Az árvízkockázat-kezelési stratégiai tervek (országos + 8 ... · A tervezés folyamatában két szinten szükséges SKV-t készíteni. Az egyik szint az Országos Árvízi Stratégiai

Az árvízkockázat-kezelési stratégiai tervek

(országos + 8 tervezési egység)

Stratégiai Koncepció SKV-jának felépítése,

a környezeti és fenntarthatósági feltétek kialakítása,

a változatelemzés módszertana

2015. augusztus

Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi

Szolgáltató és Fejlesztés Zártkörűen működő Rt.

Az árvízkockázat-kezelési stratégiai tervek

(országos + 8 tervezési egység)

Stratégiai Koncepció SKV-jának felépítése,

a környezeti és fenntarthatósági feltétek kialakítása,

a változatelemzés módszertana

Témafelelős: dr. Tombácz Endre,

Magyar Emőke

Készítette:

ÖKO Zrt.

Budapest, 2015. július

Tartalomjegyzék

1. A vizsgálat tárgya ................................................................................................................... 4

2. A Környezeti Vizsgálat, a környezeti értékelés fogalma és célja ....................................... 6

2.1. A Környezeti Vizsgálat munkafolyamata ....................................................................... 7

2.2. A Környezeti Vizsgálat legfontosabb módszertani vonatkozásai ................................... 8

3. A Környezeti Vizsgálat tervezett tematikája, a vizsgálat lépései ..................................... 10

4. Az OKKT, illetve a regionális tervek várható intézkedései .............................................. 11

5. A Stratégia/Terv fenntarthatósági szempontú értékelése ................................................. 15

5.1. A fenntartható fejlődés fogalma .................................................................................... 15

5.2. A fenntarthatósági kritériumok meghatározása ............................................................ 17

6. A jelentős környezeti hatású tevékenységek hatótényezői, hatásfolyamatai................... 21

6.1. Hatótényezők maghatározása ........................................................................................ 21

6.2. A vizsgált tevékenységek hatásfolyamatai ................................................................... 23

6.3. A várható érzékenységi tényezők ................................................................................. 30

7. A tervezés számára figyelembe veendő, ajánlott környezeti szempontok ...................... 33

7.1. A védképesség javítása a töltések erősítésével, magasításával ..................................... 33

7.2. Hullámtéri beavatkozások ............................................................................................. 34

7.3. .Árvízi tározók építése, mentett oldali tározás .............................................................. 36

8. Változatelemzés ..................................................................................................................... 39

9. Társadalmasítás .................................................................................................................... 43

4 2015. augusztus

1. A VIZSGÁLAT TÁRGYA

Az egyes tervek, illetve programok környezeti vizsgálatáról szóló 2/2005. (I.11.) Kormány-

rendelet előírása szerint, a jogszabályban meghatározott tervek, stratégiák, programok,

koncepciók készítése esetén ún. Környezeti Vizsgálatot szükséges készíteni. A

kormányrendelet hatálya az 1. mellékletben szerepelő tevékenységek - melyek között az árvízi

kockázatkezelési koncepció/stratégia nem nevesített. mellett az 1.§ 2. bekezdés b) pontja szerint

kiterjed olyan dokumentumokra is, mely:

„ba) a mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, halgazdálkodás, energetika, ipar, szállítás,

közlekedés, hulladékgazdálkodás, vízgazdálkodás, elektronikus hírközlés,

idegenforgalom, regionális fejlesztés számára készül, és keretet szab olyan

tevékenységek vagy létesítmények jövőbeli hatósági engedélyezése számára, amelyek

a környezeti hatásvizsgálatról szóló külön jogszabály mellékletében vannak

felsorolva, azonban - e rendelet alkalmazása szempontjából - függetlenül az abban

megadott küszöbértéktől és területi megkötéstől, vagy

bb) a külön jogszabályban meghatározott Natura 2000 területre jelentős káros hatással

lehet.”

A vizsgálat tárgya jelen esetben az Országos Árvízi Stratégiai Kockázatkezelési Terv

(OKKT), illetve az ezt 8 tervezési területegységre (lásd térkép) lebontó regionális szintű

árvízi kockázatkezelési tervek. Ezek Környezeti Vizsgálatának (szakmai gyakorlatban

megszokott elnevezése szerint stratégiai környezet vizsgálata, továbbiakban SKV) keretét,

metodikáját kívánja felállítani. A cél az SKV készítés tartalmát meghatározni, egyrészt a

Stratégia kidolgozásával párhuzamosan futó SKV készítéshez, másrészt a térségi

(vízgyűjtő) szintű árvízkezelési tervek környezeti vizsgálatához.

1. ábra: Az ÁKK 8 területi egysége

5 2015. augusztus

Az árvízkockázat kezelési program jelenleg a III. fázisában tart, ebben az időközben

megmódosított mértékadó árvízszint függvényében pontosításra kerülnek a veszély- és

kockázati térképek, továbbá kidolgozásra kerülnek a veszély és kockázatok csökkentését

szolgáló intézkedések országos és területi stratégiai tervei.

Veszély és kockázati térképek készülnek tehát a nyolc tervezési egységen az ártéri

öblözetekre, nyílt árterekre, jelentős kisvízfolyásokra és veszélyeztetettségi térképek készülnek

a belvízzel érintett területekre. Általuk vizsgálható vált egy kiválasztott tervezési egység, egy

öblözet vagy akár egy védelmi szakaszhoz tartozó veszély és kockázat a jelen állapotra, majd

pedig tervezési változatokra. Ehhez a rendszerhez tartoznak a nagyvízi mederkezelési

tervek, amelyek fő feladata a folyó nagyvízi medrének kezeléséhez, használatához és

hasznosításához szükséges árvízvédelmi előírások megállapítása. Ezekre alapozva

készülnek el több koncepcionális változatban a stratégiai kockázatkezelési tervek.

A tervek számos olyan tevékenységnek adnak keretet, mely környezeti hatásvizsgálatra

kötelezett (lásd pl. árvízi tározó, folyószabályozás, vízfolyás-rendezés, árvízvédelmi mű). Ráadásul a várható beavatkozási területeken, a vízfolyások mentén, az ár- és hullámtéren

jelentős kiterjedésben találhatók Natura 2000 területek. Így az árvízi kockázatkezelési

koncepció/stratégia, illetve a regionális tervek környezeti vizsgálatának jogszabály szerinti

elvégzése szükséges, ezek környezeti és fenntarthatósági szempontból egyaránt értékelendők.

A tervezés folyamatában két szinten szükséges SKV-t készíteni. Az egyik szint az Országos

Árvízi Stratégiai Kockázatkezelési Terv, a másik a 8 területi egység szintű árvízi stratégiai

kockázatkezelési tervek szintje. A két SKV sok tekintetben hasonlít, de sok tekintetben

különbözik is egymástól. Ugyan mindkettő az árvízkockázatok kezelési módjáról szól, és az

SKV mindkét esetben ennek környezeti hatékonyságát kell, hogy értékelje, de a regionális

szint inkább egy konkrét fejlesztéseket tartalmazó tervrendszer, míg az országos stratégia ettől

általánosabb, az egész tervezési rendszer keretét, elveit, törekvéseit meghatározó klasszikus

értelembe vett szakágazati stratégia kellene, hogy legyen. Így a környezeti értékelés országos

szinten általánosabb, átfogóbb, míg regionális szinten inkább a beruházási környezeti

hatásvizsgálatokhoz közelítő (lásd még később). Az ismétlések elkerülése érdekében (lásd

értékrend meghatározása, lehetséges beavatkozások típusa, a közösségi és nemzeti célokkal

való harmónia, stb.) célszerűnek tartottuk egy dokumentáció részeként elkészíteni az SKV-t,

melynek alapja az országos értékelés, melyet a 8 tervezési egységre mellékletekben

konkretizálunk. (A problémás állapotok térségi szintű bemutatása, a beavatkozásokhoz köthető

helyi problémák, állapotváltozások értékelése.)

Itt fel kell vetni, egy fontos kérdést. A jelenlegi tervezési szint feletti ÁKK koncepció,

amely meghatározná a tervezés elveit, kereteit nem készült. A tervezés elsősorban a

jogszabályok adta kényszerek keretei között keresi a lehetséges megoldásokat. Ez az SKV

szempontjából problémás, hiszen végeredményben nincs vizsgálandó stratégia. Az ÁKK

tervek feletti, azok keretét meghatározó stratégiának, így csak - a szintén most készülő -

Kvassay Jenő Terv (a továbbiakban: KJT) tekinthető.

A Kormány 1432/2012. (X. 9.) határozatával elrendelte a „Nemzeti vízgazdálkodási, öntözési

és aszálystratégia” kidolgozását, majd az EU 2014-2020 közötti programozási időszak stratégiai

céljaihoz, illetve a hazai fejlesztési elképzelésekhez kapcsolódva 1940/2013. (XII. 13.)

határozatában jóváhagyta a KJT elkészítését.

A KJT középtávú vízpolitikai stratégia, elkészítésének célja a vizek mennyiségi és minőségi

védelmének, a vízhasználatok (beleértve az ivóvízellátást, az ipari és öntözési célú

vízkivételeket, az ökológiai vízigényeket) szükségleteinek, a vizek többletéből vagy

hiányából eredő káros hatások csökkentésének, megelőzésének biztosítása. A stratégia

megvalósítását szolgáló intézkedések a 2014-2020 közötti programozási időszakban

6 2015. augusztus

valósíthatók meg. A KJT jelenlegi tervezete súlyponti vízgazdálkodási feladatnak tekinti a

„Kockázat alapú megelőző ár- és belvízvédelemi rendszer megvalósítását”.

Az SKV feladata egyrészt a környezetvédelmi és fenntarthatósági szempontok

érvényesülésének segítése a Stratégia véglegesítésének folyamatában, valamint a

kapcsolódó környezeti értékelés elkészítése, beleértve a társadalmi egyeztetés

lebonyolítását és dokumentálását is.

2. A KÖRNYEZETI VIZSGÁLAT, A KÖRNYEZETI ÉRTÉKELÉS

FOGALMA ÉS CÉLJA

Az Európai Unió a 2000-es évek elején a fejlesztéseket megelőző környezeti hatásvizsgálatok

gyakorlatát kiterjesztette a beruházásnál korábbi fázisok (pl. ágazatpolitikák, tervek és

programok) szintjére is, hogy a tervezés folyamatában minél korábbi időszakában

érvényesülhessenek a környezeti szempontok. Ezt a Tanács „Bizonyos tervek és programok

környezeti hatásainak vizsgálatáról” szóló 2001/42. sz. Irányelve1 (hazai szóhasználattal a

stratégiai környezeti vizsgálatokról szóló irányelve) szabályozza. Az irányelv hazai bevezetése

az egyes tervek, illetve programok környezeti vizsgálatáról szóló 2/2005. (I. 11.) Korm.

rendeletben valósult meg.

A környezeti vizsgálat egyik fő „erénye”, hogy optimális esetben együtt készülhet a

stratégiával, tervvel, így a környezeti szempontok figyelembe vételének erősítésére, a

különböző érdekviszonyok közötti kompromisszum megtalálására különösen alkalmas.

A (stratégiai) környezeti vizsgálat (a következőkben mi a korábban már meghonosodott

szóhasználat szerinti SKV-nak rövidítjük) olyan eszköz, mely eredetét tekintve a környezeti

hatásvizsgálatokból (KHV) nőtt ki és önállósult. A környezeti hatásvizsgálat olyan eljárás,

amely valamilyen tervezett emberi tevékenység következtében várható lényeges környezeti

állapotváltozások becslésére és értékelésére szolgál, és ezen keresztül befolyásolja a

tevékenységre vonatkozó döntést. (A KHV típusú szabályozás jelenleg a beruházás formájában

megjelenő tevékenységekre vonatkozik.)

A beruházások környezeti hatásvizsgálata során a legfontosabb eldöntendő kérdés az, hogy a

tervezett új tevékenység gyakorlása miatt kialakuló környezetállapot elfogadható-e vagy sem

számunkra. Más a helyzet, ha feljebb lépünk a tervezési hierarchia szintjén a stratégiai

környezeti vizsgálat irányába, ugyanis ez utóbbi nem egy-egy konkrét beruházásra vonatkozik,

ahol a tevékenység elfogadása, vagy el nem fogadása a tét. A stratégiai hatásvizsgálatok alapját

adó ágazati fejlesztési koncepcióknál, programoknál, területi terveknél, és más, a beruházási

szint felett elhelyezkedő terveknél a tervek készítésének, megvalósítási módjának

(„hogyanjának”) befolyásolása a cél.

A stratégiák szintjén a környezetvédelem általában nemcsak feltételrendszert, de célokat is

jelent, így itt a környezeti vizsgálat feladata kiegészül a környezeti célok megfelelőségének,

illetve a nem környezetvédelmi célok környezeti célokkal való összhangjának vizsgálatával.

Jelen esetben tehát az SKV feladata nemcsak annak a vizsgálata, hogy vajon a Stratégiában

foglaltak optimális módon tudják-e környezetvédelmi és fenntarthatósági szempontból az

ország árvízi kockázatát megelőzni, hanem az is, hogy megvalósítása hogyan járulhat

hozzá más nem közvetlenül árvízvédelmi célok (lásd aszálykockázat csökkentés,

klímaalkalmazkodás, optimális tájgazdálkodás) megvalósulásához.

1 Lásd Directive 2001/42/EC of the European Parliament and of the Council on the assessment of the effects of

certain plans and programmes on the environment (27. June 2001.)

7 2015. augusztus

Ezért mindenekelőtt érdemes elgondolkozni a környezetvédelmi és más szakmapolitikai

fejlesztés értékrendi különbségén. A környezetvédelem - mint emberi törekvés, és mint

tevékenység - fő célja a környezetben meglévő természeti és mesterséges értékek védelme.

Ez egyrészt jelenti a jelen időpillanatban ténylegesen létező és értékesnek tekintett környezeti

állapot fenntartását (további állapotromlás megakadályozását), másrészt a jelen időpillanatra

már károsított, vagy tönkretett környezeti értékek helyreállítását (a lehetséges szintig). A

természeti környezet nem fejleszthető, így az értékvédelmen és helyreállításon túlmutató

fejlesztések már nem tartoznak a környezetvédelem feladatai közé, hanem a területfejlesztés, a

gazdaságfejlesztés stb. kérdéskörébe. A két tevékenység az eltérő értékválasztások miatt főleg

akkor kerül konfliktusba, amikor a fejlesztések az új értékek létrehozásakor a régieket

megszüntetik, vagy károsítják.

Minden fejlesztési típusú tervnek, intézkedésnek alapcélja ma már a jobb életminőség, és a

térségi szinten értelmezhető fenntartható gazdasági fejlődés biztosítása kell, hogy legyen, a

környezeti értékek megtartása, és szükség esetén helyreállítása mellett. A legfontosabb cél -

amit minden tervnek meg kellene fogalmaznia - annak elérése, hogy jobb (pontosabban - az

árvízi koncepciónál - kockázatmentesebb) legyen a térségben élni a tervek megvalósulása

után. Jelen esetben még más stratégiákhoz, tervekhez viszonyítva is fontosabb lenne, hogy a

koncepció készítése során a meglévő élőhelyeket, zöldfelületeket, ökoszisztéma

szolgáltatásokat ne akadálynak, hanem kiváló, az árvízszintek csökkentésében szerepet vállaló

adottságnak tekintsék, és ez a tervekben is megjelenjen.

