Hazánk Környezeti Állapota 2010

HAZÁNK KÖRNYEZETI

ÁLLAPOTA

2010

HAZÁNK KÖRNYEZETI ÁLLAPOTA

KÖRNYEZETVÉDELMI ÉS VÍZÜGYI MINISZTÉRIUM

Budapest, 2010

Készült:

a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (KvVM)

megbízásából a

Fõvárosi Levegõtisztaság-védelmi Kft (FLÁ Kft) gondozásában.

Szerkesztette :

Steiner Ferenc ügyvezetõ igazgató

Kiadásért felelõs:

Dr. Kling István államtitkár

Készült 1000 példányban.

Grafikai tervezés és nyomdai elõkészítés :

Fénymûvek 2007 Bt.

Nyomdai kivitelezés:

Prospektus Nyomda, Veszprém

3

HAZÁNK KÖRNYEZETI ÁLLAPOTA 2010

ELÕSZÓ

A. ÁLTALÁNOS RÉSZ

1. TERMÉSZETI ADOTTSÁGOK1.1 Domborzat, táj

1.2 Éghajlat

1.3 Vízhálózat, vízföldtani viszonyok

Felszín alatti víztartók

1.4 Magyarország geotermikus adottságai

1.5 Talaj

2. TELEPÜLÉSI ÉS GAZDASÁGI KÖRNYEZET2.1 Településszerkezet, népesség

2.2 Gazdasági környezet

2.3 A népegészségi helyzet környezetegészségügyi vonatkozásai

B. A KÖRNYEZETI ELEMEK ÁLLAPOTA

3. LEVEGÕ3.1 A levegõ minõségének vizsgálata

3.2 Légszennyezettségi helyzet

Települések légszennyezettsége 2003-2008 között a manuális mérõpontok

adatai alapján

Települések légszennyezettsége 2003-2008 között az automata állomások

adatai alapján

3.3 A légszennyezõanyagok kibocsátása

Kén-dioxid (SO2) kibocsátás

Nitrogén-oxidok (NOx) kibocsátás

Szilárd anyag (por) kibocsátás

A nem metán illékony szervesanyag (NMVOC) kibocsátásaA légszennyezõanyagok kibocsátásának területi megoszlása

4. ÉGHAJLATVÁLTOZÁS, ÓZONRÉTEG VÉDELME4.1 Az üvegházhatású gázok kibocsátása

4.2 Az ózonkárosító anyagok felhasználása

5. FELSZÍNI ÉS FELSZÍN ALATTI VÍZ5.1 Felszíni víz

Felszíni vízkészletek mennyiségi jellemzõi, víztestek kijelölése

Felszíni vizek állapotát befolyásoló terhelések és hatások

Pontszerû szennyvíz kibocsátások

Diffúz forrásokból származó szennyezõanyag terhelések

Határon túlról érkezõ szennyezõanyag terhelés

Hidromorfológiai változások hatásai, vízkivételek

7

9

9

9

10

14

16

17

20

23

23

24

24

29

29

30

32

33

34

41

41

42

43

44

45

49

5053

55

57

57

61

61

64

66

67

4

TARTALOMJEGYZÉK

Felszíni vizek állapotának megfigyelése

Felszíni vizek állapotának értékelése

Ökológiai vízminõségi állapot

Vízfolyás víztestek minõsége

Állóvíz víztestek minõsége

Kémiai vízminõségi állapot

Nagy folyóink és tavaink minõsége

Fürdõvizek minõsége

Felszíni vizek állapotával kapcsolatos fõ problémák és okaik

5.2 Felszín alatti víz

A felszín alatti víztestek kijelölése és jellemzése

Felszín alatti vizek monitoringja

Felszín alatti vizek kitermelése, mennyiségi állapotának értékelése

Felszín alatti vizek szennyezõdéssel szembeni érzékenysége

Felszín alatti vizek minõsége és kémiai állapotának értékelése

5.3 Vizek védelmével kapcsolatos intézkedések, célkitûzések

6. TALAJ6.1 Talajvédelmi Információs és Monitoring Rendszer (TIM)

6.2 A talaj állapota

6.3 A talaj fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságai

6.4 A talajt érõ terhelések, talajkárosodások

6.5 Talajvédelmi intézkedések

7. TELEPÜLÉSI KÖRNYEZET7.1 Épített környezet

Zöldfelületek

Épületek

7.2 Vízellátás, csatornázás

7.3 Szennyvíztisztítás

7.4 Az ivóvíz minõsége

7.5 Zaj és rezgés elleni védelem

Meghatározó zajforrások

Közlekedési eredetû zaj

Gazdasági tevékenységek végzésébõl származó zaj

C. KÖRNYEZETSZENNYEZÉS MEGELÕZÉSE ÉS CSÖKKENTÉSE

8. INTEGRÁLT SZENNYEZÉS-MEGELÕZÉS ÉS -CSÖKKENTÉS (IPPC)8.1 A környezetre jelentõs hatást gyakorló tevékenységek és mûködésük feltételei

Az egységes környezethasználati engedélyezés hatálya alá tartozó tevékenységek

8.2 Az elérhetõ legjobb technikának való megfelelés értékelése

8.3 Az egységes szennyezõanyag nyilvántartások (EPER és E-PRTR)

9. HULLADÉKGAZDÁLKODÁS9.1 A hulladékkeletkezés mennyiségi és minõségi adatai

Az országban évente képzõdõ hulladékmennyiség alakulása

69

72

74

74

77

77

78

80

81

84

84

84

86

90

93

101

103

103

104

106

111

118

119

119

119

119

120

122

125

127

127

127

131

133

133

133

133

136

139

151

151

151

5

TARTALOMJEGYZÉK

A hulladékkezelés alakulása

9.2 A települési hulladék

A keletkezõ települési szilárd hulladék mennyisége

A települési folyékony hulladék

A szennyvíziszap

9.3 A veszélyes hulladék

A keletkezõ veszélyes hulladék mennyisége

A veszélyes hulladék kezelése

9.4 Egyéb nem veszélyes hulladékok

Mezõgazdasági és élelmiszeripari hulladékok

Az ipari és egyéb gazdasági tevékenységbõl származó nem-veszélyes

hulladékok

9.5 Kiemelt hulladékáramok

A csomagolási hulladék

A biológiailag lebomló szerves hulladék

Az olajhulladék

A PCB-tartalmú hulladékok

Az elemek és akkumulátorok hulladékai

A gumiabroncsok

A hulladékká vált gépjármûvek

Az elektromos és elektronikus berendezések hulladékai

Az egészségügyi hulladék

Állati eredetû hulladék

A növényvédõ-szer hulladék és csomagolás

Az építési és bontási hulladékok

9.6 Országhatáron át történõ hulladékszállítás

A veszélyes és egyéb ellenõrzött hulladékok behozatala

A veszélyes hulladékok kivitele

9.7 Hulladékártalmatlanítás

Hulladékégetõ és együttégetõ berendezések

Hulladéklerakás

9.8 Hulladékgazdálkodási célkitûzések

9.9 Hulladékgazdálkodási tervek

9.10 Hulladékgazdálkodási intézkedések

EU támogatási források felhasználása

KEOP, 2007-2013

9.11 A hulladékgazdálkodás újraszabályozása

10. KÁRMENTESÍTÉS10.1 A kármentesítés feladatai, szakaszai, folyamata

10.2 Országos Környezeti Kármentesítési Program és eredményei

10.3 A szennyezett területek országos számbavétele

10.4 Egy megvalósult kiemelt kármentesítési feladat bemutatása

10.5 Kármentesítés stratégiai feladatai

10.6 Stratégiai jelentõsegû kármentesítési feladatok

154

156

156

160

161

162

162

163

164

164

165

167

167

169

169

170

171

172

172

173

174

175

176

176

178

178

179

179

179

180

180

181

184

184

186

187

189

189

190

193

197

198

199

11. AZ ENERGIATERMELÉS ÉS KÖZLEKEDÉS KÖRNYEZETI JELLEMZÕI11.1 Energia

11.2 Közlekedés

D. MELLÉKLETEK

1. melléklet: A fõbb jogforrások jegyzéke

2. melléklet: Irodalomjegyzék

3. melléklet: Alkalmazott rövidítések

TARTALOMJEGYZÉK

6

201

201

206

211

211

218

221

7

ELÕSZÓ

A környezetvédelmi tárca gondozásában 1994-ben jelent meg az elsõ összefoglalás

hazánk környezeti mutatóiról, akkor még az OECD környezetállapot-értékelési modellje

alapján. Azóta egyre erõsödõ, és napjainkban alapvetõ elvárássá vált a környezet állapotára

vonatkozó tájékoztatás igénye.

Az 1995-ben elfogadott környezetvédelmi törvény alapozta meg a kormányzati szervek

által elvégzendõ rendszeres jelentések elkészítésének jogi alapjait. A törvény kimondja, hogy

mindenkinek joga van a környezet állapotának, a környezetszennyezés mértékének, és a

környezet emberi egészségre gyakorolt hatásainak megismerésére.

A környezetvédelmi törvény elõírása szerint állami feladatként a környezet állapotának és

használatának figyelemmel kísérésére, igénybevételi és terhelési adatainak mérésére,

gyûjtésére, feldolgozására és nyilvántartására a környezetvédelemért felelõs miniszter

mérõ-, észlelõ-, ellenõrzõ (monitoring) hálózatot és Országos Környezetvédelmi Információs

Rendszert létesít és mûködtet. Ezt egészíti ki a környezethasználók kötelezettsége a

környezetterhelés, illetve a környezet igénybevételének általuk mért, megállapított

értékeinek hatóság részére történõ adatszolgáltatására.

A hatóságok 1995 óta végzett méréseinek, vizsgálatainak és felméréseinek, illetve szak-

területi adatbázisainak adatait rendszeres idõközönként hazánk környezet állapotának

értékelését összegzõ kiadványokban is közkinccsé teszi a tárca nemcsak a szakemberek,

hanem a téma iránt érdeklõdõ állampolgárok számára is.

Kiadványunkban általában a 2003 és a 2008. év közötti idõszak adatait értékeljük. Ettõl

ott tértünk el, ahol a kiadvány elkészítésekor rövidebb idõszakra állt rendelkezésre adat,

illetve ott, ahol hosszú távú idõszakra vonatkozó trendeket mutattunk be.

Ez a kiadvány az elõzõ évek elemzéseihez képest bõvebb, illetve részletesebb magyaráza-

tokat tartalmaz a környezet állapot értékelése tekintetében. Ugyancsak eltér az elemzés a fel-

színi vizek minõsítésénél a 1994-tõl 2007-ig érvényes vízminõségi vizsgálati és minõsítési

rendszerének elõírásaitól. Az Európai Unió Víz Keretirányelve alapján - az elõzõ rendszer

továbbfejlesztésének eredményeképpen - 2007-tõl új monitoring rendszer került kialakítás-

ra, amelyre alapozva 2009-ben elkészült az ország vízgyûjtõ gazdálkodási terve. Ezek leírását

részletesen tartalmazza a kiadvány. Az új értékelés kiemelt fontosságát támasztja alá az a

tény, hogy 2011. elsõ félévétõl Magyarország látja el az EU soros elnökségi feladatait,

amelynek egyik kiemelt prioritású területe a vízgazdálkodás témaköre lesz. A kiadvány az

éghajlatváltozás, az ózonréteg védelme és az üvegházhatású gázok kibocsátásának elemzése,

illetve az integrált szennyezésmegelõzés és csökkentés tekintetében is új elemeket tartalmaz

az elõzõekhez képest.

A sorozat célja, hogy minél többet megtudjunk hazánk környezeti állapotáról és rávilágít-

sunk a folyamatok összetettségére, összefüggéseire annak reményében, hogy a lakosság mind

szélesebb körében válik a közvetlen és tágabb környezete védendõ értékké.

Budapest, 2010. április 9.

Dr. Kling István

a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium

államtitkára

8

AA.. ÁÁLLTTAALLÁÁNNOOSS RRÉÉSSZZ

11.. TTEERRMMÉÉSSZZEETTII AADDOOTTTTSSÁÁGGOOKK

11..11 DDoommbboorrzzaatt,, ttáájj

Magyarország az északi félgömb mérsékelt éghajlati övében, Közép-Európában, a Duna

középsõ, a Kárpátok hegyláncai közé zárt legnagyobb medencéjében fekszik. A Kárpát-

medence harmadára kiterjedõ ország a medencefenék középsõ, alacsony tengerszint feletti

magasságban fekvõ sík területeit, továbbá nyugati, röghegységekkel tarkított hullámos fel-

színét foglalja el. A Magyar Köztársaság területe 93033 km2. Határának hossza 2442 km,

melyen hét országgal osztozik: Szlovákia, Ukrajna, Románia, Szerbia, Horvátország,

Szlovénia, Ausztria. Az ország elhelyezkedése földrajzilag nyitott, vagyis az országhatár nem

zár le tájakat, geológiailag, morfológiailag nem képez önálló egységet, nagy tájaink átmenet

nélkül folytatódnak a szomszédos országokban. Az ország hat nagytájra osztható, ezek a

Kárpát-medence közepét elfoglaló Alföld, az ahhoz nyugati irányból csatlakozó Alpokalja,

Dunántúli-középhegység és a Dunántúli-dombság, a Kisalföld és az Északi-középhegység. A

természeti tájak felosztása a hat nagytájban 35 középtájat és a 65 kistáj-csoportban összesen

227 kistájat különít el.

Az ország területének nagy része 200 méternél alacsonyabb tengerszint fölötti magassá-

gon fekszik, a 300 méteres magasságot meghaladó kiemelkedések az ország területének

kevesebb, mint 2%-át foglalják el.

Az ország legfontosabb folyói a Duna és a Tisza, további nagyobb folyói a Horvátországgal

közös határ vonalát kijelölõ Dráva, a Rába, Szamos, Sió, valamint a szlovák határ mentén

folyó Ipoly. Az ország közepén elterülõ Balaton Közép-Európa legnagyobb tava 605 km2-es

területével. A Balatont méretben az Ausztriával megosztott Fertõ-tó követi, mely területébõl

82 km2 esik az országra. További fontos tavak a Velencei-tó és a mesterséges Tisza-tó.

D1. ábra: Magyarország domborzata és vizei

1. TERMÉSZETI ADOTTSÁGOK

9

11..22 ÉÉgghhaajjllaatt

Magyarország éghajlata alapvetõen kontinentális jellegû, a délnyugati részeken mérsékelt

mediterrán hatással. Az egyes tájegységek éghajlatában az ország kis területe, alacsony

tengerszint feletti magassága és gyenge függõleges tagoltsága miatt nincsenek jelentõs

eltérések. A kontinentális vonások (jelentõsebb napfénytartam, kisebb felhõzöttség, nagyobb

hõmérséklet-ingadozás, kevesebb csapadék) az óceántól való távolság alapján nyugatról

keletre növekednek. A medencejelleg hatására ugyanezek a vonások a peremi hegységkeret

felõl a medence alföldi központja felé nõnek, így a legkontinentálisabb térség tehát nem a

legkeletebbi területeken, hanem az Alföld közepe táján, a Középsõ-Tisza vidékén található.

A környezetvédelem szempontjából meghatározó éghajlati paraméterek:

• Hazánk kicsiny (320 km-es) észak-déli kiterjedése miatt a Napból és a világûrbõl

érkezõ sugárzások összege, azaz a globális sugárzás viszonylag szûk határok (4350-4850

MJ/m2/év) között változik A globálsugárzás havi megoszlását az É1. diagram mutatja.

É1. diagram: A globálsugárzás sokévi átlagának havi megoszlása (forrás: OMSZ)


10

• Sokkal számottevõbb a borultság különbsége, amely hazánkban az Alföld középsõ

részén a legkisebb (kb. 50%), a nyugati határ mentén a legnagyobb (majdnem 70%). E két

tényezõ hatása tükrözõdik a napsütéses órák számának évi összegében, a napfénytartamban

is. A Duna-Tisza közének déli felén az átlagos napfénytartam 2100 óra/év, a nyugati határ

mentén viszont csak 1700-1800 óra/év. A napsugárzás évi eloszlása, fõként nyári maximuma

mind a gabona- és gyümölcstermesztés, mind pedig az

idegenforgalom számára igen kedvezõ (É2. diagram).

É2. diagram: Napfénytartam (forrás: OMSZ)

• Az ország sokévi középhõmérséklete átlagosan 10 oC az évi középhõmérséklet 2003-

2008 közötti területi megoszlását az É3. ábra mutatja.

É3. ábra: Az országos évi középhõmérséklet 2003-2008 között (forrás: OMSZ)


11

Látható, hogy az ország nagy részén ebben az idõszakban az átlagos hõmérséklet 10-11

fok volt, a déli részén 11 fok felett, az északkeleti részen 10 fok alatt alakult a hatéves átlag.

A sokévi átlagok eloszlásán túl érdemes megfigyelni az egyes évek helyzetének alakulását.

Az éves átlaghõmérséklet 2005-ben az északkeleti területek kivételével az egész országban

az átlag alatt maradt. A legnagyobb eltérés a Börzsönyben, a dél-nyugati határ közelében és

Békés megye területén volt. 2006-ban már az egész ország területén átlag felett alakult a

hõmérséklet, az átlaghoz képest a legnagyobb eltérés az északkeleti, északnyugati régiókban

és az Alsó-Duna-Völgy területén volt. A 2007-es évben az átlaghõmérséklet 1-3 fokkal

haladta meg az átlagot, de ez sokkal kiegyenlítettebb volt, mint az elõzõ év. A 2006. szeptem-

bertõl 2007 augusztusig tartó idõszakban minden hónap középhõmérséklete meghaladta a

sokéves átlagot. Ennek következtében az ország egyik felén 2-2,5, a másik felén

2,5-3 fokkal volt melegebb, mint az 1971-2000 sokévi átlag [OMSZ]

• A havi csapadék mennyiség alakulását az É4. diagram mutatja. 2005-ben a csapadék

alakulása igen nagy havi ingadozásokat mutat, az átlagnál csapadékosabb nyár, viszont

szárazabb õsz volt. 2007-ben viszonylag egyenletes volt a csapadékeloszlás a hónapok között.

É4. diagram: A csapadék havi eloszlása 2003-2008 között (forrás: OMSZ)

• Az évi csapadék mértéke 2006-2008 között nem jelentõsen változott, az idõszak

legszárazabb éve 2003-volt, a legcsapadékosabb 2005. (É5. diagram)

É5. diagram: Az évi csapadék mértéke 2003-2008 között (forrás: OMSZ)


12

• Az évi csapadék területi megoszlása (2003-2008 közötti átlag) mutatja, hogy az ország

középsõ és délkeleti részén 500-600 mm csapadék esik évente, a legszárazabb terület pedig

a Középsõ-Tisza vidéke (kevesebb, mint 500 mm/év). A nyugati és az észak-keleti területen

magasabb a csapadék mennyiség, a délnyugati határ közelében (több, mint 800 mm/év).

(É6. ábra)

É6. ábra: Az évi csapadék területi megoszlása (forrás: OMSZ)

• Magyarország domborzati viszonyai, a medencejelleg hatással van az uralkodó

szélirányokra. A Tisza vonalától nyugatra az északnyugati, a Tiszától keletre az északkeleti

szelek uralkodnak. A hegységkeret védõ hatása miatt az átlagos szélsebesség (2-4 m/s)

Magyarországon kisebb, mint Európa nyugatibb területein. (É7. ábra)

É7. ábra: Uralkodó szélirányok (forrás: OMSZ)


13

11..33 VVíízzhháállóózzaatt,, vvíízzffööllddttaannii vviisszzoonnyyookk

Magyarország vízhálózatát alapvetõen földrajzi helyzete határozza meg.

A vízhálózat fõ jellemzõi:

• Folyóink és kisvízfolyásaink többsége külföldrõl érkezik hozzánk. Hazánk területén

csak a Zagyva és néhány kisvízfolyás ered (Vh1. ábra) (ld. 15. oldal).

• Három országosan és területileg kiemelt jelentõségû vízfolyásunk van (Duna, Tisza,

Dráva). Hazánk vízfolyásainak legfõbb és kizárólagos befogadója a Duna. A Tisza és

a Dráva hazánk déli határait elhagyva torkollik a Dunába.

• A három természetes nagy tavunk, a Balaton, a Fertõ-tó és a Velencei-tó önálló

vízrajzi egységek.

• Kisebb természetes tavaink a vízfolyáshálózattól szinte teljesen függetlenek.

A vízfolyások lehetnek állandóak, vagy idõszakosak attól függõen, hogy rendelkeznek-e

egész évben vízhozammal, vagy vízborítással (Vh2. ábra). Míg az elõbbiek a csapadékból és

a felszín alatti vízbõl elegendõ utánpótlással rendelkeznek, addig az idõszakos vízfolyások

tisztított szennyvíz, használt víz bevezetése nélkül az év bizonyos idõszakaiban kiszáradná-

nak. Jellegükbõl adódóan ezek a területek fokozott figyelmet igényelnek mind a felszíni,

mind a felszín alatti vizek védelme szempontjából.

Vh2. ábra: Magyarország állandó és idõszakos vízfolyásai (forrás: KvVM honlap)


14

1 - állandó2 - állandó, de csak mester-séges vízbevezetés miatt3 - idõszakos4 - idõszakos, mesterségeshatás következtében

< 10 km2

10 - 100 km2

100 - 1000 km2

1000 - 10000 km2

> 10000 km2

Vízfolyás jellege

Vízgyûjtõ nagyság kategóriája

Magyarország állandó és idõszakos vízfolyásai

Vh1. ábra: Felszíni vízhálózat és országhatárok a Duna vízgyûjtõjében (forrás: ICDPR honlap)


15

Felszín alatti víztartók

A felszín alatti víztartó képzõdményeknek három fõ típusa van (Fa1. ábra):

Fa1. ábra: Felszín alatti víztartó képzõdményeink (hévíztárolók nélkül)(forrás: KvVM, Hazánk környezeti állapota 2005)

• A törmelékes medenceüledékek Magyarország területének több mint 3/4-én megtalál-

hatóak. A felszínhez közeli, törmelékes medenceüledékekben levõ felszín alatti vizet talaj-

víznek, a mélyebb rétegek vizét rétegvíznek, a 30 °C-t elérõ hõmérsékletû, vagy annál

melegebb vizet hévíznek (más szóhasználattal: termálvíznek) nevezik. A folyók menti, se-

kély mélységû, kavicsos vízadó képzõdményekre telepített kutak a parti szûrésû, túlnyomó

részben a folyó felõl utánpótlódó vizet termelik ki.

• Karsztos kõzetek a Magyarország területének mintegy 20%-át kitevõ hegyvidékek

felén találhatóak. Mivel a felszínre bukkanó karsztos kõzetekbe a csapadék jobbára

közvetlenül és gyorsan szivárog be, a karsztvizek utánpótlódása igen jó. A csapadékkal együtt

a szennyezõanyagok is gyorsan lejuthatnak, ezért a karsztos víztartók fokozottan érzékenyek

a felszíni eredetû szennyezéssel szemben. A hegységperemeken és a medenceterületek alatt

nagy mélységben fekvõ karsztos képzõdményekben hévizek találhatóak, melyeknek egy

része az ismert hévizes karsztforrásokban (Hévíz, Budapest, Eger, stb.) tör a felszínre.

(Fa2. ábra)

• Egyéb földtani képzõdmények: A hegyvidéki területek kristályos, vulkáni vagy kisebb

vízadó képességû üledékes kõzeteibõl is fakadnak kisebb források, amelyek a helyi vízszük-

séglet kielégítésére lehetnek alkalmasak.


16

Fa2. ábra: Felszín alatti víztípusok (forrás: KvVM, Hazánk környezeti állapota, 2005)

A felszín alatti vízháztartást, a vízszint- és nyomásviszonyokat a hidrometeorológiai

feltételek, a beszivárgás, illetve az utánpótlódás és a vízkitermelés határozzák meg. A par-

tiszûrésû- és a talajvizek közvetlen kapcsolatban vannak a felszíni vizekkel és a

csapadékkal, a rétegvizek utánpótlódásában viszont a talajvíz és a partiszûrésû víz játszik

jelentõs szerepet.

A felszín alatti víztároló képzõdmények között lezajló vízcsere néhány órától évezredekig

tarthat. Míg a talajvízben, valamint a partiszûrésû vizekben és a hideg karsztvizekben a

néhány nappal azelõtti csapadék is megjelenik, addig a több száz méter mélyen levõ rétegvíz-

tartókban a víz kora a tízezer évet, a mélyebben levõ vizeknél pedig a millió évet is elérheti.

Magyarország ivóvizének közel 95%-a a felszín alatti vizekbõl származik. Az ivóvíz és az

egyéb emberi vízhasználatok mellett az élõvilág vízigényének kielégítését is biztosítani kell

az EU Víz Keretirányelvének megfelelõen. Ehhez a felszín alatti vízkészletek megfelelõ

mennyiségi és minõségi védelme szükséges: meg kell akadályozni, hogy a vízháztartást

meghatározó tényezõk közötti egyensúly emberi tevékenység hatására (pl. vízkitermelés

utánpótlódást meghaladó növelése, beszivárgást akadályozó beavatkozások) fölboruljon, ill.,

hogy szennyezõ anyagok juthassanak a talajba és a felszín alatti vízbe.

11..44 MMaaggyyaarroorrsszzáágg ggeeootteerrmmiikkuuss aaddoottttssáággaaii

Magyarországon az átlagos geotermikus gradiens másfélszerese a világátlagnak. Ez azt

jelenti, hogy a Föld közepe felé haladva 100 méterenként 5 °C-kal nõ a hõmérséklet. (Gt1.

ábra, Gt2. ábra)


17

Gt1. ábra: Hõmérséklet 1000m mélységben a felszín alatt (forrás: Dövényi et al.)

Gt2. ábra: Hõmérséklet 2000m mélységben a felszín alatt (forrás: Dövényi et al.)

A geotermikus gradiens a dél-Dunántúlon és az Alföldön nagyobb, a Kisalföldön és a

hegyvidéki területeken kisebb, mint az országos átlag. A hévízkutakban felfelé haladó víz a

kút csövezése mentén hûl, ezért a vízhõmérséklet a felszínen már ritkán haladja meg a


18

100 °C-ot. Gõz csak néhány, kellõen még nem vizsgált, nagy mélységû feltárásból tör fel.

A Gt3. ábra a termálkutak és források elhelyezkedését, a Gt1. diagram a kifolyásnál mért

vízhõmérséklet szerinti eloszlását mutatja.

Gt3. ábra: Termálkutak és források elhelyezkedése (forrás: VITUKI Nonprofit Kft.)

Gt1. diagram: Termálkutak kifolyásnál mért vízhõmérséklet szerinti eloszlása (forrás: VITUKI Nonprofit Kft.)


19

Magyarország geotermikus adottságainak kihasználása a közelmúltig alapvetõen a balne-

ológiai és ivóvíz-ellátási célú hévízkitermelésre alapult. A zárt rendszerû hõszivattyús rend-

szerek fejlõdésével és terjedésével párhuzamosan folyamatosan nõ a víztermelést nem

igénylõ, és a hévíznek nem minõsülõ, 15-20 °C hõmérsékletû vizek energiahasznosítási célú,

víztermelés nélkül történõ igénybevételének mértéke. A zárt rendszer lényege, hogy levegõt,

vagy folyadékot pumpálnak felszín alatti csövekbe, mely ezáltal nem érintkezik a felszín alat-

ti vízzel és a talajjal. A csövekbe juttatott anyag, miután átvette a felszín alatti környezet

hõmérsékletét, a felszínre juttatva télen fûtésre, nyáron hûtésre alkalmas.

11..55 TTaallaajj

A talaj az általános meghatározás szerint a szilárd földkéreg legfelsõ rétege, amely

ásványi és szerves anyagot, vizet, levegõt és élõ szervezeteket tartalmaz, legfontosabb jel-

legzetessége a talajtermékenység. A talajok alkotják a föld, a levegõ és a víz közötti határ-

felületet, amit pedoszférának is nevezünk, és ahol a bioszféra jelentõs - bár sokszor szemmel

nem látható - része található.

Mivel a talajképzõdés rendkívül lassú folyamat, a talaj alapvetõen nem megújuló, vagy

feltételesen megújuló természeti erõforrásnak tekintendõ. A talaj lát el bennünket élelem-

mel, biomasszával és nyersanyagokkal. Az emberi tevékenység tereként és tájként, valamint

a természeti örökségek tárházaként szolgál, élõhelyként és génállományként központi

szerepet játszik a bioszféra és az emberi kultúrák fennmaradásában. Számos anyagot tárol,

szûr és átalakít, mint például a vizet, a tápanyagokat és a szenet. Tulajdonképpen a világ leg-

nagyobb széntárolója (1500 gigatonna). Meghatározó elem a légköri gázok földi körfolya-

mataiban, így a klímahatást befolyásoló vegyületek megkötésében és kibocsátásában. Ezeket

a funkciókat mind társadalmi-gazdasági, mind környezeti jelentõségük miatt védeni kell.

A talaj rendkívül összetett és változékony közeg. Európában több mint 320 fontosabb

talajtípust azonosítottak, és mindegyiken belül a fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságok

nagyszámú változata fordul elõ. A talaj szerkezete fontos szerepet játszik abban, hogy a talaj

mennyire képes ellátni funkcióit. A talajszerkezet károsodása más környezeti elemek és az

ökorendszerek károsodását is jelenti. Magyarországot a sokszínûség, a változatosság jellemzi,

ami leginkább az ország tájainak gazdagságában tükrözõdik vissza. A hazai talajok

kialakulásában a változatos geológiai képzõdmények, az atlanti, kontinentális és mediterrán

klímahatások együttes érvényesülése, valamint a Pannonicum gazdag természeti adottságai

és az emberi beavatkozás együttes hatásai voltak meghatározóak. Jól szemlélteti a vál-

tozatosságot talajaink genetikai térképe. (T1. ábra)


20

T1. ábra: Talajaink genetikai térképe (forrás: FVM TIM kiadvány)

Az ország közel felén (48%) lösz és lösz-szerû képzõdmények, 37,7%-án alluviális

üledékek és lejtõhordalékok, s csak alig 15%-án harmadkori és idõsebb üledékek, illetve

kõzetek adják a talajképzõ kõzetet. A termõhelyi adottságokat meghatározó talajtani tényezõk

megyei megoszlását a következõ táblázat (T2. táblázat) szemlélteti:


21

T2. táblázat: A talajtani tényezõk megyénkénti megoszlása (forrás: FVM TIM kiadvány)


22

2. TELEPÜLÉSI ÉS GAZDASÁGI KÖRNYEZET

23

22.. TTEELLEEPPÜÜLLÉÉSSII ÉÉSS GGAAZZDDAASSÁÁGGII KKÖÖRRNNYYEEZZEETT

22..11 TTeelleeppüülléésssszzeerrkkeezzeett,, nnééppeesssséégg

A települések száma 2009-ben a KSH adatai szerint 3152 volt, ebbõl 306 város,

2846 község.

Gyakorlatilag a települési szerkezet az elmúlt öt évben nem változott jelentõsen.

Te1. diagram: Magyarország lakosságának megoszlása lakóhely szerint (forrás: KSH)

Magyarország összlakossága a 2000-es évek elejéig erõsebben, azóta enyhén csökken.

A lakosság 68%-a városban, közel 20%-a a fõvárosban él, ahol a környezetminõség (leve-

gõminõség, zajállapot) és a kommunális szolgáltatások (hulladékelszállítás,

szennyvíztisztítás) biztosítása komoly környezetvédelmi feladatok megoldását igényli. (Te1.

diagram) 2009-ben 1,7 millióan laktak a fõvárosban, 5,1 millióan más városokban és 3,2

millióan kisebb településeken. Megfigyelhetõ trend (ezt a Budapesti adatok is jól mutatják),

hogy az emberek városok belsõ területeirõl a külsõ zöldövezetbe, vagy Budapest esetében az

agglomeráció településeire költöznek. Ennek következtében megnövekednek a mindennapi

közlekedési igények, amivel sokszor a tömegközlekedés fejlõdése nem tud lépést tartani, így

a legnagyobb fajlagos környezeti terheléssel járó egyéni közlekedés bõvül.


24

22..22 GGaazzddaassáággii kköörrnnyyeezzeett

A bruttó hazai termék (GDP) mennyisége 2008-ig növekedett, növekedési üteme 2006

után folyamatosan csökkent. (G1. diagram)

G1. diagram: A GDP alakulása 2004-2008 között (forrás: KSH)

2008-ban az egy fõre jutó GDP a KSH adatai szerint Budapesten (országos átlag 217%-a),

Gyõr-Sopron megyében (országos átlag 112%-a) és Komárom-Esztergom megyében (orszá-

gos átlag 108%-a) volt a legmagasabb. A leghátul álló Szabolcs-Szatmár-Bereg (országos

átlag 58%-a), Békés (országos átlag 54%-a) és Nógrád (országos átlag 46%-a) megyékben

az egy fõre jutó GDP kritikusan alacsony volta rámutat, hogy az ország gazdasági helyzetének

kiegyenlítésében a folyamatok nem jártak sikerrel. A gazdaságilag leszakadt területek

központtól való távolsága tovább növekedett az elmúlt években.

22..33 AA nnééppeeggéésszzssééggii hheellyyzzeett kköörrnnyyeezzeetteeggéésszzssééggüüggyyii vvoonnaattkkoozzáássaaii

Hazánk lakosságában a fiatalok aránya egyre csökken, az idõseké nõ. Az összlakosság

száma folyamatosan csökken, a halálozások száma meghaladja a születések számát. A

születéskor várható átlagos élettartam 2008-ban a férfiaknál 69,8 év volt, ami 6,5 évvel

marad el az EU átlagtól, a nõknél 77,8 év, ez 4,5 évvel kevesebb, mint az EU átlag. A KSH

adatai szerint 2001-2008 között igen gyengén növekedett a várható élettartam (a férfiaknál

1,6 évet, a nõknél 1,3 évet).

Magyarország lakosságának átlagos egészségi állapota a megbetegedési és a halálozási

mutatók szerint is rosszabb az EU átlagnál.

Az allergiás megbetegedések is növekvõ tendenciát mutatnak, ezen belül az asztma miatt

regisztrált betegek száma is folyamatosan nõtt, az új betegek száma 2007-ben minden koráb-

bi évnél magasabb volt. Az Országos Gyermek Légzõszervi Felmérés (OKI, 2005.) alapján az

asztmával diagnosztizált 8-9 éves gyermekek aránya 7% körül van, az asztmás tüneteket

mutató gyermekek aránya viszont közel 18%. A tüdõgondozókban nyilvántartott légúti

allergiás betegek száma is jelentõsen növekedett az utóbbi években.

25


A környezet minõsége komoly hatással van az emberek egészségi állapotára. A

szennyezett levegõ növeli a légzõszervi, szív és érrendszeri megbetegedések kockázatát,

hosszabb távon elõsegítheti a daganatos megbetegedések kialakulását és az allergiás meg-

betegedéseket. A magas zaj komoly idegrendszeri zavarokat okoz, amely áttételesen, de

nagymértékben hozzájárul a szív és érrendszeri betegségek kialakulásához, súlyosbodásához

és a stressz hatás miatt a daganatos megbetegedések rizikófaktora is. A nem megfelelõ

minõségû ivóvíz szintén - sok esetben - egészségügyi kockázatot jelent. A táplálékainkkal a

szervezetünkbe kerülõ szennyezõanyagok gyengítik immunrendszerünket, egyesek közülük

felhalmozódnak szervezetünkben és komoly megbetegedéshez vezetnek. A nyári idõszakban

megnövekedõ UV sugárzás pedig elõsegíti a bõrrák kialakulását.

Magyarországon a leggyakoribb halálokok a szív és érrendszeri betegségek és rosszindu-

latú daganatos betegségek (Eg1. diagram).

Eg1. diagram: A leggyakoribb halálokok megoszlása 2008 (forrás: KSH)

A szív és érrendszeri betegségekbõl fakadó halálozás kismértékben csökkent az utóbbi

három évben, a rosszindulatú daganatok okozta halálozás azonban növekedett. Az idült légúti

betegségekbõl eredõ elhalálozások száma nem változott jelentõsen. (Eg2. diagram)


26

Eg2. diagram: A halálozások trendje (forrás: KSH)

A szénanáthás és az asztmás betegek száma tíz év alatt több, mint háromszorosára

emelkedett. Döntõ többségük allergiában szenved, amelynek kialakulásában az örökletes,

szociális és pszichés tényezõk mellett szerepet játszanak környezeti hatások - a szénanátha

esetében elsõsorban a virágpor, asztmánál számos más allergén -is. Az asztma egyik leg-

gyakoribb gyermekkori krónikus betegség, amely felnõtt korban is kialakulhat. Az asztmás

megbetegedések száma, illetve a kórházban eltöltött napok száma évek óta folyamatosan

növekszik. (Eg3. és Eg4. diagram)

Eg3. diagram: Az asztmás megbetegedések alakulása 1998-2008 között (forrás: Korányi pulmonológiai évkönyv 2009)

27


Eg4. diagram: A szénanátha megbetegedések alakulása 1998-2008 között (forrás: Korányi pulmonológiai évkönyv 2009)

A nyári idõszakban a megnövekedett UVB sugárzás elõsegíti a melanóma kialakulását. Az

elmúlt években növekvõ tendencia figyelhetõ meg a betegség jelentkezésében.

Eg5. diagram: A melanómás megbetegedések száma 2003-2008 közöttincidencia: egy adott idõszakban észlelt új megbetegedések száma a vizsgált populációban

(forrás: Nemzeti Rákregiszter, KSH)

28

29

3. LEVEGÕ

BB.. AA KKÖÖRRNNYYEEZZEETTII EELLEEMMEEKK ÁÁLLLLAAPPOOTTAA

33.. LLEEVVEEGGÕÕ

Az emberi élet minõségét alapvetõen meghatározza a levegõ tisztasága. A szennyezõanyagok

közvetlenül veszélyeztetik az emberi egészséget, károsítják a vegetációt, romboló hatást

fejtenek ki épített környezetünkre. A levegõszennyezés okozta károk terhet jelentenek a gaz-

daságnak is, hiszen a fellépõ költségeket1 fedezni kell. Az elõbbiekbõl látható, hogy társadal-

mi érdek a szennyezõanyagok kibocsátásának folyamatos csökkentése, a levegõ minõségének

javítása, és ahol az még nem szennyezett, tisztaságának megõrzése.

A mérések alapján hazánk levegõ szennyezettsége nemzetközi összehasonlításban közepes-

nek mondható, településeink levegõjének állapota nem tér el jelentõsen a hasonló méretû, jel-

legû és helyzetû, más országokban lévõ településekétõl.

Az iparból származó szennyezés nagymértékû csökkenése következtében a települések le-

vegõminõségét ma már elsõsorban a közlekedés és a lakossági fûtés határozza meg, de a mete-

orológiai helyzettõl függõen szerepe lehet a nagyobb távolságról érkezõ szennyezésnek is.

A téli idõszakban a kisméretû szállópor és a nitrogén-dioxid mennyisége, nyári idõszakban

a felszín közeli ózon mennyisége emelkedik meg a levegõben.

A szálló por egészségügyi napi határértéke: 50 μg/m3 napi átlag, amit egy évben 35-nél

többször nem léphetõ túl, az éves határérték: 40 μg/m3.

A légszennyezettség szintje lassan, de folyamatosan csökken. Ezt pl. a szálló por esetében

alátámasztja az az adat, miszerint éves határérték túllépést 2005-ben még 7 állomáson, 2006-

ban 4-en, 2007-ben és 2008-ban már csak 3 állomáson mértek. 2009-ben már nem volt éves

határérték túllépés, azonban a napi határértéket Magyarország több részén még nem tudjuk tel-

jesíteni. Ezeken a helyeken a megengedett 35 túllépésnél, még magasabb az 50 μg/m3-es napi

átlagot meghaladó szennyezettségû napok száma. A téli idõszakban - kedvezõtlen meteorológiai

helyzet esetén - a szennyezettség szintje néhány alkalommal elérte, vagy meghaladta a 2008-

ban bevezetett szmogküszöbértékeket2 is. Szmogriadó riasztási fokozatának elrendelésre egy-

szer, 2009. januárjában került sor.

A felszín közeli levegõminõség a kibocsátott szennyezõanyagok mértéke mellett nagyban

függ a meteorológiai helyzettõl (az elkeveredés, felhígulás lehetõsége, vagy korlátozott volta).

Az ország földrajzi helyzetébõl következõ éghajlati sajátosságok miatt október és március

között gyakran alakul ki légköri inverzió (L1. ábra), amely a légszennyezõanyagok felszín közeli

feldúsulását eredményezi, július-augusztus hónapban pedig az erõs napsugárzás ered-

ményeként erõsen megnövekszik a felszín közeli ózonképzõdés.

1 egészségügyi költségek, csökkent mezõgazdasági termelés, épített környezetben bekövetkezett károsodások, egyéb környezeti

károk stb.2 szmogriadó feltételei: ttáájjéékkoozzttaattáássii kküüsszzööbbéérrttéékk: 75 μg/m3 két egymást követõ napon két (Budapesten három) állomáson;rriiaasszzttáássii kküüsszzööbbéérrttéékk:: 100 μg/m3 két egymást követõ napon két (Budapesten három) állomáson és az elõrejelzések szerint vál-

tozás nem várható

3. LEVEGÕ

30

Szép, tiszta idõben a levegõ hõmérséklete a magassággal csökken. Inverzió esetén a füg-gõleges hõmérséklet-eloszlás eltér a szokásostól: a talajmenti hideg levegõ és a magasabban

fekvõ meleg levegõréteg határáig emelkedik ahõmérséklet. A levegõ hõmérsékletének egyenletescsökkenése csak a hideg és a meleg légréteghatárát jelzõ inverziós réteg fölött kezdõdik. Azinverziós réteg afféle zárórétegként is mûködik,mely az alulról érkezõ meleg levegõ felszállásátéppúgy megakadályozza, mint a szennyezõ-anyagokét. Az inverzió fõ ismérve, hogy útját álljaminden függõleges irányú légcserének. Ennekkövetkeztében az inverziós réteg alatt erõsen megnõa levegõ szennyezõanyag tartalma, ami veszélyesenmagas légszennyezettséget is okozhat. A Napmelegítõ hatása fõleg õsszel és télen nem elegendõahhoz, hogy olyan erõs felfelé irányuló áramlásalakuljon ki, mely át tud hatolni ezen az inverziósrétegen. (L1. ábra)

L1. ábra: Légköri inverzió

33..11 AA lleevveeggõõ mmiinnõõssééggéénneekk vviizzssggáállaattaa

A hatékony levegõ minõség javító intézkedések alapfeltétele a szennyezettség állapotának

ismerete. Az Országos Légszennyezettségi Mérõhálózat (OLM) jogszabályban elõírt állami

feladatként rendszeresen méri és értékeli a levegõ minõségét.

A mérõhálózatot a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (KvVM) szakmai irányítása

mellett a környezetvédelmi-, természetvédelmi- és vízügyi felügyelõségek mûködtetik, a

hálózat adatközponti és minõségirányítási feladatait pedig az Országos Meteorológiai

Szolgálat (OMSZ) keretében a Levegõtisztaság-védelmi Referenciaközpont látja el. Az ország

háttérszennyezettségét az OMSZ által mûködtetett három mérõállomás méri.Az OLM automata mérõállomásai 31 településen, 52 helyen mérik folyamatosan a kiemeltjelentõségû légszennyezõ anyagok [kén-dioxid, nitrogén-oxidok, nitrogén-dioxid, szén-monoxid, ózon, szálló por (PM10), benzol] mennyiségét és az értékeléshez szükséges meteo-rológiai paramétereket (szélsebesség, szélirány, hõmérséklet, légnedvesség). Ebbõl 11állomás Budapesten mûködik. További 4 mobil mérõállomás, mérõbusz áll rendelkezésre azidõszakos levegõminõségi vizsgálatok elvégzésére, és 3 mérõállomás a háttérszennyezettségmérésére (L2. ábra).

31

3. LEVEGÕ

L2. ábra: Az Országos Légszennyezettségi Mérõhálózat mérõhelye (forrás: OMSZ)

A mért adatok on-line módon jutnak a mérõállomásokról a felügyelõségi alközpontokba

és onnan az országos Adatközpontba. Ennek megfelelõen kétszintû az adatok érvényesítése,

validálása is.

Az automata mérõhálózat mellett mûködik a manuális mérõhálózat (RIV), amelynek

keretében, 2003-2008 között az ország 93-131 településén történt rendszeres lég-

szennyezettségi mintavétel. A minták kén-dioxid, nitrogén-dioxid tartalmát laboratóriumban

elemzik. Az így kapott adatok is a közös adatbázisba kerülnek.

Az ország levegõminõségét az automata állomások adatai és a laboratóriumi eredmények

alapján értékelik.

A mérések minõségének javítása érdekében és a mérendõ anyagok körének bõvítése

miatt a mérõhálózatot folyamatosan korszerûsíteni kell (az elhasználódott, elavult mérõ- és

mintavevõ készülékek cseréje, új mûszerek beszerzése), amelyhez Európai Uniós források

állnak rendelkezésre.

Az ország területe a légszennyezettség alapján - jogszabályban elõírt módon3 - zónákra

tagozódik. Az egyes légszennyezettségi zónákban a szennyezettség szintjétõl függõen kell a

levegõ minõségét ellenõrizni (folyamatos, idõszakos mérés, modellezés).

Igen fontos feladat a lakosság tájékoztatása is. Az OLM honlapján megtalálhatóak az

aktuális légszennyezettségi adatok, kapcsolódó információk (www.kvvm.hu/olm). Nyolc

nagyméretû plazmakijelzõ mûködik az ország nagyvárosaiban, amelyek folyamatosan

mutatják az automata mérõállomások adatait. A mérõállomások közelében elhelyezett kijelzõ

táblákon a mért szennyezõ komponensek koncentráció értékei az egészségügyi határértékek

százalékában láthatók.

3 4/2002.(X.7.)KvVM rendelet a légszennyezettségi zónák és agglomerációk kijelölésérõl

3. LEVEGÕ

32

33..22 LLééggsszzeennnnyyeezzeettttssééggii hheellyyzzeett

Az ország légszennyezettségével kapcsolatban a 2003-2008 adatok alapján megállapítható:• A kén-dioxid koncentráció az ország egész területén 1991-2002 közötti erõteljes csökkenés

után 2003-2007 között fokozatosan tovább csökkent, majd a csökkenés megállt. Szintje 2008-bancsupán az éves egészségügyi határérték (50 μg/m3) 7-35%-a volt;

• A nitrogén-dioxid szennyezettség minden zónára jellemzõ, a szennyezettség szintje a vizs-gált idõszakban stagnált, egyes területeken kissé emelkedett. Szintje 2008-ban a 2008-banérvényes éves határérték (44 μg/m3) 36-91%-a, Budapesten 45-127%-a volt, ez a 2010-tõlérvényes éves határérték (40 μg/m3) 40-100%-a, Budapesten 50-140%-a lett volna;

• A szálló por (PM10) szennyezettség 2003-2008 között továbbra is több területen magasabbvolt a megengedettnél, a határérték túllépések száma enyhén csökkenõ tendenciát mutat. Szintje2008-ban: a napi átlagokat figyelembe véve az egészségügyi határérték (50 μg/m3, ami egy évben35-nél többször nem léphetõ túl) 22-215%-a; az éves átlagokat figyelembe véve az egészségügyihatárérték (40 μg/m3) 41-102%-a.

Ez a szennyezõanyag jelenti jelenleg a levegõminõségben a legnagyobb problémát. Látható,hogy az éves határérték már jelenleg betartható, a napi határérték túllépések száma a leg-szennyezettebb helyeken a megengedett kétszeresét is meghaladja. Egészségügyi hatásai miatt aPM10-re 2008-ban szmogküszöbértékek kerültek bevezetésre. A tájékoztatási küszöbérték megha-ladása esetén a lakosság folyamatos tájékoztatása a kötelezettség. Amennyiben a szennyezettségtovább emelkedik, két napon át meghaladja a riasztási küszöbértéket és a meteorológiai elõrejelzésnem ígér változást, a település szmogriadó tervében meghatározott - a szennyezettség csökkentésérealkalmas - intézkedéseket kell életbe léptetni.

2008-ban a tájékoztatási szintet Budapesten, Debrecenben, Dorogon, Nyíregyházán, a Sajó völ-gyében (Miskolc, Kazincbarcika, Putnok), Pécsett, Komlón, Salgótarjánban, Vácon, Várpalotán ésVeszprémben haladta meg a levegõ szennyezettsége néhány napon keresztül. Ez összesen két, azegész országra kiterjedõ szennyezettségi epizódot jelentett, amelyben az ország többi területén is azegészségügyi határérték fölé emelkedett a szennyezettség. 2009 januárjában volt még egy ilyenepizód, ekkor több nagyvárosban (Budapesten, Miskolcon, Debrecenben, Szegeden) a szmogriadóriasztási fokozatának elrendelésére is sor került. A korlátozások Budapesten csak egy napig voltakéletben, mert a szennyezettség ez idõ alatt a küszöbérték alá csökkent.

• A felszín közeli ózonszennyezettségnél nem mutatható ki jellemzõ trend, ennek oka, hogyszintjét elsõsorban a napsugárzáserõssége határozza meg (másod-lagos szennyezõ) a szennye-zettség szintje a nyári erõs nap-sütéses napok számával együttváltozik

• Az országos háttérszennyezettség adatainak érté-kelésével az országos szennye-zettségi epizódokról is képetkapunk. Amikor a szennyezõfor-rásoktól távol elhelyezkedõ

mérõpontokon is megemelkedik a szennyezettség, várhatóan a kibocsátásokkal terhelt területen aszennyezettség szintje ennél magasabb lesz.

A felszín közeli ózon okozza az ún. fotokémiai szmogot.

Eltérõen az egyéb szennyezõanyagoktól, nem közvetlenül

kerül a levegõbe, hanem a nitrogénvegyületek és illékony

szerves vegyületek jelenlétében, a nap UV sugárzásának

hatására képzõdik. Tehát az ózon koncentráció emelkedése

a szennyezõanyag kibocsátástól térben és idõben elválik.

Jellemzõ, hogy a településeknél az uralkodó széliránynak

megfelelõen a település szélén, vagy azon kívül alakulhat ki

határértéket meghaladó ózon koncentráció.

trend: � emelkedõ; stagnáló; csökkenõ

szennyezettségi szint: ☺határérték alatt; �határérték közelében; �határérték felett

L1. táblázat: A Települések légszennyezettsége 2003-2008 között a manuális mérõpontok adataialapján

TTeelleeppüülléésseekk llééggsszzeennnnyyeezzeettttssééggee 22000033--22000088 kköözzöötttt aa mmaannuuáálliiss mméérrõõppoonnttookk aaddaattaaii aallaappjjáánn

2003-2008 SO2 szint NO2 szint NO2 trend

Abasár ☺ ☺Ajka ☺ ☺Baja ☺ ☺Balassagyarmat ☺ ☺Balatonalmádi ☺ ☺Balatonföldvár ☺ ☺Balatonfuzfo ☺ ☺Balatonfüred ☺ ☺Bátonyterenye ☺ ☺Békéscsaba ☺ ☺Beremend ☺ ☺Berhida ☺ ☺Bonyhád ☺ ☺Budaörs ☺ �Budapest ☺ �Debrecen ☺ �Detk ☺ ☺Dombóvár ☺ ☺Domoszló ☺ ☺Dorog ☺ ☺Dunaújváros ☺ ☺Eger ☺ ☺Esztergom ☺ �Fonyód ☺ ☺Gárdony ☺ ☺Gyõr ☺ �Gyula ☺ �Hajdúszoboszló ☺ ☺Hatvan ☺ ☺Hódmezovásárhely ☺ ☺Jászberény ☺ ☺Kalocsa ☺ ☺Kaposvár ☺ ☺Kazincbarcika ☺ ☺Kecskemét ☺ �Keszthely ☺ �Királyszentistván ☺ ☺Kiskunfélegyháza ☺ ☺Kistelek ☺ ☺Kisvárda ☺ ☺Komárom ☺ ☺Koszeg ☺ ☺

2003-2008 SO2 szint NO2 szint NO2 trend

Lábatlan ☺ ☺Lenti ☺ �Litér ☺ ☺Makó ☺ �Mátészalka ☺ ☺Mohács ☺ ☺Mór ☺ ☺Mosonmagyaróvár ☺ �Nagyharsány ☺ ☺Nagykanizsa ☺ ☺Nyíregyháza ☺ ☺Orosháza ☺ ☺Oroszlány ☺ �Ózd ☺ ☺Pápa ☺ ☺Pécs ☺ ☺Pétfürdõ ☺ ☺Salgótarján ☺ ☺Siklós ☺ ☺Sopron ☺ �Sukoró ☺ ☺Sümeg ☺ ☺Szeged ☺ �Székesfehérvár ☺ �Szekszárd ☺ �Szentendre ☺ ☺Szentes ☺ ☺Szentlorinc ☺ ☺Szolnok ☺ �Szombathely ☺ ☺Tapolca ☺ ☺Tata ☺ ☺Tiszaújváros ☺ ☺Tiszavasvári ☺ ☺Vác ☺ �Várpalota ☺ ☺Veszprém ☺ �Visegrád ☺ ☺Záhony ☺ �Zalaegerszeg ☺ �Zánka ☺ ☺Zirc ☺ ☺

33

3. LEVEGÕ

��

��

��

��

��

��

��

��

��

�

�

�

�

�

�

�

�

�

�

�

��

��

�

�

�

�

�

�

�

�

�

��

��

��

�

�

��

�

��

��

�

��

��

�

��

��

��

�

�

�

��

��

��

� �

3. LEVEGÕ

34

KKéénn--ddiiooxxiidd ((SSOO22)) sszzeennnnyyeezzeettttsséégg

Határérték feletti kén-dioxid szennyezettség egy településen sem fordult elõ

NNiittrrooggéénn--ooxxiidd sszzeennnnyyeezzeettttsséégg

A nitrogén-dioxid szennyezettségben az elmúlt öt évben, a 2003-ban és 2006-ban észlelt

csúcsok után több helyen stagnálást, illetve enyhe növekedést figyelhetünk meg.

A manuális hálózat adatai a rövid idejû levegõminõség alakulásáról nem adnak informá-

ciót, azonban sûrûségük miatt jó képet kapunk a település havi, illetve éves átlag

szennyezettségérõl.

A folyamatosan üzemelõ automata mérõállomások az adott pont levegõminõségét meg-

bízhatóan mutatják be, az órás adatokkal jól leírható a napi szennyezettség. A mérõállomá-

sok elhelyezkedése miatt azonban ezek legtöbb esetben a település szennyezettségének

maximumát mérik, tehát a mért adat nem jellemzõ a település minden pontjára, csak a

mérõállomás környezetéhez hasonló szennyezésû területekre. Éves átlagban azonban jól

mutatják a szennyezettség alakulását.

TTeelleeppüülléésseekk llééggsszzeennnnyyeezzeettttssééggee 22000033--22000088 kköözzöötttt aazz aauuttoommaattaa áálllloommáássookk aaddaattaaii aallaappjjáánn

KKéénn--ddiiooxxiidd ((SSOO22)) sszzeennnnyyeezzeettttsséégg

2003-2008 között az éves (50 μg/m3) és 24 órás (125 μg/m3) egészségügyi határértéket

egyik mérõállomáson sem haladta meg az SO2 szennyezettség.

Az órás egészségügyi határérték (250 μg/m3) túllépésére 2005-ben Kazincbarcikán,

Putnokon és Százhalombattán, 2006-ban, 2007-ben és 2008-ban csak Putnokon került sor,

de itt is csupán 2-3 alkalommal.

