Európai Politikai Együttműködés

• Közös kül és biztonságpolitika (KKBP)• Common Foreign and Security Policy (CFSP)• Európai Biztonság- és Védelempolitika• European Security and Defence Policy (ESDP)

A Dunkerque-i Szerződés• A Franciaország és Nagy-Britannia által 1947. március 4-

én, Dunkerque-ben (Dunkirk) aláírt védelmi szerződéssel Párizs és London kísérletet tettek a hatalmi egyensúlypolitika feltámasztására, a szerződés “a béke és biztonság szavatolását”, egy esetleges német agresszió megelőzését szolgálta volna.

• Nyugat-Európa nem maradhatott kívül a Szovjetunió és az USA konfliktusán. Washington jelezte: kizárólag németellenes biztonsági szerződések helyett – a Riói Paktum mintájára – egyféle regionális védelmi megállapodás megkötését ajánlja Nyugat-Európának.

Brüsszeli Szerződés • Franciaország, Nagy-Britannia, Belgium, Hollandia és

Luxemburg képviselői 1948. március 17-én Brüsszelben aláírták az öthatalmi szerződést (“Szerződés a gazdasági, szociális és kulturális együttműködésről és az együttes védelemről”.

• Kötelezettséget vállaltak: közösen lépnek fel a német agressziós politika felújítása ellen, egyeztetik fellépésüket “minden olyan más helyzetben, amely fenyegetést jelenthetne a békére, bárhol álljon is elő, vagy minden olyan helyzetben, amely a gazdasági stabilitást veszélyezteti”.

• A szerződés egy automatikus katonai segítségnyújtási klauzulát is tartalmazott, ha a felek egyikét “Európában fegyveres támadás érné, a többiek az Egyesült Nemzetek Alapokmányának 51. cikke értelmében minden rendelkezésre álló eszközzel katonai és egyéb segítséget és támogatást nyújtanak részére”.

• 50 évre kötötték, alapjául szolgált mind a NATO-nak, mind a Nyugat-európai Uniónak (WEU), amelyet az 1954-ben módosított Brüsszeli Szerződés hozott létre.

• A “Nyugati Unió”-ként, illetve “Brüsszeli Szerződés Szervezete”-ként emlegetett tömörülést a szerződő felek kinyilatkoztatása szerint a regionális együttműködés és a kölcsönös segítségnyújtás igénye hívta életre, de kiolvasható belőle az egyesült Európa megteremtésének a távlati célkitűzése is.

• Washington üdvözölte a brüsszeli szerződés aláírását. Truman elnök a Kongresszusban az európai védelem felépítése érdekében tett jelentős lépésnek nevezte az eseményt.

Párizsi Szerződés (1954)• A WEU megalakításával, a NATO-tagság lehetővé tételével

az NSZK szigorú katonai ellenőrzés alá került, de politikailag nyereséget könyvelhetett el: visszanyerte szuverenitását, gyakorlatilag szabad kezet kapott a kelet-politikában, az egész németséget képviselhette a nemzetközi kapcsolatokban.

• Franciaország a WEU keretein belül elérte: a német fegyverkezés szigorú ellenőrzését, a garanciákat a német militarizmus feléledése ellen.

Európai Védelmi Közösség (EVK)

• A NATO Nyugat-Európát az USA védernyője alá helyezte. Az amerikai hegemóniát és a felfegyverzett Németország által képviselt veszélyt ellensúlyozandó francia javaslatra hat ország (Franciaország, Németország, Olaszország, Belgium, Hollandia és Luxemburg) megkezdte egy önálló Európai Védelmi Közösség (EVK) tervének kidolgozását. A tervet a francia nemzetgyűlés nem ratifikálta.

• Fouchet-I terv (1961. október 19.), célja: a közös kül- és védelmi politika kiépítése, együttműködés a tudomány, a kultúra, az emberi jogok terén. A gazdaságra nem terjed ki. Európai Államok Uniója: államközi együttműködésen alapuló egységes külpolitika és egyeztetett védelmi politika, hosszabb távon magába olvasztotta volna az Európai Közösségeket.

• Fouchet-II terv (1962. január 18.): De Gaulle kihúzta a francia engedményeket (NATO-ra hivatkozásokat). Az USA-nak ellenállni képes Európa-kép, a nemzeti politika erősítése.

