Előterjesztés a polgári kollégium 2009. november 12. napján tartott kollégiumi ülésén:

Kemenes István-Szeghő Katalin:

A szerződés érvénytelensége iránti perek jogalkalmazási kérdései

A Békés, Csongrád és Bács-Kiskun Megyei Bíróságok Polgári, Gazdasági,

Közigazgatási Kollégiumai a Legfelsőbb Bíróság által kiadott szempontrendszer

alapján megvizsgálták az érvénytelenségi perekben folytatott bírói gyakorlatot. A

vizsgálatokról készült kollégiumi előterjesztések, valamint a Szegedi Ítélőtábla

érvénytelenségi ügyekben hozott határozatainak áttanulmányozása alapján az

érvénytelenségi perekben a Szegedi Ítélőtábla működési területén folytatott bírósági

gyakorlat, valamint az érintett jogviták elbírálása során felmerült aktuális kérdések az

alábbiakban összegezhetők.

Elöljáróban szükséges megjegyezni, hogy a Szeged Ítélőtábla joggyakorlatában

– különösen az üzleti szerződési viszonyokban – nagyszámban fordultak elő

érvénytelenséggel összefüggő jogviták. Az ügyek tényállásának és részletesebb jogi

okfejtésüknek ismertetése – terjedelmi okokból – többnyire nem lehetséges, ezért

arra törekedtünk, hogy az elvi jelentőségűnek ítélt megállapításokat kiemeljük. A

jogesetek egy jelentős hányada azonban közzétételre került, ezért az erre vonatkozó

hozzáférési helyeket – a jogeset esetleges igény szerinti behatóbb megismerése

érdekében – igyekeztünk feltüntetni.

1. A semmisség hivatalbóli vizsgálata (a Legfelsőbb Bíróság Polgári

Kollégiuma 1/2005. számú véleményében foglaltak érvényesülése)

A vizsgálati tapasztalatok szerint ritkán fordul elő, hogy a bíróságnak hivatalból „kell”

észlelnie az adott perbeli követelés alapját képező szerződés semmisségét. Épp

ellenkezőleg, igen gyakori, hogy a bíróság nem találja alaposnak a per tárgyát

képező szerződés semmisségére alapított keresetet (viszontkeresetet) illetve

védekezést. A vizsgált ügyek közül mindössze néhányban merült fel a semmisség

hivatalbóli észlelésének kérdése, ezekben is többnyire sajátos formában:

- A Bács-Kiskun Megyei Bíróság előtt G.40.134/2004. számú ügyben a felperes

keresetében mezőgazdasági gépek kiadására kérte kötelezni a II. rendű alperest

arra hivatkozva, hogy az I. rendű alperes a vele kötött hitelszerződést jogszerűtlenül

- 2 -

mondta fel, így a II. rendű alperes a hitelszerződés biztosítására engedett vételi jogot

jogszerűtlenül gyakorolta. Az elsőfokú bíróság keresetet elutasító ítéletét a Szegedi

Ítélőtábla a Gf.I.30.087/2005/5. számú ítéletével megváltoztatta, s a II. rendű

alperest a kereset szerint marasztalta, hivatalból észlelve az opciós szerződés

semmisségét. A másodfokú bíróság azonban nem tájékoztatta a feleket, hogy

semmisségi ok fennállását észleli, bár a semmisség jogkövetkezményeinek

alkalmazása - nevezetesen az eredeti állapot helyreállítása - nem ütközött

akadályba, hiszen más jogcímen ugyan, de erre irányult a kereset. A tájékoztatási

kötelezettség elmulasztása miatt a Legfelsőbb Bíróság Gfv.IX.30.357/2005/5 sz.

végzésével az ítélőtábla határozatát hatályon kívül helyezte.

- A Bács-Kiskun Megyei Bíróság előtt P.21.286/2008. szám alatt indult ügyben a

felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy a tulajdonát képező

ingatlanokra az alperes javára az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett vételi jog

megszűnt. A keresetet elutasító ítélettel szembeni fellebbezésében viszont már az

opciós szerződés, valamint a vételi jog gyakorlásának eredményeként létrejött

adásvételi szerződés semmisségére hivatkozott. A Szegedi Ítélőtábla

Pf.II.20.295/2009. számú, az elsőfokú ítéletet helybenhagyó határozatának

indokolásában rámutatott, hogy a felperes fellebbezése meg nem engedett

keresetmódosítást tartalmaz. Kifejtette, nincs akadálya annak, hogy a bíróság

hivatalból észlelje a szerződés semmisségét, ha a perben már rendelkezésre álló

bizonyítékok alapján a semmisségi ok fennállása megállapítható, arra azonban nincs

mód, hogy hivatalból folytasson le további bizonyítást a szerződés semmisségére.

- A Békés Megyei Bíróság előtt P.20.125/2007. számú ügyben a felperes a per

tárgyát képező szerződés érvénytelenségének megállapítását kérte, több

semmisségi és megtámadási okot is megjelölve. A keresetet elutasító ítélet elleni

fellebbezésében többek között kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság a kereseten

túlterjeszkedve – erre irányuló kereseti kérelem hiányában – vizsgálta a szerződés

színleltségét. A Szegedi Ítélőtábla Pf.II.20.344/2008. számú ítélete a fellebbezési

érveléssel összefüggésben hangsúlyozta - hivatkozva a Legfelsőbb Bíróság PK

1/2005. számú véleményére –, miszerint nincs akadálya annak, hogy a bíróság

hivatalból észlelje a szerződés semmisségét, ha a perbeli adatok semmisségi ok

fennállását látszanak alátámasztani.

- A Csongrád Megyei Bíróság előtt P.20.373/2009 sz. alatt folyamatban volt ügy

tényállása szerint a felperes a per tárgyát képező gépkocsira vevőként színlelt

- 3 -

adásvételi szerződést kötött, s egyidejűleg, mint a gépjármű eladója aláírt egy

„biankó” adásvételi szerződést is, amelynek felhasználásával az autó tényleges

tulajdonosának (I.r. alperes) a megbízottja (III.r. alperes) a gépkocsit harmadik

személy részére (II.r. alperes) értékesítette. A felperes a két ügylethez 10.000,- Ft-ért

„adta a nevét”. A II.r. alperesi vevő utóbb szavatossági igényt érvényesített a

felperessel szemben, amelynek alapján jogerős bírósági meghagyás 2.000.000,- Ft

megfizetésére kötelezte a felperest. A bírósági meghagyással szemben az 5 éves

objektív határidő elteltére figyelemmel a felperesnek már nem állt módjában

perújítást kezdeményezni és a végrehajtás megszüntetése iránti per feltételei sem

álltak fenn. A felperes keresetében elsődlegesen az adásvételi szerződések

érvénytelenségének (semmisségének) megállapítását kérte, másodlagosan pedig a

vevő kötelezését a vételár részére történő megfizetésére. A Szegedi Ítélőtábla

Pf.II.20.423/2009 számú ítéletével a keresetet elutasító elsőfokú ítéletet eltérő jogi

indokolással helybenhagyta. Kifejtette, hogy a Pp. 123. §-ban írt feltételek hiányára

tekintettel a szerződések érvénytelenségének megállapítására irányuló kereseti

kérelem alaptalan Ugyanakkor a Legfelsőbb Bíróság 1/2005. PK véleményére

hivatkozva a másodlagos kereset elbírálása körében hivatalból észlelte az adásvételi

szerződések semmisségét, s a vételár megfizetésére irányuló keresetet elutasító

elsőfokú ítéleti rendelkezést azzal hagyta helyben, hogy az e kereset alapjául

megjelölt adásvételi szerződés valóban semmis, így annak alapján a felperes a

szerződés teljesítését megalapozottan nem követelheti.

2. Az eredeti állapot helyreállításának gyakorlata

a.) Az érvénytelenség jogkövetkezményeit illetően mindenekelőtt szükséges

leszögezni, hogy az eredeti állapot helyreállítása az érvénytelenségnek nem az

elsődleges, és nem is egyedüli jogkövetkezménye. A Szegedi Ítélőtábla a

Gf.I.30.314/2006. (BDT 2007/5/73.) számú jogesetében kifejtette: „A Ptk. 237. § (1)

és (2) bekezdése az érvénytelenség „kétirányú” jogkövetkezményét fogalmazza meg.

Az (1) bekezdés a szerződés „felszámolását”, olyan helyzet megteremtését célozza,

mintha a szerződés eredetileg sem jött volna létre. Ennek jogi eszköze az eredeti

állapot helyreállítása (in integrum restutitio), ha pedig ez nem lehetséges, a

szerződésnek a határozathozatalig történő hatályossá nyilvánítása, és a jövőre szóló

(ex nunc) felszámolása (Ptk. 237. § (2) bekezdés 1. fordulata). A (2) bekezdés 2.

fordulata a szerződés „megmentésére”, vagyis az érvénytelenségi ok

- 4 -

kiküszöbölésével olyan helyzet megteremtésére irányul, mintha már eredetileg is

érvényes szerződés jött volna létre. Az érvénytelenségi ok kiküszöbölésével a

szerződés (ex tunc) érvényessé nyilvánítása egyenrangú lehetőség az eredeti állapot

helyreállításával (BH 1991/63.). Ha elvileg mindkét lehetőség alkalmazható, akkor a

bíróság mérlegelési jogkörébe tartozik annak eldöntése, hogy az érvénytelenség

melyik jogkövetkezményét alkalmazza”. Ebben a körben egyebekben a Legfelsőbb

Bíróság PK 267. sz. állásfoglalásának indokolása megfelelő szempontokat tartalmaz.

Az eredeti állapot visszaállítása főként az üzletszerű gazdasági kapcsolatokban, így

a társasági jogi viszonyokban a feleken kívüli, külső személyekre is súlyos

következményekkel járna. Az érvényessé nyilvánítással összefüggésben a jogeset

kifejti még a következőket is: „Az apportálási szerződésben dolog módjára viselkedő

értékpapír, részvény és ingatlan cseréje realizálódik. A szolgáltatás és

ellenszolgáltatás közötti feltűnő aránytalanság, mint érvénytelenségi ok

megszüntetése lehetséges akként is, hogy a kétféle „dolog módjára” viselkedő

szolgáltatás értékkülönbözetének pénzbeli egyenértéke megfizetésére kötelezi a

bíróság az egyik szerződő felet. A Ptk. 237. § (2) bekezdése az érvénytelenségi ok

kiküszöbölésével a szerződés érvényessé nyilvánítását nem szűkíti csak a feltűnő

aránytalanságra (és az uzsorára), ezek csupán a példálózó – „különösen” –

nevesített esetek; de a jogszabályhely elvileg bármilyen érvénytelenségi okra

vonatkozhat. E rendelkezés tehát feltételezi, hogy a bíróság – tágabb értelemben,

rugalmasan – a szerződés tartalmát úgy módosítsa, hogy ezáltal az érvénytelenségi

ok miatt keletkezett érdeksérelmet küszöbölje ki. Ellenkező értelmezés mellett más

szerződés (például csereszerződés) esetében az érvényessé nyilvánítás nem lenne

lehetséges, ami nem fér össze a jogintézmény rendeltetésével”.

Ezzel összhangban mondta ki a Szegedi Ítélőtábla a biztosítéki opciós jog

érvénytelenségével összefüggő Pf.I.20.132/2007. számú határozatában, hogy az

érvénytelenségi ok kiküszöbölésével a szerződés (ex tunc) érvényessé nyilvánítása

egyenrangú lehetőség az eredeti állapot helyreállításával. A szerződés érvényesé

nyilvánítása nem csupán a feltűnő aránytalanság kiküszöbölése esetén, hanem

elvileg bármilyen érvénytelenségi okra vonatkozhat; a bíróság ilyenkor a szerződés

tartalmát úgy módosíthatja, hogy ezáltal az érvénytelenségi ok miatt a keletkezett

érdeksérelmet kiküszöböli (BDT 2009/1/3.).

A Szegedi Ítélőtábla az 1/2008. (XII. 4.) Polgári Kollégiumi véleményben pedig úgy

foglalt állást, hogy: „Az érvénytelen biztosítéki opciós megállapodás érvényessé

- 5 -

nyilvánítható, ha az érvénytelenség oka – az elszámolási kötelezettséget sértő

vételár meghatározás módja – kiküszöbölhető. Érvényessé nyilvánítható az opciós

szerződés akkor is, ha az érvénytelen kikötés mellőzésével a megállapodás a felek

szándéka szerint megfelel a zálogszerződés tartalmának. Ez esetben a bíróság a

jelzálogjog ingatlan-nyilvántartási bejegyzése felől is rendelkezik. Érvényessé

nyilvánítás hiányában az egyébként jogszerű követelés kielégítése az érvénytelen

biztosítéki vételi jog gyakorlásával létrehozott adásvétel, a biztosítéki vagyontárgy

tulajdonjogának megszerzése útján semmis”. (BDT 2009/2. szám).

Az érvényessé nyilvánításra lehetőséget látott az ítélőtábla olyankor is, amikor a

szerződéskötés idején hatályos azt a jogszabályt, amely a szerződés

érvénytelenségét okozta, utóbb hatályon kívül helyezték (Fpkf.I.30.297/2004., BDT

2005/7-8/94.), és olyankor is, amikor az alakilag fogyatékos, ezért érvénytelen

szerződés megkötését követően utóbb a felek az alaki kellékeknek megfelelő

„szerződést megerősítő nyilatkozatot” tesznek, amelyben tartalmilag, a tartási

szolgáltatások részleteit illetően a korábbi öröklési szerződés okiratra utalnak vissza

(Pf.II.20.323/2004.).

b.) A kamat és a használati díj elszámolása

A vizsgálati tapasztalatok alapján úgy tűnik, egyes (főként helyi) bíróságok gyakorlata

bizonytalan atekintetben, hogy mennyiben tekinthető irányadónak – illetve

meghaladottnak – a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiuma 32. számú

állásfoglalásának kamatra és használati díjra vonatkozó iránymutatása.

- A Békés Megyei Bíróság vizsgálati anyaga szerint a bíróságok a kamat és a

használati díj elszámolását a teljesítéstől - a vételár megfizetésétől illetve a dolog

birtokba adásától – számítják. A kamat összege a törvényes mértékű, a használati

díjat pedig szakértő útján, a helyben szokásos bérleti, haszonbérleti díjak

alapulvételével határozzák meg.

- A Kecskeméti Városi Bíróság is alkalmazhatónak találta P.20.221/2005/19. számú

ítéletében a PK 32. számú állásfoglalás kamatra és használati díjra vonatkozó

megállapításait.

- A Kiskunhalasi Városi Bíróság a P.20.008/2004/46. számú ítéletében az eredeti

állapot helyreállítása kapcsán a vételár és kamatai visszafizetésére kötelezte a

felperest, s rendelkezett a vétel tárgyát képező ingatlan tekintetében a felperes

tulajdonjogának ingatlan-nyilvántartásba való visszajegyzéséről. Az alperes az

- 6 -

ingatlant nem vette birtokba, ezért használati díj fizetésére nem kötelezte őt a

bíróság. A vizsgálati anyag a jogeset kapcsán kérdésként vetette fel, hogy a

dologszolgáltatás teljesítésének elmaradása esetén indokolt-e az egyoldalú

pénzszolgáltatás visszafizetésére köteles fél terhére kamatfizetési kötelezettséget

megállapítani. A Szegedi Ítélőtábla egyéb ügyekben kifejtett álláspontja szerint igen,

hiszen a szerződés érvénytelensége folytán a fél a részére teljesített

pénzszolgáltatáshoz érvényes jogcím nélkül jut hozzá, s úgy használja más pénzét,

hogy annak nincs megfelelő ellentételezése, s mivel ingyenes jogcíme sincs a

pénzhasználatnak, az adott összeggel jogalap nélkül gazdagodik.

