti termékeké pedig 9%-kal bővült. Utóbbi termékcsoport esetében emelkedett, az előbbiekében viszont mérséklődött az ár. A burgonya volumene közel ötödével csökkent, amit jelentős drágulás kísért. A gyümölcstermés volumene 29%-kal emelkedett 2013-ban, ami árcsökkenést okozott a termékcsoporton belül. A növényi termékek kibocsátásának volumene ezzel szemben 2012-ben 16%-kal maradt el a 2011. évitől. A legnagyobb veszteség a gabonafélék termelésében jelentkezett, mindenekelőtt a kukorica termését vetette vissza nagymértékben a rendkívül csapadékszegény időjárás. Ez a több mint 40%-os volumencsökkenés 25%-os visszaesést eredményezett a gabonafélék csoportjában. Az ipari növények mennyisége 11%-kal csökkent, elsősorban a repce jelentős, másodsorban a napraforgó mérsékeltebb terméscsökkenése következtében. A takarmánynövények és a kertészeti termékek kibocsátási volumene 10%-kal, a burgonyáé 15%-kal maradt el az előző évitől. A gyümölcsfélék termelési mennyisége 19%-kal felülmúlta a 2011. évit. Ez elsősorban az alma magasabb betakarított mennyiségének köszönhető. Az élő állatok kibocsátása 2013-ban 3%-kal, az állati termékeké 2%-kal mérséklődött, így az állattenyésztés teljes termelési volumene 3%-kal csökkent az előző évhez képest. Egyik főbb állatfaj kibocsátása sem érte el a 2012-ben megfigyelt szintet, az állati termékek közül a tejé visszaesett, a tojásé pedig szinten maradt. Az állattenyésztés kibocsátása 2012-ben az előző évi szintet mintegy 1%-kal haladta meg. Az élő állatok termelési volumene 1%-kal, az állati termékeké 2%-kal bővült. Az állatállomány nagysága az elmúlt években jelentősen csökkent, 2012-ben egyedül a szarvasmarha-állomány haladta meg a 2004-es szintet. A 2012. évi decemberi adatok szerint az előző évi szint alá süllyedt a sertés és a baromfiállomány, míg a szarvasmarhák és a juhok száma emelkedett. A szarvasmarhák száma (2012-ben 753 ezer darab, 2013-ban 2%-kal több jószágot (772 ezer darabot) tartottak a gazdák, mint egy évvel korábban) az elmúlt két évtizedben megfigyelt erőteljes fogyást követően 2011 óta emelkedésnek indult. A sertésállomány az elmúlt évek tendenciáját követve tovább csökkent, az állomány 2012 végére 3 millió alá esett, ez 2%-kal kevesebb az előző évinél. Az állomány csökkenése 2004 óta meghaladja a 27%-ot. A gazdasági szervezetek sertésállománya alig változott az előző évhez képest, az egyéni gazdaságoké viszont 70 ezerrel (8%-kal) lett kevesebb. 2013-ban a munkaerő-ráfordítás nagysága 444 ezer ember teljes munkaidős (évi 1800 óra) tevékenységének felel meg. Az előző évhez képest ez mérsékelt (2,6%-os) növekedés. 2013-ban annyi időt kötött le a mezőgazdasági tevékenység végzése, mintha 444 ezren egész évben teljes munkaidőben dolgoztak volna. Az összes munkaerő-ráfordítás mintegy háromnegyede nem fizetett munkaerőfelhasználás (2000-ben még közel négyötöde volt). A mezőgazdaság munkaerő-ráfordítása 2013-ig 20%-kal csökkent hazánk uniós csatlakozása óta, ezen belül a nem fizetett munkaerő 24%-kal, a fizetett munkaerő 5%-kal lett kevesebb. A csökkenés fő oka az egyéni gazdaságok számának gyors ütemű fogyatkozása. A 2000-ben végrehajtott általános mezőgazdasági összeírás és a legutóbbi, 2013-as gazdaságszerkezeti összeírás között számuk a felére csökkent. A lakossági munkaerő-felmérés adatai szerint 2013-ban országosan valamivel több mint 3,9 millió főt foglalkoztattak, 61 ezerrel többet, mint előző évben. Ezen belül a mezőgazdaságban, a vad és erdőgazdálkodásban, valamint a halászatban a foglalkoztatottak 4,9%-a, 193 ezer fő dolgozott, 4%-

36

kal kevesebben, mint 2012-ben, amikor a foglalkoztatottak 5,2%-a, 200,3 ezer fő dolgozott az ágazatban, ami 8%-os bővülést jelentett 2011-hez viszonyítva. Az intézményi munkaügyi statisztika 2013-ban 75,3 ezer fő alkalmazottat figyelt meg a mező-, vad- és erdőgazdálkodásban, valamint a halászatban. A létszám 3%-kal elmaradt az előző évitől. Nincsenek külön foglalkoztatottsági és jövedelmi adatok a növénytermesztésre és az állattenyésztésre, csak a halászatra vonatkozóan. A Mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, halászat ágazat együttesen 2013-ban összesen az ország alkalmazottainak 2,8 %-át foglalkoztatta, szemben a 2004. évi 3,5%-kal, s a nettó keresetek az országos átlagnál 26 %-kal alacsonyabbak. A mezőgazdasági felvásárlási árak nagyon ingadozóak, van olyan év, amikor az infláción felüli mértékű az árnövekedés, s van amikor abszolút értékben is csökkennek az árak. Ezen belül általában – még tendenciájában is - eltérő a növénytermelés és az állattenyésztés áralakulása. Az agrárolló (termelői árindex/mezőgazdasági ráfordítások árindexe) az utóbbi években folyamatosan csukódott, s 2003-tól kisebb visszaesésektől eltekintve 100 % vagy magasabb (2012-ben 108,1 %) volt. 2013-ban ismét 90,3 %-ra esett vissza. 2013-ban a mezőgazdasági termelés ráfordítási árai az előző évhez viszonyítva 2,1%-kal nőttek, ami a folyó termelőfelhasználás árszínvonalának 2,2%-os, és a mezőgazdasági beruházások árszínvonalának 1,6%-os növekedéséből tevődött össze. A folyó termelőfelhasználáson belül a takarmányárak nőttek a legnagyobb mértékben (5,3%-kal). A vetőmagok ára éves szinten 3,3%-kal nőtt. Csökkent a mezőgazdasági felhasználású energia ára, átlagosan 2,3%-kal maradt el az előző év azonos időszakitól. A műtrágyák ára – a 2012. évi közel 11%-os emelkedést követően – 2013-ban 4,1%-kal csökkent, az árak év végére a két évvel ezelőtti szintre estek vissza. A növényvédő szerek és az állatgyógyászati készítmények árai nőttek: az előbbi 3,0%-kal, az utóbbi 4,9%-kal volt drágább 2013-ban, mint 2012-ben. A mezőgazdasági beruházásokon belül a gépberuházások ára 1,4%-kal, az épület-beruházásoké 1,7%-kal emelkedett. 2013-ban a termelői ár csökkenését a ráfordítási árak emelkedése kísérte. Viszonyuk 2004 óta változó képet mutat, hányadosuk alapján hol előbbi, hol utóbbi nőtt gyorsabban. Az agrárium a termelői árak esése, ugyanakkor a ráfordítások fokozódó drágulása nyomán 2008-ban és 2009-ben jelentős árveszteséget szenvedett el. 2010 és 2012 között a termelői árak gyorsabb ütemben drágultak, 2010-ben 12, 2011-ben 6, 2012-ben 9 százalékponttal haladták meg a ráfordítási árak növekedését. A mezőgazdasági termelői árak 2013-ban 7,8%-kal csökkentek az előző évihez mérten. Ezt elsősorban a növényi termékek árának jelentős, 13,7%-os visszaesése okozta. Az állatok és állati termékek ára 2013-ban átlagosan 3,4%-kal nőtt. A mezőgazdasági termékek árszínvonala 2004 és 2013 között közel 80%-kal emelkedett. A termelőiár-indexek termékcsoportonkénti adataiból kitűnik, hogy a növénytermesztési és kertészeti termékek árszínvonalának erős ingadozását az elmúlt években elsősorban a gabonák, valamint a szőlő és a gyümölcsfélék ármozgása okozta. Az állatok és állati termékek drágulása 2013-ban folytatódott, átlagosan 3,4%-kal nőttek az árak 2012. évhez viszonyítva. Az élő állatok ára 2010-ig a 2008. évi szint közelében maradt, 2011-ben viszont 15%-kal magasabb volt az előző évinél, amit 2012-ben újabb 12%-os emelkedés követett. A legnagyobb mértékben a vágóbaromfi ára emelkedett (6,1%-kal) 2013-ban, míg a vágómarha ára csökkent – közel 20%-kal – a leginkább. A vágósertés 2,5%-kal drágult. Az étkezési tyúktojás ára 11%-kal mérséklődött, a tejé eközben közel 12%-kal emelkedett.

37

A mezőgazdaságban keletkező nettó vállalkozói jövedelem a nem fizetett munkaerő jövedelmét, az egységekhez tartozó földből nyert jövedelmet és a tőke hozadékát, valamint a termelési támogatásokat tartalmazza. A termelés (bruttó kibocsátás) értékéből 2004. óta átlagosan 21 %-os, s növekvő mértékű (2013-ban 28,5 %-os) a nettó vállalkozói jövedelem a mezőgazdaságban. A mezőgazdaságban 2004-től, az EU csatlakozástól, egyre nagyobb szerepet kapott a termelési támogatás, 2013-ban már 467 mrd Ft volt, amely a nettó vállalkozói jövedelemnek 71 %-át tette ki. 2009-2010-ben gyakorlatilag veszteséges lett volna a mezőgazdaság termelési támogatás nélkül.

38

4.5. táblázat: A Mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, halászat vízhasználatának összefoglaló gazdasági jellemzése Mutató 2004. 2005. 2006. 2007. 2008. 2009. 2010. 2011. 2012. 2013.

Regisztrált vállalkozások száma összesen Mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, halászat együttesen, db

56 984 55 837 53 399 83 408 389 537 407 870 420 179 432 266 447 507 459 092

Regisztrál társas vállalkozások száma, db 14 448 13 852 13 598 13 632 13 940 13 352 13 444 13 705 13 781 14 000

Ebből: kft. 6 561 6 424 6 472 6 668 7 214 7 279 7 684 8 247 8 571 n.a.

részvénytársaság 330 323 35 323 320 315 319 313 317 n.a.

betéti társaság 4 408 4 229 4 130 4 042 3 923 3 458 3 201 3 007 2 811 n.a.

szövetkezet 1 749 1 531 1 373 1 230 1 136 1 004 960 891 880 n.a.

