B I A G I O RUSSO

Istenek rabszolgái

Az emberiség hajnala

A kötet megjelenését támogatta:

9\\ radioinrorm.com R á d i ó o l a s z u l é s m a g y a r u l

és a CSIZMAORSZÁG MAGYAR-OLASZ KULTURÁLIS EGYESÜLET

A kiadás alapja: Biagio Russo: Schiavi degli Dei

Drakon edizioni, 2010

Fordította:

FARAGÓ RITA

A fordítást ellenőrizte

és a magyar nyelvű ajánlott irodalmat összeállította:

FÖLDI ZSOMBOR

Borítókép: Burney-relief - „Éj Királynője" (Inanna-ábrázolás) /

Trustees of the British Museum

ISBN 978-963-09-7050-1

Minden jog fenntartva

© Biagio Russo 2009 © Drakon edizioni - Spoltore (Pescara) - Italy 2010

© Kossuth Kiadó 2012 © I [ungarian translation Faragó Rita 2012

A családomnak

A könyvet és annak borítóját

azoknak a nőknek ajánlom, akikre évezredeken át

nem úgy tekintettek, mint a férfi másik felére.

rvo s z o ne íny íivann a s

E mű megalkotása cseppet sem volt könnyű vállalkozás, de még nehezebb lett volna azok segítsége nélkül, akiknek most szeretnék köszönetet mondani.

Először is Gabriel-Aldo Bertozzinak, aki 1980-ban Párizsban megalapította az I.N.I.-t, azt a művészeti mozgalmat, amely számos együttműködés után bekapcsolódva a nemzetközi áramlatokba, jelenleg főként Európában, Amerikában és Argentínában működik. A külföldi avantgárd irodalomról rengeteg kiváló írás szerzője, a Chieti—pescarai Gábrielé D'Annunzio Egyetem Külföldi Irodalom és Nyelvek Fakultásának vezetője, aki megtisztelte jelen könyvemet Előszavával.

További köszönet illeti Tonio Di Battista professzort, a Chieti-pescarai Egyetem Formai Tudományok Fakultásának statisztikatanárát, aki értékes segítséget nyújtott a Titius-Bode-törvény (1766) tanulmányozásához, valamint Maria Rosaria Borrellit, aki a görög mitológia és az ókori India irodalmának kiváló ismerője, és vállalkozott a „kísérleti nyúl" szerepére, hogy első olvasója legyen elkészült kéziratomnak. Nagyszerű tanácsai könyvem színvonalasabbá tételét szolgálták. Hasonlóképpen köszönet Stefano Caporalénak, akit születése okán szeretettel tekintek olasznak, de lelkében angol, és igen értékes fordításaival járult hozzá a könyvemben szereplő régi szövegek megjelentetéséhez. Köszönet Giuseppe Luzzinak, a Terni-i Városi Könyvtár könyvtárosának; az ő kitartó munkája révén sikerült Olaszország különböző könyvtáraiban fellelni a „meg-találhatatlannak" tűnő kéziratokat, amelyek nélkülözhetetlenül fontosak voltak kutatásaim során. Köszönet Bruno Nasutinak a szövegértelmezésben nyújtott igen értékes együttműködéséért. Külön köszönet Lorenzo Massacesinek, a fiatal rajztehetségnek, aki a „mágikus" kínai sárkányt papírra vetette. Silvana Stremiznek is hála, aki számos publikáció szerzője és értékes kiadói tanácsaival segítette a munkámat.

7

uyu jt<)(,!. Svájcban ogy c i l c k c s régi kézikönyv másolásában. Nicola Trot-tának is köszönet, akit szándékától függetlenül belerángattam ebbe a kalandba; igen nagy segítséget nyújtott kiváló ógörögtudása, amely lehetővé tette a Szeptuaginta több szövegrészletének közlését. Alessandra Cappola, a Monzai Művészet Állami Intézetének tanára a borító tervezésében nyűjtott nagy segítséget, valamint Guido Soroldoni profesz-szornak és tanítványának, Giulia Giammcnának is köszönet a kreativitásukért.

