Magyar alkotmányjog

1. Jog – közjog – alkotmányjog

Jog: Állam (közhatalom) által alkotott, vagy állam által elismert általános magatartási szabályok értendők, amelyek érvényesülését végső soron az állam kényszerítő ereje is biztosítja.

A jogi szabályok csoportosítása mindenekelőtt a szabályozás tárgya és címzettjei szerint történt. Az egyik jogalany (különösen a közérdeket képviselő állam) „fölérendelt” helyzetét, vagy a jogalanyok egyenjogúságát, mellérendelt helyzetét veszi-e alapul.

A közjog és magánjog megkülönböztetése volt és maradt ma is a jogi szabályok csoportosításának legáltalánosabb rendező elve. A jogi szabályokat további belső csoportosítással jogágazatok szerint is tagolják. 1945 után az államjog, újabban pedig az alkotmányjog elnevezés használtat terjedt el. A jogág alapvető forrása egy kartális, „írott” Alkotmány. Az államhatalom (közhatalom) gyakorlására vonatkozó jogi szabályok alapvető követelménye a demokrácia és az emberi jogok érvényesülésének biztosítása.

Alkotmányjog azoknak a jogi szabályoknak az összessége, amelyek szabályozzák az állam politikai és gazdasági berendezkedését, az állam és polgárainak viszonyát, alapvető jogokat és kötelességeket, a közhatalmi szervek megalakulását, felépítését, hatáskörét, működését és egymáshoz való viszonyát.

Egyes tárgykörökben csak az alapvető szabályokat sorolhatjuk ide, míg a részletező szabályok más jogágakba tartoznak. Csak az alkotmányjogba tartoznak az állampolgárság keletkezésére és megszűnésére, a választási rendszerre, az Országgyűlés szervezetére, hatáskörére és működésére vonatkozó szabályok.

2. Alkotmány

Már az ókori görögöknél Arisztotelész a Politika című munkájában írt az állam alkotmányáról. Montesquieu is használta az alkotmány kifejezést az állami berendezkedés ilyen vagy olyan formáját. Az alkotmány kifejezés megkülönböztetett értelmet csak akkor kapott, amikor a polgári átalakulás menetében felmerült, hogy az állami berendezkedésre vonatkozó legfontosabb szabályokat, illetve az alapvető emberi jogokat egy egységes, a jogszabályok rendszerének élén álló dokumentumba, Alkotmányba foglalják.

Az alapvető közjogi szabályok Alkotmányba foglalására Angliában, É-Amerikában történtek nagy hatású kísérletek. USA 1787. évi szövetségi Alkotmány. Európában: 1791. évi francia Alkotmány. Mo: 1949. évi XX. törvény.

Formai jellemzői: Az Alkotmány kódex, az alkotmányjog kódexe. Az alkotmány törvényben elfogadott törvénykönyv. Az egész jogrendszer élén áll, az ország alaptörvénye. Az alsóbb szintű jogszabályok sem mondhatnak ellent az Alkotmány rendelkezéseinek.

Funkciója: az államhatalom korlátozása, az állami berendezkedés társadalmi legitimálása, továbbá rögzítse, stabilizálja, ismertté tegye a közhatalmi berendezkedésre, valamint az emberi jogokra vonatkozó alapvető szabályokat.

Az Alkotmány elfogadásának és módosításának feltételei általában eltérnek a közönséges törvények elfogadásának és módosításának feltételeitől. Ilyen sajátos feltételek:- az Alkotmányt külön erre a célra létrehívott Alkotmányozó nemzetgyűlés fogadja el. Ezzel biztosított az elfogulatlanság.- Az alkotmányt a parlamentnek a közönséges törvényektől eltérő eljárással kell elfogadni; minősített parlamenti többséggel (Mo-on az összes képviselő 2/3-ának igenlő szavazata szükséges).- Az Alkotmányt alkotmányozó referendummal fogadják el, erősítik meg. (pl. 1978. évi spanyol Alkotmány) Módosításának, új alkotmány elfogadásának sajátos feltételei:- a megváltoztatás teljes tilalma,- módosítása minősített többséggel történik,- megváltoztatásához két egymást követően megválasztott parlament egyetértő döntése szüks.- a módosítást népszavazásra kell bocsátani.- Szövetségi államokban az Alkotmány megváltoztatását a tagállamok hozzájárulásához köthetik.

Az Alkotmány szabályrendszerének sajátosságai:- szerkezete: bevezető + társadalmi berendezkedést, állami vagy közhatalmi szervezetet, az alapvető jogokat

és kötelességeket szabályozó fejezetek + záró rendelkezések.- Szabályainak terjedelme, mennyisége különböző.- Kevésbé találhatók benne konkrét szabályok, inkább általános elvek, melyek részletes kibontása alsóbb

szintű jogszabályokra hárul.- Több olyan tételt is tartalmaz, amelyek jogi szabályozó tartalommal nem rendelkeznek (pl. a Magyar

Köztársaság együttműködésre törekszik a világ valamennyi népével és országával).- Formai értelemben vett alkotmányosság: az Alkotmány szabályai az azokat végrehajtó alacsonyabb szintű

jogszabályok kiadásával, a közhatalmi szervek szervező, fejlesztő tevékenységével, jogkövetés és jogalkalmazás révén valósulnak meg.

- Fiktív alkotmány: az Alkotmány szabályai a mindennapos életben nem érvényesülnek.

Az alkotmányjog forrássai:- Alkotmány-kiegészítő törvények, melyek minősített többséggel hozandó törvények.- Minden egyéb törvény és jogszabály, amely az alkotmányjog tárgykörébe sorolt jogi szabályt tartalmaz.- Alkotmányos szokás.- Alkotmányjogba tartozó jogszabályokat értelmező normák.- Alkotmánybíróság különböző határozatai, az alkotmányellenes jogszabályokat megsemmisítő határozatai.- Alkotmányjogi jogszabályokat értelmező konkrét jogalkalmazói, különösen bírói határozatok is.

3. Alkotmány-jogtudomány és alkotmányjogi felsőoktatás

Az alkotmány-jogtudomány fejlődése tekintetében az első teljesség igényével fellépő közjogi munka, mely a német-római birodalom közjogát tárgyalta Limnaeus nevéhez fűződik.

A magyar közjogot leíró első munka 1624-ben külföldön jelent meg (Artner Vilmos). 1668-ban már Magyarországon is jelent meg közjogi leíró mű (Pancratz Mihály). Magyar nyelven előszr 1846-ban adtak ki a feudális magyar közjogot leíró műveket (Beöthy Zsigmond, Miskolczy Károly). Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc idején a közjog intézményrendszere nagy mértékben átalakult, fejlődése csak 1867. évi kiegyezés után indulhatott meg. Néhány tankönyv szerző a teljesség igénye nélkül: Récsi Emil, Korbuly Imre, Tomcsányi Móric, Kmety Károly, Beér János, Kovács István, Bihari Ottó, Kukorelli István.

