Hindu istenek a Mahábháratában

Veres KárolyTan Kapuja Buddhista Főiskola, Vallásbölcselet Esti 1. évfolyam

VA buddhizmus története és kultúrája 1. (India)2010.01.14.

Tartalomjegyzék

Bevezetés..........................................................................................................4Mahábhárata keletkezése..................................................................................4A Mahábhárata világképe.................................................................................5Mahábhárata története......................................................................................6Istenek a Mahábháratában................................................................................8Agni....................................................................................................................................9

Asvin..................................................................................................................................9

Brahma...............................................................................................................................9

Dharma.............................................................................................................................10

Indra.................................................................................................................................10

Jama.................................................................................................................................10

Maja, az Asúra..................................................................................................................10

Mátali...............................................................................................................................10

Krisna...............................................................................................................................10

Kumára.............................................................................................................................11

Kuvéra..............................................................................................................................11

Síva...................................................................................................................................11

Szúrja...............................................................................................................................12

Váju..................................................................................................................................12

Varuna..............................................................................................................................12

Visnu................................................................................................................................12

Visvakarman.....................................................................................................................12

Urvasí, az apszarasz..........................................................................................................12

Összefoglalás..................................................................................................13Irodalomjegyzék.............................................................................................14

„It's amazing story that we all live in.”1

Bevezetés

Mahábhárata India egyik legrégebbi és máig egyik legnépszerűbb eposza. Milliók olvassák, s

részleteiben vagy egészében talán a legtöbbször megfilmesített irodalmi alkotás. Sokrétűsége és

költőien szárnyaló nyelvezete máig elkápráztatják az olvasót, s mítoszokkal, vallási elemekkel

és bölcseletekkel teletűzdelt szövege kiváló betekintést nyújt abba a régi – talán nem csak

Indiában értelmezhető – világképbe, amelyben Istenek, démonok, szélhámosok, mágikus

képességekkel megáldott aszkéták, bráhmanok és emberek egymással találkozva küzdenek,

vagy segítik és tanítják egymást úgy, hogy emberi vagy emberfeletti tulajdonságaik nem is

válnak annyira külön. Dolgozatomban ezt a „szövetet” próbálom vizsgálni, s bemutatni ezt a

kapcsolatot az istenekkel, megérteni azt a szemléletet, gondolkodást, amely az indiaiakat –

köztük a Hindukat – annyira áthatja.

Dolgozatomban az eredeti nevek Baktay Ervin fordításában használt átírását használom.

Mahábhárata keletkezése

Mahábhárata (szanszkrit nyelven: A Bhárata nemzetség nagy csatája vagy költeménye) az

egyik legrégebbi fennmaradt szanszkrit nyelven írt indiai elbeszélő eposz. Kialakulása az

időszámításunk előtti utolsó évszázadokban kezdődött (bár egyes részei sokkal régebbiek is

lehetnek), ekkor jelent meg a mostani fogalmaink szerinti „szépirodalom”, amelynek első

formái a hősköltemények voltak. A Mahábhárata magva egy ilyen hősköltemény: a fejedelmi

énekmondók által megénekelt két rokon uralkodó család (a Pándavák és a Kauravák) trónért

való küzdelme.

A hagyomány szerint egy ősrégi bölcs, Vjásza (azaz rendező) – aki a purána irodalom szerzője

és a Védák összerendezője is volt – három év alatt készítette el művét, majd tanítványának,

Vaisampájanának mesélte el. Ettől kezdve évszázadokon át szájhagyomány, többek között

vándor énekmondók útján maradt fenn. Ezekben az időkben a Rámajánával együtt maga volt a

„költészet”, így sok szerző (egyrészt hogy művük fennmaradjon az örökkévalóságnak, másrészt

