Bernard Cornwell

A FAKÓ LOVAS

Angolszász históriák II.

ALEXANDRA

A fordítás az alábbi kiadásalapján készült: Bernard Cornwell: The

Pale Horseman HarperCollinsPublishers 7785 Fulham Palace Road,

Hammersmith, London, W6 8JB

Copyright © BernardCornwell, 2005

Hungarian translation ©Babits Péter, 2008

Minden jog fenntartva.

Kiadja a Pécsi Direkt Kft.Alexandra Kiadója, 2008 7630 Pécs,Üszögi-kiserdő utca 1. Telefon: (72)777-000 e-mail: info@alexandra.hu

graph-definition>

www.alexandra.hu

Felelős kiadó a kft.ügyvezető igazgatója Felelős szerkesztő

Varjaskéri Viola A kiadványt TóthGábor tervezte

ISBN 978 963 370 559 9

A fakó lovast GeorgeMacDonald Frasernek ajánlom, őszinte

tisztelettel

Ac her forţ berađ; fugelassingađ, gylleđ grćghama

Hol háború kezdődik, varjakdalolnak és farkasok üvöltenek

Részlet a Finnsburh-töredékből

A regényben előfordulóföldrajzi nevek és mai megfelelőik

Az angolszász Anglia

földrajzi neveinek különböző alakjaitnem egyszerű követni, ugyanis ezeknekaz elnevezéseknek nem létezikegyezményes írásmódjuk. London neveily módon Lundonia, Lundenberg,Lundenne, Lundene, Lundenwic,Lundenceaster és Lundres formábanegyaránt megjelenhet. Bizonyáraakadnak, akik a lenti változatok helyett asajátjukat preferálják, jómagammindenesetre azt az írásmódothasználtam, amelyet az OxfordDictionary of English Place-Names címűhelynévszótár ad meg Alfréduralkodásának éveire (871899), illetve akapcsolódó történelmi időszakra, nohaez a módszer sem teljesen biztos aHayling-szigetet 956-ban például

Heilincigae és Hćlingiaggć névenegyaránt ismerték. Nem mintha jómagamtúlzottan következetes lettem volna:szívesebben használtam az Englandnevet (azaz Angliát) az Englalandhelyett, ahogyan Norđhymbralond helyettis a modern elnevezést, a Northumbriátválasztottam, nehogy az a hamis képalakulhasson ki az olvasóban, miszerintaz ősi királyság határai egybeesnek amai Northumberland megye határaival.A lista tehát, akárcsak a nevekírásmódja, meglehetősen színes:

Ćsc’s Hill Ashdown,Berkshire

Ćthelingćg Athelney,

Somerset

Afen Avon-folyó, Wiltshire

Andefera Andover, Wiltshire

Bađum Bath, Avon

Bebbanburg BamburghCastle, Northumberland

Brant Brent Knoll, Somerset

Bru Brue folyó, Somerset

Cippanhamm Chippenham,Wiltshire

Contwaraburg Cantery, Kent

Cornwalum Cornwall

Cracgelad Cricklade,Wiltshire

Cridianton Crediton, Devon

Cynuit Cynuit Hillfort, asomerseti Cannington közelében

Dćrentmora Dartmoor,Devon

Defereal Kingston Deverill,Wiltshire

Defnascir Devonshire

Dornwaraceaster Dorchester,

Dorset

Dreyndynas „töviserőd”,kitalált hely Cornwallban

Dunholm Durham, Durhammegye

Dyfed Wales délnyugatirésze, nagyobbrészt a maiPembrokeshire

Dyflin Dublin, Eire

Eoferwic York (a dánoknálJorvic)

Ethandum Edington,Wiltshire

Exanceaster Exeter, Devon

Exanmynster Exminster,Devon

Gewćsc TheWash

Gifle Yeovil, Somerset

Gleawecestre Gloucester,Gloucestershire

Glwysing walesi királyság,megközelítőleg Glamorgan és Gwent

Hamptonscir Hampshire

Hamtun Southampton,Hampshire

Lindisfarena Lindisfarne(Szent Sziget), Northumberland

Lundene London

Lundi Lundy-sziget, Devon

Mćrlebeorg Marlborough,Wiltshire

Ocmundtun Okehampton,Devon

Palfleot Pawlett, Somerset

Pedredan Parrett folyó

Penwith Land’s End,Cornwall

Readingum Reading,Berkshire

Sćfern Severn folyó

Sceapig Sheppey szigete,Kent

Scireburnan Sherborne,Dorset

Sillans Scilly-szigetek

Soppan Byrg ChippingSodbury, Gloucestershire

Sumorsćte Somerset

Suth Seaxa Sussex (déli

szászok)

Tamur Tamar folyó

Temes Temze folyó

Thon Tone folyó, Somerset

Thornsćta Dorset

Uisc Exe folyó

Werham Wareham, Dorset

Wilig Wylye folyó

Wiltunscir Wiltshire

Winburnan Wimborne

Minster, Dorset

Wintanceaster Winchester,Hampshire

ELSŐ RÉSZ - A viking

Első fejezet

Mikor manapság ahúszévesekre tekintek, szánalmasanfiatalnak látom őket, mint akiket még aligválasztottak le az anyjuk csecséről,pedig húszesztendősen önmagamat márfelnőtt férfinak tartottam. Gyermeketnemzettem, pajzsfalban harcoltam, éssenkitől sem vettem jó szívvel a

tanácsot. Egyszóval dölyfös, ostoba ésmakacs voltam. Ezért is történt, hogy aCynuitnál aratott győzelmünk utánhelytelenül cselekedtem.

Az óceán mellett küzdöttünkmeg a dánokkal, ahol a folyók egy óriásilápról érkeznek, és az ingoványospartokat a Sćfern-tenger hullámainyaldossák, s ezen a helyen legyőztükőket. Nagy mészárlást vittünk végbe adánok közt, s ebből én, BebbanburgiUhtred jócskán kivettem a részem.Többet is tettem ennél, hiszen amikor acsata vége táján a legrettegettebb dánvezér, Ubba Lothbrokson hatalmascsatabárdjával rendet vágott asorainkba, én az útjába álltam,

legyőztem, és elküldtem a lelkét, hogycsatlakozzék az einherjarhoz azokhoz aharcosokhoz, akik Odin oldalánlakomáznak a holtak csarnokában.

Ezután azt kellett volnatennem, amit Leofric tanácsolt:lélekszakadva Exanceasterbe vágtatni,ahol Alfréd, a nyugati szászok királyaostrom alatt tartotta Guthrumot. Azéjszaka közepén érkeztem volna, hogyálmából ébresszem a királyt, majd alábai elé fektessem Ubba fekete harcilobogóját és még akkor is véres nagyharci szekercéjét. Nekem kellett volnamegvinnem a királynak a jó hírt, hogylegyőztük a dánokat, hogy a néhánytúlélő elmenekült sárkányos hajóin,

Wessex biztonságban van, és mindeznekem, Bebbanburgi Uhtrednekköszönhető.

Ehelyett én elmentemmegkeresni az asszonyom és agyermekem.

Húszévesen szívesebbenműveltem Mildrith kertjét, semhogylearassam jó szerencsém gyümölcseit,amit igencsak rosszul tettem bár ígyvisszatekintve, nem sok mindent bánok.A végzet megkerülhetetlen, s Mildrith,noha nem akartam féleségül venni, ésidővel el is hagytam, bizony alig várta,hogy megműveljem a kertjét.

Így hát 877 tavaszának utóján

inkább lovagoltam Cridiantonba, mintAlfrédhoz. Húsz emberemet vittemmagammal, és megfogadtam Leofricnek,hogy vasárnap délre Exanceasterbenleszek, ahol gondoskodom róla, hogyAlfréd is megtudja: győztünk a csatában,és megmentettük a királyságot.

Az ifjabbik Odda máris ottvan intett Leofric, a dánok elleniküzdelemben edzett harcos, aki kétszerteidősebb volt nálam. Hallod? emelte fel ahangját, mikor nem válaszoltam. Azifjabbik Odda máris ott van ismételte –,s amilyen kis szarjankó, magánakkövetel majd minden dicsőséget.

Az igazságra mindig fény

derül feleltem fellengzősen.

Leofric gúnyosan nevetett.Szakállas, nagydarab fickó volt, akinekmostanra már Alfréd flottáját kellettvolna vezetnie, csak épp nem születettrangosnak, ezért Alfréd, ha vonakodvais, de rám bízta a hajóit. Ealdormanvagyok és nemes, a nyugati szászokflottájában pedig csakis nemesemberparancsolhatott, még ha az nem isállhatott ellen a Wessex déli partjátostromló dán hajók hordájának.

Néha még mindig earslingvagy zsémbelt Leofric.

Az earsling olyasmi, amivalami teremtmény hátsó feléből pottyan

ki, s amit Leofric előszeretettel használtsértés gyanánt. Igaz, csupán szeretetből.

Holnap majd találkozunkAlfréddal vontam vállat.

Az ifjabbik Odda már matalálkozik vele magyarázta Leofrictürelmesen.

Az ifjabbik Odda fia volt azidősebbik Oddának, aki menedéket adottaz asszonyomnak, jóllehet a fia ki nemállhatott engem. Ki nem állhatott, mert őkívánta volna megművelni Mildrithkertjét, ami indoknak épp elég nyomós.Abban igazat kellett adnom Leofricnek,hogy nyavalyás csúszómászó ésszarjankó ami viszont nekem adott elég

indokot arra, hogy utáljam.

Holnap majd találkozunkAlfréddal zártam le a vitát, majd másnapreggel valóban Exanceasterbelovagoltunk az embereimmel,Mildrithszel, a fiammal és a dajkájával.Afrédot Exanceaster északi feléntaláltuk, zöld-fehér zászlaja fennenlobogott a sátrak felett. Más zászlók isrepkedtek a nyirkos szélben:képzeletbeli szörnyek, keresztek ésszentek, fegyverek tudatták, hogy Wessexnagyjai felsorakoztak királyuk mellé. Alobogók egyikén fekete szarvas látszott,ami arra utalt, hogy Leofricnek lett igaza,és az ifjabbik Odda előttem ért ide,Defnascir déli részébe. A táboron túl,

annak déli határa és a város védőfalaiközött kipányvázott cölöpökből és arájuk feszített vitorlavászonból jókorapavilont emeltek, amelynek láttánmindjárt tudhattam, hogy Alfréd harchelyett megint tárgyalásokbabocsátkozott Guthrummal. A békefeltételeiről tárgyaltak, csakhogy nemaznap ha rajta múlt, Alfréd sohasemmilyen munkát nem végzett vasárnap.Amikor rátaláltam, egy másikvitorlavászonból emelt pavilonban, ahevenyészett kápolnában térdepelt,mögötte nemeseivel és thegnjeival, akikközül többen felénk fordultak, mikormeghallották lovaink dobogását. Azifjabbik Odda is ránk nézett, és nyeszlettarcán jól látható várakozás ült.

A színtelen hangon kántálópüspök szünetet tartott, hogy agyülekezet illő módon köszönthessenbennünket, ez pedig ürügyet adottOddának arra, hogy elfordítsa atekintetét. Közel, nagyon közel térdepeltAlfrédhoz, ami arra utalt, hogy a királykegyeibe férkőzött. Kétségem semlehetett afelől, hogy ő hoztaExanceasterbe a halott Ubba zászlaját ésszekercéjét, s ezzel magáénak követeltea tengerparti ütközet dicsőségét.

Egy napon súgtam odaLeofricnek a tökétől a torkáig felhasítoma nyavalyást, és a belein járokdiadaltáncot.

Tegnap gondoltál volna erre.

Egy pap térdepelt az oltárközelében, egyike a számtalan papnak,akik mindenhová elkísérték Alfrédot.Mikor meglátott, esetlenül felkecmergetta földről, majd szaladni kezdett felém.Vörös haja volt, bandzsa tekintete éskacska bal keze, s rút arcáról egyszerresugárzott döbbenet és öröm.

Uhtred! kiáltotta, amint alovaink felé futott. Uhtred! Halottnakhittünk!

Engem? vigyorodtam el.Halottnak?

Hiszen túsz voltál!

A Werhamben fogva tartotttucatnyi angol kezes közé tartoztam, ámamíg a többieket Guthrum lemészárolta,addig engem megkíméltek, köszönhetőenRagnar nagyúrnak, a dán vezérnek, akiolyan közel állt hozzám, minthavéremből való testvérem lett volna.

Nem vesztem oda, atyámnéztem le a papra, akit Beoccának hívtak–, és meglep, hogy ezt nem tudta.

Honnét tudtam volna?

Harcoltam Cynuitnál, atyám.Az ifjabbik Odda is elmondhatta volnanektek, hogy ott voltam, és élek.

Beszéd közben Oddára

meredtem, de Beocca is kihallotta afenyegetést a hangomból.

Ott voltál Cynuitnál?kérdezte nyugtalanul.

Az ifjabbik Odda nememlítette?

Nem szólt semmit.

Semmit!

Előreugrattam a lovam, hogybefurakodjak a térdepelő férfiak közé, ésközelebb kerüljek Oddához. Beoccapróbált megállítani, de én ellöktem akezét, amint a gyeplő után kapott. Análamnál bölcsebb Leofric visszatartott,

de én akkor is befurakodtam agyülekezet hátsó soraiba, amíg a hívekannyira összetömörültek, hogy képtelenvoltam továbbhaladni. Akkor meredtenlenéztem Oddára, miközben még most isBeoccához intéztem a szavaimat:

Nem beszélt Ubba halálárólsem? kérdeztem.

Azt mondja, Ubba apajzsfalban veszett oda felelte Beoccasuttogva, mint aki nem szeretnémegzavarni az ájtatosságot s hogy sokanharcoltak ellene.

Ez minden, amit mondott?

Azt is mondta, hogy ő maga

szállt szembe Ubbával tette hozzáBeocca.

Akkor hát kit tartanak UbbaLothbrokson legyőzőjének? emeltem fela hangom.

Beocca megérezte a közelgőbajt, és igyekezett lecsillapítani.

Később is megvitathatjukezeket a dolgokat, Uhtred felelte –, mostinkább csatlakozz hozzánk, és imádkozzvelünk. A rangom helyett szívesebbenhasználta a nevem, hisz gyermekkoromóta ismert. Beocca hozzám hasonlóanNorthumbriából származott, egykoratyámat szolgálta, ám amikor a dánokránk támadtak, Wessexbe jött, hogy

csatlakozzon az ellenük harcolószászokhoz. Ez most az imádság idejebizonygatta –, nem a széthúzásé.

Hanem én jobban kedveltema széthúzást.

Kit tartanak az emberek UbbaLothbrokson legyőzőjének? szegeztemneki újra a kérdést.

Mindenki hálát ad istennek,amiért elveszejtette azt a pogányt kerültemeg Beocca az egyenes választ, hátnekiszegeztem a kérdést:

Azt hiszik, az ifjabbik Oddavégzett vele? Láttam Beoccán, hogy őbizony azt hiszi, s ez felszította az

indulatom. Szemtől szemben küzdöttemmeg Ubbával jelentettem ki, talántúlságosan is harsányan –, csak miketten, ő és én. Az én kardom az őszekercéje ellen. Sértetlen volt, mikor aharcot megkezdte, atyám, a végére mégisholtan terült el. Elküldtem a fivérei utána holtak csarnokába!

Magával ragadott az indulat,addig emeltem egyre feljebb a hangomat,míg végül teli torokból üvöltöttem, és amegzavart gyülekezet egy emberkéntmeredt rám. Az oltárnál álló pap,Exanceaster püspöke, aki összeadottbennünket Mildrithszel, nyugtalanulráncolta a szemöldökét. EgyedülAlfrédot nem látszott megindítani a

kitörésem, ám ekkor vonakodvafelegyenesedett, és felém fordult,miközben asszonya, a pörsenéses arcúĆlswith a fülébe sugdosott.

Van itt bárki is ordítottammég most is –, aki kétségbe vonná, hogyén, Bebbanburgi Uhtred egymagamgyőztem le Ubba Lothbroksont?!

Néma csend támadt. Nemkívántam megzavarni az istentiszteletet,de a mérhetetlen dölyf és a féktelenharag rávitt az engedetlenségre. Azarcok rám meredtek, a zászlók csattogtaka vigasztalan szélben, a szemerkélő esőcseppjei lehulltak a kifeszített ponyvaszéleiről. Még most sem válaszolt senki,

a férfiak azonban látták, hogy az ifjabbikOddára meredek, ezért sokan tőle vártáka választ, és ő csak állt, mint akit villámsújtott.

Ki végzett Ubbával?csattantam rá.

Ne most! avatkozott közbeAlfréd indulatosan.

Ez végzett Ubbával rántottamelő Kígyóleheletet.

Itt követtem el a másodikhibát.

Télen, amíg én mint aGuthrumnak adott túszok egyike

Werhamben tétlenkedtem, új törvénylépett életbe Wessexben, miszerint akirályi testőrség tagjain kívül senki semvonhatta elő a fegyverét Alfrédjelenlétében. A törvény nemcsakAlfrédot oltalmazta, de elejét vetteannak is, hogy a nagyurak vitái halálosösszetűzésbe torkolljanak, így amikorelővontam Kígyóleheletet, tudtomonkívül megszegtem a törvényt, ezért alándzsás és kardos királyi testőrök egycsapásra körülvettek, mígnem a vörösköpenyes, fedetlen fejű Alfréd fel nemkiáltott, hogy senki ne mozduljon.

Azután elindult felém, és énláttam rajta a bősz indulatot. Keskenyarca volt, hosszú orra és álla, magas

homloka és vékony ajkai. Régebben nemmutatkozott borotválatlanul, mostazonban kurta szakállt viselt, s ettőlkissé idősebbnek tűnt. Még aharmincadik évét sem töltötte be, mégisközelebb látszott a negyvenhez.Fájdalmasan vézna volt, gyakoribetegségei elkínzottá tették a vonásait.Sokkal inkább tűnt túlbuzgó papnak, minta nyugati szászok királyának ingerült,fakó arca olyan emberre vallott, aki túlsok időt tölt falak közé zárva és könyvekfölé görnyedve, habár a szemébőlkétségkívül tekintély sugárzott. Atekintete most éppoly élesen és hidegenvillant, mint egy kard acélja.

Megzavartad a lelki békém

sziszegte –, és megsértetted KrisztusUrunkat.

Visszadugtam Kígyóleheleteta hüvelyébe, Beocca ugyanis kitartóanmormolta, hogy ne legyek ilyenmegátalkodott, és tegyem el a fegyvert,most pedig a lábamat rángatta, hogyszálljak le a nyeregből, és térdepeljek leAlfréd előtt, akit ő, Beocca egyenesenistenített. Alfréd asszonya, Ćlswithleplezetlen megvetéssel meredt rám.

Meg kell őt büntetnünk!kiáltott fel.

Oda mégy mutatott a király azegyik sátor felé –, és ott kivárod abüntetésed.

Nem maradt másválasztásom, csak az engedelmesség,hiszen a páncélinget és sisakot viselőtestőrök mind körülvettek, ezért aztán asátorhoz kísértek, ahol leszálltam anyeregből, és bemásztam a ponyva alá.A levegő megsárgult, eltaposott fűtőlbűzlött. Eső pattogott a vászontetőn, stalált utat magának az oltárhoz, amelyreegy feszületet és két üres gyertyatartóthelyeztek. A sátor szemlátomást a királysaját kápolnájaként szolgált, és Alfrédhosszú ideig váratott itt. A gyülekezetszétszéledt, az eső abbamaradt, és afelhők közül vizenyős napfény szüremlettelő. Valahol hárfa ciripelt, talán Alfrédotés asszonyát szórakoztatta étkezésközben. Egy kutya ólálkodott be a

sátorba és mért végig, s felemelte ahátsó lábát az oltár előtt, mielőtttávozott. A nap elveszett a felhők mögött,és újra esőcseppek kopogtak a vásznon,majd végre mozgolódás támadt a sátorelőtt, és két férfi lépett be. Az egyikükĆthelwold volt, a király unokaöccse,akinek törvény szerint Wessex trónjátörökölnie kellett volna, csakhogy túlfiatalnak találtatott, így a korona anagybátyja fejére került. Zavartmosollyal mért végig, mielőtt átadott amásodik, testes, szakállas férfinak, aki jótíz évvel idősebbnek tűnt nála. A férfihatalmas tüsszentéssel mutatkozott be,majd belefújta az orrát a kezébe, és amocskot a bőrkabátjába törölte.

Még hogy tavaszzsörtölődött, mielőtt indulatospillantással végigmért. Ez a nyavalyáseső már sosem áll el. Tudod, ki vagyok?

Wulfhere bólintottamWiltunscir ealdormanje. Wulfhere akirály rokonaként nagy hatalmat élvezettWessexben.

Azt is tudod, ki ez anyavalyás bolond itt mellettem?biccentett Ćthelwold felé, aki fehérvászoncsomagot tartott a kezében.

Ismerjük egymást. Ćthelwoldalig egy hónappal volt fiatalabb nálam,és szerencsésnek vallhatta magát, amiértAlfréd bácsikája jámbor keresztény,

máskülönben már rég tőrt kapott volna ahátába. Külsőre talán tetszetősebb volt,mint Alfréd, ám ettől eltekintve bugyuta,nyegle és iszákos. Igaz, azon a vasárnapreggelen meglehetősen józannak tűnt.

Én vagyok Ćthelwold gyámjaközölte Wulfhere –, ahogy a tiéd is. Akirály azért küldött, hogymegbüntesselek. Egy pillanatigmogorván meredt rám. Asszonyaszívesen venné, ha a segged lukán átrángatnám ki a beleidet, hogy aztánodavessem a disznók elé vetett rám egymég ellenségesebb pillantást. Tudod, mijár annak, aki kardot ránt a királyjelenlétében?

Bírság? találgattam.

Halál, te szerencsétlen, halál.Tél óta ez a törvény.

Honnét tudhattam volna?

Alfréd azonban kegyeshozzád engedte el Wulfhere a fülemellett a kérdést. Csakis ezért nemhúznak fel a bitóra. Legalábbis egyelőre.Ehhez azonban meg kell ígérned, hogynem zavarod meg a békét.

Miféle békét?

Az istenverte lelki békéjét,azt! Alfréd azt akarja, hogy a dánok ellenharcoljunk, ne egymás torkát vagdossuk

el. Egy időre neked is békességet kellfogadnod.

Egy időre?

Egy időre felelt színtelenhangon, én pedig megvontam a vállam,amit ő beleegyezésnek vett. És monddhát, te ölted meg Ubbát? kérdezte.

Én.

Én is így hallottam. Újratüsszentett. Ismered Edort?

Ismerem. Edor Oddaealdorman egyik hadvezéreként adefnasciri harcosok közé tartozott,mellettünk forgatta a kardját Cynuitnál.

Edor elmondta nekem, mitörtént ment tovább Wulfhere –, de csakmert megbízik bennem. Az istenszerelmére, ne izegj-mozogj! ezt márĆthelwoldnak címezte, aki az oltárterítőalatt kutakodott, nyilván valamiodarejtett érték után.

Alfréd talán csak azért nemölette meg az unokaöcsét, hogy helyettehalálra untassa. Ćthelwoldnak sosemszabadott harcolnia, még kevésbé nevetszereznie magának, ehelyett erővelmegtanították a betűvetésre, amit szívbőlutált. Jobbára csak elpiszmogta az időt,vadászott, vedelt és lotyókhoz járt,miközben egyre inkább megkeseredett,amiért nem lehet ő a király.

Csak egy kicsit maradj végreveszteg, fiú! förmedt rá Wulfhere.

Edor csak azért mondta el azigazat méltatlankodtam –, mert megbízikbenned? Azt hiszed, titokban lehettartani, ami Cynuitban történt? Ezren islátták, hogy én öltem meg Ubbát!

Mégis az ifjabbik Oddáé adicsőség vont vállat Wulfhere. Az atyjasúlyosan megsebesült, s ha meghal, azifjabbik Odda lesz Wcssex egyikleggazdagabb embere, akkor pedig többkatonát és papot toboroz majd, mintamennyiről te valaha is álmodhatsz,ezért senki nem akarja őt megsérteni, hátnem érted? Úgy tesznek, mintha hinnének

neki, hogy ezáltal elnyerjék a kegyeit. Akirály máris hisz neki, ők miért netennék? Odda hozta el Ubba Lothbroksonharci lobogóját és szekercéjét. Oddahelyezte őket Alfréd lába elé, ő térdepeltle és dicsőítette az Urat, majd ő fogadtameg, hogy templomot és kolostort építtetCynuitban. Te pedig mit tettél?Belovagoltál egy nyavalyás mise kellősközepére, és hadonásztál a kardoddal.Alfréd udvarában nem bölcs dologilyesmit tenni.

Megengedtem magamnak egyfélmosolyt, mert igazat kellett adnomWulfhere-nek. Alfréd olyannyira buzgókeresztény volt, hogy aki vinni akartavalamire, annak nem volt más dolga,

mint hízelegni az ájtatosságának, ésminden jó szerencsét Istennektulajdonítani.

Odda nyafka kis pöcs lepettmeg Wulfhere egy váratlan kitöréssel –,de már Alfréd kis pöcse, s ez ellensemmit sem tehetsz.

De hát én öltem meg…

Tudom, mit tettél! vágottközbe Wulfhere. Talán Alfréd isgyanítja, hogy igazat beszélsz, de úgyhiszi, mindezt Odda tette lehetővé. Úgyhiszi, te és Odda egyarántmegharcoltatok Ubbával. Talán mégazzal sem törődik, ki ölte meg Ubbát,csak az érdekli, hogy halott. Ez jó hír,

márpedig ezt a jó hírt Odda hozta megneki, így most Odda seggéből ragyogmég a nap is. Ezért, ha azt akarod, hogya király testőrei fellógassanak a legelsőfára, csak nyugodtan szíts vele viszályt.Megértetted?

Igen.

Wulfhere felsóhajtott.

Leofrictől tudom, hogy lehetértelmet verni a fejedbe, ha valaki elégkitartóan próbálkozik.

Látni akarom Leofricetkaptam az alkalmon.

Nem fogod válaszolt

Wulfhere élesen. VisszaküldtékHamtunba, ahová való. Te viszont nemmégy vissza. A flottát valaki másnak agondjaira bízzák. Rád vezeklés vár.

Egy pillanatig azt hittem,rosszul hallok.

Micsoda? hördültem fel.

Meg kell alázkodnod szólaltmeg most először Ćthelwold.Elvigyorodott. Nem tartottam éppen abarátomnak, de eleget ittunk együtt, ésúgy tűnt, kedvel engem. Úgy öltözölmajd, mint egy asszony tette hozzáĆthelwold –, térden csúszol, ésmegalázkodsz.

És jobb lesz, ha mindjártnekikezdesz toldotta meg Wulfhere.

Átkozott legyek, ha…

Mindenhogyan átkozott leszelvicsorgott rám Wulfhere, azzal kiragadtaa fehér csomagot Ćthelwold kezéből, ésa lábamhoz hajította. Egy vezeklőköntöse volt, de én egy ujjal se nyúltamhozzá. Az isten szerelmére, fiú sóhajtottfel Wulfhere –, legyen egy kis eszed.Asszonyod és birtokod van itt, nem? Milesz, ha nem engedelmeskedsz a királyszavának? Törvényen kívüli akarszlenni? Apácazárdába küldenéd azasszonyod? Az egyháznak adnád aföldedet?

Meredten néztem rá.

Nem tettem mást, csakmegöltem Ubbát, és elmondtam azigazat.

Wulfhere elgyötörtensóhajtott fel.

Te northumbriai vagy, nemtudod, hogyan mennek itt a dolgok. EzWessex, itt Alfréd az úr, és bármitmegtehetsz egyvalamit kivéve: azegyházat nem pisálhatod le. Te pedigéppen ezt tetted. Lepisáltad az egyházat,fiam, ezért most az is lepisál téged.Elfintorodott, amint az eső egyrehangosabban dobolt a sátortetőn, azutánösszevonta a szemöldökét, és meredten

nézte a sátor előtt terjengő tócsákat.Sokáig nem szólt, mielőtt újra felémfordult, s akkor különös tekintettel nézettrám. Úgy gondolod, hogy ez számítbármit is?

Úgy gondoltam, mégiskészületlenül ért a kérdés, a halk ésmegkeseredett hang, ezért nem tudtam,mit felelhetnék.

Gondolod, hogy Ubba halálaváltoztat bármin is? kérdezte, én pedigmegint úgy éreztem, mintha rosszulhallanék. Ha Guthrum békét is kötvelünk ment tovább azt hiszed,győzhetünk? Arca hirtelen eltorzult azindulattól. Mennyi ideig lesz Alfréd a

király? Mennyi ideje maradt, míg adánok el nem söprik?

Ezúttal sem tudtam felelni.Láttam, hogy Ćthelwold is élénkenfigyel. Vágyott arra, hogy király legyen,ám ehhez nélkülözte a támogatókat, ésWulfhere-t szemlátomást azért neveztékki gyámjának, nehogy bajt keverjen.Wulfhere szavai ugyanakkor azt jelezték,hogy a bajt így sem lehet távol tartani.

Csak tedd meg, amit Alfrédakar hangzott az ealdorman tanácsa –,utána pedig próbálj boldogulni valahogy.Ennél többet egyikünk se tehet. HaWessex elesik, mindnyájunknak meg kelltalálnia a módját a boldogulásnak, de

addig is vedd fel ezt az istenvertegöncöt, és legyen vége az egésznek.

Mindketten felvesszükjelentette ki Ćthelwold, s amint felvettea földről a köntöst, láttam, hogy nem egy,de két rendet hozott magával.

Te? csattant fel Wulfhere.Részeg vagy?

A részegségért vezekelek.Vagyis részeg voltam, és most vezekelek.Elvigyorodott, azután kapkodva bedugtafejét a köntösbe. Uhtreddel együttjárulok az oltárhoz hallatszott fojtotthangja a vászon mögül.

Wulfhere nem tudta

megállítani, pedig ahogy én, úgy ő istudta, hogy Ćthelwold csak gúnyt űz arítusból. Azt is tudta, hogy Ćthelwoldszívességet tesz nekem, bár amennyireén tudtam, nem tartozott nekemszívességgel. Mégis hálás voltam neki,amint felöltöttem azt a nyavalyás köntöst,és a király unokaöccsével az oldalamonelindultam, hogy megalázkodjam.

Az egész nem sokat jelentettAlfrédnak. Wessexben tucatnyi nemesnekparancsolt, de még a határon túl,Merciában is akadtak nagyurak ésthegnek, akik, bár dán uralom alatt éltek,csupán az alkalmat várták, hogy Alfrédoldalán harcolhassanak Wessexért. Ezeka nagyurak mind-mind harcosokat

hozhattak neki, lándzsák és kardok hadátvonultathatták Wessex zászlaja alá, mígén nem kínálhattam mást, csakKígyóleheletet. Igaz, magam is úrvoltam, csak épp távol Northumbriától,így nem hozhattam katonákat, és nemképviseltem a szemében semmiféleértéket. Akkoriban még nem értettem ezt.Idővel, ahogyan Wessex uralmatovaterjedt észak felé, megnőtt azértékem, ám akkoriban, 877-ben csakegy dühödt húszéves ifjonc voltam, akinem lát túl önnön becsvágyán.

Akkor megtanultammegalázkodni. Még ma, egyemberöltővel később is emlékszem avezeklés minden keserűségére. Miért

kényszerített Alfréd erre? Kiharcoltamneki a diadalt, ő mégis meg akartszégyenítem, s mindezt miért? Mertmegzavartam az ájtatosságban? Részbenezért, de csak részben. Imádta az istenét,imádta az egyházát, és szenvedélyesenhitt abban, hogy Wessex túlélésénekzáloga az egyház iránti engedelmesség,ezért éppoly ádázul küzdött a papjaiért,mint a tulajdon országáért. Ahogy imádtaa rendet is. Mindennek megtalálta amaga helyét, én azonban sehová semillettem, és ő őszintén hitte: ha istenfélőembert farag belőlem, akkor majd én isbeleférek az imádott rendjébe. Rövidenszólva, rakoncátlan fiatal csikónak látott,akit alaposan meg kell ostorozni, mielőttbeeresztenék a fegyelmezett ménesbe.

Ezért adta rám azt a köntöst.

Ćthelwold pedig bolondotcsinált magából.

No nem rögtön. Eleintemegőriztük az áhítatot. Alfréd seregénekminden embere eljött, hogy megnézzenminket, és a katonák két sorba álltak fela szakadó esőben. A sorok egészen azoltárig kígyóztak, ahol a kifeszítettponyva alatt Alfréd és asszonyavárakozott a püspök és falkányi papjatársaságában.

Térdre mordult rámWulfhere. Térden csúszva kell odáigmennetek közölte színtelen hangon –,egészen az oltárig. Ott megcsókoljátok a

terítőt, aztán hasra vetitek magatokat.

Azután?

Azután elnyeritek Isten és akirály bocsánatát felelte. Na rajta.

Így hát megtettem.Letérdepeltem, és végigkúsztam asárban, a harcosok pedig némánmeredtek rám mindaddig, amígĆthelwold, aki mindeddig szorosanmellettem maradt, jajveszékelni nemkezdett. Égnek emelte a karját, a földrevetette magát, így kürtölte világgá, hogyvezekel, és bűnös, bűnös, bűnös! Azemberek eleinte zavartan nézték, azutánkezdtek egyre jobban mulatni.

Asszonyokkal háltamkiáltozta Ćthelwold –, méghozzá rosszasszonyokkal! Bocsáss meg nekem!

Alfréd dühödten nézte, demég ő sem tehetett semmit, ha egy emberbolondot akart csinálni magából Istenszíne előtt. Még az is lehet, hogyőszintének gondolta Ćthelwoldbűnbánatát.

Már nem is számolom, hányasszonnyal vétkeztem! püfölte Ćthelwoldaz öklével a sarat. Ó, Istenem, de mikorodavagyok az asszonyok csecséért!Uram, imádom a csupaszra vetkőzöttasszonyokat, ó, Uram, bocsáss megnekem! Egyre terjedt a nevetés, hiszen

mindenki jól emlékezett rá, hogy mielőttelragadta volna a buzgóság, Alfréd isbolondult a szoknyák után. Segíts rajtam,ó, Istenem! sikoltotta Ćthelwold,miközben néhány méternyit előrébbaraszolt. Küldd el nekem az egyikangyalodat!

Hogy azt is meghághasd?kiáltott fel valaki a tömegben, mire kitörta nevetés.

Ćlswith elsietett, mielőttvalamilyen illetlenséget hallana. Apapok összesúgtak, ám Ćthelwoldbűnbánata, bármilyen különös formát isöltött, őszintének tetszett. Zokogott. Éntudtam, hogy valójában szégyentelenül

röhög, mégis olyan fájdalmasan üvöltött,mint akinek a szíve is beleszakad akínszenvedésbe.

Elég legyen a csecsekből,Uram! kiáltotta. Soha többé csecseket!Bolondot csinált magából, de hát azelőttis bolondnak tartották, ugyan mitszámított? Tarts távol a csecsektől, ó,Uram! kiáltotta, s ezúttal Alfréd távozott,tudván, hogy odaveszett az ünnepi áhítat.A papok zöme vele tartott, ígyĆthelwold és én már a néptelenné váltoltárhoz kúsztunk oda. Ćthelwold ittfejére vonta a sárfoltos fehér köntöst, ésráborult az oltárra. Gyűlölöm őtmormolta halkan, és tudtam, hogy anagybátyjára gondol. Gyűlölöm ismételte

meg , te pedig tartozol nekem egyszívességgel, Uhtred.

Igen bólintottam.

Be is fogom hajtani tettehozzá.

Az ifjabbik Odda nemtávozott ugyan Alfréddal, de láthatóanösszezavarodott. Megaláztatásom,amelyet előre élvezett, nevetséggé fajult,és ő nagyon is jól tudta, hogy a férfiak őtméregetik, és megkérdőjelezikőszinteségét, ezért közelebb lépett egytagbaszakadt férfihoz, alighanem azegyik testőréhez. Az a férfi magas volt ésöblös mellkasú, elsőként mégis az arcavonta magára a figyelmem: a bőrt mintha

túl szorosra feszítették volna akoponyáján, így az arca képtelen voltmás érzelmet kifejezni, csak ahamisítatlan gyűlöletet és a vadállatiéhséget. Úgy áradt belőle azerőszakosság, mint nyirkos bűz egyelázott vérebből, és amikor felémfordította érzéketlen tekintetét,ösztönösen éreztem, hogy ez a fickó megfog ölni, amint Odda megfelelőnektalálja az alkalmat. Odda senki és semminem volt, csupán egy gazdag emberelkényeztetett kölyke, a rang azonbanlehetőséget adott neki, hogyparancsoljon a született gyilkosoknak.Odda akkor megrántotta a tagbaszakadtférfi kabátujját, majd mindkettenelfordultak, és távoztak.

Beocca atya bezzeg afeszület mellett maradt.

Csókold meg parancsolta –,azután feküdj hasra.

Én inkább felpattantam.

Maga csókolja meg aseggem, atyám förmedtem rá.

Fortyogott bennem az indulat,és Beocca rémülten hátrált előlem.

Mégis, megtettem, amit akirályom parancsolt. Bűnbánatotgyakoroltam.

A tagbaszakadt férfit ifjabbik

Odda mellett Steapának hívták. Azemberei Steapa Snotornak, FortélyosSteapának szólították.

De csak a háta mögöttmagyarázta Wulfhere, miközbenleszaggattam magamról a köntöst, ésfelöltöttem a páncélingem.

A háta mögött?

Amúgy ostoba, akár egyvágómarha bólintott Wulfhere. Egyvarangy ül az agya helyén. Oktalan, bárnem a harcban. Nem láttad Cynuitnál?

Nem feleltem kurtán.

Akkor mi közöd neked

Steapához? érdeklődött Wulfhere.

Semmi feleltem.

Azért kérdeztem azealdormant, kicsoda Odda testőre, hogymegtudhassam a férfi nevét, aki egynapon megpróbál majd megölni, maga agyilkosság azonban nem tartozottWulfhere-re.

Wulfhere tanakodottmagában: szívesen firtatta volna akérdést, végül mégis úgy döntött, hogyennél jobb választ úgysem csikar kibelőlem.

Ha majd eljönnek a dánokmondta végül szívesen látlak az

embereim közt.

Alfréd unokaöccse,Ćthelwold a kezében tartotta kétkardomat, és most elővontaKígyóleheletet, majd áhítattal meredt apengébe metszett szövevényes mintára.

Ha eljönnek a dánok fordultWulfhere-hez –, nekem is engedned kell,hogy harcoljak.

Azt se tudod, hogy kell.

Akkor hát taníts. EltetteKígyóleheletet a hüvelyébe. Wessexnekolyan királyra van szüksége, aki aharchoz is ért tette hozzá , nemcsak azimádsághoz.

Vigyázz a nyelvedre, fickótorkolta le Wulfhere –, mielőtt mégkivágják a szádból. Kiragadta a kardokatĆthelwold kezéből, és felém nyújtottaőket. A dánok el fognak jönni, s ha ígylesz, csatlakozz hozzám.

Bólintottam, de nem feleltem.Ha majd eljönnek a dánok, gondoltam,én az ő oldalukon fogok harcolni. Miutántízéves koromban fogságba vetettek, adánok neveltek fel, s ahelyett, hogymegöltek volna, jól bántak velem.Megtanultam a nyelvüket, és addigimádtam az isteneiket, míg végül már aztsem tudtam, dán vagyok-e, vagy angol.Ha az idősebb Earl Ragnar életbenmarad, sosem hagyom el őket. Ragnar

azonban meghalt, meggyilkolták egyálnok és tüzektől vöröslő éjszakán, énpedig délre, Wessexbe menekültem.Most azonban visszatérek. Amint adánok elhagyják Exanceastert,csatlakozom az ifjabbik Ragnarhoz, márha még életben van. Ifjabbik Ragnarhajója is ahhoz a flottához tartozott,amelyet a vihar ízzé-porrá zúzott.Tucatjával süllyedtek el a sárkányoshajók, de a maradék is csakExanceasterig jutott, ahol a folyóparton,a városfal alatt égették fel őket. Nemtudtam, hogy Ragnar túlélte-e a hajóját.Reméltem, hogy él, imádkoztam érte,hogy megmeneküljön, hogymegkereshessem és felajánlhassam nekia kardomat, hogy őt támogassam a

Wessexi Alfréd elleni harcban. Akkoregy napon talán én is vezeklőköntösbeöltöztethetem Alfrédot, éskényszeríthetem, hogy térden csússzonThor oltárához. Ott pedig megölöm.

Ilyen gondolatok jártak afejemben, míg Oxtonba lovagoltam.Mildrith ezt a birtokot hozta aházasságunkba, ezt a gyönyörű, békéshelyet, bár annyi adóssággal, hogy többgondot okozott, mint örömet. Adomboldalon elterülő birtokok keletfelé, az Uisc széles folyótorkolatáratekintettek, míg a ház felett sűrűn nőttek atölgyek és kőrisek, s közöttük tiszta vizű,sebes patakok szabdalták át meg át arozs-, búza- és árpamezőket. A ház nem

kúria, nem kastély sárból, trágyából,tölgyfából és rozsszalmából tákolt füstösépítmény volt, olyan hosszú és lapos,hogy csupán mohával és fűvel benőttsírdombnak tetszett, középütt nagylyukkal, hogy a füst eltávozhasson. Ahozzá tartozó udvaron a disznók éscsirkék akkora trágyadombok köztkapartak, mint maga a ház. ValahaMildrith apja gazdálkodott itt menyétnélis alattomosabb intézője, Oswaldsegítségével, aki ezen az esősvasárnapon, amikor hazatértem abirtokra, csak még inkább megkeserítetteaz életem.

Tombolt bennem a düh, asértődöttség, a bosszúvágy. Alfréd

megalázott, Oswald tehát a lehetőlegrosszabb napot választotta arra, hogylevontasson egy nagy tölgyrönköt azerdőből. Épp a bosszú gyönyöreitlatolgattam, és engedtem, hogy a lovammaga válasszon csapást a fák között,amikor megláttam a nyolc ökröt, amint afolyó felé vonszolták a hatalmasfatörzset. Három férfi ösztökélte ajószágokat, míg negyedik társuk, magaOswald, a rönköt ülte meg, pattogóostorral a kezében. Meglátott, és azonnalleugrott, majd egy pillanatig úgy tűnt,legszívesebben eliramodna az erdőben,de végül ráeszmélt, hogy úgysemmenekülhet előlem, ezért csak állt, éstehetetlenül nézte, ahogyan odaügetek azóriási rönkhöz.

Nagyuram! köszöntött.

Szemlátomást meglepődött,hogy ott vagyok. Talán azt hitte, hogyodavesztem a többi kezessel együtt, ésez a meggyőződés vakmerővé tette.

A lovam nyugtalanul kapartaz ökrök horpaszából kiserkenő vér bűzemiatt, ezért tettem vele néhány lépéstelőre-hátra, amíg a nyakát paskolvasikerült megnyugtatnom. Azután mértemcsak végig a tölgyfa rönköt, amelymeglehetett vagy negyven láb hosszú, ésolyan vastag volt, mint amilyen magasegy megtermett férfi.

Szép szál jegyeztem meg.

Oswald riadt pillantást vetettMildrithre, aki húszlépésnyire lemaradt.

Szép napot, úrnőm hámoztale gyapjúsipkáját ritkás vörös hajáról.

Inkább esős, mint szép,Oswald felelte Mildrith.

Az intézőt még atyja nevezteki, és ő ártatlanul megbízottfeddhetetlenségében.

Mint mondtam emeltem fel ahangom –, szép szál fa. Hol vágták ki?

Oswald az övébegyömöszölte sipkáját.

A felső gerincen, nagyuramfelelte bizonytalan hangon.

Az én birtokomon?

Vonakodott válaszolni.Nyilván kísértést érzett rá, hogy aszomszéd birtokot említse, hanem azilyen hazugság könnyen lelepleződhetett,így inkább semmit sem felelt.

Az én birtokomon?kérdeztem újból.

Igen, nagyuram ismerte el.

És hová igyekszel vele?

Hiába vonakodott, ezúttal is

felelnie kellett.

Wigulf malmához.

Wigulf megveszi?

Felhasogatja, nagyuram.

Nem azt kérdeztem, mihezkezd vele, hanem hogy megvásárolja-e.

Mildrith kihallottahangomból a nyerseséget, ezértmegjegyezte, hogy atyja annak idejénmaga is szokott némi fát küldetni Wigulfmalmához, én azonban csendre intettem.

Megvásárolja? faggattamOswaldot.

Fára van szükségünk,nagyuram, a javításokhoz felelte azintéző –, és Wigulf azzal fizet, hogyfelhasogatja a fát.

Te pedig éppen vasárnapszállítasz neki? Erre már nem tudott mitfelelni. Mondd csak mentem tovább –,ha szükségünk van fára a javításokhoz,akkor miért nem hasítjuk fel magunknaka rönköt? Nincs tán elég emberünk?Vagy ékünk? Vagy sulykunk?

Mindig is Wigulf csináltaválaszolta Oswald fanyar hangon.

Mindig? emeltem fel ahangon, Oswald azonban hallgatott.Wigulf ugye Exanmynsterben lakik?

találgattam.

Exanmynster, az Oxtonhozlegközelebb eső település úgyegymérföldnyire fekhetett.

Igen, nagyuram felelteOswald.

Ha tehát átlovagolokExanmynsterbe, Wigulf elmondja majdnekem, hány ilyen rönköt szállítottál nekiaz elmúlt évben.

Néma csend támadt, csak azesővíz csepegett a levelekről, s olykortávoli madárdal hallatszott. Közelebbaraszoltam a lovammal Oswaldhoz, akiúgy markolta meg az ostort, mintha felém

akarná pattintani.

Hányat ? emeltem fel ahangom.

Oswald nem felelt.

Hányat?! követeltem aválaszt.

Férjuram csitított Mildrith.

Hallgass! ripakodtam rá, mígOswald tekintete ide-oda járt kettőnkközött. És mennyit fizet neked Wigulf?firtattam. Mennyit kapsz egy ilyenrönkért? Nyolc shillinget? Kilencet?

Az indulat, ami rávett, hogy

oly meggondolatlanul cselekedjek akirály miséjén, ezúttal is felülkerekedettrajtam. Oswald nyilvánvalóan lopta afát, és pénzt kapott érte, tehát meg kellettvolna vádolnom a tolvajlással, hogy atörvényszék eldöntse, bűnös-e vagyártatlan, nekem azonban nem voltkedvem az efféle időhúzáshoz.Elővontam Kígyóleheletet, éselőreugrattam a lovam. Mildrith sikoltvatiltakozott, de én ügyet se vetettem rá.Oswald eliramodott, ami nagy hiba volt,mert könnyűszerrel beértem, és csakegyszer kellett megvillantanomKígyóleheletet, hogy felnyissam akoponyáját, majd lássam a belsejét és aszétömlő vért. Görcsösen rángott alevélágyon fekve, én pedig

visszafordítottam a lovam, és a torkábadöftem a pengét.

Ez gyilkosság! sikoltoztaMildrith.

Igazságtétel vicsorogtam rá.Egész Wessexre ráférne. LeköptemOswald még mindig vonagló testét. Agazember meglopott minket!

Mildrith megugratta lovát, éselvágtázott, nyomában a dajkával, aki agyermekünket gondozta. Engedtemelmenni.

Vigyétek a rönköt a házhozparancsoltam rá az ökröket ösztökélőszolgákra. Ha túl nehéz hozzá, hogy

felvigyétek a dombon, hasítsátok szét itthelyben, és a pallókat vigyétek.

Aznap este elmentem Oswaldházába. Ötvenhárom shillinget találtam apadlóba temetve. Elvettem az ezüstöt,elkoboztam a konyhai edényeket,nyársakat és késeket, az öveket és egyszarvasbőr köpenyt, azután elűztem aföldemről Oswald asszonyát és háromgyermekét. Így tértem haza.

Második fejezet

Oswald meggyilkolása semcsillapította a haragom. Egy becstelenszolga megölése nem nyújtott vigaszt

mindazért a szörnyű igazságtalanságért,amit el kellett szenvednem. Wessex egyidőre biztonságban lehetett a dánoktól,mert én végeztem Ubba Lothbroksonnal,ám ezért jutalmul nem kaptam mást,csakis megaláztatást.

Szegény Mildrith. Békésteremtés volt, aki mindenkiről csupa jótgondolt, és most egy sértődött,zabolátlan harcos ágyában találta magát.Rettegett Alfréd haragjától, rémisztetteaz eshetőség, hogy az egyház szigorúanmegbüntet a békétlenségemért, ésaggódott amiatt, hogy Oswald rokonaiwergildet követelnek majd tőlem. Meg istehették. A wergild olyan vérdíj, amelyminden férfi, asszony és gyermek után

jár. Aki megöl egy másik embert, ki kellfizetnie a wergildet, másként ő maga ismeghal, és nem kételltem, hogy Oswaldcsaládja az ifjabbik Oddához fordulmajd, akit Defnascir ealdormanjévéneveztek ki, mióta az apja egy súlyossérülés okán nem tölthette már be atisztet. Odda nyilván megparancsolta azelöljárónak, hogy kutasson fel, ésállítson a törvény elébe, de ez semérdekelt. Vadkanra és szarvasravadásztam, avagy komoran magam elémeredtem, és vártam az exanceasteritárgyalások híreit. Arra számítottam,hogy Alfréd azt teszi, amit eddig mindig:békét köt a dánokkal, és szabadon eresztiőket, akkor pedig végre csatlakozhatokRagnarhoz.

Amíg várakoztam, ráakadtamelső csatlósomra. Rabszolga volt, ésExanmynsterben találkoztam vele egyszép tavaszi napon. Közeledtek aszénakaszálás és -szárítás mozgalmasnapjai, minden épkézláb férfi munkátkeresett, s mint ilyenkor lenni szokott,mutatványosok, mesemondók,gólyalábasok és zenészek keveredtek atömegbe. Volt ott egy magas, fehér hajúember is, barázdált, komor arccal, akielvarázsolt bőrzacskókat árult, amelyekezüstté változtatták a közönséges vasat.Meg is mutatta nekünk, hogyan teszi: énmagam láttam, ahogyan két hitványszöget tett a zacskójába, majd csillogóezüstöt vett elő. Azt mondta, tegyünk egyezüstfeszületet a zacskóba, majd

aludjunk egy éjszakát úgy, hogy anyakunkba kötjük, akkor működni fog avarázslat. Én három ezüstshillingetfizettem egy zacskóért, de az nem akartműködni. Hónapokig kutattam a fickóután, de sosem leltem meg. Manapság isbelebotlok olyan férfiakba ésasszonyokba, akik varázserejűtarsolyokat vagy dobozokat árulnak mamár megostoroztatom és elűzöm őket aföldemről, de akkor még csak húszévesvoltam, és hittem a szememnek. Az afickó hatalmas tömeget vonzott, de annális többen gyülekeztek a templomkapuelőtt, ahol rendre kiáltások harsantak.Befurakodtam a lovammal a hátsósorokba. A népek, akik tudták, hogy énöltem meg Oswaldot, lapos pillantásokat

vetettek felém, ám gyilkossággal vádolninem mert senki, amíg oldalamonviseltem Kígyóleheletet ésDarázsfullánkot.

Fiatal férfi állt atemplomkapu előtt. Derékig csupaszravetkezett, mezítlábasan állt, a nyakábankötél, melynek másik végét akapufélfához csomózták. Rövid, tompakarót szorongatott a kezében. Hosszúszőke haja volt, kéklő szeme és viharvertarca, vér borította az egész mellkasát, ahasát és a karját. Három férfi vigyázottrá, szintén szőkék és kék szeműek, akikfurcsán beszélték az angolt.

Gyertek, és küzdjetek meg a

pogánnyal! Három pennyért láthatjátokvérezni! Gyertek, és küzdjetek!

Ki ez? mordultam rájuk.

Egy dán, nagyuram, egypogány dán. A férfi levette kalapját,amíg velem beszélt, majd visszafordult atömeghez. Gyertek, és küzdjetek vele!Álljatok bosszút! Véreztessétek ki adánt! Legyetek jó keresztények! Irtsátoka pogányt!

Mindhárom férfi fríz volt.Gyanítottam, hogy Alfréd seregébenszolgáltak, de most, hogy harc helyetttárgyalások zajlottak, inkábbmegszöktek. A frízek a tenger túlsópartjáról jöttek, méghozzá mind

ugyanazzal a nyomós okkal: csakis apénzért. A három katona valami úton-módon szert tett erre a fiatal dánra, éshasznot akartak húzni belőle, ameddigcsak lehetett s ez eltarthatott egy ideig, adán ugyanis értette a dolgát. Egynagydarab fiatal angolszász férfi lefizettea három pennyt, és kapott egy kardot,amivel bőszen vagdalkozni is kezdett, adán azonban hárított minden csapást, afaszilánkok csak úgy röpködtek akaróról, amikor pedig megfelelő alkalomkínálkozott, a dán olyan keményencsapott oda ellenfelének, hogy annak vérserkent a füléből. Az angolszász féligkábultan botorkált hátrébb, mire a dánbeledöfött a gyomrába, s amíg a szászlevegőért kapkodott, a karó már

sziszegve a levegőbe is emelkedett. Acsapás biztosan feltörte volna a szászkoponyáját, akár a tojáshéjat, a frízekazonban megrántották a kötelet, így a dánhátratántorodott.

Akadnak még itt ilyen hősök?kiáltott fel az egyik fríz, míg az imbolygóangolszászt elvezették. Harcra fel, ifjak!Mutassátok meg az erőtöket! Verjétekvéresre a dánt!

Majd én feleltem. Leszálltama nyeregből, és átfurakodtam a tömegen.Odalöktem lovam kantárját egy fiúnak,azután elővontam Kígyóleheletet. Hárompenny? kérdeztem a frízt.

Nem, nagyuram felelte

egyikük.

Miért nem?

Nem akarjuk, hogymeghaljon.

Dehogyisnem! kiáltott valakia tömegből.

Az Uisc völgyének lakói nemszívelhettek engem, de még kevésbészívelték a dánokat, és alig várták, hogyvégignézhessék, amint valaki levágja azegyiküket.

Nem lehet mást, csakmegsebezni, nagyuram fogta könyörgőrea fríz –, és csak a mi kardunkat

használhatja.

Felém tartotta a fegyvert.Vetettem rá egy pillantást, felmértem afegyver csorba élét, és kiköptem.

Biztos? kérdeztem.

A fríz nem akart viszályt.

De csak megsebezheti,nagyuram ismételte.

A dán félresöpörte a haját azarcából, és áthatóan figyelt. Alacsonyantartotta a karót. Felismertemnyugtalanságát, de nem láttam félelmet aszemében. Száz csatában is harcolhatott,mielőtt a frízek foglyul ejtették, csak épp

nem gyakorlott katonák ellen, és hamásból nem is, két kardomból látniakellett, hogy ezúttal igazi harcossal vandolga. A bőrét zúzódások, vérfoltok éshegek borították, s nyilván számított rá,hogy Kígyólehelet egy újabb sérülésselgyarapítja, mégis elszánta magát aharcra.

Mi a neved? tudakoltam adánok nyelvén.

Meglepetten hunyorgott.

A nevedet, fiú! fiúnakneveztem, noha alig néhány évvellehetett fiatalabb nálam.

Haesten felelt.

Haesten kicsoda?

Haesten Storrison árulta elatyja nevét.

Harcolj, ne társalogj! harsantegy hang a tömegből.

Vetettem egy szúrós pillantásta hangoskodóra, aki kapkodvafélrefordította a tekintetét, azutánvillámgyorsan megpördültem, és szélesmozdulattal meglendítettemKígyóleheletet. Haesten ösztönösenhárított, és a penge úgy metszette át akarót, mintha korhadt lett volna. Haestenott állt a csonkkal a kezében, mígfegyvere többi része a földön hevert.

Öld meg! rikoltotta valaki.

Elégedjen meg a vérével,kérem, nagyuram! könyörgött a frízKérem! Ahhoz képest, hogy dán, elégrendes fickó. Csak sebezze meg, és mifizetünk.

Arrébb rúgtam a földönheverő karót.

Vedd fel mordultam a dánra.

Nyugtalan pillantást vetettrám. Ha fel akarta venni a botot, megkellett feszítenie a pányvát és lehajolnia,s abban a pillanatban védtelenné válikKígyólehelet előtt. Szúrós, keserűtekintettel figyelt lenszőke haja alól, míg

végül úgy döntött, hogy biztosan nemtámadom hátba, amíg lehajol. A karóhozlépett, ám amint előregörnyedt, néhánycentivel arrébb rugdaltam.

Vedd fel! parancsoltam nekiújból.

Még most is a karó csonkjátszorongatta, s amint tett még egy lépést,nekifeszülve a kötélnek, hirtelenmegpördült, és megpróbált a hasambaszúrni a bot törött végével. Fürgénmozgott, de én számítottam a mozdulatra,és bal kézzel megragadtam a csuklóját.Keményen megszorítottam, fájdalmatokozva neki.

Vedd fel! mondtam neki

harmadszor is.

Ezúttal engedelmeskedett,lehajolt a karóért, s ezzel megfeszítette apányvát, én pedig egyetlen csapássalátvágtam a feszes kötelet. Haesten, akiaddig küszködve görnyedt előre, arccala földre zuhant, amint a kötél elpattant. Abal lábammal a hátára tapostam, és agerincéhez érintettem Kígyólehelethegyét.

Alfréd megparancsoltafordultam a frízekhez –, hogy minden dánfoglyot vigyünk elébe.

A hármas értetlenül meredtrám, egyetlen szót sem szóltak. Akkorhát miért nem vittétek ezt a férfit a király

elébe? követeltem a választ.

Nem tudtuk, nagyuram felelteaz egyikük –, nekünk senki sem mondta.Nem lepődtem meg, hisz Alfréd sosemadott ilyen parancsot.

Azonnal elvisszük nekibiztosított róla az egyikük.

Ne fáradjatok. Levettem alábam Haesten hátáról. Kelj fel!mordultam rá dánul. Odavetettem egyérmét a fiúnak, aki vigyázott a lovamra,azután felhúztam magam a nyeregbe, ésHaesten felé nyújtottam a kezem. Ülj felmögém utasítottam.

A frízek tiltakoztak, kivont

karddal csörtettek felém, ezértelővontam hüvelyéből Darázsfullánkot,és odanyújtottam Haestennek, aki mégmost sem szállt fel a nyeregbe. Ekkorfordítottam csak a lovam a frízek felé, ésmosolyodtam el.

Engem ezek az emberekmutattam végig Kígyólehelettel atömegen máris gyilkosnak tartanak. Énvagyok az is, aki a tengernél megütközöttUbba Lothbroksonnal, és végzett vele.Csak azért mondom ezt el, hogykérkedhessetek vele, miután megöltétekBebbanburgi Uhtredet.

Leeresztettem a pengét, hogya hegye a legközelebbi férfira mutasson,

ő pedig elhátrált előlem. A többiek, akikmég ennyi kedvet sem éreztek a harchoz,vele tartottak. Haesten ekkor felhúztamagát mögém a nyeregbe, én pedigmegsarkantyúztam a lovam, és avonakodva szétnyíló tömegbeirányítottam.

Miután távolabb kerültünk,leszállítottam Haestent, és elvettem tőleDarázsfullánkot.

Hogyan estél fogságba?tudakoltam.

Elmondta, hogy Guthrumegyik hajóján érte a vihar. Miután a hajóelsüllyedt, valami roncsdarabbakapaszkodott, így sikerült fennmaradnia

a vízen, míg a tenger partra nem mosta,és a frízek rá nem akadtak.

Ketten voltunk, nagyuramtette hozzá –, de a másik meghalt.

Mostantól szabad embervagy közöltem vele.

Szabad?

Az én emberem pontosítottam–, és az esküdért cserébe kardot adokneked.

Miért? akarta tudni.

Mert a dánok egyszermegmentettek, és kedvelem őket.

Azért is akartam Haestent,mert emberekre volt szükségem. Nembíztam az ifjabbik Oddában, és féltemSteapa Snotortól, Odda harcosától, ezértembereket akartam magam köré.Mildrith persze nem szívesen látottfegyverforgató dánokat a háznál.Szántóvetőket és parasztokat, fejőnőketés szolgákat akart, de én közöltem vele,hogy nagyúr vagyok, egy nagyúrnakpedig fegyveresek szolgálnak.

Csakugyan nagyúr vagyok,méghozzá northumbriai nagyúr.Bebbanburgi Uhtred vagyok. Őseim,akik egészen Woden istenig, a dánOdinig vezették vissza származásukat,valaha királyként uralkodtak Anglia

északi felében, s ha tízesztendőskoromban nagybátyám nem orozza eltőlem az örökségem, igazi northumbriainagyúr lehettem volna, aki biztonságbanél tengeri erősségében. A dánok ugyanelfoglalták Northumbriát, és Ricsig, abábjuk uralkodott Eoferwicben,Bebbanburgba viszont egészen biztosanbeletört volna a pengéjük. Ezért Ćlfricnagybátyámat, aki immár Ćlfricealdormannek hívatta magát, hagytákbékében uralkodni Bebbanburgban,ameddig nem próbált ártani nekik; énpedig gyakran álmodtam arról, hogyvisszatérek Northumbriába, és amagaménak követelem, ami az enyém.Igen ám, de hogyan? Bebbanburgelfoglalásához egy hadsereg is kevés

lenne, mellettem pedig nincs más, csakegy dán ifjonc, Haesten.

Northumbriában akadtak másellenségeim is. Ott élt Kjartan nagyúr ésa fia, Sven, aki miattam veszítette el afél szeme világát, ezért ők boldoganvégeztek volna velem, ahogyannagybátyám is kétségkívül boldoganfizetett volna nekik ezért. Nem,Northumbriában nem volt jövőm,legalábbis akkor még nem. Mégis visszaakartam térni. A lelkem mélyén errevágytam, és barátommal, ifjabbikRagnarral akartam visszatérni, aki mégélt, mert a hajója átvészelte a nagyvihart. Egy paptól hallottam ezt, akitanúja volt az Exanceaster falai alatt

folytatott tárgyalásoknak, és megesküdöttrá, hogy a Guthrum kíséretében lévő dánurak között ott látta Earl Ragnart.

Nagydarab férfi mondta apap –, és igen harsány.

A leírás önmagábanmeggyőzött arról, hogy Ragnar életbenvan, és örvendtem emiatt, mert tudtam,hogy Alfréd mellett nincsen jövőm,csakis őmellette. Miután a tárgyalásokbefejeződtek, és megköttetett a béke, adánok biztosan elhagyják Exanceastert,én pedig felajánlom a kardomRagnarnak, és hadat viselek Alfrédellen, aki mindig is gyűlölt. Ahogyan énis őt.

Elmondtam Mildrithnek,hogy elhagyom Defnascirt, ésmegkeresem Ragnart. Elmondtam, hogyaz ő harcosa leszek, vérbosszút állokKjartanon, és vérbosszút állok anagybátyámon is, Mildrith pedig egyrecsak zokogott és zokogott.

Nem állhatom az asszonyoksírását. Mildrith megbántódott ésösszezavarodott, én meg dühöngtem,ezért úgy martuk egymást, akár avadmacskák, az eső meg egyre csakszakadt, és én tehetetlenül tomboltam,mint a ketrecbe zárt állat. Hiába vártam,hogy Alfréd és Guthrum befejezze végrea tárgyalást pedig mindenki tudta, hogyAlfréd végül útjára engedi Guthrumot,

így amint Guthrum elhagyjaExanceastert, végre én iscsatlakozhattam volna a dánokhoz. Azsem érdekelt, hogy Mildrith velem tart-e,vagy sem, amíg magammal vihettem afiamat, aki az én nevemet viselte. Így hátnappal vadásztam, éjjel vedeltem ésbosszúra szomjaztam, amikor egyik estearra tértem haza, hogy Willibald atyavárakozik rám a házban.

Willibald jóravaló embervolt, káplánként szolgált Alfrédflottájában, amikor még én parancsoltama tucatnyi hajónak. Elmondta, hogyHamtun felé tart, de úgy gondolta,szívesen hallanék arról, hogy mintvégződtek a tárgyalások Alfréd és

Guthrum között.

Béke van, nagyurammormolta ájtatosan –, a Teremtőneklegyen hála, béke van.

A Teremtőnek legyen hálavisszhangozta Mildrith.

A vadkanvért tisztogattam alándzsám hegyéről, és nem szóltamsemmit. Arra gondoltam, Ragnar végrekiszabadul az ostromgyűrűből, és éncsatlakozhatok hozzá.

A békét tegnap pecsételtékmeg ünnepélyes esküvéssel tudattaWillibald –, így végre nyugtunk lehet.

A múlt évben isünnepélyesen megesküdtekemlékeztettem keserű hangon. Alfréd ésGuthrum akkor Werhamben kötött békét,amit Guthrum rövid úton felrúgott, ésmeggyilkolta az őrizetére bízottkezeseket. Tizenkettőnkből tizenegyenodavesztek, egyedül én maradtaméletben, s én is csak azért, mert Ragnarmegoltalmazott. Úgy hát most mibenmaradtak? tudakoltam.

A dánok átadják valamennyilovukat felelte Willibald –, ésvisszatérnek Merciába.

Helyes, gondoltam, akkor hátnekem is oda kell mennem. Ezt nem

árultam el Willibaldnak, ehelyettacsarkodtam egy sort, amiért Alfréd csakúgy kiengedi az ellenséget a keze közül.

Miért nem harcol ellenük?tettem fel a kérdést.

Mert túl számosan vannak,nagyuram. Mert mindkét oldalon túlsokan vesznének oda.

Vesszenek csak oda az utolsószálig.

A békesség jobb, mint acivódás jelentette ki Willibald.

Ámen vágta rá Mildrith.

Elkezdtem élezni avadászlándzsát, hosszú mozdulatokkalhúztam végig a pengén a fenőkövet. Úgytűnt, Alfréd megint nevetségesennagylelkű volt végtére is Guthrummaradt az egyetlen valamire való dánhadvezér, aki reménytelenül csapdábaesett. Alfréd helyében én nem tárgyaloksemmiféle feltételekről, csak kitartok azostrom mellett, míg csak meg nem töröma dánok hatalmát Anglia déli felében.Ehelyett Guthrum szabadon távozhatottExanceasterből.

Ez Isten akarata toldotta megWillibald.

Ránéztem. Néhány évvel

idősebb volt nálam, mégis mindigifjabbnak tűnt. Őszinte, lelkes éskedélyes férfi volt, remek káplánja volta tucatnyi hajónak, pedig folytontengeribetegség kínozta, és a vérlátványától is elsápadt.

Isten kötötte volna a békét?kérdeztem kétkedve.

Ki támasztotta a vihart,amely elsüllyesztette Guthrum hajóit?oktatott ki Willibald. Ki játszotta akezünkre Ubbát?

Én feleltem keserűen.

Elengedte a füle mellett ahencegést.

Végre istenfélő királyunkvan, nagyuram folytatta lelkesen és Istenmegjutalmazza azokat, akik hívenszolgálják. Alfréd legyőzte a dánokat!Ezt ők is tudják! Guthrum is látja az égioltalom jeleit! Máris érdeklődést mutatKrisztus Urunk iránt. Én nem szóltam.Királyunk hite szerint folytatta a papGuthrum nincs messze attól, hogymeglássa Krisztus Urunk igazvilágosságát. Előrehajolt, ésmegérintette a térdem. Böjtöltünk,nagyuram, imádkoztunk szakadatlan, és akirály szerint a dánok közel állnak amegtéréshez, s akkor majd véglegbeköszönt a béke.

Komolyan gondolta minden

képtelen szavát, s mindez persze édesmuzsika volt Mildrith füleinek. Jókeresztényként minden hitét Alfrédbavetette, és ha a király úgy vélte, Istenajándékozta nekünk a győzelmet, hát ő isezt a nótát fújta. Számomra mindezzagyva ostobaságnak tűnt, de nemszóltam, amint a szolgák árpasört,kenyeret, füstölt halat és sajtot hoztak.

Keresztényi békét kötünkrajzolta Willibald a kereszt jelét akenyérre, mielőtt megszegte volna amitkezesekkel is megpecsételünk.

Megint túszokat adunkGuthrum kezébe? kövültem meg.

Dehogy kapta fel a fejét

Willibald. Éppen hogy ők adnak nekünktúszokat, köztük hat earlt!

Abbahagytam a lándzsafenését, és Willibaldra néztem.

Hat earlt?

Köztük nagyuram jó barátját,Ragnart!

Ha Willibaldotelégedettséggel is töltötte el a hír, énannál inkább megdermedtem. Ha Ragnarnem csatlakozott a dánokhoz, én secsatlakozhattam őhozzá. Ragnar abarátom volt, ellenségei az énellenségeim, de a védelme nélkülveszedelmesen ki lettem volna

szolgáltatva Kjartannak és Svennek,apának és fiának, akik meggyilkoltákRagnar atyját, és engem is holtnakakartak látni. Tudtam, hogy Ragnarnélkül nem hagyhatom el Wessexet.

Ragnar is a kezesek egyike?kérdeztem. Biztos ebben, atyám?

Persze hogy az vagyok.Wulfhere ealdorman gondjaira bízták.Valamennyi túszt Wulfhere gondjairabízták.

Mennyi időre?

Ameddig Alfréd óhajtja,vagy amíg Guthrum meg nemkeresztelkedik. És Guthrum máris

beleegyezett abba, hogy a papjainkbeszélhetnek a dánokkal. Willibaldesengő pillantást vetett rám. Istenbe kellvetnünk a hitünket. Időt kell adnunk azÚrnak, hogy a dánok szívébe férkőzzön.Immár Guthrum is jól ismeri a mi Urunkhatalmát!

Felálltam, és az ajtóhozléptem, félrevontam a bőrfüggönyt, ésvégighordoztam a tekintetem az Uiscszéles torkolatán. Elszorult a torkom.Gyűlöltem Alfrédot, és nem akartamWessexben maradni, mégis úgy tűnt,hogy ez lesz a végzetem.

És én mihez kezdjek?sóhajtottam fel.

A király megbocsátnagyuramnak felelte Willibald idegesen.

Megbocsát? Felé fordultam.Mégis mit hisz a király, mi történtCynuitnál? Atyám ott volt. Mit mondottneki?

Elmondtam mindent.

És?

Tudja, hogy nagyuram bátorharcos felelte kényszeredetten Willibald–, és hogy a kardja Wessexet szolgálja.Újra fogadni fogja nagyuramat, ebbenbiztos vagyok, méghozzá kész örömmel.Járjon templomba, rója le az adósságát,és mutassa meg, hogy Wessex számíthat

nagyuramra.

Csakhogy én nem vagyoknyugati szász! csattantam fel.Northumbriai vagyok!

Épp ebből adódott a gond.Kívülállónak tekintettek, még az angoltis másként beszéltem. Wessex lakóitcsaládi kötelékek fűzték egymáshoz, mígén a távoli északról jöttem. Az emberekpogánynak tartottak, Oswald halála miattgyilkosnak neveztek, és ha kilovagoltama birtokra, sokan még keresztet isvetettek, hátha így távol tarthatják abelőlem sugárzó gonoszt. Uhtredćrwénekhívtak, ami annyit tesz, ElátkozottUhtred. Bár engem ez cseppet sem

zavart, annál inkább zavarta Mildritht,aki mindenkit biztosított arról, hogykeresztény vagyok, pedig hát hazudott, ésa boldogtalanságunk megmérgezte azegész nyarat. Ő a lelkemért imádkozott,én a szabadságot áhítottam, amikor pedigazért könyörgött, hogy menjek vele azexanmynsteri templomba, énrámordultam, hogy az életben nemteszem be a lábam egyetlen templombase. Sírva fakadt, amikor ilyeneketmondtam neki, a könnyei pedig elűztekotthonról. Inkább egész nap vadásztam,és az üldözés során olykor lejutottam avízpartra is, ahol sokáig elnéztem aHeahengelt.

Gazdátlanul, elhagyatottan

hevert a lucskos parton, a hullámokrendre megemelték, majd unottanvisszadobták. Valaha Alfréd flottájáhoztartozott, egyike volt a tizenkét nagyhajónak, amelyet azért építettünk, hogymegtámadjuk a Wessex partjait feldúlódán hajókat. Leofric és én Hamtunbólhoztuk fel a Heahengelt, hogy üldözőbevegye Guthrum flottáját, túlélte még anagy vihart is, amely oly sok dán hajótküldött a hullámsírba, most mégis itthevert a parton, árbocát vesztve ésvitorla nélkül, lassan korhadozva éselfeledve.

Arkangyal. Ezt jelentette aHeahengel. Alfréd keresztelte el így, deén mindig gyűlöltem a nevét. Egy

hajónak büszke nevet kell adni, nemvalami oltáriszentségét, fenevadnak kellágaskodnia az orrán, magasan és hetykénegy sárkányfőnek, hogy kihívja magaellen a tengert, vagy egy vicsorgófarkasnak, hogy félelmet ültessen azellenség szívébe. Néha felkapaszkodtama Heahengel fedélzetére, és láttam, hogya falusiak lefosztották róla a felsőpalánkokat, a gyomrában víz lötyögött,de még emlékeztem a tengeren töltöttdicső napokra, amikor csípős szélfütyült a feszülő kötelek közt, és mihatalmas robajjal ütköztünk neki a dánhajóknak.

Akárcsak engem, aHeahengelt is hagyták itt megrohadni.

Sokszor ábrándoztam arról, hogy majdmegjavítom, új kötélzetet és vitorlátszerzek, embereket toborzok, éskiviszem karcsú építményt a tengerre.Mindenhol másutt jobban éreztem volnamagam, mint ahol akkor voltam, devalahányszor kimondtam ezt, Mildrithzokogni kezdett.

Nem kényszeríthetsz rá, hogya dánok között éljek!

Miért nem? Én is megtettem.

Azok pogányok! Az énfiamból nem lesz pogány!

Ő az én fiam isemlékeztettem –, és azokat az isteneket

fogja imádni, akiket én.

Ekkor újabb könnyekben törtki, én pedig kiviharzottam a házból,magamhoz vettem a kopókat, ésfelvonultam az erdőbe. Ott eltűnődhettemazon, hogy miért keseredik meg aszerelem ugyanúgy, mint a tej. Cynuitután másra se vágytam, csak hogyláthassam Mildritht, most mégsemtudtam elviselni a nyomorúságát és azájtatosságát, ahogyan ő sem állhatta azindulatosságomat. Nem várt tőlemegyebet, csak hogy műveljem abirtokom, gondoskodjam a jószágról, ésmegfizessem az adósságot, amit ő hozotta házasságunkba. Az adósság egyígéretből eredt, amelyet még Mildrith

atyja tett, ennek értelmében az egyházélett a földből származó minden haszonfele. A kötelem örök időkre szólt, és azörökösökre is vonatkozott. A dánbetörések és a rossz termésektönkretették Mildrith atyját, az egyházazonban, amely éppoly kíméletlen, minta mérges viperák, így is ragaszkodott ajussához, ha pedig nem tudtukmegfizetni, azzal fenyegetett, hogy aszerzetesei foglalják el birtokainkat.Valahányszor Exanceasterbe mentem,magamon éreztem a papok és szerzetesektekintetét, amint várhatómeggazdagodásukat latolgatják.Exanceaster újra angol kézre került,miután Guthrum átadta a kezeseit, ésvisszavonult északra, így némi békesség

köszöntött Wessexre. A megyékköznépéből toborzott sereget, a fyrdetfeloszlatták, katonáit visszaküldték aföldekre. Minden templombanzsoltárokat zengtek Isten dicsőségére,Alfréd pedig, hálából a diadalért,bőkezűen megajándékozott mindenkolostort és apácazárdát. Ifjabbik Odda,akit immár Wessex bajnokakéntünnepeltek, megkapott mindenföldbirtokot a cynuiti harcmező körül, őpedig megparancsolta, hogy templomépíttessék azon a helyen. Azt beszélték,ama templomban még az oltárt isaranyból öntik, hogy így hálálják meg azÚrnak, amiért élni engedte Wessexet.

De Wessex vajon meddig

élhet így tovább? Guthrum életben volt,én pedig nem osztoztam a keresztényekmeggyőződésében, hogy Isten békességetküldött Wessexre. Ezzel nem lehettemegyedül, mert amikor nyár közepénAlfréd visszatért Exanceasterbe, azonnalösszehívta a witant, a királyságnagyurainak és főpapjainak tanácsát,ahová Wiltunsciri Wulfhere is meghívástkapott. Amikor egyik este belovagoltama városba, azt hallottam, az ealdormanés követői a keleti kapu mellettifogadóban, a Hattyúban szálltak meg.Őket nem találtam ott, Alfrédunokaöccse, Ćthelwold azonban mindentelkövetett azért, hogy egymagában iscsontszárazra igya a fogadó hordóit.

Ugye nem azt akarodmondani, hogy az a fattyú téged ismeghívott a witanba? üdvözölt keserűhangon. A „fattyú” alatt Alfrédot értette,aki elragadta tőle a koronát.

Nem feleltem –, Wulfhere-tjöttem meglátogatni.

Az ealdorman a templombament közölte Ćthelwold –, váljékegészségére. Elvigyorodott, és aszemközti pad felé intett. Ülj le, és igyál.Idd csak le magad. Azután kerítünk kétszolgálatkész lányt. Hármat is, ha úgyakarod. Vagy legyen inkább négy?

Elfelejted, hogy házasvagyok emlékeztettem.

Az még soha nem tartottvissza senkit.

Leültem, és az egyik csapossört hozott elém.

Te benne vagy a witanban?kérdeztem Ćthelwoldot.

Mégis, mit gondolsz? Hogyaz a fattyú majd kikéri a tanácsomat?„Felséges uram mondanám neki –, miértnem ugrasz le egy jó magas szikláról, ésfohászkodsz azért, hogy az úristenszárnyakat adjon?” Felém tolt egy tálmalacsültet. Azért vagyok itt, hogyrajtam tarthassa a szemét. Biztos akarlenni benne, hogy nem forralokösszeesküvést.

És forralsz?

Még szép vigyorodott el.Nem akarsz csatlakozni ? Amúgy istartozol egy szívességgel.

Azt akarod, hogy akardommal téged szolgáljalak?

Igen felelte haláloskomolyan.

Szóval vagyunk mi kettenbólintottam egész Wessex ellen. Ki tartmég velünk?

Elgondolkodva ráncolta ahomlokát, de hirtelen egy név sem jutottaz eszébe. Ahogy az asztalra meredt,

hirtelen megsajnáltam. Én mindig iskedveltem Ćthelwoldot, bár amilyentudatlan és felelőtlen volt, senki sembízott benne. Úgy gondoltam, Alfrédhelyesen ítélte meg a helyzetét. Életbenhagyta, hogy addig vedeljen és koslassona szoknyák után, míg végül senki nemveszi már komolyan.

Tudod, mit kellene tennem?mordult fel. Csatlakozni Guthrumhoz!

Akkor miért nem teszed?

Felnézett rám, de nem tudottmit felelni. Talán tudta is a választ, hogyGuthrum tárt karokkal fogadná, jóhasznát venné, azután pedig megöletné.Talán még ez is vonzóbb kilátásnak tűnt,

mint a jelenlegi élete. Végül vállat vont,és hátradőlt, félresöpörve a haját azarcából. Megdöbbentően jóvágású fiatalférfi volt, már csak ezért is úgyvonzódtak hozzá a lányok, mint papok azaranyhoz.

Wulfhere úgy gondoljafolytatta kapatos hangon –, hogy Guthrumvisszatér, és végez mindnyájunkkal.

Meglehet bólintottamkomoran.

Ha pedig a bácsikám meghalment tovább, azzal sem bajlódva, hogylegalább halkabbra fogja a mondandójátEdward még túl ifjú lesz ahhoz, hogykövesse.

Nagy igazság.

Akkor jön majd el az énidőm! mosolyodott el.

Vagy Guthrum ideje.

Igyál csak, barátom biztatott–, ha már mindnyájan nyakig ülünk aganéban. Elvigyorodott, s egy pillanatramegvillant a régi vonzereje. Ha nemakarsz az oldalamon harcolni ráncoltaössze a szemöldökét –, miként fogodviszonozni a szívességem?

Te hogyan szeretnéd?

Megölhetnéd Hewald apátot.Csak szép lassan. Hadd szenvedjen.

Azt megtehetem. Hewald,Winburnan apátja híres volt arról,milyen kemény kézzel bánik a gondjairabízott fiúkkal, akiket olvasni tanít.

Másrészről folytattaĆthelwold –, legszívesebben a sajátkezemmel ölném meg azt mocskot,úgyhogy inkább ne bajlódj vele. Majdkitalálunk valami mást, amivelfelingerelhetjük a bácsikámat. Ugye tesem kedveled?

Nem.

Akkor kifőzünk ellenevalamit. Uramisten! ez utóbbi annakszólt, hogy a fogadó ajtaja előtt hirtelenfelharsant Wulfhere hangja. Biztos rám

dühös.

Miért?

Az egyik fejőlány teherbeesett. Azt hiszem, maga Wulfhere akartaígy intézni, csak nincs akkora tehetsége aköpüléshez. Kapkodva kiitta a sörét. AHárom Harangba megyek. Velem tartasz?

Beszélnem kell Wulfhere-rel.

Ćthelwold a hátsó ajtónosont ki, amint az ealdorman belépett azelülsőn. Wulfhere-t tucatnyi thegnkísérte, de ő engem látva átvágott atermen.

Újból felszentelték a püspök

templomát mennydörögte. Hosszú,hosszú órákon át! Mást se tettek, csakkántáltak és zsolozsmáztak, meg az Uratdicsőítették, amiért nagy kegyességébenelűzte a dánokat! Nehézkesen leült.Találkoztál Ćthelwolddal?

Igen.

Azt akarta, hogy támogasd afelkelését?

Igen.

Istenverte bolond. Szóval,mit is keresel itt? Fel akarod ajánlaninekem a kardodat? Arra utalt, hogyesküdjek neki hűséget, és legyek aharcosa.

Találkozni akarok az egyikkezessel feleltem –, s ehhez kérem azengedélyedet.

Kezesek! Csettintett, hogysört rendeljen magának. Istenverte

túszok. Új házat kellett építenem, hogytudjam hova vinni őket. És ki fizet ezért?

Te magad.

Még szép, hogy én. Nekemkell gondoskodnom az ellátásukról is. Énetessem a dánokat? Én őriztessem őket?Adjak fedelet a fejük fölé? Ad ezértAlfréd egy nyomorult pennyt is?

Mondd azt, hogy kolostortépítesz javasoltam.

Úgy meredt rám, minthaelment volna az eszem, azután felismertea tréfát, és hahotázva nevetett.

Igaz, akkor kész örömmel

fizetne, mi? Hallottál a kolostorról,amelyik Cynuitnál épül?

Azt hallom, aranyból leszmég az oltár is.

Újra felnevetett.

Úgy mondják. Nem minthaelhinném, de ettől még mondják. Elnézte,ahogyan az egyik fiatal fogadóslánykeresztülvág a termen. Nem az énengedélyem kell ahhoz, hogytalálkozhass a túszokkal csóválta a fejéthanem Alfrédé, de ő nem fogja megadni.

Miért Alfrédé? kérdeztem.

Ők nem egyszerű kezesek

felelte –, hanem foglyok. Be kell zárnomőket, és éjjel-nappal rajtuk tartanom aszemem. Alfréd parancsa. Talán elhiszi,hogy az Úr ajándékozott meg minket abékével, de azért gondoskodott róla,hogy magas rangú túszaink legyenek. Hatearl! Tudod te, hány csatlósuk vanazoknak? Hány asszonyuk? Hány éhesszájat kell betömnöm?

Ha elmegyek Wiltunscirbe,találkozhatok Ragnar nagyúrral? tettemfel a kérdést.

Wulfhere hitetlenkedve nézettrám.

Melyikkel? Amelyik folytonhangoskodik? Azt külön kedvelem. Nem,

fiam, nem találkozhatsz velük, mert senkise láthatja őket, leszámítva egyistenverte papot, aki beszéli a nyelvüket.Alfréd küldte, így próbálja megtéríteniőket, és ha az engedélyem nélkülodamész, Alfréd is tudni fog róla, azutánmeg tőlem kér magyarázatot. Senki semtalálkozhat a szerencsétlen fattyaival.Elhallgatott, amíg kikapart egy tetvet agallérja alól. A papot is nekem kelletetnem, Alfréd azért se fizet. Nem fizetmég azért se, hogy ezt a haszontalanĆthelwoldot tartom!

Amikor én voltam túszWerhamben hajoltam közelebb hozzá ,Ragnar nagyúr megmentette az életem.Guthrum megölte a többieket, de Ragnar

megóvott engem. Azt mondta, őt is megkell ölniük, ha velem végezni akarnak.

Nem olyannak tűnik, mint akitegyszerű lenne megölni csóválta a fejétWulfhere –, pedig ha Guthrum rátámadWessexre, pontosan ezt kell tennünk.Sokukat meg kell ölnünk. Talán csak azasszonyokat nem. Komoran nézett ki afogadó udvarára, ahol a férfiak egycsoportja a holdfénynél kockázott.Márpedig Guthrum támadni fog tettehozzá fojtott hangon.

Én nem ezt hallottam.

Gyanakodva mért végig.

Akkor hát mit hallottál, ifjú

barátom?

Hogy Isten békét küldöttnekünk.

Wulfhere gúnyosanfelnevetett.

Guthrum Gleawecestre-benvan árulta el –, alig félnapnyi járásra ahatártól. Azt mondják, minden nappalegyre több dán hajó érkezik. Ott vannakLundene-ben, ott vannak a Humberen, ottvannak a Gewćscben. Megvetőenfelhördült. Még több ember, még többhajó, Alfréd meg templomokat építtet!Azután itt van ez a fickó, Svein.

Svein?

Írországból hozza át a hajóit.A nyavalyás még Walesben van, de nemmarad ott sokáig, igaz-e? EljönWessexbe. És azt mondják, még több dáncsatlakozik hozzá Írországból. Komorantűnődött a rossz híreken. Nem tudtam,mit gondoljak, hiszen mindig isterjengtek efféle szóbeszédek, Wulfhereazonban láthatóan hitelt adott nekik.Gleawecestre-be kellene vonulnunk,hogy levágjuk őket, mielőtt ők vágnak lebennünket, csak hát a mi királyságunkona papok uralkodnak.

Igazat kellett adnomWulfhere-nek, még ha szemlátomást nemis igyekezett megkönnyíteni a dolgomat,hogy találkozhassak Ragnarral.

Átadnál egy üzenetetRagnarnak? kérdeztem jobb híján.

Hogyan? Nem beszélekdánul. Megkérhetném a papot, de őbiztosan továbbadná Alfrédnak.

Nincs Ragnar mellett egyasszony is ? tudakoltam.

Mind mellett van.

Vékony lány tettem hozzá –,fekete hajú. Az arca akár egy sólyomé.

Elgondolkodva bólintott.

Nagyon úgy tűnik. Kutyája isvan, igaz?

Van egy kutyája bólintottam–, akit Nihtgengának hívnak.

Vállat vont, mint akit alegkevésbé sem érdekel a kutya neve, ámekkor hirtelen tudatosult benne a névjelentősége.

Angol neve van? vonta fel aszemöldökét. Egy dán lány Lidércneknevezi a kutyáját?

Nem dán feleltem. A neveBrida, és nagyon is angolszász.

Meredten nézett rám, azutánelnevette magát.

Az agyafúrt kis lotyója.

Kihallgat bennünket, igaz?

Brida csakugyan agyafúrtlány volt, egyben a legelső szeretőmkelet-angliai lány, akit Ragnar atyjanevelt fel, és aki most Ragnar ágyábanaludt.

Beszélj vele kértem –, add átneki az üdvözletem, és mondd meg, hogyha háborúra kerül a sor… elhallgattam,mert nem tudtam, mit mondhatnék.

Nem lett volna értelmefogadkozni, hogy mindent elkövetekRagnar megmentéséért, hiszen ha kitör aharc, a túszokat lemészárolják, mégmielőtt valahogy a közelükbekerülhetnék.

Ha háborúra kerül a sor?…noszogatott Wulfhere.

Ha háborúra kerül a sor…sóhajtottam fel, majd elismételtem, amittőle hallottam a vezeklésem előtt –,mindnyájan megpróbálunk boldogulnivalahogy.

Wulfhere hosszú ideig némánmeredt rám, és a hallgatásábólkiolvastam, hogy bár a Ragnarnak szólóüzenetet nem sikerült megfogalmaznom,Wulfhere nagyon is érti, mit akaroküzenni. Belekortyolt a sörébe.

Szóval a kis lotyó beszélangolul, he?

Ha egyszer angolszász.

Ahogy én is az voltam, mégisgyűlöltem Alfrédot, és csatlakozniakartam Ragnarhoz, amint lehetőségemnyílik rá, gondoljon Mildrith bármit is.Hanem a föld mélyén a nagy kígyó nyüviaz élet fája, az Yggdrasil gyökereit, s afa gyökereinél ül három vénasszony. Őkszövik a sorsunk fonalát. Ha úgy tetszik,hihetünk a szabad választásban, mégisminden a vénasszonyokon múlik. Őkalakítják az életünket, és a végzetminden. A dánok jól tudják ezt, de még akeresztények is. Wyrd biđ ful arćd,mondjuk mi, angolszászok a végzetmegkerülhetetlen; és a vénasszonyok azén sorsomat rég eldöntötték, mert egy

héttel a witan tanácskozása után, amikorExanceasterre újra béke telepedett,értem küldtek egy hajót.

Először egy rabszolgaérkezett rohanvást az oxtoni földekről,mondván, hogy egy dán hajó haladfelfelé az Uisc torkolatában, én pedigmagamra rántottam a csizmám, éssebtében felvettem a páncélingem,magamhoz vettem a kardomat,felnyergeltettem a lovam, és levágtattama partra, ahol Heahengel korhadozott.

S ott, túl a hosszan elnyúlóhomokpadon, amely megoltalmazza azUiscet a tenger hullámaitól, egy másikhajó közeledett. Vitorláját felvonták, a

vizet szelő evezők úgy emelkedtek éssüllyedtek, akár egy madár szárnyai, ahosszú hajótest farvize ezüstösen habzotta lenyugvó nap alatt. A hajó orrában,mely hetykén magasodott, egy férfi álltteljes vértezetben, sisakban éslándzsával. Mögöttem, a fövenyen túlinéhány nyomorúságos halászkunyhóbólrémülten menekültek a falusiak a hegyekfelé, és magukkal vitték kevésketulajdonukat, amit nagy hirtelenjébenössze tudtak kapni. Odakiáltottam azegyiküknek.

Ezek nem dánok!

Nagyuram?

Ez egy nyugati szász hajó!

kiáltoztam, de nem hittek nekem, csakterelték tovább felfelé a jószágaikat.Évek óta mást se csináltak. Megláttakegy hajót, és máris fejvesztve rohantak,hisz a hajók dánokat hoztak, a dánok meghalált, csakhogy ennek a hajónak azorrán nem pompázott se sárkányfő, sevicsorgó farkas. Jól ismertem ezt a hajót.Az Eftwyrd volt az, a legtalálóbb nevűAlfréd valamennyi hajója közül,amelyek egyébként olyan neveketviseltek, mint Heahengel, Apostol vagyCristenlic. Eftwyrd annyit tesz, az ítéletnapja, így hát, bár ez a név szintén akeresztényektől eredt, pontosan leírtamindazt, amit a hajó sok dán számárajelentett.

Az orrban álló férfi felémintett, és most először szárnyalt a lelkem,amióta csak arra kényszerítettek, hogyAlfréd oltáránál csússzak-másszak.Leofric volt az, az Eftwyrd orra pedigkicsusszant a homokpadra, és a hosszúhajótest rázkódva megállapodott. Leofrictölcsért formált a kezéből:

Milyen mély ez a latyak?

Semmi az! kiáltottam vissza.Egy tenyérnyi, nem több!

Lehet rajt’ járni?

Már hogyne lehetne!kiáltottam vissza.

Leugrott, s mint azt vártam,rögvest derékig süppedt a nyúlós, feketeiszapban. Nevettemben a nyeregkápáragörnyedtem, az Eftwyrd legénységepedig velem mulatott, míg Leofrickeservesen szitkozódott, és vagy tízpercig kínlódtunk, mire kiszabadítottuk asárból, pedig a végére már legalábbhúszan nekiveselkedtünk. Azután alegénység, amely jobbára régievezőseimből és harcosaimból állt, sörtgurított a partra, majd kenyeret és sózottdisznóhúst hozott, hogy ott költsük elebédünket a dagadozó hullámokszomszédságában.

Még mindig earsling vagyzsémbelt Leofric, ahogy elnézte a

páncélinge szemei között száradóiszapot.

Méghozzá unatkozó earsling.

Unatkozol? vonta fel aszemöldökét Leofric. Hát még mi. Aflotta, úgy tűnt, nem bont vitorlát. EgyBurgweard nevű szürke, unott katonagondjaira bízták, aki Scireburnanpüspökének a fivére volt, és Burgweardazt a parancsot kapta, hogy ne zavarjameg a békét. Amíg a dánok nem hajóznakki tette hozzá Leofric , addig mi sem.

Akkor mit kerestek itt ?

Elküldtek, hogy megmentsükezt a trágyakupacot biccentett a

Heahengel felé. Tizenkét hajót akarnakmegint, tudod?

Azt hittem, építenek mégnéhányat.

Építettek is, csak éppabbamaradt a munka, mert valaminyavalyás ellopta a fát, amíg miCynuitnál harcoltunk. Azután valakinekeszébe jutott a Heahengel, hát most ittvagyunk. Mert Burgweard nem boldogultizenegy hajóval.

Ha amúgy se vitorlázikszálltam vitába –, minek neki még egyhajó?

Arra az esetre, ha mégis

vitorlázna magyarázta Leofric –, mert haez történik, tizenkét hajót akar. Nemtizenegyet, tizenkettőt.

Tizenkettőt? Miért?

Nos harapott le Leofric egyfalatot a kenyérből –, az evangéliumbanaz áll, hogy Krisztus kettesévelbocsátotta útjukra a tanítványait, ezértnekünk is ezt kell tennünk: két hajó megyegyütt, hogy ki legyen a szentség. Hacsak tizenegy hajónk van, az olyan,mintha csak tíz lenne. Tudsz követni ?

Meredten néztem, és mégmost sem voltam biztos benne, hogy nemcsupán ugratásnak szánja-e az egészet.

Burgweard ragaszkodikhozzá, hogy kettesével hajózzatok?

Leofric bólintott.

Mert ez áll Willibald atyakönyvében.

Az evangéliumos könyvben?

Legalábbis Willibald atya eztmondja felelte Leofric komor arccal,majd mikor látta kétkedésem, vállatvont. Úgy éljek. És Alfrédhelybenhagyja.

Na persze.

Mert ha megteszünk mindent,

ami az evangéliumban áll tette hozzáLeofric rezzenéstelen arccal –, nemeshet semmi bajunk, úgy-e?

Úgy bizony bólintottam.Akkor hát azért vagytok itt, hogyújjáépítsétek a Heahengelt?

Új árbocot kap, új vitorlát ésúj köteleket, kifoldozzuk a teknőt,tömítjük a réseket, azután szépenelvontatjuk Hamtunba. Egy hónapba isbeletelik!

Legkevesebb egy hónapba.

Az ilyesmihez sosemértettem. Értek a harchoz, az egyszerszentírás, és megiszok annyi sört, mint

akárki, de sosem forgattam jól akalapácsot, az éket és a nagyolóbárdot.Ők annál inkább biccentett a tucatnyiférfi felé, akik mind idegennek tűntek aszememben.

Kik ezek?

Hajóácsok.

Vagyis ők dolgoznak?

Tán azt hitted, én fogok?hördült fel Leofric. Mégiscsak azEftwyrd kapitánya vagyok!

Akkor hát azt tervezed, hogyegy álló hónapon át vedeled a sörömetés falod az ételemet, míg ez a tucatnyi

fickó elvégzi a munkát?

Van jobb ötleted?

Az Eftwyrdre meredtem. Jólmegépített hajó volt, hosszabb a legtöbbdán hajónál. A magas mellvédpalánk isjó lehetőséget kínált a közelharcra.

Mit mondott Burgweard, mittegyetek?

Imádkozzunk felelte keserűenLeofric –, meg segítsünk újjáépíteni aHeahengelt.

Azt mondják, új dánhadvezér bukkant fel a Sćfern-tengeren.Szeretnék utánajárni, hogy igaz-e. Egy

Svein nevű férfi. Úgy hallom, egyre többhajó csatlakozik hozzá Írországból.

És Walesben van ez a Svein?

Úgy hallottam.

Akkor Wessexbe is el fogjönni bólintott Leofric.

Ha igaz.

Vagyis arra gondolsz…kezdte Leofric, majd elhallgatott, amintráébredt, mire is gondolok.

Arra gondolok, hogy egyhajónak vagy legénységnek se tesz jó egyteljes havi tétlenség vágtam rá –, meg

arra, hogy a Sćfern-tengeren bőséggelakadna számunkra zsákmány.

Ha Alfréd megtudja, hogyodafent hadakozunk figyelmeztetettLeofric –, a belünknél fogva köttet fel.

A folyón túli Exanceasterfelé biccentettem.

Arrafelé legalább száz dánhajót felégettek, a roncsaik még most isott csúfoskodnak a folyóparton. Kelllennie legalább egy sárkányfőnek, hogyaz orra biggyeszthessük.

Leofric az Eftwyrdre, meredt.

Álcázni akarod?

Úgy bizony. Hiszen hasárkányfőt viselt az orrán, senki semmondta meg az Eftwyrdről, hogy szászhajó. Mindenki dán hajónak vélhette,tengeri rablónak, az angoloklegszörnyűbb rémálmának.

Leofric elvigyorodott.

Egy őrjárathoz pedig nincsszükség parancsra, igaz-e?

Bizony nincs.

És Cynuit óta nem harcoltunkábrándozott el , ha pedig nincs harc,nincs zsákmány se.

Mi a helyzet a legénységgel?

Elfordult, és végigmérte őket.

A java megátalkodottgazember, egyik sem fog tiltakozni. Azsákmány pedig mindenkire ráférne.

Közöttünk és a Sćfern-tengerközött nincs is más, csak a britonok.

Valamennyi istenverte tolvajgazfickó bólintott Leofric. Végigmért,majd újra elvigyorodott. Vagyis haAlfrédnak nem akaródzik háborúzni,majd mi háborúzunk helyette?

Van jobb ötleted? vontammeg a vállam.

Leofric hosszú ideig nem

felelt. Ehelyett tunyán, mintha csakunatkozna, kavicsokat hajigált egy közelitócsába. Én sem szóltam, csak figyeltema vízen a fodrokat, az egymásba fonódókarikákat, és tudtam, hogy Leofricoltalmat keres a végzet ellen. A dánokrúnapálcákat vetnek, mi a madarakröptét figyeljük, mindnyájan próbálunkolvasni az istenek gondolataiban Leofricmost a vízkörökből igyekezett kiolvasnia sorsát. Az utolsó kavics egyik társánakütődött, majd belecsusszant a sárba, éshosszú nyomot hagyott maga után, amelydélnek, a tenger felé mutatott.

Nem mondta végül –, nincsjobb ötletem.

Többé már én semunatkoztam, hisz láttam, nemsokára mindvikinggé változunk.

A folyóparton tucatnyifaragott sárkányfőt is találtunk az üszkös,egymásba gabalyodott roncsok között,Exanceaster falai alatt, ahol Guthrumegész flottáját felégették. Kiválasztottunkkettőt a legkevésbé megperzselődöttfaragványok közül, és az Eftwyrdfedélzetére vittük őket. Hajónk orra ésfara dísztelen gerendában végződött,ezeknek le kellett vágnunk a végét, hogyhelyükre illeszthessük a két faragottfejet. A kisebbik, amelyik a tatra került,egy tátott szájú kígyót ábrázolt.Alighanem annak a szörnynek a

mintájára, amelyik a dán alvilágbantépdesi a holtak húsát, míg az orrba igazisárkányfő került, bár ez annyiramegfeketedett és eltorzult a tűzben, hogyinkább emlékeztetett egy igásló fejére.Addig kapartuk hát a szemét, amíg előnem bukkant a megpörkölt felszín alól afa, majd ugyanezt tettük a tátott szájjal is,így végül rémisztő, ádáz teremtménytkaptunk.

Akár egy fyrdraca! kiáltottfel boldogan Leofric.

Egy tűzokádó sárkány.

A dánok mindig bevették asárkányfőket és egyéb fenevadakat ahajók orrából, tatjából, nehogy

megrémisszék velük a baráti földekszellemeit, és csak akkor tették ki őketújból, ha ellenséges vizeken hajóztak.Mi is ugyanígy tettünk: elrejtettük asárkányt és a kígyót az Eftwyrd fenekén,míg lehajóztunk a folyón, amelynekpartján a hajóácsok már javábandolgoztak a Heahengelen. Már csakazért is el kellett rejtenünk a díszeket,nehogy megsejtsék, mire készülünk.

Az ott bökött Leofric amagas, karcsú, ősz hajú férfira, aki amunkát vezette keresztényebb magánál apápánál is. Biztos kikotyogná az ittenipapnak, hogy másutt keresünkmagunknak kalandot, a pap megelmondaná Alfrédnak, akkor pedig

Burgweard elvenné tőlem az Eftwyrdet.

Nem kedveled Burgweardet?

Leofric válasz gyanántkiköpött.

Nagy szerencse, hogynincsenek dánok a partjainknál.

Akkor hát gyáva?

Nem gyáva, csak azt hiszi,Isten majd megnyer nekünk mindencsatát. Több időt töltünk térdepelve,mint az evezőknél. Mikor még teparancsoltál a flottának, sok pénztkerestünk. Most még a patkányok isélelemért koldulnak a hajófenékben.

Azzal kerestünk pénzt, hogyelfogtuk és kifosztottuk a dán hajókat, sbár egyikünk se gazdagodott meg,mindnyájan félre tudtunk tenni némiezüstöt. Én még mindig vagyonosnakmondhattam magam, hiszen Oxtonbanegész kincset rejtegettem: az idősebbRagnar örökségét, még ha az egyház ésOswald rokonai mindent meg is tettekazért, hogy kiforgassanak belőle de hátegy férfinak sosem lehet elég ezüstje. Azezüst váltja meg a földeket és a harcosokhűségét, az ezüst teszi az urakat, ezüstnélkül a férfi vagy meghajtja a térdét,vagy rabszolgasorba taszítják. A dánokataz ezüst vonzotta ide, és mi semkülönböztünk tőlük. Ha nagyúr akartamlenni, ha ostrommal akartam

visszafoglalni Bebbanburgot, ahhozemberek kellettek, ezért hatalmas kincsetkellett összeharácsolnom, hogymegvásárolhassam vele a harcosokkardját, pajzsát és lándzsáját, delegfőképp a szívüket. Ezért kelletttengerre szállnunk, és ezüstöt keresni,még ha a hajóácsoknak azt is mondtuk,hogy csak őrjáratozunk a partok mentén.Hordószám vittük a hajóra a sört,ládákban a kenyeret és sajtot, a füstölthalat és a szalonnát. Mildrithnekugyanezt hazudtam: fel-alá vitorlázunkmajd Defnascir és Thornsćta partjaimentén.

Amúgy is ezt kellene tennünkjegyezte meg Leofric , hátha

megérkeznek a dánok.

A dánok meghúzzák magukatlegyintettem.

Leofric komoran bólintott.

És amikor a dánokmeghúzzák magukat, mindig közel a baj.

Tudtam, hogy igaza van.Guthrum Wessex közelében maradt, ésSvein, már ha csakugyan létezett, egynap alatt elérhette az északi partokat.Alfréd talán elhitte, hogy kitart a békéje,és erről a túszok kezeskednek, énazonban még gyerekkorombólemlékeztem rá, mennyire vágynak adánok a földre, és főként milyen

elszántan akarják Wessex dús mezőit ésgazdag legelőit. Előbb-utóbbvisszatérnek, és ha nem Guthrum áll azélükön, hát egy másik dán törzsfő gyűjtiegybe hajóit és embereit, hogy azokkardjait és szekercéit Alfréd királyságaellen vezesse. Végtére is a dánokuralmuk alá hajtották a három másikangol királyságot. Elfoglaltákotthonomat, Northumbriát, benépesítettékKelet-Angliát, és elterjesztették anyelvüket a dél felé, Merciában, márcsak ezért sem akarhatták, hogy az utolsóangol királyság fennmaradjon. Akár afarkasok, olyanok voltak: talán azárnyékban kushadtak, de egy pillanatrase vették le a szemüket a felhizlaltbirkákról.

Tizenegy ifjút toboroztam aföldjeimről, és magam mellé vettem őketaz Eftwyrd fedélzetén, s elvittemHaestent is, aki nagy hasznomra volt,hiszen ifjú évei nagy részét evezőkmellett töltötte. Azután egy ködösreggelen, amint az árhullám nyugat feléterjengett, elváltunk az Eftwyrddel afolyóparttól, elsiklottunk az Uisc békéjétőrző homokpad mentén, és kifutottunk atenger hosszan elnyúló hullámaira. Azevezők ropogtak a bőrrel kibéleltlyukakban, a meredező hajóorr megtörtea hullámokat, és azok fehérentajtékzottak a hajótörzs mentén, akormánylapát a kezembe simult, és énéreztem, ahogyan a lelkem egyre fentebbszárnyal a széllel. Felnéztem a

gyöngyházfényű égre, hogy hálaimátmondjak Thornak, Odinnak, Njordnak ésHodernek.

A part közeli vizeken néhánykisebb halászbárka ringott, ám ahogyegyre délebbnek és nyugatabbnaktartottunk, a tenger kiürült köröttünk.Visszanéztem az alacsony, szürkénsötétlő hegyekre, amelyeket élénkebbzöld sávok szeltek át ott, ahol a folyókközéjük hasítottak, azután ez a zöld isszürkévé halványult, a földbőlbizonytalan árny lett, és magunkmaradtunk a rikoltozó sirályokkal.Ekkor, csakis ekkor hoztuk fel ahajófenékből a kígyófőt és a fyrdracát,hogy elhelyezzük, és kipeckeljük őket a

hajó orrán és a taton, azután nyugat felévettük az irányt.

Az Eftwyrd nem létezetttöbbé. A Fyrdraca szelte a hullámokat,és kereste magának a bajt.

Harmadik fejezet

Az Eftwyrdből lett Fyrdracalegénysége annak idején mellettemküzdött Cynuitnál. Harcosok voltak,akiket mélyen sértett, hogy az ifjabbikOdda követelte a dicsőséget egy olyancsatáért, amit ők vívtak meg. Az ütközetóta egyébként is csak unatkoztak. Leofricelmondta, hogy Burgweard ugyan

néhanapján gyakorlatoztatta a flottát, ésilyenkor kihajózhattak a tengerre, ám azidejük java részét így is Hamtunbantöltötték.

Egyszer azért elmentünkhalászni is jegyezte meg Leofric.

Halászni?

Willibald atya prédikációttartott arról, hogy lakott jól ötezer emberegy falat kenyérrel és egy kosár hallal,ezért Burgweard úgy döntött, nekünk iski kellene vetnünk a hálóinkat. Tudod,hogy megvendégeljük az egész várost.Sok ott az éhes száj.

És fogtatok valamit?

Makrélát. Rengeteg makrélát.

Dánt egyet se?

Se dánt, se heringet csóváltaa fejét Leofric –, csakis makrélát. Anyavalyás dánoknak nyoma veszett.

