2. A NEMZFjTKDZI GAZDASÁGTANronrÉxErÉxEr rŐng rRÁxY ZNI AI

,,A pénz nenri l kereskedelmet' a kereskedelem nÖveli a

pénrt..tThorna,r Mun)

A nemzetközi gazdaságtanfejlődése során többfele nézettel találkozunk. A gondolatok

kialakulása tobb tényezőre vezethető vissza. Az adott kor történelmi, társadalmi'gazd4:

sági viszonyai teremtették meg az elméletek alapja'it vagy esetlegesen olyan esemény

következett be (pl. a ,Nagy gazdaságivjlágviílság). amelyrévén a- arlríígi go.nrtdkoelás

g5zöker..e1 for'dulato't vett (pl-' keynesia4-izu1us). A közgazdászok sokszor egymással is vi-

tába száI\tád, és így születtek új elméletek. EJ9&rdu!!3:*i:. t'qey-sgyesek tovéb*bgon.

dolták vagy finomították korábbi szerzőknézeÍeit (pl. postkey1e{1izm.9! Az biztosan

kijelenthető, hogy nincs egy nincs egy általános mindenkoi etfógádtrato s]pé|et ,A történeti bemutatás természetesen nem lesz teljes, hiszen a részletes ismertetés nem

fér bele a kön1v terjedelmi kereteibe, így a teljesség igénye nélkÍil a fontosabb gondo.

latok kerülnek bemutatásra. Ebben a fejezetben előforduló néhány személlyel - a téma

jellegétől fiiggően- még találkozni fogunk későbbi részekben is.

Az egyes uralkodő írányzatok(,,Mainstream'') időrendbe"n a következők voltak.

A..Mainstrea1T|,anemzetközigazdaságtanban- Merkantilizmus (XV sz. vége- XVIII. sz. közepe)- Klasszikus közgazdaságtan (XVil. sz. vége- XX. sz. első harmada)- Keynesianizmu5- (,,N'agy gazdaságí válság''- 1970-es évek eleje)- Monetarizmus (1970-es évek eleje-l980-as évek közepe)_ 1980-as évek vége - ???

A2.I ábta a nemzetkozí gazdaságtan fejlődésének főbb állomásait mutatja be időrend-

ben lefelé haladva. Az ismertetési.ikre pedig ezután kerül sor.

L )

2.Fnrzrr

2.l űbra

I

! i

A nemzetkiizi gazdaságtan történetének főbb ál|omásai ós kapcsolatrendszerük

A btit pérz- 6 bÍos|Gde|ffiimi(Locke, Hume)

Tflffi:,IffiF

Fornis : saját szerkesztes

24

A nemzetkö:i ga:daságtan ÍörténeÍénelr'főbb irón.vzatai

2.1 A merkantilizmus,,keveset vásdrolni, Sokűt eladni,

A készpénzmennyiség növelése szükséges velejárója lehet a kereskedelemnek. A XVI.század végén és a XVII. század elején Amerikából bőségesen árarnlott arany Európába.Viszont a XVil. század közepére már kimerültek az amerikai készletek, s a pénzbőségetpénzhiány váltotta fell

Ekkor jelerrik meg a közgazdaság tudornányának történctében az clső összefüggő né-zetrendszemck a mcrkantilizmus tekinthctő. A merkantilizmus a latin '.mercator''

(kereskedő) szóból származ]k. A rnerkantilisták érdeklődóse arra irányult, hogy ho-gyan lchetne az ország gazdagodását előmozdítani. Történetileg a merkantilizmus kétkorszakra os-ztható: egy kezdeti és egy fejlettebb időszakra. A merkantilisták nagy részemaga is kereskedő volt, munkásságukkal elsősorban a kereskedők érdekeit akarták elő-mozdítani. A merkantilizmus, a fémpénz mennyiségével mérte a gazdagság fokát. Amerkantilizmus elmélete szerint a pénz kizáróIag az országon belül mozog és örunagá-ban móg senkit sem gazdagít, mert mindig ugyanaz a rnennyisóg cscrél gazdát. A belsőkereskedelemnek így ncm tulajdonítottak értókteremtést. A gazdagodás csak úgy lehet-séges, ha a pénz beáramlik az országba, ez pedig csak aktív külkereskede|mi mér-leg révén |ehetséges, vagyis több árut kell exportálni, mint importálni. ok a kc.es-kcdelmi tőke szcmpontjából' de komplexen vizsgálták a gazdaságot.Igazábő| a nrerkan-ti1izmus volt az clső',expot1orientált gazdaságpolitika'' '

A rrrerkantilizmus lényegét szcmléletcsen írja le Ustariz: ,, Alkalmaznunk kell tovabhamindazokat az e,szközöket, amehlekkel lehetővé valik, hog!_ Íöbb áruÍ adjttnk el az idege-neknek a sajátttnkból, mint azok nekiink az rjvékből. Ebben van a kereskedelem egés:haszna és titka.,, ' ' (Gulyás, 1991' 416)

A gazdaság és a pénz közé egyenlőségie|et tettek. Megjelenik a metall izmus, mintpénzelméIeti iráns,zat, mely az arany és az ezust belső értékéve| magy'arázta azokfontosságát. A fcjlett merkanti1izrnus időszakában azonban fclisrnerik, hogy az ország-barr fclhalmozottpénz önmagábarr még nem gazdagít, az egyszenien tezaurálássá fajul.Spanyolország példájára hivatkozva, aki óriási rremcsférnkészletet halmozott fel és még-is elszegényedett, mcrt nem rcndclkczett erős ós fcjlett iparral.

A rnerkantilista eszmotörtérrct alapjai a XVI. századig nyúlnak vissza. Jean Bodin po-litikai gorrdolkodó szerint az áIlam legfőbb feladata az alattvalók biztonságának és java-

iknak mcgőrzése. ,,Az,ql|amról.. (l583) círnű művében ezzcl cgyütt már markánsan

25

2.Fpsrzrr

megjelennek a merkantilizmus jegyei, és a pénzügyq& megalapozásának egyik módjá;nak a kereskedelmet larlptta. Viszont azt is megjegyzi,hogy ez csak a kÍilkereskedelem-re igaz, mert aZ uralkodónak az alattva\okkal bonyolított pénzforgalma nem kereskede-lem, hanem egyszerííen adó- és pénzbehajtás. Bodin gondolkodásakorához képest fej.lett, és 9:T::l..1'l a tényt, hogy"ry@ffiZg*e!. hogy..|9gysn.Véie-e.'ye szerint

" ttiriarffií.ffir'"á"ti-iy".'u"fr'g

vámját csökkenteni kell, viszont a feldolgozott termékekéJ (pl. kézműipari termékek)vagy növelni vagy pedig a behozatalukat teljesen megtiltani. .A:Ms|-nyersany'pgok(úgymint a vasat, rezet, acé|t, gyapjűt, pamutot, selymet stb.) kjviÍelét pedjg qz1s9'r-uq!

*T99. \q[akadá1yoz!i, hogy a feldolgozás haszna az a|attv.alőké legyer.r' a forgalmi adóp'1!,'g3 y.\.?!.E:o{óé. (Bodin, 1 9 8 7)

42 .1, r{;*t- nt E R KA}-TI l,t s-t.4 $o} Dot. Kot} i s

Az angg! m"9$.pq{lista gondolkodás legnagyobb alakjának Thomaq Mun"takinthető, akiszerint, ha kikerül az országbol apénz, akkor a gazdasági élet stagnálni fog. A gqzdag-ság a|apja csakis a pozitiv kiilkereskedelmi szaldó \ehet: ,,A gazdagság és kincs növelé-sének általános eszköze a küIkereskedetembán rejlik, ahol mindig szem előtt kell tartaniezt a szabályt: az idegeneknek többet eladni évente, mint amennyit az övéikből értékbenelfogtasztunk. " (Gulyas, I 99 I, I 5 3.)