Külön köszönet az ESA (Európai Űrügynökség) munkatársainak, akik hozzájárultak űrfelvételek felhasználásához. A Yale Egyetemen a babiloni gyűjteményt gondozó Ulla Kastennek köszönöm ugyancsak értékes segítségét.

Kiemelten köszönöm Maurizia D'Albertónak, hogy a könyv munkálatai során türelemmel hallgatta fejtegetéseimet a sumerekről.

Végül, de nem utolsósorban hálás köszönet feleségemnek, Nicoliná-nak végtelen türelméért, mert oly soká elviselte távolléteimet, amikor egyre jobban elmélyültem témám kutatásában, és mindig mellettem állt, segítette a munkámat, akárcsak fiam, Francesco, aki a külföldi múzeumokkal tartotta a kapcsolatot.

Ciabriel-Aldo Bertozzi előszava

Az idő és a tér, határokon kívül és belül maradandóak. Lényegében nem változott a létezésük azóta sem, amióta Einstein kifejtette összefüggésüket. Egyszerű példával élve, az informatika fejlődésében is számot kell vetnünk a létezésükkel, és lehet, hogy a jövőben is mindig így lesz. A probléma néha csüggeszt és összezavar bennünket. Az avantgárd költők, írók, művészek a 20. század elején megpróbálták eltörölni a tér-idő kategóriát, pátosszal teli műveket hoztak létre, amelyek azonban hiányérzetet keltenek. Vajon a Homo sapiens előrehaladott stádiumában vagyunk? Ha belemerülünk az álmok világába, Freud és társai ellenére, a válaszunk pozitív. így az ember, és egyelőre csak ő, foglalkozik létezésünk nagy kérdéseivel, melyeket a miszticizmus vagy elnyom, vagy kiemelten hirdet. Az egyik ilyen nagy kérdés, amelyre elméletileg nem lehetetlen, hogy választ kapjunk: honnan származunk. Vajon csak a tudományos ismeretek iránti vágy hajt? Részben, de nem csak: ha át tudnánk lépni múltunk, származásunk határait, könnyebben tudnánk kutatni a halhatatlanság és az örökkévalóság területét is.

Biagio Russo ebben a komoly műben izgalmas nyomozásba fogott az emberiség eredetéről. Egy olyan korszakban, amikor a tudományos kutatások eredményei egyre nyugtalanítóbbak, a szerző megpróbálta kezünkbe adni a megoldás kulcsát, amelyet eddig az ad hoc ezoterikus tanok hirdettek, és amelyek nehezen érthetők azoknak, akik a klasszikus nyugati világban tanultak, abban a kultúrában szerezték ismereteiket.

A szerző személyes hangvételével, amelyet mindig alátámaszt tudományos dokumentumokkal, végigvezet oldalról oldalra a kutatások lépcsőin, érdekfeszítő stílusban, mintha egy krimit olvasnánk.

Az eredmények nem maradnak el. Áthaladva a makro- és mikrokozmoszon, a tudomány és a mítosz világán, néhányak számára csak halvány fénysugárként kerül a középpontba a kozmogónia misztériuma.

9

INyi lvn . I l ¡1 t l l l S Z l o n u i l l m c g m u i <ui, i \ c i . i : i y i ; i im l u v a u u i a i s H J H - Í I I U H , « ^

ezek torincszot.es kísérői a/. értelmiségi gondolkodásnak mindazok szá

mára, akik felfedezik a dolgok analógiáját, ebben az esetben az univer

zumét is. Ez a mű személyes hangvételű, tartalmában is, az egymást követő kü

lönböző teóriák ismertetésében is, de - és ez számít - állításait tudományos dokumentációval támasztja alá, tiszteletben tartva azon tudósokat, akik megelőzték a szerzőt.