Utóbb megtudtuk, hogyGuthrum parancsba adta: egyetlen dánhajó se fosztogathatja a wessexi partot,és rúghatja fel ezáltal a békét. Alfrédottudatosan abba a hitbe ringatták, hogybeköszöntött a békesség, ami aztjelentette, hogy egyetlen kalóz seportyázott Kent és Cornwalum között,így a kalmárok is előmerészkedtek aszárazföldről, hogy a déli területekenbort áruljanak vagy gyapjút

vásároljanak. A Fyrdraca az első négynapban két hajóval találkozott.Mindkettő hasas frank hajó volt, egyik senagyobb hatpárevezősnél. Mindkettőviking kalózhajónak hitte a Fyrdracát,miután látták a faragott fejeket, éshallották, hogy Haesten és én egymásközt dánul beszélünk, majd észrevették akarpereceimet is. Nem végeztünk alegénységgel, csak elraboltuk apénzüket, a fegyverüket és annyirakományt, amennyit a hajónk elbírt. Azegyik hajót roppant gyapjúbálákkalrakták meg, minthogy a víz túlpartjánnagyra tartották a szász gyapjút, de micsak három bálát rakhattunk át, nehogyakadályozzanak az evezésben.

Éjszakára kerestünk egycsendes öblöt vagy torkolatot, nappalazonban a tengert jártuk, és prédáralestünk, s egyre nyugatabbramerészkedtünk, amíg meg nembizonyosodtam arról, hogy immárCornwalum partjainál, tehát ellenségesterületen járunk. Cornwalum lakói ősiellenségeknek számítottak, akik mégakkor ütköztek meg elődeinkkel, amikorelőször hajóztak át az Északi-tengeren,hogy elfoglalják Angliát. Ellenségünkfurcsa nyelven beszélt, miután azérkezésünk után egyre inkább kiszorult abrit sziget vad peremvidékeire, akárcsakazok a britonok, akik Northumbriátólészakra, vagy éppen Walesben éltek.Keresztények voltak. Ami azt illeti,

Beocca atya szerint már jóval előttünkfelvették a kereszténységet, márpedigegyetlen keresztény sem lehet igaziellensége más keresztényeknek, abritonok mégis teljes szívükbőlgyűlöltek minket. Olykor szövetségetkötöttek az északi népekkel, hogyegyüttes erővel támadjanak ránk, máskoraz északiak fosztogattak a földjükön, sőtolykor a britonok maguk is háborúbaindultak ellenünk. Cornwalum lakói amúltban sok fejfájást okoztakWessexnek, bár Leofric szerint ezértcserébe aztán olyan gyötrelmeket kellettkiállniuk, hogy összepisálták magukatmár a szászok látványától is.

Nem mintha kezdetben

találkoztunk volna egyetlen britonnal is.Csupa elhagyatott helyre húzódtunk be,leszámítva egy folyótorkolatot, aholnyomorúságos kis csónak vált el aparttól, rajta egy félmeztelen férfival, akiodaevezett hozzánk, és a magasba emeltnéhány rákot, amit szemlátomást el akartadni nekünk. Elvettünk egy kosárravalót,és fizettünk érte két pennyt. Másnap éjjela dagállyal behajóztunk egy másiktorkolatba, és friss ivóvizet vettünk egypatakból, miközben Leofric meg énfelkapaszkodtunk egy dombra, hogyelnézzünk a szárazföld belseje felé. Füstszállt fel a távoli völgyekből, látniazonban senkit sem lehetett, még egyjuhászt se.

Mire számítasz? kérdezteLeofric. Ellenségre?

Inkább egy kolostorrafeleltem.

Egy kolostorra!Elvigyorodott. Imádkoznál?

A kolostorokban mindig vanezüst.

De nem itt. Szegények ezek,mint a korpás kutyák. Azonkívül…

Azonkívül?

Biccentett a fejével alegénység felé.

Tucatnyi jó keresztény van afedélzeten. Persze van köztünk sok rosszis, de legalább egy tucatnyi jó. Azoksosem fosztanának ki egy kolostort.

Igaza volt. Néhányan még akalózkodás ellen is ágáltak, amíg el nemmagyaráztam nekik, hogy akereskedőhajók a dánoknak kémkednek.Ebben volt is némi igazság, bár nemhinném, hogy áldozataink közül bárki adánoknak kémkedett volna, pedigmindkét hajó legénységében akadtakidegenek, és mint általában a szászok, aFyrdraca matrózai is egészségesellenérzésekkel viseltettek az idegenekiránt, talán csak Haestennel és a tucatnyifríz katonával tettek kivételt. A frízek

éppúgy kalóznak születtek, mint a dánok.Ez a tucat se másért jött Wessexbe, csakhogy meggazdagodjon, ezért boldoganszálltak fel a Fyrdraca fedélzetére.

Ahogy nyugatnak tartottunk,némelykor meglepően nagy part mentitelepülések kezdtek feltünedezni.Cenwulf, aki velünk együtt harcoltCynuitnál, és jó emberem volt, elmondta,hogy a cornwalumi britonok ónt ásnakelő a földből, s eladják az idegeneknek.Azért tudta ezt, mert atyja kalmárkéntsokszor felkereste ezeket a partokat.

Ha pedig ónt adnak elvontam le a következtetést –, pénzüknekis kell lennie.

Meg embereiknek, akikvigyázzák jegyezte meg szárazonCenwulf.

Van valamilyen királyuk?

Senki sem tudta.Lehetségesnek tűnt, de hogy ki lehet,vagy hogy merre lakhat ez a király, aztszintúgy nem tudtuk. Még az iselőfordulhatott, amit Haesten állított,hogy a britonoknak több királyuk van.Fegyvereik mindenképp voltak, mertamikor egyik éjjel a Fyrdraca besiklottegy védett öbölbe, az egyik dombtetőrőlnyílvessző röppent felé, s az evezőkközelében ártalmatlanul a vízbe hullott.Nem is tudtuk volna, hogy egyáltalán

kilőtték ránk azt a nyilat, ha épp nemnézek fel, és nem veszem észre szürketollait, mielőtt még halk csobbanássaleltűnt a vízben. Egyetlen nyílvesszőtlőttek ki, semmi többet. Talánfigyelmeztetésnek szánták, mindenesetrelehorgonyoztunk éjszakára, és amikoreljött a pirkadat, két tehenet láttunklegelészni a közeli patak mentén. Leofricazonnal fejszét ragadott.

A tehenek azért vannak, hogymegöljenek figyelmeztetett Haesten amaga újsütetű, még darabosangolságával.

Megölnek bennünket atehenek? kérdeztem mosolyogva.

Láttam már ezt, nagyuram.Teheneket tesznek, hogy a partravigyenek, azután megtámadnak.

Békében hagytuk a teheneket,felvontuk a horgonyt, és a tenger feléindultunk, amikor kiáltás harsantmögöttünk, s a fák és bokrok közül nagycsapat férfi rontott elő, én pedigszótlanul levettem az egyik ezüstkarikáta bal karomról, és odaadtamHaestennek. Ez volt élete elsőkarperece. Mint született dán,mérhetetlenül büszke volt rá. Egészdélelőtt fényezgette.

A partvidék egyre inkábbelvadult, így egyre nehezebben találtunk

magunknak alkalmas menedéket, az időazonban kegyes maradt hozzánk.Elfogtunk egy Írország felé tartó kisnyolcevezős bárkát, és megszabadítottuktizenhat ezüsttől, három késtől, egyhalom ónöntecstől, egy zsák lúdtolltól éshat kecskebőrtől. Így nemigen lettünkgazdagabbak, pedig a Fyrdracagyomrában máris összezsúfolódtak aprémek, gyapjak és öntecsek.

Valahogy túl kellene adnunkaz egészen csóválta a fejét Leofric.

Igen ám, de kinek adjuk el?Nem ismertünk senkit, akivelkereskedhettünk volna. Azt kellenetennünk, gondoltam, hogy partra szállunk

egy nagyobb település közelében, éselrabolunk mindent. Felégetjük aházakat, megöljük az embereket,kifosztjuk a vezetőjük kúriáját, azutánvisszatérünk a tengerre. Csakhogy abritonok őrszemeket állítottak mindenföldnyelvre, ezért mindig előre tudtak ajöttünkről, így valahányszor közelkerültünk valamelyik városukhoz,felfegyverzett férfiak vártak ránk.Kitanulták, hogyan bánjanak el avikingekkel. Haesten elmondta, hogy azészakiak ezért is járnak öt-hat hajóbólálló flottával.

Majd jobb lesz legyintettem ,ha megkerültük a partot.

Tudtam, hogy Cornwalumvalahol nyugaton véget ér, azután márkihajózunk a Sćfern-tengerre, aholtalálhatunk Írországból felénk tartó dánhajót is, Cornwalumnak azonban csaknem akart vége lenni. Valahányszormegláttunk egy fokot, azt hittük, hogy ezmár a szárazföld végét jelzi, areményeink azonban csalfánakbizonyultak, mert mindig újabb és újabbszirtek következtek, sőt olykor még azáramlás is ellenünk fordult: még haegyenesen nyugatnak hajóztunk is,visszaűzött kelet felé. Nehezebb voltvikingnek lenni, mint azt valahagondoltam volna. Azután egy napon frissszél kelt nyugatról, a hullámok egyremagasabbra dagadtak, és a taréjuk

szerteszét foszlott, a fagyos esőt hozószéllökések sötéten sziszegtek azalacsonyan úszó felhők alatt, és miészaknak fordultunk, hogy egy kinyúlóföldnyelv szélárnyékában keressünkmenedéket. Ott eresztettük le a horgonyt,és éreztük, amint a Fyrdraca makrancoslóként ágaskodik, és tépkedi a pányváját.

A vihar egész éjjel és egészmásnap tombolt a földnyelven túl. Ahullámok tajtékozva rohantak a magasszirteknek. Biztonságban tudhattukmagunkat, viszont az élelmünk fogytánvolt, és már-már kezdtem fontolóravenni, hogy inkább adjuk fel ameggazdagodásról szőtt terveinket, éstérjünk vissza az Uischez, ahol még

tehetünk úgy, mintha valóban csak apartok mentén járőröztünk volna, ám aföldnyelv szélárnyékában töltött másodiknapon a szél alábbhagyott, a záporfagyos szitálássá szelídült, a szirtekkeleti végében pedig egy hajó bukkantfel.

Pajzsokat! bömbölte Leofric,mire átfázott és cudar kedvű embereinkmegragadták a fegyverüket, ésfelsorakoztak a hajó oldalán.

A hajó kisebb, sokkal kisebbvolt a miénknél: tömzsi, hetyke orrúegyárbocos, a keresztrúdra feltekertmocskos vitorlával. Fél tucat evezősadta a legénységet, a kormányos pedig

egyenesen a Fyrdraca felé irányozta ahajót, és akkor, amint egyre közelebb ért,és alacsony orra fehéren törte meg avizet, észrevettem a kurta árbochozerősített zöldellő ágat.

Tárgyalni akarnak.

Reméljük, vesznek is valamitzsémbelt Leofric.

Egy pap utazott a kis hajón.Nem ismertem fel rögtön, hogy pap, hiszéppoly vadnak tűnt, mint akármelyiktengerész, ám akkor átkiáltott, hogytárgyalni akar velünk. Dánul beszélt, bárnem valami jól. Hagytam, hogy a kisbárka felzárkózzon mellénk, ahol ahajónk megoltalmazta a széltől, míg az

evezősök nyugtalan pillantásokkalméregették fegyvereseinket. Cenwulffaláthúztuk a papot a mi fedélzetünkre. Kétembere követni próbálta, Leofricazonban megfenyegette őket alándzsájával, így aztán a helyükönmaradtak. A kis hajó arrébb isoldalazott, amíg a pap előállt amondandójával.

Mardoc atyának hívták, smiután átszállt, majd vacogvamegtelepedett az egyik evezőspadon,már a feszületet is megláttam, amit anyakában viselt.

Ki nem állom akeresztényeket közöltem vele. Csak egy

okot mondjon, miért ne áldozzam felNjordnak?

Nem törődött a fenyegetéssel,vagy tán azt sem tudta, hogy Njord atenger egyik istene.

Ajándékot hoztam agazdámtól felelte dideregve, miközben aköpenye alól két viharvert karperecethalászott elő.

Elvettem őket. Haszontalanholmik voltak, egyszerű patinávalborított rézkarikák, amelyek szintesemmilyen értéket nem képviseltek, ezértegy pillanatig nagy kísértést éreztem rá,hogy megvetően a tengerbe hajítsammindkettőt, de végül úgy döntöttem,

legalább ennyi haszna legyen ennek azutazásnak, így megtartottam anyomorúságos kincseket.

Ki a gazdád? kérdezteminkább.

Peredur király.

Kis híján felnevettem.Peredur király? Egy királynak legalábbishíresnek kell lennie, én azonban mégsosem hallottam Peredurról, ami arrautalt, hogy a magasztos cím csupán egyhelyi törzsfőt takar.

És miért küld nekem ez aPeredur ilyen hitvány ajándékot?

Mardoc atya még most semtudta a nevem, megkérdeni pedigláthatóan félt. Bőrbe és páncélingbeöltözött férfiak vették körül, mindpajzzsal és karddal, szekercével éslándzsával, és ő dánoknak hittbennünket, miután a Fyrdracavalamennyi tengerészénekmegparancsoltam, hogy rejtse öltözékealá a nyakában viselt feszületet. CsupánHaesten és jómagam beszéltünk, s haMardoc atya ezt furcsának is tartotta,nem említette fel. Megtudtuk viszont,hogy urát, Peredur királyt álnokulmegtámadta egy Callynnak nevezettszomszédja, és Callyn erői bevettek egytengerhez közeli erősséget, ezért Peredurhajlandó lenne fizetni, ha segítenénk

visszafoglalni az erősséget, melyetDreyndynasnak neveznek.

Előreküldtem Mardoc atyát ahajó orrába, amíg meghánytuk-vetettük akérését. Némely dolog egyértelműnektűnt. A fizetség nem jelentette mindjártazt, hogy meggazdagszunk, hiszenPeredur nyilván megpróbálja kiszúrni aszemünket a lehető legkevesebbzsolddal, majd miután ezt megfizette,igyekszik majd visszavenni oly módon,hogy megölet bennünket.

Én azt mondom tanácsoltaLeofric –, hogy keressük meg ezt aCallynt, és lássuk, ő mennyit fizet.

A gondolattal mindenki

egyetértett, épp csak azt nem tudtuk,merre keressük Callynt, akiről utóbbkiderült, hogy valójában Callyn király,bár ez Cornwalumban vajmi kevesetjelentett aki mögött ötvennél többfegyveres állt, az máris királynak hívattamagát. Végül előrementem a Fyrdracaorrába, és újfent tárgyaltam Mardocatyával, aki elmondta, hogy Dreyndynasmagas erődítmény, még a régieképítették, és a kelet felé vezető utat őrzi,így amíg Callyn kezében van, Peredurnépe csapdában ragad a saját földjén.

Vannak hajóitok mutattam rá.

Ahogy Callynnak is, és ahajókra nem vihetjük fel a jószágot.

Jószágot?

Jószág kell hozzá, hogyéletben maradjunk.

Callyn tehát megtámadtaPeredurt, és mi jelentettük az egyetlenesélyt, hogy utóbbi felé billentsük amérleg nyelvét ebben a kis villongásban.

Mennyit szándékozik fizetni akirályod? kérdeztem.

Száz ezüstöt válaszoltaMardoc.

Elővontam Kígyóleheletet.

Én az igaz isteneket imádom,

kivált Hodert, aki a vért szereti, de márhosszú ideje nem áldoztam neki semmit.

Mardoc atya arca halálravált, amit jól is tett. A korát nemigenlehetett megmondani, haja és szakállaugyanis annyira elvadult, hogy a zsírosbozontból nem is látszott ki más, csaktörött orra és riadt szempárja. Elmondta,hogy akkor tanult meg dánul, amikorrabszolgasorba vetette őt egy Godfrednevű törzsfő, neki azonban sikerültmegszöknie, amikor Godfred kifosztottaa Sillans nevű szigeteket, amelyekmessze kint fekszenek a nyugatitengereken.

Van ott bármiféle gazdagság?

kérdeztem közbe. Korábban is hallottama szigetekről, bár sokak szerint csak amesében léteztek, míg mások azttartották, hogy a holddal együtt telnek ésfogynak. Mardoc atya megerősítette,hogy igenis léteznek, és a Holtakszigeteinek nevezik őket.

Akkor hát senki sem él ott?

Csak kevesen válaszolta –,de a holtaknak is megvannak a magukházai.

Vagyonuk is van?

A rablók elvitték mind.

Azután beszéltünk erről, hogy

megígérte, Peredur nagylelkű leszvelünk, bár azt nem tudta, hogy mennyirenagylelkű, csupán annyit mondott, hogy akirály száz ezüstnél bizonyára többet ishajlandó fizetni a segítségünkért. Ígyvégül visszahívtuk a sajkáját, hogy azmutassa nekünk az utat Peredurszékhelyéhez. Mardoc atyát nemengedtem vissza, őt túszként tartottamarra az esetre, ha a meséje hamisnakbizonyulna, és Peredur csupán csapdábaakarna csalni bennünket.

Másként állt a dolog. Peredurvárosa alig néhány viskó volt egymeredek domboldalon, egy csendes öbölfelett, egy töviskerítés védelmében.Emberei e sövény mögött éltek,

néhányan halásztak, mások a jószágotterelték, ám egyikük se tűntvagyonosnak, jóllehet maga a király nagycsarnokban lakott, ahol szívélyesenköszöntött minket igaz, csak miutánhárom másik kezest is ejtettünk. Háromifjat, akiket Peredur fiainak neveztek, aFyrdracára hozattunk, embereim pedigparancsba kapták, hogy öljék meg őket,ha nem térnék vissza, csak ezutánszálltam partra Haestennel ésCenwulffal. Harchoz öltöztünk,kifényezett páncélingbe és sisakba,Peredur népe pedig rémült tekintettelméregetett mindhármunkat. A hely haltólés ganétól bűzlött. Az emberekrongyokban jártak, és szánalmasviskóikat a domboldalba építették,

amelyet Peredur kúriája koronázott meg.A kúria szomszédságában templom állt,zsúp fedele benőve mohával, oromzatánuszadékfából ácsolt kereszt.

Peredur kétszerte idősebblehetett nálam, köpcös férfi voltalattomos arccal és villás, feketeszakállal. Trónusáról, egy közönségesmagas támlás székről köszöntött minket,és elvárta volna, hogy meghajoljunkelőtte, amikor pedig nem tettük, eztmegvető horkanással nyugtázta. Tucatnyiembere fogta karéjba, szemlátomást azudvaroncai, bár egyik sem tűntvagyonosnak, és valamennyi korosodottleszámítva azt az ifjabb férfit, aki egykeresztény szerzetes csuháját viselte, s

aki tiszta fekete öltözékében, simáraborotvált arcával és makulátlanul nyírttonzúrájával olyannak tetszett a füstöscsarnokban, mint egy holló a sirályokközött. Alig lehetett idősebb nálam,vézna volt, komor arcú, tekintetébőlértelem sugárzott. Lerítt az arcáról,mennyire viszolyog tőlünk. Pogányokvoltunk, legalábbis ami Haestent ésengem illetett, bár Cenwulfnakmegparancsoltam, hogy tartsa csukva aszáját és rejtve a keresztjét, így aszerzetes okkal feltételezte, hogyvalamennyien istentelen dánok vagyunk.A szerzetes beszélt dánul, méghozzámessze jobban, mint Mardoc atya.

A király üdvözöl benneteket

kezdte megjelenéséhez illően szikárhangon, mialatt barátságtalanulméregetett halványzöld szemével.Üdvözöl benneteket, és tudni akarja, kivagy.

A nevem Uhtred Ragnarsonfeleltem.

Mit keresel errefelé, UhtredRagnarson? kérdezte a pap.

Végigmértem. Nem csupánmegnéztem magamnak, de ugyanúgylatolgattam, mint egy levágni való ökröt.Olyan pillantásokat vetettem rá, minthaazon tűnődnék, hol ejtsem meg avágásokat, és ő ennyiből is megértett,nem is várt tovább válaszra, hiszen a

válasz nyilvánvalónak tűnt, ha egyszerdánok vagyunk. Nyilvánvalóan azértjöttünk, hogy raboljunk és fosztogassunk,mi egyebet kereshetne itt egy vikinghajó?

Peredur magához intette aszerzetest, akivel váltott néhány fojtottszót, miközben én körülnéztem, éskerestem a gazdagság árulkodó jeleit.Alig láttam ilyet, leszámítva a sarokbanfelpolcozott három bálnacsontot, pedigPeredur szemlátomást rendelkezett némivagyonnal, hisz vastag vert bronzláncothordott a nyakában és ezüstgyűrűkettömpe ujjain, köpenyét borostyánmelltűvel fogta össze, és a tetvektőlhemzsegő szövet ráncai mélyén

aranyfeszület csillant. Elásta valahová akincsét, gondoltam. Kétellettem, hogybármelyikünket is gazdaggá tenné ez aszövetség igaz, a tengeri utazáson seszedtük meg magunkat, és Peredurlegalább gondoskodhat rólunk, amíg ittmaradunk.

A király tudni szeretnészakított félbe a barát a gondolataimat –,hány embert tudsz felvonultatni azellenséggel szemben.

Eleget feleltem kereken.

Az csak attól függ jegyeztemeg a szerzetes csúfosan hányan vannakellenségeid, igaz-e?

Nem rázta meg a fejem.Csakis ettől függ csaptam rá aKígyólehelet markolatára. A szerzetesalighanem ilyen önhitt, kérkedő választis várt, amelynek külön nyomatékotadott, hogy szálas termetemmelvalóságos óriásnak tűntem ebben acsarnokban, ahol a szerzetes egy teljesfejjel a többiek fölé magasodott.

És ki vagy te, barát? emeltemfel a hangom.

A nevem Asser felelte.

Persze brit neve volt, amiangolul annyit tesz, hím szamár, és attólfogva én csak szamárként gondoltam rá.S bár még nem tudtam, hosszan tartó

ismeretségre tettem szert, amelyminduntalan kullancsként bukkant fel azéletemben. Eggyel gyarapítottamellenségeim számát, noha aznap ott,Peredur csarnokában Asser csupán furabrit szerzetesnek tűnt, akit leginkább azkülönböztetett meg társaitól, hogy olykormegmosdott. Intett, hogy kövessem acsarnok oldalában nyíló kis ajtóhoz, énpedig, miután jeleztem Haestennek ésCenwulfnak, hogy maradjanak ahelyükön, meghajtottam a derekam, éskövettem őt, s egy jókora trágyadombmellett találtam magam. Asser azérthívott ide, hogy elmutasson a keletiirányba.

Elnéztem a völgy felett. A

közeli lankán sorakoztak Peredurvárosának füsttől megfeketedett tetői,azután következett a töviskerítés,amelyet a tenger felé tartó vízfolyáspartján emeltek. A patak túlpartjánlágyan hullámzó dombok emelkedtek, ésegy távoli gerincen, akár egy égencsúfkodó pörsenés, ott volt Dreyndynas.

Az ellenség mondta Asser.

Aprócska erőd, jegyeztemmeg magamban.

Hányan vannak?

Számít az? kérdezett visszaAsser fanyar hangon, megfizetve, amiértnem voltam hajlandó elárulni embereim

számát. Mardoc atya még a Fyrdracánszámba vehette a legénységet, így hiábais dacoltam Asserrel.

Ti, keresztények mordultamfel –, azt hiszitek, hogy a halálotok után amennybe kerültök, igaz?

Mit számít ez?

Bizonyára te is elfogadnádezt a sorsot gúnyolódtam –, csak hogy azistened közelében lehess.

Fenyegetni próbálsz?

Miért fenyegetnék egy ilyenpondrót? Kezdtem remekül éreznimagam. Hányan vannak abban az

erődben?

Negyvenen? Ötvenen? Asserláthatóan nem tudta. Negyvenet mi isösszegyűjthetünk.

Akkor a királyod már holnapvisszafoglalhatja az erődöt.

Ő nem a királyom vérigsértődött a felvetésen.

A királyod vagy semcsattantam fel –, visszakaphatja azerődjét, ha tisztességesen megfizetminket!

Sötétedésig eltartott atárgyalás. Mint azt Mardoc atya beígérte,

Peredur csakugyan hajlandó volt százshillingnél többet fizetni, tartott viszontattól, hogy elvesszük a pénzt, és harcnélkül távozunk, ezért valamifélebiztosítékot kért tőlem. Kezeseket akart,amit én visszautasítottam, s miután jóegy órával később sem jutottunk dűlőre,Peredur elérkezettnek látta az időt, hogyszólítsa királynéját. A gesztus semmitsem jelentett a számomra, Asser azonbanszemlátomást megdermedt, majdfelfigyeltem rá, hogy az egész csarnokrafojtott várakozás telepedik. Assertiltakozni próbált, a király azonban egyhatározott kézmozdulattal belefojtotta aszót, azután a csarnok túlsó végébenkinyílt egy ajtó, és belépett rajta Iseult.

Iseult. Mintha csak aranylóékszer csillant volna a trágyadombközepén. Megláttam őt, és azonmódelfelejtettem Mildritht. Sötét bőrű Iseult,fekete hajú Iseult, kerek szemű Iseult.Apró volt, vékonyka, akár egy tündér,fénylő arcát olyan fekete fürtökkeretezték, mint a holló tollai. Feketeköpenyt viselt, ezüstkarikákat anyakában, ezüst karpereceket a csuklójánés ezüstgyűrűket a bokáján, és azékszerek lágyan csilingeltek, amintfelénk lépdelt. Talán két-három évvellehetett fiatalabb nálam, ám ifjú koraellenére valamivel sikerültmegrémítenie Peredur udvaroncait, akikriadtan hátráltak előle. Maga a király isnyugtalannak tűnt, míg a mellettem álló

Asser keresztet vetett, majd kiköpött,hogy távol tartsa magától a gonoszt.

Én meg csak meredtem rámegigézetten. Fájdalmasan eltorzult azarca, mintha elviselhetetlennek találnáezt az életet. A férje arcán félelem suhantát, amint halk, hódolatteljes hangonmegszólította őt. Iseult megrázkódott,amíg ura beszélt hozzá, és én azt hittem,megháborodott, hiszen a szörnyűgrimaszok teljesen elcsúfítottákgyönyörű vonásait, ám azutánlenyugodott, és végigmért engem, akirály pedig visszafordult Asserhez.

El kell mondanod akirálynénak, hogy ki vagy, és mit fogsz

tenni Peredur királyért közölte Assertávoli, rosszalló hangon.

Beszél dánul? kérdeztem.

Természetesen nem vágta rá.Csak mondd el, amit tudni akar, ésvessünk véget ennek.

Belenéztem a lány szemébe,bele azokba a hatalmas, sötét szemekbe,és az a szörnyű gyanúm támadt, hogyegyenesen keresztüllát rajtam, még alegtitkosabb gondolataimat is ismeri.Amíg engem nézett, legalább nemfintorgott úgy, mintha a férjét hallgatná.

A nevem Uhtred Ragnarsonkezdtem –, és azért vagyok itt, hogy

harcoljak a férjed oldalán, amennyibenhajlandó megfizetni. Ha nem hajlandó,már megyünk is.

Vártam, hogy Asserlefordítsa a szavaimat, a pap azonbannéma maradt.

Iseult tovább meredt rám, ésén álltam a tekintetét. Makulátlannaktetszett a bőre, még nem érintette megsemmilyen kór. Erős, bár szomorúvonásai voltak. Szomorúak ésgyönyörűek. Ádázak és gyönyörűek. Akelet-angliai Bridára emlékeztetett, akitegykor szerettem, s aki mostbarátommal, Ragnarral hált. Bridátéppúgy kitöltötte az engesztelhetetlen

düh, ahogyan egy kard kitölti a hüvelyét,és én ugyanezt éreztem ebben az ifjú,különös és sötét, mégis imádni valókirálynéban.

Uhtred Ragnarson vagyokhallottam újra a hangomat, noha aligvoltam tudatában annak, hogy beszélek–, és csodákra vagyok képes.

Nem tudom, miért mondtamezt. Később megtudtam, hogy sejtelmesem lehetett róla, mit hordok össze, hiszakkoriban még csak a britonok nyelvénbeszélt, mégis úgy tűnt, mintha megértettvolna, és lágyan elmosolyodott. Assermegköszörülte a torkát.

Vigyázz, dán sziszegte –,

mégiscsak királyné.

Egy királyné a sok közülkérdeztem, még mindig mosolyogva –,vagy az egyetlen?

A király három asszonyánakegyike válaszolt rosszallóan a pap.

Iseult elfordult, és szótváltott a királlyal, aki bólintott, azutántiszteletteljesen az ajtó felé mutatott,amelyen át Iseult belépett. A királynétláthatóan elbocsátották, és őengedelmesen az ajtó felé indult, ottazonban megtorpant, hogy még egyszerutoljára végigmérjen. Csak ezutántávozott.

Hirtelen mindenleegyszerűsödött. Peredur beleegyezett,hogy valóságos ezüstkincset fizessennekünk. Meg is mutatta az ezüstöt,amelyet az egyik félreeső kamrábanőriztek. Akadtak ott érmék, csorbaékszerek, horpadt kupák és háromgyertyatartó, amelyeket láthatóan azegyháztól ragadtak el. Amikorhasználtam a piaci mérleget,háromszáztizenhat shillingnyi értéketszámoltam össze, ami nemelhanyagolható. Asser két részre osztottaa kincset, és az egyik halomba csak azezüst negyede került.

A kisebb halmot már ma éjjelmegkapjátok közölte –, a többit azonban

csak azután, hogy visszafoglaltukDreyndynast.

Hát ennyire ostobának nézel?fortyantam fel, tudván, hogy a győzelemután már nehéz lesz megszerezni a kincsnagyobbik részét.

Hát te engem? kérdezettvissza, tudván, hogy ha odaadja azösszes kincset, a Fyrdracának nyomavész a hajnali ködben.

A végén megegyeztünkabban, hogy egyharmadot elviszünkmost, a másik kettőt pedig elhozzák acsatatérre, ahol könnyebbenhozzáférhetünk. Peredur perszereménykedett abban, hogy a nagyobbik

halmot a házban hagyom, mert akkornekem kellett volna megküzdenem amagaslatért a trágyalétől síkos utakon, ésazt a csatát biztosan elveszítettem volnatalán Callynt is csak ezek a kilátásoktartották vissza attól, hogy rárontsonPeredur csarnokára. Callyn ki akartaéheztetni az ellenséget, Asser legalábbisígy hitte.

Beszélj nekem Iseultrólköveteltem tőle, miután a kicsinyesalkudozás véget ért.

Gúnyosan elhúzta a száját.

Úgy olvasok benned, mint amisekönyvben.

Nyavalyát se érdekel, mi az amisekönyv színleltem tudatlanságot.

Imádságokkal teli könyv. Rádis fér az imádság, ha a közelébe akarszkerülni buzgón keresztet vetett –, ő magaa gonosz.

Királyné, még ha fiatal isvetettem ellene. Hogyan lehetne gonosz?

Mit tudsz te a britonokról?

Bűzlenek, akár a varangyokfeleltem és lopnak, mint a szarka.

Fanyar pillantást vetett rám,és egy pillanatig azt hittem, nem is árulel többet, de azután visszanyelte briton

büszkeségét.

Keresztények vagyunk,istennek legyen hála ezért a kegyelemért,csakhogy élnek köztünk olyanok, akiknem adták fel régi hitüket. Iseult az övék.

Az övék?

Nem szívesen beszélt erről,de ha már felhozta Iseultelvetemültségét, vonakodvaelmagyarázta a dolgot.

Tavasszal született,tizennyolc esztendeje, épp anapfogyatkozás idején. Az itteniekbabonás népek, ezért hisznek abban,hogy a nap halálakor született sötét

gyermeknek kivételes hatalma van. Ezértis nevezik úgy, hogy… itt elhallgatott,minthogy nem ismert megfelelő dán szót.Gwrach mondta, de ezzel mit semmondott nekem. Dewines próbálkozott, smiután látta, hogy továbbra isértetlenkedem, végre elővett egyértelmes szót –, varázslónő.

Boszorkány?

És Peredur feleségül vette.Árnykirálynő lett. A királyoknakkellenek az ilyen lányok. A magukhasznára fordítják a hatalmukat.

Miféle hatalom az?

Ördögi hatalom, mi más?

csattant fel bosszúsan. Peredur azt hiszi,hogy Iseult a jövőbe lát, de ezt aképességét csak addig tarthatja meg,amíg érintetlen.

Felnevettem.

Ha ennyire ellenedre van,csuhás, én megteszem azt a szívességet,hogy meggyalázom. Ügyet se vetett akérkedésemre, legalábbis nem feleltmásként, csak egy gúnyos horkantással.És mit lát a jövőben? komolyodtam el.

Látja, hogy győzelmet fogszaratni felelte –, és azt mondta akirálynak, hogy megbízhat benned. Mitszólsz ehhez?

Hogy csakugyan a jövőbe látválaszoltam.

Asser testvér csúfosmosollyal fogadta a választ.

A saját köldökzsinórjávalkellett volna megfojtaniuk. Pogányboszorkány, az ördög lotyója, maga agonoszság.

Aznap éjjel lakomát ültünk,hogy megünnepeljük az egyezségünket,és én reméltem, hogy viszontláthatomIseultot is, de nem így történt. HelyettePeredur idősebb asszonya jelent meg,egy tésztaképű, zsémbes teremtés, anyakán két nedvedző keléssel, a lakomamégis meglepően jól sikerült. Bőven

akadt hal, marha és ürü, kenyér, ale,mézsör és sajt, és amíg ettünk, Asserelmondta, hogy Dyfed királyságábólérkezett, amely a Sćfern-tenger északirészén fekszik. Királya, akinek a nevétkimondani sem tudtam, nemhogymegjegyezni, azért küldte őtCornwalumba, hogy lebeszélje a britonkirályokat a dánok támogatásáról.

Ez annyira meglepett, hogyegy pillanatra levettem a tekintetem azétkeket felszolgáló lányokról. A csarnokvégében hárfás játszott, és a két lány azene ütemére ringott, miközben köztünkjárt.

Nem kedveled a dánokat

jegyeztem meg.

Mind pogányok vagytokmormolta megvetően Asser.

Akkor hogyan beszélhetszegy ilyen pogány nyelven? kérdeztem.

Az apátom minket fogelküldeni a dánok megtérítésére.

Igaza is van bólogattam. Ez aleggyorsabb út a mennyetekbe.

Ügyet se vetett acsipkelődésre.

Sok más nyelven is beszélek,nem csak dánul közölte gőgösen. Még

szászul is értek. Jól gondolom, hogy tesem Dániában születtél?

Honnét tudod?

A hangodból felelte.Northumbriából jöttél?

A tenger túlpartjárólkerültem meg a választ.

Vállat vont.

Northumbriában a dánokolyannyira megrontották a szászokat,hogy már azok is dánoknak hiszikmagukat. Tévedett, de nem voltam abbana helyzetben, hogy kiigazítsam. S amimég szörnyűbb tette hozzá –,

eltávolodtak Krisztus világosságától.

Találkoztál már WessexiAlfréddal? kérdeztem keserűen.

Alig várom, hogytalálkozzam vele élénkült fel. Minthallom, igazi jó keresztény.

Azt mondják.

Krisztus meg is jutalmazzaérte.

Megjutalmazza?

Krisztus küldte a vihart,amely elsöpörte a dán flottát magyaráztaAsser –, és Krisztus angyalai pusztították

el Ubbát. Ez a bizonyság Isten hatalmára.Aki Alfréd ellen harcol, Krisztusellenében harcol, amit semmiképp semszabad megtennünk. Ez az üzenetemCornwalum királyai számára.

Lenyűgözött, hogy egyszerzetes Britannia legtávolabbicsücskében oly sokat tudjon arról, amiWessexben történik, és úgy gondoltam,Alfréd kéjes örömmel hallgatná Assersületlenségeit, hiszen maga is épp eléghírvivőt küldött a britekhez. A küldönceivalamennyien a papok és barátoksoraiból kerültek ki, akik arrólprédikáltak, hogy söpörte el istenük adánokat, és Asser látható lelkesedésselfogadta ezt az üzenetet.

Akkor miért harcolsz Callynellen? tettem fel a kérdést.

Csatlakozna a dánokhozfelelte Asser.

Miután győzni is fogunkbólintottam Callynnak megvan amagához való esze.

Asser megrázta a fejét.

Az Úr megbüntetmindnyájatokat.

Reménykedj csak érintettemmeg Thor apró pörölyét, amit szíjonviseltem a nyakamban de ha tévedsz,csuhás, elfoglaljuk Wessexet, és Callyn

kiveszi a részét a zsákmányból.

Callyn semmiből sem vesziki a részét gyűlölködött Asser mertholnap végeztek vele.

A britonok valamiért sosemkedvelték meg a szászokat. Gyűlöltekbennünket, és azokban az években,amikor az utolsó angol királyság amegsemmisülés szélén egyensúlyozott,könnyedén eldönthették volna aküzdelmet, ha csatlakoznak Guthrumhoz,ők azonban háttérbe húzódtak. A szászokcsakis az egyháznak köszönhették ezt. AzAsserhez, hasonlók úgy vélték, a dáneretnekek rosszabb ellenségek még azangol keresztényeknél is, és ha én briton

lettem volna, bizony neheztelek ezért,hiszen a britonok visszaszerezhettékvolna elveszett földjeik egy részét,amennyiben szövetkeznek a pogányészakiakkal. A vallás különös frigyeketköt.

Akárcsak a háború. Peredura szövetségünk pecsétjeként felajánlottHaestennek és nekem két szolgálólányt.Cenwulfot már korábban visszaküldtema Fyrdracara az üzenettel, amelybenfigyelmeztettem Leofricet arra, hogyreggelre álljon készen a csatára, s talánHaestennel együtt én is visszavonultamvolna a hajóra, ha a szolgálólányok nemannyira kedvesek, így azonbanmaradtunk, de felesleges is lett volna

aggódnom, mert az éjszaka senki sempróbált megölni bennünket, sőt akkorsem próbálkoztak, amikor Haestennellecipeltük az ezüst első harmadát avízpartra, ahonnét kis csónak vitt minketa hajóhoz.

Még kétszer ennyi vár ránk aparton tudattam Leofrickel.

Megrugdosta az ezüsttel telizsákot a csizmájával.

És hol voltál az éjszaka?

Az ágyban egy britonnal.

Earsling csóválta a fejét. Éskivel fogunk harcolni?

Egy falka vademberrel.

Tíz embert hagytunk hátra ahajó őrzésére. Ha Peredur embereikomolyabb erőfeszítést tettek volna aFyrdraca elfoglalására, az a tíz ember ismegnehezíthette volna a dolgukat, sőt haesetleg mégis elveszítik a csatát, mégmindig levághatták volna a három túszt,akik vagy a király fiai voltak, vagy sem.A kockázatot mindenképp vállalnunkkellett, de úgy tűnt, ez kifizetődik, mertPeredur a város keleti oldalán márfelsorakoztatta a seregét. Seregetmondtam, noha alig negyven ember álltott, míg én magam harmincat hoztam,rendesen felfegyverezve és felvértezve.Leofric hozzám hasonlóan páncélinget

hordott, akárcsak féltucatnyi emberem,én pedig igazi hadúrra emlékeztettemarcvédős sisakomban.

Peredur bőrbe öltözött,fekete lófarkat szőtt a hajába ésszakállának két villájába, hogy minélvadabb és ijesztőbb benyomást keltsen.Embereit jobbára lándzsákkalfegyverezte fel, de ő maga egy remekbeszabott kardot forgatott. Némelyharcosának pajzs és sisak is jutott, ámbár nem kételkedtem a merészségükben aszememben ők sem tűntek félelmetesellenségnek. A tengerészeim annálinkább. Ők megküzdöttek a dán hajókkalWessex partjainál, és harcoltak apajzsfalban Cynuit alatt, így nem

kétellettem, hogy bármilyen erők isvédik Dreyndynast, ők el fogják söpörni.

Délutánra járt, mirenekiindultunk a domboldalnak. Reggelkellett volna támadnunk, Pereduremberei azonban nehezen heverték ki azelőző éjszakai mulatságot, míg másokat afalu asszonyai tartóztattak, nehogyodavesszenek a harcban, azután megPeredur és a tanácsadói dugták össze afejüket, hogy megvitassák a harcmodort,bár hogy mit kellett ezen beszélni, máignem tudom. Callyn emberei az erősségetvédték, míg mi kívül rekedtünk, tehátmeg kellett ostromolnunk anyavalyásokat. Semmi rafinéria, csupánegy roham, ők mégis órák hosszat

tanácskoztak, majd Mardoc atya imátmondott, illetve sokkal inkább üvöltött,azután pedig én nem voltam hajlandóelindulni, amíg oda nem hozatták azezüst maradékát.

Végül ez is megjött, két férficipelte egy nagy ládában, így a délutáninap fényében nagy nehezen nekivágtunk akeleti dombnak. Az asszonyok némelyikekövetett bennünket, és harci kiáltásokatrikoltoztak, de csak a levegőtvesztegették, hiszen az ellenség ilyentávolról úgyse hallott semmit.

Akkor hogy csináljuk?kérdezte Leofric.

Formáljunk éket döntöttem

el. Előre a legjobb emberekkel, te és énaz élen haladunk, azután addig öljük amocskokat, amíg vannak.

Elfintorodott.

Ostromoltál már ilyen régierősséget?

Soha.

Nem mindig könnyűfigyelmeztetett.

Ha túl nehéz vontam vállat –,leöljük Peredurt és az embereit, az ezüstakkor is a miénk lesz.

Asser barát, akinek

hollófekete köpenyét máris összesároztaaz út, odasietett hozzám.

Az embereid szászok!ripakodott rám vádlón.

Gyűlölöm a szerzeteseketvicsorogtam rá. Jobban gyűlölöm őketmég a papoknál is. Imádom halomra ölniőket. Imádom felvágni a hasukat, ésnézni, ahogyan kiszenvednek. Menekülj,mielőtt még elmetszem a torkodat!

Rohant megvinni Peredurnaka hírt, hogy szászok vagyunk. A királykomoran nézett ránk. Azt hitte, egycsapatnyi vikinggel kötött szövetséget,most azonban látnia kellett, hogy nyugatiangolok vagyunk, és ennek cseppet sem

örült, ezért elővontam Kígyóleheletet, ésa pengéjével megdöngettem hársfapajzsomat.

Meg akarod vívni a csatátvagy sem? tudakoltam Asser útján.

Peredur úgy döntött, megakarja vívni a csatát, vagy még inkábbazt akarta, hogy mi vívjuk meg az őcsatáját, ezért felaraszoltunk adomboldalon, az út azonbanhosszabbnak bizonyult a vártnál, ígyjócskán bent jártunk már a délutánban,mire kibukkantunk a hosszan elnyúlócsúcson, és megláttuk Dreyndynas zöldsáncait. A falakon harci lobogó lengett:rövid keresztrúdról lelógó

háromszögletű zászló, amely egyzöldellő mezőn ágaskodó fehér lovatábrázolt.

Akkor megtorpantam.Peredur harci jelvénye egy karórakötözött farkasprémből állt, én pedignem hordoztam zászlót, de ha hordozok,az éppúgy négyszögletű lett volna, mintminden szász nagyúré. Csak egy népetismertem, amelyik háromszögletű zászlóthasznált, ezért Asser testvérhezfordultam, amint verítékezve beértminket a dombtetőn.

Ezek dánok! ripakodtam rá.

És? horkant fel. Azt hittük, tiis dánok vagytok! Az egész világ tudja,

hogy ezüstért a dánok bárkivel hajlandókküzdeni, még más dánokkal is. Csak nemijedtél be tőlük, szász?

Téged nem anya szült avilágra, hanem egy vemhes varangyböfögött fel magából.

Akár beijedtél, akár sem vontvállat Asser –, elvetted Peredur ezüstjét,ezért meg kell küzdened velük.

Még egy szó, csuhás, éskivágom azt a hazug nyelved!

Elnéztem a dombtető felé,próbáltam felbecsülni az ellenséget.Minden megváltozott, amióta megláttamazt az ágaskodó fehér lovat, hiszen

rosszul felfegyverzett briton vademberekhelyett immár egy csapatnyi mindenreelszánt vikinggel kellett szembenéznünk,de ha meg is döbbentünk ezen, a dánokhasonlóképp meglepődtek rajtunk. Otttolakodtak Dreyndynas sáncain, amelyetdöngölt földből emeltek, előtte árokkal,a gerincén töviskerítéssel. Nem leszkönnyű ostrom, gondoltam, főként nemúgy, hogy dánok védik a falakat. Többmint negyven harcos sötét alakjátszámláltam össze, és tudtam, hogylenniük kell olyanoknak, akiket nemlátok, márpedig ezek a számok aztjelezték, hogy a támadás kudarcot fogvallani. Rohamozhatunk, és atöviskerítésig talán el is jutunk, ám azontúl már aligha a dánok tucatnyi

emberünket lemészárolhatják, hamegpróbáljuk. Már ahhoz is nagyszerencse kellett volna, hogy komolyabbvérveszteség nélkül visszavonuljunk adomboldalon.

Nyakig ülünk a ganébanmormolta Leofric.

Nyakig bizony.

Szóval, mi legyen?Forduljunk ellenük, és vegyük el azezüstjüket?

Nem feleltem, mert a dánokfélrevonták a töviskerítés egy részét,majd hárman lepattantak a sáncokról, ésfelénk indultak. Tárgyalni akartak.

Ez meg mi az ördög?csóválta a fejét Leofric.

A dán vezérre meredt.Medvényi férfi volt, termetre akkora,mint Steapa Snotor, és páncélingetviselt, amelyet homokkal fényesresikáltak. Ragyogó sisakjának arcvédőjetömpe, széles orrú vadkanfőt mintázott,míg a sisak taréján fehér lófaroklobogott. A férfi arany- és ezüstkarikákatviselt a páncéling felett, ami azt jelezte,hogy törzsfő, kardforgató dán és igazihadúr. Úgy sétálgatott a domboldalon,mintha csak az övé lenne, és őszinténszólva tehette is, hiszen kézben tartottaaz erődöt.

Asser a dánok elébe sietett,az oldalán Peredurral és annak kéttanácsadójával. Utánuk indultam, és arraértem oda, hogy Asser igyekszikmegtéríteni a dánokat. Közölte velük, azIsten hozott bennünket ide, akiklemészárolunk minden hitetlent, és alegjobban azt teszik, ha megadjákmagukat, és az Úr oltalmába ajánljákpogány lelküket.

Megkeresztelünk benneteketért mondandója végére Asser –, s akkorlesz nagy örvendezés a mennyekben.

A dán vezér lassan leemeltefejéről a sisakot, és az arca közel olyanrémisztőnek tetszett, mint a vadkanfő.

Széles arc volt, kemény a naptól ésszéltől, egy született gyilkos üres,kifejezéstelen tekintetével. Harminc évetélhetett meg, kurtára nyírt szakállt viselt,és bal szemének sarkától ujjnyi vastagheg futott végig az egész arcán. Odalöktea sisakját egyik emberének, majdegyetlen szó nélkül felemeltepáncélingének szoknyáját és nekiálltlevizelni Asser köntösét. A szerzetesriadtan ugrott hátra.

A dán még akkor sem hagytaabba a pisálást, amikor felém fordult.

Ki vagy?

Uhtred Ragnarson. Hát te?

Fehérlovas Svein feleltdacos elégtétellel, mintha illett volnaismernem a nevét, és egy pillanatigszólni sem tudtam. Ugyanaz a Sveinlehetett, aki állítólag Walesben gyűjtötteössze a csapatait? Akkor hát mit keresettitt?

Írországi Svein vagy?kérdeztem jobb híján.

Dániai Svein igazított ki.Leeresztette a páncélingét, és cudarpillantást vetett Asserre, aki még most isa mennyek haragjával fenyegetőzött.

Ha élni akarsz mordult ráAsserre –, fogd be azt a mocskos szád.Asser szót fogadott. Ragnarson fordult

újra felém Svein. Earl Ragnar? RagnarRavnson? Az a Ragnar, aki Ivar alattszolgált?

Igen bólintottam.

Akkor hát te vagy a szászkölke?

Az vagyok. És te? kérdeztemvissza. Az a Svein vagy, aki emberekethoz Írországból?

Vannak embereimÍrországból ismerte el.

És Walesben gyűjtőd összeaz erőidet?

Teszem, amit tennem kellkerülte meg az egyenes választ.Végignézett embereimen, megítélteharckészségüket, azután engem is tetőtőltalpig végigmért, felfigyelt vértemre éssisakomra, de különösen akarpereceimre, majd miután végzett aszemlével, főbólintássál jelezte, hogynekünk kettőnknek szót kellene váltanunkegymással.

Asser tiltakozni kezdett, hogyami kettőnk között elhangzik, azmindenkire tartozik, én azonban ügyet sevetettem rá, és követtem Sveint adombra.

Nem veheted be az erősséget

szögezte le Svein.

Igaz.

Akkor hát mit teszel?

Visszatérek Peredur falujába,mi egyebet?

Bólintott.

És ha megtámadom a falut?

Be fogod venni válaszoltam–, de sok embert veszítesz. Talán egytucatot is.

Vagyis egy tucat evezőhöznem jut ember. Elgondolkodott, azután

elnézett arrafelé, ahol Peredur kétembere a ládát őrizte. Az ott a jutalmad?

Az.

Megfelezzük? vetette fel.

Haboztam egy pillanatig.

És minden mást, amit afaluban találunk? kérdeztem végül.

Rendben egyezett bele,azután vetett egy pillantást Asserre, akikitartóan sziszegett Peredur fülébe.Tudja, mire készülünk, ezért el kellterelnünk a figyelmét. Még akkor isszavai értelmén töprengtem, amikorhirtelen arcon ütött. Keményen

odacsapott, és az ujjaim azonnalráfonódtak Kígyólehelet markolatára,mire két embere rohanni kezdett felénk, akezében kivont karddal.

Kirontok az erődből, éscsatlakozom hozzád súgta Svein, majdfelemelte a hangját: Te álnok szukafattya!

Felé köptem, miközben kétembere úgy tett, mint akik megpróbáljákvisszafogni feldühödött vezérüket,azután visszaoldalogtam Asserhez.

Megöljük mindet! csattantamfel indulatosan. Az összes rohadékot!

Mit mondott? tudakoltaAsser.

Rettegett attól, nem isalaptalanul, hogy Svein és én különegyezséget kötünk, Svein hirtelenkirohanása azonban kételyt ültetett aszívébe, én pedig további tápot adtamennek, amikor vadul tomboltam, és aztüvöltöttem a visszavonuló Svein után,hogy elküldöm a lelkét Helnek, a holtakúrnőjének. Asser egyenes választkövetelt:

Harcolni fogtok?

Még szép, hogy harcolnifogunk! rivalltam rá, azután Leofric előttteremtem. Egy oldalon vagyunk adánokkal tudattam vele halkan. Levágjuka britonokat, elfoglaljuk a falujukat, és

mindenen megosztozunk a dánokkal.Mondd meg az embereknek, de csakszőrmentén.

Svein beváltotta ígéretét, éskirontott embereivel Dreyndynasból.Asser és Peredur már ebből megsejthettevolna a hitszegést, hisz jóérzésű embernem hagy ott egy ilyen jól védhető,tövissel és árokkal körülkerített sáncot anyílt harcmező kedvéért, ám ők mindezta dánok önhittségének tudták be. Úgygondolták, Svein egyetlenösszecsapásban akar végezni velünk, ésezt a feltevést erősítette, hogy tucatnyiembere lóháton parádézott, mintha csakazt tervezné, hogy kardjaival ésszekercéivel megtöri a pajzsfalunkat,

majd lándzsás lovasaival ered aszétszéledő ellenség nyomába. MagaSvein a lovasok előtt vonta felpajzsfalát, mi pedig Peredur erőinekbalján sorakoztunk fel, s miutánmindenki elhelyezkedett, megindult akölcsönös szitokáradat. Leofricvégighaladt a soraink mentén,összesúgott embereivel, míg énCenwulfot és két másikat az utóvédhezküldtem a maga külön parancsával.Asser ezt a pillanatot választotta arra,hogy előttem teremjen.

Támadjatok mutatott aszerzetes ingerülten Sveinre.

Majd ha készen állunk

torkolltam le, Leofric ugyanis még nemjutott el minden emberhez.

Azonnal támadjatok!fröcsögte Asser. Kis híján ott helybenfelkoncoltam a nyomorultat, s ezzel sokkésőbbi bajt megtakarítottam volnamagamnak, mégis megőriztem ahidegvérem, Asser pedig visszatértPeredurhoz, ahol imádságba fogott:mindkét kezét az égnek emelte, éskövetelte az Úristentől, hogy küldjöntüzes esőt a pogányok elpusztítására. 1

Megbízol Sveinben? kérdezteLeofric, miután visszatért mellém.

Megbízom Sveinbenfeleltem.

Hogy miért? Csak mert dánvolt, és én kedveltem a dánokat. Abbanpersze mind egyetértettünk, hogy azösszes dán a sátán ivadéka,semmirekellő pogány, vadember ésminden rossz, ami csak az eszünkbe jut,de az igazat megvallva a dánokleginkább harcosok voltak, és énszeretem a harcosokat. Bár fennállt alehetősége, hogy Svein csak azért akartPeredur ellen fordítani, hogy utánavelünk is végezzen, én mégsem tudtamhinni ebben ráadásul volt valamiPeredur csarnokában, amit meg akartamszerezni, ehhez pedig át kellett állnom amásik oldalra.

Fyrdraca! kiáltottam fel, és a

jelre az egész pajzsfalunk jobbrapördült, hogy nekilásson a munkának.

Persze könnyen boldogultunk.Peredur embereinek nem fűlött a foga aharchoz, inkább abban reménykedtek,hogy majd mi fogjuk föl a dánoktámadását, ők pedig kényelmesenkifoszthatják a sebesülteket, csakhogy miellenük fordultunk, megtámadtuk éslevágtuk őket, majd amikor jobbrólSvein is oldalba kapta őket, Pereduremberei szétszéledtek. Svein lovasaiekkor csapták hátra a bokájukat, hogyelőreszegezett lándzsával harcbainduljanak.

Nem is volt az harc, csakmészárlás. Peredur két embere vállalta aküzdelmet, de Leofric félreütöttelándzsáikat a szekercéjével, és

mindkettő sikoltva halt meg, míg magaPeredur az én kardom által esett el, mégcsak nem is próbált ellenállni,egyszerűen beletörődött a halálba,amelyet a kezem által gyorsan el isszenvedett. Cenwulf és két társapontosan azt tette, amire utasítottam:megszerezte a ládát, és mi körülvettük akincset, amíg Svein emberei letaglóztáka menekülőket. Egyedül Asser, aszerzetes úszta meg, aki nyugat helyettészaknak szaladt. Svein embereivégigsöpörtek a domboldalon, és hátbadöfködték Peredur katonáit, Asser pediglátta, hogy arrafelé csak a halál vár rá,ezért meglepő fürgeséggel irányt váltott,térdéig felhúzott köntösében elviharzottaz embereim előtt, és én hiába rivalltam

rájuk, hogy öljék meg a nyavalyást, azokcsak néztek rám, és hagyták megfutni.

Azt mondtam, kapjátok el!őrjöngtem.

De hát szerzetes! tiltakozottegyikük. Jussunk pokolra miatta?

Figyeltem, ahogyan Asserrézsútosan átvág a völgyön, és az igazatmegvallva a legkevésbé sem érdekelt,él-e vagy hal. Azt gondoltam, Sveinlovasai majd beérik, ám azok nem vettékészre. Meglátták viszont Mardoc atyát,és az egyikük egyetlen lendületescsapással elválasztotta a pap fejét anyakától, mire az embereim közül többenkeresztet vetettek.

A lovasok bevégezték agyilkolást, a többi dán azonbanmegmaradt a pajzsfalban, amelyfarkasszemet nézett velünk, középüttpedig, a fehér lovas zászló alatt magaSvein állt vadkanfős sisakjában.Pajzsának lapjára fehér lovat festettek, sfegyver gyanánt egy szekercét hordozotta legnagyobb szekercét, amit valaha isláttam. Az embereim nyugtalanulfészkelődtek.

Maradjatok nyugton!förmedtem rájuk.

Most tényleg nyakig bennevagyunk mormolta Leofric.

Svein meredten nézett

bennünket, és én láttam a szemében izzófenyegetést. Gyilkos kedvében volt,szászokkal állt szemközt, és éleskopogás hallatszott, ahogyan az embereiösszezárták a pajzsaikat, ezértfelhajítottam Kígyóleheletet a levegőbe.Olyan magasra vetettem, hogy élesencsillant meg a napfényben, s perszemindenki azon tanakodott, elkapom-evagy csörömpölve a fűre hullik.

Elkaptam, Sveinrekacsintottam és hüvelyébe dugtam apengét. Ő felnevetett, és gyilkos kedveabban a pillanatban elpárolgott, amintfelismerte, hogy nem engedheti megmagának a veszteséget, amelyet egyközelharc óhatatlanul okozna.

Csakugyan azt hitted, hogyrád fogunk támadni? kiabált át a mezőn.

Reméltem, hogy ránk támadszkiáltottam vissza neki –, mert akkor nemkellett volna megfelezni a zsákmányt.

Félredobta a szekercét ésfelénk indult, én pedig felé indultam,majd összeölelkeztünk. A harcosokmindkét oldalon leeresztették afegyvereiket.

Akkor bevegyük azt anyomorúságos porfészket? kérdezteSvein.

Valamennyien leereszkedtünka dombról Peredur halott katonáinak

teteme mellett. Senki sem védte a falutövező töviskerítést, így könnyedénbejutottunk, s bár néhányan próbáltákmegvédeni értékeiket, ilyenek csakkevesen akadtak. A legtöbbenlemenekültek a partra, a bárkák azonbannem győzték elszállítani őket, ezértSvein dánjai körülkerítették ésszétválogatták őket hasznosakra éshalottakra. A hasznosak közé tartoztak afiatal lányok és rabszolgának eladhatóférfiak, a halottak közé mindenki más.

Ebből már nem vettem ki arészem. Inkább embereimmel együttfelvonultam Peredur kúriájához. A dánoknémelyike úgy számította, hogy odafentkell lennie az ezüstnek, ezért szintén

megmászta a dombot, a csarnokba mégisén értem előbb, belöktem az ajtót, ésláttam, hogy Iseult már vár.

Esküszöm, számított rám, azarca nem árulkodott sem félelemről, semmeglepettségről. A király trónusán ült,de felállt, hogy üdvözöljön, amint acsarnokba léptem. Azután levette azezüstöt a nyakából, a csuklójáról és abokájáról, hogy némán felkínálja nekem,én pedig elvettem mindent, és odalöktemLeofricnek.

Megosztozunk Sveinneltudattam vele.

És ő? vigyorodott el. Rajta ismegosztozunk?

Válasz gyanánt lekerítettemIseult nyakáról a köpenyt. Fekete ruhátviselt alatta. Kígyóleheletet még most isa kezemben szorítottam, és a vérespengével addig hasogattam a köpenyszegélyét, amíg le nem tudtam belőleszakítani egy csíkot. Iseult figyelt, dearca nem árult el semmit. Miutánleszaggattam a csíkot, visszaadtam nekia köpenyt, majd az anyag egyik végét anyakához, a másikat az övemhezkötöztem.

Ő az enyém mondtam.

Egyre több dán érkezett acsarnokba, és mohó pillantásokkalméregették Iseultot, ám ekkor megjött

Svein is, és ráripakodott az embereire,hogy ássák fel a csarnok padlóját azelrejtett ezüst után. Elvigyorodott,amikor meglátta Iseult pórázát.

A tiéd lehet, szász jelentetteki nagylelkűen. Csinos jószág, de énjobban szeretem, ha akad rajtuk némi húsis.

Magam mellett tartottamIseultot, amikor aznap éjjel lakomátültünk. A faluban jó adag ale-t ésmézsört találtunk, ezért különmegparancsoltam az embereimnek, hogyne bocsátkozzanak harcba a dánokkal.Svein ugyanerre utasította az övéit, és alegtöbben engedelmeskedtek is, bár

óhatatlanul kitört néhány verekedés afoglyul ejtett asszonyok felett. Egy fiú,akit a birtokról hoztam magammal, késtkapott a gyomrába, és másnap reggelrekiszenvedett.

Svein jól szórakozott azon,hogy nyugati szász hajón érkeztünk.

Alfréd küldött? tudakolta.

Nem.

Ő aztán nem akar harcolni,igaz?

Harcolna vontam vállat –,csak azt hiszi, az istene majd megküzdhelyette.

Akkor hát féleszű mordult felSvein –, hiszen az istenek nem azt teszik,amit mi akarunk. Bár úgy lenne.Elcsámcsogott egy jókora csonton.Hanem akkor mit keresel itt?

Gazdagságot válaszoltamahogy te is.

Én szövetségeseket keresek.

Szövetségeseket?

Eleget ivott ahhoz, hogynyíltabban beszéljen, mint amikorelőször találkoztunk, és én ráébredtem,hogy csakugyan ő az a Svein, akiállítólag embereket toboroz Walesben.Ennyit készséggel bevallott, ám

hozzátette, hogy nincs elég embere.

Guthrum kétezer embertvezethet a harcba, talán többet is! Utolkell érnem!

Vagyis Svein Guthrumhelyébe vágyott. Gondosanelraktároztam magamban ezt a tudást.

Gondolod, hogy aCornwalum-beliek harcolni fognak azoldaladon?

Megesküdtek nekem felelte,majd félreköpött egy rágósabb falatot.Ezért is jöttem ide, csakhogy amocskosok hazudtak. Callyn valójábannem király, csupán egy falusi törzsfő!

Csak az időmet vesztegetem itt.

Ketten együtt legyőzhetnénkCallynt? tettem fel a kérdést.

Svein elgondolkodott, mielőttbólintott.

Megtehetnénk.

Hirtelen összeráncolta ahomlokát, a csarnok árnyai közé fúrta atekintetét, és láttam, hogy egyikemberemet nézi, az ölében egy lánnyal.Szemlátomást tetszett neki a lány, mertnagyot csapott az asztalra, rámutatott, ésmagához intette, a férfi pedig vonakodvaodavezette hozzá. Svein leültette a lányt,szétbontotta a tunikáját, hogy láthassa a

melleit, azután adott neki egy korsó sört.

Még meggondolom vetetteoda nekem.

Szívesebben támadnál megengem? kérdeztem.

Elvigyorodott.

Uhtred Ragnarson vagy. Én ishallottam a folyóparti ütközetről,amelyikben megölted Ubbát.

Láthatóan nagyobb hírnévnekörvendtem ellenségeim körében, mintúgynevezett barátaim közt. Sveinerősködött, hogy meséljem el Ubbahalálának történetét, amit én megtettem,

majd hozzáfűztem, hogy Ubba igazságszerint elcsúszott és elesett, ezértvehettem el az életét.

De az emberek azt mondják,derekasan harcoltál felelte Svein.

Iseult is végighallgattamindezt. Nem beszélte a nyelvünket, denagy, kerek szemeivel nyomon követettminden egyes szót. Mikor a lakomavéget ért, magammal vittem őt a nagykúria egyik félreeső kamrájába, ő pediga hevenyészett pórázzal vont odamagához. A köpenyeinkből vetettemágyat.

Mire végzek veled mondtamneki, noha egy szavam sem értette –,

elveszíted minden hatalmad.

Az ajkaimra szorított ujjávalparancsolt hallgatást, s minthogykirályné volt, engedelmeskedtem neki.

Másnap végeztük a falukifosztásával. Iseult megmutatta aházakat, ahol találhattunk némi értéket,és a legtöbbször igaza lett, noha akutatás egyet jelentett a házaklebontásával. A falusi népek a szalmaközé rejtették szánalmas kincseiket, ezértszétkergettük a patkányokat és egereket,miközben lerángattuk és átfésültük adohos szalmát, azután beástunk mindentűzhely alá és az összes egyéb helyre,ahol az ember az ezüstjét dugdoshatja,

végül pedig begyűjtöttünk minden egyesfémdarabot, edényt és kampót. A kutatásegész nap betartott, és aznap este aparton osztoztunk meg a zsákmányon.

Svein szemlátomástgondolkodott Callyn ügyén, s minthogytegnap este óta kijózanodott, arra jutott,hogy a király túlontúl erős.

Könnyűszerrel legyőzhetnénkengedte meg , de túl sok embertveszítenénk.

Egy hajó legénysége nem sokveszteséget engedhet meg magának. APeredur elleni harcban ugyan senki semesett el, Callyn azonban jócskán erősebbvolt nála, ráadásul gyanakodott is

Sveinre, ezért nyilván a keze ügyébentartotta felfegyverzett testőreit.

És nem sok mindene maradt,amit elvehetnénk tette hozzá Sveinmegvetően.

Fizet neked?

Fizet bólintott –, ahogyanPeredur is fizetett neked.

Meg is osztottam veled.

Csak épp azt nem, amit előzőéjjel adott vigyorodott el Svein –, aztnem osztottad meg.

Miről beszélsz?

Nem tartozunk egymásnakjelentette ki.

Mindketten jól kerestünkPeredur halálán: Svein kapta arabszolgákat, mi pedig a több mintkilencszáz shillinget érő ezüstöt és egyébfémet, ami ugyan nem gazdagság, főkéntnem ennyi embernek, mégis több, mintamennyit az utazás eddig összesenhozott. Megkaptam Iseultot is. Többémár nem fogtam pórázra, mégismellettem maradt, és éreztem, hogy ezkoránt sincs ellenére. Bűnös örömét lelteabban, hogy látta elpusztulni az otthonátúgy láttam, igencsak gyűlölhettePeredurt. Peredur félt tőle, ő pediggyűlölte, és ha igaz, hogy a jövőbe látott,

szántszándékkal rossz tanácsot adott aférjének, hogy valóra váltsa ezt a jövőt.

Akkor hát merre indulsz?tudakolta Svein.

A parton jártunk, azegymáshoz kötözött rabszolgák mellett,akik sötét, gyűlölködő pillantásokatvetettek ránk.

Arra gondoltam vontamvállat –, hogy kihajózom a Sćfern-tengerre.

Nem maradt ott semmilegyintett megvetően.

Semmi?

Kivéreztették. Arra utalt,hogy a dán és norvég hajók teljesenkifosztották a part menti településeket. ASćfern-tengeren nem találsz mást, csak ahajóinkat, amint áthozzák az embereketÍrországból.

Megtámadni Wessexet?

Dehogy! vigyorodott el.Inkább arra gondoltam, kereskedni fogoka walesi királyságokkal.

Én meg arra gondoltamvágtam rá –, hogy felhajózom a Holdra,és ott építek magamnak ünnepicsarnokot.

Elnevette magát.

Ha már szóba került Wessexvette vissza a szót –, úgy hallom,templomot építenek arra a helyre, aholmegölted Ubbát.

Azt beszélik.

Egy templomot, színaranyoltárral.

Mondják. Titkoltammeglepetésem, hogy tudott az ifjabbikOdda terveiről, pedig nem is volt okommegütközni. Az aranyról szóló pletykákúgy terjednek, akár a folyondár.Mondják ismételtem –, de én nemhiszem.

A templomokban mindig van

pénz tűnődött el, majd ráncolni kezdte ahomlokát –, de az akkor is különös helyegy templom építéséhez.

Már miért volna különös?

Ilyen közel a tengerhez?Kitéve a támadásoknak?

Talán épp azt akarják, hogymegtámadják vetettem fel –, ők megkészen állnak a védőkkel.

Azt mondod, csapda? Sveinvégiggondolta a felvetést.

És Guthrum ismegparancsolta, hogy hagyjákbékességben a nyugati szászokat tettem

hozzá.

Guthrum olyan parancsokatad, amilyeneket csak akar csattant felSvein –, én akkor is Fehérlovas Sveinvagyok, és nem fogadok el Guthrumólsemmiféle parancsot! Elsétáltunk ahalászhálók mellett, amelyeket még azidőközben meggyilkolt falusiak tettek kiszáradni. Azt mondják, Alfréd nem olyansültbolond, mint látszik.

Nem is az.

Ha ilyen értéket hagy atengernél folytatta –, gondoskodni fog azőrzéséről is.

Született harcos volt, és mint

a legjobbak, korántsem esztelen. Amikora népek manapság a dánokról beszélnek,azt képzelik, hogy valamennyien félvadpogányok voltak, akik szörnyű dühükbenaz orrukig sem láttak, pedig a legtöbbenSveinre hasonlítottak, és nem szívesenveszítettek embert. Mindig is ebben állta dánok legnagyobb félelme ésgyengesége. Svein hajójának, a FehérLónak ötvenhárom dán alkotta alegénységét, ha közülük csak tucatnyianmeghaltak vagy súlyosan megsebesültekvolna, a Fehér Ló vészesen meggyengül.Ha már egyszer csatázott, Svein a többidánnal együtt félelmetesen küzdött,csakhogy mindent alaposanvégiggondolt, mielőtt csatábabocsátkozott volna. Most elkapart egy

tetvet, azután az összekötözöttrabszolgák felé mutatott:

Meg itt vannak ezek is.

Arra utalt, hogy nincs okaCynuitba menni. A rabszolgák, haegyszer eladták őket, további ezüstöthoztak, és Svein nyilván úgy gondolta,hogy Cynuit nem érné meg avéráldozatot.

Másnap reggel asegítségemet kérte. A saját hajója Callynöblében horgonyzott, engem pedigmegkért, hogy vigyem oda őt és tucatnyiemberét. A csapata többi részét Peredurfalujában hagyta: ők vigyázták arabszolgákra, és ők égették fel a házakat,

míg mi felvittük Sveint a keleti partmentén, Callyn kikötőjéhez. Itt kivártunkegy napot, amíg Svein rendezte aszámadást Callynnal. Arra használtuk felaz időt, hogy eladtuk a gyapjat és az óntCallyn kalmárjainak, s bár nem kaptunkértük fényes árat, inkább hajóztunk apénzzel, mint a terjedelmesrakománnyal. A Fyrdraca ezüstösencsillogott, és a legénység, tudván, hogymegkapja az őt illető részt, boldogantette a dolgát. Haesten Sveinnel akarttartani, de én nem engedtem el.

Megmentettem az életedemlékeztettem , és hosszabb ideig kellengem szolgálnod, ha meg akarodhálálni. Haesten elfogadta az érvet, és

elégedetten fogadta másodikezüstkarikáját azokért, akikkelDreyndynas alatt végzett.

Svein hajója, a Fehér Lókisebb volt a Fyrdracánál. Orrát faragottlófejjel, tatját farkasfővel díszítették,még az árbocfő szélkakasa is fehér lovatformázott. Amikor megkérdeztem alóról, Svein csak nevetett.

Tizenhat évesen meséltefeltettem apám ménjét a királyunk fehérlova ellen. Le kellett győznöm a királybajnokát birkózásban éskardforgatásban. Apám jól eltángált afogadás miatt, de én győztem! A fehér lószerencsét hoz nekem. Nem ülök másra,

csakis fehér lóra.

A hajóját is ezért nevezteFehér Lónak, én pedig követtem a partmentén, míg el nem értünk a helyre, aholgomolygó füst jelölte Peredur egykorikirályságának helyét.

Mellette maradunk? tudakoltaLeofric, nem tudván, hogy visszatérünk-enyugatnak, vagy megyünk Defnascir felé.

Arra gondoltam, látnikellene, hol ér véget Britannia feleltem.

Nem akartam visszatérni azUischez és a sopánkodó Mildrithhez.

Svein a hajója gyomrába

terelte a rabszolgákat. Még egy utolsóestét töltöttünk az öbölben, a sűrűngomolygó füst alatt, reggel pedig, aminta kelő nap fénye megérintette ahullámokat, a vízbe merítettükevezőinket. Amint elhaladtunk a nyugatiföldnyelv előtt, hogy visszatérjünk anyílt tengerre, a szirt csúcsáról egyfekete köntöst viselő férfi figyeltbennünket. Lehettünk bármilyen távol,így is felismertem benne Assert. Amikorészrevette, Iseult úgy sziszegett felé,akár egy vadmacska, az öklét lengette apap irányába, és régi varázslatokkaligyekezett őt megbabonázni.

Azután már elfeledkeztemróla, hiszen a Fyrdraca visszatért a nyílt

tengerre, és elindultunk arrafelé, aholvéget ért a világ.

És nekem társamul szegődöttegy árnykirálynő.

MÁSODIK RÉSZ - Azingovány királya

Negyedik fejezet

Szeretem a tengert. Mellettenőttem fel, bár az emlékeimbenBebbanburg tengere szürke és zord, csaknagy ritkán napfényes. Nincs ott más,mint a dagadozó hullámok, amelyek aHoltak Szigete mögött támadnak, hogy

mennydörgő robajjal ostromoljákBritannia nyugati végének szirtjeit. Atenger szüntelenül háborog, mintha csakaz erejét próbálgatná, a viharmadarakvég nélkül rikoltoznak, és a tajték fehérpermetbe vonja a parti sziklákat. Azélénk széllel sikló Fyrdraca csapástvágott magának a tengerbe, és akormánylapát megküzdött velem, együttlüktetett a hullámok ütemével, a hajóminden rándulásával. Iseult meredtennézett, értetlenül szemlélte önfeledtboldogságomat, ám akkor átadtam neki akormányt, és figyeltem, amint véznatestével ellene feszült a tenger erejének,mígnem megértette a kormánylapát erejétés a hajó irányításának csínját-bínját, sakkor aztán már ő is nevetett.

Az életem leélném a tengerenmondtam neki, noha egy szavamat semértette.

A zsákmányból adtam nekiegy ezüstkarikát, egy ezüst lábujjgyűrűtés egy élesre fent fogakból állógyöngysort, amelyet vékony ezüsthuzalrafűztek fel.

Elfordultam, és elnéztem,ahogyan Svein hajója, a Fehér Ló a vizetszántja. Az orra alól néha annyirakiszaladtak a hullámok, hogy a sötétzöldalgákkal borított hajótörzs magasanfelágaskodott, és a faragott lófej ilyenkorvicsorogva nézett fel a napba, azután ahajó újra a hullámok közé robajlott, és a

palánkok körül fehéren tajtékzott atengervíz. Akárcsak nálunk, ott isbevonták az evezőket, és bedugaszoltáka nyílásokat, így mindketten a vitorlávalsiklottunk, bár a Fyrdraca gyorsabbanhaladt igaz, nem a felépítése, inkább ahossza miatt.

Egy jó hajó mérhetetlen öröma gazdájának, hát még ha teli van másokezüstjével! Csak a vikingek éreznekilyen gyönyört, amint sárkányfejeshajóikkal utat törnek maguknak aháborgó tengeren, útban egy lakomákkalés nevetéssel teli jövő felé. A dánoktanítottak meg erre, és én szeretem őketezért, legyenek bármennyire pogánykutyák. Abban a percben, ahogyan Svein

hajója előtt vitorláztam, önfeledtboldogságot éreztem, amiértelszakadhattam Alfréd Wessexénekminden papjától, törvényétől éskötelmétől. Akkor parancsot adtam, hogyengedjék le a vitorlát, mire tucatnyitengerész oldozta ki a köteleket, és azöles keresztrúd leereszkedett azárbocról. Britannia széléhez érkeztünk,és készen álltunk a visszafordulásra, ámelőbb még odaintettem Sveinnek amellettünk elsikló Fehér Ló fedélzetére.Svein visszaintett, miközben elnézte adagadozó hullámokon táncolóFyrdracát.

Eleget láttál? zsémbeltLeofric.

Elnéztem Britanniapartjainak legvégét, ahol komor szirtekállták a hullámok ostromát.

Penwith szólalt meg Iseult,hogy brit nevén nevezze a földnyelvet.

Haza akarsz menni ?kérdeztem Leofricet.

Megvonta a vállát. A hosszúkeresztrudat átfordították a fedélzeten,hogy felfeküdjön támaszokra, ésegyenesen előrefelé mutasson, míg atöbbiek megkötötték a vásznat, hogy nelobogjon a szélben. Előkészítették azevezőket a keleti úthoz, a Fehér Lópedig egyre kisebbedett, ahogyan kifutotta Sćfern-tengerre.

Ahogy Svein után néztem,nagyon megirigyeltem.

Meg kell gazdagodnomjelentettem ki.

Leofric jót nevetett rajtam.

Követnem kell az utamatfolytattam zavartalanul –, és az északnakvezet. Északnak, vissza Bebbanburgba.Bebbanburgot még soha senki nemfoglalta el, ezért sok emberre leszszükségem. Sok jó emberre és sok éleskardra.

Van ezüstünk intett ahajófenék felé.

Nem elég csóváltam a fejemkeserűen.

Ellenségeimnek temérdekpénze volt, és Alfréd állította, hogysokkal tartozom az egyházának,Defnascirben pedig a vérdíj miattvadásztak rám. Csak akkor mehettemhaza, ha akadt elég ezüstöm, kifizetni azegyházat, megvesztegetni a törvényt, ésembereket toborozni a zászlóm alá. AFehér Lóra meredtem, amely oly aprórazsugorodott már, hogy csak a vitorlájalátszott a széltől felkorbácsolt tajtékmögött, és újra feltámadt bennem a régikísértés, hogy a dánokkal tartsak.Kivárom, amíg Ragnar megszabadul, ésfelajánlom neki a kardomat csakhogy

akkor Leofric ellen kell harcolnom, ésmég mindig pénzre lesz szükségem, hogyembereket toborozzak, és visszatérjekészakra, megharcolni az örökségemért.Megérintettem Thor apró pörölyét, éségi jelért imádkoztam.

Iseult kiköpött. Ez így nemteljesen igaz. Kimondott egy szót, amelyúgy hangzott, mintha valaki egyszerreköszörülné a torkát, köpködne ésfuldokolna, miközben a vízre mutatott,ahol egy különös halat láttamkiemelkedni a hajótest mellett. Akkoralehetett, mint egy vadászkopó, ésháromszögletű uszony látszott a hátán.

Delfin jegyezte meg Leofric.

Llamhydydd ismételte elIseult a jószág briton nevét.

Szerencsét hoz atengerészeknek tudtam meg Leofrictől.

Azelőtt még sosem láttamdelfint, ám akkor tucatnyi ilyen jószág isköröttünk termett. Szürkék voltak, ahátuk megcsillant a napfényben, és mindészaknak tartottak.

Vissza a vitorlával! adtam kia parancsot.

Leofric meredten nézett. Alegénység már eloldozta az evezőket éskidugaszolta a fedélzeti nyílásokat.

Mégis vitorlázni akarsz?hüledezett Leofric.

Északnak tartunk. Jelértfohászkodtam, Thor pedig elküldtenekem a delfineket.

Nincs semmi a Sćfern-tengeren vitázott Leofric –, Svein ismegmondta.

Svein azt mondta, hogy nincszsákmány a Sćfern-tengeren, mert adánok elraboltak mindent, ami aztjelenti, hogy a dánoknál van a zsákmány.A boldogság olyan erővel tolult felbennem, hogy megböktem Leofric vállát,és magamhoz öleltem Iseultot. Azt ismondta, hogy hajók jönnek Írország

felől.

És? dörzsölte meg Leofric avállát.

Emberek jönnek Írországból!kiáltottam fel. Dánok jönnek Írországból,hogy rátámadjanak Wessexre! Ha pedigegy hajóra való ember útnak indulÍrországból, mit hoz még magával?

Mindenét, amije van felelteLeofric lassan.

És még csak nem is sejtik,hogy itt vagyunk! Olyanok, akár abárányok, és mi vagyunk a tűzokádósárkány!

Elvigyorodott.

Igazad van.

Még szép, hogy igazam van!Nagyúr vagyok! Igazam van, és gazdagleszek! Mindnyájan gazdagok leszünk!Aranytányérból fogunk enni, levizeljükaz ellenségeink hulláját, és magunkévátesszük az asszonyaikat! Ilyenzagyvaságokat kiáltoztam, ahogypeckesen lépdeltem végig a hajón, mígembereim kipányvázták a vitorlát. Olyangazdagok leszünk, hogy ezüstcipőben ésaranysipkában fogunk járni.Gazdagabbak leszünk a királynál is!Ezüstben fogunk gázolni, aranyesőbenfürdetjük a lotyóinkat, és borostyán

potyog még a seggünkből is! Kössétekössze azokat az evezőket! Dugaszoljátokbe a nyílásokat, mert északnak megyünk,és olyan gazdagok leszünk, mint apüspökök!

A férfiak vigyorogtak, hiszencsak úgy sugárzott belőlem amagabiztosság, és a férfiak szeretik, havezetik őket.

Megvoltak a maguk kételyei,hiszen észak felé gyorsan szem előltévesztettük a szárazföldet. Ilyenmesszire még én sem kerültem eddig aparttól, ezért féltem magam is, mert azidősebb Ragnar gyakran mesélt nekünkaz északiakról, akik kimerészkedtek a

nyílt vizekre, hogy egyre csak nyugatnakhajózzanak. Azt mondta, arrafelé isvannak földek, földek a Holtak szigeteintúl, olyan földek, ahol szellemekkísértenek, én azonban nem vagyokbiztos benne, hogy igazat beszélt. Deemlékeztem rá, hogy azt mondta, sokhajó sosem tér vissza, csak eltűnnek atengerbe fúló nap fényében, a szél egyretovább űzi őket, és már képtelenekvisszafordulni; a világ sötét végéigvitorláznak, ahol végül minden elveszetthajó semmivé lesz.

Hanem a világ nem ért végetészakon. Ennyit tudtam csak, azt márnem, mi is van észak felé. Valahol arrafeküdt Dyfed és Írország, és voltak más

barbár vidékek is a föld peremén, ahol afélvad törzsek kivert kutyaként éltek, ámelőttünk csak a végtelen tenger feküdthosszan elnyúló hullámaival, így amint avitorla kibomlott, és a szél észak felérepítette a Fyrdracát, igyekeztem kissékelet felé kormányozni, nehogy máskéntelnyeljen bennünket az óceán rengetege.

Tudod, merre tartunk?kérdezte Leofric.

Nem.

Érdekel egyáltalán?

Válasz gyanántelvigyorodtam. Az addig dél felőlérkező szél egyre nyugatabbról fújt, és

az áramlat is kelet felé sodort minket,így délutánra szárazföldet pillantottammeg, amelyet a britonok országánakgondoltam, ám ahogy közelebbkerültünk, már láttam, hogy sziget. Utóbbmegtudtam, hogy az északiak ezt a helyetLundinak hívják, az arra élő fekete-fehér,rikító csőrű madarak nevéről, s a szigetszirtjein valóban csak úgy hemzsegtekezek a madarak, amelyek rikoltozvafigyelték, ahogyan befutunk a nyugatioldalon nyíló egyik öbölbe. Éjszakaipihenőnek nemigen felelt meg a hely, anagy tengeri hullámok itt is ide-odahányták a hajót, ezért bevontuk a vitorlát,megragadtuk az evezőket, és addigaraszoltunk előre a szirtek között, amíg akeleti oldalon szélcsendes menedéket

nem találtunk.

Partra szálltam Iseulttal, és avackokból madártojást próbáltunkkiásni, de amit találtunk, már mindannyikikelt, ezért megelégedtünk annyival,hogy a vacsorához leöltünk egy párvadkecskét. Senki sem lakott a szigeten,bár ez nem mindig lehetett így, hiszenráakadtunk egy kis templommaradványaira és a hozzá tartozótemetőre. A dánok felégettek mindent,lerontották a templomot, és még a sírokatis felásták az arany után.Felkapaszkodtunk egy magaslatra, éshajók után kutattunk az esti tengeren, denem láttunk egyet se. Eltűnődtem, vajonidelátszanak-e a déli földek. Nehéz lett

volna megmondani, miután a délilátóhatár sötét fellegekbe burkolózott, dea felhők mélyén egy még sötétebb sáv adombokat is jelölhette, és úgyszámítottam, Cornwalumot vagy Wessexnyugati részét látom magam előtt. Iseultmagában énekelgetett.

Elnéztem őt. Az egyikkecskét belezte ki, esetlenmozdulatokkal, mint aki nem szokottilyen munkához. Vékony volt, olyannyiravékony, mint egy ćlfcynn, aki a tündéreknépéből való, mégis boldognak tűnt.Idővel megtudtam, milyen mélyengyűlölte Peredurt, aki ugyan értékelte ésa királynéjává tette, mégis fogságbantartotta a csarnokában, hogy egyedül ő

húzhasson hasznot kivételesképességeiből. A népek fizettekPeredurnak, csak hogy halljákjövendöléseit, és Callyn már csak azértis háborút viselt szomszédja ellen, hogyőt megkaparintsa magának. A britonoknagyra tartották az árnykirálynőket,birtokosait a régi misztériumoknak,amelyek még azelőtt igazgatták a világot,hogy a szerzetesek megérkeztek volna, ésIseult az utolsó árnykirálynők közétartozott. A nap halálakor született, énpedig felszabadítottam, és azt láttam,hogy a lelke vad, akár egy sólyomé.Mildrith, szegény Mildrith, ő csak rendetés békét akart. Másra se vágyott, csakhogy a kúria padlóját felseperjék, és aruhákat kimossák, a teheneket megfejjék,

a nap felkeljen és lenyugodjon, és sohasemmi ne változzon, de Iseult, ő egészenmás volt különös, árnyak közt világrajött teremtés, csupa rejtelem. Az elsőnapokban egyetlen értelmes szót semváltottunk, hisz egyikünk sem beszélte amásik nyelvét, ám a szigeten, amint a naplenyugodott, és én megragadtam a kést,hogy befejezzem a kecske kibelezését, őgallyakat keresett, és kis ketrecet font.Megmutatta nekem a ketrecet, összetörte,azután verdesni kezdett hosszú fehérujjaival, utánozva egy szabadonszárnyaló madár röptét. Magára mutatott,félrehajította az ágakat, és önfeledtennevetett.

Másnap reggel, még mindig a

partról, hajókat vettem észre. Mindkettőa sziget nyugati oldalán vitorlázott, ésészaknak tartott. Aprócska hajók voltak,alighanem kereskedők Cornwalumból,és a délnyugati szélben siklottak a titkospart felé, ahová gyaníthatóan Svein ishajózott a Fehér Lóval.

Követtük a két kis hajót.Mire visszatértünk a Fyrdracára,felvontuk a horgonyt, és kieveztünk aszélárnyékból, a kereskedőhajók kishíján belevesztek a távolba, ám amintfelvontuk a vitorlát, kezdtük beérni őket.Bizonyára halálra rémültek a szigetmögül felbukkanó sárkányhajó láttán, énazonban félárbocra engedtem a vitorlát,hogy lelassuljunk, s így követtem őket a

nap hátralévő részében, mígnemkékesszürke csík jelent meg a tengermezsgyéjén. Szárazföld. Kiengedtük ateljes vitorlát, és elsiklottunk a két apró,hasas bárka mellett s elérkeztünk Walespartjaihoz, most először. A britonok másnevet adtak e földnek, mi azonban csakWalesnek hívtuk, ami annyit tesz, mint„idegenek”. Csak sokkal későbbébredtem rá, hogy eljutottunk a walesieklegnyugatabbra fekvő királyságába,Dyfedbe, amely annak az egyházfinak anevét viselte, aki áttérítette a walesibritonokat a kereszténységre.

Találtunk egy biztonságos,kellően mély öblöt. Szirtek őrizték abejáratát, ám amint túljutottunk rajtuk, a

szelek és a hullámok nem férhettekhozzánk. Megfordítottuk a hajót, hogy azorra a nyílt tenger felé nézzen, és azöbölben olyan szűkös volt a hely, hogyeközben a Fyrdraca tatjátvégigkaristolták a sziklák. A fedélzetenaludtunk, a férfiak és asszonyok azevezősök padjai alatt feküdtek. Tucatnyiasszony utazott velünk, valamennyiPeredur törzséből, és aznap éjjel azegyiküknek sikerült kereket oldaniaalighanem lecsusszant a hajótörzsmellett, és kiúszott a partra. Nem Iseultvolt az. Ő és én a kis koromsötét lyukbanaludtunk, a kormánylapát emelvényealatt, amelynek bejáratát sötét köpennyelrekesztettük el. Leofric hajnalbanébresztett azzal, hogy a szökevény

fellármázza ellenünk az egész országot.Vállat vontam.

Úgysem leszünk itt sokáig.

Mégis egész napra azöbölben maradtunk. Lesből akartamlerohanni a partvonal mentén haladóhajókat, és láttunk is két ilyet, ám azokpárban jártak, én pedig egyszerre csakegy hajóval bírtam el. Mindkét hajó adélnyugati széllel vitorlázott, ésmindkettő dán volt, esetleg norvég, deharcosokkal telirakva. BizonyáraÍrországból vagy talán Northumbriakeleti partjáról érkeztek, kétségkívülazért, hogy csatlakozzanak Sveinhez,hátha ily módon zsíros nyugati szász

földekhez juthatnak.

Burgweardnak itt kellenegyakorlatoznia a flottával jegyeztemmeg. Ízekre téphetné a nyavalyásokat.

Délután két lovas érkezett,hogy megnézzen minket magának. Azegyikük nyakában lánc csillant, amimagasabb rangot jelzett, de ő semmerészkedett le a kavicsos partig. Azöböl felé lejtő kis völgy végébőlvizslattak minket, majd egy idő utánellovagoltak. A napkorong máralacsonyan állt, de nyár lévén hosszúranyúltak a napok.

Ha másokat is hoznak…mormolta Leofric, amint a két lovas

sarkon fordult, de nem fejezte be agondolatot.

Felnéztem az öböl kétoldalán tornyosuló szirtekre. A férfiakebből a magasságból kőzáportzúdíthattak volna ránk, és a Fyrdracaúgy tört volna szét, akár a tojáshéj.

Őröket kellene állítanunkodafent vetettem fel, ám ekkor Eadric,aki a hajó jobb oldalának evezőseitvezette, hirtelen azt kiáltotta, hogy hajóvan a láthatáron.

Előreszaladtam, és akkormegláttam.

A tökéletes préda.

Nagy hajó volt, noha nemakkora, mint a Fyrdraca, de ettől mégkellően nagy, és alacsonyan ült a vízben,olyan súlyosan megterhelték. Annyianutaztak rajta, hogy a legénység a langyszél ellenére még a vitorlát sem mertefelvonni, mert ha a hajó a szélárnyékosoldal felé dőlt, a mellvéd vészesen közelkerülhetett a vízhez. Így aztán jobb híjánevezősök hajtották előre, és most közelkerült a parthoz, nyilván alkalmaséjszakai horgonyzóhelyét keresett. Alegénység a mi öblünket szemelte ki, scsak most döbbent rá, hogy az márfoglalt. Láttam, hogy egy férfi az orrból apart egy távolabbi pontjára mutat,miközben az embereim felfegyvereztékmagukat. Odakiáltottam Haestennek,

hogy vegye át a kormánylapátot. Tudta,mit kell tennie, és én bíztam benne, hogytenni fogja a dolgát, még ha ezzel elő issegíti dán honfitársai halálát. Elvágtuk aköteleket, amelyek a parthoz pányváztakbennünket, mialatt Leofric felsegítetterám páncélingemet, sisakomat éspajzsomat. Felkészültem a csatára, mireaz evezők a vízbe merültek, és amikorfelvettem a sisakom, a két arcvédő lemezegyszeriben leszűkítette a látóterem.

Előre! kiáltottam fel.

Az evezők a vízbe szántottak,és a Fyrdraca előrelendült. A lapátoknémelyike sziklát ért, ahogy eveztek, deegyik sem tört el. Az előttünk ringó

hajóra meredtem, amely szintekarnyújtásnyira került, orrán egyvicsorgó farkassal, és láttam, ahogyan aférfiak és asszonyok meredten néznekminket, mintha nem hinnének a tulajdonszemüknek. Azt gondolták, hogy dánhajót látnak, fedélzetén az övéikkel,mégis fegyvert fogtunk rájuk, és leakartuk rohanni őket. Egy férfi rémültenkiáltott fel, és sokan kapkodva kerestékfegyverüket, míg Leofric ráripakodott azembereinkre, hogy adják bele a lelküketis az evezésbe. A hosszú evezőszárakmeggörbültek az erőfeszítéstől, amint aFyrdraca a hullámokat szántotta, de énrákiáltottam az embereimre, hogyhagyják az evezőket, és jöjjenek azorrba, ahol Cenwulf és tizenkét embere

már csak arra várt, hogy a Fyrdracahetyke orra befurakodjon az ellenségeshajó evezői közé, és sorra elpattintsaőket.

Haesten jól végezte a dolgát.Mondtam neki, hogy a hajó elülső részefelé kormányozzon, ahol alegalacsonyabb a mellvéd, így a miorrunk éppen keresztezte a palánksort, sezzel mélyen lenyomta a vízbe a másikhajót. Megtántorodtunk, amikor a kéthajó egymásnak rohant, ám azután márátugrottam a farkasfejű hajó gyomrába.Cenwulf és emberei felsorakoztakmögém, és megkezdődött az öldöklés.

Az ellenséges hajó

olyannyira tele volt emberrel, hogyszámban talán meg is haladtak minket,csakhogy valamennyien belefáradtak azegész napos evezésbe, nem számítottaksemmilyen támadásra, mi pedig mohónvágytunk a gazdagságra. Azelőtt iscsináltuk már ezt, a legénység értette adolgát, így hát könnyűszerrel vágtunk utatmagunknak, kardokkal és szekercékkelvagdalkoztunk, amikor pedig a hullámokátbuktak a palánkon, a vízben gázolvamásztunk át a padsorokon. A lábunknálmáris vörösen örvénylett a víz.Áldozataink némelyike a tengerbe vetettemagát, és a széttöredezett lapátokbakapaszkodott, csak hogy elmeneküljönelőlünk. Egy tébolyult tekintetű szakállasférfi hosszú kardjával rontott ránk,

Eadric azonban átdöfte a mellkasát alándzsájával, majd Leofric csapott le afejére a szekercéjével, mire a vérráfreccsent a fedélzetre fektetettösszecsavart vitorlára. A férfi térdrerogyott, Eadric pedig még mélyebbredöfött a pengével, hogy vére a vízbeömöljön. Kis híján felbuktam, amikoregy hullám megbillentette a féligelsüllyedt hajót. Egy férfi felordított, éselőreszegezett lándzsával rontott rám.Felfogtam a csapást a pajzsommal,félreütöttem a fegyvert, ésKígyólehelettel döftem az arca felé. Aférfi megtántorodott, igyekezett elkerülnia csapást, ezért feldöntöttem a pajzsomsúlyos fémgombjával. Mozgástérzékeltem a jobbomon, és széles

kaszáló mozdulattal arrafelé lendítettemKígyóleheletet, hogy éppen a fejéntaláljak egy sikoltozó asszonyt, aki úgybukott oldalt, akár a letaglózott borjú.Félrerúgtam a keze közül kihulló kardot,és beletapostam a gyomrába. Egygyermek felsikoltott, én pedigfélrelöktem, hogy egy bőrujjast viselőférfira vessem magam, pajzsommalhárítsam szekercéjének sújtását, azutánmegvillantsam felé Kígyóleheletet. Apenge mélyen a gyomrába temetkezett,olyan mélyen, hogy benne is ragadt, ezérta lábammal meg kellett támasztanom aférfi testét, ha ki akartam rántani.Cenwulf elviharzott mellettem, vicsorgóarca vérben úszott, kardja élesensziszegett a levegőben. A víz már a

térdemig ért, azután megtántorodtam éskis híján fel is buktam, amint az egészhajó megrázkódott, és én rádöbbentem,hogy időközben a part felé sodródtunk,és most zátonyra futottunk a sziklákon. Ahajó gyomrában két lovat pányváztak ki,és a jószágok a vérbűzt érezve rémültennyerítettek. Egyikük aztán elszaggatta agyeplőt, a vízbe ugrott, és kifordultszemmel úszott a nyílt tenger felé.

Öljétek őket! Vesszenekmind! hallottam a saját üvöltésem.

Egyedül így foglalhattuk el ahajót, ha megszabadítottuk a harcosoktól,csakhogy a hajó maga kezdett elmegszabadulni tőlük, amint a túlélők

kiugráltak a sziklákra, és átgázoltak avéresen kavargó vízen. Féltucatnyiember maradt a Fyrdraca fedélzetén,akik most evezőikkel igyekeztek ellöknia hajót a szikláktól. Penge járta át a jobbbokámat, és amikor megpördültem,láttam, hogy egy sebesült próbáljaátvágni az inamat egy rövid pengéjűkéssel, ezért előredőltem, újra és újra,halálra kaszaboltam a férfit a zajlóvízben. Azt hiszem, utolsóként ő haltmeg a fedélzeten, bár a dánok némelyikemég akkor is a hajó oldalábakapaszkodott, de mi aztán levágtuk őket.

A Fyrdraca a bajba jutotthajó szélárnyékos oldalán maradt, és énátkiáltottam az embereimnek, hogy

hozzák közelebb. Hajónk fel-le ringott,jócskán magasabban, mim féligelsüllyedt társa, mi pedig áthajítottuk azsákmányt a mellvéd felett. Bőséggelakadtak zsákok, ládák, hordók. Sokuknehéz volt, másokban pénz csörrent.Megfosztottuk a halottakat az értékeiktől,hat páncélinget és tucatnyi sisakotzsákmányoltunk, míg az elárasztotthajófenékben további három vértre isbukkantunk. Nyolc karperecet rángattamle a holtakról. Áthajítottuk a fegyvereketis a Fyrdracára, azután elvagdostuk azelfogott hajó köteleit. Eleresztettem ahátramaradt lovat, amely reszketve álltaz emelkedő vízben. Elvettük a hajókeresztrúdját és vitorláját, a túlélőkpedig végignézték az egészet a partról,

ahol a hullámok ostromolta szirtek felettleltek menedéket. A fedélzeti emelvényalatt ráakadtam egy gyönyörű harcisisakra, mívesen díszített arcvédőkkel ésa taréján egy ezüstből öntött farkasfővel,ezért áthajítottam saját sisakomat aFyrdracára, és felöltöttem az újat,azután az érmékkel teli zsákokatadogattam ki. A zsákok mögött találtammég valamit, amit fekete szövetbeburkolt kis pajzsnak gondoltam, és már-már ott is hagytam, de végül mégiscsakátvetettem a Fyrdracára. Gazdagoklettünk.

Ki vagy? kiáltott fel valaki aparton.

Uhtred kiáltottam neki vissza.

Felém köpött, én megfelnevettem. Az embereink is kezdtekátmászni a Fyrdracára. Néhányankiemelték az evezőket a vízből, Leofricpedig ellökte a hajót a szikláktól, mégmielőtt mi is zátonyra futottunk volna.

Gyorsan! rivallt rám valaki,és láttam, hogy már csak én maradtam,ezért megragadtam a Fyrdraca tatját,felléptem egy lapátra, és átlendítettemmagam a palánkon.

Húzzátok! bömbölte Leofric,amint egyre távolabb kerültünk aroncstól.

A zsákmánnyal együtt kétfiatal lányt is áthoztunk, akik most ottzokogtak a Fyrdraca árbocának tövében.Egyikük nem beszélt semmilyen nyelven,amit mi is értettünk volna, és csakkésőbb tudtam meg, hogy Írországbólérkezett, a másik viszont igazi dán volt:amint lekuporodtam mellé, felém kapotta karmaival, és beleköpött az arcomba.Visszakézből arcul ütöttem, de ő újrafelém kapott. Magas lány volt, erős,kazalnyi szőke hajjal és ragyogó kékszemmel. Megpróbálta kikaparni aszememet vadonatúj sisakom mögül,ezért kénytelen voltam újra megütni,mire az embereim harsányan felnevettek.Néhányan még biztatták is, hogyharcoljon tovább, ám ő ehelyett

könnyekben tört ki, és leroskadt az árboctövéhez. Levettem a sisakom, ésmegkérdeztem a nevét, de ő csak aztjajveszékelte, hogy meg akar halni, ámamikor felajánlottam neki, hogy ugorjonki a hajóból, mégsem mozdult. Freyjánakhívták, tizenöt nyarat élt meg, és az apjáévolt a hajó, amit elsüllyesztettünk. Aférfit, egy nagydarab kardforgató dánt,Ivarnak hívták, és Dyflinben birtokoltföldeket, bármerre is legyen az. Freyjaújfent sírva fakadt, amikor felnézett újsisakomra, amelyet egykor szintén atyjaviselt.

Anélkül halt meg, hogylevágta volna a körmét vádaskodott,mintha erről is én tehetnék, bár ez

csakugyan rossz ómennek számított,hiszen az alvilág zord urai immár Ivarkörmeit is felhasználhatták ahhoz ahajóhoz, amely a világ végén elő fogjaidézni a nagy káoszt.

Hová tartottatok? kérdeztem.

Persze Sveinhez. Ivarboldogtalannak érezte magát Dyflinben,amelyről kiderült, hogy Írországhoztartozik, és több ott a norvég, mint a dán,ráadásul teli van mindenfélebarátságtalan törzsekkel. Vonzotta őtWessex gazdagságának híre, ezértelhagyta írországi birtokait, mindenvagyonát felrakodta a hajóira, és keletfelé vette az irányt.

Hajóira? akadtam meg.

Hárman voltunk, mikorelindultunk tudtam meg Freyjától de éjjelelszakadtunk a többiektől.

Gyanítottam, hogy a kétmásik hajót láttuk korábban, az istenekmégis kegyesek voltak hozzánk, mertFreyja megerősítette, hogy atyja alegértékesebb kincseit a saját hajójánőrizte, azt pedig sikeresen kifosztottuk,és ezáltal valóban gazdagok lettünk,hiszen hordószám zsákmányoltunk pénztés ládaszám ezüstöt. Akadt mégborostyán, gagát és elefántcsont. Voltakfegyverek és vértek. Amint a Fyrdraca apart közelébe ért, durva számítást

végeztünk, és alig hittünk a jószerencsénknek. Egy ládában nagyjábóltégla formájú kis aranyrögökrebukkantunk, mindennél többet értazonban a csomag, amelyet elsőre kispajzsnak véltem, kibontás után azonbannagy ezüsttálnak bizonyult, rajta akeresztre feszítés jelenetével. Ahaldokló Krisztus körül végig szenteksorakoztak a nehéz tál peremén.Tizenketten, gyaníthatóan az apostolok.A tál valamelyik ír templom vagykolostor kincse lehetett, mielőtt Ivarmegkaparintotta. Megmutattam azembereimnek is.

Ez szóltam ájtatos hangonnem a zsákmány része. Vissza kell

juttatnunk az egyháznak.

Leofric elkapta a tekintetem,de megállta nevetés nélkül.

Visszajuttatjuk az egyháznakismételtem, mire némelyik emberem,persze az istenesebbje, azt mormolta,hogy helyesen cselekszem.

Visszacsomagoltam a tálat,és elrejtettem a kormányemelvény alatt.

Mennyivel is tartozol azegyháznak? érdeklődött Leofric.

Hogy gondolhatsz ilyenalávalóságra? kérdeztem vissza.

Felnevetett, azután elnézettmellettem.

És most mihez kezdünk? tettefel a kérdést.

Azt hittem, arra gondol,hogyan fogjuk gazdagságban leélni azéletünket, ő azonban a partot kémlelte,ahol a szirteken fegyveresek sorakoztakfel. Dyfed harcosai jöttek értünk, de mártúl későn, bár a felbukkanásuk aztjelentette, hogy nem térhetünk vissza abúvóhelyünkre, ezért megparancsoltamembereimnek, hogy veselkedjenek nekiaz evezőknek, és kelet felé fordítottam ahajót. A britonok követtek bennünket apart mentén. A nő, aki éjszaka

megszökött tőlünk, bizonyosan elmondtanekik, hogy szászok vagyunk, és mostnyilván azért imádkoztak, hogykeressünk menedéket a szárazföldön, őkpedig szépen lemészárolhassanakbennünket. Kevés hajó maradt éjszakáraa tengeren, hacsak rá nem kényszerült, énazonban most nem mertem kikötni, ezértdélnek fordultunk, és egyre távolodtunk aparttól, mígnem nyugaton a lebukó napvöröslő fénye úgy szivárgott át afelfeslett felhőkön, mintha csak egyelesett isten vérezne a mennyekben.

Mihez kezdesz a lánnyal?kérdezte tőlem Leofric.

Freyjával?

Szóval ez a neve ? Magadnakakarod?

Nem feleltem.

Én igen.

Elevenen megeszfigyelmeztettem.

A lány egy fejjel is magasabblehetett Leofricnél.

Azt szeretem a legjobbanvigyorodott el.

Akkor legyen a tiéd.

Ilyen az élet. Freyja egyik

nap még egy nagyúr elkényeztetett leányavolt, másnap már rabszolga.

Páncélinget adományoztamazoknak, akik rászolgáltak. Két embertveszítettünk, másik három súlyosanmegsebesült. Olcsón megúsztuk, végtéreis húsz-harminc dánt levágtunk, míg atúlélőket a partra űztük, ahol vagy jólbántak velük, vagy sem. De ami alegfontosabb, gazdagok lettünk, és ez atudat szolgált a vigasztalásunkra, amintleszállt az éj.

Hoder az éjszaka istene, ésén őhozzá fohászkodtam. Neki szántajándék gyanánt vízbe dobtam régisisakom, hisz valamennyien rettegtünk a

sötéttől, amely körülölelt bennünket, ésvalóban az orrunkig se láttunk, miután azeget elborították a nyugatról jöttfellegek. Se hold nem világított, secsillagok. Egy ideig távoli tüzek fényeizzott az északi parton, de miután az iskialudt, vakon hajóztunk. Feltámadt aszél, a tenger dagadozni kezdett alattunk,mi pedig bevontuk az evezőket, éshagytuk, hogy a szél és a hullámokmagukkal vigyenek, hisz amúgy seláttunk semmit. A fedélzeten maradtam, asötétet kémleltem. Iseult mellettem állt, aköpenyembe burkolózott, nekem pedigeszembe jutott az arcán felragyogó öröm,amikor csatába indultunk.

Szürkén hasadt a hajnal,

fehéren erezett szürke hullámok vettekkörül, hidegen fújt a szél, és semerresem látszott szárazföld, láttunk viszontkét elröppenő fehér madarat, amit jelnekvettünk, és a röptük irányába eveztünktovább. Később a cudar tengeren, afagyos szélben földet láttunk, és újraeljutottunk a lundák szigetére, aholmenedéket találtunk az öbölben, és azemberek tüzet raktak a parton.

Ha a dánok megtudják, mitműveltünk… kezdte Leofric.

Keresni fognak minketfejeztem be helyette a mondatot.

Méghozzá nagy erőkkelfognak keresni.

Akkor ideje hazatérnünkjelentettem ki.

Az istenek kegyesek voltakhozzánk, és mi másnap hajnalban délnekeveztünk, mígnem elértük a földet, aholkövettük a partvonalat nyugat felé. Megkellett kerülnünk a vad fokokat, ahol adelfinek úsztak, hogy azután keletnektarthassunk, és újra ráleljünk azotthonunkra.

Sokkal később megtudtam,mihez kezdett Svein, miutánkülönváltunk. Minthogy ez jócskánkihatott az életemre, sőt elmélyítette aviszályt Alfréd és köztem, itt emlékezemmeg róla.

Gyanítottam, hogy csak nemfog nyugodni a cynuiti aranyoltár miatt,és igazam lett: ezt az álmot dédelgetteakkor is, amikor visszatért Glwysingbe,ahol az emberei gyülekeztek. Glwysing abritonok egy másik királysága, Walesdéli részében, ahol jók a kikötők. Akirály itt tárt karokkal fogadta Sveint ésa dánokat, akiknek a jelenléte meggátoltaGuthrumot abban, hogy Merciábólrátámadjon.

Svein maga mellé vett egymásik hajót és annak legénységét, azutánegyüttesen támadást intéztek Cynuitellen. Virradatkor érkeztek, a ködrejtekében. Szinte látom magam előtt,ahogyan sárkányfős hajóik úgy bukkantak

elő a hajnali szürkületből, mint arémálomba illő fenevadak. Hosszúevezőcsapásokkal hajóztak fel a folyón,majd miután partot értek, a dánokvértben és sisakban, lándzsákkal éskardokkal a kezükben kiözönlöttek apartra, hogy felkutassák a félig felépülttemplomot és kolostort.