- A Csongrád Megyei Bíróság és a Szegedi Ítélőtábla utóbbi években követett

gyakorlata az eredeti állapot helyreállítása során a kamat és a használati díj kérdését

egységesen ítéli meg, irányadónak tekintve a Szegedi Ítélőtábla Gf.I.30301/2005

számú (BDT 2007/3/42. szám alatt közzétett, eBDT 2007/1553. sz.) eseti

döntésében megjelent okfejtést. Eszerint: „A Legfelsőbb Bíróság PK 32.

állásfoglalása szerint a Ptk. 237. §-ában írt rendelkezés, az eredeti állapot

helyreállítása során olyan helyzetet kell teremteni, mint amilyen akkor lett volna, ha a

felek az érvénytelen szerződést meg sem kötik. A felhívott állásfoglalás értelmében a

szerződéskötés előtt fennállott helyzet helyreállítása körében a visszafizetendő pénz

után a teljesítéstől késedelmi kamat, míg a dolog használatáért a szokásos mértékű

használati, bérleti díjat kell figyelembe venni. Miként arra a Legfelsőbb Bíróság az

1/2005. PJE jogegységi határozatában rámutatott, az egyenértékűség elvének

érvényre jutatása érdekében a bírói gyakorlat az érvénytelenség

jogkövetkezményeinek levonása körében új megoldásokat keres. Visszterhes

szerződéseknél a felek szándéka az, hogy a kölcsönös szolgáltatásaik jogi és

megközelítőleg gazdasági szempontból is egyenlő értékűek legyenek. Az újabb

jogalkalmazói felfogás szerint a Legfelsőbb Bíróság PK 32. állásfoglalásában a

szerződéskötés előtt fennállott helyzet visszaállítása körében a kamat és használati

díjak vonatkozásában kifejtettek már nem tarthatók fenn (lásd a civilisztikai

kollégiumvezetők 2005. február 21-23. napján megrendezett országos

tanácskozásán megvitatott kérdésekről készült tájékoztató 4.pontját, közzétéve a

Bírósági Határozatok 2005/5. számának Fórum rovatában). Ennek az az oka, hogy a

hivatkozott állásfoglalás indokolatlanul függetleníti egymástól a felek által visszaadni

köteles szolgáltatásokat. A vevő a dolgot köteles visszaszolgáltatni használati

díjának megfizetésével együtt, az eladó pedig a pénzt köteles visszafizetni a

- 7 -

kamattal, vagyis a pénz használati díjával együtt – függetlenül attól, hogy a

kamatláb, illetve a használati díj mértéke jelentősen eltérhetnek egymástól. Nincs

figyelemmel arra, hogy a kamat éppúgy a használat díja, mint a dolog után számított

használati díj. A dologszolgáltatás és a pénzszolgáltatás – a szerződés

érvénytelenségétől függetlenül – egyenértékűnek vélelmezett, az egyenértékűként

kezelt szolgáltatások használati díja pedig – azalatt az idő alatt, amíg kölcsönösen

használják a másik fél részére kezdettől visszajáró szolgáltatást – nem térhet el

egymástól. A visszajáró szolgáltatások kölcsönös, a másik fél által történő használata

során az egyenértékű szolgáltatások „használati díja” egymást kölcsönösen

kiegyenlíti, kompenzálja. Amíg tehát a felek kölcsönösen használják a másiknak

visszajáró egyenértékű szolgáltatást, addig az átvett pénzösszeg után kamat, a

dolog birtoklásáért pedig használati díj fizetésére a felek nem kötelezhetők. A kamat

és a dolog használati díja nem a vételár kifizetésétől, illetve a birtokba adástól

kezdve jár, ugyanis az érvénytelen szerződés alapján az egyidejűleg nyújtott

szolgáltatások esetén a visszaszolgáltatásnak is egyidejűleg kell megtörténnie. Amíg

a jogosult nem teljesít, ez kizárja a másik fél kötelezetti késedelmét, ennek

kamatvonzatával együtt. Helyesen a jogosult akkor tarthat igényt – nem késedelmi,

hanem egyenértéki – kamatra, ha a dolgot már visszaadta, vagy kezdettől fogva

birtokba sem kapta, de a pénzt kifizette, ilyenkor az egyoldalú használat időtartamára

részére egyenértéki kamat jár. Ugyanígy, ha a másik fél a dolgot átadta, de ennek

ellenében pénzt nem kapott, jogszerűen tarthat igényt használati díjra, mert a

visszajáró szolgáltatás egyoldalú használata megalapozza a díjigényt”.

Más határozatokban is megfogalmazásra került, hogy visszterhes szerződések

esetén abból a vélelemből kell kiindulni – még érvénytelen szerződés esetén is -,

hogy a szerződés alapján nyújtott szolgáltatás és annak pénzbeli ellenértéke azonos

értékű. Az azonos értékű szolgáltatás és ellenszolgáltatás használati értékének

pedig ugyancsak egymással megegyezőnek kell lennie. Ezért arra az időre, amíg a

felek kölcsönösen használják az érvénytelen szerződés alapján birtokukba jutott, de

visszajáró szolgáltatást illetve ellenszolgáltatást, ezek használati díja sem térhet el

egymástól, így a kamat és a használati díj kiegyenlíti egymást. Következésképpen a

visszajáró szolgáltatás után használati díj illetve kamat csak akkor jár, ha az

érvénytelen szerződés alapján kizárólag az egyik fél részéről történt teljesítés.

Amennyiben tehát az egyoldalúan kapott pénzszolgáltatást kell visszafizetni, ezután

kamatfizetésre is köteles lesz a fél. Ez a kamat azonban a fentebb kifejtettekből

- 8 -

következően nem késedelmi kamat, hanem ún. egyenértéki kamat (Csongrád Megyei

Bíróság P.20.973/2007., Szegedi Ítélőtábla Gf.I.30.592/2004., Pf.II.20.164/2009.,

Gf.I.30.301/2005., Gf.I.30.595/2004.).

Megjegyzendő, hogy a szolgáltatás és ellenszolgáltatás feltűnő aránytalansága

esetén tipikusan nem az eredeti állapot helyreállítására, hanem érvényessé

nyilvánításra kerül sor.

Érdemes megemlíteni, hogy a szakirodalomból a Ptk. Kommentárban (KJK-

KERSZÖV 2004., 888.oldal) Harmathy Attila hasonló álláspontot képvisel: „A magunk

részéről indokoltnak tartanánk az eredeti állapot helyreállításánál is figyelembe venni

azt a kapcsolatot, amelynek keretében a teljesítés történt. Az érvénytelen visszterhes

szerződéseknél a mindkét fél által nyújtott szolgáltatások egymástól független

elbírálása furcsa eredményekhez vezet. Megemlítjük példaként azt, hogy a

kamatfizetés és a lakásbérleti díj összege nagymértékben eltérhet egymástól. Az

azonos értékű szolgáltatásoknál aligha célszerű ilyen módon különbséget teremteni

a felek helyzete között. Más esetekben is indokolt lehet azonban a kapcsolat

figyelembevétele. Ha például csak az egyik fél szolgáltatott, akkor sem közömbös,

hogy ajándékozás volt a szándék vagy visszterhes szerződés. A megoldás

alapjainak keresésénél tekintettel kell lenni arra is, hogy a kamat nemcsak késedelmi

kamat, hanem egyenértéki kamat is lehet. A törvény 232. §-ához fűzött miniszteri

indokolás hivatkozott arra, hogy az egyenértéki kamat ismert jogunkban, bár a tv.

kifejezetten nem szólt erről Egyenértéki kamat, mint átmeneti gazdagodás pl.

megítélhető lenne akkor, ha valamelyik fél – visszterhes szerződésnél – mind a saját,

mind a másik fél szolgáltatásának (egészben vagy részben) birtokában van”.

c.) Az elévülés és az elbirtoklás korlátainak figyelembevétele

A vizsgált ügyekben a semmis szerződésekből eredő igényérvényesítés kapcsán a

kötelmi követelésre az elévülés, a tulajdoni igényre pedig az elbirtoklás szabályainak

alkalmazására nem került sor. Megjegyzendő ugyanakkor, nem elfogadható a Békés

Megyei Bíróság vizsgálati anyagának az a megállapítása, miszerint „az elévülést, a

szerződés megtámadási határidejének lejártát és az elbirtoklás bekövetkezését a

bíróságnak hivatalból figyelembe kell vennie”. A Ptk. 236. § (3) bekezdése ugyanis

egyértelművé teszi, hogy a megtámadási határidő elévülési jellegű,

következésképpen irányadó rá a Ptk. 204. § (3) bekezdése, amelynek értelmében az

elévülés hivatalból nem vehető figyelembe. De nem tartalmaznak hivatalbóliságra

utaló rendelkezést a Ptk. elbirtoklásra vonatkozó szabályai sem.

- 9 -

A Bács-Kiskun Megyei Bíróság vizsgálati anyaga szerint a megyei bíróság a

Pf.20.888/2005., a Kiskunfélegyházi Városi Bíróság pedig a P.20.503/2004. számú

ügyben a felperesnek a szolgáltatás és ellenszolgáltatás feltűnő aránytalanságára

alapított, s az eredeti állapot helyreállítására irányuló keresetét a megtámadási

határidő elmulasztása miatt utasította el. A vizsgálati anyagból azonban nem derül ki,

hogy a bíróság hivatalból észlelte a határidő elmulasztását vagy az ellenérdekű fél

elévülési kifogása alapján.

d.) A szerződés érvénytelenségéhez kapcsolódó többlettényállások (hasznok,

károk, költségek)

A többlettényállások megítélésénél a bíróságok a PK 32. számú állásfoglalás

iránymutatásának megfelelően járnak el, így a beruházások és a költekezések

esetén a jogalap nélküli gazdagodás, míg a visszaadandó dologszolgáltatás

tárgyának állagromlása illetve az abban keletkezett kár kapcsán a kártérítés

szabályait alkalmazzák. Ezekben a kérdésekben kizárólag erre irányuló kereseti

kérelem alapján folytatnak bizonyítást illetve hoznak döntést.

- A fentieket állapította meg a Békés Megyei Bíróság vizsgálati anyaga a Békési

Városi Bíróság P.20.501/2006. számú ügyében.

- A Csongrád Megyei Bíróság a P.20.973/2007/41. számú ítéletében rámutatott,

hogy az eredeti állapot helyreállításához kapcsolódóan a felperes igényt tarthatott a

lakhatási költségének megtérítésére, az összegszerűség tekintetében azonban nem

tett eleget bizonyítási kötelezettségének felhívásra sem, ezért a bíróság a Pp. 141. §

(2), (6) bekezdésének alkalmazásával a többletköltségek megtérítése iránti igényét

bizonyítatlanság miatt utasította el.

- A Szegedi Ítélőtábla Pf.III.20.443/2006/3. számú ítélete szerint „ha az alperesi

beruházások tulajdonjogot nem keletkeztettek, ez még nem akadálya annak, hogy az

eredeti állapot helyreállítása esetén az értéknövelő beruházások kötelmi jogcímű

elszámolására kerüljön sor”.

3. A szerződés határozathozatalig terjedő hatályossá nyilvánítása (az 1/2005.

PJE határozat alkalmazása)

A vizsgálati tapasztalatok szerint a bíróságok viszonylag ritkán alkalmazzák az

érvénytelenség jogkövetkezményeként az érvénytelen szerződés határozathozatalig

történő hatályossá nyilvánítását.

- 10 -

- A jogintézmény egyik alkalmazási területe az 1/2005. PJE határozatban

foglaltakhoz kapcsolódik. A Békéscsabai Városi Bíróság és a Kecskeméti Városi

Bíróság egy-egy ítéletében az 1/2005. PJE határozatra hivatkozással nyilvánította az

ítélethozatalig hatályossá a szerződést. Mindkét ügyben hosszabb idő telt el a

szerződéskötés és az igényérvényesítés között, s ezért az eredetileg fennállott

értékegyensúly a szerződés tárgyának (személygépkocsi) az időmúlásból és a

használatból eredő amortizációjára visszavezethetően oly mértékig megbomlott,

amelyre figyelemmel a bíróság nem látott lehetőséget az eredeti állapot

helyreállítására. A Kecskeméti Városi Bíróság ügyét felülbíráló Bács-Kiskun Megyei

Bíróság a per tárgyát képező gépkocsira kötött adásvételi szerződést az

ítélethozatalig hatályossá nyilvánította, s a felperest a gépkocsi kiadására, az

alperest pedig az eredeti 2.000.000,- Ft-ot meghaladó vételárral szemben 800.000,-

Ft visszafizetésére kötelezte.

- A Csongrád Megyei Bíróság a – lényegét tekintve azonos tényállás alapján hozott –

P.21.160/2006/28. és a P.20.790/2006/48. számú ítéletében a felperesek tulajdonát

képező ingatlanokra kötött adásvételi szerződések érvénytelensége ellenére azért

nem látott lehetőséget az eredeti állapot helyreállítására, mert az ingatlanon további

jóhiszemű jogszerzők javára jelzálogjog, illetve tulajdonjog került bejegyzésre, amely

jogok a jogvesző perindítási határidő elmulasztása miatt már nem voltak törölhetők

az ingatlan-nyilvántartásból. Ezért az elsőfokú bíróság az adásvételi szerződéseket

az ítélethozatalig hatályossá nyilvánította, s a szerződések tárgyát képező ingatlanok

ítélethozatalkori forgalmi értékének figyelembevételével számolt el a felek között, s

ennek keretében pénzfizetésre kötelezte az érvénytelen adásvételi szerződések

vevőit. A P.21.160/2006. számú ügyben ezzel a jogi megoldással a Szegedi

Ítélőtábla is egyetértett (Pf.III.20.570/2007.).

A P.21.790/2006. számú ügyben viszont a jogvitát végső soron lezáró Legfelsőbb

Bíróság felülvizsgálati eljárás keretében hozott Pfv.VI.21.098/2008/8. számú

ítéletében arra az álláspontra helyezkedett, hogy az eredeti állapot a további

jóhiszemű jogszerzők, a perbeli ügyben a III. és IV. rendű alperesek ingatlan-

nyilvántartásba bejegyzett jelzálogjogának érintetlenül hagyása mellett

helyreállítható, ezért az érvénytelenségnek ezt a jogkövetkezményét alkalmazta.

Valójában, ez a jogi megoldás ténylegesen nem állította helyre az eredeti állapotot,

hiszen a felperesek eredetileg tehermentes tulajdonjoggal rendelkeztek, amit az

adott ingatlan értékét közelítő teherrel kaptak vissza.

- 11 -

- A Szegedi Ítélőtábla üzletrész átruházás érvénytelenségével összefüggésben a

Pt.III.20.340/2006. számú határozatában úgy foglalt állást, amennyiben a társaság

életében bekövetkezett események miatt az eredeti állapot nem állítható helyre, a

bíróság a szerződést az ítélethozatal időpontjáig hatályossá nyilváníthatja, és az

érvénytelenség jogkövetkezményeit a jövőre szólóan alkalmazza. Az érvénytelenség

jogkövetkezménye lehet a szükséges intézkedések megtétele érdekében a

cégbíróság megkeresése, majd az intézkedéseknek a cégbíróság törvényességi

felügyeleti eljárásban történő kikényszerítése. A Gf.II.30.373/2006. számú döntés

szerint pedig a közbeszerzési eljárás hatálya alá tartozó szerződésnek

közbeszerzési eljárás lefolytatása nélküli megkötése – a törvény kifejezett

rendelkezése folytán – érvénytelen, semmis. Amennyiben az érvénytelenség

jogkövetkezményeként az eredeti állapot nem állítható helyre, a szerződés

hatályossá nyilvánítása mellett a nyújtott szolgáltatással azonos ellenszolgáltatás

megtérítéséről kell rendelkezni.