1 Vásárlói kommentár az Amazonon a Mahábhárata 16 DVD-s film változatához:

http://www.amazon.com/Mahábharat-16-DVD-Set/dp/B001J24HRA/ref=pd_cp_d_2

az elismerés miatt) elkezdtek betoldani újabb történeteket az eposz hőseiről, később az istenek

mítoszairól. Hamarosan a brahmanok is felfedezték, mint gondolataik közlésének népszerű és

egyszerű módját, így vallási-jogi fejtegetésekkel, vallásosságra való buzdítással és a papok

szerepének bizonygatásával is gazdagodott. Mivel az eposz szerkezete laza volt, ezek a

betoldások könnyen elvégezhetőek voltak, így óriásira duzzadt a mű. A korszak szépirodalmi

termésének nagy része így ebbe a műbe olvadva maradt fenn. Ez a magyarázata a sok stílusnak,

ami az európai szemmel szinte követhetetlen, ellentmondásokkal, ismétlésekkel, származási

láncokkal vagy akár Visnu nevének ezer formájával felsorolásával teszi túlbúrjánzóvá az alap

történetet. De ez alapján lehet kijelenteni: „Ez nem csupán egy költemény, hanem egy teljes

irodalom”.2

A Mahábhárata kialakulásával együtt alakulnak ki az indiai nagybirodalmak, az a társadalmi

rendszer, a Hindu kultúra, amely a legutóbbi időkig meghatározta India mindennapjait. Hatása,

szerepe évszázadokon keresztül olyan meghatározó, mint amilyen a Biblia volt a középkori

nyugaton.

A sokáig szájhagyománnyal fennmaradt szövegeket körülbelül időszámításunk környékén

kezdték leírni, nagyjából a IV. század környékére lett többé-kevésbé lerögzítve. Mostani

formájában kb 110 000 kétsoros versből áll, így hétszer hosszabb, mint az Iliász és az

Odüsszeia együttvéve, s háromszor több, mint a zsidó-keresztény Biblia. Egyes részei több

változatban is fennmaradtak, amelyekből az 1920-as években készítettek egy 18 kötetes kritikai

kiadást.

A Mahábhárata világképe

A Mahábhárata világképe a keletkezése módjából adódóan sokszínű. Az alaptörténet még

közösségi célokért folyó küzdelemről szól, vagy az egyén öntudatos harcáról a boldogulásáért.

Itt a feleség még egyenrangú társ, akinek állhatatossága még akár Jámát, a halál istenét is

megenyhíti. Később a papi betoldásokkal nagy szerepet kap az remeteség, az önsanyargatás, az

áldozatok, s elkezdődik a nő rabszolga sorba süllyedése: itt már az alázat a legnagyobb erénye.

Amíg a Rámajána egyoldalú és kizárólagos brahmanizmust mutat, a Mahábhárata a

Hinduizmus sokszínűségét, sokoldalúságát közvetíti, a monoteizmusát és politeizmusát, a

2 Dr. Baktai Ervin 1994: Mahábhárata, Budapest: Tericum kiadó, 1987.

spiritualitását és a materializmusát, lazaságát és szigorúságát, időnként papságellenességét, a

rétegek közötti intoleranciát: de mindezzel együtt racionalitást is mutat. Ez a sokszínűség, a

vélemények ezernyi árnyalata nem az eredeti történet szándéka, hanem a sok szerző

munkájának eredménye.3 A Mahábhárata számtalan történetet beszél el a mindennapi életről is,

a szokásokról, magatartásokról. Hatása máig páratlan: sok indiai máig e két eposz történetein

nevelkedik, s vagy szanszkrit eredetiben, vagy valamely fordításában olvassa e történeteket,

vagy esetleg későbbi írók műveiben (akik előszeretettel választják hőseiket, történeteiket

belőle).

Mahábhárata története

India két nagy kiemelkedő nemzetsége volt a Nap- és a Hold-nemzetség. A Nap nemzetség

története a Rámajánában szerepel, ahol Visnu mint Ráma öltött testet, még a mostani Káli júgát

megelőző korban. A Hold-nemzetség története a jelen korszak elején történt, ebben Krisnaként

testesült meg Visnu.

A történet történelmi alapja bizonytalan, bár a Hold-nemzetségből származó Bhárata nemzetség

India egyik legrégebbi uralkodó családja, az eposzban leírt nagy csata éppúgy lehet egy, vagy

több harc, hosszas küzdelem összesűrítése.