***

A fenti szempontok szerint kulcskérdés annak meghatározása, hogy mit tekintünk jó

életminőségnek. Ezt általában infrastrukturális és gazdasági mutatókban mérik, amelyek alapján

egyáltalán nem biztos, hogy megfelelő eredményeket kapunk. Az életminőségnek a környezet

állapota, a személyes biztonság igénye éppúgy része, mint a közösségi lét lehetőségének

megmaradása. Végeredményben a lakosság elégedettsége lehet az egyik alapvető

fenntarthatósági indikátor, még akkor is, ha tudjuk, hogy a lakosság az értékek

megválasztásánál gyakran nem szakmai szempontokat helyez előtérbe.

2.1. A Környezeti Vizsgálat munkafolyamata

A környezeti vizsgálat munkafázisai a következők:

a) A Stratégia/Terv bemutatása

b) Az értékeléshez szükséges viszonyítási alapok kialakítása

c) Várható környezeti állapotváltozások előrejelzése

d) Hatásértékelés

e) (Szükség szerint) javaslat a Stratégia/Terv módosítására

f) Javaslat a hatások/kockázatok ellenőrzésére

A munkafolyamat alaplogikáját az 2. ábrán mutatjuk be.

8 2015. augusztus

2. ábra: A környezeti vizsgálat főbb részfolyamatai

2.2. A Környezeti Vizsgálat legfontosabb módszertani vonatkozásai

Kiindulási alapelvnek azt tekintjük, hogy az értékelés során a Stratégiát/Tervet

fenntarthatósági és környezetvédelmi szempontból is vizsgáljuk. Kiemelt figyelmet

fordítunk arra, hogy az árvízi kockázatok hatékony kezelésén túlmutató értékeket hordozzanak

és problémákat is megoldjanak a tervezett intézkedések. Lehetőség szerint olyan megoldások

részesüljenek előnyben, melyek a kedvező környezeti, fenntarthatósági állapotváltozást is

indukálnak.

Az SKV készítésénél – bevált metodikai elemként – alapkérdés(eke)t fogalmazunk meg,

melyekre a munka elvégzésével választ kell adnunk. Az Árvízi Kockázatkezelési Stratégia/Terv

esetén a következő kérdéseket tartjuk szükségesnek megválaszolni:

*Az SKV keretében a VKI 4.7 cikkely szerinti hatásvizsgálat tartalmi kérdései:

• Kedvezőtlen hatás mérséklésére mindent megtettek (kompenzációs intézkedések)

• Annak bizonyítása, hogy a környezeti előnyöket meghaladják a társadalmi-gazdasági előnyök (pl.

lakosság létbiztonsága, gazdasági tevékenységeknek okozott vízkár)

• Annak bizonyítása, hogy környezeti szempontból nincs jobb megoldás, vagy az aránytalanul költséges

lenne

Az Országos/Regionális szintű Terv intézkedéseinek megvalósulásával

hatékonyan csökkenek-e az árvízi kockázatok?

várhatók-e nem kívánatos környezeti hatások?

szükséges lehet-e a VKI 4.7 cikkely szerinti hatásvizsgálat?*

van-e lehetőség kedvező környezeti, fenntarthatósági állapotváltozásra, terület-

szerkezet kialakulására?

az érintett térség összességében élhetőbbé válik-e?

javul-e a klímaalkalmazkodás lehetősége?

kimutatható-e elmozdulás a Víz Keretirányelv elvárásai felé?

9 2015. augusztus

A környezeti vizsgálat során további feladatként tűzzük ki:

a Tervek és céljaik illeszkedésének elősegítését az Európai Unió és a Magyar

Köztársaság környezetvédelmi és fenntartható fejlődéssel kapcsolatos céljaihoz;

a javasolt intézkedések hatékonyságának, eredményességének vizsgálatát;

az intézkedések megvalósulása esetén fellépő kedvező hatások erősítését, az esetleges

rövid és hosszú távú környezeti és fenntarthatósági kockázatok feltárását;

a fellépő kockázatok elhárítására, csökkentésére vonatkozó javaslatok kidolgozását.

Az EU-s és a hazai elvárások alapján vannak olyan általános szempontjaink is, amiket

általában, azaz minden fejlesztéssel szemben érvényesíteni kívánunk. Minden fejlesztéstől el

kellene várni, hogy:

a biodiverzitást és ökoszisztéma szolgáltatásokat ne csökkentse,

segítse elő a klímaváltozáshoz való alkalmazkodást,

legyen összhangban a Víz Keretirányelvvel,

a káros társadalmi és területi egyenlőtlenségeket ne növelje sőt, ha lehet inkább eleve

csökkentse

járuljon hozzá a társadalmi szolidaritás erősödéséhez

Az SKV-tól várható eredmények két fő részre oszthatók:

Egyrészt környezeti szempontból minősíti a Terv megvalósulása nyomán kialakuló

várható új kockázati helyzetet, véleményt alkot a beavatkozások környezeti és

fenntarthatósági teljesítményéről;

Másrészt segít megtalálni a környezeti szempontból optimális, legnagyobb eredménnyel

és legkisebb kockázattal járó megoldásokat.

A fent megfogalmazott értékelő kérdésekre a következő megfontolások szerint kerestük a

választ: A Stratégiákban és a regionális szintű kockázatkezelési tervekben szereplő

megoldásoknak éppen a stratégiai jelleg miatt nem valamilyen határértékrendszernek kell

megfelelniük (ez a konkrétság hiányában nem is lehetséges), hanem meghatározott

(jogszabályi, stratégiai stb.) elveknek, prioritásoknak, céloknak. Az ezeket (elveket,

prioritásokat, célokat) összefogó feltételrendszer hiányában nem lehet a változásokat

minősíteni, mert hiányozna a viszonyítási alap. Szükséges tehát a környezetvédelmi

feltételrendszer (viszonyítási alap) kialakítására, melynek három pillére az alábbi:

Fenntarthatósági értékrend: A fenntarthatósági kritériumok meghatározásával

általános kritériumrendszert adunk meg, amely a környezeti értékelés során egyfajta

tervezési követelményként alkalmazható. A fenntarthatósági kritériumok azokat a

szempontokat határozzák meg, amelyek a fenntartható társadalmi-gazdasági folyamatok

és magatartás alapját képezik. A munka során az általános elveket az Árvízi

Kockázatkezelési Tervek tartalmának megfelelően alakítjuk át, pontosabban

meghatározzuk, hogy az egyes kritériumok hogyan alkalmazhatók feltételként az

intézkedések kialakítása során. A konkretizálásnál egyes általános kritériumok akár el is

hagyhatók.

A releváns hazai és EU-s környezetpolitikai célok: A környezetpolitikai célok „külső

tényezőként” is értelmezhetők. Nemcsak a hazai, de az Európai Uniós környezetpolitika

céljainak megvalósítása is feltételrendszert jelent (jogszabályok, előírások révén),

amelynek keretein belül szükséges, és kell a fejlesztési törekvéseket megvalósítani.

A környezeti problémák, azok okai és következményei: Ezek azonosítása alapján

lehet a várható fejlesztések környezeti hatásait előrejelezni. A fejlesztési programok

10 2015. augusztus

számos esetben társadalmi-gazdasági irányultságúak. Ahhoz, hogy megértsük a

környezeti célokat, vizsgálni szükséges, hogy milyen társadalmi, gazdasági folyamatok

vezetnek a környezeti problémák kialakulásához. Az elemzéshez ún. „környezeti

problémafa” kerül kialakításra, mely a környezeti problémákhoz vezető ok-okozati

elemeket mutatja be, azok következményeivel együtt. A környezeti problémafa

alkalmazásának célja, hogy fejlesztés során indukált esetlegesen kedvezőtlen társadalmi-

gazdasági folyamatok, a környezeti problémák kialakulásához vezető okok

felismerhetők és felszámolhatók legyenek már a tervezés során.

3. A KÖRNYEZETI VIZSGÁLAT TERVEZETT TEMATIKÁJA, A

VIZSGÁLAT LÉPÉSEI

A munka első lépésében a vonatkozó jogszabály, azaz a 2/2005 (I.11.) Kormányrendelet

tartalmi követelményének a vizsgált Stratégiára/Tervre vonatkozó konkretizálását szükséges

elvégezni. Ez lesz a következőkben a környezeti vizsgálat készítés munkamenete. A regionális

szintű tervek SKV-ja is hasonló felépítésű lehet, dőlt betűvel jelöltünk erre vonatkozó speciális

megjegyzéseket.

A vizsgálatot a következő jogszabályban meghatározott lépésekben szükséges elvégezni.

1. A környezeti értékelés kidolgozási folyamatának bemutatása

1.1. Előzmények (a stratégiai környezeti vizsgálat célja, módszertana, korlátai,

bizonytalansága és tematikája)

1.2. Kapcsolódás a tervezési folyamat más részeihez (ez itt más stratégiákhoz képest

lényegesebb rész, hiszen ez lesz a teljes további tervezés alapja, mind országos, mind

helyi irányba)

1.3. Az SKV javaslatainak hatása a tervek alakulására

1.4. Felhasznált adatok

1.5. A környezet védelméért felelős szervek és a nyilvánosság, az érintettek által adott

vélemények, szempontok figyelembevétele a stratégiai kockázatkezelési tervben.

2. A program és a vizsgált változatok, műszaki lehetőségek

2.1. Az OKKT/regionális terv bemutatása, céljainak, tartalmának összefoglaló

ismertetése, különös tekintettel a környezeti szempontokra

2.2. A koncepció céljainak kapcsolata, konzisztenciája a teljes kockázatkezelési rendszer

szempontjából.

2.3. Az OKKT összefüggése más releváns tervekkel, illetve programokkal (elsősorban a

programrészt alkotó regionális és a később kialakítandó helyi árvízkezelési tervekkel

való viszony) A regionális tervek SKV-ja itt a koncepcióval, mint kerettel való

viszonyt vizsgálhatja, és utalhat arra, hogy a tervek egyesítéséből, szintetizálásából

jön ki az országos stratégia.

2.4. A változatok „környezeti jóságának” és fenntarthatóságának előzetes értékelése.

(Változatai várhatóan inkább a 8 regionális tervnek lesznek.)

3. A fenntarthatóság és környezetvédelem szempontjából fontos közösségi és hazai célok

beazonosítása, az OKKT ezekhez való illeszkedésének értékelése

3.1. Közösségi (európai uniós) releváns dokumentumok környezet- és természetvédelmi,

és a társadalom biztonsági igényeinek kielégítésére vonatkozó céljai

11 2015. augusztus

3.2. Kapcsolódó hazai dokumentumokban szereplő releváns környezet- és

természetvédelmi, és a társadalom biztonsági igényeinek kielégítésére vonatkozó

célok

3.3. A közösségi és a nemzeti célokból összeállítható környezetvédelmi célrendszer

(Mivel a regionális tervek az országos célok területi lebontását tartalmazzák, így az OKKT megfelelő

illeszkedése esetén azok is harmonizálnak a közösségi és hazai célokkal. Önálló vizsgálat nem szükséges.)

4. A koncepció környezeti és társadalmi hatásainak, következményeinek feltárása

4.1. Az OKKT céljainak konzisztencia értékelése a fenntarthatósági értékrenddel

4.2. A jelenlegi környezeti állapot ismertetése, az érintett lakosság meghatározása

(Egyértelmű, hogy a regionális tervek esetében ez részletesebb állapotleírást jelent.)

4.4. A Terv állapotleíró, helyzetfeltáró részeinek teljessége és minősítéseinek

megfelelőssége a fenntarthatóság szempontjából

4.5. A cél- és eszközrendszer vizsgálata, koherenciája az állapotleírással

4.6. Az egyes környezetvédelmi (benne személy és vagyonbiztonság) célok és

szempontok megjelenése, illetve figyelembevétele a Tervben

4.7. Az egyes védelmi célok és eszközök hatótényezőinek (közvetlen vagy közvetett

környezeti hatást eredményező tényezőinek) feltárása

4.7. A környezetet, és benne az érintett lakosságot érő hatások, környezeti

következmények előrejelzése (a rendelet tematikájában meghatározott szempontok

alapján), a környezeti szempontból különösen kritikus tartalmi programelemek

beazonosítása

4.8. A tervrendszer értékelésének összefoglalása, a környezeti szempontból elfogadható

változat (változatok) meghatározása

5. Változatelemzés és értékelés

6. A környezet érdekében tett intézkedések hatékonyságának, eredményességének

értékelése, javaslatok egyéb szükséges intézkedésekre

6.1. A várható kedvezőtlen hatásokat mérséklő intézkedési lehetőségek

6.2. Az intézkedések környezetvédelmi hatékonyságának értékelése, javaslatok a

hatékonyságot növelő egyéb szükséges intézkedésekre

6.3. A várható környezeti hatások monitorozására vonatkozó javaslatok értékelése,

további javaslatok

7. Közérthető összefoglaló

4. AZ OKKT, ILLETVE A REGIONÁLIS TERVEK VÁRHATÓ

INTÉZKEDÉSEI

Az OKKT-ben az elsődleges cél a kockázat kezelési rendszer elveinek meghatározása és az

intézkedéstípusok, az azok közötti választási lehetőségek feltárása, míg a regionális terveknél a

konkrét területi lehetőségek és azok alternatíváinak bemutatásán van a hangsúly. A változatok

bemutatásánál és azok közötti választás indoklásánál feltétlenül szükséges a környezeti

szempontok bemutatása és értékelése is. A tervkészítés során a következő táblázatban szereplő

intézkedések figyelembe vétele, ezek regionális viszonyoknak megfelelő kombinált

alkalmazása jöhet számításba.

12 2015. augusztus

1. táblázat Árvízi kockázatkezelési intézkedés típusok

Intézkedés Árvízvédelmi célja

Árvízvédelmi töltésekkel kapcsolatos intézkedés típusok

Töltés áthelyezés

A töltés áthelyezésével a hullámtér

kiszélesedik, több helyet biztosítva az

árvíz levonulásának.

Töltésmagasítás,

megerősítés

A töltések emelésével, erősítésével kell

biztosítani az árvizek biztonságos,

kártétel nélküli levonulását.

Új töltés építése

Értékes árterület árvízi

veszélyeztettségének csökkentése új töltés

építésével.

Árvízszint csökkentéssel kapcsolatos intézkedések

Víztározás, víz-

visszatartás

a mederben

(meglévő tározó

is)

Az árvízi víztömeget medertározóban

ideiglenesen be lehet tározni. Csökkenti

az alvízi árhullámcsúcsot.

Árhullám-

csökkentés

oldaltározóban,

vésztározóban

Az árhullám egy részének kivezetésével

az árvízszint csökkenthető. Lehet

árhullámok idején rendszeresen elöntött

terület és lehet csak rendkívüli

árhullámok idején elöntött ún.

vésztározó.

13 2015. augusztus


Nagyvízi mederbeni intézkedések (Nagyvízi mederkezelési terveknek is részei)

Ártéri, hullám-

téri területhasz-

nálatok módosí-

tása ökológiai, és

természetvédelmi

szempontok

figyelembe

vételével

Az árvíz levezetés szempontjából nem

megfelelő területhasználatok

megszűntetése művelési ág váltással,

illetve a terület-használati mód

változtatásával. Beletartozik az

üdülőterületek szabályozása is.

Figyelembe veendő egyéb szempontok:

ökológiai állapot, természetvédelem,

hordalék- és tápanyag visszatartás.

