272 VASÁENAPI ÜJSÁG. 17. SZÍV. 1916. 6 3 . ÉVTOLYAM.

Ruttkai Ruttkay Vilmos új könyve:

A UILJtáltÁBOftŰ Olaszország, a BalKán

és Ausztria-Magyarország. A szerző ebben a könyvben komoly tanulmányok alapján a monarchiá­nak Olaszországhoz és a Balkán államaihoz való viszonyát fejtegeti, végül pedig rámutat arra a fontos szerepre, mely a monarchiára vár.

Rendkívül sok fanulságot meríthetünk ezen érdekes könyvből, mely a magyar háborús irodalom egyik legtartalmasabb terméke. :

Franklin-Társulat kiadása. Ára 6 korona.

M e g r e n d e l h e t ő :

LAMPEL R. könyvkereskedése (Wodianer F. és Fiai) r.-L-nál Budapest, YI., Andrássy-út 21 és minden könyvkereskedésben.

A magyar katona aranykönyve

WOINOVICH EMIL Közreműködtek : REICH ÁRPÁD

m. kir. hoüvódbuszár-alezredcs és

cs és kir. alezredes, a cs. és kir. o r o r i t f 7 C i n M f t ! U n hadilevéltár osztályfőnöke. OCDUIV £ . d l u m u n u .

cs. és kir. gyalogsági tábornok vezetése alatt szerkesztette

VEUZE ALAJOS

Képmellékletekkel

Ára kötve 6 korona

A Franklin-Társulat kiadása

Kapható minden könyvkereskedésben

Az

ISMERETTERJESZTŐ KÖNYVTÁR a modern természettudomány és technika legnagyobb vívmányainak Ismertetései kiváló szakemberek tollá­ból, mindenki számára érthető módon. Űj kötetének

(I MODERN KÉMIA a cfme.

A kémiai tudomány fontossága még sohasem vált annyira mindenki számára érthetővé, mint most, amikor a háborúban elért sikereinkben oly nagy része van a német kémiai tudomány óriási fej­lettségének. A háború eredményekép bizton vár­ható a kémia iránti érdeklődés nagy fellendülése • ezért épen jókor, aktuálisan jelent meg • kötet, a mely a kémia eddigi eredményeinek nagyon népszerű, mindenki számára megérthető s mégis teljesen tudományos színvonalon álló összefogla­lását adja. A könyvet, melynek szövegét sok ér­dekes kép és ábra illusztrálja, egy kiváló magyar szakember, Vnger Emil ér. ford. Philip C.James nagyhírű munkájából.AFranklin-Társulat kiadása.

A r a k ö t v e 8 K.

Megrendelhető:

LAMPEL R. könyvkereskedése (Wodianer F. és Fiai) részvénytársaságnál

Budapest, VI., Andrássy-út 21. és minden könyvkereskedésben.

! Vadászsportot üzőK f t akár itthon, akár a fronton vannak — J

figyelmébe ajánljuk a

{„NIMRÓD"! | KÉPES VADÁSZUJSÁG-ot | » •

1 Állandó melléklete: 1

j„H vadászeb"! • czimü egyedüli magyar nyelvű eb- • t tenyésztési szaklap. — M i n d k é t l a p X • gyönyörűen illusztrálva. •

* Előfizetési ár mindkét lapra: egész * évre i 2 K, félévre 6 K, negyedéve 3 K.

| Tessék mutatványszámot kérni. X Szerkesztőség és kiadóhivatal: Buda-* pest, IV. ker., Egyetem-utcza 4. s z * (Franklin-Társulat.) • • • • • • » • • • • • » • » • • • • • • • • • • • • • • • » • » • » • • • • •

Magyar Könyvtárt

I FRONTRA! IO

füzet; tartalmaz

kitűnő elbeszélést és 3 koronába kerül,

tábori csomagolással együtt.

mindenütt kapható!

! • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •

AZ AÉRO I A repüléssel és léghajózással foglalkozó egyedüli magyar bivaialos folyóirat.

Minden számában érdekes és Különösen figyelemre méltók eredeti fényképfelvételeket kö- a léghajózás és repülés hadi zöl. A léghajózás eseményeiről, alkalmazásáról irott közlemé-fejlődéséről és czéljairól kitűnő nyei, valamint az ifjúság szá-és könnyen érthető népszerű mára külön fenntartott kisrepülő-czikkeket tartalmaz. 4 gép (modell) rovata. *

Mutatványszámokat a kiadóhivatal szivesen küld Budapest, I. ker., Retek-utcza 46. sz.

Szerkeszti RADÓ ANTAL. AfiVAR V = liONMAR

ÁPRILISI SOROZAT: A L E X A N D E R C A S T E L L :

A hadipilóta. 813. szám. Fordította Benedek Marcell . Ára 30 fillér.

HELTAI J E N Ő és MAKAI E M I L :

A királyné apródja. HELTAI J E N Ő :

Akik itthon maradtak. 814. szám. Ara 30 fillér.

PÁSZTOR J Ó Z S E F :

Emberkék. 815. szám. Vidám történetek. Ara 30 fillér.

A világháború naplója. IX. füzet. Az 1915 augusztus-szeptember i események. 787—788 . szám. Ára 60 fillér.

Kaphatók minden könyvkereskedésben.

|lllllllllllllll!l!llll!ll!!lllllllll!lill|l|||l|l|||||ig||||||||i

{-^i ii'i'!!l-ü;'ü-ii; •'iii;;!llltaiHWU»unmil»^ll»lllMl '-!••;:: •:!,. .ii.1 •; , l:! •!•:.•; ;•; i ; ! ; •••;;•;- i^n i 'i: ;i • :;. M ;; ••! - ;̂ • :; M •• i/n •; i :i-1 laiiiiiiinii

( R E N D E L É S N É L SZÍVESKEDJÉK LAPUNKRA HIVATKOZNI

< guniMIIIIIMIUIIIII iBlillimiilii iwiiBilii! ami; ü i i a n u i u IIIIBBIIIIIIÍ

F r a n k l i n - T á r s u l a t n y o m d á j a , Budapest , I V n Egyetem-nte ia 4.

18. SZ. 1916. (63. ÉVFOLYAM.) Szerkesztőségi iroda: IV. Vármegye-utcza 11 Kiadóhivatal: IV. Egyetem-utcza i.

SZERKESZTŐ

H O I T S Y P Á L . BUDAPEST, ÁPRILIS 30.

Egyes szám ára 40 fillér.

S T « f ( « (Egészévre _ _ 80 korona. \ ,Világkrónikát-va\ Külföldi előfizetésekhez a póstailag meg-Lioflzeiesi i F é l é y r e _ _ _ i o korona, negyedévenként 1 koronával határozott viteldíj is csatolandó. feltetelek: | Negyedévre _ _ 8 korona. több.

A TÖRÖK F É L H O L D JAVÁRA

ENVER PASA HADÜGYMINISZTER MEGNYITJA AZ ÜNNEPÉLYT.

ADOMÁNYOZOTT 3 0 ÉS F E L E S FAMOZSÁR L E L E P L E Z É S I Ü N N E P É L Y E KONSTANTINÁPOLYBAN.

Jelfy Gyula , a harcztérre kiküldöt t munkatársunk fölvéte le i .

274 VASÁENAPI ÚJSÁG. 18. SZAM. 1916. 63. ÉVFOLYAM.

A Augusztus 27.

Két dán dogommal (Castor és Pollux), no és az elmaradhatatlan signorina Bonatti (ő az én szerencsétlen olasz kisasszonyom) ma rendes sétánkat tettük délelőtt a Dunaparton, a mi­kor én nekem egyszerre csak eszembe jutott valami és elkiáltottam magamat:

— Castor, Pollux, hurrá, gyerünk fürdeni! A két dán, nohát az okos állat, az mindjárt

megértette a magyar szót és egy pillanat múlva már mind a ketten bent hasították örves, vastag nyakukkal a Duna csöndes hullámait, hanem a signorina, ujjé, az csak ekkor kapott észbe s ragadta meg rémülten a blúzomat, a mikor én is egy lépést tettem a simán lejtölő parton a folyam felé, mintha ruhástul bele akarnám vetni magam a vizbe az ebek után.

— De signorina Elisabetta — kiáltotta sá­padtan s a világért el nem eresztette volna a blúzomat. — Mit akar, az ég szerelmére?

Megálltam és a szeme közé nevettem: — Hogy lehet így megijedni, signorina? Igaz is, hiszen csak fölérheti észszel a lelkem,

hogy csupán rá akartam riasztani egy kicsit. Ki bolond ruhástul belemenni a Dunába? Különösen fényes nappal. Meglátnának a mol­nárok is, de még a rabok is a fegyház ablaká­ból . . . Este, az egészen más. Mint éppen ma tiz esztendeje. De akkor sem egyedül. Ez jutott eszembe a mai sétán.

Ohohó, ohhohó, jaj, magácska nagy bohó. Csak nem fog talán ríni egy hetyke hadnagyocska után, a ki olyan gyalázatos tud lenni, hogy már hat hónap óta nem küld még egy nyomo­rult képes lapot se nekem? Hahha! Vájjon eszébe jut-e neki a mai évfordulón az estvéli fürdés azokban a drága, jó hűs habokban, hogy az Isten büntesse meg azt a buta molnárt, a ki (mint a hogy a szerencsi-rontásra mondják) elkiabált bennünket, hogy bent vagyunk a Dunában.

Milyen édes is volna most már régesrég oda­lent pihenni a viz fenekén! Nem a testemről beszélek, mert azt alkalmasült kivetette volna a viz valahol, hanem arról a becsesebb részünk­ről, a melyet szívnek és léleknek hívnak és érzelemnek és gondolatnak, reménynek és emlé­kezésnek és sejtelemnek és hitnek, és a mit mind-mind nem tudott volna partra vetni a hullám, mert hiszen ezeket mind-mind ott fog­ták volna biztosan a viz alatt a Duna tündérei, a kik maguk sem élhetnek egyébből, mint ilyesmiből. Akkor még csupán nyolcz éves vol­tam, akkor annak, a miért inkább a halált akartam választani, semmint a válást, még mindössze csak az az egyetlen egy szerény nevecskéje volt, hogy: ragaszkodás a jó pajtás­hoz. De hajh, ez a vékony magocska, tudom, kicsirázott volna ott lenn a viz fenekén, mint a mustármag, megnőtt és megszaporodott volna és a tündéreknek tiz esztendő elmultával ma már szép nagy virágos kertjük lehetne a Duna zúgó mélyében a kis halott Kemper Elzácska kivirágzott lelkéből.

Brr, mégis borzasztó a halál. Hiszen Hermán tegnapelőtt is azt mondta nekem, a mikor meg akarta czirógatni a kezemet, hanem én vissza­húztam, hogy:

— Kedves kis Elzácska . . . (haha, hogy is harapdálja csak a szót ez a simaképű és teli­szájú bécsi bankár?) — liebe klaine Elzcha . . . hiszen maga még csak most kezd élni. Még csak ezután.

Haha, — mondhatnám rája — e szerint nyolcz éves koromtól fogva egy egész évtize­den keresztül nyugodtan pihenhettem volna a Duna fenekén!

Nem; nem Bélára gondolok! Van eszemben. Különben Herba bácsit is feszélyezi ez a neve­letlenség, hogy egyáltalában még csak egy ké­pes lapot se küld . . . Óh, gombház!

A németnél azonban százszorta szebben tudja

Z Ü R G Regény. — Irta Zsoldos László.

mondani ugyanezt a frázist Anikó Jancsi. Szobrász! Puff neki! Naplopó! Sohse láttam egyetlen egy dolgát sem, kivéve, hogy a mamát lemintázta . . . Mért nem engem? Mért éppen csak a mamát? Szóval Anikó ezt így mondta:

— Elza, ha maga tudná, hogy maga még csak most fog megszületni. Maga idáig még csak egy mesebeli álmát szunyókáló bimbócska volt, a melyik csupán most fogkinyilni, Elzácska; mert, higyje meg nekem, Elza (szórói-szóra fir­kantom ide, mert mindig így ismétli a monda­tait), hogy a nő még csak tizennyolcz éves ko­rában kezd igazán kinyílni, mint a rózsabimbó ...

Hanem én lefőztem. Kaczagva vágtam a szavába:

— Igen, ez a nő sorsa. Kinyilik és aztán — becsapódik.

A mire ő művészsége megvakarta kopaszodó tarkóját, hogy:

— Ejha! Honnan szerezte maga ezt a fur­fangos életfilozófiát, Elzus?

Hogyisne! Majd az orrára kötöm. Elég az hozzá, hogy: kinyilik és aztán — becsapódik. Úgy is, mint a kit rászedtek, meg úgy is, mint az ajtó: valaki, vagy a légáramlat jól bevágja a szárnyát, aztán mi vagy kívül maradtunk az ajtón, vagy pedig belül, de mindenesetre hop­pon. Hát nem jobb a tündérek virágoskertjére nőlni a Duna fenekén?

V. i. Ha mama tudná, hogy ilyen okos va­gyok, akkor biztosan nem csődítené ide a há­zunkhoz ezeket a tökfilkókat. Mert ezek mind a mamának szeretnének udvarolni, engem pedig elvenni feleségül. Na persze; papa negyedmil­liót acfc velem, ha elvisz valaki, a mi valóban kivána'tes összegecske. Csak aztán az ördög ne vigyen el valahogy.

Szeptember 3. Apus csakugyan furcsa. Egy idő óta mintha

teljesen megváltozott volna. Azelőtt mindig olyan szelíd és engedékeny volt hozzánk, most pedig némelykor annyira ideges, hogy az kép­telenség. Tegnap is például minden ok nélkül elkezdett czivakodni velünk, hogy mért nem tudunk angolul. Miféle művelt asszonynak tartja magát? — meg más efféléket vagdosott szegény mama fejéhez, — ha még angolul sem tud. Meg nekem is nekem támadt.

— De mért vagy egyszerre olyan ideges e miatt a nyomorult angol miatt? — nevetett boszúsan mama. — Tudod, hogy én nem szere­tek utazni, itthon pedig megvagyok én magya­rul is. Legföljebb egy kis franczia, hogy a cselédség ne értse.

— Nem szeretsz utazni? — kötekedett apus. — Én sem szoktam tovább utazni Berlinnél, vagy Parisnál és látod, azért mégis meg tudnék élni az angol tudásommal akár Amerikában is.

— Amerika! — kiáltottam magamfeledten. — Beh jó is volna valahol Amerikában élni! — és sóvárogva gondoltam el hirtelen magamban, hogy ott milyen messze, messze lehetnék az emlékeimtől.