4. Az érvénytelenségi kifogás (Ptk. 236. § (3) bekezdés) érvényesülése

A vizsgált ügyek közül a Békéscsabai és az Orosházi Városi Bíróság egy-egy

ügyében fordult elő, hogy az alperes a kereset alapjául szolgáló szerződést az erre

nyitvaálló egy éves határidő letelte után támadta meg. A jogerős ítélet ezekben az

ügyekben az alperes védekezését kifogásként bírálta el. A Békés Megyei Bíróság

vizsgálati anyaga szerint „a megyei bíróság gyakorlata az, hogy az alperesi

ellenkérelem akkor minősül kifogásnak, ha az alperes a megtámadási okra, a

megtámadási határidő lejárta után hivatkozik, míg a megtámadási határidőn belül

előterjesztett ellenkérelem védekezésnek, avagy viszontkeresetnek minősül attól

függően, hogy az alperes kizárólag a felperesi kereset elutasítását, avagy más

jogkövetkezmények alkalmazását is kéri. Etekintetben azonban bizonytalanság

tapasztalható”.

5. Az érvénytelenségre alapított törlési perek bírói gyakorlata

Az utóbbi években viszonylag nagy számban fordultak elő a Szegedi Ítélőtábla

illetékességi területén (főleg Csongrád megyében) az ingatlan-nyilvántartási

bejegyzés érvénytelenségére és ezzel együtt a bejegyzés alapjául szolgáló

szerződés érvénytelenségére alapított törlési perek (Csongrád Megyei Bíróság

P.21.499/2006., P.20.528/2007., P.21.160/2006. P.20.790/2006., P.22.184/2007.).

- 12 -

Ezekben az ügyekben a tényállások lényegüket tekintve megegyeztek: a felperes

eladta a tulajdonát képező ingatlant az ingatlanközvetítéssel foglalkozó alpereseknek

oly módon, hogy a vételár teljes összegének kifizetését megelőzően, a

szerződéskötéssel egyidejűleg hozzájárult az alperesi vevők tulajdonjogának

ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzéséhez. Ezt követően az alperesek

pénzintézetekkel – a per további alpereseivel - kötött kölcsönszerződés biztosítására

jelzálogjogot engedtek, vagy az ingatlant rövid idő alatt továbbértékesítették,

elcserélték. A felperesnek ugyanakkor a vételárat nem fizették meg, ilyen szándékuk

– az eltitkolt csődközeli helyzet miatt – már a szerződéskötéskor sem volt. A felperes

a közte és az I-II. rendű alperesek között létrejött adásvételi szerződés, valamint az

I., II. illetve III., IV. rendű alperesek közötti jelzálogszerződés vagy adásvételi

szerződés érvénytelensége miatt az eredeti állapot helyreállítása jogcímén az

alperesek tulajdon- illetve jelzálogjoga (esetleg az ingatlanra bejegyzett végrehajtási

jog) törlését, és a tulajdonjoga ingatlan-nyilvántartásba való visszajegyzését kérte. A

sértettek, felperesek a szerződéseket tévedésre, megtévesztésre hivatkozva

támadták, az ingatlanközvetítők bűnösségét csalás bűncselekménye miatt a

büntetőbíróság megállapította. Az érintett ügyekben a tényleges jogvitát általában

nem a felperes és az I., II. rendű alperesek közötti adásvételi szerződés

érvénytelensége jelentette, hanem az Inytv. 63. § (2) bekezdésének alkalmazása

vetett fel jogértelmezési kérdéseket.

a.) Az Inytv. 63. § (2) bekezdése szerinti határidők jogi természete

Az Inytv. 63. § (2) bekezdésében meghatározott 60 napos, illetve 3 éves határidőket

a vizsgált ügyekben eljárt bíróságok jogvesztő határidőkként kezelték. Ezzel együtt

az Inytv. 63. § (2) bekezdésében írt határidő jogi természetének megítélése nem

problémamentes. Előfordul, hogy az ügy megoldása szempontjából ez perdöntővé

válik (amint azt a eBDT 2007/1603. száma alatt közzétett eseti döntés is mutatja). A

Bíróképző Akadémia által 2008. évben szervezett, s az érvénytelenségi perek

aktuális jogalkalmazási kérdéseivel foglalkozó szakmai konzultáció tapasztalatai is

azt mutatják, hogy ebben a kérdésben a bírák álláspontja nem egységes. Egyet lehet

ugyan érteni a Legfelsőbb Bíróság 2/2005. PK véleményének azzal a

megállapításával, miszerint „ezek a határidők – bár erről a törvény külön nem szól –

a közhitelesség elvéből következően jogvesztő határidők”, azonban ez a

jogértelmezés nincs összhangban a Legfelsőbb Bíróság 4/2003. számú Polgári

Jogegységi határozatával. Az Alkotmánybíróság az Inytv. 63. § (2) bekezdésének

- 13 -

alkotmányossági felülvizsgálata során hozott 911/B/2008. számú határozatában az

érintett határidőket ugyan jogvesztőkként említi, azonban a felülvizsgálat nem a

határidők természetére vonatkozott, a jogegységi határozat pedig a bíróságokra –

szemben a kollégiumi véleménnyel – kötelező.

b.) Az Inytv. 63. § (2) bekezdése szerinti határidők kezdete

A Szegedi Ítélőtábla gyakorlatában kezdetben bizonytalanság mutatkozott abban,

hogy az ún. közvetett jogszerzőkkel szemben indítható törlési per tekintetében

mikortól számítandó a 60 napos, illetve 3 éves perindítási határidő. A joggyakorlat

ma már a Legfelsőbb Bíróság 2/2005. sz. PK véleményében kifejtetteknek

megfelelően egységesnek tekinthető.

A perindítási határidő számításához kapcsolódik, hogy a tapasztalatok szerint a

földhivatal a közvetlen jogszerző tulajdonjogát bejegyző határozatot nem

tértivevénnyel kézbesítteti a korábbi ingatlan-nyilvántartási jogosult részére, illetve az

is előfordul, hogy adott esetben a földhivatal a tulajdonjog változásával érintett

ügyfelek részére a kézbesítendő határozatot az okiratszerkesztő ügyvédnek küldi

meg. Erre figyelemmel a Szegedi Ítélőtábla a Pf.II.20.347/2009. számú végzésével

hatályon kívül helyezte az elsőfokú bíróság ítéletét azzal, hogy a megismételt

eljárásban vizsgálni kell az eredetileg érvénytelen határozat felperes részére történő

szabályszerű kézbesítésének megtörténtét. Ennek keretében – a Ket. 40. § (7)

bekezdésében foglaltakra tekintettel - tisztázni szükséges, hogy az okiratszerkesztő

ügyvéd rendelkezett-e olyan írásbeli meghatalmazással, amely kiterjedt a bejegyző

határozat részére történő kézbesítésére is. Az ítélőtábla e határozatában

figyelemmel volt a Legfelsőbb Bíróság EBH 2008/1866., Pfv.VI.20.698/2008. számú

elvi határozatában kifejtettekre. Eszerint az Inytv. 63. § (2) bekezdésében foglalt

rendelkezés alapján a határozat kézbesítéséhez fűződik joghatály. A határozat

kézbesítését sem a földhivatal közlése, sem a tudomásra jutás nem pótolja, a

kézbesítés kiterjesztő értelmezésére nincs lehetőség.

c.) Az Inytv. 63. § (2) bekezdésének jelenleg hatályos rendelkezéséhez

kapcsolódó jogértelmezési kérdés

Az Alkotmánybíróság 911/B/2008.számú határozatával ex nunc megsemmisítette az

Inytv. 63. § (2) bekezdésének a 60 napos perindítási határidőre vonatkozó

rendelkezését, így a jelenleg hatályos szöveg szerint a jóhiszemű közvetett

jogszerzővel szemben egységesen 3 év alatt lehet a törlési keresetet megindítani,

függetlenül attól, hogy az eredetileg érvénytelen bejegyzésen alapuló határozatot

- 14 -

kézbesítették-e a korábbi bejegyzett jogosult részére vagy sem. Az ex nunc hatályú

megsemmisítés következtében az Alkotmánybíróság határozatának közzétételét

megelőzően keletkezett jogviszonyokban azonban még alkalmazandó a 63. § (2)

bekezdésének korábban hatályos szövege szerinti kettős határidő. Alkalmazási

tilalmat rendelt el viszont az Alkotmánybíróság a Szegedi Ítélőtábla előtt

Pf.I.20.113/2008. szám alatt folyamatban volt ügyben, mivel az Inytv. 63. § (2)

bekezdésének alkotmányossági kontrollját a Szegedi Ítélőtábla kezdeményezte a

hivatkozott számú perben, egyidejűleg felfüggesztve az Alkotmánybíróság döntéséig

a saját eljárását). Mindebből az a felemás helyzet adódik jelenleg, hogy a

gyakorlatilag azonos tényállású, s részben ugyanazon feleket érintő ú.n.

sorozatügyekben eltérő tartalmú döntések születnek, amelyekben a bíróságnak

döntéseit – saját másik ítéletétől eltérően – alkotmányellenes jogszabállyal kell

indokolnia.

d.) A jóhiszeműség értelmezése a törlési perekben.

Az Inytv. 63. § (2) bekezdése szerinti 60 napos illetve 3 éves keresetindítási határidő

csak a jóhiszemű közvetett jogszerzővel szemben irányadó, a rosszhiszemű

jogszerzővel szemben a törlési per határidő nélkül megindítható. Az Inytv. 5. § (3)

bekezdése alapján jóhiszemű szerzőnek az minősül, aki az ingatlan-nyilvántartásban

bízva ellenérték fejében szerez jogot. A Szegedi Ítélőtábla már hivatkozott

Pf.II.20.347/2009. számú ügyében a közvetett jogszerzőnek minősülő IV. rendű

alperes javára végrehajtási jog, az V. rendű alperes javára pedig adótartozás alapján

jelzálogjog került bejegyzésre. E jogokat megelőzően a földhivatal zárlatot jegyzett

be az ingatlanra, az I. és II. rendű alperesekkel (a közvetlen jogszerzőkkel) szemben

indult büntetőeljárásban a Szegedi Városi Bíróság által hozott határozat alapján.

Megkérdőjelezhető, hogy az adótartozáson alapuló jelzálogjog és végrehajtási jog

ellenérték fejében szerzettnek tekinthető-e, mint ahogy a zárlat bejegyzése is

kérdésessé teheti az Inytv. alkalmazása szempontjából a zárlat bejegyzését

követően bejegyzett jogosultak jóhiszeműségét, hiszen a zárlat ténye utalhatott arra

a közvetett jogszerzők számára, hogy az adott ingatlan kapcsán az ingatlan-

nyilvántartásban feltüntetettektől eltérő lehet a valóságos jogi állapot.

e.) A „széljegyesek” perbenállásának szükségessége

A Békés Megyei Bíróság vizsgálati anyaga szerint a megyében nem egységes a

bírák álláspontja atekintetben, hogy a széljegyként szereplő bejegyzési kérelem

jogosultjának perbenállása szükséges-e a törlési perekben. A Szegedi Ítélőtábla a

- 15 -

Pf.II.20.520/2007. számú ügyében a VI. rendű alperes javára bejegyzett széljegy

törlését a perindítási határidő elmulasztására figyelemmel rendelte el, míg a

Legfelsőbb Bíróság Pfv.VI.21.098/2008/8. számú ítéletében a jogerős ítéletnek ezt a

rendelkezését azzal az eltérő indokkal hagyta helyben, hogy az Inytv. 62. § (1)

bekezdés a./ pontja értelmében törlési kereset csak az ingatlan-nyilvántartásba már

bejegyzett jog törlése iránt indítható, a széljegy esetében pedig a bejegyzésről

határozat még nem született. Ezzel összhangban a Legfelsőbb Bíróság 2/2005.

számú PK véleményből is az olvasható ki, hogy a széljegyesek perbenállása

szükségtelen: „…a szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt megindított

perre tekintettel a földhivatali eljárást az Inytv. 47. § (2) bekezdése szerint – a fél

bejelentése alapján – fel kell függeszteni. Ha ez elmaradt és a jog bejegyzésére sor

került, a továbbiakban a peres eljárás a törlési per szabályainak figyelembevételével

folytatódik”.

6. A házastársi vagyonközösséghez tartozó ingatlan elidegenítése

A Békés megyei vizsgálati anyag szerint az e megyében egységes gyakorlat

megfelel a Legfelsőbb Bíróság 2/2005 számú PK vélemény 3. pontjában írt

iránymutatásnak, azaz az ingatlan-nyilvántartáson kívül tulajdonjogot szerző

házastárs (volt házastárs) nem érvényesítheti jogát – sem törlés iránt, sem

fedezetelvonás miatt – az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett, illetőleg őt rangsorban

megelőző jóhiszemű jogszerzővel szemben. A Csongrádi és a Bács-Kiskun Megyei

Bíróság vizsgált ügyeiben a fent jelzett tényállású ügy nem fordult elő.

Megjegyzendő, hogy az Inytv. 5. § (4) bekezdésében írtak az ingatlan-

nyilvántartáson kívül tulajdonjogot szerző házastársra (volt házastársra) is

vonatkoznak.

A Szegedi Ítélőtábla a Pf.III.20.424/2007. számú ügyben kifejtette, hogy a házassági

vagyonközösség megszűnésétől a házastársi közös vagyon megosztásáig terjedő

időben jóhiszemű és ellenérték fejében szerző harmadik személlyel kötött adásvételi

szerződés a külső jogviszonyban, a nem szerződő házastárs rendelkezési jogának

megsértése miatt érvénytelennek nem minősül. A házastársak egymás közötti belső

jogviszonyában az egyoldalú rendelkezés érvényességét, annak jogkövetkezményeit

a megbízás nélküli ügyvitel szabályai szerint kell megítélni. A rendelkezési jog

megsértése esetén is érvényes az egyoldalú rendelkezés, ha a beavatkozás

- 16 -

helyénvaló volt, mert az megfelelt a másik házastárs érdekeinek és feltehető

akaratának.

7. Az egyes érvénytelenségi okokhoz kapcsolódó vitás jogalkalmazási

kérdések

Az érvénytelenségi okokhoz kapcsolódóan a Szegedi Ítélőtábla joggyakorlata során

számos elvi kifejtésű határozatot hozott. A terjedelmi korlátokra figyelemmel – és

mivel a határozatok többsége közzétételre került, részleteiben is hozzáférhetők – a

tényállás ismertetése és külön magyarázat nélkül az alábbiak szerint csoportosítva

emeljük ki a fontosabbnak tartott jogeseteket.

Akarathibák

a.) Tévedés, megtévesztés

- Ha az ingatlan vevője már a szerződés megkötésének időpontjában azzal a tudattal

és szándékkal tesz vételi nyilatkozatot, hogy a vételár megfizetése a későbbiekben

sem áll szándékában, magatartása büntetőjogi szempontból a csalás törvényi

tényállását valósítja meg, polgári jogi szempontból pedig – a tévedésbe ejtés miatt –

az adásvételi szerződés megtévesztés jogcímén történő megtámadására ad

lehetőséget (Pf.I.20.405/2007.; BDT 2008/11/184.).

- A kölcsönszerződés nem semmis önmagában azért, mert az ügyvezető a cég

képviseletében eljárva úgy veszi fel a kölcsönt, hogy tudja, azt a kft. sem fogja

visszafizetni, hanem polgári jogi szempontból a jogosult döntheti el, hogy a

szerződést tévedésre, megtévesztésre hivatkozással megtámadja és az

érvénytelenség jogkövetkezményeit érvényesíti-e, vagy pedig – a biztosítékokra is

kiterjedően – érvényes kölcsönszerződés alapján követeli a kölcsön visszafizetését

(Pf.I.20.062/2005.; BDT 2006/3/50.).