Az 2003-2007 között a már alacsony szintû szennyezettség stagnált, vagy kissé tovább

csökkent, 2008-ban egyes helyeken (Putnok, Sajószentpéter, Miskolc, Dunaújváros)

kismértékû emelkedés figyelhetõ meg, azonban a szennyezettség szintje még így is jelentõsen

alatta maradt az egészségügyi határértéknek. A 2008. évi szennyezettség területi eloszlását

az éves átlagok alapján az L3. ábra mutatja.

35

3. LEVEGÕ

L3. ábra: Az ország SO2 szennyezettsége az éves átlagok alapján (2008) (forrás: OMSZ)

NNiittrrooggéénn--ddiiooxxiidd sszzeennnnyyeezzeettttsséégg

A nitrogén-dioxid szennyezettség 2003-2005 között az éves egészségügyi határértéket

csak Budapest belvárosi mérõállomásain haladta meg. A 24 órás egészségügyi határérték túl-

lépésére 2005-ben Budapest belvárosában, 2006-ban Budapest belvárosában, Komlón és

Miskolcon, 2007-ben Budapest belvárosában, 2008-ban Budapest belvárosában és Pécsett

került sor. A szennyezettség szintje a vizsgált idõszakban csökkent. A 2008. évi szennye-

zettség területi eloszlását az éves átlagok alapján az L4. ábra mutatja.

L4. ábra: Az ország NO2 szennyezettsége az éves átlagok alapján (2008) (forrás: OMSZ)

AA sszzáállllóó ppoorr ((PPMM1100)) sszzeennnnyyeezzeettttsséégg

A PM10 tekintetében hazánk levegõ minõsége nagyon változatos képet mutat. Az éves

határérték túllépésére 2005-ben Budapesten (6 mérõállomáson), Miskolcon (1 mérõállomá-

kiváló (1)

jó (2)

megfelelõ (3)

szennyezett (4)

erõsen szennyezett (5)

kiváló (1)

jó (2)

megfelelõ (3)

szennyezett (4)


3. LEVEGÕ

36

son), Gyõrött, Szegeden és Putnokon; 2006-ban Budapesten (5 mérõállomáson), Vácott,

Dorogon, Várpalotán, Egerben, Salgótarjánban, Putnokon, Miskolcon (2 mérõállomáson),

Szegeden; 2007-ben Salgótarjánban és Szegeden; 2008-ban Komlón és Szegeden került sor.

A 2008. szennyezettség területi eloszlását az éves átlagok alapján L5. ábra mutatja.

L5. ábra: Az ország PM10 szennyezettsége az éves átlagok alapján (2008) (forrás: OMSZ)

A helyzet azonban a rövid idejû szennyezettségeket értékelve nem ilyen jó. A 24 órásPM10 határérték (50 μg/m3) túllépésére a megengedett 35-nél több alkalommal került sor2005-ben 27 mérõállomáson (max. túllépés szám: 160); 2006-ban 36 mérõállomáson (max.túllépés szám: 224); 2007-ben 21 mérõállomáson (max. túllépés szám: 117); 2008-ban 27mérõállomáson (max. túllépés szám: 100). Tehát a túllépések száma csökken, azonban mégmindig nagy azon területek száma, ahol idõlegesen a megendgedettnél magasabb aszennyezettség.

FFeellsszzíínn kköözzeellii óózzoonn sszzeennnnyyeezzeettttsséégg

2003-2008 között a 8 órás futó átlagok napi maximuma 6-12 kivétellel az összes állomá-

son átlépte az egészségügyi célértéket a nyári idõszakban. E túllépések aránya több mérõál-

lomáson is 10% fölött volt. Ózontájékoztatási és riasztási küszöbérték átlépés az idõszak alatt

2007-ben és 2008-ban fordult elõ. 2007-ben tájékoztatási küszöb átlépés Budapesten,

Dorogon, Putnokon, Rudabányán, Sopronban, Székesfehérváron és Százhalombattán volt,

riasztási küszöbérték átlépés Sopronban történt. 2008-ban a levegõ ózon szennyezettsége a

tájékoztatási küszöböt Dorogon és Várpalotán haladta meg, a riasztási küszöbértéket pedig

Dorogon.

BBeennzzooll sszzeennnnyyeezzeettttsséégg

2003-2008 között éves egészségügyi határérték (2005-ig 10, 2006-ban: 9, 2007-ben 8,2008-ban pedig 7 μg/m3) átlépés egy mérõállomáson sem történt. A 24 órás egészségügyihatárérték túllépésére 2005-ben 5 településen (Budapest, Gyõr, Debrecen, Százhalombatta

kiváló (1)

jó (2)

megfelelõ (3)

szennyezett (4)


37

3. LEVEGÕ

Veszprém), 2006-ban és 2007-ben 3 településen (Gyõr, Debrecen, Százhalombatta), 2008-ban 3 településen (Gyõr, Debrecen, Oszlár) került sor. A 2008. évi szennyezettség területieloszlását a L6. ábra mutatja.

L6. ábra: Az ország benzol szennyezettsége az éves átlagok alapján (2008) (forrás: OMSZ)

NNeehhéézzfféémm [[aarrzzéénn ((AAss)),, kkaaddmmiiuumm((CCdd)),, nniikkkkeell ((NNii)),, óólloomm ((PPbb))]] sszzeennnnyyeezzeettttsséégg

A 2003-2008 idõszakban a PM10 mintákból mért nehézfémek koncentrációja egymérõponton sem lépte túl az egészségügyi határértéket (egészségügyi határértékek: As: 10ng/m3, Ni: 25 ng/m3, Cd: 5 ng/m3, Pb: 300 ng/m3). A szennyezettség szintje 2005 és 2008között stagnált, illetve a egyes mérõpontokon csökkent. (L7.-10. diagram)

Az ábrákból látható, hogy 2005-ben is csak Dunaújvárosban volt (ipari eredetû)

nehézfém szennyezés, amely mára határérték alá csökkent.

L7. diagram: Ólom szennyezettség 2005, 2008 (forrás: OMSZ)

kiváló (1)

jó (2)

megfelelõ (3)

szennyezett (4)


3. LEVEGÕ

38

L8. diagram: Nikkel szennyezettség 2005, 2008 (forrás: OMSZ)

L9. diagram: Kadmium szennyezettség 2005, 2008 (forrás: OMSZ)

L10. diagram: Arzén szennyezettség 2005, 2008 (forrás: OMSZ)

39

3. LEVEGÕ

AA ppoolliiaarroommááss--sszzéénnhhiiddrrooggéénn [[bbeennzz((aa))ppiirréénn]] sszzeennnnyyeezzeettttsséégg

A PM10 mintákból mért benz(a)pirén éves átlag koncentrációja a 19 mintavételi pontból12-n meghaladja az Európai Unió által 2012 végére elérendõ 1 ng/m3-es célértéket. A ma-gasabb koncentrációk minden esetben a fûtési idõszakra estek és együtt jártak a PM10 szintmegemelkedésével. (L11. diagram)

L11. diagram: A poliaromás-szénhidrogén szennyezettség 2005, 2008 (forrás: OMSZ)

BBuuddaappeesstt sszzeennnnyyeezzeettttssééggéénneekk vváállttoozzáássaa 22000055--22000088 kköözzöötttt

A PM10 szennyezettség az éves határértéket (40 μg/m3) 2005 óta egyre kevesebb állomá-son haladta meg. (L12 diagram)

L12. diagram: Budapest PM10 szennyezettsége éves átlagok alapján (2005-2008) (forrás: OMSZ)

A PM10 napi határérték (50 μg/m3, egy évben max. 35-ször léphetõ túl) azonban még nem

volt betartható a vizsgált idõszakban. A határérték túllépések száma ugyan az évek elõreha-

3. LEVEGÕ

40

ladtával csökkent, de még mindig magas. 2006-ban Budapesten még négy állomáson 150-

160 volt a túllépések száma, 2007-ben már csak három állomáson volt 100 felett, 2008-ban

három állomáson volt 74-97 számú túllépés, 2009-ben pedig a legnagyobb túllépés szám 72

volt.

Budapest nitrogén-dioxid szennyezettsége változatos képet mutat. Az éves határértéket(40 μg/m3) a belsõ közlekedési állomásokon (Erzsébet tér, Kosztolányi tér, Széna tér) még2008-ban is túllépte a szennyezettség. Az átlagos szennyezettségi szint azonban kissécsökkent.

L13. diagram: Budapest NO2 szennyezettsége éves átlagok alapján (2005-2008) (forrás: OMSZ)

Budapest felszín közeli ózon szennyezettségére jellemzõ, hogy a magas értékeket elsõsor-

ban a város külsõ részén, illetve hátterében elhelyezett állomásokon mértek.

A szennyezettségi csúcsok elválnak a prekurzorok (nitrogén oxidok, szénhidrogének) kibo-

csátási helyétõl. (L14. diagram)

L14. diagram: Budapest ózon szennyezettsége éves átlagok alapján (2005-2008) (forrás: OMSZ)

41

3. LEVEGÕ

33..33 AA llééggsszzeennnnyyeezzõõaannyyaaggookk kkiibbooccssááttáássaa

Ha csökkenteni akarjuk a légszennyezettséget részletesen ismernünk kell annak okát,

azaz a légszennyezõ anyagok kibocsátásának forrásait.

Az ország termelési és fogyasztási szerkezete, a felhasznált energiahordozók mennyisége

és minõsége, az alkalmazott technológiák, és nem utolsó sorban a közlekedés, a mobilitási

igények határozzák meg a szennyezõanyag kibocsátás alakulását.

Az elmúlt 15 évben jelentõs elõrelépés történt a levegõtisztaság-védelem területén, a

kibocsátott szennyezõanyagok mennyisége számottevõen csökkent.

A gazdasági szerkezet átalakulása, az energiaigényes ipari tevékenység visszaesése

látványos emisszió csökkenést eredményezett a 80-as évek vége és a 90-es évek közepe

között. Ezt követõen az eredmények már a tudatos beavatkozás következményei. Az Európai

Unió által támasztott szigorú környezetvédelmi követelmények rákényszerítették a lég-

szennyezéssel járó tevékenységek üzemeltetõit a kibocsátások hatékony csökkentésére. Az

egyes szennyezõanyagok éves kibocsátásának trendjét, források szerinti megoszlását a

következõ ábrák szemléltetik.

KKéénn--ddiiooxxiidd ((SSOO22)) kkiibbooccssááttááss

Az éves kén-dioxid kibocsátás az elmúlt években tovább csökkent (399 kt-ról

84 kt-ra). (L15. diagram)

L15. diagram: A kén-dioxid kibocsátás trendje 2001-2007 (forrás: KvVM)

Ma már a kén-dioxid kibocsátást okozó technológiákra szigorú emissziós követelmények

vonatkoznak, amelyeket a korábban a szennyezés nagy részét okozó nagy tüzelõberen-

3. LEVEGÕ

42

dezéseket használó tevékenységek (pl. erõmûvek stb.) csak technológia korszerûsítéssel vagy

kibocsátás csökkentõ berendezés alkalmazásával tudnak betartani. 2004. december végétõl

érvényesek az erõmûvekre a szigorú EU konform kibocsátási követelmények, ennek ered-

ménye látható a diagramban is. Az üzemanyagok kéntartalmának folyamatos csökkentése

szintén elõsegítette az emisszió csökkentését és ennek eredményeként a levegõminõség

javulását. Ma már ez a szennyezõanyag levegõminõségi kockázatot nem jelent települé-

seinken. A fõ kén-dioxid kibocsátó ma már az ipar és a lakosság. (L16. diagram)

L16. diagram: A kén-dioxid kibocsátás szektoriális megoszlása 2007 (forrás: KvVM)

NNiittrrooggéénn--ooxxiiddookk ((NNOOxx)) kkiibbooccssááttáássaa

L17. diagram: A nitrogén-oxidok kibocsátásának trendje 2002-2007 (forrás: KvVM)

43

3. LEVEGÕ

A nitrogén-oxid kibocsátás szintje az elmúlt években számottevõen nem változott 1995 és

2007 között 190-204 kt körül mozgott (L17. diagram). Ennek a szennyezõanyagnak a fõ for-

rása a közlekedés, ezen belül is elsõsorban a közúti közlekedés. 2005-ben és 2006-ban a jár-

mûállomány bõvülése, a futásteljesítmények növekedése miatt a közlekedési kibocsátások is

növekedtek. A többi szektor kibocsátása nem változott jelentõs mértékben. (L18. diagram)

L18. diagram: A nitrogén-oxidok kibocsátásának szektoriális megoszlása 2007 (forrás: KvVM)

SSzziilláárrdd aannyyaagg ((ppoorr)) kkiibbooccssááttááss

A porkibocsátás szintje az elmúlt években tovább csökkent, a 2003. évi 125 kt-ról60 kt-ra. (L19. diagram) A közlekedés hozzájárulása megnövekedett a dízel állományarányának emelkedése miatt. (L20. diagram)

L19. diagram: A por kibocsátás trendje 2002-2007 (forrás: KvVM)

3. LEVEGÕ

44

L20. diagram: A por kibocsátás szektoriális megoszlása 2007 (forrás: KvVM)

AA nneemm mmeettáánn iilllléékkoonnyy sszzeerrvveessaannyyaagg ((NNMMVVOOCC)) kkiibbooccssááttáássaa

Az illékony szervesanyag kibocsátás nem egyenletesen változott 2003 és 2007 között.

2005 és 2006-ban az ipari és lakossági kibocsátások emelkedése miatt kismértékben nõtt a

kibocsátás és 2007-ben közel 25 kt-val ismét csökkent. (L21. diagram)

L21. diagram: Az NMVOC kibocsátás trendje 2002-2007 (forrás: KvVM)

45

3. LEVEGÕ

A kibocsátás forrásösszetétele gyakorlatilag nem változott a vizsgált idõszakban. Az ipari

technológiák és a közlekedés a két domináns kibocsátó. (L22. diagram)

L22. diagram: Az NMVOC kibocsátás trendje megoszlása 2007 (forrás: KvVM)

AA llééggsszzeennnnyyeezzõõaannyyaaggookk kkiibbooccssááttáássáánnaakk tteerrüülleettii mmeeggoosszzlláássaa

A kén-dioxid kibocsátás a legnagyobb Magyarország középsõ részén. Az ábrán látható a

nagykibocsátók elhelyezkedése is. (L23. ábra)

L23. ábra: A kén-dioxid kibocsátás megyei megoszlása, 2007 (forrás: KvVM)

3. LEVEGÕ

46

A nitrogén-oxidok kibocsátás megyei megoszlása szintén a középsõ országrész terhelését

mutatja. Az alacsony energiafelhasználású, közlekedéssel nem terhelt megyéknél a nitrogén-

oxid kibocsátás is alacsonyabb. (L24. ábra)

L24. ábra: A nitrogén-oxidok kibocsátás megyei megoszlása, 2007 (forrás: KvVM)

A szilárd anyag kibocsátás megyei megoszlása szintén azt mutatja, hogy a kibocsátóforrá-

sok sûrûsége a középsõ országrészben a legnagyobb, így itt a legnagyobb az egységnyi terü-

letre jutó terhelés is. (L25. ábra )

L25. ábra: A szilárd anyag kibocsátás megyei megoszlása, 2007 (forrás: KvVM)

47

3. LEVEGÕ

A szén-monoxid terhelés az ország középsõ részében a legnagyobb. Szerencsére ez a

szennyezõanyag nem okoz ma már levegõminõségi problémát. (L26. ábra)

L26. ábra: A szén-monoxid kibocsátás megyei megoszlása, 2007 (forrás: KvVM)

48

49

4. ÉGHAJLATVÁLTOZÁS, ÓZONRÉTEG VÉDELME

44.. ÉÉGGHHAAJJLLAATTVVÁÁLLTTOOZZÁÁSS,, ÓÓZZOONNRRÉÉTTEEGG VVÉÉDDEELLMMEE

Vannak olyan környezeti problémák, amelyeknek hatása nem helyi szinten vagy

regionálisan jelentkezik, hanem globálisan. Ide tartozik az üvegházhatású gázok (ÜHG)

kibocsátásának és légköri koncentrációjának növekedése (amely a tudomány mai állása

szerint felgyorsította a globális éghajlatváltozást) és a földet a káros sugárzásoktól védõ ózon-

réteget pusztító anyagok emissziójának kérdésköre. A globális hatás miatt mindkét területen

világszintû nemzetközi egyezmények születtek a kibocsátások hatékony csökkentése

érdekében, amelyekhez Magyarország is csatlakozott. Az egyezmények elõírják az ÜHG

esetében a kibocsátások folyamatos nyomonkövetését, az ózonkárosító anyagok esetében

pedig részletesen szabályozzák a legnagyobb ózonbontó-képességû anyagok gyártását és

használatát.

Az elmúlt 100 évben az átlagos éves csapadék mennyisége Magyarországon csökkenõ

(K1. diagram) az évi középhõmérséklet emelkedõ (K2. diagram) tendenciát mutat.

K1. diagram: Az éves csapadék mennyiség Magyarországon (1901-2000) (forrás:OMSZ)

K2. diagram: Az évi középhõmérséklet alakulása (1901-2000) (forrás:OMSZ)


50

A regionális klímamodellek szerint Magyarország területén folytatódik a melegedés. A

nyár melegebb szárazabb, a tél csapadékosabb lesz és váratóan több extrém idõjárási

eseményre (erõs viharok, szélsõséges csapadékos helyzetek stb.) kell számítani.

44..11 AAzz üüvveegghháázzhhaattáássúú ggáázzookk kkiibbooccssááttáássaa

Minden üvegházhatású gáz különbözõ mértékben járul hozzá a globális felmelegedéshez

sugárzási tulajdonságától, molekuláris tömegétõl és légköri tartózkodási idejétõl függõen

(K1. táblázat).

K1. táblázat: Az antropogén üvegházhatást okozó gázok légtérben való tartózkodási ideje,légköri felmelegítõ képessége (GWP) (forrás: NÉS)

A legnagyobb mértékben a vízgõz felelõs az üvegházhatásért, de a légköri tartózkodási

ideje nagyon rövid, körülbelül 10 nap. Mennyiségét leginkább a természetes folyamatok,

valamint a légkör hõmérséklete határozza meg. A természetben is elõforduló szén-dioxid,

dinitrogén-oxid és metán légköri tartózkodási ideje viszonylag hosszú (10-200 év). Az egyes

ipari tevékenységek a fent említett természetes üvegházhatású gázok mellett mesterséges

üvegház-hatású gázokat is kibocsátanak, ilyenek például a fluorozott szénhidrogének (HFC-

134a), a perfluor-karbonok (HFC-23 vagy PFC) és a kén-hexafluorid (SF6). Az emberi

tevékenységbõl legnagyobb mértékben kibocsátott ÜHG a szén-dioxid. Minden szén tar-

talmú anyag égetésénél a széntartalommal arányosan keletkezik. A világ gazdaságai jelenleg

fõként fosszilis energiahordozókat használnak, így a szén-dioxid kibocsátás az energia-

használattal együtt növekedne. A szén-dioxid kibocsátás mértékét az energiatakarékosság

(energiafogyasztók használatának racionalizálása) növelésével, az energiaigény mérséklésé-

vel (kis energiaigényû technológiák alkalmazása), az energiahatékonyság javításával

(egységnyi termék elõállításához kisebb mennyiségû energia felhasználása), továbbá a

megújuló energiaforrásból környezetvédelmi szempontból hatékony módon elõállított energia

használatával lehet elérni. Magyarországon is elindultak a kibocsátás csökkentést ered-

ményezõ beruházásokat, fejlesztéseket elõsegítõ támogatási programok.

Tartózkodási idõ

(év)GWP 20 év GWP 50 év GWP 100 év

CO2 változó 1 1 1

CH4 10,8 67 23 6,9

N2O 114 291 298 153

HFC-134a 14 3830 1430 435

HFC-23 270 12000 14800 12200

SF6 3200 16300 22800 32600

51


Magyarország szén-dioxid kibocsátása 1980-tól 2000-ig hirtelen és nagy mértékben

csökkent, amely elsõsorban az energiaigényes iparágak megszûnésének tudható be. Ezt

követõen a gazdaság bõvülésével, az energia használat növekedésével 2000-2005 között

gyakorlatilag stagnált a kibocsátás, majd 2008-ig kismértékû csökkenés tapasztalható. A

kibocsátási szerkezetben is jelentõs változás következett be a vizsgált idõszakban. Míg 1980-

ban az ipar 32%-át, a hõtermelés 34%-át, a közlekedés 9%-át adta az összes kibocsátásnak,

2000-ben a hõtermelés 38%-os részaránya mellett az ipari részesedés már csak 16%, a

közlekedésé pedig már 18% volt. 2008-ra a közlekedési részarány tovább emelkedett (25%),

míg a hõtermelésé (38%) és az iparé (16%) gyakorlatilag nem változott.

K3. diagram: A szektoronkénti éves szén-dioxid kibocsátás trendje (1980-2008)(forrás:OMSZ)

A második legnagyobb mennyiségben kibocsátott ÜHG a metán, amelynek forrása a kom-

munális tevékenységek mellett a mezõgazdaság. Az országos metán emisszió is folyamatosan

csökken (K4. diagram). Az állattartási technológiák korszerûsítése, a biogáz (metán)

hasznosítás elterjedése két olyan terület, amelynek komoly szerepe lesz a metán kibocsátás

további csökkentésében.


52

K4. diagram: Az országos metán kibocsátás CO2 egyenértékben (forrás:OMSZ)

A dinitrogén-oxid kibocsátás közel 70%-áért a mezõgazdaság felelõs, további kibocsátók

a közlekedés és égetéssel járó tevékenységek. A dinitrogén-oxid kibocsátása is csökkent a

vizsgált idõszakban (K5. diagram) a mezõgazdasági technológiák fejlõdésének és a jó

mezõgazdasági gyakorlat elterjedésének köszönhetõen.

K5. diagram: Országos dinitrogén-oxid kibocsátás CO2 egyenértékben (forrás:OMSZ)

Az F-gázok kibocsátása az ipari tevékenységbõl származik. Ezek a vegyületek egy adott

hasznos tulajdonságuk miatt terjedtek el (pl. jó hûtõközegek, szigetelõ gázok). Az elõttünk

álló feladat ezeket a vegyületeket más, a környezetre veszélyt nem jelentõ anyagokkal kivál-

tani. Az F-gázkibocsátás az utóbbi hat évben összességében növekedett, azonban a nagyobb

légköri felmelegedési képességû gázok közül a PFC-k nagy részét már sikerült kiváltani.

(K6. diagram)

53


K6. diagram: F-gázok kibocsátása CO2 egyenértékben (forrás:OMSZ)

44..22 AAzz óózzoonnkkáárroossííttóó aannyyaaggookk ffeellhhaasszznnáálláássaa

Az ózon a troposzférában az emberi egészségre káros légszennyezõ, azonban a magas

légkörben (sztratoszféra) létfontosságú, mert ez az, ami elnyeli a Napból érkezõ ultraibolya

sugarakat (teljesen kiszûri az élõvilágra halálos UV-C tartományt és erõsen csökkenti az UV-

B tartomány intenzitását), így lehetõvé teszi a földi életet.

Az ózonréteg a legvastagabb a sarkokon, és a legvékonyabb az Egyenlítõnél. A mérések

szerint 1985-re az ózonkoncentráció a 60-as évek szintjének kétharmadára, 1994-re felére

csökkent. A tudományos kutatások egyértelmûen bizonyították, hogy a változásért az emberi

tevékenységekbõl a légkörbe kerülõ klór és fluor tartalmú szénhidrogének felelõsek. Ezek a

vegyületek speciális meteorológiai körülmények esetén aktívvá válnak, és láncreakcióval

gyors ütemben képesek az ózon elbontására. Az egyes halogénezett szénhidrogének külön-

bözõ ózonbontó képességgel rendelkeznek.

Az ózonréteg elvékonyodásával nõ a földet érõ UV-B sugárzás erõssége, a felszínt olyan

rövidebb hullámhosszúságú (nagy energiájú) sugárzás is elérheti, amelyet korábban a

védõréteg kiszûrt. Egészségügyi következményként növekszik a bõrrákos megbetegedések

száma.

Az elõbbiek vezettek arra a felismerésre, hogy nemzetközi szinten kell gondoskodni az

ózonréteg védelmérõl, így 1985-ben Bécsben aláírták az errõl szóló Egyezményt. Két évvel

késõbb, 1987-ben megszületett az egyezmény végrehajtását biztosító Montreali Jegyzõkönyv,

amely már elõírja egyes ózonkárosító anyagok gyártásának, kereskedelmének és használatá-

nak korlátozását. A korlátozásokon túl a megfelelõ végrehajtás érdekében a Jegyzõkönyv


54

rendszeres jelentési kötelezettséget is elõír az ózonkárosító anyagok gyártásáról és fel-

használásáról. A Jegyzõkönyv megszületésekor 5 CFC vegyület „freon" és 3 halon vegyület

gyártásának és felhasználásának 50%-os kötelezõ csökkentését írta elõ. A jegyzõkönyvet

idõközben többször módosították, növekedett a tiltott és korlátozott anyagok köre. Az Európai

Unió rendeletben szabályozza az ózonkárosító anyagokkal történõ tevékenységeket.

Magyarország csatlakozott az Egyezményhez (1988) és aláírta a Montreáli Jegyzõkönyvet

(1989) is. Magyarországon nem volt ózonkárosító anyag gyártás. Felhasználásuk az 1960-as

években kezdett növekedni és ez a növekvõ tendencia 1986-ig folytatódott. Elsõsorban

hûtõközegként, hõszigetelõ habosítóként, szórópalackok hajtógázaként, tûzoltóanyagként

használták ezeket az anyagokat. A szabályozások hatálya alá tartozó anyagok éves fel-

használásának alakulását mutatja a K2. táblázat.

* a szén-tetraklorid és a triklór-etán 1996 óta csak analitikai és laboratóriumi célra használható.

K2. táblázat: Az ózonkárosító anyagok felhasználása Magyarországon 2003-2007

A táblázatból látszik, hogy egyes ózonkárosítók használata teljesen megszûnt és a koráb-

ban helyettesítõ anyagként használt HCFC-k használata is jelentõsen visszaszorult.

Az ózonréteg védelmében történt nemzetközi összefogás lehet a jó példa rá, hogy össze-

fogással valódi környezetvédelmi eredményeket lehet elérni. Az ózonréteg aggodalomra okot

adó károsodásának („ózonlyuk") mértéke a tudományos vizsgálatok szerint csökkent, amely

az egyes kockázatot jelentõ anyagcsoportok gyártásának és használatának korlátozásának,

megszûntetésének köszönhetõ. Teljes regenerációját 2050-re jósolja az ENSZ meteorológiai

szervezete a WMO.

ózonkárosító anyagok [t] 2003 2004 2005 2006 2007

CFC-k 0 0 0 0 0

Halonok 0 0 0 0 0

Szén-tetraklorid (CCl4) 0,617 0,375 0,334 * *

Triklór-etán (C2H3Cl3) * * * * *

Metil-bromid (CH3Br) 16 6,5 0 0 0

HCFC 403,6 147,2 161,2 137,8 117,0

55

5. FELSZÍNI ÉS FELSZÍN ALATTI VÍZ

55.. FFEELLSSZZÍÍNNII ÉÉSS FFEELLSSZZÍÍNN AALLAATTTTII VVÍÍZZ

A víz az élet egyik alapeleme, egyben minden gazdasági tevékenység alapvetõ feltétele.

Földünk vízkészletének mindössze 1%-a az emberi fogyasztásra alkalmas édesvíz. A Föld

lakói közül több mint 1,2 milliárd ember nem jut egészséges ivóvízhez.

A víz állandó és folyamatos körforgásban van az atmoszféra, a litoszféra és a hidroszféra

között (V1. ábra). Mozgása során ugyan változik állapota és jellemzõi, de a körforgalomban

résztvevõ mennyisége nagyjából állandó. Körforgása során számtalan módon kapcsolatba

kerül a környezet más elemeivel, valamint az antropogén tevékenységek során elõállított, fel-

használt és keletkezõ anyagokkal, szennyezésekkel. Ezek eredményeképpen nemcsak a hal-

mazállapota, hanem minõsége is jelentõsen módosulhat.

V1. ábra: A víz körforgalma (Forrás: Hazánk környezeti állapota 2005, KvVM)

Ezek a tények indokolják, hogy a vízkészletekkel való gazdálkodás és a víz minõségének

védelme szabályozott keretekben történjen. A szabályozásban jelentõs lépést jelent az

Európai Unió által 2000. júliusában elfogadott közös vízpolitikai stratégia, a 2000/60/EK Víz

Keretirányelv (VKI), amely egy átfogó és összefüggõ szabályozási rendszer bevezetését, a

fenntartható vízügyi politika kialakítását irányozza elõ, megköveteli, hogy az egyes víz-

gyûjtõkön osztozó országok összehangolják vízgazdálkodási tevékenységüket. A komplex, a

felszíni és a felszín alatti vízkészleteket, valamint a vizek mennyiségi és minõségi kérdéseit

együttesen kezelõ szabályozás a felszíni vizek jó ökológiai és kémiai, a felszín alatti vizek jó

mennyiségi és kémiai állapotának elérését tûzi ki célul 2015-ig. A hazai vízvédelmi szabá-

lyozás (1. melléklet) az elmúlt években jelentõsen megújult, és mára maradéktalanul

megfelel az Európai Unió egységes vízpolitikája elveinek.


56

A követelmények teljesítésének egyik fontos dátuma volt 2009. december 22., amikorra

minden Tagországnak, így Magyarországnak is el kellett készítenie a VKI elõírásainak

megfelelõen az elsõ vízgyûjtõ-gazdálkodási tervét (VGT). Ebben részletesen elemezni kellett

a vizek állapotát, a vizeket érõ különféle terheléseket, meg kellett határozni az egyes

víztestekre vonatkozó környezeti célkitûzéseket, azok elérésének céldátumát, figyelembe

véve a gazdaságossági számításokat és a társadalom érdekeit is. Mindezek alapján részletes

intézkedési tervet kellett készíteni, különös tekintettel a 2015-ig szükséges minden olyan

feladatról, amelyek végrehajtása számítások szerint hozzájárulhat ahhoz, hogy a vizek jó

állapota elérhetõ legyen azokon a víztesteken is, amelyek jelenleg nem felelnek meg ezen

kritériumoknak. A VGT teljes anyaga és a kapcsolódó háttér információkat tartalmazó doku-

mentumok elérhetõk a www.vizeink.hu honlapon.

A tervezés és a kapcsolódó társadalmi egyeztetés hazánkban több szinten valósult meg:

• országos szinten 1 országos vízgyûjtõ gazdálkodási terv

• részvízgyûjtõ szinten: Duna-közvetlen, Tisza, Dráva, Balaton szinten

(4 részvízgyûjtõ terv)

• tervezési alegységek szintjén (összesen 42 alegységi terv) (V2. ábra)

• víztest szinten (869 vízfolyás szakasz, 213 állóvíz, 185 felszín alatti víztest)

V2. ábra: A vízgyûjtõ-gazdálkodási tervezés területi egységei (Forrás: VGT, 2009)

Magyarországnak a Duna-medence országaival szoros együttmûködésben összehangolt

vízügyi politikát kell kialakítania és végrehajtania, melynek kereteit a Duna-védelmi

Egyezmény (1994. június 29., Szófia) adja. Az Egyezmény több mint 10 éve lépett hatályba

57


a Duna és a Fekete-tenger védelme érdekében. Ez az együttmûködési keret biztosítja a VKI

végrehajtásának nemzetközi szintû koordinációját. A Duna-vízgyûjtõ kerület Európa második

legnagyobb vízgyûjtõje, amelynek területén 19 ország osztozik, melybõl 10 az Európai Unió

tagja, 1 az Unió tagjelöltje és 8 az Unión kívüli ország. Magyarország teljes területe a Duna

nemzetközi vízgyûjtõterületéhez tartozik (Vh1. ábra). Az Egyezmény keretében elkészült a

Duna medence szintû vízgyûjtõ gazdálkodási terv is, amely a http://www.icpdr.org/ honlapon

olvasható. A tervet a dunai országok felelõs miniszterei 2010. február 16-án, Bécsben tartott

találkozójukon egy Közös Nyilatkozat kiadásával fogadták el.

A jelen kiadvány vizekre vonatkozó megállapításai, adatai összhangban vannak az 2009.

december 22-én közzétett országos- és a Duna nemzetközi szintû vízgyûjtõ-gazdálkodási ter-

vek tartalmával.

55..11 FFeellsszzíínnii vvíízz

FFeellsszzíínnii vvíízzkkéésszzlleetteekk mmeennnnyyiissééggii jjeelllleemmzzõõii,, vvíízztteesstteekk kkiijjeellööllééssee

Magyarország medence jellege a vízhálózat képét is nagymértékben meghatározza.

Hazánkban összesen mintegy 9800 nyilvántartott vízfolyás található, melynek összes

hosszúsága meghaladja az 52 ezer km-t. Összes vízhozamuk több mint 90%-át 24 külföldrõl

érkezõ nagy és közepes vízfolyás adja.

A határszelvényekben belépõ átlagos vízmennyiség 112 Mrd m3/év, a hazai csapadék és

párolgás különbsége 6 Mrd m3/év, így a teljes készlet mintegy 118 Mrd m3/év. Az egy fõre

jutó 11 000 m3/év/fõ fajlagos felszíni vízkészlet az egyik legmagasabb érték Európában,

ugyanakkor a 600 m3/év/fõ országon belüli lefolyás fajlagos értéke messze a legkisebb a kon-

tinensen. A külföldi eredetû felszíni vízkészlet 67%-a a Duna, 20%-a a Tisza és 13%-a a

Dráva vízgyûjtõjérõl érkezik. A távozó vízkészlet 94%-a külföldi, és 6%-a hazai eredetû.

Ezek az értékek is azt mutatják, hogy vízfolyásaink mennyiségi és minõségi állapotát elsõ-

sorban a külföldrõl érkezõ vizek határozzák meg. Ehhez járulnak még hozzá az ország

területén belül mindazok az emberi tevékenységbõl származó terhelések és természeti

folyamatok, amelyek hatással vannak a vizek használatára, állapotára.

Vízkészleteink területi és idõbeli megoszlása szélsõséges. Hazánk folyóin évente

jellemzõen két árvíz hullám vonul le, a kora tavaszi áradást a hóolvadás, a kora nyári árhul-

lámot pedig a nyár eleji csapadékmaximum (zöldár) okozza. (Fi1. ábra)


58

Fi1. ábra: Árvízzel veszélyeztetett területek (Forrás: VGT, 2009)

A síkvidéki területeink kb. 60%-át (elsõsorban az Alföld és a Kisalföld mélyebb

területei) veszélyezteti idõszakosan a belvíz (Fi2. ábra). A XIX. század közepétõl folytatott

védelmi célú beavatkozások hatására síkvidéki folyóink jelentõs mértékben szabályozottakká

váltak. A belvízelvezetõ rendszer mintegy 40 ezer km hosszúságú.

Fi2. ábra: Belvízzel veszélyeztetett területek (Forrás: VGT, 2009)

A csapadékeloszlás szintén nagyon egyenlõtlen idõben és térben is, emiatt

Magyarországon 100 évbõl 28 év várhatóan aszályos (Fi3. ábra). Az aszály elsõsorban

ugyancsak az Alföld középsõ részét sújtja, mivel ezen a területen a párolgás gyakran megha-

ladja a csapadék mennyiségét (éghajlati vízhiány). Ezt az idõszakosan ismétlõdõ természeti

jelenséget az éghajlat változása várhatóan a jövõben tovább fogja súlyosbítani.

59


Fi3. ábra: Éghajlati vízhiány területi eloszlása (Forrás: VGT, 2009)

A Duna az ország felszíni vízhálózatának fõ tengelye, magyarországi szakaszának hossza

417 km. Jellemzõ vízhozama Budapestnél középvízkor mintegy 2300 m3/sec. A Duna leg-

fontosabb magyarországi mellékvizei a Lajta, Rábca, Rába, Ipoly, Sió, Dráva.

A Tisza az ország második legnagyobb folyója. Hossza a XIX. századi szabályozási

munkálatok elõtt több, mint 950 km volt, melyet mintegy 595 km-re rövidítettek le. Jellemzõ

közepes vízhozama Szegednél 800 m3/sec. A Tisza jelentõs mennyiségû - évente mintegy 12

millió tonna- lebegtetett hordalékot szállít. Jelentõsebb mellékvizei a magyar szakaszon a

Túr, Szamos, Kraszna, Bodrog, Sajó, Zagyva, Körös, Maros.

Hazánk mintegy 3500 nyilvántartott állóvizének kb. 75%-a mesterséges tó. Az állóvizek

összes vízfelülete közel 1700 km2, ami az ország területének mintegy 2%-a.

A nagyobb állóvizeink szerkezeti mélyedéseket kitöltõ tavak, melyek közül legnagyobb a

605 km2 vízfelületû Balaton, Közép-Európa legnagyobb tava. Vízkészlete a tóra hulló

csapadékból és a tavat tápláló vízfolyásokból származik. Legjelentõsebb tápláló vízfolyása a

Zala.

A Velencei-tó vízfelülete 24,2 km2, vízellátása rapszodikus, vízszintje változó.

A Fertõ-tó teljes vízfelszíne 309 km2, melynek csak mintegy negyedrésze tartozik

Magyarország területéhez, a többi Ausztriához. Sekély vizû tó, mely az idõk folyamán már

többször kiszáradt.

A VKI vizekkel kapcsolatos elõírásait és elvárásait az ún. víztesteken keresztül

érvényesíti, így a vízgyûjtõ-gazdálkodási tervezés legkisebb alapelemei is a víztestek. Egy

vízfolyás vagy állóvíz több víztestbõl is állhat. A vízfolyások esetében a 10 km2-nél nagyobb

vízgyûjtõterülettel rendelkezõ vízfolyások és az 50 hektár vízfelületnél nagyobb állóvizek


60

képezték a kijelölés alapját. A víztestként kijelölt vízrészeknek a teljes vízgyûjtõt reprezen-

tálni kell, így a végrehajtott javító intézkedések mind a víztestre, mind a vízgyûjtõ egészére

hatással lesznek. A víztestek kijelölése ezért igen alapos és megfontolt munkát igényelt. A

VKI elõírásai szerint az állapotértékelés és az ezen alapuló környezeti célkitûzések megál-

lapítása érdekében a víztesteket a hasonló tulajdonságaik alapján típusokba kell sorolni.

Magyarország a VKI elõírásait követve természetes és mesterséges vízfolyás- és

állóvíztesteket jelölt ki. A természetes víztestek közül azok, amelyek az emberi tevékenység

eredményeként jellegükben jelentõs mértékben megváltoztak, de fenntartásuk e megváltozott

formában valamilyen társadalmilag fontos ok miatt továbbra is indokolt (pl. árvízvédelem,

stb.) erõsen módosított víztestként kerültek besorolásra. Ez lehetõséget ad arra, hogy a

környezeti célkitûzések megállapítása ezeknél a víztesteknél a vízhasználati funkció

figyelembe vételével történjen. (Fi4. ábra)

Fi4. ábra: Vízfolyás víztestek kategóriái (Forrás: VGT, 2009)

Magyarországon összesen 869 vízfolyás víztest került kijelölésre, amelyekbõl 723 ter-

mészetes és 146 mesterséges vízfolyás víztest. A természetes vízfolyás víztestek közül 350-

et erõsen módosított víztestként soroltak be. A természetes vízfolyás víztestek hasonló

jellemzõik figyelembevételével 25 típusba kerültek besorolásra.

Az állóvíztestek esetében összesen 213 víztest kialakítására került sor, amelyekbõl 84 ter-

mészetes és 129 mesterséges eredetû. A természetes állóvíz víztestek közül 15 erõsen

módosított víztest besorolást kapott. A kijelölt természetes állóvíztestek 16 típusba kerültek

besorolásra.

61


FFeellsszzíínnii vviizzeekk áállllaappoottáátt bbeeffoollyyáássoollóó tteerrhheelléésseekk ééss hhaattáássookk

A vízkészleteket érõ antropogén eredetû szennyezõanyag terhelések jelentõsen befolyá-

solják a felszíni vizek minõségi állapotát. A szennyezõ anyagok elsõsorban

• a vízfolyásokba közvetlenül vagy közvetetten (közcsatorna hálózaton keresztül)

bekerülõ szenny- és használtvíz bevezetésekbõl (ún. pontszerû kibocsátásokból:

települési szennyvíztisztítókból, ipari kibocsátásokból, stb.),

• diffúz jellegû szennyezõ forrásokból (pl. a vízgyûjtõterületrõl történõ

bemosódásokból, légköri kiülepedésekbõl, stb.),

• a külföldi (felvízi) vízgyûjtõterületekrõl jutnak a felszíni vizekbe.

PPoonnttsszzeerrûû sszzeennnnyyvvíízz kkiibbooccssááttáássookk

A Magyarország felszíni vizeibe bevezetett szennyvizek mennyiségét és a fõbb

szennyezõanyagok mennyiségét a kibocsátók 2007. évi adatszolgáltatásai alapján az Fi1.

táblázat tartalmazza. A jelentõsebb kommunális és ipari szennyvízkibocsátók földrajzi elhe-

lyezkedését az Fi5. ábra mutatja.

Fi1. táblázat: A felszíni vizek közvetlen szennyvíz terhelése, 2007 (Forrás: VITUKI Nonprofit Kft, KvVM VAL/VÉL adatbázis)

A táblázatban szereplõ adatokkal kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a szennyvíz

kibocsátók széles körére vonatkozó, jogszabályi elõírások alapján kötelezõ ún. „VAL/VÉL"

adatszolgáltatási rendszer csak 2006. után kezdett el fokozatosan, az új vízjogi engedélyek

kiadásának ütemében adatokkal feltöltõdni. Így az adatszolgáltatási kötelezettségekbe

késõbb bevont kibocsátók esetében a tényleges szennyvízterhelés a valóságban kismérték-

ben nagyobb lehet a táblázatban szereplõ adatoknál. A speciális szennyezõanyagok terhelési

Ágazat

Szv.

menny.

[millió

m3/év]

Oxigén

fogy.

KOIk

[kt/év]

Összes

lebegõ

anyag

[kt/év]

Ammónia

NH4-N

[kt/év]

Összes

nitrogén

[kt/év]*

Összes

foszfor

[kt/év]

Extra-

hálható

anyag

[kt/év]

Települési szennyvíz 529 92 26 6 11,4 2,0 4,0

Ipari szennyvíz 144 20 7,0 0,2 0,7 0,1 0,2

Mezõ-, vad-, erdõ- és

halgazdasági szennyvíz42 2,0 4,0 0,1 0,1 0,1 0

Egyéb 76 1,0 1,0 0,1 0,1 0,1 0

Összesen 791 115 38 6,4 12,3 2,3 4,2


62

adatait a jelenlegi adatszolgáltatások még igen hiányosan tartalmazzák, így nem szerepelnek

az összesítésben. Ez az adatszolgáltatás képezi alapját az ún. E-PRTR emissziós adatbázis-

nak is. (Részletesen ld. a 8. fejezetben) A korábbi évek hasonló adatai a környezetvédelmi

hatóságok ellenõrzõ mérésein alapultak, amelyek azonban nem terjedtek ki a kibocsátók tel-

jes körére, így például a kisebb kibocsátókra és a közcsatornába történõ kibocsátásokra sem.

Fi5. ábra: Kommunális és ipari szennyvíz bevezetések (Forrás: VGT, 2009)

A felszíni vizeket 2007. évben összesen kb. 790 millió m3 szennyvíz terhelte a

vízhasználat jellegétõl függõ különféle szennyezõanyagokkal.

A hagyományos vízszennyezõ anyagok (szervesanyagok, tápanyagok, ásványi sók, stb.)

tekintetében a települési (kommunális) szennyvizek emissziója a meghatározó. (Fi1.

diagram) 2007. évben a felszíni vizekbe bevezetett szennyvizek mennyiségének 67%-a a

közcsatornákon összegyûjtött szennyvizekbõl származott, ez jelentette a szervesanyag (KOI,

BOI értékben kifejezve) több, mint 80%-át, a nitrogén és foszfor tartalmú tápanyagok több,

mint 90%-át. A települési szennyvizek 4%-a tisztítatlanul, 24%-a mechanikai tisztítás után,

72%-a pedig szennyvíztisztító telepeken történõ tisztítást követõen jutott a felszíni befo-

gadókba. A fõváros és néhány kisebb település kivételével a szennyvizeket biológiai

(esetenként kiegészítõ kémiai, ún. III. fokú) tisztítás után vezetik a vízfolyásokba, ritkábban

állóvizekbe, illetve talajra helyezik el. 643 db kommunális szennyvíztisztító telep üzemelt az

országban, melyek összesen több, mint 1660 db település háztartási, közintézményi és köz-

csatornába kibocsátó ipari üzemi szennyvizét fogadták. (Részletesen ld. a 7. fejezetben.)

63


Fi1. diagram: Kibocsátások megoszlása ágazatonként, 2007(Forrás: VITUKI Nonprofit Kft, KvVM VAL/VÉL adatbázis)

A kommunális szennyvizek jelentõs mértékben tartalmazhatnak különbözõ anyagokat,

köztük veszélyes anyagokat, például nehézfémeket, növényvédõszereket, kõolajszár-

mazékokat, gyógyszer maradványokat, stb., amelyek a vízi környezetbe kerülve mérgezõ

hatással lehetnek a vízi élõlényekre, illetve korlátozhatják a vízhasználatokat. Ezek az

anyagok részben a háztartásokból, részben a közcsatornára kötõ ipari kibocsátásokból, jelen-

tõs mértékben pedig a csapadékvízzel történõ bemosódásokból származhatnak.

Mennyiségükre vonatkozóan igen kevés információ áll még rendelkezésre az adatbázisokban.

A felszíni vizekbe közvetlenül bevezetõ kibocsátások lényegesen kisebb hányada ipari

szennyvíz. A közvetlen élõvízbe bocsátott ipari szennyvizek kb. 75%-át a feldolgozóipar bo-

csátja ki, ezen belül a szennyezõanyag tartalom alapján az élõvízfolyások szervesanyag ter-

helésében az élelmiszer-, vegy-, a textil- és a papíripar jelentõs. Az ipari szennyezõanyag

kibocsátások általános tendenciája a lassú csökkenés. Ez elsõsorban az ipari szenny-

víztisztítási eljárások hatásfoka javulásának, illetve a környezetbarát gyártási technológiák

elterjedésének köszönhetõ. Az 1990-es évek gazdasági-társadalmi változásai után a jelentõs

kibocsátónak számító szocialista nagyüzemek sorra bezártak, az ezt követõen korszerûsített,

vagy újonnan létesített üzemek általában kevésbé szennyezõ, víztakarékosabb technológiákat

alkalmaznak. A jelentõsebb ipari kibocsátók többsége az ún. „IPPC-s üzemek" közé tartozik,

így meg kell felelniük az elérhetõ legjobb technikák („BAT") követelményeinek, ami a

szennyezõanyag kibocsátások lehetõ legalacsonyabb szinten tartását követeli meg.

A speciális szennyezõanyagokra vonatkozóan a nehézfémeket kivéve az ipari üzemeknél

sem állnak rendelkezésre még megfelelõ adatok. Az E-PRTR adatbázisokban szereplõ, a

környezethasználók által jelentett veszélyes anyag kibocsátások összesítését részletesen a 8.

fejezet táblázatai tartalmazzák. Összesen mintegy 120 tonna nehézfém (elsõsorban cink, réz,

nikkel, réz, króm, kadmium, higany), valamint jelentõsebb mennyiségû klórozott


64

szénhidrogén, fenol és egyéb speciális anyag élõvízbe történõ kibocsátását jelentették a

küszöbértéket elérõ kibocsátók. Az adatszolgáltatási fegyelem javulásával várható, hogy a

tényleges terhelésekrõl a jövõben egyre pontosabb információkkal fogunk rendelkezni, amely

az EU szabályozásból fakadó kötelezettségünk is.

A mezõgazdasági tevékenységbõl származó pontszerû kibocsátások elsõsorban a halgaz-

daságok idõszakos leeresztéseibõl, kisebb mértékben nagy létszámú állattartó telepekrõl

származnak, amelyek a befogadókat elsõsorban szervesanyaggal és tápanyagokkal terhelik.

A szennyvizeken kívül 2007. évben még kb. 700 millió m3 tisztítást nem igénylõ használt

víz került visszavezetésre az élõvizekbe. Ezek elsõsorban az energetikai ipar által használt

hûtõvizek, kisebb részük bányászati eredetû, illetve termálvíz hasznosítási létesítmények

kibocsátásaiból származnak. Bár a vízhasználat ezekben az esetekben nem jelent a

nyersvízhez képest számottevõ szennyezõanyag növekedést, de például a felszíni befogadók

hõterhelését okozhatja. Abban az esetben, ha a vízkivétel felszínalatti termálvíz készletekbõl

történik, úgy ezek magas sótartalma és egyéb szennyezõanyagai a felszíni vizes befogadókat

jelentõsen terhelhetik.

DDiiffffúúzz ffoorrrráássookkbbóóll sszzáárrmmaazzóó sszzeennnnyyeezzõõaannyyaagg tteerrhheelléésseekk

A pontszerû szennyvízbevezetések mellett a felszíni vizeket különbözõ forrásokból érik

ún. diffúz szennyezések is, amelyek általában nagyobb kiterjedésû, nehezen lehatárolható

területrõl jutnak a vizekbe. A szennyezések számos terjedési útvonala közül a legjelen-

tõsebbek:

• mezõgazdasági mûvelésû területekrõl, állattartó telepekrõl származó bemosódások

(szerves trágya, mûtrágya és növényvédõszerek, stb.),

• csatornázatlan településekrõl a nem megfelelõ szennyvízelhelyezés, szikkasztás

miatt,

• települések burkolt felületeirõl származó bemosódásokból (pl. csapadékvizekkel),

• szennyezett talajvizek beszivárgásaiból,

• belvizekkel szállított bemosódásokból,

• szennyezett területekrõl, illegális vagy korszerûtlen hulladéklerakókból származó

kimosódásokból,

• légköri szennyezõanyagok kiülepedésébõl, kimosódásából, stb.

A diffúz szennyezések mértéke nemcsak az emberi tevékenységre jellemzõ tényezõktõl

függ, hanem természeti tényezõktõl is, így a klíma alakulásától, az áramlási viszonyoktól, a

talaj jellemzõitõl, stb. A terhelések mértékét nem lehet a pontszerû szennyvíz kibocsátá-

sokhoz hasonlóan közvetlenül mérni, hanem csak matematikai modell-számításokkal lehet

becsülni a különbözõ forrásokból származó szennyezõanyag terheléseket.

A diffúz forrásokból származó szennyezések jelentõs mértékben a tápanyagok

vonatkozásában jelentenek problémát. A pontszerû szennyvíz-bevezetésekbõl származó és a

modellel becsült diffúz tápanyag terhelési adatok összevetése szerint nagyjából ugyanannyi

65


nitrogén és foszfor tartalmú szennyezõanyag kerül a felszíni vizekbe a két forrásból. A ter-

helések területi megoszlása azonban jelentõsen eltérõ, a szennyvízterhelés elsõsorban a

fõváros (az összes terhelés 40%-a) és néhány nagyváros szennyvíz kibocsátásában összpon-

tosul, a víztestek közel 80%-ánál a terhelés nagyobb részben diffúz eredetû. (Fi6. ábra)

Fi6. ábra: Pontszerû és diffúz terhelések aránya a közvetlen vízgyûjtõkön(Forrás: VGT, 2009)

A jelentõs mértékû tápanyagterhelés tekinthetõ a Duna teljes (nemzetközi) vízgyûjtõ

területén is az egyik legfõbb vízminõségi problémának. A tápanyag terhelések számítására

kifejlesztett ún. MONERIS modell eredményei szerint a Duna vízrendszerét évente 58 kt

foszfor és 686 kt nitrogén terheli. (Fi2. diagram) A nitrogén terhelés 49%-a a mezõgazdasá-

gi területekrõl származik, ebbõl 27% közvetlenül a mûtrágya-, szerves trágya felhasználás-

ból, erózióból, stb., 22%-a pedig a mezõgazdasági termeléssel is összefüggõ légköri kibo-

csátásokból (például állattartó telepeken ammónia, metán gáz). Ez utóbbi értékkel együtt

összesen 41% a légköri eredetû terhelés (nitrogén-oxidok, NH3-ammónia, stb.), amelyben a

közlekedésnek, az ipari jellegû nagytüzelõ berendezéseknek, égetõknek van még

meghatározó szerepe. A közvetlen települési eredetû szennyezésekbõl (pontszerû és diffúz

kibocsátásokból) kb. 27% terhelés származik. A foszfor esetében a településekrõl származó

29% direkt (szennyvízbevezetések) és 35% indirekt (pl. csapadékkal való bemosódás,

csatornázatlan területekrõl származó diffúz szennyezések), összesen 64% terhelés a

meghatározó. A mezõgazdasági területekrõl a Duna teljes vízgyûjtõterületén a kalkulált

értékek szerint 21% P származik.

Egy 2005-ben lezárult kutatási projekt eredményei szerint Magyarország a Fekete-tengert

a Duna vízgyûjtõterületérõl elérõ összes P terheléshez közelítõleg 10%-kal, a N terheléshez

alig 7%-kal járul hozzá.


66

Jelmagyarázat:

1. Szennyvíztisztító telepek 1. Szennyvíztisztító telepek

2. Egyéb városi területek 2. Egyéb városi területek

3. Háttérszennyezettség 3. Háttérszennyezettség

4. Trágya és mûtrágya használat 4. Mezõgazdasági terület használat

5. NHy mezõgazdasági területek 5. Egyéb

6. NOx mezõgazdasági területek

7. NHy Egyéb

8. NOx egyéb területek

Fi2. diagram: A nitrogén és foszfor terhelések fõ forrásai a Duna nemzetközi vízgyûjtõjén(Forrás: Duna Vízgyûjtõ-gazdálkodási Terv, 2009. december, www.icpdr.org)

HHaattáárroonn ttúúllrróóll éérrkkeezzõõ sszzeennnnyyeezzõõaannyyaagg tteerrhheellééss

Vízfolyásaink minõségének alakulásában lényeges a határszelvényekben belépõ

folyóvizek állapota. Az ország szennyezõanyag-terhelési mérlege (Fi2. táblázat) szerint a víz-

folyások belépõ és kilépõ határszelvényeiben a vízminõségi adatokból számított éves

szennyezõ-anyagáramok különbsége azt mutatja, hogy a hazánk területérõl kilépõ vizekben

a nitrogén és foszfortartalmú anyagok éves mennyisége csak kb. 5-10%-kal haladja meg a

belépõ szennyezõanyag-áramokat, annak ellenére, hogy az ország területén is jelentõs

mennyiségû terhelés éri a vízfolyásokat. Ez a magas tápanyag visszatartó képességnek

tudható be, amely nálunk a legmagasabb értékû a Duna-menti országok viszonylatában. Ez

síkvidéki, medencebeli helyzetünk természetes következménye (kis fajlagos lefolyás, nagy

tartózkodási idõ).

67


*Becsült adat

Fi2. táblázat: Belépõ és kilépõ szennyezõanyag áramok mérlege(Forrás: DaNUbs projekt jelentés, 2004)

A felszíni vízkészletek vízminõségi állapotát idõnként jelentõs mértékben rontják a rend-

kívüli szennyezések, amelyek során rövid idõ alatt a normál szintet meghaladó, lökésszerû

szennyezõanyag terhelés érheti a vizeket. Ezek sokszor külföldi eredetû, balesetszerû havária

esetekbõl származnak. Emlékezetes példa a 2000. év elején történt, a Tisza romániai víz-

gyûjtõjérõl, bányászati zagytározóból származó cianid szennyezés esete, amely súlyos ökoló-

giai károkat okozott a Tisza magyarországi szakaszán. Évek óta problémát okoz a Rába

idõnkénti habzása, amely az osztrák oldalon történt vízvédelmi beruházások eredményekép-

pen mára megoldódni látszik. Visszatérõ jelenség a vízfelszínen tömegével úszó hulladék (pl.