• A kudarc oka: megóvni az Európai Közösségeket a túlzott államközi jellegű együttműködéstől, helytelen a védelmi kapcsolatok lazítása az Egyesült Államokkal és a NATO-val. 1963 – francia-NSZK szerződés: államfői találkozók rendszere.

Európai Politikai Együttműködés

• European Political Cooperation - EPC• Hágai csúcstalálkozó (1969, december): az európai

integráció szükséges (világgazdasági feltételek) és lehetséges (a tagállamok készek a külpolitikai egyeztetésekre, a külpolitikai együttműködés alapjainak megteremtésére).

• Davignon-jelentés – “A külpolitikai együttműködés lehetőségei”. Luxemburg (1970): a külügyminiszterek elfogadták a jelentést, kezdetét vette az Európai Politikai Együttműködés (EPC), két évtizeden keresztül a Közösség külpolitikai egyeztetési mechanizmusának a szerepét töltötte be. Az EPC-t az Egységes Európai Okmány 1986-ban kodifikálta és intézményesítette.

Az EPC célja• A nemzeti külpolitikák összehangolása.• Közös álláspont kialakítása, közös fellépések

megvalósítása.• EPC: kormányközi, diplomáciai együttműködési

keretrendszer, amelyben a közös álláspont elérésére irányuló törekvés kölcsönös bizalmon, magas szintű kommunikációs rendszeren, a résztvevők közötti elmélyült szocializációs mechanizmuson és jóhiszeműségen alapult mintegy két évtizeden keresztül.

Az EPC szintjei• Európai Tanács (állam- és kormányfők)• Külügyminiszterek Tanácsa• Politikai Bizottság (külpolitikai

egyeztetés – a külügyminisztériumok politikai igazgatóinak feladata)

• Ad hoc munkacsoportok.• Harmadik országokba akkreditált

nagykövetek rendszeres találkozói.• Féléves soros elnökség, trojka.• Titkárság, SEA (1987).• A tagállamok közötti konszenzuson alapult,

szavazásra nem került sor.

A Genscher-Colombo terv (Európai Parlament, 1981.

november 19.)• “Európai okmány”, “Nyilatkozat a gazdasági

integrációról” tervezetek• Stuttgart (1983. június 19.), EiT: “Az Európai

Unióról szóló ünnepélyes nyilatkozat” aláírása.

Az Egységes Európai Okmány (SEA, 1986)

• Doodge-jelentés: kormányközi konferencia összehívása az integráció céljainak kibővítés érdekében.

• A SEA III. fejezete: a külpolitikai együttműködés kérdései. Új elemek: konzultációs kötelezettség a végleges döntéshozatal előtt.

• A Bizottság érdekelt az EPC munkájában. Elnökség informálja az EiP-et. Közvetve már egy föderális jellegű Európai Unió perspektíváját vetítette előre, amelynek világkereskedelmi szuperhatalomként növekvő szüksége volt egy határozott és erős közös külpolitika nyújtotta támogatásra.

• EPC: a közös külpolitika és diplomácia új formája.

• Intézmény: kormányközi-integrációs szembenállás.

A közös kül- és biztonságpolitika létrejötte

• Az előkészítő fázisban komoly viták folytak arról, hogy a CFSP működésében a föderalista vagy a kormányközi szemlélet váljon-e hangsúlyosabbá. Az EiT maastrichti ülésén ez utóbbi modellt fogadták el, ezzel a CFSP kormányközi együttműködésre épülő mechanizmusként vált az EU második pillérévé.

• 1992. június 19.: a WEU Tanácsának ülése, Petersbergi Nyilatkozat. „Petersbergi feladatok”: humanitárius és mentési feladatok; békefenntartás; harcoló alakulatok bevetése válságkezelés céljából, beleértve a béketeremtést is.

• Egyértelműen elkülönítették: a kollektív védelmi és a válságkezelési, megelőzési, béketeremtő és humanitárius funkciókat. Megerősítést nyert, hogy a kollektív védelemmel összefüggő kérdések a NATO felelősségi körébe tartoznak, amelyhez a WEU saját eszközeivel és tagállamai szövetségesi kötelezettségei alapján is hozzájárul. Az európai kontinens válságkezelési, megelőzési, béketeremtő és humanitárius jellegű feladatainak ellátásában azonban a WEU saját hatáskörben is tevékenykedhet.

