AZ EGÉSZSÉGES ÉLETMÓD

Szerzők:

Hidvégi Péter Kopkáné Plachy Judit Dr. Müller Anetta

Eszterházy Károly Főiskola

Sporttudományi Intézet Eger, 2015

2

KÉSZÜLT AZ ESZTERHÁZY KÁROLY FŐISKOLA SPORTTUDOMÁNYI INTÉZETÉ-

NEK KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL.

SZERKESZTETTE:

Hidvégi Péter

ÍRTÁK:

Hidvégi Péter, Kopkáné Plachy Judit, Dr. habil Müller Anetta

SZAKMAI LEKTOR:

Dr. Várhelyi Tamás

ANYANYELVI LEKTOR:

Vasné Varga Judit

A kiadvány elektronikus változata kereshető és letölthető az alábbi címen:

http://oszkdk.oszk.hu/beszolgaltatas/index.php

TÁMOP 4.1.2-E-13/1/KONV-2013-0010

„ABS” Képzés- és rendszerfejlesztés a sportos társadalomért Északkelet-Magyarországon

(A és B komponensek a felsőoktatási Sport fejlesztéséért)

ISBN 978-615-5297-32-8

A kiadványért felelős

az Eszterházy Károly Főiskola rektora.

Megjelent az EKF Líceum Kiadó gondozásában.

Megjelent 2015-ben.

3

TARTALOM

I. Az egészség fogalma, dimenziói ...................................................................................... 6 1. Az egészség definíciója ................................................................................................ 6

1.1. Az egészséges életmódra való nevelés története ................................................... 8 1.2. Az egészségi állapotot meghatározó tényezők ...................................................... 8

1.3. Az egészség dimenziói ........................................................................................ 10 1.4. A lelki egészség .................................................................................................. 10

1.5. Az egészségnevelés, egészségfejlesztés fogalma ................................................ 10 1.6. A lelki egészség pozitív pszichológiai megközelítése ........................................ 12

2. A magyar gyermekpopuláció egészségi állapota ........................................................ 13 2.1. A gyermekek testi fejlődése, erőnléte ................................................................. 13

2.2. A mozgáshiány veszélyei .................................................................................... 14 2.3. A rendszeres testmozgás előnyei ........................................................................ 15

3. Az egészségfejlesztés színterei ................................................................................... 16

3.1. Egészségfejlesztő iskola ...................................................................................... 17 3.2. A segítő kapcsolatok színterei és kapcsolódási pontok ...................................... 17

3.3. Gyermekjóléti szolgálat, nevelési tanácsadó, családsegítő ................................. 18

Ellenőrző kérdések .......................................................................................................... 18

Fogalomtár ...................................................................................................................... 18 Felhasznált irodalom ....................................................................................................... 19

II. Káros szenvedélyek ...................................................................................................... 22 1. Káros szenvedélyek .................................................................................................... 22

1.1. A szenvedélybetegségek kialakulásának okai ..................................................... 22

1.2. A szenvedélybetegségek csoportosítása .............................................................. 23 1.3. Viselkedéses addikciók, az impulzuskontroll és az érzelemszabályozás zavarai 23

2. A kábítószerek ............................................................................................................ 24 2.1. A klasszikus kábítószerek elterjedése Magyarországon ..................................... 24 2.2. A család és a kortársak hatása ............................................................................. 24

2.3. Iskolai tényezők .................................................................................................. 25

2.4. Családi tényezők ................................................................................................. 26 2.5. Az illegális kábítószerek csoportosítása ............................................................. 26 2.6. A drogfogyasztás egészségügyi hatásai .............................................................. 27

3. Az alkohol ................................................................................................................... 27 3.1. Az alkoholista család .......................................................................................... 29 3.2. Alkohol fogyasztása terhesség alatt .................................................................... 30

4. Dohányzás ................................................................................................................... 32 4.1. A cigaretta története ............................................................................................ 32

4.2. A dohányzás káros hatásai .................................................................................. 33 Ellenőrző kérdések .......................................................................................................... 35 Fogalomtár ...................................................................................................................... 36 Felhasznált irodalom ....................................................................................................... 36

4

III. Egészséges táplálkozás ................................................................................................ 38 1. Egészséges életmód .................................................................................................... 38

1.1. Egészséges táplálkozás fogalmi meghatározása ................................................. 39 1.2. Miért fontos egészségesen táplálkozni? .............................................................. 39

1.3. A helyes táplálkozás szerepe a gyermek életében .............................................. 40 1.4. Az egészséges táplálkozás ismérvei .................................................................... 41 1.5. Az iskolai büfé fontossága .................................................................................. 42

2. A tápanyagok .............................................................................................................. 42 2.1. A fehérjék ............................................................................................................ 42

2.2. Szénhidrátok ........................................................................................................ 43 2.3. Zsírok .................................................................................................................. 43 2.4. Ásványi anyagok ................................................................................................. 43 2.5. A legfontosabb ásványi anyagok és szerepük ..................................................... 44

3. Az anyagcsere-folyamatok ......................................................................................... 45 4. Az evés zavarai ........................................................................................................... 45

4.1. Anorexia nervosa ................................................................................................ 45

4.2. Bulimia nervosa .................................................................................................. 46 4.3. Falászavar ............................................................................................................ 46 4.4. Stresszorexia ....................................................................................................... 46 4.5. Orthorexia nervosa .............................................................................................. 47

5. A magyar konyha története ......................................................................................... 48 5.1. A magyar konyha jellegzetességei ...................................................................... 49

5.2. Hazánk tájegységeinek étkezési szokásai, ünnepi hagyományai ........................ 50 5.3. Észak-Magyarország ........................................................................................... 51 5.4. Alföld .................................................................................................................. 52

5.5. Dunántúl .............................................................................................................. 53

Ellenőrző kérdések .......................................................................................................... 53 Fogalomtár ...................................................................................................................... 53 Felhasznált irodalom ....................................................................................................... 54

IV. Környezet és egészség ................................................................................................. 55 1. A környezet és egészség ............................................................................................. 55

1.1. Környezeti elemek változásainak hatása az emberi egészségre .......................... 58

1.2. A szennyezett víz hatása az ember egészségére .................................................. 61 1.3. A talaj mennyiségi és minőségi változása az emberi egészség szempontjából .. 62

1.4. Az épített környezet változásainak társadalmi hatása ......................................... 63 2. Az iskolai környezet szerepe ...................................................................................... 64

Az egészséges és komfortos iskolai környezet kialakításának szempontjai .............. 65 Ellenőrző kérdések .......................................................................................................... 66 Fogalomtár ...................................................................................................................... 67 Irodalomjegyzék ............................................................................................................. 67

V. Az egészséges életmód pozitív hatása 6–14 éves korban ........................................... 69 Bevezetés ........................................................................................................................ 69 1. Morfológiai, élettani és pszichoszociális változások 6–14 éves korban.......................... 70

1.1. Biológiai életkori jellemzők 6-10 éves korban – Az idegrendszer fejlődése ... 71 1.2. Iskolai környezeti ártalmak ................................................................................. 73 1.3. Életkori jellemzők 11–14 éves korban ................................................................ 73

1.4. A serdülőkori szexualitás és nemi szerep jellemzői ............................................ 74 1.5. A szexuális kultúra és a szexuális élet zavarai, prevenció .................................. 75

5

2. A család ....................................................................................................................... 75

2.1. A baráti és sportközösségek hatása az egészséges életmódra nevelésben ............... 77 2.2. A fiatalkori, rendszeres testmozgás pozitív hatása az időskori betegségek

megelőzésében .................................................................................................... 77

3. A média, az internet szerepe az egészségnevelésben ................................................. 77 Összegzés ........................................................................................................................ 79 Ellenőrző kérdések .......................................................................................................... 80 Fogalomtár ...................................................................................................................... 80 Irodalomjegyzék ............................................................................................................. 81

6

Hidvégi Péter

I. AZ EGÉSZSÉG FOGALMA, DIMENZIÓI

1. Az egészség definíciója

Számtalan egészségdefiníciót ismerünk, döntő többségük valamilyen egészségnorma köré

szerveződik. Ezek a meghatározások nemcsak ismeretelméleti szempontból bírnak jelentő-

séggel, hanem praktikus következményekkel is járnak a tekintetben, hogy milyen eszközöket

tartunk megfelelőnek, hatékonynak az egészségi állapot befolyásolása, fenntartása, illetve

fejlesztése szempontjából. Az egészség fogalmára az is jellemző, hogy az elmúlt több mint

ötven évben bővült és módosult, miképpen az Egészségügyi Világszervezet (World Health

Organization) rövid áttekintésében ez bemutatásra kerül. Az egészség felfogható a testi, lelki

és szociális jólét állapotaként, mint ahogyan a WHO 1946-ban rögzítette ezt (WHO, 1946).

Jelenthet azonban egyfajta fizikai és mentális egyensúlyi állapotot is, melynek során az egyén

optimális kapacitása birtokában a leghatékonyabban képes megvalósítani azokat a társadalmi

szerepeket, melyeket környezete a munkahelyén, a családban elvár tőle (Parsons, 1972). A

WHO koppenhágai konferenciáján a korábbi egészség meghatározást komplexebben értel-

mezték, mégpedig a mindennapi élethez szükséges erőforrásként. Az új meghatározás hangsú-

lyozza az egyéni és társadalmi létfeltételeket, a fizikai teljesítőképességet, és érvényesül az

egyén felelőssége is (WHO, 1984). A definíció újabb módosulását az Ottawai Charta tovább-

fejlesztette: az egészséget a társadalmi, gazdasági és egyéni fejlődés erőforrásaiban láthatjuk.

Az egészségi állapotot a társadalmi tényezők, a fizikai környezet, ezen túl pedig az egyén

magatartása, ismeretei és tapasztalatai egyaránt befolyásolják (WHO, 1986). A dél-ausztráliai

egészségfejlesztési konferencián Adelaideban negyvenkét ország képviseltette magát. A kon-

ferencia záródokumentuma szerint megállapítást nyert, hogy az egészség alapvető emberi jog,

így a kormányoknak is komoly felelősségük van állampolgáraik egészségi állapotának javítá-

sában, amit az egészséget támogató társadalompolitika révén kell foganatosítani (WHO, 1988).

A harmadik nemzetközi egészségfejlesztési konferenciát 1991-ben a svédországi Sunds-

vallban rendezték meg. Az első globális szintű egészségfejlesztési konferencián 81 ország

képviseltette magát, és felhívta az emberek figyelmét a világ minden táján arra, hogy aktívan

vállaljanak részt a környezetük egészséget támogató átalakításban. A Sundsvalli Nyilatkozat

(1997) szerint akkor beszélünk egészséget támogató környezetről, ha konvencionális, kulturá-

lis örökségekre lehet építeni, és sikerül nagy figyelmet szentelni az egészséget befolyásoló

érték- és normarendszerekre. Nagy jelentőség tulajdonítható a politikai dimenziónak is, hisz a

kormányok közvetve és közvetlen módon is jelentősen befolyásolják a lakosság és az egyén

egészségi állapotát (Tózsa-Rigóné Nagy, 2011).

Az egészségmegőrzés témakörében megrendezett negyedik nemzetközi konferencián ke-

rült megfogalmazásra a Dzsakartai Nyilatkozat, mely szerint az egészség külső környezeti

tényezők (external environmental factors), az egyéni viselkedés tényezői (personal behavior

7

factors), valamint a személyes tényezők (host factors) együtthatásaként jellemezhető (Nagy

és Barabás, 2011).

Az 1997. évi egészségügyi törvény megfogalmazása szerint:

az egészség az egyén életminőségének és önmegvalósításának alapvető feltétele,

amely döntő hatással van a családra, a munkára, és ezáltal az egész nemzetre;

mindenkinek joga van olyan ismeretek megszerzéséhez, amelyek lehetővé teszi az

egészség megőrzésével és fejlesztésével kapcsolatos lehetőségek megismerését, va-

lamint megfelelő tájékoztatáson alapuló döntések meghozatalát az egészséggel kap-

csolatos kérdésekben;

mindenkinek a saját egészségi állapotáért a tőle elvárható módon felelősséggel kell

tartoznia1.

A vonatkozó szakirodalomban található egészségfogalmak sorát folytatva az egészség je-

lenthet egyfajta fizikai és mentális egyensúlyi állapotot is, melynek során az egyén optimális

kapacitása birtokában a leghatékonyabban képes megvalósítani azokat a társadalmi szerepe-

ket, melyeket a munkahely, a család és a környezete elvár tőle (Meleg, 2002).

Seedhouse 1986-ban definiálja az egészséget egy komplex, plasztikus megközelítésben:

„Az egészség optimális állapota egyenlő azon feltételek összességével, amelyek megléte ese-

tén az egyén kibontakoztathatja a számára adott lehetőségek teljes körét.” Ez lehetőséget ad

arra, hogy egyénileg mást és mást tartsunk egészségnek, de szükséges a feltételek figyelem-

bevétele. Ide tartozik, hogy megfelelő táplálékhoz jusson valaki, az időjárás viszontagságaitól

védve legyen, hogy hozzájusson minden olyan információhoz, amelynek hatása van az élet-

re, megértse, hogy közösségi lényként csak addig mehet a kibontakozással, amíg azzal má-

sokat ugyanebben nem gátol.

Szerző, dátum A definíció lényege

WHO, 1946 Úgy határozza meg az egészséget, mint a test teljes jóllét álla-

potát.

WHO (Koppenhága), 1984 Hangsúlyt kap az egyéni és társadalmi létfeltétek és az egyéni

felelősség.

WHO (Ottawa), 1986 Már beleveszi az egyén ismereteit, a társadalmi tényezőket,

valamint a fizikai környezetet.

WHO (Adelaide), 1988 Az állampolgárok számára kormányszinten kell a jobb egés-

zségi állapotot javítani.

Seedhouse, 1986

Az egyén szintjére bontja le az egészséget, vagyis mindenki

számára más-más jelent egészségesnek lenni, de az alapvető

feltételeket figyelembe kell venni.

Antonovsky, 1987

Az emberi létezés alapelve nem a kiegyensúlyozottság és az

egészség, hanem az egyensúlyvesztés, a rendellenesség és a

szenvedés.

Insel és Roth, 2007

Nem az a kérdés, hogy valaki egészséges vagy beteg-e, hanem

az, hogy az említett kontinuum mentén milyen távolságra van

az egyik vagy a másik végponttól.

1. táblázat. Az egészség fogalmi változásai

1 1997. évi CLIV. törvény

8

1.1. Az egészséges életmódra való nevelés története

Azt már elődeink is helyesen felismerték, hogy az egészséges életre nevelés valójában kora

gyermekkorban sikeres, hiszen az iskolások a legfogékonyabbak az újfajta életszemlélet elsa-

játítására, és a felnőttkorban való megtartására. Az iskolák egészségügyi nevelő kötelezettsé-

gét 1879-ben rendeletben rögzítették. Az egészséges életmód külön tárgyként való oktatása

1920-tól található meg az elemi iskolák tantervében. 1943-ban már iskola-egészségügyi sza-

bályzat írta elő a tanári testület, a szülők és a gyerekek egészségügyi felvilágosítását. A II.

világháború után megromlott a közegészségügyi és járványügyi tevékenység hatékonysága.

Leginkább csak a higiénés szabályok betartása és a védőoltások beadatása volt fontos a lakos-

ság körében. Az 50-es évek elején azonban megalakult az Egészségügyi Minisztérium Köz-

egészségügyi Felügyeleti és Járványügyi Főosztályának Egészségügyi Felvilágosítási osztá-

lya, melynek fő tevékenysége plakátok, kiadványok, filmek készítése, kiállítások szervezése,

valamint rádiós tanácsadás volt. Ebben az időben kezdődött a KÖJÁL hálózat megszervezése

is. A valódi hatékony változás 1958-ban következett be, amikor megalakult az Egészségügyi

Minisztérium Egészségügyi felvilágosító központja (EFK), amely önálló, szakmai intézeti

státuszt kapott. Elkezdődött az egészségnevelési felmérő és kutatómunka. Ebben az időszak-

ban történt meg a Nemzetközi Egészségnevelési Unióval való kapcsolatfelvétel is. 1977-ben a

központ nevét Országos Egészségnevelési Intézetre (OENI) változtatták. Szakmai háttérként a

Magyar Orvos Társaságok Szövetsége támogatta, illetve az annak keretében megalakult Egés-

zségnevelési Szövetség. Az egészségnevelés korábbi feladatai mellé olyan hosszabb távú te-

vékenység is az intézethez került, mint a helyes táplálkozás, a megfelelő higiénés magatartás

és a rendszeres testmozgás témaköre. További kiemelt feladatköre a fiatalok családi életre

való nevelése. 1986-ban újabb változás következik be az intézet életében, megjelennek az

AIDS-elleni küzdelem feladatai. A rendszerváltás után a Szociális és Egészségügyi Miniszté-

rium több intézmény összevonásával megalakítja a Nemzeti Egészségvédelmi Intézetet

(NEVI). Annak tevékenységében hangsúlyossá vált a problémák népességcsoportok szerinti

megközelítése. Többek között megszervezik az Egészséges Kórház, az Egészségesebb Mun-

kahely, illetve a Dohányzás, vagy Egészség, továbbá a sportot, a fizikai aktivitást népszerűsítő

programokat. Nemzetközi területen végzett kiemelkedő munkájáért az intézet 1996-ban el-

nyerte az Egészségügyi Világszervezet Egészségmegőrzés Együttműködési Központja címet.

2001-ben újabb átalakulás következett: a NEVI beolvadt az Állami Népegészségügyi- és

Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) szervezetébe, és azon belül külön központként működött to-

vább. 2003-ban újabb átalakítást élt meg a „soknevű” intézet, a gyermek-egészségvédelmi

vonal külön intézet formájában kivált belőle. Feladatai a természeti, társadalmi, gazdasági és

szociális környezet olyan irányú változásainak elősegítése, amelyek lehetővé teszik a gyere-

kek egészségének megőrzését és visszanyerését. Ezekből az információkból megállapíthatjuk,

hogy ugyanúgy, ahogy manapság, régen sem volt igazi, működő PR-ja az egészséges élet-

módra való nevelésnek.2

1.2. Az egészségi állapotot meghatározó tényezők

Az egészséget befolyásoló tényezőket két nagy csoportra oszthatjuk: az egyik a külső, má-

sik a belső tényezők. A külső tényezők közül megemlítendő a természeti környezet, melyben

2 (www.oefi.hu/tortenet.htm)

9

az éghajlatnak és a levegőnek van szerepe; a társadalmi környezet, ide tartozik az élet- és a

munkakörülmények. A belső tényezők közé soroljuk az életmódot, a biológiai adottságokat,

és a környezeti hatásokat. Az életmódhoz tartozik minden olyan tevékenység, melyet az em-

ber rendszeresen végez. Ilyen tevékenység többek közt pl.: a munka, a táplálkozás, a mozgás,

a pihenés, a szórakozás. A biológiai adottságok alatt az örökletes tényezőket értjük, pl.: alkat,

személyiségjegyek, betegségre való hajlam. A környezeti tényezők csoportjánál meg kell em-

líteni a természeti környezet, illetve a társadalmi környezet (család, barátok, munkahely) hatá-

sait. Az egészséget meghatározó tényezők közül a leggyakrabban a genetikai tényezőket, a

külső tényezőket, az életmódot, a társas közeg hatásait, és az egészségügyi ellátás összefüggé-

seit emelik ki (Pikó, 2006). Közülük is a leghangsúlyosabb az életmód (43%), a genetikai

tényezők (27%) és a környezeti hatások (19%) szerepe, az egészségügyi ellátás csupán 11%-

ot képvisel (Varga-Hatos és Karner, 2008). Az egészségre ható tényezők mindegyike inkább

dinamikus, mintsem állandó eleme azoknak az emberi tapasztalatoknak, amelyek meghatá-

rozzák a betegségek és a halálozás esélyeit. Az egészségi állapot jelentős korrekcióját szolgá-

ló beavatkozások esetén nem elegendő egyetlen összetevőre összpontosítani, mert az egészsé-

get befolyásoló tényezők az ember élete során jelentős változásokon mennek keresztül. A

környezeti tényezők hatása jobban kihat az idős személyekre, a gyerekekre, és a valamilyen

egészségügyi problémával küzdő emberek egészségére. A kockáztató magatartást meghatáro-

zó tényezők sokrétűek, és szorosan összefonódnak egymással, illetve egyéb társadalmi-

gazdasági, kulturális és pszichoszociális meghatározó tényezőkkel. Ezeknek a kölcsönhatá-

soknak a létezését tudomásul kell venni, és megfelelő elemző módszerek segítségével foglal-

kozni kell velük. Az egészséget meghatározó összetevők közötti kapcsolatok és kölcsönhatá-

sok rendkívül bonyolultak, így a statisztikai modellezés csak olyan egyszerűsített elemzésre

ad lehetőséget, amelyben néhány kiválasztott tényező és azok egymás közötti kapcsolata kap-

hat szerepet.

1. ábra. Az egészséget befolyásoló tényezők

Az egészséget befolyásoló tényezők

Külső tényezők Belső tényezők

Természeti

környezet

(pl. éghajlat,

levegő

Társadalmi

környezet

(élet és

munkakö-

rülmények)

Az egyén

életmódja

(napi tevé-

kenység)

Az egyén

biológiai

adottságai

(örökletes

jellegű)

Az egyént

érintő kör-

nyezeti ha-

tások (csa-

lád, barátok)

10

1.3. Az egészség dimenziói

Biológiai egészség: a szervezetünk megfelelő működése

Lelki egészség: személyes világnézetünk, magatartásbeli alapelveink, illetve a tudat

nyugalmának és az önmagunkkal szembeni békének a jele

Mentális egészség: a tiszta és következetes gondolkodásra való képesség

Emocionális egészség: az érzések felismerésének, illetve azok megfelelő kifejezésének

a képessége

Szociális egészség: másokkal való kapcsolatok kialakításának egészsége

A reális megfogalmazás alapján ugyanakkor azt is látni kell, hogy az egészség objektíven

sohasem határozható meg, mert az egészségről alkotott társadalmi kép mindig szubjektív,

azaz egy adott társadalom aktuális elvárásai szerint alapul. Durva, de realista egyszerűsítéssel:

a lakosság általános egészségi állapota, valamint az orvostudomány fejlettsége alapján kiala-

kul egy (korcsoportonként változó) egészségkép, és egészséges az, akinek az egészségi álla-

pota nem rosszabb, mint az így kialakított társadalmi elvárás. Az egészségképet alapvetően az

orvostudomány fejlettsége, a lakosság átlagos egészségi állapota, valamint a társadalmi min-

ták határozzák meg.

1.4. A lelki egészség

Testünk nem lehet egészséges, ha az egyik kulcsfontosságú része, a lélek nincs megfelelő

állapotban. Ha lelkünket problémák, gondok gyötrik, az egy ideig tűr, s mint mikor a mérleg

nyelve túlterhelődik, kibillen egyensúlyából, kileng az egyik irányba. Adott esetben pedig ez

az irány határozottan rosszat jelent, és az csupán a súly nehézségétől, tehát a problémák jelle-

géből és milyenségéből adódik, hogy mekkora is lesz a lelki egyensúly felborulása. A lelki

egyensúly eléréséért nagyon sokat kell dolgozni, mint oly sok mindenért az életben. Nehézsé-

get jelent, hogy a befektetett munka olykor fájdalmas, megrázó, de mindenképpen célraveze-

tő. Saját lelki egészségünkért, jobb közérzetünkért mi is sokat tehetünk. A legfontosabbak:

tiszta környezet;

kiegyensúlyozott étrend;

megfelelő időbeosztás, testmozgás;

a stresszt okozó tényezők kiszűrése, alvás;

megfelelő tájékozódás, mely segít a probléma megoldásában;

emberi kapcsolatokra valótörekvés.3

1.5. Az egészségnevelés, egészségfejlesztés fogalma

Az egészség megvédése, illetve fejlesztése között bizonyos szemléleti különbségek fedez-

hetők fel. Az egészségvédelem, az egészségmegőrzés, az egészségnevelés, az egészségfejlesz-

tés fogalma nem új. Elmondhatjuk, hogy az elmúlt évek során az orvosi szaknyelvet uraló

angol irodalom megalkotta és elkülönítette egymástól a health protection (egészségvédelem),

a health promotion (egészségmegőrzés), a health education (egészségnevelés), és a health

development (egészségfejlesztés) kifejezéseket (Gritz, 2006).

Az egészségvédelem a közegészségügyi tevékenységet fedi le, amely arra irányul, hogy

megvédje a társadalmat a fertőző és környezeti ártalmaktól (Kósa, 2010). Az egészségmegőr-

3 http://www.lelkititkaink.hu/lelki_egeszseg.html

11

zés az egészséget a betegség oldaláról közelíti meg, az egészségi állapot megőrzését az egés-

zségügyi ellátás feladatának tekinti.

Hazánkban igen gyakran az egészségfejlesztés és egészségnevelés fogalmakat gyakran

egymás szinonimájaként használják, annak ellenére, hogy az egészségnevelésben az egyén

ismereteinek döntő hatása van az egészség kialakulásában, míg az egészségfejlesztés egy tá-

gabb fogalom, amely magába foglalja az egészség javítására szánt intézkedéseket, és ezen

belül az egészségnevelést is.

Hazánkban már a 16-17. században is foglakoztak egészségügyi felvilágosítással. Ennek

első írásos emléke az Apáczai Csere János által kiadott Magyar Enciklopédia. A felvilágoso-

dás korában már az orvosok is írtak életmód tanácsadó és egészségmegőrző kiadványokat. A

19. században két orvosnak – Fodor Józsefnek és Markusovsuky Lajosnak – köszönhető,

hogy az egészségnevelő munka kiszélesedett és szervezettebbé vált, és kidolgozásra kerültek

olyan felvilágosító és nevelő programok, amelyekkel segíteni lehet az egyének magatartás- és

életmódváltozását. Elsődleges feladattá vált az egyének magatartásának és életmódjának vál-

tozását elősegítő felvilágosító és nevelő programok kidolgozása. Felismerték, hogy ha az em-

berek változtatnak életmódjukon, akkor elkerülhetik az egészségtelen életvezetés miatti be-

tegségeket. A figyelmet a betegségről az egyéni életmód felé irányították (Nagy és Barabás,

2011). Ekkor teremtették meg a magyar köz-, munka-, iskola- és népegészségügy alapjait.

1925-ben megalakult az Egészségügyi Reform Iroda Propaganda központja, melynek legfőbb

feladata volt a kiadványok készítése, az egészség felvilágosítását végzők oktatása, valamint a

média ismeretterjesztő munkájában való aktív részvétel. A II. világháború után az egészség-

nevelő rendszer szétesett, és csak a védőoltások, illetve az alapvető higiénés szabályok betar-

tására mozgósították a lakosságot. Az 1950-es évektől az egészségügyi tárcához került a nép-

egészségügy újraszervezésének ügye. 1958-ban megalakult az Egészségügyi Minisztérium

Egészségügyi Felvilágosító központja, melynek feladata lett többek közt az egészségnevelési

felmérő kutatómunka. 1977-ben Országos Egészségnevelési Intézetre változtatják a központ

nevét, és a korábbi feladatok mellé még a helyes táplálkozás, a rendszeres testmozgás témakö-

re is az intézethez kerül. A rendszerváltás után több hasonló tevékenységgel foglakozó intéz-

ményt is összevon a Szociális és Egészségügyi Minisztérium, és megalakítja a Nemzeti Egés-

zségvédelmi Intézetet. 2003-ban újabb átalakítást követően az intézet neve Országos Egés-

zségfejlesztési Intézet lett, mely a felnőtt lakosság egészségfejlesztésért felelős, ebbe beletar-

tozik a felvilágosítás, a prevenció, az egészségnevelés. Utóbbinak három fő területe van: el-

sődleges, másodlagos és harmadlagos prevenció (lásd a 2. ábrát). A primer prevenció a veszé-

lyeztetett csoportok felkutatására irányul, és a betegségek megelőzését kívánja megelőzni

szűrővizsgálatokkal, felvilágosítással, védőoltással. A szekunder prevenció a korán felismert

betegségeket kezelését kívánja segíteni. A tercier prevenció az idült betegekkel, utógondozot-

takkal és a rehabilitációra szorultakkal foglalkozik, hogy a már bekövetkezett rossz egészségi

állapot valamelyest helyreálljon. „Az egészségnevelés célja, hogy az egészségkulturális szint

emelésével, az életmód formálásával elősegítse egyrészt az egészség kialakulását, megtartá-

sát, a betegségek megelőzését, másrészt, hogy a betegek egészségi állapota mielőbb helyreáll-

jon” (Pál és mtsai, 2005, 29). Az egészségnevelés tehát az egészség megvédésére, megőrzésé-

re, fejlesztésére és visszaszerzésére irányul melynek legfőbb eszköze a média.

12

2. ábra. Az egészségnevelés három területe

A WHO 1998-ban úgy definiálta az egészségnevelést, mint ami magában foglalja a tudato-

san megalkotott lehetőségeket a tanulásra, beleértve néhány megtervezett kommunikációs

formát az egészségműveltség fejlesztésére. Ide tartoznak a tudás fejlesztése, illetve a szemé-

lyes és a közösségi egészséghez vezető életkészségek kifejlesztése.

Az információátadáson alapuló egyén magatartását megváltoztatni kívánó stratégiák nem le-

hetnek tartósan hatékonyak. Az egészségnevelést szolgáló technikák többfélék: a klasszikus

felvilágosítás, a rizikó elleni „életmódváltozást” célul kitűző módszer, a kortárs csoportra vo-

natkozó egészségnevelői munka, az érzelmi intelligenciát, a társas kompetenciákat, az alkal-

mazkodást fokozó tréningek mind egy-egy módszere lehet az egészségnevelésnek (Simonyi,

2004).

1.6. A lelki egészség pozitív pszichológiai megközelítése

A múlt század ’80-as éveitől kezdve egyre erőteljesebben jelentkezett a pszichológián be-

lül is az az igény, hogy a pozitív lelki állapotok és folyamatok saját jogukon is kapjanak fi-

gyelmet: a pozitív pszichológiának nevezett áramlat időközben megerősödött, és az emberi

jóllétről való gondolkodás szerves részévé vált. A pozitív pszichológia, mint címke azonban

maga is gyűjtőfogalom. A boldogság, vagy más néven jóllét (well-being) fogalma alatt az

egyes szerzők más és másféle szubjektív tapasztalatot értenek. Ryan és Deci áttekintésükben

(2001) például megkülönböztetik a hedonikus, élvezetközpontú jóllétet, és az önkiteljesítés-

sel, önaktualizációval jellemezhető ún. eudaimonikus jóllétet. Ezt egészíthetjük ki az egzisz-

tenciális jólléttel, mely az élet értelmességének tapasztalatát jelenti. A háromféle jóllét rész-

ben különbözik egymástól, abban azonban hasonlítanak egymásra, hogy az emberi tapasztala-

tok pozitív, kívánatos oldalát képviselik – még akkor is, ha ezek a tapasztalatok nem minden-

ki számára, vagy nem minden esetben elérhetőek, illetve ha egyénenként nem is mindenki

becsüli valamennyi fajta állapotot egyaránt nagyra. A három jóllét-állapot nem zárja ki egy-

mást, hanem változatos módon kapcsolódhatnak össze a személyes tapasztalatokban. Éles

elkülönítésük nem is feltétlenül szükséges: Ryff és Singer (1998) modelljében a pszichológiai

jóllét magasabb rendű fogalmába éppúgy beletartoznak például a kompetencia és a pozitív

kapcsolatok, melyek inkább önkiteljesítésre utalnak, mint az életcélok és értelem, melyek

Az egészségnevelés három fő területe

Primer

prevenció

Szekunder

prevenció

Tercier

prevenció

13

viszont az egzisztenciális jóllét jellemzői. 4

A társadalomnak szerencsére csak egy kisebb hányada éli át a szorongásos zavarok vagy

hangulatzavarok olyan súlyos fokát, hogy az már klinikai értelemben betegségnek tekinthető.

A kutatások azonban arra utalnak, hogy a szubklinikai mértékű depresszív állapot (depresszi-

ós tünetegyüttes) következményei számos szempontból szintén veszélyesek lehetnek. Már az

enyhe mértékű depressziós tünetegyüttes is hátrányosan befolyásolja a mindennapi életveze-

tést és az életminőség érzését (Kopp 1999), független előrejelzője a klinikai depressziónak és

a kardiovaszkuláris megbetegedéseknek (Purebl, Birkas, Csoboth, Szumska és Kopp 2006),

valamint növeli az önkárosító magatartásformák kockázatát. Negatívan hat a társas környezet-

tel való viszonyra is, például a házastársi stressz szempontjából rizikótényezőnek számít (Ba-

log, 2008).

A depressziós tünetegyüttes mint indikátor is különösen fontos, mivel hátterében (a jelen-

leg egyik legelfogadottabb nézet szerint) gyakran a kontrollvesztés és a krónikus stressz él-

ménye áll. A krónikus, kontrollálhatatlan stressz többnyire természetesen nem független a

személy aktuális élethelyzetétől, az általa átélt élményektől (például a munkahelyi stressztől,

vagy a párkapcsolati problémáktól), de kialakulásában jelentős szerepe van a személyiségté-

nyezőknek is. A fontos élethelyzetekben megtapasztalt folyamatos, nehezen kezelhető bizony-

talanság élettani szinten is jelentkezik, és a neuroendokrin működés szabályozási zavaraival

jár együtt (Kopp és Réthelyi 2004).

2. A magyar gyermekpopuláció egészségi állapota

Gyermekkor alatt a születéstől 18 éves életkorig tartó időszakot értjük. A gyermekek egés-

zségi állapotát hasonló adatokkal jellemezhetjük, mint a felnőttekét, de nagyon lényeges is-

mernünk a megszületett gyermekek születéssel kapcsolatos adatait, és a fejlődéssel kapcsola-

tos jellemzőket is. Magyarország 1985 óta vesz részt a HBSC az Iskoláskorú Gyermekek

Egészségmagatartása (Health Behaviour in School-aged Children, HBSC) című nemzetközi

kutatásban. Ez a kutatás kivételes lehetőségeket biztosít arra, hogy egyfelől az egészség szem-

pontjából kulcsfontosságú, meghatározó jelentőségű környezeti tényezők (iskolai közérzet,

személyközi viszonyok, családi körülmények stb.) szubjektív megítélését felmérje, valamint,

hogy képet kapjunk a későbbi egészségi állapot szempontjából meghatározó magatartások

mintázatáról az 5., 7., és a 11. évfolyamokat látogató ifjúsági csoportok körében (Aszmann,

2003). Szaporodnak a mentális problémák, amelyek magukba foglalják a speciális fejlődési

rendellenességek, túlmozgásos figyelemzavarok szaporodásán kívül a szorongásos problémá-

kat (gyakorisága 20-30 százalék), és a gyermekkori depresszív tüneteket is (a depresszív tüne-

tek gyakorisága – súlyosságától függően – 4–20 százalék közé tehető). Rohamosan növekszik

(10-15 százalékos gyakoriságúnak becsült) a légszennyezéssel, táplálkozási és egyéb környe-

zeti allergénekkel összefüggést mutató légúti, emésztőszervi és bőrgyógyászati allergiás meg-

betegedések aránya.