Apám élesen rám nézett, s aztán ezt mon­dotta:

— Gondolod, lányom? — hanem ezt oly mogorva hangon dünnyögte, hogy megijedtem, vájjon nem költöttem-e föl ok nélkül a gyanú­ját, hogy talán Bélával van valami amerikai szökési tervünk vagy eféle. Élni az ültetvények között, mint a farmerek, . . . magunkban . . . bol­dogan . . . Óh, Istenem, hol vagyunk mi Bélával attól, hogy'az^életnek ilyen szép fantasztikumai­val foglalkozzunk, a mikor mi köztünk, úgy, látszik, már mindennek vége. Igazuk is volt tökéletesen apáéknak, hogy nem jó szemmel nézték sohasem ezt a lappangó házassági ter­vet. Látszik! A fejlemények most már napnál világosabban megmutattak, hogy gondos szü­lők nem is bízhatnák nyugodt lélekkel az egyet­len gyermekük jövőjét egy ilyen haszontalan fráterre. Egy ilyen . . . Eh! Nem levelezünk

E. (Folytatás.)

egymással és punktum. Brutus azért becsületes ember.

Hát siettem is mindjárt védekezni apusnál minden esetleges gyanúsítás ellen. Szívemre tet­tem a kezem, és úgy:

— Apuskám, én bizony Isten nem gondolok semmi olyanra . . .

Torkomra forrott a szó. Apus vadul nézett a szemembe s dühtől sápadtan szakított félbe:

— Micsoda «olyanra?!» — s láttam, szinte reszketett haragjában.

Mama tágra nyitotta a szemét. Hol rám né­zett, hol apusra, a ki erre már a következő pillanatban hangosan, bár még mindig idege­sen elnevette magát (micsoda nagy erő is az az asszonyi hatalom!):

— Most jól rád ijesztettem, ugye? ( Nekem mondta). No, sebaj (és most anyámhoz for­dult), ha megtanultok egy kicsit angolul ga­gyogni, akkor jövő évben benneteket is elvisz­lek magammal Londonba. Nagy vállalatot ala­pítunk, — és csaknem lázban égett a szeme, a hogy' ezt tudtunkra adta (a mi csuda is, mert sohasem szokott az üzleti dolgairól beszél­getni velünk).

Nos, én pedig megkönnyebbülten sóhajtottam föl magamban:

— Hál' Istennek, apa nem sejt semmit! Hanem Isten ucscse, ez már kényszerképzet.

Máskép igazán lehetetlenség volna néhány másodpercz alatt ennyire beleélni magamat egy ötletbe (amerikai farmer-élet Bélával), a mi minden ok és egyáltalában a legcsekélyebb alap nélkül lopódzik be egy óvatlan pillanatban az agyvelőmbe. Na, majd máskép fogom én ezt csinálni ezután. Úgy fogok mulatni, hogy eláll a világ szeme-szája!

Ma reggel azután mama azzal a meglepő hír­rel állt elém, hogy angolul fogunk tanulni. Apus kedviért.

Szeptember 13. Három nap óta megvan az angol nyelvmes­

ter. Budapestről jár ki minden délelőtt, itt ebédel, s ebéd után utazik vissza. Nagyon ele­gáns, kimért, száraz, rideg ember. Signorina Bonatti borzasztó dühös rá, s folyton szidja az ő pergő nyelvén a háta mögött, hogy milyen esetlen, nincs benne vér, olyan, mint valami kirakatbeli viaszbáb, a melyiken rajta van az angol szabású kivasalt ruha, s a mellére gom­bostűvel van feltűzve a táblácska, hogy

Legújabb angol divat — 80 korona. Pedig nincs neki teljesen igaza. Mr. Brownak

van a mély, fekete szemében valami lappangó tűz, a mi ellentmond a kivasalt külsejének. Isten tudja, hogy ez micsoda? Alamusziság, vagy temperamentum, vagy pusztán elfogult­ság tőlem? Az angol viszont úgy kezeli a signo-rinát, mintha levegő volna. Köszön neki szá­razon s azontúl semmi; pedig mind a kettő tud németül. Mister Brown (ez a nyelvmester neve) lelke mélyéből lenézi az olaszokat, a kik­ről azt mondja, hogy mindig borravalóért nyúj­togatják a markukat, s ennél fogva roppant előkelőnek tartja magát a signorinával szem­ben, a ki ezt (mert nem ostoba lány az öreg) természetesen érzi, s antul jobban pukkad. Mi a mamával persze csak nevetünk rajtuk. Isten­kém, hogy is férne meg egymással két ilyen ellentétes temperamentum! Különösen, a mi­kor mindegyik abban a hiszemben van, hogy a másik az ő rovására kapja a fizetését. Marakod­nak a konczon. Tehetik, nálunk elég jó kis konczok szoktak akadni.

Szeptember 15. Tegnap lent voltunk az új autónkon Buda­

pesten. Jaj, Istenem, Castor és Pollux mily ara­nyosan hegyezte a fülét a középső ülésen! Kole-gerszkinél mindenki minket bámult; különösen a mamát. Én is hallottam egyszer a hátam mögött, hogy:

— Aranyos baba, — a mi alkalmasint én

•••••^^•••^^^ •

IS. BZXM. 1916. 63 . ívrotYAM. VASÁENAPI ÚJSÁG. 275

Erdélyi fényképe. ;

SZEDERKÉNYI NÁNDOR, A MOST ELHUNYT

FÜGGETLENSÉGI PÁRTI POLITIKUS-

rám vonatkozott. Nem tudom, ki mondhatta, mert derogált hátranéznem. De biztos, hogy nagy majom lehetett, a ki mondta.

Hanem érdekes találkozásunk is volt. A szabónőtől kijövet éppen föl akartunk szállni az autóra, mikor az aszfalton így a boltajtó előtt egyszerre csak nagyot szalutál valaki:

— Ohhohhó, csókolom kezét, nagyságos asz-szonyom. Ninini, ez a remek szép leány volna a mi kis Elzácskánk! Hogy megnőtt! Istenem, és maga, drága nagyságos asszonyom, mégis ma is olyan üde és fiatal, mintha nem is az anyja volna, csak a testvérnénje!

Természetesen mindezt raccsolva. Babótzy

" f~T Z'

volt, most már alezredes. Debreczenben állo­másozik. Megnősült.

— Meg? — mosolygott a mama, s ajkát harapdálta, mert neki ez már szokása. — Mi­kor, édes Babótzy?

— öt esztendeje. Másfél évre rá, hogy a kis Simányi kadéttal együtt elhelyeztek bennün­ket Váczról, hehehe, egy gyönyörű asszony miat t. a ki pedig olyan hideg és fehér volt köztünk, hehehe, mint a szerecsenek közt az alabástrom.

— Simányi, no lám! Hát azt merre fútta a szél?

— A kis Simányi? Óh, az már százados* Gondolom, Lembergben.

L mbergben. Éreztem, hogy elsápadok. Béla is ott állomásozik.

— Hát a szegény báró hol éli világát? — szólt kissé nyomott hangon a mama. — Izé, Pákay.

— Nem tudok felőle semmit, nagyságos asszony. Czivil lett belőle végkép. Épp úgy, s élénken nézett anyámra, — mint szegény Vereczkyből is.

— Istenem, — kérdezte fátyolozott hangon a mama. — Él még szegény? Meggyógyult? Hol van? Nem hallottam róla azóta sem — intett a mama — soha semmit. Úgy eltűnt, mintha a föld nyelte volna el. Hát meggyó­gyult?

— Meg. Hhe (s köhintett egyet), az igaz, hogy egy kicsit nehézfejű ember lett belőle, vagy talán kicsit hóbortos, vagy micsoda, hanem meggyógyulni meggyógyult, azt hatá­rozottan mondhatom, mert én magam is be­széltem vele már azóta.

— Mikor? — kérdezte majdnem hadarva mama.

Az alezredes élénk mozdulatot tett a kezével: Úgy . . . négy évvel ezelőt t . . . Bécsben....

Korán reggel, hehehe a Práterben . . . én kilo­vagoltam, ő meg éppen fiakkerbe akart szállni... hhe . . . (újabb köhintés) hát szóval_ajiú egész éjszaka pezsgőzött valahol. / \ Wf^jí\

Komák lény képe.

MAI.ONYAY DEZSŐ, A HIRTELEN ELHUNYT

KIVÁLÓ IRÓ.

— Mondja milyen? — szakította félbe anyám. — Már úgy a külseje? Megváltozott? Mivel foglalkozik?

— Magánzó. A külseje? Hhe, bizony az is megváltozott valamicskét. Hanem a belseje! Tyhű! De azért rám ösmert. Rám az! Alig bírtam szabadulni szegénytől, annyi hetet­havat összehordott nekem.

— Talán ittas volt szegény . . . — No, nem éppen. Hanem ekszaltált. Tudja,

hadonászott a kezével. — Beszélt rólunk? —• érdeklődött a mama.

(Folytatása következik.)

Osztrák-magyar katonai küldöttség tagjai az ünnepélyen.

A TÖRÖK FÉLHOLD JAVÁRA ADOMÁNYOZOTT 30 ÉS FELES FAMOZSÁR LELEPLEZÉSI ÜNNEPÉLYE KONSTANTINÁPOLYBAN.

Jelfy Gyula a harcztérre kiküldött munkatársunk fölvétele.

276 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 18. BZÍM. iont. 63. ÉVFOLYAM.

A TÖRÖK VÖRÖS FÉLHOLD JAVÁRA ADOMÁNYOZOTT 30 ÉS FELES FAMOZSÁR LELEPLEZÉSI Ü N N E ­PÉLYE KONSTANTINÁPOLYBAN.

Jelfy Gyula a harcztérre k ikü ldö t t munka tá r sunk fölvétele.

A RÉSZEG MORVA TEMETÉSE. (Emlék Szerbiából.)

Eszembe jut, elmesélem, hogy temették el a hareztéren a nagyszakállú morva embert a deb-reczeni népfölkelők. Egy novemberi reggel volt, a tréntábortól mentem vissza a harczoló ezred­hez egy szekéren, a melyik kenyeret vitt, meg engemet. Olyan sár volt, a milyen csak a mesé­ben van. Igaz, a mesében soha sincsen sár, sőt aranyföld meg gyöngyvirágföld van a mesében, a melyen bűbájos szépség forgolódik, tündérek, királyleányok, szultánok, boldog favágók, sze­rencsés juhászok, beszélő bárányok, tekintélyes törpék és nevetséges óriások, meg herczegek, grófok, válogatott czigánygyerekek. Abban a sárban, a mi akkor Szerbiában volt, olyan sej­telmeim voltak, hogy a földnek abba az őskorába hanyatlottam vissza, miikor még nem keménye­dett meg, mikor még a teremtés keletlen tész­tája volt ez a bámulatos világ. Nagy hűhó volt a nagy sár felett, az úgynevezett lépcsők vánszorogtak össze-vissza, trénszekerek, lőszer­kocsik, sebesültszállító kocsik. Az ostorok rán-czigálták a levegőben hieroglifáikat a kocsisok fölött és a küzködő lovakat biztatták és fenye­gették a monarchia minden nyelvén és a szor-tyogás és nyikorgás és a veszekedő hangok felett magasan gurult folyton messziről az ágyúszó, mint a kuglizókban a dobból legörgő fagolyók, olyan tompán és nyugalmasan. Egyszer csak hé, hó, krakk! — az előttünk járó szekérnek el­tört a rúdja. Az egész sor megállott. Várni kel­

lett, míg rúdnak valót vágnak a fáról, meg-adjusztálják, a szekér elé erősítik. Az emberek leszállottak a szekerek tetejéről, hideg volt, járkáltak a mély sárban, s jobbra-balra süppe-dezve mint a boldog gyermekek a dunyhán. Egyszer csak észreveszik, hogy az úgynevezett országút szélén egy nagy veresszakállú ember fekszik hanyatt.

— A meg tán meghótt ni — mutatja Dorogi Máté Kovács Jeremiásnak.

— Nízzük meg komám. Odamentek többen, utánuk mentem. A morva

trénhez tartozott a veresszakállú katona. Csupa sár volt arcza, keze, hasas fehér porczellán-pipája a sárba volt fulladva mellette. A morva kinyitotta a szemét, mosolygott, fölemelte a kar­ját, gajdolni kezdett álmosan valami osztrák­ságot, a mit magyar fül soha nem tud élvezni. Csekély kék szemei boldogan pislogtak fölfelé. Eészeg volt.

— Meghóttál sógor? — szólott le neki Kovács Jeremiás.

— Du, du, nyamnyamnyam... — felelt a morva.

— Vasz isz dász testvér, vasz isz nájesz? — barátkozott vele B. Szabó Gerzson. — Németül kell evvel beszélni!

— Hollaaarió . . . szeusz, szeusz . . . motyo­gott a morva és nyújtotta fölfelé a karját, de rögtön visszaejtette.

— Tót? — kérdezte tőle Dorogi Máté né­metül.

A morva nem válaszolt, lecsukta a szemét és valami nótát dajkált lusta ajkain.

Megcsiklandozták a nyakát. Arra mozgott. — Tót vagy te sógor! Kampec vagy. Tót

vagy. El kell téged temetni — beszélt neki Do­rogi Máté.

— Innye csakugyan, temessük el, emberek — örvendett B. Szabó Gerzson.

— Az ám, el kell szépen temetni a sógort. — Hadd örüljön. — Hadd legyen neki is pünkösdbe karácsony. így megtárgyalták a dolgot, avval négyen-

öten, a kik ott voltak, elmásztak a sárban, nagy erős ágakat csaptak le fejszével, kisebb ágakat törtek, sáros tengeriszárakat húzgáltak ki a föld­ből, a nagy ágakat letették a morva mellé a földre, sorban hosszába, a kisebb ágakat ke­resztbe, a tengeriszárakat ráhányták az ágakra, megfogták a morvát, rátették erre a ravatalra. A morva aludt. Egy ember egy saroglyából egy kis szalmát húzott ki, meggyújtotta, a lán­goló szalmánál meggyújtott egy száraz ágat, az égő ágat magosra emelte s rákezdett arra a népszerű magyar kesergőre, melynek a verse a szomorú disznóról szól. A többiek, négyen, nagy komolyan a vállukra emelték az ágakat a morvával együtt, egy ember még a porczellán-pipát is rátette a kövér morva mellére és ők is elkezdték keserves hangon azt az éneket és lassan megindultak a testtel a sárgán és fehéren lobogó fáklya után, a melynek a füstje rezegve röpdösött felfelé. Az emberek arra fordultak, nevettek, felállottak a szekereken, még a sze­gény elgyötört lovak is arra néztek. Az ágyúzás dongott az égen, egy égett ház hallgatott nem messze, távol a ködből sárga tehenek és piros és barna rokolyás szerb asszonyok erőlködtek elő, olyan nagyon furcsa volt ez az egész.

Egyszer csak a morva fölemelte a fejét, jobbra­balra fordult, látta magát a levegőben vonulni a vállak fölött, nézte a fáklyát és

— Nein . . . nein . . . nein . . . — elkezdett rimánkodni odafenn.