A növényzet át-

alakítása és fenn-

tartása ökológiai

és természetvé-

delmi szempon-

tok figyelembe-

vételével

Lefolyási akadályok megszűntetése a túl

sűrű aljnövényzet visszaszorítása.

A hullámtéri erdőgazdálkodás

szabályozása

Mederkotrás

A középvizi mederszelvény rendezése, a

mederzátonyok kotrása. Kotrás főágban,

mellékágban, árvízvédelmi céllal, ami

javítja a levezetési kapacitást.

Árapasztó

csatorna,

kialakítása

Árapasztó csatorna az árvízi víztömeg, a

tetőző vízhozamok megosztására, a

középvízi vízszinthez közeli

mederfenékkel kerül kialakításra.

Folyószabályo-

zási művek

visszabontása

A közép- és kisvízi folyószabályozási

művek stabilizálják a folyót és biztosítják

a megfelelő vízmélységet kisvizes

időszakban, nagyvízi időszakban viszont

lefolyási akadályt képeznek.

Süllyesztésükkel a lefolyást lehet

elősegíteni.

14 2015. augusztus


Lefolyási

akadályok

átalakítása,

elbontása

A nagyvízi vízhozamok levezethetőségét

növelni kell a hullámtéri akadályok

módosításával, felszámolásával, a

hullámtér rendezésével. A mederben lévő,

de funkció nélküli műtárgyakat el kell

bontani.

Hullámtéri

mellékágak és

holtágak

rehabilitációja,

mesterséges (ún.

vápa) kialakítása

A mellékágakat, holtágakat be kell

kapcsolni az árvízi hozamok levezetésébe.

Az ágakat lezáró műtárgyakat,

fenékküszöböket vissza kell bontani, ezzel

is segítve a folyamatos víz

utánpótlásukat.

Nyári gátak és

depóniák

elbontása

A nyári gátak, depóniák és a kotrásból

származó, hullámtéren elhelyezett

depóniák elbontása. A hullámtér már

kisebb árhullámok esetében is részt tud

venni az árvízi vízhozam levezetésében.

Övzátony-

rendezés

Övzátonyok elbontása. A hullámtér már

kisebb árhullámok esetében is részt tud

venni az árvízi vízhozam levezetésében, a

gyakoribb elöntések következtében a

biodiverzitás növekedése várható.

Kanyarulat-

rendezés

(korábbi

szabályozás,

partvédelem)

Túlfejlett kanyarulatok rendezése, a

parterózió és medermélyülés

megakadályozása. A kanyarulatrendezés

során terelőművek és partvédelem is

létesül.

Üdülőterületek

rendezése

A nagyvízi mederben engedély nélküli

vagy engedéllyel lábakra épített üdülők

rendezése, kerítések elbontása, árvízi

vízhozamok akadálytalan levezetésének

biztosítása

15 2015. augusztus


Meder-

stabilizáció

Árvízvédelmi célú part- és

mederbiztosítás

Nem szerkezeti intézkedések

1. Területhasználati szabályozások

a) Szabályozás a megművelt területeken (művelési-ág, művelési-mód váltása)

b) Szabályozás a beépítésre szánt (lakossági, ipari, stb.) területeken (építési előírások,

veszélyzónák),

c) Árvíz-ellenállóság növelése (pl.: épületek szigetelésének fejlesztése), építmények

megemelése

d) Ökológiai célú területi igények – elöntési zónák

e) Nagyvízi meder használatának szabályozása – elöntési zónák

2. Előrejelzés, riasztás (első sorban kis vízfolyásokon)–időelőny ismerete szükséges!

3. Kiürítési intézkedések, élet-és vagyonmentés

4. Pénzügyi szabályozások (mezőgazdasági támogatási rendszer változtatása, a fenntartási

feladatok megfelelő finanszírozása, a biztosítási rendszer átalakítása stb.)

5. Előrejelzési módszerek, eszközök fejlesztése, nemzetközi együttműködés

6. Kommunikációs eszközök a) Társadalom tájékozottságának emelése, társadalmi szerepvállalás lehetősége, a lakosság

felkészítése

b) Érdekérvényesítés kereteinek biztosítás

5. A STRATÉGIA/TERV FENNTARTHATÓSÁGI SZEMPONTÚ

ÉRTÉKELÉSE

5.1. A fenntartható fejlődés fogalma

A környezetvédelmi feltételrendszer alappillérei közül a fenntarthatósági kritériumok külön

magyarázatot igényelnek.

Az ENSZ Környezet és Fejlődés Világbizottsága 1987-ben ,,Közös jövőnk'' című jelentésében a

fenntartható fejlődés fogalmát a következőképpen határozta meg: "a fenntartható fejlődés

olyan fejlődés, amely kielégíti a jelen szükségleteit, anélkül, hogy veszélyeztetné a jövő

nemzedékek esélyét arra, hogy ők is kielégíthessék szükségleteiket".

A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény is használja a

fenntartható fejlődés fogalmát és definiálja is azt:

1. § (1) A törvény célja az ember és környezete harmonikus kapcsolatának

kialakítása, a környezet elemeinek és folyamatainak védelme, a fenntartható fejlődés

környezeti feltételeinek biztosítása.

4. § E törvény alkalmazásában

16 2015. augusztus

w) fenntartható fejlődés: társadalmi-gazdasági viszonyok és tevékenységek

rendszere, amely a természeti értékeket megőrzi a jelen és a jövő nemzedékek

számára, a természeti erőforrásokat takarékosan és célszerűen használja, ökológiai

szempontból hosszú távon biztosítja az életminőség javítását és a sokféleség

megőrzését

Mivel maga a fogalom meghatározása is sokat fejlődött azóta, és a megfogalmazás is általános,

keresnünk kell egy számunkra kezelhető meghatározást.

A fejlődésről

A fogalom használói „fejlődés” alatt valójában az életminőség valamilyen javulását értik. Ez azonban sokban különbözhet a gazdasági értelemben vett fejlődéstől. A fő problémánk,

amely a különböző, pl. ENSZ, EU, OECD dokumentumok elemzése során érzékelhető az, hogy

a fejlődés fogalma ezekben az anyagokban burkoltan megegyezik a gazdasági növekedéssel, és

még inkább a fogyasztás alakulásával. A piacgazdaság életeleme a fogyasztás növekedésére

épülő gazdasági növekedés, e nélkül nem képes működni. Szélsőségesen fogalmazva: a

fenntartható fejlődés fogalma mögött gyakran azt a törekvést lehet felfedezni, hogy: miként

lehet a fogyasztást úgy növelni, hogy a felhasznált, illetve érintett természeti erőforrások

fajlagosai csökkenjenek.

Véleményünk szerint a fejlődés csak emberi és társadalmi szinten értelmezhető fogalom.

Ebből a szempontból a fejlődés célja az emberhez méltó életkörülmények és életmódok

biztosítása mellett a kulturális és etikai színvonal emelése is. Ez utóbbi lenne hivatott

biztosítani a szükségletek megfelelő önkontrolját is az emberek részéről.

A fenntarthatóságról

Összességében a fenntartható fejlődés egy olyan viszonyrendszert (kultúrát) jelent az ember

társadalmi és természeti környezete között, és azon belül, amely biztosítja, hogy környezetünk

forrásait a rendszer megújulásának szintjén használjuk.

A fenntarthatóság esetünkben a társadalmi és gazdasági folyamatoknak olyan belső

önszabályozó képességét kell, hogy jelentse, amely biztosítja egyrészt a környezeti

folyamatok problémamentes működését, másrészt segít az emberi értékek

fennmaradásában. Ez azt is jelenti, hogy amíg a társadalmi és gazdasági folyamatok csak

állandó utólagos beavatkozások árán terelhetők fenntartható irányba, addig az

alkalmazott rendszer nem fenntartható.

Itt találkozunk a fenntartható fejlődés alapkonfliktusával, miszerint a jelenlegi piacgazdasági

rendszer paradigmája ellentmond a fenntartható fejlődés alapelveinek.

A fenntartható fejlődés

A fenntartható fejlődés az eddigiek alapján az emberi élet színvonalának, olyan belső

értékeket is figyelembevevő emelését jelenti, amely harmóniában van a környezeti és

természeti folyamatokkal és megőrzi az ember által létrehozott értékeket is. Ez tekinthető

a társadalom céljának, és ehhez a gazdaság eszközt, a természeti környezet társat,

lehetőséget jelent. A cél elérése csak átfogó, komplex eszközök alkalmazásával lehetséges.

A fenntartható fejlődéssel kapcsolatos alapelvek megfogalmazására, pontosítására és

elfogadására a legmagasabb szinten is sor került mind az ENSZ, mind az EU keretében. Az

általánosan elfogadott elvek közül hazai fontosságuk miatt a Nemzeti Fenntartható Fejlődési

Stratégia az alábbiakat emelte ki:

A holisztikus megközelítés elve

A nemzedéken belüli és nemzedékek közötti szolidaritás elve

Társadalmi igazságosság elve

17 2015. augusztus

Tartamosság elve

Integráció elve

Helyi erőforrások hasznosításának elve

Társadalmi részvétel elve

Társadalmi felelősségvállalás elve.

Elővigyázatosság és megelőzés elve

A szennyező fizet elv

5.2. A fenntarthatósági kritériumok meghatározása

Az alábbi, 2. táblázatban egy általános kritériumrendszert mutatunk be, amely tervezési

követelményként alkalmazható. A kritériumrendszer azért született, hogy az SKV típusú

értékelésekhez általános fenntarthatósági viszonyítási alapot jelentsen. Ennek megfelelően

alakítottuk ki a kritériumokat. A módszert már számos esetben alkalmaztuk, bevált

vizsgálati/értékelési módszer, mely kis átalakításokkal igen eltérő tartalmú tervek, programok

értékelésére is alkalmas volt.

Az általános környezetvédelmi prioritások, fenntarthatósági kritériumok sokkal inkább

szemléletmódot kívánnak rögzíteni, semmint mérhető és számonkérhető feltételeket. A

más stratégiai vizsgálatoknál is alkalmazott kritériumrendszert, második lépésben átalakítottuk

a környezetvédelmi intézkedéstípusok esetére. Ezt a táblázat 3. oszlopában láthatjuk.

18 2015. augusztus

2. táblázat A fenntarthatósági kritériumok értelmezése a Stratégia és a regionális tervek értékeléséhez

Fenntarthatósági kritériumok A kritériumok konkretizálása az AKK szempontjából

I. A szükségletek

kielégítése és a természeti-

környezeti értékek

megőrzése között hosszú

távú egyensúlyt kell elérni.

(a) a környezet igénybe-

vétele ne haladja meg a

források keletkezésének a

mértékét

(b) a környezet terhelése ne

haladja meg a környezet

asszimilációs kapacitását.

1. A lételemnek tekintett, feltételesen megújuló környezeti elemek

(levegő, víz, föld, élővilág) készleteit és állapotát, valamint az általuk

alkotott környezeti rendszer potenciálját, önszabályozó képességét a

rendszer terhelhetőségének határán belül fenn kell tartani, illetve ahol

ez szükséges és lehetséges, a megfelelő célállapot érdekében

terhelésüket csökkenteni kell.

A OKKT-nek és a regionális terveknek meg kell felelnie a VKI és az

OVGT a vizek jó állapotára vonatkozó céljainak. Előre jelezhető, hogy a

konfliktust a hidromorfológiai állapotra vonatkozó célkitűzések adhat-

ják. A talajok tekintetében a kedvező hatások növelést, és a kedvezőtle-

nek csökkentését szolgáló megoldásokat kell támogatni. A vízkészletek

növelése tekintetében tökéletes lehet az összhang, ha az árvízkezelésben

is előtérbe kerülnek a vízvisszatartást erősítő megoldások.

2. A természeti erőforrásokkal való gazdálkodásban általánosan a

feláldozott és a létrehozott értékek pozitív egyenlege kell, hogy

érvényesüljön, miközben a meg nem újuló erőforrások igénybevétele

nem haladhatja meg azt az ütemet, amennyivel azok megújuló

erőforrásokkal való helyettesíthetősége megoldható.

A beavatkozások során az erőforrástakarékos megoldásokat kell

előnyben részesíteni. Törekedni kell a természet adta lehetőségek

kihasználására, a jelentős építésekkel, mesterséges beavatkozásokkal

járó intézkedésekkel szemben. Az árvízi kockázat csökkentését a

tájban, annak morfológiai és biogeográfiai sajátosságaiban rejlő

potenciálra kell elsősorban alapozni.

3. A természetbe hulladékként visszakerülő (a természet által sem

hasznosítható) anyagok mennyiségének és veszélyességének

csökkennie kell.

Az építési munkálatoknál lehetőséghez képest másodnyersanyagok,

újrahasznosított hulladékok felhasználását szorgalmazni kell.

4. A rendelkezésre álló terület felhasználásánál az igénybe vehető

területek nagyságát kemény felső korlátnak kell tekinteni, a

fejlesztéseknél a területkímélő megoldásokat kell előnyben

részesíteni. Ezt a szabályozás szintjén is érvényesíteni kell.

Az intézkedések esetében főleg az árvízvédelmi művek bővítésekor a

területkímélő megoldásokat kell előnyben részesíteni. Az ártéri

területek árvízszint csökkentési célból való felhasználása ebből a

szempontból nem számít igénybevételnek. Sőt: korábbi ártéri területek

árasztása a térség gazdasági és ökológiai fenntarthatóságának

elősegítője.

II. A kardinális értékek

elvesztésével járó

folyamatok nem tűrhetők

el.

Minden kipusztított faj

belőlünk vesz el valamit.

5. A biológiai sokféleség megőrzésének feltételeit, a természetesen

előforduló fajok, és tenyésztett vagy termesztett hagyományos fajták

megőrzését és védelmét, a természetes és természetszerű élőhelyek

fennmaradását, sokszínűségét, és térbeli koherenciáját biztosítani kell.

Ez a természeti rendszerek környezeti változásokhoz való jobb

alkalmazkodó képességét is szolgálja.

A terveknek foglakoznia kell a biológiai sokféleség megőrzése

feltételeinek biztosításával. A vizek területen tartása az árvízzel

veszélyeztetett térségeink alapvető ökológiai problémáját, a

szárazodást csökkenti, így biodiverzitás növelő. Az ebben rejlő

lehetőséget minden esetben meg kell ragadni. (Konfliktus forrása lehet

a mentett oldali a szárazságkedvelő értékes fajok veszélyeztetése,

amely eltörpül a többletvíz jelenlétéből származó tájökológiai haszon

mellett.)

19 2015. augusztus


6. Az ökoszisztéma szolgáltatásokat2 értéknek kell tekinteni, gazdasági

értéküknek meg kell jelenniük a stratégiai fejlesztési döntésekben. A

fejlesztések nem járhatnak az ökoszisztéma szolgáltatások

károsodásával.

Az ökoszisztéma szolgáltatások közül a szabályozó funkció kihasználását

a kockázat kezelés során javítani kell a többi csökkentése nélkül.

Minden reális lehetőséget meg kell ragadni arra, hogy a kockázat-

csökkentés inkább a vizek területen tartásával történjen. (Ez az, ami

gyarapítja az ökoszisztéma szolgáltatások körét javítja minőségüket.)

7. Az építészeti, táji és kulturális értékek fennmaradását biztosítani kell.

A regionális tervek kidolgozásánál önállóan meg kell jeleníteni az

építészeti, táji és kulturális értékeket, és biztosítani kell – akár speciális

megoldásokkal - a fennmaradásukhoz szükséges feltételeket.

Megsemmisülésük nem elfogadható. Károsodásuk esetén gondoskodni

kell a helyreállításukról.