- Ha a szerződés elszámolása körében a felek között a vita végleges lezárásaként

megállapodás születik, közöttük anyagi jogi egyezség jön létre. Az egyezség

érvényességét nem érinti a feleknek a vitás vagy bizonytalannak tartott

körülményekre vonatkozó tévedése. A kivitelező részéről a vállalkozói díj kifizetése

iránti fokozott érdekeltség – a „gazdasági kényszer” – önmagában nem

érvénytelenségi ok (Gf.I.30.237/2008.).

b.) Színlelt szerződés

- A színlelés kétoldalú, tudatos magatartás, amikor a felek közös akarata arra

irányul, hogy azt a szerződést, amely jognyilatkozataik alapján keletkezne ne kössék

- 17 -

meg. Ha viszont a szerződő fél szándéka a vagyontárgy átruházására valóságos,

azonban motívuma – a fedezetelvonás – jogellenes, nem a színlelt szerződésre,

hanem – mint lex specialisra – a fedezetelvonó szerződésre (Ptk. 203. §, actio

Pauliana) vonatkozó szabályokat és jogkövetkezményeit kell alkalmazni.

- Ha a felek a szerződést azért kötik meg, hogy az átruházó fél a végrehajtás alól

mentesüljön, akkor az átruházási szándék tényleges és valóságos, azonban

jogellenes, aminek következménye nem az érvénytelenség, hanem a relatív

hatálytalanság: a szerződés fedezetelvonó jellegére nem bárki, hanem csak a

sérelmet szenvedett fél hivatkozhat; a szerződés érvényes, ezért eredeti állapot

helyreállításának nincs helye, azonban az érvényesen szerző fél köteles tűrni, hogy a

tulajdonába került vagyontárgyból a sérelmet szenvedett a követelését végrehajtás

útján kielégítse (Pf.I.20.273/2003.; BDT 2004/12/122.; hasonlóan: Gf.I.30.157/2007.,

Pf.III.20.106/2008.).

- A szerződés akkor színlelt, ha a szerződő felek külső harmadik személyek

irányában azt a látszatot kívánják kelteni, hogy közöttük meghatározott tartalommal

szerződés jött létre, jóllehet közöttük ilyen szerződés nincsen, illetve kölcsönösen azt

palástolják, hogy a ténylegesen megkötött szerződés helyett más tartalommal és

más joghatást kiváltó szerződést kötöttek. Ha azonban az adásvételről szóló okiraton

a felek az egyik (házastárs) tulajdonostárs eladó aláírását – tudomása nélkül –

aláhamisítják, az eladó szerződési akarata hiányában adásvételi szerződés nem jön

létre. Ha a szerződés nem jött létre, nem az érvénytelenség jogkövetkezményeit,

hanem a jogalap nélküli gazdagodás, illetve a jogalap nélküli birtoklás szabályait kell

alkalmazni (Pf.I.20.240/2003.; BDT 2005/3/32.).

- Amennyiben az ingatlan adásvételi szerződés megkötése háromszemélyes

jogviszonyban, „láncolatos” továbbértékesítés formájában történik úgy, hogy a felek

egyező szándéka szerint a vevő, egyben továbbértékesítő jogot nem szerez,

vételárat sem fizet, a szerződés színleltnek minősül, a leplezett adásvétel pedig az

eredeti eladó és a tényleges vevő között közvetlenül jön létre. A leplezett

megállapodás érvényes függetlenül attól, hogy azt külön – színlelt – okiatok

tartalmazzák (Gf.I.30.266/2005.; BDT 2006/9/135.).

- Használt gépjármű eladásakor, ha az eladó személyét az okiraton valótlanul tüntetik

fel, azt leplezik, erről azonban a vevő nem szerez tudomást, az adásvételi szerződés

nem színlelt, mivel a színlelés tudatos és kétoldalú magatartás (Pf.III.20.295/2005.).

- 18 -

- A biztosítéki céllal kötött opciós szerződés – önmagában a biztosítéki szándék

miatt – nem színlelt, hanem érvényes megállapodás. Érvénytelen azonban az olyan

kikötés, ahol a hitelező az adott vagyontárgy tulajdonjogát opciós jog kikötése

alapján a fennálló követelése fejében elszámolási kötelezettség nélkül szerzi meg, a

vagyontárgy valóságos értékének számbavétele nélkül (Pf.III.20.133/2005.).

- Ha a színlelt üzletrész adásvételi szerződés a társaság tagja elővásárlási jogának

kijátszására irányul, az elővásárlásra jogosult tag a szerződés semmissége iránt

kereshetőségi joggal rendelkezik. A szerződés színlelésének közvetlen

bizonyítékokkal való igazolása általában nem lehetséges, mert mindkét szerződő fél

érdeke az, hogy színlelésük ne derüljön ki, az valónak tűnjék. Ezért közvetett

bizonyítékok, alapján lehet következtetni a színlelésre (Gf.I.30.320/2005.).

A jognyilatkozat hibái

a.) Álképviselet

- A felszámolás kezdő időpontja után a nem a felszámoló által tett, az adós

vagyonával kapcsolatos jognyilatkozat a jogszabály (Cstv. 34. § (2) bekezdés)

kógens rendelkezésébe ütközik, megsértéséhez azonban a törvény más

jogkövetkezményt fűz. A vezető tisztségviselő ugyanis álképviselőnek minősül,

cselekménye a képviseltet nem köti, ezért a szerződés a képviselt adós és a

harmadik személy között nem jön létre. Az álképviselő ténylegesen megtett (létező)

jognyilatkozata pedig érvénytelen, mivel a képviselt nevében tett olyan

jognyilatkozatot, amire a képviselt adós szándéka nem terjedt ki (Gf.I.30.392/2006.;

BDT 2007/3/47.).

- Harmadik jóhiszemű személyek irányában az ú.n. látszaton alapuló képviselet olyan

munkavállalók tekintetében áll fenn, akik beosztásuknál fogva rendszeres

tárgyalásokat folytatnak, és a munkáltató, illetve szervezeti képviselő eljárásából

(például maga küldte a tárgyalásra az illetőt, annak eljárását más alkalommal is

jóváhagyta, bélyegző használat stb.) a harmadik személyek alapos okkal

következtethetnek arra, hogy az illető személynek képviseleti jogosultsága van

(Gf.I.30.164/2006.; BDT 2007/10/157.).

- Ha az önkormányzat nevében a polgármester közgyűlési jóváhagyás nélkül köt

szerződést, de erről a másik fél nem tud és nem is kell tudnia, a szerződő partnerrel

való kapcsolatban ez az ügylet érvényes létrejöttét nem érinti. Ha viszont a felek

megállapodása szerint a szerződéshez a közgyűlés jóváhagyása szükséges, vagy

erről a másik félnek tudnia kell, akkor az önkormányzat – a polgármester előzetes

- 19 -

szerződési tárgyalásaitól függetlenül – az elfogadó nyilatkozatot a közgyűlés

határozatával teszi meg, a szerződés ekkor jön létre. A közgyűlési határozat nem

minősül a feleken – az önkormányzaton – kívül eső, attól független bizonytalan

jövőbeli eseménynek (feltételnek), továbbá nem tekinthető (külső) harmadik személy

vagy a hatóság beleegyezésének, jóváhagyásának sem (Gf.I.30.568/2006.; BDT

2008/5/85.).

- A végelszámoló a társaság vezető tisztségviselőjeként jár el, ilyen minőségben a

végelszámolás alatt álló társaság vagyonának értékesítése során vevőként érvényes

adásvételi szerződést köthet. Vonatkoznak rá azonban azok a korlátozások,

amelyeket a Ptk. 221. § (3) bekezdése megfogalmaz (a képviselő nem járhat el, ha a

szembenálló fél ő maga), továbbá a Gt., mint lex specialis a társaság és a vezető

tisztségviselő egymásközti szerződésére tartalmaz (a taggyűlés jóváhagyhatja azt a

szerződést, amelyet a társaság a vezető tisztségviselővel köt). (Gf.I.30.268/2005., IH

2006/4/175.).

b.) Alaki hiba

- A vállalkozási szerződés megkötése a törvény erejénél fogva főszabályként nincs

írásbeliséghez kötve; ha pedig a felek a szerződésben külön írásbeli alakot

rendeltek, a vállalkozási szerződés teljesítése az alaki fogyatékosságot orvosolja. A

vállalkozó terhére kötbért azonban érvényesen csak írásban lehet kikötni. Az alaki

követelmény – az írásbafoglalás – a vállalkozó kötbérkötelezettséget felvállaló

jognyilatkozatára vonatkozik, az elfogadó nyilatkozat a jogosult részéről (a

kezességhez hasonlóan) nincs alakszerűséghez, írásbafoglaláshoz kötve

(Gf.I.30.019/2008.; BDT 2009/5/85.).

- Az írásbafoglalás a polgári anyagi jogban – eltérő törvényi rendelkezés hiányában –

egyszerű okiratba foglalást jelent, ami független az okirat eljárásjogi bizonyító

erejétől. A kezes kötelezettségvállaló jognyilatkozata érvényességének nem feltétele,

hogy azt teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalják (Gf.I.30.110/2006.).

- Részvények átruházása esetén az eladó a szerződés érvénytelensége érdekében

nem hivatkozhat a részvények alaki hibájára, mivel az adásvétellel a részvényre

vonatkozó jogai megszűntek. Az értékpapírból eredő jogok az átruházással a vevőre

szállnak át, függetlenül attól, hogy az átruházó milyen jogokkal rendelkezett

(Gf.I.30.268/2006., IH 2007/3/126.).

- A kölcsönszerződéssel egyidejűleg készült adásvételi szerződés nem semmis

önmagában azért, mert az ingatlan tulajdonjogának átruházása biztosítéki céllal

- 20 -

történt. Ha azonban az adásvételi szerződésről készült okirat vételárat nem

tartalmaz, vagy valamelyik fél aláírása hiányzik, az adásvétel alaki okból érvénytelen.

Az érvénytelen adásvételi szerződés miatt az ingatlanon tulajdonjogot nem szerző fél

az ingatlanra érvényesen jelzálogjogot sem alapíthat, a jelzálogszerződés a további

jogszerzőre is kihatással érvénytelen (Pf.II.20.122/2007.).

A célzott joghatás hibái

a.) Jogszabályba ütköző szerződés

- A más jogágak (pénzügyi, közigazgatási jog) kötelező szabályait sértő szerződés a

polgári jog szempontjából akkor érvénytelen, ha a más jogági jogszabály kifejezetten

rögzíti, hogy az adott jogi norma megsértése egyúttal a szerződés érvénytelenségét

is okozza, vagy pedig a törvény értelmezéséből, az összes körülményből nyilvánvaló

módon megállapítható, hogy a külön jogszabály – az egyéb, más jogági szankciók

mellett – a szerződés érvényességét sem kívánja megengedni, mivel a szerződéses

szolgáltatás általánosan tiltott, közrendet sértő magatartást valósít meg. Ha viszont a

jogalkotó felismerhető célja az, hogy a jogszabálysértés következménye a külön

jogszabályban előírt szankció legyen – általában ilyenek az egyoldalú kötelezettséget

vagy tilalmat tartalmazó közigazgatási jogszabályi rendelkezések sérelme –, akkor a

szerződés polgári jogi szempontból a jogszabálysértés ellenére sem érvénytelen

(Gf.I.30.477/2005., Gf.II30.498/2006.).

- A helyi önkormányzat és az egészségügyi alaptevékenységet ellátó gazdasági

társaság között a betegellátó rendelő áthelyezésével kapcsolatos költségekre

támogatási szerződés jött létre. A közgyűlés – előzetes pénzügyi terv, költségvetés

nélkül, jóllehet ezt az önkormányzati rendelet előírta – a szerződéskötést jóváhagyta.

A társaság a szerződésben foglaltaknak eleget tett, az önkormányzat a támogatás

kifizetését azért tagadta meg, mivel a szerződés az önkormányzati rendeletbe

ütközik. A Szegedi Ítélőtábla a Gf.I.30.109/2009. számú határozatában kifejtette: „A

támogatási szerződés sajátossága annak tartalmában áll: az egyik fél költségvetési

eszközökből juttat támogatást meghatározott célra. A szerződés megkötését ezért

közigazgatási, pénzügyi döntések előzik meg, és a szerződés tartalmává válnak a

juttatással kapcsolatos közigazgatási, pénzügyi – nem polgári jogi – szabályok is. A

támogatási szerződést másfelől a juttató fél azért köti, mert a felek közötti

jogviszonyban a polgári jogi szerződési szabályokat alkalmazni kívánja. Ha a

támogatási szerződésre a polgári jogi szabályok nem lennének irányadóak, úgy a

- 21 -

szerződést sem lehetne semmisnek tekinteni, és nem lehetne alkalmazni az

érvénytelenség jogkövetkezményeire vonatkozó, kifejezetten polgári jogi szerződési

szabályokat sem. A támogatási szerződés tehát polgári jogi és közigazgatási

(pénzügyi) jogi elemeket egyaránt tartalmazó szerződés, amelyből eredő jogvita

során annak van jelentősége, hogy a vita a szerződés mely – polgári jogi vagy

közjogi – elemét érinti. …A bírói gyakorlat az érvénytelenség szempontjából a nem

polgári jogi jogszabály sérelmét differenciáltan kezeli. Önmagában a más jogági

(közigazgatási, pénzügyi jogi, stb.) szabályokat sértő szerződés nem érvénytelen,

ezek a jogszabályok ugyanis „más jogkövetkezményt” fűznek az ott szabályozott

norma megsértéséhez (például pénzügyi jogi szankciót). A perbeli esetben az

előzetes költségvetés benyújtását előíró közigazgatási norma sérelme nyilvánvalóan

nem olyan jellegű, természetű, súlyú sérelem, amely a megkötött szerződés polgári

jogi érvénytelenségét okozná. A jóhiszemű és tisztességes eljárás elvébe ütközne,

ha a jogalkotó alperes a saját önkormányzati rendeletének nem érdemi, kevéssé

jelentős előírását szerződő félként nem tartja be, majd pedig a vállalt szerződéses

kötelezettségei alól a szerződés érvénytelenségére hivatkozással szabadulna,

miközben a másik fél a szerződésből eredő kötelezettségeit már teljesítette”.

- Üzletszerű pénzügyi tevékenységnek az ellenérték fejében nyereség végett, az

előre egyedileg meg nem határozott ügyletek megkötésére irányuló, rendszeresen

folytatott gazdasági tevékenység minősül. A hatósági engedély a pénzügyi

szolgáltatás – így pénzkölcsön – üzletszerű folytatásához szükséges. A szerződés

érvényességét illetően annak van meghatározó jelentősége, hogy az engedély nem

az egyedi szerződés – így a kölcsönszerződés – megkötéséhez, hanem a

tevékenység üzletszerű folytatásához szükséges, és a pénzügyi tárgyú külön törvény

sem rögzíti szankcióként az engedély hiányában kötött megállapodás semmisségét

(Gf.I.30.343/2006.; BDT 2007/9/132.).

- A kölcsönszerződés nem érvénytelen önmagában azért, mert utóbb megállapítást

nyer, hogy a kölcsönvevő ügyletkötési célja üzletszerű pénzügyi tevékenység

(betétgyűjtés) volt. A jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűncselekménye miatti

elítélés sem eredményezi szükségképpen a szerződés polgári jogi semmisségét,

mert a polgári bíróság a bűnösség kérdésétől függetlenül dönt arról, hogy az ügylet

polgári jogi szempontból érvényes vagy sem (Pf.I.20.231/2005.; BDT 2006/10/155.).

- Ha a jogalkotó felismerhető célja a tilalmazott magatartás, az előírt

jogkövetkezmény jellege szerint az, hogy a külön jogszabályban előírt szankció

- 22 -

legyen csak és kizárólag a jogszabálysértés következménye, akkor a szerződés

polgári jogi szempontból a jogszabálysérelem ellenére nem érvénytelen. Ezért ha a

közjegyző tolmács alkalmazása nélkül foglalja okiratba a külföldi fél által adott

meghatalmazást, ennek csak az a következménye, hogy a kiállított okirat nem

minősül közokiratnak, azonban ez az egyszerű okiratba foglalt nyilatkozat – a

meghatalmazás – érvénytelenségét nem okozza (Pf.III.20.487/2005.; IH

2007/4/161.).