A magyarok hangosabban kántáltak. — Nicht Tod! Nein! Ni-i-cht! Kein To-o-

od! — nyöszörgött és üvöltött a morva és meg­megrázta a féllábát. Aztán nagy nehezen fel­ült és széjjelnézett, a magyarok csak vitték és énekeltek egyformán. Egypár tréfás kocsis le­vette a sipkáját, úgy nézte a menetet. A morva úgylátszik elhitte, hogy meghalt, mert hátra­ejtette magát és elkezdett keservesen bőgni.

— Oh véh, o-o-o-oh . . . o-ho-ho-hoh . . . — és sírt aztán békés sírással és engedte vinni magát és elhallgatott. De hirtelen csapkodni kezdett a két karjával kétfelé, mint a kocsisok ha fáznak, fölrázta magát, ült és acsarkodott.

— Nááájn! Núúú! Húúú! Noooo! Nit be-graben! Nicht sterbn! Nááájn! Duuu . . . Ná-í l i l i . t • • • — kalimpált a két lábával, végre le­pottyant, nagyot esett a sárba, rögtön felpat­tant, s támolyogva, hadonászva, vonítva me­nekült:

— Nicht Toood! Nicht Toood! Lébn! Lééébn! Még a drága nagy porczellánpipáját is ott­

hagyta a sárban. Szép Ernő.

A MAGYAR VER.

Nyíregyházán leszállott Hat honvéd a vonatról S gyepén az állomásnak A tarisznyából majszol.

Egyikük a fején van, Más' a kezén bekötve; A szárnyvonalra várnak, Mely viszen Tiszalökre.

Közéjük áll, velük majd Beszélgetésbe is kezd, Egymás megérthetésén A főnök ur segítget.

S elmondja mind a hat Hogy a csata milyen volt, Elmondja mind a hat, Hogy része ott miben volt!

Ott vesz helyet magának A honvéd ma, a hol tud; Medvetánczoltatás volt Még tegnap az 6 dolguk

A hova telepedtek, Porosz tiszt álldogál ott Es érdeklődve nézi A hat szál „kamerádot".

,Hogy is történt az ottan, A Sztrynél és Sztripánál? — Ugy látszik: oda készül -A frontunk itt hol áll már?'

„A muszka éjszakán át A drótsövénybe' mászott; De kitanultuk őt már S honvédeket talált ott."

Tetszett ez a vitézség, Tetszett a porosz tisztnek. ,De hát nem féltek attól Mégis, hogy rajt' veszitnek?'

A szakaszvezető most A hat közül felálla, Megrázza vállait és Imígy felel reája:

,„Más matériából Van szűrve a mi vérünk! Magyarok vagyunk mi, Mink egymástu! se félünk!'"

Pap Zoltán.

18. SZÁM. 1916. 63 . ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 277

A SZULTÁN A SZELAMLIKRÓL TÁVOZÓBAN

OSZTRÁK-MAGYAR CSAPATOK DÍSZMENETE A SZULTÁN ELŐTT.

K O N S T A N T I N Á P O L Y I K É P E K . — Jelfy Gyula, a harcztérre kiküldött munkatársunk fölvételei.

278 VASÁENAPI ÜJSÁG. 18. SZÍM. 1916. 63. ÉVFOLYAM.

KIISMERÉS.

Haditudósítók könyveit olvasom, sebesült vagy szabadságos katonák szavait hallgatom és mennél több írás és mennél több szó, annál élesebben és tömörebben emelkedik ki egy dolog­ban mindnek egy közössége. Különböző fron­tokról különböző impressziókat hoz valamennyi. Oroszról, szerbről a vélemény sokféle. Hason­latos legföljebb az ítéletek egy bizonyos meg-mérsékelődésében. Az ellenség lebecsülése a mi frontunkon sohase volt morál. Az oroszok ret­tenetes kudarczai nem vették el katonai hite­inket azok előtt, a kik részesei vagy szemtanúi voltak velük való tusakodásainknak. Akárhány­szor láttuk, hogy sok fényességgel elborított mellű katonáink kaczagva borultak, ha az itt­honi impresszionisták nagyon elvető módon nyi­latkoztak arról az energiáról, a mely a gőzhen-gert fűtötte és mozgatta. Sok garázdaság mel­lett szép eseteket is hallottunk róluk az árkok világából, a melyek okadatlan enyhítő erővel hatottak a gondolatainkra. A szerbek iránt való érzésünket ilyen momentumok nem igen módo­síthatták. A lövészárkok egymáshoz való vi­szonya ott nem termelte ki az emberi lélek elemi megmozdulásának e sajátos harczi virá­gait. Ott nem igen voltak ünnepi szünetei az ellenséges érzéseknek. De viszont az ő kataszt­rófájuk oly tökéletes, bűnhődésük oly iszonyú, szenvedésük oly szinte klasszikus volt, hogy a mi különben se bosszúvágyra és tartós gyűlö­letre berendezett lelkünk már rég nem hány szikrát a rájuk való gondolás érintésére.

Csak egy hely van, a honnan nem hozza az érzése megenyhülését se a részes, se a szem­tanú. A hol a temperamentumok, a fölfogások, a szemléletek különbözősége egészen csodálatos módon elenyészik egy indulat azonosságában. A hol senki nem enyhül meg és a közvetetlen látás a legérzékenyebb lélekben se támasztja se a részvét, se az elismerés legkisebb hajlandósá­gát. Holott mindazok az indítékok, a melyek a szíveket egy enyhébb szemlélet készségére hangolják: az ellenség nagy szenvedése, kísér­leteinek hiábavalósága, kudarcza és bukása, hála Istennek, tömegesen mutatkoznak. És noha azt se lehet tagadni, hogy azok a virtusok, a melyek­nek az ellenségben való megbecsülésére is mi­nálunk szinte kivételesen nagy a hajlandóság,

szintén nem hiányoznak. Ez a hely: az olasz hadszíntér.

Sikéletlenebbül egyik ellenségünk se ostro­molt bennünket. Egy kerek esztendő alatt ezek egyetlenegy, bár múló, olyan alkalmat se tud­tak produkálni, hogy Milánóban vagy Rómában meg lehetett volna húzni a harangokat. Tehát egy olyan hasábot se dobtak indulataink tüzére, a milyen volt például Przemysl eleste, vagy Bel­grád visszaadása. Viszont nem véreztek kevésbé az Isonzónál, mint akár az oroszok a Kárpátok­ban. A bátorság vagy a lendület hiányával is alig lehetne őket megvádolni. Rohantak, mikor a trombita szólt és ezerszámra kapták elölről a halálos golyót vagy a halálos szúrást. És az időnek is volt — ideje, hogy a maga hamvasztó munkáját végezze. Már egy esztendeje, hogy a velük való háborúnk folyik és hogy halaványul-hatna a rágondolás ama példátlan becstelen­ségre, a melylyel reánk támadtak.

De meg kell állapítani, hogy nem halaványul. Egy esztendő minden vesztése, lendülete nem volt elegendő arra, hogy a fronton az olaszokat a mieink gondolatában egyéb ellenségeink sorába iktassa és az ellenfél rangjába emelje. A hadi­tudósító és a katona egyaránt más hangon be­szél róluk, mint akármelyikéről a többinek, a kik velünk szemben állanak. És pedig, egész nyilvánvalóan, nem előre megfogalmazott állás­foglalásból, hanem az érzése eredendő parancsa szerint. A havas kősziklák télen-nyáron egyazon virága, az illat és hervadás nélküli gyopár nem a mi szívünk hajtása. A mi érzéseink természete nem a módosulhatatlanság törvényei szerint való. Az idő minálunk és mi rajtunk sokkal tevéke­nyebb. Mindig termel és temet, temet és termel. A mi szívünk élete működőbb. Feledni és meg­bocsátani szinte a szentek módjára tudunk. De ez az indulatunk a maga életében kivételesen külön törvényeket mutat. Rendíthetetlen a maga reménységében, a villogása oly mély, mint a gyémánté és az idők és események telese mintha egyre köszörülné, csiszolná, állandóbb formába juttatná ezt a gyémántkemény indu­latot. Ezen a fronton az ellenségeskedés nem lett formává: külön izzó értéke minden szívnek.

Mi a magyarázata ennek a jelenségnek? Az a rettenetes mód, a hogyan az olaszok ellen­ségeink sorába szöktek? Nyilván ez is, igen nagy mértékben. Vannak dolgok, a mikor meg­bocsátani nem, csak elfeledni lehet. De olyan is,

a melyet nemcsak megbocsátani, hanem elfeledni is lehetetlen. A háború nem lovagias ügy. De a háborúnak is van ethikája. A katona engedel­meskedik. De ez engedelmesség feltétlensége nem teszi immúnissá az erkölcs kritikájával szemben a parancsoló energiát. Ezért a diplomaták lázas és megfeszített igyekezete egyrészt, hogy a mennyire csak lehetséges, a háború-okozás egész felelősségét a másik félre hárítsák, másrészt, hogy azt, a mi semmiképpen át nem hárítható az erkölcs minden hozzáférhető erejével megerő­sítsék és minden hozzáférhető diszével föl­díszítsék. Ezt a morális öntudatot minden hata­lom a legszükségesebb útravalónak tartja a harcba induló katona számára. Itália ilyen útra­valóval a seregeinek nem szolgálhatott. A mi katonánk a maga hivatásának teljes szeplőtlen-ségében ezt az ellenséget nem értékelhette a lelkében a maga erkölcsi rangja szerint való katonának. Az indíték, a parancsoló energia erkölcsének bírálata tette ezt lehetetlenné szá­mára, még mielőtt tisztán katonai értelemben vett morálja milyenségéről meggyőződhetett volna. A háború morálja nagyon konzervatív és az olaszok háborúja házasságtörésből született árulás volt.

De hogy ez az épen nem megtisztelőén kivé­teles érzés ezzel az ellenséggel szemben annyira enyhületlennek bizonyult, ennek föltétlenül más, folyamatos okának is kell lennie. Ez az ok nyil­ván az, hogy az olasz hadviselés jelleme specziá-lis, a más ellenségektől elütő, csak a saját származása erkölcsével összhangzatos vonásokat mutat. A küzdelem nagy próbatétele még a harcos értékeket se olyan módon váltja ki belőle, a mely, ha mást nem is: respektust kelthetne a vele szemben állóban. A bátorsága nem meg­győző, a lendülete nem a harcos energia ívelése. Minden virtus megnyilatkozása inficziálva van valamivel, a mi nekünk idegen, furcsa és vissza­taszító. Holott, épen minálunk és épen az ola­szok ellen való indulatnak nincs múltja és nin­csenek hagyományai. Jelene azonban lett akkora, mint egyetlen más ellenségünkhöz való érzés­beli viszonyunknak sincsen. A háború nagy hő­fokának oldó atmoszférája nyilván engesztel-hetetlenül ellentétes elemeit választotta ki az egymással szemben álló felek jellemének és vér­mérsékletének, hogy megismervén az egyik soha többé ne kívánja ismerni a másikat.

Szöllősi Zsigmond.

A SZERBIAI HADJÁRAT EGYIK VOLT HARCZTERE- — Kerny István fölvétele.

18. SZAM. 1916. 63. ÉVFOLYAM. VASÁENAPI ÚJSÁG. 279

S H A K E S P E A R E . Mint minden igazi nagy dolog az emberi

életben és a természetben, Shakespeare is csodaszerű, megoldatlan és megoldhatatlan rej­telem. Ellenállhatatlanul vonzza magához a lelkeket, szinte kényszeríti őket, hogy titkának zárát feszegessék, új és új erőfeszítéseket tegyenek feltárására s minden erőlködés vég­eredményben az i<rnoramus csüggedt felsóhaj­tásával hullik le róla. Ez a megoldhatatlanság csak annál jobban izgat újabb kísérletekre s így is lesz mindig. Minden nemzedék végig csinálta ezt az erőlködést és végig fogja csinálni minden ezután következő nemzedék, a míg az emberiség fel nem emelkedik — ha ugyan valaha felemelkedik — egy a mainál sokkal magasabb színvonalra, a melyről már képes lesz teljesen felfogni Shakespearet, nemcsak részleteiben, hanem egészében, nemcsak a kér­gen levő külső vonásaiban, hanem legbelsőbb lényegében is.

Ez Shakespeare igazi nagysága. Olyan, mint egy természeti jelenség, sőt mint maga a termé­szet: végtelen gazdag, végtelen sokrétű, úgy hogy mindenki mást láthat benne a nélkül, hogy hamisan látna, teljesen elemi jellegű, úgy hogy egyszerre kelti a legnagyobb egyszerű­ség és legnagyobb komplikáltság látszatát, meg­magyarázhatatlan, úgy hogy minden magyará­zat belefér, a legmélyebben emberi, annyira, hogy már emberfölöttinek látszik. A földön való megjelenése is csodaszerű: a semmiből, alacsony néprétegből tört elő s homályban élt, úgy hogy életéről nem tudunk semmit, azaz kevesebbet a semminél, mert az a néhány bizonytalan adat, a mit tudunk róla, inkább megnehezíti megértését, semmint valamit is megértetne belőle. Nincs kulcsunk annak a rejtelemnek a zárához, a melyet ő jelent: sem az a kulcsunk, a melyet a nagy emberekhez életviszonyaik ismerete szokott adni, sem az

SHAKESPEARE SÍRJA ÉS EMLÉKE A STRATFORDI SZENTHÁROMSÁG-TEMPLOMBAN.

az elme munkájának erőfeszítés útján való felfokozása ad nehéz problémák megoldásához. Hogy Shakespearet teljesen felfogja, átélje és így megoldja, ahhoz shakespearei méretű szel­lemnek kellene az embernek lennie. Innen az egész roppant terjedelmű Shakespeare-kutatás-nak a czél nagyságához- képest aránytalanul csekély eredménye: a kik őt kutatják, nálá­nál hasonlíthatatlanul kisebb, szűkebb körű és szegényebb szellemek s így csak vajmi kevés fér beléjük a költő szelleméből. S innen a

életviszonvaik ismerete SZOKOII aum, nem au »~- «~-~j— -a b 3 gondolSzásbeü kulcsunk, a melyet Shakespeare-magyarázatok ezerfelesege: mm

SHAKEBPEABE EMLÉKKÖVE A STRATFORDI SZENTHÁROMSÁG-TEMPLOMBAN.

denki csak részeket lát belőle s természetesen mindenki más-más részeket, kiki a maga egyénisége szerint. Mégis az emberi elme kutató szívósságának tiszteletreméltó példája, hogy minden nemzedék látja az eddigi nemzedékek erőfeszítéseinek hiábavalóságát és mindegyik újra kezdi a munkát. A részlettömeg, a mit ez a folyton megújuló munka felhalmozott, <t /. cl mit eddigelé sikerült beható megfigyeléssel, fogékony átéléssel, szeretetteljes tanulmányo­zással Shakespeareből felfogni és megérteni, oly gazdagságot árul el, a melyhez fogható kevés emberi mű van a világon. Minden meg­oldott kérdés száz új kérdést rejt magában, minden megismert jelenség a kapcsolódó jelen­ségek tömegét sejteti, akárhol nyúl hozzá az ember, akármilyen kis ponton, mindenütt a végtelenség perspektívája nyílik meg.