.Ehhez egyfelől az importot amennyiben lehet vissza kell fogni, az exportot pedigmindenáron ösztönözni. Az export értékét emellett úgy is lehet növelni, ha Anglia sajáthajóival szá|Iít, mert így a kereskedő nyereségét, a biztosítási díjat és a tengerentú|rava-ló szállítás fuvardíját is saját magának fudja realizálni a nemzet. Mun szerint csökkent-hető az import, ha a nemzet fogyasztásáb an jőzanu| tartózkodik az idegen áruk tulzottfogyasztásától, mert minél gyakrabban változík a divat, annál nagyobb a pazar|ás. Eztazonban nem lehet spontán a gazdasági folyamatokra bízni,ha kell komoly állami sze-repvállalás is szükséges. Thomas Mun közgazdaság! munkásságának igen komoly.tsdepp' hogy felismeri azt a tényt, hogy nemcsak AnglÍa termékfölöslegét kell fi-'

.' gyelembe venni a külkereskedelem során, hanem a szomszéd országok szükséglete-.it Ís. Viszont a külftld sz[mára nélkÍilözhetetlen áruk esetében, amelyeket azok csakAngliából képesek beszerezni, törekedni lehet magasabb ána mindaddig, ami még aznem Vezet kisebb mennyiségű eladáshoz. Thomas Mun már a merkantilizmus fejlettebbidőszakában alkotott és felismerte, hogy a kiilkereskedelem nem lehet egyolda!ú,.|$-*.jött' hogy ha más országok jószágaiból keveset vagy semmit sem fogyasztanak az

..'ángótot<, akkor nehéz lesz nekik eladni Anglia termékeit.

zo

-

A nem:etközi ga:dasugtan ttjrténetének'Íőbb iran.l,zatai

Á t:t t t ' l l r . ;I t .g. let l [] ! i} \ , tü\. ! . Á [ , l$. iít t i&\ í. l l , '1-x,Í{ ']$ ü. l t l \ l{ . l , t \ ,1Í, ' l {) i r ' . . \ , t l \

Colbert pénzügyminiszter volt a francia merkantilizmug kópvisclője, aki külkcreskede-

lem révón akarta meggazdagítanl Franciaországot. Colbert egy Sajátos kettős külgazda-

ság-politikát folytatott. Egyszerre próbálta önellátóvá tenni a francia gazdaságot és

aktívan az exportra koncentrálni. Ehhez ol1'an vámpo|itikát alkalmazott, amelv

minden importált árura r'ámot rótt ki. Az importárukkal kapcsolatban úgy rendelke-

zctt, hogy a külföldi iparcikkeket alaposarr megvámolta' amíg a nyersanyagoknak szin-

te szabad utat engedett azért, hogy a magas hozzáadoÍt érték Franciaországban képződ-jön' A kivitelnól viszont fordított logikát alkalmazott. Ez összhangban volt a merkanti-

l izmus 1ogikájával.A remek gondolat mögött a gyakorlatban volt negatíruma is. Colbert később nagyon

megcmcitc a vámokat, sőt a holland tcrmékeket ki is tiltotta az országbőI. Válaszul Hol-

landia csökkentctte a francia áruk vásárlás át. Ezért később Colbert a vámszintet vissza-

állította az 1664-es szintre. Colbert azonban másra is gorrdolt, öSZtönöZte a kereskedel-

ni társaságok lótrehozását, hajóépítést és az ittenziv gyarmati kapcsolatokat. A gond ez-

zel az vo\t, hogy Colbert clsősorban az á|Iam érdekeit tafiotta szem előtt, a magántoké-

sckét viszont ncm. Az állarni bürokrácia szinte gúzsba kötöttc a társaságokat. Igazából

tchát a szabad kereskedelern még nem érctt meg a XVII. századi Franciaországban.

Colbcrt gyamatpolitikája viszont sikeresnek rnondható. Bizonyos árukat (főleg a do-

hány és a fűszcrek, arnelyek luxuscikknek szánrítottak) Franciaország gyarrnatairr ter-

melte meg, vagyis rrem kell őket importálrri (Hollandiától vagy Angliától). Sőt a fölöSle-

get rlraga exportálta jó áron a többi európai országba. Franciaország világkereskedclmi

súlyát tckintve feljött a harrnadik helyrc (Hollandia és Arrglia rnögé), azzal, lrogy mcg-

clőzte Sparryolországot és Portugáliát.

A colbertizmusnak óriási jclentőségét ipgryártoló politikája jelcntette. Colbert felis-

merte, hogy aktív kereskedelmi mérleg eléréséhez erős hazai iparra van szükség, és

ennek termékeivel lehet az exportot felIendíteni. Franciaországfelzárkőzása Holian-

diához és Angliához akkor lehetséges, ha rrrinél több ós többféle verserryképes iparcik-

ke l je lcn ik rr reg a v i lágpiacon.

A colber1izmus egyik gyerrgeségc volt, lrogy a bclső piacon rnegpróbálta kizárrri a

versenyt. hogy az iparágak nyugodtan vcrsenyezhcssellck a világpiacon. A külpiaci ver-

scrryképességet nem a költségek csökkentésével és az árumennyiség növeléséve1 próbál.

ta elénri (mint az angolok vagy a hollandok), hanem pusztán a rrrinőség javításál'al akar-

ta azt fcrrntartani. Colbert nern isrnerte fel a posztóiparban rejlő lelretőségekct, pedig az

olcsó posztójával Franciaország versenyképes lctt l 'olna a világpiaconl \' iszol]t neln

hogy ncm támogatta, de irrLább gátolta annak működését. Colbert politikája némi rokon-

ságot nrutatott a fiziokratizmussal: komolyan vctte a mezőgazdaságot éS tisztában volt

2'7

2.Fuazrr

annak jelentőségével, igaz kiilönösebben nem tríÍnogatta azt, de igyekezett a ftildműve-sek termelési feltételein javítani. (Papp 1989)

l!lU!:!:RY;!t5$ll!15:!1i&l!!,!!"\.:G--l*onErdély a XVl. század végétől a merkantilista gyakorlatot követte a kereskedelqm á.ll4-isvabfuozá1ával, az arany és a tallér belföldön tart.ísával próbálta megvalósítani. Meg.jéIenik a fejedelem kereskedelmi monopóliuma* és előtérbe kerülnek a pén'Z\áram|6-sát ak4!ályoző grszággyulési törvények. A XVII. század elejére már elkerülhetetlennévá|t, a kereskedelembe történő központi beavatkozás. A ,,Magyar Machiavel1i''-nek ishívott Bethlen Gábor (1580-1629) elődje Báthori István alatt megjelenő merkantilistagazdaságpolitika kiemelkedő megvalósítója.

A|aphozzáá|lása szerint az ország gazdagságának mértéke apénz mennyisége, előte-remtési módja pedig a kereskedelem. A kereskedelem érdekében a termelés szabá|yozá-sára építette gazdasági hatalmát. Jv1onopóliumokat hirdetett a legfontosabb termékekre(szarvasmarha,réz,higany, vas, só). Bethlen rendkívüli érzéVke| mérte fel a piac igénye-inek hullámzását. Uralkodása végén a rendszeres uralkodói jövedelmekkel - adók, vá-mok, harmincad stb. - körülbelül azonos bevételt hozott a fejedelmi monopóliumok ke-reskedelme.l\pénzrendszer kiépítése is Bethlen Gábor idején következett be Erdélybe4.Hadjáratai során a felső-magyarországi pénzverdék (pl. Kassa) is a hatalmába kerülte!