• Az EU saját válságkezelő kapacitása létrehozásával, a WEU-tól folyamatosan átvette a petersbergi feladatokat.

A Maastrichti Szerződés (1992)• Az EPC nem biztosította a tagállamok egységes,

közös fellépését.• I. pillér – EGK• II. pillér – közös kül- és biztonságpolitika• III. pillér – bel- és igazságügyi együttműködés • Az EPC-ről előrelépés a föderatívabb “közös

külpolitika” felé. Az EU második pillérévé (EU Szerződés V. cím) tette a közös kül- és biztonságpolitikát.

• Nem valódi “közös” külpolitika (mint a kereskedelem és a mezőgazdaság terén).

• Előrebocsátotta a petersbergi feladatokon alapuló közös védelmi politika kialakításának lehetőségét, az EU-WEU kapcsolatok szorosabbra fűzését szorgalmazta.

• Kimondta: a kialakuló közös védelmi politika szervezetileg a CFSP részét képezi.

A CFSP célkitűzései• Az ENSZ Alapokmányának alapelveivel

összhangban az EU közös értékeinek, érdekeinek, függetlenségének megőrzése; az EU és tagállamai védelmének és biztonságának erősítése; a béke fenntartása; a nemzetközi biztonság megerősítése; a nemzetközi együttműködés előmozdítása; a demokrácia és a jogállamiság fejlesztése; az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok tiszteletben tartása.

• Az EU tagállamai összehangolják tevékenységüket a nemzetközi szervezetekben.

• Az EU politikája nem befolyásolhatja az egyes tagállamok védelem és biztonságpolitikájának sajátosságait, így NATO-tagságukból adódó kötelezettségeiket.

A CFSP újdonságai• A közös kül- és biztonságpolitika magában foglalja

az EU biztonságát érintő minden kérdést, a közös védelmi politika kialakítását is!

• Az EK korábbi álláspontja: a katonai együttműködés kizárólag a WEU, a politikai, gazdasági kérdésekért pedig az EK a felelős. A MSZ a WEU-t az EU fejlődésének integráns részének nyilvánította; a WEU esetenként hajtsa végre az EU azon döntéseit, amelyek védelmi jellegű feladatokkal járnak.

• MSZ: jogi kötelezettségeket rótt a tagállamokra a kül- és biztonságpolitika terén, meghatározta annak eszközeit. Megteremtette a jogi feltételeit az egységes fellépéshez a nemzetközi színtéren.

• Kudarcok: sajátos nagyállami érdekek. Intézményi hiányosságok. Az EU nem képes “egyetlen hangon” megszólalni: nem volt intézménye, személye, aki egymagában kompetensen képviselte volna az európai álláspontot. Komoly hiányosság, hogy a félévente változó elnökségek következtében az EU nem képes egyetlen hangon megszólalni (Henry Kissinger volt amerikai külügyminiszter szavaival: milyen számon lehet felhívni “Mr. Európát”).

• MSZ: nem alakította át a Közösségeket Európai Unióvá. A Bizottság képviseli az Uniót bizonyos nemzetközi tárgyalásokon. A CFSP szintjén az Európai Tanács elnöke teszi ezt. Nincsenek egységes szerkezetben a CFSP és az EU más külpolitikai feladatai, továbbra sem koherens a fellépés. Homályban maradnak az eszközök, hiányzik a megfelelő szervezet.

• Jacques Delors: “a CFSP egy olyan Ferrari versenyautó, amelybe mindössze egy fűnyíró motorját építették be”.

• MSZ: mérföldkő az európai integráció történetében, mert az integrált politikai együttműködés az EU szerves részévé vált.

Az Amszterdami Szerződés újításai• Megváltoztatta a CFSP döntéshozatali

rendjét és jogi eszközeit, módosította az intézmények szerepét.

• Közös stratégiák (pl. Oroszország, Ukrajna, mediterrán térség, Közel-Kelet, Közép-Ázsia).

• A kül- és biztonságpolitikai főképviselő (High Representative for CFSP) posztja: egységesen képviseli az EU álláspontját. A Tanács főtitkárát ruházták fel e feladatok ellátásával: a Tanács elnökségének külpolitikai téren való segítése, politikai párbeszéd folytatása külső partnerekkel. (A korábbi főtitkári feladatokat főtitkár-helyettes végzi.) Kompetenciaütközés a Tanács főtitkára és a Bizottság külkapcsolatokért felelős biztosa között.

