A FELKÉSZÜLT FELÚJÍTÓ 5+1 TITKA

írta: Bodnár György

Kedves Olvasó!

Ezt az anyagot húsz évnyi, az építőanyag-iparban eltöltött tapasztalat ihlette és

elsősorban családi házuk felújítását tervezőknek íródott.

Egy funkcióját már csak részben betöltő, energiafaló családi ház kapcsán két hibát lehet

elkövetni:

- nem újítjuk fel;

- ad hoc módon látunk neki a korszerűsítésnek.

Sajnos Magyarországon ritka az átgondolt, tartós értéket képviselő felújítás és sok az

ablakon feleslegesen kidobott pénz ezen a területen.

Az elkövetett hibák többsége azonban kivédhető, ha megfelelően felkészülünk az

építkezésre.

Ez a pár „titok” ebben szeretne segíteni Önnek.

1. TITOK: CSAK ÁTGONDOLTAN!

Ha Budapestről (de mondhattam volna bármely hazai nagyvárost) átruccannak

Bécsbe és más szemmel veszik szemügyre az ottani életet, akkor ami elsők között feltűnhet,

az a hazaihoz képesti végtelen nyugalom, a kapkodás, a rohanás hiánya.

Idehaza mindenki lót, fut, rohan, mindent azonnal akar.

Nincs ez sajnos másként az építkezéseknél sem.

Néha évekig érlelődik az elhatározás bennünk: építkezni kellene, esetleg fel kellene újítani a

mostani családi házunkat. Aztán amikor végül döntésre jutunk, akkor azonnal azt akarjuk,

hogy „végre történjen valami!” Kezdjék már el végre ásni az alapot vagy kezdjék már el végre

felrakni azt a szigetelést!

Pedig mind az új építésekre, mind a felújításokra igaz:

AZ ÉPÍTKEZÉS KÉT EGYENRANGÚ SZAKASZBÓL ÁLL: ELŐKÉSZÍTÉS + KIVITELEZÉS.

A hangsúly az „egyenrangú” szón van. Európa nyugati felén a két szakasz aránya valóban az

50-50% körüli, idehaza ez jó ha 30-70%...

Az előkészítési szakasz új építés és felújítás esetén sok hasonló elemet tartalmaz:

- valódi, hosszútávú igényeink pontos megfogalmazását (megint csak nagyon fontos a

„valódi” és a „hosszútávú” szó!);

- a költségvetés elkészítését;

- az építkezésben közreműködő szakemberek kiválasztását;

- önmagunk felkészítését a szakemberekkel való hatékony kommunikációra (azaz minimális

szakmai tudás megszerzését).

Van azonban egy lényeges eltérés a felújítás és az új építés között.

Míg új építés esetén a tervezés jut kiemelt szerephez (hiszen ekkor születik meg majdani

lakóterünk), addig a lakótér egy felújítás esetében már adott. Már áll a ház. És ez bizony

jelentős mértékben megköti kezeinket egy új építéshez képest.

EGY FELÚJÍTÁSNÁL ALKALMAZKODNI KELL A MÁR MEGLEVŐHÖZ, DE MINDENKÉPPEN

ABBÓL KELL KIINDULNI , AMI MÁR ADOTTSÁG!

Egy felújítás megkezdése előtt tehát mindig a következő kérdéseket kell megválaszolni:

Mi a kiindulópont?

Mi az adottság?

Mik az ebből következő lehetőségek?

Mik az ebből adódó kötöttségek?

Mihez tudunk hozzányúlni, mit tudunk egyáltalán megváltoztatni?

Ha jól belegondolunk, akkor az előbb elmondottakból két alapvető kérdés

következik, amelyet minden felújításnál fel kell tenni, még mielőtt belefognánk bármit is

csinálni:

- Megéri-e egyáltalán felújítani a házunkat?

- Ha igen, akkor mihez, és milyen sorrendben nyúljunk hozzá?

Nyilvánvalónak hangzik? Az is.

Tapasztalataim szerint a felújítások 70-80%-ánál azonban egyik kérdést sem teszik fel! (Vagy

ha fel is teszik, akkor nem keresnek rá megalapozott választ.)

A divat, a reklámokból ránk zúduló javaslatok, „a szomszéd is így csinálta” – ezek a

leggyakoribb motiváló tényezők.

Néhány éve egy felújítási projekt felépítésén dolgoztam. Különböző csatornákon

megkérdeztük az érdeklődőket, hogy milyen felújítási munkálatokat terveznek. Nem fogják

elhinni, de a leggyakoribb válasz a „napkollektor telepítése” volt! (Ez persze önmagában nem

lenne baj, ha ezek között a házak között nem lettek volna jócskán olyanok, amelyeknek

semmiféle hőszigetelése nem volt, vagy amelyekben egy rég elavultnak számító fűtési

rendszer működött…)

Ugyanilyen példaként említhetném, hogy amikor „divat” lett hőszigetelni, akkor sorban

jelentek meg az olyan házak, amelyeknél a 38 cm vastag téglafalra 3-4 cm hőszigetelést

tettek. (Egy viszonylag jó hőszigetelő-képességű falazóblokkon 3-4 cm hőszigetelés szinte

semmi jelentőséggel nem bír – csak pénzbe kerül, sőt akár páratechnikai problémákat is

okozhat…)

És ha már a szomszédnál tartunk.

Lehet, hogy a szomszédunk tényleg mintaértékű házfelújítást hajtott végre, lehet, hogy ő

maga is maximálisan meg van elégedve a végeredménnyel.