.-A|iéizverés rendkíviil gazdag és változatos lett mind az arany, mind az ezüst tallér te-kintetében. Bethlen szabadon rendelkezett a kereskedelemből befolyó összegekkel és arendszeres jövedelmek nagyobb részével is. Ezze| a központí hatalmat anyagi Szempont-ból gyakorlatílag fiiggetlenítette. (Kovács Gy. 2006)

'\ n{ }.l{ K,{ N,rI l,IZ\'l l.jS xntr.l x.í.l'r

A.rne-rkantilizmus bár az első összefuggő közgazdasági nézetrendszemek tekinthgtő, derögtön kiderültek a hibái és.korlátai, ezek a következők.

T) A merkantilisták szerint a kÍ.ilkereskedelem egy ,,null összegű játék'' vagyis anyertes(ek) éppen annyit nyer(nek), amennyit a másik fél veszít' Ma már tudjuk'hogy eznem így van (enől később még részletesen lesz szó), mert a kereskedelem-mel mindkét fél egyqant jól járhal

í) e masik probléma' hogy ha egy országaz importot gátolja' akkor eáttal saját ex-

'- portját is. korlátozhatja azza|, hogy a partnerország is szankciókat helyez kilátásba.3,:Ha az import nyersanyag' és behozatal kereskedelmi korlátokba ütközík, akkorli-

ány z1k aZ export árua|apja.4. Azűj iparágak megteremtésével háttérbe szorult például amezőgazdaság, ame|y az

élelmiszerellátás a|apja. Nem csoda, hogy gyakran voltak ebben az időben éhezések.

28

5. Ha egy országnak folyamatosan ktilkereskedelmi többlete van, akkor az előbb vagyutóbb belső áruhiányhoz, és ezze| együtt az árak emelkedéséhezvezethet.

Adam Smith' aki szerint a fogyasztás az egyetlen és végső célja minden termelésnek

rendkívül praktikusan mutat rá a merkantilizmus gyenge pontjára: ,,A merkantil rend-

szerben azonban q fog,,asztó érdekét csalcrtem állqndóan feláldozzak a termelő érdeké-

nek, s ez a rendszer a termelést és nem a fogyasztást tekinti minden ipar és kereskede-

l e m v é gcé lj án a k',' (Betker, 2002, 1 45.).Végül meg kell említeni Keynes kÍitikáját' aki konkrét példákat is felhozott az ,,Alta-

lános elméletben'' arra, hogy a nemesfém-beáramlás kifejezetten kedvezőtlen |ehet azország számára,

,,Spanyolország gazdaságtörténete a tizenötödik század végén és a tizenhatodik szá-

zadban példa az olyan országra' amelynek a kiilkereskedelmét tönkretette a nemesfémekrendkívüli bőségének a béregységre g,,akorolt hatasa. '.. ,,India története pedig vala-

menn1,i korszakban példát szolgáltat az ol1,an országra, amely azért szegényedett el,mert ott, a likviditási igény valóságos szenvedéllyéfejlődött, úglhogy még a roppant mé-retű és krónikus nemesfem-beáramlás sem tudta olyan mélyre szorítani a kamatlábat,hogy lehetővé tehette volna a reális vagyon növekedését. ', (Keynes, |965,362')

2.2 A kameralizmus

Németországban és Ausztriában a merkantilizmus sajátos esete jelent meg a kameraliz-mus formájában, amely a XVII. - XVIII. században egyetemi tantárgy volt a német te-

rületeken. Először a porosz területek egyetemein váltotta fel az addig ajog keretében ta-nított kcizigazgatástant. A kameralizmus, mint felsőoktatási tantárgy a harmincéves há.

borut követően (1648) alakult ki a német fejedelemségekben' a Habsburg Birodalombanés Skandináviában. A kifejezés a latin ,,camera'' szóból származík, amely eredetileg a fe-jedelem palotáját vagy lakóhelyét jelölte, később pedig a kincstárt, vagy azt a helyet'

alronnan birtokait és javait igazgatták.A kameralizmus gyakorlati célja a háboruban jórészt elpusztult és elnéptelenedett te-

rületek helyreállítása és fejlesztése volt. A kameralizmus nem egyszerűen a merkantiliz-mus keleti változata volt, mint azt sokan gondolják. Nem csak azért, mert művelői álla-mi tiszwiselők, egyetemi tanárok voltak, aklk az uralkodó hatalom részére írtak gazda.

sági szakkönyveket és adtak gazdasági tanácsokat; hanem tartalmában is sok a ki'ilönb-

ség. Egyrészt igazgatásközpontusága és egyetemi intézmérryesülése miatt nem tekinthe-

29

2.Fupzz-r

tő a merkantilizmus keletí változatának. Másrészt a korabeli merkantilisták a megerősö.dött angol és francia burzsoázíaközgazdászai voltak, akik a kereskedők szempontjábólvizsgálták a gazdasági életet' Viszont Németországban és Ausztriában a polgárság ekkormég gyenge volt ahhoz, hogy saját gazdasági ideológiát hozzon |étre. Ez idő tájt a be-vételek fonását elsősorban az adó jelentette. Az udvar kiadásai azonban hatalmasak vol-tak, főleg a hadi kiadások miatt. A beavatkozás ezért nélktilözhetetlen volt a tőkés gaz-dálkodás feltételeinek megteremtése végett. A kameralisták is a külkeresfuedelembenlátták a gazdagság forrását. Véleményük szerint az uralkodónak támogatni kell azexportot, hogy ez által elősegítsék a pénznek az országba való beáramlását. Ehheznélkü|özhetetlen a.f.ejlett ipar' ha pedig az esetlegesen gyenge volna, akkor védő-vámmal kell megvédeni. A kameralizmus mégsem tartotta a kiilkereskedelmet olyanjelentősnek' mint a merkantilizmus, inkább az erőforrások megfelelő felhasználását tar-totta elsődlegesnek. Emellett sokkal nagyobb szerepet tulajdonított az á||ami szabályo-zásnak és a kereskedelmi, illetve mezőgazdasági akadémiák felállításának.

A kameralizmus egyébként Magyarország történetében is fontos szerepet játszott.Ugyanis az osztrák kameralisták (elsősorban Justi, Seckendorf) tanításai ideológiai ala-pon alátámasztották a Magyarországgal folytatott gazdaságpolitikát. Szerintiik Magyar-országot Ausztria nyersanyag-és élelmiszerszá||itőjává kellett tenni. Emellett meg kellakadá|yozni a magyar ipar és kereskedelem fejlődését' ezze|biztosítva az osztrák ipar éskereskedelem számára a felvevőpiacot. A kameralizmus később fokozatosan visszaszo-rult' és helyére a társadalmi változások következtében anemzetgazdaságtan lépett. (Ma-darász A.2002)

2.3 Afiziokratizmus

A lgncia fe.lvi!ággsodqqqal egy i!őben egy űj ga1dagági nézetrendszer jelenik meg Fran-ciaországban: aftziol<tatízmus. A felvilágosodás eszméjével összhangban támadták a fe-udális társadalmi viszonyokat és legalább ennyire a merkantilizmust. A fiziokratizmuselsődleges cé|ja az volt, hogy kivezesse Franciaországot a válságból. Maga a fizio|<rá-cia, mint kifejezés a görög Phüsís (természet) és Kratosz (uralom) szavak összetételébőlszárrnaz1k, és a ',természet.waImát,, jelenti. A fiziokraták is a gazdagság for1ását.ke.resték és ez a mezőgazdaságban találtaL peg. Szerinttik csak a mezógazdaság képesúj értéket előállítani, mert a föld nem csak annyit termel, mint amennyit a földműves raj-ta dolgozik, hanem ennél többet ís. Tehát a fdld maga is ,,dolgozik'', és így értéket állítelő. Ene egyetlen más ágazat sem képes. Ene építették merkantilizmus kritikájukat is'

30

-

A nenzetktj:i ga:dasagtatt 1iirÍt1ttett1nek liihb irúttv:atai

Szerintük semmifé|e kereskedelem nem állít elő új értéket' a csere során az értékcsupán más formában jelenik meg. Bcjön az országba a pénz, de kimegy az árÚ, vagyfordítva, de a lónyeg ncm változik: rrem képződik új érték.