PET palackok) is a Felsõ-Tisza térségében, ami nagy valószínûséggel a felvízi (ukrán, román)

vízgyûjtõk árterein illegálisan lerakott hulladékokból származik. 2004 és 2008 között több,

mint 700 rendkívüli vízszennyezési eset történt az országban. Leggyakrabban kõolajszár-

mazékok (pl. hajóbalesetekbõl) és tisztítatlan szennyvizek okoztak vízminõségi károkat, de

gyakori volt az idõjárási viszonyokkal összefüggõ halpusztulás is.

HHiiddrroommoorrffoollóóggiiaaii vváállttoozzáássookk hhaattáássaaii,, vvíízzkkiivvéétteelleekk

A hidromorfológiai jellegû változások, hatások jelentõs mértékben befolyásolhatják a fel-

színi vizek vízminõségi állapotát. A különbözõ jellegû mûszaki beavatkozások megváltoz-

tathatják a víztestek természetes mederállapotát, a vízkészletek mennyiségi állapotát,

lefolyási viszonyait. Mindez káros hatással lehet a vízi élõlény együttesekre, és az ökológiai

vízminõségi állapot romlását eredményezheti.

A vízfolyásokban lefolyó vízmennyiség szempontjából a kis-, a közép- és a nagyvízi

állapotokat egyaránt jelentõsen befolyásolják a vízkivételek, melyek olyan mértékben változ-

Vízgyûjtõ Összes foszfor Összes szervetlen nitrogén * Összes nitrogén *

kt/év

BBeellééppõõ 1144,,11 220044,,33 226666

DUNA vízgyûjtõ 8,32 147,6

DRÁVA vízgyûjtõ 1,29 23,4

TISZA vízgyûjtõ 4,49 33,3

KKiillééppõõ 1155,,22 220077,,22 227700

DUNA vízgyûjtõ 9,08 145,8

DRÁVA vízgyûjtõ 1,39 22,9

TISZA vízgyûjtõ 4,77 38,4

MMéérrlleegg

((KKiillééppõõ--BBeellééppõõ))11,,11 22,,99 44


68

tathatják meg a felszíni víztestek természetes vízjárását, amely már akadályozza az

ökoszisztéma mûködését és a jó ökológiai állapot elérését. Az ország legnagyobb vízhasználói

az ipari üzemek, ezek használják fel az összes kitermelt vízmennyiség háromnegyedét (ener-

giaipar hûtõvizével együtt). (Fi7. ábra) Az ipari vízkivételek 90%-át a villamos energia ipar

használja fel hûtõvízként. Speciális,- vízkivétellel nem járó- ipari vízhasználat a vízerõmûvek

„in situ" felszíni vízhasználata. (Fi3. táblázat)

Fi7. ábra: Vízkivételek felszíni vizekbõl (forrás: VGT, 2009)

* A parti szûrésû vizeket is tartalmazza

Fi3. táblázat: Összes felszíni vízkivétel a fõbb vízhasználók szerint, 2006.(Forrás: KvVM OECD/KSH adatbázis)

VVíízzhhaasszznnáállaatt jjeelllleeggee mmiilllliióó mm33

Közüzemi vízkivétel* 302

Ipari vízkivétel 3514

Mezõgazdasági célú vízkivétel 265

Egyéb (építõipar, szolgáltatások) 296

ÖÖsssszzeess vvíízzkkiivvéétteell 44 337777

„In situ” vízhasználat (energetikai hûtõvíz) 13 055

MMiinnddöösssszzeesseenn 1177 443322

69


FFeellsszzíínnii vviizzeekk áállllaappoottáánnaakk mmeeggffiiggyyeellééssee

A környezetvédelemért felelõs miniszternek törvényi kötelezettsége a környezet

állapotára vonatkozó mérõ- és megfigyelõ (monitoring) rendszerek létrehozása és

mûködtetése. Ez magában foglalja a vízkészletek állapotának rendszeres megfigyelését is.

Magyarországon kb. ötven éve kezdõdtek meg a felszíni vizek minõségének ellenõrzésére

vonatkozó rendszeres adatgyûjtések, így hosszú távú adatsorok állnak rendelkezésre, elsõsor-

ban az un. „hagyományos" vízszennyezõ anyagokra (pl. szervesanyagok, tápanyagok, ásványi

sók, stb.). Ezek a programok az 1960-2006 közötti idõszakban elsõsorban a nagyobb víz-

folyásokon és tavakon kijelölt mintavételi pontokra terjedtek ki.

1994 és 2007 között az MSZ 12 749 szabvány tartalmazta a felszíni vízminõségi

törzshálózati rendszer mûködésének alapkövetelményeit, valamint a vízminõsítési rendszer

leírását. Összesen 109 folyó és a Balaton, a Velencei tó, a Tisza tó és a Fertõ tó 240

szelvényében történtek általában kétheti gyakorisággal mintavételek. Évi mintegy 6000 db

vízmintából 30-40 féle fizikai-, kémiai - és biológiai paraméter vizsgálatára került sor.

Európai Uniós kötelezettségünknek megfelelõen ennek a megfigyelõ rendszernek a

továbbfejlesztésével került kialakításra a VKI elõírásainak megfelelõ új monitoring rend-

szer, amely 2007-tõl mûködik. Mûködtetésének elveit, rendszerét és szakmai követelményeit

„A felszíni vizek megfigyelésének és állapotértékelésének egyes szabályai”-ról szóló

31/2004. (XII. 30.) KvVM rendelet részletesen szabályozza.

A VKI szerint a vizek állapotát a vízi ökoszisztémát alkotó élõlénycsoportokkal kell jelle-

mezni és a monitoring során azt kell vizsgálni, hogy a vízi ökoszisztémák mennyire hasonlí-

tanak vagy térnek el a természetes állapottól. Így az irányelv elõtérbe helyezi a biológiai

paraméterek rendszeres megfigyelését, valamint az antropogén eredetû szennyezõ források-

ból származó speciális kémiai szennyezõanyagok (33 féle ún. „veszélyes anyag”) rendsze-

res mérését. A biológiai vizsgálatok a következõ 5 élõlénycsoportra terjednek ki:

• a lebegõ életmódot folytató algák (fitoplankton, FP),

• a makroszkopikus vízi lágyszárú növényzet (makrofita, MF),

• a mederaljzaton vagy egyéb szilárd felületen bevonatot képzõ algák (fitobenton, FB),

• a fenéklakó makroszkopikus vízi gerinctelenek (makrogerinctelenek, MZ),

• halak élõközösségeire (HAL).

Kiegészítõ vizsgálatként az ökológiai állapot szempontjából releváns fizikai-kémiai (pl.

szervesanyagok, tápanyagok, só-komponensek, speciális szennyezõanyagok, savasodás-pH)

és a fõbb hidrológiai és morfológiai jellemzõk (hosszirányú átjárhatóság, duzzasztás, ártér és

parti sáv állapota, felszín alatti vizekkel való kapcsolat, vízjárás, mederviszonyok) megfelelõ

sûrûségû mérését is rendszeresen végezni kell.

Többszintû monitoring rendszert kell mûködtetni:

• a feltáró monitoring a mennyiségi és minõségi állapot megfigyelésére, a hosszú


70

távú trendek nyomon követésére,

• az operatív monitoring az emberi terhelések ökológiai állapotra vonatkozó hatá-

sainak pontosítására, a vízminõség-javító intézkedési programok megtervezésére

és hatékonyságának ellenõrzésére,

• a vizsgálati monitoring az ismeretlen eredetû vízminõségi problémák, pl. havária

esetek kivizsgálására szolgál.

A monitoring állomások kiválasztásának kötelezõ szempontjai, valamint a víztesteket érõ

jelentõs emberi hatások, un. „kockázatok” jellegének (tápanyag és szervesanyag-, veszélyes

anyag szennyezettség, hidromorfológiai befolyásoltság) figyelembe vételével Magyarországon

összesen tíz felszíni vizes monitoring alprogram került kialakításra. (Fi8. ábra)

Fi8. ábra: Felszíni vizek monitoring rendszere (Forrás: VGT, 2009)

A feltáró monitoring program keretében külön alprogram keretében történik a folyók (124

hely) és az állóvizek (23 hely) megfigyelése, összesen 147 helyen. A feltáró vizsgálatok mind

az öt biológiai elemet, a biológiai szempontból nélkülözhetetlen alapkémiát, illetve a hidro-

morfológiai észleléseket és a veszélyes anyagok méréseket tartalmazzák.

A nyolc operatív monitoring alprogram keretében 2007-2009 idõszakban összesen 473

helyen (ebbõl 434 folyó és 39 állóvíz) történt legalább egy éven keresztül monitoring mérés.

Ezekben az operatív alprogramokban a vizsgálatok kisebb gyakorisággal történnek, és

általában csak az indikatív jellegû vízminõségi paraméterek mérésére terjednek ki.

71


A vizsgálati monitoring program az ad-hoc jelleggel felmerülõ vízminõségi problémák (pl.

havária jellegû szennyezések) esetén kerül meghatározásra és végrehajtásra (pl. a Rábán

jelentkezõ habzás okának kiderítése céljából végzett magyar-osztrák közös hossz-szelvény

vizsgálatok).

A VKI vízminõségi monitoring rendszer mûködtetését a környezetvédelmi-, ter-

mészetvédelmi és vízügyi felügyelõségek hatósági laboratóriumi hálózata végzi, állami fela-

datként. A környezetvédelmi és vízügyi igazgatóságok mûködtetik a vízrajzi (mennyiségi)

mérõhálózat üzemeltetését, biztosítják az ökológiai állapot értékeléséhez szükséges vízhozam

és vízállás adatokat és a morfológiai állapotra vonatkozó információkat.

A VKI programon kívül a jogszabályokban kijelölt un. „védett területeken” (kijelölt

fürdõvizek, felszíni vizes ivóvízbázisok, stb.) és a kiemelt fontosságú felszíni vizeink

esetében speciális monitoring rendszerek üzemelnek (pl. Felsõ-Duna szigetközi térsége,

Balaton, Velencei-tó, Tisza-tó).

A külföldrõl érkezõ váratlan szennyezések elõrejelzése céljából a Tisza vízgyûjtõjén

Automatikus Vízminõségi és Riasztórendszer üzemel, amelynek monitorállomásai Hernád-

Hernádszurdok, Szamos-Csenger, Berettyó-Pocsaj szelvényekben létesültek. (Fi9. ábra) Az

állomások folyamatosan mérik a vízhõmérséklet, pH, oldott oxigén, vezetõképesség,

zavarosság, ammóniumion, TOC, felszíni olaj, klorofill-a, toxicitás értékeket. Ezeken túl-

menõen a szamosi állomás a cink, kadmium, ólom, réz és cianid mérésére is alkalmas. A

mérési eredmények nyomon követhetõk a www.rivermonitoring.hu honlapon.

Fi9. ábra: Tiszai Vízgyûjtõ Automatikus Vízminõségi és Riasztórendszer(Forrás: Hazánk Környezeti Állapota 2005)


72

FFeellsszzíínnii vviizzeekk áállllaappoottáánnaakk éérrttéékkeellééssee

A felszíni vizek minõségének általános jellemzéséhez az elõbbiekben ismertetett monito-

ring rendszerben mért adatok szolgálnak alapul.

2006-ig az MSZ 12749 szabvány alapján történt az állapotértékelés, öt osztályos rend-

szerben.

Eszerint az 1999-2006 közötti idõszakban a vizsgált felszíni vizek többsége közepes

minõségû volt. Az összesített értékelés alapján a vízminõség csak a mintavételi helyek kb.

16%-ában érte el a „jó” minõségû osztályt. (Fi4. táblázat)

Fi4. táblázat: A felszíni vizek minõsége az 1999-2006 idõszak átlaga alapján (Forrás: FEVI adatbázis, 2009)

A fõ mutatók éves átlagértékei alapján a vízminõség általában stagnálást vagy kismértékû

javulást mutatott. Általánosságban az alábbiak voltak megállapíthatók:

• a nagy folyók vízminõsége elfogadható volt;

• a kisvízfolyások állapota kedvezõtlenebb volt, mert terhelésük esetenként jóval

meghaladta öntisztuló képességük mértékét;

• a nagy tavak vízminõsége megfelelõ volt;

• a hazai állóvizekben és folyóvizekben az eutrofizáció jelentõs mértékû volt,

többségük az eutróf és a hipertróf kategóriába volt sorolható.

A 2007. óta mûködõ VKI monitoring rendszer mérési adatainak értékelése az EU

tagországokban alkalmazott egységes, és így összehasonlítható elvek alapján kell, hogy

megtörténjen. (Fi10. ábra) Ennek érdekében a VKI elõírásainak megfelelõ ún. típus-speci-

fikus minõsítési rendszer hazai módszertana az elmúlt években kialakításra került. A 2009.

december 22-én közzétett VGT készítése során elsõ alkalommal történt meg a rendelkezésre

álló, a VKI elveinek és metodikáinak megfelelõ monitoring eredmények ökológiai és kémiai

állapotértékelése.

A megfigyelési rendszerek eredményeit az ökológiai állapot osztályozása céljából ökoló-

giai minõségi arány formájában fejezzük ki, 5 osztályos skálán (kiváló-K, jó-J, mérsékelt-M,

gyenge-Gy, rossz-R). Az aktuális állapotot a víztípusra jellemzõ, az antropogén szennye-

zésektõl, hatásoktól kvázi mentesnek tekinthetõ ún. referencia állapothoz kell viszonyítani.

Vízminõsítési osztály Oxigénháztar

-tás Mutatók

Tápanyag

mutatók

Mikrobiológiai

Mutatók

Mikro-

szennyezõk

Egyéb

szennyezõk

Összesített

minõsítés

Kiváló 0 0 5 3 2 2

Jó 14 7 11 13 23 14

Tûrhetõ 45 36 32 50 39 40

Szennyezett 25 29 41 28 32 31

Erõsen szennyezett 16 28 11 6 4 13

73


A mesterséges és az erõsen módosított állapotú víztestek esetén a minõsítés kiindulási alap-

ja a maximális ökológiai potenciál. Az EU állapotértékelésre vonatkozó útmutatója szerint az

ökológiai állapot értékeléséhez figyelembe kell venni a monitoring során vizsgált valamennyi

paramétercsoportot. A biológiai-, fizikai-kémiai-, valamint a hidromorfológiai elemek osztá-

lyozására hazai vízminõségi határértékek lettek meghatározva. Az állapotértékelés az éves

átlagértékek alapján történt.

A felszíni vizek kémiai állapota alatt az emberi egészségre káros anyagok vízi

környezetben való elõfordulását értjük. A kémiai állapot minõsítése céljából ez esetben vala-

mennyi tagországban egységesen alkalmazandó EU szintû határértékek kerültek elfogadás-

ra. A minõsítés az éves átlagkoncentrációkra vonatkozó vízminõségi határértékek, illetve a

legnagyobb megengedhetõ koncentrációk alapján történik. A minõsítés 2 osztályos:

határérték túllépés esetén a kémiai vízminõség nem megfelelõ, egyébként jó.

A több elembõl álló minõsítések esetén az „egy rossz - mind rossz” elv alapján mindig a

legrosszabb határozza meg az összetett minõsítést. A víztest integrált vízminõségi állapotát

így az ökológiai és kémiai vízminõsítés eredménye közül a gyengébb határozza meg.

Fi10. ábra: Az állapot értékelés menete az EU útmutató szerint (Forrás: VGT, 2009)


74

ÖÖkkoollóóggiiaaii vvíízzmmiinnõõssééggii áállllaappoott

A 2009. évi állapotértékelésig rendelkezésre álló, a VKI mérési módszertannak

megfelelõ, két-három éves idõszak mérési adatai alapján megtörtént a felszíni víztestek fenti

rendszer szerinti minõsítése, amelynek összefoglaló eredményeit az Fi5. táblázat tartalmaz-

za. A táblázatból is látható, hogy általában a víztestek 20-30%-ról nincsenek jelenleg még

megfelelõ mérési adataink. A mesterséges víztestek, ezen belül is elsõsorban a mesterséges

állóvizek (ezek kb. kétharmada halastó) állapotáról még hiányosabbak az ismereteink. A

víztestek döntõ többségénél nem áll továbbá rendelkezésre valamennyi paramétercsoportra

mérési eredmény, így az állapotértékelés megbízhatósága csak közepes vagy alacsony szin-

tûnek minõsül.

Fi5. táblázat: Felszíni víztestek ökológiai minõsítésének eredménye (Forrás: VGT, 2009)

VVíízzffoollyyááss vvíízztteesstteekk mmiinnõõssééggee

A természetes és erõsen módosított vízfolyás víztestek több mint fele mérsékelt vagy

gyenge állapotú. A vizsgált mesterséges vízfolyások ökológiai potenciálja döntõ mértékben a

jó és mérsékelt osztályba került.

A minõsítésben elsõdleges fontosságú biológiai mutatók alapján a vizsgált víztestek

54%-a mérsékelt vagy gyenge osztályzatot kapott. A víztestek 16%-a elérte a jó állapotot

vagy potenciált. Ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy az adathiány a biológiai mutatók szem-

pontjából volt a legnagyobb, csak nagyon kevés mintavételi helyen állt rendelkezésre mind

az 5 élõlénycsoportra mérési adat. (Fi11. ábra, ld. 76. oldal)

A kedvezõtlen minõsítés elsõsorban a hidromorfológiai hatásokkal magyarázható (A

meder és a part szabályozottsága, a nem megfelelõ hullámtéri mûvelés, az épített mûtárgyak

vagy a túlzott vízkivételek és a nem vízgazdálkodási célú tározás, stb.). A víztestek kevesebb,

mint 10%-a érte csak el ebbõl a szempontból a jó állapotot/potenciált.

A vizek nem megfelelõ fizikai-kémiai állapota a víztestek közelítõleg felénél járult hozzá

a nem jó állapothoz/potenciálhoz. A szennyezési problémákat az esetek túlnyomó több-

ÖÖkkoollóóggiiaaii vvíízzmmiinnõõssííttééssii

oosszzttáállyyTTeerrmméésszzeetteess

EErrõõsseenn

mmóóddoossííttoottttMMeesstteerrssééggeess TTeerrmméésszzeetteess

EErrõõsseenn

mmóóddoossííttoottttMMeesstteerrssééggeess

FFeellsszzíínnii vvíízztteesstteekk %% ÁÁllllóóvvíízz tteesstteekk %%

KKiivváállóó 00 00 77 00 00 00

JJóó 66 66 1166 3311 77 77

MMéérrsséékkeelltt 3322 3399 2277 2288 3344 22

GGyyeennggee 2211 2266 1111 1100 1133 00

RRoosssszz 99 11 00 44 1133 00

NNiinnccss aaddaatt 3322 2288 4466 2200 3333 9911

75


ségében a vizek tápanyagterhelése okozta (Legnagyobb arányban a foszfor határérték túl-

lépés fordult elõ.), de a hegy- és dombvidéki kisvízfolyások kb. 20%-ában határértéket

meghaladó volt a szervesanyag-szennyezettség is. Viszonylag sok vízfolyás (a vizsgáltak

26%-a) a sótartalom miatt is kifogásolt volt, mely a hazai vizek természetesen magas sótar-

talma mellett elsõsorban a kommunális szennyvíz-, esetenként a termálvíz bevezetésekkel

hozható kapcsolatba. A víztestek több, mint 40%-a érte el a jó állapotot eszerint a

paramétercsoport szerint. (Fi12. ábra, ld. 76. oldal)

Az egyéb specifikus szennyezõk közül Magyarország a Duna-medencében is jelentõsnek

számító fémeket (cink, réz, króm és arzén) vonta be egyelõre a vizsgálandó jellemzõk sorá-

ba. A jelentõs adathiány miatt azonban csak a víztestek 13%-ára készülhetett minõsítés. A

mérési adatok kb. harmada nem jó minõsítésû, elsõsorban a magas réz- és a cinkkoncentrá-

ciók miatt, fõleg a Tisza részvízgyûjtõjén, feltételezhetõen a geokémiai eredetû (részben

külföldi) magas háttérértékek miatt.

Az összesített ökológiai állapot értékelés alapján a vízfolyás víztestek több, mint 90%-a

nem éri el a jó ökológiai állapotot vagy potenciált. Tekintettel arra, hogy a nagy folyók

állapota/potenciálja arányaiban általában kedvezõbb volt, mint a közepes- és kis vízfolyá-

soké, így a vízfolyások hossza alapján történt értékelés ennél valamivel jobb eredményt

mutatott. (Fi3. diagram)

Fi3. diagram: Vízfolyások ökológiai osztályai a víztestek száma és hossza szerinti megoszlásban (Forrás: VGT, 2009)


76

Fi11. ábra: Víztestek biológiai állapota (Forrás: VGT 2009)

Fi12. ábra: Víztestek fizikai-kémiai állapota (Forrás: VGT, 2009)

77


ÁÁllllóóvvíízz vvíízztteesstteekk mmiinnõõssééggee

Az állóvizek esetében az állapot összességében jobb, mint a vízfolyások esetében. A ter-

mészetes állóvizek döntõ hányada a jó és mérsékelt osztály között oszlik meg. A biológiai

paraméterek alapján a víztestek kb. 30%-a, a fizikai-kémiai mutatók alapján a víztestek

több, mint fele (55%) jó állapotban van. Ennek oka, hogy tavaink többsége természetvédel-

mi szempontból is védettséget élvez. Ki kell emelni a víztestként is kijelölt szikes tavakat,

melyek ökológiai állapota többnyire kiváló/jó (a fitoplankton a tó speciális jellegébõl

következõen szélsõségesen nagy biomasszát is mutathat). Az állóvizek között kijelölt dunai

és tiszai holtágak állapota azonban az esetek nagyobb részében valamelyik élõlénycsoport

alapján csak a mérsékelt állapotot éri el, ez a belvízbevezetéseknek, horgászati/halászati

hasznosításnak és üdülõterületeknek tulajdonítható.

Az erõsen módosított állóvizek kb. fele mérsékelt/jó állapotú, kb. harmadrészükre nincs

adat. Mindössze 7%-uk éri el a jó állapotot. A mesterséges tavak állapota alig ismert, ezek

elsõsorban halgazdasági hasznosítású tározók.

A nagy, természetes tavaink (Balaton, Fertõ tó, Velencei tó) nyílt vizes részeinek állapota

általában jó minõségû, ezért az állóvizek állapota a teljes vízfelület arányában kifejezve jobb,

mint a víztestek számához viszonyítva. (Fi4. diagram)

Fi4. diagram: Állóvizek ökológiai osztályai a víztestek száma és a vízfelület szerinti megoszlásban (Forrás: VGT, 2009)

KKéémmiiaaii vvíízzmmiinnõõssééggii áállllaappoott

Az EU által meghatározott elsõbbségi anyagokra - néhány kivételtõl eltekintve- a hazai

felszíni vizes monitoring korábbi gyakorlatában nem végeztek rendszeres vizsgálatokat.

Tekintettel arra, hogy ezek az analitikai méréssorozatok igen költséges és bonyolult vizsgála-

tok, a VGT állapotértékelés idõszakára csak 66 monitoring pontra terjedtek ki a vizsgálatok.

Ez 55 víztestre, azaz az összes folyó és állóvíztest kevesebb, mint 10%-ára tették lehetõvé a


78

minõsítést. Az elsõbbségi anyaglistából 9 elem, vegyület, vegyületcsoport határérték túl-

lépése fordult elõ, legnagyobb arányban a kadmium (15 víztest, elsõsorban a Tisza víz-

gyûjtõn) esetén. Az elsõbbségi szerves anyagok közül különféle növényvédõ szerek

(endoszulfán, diuron, izoproturon, trifluralin), többgyûrûs aromás szénhidrogének, oktil-

fenolok és dietil-hexil-ftalát ) koncentrációja haladta meg alkalomszerûen a határértéket.

NNaaggyy ffoollyyóóiinnkk ééss ttaavvaaiinnkk mmiinnõõssééggee

Duna

A Duna hazai szakaszán a VKI szerint 4 víztest lett kijelölve, melybõl a Felsõ-Duna sza-

kasz erõsen módosított, a többi természetes állapotú víztest. A különbözõ minõségi elemek

(fizikai-kémiai, biológiai, hidromorfológiai jellemzõk) tekintetében a jó vagy a mérsékelt

állapot/potenciál jellemzõ. Összességében a Duna teljes magyarországi szakasza mérsékelt

ökológiai állapotúnak tekinthetõ, kémiai állapota pedig jó, mivel a vizsgált veszélyes anyagok

tekintetében nem volt határérték túllépés.

A szerves- és tápanyag szennyezettség szempontjából Budapestig jónak mondható a

minõség, a fõváros alatt ugyanakkor romlik. A szennyezés fõváros térségében történõ

növekedésének fõ oka a szennyvíz elégtelen tisztítása. A VGT állapotértékelése idején a

fõváros területén a szennyvizek jelentõs része még nem megfelelõ tisztítás után, vagy tisztí-

tatlanul került a Dunába bevezetésre. A 2009. évre megépült, és jelenleg próbaüzemi mód-

ban mûködõ fõvárosi központi szennyvíztisztító telep 2010. õszétõl várhatóan teljes kapa-

citással megkezdi mûködését, mely eredményeként jelentõs mértékû vízminõség-javulás

prognosztizálható.

A folyó a belépõhöz képest csak kismértékben szennyezettebb vízminõséggel lép ki az

országból, ami a folyó nagy hígító és öntisztuló képességének köszönhetõ. Az országból

kilépõ folyó átlagos mérvadó vízhozama is csak 1,2-szerese a belépõ szelvényének.

Tisza

A Tiszán kijelölt 7 víztestbõl 4 természetes 3 erõsen módosított. Az ökológiai állapot,

illetve az ökológiai potenciál a mérsékelt osztályba tartozik. A különbözõ minõségi elemek a

felsõ szakaszon jó állapotot mutatnak, ami késõbb egy osztályt romlik. Ennek részben oka,

hogy a Tisza kisebb víztömege miatt kisebb hígító hatással rendelkezik, és így a mellékvíz-

folyásokon érkezõ terhelések szerepe meghatározóbb, mint a Dunánál. A sokéves mértékadó

vízhozam arányok a Tisza esetében kb. 3,5-szeresen haladják meg a belépõ szelvényét.

Másrészt a mérsékelt állapot a jelentõs hidromorfológiai beavatkozások következménye is.

A Tisza magyarországi szakaszának vízminõségét alapvetõen a határon túlról érkezõ víz

minõsége határozza meg, de befolyásolják a mellékvízfolyásokon érkezõ terhelések, valamint

a folyó menti nagyobb települések (Tiszafüred, Szolnok, Szeged, stb.) környezetében a kom-

79


munális és ipari szennyvízbevezetések. Az elmúlt másfél évtizedben, különösen a 90-es

években a Tisza, valamint általában a mellékvízfolyásainak vízminõsége mind a szerves

anyag, mind a tápanyagtartalom vonatkozásában javulást mutatott.

Ma a Sajó és a Bodrog számottevõen már nem rontja a Tisza vízminõségét. Ugyanakkor a

Tisza további szakaszain a közel azonos vízmennyiségû, de nagyobb szennyezettségû

(Szamos, Maros), valamint a kisebb, de lényegesen szennyezettebb mellékvízfolyások

(Kraszna, Lónyai-csatorna, Zagyva) hatására romlik a vízminõség.

A kémiai állapot tekintetében a 7 víztestbõl 4 határérték túllépést mutat és így nem

megfelelõ, elsõsorban a kadmium és a PAH vegyületek tekintetében. A Tisza vízgyûjtõjén az

egyéb specifikus szennyezõanyagok közül a cink és a réz jelentõs határérték túllépést mutat,

elsõsorban a vízgyûjtõterület geokémiai jellege következtében. A folyó vízminõségét idõnként

jelentõsen veszélyeztetik a külföldi vízgyûjtõkrõl származó rendkívüli szennyezések.

Balaton

A VKI szerint a Balaton egy víztestként lett kijelölve. A VKI szerint összességében a

Balaton jó ökológiai és kémiai állapotban van.

1995 után a tó állapotában jelentõs javulás következett be, a tó szennyezõanyag-terhelése

(elsõsorban az algásodás szempontjából veszélyes foszfor-terhelése) közel 50%-kal csökkent,

az azt megelõzõ idõszakhoz képest. Ennek részben a mûtrágyahasználat drasztikus vissza-

esése, a vízvédelem érdekében tett kormányintézkedések, környezetvédelmi beruházások

(csatornázás, szennyvíztisztítás, a tisztított szennyvizek kivezetése a vízgyûjtõrõl, a hul-

ladékgazdálkodás reformja, stb.) és a csapadékhiányos idõjárás voltak a fõ okai. Ugyanakkor

továbbra is fennáll az eutrofizálódás gyorsulásának veszélye, amely különösen a nagy

meleggel és vízhiánnyal párosulva idõszakonként kedvezõtlen ökológiai változásokat is

okozhat.

A tó vízminõsége nyugatról keletre fokozatosan változik, a keleti medencében kedvezõbb

képet mutatva. A vízminõségi különbségét a medencénként eltérõ mértékû, és idõszakosan

elõforduló algásodás mértéke is jelzi. (Fi13. ábra)

A tó vízminõségét egyre csökkenõ mértékben ugyan, de kedvezõtlenül befolyásolja, a Zala

vízgyûjtõrõl érkezõ növényi tápanyag, amely a Kis-Balatonból távozva a tó összes ter-

helésének több, mint egyharmada.


80

Fi13. ábra: A Balaton medencéiben mért trofitási szint alakulása az 1982-2008 idõszakban(Forrás: Balatoni Információs Tájékoztatási Rendszer, Közép-dunántúli KTVF)

Velencei tó

A Velencei tó a VKI szerint két víztestre lett osztva. A nyílt vizes területe valamennyi

minõségi elem tekintetében eléri a jó állapotot, azonban a nádas-lápi területe a mérsékelt

osztályba sorolódott, elsõsorban a biológiai vizsgálatok alapján.

A Velencei-tó - általában a természetes állapotának megfelelõen - igen nagy mennyiség-

ben tartalmaz oldott szervetlen és szerves anyagokat. A kationok közül domináns a nátrium,

a magnézium és a kálium, az anionok közül pedig a klorid és a szulfát. A vízben lebegõ

anyagok mennyisége nem jelentõs, a növényi tápanyagtartalma csak idõnként haladja meg

nagyobb mértékben az átlagos értéket. A 90-es évek elején a Velencei-tó trofitási állapota -

az OECD osztályozás szerint is - eutrófnak, illetve eu-politrófnak minõsült. Az elmúlt évek-

ben némileg összhangban a Balatonon észleltekkel - a viszonylag alacsony klorofill-a értékek

jellemzõek.

FFüürrddõõvviizzeekk mmiinnõõssééggee

Hazánkban a 78/2008 (IV. 3.) kormányrendelet alapján a természetes fürdõvizek

minõségének rendszeres ellenõrzése az ÁNTSZ-hálózat hatáskörébe tartozik. A vízminõsítési

rendszer az EU egységes értékelési rendjének megfelelõ és elsõsorban a bakteriológiai

vízminõségi állapot alapján történik.

2007-ben a mintegy 240 fürdésre kijelölt vizünk 79%-a megfelelt a kötelezõen elõírt

határértékeknek. 54%-ban az ennél szigorúbb, ajánlott kritériumok is teljesültek, ezeknél a

vízminõség kiváló volt. Az éves statisztikák szerint a tendencia javuló (2005-2007 között a

megfelelt minõsítést kapott fürdõvizek száma 39%-ról 79%-ra, a kiváló vizeké 26%-ról

2008

2006

2004

2002

2000

1998

1995

1994

1982

OECD szerinti minõsítés (klorofill tartalom, nyáron)oligotróf <8 μg/lmezotróf 8-25 μg/leutróf 25-75 μg/l hipertróf >75 μg/l

81


54%-ra emelkedett). A nagy tavak és a fontosabb fürdõhelyek minõsége megfelelõ, a prob-

lémák a kisebb állóvizekkel és nagyobb folyókkal vannak, többnyire idõszakosan.

A nagy tavak állapotáról és a fürdõvizek minõségérõl fürdési szezonban a

www.kvvm.hu/szakmai/balaton honlapon keresztül lehet tájékozódni.

FFeellsszzíínnii vviizzeekk áállllaappoottáávvaall kkaappccssoollaattooss ffõõ pprroobblléémmáákk ééss ookkaaiikk

Felszíni vizeink minõségi állapotát befolyásoló hatások közül elsõsorban

• a vizeinket érõ szerves anyag- és tápanyagterhelések,

• felszíni vizeket veszélyeztetõ anyagok és termálvíz bevezetések,

• a felszíni vizek ökológiai állapotát befolyásoló hidromorfológiai változások

tekinthetõk jelentõs vízgazdálkodási kérdésnek. Annak érdekében, hogy felszíni vízkész-

leteink mindenhol jó ökológiai és jó kémiai állapotba kerüljenek, vagy a már meglévõ jó

állapotuk ne romoljon, megfelelõ intézkedések végrehajtására van szükség.

A legelterjedtebbnek tekinthetõ vízminõségi probléma hazánkban a szervesanyagok, a

nitrogén- és foszfor tartalmú szennyezõanyagok (ún. tápanyagok) túlzott mértékû megje-

lenése. Ezek az anyagok megváltoztatják az ökoszisztémák életfeltételeit: a szervesanyag

bomlása fogyasztja az oxigént, vagy a sok tápanyag hatására a növények természetestõl eltérõ

növekedési/pusztulási folyamatai indulnak be (eutrofizáció/algásodás, hínarasodás, nádpusz-

tulás, sûrûn benõtt medrek, stb.), ami azután kihatással van az ökoszisztéma egészére.

E problémák oka jelentõs mértékben a települési szennyvizek nem megfelelõ össze-

gyûjtése, kezelése és elhelyezése, amelyek többféleképpen és különbözõ mértékben veszé-

lyeztetik a vízi környezetet.

A településeken folytatott állattartás és növénytermesztés, az illegális hulladéklerakás, a

kemikáliákkal szennyezett talajok, a közutak szennyezettsége miatt a csapadék és a lefolyó

víz szennyezõdése közvetetten szintén károsan befolyásolhatja a felszíni vizek minõségét. A

szakszerûtlen szikkasztás vagy az elöregedett csatornákból kiszivárgó szennyvíz a talaj-

vizeket szennyezi el, melyek szennyezhetik a településen keresztül haladó vízfolyásokat is.

Azokon a településeken, ahol nem épült ki külön csapadékelvezetõ rendszer, sok esetben

gondot jelent, hogy a szennyvízgyûjtõ hálózatba jelentõs mennyiségû esõvíz kerül, ami a fel-

színi víz befogadón okozhat lökésszerû szennyezõanyag hullámot.

A mezõgazdasági termelésbõl, a szántóterületekrõl származó ún. diffúz típusú szennyezés

a trágyázásnak és a nem megfelelõ táblaszintû védelemnek tulajdonítható. Dombvidéki

kisvízfolyásaink legfõbb szennyezési forrása a szántóterületekrõl bemosódó talaj, mely fõként

növényi tápanyagokat, de növényvédõ szer maradványokat is szállít a vizekbe. A síkvidéki

területeken a vízfolyások mezõgazdasági eredetû diffúz szennyezése jelentõs mértékben a

bevezetett belvizekkel érkezik.


82

Összességében a felszíni vizek tápanyag terhelésében nagyjából fele-fele arányban osz-

tozik a pontszerû (szennyvíz) bevezetés és a diffúz szennyezés. A dombvidéki területeken

jellemzõen a diffúz (eróziós) terhelés, síkvidéki kisvízfolyásoknál pedig inkább a szenny-

vízbevezetések okoznak problémát. A tendencia a további fokozatos eltolódás a diffúz ter-

helések irányába.

A hazai, dombvidéki vízfolyások jelentõs részén találunk tározókat, melyek folyamatos

feliszapolódása gondot jelent. A vízfolyásokban, különösen a duzzasztott szakaszokon

(tározókban) a lebegõanyaghoz kötött foszfor felszabadulhat és bekerülhet a tápanyagforga-

lomba. Emiatt a tározók vize nyaranta algásodik, és ennek hatása érezhetõ az alvízi szaka-

szokon is. Idõszakosan jelentkezõ, de jelentõs problémát okozhat a halastavak vízleeresztése,

mely lökésszerû szerves- és tápanyagterhelést jelent az alvizekre.

A magas tápanyagterhelések nemcsak a hazai felszíni vízkészletünk miatt jelentenek

problémát, hanem a Duna vízgyûjtõ egészét érintik. A Duna és a mellékfolyói által szállított

tápanyagok egyértelmûen felelõsek a Duna - Deltában és a Fekete tenger torkolatvidékén

tapasztalt vízminõség romlásnak (eutrofizálódás). Annak ellenére, hogy a Duna és mellékvíz-

folyásainak vízminõsége az elmúlt két évtizedben számottevõen javult, a jelenlegi összes

nitrogén terhelés még mindig kb. 30%-kal, az összes foszfor terhelés pedig mintegy

20%-kal magasabb a referencia viszonyokat jelentõ, 50-es évekre jellemzõ állapotnál. A

Duna-védelmi Egyezmény keretében készített vízgyûjtõ gazdálkodási terv a Fekete tenger jó

állapotának eléréséhez a 60-as évekre jellemzõ terhelés elérését tûzte ki célul 2015-ig.

A veszélyes anyagokat illetõen kevés és hiányos ismerettel rendelkezünk a szennyezõ for-

rásokról és a vízi környezetben való elõfordulásukról. A nem megfelelõen tisztított ipari

szennyvizek a technológiájuknak megfelelõen különbözõ típusú szennyezõanyagokkal terhel-

hetik a befogadó vízkészleteket, elsõsorban akkor, ha mûködésük nem felel meg az elérhetõ

legjobb technikáknak. A fõ kockázati tényezõt az ismeretlen anyagok (évente igen

nagyszámú új kemikáliát állítanak elõ és forgalmaznak), a rendkívüli szennyezések és a dif-

fúz terhelések okozzák. Gondot okozhat helyenként a vízgyûjtõ geokémiai adottsága miatt

sokszor a háttérszennyezettség is, elsõsorban néhány nehézfém komponens szempontjából,

fõleg a Tisza vízgyûjtõjén. A külföldi eredetû balesetszerû vízszennyezések (haváriák) sok-

szor szintén veszélyes anyagokkal hozhatók összefüggésbe.

Lokális jellegû vízminõségi problémát okozhat a használt termálvizek felszíni vizekbe

vezetése, melynek során a termálvíznek a felszíni víztõl jelentõsen eltérõ magas sótartalma,

ionösszetétele és hõmérséklete jelent túlzott terhelést a vízre, és ennek következtében a befo-

gadó ökoszisztémájának átalakulása okozhat gondot (pl. faji összetétel változása, idegen,

esetleg ún. özönfajok elterjedése). További problémát jelenthet az, hogy a hévíz kutak egy

részében gyakori a fenol (és származékai), valamint a PAH vegyületek elõfordulása.

A folyók és állóvizek természetes medrét, vízháztartását, lefolyási viszonyait megváltoz-

tató hidromorfológiai változások is jelentõsen ronthatják a vízi ökoszisztémák

életkörülményeit. Legfõbb problémát a vízfolyásokon a vízi élõlények hossz menti mozgásá-

nak korlátozása, a folyók szabályozottsága, az árvízvédelmi létesítmények, a belvízvédelmi

83


tevékenység és aszály hatása a vizes élõhelyek állapotára, a vízfolyások és állóvizek

vízjárásában bekövetkezõ változások jelentik.

Ezek a vízgazdálkodási problémák megfelelõ és átgondolt cselekvéseket igényelnek

annak érdekében, hogy a vizek jó állapota elérhetõ legyen. Az ennek érdekében szükséges

legfontosabb intézkedéseket az 5.3 fejezet foglalja össze.


84

55..22 FFeellsszzíínn aallaattttii vvíízz

AA ffeellsszzíínn aallaattttii vvíízztteesstteekk kkiijjeellööllééssee ééss jjeelllleemmzzééssee

Annak érdekében, hogy az eltérõ vízföldtani, utánpótlódási, területhasználati, és egyéb

adottságoknak és szükségleteknek megfelelõ vízvédelmi intézkedéseket lehessen hozni, a VKI

a vízgyûjtõkön belül kisebb tervezési egységek, víztestek kijelölését írja elõ. A felszín alatti

víztestek viszonylag nagy kiterjedésû vízadók, illetve víztartó összletek jól lehatárolható

részében található felszín alatti víz tömeget jelentik. A víztestek folyamatos megfigyelése, rend-

szeres állapotértékelése biztosítja a víz védelmére és fenntartható használatára vonatkozó EU

elõírások betartásának ellenõrizhetõségét. A VKI alapvetõ célkitûzése, hogy a víztestek állapota

ne romoljon, valamint, hogy 2015-re lehetõleg valamennyi víztest mennyiségi és minõségi

szempontból is jó állapotba kerüljön. A tagállamok víztest szinten határozzák meg a vizek

állapotát, követik nyomon a vizek állapotának javítását, megõrzését szolgáló intézkedések

hatását, és jelentik az EU felé az elért eredményeket. Ebbõl a célból 6 évente vízgyûjtõ-

gazdálkodási tervet készítenek, amely tartalmazza az elõzõ 6 éves ciklus eredményeit és

értékelését, valamint a következõ ciklusra vonatkozó célkitûzéseket és tervezett intézkedéseket.

A felszín alatti víztestek lehatárolása a vízföldtani adottságok (medencebeli porózus,

karsztos, ill. egyéb kõzetösszletek), a vízhõmérséklet (hideg, ill. termálvíz), a vízadó

érzékenysége, az áramlási rendszer jellege (fel, leáramlási, ill. vegyes területek) és néhány

esetben adminisztratív szempontok alapján történt.

A fentiek alapján összesen 185 felszín alatti víztest került kijelölésre:

• 45 hegyvidéki, ebbõl 22 sekély hegyvidéki, 23 hegyvidéki víztest,

• 111 porózus, ebbõl 55 sekély porózus (a hétköznapi életben használt kifejezéssel

élve: talajvíz), 48 porózus (más szóval: rétegvíz), 8 porózus termál víztest,

• 29 karszt, ebbõl 14 hideg karszt, 15 termál karszt víztest.

A felszín alatti víztestek átlagos területe 1511 km2 (16,74 km2 - 13602 km2), 113 víztest-

nek van közvetlen kapcsolata a felszínnel (mely csapadékvíz, illetve szennyezõanyag

közvetlen beszivárgását teszi lehetõvé). A víztestek vastagsága nagyon eltérõ: 2-3550 m. (A

felszín alatti víztestek elhelyezkedése a víztestek állapotértékelésérõl szóló fejezetekben az

Fa4., Fa5. ábrákon, és az Fa12. és Fa13. ábrákon látható.)

FFeellsszzíínn aallaattttii vviizzeekk mmoonniittoorriinnggjjaa

A felszín alatti vizek mennyiségi és minõségi állapotáról, és az állapotban bekövetkezõ

rövid, vagy hosszú távú változásokról az alábbi források szolgáltatnak információt:

• a többé-kevésbé állandó pontok rendszeres mintavételét, mérését, vizsgálatát

szolgáló monitoring rendszerek;

• a vízkivételekhez kapcsolódóan teljesített statisztikai adatszolgáltatások

(pl. vízmûvek adatszolgáltatása);

• a kutatási programok, idõszakos felmérések.

85


A felszín alatti vizek állapotértékelése szempontjából legnagyobb jelentõsége a rend-

szeres adatokat szolgáltató monitoring rendszereknek van, amelyek a felszín alatti vizek

esetében elsõsorban kutak és források mennyiségi és minõségi megfigyelésére terjednek ki.

A felszín alatti vizek vizsgálatának egyes szabályairól szóló KvVM rendelet szerint a fel-

szín alatti víz monitoring rendszer az alábbi alrendszerekbõl áll:

• A területi monitoring az állami szervezetek által mûködtetett monitoring rendszereket

jelenti, melyek egyrészt a felszín alatti vizek mennyiségi állapotát észlelik, másrészt a

természetes tényezõk (pl. a kõzetekbõl kioldódó ásványianyag tartalom) és a diffúz

emberi hatások (nem-pontszerû szennyezõforrások) következtében kialakuló minõségi

állapotát, és ezek hosszú távú változásait követik nyomon.

• A környezethasználati monitoring a környezethasználók által végzett mérésekbõl és

vizsgálatokból áll össze, melyek célja a pontszerû tevékenységek felszín alatti vízre

gyakorolt hatásának megfigyelése. A mérések végzése a környezethasználó feladata.

Mindkét alrendszer pontjaival szemben alapvetõ elvárás a reprezentativitás, vagyis, hogy

hûen tükrözzék a környezõ vizek állapotát a területi monitoring, vagy a megfigyelt

tevékenység hatását a környezethasználati monitoring esetében. A területi monitoring pont-

jaiból lettek kiválasztva az EU felé jelentett országos víztest monitoring hálózat elemei (VKI

monitoring). Az ezeken végzett kémiai méréseket kétféle programba szervezett módon kell

végezni: szükség van a minden víztestre kiterjedõ, un. felügyeleti programra, és ezt egészíti

ki a gyenge vagy veszélyeztetett helyzetû víztestek un. operativ monitoringja, mely program

a felügyeleti monitoringhoz képest sûrûbb méréseket kíván meg.

A VKI mellett az EU Nitrát irányelve is elõírja a felszín alatti vizek minõségi megfi-

gyelését a mezõgazdasági eredetû nitrát szennyezés csökkentése érdekében. Ez utóbbi pont-

jai a víztest monitoring részét is képezik (Fa1. ábra).

Fa1. ábra: A VKI és nitrát monitoring pontjai (Forrás: Országos Vízgyûjtõ-gazdálkodási terv, 2009)


86

FFeellsszzíínn aallaattttii vviizzeekk kkiitteerrmmeellééssee,, mmeennnnyyiissééggii áállllaappoottáánnaakk éérrttéékkeellééssee

Magyarországon a felszín alatti vizet legnagyobb mennyiségben ivóvízként történõ

hasznosítás céljára termelik ki (ez a teljes felszín alatti víztermelés 79%-a, amely az ivóvízel-

látás több mint 94%-a), a fennmaradó 21%-ot ipari-, bányászati-, geotermikus energia-

hasznosítási, továbbá fürdõvíz, öntözés-, és egyéb célú vízkivételek teszik ki.

A felszín alatti víztest típusokat vizsgálva megállapítható, hogy az összes vízkivételt te-

kintve a legnagyobb mértékû vízkitermelés a porózus víztestekbõl történik, majd a karszt, és

a porózus termál víztestek következnek (Fa1. diagram). Az ivóvíz igen magas aránya minden

víztest típusban meghatározó, kivéve a meleg, 30°C-nál magasabb hõmérsékletû (ter-

málkarszt, porózus termál) víztesteket. A termálvíztestek hévízkútjainak és forrásainak mint-

egy 30%-át balneológiai, több mint 25%-át ivóvíz-ellátási, és nem egészen a felét geoter-

mikus energiahasznosítási célból üzemeltetik. A hévizek geotermikus energiahasznosítási

célú használata a közelmúltban növekedésnek indult, összhangban az EU által megfogalma-

zott, a megújuló energiaforrások minél nagyobb mértékû kihasználására vonatkozó cél-

kitûzéssel.

Fa1. diagram: Felszín alatti vízkivételek a víztest típusok szerint (Forrás: Országos Vízgyûjtõ-gazdálkodási terv, 2009)

Magyarországon naponta átlagosan mintegy 2,7 millió m3 vizet termelnek ki a felszín alól.

Az egy fõre jutó közüzemi vízfogyasztás, és az összes termelési célú vízkivétel az utóbbi két

évtizedben csökkent, ill. stagnál. Ennek ellenére a kitermelések mértéke az ország több

területén meghaladja az utánpótlódó mennyiséget.

A vízkivételek jelentõsen meghatározzák a felszín alatti vizek állapotát. Az utánpótlódó

vízmennyiséget tartósan meghaladó vízkivétel talaj-, réteg-, ill. karsztvízszint-süllyedést, a

termálvízkészletek esetében nyomás- és hõmérséklet csökkenést eredményez, források ela-

padását okozhatja. Ha a felszín alatti víz kisvízfolyást vagy sekély, pl. szikes tavat táplál, a

vízszintcsökkenés következtében - fõként csapadékmentes idõszakban -megszûnik az után-

87


pótlódás lehetõsége, és a csökkenõ vízmennyiség a helyi ökoszisztémák károsodásához, akár

egyes fajok eltûnéséhez is vezethet.

A mennyiségi állapot változása mellett a víztermelések hatására vízminõségi változások is

bekövetkezhetnek: a vízadók túltermelése csökkentheti pl. a termálvíz hõmérsékletét, illetve

ronthatja kémiai összetételét.

A fent leírt problémák megelõzése, ill. a kedvezõtlen állapotváltozások mérséklése és

lehetõség szerinti helyreállítása céljából meg kell határozni azt a vízmennyiséget, amely az

élõvilág károsítása nélkül, hosszú távon rendelkezésre áll az emberi szükségletek

kielégítésére. Ebbõl a célból a VKI elõírja a víztestek mennyiségi állapotértékelését, mely

vízszint-idõsorok elemzése, vízmérleg számítás, az ökoszisztémák károsodásának, valamint a

vízminõségben, ill. vízhõmérsékletben bekövetkezõ káros változások vizsgálata alapján kerül

elvégzésre. Az állapotértékelés során gyenge állapotba sorolt víztestek esetében általában

nincs lehetõség a felszín alatti víztermelés növelésére, és a meglevõ kitermeléseket felül kell

vizsgálni a felszín alatti víztõl függõ ökoszisztémák védelme vagy a vízháztartás egyensúlyá-

nak visszaállítása érdekében

A 2009-ben elvégzett mennyiségi állapotértékelés alapján a 185 felszín alatti víztest

közül 27 állapota gyenge, 158 jó állapotú. Az utóbbiból azonban 35 esetében a vízmérleg

pontatlansága, illetve a felszín alatti víztõl függõ ökoszisztémák állapotának bizonytalansága

miatt a jó állapotú besorolás ellenére a víztest külön figyelmet érdemel. (Fa2. diagram)

Fa2. diagram: Felszín alatti víztestek mennyiségi állapota víztest típusonként (Forrás: Országos Vízgyûjtõ-gazdálkodási terv, 2009)

A vízszint vizsgálat azt mutatja, hogy a felszín alatti víztestek jó részén nem tapasztalható

olyan mértékû vízszintsüllyedés, ami a víztest egészének gyenge minõsítését vonná maga

után. Vízszintemelkedés, ill. stagnálás figyelhetõ meg az Alföld több területén a

rétegvízadókra telepített közcélú és ipari vízkivételek jelentõs csökkenése következtében. A

Dunántúli-középhegység karsztos víztartóiban a bányavíz-emelés megszûnte óta a vízszintek

folyamatosan és jelentõsen emelkednek, a nagyobb, regionálisan is jelentõs forráscsopor-

tok hozama nõ. Ugyanakkor a térség sem a vízháztartás, sem az ökoszisztémák szempontjából

még nem rehabilitálódott teljesen, vagyis még mindig gyenge állapotú.


88

A Duna-Tisza közi hátság területén a 80-as években a száraz idõjárás és a megnövekedett

vízkivételek együttes hatására bekövetkezett jelentõs vízszintsüllyedés - a Kígyós vízgyûjtõ

kivételével - megszûnt a rétegvízadóban, de továbbra is érvényes a talajvíztartó jelentõs

részére (Fa2. ábra, Fa3. ábra). Bár a vízszintsüllyedés ezeken a területeken is lényegesen

kisebb mértékû, mint korábban, az ökoszisztémák továbbra is károsodnak. A Nyírség déli

elõterében és a Hajdúságban több lokális süllyedés, és az ökoszisztémák károsodása jelzik,

hogy a víztest vízhasználatai nem fenntarthatóak, a jelenlegi helyzet javítása intézkedéseket

igényel. A Hortobágyon, Nagykunságban, valamint a Hanságban szintén kimutatható a víz-

szintsüllyedés.

Fa2. ábra: A talajvízszintek legkisebb terep alatti mélysége a 2001-2008. között idõszakban(Forrás: VITUKI Nonprofit Kft.)

Fa3. ábra: Az 1956-60. közötti idõszak áltagos és a 2008. évi közepes talajvízszintek különb-ségének területi eloszlása (Forrás: VITUKI Nonprofit Kft.)

89


A Mátra- és Bükkalján a lignitbányászat víztelenítéséhez kapcsolódik a bányászattal

együtt vándorló két jelentõs süllyedési góc: Gyöngyösvisonta és Bükkábrány környezetében,

amely veszélyezteti a felszín alatti víztõl függõ ökoszisztémák vízigényének kielégítését.

Három porózus termál víztest (Nyugat-, Észak- és Dél-Alföld) gyenge állapotú: ezek a ter-

málvíztestek mélyen találhatók, jelentõs termálvíz-kivétel történik belõlük, ugyanakkor az

utánpótlás a fedõ víztestek irányából kisebb, mint a kitermelés. A hiányt a nagy vastagságú

vízadó összlet tárolt készletének fogyása pótolja. Szintén gyenge állapotú két kisebb, önálló

hidraulikai rendszerként jellemezhetõ, utánpótlással alig rendelkezõ termál karsztvíztest

(Sárospataki és Recsk-Bükkszéki termálkarszt).

Néhány fokos hõmérséklet csökkenés mutatható ki az Egri gyógyforrások és a Hévízi tó

esetében, mely feltehetõleg a termelések hatására az egyes felszín alatti térrészekbõl áram-

ló, különbözõ hõmérsékletû vizek keveredési arányának megváltozásából ered, azonban a

vizsgálat bizonytalanságai miatt ezek a víztestek nem kaptak „gyenge” minõsítést.

Az Fa4. és Fa5. ábrák a sekély, a karszt és a termál porózus víztestek mennyiségi

állapotértékelésének eredményét mutatják.

Fa4. ábra: A sekély porózus és sekély hegyvidéki vízestek mennyiségi állapota (Forrás: Országos Vízgyûjtõ-gazdálkodási terv, 2009)


90

Fa5. ábra: A karszt és termál porózus víztestek mennyiségi állapota (Forrás: Országos Vízgyûjtõ-gazdálkodási terv, 2009)

FFeellsszzíínn aallaattttii vviizzeekk sszzeennnnyyeezzõõddéésssseell sszzeemmbbeennii éérrzzéékkeennyyssééggee

Mivel a felszín alatti víz lassan mozog a talaj felszíne alatt, az emberi tevékenységek

hatása hosszú ideig érzékelhetõ. Ez azt jelenti, hogy adott esetben egy szennyezés

évtizedekkel késõbb is veszélyeztetheti a felszín alatti víz minõségét, és azon keresztül a fel-

szín alatti víz által táplált felszíni vizeket, a társuló vízi és szárazföldi ökoszisztémákat is. A

szennyezett területek helyreállítása során szerzett eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy az

összes szennyezõanyag teljes mértékû eltávolítása a legtöbb esetben nem lehetséges. Emiatt

a felszín alatti vizek védelme terén az elsõdleges cél a szennyezés megelõzése, illetve korlá-

tozása a nem veszélyes anyagokra vonatkozóan.

A felszíni eredetû szennyezõdésekre a jó víz-utánpótlású, jó vízvezetõ-képességû és se-

kély víztartók a legérzékenyebbek. A karsztterületeken szinte akadálytalanul lejuthatnak a

szennyezõdések a karsztvízszintig, sõt, a nagyfokú keveredés miatt annál mélyebbre is. Ilyen

területeken az oldalirányú vízmozgás - és ezáltal a szennyezõdések terjedése is - gyors. A

medenceterületek kavicsos rétegeiben a karszthoz hasonlóan igen gyorsan, a homokos

képzõdményekben, lassabban, míg az iszapos, agyagos rétegekben alig terjednek a szennye-

zõdések. A szennyezõanyagok terjedése természetesen nagymértékben függ azok anyagi sajá-

tosságaitól is. Vannak olyan szennyezõanyagok (pl. egyes klórozott szénhidrogének), amelyek

a rossz vízvezetõ képességû - agyagos - rétegeken át is tudnak lefelé terjedni, és így a

mélyebben elhelyezkedõ rétegvizekben is jelentõs szennyezõdést okozhatnak.