De bizony megtörténhet, hogy ha mi lemásoljuk azt, amit ő tett, akkor keserűen tapasztaljuk,

hogy pénzünk nagy részét az ablakon dobtuk ki.

Miért?

Az egyik legfontosabb alapvetés:

MINDEN HÁZ MÁS. EBBŐL KÖVETKEZŐEN, AMI HATÁSOS AZ EGYIKNÉL, AZ LEHET, HOGY

TELJESEN HATÁSTALAN A MÁSIKNÁL!

Sőt, a hatástalannál van még rosszabb eset is: amikor rontunk azon, ami korábban volt.

Tipikus példaként szokták felhozni azt az esetet, amikor modern nyílászárókkal váltják fel a

régi, rosszul záródó ablakokat – aztán a helyiség szép lassan elkezd penészedni. Nem csoda,

hiszen a szellőztetést ezt követően már másként kellett volna megoldani…)

A felújítás előtti első teendő tehát: szakembert hívni, aki teljes körűen felméri

házunk jelenlegi állapotát és ennek alapján javaslatot készít:

- mihez,

- milyen sorrendben érdemes hozzányúlnunk.

A „teljes körűen” azt jelenti, hogy egyszerre veszi figyelembe a hőszigetelési, a nyári

hővédelmi, az építészeti, a statikai, a gépészeti és az épületvillamossági/automatizálási

kérdéseket. (Talán mondani sem kell, hogy ehhez igazán felkészült szakemberre van

szükség!)

A felmérésnek több módja is van.

- Történhet egyszerű szemrevételezéssel. A legjobb, ha elő tudjuk kotorni a ház tervrajzait

(beleértve az esetleges későbbi módosítások dokumentálását is) és a gépészeti

berendezések leírását.

A méretekből, a látható (vagy a terven feltüntetett) szerkezeti megoldásokból a

szakemberek (ma már számítógépes programok segítségével) meghatározhatják a ház

jelenlegi energiafogyasztását és modellezhetik azt, hogy különböző beavatkozások

mennyiben tudnák csökkenteni ezt.

Ebből kialakulhat egy javaslat, amely a sorrendet is tartalmazza. Nyilván azzal a

beavatkozással érdemes kezdeni, amelynek a legjobb az ár-érték aránya: a legtöbb hasznot

hozza aránylag kevés befektetéssel. Ezért nem célszerű a napkollektort tenni az első helyre

egy átlagos családi házon…)

- Vannak olyan módszerek, amelyek nagyon szemléletesen mutatják is meg, hogy hol vannak

– hőtechnikai szempontból – a ház gyenge pontjai. Ilyen például egy hőkamerás

állapotfelmérés. A felvételen a különböző színek jelzik, hol is szökik a hő – ami bizony így

láthatóvá téve elég sokkoló tud lenni.

Ezeknek a vizsgálatoknak a díja 50.000 Ft környékén van - egy 2-3 millió forintos

felújítás költségeinek 1,5-2,5%-a.

Sokan mégis ezen kezdik a sprórolást.

Bátran kijelenthető, hogy enélkül szinte biztos, hogy a megtakarított pénz többszöröse kerül

– észrevétlenül! - kidobásra az ablakon!

Mindenképpen érdemes – akár plusz költség árán is – elkérni a felmérés teljes

dokumentációját! Nagy valószínűséggel nem egyszerre fogjuk tudni megvalósítani a javasolt

összes beavatkozást, jól fognak még jönni, amikor folytatni kívánjuk a felújítást- akár évekkel

később.

Ne feledjük, hogy ez az állapotfelmérés egyszeri kiadás – de nélkülözhetetlen!

2 TITOK: MINDIG A JÖVŐNEK ÉPÍTSÜNK!

Több helyen is leírtam már ezt a történetet – de nem lehet elégszer felidézni!

Néhány évvel ezelőtt egy energetikussal látogattam el egy családi házba, amelyet

tulajdonosai tovább szerettek volna korszerűsíteni energetikai szempontból.

A ház valójában minden korszakában „megelőzte a korát”: 36 cm vastag téglából épült a 90-

es évek elején (amikor Magyarországon még a 30 cm vastag falak voltak az általánosnak

mondhatók), majd amikor ottjártunk előtt három évvel kívülről leszigetelték a falakat, akkor

6 cm-es szigetelés került fel rájuk (abban az időben 4 cm körül volt idehaza az átlagos

szigetelési vastagság). Egy évvel később a nyílászárókat is kicserélték.

A már nyugdíjas tulajdonosok most is példaértékűen (az 1. titkot maximálisan szem előtt

tartva) jártak el: szakembert hívtak annak eldöntésére, mi legyen a következő lépés.

Az energetikus felmérte a házat, számításokat végzett, és elkészítette javaslatát: mely

szerkezeti elemekhez, mely berendezésekhez, milyen sorrendben érdemes hozzányúlni

ahhoz, hogy előre sorolódjanak a leggyorsabban megtérülő munkák.

A házaspár nagy megdöbbenésére az az eredmény született, hogy a legegyszerűbb

energiamegtakarítási lehetőségek egyike az lenne, ha még legalább 8-10 cm hőszigetelés

kerülne fel a falakra!

Ez végül is nem valósult meg, mert a tulajdonosok azt mondták, nem tudnák végignézni azt,

amint a három évvel korábban drága pénzen felrakott vakolatot leverik a szemük előtt…

Hangsúlyozni szeretném, hogy mindössze három év telt el a két felújítás között!