S ez a gazdagság, a melyet a kutató tudomá­nyos apparátus feltár, épen olyan gazdagság marad, ha az egyszerű, naiv józan ész utjain közelítünk hozzá. Az egészen egyszerű, kö-zönségbeli átlag-néző előtt is öntudatlanul valami beláthatatlannak a képzete támad. Nincs érteni képes ember, a ki ne azzal az érzéssel kelne fel egy Shakespeare-darab el­olvasása vagy végignézése után, hogy minden­napi életénél sokkal magasabb körben élt, hogy valami rendes fogalmainál tágabbat, széle­sebb lendületűt látott, hogy egy időre fölébe emelkedett önmagának. Ezért vonzódik a mi , naiv, tudományos fogalmaktól és szuggesztióktól meglehetősen illetetten közönségünk is Shakes-pearehez, ezért fogadta őt legkedvesebb írói . egyikévé. Egyetlen más író sem tudja annyira foglalkoztatni az emberek mindenféle fajtáját, a legmélyebb gondolatokon edzett elméjű filozó­fustól az egészen egyszerű átlag-olvasóig.

S egyetlen író sem annyira az egész emberi­ségé, mint ő. Tipikusan angol, de a iegtipikusab-ban emberi, egy bizonyos kornak, a maga korának gyermeke és minden kornak gyermeke, évszázadok óta él és hat és mégsem avult el belőle semmi. Az angol ember nemzeti büszke­

séggel közeledik hozzá, de épen csak ennyiben van több köze hozzá, máskülönben ép úgy megközelíthető és ép úgy megközelíthetetlen akárki más nemzet fiának. Az, hogy nemzeti gyökerű szellem, nála nem jelent semmi korláto­zást, a mint hogy rá nézve egyáltalán érvényü­ket vesztik mindazok a korlátok, melyeket ember és ember közé szokás tenni. Az egész emberiségre ható erő, a mely megérzik minden nemzetnek és minden művelt embernek gon­dolkodásán és szellemén. Senki tőle teljesen független és befolyásolatlan nem lehet: mint a hogy senki sem lehet független és befolyáso-latlan a természettől. Az ő szelleme az élet­örömnek óriási gyűjtő és osztogató medenczéje s az élet csüggesztő tapasztalatai fölött ő a legnagyobb vigasztalók egyike, mert megmu­tatja, mekkora magasságba képes az emberi szellem emelkedni.

280 VASÁRNAPI UJSAG. 18. SZÁM. 1916. 63. ÉVFOLYAM.

BIRKANYÁJ EGY DUNA-MENTI HÉTEN.

JÖNNEK A KLADOVÓI VÁSÁRRÓL.

A SZERBIAI HADJÁRAT VOLT HARCZTEREIRŐL. - Kerny István fényképei.

18. SZÁM. 1916. 63. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 281

JÓZSEF FOHERCZEG ES VEZÉRKARA.

EGY TREN-TÁBOR.

A D É L N Y U G A T I HARCZTÉRRŐL. — Balogh Rndolf, a harcztérre kiküldött munkatársunk fölvételei.

28% _ _ _ ^ _ VASÁRNAPI ÚJSÁG. 18. niii. i9ie. 63. h w m

KATONÁINK FÖLSZÁNTJÁK A FRONT MÖGÖTTI FÖLDEKET. - Balogh Rudolf, a harcztérre kiküldött munkatársunk fölvételei.

AZ ELVESZTETT HAZA. Regény. (Folytatás.)

Irta W A L T E E B L O E M .

A számtalan német bevándorló között, a kiket a fó'kormányzóság felhívására felettes hatóságaik csak úgy vaktában Strassburgba menesztettek, egy sem élt át keservesebb és csúnyább kiábrán­dulást, mint az erfurti gimnáziumi igazgató, a szőke sörényes professzor doktor Westernhagen. A legmélyebb, fájdalmasan édes élmény amaz első órái csak mintegy álomban voltak mögötte, mikor az ezer sebből vérző és magasztosságában mégis oly meghatóan szép várost bejárta. S min­den, a mi legjobb és legszentebb volt a lelkében, feltámadt benne abban a megszeghetetlen foga­dalomban, hogy ennek a boldogtalan városnak fogja érett, erejét érző férfi-életét szentelni, ifjú­ságának mélyen a szívébe fogja vésni a német szellem szépségét és méltóságát . . . Megoldha­tatlan? Nem, az a feladat nem lehet megold­hatatlan . . . Hát nem beszélnek itt a kövek az ősi birodalom dicsőségéről? . . . Persze, igaz: a város franczia korszaka mindenütt felhalmozta emlékjeleit és tz valóban nem volt kicsiny, erőtlen, szegény korszak. . . Az impozáns és mégis könnyedén emelkedő Eohan-kastélytól Kleber szobráig és Dávid Gutenberg-emlékéig a grandé nation legnagyobb és leghatalmasabb szellemű évszázadai állították fel lényük mását ebben a megfoghatatlanul érdekes és izgató városban. És mégis: lényének magva és alapja német, meggyőzően és túlnyomóan német. Hát nem emelkedett minden franczia báj és eleganczia fölé Erwin rózsája, Eusingen nyolcz-szögletű tornya és a kölni Hültz János elragadó csipkeszerű torony-sisakja? És nem rejteget-e minden kis utczácska, minden sarok vakarni

imán bensőségfi és meghittségű architek-tonikus kincset a német gótika és renaissance-kor virágkorából? Hát a sok német ház-felirat nem Westernhagen nyelvén beszél?

És az emberek? Mindenfitt ismerős hang szól a figyelmes vándor fülébe a nép ajkáról s bár a tartalmát a thüringiai nem értette meg, mégis csak félreérthetetlenül német, alemann nyelv ez.

Csak hogy az első órák alaktalan rajongása után megkezdődött a nyugodt, tervszerű munka. Bemutatkozás a főkormányzó ő excellencziájá-nál, jelentéstétel az osztályfőnöknél, a munka-programm kidolgozása, a viszonyok tanulmá­nyozása. Az elszászi közoktatásügy a második császárság vége felé az átmenet kaotikus álla­potát mutatta. Csakhamar kiviláglott, a franczia királyság száz évig érintetlenül hagyta a tizen­hetedik században Németországtól elragadott tartomány kultúráját. A forradalom, a Bona-partizmus és az utána következő kormányrend­szerek is teljesen megnyerték ugyan Elszász szívét Francziaország részére, de nem igyekeztek rendszeresen kiirtani a nép nyelvét. Csak mintegy 1850 óta fogtak neki a franczia iskolai hatóságok, hogy a német nyelvet tervszerű munkával kiszorítsák a népiskolából. Ez a romboló munka — a franczia iskolaügyi köz­igazgatás aktái világosan bizonyították ezt — nem ment könnyen és a háború kitörésekor még nem is volt befejezve, — mindazáltal a tartomány czéltudatosan megkezdett elfrancziá-sítása az utolsó években hatalmas lépésekkel jutott előre. Itt természetesen meg kellett állítani a dolgot.

Legelőször természetesen be kellett hozni az iskolai kényszer német elvét. Azután a franczia tanítás kiküszöbölése a népiskolából, lényeges korlátozása és átalakítása a középiskolákban került sorra. Végül az újonnan alakult, illetőleg rögtönzött iskolai közigazgatásnak már az első tanácskozásain felmerült a terv, hogy a ré»i tiszteletreméltó strassburgi egyetem helyére lépett akadémiát visszaváltoztatják német minta szerinti főiskolává.

Micsoda lenyűgöző tömege a feladatoknak és problémáknak! Mily hamar eloszlott a tények meztelen ridegsége elől a (.visszanyert test­vérekről való álom! Már az egyszerű akta­tanulmányozás bebizonyította: ebben az egykor német tartományban olyan erők voltak tevé­kenyek, melyek teljes tudatossággal igyekeztek a teljes francziásításra. És ha a félig elévült jogtalanság évszázadok óta esedékes megtartása, egy régen és sikeresen megkaparított rabló­zsákmány visszafoglalása csak egy-két évti­

zeddel késik, — tökéletesen és meg nem külön-böztethetően franczia tartományt talált volna. Ma talán szabad remélni, hogy még jókor jöttek, de végső ideje volt már és az ellankadás komor óráiban mind újra eszébe jutott az iskola emberé­nek az aggódó kérdés: nem késő-e már most is?

Hogy teljesen megrendült egyensúlyát újra visszanyerje, az iskolaigazgató felkereste eszter­gályos műhelyében Hirtz Dánielt, az öreg mesterember-költőt, a kinek verseiből egykor az elszászi honvágy szívverését vélte meghall­hatni. Talált ott egy hetvenéves embert, a ki félénken és elkeseredve vonult magába. Szeren­csésebben járt Hackenschmidt kosárfonóval, a ki szintén jó nevet szerzett mint német érzelmű mesterember-költő. Az öregnél épen látogatóban volt a Károly fia, egy fiatal pap, a ki a beszélgetés folyamán bevallotta, hogy ő is költő. Mindkét férfi a németség buzgó barátjának vallotta magát, de megérttették a tanárral, hogy az ostrom borzalmas kegyetlen­sége a kis emberek között is, akik még eddig ápolták német voltukat, roppant elkeseredést okozott. Legjobb lesz egyelőre elkerülni a ben-szülöttekkel minden hivatalon-kívüli érintkezést.

— Engedjenek előbb minket, hadd térjünk kissé magunkhoz — betegek vagyunk vala­mennyien — nem a testünk beteg, hanem a szívünk — bizony, nagyon keserves volt a sorsunk . . .

Westernhagen lecsüggesztett fejjel és mé­lyen elszontyolodva ment haza.

Másnap reggel, mikor bement hivatalába, egy levélborítékot talált az asztalán, a melyben volt egy levél a fiatal paptól. Egyszerű, szívet­rázó versekben rajzolta Strassburg elfranciáso-dását és egy imával fejezte be versét, a melyben a német és szabad Strassburgért imádkozott.

Olyan volt ez a thüringiainak, mint egy első üdvözlet a vérrel hódított országból, a fajáról megfeledkezett néptől.

Ködös novemberi nap volt. Ideges, feszült izgalom füllesztette már három hónap óta a Lycée Imperial ifjúságát. Ma azonban ingyenesen félelmetes volt a hangulat az osztálytermekben, az udvaron. Az a néhány franczia tanár, a ki

18. szlii, 1916. 63. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 283 még Strassburgban maradt, alig bírta az osztá­lyokat féken tartani, ámbár az elvándorlás révén a tanulók száma is lényegesen megapadt. Min­denféle vad hírek keringtek a fiúk közt.

— Te, Louis! Baymond, egy franczia kapitánynak, aki sú­

lyos sebesülten a kórházban feküdt, a fia, félre­hívta osztálytársát:

— Tudod a legújabb újságot? Tegnapelőtt, kilenczedikén a németek nagy csatát vesztettek Coulmiersnél, Orleans közelében és Jeanne d'Arc városa ismét szabad.

— Baymond, — hisz ez szinte hihetetlenül szép volna!

— Bizonyos igaz! Gambetta pedig óriási se­reget gyűjtött, hogy Parist fölmentse. Louis — hamarosan meglesz a nagy fordulat! Nemsokára Strassburg előtt lesznek a vörös nadrágosok!

— Istenem — új ostrom! És fölcserélt szere­pekkel !

— Csak legyen! Csak kifüstöljék azeket a barbárokat!

— Ah, Baymond, — tudod-e mit mondott nekem az előbb Bauer tanár? (A Bauer nevet Louis francziásan ejtette ki, így: «Bóér».) Ma ide fog jönni egy prussien és átveszi az intéze­tünket, mint igazgató.

— Louis és a mi derék öregünk, a mi derék rezgőfejű Nerson papánk?

— Azt elkergetik — természetesen . . . — Te, azt ne tűrjük — nem eresztjük el —

és ha jön a porosz — forradalmat csinálunk, nem engedelmeskedünk — majd csak meg­szabadulunk ettől a bitorlótól, ettől a nagy­szájú teutontól!

Szó sem lehetett észszerű tanítási óráról. És mindenekfelett azokban az osztályokban, melyeknek ablakai kinéztek a térre, lehetetlen volt csak látszatát is felidézni a figyelemnek. Tanárok és tanulók egyre csak kikukucskáltak: jön-e csakugyan a «teuton».

Féltizenegy tájban már megadták a jelet az ablaknál ülők padról-padra, hogy egy torony­magas czilinderkalap jön a Münster-téren, alatta szőke sörény, nagy szőke szakáll lóg le az állán.

— ö az! ö az! — Gyerekek, tizperczkor mind kimegyünk az

igazgatói szobához! Nem eresztjük el a mi jó öregünket! És az idegent, azt leköpjük! Bálé-punk a hasára!

Lázas izgatottsággal múlt el a félóra a csön­getésig. S alighogy bejelentette a portás a szü­netet, mint egy vihar zúgott végig a folyosókon, a lépcsőházban, az udvaron:

— Az igazgatói szobához! It t a porosz! A barna, fekete, szőke fejek egész áradata,

a bőröves kis fiúcskától a nyurgára nőtt kama­szig tolongott a széles folyosókon, a zajgó lépcső­házakon, az épület nyugati szárnya felé, meg­torlódott az igazgatói szobánál, betöltött minden

ÖSSZELŐTT FALU A FRONT MÖGÖTT.

bejárást a máskülönben rettegett és elkerült szobába, a melyben Nerson papa már harmincz éve vezette az intézetet.

Westernhagen tanár odabenn életének leg­nehezebb óráját élte át. Kíméletes, visszatartott hangon, legkorrektebb francziaságával mutat­kozott be az őszhajú Sigmond Nerson professzor­nak. Tiszteletteljes utalással a szövetkezett né­met államok főkormányzósága tanügyi osztá­lyának már bizonyára ideérkezett írásbeli köz­lésére kijelentette neki, hogy a mai napon ő veszi át a Lycée Imperial vezetését B ezeimel kéri hivatali elődjét az intézet átadására . . . A finom öreg úr úgy vette át kitúrójának rég várt nyilatkozatát, mint az ancien régime egy nagy ura, a kivel a forradalmi törvényszék komi-száriusa közölte guillotine-ra való elítéltetését. A hivatali ügyek átadása röviden és udvarias formák között ment. Azután Nerson úr hűvösen és világfiasan meghajolt, figyelmen kívül hagyta a németnek feléje nyújtott kezét, fáradt, kissé veres szemét rövid búcsúpillantással még egyszer körüljártatta élete munkájának színhelyén — és a kilincshez nyiilt.