A területek a felszín alatti vizek szennyezõdéssel szembeni érzékenysége szempontjából

a vonatkozó kormányrendelet alapján három csoportba oszthatók. Az utánpótlódási vi-

szonyok, a földtani közeg vízvezetõ képessége és a kapcsolódó, védelem alatt álló területek

alapján megkülönböztetünk fokozottan érzékeny, érzékeny és kevésbé érzékeny területeket

(Fa6. ábra). Az érzékenyebb területeken szigorúbb elõírások, korlátozások vonatkoznak a

91


végezhetõ tevékenységek körére, és a tevékenységek végzésének módjára, mint a kevésbé

érzékeny területeken.

Fa6. ábra: Érzékenységi térkép (Forrás: KvVM honlap)

Kiemelten érzékeny felszín alatti vízminõségvédelmi területnek számítanak - többek

között - az ivóvízbázisok védõterületei. A jelenleg üzemelõ, és a jövõbeni vízellátást szolgáló

vízbázisok védelme érdekében külön jogszabály szerinti védõidomot, védõterületet kell

kijelölni és fenntartani. A védõidomot és védõterületet belsõ, külsõ, valamint felszín alatti

vízbázis esetében hidrogeológiai, felszíni vízbázis esetén hidrológiai védõövezetre osztva kell

kijelölni. A védõövezetek határait hidrogeológiai, hidrológiai adottságok, a vízbázis ter-

melése, ill. kapacitása és az elérési idõ alapján számítással (hidraulikai modellel) kell

meghatározni (A legkevesebb, 20 nap az elérési idõ a belsõ védõövezetnél, de a határ egyút-

tal nem lehet 10 méternél közelebb a vízkivételhez.) A kutakhoz közeli területeken sok és

szigorú, azoktól távolodva az egyes védelmi övezetekben egyre kevesebb és enyhébb korlá-

tozást kell betartani. Ilyenek pl. a veszélyes anyagokat használó telephelyek, lerakók

létesítésének megtiltása, a potenciális veszélyt jelentõ telephelyhez kötött tevékenységekre

vonatkozóan korlátozások, illetve kiegészítõ biztonsági intézkedések elõírása, a legjobb

elérhetõ technika és a helyes mezõgazdasági gyakorlat elvárása. A védõterületek kijelölése,

és az intézkedések rögzítése hatósági határozatban történik. (Fa7. ábra)

Felszín alatti vizek állapota szempontjábólérzékeny területek


92

Fa7. ábra: Vízbázis védõterület (Forrás: Hydrosys Kft. nyomán ÉDUKÖVÍZIG)

A vízgyûjtõ-gazdálkodási tervhez készült számbavétel szerint Magyarországon 1755

közcélú felszín alatti ivóvízbázis található. A közüzemi vízmûvek által termelt víz mintegy

kétharmada sérülékeny ivóvízbázisból származik, amelyek esetében a felszíni eredetû

szennyezés kevesebb mint 50 év alatt elérheti a vízbázist. Ebbe a körbe tartoznak a fedõréteg

nélküli nyílt karsztok, a parti szûrésû vízbázisok meder oldali és háttérterületei, a

hordalékkúpok, valamint a homokos fedõvel rendelkezõ hátsági területek vízbázisai.

A védõidomok és védõterületek meghatározására, az állapotértékelésre és a figyelõhálózat

kiépítésére 1997-ben program indult (Ivóvízbázis Védelmi Program). A program keretében

2009 végére 343 üzemelõ és távlati vízbázis esetében fejezõdtek be a diagnosztikai vizsgála-

tok, és folyamatban van további 24 vizsgálata. A közcélú sérülékeny ivóvízbázisok

védõövezeteinek meghatározására jelenleg EU-s támogatás pályázható meg. Ebbõl a keretbõl

36 vízbázis vizsgálata van folyamatban. A program keretén kívül határozták meg további 251

üzemelõ ivóvízbázis védõidomát, illetve védõterületét, 64 pedig folyamatban van.

A fokozottan érzékeny területek és az érzékeny területek jelentõs része egyúttal

nitrátérzékeny terület is (a nitrátérzékeny területeket a felszín alatti vizek kémiai

állapotértékelésérõl szóló fejezet Fa8. és Fa9. ábrái mutatják). Az EU Nitrát Irányelvének

átültetését szolgáló kormányrendelet szerint felszín alatti víz szempontjából nitrát

érzékenynek számítanak azok a területek, ahol a nitrát tartalom meghaladja, ill. mezõgaz-

dasági tevékenység hatására meghaladhatja az 50 mg/l értéket. Ilyenek pl. a nyílt karsztok,

a felszín közeli karsztok és porózus vízadók, az ivóvízbázisok védõterületei, azok a bel-

területek, ahol az állattartás megengedett, vagy a nagy állattartó telepek területe. A

nitrátérzékeny területek kijelölése során a felszín alatti vizek mellett a felszíni vizeket - a

sekély, nagy tavakat, ill. ivóvíztározókat -, azok eutrofizációval szembeni érzékenységét is

figyelembe kell venni. Nitrátérzékeny területeken (az ország területének kb. 46%-a)

93


mezõgazdasági tevékenységet a helyes mezõgazdasági gyakorlatnak megfelelõen szabad csak

végezni, melynek szabályait a mezõgazdaságért felelõs miniszter az ún. cselekvési program-

ban teszi közzé. Ez - többek között - a trágyázás (pl. téli trágyázási tilalom) és a tápanyag

gazdálkodás mellett a trágyatárolásra vonatkozóan tartalmaz kötelezõ elõírásokat. Az állat-

tartó telepen képzõdött trágya tárolására vízzáróan szigetelt, 6 havi trágyamennyiség befo-

gadására alkalmas tárolóban kerülhet sor. Az egységes környezethasználati engedély köteles

állattartó telepeknek legkésõbb 2010. október 31-ig, a többi állattartó telep esetében 2011.

december 31-ig kell a trágyatárolásra vonatkozó követelményeknek megfelelni. Ezen szabá-

lyok betartása a közvetlen mezõgazdasági támogatások kifizetésének is feltétele. Jelenleg

Magyarország a II. cselekvési programot valósítja meg, ami 2008-ban indult. A cselekvési

program végrehajtását és hatásait négyévente értékelni kell, és szükség esetén módosítani

kell az elõírásokat a következõ 4 éves szakaszra vonatkozóan.

FFeellsszzíínn aallaattttii vviizzeekk mmiinnõõssééggee ééss kkéémmiiaaii áállllaappoottáánnaakk éérrttéékkeellééssee

A felszín alatti víz természetes minõségét elsõsorban az a kõzet határozza meg, amelyben

a víz elhelyezkedik vagy mozog. Nagy mértékben befolyásolják még az áramlások, a víznek

a felszín alatti tartózkodási ideje, és hatással van rá a hõmérséklet is. A természetes

összetevõk egy része, mint például a keménység, a víz színét, szagát befolyásoló vas-,

mangán- és ammónia-tartalom a víz kezelése, illetve felhasználása szempontjából okoz prob-

lémákat.

Felszín alatti vizeink többsége jó ivóvíz. Fõleg a rétegvizek esetében azonban megfelelõ

vízkezelési technológia alkalmazására (pl. arzénmentesítésre, vas- és mangántalanításra),

más esetekben viszont csak fertõtlenítésre van szükség. (Minderrõl bõvebben lásd a 7. pont

alatti vonatkozó fejezetet.) A medenceterületek kavicsos, homokos vízadóiban az ivóvízel-

látásra igénybe vett, körülbelül 500 méter vastagságú felsõ zónában általában 1 g/l-nél

kisebb oldottanyag-tartalmú vizet találunk.

A karsztvizek a meszes, karbonátos kõzetek oldódása miatt alapvetõen kalcium-magné-

zium-hidrogénkarbonátos jellegûek. A hideg karsztvizek kis oldottanyag-tartalmúak,

ivóvízellátás céljára kiválóan alkalmasak, de könnyebben szennyezõdnek a felszínrõl.

Ásvány-, gyógy- vagy üdítõ vízként - palackban vagy ivó- és fürdõkúra formájában - is

hasznosíthatók bizonyos felszín alatti vizek különleges vegyi összetételüknek, a bennük

oldott sóknak és a radioaktív anyagoknak köszönhetõen. Gyógyvíznek csak a gyógyhatást

bizonyító orvosi vizsgálatok eredménye alapján minõsíthetõ a felszín alatti víz, azaz a vegyi

összetétel egymagában nem jogosít ilyen minõsítésre. Fontos szabály, hogy minden vízkivételt

külön kell minõsíteni. Ásványvíznek pedig csak az eredetüknél fogva szennyezetlen, védett,

felszín alatti eredetû vizek minõsíthetõk.

A természetes vízminõséget - különösen a felszín közelében - az emberi tevékenységbõl

származó szennyezések jelentõsen megváltoztathatják. A szennyezõforrások két csoportra

oszthatók: pontszerû, valamint pontforráshoz nem köthetõ, általában nagyobb területeken

megjelenõ, ún. diffúz szennyezõforrások.


94

A felszín alatti víz szempontjából jelentõs pontszerû szennyezõforrások a települések

esetén az illegális települési folyékony hulladék lerakók, ahol a szennyvizet közvetlenül a

talajra ürítik, valamint a bezárt, de anyagi forrás hiányában egyelõre rekultiválásra váró hul-

ladék lerakók, és az illegális szilárd hulladék lerakók.

A bányászathoz kapcsolódóan a felszín alatti vizek minõségére hatással lehet a felhagyott

bányákat elárasztó, és onnan szennyezetten tovaáramló, ún.„öregségi” vizek szennyezõanyag

tartalma, ill. ércbányák esetében a meddõhányókból kimosódó nehézfém tartalom.

Jelentõs szennyezõforrásnak számítanak a felhagyott, vagy jelenleg is végzett ipari

tevékenységekhez köthetõ szennyezett területek. A leggyakoribb szennyezõanyagok a szén-

hidrogének, klórozott szénhidrogének és a szervetlen szennyezõanyagok. A felszín alatti

vizekben lévõ szennyezõdések legnagyobb veszélye, hogy az emberi szem elõl rejtve vannak,

így észrevétlenül terjedhetnek, és jelentõs részüknél a károsodás csak akkor válik ismertté,

amikor az már közvetlen veszélyt jelent az élõvilágra, sok esetben az emberek egészségére.

Jelentõs pontszerû szennyezõforrásnak tekinthetõk még az állattartó telepeken történõ

szervestrágya tárolás, valamint a balesetek következtében a felszín alatti vízbe szivárgó

szennyezõanyagok.

Új keletû, a zárt rendszerû geotermikus energiahasznosítás elterjedésébõl adódó

szennyezõforrás lehet, ha a csövek meghibásodása során a közvetítõfolyadék a talajba, fel-

szín alatti vízbe kerül. Tekintettel a technológia alkalmazásának terjedésére, és arra, hogy

egy nagyobb épület fûtése milyen nagy kiterjedésû csõrendszer kiépítését, és jelentõs

mennyiségû közvetítõfolyadék keringetését igényli, a hõszivattyús rendszerek okozta

szennyezések megelõzése a közeljövõ egyik megoldásra váró problémája.

A felszín alatti vizek minõsége szempontjából legjelentõsebb diffúz szennyezõforrások: a

mezõgazdasági trágya, ill. növényvédõszer használat, valamint települések esetén a

csatornázatlanság. A csatornázatlan belterületekrõl, illetve a csatornára rá nem kötött ingat-

lanokról származó szikkasztott szennyvizek a nitrogén különbözõ vegyületein (ammónia,

nitrát, nitrit) felül a háztartásokban használt vegyszerek, elfogyasztott gyógyszerek marad-

ványait is tartalmazzák. Települési diffúz szennyezõforrásnak számítanak még a kiskertek, és

a belterületi állattartás.

A szennyezõanyagok közül az egyik leggyakoribb a nitrát, mely elsõsorban a szerves és

mûtrágyából, valamint a települési szikkasztott szennyvízbõl származik. A mezõgazdasági

eredetû nitrogén talajba, felszín alatti vízbe jutó mennyisége Magyarországon az állatál-

lomány, valamint a mûtrágya felhasználás 1990-es évek elejére történõ visszaesésével le-

csökkent és azóta stagnál. Az Fa8. és Fa9. ábrákon látható, hogy a maximális nitrát értékek

döntõ része nem haladja meg az 50 mg/l határértéket a 2004-2007-ig terjedõ idõszakban, és

a mért adatok kevesebb, mint felében következett be a 2000-2003-ig terjedõ idõszakhoz

képest változás.

95


Fa8. ábra: Felszín alatti vizek maximális nitrát koncentrációja 2004-2007(Forrás: VITUKI Nonprofit Kft. nyomán, KvVM)

Fa9. ábra: Felszín alatti vizek maximális nitrát koncentrációjának változása a 2000-2003 és2004-2007 közötti idõszakban (Forrás: VITUKI Nonprofit Kft. nyomán, KvVM)

Szintén elsõsorban mezõgazdasági tevékenységhez köthetõek a növényvédõszer

szennyezõdések (fõként triazinok, de még mindig sok helyen kimutatható a már évtizedek óta

nem használatos DDT is).

Alapvetõen szennyezett területekhez, ipari forrásokhoz köthetõk a különösen mérgezõ, és

nehezen eltávolítható klórozott szénhidrogén szennyezések, melyek több ivóvízbázist is

veszélyeztetnek.


96

Amint azt a fent leírtak is mutatják, a különbözõ emberi tevékenységek (pl. mezõgaz-

daság, ipar), mint hatótényezõk, különbözõ módon és mértékben terhelik a felszín alatti

vizeket (pl. anyagok nem megfelelõ tárolása, szennyvízelhelyezés, trágyázás). A terhelések

hatására a vizek állapota megváltozik (pl. szennyezõdik), és a változás érint(het)i a vizektõl

függõ élõvilágot, és az emberi vízhasználatokat. A fenti összefüggéseket szemlélteti a Fa10.

ábra. A „válaszokat” (vagyis a hatótényezõk és terhelések korlátozását, ill. megszüntetését és

ezáltal a vizek állapotának megóvását) az EU-s és nemzeti szintû szabályozásokhoz kap-

csolódó intézkedések képezik.

Fa10. ábra: A fõ hatótényezõk (D) és a hozzájuk kapcsolódó terhelések (P), a felszín alattivízkészletek, és a társuló vízi és szárazföldi ökoszisztémák állapota (S), és az õket érõ hatások (I)

(Forrás: Felszín alatti vizek védelme Európában, Európai Bizottság, 2008)

A szennyezõ anyagok felszín alatti vízbe kerülését megakadályozó, vagy korlátozó

intézkedéseket a „Felszín alatti vizek szennyezés és állapotromlás elleni védelmérõl” szóló

EU irányelv (FAV irányelv) tartalmazza. Ennek megfelelõen meg kell akadályozni a veszé-

lyes anyagok felszín alatti vízbe jutását, és korlátozni kell az egyéb szennyezõanyagok felszín

alatti vízbe történõ bevezetését. Veszélyes anyagnak minõsülnek a VKI mellékletében fel-

sorolt szennyezõanyagok közül azok, melyek különösen károsak az élõvilágra (pl. szerves

halogén-, foszfor-, ónvegyületek, perzisztens szénhidrogének). Az egyéb szennyezõanyag

kategóriába a melléklet további elemei, ill. a fel nem sorolt, de az adott tagállam által

szennyezõanyagként meghatározott elemek, elemcsoportok tartoznak. Ez utóbbiak felszín

alatti vízbe történõ bevezetését oly módon kell korlátozni, hogy ne okozhassák a felszín alat-

ti vizek kémiai állapotának romlását. A korlátozó intézkedések meghatározásakor figyelem-

be kell venni a legjobb környezeti gyakorlatot és elérhetõ legjobb technikát, tehát azt, hogy

egy adott tevékenységet hogyan kell végezni ahhoz, hogy az a legkisebb környezeti terhelést

okozza.

97


A FAV irányelv megkülönböztet a felszín alatti vízbe történõ közvetlen és közvetett

bevezetést. Közvetett bevezetés esetén az anyagok a talajon, földtani közegen átszivárogva

jutnak el a felszín alatti vízbe, mely során egy részük megkötõdik, vagy lebomlik. Közvetlen

bevezetés esetén a szennyezõanyag kibocsátás természetes szûrés nélkül a felszín alatti vízbe

történik. A vonatkozó magyar szabályozás alapján tilos a veszélyes anyagok közvetlen és

közvetett bevezetése, valamint a veszélyes anyagnak nem minõsülõ szennyezõanyagok

közvetlen, és fokozottan érzékeny területeken történõ közvetett bevezetése. A jogszabályok

meghatároznak kivételeket is, amelyek esetében a bevezetés, a megfelelõ védelmi

intézkedések mellett, megengedhetõ (pl. vízdúsítás, tudományos célból kis mennyiségû

anyag bevezetése, víz visszasajtolás egyes bányászati tevékenységekhez kapcsolódóan).

A FAV Irányelv ezen túlmenõen megállapítja a felszín alatti víztestek jó kémiai állapotá-

nak kritériumait: nitrátra és peszticidekre vonatkozóan meghatározza azt a koncentrációt,

amely meghaladásának elkerülése végett intézkedni kell. Amennyiben a felszín alatti vízben

mért koncentrációk meghaladják az elõírt értéket, a víztest gyenge állapotúnak minõsül. A

felszín alatti vízben elõforduló anyagtartalom függ a hidrogeológiai viszonyoktól,

szennyezõdés esetén a terjedési útvonaltól, és a különbözõ környezeti adottságoktól.

Bizonyos anyagok származhatnak természetes folyamatokból és emberi tevékenységbõl

egyaránt (ilyen például az ammónia, arzén, kadmium, klorid, szulfát). Ezekben az esetekben

meg kell határozni a vizek természetes anyagtartalmát, az ún. természetes háttérértéket,

annak érdekében, hogy az esetleges szennyezõdések hatása megállapítható legyen. A felszín

alatti vizek anyagtartalmának változékonysága miatt a fentieken túl más szennyezõanyagra az

EU szintjén érvényes határérték nem adható meg, ezért az ún. küszöbértékek meghatározása

a tagállamok feladata. Küszöbértéket kell meghatározni minden olyan szennyezõanyag

esetében, amely esetében fennáll a veszélye annak, hogy egy víztesten nem sikerül elérni a

jó kémiai állapotot. Különös figyelmet igényelnek ebbõl a szempontból a nitráton és peszti-

cideken túl egyéb anyagok és indikátor paraméterek (arzén, kadmium, ólom, higany,

ammónium, klorid, szulfát, tri-, tetraklóretilén és vezetõképesség).

A felszín alatti víztestek kémiai állapot értékelése a küszöbértékek és a monitoring ada-

tok összehasonlításán alapul. (Fa11. ábra) Figyelembe kell venni azonban, hogy a

küszöbérték túllépést okozhatják olyan helyi szennyezõdések, amelyek víztest szinten nem

jelentenek kockázatot sem az emberi vízhasználatokra, sem a társuló ökoszisztémákra. Ilyen

esetben a víztest nem kap gyenge minõsítést, ám ettõl függetlenül a szennyezõdést helyi szin-

ten kezelni kell.


98

Fa11. ábra: A felszín alatti vízminõség osztályozásának elemei (Forrás: Felszín alatti vizek védelme Európában, Európai Bizottság, 2008)

Szintén gyenge állapotot eredményeznek a szennyezõanyag koncentrációk növekvõ ten-

denciái, amennyiben azok meghaladják a küszöbérték százalékában (maximum 75%)

meghatározott, ún. megfordítási pontot. Ezért a felszín alatti vizek szennyezõanyag tartalmá-

nak folyamatos nyomon követésére (monitoring), és az idõsorok értékelésére van szükség.

Amennyiben egy szennyezõanyag koncentrációjában folyamatos növekedés figyelhetõ meg,

idõben meg kell tenni azokat az intézkedéseket, amelyek megakadályozzák, hogy a koncent-

rációnövekedés elérje a megfordítási pontot.

A felszín alatti víztestek kémiai állapotértékelése során a küszöbérték túllépéseken és

trendelemzéseken túl meg kell vizsgálni, hogy vannak-e olyan vízhasználatok, illetve felszín

alatti vizektõl függõ ökoszisztémák, amelyeket veszélyeztet a felszín alatti víz minõsége, ill.

minõségváltozása.

A felszín alatti víztestek 2009-ben történt, az EU elõírásainak megfelelõ állapotértékelése

alapján a 185 felszín alatti víztest közül 38 gyenge kémiai állapotú. (Fa3. diagram)

99


Fa3. diagram: A felszín alatti víztestek kémiai állapota víztesttípusonként (Forrás: Országos Vízgyûjtõ-gazdálkodási terv, 2009)

A gyenge állapot leggyakoribb oka a diffúz eredetû nitrát-szennyezés. Összesen 30

víztestet érint, amelyek közül 8 a vízbázisok miatt gyenge állapotú víztestek között is szere-

pel. A legjelentõsebb szennyezett területek a Dunántúl dombvidéki és hegyvidéki víztestei,

a Gödöllõi dombság, valamint a Duna-Tisza közi hátság és a Nyírség déli elõtere. A

települések alatt a talajvíz általában nagyobb arányban szennyezett, mint a szántóterületek

alatt, viszont az utóbbiaknak jóval nagyobb a területi kiterjedése.

A diffúz forrásból származó növényvédõszerek közül jellemzõen a triazinok (azon belül is

a ma már betiltott atrazin) jelennek meg küszöbérték fölött. A túllépés azonban egy-egy

víztest esetében általában 1, esetleg 2 kútban jelentkezett, kivéve a Zala-vízgyûjtõ területét,

ahol a túllépések aránya 30%-os, és emiatt egy víztest gyenge állapotú.

Sérülékeny ivóvízbázis veszélyeztetettsége miatt gyenge állapotú lett 10 sekély, és 3

karszt víztest (nagyvárosok környezetében: Pécs, Szombathely, Szekszárd, Debrecen, a Duna

Budapest feletti bal parti területeihez kapcsolódó víztestek és az Ipoly-völgy, a Sajó-Hernád

völgy, illetve a Dunántúli középhegységben Veszprém környezete). Ebbõl több vízbázison

már a termelõkútban is kimutatható volt a szennyezés. A leggyakoribb szennyezõanyag a

nitrát, amelyhez néhány esetben triazin, szulfát, ammónium és klórozott szénhidrogén

szennyezettség is társul.

10, többségében a Dunántúlon található felszín alatti víztest esetén van meg annak a

lehetõsége, hogy a felszín alatti víz minõsége felszíni víztestet károsít. A vizsgálat a felszín

alatti vizek nitrát tartalma által okozott veszélyeztetésre terjedt ki.

Egy víztest sem minõsült gyenge állapotúnak a szárazföldi ökoszisztémákra gyakorolt ked-

vezõtlen hatás miatt, miután nem ismert olyan jelentõs ökoszisztéma károsodás, amelyet a

felszín alatti víz nem megfelelõ kémiai állapota okozott volna.


100

A vízkémiai trend vizsgálatok alapján 4 víztest minõsült kockázatos állapotúnak (a Duna-

Tisza köze déli része és a Nyírség esetében a nitrát, az Alsó-Tisza-völgy esetében az ammóni-

um koncentrációjának emberi hatásra utaló növekedése haladja meg a 75%-os megfordítási

pontot). A Fa12. és Fa13. ábrák a sekély és a karszt víztestek minõségi állapotértékelésének

eredményét mutatják.

Fa12. ábra: A sekély porózus és sekély hegyvidéki víztestek minõségi állapota (Forrás: Országos Vízgyûjtõ-gazdálkodási terv, 2009)

Fa13. ábra: A karszt és termálkarszt víztestek minõségi állapota (Forrás: Országos Vízgyûjtõ-gazdálkodási terv, 2009)

101


55..33 VViizzeekk vvééddeellmméévveell kkaappccssoollaattooss iinnttéézzkkeeddéésseekk,, ccééllkkiittûûzzéésseekk

A VKI elõírásai szerint minden felszíni víztesten el kell érni a jó ökológiai és a jó kémi-

ai állapotot, illetve az erõsen módosított és a mesterséges víztesteknél az un. jó potenciált.

Ha egy víztest már jó állapotban van, akkor meg kell õrizni ezt a kedvezõ állapotot. A veszé-

lyes anyagoknál az okozott szennyezések fokozatos csökkentése, a kiemelten veszélyes

anyagok okozta vízszennyezések teljes megszûntetése a cél. A felszín alatti vizek esetén el

kell érni, illetve meg kell õrizni a jó mennyiségi és kémiai állapotot. Meg kell elõzni vagy

korlátozni kell a szennyezõanyagok felszín alatti vízbe jutását, és meg kell fordítani a

szennyezõanyag koncentrációkban bekövetkezõ tartós emelkedõ tendenciákat. A cél-

kitûzéseket az irányelv szerint 2015-ig kellene teljesíteni, de megfelelõ indoklás mellett

lehetõség van arra, hogy a további kétszer hatéves vízgyûjtõ gazdálkodási terv-ciklus során

teljesüljenek csak a jó állapotra vonatkozó célkitûzések.

A 2009. év végén közzétett elsõ vízgyûjtõ-gazdálkodási terv részletesen bemutatja a hazai

felszíni és felszín alatti vízkészletek jelenlegi állapotát, a célkitûzések ütemezését, a realitá-

sokon és a gazdaságossági számításokon alapuló tervezett intézkedéseket (Vi1. táblázat),

amelyek tervszerû végrehajtása remények szerint elegendõ lesz ahhoz, hogy az összes felszíni

és felszín alatti víztestünk 2027-ig jó állapotba kerüljön.

A felszíni és felszín alatti vizek védelmével kapcsolatos legfontosabb feladatainkat

ezeknek az intézkedéseknek a megalapozása, részletes megtervezése és végrehajtása jelenti,

mely több ágazatot érint. A vizekkel összefüggõ, egyéb EU elõírásokból származó

kötelezettségeink (Ivóvízminõség-javító Program, Nemzeti Szennyvízelvezetési és -tisztítási

Megvalósítási Program, a nitrát-, a fürdõvíz-minõségi irányelvvel kapcsolatos feladatok, stb.)

is a VGT alapintézkedéseinek részét képezik. A speciálisan hazai környezetvédelmi,

vízgazdálkodási érdekbõl fontos egyéb feladatok (Vízbázis-védelmi Program, Országos

Környezeti Kármentesítési Program, Vásárhelyi Terv végrehajtása, stb.) átgondolt végrehaj-

tása szintén hozzájárulhat a vízkészletek minõségi és mennyiségi állapotának a

megõrzéséhez, javításához.

Feladataink végrehajtásában továbbra is fontosak a nemzetközi vízügyi

együttmûködésekkel kapcsolatos feladatok, elsõsorban a Duna Védelmi Egyezmény és a

kétoldalú határvízi kapcsolataink keretében. 2011. elsõ félévében Magyarország látja el az

EU soros elnökségi feladatokat, melynek egyik kiemelt prioritású területe a vízgazdálkodás

témaköre lesz.

102


VVíízzggyyûûjjttõõ--ggaazzddáállkkooddáássii TTeerrvv IInnttéézzkkeeddééssii PPrrooggrraamm

IInnttéézzkkeeddééss--ccssoommaaggookk

ÁÁttffooggóó jjeelllleeggûû iinnttéézzkkeeddéésseekk::

Jogalkotási és egyéb végrehajtási feladatokIgazgatási eszközök alkalmazásaHatósági és igazgatási munka erõsítéseMonitoring és informatikai rendszerek fejlesztéseVízi szolgáltatások költségeinek visszatérülésére tett intézkedésekPénzügyi ösztönzõk (támogatások) alkalmazása Kutatás-fejlesztésKépességfejlesztés, szemléletformálás

TTááppaannyyaagg ééss sszzeerrvveessaannyyaagg tteerrhheelléésseekk ccssöökkkkeennttéésséétt ccééllzzóó iinnttéézzkkeeddéésseekk::

TTeelleeppüülléésseekkrrõõll öösssszzeeggyyûûjjttöötttt kkoommmmuunnáálliiss sszzeennnnyyvviizzeekk eellvveezzeettééssee,, ttiisszzttííttáássaa,, eellhheellyyeezzééssee::A szennyvizek környezeti célkitûzéseket biztosító kezelése Az illegális kommunális szennyvízbevezetések ellenõrzésének fokozása A szennyvízelhelyezés megoldásának biztosításaA meglévõ csatornahálózatok kihasználtságának növeléseA megfelelõ szennyvízkezelési rendszerek hosszútávú, biztonságos fenntartásaA keletkezõ szennyvíziszapok ártalommentes kezelésének biztosítása

TTeelleeppüülléésseekkrrõõll sszzáárrmmaazzóó eeggyyéébb sszzeennnnyyeezzéésseekkkkeell kkaappccssoollaattooss iinnttéézzkkeeddéésseekk::A kommunális hulladékok megfelelõ kezelése a felszín alatti vizek védelme érdekébenÖkológiai és vízminõség védelmi szempontú belterületi csapadékvíz-gazdálkodás kialakításaBelterületrõl származó felszín alatti vizek szennyezésének csökkentése

IIppaarrii ffoorrrráássookkbbóóll sszzáárrmmaazzóó kköözzvveettlleenn sszzeennnnyyeezzéésseekk ccssöökkkkeennttéésséétt sszzoollggáállóó iinnttéézzkkeeddéésseekk

MMeezzõõggaazzddaassáággii tteerrmmeellééssbbõõll sszzáárrmmaazzóó sszzeerrvveess-- ééss ttááppaannyyaagg sszzeennnnyyeezzéésseekk ccssöökkkkeennttééssee::Tápanyag- és szervesanyag terhelések csökkentését szolgáló mûvelési mód és ág váltás ösztönzéseÖkológiai és vízminõség védelmi szempontú belterületi csapadékvíz-gazdálkodás kialakítása Állattartótelepekrõl származó terhelések mérséklése

JJóó hhaalláásszzaattii ééss hhoorrggáásszzaattii ggyyaakkoorrllaatt kkiiaallaakkííttáássaa ééss eelltteerrjjeesszzttééssee

EEggyyéébb sszzeennnnyyeezzéésseekk mmeeggeellõõzzééssee iilllleettvvee aa sszzeennnnyyeezzéésseekk kkáárreellhháárrííttáássaa,, kkáárrmmeenntteessííttééssee::

Veszélyes anyagok által okozott szennyezõdések kiküszöböléseNövényvédõszerek fenntartható használataKármentesítésSzakszerû kútkiképzés, és a jó állapotú kutak általánossá tételeUtakról, vasutakról elfolyó vizek megfelelõ kezeléseA használt termálvizek felszíni vizekbe való bevezetésének korlátozása, jó gyakorlatának elterjesztése

VVíízzffoollyyáássookk ééss áállllóóvviizzeekk hhiiddrroommoorrffoollóóggiiaaii áállllaappoottáátt jjaavvííttóó iinnttéézzkkeeddéésseekk::

Vízfolyások és medrét érintõ intézkedésekVízfolyások árterére vagy hullámterére, valamint az állóvizek parti sávjára vonatkozó intézkedésekA hidromorfológiai viszonyokat javító vízhasználatok megvalósításaA vízfolyások és állóvizek hidromorfológiai állapotát javító intézkedések alkalmazása

FFeennnnttaarrtthhaattóó vvíízzhhaasszznnáállaattookk aa vviizzeekk mmeennnnyyiissééggii vvééddeellmmee éérrddeekkéébbeenn::

Vízkivételek és tározás a vízkészletek megõrzésének figyelembe vételévelTermálvizek fenntartható használataA felszín alatti víztestek mesterséges utánpótlásának vagy dúsításának szabályozásaAz aszályok hatásának mérséklése

MMeeggffeelleellõõ iivvóóvvíízzmmiinnõõssééggeett bbiizzttoossííttóó iinnttéézzkkeeddéésseekk::

Ivóvízminõség-javítása az elõírásoknak megfelelõ állapotraIvóvízbázisok védelmének megteremtése, az ellátásbiztonság növelése

VViizzeess ééllõõhheellyyeekkrree ééss vvééddeetttt tteerrüülleetteekkrree vvoonnaattkkoozzóó eeggyyeeddii iinnttéézzkkeeddéésseekk::

VViizzeess ééllõõhheellyyeekkrree ééss vvééddeetttt tteerrmméésszzeettii tteerrüülleetteekkrree vvoonnaattkkoozzóó iinnttéézzkkeeddéésseekk

TTeerrmméésszzeetteess ffüürrddõõvviizzeekkrree vvoonnaattkkoozzóó ssppeecciiáálliiss iinnttéézzkkeeddéésseekk

Vi1. táblázat: Vízgyûjtõ-gazdálkodási Terv Intézkedési Program

103

6. TALAJ

66.. TTAALLAAJJ

A szárazföldi ökoszisztémák alapvetõ és meghatározó környezeti eleme a talaj az emberi

tevékenység fokozódó igénybevételének van kitéve, ami számos talajfunkció veszé-

lyeztetéséhez, a talajok pusztulásához vezethet. Ennek egyik legnagyobb veszélye az, hogy a

talajpusztulási folyamatok az emberi szem elõl rejtve, a talajfelszín alatt történnek, károsító

hatásuk sokszor idõben és térben is elkülönülve jelenik meg. A talaj, bár bizonyos mértékig

megújulni képes, de nem kimeríthetetlen természeti erõforrás, ugyanakkor összekötõ és

közvetítõ szerepet is betölt más létfontosságú természeti rendszerekkel (hidroszféra,

atmoszféra, bioszféra) ami miatt kiemelt figyelmet érdemel.

A talajok minõsége összetett fogalom, ami magában foglalja a talajok termékenységét, a

talajok fizikia , kémiai, vízgazdálkodási, biológiai tulajdonságait és folyamatait, a környezet

más elemeivel való kapcsolatában betöltött szerepét. Ezért a talajok állapotának megítélése

szorosan összefügg a talaj funkcióival. A talajok állapotának megfigyelése, a változások

nyomonkövetése és regisztrálása a Talajvédelmi Információs és Monitoring Rendszerben

történik.

66..11 TTaallaajjvvééddeellmmii IInnffoorrmmáácciióóss ééss MMoonniittoorriinngg RReennddsszzeerr ((TTIIMM))

Az országos mérõhálózat 1235 pontot foglal magába, ami megközelítõleg egy 1:100 000

méretarányú térkép részletességének felel meg. A TIM pontok 70%-a mezõgazdasági

mûvelésû területen, 15%-a erdei ökoszisztémák területén, míg 15%-a környezet- és ter-

mészetvédelmi szempontból veszélyeztetett, vagy degradálódott területen van. A mérési pon-

tok helyét a a talajtani és természetföldrajzi egységek reprezentatív pontjain jelölték ki a

talajviszonyok reális bemutatásának érdekében. A mérõpontok országos elhelyezkedését és

területi megoszlását a Ta1. ábra mutatja

6. TALAJ

104

Ta1. ábra: A TIM mérõpontok országos elhelyezkedése (Forrás: FVM TIM kiadvány)

A vizsgálatokhoz szükséges talajminták begyûjtésének idõpontja minden év szeptember

15-tõl október 15-ig terjedõ idõszak. A vizsgálandó paraméterek közül néhány jellegzetes

szezonális dinamikát mutat, ezért a mintavétel mindig az év azonos idõszakában történik. Az

évenkénti mintavétel az alapmintavételi pontok helyén történik.

A vizsgálandó paraméterek egy részét csak egyetlen alkalommal, a kiinduláskor

határozták meg, mert azok idõben alig változnak, stabilak, míg a paraméterek másik részét

évenként, 3 évenként vagy 6 évente határozzák meg. A minták a kijelölt talajszelvények gon-

dosan letisztított homlokfalából kerülnek begyûjtése az azon elhatárolt genetikai szintek,

esetleg rétegek szerint. A mintavétel során a talajszelvény genetikai szintenkénti morfológiai

leírása mellett a talajszelvény jellemzõ adatai és a felszíni jellegzetességek környezeti adatai

is rögzítésre kerülnek. Külön mintázás történik a mikrobiológiai, a talajfizikai, talajkémiai, a

radioaktivitás mérési, a talaj vízgazdálkodási tulajdonságok vizsgálatára, valamint a talaj-

bank archiválási céljára.

66..22 AA ttaallaajj áállllaappoottaa

A talajromlás komoly probléma Magyarországon, Európában sõt valamennyi kontinensen.

A talajromlás egyik oka vagy súlyosbító tényezõje az emberi tevékenység, mint például az

ipari tevékenység, a bányászat, a városi és ipari terjeszkedés, a beépítettség, a helytelen

mezõgazdasági és erdõgazdálkodási módszerek alkalmazása, a turizmus stb. Ezeknek a

Jelmagyarázat

A megfigyelési pontokjellege

Információs

Erdészeti

Speciális

105

6. TALAJ

tevékenységeknek negatív hatásuk van: akadályozzák, hogy a talaj ellássa széles körû

funkcióit és feladatait az ember és az ökológiai rendszerek szolgálatában. Ennek

következménye a talaj termékenységének, széntartalmának és biológiai sokféleségének a

csökkenése, a kisebb vízmegtartó kapacitás, a gáz- és tápanyagkörforgás dinamikájának vál-

tozása, a szennyezõ anyagok feldúsulása, a tompító (puffer) hatásának csökkenése. A talaj-

romlásnak közvetlen hatása van a víz és a levegõ minõségére, a biológiai sokféleségre és az

éghajlatváltozásra. A talajromlás ezenkívül károsíthatja az emberek egészségét és veszé-

lyeztetheti az élelmiszer- és takarmánybiztonságot.

Noha a talajromlási folyamatok EU-tagállamonként jelentõsen eltérõek, így különbözõ

súlyosságú és különbözõ jellegû veszélyeket jelentenek, a talajromlás európai szintû problé-

ma. A 2006-ban elfogadott Tematikus Talajvédelmi Stratégiában közöltek szerint:

- 115 millió hektár, azaz Európa teljes földterületének 12%-a van kitéve a vízeróziónak,

és 42 millió hektárt érint a szélerózió.

- az európai talajok 45%-ában kevés a szerves anyag, fõleg Dél-Európában, de

Franciaország, az Egyesült Királyság és Németország egyes területein is.

- a 25-tagú Európai Unióban a valószínûleg szennyezett területek száma becslés szerint

közel 3,5 millió.

A Corine felszínborítási adatbázis szerint a földhasználat jelentõsen változik Európában,

aminek hatása van a talajra. 1990 és 2000 között az európai földterületek legalább 2,8%-án

változott meg a földhasználat, különösen a városi területek növekedtek jelentõsen. A tagál-

lamok és a régiók között nagy különbségek vannak, a felszínlezáródáshoz vezetõ beépítettség

aránya ebben az idõszakban 0,3% és 10% között változik.

A jelenlegi tendenciákat nehéz extrapolálni a jövõre nézve, elsõsorban a rendelkezésre

álló adatok szûkössége miatt. Az ember által okozott terhelések azonban növekvõ tendenciát

mutatnak. Az éghajlatváltozás, ami emelkedõ hõmérsékletek és rendkívüli idõjárási

események formájában jelentkezik, növeli egyrészt az üvegházhatást okozó gázoknak a talaj-

ból történõ kibocsátását, másrészt olyan veszélyekkel jár, mint például az erózió, a föld-

csuszamlás, a szikesedés és a szerves anyagok csökkenése. Mindez azt vetíti elõre, hogy a

talajromlás Európában folytatódni fog, valószínûleg az eddiginél gyorsabb ütemben.

Számos bizonyíték mutat arra, hogy a talajromlás következményeit nem maguk a föld-

használók viselik, hanem gyakran a társadalom egésze vagy a probléma keletkezésétõl távol

élõ lakosság. Magyarországon a 8,6 millió hektár kedvezõtlen adottságú területének 26,7%-

a vízerózióval veszélyeztetett, 26,7%-án pedig az alacsony pH értékû talajok szélsõséges

savanyodási folyamataival veszélyeztetett. A 2,3 millió hektárt érintõ vízerózió egyben 1,5

millió tonna szerves anyag transzportját, illetve részben pusztulását is jelenti. További prob-

lémát jelent a talaj tömörödése és a termõréteg vastagságánek csökkenése. A tömött altalajú

6. TALAJ

106

és sekély termõrétegû területek összesen 1,6 millió hektárt tesznek ki. Ezek térbeli elhe-

lyezkedését a következõ Ta2. ábra szemlélteti:

Ta2. ábra: Talajdegradációs régiók (Forrás: MTA TAKI)

66..33 AA ttaallaajj ffiizziikkaaii,, kkéémmiiaaii ééss bbiioollóóggiiaaii ttuullaajjddoonnssáággaaii

A talajok fizikai félesége a talajt alkotó részek nagyságától, illetve az egyes szemcsefrak-

ciók (homok, iszap, agyag) méretétõl és arányától függ. A talajok levegõ- és vízháztartását,

hõgazdálkodását alapvetõen meghatározza a fizikai talajféleség, ami kihat a kémiai és bioló-

giai folyamatokra, a tápanyaggazdálkodásra, a szennyezõanyag transzportra, pufferképes-

ségre, mûvelhetõségre, termõképességre stb. A fizikai féleség több módszerrel jellemezhetõ.

Hazánkban az Arany-féle kötöttségi szám (KA) meghatározása terjedt el, egyszerû és gyors

kivitelezhetõsége miatt. A KA számértéke a talaj vízfelvételével arányos. A Kuron-féle

higroszkóposság (hy) méréséhez hasonlóan közvetett módszer, mindkettõ az agyagtartalom-

mal arányos. Elterjedt továbbá az ún. leiszapolható (0,01 mm-nél kisebb) részek

meghatározása is. Valójában a három paraméter együttes figyelembe vételével jellemezhetõ

a fizikai talajféleség, aminek területi megoszlását a TIM adatai alapján a Ta3. ábra mutatja

be:

107

6. TALAJ

Ta3.ábra: Talajaink fizikai félesége (Forrás: FVM TIM kiadvány)

A talajok kémhatása a vizes közegben és a kálium-kloridos sóoldatban mért pH. A tala-

jok kémhatása meghatározza a talajkémiai folyamatok irányát és jellegét: így pl. a tápelemek

felvehetõségét, a toxikus elemek biológiai elérhetõségét, a mikrobiális folyamatok jellegét és

irányultságát, és ezzel együtt végsõ soron a talaj szerkezetét is. A TIM adatok alapján megál-

lapítható, hogy a hazai talajok mintegy 42%-a savanyú, 9%-a neutrális, 48%-a gyengén

lúgos és mindössze 1%-a lúgos, illetve erõsen lúgos kémhatású. Az erõsen savanyú

kémhatású talajok legnagyobb része jelenleg erdõ mûvelés alatt áll. A savanyú kémhatású

talajok legnagyobb része a barna erdõtalajokkal borított Északi-középhegységben, a

Nyírségben, Nyugat-Dunántúlon és a Dél-dunántúli régióban találhatók. Jelentõs a savanyú

(11%), az erõsen savanyú (6%) és a gyengén savanyú (25%) talajok részaránya, utóbbiak a

legérzékenyebbek a környezeti változások következtében romló folyamatokra, ugyanakkor a

leghatékonyabban javíthatók. A savanyú talajok elõfordulása bár nem közelíti meg az egyes

Észak-európai tagországokban elõforduló területi arányokat, de nagy aránya arra mindenkép-

pen figyelmeztet, hogy több gondot kell fordítani a talajok savanyodásának megelõzésére,

illetve a savanyú talajok javítására. A talajok kémhatása és mészellátottsága területi meg-

oszlását a TIM adatai alapján készített Ta4. ábra mutatja be:

Jelmagyarázat

Homok

Kõzettörmelék

Homokos vályog

Vályog

Agyagos vályog

Agyag

Tõzeg, kotu

6. TALAJ

108

Ta4. ábra: Talajaink kémhatása és mészállapota (Forrás: FVM TIM kiadvány)

A talajok humuszviszonyai a humusztartalommal (H%) és a humuszos réteg vastagságá-

val (cm) jellemezhetõk. A humusz az elhalt gyökérmaradványokból és a talajlakó mikro- és

makroszervezetek mradványaiból képzõdött talajspecifikus szerves anyag. Az Európai Unió

felmérése szerint az unió területén található talajokban több mint 70 billió tonna szerves szén

tárolódik, ami messze felülmúlja a tagországok 1,5 billió tonna éves légköri kibocsátását.

A humusz fontos szerepet játszik a jó talajszerkezet kialakításában, a tápanyag- és

vízgazdálkodásban, a talaj termékenységében. A talaj szerves anyaga folyamatosan megújul,

mivel évente új szerves anyag kerül a talajba, a humusz alkotók egy része pedig átalakul,

ásványosodik, de ez a változás igen lassan megy végbe. Ezért a humuszanyagok mennyisége

a természetes rendszerekben viszonylag állandó, mert egyensúlyi állapot alakul ki ami az

adott talajtípusra jellemzõ. A homok talajokon uralkodó oxidációs viszonyok elõsegítik a bon-

tási folyamatokat, míg a nagy agyagtartalom és a reduktív folyamatok a szerves anyagok fel-

halmozódásának kedvez.

A humuszos feltalaj a biológiailag legaktívabb része a talajoknak, otthona és táplálékfor-

rása megszámlálhatatlan mikrobiális szervezetnek és az erre települõ gazdag, szinte az egész

rendszertant reprezentáló táplálékpriamisoknak, egészen a gerincesekig bezárólag. Egy hek-

tár gyepterület talaja öt tonna élõlény biomassza tömegét termeli meg. Egy gramm talaj

otthona többek között néhány billió baktériumnak, többszáz méter gombafonalnak (hyphá-

nak), több tízezer véglénynek (protozoának), többezer fonalféregnek (nematodának), több-

száz rovarnak, pókszabásúnak, gyûrûsféregnek és többszáz méter növényi gyökérnek.

A hazai talajok szervesanyag készletét a Ta5. ábra mutatja be

Jelmagyarázat

Erõsen savanyú talajok

Gyengén savanyú talajok

Felszíntõl karbonátos talajok

Nem felszíntõl karboná-tos szikes talajok

Felszíntõl karbonátosszikes talajok

109

6. TALAJ

Ta5.ábra: Talajaink szervesanyag készlete (Forrás: FVM TIM kiadvány)

Talajaink humusztartalom változását a TIM mérési ciklusok eredményének összehason-lító vizsgálata alapján a Ta6. ábra mutatja be:

Ta6. ábra: A humusztartalom változása (Forrás: FVM TIM kiadvány)

Jelmagyarázat

tonna/hektár

<50

50-100

100-200

200-300

300-400

>400

Jelmagyarázatváltozás 2000-2004 között

csökkent

nem változott

nõtt

6. TALAJ

110

A pontminta-vétel során a felsõ genetikai szint humusztartalmát 1184 mintán vizsgálva és

az eredményeket összehasonlítva megállapítható, hogy a humusztartalom 1992-1998 között

a minták 16%-ban csökkent, 61%-ban nem változott és 23%-ában növekedett. Az átlag-

mintavételre történõ átállás (2000.) után a 0-30 cm-es réteg 9 részmintából képzett átlagát

vizsgálva 2000-2004 közötti eredményeket összevetve megállapítható, hogy a minták 20%-

ban tapasztalható humusztartalom csökkenés, 64%-ban az értékek változatlanok, míg 16%-

ban némi növekedés volt tapasztalható.

Talajaink termékenysége ugyanakkor nagyban függ a vízgazdálkodási és anyagforgalmi

tulajdonságoktól is. Ezek területi jellegzetességeit a TIM adatok alapján készített Ta7. és a

Ta8. ábra szemléltetik.

Ta7. ábra: Talajaink vízgazdálkodási tulajdonságai (Forrás: FVM TIM kiadvány)

Jelmagyarázatváltozás 2000-2004 között

Igen nagy vízelnyelésû és vízvezetõ,gyenge vízraktározó, igen gyengén víz-tartó talajok

Nagy vízelnyelésû és vízvezetõ, közepesvízraktározó, gyengén víztartó talajok

Jó vízelnyelésû és vízvezetõ, jó vízrak-tározó, jó víztartó talajok

Közepes vízelnyelésû és vízvezetõ, nagyvízraktározó, jó víztartó talajok

Közepes vízelnyelésû, gyenge vízvezetõ,nagy vízraktározó, erõsen víztartó talajok

Gyenge vízelnyelésû, igen gyengevízvezetõ, erõsen víztartó, kedvezõtlenvízgazdálkodású talajok

Igen gyenge vízelnyelésû, szélsõsége-sen gyenge vízvezetõ, igen erõsen víz-tartó, igen kedvezõtlen, extrémen szél-sõséges vízgazdálkodású talajok

Jó vízelnyelésû és vízvezetõ, igen nagyvízraktározó és víztartó talajok

Sekély termõképesség miatt szél-sõséges vízgazdálkodású talajok

111

6. TALAJ

Ta8. ábra: Talajaink anyagforgalmi típusai (Forrás: FVM TIM kiadvány)

A térképek és adatanyag alapján a megfelelõ talajszelvény kiválasztásával, a talajszintek

tényleges vastagságuknak megfelelõen történõ behelyettesítésével, az adott domborzati és

idõjárási viszonyok ismeretében Magyarország bármely talajára, illetve annak bármely

rétegére meghatározható, hogy a talaj felszínére jutó víz milyen hányada szivároghat be a

talajba, ennek milyen hányada juthat a mélyebb szintekig, a talajvízig, milyen hányada

tározódik vagy válik a növények számára felvehetõvé.

66..44 AA ttaallaajjtt éérrõõ tteerrhheelléésseekk,, ttaallaajjkkáárroossooddáássookk

A talaj a bioszféra nagy kiegyensúlyozó képességgel (puffer kapacitással) rendelkezõ

eleme, amely egy bizonyos határig képes mérsékelni, tompítani a talajt érõ különbözõ stressz

hatásokat. Ilyet természeti tényezõk (légköri aszály, túl bõ nedvességviszonyok, erdõtüzek,

fagy stb.) is kiválthatnak, egyre fenyegetõbbek és súlyosabbak azonban az ember által oko-

zott különbözõ stressz hatások. A környezeti kockázat szempontjából legjelentõsebb toxikus

nehézfém (kadmium, ólom stb.) vizsgálatok jelentõsége a környezetállapot értékelésén túl az

élelmiszerbiztonság folyamatos fenntartása miatt egyre fontosabb.

A monitoring vizsgálatok alapján megállapítható, hogy a magyarországi talajok összes

kadmium tartalma tekintetében, a genetikai felsõ szintben a 0,1-0,7 mg/kg közötti értékek a

gyakoriak (93%), ami a jogszabályokban elõírt 1 mg/kg szennyezettségi határértékhez vis-

zonyítva kedvezõ. Legnagyobb az átlagos kadmium tartalom a kõzethatású talajokban és a

láptalajokban. Magasabb mennyiségek - amelyek nem emberi tevékenységbõl származnak -

Jelmagyarázat

Erõs felszini lepusztulás

Erõs kilugzás

Sekély termõrézeg miatt szél-sõséges nedvességviszonyokokozta szervesanyag felhal-mozódás (Redzina)

Csapadéktöbblet miattipangóvíz-hatás

Mérsékelt kilugzás

Erõs só és/vagy kicserélhetõNa-ion felhalmozódás

Szervesanyag felhalmozódás(láp)

Kismértékû anyagforgalom

Felszíni vízfolyások hatása

Migrációs egyensúly

Talajvíz-hatás

Erõs karbonát-felhalmozódás

Mérsékelt só és/vagy kicserél-hetõ Na-ion

6. TALAJ

112

Északi-közép- hegységben, míg a Felsõ-Tisza árterületein a Szatmár-Beregi síkságon,

valamint a Bodrogköz, Rétköz térségében másodlagos szennyezõdés eredményeként fordul-

nak elõ. A kadmium a talajban a viszonylag „mozgékony” (könnyen kimosódó) nehézfémek

közé tartozik. A mobi- litása a talaj pH-jának csökkenésével nõ. A nagyobb szervesanyag tar-

talom csökkenti a mobilizációt. A növények könnyen felveszik és a táplálékláncban a

mérgezõ és rákkeltõ hatása miatt komoly környezeti kockázatot jelenthet. A hazai talajok

kadmium tartalmának megoszlását a TIM mérési eredmények alapján a Ta9. ábra mutatja be:

Ta9. ábra: Talajaink kadmium tartalma (Forrás: FVM TIM kiadvány)

Az ólom a talajban oldhatatlan csapadékként, vagy különbözõ szerves és kolloid anyaghoz

kötve található. Más fémekkel összehasonlítva kicsi az oldhatósága, ezért kisebb a növények

számára felvehetõ frakció is. A növények az 5-7 pH közötti talajokból csak kevés ólmot

tudnak felvenni. Az ólom csak szélsõségesen savanyú talajokban válik a növények számára

felvehetõvé. A talajok savanyodása többek között a mérgezõ nehézfémek (ólom, kadmium)

növényi felvevõ képességének megnövekedése miatt jelent nagy kockázatot. A szerves

humuszanyagokban gazdag talajokban (az adszorpciós folyamatok miatt) kisebb az ólom

felvehetõsége. A monitoring eredmények alapján a magyarországi talajok összes ólomtar-

talmának területi megoszlása rendkívül egyenletesen 10-30 mg/kg között változik, ami a

jogszabályban elõírt 100 mg/kg szennyezettségi határérték figyelembe vételével jó környezet

minõségi állapotnak értékelhetõ. Magasabb értékek az Északi-középhegységben, valamint a

Sajó és a Felsõ-Tisza árterein fordul elõ. A területi megoszlást a Ta10. ábra mutatja:

JelmagyarázatCd mg/kg

<0,5

0,5-0,7

0,7-0,9

0,9-1,0

>1,0

113

6. TALAJ

Ta10. ábra: Talajaink ólom tartalma (Forrás: FVM TIM kiadvány)

A talajban a cink az agyagásványok kristályrácsaiban és a különbözõ szorpciós komp-

lexekben helyezkedik el, a növények számára nélkülözhetetlen mikro tápelem és csak

nagyobb koncentrációban toxikus. Jelentõs a homoktalajokban mindig fellelhetõ magnetit

cink tartalma: Komplexeiben a kötõdés erõssége a pH emelkedésével fokozódik, ezért

mozgékonysága semleges és lúgos talajokban nagymértékben lecsökken. A magyarországi

talajok összes cink tartalma 5-150 mg/kg mennyiségben található a genetikai felsõ szintben,

ami összevetve a jogszabályban elõírt 200 mg/kg szennyezettségi határértékkel jó

környezetminõséget jelent. Területi eloszlását a következõ térkép mutatja be: Ta11. ábra.

JelmagyarázatPb mg/kg

<25

25-50

50-75

75-100

100<

6. TALAJ

114

Ta11. ábra: Talajaink cink tartalma (Forrás: FVM TIM kiadvány)

A magyarországi talajok mezõgazdaságilag mûvelt és az élõ szervezetek számára leg-

könnyebben hozzáférhetõ felsõ genetikai szintjében az összes arzén tartalom 1-15 mg/kg, ami

a 15 mg/kg szennyezettségi határértéket megközelíti. A vizsgált minták 79%-ban azonban

kevesebb, mint 7 mg/kg, elsõsorban a kõzethatású illetve a vizes réti-, láp- és öntés talajok-

ban fordul elõ. Az arzén a talajban a csapadékvizekkel nehezen mozog, nem mosódik le.