Regisztrált egyéni vállalkozások száma, db 41 478 41 066 38 858 68 823 374 661 393 578 406 735 418 561 433 726 445 000

Ebből: vállalkozói igazolvánnyal rendelkező 20 750 20 292 18 845 18 257 19 230 17 273 18 295 18 193 18 115 18 786

őstermelő és egyéb 20 728 20 774 20 013 50 566 355 431 376 305 388 440 400 368 415 611 426 214

Bruttó hozzáadott érték alapáron, millió Ft 601 966 549 340 578 359 571 341 675 897 470 725 545 336 810 014 745 915 855 826

Mezőgazdasági kibocsátás összesen, millió Ft 1 650 229 1 517 093 1 588 596 1 680 852 1 972 676 1 636 966 1 686 421 2 166 073 2 168 951 2 312 941

Növénytermesztési és kertészeti termékek termelése, millió Ft 957 436 822 509 880 788 979 289 1 170 905 897 610 957 510 1 306 403 1 255 185 1 360 338

Élő állatok és állati termékek termelése, millió Ft 545 854 553 888 568 448 568 127 644 812 598 999 599 870 705 627 762 904 791 167

Növénytermesztés aránya a mezőgazdaság termelésében (bruttó kibocsátásában), % 58,0 54,2 55,4 58,3 59,4 54,8 56,8 60,3 57,9 58,8

Állattenyésztés aránya a mezőgazdaság termelésében (bruttó kibocsátásában), % 33,1 36,5 35,8 33,8 32,7 36,6 35,6 32,6 35,2 34,2

Növénytermesztés, állattenyésztés, vadgazdálkodás és kapcsolódó szolgáltatások bruttó hozzáadott értékének volumenindexe , % 153,8 94,0 93,8 76,9 158,0 88,4 74,7 114,4 76,3 116,3

Termelői árak alakulása mezőgazdaság összesen, előző év=100 94,6 100,7 110,6 122,2 97,3 90,5 116,8 119,3 115,4 92,2

Termelői árak alakulása növénytermesztési és kertészeti termékek esetében, előző év=100 86,2 99,4 118,0 140,5 85,6 87,3 127,6 121,6 117,8 86,3

Termelői árak alakulása élő állatok és állati termékek összesen, előző év=100 103,9 101,8 104,0 103,6 113,6 95,4 101,8 115,3 111,0 103,4

Agrárolló, % 87,6 100,7 104,6 107,0 84,6 96,1 111,9 105,7 108,1 90,3

Foglalkoztatottak száma ILO szerint Mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, halászat együttesen, ezer fő

204,9 169,2 175,8 171,8 185,1 200,3 192,7

Alkalmazásban állók száma Mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, halászat együttesen, ezer fő 96,5 93,4 89,3 85,4 84,2 82,8 76,7 74,7 77,8 75,3

Teljes munkaidőben alkalmazásban állók száma, ezer fő 89,0 86,1 81,2 77,8 76,6 74,7 69,1 66,6 69,3 67,0

Munkaerő felhasználás, ÉME* 553 785 522 248 504 403 459 291 435 152 446 510 444 157 436 951 433 279 444 424

Ebből: fizetett 127 151 114 566 113 500 111 245 109 795 110 028 109 176 108 062 114 767 120 820

nem fizetett 426 634 407 682 390 903 348 046 325 358 336 482 334 981 328 889 318 512 323 604

Alkalmazásban állók bruttó keresete Mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, halászat együttesen, Ft/fő/hó 97 219 103 190 112 388 122 231 133 570 137 101 143 861 153 301 164 136 171 679

Alkalmazásban állók nettó keresete Mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, halászat együttesen, Ft/fő/hó 70 959 92 029 94 501 101 824 105 925 106 892 112 450

Mgi termelési támogatások, Milló Ft 121 594 167 047 188 461 226 467 303 765 314 048 354 899 417 485 435 247 467 207

39

Mutató 2004. 2005. 2006. 2007. 2008. 2009. 2010. 2011. 2012. 2013. Termelési tényezők jövedelme a mezőgazdaságban, Millió Ft 528 022 515 170 552 318 567 018 738 502 535 225 643 713 962 304 906 497 1 044 028

A támogatások aránya a termelési tényezők jövedelmében a mezőgazdaságban, % 23,0 32,4 34,1 39,9 41,1 58,7 55,1 43,4 48,0 44,8

Mg. működési eredménye, Millió Ft 350 077 338 802 370 411 366 478 527 549 318 168 432 396 738 841 638 588 760 112

Mgi nettó vállalkozói jövedelem, Millió Ft 284 416 277 368 305 000 295 788 450 867 236 790 351 712 653 369 541 269 658 587

Nettó vállalkozói jövedelem a kibocsátás %-ában a mezőgazdaságban 17,2 18,3 19,2 17,6 22,9 14,5 20,9 30,2 25,0 28,5

A támogatások aránya a mgi nettó vállalkozói jövedelemben, % 42,8 60,2 61,8 76,6 67,4 132,6 100,9 63,9 80,4 70,9

Növénytermesztési és kertészeti termékek termelésének fajlagos vízfelhasználása m3/1000 Ft kibocsátás 0,114 0,069 0,079 0,166 0,122 0,179 0,057 0,081 0,153 0,208

Élő állatok és állati termékek termelése termelésének fajlagos vízfelhasználása m3/1000 Ft kibocsátás 0,051 0,038 0,035 0,035 0,031 0,033 0,032 0,025 0,026 0,025

Halgazdálkodás kibocsátása, MFt 8 245 7 369 8 613 9 162 9 898 9 029 9 100 9 843 10 624 11 547

Halgazdálkodás bruttó hozzáadott értéke, MFt 2 858 2 299 2 824 2 931 3 297 3 245 3 454 3 767 3 769 4 156

Halászat, halgazdálkodás bruttó hozzáadott értékének volumenindexe, % 66,5 128,2 87,8 109,3 115,8 82,9 107,1 114,2 99,7 105,4

Halgazdálkodásban foglalkoztatottak száma, fő n.a. 1 520 1 311 1 373 1 336 1 243 1 252 1 264 1 515 1 327

Alkalmi munkavállalók által ledolgozott munkanapok száma halgazdálkodásban n.a. 7 633 9 254 10 545 15 145 16 182 13 566 17 197 18 504 31 513

Halászati termelési támogatások, MFt 588,0 574,0 415,0 738,0 415,0 235,0 138,0 92,0 890 222

Termelési támogatások aránya a halgazdálkodási bruttó hozzáadott értékhez képest, % 20,6 25,0 14,7 25,2 12,6 7,2 4,0 2,4 23,6 5,3

Halászat,, halgazdálkodás fajlagos vízfelhasználása m3/1000 Ft kibocsátás 33,0 41,0 28,4 29,0 30,1 33,8 22,7 28,6 22,5 23,9

Forrás: KSH *Éves munkaegység=1800 óra

40

Halászat Az elmúlt 15 évben tendenciájában növekvő üzemelő tóterületek egyre nagyobb hányada nem szövetkezetek (2013-ban 3,5 % az 1995. évi 16,6 %-kal szemben) vagy horgász szervezetek (3,3 % az 1995. évi 5,8 %-kal szemben) kezében van, hanem egyéb társas vállalkozás formájában működik (65,3 % a korábbi 47,0 %-kal szemben) vagy állami gazdálkodó szervezeteké (16,4 %, korábban 30,5 %).

0

5 000

10 000

15 000

20 000

25 000

30 000

1995. 1997. 1999. 2001. 2003. 2005. 2007. 2009. 2011. 2013.

Tógazdasági és intenzív üzemi haltermelés üzemelő területe

gazdálkodási formánként, hektár

Állami gazdálkodó szervezetek Mezőgazdasági szövetkezetek Halászati szövetkezetek

Horgász szervezetek Más társas vállalkozások Egyéb

29. ábra

Forrás: Lehalászás jelentés 1995-2013, AKI

0

5 000

10 000

15 000

20 000

25 000

2001. 2002. 2003. 2004. 2005. 2006. 2007. 2008. 2009. 2010. 2011. 2012. 2013.

Haltermelés alakulása, tonna

Intenzív haltermelő üzemekben lehalászott anya- és növendék állomány

Tógazdaságban lehalászott anya- és növendék állomány

Intenzív haltermelő üzemekben lehalászott étkezési hal

Tógazdaságban lehalászott étkezési hal

30. ábra

Forrás: Lehalászás jelentés 1995-2013, AKI

41

A haltermelés 2001 óta növekvő tendenciát mutat, bár a növekedés üteme mérsékelt, 2013-ra 2001-hez képest csupán 13 %-kal nőtt a termelés. A lehalászott mennyiségben 2011-ig (72,4 %) egyre nagyobb arányú volt az étkezési hal, azóta kissé csökkent ennek mennyisége, s az anya- és növendék állomány termelése kapott újabb lendületet. A halászatban foglalkoztatottak száma jelentősen ingadozik, átlagosan 1350 fő. Az alkalmi munkavállalók által ledolgozott munkanapok száma növekvő tendenciájú, 2013-ban 31 ezer munkanap, a 2005. évinek több mint négyszerese volt. A munkanapok számát évi átlagos 220 munkanap/fővel átszámolva az alkalmi munkavállalók által teljesített munkanapok száma 143 teljes munkaidőben foglalkoztatott főnek felel meg, de az időszakos alkalmazás miatt biztos, hogy ennek 4-5-szöröse az érintett létszám. A halászat termelési támogatása 2009-2011 között jelentősen lecsökkent, 2012-ben a korábbi évek színvonalára (890 MFt) emelkedett, s az ágazat bruttó hozzáadott értékében 24%-ot, működési eredményében 55 %-ot képviselt. 2013-ban a támogatás a 2012. évi negyedére (222 MFt) csökkent, s az ágazat bruttó hozzáadott értékében 5%-ot, működési eredményében 18 %-ot tett ki. A Halászat, halgazdálkodás ágazat (03) kibocsátásának összegét növeltük a termelési támogatással, s így vizsgáltuk a kibocsátás összetételét, amelyet az alábbi ábra szemléltet. 2013-ban a kibocsátás értékének 63 %-át a folyó termelőfelhasználás tette ki, a munkavállalói jövedelmek a társadalombiztosítási hozzájárulással együtt 26 %-át, a termelési adók 1 %-ot képviseltek, míg a termelési támogatások 2 %-ot tettek ki. Az ágazat bruttó működési eredménye 2013-ban 980 millió Ft volt, a kibocsátás értékének 8,5 %-át tette ki, ez tartalmazza még az értékcsökkenés összegét is. Az ágazat bruttó állóeszközfelhalmozása abban az évben 1 340 MFt volt.

31. ábra

Forrás: Magyarország nemzeti számlái 1995-2013, KSH

42

4.3 Mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, halászat környezetvédelmi ráfordításai Az ágazat környezetvédelmi beruházásainak 56 %-a a talaj és felszín alatti vizek védelmét (ennek 77 %-a közvetlen, 23 %-a integrált környezetvédelmi beruházás volt, 20 %-a a szennyvízkezelést szolgálta 2012-ben (ennek 40 %-a integrált), jelentősek még a hulladékgazdálkodás területén végrehajtott beruházások. Az ágazat az elmúlt nyolc évben a hozzáadott értékének átlagosan 0,9 %-át fordította környezetvédelmi beruházásokra (0,26-2,1 % között mozgott az arány). A környezetvédelmi beruházások szerkezetét és alakulását az alábbi ábrák szemléltetik.

Mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, halászat környezetvédelmi

beruházási ráfordításának szerkezete 2012-ben

0%20%

10%

3%

56%

0%

1%10%

Levegőtisztaság védelme

Szennyvízkezelés

Veszélyes hulladékok kezelése

Nem veszélyes hulladékok kezelése


Zaj- és rezgés elleni védelem

Táj- és természet-védelem

Egyéb

32. ábra

Mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, halászat környezetvédelmi

beruházásainak alakulása, MFt

0

2 000

4 000

6 000

8 000

10 000

12 000

14 000

16 000

18 000

2005. 2006. 2007. 2008. 2009. 2010. 2011. 2012.

