Haller Ágnes - Akaratnélküli álom akaratformáló álom

HELLER ÁGNES

Akaratnélküliálom –

akaratformálóálom

02 HellerB:Layout 1 2011.05.06. 15:40 Page 2


Az akarat fogalma filozófiai konstrukció. Hannah Arendtszerint először – Ágoston nyomán – a középkori metafi-zikában tett szert komolyabb jelentőségre.

Amikor a következőkben akaratról beszélek, a fogalomértelmezéséből kizárom a Kant-féle tiszta gyakorlati Észtmint tiszta Akaratot, a Schopenhauer-féle akaratot, Nietz-sche hatalomra irányuló akaratát, az élan vitalt, tehátaz akarat fogalmának minden analogikus s egyben onto-lógiai használatát, nem is szólva a népakaratról. Csak azo-kat a filozófiai akaratértelmezéseket veszem figyelembe,melyek a köznapi nyelvhasználatban is értelmezhetőek,például egy individuum valamire irányuló választását,szándékát, elhatározását (prohaireszisz, arbitrium), felté-telezve, hogy a cél megvalósítása lehetséges vagy annaktűnik, s az ehhez szolgáló eszközök az egyén számára el-érhetőek vagy annak tűnnek. Az akarat tehát nem azonosa vággyal, mivel a vágynak a beteljesülés nem feltétele,s nem is tételezi fel okvetlenül a cél teoretikus ismere-tét, mint a technikai vagy pragmatikus racionalitás ese-tében, bár járhat ezzel is.

Husserl nyomán (levél Heringhez) két Ént tételezekfel. Husserl szerint élesen meg kell különböztetni az ál-modó Ént az álomvilág Énjétől. Az álomvilág énje ugyan-is nem álmodik, hanem észlel, tapasztal. Az alvást nem

33

Akaratnélküli álom akaratformáló álom


lehet álmodni. Az álomban nem létezik interszubjektivi-tás, azaz a „mi” nem álmodik. Közös álom nem létezik.

Az álomén és az éber én összekeverését számos vicctette nevetségessé. Mint például – Feleség: „Te disznó,álmomban erőszakkal akartál…” Férj: „Ez a Te álmod volt,nem az enyém.”

Az álom, amint ez Freud óta közhellyé vált, a tudatta-lan egyik reprezentatív megnyilvánulása. A tudattalan-nak azonban vannak más megnyilvánulásai is. Ezeket márrégóta ismerjük. Ilyen az ihlet vagy az intuíció, s mind-azok a „mániák”, melyekről Platón beszél. Arkhimé-dész története, aki fürdés közben jön rá hirtelen arra abizonyos törvényre, s ennek nyomán foglalja össze ezt azősi tudástapasztalatot. Modern természettudósok (példáulEinstein vagy Poincaré) vallanak arról, hogy jelentősfelfedezéseiket intuíciónak köszönhették.

Koestler ezt a közismert jelenséget a „biszociáció” (mel-légondolkozás) elméletével magyarázza. Amikor egy tudósegy problémán töpreng, többnyire asszociál, vagyis a márlétező síneken mozog, azok mentén kutakodik. Nos, a tu-dattalanban ezek a tudatos gondolatok összekapcsolódnakvalamivel, amihez – a tudat síkján – semmi közük nin-csen. Ez a biszociáció vagy mellégondolkozás. A nagy,új felfedezések akkor jönnek létre, amikor egy teljesenúj összefüggés – amire a tudós korábban nem gondolt –kerül hirtelen a tudat középpontjába. A biszociáció ré-vén a tudatban felmerült összefüggések mindegyikérőlnem mondható el, hogy termékeny, akadnak közöttüktéves elgondolások is. Az igazán termékeny gondolatok

34


35

mégis a tudatalatti gondolkodás segítségével válnak fel-fedezéssé.

Abból, ami a tudatalattiban folyik, termelődik és ala-kul, semmi sem akaratlagos. A protestantizmus azt vallja,hogy az áldást nem lehet akarni. Nos, a zseniális felfede-zés is áldás, azt sem lehet egyszerűen akarni. Senki semakarhatja, hogy valami radikálisan újat találjon fel, vagyisakarni akarhatja, de nem ettől sikerül, ha sikerül. Az sike-rül, amiről nem tudott, amit tehát akarni sem volt képes.

Így van ez a költői ihlet esetében is. Az vagy van, vagynincs. Kábítószerrel lehet forszírozni, de előállítani nemlehet. Mi több, a boldogságot sem lehet akarni.

A tudattalan hasonlóan közismert (és Proust regényeáltal költőivé varázsolt) megnyilvánulása az akaratlanemlékezés (mémoire involontaire). Egy íz, egy szag, egyhang hirtelen, akaratlanul megnyithatja előttünk a múltrég elfelejtett (azaz tudattalanba szorított) élményeit,történeteit, igazságait és tévedéseit. Ilyenkor a múlt el-lenállhatatlanul és akaratlanul tör a felszínre.