Toxicitása erõsen függ az oxidációs fokától. (Ez azt jelenti, hogy a jól levegõzött talajokban

jóval kevésbé mérgezõ mint a tömörödött, levegõtlen, vízzel borított földben). Esetenként a

gyökerekben halmozódik fel, a növény föld feletti részeiben azonban az arzén koncentráció

nem haladja meg a nem szennyezett talajokon nõtt növények arzén tartalmát, ezért különösen

a gumós és gyökérzöldségek, takarmányok termelésekor kell körültekintõen eljárni. Az arzén

átlagos mennyisége és a talajok fizikai félesége között nem ismerhetõ fel határozott tenden-

cia. Területi megoszlását a TIM mérések alapján a következõ térkép (Ta12. ábra) mutatja be:

JelmagyarázatZn mg/kg

<100

100-150

150-200

200-250

250<

115

6. TALAJ

Ta12. ábra: Talajaink arzén tartalma (Forrás: FVM TIM kiadvány)

A talajok ún. „összes” nehézfém („totál”) mennyiségének meghatározása mellett az ún.

„könnyen felvehetõ”, azaz a növények és a biológiai szervezetek számára könnyen elérhetõ

toxikus fém vizsgálatokat is végeznek. A TIM keretében eddig elvégzett mérés sorozatok fel-

dolgozása alapján a termõtalajok országos állapota Magyarországon kedvezõnek mondható.

Az iparterületek és nagyvárosok térségében ugyanakkor nagyszámú, de lokálisan

lehatárolható szennyezett és potenciálisan szennyezett terület található. Ezek országos szám-

bavétele 1998 óta folyamatosan tart az Országos Környezeti Kármentesítési Program (OKKP)

keretében. Errõl részletesebb adatok a Kármentesítés c. fejezetben találhatók

A talajokat nagy területen érõ ún. diffúz kémiai terhelését elsõsorban a termõföldön fel-

használt mûtrágyák, termésnövelõk és növényvédõszerek jelentik.

A mûtrágyák termõtalajokon történõ felhasználása 1990-2000 között erõs csökkenést

majd 2000-2005 között kismértékû emelkedést mutat. 1970 és 1989 között az egy hektár

mûvelt területre jutó mûtrágya hatóanyag-mennyiség több mint 200 kg volt, a mai értékeknek

több, mint kétszerese. Az 1990 utáni években döntõen a birtokszerkezeti viszonyok vál-

tozásának, valamint az állami támogatások megszüntetésének következtében a mûtrágya fel-

használás számottevõen, mintegy 70%-kal visszaesett. Az 1991-es mélypontot (30 kg/ha)

követõen a felhasznált mûtrágya mennyisége lassan ismét növekedni kezdett. 2005-ben a

fajlagos összes mûtrágya felhasználás 66 kg/ha, 2006-ban 79 kg/ha, 2007-ben érte el a

JelmagyarázatAs mg/kg

<7

7-10

10-12

12-15

15<

6. TALAJ

116

közelmúlt legmagasabb értékét a 87kg/ha-t és ez 2008-ban mérséklõdött 75kg/ha-ra. A fel-

használás túlnyomó részt a nitrogén-hatóanyag tette ki, de a növekvõ tendencia a tartósabb

hatást biztosító foszfor és a kálium hatóanyag felhasználásában volt. Ez látható a KSH ada-

tok alapján készített Ta1. és Ta2. diagramon.

Ta1. diagram: Egy hektárra jutó mûtrágya mennyiség hatóanyagban kifejezett változása(Forrás: KSH)

Ta2. diagram: A forgalmazott mûtrágya mennyiség változása (Forrás: KSH)

Ezzel párhuzamosan az istállózott állattartásból származó szerves trágya felhasználás

mértéke a 2008. évben 17 t/ha-ra csökkent a 2006. évi 21,6 t/ha-ról, ami potenciálisan a

talajok biológiai aktivitásának és a humuszképzõdés bázisának csökkenését jelenti. Ezt

mutatja a. a KSH adatok alapján készített Ta3. diagram.

117

6. TALAJ

Ta3. diagram: Egy hektár termõföldre jutó szervestrágya mennyiségének változása(Forrás: KSH)

A növényvédõ szerek alkalmazásának célja a gyomok, a termést károsító rovarok és a

gombás fertõzésekkel szembeni védelme, a termelés biztonságosabbá tétele, a terméshozam

növelése. 2005. év adataihoz viszonyítva egy emelkedõ tendencia rajzolható meg, ami a

2006. évi 1,96 kg aktív hatóanyag hektáronkénti felhasználástól a 2008. évi 2,09 kg/ha

értékig mutat. Ezt szemlélteti a KSH adatok alapján készített Ta4. diagram

Ta4. diagram: Növényvédõszer felhasználás változása (Forrás: KSH)

6. TALAJ

118

66..55 TTaallaajjvvééddeellmmii iinnttéézzkkeeddéésseekk

A talaj alapvetõen egy feltételesen megújuló természeti erõforrás, bár az utóbbi évtizedek

kutatása alapján helytálló lehet a nem, illetve feltételesen megújuló megfogalmazás, mivel

állapotának romlása nagyon gyors lehet, összevetve a kialakulási és regenerációs folyama-

tokkal, amik rendkívül lassúak. Egy nagyon dinamikus rendszerrõl van szó, amely több

funkciót tölt be, továbbá az emberi tevékenységek, valamint az ökoszisztémák fennmaradása

szempontjából létszükségletû szolgálatokat lát el. E funkciók közé tartozik a biomassza-ter-

melés, a tápanyagok és a víz raktározása, szûrése és átalakítása, továbbá a talaj a biodiver-

zitás nélkülözhetetlen eleme, a legtöbb emberi tevékenység színhelye, nyersanyagokat szol-

gáltat, szénforrásként mûködik, valamint geológiai és archeológiai örökséget hordoz.

A talajt olyan fenntartható módon kell használni, amely megóvja az ökológiai, gazdasági

és társadalmi feladatok elvégzéséhez szükséges képességét, megõrizve a talaj funkcióit a jövõ

generáció igényeinek kielégítése érdekében. A talaj - a levegõvel és a vízzel ellentétben -

fõleg magántulajdonban van, de közös érdekû erõforrásról van szó, amelyet meg kell õrizni a

következõ generációk számára. A közérdek szolgálatában ezért óvintézkedésekrõl kell ren-

delkezni a talajt használókkal szemben abban az esetben, ha tevékenységük várhatóan jelen-

tõs mértékben akadályozza a talaj funkcióit.

Az ipari terjeszkedés és a gazdaság számos ágazata által támasztott növekvõ területigény

eredményeként a beépítettség, a talajfelszín tartós lezárása jelentõsen nõtt, ami korlátozza a

talaj fenntartható használatát. Megfelelõ intézkedéseket kell tenni a felszíni lezárás korlá-

tozása érdekében, például az elhagyott szennyezett területek rehabilitációja révén,

csökkentve így a zöldmezõs területek beépítésének, a szabad talajfelszín folyamatos

csökkenésének tendenciáját, és elõ kell segíteni az olyan építési és vízelvezetési technikák

használatát, amelyek lehetõvé teszik a talaj lehetõ legtöbb funkciójának megõrzését, biztosít-

ja a beépítettség ellenére a talaj víz- és anyagforgalmát, biológiai aktivitását.

A célként kitûzött és hatékony talajvédelmi szakpolitikákat a talajromlás megjelenésének

helyére vonatkozó ismeretekre kell alapozni. Ismeretes, hogy egyes talajromlási folyamatok,

mint az erózió, a szerves anyagok csökkenése, a tömörödés, a szikesedés és a földcsuszam-

lások csak bizonyos területeken jelennek meg, amelyek jobban ki vannak téve az ilyen koc-

kázatoknak. Ez megkívánja az ilyen veszélyeztetett területek azonosítását. Az azonosított

veszélyeztetett területeken intézkedéseket kell végrehajtani a további talajromlás elkerülése

céljából azáltal, hogy csökkentik annak kockázatát, és helyreállítják a megromlott állapotú

talajt a talajfunkciók megõrzése érdekében.

Ezek a célkitûzések szerepelnek az Európai Unió hatodik közösségi környezetvédelmi cse-

lekvési program megállapításáról szóló 1600/2002/EK határozat, illetve az annak meg-

valósítását kezdeményezõ 2002. évi „Egy tematikus talajvédelmi stratégia felé” címû EU

Bizottsági közleményben (COM(2002) 179). A dokumentumban foglaltak alapján dolgozta ki

és terjesztette elõ a Bizottság a Tematikus Talajvédelmi Stratégiát és a „Talajvédelem

kereteinek meghatározásáról, valamint a 2004/35/EK irányelv módosításáról” szóló irányelv

tervezetet 2006-ban.

77.. TTEELLEEPPÜÜLLÉÉSSII KKÖÖRRNNYYEEZZEETT

77..11 ÉÉppíítteetttt kköörrnnyyeezzeett

ZZööllddffeellüülleetteekk

A települési környezet minõségét alapvetõen meghatározza a zöldfelületek mennyi-

sége, aránya. Ezek a növényzettel beültetett területek (kisebb erdõk) tisztítják a levegõt a por

megkötésével, védik a talajt, a talajfelszínt, amitõl szintén csökken a porterhelés. Enyhítik a

nyári hõséget, növelik a páratartalmat és mérséklik a szél erejét, jó elhelyezéssel segítik a

település átszellõzését. Mindezeken felül a növényzet kellemesebbé teszi a lakókörnyezetet.

Döntõen ennek tudható be, hogy kertvárosi területeken az ingatlanok ára - hasonló beépítés

és házak esetén - jelentõsen magasabb. Néhány száz fa megfelelõ gyepterülettel, cserjékkel

száz lakás értékét akár százmillió forinttal megemelheti (értéknövekedés).

2005-ben a magyar városok minden lakójára 18 m2 önkormányzati zöldterület jutott.

A városi zöldterületek 64%-a közpark, 17%-a közkert, a többi erdõ. Az önkormányzatok

ezeknek a területeknek a 85%-át gondozzák rendszeresen.

A városok zöldfelületi ellátottsága nemzetközi összehasonlításban mennyiségi és

minõségi szempontból a közepesnél rosszabb. A helyzet kialakulásához a telkek

értékesítésének és a beépítések engedélyezésének helytelen gyakorlata is hozzájárult.

ÉÉppüülleetteekk

Az ország lakosságának 68%-a városokban él, 32%-a községekben lakik. A dunántúli

régiók és az Észak-Magyarországi Régió települései kisebb átlagos népességûek és maga-

sabb laksûrûségûek, míg az alföldi régiók ritkább települési hálózatára a nagyobb átlagos

népesség és a kisebb laksûrûségû települések jellemzõek. A Közép-Magyarországi Régió

Budapest miatt külön kategóriát képvisel.

Az épített környezet az ország földterületének közel 10%-át veszi igénybe.

(települések, ipari területek stb.) Az épített környezet rossz, elhanyagolt állapota komoly

környezeti problémákat is okozhat (pusztuló ipari területek, települési infrastruktúra hiánya

stb.).

119

7. TELEPÜLÉSI KÖRNYEZET


120

77..22 VVíízzeellllááttááss,, ccssaattoorrnnáázzááss

Az önkormányzatok törvényi kötelezettsége a lakosság ivóvízellátásának biztosítása és a

keletkezett szennyvizek elõírásoknak megfelelõ szintû összegyûjtése, tisztítása. A víziközmû

ellátás és szolgáltatás kérdései hazánk Európai Unióhoz történõ csatlakozása kapcsán az

elmúlt években még fokozottabban elõtérbe kerültek. A mára még nem teljes mértékben

megoldott legfontosabb feladatok ezen a téren a települési szennyvízelvezetés és -tisztítás

megvalósítása és az ivóvízellátás vízminõségi problémáinak rendezése.

A vezetékes ivóvízzel ellátott települések aránya 1990-2008 között 79%-ról 100%-ra, a

csatornahálózattal ellátott települések aránya ugyanezen idõszakban 14%-ról 53%-ra

növekedett. (Tk1. táblázat)

Tk1. táblázat: A lakosság közmûellátottságára vonatkozó adatok, 1990-2008 között(Forrás: KSH adatbázis)

Közmûellátottság 1990 1995 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008

A vezetékes ivóvízzel

ellátott települések az

összes település %-ában

(%)

79,2 97,5 99,9 99,9 99,9 99,9 99,9 99,9 99,9 99,9 100,0

Az ivóvízvezeték-hálózat

hossza

(ezer km) 52,4 59,0 62,3 62,6 63,1 63,8 64,4 64,6 64,9 65,0 65,2

A vízvezeték-hálózatba

bekapcsolt lakások

száma (ezer) db) 3300 3590 3750 3770 3810 3850 3910 3960 4000 4030 4080

Szennyvízcsatornával

ellátott települések az

összes település %-ában 14,0 16,0 27,2 31,6 37,0 42,0 44,6 46,8 49,1 51,0 52,9

Az összes zárt szen-

nyvízcsatorna-hálózat

hossza (ezer km) 11,9 15,7 24,7 27,2 30,5 33,3 35,4 36,9 38,8 40,5 41,9

A szennyvízcsatorna-

hálózatba

bekapcsolt lakások

aránya (%)

41,6 44,2 51,0 53,5 56,1 59,1 62,0 64,9 67,4 69,8 71,3


121

Az ivóvízvezeték-hálózat hossza 1990 és 2008 között 24%-kal nõtt, 2008-ra elérte a 65,2

ezer km-t. A közüzemi szennyvízelvezetõ-hálózat kiépítése az 1990-es évtized közepe után

gyorsult fel jelentõsen. A zárt szennyvízcsatorna-hálózat hossza mintegy 3,5-szeresére

növekedett, és 2008-ra már 41,9 ezer km-en épült ki. Az egy kilométer ivóvízvezeték hosszra

jutó zárt szennyvízelvezetõ csatornahálózat átlagos hossza 0,643 kilométer volt 2008-ban.

Ugyanakkor a csatornahálózat kiépítésének szintje eltérõ az ország régióit tekintve.

Korábban a szennyvizek közcsatornán történõ elvezetése inkább csak a nagyobb

településekre volt jellemzõ, fõként a városok sûrûn lakott központi részein társult a vezetékes

ivóvízhálózat kiépítéséhez. 1990-ben csak 429 település rendelkezett közüzemi szennyvíz-

csatorna mûvel, de a nagy lakosságszámuk következtében így az ország lakásállományának

42%-a volt csatornázva. 2000 és 2007 között Budapesten 92%-ról 98%-ra, a megyei jogú

városokban 75%-ról 87%-ra, a többi városban 44%-ról 70%-ra, a községekben pedig 15%-

rõl 40%-ra javult a lakásállomány csatornázottsága. 2008. évben már 3067 ezer db, az összes

lakás 71%-a volt a szennyvízhálózatba bekötve, ami 80%-kal meghaladta az 1990. évi

értéket.

A közmûves (vezetékes) ivóvízhálózatba bekapcsolt lakások aránya 1990-2008 között

85%-ról 96%-ra emelkedett. Ennek hatásaként a közmûolló (az ivóvízvezetékkel ellátott és

a közcsatornához csatlakozó lakások arányának különbözete) országosan 41%-ról 25%-ra

zárult, mely az európai 20%-os átlagtól még elmarad. (Tk1. diagram)

Tk1. diagram: A közmûvel ellátott lakások arányának (közmûolló) alakulása(Forrás: KSH adatbázis)

A szennyvízcsatorna-hálózat kihasználtságát rontja, hogy kiépítését követõen a lakosság

egy része nem csatlakoztatja rá a lakását, mert magasnak tartja a csatornahasználati díjat.

Miközben a csatornahálózatra kötött lakások aránya folyamatosan nõ, azon lakások aránya,

amelyek bár csatornázott területen vannak, de nincsenek a csatornahálózatba bekötve, még

mindig jelentõs, 2006-ban 9,2% volt. A rákötést ösztönzi a néhány éve bevezetett talajter-

helési díj.


122

Nem közvetlenül közcsatornán keresztül (általában tartálykocsikkal) további 10,9

millió m3 települési folyékony hulladékot gyûjtöttek be és ártalmatlanítottak 2007-ben.

(A települési folyékony hulladék mennyisége a csatornázottság növekedésével csökken.)

A vízfogyasztás az 1980-as évek végéhez képest mintegy 50 százalékkal csökkent. Ez a

folyamat mára megállt, a lakosság ivóvízfogyasztása stabilizálódik. Országosan mintegy 100-

110 liter vizet fogyaszt egy ember naponta, de az adatok a település nagyságának és ellá-

tottságának megfelelõen változnak. Míg Budapesten 2009-ben átlagosan mintegy 150-160

liter vizet fogyaszt egy ember naponta, addig a nagyobb vidéki városokban 120-130 liter,

kisebb falvakban pedig 50-70 liter a napi vízfogyasztás.

77..33 SSzzeennnnyyvvíízzttiisszzttííttááss

A közcsatornarendszeren összegyûjtött szennyvizeket a jogszabályi elõírásoknak

megfelelõ mértékben meg kell tisztítani a befogadó vizek állapotromlása megakadályozása és

a vízi ökoszisztémák védelme érdekében. Az Európai Közösség a települési szennyvizek

elvezetését és tisztítását a Tanács 91/271/EGK irányelvében szabályozza annak érdekében,

hogy megóvja a környezetet a települési és egyes ipari szennyvízkibocsátások káros hatá-

saitól. A teljesítendõ feladatok és azok határideje Magyarországra vonatkozóan a Csatlakozási

Szerzõdésben kapott átmeneti mentességre tekintettel a következõk voltak:

• legkésõbb 2010. december 31-ig minden 15 ezer LE-nél nagyobb szennyvízelvezetési

agglomerációt (nagyobb városok) el kell látni szennyvízgyûjtõ rendszerrel és legalább bioló-

giai (II. fokozatú) szennyvíztisztító teleppel,

• legkésõbb 2015. december 31-ig minden 2 ezer és 15 ezer LE közötti (kisebb

városok) szennyvízelvezetési agglomerációban meg kell oldani a szennyvízgyûjtõ rendszer

kiépítését és a legalább biológiai (II. fokozatú) szennyvíztisztítást,

• legkésõbb 2008. december 31-ig az érzékeny területeken fekvõ 10 ezer LE feletti

szennyvízelvezetési agglomerációkban (Balaton, Velencei-tó és Fertõ-tó vízgyûjtõterülete)

biztosítani kellett a szennyvízgyûjtõ rendszer kiépítését és a biológiai (II. fokozatú) szenny-

víztisztítás mellett a III. fokozatú tisztítást, azaz a tápanyag (nitrogén és foszfor) eltávolítást.

A szennyvizek gyûjtésére és tisztítására vállalt kötelezettségek ütemszerû végrehajtása

érdekében a Kormány 2000. évben elfogadta a Nemzeti Települési Szennyvízelvezetési és -

tisztítási Megvalósítási Programot, melynek célja a települési szennyvizek okozta terhelések

csökkentése a csatornázottság és a szennyvíztisztítás fejlesztésével. A Program kétévente

felülvizsgálatra kerül. A beruházások korábban elsõsorban hazai forrásokból, az elmúlt évek-

ben már nagyrészt EU-s források segítségével valósultak meg. A Program végrehajtásának

eredményeképpen az elmúlt években jelentõsen nõtt a csatornázottság, és javult a szenny-

víztisztítás aránya és színvonala. A Program szerint 2015-ig még mintegy 100 db kom-

munális szennyvíztisztító telep építését tervezik, a hátralévõ és folyamatban lévõ beruházá-

sok forrásigénye 2007 és 2015 között az EU támogatási források maximális kihasználása

esetén a 2008. évi bázis áron 784 milliárd Ft.

123


A 2007. december 31-i állapot szerint 643 db szennyvíztisztító telep üzemelt

Magyarországon. Ezek mindegyike rendelkezett mechanikai és biológiai fokozattal. 2007-

ben az összegyûjtött szennyvíznek 71,7%-a került biológiai tisztítás után a befogadókba

(1991-ben 35%, 2000-ben 58,5%). Jelentõsebb mértékben emelkedett a III. fokozattal is

tisztított szennyvizek aránya (1990-ben 2,6%, 2000-ben 10,8%, 2008. évben 34,6%). (Tk2.

diagram)

Jelmagyarázat:

tisztítatlan szennyvíz

csak mechanikailag tiszíttott szennyvíz

csak biológiailag tisztított szennyvíz

III. fokkal is tisztított szennyvíz

Tk2. diagram: A különbözõ szennyvíztisztítási fokozattal tisztított szennyvizek aránya(Forrás: KSH adatbázis)

A közcsatornán elvezetett szennyvíz lakosegyenértékben kifejezett terhelése dinamikusan

növekszik, mennyisége ugyanakkor 2000 óta stagnál, vagy legfeljebb kismértékben növekszik

(1991. évben 827 ezer, 2000-ben 530 ezer, 2005. évben 589 ezer, 2007. évben 534 ezer m3),


124

amelynek fõként a vízfogyasztás csökkenése az oka. Ennek következtében a tisztítandó

szennyvíz töményebb, mint korábban.

A települési szennyvíztisztító-kapacitások kiépítése során fontos teendõ a II. fokú biológiai

szennyvíztisztítás kiépítése, amely egyúttal EU követelmény is. Ugyanakkor a III. fokozatú

(elsõsorban a nitrogén és foszfortartalom eltávolítására irányuló kémiai) szennyvíztisztítás

arányának növelését is szorgalmazni kell azokon a területeken, ahol a befogadó terhelhetõsége,

illetve az EU felé tett vállalásaink teljesítése indokolttá teszik. (Tk3. diagram)

Tk3. diagram: A közcsatornán elvezetett és tisztított szennyvíz mennyisége 1992-2008 között(Forrás: KSH adatbázis)

A csatornázás szempontjából is nagy múltú Budapesten az elvezetett szennyvíz több mint

kétharmada egészen 2009-ig legfeljebb mechanikailag volt tisztítva és összesen 16 helyen

ömlött a Dunába. A már régebb óta üzemelõ két tisztítómû (észak- és dél-pesti) a város

szennyvizének csak kb. egyharmadát fogadja be, miközben a települési szennyvizek egyne-

gyedét a fõváros bocsátja ki. Jelentõs javulás várható a Csepel-szigeten létesült központi

szennyvíztisztító telep 2010 õszére tervezett teljes kapacitású elindulásától. A telep

próbaüzeme 2009. augusztus 4.-én kezdõdött meg és fokozatosan éri el az üzemi teljesít-

ményét. A központi szennyvíztisztító telep hatásaként a biológiai szennyvíztisztítás aránya

meg fogja közelíteni a 100%-ot, a hazai vízgyûjtõre jutó szennyvíz eredetû foszforterhelés

pedig közel 50%-kal, a nitrogénterhelés 20-30%-kal csökkenni fog.

A szennyvíz csatornán történõ gyûjtése és szállítása gazdasági és környezetvédelmi szem-

pontból nem mindenhol megfelelõ megoldás. Ilyen területek a nagyon alacsony lélekszámú

települések (aprófalvak), az olyan településrészek, amelyek a település központjától távol

helyezkednek el, továbbá a külterületeken elszórtan fekvõ lakóépületek (pl. tanyák,

tanyabokrok az Alföldön). Itt célszerûen más megoldást szükséges alkalmazni annak

125


érdekében, hogy a szakszerûtlen szennyvízelhelyezés ne veszélyeztesse a környezet, elsõsor-

ban a felszín alatti vizek állapotát (pl. korszerûtlen szikkasztók). Az egyedi szennyvízkezelés

megoldása környezetvédelmi és vízgazdálkodási szempontoktól, illetve a beépítési szokások-

tól független lehet egyedi szennyvíz-elhelyezési kislétesítmény, egyedi szennyvíztisztító kis-

berendezés és egyedi zárt szennyvíztároló.

77..44 AAzz iivvóóvvíízz mmiinnõõssééggee

Hazánk minden települése rendelkezik közüzemi vízmûvel, de a szolgáltatott víz

minõsége több szempontból nem megfelelõ. Magyarországon ezért stratégiai jelentõségû

kérdés az ivóvíz minõségének javítása. A hazai vízellátás meghatározó módon felszín alatti

vizekbõl táplálkozik. Ennek a körülménynek nagy jelentõsége van a vízellátás biztonsága

szempontjából. A sérülékeny vízbázisok esetében megfelelõ szintû vízbázis védelemre van

szükség. A védett rétegvizekre telepített vízbázisokat ugyanakkor geológiai eredetû

vízminõségi problémák jellemzik.

Magyarországon az Európai Unióhoz való csatlakozási tárgyalásokat megelõzõen az ivóvíz

minõségét a WHO ajánlásai alapján készített MSZ. 450 szabályozta, amely több kémiai kom-

ponens esetében magasabb koncentrációt engedélyezett, mint az 1998-ban megalkotott

98/83/EK irányelv, melyet Magyarország a 201/2001. (X. 25.) Kormányrendelettel léptetett

hatályba. Ennek következtében a szolgáltatott ivóvíz jelentõs részének minõsége néhány

paraméter esetében elmarad a jogszabályi elõírásoktól. Jelenleg a lakosság 40,2%-a él olyan

településen, ahol az ivóvíz minõsége valamilyen szempontból kifogásolható. (Tk1. ábra) Az

egészséget közvetlenül befolyásoló paraméterek miatti nem megfelelõ ivóvízminõség a

lakosok 25%-át érinti. Legnagyobb problémát a víz természetes eredetû arzéntartalma okoz-

za azokon a területeken, ahol az meghaladja a 10 μg/l határértéket (az Alföldön, Dél-

Baranyában és Dél-Somogyban). A különféle nitrogén-vegyületek az Alföldön, Baranyában,

Tolnában és Somogyban jelentenek gondot. Az ország területének mintegy felén problémát

okoz a vízkészlet magas vaskoncentrációja.

A Csatlakozási Szerzõdésben Magyarország kötelezettséget vállalt arra, hogy ezeket az új

határértékeket érvényesíteni fogja valamennyi közüzemi vízellátásban részesülõ lakosa

számára. Erre vonatkozóan az EU határidõket is megállapított. A közüzemi ivóvíz szolgáltatás

területén fennálló vízminõségi problémák megoldását a 2001-ben elfogadott országos

Ivóvízminõség-javító Program biztosítja. A fejlesztések végrehajtására az EU-s pénzügyi

támogatások jelentenek forrást, ennek ellenére a Programban vállalt határidõk már részben

lejártak. A végrehajtásának elhúzódása hátterében az áll, hogy Magyarország csak a saját

teherbírásának megfelelõ ütemezéssel tudja elvégezni ezt a komoly erõfeszítést igénylõ, az

ország lakosságának egynegyedére kiterjedõ programot.


126

Tk1. ábra: Nem megfelelõ minõségû vízzel ellátott térségek(Forrás: KvVM)

127


77..55 ZZaajj ééss rreezzggééss eelllleennii vvééddeelleemm

MMeegghhaattáárroozzóó zzaajjffoorrrráássookk

A légszennyezés mellett a zajterhelés az egyik leggyakrabban panaszolt környezeti

ártalom. A külföldi és hazai felmérésekben a városi lakosság több mint fele a közúti

közlekedést jelölte meg a zavarás elsõdleges forrásaként. A repülõterek környezetében,

valamint a légi folyosók alatti területeken azonban a repülés volt a meghatározó zajforrás. A

vasúti eredetû zajt az emberek valamivel jobban tûrik; a zavarási szint általában 5 dB-lel

magasabb, mint az egyéb közlekedési módok esetén. A lakóterületek környezetében lévõ

ipari és szolgáltató tevékenységek a közlekedéshez képest kevesebb embert érintenek, azon-

ban a zavaró hatás kis területen nagyobb mértékben hat.

KKöözzlleekkeeddééssii eerreeddeettûû zzaajj

Közúti közlekedés

A közutak mentén észlelhetõ zaj mértékét alapvetõen a forgalom nagysága és összetétele,

valamint a közúttól való távolság és a zaj terjedésének útjában álló akadályok (épületek,

zajvédõ falak) határozzák meg. A zajszintet befolyásoló további tényezõk közül a jármûvek

sebessége, az útburkolat minõsége, a meteorológia viszonyok és a terjedési út elnyelési tulaj-

donságai érdemelnek említést.

Eddig nem készült olyan felmérés, amely országos szinten reprezentatívnak tekinthetõ,

egyenlõre csak a legforgalmasabb utakról van átfogó helyzetképünk a 2007-ben elkészült

stratégiai zajtérképeknek köszönhetõen. Ezek a zajtérképek a 6 millió jármû/évnél forgal-

masabb, országos közúthálózatba tartozó közutak zajterhelésérõl adnak tájékoztatást, emel-

lett a különbözõ mértékû zajjal terhelt területeken élõ lakosság számát is tartalmazzák.

A zajtérképezés alá vont közutak közül a gyorsforgalmi utak vonatkozásában az érintettsé-

gi adatokat Z1. táblázat tartalmazza. („Érintettek” alatt azoknak a lakosoknak a számát kell

érteni, akik olyan lakóházban élnek, amelynek a zajjal leginkább terhelt homlokzata elõtt a

zajtérképek alapján az egész napra átlagolt zajterhelés értéke (Lden) meghaladja az

55 dB-t, az éjjeli idõszakra vonatkozó átlag (Léjjel) pedig az 50 dB értéket.)

Z1. táblázat: 6 millió jármû/évnél forgalmasabb gyorsforgalmi utak zajterhelése által érintett lakosok száma a 2007-ben elkészült stratégiai zajtérképek alapján (forrás: KvVM)

Út számÉrintettek száma (fõ)

(Lden>55 dB)

Érintettek száma éjjel (fõ)

(Léjjel>50 dB)

Vizsgált útszakasz hossza

(km)

M0 7282 4032 29

M1 11787 6275 117

M3 12496 7559 79

M5 6 0 22

M7 7202 2844 78

összesen 38773 20710 325


128

Az autópályákon kívül a felmérés kiterjedt az egyéb országos közutakra is. Ezek többsége

a budapesti agglomerációhoz tartozó településeken illetve a megyeszékhelyek közigazgatási

területén halad át. Ahogy azt a Z1. diagram szemlélteti a megyeszékhelyek közül az átmenõ

forgalom Miskolc, Debrecen és Nyíregyháza lakosságát érinti a legnagyobb számban, ezzel

szemben Szekszárdon, Salgótarjánon, Zalaegerszegen a felmérés idõpontjában nem haladt át

6 millió jármû/év-nél forgalmasabb közút, Veszprémben pedig a lakott területektõl való nagy

távolság miatt nem volt kimutatható az érintettség.

Z1. diagram: A megyeszékhelyek közigazgatási területén áthaladó 6 millió jármû/évnél for-galmasabb országos közutak (kivéve autópályák) zajterhelése által érintett lakosok száma a

2007-ben készült stratégiai zajtérképek alapján (forrás: KvVM)

Az országos közutak mellett 2007-ben elkészült Budapest és a közvetlen környezetében

található 21 település teljes közúthálózatát magába foglaló zajtérkép is, amely már a forgal-

masabb önkormányzati utakat is ábrázolja. Az erre vonatkozó adatokat a Z2. diagram és

táblázat tartalmazza.

129


Z2. diagram és táblázat: Budapesten és a környezetében található 21 településen a közútiközlekedési zajjal érintett lakosok száma a különbözõ zajövezetekben a 2007-ben készült

stratégiai zajtérképek alapján (forrás: EnviroPlus Kft., KvVM)

Vasúti közlekedésbõl származó zaj

A vasúti zaj nagyságát a szerelvények száma, típusa (személy- illetve tehervonat), hossza,

a vasúti pálya szerkezete és állapota határozza meg, emellett azonban alapvetõ fontosságú az

elhaladási sebesség is. Egy szerelvény áthaladása ideje alatt a síntõl 7,5 m távolságra

mérhetõ zaj 80 km/h sebesség mellett 74-83 dB, míg 200 km/h sebesség mellett 83-92 dB

közötti értékeket mutat.

A közutakhoz hasonlóan a vasúti közlekedés okozta zajterhelés vonatkozásában sem

készült eddig országos felmérés. Jelenleg csak Budapestrõl és a közvetlen környezetében

található 21 településrõl állnak rendelkezésre zajtérképek és érintettségi adatok, amelyeket

a Z3. diagram és táblázat mutat be.

Az érintettségi adatok alapján a vizsgált települések összlakosságának 10%-át éri külön-

bözõ mértékû zajterhelés a vasúti forgalomnak köszönhetõen.

zzaajjöövveezzeetteekk

((ddBB))

éérriinneetttteekk sszzáámmaa ((ffõõ))

eeggéésszz nnaapp ééjjjjeell

50-54 293 400

55-59 299 900 289 700

60-64 287 700 277 400

65-69 339 100 160 300

>70 342 400 14 400

öösssszzeesseenn 11 226699 110000 11 003355 220000


130

Z3. diagram és táblázat: Budapesten és a környezetében található 21 településen a vasútiközlekedési zajjal érintett lakosok száma a különbözõ zajövezetekben a 2007-ben készült

stratégiai zajtérképek alapján (forrás: EnviroPlus Kft., KvVM)

Légiközlekedésbõl származó zaj

A légi forgalom az elmúlt években világszerte jelentõs mértékben növekedett, ezért a

légiközlekedésbõl származó zaj a zajvédelem egyik legsúlyosabb problémájává vált.

A hazai repülõterek közül a Ferihegyi Repülõtér forgalma okozza a legjelentõsebb

zajvédelmi problémát. A 2007-ben készült stratégiai zajtérképek alapján a létesítmény

közvetlen környezetében közel 282 000 fõt ér egész napra átlagolva 55 dB-nél vagy az éjjeli

átlagot figyelembe véve 50 dB-nél nagyobb zajterhelés. Az érintettek legnagyobb hányadban

Budapesten élnek, emellett a zajhatások Vecsésen, Monoron és Üllõn is kimutathatók (lásd

Z4. diagram és táblázat)

Z4. diagram és táblázat: A Ferihegyi Repülõtér környezetében a különbözõ mértékû légiköz-lekedési zajjal érintett lakosok száma a 2007-ben készült stratégiai zajtérképek alapján

(forrás: KTI, KvVM)


((ddBB))



50-54 110 700

55-59 132 500 40 900

60-64 50 600 16 400

65-69 19 600 6 000

>70 9 100 700

öösssszzeesseenn 221111 880000 117744 770000


((ddBB))



50-54 44 000

55-59 215 400 3 100

60-64 63 900 200

65-69 2 100 0

70-74 500 0

>75 0 0

öösssszzeesseenn 228811 990000 4477 330000

131


GGaazzddaassáággii tteevvéékkeennyyssééggeekk vvééggzzéésséébbõõll sszzáárrmmaazzóó zzaajj

A közlekedés mellett számottevõ a gazdasági tevékenységet folytató vállalkozások telep-

helyeinek zajkibocsátása is. A kereskedelmi, vendéglátóipari és az építõipari tevékenységet

végzõ vállalkozókkal szemben a kistérségi székhelyek jegyzõje jár el, egyéb esetekben a

zajvédelmi hatósági jogkört a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelõségek

gyakorolják.

A felügyelõségek által vizsgált létesítmények közül a megengedettnél nagyobb zajter-

helést okozó üzemek arányát a Z5. diagram mutatja be.

Z5. diagram: A megengedettnél nagyobb zajterhelést okozó üzemek százalékos aránya a vizsgált üzemek számához viszonyítva (forrás: EnviroPlus Kft.)

A Z5. diagramon jól látható, hogy míg az elsõ zajvédelemi szabályozás 1984-es hatályba

lépést követõ évben az ellenõrzéseknek még több mint 60%-a mutatott ki határérték túl-

lépést, addig ez az arány az 1990-es évek óta az ellenõrzött üzemek 25-35%-a körül stagnál.

Tekintve, hogy a zöldhatóságok általában azokat az üzemeket vizsgálják meg, amelyeknél a

határérték-túllépés eleve feltételezhetõ, az általános helyzetkép az elõbbi aránynál ked-

vezõbb.


132

A 2003 és 2007 között a felügyelõségek által vizsgált, jelentõs zajkibocsátást okozó te-

lephelyek nemzetgazdasági ágankénti bontásban megadott arányát a Z6. diagram szemlélteti.

Z6. diagram: A 2003 és 2007 között a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felü-gyelõségek által vizsgált, jelentõs zajkibocsátást - legalább 5 dB túllépést okozó - telephelyek

nemzetgazdasági ágankénti bontásban megadott aránya (forrás: KvVM)

A Z6. diagram alapján a jelentõs zajkibocsátást okozó létesítmények 94%-ánál a zaj oka

a termelési folyamat vagy szolgáltatás technológiájára vezethetõ vissza, 6%-ánál független a

vállalkozás által folytatott tevékenységtõl, csupán az épületek fûtésébõl, légkondi-

cionálásából származik. Az „A mezõgazdaság, erõgazdálkodás, halászat” ágon belül vala-

mennyi zajforrás terményszárító berendezés, az ehhez tartozó technológia az összes

nemzetgazdasági ágat figyelembe véve a legnagyobb arányban képviselteti magát a jelentõs

kibocsátók között. A feldolgozóiparon belül az élelmiszergyártás ágazat részesedése a legje-

lentõsebb (38%-os), emellett 10% fölötti a fémfeldolgozási termékek gyártásának

részesedése is.

133

8. INTEGRÁLT SZENNYEZÉS-MEGELÕZÉS ÉS -CSÖKKENTÉS (IPPC)

CC.. KKÖÖRRNNYYEEZZEETTSSZZEENNNNYYEEZZÉÉSS MMEEGGEELLÕÕZZÉÉSSEE ÉÉSS CCSSÖÖKKKKEENNTTÉÉSSEE

88.. IINNTTEEGGRRÁÁLLTT SSZZEENNNNYYEEZZÉÉSS--MMEEGGEELLÕÕZZÉÉSS ÉÉSS --CCSSÖÖKKKKEENNTTÉÉSS ((IIPPPPCC))

88..11 AA kköörrnnyyeezzeettrree jjeelleennttõõss hhaattáásstt ggyyaakkoorrllóó tteevvéékkeennyyssééggeekk ééss mmûûkkööddééssüükk ffeellttéétteelleeii

A környezetszennyezés integrált megelõzésérõl és csökkentésérõl (IPPC) szóló 96/61/EK

irányelvet1 az EU 1996-ban fogadta el, és a tagországoknak 1999. október 30-ig kellett saját

jogrendjükbe átültetniük. Az IPPC irányelv kulcsfontosságú jogi eszköz, célja a környezet

mint egész magas szintû védelmének megvalósítása, ipari és mezõgazdasági tevékenységek

széles körébõl (fémek, ásványi anyagok, vegyianyagok, papír, textil, bõr, élelmiszerek ter-

melése, baromfi- és sertéstartás, nagy tüzelõberendezések, finomítók, hulladékkezelés stb.)

származó szennyezés keletkezésének megelõzésével vagy csökkentésével. Központi alapelve

a kibocsátásoknak már a forrásnál történõ megelõzése, a természeti erõforrások hatékony fel-

használása révén. Ez a megközelítés segítséget nyújt a levegõ- és vízszennyezés, a klímavál-

tozás, a talaj szennyezõdése és a hulladékok káros hatása által okozott környezeti problémák

megoldásában, és közelebb visz a fenntartható termelési módok megvalósítása felé.

Az integrált szennyezés-megelõzés és -csökkentés a hagyományos, környezeti ele-

menkénti és hatótényezõnként elkülönült környezetvédelmi szabályozás helyett a különbözõ

környezeti elemek terhelését és szennyezését az elemek közti kölcsönhatások figyelembe

vételével vizsgálja. Ezen túlmenõen energiahatékonysági szempontokat, a hulladékok

keletkezésének minimalizálási lehetõségeit, a környezeti következményekkel járó bale-

seteket és a telephely állapotának megõrzését, bezárása esetén annak felhagyását, rekultivá-

cióját is magában foglalja. A rendszer a létesítmények engedélyezésén alapul, a szabályozás

tárgyát az egész létesítmény környezetre együttesen gyakorolt hatása képezi.

A létesítmények csak a megfelelõ engedély birtokában és a kiadott engedélyek elõírá-

sainak megfelelõen üzemelhetnek, és az engedélyekben meghatározott kibocsátási

határértékeket az elérhetõ legjobb technika alapján kell megállapítani. Az elérhetõ legjobb

technikák mindazon technikák, beleértve a technológiát, a tervezést, karbantartást,

üzemeltetést és felszámolást, amelyek elfogadható mûszaki és gazdasági feltételek mellett

gyakorlatban alkalmazhatóak, és a leghatékonyabbak a környezet egészének magas szintû

védelme szempontjából.

Az IPPC irányelvnek megfelelõ szabályozást hazánkban jelenleg a környezeti hatásvizs-

gálati és az egységes környezethasználati engedélyezési eljárásról szóló 314/2005. (XII. 25.)

Korm. rendelet tartalmazza, és meghatározza a hatálya alá tartozó tevékenységeket is.

Hazai sajátosság, hogy az alapul szolgáló irányelvhez képest jogszabályunk több

tevékenységet vont hatálya alá - az EU-ban ily módon nem szabályozott bányászati

tevékenységeket is lefedi.

AAzz eeggyyssééggeess kköörrnnyyeezzeetthhaasszznnáállaattii eennggeeddééllyyeezzééss hhaattáállyyaa aalláá ttaarrttoozzóó tteevvéékkeennyyssééggeekk

A szabályozás hatálya alá tartozó létesítmények száma a 2003-2008. idõszakban

Magyarországon 1100 körül alakult.

1 A korábbi módosításokkal történt egységes szerkezetbe foglalást követõen 2008/1/EK kodifikált irányelv.


134

Az ország területén valamennyi megyében üzemelnek ilyen létesítmények, kisebb szám-

ban Vas, Zala, Somogy, Tolna, Nógrád és Heves megyében fordulnak elõ. Területi eloszlásukat

a IN1. ábra szemlélteti.

IN1. ábra: Egységes környezethasználati engedélyezési eljárás hatálya alá tartozótevékenységet folytató létesítmények száma fõcsoportonként, 2008 (Forrás: KvVM)

Az egységes környezethasználati engedélyezési eljárás hatálya alá tartozó tevékenységet

folytató létesítmények köre Magyarországon igen vegyes összetételt mutat.

A 2008. év adatait felhasználva látható, hogy a jogszabály hatálya alá tartozó 65 féle

tevékenységtípus közül 52 ágazatban mûködnek hazánkban létesítmények.

IN1. diagram: Egységes környezethasználati engedélyezési eljárás hatálya alá tartozótevékenységet folytató létesítmények fõcsoportonként, 2008 (Forrás: KvVM)

135


Érzékelhetõ azonban, hogy számos tevékenység-kategóriában alacsony a létesítmények

elõfordulásának száma (0,2-15%), míg a nagylétszámú állattartó létesítmények, a nagy

tüzelõberendezések és a hulladéklerakók adják együttesen a létesítmények 64%-át, s ebbõl

a nagylétszámú állattartó létesítmények 47%-ot tesznek ki.

A 2003-2008. évek során a létesítmények számában összességében nem következett be

jelentõs változás, enyhe növekedés észlelhetõ.

IN2. diagram: Egységes környezethasználati engedélyezési eljárás hatálya alá tartozótevékenységet folytató létesítmények számának alakulása, 2003-2008 (Forrás: KvVM)

IN3. diagram: Egységes környezethasználati engedélyezési eljárás hatálya alá tartozótevékenységet folytató létesítmények számának alakulása fõcsoportonként, 2003-2008

(Forrás: KvVM)


136

A létesítmények számának alakulását ágazatonként tekintve kisebb ingadozások észlel-

hetõk. A vizsgált idõszakban egyes létesítmények nem tudtak megfelelni az elérhetõ legjobb

technika követelményeinek és nem kapták meg egységes környezethasználati engedélyüket,

pl. jogszabályi elõírásoknak nem megfelelõ hulladéklerakók zártak be, állattartó telepek

szûntek meg vagy alakultak át. Ennek hatása leginkább a 2006-2007. években észlelhetõ

(a jogszabály által megkövetelt megfelelési határidõt, 2007. október 31-et megelõzõen).

Néhány létesítmény kapacitása idõközben olyan mértékben lecsökkent, hogy ezáltal kikerült

a szabályozás hatálya alól. Egyidejûleg azonban jelentõs mértékben nõtt az újonnan üzemel-

ni kezdõ létesítmények száma is. Új hulladéklerakók kapták meg egységes

környezethasználati engedélyüket, valamint nagy számban létesültek új állattartó telepek,

nagy tüzelõberendezések is.

IN4. diagram: Egységes környezethasználati engedélyezési eljárás hatálya alá tartozótevékenységet folytató új létesítmények számának alakulása, 2006-2008 (Forrás: KvVM)

88..22 AAzz eelléérrhheettõõ lleeggjjoobbbb tteecchhnniikkáánnaakk vvaallóó mmeeggffeelleellééss éérrttéékkeellééssee

Az IPPC irányelvet a magyar jogrendbe átültetõ hazai jogszabály 2001. év végén lépett

hatályba. Az IPPC irányelv értelmében a jogszabály hatálya alá tartozó meglévõ létesít-

ményeknek 2007. október 31-ig egységes környezethasználati engedélyt kellett szerezniük

és az abban foglaltaknak meg is kellett felelniük. Az évente kiadott egységes

környezethasználati engedélyek száma 2003 és 2007 között dinamikusan növekedett

(IN5. diagram).

137


IN5. diagram: A kiadott egységes környezethasználati engedélyek számának alakulása(Forrás: KvVM)

Magyarországon az irányelv végrehajtási szintje az elõírt határidõre 96%-os volt, ezzel az

eredménnyel az EU 8 legjobban teljesítõ tagállama közé tartozott. Ez a tény annak fényében

különösképpen hangsúlyos, hogy hazánknak az EU régi tagállamainál 2 évvel rövidebb idõ

állt rendelkezésére az irányelv végrehajtására.

IN6. diagram: Meglévõ létesítmények jogerõs egységes környezethasználati engedély nélkül(db), 2007. október 31. (Forrás: KvVM)

Amint az az IN6. diagramon látható, túlnyomórészt hulladéklerakók és intenzív állat-

tartással foglalkozó létesítmények engedélyezési eljárásai húzódtak el, más ágazatokból csak

1-1 létesítmény nem rendelkezett egységes környezethasználati engedéllyel. 6 hónappal a

határidõ lejárta után, 2008. április 30-án a végrehajtás szintje már 99%-os volt, csak néhány

nagy állattartó létesítménynek nem sikerült megszerezni az engedélyt.


138

Hazánkban a nagylétszámú állattartó telepeken az elmúlt években a legfontosabb

környezetvédelmi feladat a jó mezõgazdasági gyakorlatnak és elérhetõ legjobb technikának

megfelelõ tartástechnológia, trágyakezelés és -tárolás megvalósítása volt.

A szükséges beruházások megvalósításához az üzemeltetõknek segítséget nyújt, hogy az

Európai Mezõgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) támogatást igényelhettek az IPPC

hatálya alá tartozó állattartó telepek elérhetõ legjobb technikának való megfelelés

érdekében, a korszerûsítéshez gépbeszerzésre, épített és beépített technológiára, a telepi

infrastruktúra fejlesztésére és egyéb elszámolható kiadásokra. Ezen túlmenõen azon

üzemeltetõk részére, akik 2007. október 31-ig kérelmezték az illetékes felügyelõségtõl az

egységes környezethasználati engedélyben foglalt, vagy foglalni tervezett olyan

környezetvédelmi követelmény határidejének módosítását, amelyre vonatkozóan EMVA

támogatási kérelmet nyújtottak be, és a kérelmet a Mezõgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal

(MVH) befogadta, maximum 36 hónapos türelmi idõ is a rendelkezésére áll a fejlesztések

lebonyolításához. Így a támogatásban részesülõ állattartó telepek esetében az eredetileg

2007. október 31-i megfelelési határidõ legkésõbb 2010. október 31-re tolódhat ki a támoga-

tott elemek vonatkozásában.

Az engedélyek határidõre történõ megszerzésének követelménye mellett a megfelelés

másik fontos szempontja az engedélyekben foglalt elõírások betartása. Az elõírások

betartását környezetvédelmi hatóság ellenõrzi, és az elõírásoktól eltérõ mûködés esetén

eljárást indít, esetenként bírságot szab ki. A bírságolási eljárások számának alakulását az

IN7. diagram szemlélteti.

IN7. diagram: Az egységes környezethasználati engedélyezési eljárás hatálya alá tartozólétesítményeket érintõ bírságolási eljárások számának alakulása felügyelõségenként

(Forrás: KvVM)

Az eljárások számának évenkénti alakulásából látható, hogy a 2003-2004. években még

csak elvétve került sor ilyen eljárásokra, majd a jogszabály végrehajtási határidejének

közeledtével számuk megemelkedett, és 2007. után ismételten csökkenõ tendenciát mutat.

Az eljárások megindítására a korábbi években a jellemzõen a környezetvédelmi felülvizs-

139


gálati dokumentációk benyújtási határidejének illetve egyéb határidõs kötelezettségek

(legtöbbször adatszolgáltatási, jelentési kötelezettségek, hiánypótlás idõre be nem nyújtása)

elmulasztása miatt került sor, a végrehajtási határidõ elmúltával és az ellenõrzések számának

növekedésével az okok között az engedély elõírásaitól eltérõ üzemelés kerül elõtérbe.

88..33 AAzz eeggyyssééggeess sszzeennnnyyeezzõõaannyyaagg--nnyyiillvváánnttaarrttáássookk ((EEPPEERR ééss EE--PPRRTTRR))

Az EPER (Európai Szennyezõanyag-kibocsátási Nyilvántartás) nyilvántartás létre-

hozásáról a 2000/479/EK számú bizottsági határozat döntött. Az EPER határozat értelmében

a tagállamoknak jelentést kellett készíteniük az IPPC irányelv hatálya alá tartozó ipari üze-

mek levegõbe és vízbe történõ szennyezõanyag-kibocsátásairól. A határozat melléklete 50

potenciálisan jelentésköteles szennyezõanyagot sorol fel. A 37 légszennyezõ- és 26 víz-

szennyezõ anyag közül ténylegesen csak azokat kell a jelentésben feltüntetni, ahol az üzem

szóban forgó szennyezõanyag-kibocsátása túllépte az EPER határozatban rögzített

küszöbértékeket. A küszöbértékeket az EU úgy határozta meg, hogy a nyilvántartás az ipari

üzemekhez kapcsolódó kibocsátások hozzávetõleg 90%-át lefedje.

Az EPER jelentésekben szereplõ környezeti jellegû adatok nyilvánosak. A hivatalos

EPER honlap a következõ webhelyen érhetõ el: http://www.eper.ec.europa.eu/eper.

Két ízben, 2004-ben és 2006-ban készült EPER jelentés. Harmadik jelentéstételre az

EPER keretei között már nem került sor, mert idõközben az EU ratifikálta az Aarhusi

Egyezményen alapuló, szennyezõanyag-kibocsátási és -szállítási nyilvántartásokról (PRTR)

szóló ENSZ-EGB jegyzõkönyvet és 166/2006/EK számon rendeletet alkotott egy európai

PRTR (E-PRTR) létrehozásáról. Így lépett az E-PRTR az EPER helyébe, és a 2007. évi

kibocsátások már az E-PRTR égisze alatt és annak szabályai szerint kerültek jelentésre.

Az EPER-hez képest az E-PRTR nyilvántartásba 65 ipari tevékenységet és 91 szennye-

zõanyagot vontak be. A levegõbe és vízbe történõ kibocsátásokon túl a jelentési

kötelezettséget kiterjesztették a földtani közegre és az üzembõl történõ veszélyes és nem

veszélyes hulladék elszállítására, a balesetbõl és lehetõség szerint a diffúz forrásokból eredõ

kibocsátások jelentésére, adott esetben szigorúbb küszöbértékeket állapítottak meg.

Az E-PRTR rendelet értelmében valamennyi tagországban szennyezõanyag-kibocsátási

és szállítási nyilvántartást kell létrehozni és a nyilvánosság számára hozzáférhetõvé tenni. A

jelentés elkészítéséhez és az E-PRTR rendelet jobb megértése érdekében az EU megjelen-

tette az E-PRTR mutatót.

Az EPER-hez hasonlóan az E-PRTR nyilvántartásoknak is van nyilvános, hivatalos hon-

lapja: http://prtr.ec.europa.eu. A hazai PRTR honlap címe: http://prtr.kvvm.hu.

A 2004. évi EPER jelentésben a 25 EU tagállam és Norvégia közel 12000 ipari

üzemének kibocsátásai találhatók meg. A 2007. évi E-PRTR jelentést tevõ üzemek száma

ezzel szemben már a 24300-at is meghaladta.


140

IN8. diagram: Az EPER és/vagy E-PRTR jelentést tevõ üzemek száma (tag)államonként(Forrás: KvVM)

Magyarország tekintetében a 2004. évre vonatkozó EPER jelentésben 96 üzem, az elsõ

E-PRTR nyilvántartásban 647 ipari és mezõgazdasági üzem szerepelt. Az E-PRTR jelentés-

ben feltûnõen sok az új üzem („új jelentõ”), az összes üzem kb. 88%-a. A jelentésköteles

üzemek számában megfigyelhetõ kiugró növekedés hátterében az áll, hogy bõvült a jelen-

tésköteles tevékenységek köre (bányászat, szennyvíztisztítók stb.), illetve az, hogy a jelentés-

ben nagy számban megjelentek a korábban nem szereplõ nagyüzemi állattartó telepek.

IN9. diagram: Az E-PRTR nyilvántartásban újonnan megjelenõ üzemek (%) (Forrás: KvVM)

Az E-PRTR nyilvántartásban szereplõ üzemek számát megyei bontásban az IN10. diagra-

mon mutatjuk be. Látható, hogy a legtöbb jelentésköteles üzem Hajdú-Bihar és Borsod-

141


Abaúj-Zemplén megyékben, míg a legkevesebb Nógrád és Heves megyékben található. A

diagramon összehasonlításképpen feltüntettük az IPPC létesítmények számát is. Általánosan

igaz az a megállapítás, hogy az elsõ E-PRTR jelentésben szereplõ - a szennyezõanyagok te-

kintetében küszöbérték feletti - üzemek száma a fele az IPPC üzemek számának.

IN10. diagram: A 2007. évre vonatozó E-PRTR jelentésben szereplõ üzemek és az IPPClétesítmények száma, megyei bontásban (2008) (Forrás: KvVM)

A jelentés tartalmazza a kibocsátásokkal érintett környezeti elemek és kibocsátások

számát is. A 2004. évre vonatkozó kibocsátások száma 246 darab volt, ennek kb. 58%-a le-

vegõbe, 25%-a élõvízbe, 17%-a pedig a közcsatornába történõ kibocsátás volt. A 2007-es évi

kibocsátások száma 624 volt. A levegõbe és a vízbe történõ kibocsátások száma nõtt,

ugyanakkor csökkenés tapasztalható a szennyvízzel elszállított szennyezõanyagok (köz-

csatornába történõ kibocsátás) tekintetében.

Az E-PRTR jelenés kiterjed a hulladékelszállításra is. Az elsõ E-PRTR nyilvántartásban

Magyarország 270 üzemének 596 hulladékelszállítási adata található meg.

Az IN11. diagram százalékos arányban mutatja be a nyilvántartásokban szereplõ üzemek

fõ tevékenységét. Az E-PRTR jelentésben kiugróan sok az egyéb (elsõsorban nagy létszámú,

intenzív állattartási) tevékenység.


142

IN11. diagram: A 2004. évi EPER és 2007. évi E-PRTR jelentésekben szereplõ üzemek fõtevékenységének százalékos aránya (Forrás: KvVM)

Az elsõ E-PRTR nyilvántartásban megjelenõ hazai üzemek területi elhelyezkedését és az

üzemek fõ tevékenységét az IN2. ábra szemlélteti.