MF

t

Szennyvízkezelés Talaj és felszín alatti vizek védelme

Hulladékkezelés Összes kvi beruházás

33. ábra

43

A Mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, halászat nemzetgazdasági ág folyó környezetvédelmi ráfordításai közül legjelentősebb (71 %) a hulladékok kezelésével kapcsolatos, 13 %-át szennyvízkezelésre, 5,8 %-át pedig a talaj és felszín alatti víz védelmére fordítják (lásd az alábbi ábrát). A folyó környezetvédelmi ráfordításoknak átlagosan 36 %-a saját szervezeten belüli ráfordítás, 64 %-a külső szolgáltató által végzett környezetvédelmi szolgáltatás ellenértéke. Az ágazat az elmúlt nyolc évben a hozzáadott értékének átlagosan 0,5 %-át fordította folyó környezetvédelmi kiadásokra (0,36-0,57 % között mozgott az arány).

0

500

1 000

1 500

2 000

2 500

3 000

3 500

4 000

4 500

5 000

MFt

2005. 2006. 2007. 2008. 2009. 2010. 2011. 2012.

Mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, halászat folyó

környezetvédelmi ráfordításainak alakulása

Szennyvízkezelés Talaj és felszín alatti vizek védelme

Nem veszélyes hulladékok kezelése Veszélyes hulladékok kezelése

Egyéb

34. ábra

44

5 Ipar

5.1 Ipari vízkivétel, vízhasználat Az ipari vízgazdálkodást két adatbázis alapján lehet jellemezni. A vízkészletjárulék nyilvántartásból az összes víztermelés, vízkivétel megállapítható (továbbiakban VKJ). Ennél szűkebb körre elérhetők az üzemi vízgazdálkodásra és szennyvízkezelésre vonatkozó adatok. Az ipari vízgazdálkodásra vonatkozó adatgyűjtés (továbbiakban ipari statisztika) az 1378 nyilvántartási számú adatlapon történik, melyet az adatszolgáltatásra kötelezett 5 m3/óra teljes vízforgalmat, illetve a 80 m3/d frissvíz használatot elérő ipari vízhasználók kötelesek kitölteni. Ennek feldolgozása azonban évek óta nem történt meg. Az ipari üzemek a saját termeléssel beszerzett vízmennyiséget a közműves vízszolgáltatásból és egyéb termelőktől átvett vízzel is kiegészítik. Erre vonatkozóan az OSAP 1062 adatgyűjtés is szolgáltat adatot. A VKJ adatbázis szerint összes vízbeszerzés elenyésző része, 0,1-0,2%-a (a feldolgozóipar esetében 2013-ban 98 ezer m3, a villamosenergia ipar esetében 1 146 ezer m3) származik a közüzemi vízszolgáltatásból a többi mind saját kutas vízellátás. Az OSAP 1062 adatgyűjtés szerint a feldolgozóipar számára ennél lényegesen többet, 6 370,4 ezer m3-t, a villamosenergia előállítása, szétosztása számára pedig lényegesen kevesebbet, 62,5 ezer m3 vizet szolgáltattak közműből. A feldolgozóipar esetében az OSAP szerint a teljes vízfelhasználás 5,8 %-a származott közüzemből. Az ipari üzemek saját vízbeszerző művei segítségével termelt vízmennyiség megoszlása 2013-ban a víz eredete szerint következő: felszíni víz 97,5 %, parti szűrésű víz: 0,2 %, felszín alatti víz 2,2%. Az iparba tartozik a Vízellátás (E) is, amelyet külön fejezetben elemeztünk, ezért az alábbi táblázatban külön is bemutatjuk az ipar “E” ágazat nélküli vízfelhasználásának alakulását.

45

5.1. táblázat: Az ipar saját víztermelésének alakulása, ezer m3

Ágazati

kód 1999. 2000. 2001. 2002. 2003. 2004. 2005. 2006. 2007. 2008. 2009. 2010. 2011. 2012. 2013.

Bányászat, kőfejtés B 34 509 26 643 24 046 22 486 14 192 10 571 5 286 4 090 4 362 4 559 4 524 4 463 3 906 11 306 4 325

Feldolgozó ipar C 163 940 160 652 156 466 155 154 146 414 138 273 87 558 89 159 80 772 81 133 70 589 70 294 70 782 93 526 102 794

Élelmiszer, ital, dohány-termék gyártása CA 73 007 72 517 71 646 70 702 70 267 66 734 47 092 43 914 39 545 44 157 40 796 41 537 41 803 43 302 43 477

Textília, ruházat, bőr, és bőrtermék gyártása CB 6 671 6 027 5 460 5 201 4 914 4 529 1 631 1 932 1 456 1 208 1 250 1 275 840 1 488 1 297

Fafeldolgozás, papírtermék gyártása, nyomdai tevékenység CC 17 089 16 489 15 507 14 386 10 350 9 539 4 510 6 602 7 075 5 980 1 432 591 326 559 663

Vegyipar CD+CE+CF

+CG 49 787 50 095 49 159 51 858 48 264 45 834 26 471 28 607 24 759 22 327 20 538 20 876 22 460 42 050 49 014

Fémalapanyag és fémfeldolgozási termék gyártása CH 8 293 6 255 5 828 5 045 5 193 4 668 3 455 3 927 3 989 3 882 3 430 2 867 2 969 3 080 5 345

Gépipar CI+CJ+CK+

CL 8 925 9 090 8 631 7 757 7 300 6 836 4 324 4 130 3 887 3 525 3 058 3 090 2 368 3 025 2 972

Egyéb feldolgozóipar CM 168 178 236 205 127 133 74 47 61 54 85 58 17 23 26

Villamosenergia, gáz-, gőzellátás D 4 813 092 4 787 541 4 891 362 4 766 107 4 476 388 4 147 983 3 742 084 3 775 668 4 225 884 4 395 081 3 926 501 3 942 233 3 742 861 3 589 859 3 682 124

Ipar Vízellátás nélkül összesen B+C+D 5 011 541 4 974 836 5 071 874 4 943 747 4 636 994 4 296 827 3 834 928 3 868 917 4 311 018 4 480 773 4 001 614 4 016 990 3 817 548 3 694 691 3 789 242

Vízellátás E 38 818 37 613 39 021 39 298 36 434 37 205 30 354 25 692 24 194 24 379 23 448 19 561 15 859 21 779 19 195

Összes ipari tevékenység B+C+D+E 5 050 359 5 012 450 5 110 895 4 983 044 4 673 428 4 334 032 3 865 283 3 894 609 4 335 212 4 505 152 4 025 063 4 036 552 3 833 408 3 716 470 3 808 437

Forrás: VKJ

46

5.2. táblázat: Az ipar saját víztermelése után fizetett VKJ alakulása, ezer Ft

Ágazati

kód 2003. 2004. 2005. 2006. 2007. 2008. 2009. 2010. 2011. 2012. 2013.

Bányászat, kőfejtés B 126 266 116 385 90 506 66 207 62 484 67 960 69 947 66 991 64 642 200 606 74 713

Feldolgozó ipar C 856 587 1 124 345 1 174 702 1 146 218 1 027 820 1 165 579 1 079 134 1 078 414 1 040 674 1 116 359 1 237 183

Élelmiszer, ital, dohány-termék gyártása CA 381 868 530 879 575 662 532 260 476 517 595 860 562 283 577 990 574 620 590 758 606 120

Textília, ruházat, bőr, és bőrtermék gyártása CB 30 906 34 307 33 275 29 801 27 067 25 618 28 622 30 337 17 502 30 707 28 044

Fafeldolgozás, papírtermék gyártása, nyomdai tevékenység CC 46 065 58 328 43 126 57 295 65 659 57 525 17 011 11 304 6 872 9 850 11 206

Vegyipar CD+CE+CF

+CG 311 757 386 203 403 157 407 790 345 678 361 972 354 749 357 243 349 462 381 720 418 705

Fémalapanyag és fémfeldolgozási termék gyártása CH 26 014 31 329 36 453 40 291 40 720 48 012 42 188 35 810 32 750 35 329 101 457

Gépipar CI+CJ+CK+

CL 59 023 82 193 81 850 78 174 71 261 75 513 72 618 64 319 58 691 67 165 70 498

Egyéb feldolgozóipar CM 954 1 106 1 179 608 918 1 079 1 664 1 410 777 831 1 153

Villamosenergia, gáz-, gőzellátás D 4 186 163 5 608 727 6 694 098 6 789 845 7 457 250 8 781 538 8 133 915 8 061 500 7 734 880 7 432 885 7 986 623

Ipar Vízellátás nélkül összesen B+C+D 5 169 016 6 849 457 7 959 306 8 002 271 8 547 554 10 015 076 9 282 997 9 206 905 8 840 196 8 749 850 9 298 520

Vízellátás E 158 709 222 216 275 618 244 172 226 510 264 462 266 559 226 570 209 307 217 986 204 345

Összes ipari tevékenység B+C+D+E 5 327 725 7 071 673 8 234 924 8 246 443 8 774 064 10 279 538 9 549 555 9 433 475 9 049 503 8 967 836 9 502 864

Forrás: VKJ

47

A villamosenergia, gáz, gőzellátás ágazat vízfelhasználásának továbbra is meghatározó szerepe van az iparon belül. Részesedési aránya a 2000-es évek elején tapasztalható 96 % ról napjainkra 97 %-ra nőtt. Ezzel párhuzamosan a többi ipari szektor részesedési aránya a vízbeszerzésből 3,5 %-ról 2,8 %-ra csökkent. Az iparon belül a hűtési célú felhasználás a meghatározó, az utolsó elérhető adatok szerint (2000-2004) kiadja a 95%-ot, a villamosenergia iparon belül pedig a 95-98%-ot. A Vízellátás ágazat (E) nélküli ipari vízhasználat megoszlása 2013-ban a főbb ipari ágazatok között a következő: Villamosenergia ipar 97,2 %, Feldolgozóipar 2,7 %, Bányászat, kőfejtés 0,1 %. A fizetett VKJ tekintetében az arány kissé eltolódik a Feldolgozóipar (13 %) felé (lásd a fenti táblázatot), mivel a VKJ összege sok tényezőtől függ.

A vízmennyiség megoszlását és arányát az egyes ágazatok között a villamosenergia ipar és a vízellátás ágazat nélküli adatok torzítás nélkül tükrözik. A legnagyobb vízfogyasztó az élelmiszeripar (40%), a másik jelentős ágazat a tágan értelmezett vegyipar (46%). Ez utóbbin belül a vegyi anyag, termék és gyógyszer gyártása 86,7 %-ot használ, a kokszgyártás és kőolajfeldolgozás 8,6 %-ot, a gumi-, műanyag és nemfém ásványi termék gyártása pedig csupán 4,7 %-ot képvisel a vízhasználatban.