Az álom tehát csak egyike a tudatalatti ismert meg-nyilvánulásainak.

Minden álom egyéni. Az ismételt és ismétlődő álmoksem ugyanúgy ismétlik az álomban látottakat. Ugyanaztaz üzenetet minden álom más és más módon szugge-rálja. Így például a bibliai József kétszer álmodja azt azálmot, melyért testvérei halálra szánják. Ő nem érti azálom üzenetét, csak azt fogja fel, hogy szép, ezért merielmesélni. A testvérek azok, akik az üzenetet megértik.Aki nem figyel fel saját álma sürgető üzenetére (mert a



36

dupla álom mindig sürget!), az elmulasztja a védekezést.Hogy ez az álom jósálomnak bizonyult, annak ugyancsakaz álmodó karaktere volt a feltétele. Hérakleitosz aztmondta, hogy karakterünk a sorsunk. Ez József esetébenis igaz. A karakternek ráadásul azonban itt is, mint ál-talában, szüksége volt a véletlen, azaz az isteni elrende-lés segítségére.

Mikor a fáraó álmodja kétszer a figyelmeztető álmot,azaz a két hasonló, de különböző álmot, mely ugyanarrafigyelmezteti, József az, aki megérti. Ezúttal nem sajátálmáról, hanem máséról van szó. A naivitás ebben az eset-ben segíti az intuíciót. Míg a hivatásos álomfejtők egyrészthízelegnek, másrészt szakmájuknak megfelelően általánosszimbólumok bonyolult rendszerével látnak hozzá a meg-fejtéshez, József az álmot egyéninek és a helyzethez illőnek,egyszerűnek ismeri fel, és így is értelmezi.

Minden álom egyéni, egy egyéni világ. Az egyén ál-mai többé-kevésbé világalkotók. A tudattalan egész egyénivilágába adnak bepillantást. A tudattalan egyúttal „törté-nelmi” is, azaz mindig egy konkrét világ történelmi tu-data (elképzelései, világképe, tudása, tapasztalata) szol-gáltatja álomképeink és az álomhangok nyersanyagát.Már Maimonidész elpanaszolta, hogy manapság (azaz a12. században) egyre kevesebb emberhez szól álmábanaz Isten. Manapság (a 21. század elején), mondhatnánk,senkihez. Álmainkban saját világunk tárgyai, látványaiés hiedelmei, vágyai és félelmei jelennek meg. Maga azálom nem a nyersanyagot szolgáltatja, hanem az anyagfeldolgozását. Wittgenstein szerint a „mérés” értelmetlen-


37

né válna, ha a mérleg serpenyőjébe helyezett tárgy mind-untalan változtatná súlyát és méreteit. Nos, az álombantermészetes, hogy egy dolog, vagy akár egy ember, ál-landóan változtatja méreteit. Mi több, a tárgyak, többekközött az emberek, állatok, növények nemcsak mérete-iket változtatják, hanem identitásukat is. Az álomban abéka valóban királyfivá változik, s ezen a mi áloménünknem csodálkozik. Ahogy éber énünk sem, mert „meg-szokta”, hogy az álomban természetes a metamorfózis.

De hogy visszatérjek a történelmi tudatra. Ma márnem szoktunk arról álmodni, hogy a béka királyfivá vál-tozik. De ma is igen gyakran változik álmunkban egy is-mert ember egy másik ismert vagy ismeretlen emberré,egy autó űrhajóvá. Az azonosság elve éppoly kevésséérvényes mostani álmainkra, mint őseinkére. Tehát azálom mindig a történelmi és egyéni tapasztalat kocká-iból építkezik, de a maga módján, saját eljárási módjátkövetve.

A tudat és a tudattalan kölcsönhatásban van egymás-sal. A tudattalan, az álom anyaga, valóban a tudatból, il-letve a történelmi tudatból táplálkozik, de az álom eljárásimódja a tudatban megjelenő képeket is átalakíthatja. Sema királyfi, sem a béka nem a tudattalan terméke, de a tu-dattalan, az álom a metamorfózis hazája, csak itt változika béka királyfivá. Nem az istenek kerülnek az álomból atudatba, de az istenek átváltozásai igen. A mítoszban éskésőbb a mesében az álom terméke tipikus metamorfózis.Talán ezért nem is csodálkozunk azon, hogy a farkas meg-eszi a nagymamát, majd a Piroskát, aztán a vadász fel-



38

metszi a farkas hasát, ahonnan mindketten sértetlenülugranak ki. A kölcsönhatás azonban valóban kölcsön-hatás. Ha tudatunkban és tapasztalatunkban nem álmodo-zunk egy igazi királyfiról, akkor az álmunkban sem jelenikmajd meg. Azok jelennek meg, akikről nappal gondol-kozunk, akik a mi számunkra léteztek vagy léteznek. Akárha halottak is. Így például mind Adorno, mind Walter Ben-jamin álmában megjelenik Goethe, például egyenesenWalter Benjamin vállára támaszkodva. (Az álom könnyenmegfejthető: Benjamin akkoriban írt Goethe Vonzások ésválasztások című regényéről.)