Ifjabbik Odda választotta ahelyet, ám ő is tudta, hogy túlságosanközel esik a tengerhez, ezértmegerősítette az épületet. Atemplomtorony kőből épült, elégmagasra ahhoz, hogy őrködni lehessen acsúcsáról. A papokat és szerzeteseketmagas cölöpkerítés és vízzel teli árokvette körbe, ám addigra még egyik sem

készült el teljesen, amikor Svein partraszállt, ezért nem volt még védhető,ráadásul alig akadt ott negyven katona,azok pedig mind meghaltak vagyelmenekültek, amint a dánok elértékőket. A dánok felégettek mindent, amiaddig elkészült, majd levágták akolostort jelző nagy fakeresztet, amelyetaz építők legelőször állítottak fel.

Az építők pedig szerzetesekvoltak, jobbára novíciusok. Sveinösszeterelte őket és követelte, hogymutassák meg elrejtett értékeiket,miközben könyörületet ígért, amennyibenigazat mondanak. Azok úgy is tettek.Érték nem sok akadt, aranyoltár mégkevésbé, az élelmet és az épületfát

azonban a szerzetesek is úgy vásárolták,ezért tartottak maguknál egy ládaezüstpennyt. Ennyivel be is érték adánok, akik ezután lerontották a féligfelépült templomtornyot, tönkrezúzták acölöpfalat, és levágtak néhány jószágot.Akkor aztán Svein megkérdezte, hovátemették Ubbát, s mikor csak konokhallgatással szembesült, újraelőröppentek a kardok, majd miutánmásodszor is elhangzott a kérdés, apapok vonakodva megvallották, hogy atemplomuk éppen a halott törzsfő sírjáraépül. Korábban sírbucka is állt azon ahelyen, a szerzetesek azonbankihantolták, és a folyóba vetették atetemet, s amikor a dánok eztmeghallották, minden könyörületesség

elpárolgott a lelkükből.

A szerzeteseket beűzték afolyóba, míg csak rá nem akadtak acsontokra, majd azokat a félig készépület romjaiból emelt halotti máglyánkellett elégetniük. A romokból jókoramáglya kitelt, s mikor ezt meggyújtották,hogy roppant hőjétől a csontok ishamuvá égjenek, a szerzeteseket a lángokközé hajították. Amíg a testük égett, adánok kiválasztottak két lányt, akiket akatonák táborában fogtak el, majdmeggyalázták és megfojtották őket, hogya lelkük Ubba társául szegődjön aValhallában. Mindezt attól a kétgyerkőctől hallottuk, akik elrejtőztek acsalánosban, meg azoktól a falusiaktól,

akiket elrángattak oda, hogy szemtanúilegyenek mindennek.

Fehérlovas Svein tette eztmondták nekik, majd elismételtettékvelük a szavakat.

A dánok szokás szerintéletben hagytak néhány embert, hogyazok tanúskodjanak az általuk elkövetettborzalmakról, így a szóbeszéddel együtta félelem is lábra kelt, éselbátortalanította a környező falvaklakosait. Az biztos, hogy a megégetettbarátok és a megfojtott lányok történeteúgy járta be Wessexet, ahogyan a tűzvégigsöpör a kiszáradt mezőn. Az efféleszóbeszéd pedig minél távolabb ér, úgy

vadul el egyre inkább. A barátok számahatról hatvanra duzzadt, a meggyalázottlányoké kettőről tizenkettőre, az elraboltezüst egy ládáról egész vagyonra. Alfrédüzenetet küldött Guthrumnak, amelybenválaszt követelt arra a kérdésre, hogymiért ne mészárolja le a nála tartottkezeseket, mire Guthrum válaszkéntküldött neki némi aranyat, két elraboltimádságoskönyvet, meg egy alázatoshangú levelet, amelyben azt állította,hogy a két hajó nem őt erősíti, hanem atengeri kalózok hordáját. Alfréd hittneki, a túszok így életben maradtak, éshelyreállt a béke, bár Alfrédmegparancsolta, hogy Wessexvalamennyi templomában mondjanakátkot Sveinre. A dán törzsfőt így ítélték

örökké tartó kárhozatra, embereit ésazok gyermekeit, valamint azokgyermekeit a pokol kénköves tüzére ésKáin bélyegének viselésére.Megkérdeztem egy papot, hogy mi is ez abélyeg, mire elmagyarázta, hogy KáinÁdám és Éva fia volt, amellett a legelsőgyilkos, bár azt ő sem tudta, mifélebélyeget viselt. Azt felelte, az Úrbiztosan felismeri.

Svein két hajója tehátelvitorlázott, gomolygó füstoszlopothagyott maga után Wessex partjain, és énsemmit sem tudtam erről. Idővelmegtudtam mindent, ám akkor még csaka hazaúttal törődtem.

Lassan haladtunk, és mindenéjjel menedékbe húzódtunk, elsiklottunkaz üszkös domboldal mellett, aholegykor Peredur faluja állt, és ígymentünk egyre tovább, a nyárinapfényben és esőben, míg csak visszanem tértünk az Uischez.

A Heahengelt már vízrebocsátották és felárbocozták, így Leofricelvihette Hamtunba a hajót és vele azEftwyrdet, minthogy a Fyrdracamegszűnt létezni. Előbb azonbanfelosztottuk a zsákmányt, s bár Leofric ésén kaptuk a nagyobb részt, mindenemberünk gazdagon távozott.Ottmaradtam Haestennel és Iseulttal,akiket elvittem Oxtonba, ahol Mildrith

sírva fakadt a megkönnyebbüléstől, mertmár azt hitte, hogy meghaltam. Annyitmondtam neki, hogy a part menténhajóztunk, amivel nem is lódítottamnagyot, és hogy elfogtunk egy kincsekkelmegrakott dán hajót, azzal kiborítottam apénzt és az aranytéglákat a padlóra.Adtam neki egy borostyán karperecetmeg egy gagát nyakláncot, hogy azajándékokkal elvonjam a figyelmétIseultról, aki némám meredt rá nagy,sötét szemével, s ha Mildrith látta is abrit lány ékszereit, egy szót sem szólt.

Időben értünk vissza abetakarításra, bár az igen szegényes letta nyáron lehullt sok eső miatt. Üszögütközött ki a rozson, ami azt jelentette,

hogy még az állatoknak sem adhattukoda, habár a szalma még megfelelő volta kúria zsúpolására, amit felépítettem.Mindig is szerettem építeni. Az épületetagyagból, kavicsból és szalmábólemeltem, amit jól összedöngöltünk avaskos falakhoz. Tölgygerendák ültekazokon a falakon, és tölgy szarufáktartották a magas, hosszú tetőt, amelyvalóságos aranyfényben ragyogott,amikor először felraktuk rá a szalmát. Afalakat vízbe kevert porított mésszelmázoltuk le, és az egyik helybéli némiökörvért is csorgatott a keverékbe, hogya falak a nyári naplemente színébenpompázzanak. A csarnok nagy kapujakeletnek, az Uisc felé nézett, ésmegfizettem egy exanceasteri mestert,

hogy faragjon tekergőző farkasokat afélfákra és a szemöldökfára, hiszenbebbanburgi lobogómat is egy farkasékesítette. Mildrith szerette volna, ha afaragások szenteket ábrázolnak, ehelyettkapott farkasokat. Jól megfizettem azépítőket, s amikor mások ismeghallották, hogy ezüsttel fizetek,sokan kerestek nálam munkát, és ugyan aházamat építették, én mégis csakolyanokat fogadtam fel, akik értettek aharchoz. Valamennyit felszereltem,nemcsak ásókkal, szekercékkel ésnagyolóbárdokkal, de fegyverekkel éspajzsokkal is.

Sereget toborzol hányta aszememre Mildrith. A hazatértem felett

érzett öröme hamar keserűséggéváltozott, amint nyilvánvalóvá vált, hogyannyira sem vagyok keresztényies, mintamikor elhagytam.

Tizenhét ember? Ez lenne egysereg?

Békében élünk azért hittebben, mert a papok ezt prédikálták, és apapok csak azt mondták, amire apüspökök utasították őket, a püspökökpedig közvetlenül Alfrédtól kapták aparancsaikat.

Egy éjjel menedéket kérttőlünk egy átutazó pap, aki azonerősködött, hogy a dánokkal folytatottháborúnak örökre vége.

A dánok még ott vannak ahatárainkon emlékeztettem.

Isten meglágyította a szívüketvágta rá a pap, azután elmagyaráztanekem, hogy Isten ölte meg a Lothbrokfivéreket, Ubbát, Ivart és Halfdant, adánok pedig annyira megütköztek ahalálukon, hogy többé nem mernek kezetemelni a keresztényekre. Így igaz,nagyuram bizonygatta. Ott voltam, aminterről prédikáltak Cippanhammben; akirály is jelen volt, és dicsőítette az Uratmindezért. Ekevasat kovácsolunk akardjainkból, és a lándzsáink sarlókleendenek.

Jót nevettem a gondolatra,

hogy Kígyóleheletből közönséges ekelegyen, felszántani Oxton mezejét, s apap zagyvaságaiból egyetlen szót sehittem. Én úgy gondoltam, hogy a dánokcsak az alkalomra várnak, ám azon anyáron csakugyan békésnek tűnt minden,miközben alig észrevehetően rövidülnikezdtek a nappalok. Wessex határánsemmilyen ellenség nem kelt át, apartjainkon egyetlen hajó semfosztogatott. Kicsépeltük a gabonát,befogtuk a vadmadarakat, szarvasravadásztunk a hegyek közt, lehalásztuk afolyót, és gyakoroltuk a fegyverforgatást.Az asszonyok fonalat fontak, magvakatgyűjtöttek, gombát és szedret tettek el.Akadt alma és körte is ezekben abőséges időkben, s a jószágot alaposan

felhizlalhattuk, mielőtt télen levágtukvolna. Úgy éltünk, akár a királyok, smikor elkészült a csarnokom, pompáslakomát adtam. Mildrith látta azökörfejet az ajtó felett, és tudta, hogyThornak szánt ajándék, mégsem szóltsemmit.

Mildrith ki nem állta Iseultot,ami aligha meglepő, hiszen elmondtamneki, hogy Iseult a britonok királynéja,akit addig tartok itt, amíg a britonok illőváltságdíjat nem fizetnek érte. Tudtam,hogy a váltságdíj sosem fog megérkezni,a mese mégis magyarázatot adott Iseultjelenlétére, Mildrith azonban nembocsátotta meg, hogy a brit lányt bekellett fogadnia a házába.

Királyné emlékeztettem.

Akit magaddal viszelvadászni vágta rá sértődötten.

Ennél többet is tettem,Mildrith azonban úgy döntött, inkábbfélrefordítja a fejét. Mildrith sosemvágyott többre, csak az egyházára, agyermekére és egyforma hétköznapokra.Ő felügyelt a fejőlányokra, köpülte avajat, fonta a gyapjúszálat és gyűjtötte amézet, és mérhetetlen büszkeségéreszolgált, mennyire jól végzi a dolgát. Haegy szomszéd hozzánk látogatott, bőszigyekezettel takarította ki a házat, ésmélységesen aggódott amiatt, mi leszmások véleménye. Azt akarta, hogy

fizessem ki Oswald wergildjét.Mildrithnek az sem számított, hogy tettenértem a tolvaj gazembert ha megfizetema wergildet, mondta, az Uisc völgyébenújra béke honolhat. Még azt is elvártavolna, hogy látogassam meg az ifjabbikOddát.

Lehetnétek barátok esengett.

Azzal a viperával?

Wirken azt is mondja, hogynem fizetted meg a dézsmát.

Wirken Exanmynster papjavolt, akit ki nem állhattam.

Leeszi és leissza nálunk a

dézsmát fortyantam fel.

A tizedet mindenföldbirtokosnak meg kellett fizetnie azegyház felé, és jog szerint el kellettvolna küldenem Wirkennek a termésadott részét, én azonban nem tettem. Apap mégis sokszor megfordult Oxtonban,legfőképp akkor, ha vadászni mentem,hogy ilyenkor egye az ételem, megigya asöröm, és az én káromon hizlalja a háját.

Azért jön, hogy imádkozzonvelünk védekezett Mildrith.

Azért jön, hogy telezabáljamagát mondtam én.

Azt is mondja, hogy a püspök

elveszi a földünket, ha nem fizetjük megaz adósságot.

Meg fogjuk fizetni.

De mikor? Megvan rá apénzünk! mutatott körül az új házon.Mikor? erősködött.

Majd ha úgy tetszik.

Nem mondtam el neki, mikorés hogyan, mert ha megteszem, Wirken ismegtudja, és akkor a püspök is megtudja.Az adósság megfizetése önmagában nemlett volna elég. Mildrith atyjamérhetetlen ostobaságában a birtokjövendőbeli bevételeinek egy részét azegyháznak ígérte, és én le akartam tudni

ezt a terhet, hogy ne tartozzam az időkvégezetéig, ehhez azonban meg kellettlepnem a püspököt, így háttudatlanságban tartottam Mildritht, ésparttalan vitákat folytattam vele,amelyek végén rendre sírva fakadt.Kezdtem ráunni, és ezt ő is tudta. Egynap azon kaptam, hogy Iseult cselédjétpofozza. A lány szász volt, akit én adtamIseult mellé, ám emellett a teheneket isfejte, és Mildrith azért verte meg, mertholmi sajtokat nem forgatott át.Lerángattam róla Mildritht, amivelpersze újabb vitát szítottam, és Mildrithmégsem lehetett egészen vak, mert azzalvádolt, hogy fattyút próbálok nemzeniIseultnak. Ezzel nem is járt messze azigazságtól, de azért emlékeztettem rá,

hogy atyja is épp elég fattyat nemzettvagy féltucatnyi dolgozott közülük aháznál.

Hagyd békén Iseultot és alányt pirítottam rá, újfent megindítva akönnyek árját.

Nem éltünk boldogan.

Iseult ekkoriban tanulta megaz angolt, vagy még inkább az angolnorthumbriai változatát, jobbára ugyanisén tanítgattam.

Te vagy az emberem mondta.

Mildrith férje voltam, deIseult embere. Azt mondta nekem, hogy

újjászületett azon a napon, amikorbeléptem Peredur csarnokába.

Álmodtam rólad tette hozzá–, magas voltál és szőke.

Már nem szoktál álmodni?kérdeztem, tudván, hogy álmaiban láttameg a jövőt.

De igen felelte őszintén –, atestvérem beszél hozzám.

A testvéred? lepődtem meg.

Ikrek voltunk magyarázta –,és a testvérem jött előbb, de mikormegszülettem, ő meghalt. Elment azárnyékvilágba, és arról beszél nekem,

amit ott lát.

Mit lát ?

Látja a királyod.

Alfréd csóváltam meg afejem. Ez jó vagy rossz?

Nem tudom. Ködösek azálmok.

Nem keresztelkedett meg.Hitt abban, hogy minden helynek ésdolognak megvan a maga istene vagyistennője egy nimfa a pataknak, egydriád a fáknak, egy szellem az erdőnek,egy isten a tűznek és egy másik atengernek. A keresztény isten, akárcsak

Thor vagy Odin, számára csupán egyistenség volt a láthatatlan hatalmakközül, és álmában, mondta, minthakihallgatta volna az istenek társalgását.Egy napon, amint mellettem lovagolt ahegyek közt, az üres tenger felett,hirtelen azt mondta, hogy Alfrédhatalmat fog adni nekem.

Gyűlöl engem csóváltam mega fejem –, nem kapok tőle semmit.

Hatalmat fog adni ismételtekonokul. Felé fordultam, de ő csak magaelé meredt a távolba, ahol a felhőkegybeolvadtak a hullámokkal. Kibontottahosszú fekete haját, hogy a friss tengeriszél bele-belekapjon. A testvérem

mondta tette hozzá. Alfréd hatalmat adneked, visszafoglalod északi otthonodat,és az asszonyod aranyfényű teremtéslesz.

Az asszonyom?

Felém fordította szomorúarcát.

Most már tudod mormolta,azzal hátracsapta a bokáját, ésvégigvágtatott a gerincen, hosszanlobogó hajával, könnyekkel a szemében.

Többet akartam tudni, de őazt felelte, hogy elmondott mindent, amitálmodott, és nekem be kell érnemennyivel.

Nyár végén kihajtottuk ahízókat az erdőbe, hogy belakjanak alehullt makkból. Zsákszám hoztam a sót,mert közeledett az állatok leölésénekideje, nekünk pedig hordóban le kellettsóznunk a disznót és marhát, hogy egésztélen legyen élelmünk. A hús egy részeazoktól származott, akik a birtokperemén béreltek földet, és énvalamennyit végiglátogattam, hogytudják, búzában, árpában és jószágbanvárom el a fizetséget. Hogyegyértelművé tegyem, mi vár rájuk, hamegpróbálnak becsapni, tucatnyi jókardot is elhoztam egy exanceasterikovácstól. A kardokat szétosztottam azembereim között, és az egyre rövidülőnapokon együtt gyakoroltuk a

fegyverforgatást. Mildrith nem akarthinni abban, hogy újabb háború közeleg,én azonban abban nem tudtam hinni,hogy Isten meglágyította a dánok szívét.

Késő ősszel megérkezettOxtonba az esőzés és az elöljáró.Haraldnak hívták, és neki kellettfelügyelnie a békét Defnascirben, ezérthat emberét hozta magával, valamennyitvértben és sisakban, kardokkal éslándzsákkal. A házban vártam rájuk,ezért le kellett szállniuk a lovukról, hogybelépjenek a füstös árnyak közé. Haraldóvatosan lépdelt, orvtámadástól tartott,azután a szeme lassan hozzászokott afélhomályhoz, és meglátott engem atűzhely mellett.

Beidézlek a törvény elévágott a közepébe.

Az emberei beléptek Haraldnyomában.

Kardot hozol a házamba?mordultam rá.

Harald körülnézett acsarnokban, és látta, hogy embereim islándzsákat és szekercéket tartanak akezükben. Időben észrevettem a közelgőlovasokat, ezért meghagytam aharcosaimnak, hogy fegyverkezzenek fel.

Harald tisztességes, jó érzésűés igazságos ember hírében állt, akitudta, milyen vérontás alakulhat ki egy

ilyen helyzetből.

Várjatok odakint fordultvissza az embereihez, mire én is intettema katonáknak, hogy eresszék le afegyvert. Beidézlek a… kezdte újbólHarald.

Elsőre is hallottalak.

Meg kell fizetned azadósságod folytatta –, és jóvá kelltenned egy ember halálát.

Nem feleltem. Egyik kutyámfelmordult, én pedig lágyanvégigsimítottam a bundáján, hogyelcsendesítsem.

A bírák mindenszenteknapján gyűlnek össze tette hozzá Harald–, a katedrálisban.

Ott leszek bólintottam.

Levette a sisakját, ezzelfelfedve ritkás barna haját és kopaszodófejét. Legkevesebb tíz évvel idősebblehetett nálam, és pajzstartó kezéről kétujja is hiányzott. Kissé sántított, ahogyanfelém indult. Lenyugtattam a kutyákat.

Ott voltam Cynuitnál törtemeg a hosszú csendet.

Akárcsak én bólintottamkomoran –, még ha az emberek nem isvesznek erről tudomást.

Tudom, mit tettél menttovább.

Akárcsak én.

Elengedte keserűségem a fülemellett. Együttérzést tanúsított, énazonban túl büszke voltam ahhoz, hogykimutassam, mennyire jólesik mindez.

Az ealdorman embereketküldött figyelmeztetett –, hogy elfoglaljaezt a helyet, mihelyt törvényt ültekfeletted.

Fojtott sóhaj hallatszottmögöttem, és ebből tudtam, hogyMildrith lépett a csarnokba. Haraldmeghajolt előtte.

Elveszik a hajlékunkat?kérdezte Mildrith.

Ha nem fizetitek meg azadósságot felelte Harald –, a föld azegyházé lesz. Felnézett a frissen hántoltgerendákra, mintha azon tűnődne, miértépít valaki új kúriát egy olyan földre,amely úgyis az egyházé lesz.

Mildrith odalépett mellém.Láthatóan megütközött Harald szavain,de nagy önuralommal összeszedte magát.

Részvétem az asszonyodmiatt hajtotta le a fejét.

A fájdalom egy pillanatraeltorzította Harald arcát, azután

kapkodva keresztet vetett.

Rég betegeskedett, úrnőm.Isten, az ő nagy könyörületességében,magához szólította.

Nem tudtam róla, hogymegözvegyült, de nem is igen érdekelt.

Jó asszony volt suttogtaMildrith.

Az bólintott Harald.

Imádkozni fogok érte.

Fogadd hálámat bólintottHarald.

És imádkozom az idősebbOddáért is tette hozzá Mildrith.

Istennek legyen hála, még élvetett újabb keresztet Harald –, deerőtlen és nagy fájdalmai vannak.Megérintette a fejét azon a helyen, aholaz idősebb Odda megsebesült.

Úgy hát ki lesz a bírám?szakítottam félbe nyersen a társalgást.

A püspök felelte Harald.

Nem az ealdorman?

Ő Cippanhammben van.

Mildrith ragaszkodott hozzá,

hogy étellel és sörrel vendégelje megHaraldot és az embereit. Ő és Haraldhosszú ideig beszélgettek, megosztoztaka rokonokkal és szomszédokkalkapcsolatos híreken. MindkettenDefnascirből származtak, míg én nem,így csak keveseket ismertem azok közül,akiket említettek, mégis hegyeznikezdtem a fülem, amikor Harald arrólkezdett beszélni, hogy az ifjabbik Oddafeleségül vesz egy merciai lányt. Acsaládjával együtt elűzték a hazájábólmagyarázta.

Nemesi rangú?

Felettébb bólogatott Harald.

Sok boldogságot nekik

kívánta Mildrith nyilvánvalóőszinteséggel. Valósággal ragyogottaznap, a lelkét felmelegítette Haraldtársasága, ám miután az elöljáró elment,korholni kezdett a gorombaságom miatt.Harald jó ember jelentette ki , és kedvesember. Ő ellátott volna jó tanáccsal.Segíthetett volna!

Ügyet se vetettem rá, kétnappal később azonban Exanceasterbelovagoltam Iseulttal és összesemberemmel. Haestennel együtttizennyolc harcosnak parancsoltam,akiket felfegyvereztem, pajzzsal ésbőrujjassal láttam el, és akiket mostátvezettem a piacon, ahol törvénytszoktak ülni. Láttunk gólyalábon járó és

karikákat dobáló mutatványosokat, egytűznyelő férfit és táncoló medvét is.Voltak énekesek, hárfások, mesemondókés koldusok, valamint karámba tereltjuhok, kecskék, disznók, ludak, kacsák éstyúkok. Voltak finom sajtok, füstölt hallalteli hordók, disznózsíros tömlők, mézesbödönök, almával és körtével megrakottkosarak. Iseult, aki még sosem jártExanceasterben, lenyűgözve nézte aváros méreteit és nyüzsgését, a házakfojtogató közelségét. Láttam, ahogy anépek babonásan keresztet vetnek aláttára, hisz mind hallottak az oxtoniárnykirálynőről, tudták róla, hogy idegenés pogány.

Koldusok csoportosultak a

püspöki palota kapujánál: egy nyomorékasszony vak gyermekével, karjukat vagylábukat vesztett harcosok tucatszám.Odavetettem nekik néhány pennyt,azután, minthogy lovon ültem, derékbólmeghajoltam az udvarra vezető boltívalatt. A katedrális mellett tucatnyimegláncolt bűnös várta a sorsát. Egycsapatnyi fiatal szerzetes, nyugtalanul abűnösök közelsége miatt, a kaptáraknáldolgozott, míg a legalább húsz fegyveresa három tűz körül kuporgott. A tekintetükgyanakodva követte embereimet, amintegy fiatal pap lázasan integetve felénksietett a pocsolyákon át.

Nem szabad fegyverekethozni erre a szent helyre! közölte

szigorúan.

Nekik is van fegyverükbólintottam a lángoknál melegedőkatonákra.

Ők az elöljáró emberei.

Akkor minél előbb végzünk adolgunkkal, annál hamarább tűnnek elinnét a fegyvereink.

Nyugtalan tekintettel nézettfel ránk.

Miféle dolgunkkal?

Az csak a püspökre és rámtartozik.

A püspök úr éppenimádkozik közölte feddő hangon a pap,mintha éppen tudnom illett volna. Ésnem fogad mindenkit, aki csak úgyidevetődik. Velem is megbeszélheti adolgot.

Elmosolyodtam, és kisséfelemeltem a hangom.

Úgy két éve Cippanhammbena püspök úr igencsak jóban volt egybizonyos Eanflćddel. Vörös haja volt, ésa Lappantyú fogadóban űzte amesterségét, ami pedig nem egyéb, minta szajhálkodás.

A pap kezei kétségbeesettenrepkedtek, amint próbálta belém fojtani

a szót.

Én is voltam Eanflćddelfolytattam zavartalanul –, ő beszéltnekem a püspökéről. Azt mondta…

A szerzetesek már nemfoglalkoztak a kaptárakkal, inkábbminket hallgattak, a pap azonbankétségbeesetten, fojtott kiáltással vágotta szavamba:

A püspök úr biztosan szakítnéhány percet az idejéből!

Akkor majd itt váromközöltem nyájas hangon.

Oxtoni Uhtred? kérdezte.

Nem rázta meg a fejem énLord Uhtred vagyok Bebbanburgból.

Igenis, nagyuram.

Bár vannak, akikUhtredćrwének hívnak tettem hozzácinkos mosollyal. Elátkozott Uhtrednek.Gonosz Uhtrednek.

Igenis, nagyuram rebegte apap, mielőtt eliramodott.

A püspököt Alewoldnakhívták, és valójában Cridianton püspökevolt, csak azt a helyet nem ítélték olyanbiztonságosnak, mint Exanceastert, ezértCridianton püspöke évek óta a nagyobbvárosban lakott, noha ez, mint Guthrum

megmutatta, nem volt a legbölcsebbdöntés. Guthrum dánjai kifosztották akatedrálist és a püspök palotáját,amelyet azóta csak gyéren bútoroztak be.Magát Alewoldot egy asztal mögötttaláltam, amely úgy nézett ki, minthakorábban egy mészárosé lett volna: öleslapját vágások és rozsdabarna vérfoltokcsúfították. Alewold méltatlankodvanézett fel rám.

Nem szabadna itt lenned!

Ugyan miért?

Holnap a törvény előtt kellszámot adnod.

Atyám pedig holnapra bíró

lesz, de ma még püspök.

Apró biccentéssel fogadta elezt a tényt. Idősebb férfi volt, hosszúranyúlt, tokás arccal, és szigorú bíróhírében állt. Amikor a dánokmegérkeztek Exanceasterbe, Alfrédmellett volt Scireburnanben, ennekköszönhette az életét, s mint mindenwessexi püspök, ő is odaadóantámogatta a királyt. Nem kételltem, hogyAlfréd irántam érzett utálata Alewoldelőtt sem maradt titok, vagyis a törvényelőtt nem sok keresztényi könyörületreszámíthattam.

Sok a dolgom intett Alewolda vérfoltos asztalon szétszórt

tekercsekre. Két írástudóval osztozott azasztalon, míg a széke mögül fél tucat papméregetett gyűlölködő pillantásokkal.

Asszonyom kezdtem atyjátólörökölte az adósságot.

Alewold Iseulthoz fordult,aki ide is elkísért. Gyönyörűnek,büszkének s főként jómódúnak tűnt.Ezüst csillant a nyakán és a hajában, kétbross fogta össze köpenyét, az egyikborostyánból, a másik gagátból.

Az asszonyod? húzta elgúnyosan a száját.

Most letudjuk az adósságotengedtem el fülem mellett a kérdést, és

az öles asztalra borítottam a zsákot,előkerült belőle a nagy ezüsttál, amitIvartól zsákmányoltam. Az ezüst hangoscsörömpöléssel hullt az asztalra, és azén nagy megelégedésemre a hárompislákoló méccsel és a kis rácsosablakon beszűrődő fénnyel megvilágítottsötét kamrában úgy tűnt, mintha maga anap kelt volna fel. A súlyos ezüsttáltúlvilági fénnyel ragyogott, és Alewoldszótlanul meredt rá.

Vannak jó papok. Beoccaközéjük tartozik, ahogyan Willibald is,hosszú életem során mégis arra jöttemrá, hogy a legtöbb egyházfi csupánprédikál a szegénység értékéről,miközben áhítozik a gazdagságra.

Imádják a pénzt, az úgy vonzza őket,akár gyertyaláng a pillangókat. Tudtam,hogy Alewold mohó, és legalább annyiravágyik a vagyonra, mint annak acippanhammi vörös lotyónak a kegyeire,hiszen a tekintetét se tudta levenni arróla tálról. Óvatosan kinyújtotta a kezét, ésvégigsimított vaskos peremén, mint akialig mer hinni a szemének, azután magafélé húzta a tálat, és gondosantanulmányozta a tizenkét apostolt.

Egy szentségtartó suttogtaáhítattal.

Egy tál közöltem laposhangon.

A papok egyike áthajolt az

egyik írnok válla felett.

Ír munka jegyezte meg.

Írnek tűnik értett egyetAlewold, majd gyanakodva nézett felrám. Visszajuttatod az egyháznak?

Visszajuttatni? kérdeztemártatlanul.

A tál nyilvánvalóan lopottbólintott Alewold , és te nagyon jóltetted, Uhtred, hogy visszahoztad.

Atyámnak készíttettemhazudtam.

Átfordította a tálat, ami az

ezüst súlya miatt nem kis erőfeszítésébetelt, de miután megtette, gyászosanmutatott a karcolásokra.

Régi darab jegyezte meg.

Írországban készíttettemhúztam fel az orrom –, és kétségkívülazok bántak vele hanyagul, akik áthoztáka tengeren.

Jól tudta, hogy hazudok. Nemérdekelt.

Wessexben is akad elégezüstműves, aki elkészített volna egyszentségtartót kotyogta közbe az egyikpap.

Azt gondoltam, tetszeni foghajoltam előre, hogy szelíden kihúzzam atálat a püspök kezéből –, de ha a papokjobban kedvelik a szász munkát…vontam meg a vállam –, akkor én…

Add vissza! rikoltottaAlewold, amikor pedig erre nemmozdultam, könyörgőre fogta a dolgot.Gyönyörű munka. Máris látta a tálat atemplomában, vagy talán a kúriájában,és nem akart lemondani róla. Némacsendben meredt rá. Ha tudott volna a tállétezéséről, ha beszéltem volna rólaMildrithnek, mostanra a pap készen áll aválasszal, így azonban felülkerekedettrajta az ezüst iránt érzett olthatatlanvágyakozás. Egy cseléd jelent meg egy

fedeles kancsóval, de ő türelmetlenülelzavarta. A lány, mint megfigyeltem,vörös hajú volt.

Te készíttetted a tálat szóltAlewold kétkedően.

Dyflinben bólintottam.

Akkor hát oda mentél a királyhajóján? kérdezte a pap, aki korábban isközbeavatkozott.

A part mentén őrködtünkvontam meg a vállam –, semmi több.

A tál értéke… kezdteAlewold, majd elhallgatott.

Messze nagyobb azadósságnál, amit Mildrith megörökölt.Ez talán nem volt egészen igaz, de nemjárt messze a valóságtól, és láttam, hogyAlewoldot különben sem érdekli. Kitudtam csikarni tőle, amit akartam.

Az adósságot eltörölték.Ragaszkodtam hozzá, hogy az alkut adjákírásba, méghozzá háromszorosan, ésmegleptem őket azzal, hogy el tudtamolvasni a tekercset, mi több, azt isfelfedeztem, hogy az nem tesz említéstarról, miszerint az egyház lemond abirtokom jövőbeni bevételeiről. Ezt ahibát rögvest kijavítottuk, és hagytam apüspöknek egy másolatot, míg én magammegtartottam másik kettőt.

Az adósság miatt nem vonnakfelelősségre közölte a püspök, miutánráütötte a pecsétet az utolsó példányra –,Oswald wergildjéről azonban így isszámot kell adnod.

Bízom a bölcs ítéletben,püspök feleltem, és kinyitottam azövemen függő erszényt, hogy kivegyekbelőle egy kis aranyrögöt, miközbentettem róla, hogy láthassa az odabentlapuló többi aranyat. Oswald hazugtolvaj volt.

A családja megesküszik rá,hogy nem volt az jelentette ki a pap.

Akkor elhozom azembereimet, akik megesküsznek azellenkezőjére.

A tárgyalás sorsa azesküvésektől függött. Miután mindkétoldal annyi hazugot állított ki, amennyitcsak tudott, ezért rendszerint annak adtak

igazat, aki meggyőzőbben hazudott,avagy, egyenlő állás esetén, annak afélnek, amely kivívta a hallgatóságegyüttérzését. Oswald családja soktámogatót tudhatott maga mögöttExanceaster környékén, a törvény előttazonban nincs hatásosabb érv azaranynál.

Igazam is lett. Mildrithelképedésére az adósságot letudtam, ésOswald családjától megvonták a kétszázshillinges wergildet. Még azzal sembajlódtam, hogy megjelenjek a bíróságelőtt, bíztam az arany meggyőzőerejében, s csakugyan: a püspökméltatlankodva visszautasította awergild iránti igényt, mondván, hogy

Oswald köztudottan tolvaj volt, és ezzelgyőztem is. Nem mintha népszerűbbéváltam volna. Az Uisc völgyében élőktovábbra is northumbriai betolakodónak,s ami még rosszabb, megrögzöttpogánynak tekintettek, belém kötniazonban senki sem mert, hiszen abirtokomon túl sehová se mentem azembereim kísérete nélkül, az embereimpedig sehová sem mentek a kardjuknélkül.

A termények a magtárakbakerültek. Eljött a dánok ideje, hiszen amegszállók biztosak lehettek abban, hogyelegendő élelmet találnak a seregüknek,csakhogy sem Guthrum, sem Svein nemlépte át a határt. Helyettük megérkezett a

tél, ezért levágtuk az állatokat, lesóztuk ahúsukat, kikészítettük a bőrüket, éskocsonyát főztünk a borjak lábából.Füleltem, mikor kondulnak meg váratlanidőben a templomi harangok, amijelezhette a dánok támadását, aharangokat azonban nem verték félre.

Mildrith buzgón imádkozott,hogy a béke kitartson, én pedig, fiatalonés unottan, azért fohászkodtam, hogy netartson ki. Ő a keresztények istenéhezimádkozott, miközben én felvittemIseultot az erdőbe, ahol áldozatotmutattunk be Hodernek, Odinnak,Thornak meg a többi isteneknek. Ezalatta világ fájánál, ahol a három vénasszonysodorja sorsunk fonalát, az én életembe

egy vérvörös szálat szőttek. A végzetminden, és nem sokkal karácsony után avénasszonyok egy királyi hírvivőtküldtek Oxtonba, hogy kézbesítsen egyfontos üzenetet. Úgy tetszett, Iseult álmamégiscsak valóra válik, és Alfrédhatalmat ad nekem, a király ugyanisCippanhammbe hívott: a witanba.

Ötödik fejezet

Mildritht izgatottá tette a hír.A witan látta el tanácsokkal a királyt,atyja azonban sosem volt elég vagyonosvagy befolyásos ahhoz, hogy meghívástkapjon, ezért valósággal repesett azörömtől, amiért a király az én

jelenlétemre vágyik. A witanegemotot,ahogyan a tanácskozást nevezték, mindigSzent István ünnepén, a karácsonytkövető napon tartották, nekem azonbancsak a karácsony tizenkettedik napjánkellett megjelennem, így Mildrithnekelegendő ideje maradt kimosni aruháimat. Felforralták és kisikálták,megszárították és lekefélték valamennyit,s bár három asszony végezte a munkát,mégis három napba telt, mire Mildrithelégedetten megállapította, hogy nemfogok rá szégyent hozni, és nem úgyjelenek meg Cippenhammben, mintvalami törvényenkívüli. Őt magát nemhívták, nem is várták el a jelenlétét,mégis külön gondot fordított arra, hogyminden szomszéddal tudassa a jó hírt.

Nem szabadna felvennedmutatott a nyakamban viselt Thor-amulettre.

Mindig rajtam vanvédekeztem.

Akkor legalább rejtsd elcsattant fel és ne legyél olyan kardos!

Kardos?

Figyelj oda, mit mondanakmások. Légy alázatos. És ne felejtsd elköszönteni az ifjabbik Oddát.

Ugyan miért?

Nemsokára megházasodik.

Mondd meg neki, hogy imádkozom értük.

Rátalált elveszettboldogságára, s nem kételkedett abban,hogy miután megfizettük az egyháznak atartozásunkat, sikerült visszanyernünkAlfréd jóindulatát. Még az sem tudtaelrontani a kedvét, hogy kijelentettem:magammal viszem Iseultot. Ha fel ishúzta kicsit az orrát, egyetértett azzal,hogy Iseultot Alfréd elé kell vinnem.

Ha csakugyan királynéjelentette ki –, Alfréd udvarában a helye,nem pedig itt. Ragaszkodott hozzá, hogyvigyek elég ezüstöt az exanceasteripapoknak, akik szétosztották a pénzt aszűkölködők között, ily módon

köszönetet mondtam, amiért Alfrédvisszafogadott a kegyeibe. MagaMildrith azért sem győzött hálálkodniIstennek, hogy jó egészségben tartotta afiunkat, Uthredet. Vele csak nagy ritkántalálkoztam, hiszen még nem nőtt ki apólyás korból, és nekem sosem volt nagytürelmem a pólyásokhoz, az oxtoniasszonyok azonban szüntelenül arrólbiztosítottak, hogy keménykötésű, erőslegény lesz.

Úgy számítottuk, két nap leszaz út. Kíséretnek Haestent és hatemberemet választottam, mert bár azelöljáró emberei őrködtek az utakon,bőséggel akadt olyan félreeső hely, ahola törvényenkívüliek lecsaphattak az

utazóra. Mind páncélinget vagybőrtunikát viseltünk, hozzá karddal,lándzsával, szekercével és pajzzsal.Mindnyájan lovagoltunk. Iseultnak egykis fekete kancát hoztam, és adtam nekiegy vidraprém köpenyt is. Ahol csakáthaladtunk, a népek megbámulták,ahogyan férfimód lovagol, és hosszúfekete haját ezüstlánccal köti fel. Sokanletérdeltek előttünk, és alamizsnáértkönyörögtek. Iseult nem hozta magával aszolgálóját, mert élénken emlékeztem rá,hogy a witan idején zsúfolásig telikminden exanceasteri fogadó és lakóház,ezért meggyőztem róla, hogy nekünk iscsak üggyel-bajjal akad majd szállás,nem ám egy szolgának.

Mit akar tőled a király?tudakolta, amint felfelé lovagoltunk azUisc völgyében.

Esővíz gyűlt a hosszúbarázdákba, és csillogott a téli napfényében, míg a fák és fénylőmagyallevelek között a berkenye,galagonya és bodza bogyói tarkálltak.

Nem neked kellenemegmondanod? kérdeztem vissza.

Elmosolyodott.

A jövőbe látni olyan, mintegy ködös ösvényen sétálni. Alig látnielőre, vagy ha mégis, csak egyetlenröpke pillanatig tart. És a testvérem sem

beszél mindenről az álmaimban.

Mildrith úgy gondolja, hogya király megbocsátott nekem.

És igaza lehet?

Megvontam a vállam.

Talán. Reménykedtem benne,de nem magáért Alfréd bocsánatáért,hanem mert újra parancsolni akartam aflottának. Leofric oldalán akartamhajózni. Arcomban akartam érezni atengeri szelet és esőt. Azért különöstettem hozzá –, hogy nem kell résztvennem a teljes witanegemoton.

Először talán csak vallási

kérdésekről lesz szó? vetette fel Iseult.

Azokban biztosan nem szorulrá a tanácsaimra ismertem el.

Akkor ez az. Az istenükrőlbeszélnek, de végül csak kilyukadnak adánoknál, és ezért hívtak meg téged.Alfréd is tudja, hogy szüksége van rád.

Vagy csak a lakomára akarmeghívni gondolkodtam el.

A lakomára?

Vízkeresztre magyaráztam.

Valóban ez tűnt alegvalószínűbbnek: Alfréd úgy döntött,

megbocsát nekem, s ezt úgy mutatta ki,hogy meghívott az ünnepi lakomára.Titokban reméltem, hogy így áll a dolog,ámbár furcsa egy reménység volt ez.Alig néhány hónapja még készen álltammegölni Alfrédot, most pedig, bár mégmindig gyűlöltem, a bocsánatáravágytam. Ilyen a becsvágy! Ha márRagnar oldalán nem állhatok, hát Alfrédmellett szerzek nevet magamnak.

A te utad, Uhtred folytattaIseult –, olyan, akár fénylő penge asötétben. Tisztán látom magam előtt.

És az aranyfényű asszony?

Erre nem felelt semmit.

Te vagy? erőltettem akérdést.

A nap elhalványult, mikormegszülettem felelte –, ezért a sötétségés az ezüst úrnője vagyok, nem azaranyé.

Akkor hát ki az?

Valaki, aki még távol van,Uhtred, nagyon távol. Ennél többet nemárult el. Talán nem is tudott többet, vagyaz egészet csak kitalálta.

A karácsony tizenegyediknapján, későn értünk Cippanhammbe. Akeréknyomokban keményre fagyott azesővíz, és a nap aranyló fényű vörös

korongként függött az egymásba szövődőkopár ágak felett, amint elérkeztünk aváros nyugati kapujához. Cippanhammzsúfolásig telt, engem viszont ismertek aLappantyú fogadóban, ahol a vörös hajúEanflćd űzte a mesterségét. Ő találtnekünk szállást egy félig összeomlottistállóban, ahol addig tucatnyivadászkopót tartottak. A kutyákat, tudtukmeg, Huppa, Thornsćta ealdormanjehozta magával, Eanflćd azonban úgyvélte, hogy egy-két éjszakát biztosankibírnak az udvaron is.

Huppa minden bizonnyalmáshogy vélekedne tette hozzá , de őrohadjon meg a kénköves pokolban.

Nem fizetett? kérdeztem.

Válasz gyanánt kiköpött,majd érdeklődve mért végig.

Hallom, Leofric is itt van.

Csakugyan? lelkesedtem felaz újságon.

Én ugyan nem láttam vontameg a vállát –, de valaki mondta, hogyitt van. A királyi csarnokban. TalánBurgweard hozta magával? Burgweardparancsolt a flottának, és ő találta ki azt,hogy Krisztus tanítványainak mintájára ahajóink is kettesével járjanak. Leofricmindenesetre jobban teszi, ha nincs ittfejezte be a mondandóját Eanflćd.

Miért?

Mert nem jött elmeglátogatni! méltatlankodott.

A széles arcú, magashomlokú, göndör hajú leány öt-hat évvellehetett idősebb nálam, és akkoranépszerűségnek örvendett, hogy egészfellendítette a fogadót, amely jövedelmétinkább köszönhette az ő tehetségének,mintsem a sör minőségének. Tudtam,hogy baráti szálak fűzik Leofrichez, és akirohanás arról árulkodott, hogy őszeretné még szorosabbra fonni ezt aszálat.

Ez ki? bökött az állával Iseultfelé.

Az én királyném feleltem.

Így is lehet hívni, ha akarod.Hát az asszonyod?

Defnascirben.

Te se vagy más, mint a többi,igaz? Megborzongott. Ha éjszaka fáznál,hívd be az egyik vadászkopót, az majdmegmelegít. Nekem dolgoznom kell.

Csakugyan fáztunk, de ettőlmég jót aludtunk, és másnap reggel, akarácsony tizenkettedik napján aLappantyúban hagytam hat emberem,hogy Iseult és Haesten társaságában akirály épületei felé vegyem az irányt,amelyeket saját cölöpkerítés védett a

város déli részében, ahol a folyó hurkotvont a falak köré. Egy férfitól elvárták,hogy csatlósai kíséretében jelenjen mega witanegemoton, noha nem feltétlenüldánokkal vagy britonokkal, Iseultazonban látni akarta Alfrédot, én pedig akedvére akartam tenni. Mindamellettaznap este fényes lakomát ültek, s bár énelőre figyelmeztettem rá, hogy Alfrédlakomái nem túl fényesek, Iseult akkor isjelen akart lenni. A páncélingét éskardját viselő Haesten szintén eljött,hogy megvédelmezze, bár gyanítottam,hogy egyiküket sem engedik majd be acsarnokba, amíg maga a tanácskozás tart,Iseultnak így várnia kellett estig, ha vetniakart egy pillantást Alfrédra.

A kapus követelte, hogyadjuk át a fegyvereinket, amit én csakvonakodva tettem meg, de a királyitestőröket leszámítva valóban senki semmehetett fegyveresen Alfréd közelébe.Az aznapi tanácskozás már kezdetétvette, tudtuk meg a kapustól, ezértelsiettünk az istállók és azikertornyokkal megkoronázott új királyikápolna mellett. Papok csoportosultak acsarnok bejáratánál, és én azonnalfelismertem a körükben atyám régipapját, Beoccát. Mosolyogva indultamfelé, ő azonban komor, fakó arccalfogadta az üdvözlésem.

Késtél fogadott.

Atyám nem is örül nekem?kérdeztem gúnyosan.

Felnézett rám. Kancsalsága,vörös haja és kacska bal keze dacáraBeocca komoly tekintélyre tett szert. Egyszemélyben volt a király papja,gyóntatója és bizalmasa, és a felelősségmély barázdákat vont az arcára.

Imádkoztam azért, hogy nekelljen megérnem ezt a napot vetettkeresztet. Ez itt ki? bökött Iseultra.

A britonok királynéja felelte.

Micsoda?

Királyné. Velem van. Látni

akarja Alfrédot.

Nem tudom, hitte-e egyetlenszavam is, de láthatóan nem törődöttilyen apró-cseprő dolgokkal. Zavartnakés aggodalmas tűnt, s miután a királyikiváltságok és vakbuzgó hit különösvilágában élt, mindezt valamilyen meddőhitvitának tulajdonítottam.Gyermekkoromban ő tartotta a miséketBebbanburgban, majd miután atyámmeghalt, elmenekült Northumbriából,csak hogy ne kelljen a pogány dánokkörében élnie. Alfréd udvarában leltmenedékre, ahol rövid útonösszebarátkozott a királlyal. Barátságbanállt velem is, olyannyira, hogy mégazokat az iratokat is magával

menekítette, amelyek igazolták ajogosultságomat Bebbanburgra, ámakkor, karácsony tizenkettedik napján alegkevésbé sem örült annak, hogy láthat.Megragadta a karomat, hogy az ajtó felérángasson.

Be kell menned közölte –, ésa jóisten legyen irgalmas hozzád.

Hozzám? Miért?

Isten könyörületesbizonygatta Beocca –, de rád is fér azirgalma azzal az őrök kitárták a kaput, mipedig beléptünk a nagy csarnokba.

Senki sem állította megIseultot, és ami azt illeti, tucatnyi más

asszony is figyelemmel kísérte azeseményeket a csarnok falai mellől.

Több mint százan gyűlhettekössze, habár közülük csak negyvenen-ötvenen tartoztak magához awitanegemothoz. Ezek a földesurak ésegyházfiak székeken és padokon ültek,félkörben a nagy emelvény előtt, aholAlfréd foglalt helyet két papja ésasszonya, a várandós Ćlswithtársaságában. Mögöttük vörös posztóvalletakart oltár állott, rajta vaskosgyertyatartók és súlyos ezüstfeszület,míg a falak mellé odahúzkodták azemelvényeket, ahol szokványoskörülmények között az itt lakók aludtakés ettek, hogy elkerüljék a huzatot.

Akkor ezeken az emelvényeken a witantalkotó urak és nemesek követőisorakoztak fel, köztük természetesenszámtalan pap és szerzetes, hisz Alfrédudvara inkább emlékeztetett klastromra,mint királyi csarnokra. Beocca intett,hogy Iseult és Haesten csatlakozhat acsatlósokhoz, azután magával vonszolt akivételezett tanácsadók félköre felé.

Senki sem figyelt fel azérkezésemre. Sötét honolt a csarnokban,a halvány téli napfény alig szüremlett áta kis ablaknyílásokon. Tüzes serpenyőkpróbáltak dacolni a hideggel, dekudarcot vallottak, csupán atetőgerendák körül gomolygó füstöttették még sűrűbbé. Középütt jókora

tűzhely állt, a tűzifát azonban elhordták,hogy helyet csináljanak a witanegemotfélkörben álló székeinek és padjainak.Kék köpenyt viselő magas férfi állt atanács előtt, amint közelebb értem. Arrólbeszélt, hogy létfontosságú lenne a hidakkijavítása, a helyi thegnek azonbanelhanyagolják ezt a kötelmüket, ezértjavasolta, hogy a király nevezzen kivalakit az ország útjainak felmérésére.Egy másik férfi azzal szakította félbe apanaszáradatot, hogy egy ilyen kinevezéscsorbítaná a megye ealdormanjeinekkiváltságait, mire óriási perpatvar törtki: egyesek a felvetés mellett szavaztak,ám a legtöbben ellene, az Alfréd mellettülő két pap pedig legjobb képességeiszerint igyekezett lejegyezni a szóváltást.

Felismertem Wulfhere-t, Wiltunscirealdormanjét, aki unottan ásítozott. Aközelében ült Alewold, Exanceasterpüspöke, aki prémekbe burkolózott. Mégmost sem vettek észre. Beocca nemengedett közelebb, mintha a vitaenyhülését várná, mielőtt helyet keresnekem. Két szolga néhány fát vetett aserpenyőkben pislákoló tüzekre, ésĆlswith ekkor vett észre, fordult el, majdsúgott bele Alfréd fülébe. Alfréd eddigfigyelmesen nyomon követte aperlekedést, most azonban elnézett atanács feje felett, és egyenesen rámbámult.

És néma csend lett ahatalmas csarnokban. A hangok össze-

összesúgtak, amint a jelenlévők látták,hogy a király elszakad a hidakkalkapcsolatos vitától, de miutánvalamennyien felém fordultak, anémaságot csak egy-egy pap szipákolásatörte meg. Csoszogás hallatszott: akikeddig a tűzhely hideg kövein ültek,hirtelen féloldalt húzódtak. Nem utatengedtek, próbáltak eltávolodni tőlem.

Ćlswith mosolygott, ésazonnal tudtam, hogy ez csak bajtjelenthet. A kezem önkéntelenül a baloldalamhoz vándorolt, de persze nemviseltem fegyvert, így nem érinthettemmeg a kardom markolatát, hogy ezzeltávol tartsam a gonoszt.

Később tárgyalunk a hidakrólközölte Alfréd.

Felállt. Korona gyanántbronzpántot viselt, palástként pedigszőrmével bélelt kék köpenyt, amelynekszíne illett asszonya ruhájához.

Mi folyik itt? kérdeztemBeoccát.

Egy szót se! az ifjabbik Oddaszólalt fel így.

Teljes harci díszbe öltözött:fénylő páncélingére fekete köpenytterített, magas szárú csizmát és vörösbőr kardhüvelyt viselt, mi több, a királytestőrségének parancsnokaként magával

hozhatta fegyvereit is a királyicsarnokba. A szemébe néztem, és diadaltláttam, ugyanazt a végtelenönelégültséget, amit Ćlswith pörsenésesarcán is. Akkor megértettem, hogy nemazért hívtak ide, mert a királyvisszafogadott a kegyeibe, hanem mertszembe kell néznem ellenségeimmel.

Igazam lett. Egy papotszólítottak az emelvényhez. Fiatal fickóvolt, petyhüdt, savanyú arccal. Fürgénmozgott, mintha a nap összes órája sevolna elég, hogy a végére járjon bokrosteendőinek. Meghajolt a király előtt,azután felkapott egy pergament azasztalról, ahol két társa körmölt, éselőlépett, hogy megálljon a witan

félkörének közepén.

Az ügy nem tűr halasztástjelentette be Alfréd , ezért a witanengedélyével azonnal sort kerítünk rá.Mint az várható volt, senki nemellenkezett, csak halk mormolás jelezte,hogy a tanács hajlandó felfüggeszteni azértelmetlen szócséplést. Alfréd bólintott.Erkenwald atya felolvassa a vádakatközölte a király, majd újra elfoglaltatrónusát.

Vádakat ? Megzavarodtam,mint a vaddisznó a vérebek és lándzsákközt, még moccanni sem tudtam, csakálltam ott, amíg Erkenwald atyaszéthajtogatta a pergament, és

megköszörülte a torkát.

Oxtoni Uhtred kezdte magasés kínosan pontos hangon –, a mai naponmegvádollak azzal, hogy a királyengedélye nélkül elvetted a királyhajóját, ama hajót elvitted Cornwalumföldjére, ahol ott hadat viseltél abritonok ellen, ismételten a királyengedélye nélkül, és ezt szent esküvésekigazolják. Fojtott sustorgás szaladt végiga csarnokon, amíg Alfréd fel nem emeltea kezét. Vádollak továbbá azzal menttovább Erkenwald –, hogy szövetségetkötöttél egy Svein nevezetű pogánnyal,akinek a segedelmével lemészároltadCornwalum keresztény népét, noha ez anép békességben élt királyunkkal, s ezt

szintén esküvések tanúsítják. Amikorelhallgatott, ezúttal komor csend fogadtaa szavait. Vádollak továbbá azzalfolytatta bizonytalanul Erkenwald,mintha maga is alig tudná elhinni, ami atekercsen áll –, hogy ama pogánySveinnel szövetkezve rátámadtál a miáldott királyságunkra, alávalóankifosztottad Cynuit templomát, ésistentelen módon lemészároltad annakszerzeteseit. Ezúttal nem suttogás, deméltatlankodó kiáltozás hallatszott, ésAlfréd meg sem próbálta lecsillapítaniaz egybegyűlteket, ezért Erkenwaldnakmeg kellett emelnie a hangját, hogybefejezhesse a vádbeszédet. És eztkiáltotta teli torokból, miközben ahallgatóság tagjai egymást csitítgatták

szintén szent esküvések bizonyítják!Leengedte a tekercset, hamisítatlangyűlölettel végigmért, azutánvisszahátrált az emelvény széléhez.

Hazugság vicsorogtam.

Lehetőséged lesz megfelelniközölte az Alfréd mellett ülő, zordküllemű egyházfi. Szerzetesi köntöstviselt, ám felette egy főpap gazdagonhímzett gallérját. Tömött, ősz szakállavolt, és mélyen dörgő, szigorú hangja.

Ki ez? tudakoltam Beoccától.

A legszentebb Ćthelredfelelte halkan Beocca, majd mikor látta,hogy a név semmit sem mond nekem,

hozzátette: Contwaraburg érseke,természetesen.

Az érsek előrehajolt, hogyszót váltson Erkenwalddal. Ćlswithmeredten nézett. Sosem kedvelt, most hátnagy örömét lelte benne, hogyvégignézheti pusztulásomat. Alfrédmindeközben úgy tanulmányozta atetőgerendákat, mintha csak most vettevolna észre őket, s ebből rájöttem, hogynem kíván részt venni a tárgyalásonmerthogy a witan törvényt ült felettem.Alfréd engedte, hogy mások bizonyítsáka bűnösségem, az ítéletet azonbankétségkívül ő mondta ki, s úgy tűnt, nemis csak felettem, az érsek ugyanisfelemelte a hangját:

A másik vádlott?

Az istállóban őrzik felelte azifjabbik Odda.

Itt kellene lennieméltatlankodott Ćthelred. Joga vanhallani az ellene felhozott vádakat.

Ki a másik vádlott? akartamtudni.

Leofric volt az, akit láncraverve hurcoltak a csarnokba, ám ezúttalnem hallatszott kiáltozás, hiszenmindenki a csatlósomat feltételeztebenne. A bűnt én követtem el, Leofricetcsak kelepcébe csalták, s bár most nekiis szenvednie kellett, az összegyűltek

nyíltan rokonszenveztek vele, amintodaállították mellém. Ismerték őt,született wessexi volt, míg énnorthumbriai jöttment. Bánatos pillantástvetett rám, amint az őrök elléptekmellőle.

Most aztán nyakig bennevagyunk mormolta.

Csendet! szisszent rá Beocca.

Bízz bennem súgtam.

Bízzak benned? kérdezteLeofric keserű hangon.

Csakhogy én vetettem egypillantást Iseultra, aki alig láthatóan

megrázta a fejét, mint aki előre látta anap eseményeit, és tudja, hogy azokkimenetele szerencsés lesz.

Bízz bennem ismételtem.

A vádlottaknak tilos a beszédemelte fel a hangját az érsek.

A fejünk búbjáig bennevagyunk morogta Leofric.

Az érsek intett Erkenwaldatyának.

Itt van az eskütevő? kérdezte.

Itt, nagyuram.

Akkor hát először hallgassukmeg őt.

Erkenwald intett a másikpapnak, aki a csarnok hátsó részébevezető sötét ajtó mellett várakozott. Azajtó kinyílt, és fekete köpenybeburkolózott alak surrant be rajta. Nemláttam az arcát, minthogy csuklyát viselt.Az emelvény elé lépett, ahol mélyenmeghajolt a király trónusánál, majdalázatosan letérdepelt az érsek előtt, akikinyújtotta kezét, hogy ő megcsókolhassanehéz, ékköves gyűrűjét. A férfi csakezután húzta ki magát, hajtotta hátra akámzsáját, és fordult szembe velem.

Asser volt az, a walesi

szerzetes. Meredten nézett, amíg egymásik pap elhozta az evangéliumot,amelyre ráfektethette szikár kezét.

Esküszöm rá kezdte a magaérdekes hanghordozásával, miközbenegy pillanatra sem vette le rólam atekintetét hogy amit mondok, az aszínigaz, Isten engem úgy segéljen, hapedig bármi valótlant állítanék, Őkárhoztasson a poklok örök tüzére.

Előrehajolt, és olyan gyengédcsókot lehelt a bőrkötésre, mintha csak aszerelmesét dédelgetné.

Fattyú dörmögtem.

Asser értett az esküvéshez.

Tisztán és érthetően idézte fel, hogyanérkeztem meg Cornwalumba egy hajón,amely orrán és tatján egy-egy faragottszörnyeteget viselt. Elmondta, hogyanállapodtam meg Peredur királlyal, akitszomszédja megtámadott a pogány Sveinsegítségével, aztán pedig hogyan árultamel a királyt, amikor összeszövetkeztemellene a dánokkal.

Együttes erővel szörnyűmészárlást vittek véghez tette hozzáAsser –, és én magam láttam, ahogyanlevágtak egy papot, aki a vérontás ellentiltakozott.

Úgy szaladtál, a lábad is aligérte a földet gúnyolódtam –, aligha láttál

bármit is.

Asser a király felé fordult, ésmeghajolt.

Csakugyan szaladtam,felséges uram. Szerzetes vagyok, nempedig harcos, így amikor Uhtred a jókeresztények vérével öntözte ama földet,menekülőre fogtam. Nem vagyok büszkeerre, felséges uram, és mindenbuzgalmammal keresem az Úr bocsánatátgyávaságomra.

Alfréd elmosolyodott, azérsek pedig egyetlen kézlendítésseljelezte, elég volt ennyi a bűnbánatból.

S miután elhagytad a

csatateret vette át a szót Erkenwald mitörtént azután?

Egy hegytetőről láttam felelteAsser –, amint Oxtoni Uhtred egy pogányhajó társaságában hagyja el ama helyet.Mindkét hajó nyugat felé tartott.

Nyugat felé vitorláztak?

Nyugatnak erősítette megAsser.

Erkenwald vetett rám egypillantást. Néha csend honolt acsarnokban, amint a nézők előrehajoltak,hogy ne mulasszanak el egyetlen szótsem.

És mi fekszik nyugatra? tettefel a kérdést Erkenwald.

Nem tudnám megmondanifelelte Asser –, de ha nem hajóztak avilág végéig, akkor alighanemmegkerülték Cornwalumot, és kifutottaka Sćfern-tengerre.

És nem tudsz többet?tudakolta Erkenwald.

Tudom, hogy én segítettemeltemetni a holtakat felhősödött el Asserhomloka én mondtam imádságot alelkükért, és láttam a felégetett templomüszkös maradványait, de hogy Uhtred mittett, miután elhagyta a helyet, arról nincstudomásom. Csak azt tudom, hogy

nyugatnak hajózott.

Alfréd tüntetően nem vettrészt a tárgyaláson, de megkedvelhetteAssert, mert miután az végzett avallomással, az emelvényhez intette,hogy megjutalmazza egy érmével ésnéhány percnyi bizalmas társalgással. Awitan ezalatt meghányta-vetette a dolgot,és olyan pillantásokkal méregettek,ahogy a halálraítélteket szokás. LadyĆlswith hirtelen maga lett a kellem és abáj, ahogyan mosolyogva nézett leAsserre.

Van bármi mondanivalód?tudakolta Erkenwald, miután Assertelbocsátották.

Kivárom, amíg mindenhazugság elhangzik feleltem.

Ami azt illeti, Asser aszínigazat mondta, méghozzá egyszerűen,világosan és meggyőzően. A királytanácsadóira szemlátomást nagy hatásttett, akárcsak Erkenwald másodikeskütevője.

Steapa Snotor volt az, aharcos, aki egy pillanatra sem tágított azifjabbik Odda mellől. Egyenes háttal,szögletes vállal, erőszakot sugárzómerev arccal állt elénk. Vetett rám egypillantást, meghajolt a király előtt, majdaz evangéliumra fektette lapátkezét, ésmegesküdött rá, hogy örök kárhozat terhe

mellett csakis a színigazat vallja azutánfolyékonyan hazudott. Nyugodtan, laposés színtelen hangon hazudott. Elmondta,hogy ő parancsolt a katonáknak, akik aCynuitban épülő új templomot vigyázták,s hogy virradatkor két hajó érkezett. Aharcosok özönleni kezdtek ama hajókról,ők megküzdöttek velük, és hatot meg isöltek, ám amazok túl sokan voltak, ezértmeg kellett hátrálniuk, azt azonban méglátták, ahogyan a pogányoklemészárolták a védtelen papokat, éshallotta azt is, ahogyan a pogányokvezére a nevével kérkedett.

Svein, azt mondta.

És ez a Svein két hajót

hozott?

Steapa kivárt, a homlokátráncolta, mintha nehézséget okozna neki,hogy elszámoljon kettőig, azutánbólintott.

Két hajója volt.

Ő vezette mindkettőt?

Svein vezette az egyik hajótfelelte Steapa, azután rám mutatott –, éső a másikat.

A hallgatóság felmordult,méghozzá olyan fenyegető hangon, hogyAlfréd a trón karfáját csapkodta, majdfelállt, hogy rendet teremtsen. Steapát

láthatóan ez sem ingatta meg. Csak állt,mereven, akár egy tölgy, s bár nem adtaelő olyan meggyőzően a meséjét, mintAsser, a vallomása megpecsételnilátszott a sorsom. Tényszerűen,egyszerűen és érzelmektől mentesenbeszélt, miközben egyetlen szó sem voltigaz a mondókájából.

Uhtred vezette a másik hajótbólintott Erkenwald de vajon részt vettaz öldöklésben?

Részt vett-e? hördült felSteapa. Maga vezette! Harciasan ejtettea szavakat, mire a tömeg dühödtenmordult fel.

Erkenwald a király felé

fordult.

Felség szólt –, a hitszegőnekmeg kell halnia.

És minden földjét, mindenvagyonát el kell kobozni! harsant felAlewold püspök olyan izgatottan, hogyfröcsögő nyála sziszegve hullt a közelitűzbe. El kell kobozni az egyház javára!

Az összegyűlteklábdobogással adták a tudtomra, hogyegyetértenek az ítélettel. Ćlswith isbuzgón bólogatott, az érsek azonbancsendet követelve összecsapta atenyerét.

Őt még nem hallottuk

emlékeztetett mindenkit Erkenwald,majd biccentett felém. Szólj hát!

Könyörögj irgalomérttanácsolta halkan Beocca.

Amikor valaki a feje búbjáigbenne ül a ganéban, csak egy dolgottehet: támadnia kell. Ezért hátmegvallottam, hogy valóban ott voltamCynuitnál, és a beismerés nyománmindenki hüledezni kezdett.

Csakhogy nem nyáron voltamott emeltem fel a hangom –, hanemtavasszal, amikor megöltem UbbaLothbroksont, és sokan vannak ebben acsarnokban, akik szemtanúi voltakennek! Mégis az ifjabbik Odda követelte

magának a dicsőséget. Ellopta Ubbazászlaját, amelyet én ragadtam el,elhozta a királynak, és azt állította, hogyő végzett Ubbával. Most pedig, nehogyez kiderülhessen, nehogy kiderüljön,mennyire gyáva és hazug, ily módon akarelhallgattatni. Steapára mutattam.Egyetlen szava sem igaz.

Steapa kiköpött, hogymegvetését mutassa. Ifjabbik Oddadühösnek tűnt, de nem szólt, és ezt sokanészrevették. Ha valakit gyávának éshazugnak neveznek, az összecsapásértkiált, Odda mégis hallgatott, mint acsuka.

Nem tudod bizonyítani a

szavaidat csóválta a fejét Erkenwald.

Bizonyítani tudom, hogy énöltem meg Ubbát.

Nem azért vagyunk itt, hogyezt megvitassuk közölte dölyfösenErkenwald –, hanem hogy eldöntsük,megszegted-e a király békéjét, ésrátámadtál-e alattomos módon Cynuitra.

Akkor hát hívd ide azembereimet követeltem. Hozasd őketide, vedd az esküjüket, és kérdezd meg,mit tettem a nyáron. Kivártam, deErkenwald nem felelt. Vetett egypillantást a királyra, mintha a segítségétkérné, Alfréd azonban épp lehunyta aszemét. Vagy annyira sietsz elhallgattatni

tettem hozzá –, hogy nincs merszedkideríteni az igazságot?

Hallottam Steapa esküvelmegerősített vallomását felelteErkenwald, mintha ez feleslegessé tenneminden más bizonyítékot.

Láthatóan összezavarodott.

Hallhatod az én eskümet iskiáltottam és Leofricét meg az egyikemberemét, aki véletlenül épp itt van.Elfordultam, és magamhoz intettemHaestent, aki rémültnek tűnt, de Iseultunszolására mellém lépett.

Hallgasd meg őt isköveteltem Erkenwaldtól.

Erkenwald nem tudta, mihezkezdjen, mire a witanból néhányanodavetették neki, hogy jogom vaneskütevőket állítani, és a jövevényt ismeg kell hallgatni, ezért odahozatták azevangéliumot Haestennek. Elhessegettemmagunktól a papot.

Ő erre fog esküdni vettemelő Thor amulettjét.

Nem keresztény? kérdezteErkenwald döbbenten.

Dán feleltem.

Hogyan bízhatnánk egy dánszavában? mennydörögte Erkenwald.

Ahogyan felséges urunk tesziválaszoltam. Ő megbízik Guthrumszavában, hogy megtartja a békét, úgymiért ne bízhatnánk meg mi is ebben adánban?

Néhányan lopvaelmosolyodtak. A witanban sokangondolták úgy, hogy Alfréd túlságosan isbízik Guthrumban. Éreztem, hogysikerült magam mellé állítanom ahallgatóságot, ám ekkor az érsekközbeavatkozott, és kijelentette, hogyegy pogány esküvése mit sem ér.

Semmit az égvilágonismételte. Nem hallgatjuk meg.

Akkor eskessék meg

Leofricet, azután hozassák ide alegénységet, és hallgassuk meg az ővallomásukat is.

Hogy aztán mind ugyanazthazudjátok vágott vissza Erkenwald.Nem csupán azzal vádolunk, amiCynuitban történt. Tagadod talán, hogy akirály hajóját használtad? HogyCornwalumban jártál, ahol elárultadPeredur bizalmát, és lemészároltadkeresztény népét? Tagadod, hogy Assertestvér az igazat mondja?

Mi lenne, ha maga Peredurkirálynéja mondaná el, hogy Asserhazudik? tettem fel a kérdést. Mi lenne,ha ő mondaná, hogy lehazudja a

csillagokat is az égről? Erkenwalddöbbenten nézett. Valamennyien rámmeredtek, én pedig elfordultam, ésintettem Iseultnak, aki előlépett, karcsúnés törékenyen, a nyakán és a karjaincsillogó ezüstökkel.

Peredur királynéjajelentettem be. Követelem, hogy esküalatt vallhassa meg, miként akartcsatlakozni Peredur a dánokhoz, Wessexromlására.

Persze képtelenség voltminden szavam, ám abban a pillanatbanennyi telt tőlem, és tudtam, hogy Iseultmindenben meg fog erősíteni. HogySvein miért harcolt Peredurral, amikor a

király a támogatását tervezte,veszedelmesen gyenge láncszem volt azérvelésben, de csak az számított, hogymegzavartam a tárgyalást, és többé mársenki sem tudta, kinek higgyen.Erkenwaldnak torkára forrt a szó. Aférfiak Iseultra meredtek, aki nyugodtanállta a tekintetüket, amíg a király és azérsek összedugták a fejüket. Miközbenegyik kezével megduzzadt hasáttapogatta, Ćlswith is kéretlen tanácsokatsziszegett feléjük. Egyikük sem akartaszólítani Iseultot, attól tartva, amit azelmondhatott, és Alfréd gyaníthatóanelőre látta, amint a hazugságokra épülőtárgyalás ennél is rosszabb irányt vesz.

Jól csinálod, earsling

mormolta Leofric –, átkozottul jól.

Ifjabbik Odda vetett egypillantást a királyra, majd a witantagjaira, és ennyiből is látta, hogy kezdkicsúszni a lába alól a talaj. Magáhozhívta Steapát, akivel kapkodva váltottnéhány szót. Eközben a király a homlokátráncolta, az érsek teljesenösszezavarodott, Ćlswith pörsenés arcadühödten kivörösödött, míg Erkenwaldtehetetlenül ácsorgott. Azután Steapamindenkit kisegített a bajból.

Én pedig nem hazudok!bömbölte.

Szemlátomást nem tudta, mitmondjon még, a csarnok figyelmét

azonban sikerült magára vonnia. A királyintett neki, hogy folytassa csak, mireifjabbik Odda belesugdosott atagbaszakadt férfi fülébe.

Azt mondja, hazudok mutatottrám –, én meg azt mondom, hogy nem, ésezt mondja a kardom is.

Hirtelen hallgatott el, amintvégére ért élete eddigi leghosszabbbeszédének, ám ezzel épp elegetmondott. Lábdobogás hallatszott, és aférfiak azt kiáltozták, hogy Steapánakigaza van, pedig hát nem volt, épp csakmindenki torkig lett a hazugságokkal és avádaskodással. Steapa felajánlotta alehetőséget, hogy párharcban derüljön ki

az igazság, ami mindenkinek tetszett. Azérsek még most sem tért magához, Alfrédazonban csendre intett mindenkit.

Felém fordult.

Nos? vonta fel aszemöldökét. Steapa azt mondja,kardjával áll jót a szaváért. A te kardodmit mond?

Mondhattam volna nemet.Ragaszkodhattam volna hozzá, hogyengedjék Iseultot beszélni, majdrábízhattam volna a witanra annakeldöntését, hogy kinek az oldalán áll azigazság. Csakhogy én mindig is féktelenés hirtelen voltam, a harc pedig valóbanrendet vághatott ebben a zűrzavarban.

Ha harcolok és győzök, Leofricet ésengem minden vád alól felmentenek.

Fel sem merült bennem, hogyveszíthetek. Végigmértem Steapát.

A kardom azt mondja, hogyenyém az igazság feleltem –, te pedignyamvadt kis pondró vagy, csalárd éshitszegő, aki megérdemli a halált.

Megint nyakig vagyunknyögött fel Leofric.

Az emberek üdvrivalgásbantörtek ki. Szerették a halálig tartóküzdelmet, amit sokkaltaszórakoztatóbbnak találtak, mint Alfrédhárfásainak zsolozsmáit. Alfréd

habozott, azután Ćlswith tekinteteátvándorolt Steapára, akit bizonyáranagyobb harcosnak gondolt nálam, mertelőrehajolt, megérintette Alfrédkönyökét, és kapkodva sugdosni kezdett.

A király pedig rábólintott.

Hát legyen. Elgyötörnek tűnt,mint aki belefáradt már a hazugságokbaés sértésekbe. Holnap reggel. Csakkardok és pajzsok, semmi egyéb.Feltartott kézzel szakította meg azüdvrivalgást. Wulfhere uram!

Felség? tápászkodott felWulfhere.

Gondoskodj a többiről. Isten

segedelmével fény derül az igazságra!azzal Alfréd felállt, maga köré kerítettepalástját, és távozott.

Steapa pedig, találkozásunkóta most első ízben, elmosolyodott.

Istenverte bolond vagyfröcsögött Leofric. Kiszabadították aláncaiból, és megengedték neki, hogyvelem töltse az estét. Ott volt mégHaesten, akárcsak Iseult és az embereim,akiket a városba szólítottak. A királykörzetében kaptunk szállást, egytrágyától bűzlő istállóban, de én fel semfigyeltem erre. Vízkereszt lévén nagylakomát tartottak a király csarnokában,minket azonban kilöktek a hidegbe, két

királyi testőr felügyeletére bízva.

Steapa érti a dolgátfigyelmeztetett Leofric.

Ahogyan én is.

Jobb nálad közölte kéretlenegyszerűséggel. Le fog vágni.

Nem fogja jelentette kimagabiztosan Iseult.

A pokolba is, érti a dolgát!csattant fel Leofric, és én hittem neki.

Mindenről azt a nyomorultbarát tehet csóváltam a fejem keserűen.Ő ment a sirámaival Alfrédhoz, nem?

Assert igazság szerint Dfyed királyaküldte Alfrédhoz, hogy azt bizonygassa,a nyugati szászoknak nem kell tartaniukDyfedtől, Asser azonban megragadta alehetőséget arra, hogy felidézze azEftwyrd történetét, innét pedig máregyenes út vezetett odáig, hogy Sveinnelszövetkezve én támadtam meg Cynuitot.S bár a bűnösségem semmi sem igazolta,az ifjabbik Odda felismerte az esélyt, ésrávette Steapát, hogy hazudjon.

Steapa meg fog ölnimorgolódott tovább Leofric –, bármit ismondjon ez a boszorka.

Iseult válaszra se méltatta.Egy maroknyi szalmával tisztogatta a

vértem, amit elhoztak a Lappantyúfogadóból, és odaadtak nekem, afegyvereimre azonban egészen reggeligvárnom kellett, ami azt jelentette, hogynem élezhettem meg őket. Steapa azifjabbik Odda szolgálatában állt, tehát akirályi testőrség tagjaként egész éjjelfenhette a kardját. A konyháról küldteknekünk ételt, de nekem nem maradtétvágyam.

Csak próbálj higgadt maradnitanácsolta Leofric.

Higgadt?

Mindig dühödten harcolsz,míg Steapa mindig nyugodt.

Annál jobb, ha dühödtvagyok véltem én.

Épp ezt akarja. Nem teszmajd mást, csak védekezik és védekezik,amíg ki nem fáraszt, akkor aztán végezveled. Ő így harcol.

Haraldtól is ugyanezthallottuk. Harald Defnascir elöljárójavolt, az özvegy katona, aki azexanceasteri törvény elé citált,ugyanakkor Cynuitnál mellettünk harcolt,és ez szoros köteléket kovácsolt köztünk.Valamikor a sötétben jött, átcaplatottesőn és sáron, és egyszer csak megjelenta kis tűz mellett, amely anélkülvilágította be az istállót, hogy szikrányi

meleget is adott volna. Megállt, ésfeddően végigmért.

Ott voltál SveinnelCynuitban? kérdezte.

Nem feleltem.

Én sem gondoltam Haraldleült a tűz mellé.

A két királyi testőr az ajtómellett maradt, ő azonban ügyet semvetett rájuk, amit érdekesnek találtam.Valamennyien Oddát szolgálták, és azifjú ealdorman biztosan nem örült ahírnek, hogy Harald meglátogatottminket, ő azonban szemlátomást bízottabban, hogy a két őr nem fogja elárulni,

vagyis Odda köreiben is lehetett némiszéthúzás. Harald egy korsó ale-t tett apadlóra.

Steapa a király asztalánál üljegyezte meg.

Akkor legalább nem eszikrendesen vigyorodtam el.

Harald bólintott, de nemmosolygott.

Lakomának csapnivalóismerte el. Egy pillanatig a tűzre meredt,csak azután nézett a szemembe. Hogyvan Mildrith?

Jól.

Nagyon jóravaló leány. Vetettegy lapos pillantást Iseult sötétszépségére, mielőtt újra a tűzbe fúrta atekintetét. Holnap virradatkor miséttartanak, azután te meg Steapamegküzdötök egymással.

Hol?

Egy mezőn, a folyó másikoldalán. Felém tolta a korsót. Balkezes.

Nem emlékeztem rá, hogyvalaha is harcoltam olyan férfi ellen, akibal kézben tartotta a kardot, ezért nemláttam ebben semmiféle hátrányt. Afegyverek és a pajzsok ígyszembekerültek egymással, de ezmindkettőnk számára gondot okozott.

Megvontam a vállam.

Ő már megszokta magyaráztaHarald , de te nem. A páncélinge leéregészen idáig érintette meg lábszárát ,még a bal csizmaszárát is megvasalták.

Mert az a sérülékeny lába?

Ő mindig előre tervez felelteHarald –, magára vonja a támadást,azután lecsap a kardforgató kezedre.

Vagyis nem lesz könnyűmegölni bólintottam.

Eddig még senkinek sesikerült komorodott el Harald.

Nem kedveled őt ?

Harald nem felelt azonnal,inkább ivott egy kortyot, majdtovábbadta a korsót Leofricnek.

Kedvelem az öreget válaszoltvégül, és tudtam, hogy az idősebbOddára gondol. Rossz a természete,mégis igazságos. De a fia… szomorúanrázta meg a fejét. Látszik, hogy mégsemmiért nem kellett megküzdenie.Steapa? Vele semmi bajom, olyan, mintegy véreb. Nem ért máshoz, csak azöléshez.

Az erőtlen tűzre meredtem,az istenek üzenetét kémleltem az aprólángok között, de nem láttam ilyet, vagy

csak én nem ismertem fel.

Azért aggódhat törte meg acsendet Leofric.

Steapa? vonta fel aszemöldökét Harald. Miért kelleneaggódnia?

Uhtred ölte meg Ubbát.

Harald megrázta a fejét.

Steapába nem szorult annyiértelem, hogy aggódjon. Csak azt tudja,hogy holnap megöli Uhtredet.

Visszagondoltam az Ubbávalmegvívott harcra. Hatalmas harcos volt,

hírneve mindenütt fennen ragyogott,ahová csak az északiak eljutottak, énmégis megöltem, de csak azért, mertelcsúszott egy haldokló férfi kiömlöttbelein. Kicsúszott alóla a lába,elveszítette az egyensúlyát, nekem pedigsikerült átvágnom az inakat a karján.Megérintettem a nyakamban viseltpörölyt, és arra gondoltam, hogy azistenek mégiscsak küldtek nekem egyjelet.

Vasalt csizmát visel?kérdeztem.

Harald bólintott.

Nem törődik vele, milyenhevesen támadod. Tudja, hogy balról

jössz, és a legtöbb csapásodat hárítja akardjával. Jókora, nehéz kardja van. Hanéhány vágás betalál, azzal sefoglalkozik. Minden lepereg a vasról.Nehéz páncéling, sisak, csizma, egyremegy. Mintha csak egy tölgyfáthasogatnál, és idővel biztosan hibáznifogsz. Talán megsebesül, de te meghalsz.

Igaza lehet, gondoltam. Egyvértes ellen karddal nem sokra mehet azember: a vért és a sisak lelassítja apengét, így az csak kisebb sebeket ejthet.A kard nem képes felhasítani apáncélinget, sokan ezért indulnakszekercével a harcba, csakhogy aszabályok kimondták, hogy a párharcbankizárólag kardot használhatunk. Egy

erőteljes döfés talán átjárhatta aláncszemeket, de biztos voltam benne,hogy Steapa nem kínálkozik fel egy ilyentámadásnak.

Mennyire gyors? tudakoltam.

Elég gyors. Harald megvontaa vállát. Annyira talán nem, mint te, denem is lassú.

Hogy állnak a fogadások?kérdezte Leofric, noha biztosan tudta aválaszt.

Senki sem tenne egy pennytse Uhtredre felelte Harald.

Pedig nem ártana vetettem

közbe.

Elmosolyodott, de tudtam,hogy nem fogadja meg a tanácsom.

Az igazán nagy pénz az, amitOdda fizet Steapának, ha végez veled.Száz shilling.

Uhtred aligha ér annyitjegyezte meg Leofric a maga vaskoshumorával.

Miért akar annyira holtanlátni? tűnődtem el hangosan.

Mildrith miatt már biztosannem, ahogy rég lezárult az a vita is, hogyki ölte meg Ubbát. Az ifjabbik Odda

mégis tovább ármánykodott ellenem.

Harald hosszanelgondolkodott, mielőtt válaszolt.Előrehajtotta tar fejét, és már azt hittem,imádkozik, amikor hirtelen felnézett.

Fenyegetést jelentesz mondtahalkan.

Hónapok óta még csak nem istalálkoztunk tiltakoztam hogyanjelentenék számára fenyegetést?

Harald ismét gondosanmegválogatta a szavait.

A király gyakorta betegmagyarázta hosszú szünet után –, ugyan

ki tudja, meddig él? Ha, Isten ments,nemsokára meghal, a witan biztosan nemválaszt meg egy csecsemőt az örököséül.Olyan nemesurat választanak, aki acsatatéren szolgált rá a kitüntetésre.Olyasvalakit, aki felveheti a harcot adánokkal.

Oddát? Nem tudtam megállninevetés nélkül, ha elképzeltem őtkirályként.

Ki mást? tette fel a kérdéstHarald. De ha te ott állsz majd a witanelőtt, és eskü alatt elmondod, mi istörtént abban az ütközetben, amikorUbba meghalt, biztosan nem fogjákmegválasztani. Ezért jelentesz a számára

fenyegetést, ezért fél tőled.

És ezért fizet egy vagyontSteapának, ha miszlikbe aprít toldottameg Leofric komoran.

Harald elment. Tisztességes,őszinte, keményen dolgozó férfi volt,kockázatot vállalt azzal, hogy eljötthozzám, én pedig csapnivaló társaságnakbizonyultam, amikor nem becsültemeléggé a jóindulatát. Nyilván ő is azthitte, hogy másnap reggel végem, ésmindent megtett, hogy felkészítsen aküzdelemre. Bármekkoramagabiztosságot is láttam Iseulttekintetében, aznap éjjel bizony én semaludtam jól. Szorongtam, és csontig

átfagytam. Éjszaka a szemerkélő esőbőlhavas zápor lett, és a szél késként jártaát az istállót. Pirkadatra elállt a szél ésaz eső, helyettük köd burkolta be azépületeket, és jeges víz csepegett amohos zsúpfedelekről. Szegényesenmegreggeliztem a szikkadt kenyérből, smiközben ettem, megjelent Beocca atya,és közölte, hogy Alfréd beszélni akarvelem.

Cudar kedvemben talált.

Mármint imádkozni akarvelem?

Szót akar váltani velederősködött Beocca, amikor pedig nemmozdultam, toporzékolni kezdett. Ez nem

kérés, Uhtred, hanem a király parancsa!

Felvettem bőrrel béleltpáncélingem. Még ráértem előkészülniaz összecsapásra, de kellett valami, hogyátmelegítsen a fagyos levegőn. Iseultminden erőfeszítése ellenére a vért nemtűnt túl fényesnek. A legtöbb férfi kurtáranyírta a haját, én azonban szerettem dánmódra hosszúra engedni, s miközbenhátrakötöttem egy madzaggal, Iseultkihúzkodta belőle a szalmaszálakat.

Sietnünk kell sürgetettBeocca. Követtem őt a sárban, el a nagycsarnok és a nemrég épült templommellett néhány kisebb fából ácsoltépülethez, amelyeket még nem szürkített

meg az idő. Alfréd atyja vadászlakkénthasználta Cippanhammet, Alfrédazonban kibővítette. A templom készültel legelsőként, mielőtt még kijavítottákés megtoldották volna a cölöpkerítést,ami ékesen jelezte a fontosságisorrendet. Még most, amikor Wessexnemességének java a városbangyülekezett, még most is úgy tűnt, hogytöbb itt a pap, mint a katona, újabbjeleként annak, hogyan szándékoztaAlfréd megóvni a királyságát.

Uralkodónk kegyes sziszegteBeocca, amint beléptünk az ajtón –,úgyhogy légy alázatos.

Bekopogtatott egy újabb

ajtón, nem is várt válaszra, csakbenyitott, és intett, hogy lépjek be. Őmaga nem követett, csak betette az ajtót,és otthagyott a sötét félhomályban.

Két méhviasz gyertyapislákolt az oltáron, és a fényüknélláttam, hogy két férfi térdepel a gyertyákközé állított egyszerű fakereszt előtt. Aférfiak hátat fordítottak nekem, deAlfrédot így is felismertem kékszőrmebéléses palástjáról. A másik férfiegy szerzetes volt. Mindketten némánfohászkodtak, míg én várakoztam. A kishelyiség nyilván a király különkápolnájaként szolgált, amelyet nembútoroztak be mással, csak a leterítettoltárral és a térdeplővel ellátott kis

asztallal, amelynek lapján becsukottkönyv feküdt.

Az Atya nevében… törte megAlfréd a csendet.

És a Fiú nevében…mormolta a szerzetes, aki furcsán törteaz angolt, így azonnal ráismertemAsserre.

És a Szentlélek nevébenjutott el Alfréd a végére –, ámen.

Ámen visszhangozta Asser,azután mindkét férfi felállt, és arcuk abuzgó keresztények módjára földöntúlifényében ragyogott, amiért hibátlanulmondták el az imádságot.

Akkor Alfréd hunyorognikezdett, mint akit meglep, hogy ott lát,pedig biztosan hallotta Beoccakopogását, ahogyan az ajtó nyitódását éscsukódását is.

Remélem, jól aludtál, Uhtredmondta.

Remélem, felséged is.

A fájdalom éberen tartottérintette meg Alfréd a gyomrát.

Azután az egyik falhoz lépett,és feltárta a két nagy faredőnyt, miresápadt, ködös fény árasztotta el akápolnát. Az ablakok egy udvarratekintettek, és hallottam, hogy férfiak

vannak odakint. A király megborzongott,a kápolnában ugyanis fogcsikorgatóhideg volt.

Ma van Szent Cedd ünnepetudatta velem.

Nem szóltam.

Hallottál már Szent Ceddről?kérdezte, majd mikor a hallgatásomelárulta tudatlanságom, elnézőenelmosolyodott. Kelet-angliai volt,igazam van, testvérem?

Az áldott emlékű Ceddvalóban kelet-angliai volt, felségerősítette meg Asser.

Akit a küldetése Lundene-beszólított ment tovább Alfréd –, őt mégisLindisfarenán érte utol a vég. Ismeredazt a helyet, Uhtred?

Igen, felség. A sziget rövidútra esett Bebbanburgtól. Nem olyanrégen még Ragnar nagyúr oldalánlovagoltam el az apátságba, ahol a dánokkardélre hányták a szerzeteseket. Jólismerem tettem hozzá.

Akkor hát Cedd híres ahazádban?

Még sosem hallottam róla,felség.

Pedig követendő példa

lehetne, hiszen Kelet-Angliábanszületett, Merciában végezte a munkájátés Northumbriában halt meg. Összetettehosszú, sápadt kezeit, ujjai egymásbafonódtak. Anglia szászai, Uhtred, Istenszemében mind egynek számítanak.

És imáikban egyesülnek abritonokkal toldotta meg Asser buzgón.

A magasztos Isten áldásátkérem mindnyájukra mosolyodott el akirály, és én végre megértettem, mirőlbeszél.

Ott állt, és oly alázatosnaktűnt, nem viselt se koronát, senyakláncot, se karpereceket, csak egygránátköves melltűt, amellyel a köpenye

nyakát fogta össze, és Isten bárányairólbeszélt, valójában azonban egyetlenkirály uralma alatt akarta egyesíteni aszászokat. Wessex alatt. Alfréd alázataroppant becsvágyat leplezett.

Tanulnunk kellene a szentekpéldájából folytatta –, hiszen életük utatmutat a minket körülvevő sötétben. SzentCedd éppen arra tanít bennünket, hogyegyesítenünk kell erőinket. Már csakezért is förtelmes, hogy Szent Ceddünnepnapján kell szász vért ontanunk.

Én nem ragaszkodom avérontáshoz, felség… kezdtem.

Ezt örömmel hallom vetetteközbe Alfréd.

…amennyiben visszavonjákaz engem ért vádakat.

A mosoly elhalványult azarcán. Az ablakhoz lépett, és kinézett aködös udvarra, én pedig követtem atekintetét, és megláttam azt a jelenetet,amelyet az én kedvemért rendeztek.Éppen Steapát öltöztették. Két férfi húztará a súlyos páncélinget tagbaszakadttestére, míg egy harmadik a túlméretezettpajzsot és az öles kardot támasztotta.

Múlt éjjel beszéltemSteapával fordult el a király az ablaktól–, és tőle tudom, hogy nagy köd voltaznap, amikor Svein rátámadt Cynuitra.Ilyesféle hajnali köd, mint a mai mutatott

ki a kápolnát körülvevő tejszerűfehérségre.

Én ezt nem tudhatom, felség.

Úgy hát az is lehetséges menttovább a király –, hogy Steapa tévedett,amikor téged vélt felismerni. Már-márelmosolyodott. A király tudta, hogySteapa hazudik, még ha ezt soha nem isvallotta volna be. Willibald atya isbeszélt az Eftwyrd legénységével tettehozzá –, és egyikük sem erősítette megSteapa meséjét.

A legénységnek Hamtunbankellett lennie, tehát Willibald is onnétküldte meg a jelentését. Vagyis a királymár azelőtt tudott az ártatlanságomról,

hogy megvádoltak volna a Cynuitbanelkövetett mészárlással.

Akkor hát hamisan vádoltak?kérdeztem nyersen.

Akárhogy is történt, a vádatvagy bizonyítani kell, vagy megcáfolni.

Vagy visszavonni.

Visszavonhatjuk a vádakatértett egyet Alfréd. Az ablak alatt Steapameggyőződött arról, hogy a páncélingkényelmesen felfekszik a testére, majdnéhányszor meglendítette óriási kardját.S az csakugyan óriási volt: hatalmas,valóságos tagló. Ekkor a király féligbecsukta az ablakot, hogy elrejtse előlem

Steapát. Visszavonhatom a vádakatCynuittal kapcsolatban, de akkor sehiszem, hogy Asser testvér hazudottvolna nekünk.

Velem van a királynéfeleltem –, aki azt mondja, hogy igen.

Egy árnykirálynő sziszegtemegvetően Asser –, egy pogány! Egyvarázslónő! Alfrédhoz fordult. Maga amegtestesült gonoszság, felség,boszorkány! Maleficos non patierisvivere!

Jósnőt ne hagyj életbenfordított Alfréd a kedvemért. Ez az Úrparancsolata, Uhtred, a Szentírásból.

Ez hát a válasz az igazságracsattantam fel –, hogy halállalfenyegetnek egy asszonyt?

Alfréd összerándult.

Asser testvér jó keresztényjelentette ki buzgón –, és az igazatmondja. A parancsom nélkül kezdtélháborúzni. Felhasználtad a hajómat és akatonáimat, felségáruló módonviselkedtél! Te vagy a hazug, Uhtred, tevagy az álnok! Dühödten beszélt, desikerült leküzdenie az indulatát. Hiszem,hogy a jó keresztényektől elraboltjavakkal fizetted meg adósságodat azegyháznak.

Ez sem igaz feleltem nyersen.

A dánoktól rabolt javakkal fizettem megaz adósságom.

Tehát újra él az adósságodfolytatta zavartalanul a király –, és nemlesz vérontás Szent Cedd áldott napján.

Alfréd életet ajánlott nekem.Mosolyogva várta a válaszom. Biztosantudta, hogy elfogadom az ajánlatát, mertő ezt tartotta értelmesnek. Nem szerette aharcosokat, a fegyvereket és a vérontást.A végzet úgy hozta, hogy csak harc árántarthatta meg az országát, ám ezkorántsem volt ínyére. Meg akartazabolázni Wessexet, istenfélelemre ésrendre vágyott, márpedig az őuralkodásról vallott elveivel nem fért

meg, hogy két férfi halálig tartóküzdelmet vívjon egymással ezen a télireggelen.

Csakhogy én gyűlöltemAlfrédot. Gyűlöltem, amiért megalázottExanceasterben, amikor a vezeklőkköntösét kényszerítette rám, és térdenkellett csúsznom-másznom, akár egypondrónak. Nem is úgy gondoltam rá,mint a királyomra. Ő nyugati szász volt,én northumbriai, és úgy véltem, amíg ő akirály, addig Wessexnek nincs esélye atúlélésre. Azt hitte, Isten majdmegoltalmazza a dánoktól, de én tudtam,hogy az ellenséget karddal kell legyőzni.Azt is tudtam, hogyan öljem meg Steapát,legalábbis támadt egy ötletem, és nem

kívántam újra nyakamba venni azadósságot, amit egyszer mármegfizettem, ráadásul fiatal voltam,ostoba és dölyfös, aki sosem tudottellenállni az indulatos késztetéseknek.

Amit mondtam, az utolsószóig igaz hazudtam –, és ha kell, akardommal bizonyítom be az igazam.

Alfréd viszolygással fogadtaa válaszom.

Azt mondod tehát, hogyAsser testvér hazudik? követelte aválaszt.

Csavargatja az igazságot,mint asszonyok a tyúk nyakát.

A király kitárta a redőnyt,hogy megmutassa nekem a teljes harcidíszbe öltözött Steapát.

Tényleg meg akarsz halni?kérdezte tőlem.

Harcolni akarok azigazamért, felség feleltem konokul.

Akkor hát ostoba vagyengedte felszínre Alfréd a dühét. Hazugvagy, ostoba és bűnös. Elviharzottmellettem, feltépte az ajtót, és kikiáltottegy szolgának, hogy kerítse elő Wulfhereealdormant, mert a küzdelemre mégissor kerül. Isten irgalmazzon a lelkednek.

Wulfhere-t bízták meg a

küzdelem szervezésével, csakhogy egykis késedelem támadt, mert azealdormant nem találták sehol.Átkutatták érte az egész várost és akirályi épületeket, de nyomát semtalálták, míg végül az istállóban dolgozóegyik rabszolga megvallotta, hogyWulfhere és az emberei még virradatelőtt kilovagoltak Cippanhammből.Senki sem tudta, miért, bár néhányanfeltették, hogy Wulfhere nem akar résztvenni az istenítéletben. Számomra eznem tűnt értelmes magyarázatnak, hiszennem olyannak ismertem az ealdormant,mint aki kényes a vérontásra. Végül athornsćtai Huppa ealdormant nevezték kia helyére, így viszont már délre járt,mire megkaptam a kardomat, majd

elkísértek a tisztásra, amely a városkeleti kapujához vezető híd mellettfeküdt. Nagy tömeg gyűlt a folyószemközti partjára. Akadtak ottnyomorékok, koldusok ésmutatványosok, piteárusok, tucatnyi papés számtalan izgatott kisgyermek, spersze a nyugati szász nemességválogatott katonái, akik mindCippanhammbe érkeztek a witan idejére,és most alig várták, hogy láthassákSteapa Snotort, amint híres vitézségétgyakorolja.

Istenverte bolond vagyközölte velem Leofric.

Amiért ragaszkodtam a

harchoz?

El is sétálhattál volna.

Hogy azután mindenkigyávának nevezzen?

Ez is hozzátartozott azigazsághoz. Egy férfi sem hátrálhat mega csata elől, ha férfi akar maradni. Sokatelérhetünk az életben, ha készen állunkrá: gyermekeket nemzhetünk, vagyont ésbirtokot szerezhetünk, házakatépíthetünk, sereget toborozhatunk, ésnagy lakomákat ülhetünk, de csak egydolog él túl bennünket. A hírnév. Nemfordíthattam hátat.

Alfréd nem jött el az

összecsapásra. Ehelyett ellovagoltnyugat felé a várandós Ćlswith-szel éskét gyermekükkel, a kíséretében tucatnyikatonával és még egyszer annyi pappalmeg udvaronccal. Asser testvér is veletartott, mielőtt visszatért volna Dyfedbe.A király ily módon nyilvánította ki, hogyinkább választja a briton egyházfitársaságát, semmint végignézze, ahogyankét harcos veszett kutyaként acsarkodikegymásra. Wessexben rajta kívül senkisem akarta kihagyni a viadalt. A népekalig várták az összecsapást, Huppaazonban gondot fordított rá, hogy mindenrendben menjen, ezért elrendelte, hogy atömeget szorítsák hátra a folyópartilápig, ily módon biztosítsanak aszámunkra elég teret. A tömeg végül a

letaposott tisztásra néző egyik rétencsoportosult, azután Huppa elmentSteapához, hogy megérdeklődje, készenáll-e.

Steapa készen állt. Vértjefényesen csillogott az erőtlennapfényben, a sisakja meg valósággalszikrázott. Hatalmas pajzsot hordozott,súlyos gombbal és fémperemmel, olyanpajzsot, amely legalább annyi nyomott,mint egy zsák búza, így önmagában isveszélyes fegyver lehetett, ha meg tudütni vele. Steapa elsősorban mégis akardjára támaszkodott, amelynélhosszabbat és súlyosabbat mégéletemben nem láttam.

Huppa, a nyomában kéttestőrrel, felém vette az irányt. Lábameg-megcsúszott a füvön, én pedig arragondoltam, hogy erre külön vigyáznomkell.

Oxtoni Uhtred szólított fel –,készen állsz?

A nevem Bebbanburgi Uhtredigazítottam ki.

Készen állsz? engedte el afüle mellett a megjegyzést.

Nem mondtam.

Fojtott morajlás futott végigtömegen, amely kitartóan terjedt, míg

végül mindenki rajtam gúnyolódott.Gyávának hittek, s ezt a hitüketerősítettem, amikor ledobtam a pajzsomés a kardom, majd Leofric segítségévellehámoztam magamról a nehéz vértet is.A bajnoka mellett álló ifjabbik Oddafelnevetett.

Mi az ördögöt művelsz?kérdezte Leofric.

Remélem, rám tetted apénzed vigyorodtam el.

Azt lesheted.

Visszakozol a harc elől?emelte fel a hangját Huppa.

Nem feleltem, majd miutánlevetettem a vértet, visszavettemLeofrictől Kígyóleheletet. CsakKígyólehelet és én. Se sisak, se vért,csak egy jó kard. Immár megszabadultamminden tehertől. A föld csúszott, Steapasúlyos vértbe öltözött, én azonbankönnyen és gyorsan mozogtam. Készenálltam.

Kész vagyok tudattamHuppával.

A tisztás közepére sétáltam,ahol felemeltem és visszaeresztettem akarom, s ezzel kivívtam a közönségüdvrivalgását.

Megcsókoltam a nyakamban

viselt vaspörölyt, Thorra bíztam alelkemet, és előreindultam.

Steapa kitartóan lépdeltfelém, felvont pajzzsal, balra kitartottkarddal. Aggodalomnak nyomát semlehetett látni a szemében, hiszmesteremberként csak a munkájátvégezte. Eltűnődtem, hányakat ölhetettmár meg, ő meg bizonyára arra gondolt,milyen könnyen végezhet velem, ha nincsvértem, de még egy árva pajzsom se. Ígyhát peckesen lépdeltünk egymás felé,amíg úgy tíz lépésre tőle szaladni nemkezdtem. Rárontottam, támadástszínleltem a jobbja ellen, majd mégmindig szaladtomban élesen kitértembalra, és megéreztem a nagy kard szelét,

amint felém fordult, de már mögötte isteremtem. Ő még ekkor is fordult, énpedig térdre rogytam és lebuktam,meghallottam a fejem felett elsüvítőkardot, azután felpattantam, és újradöftem.

A penge átjárta a vértjét, vértfakasztott a bal válla mellől, ugyanakkorSteapa fürgébben mozgott, mint vártam,és máris visszafogta az erőteljesoldalvágást, irányt váltva lendítette akardját, és ahogy fordult, Kígyóleheletkicsúszott a vértjéből. Épp csakmegkarcoltam.

Hátrébb táncoltam két lépést.Ezúttal is balról támadtam, ő pedig rám

rontott, megpróbált a pajzsa pusztatömegével összetörni, de én kitértemjobbra, Kígyólehelettel hárítottam akardját, az egymásnak csapódó pengékúgy zúgtak, akár a pokolbéli harangok.Máris újra döftem, ezúttal a csípője felé,de ő fürgén hátrébb lépett. Kitartóanjobbról ostromoltam, a karom isbelesajdult, ahogy a pengékösszecsörrentek. Gyorsan mozogtam,állandó mozgásra késztettem őt is, ésújabb döfést imitáltam, hogy előrébbhozzam, és a bal oldalába kerüljek.Csúszott a talaj. Féltem, hogy eleshetek,de az én fegyverem a sebesség volt. Elkellett érnem, hogy folyamatosanforogjon, és csupán a levegőtkaszabolja, miközben én vártam az

esélyt, hogy használhassam elleneKígyólehelet hegyét. Kivéreztetem,gondoltam, idővel ki is fárasztom, őazonban megsejthette a taktikámat, mertrövid kitörésekkel igyekezettmegzavarni, s minden ilyen kitörést ahatalmas kard sziszegése kísért. Aztakarta, hogy hárítsak, és remélte, hogy azösszecsapásban eltörheti Kígyóleheletet.Én ugyanettől rettegtem. Kardomatremek kovácsok készítették, de még alegmívesebb penge is eltörhet.

Hátrafelé tolt, próbáltbeszorítani a folyóparton csoportosulóbámészok közé, hogy a szemük előttkaszaboljon halálra. Hagytam vezetni,azután jobbra tértem, ahol megcsúszott a

bal lábam, és térdre zuhantam, mire abámészkodók, akik immár közvetlenül ahátam mögött voltak, egy emberkéntnyögtek fel. Egy asszony felsikoltott,amikor Steapa roppant karjaszekerceként hasított a nyakam felé,hanem én nem csúsztam el, csupáneljátszottam, és most ellöktem magam ajobb lábammal. Kiszabadultam a csapásalól, és Steapa jobb oldalára kerültem,erre ő előrelökte a pajzsát, annakperemével megtalálta a vállamat, énpedig tudtam, hogy ebből csúnyazúzódás lesz, mégis kihasználtam apillanatnyi lehetőséget, és előredöftemKígyólehelettel, s a penge újfent átjárta avértjét, és reszelősen súrolta végig azegyik bordáját. Steapa erre már ordítva

fordult felém, és tépte ki magából apengét, miközben én máris hátrálnikezdtem.

Tízlépésnyire álltam meg. Őis megtorpant, és mozdulatlanul figyelt.Némi értetlenséget láttam az arcán.Aggodalmat még most sem, csakértetlenséget. Előretolta bal lábát,ahogyan Harald előre figyelmeztetett, ésremélte, hogy rátámadok, őt pedigmegvédi a csizmájába rejtett vasalás, észavartalanul halálra kaszabolhat.Elmosolyodtam, majd átdobtamKígyóleheletet a jobb kezemből a balba,és ott meg is tartottam, amivel sikerülttovább fokoznom a zavarát. Vannak, akikmindkét kézzel képesek harcolni vajon

én is közéjük tartozom? Steapavisszahúzta a lábát.

Miért szólítanak SteapaSnotornak? kérdeztem hetykén. Cseppetsem vagy okos. Olyan az agyad, mint abuggyantott tojás.

Igyekeztem felbőszíteni, ésreméltem, hogy az indulat óvatlannáteszi, a sértéseim azonban lepattantakróla. Ahelyett, hogy dühödten rám rontottvolna, kimért lassúsággal indult előre, ésle sem vette szemét a bal kezembenszorongatott kardról. Amikor a tömegskandálni kezdte, hogy végezzen velem,hirtelen én is előrerontottam, kitörtemjobbra, és ő némi késéssel csapott

utánam, mivel azt hitte, hogy az utolsópillanatban irányt fogok változtatni, deén visszarántottam Kígyóleheletet, ezzela kardforgató karját találva. Éreztem,ahogyan a penge végigkaristolja apáncéling láncszemeit, át azonban nemvághatta őket, azután már el istávolodtam tőle, visszavettem a pengét ajobb kezembe, elfordultam, rárontottam,és csak az utolsó pillanatban táncoltamel, mielőtt még a nehéz penge belémhasított volna.

Ezúttal is értetlenül meredtrám. Mintha bikát futtattam volna: ő volta bika, és a legnagyobb gondot az okoztaa számára, hogyan csalogathat olyanhelyre, ahol kihasználhatja nagyobb

erejét és súlyát. Kopóként rám hárult afeladat, hogy incselkedjek vele:felingereljem, és addig marjak belé,amíg meg nem gyengül. Azt hitte, vértbenés pajzzsal állok ki ellene ekkor csaknéhány percig püföltük volna egymást,mielőtt elenyészik az erőm, ő pedighatalmas csapásokkal a földrekényszerített és miszlikbe aprított volna,ám eddig a kardja még csak meg semérintett. Az én vágásaim vért fakasztottakugyan, de épp csak megkarcoltákellenfelem. Így most újra előretört,abban a reményben, hogy beszoríthat afolyóba. Egy asszony sikoltott a töltéstetején, alighanem Steapát akarta ölésrebiztatni, és a sikoly egyre hangosabb lett,ahogyan hátráltam, Steapa pedig

kitartóan tört előre, ám ekkor kisiklottamjobb oldalra, viszonoztam a támadást, ésfordulásra késztettem. Ekkor hirtelenmegtorpant, elnézett mellettem, azután apajzsával együtt a kardja isleereszkedett. Nem kellett volna másttennem, mint előredöfni, hisz felkínáltamagát nekem. Beleszúrhattam volnaKígyóleheletet a mellkasába, a torkábavagy akár a gyomrába is, ám én egyiketse tettem. Steapa jól értett a harchoz, azvillant az eszembe, hogy csak csapdábaakar csalni de én nem kaptam be ahorgot. Ha előredöfök, gondoltam,egyszerűen szétzúz a pajzsával és akardjával. El akarta hitetni velem, hogyvédtelen, mert így talán közelebbcsalogathat magához, én azonban

megálltam, széttártam a karom;támadásra hívtam, ahogyan ő istámadásra hívott engem.

Csakhogy Steapa ügyet semvetett rám. Továbbra is elnézett a vállamfelett. És az asszony sikolya eszelősmagasságokba szökött, a férfiak isordítozni kezdtek, és Leofric a nevemetkiáltozta, a bámészok pedig már nemminket néztek, hanem fejvesztverohantak.

Akkor hátat fordítottamSteapának, hogy elnézzek a dombtetőn, afolyó kanyarulatában álló város felé.

És láttam, hogy Cippanhammlángokban áll. Füst sötétítette el a téli

égboltot, a látóhatárt pedig megtöltöttéka férfiak: lovasok, kardokat ésszekercéket, pajzsokat, lándzsákat éslobogókat lengető harcosok, miközbenegyre többen törtek át a keleti kapun, ésviharzottak át a hídon.

Mert Alfréd minden imájakudarcot vallott, és a dánok lerohantákWessexet.