Ipari vízhasználatok ágazatonkénti megoszlása 2013-ban D és E ágazat

nélkül

4%

41%

1%

1%

45%

5%

3% 0% Bányászat, kőfejtés

Élelmiszer, ital, dohány-termékgyártása

Textíl ia, ruházat, bőr, és bőrtermékgyártása

Fafeldolgozás, papírtermék gyártása,nyomdai tevékenység

Vegyipar

Fémalapanyag és fémfeldolgozásitermék gyártása

Gépipar

Egyéb feldolgozóipar

35. ábra Ipari vízhasználatok villamosenergia ipar és vízellátás ágazatok nélkül 2013-ban

5.2 Feldolgozóipar A legjelentősebb vízhasználat – a hűtővíztől eltekintve - az iparon belül a feldolgozóipari tevékenység. Ezen belül is azokat az ágazatokat vizsgáljuk részletesen, amelyek a vízfogyasztás és a vízszennyezés döntő részét adják:

- Élelmiszeripar (CA) - Vegyipar (CD+CE+CF+CG) - Fémfeldolgozás (CH) - Gépipar (CI+CJ+CK+CL)

A feldolgozóipar gazdasági adatai és fajlagos vízfelhasználása 2000-2013 között a következőképpen alakultak:

48

5.3. táblázat: A feldolgozóipar vízhasználatának gazdasági jellemzése

2000. 2001. 2002. 2003. 2004. 2005. 2006. 2007. 2008. 2009. 2010. 2011. 2012. 2013.

2013-ban*%

Kibocsátás, MFt

Feldolgozóipar összesen 10 990

498 12 088 706 12 459 281 13 785 883 15 268

348 17 014 130 19 655

905 20 428

840 21 260

926 18 195

084 21 338

739 23 441

960 23 174

243 23 854

769 100,0

- Élelmiszeripar (CA) 1 755 458 2 047 054 2 154 566 2 202 248 2 219 922 2 206 018 2 326 999 2 302 595 2 515 454 2 467 097 2 410 448 2 681 726 2 857 198 2 960 349 12,4

- Vegyipar (CD+CE+CF+CG) 2 133 033 2 309 525 2 403 345 2 576 901 2 928 792 3 545 660 4 186 931 4 370 044 4 806 377 3 997 164 4 737 616 5 515 154 5 828 182 5 804 407 24,3

- Fémfeldolgozás (CH) 985 386 1 067 920 1 077 766 1 155 329 1 356 314 1 467 769 1 763 401 1 832 641 1 851 348 1 274 966 1 493 461 1 832 836 1 756 536 1 800 926 7,5

- Gépipar (CI+CJ+CK+CL) 4 806 501 5 133 830 5 289 674 6 296 671 7 160 608 8 193 228 9 630 722

10 114 451

10 363 412 8 828 150

10 922 955

11 537 504

10 905 918

11 378 138 47,7

Bruttó hozzáadott érték, MFt

Feldolgozóipar összesen 2 539 878 2 950 770 3 223 773 3 525 494 3 952 491 4 262 606 4 758 482 4 882 751 4 954 959 4 527 207 4 994 272 5 261 245 5 419 407 5 719 394 100,0

- Élelmiszeripar (CA) 360 098 457 642 528 607 504 998 499 996 503 846 515 027 504 936 497 945 570 216 530 457 514 529 512 460 560 597 9,8

- Vegyipar (CD+CE+CF+CG) 606 834 739 718 821 027 876 402 1 020 801 1 103 104 1 286 026 1 300 879 1 332 257 1 147 061 1 292 486 1 319 144 1 445 634 1 385 512 24,2

- Fémfeldolgozás (CH) 252 294 286 382 286 950 319 277 367 954 382 941 451 055 495 874 526 344 358 816 411 527 478 988 479 571 519 947 9,1

- Gépipar (CI+CJ+CK+CL) 881 276 937 845 1 042 300 1 297 006 1 521 291 1 753 732 1 955 824 2 013 998 2 028 456 1 887 378 2 167 149 2 339 796 2 349 856 2 578 291 45,1

Foglalkoztatottak száma, ezer fő

Feldolgozóipar összesen 853,0 794,6 786,6 809,0 802,1 826,6 100,0

- Élelmiszeripar (CA) 128,6 132,3 124,9 123,9 126,3 133,1 16,1

- Vegyipar (CD+CE+CF+CG) 132,9 119,8 120,0 118,3 116,7 114,1 13,8

- Fémfeldolgozás (CH) 101,6 96,6 87,3 92,4 96,8 103,1 12,5

- Gépipar (CI+CJ+CK+CL) 289,4 253,7 265,1 286,1 283,9 293,5 35,5

Alkalmazásban állók bruttó keresete a Feldolgozóiparban, Ft/fő/hó

88 031 100 964 113 707 123 914 136 354 145 997 158 597 172 277 183 081 190 331 200 692 213 281 230 877 241 787

Alkalmazásban állók nettó keresete a Feldolgozóiparban, Ft/fő/hó

114 962 119 698 131 076 141 281 148 830 158 371

Hozzáadott érték volumenindex, %

Feldolgozóipar összesen 103,6 104,8 106,9 107,9 105,6 105,9 106,6 107,7 96,5 82,5 111,3 100,6 99,8 95,6

- Élelmiszeripar (CA) 100,2 76,6 110,8 100,1 86,5 103,0 102,6 100,9 80,1 109,0 105,0 87,9 103,2 90,6

- Vegyipar (CD+CE+CF+CG) 78,8 108,2 104,9 108,3 108,6 99,6 106,6 101,9 101,5 81,0 103,1 86,1 98,8 82,5

- Fémfeldolgozás (CH) 114,3 102,5 101,0 109,6 107,6 102,9 114,1 108,4 100,0 51,6 119,6 102,9 101,1 100,7

- Gépipar (CI+CJ+CK+CL) 122,1 109,6 110,9 117,6 112,9 115,6 106,6 115,2 95,4 81,9 117,5 112,9 98,8 101,7

Fajlagos vízfelhasználás m3/1000 Ft kibocsátás

Feldolgozóipar összesen 0,0148 0,0132 0,0127 0,0108 0,0092 0,0052 0,0046 0,0040 0,0038 0,0039 0,0033 0,0030 0,0040 0,0043 100,0

- Élelmiszeripar (CA) 0,0417 0,0354 0,0332 0,0320 0,0301 0,0214 0,0189 0,0172 0,0176 0,0166 0,0172 0,0156 0,0152 0,0147 340,9

- Vegyipar (CD+CE+CF+CG) 0,0244 0,0221 0,0223 0,0193 0,0161 0,0079 0,0071 0,0057 0,0046 0,0051 0,0044 0,0041 0,0072 0,0084 195,8

- Fémfeldolgozás (CH) 0,0064 0,0055 0,0047 0,0045 0,0034 0,0024 0,0022 0,0022 0,0021 0,0027 0,0019 0,0016 0,0018 0,0030 68,8

- Gépipar (CI+CJ+CK+CL) 0,0019 0,0017 0,0015 0,0012 0,0010 0,0005 0,0004 0,0004 0,0004 0,0004 0,0003 0,0002 0,0003 0,0003 6,1

Forrás: KSH *Arány a feldolgozóipar egészében

49

A GDP egynegyedét előállító ipar, ezen belül különösen a feldolgozóipar (23 %) egy válság utáni fellendülési pályán van. A feldolgozóipari növekedés 2008-ban veszítette el korábbi lendületét, s azóta kisebb hullámzásoktól eltekintve stagnálást mutatott 2013-ig. 2014-től az előzetes adatok szerint új fellendülési szakasz vette kezdetét. A feldolgozóiparban átlagosan elérhető bruttó kereset 2013-ban 4,8 %-kal volt magasabb az országos átlagnál. 2013-ban a feldolgozóipar kibocsátás értékének 76 %-át a folyó termelőfelhasználás tette ki, a munkavállalói jövedelmek a társadalombiztosítási hozzájárulással együtt 11 %-át, a fizetett termelési adók 4,5-szeresét tették ki a kapott termelési támogatásoknak, ezek egyenlege csupán 0,4 %-ot képviseltek (lásd az alábbi ábrát). A feldolgozóipar bruttó működési eredménye 2013-ban 2 955 millió Ft volt, a kibocsátás értékének 12,4 %-át tette ki, ez tartalmazza még az értékcsökkenés összegét is. Az ágazat bruttó állóeszközfelhalmozása abban az évben 1 681,4 mrd Ft volt.

36. ábra


Az iparon belül a főbb vízhasználók közül a Gépipar (CI+CJ+CK+CL ágazatok) járul hozzá a legnagyobb, s továbbra is növekvő mértékben (2013-ban már 45%) a feldolgozóipar által termelt GDP-hez, a foglalkoztatottak számában való részesedése ehhez képest csupán 35 %. A gépipar a vízfogyasztás tekintetében termelési arányánál jóval kisebb arányban részesedik, a feldolgozóipar vízhasználatának csupán 2,8 %-át adja. Kimagaslóan alacsony az egységnyi termelésre jutó vízfelhasználás, a feldolgozóipari átlagnak csupán 6 %-a. 2013-ban a Gépipar kibocsátás értékének 78 %-át adta a folyó termelőfelhasználás, a munkavállalói jövedelmek a társadalombiztosítási hozzájárulással együtt azonban kevesebbet, 9,1 %-át, a fizetett termelési adók hatszorosát tették ki a kapott termelési támogatásoknak, ezek egyenlege csupán 0,3 %-ot képviseltek (lásd az alábbi ábrát). A Gépipar bruttó működési eredménye 2013-ban 1 501 millió Ft volt, a kibocsátás értékének 13,2 %-át tette ki, ez tartalmazza még az értékcsökkenés összegét is. Az ágazat bruttó állóeszközfelhalmozása abban az évben 848,1 mrd Ft volt.

50

37. ábra Forrás: Magyarország nemzeti számlái 1995-2013, KSH

A második legjelentősebb ágazat a Vegyipar (CD+CE+CF+CG ágazatok), amely a feldolgozóiparban foglalkoztatottak 13,8 %-ával szemben 24,2 %-kal járult hozzá a feldolgozóipar által termelt GDP-hez 2013-ban. A vegyipar a 2004. évi állapottal szemben átvette az élelmiszeripartól a legnagyobb vízfogyasztó szerepét, a termelés egységére eső vízfelhasználásban azonban még mindig csak a második ágazat. 2013-ban a Vegyipar kibocsátás értékének 76 %-át adta a folyó termelőfelhasználás és a munkavállalói jövedelmek a társadalombiztosítási hozzájárulással együtt 9 %-át, a fizetett termelési adók kilencszeresét tették ki a kapott termelési támogatásoknak, ezek egyenlege csupán 0,5 %-ot képviseltek (lásd az alábbi ábrát). A Vegyipar bruttó működési eredménye 2013-ban 808 millió Ft volt, a kibocsátás értékének 13,9 %-át tette ki, ez tartalmazza még az értékcsökkenés összegét is. Az ágazat bruttó állóeszközfelhalmozása abban az évben 390,4 mrd Ft volt.