Oktatás:Németországban a birodalmi közjog oktatására önálló közjogi tanszéket szerveztek 1636-ban.1834-ben alapították az első alkotmányjogi tanszéket a párizsi egyetemen. Első professzora Rossi volt. A közjog-államjog-alkotmányjog oktatása Európában a XVII. század óta általában a jogi-közigagazási felsőoktatás szerves részét alkotta. Angolszász országokban a közjog-alkotmányjog önállósodása a későbbi fejlődés terméke. Magyarországon a közjogi kutatás és oktatás bázisai az egyetemek és főleg az egyházak által létrehozott jogakadémiák voltak. Az első egyetemi jogi fakultást 1667-ben Nagyszombaton alapították, ahol a római és kánonjog mellett a hazai jogot fő tárgyként oktatták. Ugyanitt később az általános közjogot és 1775-től a hazai közjogot is előadták. 1777-ben a jogi fakultást Budára, majd 1783-ban Pestre helyezték át. A közjog oktatása először a közjog, 1945 után államjog, újabban pedig alkotmányjog elnevezéssel a jogi, közigazgatási, politikai, rendőrtiszti, közgazdasági felsőoktatás szerves részét alkotja.

4. A külföldi polgári alkotmányfejlődés fő irányai

Az alkotmány követelése azt jelentette, hogy az alapvető közjogi szabályok, illetve az Alkotmány rendelkezései megfeleljenek bizonyos tartalmi követelményeknek. Ezt kifejezte az Ember és a polgár jogainak Deklarációja, amelyet a francia Nemzetgyűlés a polgári forradalom első napjaiban (1789.08.26.) fogadott el. Kimondta, hogy alkotmányos államnak tekinthető, ahol az alkotmányosság nem csupán formailag, hanem tartalmi szempontból is érvényesül. Alkotmányos államról akkor beszéltek, ha az alapvető közjogi szabályok a társadalmi fejlődéssel és az adott kor szabadság-törekvéseivel összhangban biztosították az államhatalom demokratikus gyakorlását és az alapvető jogok megvalósulását.

Az alkotmányos állam gyökereit attól az időtől kezdődően keresik, amikor a XIII. századtól Európa több országában megjelent az ún. korlátozott monarchia rendszere. Az államhatalom az uralkodó kezében összpontosul, de uralmának gyakorlását pl. a feudális rendi képviselet működése korlátozza. A rendi „alkotmány” előremutató elemei között tartják számon azt is, hogy az uralkodó elismerte a szabad emberek különböző szabadságjogait (Magna Carta 1215, Aranybulla 1222).

A korlátozott monarchia alkotmányos állammá való átalakulása a megerősödő polgárság küzdelmének eredményeként a polgári átalakulás folyamatában következett be, döntő jelentőségű Anglia alkotmányfejlődése. II. Jakabot trónjától megfosztó parlamenti államcsíny után elfogadott 1689.évi Jogok törvénye kimondta az uralkodóval szemben a képviseleti szervnek, a Parlamentnek van elsőbbsége. Ez a Parlament (Alsóház) általános képviseletként működött.1701. évi trónöröklési törvény intézményesítette a bírák függetlenségét is. 1700-as évek közepétől a kormányzás a kabinet feladata, ezért politikai felelősséggel tartozik a Parlament előtt. Ezzel Angliában kiépült a parlamentáris kormányzásnak nevezett kormányzati rendszer. Általános követelményként jelentkezett a jogok és szabadságjogok biztosítása.

1787.évi USA Alkotmány a hatalom gyakorlását a nép által választott szervek hatalomgyakorlásának elvére építette. A köztársasági államformát intézményesítette. Szövetségi (föderális) államot először ez az alkotmány épített ki. Az alkotmány törvényhozó, végrehajtó, bírói hatalmi ágak elismeréséből indult ki, hatalmi ágak egyensúlyának biztosítására törekedett. A Kongresszusnak politikai felelősséggel nem tartozó végrehajtó hatalom, a prezidenciális (elnöki) kormányzás rendszerét vezette be. Az alkotmányhoz 1791-ben hozzácsatolt 10 alkotmánymódosítás széles körben biztosította az emberi jogokat.

A francia polgári forradalom menetében született Ember és a polgár jogairól szóló 1789. évi Deklaráció és az 1791. évi Alkotmány jelentette a döntő fordulatot. Kinyilvánították az emberek egyenjogúságát, tulajdonhoz, személyi és politikai szabadsághoz való jogait. Kimondták a nemzet szuverenitását. Montesquieu elmélete nyomán a törvényhozó, a végrehajtó és a bírói hatalom szigorú elválasztását vezették be. Minden állampolgárnak joga van arra, hogy részt vegyen a törvényhozásban, bár a választójog korlátozott volt. Az államforma monarchikus, a végrehajtó hatalmat a király, illetve a miniszterek és más felelős hivatalnokok gyakorolják. Rögzítették a törvényesség elvét. A királyság megszűntét új Alkotmányok követték: először az 1793. évi jakobinus Alkotmány, direktórium és a konzulátus alkotmányai, restauráció alkotmányai.

A polgári alkotmányozás menetében az 1831. évi belga Alkotmányt kell megemlíteni, amely biztosította az emberi jogokat, kinyilvánította a nemzet szuverenitását, elvetette a hatalomra került burzsoázia érdekeit sértő „túlzó” követeléseket. Európában „mintaalkotmánynak” tartották. Belgiumban is kiépült az alkotmányos monarchia, amely abban különbözik a köztársaságtól, hogy az államfői tisztség életre szól, örökletes és az uralkodó nem vonható felelősségre. Érvényesül a hatalmi ágak megosztásának elve. A törvényhozó testületet népképviseleti alapon választják, bár a választójog korlátozott. A király miniszterein keresztül cselekedhet. A bírák hivatala élethosszig tart. Előtérbe kerül a helyi önkormányzat biztosítása.

Az 1848-as forradalmi mozgalmak hatása alatt született alkotmányok: 1848. évi francia Alkotmány, 1875. évi három alkotmánytörvény, mely rögzítette a parlamentarizmus érvényesülését, a miniszterek parlament előtti kollektív politikai felelősségét. Olaszországban Károly Albert alkotmányos monarchiát intézményesítő Alkotmányt adott ki, ez 1870-ben az ország Alkotmánya lett. Szintén 1848-ban kiadott svájci Alkotmány föderális alkotmányos nemzeti államot létesített.

Az I. világháború utáni alkotmányok egész sorában kinyilvánítják a népszuverenitás elvét, a köztársasági államformát, rögzítik a parlamentarizmus lényegi elemét, bírói függetlenség biztosítását. Követelménnyé válik gazdasági-szociális-kulturális jogok biztosítása; ettől az időszaktól datálható a „szociális alkotmány” térhódítása.

II. világháború után: emberi jogok szélesebb körű biztosítása, helyi önkormányzati jogok alkotmányos megfogalmazása, követelmény az Alkotmány megtartását jogi-szervezeti garanciák is biztosítsák, ezt szolgálta az alkotmánybíróságok létrehívása.