A több szinten4 is értelmezhető történet első szintje a Bhárata nemzetségből származó királyi

család, a Kauravák és a Pándavák testvérháborújának története. Már ez a szint is olyan értékeket

közvetít, mint a hősiesség, bátorság, jámborság. A második, etikai síkon a háború értelmezhető

a jó és a gonosz, az igazság és az igazságtalanság, a helyes és helytelen cselekedetek –

tulajdonképpen a dharma és az adharma – közötti örök harcnak. Szellemi-lelki síkon remek

leírása a felsőbbrendű és az alsóbbrendű én, az ember szellemi elhivatottsága és a test-elme-

érzékek sürgető szükségletei között feszülő kínzó ellentmondásnak.

A cselekvényt egy keretelbeszélés vezeti be: egy pap által vezetett kígyó varázslat szüneteiben

kezdi el a király őseinek testvérharcát elbeszélni. Az első könyv az eredet könyve: a mitikus

3Krishnamachavariar, M 1989. History of classical sanskrit literature. Motital Banarsidas. pp64

4 Rosen, Steven J. 2006. India rejtett kincse. Budapest, The Baktivedanta Book Trust

International, Inc. pp20.

elődökről beszél. Legelőször egy halászkirály által kifogott hal belsejében megtalált szép

lányról, Szatjavatíról mesél, aki egy szent (vezeklő életével földöntúli hatalomra szert tevő)

risitől gyereket fogan. Ez a gyerek felnőve – apja után – szintén vezeklővé válik, a Védákat

tanulmányozta, s felveszi a Vjásza nevet.

Ezután a Hold nemzetségből származó Pratípáról beszél, akinek fia, Sántanu – isteni

kinyilatkoztatásra – a szent Gangá parton talált magának feleséget. Gangát, a szent folyam

istennőjét egy ígéret kötötte, a Vászudéváknak (föld-isteneknek) egy átok következtében újra

kellett születniük, s megígérte, hogy ő földi alakot öltve szül 8 gyereket, s egyből a folyóba ölve

megszabadítja őket az átoktól. Itt már meg is jelenik a Hinduizmus egyik legfontosabb eleme,

az újjászületés. A 8. gyerek, Bhísma – aki mint később kiderül bráhman és pap egy személyben

– végigélheti az életét, mint isteni származású fiú, de ekkor Gangá visszamegy az istenekhez.

Mivel apja beleszeret Szatjavatíba (aki azzal a feltétellel menne hozzá, hogy az ő első gyereke

kerüljön a trónra), Bhísma megígéri, hogy nem tart igényt a trónra. A második gyerek,

Vicsitravírja – az első születése után – királlyá lesz, Bhísma segítségével két felesége lett.

Miután gyermek nélkül hal meg, Szatjavatí – mivel Bhísma az adott szavához hűen nem

hajlandó elfoglalni a trónt – mentő ötletként – Vjászával a bölccsel fogantat utódokat. De

Vjásza – remetéhez méltóan – csapzott, ápolatlan külseje elborzasztja az asszonyokat, s míg az

elsőnek megszülető utód vak (tőle származtak a Kauravák), a másik sápadt, gyenge (akitől a

Pándavák). Amikor felnőttek, Pándu lett az uralkodó, Dhritarástra vaksága miatt. Pándu egyszer

egy vadászaton lenyilaz egy párosodó őzt, „aki” átváltozik vezeklővé, s megátkozza, hogy nem

nemzhet gyereket. Házasodása után Pándu vezeklő lesz, s feleségeivel együtt kivonul az erdőbe.