,,A kereskedelem t,iragzcistit g1;al{y6, követte közvetlenül n))omon a birodalntak lla-n)|atlása. Ha eg1l nemzet a fénvíizésre költi el, amit a kereskedelemmel szerez, csupánolyaq o6,,,orgalom köyetkezik be, nteh, nemjár eg),üÍÍ aja|,a|1 1[nv|gage növekedéséyel.Az alath,alókat és az ttralkodót eg,aránt a.fölöslegek eladása gazdagítja. A nlanu.faktú-rák nl,el.sanl,agát és a kereskedelenl tárg,át.földjeink tennékeinek kell alkotniok,. ntin-den ntás nem e:en alapoh"a épülő kereskedelent aligha lehet bi:tos.. tltinól yirágzóbb va-lantely ot.szcigban, annál inkább.felébreszti a szomszéd nentzetek vet.sen,kedt,ét, és an-nrjl inkább szétforgácsolódik,'. (Bekker, 2002, 77 .)

Fe|ismerték, ahogy a természetben, úgy a gazdaságban is működnek a spontánmódon ható törvén1'szerűségek. Mivcl a tennószctbcn verseny van, így ez a gazdaság-ban is törvényszertícn megielcnik, hiszen aZ embcr egyszene a tenxéSzet és a társada-lom részc is' Ez egy nagyhatású feiismcrés volt! A fiziokratáknáI a pénz csupán a kcrcs-kedelrni forgalom eszköze, de ennél az áru sokkal fontosabb. Szerintük a belkcrcskcde-lem többct ór, mint a ktilkereskedele m, mcfi a hasznos javak a társadalolnban maradtrak,és így bclfö ldörr egy kedvezőbb closztás valósul meg. Emellett a Í-eltétlcn szabad kcres-kedelcm lrívei voltak.

Quesrray czt így fogalmazza meg: ,, Telies kereskedclnti szabadságot kell .fenntarÍani,.mel.t a legbi:tosabb, mert a legrendesebb, a nemzetre s tillamra nézt,e a leghaszlosabbbel- és kÍ,ilkere,ykedelmi politika a yerÍjeny szabadsagaban all.'' (Gulyás, 199 1, 323.)

Aftzjo\catizrnus 1egjclentősebb képvisclői Francois Quesnay és Turgot volt' Qucsnaya gazdasági körfolyarnatokat a lríres ,,Gazdasági táb|ázat,'című művéberr írja le. tcljesfigyclrncn kívül hagyl'a a ktilfoldet. Ez is egyfajta kritika a mcrkantilizmussal szemben,illusztrálva, hogy a lónycgcs dolgok mindig belföldön dőlnck cl, főlcg az órtékteremtós.

A fiziokr.ata gondolkodásrnód nagy hatással vo|t az akkorjban Franciaországban hoszsáidőt eltöltő Adarn Srnitlr-re' amelyre a saját gorrdolatrendszerét is több potrtotr építette.

2.4 John Locke és David Hume nézetei

A nagy földrajzi felfedczések után hatalmas merrnyisógű ararry és ezüst áranrlott Amcri.kából Nyugat-Európába' Ez felértékelte apénz gazdasági szerepét és nenrsokára llleg-születctt az clső pónzclrnéleti ér1ekczés Angliában. Először John Locke ( 1691) angol fi-lozóÍus állapítja n-reg, hogy az árszínvonal mindig arátryos a gazdaságbarr lévő pénz-

3 t

2.Fp.rczpr

rnennyiségg.e.]. Véleménye szerint apér:'z úgy kell a kereskedelemhez, mint a só az étel-hez. Locke egy Szerencsejáté|dtoz hasonlította a kereskedelmet, melyben az egyes játé-

kosok nyeresége és vesztesége után a pénzösszeg nem változik, ugyanannyi marad, mintelőtte'

Majd David Hume (1752) továbbvitte ezt a gondolatot és ok-okozati összefiiggéstkeresett akétvá|tozó között. Hume pénzelméleti munkássága annyira kiemelkedő volt,hogy maga Milton Friedman a monetarizmus atyja Hume.ot az első komoly pénzelmé-leti gondolkodónak tekintette. Ráadásu| szétvá|asztolta a pétuzel kapcsolatos rövid éshosszú tavú hatásokat. Míg rövidtávon kedvező addig hosszútávon semleges ez apérn-bővülés hatás. Először a nagyobb pénzmennyiség miatt megélénktil a gazdaság, viszonthosszú távon nincs reálhatása. mert az a nemesfém természetes módon oszlik e| az or-szágban és a külkereskedelmÍ mérleg spontán módon kiegyenlítődik. Hume a követ.kezőt í4a:

,,Teffikfel, hogl a Nagl-Britanniában lévő pénz nég,lötöde eg,,ik napról a másikramegsemmisül, és az ország a nemesfemkészletek szempontjóból uglanolyan áIlapotbakeriil, mint amilyenben a Henrikek és az Edwardok idején volt. Mi lenne ennek a követ-kezménye? Vajon nem az-e, hog,l uglanilyen arányban csökken a munkaerő és a termé-kek ára is, és mindent olyan potom pénzért adnak-vesznek, mint akkor? Vajon így melyiknemzet versenyezhetne velünk a külföldi piacokon, melyik szállítana a tengeren olyan dí-jért, és melyik árulhatnó iparcikkeit olyan áron, amely nekünk még mindig elég nyere-séget hoz? Íg,l aztán elvesztett pénzünk csakhamar bizonyosan visszavándorolna hoz-zánk, és felkapaszkodnank a szomszédos nemzetek színvonalára. Ám mihelyt ide elérke-zünk, nyomban elveszítjük azt az előnyt, mely a munkaerő és az áruk alacsony árávalegyütt jart, és pénzpiacunk telítettsége megakadályozná a pénz további beáramlását. De

tegyük csak fel azt is, hogy Nagt-Britanniában lévő pénz egyik napról a másikra meg.ötszöröződik. Vajon ez nem az ellenkező hatóstfogja kivaltani?,,(Kontler, L994 73_74.)

Hume szerint a megnövekedett pénzmennyiség a kamatláb csökkenéséhezvezet,de később a nemzetközi kereskedelem révén visszaáll az eredeti szintre. Nála (akár.

csak Lock-nál) megjelenő pénzelmélet kísértetiesen hasonlít a később matematikai for-mába öntött Fisher-egyen|ethez. Vagyis az árszínvonal egyenlő a pénzmennyiség és apénzforgási sebesség szorzatáva|, osztva a forgalomba lévő árutömeggel.

Az Angliából kiinduló ipari fonadalom a ktilkereskedelem erőteljes bővülésével járt

egyiitt, ezt afolyamatot Hume pozitívan értékelte. A ktilkereskedelemmel kapcsolatbanaztvizsgá|ta, hogy vajon folyamatosan fenntartható-e, és ha nem akkor az visszaesésseljár-e együtt. Fontos kérdés vo|t az is nála, hogy a kereskedelem kölcsönös előnyökkeljár-e vagy csak eg1.más rovására gazdagodhatnak az országok.

) z

A nemzetközi gazdaságtan történetének.főbb iran1':atai

Hume márAdam Smith e|őtt felismerte a szakosodás jelentőségét, aminek hasz-na a liberális gazdaságpolitika révén úgymond szétterü| az országban és a bérekemelkedésében csapódik le. A mechanizmus mozgatója a később Smith által ,.láthatat-lan kéz''-nek nevezett erő. A magasabb bór viszont rontja a ktilső verscnyképességet. Ezazonban nem okoz válságot, mert működésbe lépnek olyan kiigazító mecl-ranizmusok,arnelyck a gazdaság szerkezetét olyan irányba rnozdítják el' hogy a belső kereslet kielé-gítését cé|ozzák meg.