Az „indítás" önéletrajzi ihletésű. Megtudjuk, hogy a szenvedélyes és talpraesett író egész fiatal korától („14 éves voltam, amikor Fabrizio barátom [...]") vonzódott minden olyan műhöz, amelyet áthatott a misztikum. Péter Kolosimo Nem földi dolgok című könyve indította el Biagio Russót. A nagy érdeklődésből, mely az évek során csak nőtt, született ez a kötet, melyben neves kutatók munkáit elemzi. Mindenki számára világos azonban, hogy nem dilettáns munkáról van szó, nem innen-onnan, véletlenszerűen válogatott összeállításról.

A bevezetést a kutatás metodikájának ismertetése követi, amely nagyon ígéretes: „meg fogjuk találni a válaszokat azokra a kérdésekre, melyekre az emberiség a megmagyarázhatatlan, hihetetlen dolgok, emberi aggyal fel nem érhető jelenségek láttán tesz fel évezredek óta".

Mindazonáltal az elővigyázatosság és a néhol retorikus kétkedések sem hiányoznak a műből, helyenként talán mániákusan is: „Legyünk elővigyázatosak: külső befolyásoktól mentesen, szabadon, előítéletek nélkül haladjunk! Bemutatjuk az igazságot, kezünkben a bizonyítékkal" ... „Megértem, ha valakiben nem kelt jó érzést állításom, de ez a történelem. És a történelmet nem téveszthetjük szem elől." stb. Ezért megértjük őt és társai vagyunk. Eszembe jut a francia költő/tudós, Charles Cros, a fonográf feltalálója még Edison előtt, az első színes fényképek és további fantasztikus találmányok atyja, az antik nyelvek nagy tudósa (héber, szanszkrit stb.). Tudatában volt annak, hogy tézisei értetlenségbe ütköznek majd. így fogalmazott a bolygók egymás közötti kommunikációjáról készített tanulmánya utolsó soraiban: „Boldog leszek, ha nem ütközöm mindenkivel, ahogy már ez megesett velem, ha nem ütközöm a tudatlansággal, amely elítél minden olyan dolgot, amely nem a múlt pontos mása."

Lehet, hogy az olvasó nem fog mindig egyetérteni 3iagio Russóval, de elsődleges célja az volt, hogy elgondolkoztasson bennünket a gyökereinkről, valamint az ismert és még ismeretlen univerzum múltjáról.

10

/» ../.< i /AJ M I M I I | i i,1 iuv .n i- . in/ ' , \ . n , i I I i i ,i ¡\uruni, tuiugy iviunamou Kapia

Gábriel arkangyaltól. Legyen a mottó az a dőlt betűs idézet, mely a könyv zárszavában olvasható: „Aki már nem tesz fel magának kérdé-seket, nem növeli tovább a tudását." Kételyek? Miért ne? Azok is részei az intellektuális gondolkodásmódnak. Feltéve, ha nem a gondolkodás nélküli elutasítás vezérli őket, tehát kritika nélküliek, ahogyan Cros írta.

A szerző jócskán merített a mítoszokból és a tudományból, eredetünk legkülönbözőbb verzióit veti össze. A vízözön leírásának legkülönfélébb variánsairól például ezt írja: „...a vízözön, csak hogy rövidek legyünk, megtalálható a Bibliában, a babiloni, asszír, sumer, ázsiai, óceániai mitológiában, az egész amerikai kontinensen és Afrika egyes részein. Őszintén, annyi verzióját olvastam a vízözönnek, hogy már nem is tudom ösz-szeszámolni [...]". A z Istenek rabszolgáival betekintést nyerhetünk a Biblia előtti időkbe, azokba a történelmi korszakokba is, amelyek magát a Bibliát inspirálták. Immáron sokak által elfogadott tézis, hogy a zsidók hazájukba importálták mindazokat az ismereteket, amelyeket fogságuk idején tanultak a babiloni II. Nabú-kudurri-uszur birodalmában. Ezt állította nemrégiben René Guitton is a Le Prince de Dieu. Sur les Traces