Első felesége – még korábban – a napistentől szül gyereket, Karnát, akit kirak a folyópartra, s

így ismeretlenül, kocsihajtók fiaként nő fel. A feleség további három fiat szült az istenektől,

míg második felesége – szintén az istenektől - ikreket. Ők öten fejlett erkölcsiségű, nemes, jó

gyermekek, míg Dhritarástrának születő 100 gyerek a rosszat jelképezi. Felnőve a Kauravák

legidősebbje Durjódhana állandóan piszkálja, ingerli a Pándavákat, majd megkísérli megölni

őket,de az öt fivér anyjukkal megmenekül, s útnak is indul. Vándorlásaik során Ksatrijákhoz

méltóan hol démonokkal, óriásokkal mérkőztek, majd Ardzsuna elnyeri egy király lányának,

Draupadinak kezét, aki az 5 fivér anyjának – igaz akaratlan – kérésének megfelelően

mindnyájuk felesége lesz. Ennél a résznél jelenik meg Krisna, akivel később – főleg Ardzsúna –

jó barátságba kerül. Ekkor kiderül, hogy nem haltak meg, s az öreg vak király, felosztja a fiai és

a Pándana fiúk között az országot. De Durjódhana, a telhetetlen, kockajátékon kihívja

Judhisthirát, s csalással elnyeri a királyságot, a feleséget azzal együtt, hogy 12 évig önkéntes

száműzetésbe mennek, s csak azutáni 1 év szolgálat után térhetnek vissza. Az adott szó

értelmében az 5 fivér anyjukkal együtt vándorútra mennek. Ezek közül később Ardzsúna

elválva tőlük megjárja az istenek földjét is, ahol 5 évig Indra vendége. Később találkoznak a

testvérek, s további történetek után hazaérnek. Mivel Durjódhana nem adja vissza jussukat,

szövetségeseikkel együtt hadat üzennek. Durjódhana és Ardzsúna egyszerre kérik meg Krisnát

álljon az oldalukra, s ő felajánlja, hogy egyiküknek seregét, másikuknak segítségét adja.

Ardzsúna Krisnát vállasztja kocsihajtójának, Durjódhana örömére. Ekkor kezdődik a nagy

csata,a történet talán leghíresebb része, az „ötödik védaként” is emlegetett Bhavagad Gíta. Első

nap amikor meglátja Ardzsúna az ellenfél soraiban rokonait, volt barátait, összetör és leteszi

fegyvereit. Krisnához fordul kétségeivel, kérdéseivel. Krisna tanító beszédében az ember

természetéről és szerepéről beszél. Ebben a párbeszédben elhangzó bölcselet tartalmazza talán

a legmélyebb – a Visnu követői által legjobban tisztelt – tanítást a Mahábháratában. Ezután

Ardzsúna kétségei eloszlanak, s elkezdődik a csata. 18 nap után, ami tele van mindkét oldalról

árulással, cselszövéssel, végül a Pándavák győznek. Az eredeti történet eddig tarthatott, de

később kiegészítették a háború utáni tisztítószertartások, a hősök siratásának leírásával, Krisna

és népének elveszésével, végül a Pándavák menybemenetelével.

Istenek a Mahábháratában

A Hinduizmusban élő világkép nem csupán mitologikus gondolkodás eredménye, hanem

misztérium: az emberek azért hódolunk az Isteneknek, hogy a világ folyjon a medrében, a nap

jöjjön fel, minden működjön ahogy kell. Mert az emberek és az istenek világa között van

átjárás, kapcsolat, nincs is távolság, hanem a kettő ugyanaz, ugyanott (is) létezik. A

mindennapokban társaink az Istenek, a cselekedeteinkben, létezésünkben részt vesznek. Ez a

világkép, a mitologikus gondolkodás a Mahábhárata egész történetén átsejlik: az Istenek és

emberek között élő kapcsolat, egymásrautaltság van: történetünkben többször – mint a világ

legtermészetesebb dolga – nemcsak átjárás, hatás és kölcsönhatás van a világok között: az

Istenek beavatkoznak, segítenek, büntetnek, de a kapcsolat kétirányú: többször emberek

segítenek (vagy emberi alakban) az Isteneken, akár egy szent is megátkozhat egy földöntúli

lényt. Erre jó példa már rögtön a történet elején Szatjavatí megtestesülése: csak azért jön a

Ganga, a szent folyam istennője a földre, hogy segítsen aVászúdéváknak, a föld-isteneknek

megszületni, s azonnal meg is halni.

Vallási szempontból Indiában a régebbi kor istenvilága a görögökhöz hasonlóan sokszínű volt.