A brit ktilgazdaság-politika a XVIII. század elejétől fokozatosarr a liberalizáció irá-nyába merrt el. Míg az 7700-as évek elején a vámokból és az adókból származó bevételarány 7:1 volt, addig a század közepére ez az arány 1:2-re módosult. Ernellett azért Ang-lia fenntartotta az ipar területén a védővámokat. Nagy-Britannia összességében nyert agyarmatokkal folytatott ktilkereskedelmen' mert a termékek reexportja révén osszessé-gében szufficit jelentkezett'. A2.| táblázat Hurne-ot tgazo|ja a nemzetközi kereskcde-lcm révén kölcsönös előnyök realizálódnak, így az nem egy zóróösszegű játék!

2.1 tál:sáíyzat

l{ l lr iá *xptlrt" ree1í}oíÉ ís i l t lport. nti l l i i í i l ttÍban

ExportReexportrmp0rl

6472 .135 9 7

6301.57401

6.912 3 06 0 9

8 5 5ő . L L

7.78

t l l , ' ' . : '

: t l '

8.20 12.70 14.70 14.30 12.s53.09 3.23 3 71 4 76 4.326.70 7 .77 9 83 12.22 10 76

Míg a mcrkantilisták szerirrt az aktiy külkereskedelmi rnérleg tererrrti mcg az ország jó-

|étét a pénz beárarnlásárr keresztül, addig Hume másként gondolkodott. Az erős gazda-ság, a képzett munkaerő és a stabil intézményrendszer vezet a pozitív külkereske-delmi mér|eghez.

2.5 A nemzetközi gazd,aságtan klasszikus elmélete

A klasszikus közgazdaságtan szi|őhazája kétségtelenül Anglia. F'z az ország indult el elő-ször a tőkés fejlődés útján is, és ez a tény komolyan befolyáso|ta aközgazdaságtan tudo-rnányának fejlődósét. Arrglia ipari fejlődése és növekedési üteme lratalmas mérctrl volt,akkora, mint schol máshol E'urópában. Ezze\ egyútt a kr.ilkereskedelem is dinamizálódott.Az export értéke a XIX' század elejérr rnár több, mint tízszerese lio|t a száz évvel e lőtti-

33

2. Fetzzzr

nek. Ebben a gazdasági környezetbenjött létre a polgári közgazdaságtanés ezzeI egyiitta klasszikus iskola is. Az elő-zmény..ek kapcsán azonban feltétlenül meg kell említeni aXVIII. századi francia közga2dasági gondolkodásban kialakult,'laissez-fait*.dskqnat

2.5.1 A laissez-faire doktrínája

Egy anekdota szerint{olbgrt egyszer megkérdezte a kereskedőket, hogy ,,Que fauÍ-ilfaire pour vous aider?,' (Mivel lehetne segíteni onöLnek?), mire az egyikÍik aztvá|a-szolta, hogy ''Nous laissez faire!'' (Hagyjon minket békén!). Hogy ez pontosan így tör-tént-e, azt nem tudni, viszont 175 l-ben Marquis d'Argenson-nál már olvasható a lais-sez-faire fogalma. A laissez-faire szó szerint ,,hagyni csinálni''-t jelent. Maga a kifejezésaz eredeti francia formájában került át a többi nyelvbe. Szokásos egy bővítettebb formá-jában is használni: ,,Laissez faire, laissez passer!'' ,,Hagy csinálja, hagy haladjon!''.

A laissez-faire felfogása szerint az államnak a lehető legkisebb mértékben szabadcsak beavatkoznia a gazdaságba, annak azirányítását, koordinációját a piacra kellbízni. Az állam feladatát a laissez-faire doktrína gazdasági értelemben a törvényes rendfenntartásában, a közjavak* és - szolgáltatások nyújtásában és minden egyéb olyan do-logban jelöli meg, amelyek elvégzésére a vállalkozások nem hajlandóak. Minden egyébgazdasági tevékenységet apiacra kell bízrri. A laissez-faire tiszta formájában soha semIétezett, de talán a XIX. szátzadíAnglia mégis elég közel járt hozzá.

A felvilágosodás eszménye szolgált a laissez-faire alapjául. A feudális viszonyokbóltörténő kitöréS után egyre jobban előtérbe került a gazdasági liberalizmus eszménye, el-sősorban Angliában és Franciaországban. Afiziokatizmus logikája szerint, ha a sponte-naitás jól működik a természetben és abba mindenfele beavatkozás káros, akkor az em-beri társadalomban, gazdaságban is egy (állami) beavatkozás nélküli rendre van szük-ség. John Stuart Mill egyértelműen úgy fogalmaz,hogy csak is a laissez-faire az egye-düli üdvös politika' és minden ettől való eltérés, hacsak valami feltétlenül nem indokol-ja veszélyesnek tekintendő. A laissez-faire legiobb kifejeződése a szabad kereskede-|em. Érdekes módon a laissez-faire kifejezés azonban nem található meg Smith vagyRicardo munkáiban' akik pedig a szabad kereskedelem hívei voltak. KésőbbiekbenKeynes igen kemény kdtikát foga|maz meg laissez-faire-rel kapcsolatosan:

,,Bírólatom súlya tehat annak a laissez-J'aire doktrínának a nem kielégítő elméletimegcllapozasa ellen irán1lul, amelyben nevelkedtem, s amelyet sok éyen keresztül taní-toÍÍam; az ellen a nézet ellen irónyul, amel1l szerint a kamatláb és a beruházási volrtmenörunagától az optimális Szintre áll be, s ezért a kereskedelmi mérleggel való bajlódascsak időpazarlás.,' (Keynes, 1965, 364.)

a4

-

A nemzatkö:i PazdasáPtan töt.ÍüneÍének Í(ibb iróny:atai

2.5.2 Adam Smith gondo|ataÍ

Adam Smith skót filozófus tekinthctő aközgazdasil:tan megalapítójának és az 7776-banmcgjelent körryvc: ,,A nemzetek gazdagsága'' az első klasszikus közgazdasági mű. A korfőbb kórdóseire tudomárryos igényű és rendszerezett választ adott. Srnith azt vizsgálrta,hogy az emberek tényleges magataftásán át milyen gazdasági rcnd valósul meg. Gon-dolkodását komolyan meghatározta az a pár év' amit Franciaországban toltött, és ekkorismerkedett meg a fiziokrata tanokkal. Smitlr - a merkantilistákkal és fiziokratákkal el-lentétben - a gazdagság fonását a munkára vezette vissza, fliggetlenül attói, hogy mi-lyen terrnclési ágban használják fel. Ez önmagában pcrszc ncm állja mcg a helyét, hi-szcn cgyób tényezők Szercpe (pl. fold' tőkc) legalább ennyire fontos. Ennek ellenóregondolkodása mégis progresszívnak tekinthető. Az ő korában Anglia rnár jórészt fclsza.badul a feudális béklyóktól és az á|Iam gazdasági bear'atkozása is egyre jobban csok-kent.