2.1. A gyermekek testi fejlődése, erőnléte

A gyermeki szervezet fejlődése egységes folyamat, melyet a növekedés és a funkciók töké-

letesedése, differenciálódása jellemez. A növekedés mennyiségi változás, a szervezet hossz-

4 http://phd.semmelweis.hu//mwp/phd_live/vedes/export/martostamas.d.pdf

14

méretének és tömegének gyarapodása. A differenciálódás pedig minőségi változás, amely

során a szervek, szervrendszerek felépítése és funkciója egyre tökéletesebbé válik.

A növekedés és a fejlődés ütemét az örökletes tényezők és a környezeti tényezők egyaránt

meghatározzák. Komoly problémák adódnak abból, hogy, ha a növekedés ütemével nem tart

lépést a törzs és a végtagok izomzatának erősödése, vagy ha a testsúlygyarapodást aránytala-

nul meghaladja a magasságnövekedést (Barabás, 2006).

A testi fejlődést elősegítő óvodai testi nevelés feladatai:

a gyermekek gondozása;

az egészséges életmód;

szokásaink /étkezési, öltözködési, egészségügyi szokások/ kialakítása, megerősítése, to-

vábbfejlesztése.

Fontos még a gyermekek edzése (testnevelés, mozgásos játékok, séták, levegőztetés, für-

dőztetés, nap-, vízfürdőzés, néptánc, drámajáték), amely a gyermeki egészséges mozgásrend-

szer, testi erő, ügyesség fejlesztését szolgálja. A mozgásnak igen nagy jelentősége van a gye-

rekek általános fejlődése és egészségük megszilárdítása szempontjából óvodáskorban.

A játékos módon, örömmel végzett mozgások energiavesztéssel járnak, melyet pótolni kell

aktív és passzív pihentetéssel egyaránt. A testi neveléshez szorosan kapcsolódnak azok az

egészségügyi feladatok (test tisztántartása, táplálkozás, helyes öltözködés), amelyek segítsége

nélkül a fejlődés akadozna.

Egy kisgyermek élete nagyobb részét ezen időszakban az óvodában éli, itt étkezik, alszik,

játszik, sétál, tanulja környezetét és a rajta kívüli világot. Élete minden mozzanatának úgy kell

lezajlania, hogy a testi nevelés követelményei érvényesülhessenek. Így olyan életritmust kell

kialakítani számára, amelyben jól érzi magát és kiegyensúlyozott óvodássá válik.

Testnevelési besorolások alapján elmondható, hogy már óvodáskorban is észlelhető:

A hanyag tartások száma. A középiskolások között 12–14 % közötti a tartási rendelle-

nességek előfordulása, és fiúknál minden korcsoportban gyakoribb, mint lányoknál. A

10. osztályos fiúk 15 %-ának volt rossz tartása. Hasonló mértékű a scoliosis gyakorisá-

ga is, de ez az elváltozás lányokban gyakoribb. Mindkét betegség előfordulása növekvő

tendenciát mutatott egy adott korcsoportban. A tartási rendellenesség és a scoliosis gya-

korisága az iskolás évek előrehaladtával is növekedett. 5

Gyakori a túlsúlyos és kifejezetten elhízott gyermekek aránya. A hipertónia gyakorisága

az iskolás kor alatt több mint tízszeresére növekszik. Az évek múlásával is növekvő

tendenciát mutat a felsősök és középiskolások körében a magas vérnyomásban szenve-

dő gyerekek aránya. A hipertónia előfordulása több mint háromszor gyakoribb a közép-

iskolás fiúk, mint a lányok között (Valek, 2013).

A gyermekek testi fejlődéséhez elengedhetetlen kialakítani egy általános fizikai teherbíró

képességet, melynek célja az oktatásban eltöltött évek alatt a rendszeres testedzés egészség-

megtartó, egészségjavító szerepének tudatosítása.

2.2. A mozgáshiány veszélyei

Serdülőkorban a rendszeres testmozgás prevenciós hatása kiterjed mind az aktuális, mind

pedig a felnőttkori egészségi állapotra. A rendszeres testmozgás prevenciós hatása rendkívül

5 http://ovisvilag.blog.hu/2008/09/15/a_kisgyermekek_testi_fejlodeserol_es_neveleserol

15

sokrétű. A fiatalkori rendszertelen testmozgás képes előre jelezni a felnőttkori testarányoknak

megfelelő testsúlyt (Menschik és mtsai, 2008).

A fizikai aktivitás hozzájárul többek között a szív és érrendszeri megbetegedések, a csont-

ritkulás az elhízás és az ezzel gyakran egybeköthető diabétesz kialakulásának a megelőzésé-

hez. Pozitív hatással van a mentális egészségre is: csökkenti a szorongás (Petruzzello et al.,

1991) és depresszió mértékét. Végül kiemelt említésre érdemes a testmozgás pozitív hatása a

szubjektív jóllétre 2000). A rendszeres testmozgást végzők jóval kedvezőbben ítélik meg saját

egészségi állapotukat, jobb pszichés közérzetről és kevesebb fizikai betegségtünetről számol-

nak be, mint a mozgásszegény életmódot folytatók vagy az elégtelen testmozgást végzők (Pi-

kó, 2002). A mérsékelt vagy a jelentős mértékű testmozgás viszont egyértelműen kedvez a jó

közérzetnek és életminőségnek Aszmann (2003) serdülőkorban legalább napi egy órás inten-

zív mozgást tart kívánatosnak. Ehhez képest felmérések adatai azt mutatják, hogy Magyaror-

szágon a serdülők mintegy egyharmada (32,2%) végez elfogadható mennyiségű testmozgást.

Ugyanakkor köztudott, hogy a testmozgás mértéke a nemekkel is összefüggésbe hozható mó-

don (azaz főként a lányok körében) az életkorral csökken. Ez igazolható mind a nemzetközi,

mind pedig a hazai (Pikó és Keresztes, 2007) fiatalok körében. A testmozgást serdülőkorban

számos tényező befolyásolja. Ilyenek a társadalmi gazdasági (a szülők iskolázottsága, a család

anyagi helyzete és az ehhez kapcsolódó életfeltételek stb.), egyéni (önértékelés, énhatékonyság

stb.), társas (szülői és kortárshatások), szociokulturális (életmód, kulturális szokások stb.)

tényezők. Jelen vizsgálatunkban a serdülők testmozgását a következő egyéni és társas pszic-

hológiai tényezőkkel kapcsolatban vizsgáltuk: énhatékonyság, jövőorientáció, önkontroll,

szülői bánásmód és elégedettség a szülői támogatással. A mozgásszegény életmód kedvezőt-

lenül hat az emberek életminőségére és életesélyeire is. Különösen veszélyeztetett helyzetben

vannak a gyerekek. Egyrészt a mozgáshiányos életmód – főként a tévé és a számítógép előtt

töltött idő miatt – már a fiatal korosztályban is egyre jobban terjed, pedig a gyermekkor dön-

tően meghatározza egész további életünket. Ráadásul, aki mozgásszegény életmódot folytat,

az az ebből fakadó rizikófaktorokat átörökíti az utódaira is. Nem véletlen, hogy egyre nő az

elhízott vagy cukorbeteg gyermekek száma.

2.3. A rendszeres testmozgás előnyei

A rendszeres testmozgás és az egészség szoros összefüggése már évezredek óta ismert, de

talán még soha nem volt akkora jelentősége, mint napjaink íróasztalokkal és közlekedési esz-

közökkel zsúfolt, elhízással, magas vérnyomással vagy koleszterinszint-emelkedéssel fenye-

gető világában. A rendszeres testmozgás egészségünk legjobb karbantartója: az egész szerve-

zetre kedvező hatással van. A rendszeres testmozgás fokozza a teljesítményt, formálja a sze-

mélyiséget, alakítja az életmódot. A fiatalok számára a sport hozzájárul az egészséges szemé-

lyiség fejlődéshez, a testi és mentális érési folyamathoz. A gyakori testmozgás csökkenti az

ifjúkori megbetegedések előfordulásának gyakoriságát.

Óvodáskorban a gyermek testi-lelki-szellemi fejlődése károsul, ha nem vehet részt elegen-

dő mozgásban. Biztosítani kell a mindennapi testmozgást, a sok játékot meg kell tanítani a

széken való helyes ülést, a biomechanikailag helyes testtartást.

A NAT-nak köszönhetően az iskolákban a mindennapos testmozgás a 2015-ös tanévtől

minden osztályban megvalósul. A testnevelési órák célja és feladatait az iskolákban:

– Az egészség biztosítása és megőrzése.

16

– Differenciált nevelő-oktató tevékenységgel a gyengébb tanulók közepes szintre hozása.

– A testtartási hibák megelőzése.

– A tanulók kedvező erkölcsi, akarati tulajdonságainak formálása.

– A mozgásműveltségük formálása, fejlesztése testgyakorlatokkal és játékokkal.

– Minden testnevelési óra a gyermek számára az öröm, siker forrása. A közúti közlekedés-

hez szükséges képességek, készségek fejlesztése.

Játékos mozgástevékenységgel gazdagítsa és fejlessze a tanulók:

mozgásműveltségét;

pótolja az esetleges elmaradásokat;

koordinációs képességeiket fejlessze olyan szintre, hogy alkalmassá tegye őket a későb-

bi hatékony mozgásos cselekvés tanulására, sportolásra;

elégítse ki a tanulók mozgásszükségletét;

fejlessze mozgásos cselekvési biztonságukat, alapvető mozgás- és feladatmegoldó ké-

pességüket;

járuljon hozzá a sportolás eszközeivel a tanulók életigenlő, az egészséget sajátos érték-

rendjükben kiemelt helyen kezelő személyiséggé formálásban.

3. Az egészségfejlesztés színterei

Az egészségfejlesztési folyamat különböző színtereken valósul meg, ezek az alábbiak: is-

kola, munkahely. egészségügyi intézmények és települések. A következőkben az iskolát mint

színtért emeljük ki. A fiatalkorú népesség egészségi állapota évek óta egyre rosszabb, egyes

betegségek és elváltozások aránya az azonos évjáratokban, azonos életkorúak körében évről

évre növekszik. Életkortól függően egyre nagyobb százalékban vannak elhízott gyermekek.

Magas a testtartási rendellenességgel rendelkezők aránya. A gyerekeknek nagy az iskolai le-

terheltségük, egyre kevesebbet mozognak, sok időt töltenek tévé, számítógép előtt. Nagy

problémát jelent a drog és alkoholfogyasztás magas aránya. A magyar iskolák legalapvetőbb

dokumentumai, a pedagógiai programok, melyek az elmúlt években több alkalommal is át-

dolgozásra kerültek, és gyakran bővültek az iskola számára előírt újabb feladatok pedagógiai

rendszerével is (Nagy, 2005). A gyerekek hosszú éveket töltenek az iskolában, ebben az idő-

szakban lehet hatást gyakorolni a személyiségfejlődésükre, kialakuló szokásaikra. Az iskolai

egészségnevelési program kialakításakor a következő fontos témákat kell megjeleníteni: egés-

zséges táplálkozás, szenvedélybetegségekkel való foglalkozás, szexuális felvilágosítás-

nevelés, a családtervezés alapjai, testi higiénia, a testedzés a testmozgás fontossága, preven-

ció. Fontos egy egészségnevelési team létrehozása is, melyben fontos szerepet kap az iskola-

orvos, a védőnő, a pedagógus, a pszichológus és a logopédus. Segíteni kell megteremteni, és a

gyerekek számára elérhetővé tenni azokat a lehetőségeket, amelyek biztosításával a fiatalok

maguk is képesek lehetnek egészségük megőrzésére. Ehhez szükséges a heti rendszeres test-

mozgás, a megfelelő táplálkozás, és tartózkodás az egészséget károsító szenvedélybetegségek-

től. A túl korai nemi élettel és az abortusszal kapcsolatban a fiatalok hatékonyabb erkölcsi és

családi életre nevelésére van szükség, melyet a 2013-as Köznevelési Törvény megvalósított

az erkölcstan bevezetésével valósított meg (Simonyi, 2004).

17

3.1. Egészségfejlesztő iskola

Az iskola az élet, a tanulás, és a munka egészséges színtere, s ennek érdekében fejleszti a

környezetet. Az egészségfejlesztő iskola WHO szerinti ismérvei:

Minden rendelkezésre álló módszerrel elősegíti a tanulók és a tantestület egészségének

védelmét, az egészség fejlesztését és az eredményes tanulást.

Együttműködést alakít ki a pedagógiai, az egészségügyi, a gyermekvédelmi szakembe-

rek, a szülők és a diákok között annak érdekében, hogy az iskola egészséges környezet

legyen.

Egészséges környezetet, iskolai egészségnevelést és iskolai egészségügyi szolgáltatáso-

kat biztosít, együttműködik ilyen célú más programokkal, az iskola személyzetét célzó

egészségfejlesztési programokkal.

Kiemelt jelentőséget tulajdonít az egészséges étkezésnek, a testedzésnek, és a szabadidő

hasznos eltöltésének, teret ad a társas támogatást, a lelki egészségfejlesztést és a tanács-

adást biztosító programoknak.

Olyan oktatási-nevelési gyakorlatot folytat, amely tekintetbe veszi a pedagógusok és a

tanulók jóllétét és méltóságát, többféle lehetőséget teremt a siker eléréséhez, elismeri az

erőfeszítést, a szándékot, támogatja az egyéni előrejutást.

Törekszik arra, hogy elősegítse diákjainak, az iskola személyzetének, a családoknak,

valamint a helyi közösség tagjainak egészségük megőrzését, a helyi közösség vezetői-

nek segít megérteni, miképpen járulhat hozzá, hogyan hátráltathatja a közösség az egés-

zség fejlesztését, a tanulást.

Az iskolai egészségfejlesztő programok nem nélkülözhetik az életkori sajátosságoknak

megfelelő tudás átadását, de a hangsúlyt a nevelési folyamatra kell helyezni.

Az iskolai programok akkor a leghatékonyabbak, ha nem kampányjellegűek, hanem több

éven át folynak, együttműködnek a szülőkkel, egészségügyi intézményekkel, civil szerveze-

tekkel. A pedagógusok képzésére kellő figyelmet és hangsúlyt kell fektetni (Brettner, 2006).

3.2. A segítő kapcsolatok színterei és kapcsolódási pontok

Szülők (család): A szülő, a család a legfontosabb társ a tanulók érdekében végzett munká-

ban. A szülők megfelelő tájékoztatás és információátadás után aktív részvételükkel tudják

támogatni az iskola egészségfejlesztési programjait, közülük jó néhányan szakértelmükkel is

jelentősen növelhetik az iskolai munka hatékonyságát.

Rendvédelmi szervek: A rendőrkapitányság ifjúságvédelmi munkatársai a bűnmegelőzési

programok közös kimunkálásában, a tanári továbbképzéseken jogi, gyermek és ifjúságvédel-

mi, rendészeti, közlekedési témájú előadások tartásával tudnak segítséget nyújtani az iskolá-

nak. Az iskolás korosztály egyre jobban veszélyeztetett a kábítószer- fogyasztás tekintetében,

ezért is fontos a kapcsolattartás kialakítása.

Iskolaorvos, védőnő: Az iskolaorvos és különösen a védőnő hagyományos feladatai közé

tartozik az egészségnevelésben való részvétel. A következő területeken tudnak ismereteket

nyújtani: az életmód és betegségek összefüggései a serdülőkori változások ismerete, segítség-

nyújtás a serdülőkori érzelmi, magatartás, életmód és szexuális problémák, valamint krízisek

megoldásában, környezet-egészségügyi és táplálkozási egészségügyi kérdésekben.

Az iskola-egészségügyi feladatokat az orvos és a védőnő közösen látja el. A tanulók élet-

korhoz kötött vizsgálata, dokumentálása, amely magában foglalja a testi, érzelmi és intellek-

18

tuális fejlődés követését és az érzékszervek vizsgálatát. Az életkorhoz kötött szűrővizsgálatok

a fejlődés követésén kívül a krónikus betegségek és kóros elváltozások korai felismerésére is

irányulnak (szekunder prevenció). Adott esetben a tanulók elsősegélyben való részesítése.

Közreműködés: közegészségügyi-járványügyi, környezet-egészségügyi, táplálkozás egés-

zségügyi és balesetvédelmi feladatok ellátásában az iskola vezetésével és az iskolai védőnővel

egyeztetve. Felkérésre közreműködés egészségügyi szakértői feladatokban. Egészségnevelés-

ben való részvétel, felvilágosító előadás, prezentáció tartása, éves ütemterv szerint.

3.3. Gyermekjóléti szolgálat, nevelési tanácsadó, családsegítő

A gyermekjóléti szolgálat feladata a gyermekek testi, lelki egészségének, családban történő

nevelésének elősegítése, a gyermek, magatartási rendellenességekkel küzdő gyermek problé-

máinak feltárása, ennek veszélyeztetettségének megelőzése érdekében, a már kialakult veszé-

lyeztetettség megszüntetése, valamint a családjából kiemelt gyermek visszahelyezésének elő-

segítése az elfogadott szakmai program alapján. Tájékoztatást nyújt a gyermeki és szülői jo-

gokról, kötelezettségekről, valamint az országos és helyi támogatásokról és ellátásokról, ezek

igénybevételéhez szükség esetén segítséget nyújt.

A nevelési tanácsadás feladata: a beilleszkedési, tanulási nehézségek alapján szakvélemény

készítése, a gyermek rehabilitációs célú foglalkoztatása a pedagógus és a szülő bevonásával,

továbbá az óvoda megkeresésére szakvélemény készítése az iskolakezdéshez, ha a gyermek

fejlettsége, egyéni adottsága ezt szükségessé teszi. A nevelési tanácsadó szolgáltatásainak

igénybevételére minden gyermek jogosult.

A családsegítő szolgálat célja a szolgálat célja a működési területén élő szociális és men-

tálhigiénés problémák miatt veszélyeztetett, illetve krízishelyzetbe került személyek, családok

életvezetési képességének megőrzése, az ilyen helyzethez vezető okok megelőzés, valamint a

krízishelyzet megszüntetésének elősegítése.

Iskolapszichológus feladata: Az iskolapszichológia a pszichológiának az az ága, amely az

iskola által felvetett problémákra keres megoldást. Ide tartoznak a diákok tanulási nehézségei,

viselkedési problémái, a szervezeten belüli nézeteltérések, tanulási-, tanítási módszerek fej-

lesztése, tanácsadás és az együttműködés elősegítése.6

Ellenőrző kérdések

1. Mi az egészség definíciója?

2. Melyek az egészséget meghatározó tényezők?

3. Mi az egészségnevelés és az egészségfejlesztés főbb ismérvei?

4. Melyek az egészségfejlesztés színterei?

5. Sorold fel az egészségfejlesztő iskola ismérveit!

6. Jellemezd a segítő kapcsolatok színtereit!

Fogalomtár

A társas, társadalmi egészség: jó személyközi, interperszonális kommunikációs készségek, a

bizalom képessége, tartalmas emberi kapcsolatok barátokkal és a családdal, az intimitás

képessége, nehéz élethelyzetekben erős szociális háló. Szorosan összefügg a kulturális

6 http://www.ogyei.hu/anyagok/HBSC_2010.pdf

19

társadalmi tényezőkkel, mint a társadalmi-gazdasági helyzet, végzettség, az etnikai, val-

lási hovatartozás, kulturális, nemi és hivatásbeli azonosságtudat (Kopp és Skrabski, 2004).

Egészség: Az egészség felfogható a testi, lelki és szociális jólét állapotaként, mint ahogyan a

WHO 1946-ban rögzítette ezt (WHO, 1946). Jelenthet azonban egyfajta fizikai és men-

tális egyensúlyi állapotot is, melynek során az egyén optimális kapacitása birtokában a

leghatékonyabban képes megvalósítani azokat a társadalmi szerepeket, melyeket kör-

nyezete a munkahelyén, a családban elvár tőle (Parsons, 1972).

Egészséges életmód összetevői: táplálkozás, mozgás, higiéné, szórakozás, pihenés, lakóhely,

munkahely. Az életmód lehetőé teszi az egészség megőrzését, az aktív, hosszú életet.

Egészségfejlesztés: Az egészségfejlesztés az a folyamat, amely módot ad az embereknek,

közösségeknek, egészségük fokozottabb kézbentartására és tökéletesítésére. A teljes fi-

zikai, szellemi és szociális jólét állapotának elérése érdekében az egyénnek vagy cso-

portnak képesnek kell lennie arra, hogy megfogalmazza és megvalósítsa vágyait, kielé-

gítse szükségleteit, és környezetével változzék vagy alkalmazkodjon ahhoz. Az egés-

zséget tehát, mint a mindennapi élet erőforrását, nem pedig mint életcélt kell értelmezni.

Az egészség pozitív fogalom, amely a társadalmi és egyéni erőforrásokat, valamint a

testi képességeket hangsúlyozza. Az egészségfejlesztés következésképpen nem csupán

az egészségügyi ágazat kötelezettsége. (WHO, 1986).

Egészségnevelés: „Az egészségnevelés feladatköre (tartalma) így lényegesen kitágul: figye-

lembe veszi az ember biológiai állapotát (testi, szervezeti egészségét) csakúgy, mint a

lelki (szellemi, érzelmi, törekvéses) tulajdonságait és a társadalmi együttélésből adódó

szociális státuszát (anyagi-gazdasági helyzetét, családi harmóniáját, társadalmi beillesz-

kedési zavarait) és ezek együttes hatás-rendszerében ítéli meg tennivalóit” (Gritz, 2007).

Életmódnak nevezzük körülményeinket, szokásainkat, amelyek közt, és ahogyan élünk, me-

lyek jellemzők ránk, és meghatározzák egyéniségünket.

Életvitel: az életmód elemeinek tudatos alkalmazása.7

Pszichológiai egészség: általános jól-lét, önmagunk elfogadása, intelligencia, jó memóriamű-

ködés, világos gondolkozási képesség. A lelki egészség feltételei: az eredményes meg-

birkózási készségek, érzelmi stabilitás, kreativitás, nyitottság, a személyiség és az azo-

nosságtudat életkornak megfelelő érettsége (Kopp és Skrabski, 2004).

Testi egészség: a betegségtől mentes testi állapotot jelenti, egészséges szív-érrendszeri, gyo-

mor-bélrendszeri, izom- és csontrendszeri és más szervrendszeri működéssel, ellenálló

immunrendszerrel, éles érzékszervekkel és gyors reagáló képességgel rendelkezünk a

balesetek elkerülésére. Ide tartozik az egészségvédő életvezetés, amely a fizikális egés-

zség megőrzéséhez alapvető: a rendszeres testmozgás, egészséges táplálkozás, megfele-

lő alvás, valamint az önkárosító magatartásformák, a dohányzás, kóros alkoholfogyasz-

tás, más drogok elkerülése (Kopp és Skrabski, 2004).

Felhasznált irodalom

Aszmann, A. (2003): Iskoláskorú gyermekek egészségmagatartása (HBSC)Az Egészségügyi

Világszervezet nemzetközi kutatásának keretében végzett magyar vizsgálat Országos

Gyermek-egészségügyi Intézet, („Nemzeti Jelentés” 2002)

7 http://egeszsegugy.hupont.hu/194/egeszsegmegorzes-egeszsegfejlesztes-egeszsegneveles-9-tetel

20

Barabás K. (2006): Egészségfejlesztés-Alapismeretek pedagógusok számára, Medicina

Könyvkiadó.

Brettner Zs. (2006): A testi-lelki egészségfejlesztés lehetőségei az iskolában

http://szocialismunka.hu/files/tiny_mce/Brettner%20Zsuzsanna%20-

%20A%20testi%20%C3%A9s%20lelki%20eg%C3%A9szs%C3%A9gfejleszt%C3%A

9s%20lehet%C5%91s%C3%A9geir%C5%91l%20az%20iskol%C3%A1ban.pdf

Gritz A. (2006): Az egészségfejlesztés kompetenciái a 21. században. – In: Egészségfejlesz-

tés, 48. évf. 3. sz., 3-9. o

Gritz Arnoldné: Az egészségfejlesztés kompetenciái a XXI. században. In: Egészségfejlesz-

tés. 2007. 48. évf. 3. sz., p. 3-9.

Kopp, M. (1999): Behavioural medicine in health promotion. Acta Physiol. Hung. 86, 3-4,

191-197.

Kopp, M. és Skrabski, Á. (2004): Magyar lelkiállapot az ezredforduló után. Mentálhigiéné és

Pszichoszomatika, 5, 1, 7–26.

Kósa K. (2010): Van-e hazai közmegegyezés arról, hogy mi az egészségfejlesztés? Népegés-

zségügy, 88. 1. sz. 3-10.

Meleg Cs. (2002): Iskolai egészségnevelés: a feladat újrafogalmazása. Magyar Pedagógia,

102. 1. sz. 11–29.

Menschik et al., 2008 MENSCHIK, D., AHMED, S., ALEXANDER, M. H., BLUM, R. W.

M. (2008): Adolescent physical activities as predictors of young adult weight. Archives

of Pediatrics & Adolescent Medicine, 162, 29–33.

Nagy J. (2005): Egészségnevelési programok az iskolai egészségfejlesztés szolgálatában. Ma-

gyar Pedagógia,105. 4. sz. 263–282.

Nagy L. és Barabás K. (2011): Az egészségműveltség és egészségmagatartás diagnosztikus

mérésének lehetőségei, In: Csapó Benő, Zsolnai Anikó (szerk.) Kognitív és affektív fej-

lődési folyamatok diagnosztikus értékelésének lehetőségei az iskola kezdő szakaszában.

Budapest: Tankönyvkiadó, 2011. pp. 173–224.

Parsons, T. (1972): Definitions of health and illness in the light of American values and social

structure. In: Jaco, E. és Gartley, E.: Patiens, Physicians and Illness: A Sourcebook in

Behavioural Science and Health, Collier-Macmillen, London.

Pál K., Csáazár, J., Huszár, A., Bognár, J. (2005): A testnevelés szerepe az egészségtudatos

magatartás kialakításában In. Új peadgógiai szemle. 55. évf. 6. sz. 25-32.

Pikó B. (2002): Fiatalok pszichoszociális egészsége és rizikómagatartása a társas támogatás

tükrében. Osiris, Budapest.

Pikó B. (2006): Lelki egészség a modern társadalomban. Akadémia Kiadó, Budapest.

Pikó B., Keresztes N. (2007): Sport, lélek, egészség. Akadémiai Kiadó, Budapest.

Purebl Gy., Birkás E., Csoboth Cs., Szumska I., Kopp M.S. (2006): The relationship of

biological and psychological risk factors of cardiovascular disorders in a large-scale

national representative community survey. Behavioral Medicine 22, 1-7. IF 1, 214

Réthelyi J., Kopp M. S. (2004): Hierarchy disruption: Women and men. Behav Brain Sci 27,

17-18. IF 7, 125.

Ryan, R. M., Deci, E. L. (2001). To be happy or to be self-fulfilled: A review of research on

hedonic and eudaimonic well‐being. In S. Fiske (Ed.), Annual Review of Psychology

(Vol. 52; 141-166). Palo Alto, CA: Annual Reviews/

21

Ryff, C. D., Singer, B. H. (1998). The contours of positive human health. Psychological

Inquiry, 9, 1–28.

Seedhouse, D. (1986): Health: The Foundations for Achievement. John Wiley, Chichester.

Simonyi I. (2004): Segédlet az iskolai egészségnevelési, egészségfejlesztési programhoz. Ok-

tatási Minisztérium. www.nefmi.gov.hu/letolt/kozokt/eg_segedletjav03161750sifp.pdf

Sundsvilli nyilatkozat http://www.oefi.hu/alapelvek.pdf

www.oefi.hu/tortenet.htm)

Tózsa-Rigóné N. J. (2011): A mindennapos testnevelés komplex programja Hódmezővásárhe-

lyen 2005-2009-ig: Megvalósulás, hatékonyságvizsgálat, szoftverfejlesztés. Doktori

Disszertáció. Szegedi Tudományegyetem, Neveléstudományi Doktori Iskola

Valek A. (2013): Összefoglaló jelentés a 2011/2012. tanévben végzett iskola-egészségügyi

munkáról, Országos Gyermekegészségügyi Intézet

http://www.ogyei.hu/upload/files/2011__2012_evi_iskolaegeszsegugyi_jelentes.pdf

Varga-Hatos K. és Karner C. (2008): A lakosság egészségi állapotát befolyásoló tényezők.

Egészségügyi Gazdasági Szemle, 2. sz.

World Health Organisation (1946): Constitution, Genova

World Health Organisation (1984): Health Promotion: A Discussion Document on the

Concept and Principles. WHO Regional Office for Europe. Coppenhagen.

World Health Organization (1986): Ottawa Charter for Health Promotion. World Health Or-

ganization, Geneva

World Health Organisation (1988): Adelaide-i ajánlások az egészséget támogató közpolitiká-

ról. Második Nemzetközi Egészségfejlesztési Konferencia, Adelaide. In: Az egészség-

fejlesztés alapelvei. Az egészségfejlesztés alapvető nemzetközi dokumentumai. Orszá-

gos Egészségfejlesztési Intézet, Budapest. 15-22.

http://www.ogyei.hu/anyagok/HBSC_2010.pdf

22

Hidvégi Péter

II. KÁROS SZENVEDÉLYEK

1. Káros szenvedélyek

Szenvedélybetegségről akkor beszélünk, ha valaki leküzdhetetlen vágyat érez valamilyen

készítmény vagy magatartás iránt. A szenvedélybetegség, mint gyűjtőfogalom magába foglal-

ja a dohányzást, az alkoholizmust és a kábítószereket. A szenvedélybetegségek csoportjában

az alkohol és a dohányzás nem új keletű fogalom, nem úgy, mint a drog.

A mértéktelen alkoholfogyasztás súlyos egészségügyi és társadalmi következménnyel jár

(Elekes, 2000). Bár a 90-es években pozitív változások következtek be az alkoholizmus elő-

fordulását illetően a korábbi évek statisztikáihoz viszonyítva, azonban ez a devianciatípus

még mindig társadalmunk legfontosabb problémái közé tartozik. Az alkoholfogyasztás mellett

szintén tömegesen elterjedt életmódbeli kockázati tényező a dohányzás. Az elmúlt évtizedek-

ben a dohányzás specifikus halandóság sem emelkedett olyan súlyos mértékben, mint az al-

kohol specifikus mortalitás (KSH, 2003.), holott mindkettő megelőzhető lenne a kockázati

tényező felszámolására tett primer prevenciós lépésekkel. Természetesen a rizikófaktorok

teljes körű kiiktatása elképzelhetetlen, de az erre való törekvések támogatása fontos állami

feladat, hiszen a probléma népesedés- és családpolitikai jelentősége is indokolttá teszi a meg-

felelő beavatkozásokat. A drogfogyasztás vizsgálata azért is nagyon fontos, mert az elmúlt

10-15 évben jelentős mértékben nőtt az illegális drogok fogyasztása Magyarországon. A tár-

sadalom nyitottá válásával, a személyes szabadság kiteljesedésével, a globalizáció, az egyéni

kultúra terjedésével egyre hozzáférhetőbbé és a fiatalok körében egyre elfogadottabbá vált, és

válik a drogok használata (Barabásné, 2011). 8 A közoktatásban tanuló fiatalok szerhasznála-

tát több nemzetközi és hazai vizsgálat is nyomon követi. Kiemelt célcsoportot a: középisko-

lások és serdülőkorúak jelentenek. A felsőoktatásban tanulók egészségi állapota nem tekinthe-

tő az epidemiológia kiemelt területének. Különösen kevés vizsgálat elemzi a szerhasználat

háttértényezőit és védőfaktorait fiatal felnőttek körében (Mayer, 2012).

1.1. A szenvedélybetegségek kialakulásának okai

A szenvedélybetegség kialakulásának számos oka van. Az addikciók (hozzászokás) szem-

pontjából minden, a személyiség harmonikus fejlődését akadályozó tényező kockázatnak

számít. Fontos szerepe van a személyiségfejlődés korai szakaszának, a kora anya-gyermek

kapcsolatnak és a kisgyermekkorban lezajlott traumáknak. A meghitt emberi kapcsolatok hiá-

nyából, illetve például a munkahelyi vélt vagy valós sikertelenségből származó szorongást és

feszültséget enyhítheti a beteg a szenvedélybetegség felé vezető út lépéseivel. A szenvedély

kialakulásának különféle hatásai mellett nem elhanyagolható a véletlenszerű események sze-

8 http://phd.lib.uni-corvinus.hu/547/

23

repe sem, tehát a betegek kórelőzményét nem lehet kizárólag előre gyártott sémák alapján

megítélni.9 A leggyakoribb okok:

Genetikai hajlam, ha a családban valamely családtag szenvedélybetegségben szenved,

örökölhető a betegség.

Gyermekkori traumák, elhanyagoló vagy túlvédő szülői attitűd, negatív környezeti hatások.

Mély, bensőséges interperszonális kapcsolatok hiánya, feldolgozatlan veszteségek.

Probléma megoldási inkompetencia érzése, munkahely elvesztése vagy túlhajszolt élet-

vitel, stresszhelyzetek.

Felnőttkori krízisek, traumák, gyász, válás, munkahely elvesztése, családi kapcsolatok

megváltozása, betegségek, feleslegességi érzés kialakulása.

Életkori szakaszok váltása, pl: klimax, kapuzárási pánik, gyerekek leválása10

1.2. A szenvedélybetegségek csoportosítása

Kémiai szerekhez kötött szenvedélyek és viselkedési addikciók. Kémiai szerek által kivál-

tott addikciók esetében a konkrét cél a kémiai anyag megszerzése, elfogyasztása. Ide tartoz-

nak a drogok: heroinizmus, kokainizmus, amfetaminizmus, alkoholfüggőség, dohányzás, ni-

kotinfüggőség, gyógyszerfüggőség.

A szerhasználat súlyosabb következményei: alkoholos személyiségváltozás, öngyilkosság,

féltékenységi pszichózis, alkoholos paranoia, alkoholos hallucinózis, delírium tremens, májci-

rózis stb.

1.3. Viselkedéses addikciók, az impulzuskontroll és az érzelemszabályo-zás zavarai

A szenvedélybetegséggel küzdők lelkiállapotuk kiegyensúlyozott működéséhez, boldog-

ságérzetéhez, mesterséges örömszerzők által kiváltott boldogsághormonokat vesznek igénybe.

Saját belső energiaforrásukat, kompetenciájukat háttérbe szorítják a könnyen elérhető boldog-

ság megszerzéséért. Kezdetben a szerhasználat öngyógyító szerepet tölt be.11

Kóros játékszenvedély. Kontroll nélküli szerencsejáték, mely endorfin és adrenalin ter-

melődésével jár. Hatalmában tartja áldozatát, teljes vagyonvesztést idézhet elő.

Kényszervásárlás. A feszültség levezetésének és az örömszerzésnek egyetlen módja a

vásárlás.

Munkaalkoholizmus, a boldogság és siker egyedüli forrása a munka. Az ilyen ember

csak a munkában érzi fontosnak magát. A magánéleti, kapcsolati, intimitási hiányait pó-

tolja. A munkamániás nem azért dolgozik, hogy éljen, hanem azért él, hogy dolgozzon!