De felhozhatnám példának a saját házunkat is, amely hat évvel ezelőtt készült el (az

előkészületek, a tervezés három évvel korábban kezdődtek).

Meggyőződésem, hogy a tervezéskor házunk - az akkori(!) követelményeket figyelembe véve

– körülbelül 4,5 osztályzatot kaphatott volna egy ötös skálán.

Mára valahol 3,5-4 között tarthatna ez az értékelés (most csak az energetikai szempontokat

véve figyelembe), és bizony nem kell hozzá sok újabb év, hogy eljussunk a hármasig…

Márpedig egy házat úgy kell(ene) megtervezni (legyen szó új építésről vagy

házfelújításról), hogy ahhoz, legalább (10)-15 évig ne kelljen érdemben hozzányúlni!

Azért a másik végletbe sem érdemes esni: jól hangzik, hogy egy ház 100 évre épül, de -

őszintén szólva – nem sok fogalmunk van ma arról, hogyan is fogunk élni mondjuk 50 év

múlva…

Egy biztos: olcsóbb valamit azonnal jól megépíteni, mint súlyos pénzekért utólag

javítgatni!

Triviális példának kínálkozik akár az előbb említett külső hőszigetelés is: az újraállványozás

költségei akár meg is haladhatják azt a plusz költséget, amibe egy vastagabb szigetelés került

volna az eredeti építkezés során.

És most a javítgatás, a „barkácsolás” műszaki esetlegességéről ne is beszéljünk.

Gyakran kérdezik, hogy lehet-e felújítással passzívházat létrehozni?

A válasz: többnyire lehet, de sokkal költségesebben annál, mintha egy házat már eleve a

passzívház-elvek figyelembe vételével terveztek volna meg. (Gondoljunk például a tájolás

kiemelt fontosságára.)

Nemrégen egy fiatal párral beszélgettem az egyik szakvásáson.

„Mi már úgy tervezzük az építkezést, hogy mindenben megfeleljünk napjaink elvárásainak” –

mesélték büszkén.

„Nem akarom elkeseríteni Önöket – mondtam -, de ez kevés. Sajnos úgy kellene

építkezniük, hogy a holnap elvárásainak is megfeleljenek!”

Ezen a ponton természetesen nem lehet megkerülni azoknak a szakembereknek a

felelősségét, akik a házépítésben segítenek az építkezőknek: a mérnökökről, a tervezőkről, a

kivitelezőkről van szó.

Nekik kell(ene) szakmailag olyan felkészülteknek lenniük, hogy tanáccsal tudják ellátni,

orientálni tudják a megrendelőket – akiktől aligha várható el, hogy naprakész ismeretekkel

rendelkezzenek az építészet területén.

Mit tehet ezek után Ön – egy esetleges felújítás előtt állva?

Az átlaghoz képest sokkal, de sokkal több időt kellene szánni azoknak a szakembereknek a

megtalálására, akikkel majdan együtt fognak dolgozni! (Több emberrel tárgyalni,

referenciákat végigkutatni, építkezésekre ellátogatni – és még sorolhatnám.)

Lehet, hogy nem Önök dolga kompetensen dönteni a felújítás műszaki tartalmáról, de annak

eldöntése, kiket is engednek a házuk közelébe – tetszik, nem teszik- az Önök döntése és

felelőssége!

És bizony ahhoz, hogy meg tudják ítélni egy szakember hozzáállását, gondolkodásmódját,

felkészültségét, valamilyen minimális tudással Önöknek is rendelkezniük kell…

(Egy kis önpropaganda: Az építő közösséget éppen azért hoztuk létre, az Építem a házam

könyvsorozatot azért kezdtük el írni, hogy ezekben a kérdésekben segítsünk Önöknek .

Bővebbet a www.epitemahazam.hu oldalon!)

Lehet, hogy ezt a második „titkot” sem találták „frenetikusnak”.

„De hiszen ez nyilvánvaló” – mondhatják.

Egyetértek. Egy építkezésen valójában senkinek nem kellene „feltalálni spanyol viaszt”.

Közhelyesnek tűnő elveket, szabályokat kellene „mindössze” betartani.

Valamiért mégsem ez történik.

A mostani „titok” kapcsán jó példa erre, hogy általános tapasztalat szerint idehaza még

mindig meghatározó szava van a kőművesnek abban, milyen döntéseket hoz, milyen

anyagokat választ a megrendelő. (A baj az, hogy a kőműves nem csak saját munkakörét

illetően bír ezzel a „hatalommal”…)

3. TITOK: MINDEN MINDENNEL ÖSSZEFÜGG!

A mai házak egyre komplexebbek, egyre összetettebbek, egyre bonyolultabbak!

Köszönhető ez annak, hogy egyre nagyobb és egyre összetettebb követelményeket

támasztunk velük szemben. (Fontos hangsúlyozni, hogy az energiahatékonyság ezek közül a

követelmények közül csak az egyik – még ha napjainkban a legfontosabbá lépett is elő!)

Az Ön „feladata” az, hogy ismerje ezeket a követelményeket – nem az, hogy tudja rájuk a

megoldást!

A helyzet sajnos nem ennyire egyszerű (és éppen ez adja a mérnöki munka szépségét): a

követelmények egyike-másika csak úgy javítható, ha ezzel párhuzamosan – a fizikai

törvényeivel összhangban – romlanak olyan paraméterek, amelyek viszont más

követelményekkel vannak összefüggésben.