Hatodik fejezet

Steapa tért magához elsőkénta döbbenetből. Eddig tátott szájjalmeredt a hidat elözönlő dánokra, mostazonban ura, az ifjabbik Odda felé

rohant, aki kétségbeesetten kiáltott lovaiután. A dánok szétszóródtak a hídvégénél, kivont karddal és előreszegezettlándzsával ügettek át a tisztáson. Alángoló városról felszakadó nehéz füstmegfestette az alacsonyan ülő felhőket.A király épületei már lángokban álltak.Egy gazdátlan ló rohant át a füvön, akengyelek csak úgy csapkodtak rajta.Azután Leofric megragadta a könyököm,és északnak vonszolt, a folyó mellé. Alegtöbben délnek menekültek, a dánokpedig követték őket, ezért észak feléjobb esély kínálkozott a túlélésre. Iseultelhozta a páncélingem, amit mostátvettem tőle, cserébe nekiadtamDarázsfullánkot, miközben mögöttünkfelerősödtek a sikolyok, amint a dánok

kaszabolni kezdték a páni rémületbenkavargó tömeget. Az emberekszétszóródtak. Menekülő lovasokdübörögtek el mellettünk, vasalt patáikásó módjára szakították fel az átázottföldet és a gyepet. Láttam, ahogy azifjabbik Odda három lovasa kíséretébenelvágtázik. Harald, az elöljáró is akíséretéhez tartozott, nem láttam viszontSteapát, és egy pillanatig attól tartottam,engem keres a zűrzavarban. Azután márel is feledkeztem erről, amint egy dáncsapat északnak fordult, hogy üldözőbevegye Oddát.

Hol vannak a lovaink?ripakodtam rá Leofricre, akielmosolyodott, s ezzel eszembe juttatta,

hogy nem együtt érkeztünkCippanhammbe.

A lovak alighanem aLappantyú fogadó udvarán várakoztak,ami azt jelentette, hogy mind odavesztek.

A folyóparton, a kopaszégerek között egy kidőlt fűzfa törzsefeküdt, ennek rejtekében bújtunk meg,hogy lélegzetvételnyi haladékhozjussunk. Felöltöttem páncélingemet,felkötöttem a kardomat, majd elvettemLeofrictől a sisakomat és a pajzsomat.

Hol van Haesten? kérdeztem.

Elfutott felelte Leofrickurtán. Ahogyan a többi emberem is.

Csatlakoztak a tömeghez, és délnekmenekültek. Leofric észak felé mutatott.Bajban vagyunk közölte egyszerűen.

Tucatnyi dán lovagolt lefeléa folyó felénk eső partján, elzárvamenekülésünk útját. De még tisztestávolságra jártak, az Oddát üldözőcsapatnak pedig nyoma veszett, ezértLeofric átvezetett bennünket a vizenyősréten, a tövises bokrok, égerek, csalán ésrepkény közé. Mindezek közepén öregvesszőkunyhó állt, alighanem egy juhászviskója, s bár félig összeomlott, jobbrejtekhelyet kínált a kidőlt fűznél, ezértmi hárman bevettük magunkat acsalánosba, és lekuporodtunk a korhadtgerendák mögött.

A városban félrevertek egyharangot, lassú kongása minthagyászéneket zengett volna. A hanghirtelen abbamaradt, majd ismétfelhangzott, mielőtt végleg elhalt volna.Kürtszó harsant. Tucatnyi lovas vágtázottel búvóhelyünk közelében, valamennyifekete köpenyben és feketére mázoltpajzsban. Guthrum harcosai.

Guthrum. Balsorsú Guthrum,aki Kelet-Anglia királyának hívattamagát, ám Wessex királya akart lenni,ezért harmadszor is kísérletet tett azország elfoglalására. S ezúttalmegfordult a szerencséje, mert amígAlfréd a karácsony tizenkettedik napjátünnepelte, amíg a witan a hidak

felújításáról és hitszegőkmegbüntetéséről vitázott, addig Guthrumharcolt. A dánok betörtek Wessexbe,Cippanhamm elesett, Alfréd nemeseitmeglepték, szétkergették vagylemészárolták. A kürt újra felharsant,mire a tucatnyi fekete harcos elfordult,és elvágtázott a hang irányába.

Tudnunk kellett volna, hogy adánok nem hagyják annyiban csattantamfel dühösen.

Te mindig is figyelmeztettélerre békített Leofric.

Hát Alfrédnak nincsenekkémei Gleawecestre-ben?

Inkább bízott a papjaiimádságában felelte keserűen Leofric –,meg Guthrum békéjében.

Megérintettem Thoramulettjét, amit még Eoferwicben vettemel egy dán fiútól. Akkoriban magam istaknyos voltam, s csak nemrég múlt,hogy a dánok elfogtak, ellenfelem pedigbőszen hadakozott az öklével és alábával, mígnem legyűrtem afolyóparton, és elvettem tőle azamulettjét. Ma is őrzöm. Gyakranmegérintem, így próbálom emlékeztetnirá Thort, hogy még élek, ám azon anapon azért szorítottam meg, merteszembe jutott Ragnar. A kezeseknekvégük Wulfhere vajon nem ezért lovagolt

el már virradat előtt? De hát honnéttudta, hogy közelegnek a dánok? HaWulfhere tudta, Alfrédnak is tudniakellett, akkor pedig a nyugati szász erőkkészenlétben állnak. Ennek nem voltsemmi értelme, kivéve, hogy Guthrumezúttal is felrúgta a békét, még azzal semtörődve, hogy feláldozza a túszokat,akiket épp az ilyen esetek megelőzéséretartottak. Bizonyosnak tűnt, hogy Ragnara halál fia lett, és a világomnakbealkonyult.

Az a rengeteg halott! Tetemekhevertek a tisztáson, rejtekhelyünk és afolyó között, és a mészárlás mégkorántsem ért véget. A szászoknémelyike vissza, a város felé rohant,

majd amikor szembetalálták magukat ahíd dán őreivel, északnak menekültek,mi pedig tehetetlenül figyeltük, ahogyana dánok eltapossák őket. Hármanmegpróbáltak ellenállni, kivont karddalés harcra készen egymásnak vetették ahátukat, azonban egy lovas dán rontottrájuk. Lándzsája átjárta az egyikükvértjét, és szétzúzta a mellkasát, míg amásik kettőt a szilaj ló vetette oldalt, s adánok azonnal körülzárták őket, majdszekercék és kardok szökkentek amagasba. Egy lány sikoltozva rohantkörbe-körbe, mígnem egy kibontott hajúdán előrehajolt a nyergéből, és felhúztaa ruhát a fejére, s a lány vakon és féligcsupaszon botorkált tovább. Amikorelterült a nyirkos füvön, a dánok a

hasukat fogva nevettek, azután egyikükkardjának lapjával rásózott a hátsójára,míg egy másik magával vonszolta délfelé, miközben a lány sikolyai belefúltakaz összegabalyodott ruhába. Iseultmegborzongott, ezért páncélingbebújtatott karommal átöleltem a vállát.

Akkor és ott csatlakozhattamvolna a dánokhoz. Beszéltem anyelvüket, hosszú hajammal éskarpereceimmel éppen úgy festettem,mint ők. Csakhogy Haesten valaholCippanhammben volt, talán már el isárult, Guthrum pedig a legkevésbé semszívelt, és még ha én magam életben ismaradtam volna így, Leofricre ésIseultra is gondolnom kellett. A dánok

féktelenül őrjöngtek, fejükbe szállt akönnyű diadal, és ha tucatnyian közülükmegkívánják Iseultot, el is vették volnamaguknak, akár dánnak néznek, akárnem. Csoportosan vadásztak, tehát alegjobb, amit tehettünk, hogy meghúztukmagunkat, míg vége nem lett a tébolynak.A folyó túlpartján, az alacsonydombgerincen, ahová Cippanhammépült, lángokban állt a legnagyobbtemplom. A zsúpfedélről szikrákpattogtak és lángnyelvek csapkodtak, éssűrű füstoszlop gomolygott az égboltrabelőle.

Isten szent nevére, mitműveltél az imént? kérdezte hirtelenLeofric.

Az imént?

Úgy forogtál Steapa körül,mint a kotlós tyúk! Egész nap rophattadvolna!

Megsebeztem, kétszer is.

Megsebezted? SzentségesKrisztusom, borotválkozás közben iskomolyabban megvágja magát!

Most már úgysem számít,nem igaz? Gyanítottam, hogy Steapamostanra halott lehet. Vagy talánelmenekült? Nem tudtam. Egyikünk semtudta, mi történik, leszámítva azt, hogy adánok megtámadtak. És Mildrith? Afiam? Messze voltak, de talán időben

értesültek a dánok hitszegéséről. Nemkételkedtem benne, hogy a dánok mélyenbehatolnak Wessexbe, én mégsemtehettem semmit Oxton védelmében.Nem voltak lovaim, sem embereim, semesélyem elérni a déli partot mégGuthrum lovasai előtt.

Figyeltem egy elvágtázó dánt,a nyergében egy keresztben felfektetettlánnyal.

Mi történt azzal a dánlánnyal, akit hazavittél? kérdeztemLeofrictől. Akit Walesnél fogtunk el?

Hamtunban maradt vontvállat –, és most, hogy nem vagyok ott,talán másvalaki ágyát melegíti.

Talán? Biztos lehetsz benne!

Legyen azé a nyavalyásévigyorodott el. Mást se tud, csaksiránkozni.

Szakasztott Mildrith.Elgondoltam egy pillanatig. Eanflćdharagszik rád.

Eanflćd? Haragszik rám?Miért?

Amiért nem látogattad meg.

Hogy tehettem volna?Leláncoltak. Azért látható elégetettségetokozott neki, hogy a szajha érdeklődöttutána. Eanflćd aztán sose siránkozik, mi?

Én még nem láttam.

Jóravaló teremtés az.Tetszene neki Hamtunban.

Már ha Hamtun még létezik.Lehet, hogy egy dán flotta is érkezettLundene-ből? Vagy Svein indítotttámadást a Sćfern-tengeren? Nem tudtamsemmit, csak hogy Wessexeneluralkodott a káosz és a vereség.Fagyosan szitálni kezdett a téli eső,bőrig áztunk és átfagytunk. Iseultlekuporodott, én meg fölé tartottam apajzsom. A legtöbben azok közül, akik afolyóparttól nézték a párviadalt, délnekmenekültek. Csupán maroknyian tartottakfelénk, ezért csak kevés dán ólálkodott a

rejtekhelyünk körül, akik pedig az északioldalon jártak, most nekiálltakösszegyűjteni a zsákmányt.Megfosztották a tetemeket afegyverektől, övektől, ruháktól ésminden értéktől. Néhány szász férfiéletben maradt, őket a gyermekekkel és afiatalabb lányokkal együtt elvezették,hogy rabszolgaként adják el. Azidősebbeket megölték. Egy sebesült férfinégykézláb mászott a sárban, mígtucatnyi dán élvezettel kínozta, akármacskák a sebesült verebet: kardjukkalés lándzsáikkal bökdösték, hogy lassanhalálra vérezzen. Az egyikük Haestenvolt.

Mindig kedveltem Haestent

csóváltam meg szomorúan a fejem.

Ő is csak dán horkant felLeofric megvetően.

Attól még kedveltem.

Megmentetted az életét, mostpedig visszatért az övéihez. Meg kellettvolna ölnöd. Elnéztem, ahogyan Haestenrugdalta a sebesült férfit, aki kínok köztkönyörgött, hogy öljék meg végre, azifjak azonban tovább bökdösték, gúnytűztek gyötrelmeiből, azután megérkeztekaz első hollók is. Gyakran eltűnődömazon, hogy a hollók vajon érzik-e avérszagot egész nap egyet sem látni, ámamint meghal valaki, fénylő feketeszárnyaikon hirtelen elősiklanak a

semmiből. Talán Odin küldi őket, hiszena hollók az ő madarai. Most is károgvaverdestek a holtak körül, hogynekilássanak lakomájuk első fogásának,a szemeknek és ajkaknak. Hamarosan akutyák és rókák is követték a példájukat.

Wessex vége sóhajtottszomorúan Leofric.

Anglia vége tettem hozzá.

Mihez kezdünk most? tette fela kérdést Iseult.

Nem tudtam mit felelni.Ragnar mostanra meghalt, tehát nemlehetett maradásom a dánok között, sminthogy feltehetően Alfréd is meghalt

vagy fogságba esett, kötelességem afiamhoz szólított. Még csak kisgyermekvolt, mégis az én fiam, aki a nevemetviselte. Bebbanburg az övé lesz, havalaha is visszaszerzem, és ha nekemnem sikerülne, az ő kötelessége leszbevenni az erősséget, és ennek nyomán aBebbanburgi Uhtred név fennmaradhat,amíg az egész világ káoszba nem fúl.

Hamtunba kell mennünkvetette fel Leofric –, felkutatni alegénységet.

De ha a dánok oda is elértek?Vagy már úton vannak? Ők is tudják,miben rejlik Wessex erőssége, hol állnaka nagyurak kúriái, hol gyülekeznek akatonáik. Guthrum máris elküldhette azembereit, hogy gyújtogassanak ésgyilkoljanak mindaddig, amíg végleg lenem fegyverezik a szászok utolsókirályságát is.

Élelemre van szükségünkjelentettem ki –, élelemre és melegre.

Csak próbálj tüzet gyújtanizsémbelt Leofric –, és halott ember vagy.

Így hát vártunk. A szitálásbólhavas eső lett. Most, hogy áldozatukimmár halott volt, Haesten és társai iselkotródtak, nem hagyva mást magukután, csak a holtakat és a rájuk gyűlőhollókat. Mi továbbra is várakoztunk, ámmivel Iseult, aki éppen olyan soványvolt, mint Alfréd, egész testébenremegett, én késő délután levettem asisakomat, kibontottam és szabadjáraengedtem a hajamat.

Mit csinálsz? hökkent megLeofric.

Mostantól dánok vagyunkfeleltem. Csak fogjátok be jól a szátokat.

Azzal elindultam velük a

város irányába. Szívesebben maradtamvolna sötétedésig, Iseult azonbantúlságosan is átfagyott ahhoz, hogytovább várjon, ezért csak abbanreménykedhettem, hogy a dánokmostanra lehiggadtak. Habár úgyfestettem, mint ők, ettől még komolyveszélynek tettük ki magunkat. Haestenmegláthatott, s ha elmondja atöbbieknek, hogyan csaltam csapdábaegy dán hajót Dyfed partjainál, nemszámíthattam volna másra, csak lassú ésgyötrelmes halálra. Ezért is szorongtam,miközben átlépdeltünk a folyóparti útonheverő hullákon. A hollók tiltakoztak ajöttünkre, méltatlankodva rebbentek fel atéli füzekre, majd tértek visszalakomájukhoz, mihelyt áthaladtunk.

Újabb tetemek hevertek halomban a hídmellett, ahol a rabszolgának elfogottifjakat arra kényszerítették, hogy sírtássanak. Az őrzésükre kirendelt dánokeszméletlenre itták magukat, egyikük sepróbált megállítani bennünket, amintátkeltünk a fahídon, és elosontuk a kőbőlépült boltív alatt, amelyen még most islátni lehetett a karácsonyi magyalágakatés borostyánokat.

A tüzek lassan kialudtak,elfojtották őket az esőcseppek, avagyeloltották a házakat és templomokatfeldúló dánok. A legszűkösebb közökbenmaradtam, és elaraszoltam egykovácsműhely mellett, egyprémkereskedő házának fala mentén,

majd azon a helyen, ahol nemrég mégcserépedényeket árultak. Csizmatalpunkalatt cserepek csikorogtak. Egy ifjú dánaz egyik sikátor végében okádott, tőlemegtudtam, hogy Guthrum a királylakóhelyén tartózkodik, ahol aznap éjjelfényes lakomát ülnek. Felegyenesedett,és bár levegőért kapkodott, volt annyirajózan, hogy egy zacskónyi pénzt kínáljonIseultért. A közeli házakban asszonyoksikoltoztak és zokogtak, ami felbőszítetteLeofricet, de én lecsillapítottam. Kettennem szabadíthattuk fel Cippanhammet, ésha a világ a feje tetejére áll, s a nyugatiszászok foglalnak el egy dán nagyvárost,a helyzet akkor sem különbözött volnasokban.

Alfréd ezt sosem engednédörmögte Leofric.

Te is megtennéd torkoltam le.Meg is tetted.

Hírekre szomjaztam, ám azutcán kóborló dánoktól nem lettemokosabb. Még jócskán hajnal előtt,Gleawecestre-ből indultak, elfoglaltákCippanhammet, és most ki akartákélvezni mindazt, amit a város kínálhatottnekik. A nagy templomot felégették, mostpedig bőszen kutattak az üszkösromokban az ezüst után. Miután nemigenmehettünk máshová, felkaptattunk adombra, a Lappantyú fogadóhoz, aholmindig is ittunk. Itt azt találtuk, hogy

Eanflćdet, a vörös hajú szajhát azasztalhoz szorítja két dán, míg háromtársuk, egyikük se több tizenhét-tizennyolc évesnél, sorban meggyalázzaőt. Tucatnyi másik dán békéseniszogatott, alig vett tudomást azerőszakról.

Ha neked is kell mordult rámegy ifjonc –, várd ki a sorod.

Nekem most kell.

Akkor beugorhatsz apöcegödörbe. Részeg volt, pelyhedzőállú suhanc, aki hetyke tekintettel mértvégig. Beugorhatsz a pöcegödörbeismételte kedvenc sértését, miközbenIseultra mutatott –, én meg leteperem őt,

amíg fuldokolsz. Megütöttem, eltörtemaz orrát, és telefröcsköltem vérrel azarcát, s miközben levegő után kapkodott,keményen ágyékon rúgtam. Vinnyogvagörnyedt össze, s miközbengyomorszájon ütöttem egy másik férfit,Leofric is szabadon engedte egész napgyülemlő dühét. A két dán, akik azasztalon tartották Eanflćdet, értetlenülfordult felénk, majd az egyikükfelüvöltött, amint Eanflćd megragadta ahaját, és begörbített, éles körmökbenvégződő ujjaival a szemébe kapott.Leofric ellenfele padlóra került, és ő atorkára taposott, míg én tarkón csaptamegy másik dánt, aki nekitántorodott azajtónak. Ezután máris a következősuhancra, Eanflćd áldozatára vetettem

magam, akinek eltörtem az állkapcsát,mielőtt visszatértem a fickóhoz, akierőszakkal fenyegette Iseultot. Kitéptemaz ezüstkarikát a füléből, lerángattamegyetlen karperecét, és elloptam tőlepénzzel teli tarsolyát. Az ezüstötodahajítottam Eanflćd ölébe, azután újraés újra ágyékon rúgtam a nyögdécselőférfit, mielőtt kipenderítettem az utcára.

Ugorj egy pöcegödörbe!kiáltottam utána, azután becsaptam azajtót.

A fogadó másik felébeniddogáló dánok remekül szórakoztak,még meg is tapsoltak bennünket.

Mocskok köpött ki Eanflćd

az elhajtott dánok után. Sajog mindenem.Ti ketten mit kerestek itt?

Azt hiszik, dánok vagyunkfeleltem.

Élelem kéne tette hozzáLeofric.

A legtöbbet felfalták bököttEanflćd a dánok felé –, de hátul mégbiztos maradt valami. Megkötötte azövét. Edwulf halott. Edwulfé volt afogadó. És köszönöm a segítséget, tiszottyos kecskék! rikoltott a dánokra,akik ugyan egy szavát se értették, mégisjót nevettek rajta.

Eanflćd elindult hátra, hogy

élelmet keressen nekünk, de az egyikférfi kitartott kézzel megállította.

Mégis hová igyekezel?tudakolta tőle dánul.

Semmi közöd hozzámordultam rá.

Sört akarok jelentette ki , éste? Te ki vagy?

Az vagyok, aki elvágja atorkod, ha még egyszer a lány útjábaállsz.

Elég legyen! mért végig egyidősebb férfi szúrós szemekkel. Nemismerlek valahonnét?

Guthrummal voltamReadingumnál feleltem , és Werhamnélis.

Már emlékszem. Ezúttaljobban sikerült, he?

Jobban értettem vele egyet.

A férfi Iseultra mutatott:

A tiéd?

Nem eladó.

Csak kérdem, barátom, csakkérdem.

Eanflćd hozott nekünk

szikkadt kenyeret, hideg disznósültet,ráncos héjú almát és sziklakeménysajtot, amelyben vörös férgektekergőztek. Az idősebb férfi egy korsósört hozott az asztalunkhoz, nyilván jószándéka jeleként, majd leült, ésbeszédbe elegyedett velem, ígyvalamivel többet tudtam meg arról, amitörtént. Guthrum közel háromezeremberét gyűjtötte össze Cippanhammmegtámadására. Maga Guthrum mostAlfréd csarnokában ünnepelt, és azemberei felét Cippanhammben hagyta,míg a többiekkel másnap reggel délnekvagy nyugatnak indult.

Ne legyen nyugtuk arohadékoknak, he? kacsintott rám, majd

mogorva pillantást vetett Leofricre. Atársad nem túl bőbeszédű.

Süketnéma.

Ismertem egy férfit, akineksüketnéma volt az asszonya. Még nemláttam ilyen boldog fickót. Irigykedőpillantást vetett a karpereceimre. Szóval,kit is szolgálsz?

Fehérlovas Sveint.

Sveint? Ő nem volt ottReadingumnál, se Werhamnél.

Dyflinben volt bólintottam –,én pedig akkor még az idősebb Ragnaroldalán harcoltam.

Á, Ragnar! Szegény pára.

Felteszem, a fia mostanrahalott…

Mi más lenne? vont vállat aférfi. Ez jár a kezeseknek.Elgondolkodott egy pillanatig, majd újraösszeráncolta a homlokát. Mit keres ittSvein? Azt hittem, hajón érkezik.

Így is van. Mi csak azértjöttünk, hogy beszéljünk Guthrummal.

Svein egy süketnéma fickótküld tárgyalni?

Engem küldött tárgyalni. Őcsak azért van böktem a füstölgő

Leofricre –, hogy megölje azokat, akiktúl sokat kérdezősködnek.

Rendben, rendben!védekezett feltartott kézzel a férfi.

Az istálló padlásán aludtunk,ahol melegített a szalma, és még virradatelőtt távoztunk. Akkor ötven nyugatiszász is visszafoglalhatta volnaCippanhammet, hiszen a lerészegedettdánok békésen hortyogtak, mit sem tudvaa világról. Leofric kardot, szekercét éspajzsot lopott a fogadóban megismertegyik dántól, azután akadálytalanulkijutottunk a nyugati kapun. A kintimezőn vagy száz lovat találtunk. Kétférfi őrizte őket, akik egy

szalmakunyhóban aludtak, ígyelköthettük volna akár az összes lovat is,de minthogy nem volt se nyergünk, sekantárunk, vonakodva bár, de gyalogosanindultunk útnak. A létszámunk négyrenőtt, miután Eanflćd úgy döntött, velünktart. Eanflćd két nagy köpenybe isbebugyolálta Iseultot, de a brit lánytovábbra is vacogott.

Nyugatnak és délnekhaladtunk a dombok közt kanyargó útmentén. Bađum irányába tartottunk,ahonnét átvághattam délnek, Defnascirés a fiam felé, ám hamar kiderült, hogy adánok megelőztek bennünket. Előző napcsapatostól lovagolhattak erre, mert azelső útba eső faluból nem hallatszott

kakasszó, de más hang se, és amit hajnaliködnek véltünk, arról kiderült, hogy afelégetett viskók füstje. A távolban mégsűrűbben gomolygott a füst, ami arrautalt, hogy a dánok már elérték Bađumot.Jól ismerték a várost, hiszen ott kötöttékmeg az egyik békéjüket. Délutánra lovasdánok valóságos hordája bukkant felmögöttünk az úton, és űzött minket adombok közé, ahol menedékrelelhettünk.

Egy héten át vándoroltunk.Az útba eső viskókban húztuk megmagunkat. Néha üresen találtuk őket,máskor a halálra vált falusiakrejtőzködtek bennük, de bármerre ismentünk, füst vett körül bennünket, a

dánok feldúlták egész Wessexet. Egy napbelebotlottunk egy tehénbe, amelyik nemtudott kiszabadulni a karámból egymáskülönben teljesen elhagyatottmajorban. A borjával volt, és bőgött azéhségtől, így aznap este fényes lakomátültünk. Másnap nem tudtunktovábbindulni. Csikorgó hideg lett, akeleti szélben szinte vízszintesenszakadtak a fagyos esőcseppek, ésgyötrelmesen vonaglottak a fák, ezértinkább a kunyhóban maradtunk, noha azbeázott, s kis híján megfulladtunk afüstben. Iseult csak ült, és elkerekedett,üres szemmel bámulta a lángokat.

Vissza akarsz menniCornwalumba? kérdeztem tőle.

Meglepettnek tűnt, hogyhallotta a hangomat, és beletelt néhánypillanatba, amíg összeszedte agondolatait, azután megvonta a vállát.

Mi az, amiért visszamennék?

Az otthonért felelt Eanflćd.

Nekem Uhtred az otthonom.

Uhtrednek asszonya vanjegyezte meg kéretlenül Eanflćd.

Iseult nem törődött vele.

Uhtred harcosokat fogvezetni mondta halkan, miközbenütemesen ringott előre-hátra –, sok száz

harcost. Egész hordát. Látni akarom.

Csak magadat áltatod, ezminden vélte Eanflćd. Eridj haza,kislány, mondogasd az imádságaidat, ésreménykedj benne, hogy a dánok nemdúlják fel az otthonod.

Továbbra is délnektartottunk, és minden nappal haladtunkelőre egy keveset, a téli napok azonbanhamar elszálltak, és úgy tűnt, a dánokmindenütt ott vannak. Még amikor avidéket jártuk, messze minden kitaposottösvénytől, a távolban akkor is dánokőrjáratoztak, ezért szüntelenül nyugatnakkellett térnünk, ha ki akartuk kerülniőket. Keletre futott a római út, amely

Bađumból indult, és egészenExanceasterig vezetett. Wessexnek ebbena részében ez számított a legfontosabbútvonalnak. Gyanítottam, hogy a dánok ishasználják, őrjáratokat küldenek rajtamindkét irányba, s ezek az őrjáratokűztek bennünket egyre közelebb aSćfern-tengerhez, pedig ott semlelhettünk menedékre, hiszen Sveinbiztosan áthajózott már Walesből.

Úgy tűnt, Wessex véglegelesett. Találkoztunk vidékiekkel, akik afalvakból menekültek, és az erdőbenrejtőzködtek, de tőlük sem hallottunkhíreket, legfeljebb szóbeszédet. Senkisem látott nyugati szász katonákat, éssenki sem hallott Alfrédról, mindenki

csak a dánokról és a szüntelenülgomolygó füstről beszélt. Időről időreeljutottunk egy feldúlt faluhoz vagyfelégetett templomhoz. Láttuk a sötétenverdeső hollókat, s ha követtük őket,hamar eljutottunk a rothadó testekhez.Eltévedtünk, és elvesztettünk mindenreményt, hogy valaha is elérünkOxtonba, és én inkább abban hittem,hogy Mildrith bemenekült a hegyek közé,ahogyan az Uisc környékének lakói a dánveszedelmek idején mindig tették.Reméltem, hogy él, és reméltem, hogy afiam is életben van, a jövő azonbanéppoly sötétnek tűnt, mint a véget nemérő téli éjszakák.

Talán békét kellene kötnünk

vetettem fel Leofricnek egy éjjel. Egyjuhász viskójában húztuk meg magunkat,ott kuporogtunk a kis tűz körül, amelyfojtogató füsttel töltötte meg az alacsony,tőzegfedeles épületet. Megsütöttünknéhány bordát egy birka félig felfaltteteméből. Mindannyian mocskosakvoltunk, bőrig átáztunk és vacogtunk.Talán meg kellene keresnünk a dánokat,hogy hűséget esküdjünk nekik.

Hogy a rabszolgáik legyünk?kérdezte Leofric keserűen.

Harcosok lennénk.

Akik a dánok oldalánharcolnak? Megbökdöste a tüzet, mireújult erővel tört fel a füst. Nem

foglalhatják el egész Wessexet.

Miért nem?

Túl nagy. Kell lenniükolyanoknak, akik felveszik ellenük aharcot. Csak meg kell találnunk őket.

Visszagondoltam azokra avitákra, amelyeket Lundene-benhallottam. Amikor még gyermekkéntnevelkedtem a dánoknál, a vezéreikarról tanácskoztak, hogy Wessexelfoglalásának alkalmas módja-e, harátámadnak a nyugati vidékre, és ezzelmegroppantják az ország hatalmát.Mások azzal akarták kezdeni, hogybevegyék Kent ősi királyságát, Wessexleggyengébb részét, ahol a

contwaraburgi nagy szentély is állt,végül mégis a legmerészebb elképzelésgyőzött. Nyugatról támadtak, s bár azelső roham elbukott, Guthrumnak végülsikerült győzelmet aratnia. Vajon milyenmesszire jutott? Kent még a szászokkezén lehet? Hát Defnascir?

És mi történik Mildrithszel,ha te csatlakozol a dánokhoz? tette fel akérdést Leofric.

Majd elrejtőzik vontam mega vállam.

Néma csend lett, de láttam,hogy Eanflćdnek nem tetszik a válasz, éscsak remélni mertem, hogy befogja aszáját.

Nem volt szerencsém.

Érdekel egyáltalán?!ripakodott rám.

Persze feleltem.

Eanflćd gúnyosan fogadta aválaszom.

Ráuntál, igaz?

Persze hogy törődik velepróbált békét teremteni Leofric.

A feleségével? csattant felEanflćd, miközben egy pillanatra sevette le rólam a szemét. A férfiak idővelmind ráunnak a feleségükre. Iseult

figyelmesen hallgatta, miközben nagyszeme ide-oda járt köztünk.

Mit tudsz te erről? kérdeztemEanflćdtől.

Voltam házas vonta meg avállát most Eanflćd.

Te? lepődött meg Leofric is.

Három évig bólintott Eanflćd–, Wulfhere egyik testőrével. Kétgyermeket szültem neki, de meghaltabban a csatában, amelyikben Ćthelredkirály.

A két gyermek? kérdezteerőtlenül Iseult.

Meghaltak közölte Eanflćdnyersen. Ez a gyerekek sorsa.Meghalnak.

Boldog voltál vele? akartatudni Leofric. Boldog voltál a férjeddel?

Úgy három napig, azutánhárom év alatt megtanultam, hogy aférfiak mocskok.

Mind? kérdezte Leofric.

A legtöbbje. Elmosolyodott,és megérintette Leofric térdét. Te nem.

Hát én? tudakoltam.

Te? Egy szempillantással

végigmért. Egy csorba korsót nem bíznékrád felelte, méghozzá őszinte indulattal,ami Leofricet zavarba hozta, engempedig meglepett.

Az életben vannak pillanatok,amikor úgy tekinthetünk magunkra,ahogyan mások látnak minket.Gondolom, ez is a felnőtté válás része,és nem mindenkor kellemes. Eanflćd,mintha már bánta volna kirohanását,tompítani próbálta szavai élét:

Nem ismerlek. Csak annyittudok rólad, hogy Leofric barátja vagy.

Uhtred nagylelkű vett avédelmébe Iseult.

A férfiak akkor nagylelkűek,ha akarnak valamit szállt vitába Eanflćd.

Én csak Bebbanburgotakarom szóltam közbe esetlenül.

Legyen bármi is vont vállatEanflćd kész vagy érte mindenre.Akármire.

Néma csend lett. A féligfedett ajtóból egy hópihe szállingózottfelénk. A tűz felé rebbent, és elolvadt.

Alfréd jó ember törte meg azesetlen csendet Leofric.

Megpróbál jó lenni javítottaki Eanflćd.

Csak megpróbál ? kérdeztemgunyorosan.

Olyan, mint te. Ölne azért,hogy megkapja, amit akar. De benne vanvalami, ami belőled hiányzik. Alelkiismeret.

Mármint retteg a papjaitól.

Retteg Istentől. És nekünk isezt kellene tennünk, mert egy napon nekitartozunk majd számadással.

Én ugyan nem ráztam a fejem.

Eanflćd felhúzta az orrát,Leofric azonban gyorsan témát váltott, ésközölte, hogy havazik. Próbáltunk aludni

egy keveset. Iseult hozzám simultálmában, nyögdécselt és rángatózott, mígén éberen feküdtem, és a szavaingondolkodtam, hogy egy napon majdfényes hordát vezetek. Olyanvalószínűtlennek tűnt. Arra gondoltam,hogy ami hatalma volt, elszállt aszüzességével, akkor aztán én iselaludtam, és fehérbe öltözött világraébredtem. A gallyakra és ágakra hóbólnőtt taréj, de máris olvadt és csöpögöttminden a hajnal ködös fényében. Amintkiléptem, az ajtó mellett egy halottökörszem aprócska testét találtam, ésféltem tőle, hogy ez rossz előjel.

Leofric emelkedett ki aviskóból, és hunyorogva nézett fel az

erőtlen napba.

Nem haragudj Eanflćdreszólított meg.

Nem haragszom.

Az egész világa összeomlott.

Akkor hát újjá kellépítenünk.

Ez azt jelenti, hogy nemcsatlakozol a dánokhoz?

Szász vagyok vontam meg avállam.

Leofric lopva elmosolyodott.

Meglazította a nadrágját, és a hóbavizelt.

Ha a barátod, Ragnar mégélne nézte a vizeletről felszálló gőzt –,akkor is szász lennél?

Halott, nem igaz? Áldozatulesett Guthrum becsvágyának.

Akkor hát szász vagy?

Szász vagyok jelentettem kinagyobb magabiztossággal, mint amitéreztem, hisz egyikünk sem tudta, mittartogat számunkra a jövő.

Honnét is tudhattuk volna?Talán igaz Iseult szava, és Alfréd

hatalmat ad nekem, hogy fényes hordákélén lovagoljak, és aranyhajú asszonyomlegyen, de őszintén szólva márkételkedtem Iseult képességeiben. Alfrédalighanem meghalt, királyságának sorsamegpecsételődött, és abban a pillanatbannem ismertem mást, csak a földet a délenhúzódó, hófödte gerincekig, azon túlpedig a különösen fénylő ürességet.Mintha elértük volna a világ peremét,ahol gyöngyházfényben izzó mélységnyílik.

Továbbmegyünk dél feléjelentettem ki.

Nem tehettünk mást, minthogy folytattuk az utat a fényesség felé.

Ezt tettük hát. Követtünk egycsapást a gerincre, és ott láttam, hogy adombok meredeken zuhannak alá, majdelvesznek a tenger felé nyújtózkodó,kiterjedt ingoványban. Elérkeztünk anagy mocsárhoz, és a világosság, amitkorábban láttam, nem volt más, mint azelnyúló tavakról és kígyózóvízfolyásokról tükröződő téli napfény.

És most? tette fel Leofric akérdést.

Nem tudtam válaszolni, ezértcsak megültünk egy tiszafa szélfútta ágaialatt, s a láp, a víz, a fű és a nád végtelenszövedékére meredtünk. Az ingoványmessze benyúlt a szárazföldbe a folyó, a

Sćfern felől, ha el akartam érniDefnascirt, vagy meg kellett kerülnöm,vagy próbát kellett tennem az átkeléssel.Megkerülni csakis a római úton voltlehetséges, amelyet a dánok tartottakellenőrzésük alatt, ha viszont át akartamkelni, egyéb veszélyekkel kellettszembenéznem. Ezernyi történetethallottam azokról, akik halálukigbolyongtak ebben a vizenyőslabirintusban. Úgy hírlett, szellemekkísértenek errefelé, szellemek, amelyekéjszaka kéklő lángnyelvek formájábanmutatkoznak, és számtalan csapás akad,amely csupán futóhomokba vagy nyúlósiszaptavakba vezet, mégis egész falvaképültek a lápon, azokon a helyeken, ahola mocsárlakók csapdába csalták a

halakat és angolnákat. A lápi embereketa szellemek oltalmazták, meg a hirtelenérkező árhullámok, amelyek egyszemvillanás alatt elárasztották akitaposott utakat. Most, hogy a hómaradéka is elolvadt a nádasokban, atérség teljesen eliszaposodott, patakjaiés poshadt vizű tavai felduzzadtak a téliesőktől, ha pedig az ár is elborította, amocsár leginkább szigetekkel tarkítottbeltengerre emlékeztetett. Nem messzetőlünk láttunk is egy ilyen szigetet, sannak magaslatán maréknyi viskót. Havalaha elérjük, azon a helyen ételt ésmelegséget találhatunk. Fokozatosanátkelhettünk az egész ingoványon, amintutat találtunk egyik szigetről a másikra,ám ez sokkal tovább tartott egy napnál,

miközben menedéket kellett találnunkminden dagály elől. Ahogy elnéztem avíz hosszan elterülő, fagyos posványát,amely szinte feketéllett a tengerrőlérkező ólomszürke fellegek alatt,átadtam magam a borús hangulatnak,hiszen már azt sem tudtam, merre tartunk,vagy hogy miért folytatjuk egyáltalán.

Ültünkben úgy éreztük, egyrehidegebb lesz, azután a hó is szitálnikezdett a sötétlő égből. Csak néhány pihehullt alá, de ez is meggyőzött arról, hogyrövid úton menedéket kell keresnünk.Füst kígyózott a legközelebbi lápifaluból, annak jeleként, hogy valakikbenépesítik. Talán akad a kunyhóikbannémi élelem és kevéske meleg.

El kell jutnunk arra a szigetremutattam előre.

A többiek azonban nyugatfelé kémleltek, ahol a dombok lábánál, afák közül galambok egész raja rebbent azég felé. A madarak gyorsan emelkedtek,és köröket írtak le.

Van ott valaki mormoltaLeofric.

Kivártunk. A galambokmegtelepedtek a domboldal magasabbansorakozó fáin.

Talán egy vadkan? vetettemfel.

A galambok nem repülnek elegy vadkan elől vélte Leofric. Avadkanok éppúgy nem riasztják meg agalambokat, ahogyan a szarvasok seteszik. Emberek járnak az erdőben.

Ahogy a vadkanokra ésszarvasokra gondoltam, eltűnődtem azon,mi történhetett a vadászkopóimmal.Vajon Mildrith sorsukra hagyta őket?Még azt sem mondtam meg neki, holástam el a Wales partjain rabolt kincsmaradékát. Vermet ástam új kúriámegyik sarkában, és egy kővel jelöltemmeg a helyet, ahol eltemettem az aranyatés ezüstöt. Jobb rejteket is találhattamvolna, hiszen ha a dánok elérték Oxtont,bizonyára az épületben kezdték a

kutakodást, és lándzsáikkal döfködték apadlót, hogy megtalálják a felbolygatottrészeket. Vadkacsák húztak el felettünk.A hó egyre inkább nekieredt, kezdteelködösíteni a látóhatárt.

Papok mormolta Leofric.

Féltucatnyi feketébe öltözöttférfit láttunk nyugat felé. A mocsaratövező fák között haladtak, nyilvánösvényt kerestek a szövevényesvadonban, csakhogy a kis szigeten állófaluhoz nem vezetett egyenes út, ezért apapok megkerülték a domb lábát, ésegyre közelebb kerültek hozzánk.Egyikük hosszú botot szorongatott, és énmég ebből a távolságból is láttam

megcsillanó hegyét: püspöki pásztorbotlehetett, a végében nehéz ezüstkereszttel.Három társa nehéz zsákokat cipelt.

Gondolod, hogy élelem vanazokban a zsákokban? ábrándozott elLeofric.

Papok. Biztosan ezüstötcipelnek.

Vagy könyveket vetette felEnflćd. A papok szeretik a könyveket.

Talán mégis élelem vélteLeofric, noha nem nagy meggyőződéssel.

Három asszonyból és kétgyermekből álló csapat bukkant fel. Az

asszonyok egyike ezüstösen fénylőprémes köpenybe burkolózott, míg egyiktársa egy kisgyermeket hordozott akarján. Az asszonyok és gyermekek nemsokkal maradtak le a papok mögött, akikbevárták őket, azután valamennyienkeletnek tartottak, amíg közvetlenülalánk nem értek, és fel nem fedeztekvalamiféle csapást, amely kígyózvaveszett bele az ingoványba. A papokközül öten elindultak az asszonyokkal,míg hatodik társuk, aki láthatóan jóvalfiatalabb volt náluk, visszairamodottnyugat felé.

Hová megy? tűnődöttLeofric.

Újabb vadkacsák húztak elalacsonyan, a domb felett siklottak tova,hogy kijussanak a lápi tavak fölé. Hálók,gondoltam. A faluban kell lenniehálóknak, így halat foghatunk éselfoghatjuk a madarakat. Legalábbnéhány napig tisztességes ételt ehetünk.Angolnát, kacsát, halat, ludat. Ha elégháló akad, még egy szarvast iselejthetünk, ha előtte beűzzük amocsárba.

Nem mennek sehová jegyeztemeg gúnyosan Leofric.

A papok felé biccentett, akikalig száz métert tehettek meg azösvényen, de máris megfeneklettek. Az

ösvény csalókának bizonyult. Úgy tűnt,mintha a faluba vezetne, valójábanazonban véget ért a nádasnál, ahol apapok tanácstalanul torpantak meg. Nemakartak visszafordulni, továbbmenni nemtudtak, ezért a helyükön maradtak,elveszve, átfázva és kétségbeesetten.Úgy tűnt, mintha vitáznának.

Segítenünk kell nekikjelentette ki Enflćd, majd mikor nemfeleltem, felhívta a figyelmem az asszonykarján ülő kisgyermekre. Segítenünk kellnekik erősködött.

Legszívesebben azt feleltemvolna, hogy más se hiányzik nekünk,csak még tucatnyi éhes száj, ám az

éjszaka elhangzott kíméletlen szavaimeggyőztek arról, hogy tennem kellvalamit, ha be akarom bizonyítani neki,hogy nem vagyok olyan álnok kígyó,amilyennek tart, ezért felálltam,magamhoz vettem a pajzsomat, éselindultam lefelé a dombról. A többiekkövettek, ám félútig se jutottunk, amikornyugat felől kiáltások harsantak. Amagányos pap négy katona társaságábantért vissza, és most valamennyien arrafordultak, ahol a fák közül lovasoktűntek fel. Hat lovast láttam, majd mégnyolcat, azután újabb tízet, ésrádöbbentem, hogy egy egész sereg tör áta halott téli erdőn. Fekete pajzsot ésfekete köpenyt viseltek, így csakisGuthrum emberei lehettek. A mocsárban

megfeneklett papok egyike visszafelészaladt a csapáson. Láttam, hogy kardottart a kezében, és társai segítségére siet.

Bátor dolog volt a paptól, ámmerőben hasztalan. A négy katonát és amásik papot mostanra körülvették.Egymásnak vetették a hátukat, de a dánokkörbelovagolták és kardjukkalfenyegették őket, azután két lovasfelfigyelt a kardot lengető alakra, és feléiramodott a lovával.

Ez a kettő a miénk súgtamoda Leofricnek.

Ordító ostobaság volt. Hanem avatkozunk közbe, a négy katonasorsa megpecsételődik, akárcsak a papé,

ketten azonban így sem sokat tehettünk.Még ha meg is öljük a két lovast,esélytelenek voltunk a hatalmastúlerővel szemben, engem mégis hajszoltEnflćd megvetése, meg bele is fáradtammár, hogy űzött vadként lapítsak a fákközött. Feldühödtem, ezért lerohantam adombról, és még a zajjal sem törődtem,amelyet a talpam alatt elmorzsolódószáraz gallyak vertek. A magányos papmost háttal állt a mocsárnak, a lovasokpedig felé robogtak, amint tőlük balraLeofrickel az oldalamon kitörtem a fákközül.

Nekivetettem nehézpajzsomat a közelebbi ló horpaszának. Aló panaszosan felnyihogott, majd ázott

rögök, fű és hó robbant a levegőbe,amint állat és gazdája egyként bukottoldalt. Én is a földre kerültem, feldöntöttaz ütközés ereje, de elsőként pattantamfel és találtam rá ellenségemre, akibelegabalyodott a kengyelbe, a másiklába pedig beszorult a lova alá.Keményen lecsaptam Kígyólehelettel,átvágtam a torkát, és az arcába tapostam,újra belevágtam, elcsúsztam a vérén,azután otthagytam, és Leofric segítségéresiettem, aki egymás után hárította a méglovon ülő dán csapásait. A dán kardjaélesen pengett Leofric pajzsán, ám ekkorel kellett fordítania a lovát, hogyszembenézzen velem, Leofric pedigszekercéjével hasított a ló arcába, mireaz állat felágaskodott, lovasa

hátracsúszott, és én átdöftem a gerincét.Kettővel végeztünk. A kardos pap, akinéhány méternyire állt, nem moccant,csak meredt ránk értetlenül.

Vissza a mocsárba! rivalltamrá. Gyerünk! Gyerünk!

Mostanra Iseult és Enflćd iscsatlakozott hozzánk, ők ragadták meg apapot, és vonszolták magukkal a csapásfelé. Talán nem vezetett sehová, deinkább választottuk, hogy ott nézünkszembe a maradék dánnal, semhogy adomb lábának szilárd talaján kelljenmegtennünk ugyanezt.

A fekete köpenyes dánok megis indultak ellenünk. Levágták a

maroknyi katonát, azután látták kétemberük halálát, és most bosszúértlihegtek.

Menjünk! förmedtem ráLeofricre, s miután megragadtam asebesült ló gyeplőjét, szaladni kezdtem akanyargós ösvényen.

Itt semmire se mégy a lóval!figyelmeztetett Leofric.

A jószágnak sem akaródzottjönni. Megsebesült a fején, és a csapáscsúszott a lábai alatt, ám én mégismagammal rángattam, amíg közel nemkerültünk a nádashoz, ahol a menekültekszorosan egymáshoz bújtak. Mostanra adánok is ott jártak a nyomunkban, a

csapáson, és leszálltak a lovaikról. Csakketten férhettek el egymás mellett, sőthelyenként még így sem, én pedig azegyik ilyen helyen állítottam le a lovat,hogy Kígyóleheletet Leofricszekercéjére cseréljem. A jószágszemrehányóan nézett rám nagy, barnaszemével.

Odinnak mormoltam, ésmélyen belehasítottam a nyakába,átvágtam a sörényét és az irháját.

Egy asszony élesenfelsikoltott mögöttem, amint a vér amagasba fröccsent és megfestette a fakóeget. A ló panaszosan nyihogott,megpróbált felágaskodni, én pedig újra

lecsaptam, és a jószág ezúttalösszecsuklott, kétségbeesetten verdesetta patáival, miközben vért és fagyos vizetprüszkölt maga köré. A hólé vörösbefordult, amint harmadszor is lecsaptam.Az állat végre elcsendesedett, éstekintélyes akadályt emelt a csapáson,hiszen a dánok csak a testén keresztültámadhattak ránk. VisszavettemKígyóleheletet.

Egyesével vágjuk le őketmondtam Leofricnek.

De meddig? Nyugat felébiccentett, ahol én is láttam a kitartóanérkező dánokat. Egy egész hajólegénysége rajzott elő a fák közül. Vajon

hányan lehettek? Ötvenen? Talán mégtöbben, a csapást azonban csakegyesévei-kettesével használhatták, hogyutána a döglött ló felett küzdjenek megKígyólehelettel és Leofric bárdjával.Leofric a saját szekercéjét ugyanelveszítette, amikor Cippanhammbehurcolták, úgy tűnt viszont, hogy márismegkedvelte lopott fegyverét. Keresztetvetett, megérintette a penge acélját,azután felemelte pajzsát, amint a dánokmegindultak ellenünk.

Két fiatal harcos jöttelsőként. Vadak voltak és vérszomjasak,nevet akartak szerezni maguknak, ám azelsőt megállította Leofric erőteljesbárdcsapása, míg én végigkaszáltam

Kígyólehelettel a pajzsa alsó éle alatt,hogy belevágjak a bokájába. A dán erreszitkozódva vágódott el, s feltartóztattabajtársát, miközben Leofrickiszabadította szekercéjét, és újralecsapott. A második támadó átbukott alovon, Kígyólehelet pedig az álla alatt, abőrujjas nyaka felett hasított belé, mire avér elemi erővel tört fel, és immár a kéthalott teteme is megerősítette a levágottállat emelte torlaszt. Gúnyt űztem adánokból, temetőbogaraknak,hullanyüveknek hívtam őket, és tudattamvelük, hogy nem egy gyereket láttam márkülönbül harcolni. Újabb férfi jött,tajtékozva a dühtől, ám amint átvetettemagát a lovon, Leofric pajzsamegállította, Kígyólehelet pedig tompa

csörrenéssel csattant össze a kardjával,amely menthetetlenül kettétört. Ezutánkét másik férfi próbálta megkerülni atetemet, térdig gázoltak a vízbe, míg belenem mártottam a Kígyóleheletet egyikükgyomrába, hogy utána széles ívben amásodik dán felé lendítsem, aki hiábaigyekezett kikecmeregni az iszamossárból. Kígyólehelet hegye vértfakasztott az arcából, amely élénkenvöröslött a nekieredő hóesésben.Előreléptem, az én lábam is belesüppedtaz iszapba, de újra döftem, ő pedigmoccanni sem tudott, miközbenKígyólehelet elmetszette a légcsövét.Felkurjantottam, mert végre megszállt aza végtelen elégedettség, amit utoljáraCynuitban éreztem. Féktelen elragadtatás

ez, olyan mélyreható érzés, amivellegfeljebb csak egy asszony öleléseajándékozhat meg.

Ilyenkor mintha mindenlelassulna. Az ellenfél úgy mozog, mintaki nyúlós iszapban gázol, én azonbanfürge vagyok, akár egy angolna. Tombolbennem a düh, mégis féken tartom, ésátadom magam annak az örömnek, amit aköltők is dicsőítenek, amikor a csatákrólregélnek, miközben biztosan tudom, hogynem aznap fogok meghalni. A fejemmegtelik énekhangokkal, egy ércesenpengő himnusszal, a halál indulójával.Akkor sem akartam mást, csak hogyegyre újabb dánok kínálkozzanak felKígyóleheletnek, miközben úgy tűnt,

mintha a míves penge saját életre kelne.Elég volt elgondolnom, mit fogok tenni.Egy férfi átmászott a ló horpaszán, énpedig arra gondoltam, hogy átvágom abokáját, mire elejti a pajzsát, s ezzelvédtelenné teszi a felsőtestét, de mielőttvégiggondolhattam volna, mindez mármeg is történt, és Kígyóleheletkimetszette az egyik szemét. A pengevillámsebesen mozgott, máris lecsapottegy másik dánra, aki próbáltamegkerülni a lovat. Engedtem túljutni azállat véres fején, hogy utána megvetőenbelökjem a vízbe, és ott ráálljak, majdaddig tapossak rajta a csizmámmal, amígmeg nem fullad. Ordítottam a dánokkal,a Valhalla őrzőinek hívtam őket, akiketpatkánytejen hizlalnak, s akiket alig

vártam, hogy letaglózhassak, akár avágómarhákat. Könyörögtem nekik, hogycsak jöjjenek, a ló körül azonban márishat halott hevert, ami óvatossá tette atöbbieket.

Felálltam a döglött lóra, ésszéttártam a karjaimat. Balommalmagasba tartottam a pajzsot, jobbommala kardot, a páncélingemen vércseppekvöröslöttek, és hó hullott a sisakomra.Abban a pillanatban nem ismertem mást,csak az ölés örömét.

Én vágtam le UbbaLothbroksont! rivalltam rájuk. Én öltemmeg! Gyertek, és titeket isutánaküldelek! Ízleljétek meg a halált! A

kardom a véretekre szomjazik!

Csónakok mondta Leofric.

Nem hallottam meg. A férfi,akiről azt hittem, a vízbe fulladt, hirtelenéletre kelt, és vizet prüszkölvefelágaskodott, ezért újfent ráléptem afejére.

Hagyd életben! szólalt megegy hang. Szükségem van egy fogolyra!

A dán megpróbáltakicsavarni a bokámat, de Kígyóleheletlecsapott rá. Tovább küzdött, mirebeledöftem Kígyóleheletet a gerincébe, sakkor örökre megnyugodott.

Azt mondtam, szükségem vanegy fogolyra! tiltakozott mögöttem ahang.

Gyertek csak! vicsorogtam adánokra.

Csónakok ismételte Leofric,s amint hátrafordultam, három laposfenekű csónakot láttam közeledni azingoványon.

A hosszú, lapos ladikokatrudakkal taszították előre, míg csak elnem jutottak a menekülőkhöz, akik sietvefelpattantak rájuk. A dánok tudták, hogyvissza kell vonulnunk, ha el akarjuk érnia ladikok biztonságát, ezért felkészültekaz újabb támadásra, én pedig

mosolyogva biztattam őket.

Egy csónak maradt tudtammeg Leofrictől. Épp elég számunkra, derohannunk kell, ahogy csak az erőnkbőlkitelik.

Én itt maradok! ezt dánulharsogtam. Remekül érzem magam!

Azután mozgolódás támadt acsapáson, ahogyan egy férfi közeledett adánok soraiban. Mindenki félrehúzódott,hogy utat engedjen neki. Páncélingetviselt, s hozzá ezüstözött sisakot, akoronáján hollószárnyakkal, ám ahogyközelebb ért, levette a sisakot, és énmegláttam az aranyba foglalt csontot ahajában. Maga Guthrum volt az, aki a

hajába font bordacsonttal tartottaelevenen anyjának áldott emlékét.Meredten, komor arccal nézett rám, majdvégigmérte a lábainál fekvő halottakat.

Úgy fogok vadászni rád, mintegy kutyára, Uhtred Ragnarson mondta –,és úgy is fogsz megdögleni, mint egykutya.

A nevem igazítottam kiUhtred Uhtredson.

Mennünk kellene sziszegteLeofric.

A hó oly sűrűn örvénylett aláp felett, hogy már a dombgerincet seláttam, amely felett korábban a galambok

köröztek.

Halott ember vagy, Uhtredfenyegetett tovább Guthrum.

Sosem találkoztam anyáddalvetettem oda neki –, pedig szívesentettem volna.

Arcán tiszteletteljes kifejezésjelent meg, mint mindig, ha szóba kerültaz édesanyja. Láthatóan máris megbánta,hogy ilyen nyersen beszélt velem, ésbékülékenyebb hangot ütött meg.

Szent asszony volt bólintott.

Elmosolyodtam. Ahogyvisszagondolok, abban a pillanatban

könnyedén átállhattam volna a másikoldalra. Guthrum tárt karokkal fogad, hacsak egyetlen dicsérő szót ejtek azanyjáról, de amilyen csökönyös ifjúvoltam, felülkerekedett rajtam a harcféktelen öröme.

Szívesen beleköptem volnaabba az ocsmány pofájába közöltemGuthrummal –, de így csak a lelkétpisálhatom le, és annyit mondhatokneked, hogy Niflheim vadjai mind az őkiaszott csontjain üzekednek.

Dühödten üvöltött fel, ésakkor mind rohamra indultak, néhányanderékig belegázoltak a sekélyesbe, csakhogy elérhessenek, és megbosszulják a

rettenetes szitkot, de Leofric és énsebesen futottunk, akár az űzött vad.Átrontottunk a nádason, a vízen, és azutolsó ladikba vetettük magunkat. Azelső kettő mostanra eltűnt, a harmadikazonban megvárt minket, s amintelterültünk a nyirkos fedélzeten, a fickóelőretaszította a ladikot a rúddal, éskisiklottunk a fekete vízre. A dánokkövetni próbáltak, de mi meglepőenfürgén haladtunk. Csak úgy suhantunk ahóesésben, és Guthrum hiába üvöltött,hiába hajítottak utánunk egy lándzsát, alápi ember csak taszított egyet a rúddal,és a lándzsa ártalmatlanul loccsant avízbe mögöttünk.

Megtalállak! bömbölte

Guthrum.

Ugyan, mit érdekelsz engem?kiáltottam neki vissza. Az embereid csakahhoz értenek, hogyan kell meghalni!Felemeltem Kígyóleheletet, ésmegcsókoltam ragacsos pengéjét. Azanyád pedig az erdei lidércek lotyójavolt!

Életben kellett volna hagynodazt az egy embert mondta mögöttem ahang –, mert ki akartam kérdezni. A ladikLeofricen és rajtam kívül csupán egyutast vett fel, az egyedül kardoskodópapot, aki most a ladik lapos orrábanülve vetett rám zord pillantásokat. Nemkellett volna megölnöd azt az embert

ismételte szigorúan, én pedig olyandühödten néztem fel rá, hogyönkéntelenül hátrahőkölt.

Pokolba az összes pappal,gondoltam. Megmentettem a nyomorultéletét, és cserébe nem kapok mást, csakkioktatást ám ekkor már láttam, hogynem is pap az.

Hanem Alfréd.

A ladik átsiklott azingoványom olykor a fekete vízen suhant,máskor nádasok közt neszezett. A rudatmeggörnyedt, sötét bőrű férfi kezelte,öles szakálla volt, és vidraprémöltözéket viselt. Guthrum dánjai messzeelmaradtak mögöttünk, visszavitték

halottaikat a szárazföldre.

Tudnom kell, mit tervezneksiránkozott tovább Alfréd. Az a fogolyelmondhatta volna.

Most már azért nagyobbtisztelettel beszélt. Ahogy ígyvisszatekintek, alighanem megrémítetteőt páncélingem, amely éppúgy úszott avérben, mint az arcom és a sisakom.

El akarják foglalni Wessexetközöltem kurtán. Ehhez nincs szükségfoglyokra.

Felség tette hozzá.

Értetlenül meredtem rá.

Király vagyok! csattant fel.Illő tisztelettel kell szólítanod!

Mégis, minek a királya?kérdeztem keserűen.

Nem sérült meg, felség?tudakolta Leofric.

Nem, Istennek legyen hála,nem. Lenézett a kezében szorongatottkardra. Istennek hála. Most már láttam,hogy nem is papi köntöst visel, hanemnagy fekete köpenyt. Köszönöm, Leofricmosolyodott el, majd felnézett rám ésmintha megborzongott volna.

Lassan beértük a két másikcsónakot, és megláttam az ezüstróka

köpenybe bugyolált várandós Ćlswitht.Iseult és Enflćd szintén azon a ladikonutazott, míg a papok a másik ladikbatömörültek. Ott láttam köztük Alewoldot,Exanceaster püspökét is.

Mi történt, felség? firtattaLeofric.

Alfréd felsóhajtott. Immáregész testében borzongott, mégiselmondott mindent. Miután kilovagoltCippanhammből, testőreivel és tucatnyipapjával el kívánta kísérni Assertútjának első szakaszán.

Hálaadó istentiszteletettartottunk a Soppan Byrg-i templomban.Új templom magyarázta Leofric kedvéért

–, és igencsak szép. Zsoltárokaténekeltünk, imádságokat mondtunk,Asser testvérünk pedig örvendezveindult tovább az útján. Keresztet vetett.Remélem, nem esett baja.

Remélem, odaveszett a hazugfattya! csattantam fel.

Alfréd elengedte füle melletta kirohanásomat. Az istentisztelet után,ahogy elmondta, mindnyájan átvonultakétkezni a közeli kolostorba, itt érte őketa dánok támadása. A királyi kíséretszétszéledt, és a közeli erdőben találtmenedéket, amíg a dánok felégették aklastromot. Ezt követően megpróbáltakkeletnek, Wessex szíve felé lovagolni,

ám akárcsak minket, őket is szüntelenülfenyegették a járőröző dánok. Egyikéjszaka, amikor egy majorban kerestekmenedéket, meglepték őket a dáncsapatok. Megölték Alfréd néhánytestőrét, és befogták az összes lovukat,azóta ők is ugyanolyan elveszettenkóboroltak, mint mi, amíg csak el nemjutottak a mocsárig.

Isten tudja, mit lesz mostfejezte be a mondandóját Alfréd.

Harcolunk jelentettem ki.Csak nézett rám, mire megvontam avállam. Harcolunk ismételtem meg.

Alfréd elnézett az ingoványfelett.

Keresnem kellene egy hajótmormolta olyan halkan, hogy alighallottam. Keresnem kellene egy hajót,hogy elmenjek Frankföldre.

Szorosabbra vonta magán aköpenyt. A hópelyhek egyre sűrűbbenhulltak, bár elolvadtak, mihelyt a sötétvízzel érintkeztek. A dánok eltűntek,belevesztek a hóesésbe.

Ez volt Guthrum? kérdeztetőlem Alfréd.

Ez volt Guthrum bólintottam.Tudja vajon, hogy kit vett üldözőbe ?

Nyilván.

Másként mit is keresne ittmondtam. Holtan akar látni. Vagyfogságban.

Egy ideig azonbanbiztonságban érezhettük magunkat. Afalucska a mocsár szigete volt, tucatnyináddal fedett, nyirkos kunyhó és néhánycölöpökön álló magtár alkotta. Azépületek oldalát sárral tapasztották be,sár borította az utcákat, akárcsak ajószágokat és az embereket, de lehetett ahely bármily nyomorúságos, mégiscsakmenedéket, ételt és némi melegetnyújtott. A falubeliek felfigyeltek amenekültekre, majd némi húzódozás utánúgy döntöttek, hogy segítenek rajtunk.Gyanítom, hogy inkább kifosztani

akartak minket, mintsem megmenteni,Leofric és én azonban félelmetesellenségnek tűntünk, s miutánmegértették, hogy magát a királyt látjákvendégül, a falusiak mindent megtettekérte és a családjáért. Egyikük, akinek abeszédét alig értettem, a király nevéttudakolta. Még soha nem hallottAlfrédról. Tudott a dánokról, de mintmondta, a hajóik még sosem jutottak el afaluig vagy a többi mocsárbélitelepülésre. Elmondta, hogy a falusiakszarvason, kecskén, halon, angolnán ésszárnyasokon élnek, bőséggel van hátennivalójuk, tüzelőjük viszont annálkevesebb.

Ćlswith a harmadik

gyermekét várta, így az első kettőt adajkák gondjaira bízta. Ott volt Edward,Alfréd örököse, egy három év körüli,beteges kisfiú, aki folyton köhögött, ezértĆswith nagyon aggódott érte, nohaAlewold püspök erősködött, hogy ezcsak téli megfázás. MegmenekültEdward nővére, az akkor hatévesĆthelflaed is, egy aranyló fürtű, bájosmosolyú, ravasz tekintetű gyermek.Alfréd imádta őt, aki azokban anapokban az egyetlen reménysugaramaradt. Egyik éjjel, amint a haldokló tűzmellett ücsörögtünk, és Ćthelflaed atyjaölében aludt, Alfréd a fiamról kérdezett.

Nem tudom, hol lehetcsóváltam meg a fejem.

Csak ketten maradtunk, atöbbiek már aludtak. Én az ajtóbanültem, onnét néztem a fagyba dermedtmocsarat, amely feketén és ezüstösencsillogott a félhold fényében.

El akarsz menni, hogymegkeresd? kérdezte őszinteérdeklődéssel.

Kinek tennék vele jót?kérdeztem vissza. Értetlenül nézett rám.Ezek a népek ugyan menedéket adtaknekünk magyaráztam –, delegszívesebben elvágnák a torkodat.Csak az én jelenlétem tartja vissza őket.

Tiltakozni próbált, ám akkormegértette, hogy valóban igazat mondok.

Megcirógatta leánya aranyfürtjeit.Edward felköhögött az anyjakunyhójában. A köhögés egyre szörnyűbbés szörnyűbb lett, és mindannyianszamárköhögésre gyanakodtunk, ami sokmás kisgyermeket is elragadott. Alfrédösszerezzent a krahácsolásra.

Megküzdöttél Steapával?kérdezte jobb híján.

Megküzdöttünk feleltemkurtán de azután jöttek a dánok, és nemértünk a végére. Ő vérzett, én nem.

Vérzett?

Kérdezd csak Leofricet. Ő ottvolt.

Hosszú idő telt némaságban,azután halkan megszólalt:

Még most is király vagyok.

Az ingovány királya,gondoltam, de nem szóltam.

És a királyt „felségnek”szokás szólítani folytatta.

Csak néztem vékony, sápadtarcát a kihunyó tűz fényében.Fennköltnek tűnt, ám egyszersmindrémültnek is, mint akinek óriásierőfeszítéseket kell tennie azért, hogymegőrizze méltósága maradékát.Alfrédból sosem hiányzott a bátorság,csak épp nem született harcosnak, és

soha nem is kedvelte a harcosoktársaságát. A szemében én félvad barbárvoltam: veszedelmes, érdektelen, ámegyszeriben nélkülözhetetlen. Tudta,hogy nem fogom a királyomnak szólítani,ezért nem is erősködött tovább.

Mit figyeltél meg ezzel ahellyel kapcsolatban? kérdezte inkább.

Nyirkos vontam vállat.

Mi mást?

Csapdát kerestem akérdésben, de nem találtam egyet sem.

Csak ladikkal lehetmegközelíteni válaszoltam –, a dánoknak

pedig nincsenek ladikjaik. Ha viszontszert tesznek ilyenekre, Leofric és énsem fogjuk tudni visszatartani őket.

Nincs templomuk felelt asaját kérdésére Alfréd.

Akkor azért tetszik itt.

Nem törődött velem.

Oly keveset tudunk a sajátkirályságunkról tűnődött el. Azt hittem,mindenütt vannak templomaink. Néhánypillanatra lehunyta a szemét, azutángyászos pillantást vetett rám. Mit kellenemost tennem?

Már mondtam neki, hogy

harcoljon, de most sem láttam benneharciasságot, csakis kétségbeesést.

Elmehetsz délre feleltemabban a hitben, hogy amúgy is ezt akarjahallani –, hogy áthajózz a tengeren.

Legyek újabb száműzött szászkirály? csattant fel keserűen.

Itt elrejtőzhetünk, és amikormajd biztosan leszünk abban, hogy adánok nem figyelnek, elmehetünk a délipartra keresni egy hajót.

Hogy is rejtőzhetnénk el?kérdezte panaszosan. Tudják, hogy ittvagyunk. És mindkét oldalrólkörülvettek.

A lápi emberek elmondták,hogy a dán flotta kikötött Cynuitnál, azingovány nyugati peremén. Azt a flottátalighanem Svein vezette, aki nyilvánmost is azon törte a fejét, hogy találhatnámeg Alfrédot. A király sorsa tehátmegpecsételődött, akárcsak a családjáé.Ha Ćthelflaed szerencsés, egy dáncsaládban cseperedhet fel, mint én, bárvalószínűbb, hogy mindnyájukatmegölik, így később egyetlen szász semformálhat jogot Wessex trónjára.

És a dánok figyelik a délipartot tette hozzá Alfréd.

Az igaz értettem egyet.

Elnézett a mocsár felé, ahol

az éjszakai szél fodrozta a vizeket, éstördelte a téli hold ezüstös tükörképét.

A dánok nem foglalhatják elegész Wessexet… kezdte, majdfájdalmasan összerándult, amint újabbköhögőroham tört Edwardra.

Talán nem.

…ha találunk elég embertfejezte be a gondolatot, azután újraelhallgatott.

Mihez kezdenénk azemberekkel? tettem fel a kérdést.

Rátámadnánk a flottáramutatott nyugat felé. Megszabadulnánk

Sveintől, ha csakugyan ő az a cynuitiSvein, azután megtartanánk Defnascirhegyeit. Elég egy győzelem, és egyretöbben sereglenek hozzánk. Addigerősödnénk, amíg egy naponszembenézhetnénk Guthrummal.

Végiggondoltam. Közönyöshangon beszélt, mint aki maga sem hiszebben, furcsamód én mégis találtamértelmet a szavaiban. Sokan voltakWessexben, akik magukra maradtak, éscsak egy vezérre vártak olyanok, akikharcolni akartak, és talán megtisztíthattáka mocsár környékét, azután megverhettékSveint, hogy visszafoglalják Defnascirt,majd apródonként Wessex egészét.Azután még egyszer belegondoltam, és

láttam, hogy az egész nem többábrándnál. A dánok győztek. Hontalanoklettünk.

Alfréd végigsimított leányaaranyhaján.

A dánok itt is vadásznifognak ránk, igaz?

Igen.

Meg tudtok védeni?

Csak én és Leofric?

Harcos vagy, nem igaz? Aztmondják, te győzted le Ubbát.

Tudsz róla, hogy én öltemmeg Ubbát? hördültem fel.

Meg tudsz védeni minket?

Nem hagytam magameltántorítani.

Tudod, hogy én harcoltam kia győzelmet Cynuitnál? követeltem aválaszt.

Igen felelte egyszerűen.

És azzal jutalmaztál, hogytérden csúszva kellett az oltárodhozjárulnom? Hogy a sárba tiportál?Indulatomban olyan hangosan beszéltem,hogy Ćhelflaed kinyitotta a szemét, és

felnézett rám.

Hibáztam ismerte el Alfréd–, s mikor ennek az egésznek vége lesz,mikor az Úr visszajuttatja Wessexet anyugati szászoknak, magam is ugyaneztfogom tenni. Felöltöm a vezeklőkköntösét, és megalázkodom az Úr színeelőtt.

Legszívesebben megöltemvolna a szenteskedő fattyát, deĆthelflaed rám meredt azokkal a nagyszemeivel. Nem moccant, így atyja nemis tudhatta, hogy ébren van, én azonbantudtam, így nem engedtem szabadjára azindulataimat.

Majd meglátod, milyen sokat

segít mondtam inkább.

Ettől felélénkült.

Rajtad is segített? kérdezte.

Ennek köszönhetem adühömet. Megtanított gyűlölni. És a dühjó dolog. A gyűlölet jó dolog.

Nem mondhatod komolyancsóválta a fejét.

Félig elővontamKígyóleheletet, mire a kis Ćthelflaedszeme még inkább kikerekedett.

Ez gyilkol engedtem vissza apengét gyapjúval kibélelt hüvelyébe –,

de a düh és a gyűlölet ad erőt agyilkoláshoz. Aki düh és gyűlölet nélkülvonul a csatába, halott ember. Ha túlakarjuk élni, mindnyájunknak szükségünkvan egy jó pengére, meg annyi indulatra,amennyit csak ki tudunk préselnimagunkból.

De képes vagy rá?erősködött. Meg tudsz védenibennünket? Elég hosszú ideig, hogykitaláljuk, mihez kezdjünk?

Igen.

Sejtelmem sem volt róla,hogy így van-e, sőt valójában nagyon iskételkedtem benne, ám egy születettharcos büszkesége ilyen harcias

válaszokat diktál, Ćthelflaed egypillanatra sem vette le rólam a szemét.Alig töltötte be a hatodik évét, mégismegesküdnék rá, hogy jól értette mindenszavunkat.

Akkor ezennel rád ruházomezt a feladatot bólintott Alfréd. Itt ésmost kinevezlek a családomvédelmezőjévé. Elfogadod ezt aküldetést?

Dölyfös és öntelt fickóvoltam. Ma is az vagyok. Alfrédkikényszerítette, hogy válasszakmagamnak oldalt, és pontosan tudta, mitcsinál, még ha az ellenkezőjét mutatta is.Én meg csak pöffeszkedtem.

Természetesen elfogadomfeleltem –, igen.

Igen mi? emelte fel a hangját.

Vonakodtam, de ő abüszkeségemnek hízelgett, igaziharcoshoz méltó feladatot adott, ezért énis megadtam neki, amire vágyott. Azt,amit nem akartam neki megadni.

Igen, felség.

Felém tartotta a kezét.Tudtam, hogy most még többet vár.Sosem akartam megadni neki ezt azörömet, mégis elfogadtam őt az uramnak,ezért letérdeltem és Ćthelflaed felettmegszorítottam kinyújtott kezét.

Mondd követelte, miközbenráfonta a kezünket a nyakában viseltfeszületre.

Esküszöm, hogy szolgállaknéztem bele fakó szemébe –, míg acsaládod biztonságban nem lesz.

Habozott. Megesküdtem aszolgálatára, de feltételeket istámasztottam. Tudattam vele, hogy nemmaradok örökké a szolgája, ő mégiselfogadta az eskümet. Meg kellett volnacsókolnia mindkét orcámat, ám ezzelfelverte volna Ćthelflaedet, ezért jobbkezemet emelte fel, hogy megcsókolja azujjperceimet, majd a feszületet.

Köszönöm suttogta.

Igazság szerint ekkor is úgygondoltam, hogy Alfrédnak vége, deamilyen ostoba csak egy ifjú harcos tudlenni, megesküdtem rá, hogy harcolnifogok érte.

S mindezt azért, mert rámmeredt egy hatéves kislány. Egyaranyhajú kislány.

Hetedik fejezet

Wessex királysága egyingovánnyal lett akkor egyenlő, melyetama néhány napban egy király, egypüspök, négy pap, két katona, a királyvárandós asszonya, két dajka, egy szajha

és Iseult népesített be, valamint kétgyermek, közülük az egyik súlyos beteg.

Elsőként három pap hagyta ela lápot. Alfréd szenvedett, leverte a láz,és gyomorbántalmai is sűrűn elővették, smiután alkalmatlannak tűnt bármilyenértelmes döntésre, összehívtam a háromlegfiatalabb papot, hogy közöljem velük:nem engedhetjük meg magunknak, hogyennyi éhes szájat etessünk.Megparancsoltam nekik, hogy hagyják ela mocsarat, és nézzenek körül aszárazon.

Keressetek katonákatutasítottam őket –, és mondjátok elnekik, hogy a királynak itt van szüksége

rájuk.

Mindezek hallatán két papkönyörögni kezdett, hogy mentsem felőket a küldetés alól, minthogy tudósbetűvetőként nem képesek túlélni a teletés a dánokkal való találkozást, akényelmetlenséget vagy bármiféle testimunkát. Alewold, Exanceaster püspökekiállt mellettük, mondván, hogymindnyájuk imádságára szükség van akirály egészségének megőrzéséhez, ezértemlékeztetnem kellett rá, hogy Enflćd isitt van.

Enflćd? hunyorogott, mint akimég sosem hallotta ezt a nevet.

A szajha Cippanhammből.

Nem láttam a szemében felismerést.Cippanhammből folytattam hát –, ahol teés ő üzekedtetek a Lappantyú fogadóban.Azt mondja…

A papok elmennek sietettleszögezni.

Még szép, hogy elmennekbólintottam –, méghozzá az ezüst nélkül.

Ezüst ?

A papok persze magukkalhurcolták Alewold kincsét, köztük azezüst szentségtartót, amellyelkiegyenlítettem Mildrith adósságát. Ez akincs lehetett a következő fegyverem.Mindent elvettem, és megmutattam a lápi

embereknek. Ezüstöt kapnak, tudattamvelük, a velünk megosztott élelemért, azösszegyűjtött tüzelőért, a ladikokért és adánokkal kapcsolatos hírekért. A mioldalunkra akartam állítani őket, és azezüst látványa meg is szilárdította ahűségüket, hanem Alewold püspökazonnal Alfrédhoz szaladt, éselpanaszolta, hogy megrabolom azegyházat. S miután a király olyannyiralegyengült, hogy már ez sem érdekelte,helyette asszonya, Ćlswith lépett apástra. Merciában született, Alfréd azértis vette feleségül, hogy szorosabbrafonja a köteléket Wessex és Merciaközött, bár ezzel nem sokra ment, amiótaa dánok elfoglalták Merciát. Ottbőséggel akadtak, akik harcoltak volna a

nyugati szászok királyáért, ámolyasvalakiért egyikük se kockáztattavolna az életét, akinek az országa egybűzös mocsárra zsugorodott.

Azonnal visszaadod aszentségtartót parancsolta Ćlswith.Visszataszítónak tűnt csapzott hajával,felduzzadt hasával, szurtos ruháiban.Add vissza. Ebben a pillanatban!

Iseulthoz fordultam.

Adjam vissza?

Ne felelte Iseult.

Neki ebben nincs szava!sipítozta Ćlswith.

Csakhogy ő királynő feleltem–, míg te nem vagy az.

Érzékeny pontra tapintottam,hiszen a nyugati szászok sosem tartottákkirálynőjüknek a király asszonyát.Ćlswith királynő akart lenni, és bekellett érnie kevesebbel. Megpróbáltakiragadni a kezemből a tálat, de én aföldre dobtam, amikor pedig érte kapott,meglendítettem Leofric szekercéjét. Apenge belevájt a nagy tálba, szétzúzta azezüstbe öntött keresztre feszítést, majdmiután Ćlswith ijedten felsikoltott éselhátrált, újra lecsaptam a bárddal.Beletelt kis időbe, de végül formátlanezüströgökre aprítottam fel a tálat, hogyazokat is odavessem a papoktól

elkobzott pénzekre.

Ezüst a segítségetekért!mondtam a falusiaknak.

Ćlswith kiköpött felém,azután visszatért a fiához. Edwardháromesztendős volt, és akkorranyilvánvalóvá vált, hogy haldoklik.Alewold ugyan állította, hogy télimegfázás gyötri, a helyzet azonbansúlyosabb, egyre súlyosabb lett. Mindenéjjel hallottuk a köhögését, egy ilyenkisgyermekhez képest meglepően öblösugatást. Mindannyian éberen feküdtünk,vártuk a következő rohamot,összerezzentünk a reménytelen, reszelőshangok hallatán, majd mikor véget ért

egy-egy görcsös kitörés, attól rettegtünk,hogy ez volt az utolsó. Minden csendhalálosnak tűnt a fülünkben, a kisfiúmégis életben maradt valahogy azokbana hideg, vizenyős napokban. Alewoldpüspök és az asszonyok minden tőlüktelhetőt megtettek. Evangéliumotfektettek a mellkasára, és a püspökimádkozott felette. Gyógyfüvekből,tyúkürülékből és hamuból készült pasztátkentek a mellkasára, és a püspökimádkozott felette. Alfréd egy lépést semtett becses ereklyéi nélkül, így MáriaMagdolna gyűrűjét is a gyermekmellkasához dörzsölték, miközben apüspök imádkozott felette, Edwardazonban egyre véznább és erőtlenebblett. A lápon élő egyik asszony, aki

gyógyító hírében állt, megpróbáltaizzasztással elmulasztani a köhögést,majd amikor ez nem vált bele, tett egykísérletet a megfagyasztására. Amikor ezsem működött, élő halat kötözött a fiúmellkasához, és felszólította az isteneket,hogy a köhögés és láz menjen át a halba,mire a hal valóban meg is döglött, a fiúazonban tovább köhögött, a püspöktovább imádkozott, a csonttásoványodott Alfréd pedig egyre jobbankétségbeesett. Tudta, hogy a dánok anyomában vannak, ám egy ilyen beteggyermekkel nem mozdulhatott, még csaknem is gondolhatott a hosszú gyalogútra,hogy lemenjen egészen a déli partig,hajót találni, amelyen kényszerűszáműzetésbe menekülhet családjával.

Kezdte megadni magát asorsának. Korábban még reménykedettabban, hogy visszaszerezheti akirályságát, a valóság azonban egyreriasztóbbá vált. A dánok elfoglaltákWessexet, Alfréd a semmi királya lett, ésa fia haldoklott.

Ez Isten büntetése mormoltaaznap éjjel, hogy elküldtük a hárompapot, ő pedig kiöntötte a lelkét nekemés Alewold püspöknek. Odakintmaradtunk, elnéztük, ahogyan a holdfénybeezüstözi a mocsárról felszakadóködöt, és akkor könnyek csillantakAlfréd arcán. Nem is hozzánk beszélt,inkább csak magában.

Isten nem ragadna el egy fiút,csak hogy az apját büntesse vélteAlewold.

Isten feláldozta a tulajdongyermekét jegyezte meg szárazon Alfréd–, és megparancsolta Ábrahámnak, hogyölje meg Izsákot.

Megkímélte Izsák életétmutatott rá a püspök.

Edwardot mégsem kíméli.

Alfréd összerezzent, amint akunyhó felől újabb szörnyű rohamhangjai hallatszottak. A tenyerébetemette az arcát.

Miért büntetne Isten?kérdeztem, mire a püspök sziszegvepirított rám az illetlen kérdésért.

Ćhelwoldért felelt Alfrédszíntelen hangon.

Ćhelwoldért, azunokaöccséért, az öreg király részeges,zavaros fejű fiáért.

Ćhelwold sosem lehetettvolna király vélte a püspök. Túlzottanostoba!

Ha most felkenném királynakengedte el Alfréd a füle mellett a püspökszavait –, Isten talán megkímélnéEdwardot?

A köhögésnek vége szakadt.A fiú most sírt, zihálva, reszelősen,szánalmas nyüszítéssel, Alfréd pedigrémülten fogta be a fülét.

Add őt Iseultnak ajánlottam.

Egy pogánynak!méltatlankodott Alewold. Egyházasságtörőnek! Láttam, hogy Alfrédetmegkísértette a javaslatom, Alewoldviszont jól értett az érveléshez. Ha Istennem gyógyítja meg a fiadat, egyboszorkánynak talán engedni fogja?

Ő nem boszorkánymordultam rá.

Holnap folytatta zavartalanul

Alewold –, holnap lesz Szent Ágnesnapja. Szent nap, felség, a csodák napja!Imádkozni fogunk Szent Ágneshez, őmajd bizonyosan közbenjár az Úrnál afiad érdekében. A sötét égboltra emeltekarjait. Holnap, felség, megidézzük azangyalok minden hatalmát, a mennyekáldását kérjük a fiadra, és Szent Ágnessegítségével kiűzzük Edwardból aszörnyű kórságot.

Alfréd nem felelt, csak néztemeredten a pocsolyákat, amelyek körévékony jégperem rakódott.

Köztudomású, hogy SzentÁgnes csodákra képes! bizonygatta apüspök. Exanceasterben volt egy

gyermek, aki nem tudott járni, de a szenterőt adott neki, s azóta csak úgy szalad!

Valóban? kérdezte erőtlenülAlfréd.

A saját szememmel láttamállította a püspök. Szemtanúja voltam ecsodának.

Alfréd kezdett megnyugodni.

Akkor hát holnap suttogta.

Nem maradtam, hogy én isszemtanúja legyek e csodának, ehelyettfogtam egy ladikot, és délnek indultam,egy Ćthelingćg nevű helyre, amely azingovány déli részén feküdt, és a

legnagyobb mocsári településnekszámított. Kezdtem kiismerni magam alápon. Amíg Leofric Alfréd mellettmaradt, hogy védelmezze a királyt éscsaládját, addig én felfedeztem azingoványt keresztül-kasul behálózóútvonalakat. A csapásokatbeamwegeknek hívták, és féligelsüllyedt rönkökből építették, amelyekugyan szörcsögve süppedtek lejjebb amocsárba, ha az ember rájuk lépett,azonban mégis mérföldekre lehetetteljutni rajtuk. A síkságon folyók isvégigkígyóztak, és ezek közül alegnagyobb, a Pedredan közel vittĆthelingćghez, amely valódi szigetkéntemelkedett ki a mocsárból: égerfái köztszarvasok és vadkecskék éltek. A sziget

legmagasabb pontján nagy falu terült el,ahol a törzsfő tekintélyes kúriát is építettmagának. Nem ért ugyan egy fel királyipalotával, még akkora sem volt, mint azenyém Oxtonban, de legalább fel lehetettegyenesedni a gerendái alatt, a szigetenpedig egy kisebb sereg isösszegyűlhetett.

Tucatnyi beamweg indult kiĆthelingćgből, ám egy sem vezetettközvetlenül a szárazföldre. Guthrumnaknehézséget okozott volna a támadás,hiszen át kellett gázolnia a mocsáron,Svein azonban akiről tudtam, hogy acynuiti dánoknak parancsol, éppenséggela Pedredan torkolatánál könnyedénfelhajózhatott a folyón, hogy Ćthelingćg

után nem sokkal délnek forduljon a Thonfolyóra, amely a sziget mellett haladt el.Kieveztem egy ladikon a Thon közepére,és ahogy tartottam is tőle azt kellettlátnom, hogy a mély vízben még a dánoksárkányos hajói sem feneklenének meg.

Visszatértem arra a helyre,ahol a Thon a Pedredanba torkollt. Aszélesebb folyó túlpartján hirtelenmeredek domb szökött a magasba, amelyúgy tornyosult a környező láp fölé, akáregy óriás sírbuckája. A hely tökéletesnektűnt egy erősség számára, ha pedig híd isépül a Pedredanra, egyetlen dán semhajózhat már fel a folyón.

Visszagyalogoltam a faluba,

ám ott azt találtam, hogy a törzsfő, egyHaswold nevű ősz, nyakas férfi, nemhajlik a segítségnyújtásra. Közöltem,hogy jó ezüsttel fizetnék egy hídért aPedredanon át, Haswold azonbanközölte, hogy a Wessex és a dánokközötti háború nem érinti őt.

Odaát mindig ilyen tébolyvan legyintett közönyösen a keletidombok felé. Mindig ez a téboly van, demi itt, a mocsáron csak a magunkdolgával törődünk. Nem foglalkozunkmásokkal, és mások se foglalkoznakvelünk. Füsttől és haltól bűzlött,halolajtól fénylő vidraprémet viselt,őszülő szakállát halpikkelyek pettyezték.Agyafúrt arcában agyafúrt szemek

csillogtak, és féltucatnyi asszonnyalvétette körül magát közülük a legifjabb atulajdon unokája lehetett volna, és ő úgysimogatta a szemem láttára, mintha alány puszta léte bizonyítaná aférfiasságát. Boldog vagyok itt vetettrám gúnyos mosolyt –, ugyan miértkellene törődnöm a te boldogságoddal?

A dánok véget vethetnek aboldogságodnak.

A dánok? Jót nevetett, aztán anevetése krahácsolásba fulladt.Kiköpött. Ha a dánok idejönnek, hátbevesszük magunkat a mocsárba, és adánok elmennek.

Elvigyorodott, én pedig

legszívesebben megöltem volna, ha ezzeljavíthatok a helyzetemen. Ötven férfilehetett a faluban, ellenük legfeljebbnéhány percig tarthattam ki, bár igazáncsak egyetlen fickótól féltem: egy magas,széles vállú, görnyedt hátú férfitól,akinek az arcán zavart kifejezés ült.Leginkább az rémített benne, hogyhosszú vadászíjat szorongatott akezében. Nem olyan madarászíjat,amilyet a lápi emberek használtak,hanem igazi szarvasölőt, hosszút, akáregy megtermett férfi, amely képeslehetett átütni a páncélinget is. Haswoldmegérezhette rettegésemet, mert magamellé szólította az íjászt. A férfi ettőlmég inkább megzavarodott, deengedelmeskedett a hívásnak. Haswold

inas kezével a lány ruhái alatt kezdettmatatni, miközben gúnyosan nevetetttehetetlenségemen.

Ha a dánok idejönnekismételte el –, bevesszük magunkat amocsárba, és a dánok elmennek. Mélyenbeletúrt a lány kecskebőr ruhájába, hogymegmarkolja aprócska melleit. A dánoknem jönnek utánunk, vagy ha mégis,Eofer elintézi őket. Eofer volt az íjász,aki a neve említésére előbb megriadt,azután aggódó pillantást vetett rám.Eofer az én emberem kérkedett Haswold–, és oda küldi a nyilát, ahová mondomneki.

Eofer bizonytalanul bólintott.

A királyod pedig hidat akaremeltem fel a hangom –, hidat éserősséget.

Királyom? Haswoldkörülnézett a falun. Nem ismereksemmilyen királyt. Ha van itt király, azcsakis én lehetek.

Kotkodácsolva nevetett, énpedig végignéztem a falusiakon, és mástsem láttam, csak eltompult arcokat.Senki sem osztozott Haswold jókedvén.Korántsem boldogok az uralma alatt,gondoltam, s talán ő is megérezte ezt,mert hirtelen feldühödött, és eltaszítottaaráját.

Menj innét! ripakodott rám.

Hagyj minket békén!

Elmentem, visszatértem akisebb szigetre, ahol Alfréd menedékrelelt, és ahol Edward haldoklott.Beesteledett, de a püspök SzentÁgneshez intézett imái nem találtakmeghallgatásra. Eanflćdtől megtudtam,hogy Alewold meggyőzte Alfrédot,mondjon le egyik legértékesebbereklyéjéről, annak a galambnak egytolláról, amelyet Noé eresztett szabadona bárkáról. Alewold két részre vágta atollat, az egyik felét visszaadta akirálynak, míg a másikat megperzselteegy tiszta serpenyőben, majd miutánelhamvadt, elkeverte egy csészényiszenteltvízben, amit Ćlswith azután

belediktált a fiába. Edwardot emellettbáránybőrbe is bújtatták, ez lévén agyermekkorában vértanúságot szenvedettSzent Ágnes jelképe.

Csakhogy nem segített sem abáránybőr, sem a galambtoll. Ha lehet,tette hozzá Eanflćd, a fiú állapota csakrosszabbodott.

Feladták neki az utolsókenetet Eanflćd szemében könnyekcsillantak, amint felnézett rám. Iseultnem segíthet?

A püspök nem engedi.

Ő nem engedi?méltatlankodott Eanflćd. Nem ő az, aki

haldoklik!

Így hát Iseultért küldettek,Alfréd pedig előjött a kunyhóból, ésAlewold, aki eretnekséget sejtett, veletartott. Edwardot újra elővette aköhögés, és a hang mindennéliszonyúbbnak tűnt az esti csendben.Alfréd összerándult, azután tudni akarta,hogy képes-e Iseult meggyógyítani a fiát.

Iseult nem válaszolt azonnal.Ehelyett elfordult, és elnézett a mocsárfelett, ahol a holdkorong lassan a ködfölé emelkedett.

A hold egyre nő suttogtaálmatagon.

Meg tudod őt gyógyítani?fogta könyörgőre Alfréd.

A növekvő hold kedvező jelfelelte Iseult színtelenül, majd feléfordult –, de meg kell fizetned az árat.

Amit csak kívánsz!

Nem nekem kell fizetnedcsattant fel ingerülten Iseult, amiértfélreértették , de mindennek ára van. Egyéletért másvalakinek meg kell halnia.

Eretnekség! kelt ki magábólAlewold.

Kétlem, hogy Alfréd felfogtavolna Iseult szavainak értelmét, vagy

hogy egyáltalán törődött volna vele,egyszerűen csak belekapaszkodott azutolsó szalmaszálba.

Meg tudod gyógyítani afiamat? követelte a választ.

Iseult hosszú hallgatás utánfelelt.

Megvan a módja csak ennyitmondott.

Miféle módja?

Ősi módja.

Eretnekség! figyelmeztetettújra Alewold.

Püspök! figyelmeztetettEanflćd is, mire a püspök szégyenkezvelehajtotta a fejét, és elhallgatott.

Nos? emelte fel a hangjátAlfréd.

Holnap éjjel bólintott Iseult.Időbe telik. Elő kell készítenem ezt-azt.Ha holnap estig megmarad, tudok rajtasegíteni. Holdkeltekor hozd el hozzám.

Miért nem ma éjjel?könyörgött Alfréd.

Holnap vetette meg a lábátIseult.

Holnap lesz Szent Vince

ünnepe rebegte Alfréd, mintha ezsegíthetne, és a gyermek valahogyan túlis élte az éjszakát, és másnap, SzentVince napján Iseult kigyalogolt velem akeleti partra, ahol zuzmót, bojtorjánt,vérehulló fecskefüvet és fagyöngyötgyűjtöttünk. Nem engedte, hogy fémethasználjak a zuzmó lekaparására vagy afüvek aprítására, s mielőtt bármitgyűjtöttünk volna, háromszor körbekellett sétálnunk a növényeket, amelyek,tél lévén, nyomorúságosanösszetöpörödtek. Mindezek melletttöviságakat is gyűjtenem kellett, bárezúttal a késemet is használhattam atövis nyilván kevésbé volt fontos, mint azuzmó vagy a gyógyfüvek. Munka közbena látóhatárt kémleltem, kerestem a

dánokat, de ha őrjáratoztak is a lápperemén, aznap nem láttam senkit. Hidegvolt, a széllökések átfúrták a ruháinkat.Hosszú időbe telt megtalálni az összesnövényt, amire Iseultnak szüksége volt,de végül megtelt a tarisznyája, és énmagammal húztam a tövises ágakat aszigetre, be a kunyhóba. Akkor kétvermet kellett ásnom a padlóba.

Olyan mélynek kell lenniük,amilyen magas a gyermek utasított Iseult–, és kartávolságnyira legyenekegymástól.

Nem árulta el, mihezkellenek a gödrök. Láttam rajta,mennyire kimerült, a sírás határán állt.

Felkötötte a vérfüvet és a bojtorjánt egytetőgerendára, azután a zuzmót ésfagyöngyöt péppé zúzta, köpettel ésvizelettel elegyítette, miközben a sajátnyelvén érthetetlen szavakat kántált asekély fatál felett. Hosszú idő telt el, s őolykor csak kimerülten ült a tűzhelymögött, a sötétben, és előre-hátraringatózott.

Nem tudom, képes vagyok-erá mondta hirtelen.

Csak próbáld meg feleltemjobb híján.

Ha nem sikerül, még jobbanfognak gyűlölni.

Nem gyűlölnek tiltakoztam.

Bűnösnek és pogánynaktartanak. Teljes szívükből gyűlölnek.

Akkor gyógyítsd meg agyermeket, és szeretni fognak.

Nem áshattam olyan mélyre,mint kívánta, mert a föld egyrevizenyősebb lett, s alig néhány lábnyirajutottam, amikor mindkét lyuk megtelt afélig sós vízzel.

Legyen szélesebbrendelkezett Iseult –, olyan széles, hogya gyermek lekuporodhasson bennük. Úgytettem, ahogy kérte, azután ő iscsatlakozott hozzám, hogy együttes

erővel utat nyissunk a két vermetelválasztó nyirkos falban. Óvatosankellett eljárnunk, hogy a vermek köztnyíló járat érintetlenül hagyja a fentiboltívet. Nem jó ez így csóválta a fejétIseult, nem is annyira a földmunka, mintinkább az alkalmazott bűbáj felett.Valaki meghal, Uhtred. Valahol egygyermeknek meg kell halnia, csak hogyez élhessen.

Honnét tudod ezt? ráncoltama homlokom.

Az én ikertestvérem ismeghalt, mikor megszülettem felelte –,ezért van hatalmam. S ha használnifogom, ő felnyúl az árnyvilágból, és

visszaveszi tőlem.

Leszállt a sötétség, és a fiúcsak köhögött, bár hallhatóangyengébben, mintha már csak pislákolnaaz élet törékeny testében. Alewoldrendíthetetlenül imádkozott. Iseult akunyhónk ajtajában kuporgott, az esőtkémlelte, ám amikor Alfréd megjött,elhessegette magától.

Haldoklik nyögte a királytehetetlenül.

Még nem rázta a fejét Iseult ,még nem.

Edward zihálva kapdosta alevegőt. Mindannyian hallottuk, és

minden lélegzetnél úgy gondoltuk, hogyaz lesz az utolsó, Iseult azonban mégmost sem moccant, mígnem sóhajnyi résnyílt az esőfelhők közt, és a hold erőtlenfénye a mocsárra vetülhetett. Csakisekkor utasított, hogy hozzam a fiút.

Ćlswith nem akarta engedniEdwardot. Meg akarta gyógyíttatni a fiát,ám amikor megtudta, hogy Iseult avarázslat közben egyedül akar lenni,jajveszékelni kezdett, hogy nem engedi afiát az anyjától távol meghalni.Kiáltozása felzaklatta Edwardot, akiújra köhögni kezdett. Eanflćdvégigsimított a homlokán.

Képes lesz rá? tudakolta

tőlem.

Igen feleltem, noha nem nagymeggyőződéssel.

Eanflć megragadta Ćlswithvállát.

Engedd el a fiút, úrnőmkérlelte –, el kell engedned.

Meg fog halni!

Engedd el ismételte kitartóanEanflćd, míg Ćlswith végül a szajhakarjaiba omlott, én pedig felkaptamAlfréd gyermekét, aki éppoly könnyűnekés törékenynek tűnt, mint a galambtoll,ami nem segített rajta. Lángolt a teste,

mégis vacogott, ezért gyapjúköpenybebugyoláltam, és úgy vittem el Iseultnak.

Nem maradhatsz közöltevelem. Hagyd csak itt.

A kinti sötétben várakoztamLeofrickel. Iseult ragaszkodott hozzá,hogy még a viskó ajtaján sem leshetünkbe, de én leejtettem a sisakom az ajtóelőtt, és ha közel hajoltam, láthattam atükörképét mindannak, ami odabenttörtént. Amint a szitáló eső elállt, a holdegyre fényesebben ragyogott.

A fiú köhögött. Iseultcsupaszra vetkőztette, és bedörzsölte amellkasát a kencével, azután kántálnikezdett a maga nyelvén, oly véget nem

érően, ütemesen és egyhangúan, hogy kishíján álomba ringatott. Edward felsírtegyszer, majd a sírásból köhögőrohamlett, mire az anyja sikoltozni kezdett akunyhójában, hogy vissza akarja kapni,Alfréd azonban megnyugtatta. Ezutáneljött, hogy csatlakozzon hozzánk, énpedig leültettem, hogy ne zárja el aholdfény útját Iseult ajtajától.

Vetettem egy pillantást asisakra, és láttam a homályostükörképen, hogy Iseult, aki mostanramaga is csupaszra vetkőzött, beereszti afiút az egyik verembe, majd még mindigkántálva áthúzza őt a föld alatti járaton.A kántálás ekkor abbamaradt, Iseultehelyett zihálni kezdett, felsikoltott, majd

tovább zihált. Hevesen nyögdécselt,hogy Alfréd csak úgy hányta magára akereszteket, azután néma csend lett. Nemláttam tisztán mindent, ám ekkor Iseulthirtelen felsikoltott, megkönnyebbülten,mintha csak egy óriási fájdalom értvolna véget, és homályosan láttam,ahogyan kivonja a fiút a másodikveremből. Az ágyába fektette őt, aholEdward némán feküdt, míg Iseult atöviságakkal elzárta a föld alatti járatot.Azután ő is a fiú mellé feküdt, és befedtemagát nagy köpenyemmel.

Néma csend lett. Csakvártam, vártam és vártam, de anémaságot semmi sem törte meg. Ahogyegyre nyúlt a csend, megértettem, hogy

Iseult mély álomba zuhant, és vele aludta fiú is, ha ugyan meg nem halt.Felkaptam a sisakom, és Leofrickunyhójához siettem.

Kihozzam? kérdezte Alfrédnyugtalanul.

Ne.

Az anyja… kezdte.

Várnia kell reggelig, felség.

De mit mondjak neki?

Hogy a fia már nem köhög,felség.

Ćlswith azt sikoltozta, hogy afia már nem él, míg Enflćd és Alfrédmeg nem nyugtatta, azután mindnyájantovább várakoztunk a néma csendben.Végül én is elaludtam.

Virradatkor ébredtem. Úgyömlött az eső, mintha eljött volna avilágvége, áthatolhatatlan szürkefüggönyökben szakadt ránk a Sćfern-tengerről, ott dobolt a földön,patakokban zuhogott le a zsúptetőkről, éshatalmas tócsákba gyűlt a viskók köré.Leofric kunyhójának bejáratához léptem,és láttam, hogy Ćlswith az ajtóban áll.Elkeseredettnek tűnt, mint minden anya,aki fia halálhírét várja, Iseultkunyhójából mégsem hallottunk mást,

csak a csendet. Ćlswith sírni kezdett, egyreményvesztett anya borzalmas zokogásatört fel a torkából, amikor hirtelenkülönös hang hallatszott. Először nem ishallottam tisztán a zuhogó esőtől, csaksokára jöttem rá, hogy nevetés az egygyermek kacaja. Egy szemvillanássalkésőbb Edward szaladt ki Iseultkunyhójában, csupaszon, akár a csiga, éssárosan a föld alatti járattól, hogy anyjakarjába vesse magát.

Szentséges isten hörögteLeofric.

Iseult, mikor rátaláltam,olyan keservesen zokogott, hogy nem islehetett megvigasztalni.

Szükségem van rád súgtam afülébe.

Felnézett rám.

Szükséged van rám?

Hogy hidat építsek.

Összeráncolta a homlokát.

Gondolod, hogy varázslattal

hidat lehet verni?

Ezúttal az én varázslatommalmosolyodtam el. S nekem rád vanszükségem. Egy királynéra.

Bólintott. Attól a naptólfogva Edward nem betegeskedett többé.

Megjöttek az első férfiak,méghozzá azoknak a papoknak ahívására, akiket a szárazföldre küldtem.Egyesévei-kettesével érkeztek,átküzdötték magukat a téli viharokon és amocsáron, s magukkal hozták a dánpusztítások hírét. Amikor két napigfolyamatosan sütött a nap, hatos-hetescsoportokban jöttek, így a kis szigethamarosan szűkössé vált. Elküldtem az

embereket járőrözni, demegparancsoltam nekik, hogy egyiküksem merészkedjen túlságosan nyugatra,nehogy magunkra vonjuk a tengerpartontáborozó Svein figyelmét. Mindeddignem támadott meg, ami elég nagyostobaság volt a részéről, hiszenbármikor felhajózhatott volna a folyón,de én tudtam, hogy támadni fog, amintkészen áll rá, ezért kellettmegszerveznem a védelmet. S ehhezkellett Ćthelingćg.

Alfréd is kezdett talpra állni.Még betegeskedett, de Isten kegyét láttafia csodálatos gyógyulásában, és egypillanatig sem ötlött fel benne, hogy apogány mágia tette meg a magáét. Még

Ćlswith is nemesebb oldalárólmutatkozott amikor kölcsönkértem tőleezüstróka köpenyét és azt a néhányékszert, amije volt, minden ellenkezésnélkül átadta őket. A köpeny ugyanbemocskolódott, de Enflćd lekefélte éskifésülte.

Több mint húszan gyűltünkössze a szigeten, talán elegendően ahhoz,hogy elvegyük Ćthelingćget mogorvatörzsfőjétől, Alfréd azonban nem akarta,hogy a lápi embereknek bajuk essen. Aző alattvalói, mondta, s ha a dánoktámadnak, talán éppen ők védelmeznekmeg minket. A falut és a szigetet tehátcsellel kellett elfoglalnunk, ezért jó egyhéttel Edward újjászületése után

magammal vittem Leofricet és Iseultotdélre, Haswold falujába. Iseult azezüstös köpenyt viselte, a hajátezüstlánccal, a mellét nagy gránátmelltűvel díszítette. Addig fésülgettem ahaját, míg fel nem fénylett, így aborongós félhomályban Iseult csakugyanhercegnőnek tűnt, aki egyenest a fénylőégből ereszkedett alá.

Leofric és jómagam vértbe éssisakba öltöztünk, s azután mást nemtettünk, csak szótlanul őgyelegtünkĆthelingćg körül, míg idővel küldöncnem érkezett Haswoldtól azzal azüzenettel, hogy a törzsfő beszélni akarvelünk. Haswold alighanem arraszámított, hogy tiszteletünket tesszük

bűzhödt odújában, én azonbanköveteltem, hogy ő jöjjön hozzánk.Elvehetett volna tőlünk mindent, amitcsak akart, hiszen csak hárman voltunk,míg az emberei számosan köztük az íjászEofer –, de most már Haswold is kezdtemegérteni, hogy cudar dolgok történnek amocsáron túli világban, és hogy azesemények nem múlnak el nyomtalanulaz ő lápi menedéke felett sem, ezért úgydöntött, leereszkedik hozzánk. Atelepülés északi kapujánál találkozottvelünk, ami alig volt több, mint egyszerűkarámajtó meg néhány szétmállóhalcsapda, és ott, ahogy azt vártam,olyan pillantásokkal méregette Iseultot,mint aki még sosem látott asszonyt.Agyafúrt malacszemei felém villantak.

Ki ez ? akarta tudni.

Az útitársam vontam meg avállam.

Elfordultam, és felnéztem ameredek domboldalra, ahol erődötakartam építeni.

Az asszonyod? érdeklődöttHaswold.

Az útitársam ismételtem meg.Tucatnyi ilyenem van tettem hozzá.

Fizetnék érte jelezteHaswold.

Sok embere felsorakozott

mögé, de csak Eofer hozott olyanfegyvert, ami veszedelmesebbnek tűntegy babkarónál.

Felé fordítottam Iseultot,azután mögé álltam, átvetettem karjaimata vállán és lassan szétnyitottam a nagygránát melltűt. Iseult alig érezhetőenmegborzongott, de én a fülébe súgtam,hogy biztonságban van, azután, mikor anehéz melltű elengedte a prémet,szétnyitottam a köpenyt. Megmutattam ameztelenségét Haswoldnak, akibelenyáladzott halpikkelyes szakállába,miközben szurtos ujjai bűzös vidraprémköntösét markolászták, majd összezártama köpenyt, és engedtem, hogy Iseult újraösszetűzze.

Mennyit fizetnél? tettem fel akérdést.

Akár el is vehetnémbiccentett Haswold az emberei felé.

Elmosolyodtam.

Megtehetnéd engedtem meg ,de sokan meghalnátok, mielőttvégeznétek velünk, és a szellemeinkvisszatérnének, hogy megöljékasszonyaitokat és gyermekeiteket. Hátnem hallottátok, hogy egy boszorkány isvan velünk? Azt hiszitek, afegyvereitekkel legyőzhetitek a bűbájt?

Egyikük sem felelt.

Van ezüstöm törte meg acsendet erőtlenül Haswold.

Nem kell az ezüstöd ráztammeg a fejem. Egy hídra és egy erősségrevan szükségem. Elfordultam és a folyótúlpartján magasodó dombra mutattam.Minek nevezitek azt a dombot?

Vállat vont.

Csak dombnak felelte.Egyszerűen csak dombnak.

Állnia kell rajta egy erődnek,rönkökből épült falakkal és kapuval,meg egy toronnyal, ami elég magasahhoz, hogy messzire ellássunk a folyón.És egy hídnak kell vezetnie az erődhöz,

ami elég erős ahhoz, hogy megállítsa azellenséges hajókat.

Meg akarod állítani ahajókat? Haswold megvakarta azágyékát, majd lassan megrázta a fejét.Nem építhetek hidat.

Miért nem?

Túl mély. Talán igazatmondott. Az ár mostanra visszavonult, aPedredan unottan siklott a meredek ésmély partoldalak közt. De a folyóteltorlaszolhatom tette hozzá, atekintetével még most is Iseultratapadva.

Akkor torlaszold el a folyót

bólintottam –, és építs erődöt.

Add őt nekem, és mindkettőtmegkapod ígérte Haswold.

Tedd meg, amit kérek, ésmegkaphatod őt, a húgait és azunokahúgait. Összesen tizenkettenvannak.

Haswold lecsapolta volna amocsarat, és a helyébe felépítette volnaaz új Jeruzsálemet, csak hogymeghághassa Iseultot, de a fütykösevégénél nem látott tovább. Mindezpersze tökéletesen megfelelt aszámomra, és még sosem láttam munkátilyen gyorsan elvégezni. Haswold napokalatt elkészült. Előbb a folyót torlaszolta

el, méghozzá agyafúrt módon: rönkökbőlés kidőlt fatörzsekből gátat emelt, aréseket egymásba kapaszkodó ágakkaltöltötte ki, majd az egészet kecskebőrszíjakkal fogatta össze. Egy hajólegénysége kitartó munkával elbonthattaa torlaszt, de nem úgy, hogy közbenlándzsákkal és nyilakkal támadták adombtetőn álló erődből, amelycölöpfallal, feltöltött vizesárokkal ésegymáshoz kötözött égertörzsekből épültőrtoronnyal is rendelkezett. A falusiaknem végeztek kifinomult munkát, a falakazonban elég tömörnek tűntek, s én márkezdtem amiatt aggódni, hogy az erősségelőbb elkészül, mint hogymegérkeznének a nyugati szászok, akikmajd benépesítik, de a három pap

becsülettel elvégezte a dolgát: a katonákkitartóan érkeztek, és tucatnyit közülükĆthelingćgbe irányítottam, aholsegítettek befejezni az erődöt.

Amikor a munka elkészült,vagy legalábbis kis híján kész lett,visszavittem Iseultot Ćthelingćgbe éshasonlóképp öltöztettem fel, ám ezúttalszarvasbőrt viselt a drága ezüstrókaköpeny alatt. Kiálltam a falu közepére,és tudattam, hogy Haswold elveheti őt. Atörzsfő gyanakvó pillantást vetett rám,azután végigmérte Iseultot.

Az enyém? kérdezte.

Ahogy itt áll léptem hátrébb.