• „Mr. CFSP”: az EU első kül- és biztonságpolitikai főképviselője (egyben a Tanács főtitkára) Javier Solana 1999 októberétől.

• Trojka: eddig a Tanács megelőző, aktuális és következő soros elnökéből állt. Amszterdam után: a Tanács soros elnöke, főtitkára és az Európai Bizottság külkapcsolatokért felelős tagjából áll. 2009 első félévében: Topolanek cseh miniszterelnök – Javier Solana főtitkár – Ferrero-Waldner, külkapcsolati biztos.

• Szerepe megnőtt a válsághelyzetekben (orosz-grúz konfliktus 2008 augusztusában, trojka-tárgyalások Moszkvában).

• Válságok megelőzése: a Tanács főtitkárságán tervező, elemző egység működik (Policy Planning and Early Warning Unit), a nemzetközi események figyelemmel kísérése, elemzése, helyzetértékelések készítése, potenciális válságok előrejelzése.

• Költségvetési forrásokat biztosítanak a CFSP számára.• WEU: az ASZ alapján az EU és a WEU integrálása csak az

EiT döntésétől függ!

A CFSP intézményrendszere és eszközei

• Európai Tanács (állam és kormányfők, meghatározó szerep)

• Tanács (meghatározó szerep)• Európai Bizottság (szerepe korlátozott,

kezdeményezési jogköre nem kizárólagos)• Európai Parlament (szerepe korlátozott,

konzultációk)

• Szavazás (egyhangú); a tartózkodás nem akadálya a döntés elfogadásának. Minősített többség a közös stratégiákról, fellépésekről, álláspontokról, különleges képviselők kinevezése (pl. Közép-Ázsia, Grúzia, Moldova – Pierre Morel, Peter Semneby, Mizsei Kálmán).

• Az MSZ létrehozta az Általános Ügyek Tanácsát – a külügyminiszterekből áll.

• Sevillai csúcs (2002 június): az Általános Ügyek Tanácsa helyett létrehozta az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsát – az általános ügyek és a külkapcsolatok területein külön üléseket tart. Feladata: az EU minden külső tevékenysége, azaz a második pillérbe tartozó közös kül- és biztonságpolitik és az európai biztonság- és védelempolitika, valamint az első pillérbe tartozó külkereskedelem, fejlesztési együttműködés és humanitárius segítség.

• Politikai Bizottság – a külügyminisztériumok politikai igazgatóiból áll. (Később Politikai és Biztonsági Bizottsággá alakították át.) Európai levelezők: napi információs-kommunikációs kapcsolat a külügyminisztériumok között.

• A COREPER szerepe a második pillérben: az utolsó szó joga a Tanács ülései előtt, a miniszterek elé terjesztendő napirendi és határozati javaslatok jóváhagyása; konfliktus lehetősége a PSC-vel.

• A CFSP eszköztárát kibővítették a közös stratégiákkal, s ezzel párhuzamosan kiszélesítették azon CFSP fellépések körét, amelyekben alkalmazni lehet a minősített többségű szavazást.

• Elvek és általános iránymutatások.• Közös fellépések.• Közös álláspontok.• Demarsok (démarche). • Határozatok.• Konstuktív tartózkodás. A tartózkodó

tagállamoknak nem szükséges részt vállalniuk a közös fellépésekben, de nem akadályozhatják a megszületett döntés végrehajtását, s nem folytathatnak azzal ellentétes politikát.

• Az európai védelmi dimenzió gondolata a hidegháború utáni megváltozott európai biztonságpolitikai környezetnek a terméke. Napirendre került az USA európai katonai jelenlétének felülvizsgálata, az USA politikájában megfogalmazódott az igény az európai NATO-szövetségesek nagyobb biztonságpolitikai tehervállalására.

• Az önálló védelmi szereptől hosszú időn keresztül ódzkodó Európát a balkáni válságok rádöbbentették arra, hogy az európai problémák rendezésében az EU-nak a jövőben jóval nagyobb részt kell vállalnia.