- Az önkormányzati törzsvagyon körébe tartozó, a lakossági és üzemi szükségleteket

kielégítő regionális víziközmű tulajdonjogát az önkormányzat nem ruházhatja át, az

ilyen adásvételi szerződés jogszabályba ütközik, semmis. A vízmű komplexum

hasznosítási jogának tartós, határozott időre történő átengedése tartalmilag

koncessziós szerződés akkor is, ha a felek azt „üzemeltetési szerződésnek” nevezik

el. A tartalmát tekintve koncessziós szerződős semmis, ha létrejötte, megkötése nem

a koncesszióról szóló törvényben meghatározott eljárás eredményeként, az ott írt

törvényi feltételeket betartva történt (Gf.I.30.592/2004.; BDT 2006/10/153.).

- Az önkormányzati vagyonba tartozó, korlátozottan forgalomképes szabadtéri

színpadra létrejött bérleti szerződés érvényességét nem érinti az ügylet szerinti

értékhatár esetleges túllépése, illetve az előírt értékbecslés hiánya. Önmagában más

jogági (közigazgatási jogi) szabályokat sértő szerződés a polgári jog szempontjából

nem érvénytelen, csak akkor, ha a más jogági jogszabály kifejezetten rögzíti, hogy az

adott jogi norma megsértése egyúttal a szerződés érvénytelenségét is okozza

(Gf.II.30.498/2006.; BDT 2009/4/66.).

- Általában nem vezet a szerződés érvénytelenségére, ha valamelyik szerződő fél a

részére jogszabályban egyoldalúan előírt kötelezettségét elmulasztja, és a másik,

jóhiszemű féllel így köt szerződést; a szerződéses szolgáltatást, a szerződés

tartalmát azonban a jogszabályban előírt egyoldalú kötelezettség elmulasztása nem

érinti. Az állami vállalatokra bízott vagyon elidegenítése során, amennyiben az eladó

az ÁVÜ irányában fennállott bejelentetési kötelezettségének nem tett eleget, ez

önmagában érvénytelenséget nem eredményez. Ehhez azt is bizonyítani kell, hogy a

konkrét esetben olyan okok állottak fenn, amelyek miatt az ÁVÜ a szerződéskötést

– mint a társadalom érdekeit nyilvánvalóan sértőt, vagy a nemzetgazdaság

megkárosítását eredményezőt – ténylegesen meg is tilthatta volna.

Az érvénytelenség oka utóbb kiküszöbölhető és az érvénytelen szerződés

érvényessé nyilvánítható akkor is, ha a szerződéskötés idején hatályos azt a

- 23 -

jogszabályt, amely a szerződés érvénytelenségét okozta utóbb hatályon kívül

helyezik (Fpkf.I.30.297/2004.; BDT 2005/7-8/94.).

- A versenyjogi törvényben a kartelltilalom megszegéséhez fűzött

jogkövetkezmények – a törvény kifejezett rendelkezései folytán – addicionális

jellegűek a Ptk-ban szabályozott semmisséghez képest, ezért, ha a megállapodás

alkalmas a verseny kizárására vagy korlátozására – vagyis a kartelltilalomba ütközik

–, a megállapodásra az érvénytelenség jogkövetkezményeit is alkalmazni kell

(Gf.I.30.473/2006.; BDT 2008/4/61.)

- Nem ütközik jogszabályba, ezért érvényesen engedményezhető a jövőben lejáró

követelés is, feltéve, hogy a követelés keletkezése nem bizonytalan, a fizetési

kötelezettség módját, az elszámolás rendjét a felek körülhatárolják. Érvényes a

biztosítéki célú engedményezés is; ilyenkor az engedményes szabadon választhat,

hogy a követelést az eredeti kötelezett engedményezővel, vagy – az

engedményezésben foglaltak szerint – a követelés kötelezettjével szemben

érvényesíti. Ugyanazon követelés többszöri engedményezése is érvényesen

megtörténhet (Gf.I.30.150/2007.; BDT 2008/11/186.).

- Nem ütközik jogszabályi tilalomba az olyan szerződéses kikötés, amikor a

lízingbeadó visszaköveteli a lízingtárgyat, követeli a hátralékos lízingdíjat is, azonban

a visszakövetelt lízingtárgyat a piaci forgalomban értékesíti, és a befolyt vételár

összegével a lízingbevevő hátralékos lízingdíj tartozását csökkenti. Ebben az

esetben a biztosítéki szerepet betöltő lízingtárgyból annak eladása útján elégíti ki

igényét – amely a hátralékos lízingdíjban áll –, a dolog vételárát azonban nem a saját

javára, hanem a lízingbevevő javára számolja el. Jogszabályba ütközik viszont, ha a

lízingbeadó a dolog tulajdonjogát is megtartja, a lízingtárgyat ezért visszaköveteli, és

ugyanakkor egy nem nyújtott szolgáltatás ellenszolgáltatását – a lízingdíjat – teljes

összegben követeli. Ha tehát a lízingbeadó a lízingtárgyat visszaveszi a

lízingbevevőtől, a teljes hátralékos lízingdíjat akkor sem követelheti, ha a

lízingtárgyat huzamos időn keresztül még nem értékesítette. Ilyenkor csak a

lízingtárgy reális forgalmi értékével csökkentett különbözeti összegre tarthat igényt

(Gf.I.30.218/2007.; BDT 2008/11/188.).

b.) A jogszabály megkerülésére irányuló szerződés

- A biztosítéki (fiduciárius) célból vételi jogot létesítő megállapodás önmagában a

biztosítéki cél miatt nem érvénytelen – nem színlelt vagy tiltott – szerződés. A

biztosított alapügylet jogosultja (hitelező) azonban a kikötés biztosítéki jellege folytán

- 24 -

vételi jogát nem gyakorolhatja a zálogjog érvényesítésére vonatkozó kógens törvényi

rendelkezések megkerülését (Ptk. 200. § (2) bekezdés első mondat 2. fordulata)

eredményező módon: - érvénytelen a vételi jog kikötése, ha a hitelező a kielégítési

jog megnyílta előtt szerezheti meg egyoldalú nyilatkozattal létrehozott adásvétel útján

a dolog tulajdonjogát; - érvénytelen a vételi jog kikötése, ha a hitelező a vételi jog

gyakorlásakor egyfelől a biztosítékul szolgáló dolog értéke, másfelől a fennmaradó

követelése közötti különbözeti összeg elszámolása alól mentesül (Szegedi Ítélőtábla

Polgári Kollégium 1/2008. (XII. 4.) kollégiumi véleménye a biztosítéki célú vételi jog

egyes kérdéseiről; BDT 2009. évi 2. szám).

- Érvényes a biztosítéki célú opciós kikötés olyankor is, amikor a hitelező egyidejűleg

jelzálogjogot is kiköt. A tulajdonos nincs elzárva attól, hogy a jelzálogjoggal terhelt

ingatlant tovább megterhelje, és a hitelező javára azon – a dolog és vételár

megjelölésével – vételi jogot engedjen. Érvénytelen azonban a vételi jog kikötése, ha

az opciós szerződésben a felek úgy rendelkeznek, hogy a hitelező a kielégítési jog

megnyílta előtt szerezheti meg egyoldalú nyilatkozattal létrehozott adásvételi

szerződéssel az ingatlan tulajdonjogát (lex comissoria tilalma). (Gf.I.30.578/2003.;

BH 2005/73., BDT 2004/11/112.).

c,) Nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütköző szerződés

- Az örökhagyó gyógyíthatatlan betegsége – amely viszonylag rövid időn belül

halálához vezet – önmagában nem okozza az öröklési szerződés nyilvánvalóan

jóerkölcsbe ütközés miatti érvénytelenségét. Érvényes szerződés, ha az eltartó a

gyógyíthatatlan betegségben szenvedő eltartott állapotának ismeretében ugyan, de

vállalja a teljes ellátását, ápolását, gondozását; az ellenkező értelmezés azokat a

súlyosan beteg, magatehetetlen személyeket fosztaná meg a megfelelő tartás és

gondozás lehetőségétől, akik arra leginkább rászorulnak. A szerződés

érvénytelenségét az okozhatja, ha az eltartó a szerződéskötéskor arról tudott, hogy

az örökhagyó tartására, gondozására egyáltalán nem vagy csak irreálisan rövid ideig

kerülhet sor, azaz valójában olyan szerződéses kötelezettséget vállal, amelyről eleve

tudja, hogy azt nem kell teljesítenie (Pf.II.20.395/2007.).

- Az üzleti tisztesség, a tisztességes piaci magatartás erkölcsi normarendszerével

ellentétes a szerződési kikötés, amely a piacgazdaság lényegét adó gazdasági

verseny alapvető feltételeit megszünteti. Nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütközik ezért az

olyan megállapodás, amely hosszú időre megszünteti az egyik fél szerződéskötési

szabadságát, mert a másik félnek – a vállalkozónak – olyan egyoldalú hatalmasságot

- 25 -

biztosít, amelynek alapján a megadott körbe tartozó valamennyi munka elvégzésére

kizárólagos, egyoldalú döntésétől függő jogosultságot szerez (Gf.I.30.473/2006.;

BDT 2008/4/61.).

- Az érvénytelenség az üzleti tisztesség védelmében, a tisztességtelen piaci

magatartásokkal szemben olyan esetben is érvényesül, amelyek ugyan jogszabályba

ütköző szerződést nem jelentenek, de nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütköző jellegük miatt

eredményezhetik a szerződés semmisségét. A jóerkölcs tartalmát a jogszabály nem

határozhatja meg, ebben az esetben ugyanis a szerződés jogszabályba ütköző volta

miatt minősülne érvénytelennek. Amennyiben a bank vezetője az adóssal

összejátszik a kölcsönszerződés megkötése során, és a kölcsönhöz az adós a

területi igazgató tevőleges közreműködésével, annak – bűncselekményt is

megvalósító – megvesztegetése révén jut hozzá, egyik fél magatartása sem

összeegyeztethető az üzleti tisztesség követelményeivel, a megkötött

kölcsönszerződés nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütközik, semmis (Gf.I.30.165/2003.;

BDT 2004/4/37.).

- A jóerkölcs – polgári jogi értelemben – a társadalom általános értékítéletét, a

magánautonómiának a társadalmi közmegegyezés által meghatározott korlátait, az

általánosan elvárható magatartás zsinórmértékét fejezi ki. Jóerkölcsbe ütközőnek

minősül a szerződés, amelyet jogszabály ugyan nem tilt, de az azzal elérni kívánt cél

a vállalt kötelezettség jellege vagy azért ellenszolgáltatás felajánlása, illetve a

szerződés tárgya az általánosan elfogadott erkölcsi normákat nyilvánvalóan sérti, és

ezáltal az általános társadalmi megítélés azt egyértelműen tisztességtelennek

minősíti (Gf.I.30.390/2007.; IH 2009/1/16.).

- Ha a szerződő fél szándéka a vagyontárgy átruházására valóságos, azonban

motívuma a fedezetelvonás, a nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütköző szerződés (a

semmisség) jogkövetkezményei helyett a fedezetelvonó szerződésre vonatkozó

különös szabályokat és jogkövetkezményeket kell alkalmazni (Gf.I.30.436/2005.;

BDT 2007/11/174.).

d.) Tisztességtelen szerződési kikötések

- Pénzintézet által alkalmazott „Üzletszabályzat”, mint általános szerződési feltételek

tisztességtelen kikötéseinek (I-XIII.) ügyészi közérdekű keresettel való megtámadása

(Pf.I.20.452/2007.; BDT 2008/7-8/109., IH 2008/109., IH 2008/2/64.).

- Tisztességtelen az ingatlanközvetítésre vonatkozó általános szerződési feltételek

kikötése, ha a megbízott akkor is követelheti a díjat (jutalékot), amennyiben a

- 26 -

megbízó egyértelműen bizonyítja, hogy a vevő az értékesítési szándékról nem a

megbízott közvetítői (hirdetési) tevékenysége eredményeként szerzett tudomást.

Tisztességtelen az a kikötés is, amely az ingatlanközvetítési szerződés megszűnése

utáni egy éven belül olyan esetre is díjfizetési kötelezettséget ír elő a megbízó

terhére, amikor nem bizonyítható, hogy az adásvétel a megbízott korábbi közvetítői

tevékenységével okozati összefüggésben jött létre (Pf.I.20.469/2007.; BDT

2009/9/145.).

- Az általános szerződési feltételekben a tisztességtelen kikötés megtámadása

szempontjából a jóhiszeműség: nem szubjektív – elsősorban a dologi jogban

irányadó – tudattartalmat jelenít meg, hanem a „jóhiszeműség és tisztesség” objektív

követelményét jelenti. A tisztességtelen kikötés a felek egyenjogúsága és

mellérendeltsége elvét sérti; annak megítélése során, hogy valamely feltétel

visszaélésszerű, túlzottan és ésszerűtlenül – vagyis indokolatlanul – hátrányos a

másik félre és ezáltal sérti a jóhiszeműség követelményét, nem csupán az adott

konkrét támadott kikötés egyedi értékelésével, hanem a szerződés egész

feltételrendszerének az összefüggésében vizsgálható (Pf.I.20.135/2006.; BDT

2007/3/39.).

- A kábeltelevíziós műsorelosztó szolgáltatást nyújtó társaság általános szerződési

feltételeiben az előfizetői szerződés egyoldalú – díjra kiható – módosításának

lehetőségét a jogszabály előírásai alapozzák meg. Nem minősülhet

tisztességtelennek a díj egyoldalú módosítására vonatkozó szerződési feltétel, ha azt

a jogszabály előírásának megfelelően határozták meg (Gf.I.30.490/2005.; BDT

2007/5/75.).

- Az ingatlanközvetítő által alkalmazott általános szerződési feltételek

tisztességtelenségének vizsgálata ügyészi, közérdekű megtámadási kereset alapján:

a kizárólagossági kikötés, a szerződés megszűnése után az ingatlanközvetítő

jutalékigénye, a szerződés felmondása esetén az átalánydíj megítélése

(Pf.I.20.188/2004.; BDT 2005/12/159, IH 2005/1/22.).

e.) Feltűnő aránytalanság

- Az apportálási szerződés, mint jogügylet alapján az egyik fél szolgáltatása az

apportált ingatlan, amelynek fejében a másik féltől – a részvénytársaságtól – az

alaptőke emelés eredményeként kibocsátott meghatározott részvénycsomaghoz jut.

Az ügylet szolgáltatás és ellenszolgáltatás feltűnő aránytalansága címén történő

megtámadása során ezért egyfelől az apportált ingatlan forgalmi értékét, másfelől a

- 27 -

kibocsátott részvények piaci értékét kell összemérni, és a kettő közötti

értékkülönbözetnek az ellenszolgáltatás valóságos értékéhez viszonyított

aránytalanságát kell vizsgálni (Gf.I.30.314/2006.; BDT 2007/5/73.).

- A szolgáltatás és ellenszolgáltatás feltűnő aránytalansága esetén az üzletszerű

kapcsolatokban az ajándékozási szándék nem a természetes személyek egymás

közötti, rendszerint hozzátartozói vagy baráti ismeretségen alapuló, gyakran

alkalomhoz kötött szívességi juttatást – adományozást –, annak köznapi értelmét

jelenti, hanem annak van jelentősége, hogy a vállalkozás üzleti megfontolásból

– akár részben – ingyenes, azaz tudottan ellenérték nélküli vagyoni juttatásban

kívánta-e részesíteni üzleti partnerét (Gf.I.30.517/2006.; BDT 2008/7-8/112.).

- A szolgáltatás és ellenszolgáltatás feltűnő aránytalansága címén nem a vételi jogot

engedő opciós szerződés, hanem a vételi jog gyakorlása esetén az ekkor létrejött

adásvételi szerződés támadható. A vételi jog tényleges gyakorlásáig nem állapítható

meg, hogy az eladott dolog (forgalmi) értéke miként viszonyul az opciós

szerződésben meghatározott vételárhoz. A vételi jogot engedő opciós szerződés

írásbeli megerősítése, a megtámadási jogról való lemondás ezért nem akadálya a

később, az opciós jog gyakorlása folytán létrejött adásvételi szerződés

megtámadásának (Gf.I.30.179/2006.; IH 2007/1/23.).