Harc és nőkedvelő istenei nagyrészt a természeti erők megszemélyesítői voltak, mint Agni

(tűz), Váju (szél), Indra (az istenek királya, a zivatar istene). Majd lassan a természetvallás, az

áldozatok bemutatói kezdtek külön papi kaszttá szerveződni, s együtt a másik három kaszt

kialakulásával az eszmék, a hitvilág is elkezdett változni, bonyolultabbá válni. Ez a

világszemlélet a mindenség határtalanságát, az idők kezdet és végnélküliségét mutatja, s nem

évezredeket, hanem évmilliárdokat tekint át. Az időszámításunk környékén a régi istenek

elkezdtek háttérbe szorulni Brahmannal, a mindenséget létrehozó és éltető egyetemes erővel

szemben. A régi istenek mitológiai figurákként tovább éltek, de a világkép kitágul: megjelenik a

Brahman fogalma és Visnu, Síva és Brahma, az ősok három arca (Trimurti). Így a magas szintű

egyistenhit a régi sokistenhitet a mindenség hierarchiájának részévé tette. A létezésnek sok köre

van, s a régi istenek maguk is létesültek, mert csak Brahma az oszthatatlan örökkévaló. A

létezés körei között fejlődés, változás van: a szellem fejlődés eredményeképp egy földi

születésből túlemelkedhet az égiek (a régi istenek) világán, például Ardzsúna Indra palotájáig

eljut, s ott él 5 évig (sőt tanul az istenektől), vagy Judhisthira, a nagy király is eljut a „mennyei

csarnokba”. De az ellenkezője is igaz: az előző korszak istenei hibáik miatt emberi alakban is

újjászülethetnek. A testet öltött szellemlények, a jaksák, ráksaszák és az emberek között még

szerelmi viszony is lehet: s az így született fiaik később a harcok részesévé is válhatnak. A

síkok, a létezés körei így valójában szellemi síkokat jelentenek: egy időben és egy helyen

képzelhetőek el, a szellemek és emberek tulajdonképpen mindig jelen vannak egymás életében,

csak az egyik durvább, a másik finomabb érzékelést, tudatállapotot jelentenek. Ahogy az

emberek, a szellemek is a fejlődés különböző fokain állhatnak: lehetnek sötétek és fényesebbek,

tisztábbak.

A következőkben – a teljesség igénye nélkül – a Mahábhárataban szereplő isteneket, általános

jellemzőiket és a történetben betöltött szerepüket tekintem át.

AgniTűzisten. Ardzsúna mestere, Dróna tőle kapta az ijját. Krisnától és Ardzsúnától segítséget kér,

hogy elfogyaszthassa a Khándava erdőt, amit Indra eddig megakadályozott.

AsvinAz iker isteni testvérpár, Pándu király második feleségének ikreinek atyja.

BrahmaA Trimurti, Isvara első megnyilvánulása. A teremtő, aki feladata, a kettősség megalkotása (ami

a megnyilvánultat jeleni) befejeztével után visszahúzódik mindaddig (meditatív állapotba),

amíg egy új világkorszak el nem kezdődik. Visnuhoz és Sívához képest nagyon kevés

temploma van, egész Indiában csak kettő. Gyakran négy arccal ábrázolják, ami a négy védát

jelképezi, lótuszvirággal kezében, egy hattyú hátán. Történetünkben több helyen megjelenik, az

istenek Istenének nevezve, például amikor megállítja Indrát, hogy Agni megehesse a Khándava

erdőt.

DharmaAz igazság istene, Príthá, a Pándu király első felesége második gyermekének Judhisthirának

atyja. Később – miután tavából figyelmeztetése ellenére isznak – elveszi Judhisthira testvérei

életét, de Judhisithira megválaszol a kérdéseire, így visszaadja életüket.

IndraAz istenek királya, a viharisten, Príthá negyedik gyermekének, Ardzsúnának az apja. A történet

végén ő vizsgáztatja le Judhisthirát, aki fivéreivel és egy kutyával együtt elindul a halálba.