Európai Biztonság- és Védelempolitika• European Security and Defence Policy - ESDP• A Maastrichti Szerződés az intézményesített CFSP

mellett kilátásba helyezte a közös védelem irányába mutató európai védelmi együttműködés lehetőségét. Maastricht funkcionális kapcsolatot teremtett az EU és a Nyugat-Európai Unió (WEU) között: az EU felkérhette a WEU-t a védelmi jellegű következményekkel járó uniós döntések végrehajtásában való részvételre.

• WEU: egyensúlyozó szerep az EU és a NATO között. Dilemma: az EU védelmi szárnyává vagy a NATO európai pillérévé tegyék-e a WEU-t? Nem rendelkezett önálló katonai és fegyverzeti képességekkel. Beolvasztani az EU-ba? Beolvasztani a NATO-ba? “Európai biztonsági és védelmi identitás” (European Security and Defence Identity – ESDI) – az EU markánsabban léphetne fel a NATO-n belül.

• Európai védelmi politika – az EU negyedik pillére legyen?

WEU-NATO kapcsolatok, a Berlini Egyezmény

• Berlin (1996) NATO miniszteri értekezlet: A WEU felügyeli az Európai Biztonsági és Védelmi Identitás (European Security and Defence Identity – ESDI) létrehozását a NATO struktúráin belül.

• Európai „pillér” a NATO-ban: katonai fellépés lehetősége, ha a NATO nem akar akcióba lépni; az USA pénzügyi terheinek csökkentése.

• Lehetővé tette, hogy az európai országok a WEU-n keresztül használják a NATO erőforrásait.

• A Berlin plusz megállapodás: az EU végrehajthat békefenntartó missziókat.

EU-NATO viszony: Berlin plusz• Madeline Albright (US külügyminiszter), három „D”: no

duplication of NATO, no decoupling from the US and NATO, no discrimination (a nem EU-tagokkal és Törökország szemben).

• Berlin plusz (1993): az EU használhatja a NATO struktúráit, mechanizmusait és erőforrásait katonai műveletek végrehajtására, ha a NATO nem kíván azokban részt venni. Információcsere az EU és a NATO között, EU összekötő sejt a NATO stratégiai és tervezési rendszerében, és a NATO nápolyi főparancsnokságán.

• 2002: közös EU-NATO nyilatkozat – konzultáció és együttműködés, egyenlőség, döntéshozatali autonómia.

• EU- és NATO-erők: „separable, but not separate”, ugyanazok a képességek alkotják mind az EU, mind a NATO erőfeszítéseinek az alapját.

Saint Malo-i közös nyilatkozat(1998. december 3-4.)

• Tony Blair és Jacques Chirac sürgette az EU hiteles katonai erőre támaszkodó, önálló műveleti képességének megteremtését, a katonai feladatok végrehajtásához szükséges struktúrák létrehozását, a második pillér kibővítését.

• A brit álláspont lényegi módosulása megváltoztatta az EU-tagállamok közös védelemmel kapcsolatos álláspontjai közötti viszonylagos egyensúlyt. A változást elősegítették az Unió nemzetközi érdekérvényesítési képességének gyengeségei, amelyek a koszovói válság kapcsán ismételten nyilvánvalóvá váltak.

Köln (1999 június, EiT-ülés)• Döntés a WEU egyes funkcióinak 2000 végéig az EU által történő

átvételéről; felszólított az európai katonai képességek fejlesztésére, a védelem ipari és technológiai alapjainak megerősítésére és harmonizálására, a katonai fejlesztések és a beszerzések koordinálására.

• A döntések értelmében tényleges tagságot kaptak az EU új védelmi szervezetében a katonailag el nem kötelezettek/semlegesek (Ausztria, Finnország, Írország és Svédország), ők megfigyelõi státuszt kaptak a WEU-ban, illetve Dánia, amely EU- és NATO-tagsága ellenére nem volt WEU-tag.

• A WEU tagjai: 10 tagország; 6 társult tagország; 5 megfigyelő ország; 7 társult partner ország.

• A WEU tagállamai (módosított Brüsszeli Szerződés - 1954): UK; Franciaország; Németország; Olaszország; Belgium; Hollandia; Luxembourg; Portugália (1990. március 27.); Spanyolország (1990. március 27.); Görögország (1995). Mindegyikük tagja a NATO-nak és az EU-nak, bár Franciaország nem vesz részt a NATO integrált katonai szervezetében. Ezek az államok teljes körű szavazati joggal rendelkeznek.

