2 0 2 0 . a u g u s z t u s 33

Csontos Márta

Bennem vagyok boldogMit bánom én, hogy a modernekvagy a törvény mit követelnek,bent maga ura, aki rab volt odakint.(Szabó Lőrinc)

Bennem nincs semmi, ami tilos,bennem győz a tiszta én-dicséret,nem látom a magas börtönfalat,nem zavar bennem az egyedüllét,sötétben is megtalálom az utat.

Bent csak magamat hallgatom,nem érdekel a kinti zűrzavar,szeretem, hogy rab vagyok kicsit,egy kicsit hóhér és cellatárs, mindigmagamból hívok játszani valakit.

Magamban távol vagyok a többitől,ön-mámoromban semmi sem fáj,nem kell a kényszertől undorodni.A Nagy Számonkérő majd melegen fogad,meglátja, mi bennem éteri és isteni.

Csontos Márta (1951) tanár, költő, irodalomtörténész. PhD-fokozatát a PPKE BTK Irodalom-tudományi Doktoriskolájában szerezte 2019-ben. Legutóbbi kötetei: Látószögek (Kráter, 2018), „Zászló a szélben”. Transzcendencia és küldetéstudat Reményik Sándor költészetében (Hungarovox, 2020).

H I T E L 34

Játék a szimbólumokkal

Az ősi álmodás-történetüres sivatagba rejtettea mindent látó szemet,csak a szent madár fürdötta sárga porban, s mikorátrepült vörös szárnyaivala végtelen forróságon,a lobogó napkorongbanlecsendesítette a tüzet.

Én meg ott rekedtema kezek barlangjában,valahol Patagóniában, egytérképről lecsúszott álom-világban, a hegyek megtörtgeometriájában – ott állítottamfel az oltárt, ott fentem mega kést a sziklafalon, bemutattamaz égő áldozatot, s néztem, hogygöngyölik ki szirmaikat a megnőttfényben nyújtózó rézvirágok.

Most már szabadfoglalkozásúéletművész vagyok, nem zavara villámember s a görög szfinxtalálós kérdése – magam isszimbólum akarok lenni, nyomotakarok hagyni a vadászkezekés a sólyomkarmok között,helyettesíteni akarom az oltalmazóamulettet a feldúlt Éden romjain.

Közben a piszkosszürke időegyfolytában követ, zavaros a menekülésiútvonal, a meggyengült szerencseott zihál mellemen. Már csak egyvégső erőfeszítés kellene, hogy ottmaradhassak az emléklistán fájdalom-mentesen, égre szegezetten.