5. A szocialista alkotmányfejlődés fő szakaszai

Az októberi forradalom győzelme után megkezdődött a gazdasági és politikai berendezkedés szocialista-kommunista eszméknek megfelelő átalakítása Oroszországban. 1918.07.18-án elfogadott orosz Alkotmány. A kizsákmányolás megszüntetése érdekében kimondta az alapvető termelési eszközök államosítását. Kinyilvánította minden hatalom a városi és falusi szovjetekben egyesült dolgozó lakosságot illeti meg. Választójogot csak a dolgozóknak biztosított. Az alkotmány nem ismerte el a törvényhozó és a végrehajtó hatalom elválasztását. Az 1924. évi szövetségi Alkotmány szabályozta a Szovjetunió állami szervezeti rendszerét, a szövetségi és a köztársasági szervek viszonyát. A Szovjetunió 1936. évi Alkotmánya több változást vezetett be az államszervezet felépítése és az alapvető állampolgári jogok biztosítása szempontjából. A szovjeteket általános választójog alapján közvetlenül, területi alapon választják. Az alkotmányban az államhatalmi (képviseleti), államigazgatási, bírói és ügyészi szervek már határozottan külön állami szervtípusként jelentek meg. Az alkotmány rögzítette a bírák függetlenségét, tartalmazta az alapvető jogok jóformán teljes katalógusát. Felváltotta 1977-ben az új szövetségi Alkotmány: alapvető jogok és törvényességi garanciák kiszélesítése.

A közép- és kelet-európai országokban szocialista alkotmányozás időszaka akkor kezdődött, amikor megjelent a kommunista pártok vezető szerepére való utalás, termelési eszközök zömének társadalmi tulajdonba vétele, az állami szervezet és az alapvető jogok 1936. évi szovjet Alkotmány példájára történő szabályozás. Alkotmányok: 1960 csehszlovák, 1965 román, 1968 NDK, 1971 bolgár, 1974 jugoszláv, 1976 albán. Az alapvető jogokat mindenki számára biztosították, előtérbe került a törvényességi garanciák fejlesztése is.

80-as évek végétől a fent említett országokban alapvető átalakulás, „rendszerváltás” következett be: korábbi alkotmányok módosítása, új alkotmányok: tervgazdaságot a piacgazdaság váltotta fel, pluralista politikai berendezkedés épült ki, szövetségi államokban a tagállamok önállóságának biztosítása, elismerésre talált az államhatalmak megosztásának követelménye és a helyi közösségek önkormányzatának biztosítása. Megerősödött a parlament szerepe. Az ülésszakok között több országban a parlamentet is helyettesítő kollektív államfő helyett elterjedt az államfői funkciókat ellátó köztársasági elnök tisztsége. Valóságos tartalmat kapott a kormány parlament előtti politikai felelőssége. Meggyökeresedett az alkotmányosság védelmére rendelt külön szervek, közöttük az alkotmánybíróságok intézménye. Emberi jogok nemzetközi standardnak megfelelő biztosítása.

6. A magyar alkotmányfejlődés az 1949. évi Alkotmány elfogadásáig

Magyarországon a királyi hatalom a XIII. századtól korlátozott monarchiává alakult át. II. András idejéből való Aranybulla biztosította a nemesek szabadságjogait. Kimondta a király törvénytelen rendelkezéseivel szemben az ellenállás jogát is. A XIII. század végétől országos rendi gyűlés szerepet kap a törvényhozásban. A XV. század elejére a törvényeket a király és 1608-tól az Országgyűlés együtt alkotja. Innen datálható a „rendi alkotmány” kifejlődése, amelynek igazolásában jelentős szerepet játszott a szent korona tanának elterjedése. A tan meggyökeresedésében nagy érdemei voltak Werbőczy István Hármaskönyvének, e szerint a korona nem a királyi hatalmat jelképezi, hanem a magyar államot. [MA a Magyar Köztársaság állami címerében a „szent” korona a magyar államot, az állami szuverenitás gyakorlását jelképezheti.]1526-ban a török invázió után Magyarország három részre szakadt. Kialakult az Erdélyi Fejedelemség, az ország északi és nyugati harmadán 1527-től osztrák uralkodók, Habsburgok kerültek a magyar trónra. A korlátozott monarchia meggyökeresedésében az előbbiek mellett jelentős szerepet töltöttek be a XIII. századtól kezdve kiépülő vármegyei nemesi önkormányzatok.1790/91. évi országgyűlés törvényeire már hatással volt a francia forradalom törvényhozása is.

A korlátozott monarchia polgári alkotmányosság követelményeinek megfelelő átalakítására az 1848.évi törvényhozásban történtek meg az első határozott lépések: Megszüntette a rendi képviseletet, az alsóház általános választójogon alapuló népképviseletté alakult át, bár az egész lakosságnak csak 7,3 %-a rendelkezett választójoggal. A király a végrehajtó hatalmat a törvények értelmében független magyar felelős minisztérium által gyakorolhatja. Megszüntették az úrbéri függőségeket, biztosították a honpolgári jogegyenlőséget, és külön törvényekben szabályozták néhány alapvető szabadságjog érvényesülését.A szabadságharc bukását követő kiegyezés után Mo-on visszatértek az 1848. évi törvényekkel alkotmányos monarchiát intézményesítő alkotmányhoz. Kiépítették a polgári alkotmányosság érvényesülésének további garanciáit. Kiemelendők a bírói hatalom gyakorlásáról szóló tc., amely intézkedett a végrehajtó és a bírói hatalom elválasztásáról, a bírói függetlenség garanciáiról, továbbá 1870-től kezdődően azok a törvények, amelyek a vármegyei nemesi önkormányzatokat megszüntetve szabályozták a helyi területi önkormányzatok és a közigazgatás egész struktúráját.

Az I. világháború után Magyarország Nemzeti Tanácsa 1918. nov.16-i néphatározatában kimondta, hogy Mo. minden más országtól független és önálló népköztársaság. 1919. márc. 21-én Forradalmi Kormányzótanács kihirdette a Tanácsköztársaság létrejöttét – szovjet típusú államrendszer jött létre, melynek alapelemeit 1919. jún. 23. első magyar kartális alkotmány a Magyarországi Szocialista Szövetséges Tanácsköztársaság Alkotmánya szabályozta.

A Tanácsköztársaság bukása után a trianoni békeszerződés következtében lényegében visszatértek az 1918. évi polgári demokratikus forradalom előtti történeti alkotmányhoz, azzal a változással, hogy az ország függetlenné vált. Magyarország államformája egészen 1945-ig „király nélküli királyság” volt.

A II. világháborúban Debrecenben összeült az Ideiglenes Nemzetgyűlés – Ideiglenes Nemzeti Kormányt választott. 1945 januárjától az államfői jogokat a 3 tagból álló Nemzeti Főtanács látta el. A Nemzetgyűlés első törvénye, az 1945. évi XI. tc. újból rendezte a Nemzeti Főtanács jogállását. Az új helyzetben a Kormány, mint felelős magyar minisztérium működött tovább. A Nemzetgyűlés 1946.01.31-én elfogadta a Magyarország államformájáról szóló 1946. évi I. tc.-t, a köztársasági „kisalkotmányt”: népszuverenitás; Mo. köztársaság; államhatalmi ágak elválasztása; köztársasági elnök jogkörei; a bíróságok a bírói hatalmat a köztársaság nevében gyakorolják; biztosította az ember természetes és elidegeníthetetlen jogait.