• Megfigyelő országok (Róma - 1992), tagjai az EU-nak, de nem tagjai a NATO-nak: Dánia; Írország; Ausztria (1995); Svédország (1995); Finnország (1995). Kivétel Dánia, amely mindkettőnek tagja; opt-out a Maastrichti Szerződésből (1992), ezért nem vesz részt az EU biztonság és védelmi politikájában. A WEU-val kapcsolatban helyesebb lenne egy nem EU-tag NATO-tagnak tekinteni, azaz WEU társult státussal bír.

• Társult tagországok (Róma, 1992): Törökország; Norvégia; Magyarország (1999); Lengyelország (1999); Cseh Köztársaság (1999). Azon országok számára létrehozott státusz, amelyek már tagjai voltak a NATO-nak, de nem voltak tagjai az EU-nak.

• Társult partnerországok (Kirchberg - 1994): Észtország; Lettország; Litvánia; Szlovákia; Bulgária; Románia; Szlovénia (1996). Akkor még sem a NATO-nak, sem az EU-nak nem voltak tagjai.

Helsinki (1999 december, EiT-csúcs)

• Képességfejlesztési célkitűzés: Headline Goal 2003.• A képességfejlesztési célkitűzés (Headline Goal)

elfogadása: 2003-ig fel kell állítani a nemzeti, illetve többnemzeti védelmi eszközökből külön erre a célra a tagállamok által önkéntesen felajánlott 50-60 000 főnyi, gyorsan bevethető katonai erőt, amelyet megfelelő felderítési, logisztikai és egyéb kiegészítő szolgáltatások, hatékony parancsnoki és ellenőrző rendszer, valamint a szükséges légi és haditengerészeti kapacitások támogatnak.

• Politikai és Katonai Bizottság (Political and Security Committee – PSC) létrehozása: nagyköveti szintű testület a Tanács irányítása alatt, politikai és stratégiai irányítást végez a CFSP és az ESDP teljes területén. Európai Katonai Bizottság (European Union Military Committee – EUMC): vezérkari főnökök katonai képviselőiből áll. Irányítja az Európai Katonai Törzset.

• Európai Katonai Törzs (European Union Military Staff – EUMS): katonai szakértőkből álló testület, feladata a tervezés, helyzetértékelés, levezénylés.

Santa Maria da Feira(2000. június 19-20., EiT)

• A tagországok megteremtik a közös európai biztonsági és védelmi politikát, amely képes erősíteni az Unió külső fellépését a katonai és polgári válságkezelő képesség kifejlesztésével, tiszteletben tartva az ENSZ Alapokmányának elveit. A dokumentum figyelmet fordított arra, a NATO ne érezze vetélytársának a „második pillér” ellenőrzése alatt működő európai erőket, hangsúlyozva a petersbergi típusú feladatokra szóló jogosítványát.

• Az ESDP kialakításának fontos állomása volt a 2000. november 20-án Brüsszelben megtartott katonai képességeket vállaló megajánlási konferencia.

Nizzai Szerződés (2001. február 26.)• Átfogalmazta az ASZ 25. cikkét: esetenként megszabott

hatáskörben döntési jogosultsággal ruházza fel a Politikai és Biztonsági Bizottságot, amely figyelemmel követi a nemzetközi helyzetet a közös kül- és biztonságpolitika területén, hozzájárul e politikák kialakításához azáltal, hogy a Tanács kérésére vagy saját kezdeményezésére véleményeket terjeszt elő.

• A 25. cikk hatáskörén belül a PSC, a Tanács felelőssége alatt, politikailag ellenőrzi és stratégiailag irányítja a válságkezelési műveleteket. A Tanács felruházhatja a PSC-t egy válságkezelési művelet tartamára és céljából, hogy döntéseket hozzon a műveletpolitikai ellenőrzését és stratégiai irányítását illetően.

• Kiemelt fontosságot kapott a polgári válságkezelés, a feirai csúcson megjelölt konkrét célok elérése. Új elem: a nem EU-tagállamok hozzájárulásának tanulmányozása.

• A katonai, védelmi elemeket is magukban foglaló témák esetében nem lehetséges az emelt szintű együttműködés, ez csak az ilyen vonatkozásoktól mentes közös kül- és biztonságpolitikai közös fellépések vagy közös állásfoglalások esetében lehetséges (27b cikk).