Számítógép-internet függőség. Menekülés a valós élettől, személyes kapcsolatoktól, fe-

lelősségtől egy olyan illuzórikus virtuális világba, ahol az álmok valóra válhatnak, ahol

bármi megtörténhet, bárkivé válhatunk, bármit megtehetünk csekély befektetés mellett.

Szex- és szerelemfüggőség. A szex olyan kényszeres cselekedetté válik, mely uralja az

egész életét, az önkontroll elvész, a szexualitás elveszíti intimitását, meghittségét, az

azonnali kielégülés vágya rabszolgájává teszi a függő személyt.

9http://www.webbeteg.hu/cikkek/psziches/1345/hogyan-alakul-ki-a-szenvedelybetegseg

10 http://www.budaipszichologus.hu/szenvedelybetegsegek.html 11

http://www.budaipszichologus.hu/szenvedelybetegsegek.html

24

Társ- és kapcsolati függőség (kodependecia). Kodependens az a személy, aki saját igé-

nyeinek háttérbe szorítása árán vállal felelősséget általában egy aktív szenvedélybete-

gért. Jellemzői: szorongás, depresszió, önértékelési zavar, tagadás, érzései elfojtása,

kényszeres viselkedés.

Evési zavarok: Bulímia, anorexia nervosa.

2. A kábítószerek

2.1. A klasszikus kábítószerek elterjedése Magyarországon

A ‘90-es évekig igen kevés ún. klasszikus kábítószer (marihuána, hasis, LSD, heroin, ko-

kain) volt forgalomban Magyarországon. A bódulatkeresők főként kábítószer tartalmú gyógy-

szerekkel éltek vissza. Ezeket lopással, betöréssel, vényhamisítással szerezték meg, gyakori

volt továbbá a mák ópium tartalmának illegális megszerzése. Az érésben lévő mákgubók

„megcsapolásával”, illetve az ellopott száraz mákgubók kifőzésével. A ‘80-as évek végétől a

határok megnyitását, a szabad utazás lehetőségét kihasználva a magyarországi kábítószer fo-

gyasztók jelentős számban látogattak olyan nyugat-európai országokba, elsősorban Hollandi-

ába, ahol megismerkedhettek a klasszikus kábítószerekkel. Az alkalomszerű látogatásokat

rendszeres „drogturizmus” váltotta fel, melynek keretében a fogyasztók már kereskedelmi

mennyiségekben is vásároltak marihuanát, hasist és LSD „bélyegeket”, melyeket hazacsem-

pésztek és saját barátaik, ismerőseik számára adtak el. A drogturizmus romantikus időszakát

hamarosan felváltotta a szervezett csempészet. Összegezve megállapíthatjuk, hogy a ‘90-es

évek második felében a magyar illegális piacon valamennyi klasszikus kábítószer megtalálha-

tó volt és a legelterjedtebb két szerként a marihuána illetve az amfetamin valamely származé-

ka szerepelt. Emellett fokozatosan növekedett a heroinfogyasztók tábora is. A kokain még

rétegfogyasztókat kiszolgáló anyag, de magas árának csökkenésével bármikor széles körben

elterjedhet. A hasis és az LSD élvezőinek köre bizonyos stabilitást mutatott.12

2.2. A család és a kortársak hatása

A dohányzásra való rászokásban a kortárshatásnak van kiemelkedő jelentősége, míg az al-

kohol- és drogfogyasztás esetében a konfliktus megoldási módok nem megfelelő alkalmazása,

illetve különböző lelki problémák is szóba kerülhetnek rizikótényezőként.

A szerfogyasztás kipróbálása és a rendszeres használat magatartásmintává válása szem-

pontjából legveszélyeztetettebbek a középiskolás fiatalok (Kiss és Gábor, 2007). A fiatalok

többsége a legitim szerekkel találkozik először. Az első illegitim szerhasználat alapján nehéz

megjósolni, hogy a droghasználat folytatódik-e vagy sem. Minden drogfajta használatára dön-

tően a néhány alkalomra korlátozódó kipróbálás jellemző. A drogkarrier a legtöbb esetben

lezárul a „bázisdrog” megtalálása előtt vagy folytatódik, és megfelelő biológiai sérülékenység

esetén függőség alakul ki (Füredi, 2009).

A családi és a kortárs kapcsolatok hatását bizonyítandó a hazai szakirodalomból érdemes ki-

emelni Pikó és munkatársainak (1999) összehasonlító kultúraközi kutatását, amely a magyar és

az amerikai közép-, illetve általános iskolás gyermekek kockázati magatartását vizsgálta. Ered-

ményeik arra utaltak, hogy Aszmann és munkatársai (2003) komplex elemzéseket végeztek a

hazai HBSC-kutatás keretein belül a család és a kortársak szerepének vizsgálatára vonatkozó-

12

http://www.uzemdoki.hu/pdf/kabszer_teljes.pdf

25

lag. Eredményeik alapján a tanulók jól-létének egyik determinánsa a családhoz és a kortárscso-

porthoz való kötődés. Kimutatták, hogy a családi integráció a rizikómagatartás preventív, míg a

magas fokú kortárs integráció a rizikómagatartás prediktív determinánsaként van jelen.

A drogfogyasztás mértéke az elmúlt két évtizedben drasztikus módon emelkedett hazánk-

ban, különös tekintettel a középiskolások szerfogyasztására. Ez a társadalom részéről külön-

böző védekezési mechanizmusokat indított el a kilencvenes évektől, így fokozottabb igény

jelentkezett a keresletcsökkentést szolgáló intézkedésekre. Ennek alapján indokolttá vált az

iskolai egészségfejlesztési-drogprevenciós programok széles körben való elterjesztése, ame-

lyek komplexen kezelik az alkoholfogyasztással, dohányzással, a kábítószer-használattal és a

gyógyszerekkel való visszaéléssel kapcsolatos problémákat. A szocializáció különböző szín-

terein (család, iskola, barátok) az elmúlt években, évtizedekben olyan változások következtek

be, amelyek hozzájárultak/hozzájárulhattak a drogbetegek számának a növekedéséhez.

2.3. Iskolai tényezők

Az iskola igen nagy hatással van a gyermekekre, hisz az idejük legnagyobb részét az in-

tézményben töltik. Az utóbbi években a tanárokkal való kapcsolat is sokat változott: egy sok-

kal kevésbé függő, inkább „partneri” viszony alakult ki, ugyanakkor egyfajta személytelene-

dés is megfigyelhető a tanár-diák viszonyban. Mivel nagyok az osztálylétszámok kevesebb

idő jut egy-egy tanulóra, így a személyes kapcsolat esélyének megteremtése csökken. (Delors,

1997.)

Az iskolában több olyan tényező is közrejátszhat abban, ami hozzávezethet a szer kipróbá-

lásához:

1. Iskolával való elégedetlenség: azok a fiatalok, akik elégedetlenebbek az iskolával, na-

gyobb valószínűséggel fogyasztanak valamilyen legális vagy tiltott szert.

A rossz iskolai teljesítmény, a tanulási nehézségek, és a tanulással kapcsolatos kudarcok

következtében az iskolai környezettel konfliktusos viszony alakulhat ki. Ha ezt a folyamatot

nem sikerül megszakítani, akkor ez a tanulmányi eredmény további romlásához, és alacsony

tanulási motivációhoz vezethet. A hazai és nemzetközi mérések adatai szerint a gyerekek 10-

15%-a küzd különféle tanulási problémákkal, s ez az arány évről-évre növekszik. A tanulási

problémák az általános iskola felső osztályaiban már jelentkeznek, és gyakori bukásban, év-

ismétlésben nyilvánulnak meg

2. Beilleszkedési zavarok, magatartási nehézségek (osztályismétlés, iskolakerülés, csavar-

gás, az iskolából való eltanácsolás és kizárás). A magatartászavar iskolai változatai sokfélék

lehetnek (például, a gyerek zavarja az óra menetét bekiabálásokkal, beszélget a padtársával,

tiszteletlen a pedagógussal stb.). Az iskolai élet és a szerfogyasztás összefüggését az iskolai

teljesítmény, illetve a lógás miatti hiányzás mutatóival vizsgálták. Mindkét esetben beigazo-

lódott, hogy szignifikáns összefüggés van a tanulmányi átlag, az iskolai hiányzások gyakori-

sága és a szerfogyasztás között. Míg a lógás miatti hiányzás és a szerfogyasztás kapcsolata

valamennyi ESPAD- kutatásban résztvevő országban szignifikánsnak bizonyult.

3. Barátok. A 90-es években a Magyar Háztartás panelvizsgálatai megállapították, hogy a

barátok száma csökken minden egyes társadalmi kategóriában, és nő azok aránya, akik egyál-

talán nem rendelkeznek barátokkal. Nyilvánvalóan más a helyzet a serdülők esetében, akik

éppen a családról való leválás, a „terepváltás” időszakát élik meg. A barátságok számának

alakulásáról szóló, fentebb említett kutatások által felrajzolt szomorú, magányos helyzetkép

26

egyelőre őket még nem érinti. A barátok fontos szerepet játszanak a fiatal énképének alakulá-

sában. A kortárshatástól nehezen választható el a szülői hatás, hiszen a kettő egymást is befo-

lyásolja (Pikó, 2004). A kortárshatás leginkább akkor válik kockázati tényezővé, ha a szülők-

kel való viszony megromlik (Pikó, 2007).

2.4. Családi tényezők

Családszerkezet: A kábítószer-fogyasztás egyik oka a családstruktúra rendezetlensége). A

nem teljes család már eleve sok esetben növeli a kockázatot, de ugyanakkor a teljes családok-

ban sem mindig harmonikus az együttélés. Azok a fiatalok, akik mindkét biológiai szülejük-

kel együtt élnek, kisebb valószínűséggel fogyasztanak tiltott szereket. Azonban kevésbé egy-

értelmű a kutatók álláspontja azzal kapcsolatban, ha csak egy szülő van jelen, illetve amikor

az egy biológiai szülőhöz nevelőszülő társul. Egyes tanulmányok azt állítják, hogy az egyszü-

lős családokban nevelkedő fiatalok fogyasztási szokásai hasonlóak az újraalakult családoké-

hoz. (Elekes, 2005). Míg mások szerint az egyszülős családok nagy rizikóhatást mutatnak, de

a családi struktúra újraalakulása még ennél is nagyobb kockázati hatással bír. A családszerke-

zetet vizsgálva megállapítható, hogy a legális és illegális szerek fogyasztásával szemben óvó

hatása van az ép családnak (Jelentés, 2007).

Családon belül előforduló devianciák: A szülők szerfogyasztó magatartása szintén rizikó-

tényezőnek számít a szerkipróbálásban. Az adatok arra utalnak, hogy a középiskolás fiatalok

egy jelentős része „családi” kapcsolatban él az egyes problémás viselkedési formákkal. (pl.

cigaretta, rendszeres alkoholfogyasztás, börtönbüntetés, sok nyugtató, altató szedése, kábító-

szer használata stb.) Nemcsak a szülők, hanem az idősebb testvér káros fogyasztási szokása is

szignifikáns kapcsolatot mutat a fiatalok szerfogyasztásával.

Családon belüli diszharmóniák: Különösen meghatározó a szülőkkel való kapcsolat minő-

sége. A szülőkkel való jó kapcsolat protektív (védő) tényezőnek, míg az ettől negatív irányba

eltérő kapcsolat kedvez a szerkipróbálásnak. A családi konfliktusok, a rossz viszony a szülők-

kel vagy a szülők között, a bizalom hiánya a családban szintén szorosan összefonódik a prob-

lémaviselkedéssel.

2.5. Az illegális kábítószerek csoportosítása

Az illegális kábítószereket négy fő csoportra oszthatjuk:

Canabis termékek (pl.: marihuána, hasis, hasisolaj)

Izgatószerek (pl. kokain, crach, amphetaminok)

Bódítószerek (pl. ópium, morfium, heroin, metadon és ezek származékai)

Hallucinogének (pl. LSD, meskalin)

A cannabis termékeket szívással vagy inhalálva, ételbe, italba keverve fogyasztják, míg az

opiátokat ópiumpipában, italként, ételen, por, injekció formájában is be lehet juttatni a szerve-

zetbe, a morfium és a heroin főleg injekciózva vehető be. A hallucinogén LSD hordozókon

keresztül vihető be, ami lehet papír, cukorka, vászon, tabletta, a meszkalin pedig cigaretta és

injekció formában használatos.

A drog a nemi úton terjedő betegségek gyakoriságát is növeli. A krónikus kábítószer élve-

zőket fenyegető legsúlyosabb fertőzések a HIV, a hepatitis A, B, C vírus fertőzése. De átvihe-

tő közös fecskendő használatával tuberkulózis, szifilisz, gonorrhoea, herpesz fertőzés is. Az

intravénás kábítószert használók köre ezen fertőzések szempontjából különösen magas kocká-

27

zatú csoportnak számít, ezért az ebbe a csoportba tartozó személyekkel történő közösülés csak

óvszerhasználattal ajánlott.13

2.6. A drogfogyasztás egészségügyi hatásai

A drogfogyasztás számtalan gond és baj forrása lehet. Először is, hatása mindig csak idő-

leges. Amikor elmúlik, a drogos visszacsúszik abba a világba, ahonnan menekülni vágyott,

csak éppen elvesztegette a drog árát és az időt, amíg „repült”. Másodszor, a túl gyakran vagy

túl nagy adagban fogyasztott élvezeti szerek előbb-utóbb súlyos szellemi és egészségkároso-

dást okoznak. 14

A függőség hatásai széles skálán mozoghatnak. Kardiovaszkuláris (szív és érrendszeri) be-

tegség, stroke, daganat, HIV fertőzés/AIDS, hepatitis (vírusos májgyulladás), és tüdőbetegség

is kialakulhat a drogfüggőség hatására. Ezeknek a hatásoknak némelyike akkor lép fel, ha a

drogokat nagy dózisban fogyasztják, vagy huzamosabb ideig, habár egyesek akár egyetlen

használatot követően felléphetnek (például a fertőzött tűvel terjedő HIV vírus, vagy a hepati-

tis). A drogfüggőség nem egyszerűen az immunrendszert gyengíti, hanem olyan veszélyeket

is magában rejt, mint a közös tűhasználat, vagy a védekezés nélküli szex. Ez a kombináció

nagymértékben növeli az AIDS, a hepatitis és sok más fertőző betegség kockázatát. A kutatók

kapcsolatot találtak a legtöbb drog fogyasztása és a káros kardiovaszkuláris hatások között, az

abnormális szívritmustól egészen a szívinfarktusig. Az intravénásan (beinjekciózott) használt

drogok szintén szív- és érrendszeri problémákhoz vezetnek, például összeesett vénákhoz,

vagy a vérerek és szívbillentyűk bakteriális fertőzéséhez. Drogok, amelyek hatással lehetnek a

kardiovaszkuláris rendszerre:

Kokain Heroin Inhalánsok Ketamin LSD Marihuána Ectasy Metamfetamin Nikotin Fen-

ciklidin (PCP) Receptre felírt stimulánsok Szteroidok

A drogok légzőszervrendszerre gyakorolt hatásai

A droghasználat különböző légzőszervi megbetegedésekhez vezethet. Például a cigarettá-

zás bizonyítottan bronchitist (a tüdő hörgőinek gyulladásos megbetegedése), emphysemát, és

tüdőrákot okoz. Egyes drogok használata lassú és nehézkes légzést vagy akár súlyos asztma-

tüneteket is kiválthatnak. Drogok, melyek negatív hatással lehetnek a légzőrendszerre: Kokain

GHB Heroin Inhalánsok Ketamin Marihuána Nikotin Fenciklidin Receptre felírt ópiátok.15

3. Az alkohol

Az italfogyasztási szokások nagyon változatos képet mutatnak a világ különböző országai-

ban. Általánosságban elmondható, hogy a fejlett nyugat-európai országokban a fokozódó jólét

már az 1950-es évektől átalakította az ivási szokásokat, ennek hatására emelkedett az alkoho-

listák száma, megnövekedett a tizenéves fiatalok alkoholfogyasztása és sokkal több az alko-

holos eredetű erőszakos cselekmény (közlekedési baleset, bűnözés, testi sértések), vagyis az

alkoholizmus sok európai országban komoly társadalmi problémává vált. Az is megállapítha-

tó, hogy azokban a földközi tengeri országokban, ahol mindennapos az alacsony alkoholtar-

talmú borok fogyasztása, kevés alkoholista van és alacsony az alkohol specifikushalandóság

13

http://www.uzemdoki.hu/pdf/kabszer_teljes.pdf 14

http://www.berzsenyi.hu/siegler/biokem/adrog.pdf 15

http://www.kamaszpanasz.hu/hirek/drog_cigi_alkohol/4265/drog

28

részaránya is az összhalálozásban. A kelet- és közép-európai országok, köztük Csehország,

Szlovákia és Lengyelország italfogyasztási szokásai sok hasonlóságot mutatnak a hazai hely-

zettel: a sör- és a rövidital-fogyasztás rendkívül elterjedt, a borfogyasztás kevésbé, viszont az

alkohol specifikus mortalitás ezekben az országokban alacsonyabb, mint nálunk. Az alkohol

okozta mortalitás Magyarországon mintegy 78 százalékkal nagyobb az európai uniós átlagnál.

Az európai országok az alkoholspecifikus halálozások gyakorisága szerint 5 csoportba sorol-

hatók: kiemelkedően magas a mortalitás a szovjet utódállamokban, ezek után következnek a

közép-és kelet európai volt szocialista országok, majd a legtöbb nyugat európai ország; leg-

alacsonyabb a halandóság a skandináv országokban (Finnország kivételével) és néhány medi-

terrán országban (Kiss és Gábor, 2006, KSH, 2003.). Pszichológiai szempontból alkoholista

az, aki már nem azért iszik, hogy jobban érezze magát, hanem azért, hogy ne érezze magát

olyan rosszul. Az ivás számára már nem bizonyos különleges eseményhez, hanem mindenna-

pi cselekvéseihez kötődik. Komoly rendszerességgel iszik, és gyakran jut el a részegségig.

Ezután nemcsak testileg és lelkileg kerül mélypontra, de a társadalom peremére is kiszorulhat,

elveszítheti állását, egzisztenciáját, kitaszíthatják a közösségből, a családból, amelyben élt. 16

Magyarországon az egy főre jutó alkoholfogyasztás 1960 és 1986 között meredeken emel-

kedett (8 literről 15 literre), azóta enyhén csökkenő mértékű (15 literről 13-14 literre). Az

alkoholfogyasztással kapcsolatosan persze nemcsak az a fontos, hogy milyen mennyiséget

fogyasztanak egy országban átlagosan, hanem az is, hogy milyen jellegű alkoholt. (Jól láthat-

tuk ezt a volt szovjet köztársaságok elemzésénél.) Így mindenképpen számításba kell vennünk

két dolgot is: egyfelől, hogy a leginkább egészségkárosító égetett szeszből mennyit fogyasz-

tanak, másfelől, hogy egy adott országban milyen mennyiségű nem regisztrált alkoholfo-

gyasztás jellemző. Ez utóbbi ugyanis az orvosi irodalom szerint ellenőrizhetetlen, gyenge mi-

nősége miatt sokkal inkább rombolja az egészséget, mint a regisztrált alkohol (Lackó, 2010).

Hazánkban az 1980 és 1999 közötti időszakban az életkorra standardizált alkoholspecifikus

halandóság 35 %-kal emelkedett. 1980-ban az alkohol okozta halálozások részaránya az össz-

halálozásban 8,8 % volt, 1999-re 13%-ra emelkedett ez az arány . 1999-ben a férfinépesség-

ben az alkoholnak tulajdonítható halálozások 64%-a, a 35–64 éves korcsoportban következett

be. Az elmúlt 20 évben közel kétszeresére emelkedett az alkoholspecifikus halálozás a közép-

korú férfiak körében. Az alkoholizmus epidémia az 1990-es évek közepén tetőzött, azóta

csökkenő tendenciát mutat, azonban a halálozási statisztikák továbbra is rendkívül kedvezőt-

len halálozási viszonyokra utalnak. Az 1990-es években mindkét nem esetében a májbetegsé-

gek és a különféle daganatok uralják az alkoholspecifikus mortalitást (Kiss és Gábor, 2006).

A huzamosabb időn keresztül fennálló, rendszeres alkoholfogyasztás súlyos károsodásokat

okoz az egyén fizikai, pszichés állapotában, a közösségi életében, a tágabb környezet szociá-

lis-társadalmi jellemzőiben. A mértéktelen alkoholizálás kóroki tényező a magas vérnyomás,

a szívinfarktus és az agyi erek trombózisának, az agyi infarktusok kialakulásában.

A vérképzésben zavar támad, a beteg vérszegénnyé válik. A nagyivók 90 százalékánál

megtalálható az átlagosnál nagyobb kóros vörösvérsejtek. Az anyagcsere felborul, melyben

szerepet játszik az alkoholbeteg beszűkült, értékes tápanyagokat nélkülöző táplálkozása. Je-

lentősen emelkedik az elhízás, a cukorbetegség, a csontritkulás kockázata, emelkedik a vér

16

http://www.otvenentul.hu/page.php?PageID=4298

29

koleszterin- és zsírsavszintje. Az alkoholfogyasztás a vércukorszint kóros lecsökkenésére haj-

lamosít, mely súlyos esetben kómát, halált okozhat. A májkárosodás miatti fehérjeanyagcsere-

eltérések vérzékenységhez vezetnek. Régi megfigyelés, hogy az alkoholbetegek körében az

átlagosnál sokkal gyakoribb a tuberkulózis előfordulása. Hogy ez az alkoholfüggők általános

védekezőképességének vagy az általában együttesen jelentkező szociális leromlásnak tulajdo-

nítható, az nem kellőképpen tisztázott.

Közismert, hogy az alkoholisták túlnyomó többsége férfi, így az alkohol okozta halálozá-

sok is elsősorban az Ő körükben fordulnak elő. Ezt igazolja az is, hogy az 1980–1999 közötti

időszakban hozzávetőlegesen kétszer annyi férfi halt meg a mértéktelen alkoholfogyasztás

következtében, mint nő, illetve, hogy az életkorra standardizált, alkohol specifikus halandóság

a férfinépességben másfélszeresére nőtt, míg a női népességben az emelkedés 26 % volt. Sú-

lyos probléma, a mértéktelen alkoholfogyasztás már serdülőkorban, azaz egyre korábban kez-

dődik el: 2003-ban minden ötödik középiskolás nyilatkozta azt, hogy rendszeresen, azaz éle-

tében több mint negyvenszer fogyasztott már alkoholt, míg 1999-ben még csak 13%-uk vála-

szolta ezt (Kiss és Gábor, 2006).

3.1. Az alkoholista család

Az alkoholizmus függőségi betegség, amely gyakran előfordul a családban, mint a házas-

társak egyikének a „túlzott mértékű alkoholfogyasztásának” a következménye. Nem ritka je-

lenség az olyan család ahol mindkét házastárs iszik. Az ilyen családra mondhatjuk, hogy be-

teg család. Az utóbbi években emelkedett az alkoholista nők száma és ez természetesen ag-

gasztó tény.

Külön említést kell tenni a valódi érzelmi kapcsolatok elvesztésének. Nem lehet egyformán

szeretni az alkoholt és a családot, az alkohol iránti szeretet nem egyenlő a gyermekszeretettel.

Az érzelmi kapcsolatok nagyon változóak és oszcillálnak a szeretettől a gyűlöletig, agresszió-

val kísérve. A hosszú távú ivás a bizalom, a tisztelet és a meghittség elvesztését eredményezi.

A család elhanyagolása még mindig az alkoholista kötelezettségszegésének a könnyebb szint-

je. A családtagok terrorizálása az egyik legsúlyosabb formája az alkoholista viselkedésének a

szerettei iránt. A nagyon részeg személy egy igazi zsarnok lehet, lelketlen és embertelen han-

gulatban a családja iránt. A valamikor figyelmes és tisztességes férj és apa durvává, erősza-

kossá, vulgárissá stb. válik. Néha ez durva fizikai támadásokká mehet át a feleség, a gyerekek

vagy a szülők irányában. Ezek a durva bánásmódok mindennapiak vagy alkalmilag, nagyon

drámaiak. Mit érnek a könnyek, lelkiismeret-furdalások, az ígéretek, amelyeket a feleségnek

és a gyermekeknek ad az otthon történt ilyen jelenetek után, amikor az első pohárka után

mindez meg fog újra történni, talán még rosszabb alakban. A házasság felbontása az alkoho-

lizmus egyik leggyakoribb következménye.

Nem lehet figyelmen kívül hagyni a károkat sem, amit az alkoholista a gyermeknevelésben

tesz, ahol általában egy sor mentális zavarra kerül sor. Az alkoholisták gyermekei nem kapnak

biztonságot és szeretetet. Ők leggyakrabban a szülői manipuláció tárgyai – ők „mindent a

gyermekek” miatt csinálnak, és a konfliktusaikat átdobják rájuk, ami a gyakorlatban terrorizá-

láshoz és elhanyagoláshoz vezet. Köztudott, hogy a lány az anyját, a fiú az apját „másolja”, a

viselkedéstanulás erőteljesebb, mint modell, ebben az irányban erőteljesebb a hatás. Hagyo-

mányos családmodellben az anya nagyobb részt vállal a gyereknevelésből, a napi rutinból.

Ebben az esetben az apa alkoholizmusa összekovácsolhatja az anyát és a gyerekeket, akik

30

együtt küzdenek, és / vagy szenvednek a férfitól. Ebben a helyzetben a gyermekek látszólag

kevésbé sínylik meg az alkoholista jelenlétét, de felnőtté válásukban, szerepvállalásaiban ko-

moly befolyásoló tényezőt jelent a dependens apa. Az anya alkoholizmusa a napi életet jelen-

tősebben befolyásolhatja: a gyerekek elhanyagolt, kiszolgáltatott helyzetbe kerülhetnek, ha-

csak az apa át nem veszi a megtartó funkciót.17

Azok a gyermekek, akik alkoholista családban nőttek fel, még akkor is, ha nem isznak,

pszichológiai problémákkal küzdenek. Ezeknek a gyerekeknek jelentős problémáik vannak az

iskolai sikerekkel, de talán még fontosabb probléma a viselkedésükben és a magatartásukban

fellépő zavar, amely bűnözéshez vezethet.

Nincs közös családi költségvetés és közös terv a pénz költésére. A család pénzügyi prob-

lémákba és egzisztenciális félelembe kerül. Máról holnapra él. Gyakran, hogy a család anya-

gilag úgy-ahogy biztosítsa magát, a nőnek munkába kell állnia.

A korábbi hírnév és foglalkoztatás elvesztése a beteg kifejezett erkölcsi és társadalmi rom-

lásához vezet. Az alkoholistával együtt a családja is tönkremegy. A leginkább veszélyeztetet-

tek a feleség és a gyermekek, akik szenvednek a gyakori veszekedések, durvaságok és vere-

kedések miatt. Az alkoholista nem tudja megérteni, hogy mindezek a konfliktushelyzetek itt-

hon és a házon kívül az ő alkoholizmusának a következményei, hogy valójában az alkohol

elpusztította a családot és a személyiségét. Sehol se talál megértést, senki sem tartja betegnek,

és ami a legrosszabb, még ő maga se tudja, hogy beteg. Ő továbbra is az alkohol segítségével

„oldja meg” az összes problémáját. Az alkohol nagy öröm a számára, eszköz, amellyel vásá-

rolja a bátorságot és az önbizalmat, kompenzálja a kisebbségi komplexusát, a próbálkozások

helyettesítője a konfliktus helyzetek megoldásában. Az alkoholista családokból kerül ki az

összalkoholisták közel 80%-a.

Az egészséges család az egészséges társadalom sejtje, és ha ez nem, akkor társadalmi prob-

léma. Az alkoholizmus következményei a családban a gyakori házasság felbontások, a gyer-

mekek nevelésének az elhanyagolása és általában a család széthullása. Azonban a legfonto-

sabb az, hogy a legtöbbet szenvednek a gyermekek. Ezek a gyerekek a jövő felnőttei. Nem

kell mindegyiküknek alkoholistává válnia. Elég, hogy fogyatékkal rendelkező, fejletlen karak-

terű, elfogadott és megértett erkölcsi alapelvek nélküli emberekké fognak válni. Holnap, ami-

kor már saját családjuk lesz, nem fogják tudni felnevelni a gyermekeiket, mint a társadalom

egészséges tagjait. Ebben tükröződnek az alkoholizmus messzemenő következményei.18

3.2. Alkohol fogyasztása terhesség alatt

Egy nő, aki terhessége alatt alkoholt fogyaszt, árthat a fejlődő babájának, hiszen az alkohol

az anya véréből a magzat vérébe juthat. Az alkohol károsíthatja és befolyásolhatja a baba sejt-

jeinek fejlődését. Legtöbbször az agy és a gerincvelő sejtjei károsodnak. A magzati alkoholos

spektrumzavar (fetal alcohol spectrum disorder, FASD) leírja az alkohol gyerekekre gyakorolt

hatásait. A problémák az enyhétől a súlyos kategóriájú betegségekig terjedhetnek. Az alkohol

fizikai és mentális problémákat okozhat, melyek egész életében végigkísérik a gyermeket.

17

www.csaladhalo.hu/interju/torz-allitasok-nyilt-konfliktusok-alkoholizmus-csaladban 18 http://www.alkoholizam.com/magyar/posledice2.htm

31

Az alkohol hatásai

Furcsa arcvonások: Ilyenkor a kicsi fej, lapos arc és keskeny szemrések. Nehéz kivá-

lasztani egyetlen tulajdonságot, azonban a gyermek feje és arca torzzá válik, ami 2-3

éves korban válik nyilvánvalóvá.

Növekedési problémák: Azok a gyerekek, akiket születősük előtt alkoholnak tettek ki

kisebbek, mint velük egy idős társaik.

Tanulási és viselkedésbeli problémák

Születési rendellenességek: A szemek, a fülek, a szív, a csontok és a húgycső fejlődhet-

nek rendellenesen.

További problémák: vetélés, halva született vagy koraszülött baba.

Mennyi alkohol biztonságos?

Amikor egy terhes nő alkoholt fogyaszt, abból a magzat is kap. A kemény ivászat (5 vagy

több ital egyetlen alkalommal) súlyos hatást fejt ki a fejlődésben lévő babára. Egyelőre a ta-

nulmányok nem mutatták ki, hogy terhesség alatt biztonságos-e akár egy kevés alkoholt is

fogyasztani. Az emberek különböző módon reagálnak az alkoholra, így nem lehet pontosan

megállapítani mennyi alkohol biztonságos, ha egyáltalán biztonságos.

A legtöbb orvos azt javasolja, hogy terhesség alatt egyáltalán ne fogyasszunk alkoholt, hi-

szen az FASD-t okozhat.

Az alkohol hatásai egy fejlődő magzatra a következőktől függnek:

Mennyit, milyen gyakran és a terhesség melyik szakaszában fogyaszt a kismama. A leg-

rosszabb hatása a kemény ivászatnak van.

A születendő gyermeknek biztosan problémái lesznek, ha a kismama drogozott, do-

hányzott vagy beteges volt a terhesség alatt.

A családon belül öröklődő jellemvonások miatt egyes babák sokkal inkább károsodnak

az alkohol miatt, mint mások. Még nem egészen világos miért, de valószínűleg geneti-

kai oka van.

Mit tehetsz ha terhes vagy és fogyasztottál alkoholt?

Próbálj meg nyíltan beszélni erről orvosoddal. Minél hamarább mondod el orvosodnak,

annál jobb esélyei lesznek a várt babának. Ha az orvos tudja, figyelni fogja a baba esetleges

FASD problémáit terhességed alatt és a szülés után is. Így tudni fogja, hogy több tesztet vé-

gezzen, ahogy a gyerek növekszik.

Ha úgy érzed, hogy problémáid vannak az alkohollal, mindenképp kérj segítséget orvosod-

tól vagy más specialistától. Így megtudhatod, hogyan befolyásolja az alkohol az életed egyes

részeit, beleértve a terhességet is. Kérj segítséget párodtól, családtagjaidtól, barátaidtól, és

mindenképp kerüld el az alkoholt.

Mikor állapíthatóak meg az alkohol magzatra gyakorolt hatásai?

Az FASD jelei nem mindig mutatkoznak meg születéskor. Egy orvos képes észrevenni az

alkohol hatásait egy újszülöttön is, azonban az „enyhébb” károsodást, mint a tanulási és visel-

kedési rendellenességeket csak jóval később lehet megállapítani, amikor a gyerek iskolába

megy. Esetenként, az orvos diagnosztizálja a problémákat még a baba születése előtt. Ameny-

32

nyiben az orvos tudja, hogy alkoholt fogyasztottál, fokozott figyelemmel követi majd az ult-

rahangon látottakat, főleg a szív rendellenességét és a növekedésbeli késést. Lehet, hogy a

tesztek alatt fellelt problémák oka nem világos, azonban ha az orvos tudja mi történt, valószí-

nűleg sokkal jobban odafigyel majd a babára a születése után.

Hogyan kezelnek egy olyan babát, akire hatást gyakorolt az alkohol?

Egy alkohol okozta károsodással született babát sokkal nagyobb türelemmel kell gondozni.

Valószínűleg, az iskolában plusztámogatásra lesz szüksége, fejleszteni kell majd a szociális

készségeit, a jövőben pedig munkahelyi képzésre és tanácsadásra szorulhat. Ha a magzat

egészségét egy enyhébb alkoholfogyasztás károsította, és a problémát még időben felfedezték,

jó esélye van teljes életet élni. Így a későbbiekben elkerülheti a gondokat az iskolában és az

olyan mentális problémákat, mint a szorongás és depresszió, valamint droghasználat.19

4. Dohányzás

Tömegesen elterjedt életmódbeli kockázati tényező a dohányzás. A WHO becslése szerint

önmagában a világban bekövetkező halálozások 8,8%-áért a dohányzás tehető felelőssé. A

halálozások számának emelkedése mellett természetesen a betegségterheket is növelő ténye-

ző, hiszen meghatározó szerepet játszik számos betegség kialakulásában (daganatos megbete-

gedések, szív- és érrendszeri betegségek, egyes krónikus légúti megbetegedések, születési

rendellenességek) mind az aktív, mind a passzív dohányosok körében (Englander és mtsai,

2001, Sorensen és mtsai, 2002).

4.1. A cigaretta története

Az ember igényeivel, életmódjának változásaival lépést tartott a dohányzás fejlődése is. A

mai embernek olyan dohányzási formát kellett találnia, amely rohanó életmódjának leginkább

megfelel. Ezt a cigarettázásban találta meg. A cigaretta mindent elsöprő diadalútja akkor kez-

dődött, amikor valakinek eszébe jutott, hogy a dohányt papírba sodorva szívja el. Hogy ki volt

az az ember, nem tudjuk. A kultúrtörténészek más és más időre teszik a cigaretta felbukkaná-

sának idejét. A cigaretta igazi elterjedése Európában 1850 után következett be. A Krími hábo-

rúban az orosz katonák ekkor már hosszú szopókás cigarettát szívtak. Ez egyedi orosz formája

a cigarettának. Maga, a dohánnyal töltött rész mindössze 3-4 cm hosszú viszont ez akár 10

cm-es szopókában folytatódik, ami egy belül üres karton cső. Ennek magyarázata, hogy ek-

képp meghosszabbítva a cigarettát, a nagy hidegben nem kellett levenniük vastag kesztyűiket

ahhoz, hogy rágyújtsanak.