És a húgai? kérdezte mohón.Az unokahúgai?

Délután őket is hozom.

Haswold a kunyhója feléintett.

Jöjj.

Az ő országában az a szokásemeltem fel a hangom –, hogy a férfiágyába vezeti az asszonyt.

Haswold felnézett azezüstróka köpenyről Iseult gyönyörűarcára, sötét szemébe, miközben én méghátrébb húzódtam. Haswold előlépett, ésa kezét nyújtotta felé, Iseult pedig a

vaskos prém alá nyúlt, előrántottaDarázsfullánkot, és a pengéjévelkiontotta Haswold belét. Rémülten ésmeglepetten sikoltott fel, ahogyfelrántotta a pengét, és láttam, amintelbizonytalanodik, láthatóan nemgondolta volna, hogy ekkora erő kell egyférfi gyomrának felvágásához, ám ekkorösszeszorította a fogait, és kitépte apengét, hogy felvágja a férfit, akár egyfrissen lőtt szarvast. Haswold furcsanyekergő hangot hallatott, aminthátratántorodott, és szembesült Iseultbosszúszomjas tekintetével. A zsigereikiömlöttek a sárba, én pedig mostanraIseult mellett teremtem, kezemben akivont Kígyólehelettel. Iseult zihálvakapdosott levegő után. Ő akarta

megtenni, de kétellettem, hogy valaha ismegtenné újra.

Szépen kértelek titeketvicsorogtam a falusiakra , hogyharcoljatok a királyotokért. Haswold aföldön fetrengett, vére átáztattavidraprém ruháját. Tovább nyöszörgött,míg egyik mocskos kezével tulajdonbelei közt kutakodott. A királyotokért!ismételtem. Ha azt mondom, hogyharcoljatok a királyotokért, az nemkérés, hanem parancs, amelynekkötelesek vagytok engedelmeskedni!Minden itteni férfi katona, azellenségeitek a dánok, és aki nem fogharcolni, annak velem gyűlik meg a baja!

Iseult még most is Haswoldfelett állt, aki úgy rángatózott, akár apartra vetett hal. Közelebb léptem, ésKígyólehelet hegyével átdöftem a torkát.

Vedd a fejét súgta Iseult.

A fejét?

Erős varázslat.

Kiszegeztük Haswold fejétaz erősség falára, hogy a dánok felétekintsen, és még nyolc levágott fejkerült ugyanide. Ők voltak Haswoldlegbuzgóbb követői, akiket a falusiakgyilkoltak meg, cserébe azért, hogymegszabadítottam őket a törzsfőtől.Eofer, az íjász nem tartozott közéjük.

Együgyű fickó volt, még az értelmesbeszédre is képtelen, bár sokat morgott,és időről időre furcsa üvöltő hangokathallatott. Egy gyermek is könnyenbolondot csinálhatott belőle, ám amikorarra kértem, hogy használja az íját,hihetetlen erőről és hátborzongatópontosságról tett bizonyságot. MintĆthelingćg vadásza, száz lépésről isleterített egy jól kifejlett vadkant, még aneve is azt jelentette: vaddisznó.

Leofricet hagytam hátraĆthelingćg erődjének parancsnokául,míg én Iseulttal visszatértem Alfrédszigetére. Iseult sokáig nem szólt,láthatóan elmerült nyomorúságában, ámekkor hirtelen felkacagott.

Nézd! mutatott a halott emberragacsos vérére Ćlswith köpenyén.

Még most is a kezébenszorongatta Darázsfullánkot. A rövidkard villámgyors pengéje sokszor remekszolgálatot tett nekem, amikor apajzsfalban a harcosok annyiraösszetömörültek, hogy senki sem tudtameglendíteni a kardját vagy a bárdját.Iseult vízbe merítette a pengét, majdĆlswith köpenyének szegélyével töröltele az acélról a feloldott vért.

Sokkal nehezebb, mintgondoltam sóhajtott fel. Megölni valakit.

Erő kell hozzá.

De most már enyém a lelke.

Hát ezért csináltad?

Hogy életet adj, valakimástól el kell venned adta visszaDarázsfullánkot.

Alfréd borotválkozott, mikorvisszaértünk. Mostanáig szakállt viseltnoha nem álcázásként, egyszerűen csaktúl reményvesztetté vált ahhoz, hogytörődjön a megjelenésével ám amikorIseulttal elértük a menedékét, derékigcsupaszra vetkezve állt egy meleg vízzelteli dézsa mellett. A mellkasaszánalmasan keskenynek tűnt, a hasaegészen beesett, de mostanra lefürdött,kifésülte a haját, és épp a borostájától

igyekezett megszabadulni egy viharvertborotvakéssel, amit az egyik lápiembertől vett kölcsön. Lánya, Ćthelflaedegy ezüstlapkát tartott elé tükör gyanánt.

Jobban érzem magam közölteünnepélyesen.

Helyes, felség bólintottam –,akárcsak én.

Ez azt jelenti, hogy megöltélvalakit?

Ő tette biccentettem Iseultfelé.

Tanakodó pillantást vetettIseultra.

A feleségem tudni szeretnémártotta a borotvát a vízbe –, hogycsakugyan királyné-e.

Királyné, bár ez nem jelentsokat Cornwalumban. Egy trágyadombonuralkodott.

És pogány?

Keresztény királyság volt.Összevontam a szemöldököm. Assertestvér nem említette?

Csak azt mondta, hogy nemvoltak jó keresztények.

Szerintem ezt az Úrnak kelleldöntenie.

Nagyon jó, Uhtred, nagyonjó! lengette felém a borotvát, majdközelebb hajolt az ezüsttükörhöz, éstovább karistolt az ajkai felett. Képeselőre látni a jövőt?

Képes.

Alfréd néhány percigcsendben karistolt. Ćthelflaedmegilletődve figyelte Iseultot.

Akkor hát mondd meg emeltefel a hangját Alfréd –, leszek mégWessex királya?

Az leszel lepett meg ahirtelen válasszal Iseult.

Alfréd felé fordult.

A feleségem azt mondja,kereshetnénk egy hajót, most, hogyEdward is jobban van. Keresnénk egyhajót és elutaznánk Frankföldre, netánRómába. Sok jó szász él Rómában. Azállát kezdte kaparászni a pengével. Tártkarokkal fogadnának.

A dánok vereségetszenvednek közölte Iseult színtelenhangon, ám szemernyi kétkedés nélkül.

Alfréd megdörgölte az arcát.

Boethius példája azt mutatja,hogy igaza van.

Boethius? ráncoltam ahomlokom. Ő is a harcosok közül való?

Boethius római volt, Uhtredkorholt Alfréd, amiért ennyit se tudok.Keresztény filozófus, aki könyvekbőlmerítette hatalmas tudását. E tekintetbennem akadt nála gazdagabb! Magábanmáris levonta Boethius történeténektanulságát. Amikor a pogány Alariclerohanta Rómát magyarázta –, amikor acivilizációt és az igaz vallást végromlásfenyegette, Boethius volt az egyetlen, akikiállt a bűnösök ellen. Megszenvedettérte, de győzelmet aratott, és apéldájából mi is erőt meríthetünk.Lelkierőt, Uhtred. Rám mutatott az ócskaborotvával. Sosem szabad elfelednünk

Boethius példáját, sosem.

Igaz, felség engedtem meg –,de nem hinném, hogy a könyveksegítenek kijutnunk innét.

Azt hiszem sóhajtott fel –,hogy amint a dánok elmentek, rendesszakállt növesztek. Köszönöm, aranyomnézett le Ćthelflaedre. Visszavinnéd atükröt Enflćdnek?

Ćthelflaed elszaladt, Alfrédpedig szórakozott pillantást vetett rám.

Meglep, hogy a feleségem ésEnflćd ilyen jól összebarátkoztak?

Örülök neki, felség.

Akárcsak én.

De tudja-e asszonyod, miEnflćd hivatása? tettem fel a kérdést.

Nem egészen ismerte el. Azthiszi, szakács volt abban a fogadóban.Ami nagyjából igaz is. Nos, tehát vanegy erősségünk Ćthelingćgben?

Van. Leofric vezeti, ésnegyvenhárom emberünk vigyázza.

Itt vagyunk továbbihuszonnyolcan. Midiánnak nem voltekkora serege! Szemlátomást remekülérezte magát. Akkor hát odaköltözünk.

Talán egy-két hét múlva.

Miért várjunk? ráncolta aszemöldökét.

Megvontam a vállam.

Ez a hely jobban el vanrejtve a mocsárban. Ha több emberünklesz, ha biztosan meg tudjuk tartaniĆthelingćget, majd akkor ráérünkátköltözni.

Felvette mocskos ingét.

Az új erődöd nem állítja mega dánokat?

Lelassítja őket, felség, de ígyis átjuthatnak a mocsáron. Bár nem leszkönnyű dolguk, tettem hozzá

gondolatban, hiszen Leofric árkokatásatott Ćthelingćg nyugati oldalánakvédelmére.

Azt mondod, hogy Ćthelingćgsebezhetőbb még ennél a helynél is?

Igen, felség.

Akkor ezért is oda kellmennem. Ne mondhassák az emberek,hogy a királyuk megbújik valamielérhetetlen odúban. Elmosolyodott. Aztkell látniuk, hogy a királyuk szembeszálla dánokkal. Hogy ott vár, ahol elérhetik,hogy veszélynek teszi ki magát.

És a családját is? tettem fel akérdést.

És a családját is bólintotthatározottan. Egy pillanatraelgondolkodott. Ha nagy erőkkel jönnek,az egész lápot elfoglalhatják, nem igaz?

De igen, felség.

Akkor egyik hely sembiztonságosabb a másiknál. Mekkoraereje lehet ennek a Sveinnek?

Nem tudom, felség.

Nem tudod? adta értésemre anemtetszését, ha burkoltan is.

Nem merészkedtem aközelükbe, felség, mert mostanáig túlgyengék voltunk ahhoz, hogy ellenálljunk

nekik, és ameddig békén hagytakbennünket, addig mi is békén hagytukőket. Nincs értelme a vadméhek fészkétbolygatni, hacsak nem akarjuk elvenni amézüket.

Határozott bólintássalfogadta el az érvelésemnek ezt a részét.

De azért mégiscsak tudnunkkellene, hány fullánkkal van dolgunk,nem igaz? tette hozzá. Holnap el ismegyünk, hogy megnézzük magunknak azellenséget. Csak te és én, Uhtred.

Nem, felség tiltakoztam.Csak én megyek. Nem kockáztathatod azéleted.

Pedig pontosan ezt kelltennem jelentette ki –, és az embereknektudniuk kell, hogy azért teszem, mert akirályuk vagyok. Miért akarnának olyankirályt, aki nem osztozik velük aveszélyen? Türelmesen várta a választ,de én nem tudtam mit felelni. Akkor mostimádkozzunk élénkült fel –, azután pedigegyünk.

Hallevet ettünk. Mindighallevet ettünk.

Másnap pedig elindultunk,hogy felkutassuk az ellenséget.

Hatan mentünk. A fickó, aki aladikot irányította egy nagy rúddal, Iseultés jómagam, két újonnan érkezett királyi

testőr és Alfréd. Még egyszermegpróbáltam lebeszélni az útról, de őkitartott az igaza mellett.

Ha valakinek hátra kellenemaradnia, az Iseult.

Ő pedig jön jelentettem ki.

Látom. Nem vitáztunktovább, ehelyett valamennyienbeszálltunk a lapos fenekű csónakba, ésnyugatnak indultunk. Alfréd meredtennézte a madarakat, az ezernyi madarat.Akadtak ott vízityúkok, fajdok,vörösnyakú és búbos vöcskök, kacsák ésgémek, míg nyugatra, a komor égboltalatt fehér sirályok vitorláztak a szélben.

A lápi ember nesztelenül ésfürgén vezetett bennünket a titkoscsatornákon át. Olykor úgy tűnt,egyenesen nekihajtunk a füvespartoldalnak vagy egy nádasnak, ám aladik minden alkalommal átsiklott egyújabb vízi ösvényre. A dagály avízfelszínt fodrozta, az elrejtett hálókbaés csapdába vezette a halakat. A sirályokalatt, messze nyugatra Svein partra vontflottájának árbocai meredeztek.

Alfréd is felfigyelt rájuk.

Miért nem csatlakoznakGuthrumhoz?

Mert Svein nem akarjakövetni Guthrum parancsait.

Biztos vagy benne?

Ő maga mondta.

Alfréd elgondolkodott, talána witan színe előtt tartott tárgyalásomon.Végül borús pillantást vetett rám.

Miféle ember?

Félelmetes.

Akkor miért nem támadtránk?

Én is sokat tűnődtem ezen.Svein elszalasztotta a páratlanlehetőséget, hogy megszállja a mocsarat,és levadássza Alfrédot. Miért nem tett

legalább egy próbát?

Mert egyszerűbb másuttfosztogatni, és mert nem akar Guthrumkedvére tenni. Ők ketten vetélytársak. HaSvein engedelmeskedik Guthrumparancsának, úgy elfogadja őt akirályának.

Alfréd a távoli árbocokrameredt, amelyek innét az égre vésettrovásoknak tűntek, azután némánelmutatott egy domb felé, amelymeredeken emelkedett fel a nyugatisíkságból. A lápi ember engedelmesenarrafelé vette az irányt, s miután a ladikmegfeneklett, átfurakodtunk az égerfákközött, hogy elhaladjunk néhány

nyomorúságos kunyhó mellett,amelyekből mocskos vidraprémbeöltözött halászok meredtek ránkkifejezéstelenül. Vezetőnk sem tudta ahely nevét, ezért Brantnak hívta, amiannyit tesz, meredek, és a dombcsakugyan meredek volt. Meredek ésmagas, így remek kilátást nyújtott délfelé, ahol a Pedredan óriási kígyókénttekergőzött végig a mocsáron. És a folyótorkolatában, ahol a föveny és azingovány beleveszett a Sćfern-tengerbe,dán hajókat láttam.

A Pedredan túlsó partjánvesztegeltek, ugyanazon a helyen, aholUbba is partra vontatta a hajóit, mielőtthalálát lelte az ütközetben. Svein a

széles és mély folyón könnyűszerrelfelevezhetett volna Ćthelingćgig, és nemis ütközött volna ellenállásba, amíg elnem érte a torlaszt és az erődöt, aholLeofric várta. Azt akartam, hogy Leofricés a helyőrség időben értesüljön róla, haa dánok támadásba lendülnek, ez amagaslat pedig remek rálátást kínáltSvein táborára, ugyanakkor elég messzeesett tőle, hogy ne kelljen tartanunk azellenség rohamától.

Jelzőtüzet kellene raknunkvetettem fel.

Ha az őrszem meggyújtja atüzet, Ćthelingćg két-három órával előbbértesülhet a dán támadásról.

Alfréd bólintott, de nemfelelt. A távoli hajókra meredt, nohaebből a távolságból nem számlálhattameg őket. Sápadtnak tűnt. Tudtam, hogyigencsak megviselte a fárasztó kaptató,ezért arra biztattam, hogy induljunkvissza a füstölgő kunyhók felé.

Pihenned kell, felség. Énmajd megszámolom a hajókat. Pihennedkell.

Nem tiltakozott, és éngyanítottam, hogy ismét gyomorfájáskínozta. Kerestem egy kunyhót, ahol egynégygyerekes özvegyasszony lakott, ésadtam neki egy ezüstöt cserébe, amiértmenedéket és meleget ad királyának.

Nem hinném, hogy hallott volnaAlfrédról, az ezüstshilling értékétviszont jól ismerte, így Alfréd belépett akunyhójába, és letelepedett a tűz mellé.

Adj neki meleg levest kértemaz özvegyet, akit Elwide-nek hívtak –,azután hagyd pihenni.

Az asszony gúnyosanfelhorkant.

Itt senki sem alhat, amígmunka van! jelentette ki. Angolnát kellnyúzni, falat füstölni, hálót foldozni,halcsapdákat javítani!

Majd ők dolgoznak mutattama két testőrre, akiket rábíztam Elwide

könyörületére, amíg Iseulttal délnekeveztük a folyón.

Miután a Pedredan alighárom-négy mérföldnyire torkollott atengerbe, könnyedén visszatalálhattunkBrantba, ezért a lápi embert ishátrahagytam, besegíteni azangolnanyúzásba meg a halfüstölésbe.

Átvágtunk egy kisebb folyón,végighaladtunk egy buckafüves kisvízfolyáson, és a Pedredan túlsó partjánmost már láthattuk a dombot, ahol Ubbacsapdába csalt minket. Amíg a ladikottaszítottam előre, felidéztem Iseultnak azösszecsapás történetét. A csónak kétszeris megfeneklett, és ilyenkor átvágtam a

mélyebb vizek felé, míg végül rájöttem,hogy az árhullám vonul vissza, így csakkikötöttem a ladikot egy korhadozótuskóhoz, majd gyalogosan folytattuk azutat a sártengerben, a sóvirágok között, aPedredan felé. Távolabb feneklettemmeg a folyótól, mint szerettem volna,ezért hosszú gyalogút állt előttünk ametsző szélben, de miután elértük afolyó meredeken emelkedő partját,láthattunk mindent, amit csak akartunk. Adánok szintén megláthattak minket.Vértet ugyan nem viseltem, kardotazonban igen, és egyre többengyülekeztek a túlsó parton, hogyszitkokat köpködjenek felém. Ügyet semvetettem rájuk. A hajókat számláltam, ésláttam, hogy huszonnégy sárkányfejes

dán hajót vontak fel arra a helyre, aholegy évvel korábban legyőztük Ubbát.Ubba kiégett hajói most is a fövenyenhevertek, üszkös bordáikkal féligbeletemetkeztek a homokba, ahonnét azellenség válogatott szidalmakatkiáltozott felénk.

Hány férfit látsz? kérdeztemIseultot.

Akadt néhány dán a féligromba döntött kolostorban, ahol Sveinvégzett az összes szerzetessel, alegtöbben azonban a hajók körülcsoportosultak.

Férfit? kérdezett vissza.

Az asszonyokkal és agyerekekkel ne törődj.

Asszonyok tucatszámakadtak, főként a feljebb eső kis faluban.

Iseult nem ismerte az angolszavakat a nagyobb számokra, ezért úgyadta meg a becslést, hogy hatszorkinyújtotta, majd összezárta az ujjait.

Hatvanan mondtam, ésbólintottam hozzá. Legfeljebb hetvenen.És van összesen huszonnégy hajó. Iseulta homlokát ráncolta, nem értette, hováakarok kilyukadni. Tudod te, mit jelenthuszonnégy hajó? kérdeztem tőle. Egészistenverte sereget! Nyolcszáz embert,talán kilencszázat is. Az a hatvan-hetven

ember csak a hajókra vigyáz. És atöbbiek? Hol vannak a többiek?Magamnak tettem fel a kérdést,miközben figyeltem, ahogyan öt dán egycsónakot vontat le a folyó partjára. Azttervezték, hogy áteveznek a folyón, ésrajtunk ütnek, csakhogy én nem akartamolyan soká maradni. A többiek feleltem asaját kérdésemre délnek mentek. Magukmögött hagyták az asszonyaikat, éselmentek fosztogatni. Felégetnekmindent, leölnek mindenkit, vagyontszereznek. Meggyalázzák Defnascirt.

Jönnek figyelmeztetett Iseult,amint az öt dán beszállt a csónakba.

Akarod, hogy végezzek

velük?

Képes lennél rá? kérdeztereménykedve.

Nem, úgyhogy jobb leszindulni.

Újra nekivágtunk a latyakos-homokos síkságnak. A mocsár laposnaktűnt, csakhogy mindenütt kis vízfolyásokkeresztezték, s amióta megfordult az ár, atenger elképesztő sebességgel foglaltavissza a földet. A lebukó nap elveszett asötét fellegek mögött, a szélfelkorbácsolta a Sćfern hullámait, és avíz bugyogva-fodrozódva töltötte ki aparányi öblöket. Amint visszafordultam,láttam, hogy a dánok feladták az

üldözést, és visszatértek a nyugati partra,ahol tüzeik szánalmasan pislákoltak azesti szürkületben.

Nem látom a csónakotjegyezte meg Iseult.

Ott van az mondtam, nohanem voltam biztos benne, mert a fényekgyorsan halványultak, és a ladikot egysűrű nádas előtt kötöttük ki. Egyik szárazfoltról a másikra ugráltunk, ám ahogy adagály kitartóan emelkedett, úgyzsugorodtak a száraz pontok, azután mára vízben gázoltunk, és a szél még most isfelénk űzte az áradatot.

A Sćfern áradása nemgyerekjáték. Ha egy férfi apálykor házat

épít a lápon, lehet az bármily magas, ahullámok maguk alá temetik. Apálykorszigetek bukkannak elő, amelyek csúcsatíz méterrel is a vízszint fölé emelkedik,dagály idején mégis nyomtalanuleltűnnek, és ezt a dagályt a szél űzte, ígyannál sebesebben és fagyosabban áradt.Amikor Iseult kezdett elgyengülni,felkaptam, és az ölemben vittem tovább,mint egy kisgyereket. Keményenküzdöttem, miközben a nap a nyugatondagadozó felhők mögé bújt. Már-márúgy tűnt, mintha egy végtelen fagyostengeren gázolnék át, ám akkor, talánmert egyre sötétebb lett, vagy mert az éjvak istene, Hoder a kegyeibe fogadott,megláttam a kipányvázott ladikot.

Betettem Iseultot a csónakba,és felhúztam magam az alacsonypalánkon. Elvágtam a kötelet, azutándideregve és átázva elterültem, majdhagytam, hogy az ár vigyen minket.

Vissza kell találnod a tűzhözkorholt Iseult.

Azt kívántam, bárcsak mégismagammal hoztam volna a lápi embert,hiszen most nekem kellett utat találnom amocsáron át, és hosszú, dermesztő utazásvárt ránk a nap utolsó fényeiben. Iseultlekuporodott mellém, és elnézett a vizekfelett a dombra, amely zöldellőn ésmeredeken emelkedett ki a keletisíkságból.

Eanflćd azt mondta, hogy azott Avalon telt el a hangja áhítattal.

Avalon?

Ahol Arthurt eltemették.

Azt gondoltam, a te hitedszerint csak alszik.

Alszik is vágta rá buzgón.Együtt alszik a sírjában a harcosaival. Atávoli dombot kémlelte, amely szinteizzani látszott, amint magára vonta alángoló felhők mögül dárdakéntkilövellő napsugarakat. Arthur suttogtaalig hallhatóan. Ő volt a legnagyobbkirály, aki valaha élt. Varázskarddalharcolt.

Mesélt nekem Arthurról,hogyan szabadította ki a kardját egysziklából és vezette legnagyobbharcosait a csatába, én pedig arragondoltam, hogy az ellenségei mimagunk voltunk, az angolszászok, ésAvalon most Anglia része volt.Eltűnődtem: vajon néhány év múlva aszászok is így emlékeznek majd letűntkirályaikra, arra, hogy milyen nagyok ésnemesek voltak, miközben majd a dánokuralnak bennünket? Amint a naplebukott, Iseult halkan énekelgetnikezdett a maga nyelvén. Elárulta, hogy azének Arthur királyról szól mikénttámasztott létrát a holdnak és kerítetthálót a legfényesebb csillagok köré, csakhogy köpenyt szőjön királynéjának,

Guinevere-nek. Lágy hangja szárnyánrepültünk a szürkületben, amint anádasok közt siklottunk, míg mögöttünk adán hajóőrzők tüzei belevesztek asűrűsödő sötétségbe. A távolban kutyavonított, a szél fagyosan sóhajtozott, és aszitáló esőcseppek felborzolták a feketevizet.

Iseult abbahagyta az éneket,amint Brant kibontakozott előttünk asötétből.

Nagy harc lesz suttogtahalkan, és a szavai meglepetésként értek.Azt hittem, még mindig Arthurra gondol,és elképzeli, amint az alvó király kikélföld alatti sírkamrájából. Harc egy domb

mellett folytatta –, egy meredek dombmellett. Lesz ott egy fehér ló, adomboldal iszamos lesz a vértől, és aszászok megfutamítják a dánokat.

Álmodtál erről? kérdeztem.

Álmodtam róla bólintott.

Akkor hát igaz?

Ez a sorsunk felelte, és énhittem neki, majd ugyanebben apillanatban a ladik orra nekiütközött aszigetnek.

Koromsötét lett, de a partonhalat füstöltek a fojtott tüzek felett, sezeknek a tüzeknek a pislákoló fényében

eltaláltunk Elwide kunyhójáig, amelynáddal fedett égerrönkökből épült. Azttaláltuk, hogy Alfréd a tűz mellettücsörög, és elgondolkodva mered alángokra. Elwide, a két katona és a lápiember egyformán angolnákat nyúzott aviskó szemközti végében, ahol az özvegyhárom gyermeke fűzfaágakkal foltozta ahalcsapdákat, míg a negyedik egy jókoracsukát belezett.

Lekuporodtam a tűz mellé,hogy a melegség életet leheljen dermedtlábaimba.

Alfréd hunyorgott, mint akitmeglep, hogy lát.

A dánok? vonta fel a

szemöldökét.

Elmentek feleltem. Hatvan-hetven embert hagytak hátra a hajókőrzésére. Borzongva kuporogtam atűznél, és alig hittem, hogy valaha is felfogok melegedni.

Itt van élelem jegyezte megAlfréd.

Remek bólintottam –, mertmajd éhen halunk.

Nem, úgy értem, van élelema lápon. Elegendő élelem, akár egyegész hadsereg számára is. Lecsaphatunkrájuk, Uhtred, összeszedhetjük azembereket és lecsaphatunk rájuk, de ez

nem elég. Gondolkodtam. Egész álló napmást se csináltam, csak gondolkodtam.Jobban festett, kevésbé elgyötörneklátszott. Gyanítottam, hogy nyugalomravolt szüksége, el akart töprengeni ahelyzeten, és ennél a bűzlő viskónálkeresve sem találhatott volnaalkalmasabb helyet. Nem fogokelmenekülni jelentette ki. Nem megyekFrankföldre.

Helyes annyira vacogtam,hogy szinte alig hallottam a szavait.

Itt maradunk, hadseregetállítunk, és visszafoglaljuk Wessexet.

Helyes feleltem ismét.

Égett szag csapta meg azorrom. A tüzet lapos kövekkel kerítettékkörül, s ezekre Elwide tucatnyi kiszabcipót tett fel sülni, ám a tűz felőlioldaluk lassan megfeketedett. Arrébbhúztam az egyiket, mire Alfrédhomlokráncolással jelezte, hogy nemmost van itt az ideje a piszmogásnak.

A gondot az okozzamagyarázta –, hogy nem engedhetek megmagamnak egy kisebb háborút.

Nem értettem, milyen másháborút vívhatnánk még, de tartottam aszámat.

Minél tovább maradnak itt adánok folytatta , annál mélyebb gyökeret

vernek. Egyre többen fogadnak hűségetGuthrumnak. Ezt nem engedhetem meg.

Nem, felség.

Vagyis le kell őket győznünk.Konok eltökéltséggel beszélt. Nemmegvernünk kell őket, Uhtred, hanemlegyőznünk!

Iseult álmára gondoltam, denem szóltam. Eszembe jutott az is,milyen sokszor kötöttünk békét adánokkal ahelyett, hogy harcoltunk volnaellenük, de még most sem szóltam. Őfolytatta:

Tavasszal újabb dánokérkeznek, és addig fognak terjeszkedni,

míg a nyár végére nem lesz többéWessex. Vagyis két dolgot kell tennünk.Láthatóan számba vett mindenlehetőséget. Először is tartotta fel egyikcsontos ujját –, meg kell akadályoznunk,hogy szétszórják az erőiket. Itt kellmegharcolnunk velük. Együtt kelltartanunk őket, hogy ne küldhessenekszét kisebb csapatokat, elfoglalni avidéki birtokokat.

Ezzel egyetértettem.Amennyire tudhattuk, a dánokat jelenleglekötötte, hogy egész Wessexet sebesenvégigfosztogassák, annyi zsákmánytbegyűjtve, amennyit csak tudnak, mielőttmás teszi rá a kezét. Azonban várhatóvolt, hogy néhány hét múlva már a

birtokok felosztásába kezdenek. Azzal,hogy a mocsárra irányította afigyelmüket, Alfréd a remények szerintmegakaszthatta ezt a folyamatot.

S miközben ránk figyelnek,összegyűlhet a fyrd jelentette ki.

Meredten néztem rá. Arraszámítottam, hogy a mocsárbanmaradunk, amíg a dánok le nem rohannakvagy elég erősek nem leszünk hozzá,hogy visszafoglaljunk egy megyét, azutánegy másikat, majd aztán hosszú éveksorán mindet, ő azonban messzebbretekintett. A dánok orra előtt akartaösszegyűjteni a sereget, és egy csapásravisszafoglalni az egész országot. Mint a

kockavetésnél: úgy döntött, felteszimindenét, legyen az bármily kevés, ésegyetlen dobásra bízza a sorsát.

Kikényszerítjük, hogymegütközzenek velünk fejezte bekomoran –, és Isten segedelmévelelpusztítjuk őket.

Ekkor hirtelen sikoly harsant.Alfréd felriadt a révületből, és ijedtennézett körül, de már elkésett. Elwide álltfelette, és azt rikoltozta, hogy odaégettea lepényeket.

Mondtam, hogy vigyázzrájuk! kiáltotta, és dühében odacsapott akirálynak egy megnyúzott angolnával.

Az ütés loccsanó hangkíséretében betalált, és elég erős voltahhoz, hogy ledöntse Alfrédot. A kétkatona felpattant, és a kardjához kapott,de én elhessegettem őket, amíg Elwidelekapdosta az égett cipókat a kövekről.

Mondtam, hogy vigyázzrájuk! rikoltozta, Alfréd pedig feküdt aföldön, és egész testében rázkódott.

Már azt hittem, sírva fakadt,amikor láttam, hogy teli torokból nevet.Gurult a nevetéstől, hogy a könnyepotyogott, és én még sosem láttamennyire boldognak.

Mert már tudta, hogyan fogjavisszaszerezni a királyságát.

Ćthelingćg helyőrségébenimmár hetvenhárom férfi állomásozott.Alfréd is odaköltözött a családjával,majd kiküldte Leofric szekercékkelfelfegyverzett embereit Brantba, hogyrakjanak jelzőtüzet. A legjobb formájátnyújtotta azokban a napokban: nyugodtvolt és magabiztos, a január elsőheteiben mutatott kétségbeesés helyétátvette alaptalan meggyőződése, hogymég a nyár előtt vissza fogjuk szerezni aföldjeinket. Mérhetetlen örömmeltöltötte el, amikor egy napon felbukkantBeocca atya, aki sántikálva, mégissugárzó arccal járult elé, hogy a lábáhozvesse magát.

Hát élsz, felség! markolászta

a király bokáját. Istennek legyen hála!

Alfréd felemelte és magáhozölelte, azután mindkét férfi sírva fakadt,majd másnap Beocca misét tartott aszabadban, a fagyos égbolt alatt, zengőhangja mindenhová elért Ćthelingćgaprócska szigetén. Beocca arrólprédikált, hogy Izrael királya, Dávid ismenekülni kényszerült ellenségei elől,mígnem menedéket talált Adullámbarlangjában, Isten pedigvisszavezérelte Izraelbe, és ott legyőzteaz ő ellenségeit.

Ez a hely a mi Adullámunk!mutatott körbe ép kezével Ćthelingćgzsúpfedelein. És ő a mi Dávidunk

mutatott a királyra –, és Isten győzelemrevezet minket!

Milyen kár, atyám jegyeztemmeg a mise után –, hogy két hónapja mégnem volt ennyire harcias.

Örvend a szívem kerülte megaz egyenes választ –, hogy a királyvisszafogadott a kegyeibe.

Talán rájött, mennyiveltöbbet érnek a hozzám hasonlóvérszomjas barbárok, mint az olyancsúszómászó férgek, mint atyám is, akikcsak azt hajtogatták, hogy dánokatimádsággal is le lehet győzni.

Felhúzta az orrát a sértés

hallatán, azután rosszalló pillantástvetett Iseultra.

Van már híred azasszonyodról?

Nincs.

Beocca hozott híreket, báregyet se Mildrithről. A pap a beözönlődánok elől dél felé menekült, egészen athornsćtai Dornwaraceasterig eljutott,ahol néhány szerzetes társaságában leltmenedékre. A dánok ide is elértek, aszerzetesek azonban időben értesültek aközeledtükről, és elrejtőztek a városhozközel eső egyik régi földvárban. A dánokkifosztották Dornwaraceastert, elvettekpénzt, ezüstöt és asszonyt, azután

keletnek indultak, és nem sokkal utánukThornsćta ealdormanje, Huppa érkezettmeg a városba ötven emberével. Huppabefogta a szerzeteseket és a városlakókata régi római falak kijavítására.

Az ottaniak egy időrebiztonságban vannak tette hozzá Beocca–, de nem lesz elegendő az élelem, ha adánok visszatérnek, és ostromotindítanak.

Beocca ott értesült róla, hogyAlfréd a mocsarakban lelt menedéket, ésegyedül indult útnak, bár az utolsó napontalálkozott hat katonával, akik szinténAlfrédhoz tartottak, így az őtársaságukban fejezte be az utat. Nem

hozott hírt Wulfhere-ről, azt viszontelmondta, hogy az ifjabbik Odda valaholaz Uisc felső folyásánál, a régiek egyikerősségében húzta meg magát. Azutazása során Beocca nem látott dánokat.

Mindenfelé fosztogatnakcsóválta a fejét komoran –, de Istenneklegyen hála, mi egyet se láttunk közülük.

Ez a Dornwaraceaster nagyhely? kérdeztem.

Meglehetősen. Három széptemploma is van, három!

Piaca?

Nagy és forgalmas,

legalábbis a dánok előtt az volt.

Mégsem maradtak ott?

Ahogy Gifle-ben sem felelte–, pedig az is jókora hely.

Guthrum meglepte Alfrédot,legyőzte az erőit Cippanhammnél, ésszáműzetésbe kényszerítette a királyt, deha meg akarta tartani Wessexet, el kellettfoglalnia fallal körülvett városait. Haviszont Beocca három napon át egyetlendánnal sem találkozott, ez annyitjelentett, hogy Guthrumnak nem volt elégembere megtartani az elfoglaltterületeket, harcosokat pedig csakMerciából vagy Kelet-Angliábólhozathatott, ám ahonnan elhozza őket,

azok a városok talán fellázadtak volnameggyengült dán uraik ellen, ígyGuthrum nem tehetett mást, mint abbanreménykedett, hogy a hajókon egyreújabb dánok érkeznek. Addig isBađumban, Readingumban,Mćrlebeorgban és Andeferában tartottfent helyőrséget, ahogyan kétségkívülszámos kisebb helyet is elfoglalt. Mintkiderült, Alfréd okkal gyanította, hogy haa dánok el is foglalták Wessex keletifelének java részét, az ország nagyobbterületére már nem jutott belőlük.Guthrum emberei persze ide is be-betörtek, ahhoz azonban nem maradtemberük, hogy megtartsák az olyanvárosokat, mint Wintanceaster, Giflevagy Dornwaraceaster. Alfréd tudta,

hogy nyár elején a hajók újabb dánhordákat hoznak, és mielőbb cselekedniekell, ezért a Beocca érkezését követőnapon tanácsot hívott össze.

Ćthelingćgben már elegengyűltek össze ahhoz, hogy adni lehessena királyi formaságokra. Többé nemücsörögtem Alfréddal valamelyikkunyhó előtt, az éjszaka sötétjében,ehelyett kihallgatást kellett kérnem, hatalálkozni akartam vele. A tanácskozásnapján megparancsolta, hogy egy nagyházat alakítsanak át templommá, így azott lakó családot kiköltöztették, azújonnan érkezett katonáknak pedigmegparancsolták, hogy ácsoljanak nagykeresztet az oromzatra, és vágjanak

ablakokat a falakba. Maga a tanácsHaswold egykori kúriájában ült össze.Alfréd kivárta, amíg valamennyienmegérkezünk, csak azután lépett be.Mind felálltunk, amikor megjelent, majdmegvártuk, amíg elfoglalta helyét afrissen ácsolt emelvényen. Ćlswithmellette foglalt helyet, hatalmasraduzzadt hasát féltőn óvta a drágaprémköpennyel, amelyen még most is ottszáradt Haswold vére.

Nem ülhettünk le, amígExanceaster püspöke el nem mondott egyáldást, és ez nem kis időbe telt, de akirály végül kegyeskedett inteni. Afélkörben hat pap és hat harcos foglalthelyet. Én Leofric mellett ültem. A

többiek Alfréd házi testőrségébőlkerültek ki, és csak nemrégiben érkeztek.Egyikük, egy Egwine nevű, ősz szakállúférfi közölte velem, hogy Ćsc’s Hillnélszáz embernek parancsolt, és ebbőlszemlátomást arra következtetett, hogy őfogja vezetni a mocsárban összegyűltkatonákat is. Tudtam, hogy ezt a kérdésta királlyal is megvitatta, akárcsakBeoccával, aki közvetlenül az emelvényalatt, egy ingatag asztalnál foglalt helyet,és híven igyekezett lejegyezni mindent,ami csak elhangzott. Beocca életétmegkeserítette, hogy a tinta kiszáradt, atoll folyton csepegett, pergamen helyettpedig egy misekönyvből kivágott szélesmargóval kellett beérnie, ezért igenboldogtalannak tűnt, Alfréd azonban

szeretett mindent írásba foglalni.

A király szertartásosanköszönetet mondott a püspöknek azimádságért, azután bejelentette, hogyaddig nem remélhetünk elbánniGuthrummal, amíg nem győztük leSveint. Svein számított az első számúfenyegetésnek, mert bár embereiszétszéledtek Defnascir kifosztására,hajói bármikor felevezhettek a folyón.

Huszonnégy hajó fordultfelém felvont szemöldökkel Alfréd.

Huszonnégy, felségerősítettem meg.

Vagyis miután minden

emberét összegyűjtötte, ezerfős seregetállíthat ki ellenünk. Alfréd hagyott ráidőt, hogy mindenki megeméssze aszámot. Beocca a homlokát ráncolta,amint a tollszár újabb foltot hagyott apergamenen.

Ugyanakkor néhány napjafolytatta Alfréd csak alig hetvenenvigyáztak a hajókra a Pedredantorkolatában.

Hetvenen bólintottam –, bárlehettek, akiket nem láttam.

Azért kevesebben voltak,mint százan?

Úgy gondolom, felség.

Akkor végeznünk kell velükjelentette ki Alfréd –, mielőtt a többiekvisszatérnének a hajóikhoz.

Újra csend lett. Mindannyiantudtuk, milyen gyengék vagyunk. Napontaérkeztek néhányan, mint az a fél tucat,aki Beoccával jött, a létszámunk azonbancsak lassan nőtt vagy mert sokan nemszereztek tudomást Alfrédrejtekhelyéről, vagy mert az időkitartóan hideg maradt, és a legtöbb férfinem szeret télen utazni. Az újonnanérkezettek között még mutatóba semakadt thegn vagy más nagyúr. A thegneknemesek, földbirtokosok, akik tucatnyijól felfegyverzett harcos felettrendelkeztek. Minden megyének

megvoltak a maga thegnjei, akikegyenesen az elöljárók és azealdormanek után következtek, utóbbiakmaguk is thegnek lévén. A thegnekgyakorolták a hatalmat Wessexben,mégsem jöttek el Ćthelingćgbe. Minthallottuk, közülük többen külhonbamenekültek, míg mások a birtokaikatigyekeztek védeni. Alfréd mindenbizonnyal kényelmesebbnek találtavolna, ha tucatnyi thegnje is körülveszi,ám ehelyett be kellett érnie velem,Leofrickel és Egwine-nal.

Mekkorák az erőink? tette fela kérdést Alfréd.

Több mint száz ember

élénkült fel Egwine.

Akik közül hatvan-hetvenkész a harcra toldottam meg.

Járvány tört ki a sorainkban,az emberek okádtak, egész testükbenreszkettek, és alig tudtak uralkodni abelükön. Valahányszor nagyobbembertömeg gyűlt össze, mindig kitörtekaz efféle ragályok.

Elég ez? kérdezte Alfréd.

Mire, felség? Egwine-naknem járt túl fürgén az agya.

Természetesen arra, hogymegszabaduljunk Sveintől felelt

türelmetlenül Alfréd, mire megint némacsend lett, annyira képtelennek tűnt afelvetés.

Egwine azonban kihúzta avállát:

Több is, mint elég, felség!

Ćlswith megajándékozta egymosolyával.

Szerinted mit kellenetennünk? nézett le rá Alfréd.

Vigyünk mindenkit, aki csakvan, felség felelte Egwine –, mindentettre kész férfit, és támadjuk meg őket.Támadjuk meg őket!

Beocca nem körmölt tovább.Messziről felismerte az értelmetlenhablatyolást, és nem vesztegette a tintátilyen képtelen ötletekre.

Alfréd felém fordult.

Meg lehetne csinálni?

Ha észrevesznek bennünket,készen fognak állni.

Csináljuk a szárazföldrőlharsant fel Egwine –, támadjunk adombok felől!

Alfréd ismét rám nézett.

Ezzel Ćthelingćg válna

védtelenné sóhajtottam fel –, az útkülönben is három napba telne, azembereink átfagynának, éhesek éskimerültek lennének, a dánok pedig adombok felől is észrevennének minket, sígy bőven lenne rá idejük, hogy vértet ésfegyvert öltsenek. Legjobb esetben iscsak annyian vagyunk, mint ők. És alegrosszabban? megvontam a vállam.

Három-négy nap alatt Sveinerőinek többi része is visszatérhetett,akkor pedig hetven-nyolcvan embernekkellett volna farkasszemet néznie egyegész hordával.

Te mit tennél? kérdezteAlfréd.

Elpusztítjuk a hajóikatfeleltem.

Folytasd.

Hajók nélkül nem tudnakfelevezni a folyón. Hajók nélkül ittrekednek.

Alfréd bólintott, Beoccatovább jegyzetelt.

Hogyan pusztítsuk el ahajóikat? tette fel a király a kérdést.

Nem tudtam felelni. Hetvenemberünk felvehette a harcot az őhetvenük ellen, ám a csata végén, még hagyőzünk is, szerencsés esetben sem

maradunk húsznál többen. Az a húszharcos ugyan felgyújthatta volna ahajókat, de én kételltem, hogy addigéletben maradunk. Tucatszám lehettekasszonyok Cynuitban, s ha harcra kerül asor, ők is csatlakoztak volna, hogy adánok felé billentsék a mérleg nyelvét.

Tűzzel! buzgólkodottEgwine. Vigyünk tüzet a ladikokon, ésvessük feléjük a folyóról.

A hajókat őrzik sóhajtottamfáradtan , és lándzsákkal, bárdokkal,nyilakkal támadnak majd minket. Egyhajót talán felgyújthatunk, de ez minden.

Menjünk éjjel. Egwine csaknem adta fel.

Telihold van vágtam rá ,meglátnának, amint közelebb érünk. Hapedig a hold a felhők mögé bújik, akkormi nem látjuk a flottájukat.

Akkor hát mit tennél? tette fela kérdést újból Alfréd.

Az Úr tüzet küld rájuk amennyekből jelentette ki Alewoldpüspök, és senki sem szólt.

Alfréd felállt. Valamennyienfelálltunk. Azután Alfréd rám mutatott.

El fogod pusztítani Sveinflottáját, és ma estére kitalálod, hogytudod véghezvinni. Ha addig nem sikerülfordult Egwine-hoz –, Defnascirbe

utazol, megkeresed Odda ealdormant, ésmegkéred, hogy hozza el erőit afolyóhoz, és végezze el helyettünk amunkát.

Igen, felség bólintott Egwine.

Ma estig van időd ismételteAlfréd, mielőtt otthagyott minket.

Sikerült felbőszítenie. Úgy istervezte, hogy fel fog bőszíteni.Felvágtáztam az újonnan emelterősségbe Leofrickel, és elnéztem amocsár felett, egészen a távolbantornyosuló fellegekig és a Sćfernig.

Hogyan égethetnénk felhuszonnégy hajót? tettem fel a kérdést.

Az Úr tüzet küld rájuk amennyekből felelte Leofric –, hogyanmásként?

Inkább szeretném, ha ezerembert küldene.

Alfréd nem fog könyörögniOddának csitítgatott Leofric. Csak azértmondta, hogy felbőszítsen.

Attól még igaza van, nem?Meg kell szabadulnunk Sveintől.

De hogyan?

A torlaszra meredtem,amelyet Haswold épített a kidőltfarönkökből. A víz nem a tenger felé,

hanem épp az ellentétes irányban folyt,az ár ugyanis megint tetőzött, így ahullámok keletnek tartottak azösszeszövődött ágak között.

Eszembe jutott egy mese,amit még kisgyermek korombanhallottam. Elhallgattam, miközbenpróbáltam visszaemlékezni a történetre,amelyet alighanem Beocca osztott megvelem. A keresztények isteneszétválasztotta a tengert, igaz?

Mózes által bólintott Leofric.

És az ellenség, amikor anyomába eredt, belefúlt a vízbe.

Bizony.

Akkor mi is ezt fogjuk tennijelentettem ki.

Hogyan?

Ahelyett, hogy elmondtamvolna neki, egybehívtam a lápiembereket, és beszéltem velük, ígyestére készen álltam a tervvel, s mivel aSzentírásból vettem az ihletet, Alfréd iskészséggel helyeselt. Még egy napba telt,amíg mindent előkészítettünk. Elegendőladikot kellett szereznünk negyven emberszámára, amellett szükségem voltEoferre, az együgyű íjászra is. Nemigenörült nekem. Nem értette, mit akaroktőle, összefüggéstelenül gügyögött, ésrémültnek tűnt, ám ekkor egy kislány,

alig tíz-tizenegy éves, megfogta a kezét,és elmagyarázta neki, hogy mostvadászni mennek.

Bízik benned? kérdeztem agyermektől.

A bácsikám.

Eofer a kislány kezétszorongatta, és kezdett megnyugodni.

Eofer azt teszi, amit mondaszneki?

A kislány komoly arccalbólintott, és én arra kértem, hogy jöjjönvelünk, és vigyázzon a bácsikájára.

Pirkadat előtt indultunk: húszlápi ember a ladikok irányítására, húszharcos, az együgyű íjász a kislánnyal ésIseult. Alfréd persze nem akarta, hogymagammal vigyem Iseultot, de én nemhallgattam rá, ő pedig nem erőltette adolgot. Csak nézte, ahogy elmegyünk,azután visszavonult Ćthelingćg újtemplomába, amelynek oromzatáraimmár égerfa keresztet is szegeztek.

A kereszt felett, az égbolton,alacsonyan lebegett a telihold. Sápadtan,földöntúli fénnyel világított, s ahogy anap kelt, úgy fakult egyre tovább. Aminta tíz ladik végigsiklott a vízen, énfelnéztem rá, és néma imádságotrebegtem Hodernek, hiszen a hold az ő

asszonya, és az egyetlen, akimegajándékozhat bennünket agyőzelemmel. Most először azóta, hogyGuthrum lecsapott ránk azon a télihajnalon, a szászok készen álltak rá,hogy visszavágjanak.

Nyolcadik fejezet

Mielőtt elérte a tengert, aPedredan széles ívet, szinteháromnegyedes kört írt le a lápon, és akör belső partján, ott, ahol a folyó ívelnikezdett, egy másik falucska feküdt aligféltucatnyi viskó, amelyeket a földbesüllyesztett cölöpökre építettek. Atelepülést Palfleotnak nevezték, ami

annyit tesz, „hely cölöpökkel”. Akikegykor itt éltek, angolnát és halat fogtaka közeli patakokban, mígnem a dánokelűzték őket, és felégették a viskóikat,így Palfleot üszkös romokból ésmegfeketedett sárból álló kísértetieshellyé változott. Itt értünk partot,borzongva a hajnali hidegben. Az árapadt, felfedte a nagy homokpadokat ésbuckákat, amelyek közt Iseulttal akaromon nemrég utat törtem magamnak.A szél nyugatról fújt, hűvösen és frissen,az újabb eső ígéretével, habár a kelő napfénye egyelőre a lápra vetette abuckafüvek és nádasok hosszúra nyúltárnyékát. Két hattyú röppent dél felé, ésén ráismertem az égiek üzenetére, csaképp azt nem tudtam, hogyan értsem.

A ladikok útnak indultak, éshátrahagytak minket. Északnak éskeletnek tartottak azokon a szövevényesvízi utakon, amelyeket csak a lápiemberek ismertek. Egy ideig mégPalfleotban maradtunk, és semmiérdekeset nem műveltünk, ám azt olyanlendületesen tettük, hogy a dánok a nagyfolyókanyar mögül is felfigyeltek ránk.Lebontottuk a megfeketedett gerendákat,míg Iseult, aki a legmesszebbre látottközülünk, azt a helyet kémlelte, ahol adán hajók árbocai a nyugati felhőkre róttvonásoknak tűntek.

Valaki felmászik az egyikárbocra jelentette idővel.

Én is elnéztem arrafelé, smikor megláttam az árbocba kapaszkodóalakot, tudtam, hogy észrevettek minket.Az ár visszavonult, még több homokot éssarat engedett látni. Immár biztoslehettem abban, hogy a dánok látják,amint előreindulunk a folyó széles íveáltal elkerített vizenyős síkságon.

Ahogy közelebb kerültünk,még több dánt láttam a hajók árbocain.Figyeltek bennünket, aggodalomraazonban nem volt okuk, hiszen számbanmessze felülmúltak bennünket, ráadásula folyó is elválasztott tőlük, de bárki isparancsolt a dánoknak, mostanrabizonyosan elrendelte, hogy embereifegyverkezzenek fel. Készen akart állni,

bármi is történjék, és én abbanreménykedtem, hogy megpróbál majdtúljárni az eszünkön. Csapdát állítottamneki, de ez csakis akkor működött, ha azttette, amit vártam tőle, és elsőre, hacsakugyan agyafúrt próbált lenni, nemtett semmit. Tudta, hogy erőtlenekvagyunk, elválasztott tőlük a Pedredan,ezért megelégedett azzal, hogy figyelte,amint közeledünk a szemközti partvonalfelé, majd lecsusszanunk a visszavonultár által felfedett meredek, homokostöltésen. A folyó szürkén és hidegenörvénylett előttünk.

Közel száz dán figyeltbennünket. Partra vont hajóikonmaradtak, ahonnét válogatott sértéseket

kiáltoztak felénk. Néhányan nevettek,hiszen ennyi erőfeszítés árán sem értünkel semmit, de ők még nem tudtak Eoferkivételes képességéről. Akkor magammellé szólítottam az óriás íjász aprócskaunokahúgát.

Azt szeretném magyaráztam akislánynak –, ha Eofer bácsi megölnenéhányat amazok közül.

Ölje meg őket? meredt rámhatalmas szemeivel.

Azok rossz emberek, megakarnak ölni minket.

A kislány ünnepélyesenbólintott, azután kézen fogva elvezette a

tagbaszakadt férfit a víz pereméhez, aholaz lábszárig belesüppedt a latyakba.Messze esik a folyó túlpartja, gondoltamborúlátóan, még egy ilyen hatalmas íjszámára is túlontúl messze, Eoferazonban felkapta a roppant fegyvert, ésbeljebb gázolt. Talált egy sekélyebbrészt, tehát még tovább merészkedhetettelőre. A tegezéből nyílvesszőt húzottelő, a húrra illesztette, és felajzotta azíjat. Felmordult, amint útjára eresztette anyilat, én pedig figyeltem, ahogyan azlepattant az idegről, majd a tollakmegkapaszkodtak a levegőben, és a nyílátröppent a vízfolyás felett, s befúródottaz egyik hajó kormányánál álló dánokközé. Dühödt kiáltás harsant, amint anyíl betalált. Nem sebesült meg senki,

ám Eofer következő nyílvesszője átjártaegy férfi vállát, és a dánok kapkodvahátrébb húzódtak. Eofer, aki szüntelenülbusa fejét rázta, és fojtott állati morgásthallatott, ekkor célba vette a következőhajót. Hihetetlen erővel rendelkezett. Atávolság miatt nem célozhatott pontosan,de a nyilak így is hátrébb szalajtották adánokat, és most rajtunk volt agúnyolódás sora. Az egyik dán felkapottegy íjat, és megpróbálta viszonozni atámadást, a nyila azonban jó húszméterrel előttünk ártalmatlanul pottyant avízbe, mi pedig kigúnyoltuk éskinevettük őket, miközben Eofer nyilaiegymás után fúródtak a hajókpalánkjaiba. Csupán egy ember sebesültmeg, mégis visszaszorítottuk és

megaláztuk a dánokat. Vártam, amígEofer ellőtt húsz nyilat, azutánbegázoltam a folyóba, és megragadtamaz íját. Elé álltam, hogy a dánok neláthassák, mit művelek.

Mondd meg neki, hogy neféljen kértem a kislányt, aki megnyugtattaEofert, pedig az nem akarta kiengedni akeze közül az íjat.

Amikor elővettem a késem,még inkább megrémítettem. Rámmordult, azután kikapta az íjat a kezemközül.

Mondd meg neki, hogyminden rendben.

A kislány ezúttal islecsitította bácsikáját, aki engedte, hogyfélig elmetsszem az összefontkenderszálakból készült ideget. Akkoroldalt léptem, és a dánokra mutattam.

Öld meg őket.

Eofer nem akarta felhúzni azíjat. Ehelyett turkálni kezdett zsírosgyapjúsapkája alatt, és elővarázsolt egymásik húrt, de én megráztam a fejem, akislány pedig meggyőzte róla, hogy afélig átvágott ideget kell használnia, ígyhát Eofer szorongva felajzotta a fegyvert,s mielőtt még minden erejét beleadhattavolna, a húr elpattant, és a nyíl pörögveröppent az égbe, s nem messze tőlünk a

folyóba hullott.

Az ár közben megfordult, ésa víz emelkedni kezdett.

Indulunk! kiáltottam oda azembereknek.

Ezúttal a dánok űztek gúnyt atehetetlenségünkből. Azt gondolták, azértvonulunk vissza, mert elszakadt ahúrunk, ezért sértéseket kiáltoztakutánunk, miközben mi felkapaszkodtunk avizenyős töltésen. Akkor láttam, hogy kétférfi iramodik el a túlsó parton, ésreméltem, hogy olyan parancsot visznek,amilyet én akartam.

Olyat vittek. A dánok, miután

felszabadultak Eofer szörnyű íjánakfenyegetése alól, útnak akarták indítanikét kisebb hajójukat. Megpiszkáltukőket, gúnyt űztünk a büszkeségükből,ezért készen álltak rá, hogy végezzenekvelünk.

Minden harcos eredendőenbüszke. A büszkeség, a harag és abecsvágy kövezi ki az utat a hírnév felé,és a dánok nem akarták, hogy azthiggyük, büntetlenül megúszhatjuk azaklatásukat. Meg akartak leckéztetnibennünket, ám ennél többre is vágytak.Mielőtt elhagytuk Ćthelingćget,ragaszkodtam hozzá, hogy embereimmegkapjanak minden rendelkezésre állópáncélinget. Egwine, aki hátramaradt a

királlyal, vonakodott lemondani értékespáncéljáról, Alfréd azonban parancsotadott neki, így embereim közültizenhatan páncélingbe öltözhettek.Pompásan festettek, mint a harcosokszíne-java, így legyőzésük által a dánoknem csupán dicsőséget szerezhettek, dedrága vérteket is. A bőr is nyújtvalamiféle védelmet, ám a bőrre húzottpáncéling messze különb, ennekmegfelelően sokkal értékesebb. Amikorpáncélingekbe öltöztettem tizenhatemberem, ellenállhatatlan kísértésbevittem a dánokat.

Ők pedig ráharaptak acsalira.

Lassan haladtunk,szántszándékkal úgy tettünk, minthahősies küzdelmet folytatnánk a felázotttalajjal, amint Palfleot felé araszolunk. Adánok maguk is küszködtek, amígátvonszolták két hajójukat a part nyúlósiszapján, de végül vízre szálltak, s aminta dagály szélsebesen terjedt, pontosanazt tették, amit vártam tőlük.

Nem keltek át a folyón. Haátkelnek, csupán a Pedredan keletipartján találják magukat, és még jó félmérföldnyit kell gázolniuk a fagyosingoványban, ezért a parancsnok azttette, amit a legbölcsebbnek vélt.Megpróbálta elvágni az utunkat. A dánokkorábban látták, ahogyan partra szállunk

Palfleotnál, és okkal hitték, hogy acsónakjaink most is ott várnak, ezértfeleveztek a folyón, hogy megkeressék éselpusztítsák őket.

Csakhogy mi nem Palfleotnálhagytuk a ladikjainkat, hanem északnakés keletnek vittük, egy sűrű nádassalkörülvett árokban várakoztak, míg nemjött el az ideje, hogy használjuk őket.Amint a dánok partra szálltakPalfleotnál, összetömörültünk egyhomokpadon, onnét figyeltük őket, és őkazt hitték, csapdába estünk. Immár afolyónak ugyanazon az oldalán álltak,mint mi, és a két hajó legénységekétszeres túlerőben tudhatta magát, ígyféktelen magabiztosságot érzett, amint

otthagyta Palfleot üszkös romjait, hogybelefojtson bennünket a mocsárba.

A dánok pontosan azt tették,amit vártam tőlük.

Akkor visszavonultunk.Szétszóródtunk, és rendezetlenülhaladtunk, olykor még futásnak iseredtünk, hogy növeljük a távolságotköztünk és az önhitt dánok között.Hetvenhat ellenséget számoltam, míg mialig harmincan voltunk, hiszen embereimközül többen a ladikoknál maradtak. Adánok tudták, hogy a sorsunkmegpecsételődött, ezért siettek aztbeteljesíteni, így nekünk egyre fürgébbenés fürgébben kellett menekülnünk, hogy

távol tartsuk őket. Eleredt az eső, avízcseppek a felerősödő nyugati széllelérkeztek, és én szüntelenül a vízfüggönytkémleltem, míg végre megláttam azezüstösen fénylő vékony vonalat a láppereménél. Tudtam, hogy az árhullámmost kezdi meg ámokfutását a kietlensíkságon.

Mi továbbra is menekültünk,és a dánok továbbra is üldöztek minket,de már kezdtek fáradni. Néhányanutánunk kurjantottak, hogy merjünkmegállni és szembenézni velük,másoknak azonban nem maradt erejük akiáltozásra, csak a fortyogó és gyilkosindulatra, mi azonban keletnekfordultunk, ahol az ezüsttövisek és

nádasok közt ott várakoztak a ladikjaink.

Kimerülten pattantunk fel acsónakjainkra, a lápi emberek pedigelindultak velünk a vízfolyáson, a Brufolyó egyik mellékágán, amely északfelől határolta a mocsarat. A laposfenekű csónakok sebesen siklottakvelünk az ár ellenében dél felé, éselsuhantak a dánok mellett, akiknegyedmérföldes távolságból,tehetetlenül néztek minket, és semmitsem tehettek azért, hogy megállítsanak.Minél távolabb kerültünk, annálelszigeteltebbnek tűntek a kietlensíkságon, ahol szakadt az eső, és az árbugyogva töltötte fel a medreket. Aszéltől űzött víztömeg immár mélyen járt

az ingoványon, és a telihold méghatalmasabbá tette. Akkor a dánokhirtelen felismerték a veszélyt, ésvisszafordultak Palfleot felé.

Hanem Palfleot már messzireesett tőlük, mi pedig máris elhagytuk avízfolyást, és egy kisebb patakmederbenhaladtunk, amely elvezetett minket aPedredanhoz, miközben elhaladt azüszkös roncsok mellett, ahol a könnyezőégbolt alatt a dánok kikötötték hajóikat.A két sárkányhajót csupán négy harcosőrizte, s ahogy vad üvöltéssel és kivontkardokkal rohamra indultunk ellenük,mind a négy elfutott. A többi dán odakintrekedt a mocsárban, csakhogy az nemvolt többé mocsár, hanem végtelen ártér,

és ők a vízben gázoltak.

Ezalatt mi zsákmányoltunkkét hajót. A fedélzetre vontuk aladikokat, azután a lápi emberek, akiketelosztottunk a két hajó között,megragadták az evezőket. Énkormányoztam az egyik hajón, Leofric amásikon, így eveztünk az erős hullámellenében Cynuit felé, ahol a dánokhajóit immár alig néhány férfi vigyázta, sazok se tudták, hogy hajóikat az ellenségrabolta el. Talán eltűnődtek rajta, miértszántja ilyen kevés evező a vizet, de nemgondolták, hogy maroknyi szászlegyőzött közel nyolcvan dán harcost.Így aztán senki sem ellenkezett, amikorpartra futtattuk a két hajót, és ott

elővezettem a harcosaimat.

Harcolhattok kurjantottamoda a megmaradt néhány hajóőrnek –,vagy élhettek.

Páncélinget viseltem, hozzáúj sisakomat. Igazi hadúrnak tűnhettem aszemükben. Kígyólehelettel csapkodtamóriási pajzsomat, és fenyegetőenindultam feléjük.

Harcoljatok, ha akartok!bömböltem. Gyertek, és küzdjetek megvelünk!

Másként döntöttek. Túlkevesen voltak, ezért inkábbvisszavonultak délnek, és a távolból

nézték, ahogyan felégetjük a hajóikat.Ráment szinte az egész nap, amíggondoskodtunk arról, hogy valamennyihajó tőkéig leégjen, de megtettük, amitkellett, és a lángok jelezték Wessexnyugati felének, hogy Svein vereségetszenvedett. Aznap nem Cynuitbantartózkodott, hanem valahol délen, smiközben a hajók lángoltak, rettegvekémleltem az erdős hegyeket, mikor rontelő több száz harcosával, pedig ekkormég távol járt, és a cynuiti dánok semmitsem tehettek ellenünk. Huszonháromhajót égettünk fel, köztük volt a FehérLó is, míg a huszonnegyediken, a kételkötött hajó egyikén hazaeveztünk,amint leszállt az est. Tisztes zsákmányratettünk szert a dán táborban: élelemre,

hajókötelekre és prémekre, fegyverekreés pajzsokra.

Tucatnyi dán lelt menedékrePalfleot alacsonyan fekvő szigetén. Atöbbieket elnyelte az ár. A túlélőkfigyelték, ahogyan elhaladunk mellettük,de semmit sem tettek, amivelfelkelthették volna a haragunkat, és minem is bántottuk őket. Ćthelingćg feléeveztünk, s mögöttünk, a sötétlő égboltalatt, ahol az ár zubogva foglalta el amocsarat és söpört át a vízbe fúlt dánokfelett, két hattyú röppent észak felé,szárnyuk dobverőként pattogott az égen.

A felgyújtott hajók füstjehárom napon át szállt a felhők felé. A

második napon Egwine negyvenemberrel elvitte a hajót, amitzsákmányoltunk, és kikötött Palfleotnál,ahol megölt minden életben maradt dánt,hatot kivéve, akiket fogságba vetett.Közülük ötöt megfosztottak a vértjétől,és cölöpökhöz kötöztek, hogy a közelgődagályban fulladjanak meg. Egwinehárom emberét veszítette el a harcban,ám vértekkel, pajzsokkal, sisakokkal,fegyverekkel, karperecekkel és egyfogollyal tért vissza, aki semmit semtudott azonfelül, hogy Svein Exanceasterfelé lovagolt. Az a fogoly a harmadiknapon halt meg, miközben Alfréd imátmondott, hogy hálát adjon az Úrnak adiadalért. Immár biztonságban voltunk.Svein nem támadhatott meg, hiszen

elveszítette a hajóit, Guthrum nemérhetett el minket a mocsárban, és Alfrédvégre elégedett lehetett velem.

A király elégedett veledtudatta Beocca.

Két hete, gondoltamkeserűen, a király ezt még maga mondtavolna el nekem. Leült volna mellém avízpartra, hogy megdicsérjen, mostanraazonban újra megalakult az udvar, ésAlfrédot a papjai vették körül.

Lehet is mondtam.

A fegyverforgatástgyakoroltam, amikor Beoccamegkeresett. Minden áldott nap

gyakoroltunk, kardok helyett botokkal,pedig az emberek közül sokanmorgolódtak, hogy öregek már ajátszadozáshoz. Őket én magam hívtamki, amikor pedig beledöngöltem őket asárba, közöltem velük, hogy talán többetkellene játszaniuk, és kevesebbetsiránkozniuk.

Elégedett veled ismételteBeocca, miközben levezetett egyfolyóparti csapásra –, csak finnyásnaktart.

Finnyásnak! Engem?

Amiért nem mentélPalfleotba, és végezted be a munkát.

A munkát bevégeztemtiltakoztam. Hajók nélkül Svein setámadhat meg minket.

Csakhogy nem fúlt vízbeminden dán emlékeztetett Beocca.

Épp elegen vesztek oda.Tudja, atyám, mit kellett elszenvedniük?Azt a borzalmat, hogy versenyt futnak azárral. Saját harcomra gondoltam,amelyet a szenvtelen és megállíthatatlanár ellen vívtam, az engem körülölelő ésa szívembe markoló fagyos hidegre.Elvettem a hajóikat! Miért gyilkolnékvédtelen embereket?

Mert pogányok, mert nemkedvesek az Úr szívének, és mert dánok.

Néhány hete még atyám isabban hitt, hogy keresztényekké válnakmutattam rá –, és hogy minden kardbólekevasat fogunk kovácsolni.

Beocca egy vállrándítássalelintézte az ellenvetést.

Mihez kezd most Svein?tudakolta inkább.

Megkerüli a lápot, éscsatlakozik Guthrumhoz.

Guthrum pedigCippanhammben van.

Ebben szinte biztosaklehettünk. Mindennap új emberek

érkeztek a mocsárba, és valamennyienhíreket hoztak. Akadt köztük értéktelenszóbeszéd, sokan azonban úgy tudták,Guthrum megerősíti Cippanhamm falait,és ott fog kitelelni. A fosztogatók mégmindig Wessex vidékeit járták,elkerülték viszont az ország délirészének nagyobb városait, ahol anyugati szászoknak már helyőrségeivoltak. Ilyen helyőrség létesültDornwaraceasterben és egy másikWintanceasterben. Beocca úgy vélte,Alfrédnak az egyik ilyen erődben lenne ahelye, Alfréd viszont elutasította azon azalapon, hogy akkor Guthrum nyombanmegostromolná a várost. Egy városbancsapdába eshetne, a mocsár azonban túlkiterjedt egy ostromhoz, és Guthrum nem

reménykedhet abban, hogy valaha iskiűzi innét.

Van egy nagybátyádMerciában, nem igaz ? váltott hirtelentémát Beocca.

Ćthelred. Anyám fivére,ealdorman.

Kihallotta a vonakodást ahangomból.

Nem kedveled őt?

Nemigen ismerem. Csaknéhány hetet töltöttem a házában, ámahhoz épp eleget, hogy viszályom legyena fiával, akit szintén Ćthelrednek hívnak.

A dánok oldalán áll?

Megráztam a fejem.

Megnehezítik az életét, és őmegnehezíti az övéket.

A király hírvivőket küldöttMerciába tudatta Beocca.

Elfintorodtam.

Ha azt akarja, hogy keljenekfel a dánok ellen, nem fognak. Megölikőket.

Inkább azt szeretné, hatavasszal délnek vezetnék az embereiketrázta a fejét Beocca, és én eltűnődtem,

miként fog az a néhány merciaiészrevétlenül elosonni a dánok mellett,de nem szóltam. Úgy tekintünk atavaszra, mint a megváltásunkra folytattaBeocca –, ám eközben a király szeretné,ha valaki elmenne Cippanhammbe.

Egy pap? kérdeztemgúnyosan. Tárgyalni Guthrummal?

Egy katona felelte Beocca –,felmérni az erőik nagyságát.

Küldjön csak engemajánlkoztam.

Beocca bólintott, majdbicegve elindult a folyóparton, ahol azapadó ár felfedte a vízbe rejtett

halcsapdákat.

Annyira más ez, mintNorthumbria sóhajtott fel.

Elmosolyodtam.

Hiányolja Bebbanburgot,atyám?

Szeretném, ha Lindisfarenántölthetném utolsó napjaimat. Azon aszigeten szeretném elmondani az utolsóimámat. Elfordult, és a keleti dombokfelé nézett. A király maga megy elCippanhammbe jegyezte meg mint holmisemmiséget.

Először azt hittem, rosszul

értettem, de látnom kellett, hogymégsem.

Ez őrület tiltakoztam.

A királyság ezzel jár.

A királyság?

A witan választja meg akirályt magyarázta zord hangon Beocca ,és a királynak bírnia kell a nép bizalmát.Ha Alfréd elmegy Cippanhammbe, ésfittyet hány az ellenségeire, a nép tudnifogja, hogy méltán lett király.

Ha pedig elkapják, a néptudni fogja, hogy nincs királya.

Ezért kell megvédened. Nemtudtam, mit mondhatnék. Még sosemhallottam ekkora őrültséget, Alfrédazonban elszánta rá magát, hogymegmutatja, valóban méltó a koronára.Végtére is, elorozta a trónt azunokaöccsétől, és uralkodásának koraiéveiben egy pillanatra semfeledkezhetett meg erről. Kis csapattalutaztok tette hozzá Beocca –, te megnéhány harcos, egy pap és a király.

Minek a pap?

Természetesen imádkozni.

Gúnyosan elvigyorodtam.

Atyám lesz az?

Beocca megpaskoltanyomorult lábát.

Nem én. Egy fiatal pap.

Akkor már inkább Iseultvetettem ellene.

Nem.

Miért nem? Ő gondoskodik akirály egészségéről.

Alfréd hirtelen visszanyerteaz egészségét, évek óta nem érezte magátennyire jól, s mindezt azoknak agyógyszereknek köszönhette, amelyeketIseult készített. A szárazföldön gyűjtöttvérehulló fecskefű és bojtorjánfű

csillapította a beleit facsaró fájdalmat,míg más gyógyfüvek szüntelengyomorfájását enyhítették. Magabiztosanmozgott, fény költözött a szemébe, éserősnek tűnt.

Iseult itt marad jelentette kiBeocca.

Ha életben akarja tudni akirályt, küldje velünk.

Iseult itt marad ismételteBeocca –, éppen mert életben akarjuktudni a királyt.

Beletelt néhány pillanatba,amíg megértettem, ám amikor felfogtamszavai értelmét, olyan indulattal

pördültem felé, hogy hátrahőkölt. Nemszóltam, mert nem bíztam azönuralmamban, és attól féltem, hogy aszavaimnak erőszakkal adnéknyomatékot. Beocca igyekezettszigorúnak tűnni, ám annál rémültebbneklátszott.

Nehéz időket élünkpróbálkozott –, és a király csak azokbanbízhat, akik Istent szolgálják. Azokban,akikkel egyesülhet Krisztus szeretetében.

Felrúgtam egyangolnacsapdát, amely pörögve repült áta folyón.

Egy ideig kis híjánmegkedveltem Alfrédot vicsorogtam –,

erre visszatérnek a papjai, és újramérget csepegtetnek a fülébe.

Ő… kezdte volna Beocca.

Felé fordultam, hogy beléfojtsam a szót:

Ki mentette meg a rohadékot?Ki égette fel Svein hajóit? És ugyan,annak a szerencsétlen istenének anevére, ki ölte meg Ubbát? Hát még mostsem bízik bennem?

Beocca kétségbeesettkézmozdulatokkal próbált lecsillapítani.

Félek, hogy pogány vagymondta ki –, asszonyod pedig

bizonyosan az.

Az asszonyom gyógyítottameg Edwardot! Ez már semmit seszámít?

Azt is jelentheti, hogy azördög szolgálatában áll.

Elképedésemben szólni setudtam.

Az ördög mindenütt jelen vanmagyarázta Beocca őszintemeggyőződéssel , és az ő műve az, haWessex elveszik. Az ördög holtan akarjaa királyt. Azt akarja, hogy a pogányságelterjedjen egész Angliában! Egynagyobb háború is folyik itt, Uhtred,

nemcsak a szászok és a dánok közt, deIsten és az ördög, jó és rossz között! Miis a részesei vagyunk!

Több dánt öltem meg, mintameddig el tudna számolni…

Persze fogta könyörgőre ahangját –, de képzeld csak el, haasszonyodat az ördög küldte? Ha csakazért gyógyította meg Edwardot, mert ígya király bizalmába férkőzhetett? Samikor a király, a maga ártatlanságában,kémkedni indul az ellenség után, őegyszerűen elárulja!

Azt hiszi, hogy Iseult el fogjaárulni? kérdeztem keserűen. Vagy inkábbazt, hogy én fogom elárulni?

Köztudomású, mennyirekedveled a dánokat merevedett megBeocca –, és megkímélted a túlélőketPalfleotnál.

Vagyis úgy gondolja, hogynem bízhat bennem?

Én bízom benned mondtaminden meggyőződés nélkül –, de atöbbiek? Erőtlen mozdulatot tett kacskakarjával. Ha viszont Iseult itt marad…vont vállat, és nem fejezte be agondolatot.

Ő lesz a túszuk mondtam kihelyette.

Inkább csak a biztonság

kedvéért.

Esküt tettem a királynakmutattam rá.

Azelőtt is esküdöztél, demindenki tudja, hogy hazug vagy.Asszonyod és gyermeked van, mégis egypogány szajhával élsz, éppen úgyszereted a dánokat, mint önmagadat, éstényleg azt várnád, hogy bízzunk benned?Beocca dühödt kirohanást intézettellenem. Jól ismerlek, Uhtred, azótaismerlek, hogy négykézláb másztálBebbanburg padlóján. Én kereszteltelekmeg, én tanítottalak és fenyítettelek,figyeltem, ahogy felnősz. Jobbanismerlek bárki emberfiánál, és nem

bízom benned meredt rám Beoccaharciasan. Ha a király nem tér vissza,Uhtred, a kutyáknak vetik oda a lotyódat.Most már továbbította az üzenetet, ésúgy tűnt, megbánta hevességét, mertmegrázta a fejét. A királynak nemszabadna mennie. Igazad van, ez készőrület. Ostobaság! Az bizony. Kitartóankereste a megfelelő szót, míg rá nembukkant szókincsének egyik legelítélőbbjelzőjére. Annyira felelőtlen! Mégisragaszkodik ehhez, s ha már így van,neked vele kell tartanod, mert te vagy azegyetlen, aki átjuthat a dánokon. Hozd őtvissza, Uhtred, hozd vissza, mert drágaaz Úr szemében, és drága minden szászszívének.

Az én szívemnek ugyan nem,gondoltam. Aznap éjjel, ahogyan Beoccaszavain rágódtam, legszívesebbenelmenekültem volna a mocsárból,magammal vittem volna Iseultot, hogykeressek magamnak egy urat, akinekfelajánlhatom Kígyóleheletet, csakhogyRagnart leölték a többi tússzal, így nemmaradt barátom az ellenség soraiban. Hapedig elmegyek, megszegtem volnaAlfrédnak tett eskümet, és az emberekjoggal mondhatták volna, hogyBebbanburgi Uhtredben nem lehetmegbízni, ezért hát maradtam. Inkábbpróbáltam meggyőzni róla Alfrédot,hogy ne menjen Cippanhammbe.Felelőtlenség lett volna, ahogyan Beoccais mondta, Alfréd azonban

makacskodott.

Ha itt maradok érvelt , aztmondják majd, elrejtőztem a dánok elől.Mások szembenéznek velük, én megelbújok? Nem. Az embereknek látniukkell, tudniuk kell, hogy élek és harcolok.

Ćlswithszel ez egyszer egyvéleményen voltunk, mindkettenĆthelingćgben akartuk tartani Alfrédot, őazonban nem engedett. Különöshangulatba került: átjárta a boldogság,feltétlenül bízott abban, hogy Isten az őoldalán áll, s miután betegsége isnyugodni hagyta, fűtötte a tettvágy ésönbizalom.

Hat útitársat választott. A

pap egy Adelbert nevű fiatal férfi lett,aki bőrbe csomagolva kis líráját ismagával hozta. Nevetségesnek tűnt, hogyvalaki hárfával menjen az ellenségnek,Adelbertet azonban mindenki nagyratartotta muzsikájáért. Alfréd azt isfelvetette, hogy talán énekkel kellenedicsőítenünk Istent, amíg a dánok közöttvagyunk. A másik négy kipróbált harcosvolt, aki egykor a királyi testőrségbenszolgált. Hárman az Osferth, a Wulfrithés a Beorth névre hallgattak, a negyedikpedig nem lett más, mint Edwine, akimegesküdött Ćlswithnek, hogy épségbenhazahozza a királyt, mire Ćlswith fanyarpillantást vetett rám. Bármilyen kegyet isreméltem attól, hogy Iseult megmentetteEdward életét, a papok befolyására

Ćlswith minden jóindulata elpárolgott.

Harchoz illően öltöztünk,vértbe és sisakba, ám Alfrédragaszkodott szőrmével bélelt drágaköpenyéhez, ami ugyan gyanússá tette, deő azt akarta, hogy mindenki felismerjebenne a királyt. A legjobb lovakatválasztottuk, egyet mindnyájunk számára,továbbá három tartalékot. Átúsztattukőket a folyón, majd követtük a lápbasüllyesztett rönköket, míg csak el nemjutottunk a szárazföldre, közel ahhoz ahelyhez, ahol Iseult szerint Arthurteltemették. Eanflćdre bíztam Iseultot, akimegosztotta a lakrészét Leofrickel.

Mostanra átléptünk afebruárba. Miután felégettük Sveinflottáját, mintegy varázsütésre szép idő

lett, és én azt hittem, azonnal útnakindulunk, Alfréd azonban ragaszkodotthozzá, hogy várjuk ki február nyolcadiknapját, mert aznap ülték a kelet-angliaivértanú, Szent Cuthman ünnepét, ésAlfréd ez kedvező előjelnek ítélte. Talánigaza volt, mert aznap nyirkosra éscsikorgóan hidegre fordult az idő, ezért adánok vonakodtak elhagyni aszálláshelyeiket. Virradatkor indultunk,délelőttre már magasan a mocsár felettjártunk, amelyre lepelként borult a ködés a kis falvakból felszökő füst.

Hallottál már SzentCuthmanról? kérdezte Alfréd vidoran.

Nem, felség.

Cuthman, a remete. Északnaklovagoltunk a dombokon át, baloldalunkon a láppal. Az anyja nyomorékvolt, ezért készített neki egy talicskát.

Egy talicskát? Mihez kezdeneegy nyomorék a talicskával?

Nem, nem, nem! Ő tologattabenne! Hogy az édesanyja vele lehessen,mikor prédikál. Mindenhová magávalvitte.

Az anyja biztosan élvezte.

Amennyire tudom, még senkisem jegyezte le az élettörténetételmélkedett Alfréd –, úgyhogy nekünkkellene megtenni. Lehetne talán az

édesanyák védőszentje?

Vagy a talicskáké, felség.

Valamivel dél után láttuk mega dánok ittlétének első jeleit. Még amagaslaton jártunk, de a láp felé lejtőegyik völgyben fehérre meszelt észsúpszalmával vastagon befedetthatalmas házat láttunk. Füst kígyózott atetőn át, míg a kerítéssel övezettgyümölcsösben tucatnyi lovat kötöttekki. Egyetlen dán sem ment volna el egyilyen gazdag hely mellett, tehát okkalfeltételeztük, hogy a lovak az övéik, ésők lakják a tanyát.

A mocsarat figyelik vetettefel Alfréd.

Meglehet feleltem.

Fáztam. Vaskosgyapjúköpenyt terítettem magamra,mégis fáztam.

Majd küldünk ide embereket,és megtanítjuk őket, hogy ne lopdossákaz almánkat.

Aznap éjjelre egy kis falubanszálltunk meg. A dánok már jártak ott, éshalálra rémítették a falusiakat. Amikorelőször végigkaptattunk a kunyhók köztvezető barázdás földúton, elrejtőztekelőlünk, bennünket is dánoknak hittek,ám amikor meghallották a hangunkat,előmerészkedtek, és úgy bámultak ránk,mintha a holdról csöppentünk volna ide.

A papjuk meghalt, végeztek vele apogányok, ezért Alfréd erősködött, hogyAdelbert tartson misét a leégett templomüszkös romjai között. Maga Alfréd akántor szerepét vette át, és egyhangúkántálását a pap hárfájával kísérte.

Gyermekként tanultammegjátszani vallotta meg nekem.Mostohám unszolt, de sosem voltam túljó.

Az igaz helyeseltem, ami nemvolt ínyére.

Sosincs elég idő agyakorlásra panaszolta fel.

Az egyik paraszt házában

éjszakáztunk. Alfréd okkal gyanította,hogy a dánok elhurcolták a terméstmindenhonnan, ahová csak eljutottak,ezért utazás előtt megrakatta tartaléklovainkat füstölt hallal, füstöltangolnával és zablepénnyel. Ígyrendesen étkezhettünk, s miután eztmegtettük, egy földműves házaspártérdepelt elém. Az asszony áhítattalérintette meg páncélingem szoknyáját.

A gyermekeink suttogta kettenvannak. A lányom hétéves lehet, a fiamvalamivel idősebb. Jó gyerekek.

Mi van velük? avatkozottközbe Alfréd.

A pogányok magukkal vitték

őket, felség. Az asszony sírva fakadt.Megkeresné őket, nagyuram? rángattameg a páncélingem. Megkeresné ésvisszahozná őket? Az én kicsikéimet?Kérem?

Megígértem, hogy majdigyekszem, noha pontosan tudtam, hogyazok a gyerekek rég megjárták arabszolgapiacot, és mostanra vagyvalamelyik dán birtokon dolgoznak, vagyha jóvágásúak, a tengerentúlra kerültek,ahol a pogány népek jó ezüsttel fizetneka keresztény gyermekekért.

Megtudtuk, hogy a dánok nemsokkal vízkereszt után érkeztek a faluba.Gyilkoltak, raboltak és fosztogattak,

azután délnek lovagoltak tovább. Néhánynappal később visszatértek, útban északfelé, maguk előtt hajtva a foglyokat és azsákmánnyal megrakott lovakat. Afalusiak azóta nem látták őket,leszámítva azt a néhányat a láp peremén.Azok a dánok, tették hozzá, senkit sebántanak, talán mert kevesen vannak, ésnem merik felbőszíteni maguk ellen avidéket. Más falvakban is hallottukugyanezt a történetet. A dánok eljöttek,fosztogattak, majd északnak lovagoltak.

Azután a harmadik naponvégre láttunk egy csapatnyi ellenséget arómai úton, amely Bađumtól keletreegyenesen visz keresztül a dombokon.Úgy hatvanan lehettek, és erős tempóban

haladtak a sötét fellegek, a sűrűsödőéjszaka előtt.

Visszatérnek Cippanhammbejegyezte meg Alfréd. A fosztogatóktakarmányt zsákmányoltak, málháslovaik jókora hálókba tömve cipelték aszénát, amellyel a dánok az állataikatetették. Eszembe jutott a gyermekkorom,a Readingumban töltött tél, amikor adánok először szállták meg Wessexet, ésvisszaemlékeztem rá, hogy a csikorgóhidegben mekkora nehézségeket okozotta lovak és az emberek életben tartása.Levágtuk a szottyadt téli füvet, de még azsúpszalmát is a tetőkről, csak hogy enniadhassunk gebévé aszott lovainknak.Gyakran hallom másoktól, hogy más se

kell a győzelemhez, csak összegyűjteniaz embereket, és nekirohanni azellenségnek, pedig ez sosem ilyenegyszerű. Az embereket és a lovakatetetni kell, mert az éhínség gyorsabbanlegyőzi a sereget akárhány lándzsánál.Figyeltük, ahogyan a dánok északnaktartottak, azután kitértünk egy romba dőltcsűr felé, ahol meghúzhattuk magunkatéjszakára.

Aznap éjjel havazni kezdett:puhán, némán és rendíthetetlenülhullottak a hópelyhek, mígnempirkadatra a világ fehérbe burkolózott asápadt égbolt alatt. Javasoltam, hogyvárjuk ki az olvadást, mielőtttovábbindulnánk, Egwine azonban az

országnak ebből a részéből származott,és elmondta, hogy alig két-háromórányira vagyunk Cippanhammtől.Alfréd pedig egyre türelmetlenebb lett.

Induljunk erősködött.Elmegyünk a városig, megnézzükmagunknak, azután ellovagolunk.

Így hát északnak indultunk, éslovaink patája alatt csikorgott a frissenhullt hó, amint átlovagoltunk azújjászületett, makulátlanul fehér világon.Hópelyhek gyűltek minden gallyra éságra, jéghártya borította az árkokat éspocsolyákat. Egy mezőn róka szaladtkeresztül. Arra gondoltam, tavasszalelárasztanak bennünket ezek a kártevők,

minthogy senki se vadássza őket, és abárányok véres halált halnak, a jerkékpedig szánnivalóan bégetnek majd.

Még dél előtt feltűnt alátóhatáron Cippanhamm, bár a sok száztűz egybefüggő füstje egész délelőttmegülte az eget. Megálltunk a várostóldélre, ahol az út kibukkant egytölgyfaligetből, és ahol a dánokbizonyosan észrevettek bennünket,mégsem jött senki a kapuhoz, hogymegnézze, ki érkezett. Túlságosan hidegvolt ahhoz, hogy bárki ezzel fáradjon.Őröket láttam a falakon, noha egyikük semaradt kint sokáig, inkább a falak közöttpróbált kis melegséget találni két őrjáratközött. A sáncokon kékre, fehérre és

vérvörösre festett pajzsok tarkállottak,Guthrum embereinek fekete pajzsaimellett.

Megszámolhatjuk őket vetettefel Alfréd.

Nem sokra megyünk velefeleltem én. Két-három pajzsuk is van,és mindet kiteszik a falakra, hogy úgytűnjön, mintha sokkal többen lennének.

Alfréd megreszketett, ezértragaszkodtam hozzá, hogy keressünkneki valami menedéket. Visszafordultunka fák felé, követtünk egy csapást, amelylevezetett a folyóhoz, mígnem két-hárommérfölddel odébb ráakadtunk egymalomra. A malomkövet ugyan

elhurcolták, maga az épület azonbanegészben maradt, és vaskos kőfalaival, atetőt alátámasztó öles gerendákkalkellően erősnek tűnt. Tűzhelyet istaláltunk abban a helyiségben, aholegykor a molnár családja lakott, bár nemengedtem Egwine-nak, hogy tüzet rakjon,nehogy a füst idevonzza a városból akíváncsi dánokat.

Várunk sötétedésigjelentettem ki.

Addig megfagyunkzsörtölődött.

Akkor talán nem kellett volnaeljönnöd csattantam fel.

Közelebb kell kerülnünk avároshoz avatkozott közbe Alfréd.

Majd én bólintottam. Afalaktól nyugatra láttam a karámbantartott lovakat, és arra gondoltam,elvihetem a legjobb lovunkat,megkerülhetem vele a várost, és anyugati oldalon megszámlálhatom adánok lovait. Így legalább lenne némitámpontunk a dánok számávalkapcsolatban, hiszen majdhogynemminden dánhoz tartozik egy-egy állat.Alfréd is jönni akart, de én megráztam afejem. Értelmetlen lett volna egynél többembert küldeni, főként olyanokat, akiknem beszélték a dánok nyelvét, ezértközöltem vele, hogy napnyugta előtt

visszatérek a malomba, majd elindultamészaknak. Cippanhamm egy dombraépült, amelyet szinte minden oldalról afolyó övez, ezért nem lovagolhattamkörül a várost, de olyan közelmerészkedtem a falakhoz, amennyirecsak lehetett. Amikor elnéztem a folyófelett, nem láttam lovakat a túlsó parton,ami arra utalt, hogy a dánok mindenjószágukat a város nyugati oldalán őrzik.Arrafelé tartottam, miközbenmegmaradtam a havas erdőben, s bár adánok bizonyosan észrevettek, nembajlódtak azzal, hogy kilovagoljanak, ésüldözőbe vegyenek egyetlen embert. Ígyvégül eljutottam a karámhoz, ahol alovak dideregtek. Számlálással töltöttemaz egész napot. A lovakat a királyi

csarnok melletti mezőkön vonták össze,és százával hemzsegtek ott. Késődélutánra úgy becsültem, ezerkétszázánlehetnek, s ezek még csak azok ajószágok voltak, amelyeket láttam,hiszen a legjobb paripákat bent tartottáka városban. A becslés így is megállta ahelyét, legalábbis érzékeltette, hogymekkora erőket vont össze Guthrum. Úgykétezer embert? Wessex többi részén, adánok által megszállt városokban, méglegalább ezren lehettek. A dánok komolyerőkkel rendelkeztek, ám ez sehogy semlehetett elég egy királyságelfoglalásához. Várniuk kellett, mígtavasszal meg nem érkezett az erősítésDániából és Anglia három megszálltkirályságából. Visszavágtattam a

malomba, amint szürkülni kezdett.Fagyott, és a levegő mozdulatlannádermedt. Három varjú röppent át a folyófelett, amint leszálltam a nyeregből. Úgyszámítottam, Alfréd egyik embere majdlecsutakolja a lovam. Másra se vágytam,csak egy kis melegre, és Alfrédnyilvánvalóan megkockáztatta atűzgyújtást, hiszen a tetőrésen át füstkígyózott elő.

Valamennyien a gyér tűzmellett kuporogtak, és én csatlakoztamhozzájuk, kinyújtva az ujjaimat a lángokfölé.

Kétezer ember közöltem –,nagyjából ennyi.

Senki sem felelt.

Hallottátok? néztem fel azarcokra.

Öt szempár nézett vissza rám.Csupán öt.

Hol van a király? kérdeztem.

Elment fakadt ki Adelbert.

Hogyan?

Elment a városba bólintottkomoran a pap.

Adelbert Alfréd drágaköpenyét viselte, vagyis Alfréd az ő

egyszerű gúnyáját vette fel.

Meredten néztem rá.

És te elengedted?

Erősködött morogta Egwine.

Mit tehettünk volna?panaszolta fel Adelbert. Ő a király!

Lefoghattátok volna anyavalyást. Itt tarthattátok volna, amígelmúlik a tébolya. Mikor ment el?

Nem sokkal teutánad felelte apap elgyötört hangon –, és elvitte ahárfámat is tette hozzá.

Mit mondott, mikor térvissza?

Sötétedés előtt.

Az most van. Felálltam, éseltiportam a kis tüzet. Azt akarjátok,hogy a dánok idejöjjenek, és megnézzék,ki rakott tüzet? Kétellettem, hogy adánok bajlódnának ezzel, de azt akartam,hogy szenvedjenek meg azostobaságukért. Te mutattam az egyikkatonára –, csutakold le a lovamat, ésetesd is meg.

Megálltam az ajtóban.Kigyúltak az első csillagok, és szikrázotta hó a félhold fényében.

Hová mégy? lépett mögémAdelbert.

Ugyan hová? Megkeresni akirályt.

Reméltem, hogy még él. Mertha nem, Iseult is halott.

Meg kellett döngetnemCippanhamm nyugati kapuját, mire atúlsó oldalról zsémbes hang tudakolta,hogy ki a nyavalya vagyok.

Miért nem vagy odafent asáncon? kérdeztem vissza.

A keresztrúd felemelkedett,és a kapu résnyire megnyílt. Egy arc

kémlelt ki, majd tűnt el, amint erővelbelöktem a kaput, és kis híjánfeldöntöttem a gyanakvó őrt.

A lovam lesántult közöltemvele ezért jöttem gyalogosan.

Az őr visszanyerteegyensúlyát, és bezárta a kaput.

Ki vagy? kérdezte újra.

Svein küldönce.

Sveiné? Megemelte és ahelyére tette a keresztrudat. Elkaptátokmár Alfrédot ?

Ha nem baj, előbb

Guthrumnak mondom el a híreket, csakaztán neked.

Csak kérdeztem vont vállat.

Merre van Guthrum? Eszemágában sem volt a dán törzsfő közelébemenni. Amilyen vaskos sértésekkelillettem áldott emlékű anyját, nemremélhettem volna tőle mást, csak gyorshalált, vagy még inkább hosszúgyötrelmeket.

Alfréd csarnokában mutatotta férfi dél felé. A város másik végében,úgyhogy lesz még mit gyalogolnod.

Az őrben fel sem ötlött, hogySvein küldönce aligha lovagolná át

egyedül Wessexet, hogy egy ilyen fontosembert legalább ötven-hatvan harcoskísérne. Túlságosan átfázott ahhoz, hogygondolkodjék, amellett hosszú hajammalés karpereceimmel pontosan úgyfestettem, mint a dánok. Visszahúzódott akapu melletti kis házba, ahol bajtársai atűz mellett kuporogtak, én pedigbeléptem az idegenné vált városba. Sokház hiányzott, a dánok a roham elsőhevében felégették őket, míg a piactérközelében álló templomból nem maradtmás, csak néhány hóval fedett, üszkösgerenda. Az utcákon megfagyott a sár, éscsak én jártam odakint, a hideg benttartotta a dánokat a megmaradt házakban.Énekszót és nevetést hallottam. Fényszüremlett ki a lezárt ablaktáblák résein,

vörösen világított ki az alacsonyabbtetőnyílásokon, ahol a füst távozott.Átfagytam, mégis forrt bennem azindulat. Jócskán akadtak itt olyanok, akikfelismerhettek, Alfrédot nemkülönben, őpedig mérhetetlen ostobaságában kitettbennünket ennek a veszélynek. Lehetett-eannyira oktalan, hogy visszamenjen asaját hajlékába? Tudnia kellett, hogy aztGuthrum foglalta el csak nem kockáztattameg, hogy a dán törzsfő felismerje?Nem, inkább lehetett valahol másholvárosban, mintsem a királyivárosrészben.

Eanflćd egykori fogadójafelé tartottam, amikor meghallottam akiáltozást. A város keleti oldala felől

érkezett, és ahogy követtem a hangot, azelvezetett a fal mentén állóapácazárdához. Még sosem jártam aklastromban, a kapu azonban nyitva állt,és az udvart két nagy máglya világítottabe, ami némi melegséget adott a tűzközelében állóknak. Legalább százanlehettek az udvaron, és azt a két harcostbiztatták vagy éppen ócsárolták, akik atüzek közti sárban és olvadt hóbanküzdöttek. Karddal és pajzzsal csaptakössze, és valahányszor egymásnakcsörrentek az acélpengék, vagy döngveösszecsapódtak a pajzsok, a tömeglelkes kiáltozásban tört ki. Röpkepillantást vetettem a küzdőkre, majdismerős arcok után kutattam a tömegben.Haestent kerestem, vagy bárki mást, aki

felismerhetett, de nem láttam senkit, bára pislákoló fények mellett nem voltkönnyű megkülönböztetni az arcokat.Apácáknak nyomát se lehetett látni,alighanem elmenekültek, meghaltak vagyelhurcolták őket a hódítókszórakoztatására.

Végigosontam az udvar falamentén. Sisakom és annak arcvédőjeelégséges álcának tűnt, bár így sokangyanakvó pillantásokat vetettek rám,hiszen a csatatéren kívül csak nagyritkán lehetett sisakos férfit látni. Végül,miután nem láttam egyetlen ismerőstsem, levettem és az övemre szíjaztam asisakot. A klastrom templomát ünnepicsarnokká alakították, de odabent csak

alig maroknyi részeget találtam, akiknem tudtak sem magukról, sem a kintiviadalról. Egyiküktől elloptam egy félcipót, azután visszatértem az udvarra,hogy megnézhessem a küzdelmet.

A két férfi egyike SteapaSnotor volt. Már nem viseltepáncélingét, csak egy bőrkabátot. Kispajzzsal és hosszú karddal harcolt, adereka köré azonban láncot kötöttek, s azelvezetett az udvar északi részébe, aholkét férfi állt, hogy megrántsa a láncot, ésezzel kibillentse egyensúlyából anagydarab szászt, valahányszor azellenfele veszélybe került. Ugyanúgykellett küzdenie, mint Haestennek,amikor ráakadtam, és Steapa foglyul

ejtői bizonyára jól megszedték magukat abolondokon, akik az elfogott harcosellen akarták bizonyítani ügyességüket.Steapa épp egy vézna, vigyorgó dánnalállt szemben, aki megpróbáltakörültáncolni a tagbaszakadt férfit, ésigyekezett kis pajzsa alá csúsztatni apengéjét, ahogyan én is tettem, amikorSteapa ellen harcoltam, ő azonbankitartóan védekezett, hárított mindencsapást, és amikor a lánc engedte, gyorsellentámadásba ment át. Valahányszor adánok visszarántották, gúnyos kiáltásokharsantak. Egyszer, amint a két férfi túlnagy erővel húzta vissza, Steapa ellenükfordult, de három hosszú lándzsávaltalálta szembe magát. A tömeg ekkor islelkesen éljenzett. Steapa megpördült,

hogy hárítsa a következő támadást,azután hátrébb lépett, kis híján bele akifent lándzsákba. A vézna fickó követte,abban a hitben, hogy beszorítottaSteapát, ám az hirtelen megvetette alábát, pajzsával leszorította ellenfelepengéjét, és meglendítette a balját, hogykardjának markolatával csapjon le aférfi koponyájára. A dán elterült, Steapaátfordította és döfésre emelte a pengéjét,azután a lánc lerántotta a lábáról, és alándzsák halállal fenyegették arra azesetre, ha bevégzi a munkát. A tömegüdvrivalgásban tört ki. Ő győzött.

Tétek cseréltek gazdát.Steapa a tűz mellett ült, és zord arca nemárulkodott semmilyen érzelemről, amíg a

két dán egyike új ellenfelet keresett neki.

Tíz ezüst annak, akimegsebzi! Ötven, ha megöli!

Steapa, aki egy szót semértett mindebből, meredten nézte atömeget, és csak várt, ki mer kiállniellene. Nem kellett soká várnia, egy féliglerészegedett barbár máris vigyorogvalépett elé. A bámészok megtettéktétjeiket, azután Steapát felállították a tűzmellől. Mintha bikaviadalt láttam volna,csak Steapának egyszerre egy ellenféllelkellett megküzdenie. Előbb-utóbb perszehárom vagy négy dánt is a közelébeengednek, de a dánok addig nem akartákholtan látni, amíg akadt bolond, aki

fizetett azért, hogy megvívhasson vele.

A fal mellett araszoltam, ésmég most is az arcokat kémleltem.

Hat penny? hallottam egyhangot magam mögött.

Amikor megfordultam, egyvigyorgó férfit láttam az ajtóban.Tucatnyi ilyen ajtó nyílt szabályosközönként, a fehérre meszelt falban.

Hat penny? kérdeztem visszaértetlenül.

Nem sok lépett félre a férfiaz ajtóból, és intett, hogy lessek be.

Megtettem. Faggyúgyertyavilágította be a kis kamrát, aholkorábban egy apáca hálhatott. Odabentalacsony ágyat láttam, az ágyon pedigegy csupasz lányt, akit félig eltakart egyletolt nadrágú férfi.

Nemsokára végez ígérte adán.

Megráztam a fejem, éselléptem az ajtótól.

Ő is apáca volt magyarázta aférfi. Fiatal és kedves. Szép is. Úgyszokott visítani, mint egy malac.

Nem ráztam a fejem.

Négy penny? Nem fogellenállni. Most már nem.

Továbbindultam, abban ameggyőződésben, hogy csak az időmetvesztegetem. Merre lehet Alfréd? Egyrevalószínűbb, gondoltam komoran, hogy anyavalyás visszatért a királyi lakhelyre,és én azon tűnődtem, hogy követnemkellene, de Guthrum fenyegetéseeltántorított ettől. Eközben új közelharckezdődött. A dán lekuporodott, próbáltakivágni Steapa alól a lábait, a szászazonban könnyedén hárította a csapásait,mialatt én eloldalaztam a láncait tartódánok mellett. Ekkor balról egy nagyobbtermet vettem észre, ahol egykor azapácák étkezhettek, és ahol a kihunyó tűz

fényében mintha arany csillant volna.

Az aranyos fény nem fémrőlverődött vissza. Egy kis hárfa aranyozottkeretének bizonyult, amelyet olyanindulattal tapostak meg, hogy eltört.Bekémleltem az árnyak közé, és a teremtúlsó végében egy mozdulatlanul fekvőalakra lettem figyelmes. Alfrédra. Aligvolt öntudatánál, de legalább élt, ésamennyire láthattam, megúsztakomolyabb sérülés nélkül, bár kisséösszezavarodott. A falhoz vonszoltam, ésfelültettem. Nem viselt köpenyt, és acsizmája is eltűnt. Otthagytam,visszamentem a templomba, és kerestemegy részeget, akinek a bizalmábaférkőzhettem. Talpra segítettem,

átkaroltam a vállát, és meggyőztem róla,hogy az ágyához viszem, azutánkikísértem a hátsó udvarra, a latrinákmellé, ahol háromszor gyomorszájon éskétszer állon vágtam, majd elvittemcsuklyás köpenyét és hosszú szárúcsizmáját Alfrédnak.

A király mostanravisszanyerte az öntudatát. Zúzódásokborították az arcát, amely nem árulkodottmeglepetésről, amint felnézett rám.

Nem tetszett nekik, ahogyjátszom dörgölte meg sajgó állát.

Csak mert a dánok szeretik aszép muzsikát. Vedd fel ezeket.Ledobtam mellé a csizmát, ráborítottam

a köpenyt, és arcára rángattam akámzsát. Meg akarsz halni? förmedtemrá.

Meg akarom ismerni azellenséget…

Ebben segíthetek. Nagyjábólkétezren vannak.

Én is így gondoltam.Elfintorodott. Mi van ezen a köpenyen?

Egy dán okádéka feleltem.

Megborzongott.

Hárman rontottak nekem.Meglepettnek tűnt a hangja. Összevissza

vertek és rugdaltak.

Mondtam, a dánok a szépmuzsikát szeretik segítettem talpra.Szerencséd, hogy nem öltek meg.

Azt gondolták, dán vagyokköpte ki az alsó ajkából szivárgó vért.

Ennyire részegek voltak?ráncoltam értetlenül a homlokom. Mégcsak nem is emlékeztetsz dánra.

Vándorzenésznek adtam kimagam, aki nem tud beszélni hebegte,azután elvigyorodott, mint akimérhetetlenül büszke erre a cselre. Igaz,hogy részegek, de akkor is tudnom kell,milyen hangulatban vannak, Uhtred.

Magabiztosak? Készen állnak atámadásra? Elhallgatott, amíg letörölteajkáról a vért. Csak úgy tudhattam megmindezt, ha személyesen jöttem ide.Láttad Steapát?

Igen.

Azt akarom, hogy őt isvigyünk magunkkal.

Felség emeltem fel a hangonez már csakugyan ostobaság.Megláncolták. Tucatnyian őrzik.

Dániel az oroszlánbarlangjában járt, mégis megmenekült.Szent Pált bebörtönözték, az Úr mégismegszabadította.

Akkor majd az Úrmegszabadítja Steapát is. Te mostvisszajössz velem. Azonnal.

Előregörnyedt a fájdalomtól.

Ököllel ütötték a gyomromathörögte, mielőtt felegyenesedett.

Reggel, gondoltam, ritka szépvéraláfutások lesznek a szeme körül.Összerezzent, amint üdvrivalgás harsantaz udvaron. Gyanítottam, hogy Steapavagy meghalt, vagy földre küldte utolsóellenfelét is.

Látni akarom a palotátmondta konokul Alfréd.

Miért?

Mert egy férfinak joga vanlátni a tulajdon otthonát. Megyek, akárjössz, akár maradsz.

Guthrum is ott van! Aztakarod, hogy felismerjenek? Meg akarszhalni?

Guthrum odabent van, én megcsak kintről akarom megnézni.

Nem lehetett eltántorítani,ezért hagytam, hogy végigvezessen azudvaron, ki az utcára. Eltöprengtem,hogy miért nem kapom egyszerűen fel ésviszem magammal, ám csökönyöskedvében alighanem addig küzdött és

kiabált volna, amíg felhívja ránk azellenség figyelmét.

Vajon mi történhetett azapácákkal? tűnődött el, amint elhagytuk azárdát.

Az egyiküket négy pennyértbárki megkaphatja feleltem.

Szentséges Isten!

Keresztet vetett, ésvisszafordult, nyilván azzal aszándékkal, hogy megmenti aszerencsétlen lányt, ezért továbbvonszoltam magammal.

Ez őrültség! tiltakoztam.

Szükséges őrültség közöltenyugodt hangon, majd megállt, hogykioktasson. Mit gondol most Wessex?Azt gondolja, hogy vereségetszenvedtem, azt gondolja, hogy a dánokgyőztek, és már készül a tavaszra, azújabb dánok érkezésére. Ezért kelltudnia rólam. Tudnia kell, hogy a királyéletben van, hogy nem fél azellenségeitől, és bolondot csinálbelőlük.

Cserébe betörik az orrát, ésvéresre rugdalják…

Erről nem fogsz beszélninekik emelte fel a hangját –, ahogyanarról a nyomorult asszonyról se, aki

fejbe vágott azzal az angolnával.Reményt kell adnunk az embereknek,Uhtred, mert tavasszal e reménybőlvirágzik ki a diadalunk. EmlékezzBoethiusra, Uhtred, emlékezzBoethiusra! Sose add fel a reményt.

Őszintén hitt ebben. Hitte,hogy Isten megoltalmazza, és sértetlenülott járhat az ellenségei között. Bizonyosmértékig igaza is lett, hiszen amíg adánok bőséggel el voltak látva sörrel ésmézborral, vajmi keveset törődtek egybevert orrú fickóval és a törötthárfájával.

Senki sem állított megbennünket, míg el nem értük a királyi

épületeket, a palota kapuját azonban hatfekete köpenyes dán őrizte. Nemengedtem Alfrédot a közelükbe.

Elég egy pillantást vetniük avéres arcodra, és bevégzik, amit atársaik elkezdtek.

Akkor legalább hadd menjekel a templomba.

Imádkozni akarsz? kérdeztemgunyorosan.

Igen felelte egyszerűen.

Próbáltam megállítani.

Ha meghalsz fogtam

könyörgőre akkor Iseult is meghal.

Nem én tehetek rólavédekezett.

Te vagy a király, nem?

A püspök azt mondta, hogycsatlakozni fogsz a dánokhoz vont vállat–, és a többiek egyetértettek vele.

Nem maradt egyetlenbarátom se a dánok között. Mind túszokvoltak, és mostanra végük.

Akkor imádkozni fogok apogány lelkükért azzal elhúzódottmellőlem, és a templomajtóhoz lépett.

Ott ösztönösen hátravonta akámzsáját, hogy illő tiszteletet mutasson,én pedig kapkodva újra a fejéreborítottam, elfedve zúzódásait. Nemtiltakozott, csak kitárta az ajtót, éskeresztet vetett.

A templomban Guthrumemberei találtak fedélre. A padlóraszalmazsákokat vetettek, kupacokbanálltak a páncélingek és fegyverek, férfiakés asszonyok kuporogtak a főhajóbanrakott tűz körül. A férfiak kockáztak, ésegyikük se mutatott érdeklődést irántunk,amíg valaki ránk nem kurjantott, hogycsukjuk be az ajtót.

Menjünk fordultam

Alfrédhoz. Itt nem lehet imádkozni.

Nem válaszolt. Áhítatostekintettel meredt az oltár helyére, ahovámost féltucatnyi lovat pányváztak ki.

Menjünk! unszoltam.

S akkor felharsant egy hang.A hang eltelt döbbenettel, és láttam,ahogyan az egyik kockajátékos feláll, ésrám mered. Egy kutya szaladt elő azárnyékok közül, fel-le ugrándozottelőttem, és próbált megnyalni. Csakakkor láttam, hogy a kutya Nihtgenga, aférfi pedig nem más, mint Ragnar. EarlRagnar, a barátom és testvérem.

Akit én halottnak hittem.