38. ábra

51


Az élelmiszeripar most már csak a második legnagyobb vízfogyasztó a feldolgozóiparon belül. A termelés egységére eső vízfogyasztás is itt a legmagasabb, a feldolgozóipari átlag 3,4-szerese. A feldolgozóiparban foglalkoztatottak 16,1 %-ánál kisebb mértékben, 9,8%-kal járul hozzá a feldolgozóipar GDP termeléséhez. 2013-ban az Élelmiszer, ital és dohánytermék gyártása ágazat kibocsátás értékének a feldolgozóipar átlagánál nagyobb arányát, 81 %-át adta a folyó termelőfelhasználás és a munkavállalói jövedelmek a társadalombiztosítási hozzájárulással együtt 11,5 %-át, a fizetett termelési adók (11 052 millió Ft) ebben az ágazatban csak 4,3-szeresét tették ki a kapott termelési támogatásoknak (2 602 millió Ft), ezek egyenlege csupán 0,3 %-ot képviseltek (lásd az alábbi ábrát). Az ágazat bruttó működési eredménye 2013-ban 210,3 millió Ft volt, a kibocsátás értékének csupán 7,1 %-át tette ki, ez tartalmazza még az értékcsökkenés összegét is. Az ágazat bruttó állóeszközfelhalmozása abban az évben 130,1 mrd Ft volt.

39. ábra


Élelmiszer-vállalkozások vonatkozásában 62 engedély köteles és 300 bejelentés köteles élelmiszer-előállító üzem működött 2013. év végén olyan területen, ahol a közüzemi víz arzén határértéke magasabb volt, mint 10 µg/l.11 A NÉBIH laboratóriumai 2013-ban összesen 240 arzénkomponensre irányuló monitoring vízvizsgálatot végeztek. Ezen vizsgálatok közül az arzénnal érintett területeken 3 közüzemi ivóvíz eredmény lépte túl a 10µg/l határértéket. Azokban az üzemekben, ahol a víz termékbe kerül, helyi As mentesítővel, vagy tartályos, ballonos, lajt-kocsis vízellátással biztosítják a termékbe felhasználandó megfelelő minőségű ivóvizet. A fémfeldolgozás az élelmiszeriparnál kisebb arányt képvisel a termelésben, de arányai ahhoz hasonlóak, de fajlagos vízfelhasználása a feldolgozóipari átlag 69 %-a. A bemutatott adatok alapján megállapítható, hogy az ipari vízgazdálkodás korszererűsösött, a víztakarékossági technológiák terjednek, a vízfelhasználás hatékonysága nőtt, mert a fajlagos vízfelhasználás (az 1000 Ft termelésre eső vízfelhasználás) radikálisan csökkent. A fajlagos

11J E L E N T É S az Európai Bizottság részére az emberi fogyasztásra szánt víz minőségéről szóló 98/83/EK tanácsi irányelvnek való

megfelelés érdekében tett intézkedésekről az Európai Bizottság C(2012) 3686 számú határozatának megfelelően, 2014. február

52

vízfelhasználás a feldolgozó ipar egészére 2000-2013 között 70%-al csökkent. Minden ágazatban csökkent ez a mutató, a legjobban a gépiparban (85%-os a csökkenés), legkevésbé a fémfeldolgozó iparban (55%-os a csökkenés), az élelmiszeriparban és a vegyiparban 65%-os a csökkenés. A feldolgozóipar környezetvédelmi ráfordításai Az ágazat környezetvédelmi beruházásainak 48 %-a szennyvízkezelést (ennek 96 %-a közvetlen, 4 %-a integrált környezetvédelmi beruházás volt, 24 %-a a levegőtisztaság védelmét szolgálta 2012-ben (ennek 24 %-a integrált), jelentősek még a talaj és felszín alatti vizek védelme területén végrehajtott beruházások (8 %), amelynek 80 %-át a tágan értelmezett vegyipar hajtotta végre. Az ágazat az elmúlt nyolc évben a hozzáadott értékének átlagosan 0,5 %-át fordította környezetvédelmi beruházásokra (0,3-0,7 % között mozgott az arány). A feldolgozóipar környezetvédelmi beruházásai szerkezetét és alakulását az alábbi ábrák szemléltetik.

40. ábra Forrás: KSH

53


A Feldolgozóipar szennyvízkezelési beruházásainak ágazatok közötti megoszlását az alábbi ábra szemlélteti. A legnagyobb beruházási arányt az élelmiszeripar képviseli, 2012-ben 7,7 mrd Ft-ot fordítottak szennyvízkezelési beruházásra, bruttó hozzáadott értékének 1,4 %-át. A szennyvízkezelési beruházások másik jelentős végrehajtója a tágan értelmezett vegyipar, amely 2012-ben 2,2 mrd Ft-ot fordított ilyen célra, s ez a bruttó hozzáadott értéküknek 0,2 %-a.

A Feldolgozóipar szennyvízkezelési beruházási ráfordításának

szerkezete ágazatonként 2012-ben

72%

2%

0%

0%

21%

0%

1%

4%

Élelmiszerek, italok és dohány gyártása

Textília, textiláru, ruházati termék, bőrtermék,

lábbeli gyártása

Fafeldolgozás

Papírgyártás, kiadói, nyomdai tevékenység

Kokszgyártás, kőolajfeldolgozás,

gyógyszergyártás; vegyi anyag és termék, gumi-,

műanyag termék gyártásEgyéb nemfém ásványi termék gyártása

Fémalapanyag gyártása

Fémfeldolgozási termék, gép, berendezés,

villamos gép, műszer és jármű, bútor, máshova

nem sorolt feldolgozóipari termék gyártása


A Feldolgozóipar folyó környezetvédelmi ráfordításai (2012-ben összesen 86,7 mrd Ft) közül legjelentősebb (43 %) a hulladékok kezelésével kapcsolatos, 39 %-át szennyvíz- és használtvíz kezelésre, 2,2 %-át pedig a talaj és felszín alatti víz védelmére fordítják (lásd az alábbi ábrát). A folyó környezetvédelmi ráfordításoknak átlagosan 39 %-a saját szervezeten belüli ráfordítás, 61 %-a külső szolgáltató által végzett környezetvédelmi szolgáltatás ellenértéke (lásd az alábbi táblázatot). Az

54

ágazat az elmúlt nyolc évben a hozzáadott értékének átlagosan 1,6 %-át fordította folyó környezetvédelmi kiadásokra (1,4-2 % között mozgott az arány). A feldolgozóipar 1 237 MFt VKJ-t fizetett 2013-ban a saját víztermelés után, ennek 49 %-át az Élelmiszer- és dohányipar, 31 %-át pedig a tágan értelmezett Vegyipar, 14 %-át pedig a Fémfeldolgozás és a Gépipar fizette.

0

10 000

20 000

30 000

40 000

50 000

60 000

70 000

80 000

90 000

MFt

2005. 2006. 2007. 2008. 2009. 2010. 2011. 2012.

A Feldolgozóipar folyó környezetvédelmi ráfordításainak

alakulása

EgyébTalaj és felszín alatti vizek védelmeNem veszélyes hulladékok kezeléseVeszélyes hulladékok kezeléseSzennyvízkezelésLevegőtisztaság védelme


55

5.4. táblázat: A feldolgozóipar szervezeten belüli folyó környezetvédelmi ráfordításai és külső szolgáltató által végzett környezetvédelmi szolgáltatások ellenértéke ágazatonként 2012-ben, millió Ft

Szervezeten belüli folyó környezetvédelmi ráfordítás

Külső szolgáltató által végzett környezetvédelmi szolgáltatások ellenértéke

Ágazat

Levegő- tisztaság védelme

Szennyvíz- kezelés

Hulladék- kezelés

Hulladék- kezelésből: veszélyes hulladékok

kezelése

Talaj és Felszín alatti vizek

védelme

Zaj- és rezgés elleni

védelem

Táj- és természet-

védelem

Kutatás és

fejlesztés Egyéb Összesen Hulladék-kezelés

Ebből: veszélyes hulladék

Szennyvíz-kezelés

Tartály- ban gyűjtött szennyvíz Egyéb Összesen

Élelmiszerek, italok és dohány gyártása 134 1 792 1 055 200 173 13 4 29 259 3 459 9 780 1 186 8 172 734 972 19 658

Textília, textiláru, ruházati termék, bőrtermék, lábbeli gyártása 13 102 37 8 0 0 - 0 15 169 308 69 251 42 11 612

Fafeldolgozás 12 3 33 9 0 4 2 - 19 73 155 59 40 7 1 204

Papírgyártás, kiadói, nyomdai tevékenység 48 836 207 34 1 - - 3 21 1 116 1 347 307 435 34 25 1 840

Kokszgyártás, kőolajfeldolgozás, gyógyszergyártás; vegyi anyag és termék, gumi-, műanyag termék gyártás

1 256 8 038 3 917 3 151 1 135 121 38 539 2 492 17 536 8 088 6 529 4 251 441 1 594 14 374

Egyéb nemfém ásványi termék gyártása 971 354 179 53 27 12 36 5 138 1 721 542 142 553 30 153 1 279

Fémalapanyag gyártása 355 496 123 96 225 54 7 2 267 1 528 1 430 584 425 57 120 2 032

Fémfeldolgozási termék, gép, berendezés, villamos gép, műszer és jármű, bútor, máshova nem sorolt feldolgozóipari termék gyártása

502 1 468 1 585 773 383 81 55 329 699 5 103 8 255 3 163 4 929 239 2 601 16 024

Összesen 3 292 13 089 7 136 4 325 1 944 285 143 907 3 911 30 706 29 904 12 039 19 056 1 585 5 477 56 023

56

5.3 Vízenergia termelés A vízerőkészlet hasznosítás folyószakaszonkénti megoszlása aránytalan. Kiépítettsége alacsony, ami Magyarország természeti és földrajzi adottságaiból következik. A nagyobb folyók közép- és alsószakasz jellegűek, viszonylag kis eséssel. A vízerőkészlet nagy ráfordítással aknázható ki. Ebből következően a magyarországi vízerő-hasznosításra csak járulékos jelleggel került sor, ott ahol a folyók hasznosítási célrendszerekbe vízlépcsőkkel történő szabályozását egyéb – domináns – hasznosítási feladatok időszerűvé tettek (pl. öntözés, vízszintszabályozás stb.). A vízenergia termelés duzzasztással történik. A vízerőművek beépített villamos teljesítőképessége 2000-ről 2013-ra 20 %-kal nőtt, a vízerőművekben termelt villamos energia mennyisége szintén 20 %-kal emelkedett, 2004-hez viszonyítva (amikor a 2003. évi bővülés ténylegesen üzemelt) pedig 3,7 %-kal nőtt. A vízerőművek termelésének éven belüli eloszlását vizsgálva megállapítható, hogy a termelés általában április-augusztus között a legmagasabb. Az országban termelt villamosenergia mennyiségnek átlagosan 0,7 %-a származik vízerőművekből.