Baymond Baldy és Louis Napóleon Küsz a sűrű fiú-tömeg első sorában álltak, a mely az igazgatói szoba előtt torlódott. S mikor most. néma, izgatott várakozás után az ajtó belülről

A ST.-MICHELEI TEMETŐ.

A D É L N Y U G A T I H A R C Z T É R R Ő L . — Balogh Rudolf, a harcztérre kiküldött munkatársunk fölvételei.

megnyílt és megjelent benne az öreg mester tiszteletreméltó alakja, akkor sok száz fiúi és ifjúi torokból felhangzott a kiáltás:

— Maradjon itt, igazgató úr — ne hagyjon el, ne hagyjon el minket!

— Nem engedjük elmenni! — Nem akarunk poroszok lenni! Sigmond íserson mélyen megindulva bámult

az integető, zokogó, tolongó csapatra. — Oh, kedves fiaim, — gyermekeim — kedves,

drága fiaim . . . . — Itt maradni, Nerson papa! Maradjon itt! — Hiába, fiaim — övék a hatalom — azoké —

okosaknak kell lennünk, engedni kell az erő­szaknak . . .

— Merson papa, nem engedjük el! . . . Az öreg ember még mindig az ajtónál állott.

Egyetlen tekintetet vetett hátrafelé a mögötte álló széles vállú, szőke fürtös férfira — aztán belenyúlt tanítványai csapatába, megragadta a legközelebbit, a ki előtte állott, a barnafürtös Küsz-fiút és egy elfulladó hanggal a szívéhez szorította.

— Ezt valamennyiteknek — valamennyitek­nek ! így — és most ereszszetek el fiaim — vége . . ne felejtsetek el — de engedjetek elmenni!

Jobbra és balra kinyújtotta fonnyadt, remegő kezeit, a melyekre most számtalan friss fiú-ajak tapadt, a melyre számtalan gyermeki könny hullott — és lassan utat tört magának a fiatal, fájdalomtól izzó csapaton át — a lépcső felé.

A portás csengetyüje megszólalt, megkezdő­dött a tanítási óra. A fiúk nem mozdultak, úgy álltak a zárt ajtó előtt, mint a fal. Zúgás es mozgás támadt, a mely a felháborodás tombo-lásává fajult. Füttyök hallatszottak, kiáltások hangzottak:

— Gyere ki porosz! Eridj a pokolba! — Le a poroszszal! Le a barbárral! Egyszerre megnyílt az ajtó és egy kipirult,

lángoló, szőrrel benőtt arcz fenyegetőzött ki rajta:

— Csönd! A legeiül állók azonnal elnémultak, hátul

azonban tovább zúgott, kiabált, fütyült a fel­lázadt fiatalság:

— Le a poroszszal! Eridj a pokolba, porosa! Csönd! — dörgött még egyszer a súlyosan

harsogó hang. És dörgő német szavakkal foly­tatta:

Ébredjetek az osztályaitokba, fiúk. ered­jetek tanulni! Most én vagyok az igazgató! Engedelmességet követelek!

Égy pillanatra csönd volt, aztán rikoltva és daczosan, mint a szarvast megállító kopófalka szava, felharsant a kiáltás:

— A bas le Prussien! Ez volt a kritikus pillanat. Westernhagen

tanár az ősi germán haragot érezte magában fellobbamii, a mely előtt egykor Róma omlott. A ki a fiúk közül legelöl állott es leg-

284

vakmerőbb volt s a kinek Bömők, daczos ale-mann-alakja a legközelebb állott hozzá, annak megragadta a mellét.

— Te mégy legelőször'. A többi engedjen neki utat!

Louis Küsz érezte a hatalmas szász okol durva szorítását a kabátján 6a benne m feldagadt az ősi vér dühe. Két vaskos fiú-kezével megragadta szorongatójának a jobbját, letépte magáról és eltaszította.

Ugyanabban a pillanatban két hatalmas ütés zuhant le jobbról-balról a koponyájára, úgy hogy elszorult bele az agya. És mindjárt azután érezte, hogy hirtelen taszítással pajtásainak tomboló fala felé dobják. Aztán eszméletlenül rogyott össze.

— Nesze, szemtelen kölyök! — harsogott a hirtelen elhallgató csapat fölé. Van még valaki­nek kedve? ^Nohát — mars az osztályba!

Senki sem mert többé daczului a haraggal, a mely az új igazgató dühtől lángolő kék szemét­ből lobogott. A hirtelen elnémulás iiúrúl-nijr.i ment, csoportról csoportra és lassankint kiürül­tek a lépcsők, a korridorok. Csak az eszmélet­lenül összerogyott, megvert fiú körül térdelt még két-három rémülettől sápadt fiatal gyerek.

— Hogy hívják ezt a fiút? — Loins Napóleon Küsz — dadogták ket­

ten-hárman. — Hányadik osztály? — Alsó príma. — Jól vau. Te elmegy a pedellushoz, hogy

bonon azonnal orvost. A többi a helyéreI Westernhagen igaagató erős karján bevitte' a

nehezen lélegző fiút az igazgatói szobába s le­fektette egy divánra és sokáig gondolkodva nézte szögletes koponyáját, erőteljes kezeit, tüs­kés barna haját.

— Keményfejűek! — gondolta. — Lesz itt munka. . .

VU. November 28-án Obernaibe a Hickelék há­

zába betért egy hajóséiul), i, a ki a gazdát ke­reste. Eoeszadahnasan éa körülményesen bé­táéit, nehemn érthető (ranesja tájnyelven, agy hogy a gazda mar csaknem elvesztette l tiinl-mét. Azt benélte, hogj van neki egj vontató-hajója, a mely a Rajna-Marne csatornás Közle­kedik és ezek uz átkozott porOBBOJ arra kény-ueritették, hogy az 6 Máirrtikra dolgozzon.

— Csak úgy járok ide-oda, uram, kehi es Pária között. Kehiből Páriába mindig csak ke­nyeret, ezer, tízezer, százezer kenyeret, kivul feketét és keményet, mml B t'envol'a, belül i I dósat és keletlent, mint a csiriz, h/l zabáljak azok a szegény, elies porosz ördögök! Páriából Kehibe azonban, bej, ott máa szállítás esik! Csupa nehéz sebesültek, uram, olyan nyomorul­tul elbántak \eluk a mi mitrailleiiseink es cbasae-potjaink, hogy csak vízen lehal okét szállítani — de van köztuk sok franczia is, az embernek sir a lelke, uram, hogy a mi veres nadrágosaink i s . . . No, és egy közülük, azt a poroszok elfog­ták l'ithiniersnel, — egészen közel Orleanshoz dragonyos volt, uram, (lambetta uj hadseregé­ből, születés,.re nézve azonban elszaszi . . . .

— Jeau Jlaptieste! kiáltott fel Kati asz-szony az én fiam, .lenn Baptisl

Nem, madame, nem, nem ö egy ottrotti legény volt. de a maguk fiával volt egy eioad-ronban különben meghalt, uram és asszo­nyom, meghalt szállítás közben éa egy éjjel a csatornába vetettek a poroszok, nem egy derek fiú fekszik ott és megfertőzi a csatorna vizet, ezt meghiheti nekem, Hiekelne asszony. l>e nn-eloit ez meghalt, arra kért engem, menjek a szü­leihez Ottröttba és beszeljem el nekik, mi tor­tént vele es aztán, es aztán menjek el magukhoz Obernaibe éa mondjam meg maguknak, hogy neki jó dolga van. a maguk fiának. Jean üaptis-t.nak, hogy máris maréchal <le logís íörmea-

iz escadronnal es az orleansi erdőnél áll és B legközelebbi napokban Pária felé fognak vo­nulni, szétugrasztják az ostromot es beleker­getnek minden poa Szajnába. Nohát, azért vagyok itt.

Ez volt az első lm, a mit llickel apo és anyó a fiukról hallottak, mióta éjnek évadján elszö­kött a háborúba. £ s a szülőkkel együtt hallgat­ták az elbeszélést lángoló arczczal a gyerekek. És egyik sem lángolt jobban, rntnt Matyi, a leg­idősebb az otthonlevők közül.

A hajóst megvendégelték és á mennyire az

VASÁRNAPI UJSÁO.

B és a kózép-franczia tájnyelvet re lehet, folytatták a beszélgetést. Jean

Baptisteről azonban nem lehetett a hajósból töbref kivenni. Egyre csak ezt: már őrmester! A mennykői..-! Nohát, meglátszik, hogy Hickel! Lehet még belőle hadnagy, sőt kapitány is, mint nem egy elszaszi parasztfiuból.

— No éa mikor indul megint? — Hej, aram, ez a legrosszabb a dologban.

Holnapután kellene indulnom, de nem lehet. A legényeim megszöktek, a kocsisom is, meg a kormányos fiú is. .Jövedelmezőbb foglalkozást kaptak odabenn a városban, az építkezéseknél. Uram, ott most az utczán hever a pénz. A mennyi építőmunkásra ott szükség van — és jól fizet­nek ezek a poroszok — láttam, mikor hétfőn mulattak a kőmívesek, uram, világos nappal kocsikáztak bérkocsikban, boros palaczkkal a keziikben, az utczákon végig . . . Nohát >••/. szúrta a legényeimnek a szemét és ha holnaputánig nem kerítek valahonnan két legényt, akkor hát hajt­sák a vontató lovaimat a poroszok maguk . . . és kormányozzanak, hahaha, — mert máskép nem jut el a komiszkenyerük Parisba.

(Folytatása következik.)

A HÁBOBÚ NAPJAI Április 19. Tarnopoltól északnyugatra eredmé­

nyesen felrobbantottunk egy aknát és megszállot-tuk egy tölcsér nyugati szélét. A nyugati harcz-téren német csapatok a Maastól keletre tegnap­előtti sikerüket betetőzve, ma éjjel elfoglalták a Haudromont-majortól délre fekvő kőbányát. A védő­csapat nagy része az elkeseredett szuronyharezban elesett. Több mint száz embert fogtak el és több gépfegyvert zsákmányoltak. Thiaumont-majortól északnyugatra az uj német vonalak ellen intézett franczia ellentámadás meghiúsult. Kisebb ellen­séges gyalogsági osztagokat, a melyek a harcz-vonal különböző helyein megkíséreltek, hogy ár-tűikhez közelebb jutsanak, gyalogsági és kézi-

gránáttuzzel visszavertek. Nemet előőrsök a Conibrcs-magaslaton benyomultak az ellenséges állásba és egy tisztet és 76 főnyi legénységet foglyul ejtettek. Az olasz bareztéren a Col di liUiiim még folyamatban levő barezokat leszámítva nem voltak jelentősebb küzdelmek. Trapezunt l'ckete-teiigeri kikötővárost az oroszok elfoglalták.

Április 20. Az orosz bareztéren nincs uj ered­mény. A nyugati bareztéren az Ypern-hajlásban német járőröknek több ponton sikerült az angolok árkaiba behatóiniok, így a langemarck—yperni országút mellett, a hol mintegy 600 méter hosszu-ságban megszállták az ellenséges állást és azt több kézigránáttumadással szemben szilárdan megtar­tottak. Itt, valamint \Vteltjénél és Yperntől délre összesen egy tisztet és 108 főnyi legénységet fog­lyul ejtettek, két gépfegyvert zsákmányoltak. A Tracy le Monttól keletre tegnap este a német vonalak ellen lövőit gáz csak maguknak a íran-cziáknak árkait ülte meg. A Maas-területen az ellenség heves tüzelést indított a keleti parton tőle elfoglalt állások ellen. A Caillette-erdőben elő­készítő tüzeléséből estefelé erős támadás fejlődött. Az ellenség egy kiszögellő sarkon a német árkokba jutott. Egyébként a támadást a francziák súlyos, véres veszteségei és nébány franczia foglyul ejtése mellett visszaverték. A Woevre-sikságon és a Ver­dimtől délre emelkedő magaslaton a tüzérségi har-ezot mindkét fél részéről nagy hevességgel foly­tatják. Gyalogsági harezra ott nem került a sor. Az olasz bareztéren a tüzérségi harezok a kedve­zőbb látási viszonyok következtében újra élénkeb­bek voltak. A Col di Lana csúcsa az olaszok birto­kában van. A Sugana-szakaszon az olaszok ered­ménytelenül bombázták uj állásainkat.

Áprilu 21. Az orosz bareztéren a helyzetünk változatlan. A németekkel szemben Garbunowká-nál, Dünaburgtól északra egy orosz ezred ismételt támadásánál jelentékeny veszteségeket szenvedett. A nyugati bareztéren a Maas vidékén mindkét fel tüzérségének nagy erőkifejtése mellett heves gyalogsági harezok fejlődtek. A folyótól nyugatra a francziák tekintélyes erőkkel támadtak a Mórt Homme ellen és attól keletre. A támadást álta­lánosságban véresen visszaverték. A Les Cauret-tes-erdő vidékén egy kis árokdarabért, a melybe a francziák benyomultak, még folyik a harcz. A Maastól jobbra az ellenség azon fáradozása, hogy a Haudromont-majortól délre lévő kőbányát ismét elfoglalja, teljesen sikertelen maradt. Dou-aumont erődjétől délre az éj folyamán egyes franczia árkoknál kifejlődött közelharczok még nem dőltek el. A németek összpontosított erős tüzérségi tüze a Caillette-erdőben lévő német vo­nalak elleni ellenséges gyalogsági támadás meg­ismétlését már kiindulásakor meghiúsította. A Vaus-szakaszon, a Woevre-sikon és a Verduntől délkeletre lévő magaslaton, mint eddig, most is

18. szi*. 1916. 63. ÉVFOLYAM.

mindkét részről igen heves tüzérségi tevékenység uralkodik. Egy ellenséges repülőgép égve zuhant a Fumin-erdőbe, Vauxtól délnyugatra. Az olasz bareztéren tegnap délután 7 olasz repülő jármű­ről Triesztre 25 bombát dobtak le. A lakosság köréből 9 egyén, köztük 5 gyermek meghalt, öten megsebesültek. A szaléziánus kolostor, a melynek templomában 400 gyermek éppen istentiszteletnél volt, szétromboltatott. Az ellenség ezzel a táma­dással minden jogát és igényét eljátszotta arra, hogy városait kiméljék. Görz város északi része minden kaliberű tüzérség élénk tüze alatt állt. Egyébként a tengermelléki és karinthiai harezvo-nalon csak helyenként volt tüzéreégi harcz. A Col di Lana területén erős ellenséges támadásokat az olaszok legsúlyosabb veszteségei mellett vertünk vissza. Hasonlóképpen megsemmisültek a Sugana-szakaszon az ellenség ujabb támadásai, a melyek nemrég meghódított állásaink ellen irányultak, és visszavertük a Speronétól nyugatra lévő vonalaink ellen irányított olasz támadást is.