Kilencedik fejezet

Ragnar magához ölelt.Könnyen csillantak mindkettőnkszemében, és egy pillanatig egyikünk setudott szólni, bár bennem maradt annyielővigyázat, hogy visszanéztem Alfrédra,és meggyőződtem róla, hogybiztonságban van. Az ajtó mellettkuporgott, egy jókora gyapjúbálaárnyékában, az arcára vont kámzsában.

Azt hittem, meghaltálköszöntöttem Ragnart.

Reméltem, hogy eljösszmondta ugyanabban a pillanatban.

Egy ideig egyszerremindketten beszéltünk, és egyikünk sefigyelt a másikra, azután Brida sétált előa templom végéből. Lány helyett érettasszonyt láttam magam előtt, aki kacagvaismert meg, és szemérmes csókkalüdvözölt.

Uhtred ejtette ki lágyan anevem.

Valaha szerettük egymást,igaz, még a gyereksorból is alig nőttünkki. Szászként ő maga döntött úgy, hogy adán oldalon, Ragnar mellett marad. Atöbbi asszony mind ezüstöt és gránátot,gagátot, borostyánt és aranyat viselt,Brida azonban nem hordott más ékszert,

csak a kis elefántcsont fésűt, amellyelhalomba fogta sűrű fekete haját.

Uhtred mondta újra.

Hogyhogy nem haltál meg?faggattam Ragnart.

Túszként a sorsának megkellett volna pecsételődnie, amintGuthrum átlépte a határt.

Wulfhere kedvelt bennünket.Ragnar átkarolta a vállam, és elvezetetta tűzhöz. Ez itt Uhtred jelentette be akockázóknak –, aki szász, tehát egy szukafattya, ugyanakkor a barátom és afivérem. Sör mutatott körbe a kancsókon–, mézbor. Wulfhere életben hagyott

minket.

És ti is életben hagytátok őt?

Hát persze! Itt van. Guthrumoldalán ünnepel.

Wulfhere? Fogságba esett?

A szövetségesünk! Ragnarodalökött nekem egy korsót, majd levontmaga mellé a tűzhöz. Most mármellettünk van vigyorodott el, és hangosnevetésben tört ki a puszta örömtől, hogyéletben lát. Jókora férfi volt, aranyhajúés nyílt arcú, éppúgy tele pajkossággal,élettel és kedvességgel, mint egykor azapja. Wulfhere szokott beszélni Bridávaltette hozzá Ragnar –, és rajta keresztül

velem is. Kedveljük egymást. Nemkönnyű megölni valakit, akit kedvel azember.

Te győzted meg róla, hogyálljon át a másik oldalra?

Nem kellett hozzá sokgyőzködés felelte Ragnar. Előre látta,hogy győzni fogunk, s mivel átállthozzám, megtarthatta a földjeit. Meg isiszod azt a sört, vagy csak gyönyörködszbenne?

Ivást színleltem, engedtemnémi sört a szakállamra csorogni, sközben visszaemlékeztem rá, ahogyanWulfhere a dánokról és a túlélésesélyeiről beszélt. De éppen Wulfhere?

Alfréd rokona és Wiltunscirealdormanje? Lepaktált az ellenséggel?Vajon a thegnek közül hányan követték apéldáját, és szolgálták immár a dánokat?

Ki az? ráncolta a homlokátBrida.

Alfrédra meredt, aki árnyakközött kuporgott. Volt valami rejtélyesabban, ahogyan némán és egyedül hátulmaradt.

Egy szolga vontam vállat.

Idejöhet a tűz mellé.

Nem jöhet közöltem nyersen.Ez a büntetése.

Mit csináltál? kiáltott nekioda Brida angolul.

Alfréd arca felbukkant, de akámzsa még most is homályba burkolta avonásait.

Válaszolj csak, te féregmordultam rá , addig ostorozlak, míg acsontod is kilátszik! A csuklya mélyéncsak a szemeit láthattam. Megsértettváltottam vissza dánra –, ezértnémaságot parancsoltam neki. Mindenegyes szóért tíz korbácsütés a jutalma.

Ennyiben maradtunk. Ragnarrögvest elfeledkezett a különösszolgáról, és elmesélte, miként győztemeg Wulfhere-t arról, hogy küldjön

üzenetet Guthrumnak, és ajánlja fel akezesek megkímélését. Cserébe Guthrumidejében figyelmeztette őt a közelgőtámadásra, így az ealdormannek maradtideje megmenekíteni a túszokat Alfrédbosszújától. Akkor hát Wulfhere ezérttávozott olyan korán a támadás reggelén,gondoltam. Tudta, hogy közelednek adánok.

Szövetségesnek nevezed őtbólintottam. Ez annyit tesz, hogy abarátod, vagy olyasvalaki, aki Guthrumoldalán harcol?

A szövetségesünk felelteRagnar –, aki megesküdött rá, hogyharcol értünk. Vagy ha értünk nem is, de

legalább a szász királyért.

A szász királyért?zavarodtam össze. Alfrédért?

Nem Alfrédért, dehogy. Azigazi királyért. A fiúért, az előző királyfiáért.

Ragnar Ćthelwoldra utalt,akik Alfréd fivére, Ćthelred utánörökölte volna a trónt. A dánok perszeĆthelwoldot választották. Valahányszorelfoglaltak egy angolszász királyságot,egy szászt neveztek ki királynak, hogyezáltal burkolják a törvényesség lepléberablóhadjáratukat, csakhogy ezek aszászok nem éltek soká. Guthrum, akimáris Kelet-Anglia királyának hívatta

magát, Wessex uralkodója akart lenni, haviszont Ćthelwoldot ültette a trónra,megnyerhette azokat a nyugati szászokatis, akik úgy hitték, a törvényes örökösértharcolnak. Amikor pedig a harcok végetérnek, és a dánok megszilárdítottákuralmukat, Ćthelwoldot szép csendbenfélreállítják az útból.

Akkor Wulfhere azoldalatokon harcol? erősködtem.

Hát persze! Meg akarjatartani a földjeit. Ragnar elfintorodott.Nem mintha bárkinek is harcolniakellene. Csak ülünk itt, mint a birkák, ésnem csinálunk semmit!

Tél van.

A legalkalmasabb idő aharcra. Úgysincs mit tenni.

Tudni akarta, merre jártamkarácsony óta, mire elmondtam, hogyDefnascir mélyén rejtőzködtem.Feltételezte, hogy csak gondoskodniakartam a családom biztonságáról,ahogyan azt is, hogy most azért jöttemCippanhammbe, mert csatlakozni akarokhozzá.

Nem esküdtél fel Alfrédra,ugye? kérdezte.

Ki tudja, hol lehet Alfrédkerültem meg az egyenes választ.

Felesküdtél rá korholt.

Megesküdtem neki feleltemaz igazsághoz híven –, de csak egy évre,és az az év már rég lejárt. Ezzel nemhazudtam, épp csak azt felejtettem elhozzátenni, hogy azóta még egyszermegesküdtem Alfrédnak.

Akkor hát csatlakozolhozzám? élénkült fel. Felesküszöl rám?

Könnyedén vettem a kérdést,noha mindennél jobban aggasztott.

Az eskümet akarod vennivigyorodtam el , hogy utána én is ittücsöröghessek, akár a birkák?

Szoktunk fosztogatni feleltkitérően Ragnar –, és az én embereim

őrzik a lápot. Ott rejtőzködik Alfréd. Amocsárban. Amíg Svein ki nem túrja.Vagyis Guthrum és az emberei még nemhallottak róla, hogy Svein flottájahamuvá lett.

Akkor miért ücsörögsz mégisitt? tettem fel a kérdést.

Mert Guthrum nem akarjamegosztani a sereget.

Megengedtem magamnak egymosolyt, hiszen épp Ragnar nagyapjatanácsolta Guthrumnak, hogy soha többéne ossza meg a seregét. Ezt tette Ćesc’sHillnél, és a nyugati szászok ekkorgyőzték le először a dánokat. Újramegtette, amikor Werhamet elhagyva

Exanceasterre támadt, és a tengerreszálló dánok szinte mind odavesztek egyhatalmas viharban.

Én mondtam neki folytattaRagnar , hogy legalább tucatnyi részrekellene osztani a sereget. Akkor tucatnyimásik várost is bevehetnénk. Be kellenevennünk az összes várost Wessex délirészén, de ő nem hallgat rám.

Így is elfoglalta északot éskeletet vettem védelmembe Guthrumot.

Megtehetné az ország többirészével is, ehelyett itt várjuk a tavaszt,hátha még többen csatlakoznak hozzánk.Így is lesz. Sok jó föld van itt. Jobbföldek, mint északon.

Ragnar láthatóan már el isfeledkezett az eskümről. Tudtam, hogyszeretné, ha csatlakoznék hozzá, őazonban arról beszélt, mi történtNorthumbriában, és hogyan híznakellenségeink, Kjartan és SvenDunholmban, ahol még a várat se merikelhagyni, annyira rettegnek abosszújától. Foglyul ejtették Ragnarhúgát, és amennyire tudni lehetett, azótais fogságban tartották, márpedig énRagnarral együtt megesküdtem arra,hogy végzek velük. Bebbanburgról nemtudott többet, csak hogy hitszegőnagybátyám még élt, és tartotta azerődöt.

Ha majd végeztünk

Wessexszel ígérte Ragnar –,ellovagolunk északra. Csak mi ketten, teés én. Kifüstöljük őket Dunholmból.

Halál mindkettőre emeltemfel a korsóm.

Nem ittam sokat, vagy haittam is, nem fogott rajtam. Csak ültem,és arra gondoltam, hogy egyetlenmondattal örökre végezhetek Alfréddal.Elárulhatom, odavonszolhatom Guthrumelé, és végignézhetem a haláltusáját.Guthrum megbocsátaná a sértéseimet, haelvinném neki Alfrédot, és ezáltalkezébe adnám Wessexet, hiszen Alfrédlehet az egyetlen, aki összegyűjtheti afyrdet. A barátom, Ragnar oldalán

maradhatnék, tovább gyarapítanámkarpereceim számát, a hírnevem pedigeljutna mindenhová, ahová az északiakhosszú hajói s ehhez nem kell más, csakegyetlen mondat.

Hatalmas kísértést éreztemakkor éjjel, Cippanhammben, a királyitemplomban. A káosz féktelen örömforrása. Bezárhatnánk a világ mindengonoszságát egy ajtó mögé, ésmegmondhatnánk az embereknek, hogysoha, de soha nem nyissák ki újra azt azajtót, akkor is lenne valaki, aki kinyitná,mert van valami tiszta, hamisítatlanélvezet a pusztításban. Azokban apercekben, amikor Ragnar harsogvanevetett, és úgy csapkodta a hátam, hogy

az már fájt, a szavak már-mármegformálódtak az ajkamon. Az ottAlfréd, mondhattam volna, miközbenrámutatok egy csapásra megváltozottvolna a világom, és Anglia megszűntvolna létezni. Mégis, a legutolsópillanatban, amikor az első szó már ki isbukott belőlem, összepréseltem azajkaimat. Brida átható tekintetévelengem figyelt. Elkaptam a pillantását, ésIseultra gondoltam. Egy-két év,gondoltam, és Iseult is úgy fog festeni,mint Brida. Ugyanazon a sötét szépségenosztoznak, ugyanazon az elfojtott tűzön,amely a lelkük mélyén izzik. Hamegszólalok, gondoltam, Iseult meghal,és ezt nem tudtam elviselni. AkkorĆthelflaedre, Alfréd kislányára

gondoltam, és tudtam, hogy őt israbszolgasorba vetik. Tudtam, hogy amegmaradt szászok a tűz körékuporodnak száműzetésükben, ésátkozódva fogják emlegetni a nevem.Örökre Uhtredćrwe leszek. Az átkozott,aki elpusztított egy népet.

Mit akartál mondani?tudakolta Brida.

Hogy ilyen kemény telet mégsosem éltünk Wessexben.

Láthatóan egy szót sem hittabból, amit mondtam. Azutánelmosolyodott.

Mondd csak, Uhtred kérdezte

angolul –, ha halottnak hitted Ragnart,miért jöttél ide?

Mert nem tudtam, hovámáshová mehetnék.

Ezért jöttél ide?Guthrumhoz? Akit vérig sértettél?

Tudott róla. Nem számítottamerre, és elöntött a félelem. Nem feleltem.

Guthrum a halálodat akarjaváltott vissza dánra Brida.

Nem gondolja komolyanlegyintett Ragnar.

Nagyon is komolyan

gondolja erősködött Brida.

Én akkor sem engedem, hogymegölje Uhtredet közölte Ragnar. Az afontos, hogy itt vagy!

Ragnar kedélyesen hátbaveregetett, és úgy mérte végig atöbbieket, mintha azt firtatná, kimerészeli elárulni Guthrumnak, hogy ittvagyok. Egyikük se mozdult, igaz, szintemindnyájan leitták magukat, és sokanálomba is szenderültek.

Itt vagy jegyezte meg Brida ,de nem is olyan rég azonban mégAlfrédért harcoltál, és Guthrumotsértegetted.

Úton voltam Defnascir feléfeleltem, mintha ez bármit ismegmagyarázna.

Szegény Uhtred. Brida afekete-fehér bundát simogatta Nihtgengahátán. Én meg azt hittem, valóságos hősvagy a szászok szemében.

Hős? Miért?

Valaki, aki megölte Ubbát?

Alfréd nem akar hősöketemeltem fel a hangom, hogy ő ishallhassa –, csakis szenteket.

Igaz is, beszélj nekünkUbbáról! követelte Ragnar, így hát

elbeszéltem Ubba halálát, és a dánok,akik élnek-halnak a vérgőzöstörténetekért, minden részletet hallaniakartak. Jól meséltem el a történetet,hatalmas hőst faragtam Ubbából, aki kishíján elpusztította a nyugati szászsereget, és beszéltem arról, hogy úgyharcolt, akár egy isten: roppantszekercéjével egymaga ütött rést apajzsfalunkon. Leírtam nekik a lángolóhajókat, amelyek füstje úgy ülte meg acsatateret, akár a túlvilági köd, éselmeséltem, miként találtam magamszemben Ubbával, aki dicső rohamravezette embereit. Lódítottam persze, ésezt a dánok is tudták. Nem találtamszemközt magam Ubbával, hanem énkerestem meg a harctéren, a történetet

azonban mindig tartózkodással illikfűszerezni. A hallgatók, akik jól ismertékezt a szokást, helyeslően morogtak.

Sosem ismertem még ilyenfélelmet tettem hozzá, mielőttbelekezdtem annak elmesélésébe,hogyan harcoltunk, hogyan csapott összeKígyólehelet Ubba fejszéjével, mikéntaprította fel utóbbi a pajzsomat, majd azigazsághoz híven hozzátettem, hogy Ubbaváratlanul elcsúszott egy halott kiontottbelein. A tűz körül ülő dánokcsalódottan sóhajtottak fel. Elvágtam azinakat a karján csaptam bele baltenyeremmel jobb karom hajlatába, hogymegmutassam a pontos helyet –, azutánletaglóztam.

Jó halált halt? kérdezte egydán nyugtalanul.

Akár egy igazi hős.Megemlékeztem róla, miként adtam halókezébe a szekercéjét, hogy azzal lépjenbe a Valhallába. Jó halált halt végeztema mondandómmal.

Igazi harcos volt bólintottelismerően Ragnar.

Mostanra lerészegedett, ésteljesen eltompult. A tűz is halódott,egyre sűrűbbek lettek az árnyak atemplom nyugati végében, ahol Alfrédült a földön. Újabb mesék hangzottak el,a tűz kialudt, már csak néhány gyertyafénye pislákolt. Sokan elaludtak, én

azonban ülve maradtam, mígnem Ragnaroldalt fordult, és mély álomba zuhant.Vártam még egy keveset, hogy mindenkielaludjon, csak azután tértem visszaAlfrédhoz.

Azonnal indulunk mordultamrá.

Nem vitatkozott.

Úgy tűnt, senki sem figyelt felrá, ahogy kisurrantunk az éjszakába, ésbetettük magunk mögött az ajtót.

Kivel beszéltél? tudakoltaAlfréd.

Ragnar nagyúrral.

Megtorpant.

Ő nem a túszok egyike volt?

Wulfhere életben hagyta.

Életben hagyta? kövült meg.

És most Guthrum oldalánharcol közöltem vele a rossz hírt. Itt vana városban. Felesküdött Guthrumszolgálatára.

Itt? Alfréd alig hitt a fülének.Wulfhere a rokona volt, aki azunokahúgát vette feleségül. A királyicsaládhoz tartozott. Hogy itt van?

Guthrum oldalán tettem hozzá

nyersen.

Meredten bámult rám.

Nem suttogta elhaló hangon.Hát Ćthelwold?

Fogoly.

Fogoly!

Alfréd szemvillanás alattmegértette, hogy Ćthelwold értéktelenfogoly lenne a dánok számára, hacsaknem akarják bábként a nyugati szászoktrónjára ültetni.

Fogoly. Ez persze nem voltigaz, de kedveltem Ćthelwoldot, és

tartoztam neki egy szívességgel. Fogoly,és semmit sem tehetünk ez ellen,úgyhogy menjünk innét. A város feléhúztam, de már elkéstem, mert kinyílt atemplom kapuja, és Brida lépett ki rajtaNihtgengával.

Maga mellett tartotta azengedelmes jószágot, amint felém indult.Hozzám hasonlóan nem ivott sokat, bárigencsak fázhatott, hiszen nem viseltköpenyt egyszerű kék ruhája felett.Éjszakára még harapósabbá vált a hideg,de ő meg sem borzongott.

Elmész? kérdezte angolul.Nem maradsz velünk?

Asszonyom van és

gyermekem feleltem esetlenül.

Elmosolyodott.

Akiknek a nevét egész esteegyszer sem említetted, Uhtred. Nos hát,mi történt? Nem válaszoltam, ő meg csakmeredt rám, és volt valami nyugtalanítóa pillantásában. Milyen asszony vanmost melletted? kérdezte.

Olyasféle, mint te vallottammeg.

Ezen jót nevetett.

Ő vesz rá, hogy Alfrédoldalán harcolj?

Látja a jövőt kerültem meg azegyenes választ. Megálmodja.

Brida meredten nézett.Nihtgenga halkan felnyüszített, ő pedigvégigsimított a nyakán, hogymegnyugtassa.

És azt látja, hogy Alfrédéletben marad?

Nem csupán életben maradfeleltem. Látja, ahogyan győzelmet arat.

Alfréd fészkelődni kezdettmellettem. Reméltem, maradt benne egykevés értelem, és lehajtva tartja a fejét.

Győzelmet arat?

Holtakkal teli zöld dombotlát, egy fehér lovat és Wessexfeltámadását.

Különös dolgokat álmodikössze az asszonyod, de még akkor semválaszoltál a kérdésemre, Uhtred. Haúgy tudtad, hogy Ragnar halott, mitkerestél itt?

Nem álltam készen aválasszal, ezért nem is feleltem.

Kit reméltél itt találni?kérdezte éles hangon.

Téged? próbálkoztamerőtlenül.

Megrázta a fejét, jól tudta,hogy hazudok.

Miért jöttél ide? Amikortovábbra sem válaszoltam, Bridaszomorúan elmosolyodott. Alfrédhelyében én Cippanhammbe küldenékvalakit, aki beszél dánul, azután azvisszatérne a mocsárba, és elmondanamindent, amit látott.

Ha így gondolod, miért nemszólsz neki? biccentettem a királyilakhely és Guthrum fekete köpenyes őreifelé.

Mert Guthrum féleszű. Miértsegítenék neki? Ha Guthrum elbukik,Ragnar veszi át a helyét.

Miért nem teszi meg most?

Mert olyan, mint az apja.Tisztességes. A szavát adta Guthrumnak,és nem fogja megszegni. Ma éjjel aztakarta, hogy te is add a szavad, de tenem tetted.

Nem akarom úgy visszavenniBebbanburgot, mint a dánok ajándékát.

Ezen elgondolkodott, és megtudott érteni.

Talán azt hiszed mosolyodottel gúnyosan –, hogy a nyugati szászokvisszaadják neked Bebbanburgot?Britannia túlsó végében van, Uhtred, ésaz utolsó szász király egy mocsárban fog

megrohadni.

Majd ezzel szerzem visszavontam félre a köpenyem, hogyfelfedjem Kígyólehelet markolatát.

Te és Ragnar együtturalhatnátok északot sóhajtott fel.

Talán így is lesz. Mondd megRagnarnak, hogy amikor mindennekvége, amikor már minden eldőlt, veletartok északra. Megküzdök Kjartannal,de csak ha eljön az ideje.

Reméljük, megéred, hogybeválthasd az ígéreted hirtelenelőrehajolt, és megcsókolta az arcom.

Azután egyetlen szó nélkülelfordult, és visszasietett a templom felé.

Alfréd hangos sóhajtássalfújta ki a levegőt.

Ki az a Kjartan?

Ellenség feleltem kurtán.

Próbáltam elvezetni, de őmegvetette a lábát. Brida után nézett, akiegyenesen a templom felé tartott.

Ez az a lány, aki veled voltWintanceasterben?

Azokról az időkről beszélt,amikor először jöttem Wessexbe, és

Brida még mellettem volt.

Igen.

És Iseult csakugyan látja ajövőt?

Eddig még egyszer semtévedett.

Keresztet vetett, azutánengedte, hogy átvezessem a városon.Mostanra minden lecsendesedett,mégsem tért vissza velem a nyugatikapuhoz, ehelyett erősködött, hogymenjünk a zárdához, ahol egy percremindketten lekuporodtunk a hamvábaholt udvari tűznél, hogy a parázs felettegy kicsit átmelegedjünk. A férfiak a

klastrom templomában aludtak, így azudvar teljesen elnéptelenedett. Alfrédmagához vett egy pislákoló fadarabot, ésazt használta fáklya gyanánt, amintvégigsietett az apácák celláiba vezetőajtók mentén. Az egyik ajtót kétvaspánttal és az azon átfűzött öleslánccal erősítették meg. Alfréd ittmegtorpant.

Vond elő a kardod parancsoltrám.

Amint kiszabadítottamKígyólehelet pengéjét, óvatosan kifűzte aláncot, és befelé tolta az ajtót. Óvatosanlépett be, miközben hátravonta a csuklyátaz arcából. Magasra tartotta a fáklyát, és

annak fényében megláttam a padlónfekvő ormótlan alakot.

Steapa! suttogta Alfréd.

Steapa csak színlelte azalvást, most villámgyorsan felpattant apadlóról, és Alfréd felé ugrott. Amellkasára emeltem a pengét, ám ekkormeglátta Alfréd elcsúfított arcát, ésmegdermedt.

Felség!

Most velünk jössz közölteAlfréd.

Felség! Steapa térdre rogyottkirálya előtt.

Hideg van itt jegyezte megAlfréd. A cellában ugyanolyan fagyoshideg uralkodott, mint odakint. Elteheteda kardod, Uhtred. Steapa rám nézett, ésnémi meglepetéssel nyugtázta, hogy azvagyok, akivel küzdött, mikor a dánokránk törtek. Ti ketten barátok lesztekjelentette ki Alfréd, mire az óriásbólintott. Van még valaki, akit magunkkalkell vinnünk tette hozzá úgyhogyjöjjetek.

Még valaki? kérdeztem.

Említettél egy apácát.

Így hát meg kellett keresnemaz apáca celláját, és a lány mégcsakugyan ott volt: összetörten feküdt a

falnál, egy hortyogó dán mellett. Afáklyafény kirajzolta apró, halálra váltarcát, amelyet félig elrejtett a dánszakálla. Fekete volt a férfi szakálla,sápadt arany a lány haja. A lány felriadt,és hallhatóan felnyögött, mire felébredt adán is, aki hunyorogva nézett fel afénybe, azután bősz vicsorgással próbáltszabadulni a takarójaként szolgálóköpenyek alól. Steapa leütötte, minthacsak egy bikaborjút taglózott volna. Aférfi feje oldalt bukott, Alfréd pedigelhúzta a köpenyt, majd amikor az apácaleplezni próbálta mezítelenségét,kapkodva visszaengedte. Alfréd zavarbajött, rám viszont akkora hatást gyakorolta lány fiatalsága és szépsége, hogyeltűnődtem, miért veszteget valaki ennyi

bájt a vallásra.

Tudod, ki vagyok? kérdezteAlfréd. A lány megrázta a fejét. Akirályod vagyok közölte vele ésmagunkkal viszünk, húgom.

A lány ruhái rég elvesztek,így hát a nehéz köpenyekbe bugyoláltukbe. A dán mostanra meghalt,Darázsfullánk metszette el a torkát, és anyakában, vékony bőrszíjra fűzve, egykis pénzzel teli zacskót találtam.

Az a pénz az egyházé sietettleszögezni Alfréd.

Én találtam tiltakoztam , ésén öltem meg a férfit.

Az ott bűnös pénz magyaráztatürelmesen –, és a bűnöket meg kellváltani. Mosolyogva fordult azapácához. Vannak itt más nővérek is?

Csak én vagyok felelte a lányrémült hangon.

Most már biztonságban vagy,gyermekem. Kihúzta magát. Mehetünk.

Steapa vitte a nővért, akitHildnek hívtak. A lány görcsösenkapaszkodott, és nyögdécselt, talán ahidegtől, de még inkábbmegpróbáltatásai emlékétől.

Aznap éjjel száz emberrelvisszafoglalhattuk volna Cippanhammet.

A cudar hidegben egyetlen őr sem állt asáncokon. A kapusok behúzódtak a kisházba, és a tűz mellett kuporogtak, és aztis mindössze egy kiáltással tudakolták,kik vagyunk, mikor észrevették, hogyfelvonjuk a keresztrudat.

Guthrum emberei kiáltottamvissza, és ők nem is bajlódtak velünktovább.

Fél órával később elértük amalmot, ahol újra csatlakoztunkAdelbert atyához, Egwine-hoz és ahárom katonához.

Hálát kell adnunk Istennek amegmenekülésünkért közölte AlfrédAdelbert atyával, aki elszörnyedve

meredt a király arcára és a zúzódásokra.Mondjon el egy imát, atyám parancsoltrá Alfréd.

Adelbert buzgón imádkozott,de én már nem hallottam. Lekuporodtama tűz mellé, s bármennyire azt hittem,hogy többé nem melegszem fel, néhányperc alatt elaludtam.

Másnap mindvégig havazott.Sűrűn és kitartóan. Ezúttal ügyet semvetettünk a dánokra, és tüzet raktunk,hiszen egyetlen dán sem vette volna afáradságot, hogy kimerészkedjen acsikorgó hidegbe és a mélyülő hóba,csak mert a távolban szürke füstkígyózott a szürke égen.

Alfréd borongós kedvébenvolt. Egész nap alig szólt, bár egyszermegkérdezte, hogy valóban igaz-e, amitWulfhere-ről állítottam.

Nem láttuk őt Guthrummaltette hozzá óvatosan, mint akireményvesztetten vágyik az ealdormanártatlanságának bizonyítékára.

A túszok még élnekemlékeztettem rá.

Magasságos Isten! Miután azérvelés meggyőzte, nekivetette a fejét afalnak. Az egyik kis ablakon át kémlelteaz odakint szakadó havat. A családomtagja! fakadt ki egy idő után, majd ismételnémult.

Megetettem a lovakat amagunkkal hozott széna utójával, azután,más teendőm nem lévén, megfentem akardom. Hild csendesen pityergett.Alfréd próbálta megvigasztalni, devalahogy nem találta a szavakat, s végülmeglepő módon Steapa lett az, akinélmegnyugodott. Steapa halkan, mélyendörmögő hangon beszélt hozzá, majdamikor Kígyólehelet és Darázsfullánk ismár olyan éles volt, mint még soha, a hópedig továbbra is szüntelenül szakadt azelnémult világra, én is átadtam magamrosszkedvemnek.

Arra gondoltam, hogy Ragnaraz eskümet akarta venni. Arragondoltam, hogy azt akarta, kötelezzem

el magam neki.

A világ káoszban fogant, éskáoszban is pusztul el. Az istenekalkották meg, és ők vetnek véget neki,amint egymással harcolnak, ám a világszületésének káosza és a világvégénekkáosza között rend honol, ezt a rendetpedig az esküvések tartják egyben, akárabroncsok a hordót.

Engem az esküvésemAlfrédhoz kötött. Mielőtt letettem volna,Ragnarnak akartam hűséget fogadni,most mégis bántónak találtam, hogy errekért. Büszkeségem egyre hízott bennem,és megváltoztatott. Bebbanburgi Uhtredvoltam, Ubba legyőzője, s bár egy

királyra felesküdtem, vonakodtamugyanazt tenni egy velem egyenrangúúrral. Az eskütevő mindig alantasaannak, aki az esküt fogadja. Ragnarmondhatta volna azt, hogy a barátjavagyok, kezelhetett volna a fivéreként,ám amikor az eskümet akarta venni, csakazt mutatta ki, hogy még mindig acsatlósának tart. Lehettem Northumbriaura, egy dán szemében minden szászkisebb rangú, ezért akarta, hogyesküdjek fel rá. Ha hűséget fogadtam, őnagylelkűen viselkedett velem, deelvárta, hogy ezért hálát mutassakBebbanburgot is csak azért tarthattamvolna meg, mert ő megengedi. Azelőttsosem gondolkodtam ezen, ám azon afagyos napon hirtelen megértettem: a

dánok közt csak annyira lehetek fontos,amennyire a barátaim azok, barátoknélkül pedig olyanná válok, mintakármelyik föld nélküli, gazdátlanharcos. A szászok közt lehettem csakönmagam, csak a szászok közt nemszorultam rá másvalaki nagylelkűségére.

Látom, elgondolkodtál,Uhtred szakította félbe Alfréd arévedezésem.

Azon gondolkodtam, felség,hogy elkelne a meleg étel.

Raktam a tűzre, azutánlementem a patakhoz, ahol feltörtem ajégkérget, és vizet merítettem egyfazékba. Steapa kijött utánam, noha nem

beszélgetni, hanem vizelni, és énmegálltam mögötte.

Akkor a witanegemot előttszólítottam meg hazudtál Cynuitról.

Megkötötte a kötelet, amit övgyanánt használt, és felém fordult, hogyvégigmérjen.

Ha nem jönnek a dánokmordult fel –, megöltelek volna.

Nem vitatkoztam vele.Alighanem igazat beszélt.

Cynuitnál kérdeztem inkább ,amikor Ubba meghalt, te hol voltál?

Ott.

Nem láttalak. Benne voltam acsata sűrűjében, de téged nem láttalak.

Azt hiszed, nem voltam ott?csattant fel.

Az ifjabbik Oddával voltál?kérdtem, mire bólintott. Azért voltálvele, mert az apja megkért, hogyvédelmezd meg? találgattam. Újrabólintott. És az ifjabbik Odda fűztemtovább a szót tisztes távolságban maradta veszélytől, igaz-e?

Nem válaszolt, de ahallgatásával tudatta, hogy igazam van.Úgy döntött, nincs több mondanivalója

számomra, ezért visszaindult volna amalom felé, de én elkaptam a karját.Ezzel megleptem. Steapa olyan hatalmasés erős volt, hogy nem szokott hozzá azilyesmihez, mármint hogy valakierőszakot alkalmaz vele szemben, ésláttam, hogy ez alaposan felbőszíti. Énpedig további tápot adtam azindulatának.

Odda szárazdajkája voltálvicsorogtam. A nagy Steapa Snotor mintszárazdajka. Mások kivont karddalharcoltak a dánok ellen, amíg te Oddakezét fogtad.

Csak dermedten nézett rám.Görcsösen feszülő, kifejezéstelen

arcából szinte állati tekintet meredt rám,amelyben nem láttam mást, csak éhséget,indulatot és erőszakot. Meg akart ölni,kivált azért, mert a gúnynevét említettem,ám akkor megértettem valamit SteapaSnotorral kapcsolatban. Valóban avégletekig ostoba volt. Megölt volna, havalaki ezt parancsolja, ám enélkülegyszerűen nem tudta, mitévő legyen,ezért aztán odalöktem neki a vízzel telifazekat.

Hozd be förmedtem rá.Habozott. Mit állsz ott, mint egy oktalanbarom! csattantam fel. Hozd be! És egycseppet se lötykölj ki! Elvette az edényt.Fel kell tenni a tűzre utasítottam. És halegközelebb a dánok ellen harcolunk, te

mellettem leszel.

Melletted?

Mindketten harcosokvagyunk, és az a dolgunk, hogy azellenséget ritkítsuk, ne pedig anyápicokat dajkáljuk.

Tűzifát gyűjtöttem, azutánbementem. Alfréd a semmibe bámult,Steapa pedig Hild mellett ült, akimostanra inkább szolgált a mivigaszunkra, mintsem hogy rászorultvolna a vigasztalásunkra. Zablepényt ésszárított halat morzsoltam a vízbe, majdmegkevertem a katyvaszt egy bottal.Pocsék íze lett, de legalább belülről isátmelegedtünk.

Aznap éjjel elállt a hóesés,másnap pedig elindultunk hazafelé.

Alfrédnak nem kellett volnaelmennie Cippanhammbe. Nem tudottmeg semmi olyat, amit kémek útján netudhatott volna meg, mégis maga akartmenni, és amikor visszatért,nyugtalanabbnak tűnt, mint előtte.Értesült néhány jó hírről Guthrumnaknem volt elég embere, hogy elfoglaljaegész Wessexet, ezért be kellett várniaaz erősítést –, ám azt is megtudta, hogyGuthrum megpróbálja a maga oldaláraállítani Wessex nemességét. Wulfherefelesküdött a dánoknak, ki mindenkitehette még ezt?

A wiltunsciri fyrd Wulfhereoldalán fog harcolni? kérdezte tőlünk.

Természetesen Wulfhereoldalán harcolt. Wiltunscirben alegtöbben hűek maradtak urukhoz, hapedig az uruk azt parancsolta, hogykövessék őt a harcba, mindnyájanengedelmeskedtek. Akik olyanmegyékben éltek, amelyeket még nemszálltak meg a dánok, talán Alfréddaltartottak, ám a többiek ugyanazt tették,amit mindig: követték urukat. És a többiealdorman, látván, hogy Wulfhere nemveszítette el a birtokait, alighanem úgyérezte, hogy tulajdon jövője és családjabiztonsága a dánok kezében van. Adánok mindig is így csinálták. Kis,

szervezetlen seregeikkel nemkényszeríthették térdre a nagykirályságokat, ezért hízelkedéssel magukmellé állították a királyságok nagyurait,akár még királlyá is megválasztottákőket, és csak miután ígymegszilárdították a helyzetüket, fordultakellenük és végeztek velük.

Így miután visszatértĆthelingćgbe, Alfréd azt tette, amihez aleginkább értett. Leveleket írt anemeseinek, és küldöncöket menesztettWessex minden csücskébe, felkutatni azealdormaneket, thegneket és püspököket.„Életben vagyok tudatták a pergamenek ,és húsvét után visszafoglalom Wessexeta pogányoktól, a ti segítségetekkel.”

Azután együtt vártuk a válaszokat.

Meg kell tanítanod olvasniközölte Iseult, amint hírét vette aleveleknek.

Miért?

Ez is mágia.

Miféle mágia? Hogyelolvashasd a zsoltárokat?

A szó olyan, akár a lélegzetfelelte. Kimondod, és elszáll. Az írásfoglyul ejti a szavakat. Leírhatod atörténeteket, a regéket.

Hild majd megtanít vontam

vállat.

A nővér csakugyan megtette:jobb híján a porba kaparászta a betűket.

Néha elnéztem őket, és arragondoltam, hogy akár testvérek islehetnének, csak az egyikük haja sötét,akár a holló tolla, míg a másikésápadtarany.

Iseult tehát kitanulta abetűket, én pedig addig gyakoroltam akardforgatást a többiekkel, amíg márahhoz is fáradtak voltak, hogyszidalmazzanak, emellett új erősséget isemeltünk. Helyreállítottuk az egyikbeamweget, amelyik délnek, a mocsárperemén magasodó dombok felé

vezetett, és ahol a rönkcsapás aszárazföldre ért, vert földből éscölöpökből emeltünk erődöt. Guthrumemberei közül senki sem próbáltmeggátolni a munkában, noha a dánokfigyeltek bennünket a magasabbanhúzódó dombokról, s mire Guthrum isfelfogta, miben mesterkedünk, az erődmár elkészült. Február végén száz dánérkezett, hogy megostromoljon, demiután meglátták a vizesárkot védőtöviskerítést, az árok mögött húzódóvaskos cölöpfalat és az égnek meredezőkifent lándzsasort, jobbnak láttákellovagolni.

Másnap hatvan emberünketelvittem a majorba, ahol a dánok lovait

láttuk. Az ellenség eltűnt, a tanyát kiégvetaláltuk. Amikor mélyen belovagoltunk aszárazföldre, sehol sem láttuk a dánokat.Láttuk, hogy az újszülött jerkéketlemészárolták a rókák, dánnal azonbaneggyel sem találkoztunk, és attól a naptólfogva egyre mélyebbre hatoltunkWessexbe, hogy megvigyük a királyüzenetét. Olykor belefutottunk a dánokkisebb csapataiba, de csak akkorbocsátkoztunk velük harcba, ha számbanfelülmúltuk őket, hiszen mi semengedhettük meg magunknak, hogy jóembereket veszítsünk el.

Ćlswith egy kislánynak adottéletet, akit ő és Alfréd Ćthelgifunakkeresztelt. Ezután Ćlswith már el akarta

hagyni a lápot. Tudta, hogy ThornsćtaiHuppa tartja Dornwaraceastert, azealdorman ugyanis azt válaszolta Alfrédlevelére, hogy a város biztonságos hely,és amint Alfréd óhajtja, Thornsćta fyrdjefelsorakozik mögötte. Dornwaraceasternem volt akkora, mint Cippanhamm,viszont jó római falak vették körül,Ćlswith pedig belefáradt már a mocsárilétbe, belefáradt a szüntelennyirkosságba és a fagyos ködökbe, ezértközölte, hogy újszülött gyermeke megfog halni a hidegben, és Edwardbetegsége is vissza fog térni. Alewoldpüspök persze most is támogatta. Lelkiszemei előtt már egy nagydornwaraceasteri ház lebegett, melegtűzzel és püspökhöz illő kényelemmel,

Alfréd azonban nemet mondott. HaDornwaraceasterbe költözött volna, adánok rögvest elhagyják Cippanhammet,hogy megostromolják a másik várost, éshamarosan az éhhalál réme fenyegetettvolna, míg a lápon bőséggel akadtélelem. Dornwaraceasterben Alfréd adánok foglya lett volna, a mocsárbanviszont szabadon mozoghatott, és egyretöbb levelet írhatott. Tudathatta egészWessexszel, hogy még él, egyre erősebb,és húsvét után, de még pünkösd előtt lefog csapni a pogányokra.

Sokat esett azon a késő télen.Csak esett és esett. Emlékszem, ahogy ottálltam az új földvár sáros mellvédjén, éselnéztem, ahogyan egyre esik és esik. A

páncélingek berozsdálltak, a szövetdohos lett, az étel megpenészesedett. Acsizmáink szétestek, és nem akadt senki,aki megvarrta volna őket. Csúszkáltunkés tocsogtunk az olajosan fénylő sárban,a ruháink sosem száradtak meg, ésnyugatról csak tovább sorjáztak a szürkefellegek. A zsúpszalma átázott, akunyhókat elöntötte a víz, mogorvakedvében volt a világ. Rendesen ettünk,bár ahogy egyre többen érkeztekĆthelingćgbe, úgy csökkentek afejadagok. Mégsem éheztünk, és senkisem panaszkodott, leszámítva Alewoldpüspököt, aki elfintorodott, valahányszormegint hallé került elé. A mocsárbannem maradt szarvas, valamennyitelfogtuk és felfaltuk, de legalább

bőséggel maradt hal, angolna ésvadmadár, miközben a lápon túl, ahol adánok fosztogattak, éhezett a nép.Gyakoroltunk a fegyvereinkkel, botokkalvívtunk közelharcot, kémleltük adombokat, és tárt karokkal fogadtunkminden küldöncöt, aki híreket hozott. Aflotta parancsnoka, Burgweard megírtaHamtunból, hogy a városban ugyan aszászok állomásoznak, a dán hajókazonban ott vannak a partok mentén.

Nem hinném, hogy harcolnaellenük jegyezte meg mogorván Leofric,amint értesült a hírről.

Nem is állította.

Nem szívesen koszolná össze

a szép hajóit zsörtölődött Leofric.

Legalább még megvannak ahajói.

Levél érkezett egy paptól atávoli Kentből, ahol a lundenei vikingekmegszállták Contwaraburgot, míg másokSceapig szigetén telepedtek meg, miutánaz ottani ealdorman békét kötött ahódítókkal. Suth Seaxából további dántámadásokról érkezett hír, ugyanakkorArnulf, Suth Seaxa ealdormanjebiztosított arról, hogy tavasszalösszegyűjti fyrdjét. Hűsége zálogakéntegy zsoltárkönyvet is küldött Alfrédnak,aki napokig magánál tartotta a vaskoskötetet, mígnem az eső eláztatta a

lapokat, és a tinta megfolyt. Wiglaf,Sumorsćte ealdormanje március elejénjelent meg, és hetven emberét hoztamagával. Állítása szerint mindeddig aBađumtól délre eső hegyekben bujkált,és Alfréd nem foglalkozott aszóbeszéddel, miszerint Wiglaftárgyalásokat folytatott Guthrummal.Csak az számított, hogy a törzsfő eljöttĆthelingćgbe, ezért Alfréd rábízta azt acsapatot, amelyik szüntelenül a dánokárnyékában lovagolt, és le-lecsapott aszárazföldön portyázó csapatokra.Persze nem minden hír lelkesítettbennünket. Hamptonsciri Wilfrith atengeren át Frankföldre menekült,akárcsak tucatnyi más ealdorman ésthegn.

Ifjabbik Odda, Defnascirealdormanje ugyanakkor Wessexbenmaradt. Egyik papjával levelet küldött,amelyben tudatta, hogy megtartottaExanceastert. „Istennek legyen hála állt alevélben –, a városban nincs egyetlenpogány sem.”

Akkor hát merre vannak?faggatta Alfréd a papot.

Tudtuk, hogy Svein, nohaelveszítette hajóit, nem csatlakozottGuthrumhoz, ami arra utalt, hogy mégmost is Defnascirben ólálkodik.

A fiatal pap, akit láthatóanhalálra rémített a király, tehetetlenülmegvonta a vállát, habozott egy ideig,

mígnem kibökte, hogy Svein Exanceasterközelében van.

A közelében? emelte fel ahangját a király.

Igen közel sikerült kinyögniea papnak.

A várost ostromolja?kérdezte Alfréd.

Azért azt nem, felség.

Alfréd másodszor iselolvasta a levelet. Mindig is őszinténhitt az írott szó erejében, és igyekezettmeglelni azt a rejtett tartalmat, ami elsőolvasásra talán elkerülte a figyelmét.

Nincsenek Exanceasterbenvonta le a következtetést –, ám a levélazt sem árulja el, merre vannak. Sem azt,hányan vannak. Sem azt, mit csinálnak.

A közelben vannak, felségmakogta a pap kétségbeesetten.Nyugatra, úgy hiszem.

Nyugatra?

Úgy hiszem, nyugatra.

Mi van nyugatra? fordulthozzám Alfréd.

A magasföld feleltem.

Alfréd utálkozva hajította el

a levelet.

Talán neked kelleneDefnascirbe menned, kideríteni, hogymit keresnek ott a pogányok.

Igen, felség bólintottam.

Talán megkereshetnéd azasszonyod és a gyereked is tette hozzá.

Nem minden él nélkülmondta ezeket. Ahogy kitartóan szakadt atéli eső, a papok ugyanolyan kitartóancsepegtették a mérget Alfréd fülébe, őpedig fogékonynak bizonyult azüzenetükre, ami abban állt, hogy aszászok csakis akkor győzhetik le adánokat, ha Isten is úgy akarja. Isten

pedig, siettek hozzátenni a papok, aztakarja, hogy erényesek legyünk.Márpedig Iseult pogány, ahogyanjómagam is, ő és én nem házasodtunkössze, miközben nekem asszonyom van.A mocsárban lábra kapott a szóbeszéd,hogy Iseult az, aki Alfréd és a győzelemközé áll. Senki sem mondta ki hangosan,akkor még nem, Iseult mégis megérezte.Hild lett a védelmezője azokban azidőkben, akit apácaként, kereszténykéntés a dánok áldozataként nem érhetettgáncs, sokan azonban úgy gondolták,hogy Iseult megrontja Hildet is. Énmagam úgy tettem, mint aki nem tudsemmiről, egészen amíg Alfréd lánya aszemembe nem mondta az igazat.

Ćthelflćd lassan betöltötte ahetedik évét, és atyja őt szerette alegjobban. Ćlswith szíve mindig isEdwardhoz húzott, márpedig azokban atéli napokban jócskán volt mit aggódnianagyobbik fia és újszülött gyermekeegészségéért, így Ćtheflćd viszonylagszabadon járhatott-kelhetett. Ideje nagyrészében atyja mellett maradt, debebarangolta egész Ćthelingćget is, ahola katonák és a falusiak a végletekigkényeztették. Ő maradt az egyetlentündöklő fénysugár azokban a borongósidőkben. Aranyló haja volt, gyönyörűarca, kéklő tekintete, és nem ismertfélelmet. Egy napon a déli erődbentaláltam rá, amint tucatnyi dánt figyel,akik bennünket jöttek meglesni.

Ráparancsoltam, hogy térjen visszaĆthelingćgbe és ő úgy is tett, mint akiszót fogad, ám egy órával később,miután a dánok távoztak, a fal mögött, azegyik tőzegtetős viskóban leltem rá.

Reméltem, hogy a dánokeljönnek árulta el nekem.

Hogy magukkal vigyenek?

Hogy lássam, amint megölödőket.

Ez ama ritka napok közétartozott, amikor épp nem szakadt.Napsugár játszott a zöldellő dombokon,én pedig letelepedtem a falra, elővontamKígyóleheletet gyapjúbéléses

hüvelyéből, és nekiálltam megfennimindkét élét. Ćthelflćd mindenáronpróbát akart tenni a fenőkővel, az ölébefektette a hosszú pengét, és a homlokátráncolta az összpontosítástól, amintvégighúzkodta a követ a kard élén.

Hány dánt öltél már?tudakolta.

Eleget.

A mama szerint te nemszereted Jézust.

Mindannyian szeretjük Jézusttértem ki a válasz elől.

Ha szeretnéd Jézust jelentette

ki komoly hangon –, akkor több dántölnél. Mi ez? Ráakadt egy mély csorbáraKígyólehelet egyik élén.

Itt csapott össze egy másikkarddal Cippanhammben történt, amikormegvívtam Steapával, és az óriáshatalmas kardja mélyen belevájtKígyóleheletbe.

Majd én megjavítomjelentette ki, és megszállott igyekezetteldolgozott, próbálta kiköszörülni afenőkővel a csorbát. Mama szerint Iseultaglćcwif. Megküzdött a szóval, ésdiadalmasan elmosolyodott, amikorsikerült kiejtenie. Nem válaszoltam. Azaglćcwif démon, szörnyeteg. A püspök is

ezt mondja folytatta zavartalanulĆthelflćd. Nem szeretem a püspököt.

Nem?

Folyton nyáladzik. Próbáltabemutatni, hogyan, és sikerült isleköpnie Kígyóleheletet. Ledörgölte apengét. Iseult tényleg aglćcwif?

Dehogyis az. Ő gyógyítottameg Edwardot.

Azt Jézus tette, és Jézusküldött nekem kistestvért is. Komorancsóválta a fejét, amikor mindenerőfeszítése dacára sem sikerülteltüntetnie a csorbát.

Iseult rendes asszony.

Megtanul olvasni. Én istudok.

Csakugyan?

Majdnem. Ha olvas, akkorkeresztény is lehet. Én is szeretnékaglćcwif lenni.

Azt mondod? kérdeztemmeglepetten.

Válasz gyanánt rám morgottés karommá görbítette aprócska ujjait.Azután elnevette magát.

Azok ott dánok? kérdezte,

mikor lovasokat látott közeledni délfelől.

Az Wiglaf feleltem.

Ő kedves.

Visszaküldtem őtĆthelingćgbe Wiglaf lován, majdbelegondoltam abba, amit mondott, ésezredszer is eltűnődtem azon, hogy mitkeresek a keresztények között, ha egyszercsak szálka vagyok az istenük szemében.A keresztények között, akikdwolgodoknak, hamis istenekneknevezték az én isteneimet, ésUhtredćrwének hívtak, amiért egyaglćcwiffel éltem, és a dwolgodokatimádtam. Én magam kérkedtem ezekkel,

nyíltan viseltem Thor amulettjét, és azonaz éjjelen Alfréd, mint mindig,megrökönyödött a láttán. Magáhozhívatott, s én egy tafltábla fölött találtamrá. Beocca ellen játszott, akinek anagyobbik készlet jutott. A tafl igenegyszerű játék, amelyben az egyikjátékos kap egy királyt meg tucatnyi másbábut, míg a másik kétszer annyi bábut,ám király nélkül, azután a játékosokaddig tologatják a bábukat egy kockástáblán, amíg egyik vagy másik körbe nemkeríti az ellenfél összes bábuját. Nekemsosem volt türelmem az ilyesmihez,Alfréd azonban kedvelte a játékot, báramikor érkeztem, éppen vesztésre állt,ezért megkönnyebbülten nézett fel rám.

Azt akarom, hogy utazzDefnascirbe tért egyből a tárgyra.

Igenis, felség.

Attól tartok, a királyaveszélyben forog, felség közölte vidoranBeocca.

Annyi baj legyen legyintettAlfréd ingerülten. Te Defnascirbe mégyfordult újra felém Iseult azonban ittmarad.

Ez felbőszített.

Megint neki kell akezesemnek lennie? kérdeztem.

Szükségem van agyógyszereire felelte kitérően Alfréd.

Akkor is, ha egy aglćcwifkészíti őket?

Éles pillantást vetett rám.

Ő gyógyító, amit azt jelenti,hogy az Isten eszköze, aki Istensegedelmével egy napon felismeri azigazságot. Mindamellett gyorsan kelljárnod, ezért nincs szükséged egyasszony társaságára. Defnascirbe utazol,megkeresed Sveint, és ha már ott vagy,természetesen utasítod az ifjabbik Oddát,hogy gyűjtse egybe a fyrdet. Mondd megneki, hogy Sveint ki kell űznie amegyéből, s miután ezzel végzett, ide

kell jönnie a személyes testőrségemmel.Ő parancsol a testőreimnek, tehátmellettem a helye.

Úgy hát nekem kellközvetítenem a parancsokat Oddának?kérdeztem részben meglepetten, részbenmegvetően.

Igen bólintott Alfréd –, nekedpedig megparancsolom, hogy békülj kivele.

Igen, felség.

Kihallotta a gúnyt ahangomból.

Mindnyájan szászok vagyunk,

Uhtred, és most van itt az ideje, hogyfátylat borítsunk a sérelmeinkre.

Beocca, aki rájött, hogy ataflban elszenvedett vereség aligha fogjavítani a király kedélyén, nekiálltleszedegetni a bábukat.

A megosztott ház osztályrészea bukás kotyogta közbe –, ezt maga SzentMáté mondta.

Áldassék a neve ezért azigazságért bólintott Alfréd. Ugyanakkormeg kell szabadulnunk Sveintől. Ez volta nagyobbik igazság. Alfréd húsvét utánGuthrum ellen akart vonulni, ám ezt nemtehette meg, amíg Svein erői bármikorhátba támadhatták. Megkeresed Sveint

ismételte a király –, és Steapa is elkísér.

Steapa!

Jól ismeri a vidéket, ésmegparancsoltam neki, hogyengedelmeskedjen mindenben.

Legjobb, ha ketten mentekvélte Beocca. Emlékezz rá, hogy Józsuais két kémet küldött Jerikóba.

Odavetsz az ellenségeimnekfeleltem keserűen.

Pedig ha jobbanbelegondoltam, értelmes választásnaktűntem a kém szerepére. A defnasciridánok ugyan kutattak Alfréd kémei után,

én azonban beszéltem az ellenségnyelvét, nem is nagyon különböztemtőlük, így mindenki másnál nagyobbbiztonságban lehettem. Amit Steapátilleti, ő Defnascirből származott, jólismerte a környéket, és Odda felesküdöttfegyvereseként éppen megfelelő volt afeladatra, hogy átadja az ealdormannek aneki címzett parancsokat.

Így a szakadó esőbenmindketten délnek indultunkĆthelingćgből.

Steapa nem kedvelt, ahogyanén sem őt, így azután nem is szóltunkegymáshoz, hacsak nem javasoltam akövetendő utat, és ő sosem ellenkezett.Közel maradtunk a nagy úthoz, amelyetmég a rómaiak építettek, de csakóvatosan haladtunk előre, hiszen azt aportyázó dán csapatok is használták.Sveinnek is ezt az útvonalat kellettkövetnie, ha csatlakozni akartGuthrumhoz, mégsem láttunk egyetlendánt se. Nem láttunk szászokat se.Minden útba eső falvat és tanyátkiraboltak, majd felperzseltek, így a

holtak földjén lovagoltunk át.

A második napon Steapanyugatnak indult. Nem adottmagyarázatot a hirtelen irányváltásra,csak konokul nekivágott a hegyeknek, énpedig követtem, hiszen jól ismerte avidéket, és gyanítottam, hogy a kis titkoscsapásokon vezet el Dćrentmora kopármagasföldjére. Sietősen, komor arccallovagolt. Egyszer utánakiáltottam, hogyjobban kellene vigyáznunk, hátha dánokólálkodnak a völgyekben, ő azonbanügyet sem vetett rám. Ehelyett szintevágtázva ereszkedett le az egyik ilyenvölgybe, míg fel nem bukkant előttünkegy major.

Vagyis inkább az, amimegmaradt belőle. A zöldellő mezőtelázott hamvai borították. A szűköslegelőre árnyékot vetettek a magas fák,maguk közt a foszladozó tavasziködpárával. Vadvirágok tarkállottak alegelő mezsgyéjén, ám egy se virítottazon a helyen, ahol egykor az épület állt.

Nem maradt ott egyéb, csakaz üszök és a sarat feketére festő hamu, smiután leszállt a lováról, Steapa a romokközött barangolt. Nagy kardjátelveszítette, amikor a dánok fogságbaejtették Cippanhammnél, ezért mostóriási harci szekercét hordozottmagával, annak széles pengéjévelbökdöste a sötét törmelékhalmot.

Befogtam a lovát, mindkétjószágot kikötöttem a tanyaudvaron állóegyik üszkös fatörzshöz, és csak némánvártam. Nem szóltam, hiszen egyetlenhang is rám szabadíthatta mindenindulatát. Letérdelt egy kutya csontvázamellé, és néhány percig némán meredt amegfeketedett csontokra, azutánkinyújtotta a kezét, és megcirógatta acsupasz koponyát. Könnyek peregtekSteapa arcán, vagy talán csak azesőcseppek, amelyek kitartóan szitáltakaz alacsonyan úszó felhőkből.

Valaha tucatnyian élhettek itt.Egy nagyobb ház is állt a major délivégében, ahol feltártam az elszenesedettromokat. A dánok mély gödröket ástak a

tartógerendák tövében, hogy előszedjékaz odarejtett kincseket. Steapa mostengem figyelt. Egy kisebb romhalmazmellett állt, és én gyanítottam, hogy itt,egy rabszolga viskójában nőtt fel. Nemakarta, hogy a közelében legyek, és éntávol is maradtam, miközben azontűnődtem, merjek-e szólni neki, hogyideje lenne továbbindulni. Azután ásnikezdett, hatalmas szekercéjévelszakította fel, és a puszta kezéveltermelte ki a földet, amíg sekély sírt nemvájt a kutyának. A régi csontokon itt-ottlátni lehetett a bunda maradékát, a hústazonban rég felfalták a vadak, a bordákis szétszóródtak, mindez jó pár héttelkorábban történhetett. Steapaegybegyűjtötte, és gyengéden a sírba

helyezte a csontokat.

Ekkor érkeztek meg a népek.Átlovagolhatunk a holtak földjénanélkül, hogy bárkit is látnánk, őkazonban látnak minket. Az emberekelrejtőznek, ha jön az ellenség.Felmennek az erdőbe, ott várakoznak, ésmost három férfi lépett ki a fák közül.

Steapa törtem meg a csendet.

Felém fordult, dühösen,amiért megzavartam, azután már látta,hogy nyugat felé mutatok. Felkiáltott,amint rájuk ismert, és a három lándzsásférfi is rohanni kezdett felé. Eldobták afegyverüket, és magukhoz ölelték azóriást, majd egy ideig mind egyszerre

beszéltek, ám amikor megnyugodtak,félrevontam és kikérdeztem egyiküket. Adánok nem sokkal karácsony után jöttek,tudtam meg. Váratlanul érkeztek, mielőttmég híre ment volna, hogy a pogányokbetörtek Defnascirbe. A három férfiazért menekült meg, mert épp fát vágott aközeli erdőben, így csak hallotta amészárlást. Azóta éltek odafent, attóltartva, hogy az élelmet kereső dánok újraátfésülik Defnascirt. Nem találkoztakegyetlen szásszal sem.

Az ittenieket a déli legelőnéltemették el, így Steapa is odament, hogyletérdepeljen a nedves fűbe.

Meghalt az anyja árulta el az

egyik férfi. Különös hanghordozássalbeszélte az angolt, ezért folyton rá kellettkérdeznem, mit is mondott az imént, ezt ahárom szót azonban pontosan értettem.Steapa nagyon jó volt az anyjához tettehozzá a férfi. Pénzt hozott neki. Már nemvolt rabszolga.

Az apja?

Rég meghalt. Nagyon rég.

Arra gondoltam, hogy Steapaki fogja ásni az anyját, ezért odasiettemhozzá, és megálltam előtte.

Feladatunk van mondtam.

Kifejezéstelen arccal nézett

fel rám.

Dánokat kell ölnünkfolytattam. Végeznünk kell azokkal, akikezt tették.

Hirtelen bólintott, azutánfelállt, és újra fölém tornyosult.Megtisztogatta szekercéje pengéjét, majdfelkapaszkodott a nyeregbe.

Dánokat kell ölnünkismételte.

Így hát otthagytuk Steapaanyját a hideg sírban, hogy megkeressükőket.

Tizedik fejezet

Délnek lovagoltunk.Óvatosan haladtunk, mert a népek aztmondták, hogy még mindig látni dánokata megyének ebben a részében, miazonban nem találkoztunk velük. Steapaegyetlen szót sem szólt, amíg egyligetben el nem lovagoltunk egykőoszlopokból álló kör mellett, amelyetmég a régiek hagytak hátra. Ilyen körökAnglia-szerte mindenfelé vannak, ésakadnak köztük hatalmasak is, ittazonban csak néhány, zuzmóval borított,épp hogy embernyi magas szikla állt, egyalig tizenöt lépésnyi körben. Steapavetett rájuk egy pillantást, majdlegnagyobb meglepetésemre megszólalt:

Ez a menyegző.

A menyegző?

Táncoltak mordult fel –, mireaz ördög kővé változtatta őket.

Miért tenne az ördög ilyet?kérdeztem óvatosan.

Mert vasárnap házasodtak,mi másért? Az embernek nem szabadvasárnap házasodni, soha, de soha! Eztmindenki tudja. Egy ideig csendbenlovagoltunk, majd Steapa újra meglepett,amikor beszélni kezdett az anyjáról és azapjáról. Mindketten az idősebb Oddajobbágyai voltak. Az élet jó volt hozzánksóhajtott fel.

Az volt?

Szántás, vetés, gyomlálás,aratás, cséplés…

De Odda ealdorman nem ittlakott böktem a hüvelykemmel Steapafelégetett otthona felé.

Nem, dehogyis! Steapátmulattatta, hogy ilyesmivel egyáltalánelő merek hozakodni. Ő nem itt élt, őaztán nem! Megvolt a saját kúriája. Mais megvan. De volt nálunk egy intéző. Őparancsolt nekünk. Hatalmas ember volt!Nagyon magas!

Habozni kezdtem.

Az apád pedig alacsony volt?

Steapa meglepettnek tűnt.

Ezt meg honnét tudod?

Csak találgattam.

Rendesen dolgozott az apám,mindig is.

Ő tanított meg küzdeni?

Nem, nem ő. Senki se.Magamtól tanultam.

Ahogy délnek tartottunk,egyre kevesebb kárt láttunk. Ezt azért isfurcsának találtuk, mert a dánok

eljutottak ide. Tudtuk, hiszen a népekelmondták, hogy a dánok még ott vannaka megye déli részében, az élet mégisvisszatért a rendes kerékvágásba. Láttuk,ahogy a földművesek a trágyát teregettéka földeken, míg mások árkokatmélyítettek vagy sövényt vágtak.Bárányok legeltek a réteken. Északon azelvadult rókák degeszre falták magukat ajerkéken, de errefelé a juhászok éskutyáik álltak nyerésre ebben a szüntelenháborúban.

És a dánok ott voltakCridiantonban.

A paptól hallottuk ezt egy kisfaluban, egy tölgyekkel benőtt hegy

lábánál, egy szelíd patak partján. A papnyugtalanul vizslatta hosszú hajamat éskarpereceimet, alighanem dánnakgondolt, északi hanghordozásom sesegített eloszlatni a gyanúját, Steapaazonban a védelmébe vett. Ők kettenhosszan elbeszélgettek, végül a paphangot adott meggyőződésének, hogyesős nyárnak nézünk elébe.

Bizony bólogatott Steapa. Atölgy kizöldült még a kőris előtt.

Árulkodó jel értett egyet apap.

Mennyire van innétCridianton? szakítottam félbe acseverészést.

Egy délelőtt megjárható,nagyuram.

Láttál ott dánokat?kérdeztem.

Láttam, nagyuram, bizonyláttam felelte.

Ki vezeti őket?

Nem tudom, nagyuram.

Van zászlójuk?

Bólintott.

A püspök kúriája felett,nagyuram. Egy fehér lovat ábrázol.

Így hát Svein volt az. Nemtudom, ki más lehetett volna még, a fehérló azonban igazolta a gyanúmat: SveinDefnascirben maradt ahelyett, hogycsatlakozott volna Guthrumhoz.Kifordultam a nyeregben, ésvégigmértem a pap faluját, amelyetérintetlenül hagyott a háború. Egyetlenzsúpfedél se perzselődött meg, egyetlenmagtárat se fosztottak ki, épségben álltmég a templom is.

Jártak itt a dánok?tudakoltam.

Ó igen, nagyuram, jártak.Nem is egyszer.

Erőszakoskodtak?

Fosztogattak?

Nem, nagyuram, ellenbenvettek némi gabonát. Ezüsttel fizettekérte.

A jól nevelt dánjai. Az egészkezdett egyre különösebb lenni.

Ostrom alatt tartjákExanceastert? kérdeztem. Ennek még lettvolna némi értelme. Cridianton elégközel esett Exanceasterhez, hogymenedéket adjon a dánoknak, amígtársaik gyűrűbe fogták a nagyobb várost.

Nem, nagyuram rázta a fejét apap , amennyire tudom, nem.

Akkor hát mit csinálnak?tettem fel a kérdést.

Csak ott vannakCridiantonban, nagyuram.

És Odda Exanceasterbenvan?

Nem, nagyuram.Ocmundtunban van. Lord Haralddal.

Tudtam, hogy a megyeielöljáró kúriája Ocmundtunban áll, anagy magasföld északi pereme alatt.Csakhogy Ocmundtun messze feküdtCridiantontól, így semmiképp sefelelhetett meg annak, aki gyötörni akartaa dánokat.

Elhittem a papnak, hogySvein Cridiantonban van, mégiselmentünk, hogy a tulajdon szemünkkelgyőződjünk meg róla. A hegyek és a fákközött maradtunk, így a délután közepéreértünk a városhoz, és láttuk meg afelszökő füstkígyókat, majd acölöpkerítésre kifüggesztett dánpajzsokat. Steapával elrejtőztem egymagaslaton, ahonnét láthattam a kapukőreit meg a többi őrt a mező mellett,ahol negyven-ötven ló legelészte az elsőtavaszi füvet. Láttam az idősebb Oddakúriáját, ahol a cynuiti csata után újraegyesültem Mildrithszel, ahogyan láttama nagy, háromszögletű dán zászlót is anagyobb épület felett, amely egykor apüspök otthonaként szolgált. A nyugati

kapu nyitva állt, s bár szigorúan őrizték,az őrszemek és a pajzsok dacára a városbékésnek tűnt, nyomát se láttukháborúságnak. Szászoknak kellenebujkálniuk a hegyekben, gondoltam,szászoknak kellene figyelniük azellenséget, készen a támadásra. Ehelyetta dánok zavartalanul éltek.

Milyen messze vanOcmundtun? kérdeztem Steapát.

Napnyugtára ott lehetünk.

Haboztam. Ha az ifjabbikOdda Ocmundtunban tartózkodik, miértmenjek oda? Az ellenségem, akinek amegölésére felesküdtem. Alfréd ugyanadott egy pergament, amelyre lefirkantott

néhány parancsot, hogy Oddabékességben fogadjon, de ugyan milyenhatalma lehetett az írásnak a gyűlöletfelett?

Nem fog megölni lepett megismét Steapa. Szemlátomást olvasott agondolataimban. Nem fog megölnimondta újra.

Miért nem?

Mert nem fogom hagyni, hogymegöljön. Steapa máris nyugatnakfordította a lovát.

Szürkületre elértükOcmundtunt. A kis város egy folyópartjára épült, védelméről magas

mészkőszirt gondoskodott, amelyentámadás esetére zömök cölöpfal kínáltmenedéket. A szirten most egy lélek sejárt, és a város, noha nem vették körülfalak, békésnek és nyugodtnak tetszett.Feldúlhatta a háború Wessexet,Ocmundtunban azonban éppúgy békehonolt, mint Cridiantonban. Haraldcsarnoka a hegyi erőd közelében állt, éssenki sem próbált megállítani minket,amint belovagoltunk az udvarra, ahol aszolgák már felismerték Steapát.Mindenki megtartotta a három lépéstávolságot, ám ekkor egy intéző lépett kia csarnokból, s mikor meglátta az óriást,elégedetten csapta össze a tenyerét.

Úgy hallottuk, hogy a

pogányok fogságába estél.

Így is volt.

Szabadon engedtek?

A királyom kiszabadítottmordult rá Steapa, minthanehezményezné a kérdést. Lecsusszant alováról, és kinyújtózott. Alfrédkiszabadított.

Harald itt van? kérdeztem azintézőt.

Nagyuram odabent van. Aférfi büszkeségét sértette, hogy nemneveztem nagyúrnak az elöljárót.

Akkor ott a helyünk.

Bevezettem Steapát azépületbe. Az intéző köröttünklegyeskedett, miszerint a szokás és azillem úgy kívánja, hogy ura engedélyétkérje, mielőtt a házába enged minket, énazonban ügyet sem vetettem rá.

Tűz lángolt a terem közepén,és a falak mentén tucatnyi faggyúmécs isvilágított. Vadászlándzsák támaszkodtaka falnak, amelyen tucatnyi szarvasbőrfüggött, alattuk egy halom értékesnyusztprémmel. Tucatnyian lehettekodabent, nyilván a vacsorát várták, míg aterem túlsó végében hárfás játszott.Vadászkopók szaglásztak körül minket,

míg Steapa arrébb nem rugdalta őket,miközben odasétáltunk a nagy tűzhöz,hogy megmelegedjünk.

Sört! reccsent rá Steapa azintézőre.

Harald meghallhatta a kutyákvicsorgását, mert most felbukkant ahálókamrájába vezető ajtóban.Hunyorogva mért végig bennünket.Ellenségeknek hitt, azután arról ishallott, hogy Steapa fogságba esett, mostmégis itt ültünk egymás oldalán. Acsarnok elnémult, amint bicegve felénkindult. A sebesülést egy lándzsánakköszönhette, és ugyanabban a csatábanpajzstartó kezének két ujját is

elveszítette.

Egyszer kioktattál szólítottmeg –, hogy nem illendő fegyvert vinnema házadba. Most mégis fegyverrel jösszaz enyémbe.

Nem láttam kapustvédekeztem.

Vizelnie kellett, nagyurammagyarázta az intéző.

Akkor sem hozhatsz fegyverta házamba erősködött Harald.

Ez szokásszámba ment. Avacsoránál a férfiak gyakorta berúgtak,és épp elég kárt tehettek egymásban a

húsok felvágására szolgáló késekkel is.A kardokkal és szekercékkelfelfegyverzett részegek mészárszékkéváltoztathattak bármilyen ünnepi asztalt.Átadtuk a fegyvereinket az intézőnek,azután lerángattam magamtól apáncélinget, és ráparancsoltam azintézőre, hogy lógassa ki száradni, majdegy szolgával tisztíttassa meg aszemeket.

Harald ünnepélyesenköszöntött bennünket, miután afegyvereinket elvitték. Közölte, hogy aző háza a miénk is, és díszvendégnek járófogadtatásban részesít bennünket.

Szívesen hallanám a híreket

tette hozzá, mielőtt egy szolgával sörthozatott nekünk.

Odda itt van? akartam tudni.

Az apa igen. A fia nincs.

Elmorzsoltam egy szitkot.Üzenetet hoztunk Ocmundtunba Oddaealdormannek, az ifjabbik Oddának,csakhogy helyette az apját, a sebesültenfekvő idősebb Oddát találjuk.

Akkor hát hol a fiú?

Haraldot sértette anyerseségem, de ennek nem adta jelét.

Az ealdorman

Exanceasterben van.

Ostrom alatt?

Nem.

Miközben a dánokCridiantonban vannak?

Ott vannak.

Ostrom alatt? Tudtam aválaszt a kérdésemre, mégis Haraldszájából akartam hallani.

Nem felelte.

Lecsaptam a kupát azasztalra.

A királytól jöttünkjelentettem be. Egyedül Haraldot illettéka szavaim, mégis fel-alá járkáltam acsarnokban, hogy mindenki jólhallhasson.

Alfrédtól jöttünk ismételtem–, és Alfréd tudni akarja, hogy mitkeresnek a dánok Defnascirben.Felégettük a hajóikat, lemészároltuk ahajóőreiket, és kiűztük őket Cynuitból, timégis hagyjátok, hogy itt éljenek? Ugyanmiért?

Senki sem felelt. Nem voltakasszonyok a csarnokban, a megözvegyültHarald ugyanis nem nősült meg újra, ígya vacsoravendégek is mind a harcosok

és az őket vezető thegnek soraibólkerültek ki. Némelyek gyűlölködvenéztek rám, amiért gyávasággal vádoltamőket, míg mások lesütötték a szemüket.Harald vetett egy pillantást Steapára,mintha az óriás támogatását keresné,Steapa azonban csak állt a tűz mellett,vad arca nem tükrözött semmilyenérzelmet. Megfordultam, hogy Haraldszemébe nézzek.

Miért vannak a dánokDefnascirben? követeltem tőle a választ.

Mert jó szívvel látjuk őketfelelte mögöttem egy hang.

Amikor megfordultam, egyvénembert láttam az ajtóban. A fejét

bebugyoláló kötés alól előtűntek őszfürtjei, és olyan vézna, olyan gyengevolt, hogy az ajtókeretnek kelletttámaszkodnia. Először nem is ismertemfel, hiszen mikor legutóbb beszéltemvele, még majd kicsattant az egészségtől,ám az idősebb Odda koponyáját akkoraszekercecsapás érte Cynuitnál, hogymostanára ki kellett volna szenvednie.Valamiért mégis élt, és most ott álltelőttünk, még ha csontvázzá aszottan,sápadtan és erőtlenül is.

Azért vannak itt, mert jószívvel látjuk őket ismételte meg Odda.Akárcsak téged, Lord Uhtred, és téged,Steapa.

Egy asszony vigyázott azidősebb Oddára. Eddig megpróbálta őtelhúzni az ajtótól, és visszavezetni azágyához, most azonban beoldalazottmellette a csarnokba, és meredten nézettrám. Azután, hogy meglátott, ugyanazttette, amit a legelső alkalommal, amikormeglátott. Ugyanazt, amit azóta tett, hogyfeleségül jött hozzám. Könnyekben törtki.

Mildrith volt az.

Mildrith apácának tűnt övhelyett kötéllel összefogott,világosszürke köntösében, amely felettjókora fakeresztet viselt. Feszes szürkefőkötőt is hordott, ez alól csak néhány

szőke hajszála szabadulhatott ki.Meredten nézett, elhullajtotta a könnyeit,azután keresztet vetett, és eltűnt. Egypillanattal később az ácsorgásbankimerült Odda is követte, majd az ajtóbecsukódott.

Igazán jó szívvel látunkvisszhangozta Harald Odda szavait.

De a dánokat miért látjátokugyanilyen jó szívvel? tettem fel akérdést.

Mert az ifjabbik Odda békétkötött velük. Haraldtól tudtam meg ezt,már vacsora közben. Defnascirnek ebbena részében senki sem hallott arról, hogyCynuitnál felégettük Svein flottáját, csak

annyit tudtak, hogy Svein embereiasszonyaikkal és gyermekeikkel együttdélnek indultak, mindenfelé gyújtogattakés fosztogattak, ezért ifjabbik OddaExanceasterbe vitte a csapatait, ésfelkészült az ostromra, csakhogy Sveinehelyett tárgyalást ajánlott. A dánokváratlanul beleuntak a fosztogatásba.Inkább letelepedtek Cridiantonban, éskövetséget küldtek, így Svein és Oddakülönbékét kötött egymással.

Lovakat adunk el nekikmagyarázta Harald –, és ők jól fizetnekértük. Húsz shilling egy csődör, tizenötegy kanca.

Lovakat adtok el nekik

ismételtem monoton hangon.

Hogy elmenjenek toldottameg Harald.

A szolgák jókora rönkötvetettek a tűzre. Szikrák köpködtekmindenfelé, és riasztották fel a tűzhelyköveinél fekvő kopókat.

Hány embere van Sveinnek?kérdeztem.

Sok felelte Harald.

Nyolcszáz? találgattam.Kilencszáz? Harald csak megvonta avállát. Huszonnégy hajóval érkeztekmondtam tovább –, alig huszonnéggyel.

Hányan lehetnek akkor? Ezernél biztosnem többen. Megöltünk közülük jó párat,és télen is legalább ennyien halhattakmeg.

Úgy számítjuk, nyolcszázánlehetnek felelte Harald vonakodva.

Hány emberből is áll a fyrd?Kétezerből?

Akik közül alig négyszáz atapasztalt harcos sietett leszögezniHarald.

Ebben talán igaza is volt. Afyrd javarészét egyszerű parasztokalkották, míg a dánok mindegyike akardjából élt, Svein azonban így se

kockáztatta volna a nyílt összecsapást.Nem a vereségtől félt, hanem attól, hogya győzelem kivívása közben elveszíthetiszáz emberét. Ezért hagyott fel afosztogatással, és kötött békét Oddával,mert Defnascir déli részén kiheverhette acynuiti vereséget. Az embereimegpihenhettek és jóllakhattak, fegyvertés lovat szerezhettek maguknak. Sveinígy gondoskodott arról, hogy egyreerősebbek legyenek.

Nem én döntöttem ígyvédekezett Harald. Az ealdormanparancsolta meg.

A király pedig aztparancsolta Oddának csattantam fel –,

hogy űzze ki Sveint Defnascirből!

Honnét tudhatnánk mi akirály parancsairól? kérdezte keserűenHarald.

Most rajtam volt a sor, hogymegosszam vele a híreket, miszerintAlfréd elmenekült Guthrum elől, és anagy mocsárban bujkál.

És valamikor húsvét utántettem hozzá egybegyűjtjük a megyékfyrdjeit, hogy ízekre szaggassukGuthrumot. Felálltam. Többé egyetlenlovat sem adhattok el Sveinnek emeltemfel a hangom, hogy mindenki jólhallhassa.

De hát… kezdte Harald,azután megcsóválta a fejét.

Kétségkívül azt akartamondani, hogy az ifjabbik Odda,Defnascir ealdormanje parancsolta mega lovak eladását, de a hangja erőtlenülelhalt.

Mit parancsolt a király?kérdeztem Steapától.

Nincs több ló mennydörögteaz óriás.

Néma csend telepedett acsarnokra, mígnem Harald ingerültenintett a hárfásnak, aki megpengette ahúrokat, és belekezdett egy bús

dallamba. Valaki énekbe fogott, de mikorsenki sem csatlakozott hozzá,elhallgatott.

Megnézem az őrszemeketjelentette be Harald, majd sokatmondópillantást vetett rám, mintha magávalhívna, ezért felkötöttem a kardom, éslesétáltam vele Ocmundtun hosszúfőutcáján, egészen a három lándzsásig,akik egy faviskó mellett álltak.

Harald beszélt velünk néhánypillanatig, azután kelet felé vezetett,egyre távolabb az őrszemek tüzétől. Aholdkorong ezüstösen függött a völgyfelett, és bevilágította a kihalt csapást,amíg az el nem veszett a fák között.

Harminc harcosom van törtemeg a csendet hirtelen Harald.

Azt közölte velem, hogy túlgyenge a harchoz.

Hány embere van OddánakExanceasterben? tudakoltam.

Száz? Százhúsz?

Egybe kellett volna hívnod afyrdet.

Nem volt rá parancsomvédekezett Harald.

Próbáltál szerezni?

Hát persze! csattant felindulatosan. Én mondtam Oddának, hogyel kellene kergetnünk Sveint, de nemfigyelt rám.

Nem tudtál róla, hogy akirály elrendelte a sereg felállítását?

Nem. Harald hosszú szünetettartott, a holdfényben fürdő útra meredt.Nem hallottunk Alfrédról semmit, csakazt, hogy vereséget szenvedett, és bujkál.Hallottuk azt is, hogy a dánok mindenüttott vannak Wessexben, és még többengyülekeznek Merciában.

Odda nem gondolt rá, hogymegtámadja Sveint, amint ideér?

Csak arra gondolt, hogymagát védje felelte Harald –, ezértelküldött a Tamurhoz.

A Tamur folyó választotta elWessexet Cornwalumtól.

A britonok csendesek?akartam tudni.

A papjuk arra biztatja őket,hogy ne harcoljanak ellenünk.

Pap ide, pap oda, át fognakkelni a folyón, amint a dánok győzelemreállnak.

Hát nem állnak máris úgy?kérdezte Harald keserűen.

Még szabad emberekvagyunk emlékeztettem rá.

Lassan bólintott. Mögöttünk,valahol a városban felugatott egy kutya,és ő elfordult, mintha a hang bajt jelezne,az ugatás azonban hirtelen nyüszítésbetorkollt. Arrébb rúgott egy kavicsot.

Megrémít ez a Svein vallottabe váratlanul.

Rémisztő fickó ismertem el.

Agyafúrt. Okos, erős és vad.

Dán vontam meg a vállam.

Könyörtelen ember tette

hozzá Harald.

Az. És te úgy gondolod, hogymiután felhizlaljátok, ellátjátok lovakkal,és menedéket adtok neki, békén foghagyni benneteket?

Nem rázta meg a fejét –, eztcsak Odda hiszi.

Akkor hát Odda sültbolond.Egy farkaskölyköt dédelget, aki ízekreszaggatja, amint elég erős lesz hozzá.

Miért nem megy Sveinészakra, hogy csatlakozzon Guthrumhoz?tettem fel a kérdést.

Nem tudom.

Én azonban tudtam. Guthrumévekkel ezelőtt jött Angliába. Korábbanis próbálta elfoglalni Wessexet, éskudarcot vallott, ám most, a sikerkapujában, megtorpant. BalsorsúGuthrum, így nevezték, és gyanítottam,hogy ez mit sem változott. Vagyonosvolt, sok embert vezetett, azelővigyázatból azonban nem engedett.Sveint, aki az északiak írországiföldjeiről érkezett, egészen más fábólfaragták. Ifjabb és szegényebb voltGuthrumnál, kevesebb embernek isparancsolt, a harchoz viszontmindenkinél jobban értett. A hajói nélkülvészesen meggyengült, ezért meggyőzteróla Oddát, hogy adjon neki menedéket,így visszanyerte az erejét, hogy amikor

legközelebb találkozik Guthrummal, nesegítségre szoruló, legyőzött hadvezérlegyen, hanem nélkülözhetetlenszövetséges. Sveint messzeveszélyesebbnek tartottam, mintGuthrumot, és az ifjabbik Odda csak mégveszélyesebbé tette.

Holnap elkezdjük felállítania fyrdet jelentettem ki. Ez a királyparancsa.

Harald bólintott. Nem láttamaz arcát a sötétben, de gyanítottam, hogynem boldog, ám értelmesen gondolkodóemberként belátta, hogy ki kell űzniSveint a megyéből.

Elküldhetem az üzeneteket,

de Odda gátat vethet a seregfelállításának. Békét kötött Sveinnel, ésnem fogja felrúgni. Az emberek pediginkább engedelmeskednek neki, mintnekem.

Mi a helyzet az apjával?kérdeztem. Neki engedelmeskednének?

Igen bólintott –, csakhogy ősúlyos beteg. Magad is láthattad. Készcsoda, hogy még él.

Talán mert a feleségemgondozza?

Igen. Harald elnémult.Valami különös dolgot éreztem alevegőben, valami kimondatlan,

kelletlen gondolatot. Az asszonyod jólvigyáz rá tette hozzá esetlenül.

A keresztapja.

Igen.

Örülök, hogy találkoztamMildrithszel. Nem így éreztem, de eztkívánta az illendőség, és különben semtudtam, mi egyebet mondhatnék. És aligvárom, hogy találkozzam a fiammal.

A fiaddal visszhangoztaHarald színtelenül.

Ő is itt van, ugye?

Igen. Harald összerezzent, és

elfordult, hogy felnézzen a holdra. Aztgondoltam, nem is mond többet, ámekkor összeszedte a bátorságát, ésvisszafordult felém. A fiad, Lord Uhtredsóhajtott fel –, a templom kertjében van.

Beletelt néhány pillanatba,amíg felfogtam a szavak értelmét, azutánpedig még úgy se értettem a dolgot.Összezavarodtam, és babonásanérintettem meg a nyakamban viseltpörölyt.

A templom kertjében?

Nem az én tisztem lenneelmondani.

De akkor is elmondod

mordultam fel ugyanúgy, ahogyan Steapaaz imént.

Harald elnézett aholdfényben szikrázó folyó felé, amelyezüstfehéren kígyózott a fekete fákközött.

A fiad meghalt. Várta aválaszom, de én se moccanni, se szólninem tudtam. Megfulladt.

Megfulladt?

Egy kavicstól bólintottHarald. Kisgyermek volt még. Biztosanfelvett egy kavicsot, és lenyelte.

Egy kavicsot?

Egy asszony vele volt, de…Harald hangja elhalt. Próbáltamegmenteni, de nem tehetett semmit.Meghalt.

Szent Vince napjánmormoltam.

Tudtad?

Nem ráztam a fejem –, nemtudtam.

Csakhogy Szent Vince napjántörtént, hogy Iseult átvonta Alfréd fiát,Edward ćthelinget azon a föld alattijáraton. Iseult mondta, hogy Edwardcsak akkor marad életben, ha valaholmásutt meghal egy gyermek.

Az én gyermekem volt az. Azifjabbik Uhtred. Akit alig ismertem.Edward lélegzethez jutott, miközbenUhtred kétségbeesetten kapkodott levegőután, azután megfulladt.

Sajnálom mondta halkanHarald. Nem az én tisztem voltelmondani, de meg kellett tudnod,mielőtt újra találkoznál Mildrithszel.

Gyűlöl engem…

Igen bólintott –, gyűlöl. Egypillanatra elhallgatott. Azt hittem,beleőrül a fájdalomba, de az Úrmegkímélte ettől. Szeretne…

Mit szeretne?

Csatlakozni a nővérekhezCridiantonban. Miután a dánok elmentek.Van ott egy klastrom, egy kis zárda.

Nem érdekelt, mit leszMildrithszel.

És a fiam itt van eltemetve?

A tiszafa alatt mutatott előrea templom mellett.

Akkor hát maradjon ott,gondoltam. Hadd pihenjen aprócskasírjában, míg el nem érkezik a világvége.

Holnap emeltem fel ahangom összetoborozzuk a fyrdet.

Mert egy királyság várta,hogy megmentsük.

Papokat hívtak Haraldcsarnokába, és a papok leveleket írtak,hogy egybehívják a fyrdet. A thegnekzöme nem tudott olvasni, s az a néhányszó talán a legtöbb papnak is gondotokozott volna, a hírvivők azonbanelmondták, mi áll a levelekben. Mindenföldesúrnak fel kellett fegyvereznie ésOcmundtunba kellett vezetnie embereit,a parancs hitelességét a pergamenpecsétje igazolta. A pecsét az idősebbOdda jelvényét ábrázolta, aszarvasbikát.

Beletelik egy hétbe, amíg a

fyrd java része eljut ide figyelmeztetettHarald –, és az ealdorman megpróbáljamajd elejét venni, hogy ez egyáltalánmegtörténjen.

Mihez fog kezdeni?

Gondolom, utasítja athegneket, hogy ne vegyenek tudomást ahívásról.

És Svein? Ő mit fog tenni?

Talán megpróbál megölniminket.

És van nyolcszáz embere,akik akár holnapra itt lehetnek tettemhozzá.

Szemben a mi harmincunkkalsápadt el Harald.

Nekünk viszont itt az erődmutattam fel a mészkőszirt tetejénmeredező cölöpökre.

Nem kétellettem, hogy adánok el fognak jönni. A fyrdösszehívása a biztonságukat fenyegette,és Svein nem olyan fickó volt, akifélvállról vette az ilyen veszélyt. Ezért,mialatt a hírvivők szétszéledtek észak ésdél felé, a városiakat arra kértük, vigyékfel az értékeiket a folyó menti erődbe.Néhányan nekiláttak a cölöpkerítésekmegerősítésének, mások a nyárilegelőkre vitték a jószágokat, hogy a

dánok ne kaparinthassák meg őket.Steapa bejárt minden környékbelitelepülést, ahol azt követelte, hogyminden harcérett férfi jöjjönOcmundtunba a rendelkezésére állóbármilyen fegyverrel, így délutánra azerődben már vagy nyolcvananhemzsegtek. Kevesen akadtak közöttükharcosok, a legtöbbjük nem rendelkezettkülönb fegyverrel, csak egy fejszével, aszirt lábától nézve mégis kellőenfélelmetesnek tűntek. Az asszonyokélelmet és vizet hordtak a földvárba, ésa legtöbben felkészültek rá, hogy aszakadó eső dacára odafentéjszakázzanak, hátha a dánok épp ekkortörnek rájuk.

Az idősebb Odda nem volthajlandó felmenni az erődbe. Túl beteghozzá, mondta, túlságosan gyenge, s hamár meg kell halnia, hát haljon megHarald házában. Haralddal felváltvapróbáltuk meggyőzni, de nem hallgatottránk.

Mildrith elmehet zárta le avitát.

Nem Mildrith Odda ágyánült, ujjait összefonta szürke köntösénekbő ujjaiban, s meredten, kihívóan nézett,mintha csak arra biztatna, hogyparancsoljam meg neki, hagyja hátraOddát, s menjen az erődbe.

Sajnálom sóhajtottam fel.

Sajnálod?

A fiunkat.

Te sosem voltál az apjahányta a szememre. Megcsillant atekintete. Azt akartad, hogy dán legyen!Azt akartad, hogy pogány legyen! Mittörődtél te a lelki üdvével!

Törődtem vele védekeztem,de nem hallgatott meg.

Nem tűntem meggyőzőnek,még saját magam előtt sem.

A lelke biztonságban vanjegyezte meg halkan Harald. Az Úrjézuskarján ül, és boldog.

Mildrith felé fordult, ésláttam, mekkora megnyugvást jelentenekneki Harald szavai, noha ettől mégeleredtek a könnyei. Ujjai a fakeresztetsimogatták, az idősebb Odda pedigkinyújtotta kezét, és megpaskolta akarját.

Ha a dánok eljönnek,nagyuram köszörültem meg a torkom –,elküldetek érted azzal elfordultam, ésmagam mögött hagytam a betegszobát.

Nem tudtam elviselniMildrith zokogását, sem a fiamelvesztésének gondolatát. Az ilyendolgok mindig nehezek, sokkalnehezebbek a háborúnál, ezért

felkötöttem a kardom, magamhoz vettema pajzsom, és felhúztam gyönyörű taréjossisakomat. Harald lépett ki Oddakamrájából, és megtorpant, amikor teljesharci díszben látott.

Ha nagy tüzet gyújtunk aváros keleti végében szólítottam meg –,látni fogjuk, amint a dánok eljönnek.Akkor marad időnk Lord Oddátfelmenekíteni az erődbe.

Igen.

Felnézett a tető ölesgerendáira, s talán arra gondolt, hogysoha többé nem látja őket, hiszen ha adánok eljönnek, felégetik a kúriát.Keresztet vetett.

A végzet megkerülhetetlenpróbáltam megnyugtatni.

Mi egyebet mondhattamvolna? A dánok bármikor eljöhettek,felégethették a kúriáját, mindez azonbanvajmi keveset jelentett az egészkirályságra nézve, ezért elrendeltem,hogy rakjanak tüzet, amely bevilágítja akeleti utat, csakhogy a dánok nem jöttekel. Egész éjjel szitált az eső, az erődbenrekedt emberek nedvesen, fázósan ésrosszkedvűen ébredtek. Azutánvirradatkor megérkeztek a fyrd elsőtagjai. Napokig is eltartott, amíg a hívószó elért a megye távolabbi részeibe,majd az embereket felfegyverezték, ésútnak indították Ocmundtun felé, a

közelebbi helyekről viszont gyorsanideérhettek, így délelőtt már közelháromszáz ember gyűlt az erősségbe.Közülük legfeljebb hetvenet lehetettharcosnak nevezni, akik rendesfegyverrel, pajzzsal és legalább egybőrkabáttal rendelkeztek. A többiek aparasztok közül kerültek ki, akikkapákkal, sarlókkal és fejszékkelhadakoztak.

Harald csapatokat küldött kia takarmány egybegyűjtésére. Egy dologösszehívni a sereget, megint másélelmezni, azt pedig egyikünk sem tudta,hogy milyen soká kell együtt tartanunk afyrdet. Ha a dánok nem jönnek, nekünkkell odamenni, és kiűzni őket

Cridiantonból, s ehhez bizony elkeltDefnascir minden ereje. Gyanítottam,hogy az ifjabbik Odda mindent megteszennek megakadályozására.

Igazam is lett. Mire az esőelállt, és elmondtuk a déli imádságot,maga Odda érkezett Ocmundtunba,méghozzá nem egyedül, hanem hatvanharcosával és még egyszer annyi harcidíszbe öltözött dánnal. A nap kisütött,amint előbukkantak a keleti erdőből,fénye megcsillant a páncélingeken és alándzsák kifent hegyén, a zabla láncán ésa kengyelvasakon, a megtisztogatottsisakokon és a pajzsok fémgombjain. Acsapat felfejlődött az út két oldalán,hogy egyetlen széles vonalban közelítsen

Ocmundtunhoz, és a vonal közepén kétjelvényt hordoztak. Az egyik, a feketeszarvasbika, Defnascir jelképe volt, míga másik a dán háromszög, rajta a fehérlóval.

Nem lesz semmilyen harcnyugtattam meg Haraldot.

Biztos?

Nincsenek elegen. Svein nemengedheti meg magának, hogy akár csakegyetlen embert is elveszítsen, úgyhogytárgyalni akar.

Nem akarok velük otttalálkozni intett Harald az erőd felé.Nálam tárgyalunk.

Megparancsolta, hogylegjobb fegyveresei jöjjenek le avárosba, és mi felsorakoztunk a kúriaelőtt, a sárban úszó úton, miközbenOdda és a dánok kitartóan közeledtekkeletről. A lovasoknak sort kellettbontaniuk, ha be akartak lépni a városba,és az így kialakult oszlopot három férfivezette. Odda lépdelt középen, kétoldalán egy-egy dánnal, köztükFehérlovas Sveinnel.

Svein pompásan festettezüstfehér harcos. Fehér lovon ült, fehérgyapjúköpenyt viselt, páncélingét ésvadkanfejű sisakját addig sikáltákhomokkal, míg ezüstösen ragyogott avizenyős napfényben. Pajzsa közepén

ezüstgomb fénylett, körötte a bőrrefestett fehér lóval. Kantárját, nyergét éskardhüvelyét mind fehérre fakították.Látott, de nem adta jelét felismerésnek,ehelyett végigmérte az utcánfelsorakozott harcosokat, és úgy tett,mint aki haszontalannak tartjavalamennyit. Fehér lovas zászlaját egymásik férfi vitte, ugyanolyan naptól éshótól, jégtől és széltől cserzett arcú, minta gazdája.

Harald az ifjabbik Oddamaga mögött hagyta a két dánt.Behízelgőnek tűnt, mint mindig. Vértjefényesen csillogott, hosszú feketeköpenye ráborult lova farára.Összehívtad a fyrdet. Miért?

Mert a király azt parancsoltafelelt Harald.

Odda mosolya nem hervadtle. Vetett rám egy pillantást, úgy tett,mintha ott sem lennék, azután felnézett acsarnok bejáratára, ahol Steapa éppmost bukkant fel. Az óriás az idősebbikOddával beszélt, és most meglepettenmeredt az ifjabbik Oddára.

Steapa! szólította meg azifjabbik Odda. Hűséges Steapám!Milyen jó újra látni téged!

Nekem is, nagyuram.

Én hűséges Steapám. Oddátlátható örömmel töltötte el, hogy újra

maga mellett tudhatja együgyű testőrét.Jöjj ide! parancsolta, mire Steapaátfurakodott köztünk, letérdepelt a sárbaOdda lova elé, és tisztelettudóanmegcsókolta gazdája csizmáját. Állj felrendelkezett Odda. Amíg te mellettemvagy, Steapa, ugyan ki bánthatna?

Senki, nagyuram.

Bizony senki ismételte Odda,mielőtt mosolyogva Haraldhoz fordult.Azt mondod, a király hívta össze afyrdet? Hát van királya Wessexnek?

Van királya Wessexnekjelentette ki határozottan Harald.

Az a király a mocsárban

bujdokol! emelte fel a hangját Odda,hogy Harald emberei is hallhassák.Legfeljebb a varangyok királya lehet!Vagy az angolnáké! Hát miféle király azilyen?

Én válaszoltam Haraldhelyett, csakhogy dánul.

Olyasféle király, akimegparancsolta, hogy égessem fel Sveinhajóit, amit én meg is tettem.Elpusztítottam mindet, egyet kivéve, amitmegtartottam magamnak,

Svein levette a sisakját, smikor újra végigmért, még mindig nemláttam felismerést a tekintetében. A halálóriási kígyója nézhet így, miközben ott

tekereg az Yggdrasil lábánál.

Én égettem fel a Fehér Lovattudattam vele –, és én melegítettem akezem a lángjainál. Svein kiköpöttválasz gyanánt. És aki melletted állfordultam Oddához, hogy angolulfolytassam tovább ugyanaz az ember, akifelégette cynuiti templomodat, ésmegölte a szerzeteseket. Valaki, akielátkozott a mennyekben, a poklokban ésitt, ezen a földön is. Ő lenne hát aszövetségesed?

Ez a kígyónyelvű a nevedbenbeszél? kérdezte Odda Haraldtól.

Ők beszélnek a nevembenmutatott végig Harald a mögötte

felsorakozott harcosokon.

De milyen jogon állítasz tefyrdet ? tette fel a kérdést Odda. Énvagyok az ealdorman.

És ki tett azzá? kérdezteélesen Harald. Kivárt, Odda azonbannem felelt. A varangyok királya? emeltefel a hangját Harald. Netán az angolnáké? Ha Alfréd elveszítette a hatalmát, úgyvele együtt te is.

Oddát szemlátomástmeglepte Harald ellenkezése, vélhetőenfel is bőszítette, bár utóbbinak nem adtajelét. Csak tovább mosolygott.

Szilárd meggyőződésem

jelentette ki –, hogy félreérted, amiDefnascirben történik.

Akkor hát magyarázd elnekem.

Meg is teszem, de csak sör ésétel mellett bólintott Odda. Felnézett azégre. A nap máris eltűnt a felhők mögött,és a fagyos szél végigsöpört az utcán.Beszéljük meg ezt tető alatt javasolta –,mielőtt újra esni kezd.

Előbb meg kellett egyezniegynéhány dologban, bár ez gyorsanmegtörtént. A dán lovasokvisszavonultak a város keleti határába,míg Harald emberei visszahúzódtak azerődbe. Mindkét oldal tíz embert vihetett

a csarnokba, de ezeknek hátra kelletthagyniuk az összes fegyverüket az utcán,hat dán és ugyanannyi szász felügyeletealatt.

Harald szolgái ale-t, kenyeretés sajtot hoztak. Nagyböjt lévén hústnem kínáltak fel. A padokat a tűz kétoldalához vonták. Svein átlépett a mitérfelünkre, miközben a padokatállították, és végre kegyeskedettfelismerni.

Valóban te égetted fel ahajókat? kérdezte.

Köztük a tiédet is.

A Fehér Ló építése egy évbe

és még egy napba telt mormolta.Azokból a fákból készült, amelyekreOdin áldozatait lógattuk fel. Remek hajóvolt.

Mostanra csak por és hamuvontam vállat.

Egy napon megfizetsz értebár csendesen beszélt, a hangjából áradta fenyegetés. Amúgy pedig nem voltigazad tette hozzá.

Nem volt igazam? kérdeztem.Amikor felgyújtottam a hajóidat?

Nem volt aranyoltárCynuitban.

Ahol máglyán égetted el aszerzeteseket bólintottam komoran.

Elevenen égettem el őketismerte el és melengettem a kezem alángoknál. Mosolyogva emlékezettvissza. Nem csatlakoznál hozzámmegint? tette fel a kérdést.Megbocsátom, hogy elpusztítottad ahajóimat, ha mi ketten újra egy oldalonharcolhatunk. Szükségem van az ilyen jóemberekre. Tisztességesen fizetek.

Felesküdtem Alfrédra.

Á bólintott. Hát legyen.Akkor ellenségek vagyunk azzalvisszatért Odda padjához.

Látni kívánod atyádat,mielőtt beszélnénk? intett Harald acsarnok túlsó vége felé.

Majd meglátogatom felelteOdda –, amint felélesztettük abarátságunkat. Mert nekünk kettőnknekbarátoknak kell lennünk. Hangosanejtette a szavakat, ezzel jelezve atöbbieknek, hogy ideje helyet foglalni.Tehát azért hívtad össze a fyrdet nézettHarald szemébe –, mert Uhtred ezt aparancsot hozta Alfrédtól?

Így igaz.

Akkor helyesen cselekedtélbólintott Odda –, és ez dicséretes.Sveinnek egyik embere fordította le az

elhangzottakat, míg ő maga színtelentekintettel meredt ránk. És most újrahelyesen fogsz cselekedni tette hozzáOdda –, amikor hazaküldöd a fyrdet.

A király másként rendelkezettközölte Harald.

Miféle király? ráncolta ahomlokát Odda.

Alfréd, ki más?

Mert hogy más királyok isvannak Wessexben jelentette ki Odda.Guthrum Kelet-Anglia királya, aki mostWessexben van, és sokan azt mondják,hogy még a nyár előtt megkoronázzaĆthelwoldot.

Ćthelwoldot? hördült felHarald.

Nem hallottad? WiltunsciriWulfhere Guthrum oldalára állt,márpedig Guthrum és Wulfhere is aztmondja, hogy Ćthelwold lesz Wessexkirálya. De miért is ne? Tán nemĆthelwold az elhunyt király fia? Nemneki kellene viselnie a koronát?

Harald bizonytalanul nézettrám. Ő még nem hallott Wulfherehitszegéséről, s láthatóan nehezére esettmegemészteni a hírt.

Bólintottam.

Wulfhere Guthrum oldalára

állt.

Vagyis Ćthelwold, Ćthelredfia Wessex királya lesz vonta le akövetkeztetést Odda –, akinek ezernyikard áll a szolgálatában. A kenti Elfrig adánokkal tart. Dánok vannak Lundene-ben, Sceapigen, Contwaraburg falain.Wessex északi része a dánok kezébekerült. Dánok vannak itt, Defnascirbenis. Mondd hát, minek a királya Alfréd?

Wessexé feleltem én.

Odda ügyet sem vetett rám,egyenesen Harald szemébe nézett.

Alfréd az eskünket vetteválaszolta konokul Harald.

Te pedig rám esküdtél felemlékeztette Odda. Felsóhajtott. Isten atanúm rá, Harald, nálamnál senki semhűbb Alfrédhoz. Csakhogy őcserbenhagyott bennünket! A dánokeljöttek, a dánok itt vannak, és hol vanAlfréd? Rejtőzködik! Néhány hét, ésmegindulnak a seregek! JönnekMerciából, Lundene-ből, Kentből! Aflottáik már itt vannak a partjainknál.Dánok seregei és vikingek flottái! Akkormihez fogsz kezdeni?

Harald kényelmetlenülfészkelődött.

Mihez kezdesz te? kérdezettvissza.

Odda intett Sveinnek, aki,miután lefordították neki a kérdést, mostelőször szólalt meg. Én tolmácsoltamHaraldnak. Wessex sorsamegpecsételődött, jelentette ki Sveinérdes hangján. Nyárra elözönlik a dánok,északról egyre újabb csapatok érkeznekmajd, így csak azok a szászok maradnakéletben, akik most a dánokat segítik.Azok, akik a dánok ellen harcolnak,emelte fel a hangját Svein, mindmeghalnak, asszonyaik útszéli szajhák,gyermekeik rabszolgák lesznek,otthonukat felégetik, és a nevük úgy szállel a szélben, mint a hamvába holt tűzfüstje.

És Ćthelwold lesz a király?

kérdeztem gúnyosan. Gondolod, hogymind meghajlunk egy kurvapecér előtt?

Odda megrázta a fejét.

A dánok nagylelkűek.Hátravonta köpenyét, és én láttam, hogyhat arany karperecet is visel. Akiksegítik őket, azokat földdel,gazdagsággal, megbecsülésseljutalmazzák.

És Ćthehvold lesz a király?tettem fel újra a kérdést.

Odda újra intett Sveinnek. Anagydarab dán unottnak tűnt, de erőt vettmagán.

Mi azt mondjuk, hogy aszászok felett uralkodjék egy szászfelelte. Akit meg is koronázunk.

Gúnyosan horkantam fel.Szász királyok álltak Mercia ésNorthumbria élén is, de csak mint adánok csatlósai. Azután hirtelenmegértettem, mire utalt Svein, éshangosan felnevettem.

Neked ígérte a trónt! hánytamOdda szemére.

Egy malac böfögésében istöbb az értelem csattant fel Odda, de éntudtam, hogy igazam van. ĆthelwoldotGuthrum ültette volna Wessex trónjára,Svein azonban nem tartozott Guthrum

szövetségesei közé, ezért saját szászkirályt akart magának. Oddát.

Odda király köptem belegúnyosan a tűzbe.

Odda legszívesebben megöltvolna ezért, de békességet fogadtunk,ezért kényszerűen eltűrte a sértést. ÚjraHaraldhoz fordult.

Választanod kell, Harald:meghalsz, vagy tovább élsz.

Harald nem válaszolt. Nemtudott Wulfhere-ről, és a hírszemlátomást megrázta. WulfhereWessex legerősebb ealdormanjénekszámított, s ha ő úgy gondolta, hogy

Alfréd sorsa megpecsételődött, mitgondoljon Harald? Felismertem azelöljáró bizonytalanságát. A tisztességazt kívánta, hogy tartson ki Alfrédmellett, Odda szavaiból azonban azkövetkezett, hogy ez egyenlő a halállal.

Én… kezdte Harald, azutánelhallgatott. Láthatóan maga se tudta, mitmondjon.

A fyrd összegyűlt vettem át aszót –, méghozzá a király parancsára, ésa király azt akarja, hogy űzzük ki adánokat Defnascirből.

Odda válasz gyanántbeleköpött a tűzbe.

Svein vereséget szenvedettmondtam tovább. A hajói elpusztultak.Olyan, akár a kivert kutya, te pedigmenedéket adsz neki. Miutánlefordították a szavaimat, Svein olyanpillantást vetett rám, ami felért egyostorcsapással. Sveint folytattam, minthaott se lenne vissza kell kergetnünkGuthrumhoz.

Neked nincs itt szavadjelentette ki Odda.

Alfréd üzenetét hozomemeltem fel a hangom –, és egy írottparancsot, hogy űzd ki Sveint amegyéből.

Alfréd parancsai már mit

sem számítanak vont vállat Odda –, temeg csak vartyogsz, mint egy mocsáribéka. Hirtelen Steapához fordult. Minthalenne egy befejezetlen ügyed Uhtreddel.

Steapa egy pillanatigtanácstalannak tűnt, azután felfogtagazdájának szavait.

Igen, nagyuram bólintott.

Akkor hát fejezd be.

Mit fejezzen be? kérdezettközbe Harald.

Királyod nyomta meg a szótgúnyosan Odda megparancsoltaSteapának és Uhtrednek, hogy vívjanak

halálig tartó küzdelmet. Mégismindketten élnek! Vagyis nemteljesítették a királyod parancsát.

Békét fogadtunk! tiltakozottHarald.

Uhtred nem avatkozhat többéDefnascir ügyeibe harsant fel Odda –,máskülönben gondoskodom róla, hogyDefnascir végezzen Uhtreddel. Tudniakarod, kinek van igaza? Alfrédnak vagynekem? Tudni akarod, ki lesz Wessexkirálya, Ćthelwold vagy Alfréd? Teddpróbára az igazunkat, Harald. Engedd,hogy Steapa és Uhtred megküzdjenekegymással, akkor majd meglátjuk, Istenkinek a pártján áll. Ha Uhtred győz,

támogatni foglak, ha pedig veszít…

Elmosolyodott. Nemkételkedett benne, ki fog győzni.

Harald nem felelt. ÉnSteapához fordultam, s mint mikorelőször találkoztunk, most sem láttamérzelmet az arcán. Azt ígérte, hogymegvédelmez, de még azelőtt, hogy újratalálkozott volna gazdájával. A dánokelégedettnek tűntek. Miért is bántákvolna, ha két szász egymással verekszik?Harald ugyanakkor még most is habozott,mígnem elgyötört, erőtlen hanghallatszott a csarnok túlsó végéből.

Engedd őket harcolni,Harald. Az idősebb Odda farkasprémbe

burkolózva állt az ajtóban, kezébengörcsösen szorongatott egy feszületet.Engedd őket harcolni ismételte –, ésIsten vezesse a győztes karját.

Harald felém fordult.Bólintottam. Nem akartam harcolni, deegy férfi sosem hátrálhat meg aküzdelem elől. Mit tehettem volna?Megmondtam volna, mekkora őrültség,hogy Istentől várjuk az ítéletet a midolgainkban? Próbáltam volna hatniHaraldra? Erősködtem volna, hogy Oddamindenben téved, és Alfréd győzni fog?Ha meghátrálok, azzal igazat adtamvolna Oddának, aki igazság szerint mégengem is meggyőzött arról, hogy Alfrédsorsa megpecsételődött. Mégsem csak a

büszkeség vett rá arra, hogy harcbabocsátkozzak. Valahol a lelkem mélyénélt bennem a hit, hogy Alfréd mégistúléli ezt. Nem kedveltem őt, ahogy nemkedveltem az istenét sem, mégis hittemabban, hogy a végzet őt kegyeli. Így hátújra bólintottam, ezúttal Steapa felé.

Nem akarok harcolni ellenedmondtam neki –, de esküt tettemAlfrédnak, a kardom pedig azt mondja,hogy győzni fogok, és a dánok vérévelfogom öntözni a földjeinket.