5.5. táblázat: A vízenergiatermelés adatai Megnevezés 2000 2001 2002 2003 2004 2011 2012 2013

Üzemelő vízenergia kapacitás (beépített teljesítőképesség), MW

48,2 48,2 48,2 53,6 n.a. 55,0 55,3 57,7

Vízerőműben termelt villamos energia, MWh

178 199 185 997 194 440 170 515 205 763 221 465 213 509 213 411

Vízerőműben termelt villamos energia aránya az összes termelt energiához képest, %

0,5 0,5 0,6 0,5 0,6 0,6 0,6 0,7

Forrás: Magyar Energia Hivatal, Villamos Energia Statisztikai Évkönyvek 2000-2004, NFM

A vízerőművek által lekötött vízmennyiség 2004-ről 2012-re kisebb visszaesések után 14 %-kal növekedett, a tényleges termelés csak 3,7 %-kal. A fizetett VKJ ezzel szemben 41 %-kal, mivel az alapdíj ez alatt az idő alatt 37 %-kal növekedett. A részletes adatokat az alábbi táblázat tartalmazza. Az 1 MWh vízi energiával termelt villamosenergiára jutó VKJ a 2004. évi 130,2 Ft-ról 2011-re 174,7 Ft-ra emelkedett. A fizetett VKJ a vízerőművek becsült kibocsátási értékének 0,4 %-a, a becsült folyó termelőfelhasználásának pedig 0,6 %-a volt 2011-ben.

5.6. táblázat: A vízenergiatermelés során fizetett VKJ alakulása

Évek Lekötés,

em3 Termelés,

em3 Fizetett VKJ,

eFt

2004 8 383 916 8 015 074 26 790

2005 7 891 447 7 590 950 29 690

2006 7 499 416 7 217 250 28 756

2007 7 787 895 7 726 913 30 630

2008 6 659 596 6 605 026 29 660

2009 8 148 511 8 230 374 37 977

2010 8 451 777 8 479 669 39 110

2011 9 897 677 8 583 701 38 687

2012 9 554 327 8 307 858 37 850

Forrás: OVF

57

Az alábbi táblázat 2013-ra mutatja be a vízerőművek kapacitását erőművenként. Elhelyezkedésüket az alábbi térkép szemlélteti.

5.7. táblázat: Vízerőhasznosítás adatai 2013-ban

Vízerőművek, telephelyekkel Beépített villamos

teljesítőképesség, MW

Részesedés a

villamos

teljesítőképes-

ségből, %

Duna vízgyűjtő területe

Villamosenergia Termelő és Szolgáltató Kft., Lukácsháza

0,04 0,07

Villamosenergia Termelő és Szolgáltató Kft., Chernelházadamonya

0,03 0,06

Szombathelyi Vízerőmű KFT., Csörötnek 0,49 0,84

Szombathelyi Vízerőmű KFT., Ikervár 0,16 0,28

Szombathelyi Vízerőmű KFT., Ikervár 2,44 4,23

Szombathelyi Vízerőmű KFT., Körmend 0,40 0,69

Szombathelyi Vízerőmű KFT., Magyarlak 0,24 0,42

Rappold és Penz Vízerőművek Kft., Pornóapáti 0,26 0,45

Rappold és Penz Vízerőművek Kft., Szentpéterfa

0,11 0,19

Hunag Kft., Hegyeshalom 0,12 0,21

Jank Magyarország Kft., Alsószölnök, Felsőcsatár, Gencs, Gyöngyöshermán, Tanakajd

0,44 0,77

Kapuvári Vízerőmű Kft. 0,11 0,19

KENYERI Vízerőmű Kft., Nick 1,54 2,67

Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság, Kvassay

2,00 3,46

Guttmann Acquisition Kft., Bogyiszló 0,04 0,06

Duna összesen 8,42 14,58

Tisza vízgyűjtő területe

Tiszavíz Vízerőmű Kft., Kisköre 28,00 48,49

Tiszavíz Vízerőmű Kft., Tiszalök 12,90 22,34

Hernádvíz Kft., Kesznyéten 4,70 8,14

SINERGY Kft., Felsődobsza 0,95 1,65

SINERGY Kft., Gibárt 0,49 0,85

Blue Stream Kft., Bódva 0,03 0,05

Blue Stream Kft., Öcsöd 0,16 0,28

Hydro Power Consulting Kft. Békésszentandrás 2,03 3,52

Tisza összesen 49,26 85,31

Ország összesen 57,68 99,90

Háztartási méretű vízerőművek 0,06 0,10

Ország mindösszesen 57,74 100,00 Forrás: NFM

58

44. ábra: Magyarország vízerőművei

59

A legnagyobb kapacitású vízerőművek a Kiskörei és a Tiszalöki létesítmények, amelyek termelése együttesen az országos vízi energia termelés 77 %-át adják. A hazai kis- és törpe vízerőművek nagy része a kedvezőbb adottságokkal rendelkező Nyugat-Dunántúlon, a Rába baloldali vízgyűjtő területének kisvízfolyásain található. A villamos energia termelés és elosztás gazdasági jelentősége a GDP-hez való hozzájárulása és a foglalkoztatottak száma alapján ítélhető meg. Gazdasági adatok általában csak a Villamosenergia-, gáz-, gőzellátás, légkondicionálás, D ágra összesen vannak. A főbb mutatókat az 4.8. táblázat foglalja össze a D ágra. Az ország bruttó kibocsátásának egyre csökkenő hányadát, 2013-ban 2,5 %-át adta a villamosenergia-, gáz-, gőzellátás, légkondicionálás nemzetgazdasági ág. A GDP-nek a bruttó kibocsátásénál kisebb hányadát, 2,2 %-át, ezen belül az ipari GDP-nek kb. 8,3 %-át termeli meg. A termelt villamos energia mennyiségének aránya alapján a vízi energia termelés adja az ipari GDP 0,05 %-át. A villamosenergia árak 2003-tól 2010-ig az infláció mértékén felüli mértékben emelkedtek, egy évi stagnálás után .2012-ben az inflációnál kisebb mértékben növekedett (3,5 %-kal), majd a rezsicsökkentés keretében többlépcsős (2013. január 1-jétől 10 %-os, 2013. november 1-től 11,1 %-os, 2014. szeptember 1-jétől 5,7 %-os) díjcsökkentést hajtottak végre, így a lakossági áram ára a 2012 decemberi árhoz képest összesen 25 %-kal mérséklődött 2014-re. A nemzetgazdasági ág összesen az ország alkalmazottainak 1,3 %-át foglalkoztatta 2004-ben, ez az arány 2013-ra 0,9 %-ra csökkent, a bruttó keresetek ellenben az átlagosnál jobban nőttek, míg 2004. évben mind az országos, mind az ipari átlagkereset 1,5-szerese volt, addig 2013-ban az országos átlagkeresetnek 1,8-szerese, az ipari átlagnak 1,7-szerese volt a D szektor bruttó átlagkeresete. A Villamosenergia-, gáz-, gőzellátás, légkondícionálás nemzetgazdasági ág (D) kibocsátásának összegét növeltük a termelési támogatással, s így vizsgáltuk kibocsátás összetételét, amelyet az alábbi ábra szemléltet. 2013-ban a kibocsátás értékének 63 %-át a folyó termelőfelhasználás tette ki, a munkavállalói jövedelmek a társadalombiztosítási hozzájárulással együtt 14 %-át, a termelési adók 3,7 %-ot képviseltek, míg a termelési támogatások jelentéktelenek voltak (0,1 %). Az ág bruttó működési eredménye 2013-ban 283,8 milliárd Ft volt, a kibocsátás értékének 19 %-át tette ki, ez tartalmazza még az értékcsökkenés összegét. Az ág bruttó állóeszközfelhalmozása abban az évben 139 Mrd Ft volt.

45. ábra


60

5.8. táblázat: A Villamosenergia-, gáz-, gőzellátás, légkondícionálás nemzetgazdasági ág (D) összefoglaló gazdasági jellemzése

Mutató 2004. 2005. 2006. 2007. 2008. 2009. 2010. 2011. 2012. 2013.

2013/ 2004, %

Kibocsátás folyó áron, millió Ft 1 050 622 1 116 401 1 171 584 1 496 943 1 666 275 1 660 820 1 640 642 1 622 556 1 635 186 1 483 093 141,2

Kibocsátás előző évi áron, millió Ft 927 035 971 145 1 053 596 1 322 234 1 417 125 1 599 801 1 569 125 1 573 500 1 541 588 1 519 140 163,9

Kibocsátás volumenindexe, % 113,3 115,0 111,2 113,2 117,6 103,8 104,6 103,1 106,1 97,6 86,1

Bruttó hozzáadott érték folyó áron, millió Ft

463 391 458 775 416 159 595 661 587 783 696 623 657 881 590 381 622 180 546 706 118,0

Bruttó hozzáadott érték előző évi áron, millió Ft

403 511 392 576 474 043 462 504 498 997 613 170 668 358 628 799 566 736 547 662 135,7

Bruttó hozzáadott érték volumenindexe, %

114,8 116,9 87,8 128,8 117,8 113,6 98,4 93,9 109,8 99,8 86,9

Bruttó hozzáadott érték aránya a bruttó kibocsátás %-ában

44,1 41,1 35,5 39,8 35,3 41,9 40,1 36,4 38,0 36,9 83,6

Az ágazat hozzájárulása a GDP termeléshez, %

2,593 2,389 1,997 2,726 2,550 3,137 2,889 2,482 2,597 2,176 83,9

Bruttó működési eredmény, millió Ft 281 303 273 109 224 167 400 067 385 883 493 388 439 080 372 774 402 267 285 815 101,1

Termelési támogatások, millió Ft 169 253 529 1 956 1 471 2 022 1 212 1 034 1 856 1 998 1 203,6

Alkalmazásban állók száma, ezer fő 36,001 34,391 33,295 28,731 26,617 25,661 25,128 24,858 23,904 23,403 65,0

Alkalmazásban állók bruttó keresete Ft/fő/hó

223 541 243 039 265 912 294 241 321 569 345 035 363 900 379 606 404 073 410 516 183,6

Alkalmazásban állók nettó keresete Ft/fő/hó

178 886 192 562 213 697 240 712 258 120 268 888

Villamos energia egységára, általános, Ft/10 kWh

318,0 338,0 343,0 383,0 420,0 449,0 466,0 468,0 485,0 437,0 137,4

Villamos energia egységára, vezérelt, Ft/10 kWh

161,0 176,0 186,0 226,0 250,0 266,0 293,0 299,0 308,0 278,0 172,7

Villamosenergia fogyasztói árindexe, előző év=100

119,0 106,7 102,3 114,5 109,9 107,0 107,4 100,7 103,5 90,1

Forrás: KSH

61

A geotermikus energia termelése lényegesen nagyobb a vízerőművek termelésénél, 2012-ben a vízerőművek villamosenergia termelésének 5,5-szeresét termelték.

62

6 Egyéb vízhasználatok

6.1 Vízi szállítás A vízi szállítás (50) a „Szállítás, raktározás” (H) nemzetgazdasági ágba tartozik. A szállított áru mennyisége jelentős mértékben ingadozik évente, ez valószínűleg a hajózható időtartammal, politikai eseményekkel, stb. is magyarázható. 2004-ben a vízi szállítás számbavételénél módszertani módosulás történt, ezért csak a 2004-2013. évi időszakot vizsgáljuk. 2013-ban 7,9 millió tonna árut szállítottak vízi úton, ez 7 %-kal volt több, mint 2004-ben. A vízi szállításon belül a belföldi szállítás elenyésző (0,4 %) arányt képvisel. Az átlagos szállítási távolság 250 km körül ingadozik. A vízi szállítás teljesítménye 2013-ban mintegy 1924 ezer tkm volt, ami az összes áruszállítás 3,6 %-a, 2004-hez képest csak 1 %-kal növekedett.