d'Ábrahám (Paris, Le Livre de Poche/biblio essais 4419, 2008) című tanulmányában. Tudnunk kell viszont, hogy Biagio Russo tanulmánya elsősorban a sumerek ókori földjére koncentrálódik: „Nyomozásunk helyszíne az ókori Közel-Kelet: a Termékeny Félhold területe. Mi viszont szinte kizárólag Mezopotámia területére fogunk koncentrálni [...]. A z o n a területen és abban az időben mozgunk, amely egykor a babiloniaké, az asszíroké, de legfőképp a sumereké volt." Igen, Mezopotámia, a sumer kultúra kétségkívül „főszereplői" ennek a műnek, nemcsak a fontosságuk miatt („ma már a világon mindenhol elismerik a történészek, hogy a civilizáció bölcsője"), hanem azért is, mert - teszi hozzá Russo -, „úgy tűnik [...], színtere volt néhány nagyon fontos özönvíz előtti történésnek, vagyis még a sumer kultúra megjelenése előtt".

A cím, az Istenek rabszolgái, igazán izgalmas, tele wagneri szimbólummal, úgy tűnik, hogy költői megfontolásból született, pedig még az a kevés beavatott is, aki a témában jártas, nem érzékelné azonnal a valódi értelmét. Az írói fogást „detektívünk" találta ki és csak sok oldal elolvasása után magyarázza meg, hogy részben az antik sumer szövegek elemzéséből, de nem csak azokból, kiderül: a Föld első gazdái magasabb rendű lények voltak, akik olyan teremtményeket alkottak, akik „rendelkeztek a gondolkodás képességével, olyan biológiai lényeket, akik engedelmes-

11

Bzlnte mint "biológiai robotokat*. Egyszóval, rabszolgákat." Majd Russo

pontosít: „ezt támasztja alá, hogy a sumerek következetesen vallották:

életük célja az volt, hogy magasabb rendű lényeket szolgáljanak, akiket

dingirnek neveztek". Mivel a mű Mezopotámia területére koncentrálódik, természetes,

hogy az ókori egyiptomiakat csak érintőlegesen tárgyalja, de nem hiányoznak a tanulmányból összehasonlító elemzések sem. Mivel egyetlen nép sem mutatott olyan nagy érdeklődést a túlvilági élet iránt, mint ők, erre építették egész vallási kultuszukat, a szociális és politikai életüket is. A szerző, mint ahogy az alcím is elárulja, az emberiség hajnala után nyomozott, az olvasó kezébe adva egy olyan eszközt, amely további gondolkodásra buzdítja, akár a halhatatlanságról vagy az örökkévalóságról.

A szikra

14 éves voltam, amikor Fabrizio barátom, akivel osztoztam a „misztikum" iránti vonzalomban, kölcsönadta nekem az egyik témába vágó könyvét. 1972-t írtunk, a címe Nem földi dolgok, és a szerzője Péter Kolosimo, aki első ránézésre külföldinek tűnt, valójában olasz volt, mo-denai születésű.

Kolosimo, az író és tudós, a misztikus archeológia úttörője volt, aki munkásságát azon régészeti leletek tanulmányozásának szentelte, amelyekre nem találtak tudományos magyarázatot. Kolosimo 1984-ben hunyt el Milánóban, vitatott író volt, az olaszok közül külföldön a legismertebb. Ma bizonyára át kellene értékelni műveit tudományos és pedagógiai szempontból egyaránt. Ugyanettől a szerzőtől olvastam az Időn

kívüli Föld című könyvet és sok más írását, melyek címeire nem emlékszem, annál inkább viszont a tartalmukra.