IN2. ábra: Az E-PRTR jelentésben szereplõ üzemek (2007) (Forrás: KvVM)

143


Az IN1. táblázatban az egyes szennyezõanyagok összkibocsátási adatait mutatjuk be,

kiemelve a leggyakrabban kibocsátott szennyezõanyagokat.

IN1. táblázat: A 2004. évi EPER és a 2007. évi E-PRTR nyilvántartásban szereplõ légszennyezõanyag-kibocsátások száma, mennyisége és a változás mértéke (Forrás: KvVM)

Szennyezõanyag

Kibocsátások

száma

2004

Kibocsátás

levegõbe

[kg/2004]

Kibocsátások

száma

2007

Kibocsátás

levegõbe

[kg/2007]

Változás %

1,2-diklór-etán (DCE) 2 246880 --110000%%

Ammónia (NH3) 3 199500 364 10167100 4996%

Arzén és vegyületei (As) 1 42 1 66 57%

Benzol (mint BTEX) 1 3010 4 4610 53%Cink és vegyületei (Zn) 4 20966 2 3100 --8855%%

Di-(2-etil-hexil)-ftalát (DEHP) 1 9750 -

Diklór-metán (DCM) 3 72960 3 311360 327%Dinitrogén-oxid (N2O) 1 5930000 1 2920000 --5511%%

Fluor és szervetlen vegyületei (HF) 3 122700 1 6000 --9955%%

Higany és vegyületei (Hg) 3 129,9 5 144,4 11%

Kadmium és vegyületei (Cd) 2 151 1 30 --8800%%

Kén-oxidok (SOx/SO2) 23 117786000 12 14149000 --8888%%

Klór és szervetlen vegyületei (HCl) 4 352800 8 272400 --2233%%

Króm és vegyületei (Cr) 1 140 --110000%%

Nem metán illékony szerves

vegyületek (NMVOC)2 466000 1 655000 41%

Nikkel és vegyületei (Ni) 1 247 2 214 --1133%%

Nitrogén-oxidok (NOx/NO2) 38 29337000 32 23434000 --2200%%

Ólom és vegyületei (Pb) 3 26662 1 806 --9977%%

PCDD + PCDF (dioxinok +

furánok) (mint Teq)1 0,0025 4 0,008181 227%

Réz és vegyületei (Cu) 1 290 2 5348 1744%Szálló por (PM10) 12 4651000 2 2812000 --4400%%

Szén-dioxid (CO2) 23 21522000000 31 23370000000 9%

Szén-monoxid (CO) 10 47440000 8 33344000 --3300%%

Triklór-etilén 1 3210 --110000%%

Triklór-metán 1 2660 1 1310 --5511%%

Vinilklorid 1 7490 -


144

A legnagyobb mennyiségben kibocsátott légszennyezõ anyagok közül a kén-oxidok kibo-

csátása jelentõsen, közel 90%-kal csökkent. A nitrogén-oxidokat kibocsátó üzemek száma és

ezzel közel arányosan a kibocsátott szennyezõanyag-mennyiség is csökkent a vizsgált évek-

ben.

A levegõbe történõ kibocsátások között a legtöbbször az ammónia (NH3) és a nitrogén-oxi-

dok (NOx) fordultak elõ. Ammónia esetében a kibocsátások számában és az összkibocsátás

mennyiségében is jelentõs növekedés tapasztalható. A nyilvántartásban szereplõ üzemek

száma 3-ról 364-re, az összes kibocsátás 199,5 tonnáról 10167,1 tonnára emelkedett. Ennek

a jelentõs növekedésnek a hátterében az áll, hogy az EPER jelentésekben még egyáltalán

nem jelentek meg a magyarországi intenzív állattartó telepek kibocsátásai, az E-PRTR jelen-

tés azonban már tartalmazza azok ammónia-kibocsátási adatait. A hazai IPPC és E-PRTR

tevékenységek több mint fele állattartó telep, ez is indokolja a közel 5000%-os változást.

IN12. diagram: Az ammónia-kibocsátás tevékenységforrásai (Forrás: KvVM)

145


IN2. táblázat: A 2004. évi EPER és a 2007. évi E-PRTR nyilvántartásban szereplõ vízszennyezõanyag-kibocsátások száma, mennyisége és a változás mértéke (Forrás: KvVM)

A vízbe kibocsátott nitrogén jellemzõen szennyvízre vezethetõ vissza. Az ipari foszfor-

kibocsátás jellemzõ forrása az élelmiszer-gyártás, valamint a rost- és papírgyártás. Cink

kibocsátás a vas- és nemvas fémek elõállítása és a vegyipari tevékenység velejárója. A vízbe

történõ, nyilvántartott kibocsátások az arzén, a kadmium, a cianidok és a fluoridok kivételé-

vel jellemzõen növekedtek. A nyilvántartott kibocsátás-növekedés oka nem az abszolút

kibocsátás növekedése, hanem az, hogy a jelentésköteles tevékenységek körébe bekerültek

100000 lakosegyenérték kapacitás feletti települési szennyvíztisztító üzemek, így a szám-

bavett kibocsátások száma megnövekedett.

A közcsatornába történõ kibocsátások (az E-PRTR nyilvántartás szóhasználata szerint

szennyvízzel történõ szennyezõanyag-elszállítások) az élõvízbe történõ kibocsátásokhoz

képest eltérõ tendenciát mutatnak. A táblázatból kiolvasható, hogy a cianidok és az összes

szerves szén kivételével minden, a jelentésekben eddig szereplõ vízszennyezõ anyag kibo-

csátása 42-100%-kal csökkent.

Szennyezõanyag

Kibocsátások

száma

2004

Kibocsátás

vízbe

[kg/2004]

Kibocsátások

száma

2007

Kibocsátás

vízbe

[kg/2007]

Változás %

1,2-diklór-etán (DCE) 1 633,00 -

Arzén és vegyületei (As) 3 169,00 --110000%%

Cianidok (mint összes CN) 1 542,00 1 78,90 --8855%%

Cink és vegyületei (Zn) 6 4321,00 4 87673,00 1929%Fenolok (mint összes C) 4 1335,00 4 3660,00 174%

Fluoridok (mint összes F) 3 17940,00 2 10330,00 --4422%%

Halogénezett szerves vegyületek

(AOX)2 28820,00 -

Higany és vegyületei (Hg) 2 40,00 6 102,72 159%

Kadmium és vegyületei (Cd) 2 175,00 1 50,50 --7711%%

Kloridok (mint összes Cl) 1 5910000,00 -

Króm és vegyületei (Cr) 4 708,00 4 5095,00 620%

Nikkel és vegyületei (Ni) 6 538,00 5 6710,00 1147%

Ólom és vegyületei (Pb) 3 1264,00 4 6656,80 427%

Összes foszfor 3 61900,00 25 627000,00 912%

Összes nitrogén 6 1337900,00 22 4804000,00 259%Összes szerves szén (TOC)

(mint összes C vagy KOI/3)13 3804300,00 29 7088000,00 86%

Réz és vegyületei (Cu) 5 889,00 3 4825,40 443%

Vinilklorid 1 16,20 -


146

IN3. táblázat: A 2004. évi EPER és a 2007. évi E-PRTR nyilvántartásban szereplõszennyvízzel történõ szennyezõanyag-elszállítások száma, a kibocsátások mennyisége és a

tapasztalható változás mértéke (Forrás: KvVM)

A vízbe történõ kibocsátásokban és a szennyvízzel történõ szennyezõanyag-elszállítások-

ban legjellemzõbb az összes szerves szén (TOC), az összes foszfor és összes nitrogén, illetve

a nehézfémek közül a cink (Zn) és a nikkel (Ni).

Szennyezõanyag

Kibocsátások

száma

2004

Kibocsátás

közcsatornába

[kg/2004]

Kibocsátások

száma

2007

Kibocsátás

közcsatornába

[kg/2007]

Változás %

Benzol (mint BTEX) 1 11400,00 --110000%%

Cianidok (mint összes CN) 1 51,40 2 229,00 346%

Cink és vegyületei (Zn) 3 1137.00 2 350,00 --6699%%

Diklór-metán (DCM) 1 24,90 -

Fenolok (mint összes C) 1 159,00 -

Fluoridok (mint összes F) 2 9380,00 --110000%%

Halogénezett szerves

vegyületek (AOX)1 1220,00 -

Higany és vegyületei (Hg) 1 1,53 --110000%%

Króm és vegyületei (Cr) 1 76,00 --110000%%

Nikkel és vegyületei (Ni) 2 253,00 1 26,10 --9900%%

Ólom és vegyületei (Pb) 2 204,00 --110000%%

Összes foszfor 2 20310,00 5 39220,00 93%

Összes nitrogén 2 461000,00 1 51400,00 --8899%%

Összes szerves szén (TOC)

(mint összes C vagy KOI/3)22 6638100,00 19 3804500,00 --4433%%

Réz és vegyületei (Cu) 2 1042,00 --110000%%

Toluol 1 1050,00 -

147


IN13. diagram: Összes szerves szén (TOC) kibocsátások alakulása és tevékenységforrásai(Forrás: KvVM)

Az EPER jelentésben még nem, ugyanakkor az E-PRTR jelentésben már fel kellett tün-

tetni a földtani közegbe történõ kibocsátásokat is. Magyarországon nem volt jelentésköteles

földtani közegbe irányuló kibocsátás.

Az E-PRTR nyilvántartásba a hulladékelszállítási adatokat is integrálni kell. A 2007. évi

E-PRTR jelentésben 270 üzem szerepel hulladék elszállítással. 102 üzem volt érintett össze-

sen kb. 1554950 tonna nem veszélyes hulladék elszállítással. Ezen hulladékelszállítások

több mint 65%-a hasznosítási mûvelet céljából történt. A veszélyes hulladékok esetén közel

72%-ban ártalmatlanítási mûvelet céljára történt a hulladékelszállítás. Veszélyes hulladék

elszállítással 243 üzem szerepel az E-PRTR nyilvántartásban.

IN4. táblázat: A 2007. évi E-PRTR nyilvántartás szerinti hulladékelszállítás aránya, mennyisége és az érintett üzemek száma (Forrás: KvVM)

A legtöbb hulladékelszállítás a fémtermelõ- és feldolgozó üzemekbõl történt, õket

szorosan követik a hulladék- és szennyvízkezelést folytató üzemek és a vegyipari üzemek.

Hulladék Üzemek száma

Hasznosításra

(R) elszállított

hulladék (t)

R %

Ártalmatlanítás-

ra (D) elszállított

hulladék (t)

D %Összes elszállí-

tott hulladék (t)

Nem veszélyes 102 1014587 65,2 540355 34,8 1554942

Veszélyes összesen, ebbõl 243 73289 27,8 190112 72,2 263400

országon belül 243 72182 28,0 185711 72,0 257893

más országokba 6 1106 20,1 4401 79,9 5507


148

IN14. diagram: Az E-PRTR nyilvántartás szerinti hulladékelszállításban érintett ágazatok,az üzemek számának és a hulladékelszállítás összegének feltüntetésével, 2007 (Forrás: KvVM)

Külön említést érdemel a más országokba irányuló veszélyes hulladék elszállítás. Hat

hazai üzem szállított veszélyes hulladékot országhatáron túlra (öt európai tagállamba) össze-

sen kb. 5500 tonna mennységben. Magyarországra a jelentés szerint kizárólag Szlovákiából

érkezett -vágóhídi és intenzív állattartási tevékenységgel összefüggõ- veszélyes hulladék kb.

1000 tonna mennyiségben.

A következõ diagram - összefoglalásul - a hazai E-PRTR kibocsátási és elszállítási ada-

tok arányát és viszonyát szemlélteti az összes jelentést tevõ országhoz képest.

VH : veszélyes hulladék, D: ártalmatlanításra, R: hasznosításra, Nem VH: nem veszélyes hulladék

IN15. diagram: A 2007. évi E-PRTR kibocsátási és elszállítási adatok arányaMagyarországon és a többi (tag)államban (Forrás: KvVM)

149


Látható, hogy légszennyezõanyag-kibocsátások tekintetében több, a földtani közegbe

történõ kibocsátások terén azonban kevesebb adatot szerepeltettünk a jelentésben. A hazai

kibocsátási és elszállítási adatok megoszlása egyebekben jól közelít az összes többi

(tag)állam hasonló jelentéseihez.

150

151

9. HULLADÉKGAZDÁLKODÁS

99.. HHUULLLLAADDÉÉKKGGAAZZDDÁÁLLKKOODDÁÁSS

2000-ben - a magyar joggyakorlatban elõször - törvény született a hulladékgazdálkodás

szabályairól. Ez a magas szintû szabályozás megállapította a hulladéktermelõkre, -kezelõkre,

a fogyasztókra és az önkormányzatokra vonatkozó legfontosabb keretszabályokat. A végre-

hajtását segítõ kormányrendeletek a részletes szabályokat, míg a miniszteri rendeletek a

technikai feltételeket rögzítették.

A hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény (Hgt.) hatályba lépése elõtt

elsõsorban a veszélyes és a települési hulladékra vonatkozóan volt adatszolgáltatási

kötelezettség, amely mára minden hulladékfajtára kiterjed.

2002-tõl bevezetésre került az Európai Unió hulladéklistája. A hulladéklista a korábbi

azonosítástól eltérõen a hulladékokat veszélyes és nem veszélyes kategóriákba sorolja be, és

a lista valamennyi hulladékfajtára vonatkozik. A besorolási változások következtében a 2002

utáni adatsorok összehasonlítása a korábbi évek adataival csak korlátozottan lehetséges.

Az adatszolgáltatási feltételek megváltoztatása magával vonta új informatikai szoftver

alkalmazásának igényét is. 2004-tõl új adatszolgáltatási és informatikai rendszert alkalma-

zunk, így az új adatgyûjtés és feldolgozás biztosít alapokat az országos statisztikák

készítéséhez és az EU-nak teljesítendõ adatszolgáltatáshoz.

Fontos változás a hulladékgazdálkodásban a tervezés intézménye, amely az Országos

Hulladékgazdálkodási Tervben (OHT) és a területi tervekben megfogalmazott célkitûzések és

azok teljesítéséhez szükséges létesítmények, intézmények hat évre meghatározott

gyûjteménye. Az OHT-t az Országgyûlés határozattal fogadja el. Míg a 2003-2008 közötti

idõszakra vonatkozó OHT 2000. évi bázisadatai nagyrészt csak eseti adatgyûjtésre alapul-

nak, az új rendszerû adatszolgáltatás a tervek készítéséhez és azok teljesítésének méréséhez

(is) korrekt adatokat biztosít.

99..11 AA hhuullllaaddéékkkkeelleettkkeezzééss mmeennnnyyiissééggii ééss mmiinnõõssééggii aaddaattaaii

AAzz oorrsszzáággbbaann éévveennttee kkééppzzõõddõõ hhuullllaaddéékkmmeennnnyyiisséégg aallaakkuulláássaa

A keletkezõ hulladék mennyisége folyamatosan csökken, bár az egymást követõ években

a csökkenés mértéke változik.

A GDP-csökkenést és a hulladék %-os csökkenését összevetve az látható, hogy a hul-

ladékmennyiség változása azonos tendenciát mutat a GDP változásával. (H1. táblázat, H1.

diagram) A 2008. évi jelentõs mennyiségû hulladékcsökkenés a gazdasági változásra adott

gyors választ jelzi.


152

*Szennyvíziszap nélkülH1. táblázat: Az országban évente képzõdõ hulladékmennyiség alakulása a GDP-hez képest,

2000-2008 (Forrás: KvVM, KSH)

H1. diagram: Az országban évente képzõdõ hulladékmennyiség alakulása a GDP-hez képest,2000-2008 (Forrás: KvVM, KSH)

AA kkeelleettkkeezzõõ hhuullllaaddéékkookk mmeeggoosszzlláássaa aa ffõõbbbb hhuullllaaddéékkkkaatteeggóórriiáákk sszzeerriinntt

Tendenciájában az országban keletkezõ valamennyi hulladékcsoport csökkenést mutat

mind a 2004-2008 közötti idõszakban, mind 2000-tõl számítva, bár a vizsgált idõszakon

belül néhány %-os emelkedés is elõfordul. (H2. táblázat)

MMeeggnneevveezzééss 22000000 22000044 22000055 22000066 22000077 22000088

HHuullllaaddéékk mmeennnnyyiisséégg,,**

eezzeerr ttoonnnnaa//éévv 40000 30045 28558 26607 25858 22647

HHuullllaaddéékk mmeennnnyyiisséégg

aallaakkuulláássaa,, %% aazz eellõõzzõõ éévvhheezz

kkééppeesstt 90,4 93,9 95,1 93,2 97,2 87,6

GGDDPP aallaakkuulláássaa,, %% aazz eellõõzzõõ

éévvhheezz kkééppeesstt104,9 104,9 103,5 104,0 101,0 100,6

153


*Szennyvíziszap nélkülH2. táblázat: A keletkezõ hulladékok megoszlása a fõbb hulladékkategóriák szerint

2000-2008 (ezer tonna) (Forrás: KvVM-HIR)

A települési szilárd hulladék keletkezése kiegyensúlyozott, a gazdasági válság hatására

nem csökkent jelentõsen a hulladék mennyisége.

A települési folyékony hulladék mennyisége összefüggésben van az országos csatornázási

és szennyvíztisztítási fejlesztések elõrehaladásával, vagyis a csatornázás következtében egyre

csökken a tengelyen szállított szennyvíz mennyisége, illetõleg az ivóvíz-szolgáltatás

árnövekedése miatt csökken a vízfogyasztás.

A veszélyes hulladékmennyiség 2000-2004 közötti jelentõs csökkenését a veszélyes hul-

ladékok besorolásának változása (pl. a vörösiszap már nem tartozik a veszélyes hulladékok

közé), valamint a termelés visszaesése okozza. 2005-2007 között a mennyiséget növeli a kár-

mentesítésbõl származó évenkénti 400-500 ezer tonna hulladék.

A mezõgazdasági és élelmiszeripari hulladékok mennyisége az évek során alig változott,

2007-tõl viszont a trágya, az állati és növényi melléktermékek közül már csak a ténylegesen

hulladékként kezelt mennyiségek jelentkeznek.

Az ipari termelésbõl származó hulladék képzõdésének csökkenését a nagy hulladékter-

melõ ágazatok (pl. bányászat, kohászat) leépülése, a korszerû termelési módszerekre történõ

áttérés, a kisebb anyagigényû ágazatok fejlesztése (elektronika, gépjármûipar) tette lehetõvé.

A hulladékszegény technológiák alkalmazásának, a gyártási maradékok visszaforgatásának

ösztönzése azonban nem volt kielégítõ mértékû, így itt az eredmények szerények.

Az építési-bontási hulladék mennyiségének csökkenése elsõsorban az építõipari

beruházások visszaesésének, valamint a hulladék fogalom helyes használatának köszönhetõ.

(H2. diagram)

MMeeggnneevveezzééss 22000000 22000044 22000055 22000066 22000077 22000088

TTeelleeppüüllééssii sszziilláárrdd hhuullllaaddéékk 4552 4592 4646 4711 4594 4553

TTeelleeppüüllééssii ffoollyyéékkoonnyy hhuullllaaddéékk 5500 4569 4939 4514 4165 3925

VVeesszzééllyyeess hhuullllaaddéékk 3393 970 1203 1367 1082 715

MMeezzõõggaazzddaassáággii ééss

éélleellmmiisszzeerriippaarrii hhuullllaaddéékk5000 6215 4857 3940 4858 1188

IIppaarrii ééss eeggyyéébb ggaazzddáállkkooddáássbbóóll

sszzáárrmmaazzóó hhuullllaaddéékk16455 9639 8784 8079 7489 7386

ÉÉppííttééssii--bboonnttáássii hhuullllaaddéékk 5100 4060 4129 3996 3670 4882

HHuullllaaddéékkmmeennnnyyiisséégg

öösssszzeesseenn**40000 30045 28558 26607 25858 22649


154

H2. diagram: A keletkezõ hulladékok megoszlása a fõbb hulladékkategóriák szerint 2000-2008 (ezer tonna) (Forrás: KvVM-HIR)

AA hhuullllaaddéékkkkeezzeellééss aallaakkuulláássaa

A hulladék kezelése terén - a kezelendõ mennyiség folyamatos csökkenése mellett - a

hasznosítás aránya a vizsgált idõszakban alig változik, ezen belül az anyagában történõ

hasznosítás aránya 2004-hez képest közel 3%-kal csökken, a termikus hasznosításé 1,5%-

kal növekszik.

2008-ban a hasznosítás aránya éppen eléri a 2000. évi szintet. Ennek egyik legfõbb oka,

hogy az igen jelentõs mennyiséget kitevõ élelmiszer- és más állati eredetû hulladékok jelen-

tõs hányadát korábban még hasznosították, azonban az államhatárokon át ható járványos

állatbetegségek következtében hozott szigorú állati melléktermék-kezelési szabályok ezt ma

már nem teszik lehetõvé. Ezért a korábban hasznosított mennyiségek 2007-tõl már az egyéb

kezelés kategóriában jelentkeznek. Ugyancsak az egyéb kezelések között jelentkezik a

települési folyékony hulladék korábban mezõgazdasági hasznosításnak számító része, ami

most szippantott szennyvízként kerül bevallásra.

H3. táblázat: A hulladékkezelés alakulása (szennyvíziszap nélkül) (Forrás: KvVM-HIR)

Megnevezés 2000 2004 2005 2006 2007 2008

ezer tonna % ezer

tonna % ezertonna % ezer

tonna % ezertonna % ezer

tonna %

Hulladék mennyiség 40000 30045 28558 26607 25858 22647

Anyagábanhasznosítás 10190 26 9087 30 7832 27 6698 25 5341 21 6142 27,1

Energetikaihasznosítás 800 2 911 3 1271 4,5 1627 6,1 1355 5,2 765 3,4

Égetés 190 0,5 170 0,6 53 0,2 101 0,4 78 0,3 65 0,3

Lerakás 21175 53 17416 58 13603 48 13594 51 11326 44 9563 42,2

Egyéb 7645 19 2461 8,2 5799 20 4587 17 7759 30 6112 27,0

155


Az országban keletkezõ összes hulladék kezelésében a cél a minél nagyobb arányú

hasznosítás, elsõsorban anyagában hasznosítás, másodsorban energetikai hasznosítás. Az

elõbbi a vizsgált években a célkitûzések ellenére tömegében folyamatos lassú csökkenést

mutat, de tekintettel arra, hogy a keletkezõ hulladék mennyisége is jelentõsen csökken, a

%-os mutató alig változik. Az energetikai hasznosítás növekszik az energiatermelõ ipar

keresletének következtében. Az égetés 2000 és 2005 között jelentõsen csökkent, ebben az

idõszakban ugyanis az EU-normáknak nem megfelelõ égetõket le kellett állítani. Az átállás

óta kis emelkedést követõen stagnál a mennyiség. A lerakott mennyiség folyamatos

csökkenést mutat mennyiségi szempontból és arányaiban is. (H3. táblázat)

AA hhuullllaaddéékkookk kkeezzeellééssee aa ffõõbbbb hhuullllaaddéékkkkaatteeggóórriiáákk sszzeerriinntt

A vizsgált idõszakban az egyes hulladékkategóriákon belül a kezelési módok mutatószá-

mai jelentõs változást jeleznek. (H4. táblázat)

22000044MMeezzõõggaazzddaassáággii

ééss éélleell--mmiisszzeerriippaarrii

IIppaarrii éésseeggyyéébb

ggaazzddáállkkooddóóii

TTeelleeppüüllééssiiffoollyyéékkoonnyyhhuullllaaddéékk

ÉÉppííttééssii--bboonnttáássii

hhuullllaaddéékk

TTeelleeppüüllééssiisszziilláárrdd

hhuullllaaddéékk

VVeesszzééllyyeesshhuullllaaddéékk

Összes keletkezett hulladék 66221144881177 99663399339900 44556699116699 44006600220088 44559911661111 996699441144

- anyagában hasznosított 4329215 3392258 81425 370367 540000 373637

- energetikai 571959 134271 - 200 155000 49891

- égetés 104261 2819 - 153 0 62620

- lerakás 1156306 6110032 2501890 3689487 3856611 101129

- egyéb 53043 - 1985853 - 40000 382137

22000055



- energetikai hasznosítás 753006 121915 - 308 302821 93423

- égetés 6816 2300 - 22 0 43613

- lerakás 169860 6123409 208517 3051331 3859179 190199

- egyéb 330895 - 4710755 - 40000 717764

22000066




- égetés 3891 3717 - 2252 389324 120807

- lerakás 95639 5627132 325137 2984090 3791676 770962

- egyéb 254530 - 4187946 - 40000 104105


156

H4. táblázat: A hulladékok kezelése a fõbb hulladékkategóriák szerint,2004-2008 (ezer tonna) (Forrás: KvVM-HIR)

A mezõgazdasági és élelmiszeripari hulladék anyagában hasznosítási aránya kiemelkedõ

a más hulladékkategóriák közül. Jelentõs a mennyisége az ipari és egyéb gazdálkodói hul-

ladéknak, de itt a jellemzõ kezelési mód a lerakás. Ugyancsak kárba vész a hulladék anyag-

és energiatartalma az építési-bontási hulladék jelentõs mennyiségének lerakása, és alacsony

hasznosítási aránya miatt. A fenn- tartható fejlõdés elõsegítése, az EU követelményeknek

való megfelelés érdekében törekedni kell a hasznosítási arányok jelentõs növelésére. A

veszélyes hulladék esetében ugyancsak a lerakás magas arányán szükséges változtatni a

jövõben. A veszélyes hulladék lerakott és egyéb módon kezelt mennyiségébõl,

kármenetesítésbõl származik 2006-ban több mint 400 ezer tonna, 2007-ben 390 ezer tonna

hulladék.

99..22 AA tteelleeppüüllééssii hhuullllaaddéékk

AA kkeelleettkkeezzõõ tteelleeppüüllééssii sszziilláárrdd hhuullllaaddéékk mmeennnnyyiissééggee

A települési szilárd hulladék mennyisége 2000-2006 között kismértékben emelkedett.

Ennek hátterében a fogyasztói szokások általában kedvezõtlen változása, valamint a

települési hulladékkezelési közszolgáltatás bõvülése (a közszolgáltatás kötelezõvé tétele, a

begyûjtésbe bevont lakások számának növekedése, üdülõterületekre történõ kiterjesztés) áll.

22000077




- égetés 4604 16163 - 43 0 57125

- lerakás 43580 4936730 71389 2293498 3428525 551870

- egyéb 3207575 - 4084324 - 228495 238486

22000088




- égetés 752 4678 - 265 0 59793

- lerakás 7376 3348452 0 2650058 3341209 215420

- egyéb 458909 1375339 3919675 - 126158 232258

157


A vizsgált idõszak második felében a települési szilárd hulladék mennyiségének csökkenése

következett be, ami a gazdasági válság okozta kevesebb fogyasztás következménye.

A hulladék mennyiségének a GDP-hez történõ viszonyítása csak laza együttmozgást

mutat, a hulladék keletkezésének mennyisége nem követi szorosan a GDP változását (H3.

diagram), ugyanakkor a reálbér alakulása és a települési szilárd hulladék keletkezése 2004-

tõl szorosabb korrelációt mutat. A reálbér 2004-es, illetõleg 2007-es igen alacsony szintje

miatt a 2006. évi hulladékmennyiség kiemelkedõ értéknek látszik (H5. táblázat).

H5. táblázat: A keletkezõ települési szilárd hulladék mennyisége 2000-2008 (ezer tonna)(Forrás: KSH, KvVM)

H3. diagram: A keletkezõ települési szilárd hulladék a GDP-hez és a reálbérhez viszonyítva,2000-2008 között (Forrás: KSH, KvVM)

MMeeggnneevveezzééss 22000000 22000011 22000022 22000033 22000044 22000055 22000066 22000077 22000088

TTSSZZHH mmeennnnyyiisséégg 4552 4603 4646 4693 4591 4646 4711 4594 4553

TTSSZZHH mmeennnnyyiisséégg

aallaakkuulláássaa,, %% aazz eellõõzzõõ

éévvhheezz kkééppeesstt101,1 101,1 100,9 101,0 97,8 101,2 101,4 97,5 99,1

GGDDPP vvoolluummeenniinnddeexx

aallaakkuulláássaa,, %% aazz eellõõzzõõ

éévvhheezz kkééppeesstt 104,9 104,1 104,4 104,3 104,9 103,5 104,0 101,0 100,6

RReeáállbbéérr aallaakkuulláássaa,, %% aazz

eellõõzzõõ éévvhheezz kkééppeess101,5 106,4 113,6 109,2 98,9 106,3 103,6 95,4 100,7


158

AA kkeelleettkkeezzõõ tteelleeppüüllééssii sszziilláárrdd hhuullllaaddéékk öösssszzeettéétteellee

Az összes keletkezõ települési szilárd hulladék összetétele a szelektív gyûjtést megelõzõ

állapotot jellemzi. Ebbõl a keletkezõ hulladékból a legfontosabb elkülönítendõ összetevõk a

papír, a mûanyag, az üveg, és a fém, amelyek a hasznosítandó alkotók. A biológiailag lebom-

ló hányad - szelektív gyûjtése esetén - ugyancsak hasznosítható. Erre a komponensre nézve

a lerakás korlátozását írja elõ az Európai Unió, ezért fontos tudni, hogy az összetételben

milyen arányt képvisel.

H4. diagram: Az összes keletkezõ települési szilárd hulladék összetételének %-os megoszlása,2007 (Forrás: KvVM)

A szelektíven gyûjthetõ alkotók aránya elvileg 66%, vagyis elméletileg a keletkezõ

mennyiség mintegy kétharmadával csökkenhet a lerakási igény, illetõleg ilyen arányban

nõhet a hasznosítás (H4. diagram).

Az anyagában történõ hasznosítás növelése miatt fontos az összetevõk ismerete, tekintet-

tel arra, hogy a hasznosítási kötelezettségek csak a szelektív hulladékgyûjtés alkalmazásával

teljesíthetõk. A diagram szerinti összetevõkbõl a szelektíven gyûjthetõ összetevõk közül a

papír, az üveg, a mûanyag, a fém nagyrészt a csomagolási hulladékokból származik, amelyek

visszagyûjtésére és hasznosítására EU-kötelezettség van érvényben az ország számára.

AA vveeggyyeesseenn bbeeggyyûûjjttöötttt tteelleeppüüllééssii hhuullllaaddéékk sszzaabbvváánnyy sszzeerriinntt mméérrtt ááttllaaggooss öösssszzeettéétteellee

A települési szilárd hulladék vegyes begyûjtése a legelterjedtebb, legrégebben alkalma-

zott módszer, a hulladék legnagyobb hányadát ma is vegyesen gyûjtik. Mivel a szelektív hul-

ladékgyûjtés keretében kezelt hulladék egyre növekvõ mennyiséget jelent, ezért a vegyes

hulladékban a szelektíven gyûjthetõ összetevõk mennyisége fokozatosan csökken, 2008-ra

néhány %-kal kevesebb. A vegyes hulladék összetétele azt a hulladékot jellemzi, amelyet a

lakóingatlanoktól a kukásautó segítségével gyûjt be a közszolgáltató (H5. diagram).

159


H5. diagram: A vegyesen begyûjtött települési szilárd hulladék szabvány szerint mért átlagos összetétele, 2007 (Forrás: KvVM)

A kördiagram a vegyes hulladék szabvány szerint (MSZ 21420-28 és -29) mért frakcióit

mutatja. A mintegy 15%-nyi finomfrakció olyan 200 mm-nél kisebb összetevõket jelent,

amelyek eredete már nem különböztethetõ meg a mérés érdekében végzett rostálások, osztá-

lyozások következtében. (Ennek a hányadnak a sorsa a lerakással történõ ártalmatlanítás.)

AA tteelleeppüüllééssii sszziilláárrdd hhuullllaaddéékk kkeezzeellééssee

2000-2002 között az ország valamennyi településén kötelezõ hulladékkezelési közszol-

gáltatás került bevezetésre. Ennek keretében kötelezõ begyûjteni és ártalmatlanítani az

ingatlanoktól a vegyesen gyûjtött települési szilárd hulladékot.

*Az energiai hasznosítás évek közötti ingadozását a Fõvárosi Hulladékhasznosító Mû rekonstrukciója miatti leállás,újraindítás okozta.

H6. táblázat: A települési szilárd hulladék kezelése, ezer tonna, 2004-2008 (Forrás: KvVM)

MMeeggnneevveezzééss 22000044 22000055 22000066 22000077 22000088

TTSSZZHH mmeennnnyyiisséégg 44559922 44664466 44771111 44559944 44555533

AAnnyyaaggáábbaann hhaasszznnoossííttootttt 540 444 490 554 692

EEnneerrggeettiikkaaii hhaasszznnoossííttááss** 155 303 389 382 393

LLeerraakkááss 3857 3859 3792 3429 3341

EEggyyéébb 40 40 40 228 126


160

Nem kötelezõ, de sok település mégis él azzal a lehetõséggel, hogy bevezette a szelektív hul-

ladékgyûjtést, és a külön gyûjtött hulladékot értékesítik. A biohulladékot idõben egyre

növekvõ mennyiségben el kell téríteni a lerakástól, aminek megoldásában segít a biohul-

ladék szelektív gyûjtése és komposztálása.

A vizsgált idõszak végére mintegy 1200 településen - a lakosság 55%-a számára

elérhetõen - 8000 db körüli hulladékgyûjtõ sziget és kb. 100 db hulladékgyûjtõ udvar

üzemel. Mintegy 70 db komposztáló létezik, közel 250.000-300.000 tonna/év elméleti

kapacitással, ezek kihasználtsága azonban átlagosan 50%-os. Ez az érték igen alacsony. A

válogatómûvek száma kb. 25, kapacitásuk 400.000 tonna/év. Mûködõ mechanikai-biológiai

kezelõmû a vizsgálat idõszakban csak egy van, ennek kapacitása 50.000 tonna/év.

A települési szilárd hulladék energetikai hasznosítása az országban egyedül a Fõvárosi

Hulladékhasznosító Mûben történik, kapacitása kb. 400.000 tonna/év.

A települési szilárd hulladék hasznosítási aránya 2008-ra az összes képzõdött hulladék

tömegéhez viszonyítva a tervezett 40% helyett csak 24% volt, a lerakás 60% alá csökken-

tése helyett pedig csak 73%-os arányt sikerült elérni.

A települési hulladék keletkezése a vizsgált idõszak végére enyhe csökkenést mutat,

mindemellett az anyagában hasznosítás folyamatosan növekszik. Mivel az égetés a kezdeti

kisebb mennyiséget követõen (amikor a Fõvárosi Hulladékhasznosító Mû rekonstrukciója

folyt) stagnáló, a lerakott mennyiség csökken. Az egyéb kezelési mód a mechanikai-biológiai

kezelés, amely a biohulladék lebontását célozza, majd ezt követõen osztályozással kinyerik a

magas fûtõértékû frakciót, amelyet erõmûvek, cementgyárak hasznosíthatnak (H6. táblázat).

AA tteelleeppüüllééssii ffoollyyéékkoonnyy hhuullllaaddéékk

A települési folyékony hulladék kezelése nem a tervezett mértékben valósult meg, mivel

nem minden önkormányzat szervezte meg a (kötelezõ!) közszolgáltatást, és a fogadó kapaci-

tások sem kellõ mértékben épültek ki a szennyvízkezelõ mûvekben. A jogszabályi elõírás is

változott, - lazább lett -, késõbbi (2015 végéig tartó) határidõt írt elõ a földmedrû leürítõhe-

lyek megszüntetésére azokban a térségekben, ahol a csatornázást és szennyvíztisztítást csak

eddig a határidõig kell megoldani.

A begyûjtött települési folyékony hulladék mennyiség jelentõs része szennyvíztisztító

telepre kerül beszállításra vagy közcsatorna-hálózatba történõ ürítéssel jut a szennyvíztisztító

telepre. Az ilyen módon a szennyvíztisztító telepre kerülõ települési folyékony hulladékot

mint szennyvizet kezelik a telep üzemeltetésére kiadott vízjogi engedély alapján, így pontos

mennyiségi adat nem áll rendelkezésre.

2006-ban 76 földmedrû leürítõhely mûködött. 2007-ben 4,2 millió tonna hulladék

keletkezett, 72 ezer tonnát leürítõhelyre szállítottak.

161


AA sszzeennnnyyvvíízziisszzaapp

A szárazanyagra átszámított szennyvíziszap mennyisége folyamatos növekedést mutat,

ami a hazai szennyvíztisztítási program következménye. Ahogy halad elõre a csatornázás és

szennyvíztisztítás folyamata, úgy emelkedik az iszap mennyisége. A keletkezés mértékével

azonos ütemben nõ a mezõgazdasági hasznosítás és csökken a lerakás tendenciája, ami ked-

vezõ. (H7. táblázat, H6. diagram)

*Becsült** KvVM Tájékoztató Magyarország településeinek szennyvízelvezetési és -tisztítási helyzetérõl, a településiszennyvízkezelésrõl szóló 91/271/EGK Irányelv megvalósítási programjáról)

H7. táblázat: A szennyvíziszap keletkezése és hasznosítása 2004-2008 között, tonna szárazanyag (Forrás: KvVM**)

H6. diagram: A szennyvíziszap keletkezése és hasznosítása, tonna szárazanyag

22000044 22000066 22000088**

ÖÖsssszzeess kkeelleettkkeezzeetttt sszzeennnnyyvvíízziisszzaapp 111177669933 221166442288 222211446622

ebbõl: lerakás 67085 50479 50479

égetés 0 0 0

egyéb elhelyezés 0 26148 26148

mezõgazdasági hasznosítás 50608 133416 138450

egyéb hasznosítás 0 6385 6385

Hasznosítási arány, % 43 65 65


162

Még mindig jelentõs a települési szilárdhulladék-lerakón történõ ártalmatlanítás, ame-

lynél azonban figyelemmel kell lenni a biohulladék-lerakás csökkentésének követelményére.

99..33 AA vveesszzééllyyeess hhuullllaaddéékk

AA kkeelleettkkeezzõõ vveesszzééllyyeess hhuullllaaddéékk mmeennnnyyiissééggee

Az Európai Hulladék Jegyzék 2002. évi átvételébõl következõen a közel 2 millió tonna

timföldgyártási vörösiszap az uniós besorolás szerint nem minõsül veszélyes hulladéknak, így

az addig veszélyesnek sorolt hulladékok köre csökkent, több addig veszélyes hulladék (pl.

állati eredetû és egészségügyi hulladék) átsorolásra került a nem veszélyesek közé. Ezért a

2004-tõl bevezetett új adatszolgáltatásban a veszélyes hulladék mennyisége mintegy kéthar-

madával alacsonyabb. Az azóta eltelt idõszak alatt kisebb változások mellett a keletkezõ

veszélyes hulladék mennyisége állandósult. (H7. diagram) Az utóbbi években a nagy kár-

mentesítési projektek elõrehaladásával esetenként évente 400-500 ezer tonna kitermelt

szennyezett talaj veszélyes hulladékként történõ kezelésérõl kell gondoskodni, ezek megje-

lennek a képzõdött mennyiségben.

H7. diagram: A keletkezõ veszélyes hulladék mennyisége, 2000-2008 (Forrás: KSH, KvVM-HIR, HAWIS, Vituki)

A mintegy egymillió tonna összes veszélyes hulladék jelentõs része a feldolgozóiparból

származik (kb. 30%). Közel állandó az egészségügyi szolgáltatás veszélyeshulladék-kelet-

kezése és - sajnos - évek óta nem nõ a háztartásokból begyûjtött veszélyes hulladék mennyi-

sége, ami azt jelenti, hogy nem emelkedik az ágazat hulladékbegyûjtése. (H8. táblázat) A

szolgáltatások között jelenik meg a kármentesítés, ami az összes e csoportban keletkezõ hul-

ladék mintegy 50%-a.

163


H8. táblázat: A keletkezõ veszélyes hulladékok gazdasági ágak közötti megoszlása 2007-ben (tonna) (Forrás: KvVM-HIR)

AA vveesszzééllyyeess hhuullllaaddéékk kkeezzeellééssee

H9. táblázat: A veszélyes hulladékok kezelése 2004-2008 (ezer tonna) (Forrás: KvVM-HIR)

NNeemmzzeettggaazzddaassáággii áágg MMeennnnyyiisséégg,, ttoonnnnaa

Mezõgazdaság, vadgazdálkodás, erdõgazdálkodás 6773

Halgazdálkodás 6

Bányászat 26999

Feldolgozóipar 367516

Villamosenergia-, gáz-, gõz-, vízellátás 16801

Építõipar 18033

Kereskedelem, javítás 43103

Szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás 1446

Szállítás, raktározás, posta, távközlés 21504

Pénzügyi közvetítés 27

Ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatás 7731

Közigazgatás, védelem; kötelezõ társadalombiztosítás 978

Oktatás 613

Egészségügyi, szociális ellátás 9435

Egyéb közösségi, személyi szolgáltatás 561352

Háztartások tevékenysége 9

Területen kívüli szervezet 0

ÖÖsssszzeesseenn 11008822332266

22000044 22000055 22000066 22000077 22000088

VVeesszzééllyyeess hhuullllaaddéékk mmeennnnyyiissééggee 996699 11220033 11336677 11008822 771144

AAnnyyaaggáábbaann hhaasszznnoossííttááss 374 158 278 192 167

EEnneerrggeettiikkaaii hhaasszznnoossííttááss 50 93 121 42 40

ÉÉggeettééss 63 44 94 57 60

LLeerraakkááss 101 190 771 552 215

EEggyyéébb 381 718 103 237 232


164

H8. diagram: A veszélyes hulladékok kezelése 2004-2008 (ezer tonna) (Forrás: KvVM-HIR)

A veszélyes hulladékégetõk felülvizsgálatára, a nem megfelelõ berendezések bezárására

2005-ig kapott haladékot az ország az Uniótól. A kijelölt határidõre az ellenõrzések

megtörténtek, a jelenleg mûködõ kapacitások mindenben megfelelõek az elõírásoknak,

mindegyik rendelkezik valamilyen energetikai vagy hõhasznosító rendszerrel.

2005-2006-ban a húsliszt égetése emelkedett, a külföldrõl behozott hulladék szén-

tüzelésû erõmûben hõhasznosításra került.

A veszélyes hulladék ártalmatlanítása a korszerûsített égetõmûvekben és néhány lerakón

történik. A veszélyes hulladék égetéses ártalmatlanítása közel 60 ezer tonna, míg a lerakott

mennyiség 200 ezer tonna körül van. Jellemzõen magas az egyéb, fõleg kémiai módszerekkel

végzett ártalmatlanítás aránya is. A veszélyes hulladék hasznosítása nem éri el a 30%-os

részarányt. (H8. diagram)

99..44 EEggyyéébb nneemm vveesszzééllyyeess hhuullllaaddéékkookk

MMeezzõõggaazzddaassáággii ééss éélleellmmiisszzeerriippaarrii hhuullllaaddéékkookk

A mezõgazdasági és élelmiszeripari hulladékok mennyisége az évek során alig változott,

2008-tól viszont a trágya, az állati és növényi melléktermékek közül már csak a ténylegesen

hulladékként kezelt mennyiségek jelentkeznek. Az adatok már nem tartalmazzák a hazai hul-

ladékgazdálkodási statisztika korábbi gyakorlata szerinti, a keletkezõ hulladékmennyiségbe

beszámított, a biológiai körforgásba megközelítõleg teljes egészében visszakerülõ mezõ- és

erdõgazdasági maradványok (melléktermékek) mennyiségét (biomassza címszó alatt).

(H10. táblázat)

165


H10. táblázat: A mezõgazdasági és élelmiszeripari hulladékok képzõdésének és kezelésénekalakulása (ezer tonna) (Forrás: KvVM-HIR)

Az élelmiszeripari szennyvizek általában magas szervesanyag-tartalommal rendelkeznek,

megfelelõ elõkezelést követõen többnyire a települési szennyvízzel együtt kezelhetõk. A

keletkezõ iszap a települési szennyvíziszap kategóriába sorolható, további kezelése,

hasznosítása is azonos módon történik.

A szerves maradékok kezelésének gyakori módja a termõföldbe történõ visszaforgatás. A

szántóföldön termesztett növények termõföldön maradó része is beszántásra kerül. Ezek nem

is tekinthetõk hulladéknak.

AAzz iippaarrii ééss eeggyyéébb ggaazzddaassáággii tteevvéékkeennyyssééggbbõõll sszzáárrmmaazzóó nneemm--vveesszzééllyyeess hhuullllaaddéékkookk

H11. táblázat: Az ipari és egyéb gazdasági tevékenységbõl származó nem-veszélyes hulladékok keletkezése és kezelése (tonna) (Forrás: KvVM-HIR)

22000044 22000055 22000066 22000077 22000088

MMeezzõõggaazzddaassáággii ééss éélleellmmiisszzeerrii--

ppaarrii hhuullllaaddéékk mmeennnnyyiissééggee66221155 44882299 33994400 44885599 11118888



ÉÉggeettééss 104 7 4 5 1

LLeerraakkááss 1157 170 96 44 7

EEggyyéébb 53 331 254 3208 459

22000044 22000055 22000066 22000077 22000088

IIppaarrii ééss eeggyyéébb

ggaazzddáállkkooddóóii hhuullllaaddéékk

mmeennnnyyiissééggee

99663399339900 88778833883366 88007799119933 77448899008899 77338866221100



ÉÉggeettééss 2819 2300 3717 16163 4678

LLeerraakkááss 6110032 6123409 5627132 4936730 3348451

EEggyyéébb 0 0 0 0 1375339


166

A hulladékáram meghatározása a keletkezett hulladékok fajtáján és nem a képzõdés for-

rásán alapul. Tendenciájában az ipari és egyéb gazdasági tevékenységbõl származó nem-

veszélyes hulladék keletkezése folyamatos csökkenést mutat. A keletkezett hulladék

kezelésébõl a lerakás jelenti a legnagyobb mennyiséget (45%), és európai viszonylathoz

mérve alacsony az anyagában történõ hasznosítás mennyisége. Kedvezõtlen tendencia, hogy

az anyagában történõ hasznosítás is csökkenõ tendenciájú közel azonos mértékben, mint a

keletkezés. (H11. táblázat)

Az energetikai hasznosítás és égetés igen csekély mértékû.

H12. táblázat: A keletkezõ ipari és egyéb gazdasági tevékenységbõl származó nem veszélyeshulladék gazdasági ágak közötti megoszlása 2007-ben (tonna) (Forrás: KvVM-HIR)

A táblázat az adott hulladékáramot termelõ gazdálkodók tevékenységi körét jellemzi. Az

ipari és egyéb gazdasági tevékenységbõl keletkezõ összes hulladékmennyiségben a feldolgo-

zóiparból és a villamosenergia-, gáz-, gõz- vízellátásból származik a legnagyobb mennyiség,

hiszen például ebbe a körbe tartozik a szénerõmûvek salakja, pernyéje, a timföldgyártás

vörösiszapja. (H12. táblázat)

NNeemmzzeettggaazzddaassáággii áágg ttoonnnnaa

Mezõgazdaság, vadgazdálkodás, erdõgazdálkodás 152138

Halgazdálkodás 70

Bányászat 60888

Feldolgozóipar 2756468

Villamosenergia-, gáz-, gõz-, vízellátás 3319048

Építõipar 14076

Kereskedelem, javítás 300930

Szolgáltatás az egészségügy kivételével 881750

Egészségügyi, szociális ellátás 3722


167


99..55 KKiieemmeelltt hhuullllaaddéékkáárraammookk

AA ccssoommaaggoolláássii hhuullllaaddéékk

A keletkezõ csomagolási hulladék mennyisége évente emelkedõ tendenciájú, és a

keletkezést meghaladó ütemben folyamatosan növekszik az anyagában hasznosított

mennyiség is. (H13. táblázat)

*2005 elõtt a fa a papírral együtt került elszámolásra

H13. táblázat: A csomagolási hulladékok keletkezése és hasznosítása, 2002-2007 (Forrás: KvVM-Eurostat)

22000022 22000044 22000055 22000066 22000077

Üveg Keletkezõ mennyiség[et] 116655 117722 112266 113399 114444

hasznosított [et] 20 26 26 29 30

% 1122,,11 1155,,00 2200,,55 2200,,77 2200,,77ebbõl anyagában [et] 20 26 26 29 30

% 12,1 15,0 20,5 20,7 20,7

Papír* Keletkezõ mennyiség[et] 337700 339933 229966 330044 334488

hasznosított [et] 216 275 275 301 321


% 54,3 67,0 85,8 94,2 86,5

Fém Keletkezõ mennyiség[et] 9955 8855 6633 6611 6677



% 36,8 48,0 67,9 64,2 65,2

Mûanyag Keletkezõ mennyiség[et] 116600 116655 118888 119999 221188



% 9,3 14,0 19,2 20,4 17,0

Fa* Keletkezõ mennyiség[et] n.a. n.a. 117788 118811 118888

hasznosított [et] n.a. n.a. 37 40 38

% n.a. n.a. 2200,,88 2222,,11 2200,,33ebbõl anyagában [et] n.a. n.a. 33 37 37

% n.a. n.a. 18,3 20,6 19,7

Egyéb Keletkezõ mennyiség[et] 0 0 22 11 22

hasznosított [et] 0 0 - - -

% - - 00,,00 55,,44 22,,11ebbõl anyagában [et] 0 0 - - -

% - - 0,0 5,4 2,1

Összesen Keletkezõ mennyiség[et] 779900 881155 885533 888855 996688

hasznosított [et] 300 375 446 452 528


% 3344,,22 4433,,33 4455,,99 4488,,99 4466,,44


168

A csomagolási hulladék hasznosítására az Európai Unió határidõhöz kötött hasznosítási

arányokat ír elõ. A szabályozás szerint Magyarországnak 2005-ben a keletkezõ csomagolási

hulladék 50%-át kellett hasznosítania. Az ország teljesítette a hasznosítási kötelezettséget.

Az EU-normák szerint nem csak az összes csomagolási hulladék hasznosítását kell

folyamatosan növelni, hanem részelõírások is vannak. 2005-re az összes hasznosításon belül

legalább 25% anyagában hasznosítást kellett biztosítani úgy, hogy ez az arány minden

anyagtípusnál legalább 15% legyen. Papír és fém esetében az elõírást minden évben jelen-

tõsen túlteljesítette az ország. A begyûjtött üveghulladékot (kevés és nem tiszta hulladék)

külföldre szállítják, mert hazánkban a fehér üveg hasznosító kapacitás kis mértékû.

H9. diagram: A szelektíven gyûjtött csomagolási hulladék mennyiségének alakulása eredetszerint a koordináló szervezetek tevékenységében, 2004-2008 (ezer tonna)

(Forrás: Öko-Pannon Kht.)

A lakossági szelektív hulladékgyûjtés terén jelentõs kapacitásfejlesztés történt, a lakosok

fegyelmezetten, nagy tisztasággal gyûjtik az egyes frakciókat. A kis mértékû lakossági üveg-

hulladék begyûjtés oka részben a lakossági újrahasználat, részben a visszavételre ösztönzés

elégtelensége.

A szelektív gyûjtés jellemzõen gyûjtõszigeteken történik, bár egyre növekszik a háztól

történõ zsákos begyûjtésbe bevont lakóingatlanok száma is. A gyûjtõudvarok szerepe a cso-

magolási hulladékok begyûjtésében nem számottevõ.

A lakossági szelektálás a jelentõs infrastruktúra-fejlesztés ellenére lényegesen kevesebb

eredményt hoz (az összes hasznosítás 11%-a) mint az ipari, kereskedelmi szektor szelektív

gyûjtése. (H9. diagram) Ez leginkább annak a következménye, hogy a lakossági gyûjtés

nagyságrendileg nagyobb számú résztvevõt jelent, meggyõzésük a gyûjtésben való részvételre

vonatkozóan sokkal nehezebb, a begyûjtés drágább, míg az ipari, szolgáltatói termelõktõl

koncentráltan több és tiszta hulladék gyûjthetõ vissza.

169


AA bbiioollóóggiiaaiillaagg lleebboommllóó sszzeerrvveess hhuullllaaddéékk

Az uniós jogszabályok alapján a lerakóra kerülõ települési hulladék biológiailag lebomló

részének mennyiségét 2006-ban az 1995-ös bázisévben keletkezett mennyiség 75%-ára,

2009-ben 50%-ára, 2016-ig pedig 35%-ára kell csökkenteni. Az 1995-ben keletkezett 4,5

millió tonna települési hulladékból 2,34 millió tonnát tett ki a biológiailag lebomló hányad,

amelynek 32,7%-ra becsült hányada a könnyen hasznosítható papírhulladék, 67,3%-a pedig

egyéb szerves összetevõ volt. A 2004-es követelményeket Magyarország teljesítette, elsõsor-

ban a papírhasznosítás magas arányával. A 2,46 millió tonna szerves hulladékból 706 ezer

tonnát, fõként papírhulladékot kezeltek az országban.

A lerakótól eltérítés céljainak teljesítésére elsõként a zöldhulladék elkülönített kezelését

jelölte meg a fejlesztési stratégia (Bio-OP). A 2006-ra kiépült 34 komposztáló telep már

közel 250.000 tonna kezelési kapacitással rendelkezett, a házi komposztálással mintegy

120.000 tonna biohulladék lerakását lehetett elkerülni.

A fõvárosi égetõmû korszerûsítésre és bõvítésre került 2006-ban, a települési hulladék-

ból származó biohulladék termikus hasznosító kapacitása így 218.000 tonnára nõtt.

Hosszú távon egyre nagyobb arányban kell mechanikai-biológiai hulladék-elõkezeléssel

(MBH) feldolgozni a biohulladékot, de 2008-ig csak az elsõ MBH-kezelõ létesítmények való-

sultak meg.

Az ISPA keretében tervezett projektek a 2004-ben rendelkezésre álló 122.000 tonnás

éves biohulladék kezelõ kapacitás 2008-ra 460.000-re történõ növelését tartalmazták, a pro-

jektek kivitelezésének idõbeli csúszása miatt azonban az infrastruktúra elemeinek

megépítése gyakran nem valósult meg.

AAzz oollaajjhhuullllaaddéékk

A forgalomba hozott olajtermékek mennyiségének csak egy részébõl (kb. 50%) keletkezik

olajhulladék, mivel az olajok jelentõs része kenési célra elhasználódik, illetõleg más fel-

használási módoknál elég.

Az eredeti rendeltetési céljára már nem használható, hulladékká vált olajok elsõdleges

kezelése a regenerálás, amely által alapolajok állíthatók elõ, különösen az ilyen olajokban

található szennyezõanyagok, oxidációs termékek és adalékanyagok eltávolítása révén. A hul-

ladékolajok jelentõs része anyagában kerül hasznosításra (kb. 30%) (H14. táblázat), ez az

arány azonban alacsonyabb az elvárhatónál.


170

H14. táblázat: Hulladékolajok kezelése 2004-2007 (ezer tonna) (Forrás: KvVM-HIR)

AA PPCCBB--ttaarrttaallmmúú hhuullllaaddéékkookk

Az Uniós követelmények szerint 2010. június 30-ra a PCB-t és PCT-t tartalmazó beren-

dezések más (ilyen anyagot nem tartalmazó) berendezéssel történõ felváltása szükséges és a

hulladékká vált berendezések ártalmatlanításáról kell gondoskodni (2010. december 31.).

Egy 2000-ben készült országos felmérés meghatározta a még mûködõ készülékek számát

(H15. táblázat), becsülte a bennük lévõ veszélyes anyag (PCB) mennyiségét.

H15. táblázat: A PCB-tartalmú berendezések száma 2004-2007 (darab) (Forrás: KvVM)

Az ilyen berendezések cseréje folyamatos, de a PCB- és PCT-mennyiségek eltérõek a

felmérés adataitól, mert e berendezésekben lévõ veszélyes anyagot a felmérés idõpontjában

pontosan meghatározni nem lehetett és a veszélyesanyag-tartalom mennyisége nem azonos a

berendezés selejtezésekor keletkezõ veszélyes hulladék mennyiségével. (H16. táblázat)

A készülékekbõl kinyert poliklórozott bifenilek és terfenilek veszélyeshulladék-égetõben

ártalmatlanításra kerülnek, a transzformátorházakat a kohászat hasznosítja (tisztítás után).