7. Az 1949. évi Alkotmány és az Alkotmány későbbi módosításai

1936. évi szovjet Alkotmány mintájára elfogadott 1949. évi Alkotmány (1949. évi XX. törvény): Magyarország népköztársaság. A Magyar Népköztársaság gazdasági életét állami népgazdasági terv határozza meg. Az országgyűlés gyakorolja a népszuverenitásból folyó összes jogokat. A szokásos államfői funkciókat az Elnöki Tanácsra bízta, amely ezeken kívül – ha az Országgyűlés nem ülésezik – az Országgyűlés jogkörét is gyakorolhatja. Az államigazgatás legfelsőbb szerve a Minisztertanács, amely az Országgyűlésnek felelős. Kilátásba helyezte a tanácsrendszer kiépítését, amely 1950-ben történt meg. Kinyilvánította, hogy a bírák függetlenek és csak a törvénynek vannak alávetve. Az Alkotmány kilátásba helyezte egy új típusú ügyészi szervezet felállítását, amely a parlamenthez kapcsolódik. Az alapvető jogok széles körét szabályozta. Utalt a Magyar Dolgozók Pártjának vezető-irányító szerepére.

1949 után az Alkotmányt részlegesen többször módosították, majd az 1972. évi I. törvénnyel átfogóan is átdolgozták. Változások talán az állampolgárok alapvető jogainak és kötelezettségeinek szabályozása tekintetében következtek be.

1983. évi II. alkotmánymódosító törvény alapján létrejött az Alkotmányjogi Tanács.

1987. évi X. alkotmánymódosító törvény korlátozta az Elnöki Tanács törvényerejű rendelet-alkotó hatáskörét.

1989. évi I. alkotmánymódosító törvény kilátásba helyezte az Alkotmánybíróság felállítását.1989. évi VIII. alkotmánymódosító törvény bevezette a bizalmi szavazás intézményét.

1988-tól kezdődően hangsúlyozottan napirendre került egy új Alkotmány előkészítése. A szovjet függőség megszüntetését célzó politikai törekvések felerősítették az alkotmányos intézmények gyökeres átalakításának szükségét is. A „reformkommunista” erők és az ellenzéki pártok a többpártrendszert, a parlamenti demokráciát, valamint a szociális piacgazdaságot megvalósító jogállamba való békés politikai átmenet elősegítését szolgálták.

1989. évi XXXI. alkotmánymódosító törvénnyel bevezetett totális alkotmányrevízió alapján: Magyarország köztársaság. A Magyar Köztársaság független demokratikus jogállam. Magyarország gazdasága piacgazdaság. Minden hatalom a népé. A módosított alkotmány lehetővé tette több-párti politikai rendszer működését. A pártok közreműködhetnek a népakarat kialakításában és kinyilvánításában. Az államhatalmi ágak egyensúlyát intézményesítette. Elnöki Tanács helyett bevezette a köztársasági elnöki tisztséget. Az alkotmánymódosító törvény egészében újraszabályozta és kiszélesítette az emberi jogok biztosítását.

1990-ben is többször részlegesen módosították. Pl. 1990. évi XL. Alkotmánymódosító törvény kiiktatta az alkotmányból, hogy a polgári demokrácia és a demokratikus szocializmus értékei egyaránt érvényesülnek. Elhagyta a tervgazdálkodásra való utalást. Bevezette a miniszterelnökkel szemben érvényesíthető ún. bizalmi szavazás intézményét.1990. évi LXIII. alkotmánymódosító törvény megteremtette, hogy a tanácsok helyett kiépüljenek a helyi-területi önkormányzatok.1992: az Országgyűlés ratifikálta az Emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló Egyezményt, melyet a Magyar Közlönyben jogszabályként is kihirdettek.

1994. évi országgyűlési választások után megalakuló új Kormány programjába iktatta egy új Alkotmány kidolgozását, Alkotmányelőkészítő Bizottságot hozott létre. 1998-ig a Bizottság csak alkotmány-tervezetet készített, alkotmánytörvény-javaslatot még nem terjesztett az Országgyűlés elé.

8. Szuverenitás és népszuverenitás. Közvetlen és képviseleti demokrácia

Az államhatalom gyakorlásának „kulcsszava” a szuverenitás, ami főhatalmat jelent. Kérdés, hogy az államban kit illet meg a főhatalom, a szuverenitás?Külső szuverenitás vagy állami szuverenitás, ha az állam saját államisággal, függetlenséggel rendelkezik, az államhatalom gyakorlása külső befolyás nélkül történik. Az abszolút szuverenitást korlátozza a nemzetközi jog, illetve a nemzetközi szervezetek tevékenysége.Belső viszonylatokban szuverenitásról általában úgy esik szó, hogy az állami döntéshozatali mechanizmusban ki a szuverén, ki a hatalom „végső” letéteményese.

Fejlődése: ·A középkori államban az uralkodó a szuverén, mert hatalma az Istentől származik. ·A rendi állam kezdeteikor mindinkább elismerték, hogy nincs elvi akadálya, hogy az uralkodó hatalmát korlátozzák. Így foglalt állás Aquinói Szent Tamás is.· A XV-XVI. századtól az uralkodó hatalma a „néptől” származik. Az államban már a nép a szuverén. Bodin elismerte, hogy az uralkodó hatalmának vannak korlátai.John Locke: ami a főhatalom gyakorlását illeti a monarcha és a parlament koordinált hatalomgyakorlására építette.· Rousseau A társadalmi szerződés című munkájában az emberek összességét, a népet tartotta szuverénnek, amely hivatott a közakarat kifejezésére.· Az állami döntéshozatali mechanizmusban azóta is a fő-, a „végső” hatalomnak, szuverénnek a népet (nemzetet) tekintik.Bevezették a köztársaságot, amely kifejezi, hogy az államfői jogokat gyakorló személyt, vagy szervet is a nép, illetve választott testülete bízza meg, és a tevékenységéért legalább jogilag felelős.

Képviseleti és a közvetlen demokráciaA népszuverenitás elismerése a törvényhozásban: a legfelsőbb állami akaratot kifejező törvényhozás demokratikus úton a nép akaratának megfelelően történjen. Az Ember és a polgár jogairól szóló 1789.évi francia Deklaráció rögzítette: a szuverenitás egésze a nemzetet illeti meg. Semmilyen testület vagy egyén sem gyakorolhat olyan hatalmat, amely nem a nemzettől származik. Minden állampolgárnak joga van arra, hogy személyesen vagy képviselői útján részt vegyen a törvény megalkotásában.A népszuverenitásra támaszkodó törvényhozás különböző módokon történhet: · közvetett vagy képviseleti demokrácia intézményein keresztül, amikor a nép az általa választott képviselők révén alkotja a törvényeket. · A közvetlen demokrácia intézményein keresztül, amikor a nép maga, közvetlenül hozza, fogadja el a törvényeket. · Vegyes rendszerben.

Képviseleti demokrácia: Montesquieu A törvények szelleméről 1748-ban megjelent műve kifejtette, hogy a népnek a maga képviselői útján kell megtennie mindazt, amit nem tud maga megtenni. Rousseau viszont a közvetlen demokrácia mellett érvelt.A polgári átalakulást követően a képviseleti demokrácia terjedt el. A képviseleti és a közvetlen demokrácia intézményeinek együttes alkalmazása számos országban elterjedt.