Hogyan is tudnám elfelejteni a Húsvét-sziget moáit, az istenek városát a mexikói Teotihuacánban, a Titicaca-tavat és a Napkaput a bolíviai Tiahuanacóban, a chilei hieroglifákat, Machu Picchu elveszett városát Peruban, a Brit Királyság gigantikus építményét, a Stonehenge-et, az egyiptomi piramisokat, Cuzco erődítményeit, a mexikói Chichén Itzában található Kukulkán-piramist, a perui Nazca-völgyet és még sok mást, amit idő hiányában nem említek és nem azért, mert kevésbé fontosak. Ezek a tartalmak, melyeket jobb lenne misztériumoknak nevezni, az évek elteltével találkoztak és összefonódtak bennem, összetorlódtak, és élénken éltek elmémben olyannyira, hogy az irántuk érzett vonzalmam szenvedéllyé változott. Szenvedély, mely az évek során nagyon erős nyomozási vággyá, az igazság megkeresésének vágyává alakult.

Az elkövetkező oldalakon és fejezetekben szándékom tiszteletteljes hangvételben, körültekintően és objektíven foglalkozni misztikus és misztériummal áthatott témákkal, ahogyan ezt az utóbbi években tet-

13

11 in i ,.T l wn w i y . u I „I ly W11IU/.U lUUI II imUVfcU , cll I lCiy SCIIIIIIII, SCI 11 1)1/, iX VClOl"

lenre és semmit sem tekint biztosnak. Ugyanazt a metódust követem, melyet betartottam az évek során,

olyan struktúrát létrehozva, amelynek alapja a logikus felépítés, és ehhez mindig tartottam magam: ez egyfajta nagyon sűrű hálójú szűrő.

Minden megoldásra váró esetnél a következőképpen jártam el: a) szabadon és pártatlanul minél több olyan ötletet felvetni arról, hogy

mely okok miatt jött létre az a bizonyos eset; b) mérlegelni minden egyes ötletet a következő kritériumok szerint:

hitelesség, megbízhatóság és konkrét realizálhatóság, előtérbe helyezve azokat az ötleteket, melyeket véletlen egybeesések, illetve még nem elemzett nyomok támasztanak alá;

c) ismételten ellenőrizni és ezáltal elmélyíteni mindazt, amit előzetesen kiválasztottunk, meggyőződve arról, hogy az ötlet működőképes legyen és világosan felépíthető, eljutva oda, ahol az elvont feltételezés átalakul konkrét állítássá;

d) ellenőrizni a nyom helyességét, amin elindultunk, újabb bizonyítékok és hiteles dokumentumok begyűjtésével;

e) összerendezni az egész begyűjtött anyagot, hogy eljussunk a végső összefoglaláshoz, amely előszava lehet a konklúzióknak;

f) kifejteni az összegzést.

Az a célom, hogy fejezetről fejezetre végigvezessem önöket, hogy társaim legyenek a kutatásban; szeretném, ha azt éreznék: ott vannak velem együtt a helyszínen, hogy közösen elemezzük a nyomokat, követjük a jeleket és minden olyan elemet, ami segít abban, hogy minél jobban kibogozzuk a csomókat és megvilágítsuk a rejtélyeket. Elménk gyakran előítéletek rabja, vagy gúzsba köti valamilyen dogma, vagy éppen külső behatás által más látásmód és magyarázat szab neki határt, amelyet mi passzívan elszenvedünk, ezért a misztériumokat nem engedi meglátni, értelmezni és feldolgozni, pedig azok „egyszerűen" csak ott vannak az orrunk előtt.

Csak a tudásunk gazdagításával tudunk elérni nagyobb önállóságot, ezzel csökkentve annak lehetőségét, hogy jó vagy rossz szándékkal mások manipuláljanak bennünket. Mi is erre az elméletre alapozva dolgozunk, hogy megtaláljuk a választ azokra a kérdésekre, amelyeket az emberiség évezredek óta feltesz magának, amikor megmagyarázhatatlan, hihetetlen jelenségekkel, emberi aggyal fel nem fogható dolgokkal találkozik.

14

1. ábra

Lehetetlenség? Egyáltalán nem! Elég, ha szabadon gondolkodunk, elem-zünk. Fantasztikus élmény lesz: sokkal tudatosabban tekintünk vissza, és jobban részesei leszünk, mint emberek, a múltunknak, és nagyobb figyelemmel fordulunk a jövőnk felé.