A protckcionizmus. amely jelentős rnórtékben segítette az arrgol tőkés ipar kiborrtako-zását, ami miután elvégeztc laildetésót már bénítólag hatott a vállalkozó kedvre. Számosadminisztratív kormárryzati előírás egyszenien gúzsba kötötte mcg a vállalkozók kezót.A külkereskedelem erősen korlátozva volt (fő|cg irországgal szcrnben). Ekkor nrár azipar volt a gazdaság legrneghatározóbb szektora, és a nlezőgazdaság másodlagossá vált,Anglia nagylratalommá fejlődött. A növekvő termelés növekvő expor1tal jár együtt, az-az csak járt volna. E'bben az időszakban Anglia erőteijcs protckcionista gazdaságpoliti-kát folytatott, arni clsősorban a magas gaborravámok miatt jclentett konroly problémát.A fellendülés hatására a lakosság létszárna gyorsan növekedett, és ehhez jöttck rnég amagas gabonavámok, amik igen csak megemelték az éIelmjszerárakat. A létfcmtartás-hoz pedig élelenrre volt szükség, és a drága ólelmiszer rniatt a bérek errrclkedtek. E'rrnckegyenes követkczmény lett, hogy az angol ipar kiilpiaci vcrserryképcssége romlott,

Adam Smith a laissez-Í'aire és a szabad kereskedelem híve volt, de több kereske.delmi korlátozást szükségesnek tartott, és ebben az á|lamnak kitüntetett szerepettulajdonított. Valójában azonban soha sem hitt a külkereskedelem teljes l iberalizá-lásában. A,,Nemzctek gazdagságá''-ban a kövctkezőt írja:

,,A:r rcmélni per,Í:e, hog1l a kereskedelem szabadscigát I{ag1;-fi1"i1q,nióban yalaha isÍeljesen vissza fogjúk óttítani, éppen olyan képtclenség, nlint azt rentélni, trcg, eg;. Óc'c-ánia vag,- Utópia támad ntajd itÍ. Nem csak a közönség elfogttltsága, hanen sok eg1,g11.nek jóval nehezebben leg\,őzhet(í nlagánérdelic ellenállhatatlanttl szall szenbe ezzel''(Bckker, 2002,143.)

Snrith támogatta a ternészetes szabadságot és lninden olyan feudális maradl'árry cl-törléSót, ami fejlődós útjában állt. Hitt a gazdasági élct spontán nrűkÖdésében. Vólenlé-

35

2.F.p:rzzt

nye szerint az önérdekét követő egyént egy ,,|áÍhatat|an kéz,, vezérlt és tereli olyan

trányba, ami a gazdaság számára a lehető legjobb.

2.5.3 David Ricardo nézetei

Talán nincs még egy olyan sokoldalú személyisége a közgazdasá$udomány történeté-

nek, mint pqyid Ricardo. A nemzetközi gazdaságtan területén is igen ma1adandót alko-

'tpj1, Ricardo érdekes és sajátos áltáspontot foga|maz meg a kÍilkereskedelemmel kap-

csolatban:,,Bqr!49!y-yefejtődjék is a külkereskedelem, az orszagban meglévő értékek eg,úttes

ass,eget ia-áetji,i,t;1l n"m növeli, noha igen nagl mértékben hozzajárul a javak tömegé-

nek imegnavekedéséhez, s ennek a réven az összfoglasztas emeléséhez, A külftldről be-

hozott javak értékét mindig azzal mérjük, hogy mennyit adunk cserébe a magunkföldjén

a saiit munkankkal előállított termékekből, s ígl nem jutunk nag1lobb értékhez akkor

sem", ha újabb piacokfeltárásával sajót aruink adott mennyisége ellenében adott idő-

pontbankétszerannyikülfdldiarutkapunk,mintkoróbban'(fucardo,I99I,82.)fucardo kereskede1em"l*é1"t" egyrészt a nemzetközi munkamegosztással hozható

kapcsolatba, ez a gondolat majd a következő fejezetben kerül ismertetésre. Ricardo más-

részt pénzeImeletére alapo,ti akiilkereskedelemmel kapcsolatos nézeteit' ÉIetének egy

része.anapóleoni hátoruk időszakára esett, ami nagyon leszúkítette Anglia kereskedel.

mí lehetőségeit éppen akkór, amikor azipariforradalom adta növekedés új piacokat igé-

nyelt. A háborut ez idő alatt pétuze| kellett finanszírozni. Felvetődött a kérdés, hogy

mennyi pénz kerüljön forgalomba és hogyan szabá|yozzák az árto|yamot.

Az Angol Bank ebben az időbeneltérítette pénzrendszerét az aranytól. A forgalomba

lévő pénzmennyiség megháromszorozódott' ami inflációt gerjesztett és aláásta a pénz-

iigyi statititastAngliában. Ricardo arr? Lkövetkeztetésrejutott, hogy a gazdaságpo-

litikának kell a monetáris folyamatokhoz igazodnia (és nem fordítva, mint addig

gondolták). Rieardo (és csoportja) követe.!!e, hogy a forgalomban levő pénzrnennyi-

ségneklegyena,a.,yf"de"eteésszűnj önmegafolyamatospapírpénz-kibocsájtás.iuiu5ottu,"t'o gy apen,bármikoi beváltható legyen fix árfo1yamon aranyTa. E|lhez azon-

bad létre kellett hozni egy Nemzeti Bankot és egy aranyon alapuló pénzrendszert. Síkra

,"aii.*.tt.n a kétszirrni bankrendszer|étrehozásamellett is, aholelső szinten apénz

kibocsátásával lehetne szabá|yozni az árfo|yamot. A második szinten pedig lehetne fi-

nanszíroznía gazdaságot) lndolta, hogy ha tul

Pénzelmélete kapcsán átveszi David Hume gondolatait. Ugy g<

sok az arany Angliában, akkor az árukára megemelkedik és érdemes lesz ktilföldről vá-

36

A nen:etkö:i ga:dasógtan történatéltek.főbb iran.l:atai

sárolni. A kereskedelmi mérlegben deficit kelctkezik, amelyet arannyal lehet kiegyenlí-teni. Így viszont az arany kiáramlik az országból, az árak csökkenek és az import egyidő múlva megáll. Kialakul az egyensúly a külkereskedelemben. A kiegyenlítődés gon-dolata egyébként az egyik központi eleme a klasszikus elméletnek, ami legrnarkánsab-

ban ez időben a Say-dogmában fogalmazódik meg. Ricardo vott az, akí először észre-

vctte, hogy ott, ahol czüstalapú pénzrendszert használnak a külkereskedelernben azok azországok veszteséget könywelnek el, mert az arany árfolyama nagyobb, mint az ezüsté.

Ricardo szerint tehát az automatizmusok kiegyen|ítik a kereskedelmi mérlegetés elosztják az aranyat az országok között. Ha megvalósu| a szabad kereskede|em'akkor biztosak lehetünk abban, hogy az mindannyiunk számára a |egá|dásosabblesz. Ennek alapján a behozata|t nem ke|| korlátoznio minden működik az magátó|.Ezt a vélernényét képviselőkérrt megpróbálta érvényesíteni a parlamcntben a gabonavá-mok leépítésével kapcsolatban. ám kevés sikerrel.

2.6 Friedrich List, a védővám atyja

A gycnge iparágak védelrnének kérdése mind a fcjletlerr, mind a fejlctt országok szem.pontjából Íbntos kórdés. Hume szerint helytelen a protekcionista gazdaságpolitika, rnerta gazdaság pozitív igazodási nrechaniztnusaiba avatkozik bele. Ernellett a belső piaco-kon drágulást okoz, és a termclós visszacsésót is okozza az clzárkőzás. Vélen-rórrye sze-rint autarkia esetén nem termcl az orczág exportra, igy az innen származó jövedelem

r'isszaesik. Mszont állítja' hogy amennyibcn egy adott iparágat az import teljescn meg-fojtaná, akkor a hazai termelés érdekében az tparág niegfelelő fejlcttségi szintjénck el-óréséig szükséges a védővámrcndszer kialakítása és ferrntartása.