1858-ban, Görögországban megkezdődött a cigaretta gyári előállítása. 1865-ben, Ausztriá-

ban elkészült az első „cigarettaszörny”, az úgynevezett Doppelzigaretten. Ez háromszor olyan

hosszú volt, mint a normális és mindkét végén szopóka volt. Használat előtt tetszőleges he-

lyen ketté kellett törni.

A cigaretta feltalálása megsokszorozta a dohányzás híveit, még azok is rágyújtottak, akik

azelőtt nehezen tűrték a szivar vagy pipafüstöt. A cigaretta formába töltését eredetileg kézzel

végezték, ehhez 6 munkásnőre volt szükség: hüvelyragasztó, szopókaillesztő, a dohányt ada-

goló bábnő, a bábot teljesen elkészítő gépvezető, a cigarettát kitöltő kitoló és a cigaretták vé-

19 http://www.bien.hu/az-alkohol-hatasai-a-magzatra/szerelem/varandossag/111659

33

gein kilógó dohányszálak eltávolításához a levágó. Később bevezették az egyiptomi rendszerű

cigarettagyártást, itt nagyon egyszerű módon egy munkásnő a cigarettát teljesen elkészíti.

A növényről levágott leveleket először is jó szorosan kötegekbe rakják össze. A gyári

munka azzal kezdődik, hogy ezeket a kötegeket szétszedik, ezután a leveleket megnedvesítik,

nehogy vágáskor széttöredezzenek. A levelek nedvesítését bonyolult szerkezettel, vízgőz al-

kalmazásával hajtják végre. Fontos művelet ezzel egyidejűleg az egyes dohánylevél-fajták

összekeverése, mivel minden cigarettamárkának meghatározott összetétele van. A dohányle-

veleket egyszerű, de rendkívül gyorsan működő penge vágja össze. Az összevágás első ter-

méke a közönséges pipadohány, melyet még szárítani kell. A szárítás levegőn történik. A szá-

rítást és a hűtést követően a dohányt több mázsás kötegekben kb. 3 hétig érni hagyják, ezután

már csak a cigarettatöltés van hátra. Az első kezdetleges cigarettatöltő gépek már 1875 felé

megjelentek. Később folyamatosan tökéletesítették az eljárást. Ma már gépek ontják a kész

cigaretták milliárdjait. A mai modern dohányipar 6 – 8000 cigaretta/perc teljesítményű gépe-

ket használ. Végül a gyártott cigaretták súlyát és hüvelyhosszát ellenőrzik, majd próbaszívás

dönt afelől, hogy kifogástalanul ég-e. Sok márkánál különleges kezelés alá vetik a dohányle-

veleket. Cukor és glicerin hozzáadásával egészítik ki a dohány aromáját. Az összevágott leve-

leket később – titokban tartott eljárással – illatosítják: különféle alkoholban oldott illatszere-

ket, illóolajokat kevernek hozzá.20

Az Országos Lakossági Egészségfelmérés 2003-as adatfelvétele alapján hazánkban a nők

29%-a, a míg a férfiak 42%-a dohányzott, nagy többségük napi rendszerességgel. A nők tize-

de, míg a férfiak közel egynegyede erős dohányos, azaz naponta legalább 20 szál cigarettát

elszívott, hasonlóan a 2000-es adatokhoz. Az egyes korcsoportokat tekintve megfigyelhető,

hogy mindkét nemben a fiatalok között a legmagasabb a dohányosok aránya: míg a fiatalok

esetében a nők 38%-a és a férfiak 51%-a dohányzott, addig az idősebb korcsoportokban a nők

7%-a, illetve a férfiak 17%-a. Egyre korábbra tolódik ki az első rágyújtás, illetve a dohányzás

rendszeressé válásának életkora: a 2003-as ESPAD4 eredményei alapján a 16 éves magyar

diákok háromnegyed része legalább egyszer már rágyújtott élete során, míg 31%-uk rendsze-

resen dohányzik, mindezzel a vizsgált 35 ország közül Magyarország a lista 13. helyén szere-

pel. Bár az elmúlt évtizedekben a dohányzás specifikus halandóság nem emelkedett olyan

súlyos mértékben, mint az alkoholbetegségek okozta mortalitás (KSH, 2003.), de ezzel együtt

is komoly népegészségügyi problémát jelent (Kiss és Gábor, 2006).

4.2. A dohányzás káros hatásai

Légutak, tüdő

A füst, ahogyan bejut a tüdőbe, útközben mindenhol növeli a rák kialakulásának valószínű-

ségét. Normális esetben a testünk sejtjei tudják, hogy meddig kell élniük és egy idő után el-

pusztulnak. Ezért tud a bőrünk, a bélnyálkahártyánk időről időre megújulni, egy idő után a

szervezet minden sejtjének lejár az ideje és új jön helyette. Amikor viszont egy sejt rákosan

elfajul, elfelejt meghalni. Csak szaporodik és szaporodik, és minden utódsejtjének átadja az

örök élet képességét. Így alakul ki a daganat, amely tehát egy kóros sejtszaporulat, és ahogyan

növekszik, mind mérete miatt, mind az általa elhasznált tápanyagok miatt, mind az általa ter-

melt káros anyagok miatt lehetetlenné teszi a gazdaszervezet életét. Akár halálhoz is vezethet.

20 http://dohanymuzeum.hu/dohanyzas-tortenete

34

Ma már rendelkezésünkre áll számos daganatellenes szer, amelyekkel a sejtek szaporodá-

sát gátolni tudjuk, de ezeknek rengeteg mellékhatása van, és a tüdőrák halálozása még kezelés

mellett is 60-70%. (Ezt úgy kell érteni, hogy a betegség felfedezése után a betegeknek csupán

30-40 százaléka él még öt év után.) A kimenetel nagyon sok mindentől függ pl. a felfedezés

idejétől, a terápiára adott választól, a tumor elhelyezkedésétől, szövettani helyzetétől. A leg-

fontosabb és egyetlen általunk befolyásolható tényező a felfedezés időpontja.

Szájrákot leginkább a szivar és a bagó okozhat. Dohányosoknál gyakrabban alakul ki gége-

rák, légcsőrák, és tüdőrák. A légcső- és tüdőrák kialakulásának valószínűsége 11-szeres, a

gégeráké 5-szörös a nemdohányzókéhoz képest. A karcinogén (rákot okozó) hatás nagymér-

tékben függ a dohányzás mértékétől. Nap 8 szál cigaretta elszívása az esélyt 10-szeresére, 40

cigarettáé pedig 30-szorosára növeli. Itt említem meg, hogy a dohányzás nem csak a légutak

rákjának valószínűségét növeli, de gyakrabban fordul elő nyelőcső, gyomor, hasnyálmirigy,

húgyhólyag, prosztata, vese daganat is.

A légutakba bejutó füst folyamatos irritáló hatása miatt krónikus légcsőhurut alakul ki. Ez

szintén hozzájárul a dohányosok korai halálozásához. Dohányosoknál kialakul az tüdőtágulás

nevű betegség. Ennek lényege, hogy normálisan a tüdőben számos apró un. léghólyagocska,

szaknyelven alveolus van. Ezek alakja leginkább szőlőfürtre hasonlít, egy-egy szőlőszem egy-

egy alveolus. Azért jó, hogy ilyen sok kicsi van, mert így lesz a tüdő felülete a legnagyobb és

a gázcsere könnyen gyorsan végbe tud menni. Ha kiteregetnénk az alvelosokat befednének

egy teniszpályát. A dohányzás hatására viszont elhalnak az alveolusok falai, és sok apró sző-

lőszem helyet egy nagy léggömbre fog hasonítani könnyen belátható, hogy felülete viszont

jelentősen csökken. Emiatt van az, hogy a dohányosok fizikai megterhelés esetén, hamarabb

kifulladnak, úgy érzik nincs elég levegő. A tüdő felületét egyébként még a lerakódott kátrány

is csökkenti. Rontja az asztmát, előhozhatja az asztmás rohamokat.

Szív, erek

A dohányzás hatására az ereken fokozódik az érelmeszesedés, vagyis az erek fala merevvé,

sérülékennyé válik. Az ereken belül mészszerű anyag rakódik le, beszűkítve ezzel az ér ke-

resztmetszetét, rontva a szervek vérellátását. Az erek keresztmetszetét nemcsak a lerakódott

anyag szűkíti, hanem ilyen esetben az ér belfelszíne megváltozik. A korábbi sima hámborítás

helyett durva mészszemcsék borítják, amelyeken a vérlemezkék megtapadnak, és elindítják a

vérrögképződés, megszüntetve ezzel a keringést azon az érszakaszon keresztül. Ez a mecha-

nizmus áll a szívinfarktus hátterében is, hisz így az elzáródott érszakasz mögött lévő izom

nem kap tápanyagot, oxigént és elhal. Ennek szervenként különböző tünetei lehetnek. Az

agyban növeli az agyvérzés kialakulásának valószínűségét.

A végtagokban, ha romlik a vérellátás, elhalnak a szövetek, emiatt sor kerülhet a végtag

amputációjára. A szívben az érelmeszesedés hatására nő a szívinfarktus esélye. Ezt az esélyt

növeli a dohányzás miatt emelkedett vérnyomás és a vér emelkedett koleszterintartalma, illet-

ve a nikotin érszűkítő hatása is. Napi 20 cigarettát elszívók között a szívinfarktus háromszor

gyakrabban alakul ki, mint nemdohányzókon.

A dohányzás növeli a vérrögképződés gyakoriságát. Külön veszélyes ez, ha valaki fogam-

zásgátló tabletta szedése mellett még dohányzik is, hiszen mindkét tényező önmagában vér-

rögképződést okozhat, együtt pedig hatásuk megsokszorozódik. Kövér, dohányzó, fogamzás-

gátlót szedő nőknél a vérrögképződés esélye 10-szerese a normál értéknek.

35

Gyomor, bélrendszer

A nikotin növeli a gyomorsav szekréciót, serkenti a bél mozgását. főleg alkohollal és ká-

véval együtt gyomorfekély kialakulásához vezethet.

Nemi szervek

A nikotin direkt érösszehúzó hatása miatt gátolja a merevedést. Hosszú távon pedig az ér-

elmeszesedés érszűkítő hatása miatt impotencia alakul ki. Csökkenti a spermiumok számát, és

a kevés spermium között is több a rendellenes alakú, méretű és genetikailag károsodott sper-

mium. Hátráltatva ezzel a fogamzást.

Magzat

Dohányzó nőknél gyakoribb a korai vetélés, amire esetleg csak egy megkésett, szokásosnál

nagyobb mennyiségű, fájdalmasabb vérzés hívj fel a figyelmet. Ha a terhesség megmarad,

akkor a dohányzás magzatkárosodásokhoz vezethet. Ennek oka, hogy a dohányzás miatt

ugyan úgy, mint a szervezet összes többi ere, a méhlepény erei is károsodnak. Rontva ezzel a

magzat vérellátását. Ezt tovább rontja a CO-hemoglobin magas aránya. Dohányzó anyák

gyermekei kisebb súlyúak kevésbé intelligensek az átlagosnál és magasabb a születés körüli

halálozás mértéke is. Gyakoribb a koraszülés.

Passzív dohányzás

Passzív dohányzás esetében is ugyanúgy jelentkeznek ezek a károsító hatások. Sőt, mint

már említettem a mellékfüst több rákkeltő anyagot tartalmaz, mint a főfüst. Tehát soha ne

felejtsük el, hogy ha valaki, pl. terhes nő közelében dohányzik, kockáztatja ezzel a baba egés-

zséget. Kisgyermekek körüli dohányzás növeli a hirtelen csecsemőhalál valószínűségét is, a

fent említett károsodások mellett. A hirtelen csecsemőhalál (SIDS=Sudden Infant Death

Syndrome) esetében az addig teljesen egészségesnek gondolt csecsemő váratlanul meghal. A

halál általában éjszaka következik be, váratlanul, mindenféle megelőző betegség nélkül. Ez

előtt még ma is tanácstalanul áll az orvostudomány. Az elmúlt évtizedek, századok során a

csecsemőhalandóság drámaian csökkent a megfékezett járványok, tökéletesített császármet-

szési technikák stb. miatt. Mégis maradt egy betegség, amiről nem tudjuk, hogy mi okozza,

valószínűleg azért, mert okai összetettek.

Ellenőrző kérdések

1. Sorolja fel a szenvedélybetegségek kialakulásának okait!

2. Csoportosítsa a szenvedélybetegségeket!

3. Hogyan terjedt el a kábítószer Magyarországon?

4. Milyen hatása van a családnak és a kortársaknak a drogfogyasztásban?

5. Milyen egészségügyi hatásai vannak a kábítószer használatnak?

6. Hogyan befolyásolja az alkohol a családi életet?

7. Milyen hatása van az alkohol a gyermekre?

8. Mondja el a cigaretta kialakulásának történetét!

9. Sorolja fel a dohányzás káros hatásait!

36

Fogalomtár

Alkoholizmus: Az alkoholizmust olyan szenvedélybetegség, mely az alkohol kitartó fogyasz-

tásával jár a negatív következmények dacára. Lényege az alkoholtól való testi-lelki füg-

gőség kialakulása, adott esetben – az alkohol hiánya esetén – elvonási tünetek megjele-

nése jelzi ezt a függőségi állapotot. Negatív hatással jár a fizikai, mentális egészségre,

valamint a szociális kapcsolatokra.21

Drog: A WHO (World Health Organization) definíciója szerint drog minden olyan természe-

tes vagy szintetikus kémiai anyag, amely pszichoaktív tulajdonságokkal rendelkezik, el-

sősorban a központi idegrendszer működését befolyásolja, megváltoztatja a mentális és

pszichés státust, az érzelmi reakciót, a hangulatot, tudatot, viselkedést (kábulat, mámor

állapotát okozza). A szerrel kapcsolatban függőség alakul ki.

Nikotinfüggőség. A nikotin a dohányban található alkaloida, az egyik legerősebb függőséget

kiváltó szer. A függőségért a központi idegrendszerben lezajló elváltozások tehetők fe-

lelőssé. A leszokás elvonási tünetekkel jár, ennek ellenére a WHO felmérései szerint

körülbelül a világ lakosságának egyharmada dohányzik. Károkat elsősorban a fizikai

egészségre gyakorolt negatív hatása okoz.

Szenvedélybetegségek: Szenvedélybetegségről akkor beszélünk, ha valaki leküzdhetetlen

vágyat érez valamilyen készítmény vagy magatartás iránt.

Felhasznált irodalom

Aszmann A. – Rózsa S.- Németh Á. (2000): A magyar serdülők dohányzása, alkoholfogyasz-

tása, és a pszichoszociális környezet. Egészségnevelés, 41. p. 177-187

Barabásné K. D. (2011): Szocializációs rizikótényezők vizsgálata kezelésben részesült drog-

fogyasztó fiatalok körében Budapesti Corvinus Egyetem, Szociológia és Társadalompo-

litika Intézet, Disszertáció.

Boros J. (2005: Egészségmagatartás, Országos Epidemiológiai Központ, Országos Lakossági

Egészségfelmérés.

http://www.oefi.hu/olef/OLEF2003/Jelentesek/EgeszsegmagatartasOLEF2003.pdf

Brassai L – Pikó B: (2005.): Szerhasználat és családi tényezők vizsgálata középiskolásoknál.

Addiktológia, IV. évfolyam 1. szám p. 5-26

Kiss J. , Gábor, E. (2006): Országos Egészségfejlesztési Intézet Az alkoholfogyasztás hazai

tendenciái a 80-as évektől napjainkig I.

http://www.oefi.hu/szerhasznalat_2006_4.pdf

Kiss J. és Gábor E. (2007): Mentális egészség és rizikómagatartásformák összefüggései ser-

dülőkorúak körében. Országos Egészségfejlesztési Intézet

www.oefi.hu/szerhasznalat_2007_1.pdf

Lackó M. (2010): A magyarországi rossz egészségi állapot lehetséges magyarázó tényezői

Összehasonlító makroelemzés magyar és osztrák adatok alapján, 1960–2004. Közgaz-

dasági Szemle, LVII. évf., 2010. szeptember (753–778. o.)

21

http://igrici.hu/letoltes/2012/2012-12-05/alkoholizmus.pdf

37

Delors, J. (1997): Oktatás- rejtett kincs. (Learning: The Treasure Within- 1996, Report to

UNSCO of the International Commission on Education for the Twenty-first Century)

Osiris, Budapest

Elekes Zs. és Paksi B. (2000.): Drogok és fiatalok. Középiskolások droghasználata, alkohol-

fogyasztása és dohányzása az évezred végén, Magyarországon. Ismertető. 8. Budapest,

Ifjúsági és Sportminisztérium.

Mayer L. (2012): Pszichoszociális rizikótényezők szerepe fiatalok legális és illegális szer-

használatának hátterében.

http://www.ak.nyme.hu/fileadmin/dokumentumok/atfk/apaczainapok/2012/01_

Tarsadalomtudomanyok.pdf

Füredi J., Németh A. és Tariska P. (2009): (szerk.): A pszichiátria magyar kézikönyve. Bp.:

Medicina Könyvkiadó Zrt. http://www.ak.nyme.hu/fileadmin/dokumentumok/atfk/

apaczainapok/2012/01_Tarsadalomtudomanyok.pdf

Pikó B.(1999): Magatartáskutatás középiskolások körében: kockázatot növelő és egészséget

védő tényezők a dohányzás, alkohol és drogfogyasztás kialakulásában. Pszichológia, 19.

337–354. 1999.

Pikó, B. (2007): Ifjúkori problémaviselkedés. In: Pikó Bettina: Ifjúság, káros szenvedélyek és

egészség a modern társadalomban. Nemzeti Drogmegelőzési Intézet. Szakmai Forrás

Sorozat. Elméletek-Modellek 3. L’Harmattan Budapest.

Pikó B. (2004.): Csoporthatások a serdülők identitás formálódásában, kapcsolati struktúrájá-

ban és egészség-magatartásában. Pszichotherápia, 13: 16–22.

http://www.ogyei.hu/upload/files/nemzeti_jelentes_2003.pdf

38

Hidvégi Péter

III. EGÉSZSÉGES TÁPLÁLKOZÁS 1. Egészséges életmód

A minőségi táplálkozás fontos az egészséges élet megvalósításában. Az egészséggel való

törődés már a táplálkozással elkezdődik. Felgyorsult világunkban a hajszolt életmód gyakran

vezet energiahiányhoz, fáradékonysághoz, stresszes állapothoz, egészségügyi probléma kiala-

kulásához. A történelem folyamán az embernek mindig alkalmazkodnia kellett a környezeté-

ben bekövetkező változásokhoz. A mai világban ezek a változások felgyorsultak és erőtelje-

sen jelentkeznek.

A gépesítés, az urbanizáció következtében a mindennapi táplálékunkat egyre inkább mes-

terséges úton állítják elő. Az élet felgyorsult ritmusa azt diktálja, hogy gyors ételeket, feldol-

gozott termékeket fogyasszunk. Ezek magas kalóriaértékkel rendelkeznek, de hiányoznak

belőlük a fontos építőelemek: enzimek, vitaminok, ásványi anyagok és ballaszt anyagok. A

napi, kiegyensúlyozott táplálkozással szervezetünknek meg kell kapnia mindazt, amire szük-

sége van az egészséges növekedéshez és a belső folyamatok zavartalan működéséhez.

Táplálkozásunk – az életmód részeként – alapvetően meghatározza, befolyásolja nemcsak

a közérzetet, de hosszú távon az egészségi állapotot is. Fontos tényezők a táplálkozási szoká-

sok, a szociokulturális hagyományok, az étrend jellege, az étkezések ritmusa és körülményei,

valamint az elfogyasztott élelmiszerek fajtája, mennyisége és minősége. Ezek együttesen ha-

tározzák meg, hogy összességében milyen energia- és tápanyag-mennyiség kerül be szerveze-

tünkbe – és azok potenciálisan milyen hatást fejthetnek ki egészségünkre (NRC 1989;

Elmadfa, 2009). A táplálkozással összefüggő nem fertőző megbetegedések – főként krónikus

betegségek, mint pl. az elhízás, a cukorbetegség, a szív- és érrendszeri betegségek, a magas

vérnyomás, az agyi katasztrófák (stroke), és a daganatos megbetegedések bizonyos típusai –

aránya világszerte emelkedő tendenciát mutat. Ennek hátterébe egyértelműen kimutathatóak

az életmódban, ezen belül pedig a táplálkozásban bekövetkezett változások is (WHO 2003,

Popkin 2006). A táplálkozással összefüggő nem fertőző megbetegedések társadalmi, valamint

gazdasági jelentősége is óriási. Önmagában, csak az elhízással kapcsolatos összes társadalmi

költségek egyes európai országokban elérik a nemzeti össztermék (GDP) 1%-át (WHO,

2006). A táplálkozással, fizikai aktivitással és az elhízással kapcsolatos krónikus betegségek-

kel direkt módon összefüggésbe hozható költségek még ennél is magasabbak.

Az egészségtelen, mozgásszegény életmód, a helytelen táplálkozási szokások kialakulása

már kora gyermekkorban megkezdődik, és káros hatásainak nyomai már óvodás és kisiskolás

korban is kimutathatóak (Ábrahám és Csatordai 2006). A helyes táplálkozási szokások kiala-

kításának az egésznevelés keretein belül megvalósuló oktatása elengedhetetlen része a későb-

bi életkorban potenciálisan kialakuló, táplálkozással összefüggő megbetegedések megelőzése

szempontjából. Ennek a primer prevenciós szemléletnek prioritást kell biztosítani az oktatás,

39

nevelés minden lehetséges területén, azonban igazán hatékonyan csak az egészség-politika

szakmai és anyagi támogatása mellett valósítható meg (Tompa, 2009).

1.1. Egészséges táplálkozás fogalmi meghatározása

Egészséges táplálkozásról sokat hallunk mostanában, mégis nehéz eligazodni az egymás-

nak ellentmondó információhalmazban. Első lépésként tisztázzuk le mit is jelent az „egészsé-

ges táplálkozás” fogalma. Sokan egészséges ételek fogyasztását értik alatta. Az „egészséges

étel” nem megfelelő kifejezés, hiszen a forgalomban lévő élelmiszerek mindegyike egészsé-

gesnek tekinthető. Viszont vannak olyan ételek, italok, amelyek fogyasztása gyakrabban, má-

soké jóval ritkábban ajánlott. Az egészséges táplálkozás a különféle ételek és italok megfelelő

arányban és mennyiségben, kellő változatossággal történő rendszeres fogyasztása. Ezáltal a

betegségek kockázatát minimálisra csökkenthetjük. Az egészséges étrendnek megfelelő

mennyiségben kell tartalmaznia a szervezetünk számára fontos energiát adó tápanyagokat

(fehérjéket, zsírokat, szénhidrátokat) és energiát nem adó tápanyagokat (vitaminokat, ásványi

anyagokat és nyomelemeket). Próbáljunk változatosan táplálkozni minél többféle nyersanyag

felhasználásával, a lehető legtöbbféle készítési módot alkalmazva.

1.2. Miért fontos egészségesen táplálkozni?

Vannak olyan tényezők, amelyeket nem tudunk befolyásolni, például hogy milyen neműek

vagyunk, van-e öröklött hajlamunk bizonyos betegségekre, életkorunk. A betegségek többsé-

gének kialakulásáért viszont mi vagyunk felelősek életmódunk és táplálkozásunk által. Ezeket

a betegségeket hívjuk életmód- és táplálkozásfüggő betegségeknek. Magyarországon a daga-

natos betegségekből származó halálozás a világon az egyik legnagyobb. Ez a szomorú statisz-

tikai adat megváltoztatható lenne, hiszen a daganatos betegségek 30-40%-a megelőzhető

egészséges táplálkozással.

A kardiovaszkuláris betegségekből származó halálozás is olyan civilizációs probléma, ami

sok esetben szintén elkerülhető. Egészséges táplálkozással és életmóddal a szív-érrendszeri

betegségek egyharmada megelőzhető. Kimutatások szerint kb. kétszer annyi zsiradékot (és

ezen belül nagyon magas a telített zsírsavak aránya az egyszeresen és főleg a többszörösen telí-

tetlen zsírsavakhoz képest) és koleszterint, valamint három-négyszer annyi konyhasót fogyasz-

tunk, mint amennyire szükségünk van. Élelmi rost fogyasztásunk jóval az ajánlott mennyiség

alatt marad. Ezzel jó talajt biztosítunk az érelmeszesedés, magas vérnyomás kialakulásához,

ami jelentősen növeli a szívinfarktus, agyvérzés veszélyét. A túlzott energiabevitel és cukorfo-

gyasztás nemcsak az elhízás kockázatát rejti magában, hanem a II. típusú cukorbetegség kiala-

kulását is.

A fent felsorolt betegségeket sokkal kevesebb idő és energia ráfordítással előzhetjük meg,

mint amennyi időt, energiát felemészt a kialakult betegség kezelése, nem beszélve a betegsé-

gek okozta rossz közérzetről. Az egészséges jelző arra utal, hogy jó táplálékválasztással, me-

nütervezéssel, ételkészítéssel és étkezési ritmussal elegendő energia és tápanyag kerül a szer-

vezetünkbe ahhoz, hogy tartósan egészségesek maradjunk. Ehhez ismerni kell az egészséget

védő, megőrző és a betegséget megelőző, azaz az “egészséges táplálkozás” útmutatásait. Az

egészséges táplálkozás annyi energiát juttat a szervezetbe, amennyire szükség van, nem töb-

bet, nem kevesebbet. Az egészséges, nem diétázó embernek nem kell számolni a táplálék

energiatartalmát, hanem rendszeresen mérnie kell a testtömegét, hinnie kell a tükörnek és a

40

centiméternek. A fogyás vagy a hízás a kelleténél kevesebb, illetőleg több energia bevitelére

utal, s az ok kivizsgálása a kezelőorvosra tartozik.

1.3. A helyes táplálkozás szerepe a gyermek életében

Nap mint nap halljuk, hogy milyen fontos szerepet tölt be az egészséges táplálkozás a be-

tegségek megelőzésében, s mégis, rendkívül nehéz a már rögzült táplálkozási szokásainkon

változtatni. Szülőként sokat tehetünk azért, hogy a gyermek kialakuló egészségtudata a saját

egészségét szolgálja. Az óvodáskorban kialakított, elsajátított táplálkozási szokások, illetve

ismeretek nagyon meghatározóak a későbbiekre nézve, sokszor az egész felnőtt életre nézve

is. Ez az időszak a személyiségfejlődés, a tudatformálás tekintetében a legfontosabb időszak.

A táplálkozási szokások már gyermekkorban kialakulnak, hiszen a kicsik ilyenkor tanulják

meg a helyes ételválasztást, az étkezési ritmust, ebben a korban formálódik az ízlés, és rög-

zülnek a táplálkozási minták, valamint a táplálkozási magatartás is.

Az óvodáskorú gyermekek többsége étkezései nagyobb részét az óvodában folytatja, de

emellett nagy a felelőssége a szülőknek is abban, hogy a gyermek mennyire táplálkozik egés-

zségesen, a fejlődésének, korosztályának megfelelően. Mivel a gyermekek többnyire együtt

esznek a felnőttekkel, így a szülőknek érdemes odafigyelniük arra, hogy az asztalra mindig

tápláló ételek kerüljenek, és a menü összeállításánál vegyék figyelembe a gyermekek ízlését

és szükségletét is. Ehhez segítséget nyújthat a táplálkozási piramis, ami azt mutatja meg, hogy

a különböző táplálékokat milyen arányban lenne ideális fogyasztani.

Az étrendben nagyobb súllyal kell szerepelniük a piramis alján elhelyezkedő élelmiszerek-

nek (teljes kiőrlésű gabonák, zöldségek, gyümölcsök, egészséges zsiradékok), mint azoknak

az élelmiszereknek, amelyek a piramis csúcsa felé találhatóak meg. Ezek közé tartoznak pél-

dául a vörös húsok, illetve a cukrozott és sózott nassolnivalók is. Zöldséget naponta legalább

5 alkalommal javasolt fogyasztani, lehetőleg nyersen is, hiszen a főzés során az értékes vita-

minok, ásványi anyagok nagy része veszendőbe megy.

Igyekezzünk az apróság minél többféle érzékszervét (látás, szaglás, tapintás, hallás) is be-

vonni a megismerés folyamatába. Az adott évszakra jellemző gyümölcsök, zöldségek közös

beszerzésekor – pl. piaci látogatás alkalmával – lehetőség nyílik a termények összehasonlítá-

sára, a különböző tulajdonságok megtapasztalására (pl. kicsi-nagy, érett-éretlen, kemény-puha

stb.). A vásárolt alapanyagok felhasználásában is részt vehetnek az apróságok – pl. összetép-

hetik a fejes saláta levelét, figurákat formázhatnak tésztából, összekeverhetik a saláta összete-

vőket stb. – de a díszítésbe, tálalásba, terítésbe is bevonhatjuk őket. A kellemes légkörben,

együtt elkészített és elfogyasztott étel az étkezéshez való jó viszony alapja.

Kiváló reggelik lehetnek: szendvicsek, feltétnek: zöldségpástétom, húskrém, sovány sonka,

tojáskrém, töltött tojás, friss zöldfűszerekkel ízesítve, természetesen nyers zöldséggel kiegé-

szítve, különféle kásák pl. zabkása, kukoricakása, esetleg lehet hozzá adni aszalt gyümölcsö-

ket, de nyerset is.

Tízóraira, uzsonnára: lehet nyers gyümölcsöt magában, néhány szem olajos maggal pl. dió,

mandula stb., natúr joghurttal, sajttal, túróval, nyers idényzöldséget. Ebéd, vacsora: a zöldsé-

geket levesben is jól használhatjuk. Azoknak a gyerekeknek, akik nem szeretik a darabos

zöldségeket, a krémlevesek jó megoldást adhatnak, ahol elrejtjük a zöldséget, viszont a vita-

min, ásványi anyag, rost tartalom megmarad. A zöldségeket főzelékként is adhatjuk a gyere-

keknek, viszont arra érdemes odafigyelni, hogy szintén ne főzzük agyon a zöldséget, valamint

41

ne használjunk annyi lisztet és zsiradékot a rántáshoz sűrítésképpen, inkább saját anyagával,

vagy habarással sűrítsünk. A zöldségeket salátaként is adhatjuk a gyerekeknek.22

1.4. Az egészséges táplálkozás ismérvei

Az egészség megőrzése és a betegségek megelőzése érdekében rendszeresen fogyasszunk

zöldségféléket, főzelékféléket és gyümölcsöket. A zöldség- és a főzelékfélék, valamint a

gyümölcsök többsége energiaszegény, ezért ha nyersen fogyasztjuk, vagy az elkészítés során

nem alkalmazunk zsiradékkal, liszttel, zsemlemorzsával vagy zsemlével történő dúsítást,

megőrizhetjük ideális testtömegünket. Ráadásul ezek a táplálékok nem növelik a zsír- és ko-

leszterin bevitelt, sóban szegények, másrészt gazdag forrásai az igen értékes, betegségmeg-

előző hatású, vízben oldódó élelmi rostoknak. Nem utolsósorban vízben oldódó vitaminokat

juttatnak a szervezetbe. Az utóbbi időben különösen nagy érdeklődés nyilvánult meg a C-

vitamin (aszkorbinsav) és az A-vitamin élőanyaga, a bétakarotin iránt. Ez a két vitamin ugya-

nis hatásosan gátolja az érelmeszesedéses folyamat, valamint a rákos burjánzás kialakulását.

Az E-vitamin is hasonlóképpen védőhatású, de ez a vitamin elsősorban az olajos magvakban,

a csíraolajokban, a búzacsírában és a szójaolajban fordul elő igen nagy mennyiségben, de je-

len van a tejben, a tejtermékekben, a tojásban, a húsokban, a legtöbb margarinban, valamint a

zöldség- és a főzelékfélékben is.

Az egészséges táplálkozás során nélkülözhetetlen a burgonya, valamint a gabonafélék (a

főtt tészta, a búzadara, az árpakása, a kenyér, a péksütemények) fogyasztása. Ügyelni kell

azonban az elkészítésre, mert például az igen divatossá vált olajban és zsírban sült hasábbur-

gonya, burgonyaszirom nem tartozik az egészséges táplálkozás napi gyakorlatához (persze, a

vajjal készült burgonyapüré sem). A kenyerek és a péksütemények csoportjából a teljes kiőr-

lésű lisztből készült barna változatok különösen értékesek, mert a bennük lévő élelmi rostok

serkentik a bélműködést.

Az egyik legfontosabb hogy jelentősen csökkenteni kell táplálkozásunkban a zsiradék

mennyiségét. Köztudomású, hogy a zsiradékot tartalmazó élelmiszerek, ételek ízletesebbnek

tűnnek és határozottan kedveltebbek — ezt a táplálkozási vizsgálatok is bizonyítják. Közis-

mert tény az is, hogy a túlzott zsiradékfelvétel nemcsak jelentősen növeli az étrend energiatar-

talmát és ezzel az elhízás kifejlődésének legfontosabb tényezője, hanem közrejátszik az érel-

meszesedés kialakulásában is. Különösen az állati eredetű zsírok szerepe jelentős e tekintet-

ben. A növényi eredetű zsírok összetétele kedvezőbb, rendszeres használatuk révén megelőz-

hető, illetve mérsékelhető az érfalon az érelmeszesedéses lerakódások keletkezésének veszé-

lye, és összetevőik csökkentik a vérkoleszterin szintet.

Óvakodjunk a sok koleszterint tartalmazó táplálékoktól. Ezek közé tartoznak a belsőségek

(agy, velő, szív, vese, tüdő) és a tojás. A belsőségekből csak igen ritkán és kis mennyiséget

együnk, tojásból pedig hetente legfeljebb négy-hét darab lehet az adag, de ne zsírban sütve!

Van koleszterin a húsokban, a húskészítményekben, a tejben és a tejtermékekben is, ám jóval

kisebb mennyiségben, mint az előbbiekben. A máj szintén tartalmaz koleszterint, de értékes

vitamin- és mikroelem-tartalma miatt helye van az egészséges táplálkozásban.

22 http://gondolkodjegeszsegesen.hu/a-helyes-taplalkozas-szerepe-a-gyermek-eleteben/

42

Kerüljük az édességek rendszeres élvezetét és a bőséges cukrozást. Az édesség iránti ter-

mészetes vágyat friss gyümölcsökkel elégítsük ki. A lekvárok és a befőttek cukortartalma

nagy, de kevesebb vitamint tartalmaznak, mint a friss gyümölcsök.

Végül kerüljük a túlzott sózást. Az élelmi anyagokban elegendő só van, az élelmiszerek je-

lentős részében pedig túlságosan is sok. A húskészítmények, a sajtok, a konzervipari termékek

sok sót tartalmaznak, sőt még a kenyér is számottevő sóforrás, ezért legalább mi ne sózzuk to-

vább a táplálékokat. A gyermeknevelés fontos része a helyes étkezési szokások kialakítása, hi-

szen azok az egész további életre és egészségre meghatározó jelentőségűek. Azokat az ételeket,

amelyeket gyermekkorunkban megszerettünk és megszoktunk, később is örömmel fogjuk fo-

gyasztani. Azokat viszont, amelyeket bár egészségesek és finomak, de nem ismertük meg.