III. Biztosítani kell a

természeti környe-zeti

változásokhoz való

alkalmazkodás lehetőségét

egyéni és társadalmi

szinten

A gazdasági-, társadalmi-,

technikai-, egyed-, faj-, és

bármilyen más fejlődés

egyik elengedhetetlen

feltétele, hogy szolgálja a

környezethez való

alkalmazkodást. Ellenkező

esetben a folyamat a

kérdéses alany

pusztulásához vezethet.

8. A környezeti (pl.: klíma-) változásokhoz való alkalmazkodó

képességet mind a társadalom, mind az érintett lakosság szintjén meg

kell őrizni, azt korlátozni nem szabad, sőt lehetőség szerint javítani

kell.

Az OKKT maga is a környezeti (pl.: klíma-) változásokhoz való jobb

társadalmi alkalmazkodó képességet szolgálja. Minél jobban sikerül ezt

javítani a többi kritérium betartása mellett, annál kedvezőbb

fenntarthatósági szempontból a terv. Elsődleges a VGT-intézkedésekkel

való legteljesebb szinergia megteremtése.

9. A nem kívánatos természeti környezeti változásokat erősítő emberi

tevékenységeket hatásuk és jelentőségük függvényében korlátozni,

adott esetekben tiltani kell.

A nem kívánatos természeti környezeti változásokat erősítő, árvízi

kockázat növelő emberi tevékenységeket hatásuk és jelentőségük

függvényében korlátozni, adott esetekben tiltani kell. Az elöntéssel

fenyegetett területek beépítését szigorúan tiltani kell, kockázatos

beépített területek árvízi védelme, ill. a védelem fokozása nem járhat a

természeti környezet károsodásával, nem történhet annak rovására.

10. Nem tűrhető az az állapot, hogy a társadalom egy része olyan rossz

életkörülmények között él, mely az alkalmazkodó képességét szinte

megszünteti, és így csak a közvetlen környezetének felélésével képes

életben maradni. (Jellemző eset a tározók véderdőinek a környéken

élők által való tönkretétele, például a Tiszaroffi tározóban.)

Olyan a beavatkozásokat kiegészítő intézkedések szükségesek, melyek

javítják az érintett térségek tájpotenciálját, ezen keresztül gazdasági

lehetőségeit és az ott élők életkörülményeit. Azok a beavatkozások

kerülendők, melyek tovább csökkentik egy-egy település életlehetőségeit.

(Pl. jó szántóterületeik kisajátításra kerülnek, több oldalról kerülnek

töltések közé.)

IV. Meg kell adni

mindenkinek a lakóhelyén

az emberhez méltó élet

11. Az egészséges környezet és az egészséges élelmiszer és ivóvíz és a

biztonságos fenntartható energiaellátás minden ember alapvető joga, a

nem megfelelés sem helyi, sem tágabb szinten nem tűrhető.

A tervek kidolgozásánál gondolni kell arra, hogy e kritériumnak

(egészséges környezet, élelmiszer, ivóvíz, biztonságos energiaellátás) még

katasztrófa helyzetben is érvényesülni kell, legalább minimum szinten.

2 Ökoszisztéma szolgáltatásnak nevezzük az élővilág azon javait, szolgáltatásait, melyeket az ember élete során közvetlenül vagy közvetve felhasznál, így azok állapota az életminőségét

meghatározza. Négy alapvető szolgáltatás típus: Az ellátó szolgáltatás által nyújtott javakat közvetlenül felhasználjuk, elfogyasztjuk, ilyenek például az élelmiszerek, az ivóvíz, a fa- és

rostanyagok. Az élővilág szabályozó funkciói közé sorolhatók az éghajlatszabályozás, az árvizek mérséklése, a víztisztítás és a talajképződés. Fenntartó szolgáltatás a primer produkció (a

zöld növények fotoszintézise által), az elemek vagy a víz körforgalmában játszott biológiai szerep. Az élővilág kulturális szolgáltatása szerteágazó, többek között jelentős esztétikai,

spirituális, oktató és rekreációs funkciója van. (Török Katalin: A FÖLD ÖKOLÓGIAI ÁLLAPOTA ÉS PERSPEKTÍVÁI Magyar Tudomány)

20 2015. augusztus


lehetőségét mind a

jelenben, mind a jövőben.

Egy fejlesztésnek akkor van

értelme, ha jobb lesz tőle ott

élni.

12. Meg kell őrizni a helyi kultúrát, azokat a termelői és fogyasztói

mintázatokat, amelyek a környezethez való alkalmazkodás során

alakultak ki, s hosszú távon biztosították a helyi közösség és

környezet harmóniáját. Ha ez már nem lehetséges a fenntartható

termelői és fogyasztói mintázatok kialakítását kell támogatni.

A megoldások keresése folyamán a környezethez való alkalmazkodás

során régebben kialakult, a táj adottságaihoz (árvízjárta terület) jobban

igazodó megoldásokat is át kell gondolni. A fenntartható termelői és

fogyasztói mintázatok az árvízi helyzetekhez való jobb alkalmazkodást

is segítik.

13. A fejlesztések miatt a helyi közösségeknek nem szűkülhetnek a

lehetőségei az igényelt és választható életmódok tekintetében,

amennyiben ezek nem zárják ki egymást, és megfelelnek mind a

fenntarthatóság, mind a fejlődés kritériumainak.

A fejlesztések lehetőség szerint szolgálják a táji adottságokhoz jobban

illeszkedő, hosszútávon fenntartható használatokat. (Ellenkező típusú

használatok a tájpotenciál leromlását, a térség elszegényedését okozzák.)

14. Minden a környezetgazdálkodással összefüggő tevékenységet azon a

szinten kell megvalósítani, ahol a probléma kezelése a legnagyobb

környezeti és egyéb haszonnal, valamint a legkisebb környezeti

kockázattal, illetve kárral jár.

Az érintettek részvételi lehetőségét a védekezésben biztosítani kell. El

kell érni, hogy az, aki elszenvedheti az árvízi események

következményeit, alkalmassá váljon (ha ez lehetséges) saját

óvintézkedései megtételére az árvízkárok csökkentése érdekében.

15. A helyi szinten kezelhető erőforrások használata elsősorban a helyi

közösség közvetlen, vagy közvetett hasznát kell, hogy szolgálja. A vízek szabályozott levezetése mellett visszatartásuk is fontos feladat.

Ezek helyben történő felhasználása a helyi közösség hasznává válhat.

V. A fenntartható

fejlődést csak

felelősségteljes ember

érheti el. Az egyén élet-minőségének

javulása sem a saját, sem a

mások által preferált

környezeti javak sérelmére

nem történhet.

16. Erősíteni kell a társadalom befogadó jellegét (társadalmi kirekesztés,

demográfiai problémák kezelése, stb.) az értékek mentén.

Lehetőséget kell teremteni arra, hogy a Stratégia megvalósítása során a

változások eddigi vesztesei is lehetőséget kapjanak a tervek

megvalósítása, és az alkalmazkodóbb tájgazdálkodási rendszerek

működtetése során.

17. A térség, régió, város nem veszélyezteti - sem közvetlen, sem

közvetett formában – sem saját környékén, sem távolabb

ugyanezeknek a követelményeknek az érvényesülését.

Nem szabad az árvízi kockázati problémákat egyik régióból a másikba

áthelyezni, csak olyan megoldások valósíthatók meg, amelyek másutt

sem okoznak árvízveszélyt.

18. A fejlesztésnek legyenek olyan elemei, amelyek hatására a

fenntarthatóság elvei tudatosulhatnak, és erkölcsi normává válhatnak a

társadalom tagjaiban, és ezzel párhuzamosan a tervezés során az

érintetteknek a döntésekben való részvétele biztosított.

Az intézkedéseket ki kell egészíteni fenntartható szemléletet,

környezettudatosságot javító elemekkel.

19. Fenntartható fogyasztási minták terjesztésére van szükség,

ellensúlyozva a jelenlegi túlfogyasztásra ösztönző rendszert.

A tájgazdálkodási változtatások a helyi adottságokra alapozott

hagyományos tájhasználatok a fenntartható fogyasztási minták

irányába mutat.

20. Fenntartható fejlődés szempontjából elfogadhatatlan a vagyoni

különbségek jelenleg érvényesülő és folyamatosan növekvő szintje.

Társadalmi igazságosság nélkül nincs fejlődés.

Az OKKT szempontjából minden lakos egyenlő, a szegény falut

ugyanannyira kell védeni, mint a gazdagot.

21 2015. augusztus

6. A JELENTŐS KÖRNYEZETI HATÁSÚ TEVÉKENYSÉGEK

HATÓTÉNYEZŐI, HATÁSFOLYAMATAI

A fenti hat tevékenységhez, tevékenységcsoporthoz kötődő környezeti következmények

bemutatására a környezeti hatásvizsgálatoknál jól bevált környezeti hatásfolyamat ábrát

alkalmazzuk. Az hatásfolyamat-ábra készítéséhez első lépéseként a tervezett tevékenységeket

hatótényezőkre bontjuk és meghatározzuk a hatótényezőkből kiinduló lehetséges

hatásfolyamatokat. Minden a tevékenység végzése során elképzelhető hatásfolyamatot

számításba veszünk, és a konkrét eseteknél a helyszíni adottságok ismeretében lehet a valóban

megjelenő folyamatokra koncentrálni a vizsgálatokat.

A hatásfolyamat-ábra felépítése a hatásvizsgálatoknál megszokott: tehát az első oszlop az érintett

környezeti elemet, vagy rendszert jelzi. A második oszlop sorszámozás, a tervezett tevékenység

várható hatótényezői a harmadik oszlopban szerepelnek. Adott hatótényező mindig annál a

környezeti elemnél jelenik meg, amelyre közvetlenül, áttétel nélkül hat. Egy hatótényező

egyszerre több környezeti elemre is hathat közvetlenül, persze más-más módon. Ilyenkor az

összes érintett környezeti elemnél szerepeltetjük. (Ilyen általában az építési munka, mely

egyaránt hat a levegőre, a vízre és az élővilágra, vagy a területfoglalás, mely a földnél és az

élővilágnál egyaránt megjelenik.)

A várható közvetlen hatások a negyedik, a közvetett hatások az ez után következő oszlopokban

szerepelnek. A nyilak a hatások tovagyűrűzését jelzik a végső hatásviselők irányába. A

tovagyűrűzés számtalan fázison keresztül történhet többnyire egyre csökkenő, ritkán erősödő

hatásfokkal. Általában a tovagyűrűzés alatt a hatások intenzitása lecsengő tendenciájú. A végső

hatásviselő általában az ökoszisztéma és/vagy az ember. Az utóbbit az ábrán külön, kiemelten,

az utolsó oszlopban kezeljük, mivel a környezetet érő hatások, azaz a környezeti

elemek/rendszerek állapotában beállt változások alapvetően az ember szempontjából

értelmezhetők és értékelhetők.

6.1. Hatótényezők maghatározása

A hatásfolyamat-ábra készítését meg kell, hogy előzze a hatótényezők összegyűjtése. A

környezeti hatások mérlegelésénél érdemes elkülöníteni azon időszakok hatótényezőit,

résztevékenységeit, melyek hatása elsősorban átmeneti, mivel ezek inkább rövid ideig ható és

nem tartós változásokat okoznak és a tartós (így meghatározó) változásokat okozó

hatótényezőket. Fontos elkülöníteni a cél szerinti hatásokat azoktól, melyek a megvalósulás,

működés kapcsolódó hatásai. A cél szerinti hatások kedvezőek (bár nem biztos, hogy minden

környezeti elem/rendszer tekintetében, lásd pl. szennyvíztisztító telep létesítése cél szerint

csökkenti a felszín alatti szennyezést, de a befogadó terhelése növekszik). A kapcsolódó hatások

viszont többnyire kedvezőtlenek. A lényeg az, hogy a tartós hatások pozitívumai jóval

túlmutassanak az esetleges kedvezőtlen következményeken.

A vizsgált tevékenységek létesítésével és működtetésével kapcsolatosan komolyabb haváriás

szennyezésekkel nem kell számolni, ezért ezt a hatótényezőt a hatásfolyamat-ábrán sem tüntetjük

fel. Jelen esetben a legjelentősebb havária esemény a töltések szakadása lenne, viszont a vizsgált

beavatkozások elsődleges célja ennek elkerülése. Megfelelő kiépítés, rendszeres ellenőrzés és

fenntartás esetén ilyennel nem kell számolni. Kisebb jelentőségű balesetek, havíáriás események

a kialakításkor is előfordulhatnak (pl. munkagépekben használt olajok kifolyása, ez azonban

kármentesítéssel egyszerűen elhárítható).

Jelen esetben a vizsgált 5 tevékenység, tevékenységcsoport esetén a meghatározó hatótényezők a

következők (félkövér betűkkel a környezeti szempontból meghatározó hatótényezőket jelöljük:

22 2015. augusztus

a) Árvízi védvonal építése, fejlesztése (gát, töltés építés, erősítés, áthelyezés, magasítás,

körgát építés)

Építési munka (elsősorban töltések kialakítása, fejlesztése, ill. műtárgyak építése)

Felvonulás és szállítás

Terület- és tereprendezés, földmunkák

Anyagnyerőhelyek, depóniák kialakítása (gátak építéséhez)

Árvízvédelmi mű építése, fejlesztése, elöntési viszonyok változása (elöntési

gyakoriság és elöntött terület csökkenése)

Ideiglenes és tartós területfoglalás

Építési hulladék keletkezése

Növényzet irtása

Növénytelepítés (gyepesítés, védőfásítás)

Árvízvédelmi mű léte

b) Árvízvédelmi művek bontása, tájhasználati változtatások

Bontási munka (gáttest elbontása)


Terület- és tereprendezés

Terület felszabadulás

Kikerülő földanyag ideiglenes és végleges elhelyezése, ideiglenes területfoglalás

Árvízvédelmi mű hiánya (elbontása), elöntési viszonyok változása (elöntési

gyakoriság és elöntött terület növekedése)



Növényzet irtása

Növénytelepítés (gyepesítés)

Területhasználati változtatások, bizonyos hasznosítási lehetőségek megszűnése

c) Árvízcsökkentő hatású vízrendezés, meanderezés visszaállítása, elkerülő csatorna

építés

Építési munka: csatorna és meder kialakítás, medermélyítés



Új árvízvédelmi létesítmény megjelenése (lefolyás változás)

Új vízfelület megjelenése Ideiglenes és tartós területfoglalás


Kikerülő földanyag és iszap elhelyezése

Növényzet irtása, telepítése

Új csatorna, meder léte

d) Árvízi tározó építése tájgazdálkodási beavatkozásokkal

Építési munka: töltések létesítése, terület- és tereprendezés, műszaki létesítmények

építése


Árvízi és rendszeres tározás


Új vízfelület megjelenése Anyagnyerőhelyek kialakítása (a gátak kialakításához)

23 2015. augusztus


Vízkormányzás, vízkészletgazdálkodás, tájhasználat váltás

Ideiglenes és tartós területfoglalás (tartós: a gátak és a hullámtörő erdők területe,

ideiglenes a tározó egész területe, hiszen időnként víz alatt áll)


Illegális hulladékok eltávolítása

Növényzet irtása

Növényzet telepítése (gyepesítés és hullámtörő erdők létesítése

Új árvízi létesítmény, tározó léte (elsősorban vizuális megjelenése)

Terület- és tájszerkezet átalakulása (rendszeres tározás esetén az ártéri jellegű

tájgazdálkodás kialakításával), ennek társadalmi, gazdasági hatásai

e) Vízvisszatartás bármely módja (vizes élőhely kialakítása, duzzasztás, mederbeli

hullámtéri tározás, belvíz és csapadék tározás, szennyvízhasznosítás és visszatartás)

Építési munka: medermélyítés, kotrás, műszaki létesítmények


Új vízfelületek kialakulása




Kikerülő földanyag és iszap elhelyezése

Növényzet irtása

f) Hullámtéri beavatkozások, vízfolyásrendezés (kotrás, medermélyítés, iszap

eltávolítás, hidraulikai érdesség csökkentése, övzátonyok elbontása stb.)