H16. táblázat: A PCB-tartalmú folyadék mennyisége 2004-2007 (kg) (Forrás: KvVM)

22000044 22000055 22000066 22000077

ÖÖsssszzeess kkeelleettkkeezzeetttt hhuullllaaddéékkoollaajj 6644552288 6600886699 5566889955 5522992244

eebbbbõõll anyagában hasznosított 20955 20814 17849 20041

energetikailag hasznosított 3534 937 1324 1314

égetéssel ártalmatlanított 2071 1117 1088 1822

biológiailag-kémiailag kezelt 43053 37945 30476 17527

egyéb 56 6158 12200

MMeeggnneevveezzééss 22000044 22000055 22000066 22000077

TTrraannsszzffoorrmmááttoorr 1171 1429 1093 632

KKoonnddeennzzááttoorr 13594 12184 10771 10276


TTrraannsszzffoorrmmááttoorr 158686 71912 43808 94345

KKoonnddeennzzááttoorr 95960 58359 53937 81297

171


AAzz eelleemmeekk ééss aakkkkuummuullááttoorrookk hhuullllaaddéékkaaii

2004-tõl kezdõdõen csak a határérték feletti nehézfém tartalom miatt veszélyesnek

minõsülõ elem- és akkumulátorhulladék visszagyûjtését kellett megoldani, 2008-tól az ele-

mek és az akkumulátorok hulladékainak visszavételérõl szóló jogszabály (az addigi ipari és

gépjármû elemeken és akkumulátorokon túl) kiterjed valamennyi elemre és akkumulátorra:

a hordozható elemekre és akkumulátorokra, az önállóan forgalmazottakra, beépítettekre, és

az elektronikai készülékhez mellékeltekre is.

Az új szabályozás három alkategóriát különböztet meg a hulladékáramon belül, minden

alkategóriára külön kötelezettség vonatkozik.

AA hhoorrddoozzhhaattóó eelleemm-- ééss aakkkkuummuullááttoorrhhuullllaaddéékk

A forgalmazott hordozható elem és akkumulátor nagy gyakorisággal még ugyanazon évben

hulladékká válik. Az elhasználódott hordozható elemek és akkumulátorok hulladékainak

begyûjtése a 2005. évi kiemelkedõ értéktõl eltekintve közel állandó. (H17. táblázat) A

keletkezõ hulladék kezelésének módja - a hazai feldolgozási kapacitás hiánya miatt - az

ártalmatlanítás, veszélyes hulladéklerakóban. A begyûjtött hulladékmennyiség 2005-ben

167 tonna (12%), 2006-ban 246 tonna (13%), 2007-ben 261 tonna (15%).

H17. táblázat: A hordozható elem és akkumulátor forgalmazott mennyisége2004-2007 (tonna) (Forrás: Elem és Akkumulátor Forgalmazók Egyesülete)

A hordozható elemek és akkumulátorok esetében a visszagyûjtési kötelezettség 2008-ban

18%, amelynek teljesítése prognosztizálható. A hordozható elemek és akkumulátorok, illetve

hulladékaik területén három koordináló szervezet alakult. 2008-ban közel 11.500 körüli

gyûjtõpontjuk 9,3 millió lakost ért el.

AA hhuullllaaddéékkkkáá vváálltt ggééppjjáárrmmûû-- ééss iippaarrii aakkkkuummuullááttoorr

A 2004-2008 évi adatok alapján évente mintegy 19.000-21.000 tonna savas ólomakku-

mulátor kerül forgalomba. A savas akkumulátorok 100%-os begyûjtését követõen - hazai fel-

dolgozási kapacitáshiány miatt - külföldre szállítás történik, hasznosítás érdekében.

(H11. ábra) Az ipari és gépjármû akkumulátorok esetében koordináló szervezetek irányítják

a hulladékgyûjtést. Átvevõhelyeik száma közel 400. A kiskereskedelmi forgalmazók közül

számos üzlet is visszafogadja a hulladékot, mintegy 3000 helyszínen.


HHoorrddoozzhhaattóó eelleemm ééss aakkkkuummuullááttoorr 1938 2017 1839 1804


172

AA gguummiiaabbrroonnccssookk

A gumiabroncsok esetében a legfontosabb hulladékgazdálkodási cél a keletkezõ összes

hulladék hasznosítása. A gumiabroncs esetében nincs jogszabályban elõírt visszavételi

kötelezés, „csak” lerakási tilalom. 2003. július 16. után tilos lerakni használt egész

gumiabroncsokat, valamint tilos lerakni felaprított használt gumiabroncsokat 2006. július

16. után.

Hazánkban évente hozzávetõlegesen 40.000-45.000 tonna gumiabroncs hulladék

keletkezik, 8.000-10.000 tonnát újrafutóznak. 2006-ban a Magyarországon képzõdött 42.000

tonna hulladék abroncsból 19.000 tonna került anyagában, míg 23.000 tonna energetikailag

hasznosításra.

A jelenleg hazánkban meglévõ hasznosító kapacitások 60.000-70.000 tonnányi

gumiabroncs hulladék kezelését teszik lehetõvé. (H10. diagram)

A jogszabály szerinti kivételt képezõ kerékpár-gumiabroncsok és az 1400 mm külsõ

átmérõnél nagyobb gumiabroncsok feltehetõen lerakóra kerülnek.

H10. diagram: A 2006-2007-ben begyûjtött használt gumiabroncs mennyisége és kezelése,2006-2007 (ezer tonna)

AA hhuullllaaddéékkkkáá vváálltt ggééppjjáárrmmûûvveekk

2006-tól csak bontási igazolással lehet a forgalomból véglegesen kivonni a gépjár-

mûveket. 2006-tól kötelezõ a hulladékká vált gépjármûvek visszavétele és a visszavett

gépjármû tömegére vonatkoztatott 85%-os hasznosítás, ezen belül a 80%-os újrafeldolgozás.

2006-ban a hasznosítás csak 81,5%-ban teljesült, mivel alacsonyabb volt a csak ener-

getikailag hasznosítható hányad.

173


A 2007-es adatok szerint 43.433 gépkocsi végleges kivonására és szétbontására került

sor, amibõl még mindig csak 82,8%-nyi hasznosítás valósult meg (81,6% anyagában

hasznosítás). A hulladék 17,2%-a hulladéklerakókba kerül, valamint 1,2% energetikai

hasznosításra.

A shredderhulladék könnyû frakciójának energetikai hasznosítása fûtõérték szempont-

jából elõnyös lenne, mégis jellemzõen lerakóba kerül, mivel a kevert hulladék szétválasztási

technológiája nem valósult meg, és a lerakás olcsóbb.

A hulladékká vált gépjármûvek fõ összetevõinek hasznosítása a kézi szétszerelés, illetõ-

leg a shredderezés után is megoldott, gondot jelent azonban az üveghulladék, mûanyaghul-

ladékok és a könnyû zúzási maradék hasznosítása.

Gyakorlati tapasztalatok alapján még mindig jelentõs az illegális autóbontók száma.

Egyes becslések szerint több mint 1000 olyan illegális autóbontó van, amelyek akár a hiva-

talosan bontott jármûvekkel azonos nagyságrendû hulladékkezelést végeznek.

AAzz eelleekkttrroommooss ééss eelleekkttrroonniikkuuss bbeerreennddeezzéésseekk hhuullllaaddéékkaaii

Az elektromos és elektronikai berendezések hulladékai esetében a gyártók viselik a hul-

ladékká vált termékek kezelésének költségeit. Ennek megfelelõen a gyártók feladata olyan

rendszerek felállítása, amelyek biztosítják az elektromos és elektronikai termékek hul-

ladékainak hasznosítását. A visszagyûjtési rendszerekbe bejelentkezett gyártók 2004-2007

között évente kb. 120.000 tonna elektromos berendezést forgalmaztak. A begyûjtött mennyi-

ség legjelentõsebb részét a háztartási nagygépek teszik ki. (H18. táblázat, H11. diagram)

A begyûjtési cél 2008-ra 4 kg/fõ, amely teljesült (4,47 kg/fõ).

H18. táblázat: A 2008-ban begyûjtött elektromos és elektronikai berendezések hulladékai,(tonna) (Forrás: OKTVF)

MMeeggnneevveezzééss 22000088

Háztartási nagygépek 28322

Háztartási kisgépek 3164

Információs és távközlési berendezések 5705

Szórakoztató elektronikai berendezések 6525

Világítótestek 286

Gázkisülésû lámpák 480

Elektromos és elektronikai barkácsgépek, szerszámok 275

Játékok, szabadidõs és sportfelszerelések 16

Orvosi berendezések -

Ellenõrzõ, vezérlõ és megfigyelõ berendezések 12

Adagoló automaták -



174

H11. diagram: A 2008-ban begyûjtött elektromos és elektronikai berendezések hulladékainakszázalékos megoszlása

A begyûjtött hulladékok bontását a koordináló szervezetek megbízása alapján hul-

ladékkezelõk végzik.

A 2008-ra termékkategóriánként elõírt különbözõ újrafeldolgozási és hasznosítási cél-

kitûzéseket Magyarország már 2007-ben teljesítette. A gyártók által biztosított anyagi háttér-

rel létrejött a szükséges hazai kezelõi kapacitás, bár egyes elektromos és elektronikai beren-

dezések hulladékkategóriájában a kezelés külföldön történik.

A hasznosított berendezések (44784 tonna begyûjtöttbõl 37631 tonna) között a legna-

gyobb részarányt a háztartási nagygépek teszik ki. A begyûjtött hulladékok legnagyobb

hányadát hazánkban hasznosítják, kisebb részét az Európai Unió tagországaiban. Az Unión

kívül történõ kezelés szinte elhanyagolható mértékû. Az elektromos és elektronikai beren-

dezések ártalmatlanítása kisebb mértékben energetikai célú ártalmatlanítás, nagyobb

mértékben lerakással történik.

AAzz eeggéésszzssééggüüggyyii hhuullllaaddéékk

Az egészségügyi intézményekben keletkezõ fertõzõ hulladékok égetéssel vagy fer-

tõtlenítéssel ártalmatlaníthatók. A hulladéklerakókról szóló szabályozás szerint tilos a

kórházi vagy más humán-egészségügyi, illetve állat-egészségügyi intézménybõl származó fer-

tõzõ hulladék lerakása. Amennyiben az egészségügyi hulladék nem tartalmaz egyéb veszé-

lyes összetevõt, fertõtlenítés után lerakható B3 kategóriájú lerakóba.

A keletkezett humán és állati egészségügyi hulladék éves mennyisége 12.000, illetve

14.000 tonna/év körüli mennyiség, ebbõl az égetéssel ártalmatlanított mennyiség 3800,

illetõleg 410 tonna/év körüli (H19. táblázat), míg a többi lerakással ártalmatlanításra kerül.

175


Az EU követelményeknek megfelelõen teljesült a környezetvédelmi szempontból nem

megfelelõ égetési feltételekkel mûködõ hulladékégetõk 2005-ig történõ leállítása.

H19. táblázat: A keletkezett és égetéssel ártalmatlanított egészségügyi hulladék éves mennyisége 2008-ban (tonna) (Forrás: KvVM-HIR)

ÁÁllllaattii eerreeddeettûû hhuullllaaddéékk

Az állati eredetû melléktermékek fertõzési veszélyességi kockázatuk alapján három

kategóriába sorolódnak, és kezelésükrõl, feldolgozásukról jogszabályban meghatározott, az

egyes osztályokhoz tartozó eltérõ eljárással kell gondoskodni.

A közösségi szabályok átvétele során és következtében fokozatosan megszûnt az állati

melléktermékek kategorikus veszélyes hulladék besorolása. Az állati eredetû hulladékok az

állategészségügyi szabályozás alapján közvetlenül égetésre vagy az állategészségügyi jog-

szabályban foglalt kezelést követõen egyéb kezelésre (égetés, együttégetés, lerakás) kerül-

hetnek.

Az EK rendeletnek megfelelõen 2006-tól tilos az állati melléktermék és hulladék

elföldelése (50 kg-nál kisebb, nem fertõzõ betegség miatt elhullott állat kivételével), dögku-

takba, dögterekre való elhelyezése, ezért 2005. december 31-ig az önkormányzatoknak be

kellett záratniuk az összes dögkutat, dögteret. Egy 2008-ban elvégzett felmérés alapján

megállapítható, hogy a dögkutak lezárása nem történt meg hiánytalanul, bár többségükben

már ezek is használaton kívül állnak.

EU-források felhasználásával pályázati lehetõséget biztosítottak az önkormányzatok

számára az állati hulladék begyûjtõ kapacitásának évi 100.000 tonnával való növelése,

égetõk létesítése, illetve a jármûpark fejlesztése érdekében. A nyertes pályázatok meg-

valósítása során 2008 augusztusáig 96 dögkút és dögtér felszámolása és rekultivációja történt

meg.

MMeeggnneevveezzééss

HHuummáánneeggéésszzssééggüüggyyii hhuullllaaddéékk


ÁÁllllaatteeggéésszzssééggüüggyyii hhuullllaaddéékk


öösssszzeesseenn eebbbbõõll ffeerrttõõzzõõ öösssszzeesseenn eebbbbõõll ffeerrttõõzzõõ

KKeelleettkkeezzééss 12000 9000 14000 13500

ÉÉggeettéésssseell áárrttaallmmaattllaannííttááss 3800 3200 410 380


176

AA nnöövvéénnyyvvééddõõ--sszzeerr hhuullllaaddéékk ééss ccssoommaaggoollááss

A növényvédõ-szer csomagolási hulladék begyûjtésére és ártalmatlanítására - a gyártói

felelõsség elve alapján - a növényvédõ-szer mennyiség 97%-át forgalmazó 20 gyártó 2003-

ban koordináló szervezetet alapított, így gondoskodva a hulladék kezelésérõl.

2008-ban 5025 t volt a növényvédõ-szer csomagolóanyag-kibocsátás. Ennek kezelése az

55%-os összes hasznosításon belül 35%-ban anyagában hasznosításként történt meg.

(H20. táblázat) A táblázat szerinti, a fémhulladékra vonatkozó magas hasznosítási arány, nem

növényvédõ-szer csomagolást is magában foglalhat.

*Nem veszélyes

H20. táblázat: Növényvédõ-szer csomagolóanyag kezelési kötelezettségek és azok teljesítése2008-ban (tonna) (Forrás: CSEBER)

A „múlt”-ból maradt növényvédõ-szer hulladék begyûjtésére és ártalmatlanítására a

KvVM két akciót szervezett. Ennek keretében 5 megyébõl összesen 186 tonna növényvédõ-

szer-hulladék került begyûjtésre. Az akciókból kimaradt 14 megyében kb. 200 tonna

növényvédõ-szer hulladékról van információ.

AAzz ééppííttééssii ééss bboonnttáássii hhuullllaaddéékkookk

Az építési-bontási hulladékok keletkezõ mennyisége a vizsgált idõszakban lassú

csökkenést mutat. (H21. táblázat) Ennek oka a gazdasági válság miatt bekövetkezõ

beruházási kedv visszaesése.

KKöötteelleezzeettttsséégg KKiibbooccssááttááss,, ttoonnnnaaHHaasszznnoossííttootttt

mmeennnnyyiisséégg,, ttoonnnnaa

HHaasszznnoossííttáássii

aarráánnyy,, %%

ÖÖsssszzeess hhaasszznnoossííttááss:: 5555%% 5025 2947 58,6

AAnnyyaaggáábbaann hhaasszznnoossííttááss**:: 3355%% 3069 2548 83

PPaappíírr:: 6600%% 1206 741 61,4

FFéémm:: 2255%% 81 1130 1395

FFaa:: 1155%% 2167 706 33

177


H21. táblázat: Az építési és bontási hulladékok keletkezése és kezelése2004-2007 (ezer tonna) (Forrás: KvVM-HIR)

A keletkezõ mennyiségnek csak kb. 10%-át hasznosították 2004-ben, míg a vizsgált

idõszak végére ez az arány 45%-ra növekedett, ami kedvezõ tendencia. A növekvõ mennyi-

ségû hasznosítás részben az Európai Uniós forrásokból kiépített kezelõ kapacitások ered-

ménye. A hasznosítás sok esetben felszíni bányák rekultiválása és más feltöltési tevékenység,

ami a képet kissé kedvezõtlenebbé teszi. Az EU új követelményeinek betartása érdekében

2020-ra 70%-os hasznosítási arányt kell elérni.

AAzzbbeesszzttmmeenntteessííttééss öösssszzeessíítteetttt aaddaattaaii

Az azbeszt környezetszennyezésének megelõzése és csökkentése érdekében a szabály-

szerû bontás és ártalmatlanítás biztosítása elengedhetetlen, a bontás folyamatát nemzetközi

és hazai jogszabályok is meghatározzák. Az EU tagállamok 2005-tõl kezdõdõen területükön

nem engedélyezhetik azbesztet1 tartalmazó termékek forgalmazását és felhasználását. A szórt

azbesztes tûzálló vakolatok és szigetelõ rétegek eltávolítása közvetlen egészségkárosító és

környezetszennyezõ hatású lehet.

Az azbesztmentesítés, illetve az egyéb bontási tevékenység során keletkezõ bontott

azbesztpala csak B1b lerakón (elkülönített medencében) vagy veszélyes hulladéklerakón

rakható le.

A lakó- és középületekben található azbeszttartalmú szigetelések biztonságos

eltávolításának és ártalmatlanításának támogatására 2004-2006 között az NFT KIOP

keretében lehetett pályázni. Több azbesztmentesítési projekt is megvalósult, amelyekhez az

önkormányzatok állami támogatást vettek igénybe. (H22. táblázat)

MMeeggnneevveezzééss 22000044 22000055 22000066 22000077 22000088

KKeelleettkkeezzõõ mmeennnnyyiisséégg,, tt//éévv 44006600 44113300 33999966 33667700 44888822

-- aannyyaaggáábbaann hhaasszznnoossííttááss 370 1078 1010 1376 2231

--eenneerrggeettiikkaaii hhaasszznnoossííttááss 0,2 0,3 2,2 0,3 0,3

-- ééggeettéésssseell áárrttaallmmaattllaannííttááss 0,2 - - - 0,3

-- lleerraakkááss 3689 3051 2984 2984 2650

1A felhasználási tilalmat a krokidolit, az amozit, az antofillit azbeszt, az aktinolit azbeszt, a tremolit azbeszt és a

krizotil rostok és ezen rostokat tartalmazó termékek esetében vezették be.


178

Mivel 2005 óta az azbeszttermékek forgalmazása és felhasználása tilos, ezért a hulladék

azbeszt nem hasznosítható, kezelése ártalmatlanítással történik.

H22. táblázat: Azbesztmentesítés összesített adatai 1999-2007 között (Forrás: KvVM)

99..66 OOrrsszzáágghhaattáárroonn áátt ttöörrttéénnõõ hhuullllaaddéékksszzáállllííttááss

A hulladékok országhatárokat átlépõ szállítását az Európai Parlament és a Tanács ren-

delete mellett az ENSZ Bázeli Egyezménye, valamint az OECD idevonatkozó határozata

szabályozza. A hulladékszállításról szóló EU-s rendelet hatálybalépésétõl, 2007 júliusától

minden hulladékszállításról kötelezõ egységes szerkezetû adatszolgáltatás van érvényben,

így a „zöld listás” hulladékok forgalma megbízhatóan nyomon követhetõ.

AA vveesszzééllyyeess ééss eeggyyéébb eelllleennõõrrzzöötttt hhuullllaaddéékkookk bbeehhoozzaattaallaa

A jelenlegi szabályozás szerint az országba hulladékot behozni csak hasznosítási célból

lehetséges. Az elmúlt években a beszállítás 2006-ban volt a legnagyobb, ekkor a hulladék-

ból elõállított tüzelõanyag erõmûben történõ hasznosítása dominált. (H23. táblázat)

LLaakkóótteelleepp LLaakkáássookk sszzáámmaaAAzzbbeesszztt

mmeennnnyyiissééggee,, mm22 MMeenntteessíítteetttt llaakkááss MMeenntteessíítteetttt mm22

BBuuddaappeesstt 1090 11164 1004 10829

TTaattaabbáánnyyaa 2572 23325 kb. 450 4789

EEsszztteerrggoomm 1210 13032

NNyyeerrggeessúújjffaalluu 312 2323

KKoommáárroomm 677 7058

GGyyõõrr 10601 73070 3964 21553

SSoopprroonn 2611 11337

MMoossoonnmmaaggyyaarróóvváárr 1432 9797

AAjjkkaa 180 2340

SSzzáázzhhaalloommbbaattttaa 240 2370

PPééttffüürrddõõ 266 1110

OOrroosszzlláánnyy 650 6890

SSiióóffookk 120 731

TTaattaa 65 482

VVeesszzpprréémm 7038

ÖÖsssszzeesseenn 117722006677 3377117711

179


H23. táblázat: A veszélyes és egyéb ellenõrzött hulladékok behozatala2005-2008 (tonna) (Forrás: KvVM, Bázeli Egyezmény)

AA vveesszzééllyyeess hhuullllaaddéékkookk kkiivviitteellee

Egyes hulladékfrakciók esetében nem rendelkezünk hazai hasznosítási kapacitással, bár

ilyen technológia létezik és a hulladékra kereslet van. Ezekben az esetekben a határokon túl

történõ kezelés érdekében a hulladék kivitelre kerül az országból. (H24. táblázat) A kár-

mentesítésekbõl származó szerves oldószer-hulladékok kivitele is e célból történt.

H24. táblázat: A veszélyes hulladékok kivitele, 2005-2008 (tonna)(Forrás: KvVM, Bázeli Egyezmény)

99..77 HHuullllaaddéékkáárrttaallmmaattllaannííttááss

A hulladékok ártalmatlanítása égetéssel, illetõleg lerakással történhet. Minden esetben a

hulladék tulajdonosának kötelessége az ártalmatlanításról gondoskodni.

HHuullllaaddéékkééggeettõõ ééss eeggyyüüttttééggeettõõ bbeerreennddeezzéésseekk

A hulladékégetõ berendezésekre vonatkozó szigorú szabályok segítenek abban, hogy az

égetés környezetszennyezés nélkül valósuljon meg. Ezen szabály alkalmazása érdekében

ÉÉvv MMeennnnyyiisséégg SSzzáárrmmaazzáássii oorrsszzáággookk JJeelllleemmzzõõ hhuullllaaddéékkookk

22000055 17300 DE, YU hulladékból tüzelõanyag

22000066 163366 DE, HR, SK hulladékból tüzelõanyag

22000077 1480 AT, RO fémiszap, lúg

22000088 980 RO, SB, SK fémiszap, lúg, katalizátor

ÉÉvv MMeennnnyyiisséégg CCéélloorrsszzáággookk JJeelllleemmzzõõ hhuullllaaddéékkookk

22000022 4848 AT, DE, SLO ólomakkumulátor, cink-salak hulladék

22000033 31458 AT, DE, UA ólomakkumulátor, savgyanta

22000044 182254 AT, DE, SKólomakkumulátor, halogénezett szerves oldószer,

desztillációs maradékok

22000055 76044 AT, DE, SLOólomakkumulátor, halogénezett szerves oldószer,

desztillációs maradékok

22000066 88282 AT, DE, SLO ólomakkumulátor, hulladékkezelési maradékok

22000077 72170 AT, FR, SLO ólomakkumulátor, szerves oldószer maradékok

22000088 55023 AT, DE, SLO ólomakkumulátor, szerves oldószer maradékok


180

került sor az országban létezõ valamennyi égetõmû felülvizsgálatára, és mindazok, amelyek

nem teljesítették az elõírt feltételrendszert, 2005-tõl tevékenységüket nem folytathatták

tovább.

Jelenleg 17 veszélyeshulladék-égetõ, 1 településihulladék-égetõ, 18 hulladék együttégetõ

(1 erõmû, 4 cementgyár, 13 téglagyár), valamint 13 nemveszélyes-hulladék égetõ mûködik.

A nemveszélyes-hulladék égetõk fõként fahulladék és biomassza tüzeléssel üzemelnek.

HHuullllaaddéékklleerraakkááss

Az országban 2002-ben egy Phare vizsgálat 2667 db olyan helyszínt mért fel és értékelt

környezeti veszélyeztetés szempontjából, ahol 1950 után települési hulladék került lerakás-

ra. Ezek közül közel 1000 üzemelt még 2003-ban, azonban az elmúlt idõszakban a mûködõ

hulladéklerakók száma drasztikusan csökkent. 2008 végén már csak 212 db lerakó

mûködött, ebbõl 132 lerakót 2009. július 15-ig kellett bezárni. A továbbmûködõ és a

közeljövõben létesülõ települési szilárdhulladék-lerakók középtávon elegendõ kapacitást

biztosítanak a keletkezõ hulladék ártalmatlanítására. Jelenleg 70 db települési szilárdhul-

ladék lerakó mûködik, további 9 db létesítése folyamatban van. Ezen kívül mûködik 11 db

inert lerakó.

A települési szilárd hulladék kezelésének területén nehéz helyzet alakult ki az elmúlt

években azzal, hogy régi, elavult, környezetvédelmi szempontból nem megfelelõ - ezért

olcsón mûködõ - lerakók párhuzamosan mûködtek új, szigetelt, európai normáknak

megfelelõ lerakókkal. A kétfajta mûszaki feltételrendszer igen eltérõ lerakási díjat jelentett,

és ez feszültséget okozott az ártalmatlanítás terén.

99..88 HHuullllaaddéékkggaazzddáállkkooddáássii ccééllkkiittûûzzéésseekk

A hulladékgazdálkodás 2004-2008 közötti legfõbb célkitûzéseit az OHT foglalta össze a

2003-2008. közötti tervezési idõszakra, amelyek a következõk szerint teljesültek.

- Teljessé vált a hulladékgazdálkodási szabályozó rendszer, majd a végrehajtási tapasz-

talatok alapján, valamint a közösségi szabályozás változásának követésére biztosított volt a

folyamatos korszerûsítés.

- Az OHT elfogadását követõen a területi tervek 2003. november 7-én kerültek kihir-

detésre, miniszteri rendelet formájában. A települési önkormányzatok tervkészítése idõben

jobban eltolódott és a tervet nem minden település készítette el. (2080 településre

vonatkozóan készült települési hulladékgazdálkodási terv.)

- Megvalósult az adatszolgáltatási és -kezelési rendszer folyamatos fejlesztése a HIR

adatbázis kidolgozásával és sorozatos továbbfejlesztésével, valamint a felügyelõségek

ellenõrzésével.

- Kialakításra kerültek a gyártói felelõsség elvén mûködõ hasznosító, koordináló

szervezetek létrejöttének és mûködésének feltételei. Minden olyan hulladékfrakció esetében,

ahol a szabályozás lehetõvé tette a gyártói felelõsség érvényesítését, megalakultak és mûköd-

nek a koordináló szervezetek.

181


- Az önkormányzatok társulásának a regionális hulladékkezelõ szervezetek

kialakítására történõ ösztönzése hatására 2008 végére az ország lakosainak mintegy 60%-ára

kiterjed a regionális rendszerek hálózata.

- A civil szervezetek, zöld mozgalmak, kultúraközvetítõ és közösségfejlesztõ

intézmények támogatása a hulladékgazdálkodási célok elérésének érdekében folyamatosan

megtörtént. E szervezeteket a lakosság fogyasztói szokásainak, a helyi társadalom és a csalá-

dok környezettudatos életvitelének alakításában végzett munkájukban segítette a KvVM.

Saját forrásaiból pályázatok keretében támogatta a civil kezdeményezések megvalósítását

(pl. Tájsebészet program).

- A KvVM pályázatok meghirdetésével támogatta a helyi hulladékgazdálkodási

kezdeményezések (pl. elkülönített begyûjtés szervezése, illegálisan elhagyott hulladék fel-

szedése) megvalósítását.

- A környezetvédelmi hatósági feladatot ellátó munkatársak részére a KvVM szakmai

fõosztálya rendszeres ismertetõket tartott a friss információk továbbadására, az új vagy vál-

tozó jogszabályok végrehajtása, a versenyképes tudás megszerzése, a jogi és technikai

tudásszint emelése érdekében.

- A KvVM kidolgoztatta az oktatáshoz szükséges segédanyagokat (pl. Hulladék-suli)

annak érdekében, hogy a NAT megfelelõ fejlesztésével elérhetõ legyen, hogy a tanulók min-

den szinten rendelkezzenek megfelelõ ismeretekkel a hulladék keletkezése, illetve

keletkezésének megelõzése, hasznosítása és ártalmatlanítása terén, ismerjék meg az ezzel

kapcsolatos körfolyamatokat, és értsék az ökológiai és társadalmi összefüggéseket.

- A kutatás-fejlesztés területén több sikeres pályázat került gyakorlati megvalósításra a

hulladékgazdálkodás színvonalának jelentõs emelése érdekében.

- Az erõforrások felhasználásának és a hulladék képzõdésének elválasztása a gazdasá-

gi növekedéstõl, jelentõsen javított erõforrás-hatékonysággal, a hulladék keletkezésének és

veszélyessé válásának megelõzésével, csak részben valósult meg, a fogyasztás terén nem

tapasztalható jelentõs változás.

- Az a célkitûzés, hogy megelõzési intézkedésekkel kell biztosítani, hogy a képzõdõ,

kezelendõ hulladék mennyisége összességében az idõszak végére ne haladja meg a 2000. évi

szintet, mennyiségileg teljesült, azonban a keletkezés csökkenése elsõsorban nem az erõfor-

rás-hatékonyság növelése révén következett be.

- Kialakításra került a hulladékanyagok hasznosításának EU-konform mûszaki

követelményrendszere (szabványok) a szabályozás figyelembevételével.

99..99 HHuullllaaddéékkggaazzddáállkkooddáássii tteerrvveekk

A Hgt. szabályozta a tervkészítés hierarchiáját és idõbeli ütemét. Az OHT-n kívül készül-

nek területi hulladékgazdálkodási tervek a statisztikai régiókra és helyi terveket készítenek

a települési önkormányzatok is. Az egyes tervek idõbeli eltéréssel, de egyöntetûen hat évre

készülnek és kétévenként felülvizsgálatot is kell készíteni.

Az Országos Hulladékgazdálkodási Terv 2003-2008 közötti legfontosabb tervszámai és

azok teljesülése a következõ. (H25. táblázat)


182

*Begyûjtött mennyiség**A biológiai körforgásba megközelítõleg teljes egészében visszakerülõ mezõ- és erdõgazdasági maradványok

H25. táblázat: Az OHT legfõbb tervszámai és azok teljesítése a hulladékkeletkezés tükrében, (millió tonna)

A keletkezõ hulladék mennyisége 2000 óta jelentõsen, mintegy 43%-kal csökkent, elsõ-

sorban a termelési hulladék képzõdés visszaesésének következtében. A változást befolyásol-

ja az is, hogy bizonyos melléktermékek kikerültek a hulladékok körébõl. A vizsgált idõszak-

ban a GDP éves értéke csaknem duplájára nõtt. Így az 1000 Ft bruttó hazai termék elõál-

lításra jutó 3 kg hulladék mennyiség 2008-ra kb. 1 kg-ra csökkent.

HHuullllaaddéékk ttííppuussaa 22000000 22000055 22000088 tteerrvv 22000088 ttéénnyy

Mezõgazdasági és élelmiszeripari nem-veszélyes 5,0 5,0 3,0 1,2

Ipari és egyéb gazdálkodói nem-veszélyes 21,5 20,0 18,0 7,4

Települési szilárd 4,6 4,8 5,2 4,5

Települési folyékony* (szennyvíziszap nélkül) 5,5 5,2 4,6 3,9

Szennyvíziszap 0,7 1,1 1,5 n.a.

Veszélyes 3,4 4,0 4,1 0,7

Építési-bontási n.a. n.a. n.a. 4,9

ÖÖsssszzeesseenn 4400,,77 4400,,11 3366,,44 2222,,66

Biomassza** 28,0 30,0 32,0 n.a

MMiinnddöösssszzeesseenn 6688,,77 7700,,11 6688,,44 --

183


A tervezési ciklus végére (2008) a következõ legfontosabb tervmutatók teljesítése biztosí-

totta a korszerû hulladékgazdálkodás kialakulását. (H26. táblázat)

H26. táblázat: A 2008-ra meghatározott legfontosabb tervmutatók és teljesülésük

TTeerrvveezzeetttt ccééllookk AA tteerrvv tteelljjeessüüllééssee

2009-ig az évente képzõdõ ipari eredetû nem veszélyes hulladék mennyi-

ségében szerény mértékû csökkenés prognosztizálható.

A célok teljesültek.

A hulladék hasznosítása terén el kell érni, hogy a hulladék mintegy fele

hasznosításra kerüljön.

A cél csak részben

teljesült, a

hasznosítás aránya

kb. 30%.

Az ártalmatlanítás területén biztosítani kell, hogy csak a nem hasznosítható

hulladék kerüljön lerakásra, és a nem megfelelõen kialakított hulladék-

tárolók és lerakók legkésõbb 2009-ig bezárásra, felszámolásra, illetõleg az

elõírásoknak megfelelõen felújításra kerüljenek.

A cél teljesült.

A hulladék környezetvédelmi szempontból megfelelõ égetési feltételeit biz-

tosítani nem tudó berendezéseket legkésõbb 2005-ig fel kell újítani vagy be

kell zárni.

A cél teljesült.

A végsõ lerakóhelyre kerülõ veszélyes és nem-veszélyes hulladék mennyi-

ségét egyaránt mintegy 20%-kal kell csökkenteni.

A cél teljesült.

A veszélyes hulladékok terén a képzõdés megelõzése és a veszélyesség

csökkentése a fõ cél. Növelni kell a hasznosítás mértékét, 2008-ig el kell érni

legalább a 30%-os hasznosítási arányt.

A cél nem teljesült.

A biológiai úton lebontható növényi és állati hulladék lerakását gyakorlatilag

teljes egészében meg kell szüntetni, és ennek érdekében a talajba

közvetlenül vissza nem forgatható hulladék kezelésére komposztáló, biogáz-

elõállító és felhasználó, illetve bioenergia hasznosító létesítményeket kell

kialakítani.

A cél nem teljesült.

A kiemelten kezelendõ hulladékáramok esetében gondoskodni kell ezen hul-

ladékfajták általános szabályok mellett betartandó anyag-specifikus kezelési

szabályainak kidolgozásáról, a többi hulladéktól való elkülönített gyûjtési,

begyûjtési és kezelési, ezen belül hasznosítási rendszerének kiépítésérõl,

illetve ezek létrejötte feltételeinek megteremtésérõl.

A cél teljesült.

A hulladékok országhatárt átlépõ szállítása során biztosítani kell, hogy veszé-

lyes hulladék az országból nem OECD-tagországba ne kerülhessen, és bár-

milyen hulladék csak feljogosított létesítményben történõ hasznosításra

kerülhessen kivitelre. A hulladék behozatalánál szintén csak engedélyezett

hasznosításra történõ szállítás engedhetõ meg, ártalmatlanításra hulladék

nem importálható.

A cél teljesült.


184

99..1100 HHuullllaaddéékkggaazzddáállkkooddáássii iinnttéézzkkeeddéésseekk

Az Országos Hulladékgazdálkodási Tervben megfogalmazott egyes programok 2008

végéig történõ megvalósítása a szükséges fejlesztési és beruházási költségek finanszírozásá-

val biztosítható. Az önkormányzati területen szükséges fejlesztések jelentõs részét EU-forrá-

sok felhasználásával valósította/valósítja meg az ország, a következõk szerint.

EEUU ttáámmooggaattáássii ffoorrrráássookk ffeellhhaasszznnáálláássaa

IISSPPAA,, 11999999--22000033

Az EU-hoz történõ elõcsatlakozási idõben Magyarország számára megnyílt a lehetõség,

hogy a hazai hulladékgazdálkodási létesítmények korszerûsítésre kerüljenek, kiépítsük a

még hiányzó kapacitásokat. Ezekhez a beruházásokhoz az ISPA forrásokból 12 projekt meg-

valósítását finanszírozta nagyobb részt az EU, kisebb részt a központi költségvetés és az érin-

tett önkormányzatok. A projektek benyújtására 1999-tõl 2003-ig nyílt lehetõség, meg-

valósításuk részben 2010-ben fejezõdik be.

Támogatásban részesült: Nyugat-Balaton és Zala völgye, Észak-Balaton, Dél-Balaton és

Sió Völgye, Duna-Tisza közi nagytérség, Homokhátság, Szeged, Hajdú-Bihar megye, Szolnok,

Tisza-tó régió, Miskolc, Észak-Kelet Pest és Nógrád megye hulladékgazdálkodási projektje.

Összesen 1132 településen 3.699.676 fõt érint a fejlesztés, 284.630 ezer euro értékben.

KKOOAA,, 22000044--22000066

A 2004-2006 közötti idõszakban már a Kohéziós Alap volt az a forrás, amelybõl az ország

további beruházásai finanszírozásra kerülhettek. Ebben az idõszakban 1 hul-

ladékgazdálkodási projekt került elfogadásra. (H27. táblázat)

H27. táblázat: A Kohéziós Alap forrásaiból létrejött hulladékgazdálkodási projekt fõbb mutatói

KKIIOOPP,, 22000044--22000066

2004-2006 között a környezeti és informatikai operatív program (KIOP) több kisebb

beruházási célt jelölt meg, amelyek a hulladékgazdálkodás terén szükséges fejlesztéseket

támogatták.

PPrroojjeekktt mmeeggnneevveezzééssee ÉÉrriinntteetttt llaakkoosssszzáámm//tteelleeppüüllééss ÖÖsssszzkkööllttsséégg,, FFtt

Szatmár-Bereg megyei hulladékgazdálkodási

projekt - I-II. ütem

595.342 fõ/242 település 35.844.654

185


Állati hulladék és melléktermék kezelés

Az állati hulladékok kezelésének fejlesztésére a pályázat forrásszerzési lehetõséget biz-

tosított az önkormányzatok, önkormányzati társulások, többségi állami/önkormányzati tulaj-

donban lévõ szervezetek és 2005 májusától az egyéb gazdálkodó szervezetek számára is.

Nemcsak a lezárt, de még meglévõ ártalmatlanító létesítmények (állati hulladéktemetõk,

dögkutak, dögterek) felszámolása és rekultiválása, hanem új térségi kezelõrendszerek

(regionális és telepi, üzemi hulladékgyûjtõk) kiépítése is a támogatható tevékenységek között

szerepelt.

15 pályázat került támogatásra, amelybõl 9 db önkormányzati beruházás (1.512 millió

Ft), 3 db nem önkormányzati pályázat (915 millió Ft). További 3 önkormányzati pályázat 240

millió Ft összegben tartalék listára került.

Építési-bontási hulladék kezelés

Az országban keletkezõ és hasznosításra nem kerülõ jelentõs mennyiségû építési-bontási

hulladék feldolgozása infrastruktúrájának megteremtése érdekében a pályázat támogatta a

hulladékkezelési technológiák fejlesztését.

Kecskemét, Kaposvár, Kunszentmárton, Eger, Bodrogkeresztúr térségében összesen

2.117.401 ezer Ft összegben került sor beruházásra.

Azbesztmentesítés

Az azbesztmentesítési pályázat elsõsorban a telepszerûen, házgyári technológiával épített

lakóépületek közösségi helységeinek azbesztmentesítését szolgálta a jobb környezeti állapot

elérése céljából. (H28. táblázat)

H28. táblázat: A KIOP forrásokból megvalósított azbesztmentesítési projektek fõbb mutatói

Egészségügyi hulladék

Az egészségügyi hulladék kezelésének fejlesztésére egyetlen pályázat került támogatásra

„Egészségügyi hulladék kezelés komplex rendszerének EU követelményekhez igazodó

fejlesztése Szeged régiójában” címmel. Összköltsége 311.024.302 Ft, amelyet a kórházi hul-

ladékégetõ korszerûsítése, az egészségügyi hulladékgyûjtõ rendszer fejlesztésére fordítottak.

PPrroojjeekktt

mmeeggnneevveezzééssee

MMeenntteessíítteetttt

llaakkáássookk sszzáámmaa

MMeenntteessíítteetttt

ffeellüülleett,, mm22

ÖÖsssszzkkööllttsséégg,,

MM FFttPPrroojjeekktt ssttááttuusszzaa

BBuuddaappeesstt 1004 10829 600 Lezárult

GGyyõõrr 3964 21553 600 I. ütem lezárult

TTaattaabbáánnyyaa 450 4789 236,2 Kivitelezõ kiválasztva


186

KKEEOOPP,, 22000077--22001133

TSZH fejlesztés

A települési szilárdhulladék térségi projektek támogatása - hasonlóan az ISPA támo-

gatáshoz - a KEOP keretében folytatódik. A következõ térségek nyújtottak be pályázatot,

ezek közül a Gyõr nagytérségi elbírálásra került:

� Gyõr Nagytérségi Hulladékgazdálkodási Önkormányzati Társulás mûködési területén

� Települési szilárdhulladék-gazdálkodási rendszer fejlesztése Tura és térségében

� Települési szilárdhulladék-gazdálkodási rendszerek fejlesztése a Körös-szögi

Kistérségben

� Mecsek-Dráva Hulladékgazdálkodási Program települési szilárdhulladék-

gazdálkodási rendszer fejlesztése

� Paks és térsége hulladékgazdálkodási rendszer

� Kaposmenti Hulladékgazdálkodási Program

Rekultiváció

A települési szilárdhulladék-lerakókat érintõen térségi szintû rekultivációs program

indult, EU-források felhasználásával 2007 szeptemberében.

A rendelkezésre álló forrás a 2007-2013 közötti idõszakra 86,3 Mrd Ft, amely a nagy

érdeklõdésre tekintettel egy év alatt lekötésre került a sikeres elsõ fordulón (elõkészítésen,

tervezésen) túljutott projektekkel. A projektek 1100 lerakó rekultivációját érintik2

Rekultivációra pályázati lehetõség van a ROP-okban is, kisebb, helyi szintû projektek

számára, így települési szilárd hulladéklerakó rekultivációjára 6 településen 482 millió Ft

támogatás, települési folyékonyhulladék leürítõhely rekultivációjára 15 településen 644 mil-

lió Ft támogatás került megítélésre.

Sikeresen túljutottak a pályázati szakaszon és támogatást nyertek a következõ projektek:

� Gyula város települési szilárd hulladéklerakó telep rekultivációja

� Szolnok, Abony, Rákóczifalva és Szajol felhagyott települési szilárdhulladék-

lerakóinak rekultivációja

� Mecsek-Dráva hulladékgazdálkodási program rekultiváció*

� Közép-Duna Vidéke Hulladékgazdálkodási Rendszer hulladéklerakók

rekultivációja I-II.*

2 A KEOP célkitûzése 2013-ig 1500 db lerakó rekultivációja. 2010-ben újabb forrás várható, így újra megnyílik

a pályázati lehetõség. A kivitelezések zömmel 2010 vége és 2013 között zajlanak majd.

187


� Debreceni agglomeráció hulladékgazdálkodási társulás települési szilárdhulladék-

lerakóinak rekultivációja

� Gyõr Nagytérségi Hulladékgazdálkodási Önkormányzati Társulás mûködési területén,

a bezárt települési szilárdhulladék-lerakók rekultivációja*

� Mosonmagyaróvári Nagytérségi Hulladékgazdálkodási Rendszer települési

szilárdhulladék-lerakóinak rekultivációja*

� Sopron térségi települési szilárdhulladék-lerakók rekultivációja I. ütem*

99..1111 AA hhuullllaaddéékkggaazzddáállkkooddááss úújjrraasszzaabbáállyyoozzáássaa

A hazai hulladékgazdálkodás rendszer szabályozásának alapját a hulladékgazdálkodási

törvény alkotja, a különbözõ tevékenységekre, speciális hulladékáramokra vonatkozó szabá-

lyok kormányrendeleti szinten születtek meg, amelyeket a mûszaki szabályok

vonatkozásában miniszteri rendeletek egészítenek ki, s végül az önkormányzati rendeletek

szabályozzák a települési hulladékra vonatkozó helyi szerzõdéses viszonyokat. A hul-

ladékgazdálkodási szabályozás 2000-ben egységes terminológiával jött létre, mely az egész

rendszert, s annak minden jogforrási szintjét meghatározta.

A közösségi hulladékgazdálkodás szabályozásának átfogó felülvizsgálata és módosítása az

elmúlt években kezdõdött meg, amelynek elsõ lépése a 2008-ban elfogadott új hulladék-

keretirányelv (HKI). A keretirányelv hazai jogrendbe illesztését 2010. december 12-ig kell

megvalósítani.

A HKI a korábbi keretirányelv fogalomrendszerét módosította, illetve kiegészítette, új

intézményeket vezetett be, ezért a Hgt. normaszövegének módosítása, mellett a Hgt. végre-

hajtására kiadott jogszabályok változtatása szükséges. (Hulladékgazdálkodási törvény)

Várható az engedélyezési rendszer vonatkozásában a szabályok változása. Létre kell hozni

az egyes hulladékáramok szelektív gyûjtésére alkalmas hálózatot, mely egyre gyakrabban

együtt jár az adott hulladékra vonatkozó újrahasználati, újrafeldolgozási és/vagy hasznosítási

arányok meghatározásával is, ezt szabályozni szükséges.

A HKI meghatározza a közvetítõ, hazai szóhasználatban a koordináló fogalmát, másrészt

a tagállamok számára kötelezõvé teszi nyilvántartásba vételüket.

Szabályozás szükséges a „hulladék vége” kérdéskör elõírásainak rögzítésére.

Az átfogó hulladékgazdálkodási szabályozás mellett megfelelõ végrehajtási részletszabá-

lyok szükségesek az inert és az egyéb, a települési szilárd hulladékkal együtt nem kezelhetõ

nem veszélyes, valamint az építési és bontási hulladékokra.

*az EU-támogatásra számot tartó, 2007. évi kezdésre ütemezett nagyprojektek elõkészítésének költségvetési

támogatásáról szóló 1067/2005. (VI. 30.) Korm. határozat szerinti projektek

188

189

10. KÁRMENTESÍTÉS

1100.. KKÁÁRRMMEENNTTEESSÍÍTTÉÉSS

A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény alapján

1996-ban indult el a Nemzeti Környezetvédelmi Program, amelynek része a tartós

környezetkárosodások és szennyezett területek környezeti kármentesítésére létrehozott

Országos Környezeti Kármentesítési Program (OKKP). A program célja, hogy a talaj és a fel-

szín alatti víz veszélyeztetésének, szennyezõdésének megelõzése végett - felelõsségi körtõl

függetlenül - minden szennyezõ tevékenységre és anyagra kiterjedõen feltárjuk hazánk egész

területén a múltban keletkezett környezeti károsodásokat, s intézkedéseket tegyünk a továb-

bi szennyezõdés csökkentése, illetve megszüntetése érdekében.

1100..11 AA kkáárrmmeenntteessííttééss ffeellaaddaattaaii,, sszzaakkaasszzaaii,, ffoollyyaammaattaa

Minden olyan mûszaki, gazdasági és igazgatási tevékenységet, amely a veszélyeztetett,

szennyezett, károsodott felszín alatti víz, illetõleg földtani közeg megismerésére, a

szennyezettség, károsodás és a kockázat mértékének csökkentésére irányul, összefoglaló

néven kármentesítésnek nevezünk.

A kármentesítési feladatokat szabályozó jogszabály értelmében a már bekövetkezett,

pontszerû szennyezõ forráshoz tartozó, vagy valószínûsíthetõ szennyezettség, illetve

károsodás esetén a társadalom érdekében, kármentesítést kell végezni. A kármentesítés fela-

data alapvetõen a szennyezést okozó környezethasználó kötelezettsége, de felelõsség terheli

a terület tulajdonosát és végsõ soron az államot is.

A kármentesítésnek három, egymástól elkülönülõ szakasza van:

1. tényfeltárás: amelynek keretében megtörténik az elszennyezett felszín alatti víz és a föld-

tani közeg mennyiségének meghatározása, minõségi szempontból azonosításra kerülnek a

kockázatot jelentõ szennyezõ anyagok, valamint a védendõ élõ és élettelen környezeti ele-

mek, a lehetséges beavatkozási technológiák és annak felelõse.

2. beavatkozás: tervezési és a terepen megvalósuló beruházási, építési és üzemeltetési

feladatok összessége, amely a szennyezõanyagok mennyiségének csökkentésével és

minõségének változtatásával hozzájárul a környezeti kockázat csökkentéséhez.

3. monitoring: a tényfeltárás és a beavatkozás alatt, valamint ezen kármentesítési szakaszokat

követõ mintavételi, analitikai, értékelési és nyilvántartási feladatok összessége, a bea-

vatkozás hatékonyságának megállapítása és az állapotváltozás nyomon követése céljából.


190

1100..22 OOrrsszzáággooss KKöörrnnyyeezzeettii KKáárrmmeenntteessííttééssii PPrrooggrraamm ééss eerreeddmméénnyyeeii

Az OKKP összefogja a kármentesítés valamennyi országos, általános és egyedi feladatát.

A szabályozási, ismeretnövelési, kutatás-fejlesztési feladatok mellett az OKKP koordinálja az

alprogramok keretében részben uniós, állami, önkormányzati forrásból megvalósuló egyedi

kármentesítési feladatokat, valamint gyûjti a felelõsségi körtõl függetlenül a szennyezett

területek adatait.

Az állami felelõsségi körbe tartozó kármentesítési feladatok elvégzése a kormányzati

munkamegosztás szerint történik. Az érintett tárcák kármentesítési beruházásaikat OKKP

tárcaalprogramok keretében valósítják meg. 1996 - az OKKP indulása - óta 2008-ig költ-

ségvetési forrásokból több mint 500 területen valósult meg kármentesítés.

A KvVM beruházásában 1996-2006 között 52 területen valósult meg kármentesítés.

Folyamatban lévõ fõbb mûszaki beavatkozások pl: Békéscsaba, Fényes tanya klórozott szén-

hidrogénekkel szennyezett talajvíz tisztítása; Üröm-Csókavár mészkõbánya területén lerakott

gáztisztító massza ártalmatlanítása hasznosítással, csurgalékvíz kezelése, ártalmatlanítása;

Szekszárd Lõtéri vízbázis klórozott szénhidrogénnel szennyezett felszín alatti víz tisztítása.

A Honvédelmi Alprogram keretében 2007-ig 145 területen történt tényfeltárás, 110

területen történt mûszaki beavatkozás, 85 területen utóellenõrzés.

A MÁV Alprogram keretében 1994 óta (a MÁV Zrt. megalakulását megelõzõ idõszak)

több mint 180 részterületen végeztek környezeti kármentesítési beavatkozást. A jelenleg

folyó kármentesítések a vasúti technológiák üzemeltetése során okozott környezet-

szennyezések felszámolásához, nagy részük az üzemanyag-ellátó rendszerek rekonstrukciós

munkáihoz kapcsolódnak.

A PM-MNV Zrt. Alprogramjai a volt szovjet ingatlanok, a társasági privatizációs és az

MNV Zrt. és jogelõdei, a Kincstári Vagyon Igazgatóság Alprogramját foglalják magukba. A

Volt Szovjet Ingatlan Alprogram keretében zajlik a volt szovjet hadsereg által használt ingat-

lanok (Tököl, Kiskunlacháza, Kalocsa, Kunmadaras stb.) környezeti kármentesítésével kap-

csolatos feladatok ellátása. A Társasági Privatizációs Alprogram keretében zajlik az MNV

Zrt. és jogelõdei, az ÁPV Zrt. portfoliójába tartozó vállalatok, társaságok, illetve egyéb va-

gyontárgyak esetén az állam tulajdonosi felelõsségével kapcsolatos környezetvédelmi felada-

tok ellátása. A legfontosabb feladatok a gyöngyösoroszi és a recski bányák, valamint az

erdõgazdaságok és Volán Társaságok kármentesítési munkáihoz köthetõk. A Kincstári

Vagyon Igazgatóság Alprogramjának folytatásaként érintett területek Ózdon,

Kállósemjénben, a Bélapátfalvi Bél-kõ hegyen és Tihanyban találhatók.

A Szilárdásvány-bányászati Alprogram a magyarországi uránérc-bányászat megszün-

tetésével összefüggõ feladatokat, valamint a bezárt szénbányák és a meddõ szénhidrogén

kutak kármentesítési feladatait tartalmazza.

191


A Közúti Alprogram biztosítja a közlekedési infrastruktúra fejlesztését érintõen talajba

jutott szénhidrogén-szennyezések felszámolását és utóellenõrzését.

A Büntetés-végrehajtási Alprogram keretében történik a büntetés-végrehajtási szervek

kezelésében lévõ, szennyezettnek minõsített területek kármentesítése. Az OKKP keretében

elvégzett feladatokat a Km1. ábra mutatja be.

Km1. ábra: Állami forrásból indított kármentesítések 1996-2008 (Forrás: VITUKI Kft.)


192

Az alábbi Km1. táblázat az OKKP alprogramokat, és azok keretében végrehajtott kár-

mentesítések költségráfordításait mutatja be a 2006-2008 közötti idõszakban:

Km1. táblázat: Az OKKP költségráfordításai a 2006-2008 közötti idõszakban. (Forrás: KvVM éves jelentések)

A hazai források mellett egyre nagyobb súlyt kap az uniós források felhasználása. Ennek

elsõ lépéseként (2004-2008) Környezet és Infrastruktúra Operatív Program (KIOP)

keretében öt projekt valósult meg, amit a Km2. táblázat mutat be:

MMiinniisszzttéérriiuumm,, AAllpprrooggrraamm // ÉÉvv 22000066 22000077 2200008822000066--22000088

((mmiilllliióó FFtt--bbaann))

KKvvVVMM ((áállttaalláánnooss,, oorrsszzáággooss,, eeggyyeeddii)) 388,5 2 277,9 4312 6978,4

ÖÖMM -- ÖÖnnkkoorrmmáánnyyzzaattii AAllpprrooggrraamm vvoolltt

RReennddvvééddeellmmii AAllpprrooggrraamm0,0 0,0 0,0 0,0

KKHHEEMM -- SSzziilláárrddáássvváánnyybbáánnyyáásszzaattii

AAllpprrooggrraamm --UUrráánnéérrccbbáánnyyáásszzaatt1 069,5 1 244,0 2091,2 4404,7

KKHHEEMM -- SSzziilláárrddáássvváánnyybbáánnyyáásszzaattii

AAllpprrooggrraamm -- SSzzéénnbbáánnyyáásszzaatt ééss mmeeddddõõ

-- CCHH kkuuttaakk

81,02

73,8

24,2

283,2

40,2

413,02

145,42770,0

KKHHEEMM -- MMÁÁVV AAllpprrooggrraamm 1 526,1 1 336,5 753,96 753,96

KKHHEEMM -- KKöözzúúttii AAllpprrooggrraamm 4,4 30,2 18,4 53,0

PPMM -- MMNNVV ZZrrtt.. VVoolltt SSzzoovvjjeett IInnggaattllaannookk

AAllpprrooggrraamm595,6 925,0 840,5 2361,1

PPMM -- MMNNVV ZZrrtt.. TTáárrssaassáággii AAllpprrooggrraamm 6 733,0 7 355,0 9758,1 9758,1

PPMM -- MMNNVV ZZrrtt.. KKiinnccssttáárrii VVaaggyyoonnii

IIggaazzggaattóóssáágg AAllpprrooggrraamm49,586 17,5 1,95 69,03

HHMM -- HHoonnvvééddeellmmii AAllpprrooggrraamm 165,1 362,7 608,7 1136,5

FFVVMM -- IInnttéézzmméénnyyii AAllpprrooggrraamm 0,0 0,0 0,0 0,0

OOKKMM -- KKuullttuurráálliiss IInnttéézzmméénnyyii AAllpprrooggrraamm 0,0 0,0 0,0 0,0

OOKKMM -- OOkkttaattáássii IInnttéézzmméénnyyii AAllpprrooggrraamm 0,0 0,0 20,0 20,0

IIRRMM BBüünntteettééss--vvééggrreehhaajjttaassii AAllpprrooggrraamm 0,0 4,118 5,8 9,91

EEÜÜMM -- IInnttéézzmméénnyyii AAllpprrooggrraamm 84,3 0,0 0,0 84,3

MMeettaalllloocchheemmiiaa ggyyáárrtteerrüülleett ééss kköörrnnyyeezzeettee

kkáárrmmeenntteessííttééssee2158,3 2809,7 480,4 5448,4

193


Km2. táblázat: KIOP forrásból elvégzett kármentesítések 2004-2008 (Forrás: KvVM, OKKP éves jelentések)

Az ezt követõ 2007-2013-as uniós költségvetési idõszakra kidolgozott Környezeti és

Energetikai Operatív Program (KEOP) kármentesítési feladatok megvalósítására kiírt

pályázatra beérkezett projekt javaslatok elsõfordulós bírálat alatt vannak. A benyújtott és

értékelt Elõzetes Megvalósíthatósági Tanulmányok (EMT) alapján a KEOP 2.4.0 intézkedés

keretében elõkészítés alatt lévõ 18 projektjavaslat a rendelkezésre álló közel 40 Mrd Ft

keretet teljesen lefedte.