1.5. Az iskolai büfé fontossága

Az iskolai büfé mind nyitva tartásával, mind higiéniás körülményeivel messzemenőkig

szolgálja a tanulók és az iskolai dolgozók igényeit. Nagy gondot kell fordítani a gyerekek

táplálkozási szokásainak a kialakítására. Ne kapkodva, állva egyenek, mossanak kezet, hasz-

náljanak szalvétát. Palackos ásványvízből szénsavasat és szénsavmenteset is árulni kell. Ha

van rá lehetőség meleg italként helyben főzött, cukorral és citromlével ízesített teát árusít-

sunk. Szeszes ital és dohányárú egyáltalán nem szerepelhet a kínálatban.

2. A tápanyagok

Tápanyagnak nevezünk minden olyan anyagot, amelyből a szervezet a működéséhez szük-

séges energiát vagy a növekedéséhez, illetve regenerálódásához szükséges építőanyagokat

nyeri. Ilyen szerves tápanyagok a fehérjék, a zsírok és a szénhidrátok. Emellett a tápanyagok

közé tartoznak az energianyerésre közvetlenül nem hasznosítható ásványi sók és a víz is. A

szervezet egészséges működése szempontjából alapvető a megfelelő mennyiségű és minőségű

tápanyag felvétele.

Az ember számára szükséges tápanyagokat 2 fő csoportra oszthatjuk:

1. Az energiát szolgáltató tápanyagokra (kalorigén) ide tartoznak a fehérjék, a szénhidrátok

és a zsírok.

2. Az energiát nem szolgáltató tápanyagokra (non kalirogén), melyeket a víz, az ásványi

sók és a vitaminok alkotnak.23

2.1. A fehérjék

A fehérjék megtalálhatók minden sejtben és szövetben, mivel szerepet játszanak az egész

emberi test működésében és felépítésében. A fehérjék láncszerű molekulák, a fehérjeláncok

láncszemeit hívjuk aminosavaknak. Az emberi fehérjékben körülbelül 20 különböző amino-

sav fordul elő, ezek közül tizenkettőt képes az emberi szervezet önmagától előállítani. A többi

nyolcat hívjuk esszenciális aminosavaknak. Mivel ezeket az emberi test nem képes önmaga

előállítani, ezeket a táplálékkal kell bevinni a szervezetünkbe. Fehérjeforrások: sovány húsok

és húskészítmények, sovány tej és tejtermékek, valamint tojás. E három élelmiszercsoport

olyan fehérjéket tartalmaz, amelyeket a szervezet könnyen és hatékonyan hasznosít, amelyek-

ben elegendő mennyiségben vannak jelen a szervezet számára nélkülözhetetlen – esszenciális

– aminosavak. Minthogy testünk felépítésében az aminosavak meghatározó szerepet játsza-

23 http://hu.wikipedia.org/wiki/T%C3%A1panyag

43

nak, érthető, hogy minden életkorban elegendő mennyiségű és jó minőségű fehérjére van

szükség, de különösen gyermekkorban, a terhesség és a szoptatás idején, továbbá időskorban.

A növényi eredetű fehérjeforrások közül csak a szójakészítmények aminosav tartalma hasonlít

az állati eredetű fehérjékéhez, a többi növényi fehérje e tekintetben kevésbé értékes. A külön-

féle növényi fehérjék szakszerű kombinációjával azonban hozzá lehet jutni a szükséges amino-

savakhoz.24

2.2. Szénhidrátok

A szénhidrátok biztosítják a szervezetnek a leghatékonyabb és a leggyorsabban felszaba-

dítható energiát. Ellátják a szervezetet rostanyaggal, ami a jó emésztést biztosítja, illetve sok

ásványi anyagot és vitamint tartalmaznak. A szénhidrátok glükogén formájában raktározód-

nak a májban és az izomban. Amennyiben a glükogénraktárak feltöltöttek, a feleslegben bevitt

szénhidrátok a májban zsírokká alakulnak. Túlságosan sok szénhidrát felvételénél a többlet

elhízást, a vér trigliceridszintjének emelkedését okozhatja, sőt a máj zsíros elfajulásához ve-

zethet. Azonban az arányosan bevitt szénhidrátok nem tekinthetők kövérséget okozónak.

Ugyanis a szénhidrátokat először át kell alakítani zsírrá, ami meglehetősen energiaigényes

folyamat. Ennek során a szénhidrát mennyiségének mintegy negyede energiaszolgáltatóként

használódik el, tehát ennyiből már nem lehet zsír. A zsírok ellenben ilyen „energiaköltség”

nélkül, közvetlenül raktározhatók. A magas szénhidráttartalmú ételek legalább 90%-a áll

szénhidrátból, és kevesebb mint 5%-ban tartalmaz fehérjét és zsírt. Ezeket az ételeket igye-

kezzünk akkor fogyasztani, ha keményen tréningezünk, így szükségünk van a fokozott szén-

hidrátbevitelre ilyenek pl. a burgonya, a rizs, a makaróni, a cékla, a cukor, a méz, a mazsola.25

2.3. Zsírok

A zsír fontos energiát adó tápanyag. Jelentős szerepet tölt be szervezetünk működésében,

egészségünk megőrzésében. A zsírszövet testünk fontos energia tartaléka. Mechanikai védő-

szerepet tölt be azáltal, hogy mintegy beágyazza egyes szerveinket. A bőr alatti zsír jó hőszi-

getelő, így segíti a szervezet állandó hőmérsékletének megőrzését. A táplálkozási ajánlások

hangsúlyozzák, hogy az energia felvétel legfeljebb 30 százalékát, de legalább 15 százalékát

adja a zsírbevitel. A túlzott zsírbevitel ugyanis betegségek előidézője lehet. Egyes daganatos

megbetegedések (mell, vastagbél) bizonyítottan összefüggésben vannak a mértéktelen zsírfo-

gyasztással. A zsírbevitel mennyisége és minősége döntő szerepet játszik a szív-, és érrend-

szeri betegségek kialakulásában. Közismert az is, hogy az elhízás megelőzése, kezelése elsőd-

legesen a zsírfelvétel csökkentése révén érhető el, többek közt, ha kerüljük a zsírban sült hú-

sokat, zsíros húsból készült ételeket, margarin, majonéz, rántások fogyasztását. Fontos a zsí-

rok minőségére is ügyelni. A növényi eredetű zsírok (pl. olivaolaj, napraforgóolaj, margarin)

sokkal inkább ajánlottak, mint az állati eredetű zsiradékok (pl. vaj, szalonna, tejföl). 26

2.4. Ásványi anyagok

A szervezet zavartalan működéséhez a vitaminok és ásványi anyagok megfelelő mennyisé-

ge és aránya is elengedhetetlen. Az ásványi anyagokat és a nyomelemeket alapvetően az kü-

lönbözteti meg egymástól, hogy milyen mennyiségben vannak jelen a szervezetben. Az ásvá-

24 http://www.hazipatika.com/taplalkozas/anyagcsere/cikkek/tapanyagokrol_feherjek/20000121114248 25 http://www.otletkonyha.hu/cikkek/egeszseges-elet/feherjek-es-szenhidratok/231/135/ 26 http://www.elestar.hu/elelmiszer-lexikon/zsirok-olajok/

44

nyi anyagok nagyobb mennyiségük miatt viszonylag könnyebben megtalálhatók, a nyomele-

meket azonban – mint nevük is mutatja – csak nyomokban lehet kimutatni a szervezetben. A

vitaminok nélkülözhetetlen szerves vegyületek, mert létfontosságú szerepet töltenek be szá-

mos anyagcsere-folyamatban, így az immunvédekezésben, az enzimek működésében vagy a

vérképzésben. Minden vitaminnak megvan a saját szerepe, így egymást nem pótolják és nem

is helyettesíthetik. Amennyiben hiányzik valamelyik vitamin, akkor károsodhatnak az anyag-

csere-folyamatok, végül kóros tünetek jelentkezhetnek.

2.5. A legfontosabb ásványi anyagok és szerepük

A kalcium szerepet játszik a csontok és a fogak felépítésében, nélkülözhetetlen az ideg-

rendszer működéséhez, az ingerület továbbításához, a véralvadás megfelelő létrejöttéhez és az

izmok összehúzódásához. A megfelelő kalciumbevitelnek különösen gyermekkorban van

nagy jelentősége, mivel a csontok felépítése ekkor történik. A legfontosabb kalciumforrás:

tojás, zöldség, hüvelyesek, lazac, brokkoli.

A nátrium a szervezet só- és vízháztartásában nélkülözhetetlen, valamint részt vesz az

idegsejtek közötti ingerület átvitelben és az izomműködésben is. Megtalálható: konyhasóban,

húsfélékben tejtermékekben.

A kálium a szénhidrát anyagcserében játszik szerepet, nem megfelelő mennyiség esetén

izomgyengeség alakul ki.

A magnézium a csont- és fogképzéshez szükséges, de számos enzim alkotórésze is, ezen

kívül fontos szerepet játszik az ingerület átvitelben és az izom összehúzódásban. Legnagyobb

mennyiségben a csontrendszerben található. Magnézium tartalmú ételek pl. hüvelyesek, avo-

kádó, gabonafélék, mogyorófélék, rizs, magvak, kagyló, spenót, sütőtök.

A foszfor elsősorban a csontok, a fogak és a DNS alkotórésze, de nélkülözhetetlen az ener-

giatermeléshez is. A foszfor akkor rendelkezik optimális hatásfokkal, ha dupla mennyiségű

kalcium áll rendelkezésre. A vas fontos összetevője az oxigén felvételéért és a szövetekhez

történő szállításáért felelős. Hiányában fáradékonyság csökkent fizikai teljesítőképesség lép

fel. Forrásai: sárgabarack, zsíros húsú halak, füge, lencse, hús, borsó, szárnyashús, kagyló. A

cinknek fontos szerepe van a sejtek regenerációjában, a sebgyógyulás folyamatában és a nö-

vekedésben.

A cink számos enzim alkotórésze, és szükséges a bőr egészségének fenntartásához is. For-

rásai: bab, gabonafélék, hús, szárnyashús, magvak. A fluor fő szerepe a csontok és fogak szi-

lárdságának biztosítása. A jód nélkülözhetetlen a magzat testi és szellemi fejlődéséhez, szere-

pet játszik az alapanyagcsere szabályozásában és fontos alkotórésze a pajzsmirigyhormonnak.

A szelén amellett, hogy fontos enzimalkotó, antioxidáns hatása is ismert, vagyis megköti a

szervezetben keletkező, káros hatású szabadgyököket. Forrásai: hús, gomba, dió, szárnyashús,

rizs, magvak, kagyló, gabonafélék.

A-vitamin. Szerepe: nélkülözhetetlen a látáshoz, leköti a szabad gyököket, segíti a szövetek

regenerálódását. Fő forrása: spenót, sütőtök, sárgarépa.

B1-vitamin. Szerepe: segíti az idegsejtek működését és a szénhidrát-anyagcserét Fő forrá-

sa: teljes kiőrlésű gabonafélék, dió, mogyoró.

C-vitamin. Szerepe: fontos a csont és kötőszövet növekedésében. Ha dohányzol, különösen

fontos a C-vitamin pótlása! Fő forrása: paprika, citrom, csipkebogyó, kivi, narancs.

45

D-vitamin. Szerepe: szükséges a fogak és csontok egészséges fejlődéséhez, továbbá ki-

egyensúlyozott idegrendszert és normális szívműködést biztosít. Fő forrása: halmájolajok,

tojássárgája, élesztő, búzacsíra, zabpehely.

E-vitamin. Szerepe: védi a májat, fontos a hormontermelésben, a termékenység vitaminja,

ezért szexuális és nemi fejlődési zavarok gyógyítására használják. Fő forrása: növényi olajok,

csírák, olajos magvak, petrezselyem, spenót.27

3. Az anyagcsere-folyamatok

Anyagcserének nevezzük azt a komplex folyamatot, amely a szervezet számára szükséges

anyagok – tápanyagok, a légzéshez szükséges oxigén – felvételével, átalakításával, illetve a

szervezet számára nem hasznosítható anyagok – szén-dioxid, különböző bomlástermékek,

salakanyagok – leadásával fenntartja a szervezet állandóságát és biológiai egyensúlyát. Az

anyagcsere-folyamatokat értelmezhetjük a szervezet szintjén (táplálkozás, légzés, kiválasz-

tás), illetve sejtszinten (sejtek transzportfolyamatai, sejtlégzés, fehérjeszintézis stb.). A sejtek

anyagcseréjük során szénhidrátokat, fehérjéket és zsírokat égetnek el (oxidál), ezekből főként

szén-dioxidot, vizet és az élettani folyamatokhoz szükséges energiát termelnek. Szén-dioxid,

víz és energia akkor is keletkezik, amikor a táplálék a szervezeten kívül ég el. A sejtekben

azonban az oxidáció nem egy lépésben végbemenő, pillanatszerűen lejátszódó reakció, hanem

bonyolult, lassú, több lépésből álló folyamat, melyet lebontásnak (katabolizmusnak) neve-

zünk. A lebontás során az energia kicsiny, hasznosítható mennyiségekben szabadul fel. A

szervezetben az energia különleges, nagy energiájú foszfátvegyületek formájában vagy egy-

szerűbb molekulákból szintetizált fehérjékben, zsírokban és összetett szénhidrátokban tárolha-

tó. Utóbbi anyagok képződését felépítésnek (anabolizmusnak) nevezzük, mely nem energia

felszabadulással jár, hanem energiát igényel. A szervezet lebontó folyamataiban felszabadított

energia a szervezet által végzett munka, külső munka, hő vagy tárolt energia formájában je-

lentkezik.28

4. Az evés zavarai

4.1. Anorexia nervosa

Az anorexia (an-orexis ’hiányzó vágy’), ugyanakkor inkább arról szól, hogy az étvágyat

kontroll alatt tartja a beteg.

Tünetek:

A kornak és a testmagasságnak megfelelő minimális testsúly fenntartásának vissza-

utasítása (legalább 15 százalékos súlyhiány).

Intenzív félelem a súlygyarapodástól.

Testképzavar; tehát a saját test súlyának vagy alakjának észlelése zavart szenved

(mások testének méreteit jól észleli).

A menstruáció – legalább három egymást követő ciklus – kimaradása.

Betegség tagadása

Szövődmények:

27 http://vitamininfo.hupont.hu/18/asvanyi-anyagok-nyomelemek 28

http://tudasbazis.sulinet.hu/hu/termeszettudomanyok/az-egeszseges-eletmod/az-egeszseges-eletmod/

bevezetes-a taplalkozastudomanyba/az anyagcsere-folyamatok

46

Alacsony testsúly, a testhőmérséklet csökkenése, a szívverés és a légzésszám kóros le-

csökkenése, alacsony vérnyomás, száraz bőr, hajhullás, gyakran hiperaktivitás. A pszichiátriai

betegségek közül az anorexiának van a legnagyobb halálozási aránya.

4.2. Bulimia nervosa

A bulimia leginkább a falásrohamokkal jellemezhető, amelyeket valamilyen kompenzáló

viselkedés követ (önhánytatás, hashajtózás, túlzott testedzés).

Tünetek:

Visszatérő falásrohamok (bizonyos időtartam alatt hatalmas mennyiségű étel elfo-

gyasztása, akár több tízezer kalória)

A falásroham alatt kontrollvesztés érzése

A falásrohamok miatt rendszeres kompenzáló módszerek

Az alak és a testsúly az önértékelést eltúlzottan befolyásolja

Nehezebb felismerni, mint az anorexiát, mivel a testsúly gyakran nem változik.

Szövődmények:

A hánytatás miatt bekövetkező gyomorrepedés és nyelőcsővérzés, fogszuvasodás, súlyo-

sabb esetben az elektrolit-háztartás felborulása, ezért szívritmuszavar.

4.3. Falászavar

Annyiban hasonlít a bulimiára, hogy kontroll nélküli falásrohamok jelentkeznek, viszont

elmaradnak a kompenzáló módszerek a súlygyarapodás megakadályozása érdekében, ezért a

falászavarban szenvedők általában túlsúlyosak.

Az alábbi tünetek jellemzők a falászavarra:

1. Visszatérő falásrohamok, melyekre jellemző:

Egy bizonyos időtartam alatt olyan nagy mennyiségű étel elfogyasztása, ami biztos,

hogy nagyobb, mint amit a legtöbb ember ugyanannyi idő alatt meg tudna enni.

A falásroham alatt jelentkezik a kontrollvesztés érzése, tehát a beteg úgy érzi, hogy

nem tudja irányítani mit és mennyit eszik.

2. A falásrohamokat továbbá az alábbiak közül legalább három jellemzi:

a szokásosnál sokkal gyorsabb evés

evés a kellemetlen teltségérzésig

nagy mennyiségű étel elfogyasztása éhségérzet nélkül

magányos evés, mivel az igen nagy mennyiségű étel elfogyasztása miatt erős szé-

gyenérzés alakul ki

a túlevések után bűntudat, undor és lehangoltság jelentkezik

3. A falásrohamot nem követi kompenzáló viselkedés (pl. hánytatás, hashajtózás, túlzott

mértékű testedzés).

Fontos megjegyezni, hogy a falászavar esetén komplex terápiára van szükség, mely magá-

ban foglalja a pszichoterápiát (egyéni vagy csoportos), esetenként a gyógyszeres kezelést és a

célzott testsúlycsökkentő programot, mely elengedhetetlen része a kezelésnek.

4.4. Stresszorexia

A beteg napközben nem ér rá enni, este pedig azért nem eszik, mert félti az alakját. Előfor-

dul az is, hogy annyira kimerült, hogy nincs étvágya. Az anorexiával ellentétben itt nem szán-

47

dékos fogyásról és testképzavarról van szó, ők egész egyszerűen csak „nem érnek rá enni”,

mindemellett pedig a stressz étvágycsökkentő hatással van a szervezetre. A stresszorexia ese-

tében többről van szó stressz okozta fogyásnál. Az életszerepeiket összeegyeztetni igyekvő

nők ugyanis a túl nagy nyomás miatt háttérbe szorítják az elemi létszükségleteket, vagyis nem

esznek, nem isznak, csak a feladatra koncentrálnak.

Stresszorexiára utaló jelek:

A táplálkozási szokások jelentős megváltozása

Testsúlycsökkenés

A kóros vitamin- és ásványi anyag hiányában bekövetkező hajhullás és körömtöredezés

Az immunrendszer legyengülése miatti gyakori megbetegedések

Kimerültség

Fokozott ingerlékenység

Rossz testi állapot miatti rosszullétek

Konfliktuskezelési gondok

A stresszorexia kialakulhat a szerep átkonvertálása, maximalizmus, megfelelési kényszer

miatt is. Jellemző módon a stresszorexiás embereknek sincs betegségtudata, így számukra ter-

mészetesnek tűnik az, egész nap nem esznek, nem isznak, minek következtében kórosan sová-

nyak lehetnek. Számukra az első a feladatok teljesítése, csak aztán jöhet a test „kiszolgálása”.

4.5. Orthorexia nervosa

Egészségesétel-függőség. Az orthorexia az egészséges ételekhez való megszállott ragasz-

kodást jelenti. Ez a ragaszkodás egyes esetekben azt is jelentheti, hogy az orthorexiában szen-

vedők akár képesek koplalni is, hogy ne kelljen „tisztátalan” ételt fogyasztani. Ritualizált ét-

kezési szokásokat alakítanak ki, mindennapjaik központi témája az evés és annak megszerve-

zése. Az ételekhez különféle speciális érzelmeket társítanak, mint pl. „mesterséges”, „egés-

zséges”, „veszélyes”. Az ételek származásának és összetételének ellenőrzése kényszeres jelle-

get ölthet. Kizárólag olyan ételeket hajlandóak megenni, ami biztos vagy megszokott beszer-

zési helyről származik (pl. biobolt vagy piac), továbbá ami nem tartalmaz a diétába nem il-

leszkedő összetevőt (pl. adalékanyagot, mesterséges színezőt).

Az orthorexia kialakulása

Gyakran ártatlanul indul például abból, hogy a személy legyőzzön egy krónikus betegsé-

get, vagy javítsa általános közérzetét. Sokaknál megfigyelhető, hogy az eredménytelen orvosi

kezelések miatt a betegek alternatív gyógyászati megoldásokat keresnek, és ennek során talál-

koznak az egészséges táplálkozási irányzattal.

Az orthorexia lehetséges testi szövődményei

Az orthorexia testi szinten megfigyelhető következménye az alultápláltság (élettani alul-

tápláltság) és a kóros vitaminhiány. Sok esetben megfigyelhető, hogy különböző „természe-

tes” vitaminkészítményekkel igyekeznek pótolni a hiányokat, ami gyakran a táplálékkiegé-

szítő gyógyszerek túlzott szedéséhez vezet. Az ortorexia azért természetellenes, mert épp az

élet egyik legfontosabb jellemzője, a sokféleség, a változatosság hiányzik belőle. Az állandó

48

szorongás, hogy valami ártalmasat eszünk, egyéb betegségeknek is forrása lehet (pl. hipoc-

hondria, anorexia).29

5. A magyar konyha története

A magyar konyhaművészet gyökerei több ezer évre nyúlnak vissza. Ám manapság egyre

ritkábban találkozni olyan fogásokkal, amelyek valóban az évezredes, évszázados hagyomá-

nyos ízeket mutatják meg. E helyett a pirospaprikás, fekete borsos gulyást, csikóst, paprikás

imázst próbálják ránk erőltetni olyannyira, hogy már háziasszonyaink konyhájából is hiá-

nyoznak az ősi fűszereink, még pontosabban fűszerszámaink, hiszen a fűszerezés minden

esetben a harmónia, az egyensúly visszaállítását, a gyógyítást is szolgálja, ha máshol nem is,

akkor az emésztőrendszerben. Minden ősi fűszerünk egyben gyógynövény is, ízük harmóniája

egyidejűleg szolgál testi, érzelmi, gondolati egyensúlyunk megtalálásához.

Az ősi magyar fűszerekhez, ételekhez való visszanyúlás érdekében mogyoróhéjban tekint-

sük át a magyar konyha történetét.

Az ősi magyar konyha néhány jellemzője mai napig tetten érhető konyhaművészetünkben,

ilyenek pl. a következők:

Az általunk igazán ízletesnek tartott ételekben a pentaton (édes, savanyú, sós, keserű, csí-

pős) ízharmónia jelenik meg, melyből egyik íz sem „lóg ki”, nem válik dominánssá, s éppen

ettől élvezetes (pl. gondoljuk az igazi házi húsleves ízeire).

Legfinomabb ételeink egyetlen edényben készülnek, és ezek mindig leveses, szaftos fogások.

Nagyon sok az olyan tartalmas leves, ami főétkezésnek is beválik, pl. gulyásleves, babgu-

lyás, palóc leves stb.

Az ősmagyarok, a nyugati népeket több ezer évvel megelőzve, ismerték és alkalmazták a

szárított hús és tejpor készítését. Így egy ősmagyar lovas bőrzsákjában több liter levesnek

vagy tejnek megfelelő élelmet vihetett magával. Alkalmazták az aszalást és a füstölést is. A

téli szálláshely körül gabonaféléket termesztettek: árpát, kölest, búzát. A főzéshez bográcsot

használtak, a sütéshez nyársat. A kásafélékből, a gabonákból tejben, vízben főtt kásákat, ké-

sőbb kerek köveken sütött lepényeket készítettek. Ezek a lepények átmenetet jelentettek a

kenyér és a tésztafélék között. Az egyik legrégebbi tésztánk a galuska és a csipetke.

Ételeik ízesítéséhez előszeretettel használtak tárkonyt, csombort, kakukkfüvet, fokhagy-

mát, rozmaringot, zsályát, valamint gyümölcsöket (áfonya, fekete ribizke), és virágokat (ibo-

lya, körömvirág, rózsaszirom).

A magyar konyhában mai napig fontos étel-alapanyag a vöröshagyma, káposzta. A tej sa-

vanyításával nyert kötő-, sűrítő- vagy éppen alapanyagok közül is a magyar tejföl és túró nem

csupán számos ételünk nélkülözhetetlen kelléke, hanem egyetlen más világkonyhában nem

használatos (tejszínt használnak általában). Mindmáig egyedülálló pl. a kovászos uborka elké-

szítési módja, máshol nem készítenek ilyen savanyúságot.

A reneszánsz korban Mátyás király konyhája nagy hatást gyakorolt a konyhaművészetre,

előtérbe került az élet élvezete, a finom fogások, ízletes lakomák, fantasztikus borok. Ebből a

korból már írásos receptek is maradtak fent.

A török hódoltság korában a magyar konyha visszaszorult Erdélybe, és erdélyi konyhaként

élt tovább. Az ásványi só elterjedése a konyhában is az erdélyi sóbányáknak köszönhető.

29 http://babusabernadett.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=20&Itemid=24

49

A paprikát Kolumbusz hozta magával Közép-Amerikából, az ebből készült megőrölt fű-

szer az írásos emlékek szerint a XIX. században vált használatossá.30

5.1. A magyar konyha jellegzetességei

Meg kell említenünk néhány szakács és vendéglő nevét, akik az elmúlt idők alatt jelentős

szerepet vállaltak abban, hogy gasztronómiánk korszerűvé, ugyanakkor hagyományőrzővé

vált. Marchal Jószef III. Napóleon konyhamestere volt. Görög Rezső a francia konyhamű-

vésznek, Escoffiernek volt munkatársa. Jelentős gasztronómia műveket hagytak ránk még:

Gundel János és leszármazottai, Wampetich Ferenc, Glück Frigyes, Standler Károly, Dobos

C. József.

Más nemzetek konyháihoz hasonlóan a magyar konyha jellegzetességét a többféle alap-

anyag, a jellegzetes fűszerezés és sajátos konyhatechnológiai műveletek együttes hatása alakí-

tott ki.

Ennek megfelelően a magyar konyha alapvető jellemzői:

a sertészsír, a vöröshagyma és a fűszerpaprika együttes használat

a sertéshús és sertészsír domináns alkalmazása

a tejföl nagymértékű felhasználása

sajátos ételkészítési módok (pörköltalap készítés,rántással, sűrítés)

sajátos fűszerezési eljárások

magas szénhidráttartalmú köretek és főzelékek fogyasztása

A sertéshússal és zsírral készült ételek nagy számának a magyarázata a török időkre vezet-

hetők vissza. A sarcoló török katonák – mohamedánok lévén – minden más házi állatot elvit-

tek, csak a sertést hagyták meg. A sertészsír használata konyhánk egyik jellegzetessége. A

sertészsírt nálunk a szalonna kiolvasztásával, míg más népeknél préseléssel nyerik. A kiol-

vasztással nyert zsír aromája különleges jelleget ad ételeinknek. A sertészsír fogyasztása a

nehéz fizikai munkát végző földműveléssel foglalkozó népeknél honosodott meg először. A

sertészsír jól tárolható, a következő évig kitartott. Az étolajat, a vajat, a margarint hidegkony-

hai készítményekhez, a diétás étkezésekben és a nemzetközi ételek készítésénél használják.

A vöröshagyma sok magyaros ételnek adja meg aromáját, sőt képezi alapját. A sertészsír-

ban történő pirítás során felszabadulnak a hagymában található illóolajok. A készítendő étel

jellege határozza meg, hogy a hagymát zsírban fonnyasztják halványan vagy aranysárgára

pirítják, hiszen más-más ízhatás érhető el vele.

A fűszerpaprikát a régi magyar konyhákon nem ismerték, használata csak lassan terjedt el.

A sertészsírban pirított vöröshagymához adva, optimálisan oldódnak ki a paprika íz- és szín-

anyagai. Ez az úgynevezett pörköltalap, amit magyaros ételek jelentős részénél pörköltek,

gulyások, paprikások, tokányok készítésénél alkalmaznak. A felsorolt ételekhez fűszerként a

fokhagyma pépszerű keverékét adják, valamint a pörköltek készítésének sajátos technológiája,

a rövid lén történő párolás, a többszöri zsírjára pirítás adja az ételeknek a sajátos ízt, magas

élvezeti értéket.

Káposztás ételeink, a tökfőzelék, a töltött tök elmaradhatatlan fűszere, a finomra vágott

friss kapor. Különleges illatot, aromát ad, ha közvetlenül tálalás előtt hintik az ételre. A ser-

30

http://e-s-a.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=59:magyar-konyha-tortenet&catid=34:

egeszseg-megorzes&Itemid=75

50

tészsírral történő főzésből adódik konyhánknak az a sajátossága, hogy bátran fűszerez. Az a jó

fűszerezés, ahol a fűszerek aláfestik, kihangsúlyozzák az ételek egyéni ízét.

A fűszereknek azokat az anyagokat tekintjük, melyek ételeinknek és italainknak kellemest

ízt, illatot adnak. Nem tápértékeik, hanem az élvezeti értéket növelő hatásaik miatt tesszük az

ételeinkben. A fűszerek az ételek nyers ízét tompítják, finomítják, teszik. Az étel jellegével

összhangban álló fűszerezés a szakács feladata.

Tejfölből a magyaros főzési móddal dolgozó konyha az átlagosnál nagyobb mennyiséget

használ, de a tejszín is jellegzetes ételízesítőnk. A tejföl jól harmonizál a paprikás csirke, a

borjú, a bárány ízanyagaival. Sok levesünk, mártásunk, főzelékünk készül tejföllel és gyakran

díszítésként is használjuk.

Hentesáruink egy része világhírnévre tett szert. Ilyenek a gyulai kolbász, a téli szalámi, a

magyar sonka, a füstölt szalonna, amelyek ugyancsak hozzájárultak ételeink kitűnő ízéhez. A

füstölt szalonna kiolvasztva nagymértékben befolyásolja az ételek ízét, de szalonnával tűzde-

lik a pulykát, a vadételeket. Választékos a magyar konyha leveseinek kínálata, az elkészítési

módok és a felhasznált alapanyagok terén egyaránt. A levesek egy részét és a főzelékeket rán-

tással sűrítjük. Ez a fajta ételkészítési mód jószerint csak a magyar konyhára jellemző. A rán-

tás megolvasztott sertészsír – vagy egyéb zsiradék – és ugyanennyi finomliszt keverékével

készül. A lisztet a felmelegített zsírban az étel jellegének megfelelően megpirítjuk. A rántást a

tűzről levéve hideg vízzel felengedik és simára keverik.

A levesek között sok laktató egytál jellegű (pl. Jókai bableves, palócleves) található, mely

a főfogás szerepét is betöltheti. Természetesen készülnek könnyebb zöldség-, püré-, krém- és

gyümölcslevesek is.

Salátáinkat sós, ecetes lével készítjük és általában húsételekhez savanyúságként fogyaszt-

juk. Sok más nemzet konyháján cukor nélkül, olajjal készítik a salátaöntetet és gyakran önálló

fogásként fogyasztják.

A nagy választékban készült tésztafélék gasztronómiánk büszkeségei. Gyúrt tésztából ké-

szülnek a levesbetétek, az édes és sós tészták. A sós tészták /káposztás, sonkás kocka/ befeje-

ző fogásként való fogyasztása a magyar konyhára jellemző. A burgonyatésztából különféle

gyümölccsel töltött gombócok készülnek. A palacsinták, a rétesek, a vargabéles, a kelt tésztá-

ból készült aranygaluska, fánkok, valamennyi ízletes, tápláló befejező fogások.

Szót kell ejteni a cukrászatról is, ami szerves része a magyar gasztronómiának. A Dobos-

torta, a Rigó Jancsi, a somlói galuska, a Gerbaud szelet, a Rákóczi túróslepény, a Szapáry

torta a legismertebb készítményei a magyar cukrászatnak.

Ételeinket az egészséges, korszerű táplálkozás szerint is értékelnünk kell. A magyaros éte-

lek változatosak, jó ízűek, a külföldiek számára érdekesek, de a korszerű táplálkozás követel-

ményeinek sokszor nem felelnek meg. Ez főleg a magas sertészsír, szénhidráttartalom és erős

fűszerezés miatt van. A méregerős, zsírban úszó étel úgy gasztronómiai, mind táplálkozástani

szempontból helytelen.

5.2. Hazánk tájegységeinek étkezési szokásai, ünnepi hagyományai

A paraszti rétegek között nagy táplálkozási különbségek voltak. A szegények elsősorban

növényi ételeket ettek, így pl. kásaféléket, kukoricát, kölest, hajdinát, burgonyából készült

ételeket, gyúrt és kifőtt tésztákat. A hús elsősorban sertéshúst jelentett, tájegységenként válto-

zóan birkát vagy baromfit főztek, vasárnaponként vagy ünnepnapokon. Marha- vagy borjú-

51

húst inkább csak lakodalmakkor ettek. A sütemények készítése is jeles ünnepekhez kapcsoló-

dott. A különböző vallások előírásai is befolyásolták mikor mit ettek. A hagyományos parasz-

ti ételek az adott tájegység jellegzetes ízeit képviselik és átalakítva, finomítva, korszerűsítve

megtalálhatók az éttermek, vendéglők étlapjain.

5.3. Észak-Magyarország

Itt él a palóc népesség, akiknek a táplálkozásában nagy szerepe volt a különféle kásából,

lisztből készült ételeknek. Egyik kedvelt ételük a sült pép, más néven görhe vagy málé. Kuko-

ricalisztből készül tejjel leforrázva, majd kizsírozott tepsibe öntve, sütőben megsütve. A sütés

után szeletelve tálalják.

A burgonya ezen a tájon előbb kapcsolódott be a néptáplálkozásba, mint az Alföldön. Ma

is szívesen fogyasztják a burgonyából készült ételeket. Legismertebb a tört pép vagy krumpli-

ganca: főtt összetört burgonyaliszttel, tejjel elkeverve, fölforrósítva. Tepertős, túros változata

is ismert.

Levesek a napi étrendben mindig szerepelnek. Legegyszerűbb leves, amikor a kifőtt tészta

levét ízesítik pirított hagymával, fűszerezik paprikával, esetleg berántják, és betétként csíkot –

metéltre vágott tésztát – tesznek bele. Ez az úgynevezett „maga levi”.

A húsok közül a legnagyobb jelentősége a disznóhúsnak volt és van is. Húsvétra, lakoda-

lomra szokás birkát vágni. Néhány jellegzetes étel: húsos, juhtúros kukoricatekercs, legényfo-

gó krumpli talpas, lábatlan tyúkhúsleves, mátrai töltött sertéscomb.

Észak-Magyarországhoz mint tájegységhez tartozik a Matyóföld, ahol a matyó népcsoport

lakik Mezőkövesd központtal. Szegény emberek éltek évszázadokon keresztül ezen a vidéken,

akik a rendelkezésükre álló, egyszerű alapanyagokból remekműveket tudtak alkotni az ételké-

szítés terén.

Ételeik elkészítésénél nélkülözhetetlen a vöröshagyma, ottani szóhasználat szerint a veres

hagyma. Sokféleképpen darabolták, szeletelték, aprították, metélték vagy reszelték, attól füg-

gően, milyen étel készítéséhez használták fel.