Semmi nem garantálja azt, hogy ha minden szerkezeti elemből, minden berendezésből a

legjobbat építik be az adott helyre, akkor ezek együttesen (mint HÁZ) is optimálisan

fognak funkcionálni!

Ha egymástól függetlenül próbálnak megoldást találni a ház különböző problémáira, akkor

lehet, hogy csak feleslegesen dobnak ki pénzt az ablakon, de még az is előfordulhat, hogy az

így létrejövő „méregdrága” rendszer rosszabb lesz, mintha átlagos elemekből hozták volna

létre!

A kulcsszó a komplex rendszer! (Tulajdonképpen ezt nevezzük háznak…)

Nézzünk egy példát a felújítások világából!

Családi házakon is leggyakoribb felújítási munkák egyike a falak külső hőszigetelése.

Az évek során a közgondolkodás is eljutott már odáig, hogy ennek bizony csak akkor van

értelme, ha ezzel párhuzamosan a homlokzati nyílászárók is lecserélésre kerülnek. Elvégre ha

nem így történne, akkor a hő koncentráltan (a falak „kikerülésével”) az ablakokon szökne el,

szinte teljesen feledtetve a hőszigetelés értelmét…

Egy átlagos, 70-es, 80-as években épült magyar családi házon egy ilyen fal-hőszigetelés +

nyílászáró-csere felújítás papíron akár 30-50%-os energia-megtakarítást is hozhatna.

(Legyünk őszinték, az elszánt természetvédőkön kívül kevesen hőszigetelik azért családi

házukat, hogy ezzel kevesebb szén-dioxid kerüljön a levegőbe, fokozva a globális

felmelegedést... A többség a rezsiköltségeit akarja csökkenteni.)

Ezek után szomorú pillanat lehet az, amikor megérkezik a következő gázszámla, és jó ha 10-

15%-al szól kisebb fogyasztásról, mint azt megelőzően!

Ilyenkor szokott házról-házra járni a hír: „Nehogy belefogj egy ilyen felújításba, átverés az

egész! Kidobsz egy csomó pénzt, aztán alig van hatása!”

Mi történhetett?

A gázszámlán az elfogyasztott gázt fizetjük meg, nem közvetlenül a hőveszteséget!

Fűtőberendezésünk a felhasznált energiahordozó elégetésével annyi hőt állít elő, amennyi a

veszteség útján távozó hő pótlásához szükséges (adott szobahőmérséklet fenntartása

mellett).

Eszerint fogyasztásunk két dologtól függ:

- mennyi hőveszteséget kell pótolni? (Ezen valóban segít a szigetelés!);

- milyen hatásfokkal állítja elő a hőt a fűtőkészülékünk az adott energiahordozóból?

Különösen a régi, alig szabályozható kazánokra jellemző, hogy adott fűtési hőszükséglet

mellett viszonylag elfogadható hatásfokkal üzemelnek – ezen a tartományon kívül azonban

hatásfokuk jelentősen romlik.

Minden kazánt az adott ház/lakás hőszükségletéhez kell igazítani –ez az a hőszükséglet, amit

a ház tervezésekor a (gépész)tervezőnek meg kell határoznia. (Ez a hőszükséglet nem más,

mint az előbb említett folyamatos hőveszteség-pótlás, ettől lesz például egy kazán 24 kW-

os.)

Tegyük fel, hogy annak idején a példánkban szereplő házon jól elvégezték a hőszükséglet-

számítást, és ehhez választottak kazánt, ami ezen a terhelésen egész jó hatásfokkal

működött.

Igenám, de a hőszigetelést követően drasztikusan lecsökkent a kazán által pótlandó

hőveszteség! A kazán átkerült egy olyan (alacsonyabb) terhelési tartományba, ahol hatásfoka

már sokkal rosszabbá vált. Ezzel a rosszabb hatásfokkal pedig majdnem annyi

energiahordozóból (például gázból) állít elő jóval kevesebb energiát, mint korábban jobb

hatásfokkal többet. Ez köszönt vissza a gázszámlán.

A példából látható, hogy a hőszigetelés és a gépészet szoros kapcsolatban állhat

egymással! (Ez azért nem nyilvánvaló, mert esetenként két különböző szakember –

építész/építőmérnök illetve gépészmérnök – foglalkozik a két témával!)

Igazán nem elrémisztésül, de a helyzet lehetne még annál is rosszabb, mint amit az előbb

leírtunk!

Bizony sokan panaszkodtak/panaszkodnak arra, hogy a homlokzati hőszigetelés + ablakcsere

után elkezdetek penészedni a falak!

Ennek oka az, hogy minden lakásban keletkezik pára (azaz vízgőz) a folyamatos életvitel

mellett: a főzés, a mosás, a növények – mind-mind potenciális párakibocsátók, saját

magunkról nem is beszélve. Ez a pára a hideg felületeken lecsapódik – nedvesség lesz belőle

(gondoljunk a fürdőszobai tükörre!). Ezek a hideg felületek lokálisan olyan helyeken jönnek

lére, ahol valamiért gyengébb a hőszigetelés (ezeket a helyeket nevezik hőhidaknak). A

nedvessé váló fal pedig ideális élettérnek bizonyul a penészgombák számára.