Bár már Hur-ne is utal a védővám fontosságáru az e|mé|ettör1ónetbcn rnógis FriedrichList az, aki a legmarkánsabban mutat rá annak fontosságára a korabeli (XIX. századi)némct viszonyok között. List munkássága arra a törtérreti tényre vezethctő vissza, lrogyAnglia már |ul vo|t az ipari forradalmon és fejlett gyáriparral rendelkczett' Az angoldömping komolyan veszélyeztette Németországot. Nern véletlen, hogy itt fogalmazó-dik meg először igazán komolyan a gazdasági liberalizmus kritikája. A protekcio-nista gazdaságpolitika kiteljesítőjének czért a fudomárrytörténctben Friedriclr List te-kinthető' Előszor ő volt Németország iparosítás programjának megfogalrnazója, és eb-ben látta az ország felernelkcdését is: ',Szabál1,ként állapítliatjttk meg, ltol, egt. ot.,s:óganntil ga:dagabb és hatalma'sabb, minél több iparcikket visz ki, minél több nyersl]l1ya-got v isz óc. . . , ' (L is t ' I94I,52.)

) t

2. Fp;r.zpr

Nagyszabású agitátora volt aiZollverein-nak (vámegységesítés), így sikerült a németállamok többségét vámunióba terelni, amely fordulópont volt Németország történeté-ben. A belső vámok megszüntetése mellett a vasúthálózat kiépítését is szorgalmazta.Listszerint e nélki'il a gazdaság nem tudna hatékonyan mríködni és a gyáripar fejlődéséhezís elengedhetetlen.

Ezze| egybeesett a kiilső vámvédelem gondolata is. List abból indult ki, Németországegyelőre nem versenyezhet Angliával, mert lényegesen gyengébb az ipara. Ezért a sza-bad kereskedelem csak a magasan fejlett országokban üdvös' a gy.engén fejlett or-szágokgak azonban protekcionista gazdaságpolitikát kell folytatnia, elsősorbaniparuk védelmében. Mindezekről List így ír:

,,Az újabb Németorszag, erőteljes és közös kereskedelempolitika hiánvaban, saját pi-acón is egy minden tekintetbenfölényben lévő idegen állam ipari versenyének kiszolgal-tatva, az idegen piacolcról ellenben önkényes, s glakran szeszélyes korlátozásokkal ki-zarva, nemcsak hogl műveltségének megfelelő ipartfejleszteni nem tudott, de még a ko-rábbi állásat sem tudta megtartani, sőt mint gyatmatot zsálcrnanyolta ki eg1, O1y,,,.,.zet, amelyet évszázadokkal ezelőtt német kereskedők hasonló módon kizsákmányoltak,míg végre a német államok elhatározták, hog,l közös és erőteljes kereskedelmi rendszer-rel a belső piacot a saját iparulcrtak biztosítják. (List, 1940, 150.)

List rámutat arra, hogy kezdetben a védővámok ugyan megdrágítják az iparcik-keket, de emellett, ha a nemzet képes az ipar teljes kifejlesztésére, akkor az így e|ő-állított iparcikkek idővel belföldön olcsóbban megtermelhetők, mint amennyÍértkülfiildről kellene megvásárolni őket. Az értékbeli áIdozatot kompenzálja a jövőbeni

anyagi javak mennyisége és ipari fliggetlensége háboru esetén.List szerint nincs egy általános' mindig' mindenhol jól alkalmazhatő gazdaság-

politika' ez mindig az ország fejlettségén múlik. A nemzetet pedig rá kell nevelni aziparfejlesztésre. Ha a gaz{aság eléggé megerősödik, akkor már lehet liberalizálni akereskedelmet. List hatására még életében (az 1840.es évek során) emelkedtek a textil-és vasáruk vámjai. List munkássága egyébként nagy hatással volt Kossuth vámokkalkapcsolatos nézeteire is.

A jól kigondolt gazdaságpolitikának meg is lettek az éredményei. melyet több kedve-ző körülmény is elősegített. A yasútvonalak. hossza Németországban jó fél évszázad a|atttöbb' mint megtizszereződött (1913-ra63 378 km-re nőtt ). Aszállítás ugyanis kulcskér-dés volt az ípar fejlődésében. Németország nebéziparának fejlődése elképesztő üteművolt a XIX. század második felében' a feketekőszén termelés például, több mint száz-szorosára nőt 1830 és 1913 között. A változásoknak köszönhetően Németgrság aport-ja dinamikusan n.őtt' és 1850 után évi 4oÁ.os növekedést produkált. (Berend - Ránki1987)

3 8

A nemzetközi gazdaságtan történetének főbb irányzatai

2.7 Karl Marx külgazdasági nézetei

A nemzetközi gazdaságtantanulmányozásakor megkerülhetetlen Karl Marx munkássá-gát megemlíteni. Man< közgazdasági munkásságának a kiindulópontja a korabeli Ang-lia volt, és az egész nézetrendszere történeti megközelítésen alapszik. Ebben az aspek-tusban vizsgáIta a nemzetközi kereskedelem kérdését is"' Szerinte a szabad kereskedelema tőkés gazdaságtermészetes állapota, ame|y segítette a termelclrerők fej|ődés ét (p|. a gőzforradalma)

Marx alaposan tanulmányozta a klasszikus közgazdászok nézeteit. Elvetette a Say-dogmát, Sőt a tultermelési válságokat a kapitalizmus egyenes velejárójának tartotta. Eb-ből vezette le, hogy z nemzetkozÍ tőkemozgások a tőkés rendszer torz és aszimmet-rikus viszonyaiból fakadnak. A nem egyenlő felek eltérő erőviszonyai mögiitt sze-rinte gazdaságon kívüli okok vannak, melynek alapvető célja a kizsákmányolás. A

..nemzetközi kereskedelem ösztiinzi a fejlődést' viszont a hasznokat a tőkések kisa-jáLtítjáLi. Marx szerint a tőkés társadalom immanens törvénye a külső terjeszkedés, amiaz elmaradott országok bekebelezéséhez és a tultermeléshez vezet.

Marx szerint a tőkésosztály (burzsoázia) a világpiac kiaknázása révén az összes or-szág termelését és fogyasztásátkozmopolitává formálta. Ennek eredményeként az ősinemzeti iparok elpuszfulnak és az űj iparágak kiszorítják őket. Ezek meghonosítása vi-szont minden civilizált nemzet létkérdésévé válik. Az új iparágak már nem csak hazaínyersanyagot dolgoznak fel' hanem trópusi égövek nyersanyagát is, és ezeket a termé-keket aztán av1lág minden részén fogyasztják. Ezzel egyútt az addigi hazai termékék-kel kielégített igények helyébe újak lépnek, amelyeknek kielégítésére a távoli országoktermékei szükségesek. Az addigi nemzeti tinellátás és elzárkőzottság helyébe pedíg azországok sokoldalú érintkezése, egymástól való sokréhí fuggősége lép.

Marx nézeteiben a küIkereskedelmi kapcsolatoknak rendezett helye van, és aklasszikus közgazdászok (főleg Ricardo) elméleteit próbálta általánosítani. oly mó-don, hogy az ő erősen szociológiai alapokon nyugvó és történetileg determinált rendsze.rébe ez tökéletesen illeszkedjen. Érdekes módon Marxnak nem volt kiilön kereskede-lemelmélete, de konkrét elképzelései voltak erre vonatkozólag' Marx nem volt annyirahíve a radikális kÍilgazdaságí e|zárkózásnak, mint azok, akik nézeteit később a gyakor-Iatr a pr őb áIták átiil tetni.

Itt egy nagyon fontos meg|egyzést kell tenni! ,Marx gondolkodása nem azonos a mar-xizmussali A XX. századbannézeteit sokan kisajátították, félreértelmezték és eltorzítot-ták (pl. Trtockij, I'enin, Rosa Luxemburg, Sztálin stb.).

Karl Marx hatása aXX. század második felében aztání;ila felerősödött, elsősorbanannak köszönhetően' hogy a fejlődő országok helyzete egyre reménytelenebbé vált.