Műszaki beavatkozások (Kotrás, medermélyítés, iszap eltávolítás, hidraulikai

érdesség csökkentése, övzátonyok elbontása stb.)


Műtárgyépítés

Felvonulás, szállítás

Területfoglalás

Növényzet irtása, gyérítése

Növénytelepítés

Meder- és hullámtérrendezés

Partbiztosítás

Új hasznosítási módok léte

6.2. A vizsgált tevékenységek hatásfolyamatai

A következőkben a vizsgált tevékenységek, tevékenységcsoportok hatásfolyamatait mutatjuk be,

mégpedig a már röviden ismertetett hatásfolyamat-ábra formájában.

24 2015. augusztus

3. ábra Árvízi védvonal építése, fejlesztése várható hatásfolyamatai Környezeti

elem/rendszer Hatótényező Közvetlen hatás Közvetett hatások

Ember és élővilág, mint

végső hatásviselők

Levegő és

klímaviszonyok

1. Építési munka, terület- és

tereprendezés

Ideiglenes levegőminőség romlás

a munkaterületek környezetében

Zavarás, főként a

felvonulási és szállítási

utak mentén 2. Felvonulás és szállítás (főleg

föld)


a felvonulási és szállítási utak

mentén

Felszíni és

felszín alatti

vizek

3. Terület- és tereprendezés Lefolyási viszonyok, és a vízház-

tartás változása

Felszín alatti vizek mennyiségi és

minőségi változása Területhasználatok

korlátozása, változása

elsősorban

mezőgazdaság

vonatkozásában

4. Árvízvédelmi mű építése,

fejlesztése

Elöntési gyakoriság és elöntött

területek csökkenése Felszíni vízminőség változás

Föld

5. Ideiglenes és tartós terület-

foglalás

Mennyiségi csökkenés

Az ártérre jellemzőbb viszonyok

kialakulása nagyobb területen

6. Terület- és tereprendezés Talajszennyezés, talajminőség

romlás 7. Építési hulladék keletkezése

Élővilág-

ökoszisztémák

8. Növényzet irtása

Egyedek, populációk pusztulása,

mások megjelenése

Élőhelyek minőségi változása,

egyedek, populációk pusztulása,

mások megjelenése

Természetvédelmi

hasznosítási lehetőségek

változása

9. Növénytelepítés (gyepesítés,

véderdő)

10. Elöntési viszonyok változása Nedvességkedvelő populációk

csökkenése, pusztulása

Nedvességkedvelő élőhelyek

csökkenése

Művi elemek –

Települési

környezet

11. Új vagy fejlesztett mű léte Új építmények megjelenése vagy

szintjének változása Értékváltozás

Árvízi veszélyeztetés

csökkenése

12. Építési munkák Ideiglenes zajszint változás a

munkaterületek környezetében



utak mentén 13. Felvonulás és szállítás

Ideiglenes zajszint változás a

felvonulási és szállítási utak

mentén

Táj

14. Új vagy fejlesztett mű léte Tájképi változás

15. Elöntés (eddig bevédett terület

gyakoribb elöntése) Területhasználatok változása

Tájszerkezeti változás Tájhasznosítás változás

25 2015. augusztus

4. ábra Árvízvédelmi művek bontásának várható hatásfolyamatai

Környezeti




Levegő és

klímaviszonyok

1. Bontási munka: terület- és

tereprendezés








mentén

Felszíni és

felszín alatti

vizek

3. Bontási munka: terület- és

tereprendezés

Lefolyási viszonyok, és a víz-

háztartás változása


minőségi változása

Területhasználatok


elsősorban

mezőgazdaság

vonatkozásában

4. Árvízvédelmi mű hiánya

(elbontása)

Elöntési gyakoriság és elöntött

területek növekedése

Felszíni vízminőség változás

Föld

5. Terület felszabadulás Mennyiségi változás

6. Bontási tevékenység: terület- és

tereprendezés

Talajszennyezés, talajminőség

romlás Az ártérre jellemzőbb viszonyok

kialakulása nagyobb területen 7. Építési hulladék keletkezése

8. Kikerülő földanyag elhelyezé-

se, ideiglenes területfoglalás

Területfoglalás Mennyiségi változás

Élővilág-

ökoszisztémák

9. Bontási, építési tevékenység,

területfoglalás, növényzet irtása

Egyedek, populációk pusztulása



mások megjelenése

Természetvédelmi


változása

10. Kikerülő földanyag elhelyezése


gyakoribb elöntése)

Nedvességkedvelő populációk

megjelenése, kiterjedése

Nedves élőhelyek bővülése

Művi elemek -

Települési

környezet


tereprendezés

Építmények, gát teljes megszűnése,

vagy szintjének változása

Értékváltozás


csökkenése


tereprendezés





utak mentén 14. Bontási tevékenység: terület- és

tereprendezés

Ideiglenes zajszint változás a fel-

vonulási és szállítási utak mentén

Táj

15. Meglévő mű eltűnése Tájképi változás (átlátások vált.)

16.

Elöntési viszonyok változása

(eddig bevédett terület



26 2015. augusztus

5. ábra Árvízcsökkentő hatású vízrendezés, meanderezés visszaállítása, elkerülő csatorna építés várható hatásfolyamatai

Környezeti




Levegő és

klímaviszonyok

1. Terület- és tereprendezés,

csatornaépítés, mederrendezés








mentén

3. Új vízfelület léte Mikroklimatikus viszonyok

változása

Felszíni és

felszín alatti

vizek



Felszíni lefolyási viszonyok, és

felszíni vízminőség változás





elsősorban

mezőgazdaság

vonatkozásában

5. Új árvízvédelmi létesítmény

megjelenése Felszíni lefolyási viszonyok

változása


6. Új vízfelület megjelenése

Föld

7. Területfoglalás Mennyiségi csökkenés



Talajszennyezés, talajminőség

romlás

9. Építési hulladék keletkezése

10. Kikerülő földanyag és iszap

elhelyezése

Területfoglalás, mennyiségi

csökkenés

Élővilág-

ökoszisztémák






mások megjelenése

Természetvédelmi


változása 12.

Kikerülő földanyag és iszap

elhelyezése

13. Új vízfelület megjelenése Vízi, vízparti élővilág megjelenése Élőhelyek bővülése

Művi elemek -

Települési

környezet

14. Beavatkozások összessége Új árvízvédelmi elemek

megjelenése

Értékváltozás


csökkenése







utak mentén 16. Felvonulás és szállítás Ideiglenes zajszint változás a fel-


Táj

17. Új árvízvédelmi létesítmény és

vízfelület megjelenése Tájképi változás




27 2015. augusztus

5. ábra Árvízi tározó építése tájgazdálkodási beavatkozásokkal várható hatásfolyamatai Környezeti




Levegő és

klímaviszonyok

1. Építési munka: tereprendezés,

műszaki létesítmények





utak mentén 2. Felvonulás és szállítás (főleg

föld)


a felvonulási és szállítási utak mentén

3. Rendszeres tározás, új

vízfelületek léte

Páratartalom, szélviszonyok vált.,

helyi csapadékképződés

Mikroklimatikus viszonyok

változása

Helyi levegőminőség

javulása

Felszíni és

felszín alatti

vizek



Felszíni vizek lefolyási viszonyainak,

a vízháztartásnak és a felszíni

vízminőségnek a változása





elsősorban mező-

gazdaság

vonatkozásában

5. Anyagnyerőhelyek és új

vízfelület megjelenése

6. Új árvízvédelmi létesítmény,

tározó megjelenése

Felszíni vizek mennyiségének,

szintjének és minőségének változása


7. Vízkormányzás, vízkészlet-

gazdálkodás, tájhasználat váltás

Föld




Talajszennyezés, talajminőség romlás


11. Illegális hulladék eltávolítása Talajszennyezés veszély csökkenés

12. Rendszeres tározás Hordalék lerakódás

Élővilág-

ökoszisztémák

13. Területfoglalás, tereprendezés


Élőhelyek változása, egyedek, po-

pulációk pusztulása, megjelenése

Természetvédelmi


változása


15. Növényzet telepítése Új élőhely megjelenése Élőhelyek bővülése, invazív fajok

terjedése 16. Új vízfelület megjelenése Vízi, vízparti élővilág megjelenése

17. Vízkormányzás Neves élőhelyek megjelenése

Művi elemek -

Települési

környezet

18. Új árvízi létesítmény

megjelenése építés/bontás Értékváltozás


csökkenése









Táj

21. Új árvízvédelmi létesítmény és

vízfelület megjelenése Tájképi változás Tájpotenciál változás


gazdálkodás, tájhasználat váltás Területhasználatok változása

Tájszerkezeti változás Tájhasznosítási

lehetőségek változás

28 2015. augusztus

6. ábra Vízvisszatartás várható hatásfolyamatai

Környezeti




Levegő és

klímaviszonyok

1. Tereprendezés, mederalakítás,

kotrás, műszaki létesítmények





utak mentén 2. Felvonulás és szállítás Ideiglenes levegőminőség romlás


3. Új vízfelületek kialakulása Páratartalom, szélviszonyok változása,

helyi csapadékképződés

Mikroklimatikus viszonyok

változása

Helyi levegőminőség

javulása

Felszíni és

felszín alatti

vizek

4. Építési munka: medermélyítés,


Felszíni vizek lefolyási viszonyainak,

a vízháztartásnak és a felszíni

vízminőségnek a változása





elsősorban

mezőgazdaság

vonatkozásában


gazdálkodás Felszíni vízminőség változás

6. Új vízfelület megjelenése

Föld




Talajszennyezés, talajminőség romlás



elhelyezése Területfoglalás, mennyiségi csökkenés

Élővilág-

ökoszisztémák

11. Területfoglalás, építési munkák




mások megjelenése


Természetvédelmi


változása

13. Vízkormányzás, visszatartás Nedves élőhelyek bővülése

14. Új vízfelületek megjelenése Vízi, vízparti élővilág megjelenése Élőhelyek bővülése

Művi elemek -

Települési

környezet

15. Új árvízi létesítmény

megjelenése építés/bontás Értékváltozás


csökkenése









Táj 18. Új árvízvédelmi létesítmény és

vízfelület megjelenése

Tájképi változás

Területhasználatok változása


29 2015. augusztus

7. ábra Hullámtéri beavatkozások, vízfolyásrendezés várható hatásfolyamatai

Környezeti




Levegő és

klímaviszonyok

1. Beavatkozások: mederkotrás,

part és tereprendezés Ideiglenes levegőminőség romlás




utak mentén

2. Építkezés, műtárgy építés

3. Felvonulás és szállítás (főleg

föld)



Felszíni és

felszín alatti

vizek

4.

Beavatkozások: mederkotrás,

part és tereprendezés, övzátony-

bontás, növényzet irtása,

gyérítése

Vízszállítóképesség, felszíni vizek

lefolyási viszonyainak változása,

felszíni és felszín alatti vízminőség

változása





elsősorban

mezőgazdaság

vonatkozásában 5. Műtárgy építés

A lefolyási viszonyok változása Felszíni vízminőség változás

Föld


7.

Beavatkozások: mederkotrás,

part és tereprendezés, növényzet

irtása, gyérítése

Mederviszonyok változása, medererózió

csökkenése, hordaléklerakódás

csökkenése

8. Terület- és tereprendezés

Talajszennyezés, talajminőség romlás 9. Építési hulladék keletkezése


elhelyezése Területfoglalás, mennyiségi csökkenés

Élővilág-

ökoszisztémák

11. Területfoglalás, tereprendezés

építési munkák Vízi élőlények életfeltételeinek

változása, egyedek, populációk

pusztulása, mások megjelenése

Élőhelyek minőségi változása

12. Növényzet irtása, gyérítése

Természetvédelmi


változása

13. Övzátonybontás

14. Tereprendezés, mederkotrás Invazív fajok megjelenése Élőhelyek degradálódása

Művi elemek -

Települési

környezet

15. Beavatkozások összessége Part- és meder jelleg és a levezető

képesség változása


csökkenése

16. Beavatkozások: mederkotrás,

part és tereprendezés







Táj 18.

Tereprendezés, partbiztosítás, új

műtárgyak, növényzet irtása,

gyérítése

Tájképi változás

Területhasználatok változása


30 2015. augusztus

A fenti ábrák szamárvezetőnek tekintve a különböző típusú beavatkozástípusok,

beavatkozások és ezek kombinációi hatásfolyamatok környezeti hatásfolyamatai elemezhetők.

Jelen SKV típusnál a környezeti állapotváltozások a környezeti vizsgálatoknál megszokottnál

valamivel konkrétabbak tudnak lenni, hiszen a helyi terveknek van területi háttere, így

általában látható lesz, hogy hol és milyen műszaki eszközök alkalmazása lehet megfelelő.

6.3. A várható érzékenységi tényezők

A 2. táblázatban összefoglaljuk, hogy az egyes beavatkozás típusok tervezésénél mely

környezeti és társadalmi érzékenységi szempontok figyelembevételét javasoljuk. A táblázat

az intézkedések viszonyát, hatását is jelzi a VGT célrendszerével.

A táblázatban említett VGT intézkedések:

HA1: Árterek helyreállítása töltések elbontásával, áthelyezésével, illetve mentettoldali

vízkivezetéssel

HM3: Nagy folyók szabályozottságának csökkentése

HM4: Üledék egyszeri eltávolítása vízfolyásokból

TA4: Csapadék-gazdálkodás, beszivárgás növelése egyéb területeken

TA5: A belvíz-rendszer módosítása a víz-visszatartás szempontjait figyelembe véve

TA1: Erózió-érzékeny területekre vonatkozó művelési mód és művelési ág váltás

TA2: Nitrát-érzékeny területekre vonatkozó művelési mód és művelési ág váltás

VT4: Mentett oldali holtmedrekhez, mélyárterekhez, egyéb mélyfekvésű területekhez

kapcsolódó élőhelyek vízpótlása, vízellátása, ártér lokális rehabilitációja)

31 2015. augusztus

2. táblázat Az egyes várható intézkedésekkel szembeni környezeti és társadalmi érzékenység

Megnevezés Jellemző környezeti érzékenység Jellemző társadalmi érzékenység Hatás a VGT célokra

1. A védképesség javítása a

töltések erősítésével,

magasításával

Termőföld - Nem jelentős (-) Települési környezet – adott estben a helyhiány miatt

Jelentős (-) Táj- Nem jelentős (-)

Vp: vízszintek magasan a települések felett, havária veszély

és érzete

Tulajdonosok – közepes (+,-) Vp: kisajátítási árak, költözés okozta

kellemetlenség Költségvetés –

Jelentős (-)

Vp: nagyon költséges, (például a hidak

megemelésére is szükség lehet)

Kedvezőtlen, Növeli a

szabályozottságot, új töltés

esetében indokolni kell az

Irányelv 4/7 cikkelye szerint

2. Hullámtéri beavatkozások

(nagyvízi levezetősáv

kialakítása, kotrás,

medermélyítés, hidraulikai

érdesség csökkentése,

övzátonyok elbontása stb.)