- Ha az ellenszolgáltatást nem a szolgáltatásra tekintettel határozzák meg a felek,

hanem egy attól teljesen független, más jellegű ügyletből – kölcsön – eredő

követelés aktuális összegszerűségéhez igazítják, a szolgáltatás és ellenszolgáltatás

értékarányossága sem mérhető össze (Pf.I.20.132/2007.; BDT 2009/1/3.).

- A vételi jogot engedő megállapodás is szerződés, ennélfogva az opciós szerződés

különböző érvénytelenségi okok miatt önállóan is érvénytelen – megtámadható vagy

semmis – lehet. A vételi jogot engedő szerződésben azonban a tulajdonos még nem

ruházza át a dolog tulajdonjogát, e megállapodás alapján a jogosultat vételárfizetési

kötelezettség nem terheli. Éppen ezért az opciós szerződésben az ingatlan

tulajdonjogának átruházása, illetve az ezért járó vételár nem szerepel két egymással

összemérhető szolgáltatásként, szolgáltatás és ellenszolgáltatás hiányában a

szerződésnek a szolgáltatás és ellenszolgáltatás közötti feltűnő értékaránytalanság

címén való megtámadása fogalmilag kizárt. Feltűnő aránytalanság címén az

árumozgásra közvetlenül irányuló szerződés támadható, márpedig tényleges

áruviszony (áru ellenében pénz) akkor keletkezik, amikor a jogosult él a vételi

jogával, és létrejön a tulajdonjog átruházása mint szolgáltatás fejében járó

- 28 -

ellenszolgáltatás (vételár) összegének meghatározása révén az adásvételi

jogviszony. Ezt megelőzően az opciós szerződés, a vételi jog engedése az

egyenértékűség elvét nem sértheti, visszterhes adásvételi szerződés ugyanis akkor

jön létre, ha a vételi jog gyakorlása eredményeként adásvételi jogviszony keletkezik.

Az opciós megállapodásban a vételár – az összegszerű megjelölés nélkül –

érvényesen meghatározható úgy is, hogy a felek a piaci árra utalnak, illetve a vételár

kialakítását eredményező eljárási mechanizmust (szakértői értékbecslések

beszerzése) rögzítik. Amennyiben a vételi jog gyakorlása folytán létrejött adásvételi

szerződésben feltűnően aránytalan értékkülönbözet mutatkozik, mert a jogosult a

piaci árat az opciós megállapodástól eltérően számította és közölte, a hitelezők az

adásvételi szerződést önállóan megtámadhatják (Gf.I.30.307/2007.; BDT

2008/10/167., IH 2008/1/43.).

- A „kényszereladások” (árverés, végrehajtás, felszámolási eljárás) esetén a feltűnő

aránytalanság szempontjából az értékesítés egyedi sajátosságai, körülményei, az

értékesítés helyén és időpontjában kialakult piaci (keresleti) viszonyok, az adott

ingatlan tulajdonságai alapján határozható meg, hogy milyen mértékű áreltérés

alkalmazható. A vagyontárgy forgalmi értékének ilyen esetben az alkalmazott

értékesítési módon, az adott időben elérhető legmagasabb vételár tekinthető. Nem

elfogadható azonban egy olyan számítás, amely az ingatlan adott piacon kialakult,

elérhető reális forgalmi értékét mechanikusan, egyediesítés nélkül, önkényes

értékcsökkenési kulccsal devalválja, és ú.n. „menekülési értéknek” minősíti

(Pf.I.20.359/2008., Gf.I.30.307/2007., BDT 2008/10/167.).

- Ha a felek az üzletrész adásvételi szerződést a szolgáltatás-ellenszolgáltatás között

mutatkozó aránytalanság – a megtámadási ok – ismeretében írásban megerősítik és

a szerződés fenntartását választják, a megtámadási joguk feltűnő aránytalanságra

alapítottan megszűnik (Pf.III.20.013/2007., Gf.I.30.307/2007., BDT 2008/10/167.).

- Az átalányáron kötött vállalkozási szerződés esetén az átalányártól eltérésnek – a

pótmunkák ellenértékén kívül – csak a szerződés eredményes megtámadása

(például feltűnő aránytalanság címén) vagy semmissége esetén nyílik lehetőség.

Nem eredményezi a szerződés érvénytelenségét, ha a kivitelező cég a rossz

pénzügyi helyzete, csődhelyzete miatt köti meg adott tartalommal a szerződést

(Gf.III.30.250/2003., BH 2004/6/249.).

- A tartási szerződés nem támadható a szolgáltatás és ellenszolgáltatás közötti

feltűnő aránytalanság jogcímén, mert jellegénél fogva nem állapítható meg, hogy a

- 29 -

szerződéskötéskor mi volt a szolgáltatás és ellenszolgáltatás aránya. A tartási

szerződést az eltartott súlyos betegségének az eltartók általi előzetes ismerete nem

teszi feltétlenül érvénytelenné, ellenkező esetben a gyógyíthatatlan betegségben

szenvedők életük legnehezebb időszakában maradnának ápolás és gondozás,

támasz és segítség nélkül (Pf.II.20.276/2007.; BDT 2009/4/64.).

f.) Uzsora

- Az üzleti életben az uzsora szempontjából a kölcsön felvételével kapcsolatos

döntés kockázatát a kölcsönvevőnek kell viselnie akkor is, ha a szerződés

megkötése előtti gazdaságossági számításai nem váltak be (Gf.I.30.217/2005.; BDT

2006/9/137.).

- Hiányzik az uzsora törvényi feltétele – a sérelmet szenvedő fél hátrányos

helyzetének kihasználása – olyan esetben, amikor a gazdasági társaság tagjai azért

határozzák el bankkölcsön felvételét, hogy ezáltal a társaság további működtetését –

annak megszüntetése helyett – biztosítsák, és utóbb e várakozásuk nem realizálódik.

A gazdasági döntés kockázatának felvállalása nem jelent jogi értelemben vett

gazdasági kényszerhelyzetet (Pf.III.20.443/2006.; BDT 2008/7-8/113.).

- Az uzsora szubjektív feltétele megvalósulhat akkor is, ha a kábeltelevíziós

szolgáltató az adott előfizető hátrányos helyzetét nem ismeri, azzal azonban

tisztában van, hogy az adott piacon gazdasági erőfölényben van, és az előfizető

függő helyzete folytán más kábeltelevíziós műsorelosztó szolgáltatását nem tudja

igénybe venni. Az uzsora objektív feltétele – a díjemelés mértéke – szempontjából

azonban nem az egyedi előfizetői szerződés az irányadó, a műsorelosztó ugyanis

olyan tömegszolgáltatást nyújt, ahol a szolgáltatás ellenértékéről, díjáról – más

tömegszolgáltatókhoz (áruértékesítőkhöz) hasonlóan – nem egyedileg személyre

szólóan állapodik meg, hanem a díjait a konkrét fogyasztó személyétől, anyagi,

szociális helyzetétől függetlenül, absztrakt módon határozza meg. Az előfizetői díj

arányosságát ezért a más hasonló szolgáltatók díjaival összehasonlítva, az indokolt

költségekre és elért nyereség mértékére figyelemmel lehet megítélni

(Gf.I.30.490/2005.; BDT 2007/5/75.).

g.) Lehetetlen szolgáltatásra irányuló kötelezettségvállalás

- Az a körülmény, hogy az adásvételi szerződés megkötésekor az eladó nem

tulajdonosa az ingatlannak, a tulajdonjog hiánya a szerződéskötést nem teszi

érvénytelenné, az ilyen szerződés jogszabályba sem ütközik. Az ingatlan

tulajdonjogát ugyanis nem a szerződés megkötésekor, hanem a szerződés

- 30 -

teljesítésekor kell átruházni, a szerződés érvénytelenségét pedig a szerződéskötés

időpontjában kell vizsgálni, a teljesítés elmaradása viszont szerződésszegést jelent.

Ha azonban a nem tulajdonos eladó az adásvételi szerződésben – annak

megkötésekor – olyan ingatlan tulajdonjogának átruházását vállalja, amely

tulajdonjog megszerzésére számára a későbbiekben – akár fizikai, akár jogi okból –

is kizárt, akkor a szerződés lehetetlen célra irányul, ezért semmis (Pf.II.20.010/2003.;

BDT 2004/11/111.).

- Amennyiben a föld és a felépítmények tulajdonjoga az ingatlan-nyilvántartásban

egységes ingatlan-nyilvántartási egységet képeznek, és az ingatlan-nyilvántartáson

kívüli osztott tulajdon kivételes törvényes feltételei nem állnak fenn, az olyan

megállapodások, amelyek külön rendelkeznek a felülépítmények tulajdonjogának

átruházásáról jogi okból lehetetlen célra irányulnak, semmisek, mivel az épületet a

föld tulajdonától elválasztva nem lehet átruházni. A jogi okból lehetetlen célra

irányuló apportálás folytán a gazdasági társaság külön a felülépítménye (vagy a

földre) tulajdonjogot nem szerez (Gf.I.30.001/2004.; BDT 2004/11/110.).

- Amennyiben a volt házastársak egyike a közös tulajdonban álló ingatlan egészét a

tulajdonostársának tudta nélkül, a nevét aláhamisítva értékesíti az adásvételi

szerződés egységesen az egész ingatlanra nézve nem jön létre. A másik

tulajdonostárs (házastárs) ezért az eladó (házastárs) ½-ed tulajdoni hányadára

nézve nem gyakorolhatja elővásárlási jogát (Pf.I.20.082/2005.).

- A „befektetési célú” szerződés, mint szerződéstípus jogi értelemben nem létezik; a

felek határozzák meg, hogy a befektetési célú gazdasági döntésükhöz milyen jogi,

szerződési formát választanak. A hitelezési gazdasági viszony nem minősül a jogi

értékelés szempontjából palástolt (színlelt) kölcsönszerződésnek, mert a pénzügyi

hitelezés közgazdasági és szerződési jogi értelme nem azonos. A szövetkezeti

üzletrész adásvételi szerződés azonban semmis, ha az eladó nem rendelkezik

jogszerűen képzett üzletrésztőkével, emiatt a szerződésben vállalt szolgáltatás, az

üzletrész átruházása jogi okból lehetetlen célra irányul (Pf.I.20.057/2005.; BDT

2006/3/49.).

- A faktoring szerződést nem teszi lehetetlen célra irányuló érvénytelen szerződéssé,

ha az engedményezett, biztosítéki szerepet betöltő követelésről utóbb bebizonyosul,

hogy az nem is létezett (fiktív volt), az alapügylet más okból érvénytelen, vagy ha az

engedményezett követelés megszűnt (Gf.I.30.511/2003.; BH 2005/72.).

- 31 -

h.) Cstv. 40. §

A bírói gyakorlatban huzamos ideig vitatott volt, hogy a Cstv. 40. § (1) bekezdés

a.)-c.) pontjaiban szeplő okokra alapított megtámadás jogkövetkezménye az ügylet

hatálytalansága (BH 2000/365., 2004/142. szám), vagy annak érvénytelensége. A

Szegedi Ítélőtábla következetes joggyakorlata szerint a szerződésnek a Cstv. 40. §-a

alapján történő eredményes megtámadása az érvénytelenség jogkövetkezményeit

vonja maga után.

- A Cstv. 40. § (1) bekezdés szerinti eredményes megtámadás nem relatív

hatálytalanságot, hanem érvénytelenséget eredményez. A relatív hatálytalan

szerződés az arra hivatkozó jogosulttal szemben hatálytalan, és az a

jogkövetkezménye, hogy a jogosult az egyébként érvényesen szerző külső harmadik

fél tulajdonába került vagyontárgyakból hajthatja be követelését, aki ezt tűrni köteles.

A relatív hatálytalanságnak nem jogkövetkezménye az eredeti állapot helyreállítása,

az elvont fedezet visszaszolgáltatását nem teszi lehetővé, a relatív hatálytalanság

ilyen jogkövetkezményeit sem a tárgyi jog (a Ptk., a Cstv. vagy más jogszabály), sem

pedig az elmélet nem ismeri (Gf.I.30.169/2003., BDT 2004/1/5.).

- A Cstv. 40. § (1) bekezdés a.)-c.) pontjaiban nevesített megtámadási okok a

fedezetelvonás – külön törvényben speciálisan szabályozott – olyan eseteit írják

körül, amelyek alapján a szerződés eredményes megtámadása folytán az

érvénytelenség – és nem a relatív hatálytalanság – jogkövetkezményeit kell

alkalmazni. Az érvénytelenség jogkövetkezményei közül az eredeti állapot

helyreállítása az elvont vagyonnak az adós felszámolási vagyonába való visszaadási

kötelezettségét eredményezi, feltűnően aránytalan értékkülönbözettel megkötött

jogügylet esetén pedig az aránytalan előny kiküszöbölésével, az adóssal szerződő

másik fél a különbözetnek a felszámolási vagyonba való megfizetésére kötelezhető

(Gf.I.30.496/2003., BDT 2005/6/75.).

- Kiemelésre érdemes, hogy a Legfelsőbb Bíróság a PJE 3/2008. (IX. 30.) számú

jogegységi határozatában a kérdést minden bíróságra kötelező erővel eldöntötte (BH

2008. évi 12. szám). Kimondta, hogy a Cstv. 40. § (1) bekezdés a.)-c.) pontjában

meghatározott jogügyletek eredményes megtámadása esetén a Ptk-nak az

érvénytelen szerződésre vonatkozó rendelkezéseit, az érvénytelenség

jogkövetkezményét – így a Ptk. 237. § (1) bekezdése szerint az eredeti állapot

helyreállítását – kell alkalmazni.

- 32 -

A jogegységi határozat ellenére a Legfelsőbb Bíróság a Pfv.VII.21.659/2008. számú,

a BH 2009/6/178. szám alatt közzétett döntésében változatlanul azt az álláspontot

képviselte, hogy a fedezetelvonás miatt a Ptk. 203. §-a, illetve a Cstv. 40. §-a szerint

indított perekben – mindkét esetben – a szerződés relatíve hatálytalan, de eltérő

jogkövetkezményekkel. A Szegedi Ítélőtábla a Gf.I.30.144/2009.számú ügyben erre

tekintettel azt fejtette ki, hogy – a közzétett határozattól eltérően – a Cstv. 40. § nem

relatív hatálytalansági tényállás, ebből a szempontból a Ptk. 203. §-ához képest nem

lex specialis, hanem érvénytelenségi megtámadási okokat nevesít. Ebből egyébként

következik, mindaddig, amíg az arra jogosultak (felszámoló, hitelezők) a szerződést a

Cstv. 40. § alapján nem támadják meg eredménnyel, a szerződést érvényesnek kell

tekinteni.

8. A szerződés érvénytelensége iránti perekben felmerülő eljárásjogi kérdések

Kereseti kérelemhez és jogcímhez kötöttség

a.) A szerződés érvénytelensége miatti kereseti kérelmek gyakori megfogalmazása

szerint a felperes az érvénytelenség megállapítását és ennek következményeként az

eredeti állapot helyreállítását kéri, ez utóbbi körben a felek jogviszonyának

(hivatalbóli) rendezését a bíróságra bízza. A kereset ilyen megfogalmazása arra az

időszakra vezethető vissza, amikor a bíróságok – több évtizeden keresztül –

nemcsak a semmisségi okot észlelték hivatalból, hanem a felek között hivatalból

alkalmazták az érvénytelenség jogkövetkezményeit is. Abban az időszakban valóban

nem volt szükséges a kereseti kérelem pontosabb megfogalmazása, elegendő volt

csak az érvénytelenség megállapítását kérni, mivel a bíróság a továbbiakban

hivatalból - külön erre irányuló kereseti kérelem nélkül is – rendezte a felek

jogviszonyát.