Steapa egy szót se szólt.Csak megmozgatta öles karjait, azutánkivárta, amíg Odda egyik emberekimegy, és visszatér két karddal. Pajzsok

nélkül, csak két szál karddal.Ötletszerűen kiválasztott két fegyvert ahalomból, és előbb Steapának kínálta felőket, aki fejcsóválással jelezte, hogyválasszak inkább én. Lehunytam aszemem, tapogatóztam, és megragadtamazt a markolatot, amelyikhez előbb értemhozzá. Nehéz, kiegyensúlyozatlan pengevolt, inkább alkalmas a kaszabolásra,mint a döfésre, és én tudtam, hogyrosszul választottam.

Steapa elvette ésmeglendítette a másik kardot, mire apenge dalra fakadt, és sziszegve szelte áta levegőt. Svein, aki mindeddig nem sokérzelemnek adta jelét, elégedettnek tűnt,akárcsak a mosolygó Odda.

Leteheted a kardot gyakoroltkegyet –, ha ezzel elismered az igazam.

Ehelyett kiléptem a tűz elé.Nem állt szándékomban Steapáratámadni, inkább engedtem, hogy ő jöjjönnekem. Fáradtnak és törődöttnek éreztemmagam. A végzet megkerülhetetlen.

Az Isten szerelmére mordultfel az idősebb Odda a hátam mögött –,végezzétek be.

Igen, nagyuram bólintottSteapa, és tett egy lépést felém, azutánmegpördült, olyan gyorsan, akár atámadó vipera, széles kaszálómozdulatot tett a kardjával, és átvágta azifjabbik Odda torkát. A pengét nem

fenték meg annyira, mint kellett volna,ezért a csapás ledöntötte a lábárólOddát, ám egyszersmind a nyelőcsövétis feltépte, így a vér magasanfelfröccsent a levegőbe, és a cseppeksziszegve hulltak a tűzbe. Oddagörcsösen vonaglott agyékényszőnyegen, ujjaival a torkátmarkolászta, ahonnét még most is vérlövellt ki. Gurgulázó hangot hallatott, ahátára fordult, és görcsös erőlködésébena sarkaival dobolt a padlón, aztán, hogySteapa közelebb lépett, és végezni akartvele, utoljára még összerándult, éskiszenvedett.

Steapa beledöfte a kardot aföldbe, a penge még sokáig táncolt egy

helyben.

Alfréd megmentett jelentettebe dörgő hangon. Alfréd elhozott adánoktól. Alfréd a királyom.

Akinek mindnyájan esküttettünk tette hozzá az idősebb Odda –, ésa fiamnak semmi joga nem volt, hogybékét kössön ezekkel a pogányokkal.

A dánok hátrébb húzódtak.Svein ideges pillantást vetett rám, hiszenmég most is kezemben szorongattam akardot, azután a falnak támasztottvadászlándzsákra sandított, és próbáltafelmérni, hogy el tudja-e érni őket,mielőtt rátámadnék. Leeresztettem akardot.

Békét fogadtunk jelentette beHarald.

Békét fogadtunk közöltemSveinnel dánul.

Svein kiköpött a véresgyékényre, azután ő és a zászlóvivőjemég egy lépést hátrébb húzódtak.

Holnap azonban emelte fel ahangját Harald –, nem lesz béke, és mielmegyünk, hogy végezzünk veletek.

A dánok kilovagoltakOcmundtunból. S másnap elhagytákCridiantont is. Maradhattak volna, haakarnak. Épp elegen voltak ahhoz, hogymegvédjék a várost, és megnehezítsék a

megye életét, Svein azonban tudta, hogyostrom alá vennénk, ő pedig lassankéntelveszítené az embereit, míg végül egysem maradna, ezért inkább északnakindult, hogy csatlakozzon Guthrumhoz.Jómagam ellovagoltam Oxtonba, és abirtok még sosem tűnt ennyiregyönyörűnek. A fák kizöldültek, asüvöltők nagy lakomát csaptak az elsőrügyeken, a védett ligetekben kivirultaka kökörcsinek, csillaghúrok és fehéribolyák. Bárányok futottak meg a virgoncvadnyulak elől. A napfény beragyogta azUisc széles torkolatát, és az égboltmegtelt a pacsirták énekével, miközben arókák elragadták a jerkéket, a szarkák ésszajkók belakmároztak más madaraktojásaiból, és a szántóvetők varjakat

nyársaltak fel a földek mezsgyéjén, hogyígy gondoskodjanak a jó aratásról.

Nemsoká vaj is lesz tudtammeg egy asszonytól, akit láthatóanérdekelt, visszatérek-e a birtokra.

Nem tehettem. Csak búcsúznijöttem. A szolgák mind megmaradtak,végezték a dolgukat, és én biztosítottamőket, hogy Mildrith előbb-utóbb kinevezmajd egy intézőt, azután bevonultam aházba, leástam az oszlop mellett, és ottérintetlenül találtam a kincsem. A dánoknem értek el Oxtonba, Wirken, a sunyiexanmynsteri pap azonban valahogy hírétvette, hogy visszatértem, és a szamaránelügetett a birtokra. Biztosított afelől,

hogy rajta tartotta a szemét mindenen, ésezért kétségkívül jutalmat várt.

Most már minden Mildrithétudattam vele.

Lady Mildrithé? Hát él?

Él feleltem kurtán –, de a fiahalott.

Isten nyugosztalja szegénylelkét. Wirken ájtatosan keresztet vétett.Épp sonkát ettem, ő pedig mohópillantást vetett rá, tudván, hogymegszegtem a nagyböjtöt. Nem szólt, detudtam, hogy magában elátkozzapogányságomat.

Lady Mildrith mostantólszűzies életet él. Azt mondja, csatlakozika cridiantoni nővérekhez.

Nincsenek már nővérekCridiantonban rázta a fejét Wirken. Mindmeghaltak. A dánok tettek róla, mielőttelmentek.

Akkor majd jönnek másnővérek.

Nem mintha érdekelt volna,hiszen a kis zárda sorsa a legkevésbésem tartozott rám. Többé Oxton semtartozott rám. A dánok tartoztak rám, őkpedig északnak lovagoltak, és énkövettem őket.

Erről szólt az életem. Azon atavaszon töltöttem be a huszonegyedikévemet, és a fél életemet háborúzássaltöltöttem. Nem születtem gazdálkodónak.Elnéztem a szolgákat, ahogyan akúszótarackot tépkedték, és tudtam, hogya földművelés untatna. Harcos voltam,akit bebbanburgi otthonából Anglia délifelébe űztek. Azt hiszem, már akkortudtam, miközben Wirken arrólhablatyolt, miként tartotta rajta a szemétegész télen a kamráimon, hogy mostantólészaknak fogok tartani. Egyre csakészaknak. Míg haza nem térek.

Egész télen az én kamráimbóléltél vádoltam a papot.

Csak vigyáztam rájuk,nagyuram.

Úgy hát jól megzsírosodtál anagy vigyázásban.

Felkapaszkodtam a nyeregbe.Mögöttem ott volt a két zsák, degeszretömve pénzzel, és ott is maradt, amintbelovagoltam Exanceasterbe, hogy aHattyúban megkeressem Steapát.Másnap reggel északnak lovagoltunk ahat harcossal, akiket Odda ealdormanadott mellénk. Gomolygó füstön átvezetett az utunk, mert Svein felgyújtottés kifosztott mindent, de mi megtettük,amit Alfréd várt tőlünk. VisszakergettükSveint Guthrumhoz, így egyesítettük a két

legnagyobb dán sereget. Ha Alfréderősebb, megosztjuk őket, és egyesévelbánunk el velük, ő azonban tudta, hogycsak egy esélye lesz visszafoglalni akirályságát. Egyetlen csatában kellettlegyőznie az összes dánt, egyetlenmegsemmisítő csapást kellett mérnierájuk, és fegyveréül egy olyan hadseregszolgált, amely egyelőre csak a fejébenlétezett. Hírnököket küldött, hogy húsvétután, de még pünkösd előtt egybe kellgyűjteni a fyrdet, de azt senki sem tudta,hányan fognak engedelmeskedni.Lehetséges volt, hogy kilovagolunk amocsárból, és senkit sem találunk amegbeszélt helyen. Vagy ha a fyrd összeis gyűlik, még mindig túl kevesenleszünk. Igazság szerint Alfrédnak nem

maradt ereje a harchoz, de minél továbbvárt, annál tovább gyengült. Ezértharcolnia kellett, máskülönben elveszítia királyságát.

Így hát harcoltunk.

Tizenegyedik fejezet

Lesz még sok fiad vigasztaltIseult.

Sötét volt, bár a köd mélyénott izzott a félhold. Valahol északkeletentucatnyi tűz lángolt a domboldalban,annak jeleként, hogy a dánok nagyerőkkel figyelik a mocsarat.

Sajnálom, ami Uhtreddeltörtént tette hozzá.

Csak ekkor sirattam el afiamat. Nem tudom, mi tartott ilyensokáig a könnyeimnek, de akkor hirtelenelviselhetetlennek találtam, haesetlenségére vagy az ajkain játszó aprómosolyra gondoltam. Méggyermekkoromban két kisebbtestvéremet is elveszítettem, és nememlékszem rá, hogy atyámvalamelyiküket is megsiratta volna, bárlehet, hogy mégis így történt. Arraviszont nagyon is emlékszem, hogymostohaanyám eszét vesztve sikoltozott,atyámat pedig annyira taszította a hangja,hogy inkább elvonult vadászni a

sólymaival és a kutyáival.

Három jégmadarat láttamtegnap jegyezte meg Iseult.

A könnyek végigperegtek azarcomon, elhomályosították a ködösholdat. Nem feleltem.

Hild azt mondja, a jégmadártollának kékje a szüzet jelképezi, a vöröspedig Krisztus vére.

És te mit mondasz?

Hogy én okoztam a fiadhalálát.

Wyrd biđ ful arćd

mormoltam.

A végzet az végzet. Nemlehet megváltoztatni vagy kicselezni.Alfréd rávett, hogy elvegyem Mildritht,így Wessexhez kötődtem, mély gyökeretvertem zsíros földjébe, ám ugyanezek agyökerek elnyúltak egészenNorthumbriáig, és görcsösenkapaszkodtak Bebbanburg sziklájába, ésa fiam halálával talán azt üzenték azistenek, hogy ne is vágyakozzak másotthonra. A sors akarta, hogy vegyemvissza északi erősségemet, és amíg elnem értem Bebbanburgot, ezen a földönkellett bolyonganom. Sokan félnek avándoroktól, amiért nincsenektörvényeik. A dánok idegenekként

érkeztek, gyökértelenül és zabolátlanultalán ezért is éreztem magam olyan jól atársaságukban. Alfréd hosszú órákon átaggódott egy-egy törvény jogosságán,lett légyen szó akár az árvák sorsáról,akár a birtokhatárok szentségéről, ésokkal tette ezt, hiszen az emberek nemélhetnek törvények híján, máskülönbenminden elkóborolt tehén vérontástokozna, a dánok azonban a kardjukkalvágtak maguknak utat a törvényekútvesztőjében. Könnyen tehették ezt, deha letelepszenek, nekik is meg kellalkotniuk a saját törvényeiket.

Nem a te hibád vigasztaltam.Te sem parancsolhatsz a sorsnak.

Hild szerint nem létezik sorsvetette ellene Iseult.

Akkor Hild rosszul tudja.

Csak Isten akarata van, és haengedelmeskedünk neki, a mennybejutunk.

És ha nemengedelmeskedünk, az nem a végzet?tettem fel a kérdést.

Az ördög műve csóválta afejét. Bárányok vagyunk, Uhtred, akikmagunk választjuk a pásztorunkat, akárjót, akár rosszat.

Azt hittem, Hild mételyezte

meg Iseultot a kereszténységgel, detévedtem. Egy pap volt az, aki azutánérkezett Ćthelingćgbe, hogy én elmentemDefnascirbe. Ő beszélte tele a fejét avallásával. A pap Dyfedből érkezett,beszélte Iseult anyanyelvét, ahogyanbeszélt angolul és dánul is. Készenálltam rá, hogy éppúgy teljes szívembőlgyűlöljem őt, mint Asser testvért,azonban másnap reggel Pyrlig atya azzalrontott be a kunyhónkba, hogy talált ötlúdtojást, és hogy majd megveszik azéhségtől.

Megveszek! Ez a jó szó,megveszek az éhségtől! Elégedettvigyorral mért végig. Te lennél az a híresUhtred, igaz-e ? Iseulttól tudom, hogy ki

nem állod Asser testvér, úgyhogy márisa barátommá fogadlak. Nem is tudom,miért nem öleli magához ÁbrahámAssert, hacsak nem azért, mert ő seakarja a keblén melengetni azt a kígyót.Mert nem különb az a viperánál.Mondtam már, milyen veszettül éhesvagyok?

Kétszerte lehetett idősebbnálam, nagydarab, nagy hasú ésnagyszívű fickó. A haja rendezetlencsomókban meredezett a fején, betört azorra, és alig négy foga maradt, bár ezsem tartotta vissza attól, hogy szélesenmosolyogjon.

Mikor még gyerek voltam

mesélte kéretlenül , egészen kicsigyerek, sarat kellett ennünk. El tudod eztképzelni? Esznek a szászok sarat? Mégszép, hogy esznek, de én azt gondoltam,nem kérek belőle többet. A sár avarangyoknak való, azzal kész. Így hátpap lettem. Tudod-e, miért? Mert mégsosem láttam éhező papot! Soha egyetse! Te már láttál éhező papot? Én mégsoha! Mindez még a bemutatkozás előttbukott ki belőle, azután a maguk nyelvénkezdett el tárgyalni Iseulttal, és én biztosvoltam benne, hogy most is akereszténységet tömi a fejébe, de azutánfordított a kedvemért. Épp mondom neki,milyen csodálatos ételt lehet csinálni alúdtojásból. Feltöröd, jól összehabarod,azután hozzáadsz egy kevés morzsolt

sajtot. Úgy hát Defnascir biztonságos?

Hacsak a dánok nemküldenek egy flottát vontam meg avállam.

Guthrumnak épp ez jár afejében közölte Pyrlig. Azt akarja, hogya dánok Lundene-ből küldjenek hajókat adéli partra.

Biztos ez?

Az bizony, az bizony! Ő magamondta nekem! Nemrég tíz napottöltöttem Cippanhammben. Tudod,amilyen csavaros egy eszem van,beszélem a dánok nyelvét, ezért akirályom engem kért fel a követének!

Morzsolj bele egy kis sajtot is,drágaságom. Ez az. Szóval, látnomkellett, milyen sok pénzt hajlandómegadni Guthrum csak azért, hogyátvezessük a lándzsásainkat a hegyeken,és felnyársaljuk a szászokat. Egy britonszámára nincs is nagyobb boldogság,mint felnyársalni a szászokat, csakhogy adánok pogányok, és Isten a tanúm, nemereszthetjük rá ezeket a pogányokat avilágra.

Miért nem?

Csak képzeld el, csakképzeld el! Belebökte ujját egy vajjalteli kis bögrébe, azután megnyalta. Mégnem avas, nem teljesen jelezte Iseultnak

–, keverd csak bele. Elvigyorodott.Szerinted mi történik, ha beeresztesz kétbikát a tehenek közé?

Az egyik meghal.

Na látod! Az istenek isilyenek, ezért nem akarunk ittpogányokat. Mi vagyunk a tehenek, azistenek meg a bikák.

Vagyis meg fognak hágnibennünket?

Harsányan felnevetett.

A hittan már csak ilyen.Akárhogy is, Isten az én bikám, ezértvagyok itt, és beszélek a szászoknak

Guthrumról.

Guthrum pénzt ígért?kérdeztem.

Nekem ígérte a mennyekminden királyságát! Aranyat, ezüstöt,borostyánt és gagátot adott volna! Mégasszonyokat is felkínált, vagy fiúkat, haahhoz lenne gusztusom, na nem minthalett volna. De én nem hittem egyetlenhuncut szavát se. Persze ez mit se számít,hiszen a britonok amúgy se fognakharcolni. Isten nem akarja, hogyharcoljunk. Nem bizony! Az egészkövetség csak színlelés. Asser testvérküldött. Ő akarta, hogy kémkedjek adánok után, tudod? Azután meg mondjam

el Alfrédnak, mit láttam, így hát ezt isteszem.

Asser küldte atyámat?

Azt akarja, hogy Alfrédgyőzzön. Nem azért, mert szereti aszászokat, ennyire azért ő se gerinctelen,hanem mert szereti az Urat.

És Alfréd győzni fog?

Ha Istenen múlik, akkor igenjelentette ki vidoran Pyrlig, azután vállatvont. A dánok viszont emberben erősek.Nagy sereg! Habár nem boldog sereg,annyit mondhatok. Csupa éhes dán. Neméheznek, azt nem mondom, de márisszorosabbra kellett húzniuk a

nadrágszíjat, mint szerették volna, ésmost, hogy Svein is ott van, még többéhes szájat kell betömniük. Mindezpersze az ő hibájuk. Túl sokan vannakCippanhammben! Túl sok a rabszolga!Számtalan a rabszolgájuk, pedig sorraelküldik őket Lundene-be, hogytúladjanak rajtuk. Hasznát látnák azangolnáinknak, igaz-e? Attól aztán jólmeghíznának! A fiatal angolnák kiúsztaka Sćfern-tengerre, s amint besiklottak azingovány sekély vizeibe, bőséggelfennakadtak a hálóinkon. Ćthelingćgbennem kellett éheznie annak, aki még nemundorodott meg az angolnától. Tegnaphárom kosárral is fogtam újságoltaPyrlig boldogan –, s hozzá még egybékát. Szakasztott olyan arca volt, mint

Asser testvérnek, ezért megáldottam, ésvisszahajítottam. Ne csak kevergesd atojásokat, lányom! Verd fel őket!Hallom, a fiad meghalt.

Igen merevedtem meg.

Sajnálom mondta őszinteérzéssel. Igazán sajnálom, mert egygyermeket elveszíteni a legkeményebbcsapás. Néha azt gondolom, az Úr igazánszeretheti a gyerekeket, ha már ilyensokat ragad el közülük. Szerintem vanegy kertje a mennyben, egy zöldellőkertje, ahol a gyerekek egész nap csakjátszanak. Két fiam is odafent van, de énmondom, a kisebbik még az angyalokatis megríkatja. Húzkodja a lányok haját,

és úgy elveri a többi fiút, ahogyan ezeketa tojásokat veri fel Iseult.

Atyám elvesztette két fiát?

Megmaradt viszont hárommásik, meg négy lány. Mit gondolsz,miért nem akarok hazamenni?Elvigyorodott. Zajos kis jószágok ezek akölykök, és folyton csak falnának!Szentséges Jézus, egy egész lovatfelemésztenének! Vannak, akik szerint apapoknak nem szabadna megnősülniük,és azt kell hogy mondjam, igazuk van.Van egy kis kenyered, szívecském?

Iseult a gerendáról lelógóhálóra mutatott.

Vágd le a penészt utasított.

Tetszik, ha egy férfiengedelmeskedik az asszonynak jegyeztemeg Pyrlig atya, amikor levettem akenyeret.

Ugyan miért? kérdeztem.

Mert azt jelenti, hogy nemvagyok egyedül ezen a nyomorúságosvilágon. Magasságos Isten, ezt azĆlswitht is epehólyagból szoptatták? Anyelve akár a koplaló menyété!Szerencsétlen Alfréd.

Pedig boldognak tűnikĆlswith mellett.

Istenemre, dehogyis az!Vannak, akik úgy kapják el Istent, mintvalami kórságot, hát ő is közébük való.Mint a tehén a hosszú tél után, olyan.

Azt mondja, atyám?

Te is tudod, milyen az,amikor kiserken a tavaszi fű. Amikorminden zöldell, frissen és üdén. Aztánkiviszed legelni a tehenet, az megfelfúvódik, mint a marhahólyag. Nincsbenne más, csak szar meg szél, azutánrájön a kergekór, és lesunyja a fejét, haegy időre nem viszed el a legelőről. Naez Alfréd. Annyira belakott Isten üdénzöldellő füvéből, hogy bele isbetegedett. Azért jó ember, jó ember.

Véznácska, de jó ember. Egy élő szent,az bizony. Jól van lányom, most márehetünk. Megmerítette az ujjait atojáslében, azután továbbadta nekem atálat. Istennek hála, jövő héten márhúsvét habzsolt teli szájjal, miközben atojás a szakállára fröcsögött –, és újraehetünk húst. Elsorvadok hús nélkül.Tudod, hogy Iseult húsvétkormegkeresztelkedik?

Mondta feleltem kurtán.

És nem helyesled? Gondoljrá úgy, mint egy jó mosdásra, akkor talánnem bánod annyira.

Nem voltam ĆthelingćgbenIseult megkeresztelésekor, és nem is

vágytam ott lenni, mert tudtam, hogyAlfréd húsvétja másból sem áll, csakimádságból és zsoltárokból, papokból ésprédikációkból. Inkább Steapa és mégvagy ötven ember kíséretébenCippanhammbe lovagoltam a dombokonát, hiszen Alfréd meghagyta, hogy azelkövetkező hetekben könyörtelenülzaklassuk a dánokat. Úgy döntött, hogyáldozócsütörtök táján gyűjti egybeWessex fyrdjét, vagyis alig hat hetünkmaradt, és ezekben a hetekben Guthrumabban reménykedett, hogy a friss fűveljóllakathatja kiéhezett állatait, ezért egyperc nyugságot se hagyhattunk a portyázódánoknak. Ha levágtunk egy csapatot, akövetkezőt már száz lovas kísérte, amimég inkább kimerítette az állatokat, így a

dánoknak még több takarmányt kellettzsákmányolniuk. Ez be is vált egy ideig,ám azután Guthrum északra, Merciábaküldte a csapatait, ahol nem ütköztekellenállásba.

A várakozás idejét éltük.Mostanra két kovács is akadtĆthelingćgben, s bár hiányolták aszerszámaik egy részét, meg alig akadttüzelőjük felfűteni a kemencéket, így istisztességes lándzsahegyeket készítettek.Az én feladataim közé tartozott, hogynyélnek való kőrisfát vágjak azemberekkel.

Alfréd leveleket írogatott,próbálta megtudni, hány emberrel

vesznek részt a megyék a csatában, éspapokat küldött Frankföldre, hogyvisszatérésre biztassa az oda menekültthegneket. A Cippanhammből hazatérőkémek megerősítették, hogy Sveincsatlakozott Guthrumhoz, és hogyGuthrum Anglia dánok lakta részeinpróbál új erőket toborozni.Megparancsolta nyugati szászszövetségeseinek, köztük Wulfhere-nek,hogy fegyverezzék fel embereiket, ésfigyelmeztette városait, Wintanceastert,Readingumot és Bađumot, hogy készenkell állniuk elhagyni a sáncokat, és asegítségére sietni. Guthrumnak ismegvoltak a maga kémei, így biztosantudott arról, hogy Alfréd sereget gyűjt, ésazt mondanám, hogy örült a hírnek,

hiszen ez a sereg lehetett Alfréd utolsóreménye. Ha ő elpusztítja, Wessexelesik, és soha többé nem támad fel újra.

Ćthelingćgben mindenféleszóbeszédek terjengtek. Guthrumnak,mondták, ötezer embere van. Hajókérkeznek Dániából, és az északiak egymásik serege útra kelt Írországból. Abritonok is csatlakoztak hozzájuk.Mercia fyrdje Guthrum mellé állt, éstudni lehetett, hogy a dánok hatalmastábort hoztak létre Cracgelagnál, aTemes partján, ahol ezernyi merciaigyülekezik, dánok és szászok vegyesen.Guthrum erejének híre a tengeren túlra iseljutott, a Frankföldre szököttHamptonsciri Wilfrith legalábbis esdve

kérte Alfrédot, hogy meneküljön, amíglehet. „Szállj hajóra írta –, és mentsd acsaládod.”

Leofric ritkán tartott velünk,inkább Ćthelingćgben maradt, amiótakinevezték a király testőrségénekparancsnokává. Büszkeséggel viselte atisztet, és tehette is, hiszen paraszti sorbaszületett, nem tanult meg se olvasni, seírni, jóllehet Alfréd ragaszkodott ahhoz,hogy a parancsnokai művelt férfiaklegyenek. A kinevezés mögött Enflćdbefolyását sejtettem, ő ugyanisidőközben Ćlswith bizalmasa lett.Alfréd asszonya sehová sem ment Enflćdnélkül, az egykori szajha még atemplomban is Ćlswith mögött foglalt

helyet, és ha Alfréd udvart ült, mindigott kellett lennie Enflćdnek is.

A királynő nem kedvel tégedközölte velem Enflćd azon ritka napokegyikén, amikor egyedül találtam.

Nem királynő jegyeztem meg.Wessexben nincsenek királynők.

Márpedig királynőnekkellene lennie húzta fel az orrát –, úgylenne helyes és illendő. Nagy halomnövényt cipelt, és észrevettem, hogy akarja világoszöldre színeződött. Festékmagyarázta, miközben követtem oda,ahol egy nagy kondér fortyogott a tűzfelett. Bedobta a kondérba a növényeket,és kavargatni kezdte a főzetet. Zöld

vásznat készítünk.

Zöld vásznat?

Alfrédnak zászló kell!méltatlankodott. Mégsem harcolhatzászló nélkül! Az asszonyok két zászlótkészítettek. Az egyiken Wessex nagy zöldsárkánya tekergett, a másik Krisztuskeresztjét viselte magán. A te Iseultod isdolgozott a kereszten tette hozzá Enflćd.

Tudom.

Ott kellett volna lenned akeresztelőjén.

A dánokkal harcoltam.

Azért örülök, hogymegkeresztelkedett. Végre észhez tért.

Az igazat megvallva, Iseultotinkább belekényszerítették akereszténységbe. Heteken át viselteAlfréd papjainak gyűlölködését,kikiáltották boszorkánynak és az ördögeszközének, s ez nagyon megviselte.Akkor jött Hild a gyengéd keresztényiszeretettel, majd Pyrlig, aki Iseultnyelvén beszélt Istenről, és Iseult végülhagyta magát meggyőzni. Mindez azt isjelentette, hogy egyedül én maradtampogány a mocsárban, Enflćd ezért isméregette szúrós pillantásokkal atalizmánomat. Nem tett rá megjegyzést,csak annyit kérdezett, hogy szerintem

képesek vagyunk-e legyőzni a dánokat.

Igen feleltem azzal amagabiztossággal, amit nem éreztem.

Hány embere lehetGuthrumnak?

Tudtam, hogy a válaszra nemEnflćd kíváncsi, hanem Ćlswith. Alfrédasszonya tudni akarta, hogy a férjénekvan-e bármilyen esélye, vagy inkább felkellene szállniuk a Sveintől zsákmányolthajóra, és elhajózniuk Frankföld felé.

Guthrum négyezer embernekparancsol válaszoltam –, legkevesebbennyinek.

Legkevesebb ennyinek?

Minden attól függ, hányanjönnek Merciából. Elgondolkodtam egypillanatig. Én négyezerre számítok.

És Wessex?

Ugyanennyi hazudtam.

Óriási szerencsévellegfeljebb háromezret gyűjthettünkössze, de én ebben is kételkedtem.Kétezer? Nem valószínű, de lehetséges.Leginkább attól rettegtem, hogy Alfrédfelemeli a zászlaját, és senki nemsereglik alá, vagy csak néhány százanjönnek. Háromszáz emberrel kitörhettünkĆthelingćgből, de mire mehettünk

Guthrum hordája ellen?

Alfréd is aggódott a számokmiatt, ezért elküldött Hamptonscirbe,megtudni, hogy a dánok mekkoraterületet foglaltak el. Az ellenségészakon szilárdan megvetette a lábát, amegye déli részébe viszont már nemjutott belőlük, és Hamtunban, aholAlfréd flottája állomásozott, a hajókatmég most is partra vonva teleltették.Burgweard, a flotta parancsnoka száz-egynéhány emberével tartotta a várost.Ennyi maradt a hajók legénységéből, ésvalamennyien a cölöpkerítés mögöttvárakoztak. Burgweard állította, hogynem hagyhatja el Hamtunt, nehogy adánok elragadják a hajókat, én azonban

felmutattam Alfréd egy pergamenjét,rajta a sárkányos pecséttel, s ennekürügyén megparancsoltam, hogy bízzaharminc emberre a hajókat, a többieketpedig vigye Alfrédhoz.

Mikor? tudakolta komoran.

Amint értesítenek feleltem –,vagyis hamarosan. És neked kellösszegyűjtened a helyi fyrdet. Hozdmagaddal azt is.

És ha a dánok idejönnek?tette fel a kérdést. Ha eljönnek atengeren?

Akkor elveszítjük a flottátvontam meg a vállam –, és majd építünk

egy másikat.

A félelmei valósnak tűntek. Adán hajók újra feltünedeztek a délipartoknál. A vikingek egyelőre nempróbálkoztak megszállással, csak tették,amit szoktak: partra szálltak,fosztogattak, asszonyokat gyaláztak meg,falvakat gyújtottak fel, majd visszatérteka tengerre, ám ahhoz épp elegen voltak,hogy Alfréd aggodalommal gondoljonbele, mi történne, ha valahol egy egészsereg szállna partra, és indulna megellene. Nem hagyott nyugodni bennünketa félelem és az a tudat, hogy oly kevesenvagyunk, mikor ellenségeink olyszámosak, és hogy ellenségeink lovai ami zöldellő füvünkön híznak.

Áldozócsütörtök nevezte megAlfréd a napot, amikor visszatértemHamtunból.

Erre a napra kellettelkészülnünk Ćthelingćgben, és arákövetkező vasárnap, Szent Mónikaünnepén gyűjtöttük egybe a fyrdet hamaradt fyrd. A jelentések szerint a dánokfelkészültek az indulásra, ésegyértelműnek tűnt, hogy délnek,Wintanceaster irányában, Wessexfővárosa ellen vonulnak. Ha meg akartukezt gátolni, és útját akartuk állniGuthrumnak, a sereget Egbert kövénélkellett egybegyűjtenünk. Még sosemhallottam róla, Leofric azonbanelmondta, hogy nagyon fontos hely, ahol

egykor Alfréd nagyapja, Egbert királyült törvényt.

Nem is egy kő az tette hozzá–, hanem három.

Három?

Két magas oszlop, meg egykerek szikla a tetején. Az óriásokemelték, még a régi időkben.

Elküldtük az üzeneteket.Hozzatok minden épkézláb embert, erreutasítottak a pergamenek, hozzatokminden fegyvert, és mondjatok el egyimát, mert ami Wessexből maradt, azmind Egbert kövéhez gyűlik, hogy hadatviseljen a dánok ellen. Alig küldtük el

az üzeneteket, és már csak egy hétmaradt a fyrd gyülekezője előtt, amikormegtörtént a katasztrófa.

Huppa, Thornsćtaealdormanje levélben tudatta, hogynegyven dán hajó várakozik a partjainál,és amíg ott vannak, ő nem meri elvinnionnét a fyrdet. S ami még rosszabb:Huppa a dánok nagy száma miattDefnasciri Haraldnak könyörgött, hogyadja kölcsön az embereit.

Az a levél kis híján aláástaAlfréd elszántságát. Mindeddig abba azábrándba kapaszkodott, hogy sikerülmeglepnie Guthrumot egy váratlanul erőssereggel, most azonban minden reménye

szertefoszlott. Mindig is vézna volt, ámmost minden eddiginél megviseltebbnektűnt, és órákat töltött a templomban, aholIstennel viaskodott, és hiába próbáltamegérteni, miért fordult hirtelen ellene.Két nappal a dán flotta hírénekmegérkezte után Fehérlovas Sveinháromszáz lovasával támadást intézett amocsarat körülvevő dombok ellen, smiután a sumorsćtei fyrd többtucatnyiembere Ćthelingćgben gyülekezett, Sveinmegtalálta és elrabolta a lovaikat. Semelegendő helyünk, sem elég szénánk nemvolt ahhoz, hogy ennyi lovat benttartsunk Ćthelingćgben, ezért kihajtottukőket a töltésúton túli legelőre, és én azerődből néztem végig, ahogyan a fehérlovon ülő, fehér tollas sisakot és fehér

köpenyt viselő Svein bekerítette éselterelte a jószágot. Semmit semtehettem ellene. Húsz emberem volt azerődben, míg Svein százaknakparancsolt.

Miért nem őrizte senki alovakat? firtatta dühösen Alfréd.

Az őrök ott voltak felelteWiglaf, Sumorsćte ealdormanje –, csaklevágták őket. Látta Alfréd haragját, denem a kétségbeesését. Hetek óta nemláttunk egy árva dánt se! fakadt ki.Honnét tudhattuk volna, hogy ekkoraerővel jönnek?

Hányan vesztek oda?

Alig tucatnyian.

Alig? csapott le a szóraAlfréd. És hány lovat vesztettünk?

Hatvanhármat.

Az áldozócsütörtök előttiestén Alfréd a folyóparton sétált.Beocca, akár egy hűséges eb, tisztestávolból követte, amennyiben a királynakszüksége lenne megnyugtató szavaira,Alfréd azonban értem küldetett.Világított a hold, a fénye árnyékba vontabeesett arcát, míg fakó szemei szintefehéren ragyogtak.

Hány emberünk lesz?kérdezte hosszú hallgatás után.

Gondolkodnom sem kellett aválaszon.

Kétezer.

Bólintott. Éppúgy ismerte aszámokat, mint én.

Talán kicsivel több toldottammeg.

Felmordult. Háromszázötvenembert vezettünk ki Ćthelingćgből, mígWiglaf, Sumorsćte ealdormanje ezretígért, bár én kételkedtem benne, hogytényleg ennyien lesznek. Wiltunscirseregét meggyengítette Wulfhere árulása,a megye déli része azonban így is ötszázembert adott, és ugyanennyire

számíthattunk Hamptonscirből is, ámezen túl már csak abban a néhányemberben bízhattunk, aki túljutott aWessex középső részét uraló dánhelyőrségeken. Ha Defnascir ésThornsćta is elküldi a fyrdet, közelnégyezren lehettünk volna, de rájuk nemvártunk.

És Guthrum? tette fel akérdést Alfréd. Hány embere lesz?

Négyezer.

Inkább öt. Alfréd a folyórameredt, amely alacsonyan siklott a sárospartoldalak közt. A víz csak a vesszőbőlfont halcsapdák körül fodrozódott.Küzdjünk meg velük?

Mi egyebet tehetnénk?

Elmosolyodott.

Mindig van más választás,Uhtred. El is szökhetünk. ElmehetünkFrankföldre. Lehetek számkivetett király,és imádkozhatom az Úrhoz, hogy adjavissza az országomat.

Gondolod, hogy hajlandólesz rá?

Nem vallotta meg.

Alfréd tudta: ha mostelmenekül, száműzetésben hal meg.

Akkor hát harcolunk.

Nekem pedig Isten előtt kellmajd elszámolnom azokkal, akik életüketadták egy vesztett ügyért. Kétezer azötezer ellen? Mit mondok majd, miértvezettem őket a biztos halálba?

Te is tudod, felség.

Hogy király lehessek?

Hogy ne éljünk rabszolgakénta saját földünkön.

Ezen eltöprengett egy ideig.Egy bagoly röppent át felettünk, verdesőfehér szárnyai hirtelen törték meg a némacsendet. Előjel, gondoltam, de vajonmiféle?

Talán ez a büntetésünkvetette fel Alfréd.

Miért?

Amiért elvettük a földet abritonoktól.

Mindez értelmetlennek tűnt aszámomra. Ha az istene meg akartabüntetni Alfrédot, amiért az ősei elvettéka földet a britonoktól, miért dánokatküldött? Miért nem küldött britonokat?Isten feltámaszthatta volna Arthurt, hogya népe bosszút álljon rajtunk, miértkellett ehhez egy másik nép?

Akarod Wessexet vagy sem?kérdeztem nyersen.

Egy ideig nem válaszolt,azután szomorúan elmosolyodott.

Bár kihalt bennem a remény,hogy győzhetünk felelte –, kereszténykénthinnem kell abban, hogy mégislehetséges. Isten nem fogja engedni, hogyveszítsünk.

Sem ez csaptam ráKígyólehelet markolatára.

Ilyen egyszerű volna?kérdezte.

Az élet egyszerű vontam mega vállam. Sör, asszony, kard és hírnév.Semmi más nem számít.

Megcsóválta a fejét, éstudtam, hogy Istenre, az imádságra és akötelességre gondol, de nem szálltvitába velem.

Vagyis ha a helyembenlennél, Uhtred, te harcolnál?

Már eldöntötted a kérdést,felség húztam ki magam –, miért kérdedhát tőlem?

Bólintott. Kutya ugatott fel afaluban. Elfordult, hogy végigmérje akunyhókat, a csarnokot és az általaépített templomot, ormán a nagy égerfakereszttel.

Holnap magaddal viszel száz

lovast, ti lesztek a sereg előőrse.

Igen, felség.

És ha majd megütközünk azellenséggel folytatta, s közben nem vettele a tekintetét a keresztről –, kiválasztaszötven-hatvan harcost a testőrségből. Alegjobbakat, akik csak vannak. Te fogodőrizni a zászlómat.

Nem mondott többet, de nemis kellett. A legjobb harcosokat kellettmagam mellé vennem, a legvadabbakatés legveszélyesebbeket, akik imádták aharcot, és nekem kellett vezetnem őketazon a helyen, ahol a legádázabbküzdelem folyik, hiszen az ellenségmindig a zászlót akarja megkaparintani.

Alfréd kérése nagy tisztesség volt, amelyegyben, ha a csata elveszik, felért ahalálos ítélettel.

Készséggel megteszem,felség bólintottam –, de cserébe kérnékegy kegyet.

Ha a hatalmamban áll…felelte óvatosan.

Ne temessenek el. Máglyánégessék el a testem, és adják a kezembea kardomat.

Habozott, azután bólintott, ésezzel beleegyezett egy pogány temetésbe.

Még nem volt alkalmam

elmondani sóhajtott fel –, mennyiresajnálom a fiadat.

Akárcsak én, felség.

Ő már Istennel van, Uhtred, amennyek országában.

Azt mondják, felség. Aztmondják.

És másnap elindultunk. Avégzet megkerülhetetlen, s bár a számokés az ép értelem azt mondták, hogy nemgyőzhetünk, nem tehettük meg, hogyveszítettünk.

Így hát elvonultunk Egbertkövéhez.

Nagy díszben vonultunk fel.Huszonhárom pap és tizennyolcszerzetes alkotta az elővédünket, őkkántáltak zsoltárokat, amint kivezettékAlfréd erőit a déli utat őrző erődbőlkeletnek és Wessex középső része felé.

Latinul zsolozsmáztak, így aszavaik mit sem jelentettek a számomra,Pyrlig atya azonban megkapta Alfrédegyik lovát, és bőrbe öltözve, az oldalánjókora karddal, a vállán rövid szárúlándzsával ott lovagolt mellettem, hogylefordítsa nekem a zsoltárt.

„Uram kántálta ő is , akielhagytál minket, szétszórtál bennünket,feldühödtél ránk, fordítsd felénk újra az

orcádat.” Azért ez jogos kérés, nem?Eddig belepisáltál az arcunkba, mostmár ideje adnod egy kendőt, he?

Ezt akarja jelenteni?

A pisálást és a kendőtleszámítva igen. Azok tőlem vannak.Elvigyorodott. Mennyire hiányzott aháború! Ez talán bűn?

Atyám volt már háborúban?

Hogy voltam-e? Katonakéntharcoltam, mielőtt beléptem azegyházba! Pyrlig, a rettenthetetlen, csakígy ismertek. Egyszer egy nap négyszászt is levágtam. Mindet egyedül, egyszál lándzsával. Pedig nekik kardjuk meg

pajzsuk is volt. Odahaza éneket költöttekrólam, igaz, a britonok mindenről éneketköltenek. El is énekelhetek egyet, haszeretnéd. Arról szól, hogyanmészároltam le egyetlen naponháromszázkilencvennégy szászt, bár ez aszám nem egészen pontos.

Végül is hányat ölt meg?

Mondtam már. Négyetnevetett fel.

És hogyan tanult megangolul?

Édesanyám angolszász volt, aszegény pára. Egyszer betörtekMerciába, és elhurcolták rabszolgának.

De atyám miért nem maradtharcos?

Mert rátaláltam az Úrra,Uhtred. Vagy az Úr talált énrám. Megtúlságosan önhitt is lettem. Az a sok éneka fejembe szállt, átkozottul büszkevoltam magamra, és a büszkeségrettenetes dolog.

A harcos legjobb fegyverevéltem én.

Valóban az értett egyet –,ezért is rettenetes dolog, és ezértimádkozom Istenhez, hogy tisztítson megtőle.

Jóval az egyházfiak előtt

jártunk, és felkapaszkodtunk alegközelebbi dombra, hogy elnézzünkészaknak és kelet felé, de a kántálás csaknem maradt el mögöttünk, kitartóankövetett mindenhová.

„Istent követve megálljuk ahelyünket fordított Pyrlig atya –, és Istenlegázolja az ellenségeinket.” Milyenszép gondolat egy ilyen áldott reggelen,Lord Uhtred!

A dánok is elmondják amaguk imáit, atyám.

De miféle istenekhez, he?Van értelme süket fülébe ordítozni? Adombtetőn visszafogta a lovát, éselnézett észak felé. Egy egér se moccan.

A dánok figyelnek minket. Minem látjuk őket, de ők nagyon is látnakbennünket.

Ha csakugyan figyeltekbennünket, azt láthatták, hogy Alfrédháromszázötven embere kilovagol éskigyalogol a mocsárból, míg a távolbantovábbi öt-hatszáz menetel felénk:Sumorsćte nyugati részének fyrdje,amely eddig a mocsártól délretáborozott. Az Ćthelingćgből érkezőkzöme igazi harcos volt, aki tudta, mihezkezdjen egy pajzsfalban, bár akadtköztük ötven lápi ember is. Magammalakartam hozni Eofert, a bivalyerős íjásztis, ő azonban csak akkor tudott harcolni,ha az unokahúga elmagyarázta, mit kell

tennie, s miután egy gyereket mégsehurcolhattam magammal a csatába, hátrakellett hagynom Eofert is. Sok asszonyés gyermek követte az oszlopot, jóllehetĆlswitht negyven testőrrel együtt délnek,Scireburnanbe küldte Alfréd. Nehezennélkülöztük azokat az embereket, Alfrédazonban ragaszkodott hozzá, hogy acsaládja elmenjen. ĆlswithnekScireburnanben kellett várakoznia,abban az esetben pedig, ha hírét venné,hogy a férje vereséget szenvedett,rögvest keresnie kellett egy hajót,amelyik Frankföldre viszi. Ćlswith arrais utasítást kapott, hogy vigyen magávalminden könyvet, amit csakScireburnanben talál. A dánok alighanemtűzre vetettek minden pergament, ezért

Ćlswithre hárult a feladat, hogykimenekítse az evangéliumokat és aszentek életéről szóló írásokat, azegyházatyák, történészek és nagygondolkodók munkáit, hogy általukfelvilágosult királlyá nevelje aszámkivetett Edwardot.

Iseult a sereggel tartott, Hildés Enflćd oldalán haladt, miután utóbbiazzal botránkoztatta meg Ćlswitht, hogymindenáron követte Leofricet. Azasszonyok vezették a málhás lovakat,azok hátán a sereg pajzsaival, élelmévelés a tartalék lándzsákkal. Szinte mindenasszony hozott magával valamilyenfegyvert. Még Hild, az apáca is bosszútakart állni a dánokon, amiért szajhává

alacsonyították, ezért hosszú, keskenypengéjű kést viselt.

Isten kegyelmezzen adánoknak vetett keresztet Pyrlig atya,mikor meglátta az összecsődültasszonyokat –, ha ezek a kezükbekaparintják őket.

Ő és én most kelet feléügettünk. A lovasok körülvették azoszlopot, felkaptattak minden gerincre,látótávolságon belül maradtak, és készenálltak jelezni, amint meglátták azellenséget, a dánok azonban nem adtakéletjelet. Meneteltünk a tisztán kéklőégbolt alatt, át a virágoktól tarkállómezőkön. A papok és barátok kitartóan

kántáltak, míg a harcosok, akik Alfrédkét zászlóvivője mögött haladtak, olykorrágyújtottak egy-egy csatadalra.

Pyrlig atya lelkesen tapsoltaz ének ütemére, azután széles vigyorralfordult felém.

Iseult biztosan szokott nekedénekelgetni, ugye?

Igen.

Mi, britonok imádunkénekelni! Meg kell hogy tanítsam őtnéhány himnuszra. Felfigyelt savanyúábrázatomra, és elnevette magát. Neaggódj, Uhtred, Iseult nem lettkeresztény.

Nem? kérdeztemmeglepetten.

Hát, legalábbis nem örökidőkre. Kár, hogy nem voltál ott akeresztelőn. Hogy milyen hideg volt az avíz! A lélek is belém fagyott!

Azt mondja, atyám ráncoltama homlokom –, hogy megkeresztelték,mégsem lett keresztény?

Az is, meg nem is feleltePyrlig vigyorogva. Most épp az, mertkeresztények közt van, de attól mégárnykirálynő, és ezt sosem felejti el.

Atyám is hisz azárnykirálynőkben?

Még szép, hogy hiszek!Szentséges Isten, ember! Mikor ő is az!vetett buzgón keresztet.

Asser testvér boszorkánynakés varázslónak nevezte csóváltam meg afejem.

Hisz az a dolga, nem? Haegyszer szerzetes! A szerzetesek nemnősülhetnek. Halálosan retteg azasszonyoktól, ez a mi Asser testvérünk,hacsak nem rútak, hogy egyszerűeneltaposhassa őket. Mutass csak neki egycsinos jószágot, még a szava is eláll.Nem csoda, hogy gyűlöli az asszonyokhatalmát.

A hatalmukat?

Nem csak a csecsükregondolok. A csecsük is hatalmas tudlenni, de nem az a lényeg. A hatalom!Anyám a birtokában volt. Nem voltárnykirálynő, de gyógyított és látottdolgokat.

Látta a jövőt?

Megrázta a fejét.

Tudta, mi történik távolihelyeken. Amikor atyám meghalt,hirtelen felsikoltott. Véget akart vetni azéletének, csak mert tudta, mi történt.Igaza is lett. Szegény fickót levágták aszászok. A legjobban mégis agyógyításhoz értett. A népek messzimérföldekről jártak hozzá. Nem

számított, hogy szásznak született, egyálló hétig is kutyagoltak, csak hogymegérintse őket. Engem meg? Engembezzeg ingyen is meglegyintett! A lelketis kipofozta belőlem, bár azt kellmondanom, rá is szolgáltam, és mégis,istenáldotta tehetsége volt. A papokpersze ezt se szeretik.

Miért nem?

Mert mi papok azt mondjuk anépeknek, hogy minden hatalom Istentőlvaló, ami pedig nem Istentől való, azcsakis gonosz lehet, igaz-e? Ha valakitelkap a kórság, az egyház azt akarja,hogy imádkozzon, és pénzzel tömje apapokat. A papok nem szeretik, mikor

nem értenek valamit, ahogy azt seszeretik, ha a népek javasasszonyhozjárnak. Csak hát mi egyebet tehetnének?Az én anyám, Isten nyugosztalja a szászlelkét, többet ért minden fohásznál!Többet ért bármilyen szentségnél! Ezértnem mondhatom a népeknek, hogy nejárjanak a javasasszonyokhoz. Én aztmondom, járjanak csak! Hirtelenelhallgatott, amikor felemeltem a kezem.Mozgolódást láttam északon, de csak egyszarvas ugrott meg az erdőszélen.Leengedtem a kezem, éstovábbindultunk. Mármost, a te Iseultodezzel a hatalommal született folytattaPyrlig –, és nem is fogja elveszíteni.

A keresztvíz se mosta ki

belőle?

A fenéket! Csak hidegebb éstisztább lett tőle. Nincs abban semmirossz, ha az ember évente egyszer-kétszer lecsutakolja magát. Felnevetett.Hanem ott a lápon halálra rémült. Teelmentél, mindenütt szászok vették körül,akik azt fröcsögték rá, hogy pogány ésgonosz, szerinted mit kellett volnatennie? Közéjük akart tartozni, nemakarta, hogy fröcsögjenek rá, ezért aztánfogta magát, és megkeresztelkedett.Talán ettől lenne keresztény?Imádkozom, hogy így legyen, de méginkább imádkozom a boldogságáért.

Gondolja, hogy nem az?

Hogyan is lehetne?Szerelmes beléd! Elvigyorodott. S mertszerelmes beléd, a szászok közt kellélnie, nem? Szegény jószág. Mint egy kisőzsuta, akinek a disznókkal kelldagonyáznia.

Meg kell adni, atyám jólforgatja a szavakat mordultam rá.

Elégedett mosollyal fogadtaa kötözködést.

Nyerd meg a háborúdat, LordUhtred, azután vidd el őt a papokközeléből, és csinálj neki jó sokgyereket. Akkor boldog lesz, és egynapon igazán bölcs is. Ez az asszonyoklegnagyobb tehetsége, a bölcsesség,

aminek oly sok férfi híján van.

Nekem a harchoz volttehetségem, ám aznap nem kellettmegcsillogtatnom. Mutatóba se láttunkdánt, pedig biztosan figyeltek bennünket,és mostanra Guthrum is értesülhetettarról, hogy Alfréd végreelőmerészkedett a mocsárból, és aszárazföld felé vette az irányt.Lehetőséget adtunk Guthrumnak, hogyelpusztítson minket, hogy lefejezzeWessexet, és én tudtam, hogy a dánokmáris készülődnek erre.

Egy sáncerődben töltöttük azéjszakát, amit még a régiek emeltek,majd reggel északnak és keletnek

indultunk, át az éhező vidéken.Előrelovagoltam, és a dombok tetejérőlkémleltem az ellenséget, de a világezúttal is kihaltnak tűnt. Varjakröpködtek, vadnyulak ugrándoztak, éskakukkok szólongatták egymást aharangvirágoktól kéklő ligetekben, adánoknak azonban nyoma veszett.Végiglovagoltam egy gerincen, elnéztemészak felé, és semmit sem láttam, majdamikor a nap már magasan állt, keletnekfordultam. Tízen kísértek el, köztük egywiltunsciri férfi, aki jól ismerte avidéket, és elvezetett minket a völgyfelé, ahol Egbert köve állt.

Alig egy mérföldnyire jártunka völgytől, amikor tőlünk délre

lovasokat pillantottunk meg, de miutánkeresztülvágtáztunk a réteken, azt kellettlátnunk, hogy csak Alfréd az, akíséretében Leofrickel, öt katonával ésnégy pappal.

Voltatok a kőnél? tudakoltaAlfréd már messziről.

Nem, felség.

Biztosan ott vannak márAlfréd csalódottnak tűnt, amiért nemhoztunk híreket.

Dánt se láttunk, felség.

Beletelik két napba, amígráncba szedik magukat, de el fognak

jönni! Itt lesznek! Mi pedig legyőzzükőket! Elfordult a nyeregben, hogyvisszanézzen a papok egyikére,Beoccára. Feltörte a nyereg, atyám?

Nem is kicsit, felség.

Nem való magának alovaglás, atyám, de ne aggódjon, márnem vagyunk messze. Még egy kis idő,azután megpihenhet! Alfréd mostanralázas izgalomba lovalta magát. Mindmegpihenünk az ütközet előtt, úgybizony! Pihenünk és imádkozunk, atyám,pihenünk és imádkozunk. Imádkozunk ésharcolunk!

Vágtára fogta a lovát, mipedig követtük őt, keresztül egy

rózsaszín virágokba borultgyümölcsösön és fel egy kaptatón, majdvégig a dombgerincen, ahol elhulltjószágok csontjai hevertek a friss fűben.Fehér kankalinok szegélyezték az erdőt adomb lábánál, míg a völgy felett sólyomsiklott egy tanyaház üszkös romjai felé.

Azon a gerincen túl,nagyuram! kiáltotta nekem a vezetőnk.

Mi az?

Defereal, nagyuram!

Deferealnak hívták azt atelepülést a Wilig folyó völgyében, aholEgbert köve állt, és Alfréd most méggyorsabban vágtázott, kék köpenye

lobogva csapkodott mögötte. Mindvágtáztunk, szétszóródtunk a dombtetőn,és egymással versenyeztünk, ki éri elelsőként a gerincet, és látja meg a szászerőket, azután Beocca atya lovaelbotlott. Ahogy Alfréd is mondta, nemvolt neki való a lovaglás, ami nemmeglepő, tekintve sántaságát és kacskakezét, így amikor a ló előrebukott,Beocca tehetetlenül zuhant ki anyeregből. Láttam, ahogyanmeghemperedett a fűben, ésvisszafordítottam felé a lovam.

Nem sérültem meg! kiáltottfel. Semmi bajom, vagyis nem sok!Eredj, Uhtred, menj!

Elkaptam a lovát. Beoccamostanra talpon termett, és amennyiretőle telt, fürgén bicegett arrafelé, aholAlfréd és emberei felsorakoztak, hogylenézzenek a túloldalt elterülő völgybe.

El kellett volna hoznunk azászlókat zihálta az atya, amint a kezébenyomtam a kantárt.

A zászlókat?

Akkor a fyrd is látta volna,hogy megjött a király. Látták volna azászlókat az égen, Uhtred, és tudtákvolna, hogy megjött a király. A keresztetés a sárkányt, he? In hoc signo! Alfrédlesz az új Constantinus, Uhtred, a keresztharcosa! In hoc signo, háromszorosan is

áldassék érte az Úr neve.

Sejtelmem sem volt róla,miről beszél, de nem is érdekelt.

Mert elértük a gerincet, ésvégre lenézhettünk a Wilig hosszanelnyúló völgyébe.

Ahol senkit sem láttunk.

Egy teremtett lelket se. Csaka folyót, a füzeket és a part menti réteket,az égerfákat és a felröppenő gémeket, aszélben fodrozódó tavaszi füvet ésEgbert három kőtömbjét a Wilig mentén,ahol egy egész seregnek kellett volnagyülekeznie. És nem volt ott egyteremtett lélek. Egyetlen árva harcos

sem. Kihalt volt a völgy.

Az emberek, akiketĆthelingćgből hoztunk, beözönlöttek avölgybe. Soraikat immár Sumorsćtefyrdje is felduzzasztotta, ám ezer főnélígy is alig lehettek többen, és közülük iscsak feleennyien állták volna meg ahelyüket egy pajzsfalban. A többieklegfeljebb tolhatták az első sorokat, vagyvégezhettek a sebesült, de még inkább ahaldokló dánokkal.

Nem tudtam elviselni Alfrédcsalódottságát. Nem szólt semmit, devékony arca halálos sápadt lett, ésmegkeményedtek a vonásai, miközbenelfoglalta magát azzal, hogy táborhelyet

keresett az ezer embernek és legelőt anéhány tucatnyi lónak. Fellovagoltam adombra, amely a táborhelytől északramagasodott, de nem vittem magammal,csak tucatnyi embert, köztük Leofricet,Steapát és Pyrlig atyát. A kaptatómeredeken emelkedett, bár a régieket ezsem gátolta meg abban, hogy a csúcsközelében magas sírbuckát emeljenek. Abucka hosszan elnyúlt, és Pyrlig inkábbszéles kerülőt tett, de nem lovagolt elmellette.

Teli van sárkányokkal, úgyám bizonygatta.

Atyám látott már sárkányt?tudakoltam tőle.

Életben lennék akkor? Nincsolyan, aki látott sárkányt, és megélte,hogy elmesélhesse.

Kifordultam a nyeregben, éselnéztem a sírhalmot.

Én azt hittem, a népek azilyenek alá temetkeztek jegyeztem meg.

Úgy is van! A kincseikkelegyütt! Ezért őrzi sárkány anyughelyüket. Mert ez a sárkányokdolga. Elásod a kincsedet, és kikölteszfölé egy sárkányt, nem?

A lovak megküzdöttek ameredek kaptatóval, a csúcson azonbanmegvethették a lábukat, mi pedig messze

elláttunk észak felé. Azért másztam felide, hogy megkeressem a dánokat.Alfréd talán elhitte, hogy maradt mégegy-két napunk, de én számítottam afelderítőkre és kisebb előőrsökre,amelyek megpróbálhatták zaklatni aWilig mentén táborozó szászokat.

Mégsem láttam senkit.Északkeletre, a meredek hegyoldalakközé szűkös völgyek ékelődtek, mígegyenesen előttünk alacsonyan fekvőpusztaság terült el ott, ahol a száguldófelhők árnya kankalintól tarkállómezőkre és frissen kiserkent zöldellőlevelekre vetült.

Akkor most mi lesz? tette fel

a kérdést Leofric.

Mondd meg te.

Ezer ember? Nemharcolhatunk a dánok ellen ezeremberrel.

Nem feleltem. Messze, azészaki látóhatáron sötét felhőkgyülekeztek.

Nem maradhatunk itt! fakadtki Leofric. De hová mehetnénk?

Vissza a mocsárba? vetettefel Pyrlig atya.

A dánok egyre több hajót

hoznak csóváltam meg a fejem –, végülelfoglalják a mocsarat is. Hafelküldenek száz hajót azokon afolyókon, övék a mocsár.

Akkor menjünk Defnascirbemordult fel Steapa.

Ahol ugyanaz történne,gondoltam. Egy ideig biztonságbanlennénk Defnascir hegyeiben éserdőiben, a dánok azonban eljönnének,kisebb összecsapások törnének ki, és azellenség cseppről cseppre kivéreztetnéAlfrédot. S amint a dánok a tenger túlsófelén megtudnák, hogy Alfréd beszorultWessex távoli csücskébe, egyre többhajó indulna elvenni azt a földet, amit

sehogy sem tarthatnánk meg. Ezért tettejól Alfréd, hogy egyetlen ütközettelpróbált véget vetni a háborúnak, és nemvárta ki, amíg Wessex gyengeségérőlmindenki tudomást szerez.

Pedig hát gyengék voltunk.Ezren is alig gyűltünk össze.Szánalmasan megfogytak az erőink. Avalóság meghazudtolta merészálmainkat. Hirtelen elnevettem magam.

Mi az? ráncolta a homlokátLeofric.

Eszembe jutott, hogy Alfrédmindenáron meg akart tanítani olvasnifeleltem –, és miért?

Ő is elmosolyodott. Alfrédminden parancsnoka számára kötelezővétette, hogy tanuljon meg olvasni bár eszabályt ő maga is áthágta, amikorLeofricet tette meg testőrségeparancsnokává, és ez egyszeribenmérhetetlenül mulatságosnak tűnt. Ennyierőfeszítés, hogy megtanuljak olvasni, svégül ne kapjak egyetlen írásosparancsot se. Egyetlenegyet se.

Az olvasás igenis hasznosvélte Pyrlig.

Ugyan mire jó?

Ezen elgondolkodott. A szélfeltámadt, belekapott hajába ésszakállába.

Elolvashatod azt a sok széptörténetet az evangéliumban élénkült felmeg a szentek életében! Ehhez mitszólsz, he? Tele vannak szebbnél szebbmesékkel, úgy ám. Ott van mindjártSzent Donwen! Gyönyörű asszony volt,aki olyan bájitalt adott szerelmesének,amitől az jéggé dermedt.

Mi a nyavalyáért csinálta?kérdezte Leofric.

Nem akart hozzámenni, mimásért? Pyrlig igyekezett felvidítaniminket, de senki sem akart hallani ajégszívű Szent Donwenről, ezértelfordult, és elnézett észak felé. Onnétjönnek, ha minden igaz, nem? kérdezte.

Meglehet.

És akkor én is megláttamőket, vagy legalábbis úgy gondoltam.Mozgolódás támadt a távoli dombokközt, valami moccant a felhők árnyaiközt. Azt kívántam, bárcsak Iseult ismellettem lenne, hiszen neki alegélesebb a szeme, de a csúcsra csakislóval lehetett felkapaszkodni, és nekünknem maradtak tartalék lovaink azasszonyok számára. A dánoknak ezrévelvoltak lovaik, mindet Cippanhammbenés Wessex többi részén zsákmányolták,így most alighanem egy gyorsan mozgóelőőrsük nézett farkasszemet velünk.Felderítők, akik mostanra szintúgyfelfigyeltek ránk. Azután eltűntek. Csak

egy szemvillanásra láttam őket, nemtöbbre, és oly távolról, hogy nemlehettem biztos benne, kik azok.

Talán nem is jönnek idevontam meg a vállam. Talán csakmegkerülnek bennünket, és elfoglaljákWintanceastert meg a többi helyet.

Eljönnek a mocskok mordultfel Leofric, és én magamban igazatadtam neki.

A dánok tudták, merrekeressenek, el akartak pusztítanibennünket, és ezt, végtére is, könnyenmegtehették.

Pyrlig elfordította a lovát,

mint aki visszaindul a völgy felé, azutánmegtorpant.

Akkor hát reménytelen?kérdezte.

Négy-ötszörös túlerőbenvannak feleltem.

Akkor annál inkább igaz,hogy keményen kell harcolnunk!

Elmosolyodtam.

Minden dán, aki csakBritanniába jön, atyám, született harcos.A földművesek Dániában maradnak, idecsak a vadbarbárok jönnek. Mi meg? Azembereink szinte mind földművesek,

márpedig három-négy ilyenre is szükségvan egy igazi harcos legyőzéséhez.

De ti harcosok vagytokharsant fel –, egytől egyig! Igaziharcosok! Mind tudjátok, hogyan kellküzdeni! Fellelkesítitek az embereket,vezetitek őket, és megölitek azellenséget. És Isten a ti oldalatokonharcol. Ha Isten velünk, ki ellenünk, he?Talán valami jelre vársz?

Igen, mutasson nekem egyjelet.

Hát odasüss! azzal lemutatotta Wilig felé, én pedig elfordítottam alovam, és odalent, a délutáni napfénybenelibém tárult a csoda, amire

mindannyian vártunk. Férfiak érkeztek,méghozzá százával. Eljöttek keletről, éseljöttek délről. A dombok közül lassanelősorjáztak a nyugati szász fyrd tagjaiis. Eljöttek, hogy kövessék a királyukat,és megmentsék az országot.

Már csak két paraszt kell egyharcoshoz! jelentette Pyrlig vidáman.

Most aztán nyakig bennevagyunk morogta Leofric.

Csakhogy már nem voltunkegyedül. Összegyűlt a fyrd.

HARMADIK RÉSZ - A fyrd

Tizenkettedik fejezet

A legtöbben nagycsoportokban érkeztek, egy-egy thegnvezetésével, mások kisebb csapatokatalkottak, ám együttesen egész hadsereggéduzzadtak. Arnulf, Suth Seaxaeladormanje közel négyszáz emberthozott, és még mentegetőzött, amiért nemtöbbet, de hát a dán hajók ott ólálkodtaka partjai mentén, ezért hátra kelletthagynia a fyrdje egy részét. Wiltunsciremberei Wulfhere vezetésével ugyanGuthrum oldalán vonultak a harcba, ám amegyei elöljáró, egy Osric nevű komorférfiú átfésülte a megye déli részét, éstöbb mint nyolcszáz olyan férfit talált,akik nem vettek tudomást az ealdorman

hívó szaváról, hanem inkább Alfrédseregéhez csatlakoztak. Egyre újabbfegyveresek érkeztek Sumorsćte távolirészeiből, hogy csatlakozzanak Wiglaffyrdjéhez, amely immár több mint ezerembert számlált, míg feleennyien jöttekel Hamtunscirből, többek közöttBurgweard helyőrségéből. A Heahengellegénységéből Eadricet és Cenwulfotölelhettem keblemre, de velük tartott alelkes és nyugtalan Willibald atya is.Szinte mindenki gyalogosan jött,kimerülten és éhesen, szétszakadozócsizmában, de kardot és szekercét,lándzsát és pajzsot szorongattak akezükben. Kora délutánra már közelháromezer ember gyűlt egybe a Wiligvölgyében, s egyre többen érkeztek,

amint ellovagoltam a távoli domb felé,ahol korábban a dán felderítőket véltemlátni.

Alfréd küldött ki, és azutolsó pillanatban Pyrlig atya isfelajánlotta, hogy elkísér. Alfrédértetlenséget színlelt, egy hosszúpillanatig elgondolkodott, azutánhelyeslően bólintott.

Biztonságban térjen megUhtreddel, atyám mondta mereven.

Nem szóltam, amígátlovagoltunk az egyre terebélyesedőtáboron, ám amint kiértünk a szabadba,és magunk lehettünk, fanyar pillantástvetettem Pyrligre.

Az egészet elrendezték.

Milyen egészet?

Hogy atyám velem tartson.Előre felnyergelték a lovát! Halljam, mitakar tőlem Alfréd?

Pyrlig elvigyorodott.

Azt akarja, hogy beszéljelekrá a kereszténységre, mi mást? A királyszilárdan hisz a szavak erejében.

Keresztény vagyok vontamvállat.

Csakugyan az lennél?

Megkereszteltek, nem?Kétszer is, ha már itt tartunk.

Kétszer is! Akkor valóságosszent lehetsz! Hogy történt?

Gyermekkorombanmegváltozott a nevem, és amostohaanyám úgy gondolta, hogy amennyben majd nem ismernek rám.

Pyrlig elnevette magát.

Vagyis elsőre kimostákbelőled az ördögöt, másodszorra megvisszatöltötték? Nem feleltem, mirePyrlig egy ideig némán lovagolt. Alfrédazért akarja, hogy jó keresztényt faragjakbelőled szólalt meg végül –, mert Isten

áldását várja.

Azt hiszi, Isten elátkozminket, csak mert az ő oldalán harcolok?

Megrázta a fejét.

Jól tudja, Uhtred, hogy azellenség pogány. Ha a dánok győznek,Krisztus is vereséget szenved. Ez aháború nemcsak a földről szól, hanemIstenről is. És Alfréd, a szegény pára,Krisztus hű szolgája, mindent megteszmennybéli atyjáért, és téged is ezértpróbál a keresztényi alázat mintaképévéformálni. Ha téged térdre tudkényszeríteni, a dánokkal már fél kézzelis elbánik.

Elnevettem magam a jólsikerült tréfán.

Ha ettől jobban érzi magát,mondja azt Alfrédnak, hogy jókeresztény vagyok.

Mindenhogyan azt mondtamvolna neki, csak hogy felvidítsam, de azigazság az, hogy veled akartam jönni.

Miért?

Mert hiányzik ez az élet.Istenemre mondom, igen hiányzik!Szerettem harcos lenni. Imádtam, hogynem tartoztam felelősséggel senkinek!Csak öltem, és szomorítottam azözvegyeket, riogattam az árvákat!

Értettem a dolgom, ami nagyon hiányzik.És mindig szerettem a felderítést. Nézni,ahogy a magadfajta szászok akkora zajtcsapnak, mint egy konda, és még csaknem is sejtik, hogy figyeljük őket. Neaggódj, nem fogok neked Krisztusrólprédikálni, bármit is várjon tőlem akirály.

A dánokat kellettmegtalálnunk, ha a közelben voltak.Alfréd azért lovagolt a Wilig völgyébe,hogy elzárja Guthrum útját Wessex szívefelé, de még most is rettegett attól, hogya dánok ellenállnak a kísértésnek, ésnem próbálnak meg elpusztítanibennünket, ehelyett megkerülnek, éselfoglalják Wessex déli részét, hogy

azután minden oldalról dán helyőrségekvegyenek körül. Alfréd bizonytalannávált, és szomjazott az ellenséggelkapcsolatos bármilyen hírre, ezért Pyrligés én északkeletnek lovagoltunk avölgyben, amíg el nem jutottunk egykisebb folyóhoz, amely déli iránybafolyt, és arra torkollt a Wiligbe.Követtük ezt a kisebb vízfolyást, mígnemeljutottunk egy nagy faluhoz, amibőlcsupán hamu és por maradt. A kis folyógazdag földeken vágott át, mégsemláttunk marhákat vagy birkákat, afelszántatlan mezőket mindenütt felvertea gyom. Lassan haladtunk, kíméltükfáradt lovainkat, ám idővel így is messzekerültünk a seregtől. Nyugaton a napalacsonyra süllyedt, noha benne jártunk

a májusban, és a napok egyrehosszabbodtak. Kérészek hemzsegtek afolyón, és pisztrángok buktak fel a vízalól, azután a hirtelen csoszogásramindketten megdermedtünk, de csaknéhány vidrakölyök motozott a parton,egy öreg fűzfa gyökerei között.Galambok fészkeltek akökénybokrokban, poszáták szólongattákegymást a folyó mentén, valahol egyharkály kopogtatott kitartóan. Egy ideignéma csendben lovagoltunk, éselfordultunk a víztől, hogy elérjünk egygyümölcsöst, ahol a rózsaszín virágokközt nyaktekercsek énekeltek.

Pyrlig visszafogta a lovát afák között, majd előremutatott egy

kiszikkadt pocsolyára. Én is megláttam alehullt virágszirmokkal telehintettpatanyomokat. Csak nemrégibenkeletkezhettek, és jócskán akadt belőlük.

Itt jártak a nyavalyásoksuttogta –, méghozzá nem is olyan rég,he?

Végignéztem a völgyön.Senkit sem láttam. A dombok mindkétoldalt meredeken emelkedtek,alacsonyabb lankáikat sűrűn benőtték afák. Hirtelen az a kényelmetlen érzésemtámadt, hogy figyelnek, hogy éktelen zajtcsaptunk, és a farkasok csak arra várnak,hogy ízekre szaggassanak.

Ha dán lennék törte meg a

csendet Pyrlig, aki szemlátomástosztozott a szorongásomon –, én ottbújnék meg biccentett a nyugatonmeredező fák felé.

Miért?

Mert mire meglátod őket, őkis látnak téged, és éppen ebből azirányból várnak bennünket. Nem túlépkézláb magyarázat, igaz? Szárazonfelnevetett. Nem is tudom, Uhtred,egyszerűen csak úgy érzem, hogy ottvannak.

Így hát keletnek tartottunk.Lassan haladtunk, mintha a világonsemmi gondunk nem lenne, ám amintbeértünk a fák közé, rögvest északnak

fordultunk. Mindketten kitartóan kutattuka további patanyomokat, de egyet seláttunk, és szertefoszlott az a rosszérzésünk is, hogy figyelnek bennünket,bár így is hosszú ideig kivártunk, háthakövet valaki. Csak a szél sóhajtozott afák között, valamiért mégis éreztem,hogy a dánok nincsenek messze ahogyana kopók is megérzik a vadak közelségét:a nyakukon meredezni kezd a szőr,vicsorítanak, és egész testük megfeszül.

Elérkeztünk a helyre, aholkezdtek elmaradozni a fák. Itt leszálltunka nyeregből, és kikötöttük a lovakat,azután ellopództunk az erdőszélre, éscsak figyeltünk.

S akkor végre megláttuk őket.

Harminc-negyven dánlehetett a völgy túlsó végében, az erdővonala felett. Nyilván felkaptattak adombtetőre, elnéztek dél felé, és mostvisszafelé indultak. Hosszú vonalbanszétszóródtak, amint belovagoltak azerdőbe.

Felderítők mormolta Pyrlig.

Arról a dombtetőről nemsokat láthattak.

Észrevettek minket…

Szerintem is.

Akkor miért nem támadnak?kérdezte értetlenül. Miért nem?

Nézzen csak rám.

Minden áldott nap részesülöka kiváltságban, fiam.

Dánnak hittek. Nem viseltema vértem, sem a sisakom, így hosszúhajam szabadon lengett, a karomonezüstkarikák fénylettek. Atyámról megazt gondolták, hogy medve, akittáncoltatok.

Felnevetett.

Akkor kövessük őket?

Kockázatot csak a völgyátszelése jelentett, bár ha az ellenégmeglátott, továbbra is hihette azt, hogy adánok közé tartozunk, így hátkeresztülvágtunk a tisztáson, azutánfellovagoltunk a fák közé. Előbbhallottuk, semmint láttuk a dánokat. Nemtörődtek semmivel, társalogtak ésnevetgéltek, sosem gondolták volna,hogy szászok vannak a közelben. Pyrligbőrkabátja alá rejtette a feszületét,azután addig vártunk, amíg biztosak nemlehettünk benne, hogy az utolsó dán iselhaladt, akkor pedig felügettünk adombon, míg rá nem akadtunk anyomaikra. Az árnyak egyre hosszabbranyúltak, amiből arra következtettem,hogy a dán sereg a közelben lehet, hiszen

a felderítők nyilván még sötétedés előttel akarták érni a biztonságot, ám ahogykövettük őket, és a vidék egyre laposabblett, látszott, hogy aznap este már nem állszándékukban csatlakozni Guthrumerőihez. A járőröző dánokat saját táborvárta, s ahogy ezt megközelítettük, kishíján belefutottunk egy másik, kelet felőlérkező csapatba. Amikor meghallottuk azújabb dánokat, félrekaptuk a kantárt, ésbelovagoltunk a legközelebbi bozótosba,majd figyeltük, ahogyan a tucatnyifelderítő elüget mellettünk. Ekkorleszálltunk a nyeregből, ésellopakodtunk, hogy megnézzük, hányellenségünk táborozik odakint.

Talán százötven dán is

lehetett a kis tisztáson. Meggyújtották azelső tüzeket, ez szintén arra utalt, hogy ittfogják tölteni az éjszakát.

Az előőrs jegyezte megPyrlig.

Magabiztosak a nyavalyások.

Ezeket a dánokat küldték kifelderíteni a környező dombokat, őkpedig biztonságban érezték magukat anyílt mezőn, ahol nem számítottak aszászok támadására. Tehették is. Anyugati szász sereg messze délentáborozott, és a környéken nem maradtegyetlen csapatunk sem, így a dánoknyugodt éjszakának néztek elébe. Reggelazután kilovagolhattak dél felé, hogy

megfigyeljék Alfréd mozgását.

Ha viszont ők itt vannakvetette fel Pyrlig –, akkor Guthrum iskövetni fogja őket.

Meglehet vagy Guthrum netánmessze keletre, esetleg nyugatra haladel, és a felderítők csak arrólbizonyosodnak meg, hogy Alfrédmindebből mit sem sejt.

Vissza kellene mennünk véltePyrlig. Mindjárt besötétedik…

Csakhogy hirtelen hangokathallottam, és feltartottam a kezem, hogybeléfojtsam a szót, azután elindultamjobbra, és a bozótos legsűrűbb részein

lopództam előre, míg csak meg nemhallottam, amit az imént. Angol szavakat.

Szászok is vannak ittsuttogtam.

Wulfhere emberei?

Alighanem. Wiltunscirbenjártunk, amelyet Wulfhere emberei atenyerüknél is jobban ismertek kiből váltvolna alkalmasabb vezető náluk azAlfréd után kémkedő dánok mellé?

A szászok besorjáztak azerdőbe, és mi megmaradtunk akökénybokrok mögött, míg meg nemhallottuk a fejszék csattogását. Tűzifátvágtak. Tucatnyian lehetettek. Wulfhere

sok követője talán vonakodott Alfrédellen harcolni, ám akadtak olyanok, akiklelkesen fogadták az ealdorman tervét,és kétségkívül ők voltak azok, akikeligazították a dán előőrsöket. Wulfherecsak azokat küldhette, akikbenmegbízott, kevésbé hű embereiátszökhettek Alfrédhoz, vagy egyszerűenelmenekülhettek, így a szászok biztosanaz ealdorman testőrségéből kerültek kiazokból a harcosokból, akik a legtöbbhasznot húzhatták abból, ha a dánok ésnyugati szászok háborújában a győztesoldalhoz szegődtek.

Vissza kellene térnünkAlfrédhoz még sötétedés előttfigyelmeztetett Pyrlig.

Csakhogy ekkor a közvetlenközelünkben felcsattant egy zsémbeshang.

Holnap én is jövök közölte.

Nem lehet, nagyuram felelteegy másik. Csorgó hang hallatszott, sebből rájöttem, hogy a két férfi egyikevizelni jött a bozótosba, a másik pedigkövette ide. Sehová sem mégy holnaptette hozzá a második férfi –, hanem ittmaradsz.

Én csak látni akarom őket!fogta könyörgőre a zsémbes hang.

Nemsokára láthatod őket, deholnap még nem. Itt maradsz az őrökkel.

Nem kényszeríthetsz rá.

Azt teszem, amit jónak látok,nagyuram. Talán te parancsolsz itt, deattól még szót fogadsz nekem. A férfihangja keményen pengett. Én pedig aztmondom, hogy itt maradsz.

Megyek, ha akarokerősködött az első hang, de a másikügyet se vetett rá.

Nagyon lassan, hogy a pengene kaparja meg a kardhüvely torkát,előhúztam Kígyóleheletet. Pyrligértetlenül meredt rám.

Menj odébb suttogtam –, éscsapj valami zajt.

Zavartan ráncolta ahomlokát, de én intettem a fejemmel, éső megbízott bennem. Felállt, éscsendesen fütyörészve a lovaink feléindult, hogy a két férfi azonnal utánaeredjen. Az érces hangú ment elől. Öregharcos volt, sebhelyes arcú és testes.

Te ott! kiáltotta. Megállj!

Abban a pillanatbanelőléptem a kökénybokor mögül,meglendítettem Kígyóleheletet, és apenge belehasított a harcos torkába, deolyan mélyen, hogy hallottam a csigolyákreccsenését, majd a vér harsány vörösenfreccsent ki a tavaszi szürkületbe, azöldellő levélszőnyegre. A férfi

előrebukott, akár a letaglózott ökör. Amásodik fickó, a zsémbelődőközvetlenül mögötte haladt,döbbenetében és rémületében a földbegyökerezett a lába, én pedigmegragadtam a karját, és berántottam abozótosba.

Ezt nem teheted… kezdte,mire a szájára tapasztottam Kígyóleheletvéres pengéjét, hogy felnyögjönijedtében.

Egyetlen hang sziszegtem –,és halott ember vagy.

Mostanra Pyrlig is visszatért,a kezében kivont karddal.

Pyrlig végigmérte a halottférfit, akinek a nadrágját se maradt idejemegkötni. Fölé hajolt, és a kereszt jelétrajzolta a homlokára. A férfit gyorsanutolérte a halál, társát pedig nesz nélkülejtettük fogságba, így a favágók közülsenki sem figyelt fel ránk. A fejszéktovább hasogatták a fát, visszhangjukélesen verődött vissza.

Ezt elvisszük Alfrédnaktudattam Pyrliggel, azután leengedtem apengét foglyom torkára. Egyetlen hangpréseltem neki Kígyóleheletet a bőrének–, és félbehasítalak egy életlendikiccsel, kezdve mindjárt a tökeidnél.Megértetted?

Bólintott.

Most megkapod azt aszívességet, amivel tartozom tettemhozzá, majd kedvesen elmosolyodtam.

Mert nem mást ejtettemfogságba, mint Ćthelwoldot, Alfrédunokaöccsét, a nyugati szászok trónjánakreménybeli várományosát.

A férfit, akit megöltem,Osberghnek hívták. Ő parancsoltWulfhere személyes testőrségének, bár ahalála napján csupán egyetlen feladatotkellett ellátnia: gondoskodni arról, hogyĆthelwold ne kerülhessen bajba.

Márpedig Ćthelwold

kivételes tehetséggel keveredett bajba.Jog szerint Wessex királyának kellettvolna lennie, méghozzá, féktelen ésostoba természetű lévén, Wessexlegutolsó szász királyának, s ő, miutánAlfréd javára lemondatták a trónról,csak két dologban lelt vigaszt: a sörbenés a lányokban. Világéletében harcosakart lenni, Alfréd azonban megtagadtatőle ezt a kegyet attól való félelmében,hogy Ćthelwold hírnevet talál szerezni acsatatéren. A jog szerinti királyt,Ćthelwoldot meg kellett tartania ilyenostobának, hogy senki se tekinthesse őtkomoly vetélytársának. Persze sokkalegyszerűbb lett volna végezniĆthelwolddal, de Alfréd valamiért talána keresztényi lelkiismerettől vezérelve

képtelen volt kezet emelni rokonára.Ćthelwold így életben maradt, ésnagybátyja kegyelmét azzal hálálta meg,hogy egyre nagyobb bolondot csináltmagából.

Csakhogy az utolsó néhányhónapban sikerült levetnie Alfrédpórázát, és olyan barátokra lelt, akikfelszították elfojtott becsvágyát.Páncélingbe öltözött, és kardot hordottaz oldalán. Döbbenetes megjelenésűfickó volt, magas és jóvágású, debármennyire is úgy festett, mint egyharcos, a lelke mélyén elkényeztetettnyápic maradt. Amikor a torkánakszorítottam Kígyóleheletet, egyszerűenösszevizelte magát, s most, a fogságban

sem tanúsított ellenállást. Alávetettemagát az akaratomnak, halálra rémült, ésörült, hogy magunkkal visszük.

Megtudtuk tőle, hogy addignyaggatta Wulfhere-t, amíg az engedteharcolni, és amikor Osbergh tucatnyiemberével a dán felderítők vezetője lett,névleg őt nevezték ki a csapatparancsnokává.

Wulfhere azt mondta, énvagyok a parancsnok panaszolta felĆthelwold –, mégis engedelmeskednemkellett Osberghnek.

Wulfhere kötözni valóbolond, ha ilyen messzire engedettmagától véltem.

Azt hiszem, elege lettbelőlem vallotta meg Ćthelwold.

Eleget lett? Talán meghágtadaz asszonyát?

Csak egy szolgálót! Én isrészt akartam venni a felderítésben, ésWulfhere azt mondta, sokat tanulhatokOsberghtől.

Épp most tanultad meg, hogysose pisálj kökénybokorba bólintottam.Ezt jól vésd az eszedbe.

Ćthelwold Pyrlig lován ült,míg a walesi pap kantáron vezette ajószágot. Összekötöztem Ćthelwoldcsuklóját. A nyugati látóhatáron még

pislákolt némi fény, épp csak ahhoz elég,hogy megkönnyítse utunkat a kisebbvízfolyásig. Elmagyaráztam Pyrlignek,hogy kibe botlottunk, és a papvigyorogva hallgatott.

Wessex hercege, igaz-e?

Királynak kellene lennemsiránkozott Ćthelwold.

Nem, nem kellene véltem én.

Apám az volt! És Guthrumnekem ígérte a koronát.

Ha elhitted egy szavát is,bolondabb vagy, mint gondoltam. Csakaddig lennél király, míg szüksége van

rád, azután egyszerűen megöletne.

Így most Alfréd fogmegöletni rázta szomorúan a fejét.

Talán jól is tenné, de éntartozom neked egy szívességgel.

Meg tudnád győzni, hogyhagyjon életben? kapott az alkalmon.

Majd te meggyőzöd feleltem.Letérdepelsz előtte, és azt mondod, hogycsak az alkalmat vártad, mikor szökhetszel a dánoktól, de végül sikerült,találkoztál velünk, és azért jöttél, hogyfelajánld a kardodat.

Ćthelwold értetlenül meredt

rám.

Tartozom neked egyszívességgel magyaráztam türelmesen –,ezért ajándékba kapod tőlem az életed.Eloldozlak, te elmész Alfrédhoz, és aztmondod, hogy karácsony óta másra sevágysz, csak hogy újra csatlakozz hozzá.Érted?

Ćthelwold összeráncolta aszemöldökét.

De hát ki nem állhat!

Ebben igazad van értettemegyet –, de ha letérdelsz elé, ésmegesküszöl, hogy sosem hagyodcserben, mit tehet veled? Magához ölel,

megjutalmaz, és büszke lesz rád.

Tényleg?

Amennyiben elárulod, holvannak a dánok szúrta közbe Pyrlig.

Azt megtehetem vont vállatĆthelwold. Délről jönnek, Cippanhammfelől. Ma reggel indultak.

Hányan?

Ötezren.

Idejönnek?

Elmennek bárhová, hogyAlfrédot megtalálják. Azt mondják, nem

lesz még egy ilyen esélyük, hogyelpusztítsák, akkor azután egész nyárontobzódhatnak az asszonyokban és azezüstben. Bizonytalanul ejtette az utolsószavakat, és én tudtam, hogy tőle semállna messze Wessex kifosztása. Hányembere van Alfrédnak?

Háromezer feleltem.

Édes Jézusom! hördült fel.

Mindig is nevet akartál, nem?Mi a dicsőség abban, ha megküzdesz egykisebb sereggel?

Jézus Krisztus!

Az utolsó fények is kialudtak.

Nem világított a hold, de amíg a folyómentén haladtunk, nem tévedhettünk el.Egy idő után megláttuk a tüzek izzását atávoli dombok felett, és tudtuk, hogyAlfréd táborhelye az. Amikorvisszafordultam a nyeregben, messzeészakon ugyanolyan rőten vöröslött az égalja. Guthrum serege.

Ha elengedsz, mi tart majdvissza attól, hogy megint Guthrumoldalán keressek menedéket? tudakoltabosszúsan Ćthelwold.

Az égvilágon semmi vontamvállat –, hacsak nem az a bizonyosság,hogy akkor levadászlak, és megöllek.

Ezen gondolkodott egy ideig.

Biztos vagy benne, hogy abácsikám jó szívvel fogad?

Pyrlig felelt helyettem:

Tárt karokkal! jelentette ki.Olyan lesz, mint a tékozló fiú megtérése.Üszőket vágnak le, és zsoltárokatzengnek a tiszteletedre! Csak mondd elAlfrédnak, amit nekünk, hogy Guthrumegyenesen felé tart.

Elértük a Wiliget, ahonnétmár könnyedén utat találtunk atábortüzek egyre erősödő izzása felé. Atábor szélén megszabadítottamĆthelwoldot a kötéltől, azutánvisszaadtam neki a fegyvereit. Kétkardot is hordozott, akárcsak én, egy

hosszút és egy rövidebbet.

Nos, hercegem vigyorodtamel –, ideje megalázkodni, nemde?

A tábor közepén találtukAlfrédot. Királyi pompának nyomát selehetett látni. Nem voltak állataink, hogyelhúzzák a sátrakkal és bútorokkalmegrakott kocsikat, ezért Alfréd két tűzközött, egy leterített köpenyen ült.Lehangoltnak látszott. Mint későbbmegtudtam, szürkületkor beszédetintézett az egybegyűlt sereghez, és aztmég Beocca is megvallotta, hogy abeszéd nem aratott nagy sikert.

Inkább volt prédikáció, mintbeszéd csóválta a fejét komoran Beocca.

Alfréd segítségül hívta Istent,beszélt Szent Ágoston igazságosháborújáról, beszélt Boethiusról ésDávid királyról, szavai azonbanelszálltak a fáradt és éhes harcosok fülemellett. Alfréd most hadvezérei körébenült, akik kivétel nélkül mind szikkadtkenyeret és füstölt angolnát vacsoráztak.Adelbert atya, aki korábban elkísértminket Cippanhammbe, bánatos éneketjátszott líráján. Rosszul választotta mega zenét, gondoltam, de aztán Alfrédészrevett, és csendre intette Adelbertet.

Vannak híreid? élénkült feltüstént.

Válasz gyanánt oldalt léptem,

és meghajoltam Ćthelwold felé, majdelőreintettem a király felé.

Felség válaszoltamünnepélyesen , elhoztam unokaöcsédet.

Alfréd felállt. Hátrahőkölt,főként, mert Ćthelwold a legkevésbésem keltette fogoly benyomását, hiszenkardot viselt. Ćthelwold remekül festett,sőt ami azt illeti, sokkal inkább tűntkirálynak, mint Alfréd. Arányostestalkatú, jóvágású férfi volt, mígAlfréd túlontúl sovány, nyúzott arcávaljócskán idősebbnek tűnt huszonkilencévénél. S kettejük közül Ćthelwold tudtainkább, hogyan viselkedjen. Leoldotta ésnagy csörömpöléssel bácsikája lába elé

vetette a kardját, azután letérdepelt,összekulcsolta az ujjait, és úgy nézett fela királyra.

Hát újra rád találtam!sóhajtott fel földöntúli örömmel ésmeggyőződéssel.

Alfréd nemigen tudta, mihezkezdjen, így jobb híján közelebb lépett.

A dombok közt akadtunk rá,felség tudattam. Bennünket keresett.

Elszöktem Guthrumtólbuzgólkodott Ćthelwold –, Istenneklegyen hála. Elszöktem attól a pogánytól.Közelebb tolta a kardot Alfréd lábához.Rendelkezz a kardommal, felség.

A hűség e látványosmegnyilatkozása nem hagyott Alfrédnakmás választást, mint hogy felemelje, ésmagához ölelje unokaöccsét. A tüzekköré gyűlt emberek lelkesen ünnepeltek,főként miután Ćthelwold előállt ahírekkel. Guthrum útnak indult, és veletartott Fehérlovas Svein is. Felénktartottak, mind az ötezer emberükkel, ésnem egyébért, mint hogy Wiltunscirdombjai közt vívják meg velünk a döntőütközetet.

Mikorra érnek ide? akartatudni Alfréd.

Holnapra itt kell lenniük,felség felelte Ćthelwold.

Ćthelwold helyet foglalt akirály mellett, és kapott egy kupaforrásvizet, ami aligha felelt meg atékozló fiú ünnepléséről alkotottfogalmainak, ezért savanyú pillantástvetett rám, de én ekkorra márészrevettem a király társaságábanHaraldot, Defnascir elöljáróját.

Te itt? kérdeztemmeglepetten.

Ötszáz jó emberemmel vágtará büszkén.

Nem számítottunk emberekresem Defnascirből, sem Thornsćtából,Harald azonban magával hozta négyszázfős fyrdjét, s még száz embert

Thornsćtából.

Maradtak otthon elegen, hogymegvédjék a partokat a pogány flottától,ezért Odda ragaszkodott hozzá, hogysegítsünk legyőzni Guthrumot.

Hogy van Mildrith?

Imádkozik a fiáért felelteHarald és mindnyájunkért.

Az étkezést nálunk isimádság követte. Mindig imádkoztunk,ha Alfréd a közelünkben volt, és énhiába próbáltam elmenekülni, Pyrligtartóztatott.

A király szót akar váltani

veled közölte.

Így hát kivártam Alewoldpüspök unalmas mondókáját, ami utánAlfréd tudni akarta, hogy Ćthelwoldcsakugyan elszökött-e a dánoktól.

Nekünk ezt mondta, felségfeleltem –, és én sem mondhatok többet,csak hogy rátaláltunk.

Nem szökött el tőlünkmutatott rá Pyrlig , pedig megtehettevolna.

Akkor hát van jóság a fiúbansóhajtott fel Alfréd.

Istennek legyen hála vágta rá

Pyrlig.

Alfréd elhallgatott, egy ideiga tábortűz izzó parazsát kémlelte.

Este beszédet mondtam asereg előtt törte meg végül a csendet.

Hallottam róla, felség.

Metsző pillantást vetett rám.

No és mit hallottál róla?

Hogy prédikáltál azembereknek, felség.

Összerezzent, azután úgy tűnt,elfogadja a bírálatot.

Mit akarnának hallani? tettefel a kérdést.

Azt akarják hallani feleltePyrlig –, hogy felséged kész meghalniértük.

Meghalni?

A király vezet, az emberekkövetik magyarázta Pyrlig. Alfrédhallgatott. Nem törődnek SzentÁgostonnal ment tovább Pyrlig –, csakazzal törődnek, hogy az asszonyaik és agyerekeik biztonságban legyenek, hogy aföldjeik biztonságban legyenek, hogy ajövőjük biztonságban legyen. Aztakarják hallani, hogy győzni fogunk. Aztakarják hallani, hogy levágjuk a dánokat.

Azt akarják hallani, hogy mindmeggazdagodnak a zsákmányból.

Kapzsiság, bosszú, önzés?sorolta keserűen Alfréd.

Ha angyalokból állna aserege, felség sóhajtott fel Pyrlig –,akkor bizonyosan lázba hozhatná őketIstennel és Szent Ágostonnal, csakhogyezek mind egyszerű halandók, akiketsemmi nem ösztönöz annyira, mint akapzsiság, a bosszú és az önzés.

Alfréd homlokráncolvahallgatta a tanácsot, de nem szállt vitábavele.

Akkor hát megbízhatok az

unokaöcsémben? kérdezte végül.

Nem tudom, megbízhat-ebenne, felség feleltem , csak azt tudom,hogy Guthrum nem bízhatott. Ćthelwoldfelségedet választotta, elégedjen meg hátennyivel.

Úgy lesz, úgy lesz azzal jóéjszakát kívánt, és visszavonult keményfekhelyére.

A völgyben már aligpislákoltak a tüzek.

Miért nem mondod elAlfrédnak az igazat Ćthelwolddalkapcsolatban? tudakolta Pyrlig.

Azt gondoltam, megbízomatyám ítéletében feleltem.

Jó ember vagy.

Néha még én is megdöbbenekrajta, hogy mennyire.

Megkerestem Iseultot, azutánelaludtam.

Másnapra az egész északiégboltot elborították a sötét fellegek, mígseregünk és a dombok felett ragyogott anap.

A mostanra három és fél ezerfőre duzzadt nyugati szász sereg elérte aWiliget, majd követte a kisebb

vízfolyást, amelyet Pyrliggel előző estefedeztünk fel. Láttuk a dán felderítőket adombgerinceken, és tudtuk, hogyüzenetet küldenek Guthrumnak.

Felvezettem ötven embert azegyik ilyen dombtetőre. Mind lovonültünk, talpig fegyverben, pajzzsal éssisakkal, készen az összecsapásra, a dánelőőrs azonban átengedte nekünk amagaslatot. Alig tucatnyian voltak, ésjóval azelőtt leereszkedtek a dombról,hogy elérhettük volna a csúcsot, ahol aruganyos fűszőnyeg felett kék pillangókkergetőztek. Elnéztem északnak, avészjóslóan sötét fellegekre, ésfigyeltem egy karvaly röptét. Lefelésiklott a madár, én pedig követtem a

pályáját, mígnem szétterpesztett szárnyaiés begörbített karmai alatt megláttamellenségünket.

Guthrum serege közeledettdél felől.

Akkor tört rám a félelem. Apajzsfal rettenetes hely. A harcos ittvívja ki magának a hírnevet, márpedig ahírnév drága a számunkra. A hírnévtisztesség, ám a megszerzéséhez be kellállni a pajzsfalba, ahol a halál arat.Annak idején ott voltam a cynuitipajzsfalban, jól ismertem hát a halálbűzét, a túlélés bizonytalanságát, a vadulcsapkodó szekercék, kardok és lándzsákborzalmát, és rettegtem mindettől.

Rettegtem, mégsem menekülhettem előle.

Rám talált a félelem, mert adomboktól északra elterülő síkságon, atávoli Cippanhamm felé terpeszkedőzöld mezőkön egy sereg közeledett. ANagy Sereg, ahogy a dánok nevezték,Guthrum és Svein pogány harcosai, atengerentúlról érkezett féktelen barbárokhordája.

Sötétlett tőlük a vidék.Átgázoltak a mezőkön, egyik lovascsapata másik után, elözönlötték a síkságot, smiután vezetőik csak most értek ki anapfénybe, úgy tűnhetett, mintha a hordaaz árnyékvilágból kelt volna fel.Lándzsák és sisakok, vértek és pengék

verték vissza a fényt, milliónyisziporkázó csillag gyúlt ki éssokszorozta meg önmagát, amint egyretöbben bukkantak ki a felhők alól. Szintemindenki lóháton érkezett.

Jézus, Mária és Szent József!hörögte Leofric.

Steapa egy szót se szólt.Csak komoran nézte őket.

Osric, Wiltunscir elöljárójakeresztet vetett.

Valakinek szólnia kelleneAlfrédnak…

Majd én ajánlkozott Pyrlig.

Mondd meg neki, hogy apogányok átkeltek az Afenen fordult feléOsric. Mondd meg, hogy a haladásukbólítélve a céljuk… közben összeráncolthomlokkal próbálta megítélni, merre tarta horda. A céljuk Ethandum mondta kivégül.

Ethandum ismételte a nevetPyrlig.

És emlékeztesd rá, hogy ottáll a régiek egyik erőssége tette hozzáOsric. Az ő megyéjében, az őbirodalmában jártunk, ismerte mindendombját és mezejét, ezért is komorodottel, amint belegondolt, hogy mi történik,ha a dánok felfedezik és elfoglalják a

régi erősséget. Isten legyen hozzánkkegyes. Holnap reggelre elérnek oda,mondd meg neki.

Akkor tehát holnap reggel,Ethandumnál. Pyrlig megfordította alovát, és elvágtázott.

Hol az az erőd? kérdeztem.

Osric előremutatott.

Idelátszik.

Az erősség onnét, aholálltunk, alig tűnt többnek, mintgyűrődésnek a távoli dombtetőn.Wessexben mindenütt lehetett látni ilyentömör döngölt földfalakkal épült

sáncerődöket. Ezt a síkság feletturalkodó magaslaton emelték, ahonnétmeredeken zuhantak alá a mészkőszirtek.

Még ma éjjel elfoglaljákcsóválta a fejét Osric –, de a legtöbbencsak reggelre érnek ide. Reménykedjünkbenne, hogy nemigen törődnek vele.

Mindnyájan azt hittük, Alfrédfogja megválasztani a helyet, aholGuthrumnak rá kell támadnia, egy olyanmagaslatot, amely könnyen védhető, ésahol a kiegyenlíthetjük az alacsonyabbszámunkból fakadó hátrányt, a távolierőd azonban arra utalt, hogy Guthrumkezdte átvenni a mi taktikánkat. Olyanhelyet választott, amelyet csak nagy

nehézségek árán támadhattunk, és ezzelsúlyos választás elé állította Alfrédot:ha támad, önmaga hívja ki maga ellen abajt, ha visszavonul, azzal bebiztosítja akatasztrófát. Az élelmünk egy-két naponbelül elfogyni látszott, ha pedigmegpróbáltunk volna visszavonulnidélnek a dombok között, Guthrumutánunk eresztette volna lovas hordáját.S még ha Wessex hada sértetlenül el ismenekült volna valahogy, az ismegsemmisítő vereségével lett volnaegyenlő. Ha Alfréd egybegyűjti a fyrdet,majd megfut az ellenség elől, aztmindenki vereségként értékelte volna,így az emberek elkezdtek volnaleszakadozni, hogy hazatérjenek, ésinkább az otthonaikat védjék.

Harcolnunk kellett, mert a meghátrálásegyet jelentett a végső vereséggel.

A sereg aznap este annál azerdőnél táborozott le, ahol ráakadtamĆthelwoldra. Immár ő is a királyikísérethez tartozott, így Alfréd és ahadvezérek társaságában kaptatott fel adombtetőre, hogy elnézze a közeledő dánsereget.

Milyen messze lehetnek?tudakolta.

Innét? vonta meg a vállátOsric. Négy mérföldre. A seregtől úgyhatra.

Akkor hát holnap Alfréd

keresztet vetett.

Az északi felhők közelebbaraszoltak, sötétségbe burkolták az estét,de a laposan érkező napsugarak így ismegcsillantak a lándzsákon ésszekercéken a régiek földvárában. Úgytűnt, Guthrum nagyon is törődik azerőddel.

Arra tértünk vissza atáborhelyünkre, hogy még többenérkeztek. Már nem sokan, csak kisebbcsapatok, de továbbra is jöttek. Az egyikilyen csapat lóháton érkezett, a hosszúutazástól elgyötörten és porosan, ámmind a tizenhat ember páncélinget és jósisakot viselt.

Merciaiak voltak, és hosszúutat tettek meg keletnek: átkeltek a Temesfolyón, azután megkerülték egészWessexet, csak hogy ne akadjanak összea dánokkal, de így is Alfréd segítségéresiettek. Alacsony, fiatal férfi vezetteőket, széles mellkasú és kerek fejű, azarcán harcias kifejezéssel. LetérdepeltAlfréd elé, ezután vigyorogva fordultfelém, és én unokafivéremre, Ćthelredreismertem benne.

Anyám, akit nemismerhettem, merciai volt, s miután afivére, Ćthelred nagy hatalmú embernekszámított ama ország déli fertályán,miután elmenekültem Northumbriából,rövid időt a hajlékában töltöttem.

Akkoriban sokat perlekedtemunokatestvéremmel, akit apja utánszintén Ćthelrednek hívtak, de úgy tűnt,mostanra elfeledkezett ifjúkoricivódásainkról, és lelkesen öleltmagához. A feje búbja épp a vállamigért.

Harcolni jöttünk fúlt bele ahangja a mellkasomba.

Lesz rá alkalmatok ígértemneki.

Felség engedett el és fordultvissza Alfrédhoz –, atyám több embert isküldött volna, de meg kell védenie aföldjeit.

Bizony meg kell értett egyetAlfréd.

Ám a legjobbakat elküldtetette hozzá Ćthelred. Ifjú volt és önhitt,valósággal pöffeszkedett, Alfrédraazonban nagy hatást gyakorolt amagabiztossága, és legalább annyira anyakában függő ezüstfeszület is. Haddmutassam be Tatwine-t folytatta rokonom–, atyám testőrségének parancsnokát.

Emlékeztem Tatwine-ra, amedvényi termetű harcosra, akinekkarjait elmosódott fekete jelektarkították. Valamennyi tű és tintasegítségével készült, és egy-egy csatábanleölt ellenséget jelképezett. Torz

mosollyal fordult felém.

Te még élsz, uram?

Élek, Tatwine.

Jó, hogy újra mellettedharcolhatok.

Jó, hogy újra mellettem vagy.Így is éreztem. Csak kevesen születnek aharcra, ezért egy olyan fickó, mintTatwine, tucatnyi másikkal is felér.

Alfréd újabb gyülekezőtparancsolt a seregnek. Részben azérttette, hogy mindenki láthassa, mennyienvagyunk, és ebből bátorságot merítsen,részben mert tudta, hogy előző esti

beszédével csak összezavarta éselbizonytalanította az embereket. Úgydöntött, tesz még egy próbát.

Jobb lenne, ha nem tennezsémbelt Leofric. Misét talán tud tartani,de beszédet, azt nem.

Egy kis domb lábánálgyűltünk össze. A fények gyorsanhalványultak. Alfréd a dombtetőreállíttatta két lobogóját, a sárkányt és akeresztet, a lanyha szél azonban inkábbcsak borzolta, semmint meglengette őket.Alfréd közöttük állt meg. Egyedül volt,és páncélingébe öltözött, ami felettmegfakult kék köpenyét viselte. Papjaielindultak utána, de ő visszaintette őket a

domb lábához, azután némán meredtránk, akik összegyűltünk a mezőn. Egyideig nem szólt, és én éreztem, hogy azemberek egyre inkább feszengnek.Elvárták volna, hogy tüzet szítsanak alelkükben, ám ehelyett szentelt vizetkaptak.

Holnap! fogott bele hirtelenAlfréd. Magas fejhangon beszélt, detisztán értettük a szavait. Holnapharcolni fogunk! Holnap! Szent Jánosapostol ünnepén!

Édes Istenem nyögött felmellettem Leofric. Torkig vagyok már aszentjeivel.

Szent János apostolt halálra

ítélték prédikált Alfréd –, arra ítélték,hogy forró olajban főzessék meg! Mégistúlélte a megpróbáltatást! Forró olajbamerítették, de ő életben maradt! Mégerősebb lett, miután kikerült abból akondérból! Mi is így fogunk tenni.

Elhallgatott, végignézettrajtunk, és látnia kellett, hogy SzentJános említése nem hozza meg a kívánteredményt, ezért hirtelen szélesmozdulatot tett a karjával, mintha félreakarna söpörni minden szentet.

A holnapi nap folytatta aharcosok napja. Az a nap, amikorvégzünk ellenségeinkkel. Az a nap,amikor a pogányok azt fogják kívánni,

bárcsak sose hallottak volna Wessexről!

Újra elhallgatott, s ezúttalhelyeslő morgás hullámzott végig asorokon.

Ez itt a mi földünk!Harcolunk az otthonunkért!Asszonyainkért! Gyermekeinkért!Harcolunk Wessexért!

Úgy lesz! kiáltott fel valaki.

És nemcsak Wessexért!erősödött meg Alfréd hangja. Vannakembereink Merciából, Northumbriábólés Kelet-Angliából is! Senkit semismertem a seregben Kelet-Angliából, ésamennyire tudtam, Northumbriát is csak

mi ketten képviseltük Beoccával, de ezsenkit sem érdekelt. Mi vagyunk mostAnglia harsogta Alfréd –, és valamennyiangolszász nevében harcolunk!

Újabb csend. Az embereknektetszett, amit hallottak, az egyesültAnglia eszméje azonban csak Alfrédfejében létezett, az övékben nem.Egyetlen országról álmodott, ám ez túlnagyszabású ábrándnak tűnt a kis seregszámára.

Miért jöttek ide a dánok?tette fel a kérdést Alfréd.Asszonyaitokon akarják kitölteni avágyaikat, rabszolgasorba taszítanákgyermekeiteket, és elrabolnák

otthonaitokat, de még nem ismernekbennünket! Lassan ejtette az utolsószavakat, és valamennyit különmegnyomta. Nem ismerik a kardjainkat,nem ismerik a szekercéinket, alándzsáinkat, a harciasságunkat! Holnapmegtanulják az erőnket! Holnap levágjukőket! Holnap ízekre szaggatjuk őket!Holnap a vérükkel fogjuk öntözni aföldünket, ők pedig nyüszítvemenekülnek majd a haragunk elől!Holnap a kegyelmünkért fognakkönyörögni!

Nincs kegyelem! harsant felvalaki.

Nincs kegyelem!

visszhangozta Alfréd, de én tudtam, hogynem gondolja komolyan.

Kegyelmet adott volna adánoknak, felajánlotta volna nekik Istenszeretetét, és megpróbált volna értelmetverni beléjük, ám az utolsó néhánypercben végre megértette, hogyan is kella harcosokhoz beszélni.

Holnap mennydörögte nemértem harcoltok! Én harcolok értetek! Énharcolok Wessexért! Én harcolokasszonyaitokért, gyermekeitekért ésotthonaitokért! Együtt fogunk harcolni,én pedig megesküszöm nektek az apámsírjára és a gyermekeim életére, hogygyőzni fogunk!

Akkor kitört az üdvrivalgás.Az igazat megvallva, hallottunk márkülönb lelkesítő beszédet, Alfrédtólazonban soha, és a hatás nem is maradtel. A férfiak a földet tapodták, és akielhozta a pajzsát, az most kardjával éslándzsájával döngette a fát, hogy aszürkület megteljen az ütemesdobolással, miközben mindenfelőlkiáltások harsantak.

Nincs kegyelem!visszhangozták a dombok. Nincskegyelem, nincs kegyelem!

Készen álltunk. És készenálltak a dánok is.

Éjszaka elborult az ég. A

csillagok egymás után kialudtak, asötétség elnyelte a fogyó holdat. Nemjött álom a szemünkre. Iseult mellettültem, aki a vértemet fényesítgette, mígén megfentem a két kardot.

Győzni fogtok holnaphallatszott Iseult vékony hangja.

Megálmodtad?

Megrázta a fejét.

Nem álmodom, amiótamegkereszteltek.

Akkor csak kitaláltad?

Hinnem kell benne felelte.

A fenőkő végigsiklott apengén. Köröttünk mindenki más is afegyverét élezte.

Ha ennek vége sóhajtottamfel –, elmegyünk innét, csak te és én.Lesz valahol egy otthonunk.

Ha ennek vége, te északnakindulsz. Mindig csak északnak tartasz,míg haza nem térsz.

Akkor te is velem jössz.

Talán. Átfordította apáncélinget, hogy nekilásson egy másikfoltnak, és addig dörzsölje aláncszemeket, amíg fel nem fénylenek.Nem látom a saját jövőmet. Minden

sötétbe burkolózik.

Bebbanburg úrnője leszel.Drága prémekbe öltöztetlek majd, ésfénylő ezüsttel koronázlak meg.

Elmosolyodott, ám az arcánkönnyek csillantak. A félelemnek tudtambe őket. Sokan rettegtek az éjszakában,kivált azután, hogy meglátták a dántábortüzek vörösen izzó fényét adombokon túl. Elaludtam, de jóvalhajnal előtt felébresztett a szemerkélőeső. A többi harcos sem aludthajnalhasadásig, még előtte felöltötték avértjüket.