Ökorendszerek – Jelentős (+,-) Vp: értékes élővilág állapota elsősorban a vizes, átéri

és vízparti ökorendszerek

szempontjából

természetvédelem, gazdálkodók – Jelentős (-)

Vp: kisajátítási árak, használat-

korlátozások, természetvédelmi kezelés

Kedvező és kedvezőtlen is

lehet, a két érdek összhangját

biztosítani kell,

VGT intézkedés is HM4

3. Árvízi tározók építése,

mentett oldali tározás

Vizek – Jelentős (-) Termőföld – Közepes (-) Ökorendszerek –

Jelentős (+,-) Művi elemek – Nem jelentős (-)

Vp: szárazföldi értékes élővilág állapota,

vízminőség romlás

Gazdálkodók – Jelentős (+,-) Vp:

használatkorlátozások és lehetőségek,

kártérítés, kisajátítási

árak Költségvetés –

Jelentős (-) Vp: költséges, nem csak az építés, de a

működtetés is

Kedvező, VGT intézkedés is

HA1

4. Egyéb az árvízszintek és az elöntési tartósság csökkentésére irányuló beavatkozások, intézkedések

4.1 Belvíz és csapadék tározás,

visszatartás

Vizek – közepes (-, +) Ökorendszerek –

Jelentős (+)

Gazdálkodók – Jelentős (+,-) Vp: jövedelmezőség, jellemzően az 5.6

függvénye

Kedvező, VGT intézkedés TA4-

TA5

4.2 Védvonal módosítás,

hullámtérnövelés

Termőföld - Nem jelentős (-) Vizek – Közepes

(+) Ökorendszerek – Közepes (+)

Vp: szárazföldi értékes élővilág állapota

Tulajdonosok, gazdálkodók – Jelentős (-)

Lakosság – Nem jelentős (-) Vp: kisajátítási árak, használat-

korlátozások Költségvetés –

Jelentős (-) Vp: nagyon költséges

Kedvező, VGT intézkedés is

HA1, HM3

32 2015. augusztus

Megnevezés Jellemző környezeti érzékenység Jellemző társadalmi érzékenység Hatás a VGT célokra

4.3 Építési tilalom Ökorendszerek – Közepes (+)

Tulajdonosok, gazdálkodók – Jelentős (-)

Vp: értékcsökkenés, használat- korlátozások,

jogi kérdések

Közvetetten kedvező

4.4 Területhasználat-szabályozás

Ökorendszerek – Közepes (+) Tulajdonosok, gazdálkodók – Jelentős (-)

Vp: használatkorlátozások 1.6

enyhítheti

Közvetetten kedvező

5. Egyéb az ártereknek a potenciális károkra való érzékenységét megváltoztató beavatkozások, intézkedések

5.1 Tájgazdálkodás, természet-

közeli földművelés

(agrártámogatás függő)

Ökorendszerek – Jelentős (+) Vp:

szárazföldi értékes élővilág állapota

Gazdálkodók – Jelentős (+,-) Vp: jövedelmezőség (jórészt az 5.6

függvénye)

Kedvező, VGT

intézkedés TA1-TA4

5.2 Árvízérzékeny használatok

áttelepítése Művi elemek - Nem jelentős Területhasználók – Jelentős (-)

Vp: költségviselés Közvetetten Kedvező

5.3 Erdősítés, gyepesítés Ökorendszerek – Jelentős (+) Gazdálkodók – Közepes (+,-)

Vp: jövedelmezőség Kedvező

5.4 Vizes élőhelyek kialakítása Ökorendszerek – Jelentős (+) Gazdálkodók – Közepes (+,-) Vp: működési költségviselés

Különösen kedvező VGT intézkedés VT4

5.5 Területhasználati zónák

bevezetése

A hatások a fenti fizikai intézkedéseken

keresztül jelentkeznek

Gazdálkodók – Jelentős (+,-) Vp: jövedelmezőség, kártérítés,

költségviselés

Közvetetten Kedvező 5.6 Mezőgazdasági támogatási

rendszer változtatása -

Gazdálkodók – Jelentős (+,-) Vp: jövedelmezőség

Az érzékenység minősítése (-) negatív, (+) pozitív, (+,-) mindkettő lehetséges, Vp: várható problémák

33 2015. augusztus

7. A TERVEZÉS SZÁMÁRA FIGYELEMBE VEENDŐ, AJÁNLOTT

KÖRNYEZETI SZEMPONTOK

A következőkben összefoglaljuk azokat a környezetvédelmi szempontokat, amelyeket a tervek

kialakításánál javasolt figyelembe venni.

Az árvízi fejlesztéseket és a védekezést úgy kell megvalósítani, hogy az árvizek kezelése ne

transzportáljon felesleges környezetszennyezést más környezeti elemekbe vagy

rendszerekbe, illetve más területekre. Köztudott, hogy a környezeti hatások a környezeti

elemeken tovagyűrűznek és egymást akár felerősítve komplex módon jelentkeznek a végső

hatásviselőkben, így az emberben, az emberi egészségben is.

Kiindulásul van egy fontos a fejlesztési döntéseket befolyásoló tényező. Bármilyen árvízi

biztonságnövelési és kockázatkezelési rendszert akarunk alkalmazni: a minimális célt az

emberi élet védelmének valamilyen szintje jelenti, ahol az elfogadható kockázatot nem

befolyásolja a területen lévő javak és értékek nagysága (szegény és gazdag falu egyenlő). Az

emberi egészség és élet védelmének mindig abszolút elsőbbséget kell biztosítani, még a

környezetvédelemmel szemben is. (Az Európai Parlament az Árvízkockázat Kezelési Irányelv

elfogadására vonatkozó állásfoglalása, 2006. június 13)

7.1. A védképesség javítása a töltések erősítésével, magasításával

A töltések emelésének, magasításának kérdése már a VTT tervezésének elején felmerült,

de akkor ezt a megoldást jórészt elvetették, illetve a csak az érvényes előírások szintjéig

támogatták. Utóbbit azonban nem tekintették a VTT feladatának.

A VTT 2002-es koncepció tervében kimondták a következőket:

A. Az 1998 novembere és 2001 márciusa között levonult négy árvíz igazolta, hogy

a védművek hazai szabvány szerinti kiépítése halaszthatatlan;

keresni kell a töltések – mértékadó előíráson túli – erősítésének és magasításának

alternatív, illetve biztonsági tartalékot jelentő fejlesztési lehetőségeit.

B. Az Alföldön hozzávetőlegesen 10 milliárd m3-nyi vizet kellene tározni ahhoz, hogy

védvonalak nagyobb részére ne legyen szükség. Ennek a vízmennyiségnek a

tározására a jelenlegi életfeltételek és -körülmények megtartása mellett nincs terület.

Ez azt jelenti, hogy a Tisza mentesített árterén vagy teljesen fel kell adni a 150 év alatt

kialakult területszerkezetet, vagy a meglévő töltéseknek, mint a védelmi rendszer

alapszerkezetének megtartása mellett olyan tartalékokat kell feltárni, amelyek lehetővé

teszik a nagyobb árhullámok biztonságos levezetését is. Az életfeltételek,

területhasználatok radikális megváltoztatása nem járható út, tehát új védelmi megoldásokat

kell keresni, fel kell tárni a védelmi rendszer kiegészítő és tartalék elemeit.

C. A töltésrendszer jelenleg érvényes mértékadó árvízszintre vonatkozó kiépítését – és az

előírt biztonságot - kiindulási feltételnek tekintjük, annak műszaki feladataival és

költségeivel nem számolunk.

34 2015. augusztus

Ezzel szemben az árvízvédelmi töltések további fejlesztésének lehetőségét a megalapozó

többségében dokumentumok kizárták. „A további töltésmagasítás, mint alternatíva azokon a

vízfolyás szakaszokon lenne megvalósítható, ahol sem a vízszállítás növelésére, sem

tározásra, sem vésztározásra nincs lehetőség, így a Felső-Tiszán és a mellékvízfolyások

határmenti, vagy felső szakaszain. Nem kívánatos ugyanakkor a további töltésmagasítás a

Közép-, és Alsó-Tisza vidéken a nagy magasságú töltések miatt.”

Tehát akkor a védvonalak a megnövekedett árvízszintre való megerősítése, azaz a

további magasítása egy lehetséges, de nem ajánlható válasznak bizonyult. Ennek okai között

már környezeti jellegűek is szerepeltek:

Sok szakaszon már így is igen magasak (4, 5, esetenként 6 m magasságúak) a

töltések, melyek további magasítása megnöveli a gátszakadás kockázatát, és a

bekövetkező árvízi katasztrófa mértékét.

Ez annál is inkább így van, mivel sok szakaszon nem elsősorban a magassági

hiány, hanem a töltések altalajának gyengesége a legfőbb veszélyforrás. Ezt a

problémát magasítással nem oldjuk meg, sőt nagyobb lehetséges terhelést idézünk

elő. Így a megfelelő biztonság kialakítása érdekében a magasítás mellett további

beavatkozások, elsősorban altalajerősítés szükséges (agyagék, résfal, leterhelő

szőnyeg, stb.) Ennek megfelelően a beavatkozás már nem magasítást, hanem a

régi töltések elbontását és újak építését jelentené.

Ez egyrészt nagyon költséges (a magasítás a meglévő infrastruktúra átépítését is

igényli, pl.: közúti-, vasúti hidak, kikötők stb.), másrészt táji szempontból (tájkép,

tájhasználat) kezelhetetlen.

A Tisza menti települések egy részén a település gyakorlatilag ráépült a töltésre,

így a töltés emeléshez szükséges terület biztosítása csak kisajátítással,

lakóépületek lebontásával lehetséges.

Az egész beavatkozás a folyamat romlásával értelmetlenné is válhat, és az érintettek

veszélyhelyzete az árvízi csúcsok növekedésével párhuzamosan nőhet.

7.2. Hullámtéri beavatkozások

A kiinduló probléma az, hogy a hullámtér fedettsége, a meder feltöltődése megfelelő

kezelés hiányában rendkívül gyorsan növekedett az elmúlt hosszabb időszakban. Az így

kialakuló árvíz levezethetőségi problémát fokozták az olyan emberi beavatkozások,

mint a nyárigátak engedélynélküli emelése, vagy épületek/építmények megjelenése, nem

megfelelő kialakítása a hullámtéren.

Az eddigi tervezés során felmerült lehetséges hullámtéri beavatkozások:

Töltésáthelyezés

Szabad sáv létrehozása a nagyvízi meder részére irtások útján

Folyószabályozási beavatkozások, sarkantyúk, vezetőművek, partvédelmek

Meder átvágások létrehozása

Árapasztás túlfejlett kanyarok között

Nyári gátak felülvizsgálata, vissza- illetve elbontása

Övzátonyok helyenkénti szakaszos megszüntetése

Hídkörnyéki vízszállító képesség növelése hullámtéri hídnyílások kiépítésével

Hullámtéri építkezések felülvizsgálata

35 2015. augusztus

Művelési ág változtatás a hullámtéren, stb.

A hullámtér elsődleges funkciója az árvizek biztonságos levezetését szolgáló nagyvízi meder

kialakítása. Mindezek mellett – különösen – árvízmentes időszakokban lehetséges azok

egyéb célú hasznosítása, pl. jó termőhelyek találhatók a gazdálkodás számára, a vízpart

számos jóléti használatra, rekreációra kínál alkalmat stb. A hullámtér jellegéből adódóan

jelentős természeti értékkel rendelkezik, a folyóvizek és környezetük számos faj élőhelye,

természetes állapotukban ökológiai folyosóként működnek. A víz, mint környezeti elemünk

minőségének és mennyiségének megőrzése a környezetvédelem számára fontos feladat. A

fentiekből következik, hogy a hullámterek komplex hasznosítása számos érdek- és

szempontrendszer összehangolását teszi szükségessé. A különböző hullámtérrel kapcsolatos

célok az alábbiakban foglalhatók össze:

Árvízvédelem: A hullámtér rendezése, abból a célból, hogy az biztosítsa az árvízi

hozamok, jéghozamok, hordalék, uszadék károkozás nélküli levezetését. A hullámtéri

terep- és vegetációviszonyai, az építmények ne veszélyeztessék, sőt segítsék elő a

vízlevezetést és az árvízvédelmi létesítmények állékonyságát.

Környezet- és természetvédelem: A folyó megfelelő vízminőségét környezetkímélő

használat révén biztosítani kell, a hullámtérben pedig legyenek túlsúlyban a

természetszerű állapotok (őshonos fajok, változatos élőhelyek stb.), és biztosítani kell a

hullámtérben a zöldfolyosó folyamatosságát.

Erdőgazdálkodás, mezőgazdaság, tájgazdálkodás: A nagy termőerejű hullámtéri

területeken a gazdálkodáshoz szükséges feltételek biztosítása.

A nagyvízi meder vízszállító-képessége és az árvízszint összefüggése – főképpen a

tetőzés – igen bonyolult a Tisza esetében. Ezért a tervezett beavatkozásokat alapos

hidraulikai, áramlástechnikai vizsgálatok előzik meg, amelyek egyben alapját képezték a

VTT I. ütemben megvalósítandó, legsürgősebb és leghatékonyabb beavatkozások

kiválasztásának.

A tervezés során figyelembe vételre javasolt környezeti szempontok

Miután nem akarjuk a problémákat egyik beavatkozással érintett szakaszról egy

másik szakaszra áthelyezni, és tudva, hogy a hullámtéri beavatkozások minden

esetben hatással vannak a tőlük lentebb fekvő szakaszokra, elmondható hogy a

beavatkozásokat egymással összefüggésben a teljes tervezési területre kell

kialakítani, és lehetőség szerint a folyásirányban alulról felfelé megvalósítani.

A hullámtér árvízi levezető sávjában, amennyiben konfliktus merül fel az

árvízvédekezési (levezetési) érdek és a természetvédelmi érdekek között, akkor a

veszélyeztetett értékek alapján lehet megoldást keresni. Ott lehet

kompromisszumot kötni, ahol a természetvédelmi érték meghaladja az

árvízvédekezéssel megóvott értékek nagyságát. A kompromisszumok a nagyvízi

levezetősávok kijelölése és az ottani elfogadható állapotok (pl. hagyásfás legelő)

meghatározása szintjéig terjedhetnek. Ezek után a nagyvízi levezetősávok megfelelő

állapotának biztosítását, és itt a vízügyi érdek elsődlegességét a 83/2014. (III. 14.)

Korm. rendeletnek megfelelően a Koncepciónak is képviselnie és érvényesítenie kell.

Miután a hullámtér érdességét nagymértékben ugyanazok a folyamatok idézik

elő, mint amelyek a területek ökológiai degradációját nyilvánvaló, hogy lehet

olyan megoldást találni, amely mindkét célt egyaránt szolgálja. Ez pedig a

jövevényfajok szelektív irtása és a tisztított állapot folyamatos fenntartása. A

36 2015. augusztus

tereprendezés megvalósítása során is van mód arra, hogy az idősebb fákat

megőrizzék, ez esetben e beavatkozás megszüntetőnek várt következménye is enyhül.