Közvetlen demokrácia : Többféle technikája alakult ki: népgyűlés dönt az alapvető fontosságú kérdésekben, képviselőtestület nem is működik. · Népi vétó: népszavazást kell tartani egy törvény vagy törvényerejű jogszabály hatályon kívül helyezéséről. · Népi kezdeményezés: egy kulcsfontosságú elvi kérdés eldöntésének népi kezdeményezése a képviseleti szerv előtt, amit az köteles megtárgyalni. · Referendum: vagy népszavazás, ami lehet konzultatív, vagy ügydöntő. Lehet kötelező vagy fakultatív. · Plebiszcitum.

Országos népszavazás: kezdeményezhet a köztársasági elnök, a Kormány, az országgyűlési képviselők 1/3-a vagy 100000 választópolgár. Az OVB dönt arról, hogy a kérdésben lehet-e népszavazást tartani, a kérdés megfogalmazása és az aláírásgyűjtő ív megfelel-e a törvényes követelményeknek.Kötelező a népszavazást elrendelni, ha azt legalább 200000 választópolgár kezdeményezte. Az eredményes ügydöntő népszavazással hozott döntés az Országgyűlésre kötelező.Országos népi kezdeményezést legalább 50000 választópolgár nyújthat be. Helyi népszavazást a helyi önkormányzat képviselőtestülete köteles kiírni. A képviselőtestület az 500 lakoson aluli községben a helyi népszavazást a falugyűlés hatáskörébe utalhatja.Helyi jellegű népi kezdeményezés útján a képviselőtestület elé terjeszthető minden olyan ügy, amelynek eldöntése a képv.testület hatáskörébe tartozik.

A közvetlen demokrácia a végrehajtásban és a bíráskodásbanA lakosság közvetlen részvétele megjelenhet a közigazgatásban, sőt a bíráskodásban is, jóllehet a közigazgatásban és a bíráskodásban inkább a törvényesség, a szakszerűség és hatékonyság biztosítása az elsődleges szempont.

9. A pártok és más társadalmi tényezők szerepe az állami akarat kialakításának folyamatában

A népszuverenitásra épülő államban az állami akarat kinyilvánítása elvileg a nép képviselőin, illetve a közvetlen demokrácia intézményein keresztül történik. Állami akarat kialakítására és megvalósítására befolyást gyakorolnak a társadalomban szerveződő különböző csoportosulások és egyéb tényezők is.

A modern politikai pártok eredetét a XVII. századig Angliában a király-pártiak és a Parlament-pártiak viszályára vezetik vissza, így a Parlament képviselői torykra és whigekre tagozódtak. Később a parlamenti képviselők csatlakoztak bizonyos vezetőkhöz. 1832 után a választójog kiterjesztése azonban szükségessé tette, hogy a Parlament tagjai kiszélesítsék a választópolgárok körében a támogatást. E célból helyi politikai társaságokat szerveztek. Széles szakszervezeti támogatással megjelent a Munkáspárt, amely 1922-ben a második legnagyobb parlamenti párt lett.

A szocialista vagy munkáspártok megjelenése óta káder, illetve tömegpártok különböztethetők meg.

A valódi politikai párt célja az államhatalom megszerzése és gyakorlása, illetve részvétel az államhatalom gyakorlásában bizonyos közös ideológiai-politikai felfogás, gazdasági- és szociális érdekegyeztetés (program) alapján. A választások során propagandát fejtenek ki, jelölteket állítanak, kampányt folytatnak. A parlamenti képviselethez jutó pártok általában közvetítő funkciót töltenek be a nép és az államhatalom gyakorlása között. A pártok azonban közhatalmat, államhatalmat közvetlenül általában nem gyakorolhatnak. Az államhatalmat képviselőkből álló parlament, a választások alapján a parlamenti többség bizalmát élvező egypárti vagy koalíciós kormány és más állami, önkormányzati szervek gyakorolják.

Az 1989 októberi átfogó alkotmánymódosítás jelentős változásokat hozott Magyarországon. Az egypártrendszert megszüntetve kimondta, hogy: a pártok szabadon alakulhatnak, és szabadon tevékenykedhetnek, • a pártok közreműködnek a népakarat kialakításában és kinyilvánításában, • a pártok közhatalmat közvetlenül nem gyakorolhatnak; egyetlen párt sem irányíthat semmiféle állami szervet; törvény határozza meg azokat a tisztségeket, közhivatalokat, amelyeket párt tagja, vagy tisztségviselője nem tölthet be.

Az Alkotmány figyelembe vételével az 1989. évi XXXIII. törvény rendelkezett a pártok működéséről és gazdálkodásáról. A párt állami költségvetési támogatásra is jogosult. Magyarországon az állami költségvetésből a pártok támogatására fordítható összeg 25 %-át egyenlő arányban az Országgyűlésben az országos listákon mandátumot szerzett pártok között kell felosztani. A támogatás 75 %-a az országgyűlési választások eredménye alapján a pártra, illetve a párt jelöltjeire az első érvényes fordulóban leadott szavazatok arányában illeti meg a pártokat.

Az állami akarat formálását befolyásoló más tényezők:A politikai pártokon kívül az állami akarat kialakítására és megvalósítására befolyást gyakorolhatnak a különböző esetileg szerveződő, vagy állandósult cél- illetve érdekcsoportok is. Ezek a „pressure-group”-ok, melyek befolyásolni igyekeznek a kormányzati munkát, mégsem tekintendők pártoknak, mert nem törekednek az államhatalom megszerzésére vagy gyakorlására (pl. szakszervezetek). Arra törekednek, hogy befolyást gyakoroljanak arra a szervre, amely a döntéshozatalban a legbefolyásosabb és a számukra is hozzáférhető. Amikor pl. a parlament törvényhozó tevékenységének befolyásolásáról van szó, a törvény-előkészítés során véleményük, érdekeik feltárása megengedett. Lobbizás: ami személyek olyan tevékenységét jelenti, amellyel megkísérlik a csoport céljainak elérését személyes kapcsolatokkal, a képviselők informálásával, meggyőzésével, megválasztásuk támogatásával.

A pressure-group-ok által gyakorolt befolyás „etikája” még kiforratlan. Az azonban nyilvánvaló, hogy az ő tevékenységük sem ütközhet a büntető törvénybe. Emellett újabban egyre inkább előtérbe került az érdekek közvetítésére és kormányzattal való előzetes egyeztetésre szolgáló mechanizmusok szervezett kiépítése is.

A pressure-group-ok nagy figyelmet fordítanak általában a közvélemény befolyásolására is. Erre a leghatékonyabb eszköz a sajtó. A különböző pártok részére biztosítani kell az audiovizuális sajtóhoz való egyenlő hozzáférhetőséget. Ilyen szellemben rögzíti a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvényünk 4.§-a is, hogy a közzétett műsorszámok nem állhatnak párt vagy politikai mozgalom, illetve ezek nézeteinek szolgálatában. A munkatársak politikai hírhez véleményt, értékelő magyarázatot nem fűzhetnek.

10. A gazdasági rendszer alkotmányos alapjai

Az alkotmányok először az alapvető jogok körében biztosították pl. a magántulajdonhoz való jogot és annak védelmét az állam részéről történő tulajdonelvonással szemben. Már az1789-es francia Deklaráció és az 1791. évi Bill of Rights is kimondta, hogy a tulajdon szent és sérthetetlen. Korán megjelentek az alkotmányokban az adóztatásra, a költségvetés megállapítására és a költségvetés felhasználására vonatkozó alapvető szabályok is.