Április 22. Az orosz osztagok kísérlete, hogy Dubnótól északnyugatra közvetlenül vonalaink előtt megvessék lábukat, füzünkben meghiúsult. Garbunowkától délre meghiúsították az oroszok támadási kísérleteit a németek ellen. A nyugati hareztéren a langemarck—yperni országút mentén a kora reggeli órákban támadást intéztek az an­golok a német járőrök által április 19-én tőlük elfoglalt árkok ellen, a melyeknek mintegy har­madát ismét megszállották. A La Bassée-csatorna mindkét oldalán a németek sikerrel felrobbantot­tak néhány aknát. A Lens és Boyé városokra in­tézett ellenséges tüz a lakosság köréből ujabb áldozatokat követelt. Boyeban megöltek egy gyer­meket, két asszonyt és egy gyermeket megsebe­sítettek. Az Argonneokban a németek robbantá­sokkal elpusztítottak a La Fille Morte-magaslaton franczia őrállásokat és megszállva tartanak állá­saik előtt egy terjedelmes tölcsért. A Maastól nyugatra megismételték a francziák erőfeszítései­ket a Morte Homme ellen. Két izben a német tüzérségi zárótüzeléssel mindkét parton halomra lőtték őket, egy harmadik támadásuk súlyos vesz­teségeik mellett a németek állásainál omlott össze. A Caurette-erdőcske közelében lévő árokrészért folyt elkeseredett kézigránátharezok eredménye­képpen az erdőcske estére ismét a németek bir­tokába került; éjjel sikerült a francziáknak lá­bukat ott ismét megvetni. A folyótól keletre a Haudromonttól délre levő kőbányánál és Douau-niont erődtől délre, élénk gyalogsági tevékenység volt közelharczi eszközökkel. Az ágyútűz a Maas-terttlet egész harczi szakaszán mindkét részről megszakítás nélkül éjjel-nappal rendkívüli heves­séggel tartott. A Fresnes en Woevretől északnyu­gatra fekvő vidéken a németek a 154. franczia gyaloghadosztályhoz tartozó katonákat fogtak el. Ezzel megállapítást nyert, hogy az ellenség az említett helység és Avocourt közti területen feb­ruár 21-ike óta összesen 88 gyaloghadosztályt ve­tett harezba, a melyek közül ezenfelül négy had­osztály hosszabb pihentetés és különösen az 1916. évi ujonczkorosztályból való felfrissítés után másod­szor jutott tűzbe és másodszor szenvedett vere­séget. Az olasz hareztéren tengermelléki harezvona-lunk déli szélén az olaszoknak a Monfalconétól keletre lévő állásaink ellen irányuló több éjszakai támadási kisérletét visszavertük. A Plöcken-szaka-szón az éj folyamán élénkebb tüzelés fejlődött ki. A Col di Lana-szakaszoo az ellenségnek egy tá­madása a Settsass és a Monté Sief közti nyergen füzünkben omlott össze.

Április 23. Az orosz hareztéren nincs újság A nyugati hareztéren a németeknek a langemarck—' yperni utón ujabban elfoglalt árkait ki kellett üriteniök. mert magas talajvíz a kiépítés lehetet­lenné tette. Béggel felé St. Élőitől délkeletre egy ani.ol kézigránáttámadást visszavertek. Angol jár­őröket, a melyek erősebb előkészítő tüzelés után a bapaúme-alberti ut két oldalán lévő állasaink ellen nyomultak előre, visszaszorítottuk. Trecy le Válnál az ellenségnek egy gáztámadása meghiúsult. A gázfelhő a franczia állásra csapott vissza. A Maas­tól balra, Haucourttól délkeletre és a Mórt Homme-magaslattól nyugatra a németek ellenséges árkokat elfoglaltak. A folyótól jobbra a Woevre-fensikon és a Combres melletti magaslatokon a harczi tevékenység tartósan igen élénk tüzérségi harczokra szorítkozott. Az olasz hareztéren a doberdói fensik délnyugati széle ellen az ellenség támadásba kezdett. Egyéb­ként a harczi tevékenység a tengermelléki és a ka-rintiai arczvonalon csak helyi tüzérségi harczokra szorítkozott. A Col di Lanán a hegycsúcstól észak­nyugatra húzódó gerinczen csapataink újra meg­szállták a támaszpontot és azt az ellenség táma­dásával Bzemben megtartották. Maga a hegycsúcs tüzérségünk erős tüze alatt áll. A Sugana-szaka­szon és Bivánál is élénk égyuhaezok voltak.

Április 24. Az orosz hareztéren a rendesnél lé­nyegesen gyengébb harczi tevékenység. A nyugati hareztéren az arczvonalon majdnem mindenütt élénkebb tüzelés folyt, mint az utolsó napokon.

18. szín. 1916. 63. ÉVFOLYAM. LBNAPI ÚJSÁG. 285

Német járőröknek több ponton voltak sikeres vál­lalkozásaik. St. Élőitől délre tüzelésünkkel vissza­vertünk angol osztagokat. A Maas-területen teg­nap Avocourttól északkeletre lévő német erdei állások ellen intézett kisebb franczia kézigránát­támadásokat visszavertek. Éppen úgy meghiúsul­tak az ellenség gyengébb előretörései Mórt Honimé­tól kelétre. Egy erősebb támadás a Thiauuiont major környékén a németek vonalai előtt teljesen összeomlott. Egy angol ketfedelüt Arrastól keletre légi harezban harczképtelenné tettek és a ülőket — tiszteket — elfogták. Az olasz harez­téren a doberdói fensik délnyugati szegélyén meg­indult harezok tovább tartanak. Több berssglim-támadás tüzelésünkben összeomlott. A Col di Lana begygerinczén elfoglalt támaszpontnak ritéa megszálló csapata öt ellenséges támadást véresen vert vissza.

Április 2ö. Az orosz hareztéren a németekkel szemben Garbunowkától délkeletre újra veszteség-teljesen összeomlott egy orosz támadás. Egy német rr-pülőrsj jó eredméoynyel támadta meg a molo-decnói vasúti és raktartelepeket. A nyugati harez­téren a tüzérségi és repülőtevékenység mindkét részen igen élénk volt. A Maastól nyugatra éjjel Avocourttól északkeletre kézigránátharezok voltak. A Mórt Honimétól keletre fekvő német árkok ellen többszörös bullámban intézett támadás gya­logsági füzükben mechiusult. Német repülők bő­ségesen vetettek bombát sok ellenséges rzállái-és hsdtáphelyre. Egy ellenséges repülőgépet német védőágyúk Tsburenél lelőttek és szétromboltak. Egy másik pedig a Maastól keletre a levegőben megfordulva lezuhant. A flandriai tengerparton három német torpedónaszád elűzött egy számos monitorból, torpedórombolóból és kisebb-nagyobb gőzösökből álló angol haderőt, a mely aknát ke­resett és bombázási állások megjelölésére bójákat rakott le. Az olasz hareztéren a doberdói fensik délnyugati szegélyén az olasz támadások vissza­verése folytán meglehetős nyugalom állott be. San Martinótól északnyugatra osztagaink benyo­multak az ellenség állásán, robbantásokkal meg­semmisítették a nehéz aknavetőket éa ennek a feladatnak teljesítése után tervszerűen visszatértek árkaikba. A Zápora-szakaszon élénk tüzérségi har­ezok fordultak elő. A Col di Lana csúcsa időnként nehéz mozsaraink tüze alatt állott.

Április 26. Az orosz hareztéren nincs újság. A nyugati bareztéren a la basséei csatornától délre erősebb angol osztagoknak az általunk megszállt robbantási tölcsérek ellen intézett támadását he­ves közelharca után visszaverték. Az aknabarcs

mindkét részről élénk. ivenchy-en Vobelktol iiMigiitiu | nemetek megszálltak két egyidejűleg fölrobbantoit, nemet és angol akna-tárna tölcséreit; néhány embert elfoglak éa egy gépfegvv. ;t BaaknányoMk. \ mily cet saoneko.

tőröknek sikerült vállalkozásai voltak. A Ville au Boistól nyugatra lévő erdő ellen várt ín. támadást viaszaverték. 60 franctiat .* egy gépfegyvert zsákmányoltak. A vauquoií Ion Avocourttól északkeletre éallortHoBBmei létre kétigránáábaitaok tolytak. A francsiáko a szándéka iloiumeés a ( dőcskeközt láaokat uHgtaaadjáki felismer­ték és a támadásra keai csapa: tt Itt

• I meghiusllotuk. A Maastól keletre mindkét fel tüzérségének t. v.k. i.\*ége igen élénk volt. Col­lostól északkeletre (a Vogsaekben) a németek egy gondosan előkerített támadásukkal az 5*». számú magaslaton az ti l. és '2. ímucsin vonal birtokába jntotl szUgok a harmadik árokba nyomultak s ott számos fedéseket fel-robbantottak. M sobeattletlei.

s egy aknavetőt zsákmányoltak, ulóraj Clermonttól keletre igen aok bom­

bát dobott Brocourl franczia repülotelepre éa as erősen megszállt Jubecouit le ges repulőg' bouaumontt. és ke; harezban lelőttek. Április 25-én virradatkor német nyílt tengeri haderők a greath yarmouthi és lovestofti erődműveket és katonailag fontos telepeket jó eredménynyel ágyúzták. Ezután ellenséges kis czirkálők és torpedórombolók csoport­ját vették tüz alá. A czirkálók egyikén nagy tű­set észleltek, egy torpedórombolót és két ellenséges előőrsi bnjót elsolyesztettek. As utóbbiak egyike a tKings Stepben* angol baláazgőzöa volt, a mely — mint ismeretes — annak idején vonakodott a ten­geren bajba jutott L. 19 német léghajó személy zetét megmenteni. A haláazgőzös személyzetét el­fogták. As ellenséges tengeri haderő többi részei visszavonultak. A németeknek nem volt vesztesé­gük. As összes hajók sértetlenül visszatértek. Egy­idejűleg az április 24-éről 25-ikére virradó éjjel egy tengeri léghajúmj megtámadta Anglia keleti gróf­ságait. A cambridgei és norvicbi ipartelepeket, a lincolni vasúti telepeket, a vontertoni, ypsvicbi, norvicbi és harvichi ütegeket, valamint ellenségéé előőrsi hajókat az angol tengerparton jó eredmény­nyel bombázták. As összes léghajók a leghevesebb

•ük ellenére is sértetlenül érkeztek vissza hazai kikösdkbe. Flandriai német tengeri harczi repülő­osztag repülőgépei április 25-én korán reggel a dOnkircheni kikötői telepeket, erődítményeket éa

éuwűfawZL Fog-Krém 90 Fillér

ÚJ KÖNYV! Magyar katonatisztek hőstetteit

örökíti meg

A Hl HŐSEINK Tisztjeink hőstettei a világháborúban

W0IN0VICH EMIL « *. k*.f»ioatff tatom* REICH ÁRPAD

wwtéaa alatt nafcasttdfe « . u , . towMS—fa t lwTriw

VELTZÉ ALAJOS BENEDEK ELEK fa ^£afafaí?ltfa**to£i* BENEDEK MARCELL

Képmellékletekkel

Ára kötve 6 korona A Franklin-Társulat kiadása

Kapható minden kuflyvkereskedéstoi

LOHR MARIA A fdvároa tlftfl

c* rpk« t i i * t i tó , • "ErOutitó • • • k»lmWe,tí J a"Y*H I n t i n U .

( K R O N F U S Z ) t ""•'••' GYÁR

37. IV. l . H l u t * , ia F A Ü 7 1 É T - Z *»oa»«atétl-».U.

VliI.,Baro»s-u.85 5 T e l e f o n ; Józtet 2

»ndr»ny-«t IS. < 37. f Vlt l .J*Mef-krt2. I

!. ret hatásosan bombáaták. Mmdtmnyian sór-,i visszaél tenger pari eldti

április '24-én már j< Mnri harc/.ok április tovább folytak. E közben u német tengeri

ű agy angol torpedóstxaot súlyoson megron-(•ált . i-dgőzöat alaűlyeastett. Az utóbbi-

i i-n legénységéi elfogták éa Xeehrüggébe A német haderő a vállall

li.mil tért vissza. Az ellenség a Handriui t. I,ÍM i pint területéről ismét visszavonult. Ai

ren a Doberd ti sxegélyén isméi hevei karosok fejlődtek. Bautöl keleti ellenségnek nagyold' srczvonal ikerfiit állássinkba bebiit.'iinii. de mikor támadásai foly­tatni tapétáink ellentámadásba fogtak éa az ellenséget régebbi árkaiba fizták viaaza, maid elkeseredett kézi tusában asekból ín kikergették. Eszerint itt ia összes eredeti úlliimiink birtokunk­ban vannak. 1B0 olaszt elfogtunk, tűs a tengermelléki arosvonal taámoa partján igen élénk volt. A karinthiai arezvonalon a harczi tevékenység csekély volt. A ('"l di banán Bekéi mocsaraink a I folytatták. A/ ellenséges tüzét*. k«i.i. ABugana ssal az olaazok Voso és Roncegao lösti összes ál kst Irmritették, a melyesben sok hadianyagot találtunk éa Bonosgnéba vonultak viasza.

A <J6 Pajtás*, SebSk Zsigmond és Benedek Elek képes gyermek lapja áprilia B0-iki számába Főce-nyetsy Tános ut raestá, Jknedek Elek elbes> N / a /^(.-Imiiül folytatja Dörmögi DőmBUr Itokmd-;.ní tűt olfiss haredéren, Steinhofee Kánlff ismer­tető csikket irt a kábelről, egy ozikk nagyon ér-dekea dolgokat mond el a vizilő-vaduszatróK B. In-dali Etelka folytatja regényét. Mulatságos möka, a i . j t v é n y e k . K i - . r k e s z t ó i ü z e n e t e k e g é s z í t i k k i a Bzám gazdag tartalmát. A *Jó Vajlán-i a Franklin-Tár-

adja ki. előfizetési ára negyed évre 2 korona G0 fillér, félévre 6 korona, egész évre 10 korona, egyea azám ára 20 fillér. Mutat vény-számot kívá­natra küld a kiadóhivatal, IV. kor. Egyetem-utcza 4.