Mivel Judhisthira – testvérei halála után – egyetlen társát a kutyát is be akarta vinni a

mennyekbe, először megállítja, majd Dharmává változva beengedi a társával együtt.

JamaA halál ura. Ő ítéli meg az élőlényeket, amikor elhagyják a testüket, kezeiben buzogányt és

hurkot tart, amivel elkapja áldozatot. Az első halandó volt, aki meghalt, s mivel megtalálta az

utat a másvilágra, másokat is oda vezet. A Mahábháratában halálpányváját Ardzsúnának adta,

majd később az egyik legszebb történetben, Szávitri történetében elragadja Szatjavánt, annak

szerelmét, de Szávitri állhatatottsága meghatja és visszaadja férje életét.

Maja, az AsúraA szellemvilág művésze, építőmestere. Egyedül ő menekült meg a Khándava erdőből, amikor

Agni elfogyasztotta. Hálából Indrától származó kürtöt ad Ardzsúnának, Bhímának buzogányt,

Judhisitra számára palotát épít.

MátaliIndra kocsihajtója. Ő vitte fel Indrához, a felső palotába Ardzsúnát.

KrisnaA kék ragyogású, mint Visnu hetedik inkarnációja, avatárja a Mahábháratában megjelenő

legfontosabb Isten. Először Drupada király lányának vőlegényválasztásánál jelenik meg, majd

Ardzsuna oldalára állva – kocsihajtójaként az ötödik védaként is emlegetett Bhagavad-gítában

mély bölcseleti tanítást ad. A háború előtt elhangzó tanítása jelképesen a jó és rossz harcáról

szól, arról a belső állapotról, küzdelemről, amelyet az ember élete során vív meg. Tanítása

megmutatja, hogy a Lélek nem mulandó, s értékítélet nélkül ad energiát minden cselekedetnek.

A jó és a rossz felett áll, közönnyel szemléli az érzékelés dolgait, belé nem merül. Ha az ember

teljesíti kötelességét, a tettben élve nem önző céloktól hajtva tevékenykedik, akkor

nyugalmából semmi ki nem billenti. A csatában a szekér és a lovak jelképezik az emberi tudatot

és érzékszerveit. Ennek hajtója, tökéletes kormányzója ő, aki a gyeplő (intellektus) segítségével

elmén keresztül megzabolázza ezeket a szerveket. A jól irányított szekér a jól irányított Én

jelképe, aki be tudja fogadni és megérteni a világegyetem jelképeit.

Egy királynő átkaként nemzetségével együtt elpusztul a Mahábhárata végén. Elpusztulása

annak a jelképe, hogy mindennek vége lesz.

Isteni eredetével születése óta tisztában van. Talán az Ő személye, tisztelete jelenik meg

leginkább az indiai hétköznapokban, a kultúrában, költészetben, szobrokon és festményeken.

Bölcsessége, szavai, tettei a legmagasabb igazság földi megtestesüléseinek misztikus

szimbólumait tartalmazza. Neve szanszkritül sötétet jelent, de ő hordozza, jelképezi az Átmant,

a lelket. Ez fejezi ki, hogy az ember sötét, míg el nem érkezik belső lényegének

megismeréséhez. Krisna a legmagasabb tudat megjelenése a földön, amit az is jelképez, hogy

börtönben született. Születése után az ajtó kitárul, s senki sem tudja megállítani őt és apját. Ez

jelképezi az Átman szabadságát, az emberben létezve is határtalan. Csak a test, az elme és az

értelem jelenti a korlátot. Gyakran ábrázolják fuvolával a kezében: ez a mennyei zenét, az

önmagára ébredt ember örömét jelképezi. Fuvola üreges volta ellenére csodálatos zenét bír

kisugározni, és az ember is – ha legyőzi vágyait – ehhez hasonlóvá válhat.

KumáraHadisten

KuvéraÉgi kincstárnok, a gazdagság istene. Ő ügyel a világ vagyonára, az északi irány védelmezője,a

jaksák (kis erdőistenek) ura. A hinduizmusban kisebb félisten, így nincs saját temploma. Több

helyen is megjelenik, például abban a történetben, amikor egy erdőben élő szent elcseréli a

nemét Sikhandínivel, a férfiként felnevelt hercegnővel (hogy férfiként élhessen egy évig).