A döntő változást a „szociális” vagy „jóléti” állam koncepciójának előtérbe kerülése hozta, amely abból indult ki, hogy az államnak, akár a magángazdaságba való beavatkozással is, biztosítania kell a polgárai részére bizonyos életnívót. 1919. évi weimari Alkotmány arról írt, hogy a gazdasági életet szervezni kell, mindenkinek biztosítva az emberhez méltó létezést, tiszteletben kell tartani az egyén gazdasági szabadságát.

A II. világháború után hangsúlyt kapott, hogy ki kell építeni a munkahelyi demokrácia intézményeit is.

A szocialista fejlődés során is, különösen a tulajdonnal, az állami gazdaságirányítással és az elosztási viszonyok rendezésével kapcsolatos alapvető szabályokat sorolták a gazdasági rendszerre vonatkozó normák közül az alkotmányjogi jelentőségű szabályok közé. Maga az alkotmányos szabályozás azonban jóval rendszeresebb, tárgyköre jóval szélesebb lett, már csak abból következően is, hogy a szocialista államfelfogás eleve abból indult ki, az állam alapvető feladata az egész gazdaság irányítása.

A tulajdonviszonyok alkotmányos szabályozása Magyarországon1949. évi Alkotmány kimondta, hogy a Magyar Népköztársaságban a termelési eszközök zöme az állam, a közületek vagy szövetkezetek tulajdonában van. • A termelési eszközök magántulajdonban is lehetnek, de a köz érdekeit nem sértheti. • A munkával szerzett tulajdont az alkotmány elismeri és védi.

1972. évi I. törvénnyel átfogóan módosított Alkotmányban rögzítették, hogy: A gazdasági rend alapja a termelési eszközök társadalmi tulajdona. A Magyar Népköztársaság fejleszti és védi a társadalmi tulajdon minden formáját. • A Magyar Népköztársaság elismeri és védi a személyi tulajdont. • Az állam elismeri a kisárutermelők gazdasági tevékenységét. A magántulajdon és a magánkezdeményezés nem sértheti a köz érdekeit.

1990.évi XL. alkotmánymódosító törvény szerint: a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül. A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát. • Az állam tiszteletben tartja az önkormányzatok tulajdonát. • Az alkotmány külön szól az állami tulajdonról, ami a köztulajdon egyik formája. • Az alkotmány biztosítja a tulajdonhoz való jogot. Ez a kizárólagos állami tulajdonban lévő tárgyak kivételével magában foglalja a tulajdonszerzési jogosultságot, az alkotmány kifejezett rendelkezése szerint azt, hogy tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből, törvényben szabályozott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet.

A nemzetgazdaság állami irányításának alkotmányos szabályozása hazánkbanA nemzetgazdaság állami irányítása a modern államban mindenütt differenciált eszközrendszerrel történik.: • hatósági úton történő irányítás, • direkt vagy indirekt irányítási jogosítványokról van-e szó.

Alkotmányi szabályozás tárgyai: Az 1949. évi Alkotmány szerint: a népgazdaság irányító ereje a nép államhatalma. A Magyar Népköztársaság gazdasági életét népgazdasági terv határozza meg. • Az Országgyűlés meghatározza az állami költségvetést, megállapítja a népgazdasági tervet. • A Minisztertanács biztosítja a népgazdasági tervek megvalósítását. • A helyi tanács vezeti a helyi gazdasági, társadalmi és kulturális tevékenységet, előkészíti a helyi gazdasági tervet és költségvetést, ellenőrzi ezek végrehajtását, irányítja és ellenőrzi a helyi jellegű gazdasági vállalatok munkáját.

Az 1972-ben átfogóan módosított Alkotmány még mindig azt tartalmazta, hogy a Magyar Népköztársaság gazdasági életét állami népgazdasági terv határozza meg, az állam irányítja és ellenőrzi a népgazdaságot. 1968-tól tervutasításos, direkt irányítási rendszert olyan irányítási rendszerrel kívántak felváltani, ahol a tervcélok megvalósítását indirekt irányítási módszerekkel érik el. Az Alkotmány 1989 októberi átfogó módosítása kimondta, hogy Magyarország gazdasága a tervezés előnyeit is felhasználó piacgazdaság. A Pénzügyminisztérium feladatköre (amely átvette az Országos Tervhivatal feladatkörét) a törvény kötöttségeitől mentesen alakítható ki.

A hatályos Alkotmány alapján: az Országgyűlés megállapítja az államháztartás mérlegét, jóváhagyja az állami költségvetést és annak végrehajtását, • az Állami Számvevőszék, az országgyűlés pénzügyi-gazdasági ellenőrző szerve ellenőrzi az államháztartás gazdálkodását, az állami vagyon kezelését, az állami tulajdonban lévő vállalatok, vállalkozások vagyonérték-megőrző és vagyon-gyarapító tevékenységét.

Az elosztási viszonyok és a magyar AlkotmányA modern államban az állam beavatkozik a társadalmi termelésből származó jövedelmek elosztásába is, szabályozza a jövedelmek elsődleges elosztását. Másrészt az állam által beszedett adók, illetékek, az állami vagyon hozadéka nem csak a kiadásokat fedezik, hanem hogy a társadalmi termelésből származó jövedelmet, illetőleg annak egy részét az állam által preferált célok megvalósítása érdekében, illetve a szociális szempontokat figyelembe véve újraelosszák (redisztribúció).

1949. évi Alkotmány rögzítette, hogy a Magyar Népköztársaság társadalmi rendjének alapja a munka. Ezen kívül az alkotmány az állampolgárok alapvető jogai és kötelességei között a különböző szociális, egészségügyi és kulturális jogok megvalósítása érdekében egészen, vagy részben biztosította azok állami anyagi fedezetét.

1989-ben módosított Alkotmány: a szociális piacgazdaságot megvalósító jogállam kiépítését tűzi ki célul. • Minden dolgozónak joga van olyan jövedelemhez, amely megfelel munkája mennyiségének és minőségének. • A szociális, egészségügyi és kulturális jogok érvényesüléséhez biztosítja az állam anyagi hozzájárulását. • Kimondja, hogy a Magyar Köztársaság a rászorulókról kiterjedt szociális intézkedésekkel gondoskodik.

11. Az állami feladatok és állami szervtípusok megkülönböztetése

Az i.e. IV. században Arisztotelész a Politika c. munkájában utalt arra, hogy az állam alkotmányát három tényező: a közügyekről tanácskozó szerv, az állami akarat megvalósítását végző magisztrátusok és az igazságszolgáltatási testület jellemzői határozzák meg.

Európában a rendi gyűlés megjelenését követően is jól megkülönböztethetők a törvényhozással, végrehajtással és bíráskodással foglalkozó szervek, de a szuverén uralkodó egy személyben testesítette meg az államhatalmat, döntő szerepe volt a törvényhozásban, személyesen dönthetett és bíráskodhatott.

John Locke két (a törvényhozó és végrehajtó) hatalom között téve különbséget, kifejtette, hogy a törvényhozás joga a választott képviseleti szervet illeti meg. A végrehajtó hatalom a törvények végrehajtását végzi, tevékenysége a törvényektől függ.