Az, hogy a tudattalan egész anyaga a tudatból süllyedle, még nem mond ellent az archetípusok Jung-féle elmé-letének. Az archetípusok ugyanis egészen különböző –történelmi tudatunktól függő – alakban jelenhetnekmeg. Archetípus például, hogy repülök, zuhanok, hogyfelmászok a magasba, lemászok a mélybe, ahogy arche-típus többek között a ház, a szobák, a menekülés, a meg-halás, a magamat halottnak látás is. Csakhogy valamikorsas voltam, most repülőgépen vagy űrhajón szállok, vala-ha madárként zuhantam le, most a repülőgéppel (perszenem történik semmi bajom), régen oroszlán elől mene-kültem, tegnap a nácik elől, manapság terroristáktól,valaha az égbe kapaszkodtam (többnyire létrán), aholangyalokkal találkoztam, míg most űrhajóval szállok avilágmindenségbe, s marslakók akadnak az utamba. Régena pokolba zuhantam, most pincéről pincére, esetleg aFöld középpontjába.


39

Az álom szimbolikájában is vannak közös, empiriku-san általános elemek, ha nem is olyan fix és történelem nélküli módon, ahogy ezt Freud annak idején elgondol-ta. Hogy valaki lázban hal meg, azt például az álom ál-talában a tűzben való elégéssel „helyettesíti”. Hozzá kelltenni, hogy az álomszimbolika esetében az életkornakis van szerepe. Ma egy pesti városi gyerek is álmodhatja,hogy az oroszlán üldözi, ha előzőleg az állatkertben járt.De ma egy pesti felnőttet nem az oroszlán, de esetleg azállamvédelem tisztje vagy az adófelügyelő, vagy a szere-tője fogja üldözni.

Tehát a tudattalan minden megnyilvánulása akarat-talan. Anyaga történelmi és egyéni, de eljárásmódja,ábrázolási módja lényegében tér el a tudatétól.

Visszatérve Husserlhez (és a vicchez), nincs inter-szubjektív álom.

A múlt század elején Freud álomértelmezésének,mindenekelőtt szimbólumtanának felületes megértésenyomán mégis elszaporodott a „kollektív álom” félig ko-moly, félig ironikus ábrázolása.

Nos, biztosan állítható, hogy közös, interszubjektíválmok a mitológiai és a bibliai történetekben nincsenek.(Látomásról ebben az összefüggésben nem beszélhetek.)Mint mondtam, ezek a képek Freud vágyteljesítésre vonat-kozó elméletének és szimbólumelméletének képi ábrá-zolásai, tehát egy pszichológiai elmélet vezeti az ábrázolókezét és mindenekelőtt az ábrázolás képzeletvilágát.



40

De vajon minden álom és minden álomábrázolás egybizonyos világkép, képzeleti mód megjelenítése? Ezértbeszéltem „történelmi tudatról”, tehát a tudatos tapaszta-latról mint a tudatalatti nyersanyag szállítójáról. Egy képiábrázolás (festmény) esetében azonban majdnem mindigmás világkép égisze alatt álmodnak és ábrázolnak, mintaz ábrázolt történés (ebben az esetben álomtörténés) világ-képe. Nagy Sándor híres álmáról Türosz kapuja előtt kor-társak tudósítottak, de nem kortársak ábrázolták. Feltéte-lezhetjük azonban, hogy ebben az esetben az első ábrá-zoló hitt az álom jóserejében. Ez azonban nem lehet ígya bibliai álmok ábrázolásának esetében. Nézzük példáula bibliai Jákob álmának képi megjelenítését. Ezek a képekkivétel nélkül az európai kultúra termékei. Mondhatnánkpersze, hogy egy középkori krónikás a létrán felfelé ka-paszkodó angyalokban éppen úgy hitt, mint a Biblia szer-zői és szerkesztői. De ez aligha mondható el egy reneszánszfestőről vagy William Blake-ről. Még ha sosem álmodtakhasonlókat, az ő számukra is magától értetődő volt, hogyJákob számára mit jelentett ez a látvány. Már csak azért is,mert a Biblia Európa egyik mesterelbeszélése, s mint ilyen,ma is a „jelenben” van, a jelenhez tartozik.

Nem maga az álom, de az álom ábrázolásának módjamindig egyéni, és magán viseli az ábrázoló korának és sze-mélyiségének világképét, valóságszemléletét. A reneszánszábrázolás jellegzetes példája Nicolas Dipre festménye.Jákob hatalmas sziklafal mellett fekszik, fejét a közismertkőre lehajtva. A festő két igényt elégít ki egyszerre.


41


Nicolas Dipre: Jákob álma 1500 k. Avignon, Musée du Petit Palais


42

William Blake: Jákob lajtorjája 1800. London, British Museum


Documents

Haller Ágnes - Akaratnélküli álom akaratformáló álom