Szürke félhomálybanmeneteltünk. Az eső jött és ment,gyűlöletes hidegen, és mindig a hátunk

felől. A legtöbben gyalogoltunk, néhánylovunk a pajzsokat hordozta. Osrie ésemberei haladtak az élen, mivel jólismerték a megyét. Alfréd úgyrendelkezett, hogy Wiltunscir harcosailegyenek az arcvonal jobbján, mellettükSuth Seaxa embereivel. Alfrédkövetkezett ezután, saját testőrségével,amelyet Ćthelingćg katonái alkottak,majd Harald jött Defnascir és Thornsćtaembereivel. Burgweard és hamtomsciricsapata szintén Alfréddal harcolt,akárcsak rokonom, a Merciából érkezettĆthelred, míg balról a sereget Wiglaf ésSumorsćte erős fyrdje zárta le. Három ésfél ezer férfi. Az asszonyok is velünktartottak: némelyek az embereikfegyverét hozták, mások a magukét.

Nem beszéltünk sokat. Hidegvolt a reggel, a fű csúszott az esőtől. Aférfiakat éhség és fáradtság kínozta.Mindnyájan féltünk.

Alfréd rám parancsolt, hogyvigyek ötven embert előre, Leofricazonban nem szívesen áldozott volnaennyit a soraiból, így végül Burgweardharcosai közül válogattam. Azokatvittem, akik mellettem harcoltak aHeahengelen, amikor átkereszteltükFyrdracára, míg huszonhat másik férfiHamtunból érkezett. Steapa velemtartott, amióta csak a maga torz módjánmegkedvelt, akárcsak Pyrlig atya,harcosként, nem pedig papként öltözve.Így is alig lehettünk harmincan, ám amint

felkaptattunk a régiek egyik fűvel benőttsírbuckája mellett, Ćthelwold jelent megelőttünk.

Alfréd azt mondta, hogyveled harcolhatok közölte.

Azt mondta?

Azt mondta, hogy ne tágítsakmellőled.

Elmosolyodtam. Ha akartammagam mellé valakit, az Eadric vagyCenwulf, netán Steapa vagy Pyrlig lettvolna, akiről biztosan tudtam, hogyszilárdan tartja a pajzsát.

Akkor hát ne tágíts mögülem

bólintottam.

Mögüled?

A pajzsfalban is maradjközvetlenül mögöttem. Állj készen, hogyátvedd a helyem.

Mindezt sértésnek fogta fel.

Elöl akarok lenni követelte.

Harcoltál már valaha ispajzsfalban?

Tudod, hogy nem.

Akkor nem akarhatsz elöllenni. Különben is, ha Alfréd meghal, ki

lesz a király?

Á. Megengedett magának egyfélmosolyt. Akkor hát maradjakmögötted?

Úgy bizony.

Iseult és Hild vezette alovamat.

Ha veszítenénk vontam őketfélre csak pattanjatok fel rá, ésvágtassatok.

Hová mehetnénk?

Csak menjetek. Vigyétek apénzt. Minden ezüstöm és kincsem,

minden földi vagyonom anyeregtáskában lapult. Lovagoljatok elinnét.

Hild elmosolyodott.Sápadtnak tűnt, szőke haját akoponyájához tapasztotta az eső. Nemviselt fejfedőt, csupán fehér köntöst,derékban kötéllel összefogva. Meglepett,hogy a sereggel tartott. Azt hittem,inkább visszavonulna egy klastromba, deő erősködött, hogy jönni akar.

Holtan akarom látni őketközölte színtelen hangon. És van köztükegy, Erik, akivel magam akarok végezni.Megpaskolta az övén függő hosszú,keskeny pengéjű kést.

Erik az, aki… kezdtem,azután zavartan elhallgattam.

Ő az, aki szajhasorbakényszerített bólintott.

Akkor aznap éjjel nem őtöltük meg?

Megrázta a fejét.

Az Erik hajójánakkormányosa volt. Megkeresem Eriket, ésaddig nem térek vissza a zárdába, amígnem látom a tulajdon vérében fetrengeni.

Nagyon tudnak gyűlölködnicsóválta a fejét Pyrlig atya, amintkövettük Hildet és Iseultot a

domboldalon.

Szabad ezt egykereszténynek?

Pyrlig elnevette magát.

Egy keresztény számára máraz élet is bűn! Ha valaki egy kicsit is jó,rögvest rámondjuk, hogy szent, de vajonhányan lennének közülük igazi szentek?Mind bűnösök vagyunk! A legtöbbenhiába próbálnak megjavulni.

Felnéztem Hild után.

Apácaként elvesztegeti azéletét sóhajtottam fel.

Te se szereted a véznákat,igaz-e? vigyorodott el Pyrlig. Én aztmondom, legyenek húsosak, mint ajóllakott üsző! Csak mutass egy jó állásúbritont, olyan derékkal, mint kétsöröshordó, és máris boldoggá teszel!Szegény Hild. Sovány, akár egy gebe,mégse cserélnék azzal a dánnal, aki makeresztezi az útját.

Osric felderítői visszatértekAlfrédhoz. Messze előrelovagoltak, éslátták a dánokat. Az ellenség, mintjelentették, a magaslat pereménvárakozik, ahol a legmagasabbak adombok, és ahol a régiek erőssége áll. Alobogóikat meg sem lehet számlálni,tették hozzá. A dánok is kiküldték az

embereiket, így Guthrum és Svein istudta, hogy közeledünk.

Mentünk tovább, egyremagasabbra kapaszkodtunk adombvidéken. Az eső talán elállt, de anap még most sem tűnt elő, az égenszürke és fekete felhők kavarogtak.Nyugat felől széllökések támadtak. Egysor régi sírbucka mellett haladtunk el.Azon tűnődtem, vajon harcosokfekszenek-e bennük, akik a magukidejében épp ugyanígy vonultak acsatába, és hogy ezer év múlva is ittvonulnak-e majd a férfiak, kardokkal éslándzsákkal a kezükben. A háborúknaksosincs végük. Ahogy felnéztem az égre,Thor vagy Odin jeladását kutattam,

remélve, hogy látok egy felröppenőhollót, az égen azonban nem mutatkoztakmadarak. Csak a felhők voltak felettem.

Akkor Osric embereielkanyarodtak jobb kéz felé. A dombokráncai közé értünk, megkerültünk egybalról magasodó gerincet, s amintelértük a földnyerget két alacsonyabblanka között, kitárulkozott a magaslat, ésközvetlenül előttünk ott várakozott azellenség.

Szeretem a dánokat. Nincsnáluk különb társaság a harchoz, aziváshoz, a mulatsághoz, az élethez. Ámazon a napon, mint életemben még olysokszor, az ellenségeim voltak, és a

dombok közé vont gigászi pajzsfallalfogadtak. Ezernyien vártak ránk a dánok,lándzsás dánok és kardforgató dánok,olyan dánok, akik el akarták foglalni aföldeket, amelyeket mi meg akartunktartani.

Isten adjon erőt mormoltaPyrlig atya, mikor meglátta az ellenséghadát, akik a jöttünkre teli torokbólüvölteni kezdtek. Kardok éslándzsanyelek csapkodták a hársfapajzsokat, mintha csak az égmennydörögne. Az ősi sáncerődötseregük jobb oldala foglalta el: azöldellő földfalakon csak úgyhemzsegtek a dánok. Sokan közülükfekete pajzsot tartottak, és fekete zászló

lengett a fejük felett. Guthrum tehát idefészkelte be magát, míg a balszárny,amely a mi jobbunkkal nézettfarkasszemet, elterpeszkedett a nyíltmezőn. Itt láttam meg a háromszögletűkeresztrudas zászlót, rajta a fehérparipával, vagyis Svein parancsoltbalról, míg a dánok jobbján a domboldalmeredeken zuhant alá az ártéri sík felé.Nem is remélhettük, hogy arról azoldalról megkerülhetjük őket, csakisegyenesen előre támadhattunk, neki apajzsfalnak és a sáncoknak, a túlerőbenlévő ellenség lándzsái, harci bárdjai éskardjai közé.

Kerestem Ragnar sasszárnyasjelvényét, s látni is véltem az

erősségben, de nehéz lett volna biztosramegmondani, hiszen minden dán csapatfelvonta a maga zászlaját, a repkedőlobogók egymásba gabalyodtak aszélben, és újra feltámadt az eső, sösszemosta a jelképeket. Az azonbanbizonyos, hogy a jobbomon az erődönkívül, Svein fehér lovának közelébenszász zászló lengett: egy zöld zászlósassal és kereszttel. Wulfhere tehát eljöttide a wiltunsciri fyrdnek azzal arészével, amely felsorakozott mögötte. Ahorda felett másutt is megvillantak szászlobogók. Nem sok, talán egy tucatnyi. Adánok alighanem elhívták Merciaharcosait, hogy küzdjenek az oldalukon.Valamennyi szász zászló a nyílt terepenlengett, egy sem az erősségen belül.

Még messze jártunk, jócskánmesszebb annál, ameddig bárki ellőhetneaz íjával, így egyikünk sem hallotta, mitkiáltoznak a dánok. Osric embereialkották a jobbszárnyunkat, míg balrólWiglaf vezette Sumorsćte fyrdjét. Azellenség pajzsfalával szemköztsorakoztunk fel, ám a mi arcvonalunkóhatatlanul is rövidebb lett. A dánoktalán nem voltak kétszeres fölényben,mindenesetre nem sok híja volt.

Isten segítsen! érintette megPyrlig a nyakában viselt feszületet.

Alfréd összehívtaparancsnokait az esőben ázó sárkányoslobogó alá. A dübörgés nem maradt

abba: sokezernyi dán fegyver csapódotta pajzsoknak, miközben a király kikértea sereg vezéreinek tanácsát.

Suth Seaxa-i Arnulf, akinekfanyar kifejezést öltött az arca kurtáranyírt szakálla mögött, támadást javasolt.

Rontsunk rájuk intett az erődfelé. Elveszítünk néhány embert afalakon, de máskülönben iselveszítenénk őket.

Túl sok embert veszíthetünkfigyelmeztetett unokafivérem, Ćthelred,aki ugyan csupán kisebb csapatotvezetett, ám egy merciai ealdormanfiaként helyet kapott Alfrédhaditanácsában.

Jobban tesszük, havédekezünk mordult fel Osric. Mindenkivédje a maga területét, és tartson ki,hadd rohamozzanak a rohadékok.

Harald helyeslően bólogatott.

Alfréd előzékenyenSumorsćtei Wiglaf felé fordult, akitmeglepett, hogy kikérik a véleményét.

Megtesszük akötelességünket, felség sikerültkinyögnie –, bármilyen döntés isszülessen. Leofric oldalán én ismegjelentem, a király azonban nem kértea tanácsunkat, így hallgattunk.

Alfréd egy ideig elnézte az

ellenséget, azután visszafordult felénk.

Tapasztalatom szerint azellenség vár valamit tőlünk. Ugyanazon akínosan pedáns, tudálékos hangonbeszélt, mint amikor valami hittanikérdést vitatott meg a papjaival. Aztvárja, hogy megtegyünk bizonyosdolgokat. Melyek lennének ezek adolgok?

Wiglaf vállat vont, Arnulf ésOsric zavartnak tűnt. Mindkettenvalamilyen határozottabb állásfoglalásraszámítottak Alfrédtól. A csata alegtöbbünk számára egyet jelentett atomboló indulatokkal és a vérontással,Alfréd azonban ezt is az értelem

harcaként fogta fel, netán olyan élősakkjátéknak, ahol az okosabb győz.Talán bennünk sem látott mást, csakbábukat a tábláján.

Nos ? vonta fel aszemöldökét.

Arra számítanak, hogytámadunk felelt végül Osricbizonytalanul.

Arra számítanak, hogyWulfhere-re támadunk igazítottam ki.

Alfréd megjutalmazott egymosollyal.

Miért Wulfhere-re?

Mert hitszegő, mert mocskosáruló, árokszéli lotyó golyvás fattyafeleltem.

Mert úgy gondolják javítottki Alfréd –, hogy Wulfhere emberei nemfognak azzal a lelkesedéssel harcolni,mint a dánok. Ebben igazuk is van, nemfognak. Az emberei ódzkodnak attól,hogy jó szászokat öljenek.

Csakhogy ott van Svein isszúrtam közbe.

Ez pedig mit jelent? tette fela kérdést.

A többiek meredten nézték.Tudta a választ, de nem tudott ellenállni

a kísértésnek, hogy a tanító szerepébentetszelegjen, így türelmesen várakozott.

Azt jelenti adtam meg neki azörömet –, hogy bármennyire szeretnék,ha balról támadnánk, semmiképp nemakarják, hogy a baljuk megroppanjon.Ezért van ott Svein. Ő feltart bennünket,amíg a többiek kirontanak az erődből,hogy az oldalunkba kerüljenek. Ezzelmegtörnék a jobbszárnyunkat, azután azegész nyavalyás sereg ránk vetné magát,és ízekre szedne.

Alfréd nem válaszolt, denyugtalannak tűnt, ami arra utalt, hogyegyetért velem. A többiek elfordultak, ésvégigmérték a dánokat, mintha a válasz

ott lebegne a fejük felett. Csak hát nemlebegett.

Akkor tegyük, amit LordArnulf javasol bólintott idővel Harald –,támadjuk az erődöt.

Meredek a fal figyelmeztetettWiglaf.

Sumorsćte ealdormanje derűsalkat volt, hajlamos a nevetésre és anagylelkűségre, ám most, hogy embereiaz erőd zöldellő sáncai előtt sorakoztak,egyre lehangoltabbá vált.

Guthrum mindent megadnaazért, hogy az erődöt támadjuk jegyeztemeg a király.

Ezzel Alfréd látszólagosellentmondásba keveredett, ugyanisszerinte a dánok egyformán szerettékvolna, ha a jobb- vagy a balszárnyonindítunk támadást eközben maguk adánok gúnyt űztek belőlünk, amiért seholsem támadunk. Páran felénk rohantak,hogy szidalmakat köpdössenek felénk,miközben társaik továbbra isfülsiketítően doboltak a pajzsukon. Azeső sötétebbre festette a dánok pajzsát.Nem láttunk más színeket, csak feketét ésvöröset, sötétkéket, rozsdabarnát éskoszos sárgát.

Akkor most mi legyen? tettefel a kérdést Ćthelred.

Néma csend támadt, amibőlmegértettem, hogy bár jól felismerte aproblémát, Alfréd sem tudja a választ.Guthrum támadásra biztatott bennünket, stalán a legkevésbé sem érdekelte, mirevesztegetjük az erőnket: Svein sokattapasztalt harcosaira az ellenségesarcvonal bal felén vagy a meredek, síkosárkokra az erősség falainál. Tudniakellett azt is, hogy nem merünkmeghátrálni, hiszen akkor a hordája úgyvetette volna magát ránk, mint kiéhezettfarkasok a szétszéledt nyájra.

Támadjunk balról mondtamén.

Alfréd bólintott, mint aki

maga is erre a következtetésre jutott.

És? biztatott.

Ott támadjunk mindenemberünkkel. Kétezren lehettek azerődön kívül, azoknak legalább a feleszász. Úgy gondoltam, egyetlenrohammal megtámadhatjuk és pusztán atömegünkkel elsöpörhetjük őket. Akkor adánok kerülnének kényelmetlenhelyzetbe: csapataik a meredekdomboldal peremén várakoznak, hapedig átbillentenénk őket a peremen,nem maradna más választásuk, mint ahosszú és veszedelmes lejtő. Miutánlevágtuk a kétezer kinti embert, újalakzatba állhatunk, hogy nekilássunk a

nehezebb feladatnak: az erődben maradtháromezer megtámadásának.

Vessük be az összes embert?ráncolta a homlokát Alfréd. De hát akkorGuthrum minden emberével oldalba fogtámadni.

Nem fog ráztam a fejem.Kiküld majd néhány csapatot ellenünk,de az emberek zömét az erődön belültartja. Elővigyázatos. Nem fogja feladnia magaslatot, és nem fog semmilyenkockázatot vállalni, csak hogy Sveintmegmentse. Nemigen kedvelik egymást.

Alfréd elgondolkodott, deláttam rajta, hogy ő sem kockáztatnaszívesen. Attól félt, hogy amíg mi Sveint

támadjuk, a többiek kirontanak azerődből, és oldalba támadnak bennünket.Ma is hiszem, hogy meg kellett volnafogadnia a tanácsomat, de a végzetmegkerülhetetlen, és ő úgy döntött, hogyGuthrum példáját követve elővigyázatoslesz.

A jobbszárnyon támadunkjelentette ki –, és szétkergetjük Wulfhereembereit, de készen kell állnunk azellentámadásra, ezért a balszárnyunkmarad a helyén.

Így hát eldöntetett. Osric ésArnulf az ellenség jobbszárnya, Svein ésWulfhere ellen vezette Wiltunscir ésSuth Seaxa embereit a nyílt terepen, az

erősségtől keletre. Gyanítottuk, hogy adánok a sáncok mögül Osric oldalábapróbálnak majd kerülni, ezért Alfréd asaját testőrségét jelölte ki arra afeladatra, hogy gátat vessen atámadásnak, Wigulf azonban a helyénmaradt, vagyis az embereink egyharmadanem csinált semmit.

Ha legyőzzük őket vélteAlfréd –, a maradék visszavonul azerődbe, mi pedig ostromba kezdünk.Nincs odafent víz, igaz?

Nincs erősítette meg Osric.

Akkor csapdába esnekjelentette ki Alfréd, mintha ezzeltakarosan meg is oldotta volna az egész

problémát, hogy maga az ütközet márcsak formaság legyen. Alewoldpüspökhöz fordult.

Egy imát, püspök uram, hakérhetném.

Alewold imádkozott, az esőesett, a dánok tovább gúnyolódtak, és éntudtam, hogy közeledik az a szörnyűpillanat, amikor a pajzsfalakösszecsapnak. Megérintettem Thorpörölyét, azután Kígyóleheletmarkolatát, mert a halál ott ólálkodottköröttünk. Isten legyen velünk,gondoltam, amint újra megérintettem azamulettet. Thor segítsen, tettem hozzá,mert nem hittem, hogy győzhetünk.

Tizenharmadik fejezet

A dánok tovább zajongtak, mitovább imádkoztunk. Alewold hosszúbeszédet intézett Istenhez, jobbára azértfohászkodott, hogy küldené le lángolókardú angyalait, s bizony ránk is fértekvolna azok az angyalok, de nem jött egyse. Ránk maradt, hogy elvégezzük amunkát.

Felkészültünk a csatára.Leemeltem a pajzsom és a sisakom alóról, amelyet mind ez ideig Iseultvezetett, ám előbb magamhoz vettem egyhosszú fürtöt fekete hajából.

Bízz bennem nyugtattam meg,és egy kis késsel vágtam le a fonatot.

Az egyik végét Kígyóleheletmarkolatára kötöttem, a másik végébőlpedig hurkot formáltam.

Miért? kérdezte.

Ha bebújtatom a csuklómat ahurokba, talán nem fogom elveszíteni akardom. És a hajad szerencsét hoz majd.

Alewold atya indulatosankövetelte, hogy az asszonyok induljanakvissza. Iseult lábujjhegyre állt, hogyfelkösse sisakomat, azután magáhozvonta a fejem, és megcsókolt azarcvédők közti résen át.

Imádkozni fogok értedsuttogta.

Ahogy én is tette hozzá Hild.

Imádkozzatok Odinhoz ésThorhoz buzdítottam őket, azutánelnéztem, ahogyan elvezetik a lovat.

Az asszonyok negyedmérfölddel a pajzsfal mögött tartották alovakat. Alfréd ragaszkodott ehhez,nehogy bárki kísértést érezzen rá, hogymeghátráljon, és elvágtasson aharcmezőről.

Ideje volt felállítani apajzsfalat, és ez mindig nehézkesenmegy. Akadnak, akik az első sorban

akarnak harcolni, a legtöbben azonbanhátrébb kerülnének, így Osric és a többihadvezér sokáig taszigálta az embereket,míg azok végül beálltak a helyükre.

Isten velünk van! kiáltott felAlfréd. Immár lovon ült, és végigügetettOsfric lassan formálódó pajzsfala előtt,hogy bátorságot öntsön a fyrdbe. Istenvelünk van kiáltozta –, nem veszíthetünk!Isten velünk van!

Az eső egyre jobban szakadt.A papok végiggyalogoltak a sorok előtt,hogy áldást osszanak, s ha nem lenneelég az eső, szentelt vizet is lötyköljeneka pajzsokra. Osric fyrdje a legtöbbhelyen öt ember széles sort alkotott,

mögöttük szétszórtan a lándzsásokkal.Miután a két pajzsfal összeütközik,utóbbiak bajtársaik feje felett hajítják elfegyvereiket. A dán arcvonal mögöttszintén lándzsavetők készültek fel aharcra.

Isten velünk van! harsogtaAlfréd. A mi oldalunkon! A mennyekbőlfigyel bennünket! A szentek mind értünkimádkoznak! Angyalok vigyáznak ránk!Isten velünk van! máris kezdettberekedni.

A férfiak megérintettékszerencsehozó talizmánjaikat, lehunytszemmel imádkoztak, és az övüketigazgatták. Az első sorban állók

összeérintették pajzsuk szélét aszomszédjukéval. Minden férfipajzsának jobb oldali pereme átlapolta akövetkező pajzsot, így a dánokat vassalmegerősített hársfából álló tömör falvárta. A dánok hasonló falat vontak, demég most is gúnyosan szidalmaztakminket, és arra biztattak, hogy merjünkcsak támadni. Osric fyrdjének hátsósorában egy fiatal férfi megtántorodott,és okádni kezdett. A hányadékodavonzott két kutyát. Egy lándzsásreszketve és imádkozva borult térdre.

Beocca atya Alfréd zászlajamellett állt, imára kulcsolt kézzel. Énmagam a zászló elé kerültem, ajobbomon Steapával, a balomon

Pyrliggel.

Zúdíts rájuk tüzes esőt, ó,Uram! kántált Beocca. Zúdíts rájuk tüzesesőt, és pusztítsd el őket! Büntesd megőket hitetlenségükért! szorosan csukottszemmel beszélt, és arcát az eső feléfordította, így nem láthatta, amint Alfrédvisszaért, és átfurakodott a sorainkon.

A király nyeregben maradt,hogy lássa, mi történik, Leofric éstucatnyi lovasa mellette volt, hogypajzsával megóvja őt az elhajítottlándzsáktól és szekercéktől.

Előre! kiáltott fel Alfréd.

Előre! ismételte a parancsot

Leofric, a király rekedtes hangjátugyanis alig lehetett hallani.

Senki sem mozdult. Osricraés az embereire várt a feladat, hogymegkezdjék az előretörést, csakhogyezek a férfiak vonakodtak megindulni azellenséges pajzsfal ellen. Ilyenkor sokatsegít, ha valaki részeg. Megfordultamolyan csatákban, ahol mindkét oldaleltompult az olcsó lőrétől és ale-től, miazonban nem kaptunk ilyet, ezért józanszívünkből kellett bátorságotmerítenünk. És azon a hűvös, nyirkosreggelen nem sok bátorság akadtbennünk.

Előre! bömbölte Leofric.

Osric és a parancsnokaiezúttal továbbították az utasítást, mireWiltunscir emberei néhány lépésnyitelőrébb araszoltak. A dán pajzsok fallázártak össze, és a skjaldborg látványarögvest megakasztotta az előretörést. Adánok így nevezik a pajzsfalat:skjaldborgnak, azaz pajzserődnek. Azellenség gúnyos rivalgásban tört ki, kétfiatalabb harcos még ki is ugrott azarcvonalból, hogy felingereljen éspárharcra hívjon bennünket.

Maradjatok a falban!kurjantotta Leofric.

Ne törődjetek velük! harsantfel Osric is.

Lovasok törtek ki azerősségből. Talán százan lehetettek, ésbelovagoltak a skjaldborg mögé,amelyet Svein harcosai és Wulfhereszászai alkottak. Svein is csatlakozottembereihez. Láttam fehér lovát, fehérköpenyét és fehér tollas sisakját. Alovasok jelenléte arra utalt, hogy Svein avonalaink áttörésére számít, és készenáll levágni a fejvesztve menekülőszászokat, ahogyan Peredur szászaival istette Dreyndynasnál. A dánokról sütött amagabiztosság, nem is csoda, hiszszámban felülmúltak bennünket, ráadásulmindannyian harcosok voltak, míg a misorainkban jócskán akadtak olyanok,akik inkább szoktak ekéhez, mintkardhoz.

Előre! üvöltötte Osric.

Arcvonala megrázkódott, decsak alig egy métert haladt előre.

Sisakom pereméről esővízcsepegett le, végigcsordult az arcvédőmbelső oldalán, és utat talált magának apáncélingem mögé, hogy leperegjen amellkasomon és a hasamon.

Sújts le rájuk, ó, Uram!fohászkodott Beocca. Ne könyörüljrajtuk! Tépd őket ízekre!

Pyrlig is imádkozott,legalábbis nagyon úgy tűnt, mert bár asaját nyelvén beszélt, többször is hallanivéltem a duw szót, és Iseulttól tudtam,

hogy a duw a britonok szava Istenre.Ćthelwold Pyrlig mögött maradt.Mögöttem kellett volna lennie, Eadricazonban ragaszkodott hozzá, hogy ahátam mögött harcoljon, ezért Ćthelwoldhelyettem Pyrliget védte. Szüntelenülfecsegett, így próbálta leplezninyugtalanságát. Felé fordultam.

Tartsd fel a pajzsodmordultam rá.

Tudom, tudom.

Te véded Pyrlig fejét,megértetted?

Tudom! Felingerelte, hogykéretlen tanácsokat osztok. Tudom!

ismételte zsémbesen.

Előre! Előre! kiáltozta Osric.

Alfrédhoz hasonlóan ő isnyeregben ült, kivont karddal lovagoltfel s alá az arcvonal mentén. Arragondoltam, talán a kardja hegyévelkellene megböködnie az embereket, hogyvégre meginduljanak. Amikor megtetteknéhány lépést, a dán pajzsfal újraösszezárult, és az egymásnak verődővasalások csörgése jelezte, hogy askjaldborg összeállt, mire a vonalunkazonnal megtorpant. Svein és a lovasokmost a túlsó szárnyon jártak, Osricazonban itt helyezte el válogatottharcosait, hogy azok védjék az arcvonal

nyílt végét.

Istenért! Wiltunscirért!harsogta Osric. Előre!

Alfréd emberei Osricfyrdjétől balra sorakoztak fel, enyhénhátrafelé ívelő sorokban, készen az erődfelől érkező rohamra. Mi készséggelmegindultunk volna, csakhogyharcosként pontosan tudtuk, nemkerülhetünk Osric jócskán idegesebbcsapata elé. Kis híján beleléptem egygödörbe, ahol szinte hihetetlenül módonhárom nyúlfi reszketett. Meredten néztemaz apró jószágokat, és reméltem, hogy amögöttem jövők is kikerülik őket, bártudtam, hogy nem így lesz. Nem értettem,

miért hagyták a nyulak védtelenül asarjaikat, de megtették, s azok ottreszkettek. Három apró nyúlfi, az esős ésszeles nap legelső áldozatai.

Ordítsatok! ripakodott azembereire Osric. Mondjátok meg aszarháziaknak! Hívjátok őket szukákfattyainak! Északi férgeknek! Üvöltsetek!

Osric tudta, hogy ez is egymódja a támadás megindításának. Adánok szüntelenül üvöltöztek velünk,nyúlszívű asszonyoknak hívtakbennünket, és a mi sorainkból eddigsenki sem kiáltott vissza, ám most Osricemberei is rákezdték, mire a nyirkoslevegő a pajzsoknak vert fegyverek

döngésével és válogatott szidalmakkaltelt meg.

A hátamra kötve viseltemKígyóleheletet. Miután a pajzsfalakegymáshoz préselődtek, váll felettkönnyebben elő lehetett vonni a pengét,mint csípőről, és az első csapás márisfentről sújthatott le az ellenségre. Jobbkezemben szorongattam Darázsfullánkot,a döfésre kiválóan alkalmas, rövidpengéjű tőrt, amely a zűrzavarbansokszor nagyobb hasznomra lehetett,mint egy hosszú és nehézkes penge.Vasalt pajzsomat két bőrszíj tartotta abal karomon, emberfej méretűfémgombja önmagában felért egyfegyverrel. A jobbomon álló Steapa

hosszú karddal harcolt, bár korántsemolyan hosszúval, mint ellenem tetteCippanhammnél. Hatalmas kezében mégez a fegyver is nevetségesen aprónaktűnt. Pyrlig kurta vadászlándzsát hozott,széles pengével. Újra és újra ugyanaztismételgette: „Ein tad, yr hwn wyt yn ynefoedd, sancteiddier dy enw.” Későbbmegtudtam, hogy Jézus ezt az imádságottanította első követőinek. Steapaeközben azt mormolta, hogy minden dánrohadék.

Rohadékok mondta, majd:Isten velem van, rohadékok. Folyton eztismételgette. Újra meg újra. Rohadékok.Isten velem van, rohadékok.

Az én torkom hirtelenkiszáradt, kavargott a gyomrom, éselgyengültek a beleim.

Előre! Előre! kiáltozta Osric,és mi tovább araszoltunk.

Összeérintettük a pajzsokat,és most már az ellenséget is jól láthattuk.

Láttuk a férfiak elvadultszakállát és elsárgult fogait, láttuksebhelyes arcukat, himlőhelyes bőrüketés törött orrukat. Az arcvédőm miattcsakis előrefelé láttam. Olykor jobbarcvédő nélkül harcolni, és látni azoldalról érkező támadásokat, ám apajzsfalak összecsapásában az arcvédőnagyon is kapóra jön. A sisakom

bőrbélést kapott. Verítékezni kezdtem.Nyilak szisszentek a dán vonal felett.Nem lehetett sok íjászuk, a nyilaikszerteszét repkedtek, ám a felemeltpajzsok megóvták az arcunkat. Egynyílvessző se jutott el hozzám, igaz,mostanra széles ívben elhajoltunk azarcvonaltól, hogy rajta tartsuk aszemünket az erőd zöldellő sáncain, aholhemzsegtek a harcosok, a kardforgatódánok. Amikor hirtelen észrevettemRagnar sasszárnyas jelvényét, borzongvagondoltam bele, hogy mit tennék, haszemtől szembe találkoznánk. Láttam abárdokat, lándzsákat és kardokat, akifent pengéket, amelyek a vérünkreszomjaztak. Eső dobolt a sisakunkon és apajzsunkon.

A vonal újra megtorpant.Osric pajzsfala és Svein skjaldborgjaalig húszlépésnyire került egymástól, ígya harcosok már láthatták ellenfelükarcát, láthatták azt az embert, akitmegölnek vagy aki őket öli meg. Mindkétoldal harsogott, egymásra fröcsögtesértéseit és minden dühét, mialatt alándzsások elhajították az elsőfegyvereket.

Zárjatok össze! kiáltottavalaki.

Össze a pajzsokat!

Isten velünk van! harsogtaBeocca.

Előre! Újabb két lépés vagymég inkább csoszogás, újabbmegtorpanás.

Rohadékok. mormoltaSteapa. Isten velem van, rohadékok.

Most! bömbölte Osric. Most!Előre! Öljétek őket! Előre! Gyerünk!Előre! Előre! És Wiltunscir harcosaiengedelmeskedtek.

Harci kiáltás tört fel atorkukból, inkább önmaguk bátorítására,semmint az ellenség megfélemlítésére,majd oly hosszú várakozás után apajzsfal végre előrelendült. Az embereküvöltöttek, és lándzsák röppentek át adánok felől, csak hogy a mi lándzsáink

feleljenek rájuk, azután következett azösszecsapás, a mennydörgő robaj, aminta pajzsfal és a skjaldborg találkozott. Azütközés ereje hullámként futott végig asorainkon, hogy beletántorodtunk még mimagunk is, akik még közel se kerültünkaz ellenséghez. Felhangzottak az elsőhalálsikolyok, a pengék csörgése, apajzsok fájának csapódó kardok tompadöreje, a harcosok morgása, és akkormegláttam, amint a dánok leözönlenek azöld sáncokról, hogy oldalról mélyenbelevájjanak a sorainkba csakhogyAlfréd éppen ezért állított minket Osricbaljára.

Pajzsokat! mennydörögteLeofric.

Megemeltem a pajzsom,összeérintettem Steapa és Pyrligpajzsával, azután megacéloztam magamaz összecsapásra: fej előreszegve, test apajzs védelmében, lábak megvetve,Darázsfullánk a kézben. Mögöttünk ésjobbra Osric emberei harcoltak. Éreztema vér és a szar szagát. Ezek a csatajellegzetes bűzei, azután már el isfeledkeztem Osricról, mert az eső azarcomba csapott, és a dánok ránkrontottak. Nem formáltak pajzsfalat,egyetlen tébolyult rohammal akartákeldönteni a csata kimenetelét. Százávalvoltak, és lándzsásaink elhajítottákfeléjük a fegyvereiket.

Most! kiáltottam fel, majd

egy lépést előrébb húzódtunk, úgy vártukaz ütközést, és a bal karom amellkasomnak préselődött, amint egydán lecsapott rám.

Pajzs rontott pajzsnak, aszekercéje lecsapott, én pedig a pajzsamellett előredöftem Darázsfullánkkal,bele egyenest az oldalába, miközben abárdja belehasított Eadric pajzsába,amely a fejemet védte. ElcsavartamDarázsfullánkot, kiszabadítottam apengét, és újra döftem. Kiéreztem az aleszagát a dán állott leheletéből. Az arcafélelmetes grimaszba torzult.Kiszabadította a szekercéjét. Újraelőredöftem, és elcsavartam a pengét,amint az páncélinget vagy csontot ért

nem tudtam volna megmondani,melyiket.

A disznószarban dagonyázóanyádat! förmedtem rá dánul, miredühödten üvöltött fel, és megpróbáltlecsapni a bárdjával a sisakomra, de énkitértem, és előrevetettem magam,miközben Eadric tovább oltalmazott apajzsával.

Darázsfullánk immárvöröslött, meleg és ragacsos lett avértől, én pedig felrántottam a pengét.

Steapa összefüggéstelenülszitkozódott, jobbra-balra vagdalkozottkardjával, és a dánok messze elkerülték.Ellenségem megtántorodott, térdre

rogyott, mire én lecsaptam rá apajzsgombommal, szétmorzsoltam azorrát, és kitörtem a fogait, azután vérzőszájába döftem Darázsfullánkot. Egymásik férfi rögvest átvette a helyét,Pyrlig azonban a gyomrába döftevadkannak szánt lándzsáját.

Pajzsokat! üvöltöttem, mireSteapa és Pyrlig ösztönösen összezárta apajzsát az enyémmel.

Sejtelmem sem volt róla, mitörténik a harcmező más részein. Csakazt tudtam, mi történik abban a körben,ameddig Darázsfullánkkal elérhettem.

Hátra! Hátra! kiáltott Pyrlig.

Hátrébb léptünk egyet, hogya soron következő dánok, akik elesettvagy sebesült bajtársaikon léptek át,tehetetlenül felbukjanak, majdugyanabban a pillanatban máriselőretörtünk, hogy lecsapjunk rájuk,mielőtt még visszanyernék azegyensúlyukat. Így csináltuk, az igaziharcosok mind így csinálják, és miAlfréd legkülönb harcosai közétartozunk. A dánok vadul rohamoztak,még a pajzsukat sem zárták össze abbana hitben, hogy a bősz indulat megteszi amagáét. Alfréd zászlaja vonzotta őket, aza tudat, hogy ha elfogják, azzalmegnyertnek tekinthetik az egész csatát,pajzsfalunkon azonban úgy törtek meg atámadásaik, akár az óceán hullámai a

szirteken. A hullámok tajtéka véresenfröccsent szét a füvön, így a dánok végültisztességes pajzsfalat állítottak, ésnagyobb erővel rontottak nekünk.

Hallottam az ellenségespajzsok összekoccanását, láttam a dánokvad tekintetét a vasalt peremek felett, ésláttam szörnyű grimaszaikat, amintösszeszedték minden erejüket. Azutánelüvöltötték magukat, és jöttek, hogy avérünket ontsák.

Most! kiáltottam, és mielőretörtünk, hogy megállítsuk őket.

A pajzsfalak egymásnakcsapódtak. Eadric küzdött a hátamban,kitartóan tolt előre. A harc művészete

most abban állt, hogy erős bal karommaltávolságot tartsak a pajzsom és a testemközött, és ily módon használhassamDarázsfullánkot a pajzsok pereme alatt,mialatt Eadric a fejem felett vagdalkozika kardjával. Jobbról több helyemmaradt, minthogy Steapa bal kézzelforgatta a kardját, így a jobbjával tartottaa pajzsot, ráadásul még el is húzódotttőlem, hogy legyen helye meglendítenijókora pengéjét. Habár az alig egylábnyirés hívogatta a dánokat, Steapa pusztamegjelenése elriasztotta őket, senki sempróbált közénk furakodni. Steapakimagasodott a kavargó tömegből, feszesarcvonásai rettentő jelenséggé tették.Úgy bőgött, akár egy kimiskároltbikaborjú, ezzel hívta a dánokat, hogy

csak jöjjenek és essenek áldozatául. Adánok nem fogadták el a meghívást.Megtanulták, milyen veszélyt jelentünk,Pyrlig, Steapa és én, ez pedig óvatossátette őket. Alfréd pajzsfalában mindenütthaldoklók sikoltoztak és hörögtek, akardok és szekercék pokoli lármávalcsapkodtak, ám előttünk a dánokhátrahúzódtak, és épp csak előredöfködtek a lándzsáikkal, hogy távoltartsanak minket. Gúnyosan nevettem, deezzel sem tudtam közelebb csalogatniőket Darázsfullánkhoz, s amint elnéztemmindkét irányba, láthattam, hogy Alfrédvonala mindenütt kitart. Erős pajzsfalatépítettünk. A sok gyakorlásĆthelingćgben most meghozta a hasznát,miközben a dánok egyre nehezebben

férkőzhettek hozzánk, miután át kellettmászniuk saját sebesültjeiken éshalottaikon is. A harcos sosem tudja,hogy áll a csata, hiszen le sem veszi aszemét az ellenségről, most mégismaradt időm odapillantani, ahogyan sokdán elbotlik, míg mások az esőtőlátitatott füvön csúsznak el. Ha valakikibillent az egyensúlyából, mi keményenodacsaptunk, a kardok és lándzsák úgyvillantak, akár a vipera nyelve, azellenség előtt pedig egyre csak nőtt atorlasz.

Mi, Alfréd testőrségénekharcosai, kitettünk magunkért, ésmegállítottuk az ellenséget. Legyőztük adánokat, ám mögöttünk, Osric nagyobb

erőinek sorában Wessex vesztésre állt.

Mert Osric pajzsfalafelbomlott.

Wulfhere emberei miatttörtént. Nem harccal törték meg Osricpajzsfalát, hanem azáltal, hogymegpróbáltak csatlakozni hozzá. Csakkevesen akartak a dánok oldalánharcolni, s most, hogy kezdetét vette azütközet, átkiáltoztak honfitársaiknak,hogy nem ők az ellenség, és át akarnakállni hozzájuk. Amikor pedig a pajzsfalmegnyílt, hogy áteressze őket, Sveinemberei úgy vetették magukat a résbe,mint a kiéheztetett vadak. A hasadékegyre csak nyílt, ahogyan a kardforgató

dánok utat nyitottak maguknak: hátulrólvágták le Wulfhere embereit,beékelődtek Osric soraiba, és úgyterjesztették a halált, mint valamiragályt. Svein vikingjei harcosok voltaka parasztok, sólymok a galambok között,így könnyedén összeroppantották Alfrédjobbszárnyát. Arnulf kimenekítette SuthSeaxa embereit, a soraink mögé vezetteőket, és mi magunk is biztonságbanlehettünk, ám Osric fyrdje megtört,szétszóródott délkelet felé.

Az eső elállt, a magaslatperemén nyirkos, hideg szél söpörtvégig. Alfréd emberei, megerősítveArnulf négyszázával és Osric aligtucatnyi menekültjével, egyedül

maradtak, miközben a wiltunsciri fyrdvisszavonult. A többiek egyre távolabbkerültek tőlünk, kíméletlenül űzték őketSvein lovasai. A fyrdbe nyolcszázántömörültek, akik most kisebbcsoportokra bomlottak, amelyekegymásnál próbáltak menedéket keresni,miközben igyekeztek visszaverni ahosszú lándzsákkal döfködő lovasoktámadásait. A földön mindenütt tetemekhevertek. Osric emberei közül sokanmegsebesültek, és csúszva-mászvamenekültek délnek, mintha számíthattakvolna bármiféle biztonságra a régieksírbuckája körül csoportosulóasszonyoktól és a lovaktól, a lovasokazonban megfordultak, és ledöfködtékőket, míg gyalogosan harcoló társaik új

pajzsfalat vontak, így támadták amenekülőket. Semmit sem tehettünkOsric embereiért, hiszen még most is azerődben várakozó Guthrum dánjaivalküzdöttünk, s bár ebben nyerésre álltunk,az ellenségnek nem fordíthattunk hátat.Így hát döfködtünk, vagdalkoztunk éstolakodtunk, lassan egyre hátrébbszorítottuk őket, mígnem az ellenségrádöbbent, milyen vészesen megritkultaka sorai. Ekkor kétségbeesett kiáltásokharsantak, a dánok hátrálni kezdtek azerőd felé, mi pedig engedtük őket.Amikor látták, hogy nem követjük őket,hátat fordítottak, úgy iramodtak el amagaslat felé. Az ár hátrahagyta a magatörmelékét: hatvan-hetven dán is feküdt avéres füvön, miközben mi húsz embert

se veszítettünk. Levettem az ezüstláncotaz egyik tetemről, két karperecet egymásikról, míg egy harmadik dánt szépcsontnyelű és borostyángombú késétőlszabadítottam meg.

Vissza! kiáltotta el magátAlfréd.

Csakis ekkor vonultunkvissza oda, ahol a csatát megkezdtük, ésdöbbentünk rá, milyen katasztrófa történta jobbunkon. Eddig Alfréd seregénekközépső részén harcoltunk, de mosthirtelen jobboldalt találtuk magunkat,miközben az erős jobbszárny teljesenszétforgácsolódott. Osric emberei közülsokan visszavonultak oda, ahol az

asszonyok és lovak várakoztak, ottpajzsfalat vontak, hogy megvédjék őket,ám a fyrd java része keletnek menekült,miközben egyre kisebb és kisebbcsoportokra bomlott fel.

Svein végre visszavontalovasait az üldözésből, ám ekkorraszinte a teljes jobbszárnyunkat felőrölte.Sokan életben maradtak, csakhogy távolkerültek a harcmezőtől, és vonakodtakvisszatérni ide, ahol újabb gyötrelmekvártak rájuk. Maga Osric életben maradt,és visszahozta Alfrédnak kétszázemberét, akik eddig az asszonyokat és alovakat oltalmazták, ám a jobbszárnybólmindössze ennyi maradt. Svein újraráncba szedte embereit, szembefordult

velünk, majd láttam, ahogyan beszédetintéz hozzájuk.

Támadni fognak…

Isten megoltalmaz minketfelelte Pyrlig.

Vérpatak folyt végig azarcán. Egy kard vagy szekerce asisakjába vágott, felhasítva a fejbőrét,így mostanra az egész bal arcátalvadtvér-kéreg borította.

Hol volt a pajzsod?mordultam rá Ćthelwoldra.

Még megvan. Sápadtnak ésrémültnek tűnt.

Neked kellett volna védenedPyrlig fejét! förmedtem rá.

Semmi az próbáltmegnyugtatni Pyrlig.

Ćthelwold mintha tiltakozniakart volna, azután hirtelen összerándult,és okádni kezdett. Elfordultam tőle.Nemcsak dühös voltam, kiábrándult is.A beleimet elgyengítő félelem múltávalcéltalannak és hasztalannak láttam aküzdelmet. Megfutamítottuk a ránktámadó dánokat, de nem okoztunk nekikakkora vérveszteséget, hogy feladják aharcot. Harci dühre vágytam, az ölésféktelen örömére, helyette mindenterhesnek és nehézkesnek tűnt.

Harc közben is Ragnartkerestem, aki ellen nem szívesenharcoltam volna, és amikor a dánokvisszavonultak az erődbe, láttam, hogyvalamivel lejjebb harcolt. Most márláthattam őt a sáncon, ahogyan ránkmeredt, azután jobbra fordultam, hogyszemből kapjam Svein embereinektámadását, ám ehelyett Sveint magátláttam, aki az erősség felé ügetettnyilván azért, hogy erősítést kérjenGuthrumtól.

A csata még csak egy órájafolyt, máris megakadt. Az asszonyoknémelyike vizet és penészes kenyerethozott, míg a sebesültek megpróbáltákellátni magukat. Rongyba tekertem

Eadric bal karját, amelyet a bőrzekétátjáró egyik bárd sebesített meg.

Nagyuramnak szánták azt acsapást vigyorgott rám fogatlanul.

Szorosan megkötöttem arongyot.

Fáj?

Egy kicsit ismerte el –, denem vészes. Nem vészes. Megmozgatta akarját, elégedetten nyugtázta, hogy mégműködik, és magához vette a pajzsát.

Én ismét Svein emberei feléfordultam, ám úgy tűnt, nekik sem sietősmegindítani az újabb rohamot. Láttam

egy férfit, aki sörrel teli tömlőt emelt aszájához. Közvetlenül előttünk, azelesettek között, egy másik hirtelenfelült. Dán volt, hosszú fekete hajátfonatokba kötötte, és szalagokkaldíszítette. Halottnak hittük, de mostfelült, és rosszalló pillantást vetett ránk,majd úgy tűnt, mintha ásítana. Tátottszájjal, egyenesen rám nézett, azutánfelbuggyant a vére, és eláztatta aszakállát. A szeme kifordult, majd egésztestével hátrazuhant. Svein emberei mégekkor sem mozdultak. Talán nyolcszázánsorakoztak fel ellenünk. Még most is őkalkották Guthrum seregének balszárnyát,ám ez a szárny is elgyengült, amiótaelveszítette Wulfhere szászait, ezértelfordultam, és furakodni kezdtem a

soraink között Alfréd felé.

Felség! kiáltoztam mármessziről, hogy magamra vonjam afigyelmét. Támadjuk meg őket! mutattamSvein csapataira.

A dánok jó kétszázméternyire lehettek az erődtől, éspillanatnyilag a vezérüket is nélkülözték,hiszen Svein a sáncok közt maradt.Alfréd lenézett rám a nyergéből, énpedig arra biztattam, hogy a seregünkközépső részének összes emberévelindítsunk támadást. Úgy gondoltam, hahátraszorítjuk a dánokat, le tudjuk űzniőket a meredek domboldalra. Alfrédmeghallgatott, végigmérte Svein

embereit, azután ostobán megrázta afejét. Beocca a közelben térdepelt,szélesre tárta a karjait, és feszült arccal,buzgón fohászkodott.

Visszaszoríthatjuk őket,felség erősködtem.

Kirontanának az erődbőlAlfréd arra a lehetőségre gondolt, hogyGuhtrum dánjai Svein segítségéresietnek.

Néhányan talán igen, debiztosan nem elegen.

De hát épp azt akarjuk, hogykijöjjenek az erődből bizonygattam. Anyílt terepen könnyebben végzünk velük,

felség.

Alfréd válasz helyett csaktovább rázta a fejét. Azt hiszem, abban apercben szinte kővé dermesztette afélelem, hogy valamit rosszul csinál,ezért inkább nem tett semmit. Egyszerűsisakot viselt, orrvédővel, arclemezeknélkül, és betegesen sápadtnak tűnt. Nemismert fel egy nyilvánvaló alkalmat,ehelyett engedte, hogy az ellenség hozzameg a következő döntést.

Svein döntött is helyette. Azerődből még több dánt hozott: három-négyszáz harcost. Guthrum embereinekzöme még most is az erődben maradt, ámakik az első támadást intézték Alfréd

testőrsége ellen, azok leözönlöttek amezőre, ott csatlakoztak Svein erőihez,és most pajzsfalat építettek. A soraikközt láttam Ragnar zászlaját is.

Most már támadni fognak,nem igaz? kérdezte Pyrlig. Az esőlemosta arcáról a vér jó részét, de afelhasadt sisak mögött így is iszonyúnaktűnt a sebe. Minden rendben vonta meg avállát, amikor látta, hogy felmérem akárt. Az asszonytól kaptam már különbetis. Hanem azok a mocskok meg akarnakfosztani bennünket a jogainktól, igaz-e ?

Még győzhetünk, felség!kiáltottam hátra Alfrédnak. Csak mindenemberrel harcolnunk kell. Az összessel!

Úgy tett, mint aki meg se hall.

Hozza át Wiglaf fyrdjét,felség! fogtam könyörgőre a dolgot.

Nem hozhatjuk át Wiglafotméltatlankodott.

Attól tartott, ha elmozdítjaSumorsćte fyrdjét az erősség elől,Guthrum minden emberével abalszárnyunkra támad. Egyedül csak éntudtam, hogy Guthrum túl elővigyázatosegy ilyen lépéshez. Biztonságban éreztemagát a földsáncok mögött, és ezen nemis akart változtatni, amíg Svein meg nemnyeri neki a csatát. Guthrum nemmoccan, amíg a seregünk fel nembomlott, csakis ekkor lendül támadásba,

Alfréd azonban nem hallgatott rám. Okosfickó volt, talán okosabb bárkinél, de acsatához mit sem értett. Nem értette meg,hogy a harc nem csupán számokról, nemsakktáblára állított bábokról, de mégcsak nem is arról szól, ki harcolelőnyösebb helyzetben, sokkal inkább aszenvedélyről, az őrületről és afékezhetetlen indulatról.

S mindeddig nyomát semláttam ilyesminek. Alfréd testőrségénektagjaiként jól harcoltunk, mégsem tettünkmást, csupán megvédtük magunkat. Nemvittünk véghez mészárlást az ellenségsoraiban, márpedig a harcban csak úgylehet győzni, ha támadunk. Most mégisúgy tűnt, hogy újfent védekeznünk kell,

legalábbis Alfréd összeszedte magátannyira, hogy kiparancsoljon engem ésaz embereimet a vonal jobbjára.

Maradjanak velem a zászlókrendelkezett –, és tegyetek róla, hogy aszárny biztonságban legyen.

Ránk hárult a tisztesség. Azellenség az alakzat jobb oldali végénpróbálhatott bekeríteni minket, ésAlfrédnak jó emberek kellettek ahhoz,hogy megtartsák a nyitott szárnyat, ezértszoros falba tömörültünk. Messze, amező túlsó végében láthattam Osricfyrdjének maradványait. Bennünketfigyeltek. Néhányan talán visszatérnek,ha esélyt látnak a győzelemre, de

egyelőre túlságosan rettegtek ahhoz,hogy újra csatlakozzanak Alfrédseregéhez.

Svein fehér lova nyergébenfel-alá vágtázott a pajzsfala előtt.Harsogva buzdította a csapatait, és aztmondta nekik, hogy anyátlan árvákvagyunk, akiket csak meg kellpöckölniük, máris felbukunk.

Erre fakó lovat láttammormolta Pyrlig –, a Halál ült rajta,nyomában az alvilág. Értetlenülmeredtem rá. Ez áll az evangéliumbanmagyarázta sietve. Csak úgy eszembejutott.

Akkor verje is ki mindjárt az

fejéből feleltem nyersen –, mert a mifeladatunk gyilkolni, nem pedig félni ahaláltól.

Ćthelwold felé fordultam,hogy rendesen tartja-e a pajzsát, ésláttam, hogy új helyet vett fel a hátsósorokban. Jobb is így, gondoltam, ezértnem szóltam. Svein azt harsogta, hogylevágni való bárányok vagyunk, embereipedig püfölni kezdték pajzsukat alándzsájuk nyelével. Valamivel többmint ezren alkothatták Svein csapatát,amely azonos méretű erőre támadt, deígy is előnyt élvezett, hiszen a dánokpajzsfalában mindenki igazi harcosnakvallhatta magát, míg a mi embereink feleDefnascir, Thornsćta és Hamptonscir

fyrdjéből érkezett. Ha Wiglaf fyrdjecsatlakozik hozzánk, számbanfelülmúlhattuk volna Sveint, ahogyan adánok is elsöpörhettek volna bennünket,ha Guthrumnak van elég mersze elhagynia sáncokat csakhogy mindkét oldal azelővigyázatra épített. Egyik sem mertkockáztatni, nehogy mindent elveszítsen.

A lovasok a balszárnyatalkották, szemben az én embereimmel.Svein azt akarta éreztetni velünk, hogybőven van félnivalónk a lovasoktól,pedig egyetlen lovas sem rontott volnaneki egy pajzsfalnak, inkábbeloldalazott, és a gyalogosok helyett azellenség lovasaival vette fel a harcot. Azegyik ló hátravetette a fejét, és a nyakán

vér csillant. Egyik társa döglötten heverta halottak közt, a rideg szélben, amelyelhozta északról az első hollókat. Feketeszárnyak csapkodtak a szürke égen. Odinmadarai.

Gyertek csak! kiáltott felhirtelen Steapa. Gyertek, ha meg akartokhalni, ti mocskok! Gyertek csak!

Steapa példájánfellelkesülve mások is szidalmaznikezdték a dánokat. Svein felénk fordult,láthatóan meglepte váratlanharciasságunk. Emberei előreindultak,azután újra megtorpantak, és éndöbbenten ismertem fel, hogy éppúgyrettegnek, mint mi. Mindig csodálattal

adóztam a dánoknak, és a létezőlegnagyobb harcosoknak tartottam őket.Egy borús pillanatában Alfréd egyszerazt mondta nekem, hogy négy szász iskell egyetlen dán legyőzéséhez, amibenvolt némi igazság, ám azon a naponSvein embereit nem fűtötte szenvedély.Annál inkább láttam rajtuk lemondást ésvonakodást, ebből pedig arrakövetkeztettem, hogy Guthrum és Sveinnem ért egyet egymással. Vagy csak anyirkos szél őrölte fel mindenki idegeit.

Győzni fogunk! kiáltottam felváratlanul, még önmagamat is meglepve.

Az emberek úgy meredtekrám, mintha az istenek látomást

bocsátottak volna rám.

Győzni fogunk! ismételtem,miközben alig voltam tudatában annak,hogy beszélek. Nem akartam beszédettartani, mégis ez lett belőle. Halálrarémültek tőlünk! harsogtam. Rettegnektőlünk! Azért bujdokolnak abban azerődben, mert nem mernek szembenéznia jó szász pengékkel! Azok megmutattam Darázsfullánkkal Svein sorairajól tudják, hogy meg fognak halni! Mindmeg fognak halni! Előrébb léptem, ésszéttártam a karjaimat, hogy magamravonjam a dánok figyelmét. Balommal apajzsomat, jobbommal Darázsfullánkottartottam. Meghaltok! kiáltottam dánul,teli tüdőből, azután angolul is

elismételtem: Meghaltok!

És Alfréd valamennyiembere csatlakozott hozzám:

Meghaltok! Meghaltok!

Akkor valami különös dologtörtént. Beocca és Pyrlig állította, hogy aSzentlélek szállt meg bennünket, s taláncsakugyan ez történt, de akárhogy is, asereg egyszerre hinni kezdett magában.Hittük, hogy győzhetünk, s miközbentovább kiáltoztuk azt az egyetlen szót,lépésről lépésre megindultunk, és akardunkkal püföltük a pajzsainkat.Embereim előtt haladtam, ingereltem ésüvöltve hívtam ki magam ellen azellenséget, még táncoltam is menet

közben, mialatt Alfréd utánam kiáltozott,hogy visszaparancsoljon a sorba.Később, amikor mindennek vége lett,Beocca elmondta, hogy Alfrédszüntelenül engem szólított, de én csakszökdécseltem és kiabáltam, messze bentjártam az elesettek között, és nemhallottam meg őt. Alfréd embereikövettek, és ő éppúgy nem hívta visszaőket, ahogyan a támadásra se adottparancsot.

Ti nyavalyások! rikoltoztam.Ti ganék! Úgy harcoltok, mint ataknyosok!

Nem tudom, miféle sértéseketvagdostam még a fejükhöz, csak azt

tudom, hogy szüntelenül kiáltoztam éstörtem előre, miközben azértkönyörögtem, hogy legalább egyikükvegye magának a bátorságot, és küzdjönmeg velem férfi módjára.

Alfréd sosem helyeselte azefféle párharcokat. Talán azértviszolygott tőlük, mert tudta, hogy őmaga sosem lenne képes ilyenre, ámemellett felismerte a veszélyüket is.Amikor valaki harcra hívja az ellenségbajnokát, nem csupán a tulajdon életétteszi kockára, hiszen ha meghal,elbátortalanítja a sajátjait, és ösztökéliaz ellenséget is. Alfréd ezért tiltotta megnekünk, hogy feleljünk a dánokkihívásaira, ám azon a nyirkos, hideg

napon egyvalaki mégiscsak felelt azenyémre.

Maga Svein volt az.Fehérlovas Svein, aki felém fordítottapompás paripáját, és karddal a jobbkezében vágtázni kezdett. Hallottam avasalt paták dübörgését, láttam anyomában felcsapó ázott rögöket, láttama mén hullámzó sörényét, és láttam Sveinvaddisznófejű sisakját a saját sisakompereme felett. Ember és ló támadtellenem, miközben a dánok gúnyosanüvöltöztek. Akkor Pyrlig rám kiáltott:

Uhtred! Uhtred!

Nem fordultam felé.Túlságosan is lekötött, hogy eltegyem

Darázsfullánkot. Már épp készültemelővonni Kígyóleheletet a hüvelyéből,amikor Pyrlig vaskos lándzsájaodacsusszant hozzám a nedves füvön, ésén megértettem, mit próbál közölni. Avállamon hagytam Kígyóleheletet, ésfelkaptam a földről a briton lándzsáját,amint Svein egyre közelebb ért. Nemhallottam mást, csak a paták robaját.Láttam a szétterülő fehér köpenyt, amagasba emelt penge villanását, a fehérparipa lobogó sörényét, kiforduló szemétés vicsorgó fogait, azután Svein balrafordította a mént, és lecsapott rám akarddal. Szeme megcsillant a sisakmögött, amint előrehajolt a nyeregben,hogy levágjon, ám ahogy a penge felémlendült, én nekivetettem magam a lónak,

és beledöftem a lándzsát a jószággyomrába. Fél kézzel kellett megtennem,hisz a bal karomon még a pajzsomattartottam, de a széles penge így is átjártaaz irhát és az izmokat, én pedigfelüvöltöttem, amint egyre mélyebbredöftem. Svein kardja úgy csapott lefelemelt pajzsomra, akár a pöröly,miközben felvont jobb térde keményensisakon talált, így tehetetlenül terültemel a fűben. El kellett eresztenem alándzsát, de az már mélyen az állatgyomrába fúródott, a nagy harci ménpedig fájdalmasan nyihogott ésrázkódott, ágaskodott és hánykolódott,miközben a penge nyomán ömlött belőlea vér, és vörösre festette maga alatt aföldet.

A ló megvadult, bár Sveinnekvalahogyan sikerült nyeregben maradnia.Az állat szügyét elöntötte a vér. Sveintnem sebeztem meg, még csak nem isérintettem, most mégis menekült előlem,vagy még inkább fehér lova vágtázottfájdalmában, egyenesen bele Sveintulajdon pajzsfalába. Az állat ösztönösenkitért a pajzsok elől, de elvakította afájdalom, s miután épp csak kikerülte adán pajzsokat, félig elzuhant. Testemegcsúszott a nedves füvön, és súlyosrobajjal vágott hasadékot askjaldborgba. A dánok rémültenmenekültek a verdeső állat elől. Sveinkibukott a nyeregből, azután a jószágnakvalahogy sikerült talpra vergődnie, majdfelágaskodott, és felsikoltott. Vér ömlött

a hasából, patái vadul csapkodtak adánok felé, de mostanra már mi isellenük indultunk. Felpattantam, és jobbkezembe kaptam Kígyóleheletet.Miközben a ló vadul vergődött ésvonaglott, a dánok pedig elhátráltakelőle, felnyílt a pajzsfaluk, és miösszecsaptunk velük.

Svein épp akkor kászálódotttalpra, mikor Alfréd embereimegérkeztek. Én magam nem láttam, deazt emberek azt mondták, Steapa kardjaegyetlen csapással vágta le a fejét. Apenge olyan erővel hasított belé, hogysisakos feje felröppent a levegőbe, stalán így is történt, egy dolog azonbanbiztos: mindnyájunkat magával ragadott

a szenvedély, a harc vakító szenvedélye.A vérszomj, a gyilkos düh. Svein lovamegtette a magáét: feltörte nekünk a dánpajzsfalat, így mást se kellett tennünk,csak bevenni magunkat a résbe, ésgyilkolni.

És mi gyilkoltunk is. Alfrédnem így képzelte az egészet. Arraszámított, hogy kivárjuk a dánoktámadását, és remélte, hogy ellenállunkneki, ám mi ehelyett levetettükmagunkról a pórázt, és bevégeztük aművét, neki pedig volt annyi sütnivalója,hogy azonnal kiküldje Arnulf embereit,hiszen az én embereim mélyenbeékelődtek az ellenség sorai közé. Alovasok próbáltak a hátunkba kerülni,

Suth Seaxa emberei azonban feltartottpajzzsal és előreszegezett karddal vártákőket, s megvédték a szárnyunkat, amígAlfréd ćthelingćgi emberei Haralddefnasciri és thornsćtai fyrdjével együttcsatlakoztak hozzánk. Ott voltunokafivérem is a merciaiakkal, ésderekasan megállta a helyét. Figyeltem,ahogyan hárít, döf, végez egyellenségével, majd egy másikkal, azutánkitartóan nyomul előre. A dánok vérévelöntöztük a domboldalt, mert minketelragadott a bősz indulat, őket pedignem. Most már Osric szétszóródottemberei is visszatértek, hogy kivegyékrészüket az öldöklésből.

A lovasok elmentek. Én

magam nem láttam őket, csak későbbhallottam felőlük. Harcoltam, telitorokból üvöltöttem, biztattam a dánokat,hogy csak jöjjenek, hadd vágjam le őket,Pyrlig pedig mellettem harcolt, immárkarddal a kezében. Svein pajzsfalánakegész bal oldala megtört, a túlélők kiscsoportokra oszlottak, és mi rájukrontottunk. Megtámadtam egy csapatot apajzsommal, annak gombjával vetettemhátra az egyik dánt, majd előredöftemKígyólehelettel, és megéreztem, ahogyana penge átjárt bőrt és páncélinget, azutánPyrlig döfött bele egy férfi arcába.Immár minden dánra két szász jutott, ésaz ellenségnek nem maradt reménye. Egyférfi kegyelemért könyörgött, mireLeofric a szekercéjével szétválasztotta

sisakját, vérében és agyában fürdettefűrészes élű pengéjét, én pedigfélrerúgtam a férfit az utamból, ésbelemártottam Kígyóleheletet egy másikágyékába, mire az sikoltott fel, akár azasszonyok a szülésnél. A költők gyakortamegéneklik ezt a csatát, és ezúttal van isnémi igazságuk, amikor a kardoktáncáról, a pengék véres daláról, akönyörtelen mészárlásról beszélnek.Véres cafatokra téptük Svein erőit, stettük mindezt szenvedéllyel, bőszharaggal és hozzáértéssel. A fejembenminden letisztult, többé nem tudtamhibázni. Kígyólehelet önálló életre kelt,és elrabolta az életet azoktól, akikmegpróbáltak szembeszállni velem. Alegtöbb dán mostanra elszakadt a

társaitól, és fejvesztve menekült, ígySvein balszárnyának sorsamegpecsételődött.

Azután egyszeriben nemmaradt köröttem más ellenség, csakholtak és sebesültek. Alfréd unokaöccse,Ćthelwold a kardjával bökdösött egysérült dánt.

Vagy öld meg ripakodtam rávagy hagyd életben!

A férfi eltörte a lábát, egyikszeme kocsányon lógott, és már nemjelentett veszélyt senkire.

Meg kell ölnöm egy pogánytbökdöste tovább Ćthelwold a férfit, mire

én félreütöttem a pengéjét, és talánsegítek is a sebesültön, ha akkor megnem látom Haestent.

A domb peremén menekült atöbbiekkel, én pedig a nevét kiáltottam.Megfordult, és egy vérben úszó harcostlátott közeledni, páncélingben és taréjossisakban. Egy ideig csak meredt rám,azután megismerhetett a sisakomról, merteliramodott.

Gyáva kutya! üvöltöttemutána. Álnok, hitszegő szarházi!Felesküdtél rám! Gazdaggá tettelek!Megmentettem azt a nyomorult életed!

Ekkor megfordult,elvigyorodott, és meglengette bal karját,

rajta pajzsának összetört maradékával,majd rohant, hogy csatlakozzon Sveinpajzsfalának jobb oldalához, amely mégekkor is rendesen összezárt. Öt-hatszázdán lehetett ott, akik visszavonulástkezdtek az erősség felé, most azonbanmegtorpantak, mert Alfréd emberei, nemlévén egyéb dolguk, ellenük fordultak.Haesten csatlakozott a dán falhoz,átfurakodott a pajzsok között, én pedigmegláttam a sasszárnyas zászlót, ésebből megtudtam, hogy barátom, Ragnarvezeti a túlélőket.

Megtorpantam. Leofric azemberekre rivallt, hogy álljanakpajzsfalba, és én tudtam, hogy a támadáselveszítette a lendületét, ám ettől még

súlyos károkat okoztunk a dánoknak.Megöltük Sveint és számtalan emberét,az ellenség pedig beszorult az erőd ésközénk. Követtem a vérnyomot, éskiléptem a domboldal mezsgyéjére, sonnét megláttam a fehér lovat: mégátugrott a meredély szélén, és most ottfeküdt néhány méterrel alattunk, vérrelázott fehér testével, lábai különöspózban meredtek az ég felé.

Remek paripa volt csóváltameg a fejét Pyrlig, aki csatlakozotthozzám a kaptató szélénél.

Azt gondoltam, hogy ez agerinc a meredek domboldal teteje,csakhogy a földben jókora hasadék nyílt,

mintha egy óriás roppant csizmájávalbelerúgott volna a domboldalba, amelyhirtelen alázuhant, hogy a túlsó oldalonváratlanul visszaemelkedjen mielőtt mégaz igazi meredély megkezdődött volna. Ameredek, szűkös völgy a magaslat keleticsücske felé tartott, és én eltöprengtem,hogy talán bejutást kínál az erősségbe.Pyrlig még most is a döglött lóra meredt.

Tudod, mit mondanakodahaza? kérdezte. Azt mondják, egy jóló két jó asszonyt is megér, egy jóasszony két jó kopót, egy jó kopó pedigkét jó lovat.

Hogyan?

Ne is törődj vele érintette

meg a vállam. Ahhoz képest, hogy szászvagy, remekül harcoltál. Akár egy briton.

Úgy döntöttem, a kis völgynem kínál kézzelfogható előnyt, ezértelfordultam, és láttam, amint Ragnarlépésről lépésre visszakozik az erősségfelé. Tudtam, hogy most kellenetámadnunk, hogy életben kellenetartanunk a szenvedélyt és az indulatot,embereink azonban már a holtakat éshaldoklókat fosztogatták, nem maradtmár bennük lendület, hogy folytassák atámadást. Ez viszont annyit jelentett,hogy még hátravolt a nehezebb munka: asáncokat védő dánok leölése. Atyámragondoltam, aki egy ilyen sánc ellenitámadásban veszett oda. Nem mutatott

irántam nagy szeretetet, talán mert mégkisgyermekkoromban meghalt, és mostelőfordulhat, hogy nekem is osztoznomkell a sorsán. A végzet megkerülhetetlen.

Svein fehér lovas zászlajátmegkaparintották az embereink, ésmeglengették a dánok felé. Mások Sveinsisakját tűzték lándzsavégre először azthittem, Svein fejét látom, de később márfelismertem az üres sisakot. A fehérlószőrt mostanra rózsaszínre festette avér. Willibald atya az ég felé tartottakarjait, így zengett hálaimát, csakhogyidőnek előtte, gondoltam, hiszen nemtettünk mást, mint áttörtük Sveinpajzsfalát. Guthrum emberei még mindiga sáncok mögött várakoztak, és az erőd

biztonságában ott volt Ragnar is. Asáncok félkörívben nyúltak ki adomboldal felé, hogy a túlsó oldalon ameredély szélénél végződjenek. Adöngölt falak magasra szöktek, és árokoltalmazta őket.

Cudar lesz áttörni dörmögtemmagam elé.

Talán nem is kell véltePyrlig.

Mi mást tehetnénk?

Talán Alfréd ráveszi őket,hogy jöjjenek elő. Pyrlig előremutatott,és én megláttam a királyt, aki két papja,valamint Osric és Harald társaságában

az erőd felé lovagolt. Engedni fogja,hogy megadják magukat tette hozzáPyrlig.

Nem gondoltam, hogytárgyalnunk kellene. A gyilkolás idejejött el, nem a beszédé.

Nem fogják megadni magukatcsóváltam keserűen a fejem –, hiába isvárnánk! Még most is azt hiszik,legyőzhetnek minket.

Alfréd azért megpróbáljameggyőzni őket.

Nem ráztam meg a fejem.Békét fog ajánlani nekik. Dühösencsattantam fel. Túszokat fog kérni tőlük,

és prédikál nekik. Mindig ezt csinálja.

Úgy gondoltam, csatlakozomhozzá, ha másért nem is, csak hogy némikeserűséggel oldjam a tudálékosságát,mégsem tudtam rávenni magam. Háromdán kilovagolt a várból, de tudtam, hogynem fogadják el az ajánlatát. Még nemgyőztük le őket, távolról sem, hiszenmost is többen voltak nálunk,megtartották az erődöt és az esélyt, hogygyőzzenek a csatában.

Akkor meghallottuk akiáltásokat. Dühödt kiáltásokat ésfájdalmas sikolyokat, és amikorelfordultam, azt kellett látnom, hogy adán lovasok elérték az asszonyainkat.

Asszonyaink sikoltoztak, és mi semmitsem tehettünk ellene.

A dán lovasoktól korábbanarra számítottunk, hogy levágják Alfrédpajzsfalának szétszóródott maradványait,csakhogy Svein pajzsfala bomlott fel, ígymiután elszakadtak Svein balszárnyától,a lovasok visszahúzódtak a dombokmögé. Bizonyára széles ívben ki akartákkerülni a sereget, hogy nyugatrólcsatlakozzanak Guthrumhoz, ámútközben meglátták asszonyainkat éslovainkat, és azonnal felismerték akönnyű prédát.

Csakhogy asszonyainkfelfegyverkeztek, és akadt néhány

sebesült férfi is a körükben, így együtteserővel ellenálltak a lovasoknak. Rövidközelharc tört ki, azután a dán lovasok,miután nem látták értelmét a továbbirohamnak, eliramodtak nyugat felé. Azegész néhány percig tartott csak, Hildmégis felkapott egy lándzsát, és az egyiklovasra rontott, miközben világgákürtölte mindama borzalmakat,amelyeket a dánok okoztak nekiCippanhammben. Enflćd, aki látottmindent, később azt mesélte, hogy Hildmegmártotta lándzsáját egy dáncombjában, mire a férfi lecsapott rá akardjával. Iseult, aki Hild segítségéresietett, hárította a csapást a kardjával,amikor egy másik dán hátulra elkapta aszekercéjével, azután a sikoltozó

asszonyok már el is kergették a dánokat.Hild megmenekült, Iseult koponyájaazonban megnyílt, és a feje kis híjánkettévált. Azonnal meghalt.

Megtért Istenhez mondtaPyrlig, amikor Leofric meghozta nekünka hírt.

Sírtam, bár nem tudom, hogya bánatom vagy dühöm emésztett-e.Szólni sem tudtam. Pyrlig ölelte át avállam:

Ő már Istennel van, Uhtred.

Akkor is a pokolra fogomküldeni azokat, akik megöltékvicsorogtam. Legyen bármilyen pokol,

fagyos vagy kénköves!

Ellöktem magamtól Pyrliget,és Alfréd felé indultam. Akkor vettemészre Wulfhere-t. Fogságba esett, Alfrédkét testőre vigyázott rá, és felvidult,amikor meglátott, alighanem a barátjánakgondolt, de én felé köptem, éselvágtáztam mellette.

Alfréd a homlokát ráncolta,mikor csatlakoztam hozzá. Osric ésHarald mellett Beocca és Alewoldpüspök kísérte, akik közül egyik semértett dánul, a dánok közt viszont akadtvalaki, aki beszélt angolul. A dánokhárman jöttek. Egyiküket sem ismertem,de Beocca elárulta, hogy a szószólójukat

Hrothgar Ericsonnak hívják, róla pedigtudtam, hogy Guthrum egyik törzsfője.

Rátámadtak az asszonyokratudattam Alfréddal. A király csak meredtrám, talán nem is értette, amit mondtam.Rátámadtak az asszonyokra! ismételtem.

Azért nyavalyog fordított adán tolmács két társának –, mertmegtámadták az asszonyaikat.

Ha én nyavalygok fordultamfelé dühödten –, úgy te rimánkodnifogsz. Dánul beszéltem. A segged lyukánkeresztül rángatom ki a bűzhödt beleidet,rátekerem arra a mocskos nyakadra, és aszemgolyóiddal etetem a kutyáimat. Hafordítani akarsz, te szottyos kecske,

rendesen fordíts, különben a sajátokádékodba fojtalak!

A férfi hunyorgott, de nemfelelt. A páncélinget és ezüstös sisakotviselő Hrothgar szája sarkában egypillanatra félmosoly jelent meg.

Mondd meg uradnak mordultrám –, hogy visszavonulunkCippanhammbe, de kezeseket akarunk.

Alfrédhoz fordultam:

Hány embere lehet mégGuthrumnak?

Továbbra sem tetszett neki,hogy csatlakoztam hozzá, mégis

komolyan mérlegelte a kérdést.

Épp elég.

Legfeljebb arra elég, hogymegtartsa Cippanhammet és féltucatnyimásik várost. Most megtörjük őket.

Próbálkozz csak nyugodtanhördült fel Hrothgar, miután a szavaimatlefordították.

Újra felé fordultam.

Én öltem meg Ubbát tudattamvele –, én győztem le Sveint, éslegközelebb Guthrum torkát fogomelvágni, hogy a ribanc anyja utánküldjem. Ez a válaszom!

Uhtred Alfréd nem értette,amit mondtam, annál inkább felismerte ahanghordozásom, ezért próbáltmegnyugtatni.

Végeznünk kell a munkával,felség! Az indulat beszélt belőlem, azengesztelhetetlen harag, amelyetegyszerre éreztem a dánok és Alfrédiránt, aki megint csak esélyt kínált azellenségnek a megmaradásra. Olysokszor tette ezt. Legyőzte őket acsatában, majd közvetlen ezután békétkínált nekik abban a reményben, hogykereszténnyé válnak, és testvériszeretetben élhet velük. Arról álmodott,hogy egy istenfélő keresztényBritanniában élhet, ám azon a napon

nekem volt igazam. Guthrumot még nemgyőztük le, számban felülmúlt bennünket,ezért el kellett pusztítanunk.

Mondd meg nekikparancsolta Alfréd , hogy most mégmegadhatják magukat. Mondd meg, hogymost még letehetik a fegyvert, éselőjöhetnek a várból.

Hrothgar épp olyanmegvetéssel fogadta az ajánlatot, amit azérdemelt. Guthrum embereinek java mégnem bocsátkozott harcba. Őket még nemcsapta meg a vereség szele, az erősségfalai magasak voltak, az árkok kellőenmélyek, és már a sáncok puszta látványais arra késztette Alfrédot, hogy

tárgyaljon az ellenséggel. Tudta, hogysok jó embernek kell meghalnia. Ezt azárat egy évvel korábban is vonakodottmegfizetni, amikor Guthrum csapdábaesett Exanceasterben, most azonban nemmaradt más választása. Vérrel kellettmegváltania Wessex szabadságát.

Hrothgarnak sem maradt másmondanivalója, ezért elfordította a lovát.

Mondd meg Ragnarnagyúrnak szóltam utána –, hogy mégmindig a fivére vagyok.

Akkor egy napon mégtalálkoztok a Valhallában legyintettfelém közönyös mozdulattal.Gyanítottam, hogy a dánok nem is

akartak komolyan tárgyalni a békéről,nemhogy a megadásról, és csak azértálltak le beszélni Alfréddal, mert addigis rendezhették az erőd védelmét.

Alfréd haragos pillantássalmeredt rám. Láthatóan felbőszítette abeavatkozásom, de mielőtt még bármitszólhatott volna, Beocca törte meg acsendet.

Mi történt az asszonyokkal?kérdezte.

Elkergették a mocskokatfeleltem –, de Iseult odaveszett.

Iseult mormolta Alfréd.Meglátta a könnyeket a szememben, és

hirtelen nem tudta, mit is mondjon.Megrebbent, összevissza motyogott,azután lehunyta a szemét, akárhaimádkozna. Boldog vagyok szedte összevégül a gondolatait , hogy kereszténykéntérte a halál.

Ámen bólintott Beocca.

Én meg akkor lennék boldog,ha pogányként élhetne! kiáltottam.

Azzal visszatértünk asereghez, és Alfréd összehívta aparancsnokait.

Nem igazán maradtválasztásunk. Meg kellett támadnunk azerődöt. Alfréd egy ideig az ostromról

értekezett, ám ezt nem lehetett volnakivitelezni. Egy egész sereget kellettvolna élelmeznünk idefent, s bár Osrickitartott amellett, hogy az erődben nincsforrásvíz, a mi közelünkben sem akadtforrás. Mindkét sereget gyötörte volna aszomjúság, ahhoz pedig nem volt elégemberünk, hogy útját álljuk a dánoknak,ha azok éjszakánként leereszkednek ameredek domboldalon, hogy vizetzsákmányoljanak. Ha pedig az ostromegy hétnél tovább húzódik, a fyrdbőlegyre többen szöktek volna haza, hogygondoskodjanak a földjeikről, és Alfrédkísértést érzett volna a könyörületre,főként, ha Guthrum megígéri neki, hogyfelveszi a keresztséget.

Így hát azonnali támadásrabuzdítottuk Alfrédot. Nem most van itt azideje az agyafúrt terveknek, mondtuk.Pajzsfalakat kell felvonni, hogyrárontsunk a sáncokra, és Alfréd tudta,hogy a támadásban a sereg mindentagjának részt kell vennie. Wilglaf ésSumorsćte emberei rohamoztak balról,Alfréd emberei középütt, míg Osricjobbról. Utóbbi fyrdje újra összeállt, ésezúttal a Guthrumtól elszökött szászok ismegerősítették.

Tudjátok, mi a dolgotokközölte Alfréd minden lelkesedés nélkül,hiszen előre látta, hogy mészárszékreküldi az embereit. A legjobb emberekkerüljenek középre, ők vezessenek, a

többiek pedig hátulról és kétoldalttörjenek előre.

Senki sem szólt. Alfréd arcánfanyar mosoly játszott.

Isten eddig ránk mosolygott,most már nem hagy el bennünket.

Pedig Iseultot nagyon iselhagyta. Szegény kis törékenyIseultomat, az árnykirálynőt, az elveszettlelket. Az első sorba furakodtam, mertmár csak egyetlen dolgot tehettem érte:megbosszultam a halálát. Steapa, akiéppúgy vérben úszott, mint én, mellémtolakodott. Leofric harcolt a balomon,Pyrlig a hátam mögött.

Lándzsák és hosszú kardoktanácsolta Pyrlig. Elég a rövidpengékből.

Miért? kérdezte Leofric.

Felmászunk azon a meredekfalon magyarázta , és csak annyittehetünk, hogy rámegyünk a bokájukra.Ledöntjük őket. Korábban is csináltammár ilyet. Hosszú pengére leszszükségünk, meg erős pajzsra.

Jézusom, segíts! mormoltaLeofric.

Mindnyájunkon eluralkodotta félelem, hiszen semmilyen hadviseléssem olyan szörnyű, mint egy sáncerődöt

támadni. Ha az eszemnél vagyok, én isvonakodtam volna attól a rohamtól, csakhát eltöltött az Iseult elvesztése felettérzett fájdalom, és másra se tudtamgondolni, mint a véres bosszúra.

Induljunk mordultam fel.Menjünk.

Még nem mehettünk. Aharcosok begyűjtötték a korábbanelhajított lándzsákat, az íjászokat összekellett terelnünk. Valahányszortámadtunk, azt akartuk, hogylándzsazápor járjon előttünk, és nyilaktömkelege zúduljon az ellenség nyakába,csakhogy jó időbe telt összerendezni alándzsásokat és íjászokat azok mögött,

akik magát a támadást intézték.

Azután, az íjászok számárabaljós előjelként, újra esni kezdett. Azíjak ettől még működtek, de a vízmeggyengítette az ideget. Az ég egyresötétebb lett, amint fekete hasú felhőtelepedett a lankák fölé, és az esődobolni kezdett a sisakunkon. A dánokfelsorakoztak a sáncokon, és apajzsukhoz verdesték a kardjukat, aminta seregünk megkerülte az erősséget.

Előre! kiáltotta Alfréd, és mielindultunk a sáncok felé, hogy azoktólnyíllövésnyire megtorpanjunk.

Esőcseppek gyöngyöztek apajzsom szélén. A vasat friss, fénylő

csorba csúfította, egy olyan kardcsapásnyoma, amit nem is érzékeltem. A dánokgúnyt űztek belőlünk. Tudták, mikövetkezik, s talán még örültek is neki.Amióta felkapaszkodott a magaslatra, ésfelfedezte az erődöt, Guthrum maga előttláthatta, ahogyan Alfréd embereimegtámadják a falakat, az ő embereipedig levágnak minket, míg felfeléküszködünk a kaptatón. Immár Guthrumcsatáját vívtuk. Legfőbb vetélytársát,Sveint és szász csatlósát, Wulfhere-t azerődön kívül helyezte el, kétségkívülabban a reményben, hogy azok alaposanmegritkítják a sorainkat, mielőtt az erődközelébe kerülnénk, de Guthrumszemében aligha számított, ha eközbenők maguk is elpusztulnak. Immár a saját

emberei vívják majd meg az ütközetet, ső ezt jó előre látta.

Isten nevében! kiáltottAlfréd, azután mást nem is mondott, mertmennydörögve megnyílt az ég, s azéktelen dörejtől mindnyájanösszerezzentünk.

A villámok fehéren cikáztakaz erőd felett. Immár ömlött az eső,felhőszakadás áztatott bennünket bőrig, atávolban kitartóan zengett az ég, s talánazt gondoltuk, hogy az égzengés és avillámfény Isten üzenete, de a seregegyszeriben életre kelt. Senki sem adottparancsot a támadásra, hacsak Alfrédkinyilatkozását nem tekintjük annak.

Egyszerűen csak nekieredtünk.

A férfiak üvöltöttek menetközben. Már nem sértésekkeldobálóztak, csak állati hangokat adtak ki,hogy bátorságot öntsenek önmagukba.Nem siettünk, lassan haladtunk, hogy apajzsok szorosan összezárjanak. Azutánújabb mennydörgés süketített megbennünket, majd az eső mintha újulterővel eredt volna neki. A vízcseppekpattogva hulltak holtra és élőre, s márközel jártunk, iszonyú közel, az esőmégis olyan erővel szakadt, hogy avárakozó dánokat is alig láttuk. Akkorészrevettem az árkot, amely máriskezdett megtelni, íjhúrok pendültek éslándzsák suhantak a levegőben, mi pedig

lecsusszantunk a partoldalon, miközbenfentről a dánok lándzsái záporoztak ránk.Az egyik a pajzsomnak csapódott,lepattant, és a nyelével megakasztotta alábamat, mire félig elterültem a vízben,azután feltápászkodtam, és továbbmásztam.

A seregből nem mindenkipróbált átkelni az árkon. Sokakat az árokperemén hagyott el a bátorsága, ámtucatnyi vagy még több csapat folytatta atámadást. Azokká váltunk, akiket a dánokúgy emlegettek, svinfylkák, a disznó-ékek: az elit harcosok, akik úgypróbálják átjárni a skjaldborgot,ahogyan egy vadkan próbál áttörni avadászok között az agyarával. Csakhogy

ezúttal nemcsak a skjaldborgon kellettátjutnunk, hanem a vízzel teli árkon és acsúszós partoldalon is.

A fejünk fölé tartottuk apajzsunkat, ahogy átgázoltunk a vízen.Kapaszkodni kezdtünk, de a partoldalolyan iszamos lett, hogy folytonvisszacsúsztunk, és a dán lándzsák csakzáporoztak ránk. Valaki megtolt hátulról,így térden csúszva felkapaszkodtam azárok falán, miközben a fejem feletttartottam a pajzsomat, és Prylig agerincemet védte a magáéval.Mennydörgő robajt hallottam odafent.Azt hittem, a vihar az, hanem a pajzsomkitartóan a sisakomnak csapódott,amiből tudtam, hogy egy dán csapkodja

odafentről, megpróbálja szétforgácsolnia hársfát, hogy kardjával vagyszekercéjével a gerincemhez férjen, énpedig tovább kúsztam, majd megemeltema pajzsom szélét, míg meg nem láttam acsizmáját. Előredöftem Kígyólehelettel,és próbáltam felállni, de csapást éreztema lábamon, és újra elvágódtam. Steapaott üvöltött mellettem. Sár került aszámba, az eső kíméletlenül szakadtránk, hallottam a pajzsomba hasítópengék csattogását, és tudtam, hogykudarcot vallottunk, mégis próbáltamújra felállni, és előreszúrtamKígyólehelettel, miközben a balomonLeofric sikoltott fel, amint a vérekiömlött a fűre. Az eső azonnal elmostaa vért, és az égbolt újra megnyílt

felettem, amint visszacsúsztam azárokba.

A partoldalt felszabdaltukott, ahol megpróbáltuk megvetni alábunkat, a füvet egészen a fehérmészkőig lepusztítottuk. Teljes kudarcotvallottunk, és a dánok gúnyosankiáltoztak odafentről, mire újabb csapatgázolt át a vízen, hogy újra kezdetétvegye pengék és pajzsok csattogása.Másodszor is felmásztam, próbáltammegvetni a csizmám a mészkövön, ésfelemelt pajzsomtól nem láthattam, hogya dánok is leereszkednek hozzánk. Eztcsak akkor tudtam meg, amikor egyszekerce olyan erővel hasított apajzsomba, hogy a deszkák

szétforgácsolódtak, így a másodikcsapás már a sisakomat érte, én pedighátrazuhantam, és még Kígyóleheletet iselveszítettem volna, ha Iseulthajfonatával nem kötöztem volna acsuklómhoz. Steapának sikerültmegragadnia egy dán lándzsát, éslerántania gazdáját az árokba, ahol féltucat szász döfködött és vagdalkozottolyan bőszülten, hogy tajtékosraköpülték a vizet, azután valakifelkiáltott, hogy kaptassunk fel újra, ésén láttam, hogy Alfréd az, aki immárgyalogosan vágott át az árkon.Ráförmedtem az embereimre, hogyvédjék meg, bármi áron.

Pyrlignek és nekem sikerült a

király elé kerülnünk, és ott is maradtunk,megoltalmaztuk őt, miközben harmadszoris megpróbáltunk felkapaszkodni avértől csúszós partoldalon. Pyrlig máraz anyanyelvén ordítozott, én dánulszitkozódtam, így jutottunk el félútig,ahol valahogyan megvetettem a lábamat,miközben valaki, talán maga Alfréd,hátulról előretolt. Eső záporozott ránk,áztatta el a lelkünket is. Amennydörgésbe az égbolt isbelerázkódott, én pedig meglendítettemKígyóleheletet, próbáltam félreütni adán pajzsokat, azután újra lendítettem, ésahogy a penge megtalált egy fémpajzsgombot, az ütközésbe az egészkarom beleremegett. Egy dán, merőszakáll és villámló tekintet, felém döfött

a lándzsájával. Viszonoztam a döfést akardommal, Iseult nevét kiáltoztam,próbáltam feljebb jutni, de a lándzsásdán újra felém szúrt, pengéje élesenpattant le a sisakomról, a fejemhátrabicsaklott, azután újabb dán találtfejen, mire a világ összemosódott, majdelsötétült előttem. A lábam kicsúszottalólam, és már azt is alig éreztem,ahogyan visszazuhanok az árok vizébe.Valaki kirángatott, és felvonszolt aszemközti partoldalra, ahol hiábapróbáltam lábra állni, tehetetlenülelvágódtam.

A király. A király. Megkellett oltalmaznom őt, és amikorutoljára láttam, az árokban harcolt,

márpedig tudtam, hogy Alfréd nemharcosnak való. Merész talán, de nemszomjazza a vért, ahogyan a legnagyobbharcosok. Újra próbáltam felállni,ezúttal sikeresen, de a jobb lábamtocsogott a vérben, ami fel is tört acsizmaszáramból, mihelyt arra a lábamrahelyeztem a teljes súlyomat. Az árokmegtelt halottakkal és az esővízbenfuldokló sebesültekkel, az élők azonbankimenekültek az árokból, a dánok pedigkinevettek bennünket.

Hozzám! üvöltöttem fel.

Kellett tennünk egy utolsóerőfeszítést. Steapa és Pyrligfelzárkózott mellém, és ott volt Eadric

is. Kótyagosnak éreztem magam, a fejemkitartóan zúgott, és alig maradt erő akaromban, és mégis kellett tennünk egyutolsó erőfeszítést.

Hol van a király? kérdtem.

Kihajítottam az árokbólfelelte Pyrlig.

Biztonságban van?

Mondtam a papjainak, hogyvigyék a csudába. Mondtam, hogy üssékle, ha újra próbálkozna.

Csak még egyszer ziháltam.

Nem akartam megtenni. Nem

akartam átmászni az árokba heverőtetemeken, és megpróbálnifelkapaszkodni arra a lehetetlen sáncra.Tudtam, mekkora őrültség, tudtam, hogymeg fogok halni, ha még egyszermegpróbálom, de harcosok voltunk, és aharcosok nem törődnek bele avereségbe. A hírnév miatt. A büszkeségmiatt. A harc tébolya miatt. Csapkodnikezdtem Kígyólehelettel a féligszétzúzott pajzsot, mígnem a többiek isfelvették az ütemet, és a dánok, akikhezoly közel kerültünk, csak hívogattakbennünket, hogy menjünk és ölessük megmagunkat. Nem kellett kétszermondaniuk.

Isten legyen velünk! dörögte

Steapa.

Isten legyen velünk!visszhangozta Pyrlig.

Nem akartam menni. Halálravált voltam, mégis jobban rettegtemattól, hogy gyávának tartsanak, mintattól, hogy ismét felkapaszkodjak arra asáncra, ezért ráförmedtem azembereimre, hogy irtsák a rohadékokat,azután rohanni kezdtem. Átugráltam azárokban fekvő testeken, majd a túlsóoldalon kicsúszott a lábam alól a talaj, apajzsomra estem, és arrébbhemperedtem, nehogy egy dán védtelenhátamba mélyeszthesse a lándzsáját.Felhúztam magam. Esés közben a sisak

elfordult a fejemen, így az arcvédőlemezek szinte teljesen elvakítottak,ezért a jobb kezemmel elforgattam őket,mielőtt újra mászni kezdtem. Velem voltSteapa, velem volt Pyrlig, és vártam azelső kemény csapást.

Az a csapás csak nem jött.Felküszködtem magam a partoldalon,pajzzsal a fejem felett, és tovább vártama halálos csapást, de csak a néma csendfogadott. Felemeltem a pajzsom, és arragondoltam, hogy biztosan meghaltam,ezért látom csak a szürke eget. A dánokeltűntek. Egyik pillanatban még ottacsarkodtak ránk, asszonyoknak és gyávaférgeknek hívtak minket, azzal kérkedtek,hogy kiontják a belünket, és odavetik a

hollóknak, most pedig nyomuk veszett.Felkapaszkodtam a sánc gerincére, és amásik árkot láttam, azon túl pedig egymásik sáncot, és a dánok éppen azon amásodik kaptatón másztak fel. Aztgondoltam, ott húzódnak védőállásba,ám ők ehelyett eltűntek a gerinc mögött,mire Pyrlig megragadta a könyököm, ésmagával rángatott.

Menekülnek! kiáltotta.Istenemre, a mocskok elmenekülnek!üvöltenie kellett, hogy a hangját hallassaa szakadó esőben.

Előre! Előre! kiáltoztavalaki, mi pedig lerohantunk a másodikárokba, és felmásztunk a védtelenül

hagyott sáncra, ott aztán megláttam Osricembereit, Wiltunscir fyrdjét, amelyugyan vereséget szenvedett a csata elsőperceiben, ám valahogy mégis sikerültbehatolnia az erősségbe. Utóbbmegtudtam, hogy Osric embereileereszkedtek a kis völgybe, ahol a fehérló tetemét láttam, és az áthatolhatatlanesőfüggöny mögött sikerült eljutniuk azerőd keleti végébe, amelyet Guthrummegközelíthetetlennek gondolt, ezértcsak jelentéktelen erőkkel védett. A sáncitt alacsonyabban húzódott, füvesgerincével alig emelkedett a kis völgyfölé, és miután átözönlött a falon, a fyrdhátulról rohanta le a védőket.

Akik most fejvesztve

menekültek. Ha maradnak, mind egyszálig levágták volna őket, ezértbemenekültek az erőd tágas belső terébe,ahol csak most kezdtek ráeszmélni, hogya csata elveszett, ők pedig csapdábaestek. Gyilkolni akartam Iseult kedvéért,ezért megöltem két menekülő dánt, ésolyan erővel lendítettem megKígyóleheletet, hogy az átvágott vértet,bőrt és izmokat, mintha csak súlyosszekerce lenne. Bőszen üvöltöttem, mégtöbb áldozatra szomjaztam, csak hát túlsokan voltunk, a csapdába esett dánokmeg túl kevesen. Az eső kitartóanzuhogott, és mennydörgött az ég, amintfriss áldozatok után néztem. Ekkor láttammeg az egyik utolsó csapatot, ahol aharcosok egymásnak vetették a hátukat,

úgy küzdöttek a tengernyi szász ellen.Feléjük rohantam, és akkor megláttam azászlajukat. Egy sas szárnyát. Ragnarvolt az.

Emberei, akik számbanmessze alulmaradtak, az utolsókatrúgták.

Hagyjátok élni! rivalltam aszászokra. Hagyjátok élni!

A három szász felém fordult,meglátta hosszú hajam és a karomoncsillogó ezüstkarikákat, és nyilvándánnak hitt, mert rám rontott, s nekemmáris hárítanom kellett az első csapást.A második szász a bárdjával hasítottbele a pajzsomba, míg a harmadik

mögém került, mire gyorsan feléfordultam, meglengettem Kígyóleheletet,és azt kiáltoztam, hogy szász vagyok, denem hallgattak meg. Ekkor Steapacsapott le közéjük és szórta szét őket,majd Pyrlig ragadta meg a karom, de énleráztam magamról, és Ragnar felérohantam, aki vicsorogva fordult szembeellenségeivel, és hívta ki őket magaellen. Zászlaja alábukott, embereiodavesztek, de ő fénylő vértjében ésszétforgácsolt pajzsával, hosszúkardjával és konok tekintetével olyannaktűnt, akár a háború istene. A gyűrű egyreszorosabbra zárult körülötte. Üvöltverohantam, ő pedig felém fordult, talán azthitte, végezni akarok vele, ezértfelemelte a kardját, mire én

félresöpörtem a pajzsommal, szorosanátfontam a karommal, és ledöntöttem aföldre.

Steapa és Pyrlig őrködöttfelettünk. Ők vertek vissza mindenszászt, ők mordultak rájuk, hogykeressenek maguknak más áldozatot,miközben én lehemperedtem Ragnarról,aki felült, és döbbenten meredt rám.Láttam, hogy pajzsot tartó keze vérbenúszik. Egy penge átvágta a hársfát, és azujjai között mélyen a tenyerébe hasított,ezért úgy tűnt, mintha egy helyett két kezelenne.

Be kell kötöznöm a sebed.

Uhtred mormolta, mint aki

még most sem hiszi el, amit lát.

Azért kerestelek, mert nemakartam ellened harcolni.

Megreszketett, amint leráztasebesült kezéről pajzsánakmaradványait. Láttam, amint Alewoldpüspök mocskos köntösében fel-alárohangál az erődben, a karjait lengeti, ésazt kiáltozza, hogy az Úr a kezünkbe adtaa pogányokat.

Én mondtam Guthrumnak,hogy harcoljunk az erődön kívülcsóválta a fejét Ragnar. Mindenkitlevágtunk volna.

Igazad van bólintottamkomolyan.

Amikor az erődben maradt,Guthrum fokozatosan felőrölte a seregét,de még így is kész csodának számított,hogy győzni tudtunk.

Vérzel jegyezte meg Ragnar.

Egy lándzsa döfte át hátulróla jobb combomat. Megkaptam az aznapisebemet is.

Pyrlig egy darab rongyotvágott valamelyik halott ujjasából, azzalkötözte be Ragnar kezét. Az éncombomat is el akarta látni, de a vérzésmár csillapodott, és sikerült talpraállnom, noha a fájdalom, amit a harchevében nem is érzékeltem, most élesenmart belém. Megérintettem Thorpörölyét. Győztünk.

Megölték az asszonyommondtam Ragnarnak.

Ő nem felelt, csak álltmellettem, s mert a combomban tort ült afájdalom, és hirtelen erőtlennek éreztemmagam, átkaroltam a vállát.

Iseult, ez volt a neve. És

meghalt a fiam is. Hálás voltam azesőért, amiért magával mossa akönnyeimet. Hol van Brida?

Leküldtem a dombról felelteRagnar.

Együtt sántikáltunk az erődészaki sáncai felé.

Te mégis maradtál?

Valakinek maradnia kellettfelelte egykedvűen.

Azt hiszem, ő is könnyezett,siratta az elveszett csatát. A csatát,amelyet sosem lett volna szabadelveszíteniük.

Pyrlig és Steapa továbbra ismellettem maradt. Láttam, ahogy Eadriclefosztotta a páncélinget egy halottdánról, Leofric azonban nem került elő.Rákérdeztem Pyrlignél, mire ő fájdalmaspillantást vetett rám, és megcsóválta afejét.

Halott?

Egy szekerce bólintottátvágta a gerincét.

Elkábultam, túlságosan isahhoz, hogy szóljak, annyiralehetetlennek tűnt, hogy azelpusztíthatatlan Leofric meghalt. Aztkívántam, bárcsak részesülhetne igazidán temetésben, hogy a lelke a máglyáról

egyenesen az istenek csarnokábaszálljon.

Sajnálom sóhajtott fel Pyrlig.

Az ár Wessex szabadságáért.mondtam, és felkapaszkodtunk az északisáncokra, ahol már ott tolongtak Alfrédharcosai.

Az eső kezdett alábbhagyni,bár a lenti síkságra továbbra is elemierővel szakadt. Mintha csak a világperemén álltunk volna: előttünk amérhetetlenül óriási felhők és az esőködfüggönye, alattunk, a meredekdomboldalon a dánok százai, amint adomb lábánál hagyott lovak felémenekültek.

Guthrum csóválta a fejétkeserűen Ragnar.

Életben van?

Ő menekült elsőként. Sveinmondta neki, hogy a falakon kívülharcoljunk tette hozzá –, de ő jobbanrettegett a vereségtől, mint amennyire agyőzelmet akarta.

Üdvrivalgás harsant, amintAlfréd zászlóit áthordozták az erődön,egészen az északi sáncokig. Alfréd, akiújra lóháton ült, és bronzkarikát viselt asisakja körül, a zászlókkal lovagolt.Beocca térden állva mondott köszönetet,míg Alfréd tétova mosollyal és hitetlenarckifejezéssel közeledett, és

megesküdnék rá, hogy sírva fakadt,amikor két zászlaját ledöfték a világperemén. A sárkány és a kereszt ottrepkedett királysága felett, amely kishíján odaveszett, ám mégismegmenekült, hogy továbbra islétezhessen egyetlen szász királyságAnglia földjén.

Leofric azonban meghalt,ahogyan meghalt Iseult is, és az esőkíméletlenül ömlött a földre, amelyetmegmentettünk.

Wessex földjére.

Történelmi jegyzet

A westbury fehér lovat aWiltshire Downs peremén, BrattonCamp alatt faragták a domboldalmészkövébe. Észak felől mérföldekreellátszik. A jelenlegi paripa, egy igazánszemrevaló jószág, több mint harmincméter hosszú és közel hatvan métermagas, s miután az 1770-es évekbenkészült, a legidősebb Wiltshire tíz fehérlova közül ráadásul a helyi legendákszerint ez is egy jócskán idősebb lovatváltott fel, amelyet közvetlenül a 878-asethanduni csata után faragtak ki amészkőből.

Szívesen adnék hitelt elegendának, csak hát egyetlen történészsem lehet biztos a Guthrum és Alfréd

által megvívott ethanduni csatahelyszínében, még ha az Edington falujafelett magasodó Bratton Camp az elsőszámú jelölt is. Bratton Camp vaskorierődje ma is áll, éppen a westbury fehérló felett. Engem John Peddie, aki Alfréd,Warrior King (Alfréd, a harcos király)című hasznos forrásmunkájában BrattonCampbe helyezi Ethandumot, míg Egbertkövét a Wylye völgyében fekvő KingstonDeverillel azonosítja, feltétlenülmeggyőzött az érvelésével.

Ćthelingćget illetően teljes azegyetértés: a jelenlegi Athelney helyénvolt, a Somerset Levels területén,Taunton közelében. Habár Bratton Campvajmi keveset változott 878 óta, a

Somerset Levels síkságáról nemmondható el ugyanez. Napjainkban,köszönhetően a területet vízelvezetőárkokkal behálózó és a mocsaratlecsapoló szerzeteseknek, termékenysíkságot láthatunk magunk előtt, noha akilencedik században ugyanitt mégkiterjedt lápvidék terült el: átjárhatatlaningovány, ahol a cippanhammikatasztrófa után Alfréd menedékre talált.

A katasztrófa közvetlenkövetkezménye volt Alfrédnagylelkűségének, hiszen a békekötéslehetővé tette Guthrum számára, hogyelhagyja Exetert, és visszavonuljonGloucesterbe, a dánok által uraltMerciába. A béke megtartását túszok

garantálták volna, csakhogy Guthrum, aki876-ban már megszegte a Warehambenkötött békét, ezúttal sem tartotta a szavát:nem sokkal vízkereszt után megtámadtaés elfoglalta Cippanhammet, s ezáltalelőidézte Alfréd hosszú uralkodásánaklegnagyobb válságát. A király vereségetszenvedett, országának legnagyobbrészét a dánok foglalták el. A nemesekközül néhány, köztük Wulfhere, Wiltshireealdormanje, átállt az ellenséghez,Alfréd birodalma pedig a SomersetLevels vizenyős síkságára zsugorodottössze. Mégis, azon a tavaszon, alig négyhónappal a cippanhammi katasztrófaután, Alfréd egybegyűjtötte seregét,Ethandunba vonult, és ott legyőzteGuthrumot. Mindez csakugyan megtörtént

nem úgy a tanulságos eset, amikor egyparasztasszony nyaklevest adott akirálynak, amiért az hagyta odaégni alepényeit. Ez talán a legismertebbAlfrédhoz kötődő népmese, csak hát aforrása jóval későbbi, épp ezértmegbízhatatlan.

Alfréd, Ćlswith, Wulfhere,Ćthelwold és Asser barát (utóbbpüspök) mind léteztek, akárcsakGuthrum. Svein ugyanakkor kitaláltszemély. Guthrum előtt a legnagyobb dánellenségnek a három Lothbrok fivérszámított, ám az utolsó testvér cynuitivereségére már akkor került sor, amikorAlfréd Athelneyben tartózkodott. Atörténet fordulatosságának kedvéért egy

évvel előbbre hoztam ez utóbbi szászgyőzelmet, hogy ezzel zárjam Az utolsókirályság című regényt, A fakó lovaselőzményét ezért aztán ki kellett találnomegy karaktert, Sveint, és egyösszecsapást, Svein hajóinakfelgyújtását, hogy pótoljam Cynuitüresen maradt helyét a történetben.

Alfréd uralkodásávalkapcsolatban a két legfontosabbforrásmű az Angolszász Krónika ésAsser püspök Alfréd-életrajza igazánkár, hogy ezek egyike sem foglalkozikrészletesen azzal, miként győzte leAlfréd Guhtrumot. Későbbi mértékkelmérve mindkét sereg csekély létszámúvolt, bár Guthrum szinte bizonyosan

túlerőben harcolt. Az ethandunigyőzelmet kivívó nyugati szász fyrdjavarészt Somerset, Wiltshire és Nyugat-Hampshire lakóiból tevődött össze,amiből arra következtethetünk, hogyWessex egész keleti és északi részét adánok tartották uralmuk alatt. Tudjuk,hogy Devonshire serege egészébenfelállt (és kiharcolta a győzelmetCynuitnál), akárcsak Dorset fyrdje,mégsem említik őket Alfrédhadseregének részeként, ami arra utal,hogy ezek az erők hátramaradtak egyesetleges tengeri támadásvisszaverésére. A két erős megyefyrdjének távolmaradása ha csakugyanelfogadjuk tényként még nagyszerűbbéavatja Alfréd győzelmét.

A szászok az ötödikszázadban jelentek meg Britanniában. Akilencedik századra uralmuk alatttartották a ma ismert Anglia szinteegészét, ám ekkor megérkeztek a dánok,és az angolszász királyságok sorbanfelmorzsolódtak. Az utolsó királyságbanolvashattunk Northumbria, Mercia ésKelet-Anglia vesztéről, míg A fakó lovasazt meséli el, miként sodródott Wessex apusztulás szélére, s vált kis híjántörténelmi lábjegyzetté. 878 elsőhónapjaiban Anglia eszménye, az angolkultúra és nyelv élettere alig néhánynégyzetkilométernyi mocsárrakorlátozódott. Még egy vereség, s talánsosem jöhetett volna létre az, amit maAngliának hívunk. Helyette alighanem

Dánia lenne, ez a regény pedig a dánoknyelvén íródott volna. Alfréd azonbantúlélte a megpróbáltatást, győzelmetaratott, és a történelem ennekelismeréseként ragasztotta nevéhez a„Nagy” előtagot. Utódai végezték be aművet, visszafoglalták a három elveszettkirályságot, és első ízben egyesítették azangolszász földeket egyetlen, Angliánaknevezett királyságban ám ez a folyamatvele, Nagy Alfréddal vette kezdetét.

Mindez 878-ban, még azethanduni győzelem után is képtelenábrándnak tűnt. Hosszú út vezetettEthandun fehér lovától északra,Hadrianus faláig, így Uhtredre éstársaira még sok küzdelem vár.

VÉGE

Tartalom

A regényben előfordulóföldrajzi nevekés mai megfelelőik

ELSŐ RÉSZ - A viking

Első fejezetMásodikfejezetHarmadik fejezet MÁSODIK RÉSZ - Az ingovány királya

Negyedik fejezetÖtödikfejezetHatodik fejezetHetedikfejezetNyolcadik fejezetKilencedikfejezetTizedik fejezetTizenegyedikfejezet HARMADIK RÉSZ - A fyrd

Tizenkettedik fejezetTizenharmadikfejezet Történelmi jegyzet

Table of Contents

A regényben előfordulóföldrajzi nevekés mai megfelelőik

ELSŐ RÉSZ - A viking

Első fejezetMásodikfejezetHarmadik fejezet MÁSODIK RÉSZ - Az ingovány királya

Negyedik fejezetÖtödikfejezetHatodik fejezetHetedikfejezetNyolcadik fejezetKilencedikfejezetTizedik fejezetTizenegyedikfejezet HARMADIK RÉSZ - A fyrd

Tizenkettedik fejezetTizenharmadikfejezet Történelmi jegyzet