HALÁLOZÁSOK. Hősi balélt hallak : LöBOl ERNŐ, főgimnáziumi

rendes tanár, a 29. népfölkelő gyalogezred főhad­nagya, 87 évea korában, a doberdói fensikon. — A gyulai 2. honvédpótzászlóalj tisztikara gyászla-pon jelenti, hogy bajtátaaii i DOMB ÖYUI.A és 1UI>-

Vadászsportot üzöK j akar itthon, akar a fronton vannak j figyelmébe ajánljuk a J

[„NIMRÓD"] KÉPES VADÁSZUJSÁG-ot j

Állandó melléklete:

„A vadászeb" czimü egyedüli magyar nyelvű eb-tenyésztési szaklap. - Mindkét l a p gyönyörűen illusztrálva. i m i m — iiiMni iiimiimi—wn—imr mi

Előfizetési ar mindkét lapra: egész évre n K , félévre 6 K. negyedéve 3 K.

Tessék mutatványszámot kérni. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Buda- t pest, IV. ker., Egyetem-utcza 4. s z " (Franklin-Társulat.)

terméezetoe é g v é n y e s

SAVANYÚVÍZ.

'tí:>•:>•/> -..'>•: • — —

Női A Po»onyi K*retk«d«lnii tm Ipmrkamari-töl iMlsVtoU nyilvános, három évtőlyamu

FELS0 KEHESREDELII ISKOLA POZSOMTBAK.

•ttttuM rlM»»l»t. AOMtScr. InUrnStm. firtmiUH HriiuiirB kttld u ImctUxé*.

Gyermekeknek lacMctoMbb *zer TUtó-Uc fatfagtelé* *• BBS-máricdbíséa •llen • m»-gru orvcMok álul 40 *r»nny»l jnUlm««ott

Bozsnyay vilighiri

Chinin-cznkorkája Se

Chinin-csokoládéja Nem kaMrté* lg7 gyér: mekek iziTesen veuik. Milléniumi nagy « mai kitüntet** *• tórTé-nyesea Tédve. A valódi kéetüméaj c»om»gol6-Mpiroiuin Rozsnyay M. névaláírása látható. 1 drb ara lt 151L 25 drb egy doboaban 3 korona.

Kapható minden gyógyszertár­ban. — Készíti a feltaláló: Bozsojay látyás 176170. Aradon, Szabadtág-tér 8. szám.

286 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 18. BZAM. 1916. 6 3 . ÉVFOLYAM.

HÁZY ANDRÁS századosok, B U T H Y LAJOS, MÜNCH LÁSZLÓ és SAFÁRY LAJOS főhadnagyok, LUKÁCSY MIKLÓS és SZABADOS BÉLA népfölkelő főhadnagyok, KOVÁCS BKLA. SZABÓ B É L A , LAJOSI GÉZA ZSIG­MOND, SIMON E R N Ő , Dr.SÁRKözY JÁNOS és FISCHER ALFRÉD tartalékos hadnagyok, VIZER ALADÁR, K Ü S Z PÉTER, CZINLEI JÁNOS népfölkelő hadnagyok, KOLÁ-RÓV IVÁN, MBRÁSZ JÓZSEF, SCHMIDT JÓZSEF, SZÉ­KELY FERENCZ és H O R N FEBENCZ tartalékos zász­lósok, H A V E L JÓZSEF, ILIUCZA SZILÁRD, GOLDBER-OER SÁMUEL, HLRSCH JÓZSEF, K 0 C 8 I 8 ZOLTÁN, KÖRMÖCZKY JÓZSEF, GÜDRA ÁLTPÁD, ELEK LÁSZLÓ, NIKODÉM L A J O S , SZÉKELY KÁROLY, KALLÓS J Ó ­ZSEF és MOLNÁR JÁNOS tartalékos hadapródok és Dr. A D L E R IMBE főorvos — BÁNSZKY JÁNOS nyír­egyházai városi adótiszt, a 65-ik gyalogezred tar­talékos főhadnagya. - DOBBOVICH LÁSZLÓ erdő­mérnök, a 6-ik honvéd gyalogezred főhadnagya a szerb-montenegrói harcztéren vivott ütközetek egyikében megsebesült a plevljei tábori kórház­ban. — RÁTKAY GYÖRGY orvostanhallgató, had­apród, Kátkay László volt országgyűlési képviselő fia, az oroiz harcztéren szerzett betegségében, hu­szonnégy éves korában. — D E N C S ISTVÁN gazda­sági akadémiai hallgató, a 17-dik népfölkelő gya­logezred hadapródjelöltje az olasz harcztéren.

Elhunytak még a közelebbi napokban : Nagy-jeszeni JESZENSZKY N Á N D O B nyűg. evangélikus lel­kész, volt negyvennyolczas honvédhadnagy 86 éves korában Szegeden. — MÉSZÁROS ILLYÉS ügyvéd, volt egyházmegyei tanácsbiró, egyházközségi fő-gondnok, takarékpénztári igazgató stb. Kisújszál­láson. — CSERNI B É L A dr. nyűg. főgimnáziumi tanár Gyulafehérvárott 74 éves korában. — Vere-bélyi MARSÓ GYÖRGY nyűg. csendőrezredes, a Fe­rencz József-rend lovagja, 67 éves korában Buda­pesten. — Zsadényi és tőrökszentmiklósi ALMÁSSY KÁLMÁN gróf cs. és kir. kamarás, nagybirtokos, a főrendiház örökös jogú tagja, hevesmegyei pásztói birtokán 64 éves korában. — NAGY LAJOS, a fő­város dunabalparti közkórházainak felügyelője, 66 éves korában Budapesten. — BAKÓ SÁNDOR királyi tanácsos, egyetemi magántanár, nyűg. kór­házi főorvos, 64 éves korában Budapesten. — SZIGETI MARCZELL, a Magyar Leszámítoló és Pénz­váltó Bank belvárosi fiókjának nyűg. igazgatója, 63 éves korában. — Kovásznai BOGDÁN ZOLTÁN, nyűg. államrendőrségi hivatalnok 56 éves korá­ban. — Dr. CSÁDEB E R N Ő ügyvéd, Pozsony vár­megye törvényhatósági bizottságának tagja, a BO-morjai takarékpénztár és a felsőcsallóközi ármento-sítő társulat ügyésze, 48 éves korában,Somorján. —

M e g n y í l i k m á j u s l é n . Vérszegény gyermekeknek, jterilü-lnkiiek,i(le^l)'r legeknek.t'-reline»ize-aadésoel ajánlható. Nngy gyógy-hntnsit jód, hróm fúrrink. Hideg-

vlzkurák. Szanatórium. Tiszti gyógyház. Klfinyós ellátás vendéglök és mngánhnznknnl. Orvosok: Dr. Kallós, l'nzár. Prospektust, vlzlsniertetöt kérjünk FUrdÓlg«zgstdl*0tól,

Csizfiirdő.

AKIK S Z E R E T I K GYERMEKEIKET. FIZESSENEK ELŐ SEBŐK ZSIGMOND

cs BENEDEK ELEK

A J T A S képeó gyermeklapjára.

A J Ó P A J T Á S érdekes, mert elbeszéléseit, regényeit, meséit , verseit a legjobb magyar Írók írják a gyermekek számára.

A J Ó P A J T Á S ta r ta lma gazdag, m e r t m in ­den számában megvan minden, amit a gyermek olvasni szeret

A J Ó P A J T Á S szép, mert képeit jeles ma gyár művészek rajzolják.

A J Ó P A J T Á S minden héten megjelenik, mindig új, egyre kedvesebb tartalommal.

A J Ó P A J T Á S minden karácsonyra gaz­dag tartalmú és díszes kiállítású almanach-chal lepi m e g olvasóit.

A J Ó P A J T Á S rejtvényeinek megfejtői ér­tékes könyvjutalmakat nyerhetnek a sor­soláson.

A J Ó P A J T Á S olcsó, mert előfizetési ára negyedévre csak 3 k o r o n a 5 0 fillér.

Elófiietióeket elfogad Mntstvinysiámot ingyen küld minden kőnyohneíkedéi M •>!•>•«"<«*. .ki Mri

a J Ó P A J T Á S kiadóhivatala

Budapeót, IV., Egyetem-u. 4.

^^^^^mw^wwwww^ww

KECBKEMÉTHY FERENCZ, békési református lelkész, volt országgyűlési képviselő, Békésen. — PASCBNÁR J E N Ő jogszigorló, 24 éves korában. Budapesten.

Erdőtarcsai B E N D E KAROLINA, 91 éves korában Nagykikindán. — ö z v . MARKOVITS P Á L N É , szül Kun Mariska 72 éves korában, Lókuton. - ö z v EÖTVÖS SÁNDORNÉ, szül. Herczegh Karolina, néhai Eötvös Sándor fülöpszállási református lelkész hit vese, 70 évei korában, Budapesten. — Bogdánfalvi özv BOGDÁNY LAJOSNÉ SLÜI. feketemezei Mailász Jusztina, Budapesten. — MIKULKA JÓZSEFXÉ, szül. Wagner Terézia 64 éves korában, Besenyőteleken. H O R T I V A L É R N É , szül. Fábry Gizella 50 éves ko­rában, Késmárkon. — H irasztkereki FERENCZY KÁROLYNÉ, szül. alsócsernátoni Szevesztrényi Mol­nár Margit, malomfalvi földbirtokos felesége 31 éves korában. — KÁROLYI BLANKA, 15 éves korában, Budapesten.

SAKKJÁTÉK 3002, szánra feladvány Schlecht3r Károlytól, Bécs.

SÖTÉT.

8

b o d a 1 g h vrtioos.

Világos indul és a harmadik lépésre mattot ad.

Szerkesztői üzenetek. Interieur. Történés. Nagyon finom hangulatokat akar

megfogni, de elfolynak a kezéből, mert ninosenek elég erős és biztos kifejező eszközei.

A táborban. A te édes leveled stb. Érzelmes, ábrán­dos lélek müvei, de nem poéta-lélekéi, nincs formája a mondanivalójának s maga a mondanivaló nem súlyos.

A holló. Rosszul tudja a bibliát — a béke olajágát galamb horta nem holló. Szinte érthetetlen, hogy lehet ilyes mi !«• n tévedni.

Hindenburg é s a szájharmonika. A harcatír amtlaa jó éa ulknlmtu hangsicre a szájharmonika, fal ii'inr.ak a gyakorlat Mzonyiti.thi. Ii:ui'ni lii-iíin-inil(ittak a lcg-Mraaabb badTeaerek, köztük Hindenburf aibornagy Is. A Wáíner-Iéle szájharmo­nikán bárrnrlylk iij kupiét, dalt 6a divata luairyar nótát In tud játszani liárki. Killi-

i' au fu hangsier, mily a túrosban álló katonáknak állandó és kellemes szóra­

kozást nyújt. At 3, 6 és 8 ko .-tol Mj. l,h. K a p h a t ó

I I I ' „ . , •Hawtszer-Királynál. W r i í l n P r BiiduPWt. Józsel-korut 15. H U y i l U I Megrendelísitrl előleg köldendó.

iiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii

M E G J E L E N T a

Budapesti Czírn- és Lokásjegyztt

X X V I I . É V F O L Y A M . 1916. XXVII .

É V F O L Y A M .

Ára vászonkötésben 32 korona.

Kiadja a Franklin-Társulat

Kapható minden könyvkereskedésben.

EGYVELEG. * Fejbőr-múzeum. A newyorki állami múzeum ér­

dekes gyűjteményt szerzett meg a sziu-indiánok egyik főnökétől: az indián törzsnek évszázadok alatt szerzett skalp-gyüjteményét. Az indiánok ma már abba hagyták azt a vérengző szokásukat, hogy a megölt ellenség feje bőrét lehúzták, tehát csak régi fejbőrök gyűjteményéről van szó. Legértékesebb része a gyűjteménynek az, a mely egy Harezisas nevű törzsfőnök skalpjait foglalja magában. Ez a Harezisas rettegett vörösbőrü volt és Delkota meg­hódítása alkalmával eseU el, miután egy sereg Unió-katonát küldött a másvilágra.

A F o n c i é r e P e s t i b i z t o s í t ó i n t é z e t f. évi május i én fjgja ez évi rendes közgyűlését meg­tartani. Az 1915. évi zárszámadásokból a' követ­kező lényegesebb számadatokat vesszük át: A rnult évi dij- és illetékbevétel a törlések levonása után az elemi- és balesetágazatokban 14.241,827 E 63 Iliiért és az életbiztosítási ágazatban 6.605,230 E 61 fillért, összesen tehát 20.747,557 E 30 fillért tett ki, mig a későbbi években essdékes tüz- és balesetágazati dij-kötelezvények és dijváltók összege 41.038,289 E 54 fillérre rúgott. Az életbiztosítási állomány az elmúlt üzleti évben 140.798,224 E tőkét és 251,968 E jára­dékot tett k i Az intézet összes tartalékalapok, vala­mint a dijáthozatok 504.000,496 E 64 fillért tesznek ki. Az intézet összes tartalékai a nyereség-tartalék ezidei javadalmazása után 3.006,679 E 92 fillérre sza­porodtak. Az 1915. évre kimutatott 602,057 E 78 f nyereségből a megfelelő tartalékosok után részvé­nyenként 16 E (8 százslék) kifizetése fog indít­ványba hozatni.

KÉPTALÁNX

A (Vasárnapi Újság* 13-ik számában megjelent képtalány megfejtése: Nagy a világ, kicsiny benne a hazám.

Felelős szerkesztő: Hoitsy Pál .

Szerketztdttgi iroda: Budapes t , IV. , Vármegye-utoza 11.

Lapkiadó tulajdonos Franklin-Társulat IV., Egyetem-utoia 4,

IÜB0RÜS STRÓFÁK Irta

RADÓ ANTAL

E versek háborús költésze­tül, k legértékesebb termé­

kei közül valók.

(Magyar Könyvtár 803. szám.) Á r a tO ftHár

Kaptiatt minden kSByvkireskidésbBn.

Ó R Á K kiváló pontossággal szabályozta 10 évi jótállás mellftt.

É K S Z E R E K divatos és Ízléses kivitelben.

EVŐESZKÖZÖK ezöst é i sJpsccaezüstbőL

E Z Ü S T N E M Ü E K

D Í S Z T Á R G Y A K szigorúan ssabott jutányos árakon késs*

pénz és előnyös részletfizetési fel­tételek mellett beszerezhetők

BRAUSWETTER JÁNOS C K R O H O M E T E B é s M Ü Ó R Á S H Á I .

Alapíttatott C V á T f á r n Számol t i -1847-ben. S * t U t U . tftntetéa.

Több ezer elismerő toréi. Legújabb díszes nagy képee árjegyzék

^ ingyen és bérmentve.

i::i:i " w****iummmmmmmMmmmmBm • M S W M B B B I

" 'tírti ' Kthr^l^l^l^Z^^^^J^^l^^^^^y

18. SZAK. 1916. 63 . ÍVTOLTAll. VASÁRNAPI ÜJSÁG. 287

Két kiváló iró legújabb munkája!