A pára eltávolításáról tehát minden lakásban folyamatosan gondoskodni kell! (Nem csekély

mennyiségű vízgőzről van szó!). A felújítás előtt ez „automatikusan” megtörtént – például a

rosszul záródó nyílászárók résein keresztül…

A felújítás után már azonban ezek a rések már megszűntek! Egyetlen módja marad a pára

eltávolításának: a rendszeres és kiadós szellőztetés.

Igenám, de télen nem szívesen tárjuk ki az ablakot és engedjük szélnek a drága pénzen

megtermelt hőenergiát… Ezzel egyidejűleg azonban – tudtunkon kívül - más veszélyeket

szabadítunk magunkra a gombák „személyében”.

(Mit is tehetünk ennél a második példánál?

- Felkészülünk a jelenségre és tudatosan szellőztetünk;

- Mesterséges szellőztető-berendezést építünk – a felújítás részeként – a lakásba (az ilyen

modern szerkezetek már képesek arra, hogy ne engedjék elveszni a szabadba a hőenergia

nagy részét. Itt viszont úgy kell berendezést választani, hogy ne fogyasszon több villamos

energiát, mint amennyit megspórol a hőenergián…)

Megint csak: minden mindennel összefügg!

Tisztába kerülve a „minden mindennel összefügg” elvvel, mit tehet a felkészült, tudatos

felújító?

Alapvetően három dolgot:

- Megpróbálja egyszerre elvégezni valamennyi olyan felújítási munkát, amelyeknek lényeges

közük van egymáshoz;

- Elfogadja, hogy egy lépésben nem tudja megoldani az összes problémánkat – és

következetesen lépésről-lépésre halad.

Lényeg, hogy tudjuk, mire számíthatunk, mielőtt döntünk!

- Belátja, hogy valakinek felelősséget kell vállalnia az EGÉSZÉRT (nem csak az egyes

részletekért)!

Ez utóbbinak első lépése lehet az 1. titokban bemutatott komplex állapotfelmérés.

A következő logikus lépés az lenne, ha sikerülne egyetlen fővállalkozóra bízni a házfelújítást

– akin számon kérhető lenne a teljes, összetett végeredmény. (Itt a felelősségvállaláson van

a hangsúly. Természetesen nem várható el valakitől, hogy mindenhez behatóan értsen egy

építkezésen – de rendelkeznie kell olyan (munka)kapcsolatokkal, amelyekkel ez a probléma

áthidalható.)

Egy ilyen „fővállalkozónak” a léte természetesen annál fontosabb, minél összetettebb a

felújítás.

Ráadásul egy bonyolultabb házfelújításnál érdemes (hozzáértő) műszaki ellenőrt is

felfogadni érdekeink védelmében. (Sokan azt gondolják, minek, hiszen ott van a műszaki

vezető. Fontos tisztában lenni azzal, hogy a műszaki vezető a kivitelezőnek dolgozik – a

műszaki ellenőr nekünk!)

És végül érdemes lehet le is ellenőrizni, mi lett a felújítás eredménye.

Ennek egyik „eszköze” az energiatanúsítvány, amely jövőre már „belopakodik” a felújítások

világába is (eddig csak az új építéseknél volt jelen).

Ezen kívül – szinte biztosan- minden állami támogatás, pályázat előfeltétele lesz az, hogy a

házfelújítás előtt és után készült tanúsítás bizonyítsa: érezhető előrelépés történt az adott

házon a felújítás eredményeképpen.

Fontos azonban tudni, hogy az Energiatanúsítvány csak egy papír. Új építéseknél évek óta

kötelező, sok önkormányzat mégis gond nélkül kiadja nélküle is az építési engedélyt – ha

meg nem, akkor elegendő nyilatkozni arról, hogy az építkezés valóban az építési terveknek

megfelelően valósult meg. (A terveket az érvényes hőtechnikai előírások alapján kell

elkészíteni.)

Ellenőrzésre sokkal alkalmasabb valamilyen „kézzelfoghatóbb” módszer.

Ilyen lehet például egy (már említett) hőkamerás állapotfelmérés. A hőkamera remekül

megmutatja, hol is szökik a hő az otthonunkból –viszont csak fűtési szezonban alkalmazható.

Az elért légtömörség mérésére szolgál az ún. Blow-Door teszt, amelynél mesterséges

nyomáskülönbséget hoznak létre külső és belső tér között – és mérik, hol és mennyire szökik

a levegő a ház szerkezeti elemein át.

A módszereket érdemes bevetni akár felújítás előtt (diagnosztikai célból), és felújítás után is

(ellenőrzési célból)!

4. TITOK: KÉSZÜLJÖN FEL!

Meggyőződésem, hogy minden építkezésnek két nagy kihívása van. Az egyik

nyilvánvaló: Pénz kell hozzá, sok pénz…

A másik kihívás sokkal rejtettebb, ezért nem is készülnek fel rá sokan. Az eredmény:

tanácstalanság, idegeskedés, kapkodás.

Ez a bizonyos kihívás a folyamatos döntési kényszer.

Aki egyszer építkezésbe fogott, annak döntéseket kell hozni. Olyan döntéseket, amelyeknek

tétje százezres vagy akár milliós nagyságrendű!

Márpedig ilyen döntésekben hétköznapi tapasztalata csak a (felső)vezetőknek van.

Egy építkezés során meg kell tanulni felelős döntéseket hozni.

Milyen lépésekből is áll egy döntési folyamat?

Először is: tudnunk kell, hogy miben kell nekünk döntéseket hoznunk.

Ez egy építkezésen döntő jelentőségű.