A talaj és éghajlati viszonyoknak köszönhetően ezen a tájon nagyon népszerűek a külön-

böző káposztaételek. Az édes káposztát párolva, egy kis ecettel savanyítva főtt és sült húsok

mellé savanyúság helyett adták, de savanyítva töltelékkel, káposztástésztának, hajdúkáposztá-

nak, korhelylevesnek is készítették.

Érdemes még megemlíteni a babot, amelyre szegény helyen gyakran még rántás sem jutott,

de így megfőzve sóban, vízben is ehető volt. Babból készítették a karácsonyváró böjti levest,

amely sárgarépával együtt puhára főzött bab. Elkészülte előtt melegített tejjel engedték föl bő

lére. Máskor malackörömmel főzték a bablevest, de készítettek belőle főzeléket, babfasírtot is.

A kukoricamálé kukoricaliszt tejjel leforrázva, egy kis cukorral édesítve. Letakarva hűvös

helyen állni hagyták, hogy csipásodjék. Ezután olajozott tepsibe öntötték és forró kemencében

megsütötték.

Nagy esemény volt télen a disznóölés, amely ellátta a családot szinte egész évre sózott-

füstölt hússal, szalonnával. Néhány disznótoros étel: füle-farka pörkölt, majoránnás húsos

metélt, tarhonyás sertéstüdő, savanyúvese stb.

52

5.4. Alföld

Az Alföldön élő lakosság ősei nagyobbrészt pásztorkodással foglalkoztak – részint kunok

és jászok – művelték a tanya körüli földeket. A Duna, a Tisza és a Kőrösök mentén virágzott

a halászmesterség. Az életmód, a fellelhető nyersanyagok meghatározták az étkezést, az éte-

lek készítésének módját is. Nem véletlenül alakult ki – a még ma is kedvelt – bográcsban fő-

zés. Az állataikat legeltető pásztorok a pusztában csak úgy jutottak meleg ételhez, ha megfőz-

ték maguknak. Ugyancsak szabad tűzön, bográcsban készítették el ételeiket a halászok vagy a

mezőgazdasági munkát végzők, akik nyáron a nagy munkák idején gyakran a mezőn aludtak.

Egy alföldi mondás szerint a magyar ember annyira kedveli a szalonnát, hogy:„reggelire

kenyér van szalonnával, ebédre szalonna van kenyérrel, vacsorára a kettő együtt”. Szívesen

sütik meg a szalonnát szabad tűzön, nyársra szúrva. Valóságos rítusa alakult ki a sütésnek,

amikor a parázsló tűz fölött forgatott szalonna zsírját kenyérre csepegtetik.

A Kiskunság része az Alföldnek, az ide betelepült kunok szívesen főztek burgonyát,

krumpli kását füstölt kolbásszal és krumplis palacsintával. A káposztát is sokféleképpen ké-

szítik el, télire metéltre vágva savanyítják vagy vermekbe rakják a fagy elől.

Szeged környékén ma is őrzik azokat a hagyományokat, amelyek évszázadok alatt alakul-

tak ki. Szegedről mindenkinek a halpaprikás jut az eszébe, amelyet a tiszai halászok készíte-

nek. Bográcsban a Tisza partján a Tisza vizével főzték a halpaprikást, amit csak az idegenek

hívnak halászlének. A hal fontos alapanyaga az e vidéken élők étrendjének, sokféle változat-

ban készítik el.

Az egész Alföldön elterjedt, de Szeged környékén különösen a török eredetű tarhonya,

amelyet e század közepéig a háziasszonyok otthon készítettek, fatörzsből vájt gömbölyű fene-

kű teknőben. Sokszor hónapokig voltak otthonuktól távol a hajósok, fuvarosok, kubikusok,

pásztorok, ilyenkor vászonzacskóba kötve vitték magukkal a száraztarhonyát, amelyből rövid

idő alatt bográcsban ízletes ételt készíthettek /tarhonyalevest, tarhonyás krumplit, sűrűtarho-

nyát, tarhonyás bürgepaprikást /.

E vidék különlegessége a „marhaállás”, a marha fejéből és lábából főzött kocsonya. A

Tarhó szó bizonyára nem sokat mond a más tájon élőknek, ha azt mondjuk: joghurt, rögtön

kiderül, mi ez.

Az édes, foszlós kalács itt is ünnepekkor kerül az asztalra, húsvétkor, halottak napján, la-

kodalmak alkalmával.

A szegénység tápláléka volt a köleskása, a tönkölykása, a csicsóka, ezeket ma már sehol

nem fogyasztják, megmaradt viszont az árpakásával készült töltött káposzta, a „szárma”.

A Felső-Tiszavidék, a Nyírség paraszti táplálkozása sok hasonlóságot mutat az alföldi, du-

nántúli, palóc konyhával, de persze különbségek is vannak, amelyek elsősorban az éghajlati,

domborzati adottságokból, a kialakult, eltérő szokásokból adódnak. A halászok, vadászok,

pásztorok, erdei emberek itt is a legegyszerűbb ételeket főzték, bográcsban készítették el a

paprikást, a gulyást, a pörköltet.

A pergelt leves egyszerűen, gyorsan megfőzhető egytál étel. A bográcsban a füstölt sza-

lonna kiolvasztott zsírjában a vöröshagymát megpirították, felengedve krumplit és egy kevés

száraztésztát tettek bele. Ugyancsak száraztésztával, bográcsban főzték a percek alatt elké-

szíthető tejlevest.

53

5.5. Dunántúl

A Dunántúlt vizsgálva vegyes képet kapunk a táplálkozást és az ételek készítését illetően.

Ezen a részen erősebben érezteti hatását a német, de főleg az osztrák konyha.

A Balatonban található sokféle, jóízű hal nyilvánvalóan befolyásolja a vízhez közel élők

étkezését. Méltán kedvelt a pikáns balatoni halászlé, de ugyancsak kedveltek a roston és nyár-

son sült halak. Legismertebb a balatoni fogas, amely hófehér és igazán ízletes húsával világhí-

rűvé vált. 31

Ellenőrző kérdések

1. Határozza meg az egészséges táplálkozás fogalmát!

2. Miért fontos az egészséges táplálkozás a gyermek életében?

3. Mit nevezünk tápanyagoknak?

4. Jellemezze a szénhidrátokat, a fehérjéket és zsírokat!

5. Melyek a legfontosabb tápanyagok és mi a szerepük?

6. Sorolja fel és jellemezze az evés zavarait!

7. Mondja el a magyar konyha történetét!

8. Sorolja fel a magyar konyha legalapvetőbb jellemzőit!

9. Melyek a magyar konyha jellegzetességei tájegységek szerint?

Fogalomtár

Életmód: Életmódnak nevezzük szokásainkat, körülményeinket, amelyek jellemzők ránk és

meghatározzák egyéniségünket. Az egészséges életmódhoz tartozik az egészséges táp-

lálkozás, mozgás is. Amennyiben nem figyelünk oda az egészségünkre, a káros hatások

megemelkedése kockázati tényező a betegségek kialakulására.32

Az egészséges táplálkozás fogalma: Az egészséges táplálkozás a különféle ételek és italok

megfelelő arányban és mennyiségben, kellő változatossággal történő rendszeres fo-

gyasztása.

Tápanyag: Tápanyagnak nevezünk minden olyan anyagot, amelyből a szervezet a működé-

séhez szükséges energiát vagy a növekedéséhez, illetve regenerálódásához szükséges

építőanyagokat nyeri. Ilyen szerves tápanyagok a fehérjék, a zsírok és a szénhidrátok.

Emellett a tápanyagok közé tartoznak az energianyerésre közvetlenül nem hasznosítható

ásványi sók és a víz is. A szervezet egészséges működése szempontjából alapvető a

megfelelő mennyiségű és minőségű tápanyag felvétele.33

Az anyagcsere-folyamatok: Anyagcserének nevezzük azt a komplex folyamatot, amely a

szervezet számára szükséges anyagok – tápanyagok, a légzéshez szükséges oxigén –

felvételével, átalakításával, illetve a szervezet számára nem hasznosítható anyagok –

szén-dioxid, különböző bomlástermékek, salakanyagok – leadásával fenntartja a szerve-

zet állandóságát és biológiai egyensúlyát. Az anyagcsere-folyamatokat értelmezhetjük a

31 http://www.mek.iif.hu/porta/szint/human/haztart/gasztro/html/2fejezet.htm 32

http://109.74.55.19/tananyag/tananyagok/kornyezet,%20egeszseg,%20apolas/1_2328_001_101231.pdf 33

http://tudasbazis.sulinet.hu/hu/termeszettudomanyok/az-egeszseges-eletmod/az-egeszseges-eletmod/az-

egeszseges-taplalkozas/bevezetes-a-taplalkozastudomanyba

54

szervezet szintjén (táplálkozás, légzés, kiválasztás), illetve sejtszinten (sejtek transzport-

folyamatai, sejtlégzés, fehérjeszintézis stb.).34

A fehérjék: A fehérjék szerepet játszanak az egész emberi test működésében és felépítésében.

A fehérjék láncszerű molekulák, a fehérjeláncok láncszemeit hívjuk aminosavaknak.

A zsírok: A zsír fontos energiát adó tápanyag. Jelentős szerepet tölt be szervezetünk működé-

sében, egészségünk megőrzésében. A zsírszövet testünk fontos energia tartaléka. Mec-

hanikai védőszerepet tölt be azáltal, hogy mintegy beágyazza egyes szerveinket. A bőr

alatti zsír jó hőszigetelő, így segíti a szervezet állandó hőmérsékletének megőrzését.

A szénhidrát: A szénhidrátok biztosítják a szervezetnek a leghatékonyabb és a leggyorsab-

ban felszabadítható energiát. Ellátják a szervezetet rostanyaggal, ami a jó emésztést biz-

tosítja, illetve sok ásványi anyagot és vitamint tartalmaznak. A szénhidrátok glükogén

formájában raktározódnak a májban és az izomban.

Felhasznált irodalom

Ábrahám Á., Csatordai S. (2006): Óvodások iskolások táplálkozási szokásai. Védőnő 16. évf.

6. sz. 35-39.

Elmadfa, I. (2009): European Nutrition and Health Report.

Barry, M Popkin, (2006): Global nutrition dynamics: the world is shifting rapidly toward a

diet linked with noncommunicable diseases. American Society for Clinical Nutrition.

84. 289-298.

Tompa A. (2009): A primer prevenció helyzete hazánkban. Népegészségügy, 87(4): 256-264.

World Health Organization (2003): The World Oral Health Report.

WHO/NMH/NPH/ORH/03.2.

http://www.who.int/oral_health/media/en/orh_report03_en.pdf?ua=1

World Health Organization (2006): http://www.who.int/whr/2006/whr06_en.pdf

34

http://tudasbazis.sulinet.hu/hu/termeszettudomanyok/az-egeszseges-eletmod/az-egeszseges-

eletmod/bevezetes-ataplalkozastudomanyba/az-anyagcsere-folyamatok

55

Dr. Müller Anetta

IV. KÖRNYEZET ÉS EGÉSZSÉG

1. A környezet és egészség

Az egészséges életmód megvalósításához nélkülözhetetlen tényezőként nevesíthetjük a

tiszta, egészséges környezetet. Csak akkor tudjuk az egészségünket megőrizni, megtartani,

amennyiben egészséges környezetben éljük mindennapjainkat.

Ezt a felfogást vallják a wellnesskoncepciók is, melyek a WHO egészség definíciójára ala-

poznak, miszerint az egészség: nem csupán a betegségektől mentes állapot, hanem „testi, lelki

és szociális jólét állapota”, kiegészítik egy környezeti elemmel ezt.

1. ábra. Wellnessmodell

Ez a wellness modell felhívja a figyelmet a wellness legfontosabb alappilléreire: a testi,

lelki és szociális jó közérzetre, mely az egészség definíciójával analóg, azonban ennek a hár-

mas egységnek a megvalósulását egy feltételhez köti: a környezethez. A szerepét, abban látja,

hogy csak egészséges, tiszta természeti környezetben valósulhat meg mindez.

A környezet tisztasága az emberi egészség és jólét szempontjából alapvető fontosságú. Az

emberi egészség és a környezet közötti viszony azonban meglehetősen összetett. A legismer-

tebb egészségügyi hatások a környezeti légszennyezéshez, a rossz vízminőséghez, valamint az

elégtelen higiéniai feltételekhez köthetők. Napjainkban a veszélyes vegyi anyagok és a zaj is

TÁRSASÁG

TEST

SZELLEM

LÉLEK

KÖRNYEZET

Szociális kapcsolatok

Környezetre való fogékonyság

Környezetre való fogékonyság

Testi fitness Meditáció

Táplálkozás, Pihenés,

diéta Stressz-

menedzsment

Beauty Szellemi

testápolás aktívitás

Saját felelős-

ség

ősség

56

egyre inkább súlyosbodó környezeti és egészségügyi problémaként jelentkezik. Az emberi

egészségre hatással van az éghajlatváltozás, a sztratoszféra ózonrétegének elvékonyodása, a

biodiverzitás csökkenése, valamint a talajminőség romlása is. 35

Mielőtt megnéznénk az egés-

zség és környezet összefüggéseit, nézzük meg a környezet fogalmát, definícióját. Az ember

környezete alatt a bennünket körülvevő világnak azt a részét értjük, amelyben élünk és tevé-

kenységet fejtünk ki. Ez a környezet térbeliségét tekintve gyakorlatilag azonos az élővilág

életterével, a bioszférával, amely a földkéregnek (litoszféra), a vizeknek (hidroszféra) és a

légkörnek azt a részét foglalja magában, amelyet az élő szervezetek benépesítenek. Ezen kívül

környezetünknek kell tekinteni a világűr közvetlenül a Földdel érintkező részét is.36

2. ábra. A környezet elemei

Más értelmezésben: A környezet fogalma szorosan kapcsolódik a rendszer fogalmához. A

két fogalom egymás nélkül nem is definiálható. A környezet a rendszerre ható tényezők ösz-

szessége. Egy konkrét rendszert pedig úgy definiálhatunk, ha felsoroljuk (vagy más módon

meghatározzuk) elemeit és megadjuk, hogy az elemek között milyen kapcsolatok (hatások és

kölcsönhatások) léteznek. A rendszer az elemeinek és a köztük lévő kapcsolatoknak az ösz-

szessége. A rendszer és környezete kapcsolatát komplementernek tekintjük. Egy rendszer

35 (http://www.eea.europa.eu/hu/themes/human)

36 (http://www.uni-

miskolc.hu/home/web/wwwkoh/www/hun/kemiai_int/kollegak/o_banhidi/k_vedelem_1.pdf)

AZ EMBER

KÖRNYEZETE

A FÖLD

alapkőzet

ásványvagyon

barlangok

termőföld, talaj

domborzat

A VÍZ

felszín alatti vizek

felszíni vizek

TELEPÜLÉSI

KÖRNYEZET

Települések

(lakóterületek)

ipartelepek

mezőgazdasági te-

rületek

közlekedési útvona-

lak

AZ ÉLŐVILÁG

Növényvilág

állatvilág

mikroorganizmusok

A TÁJ

védett természetes

táj

nem védett kultúrtáj

A LEVEGŐ

alsó légkör

felső légkör

57

definiálásakor meghatározzuk annak környezetét, és a környezet is meghatározza a rend-

szert.37

Ez alapján, amennyiben az ember környezetét szeretnénk definiálni, meg kell nézni a rend-

szerre (emberre) ható tényezőket. Így az egészségünket, életminőségünket befolyásoló ténye-

zők az alábbiak (Diricziné, 2010, Ambrus-Varsányi, 2011).

Környezet, környezeti ártalmak

genetikai adottságok

egészségügyi ellátás

életmód.

Az egyén biológiai adottságai: genetikai öröklött tulajdonságok (ellenálló képesség, alkat),

életkor, nem; öröklött betegségek, hajlam;

Az egyén életmódja: feltételek, lehetőségek (szociális helyzet, anyagi tárgyi feltételek),

szükségletek (önmegvalósítás szükséglete, létszükségletek, érdekek, életcélok), indítékok (he-

lyes belső értékrend), táplálkozás, élvezeti szerek fogyasztása, testmozgás, stressz, relaxálás,

egészséget károsító (rizikófaktorok) vagy erősítő életmód, szenvedélybetegségek;

Környezeti tényezők, hatások:

a) természeti környezet (levegő, víz, talajszennyezés, zaj, hulladékok)

b) társadalmi környezet (kultúra, szociális támogatási rendszer stb.)

c) gazdasági feltételek (munkanélküliség, gazdasági válság, nemzeti egészségvédő

programok).

Az egészségügyi ellátás rendszer, annak megléte avagy hiánya: szűrővizsgálatok, védőol-

tások, egészségnevelés.

A magyar lakosság egészségi állapota mind a környező országokhoz, mind az Európai

Unió országaihoz viszonyítva igen rossz. Kedvezőtlen jelenség a népesség 1981. óta tartó

fogyása, amely a lakosságszám mintegy 6,3 %-os csökkenéséhez vezetett az elmúlt két évti-

zedben. A születéskor várható átlagos élettartam hat évvel alacsonyabb, mint az EU átlag. A

vezető halálokok miatti korai halálozás férfiak esetében 2,2-3-szorosa az EU átlagnak; nők

esetében a keringési betegségek miatti halálozás 3,5-4-szeres, a rosszindulatú daganatok miat-

ti halálozás másfélszeres, a tüdődaganatok miatti halálozás pedig kiemelkedően magas, 3,5-

szeres. Nemzetközi felmérések szerint a halálozások 14-16%-át környezeti hatásokkal össze-

függő megbetegedések okozzák. A 90-es évek gazdasági szerkezetváltása számos település

levegőszennyezettségének csökkenését eredményezte, amelynek pozitív egészségügyi hoza-

déka a statisztikai elemzésekből világosan látható. Emellett sajnos – a világtendenciához ha-

sonlóan – hazánkban is folyamatosan nő az allergiás, asztmás betegek száma. A nyilvántartott

szénanáthás betegek száma az elmúlt tíz évben megtízszereződött, míg az asztmásoké három-

szorosra nőtt jelenleg az allergiások száma 2 millióra becsülhető hazánkban. Magyarországon

különösen nagy környezet-egészségügyi kihívás a rendkívül erősen allergizáló pollent termelő

parlagfű mértéktelen elszaporodása.

Az ivóvíz által közvetített fertőző megbetegedések száma a ’90-es évek második felében

igen jelentősen lecsökkent. A nitrát tartalom miatti methemoglobinémia esetek száma a ’90-es

évek második felétől évi tíz körüli. Az ivóvíz arzéntartalma és a lakosság körében előforduló

egyes daganatos és egyéb megbetegedések közötti összefüggés feltárása további vizsgálatokat

37 (http://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%B6rnyezet)

58

igényel. A Nemzeti Környezet-egészségügyi Akcióprogram keretében nemrég elvégzett elem-

zés a vese- és hólyagrák vonatkozásában nem erősítette meg a pozitív összefüggés irodalmi

adatok alapján fennálló hipotézisét.

A régóta ismert környezetszennyező hatások mellett új tényezők jelentek meg, amelyek ha-

tása még nem kellően ismert. A környezet-egészségügyi kutatások fejlesztése, kiterjesztése

tehát elengedhetetlen. Kiemelt kutatási területek: külső és belső téri levegőminőség és a légúti

megbetegedések közötti kapcsolat, az ivóvíz-szennyezők és összetevőik hatásai, a toxikus és

daganatkeltő vegyi anyagok hatásai, a hulladékok minősítésének szempontjai.

1.1. Környezeti elemek változásainak hatása az emberi egészségre

A környezeti tényező közül az egészség szempontjából az egyik legjelentősebb hatása a le-

vegő szennyezettségének van. A különböző légúti betegségek kialakulásának egyik oka vagy

súlyosbító tényezője a légszennyezés (Várkonyi, 2000).

A légkör összetételének, benne az antropogén szennyeződéseknek mindenki ki van téve,

így a légszennyezés problematikája és ennek ismerete minden ember számára fontos. A lég-

szennyezés meghatározása a WHO (Világ Egészségügyi Szervezete) szerint akkor definiálha-

tó, ha a légköri nyomanyag nagy mennyiségben, hosszú ideig tartózkodva jelen van a légkör-

ben és így az élővilágra, vagy az anyagi javakra kifejti káros hatását, vagy hozzájárul a káros

hatások kialakulásához. A WHO közelítése szerint azt is légszennyezésnek kell tekinteni, ha

az ember egészségére ugyan nem fejt ki káros hatást, de a közérzetét hátrányosan befolyásolja.

A levegőben megtalálható szennyezőanyagokat különböző szempontok szerint csoporto-

síthatjuk: a halmazállapotuk, a szennyezőanyagok eredete, a kémiai folyamatban való részvé-

tele valamint az emberi egészségre gyakorolt hatásuk szerint. Nézzük meg az emberi egés-

zségre gyakorolt hatásuk szerint a szennyező anyagok csoportosítását, melyek lehetnek (Anda

–Burucs– Kocsis, 2011).

kellemetlen légszennyezők: koncentrációjuk alacsony, és mérgezést nem okoznak, a

közérzetünket negatívan befolyásolhatják,

nem toxikusak, mint a CO2, amely nem tud olyan magas koncentrációban lenni a kör-

nyezetünkben, hogy az károsítsa egészségünket,

toxikusak: pl. a klór, CO, melyek már alacsony koncentrációban is mérgező hatásúak,

karcinogének: pl. illékony szerves vegyületek (VOC), policiklikus aromás szénhidrogé-

nek (PAN),

mutagénok: pl. dioxin.

A levegő nagymértékű szennyeződése az ipari forradalommal indult meg. A szmog szó

eredetileg a London típusú füstköd leírására szolgált, melyben a füst és a köd elnevezések

összekapcsolásával hozták létre a „szmog” nomenklatúrát (smoke + fog). Leírásának színhe-

lyén Londonban gyakori vendég volt a szmog a múlt század végéig, a 80-as évekig. A halálo-

zási ráta növekedését már a korábbi szmog helyzetekben is észrevette néhány orvos. Komo-

lyan azonban 1952 előtt nem foglakoztak vele.

1952-ben, a „Nagy Londoni Szmog” idején a többlet halálesetek száma elérte az 1866-os

utolsó kolera idején tapasztaltat. Egyes becslések szerint 1 hét leforgása alatt 4000, mások

szerint 12000 többlet halálesettel kellett szembenézni, mely a légszennyeződés nagymértékű

emelkedésével és tartóssá válásával hozható összefüggésbe. Magyarországon a légszennye-

zés, az extenzív iparosítás időszakában érte el csúcspontját vagyis a 60-70-es években, és ez a

59

szennyeződés bizonyos szennyezőanyagok esetében napjainkban is fokozódik (Dési, 2003). A

levegőszennyeződés jelentős hatással van az emberi egészségre. Az egyes szennyezőanyagok

szervezetre gyakorolt hatásáról ír Dési több munkájában is (Dési, 1999, 2003).

Füstköd: antropogén és meteorológiai tényezők együttes hatása által jön létre, minden

esetben a légszennyező anyagok extrém mértékű helyi feldúsulásával jár.

Sztratoszférikus ózonréteg ritkulása: következtében megnő a földfelszíni UV-sugárzás in-

tenzitása, a rövidhullámú sugarak felszíni részaránya, hatására megnő a bőrrák és a szürke-

hályog gyakorisága.

Üvegházhatás növekedése: súlyos ökológiai következményeket okozhat.

Éghajlatváltozás: befolyásolja környezetünk alakulását, közérzetünket, egészségünket, be-

tegségeink kialakulását.

Fronthatások: főként az ember vegetatív idegrendszerét befolyásolják.

Savas esők megjelenése: a talaj, vizek savasodása.

Az élővilág károsodása, egészség-károsodások: krónikus bronchitis, légcsőhurut, asztma,

allergia, tüdőtágulás.

Az aeroszolok biológiai hatásával akkor kell számolni, ha azok átmérője 5 μm-nél kisebb,

mivel ezek jutnak a léghólyagokba. A levegőben számos biológiai komponens, baktérium,

gomba, spóra, pollen, vírus lebeg, vagy varicellás betegről leváló vírusos pörkök, féregpeték,

ezek az aeroplanktonok. A levegőszennyeződés következtében létrejövő deprimált immun-

rendszer, a csökkent rezisztencia is hozzájárulhat a fertőzés erősödéséhez és terjedéséhez. Az

aeroszolok egészkárosító hatása a felső légúti és kötőhártya ingerlő hatására erősödik. A len-

tebb hatoló szemcsék pneumoconiosist is okozhatnak, mint a városi levegőben fellelhető az-

besztrostok. Vannak részecskék, amelyek radioaktív izotópokat vagy policiklikus szénhidro-

géneket abszorbeálhatnak, ezek daganatos megbetegedésekben játszhatnak szerepet. A nitro-

gén-oxidok károsító hatása sokrétű, pl. irritálják a nyálkahártyát, gátolják a sejtek csillómoz-

gását, fokozott nyáktermelést okoznak, a hízósejtek degranulációja következtében hisztamint

szabadítanak fel, csökkentik a keringő ellenanyag termelését, károsítják a kollagénrostokat.

Nedvességgel reagálva a tüdő szöveteit erősen roncsolja, a vérerek erős tágulását okozza. Be-

légzéskor a hemoglobin nitrozil-hemoglobinná alakul, ez methaemoglobinaemiához vezet.

A kén-dioxid a szervezetbe szintén a légzőszerven keresztül jut be, a nyálban felhígulva az

emésztőrendszeren keresztül kénsavként szívódik fel. Izgatja a nyálkahártyákat, idegvégződé-

seket, a légutakat, és azok gyulladásos reakcióját válthatja ki. Zavarja a fehérje-anyagcserét.

A szén-monoxid a vér hemoglobinjához kapcsolódva, annak oxigén szállítását gátolja. A

CO-szennyezés és a szív- és érbetegségek közötti összefüggés egyértelmű (Dési, 1999).

Az ózon magas koncentrációban fokozott fizikai fáradtságot, köhögést, a szájban, az orr-

ban, a torokban szárazságérzést, a szem kivörösödését, könnyezését, duzzadását váltja ki. Nö-

veli továbbá a fertőző betegségekkel szembeni érzékenységet is. Az idült légzőszervi betegek

és az asztmások állapota a koncentrációjának növekedésével romlik.

A koromban és a tökéletlenül elégett szénhidrogénekben rákkeltő anyagok okoznak prob-

lémát, mint például a policiklikus aromás szénhidrogének közé tartozó 3,4 benz-(A)-pirén.

Mivel a városokban több a közlekedési eszközök kipufogógázaiból, a fűtésből és ipari léte-

sítményekből kiszivárgó légszennyező anyag, így a városi környezet károsabban hat az ember

60

egészségére és munkaképességére, mint a rurális területek tisztább levegője, vagy a tiszta ma-

gaslati klimatikus viszonyok között létrejövő falvak, üdülőterületek levegője.

Statisztikák igazolják (Dobozy és Jakabházy, 1992), hogy a városokban élő emberek

bronchitiszes tüneteinek előfordulási gyakorisága magasabb, mint a falun, vidéki területen

élőké. A leginkább veszélyeztetettebbek a kiskorúak.

A városban élő gyermekek hemoglobin szintje alacsonyabb, mint a falun élő társaiké. A

szennyezett levegőjű városokban gyakoribban a tüdő és a légúti megbetegedések száma.

Azokban a városokban, ahol a korom, por és pernye koncentrációja magas a levegőben, ott a

gyerekek növekedésbeli lemaradását tapasztalták. A kéndioxid szennyezettség magas értéke

növelte a gyerekek vérsejtképző zavarait.

Az asztmás és allergiás betegségek száma olyan méreteket öltött napjainkban- mely rész-

ben a légszennyeződés növekedésével magyarázható-, hogy az asztmát és allergiát az Európai

Unió felvette a népbetegségek sorába, hiszen Európában minden második-harmadik ember

valamilyen asztmás vagy allergiás tünettel rendelkezik. Az asztma valamennyi korosztály

számára világszerte súlyos népegészségügyi kihívást jelent. Az asztma 2001-ben a 25. okként

szerepelt a rokkantsággal súlyozott életévek rangsorában, elterjedtsége, az életminőségre és az

egészségügyi kiadásokra gyakorolt hatása alapján jelentős terhet és feladatot ad az alapellá-

tásban dolgozó orvosok számára is. Közel 300 millió embert érint világszerte, prevalenciáját

1-18% között adják meg. Az asztma prevalenciáját meghatározó hazai irodalmaknak széles a

repertoárja (Nagy és mtsai 1997, Móra, 1998, Gönczi, 1998, Páll és mtsai, 2001, Virágh 2004).

Magyarországon jelentős mértékben nőtt az asztmások száma az elmúlt években. 2005-ben

196 ezer volt a tüdőgondozói hálózatban nyilvántartott asztmások száma, míg 10 ével korábbi

adatok alapján ez a szám csak 78 ezer volt (Somfay, 2007). Az asztmások száma minden év-

ben 18.000-rel nő. Kiemelkedő az asztmás gyermekek számának gyors növekedése. Az egyes

korosztályokat vizsgálva kiemelkedően magas a 20-30 évesek megbetegedése, az összes bete-

gek 1/5-ét ez a korosztály teszi ki. Megyei megoszlás tekintetében Fejér és Zala megye vezet

az asztmások számát illetően, míg Borsod-Abaúj-Zemplén megye és Pest megye a gyengén

„fertőzött” megyéknek számít. Sokkal kedvezőtlenebb ez a számadat, amennyiben az asztmá-

sok, szénanáthások és bronchitisesek számának változását együttesen kezeljük, hiszen 2000

óta 390 ezerről 2006-ra 650 ezerre nőtt a számuk (KSH, 2006).

A természetes gyógytényezők használata a betegségek gyógyításában fokozott figyelmet

kap hazai és nemzetközi viszonylatban is, mely a gyógyszeres kezeléseket költséghatéko-

nyabbá teheti. A légúti betegségek kezelésében számos gyógy-tényező hasznosítható: klíma,

barlang vagy a tengerpart sós levegője. A Mátrai Gyógyintézet hazánk egyetlen szubalpin

klímával rendelkező egészségügyi intézménye, ahol az asztmások, COPD-s betegek és széna-

náthások kezelésében a gyógyszeres és mozgásterápiás kezeléseket a klímaterápia hatásával

kiegészítve kedvező eredményeket értek el a betegek életminőségének javításában és gyógy-

szerigényeik csökkentésében egyaránt. A mátraházai egység, mintegy 700 m, a kékestetői

egység 1000 m tengerszint feletti magasságon található. Bár a magaslati klímát 1280 m ten-

gerszint feletti magasságtól definiálják, már ezen a magasságon is azt tapasztalták, hogy a

házi poratka nem él meg, valamint a parlagfű előfordulása is rendkívül ritka. A tiszta levegő,

a por és pollenszegény környezet rendkívül kedvező adottságot jelent az egészségügyi intéz-

61

ménynek. Ezt a kedvező adottságot fel is használja a légzőszervi betegségek gyógyításában,

hiszen a kúra-teraszok és terrén kúra útvonalak a légző gyakorlatok kedvelt helyszínei.

A klíma egészséges és beteg emberre kifejtett hatását már régóta kutatják. Genersich An-

dor igazgató főorvos nyitotta meg Magyarország első, 300 ágyas tüdőszanatóriumát 1932.

június 15-én. Hivatalos elnevezése: Mátrai Magyar (Királyi) Horthy Miklós Gyógyintézet. Az

intézet igazgatója a klimatológiát úgy definiálta, hogy mindazon hatásokkal foglalkozik, ame-

lyeket a tágabb értelemben vett meteorológiai tényezők az élő szervezetre kifejtenek. Empiri-

kus tapasztalataira alapozva megállapította, hogy a tüdőgümőkór egy bizonyos klíma mellett

javul és gyógyul leggyorsabban (Genersich, 1932).

A magashegyi klíma terápiás lehetőségeiről több nemzetközi kutatás is beszámol. Mátra-

háza a „magyar Davos” –ként vált ismertté. A Svájcban található síterepek, mint St. Moritz,

Davos, Arosa, Saasa Fee, Pontresina és Interlaken télen síterepként, nyáron pedig klimatikus

gyógyüdülőként funkcionálnak. Európa első tuberkulóziskezelő központja Davosban volt. A

hegyi klíma, a tiszta levegő és a sok napfény, úgy tűnt, hogy biztosítja mindazokat a fő össze-

tevőket, amelyek a tuberkulózis gyógyításához szükségesek voltak a hatékony terápiás keze-

lések előtt. Davos az egyre növekvő számú asztmában, atópiás bőrbetegségben valamint más

allergiás betegségekben szenvedőknek jelent vonzerőt. Jelenleg több mint 14.000 beteget ke-

zelnek itt évente, akik Svájcból, Németországból, Hollandiából valamint más országokból

jönnek ide. A Svájci Allergia és Asztma Kutatóközpont fő célja az, hogy egy átfogó, minden-

re kiterjedő tanulmányt indítson útjára azért, hogy érthetőbbé váljon az immunrendszer (mű-

ködése) és annak szabályozása (Kurt, 1989).

A kutatók szerint a nagy magasságban végzett klímaterápia egy igen elfogadott terápiás

módszer, amely javítja az asztma klinikai tüneteit. A klímaterápia csökkenti a légúti gyulladá-

sokat és szabályozza a nyiroksejtek (limfociták) aktivitását (Karagiannidis és mtsai, 2006),

melyről szintén egy nemzetközi kutatás számol be. Korábbi kutatásunk (Kerényi-Müller,

2009), melyet a Mátrai Gyógyintézetben kezelt 50 fő asztmás, allergiás és COPD-s betegeink

végeztünk, azt mutatták, hogy már ezen a kis elemszámú próbamintán is a vizsgált három

betegségtípusban szenvedők gyógyszerigénye szignifikánsan kevesebb volt az Intézetben tör-

tént kezelés utáni 1. hónapban, mint fél évvel később.

A tiszta levegő, mint a fenti adatok is igazolják, nélkülözhetetlen alapfeltétele az egészség-

nek, az egészség megőrzésének és megtartásának. Nem véletlen, hogy a gyógyászatban a tisz-

ta levegőre alapozott terápiákat felhasználják az asztmások és légúti betegek terápiájában.

1.2. A szennyezett víz hatása az ember egészségére

A víz az életünk egyik nélkülözhetetlen alapeleme. Fontos a szerepe a tápanyagok haladási

termékeinek felszívódásában, a bomlási termékek kiválasztásához szükséges, ezen kívül szál-

lító közeg, és a hőszabályozásban is (Róna, 1972).

A vizeket felszíni és felszín alatti vizek csoportjába sorolhatjuk. A felszíni vizeinkhez a fo-

lyók és a tavak tartoznak. Felszín alatti vizek a talajvíz, rétegvíz. Hazánk felszíni vizeinek

nagy része szennyezett. A folyóink 98%-a külföldről ered, tehát sok esetben „mástól” kapjuk

szennyezetten. Az ipar, a mezőgazdaság és a turizmus is szennyezi. Folyóinkban sok a nehéz-

fém, műtrágya a felszíni vizekben, mely szennyező anyagok az öntisztuló folyamatokat káro-

sítják. Az ember szempontjából a víz szennyezettsége veszélyes lehet, mivel az élettelen és

élő szennyeződések bekerülhetnek a táplálékláncba, pl. fertőzött vízzel történő öntözés, eset-

62

leg mérgező anyagokat tartalmazó víz, illetve belőle származó élőlények fogyasztása esetén

(Dési, 2003).