Bűbájosok Novellák

Irta Kosztolányi Dezső

Ára 3 K 5 0 /

Tavaszi játék Regény

Itta Lakatos László

Ara 3 K 50 f

A Franklin-Tál salat kiadása

Kaphatók minden könyvkereskedésben

***. , « . . • • • „ • !

MAGYAR KÖNYVTÁR

Az 1870—71-dlki

NÉMET-FRANCZIA HÁBORÚ

telje* leírása Dr. MIKES LAJ0S-t6l.

Ára 6 0 fillér. Megrendelheti:

LAMPEL R. könyvkeres­kedése (Wodianer F. i s Fiai) r.-t.-nál Budapest, VL, Andrfcssy-út 21, és minden könyvkereskeiiínél.

• oiíme

AAGE MADELUNG egyik legsiebb elbeszé­

lésének. Megjelent a Magyar Könyvtárban.

Ara 6 0 fillér.

Mindenütt kapható!

i

Ruttkai Ruttkay Vilmos új könyve:

Olaszország, a BalKán és Ausztria-Magyarország.

A szerző ebben a könyvben komoly tanulmányok alapján a monarchiá­nak Olaszországhoz és a Balkán államaihoz való viszonyát rejtegeti, végül pedig rámutat arra a fontos szerepre, mely a monarchiára vár.

Bendkívfil sok tanulságot meríthetünk ezen érdekes könyvből, mely a magyar háborús irodalom egyik legtartalmasabb terméke. : :

Franklin-Társulat kiadása. Ára 6 korona.

Megrendelheti:

LAMPEL R. kóBTTteískedése (lodiwr F. fa **") r.-t--nál Budapest,VI, Andrassy-át 21 és minden kóarfkemkedáben.

l lB5£Ö£iHrJHEr^^

SÉ

I 71-

1

I

1 M

!f HSWSXMtSQ&SWSSa&i

I A

Kultúra és Tudomány minden kötete a modern gondolkodás kiváló terméke.

1. S z é c h e n y i e s z m e v i l á g a . I. Gool Jtuő, Beöthy Zsolt, Prohásika Otto­kár, Kenessey Béla, gróf Vay Gáborné, gróf Andrássy Gyula tanulmányai. Kötve K 1.60

X A sz ikratávíró . A. Slaby tanárnak a német császár előtt tartott felolvasásai útin átdolgozta Kreu\cr Gé\a mérnök. Kötve K 1.20

3-4. A t e r m é s z e t t u d o m á n y fej lődé­s é n e k tör t éne te . Két kötet. Irta Wihelm Bölsche, ford. Schöbflm Aladár. Kötve K 2.40

5. Kant -Brev iar ium. Kant világné­zete és életfelfogása. A müveit ember számára, Kant irataiból összeállította dr. Gross Félix, ford. dr. Polgár Gyula. Kötve K 1.60

6. A z e m b e r i s é g jövőjén Iru Heinrtch Lholijky, fordította Schőpfiin Aladár Kötve K 1.20

7. A vagyon t u d o m á n y a . Irta /. A. Hobson, fordította dr. Sidó Zoltán. Kötve K 2 .—

8. A szocz io lóg ia razlata. Irta G. Palante, lord. dr. Mikes Lajos. Kötve K 1.60

9. A t ö m e g e k lé lektana . Irta Le Bon, ford. Ballá Antal. Kötve K 2 .—

10. Rodin b e s z é l g e t é s e i a m ű v é ­sze trő l . Összegyűjtötte Paul Gsell, ford. Farkas Zoltán. Kötve K 1.20

11. H e n r i B e r g s o n filozófiája, lrt.i René Gillouin, ford. Farkas Zoltán. Kötve K 1.20

13. S z é c h e n y i e s z m e v i l á g a . II. kötet. Apáthy István, Imre Sándor, Paultr Ákos, Zsilinszky Mihály, Márki Sándor, Gaal Jenő tanulmányai. Kötve K 1.60

13. A franczia i r o d a l o m főirányai . Irta G. L. Slrachty, angolból ford. Schöpflin Aladár. Kötve K 1.60

14. A v i l á g e g y e t e m é l e t e . Irta Svante Arrhenius, fordította Polgár Gyula. Kötve K 2 . —

15. A z e m b e r h e l y e a t e r m é s z e t b e n . Irta Lenhossék Müjálydr. Kötve K 1.60

16. A z é l e t é r t e l m e é s ér téke . Irta Rudolf von Hűeken, ford. Schőpfttn Aladár. Kötve K 2 .—

17. A g o n d o l a t s z a b a d s á g tör t éne te . Irta / . B. Bury, ford. Balog Gábor. Kötve K a.—

Megrendelhetők:

LAMPEL R. könyvkereskedése (WODIANER F. és FIAI) R.-T.-nal Budapest, VI., Andrássy-út 21. és minden könyvkereskedésben. *

?SrlEriErlEdJr^ rli^lEliEBE^^

Magyar Könyvtárt

A FRONTRA! IO

füzet; tartalmaz

kitűnő elbeszélést és

3 koronába kerül,

tábori csomagolással együtt.

Mindenütt kapható!

Olvassa a hirdetéseket

M i n d e n számában érdekes és eredeti fényképfelvételeket kö­zöl. A léghajózás eseményeiről , fejlődéséről és czéljairói kitűnő és könnyen érthető népszerű czikkeket tartalmaz. A

P 1 1 [fii

m Ti - í l

i 1 1 I I 1 1 E ti 1 1 Ti

1 P -í -11 Ti m m Ti

az AÉRO A repüléssel és léghajózással foglalkozó egyedüli magyar hivatalos folyóirat,

Különösen figyelemre méltók a léghajózás és repülés hadi alkalmazásáról irott köz lemé­nyei , valamint az ifjúság szá­mára külön fenntartott kisrepülő­gép (modell) rovata. *

Mutatványszámokat a kiadóhivatal szivesen küld Budapest , 1. ker., Retek-utcza 46 . sz.

288 VASÁENAPI ÚJSÁG. 18. s z í n . 1916. 6 3 . ÉVTOLYAM.

A magyar katona aranykönyve

WOINOVICH EMIL ct. és kir. gyalogsági tábornok

vezetése alatt szerkesztette VELTZÉ ALAJOS

cs és kir. alezredes, a cs. és kir. badilevéltar osztályfőnöke.

Közreműködtek:

REICH ÁRPÁD m. kir. hODvédbaszár-alezredes

és SEBŐK ZSIGMOND.

Képmellékletekkel

Ára kötve 6 korona A Franklin-Társulat kiadása

Kapható minden könyvkereskedésben

Az

ISMERETTERJESZTŐ KÖNYVTÁR a modern természettudomány és technika legnagyobb vívmányainak Ismertetései kiválé szakemberek tollá­ból, mindenki számára értheti médon. Oj kötetének

fl MODERN KÉMIA a elme.

A kémiai tudomány fontossága még sohasem vált annyira mindenki számara érthetővé, min t most, amikor a háborúban elért sikereinkben oly nagy része van a német kémiai tudomány óriási fej­lettségének. A háború eredményekép bizton vár­ható a kémia iránti érdeklődés nagy fellendülése s ezért épen jókor, aktuálisan jelent meg e kötet, a mely a kémia eddigi eredményeinek nagyon népszerű, mindenki számára megérthető s mégis teljesen tudományos színvonalon álló összefogla­lását adja. A könyvet, melynek szövegét sok ér­dekes kép és ábra illusztrálja, egy kiváló magyar szakember, Unger Emil dr. ford. Philip C.James nagyhirümnnkájából.AFranklin-Társulat kiadása.

i r a k ö t v e 8 K.

Megrendelhető:

L A M P E L R. könyvkereskedése (Wodianer F. és Fiai) részvénytársaságnál

Budapest, VI., Andrássy-út 21. és minden könyvkereskedésben.

I RENDELÉSNÉL * | SZÍVESKEDJÉK LAPUNKBA HIVATKOZNI.

A Jogtudományi Közlöny szerkesztősége által kiadott

DÖNTVÉNYTÁRAK új kötetei:

Büntetőjogi Döntvénytár Szerkeszti Lengyel Aurél dr.

IX . kötet. Ara 6 kor.

Hiteljogi Döntvénytár Szerkeszti Gallia Béla dr.

IX. köteL Ara 6 kor.

Közigazgatási Döntvénytár Szerkeszti Marschalkő János dr.

IX. kötet Ára 6 kor.

Magánjogi Döntvénytár Szerkeszti Szladlts Károly dr.

IX. kötet. Ara 6 kor.

Perjogi Döntvénytár Szerkeszti Kovács Marcal dr.

I. kötet Ára 6 kor.

A Franklin-Társulat kiadása.

Kaphatók minden könyvkereskedésben.

1/4 Egy Ne* izííL.^

:;'1í/4 iT-ttóUljs^rsjiííli. I / *

6. Oiaály. XXX. 3«rajite>

redeti Sorsjegy 3881.sz.V4A

TOROK ÖRÖK! •

ok A. n Tsi X Bwlipert, rV_ SrerviU-ÓF X fi/4

a ^ M g u t a j s b n u a l t Ositálrsanjittk Jgnrtnén

m

m l / 4 .

Fenti sorsjegy egy millió k<>rónát nyer t !

NEVEK:

szerencséje Az elérhető legnagyobb nyereményt e g y m i l l i ó k o r o n á t c s a k

T ö r ö k A. é s T á r s a bankházában nyerték. T ö r ö k utján már igen

sokan meglepő szerencséhez jutottak, mely szerencse még sokakra vár.

Győződjék meg róla és kísérelje meg szerencséjét T ö r ö k n é l .

Keresse a nevét és rendelje meg a mellette lévő szerencseszámot. ÖNNEK SZERENCSÉJE LESZ!

Ádám Adél Adolf Adorján Ágnes Ágoston Ákos Aladár Alajos Albert Alfréd Alice Amália Ambrus Andor András Anna Antal Antónia Aranka Arnold &ron

42446 101439 74343

101406 74369 92773 74389

101153 79710 92756 79726

101131 79743

101118 79780 92792 79797

101374 90968 79755 92712

101362

Arthur Ármin Árpád Auguszta Aurél Balázs Bálint Barnabás Béla Bella Benedek Benjámin Benő Bernát Berta Betti Blanka Bódog Boriska Borbála Böske Camilla

92724 92742 100535 74329 101449 74352 101427 74376 74399 92782 101172 79721 92765 101138 79738 79751 101125 79793 100531 90960 101108 92703

Carolina Cecilia Cornélia Dániel Dávid Dénes Dezső Domonkos Dóra Ede Edith Elek Elemér Elvira Ella Elza Eliz Emma Emil Endre Ernesztin Ervin

79767 92721 101370 92737 92752 101357 42447 101440 74350

101419 74371 74390 92774

101159 79711 92758 79727

101132 79744

101119 79782 92793

Ernő Erzsébet Eszter Etel Éva Ferencz Flóra Franczisk Frida Frigyes Fülöp Gábor Gabriella Gáspár Gedeon Gergely Géza Gizella Gusztáv György Győző Gyula

79799 101375

90969 79756 92714

101365 92728

a 92743 100536 74332 101450 74352 142429 74386 92785 79702 101174 79722 92771 79739

101141 79752

Hajnalka Hedvig Heléna Hermin Henrik Hermann Hugó Ibolyka Ida Ignácz Ilka Illés Ilona Imre Irén Irma István Iván Izabella Izidor Izsó Jakab

101128 79794

100532 90963

101111 92706 79776 92722

101371 92738 92754

101358 42448

101443 74347

101421 74372 92776 74391

101163 79715 92760

Janka János Jenő Jolán Józsa József Judit Júlia Juliska Kálmán Katalin Karolin Károly Kelemen Klára Klotild Kornél Kristóf Laura Lajos László Lázár

78732 101133 79745

101121 79783 92794 90952

101101 90972 79759 92716

101366 92730 91744

100539 42449

101444 74348

101422 74374 92778 74396

Lenke Leó Leontin Leopold Lidia Lina Lipót Lujza Lotár Lőrincz Manó Malvin Margit Magda Mariska Márta Mária Matild Márton Mátyás Máté Mihály

101169 79717 92683 79734

101136 79746

101123 79785 92795 90954

101103 90974 79762 92718

101367 92731 92745

100543 42450

101448 74349 74375

Miklós Miksa Mór Mózes Nándor Nelli Olga Oszkár Ottó Ödön Paula Pál Péter Pepi Piroska Pista Pongrácz Regina Rezső Richárd Róbert Róza

101423 92781 74398

101171 79720 92764 79737

101137 79750

101124 79786

100528 90957

101106 92701 79764 92719

101369 92749

101355 74336

101451

Rudolf Sári Salamon Sándor Sebestyén Simon Soma Szerén Tamás Teréz Tivadar Tibor Tihamér Ulrik Valéria Vilma Vilmos Viktor Zsófia Zsuzsanna Zoltán Zsigmond

74366 101435 74387 92787 79703 101405 79725 92772 101148 79754 101130 79795 100534 90965 101115 92710 79779 92723 101372 92739 101361 92755

A hivatalosan megállapított I. osztályú betétek: Egy egész eredeti sorsjegyért 12 kor. « fél « « 8*— « « negyed < « 3-— « « nyolezad « 1-50«

Az I. osztály nYereményhazása f. évi május hó 24, és 25-én lesz.

Az eredeti sorsjegyek utánvét mellett, vagy az összeg elő­zetes beküldése ellenében rendelhetők meg. T ö r ő k sors-jegyei nagyon keresettek, szíveskedjék tehát becses meg­rendelését postafordulattal beküldeni. Amennyiben a kivánt számot becses rendelése beérkezéséig már eladtuk volna, ugy más számot kü ldünk. :: ::

T / N Q ^ N I / A J^ "T"A r? ^ L A BankházR--T-BudaPest)KÖZP°n*» Szervita-tér 3 w. x y l l V ^ l X M . 6 S I M n O M Legnagyofcb osztálysorgiegyfislet (Török-palota.) Telefon: 3-49. (Török-palota.)

Franklin-Társulat nyomdája, BudapeBt, IV., EgyeUm-uteza 4.

19. SZ. 1916. (63. ÉVFOLYAM.) SZERKESZTŐ

H O I T S Y P Á L , BUDAPEST, MÁJUS 7. Szerkesztőségi iroda: IV. Vármegye-utcza 11. Kiadóhivatal: IV. Egyetem-utcza 4.

Egyes szám ára 40 fillér.

Előfizetési í Egtafvre teltételek: \

__ 30 korona. _ 10 korona. „ 6 korona.

A t VíWg*roníká»-val negyedéi gutáiul 1 koronával

Külföldi előfizetésekhez a póstailag meg­batározott viteldíj is csatolandó.

OLASZ FOGLYOK.

A D É L N Y U G A T I H A E O Z T É K R Ő L , — Rudolf, a harcztérre kiküldött munkatársunk fölvételei.