Az államhatalom megosztása Angliára hivatkozással Montesquieu munkásságában került megfogalmazásra. Megállapította, hogy minden államban háromféle hatalom van: a törvényhozó, a végrehajtó és a bírói hatalom. Ezeket a hatalmakat az önkényuralom megelőzése, illetve a szabadság biztosítása érdekében meg kell osztani.

Az USA 1787. évi Alkotmánya is különböző hatalmi ágak elismeréséből indult ki és a hatalomkoncentráció kizárására törekedett. A különböző hatalmi ágakhoz tartozó tisztségviselőket különböző eljárással, különböző időre bízzák meg hivataluk ellátásával és függetlenítik egymástól. Ezzel egyidőben az egyes hatalmi ágazatok közreműködnek a többi ágazat működésének ellensúlyozásában. Bármely hatalmi ág működése legalább egy másik hatalmi ágrészéről kontrollálható.

Az 1791.évi francia Alkotmány viszont az amerikai változattal szemben az államhatalmi ágak merev elválasztására törekedett, ez a teljes elválasztás a későbbiekben nem érvényesült. A XIX. századtól felmerült, hogy valójában több államhatalmi ág különböztethető meg. Franciaországban Constant szerint 6 különböző hatalmi ág létezik: királyi hatalom, végrehajtó hatalom, képviseleti szerv, képviselőház, bírói hatalom, községi hatalom. Ennek hatására egyre szélesebb körben elismerik, hogy a törvényhozó, végrehajtó, bírói szervek mellett kialakultak az államszervezetben más (relatív önállósággal rendelkező) szervtípusok is. Így az államfői tisztség, helyi-területi önkormányzatok, alkotmánybíróság.

A szocialista országokban hosszú ideig elvileg nem ismerték el az államhatalmak elválasztását (minden hatalom a szovjeteket illeti meg), viszont az 1936. évi szovjet Alkotmányban az államhatalmi, államigazgatási, bírói és ügyészi szervek már kifejezetten külön szervtípusként jelentek meg és a hatáskörük elhatárolására is következetesen törekedtek. Totális irányítási jogosultsággal egyik állami hatalmi tényező sem rendelkezik. Ilyen értelemben tehát létezett az államhatalmak megosztása a szocialista országokban is, ha figyelmen kívül hagyjuk az állampárt gyakorlatban közhatalmi irányító szerepét.

Magyarországon az 1989 októberében átfogóan módosított Alkotmányban már egyértelműen külön államhatalmi ágként jelentek meg mindazok a szervek és szervezetrendszerek, amelyek a különböző állami feladatok megvalósításában önállóan, bár egymást ellensúlyozva részt vesznek.A hatályos Alkotmány szerint az államhatalom vagy közhatalom gyakorlásában részt vevő önálló szervtípusok, szervek vagy szervezetrendszerek: • a törvényhozás szerve: az Országgyűlés. • Az államfő: a köztársasági elnök. • A végrehajtás, ill. az államigazgatás szervei: az államigazgatás legfelsőbb, általános hatáskörű szerve: a Kormány; az államigazgatás központi szakigazgatási szervei: a minisztériumok és az országos hatáskörű államigazgatási szervek, hivatalok; dekoncentrált területi-helyi államigazgatási szervek, ezek lehetnek megyei (fővárosi) közig.hivatalok, vagy szakigazgatási szervek; helyi és területi önkormányzatok; bíróságok; ügyészségek; Alkotmánybírság.

A különböző szervtípusokba tartozó szervek tevékenységét ellensúlyozzák, ellenőrizhetik tőlük független, más szervtípusba tartozó szervek pl.: az Országgyűlés törvényhozó tevékenységének alkotmányosságát az Alkotmánybíróság felülvizsgálhatja.

12. Az államszervezet, állami-területi beosztás és államszerkezet összefüggése

A közhatalom területi szervezete szorosan összefügg az állami-területi beosztással. Általános állami-területi egységeknek ismerik el a kisebb-nagyobb településeket, illetve kialakítanak nagyobb településközi általános állami-területi egységeket is (járások, egyék, régiók).

Az általános állami-területi egységek kialakítása, ezek szintjeinek megállapítása számos tényezőtől függ. Függ a történelmi, földrajzi és gazdasági adottságoktól, az ország nagyságától és népsűrűségétől, területi egységek szintjeinek és határainak megállapításakor manapság jelentős szempont a nemzetiségi lakosság területi elhelyezkedésének figyelembe vétele is. Ma Magyarországon a következő általános állami-területi egységek különböztethetők meg: • községek, városok, a fővárosban kerületek, • megyék, ill. a főváros, • önkormányzatokat községekben, városokban, fővárosi kerületekben, a fővárosban és a megyékben alakítottak. • Államigazgatás dekoncentrált szervei mindig az adott funkció, vagy ágazat sajátosságaitól függően építik ki. (pl. rendőrség települési szinten). A dekoncentrált államigazgatási szervek a hatékony munkaszervezés érdekében nem feltétlenül követi az általános állami-területi beosztást, hanem ún. speciális államigazgatási-területi egységek szerint szerveződnek. A dekoncentrált szervek működési körzete esetleg több község, város területére kiterjed. • Speciális államigazgatási-területi egységek a tervezési-statisztikai régiók, ill. fejlesztési régiók is. • A területi bíróságok, ügyészségek és a munkaügyi bíróságok a fővárosban és a megyékben, a helyi bíróságok, ügyészségek egy vagy több városra és községekre, fővárosi kerületre kiterjedő működési körzetek szerint épültek ki.

Állam szerkezete szerint:

Az egységes államban egy közhatalmi szervezet létezik.

Az egységes államhoz képest a lazább államszövetség, a konföderáció még inkább csak egy állandó jellegű, nemzetközi szerződésen alapuló együttműködést jelent szuverén államok között. Gyakorlatilag általában csak egy közös szerv, a tagállamok kormányainak képviselőiből álló, egyeztető típusú diéta működik. Teljesen tiszteletben tartja a tagállamok szuverenitását, viszont nem biztosítja a tagállamok közötti hatékony együttműködést.

A valódi szövetségi államban, vagy föderációban a szövetségi államnak már mindenkire közvetlenül kötelező döntési jogkörrel felruházott közös szervezete is van. A tagállamok szervezete mellett kiépült szövetségi szervezet különböző lehet (perszonálunió, reálunió).Föderális állam egységes államokból közvetlenül is alakulhat, pl. oly módon, hogy a különböző államok a hatékonyabb együttműködés érdekében föderális államot hoznak létre. Ilyen folyamat indult meg az európai integráció keretében, különösen az Európai Unióról szóló, 1992-ben aláírt maastricht-i szerződés következtében a tagállamok részvételével egy konföderáció és föderáció közötti sajátos államkapcsolat jött létre. A közös, demokratikus parlament még csak szűk hatáskörrel rendelkezik, különösen nincs törvényhozó hatásköre.

A kompakt nemzetiségi lakosság által lakott területek és szerveik újabban több helyütt területi autonómiát kapnak. Az autonómia nem terjed odáig, hogy megkérdőjelezhetné az állam törvényhozásának szuverenitását és kizárná az állami törvényességi felügyelet ellátását.