Az ivóvíz által közvetített fertőző megbetegedések száma az 1990-es évek második felében

jelentősen lecsökkent. Az ivóvíz mangán és vasszegénysége és a víz klórozása vérszegénység

kialakulásának esélyét növeli meg jelentős mértékben. A nitrát tartalmú kútvizek csecsemő-

kori methaemoglobinaemiát okoznak, a nitrátok jelenléte miatt gyakoribb az emésztőszervi

daganatok előfordulása.

A jódszegény ivóvíz a golyva kialakulását eredményezheti. Szintén golyvát eredményez a

nagy mennyiségű fluor és az arzén strumigén anyagok jelenléte is. A klórozott szénhidrogén

tartalmú víz krónikus májbetegséget, magas nátrium tartalom pedig hipertóniát eredményez-

het az ilyen jellegű vizet fogyasztó ember esetében.

A vizek keménysége hatással van az epe és vesekövek megjelenésére. A magas fluortarta-

lom miatt 10–12 éves kor előtt a fogakon foltos fogzománc mutatkozik, idősebbeknél a cson-

tokat károsítja, fokozott elmeszesedést okoz. Káros lehet a vizek magas arzéntartalma is az

egészségünkre. Magas arzén tartalmú víz következménye bőrtünetek, lábszár bőrének barna

elszíneződése, hajhullás, májduzzanat, mérgezés tünetei is felléphetnek. Amennyiben a vizek-

ben higany jelenik meg, ez az idegrendszer károsodásához vezethet higanymérgezés esetén.

Kadmium mérgezés miatt a csigolyák felritkulhatnak, összeroppanhatnak. Rosszindulatú da-

ganatot okozó anyagok: benzpirén, klórozott szénhidrogének, nitrozaminok, arzén radioaktív

izotópok stb. (Diricziné, 2010., Dési, 1999).

A vizeink szennyezettsége közvetlenül is rontja a lakosság életkörülményeit, hiszen csök-

kenti a fürdésre, és a vízi sportokra alkalmas vízfelszínek arányát, növeli az enteriális fertőzé-

sek előfordulását. A szennyezett víz a környező tájat, talajt is rombolja, mely így alkalmatlan-

ná válhat az emberi települések és turisztikai fogadóterületek kielégítésére.

1.3. A talaj mennyiségi és minőségi változása az emberi egészség szem-pontjából

A bioszféra szerves része a talaj, a szárazföldi élővilág hordozója. Meghatározó a szerepe

van az éghajlat, a vízellátás és a környezeti mikroflóra és fauna kialakításában, valamint a

levegő oxigén- és szén-dioxid egyensúlyának a fenntartásában. A termőtalajba jutott szennye-

zők vízbe, növényi tápanyagba kerülve veszélyeztetheti az emberi egészséget.

A talajban lévő víz az emberi vízkészletek fontos forrása, a talaj ásványi anyagai az ivó-

vízzel, ásványvizekkel és tápláléklánc során jutnak az emberhez. A talaj mikroelem (pl. jód,

szelén, molibdén) összetétele jelentős negatív következményekkel jár az emberi egészségre

nézve. Mikroorganizmusainak jelentős szerepe van a növények geokémiai ciklusaiban, az

emberek táplálkozásában és egyes fertőzésekben. Talajszennyező anyagok az iparból, a me-

zőgazdaságból, a háztartásokból, a közlekedésből származnak, közvetlenül vagy a levegővel,

vagy vízzel jutnak a talajba, ahol feldúsulásukkal lehet számolni. A szennyező anyagok a ta-

lajvízbe és/vagy a felszíni vizekbe mosódhatnak. A talaj mikrobiológiai szennyezettsége a

járványok kirobbanásában lehet szerepe. A talajban és főleg a játszóhomokban féregpete-

fertőzöttség elsősorban a gyerekkori parasitosisok számát növeli (Dési, 1999).

A talajfelszín hulladékkal, szeméttel történő szennyezése korunk egy jelentős és növekvő

problémája. Az ipari és háztartási hulladékanyagok között egyre több a fém és a műanyag,

63

mely lebomlása igen lassú. Hulladékkezeléssel, hulladék újrahasznosítással (szelektív hulla-

dékgyűjtéssel) próbálnak a gondon enyhíteni.

1.4. Az épített környezet változásainak társadalmi hatása

A XX. sz. tecnikai csodái soha nem remélt kényelmet és egyben irigyelt életminőséget ho-

zott sok ember számára. Mivel az ember valamennyi vívmányát az irányba fejlesztette, hogy

élete könnyebb, kényelmesebb legyen, így ezzel együtt jár a mozgásszegény életmód, külön-

böző civilizációs betegségekkel, ártalmakkal.

Az urbanizációval egyre másra jelentkeznek olyan ártalmak, egészségkárosodások és be-

tegségek, melyek napjainkban egyre nagyobb méreteket öltenek. A megalopolisok, metropoli-

sok, városok és agglomerációk zsúfolt belterületi lakótelepek egészségkárosító környezeti

hatásai egyre inkább ismertté válnak, közülük több a civilizációs betegségek közvetlen vagy

közvetett okozói, mint pl. a levegő-, a talaj-, a vízszennyezés, a környezeti zaj, a városi mes-

terséges mikro és mezoklimatikus ártalmak. A korszerűtlenül megtervezett város utcái, lakó-

telepek, az alvóvárosok kőtömegei, betonrengetegei a napsugárzás hatására felforrósodnak

(városi hősziget), a lehulló csapadékvíz pedig még az elpárolgás előtt eltűnik a csatornákban a

zöldfelületek hiánya miatt. A hőmérséklet úgy alakul, hogy minden évszakban 1-20 C-kal

magasabb, a levegő páratartalma pedig 7-10%-kal alacsonyabb, mint a hasonló klimatikus

környezetben található vidéken. A település adottságai következtében fellépő levegőszennye-

ződés káros egészségügyi hatásokat eredményez. Minden településtípus a természeti környe-

zettől történő elidegenedés foka szerint valamilyen jelleggel és formában, közvetlenül és köz-

vetetten egészségkárosító hatású.

Az épületek az emberi lét szinte legfontosabb létesítményei, az ember élettartalmának túl-

nyomó részét nem a friss szabad levegőn, hanem épületben tölti. Az orvostudomány, a kör-

nyezet-egészségtan ma már jól ismeri azokat a szindrómákat, amelyek a zárt terekben való

tartózkodás, az ottani kémiai, fizikai, biológiai és pszichoszomatikus expozíció következmé-

nyei. A tünetcsoportok egyike az épülettel összefüggő megbetegedések (building related

illness, BRI), amely félheveny jellegű tünetek olyan halmozódása, ami egy vagy több belsőté-

ri szennyező, egészségügyi határérték közeli vagy azt éppen meghaladó értékei miatt követ-

kezik be.

Az épületekben tapasztalható belső téri problémák másik típusa az ún. beteg épület tünet-

együttes (sick building syndrome, SBS), ahol a szennyezők közül egyik mennyisége és kon-

centrációja sem közelíti meg az egészségügyi határértéket, azonban azok, akik ilyen környe-

zetben élnek vagy dolgoznak diszkomfortra, fáradtságra panaszkodnak (Dési, 1999). Túlnyo-

mórészt energiatakarékos, légkondicionált épületek lakóik körében kóros tüneteket váltanak

ki, ezek a tünetek fejfájásban, kimerültségben és légzőszervi problémákban nyilvánulnak

meg. Gyakran a tünetek kiváltó okainak titulálják a szigetelésben, a berendezésben és a tisztí-

tószerekben lévő mérgező anyagokat; de összefüggésbe hozzák az épületben eltöltött időtar-

tammal is (Schultz, 2004).

Az épített környezet egészségi állapotra gyakorolt hatásai közül az egyes városrészekben

kialakult nagyfokú lakósűrűség (a növényzet kiirtása, kevés zöld és parkos területek aránya, a

nagyobb gépjárműforgalom, a nagy zaj és légszennyezéssel) hozzájárul a neurózis, illetve

bizonyos pszichoszomatikus betegségek (magas vérnyomás, fekélybetegségek) gyakoriságá-

nak megnövekedéséhez. Az egészségünkre káros hatásokat idézhet elő a települések köztisz-

64

tasági tevékenységének hiányossága is. A közterületek nem megfelelő takarítása a légszeny-

nyezést növelheti. A fertőző betegségeket terjesztő rovarok és rágcsálók elszaporodásához

vezethet a szemétgyűjtés és szállítás problémái. A veszélyes hulladékok szabálytalan gyűjté-

se, ártalmatlanítása a daganatos megbetegedések számának növekedését vonhatja maga után.

Amennyiben a közterületeket és rekreációs vagy zöldfelületeket nem tartjuk megfelelően

„karban”, nem kaszáljuk rendszeresen, ez a pollenek okozta allergiás megbetegedések magas

számát idézheti elő (Kovács, Kurják, 2000).

A REC (Regional Environmental Center) aktív részt vesz a WHO Európai Cselekvési Terv

a Környezetért és a Gyermekek Egészségéért (CEHAPE) 3. céljának, a légúti megbetegedések

megelőzésének és csökkentésének megvalósításában, a Parma Declaráció szellemében. A

Pármai deklaráció prioritásként kezeli a gyermekek egészségének védelmét, mely egy igazi

kihívás, hiszen egy állandóan változó környezetben kell ezt biztosítani.

A környezet-egészségügyi prioritások területén nevesítésre kerültek az alábbiak:

Biztonságos víz és a megfelelő közegészségügyi körülmények,

Megfelelő mozgás biztosítása a gyerekek számára és az elhízás megelőzése,

Beltéri és kültéri levegőszennyezés okozta légúti megbetegedések megelőzése és

csökkentése,

Veszélyes vegyi, fizikai és biológiai anyagoknak való kitettség csökkentése.

A harmadik prioritási terület a megfelelő levegőminőség biztosítása és az asztmatikus és

egyéb légúti megbetegedések csökkentése problémakörről, az asztma nagymértékű elterjedé-

séről már korábban is írtunk. Ez a rossz levegőminőség és az asztmás gyerekek magas száma

az iskolákban is erőteljesen jelentkező probléma, mellyel valamennyi iskolatípusnak szembe

kell néznie.

A légúti megbetegedések száma egyre növekszik, különösen Közép- és Kelet- Európában.

Európában a lakosság ideje nagy részét a belső térben tölti, nem pedig a friss levegőn. Megál-

lapítható ugyanakkor, hogy a beltéri levegőminőség olykor rosszabb, mint a külső környezeté.

A belső terek (osztálytermek, lakások) rossz levegőminősége kihat a gyermekek és felnőttek

egészségére egyaránt.

2. Az iskolai környezet szerepe

Az iskola, mint intézmény az adott ország történelmi-társadalmi fejlődésének hordozója.

Ez azt jelenti, hogy az iskola céljában, feladatrendszerében a társadalom – mint külső környe-

zet – elvárásai az iskola belső követelményeivel együtt jelennek meg. A külső és belső köve-

telmények egyensúlyban tartása hozza létre az iskola flexibilis, rugalmas határait, melynek

eredményeképpen nyitott rendszerként működhet.

Az iskola belső környezetét egyrészt azok az építészeti sajátosságok jelentik, amelyek az

osztálytermek, a tanári szobák, irodák, az orvosi rendelő, a kiszolgáló- és mellékhelyiségek, a

szabadidős terek elrendezésében, kialakításában és díszítésében öltenek testet.

Fontos az iskola belső terének (elsősorban az osztálytermek) beltéri levegőjének minősége,

mely jelentős hatással van a tanulók életminőségre és az egészségre. A gyermekek ugyanis a

légszennyezettség hatásaival szemben sokkal sebezhetőbbek, mint a felnőttek, mivel testtö-

megükhöz képest nagyobb mennyiségű levegőt lélegeznek be. Immunrendszerük még folya-

matosan fejlődik.

65

Az egészséges iskolai környezet biztosítás fontos, hiszen közvetlenül elősegítheti a tanulók

egészségét és a hatékonyabb tanulást. Kutatások igazolják, hogy az európai iskolákban a bel-

téri levegő minősége sokszor nem megfelelő (Csobod-Prokai, 2012).

Egy komplex kutatási projekt foglalkozik Európában az egészségügy, a környezetvédelem,

a közlekedés és a klímaváltozás kérdéseivel. Alapvető célok között szerepel, hogy javítsák az

iskolák és óvodák beltéri levegőminőségét. A projekt az Európai Bizottság Egészségügyi és

Fogyasztóvédelmi Főigazgatósága támogatásával valósul meg. 25 ország – 39 környezetvé-

delmi és egészségügyi intézmény vesz részt benne, mely nagyságrend jelzi a téma aktualitását

és fontosságát. Ez egy egyedülálló együttműködésnek mondható a környezet-egészségügyi

kutatási területek között.

Kutatás céljai: között szerepel, hogy csökkenjenek és megelőzhetők legyenek a kül- és bel-

téri levegő szennyezettsége okozta légúti megbetegedések.

A beltéri légszennyezés fő forrásai lehetnek:

Építőanyagok, dekorációk, bútorok és berendezések.

Tisztítószerek, festékek, ragasztók stb.

Túlzott páratartalom vagy magas CO2 koncentráció.

Iskolaépület elhelyezkedése (közlekedési és ipari szennyezés vagy talaj, alapzat)

Leggyakoribb beltéri légszennyező anyagok az iskolákban:

szálló por

NO2

illékony szerves vegyületek, pl. formaldehid

penész.

A projekt foglalkozik kockázatelemzéssel is. A téma kapcsán elsősorban az egészségre

gyakorolt hatás alapján végeznek elemzéseket. A termek rossz levegője ugyanis nagymérték-

ben hozzájárulhat a tanulók

Rossz közérzetének, irritációinak fokozódásához,

asztmás és allergiás tünetek súlyosbodásához,

rossz munkateljesítményhez, magasabb iskolai hiányzásokhoz.

Az egészséges és komfortos iskolai környezet kialakításának szempontjai

Külső környezet

Előnyös, ha az iskola forgalmas utaktól, iparterületektől, zsúfolt területektől távolabb he-

lyezkedik el. A fekvés azonban sok esetben adott, hiszen napjainkban a már meglévő iskolák

fenntartásáról van szó, mintsem újak létrehozásáról és alapításáról, hiszen egyre kevesebb

gyerek születik. Amennyiben már meglévő iskoláról van szó a zaj és forgalom ártalmai ellen

az épületek hangszigetelésével, korszerű nyílászárók beépítésével védekezhetünk. Enyhíthet-

jük a zaj és forgalom ártalmait-amennyiben lehetőség van rá- az iskola és a közút vagy for-

galmas zajos területek közé fás, bokros vegetációt ültetünk, mely segít a zaj csökkentésében

és a levegő tisztábban tartásában. Építhetünk hangfogó, zajfelfogó falakat, melyek fából ké-

szülnek, így a természetes hatást fokozzák és kellően dizájnosak.

Az iskola udvara tágas és gyerekbarát környezet legyen. Jó, ha magas zöld területek ará-

nyát tudjuk érvényesíteni az iskola parkosításában a dizájnelemeket is érvényesíteni kell. Pi-

henő és rekreációs terek kialakításával az órák közti szünetekben biztosítani tudjuk tanulók

66

számára a friss, szabad levegőn való tartózkodás és regenerálódás természetközeli élményét.

Fontos, hogy az udvaron kialakított környezet balesetmentes környezet legyen. A kerékpártá-

rolók, szemétgyűjtők, játszó és rekreációs terek kialakításánál ezeket a szempontokat, a bale-

setvédelmi előírásokat be kell tartani.

Belső terek

Az épület külső megjelenése, dizájnja is pozitív viszonyulást és kedvezőbb motivációt je-

lenthet a gyerekek számára a tanuláshoz.

Nagyon fontos az iskola belső tereinek (osztálytermek, folyosók, ebédlő, mellékhelyisé-

gek, tornaterem,) ergonomikus kialakítása, egy olyan tanulókörnyezet biztosítása, mely előse-

gíti a tanulók egészségének megőrzését, megtartását, a képességeik fejlesztését.

A belső terek esetében fontos, hogy az építőanyagok, bútorok dekorációk, festékek fel-

használása és alkalmazása során törekedjünk a környezetbarát, antiallergén anyagok használa-

tára. Pl. a lakk helyett a natúr bútorokat részesítsük előtérbe.

Tisztítószerek használatakor részesítsük előtérbe a növényi alapanyagok felhasználásával

készült ökotisztítószereket, melyek antiallergének illetve a környezetbe jutva teljes mértékben

lebomlanak, így csökkentik a környezeti terhelést.

A technika és rajzórákon, kézműves foglalkozások során használatos ragasztók, festékek és

különböző anyagok megválasztásakor is törekedjünk olyan alapanyagok kiválasztására, me-

lyek a gyerekek egészségi állapotát nem befolyásolják kedvezőtlenül, nincsenek káros hatásai.

Az osztálytermek esetében fontos a megfelelő fényviszony biztosítása. A legjobb, ha az

osztályterem tágas, nagy ablakokkal rendelkeznek, ami a természetes fényforrást biztosítja. A

mesterséges fényforrások megválasztásánál figyelni kell, arra, hogy a tanuláshoz, íráshoz elő-

írt mennyiségű fényt biztosítani tudjuk. Nem mindegy azonban a használ fényforrások minő-

sége sem, melyre szintén különös gondot kell fordítani.

A Termek barátságosabb, otthonosabb légkörét szobanövények alkalmazásával és az osz-

tályterem berendezéseinek elhelyezésével, dizájnelemekkel, különböző praktikumot és az

oktatást is segítő díszítő elemekkel (oktató-poszter stb.) tesszük hangulatosabbá, tanuló-barát

környezetté.

Ellenőrző kérdések

1. Sorolja fel a környezet elemeit és mutassa be annak összefüggésrendszerét!

2. Ismertesse a wellness-modellt és értékelje! Hogyan jelenik meg ebben a modellben a

környezet?

3. Mutassa be az egészségünket, életminőségünket befolyásoló tényezőket!

4. Definiálja a környezetkárosítást és a környezetszennyezést!

5. Mutass be a levegőminőség változásának hatását az emberi egészségre!

6. Milyen hatása van az emberi szervezetre az ózonréteg ritkulásának, a levegő magas nit-

rogén-oxid, kén-dioxid, szén-monoxid és korom koncentrációjának?

7. Ismertesse az asztma és egyéb légúti megbetegedőségek gyakorisága és a légszennyezés

növekedésének összefüggéseit!

8. Ismertesse a szennyezett víz hatását az ember egészségére!

9. Ismertesse a talaj mennyiségi és minőségi változásának hatásait az emberi egészség

szempontjából!

67

10. Mutassa be az épített környezet változásainak társadalmi hatásait!

11. Milyen Ön szerint az „Egészséges Iskola”! Ismertesse, hogy az iskola külső és belső

környezetének kialakításakor milyen szempontokat kell figyelembe venni!

12. Tervezzen meg egy osztálytermet, dekorációval, berendezésekkel együtt. Milyen

szempontokat venne figyelembe a berendezések vásárlásakor?

Fogalomtár

Egészség: a WHO egészség definíciójára alapozva, miszerint az egészség: nem csupán a be-

tegségektől mentes állapot, hanem „testi, lelki és szociális jólét állapota”.

Környezetkárosítás: az embernek az élővilágot közvetlenül vagy közvetve pusztító tevé-

kenysége. Az ember a káros folyamatok környezetszennyező, illetve nem környezet-

szennyező tevékenységgel idézi elő. (Révai 634. p.)

Környezetszennyezés: a környezetkárosítás egyik formája, az ember termelő- és fogyasztó

tevékenységének káros, életkörülményeket rontó folyamata; a környezeti elemek (föld,

víz, levegő, élővilág, táj) természetes tulajdonságainak hátrányos megváltoztatás, napja-

ink globális problémája. (Révai 635. p.)

Környezet-egészségügy: a környezet-egészségügynek a környezet egészségkárosító hatásait

vizsgáló és megelőzés lehetőségeinek feltárásával foglalkozó ága. Magyarországon tör-

vényi szinten először az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. tv. 44. paragrafusa sza-

bályozta. A környezet- és település-egészségügy feladata a környezet egészségkárosító

hatásainak vizsgálata és a megelőzés lehetőségeinek feltárása. (Révai 633. p.)

Irodalomjegyzék

Ambrus Z-né, Varsányi T. (2011): Az egészség és az életmód regionális különbségei. Területi

statisztika. 14. (51.) évf. pp. 227–244.

Anda A., Burucs Z. és Kocsis T. (2011): Globális környezeti problémák és néhány társadalmi

hatásuk. Kempelen Farkas Hallgatói Információs Központ. Környezetvédelem.

In:http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/0032_fenntarthato_fejlodes/ch01s

02.html

Csobod É. és Prokai R. (2012): A környezeti kockázatok csökkentése. In. Egészséges iskolai

környezet Konferencia a beltéri légszennyezésről. Veszprém, Pannon Egyetem, 2012.

december 18. Regionális Környezetvédelmi Központ. A romlás természete. Föld napja

Alapítvány, Budapest, pp. 109-124.

Dési I. (szerk.) (1999): Népegészségtan. Semmelweis Kiadó, Budapest, 557 p.

Dési I. (2003): Környezet-egészségtan. JGYF Kiadó, Szeged, 287 p.

Diricziné B. Gy. (2010): Testi egészség fenntartása. C-Vision Kft., Budapest, 114 p.

Dobozy L., Jakabházy L. (1992): Sportrekreáció. Magyar Testnevelési Egyetem jegyzete, Bp.

16–18.p.

Genersich A. (1932): A klimatológiai észlelésről. In: Népegészségügy. XIII. évfolyam. 1.

szám. II. rész. 134–137.p.

Gönczi Zs.(1998): Komplex allergológiai szűrőviszgálataok pubertás korban. Med. Thor., 51,

221–223.p.

68

Karagiannidis, C., Hense G., Rueckert, B., Mantel, PY., Ichters, B., Blaser, K., Menz, G.,

Schmidt-Weber, CB. (2006): High-altitude climate therapy reduces local airway

inflammation and modulates lymphocyte activation. In: Scand J Immunol. Apr; 63 (4):

304–10. ( http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/16623931)

Kerényi E., és Müller A. (2009): Javuló életminőség és költséghatékonyság. A Mátrai Gyó-

gyintézet asztmás, szénanáthás és COPD-s betegei terápiás kezelésének hatásvizsgálata.

In: Economica. A Szolnoki Főiskola Tudományos Közleményei. 3. sz. 59–64. p.

KSH 2006: http://www.erdon.ro/hirek/im: all:rightnow/cikk/ksh-a-szuleteskor-varhato-

elettartam-2006-ban-volt-a-legmagasabb/cn/haon-news-charlotteInform-20071002-

0421372214

Kurt, B. (1989): The Swiss Institute of Allergy and Asthma Research. In: Regulatory Process

in Allergy and Asthma Int. Arch Allergy Appl Immunol; 90: 1–2

Meleg Cs. (2009): Egészségtámogató iskolai környezet IN:http//: www.ofi.hu/tudastar/

egeszsegtamogato-iskolai kornyezet.mht.

Móra I. (1998): Légúti allergiás megbetegedések előfordulási gyakorisága egy budapesti

gyermekorvosi praxisban. Gyermekgyógyászat. 49,495-499.p.

Nagy E., Forrai Á., Bánfalvi I. és mtsai (1997): Légúti allergiás megbetegedések felkutatása

középiskolás fiatalok közében. Med. Thor. 50, 439–442. p.

Páll G.,Éliás T., Máth J. (2001): A rizikófaktorok szerepe az allergiás betegségek kialakulásá-

ban. Allergol.Klin. Immunol. 4. 13-20.p.

Révai nagy lexikona (2003): XII: kötet. Babits Kiadó, Szekszárd. 633–635. p.

Dr. Somfay A. (2007): Kezelési stratégiák asztmában. Mi a beteg, az orvos, a hatóság és a

gyártó érdeke? In: Asztma – COPD evidenciák http://www.webdoki.hu/minisite/COPD/

Száraz P., és Jakab Gy. (2002) : Ember és környezete. Magyar Szakképzési Társaság, Budapest.

Várkonyi T.( 2000): Betegen Európába. In: Gadó Gy. P. (szerk.): Természet romlása

Virágh Z. (2004): Védd Környezetedet és Egészségedet! Kiadja: Magyar Orvosok az Egés-

zséges Környezetért Társaság és a „fodor József” Országos Közegészségügyi Központ

Környezet-egészségügyi Intézete, Budapest. 36–38.

Dr. Wolfgang, N. (2000): Der Wellnessurlaub, Marktgerechte Angebote

Gesundheitstourismus europäischer Kur- und Urlaubsorte; Heilbad und Kurort, 08.

171–173.p.

http://www.google.hu/url?sa=t&rct=j&q=&esrc=s&frm=1&source=web&cd=4&ved=0CEU

QFjAD&url=http%3A%2F%2Fwww.kvvm.hu%2Fcimg%2Fdocuments%2FHONLAP

HOZk_rnye_0408.doc&ei=9SCaUsujD4nFswbfrIGoCQ&usg=AFQjCNEoTZ6FC7FY

YZ4i2GYtaC0rubcCCQ

http://www.eea.europa.eu/hu/themes/human

(http://www.unimiskolc.hu/home/web/wwwkoh/www/hun/kemiai_int/kollegak/o_banhidi/k_v

edelem_1.pdf)

http://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%B6rnyezet

http://epa.oszk.hu/01900/01951/00016/pdf/teruletfejlesztes_es_innovacio_2013_1_011-

023.pdf

69

Kopkáné Plachy Judit

V. AZ EGÉSZSÉGES ÉLETMÓD POZITÍV HATÁSA 6–14 ÉVES KORBAN

Bevezetés

Az iskolába lépő gyerekkel szemben mind a család, mind a pedagógusok magas követel-

ményeket támasztanak. A legtöbb esetben biztonságot nyújtó óvodai környezetből kikerülő

kisiskolás gyerektől elvárják, hogy újdonsült feladatainak eleget tegyen. Ez a folyamat nem

okoz problémát, amennyiben figyelembe vesszük az életkori sajátosságokat, a biológiai, és

pszicho-szociális változásokat.

Egyéni fejlődésünk folyamán meg kell tanulni alkalmazkodni mind a külső, mind a belső

változásokhoz. Jelen esetben, a kisiskolás korban ezt a külső környezeti és a belső biológiai

változások okozzák. Az alkalmazkodási folyamatban a legnagyobb segítséget az iskola és a

család kölcsönös támogató szerepe nyújthatja az általános iskolás gyermekek számára. Az

alsó tagozatban leginkább a külső környezeti elvárásoknak kell megfelelni, míg a felső tago-

zatban a biológiai érési folyamatból bekövetkező változások okoznak kihívásokat.

A kisiskolásoknak elsősorban a szociális változásokkal kell megküzdeniük. Új társas kap-

csolatokat kell kialakítaniuk, új barátokat kell szerezniük, alkalmazkodniuk kell az iskola sza-

bályaihoz, a törvényileg előírt követelményekhez. Lényegében megszűnik az eddigi játékos,

kötetlen életforma, tehát az élet ezen túl az intézményi keretek között zajlik. Elsődleges fela-

dattá válik a tanulás, meg kell ismerkedni az értékelési rendszerrel, a tantervi elvárásokkal,

követelményekkel.

Nézzük meg a pubertás korra jellemző biológiai változásokat. Megváltozik a testalkat,

megnyúlik a törzs, hosszabbodnak a végtagok, a hormonháztartás hatására kialakulnak a má-

sodlagos nemi jellegek. Ezek a változások akár koordinációs zavarokhoz is vezethetnek min-

daddig, amíg az idegrendszer nem alkalmazkodik az új testképhez, amíg nem alakulnak ki a

hirtelen növekedésből adódó ideg-izom kapcsolatok.

Az agonista és antagonista izomcsoportok együttes működését az idegrendszer szabályoz-

za. Elsődlegesen gerincvelői szinten reflexek által, másodlagosan agykérgi szinten, mely már

akaratlagos folyamatnak tekinthető. A gerincvelői reflexeket figyelembe véve látható, hogy

nem minden esetben tudjuk tudatosan irányítani mozdulatainkat, a másik oldalról azonban

tudatosan tudjuk irányítani cselekedeteinket.

A fentebb vázolt szociális változásokat és a fejlődés élettani alapjait figyelembe véve, fi-

gyelmet kell fordítani az iskola és a család szocializációs és preventív szerepére annak érde-

kében, hogy fizikailag aktív és testileg-lelkileg egészséges tanulókat neveljünk az általános

iskolában.

70

1. Morfológiai, élettani és pszichoszociális változások 6–14 éves kor-ban

A bevezetésben kiemelt figyelem fordult arra, hogy egészségtani szempontból az általános

iskola alsó tagozatos tanulóinak első sorban a környezeti változásokkal és a megváltozott el-

várásokkal kell megküzdeniük. Fontos szerep hárul a pedagógusokra, hogy fokozatosan, a

tantervi követelményeknek megfelelően alakítsák elvárásaikat, valamint játékos formában

adják át az ismereteket a tanulók számára. Játékosan, korrekt játékszabályok lefektetésével

sok konfliktus megoldható, a társadalmi szocializáció egészséges mederbe terelhető.

Nem szabad megfeledkezni a társadalmi környezetről, a családi háttérről, a média és az in-

ternet által közvetített trendekről, magatartásformákról sem. A tanárnak, tanítónak kiemelke-

dő szerepe van a negatív külső hatások kompenzálásában. Személyiségjegyei, valamint okta-

tási stílusa meghatározó lehet a tanulók életében. A külső környezetet –tanterem berendezése-

könnyebb befolyásolni, a szülőkkel való együttműködést lehet kezelni, azonban a tanulók

biológiai érési folyamatait nem tudjuk kívülről szabályozni.

Általános iskolában a nemi hormonok fokozott termelődésével kialakulnak a nemi szere-

pek is. A másik nem iránti érdeklődés egy természetes folyamat, a létfenntartásunk része, de a

kulturált szexuális viselkedést is meg kell tanítani. Itt lehet fontos ismét a játék szerepe. Élet-

kori sajátosság az általános iskolában, hogy a fiúk kergetik a lányokat, ellenben a lányok „ki

nem állják” a fiúkat. Nem szeretik egymás kezét megfogni. Játékok, sportjátékok által ez az

ellentét feloldható.

Próbáljuk meg játékosan feloldani a környezeti hatások, az életkorbeli és a nemek közötti

feszültségeket. Ehhez azonban ismerni kell az életkori biológiai sajátosságokat. Kisiskolás

korban a végtagok a törzshöz képest hosszabbak lesznek, a korábbi „babás pocak” eltűnik, az

arcvonások is változnak. Megkezdődik a foghullás is. Szervezet teherbíróbb lesz, megszűnnek

a gyakori betegségek. 5– éves kor végére fontos érési folyamatok is befejeződnek az agyké-

regben. Az egyensúlyérzék és az izmok koordinációjának képessége is javul. A hat – tíz éves

korra tehető a mozgásos játékok kora. Az idegrendszer érésének betudható az is, hogy moz-

gásigényük kielégítését tudják későbbre halasztani, így a tanórákat végig tudják ülni. A lá-

nyok gyakran nehezebben a fiúknál, akiknek viszont lába erősebb, mely abban is megnyilvá-

nul, hogy magasabbra és távolabbra ugranak, jobban tudják a labdát kezelni. A finommotoros

fejlődésnek az írás tanulása ad lendületet.

A korszak vége felé, 9-10 éves korban a sportolás kerül előtérbe, „sportolás kora”. Ered-

ményesebbek, szabályosabbak a mozgások, a testi vetélkedés mindkét nemnél fontos.

Az emlékezet és a képzelet világára első és második osztályban a fantáziahazugság a jel-

lemző, elképzelt élményeit belevetíti a gyermek a tananyagba, a mindennapi életébe. Harma-

dik- negyedik osztályos korukra már a realitásra való törekvést érzékeljük, igazai történetek

érdeklik őket.

A beszédfejlődésben és az írás-olvasásban 10 éves korukra magas fejlettséget érnek el, a

korábbi utánzási hajlamot, egyre inkább az önálló véleményalkotás váltja fel.

Akaratukat tekintve 6–8 évesen még nem kitartóak cselekedeteikben, új ingerek könnyen

elterelik figyelmüket, a pillanatnyi érzelmek dominálnak. A kisiskoláskorban a figyelem 20

percig a leghasznosíthatóbb. 9-10 évesen a kritika és az önkritika kialakul, megjelenik a társas

összehasonlítás. Képesek előre elhatározott cselekedeteket végrehajtani. 10 évesen már saját

71

célokat tűznek ki, megjelenik az akarati önállóság. A tanulás és az osztályzat valódi jelentősé-

gét 3–4. osztályban értik meg igazán, mikor saját magukat és a társaikat is elhelyezik az osz-

tály tanulmányi rangsorában.

1.1. Biológiai életkori jellemzők 6-10 éves korban – Az idegrendszer fej-lődése

A kisgyermek számára a biztonságot, a támogatást, a védelmet a család jelenti. Meg kell

azonban tanulni azt is, hogy rövidebb-hosszabb ideig távol legyen szüleitől. Ennek ellenére

szüksége van egy olyan személyre, akihez szoros függőségi viszony köti. Ehhez szükséges a

tanító szerepe és személyisége.

A kisiskoláskor kezdete a testalkat fejlődésében fontos szakasznak, az első kifejezett mor-

fológiai alakváltozásnak a befejezésének tekinthető. Legszembetűnőbb a test magasságának, a

testtömegnek és a kerületváltozások, a fej-, a mellkaskörfogat változása (Mohácsi, 2004).

A feltételes reflexek képződésében változás áll elő. Az idegrendszeri gátlás és az ingerlés

folyamata egyensúlyba kerül, a finommozgások előtérbe kerülnek, ezáltal a gyermek kiegyen-

súlyozottabbá válik.

A feltétlen reflexek tekintetében a kisiskolás korban egyre finomodik az érzékszervek és az

idegrendszer kifinomult kapcsolatából adódó koordinációfejlődés pl.: szem-kéz koordináció, a

mozdulatok ezért egyre biztosabbak, pontosabbak lesznek (Farmosi, 1995).

Fejlődnek az érzékszervek. Az idegrendszer érzéséből pozitív a látás, a hallás az érzékelés

és az észlelés. Az észlelését mindinkább a részekre kiterjedő, elemző, azaz analitikus irányba

való fejlődés jellemzi, mely elősegíti a tárgyi világ pontosabb megismerését. Fokozatosan

megszűnik az egocentrikus beállítottság, ezért ez a korszak az „ÉN” – fejlődésének fontos

szakasza.

A tér-, forma-, szín-, nagyság-, súly- és időészlelés tekintetében nagy fejlődésen mennek

át. A nagyság, forma, szín és világosság állandósulása fokozatosan megszilárdul. Az időészle-

lése a kilencedik életévben fejlettebbé válik, különbséget tud tenni a jelen-, és a múlt idő kö-

zött (Földes, 2000 a, b).