A beavatkozások és a hullámtér teljes területén meg kell teremteni a fenntartás

feltételeit. Ez részben a tulajdonosok kötelezése, illetve az állam esetében az

elégséges normatív és támogatás források hosszú távú rögzítése, valamint a

fenntartási kötelezettség szigorú ellenőrzése. (Amennyiben az állam sem tudja

fenntartani a területeit, akkor igen nehéz a magántulajdonosoktól elvárni a

megfelelő fenntartást.) A beavatkozások a fenntartási igényt fokozhatják is, például:

o Nagy valószínűséggel karbantartási és/vagy fenntartási munkákat igényel

majd az árvízi események levonulását követően például a nagyvízi levezetősáv,

áramlási irányba eső peremeinek, vagy széleinek környezete, ugyanis a

levezetősáv kisebb érdességű, mint a környező hullámtéri területek. Emiatt

vertikális tengelyű örvényképződésre lehet számítani, ami eróziós,

feliszapolódásos zónák megjelenésére ad okot, a nagyvízi levezetősáv áramlással

megegyező irányú peremein, szélein. Ha a nagyvízi levezető sáv és környezete

között az érdesség átmenete finomabbá tehető (tájgazdálkodási, legeltetési

eszközökkel), akkor a morfológiai változások, növényerózió mérsékeltebbé tehető.

o A nyári gátak eltávolítása esetén az ártereket a víz gyakrabban önti el és

a vízborítás hosszabb ideig tart. Ez hatással van az árterek használhatóságára

(fontos körülmény!) és ökológiai potenciáljára. A tartós és gyakoribb elöntés segíti

a spontán erdősülést, amely növeli a karbantartási munkák mennyiségét,

gyakoriságát.

7.3. .Árvízi tározók építése, mentett oldali tározás

A VTT szerint az árvízi tározás alapvető céljai, hogy a tározók

elegendő térfogattal rendelkezzenek, hogy akár a mértékadó árvízszint 1,0 m-es

meghaladását is kompenzálni tudják;

a vízfolyás mentén az árapasztandó víztömeggel lehetőleg arányosan, közel

egyenletesen álljanak rendelkezésre;

a síkvidéki árvíztározók lehatárolásához szükséges töltésekkel védjék a lakott

területeket és település vízzel körbezártan ne maradjon;

a vízbeeresztést és leeresztést szabályozni képes műtárgyakkal rendelkezzenek;

vizet vonjanak el, azaz ürítésük csak az árhullám levonulását követően történjen

meg.

A VTT koncepció a tározó helyének kiválasztásának szempontjait az alábbiak szerint

határozta meg (a területhasználati konfliktusok feloldására):

Az átlagos talajérték lehetőleg alacsony legyen,

A belvíz veszélyeztetettségi mutató lehetőleg magas legyen,

A terület beépítése és az ott található mezőgazdasági érték minimális legyen.

Továbbá:

Ne exportálja a veszélyesen magas árvízszinteket

Veszélyes környezeti forrás ne legyen a területen

Természetvédelmi, tájvédelmi értékek fenntartási igényeihez igazodjon

37 2015. augusztus

Igazodjon az érintett belvízvédelmi rendszerhez (pl. a tervezett töltések minél

kevesebb belvízcsatornát keresztezzenek stb.)

Tájba illesztés pl. minél kevesebb betonfelület keletkezzen stb.

E mellett más használati szempontok figyelembevételére is sor került. Ezek a következők:

Az ökológiai célú vízszinttartás

A tározótérben a vízigényekhez igazodó vízvisszatartási lehetőségek (egyelőre

feltárása), a külső peremterületek ökológiai célú vízellátása

Egyéb vízhasználatok fejlesztési igényei (egyelőre csak az igények feltárása),

amelynek műszaki követelménye a feltölthetőség és vízkormányzási lehetőség:

öntözés, halgazdálkodás, jóléti stb.

Mindezek mellett a műtárgyak kialakítására vonatkozó műszaki és gazdaságossági

szempontok is kiválasztási kritériumok.

A tározás eredményessége – természeti és társadalmi szempontból egyaránt – a helyes területi

lehatároláson és a helyes működtetésen múlik.

A tározók okozta környezeti hatások tekintetében fontos az elméletet jelentő hatásfolyamat-

ábrán túl, hogy volt egy példa a tározók működtetésére (A Tiszaroffi tározó 2010 nyarán

történt megnyitása és részleges feltöltése), aminek a tanulságait a Koncepció kialakítása és a

projektek tervezése során figyelembe lehet venni.

A Tiszaroffi tározó tapasztalatai azt mutatják, hogy vannak megoldandó problémák a

működés közben, de a tározó a várt eredményt biztosítani tudta. A problémákból

viszont tanulni kell, így az ezekre való reagálás a Tervek feladata. Ezek közül a

következőket érdemes kiemelni:

A tározót ugyan csak részlegesen töltötték fel, de az egyik legfontosabb tapasztalat az

volt, hogy a 2010-es nagyon csapadékos körülmények között a tározó területén

nagyon sok víz maradt, és annak ellenére, hogy a kivezetett víz mennyisége nagyobb

volt a bevezetettnél a tározót nem lehetett teljesen leengedni, illetve egyszerre

okoztak problémát a belvíz, a fakadó vizek és feltöltés maradványai.

A víz nem az elképzeltek terült szét, ereje kopolya képződéshez is vezetett.

Ez a két tényező a tározók területének megfelelő kiválasztására, a mikrodomborzat jobb

figyelembe vételére és a tározókon belüli és tározó környéki csatorna rendszerek mind

teljesebb rendbetételére hívja fel a figyelmet. Ez utóbbi a tájgazdálkodás kialakítása

szempontjából is fontos.

2010. június 20-24. közötti időszakban az 50-60 km/h-ás viharos szél hatására

hullámzás keletkezett, amely elhabolást okozott a töltésrézsűn, a töltéstestben, a

rampákban és a műtárgyak környezetében.

38 2015. augusztus

A véderdők kialakítása és védelme szintén javítandó feladat.

A Vízügyi Igazgatóság Regionális labor zárójelentése szerint: „A déli műtárgyon

át a Tiszába jutó víz vízminőségi paraméterei I-II. osztályú vízminőségi kategóriába

estek. A leeresztés időszakában a szervesanyag tartalom igen magas volt (KOI: III.

osztály), az összes foszfor mennyisége III. osztályú, míg az a-klorofill mennyisége a

III-IV. osztályú minősítési kategóriával volt jellemezhető .”

A kérdéskör a terület mezőgazdasági hasznosításának, a kialakítandó

tájgazdálkodásnak a fontosságára hívja fel a figyelmet. A vegyszer- használatok

tekintetében annak idején (2008) Brüsszel által feltett kérdésre a következőt válaszoltuk:

„Tájhasználat-váltás esetében a vegyszerek és egyéb mezőgazdasági kemikáliák funkcióját

elsősorban a megnövekedő munkaráfordítás venné át. A jelenlegi vegyszerhasználatok

átlaga is eleve jóval kisebb, mint az EU fejlettebb országaiban tapasztaltak. (2005

műtrágya EU 185 kg/ha, Magyarország 70 kg/ha, növényvédőszer: EU 2,5 kg/ha,

Magyarország 1,5 kg/ha.) Az eddigi elemzések alapján lehetséges, hogy a

vegyszerhasználatok szabályozására csak az első tározóhasználat után, annak tapasztalatai

alapján kerülhet sor.” Ez utóbbi azonban nem történt meg.

A terület természetvédelmi kezelését ellátó Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság

munkatársainak tájékoztatása alapján a tározó feltöltése során nagyon sok vad

pusztult el, amikor a víz 3 napon át óriási erővel zúdult a tározóterületre. A

becslések szerint kb. 200 őz és kb. 500 nyúl, számos földön fészkelő madár és persze

kisebb testű állat, rovar esett áldozatul.

A feltöltés 56,8 millió m3 vízmennyiséget juttatott a Tiszából a tározóba és ezzel

együtt rengeteg hal került be a területre, amelyek azután leívtak és kimagasló

szaporulattal láthatták volna el a Tiszát – ha vissza tudnak jutni a folyóba. Ez

azonban a legtöbb helyen nem volt lehetséges, így olyan naturás jelölőfajok, mint

a pl. a balin (Aspius aspius) hatalmas mennyiségben gyűltek föl az egyre zsugorodó

vízterekben és végül a környék lakói hordták haza őket. Olyan nagy mennyiség volt,

hogy legtöbben már a disznókat etették velük. A KÖTI- KÖVIZIG zárójelentése

szerint egy-egy kishálós merítéssel 15-20 db kishal (süllő, ponty, kárász, keszegfélék,

csuka, balin, naphal, sügér) került a hálóba.

A tározótér természetvédelmi szempontból értékesnek ítélt területein az árasztás

különböző következményekkel járt. Értelemszerűen a vizes élőhelyek nagyarányú

megnövekedése, és azok tartós fönnmaradása az ökológiai hálózat kiterjedését

okozták. Megnőtt a vízi és vízhez kötött fajok száma és állománya a tározóterületen

és környékén: mindenfelé békák és szalamandrák bukkantak elő, ami a

táplálékláncon keresztül további fajok számára teremtettek jobb élőhelyi

körülményeket. A Tiszaroffi tározótér 2010.ben kiemelkedő madárparadicsom volt,

ez és a gazdag hal- kétéltű- és hüllőállomány volt a tározás legnagyobb ökológiai

értéke.

Az elöntés általános következménye a vízzel terjedő és jól kolonizáló özönnövények

szinte robbanásszerű elterjedése. Ez azonban a Tiszaroffi tározó feltöltésekor,

pontosabban leeresztése után nem volt tapasztalható. Ennek legfőbb oka, hogy a

terület jelentős része nagyon sokáig víz alatt állt jóval a leeresztés után is, és csak az

új vegetációs időszakra száradt ki, így gyakorlatilag 2010-ben nem volt esélyük

ezeknek a fajoknak.

39 2015. augusztus

Érdekes tapasztalata volt a feltöltésnek, hogy még 2012-ben is volt hal az

anyagnyerőhelyeken, anélkül hogy ezeket bárki fenntartotta volna. Ennek hasznosítása

fontos lenne a jövőben. Annál is inkább, mivel a tervezett elöntési gyakoriság nő, ha a

tározók működtetését már nem csak árvízi vészhelyzetben, kiegészítő megoldásként

kezeljük. Ez egész nyilvánvalóan a területhasználatok kötelező alakítását vonja

magával.

A hordalék kiülepedése sem volt tetten érhető a Tiszaroffi tározó feltöltése kapcsán

sem a talajon, sem a növényzeten erre utaló nyomokat nem lehetett felfedezni.

Feltűnő volt ezzel szemben a talajok szerkezetének változása.

A Vízügyi Igazgatóság Tiszaroffi tározó feltöltéséről szóló zárójelentésében szereplő

javaslatok közül lényeges kiemelni az alábbiakat:

A tározó teljes leürítésének tervezhetőségéhez a területéről digitális terepmodellt

kell készíteni az esésviszonyok meghatározásához.

A tározó belsejében lévő csatornarendszerbe be kell kötni a mély fekvésű

zárványterületeken összegyűlt pangó és belvizeket, melyek erősen eutrofizálódnak.

Így a vízminőség romlás megakadályozható, és a tározó teljes leürítését is biztosítani

tudná.

8. VÁLTOZATELEMZÉS

A tervezési változatok a védett árterek kockázatcsökkentési lehetőségeinek stratégiai szintű

vizsgálatára irányulnak. A változatokat a 8 tervezési egységen belül értelmezik. A tervezők

változatnak tekintik egy adott tervezési egységen a tervezett intézkedéseknek olyan együttesét,

amelyek kockázati hatásait együtt lehet értékelni.

A felmerült tervezési változatok

1. Jogszabály követő Programozott, a jelenlegi MÁSZ rendelet előírásai szerint történő intézkedéseket

tartalmazza

Jellemzői:

csak a védett árterekkel foglalkozik

csak a meglévő töltések fejlesztéseit tartalmazza

a töltésfejlesztések a jelenlegi MÁSZ + magassági biztonsági előírásoknak

megfelelően történnek

a tározó hatásokkal nem számol

nagyvízi mederkezelési hatásokkal nem számol

nem szerkezeti intézkedésekkel nem számol

2. 2020-ig tervezett determinációk

Egyedi, a 1318/2015. (V. 21.) Korm. határozat szerint azonosítható intézkedéseket

tartalmazza

3. Öblözetenként differenciált MÁSZ és magassági biztonság értékek (0.001, 0.005, 0.01,

0.05; 0.5, 1.0, 1.2 m) mellett besorolási változatok

Programozott, a MÁSZ a védett értékek, a magassági biztonság a védvonalakon műszaki

szempontok szerint differenciált

40 2015. augusztus

Változat jellemzői:



a töltésfejlesztések öblözetenként differenciált MÁSZ előírásoknak

megfelelően történnek

a töltésfejlesztések védvonalanként differenciált műszaki magassági

biztonsági előírásoknak megfelelően történnek

tározó hatásokkal számol

nagyvízi mederkezelési hatásokkal számol

nem szerkezeti intézkedésekkel számol

4. Lokális gyengeségek öblözeti szintű kiegyenlítése (egyenszilárdság)

Programozott, csak azon szakaszok kiépítése az öblözeti jellemző szintre, amelyeken

kiugró gyengeség mutatkozik a jellemző szinthez képest

Változat jellemzői:



a töltésfejlesztések öblözetenként „egyenletes” kiépítésre történnek

a töltésfejlesztések védvonalanként differenciált műszaki magassági

biztonsági előírásoknak megfelelően történnek

tározó hatásokkal számol

nagyvízi mederkezelési hatásokkal nem számol

nem szerkezeti intézkedésekkel számol

5. „Optimális” hosszú távú cél (konzorciumi javaslat)

Egyedi, a felsorolt változatok eredményeinek tervezői értékelése alapján

A változatok összehasonlításához egymásra épülő, több kritériumos értékelést alkalmazunk,

melynek során a változatokat természeti (természeti, környezeti, vízgazdálkodási), műszaki,

pénzügyi-gazdasági, társadalmi, jogi és intézményi szempontok szerint értékeltük.

Az alternatíva értékelés felmerült lehetséges szempontjai, kritériumai a teljesség igénye

nélkül:

Értékelési szempontok, kritériumok

a) Vízgazdálkodás, árvízi biztonság

A vízgazdálkodási kritériumok elsősorban a célrendszernek való megfelelést vizsgálják, a célokat nem szűken a

biztonságnövelésre értelmezve. A tározók esetében a vízgazdálkodási kritériumok célja, hogy olyan lehetséges

tározási helyek és módok kerüljenek kiválasztásra, amelyek növelik az árvíz biztonságot úgy, hogy az javítja a

Tisza vízgyűjtőjének vízháztartását. A kritériumrendszer olyan vízgazdálkodási szempontokat is foglal magába,

amely komplex módon vizsgálja az árvíz, belvíz és aszálykárok csökkentésének lehetőségét mind a természeti

adottságok, mind a műszaki paraméterek tekintetében.

Vízgazdálkodás – árvízi biztonság, kockázatkezelés

A fejlesztések minél nagyobb szerepet kapjanak a VTT aktualizált alapcéljának, céljainak

kielégítésében.

A fejlesztések területileg ne exportálják az árvízi veszélyeztetést, a veszélyesen magas vízszinteket.

A fejlesztések hatásai ne növeljék a belvizek okozta problémákat a belvíztől védendő területeken.

41 2015. augusztus


Az árvízi veszélyeztetés csökkentését úgy kell megoldani, hogy egyben az ugyanezen területen létrejövő

ellenkező előjelű meteorológiai viszonyokból adódó szélsőségeket – szárazodás, aszálykárok – is minél

nagyobb mértékben mérsékeljék.