Az Építem a házam I. kötete egy történettel kezdődik, amelyben egy magánépítkező kérte

meg akkori cégemtől a majd kétszáz oldalas, műszaki rajzoktól hemzsegő,

alkalmazástechnikai segédletet. Elmondta, hogy ő ezt meg akarja tanulni és személyesen

akarja ellenőrizni a mesterembereket.

Természetesen hiú ábránd, hogy valaki két hónap alatt prospektusokból elvégez egy 3-5 éves

főiskolai/egyetemi stúdiumot – de erre nincs is szükség.

A felújítás során sem Önnek kell kitalálni az egyes csomópontokat, az egyes berendezések

bekötését és szabályozástechnikáját. Viszont Önnek kell döntenie arról, hogy mely

szakemberekre bízza rá ezt a feladatot!

A lényeg: tudni kell szétválasztani azt, hogy miben kell Önnek meghozni a döntést (és ott

döntenie kell, nem lehet áthárítani a felelősséget!), és mik azok a témák, amelyekbe

ajánlatos nem beleártania magát (ezek a szakmai részletkérdések!).

Minden olyan témában Önnek kell döntenie például, ami a későbbi lakhatást illeti (egy

példa: hajlandó-e a későbbiekben egy alternatív fűtési mód kiszolgálására vagy ragaszkodik a

vezetékes gáz kényelméhez), de - meggyőződésem szerint – Önnek kell meghatároznia

majdani otthonuk „filozófiáját” is.

Hiszek abban, hogy minden építőanyag, minden berendezés-fajta valójában egy-egy

filozófiát takar. Egyik megoldás általában nem jobb, mint a másik – hanem más. Ebbe a

témakörbe tartoznak a következő kérdések: Milyen jellegű anyagokat használjunk a házon

(például fa vagy műanyag nyílászárók kerüljenek-e beépítésre), milyen legyen a fűtési

rendszer elve, mennyire legyen automatizált a ház működése – és még sorolhatnám. Talán

egy szubjektív példa minderre: akinek nagyon „zöld” a gondolkodásmódja, ne tegyen

polisztirol hőszigetelést a falra, mert esetleg rossz érzést fog okozni neki, ha később kiderül,

ez valójában egy műanyag. Akinek viszont az a fontos, hogy a lehető legjobb ár-érték

aránnyal építkezzen, ő viszont csakis polisztirol hőszigetelésben gondolkozzon – mert erre a

célra ilyen nézőpontból ez a legjobb alternatíva.

A második lépés egy döntés előtt: információkat kell gyűjteni a megalapozott

döntéshez.

Sokan azt mondják, ez nem gond az Internet korában.

Ezzel csak három gond van.

Az Interneten fellelhető információ tömeget gyakorlatilag lehetetlen átlátni! (A minap

próbaképpen beütöttem a „tégla, építőanyag” kifejezést a keresőbe, és több százezer találat

jelent meg azonnal – és ez csak a magyar nyelvű „irodalom” volt…)

A másik gond a rendszerezettség hiánya.

Ha például azért ül le a gép elé, hogy két felmerült alternatíva közötti döntéshez keressen

érveket, akkor jó esélye van annak, a tizedik cikk elolvasása után arra döbben rá, hogy még

további két-három, egyenrangúnak tűnő alternatívára akadt rá…

A következő gond az Interneten fellelhető információk megbízhatósága.

Sokan úgy gondolják, ami az Interneten „fent van”, az AZ IGAZSÁG.

Ez sajnos korán sincs így.

Szakemberek szerint a különböző fórumokon felröppenő jótanácsok közel fele szakmai

nonszensz. Arról nem is beszélve, hogy hogyan lehet majdan felelősségre vonni „béla 12”-t,

ha jószándékú tanácsa után mégis kárunk származott? (Ne feledjék: ami működik az egyik

házon, nem biztos, hogy jó megoldás a másikon!)

És mi a helyzet a reklámokkal, a termékismertetőkkel?

Magyarországon sajnos gyakorlatilag következmények nélkül lehet valótlant állítani.

Szerencsére azért komoly, felelős cégek nem hazudnak. Amit leírnak, az úgy van. Igaz.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy ez AZ IGAZSÁG. Többnyire az igazság egy szeletéről van

szó. Természetesen arról a szeletről, amelyik az illető cég számára előnyös…

(Az építő közösséget éppen azért hoztuk létre, hogy segítsünk az építkezés előtti

felkészülésben, az információk rendszerezésében )

Harmadik lépés a döntési folyamatban: a döntési alternatívák véglegesítése és a

döntési kritériumok meghatározása (azaz: minek alapján fogjuk értékelni az egyes

alternatívákat), az esetleges korlátok (legtöbbször anyagi…) definiálása.

Utóbbihoz nagy segítséget nyújt, ha mindennek az elején már világosan megfogalmaztuk

céljainkat (és le is írtuk őket – amint azt korábban javasoltuk!).

Végül következik maga a döntés.

Azaz: korántsem ez az utolsó lépés.

Gondoskodni kell arról is, hogy a döntésünket világosan közöljük az érintettekkel – jelen

esetben a szakemberekkel!

És itt következik egy újabb kritikus pontja a legtöbb építkezésnek: a megrendelő és a

szakemberek közötti kommunikációról van szó.

Valójában erre már korábban is szükség lehet a döntési folyamatban, hiszen jó eséllyel

maguk a szakemberek fognak különböző ötletekkel, javaslatokkal előállni, amelyekről

dönteni kell.