46. ábra

A helyközi vízi személyszállításban szállított utasok száma drasztikusan (55 %-kal) csökkent 2004-hez képest, 2013-ban már csak 660 ezer fő volt. A teljesített utaskilométer még nagyobb mértékben, 77 %-kal csökkent, 2013-ban 8,6 millió km volt. A helyközi személyszállításban a vízi közlekedés a személyek számát tekintve 1 ezreléket, az utaskilométert tekintve 0,4 ezreléket képvisel. Helyi személyszállításban főként csak a fővárosban jelenik meg a vízi szállítás, s itt is csak az utóbbi évek fejlesztése nyomán került előtérbe, elsődlegesen turisztikai céllal.

63

47. ábra

A szállítás, raktározás területén a nemzetgazdasági átlag körüli az alkalmazásban állók havi átlagkeresete. A vízi szállítás ágazat kibocsátása 2013-ban 20,3 Mrd Ft, az országos kibocsátásnak mindössze 0,34 ezreléke volt, akárcsak 2000-ben, a 2013-ban termelt 4,2 Mrd Ft hozzáadott érték esetében ez az arány 0,17 ezrelék, tehát jelentősen csökkent a 2000. évi 0,28 ezrelékhez képest. A bruttó hozzáadott érték aránya a bruttó kibocsátásban az elmúlt években jelentősen csökkent, 2013-ban azonban ismét növekedésnek indult, s elérte a 20 %-ot. A tevékenység bruttó működési eredménye 2000-ben még negatív volt (-0,6 Mrd Ft). Ezután egészen 2008-ig támogatás nélkül is pozitív működési eredményt értek volna el. Valószínűleg a gazdasági válság hatására, 2009-től termelési támogatás nélkül -0,6 Mrd Ft körül mozgott az ágazat bruttó működési eredménye. Az ágazat termelési támogatása a 2000-es évek elején jellemző 250 millió Ft-ról 2012-re 2,2 milliárd Ft-ra, csaknem 10-szeresére emelkedett. Az ágazat 2012-re már kezdte kiheverni a válság okozta visszaesést, bruttó működési eredménye 2012-ben 2,2 milliárd Ft volt, tehát támogatás nélkül 0 lett volna. 2013-ra a támogatás az előző évinek csupán töredéke (százada) volt, de nem is volt már rá szükség, mert a tevékenység enélkül is 570 MFt-os eredményt ért el. A vízi szállításra vonatkozó részletes adatokat az alábbi táblázat foglalja össze.

64

6.1. táblázat: A vízi szállítás vízhasználatának gazdasági jellemzése

Mutató 2004. 2005. 2006. 2007. 2008. 2009. 2010. 2011. 2012. 2013.

2013/ 2004, %

Szállított áru, ezer tonna 7 356 8 413 7 327 8 410 8 829 7 744 9 951 7 175 8 135 7 857 106,8

Ebből belföldi, ezer tonna 39 54 80 67 74 43 30 37 32 35 89,7

Szállított áru, millió tkm 1 904 2 110 1 913 2 212 2 250 1 831 2 393 1 840 1 982 1 924 101,1

Ebből belföldi, millió tkm 4 5 8 6 6 4 4 4 3 3 75,0

Átlagos szállítási távolság, km 258,8 250,8 261,1 263,0 254,8 236,4 240,5 256,5 243,6 244,9 94,6

Helyközi személyszállításban szállított utasok száma, ezer fő

1 457,0 1 276,0 1 346,0 1 007,0 828,0 859,0 641,2 646,6 639,1 660,3 45,3

Utas-kilométer, million 38,0 25,0 35,0 31,0 19,8 17,6 13,7 12,9 11,3 8,6 22,6

Kibocsátás folyó áron, millió Ft 10 013 13 006 13 233 14 037 17 006 19 301 20 667 18 852 20 709 20 320 202,9

Kibocsátás előző évi áron, millió Ft 9 474 12 185 12 238 12 670 15 128 20 488 18 804 18 051 21 099 18 708 197,5

Kibocsátás volumenindexe, % 105,7 106,7 108,1 110,8 112,4 94,2 109,9 104,4 98,2 108,6 102,8

Bruttó hozzáadott érték folyó áron, millió Ft

2 766 4 703 4 192 5 081 5 093 2 787 2 917 2 775 3 401 4 176 151,0

Bruttó hozzáadott érték előző évi áron, millió Ft

2 796 4 611 4 241 3 999 4 428 3 328 2 941 3 049 4 767 2 796 100,0

Bruttó hozzáadott érték volumenindexe, %

98,9 102,0 98,8 127,1 115,0 83,7 99,2 91,0 71,3 149,4 151,0

Bruttó hozzáadott érték aránya a bruttó kibocsátás %-ában

27,6 36,2 31,7 36,2 29,9 14,4 14,1 14,7 16,4 20,6 74,4

Az ágazat hozzájárulása a GDP termeléshez, %

0,015 0,024 0,020 0,023 0,022 0,013 0,013 0,012 0,014 0,017

Bruttó működési eredmény, millió Ft 453 2 183 1 164 1 487 1 598 323 864 1 090 2 192 594 131,1

Termelési támogatások, millió Ft 238 285 279 282 384 991 1 298 1 725 2 193 24 10,1

Forrás: KSH

65

A vízi áruszállítás arányának elmúlt évekbeli országos alakulását a VÁTI 2000-ben a 48. ábra szerint prognosztizálta. Ezek alapján a vízi szállítás területén továbbra is kis mértékű fejlődést vártak. A 49. ábra bemutatja, hogy az elmúlt évtizedben ténylegesen hogyan alakultak a szállítási teljesítmények. Az ábrákból látható, hogy alapjaiban a mérsékelt várakozásnak megfelelően alakultak az egyes közlekedési módok szerinti áruszállítási teljesítmények, kivéve a közúti közlekedés korábbi és nagyobb mértékű előretörését.

48. ábra

49. ábra

Az áruszállítási teljesítmények tényleges alakulása közlekedési módonként 2001-2013 között (millió árutonnakm)

66

6.2 Vízhez kötődő turizmus Magyarországon nincs közvetlen adatgyűjtés a napi turista számra vonatkozóan. KSH adatgyűjtés van azonban a vendégek számára és a vendégéjszakákra vonatkozóan. A településsorosan kapott adatokat mind beépítettük az adatbázisba, függetlenül attól, hogy ott vízhez kötődő turizmus lehetséges-e. Külön összesítést készítettünk a vízi jellegű kiemelt üdülőkörzetekre. 2008-től a KSH a korábbi 27 kiemelt üdülőkörzet helyett már csak 9-t figyel meg, s ezek közül csak 3 köthető a vízparti turizmushoz. Ezért a korábbi bővebb üdülőkörzeti besorolás alapján határoztuk meg a vízhez kötődő turizmus adatait, s az így kapott adatok összehasonlíthatóak a 2004. évre vonatkozó korábbi elemzéssel. Azon települések adatait összegeztük, amelyek olyan üdülőkörzetekhez tartoznak, amelyek a vízhez kötődő turizmushoz kapcsolhatók:

Balaton-üdülőkörzet partközeli települései

Dunakanyar

Tisza-tó

Velencei-tó-Vértes

Felső-Tisza-szakasz

Kapos-völgy

Magyarországi Alsó-Duna-szakasz

Rába-Marcall mente

Ráckevei Duna

Szigetköz

Szolnoki Tisza-szakasz

Tisza-Körös mente A vízhez kötődő turizmusban a vendégek száma 2013-ban majdnem 2,8 millió fő, 23 %-kal több, mint 2004-ben. A vendégek összesen 8,3 millió éjszakát töltöttek el, ez csupán 3 %-kal több, mint 2004-ben volt. Az átlagos 1 főre jutó vendégéjszakák száma esetében folytatódott a 2000. évek eleji csökkenő tendencia, az elmúlt 9 évben 3,5-ről 3,0-ra, közel 15 %-kal csökkent. A vendégeknek a korábbiakhoz hasonlóan 83 %-a a kereskedelmi szálláshelyeket veszi igénybe. Ennek hátterében a statisztikai jelentések pontossága is húzódhat (pl. a magán szálláshelyeken gyakoribb lehet a vendég be nem jelentése). A vízparti üdülőkörzetek aránya a turizmuson belül szálláshely kategóriánként eltérő. A kereskedelmi szálláshelyek esetében kb. 28 %-os, stagnáló, a magánszálláshelyeknél pedig 42 %-os, csökkenő arányt képvisel a vízhez kötődő turizmus az összes turizmuson belül (részletesen lásd az 6.2. táblázatban). Az 1 főre jutó vendégéjszakák száma azonban kb. 10%-kal több a vízhez kötődő turizmus esetében, mint a turizmus egészének országos átlaga, a 2000-es évek elején ez a különbség még 17-20 %-os volt.

67

6.2. táblázat: A vízhez kötődő turizmus jellemzői

Mutató 2000 2004 2013 2013/2004

Vendégek száma a kereskedelmi szálláshelyeken, fő

1 679 289 1 884 737 2 335 498 123,9

Vendégéjszakák száma a kereskedelmi szálláshelyeken, db

5 987 341 6 297 163 6 534 600 103,8

Vendégek száma a magán szálláshelyeken, fő

376 393 399 639 464 355 116,2

Vendégéjszakák száma a magán szálláshelyeken, db

2 435 016 1 780 766 1 771 163 99,5

Vendégek száma összesen, fő 2 055 682 2 284 376 2 799 853 122,6

Vendégéjszakák száma összesen, db 8 422 357 8 077 929 8 305 763 102,8

1 főre jutó vendégéjszakák száma, db 4,1 3,5 3,0 84,8

Átlagos napi kiadás Ft/fő 5 245 6 788 14 187 209,0

Vízi turizmusból származó bevétel, Mrd Ft

40,2 53,0 89,7 169,2

A vízi turizmus aránya a teljes turizmuson belül (%)

Vendégek száma a kereskedelmi szálláshelyeken, fő

28,3 28,5 28,3% 99,3

Vendégéjszakák száma a kereskedelmi szálláshelyeken, db

32,6 33,3 30,5% 91,6

Vendégek száma a magán szálláshelyeken, fő

60,2 58,7 41,6% 70,9

Vendégéjszakák száma a magán szálláshelyeken, db

63,0 57,6 46,6% 81,0

Vendégek száma összesen, fő 31,3 31,3 29,9% 95,5

Vendégéjszakák száma összesen, db 37,9 36,7 32,9% 89,7

1 főre jutó vendégéjszakák száma, db 121,0 117,3 110,2% 93,9 Forrás: T-STAR, KSH

Turistáktól származó kiadásokra vonatkozóan csak ország összesen adatok vannak, itt a turizmus bevételeit, illetve a külföldieket és a hazai bevételt különítik el. Az egy turistanapra eső kiadás becslésénél a főbb üdülőkörzetenként a KSH által közölt egy vendégéjszakára jutó szállásdíjból indultunk ki. Ezt súlyoztuk az üdülőkörzetenként regisztrált vendégéjszakák számával. Az egyéb vendéglátási kiadásokra vonatkozóan pedig feltételeztük, hogy az nagyságrendileg megegyezik a szállásdíjjal. A vízhez kötődő turizmusból eredő turistáktól származó kiadásokat becsültük az átlagos napi kiadások és a vendégéjszakák szorzatával. A vízi turizmusból származó bevétel 2013-ban 90 mrd Ft.ra becsülhető, ez 70 %-kal több, mint 2004-ben volt. A fajlagos napi kiadás több mint kétszeresére emelkedett ez alatt az idő alatt, miközben a fogyasztói árnövekedés 50 %-os volt. A szálláshely szolgáltatás, vendéglátás ágazat környezetvédelmi beruházásai elhanyagolhatóak mind abszolút értékben (évi átlagban 53 millió Ft), mind az általuk termelt bruttó hozzáadott értékhez viszonyítva (0,01 %). A folyó környezetvédelmi ráfordítások már magasabbak, s növekvő tendenciájúak, 2012-ben elérték az ágazat által termelt bruttó hozzáadott érték 0,7 %-át, amiből 0,45 % a szennyvízkezelésre fordított kiadás.