• A WEU feladatát átveszi az EU, a még folyamatban lévő kisebb feladatok 2001 első felében megszűnnek. Az ASZ-ből kiemelték a 17. cikknek a WEU-ra vonatkozó összes részét. A Nizzai Szerződésben már csak a 17. cikk módosított 4. pontjában szerepel, immár csak érintőlegesen megemlítve a WEU-t. A WEU teljes megszűntetését sem Nizzában, sem a WEU, sem tagországai fórumain nem vetették fel. A 15 tagállam közül 5 (Ausztria, Finnország, Svédország, Írország és Dánia) nem írta alá a módosított Brüsszeli Szerződést és a módosított, a WEU-t megalapító változatát.

Göteborg (2001. június 15-16., EiT)

• Az EU katonai képességei kiépítésével, illetve továbbfejlesztésével, az EU polgári válságkezelési képességei kialakításával és fejlesztésével, az EU és az ENSZ együttműködésével, valamint az EU konfliktus megelőzéssel kapcsolatos szerepével foglalkozott. A legfontosabb kérdésben, az EU hozzájutásáról a NATO képességekhez nem sikerült megállapodni.

• A katonai képességek megajánlásán túl tisztázni kell az európai gyorsreagálású erők, illetve az ESDP-vel öszefüggő költségvetési vonatkozásokat.

• Az ESDP a katonai infrastruktúra megteremtésén áll vagy bukik, és azon, hogy hosszú távon képes-e az Európai Unió egy különleges, központi védelmi költségvetést létrehozni és ennek pénzügyi forrásait biztosítani.

• Az ESDP az európai országok lehető legszélesebb körének a bevonására számít az európai katonai és polgári válságkezelési műveleteknél, s ez más szempontból teheti vonzóvá az európai integrációt.

• A közös európai biztonsági és védelmi politikának el kell foglalnia a megfelelő helyet az európai biztonsági architektúrában.

Európai Biztonsági Stratégia – Brüsszel(2003. december 12-13., EiT)

• „Biztonságosabb Európa egy jobb világban” : Európai Biztonsági Stratégia, az EU globális szereplőként való megjelenésének ambícióját fogalmazza meg a közös kül- és biztonságpolitika területén. Az USA Nemzetbiztonsági Stratégiájának európai megfelelője.

• Biztonsági kihívások: terrorizmus, tömegpusztító fegyverek terjedése, regionális konfliktusok, gyenge államszervezet, szervezett bűnözés.

• A stratégiai célkitűzések eléréséhez elengedhetetlen egy jól működő, az új típusú biztonsági kihívásokra hatékony válaszokat adó európai biztonság- és védelempolitika, amely a tagállamok részéről a katonai és polgári válságkezelő képességek arányos fejlesztését igényli.

• Az Európai Biztonsági Stratégia elfogadásával az ESDP keretében megjelentek az új típusú petersbergi feladatok (közös lefegyverzési műveletek; harmadik államok terrorizmus-ellenes erőfeszítéseinek támogatása; a biztonsági szektor reformjára irányuló műveletek).

Brüsszel (2004, május, ÁKÜT) – képességfejlesztési célkitűzés

• Az EU katonai képességfejlesztési célkitűzésében (Headline Goal 2010) új célok: légi, földi, tengeri stratégiai szállítás megerősítése; gyorsan telepíthető harccsoportok létrehozása. A tagállamok vállalták: 2010-re képesek lesznek a válságkezelési műveletek teljes skáláját lefedő gyors és határozott fellépésre.

• 2004. július 12-én létrejött az Európai Védelmi Ügynökség (European Defence Agency) Brüsszelben. Feladata: a védelmi képességek fejlesztése a válságkezelés, az európai együttműködés elősegítése a haditechnika terén, az európai védelmi ipar és technológia alapjainak megerősítése, a kutatások ösztönzése.

• 2004 november, képességfejlesztési felajánlások: 5-10 napon belül bevethető 1500 fős harccsoportok létrehozása. 13 harccsoport jön létre, Európán kívül is elláthatnak békefenntartó műveleteket. 2007-re az EU képessé vált egyszerre két harccsoport párhuzamos telepítésére.

• 2003: Iraki háború• Törés az USA és Franciaország, Németország

viszonyában. A “nyolcak” levele az amerikai elnökhöz.