Minden hatékony kommunikációnak két alapja van:

- a bizalom (ez a célja a hosszadalmas és alapos szakember-keresésnek),

- és az egy nyelven beszélés képessége.

Sajnos ez utóbbihoz minimális szakismeretekkel az építkezőnek is rendelkeznie kell. Az

építkezés előtt meg kell ismerni a legfontosabb szakkifejezéseket és azok valódi tartalmát.

Nem véletlenül hangsúlyozom a „valódi” szót. Tapasztalni fogják, hogy az építkezések,

felújítások világában (is) tömegével használnak rutinszerűen szakkifejezéseket, divatszavakat

– amelyeknek megdöbbentően sokan nem értik a lényegét.

Mindig elmesélem azt a történetet, hogy pályám elején kezdtük forgalmazni akkori cégemnél

az egyik első blokktéglát Magyarországon. Sorra jöttek az érdeklődők, s minden másfeledik

kérdés az volt:”És mennyi ennek a téglának a k-értéke?” (Ezt a paramétert ma már U-

értéknek nevezik.) Elég hamar rájöttem, hogy az emberek nagy részének fogalma sincs

valójában arról, mit is jelent a k-érték, de hallották, hogy ez egy „fontos valami”. Sőt,

legalább a harmaduk még azt sem tudta, hogy az általam adott válaszban a kisebb vagy a

nagyobb szám-e a jobb…

Tehát: az eredményes kommunikációhoz minimális előtanulmányokra van szükség. (A cél a

„miért”-ek megértése!) Nincs ez másként persze az élet más területein sem – csak ott sokkal

kisebb a tét.

Erre a tanulási folyamatra más szempontból is érdemes egy kis időt szánni. Egyrészt nem árt

érteni annak a háznak a lényegét, amelyben aztán élni fogunk, másrészről érdemes

rácsodálkozni arra az évszázados tudásra, amely egy-egy mai családi házba már beépül!

Legvégül ejtsünk egy mondatot a döntési folyamat utolsó lépésről is: a döntéseinket

ellenőrizni kell! (Erre célra szolgálhat például egy jó műszaki ellenőr.)

5. TITOK: A MEGTÉRÜLÉS CSAK EGY SZEMPONT!

Anyagias, racionálisnak tűnő világunkban általános kérdéssé vált a házfelújítást

tervezők körében is: „És mikorra térül meg?” „Vajon megéri?”

A kérdés bölcsnek tűnik, de bizony tévútra is vihet – pláne egy családi ház esetében.

Mert feltette-e már valaha valaki magának azt a kérdést:

„Mennyi idő alatt térül meg egy családi ház?”

„Mennyi idő alatt térül meg egy csaptelep?”

„Mennyi idő alatt térül meg a csempe?”

Vannak olyan igények, amelyek nem fordíthatók le a megtérülés nyelvére. Egész egyszerűen

valamiért fontosak nekünk.

Akinek fontos szempont az, hogy minél kevésbé akar függeni egy esetleges ukrán-orosz

gázvitától (néhány éve ez hirtelen sokaknál lett szempont!), annak érdemes alternatív

energiahordozó után néznie, és/vagy napkollektorokat felszerelnie. (Függetlenül attól, hogy

ezek a beruházások megtérülnek-e egyáltalán a berendezés teljes élettartama alatt.)

Akinek fontos a működési biztonság, annak lehet, hogy kicsit többet érdemes áldoznia erre a

szempontra.

De az is lehet, hogy azért akarunk kialakítani hirtelen egy új helyiséget a lakásban, a

tetőtérben, mert nyugodt(abb) körülményeket akarunk biztosítani a tanuláshoz egyre

nagyobbá váló gyermekünknek.

Erre mondtam azt még az 1. titok kapcsán, hogy egy felújítás első, és talán

legfontosabb lépése az, hogy jöjjünk tisztába saját igényeinkkel, elvárásainkkal – és

lehetőségeinkkel!

Miért is akarunk belevágni egy felújításba?

Mi A CÉL? (Minél konkrétabban!)

Esetleg mik a célok? Mi a prioritási sorrend közöttük?

Mivel a családi házakat többnyire tényleg családok lakják, így érdemes ezt az

ötletelést valóban családi körben elvégezni, a család minden tagját bevonva.

A vezetéselméletből ismert módon lehet kezdeni akár egy „brainstormingnak” nevezett

ötletáradattal (amikor mindent szabad, nincs cenzúra), aztán később ezeket a felvetéseket

lehet finomítani.

Nagyon fontos, hogy a kialakult végleges elképzeléseket vessék is papírra!

Egyrészt az írás kimutathatóan serkenti (sőt, ki is kényszeríti) a letisztult gondolatokat,

másrészt ezt a papírt akár át is lehet adni később a szakembereknek, akiknek ez hallatlanul

megkönnyíti a munkáját. (Ez is segíti a megrendelő-szolgáltató kommunikációt.)

A sok különbség ellenére egy családi ház felújítás előkészítési szakasza nem tér el sokban

egy új ház építésének előkészületeitől. (Ezért is merjük jó szívvel ajánlani ebben a témában

írott könyvünket, az Építem a házam I. kötetét – www.epitemahazam.hu/epitem-hazam.)

Az előkészületi lépések közül egyet emelek ki: a költségvetés készítését.

Magyarországon az építkezés tipikus terepe a „vágjunk bele, azután majdcsak lesz valahogy”

hozzáállásnak.