Láthatatlanná tévő köpenyeget adományoz Ardzsúnának. Gyönyörű kertjéből szed később

lótuszvirágokat 4 testvérével együtt közös feleségének, Draupadínak.

SívaA Trimurti sorrendben utolsó alakja. Ő a pusztító és megújító. De ez csak az anyagra

vonatkozhat, így ő jelképezi a tökéletes belső harmóniát, amit csak a legállhatatosabb keresők

érhetnek el. A Mahábháratában úgy emlegetik, mint a vezeklők urát, a szigonyt rengető.

Ambának, az eltaszított aszonynak megígéri, hogy eltaszítója, Bhísmát meg tudja ölni, úgy,

hogy nagy harcosként születik újjá. (az asszony egyből máglyára lép). A bozontos hajzatából

ered a Gangesz, a szent folyó. Ardzsúnával megmérkőzik később egy vad erdőlakó démon

képében, de csak azért, hogy próbára tegye: ekkor adott neki nyilat és nyílvesszőket

SzúrjaNapisten, aki a fényt és a hőt befolyásolja, ezért nagy tisztelettel imádják. Hozzá szól az egyik

leghíresebb mantra, a Gayátri. Történetünkben Pándu király első felesége első gyerekének,

Karnának az atyja, aki kocsihajtó fiaként, származását nem tudva nő fel és a Kauravák oldalán

(a másik oldalon) áll harcba. Draupadínak ajándékozta fazekát, ami jól jött a száműzetésben. A

nagy csatában megjelenik fia előtt és tanácsokkal látja el.

VájuSzél és a mindenkinek lélegzetet adó lélegzet istene, Príthá harmadik gyermekének, Bhímának

az atyja. Az északnyugati irány felügyelője.

VarunaA vizek istene. Először nyilat ad Krisnának és Ardzsúnának amikor Indrával mérkőznek,

később mindenen áthatoló gerelyt ad Arzsúnának.

VisnuA Trimurti középső alakja, a fenntartó. A megnyilvánult világ létezésének, változásának erejét

jelképezi. Egyszerre képviseli a mikrokozmosz és a makrokozmosz megnyilvánulásait, így

válik a legmagasabb valóság megtestesítésének legfőbb jelképévé. A Mahábháratában főleg

mint Krisna megtestesülésében jelenik meg.

VisvakarmanA mennyei bolygók építésze kocsit ad Krisnának és Ardzsúnának, hogy szembe szálhassanak

Indrával. Ő a mesteremberek istene. Általában négy karja van, kezeiben könyvet, hurkot,

vizesedényt és buzogányt, valamint szerszámokat tart. Ő építette a félistenek lakhelyeit,

szekereit, fegyvereiket.

Urvasí, az apszaraszA Pánduk ősének, Purúravasz egykori hitvese, aki – mivel nem kapja meg Indra palotájában –

Ardzsúnát megátkozza.

Összefoglalás

„A játékmester Ő. Mindent Ő mozgat, mindeneket Ő hat át, mint a Végtelen Űr. Ő műve

minden, a Jó s a Gonosz egyaránt; egyedül Ő az Úr, a teremtmények csak az Ő parancsát

követik rabszolgák gyanánt.”

Így kéretik megítélni e sorokat.

Om shanti.

Irodalomjegyzék

Dr. Baktai Ervin 1994: Mahábhárata, Budapest: Tericum kiadó, 1987.

Rosen, Steven J. 2006. India rejtett kincse. Budapest, The Baktivedanta Book Trust

International, Inc. pp20-25.

Krishnamachavariar, M 1989. History of classical sanskrit literature. Motital Banarsidas.

Kozma András 2001. A hindu istenalakok szimbólumai. Budapest, Saxum kiadó.

Schmidt József 1921: Az Ó-Ind Epika, Budapest, Ethika Tudományterjesztő és könyvkiadó R.T.

Vekerdi József (szerk) 1964: Mahábhárata, Rámájana. Budapest, Magyar Helikon