A fejlesztések feleljenek meg a VKI céljainak is, azaz jellemzően segítsék az OVGT-ben a vizek jó

állapotára vonatkozó célok megvalósulását. A minimális súrlódással járó megoldásokat kell keresni.

Miután az EU árvízi direktívája a katasztrófa megelőzést elsődlegesnek tekinti a katasztrófakezeléshez

képest, a fejlesztéseknél minél nagyobb szerepet legyen a megelőzést szolgáló beavatkozásoknak.

Üzemeltethetőség műszaki feltételei, üzemeltetés kockázatai, minél jobb rugalmassága,

alkalmazkodóképessége. Az üzemeltetés szervezeti, intézményi feltételeinek rendelkezésre állása.

Kiépített rendszer bővítésének, továbbfejlesztésének lehetőségei a jövőben.

Vízgazdálkodás - töltés

A töltéserősítések, emelések minél kevesebb járulékos problémával járjanak (lakóházak bontása, utak

megszüntetése, hidak emelése stb.).

A töltések fejlesztésére lehetőséghez képest a mentett oldalon kerüljön sor.

Vízgazdálkodás – tározók

A helykiválasztás hatékonysága az árapasztási hatások szempontjából.

A területek alkalmassága a különböző tározási célokra a domborzat tagoltsága, esésviszonyai és a

térszintek, valamint a Tisza vízállásának összefüggései alapján. A tározók területének meghatározásakor

előnyt élveznek az egyébként is belvízveszélyes területek, mélyárterek (ezek kiválasztásával csökkenthető

az építendő töltések magassága).

A vésztározás az érintett értékek szempontjából minimális károkozással legyen megoldható, ugyanakkor

lehessen a rendszer kiépítéséből származó járulékos környezeti, fenntarthatósági vízgazdálkodási vagy akár

gazdasági hasznokkal is számolni.

Vízgazdálkodás –hullámtéri beavatkozások

A beavatkozások eredményeként létrehozott kedvező hullámtéri állapot fenntarthatósága. Az ártéren

történő mindennemű beavatkozás tartósságának, ezáltal sikerességének kulcsa, nem csak a vápák, nagyvízi

lefolyási sávok esetében, de minden további beavatkozásnál is!

A szűk keresztmetszetek, problémás helyek minél teljesebb kezelése, a megoldások időbeli ütemezése

és tartalma ne okozzon más ponton újabb problémákat, ide értve a határon túli hatásokat is.

b) Terület és vidékfejlesztés

A terület- és vidékfejlesztési szempontrendszer olyan célokat fogalmaz meg, amelyek a biztonság növelésével járó

fejlesztési lehetőségeket, a természeti értékek megőrzésével összhangban a fenntartható gazdálkodási formák

kialakulását, a vidék népesség megtartó képességét nagymértékben javítják. A tározók kialakítása során pedig

keresi annak lehetőségét, hogy a tározó területén az árvízi célok megvalósítása során kerüljenek előtérbe a

hagyományos, a természettel és tájjal összhangban lévő gazdálkodási formák. Hasonlóképpen fontosak az olyan

területfejlesztési szempontok, amelyek az árvízi kockázatok csökkentését szolgálják, azzal hogy legjobban

veszélyeztetett területeken nem növelik a védendő művi értékek nagyságát, sőt csökkentik azokat. Ugyanakkor nem

veszélyeztetik, sőt lehetőség szerint növelik a természeti/ökológiai értékeket.

Terület és vidékfejlesztés - általános

A beavatkozások mennyire teremtik meg a lehetőségét olyan fejlesztéseknek, melyek javítják az érintett

térségek tájpotenciálját, gazdasági lehetőségeit és az ott élők életkörülményeit.

Terület és vidékfejlesztés - tájgazdálkodás

A tervezett tározók területén és a mögöttes területeken a vízkészlet hasznosításhoz szükséges műszaki

megoldások (pl. vízkormányzás lehetősége) már a megvalósítás után rendelkezésre álljanak. Fontos, hogy

a területhasználatok alkalmazkodóképessége a tározó használata során várható árvízi feltöltésekhez minél

jobb legyen.

A rendszer jó működéséhez szükséges víz rendelkezésre állásának biztosíthatósága mennyiségi és

minőségi szempontból. A meglévő és a tervezett tájgazdálkodási rendszerek mennyiségi és minőségi

vízigényét a meglévő, illetve a kiépítendő vízgazdálkodási rendszer milyen biztonsággal képes ezt

kielégíteni.

42 2015. augusztus


A természeti adottságokhoz való rugalmas alkalmazkodás lehetősége, a szélsőséges vízgazdálkodási

helyzetek kezelhetősége. A kérdés a meglévő és a tervezett tájhasználatok és a természeti adottságok

közötti megfelelésre vonatkozik.

A tájgazdálkodási fejlesztéssel érintett területek nagysága. A különböző tározási alternatívák eltérő

mértékben és arányban képesek tájgazdálkodási lehetőséget nyújtani az érintett területeknél. A kritérium

ennek mértékére vonatkozik, de csak a ténylegesen, hatékonyan bevonatható terület lehet a viszonyítás

alapja.

A halgazdálkodásra alkalmas területek kialakításának lehetőségeit biztosító adottságok előnyt jelentenek.

c) Környezet- és értékvédelem

A környezetvédelmi szempontrendszer egyrészt a szokásos környezeti hatásokat kezelni kívánó kritériumokból,

másrészt a fenntartható fejlődés irányába történő elmozdulást elősegítő kritériumokból áll. A cél a kedvező hatások

erősítése, a kedvezőtlenek megszüntetése, intenzitásuk csökkentése.

Környezet- és értékvédelem - környezetvédelem

A fejlesztések megvalósításának és működésének káros és hasznos környezeti hatásai. A kritérium a

működő és a kiépítendő rendszerek környezeti hatásvizsgálati értelemben vett hatásaira vonatkozik,

jellemző hatásviselő itt a víz, a talaj és az élővilág. Az a jobb rendszer, amelynek összesített hatásai

kedvezőbbek.

A fejlesztés segítse elő a Tisza összefüggő ökológiai folyosóként való működését.

A tervezett rendszer és működése ne érintsen kedvezőtlenül egyéb, nem természetvédelmi szempontból

értékes területet (pl. kiemelt üdülőövezet, történelmi borvidék, vízbázisok védőövezetei, egyéb táji,

települési értékek)

A tározók kialakításánál minél nagyobb mértékben alkalmazzanak természetes terepalakulatokat.

A fejlesztések hatásai (pl. a tározóból visszavezetett víz minősége) ne rontsák a Tisza jelenlegi VGT

szerinti minősítését, besorolását.

Környezet- és értékvédelem - természetvédelem

A tározó ne sértsen védett értékeket, a kapcsolódó vízgazdálkodási fejlesztések lehetőség szerint

szolgáljanak természetvédelmi célokat is.

A vízborítással érintett területen védettséget élvező természeti értékek aránya. (Országosan védett

terület léte, endemikus faj élőhelyének előfordulása, ex lege védett terület léte, MAB (bioszféra

rezervátum) léte, Natura 2000 és ramsari terület, stb.)

Környezet- és értékvédelem - örökségvédelem

Nem lehet a tározó területén, vagy annak hatásterületén világörökség részét képező terület, kiemelten vagy

fokozottan védett régészeti lelőhely, történelmi földmű, műemléki érték

A kardinális örökségvédelmi értékek fennmaradásának biztosítása, akár speciális megoldásokkal is (pl.

mobil gátak)

Környezet- és értékvédelem – környezeti fenntarthatóság

Az árvízvédelmi művek bővítése során a területkímélő megoldásokat kell előnyben részesíteni. Az ártéri

területek árvízszint csökkentési célból való hasznosítása ebből a szempontból nem számít igénybevételnek.

Sőt: a korábbi ártéri területek árasztása a térség gazdasági és ökológiai fenntarthatóságának egyik kulcsa

lehet.

A nedves, vizes és vízi élőhelyek létrejötte, illetve létre jöttének lehetősége, a biodiverzitás javulása.

Az alternatívák módot adnak ilyen élőhelyek kialakulásához, és fennmaradásához, a fő kérdés az, hogy

ezek mennyire javítják az adott terület biodiverzitását, mennyire növelik ökológiai értékeit, mennyire

járulnak hozzá a folyó összefüggő ökológiai folyosóként való működéséhez. A meglévő rendszer egy

állapotot jelent ebből a szempontból.

d) Gazdasági, hatékonysági és megélhetési kérdések

Beruházási költségek nagysága és finanszírozhatósága

A működtetés költségeinek nagysága és biztosíthatósága, a rendszer pénzügyi fenntarthatósága. A

kritérium nem csak a működtetés eltérő költségigényére utal, hanem annak valamilyen forrásból való

valószínűsíthető rendelkezésre állási lehetőségére is.

43 2015. augusztus


A rendszer összesített költségei (évesített költség, jelenérték)

Rendszer hatékonysága (árvízi biztonságba helyezett lakosság száma, kockázat csökkenés stb.)

Foglalkoztatás növelő, csökkentő hatások. (esetleg jobb: foglalkoztatási hatások)

Az érintett mezőgazdálkodóknak okozott esetleges hátrányok. Előfordulhat olyan helyzet, hogy a

változások egyes gazdálkodókat hátrányosan érintetnek, például a területük belvíz levezető képességének

rontásával, vagy jó termőterületek kisajátításával, elérhetőségük romlásával stb.

A terület (nem közvetlenül csak agrár) eltartó-képességéhez való hozzájárulás, piaci, termelési

élelmiszerbiztonsági kockázatkezelési képesség. A projektek hatásterületén élő lakosság számára, mind a

meglévő, mind a tervezet helyzet egy lehetőség-halmazt jelent a megélhetés szempontjából, kérdés melyik

alternatíva nyújtja a legjobb eltartóképességet, beleértve a külső piaci, és a belső termelési és

élelmiszerbiztonsági kockázatok lehetséges hatásait is.

Társadalmi hasznok lehetősége hogyan növekszik? (pl. egészségi, rekreációs hatások)

e) Társadalmi elfogadhatóság

A tervezés egyik alapkövetelménye, hogy az érintett térségek lakóit is minél jobban be kell vonni a

döntéshozatalba. A kritériumrendszer vizsgálja egyrészt a helyi életkörülmények, életminőség javításának

alternatíváit és lehetőségeit, valamint a helyi igényeknek leginkább megfelelő alternatívák megtalálását. Az

értékelés kizáró okként kezeli az egyes tározók megvalósulását akkor, ha a helyi társadalom széles ellenállásába

ütközik. Miután maga az elfogadottság gyorsan változó kategória, igyekszünk figyelembe venni az

elfogadhatóságot, mint az elfogadást meghatározó tényezőt.

A beavatkozások társadalmi elfogadottsága minél jobb legyen. Elsősorban az érintett lakosságot jelenti,

de bele foglalhatók az önkormányzatok, vállalkozók, gazdálkodók, civil szervezetek is.

Várható elfogadottság szintje az érintett gazdálkodók részéről. A kritérium az érintettek véleményét méri

az egyes alternatívák vonatkozásában. Kérdés, hogy ezek mennyire elfogadhatók alapvetően a területen

gazdálkodók számára. A jelenleg meglévő rendszer valamilyen szinten elfogadhatónak tekinthető, hiszen

működik.

A fejlesztések, a megvalósuló létesítmények lakókörnyezetet, lakható környezetet befolyásoló hatása minél

kisebb legyen.

A pszichés terhelés ne növekedjen. Ne csak a tudományosan meghatározott biztonsági szint, de biztonság

érzete is növekedjen.

Az érintettek részvételi lehetősége mennyire lehetséges a rendszer működtetésében. El kell érni, hogy az,

aki elszenvedheti az árvízi események következményeit, alkalmassá váljon (ha ez lehetséges) saját

óvintézkedései megtételére az árvízkárok csökkentése érdekében.

9. Társadalmasítás

A partnerség kereteit az SKV direktíva (2001/42/EK) határozta meg először:

„Az átláthatóbb döntéshozatal elősegítése, illetve a vizsgálathoz rendelkezésre bocsátott

információk teljességének és megbízhatóságának biztosítása érdekében elő kell írni, hogy a

környezeti felelősségük folytán érintett hatóságokkal és a nyilvánossággal a tervek és

programok vizsgálata során konzultáljanak, illetve kitűzzék a megfelelő határidőket, kellő

időt hagyva a konzultációra, beleértve a véleménynyilvánítást is;

A nyilvánosság részére korai és hathatós lehetőséget biztosítanak arra, hogy

megfelelő határidőn belül kifejthessék véleményüket a terv- vagy programtervezetet és

az ahhoz mellékelt környezeti jelentést illetően, azt megelőzően, hogy a tervet vagy

programot elfogadnák, illetve jogalkotási eljárásra terjesztenék be.”

Számunkra társadalmi részvétel szempontjából meghatározó jogi kereteket legpontosabban a

2/2005. (I. 11.) Korm. rendelet adja meg. Lépések

44 2015. augusztus

I. Fázis a munkaterv partnersége:

A partnerségi folyamat a vizsgálat elején megindul miután a környezeti értékelés

tartalmának meghatározásakor (voltaképpen jelen dokumentum szakmai része) ki kell kérni a

környezetvédelemért felelős szervek véleményét, és nyilvánosságra kell hozni ennek

eredményét, a folyamat megindulását.

a) A stratégiai környezeti vizsgálat tematikája, munkaterve megjelenik a www.vizugy.hu a

Kvassay Jenő Nemzeti Vízstratégia felületen belül az Árvízi Kockázatkezelés alatt, ahol

ezt követően harminc napon keresztül véleményezhető. A véleményeket

[email protected] e-mail címen fogadjuk.

b) Ezzel párhuzamosan megtörténik a környezetvédelemért felelős szakmai szervek

véleményének kikérése a munkaterv átadásával.

c) A környezetvédelemért felelős szakmai szervek és az érintettek véleménye alapján a

munkaterv esetleges változtatása. Ennek véglegesített változata szintén felkerül a

honlapra.

II. Fázis a jelentés partnersége:

d) A környezeti értékelés véleményezéséhez az a) pontban meghatározott honlapra a

környezeti vizsgálat első változata felkerül. Ehhez bárki véleményt küldhet, a

véleményezésére 30 nap áll az érdeklődők számára rendelkezésre.

e) Véleményezés 2/2005. (I.11.) Korm. rendelet 3. sz. mellékletében nevesített szervezetek,

és a tervezésért felelős szervezetek részvételével.

f) A beérkezett vélemények feldolgozása és azok kezelésére vonatkozó javaslatok

megfogalmazása (táblázatos formában), rögzítve a véleményező személyét, a

megfogalmazott véleményt, és a figyelembe vételre vonatkozó javaslatot, illetve a

Megbízó általi jóváhagyás (figyelembe vétel) tényét.

g) Társadalmi részvétel értékelése: Az SKV folyamat befejeztével egy értékelést

készítünk a társadalmi részvételi folyamat lefolyásáról, tanulságairól, amelyet a

honlapon elhelyezünk, illetve az érdeklődőknek elküldünk elektronikusan.

http://www.vizugy.hu/

mailto:[email protected]

Documents

Az árvízkockázat-kezelési stratégiai tervek (országos + 8 ... · A tervezés folyamatában két szinten szükséges SKV-t készíteni. Az egyik szint az Országos Árvízi Stratégiai