Márpedig egy építkezésen az ad hoc megoldások műszaki kompromisszumok tömegét és

ablakon kidobott pénz garmadáját jelenthetik.

Mivel a végtelen halogatás sem vezet eredményre, így a helyes sorrend valami hasonló

lehet:

Vágjunk bele – Tervezzük meg alaposan – Csináljuk meg!

Egy építkezésre, házfelújításra kétféle tervet kell készíteni:

- egy műszaki tervet (ezt kevésbé szokták elfelejteni),

- és egy pénzügyi tervet (ezt annál inkább)!

Az utóbbi megpróbálja (reálisan!) felmérni a bekerülési költségeket, és ezekhez megtervezi

(időbeli és nagyságrendi eloszlásban) a szükséges forrásokat.

Felújításnál is használható jótanács: a pénzügyi terv mindig rendelkezzen tartalékkal

(legalább 15-20%-al)!

Ez különösen akkor igaz, ha nem egyetlen vállalkozó végzi a munkát (megállapodás szerinti

díjért), hanem mesteremberek sora. Tetemes pénzt fog felemészteni ilyenkor ugyanis a

mesterek egymásra mutogatása és az apró, elvarratlan szálak elfércelése.

+1 TITOK: ÉRDEMES BELEVÁGNI!

A válság nem múlt el, sőt!

Egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a világ nem fog tudni úgy és olyan ütemben fejlődni, mint

tette azt az elmúlt évtizedekben.

Ez azzal is jár, hogy az utóbbi időben nálunk is elterjedt (tőzsdei) befektetések nem

kecsegtetnek immáron olyan biztos, odafigyelést nem igénylő haszonnal, mint eddig.

(Konkrétan mostanság jókora mínuszokat termelnek az átlagpolgárnak…)

Ezzel párhuzamosan már kongatják a vészharangot a nyugdíjrendszer felett is.

Márpedig jövőnkről, nyugdíjas éveinkről továbbra is gondoskodni kell (sőt, talán jobban,

mint valaha)!

Mi akkor a megoldás?

Hol van a legnagyobb biztonságban a pénzünk? Hol kamatozik a legjobban?

Több mint egy évvel ezelőtt írtam egy blogbejegyzést, amelynek az volt a címe: „A

felújítás, mint a legjobb nyugdíj-előtakarékosság!” Ma is aktuális.

Ha valaki ma felújítja otthonát, amelyben a későbbiekben is élni szeretne, akkor valójában az

öregkoráról is gondoskodik.

Biztosítja azt, hogy akkor se kelljen aggódnia majd a havi rezsicsekkek felől, ha netán

elszabadul az energia ára (ami, valljuk meg, benne van a pakliban…).

Gondoljon bele: a legtöbb nyugdíj-előtakarékosságban 15-20 évig takarékoskodik, hogy

aztán majd (remélhetőleg) 15-20 év múlva élvezze megtakarítása gyümölcsét.

Ha viszont felújít, akkor már másnap élvezheti a befektetése gyümölcsét!

Tegyük fel, hogy ugyanakkor nincs pénze arra, hogy egyszerre kifizessen egy nagyobb

házfelújítást.

Egy átlagos magyar házon 2-3 millió forintból már komoly megtakarításokat lehet elérni.

Ne feledje, hogy egy gyengébb energiahatékonyságú épületen az első 30-40%

energiamegtakarítás viszonylag kevés pénzből megvalósítható. (Aztán a költség-haszon

görbe elkezd laposodni – egységnyi megtakarításért egyre többet kell áldozni.)

Ilyenkor is érdemes elkezdeni kalkulálni!

Tegyük fel, hogy éves rezsiköltségei most évi 600.000 Ft-ot tesznek ki. Ez egy nem túl nagy

(de ügyesen célzott) beruházással jó eséllyel felére csökkenthető: a megtakarítás havi 25.000

Ft.

Ennyi pénzből már közel kihozható egy 2 millió forintos, 10 éven belüli lejáratú hitel havi

törlesztő részlete!

Körülbelül 8 éven keresztül ugyanannyi pénzt fizet, mint korábban, csak nem az

energiaszolgáltatónak, hanem a banknak.

Viszont:

- a kölcsön lejárata után már tiszta a nyereség;

- és ami még fontosabb: a felújítás után már másnap élvezheti a felújításból adódó egyéb

előnyöket (például nem fognak húzni a falak – de ez csak egy, az elérhető lakókomfort

javulási lehetőségek közül)!

Érdemes a házfelújításra befektetésként is gondolni!

Egy befektetésre, amely napjainkban egyike a legbiztonságosabbaknak.

***************************

Remélem hasznosnak találják majd az itt leírtakat és a gyakorlatban is minél több

tanácsot tudnak kamatoztatni belőlük családi házuk felújítása kapcsán!

Természetesen csak néhány szempontot tudtam felvillantani abból az összetett információ-

tömegből, ami egy házépítéshez, házfelújításhoz tartozik.

Sokkal bőségesebben foglalkozunk az itt érintett területekkel az Építem a házam

könyvsorozatban, de ilyen témákról szólnak Az építő közösség blogjai is.

Látogassanak el folyamatosan a www.epitemahazam.hu honlapra, ahol –többek között –

megírhatják véleményüket, észrevételeiket, kérdéseiket - akár az itt olvasottakról is! Előre is

köszönöm!

Sikeres és nyugodt építkezést kívánok!

Bodnár György

Az építő közösség alapítója