Ez a felfogás egy évtizede – anyagi jogi és eljárásjogi okokból egyaránt –

fokozatosan, alapvetően megváltozott, és ma már egyértelmű megfogalmazást nyert

az új Ptk-ban. Ennek lényege az, hogy az érvénytelenség alapján – a semmisség

sajátosságai mellett – más polgári jogi jogintézményekhez hasonlóan a Ptk. által

biztosított igényeket lehet érvényesíteni, és olyan eljárásjogi szabályok, feltételek

szerint, mint más magánjogi jogkövetkezmények (például kártérítés, szavatosság

stb.) esetén (Szegedi Ítélőtábla Gf.I.30.314/2006., BDT 2007/5/73.). A Szegedi

Ítélőtábla gyakorlata szerint:

- 33 -

- Amennyiben az érvénytelenség jogkövetkezményeként marasztalás kérhető, akkor

hiányoznak a megállapítás feltételei, és az érvénytelenség megállapításának nincs

helye az ítélet rendelkező részében sem. A felperes keresetében marasztalásra

irányuló petítiót köteles előterjeszteni, amely nem a követelés jogcíme (eredeti

állapot helyreállítása), hanem a kért összeg vagy más igény. A kereset a javára szóló

– és nem az őt terhelő – marasztalásra terjedhet ki (Gf.I.30.301/2005., közzétéve:

BDT 2007/3/42., eBDT 2007/1553. szám).

Felhozható, hogy más polgári jogi igények esetén, ha például a károsult deliktuális

kárigényt érvényesít, keresetében nem kéri külön annak megállapítását – és ilyet az

ítélet rendelkező része sem tartalmaz -, hogy az alperes neki kárt okozott, mint

ahogy szerződésszegés esetén a jogosult keresetében nem kéri külön annak

megállapítását, hogy az alperes hibásan teljesített, hanem a jogalapból eredő

követeléseit marasztalásra irányuló kereseti kérelem formájában érvényesíti. Nincs

semmilyen indoka, hogy az érvénytelenség ettől eltérő eljárásjogi megítélés alá

essék. A kártérítésnél a követelés jogalapja a károkozás ténye, szerződésszegésnél

a hibás teljesítés, késedelem stb. megtörténte, az érvénytelenségnél pedig az, hogy

a szerződésben fennáll-e valamelyik érvénytelenségi ok vagy sem. A jogalap

kérdése – az érvénytelenséghez hasonlóan – a szerződéses jogviták túlnyomó

többségében egyaránt vitás, az ítélet rendelkező része mégsem deklarálja külön a

károkozás vagy a szerződésszegés megállapítását. Más kérdés, hogy a jogalap

kérdésében a bíróság közbenső ítélettel külön dönthet, amely az érvénytelenségre is

vonatkozik.

- Az érvénytelenség megállapítására irányuló kereset akkor terjeszthető elő, ha a Pp.

123. §-ában írt feltételeknek megfelel (Civilisztikai Kollégiumvezetők tanácskozása

4/3. pont, BH 2005/5. szám). Ezzel összefüggésben vitathatónak tartjuk a Legfelsőbb

Bíróság egyik határozatában kifejtetteket, amely szerint: „A szerződés

érvénytelenségének megállapítására irányuló kereset nem a Pp. 123. §-ában írt

megállapítási kereset, hanem a szerződő fél e minőségéből eredő nyilvánvaló és

természetes joga, ahol a megállapítási kereset feltételeinek a vizsgálata akkor sem

szükséges, ha a felperes az érvénytelenség megállapítása kapcsán – akár esetleg

téves jogi álláspontja miatt – nem kéri az eredeti állapot helyreállítását vagy az

érvénytelenség egyéb jogkövetkezményeinek a levonását” (Gfv.IX.30.448/2008.).

Nem világos, hogy az érvénytelenség megállapítására irányuló kereset

(megfogalmazása ellenére) miért ne lenne megállapítási kereset; és az sem, hogy ez

- 34 -

a „nyilvánvaló és természetes jog” milyen levezetés folytán illetné meg a szerződő

felet. A pozitivista jogszemlélet oldaláról a megállapítás iránti kérelem nem

nyilvánvaló és természetes jog, hanem jogszabályi rendelkezésen (eljárásjogi vagy

anyagi jogi) alapulhat. Jelenleg ilyen rendelkezést csak a Pp. 123. § tartalmaz

(éppen ezért fogalmaz meg az új Ptk. kifejezett rendelkezést az érvénytelenség

megállapíthatóságáról).

Vitathatónak tűnik az az álláspont is, amely a Legfelsőbb Bíróság egy másik

határozatából tűnik ki (BH 2007/5/154.). Eszerint: „A felperes helytállóan hivatkozott

arra, hogy közte és a III. rendű alperes között nincs olyan szerződéses jogviszony,

melynek alapján teljesítést kérhetne. …A perbeli szerződéssel kapcsolatban az

eredeti állapot helyreállítása jogcímén sem kérhet a felperes semmilyen teljesítést,

mert nem volt szerződő fél”. A Pp. 123. §-ában megfogalmazott az a feltétel, hogy a

felperes teljesítést nem követelhet, véleményünk szerint nem szűkíthető a szerződés

teljesítésére. A Pp. „a teljesítést” nem anyagi jogi, különösen nem szerződési jogi,

hanem ennél sokkal tágabb eljárásjogi értelemben használja (ellenkező értelmezés

ad absurdum arra vezetne, hogy marasztalási kereset csak szerződéses jogvitákban,

a szerződés teljesítése érdekében terjeszthető elő). A Pp. 123. §-a valójában – a Pp.

122. § (1) bekezdésével összhangban értelmezve – azt a feltételt támasztja,

megállapításra irányuló kereseti kérelemnek akkor van helye, ha a felperes

marasztalásra irányuló kereseti kérelmet nem terjeszthet elő. Marasztalásra irányuló

kereseti kérelemnek pedig a Pp. 122. § (1) bekezdés alapján bármely polgári jogi

„követelés” érvényesítése végett helye van. A Szegedi Ítélőtábla gyakorlata szerint

ilyen követelésnek minősül az is, hogy a bíróság rendelje el az érvénytelen ingatlan-

nyilvántartási bejegyzés törlését és az eredeti bejegyzés visszaállítását (Inytv. 62. §

(1) bekezdés, Pf.II.20.150/2009.). Ez összhangban áll a Legfelsőbb Bíróság EBH

2008/1865. számú elvi határozatával is.

- A Pp. 122. § (1) bekezdéséből az is következik, hogy marasztalásra irányuló

keresetet csak az ellenérdekű féllel szemben lehet előterjeszteni, mivel a jogosultnak

önmagával szemben követelése nem lehet. A kérdés az, hogy az eredeti állapot

helyreállítására irányuló kereset magában foglalja-e a felperes kötelezését

– viszontkereset hiányában is – az alperes részére visszajáró szolgáltatás

tekintetében. Eljárásjogi közelítésben ez azért vitatható, mivel az eredeti állapot

helyreállítása csak a jogcím, amelynek alapján a felperesnek kell pontosan

meghatározni, hogy – ezen a jogcímen – milyen összeg visszafizetését, mely dolog

- 35 -

birtokbaadását kéri, illetve ingatlan esetén kéri-e a tulajdonjog törlésének és

visszajegyzésének elrendelését.

Anyagi jogi szempontból viszont az eredeti állapot helyreállítása valóban felfogható

úgy, mint feltételtől függő követelésre irányuló marasztalási kereset: a felperes akkor

kérheti eredeti állapot helyreállítása címén a szolgáltatás visszatérítését, ha maga is

visszatéríti a számára teljesített szolgáltatást (emiatt fogalmaz így az új Ptk.).

Elfogadható, hogy a joggyakorlat az új Ptk-val összhangban álló jogértelmezést

kövesse, és az eredeti állapot helyreállítása esetén a felperest a kölcsönös kötelezés

folytán az alperes javára külön viszontkereset, kérelem hiányában is az általa kapott

szolgáltatás visszaadására kötelezze. Ekként járt el a Csongrád Megyei Bíróság a

22.P.20.528/2007.számú ítéletében, amelyben erre irányuló viszontkereset nélkül

kölcsönösen kötelezte a feleket az érvénytelen szerződés alapján kapott

szolgáltatások visszaadására.

b.) Az esetek jelentős részében a bíróságok – a korábbi időszakhoz köthető

joggyakorlatban rögzült szokások továbbéléseként – az ítélet rendelkező részében

megállapítják a szerződés érvénytelenségét, és csak ezt követően rendelkeznek a

felek marasztalásáról (Csongrád Megyei Bíróság P.21.813/2004., Bács-Kiskun

Megyei Bíróság G.40.109/2003.). A Szegedi Ítélőtábla több határozatában kifejtette,

ha az érvénytelenség jogkövetkezményeként marasztalásnak van helye, úgy az

érvénytelenség megállapítását kérni, illetve ilyen tartalmú ítéleti rendelkezést hozni

nem lehet. Annak kimondása, hogy a szerződés valamely okból érvénytelen, az ítélet

indokolási részére tartozik (Gf.I.30.595/2004., Gf.I.30.301/2005., Gf.I.30.314/2006.,

Pf.III.20.443/2006., Pf.I.20.132/2007.). A bíróság ugyanis az érvénytelenség

megállapításával nem jogalakító döntést hoz: a semmis szerződés a törvény erejénél

fogva (ipso iure), a megtámadható szerződés pedig a megtámadó jognyilatkozat –

és nem a bíróság ítélete – folytán érvénytelen; a bíróság csak azt bírálja el, hogy

eredményes volt-e a szerződés megtámadása, vagy a semmisségi okra történő

hivatkozás.

Ettől eltérő más kérdés, adott esetben kivételesen lehetséges, hogy a bíróság

marasztaló ítéleti rendelkezést hoz, ezt azonban úgy szövegezi meg, hogy az ítélet

rendelkező részében az érvénytelenség megállapítását is belefogalmazza. Ez adott

esetben akkor nem kifogásolható, ha az érvénytelenség egyes jogkövetkezményeit

nem a bírósági eljárásban lehet levonni (például üzletrész adásvételi szerződés

érvénytelensége esetén a jogkövetkezmények levonása érdekében a cégbíróság

- 36 -

megkeresése, vagy az érvénytelenség jogkövetkezményeinek hagyatéki eljárásban

való érvényesítése stb.). Az ingatlan-nyilvántartási törlési perekben viszont az

ítélőtábla az ítélet rendelkező részét oly módon szövegezte meg, hogy elrendelte az

adott ingatlan tekintetében az érintett fél tulajdonjogának vagy egyéb jogának

törlését, az ellenérdekű fél tulajdon- vagy egyéb jogának visszajegyzését, majd a

jogok törlése illetve visszajegyzése iránt megkereste a földhivatalt

(Pf.II.20.150/2009., Pf.I.20.279/2009.).

c.) A kialakult joggyakorlat szerint az érvénytelenség jogkövetkezményeinek

levonása során a bíróság a fél által kért jogkövetkezmény helyett mást is

alkalmazhat, kivéve amelyik ellen valamennyi fél tiltakozott (Civilisztikai

Kollégiumvezetők tanácskozása 4/b. pont, BH 2005/5.). Ez a joggyakorlat megfelel

az új Ptk. rendelkezéseinek is. A Szegedi Ítélőtábla például a Pf.I.20.132/2007/7.

számú ítéletében – az elsőfokú bíróság keresetet elutasító ítéletét megváltoztatva – a

felperes tulajdonjogának az ingatlan-nyilvántartásba történő visszajegyzésére

irányuló keresetétől eltérően a per tárgyát képező adásvételi szerződést – a vételár

felemelésével – érvényessé nyilvánította, és az alperest pénzfizetésre kötelezte.

Ilyen esetekben, amikor az érvénytelenség jogkövetkezményeként az

érvénytelenségi okot kiküszöbölve érvényessé nyilvánította a szerződést, ezt az ítélet

rendelkező részében szükségesnek tartotta kimondani, mivel ez esetben a bíróság

valóban jogalakító döntést hoz, az érvénytelen szerződés a bírósági határozat folytán

válik érvényessé (Gf.I.30.307/2007., BDT 2008/10/167.; Pf.I.20.132/2007., BDT

2009/1/3.).

d.) A BH 2007/191. szám alatt közzétett eseti döntés szerint a bíróság a szerződés

semmisségét olyan okból is megállapíthatja, amelyre a felek nem hivatkoztak, ha a

perben rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a semmisségi ok fennállása

megállapítható. Ennek megfelelően járt el a Szegedi Ítélőtábla a Pf.II.20.456/2006.

számú ügyben, ahol az öröklési szerződés semmisségét a felperes által hivatkozott

semmisségi okoktól (az örökhagyó cselekvőképtelen állapota illetve jóerkölcsbe

ütközés) eltérően a szerződés színleltsége és jogszabályba ütközése címén

állapította meg. Kérdésként vethető fel, ilyen esetben a bíróságot terheli-e a

Legfelsőbb Bíróság 1/2005. PK véleménye szerinti tájékoztatási kötelezettség

atekintetben, hogy a felek által megjelölthöz képest más semmisségi ok

fennállásának a lehetősége is felmerülhet. A Szegedi Ítélőtábla a Pf. II.20.359/2009 .

számú ügyben ezt szükségesnek látta.

- 37 -

Az eshetőleges és vagylagos kereseti kérelmek

E témakör kapcsán a következő kérdések vethetők fel a vizsgált ügyek tapasztalatai

alapján.

- Mit értünk eshetőleges és vagylagos kereseti kérelmek alatt, ezek hogyan

határolhatók el egymástól ?

- Az eshetőleges illetve vagylagos kereseti kérelmek elbírálása során a bíróság

mennyiben van kötve a fél által előterjesztett sorrendhez ?

- A bíróság döntésének mennyiben kell kiterjednie valamennyi, egymáshoz

viszonyítva vagylagosan vagy eshetőlegesen előterjesztett kereseti kérelemre ?

A fenti kérdéskörrel kapcsolatban a Békés Megyei Bíróság vizsgálati anyaga rögzíti,

hogy „a bíróságok álláspontja szerint az ítéletnek valamennyi vagylagos kereseti

kérelemre ki kell terjednie, míg az eshetőleges kérelmek esetében az a gyakorlat,

hogy amennyiben a bíróság az elsődlegesen előterjesztett kérelmet alaposnak

találja, úgy a másodlagos, harmadlagos kérelmek tárgyában az ítélet indokolást már

nem tartalmaz.”

A Bács-Kiskun Megyei Bíróság előterjesztésében azt az álláspontot képviselte,

miszerint az eshetőleges és vagylagos kereseti kérelmekről a bíróságnak a fél által

megjelölt sorrendben kell döntenie akként, hogy ha a sorrendben előbb álló

keresetnek helytad, a sorrendiségben azt követőt nem kell vizsgálni. A fél által

előterjesztett sorrendiség követését akkor is irányadónak tekinti, ha az

eshetőlegesen (vagylagosan) előterjesztett kereseti kérelmek között érvénytelenség

megállapítására irányuló kérelem is szerepel.

Ezzel a felfogással egyet lehet érteni, ha a fél eshetőleges keresetében

megtámadási okra hivatkozik, mivel a megtámadható szerződést – az eredményes

megtámadásig – érvényes szerződésként kell kezelni. (Különösen vonatkozik ez a

hatálytalan szerződésre.) Ha viszont a fél eshetőleges semmisségi okra hivatkozik,

ezt a bíróságnak hivatalból (hivatkozás nélkül is) észlelnie kell, feltéve, hogy külön

bizonyítás nélkül is egyértelműen megállapítható a szerződés semmissége.