• Elutasították a háborúban való részvételt: Franciaország, Németország, Belgium, Luxemburg. Támogatták: UK, Spanyolország, Olaszország, Dánia, a közép-kelet-európai országok. Megosztottság - csapás a CFSP-re. Később normalizálódott az USA és európai szövetségeseinek viszonya.

Alkotmányszerződés (2004. október 29., Róma)• „Szerződés európai alkotmány létrehozásáról”.• Kodifikálni akarta az ESDP-t. Franciaország és Hollandia elutasította

az alkotmányszerződést, számos ország nem ratifikálta. • „A közös biztonság- és védelempolitika magában foglalja egy közös

uniós védelempolitika fokozatos kialakítását. Ez, amennyiben az EiT egyhangúlag úgy határoz, közös védelemhez vezet. Ebben az esetben az EiT a tagállamoknak ajánlja egy ilyen határozatnak az alkotmányos követelményeiknek megfelelő elfogadását. Az Unió e cikk szerinti politikája nem érinti az egyes tagállamok biztonság- és védelempolitikájának egyedi jellegét, tiszteletben tartja azoknak a tagállamoknak az Észak-atlanti Szerződés Szervezete alapján vállalt kötelezettségeit, amelyek közös védelmüket a NATO-ban látják megvalósítottnak, és összeegyeztethető az annak keretében meghatározott közös biztonság- és védelempolitikával.”

Reform Szerződés (2007. december 13.)

• Ha ratifikálják: kinevezésre kerül az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, létrejön az ő tevékenységét támogató európai külügyi szolgálat. (Az Alkotmányszerződésben még az „EU külügyminiszterének” nevezték ezt a tisztséget).

• A főképviselő irányítja az EU közös kül- és biztonságpolitikáját. Javaslataival hozzájárul e politika alakításához, és azt a Tanácstól kapott felhatalmazásban foglaltak szerint végrehajtja. Ugyanez vonatkozik a közös biztonság- és védelempolitikára.

• A főképviselő a Külügyek Tanácsának elnöke, aki egyben a Bizottság alelnöke is. Biztosítja az EU külkapcsolatainak összhangját. A Bizottságon belül ő felelős a Bizottság külkapcsolatokkal összefüggő feladatainak ellátásáért és az EU külső tevékenysége egyéb területeinek összehangolásáért.

CFSP, ESDP a gyakorlatban• 2003: Bosznia-Hercegovina, EU rendőri misszió (EUPM),

ENSZ-rendfenntartóktól vette át a feladatot. Ez volt az első ESDP-művelet.

• 2003: EUFOR Concordia a volt jugoszláv tagköztársaság, Macedónia területén (később EUPOL Proxima néven). A NATO vezette missziót vette át, az EU legelső katonai művelete. 2006-ban az EU befejezte a válságkezelő tevékenységet Macedóniában.

• Operation ARTEMIS, humanitárius művelet a Kongói Demokratikus Köztársaságban 2003-ban, majd 2006-ban.

• 2004: Althea katonai művelet Bosznia-Hercegovinában. Az EU vezette erők (EUFOR) átvették a NATO vezette SFOR csapatoktól a katonai békefenntartást a Daytoni/Párizsi Békemegállapodás megvalósítása érdekében, NATO eszközök és képességek felhasználásával.

• 2004: Grúzia EUJUST/THEMIS, jogállamiság misszió.• 2005: Irak EUJUST/LEX, jogállamiság misszió.• 2005: Indonézia, Aceh tartomány, monitoring misszió

(felkelők, központi kormány).

• 2005: Afrikai Unió Darfur, békefenntartó, polgári és katonai misszió (AMIS II).

• 2005: Ukrajna és Moldova között Határtámogató Misszió, EUBAM, a csempészet, az ember- és kábítószer-kereskedelem, vámcsalások elleni küzdelmet segíti tanácsadással. Vezetője: Bánfi Ferenc tábornok.

• 2005: EU BAM RAFAH misszió Gaza és Izrael között.• 2007: Afganisztánban, EUPOL Afghanistan rendőri misszió.• 2008: Koszovó, az EU az ENSZ Ideiglenes Közigazgatási

Missziójától átveszi a feladatokat.

•Az EU: gazdasági óriás – politikai törpe?•Az ESDP létrehozása lépés ennek a

paradoxonnak a feloldása felé.