68

Termál készletek gyógyászati, rekreációs célra történő használata Hazánk világviszonylatban is jelentős termálvízkészlettel és kedvező geotermikus adottságokkal bír. A magyar vizek előnye, hogy ásványianyag-tartalmuk és hőmérsékletük egyaránt magas. Annak ellenére, hogy hőmérsékletük nem állandó, ingadozásuk nem haladja meg a 2–5%-ot. Az ország területének négyötöde alatt 30°C-nál magasabb hőfokú víz található, amely közel 1300 termálforrást táplál, s ezek háromnegyede az Alföldön fordul elő. Magyarországon 607 közfürdő üzemel, mintegy 2600 fürdőmedencével, ebből 85 minősített gyógyfürdő, de sokkal több fürdőben van gyógyászati szolgáltatás.12 Fürdők és kórházak 2012-ben 364 db hévízkutat használtak. A „gyógyfürdők” a korszerű és teljes választékú gyógyászati ellátáson kívül, élmény és sportmedencéket, szauna és wellness világot, gyermek várakat és nagyon igényes vendéglátást üzemeltetnek. 2012-ben 137 olyan település volt Magyarországon13, amely valamilyen formában érintett volt a gyógyturizmusban, közülük 14 gyógyhely minősítésű, úgymint Balatonfüred, Bük, Debrecen, Eger, Gyöngyös (Kékestető), Gyula, Hajdúszoboszló, Harkány, Hévíz, Miskolc (Lillafüred), Parád, Sárvár, Sopron (Balf) és Zalakaros. A minősített fürdőink száma 77, továbbá 30 gyógy- és 113 wellness-szállót tartanak nyilván. Ezek mellett öt település turizmusát jelentősen meghatározza a területén fekvő gyógybarlang és további négy helyen fordul elő gyógyiszap. Földrajzi elhelyezkedésük változatos, minden megyében megtalálhatók, legtöbbjük azonban a Tiszától keletre fekvő területeken helyezkedik el. A látogatók számára jelentős vonzerőt jelentenek, melyet jól jelez, hogy a hazai turizmus döntő része e településeken realizálódik, s forgalmuk a vizsgált 2001 és 2012 közötti időszakban a gazdasági válság hatásait leszámítva folyamatosan növekedett. A települések nem mindegyikének egyedüli vonzereje a gyógy- vagy termálvíz, gyógyfürdő elérhetősége – közülük számos más természeti, kulturális, építészeti attrakciókkal is rendelkezik –, de látogatottságukat kétségkívül jelentősen befolyásolja. A 2011. évi népszámlálás adatai alapján a vizsgált településeken összesen 4,6 millió személy élt (a főváros nélkül számítva 2,8 millió), azaz az ország népességének 46%-a (Budapest nélkül 34%-a) közvetve vagy közvetlenül érintett a gyógyturizmusban. A népesség nagyságával összefüggésben a gyógyturizmusban érintett települések jóval sűrűbbenlakottak az átlagosnál. A vizsgált városokban és községekben együttesen egy km²-en átlagosan 290 személy élt, miközben a mutató értéke országosan 107 fő volt. A kereskedelmi szálláshelyek férőhelyeinek 61%-a a vizsgált települések valamelyikén található, a szállodákat illetően részesedésük kimagasló, 79%. A kapacitáshoz igazodva a kereskedelmi szálláshelyek forgalma a gyógyturizmusban érintett településeken koncentrálódik, a külföldiek által lefoglalt vendégéjszakák 90%-a, a belföldiek 68%-a itt realizálódott. A gyógyturizmusban érintett településeken a kereskedelmi szálláshelyeken eltöltött vendégéjszakák 59%-át külföldi vendégek foglalták le, akik elsősorban német nyelvterületről– Ausztriából és Németországból – valamint a szomszédos országokból érkeztek.

12 Ákoshegyi György Kézirat, 2014. 13 A gyógyturizmusban érintett települések Magyarországon, KSH 2013. augusztus

69

Az egyéb szállásadás szerepe a gyógyturisztikai településeken kisebb az átlagosnál, országos súlyuk ennek ellenére e tekintetben is magas, a férőhelyek alapján 41%, a vendégéjszakákat tekintve 50%. E szálláshelyeket elsősorban belföldről keresik fel, látogatottságuk e körbenjelentősen növekedett, miközben a külföldiek egyre inkább a kereskedelmi szálláshelyek felé orientálódnak. A gyógyturizmusban érintett települések között is jelentősek a különbségek. Vendégforgalmuk alakulásában alapvetően tíz város szerepe a meghatározó. Az eltéréseket a hagyományokkal rendelkező fürdőhelyek, a Balaton, valamint a nagyobb tavak elérhetősége is befolyásolja. A tíz leglátogatottabb gyógyturizmusban érintett település a kereskedelmi és amagánszálláshelyeken eltöltött vendégéjszakák együttes száma alapján sorrendben: Budapest, Hévíz, Hajdúszoboszló, Siófok, Bük, Balatonfüred, Sárvár, Zalakaros, Sopron és Győr. A fürdők nagyobb része teljesen vagy részben önkormányzati és állami tulajdonban van. Ezen kívül vannak magán (pl. szállodák, természetes személyek), sportegyesületi és intézményi (pl. egészségügyi, oktatási) tulajdonosok is. A hagyományos gyógyfürdők túlnyomó része teljes vízigényüket saját kútból termeli ki, hiszen általában ott alakítottak ki gyógy és más fürdőket, ahol a víz rendelkezésre állt. Vannak fürdők, ahol „csak” minősített ásvány vagy gyógyvíz van és az ivóvizet a helyi vízműtől kell vásárolni. Amelyik fürdőnek saját vízbázisa van, az jelentős gazdasági előnnyel rendelkezik, mivel a saját termelésű víz költsége töredéke a vásárolt víznek. A gyógyvizek esetében egy köbméter vásárolt víz piaci ára 300 - 900 Ft/m3, míg a kitermelés önköltsége 60 – 250 Ft/m3. A palackozott gyógyvizeknél sokkal nagyobb a különbség. Egyre több fürdőben az elvezetett vizek hőtartalmát is kivonják, ezzel javítva a létesítmény energia mérlegét. A töltő-ürítő rendszerű gyógymedencék vizét, mint vegyszermentes használt vizet a környezetvédelmi szabályok és hatósági előírásoknakmegfelelően az esővíz elvezetőkbe, vagy a természetes befogadókba lehet bevezetni. A befogadóktól függően a hőmérsékletre és a gyógyvíz sótartalmára kell figyelni. Több vidéki fürdőben alkalmaznak pihentető tavat, ahol a használt medencevíz hőmérsékletét kell csökkenteni, illetve a nagy sótartalom miatt csak vegetációs időn kívül lehet az összegyűlt vizet a rendelkezésre álló csapadék vagy öntöző csatornarendszerbe vezetni. A fürdők üzemeltetése nagyon költséges a nagy víz és energia felhasználás miatt. A bevételek belépőjegyekből, bérletekből, bérlemények kiadásából és támogatásból állnak. A gyógyászati szolgáltatást is nyújtó fürdők bevételének jelentős része az OEP-től származik. Az Országos Egészségbiztosító Pénztárral (OEP) 160 fürdőnek van szerződése. Az éves vendégforgalom 2013-ban 35,4 millió fő – ebből 2,6 millió fő OEP támogatott volt -, a bruttó árbevétel 29,9 milliárd Ft. Gyógyászati célra és gazdasági fürdő által felhasznált víz után 570 MFt VKJ-t fizettek 2012-ben és 2013-ban, amely a bruttó árbevételnek 1,9 %-a volt.

70

6.3 Ár- és belvízvédekezés A KEHOP tervezet a következőképpen fogalmaz: „Az elmúlt évszázad csapadékeloszlását a területi különbségek és az időbeni szélsőségek is jellemezték. Magyarország területének jelentős része a víz és a vízhiány kettős szorításában él. Valamilyen mértékben átlagosan minden második év aszályos. Az egyes években aszállyal érintett terület nagysága tág határok között változik: a legnagyobb aszályok esetében az ország területének 80-90%-át is elérheti. A belvizek gyakoriságára jellemző, hogy az utóbbi 57 évből mindössze 3 olyan év volt, amikor nem került sor belvízvédekezésre. Az árvizek által veszélyeztetett terület 21 088 km² – az ország területének 23%-a – amely az ország területéhez viszonyítva arányában a legnagyobbak között van Európában. Ezek döntően nagyobb folyóink mentén, valamint az Északi-középhegység, a Nyugat-Magyarország peremhegyvidék, illetve a Dunántúli-dombság területén helyezkednek el. A jelentősebb árhullámok tartóssága folyóink hazai, felső szakaszain 5-10 nap, a kis esésű középső és alsó szakaszokon 50-120 nap is lehet. Ilyen tartósságú árvíz más európai folyókra nem jellemző. Folyóink felső szakaszai heves vízjárásúak: gyors hóolvadás vagy egy-egy nagyobb csapadék után az árvíz 1-2 napon belül megjelenik, rövid idő alatt több méteres áradást okozva. Különösen veszélyesek e tekintetben a Felső-Tisza és mellékfolyói, valamint a Körösök, ahol a csapadékot követő 24-36 órán belül határainknál 8-10 m-t is emelkedhet a vízszint.” A 2012-es év után 2013-ban ismét volt (nem túl jelentős) belvízkár az országban, amely területileg az Alföld középső részére koncentráltan, kis mértékben pedig Győr-Mosonban és Szabolcsban jelentkezett.

50. ábra Belvízkárra kifizetett juttatások járásonkénti alakulása 2013-ban

Forrás: MVH adatok alapján készült az AKI Pénzügypolitikai Osztályán A 2013-as évben ismét volt árvízkár, a károk főképp a Duna mentén, valamint néhány kisebb patak mentén keletkeztek.

71

51. ábra Árvízkárra kifizetett juttatások járásonkénti alakulása 2013-ban

Forrás: MVH adatok alapján készült az AKI Pénzügypolitikai Osztályán

52. ábra Árvízkárra kifizetett kártérítések járásonkénti alakulása 2013-ban a II. pillérben

Forrás: MVH adatok alapján készült az AKI Pénzügypolitikai Osztályán

Documents

5-1 melléklet - vizugy