39

2.Fztpzzt

Legjelentősebb képviselője Immanuel Wallerstein, aki a fiiggőségen nyugvó vílágrend-szer teoretikusa. Véleménye ak14;zbmányolás a II. világháboru után is szakadatlanul fo-lyik, mert a fejlett országok birtokolják a tőkét és a korszeni technológiát és a harmadikv1|ág országainak a Szerepe csupán az agrártermelés, és a nyersanyag biztosítása.Wallerstein is történeti aspektusában vizsgálja a gazdaságok fejlődését és megállapítja,hogy egyes országok felemelkednek, uralkodnak, majd lehanyatlanak és mások veszikát a helyüket EtreaéldakéÍLLbl4a fel a feltörekvő Kínát és vizionálja az USA hanyat-lását.

2.8 Keynesi gondolatok a nemzetközi gazdaságtanban

John Maynard Keynes ango|kÓzgazdász új elméleti rendszerével ,,feje tetejére állította''aközgazdaságtant' Sőt halála után még évtizedekig a keynesianizmus számított a ,,main-stream''-nek. Keyrres rendkívül jól ismerte a közgazdaságtudomány történetét, ezért istudta olyanjó kritika alá venni a klasszikusokat. Keynes a pénznek és a kereskedelem.nek kitüntetett szerepet tulajdonított, ugyan úgy mint a merkantilistÁk. Az exportkapcsán hangsúlyozta annakjelentőségét a gazdzsági növekedésben. Keynes kifej-ti' hogL4.z eépgI]lnak éppen olyan multipliki{lor hatása van, mint más belső ténye-zőknek.

Rámutatott arra, hogy a merkantilisták gyakran ellenezték a kereskedelem korlátozá-sát, viszont náluk a protekcionizmus mellett is szólnak érvek. Utóbbi azérthe|yes meg-gondolás, mert ha a protekcionizmus nem szab gátat az aktív külkereskedelmi mérlegértfolytatott versenyben, a|<kor azmindenkit egyformán károsít. Keynes az államnak igenkomoly szerepet tulajdonított a kereskedelmi mérleg alakulásában. Az aktív mér-leg (ha nem túl nagy!)' akkor kedvező, és ösztönzőIeg hat, a kedvezőtlen mérleg vi-szont gazdasági pangáshoz vezet. Keynes hangsúlyozza, hogy a kereskedelmi mérleglegkedvezőbb helyzete semmiképpen sem a behozatal maximális korlátozásával érhetőel (ezt egyébként már a merkantilisták is felismerték).

,,A kereskedelem korlátozasa ellen súlyos, általános jellegű ét.vek szólnak; az ilyenkorlátozasok legfeljebb ktilönleges okokkal igazolhatók, f neynzetközi munkamegosztase]ónyej yalóságosak és lényegesek, s ezen mit sem valÍoztat, hogl a klasszikus iskola ér-demlhÖn túl is hangsúlyozta őket... a túl mohó külkereskedelmi politika olvan esztelennemzetközi versenyt váIthat ki az aktív külkereskedelmi mérlegért, amely mindenkit egv-

forman karosít. ', (Keynes, |966,363-364.)

40

A ncm:ctkct:i ga:daságtatt Iör|énctt,ttt,k [őbh iranr:atai

Keynes azt javasolta' hogy minden ország együttesen és egyidejűleg törekedjena magas szintű belfiildi foglalkoztatásra, hogy így sikerüljön helyreállítani ,,nem-zetkőzi méretekben a gazdaság egészét és erejét.. mind a magas szintű foglalkozta-tás, mind a nemzetközi kereskedelem területén. A nemzetközi gazdaságpolitikai

együttműködés és összehangolás szerinte elerrgcdhetetlenül szükséges az új viIággazda.

sági rendszcrben. Később ezt a programot hirdette a Bretton Woods-i Konferencián, ahola lI. világháboru utáni világ nemzetközi pónzügyi rendszerét vitatták meg és dolgoztákki. (Hansen 1965)

Később az |960.as és '70-es években a posztkeynesianus gondolkodásban újramegjelenik a klasszikus iskola netnzetközi gazdaságtannal kapcsolatos keynesi ihlcté-sű kritikája az akkori centrum-periféria viszonyra vonatkozőlag. Az irányzat vezetőkópviselői (pi.: Singerl, Prebish) rámutattak a vllággazdaság immanens egyenlőtlerrsé-geire. Arra, hogy az országok közötti aszimmetrikus erőviszonyok miatt a szegérry or-szágok kedvezőtlen helyzetbe kerülnek. A periféria országainak cserearár-ryai romlanak,a tőkeáramlás során, a tőke a fejletlen országokból a fejlettebb országokba áramiik, ésez az egész lrelyzet hosszú távon konzcrválódik is.).

2.9 A monetarizmus és neoliberalizmus

Az 1970-es évek clején egy Sor olyarr világgazdasági eseménynek lehetiink talrúi, atnc-lyek aláásták az addtgi keynesiánus gondolkodásba vetett rerrdületlen lritet. A II. világ-háboru utáni újjáópítés befejeződött, így a növckedés lendülete is megáilt. Az adósság-problémák állandósultak, a reál- ós pénzügyi szféra folyamatai egyre jobban elváltakegymástól, nem is beszélve a nem közvetlen gazdasági krízishelyzetekről, mint példáula victnámi háboru' A globalizáció folyamatai is ekkor kezdtek felgyorsulrri.

A keynesi rendszerben központi problérnaként szereplő munkanéllailiséggel szembenaz o|ajár-robbanás okozta inflációs nyomás vált az első számú ellenséggé. Az olajárrob-banás következtében az árak elszabadultak, és az inflációs probléma az egész'70-esévek gazdaságpolitikáját mcghatározta' Ekkor kertilt középporrtba egy új klasszikus el-méleti alapokon áIIó lrányzat a lnonetarizmus' melynek vezéralakja Milton Fricdmarrvoit. A monetarizmus netnzetközi gazdaságtani vonatkozásaival kapcsolatban azonbanneg kcll említeni Friedrich von Hayek nevét is (akit' egyébként az osztrák iskolálroz so-rolrrak). Hayek a neoliberalizmus legkiemelkedőbb alakja volt.

A monetaristák - a klasszikusokhoz hasonlóan - a szabad kereskedelem híveivoltak és élesen elutasítottak mindenféle protekcionista beavatkozást. Véleményük

4 1

2.Fxlr,zpt

szerint a reálfolyamatokat a szabadpiaci mechanizmusokra kell bizni. Ez is egyfajtavisszatérés a klasszikus elvekhez. Ahogy a jg[ső egygnsútyt úgy a külgazdasági

9€J9-+!-ú.!y-Lis3J.Lnz!0q-'ryiseg.szabályozásáva!, tehát monetáris eszközökkel tar-tották egyedül megv1lósÍthrtí.p-*. layek a következőt íqaaz fufo|yamrendszer meg-

- . - - ' 1

váIasaáSáVál-kapcso I atban.

,,A rögzített i6,lyo-ok,endszere, úg,; tűnik, immár végleg összeomlott, s szinte sem-mi remény sem maradt arra, hogl ezek az orszógok saját feglelmezett viselkedésükkelmásokat is önmegtartóztatásra bírhatnónak, ígl most mór nem sok értelme maradt an-nak, hog,l ragaszkodjanak egl többé már nem hatékony rendszerhez, '' (Hayek 1995,r28)

A keynesi fiskális politika helyett a monetáris politikát helyezték előtérbe, é.=%Qlgl-

!8*sra.oe34igyifo|yamatokra koncen{atlut.. Igazi1bő| a monelq{izlqul4em hozoft sok-\újat a nemzetkö-i gr-daságtanba, valójában a szabadpiaci mechanizmusok korlátlan ér.vényesítése mellet szá|ltaksíkra a nemzetkozi gazdasági kapcsolatok tekintetében. Nemvolt olyan igazán markáns és egyedülálló véleményiik, amely a klasszikus elmélet filo-zőfiáqában már nem lett volna meg.

42