A Csongrád Megyei Bíróság előtt P.20.998/2008. szám alatt folyamatban volt ügyben

a felperes keresetében elsődlegesen az alperesek között létrejött szerződés

érvénytelenségének (semmisségének), másodlagosan a szerződés relatív

hatálytalanságának megállapítását kérte. A bíróság az elsődleges keresetet

megalapozottnak találta és a semmisség jogkövetkezményeként rendelkezett az

eredeti állapot helyreállításáról, a II. rendű alperes tulajdonjogának ingatlan-

- 38 -

nyilvántartásba történő visszajegyzésének elrendelésével. Ugyanakkor kifejtette,

hogy a kereseti kérelemhez való kötöttség elvéből következően a keresetet ki kell

meríteni, így a bíróság érdemben bírálta el a relatív hatálytalanság iránti kereseti

kérelmet is, amelynek keretében az ítélet indokolásában rögzítette: „a peradatok

alapján megállapítható a házastársi vagyonközösséget megszüntető szerződés –

érvényessége esetén – annak fedezetelvonó jellege, ezért az eshetőlegesen, a

felperessel szemben hatálytalan”. Helyesen a semmisségi okra alapított kereseti

kérelem megalapozottsága szükségtelenné tette a másodlagos kereset érdemi

vizsgálatát (amint az a BDT 2004/937 sz. alatt közzétett eseti döntésben is kifejtésre

került).

Harmadik személy által indított érvénytelenségi perek eljárásjogi problémái

a.) A felperes perbeli legitimációja

- A Szegedi Ítélőtábla Pf.20.359/2009 számú ügyében mind a felperes keresetindítási

jogosultságát, mind a kereshetőségi jogát vitatták az alperesek. A tényállás szerint az

I. rendű alperes a Nemzeti Földalap körébe tartozó mezőgazdasági ingatlan

értékesítésére pályázatot írt ki. A pályázati felhívásra a legkedvezőbb vételi ajánlatot

a felperes tette, aki egyben elővásárlási jogára is hivatkozott, helyben lakó szomszéd

őstermelői státusza alapján. A felperes vételi ajánlatát az I. rendű alperes

kifüggesztette, ezt követően a II. rendű alperes egy mobiltelefonért cserébe

tulajdonjogot szerzett a pályázati kiírásban vételre meghirdetett ingatlannal

szomszédos mezőgazdasági ingatlan egy kis hányadán, s ezáltal a felperessel

azonos rangsorú (helyben lakó szomszéd őstermelő) elővásárlási jogosultsága

keletkezett. Az I. rendű alperes az adásvételi szerződést a II. rendű alperessel

kötötte meg. A felperes keresetében az I. és a II. rendű alperes közötti adásvételi

szerződés, továbbá a II. és a III. rendű alperes közötti csereszerződés

semmisségének megállapítását kérte arra hivatkozva, hogy az érintett szerződések

jogszabályba valamint jóerkölcsbe ütköznek, illetve jogszabály megkerülésére

irányulnak. Az érvénytelenség jogkövetkezményeként a II. rendű alperes

tulajdonjogának törlését és az I. rendű alperes tulajdonjogának visszajegyzését

kérte, valamint annak megállapítását, hogy a perbeli ingatlanra közte és az I. rendű

alperes között jött létre adásvételi szerződés. A Szegedi Ítélőtábla a Bács-Kiskun

Megyei Bíróság keresetet elutasító ítéletét a kereseti kérelemnek megfelelően

megváltoztatta. A felperes perbeli legitimációját illetően rámutatott, hogy a felperes

az Inytv. 62. § (1) bekezdés a.) pontja szerinti törlési per megindítására nem jogosult,

- 39 -

mivel nincs, illetve nem volt nyilvántartott joga a perbeli ingatlanra. A Ptk. 234. §-a,

valamint 237. § (1) bekezdése azonban a perindítási jogosultságát s egyben a

kereshetőségi jogát önmagában is megalapozza. Az alperesek közötti szerződések

érvénytelenségének jogkövetkezményeként a II. rendű alperes tulajdonjogának

törlése és az I. rendű alperes tulajdonjogának ingatlan-nyilvántartásba való

visszajegyzése ugyanis megnyitja számára azt a lehetőséget, hogy a perbeli ingatlan

tulajdonjogát megszerezze, ily módon jogi érdeke fűződik a semmisségre alapított

per megindításához.

- Az egyik ügyben a felperesként fellépő adóhatóság a felszámolás alá került adós és

harmadik személy között létrejött üzletrész adásvételi szerződés érvénytelensége

iránt indított pert. Az alperesek az adóhatóság perbeli legitimációját vitatták, amellyel

összefüggésben a Szeged Ítélőtábla kifejtette: „A bírói gyakorlat szerint a szerződés

megtámadására a szerződő feleken kívülálló harmadik személy jogát csak akkor

lehet elismerni, ha érdeke más – közigazgatási vagy a szerződés érvényességét

nem érintő polgári jogi – eszközzel nem védhető meg (Legfelsőbb Bíróság EBH

2003/850. számú elvi határozat). A felperes azonban nem közigazgatási

hatóságként, felszámolástól függetlenül – esetleges többlet-adóbevétel reményében

– támadta meg a külső harmadik személyek között létrejött, általa aránytalannak ítélt

szerződéseket, hanem hitelezői minőségében, hitelezői igényének kielégítése

érdekében, a fedezetelvonásra hivatkozva lépett fel, egyéb jogi lehetőség hiányában

ugyanúgy, ahogyan azt az adós más hitelezői a követelésük jogcímétől függetlenül

megtehették volna. Az pedig következetes bírói gyakorlat, hogy a hitelezők az adós

által megkötött szerződéseket nemcsak a Cstv. 40. § alapján, hanem a Ptk-ban

nevesített bármely más érvénytelenségi okra hivatkozással az ott írt törvényi

feltételek szerint támadhatják” (Gf.I.30.379/2004., BDT 2006/3/48.).

- A Szegedi Ítélőtábla következetes gyakorlata szerint a jogi személy önálló,

elkülönült jogalanyiságából következően a jogi személy tagja a saját nevében és

személyében a jogi személyt harmadik személyekkel szemben megillető

követeléseket, igényeket nem érvényesítheti, ezért a jogi személy által kötött

szerződés érvénytelenségének megállapítására illetőleg jogkövetkezményeinek

érvényesítésére kereshetőségi joga nem áll fenn (Szegedi Ítélőtábla Polgári

Kollégiumának 2/2005. (VI. 17.) számú kollégiumi véleménye, BDT 2005/10. szám).

A Gf.I.30.380/2005. számú határozat (IH 2008/4/163.) szerint a társaság tagja saját

nevében nem jogosult arra, hogy a jogi személy társaság által megkötött szerződés

- 40 -

érvénytelenségére hivatkozzon. A gazdasági társaság tagjainak a belső vitáikat

maguknak kell rendezniük és a társaságon belüli jogi lehetőségek alkalmazásával

érhetik csak el, hogy a sérelmesnek tartott szerződést a társaság megtámadja.

Perlési jogosultság hiányában a társaság tagja által a társaságot megillető igény iránt

indított keresetet az ügy érdemében hozott ítélettel kell elutasítani.

A Gf.I.30.754/2003. számú döntés (BDT 2005/9/109.) szerint pedig a gazdasági

társaság tagja a saját társasága által megkötött adásvételi szerződés

érvénytelensége iránt – annak semmisségére vagy megtámadhatóságára

hivatkozással – kereshetőségi joggal nem rendelkezik, mivel külső harmadik

személynek nem tekinthető, és nincs olyan jogszabályi felhatalmazása sem, melyre

figyelemmel kereshetőségi joga fennállna.

Amennyiben azonban a gazdasági társasággal szemben felszámolási eljárás indul,

és ebben a társaság tagja hitelezőként szerepel, ebben a minőségében a Cstv. 40. §

(1) bekezdésében biztosított perindítási jogosultság megilleti.

b.) Alperesek egymás közötti marasztalása:

A vizsgált ügyekben csak a felszámolással összefüggésben fordult elő, hogy a

bíróság az érvénytelenség jogkövetkezményeként az egyik alperest a másik javára

marasztalta.

- A Szegedi Ítélőtábla Pf.I.20.279/2009. számú ügyében az I. és II. rendű alperesek a

felperesektől megvásárolt ingatlant – tulajdonjoguk ingatlan-nyilvántartásba való

bejegyzését követően – továbbértékesítették a III. rendű alperes részére. Ez utóbbi

jogügylet kapcsán a III. rendű alperes az I. és II. rendű alpereseknek 20 millió forint

vételárat fizetett. A jogerős ítélet szerint a bíróság elrendelte a III. rendű alperes

javára bejegyzett tulajdonjog ingatlan-nyilvántartásból való törlését, a felperesek

tulajdonjogának visszajegyzését, kötelezte továbbá a felpereseket az I. és II. rendű

alperesek által az érvénytelen adásvételi szerződés alapján teljesített vételárrész

visszafizetésére, nem rendelkezett viszont a III. rendű alperes által az I. és II. rendű

alperesek részére megfizetett 20 millió forint visszafizetéséről. Erre irányuló keresetet

- viszontkeresetet illetve ellenkérelmet - a felek nem is terjesztettek elő.

- A Szeged Ítélőtábla előtt Gf.I.30.307/2007. számú ügyben a felszámolás alá került

adós, I. rendű alperes (Hajdú-Bét) és a II. rendű alperes pénzintézet között 7 milliárd

forint erejéig az adós 22 ingatlanára előbb jelzálogjog szerződés, majd opciós

szerződés jött létre. A II. rendű alperes – miután a bankhitelszerződést azonnali

hatállyal felmondta – opciós jogával élt, és az ingatlanokat szakértői becslés alapján

- 41 -

a piaci érték 50 %-ának megfelelő „likvidációs értéken” megvásárolta. Rövid időn

belül valamennyi ingatlant (dologösszességként) tovább értékesítette. A hitelezők-

egyebek között – az adásvételi szerződést a Cstv. 40. § alapján, feltűnő

aránytalanság miatt megtámadták. Az ítélőtábla határozatában egyebek mellett az

alábbiakat fejtette ki:

„Mivel a jogosulti oldalon fellépő minden érdekelt szándéka arra irányul, hogy a

„kimentett” vagyon (vagy értéke) kerüljön vissza a felszámolási vagyonba, ez pedig

csak az érvénytelenség jogkövetkezményei (rendszerint az eredeti állapot

helyreállítása) révén érhető el, a Csődtv. 40. § alapján történő eredményes

megtámadás az érvénytelenség jogkövetkezményeit vonja maga után. A perbeli

esetben a Ptk. 237. § (1) bekezdése szerinti eredeti állapot helyreállítása – a

továbbértékesítésekre tekintettel – nem volt alkalmazható, e jogkövetkezményt a

felperesek sem kérték. A Ptk. 237. § (2) bekezdése arra az esetre, ha az

érvénytelenség oka utóbb kiküszöbölhető, feljogosítja a bíróságot az érvénytelen

szerződés érvényessé nyilvánítására. A szerződés felszámolása (eredeti állapot

helyreállítása), illetve a szerződés érvényessé nyilvánítása a törvényi szabályozás

szintjén egymással egyenértékű jogkövetkezmények (BH 1995. 275.). A szerződés

érvényessé nyilvánítása esetén a bíróság olyan helyzet megteremtésére törekszik,

mintha a felek eredetileg is érvényes szerződést kötöttek volna, vagyis a szerződés

tartalmát akként módosítja, hogy ennek eredményeként az érvénytelenségi ok

elháruljon. A Csődtv. 40. § (1) bekezdés b.) pont szerinti érvénytelenségi ok

kiküszöbölése körében a bíróságnak az adásvételi szerződések tartalmát oly módon

és mértékben kell megváltoztatnia, hogy már ne mutatkozzon az adós terhére

feltűnően aránytalan értékkülönbözet, a szolgáltatás és ellenszolgáltatás közötti

durva, feltűnő aránytalanság megszűnjön (Szegedi Ítélőtábla Gf.I.30.496/2003.; BDT

2005. 75., Ítélőtáblai Határozatok 2004/4/156.). Figyelemmel a PK 267. számú

állásfoglalásában előírt követelményekre, mely szerint a szerződés érvényessé

nyilvánítása körében a bíróság olyan megoldást választ, amely a felek (minden

érintett) érdekeihez legközelebb áll, az ítélőtábla az érvénytelenség okát akként

küszöbölte ki, hogy az I. rendű alperest megillető vételár összegét 600.000.000,- Ft-

tal magasabb összegben határozta meg, és ezzel a tartalommal az adásvételi

szerződéseket érvényessé nyilvánította. …A kifejtett indokok alapján az ítélőtábla az

elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, a perbeli 22 ingatlanra vonatkozóan

2003. december 23-án létrejött adásvételi szerződéseket – a szolgáltatás és

- 42 -

ellenszolgáltatás közötti feltűnően aránytalan értékkülönbözet kiküszöbölésével –

érvényessé nyilvánította és a pénzintézet II. rendű alperest az I. rendű alperes adós

javára 600.000.000,- Ft és járulékai megfizetésére kötelezte” (BDT 2008/10/167.).

- A Csongrád Megyei Bíróság korábban számos ügyben hozott az alpereseket

egymás javára marasztaló ítéleteket a felperesi pozícióban lévő ügyész keresete

alapján. E perek egyező tényállása szerint a felszámolás alatt álló I. rendű alperes

egy pilóta-elv alapján működő számítógépes rendszert működtetett. Ez egy idő után

törvényszerűen összeomlott, amelynek következtében a rendszerbe belépő

személyek túlnyomó többségét – több tízezer embert - kár ért. Az ügyészség

keresete ezekben az ügyekben arra irányult, hogy a rendszer „nyertesei” - a per

további alperesei - az I. rendű alperessel kötött semmis szerződésen alapuló

nyereségüket fizessék vissza eredeti állapot helyreállítása jogcímén az I. rendű

alperesnek. Az ügyészi keresetet megalapozó közérdek az volt, hogy így a

felszámolási eljárás keretében a rendszer károsultjai, mint hitelezők számára

nagyobb összegű felszámolási vagyon álljon rendelkezésre.

- Ugyancsak korábbiakban hozott határozatban foglalt állást a Csongrád Megyei

Bíróság az ügyész kereshetőségi jogosultsága kérdésében. Eszerint a Ptké. 36/A. §

alapján az ügyész – amennyiben valamely szerződés érvénytelensége érdekében

semmisségi okra hivatkozik – keresetindításra minden esetben jogosult. Elvileg

ugyanis a semmisségi okok azok, amelyek esetén a közvetlen társadalmi

érdeksérelem bekövetkezhet, míg a megtámadási okok esetén a szerződő felek

közvetlen érdeksérelme meghatározó. Elvileg tehát a semmisségi okokhoz a

közérdek sérelmének közvetlen veszélye hozzátartozik. Másfelől ez nem jelenti azt,

hogy konkrét esetben konkrét szerződés vonatkozásában a semmisséget

eredményező érvénytelenségi ok valóban olyan súlyú, amely adott esetben a

közérdek sérelmével jár. A szerződés semmisségének a súlyát, társadalmi kihatását,

a közérdekre gyakorolt negatív összefüggéseit – azt, hogy a közérdek sérelme, mint

eredmény megvalósult vagy sem – azonban csak a bizonyítási eljárás során lehet

tisztázni és érdemi határozatban elbírálni. A keresetlevél benyújtásakor ezért a

bíróság nem bírálhatja el – nincs is abban a helyzetben -, hogy az adott konkrét

semmisségi ok valóban okozza vagy okozhatja-e a közérdek sérelmét. Mindezért

olyan esetben, amikor az ügyész egyébként semmisségi okra hivatkozással indít

keresetet a szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt, a bíróság az ügyész

legitimáció hiánya miatt azt nem utasíthatja el, hanem érdemben vizsgálnia kell,

- 43 -

ugyanakkor az ügy érdemében akár elutasító rendelkezést is hozhat, amennyiben az

egyébként semmis szerződés a közérdekben sérelmet nem okoz. A szerződés

semmissége következtében a közérdek sérelme – mint eredmény – az ügy

érdemére tartozó olyan kérdés, amely az ügyész kereshetőségi jogát nem érinti

(Csongrád Megyei Bíróság 1.Gf.40.069/1997.; Csongrád Megyei Bíróság kollégiumi

ülésének vitaanyaga, közzétéve: BDT 2000.évi (Első évfolyam) 3. szám, 34. oldal).