Az időszak első éveiben együtt van jelen a tárgyi-cselekvéses és a szemléletes-képi gondol-

kodás. A megismerő folyamatnak, tevékenységnek mintegy csúcsa, legmagasabb foka a gon-

dolkodás. A korszak utolsó harmadában a gyermek már képes belső képalkotásra is. Emlékezete

megbízhatóbb lesz, egyre pontosabban rögzíti az iskolában látottakat, hallottakat (Bagdy, 1997).

Differenciálódnak az agyi funkciók. Így jön létre a lateralitás, a kezességi dominancia. A

gyerekek többségénél mindez kialakul, a kezességi dominancia megszilárdul 5-6 éves kor

körül. Ám vannak olyanok, akiknél ez a fejlődés lassabb, átnyúlik 6-7 éves korra, így a tanító

találkozik e folyamat bizonytalanságaiból eredő tanulási nehézségekkel. A lateralizáció lehe-

tővé teszi a kifinomultabb, összetettebb, differenciált cselekvést, valamint a magasabb szintű

gondolkodást. Így a gyermekek többsége 6-8 éves kor körül képes az olyan összetettebb, egy-

ben differenciáltabb tevékenységekre, mint például az írás, a labdadobás és labdarúgás.

Más nézetek szerint az agy mielinizációja (az idegsejtek hosszú nyúlványait, az axonokat

körülvevő „szigetelőréteg” kialakulása, amely az idegek gyorsabb és célzottabb ingerületve-

zetését teszi lehetővé) 5–8 éves kor között felgyorsul, ezt az agy elektromos aktivitása is iga-

zolja. Ez a folyamat az agy egyes területei közötti összeköttetések kialakulását segíti, és tevé-

kenységeinek minőségi változását teszi lehetővé. Mindezen átalakulások a homloklebeny, az

72

agyi központok magasabb szintű összehangolásáért felelős agyterület működését finomítják.

A homloklebeny szabályozza a cselekvést, vagyis azokat a változásokat, amelyek az óvodás-

és iskoláskor átmeneti szakaszára jellemzőek.

Mi a sztereotip és a dinamikus sztereotip fogalma? Pavlovtól származó kategória, az akarati

cselekvés túlhaladott modellje, amely az idegrendszeri működés alapjának a feltételes reflexeket

tekinti. A dinamikus sztereotípia jelentése, hogy adott ingerekre a feltételes reflexeknek mindig

azonos sorozata mobilizálódik, dinamikus egészet alkotva. Ezek szerint a családilag tanult és az

iskolában, a barátoktól megismert magatartás funkciókat követi az iskoláskorú gyerek.

Az egészséges gyerek érzelmileg az örömre fogékony, kapcsolataiban nyitott, aktív és tett-

re kész. Az ellentétes érzelmek sokszor együtt jelennek meg –ambivalencia-. Az iskolás

gyermek képzelete és fantáziája – elsősorban a tudatosan irányított iskolai ismeretszerzés ha-

tására – jóval fegyelmezettebb, reálisabb és kritikusabb. Képzelete segítségével már újat, ere-

detit akar alkotni. A kötelességérzet, az akarat, az önfegyelem és a beilleszkedési alkalmas-

ságra képesség növekedése figyelhető meg. Az iskolai munka hatására a figyelem fejlődik; a

terjedelem, a tartósság, de a szándékos koncentrálásra és a megosztásra való képesség terén is.

A 6-8 éves gyermek figyelmét 10-15 percig lehet fenntartani.

Amennyiben megfigyeljük az érési folyamatokat a mozgáskultúra tekintetében, elmondhat-

juk. hogy 1 éves korig leginkább a reflexek határozzák meg az életünket. Ezután alakulnak ki

a tanult folyamatok (Farmosi, 2011). Az óvodás korra jellemzőek az utánzó mozgások, me-

lyet segíti a tudatos tevékenységek megnyilvánulását, ehhez segít hozzá a beszéd megtanulá-

sa. Utánzás, szerepjáték és a szabályok betartása mind a biológiai érési folyamat részei (Pász-

tory és Rákos, 1992).

Az iskolai tanulási képességek mindegyike a mozgásfejlődésre épül. A mozgás – az úgy-

nevezett természetes vagy nagymozgások – forgás, kúszás, mászás- minősége, a kivitelezés

pontossága, a koordináltság megalapozzák a téri tájékozódást, az irányok, a testséma érzéke-

lését, a finommotorikát. A fejlesztés tekintetében külön hangsúlyt kell fektetnünk a személyi-

ségfejlesztésre, a tanulók családi szociális, biológiai tényezőire.

A szociális adaptáció sérülése a magatartási zavarok fő oka, több tényezőből is kialakulhat.

A genetikai tényezők között említhetők a szülők agresszivitása, (örökbe fogadott gyerekeknél

is megfigyelhető). Kromoszóma rendellenességek is okozhatnak zavart, melyek értelmi fejlő-

dés elmaradásával is járhatnak. Ide sorolhatjuk még a kötődési készséget, mely csecsemőkor-

ban kialakul.

A genetikai tényezőkön túl nagy befolyással bírnak a környezetei hatások. Ennél a ténye-

zőnél kell beszélnünk a szülők személyiségéről, fizikai vagy pszichés betegségeikről, a család

szociokulturális miliőjéről, organikus sérülésekről és a pszichés traumákról. A szülő szemé-

lyisége lehet nyitott vagy zárkózott, meleg vagy elfogadó, türelmes vagy ingerlékeny, maga-

biztos vagy szorongó. A család szociokulturális miliőjén belül meg kell említeni az éhezést, a

nevelési attitűdöt-büntetést, fizikai bántalmazást és a kirekesztettséget, ezek megléte is maga-

tartási problémákat generálnak. Pszichés traumák nagyon meghatározóak lehetnek, sok prob-

lémát kiválthat fontos családtag elvesztése, a feldolgozatlan gyász, súlyosan bántalmazott vagy

elhanyagolt gyermek, a csonka családban felnövés, valamint az állami gondozásba kerülés.

73

A magatartásproblémákra a szülőknek és a pedagógusoknak egyaránt kellő figyelemmel

kell lenniük, ha súlyos vagy hosszabb ideje fennáll a probléma, akkor fel kell keresni a terüle-

tileg illetékes Nevelési Tanácsadót vagy Gyermekpszichiátriai Gondozót.

1.2. Iskolai környezeti ártalmak

Kisgyermekkorban a családjukban sérült, érzelmileg elhanyagolt gyermekek az új környe-

zetbe, jelen esetben az iskolába is átviszik szorongó, nyugtalan, agresszív, gátolt, közömbös

magatartási reakcióikat. Ez a magatartás a társaknak és a pedagógusoknak is ellenszenves.

Nagy probléma, ha az iskola a korábban szerzett szocializációs tapasztalatokat nem ellensú-

lyozza, nem rendezi, hanem mélyíti a családi környezeti ártalmakat. A nehezen nevelhető

tanulók magatartásproblémái,- ha nem derül fény a probléma okára és nincs megfelelően ke-

zelve, akkor – az életkor növekedésével súlyosbodhatnak, és összetettebbé válhatnak. Maga-

tartási problémák akkor is keletkezhetnek, ha a gyereket iskola éretlenül iskoláznak be, ez

állandó beilleszkedési problémához vezet, köztük sok a hiperaktív vagy az átlagosnál lassabb

gyermek. Mindenekelőtt az iskolának esélyegyenlőség elvén kell bánnia a gyerekekkel, meg-

felelő módszerekkel kell közeledni a normáltól eltérően viselkedő gyerekekhez. Kósáné Or-

mai Vera megfogalmazza, mi lenne a feladata az iskolának a nehezen nevelhető gyerekekkel:

„A nevelési nehézségek a pedagógiai tevékenység során jelentkeznek, esetleg itt is jönnek

létre. A nevelési folyamat más jelenségeihez hasonlóan, kialakulásuk több tényező együttes

hatásának eredménye… Az iskolának kell megteremtenie a lehetőséget, hogy a gyermek

adaptálódjék.”

1.3. Életkori jellemzők 11–14 éves korban

A biológiai fejlődés a 9–12 éves gyermekek fejlődésében bekövetkező átalakulásoknak is a

biológiai-agyi változás az alapja. A testi fejlődés jellemzése, hogy a növekedés és telítődés

fázisa kezdődik. Kifejlődnek a másodlagos nemi szervek, nemi jellegek. A rendkívül jelentős

egyéni eltérések mellett a nemek közötti különbség is erőteljes, azaz a lányok testi fejlődése

általában gyorsabb, mint a fiúké. A testi fejlődés, a növekedés fáradtságérzettel jár; a 10–12

éves korban kezdődő „lustaság” a testi fejlődés/növekedés és a hormonális működések válto-

zásának következménye.

Az agy fejlődését tekintve a legtöbb gyermeknél 10–12 éves kor között zajlik egy rendkívül

jelentős fejlődési folyamat. Eleinte visszaesés tapasztalható a gondolkodás, a figyelem, az emlé-

kezet területén. Az átmeneti visszaesést az agy magasabb minőségű működése követi. Az agy

fejlődésében mutatkozó változás összefügg a tanulással. 9–12 éves kor között felbomlanak azok

az agyi kapcsolatok, amelyek megelőzőleg jól működtek, biztosítva a gyermek tanulási folyama-

tait.

Az eddig taglalt agyi fejlődési folyamatokkal egyidejűleg átmenetileg csökken az agy oxi-

génfelvétele, valamint a gyermek alvásigénye. Mindezen testi/hormonális/agyi változásokat

figyelembe véve a tanító legfontosabb feladata a tanulásszervezés/irányítás differenciált tech-

nikájának kidolgozása; a 6–12 éves korú gyermekeknél a képesség/készségfejlesztés az isme-

retek túlsúlyával szemben.

74

1.4. A serdülőkori szexualitás és nemi szerep jellemzői

A pszichoszexuális fejlődés szempontjából a kisiskoláskor egy kiegyensúlyozottabb sza-

kasznak tekinthető. Az óvodás korban megkezdett nemi szerepek tanulása és gyakorlása to-

vább folyik. Bővülnek a nemiséggel kapcsolatos ismeretek és attitűdök.

9-10 éves korban pedig már megkezdődik a prepubertás, a serdülést bevezető időszak. A

serdülő gyermekek növekvő szexuális információigényét lehetőleg a szülőnek és pedagógus-

nak kell kielégítenie, hogy nevelési szempontból megelőzzék a negatív hatású „felvilágosítá-

sokat” és felvértezzék a gyermeket a szexuális csábítások ellen. Ebben a korban megszapo-

rodnak a gyermekszerelmek és a szexuális szerepjátékok is.

Gyakran a prepubertás időszakában már, illetve az ifjúkorban előfordulhatnak tinédzser-

kori problémák, jelenségek. A változás három síkon –biológiai, pszichológiai, szociológiai-

valósul meg, és általában három színtéren zajlik, melyek a családot, az iskolát és a kortárs-

csoport jelentik.

A biológiai változásokat a hipothalamo-hipofízis rendszer által termelt hormonok indítják

el. Ezek a növekedést serkentő, a gonadotrop (a nemi mirigyekre ható) és a kortikotrop (a

mellékvese kéregre ható) hormonok. A második alakváltozás a nemi mirigyek működésének

köszönhető. Növekedik az androgén, ösztrogén és a progeszteron szint. Az egyéb testi válto-

zások, az elsődleges és a másodlagos nemi jellegek nagy és egyedi eltérés mutatnak az életkor

és a nemek tekintetében is (1. táblázat).

Lányok Fiúk

Biológiai érés / nemi

szervek

Menstruáció jelentkezése (11–16

év); kezdetben a ciklus rendszer-

telen, a korszak végére szabályos-

sá válik

Pollúció (éjszakai magömlés)

(13–16 év); a korszak végére:

szabályos, érett ondósejtek

Másodlagos nemi

jellegek

Az emlőbimbó és a szemérem-

szőrzet kifejlődése

Megjelenik a szeméremszőrzet,

majd a bajusz, később a szakáll

Alkat

A nőiesedés indulása, a testsúly

gyarapodása, majd a nőies alkat, a

kerekded formák (mell, csípő)

kifejezetté válnak.

Szembetűnő az ádámcsutka meg-

jelenése, a hang mutálása, az

izomzat erősödése (széles váll). A

korszak végére a férfias alkat és

izomzat kialakul

Testhossz

A testmagasság változása foko-

zott, majd növekedése lelassul,

kialakul a végleges magasság (20

éves korra)

A testmagasság változása foko-

zott, majd növekedése lelassul,

kialakul a végleges magasság

(20-22 éves korra)

1. táblázat. Testi változások pubertás korban

A pszichológiai változások tekintetében elmondhatjuk, hogy a pubertás kor a pszichosze-

xuális fejlődés befejező szakasza, az identitás újraszervezése, megváltozik a környezethez

való viszony, a kortárscsoport jelentősége megnő, a szülőktől való érzelmi leválás elindul.

Szociológiai változásként említhetjük a serdülőkor jellegzetes kríziseit, mely függ a társa-

dalmi kultúrától és a szociális szereptől (Makra, 2007).

75

1.5. A szexuális kultúra és a szexuális élet zavarai, prevenció

Az örömteli, teljes élethez hozzátartozik a kiegyensúlyozott, harmonikus szexuális élet,

ami pozitívan hat egész személyiségünkre, életünkre, teljesítményünkre. A mély érzelmi ala-

pok nélküli, futó kapcsolatokon alapuló szexuális élet minden nemű fiatal számára az igényte-

lenségbe süllyedés veszélyét hordozza. A túl korán megkezdett szexualitás tehát a fiúk számá-

ra lelkileg, de a lányok számára testileg és lelkileg is veszélyes!

A szexuális működészavarok közé tartoznak a szexuális vágy, készenlét, orgazmus zavarai,

a szexuális fájdalmak, valamint az általános egészségi állapot, és szerhasználat okozta szexuá-

lis funkciózavarok.

Szexuális úton terjedő betegségek, azok a nemi betegségek, melyeket olyan kórokozók

okozzák melyek közösüléskor – a nemi szervek érzékeny nyálkahártyáján keresztül- jutnak

egyik emberből a másik tásba pl.: gombás fertőzések, szifilisz, AIDS. Terjedésüket a megfele-

lő nemi felvilágosítással és védekezéssel megelőzhetjük. Ennek megakadályozása mind a csa-

lád és az iskola feladata is (2. táblázat).

Korcsoport Syphilis Gonorrhoea

Lymphogranuloma

venereum, ulcus

molle, granuloma

inguinale

Acut

urogenitalis

chlamydiasis

≤ 2 – 1 – –

2-9 – 1 – –

10-14 5 8 – 1

15-19 30 123 – 67

20-24 73 249 – 280

25-29 101 298 – 257

30-34 113 266 – 181

25-39 89 199 1 128

40-44 59 114 – 62

45-49 42 82 – 39

50≤ 109 101 – 45

Összesen 621 1487 1 1060

2. táblázat. Bejelentett szexuális úton terjedő betegségek. Magyarország, 2012 (oek.hu)

A fenti táblázatból látható, hogy az általános iskolás korosztály is érintett a nemi betegsé-

gek területén, ezért fontos a korai szexuális felvilágosítás és a megelőzés.

2. A család

A család jelentős feladatot lát el az egyének személyiségfejlődésében. Az alábbiakban fel-

sorolásszerűen ezeket összegzem (Barnes, 1991; Busi, 2004):

A népesség utánpótlását biztosítja.

A világra vonatkozó információk összegyűjtője és terjesztője.

A családi értékek, normák kidolgozását viszi véghez és a világról kialakuló kép, életfi-

lozófia forrása.

Az identitás forrása, az egyén önértékelése, énképe a családban kapja meg az alapjait.

76

Irányítja, ellenőrzi a családtagok magatartását, sajátos kontroll funkciót tölt be. Vissza-

jelentő, útmutató rendszerként szolgál.

Az érzelmi teherbírást fokozza. Fontos, hogy az egyén hogyan vészeli át életének krí-

zishelyzeteit, hogyan lesz úrrá a legnehezebb időszakokon.

A családon kívüli helyzetekben keletkezett feszültségek lereagálása nagyobb érzelmi el-

fogadásra talál a családon belül. Érzelmi egyensúlyt, pihenést, regenerálódást biztosító

funkciója van. A benne élők problémáinak megoldásában segítséget nyújt. Támogatja a

rászoruló családtagokat a gyakorlati és konkrét segítség nyújtásával.

Jogi funkcióval bír. A családtagok felelősséget érezzenek egymásért, elfogadják a csa-

ládi kontrollt.

A kommunikáció nyílt és általában közös nyelvet beszélnek a családtagok.

A generációk között kapcsolatok épülnek ki és jó esetben működnek.

A családi kapcsolatok mellett fontos kiemelni az iskola hatását a tanítási-tanulási folyamat

egészére. Meg kell vizsgálni az iskola viszonyát a tanulók mentális és fizikai fejlődésére.

Nézzük az alapelveket az elfogadott szakirodalmak szerint (Réthyné, 2014; Csapó, 2003):

A tanulók oldaláról:

Eddigi tanulási tapasztalatok.

Eddigi siker- és kudarcélmények.

Szellemi képességek.

Tanulási technika.

Motivációk.

Munkamagatartás (a teljesítmény akarása).

Az iskolához fűződő érzelmek.

Szorgalom (erőfeszítés).

A személyiség karakterjegyei.

Pszichés állapot.

Általános fizikális állapot.

Aktuális fizikális állapot.

Fejlettségi állapot.

Iskolán kívüli érdeklődés.

A nevelési-oktatási körülmények oldaláról:

Általános iskolaszervezeti tényezők.

Az oktatás gazdasági feltételei.

Teljesítmény és motivációs elvárások.

Szociális-emocionális feltételek.

Cél- és követelményállítás.

Az oktatás tartalma.

Az alkalmazott módszerek.

A tanulás kontrollja, a szankciók minősége.

A tanár személyisége.

Mindezen kompenzációk részéről elemezzük a mai általános iskolai korosztály védő fakto-

rait a családon és az iskolai közösségen kívül.

77

2.1. A baráti és sportközösségek hatása az egészséges életmódra neve-lésben

A mai rohanó modern életünkben egyre inkább háttérbe szorul a mozgás. A gyerekek töb-

bet tévéznek, számítógépeznek, kevesebbet kirándulnak. Miért van ez így? A szülők, ameny-

nyiben munkakörük van, egyre többet dogoznak a család eltartása mivoltából. Ha lehetőség

nyílik, biztosítják a lehetőséget a sportolásra, az tanórán kívüli tevékenységekre.

Sajnos az utóbbi években egyre inkább leköti a gyerekeket a televízió, a számítógép. Szük-

ség van a megfelelő létesítményekre, és még inkább a lelkiismeretes pedagógusokra is, hogy

valóban előbbre léphessünk. A gyerekeknek meg kell mutatni, hogy a sport, a testmozgás nem

csak a versenyzés miatt fontos, hanem azért mert lehetőséget teremt arra is, hogy az élet nehé-

zségein könnyebben átlendüljenek.

2.2. A fiatalkori, rendszeres testmozgás pozitív hatása az időskori beteg-ségek megelőzésében

Tudvalévő, hogy a rendszeres mozgással sok betegség megelőzhető. Kisebb a valószínűsé-

ge a gerinc- és ízületi rendellenességeknek, a csontritkulásnak, illetve a szív- és érrendszeri

problémáknak.

A sportolás, a testedzés jótékony hatású hormonokkal tölti fel a testet pl.: boldogsághor-

monok / endorfinok hatása által. Mindezek mellett fejleszti a központi idegrendszert is a szi-

napszisok az ideg-izom kapcsolatok következtében. Testgyakorlás közben a mozgáshoz tarto-

zó szenzomotoros területeken egyre több agysejt specializálódik a meghatározott tevékeny-

ségre. Erre példa, ha aszimmetrikus mozgást végez a gyermek, a két agyfélteke között kap-

csolatokat erősíti, fejleszti az olvasási és tanulási készségeket.

A sport és ezen belül a mozgás, hatással van a későbbi személyiségvonásokra is. Mivel

sportolás közben közösséghez tartoznak, kisebb eséllyel kerülnek rossz társaságba, nem „kal-

lódnak el”. Megismernek másokat, barátságokat kötnek, javul a kommunikációs, a problé-

mamegoldó és kompromisszum képességük. Kitartóbbak, kreatívabbak, fegyelmezettebbek

lesznek. Felmérések szerint az, aki gyermekkorában rendszeresen sportolt, jobban boldogul

felnőtt korában. Mindezek mellett ne feledkezzünk meg arról sem, hogy bátrabbá válnak, ön-

bizalmuk megnő, fellépésük határozottabbá válik, ezáltal eséllyel válnak áldozattá.

3. A média, az internet szerepe az egészségnevelésben

A média a kép és a hang, azaz a látási és a hallási ingerek együttese, amelynek vannak ne-

gatív és pozitív hatásai is. A jelenkor, a legújabb kor technikai vívmányai nagyon sokáig egy-

oldalúan kommunikáltak az egyénnel, a családdal, a társadalommal, de a legfrissebb technikai

találmányok már lehetővé teszik a kétirányú kommunikációt különféle formákban. Az összes

médium közül a televízió, és a számítógépek folyamatos terjedésével az internet lett a legbefo-

lyásosabb. Hiszen mind a kettő ontja a legkevesebb szellemi munkával felfogható valóságot.

Ma már egyre bizonyítottabb tény, hogy az iskolai teljesítményromlás előidézője lehet a te-

levízió, s „segítségével” egyre jobban terjed az agresszió, az erőszak a társadalomban.

Bár a különböző országokban nagyok a különbségek a tévénézési szokások között, lénye-

gében minden gyermek ki van téve a tévés erőszaknak.

78

Magyarországon a tévénézési idő többszöröse más, nyugati országokénak, ahol már felis-

merték a káros személyiségformáló hatásait a gyermekekre. Sajnos hosszú utat kell megten-

nünk, hogy kellő hangsúlyt kapjon a pedagógusképzésben a médiapedagógia, s jelentőségét

mindenki felismerje.

A tévé csaknem minden gyermek számára hozzáférhető, majdnem minden családban van,

néhol kettő is. A szülők nem képesek ellenőrizni, hogy a gyermekük milyen műsort néz, ha a

gyermek szobájában is található még egy készülék. Az egyik legnagyobb probléma, hogy a

gyermekek sok időt töltenek el a készülék előtt és ez leginkább a pihenés, az alvás, a tanulás,

és a játékidő rovására megy. Sokszor inkább a gyermek végignézi a tévéműsort, s addig nem

csinál leckét, esetleg nem alszik el. Ez a két tényező már magában foglalja a teljesítményrom-

lást, hiszen nem tanul eleget és ki sem piheni magát, fáradtan pedig nem tud koncentrálni a

tanórákon.

A következő rendkívül kedvezőtlen hatása a televíziónak, hogy számos TV műsor tartal-

maz erőszakot, és különösen a gyermekek számára sugárzott műsorokba, valamint a főműso-

rokban sok az agresszivitás. A testi és a lelki agresszivitás egyaránt káros a gyermekekre.

Nagy hangsúlyt kell fektetni arra, hogy az erőszakos jelenet okozta érzelmi feszültséget fel

kell oldani, az erőszakos cselekményt és negatív következményét a gyermek számára érthető-

vé kell tenni.

A leginkább azon a szokáson kellene változtatni, hogy a szülők a legtöbb gyermeknek

megengedik, hogy szinte korlátlanul nézze a műsorokat, tekintet nélkül azok tartalmára. Szá-

mos vizsgálat kimutatta, hogy annak ellenére, hogy a szülők aggódnak a TV nézés káros hatá-

sai miatt, általában mégsem korlátozzák a gyermeket annak nézésében.

Egyes vélemények szerint a televízió nézése teljes inaktivitáshoz vezet, a kisgyermekek

esetében sokan, az alkotó fantázia megszűnésétől tartanak a készen kapott képek okán. A ki-

sebb gyermekekre az erőszakos cselekmények direkt hatnak, úgy mintha csak elszigetelt cse-

lekmények lennének, amelyek nincsenek összefüggésben az agresszió motivációjával és a

következményekkel. Nem képesek a cselekménysort logikusan összekapcsolni a kiváltó októl

a következményekig, sokan a „végén a jó győz, a gonosz megbűnhődik” sima agressziópoten-

ciál – csökkenő hatására hivatkoznak, amely megkérdőjelezhető. A büntetés időzítésének

rendkívül fontos szerepe van, ugyanis nem mindig ugyanabban a jelenetben következik be,

így az agresszor nem nyeri el a büntetését, ez által a gyermekben az igazságérzet nem elégülhet

ki. Úgy gondolhatja, „a bűn büntetlen marad”, és így torz kép alakul ki benne (Winn, 1990).

A tévéműsorok készítése közben az alkotóknak kiemelt figyelmet kellene szentelnie, hogy

mely korosztálynak szánják. Erre már megtették az első lépéseket és a műsorokat 5 kategóriá-

ba sorolják.

A széles nagyközönség számára ajánlott műsorok. Bármikor figyelmeztetés nélkül lehet

sugározni. Ez a kategória magába foglalja azokat a műsorokat, amiket korhatár nélkül lehet

nézni, semmilyen jelzést nem alkalmaznak. Ide tartoznak a mesék, vetélkedők, hírműsor, kul-

turális programok stb.

Szülői felügyeletet igénylő műsorok. Ezeket nem lehet a gyermekprogramok adásidejében

sugározni. Amennyiben a szülő megengedi ezeknek a műsoroknak a nézését, szülői felügyele-

tet kell biztosítani.

79

A fizikai és lelki erőszakot ábrázoló jelenetek miatt 12 éven aluliaknak nem ajánlott műso-

rok. Szülői felügyelet szükséges. Az ilyen műsorokat csak este 22 óra után lehet sugározni,

illetve szerdán, szombaton, vasárnap nem sugározhatóak.

A felnőtt nézőknek szóló műsorokat, amelyeket vörös színű jelzéssel kell ellátni.

A szélsőségeken erőszakos, vagy pornográf tartalmú műsorokat földfelszíni csatornákon ti-

los sugározni.

Mindebből az következik, hogy rendkívül fontos, hogy a gyermekek csak az életkoruknak

megfelelő műsorokat nézzék meg. A kiragadott események károsan befolyásolhatják magatar-

tásukat, a televízióban ábrázolt erőszakra, főként a gyermekműsorokban, különleges figyel-

met kell fordítani.

A televízió befolyásának mindenekelőtt a gyermekek vannak kitéve. A filmekben a külön-

böző viselkedésminták vizuálisan jelennek meg, jóval egyértelműben és világosabban hatnak,

mint a szülők szóbeli utasításai a helyes magatartást illetően. A gyermekkorra jellemző a kri-

tikátlan utánzás, más emberek cselekedeteinek másolása, a kisgyermekeknél még a rajzfilmfi-

gurákat is szívesen veszik példaképül, amely sokszor agresszióra hajlamos.

Összegzés

Napjaink kommunikációs közege sok más egyéb mellett, az emberek közötti személyes

érintkezésből, továbbá mesterségesen létrehozott információkat közvetítő csatornákból, esz-

közökből áll. Ilyen információközvetítő a média, a tömegkommunikáció, a maga eszközeivel

(pl. televízió, rádió, internet). A médiát sokszor a tömegtájékoztatás szinonimájaként értelme-

zik, vegyük alapul mi is ezt a megközelítést.

A média szerepe az egészségnevelésben önmagában nehezen értelmezhető és kezelhető.

Mindenképpen összefüggéseiben kell vizsgálni a család, az iskola, média háromszögének

kölcsönhatásában. A média önmagában a 6-12 éves korosztályt nem neveli, csak hat rá. Ép-

pen ezért a család szerepe kiemelkedő a jelen kommunikációs közegének negatív hatásainak

kivédésében. Melyek lehetnek ezek? A képernyőn látható erőszak agresszivitáshoz vezethet.

Ugyanez vonatkozik a felnőtt jellegű tartalmakra is. Ennek következtében, a serdülőkorba

lépve helytelen viselkedési minták alakulhatnak ki.

A kisgyermek nem képes megkülönböztetni a számára értékes és hasznos tartalmakat, a

károstól és haszontalantól. Többségében úgy fogad el mindent, ahogyan lát. Amennyiben te-

levíziót néz, a szülőnek gyakran mellette kell lennie és szűrnie a nézhető tartalmat, illetve

elmagyarázni az ő szintjének megfelelően a látott, hallott dolgokat. Ugyanez vonatkozik az

internethasználatra is.

A kamaszoknak már kialakulóban van a saját értékítéletük, de nem hagyhatja sem az isko-

la, sem a család, hogy a kapott információkat, csak a saját tapasztalatuk szerint értékeljék a

gyerekek. Az agresszív és felnőtt tartalmak ebben a korban is kerülendőek.

A média szerepének pozitív hatásai is jelentős befolyással lehetnek a gyermekek fejlődésére.

A hasznos információk óriási tárháza áll rendelkezésükre. Rengeteg hasznos ismeretterjesztő

film és link elérésével, kiegészítő információkat kaphatnak a szülőktől és az iskolától tanultak-

ról.

Amennyiben konkrétan az egészségnevelésről beszélünk, a számtalan sportközvetítés fel-

keltheti a gyermekben a sportolás iránti kedvet. Amikor már az iskolán kívül, valamilyen

80

sport, vagy mozgástevékenységet (pl. tánc, balett) rendszeresen végez, akkor annak tágabb

dimenzióiról bőségesen tájékozódhat a média által. Ugyanez vonatkozik, például az életmód

műsorokra, amelyekben az egészséges étkezésre, ételek elkészítésre tanítanak. Kamaszlányok

például ezeknek és a családi mintáknak a hatására elkezdhetnek otthon főzőcskézni, egészsé-

ges ételeket készíteni.

Következtetésnek levonhatjuk, hogy a család és az iskola szerepe a gyermekek „médiafo-

gyasztásában” meghatározó. Meghatározó, mert amilyen intenzitású és irányultságú odafigye-

léssel viszonyul a szülő a gyermekhez, olyan eredményt fog kapni. A tömegkommunikációs

közeg, mint bármi más körülöttünk, önmagában véve nem jó, vagy rossz. Ezeket a hatásokat

mi magunk erősíthetjük fel, vagy tompíthatjuk.

A biológiai érési folyamatokat sem a család, sem az iskola nem tudja szabályozni, azonban

az egészséges életmód kialakításában nagy szerepe lehet. Példamutatással, egészséges szemé-

lyiségformálással hatni tudunk a felnövekvő generáció lelki fejlődésére.

Ellenőrző kérdések

1. Mi a különbség az általános iskola alsó és felső tagozatában a biológiai és a pszicho-

szociális érés tekintetében?

2. Miért fontos a sportközösségek hatása az általános iskolában?

3. Hogyan lehet fiatal korban az időskori betegségeket megelőzni?

4. Mi az elsődleges prevenció szerepe?

5. Mi a média szerepe az egészségnevelésben? Soroljon fel pozitív és negatív hatásokat!

Fogalomtár

Magatartás, viselkedés: A viselkedés és a magatartás az emberrel foglalkozó tudományok

egyik legáltalánosabban használt fogalma. A viselkedés olyan tevékenységek összessé-

ge, amelyek révén egy szervezet megpróbál egy meghatározott helyzethez alkalmaz-

kodni, motivációra adott válasz, amely pszichológiai, motoros és élettani összetevőkből

áll. A magatartás pedig egy személy viselkedéssorozata, mely figyelembe veszi az adott

környezetet és időpontot. Olyan ellenőrzött viselkedés, amely önkontrollt feltételez,

szabályaiban érvényesülnek a szocializáció során kialakuló, életvezetést meghatározó

attitűdök, értékek, pszichológiai minták.

Viselkedészavar: A viselkedészavarokat nem lehet egységesen meghatározni, mivel az egyes

nézőpontok más tudományág szempontjait állítják középpontba. Pszichológiai oldalról a

középpontban a lelki folyamatok, a gyermek önértékelése, valamint a társas kapcsolatok

állnak. Pedagógiai oldalról nézve a neveléssel, oktatással kapcsolatos szempontok alap-

ján: „A problematikus vagy nehezen nevelhető gyermekek azok, akik magatartása nem

megfelelő, jelentősen eltér az adott életkorban megkívánható helyes magatartástól, álta-

lános pedagógiai módszerekkel nem lehet náluk eredményt elérni

Magatartási problémák csoportjai: A problémákat alapvetően két csoportra bonthatjuk,

melyek megnyilvánulása függ az egyén temperamentumától. Ennek függvényében be-

szélhetünk az agresszivitás és a szorongás témakörébe tartozó zavarokról. Wickman a

problémák tüneteit az alapkövetelmények elkerülésének módjai szerint osztotta két cso-

81

portra, hasonló az előbbihez a szempontrendszer, miszerint vannak akik visszavonulás-

sal tűnnek ki, és vannak a támadást megoldásként választók.

Irodalomjegyzék

Bagdy E. (1977): Családi szocializáció és személyiségzavarok. Nemzeti Tankönyvkiadó.

Barnes, G. G. (1991): Család, terápia, gondozás. Animula, Budapest.

Busi E. (2004): Nevelési színterek I. A család. ELTE TTK Multimédiapedagógia és Oktatás-

technológia Központ, Apertus Közalapítvány, Budapest.

Csapó B. (2003): A pedagógiai értékeléstől a tanítás módszereinek megújításáig: diagnózis és

terápia. Új Pedagógiai Szemle. Budapest

Farmosi I. (1995): Mozgásfejlődés. Az alapvető mozgásformák és képességek fejlődése Ma-

gyar Testnevelési Egyetem, Budapest

Farmosi I. (2011): Mozgásfejlődés. Dialóg Campus, Budapest

Földes P. (2000): A család és az iskola együttműködése. Új Pedagógiai Szemle, 130-134.

Földes P. (2000): A családnak partneri viszonyban kellene lennie az iskolával, Beszélgetés

Herczog Máriával. Új Pedagógiai Szemle, 71-77.

Makra P. (2007): Mentális egészségfejlesztési stratégia – pozitív egészségfejlesztés és primer

prevenció. Országos egészségfejlesztési intézet. Budapest

Mészáros J., Mészáros, Zs., Zsidegh, M., Vajda, I., Tatár A. és Prókai A. (2004): A növekedé-

si típus és a motorikus teljesítmények öröklöttsége. Sportorvosi Szemle, 45:1.73.

Mohácsi J., Prókai A., Mészáros J., Zsidegh M., Tatár A., Vajda I. (2004): Szekuláris trend és

utánpótlás-nevelés. Sportorvosi Szemle, 45: 1. 75.

Nádori L. (1991): Az edzés elmélete és módszertana. Magyar Testnevelési Egyetem Budapest,

Pásztory A. és Rákos E. (1992): Sportjátékok I. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1-220.

Réthy E. (2014): A különböző tanári teljesítmény visszajelzések hatása a tanulók személyi-

ségfejlődésére és tanulmányi teljesítményére.

vmek.oszk.hu/04600/04669/html/balogh/balogh_ pedpszich0036.html

Winn, M (1990): Gyerekek gyerekkor nélkül. Gondolat kiadó, Budapest

www.oek.hu