13. A kormányformák

Az államhatalom gyakorlása horizontálisan és vertikálisan differenciált szervezetrendszerben valósul meg. A különböző szervek a feladataikat önállóan látják el, mégsem működnek, mégsem működhetnek vákuumban, hanem együttműködnek, szervezeti és működési kapcsolatban vannak egymással.

A demokratikus berendezkedésű államokban a parlament és a végrehajtó hatalom csúcsszervei (államfő, kormány) végeznek kormányzati tevékenységet, legmagasabb szintű állami irányító tevékenységet amelynek során meghatározzák az állam és az állami szervek feladatait, az állampolgárok és szervezeteik jogait és kötelességeit, az állami célok és feladatok végrehajtásának ütemét és módját, biztosítják az ezek megvalósításához szükséges szervezeti, személyi és anyagi feltételeket, figyelemmel kísérik és ellenőrzik a kitűzött célok és feladatok végrehajtását.

Demokratikus viszonyok között napjainkban lényegileg a kormányformák 4 fő típusa szerint tesznek különbséget: 1. Parlamentáris monarchia: Nagy-Britannia kormányformája. Ebben a rendszerben a végrehajtó hatalomnak formálisan két csúcsszerve van: az uralkodó és a kabinet. Az uralkodó politikailag és jogilag sem felel a tevékenységéért. A végrehajtó hatalom tényleges csúcsszerve a kabinet, ez viszont már politikai felelősséggel tartozik a Parlament előtt. Rendelkeznie kell a Parlament bizalmával. 2. Prezidenciális köztársaságra az USA kormányformája a legjellemzőbb példa. Itt a végrehajtó hatalom csúcsszerve a köztársasági elnök, ő a végrehajtó hatalom egyedüli letéteményese. A miniszterek csak a köztársasági elnök átruházott hatáskörében járnak el. A köztársasági elnök és a miniszterek pedig a Kongresszus előtt politikai felelősséggel nem tartoznak, a Kongresszus nem vonhatja meg tőlük a bizalmat. A végrehajtó hatalom szervei kötelesek a törvényeket végrehajtani és megtartani. A Kongresszus és a köztársasági elnök egyenlő félként osztozik az állami szuverenitásban. 3. A parlamentáris kormányforma és a prezidenciális köztársaság közötti átmeneti kormányforma az ún. „félprezidenciális” köztársaság pl. Franciaországban. Itt a végrehajtó hatalomnak két tényleges csúcsszerve van. Az egyik a köztársasági elnök (aki saját hatáskörének gyakorlása mellett elnökölhet a kormány ülésein is). Ha ő elnököl, azt Minisztertanácsnak hívják). A másik a kormány, amely meghatározott körben a miniszterelnök elnöklete alatt önállóan is hozhat döntéseket (ekkor kabinetnek hívják). A köztársasági elnök nem, a kormány viszont már politikai felelősséggel tartozik a parlament előtt. 4. A parlamentáris köztársaságban a köztársasági elnök általában csak formálisan, vagy formálisan sem csúcsszerve a végrehajtó hatalomnak, pl. Németországban. A végrehajtó hatalom egyedüli csúcsszerve a kormány, ez viszont (a kancellár és vele együtt a kormány) a parlament előtt politikai felelősséggel tartozik. Parlamentáris köztársaság Magyarország jelenlegi kormányformája is.

14. Az államhatalom gyakorlásának alapvető működési elve: az államhatalom gyakorlásának alkotmányossága és törvényessége

Az alkotmányosság átfogóbb, meghatározóbb jellegű követelmény, mint a törvényesség, hiszen magában foglalja a törvényesség megvalósulásának követelményét is. Érvényesülési területét tekintve viszont már a törvényesség a szélesebb körű követelmény, ez kiterjed az állami tevékenység egészére, sőt a jogilag szabályozott minden tevékenységre.

Tartalmi értelemben akkor lehet szó alkotmányosságról, ha az alapvető közjogi szabályok, illetve az Alkotmány szabályai tartalmilag megfelelnek bizonyos követelményeknek, alkotmányos alapelveknek. Nagyrészt az államhatalom gyakorlására vonatkozó alkotmányossági alapelveknek. Formai szempontból akkor van szó alkotmányosságról, ha az alkotmány szabályait a gyakorlatban megtartják és végrehajtják. Ugyanígy lehet beszélni törvényességről is tartalmi és formai értelemben egyaránt.

A törvényesség érvényesülésének tartalmi követelménye, hogy tartalmilag „jók” legyenek a törvények és más jogi szabályok. Tükrözzék a köz-, a csoport, és egyéni érdekek összhangját. A törvényesség érvényesülése formai szempontból, ami az államhatalom gyakorlását illeti:

1. A közhatalom önkényesen, jogi szabályban megjelenő alap nélkül ne cselekedhessen. Általánosan kötelező jogi szabályok, vagy jogszabályok határozzák meg a közhatalom szervezetét és cselekvési lehetőségeit. Olyan jogszabályok, amelyektől a közhatalmi szerv még a felettes utasítására sem térhet el, amelyek a közhatalmi szerveket nem csak a felettesükkel, hanem általánosan, az állampolgárokkal és szervezeteikkel szemben is kötik. A közhatalom csak azt teheti, amit az általánosan kötelező jogszabály megenged, aminek van jogszabályi alapja.

2. A törvényesség érvényesülésének követelménye az is, hogy a társadalmi viszonyokat egy demokratikusan létrehozott törvényhozó testület, a parlament által elfogadott törvényekben szabályozzák. A közhatalom cselekvése is ilyen törvényeken alapuljon. A parlamenti-népképviseleti törvényhozás ugyanis a demokratikus közhatalom-gyakorlás elsődleges garanciája. Ma is alapvető követelménynek számít, hogy a közhatalom szervezete és működése törvényen alapuljon, visszavezethető legyen törvényre.

3. A törvényesség érvényesülésének legnyilvánvalóbb követelménye, hogy kivétel nélkül mindenkinek meg kell tartani, sőt a közhatalmi – különösen a végrehajtó hatalomhoz tartozó – szerveknek végre is kell hajtani az Alkotmányt, a törvényeket és más jogszabályokat.

4. A törvényesség érvényesüléséhez elengedhetetlen azoknak a törvényességi garanciáknak a kiépítése, amelyek intézményesen kedvező lehetőségeket teremthetnek a törvénysértések megelőzésére és az esetleges törvénysértések kiküszöbölésére. Közöttük a közhatalom jogszabályba ütköző cselekvése és jogszabály-végrehajtási kötelezettségének elmulasztása tekintetében egyformán. A közhatalom jogszabályba ütköző cselekvésének megelőzését szolgáló garancia pl.: köztisztviselői képesítési és jogi konzultációs előírások kiépítése, döntés-előkészítés formális jogi szabályozása, a jogszabályok megtartásának ellenőrizhetősége, a közhatalom és dolgozóinak felelőssége.A jogszabály-végrehajtás garanciái közül: a végrehajtás szervezeti, személyi és anyagi feltételei; a képviseleti, „felettes” igazgatási és esetleg más állami szervek jogszabály-végrehajtás feletti ellenőrzése; felfedett mulasztások orvoslása.