Az OKKP keretében 2009. év végéig 8 db tájékoztató, 10 db szakmai füzet, 7 db útmu-

tató, 4 db kézikönyv és 6 db CD készült el. Minden publikus információ (több kiadvány angol

és német nyelven), továbbá az OKKP eredményeit bemutató kormány jelentések és össze-

foglaló jelentés megtekinthetõ a KvVM OKKP honlapján: hhttttpp:://// wwwwww..kkvvvvmm..hhuu//sszzaakkmmaaii//kkaarr--

mmeenntteess//

1100..33 AA sszzeennnnyyeezzeetttt tteerrüülleetteekk oorrsszzáággooss sszzáámmbbaavvéétteellee

Az OKKP keretében elindított országos számbavétel eredményeként a FAVI-KÁRINFO

rendszerben 2007 végén 15 000 db objektum adatlapjai szerepeltek. A jelentõs objektum-

szám döntõ része olyan szennyezõforrást vagy szennyezett területet jelent, ahol a szennye-

zettség ténye és a kármentesítés szükségessége még nem igazolt, azonban potenciális prob-

lémaként a korábbi terület és/vagy anyaghasználat miatt felvételre került a rendszerbe.

Szennyezett területek megyénkénti megoszlását a Km1. diagram mutatja a 2007-ben

archivált régi FAVI-KÁRINFO adatbázis (15 000 db bejelentett potenciálisan szennyezett

területre vonatkozóan) alapján:

PPrroojjeekktt hheellyyee PPáállyyáázzóó nneevvee PPrroojjeekktt mmeeggnneevveezzéésseeMMeeggííttéélltt ttáámmooggaattááss

((FFtt))

Pétfürdõ

Petrotár

Kõolajterméktároló és

Kereskedelmi Kft

Petrotár Kft. pétfürdõi telepén

található környezeti szen-

nyezettség kármentesítése

1 022 741 500

KazincbarcikaBorsodChem

Részvénytársaság

Talajvíz diklór-etán kár-

mentesítése a BorsodChem Rt.

területén

452 281 000

DebrecenDebrecen Megyei Jogú

Város Önkormányzata

A Debreceni Repülõtér területén

a földtani közeg és a felszín

alatti víz kármentesítése

868 186 000

DunaújvárosDunaferr Dunai Vasmû


Környezeti kármentesítés a

DUNAFERR kokszolómû

területén

1 180 217 000

Budapest, Illatos

út 19-23.

Budapesti Vegyimûvek


Illatos úti telephely szennyezett

felszín alatti vizének kiter-

melése és tisztítása

1 689 050 000


194

Km1. diagram: Szennyezett területek, potenciális szennyezõforrások megyénkénti megoszlása. (Forrás: VITUKI Kft.)

Szennyezett területek tevékenység szerinti megoszlását a Km2. diagram mutatja a 2007-

ben archivált régi FAVI-KÁRINFO adatbázis (15 000 potenciálisan szennyezett területre

vonatkozóan) adattartalma alapján:

Km2. diagram: Szennyezõ tevékenységek megoszlása. (Forrás: VITUKI Kft.)

A szennyezõanyagok megoszlását a Km3. diagram mutatja be a 2007-ben archivált régi

FAVI-KÁRINFO adatbázis (15 000 potenciálisan szennyezett területre vonatkozóan) adattar-

talma alapján:a földtani közegben:

195


Km3. diagram: A szennyezõanyagok megoszlása a földtani közegben. (Forrás: VITUKI Kft.)

Hazai viszonylatban a földtani közeg a program keretében vizsgált területeken döntõ

részben ásványi olajjal (TPH) és BTEX komponensekkel szennyezett. A PAH és a

halogénezett alifás és aromás szénhidrogén szennyezõanyagként való elõfordulása kevésbé

jelentõs, karcinogén tulajdonságaik miatt azonban fokozott figyelmet érdemelnek.

Megfigyelhetõ még, hogy a szennyezett területek közel negyede nehézfémekkel szennyezett.

Szennyezõanyagok megoszlását a Km4. diagram mutatja be a 2007-ben archivált régi

FAVI-KÁRINFO adatbázis (15 000 potenciálisan szennyezett területre vonatkozóan) adattar-

talma alapján:a felszín alatti vizekben:

Km4. diagram: Szennyezõanyagok megoszlása felszín alatti vizekben. (Forrás: VITUKI Kft.)


196

A szennyezett felszín alatti víz statisztikai vizsgálata alapján megállapítható, hogy szoros

összefüggésben a földtani közeggel, szennyezõanyag komponensként itt is a TPH és BTEX

elõfordulása a legjellemzõbb. Fizikai-kémiai tulajdonságaikkal is indokolható módon a föld-

tani közeghez képest növekedés tapasztalható a felszín alatti vizet érintõ PAH és elsõsorban

a halogénezett alifás és aromás szénhidrogének vonatkozásában, ugyanakkor a nehézfémek

szennyezõanyagként való megjelenésének aránya a felszín alatti vizekben kissé a háttérbe

szorul.

A szennyezettség minõségi és térbeli kiterjedését is vizsgáló tényfeltárás ennél sokkal

részletesebb, pontosabb ismereteket biztosít, ami az adatbázis B2 adatlapjainak adattar-

talmában jelenik meg. Ez azonban csak a nyilvántartásba vett területek kisebb hányada (461

db) esetében áll rendelkezésre. Ennek feldolgozásával a következõ, a valóságot jobban

tükrözõ állapot mutatható be a Km5. és Km6. diagramokon:

Km5. diagram: Szennyezõanyagok megoszlása a földtani közegben a tényfeltárás utáni B2 jelû mûszaki adatlapján. (Forrás: VITUKI Kft.)

Km6. diagram: Szennyezõanyagok megoszlása a felszín alatti vízben a tényfeltárás utáni B2 jelû mûszaki adatlapok adattartalma alapján. (Forrás: VITUKI Kft.)

197


1100..44 EEggyy mmeeggvvaallóóssuulltt kkiieemmeelltt kkáárrmmeenntteessííttééssii ffeellaaddaatt bbeemmuuttaattáássaa

A kármentesítési feladatok területenként eltérõ sajátosságai miatt mindig önálló, egyedi

döntés sorozatot igényelnek, sok esetben évtizedes feladatcsoportot jelentenek. Jó példa erre

az egykori színesfém-kohászati gyáróriás, a Metallochemia kármentesítése is, ami a 2008.

évben fejezõdött be és jelenleg az utómonitorozási szakaszban van.

A Metallochemia és környezete kármentesítésének mûszaki beavatkozás munkálatainak

bruttó költsége mintegy 12 milliárd forint volt, amelybõl 5,4 milliárd forintot az M6-os

autópálya érintett szakaszának építése tett ki. A végrehajtás idõtartama öt év (2004-2009)

volt. A beruházást a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, valamint a Gazdasági és

Közlekedési Minisztérium költségvetése finanszírozta, a feladatok koordinálását pedig a

Vízügyi és Környezetvédelmi Központi Igazgatóság (VKKI) látta el.

A beruházás során az elsõ ütemben az egykori Metallochemia mintegy 20 hektáros üzemi

területén felhalmozódott 348 ezer köbméter szennyezett kohászati salakot fejtettek ki és õröl-

tek le, amelynek egy részét az M6-os autópálya töltésébe építették be, míg a többit egy az

egykori üzem déli részén (12 ha területen) emelt, a szennyezett anyagok befogadására szol-

gáló az elõírásoknak megfelelõ mûszaki védelemmel ellátott szarkofágba helyezték el, amit a

Km.2. ábra szemléltet. A szarkofág rézsûjére többrétegû mûanyag fóliát terítettek, és ezt

hegesztéssel egybefüggõ felületté alakították a felsõ mûszaki védelem biztosítása érdekében.

A záró fóliára végül humusz került, amelybe növényzetet telepítettek. Az így létrejövõ fás,

bokros, ligetes domb elválasztó sávként szolgál az autópálya és a lakott területek között.

A második ütemben az autópálya tervezett nyomvonalába szánt salakot az erre a célra

létesített törõüzemben az elõírás szerinti méretre aprították, majd az altalaj elõkészítése után

az így elõkezelt hulladékból megfelelõ tömörítéssel megépítették az autópálya töltését. A hul-

ladékos töltéstestet duplán biztosított geotextíliával és HDPE fóliás szigetelési rétegrenddel

zárták le. Az M6-os autópálya mintegy 650 méter hosszúságban, É-D-i irányban szeli át a

volt Metallochemia telephelyét, illetve folyamatosan emelkedve, a terület É-i részén közel 13

m magasságban keresztezi a Budapest-Pusztaszabolcs vasútvonalat.

Ezzel a munkával párhuzamosan, a kármentesítés harmadik ütemében zajlott a

gyártelepet körülvevõ szennyezett lakóingatlanok (összesen 9696 db) talajcseréje. A

csaknem ezer ingatlan túlnyomó többsége családi ház, amelyek kertjében a szennyezett talaj

mennyisége több ezer köbmétert tett ki. Az ingatlanokon kivágták és komposztálták a

szennyezett növényeket, a szennyezett talajt pedig kitermelték, majd a szarkofágba szállítot-

ták. A kertekben a humusz visszatöltését követõen történt meg a kertészeti helyreállítás, a

növények pótlása, a füvesítés és az átültetett növények visszatelepítése. A projekt keretében

az elbontott járdákat, kerítésszakaszokat, kerti építményeket is újjáépítették.


198

Km2. ábra: Metallochemia mûszaki védelem ún. „szarkofág” (Forrás: VKKI)

1100..55 KKáárrmmeenntteessííttééss ssttrraattééggiiaaii ffeellaaddaattaaii

� A szennyezett területek országos számbavételének folytatása többek között a történeti

kutatás módszerének felhasználásával;

� Az országos számbavétel meglévõ adattartalmának aktualizálása.

� Az országos számbavétel információ tartalmának kiterjesztése a Talaj Keretirányelv

várható feladatainak ellátására.

� Az ingatlan-nyilvántartás és a FAVI-KÁRINFO kapcsolatának megalapozása.

� Az állami felelõsségi körbe tartozó területek tényfeltárásának folytatása, különös te-

kintettel az EU-s források megszerzése szempontjából releváns területekre.

� Az állami felelõsségi körbe tartozó, feltárt területeken a beavatkozások végrehajtása.

� A nem állami felelõsségi körbe tartozó, azonban magas prioritású, jelentõs kockázatú

feltáratlan területeken tényfeltárások végrehajtása a várható beavatkozási feladatok

meghatározásának megalapozására.

� Speciális finanszírozási konstrukciók kidolgozása a kármentesítési feladatok elõreha-

ladása érdekében.

� A felszámolás alatt lévõ és az egyetemleges kötelezéssel terhelt, több tulajdonos bir-

tokában lévõ hajdani ipartelepek, barnamezõs területek kármentesítési feladatainak

elõkészítése és/vagy végrehajtása abban az esetben, ha a feladat végrehajtás környezeti koc-

kázatokkal indokolható.

� A 2000/60/EK számú Víz Keretirányelvvel (VKI) harmonizálva 2015. december 22-

ig a kiemelten érzékeny felszín alatti vízminõség-védelmi területre esõ, felelõsségi körtõl

független kármentesítési feladatok elvégzése (EU követelmény), vízbázisaink valamint azok

hidrogeológiai védõterületei védelmének biztosítása.

199


� A szennyezettség mértékének csökkentése, felszámolása és monitorozása.

� A szennyezett területek kockázat alapú kezelésének tovább fejlesztése.

� A környezetvédelmi adatok részleges publikációjának elõkészítése a szakspecifikus

adatbázisok adattartalmának részleges publikációjával valamint az ország legmeghatározóbb

kármentesítési problémáinak közérthetõ bemutatása az elért eredmények hangsúlyozásával.

1100..66 SSttrraattééggiiaaii jjeelleennttõõssééggûû kkáárrmmeenntteessííttééssii ffeellaaddaattookk

Az OKKP hosszú távú feladatait csak elõre tervezetten és folyamatában biztosított finan-

szírozási keretek között lehet megvalósítani, melyen belül a szakmai alapokra helyezett nagy

prioritású feladatok és az olyan komplex problémák, mint pl. a régi felhagyott ipari területek

barnamezõs rehabilitációjára kerül sor kármentesítést igénylõ részfeladatok végrehajtása

mellett. A barnamezõs területfejlesztési feladatok végrehajtása, a kármentesítésre fordítható

hazai és nemzetközi források kiaknázása céljából összefogásra van szükség a tárcák, a

hatóságok és a kötelezett között a problémafeltárás szintjén, a források megszerzése céljából.

A feladat keretében többek között meghatározásra kerülnek a stratégiai jelentõségû kár-

mentesítési feladatok, melyekbõl néhányat az alábbi Km3. ábra tartalmaz, bemutatva a

területi és kockázati alapon stratégiailag kiemelt feladatot jelentõ szennyezett területeket:

Km3. ábra: Stratégiai jelentõségû kármentesítési feladatok (Forrás: VITUKI Kft.)

200

11. AZ ENERGIATERMELÉS ÉS KÖZLEKEDÉS KÖRNYEZETI JELLEMZÕI

1111.. AAZZ EENNEERRGGIIAATTEERRMMEELLÉÉSS ÉÉSS KKÖÖZZLLEEKKEEDDÉÉSS KKÖÖRRNNYYEEZZEETTII JJEELLLLEEMMZZÕÕII

1111..11 EEnneerrggiiaa

A környezetterhelés csökkentése szempontjából kiemelt figyelmet érdemel az országenergiatermelése és az energia fogyasztása. Az energia elõállításakor sokfajta környezeti ter-heléssel kell számolni. Az égetéssel járó technológiák egészségre káros anyagokat tartalmazófüstgázokat bocsáthatnak ki (SO2, NOx, CO, PM10, stb.). A fosszilis tüzelõanyagok használa-ta (szén, kõolaj, földgáz) az üvegházhatású gázok (CO2, N2O) kibocsátásával globális ter-helést jelent, egyes energiatermelési technológiáknál talaj és vízterhelés is felléphet. Végül,de nem utolsó sorban az atomenergia használatánál a hulladékok keletkezése és ártalmat-lanítása jelenti a legnagyobb kihívást. Az energiahasználat mértéke, a használt energiafor-rások összetétele, az energiatermelés és fogyasztás hatékonysága és korszerûsége alapvetõenmeghatározza egy ország energiaellátásának biztonságát, versenyképességét, és fenn-tarthatóságát. Az energiatakarékosság növelése az energiahatékonyság javítása, a megújulóenergiaforrások használatának elterjesztése ma már megkerülhetetlen feladatok.

JJeelleennlleeggii hheellyyzzeett

A primer energiafelhasználásban továbbra is kiemelt szerepe van a szénhidrogéneknek,

ezen belül a földgáz magas részaránya (38%) figyelhetõ meg, amely Európában a jelentõs

gáztermelõ Hollandia után a második legmagasabb arány. A megújuló energiaforrások súlya

továbbra is alacsony (5.2%).

E1. diagram: A 2007. évi primer energiafelhasználás megoszlása Magyarországon(forrás: KHEM)

201


202

A végsõ energiafelhasználásban a lakosság és a szállítás képviseli a legnagyobb arányt,

ezért a hatékonyág javításban, energia megtakarításban is itt van a legnagyobb potenciál.

E2. diagram: A végsõ energiafelhasználás szektoronként (forrás:KHEM)

A közvetlen (végsõ) energiafelhasználáson belül dominálnak a gáznemû és folyékony

szénhidrogének, a villamos energia nem egész 20%-ot, a hõenergia alig több, mint 6%-ot

képvisel.

A villamosenergia felhasználás és a GDP kapcsolata jól mutatja az energiaintenzitás

[egységnyi GDP megtermeléséhez szükséges energia mennyiség] változását. 2000 és 2006

között az energiafelhasználás átlagosan 1,81% /év, a villamosenergia-felhasználás 1,95% /év

ütemben növekedett 4,25% /év GDP növekedési ütem mellett. A tendencia egyértelmûen

javuló, hiszen a GDP növekedési üteme meghaladja az energiafelhasználás növekedési

ütemét. (E3. diagram).

GW

h


E3. diagram: A villamosenergia felhasználás és a GDP alakulása 2000-2008 között.(forrás:KHEM)

A megújuló energiaforrások használatának bõvítése energiapolitikai és környezetvédel-

mi érdek egyaránt. A megújuló energiaforrásaink jobb kihasználásával csökkenthetjük orszá-

gunk energiafüggõségét és hatékony technológiák alkalmazása esetén ezzel egyidejûleg

csökkenthetjük az energiatermelés és használat környezeti terhelését is. A megújuló ener-

giaforrások alkalmazásánál elsõsorban az üvegházhatású gázok globális kibocsátás csökken-

tését szokták említeni környezetvédelmi elõnyként, azonban a nem égetési technológián ala-

puló megújuló energiáknak (nap, szél, geotermia) ezen túlmenõen a szennyezõanyag kibo-

csátás csökkentésben játszott szerepük sem elhanyagolható. Annak érdekében, hogy valóban

kisebb legyen a környezeti terhelés, a megújuló energia források elõállításánál igen fontos a

környezetvédelmi hatékonyság és fenntarthatóság. A megújuló alapú üzemanyagokra az

Európai Unió ún. fenntarthatósági követelményeket határozott meg, amelyeket az EU piacára

kerülõ megújuló üzemanyagoknál biztosítani kell.

Az Európai Tanács 2007-ben eldöntötte, hogy a megújulók részarányát 2020-ra EU szin-

ten az összes energiatermelésen belül 20%-ra kell növelni. A cél eléréséhez a tagországi

kötelezõ célértékeket az adottságok és lehetõségek alapján irányelvben1 határozták meg, így

Magyarország számára 13% a 2020-ra elérendõ megújuló energia hányad az összes ener-

giatermelésen belül.

Az összes megújuló energia termelés szerkezetének alakulását a E4. diagram mutatja.

Látható, hogy a megújuló energia forrásszerkezete gyakorlatilag 2007-ig nem változott. A

12009/28/EK irányelv a megújuló energiaforrásokból elõállított energia támogatásáról

203


204

fahulladék, mezõgazdasági hulladék és a tûzifa volt a fõ használt energiahordozó, emellett

stabil, de igen alacsony szinten a geotermikus energia (kizárólag közvetlen termálvíz

hasznosítás) és a vízenergia. 2007-ben már érzékelhetõ arányban megjelentek a bio-

üzemanyagok, szélerõmûvek. A biogáz hasznosítás stabil, de nem gyors ütemben növekszik.

E4. diagram: Az összes megújuló energia termelés szerkezete (forrás:KHEM)

A hazai összenergia-felhasználáson belül a megújulók részaránya valójában 2002-ben

kezdett emelkedni. 2008-ban a megújuló energiahordozó felhasználás 64,5 PJ volt, a kom-

munális hulladék égetésébõl származó energiával együtt 68,4 PJ, amely az országos ener-

giafelhasználás 6,1%-át tette ki. (E5. diagram)

E5. diagram: A megújuló energia részarányának alakulása az összenergián belül


A megújuló energiával termelt villamosenergia mennyisége 2004 és 2005 között a magas

átvételi ár miatt hirtelen megugrott (5,1% lett a villamosenergia termelésen belül, a tûzifa

erõmûvi használata indult be), majd 2006-ban egy kicsit visszaesett. Azóta egyenletes

növekedés figyelhetõ meg, 2008-ban az villamosergia termelésen belül 5,4% volt a megújuló

aránya. A biomassza dominanciája töretlen, azonban megkezdõdött az egyéb energiaformák,

elsõsorban a szélenergia használatának erõsödése is. (E6. diagram)

E6. diagram: A megújuló energiából történõ villamosenergia termelés szerkezete

205


206

1111..22 KKöözzlleekkeeddééss

A közlekedés elsõsorban az emberi egészségre és a környezetre káros szennye-

zõanyagokkal (NOx, PM10, PM2,5, NMVOC) és az általa keltett zajjal terheli környezetünket.

Nagy energiafelhasználó ágazatként jelentõsen hozzájárul az üvegházhatású gázok (CO2,

N2O) kibocsátásához is. Az általa kibocsátott nitrogén-oxidok és szénhidrogének miatt a

közúti közlekedésnek nagy szerepe van a nyárra jellemzõ felszínközeli ózon-szennyezettség

kialakulásában is.

Az ágazaton belül a közúti közlekedés felelõs a közlekedési szennyezõanyag kibocsátások

közel 90%-áért.

A szennyezõanyag kibocsátás szintje nagymértékben függ a közúti jármûállomány

méretétõl és a jármûvek konstrukciós és mûszaki állapotától.

A közúti jármûállomány folyamatosan növekszik. Az állomány átlagéletkora 2006-ig

egyértelmûen csökkent, azóta a személygépkocsiké enyhén, a teherjármûveké erõsebben

emelkedik. (K1. diagram)

K1. diagram: A személygépkocsik és a teherjármûvek számának és átlagéletkorának alakulása (forrás: KSH)

A gazdaság növekedésével a közlekedés szerkezete is folyamatosan változik, sajnos

környezeti szempontból nem kedvezõ irányban.

Az áruszállításban a közúti szállítás teljesítménye és aránya növekedett, míg a kisebb

fajlagos terhelést okozó vasúti szállítás aránya csökkent. 2000 után a közúti áruszállítás

eszközállománya, elsõsorban a nemzetközi áruszállítást végzõ területeken megújult, és a

szállított áru mennyisége is növekedett. 2002 után a szállított áru mennyiségének

növekedése lelassult, 2007-ben kis visszaesés látható, majd 2008-ban a 2006-os szintet

kissé meghaladó értéket ért el. (K2. diagram) Az áruszállítási teljesítmény növekedése


egyenletes volt 2001-2007 között. 2008-ban itt is megfigyelhetõ egy kis visszaesés. A közúti

közlekedés aránya itt folyamatosan növekedet. (K3. diagram) A kombinált áruszállítás

(közút-vasút, közút-víziút) infrastruktúrája igen lassan bõvül, úgyhogy jelenleg még nem

jelent igazi alternatívát a tisztán közúti szállításnak.

K2. diagram: A szállított áruk mennyiségének alakulása 2001-2008 (forrás: KSH)

K3. diagram: Az áruszállítási teljesítmény alakulása 2001-2008 (forrás: KSH)

A személyszállításban is hasonló a trend. A kisebb fajlagos környezeti terhelést jelentõ

közösségi közlekedés használata csökken, az egyéni közlekedés aránya növekszik.

207


208

K4. diagram: A helyközi vasúti és közúti személyszállítás alakulása 2001-2008 (forrás: KSH)

A környezetre fajlagosan nagy terhet jelentõ légi személyszállításban az olcsó járatok

megjelenésének eredményeként robbanásszerû növekedés következett be. A belvízi hajózás

gyakorlatilag a turizmusra korlátozódott. (K5. diagram)

K5. diagram: A belvízi és légi személyszállítás alakulása 2001-2008 (forrás: KSH)


A helyi személyszállításban is csökken a szállítási teljesítmény, ami együtt jár az egyéni

közlekedés bõvülésével. (K6. diagram) Erõs csökkenés 2005 után következett be, amely

2007-ben lelassult.

K6. diagram: A helyközi vasúti és közúti személyszállítás alakulása 2001-2008 (forrás: KSH)

Az új gépjármûvekkel szemben támasztott környezetvédelmi követelmények folya-

matosan szigorodnak. Az ún. EURO normák rendszere biztosítja az Európai Unión belül a

jármûállomány korszerûsítését. Az elmúlt húsz évben jelentõs mértékben csökkent az újon-

nan forgalomba helyezett jármûvek szennyezõanyag kibocsátása. A legnagyobb környezeti

terhelést okozó kategória, a nehéz tehergépjármûvek körében is sokat javult a helyzet.

(K7. diagram)

K7. diagram: A nehéz teherjármûvek kibocsátási normáinak változása (forrás: KSH)209

210

A FÕBB JOGFORRÁSOK JEGYZÉKE

DD.. MMEELLLLÉÉKKLLEETTEEKK

11.. sszz.. mmeelllléékklleett:: AA ffõõbbbb jjooggffoorrrráássookk jjeeggyyzzéékkee

Általános szabályozás

• 1995. évi LIII. törvény a környezet védelmének általános szabályairól

Levegõtisztaság-védelem

• Az Európai Parlament és Tanács 850/2004/EK rendelete a környezetben tartósan meg-

maradó szerves szennyezõ anyagokról (POP)

• Az Európai Parlament és Tanács 2037/2000/EK rendelete (2000. június 29.) az

ózonréteget lebontó anyagokról

• Az Európai Parlament és Tanács 842/2006/EK rendelete (2006. május 17.) az egyes

fluortartalmú üvegházhatású gázokról

• A Bizottság 1494/2007/EK rendelete (2007. december 17.) az egyes fluortartalmú

üvegházhatású gázokat tartalmazó termékek és berendezések címkéinek formáiról és a

különleges címkézési követelmények megállapításáról

• A Bizottság 303/2008/EK rendelete (2008. április 2.) az egyes fluortartalmú

üvegházhatású gázokat tartalmazó helyhez kötött hûtõ-, légkondicionáló és hõszivattyú

berendezések tekintetében a vállalatok és a személyzet képesítésére vonatkozó

minimumkövetelmények és kölcsönös elismerési feltételek meghatározásáról

• A Bizottság 304/2008/EK rendelete (2008. április 2.) az egyes fluortartalmú

üvegházhatású gázokat tartalmazó, beépített tûzvédelmi rendszerek és tûzoltó készülékek

tekintetében a vállalatok és a szakemberek képesítésére vonatkozó

minimumkövetelmények és kölcsönös elismerési feltételek meghatározásáról

• A Bizottság 305/2008/EK rendelete (2008. április 2.) egyes fluortartalmú üvegházhatású

gázok nagyfeszültségû kapcsolóberendezésekbõl való visszanyerését végzõ szakemberek

képesítésére vonatkozó minimumkövetelmények és kölcsönös elismerési feltételek

meghatározásáról

• A Bizottság 306/2008/EK rendelete (2008. április 2.) egyes fluortartalmú üvegházhatású

gázokból elõállított oldószerek különféle berendezésekbõl való visszanyerését végzõ

szakemberek képesítésére vonatkozó minimumkövetelmények és kölcsönös elismerési

feltételek meghatározásáról

• A Bizottság 307/2008/EK rendelete (2008. április 2.) a gépjármûvekbe szerelt, egyes

fluortartalmú üvegházhatású gázokat tartalmazó légkondicionáló rendszerek tekintetében

a szakemberek részére szervezett képzési programok minimumkövetelményeinek és a

képzési igazolások kölcsönös elismerési feltételeinek meghatározásáról

• 21/2001. (II. 14.) Korm. rendelet a levegõ védelmével kapcsolatos egyes szabályokról

• 14/2001.(V.9.)KöM-EüM-FVM együttes rendelet a légszennyezettségi határértékekrõl, a

helyhez kötött légszennyezõ pontforrások kibocsátási határértékeirõl

211

• 17/2001.(VIII:3.)KöM rendelet a légszennyezettség és a helyhez kötött légszennyezõ

források kibocsátásának vizsgálatával, ellenõrzésével, értékelésével kapcsolatos

szabályokról

• 4/2002.(X.7.)KvVM rendelet a légszennyezettségi agglomerációk és zónák kijelölésérõl

• 7/2003. (V. 16.) KVVM-GKM együttes rendelet az egyes légszennyezõanyagok

összkibocsátási határértékeirõl

• 3/2002.(II.22.) KöM rendelet a hulladékok égetésének mûszaki követelményeirõl,

mûködési feltételeirõl és a hulladékégetés technológiai kibocsátási határértékeirõl

• 10/2003.(VII.11.)KvVM rendelet az 50 MWth és annál nagyobb névleges bemenõ

hõteljesítményû tüzelõberendezések mûködési feltételeirõl és légszennyezõ anyagainak

kibocsátási határértékeirõl

• 23/2001.(XI. 13.)KöM rendelet a 140 kWth és az ennél nagyobb, de 50 MWth-nál kisebb

névleges bemenõ hõteljesítményû tüzelõberendezések légszennyezõ anyagainak

technológiai kibocsátási határértékeirõl

• 32/1993.(XII.23.)KTM rendelet a helyhez kötött földgázüzemû gázmotorok technológiai

kibocsátási határértékeinek és azok alkalmazására vonatkozó szabályok megállapításáról

• 7/1999.(VII.21.)KöM rendelet a 140 kWth és az ennél nagyobb, de 50 MWth-nál kisebb

bemenõ hõteljesítményû, helyhez kötött gázturbinák légszennyezõ anyagainak

technológiai kibocsátási határértékeirõl

• 10/2001.(IV.19.) KöM rendelet az egyes tevékenységek és berendezések illékony szerves

vegyület kibocsátásának korlátozásáról

• 9/1995.(VIII.31.)KTM rendelet a motorbenzinek tárolásakor, töltésekor, szállításakor és

áttöltésekor keletkezõ szénhidrogén-emisszió korlátozásáról

• 25/2006.(II.3.) kormányrendelet egyes festékek, lakkok és jármûvek javító fényezésére

szolgáló termékek szerves oldószer tartalmának szabályozásáról

• 310/2008. (XII. 20.) Korm. rendelet az ózonréteget lebontó anyagokkal és egyes

fluortartalmú üvegházhatású gázokkal kapcsolatos tevékenységekrõl

• 51/2009. (VII. 1.) HM utasítás a szabályozott anyagokkal és egyes fluortartalmú

üvegházhatású gázokkal kapcsolatos feladatok végrehajtásáról

• 5/1990. (IV. 12.)KöHÉM rendelet a közúti jármûvek mûszaki megvizsgálásáról

Felszíni és felszínalatti víz

• Az Európai Parlament és a Tanács 2000. október 23-i, 2000/60/EK irányelve a

közösségi cselekvés kereteinek meghatározásáról a vízpolitika területén

• A Tanács 91/676/EGK irányelve (1991. december 12.) a vizek mezõgazdasági eredetû

nitrátszennyezéssel szembeni védelmérõl

• 1995. évi LVII. törvény a vízgazdálkodásról

• 221/2004 (VII. 21.) Korm. rendelet a vízgyûjtõ-gazdálkodás egyes szabályairól


212

Felszíni víz

• 2008/105/EK irányelv a környezetminõségi határértékekrõl

• 2006/7/EK irányelv a fürdõvizek minõségérõl

• 220/2004.(VII. 21.) Korm. rendelet a felszíni vizek minõsége védelmének szabályairól

• 31/2004.(XII. 30.) KvVM rendelet a felszíni vizek megfigyelésének és

állapotértékelésének egyes szabályairól

• 6/2002. (XI. 5.) KvVM rendelet az ivóvízkivételre használt vagy ivóvízbázisnak kijelölt

felszíni víz, valamint a halak életfeltételeinek biztosítására kijelölt felszíni vizek

szennyezettségi határértékeirõl és azok ellenõrzésérõl

• 27/2005. (XII. 6.) KvVM rendelet a használt és szennyvizek kibocsátásának

ellenõrzésére vonatkozó részletes szabályokról

• 273/2001. (XII. 21.) Korm. rendelet a természetes fürdõvizek minõségi követelményeirõl,

valamint a természetes fürdõhelyek kijelölésérõl és üzemeltetésérõl

Felszín alatti víz

• Az Európai Parlament és a Tanács 2006/118/EK irányelve a felszín alatti vizek

szennyezés és állapotromlás elleni védelmérõl

• 1993. évi XLVIII. törvény a bányászatról

• 219/2004. (VII.21.) Korm. rendelet a felszín alatti vizek védelmérõl

• 30/2004. (XII. 30.) KvVM rendelet a felszín alatti vizek vizsgálatának egyes szabályairól

• 6/2009. (IV. 14.) KvVM-EüM-FVM együttes rendelet a földtani közeg és a felszín alatti

víz szennyezéssel szembeni védelméhez szükséges határértékekrõl és a szennyezések

mérésérõl

• 27/2006.(II.7.) Korm. rendelet a vizek mezõgazdasági eredetû nitrát szennyezéssel

szembeni védelmérõl

• 59/2008. (IV. 29.) FVM rendelet a vizek mezõgazdasági eredetû nitrátszennyezéssel

szembeni védelméhez szükséges cselekvési program részletes szabályairól, valamint az

adatszolgáltatás és nyilvántartás rendjérõl

• 72/1996. (V. 22.) Korm. rendelet a vízgazdálkodási hatósági jogkör gyakorlásáról

• 18/1996 (VI. 13.) KHVM rendelet a vízjogi engedélyezési eljáráshoz szükséges

kérelemrõl és mellékleteirõl

• 123/1997. (VII.21.) Korm. rendelet a vízbázisok, távlati vízbázisok, valamint az

ivóvízellátást szolgáló vízi létesítmények védelmérõl

• 21/2002. (IV.25.) KöViM rendelet a víziközmûvek üzemeltetésérõl

• 101/2007. (XII.23.) KvVM rendelet a felszín alatti vízkészletekbe történõ beavatkozás és

a vízkútfúrás szakmai követelményeirõl


213

Talajvédelem és kármentesítés

• 2007. évi CXXIX. törvény a termõföld védelmérõl

• 1996. évi LIII. törvény a természetvédelemrõl

• 1996. évi LIV. törvény az erdõrõl és az erdõ védelmérõl

• 1996. évi XXI. törvény a területfejlesztésrõl és területrendezésrõl

• 1997. évi LXXVIII. törvény az épített környezet alakításáról és védelmérõl

• 50/2001. (IV. 3.) Kormány rendelet a szennyvizek és szennyvíziszapok mezõgazdasági

felhasználásának és kezelésének szabályairól

• 219/2004. (VII.21.) Korm. rendelet a felszín alatti vizek védelmérõl

• 18/2007.(V.10.) KvVM rendelet a felszín alatti víz és földtani közeg környezetvédelmi

nyilvántartási rendszer (FAVI) adatszolgáltatásáról

• 14/2005.(VI.28.) KvVM rendelet a kármentesítési tényfeltárás szûrõvizsgálatokkal

kapcsolatos feladatokról

• 6/2009. (IV.14.) KvVM-EüM-FVM együttes rendelet a földtani közeg és a felszín alatti víz

szennyezéssel szembeni védelméhez szükséges határértékekrõl és a szennyezés

mértékérõl

• 14/2009.(IX.18.) KvVM utasítás az Országos Környezeti Kármentesítési Program

elõirányzat mûködtetésének és végrehajtásának általános szabályairól

Települési környezet

• 91/71/EGK irányelv a települési szennyvíztisztításról

• 98/83/EGK irányelv az ivóvizek minõségérõl

• 26/2002. (II. 27.) Korm. rendelet a Nemzeti Települési Szennyvíz-elvezetési és tisztítási

• Megvalósítási Programmal összefüggõ szennyvízelvezetési agglomerációk lehatárolásáról,

módosítás: 164/2004.(V. 21.) Korm. rendelet

• 25/2002. (II. 27.) Korm. rendelet a Nemzeti Települési Szennyvíz-elvezetési és tisztítási

Megvalósítási Programról

• 28/2004. (XII. 25.) KvVM rendelet a vízszennyezõ anyagok kibocsátásaira vonatkozó

határértékekrõl és alkalmazásuk egyes szabályairól

• 201/2001. (X. 25.) Korm. rendelet az ivóvíz minõségi követelményeirõl és az ellenõrzés

rendjérõl

• 240/2000.(XII. 23.) Korm. rendelet a települési szennyvíztisztítás szempontjából

érzékeny felszíni vizek és vízgyûjtõterületük kijelölésérõl

Zaj és rezgésvédelem

• 284/2007. (X. 29.) Korm. rendelet a környezeti zaj és rezgés elleni védelem egyes

szabályairól

• 280/2004. (X. 20.) Korm. rendelet a környezeti zaj értékelésérõl és kezelésérõl

• 176/1997. (X. 11.) Korm. rendelet a repülõterek környezetében létesítendõ zajgátló

védõövezetek kijelölésének, hasznosításának és megszüntetésének szabályairól


214

• 27/2008. (XII. 3.) KvVM-EüM együttes rendelet a környezeti zaj- és rezgésterhelési

határértékek megállapításáról

• 25/2004. (XII. 20.) KvVM rendelet a stratégiai zajtérképek, valamint az intézkedési

tervek készítésének részletes szabályairól

Integrált szennyezésmegelõzés és csökkentés

• Az Európai Parlament és a Tanács 2008/1/EK irányelve (2008. január 15.) a

környezetszennyezés integrált megelõzésérõl és csökkentésérõl (újrakodifikált, egységes

szerkezetben)

• Az Európai Parlament és a Tanács 166/2006/EK sz. rendelte az Európai Szennyezõanyag-

kibocsátási és -szállítási Nyilvántartás (E-PRTR) létrehozásáról, valamint a 91/689/EGK

és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról

• 2000/479/EK bizottsági határozat a környezetszennyezés integrált megelõzésérõl és

csökkentésérõl (IPPC) szóló 96/61/EK tanácsi irányelv 15. cikke alapján egy európai

szennyezõanyag-kibocsátási nyilvántartás (EPER) kialakításáról

• 314/2005. (XII. 25.) Korm. rendelet a környezeti hatásvizsgálati és az egységes

környezethasználati engedélyezési eljárásról és módosításai

• 33/2005. (XII. 27.) KvVM rendelet a környezetvédelmi, természetvédelmi, valamint a

vízügyi hatósági eljárások igazgatási szolgáltatási díjairól

• 194/2007. (VII. 25.) Korm. rendelet az Európai Szennyezõanyag-kibocsátási és -szállítási

Nyilvántartás létrehozásáról, valamint a 91/689/EGK és a 96/61/EK tanácsi irányelv

módosításáról szóló 166/2006/EK Európai Parlamenti és Tanácsi rendelethez (E-PRTR)

kapcsolódó kormányrendeletek módosításáról

Hulladékgazdálkodás

• A Tanács 75/442/EGK (1975. július 15.) irányelve a hulladékokról

• Az Európai Parlament és a Tanács 2006/12/EK irányelve (2006. április 5.)

a hulladékokról

• A Tanács 91/689/EGK irányelve (1991. december 12.) a veszélyes hulladékokról

• Az Európai Parlament és a Tanács 1013/2006/EK rendelete (2006. június 14.)

a hulladékszállításról

• 2000. évi XLIII törvény a hulladékgazdálkodásról

• 4/2001. (II. 23.) KöM rendelet a hulladékolajok kezelésének részletes szabályairól

• 5/2001. (II. 23.) KöM rendelet a poliklórozott bifenilek és a poliklórozott terfenilek és az

azokat tartalmazó berendezések kezelésének részletes szabályairól

• 98/2001. (VI. 15.) Korm. rendelet a veszélyes hulladékkal kapcsolatos tevékenységek

végzésének feltételeirõl

• 16/2001. (VII. 18.) KöM rendelet a hulladékok jegyzékérõl

• 213/2001. (XI. 14.) Korm. rendelet a települési hulladékkal kapcsolatos tevékenységek

végzésének feltételeirõl

• 241/2001. (XII. 10.) Korm. rendelet a jegyzõ hulladékgazdálkodási feladat- és

hatáskörérõl


215

• 271/2001. (XII. 21.) Korm. rendelet a hulladékgazdálkodási bírság mértékérõl, valamint

kiszabásának és megállapításának módjáról

• 1/2002. (I. 11.) EüM rendelet az egészségügyi intézményekben keletkezõ hulladék

kezelésérõl

• 3/2002. (II. 22.) KöM rendelet a hulladékok égetésének mûszaki követelményeirõl,

mûködési feltételeirõl és a hulladékégetés technológiai kibocsátási határértékeirõl

• 16/2002. (IV. 10.) EüM rendelet a települési szilárd és folyékony hulladékkal kapcsolatos

közegészségügyi követelményekrõl

• 94/2002. (V. 5.) Korm. rendelet a csomagolásról és a csomagolási hulladék kezelésének

részletes szabályairól

• 2/2002. (VII. 9.) KvVM rendelet a titán-dioxid gyártás hulladékairól

• 5/2002. (X. 29.) KvVM rendelet a települési szilárd hulladék kezelésére szolgáló egyes

létesítmények kialakításának és üzemeltetésének részletes mûszaki szabályairól

• 126/2003. (VIII. 15.) Korm. rendelet a hulladékgazdálkodási tervek részletes tartalmi

követelményeirõl

• 164/2003. (X. 18.) Korm. rendelet a hulladékkal kapcsolatos nyilvántartási és

adatszolgáltatási kötelezettségekrõl

• 23/2003. (XII. 29.) KvVM rendelet a biohulladék kezelésérõl és a komposztálás

mûszaki követelményeirõl

• 45/2004. (VII. 26.) BM-KvVM együttes rendelet az építési és bontási hulladék

kezelésének részletes szabályairól

• 224/2004. (VII. 22.) Korm. rendelet a hulladékkezelési közszolgáltató kiválasztásáról és

a közszolgáltatási szerzõdésrõl

• 264/2004. (IX. 23.) Korm. rendelet az elektromos és elektronikai berendezések

hulladékainak visszavételérõl

• 267/2004. (IX. 23.) Korm. rendelet a hulladékká vált gépjármûvekrõl

• 15/2004. (X. 8.) KvVM rendelet az elektromos és elektronikai berendezések hulladékai

kezelésének részletes szabályairól

• 20/2005. (VI. 10.) EüM rendelet a humán gyógyszerek és csomagolásuk hulladékainak

kezelésérõl

• 209/2005. (X. 5.) Korm. rendelet a betétdíj alkalmazásának szabályairól

• 20/2006. (IV. 5.) KvVM rendelet a hulladéklerakással, valamint a hulladéklerakóval

kapcsolatos egyes szabályokról és feltételekrõl

• 347/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet a környezetvédelmi, természetvédelmi, vízügyi

hatósági és igazgatási feladatokat ellátó szervek kijelölésérõl

• 180/2007. (VII. 3.) Korm. rendelet az országhatárt átlépõ hulladékszállításról

• 64/2008. (III. 28.) Korm. rendelet a települési hulladékkezelési közszolgáltatási díj

megállapításának részletes szakmai szabályairól

• 14/2008. (IV. 3.) GKM rendelet a bányászati hulladékok kezelésérõl

• 181/2008. (VII. 8.) Korm. rendelet az elemek és az akkumulátorok hulladékainak

visszavételérõl

• 21/2008. (VIII. 30.) KvVM rendelet az elemek és akkumulátorok, illetve hulladékaik

kezelésérõl


216

• 362/2008. (XII. 31.) Korm. rendelet a Nemzeti Hírközlési Hatóság eljárásában

közremûködõ szakhatóságok kijelölésérõl, valamint egyes szakhatósági közremûködések

megszüntetésérõl és módosításáról


217

22.. mmeelllléékklleett:: IIrrooddaalloommjjeeggyyzzéékk

Általános rész, általános anyagok

• Hazánk Környezeti Állapota 2005 kiadvány (KvVM)

• Hazánk Környezeti Állapota 2006 kiadvány (KvVM)

• Bognár László: A természet és a környezetvédelem földrajzi alapjai

• Magyarország éghajlata, Gál Tamás, 2005

• Magyarország néhány éghajlati jellemzõje 2005-2007, OMSZ

• Magyarország 2007, KSH

• Fodor István: Környezetvédelem és Regionalitás Magyarországon

• Dr. Páldy Anna és Málnási Tibor: Magyarország lakossága egészségi állapotának

környezetegészségügyi vonatkozásai OKI, 2009

• Korányi évkönyv, A Pulmonológiai Hálózat 2008. évi epidemiológiai és mûködési adatai

• dr. Páldy Anna: A magaslégköri ózon mennyiségének csökkenésével és a

klímaváltozással összefüggésben a daganatos bõrbetegségek gyakoriságának

(incidenciájának) alakulása a 2003-2008. közötti idõszakra vonatkozóan, OKI

Levegõtisztaság-védelem, éghajlatvédelem, ózonréteg védelme

• Összesített értékelés hazánk levegõminõségérõl 2005, 2006, 2007, 2008, OMSZ

• Health risks of particulate matter from long-range transpboundary air pollution,

WHO, 2006

• A globális melegedés és hatásai Magyarországon, ELTE Meteorológiai Tanszék

• Melegszik-e a földünk? Dr. Aszódi Attila, Boros Ildikó, 2006

• Sikerül-e megmenteni az ózonpajzsot? OMSZ, KvVM

Felszíni és felszín alatti víz

• Jelentés a 2003-2008. közötti idõszakra szóló Második Nemzeti Környezetvédelmi

Program végrehajtásáról KvVM (2009.)

• Magyarország Vízgyûjtõ-gazdálkodási Terve, 2009. december 22. (www.vizeink.hu)

• Magyarország Vízgyûjtõ-gazdálkodási Terve- Az országos terv háttéranyaga

2008. december (VKKI) (www.vizeink.hu)

• Danube River Basin Management Plan , Nemzetközi Duna Védelmi Egyezmény (ICPDR)

2009. december 10.( www.icpdr.org )

• Nutrient Management in the Danube Basin and its Impact on the Black Sea

(Projektjelentés 2004 )

• Felszín alatti vizek Európában, Európai Bizottság, 2008

IRODALOMJEGYZÉK

218

Talajvédelem és kármentesítés

• Magyarország talajainak állapota a Talajvédelmi Információs és Monitoring rendszer

(TIM) adatai alapján (2008), Dr. Gólya Gellért, FVM

• A mûtrágya és növényvédõszer felhasználás, valamint a földhasználat változás adatai a

KSH - tól származnak.

• A kármentesítési adatok (diagramok és térképek) a FAVI KÁRINFO adatbázisból a

VITUKI Kft. leválogatásában készültek, illetve az OKKP éves jelentésekben

megtalálhatók

Települési környezet- Vízellátás, csatornázás

• Jelentés a 2003-2008. közötti idõszakra szóló Második Nemzeti Környezetvédelmi

Program végrehajtásáról, KvVM, 2009

• Magyarország Vízgyûjtõ-gazdálkodási Terve, 2009. december 22. (www.vizeink.hu)

• Tájékoztató Magyarország településeinek szennyvízelvezetési és -tisztítási helyzetérõl, a

Települési szennyvízkezelésirõl szóló 91/271/EGK irányelv Nemzeti Megvalósítási

Programjáról, 2008. KvVM (www.kvvm.hu)

• Az Országos Vízminõségjavító Program eddigi eredményei 2009 (www.kvvm.hu)

Zaj és rezgésvédelem

• Stratégiai Zajtérképezés 2007 - Fõ közlekedési létesítmények. Évi 6 millió jármû

áthaladásnál nagyobb forgalmat lebonyolító közutak. Összefoglaló dokumentáció, KTI,

Budapest, 2007

• Budapest és vonzáskörzete stratégiai zajtérképének készítése. Mûszaki leírások.

Érintettségi adatok, EnviroPlus Kft., Budapest, 2007

• Stratégiai Zajtérképezés 2007 - Fõ közlekedési Létesítmények. Leíró dokumentáció.

Budapest Ferihegyi Nemzetközi Repülõtér, KTI, Budapest, 2007

• A környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelõségek zajvédelem terén

végzett munkájának fejlesztési stratégiája EnviroPlus Kft, Budapest, 2008

Integrált szennyezésmegelõzés és csökkentés

• Magyarország jelentése az Európai Szennyezõanyag-kibocsátási Nyilvántartásban, 2006

http://www.eper.ec.europa.eu/eper

• Magyarország jelentése az Európai Szennyezõanyag-kibocsátási és -szállítási

Nyilvántartásban, 2008 (E-PRTR) http://prtr.ec.europa.eu

• Kérdõívek a környezetszennyezés integrált megelõzésérõl és csökkentésérõl (IPPC) szóló

96/61/EK irányelv végrehajtásáról, a 2003-2005. és a 2006-2008. közötti idõszakra

IRODALOMJEGYZÉK

219

Hulladékgazdálkodás

• KvVM, KSH: A Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium és a Központi

statisztikai Hivatal adatgyûjtése

• KvVM-HIR: A Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium hulladékgazdálkodási

informatikai rendszerének adatai

• KvVM: A Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium információja

• KvVM: Tájékoztató Magyarország településeinek szennyvízelvezetési és -tisztítási

helyzetérõl, a települési szennyvízkezelésrõl szóló 91/271/EGK Irányelv megvalósítási

programjáról

• HAWIS, Vituki: A veszélyes hulladékok adatgyûjtésének információs rendszere 1996 és

2000 között, valamint a Vízgazdálkodási Kutatóintézet Kht. adatgyûjtése

• KvVM-Eurostat: A Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium adatszolgáltatása

és az Európai Közösségek Statisztikai Hivatala adatai

• Öko-Pannon Kht.: A csomagolási hulladékok begyûjtését és hasznosítását végzõ

koordináló szervezet adatai

• Elem és Akkumulátor Forgalmazók Egyesülete adatgyûjtése

• OKTVF: Az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Fõfelügyelõség

adatgyûjtése

• CSEBER: A Csomagoló Eszköz Begyûjtési Rendszer Kht. adatgyûjtése a növényvédõ

szerek és csomagolásaik témakörben

• KvVM, Bázeli Egyezmény: A Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium

adatszolgáltatása a Bázeli Egyezmény tagországaként a veszélyes hulladékok nemzetközi

fuvarozása témakörben

IRODALOMJEGYZÉK

220

33.. mmeelllléékklleett:: AAllkkaallmmaazzootttt rröövviiddííttéésseekk

ÁNTSZ Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi szolgálat

ÁPV Zrt. Állami Privatizációs Ügynökség

As Arzén

BITR Balatoni Információs és Tájékoztató Rendszer

BOI5 Biológiai( biokémiai) oxigénigény

BTEX Benzol+Toluol+Etilbenzol+Xilol gyûjtõelnevezése

CCl4 Széntetraklorid

Cd Kadmium

CFC Halogénezett szénhidrogének (Chloro fluoro carbons)

CH4 Metán

CO Szén-monoxid

CO2 Szén-dioxid

DDT Diklór-difenil-triklór-etán

EMT Elõmegvalósíthatósági Tanulmány

EPER Európai Szennyezõanyag Kibocsátási Nyilvántartás (European Pollutant

Emission Register)

E-PRTR Európai Szennyezõanyag-kibocsátási és -szállítási Nyilvántartás

EU Európai Unió

ÉDUKÖVÍZIG Észak-dunántúli Vízügyi és Környezetvédelmi Igazgatóság

FAVI Felszín Alatti Víz és Földtani Közeg Környezetvédelmi Nyilvántartási Rendszer

FAV Irányelv Az Európai Parlament és a Tanács 2006/118/EK Irányelve a felszín

alatti vizek szennyezés és állapotromlás elleni védelmérõl

FAVI-KÁRINFO FAVI - Kármentesítési információs alrendszer

FVM Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium

GDP Bruttó hazai termék (Gross Domestic Product)

H% Humusztartalom százalékos megadása

HCFC Részlegesen halogénezett szénhidrogének (Hydrochlorofluorocarbons)

HDPE Nagy Sûrûségû Polietilén Fólia

HIR Hulladékgazdálkodási Információs Rendszer

HKI Hulladék Keret-Irányelv

Hy Kuron féle higroszkóposság

HFC Fluorozott szénhidrogének (Hydrofluorocarbons)

ICPDR Duna-védelmi Nemzetközi Bizottság (International Convention for the

Protection of the Danube River)

IPPC Integrált Szennyezés-megelõzés és Csökkentés (Integrated Pollution Prevention

and Control)

ISPA Infrastrukturális és környezetvédelmi beruházások támogatására szolgáló

elõcsatlakozási alap (Instrument for Structural Policies for Pre-Accession)

KA Aranyféle Kötöttségi szám

KOA Kohéziós Alap

KEOP Környezet és Energetikai Operatív Program

ALKALMAZOTT RÖVIDÍTÉSEK

221

KHEM Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium

KIOP Környezet és Infrastruktúra Operatív Program

KOIk Kromátos kémiai oxigénigény

KSH Központi Statisztikai Hivatal

KTI Közlekedéstudományi Intézet Nonprofit Kft.

KvVM Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium

MNV Zrt Magyar Nemzeti Vagyongazdálkodási Zrt.

MTA-TAKI Magyar Tudományos Akadémia Talajtani és Agrokémiai Kutató Intézet

N2O Dinitrogén-oxid

NAT Nemzeti Alap Tanterv

NFT Nemzeti Fejlesztési Terv

NH4-N Ammónium-nitrogén

Ni Nikkel

NKP Nemzeti Környezetvédelmi Program

NM VOC Nem metán illékony szerves anyagok

(non-methane volatile organic compounds)

NO2 Nitrogén-dioxid

NOx Nitrogén-oxidok

OECD Gazdasági Együttmûködési és Fejlesztési Szervezet (Organisation for Economic

Cooperation and Development)

OHT Országos Hulladékgazdálkodási Terv

OKI Országos Közegészségügyi Intézet

OKKP Országos Környezeti Kármentesítési Program

OKTVF Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Fõfelügyelõség

OLM Országos Légszennyezettségi Mérõhálózat

OMSZ Országos Meteorológiai Szolgálat

PAH Policiklusos aromás szénhidrogének

Pb Ólom

PCB Poliklórozott bifenilek (Polyclorinated Biphenyls)

PCT Poliklórozott terfenilek (Polyclorinated Terphenyls)

PFC Perfluor-carbon (másnéven HFC-23)

PM10 10 μm átmérõ alatti részecske (Particulates Matter)

POP Környezetben tartósan megmaradó szerves szennyezõ

(Persistence Organic Pollutant)

RIV Regionális Immisszió Vizsgáló (Manuális mérõhálózat)

ROP Regionális Operatív Program

SF6 Kén-hexafluorid

SO2 Kén-dioxid

TIM Talajvédelmi Információs Monitoring

TOC Total Organic Carbon (összes szerves szén)

TPH Alifás szénhidrogének (Total Petroleum Hydrocarbons)


222

TSZH Települési Szilárd Hulladék

ÜHG Üvegházhatású Gáz

VAL/VÉL Vízminõség-védelmi alapjelentés, vízminõség-védelmi éves jelentés

VGT Vízgyûjtõ-gazdálkodási Terv

VKI Víz Keret Irányelv (Az Európai Parlament és a Tanács 2000/60/EK Irányelve a

vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról)

VKKI Vízügyi és Környezetvédelmi Központi Igazgatóság

VM2000 Felszíni Vízminõségi Adatbázis

VITUKI „VITUKI” Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Kutató Intézet Nonprofit Kft.


223

Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium

Documents

Hazánk Környezeti Állapota 2010