Természetesen távol áll tőlem úgy feltűnni, mint „az abszolút igazság" őrzője. Ez egész egyszerűen nagyképűség lenne részemről. Természetesen meggyőződéssel képviselem azt az irányelvet, hogy mindig lezárt nyomozások anyagát mutatom be most és a jövőben is, lehetőleg sok vagy netán a teljes bizonyíték birtokában, amely szükséges ahhoz, hogy „lezárjunk egy ügyet".

N y o m o z ó munkánk helyszíne az ókori Közel-Kelet lesz, a Termékeny Félhold területe.

Mi viszont a mostani nyomozásunk során csaknem kizárólag Mezopotámia területét kutatjuk, a víz közötti földet, ahogy az ókori görögök

15

nivi.aK: az e m D e n s u g U U I C J S U J U I , , a n o g y a vnag uimuuii I U H U I I U S / A ; u^ysu

gesen illeti. Azon a területen mozgunk majd időben és térben, mely egykor a ba

biloniaké volt, az asszíroké, de kiváltképp a sumereké. Miért pont Mezopotámia? Ha elolvassák a következő fejezeteket, majd

világos lesz; most elöljáróban annyit mondhatok, hogy a jelek és a későbbiekben a nyomok egyenesen ebbe a térségbe vezetnek. Ezen felül - és itt a misztérium csak egyre nagyobb - úgy tűnik (és ezt még a későbbiekben ellenőrizzük és bizonyítjuk), hogy ezen a területen zajlottak nagyon fontos özönvíz előtti események, tehát még a sumer társadalom előtti időszakban.

Azonban fontos leszögeznem, hogy más, történelmileg elismert civilizációkat, mint például az egyiptomit, az Indus-völgyit és a latin-amerikaiakat nem elemzem ebben a könyvben. Mivel fontosságuk vitathatatlan, és képesek eloszlatni a misztérium homályos pontjait, hogy régi kifejezéssel éljek: „eloszlatni a tudás titkait", egy másik kontextusban érdemes megkülönböztetett figyelmet szentelni nekik.

Azért foglalkozom kiemelten Mezopotámiával, mert a jelenlegi tényállások szerint ezen a földön jelent meg először olyan civilizáció, melyről írásos dokumentumok maradtak fenn; olyan nagy mennyiségű bizonyítékot és leletet gyűjtöttem össze, melyhez ha hozzáadjuk a világ minden tájáról érkező történeteket, a taglalásukra egy könyv nem lenne elegendő, és óhatatlanul nehezen lenne olvasható.

Első rész

1. fejezet

Az eredet

Mikortól mondhatjuk, hogy létezünk? Sokféleképpen próbáltak rá válaszolni évszázadokon át. A kérdést a múltban filozofikus, spirituális és tudományos szemmel is megvizsgálták illusztris tudósok, akik hozzájárultak az emberi gondolkodás fejlődéséhez.

A teóriák összetettsége, a dogmák és az évszázadok során kimondott vélemények e könyvben a lényegre sűrűsödnek, hogy helyt adjanak az egyszerűségnek, mellyel végül is megpróbálok választ adni a feltett kérdésre.

Sőt, hogy pontosak legyünk, két válasz létezik. Az első szerint a kozmikus semmiségből, Isten akaratából teremtődött az Ember, és megadatott neki minden olyan szükséges feltétel, hogy egyedül is tudja folytatni az életét.1 A második esetben, az 1859-ben megjelent, jól ismert darwini elmélet szerint az Ember jelképezi az állati eredetű evolúciós fejlődés „utolsó láncszemét".2

Mivel a kettő közül a második válasz az egyszerűbb, vagy ha úgy tetszik a legracionálisabb, a tudományos világ nagy része elfogadta mint igazságot; természetesen ezt az egyház részéről erőteljes szembenállás, kritika érte. Ma már az iskoláskorú gyerekeink tankönyveibe is véglegesen bekerült, vitathatatlanul és talán kicsit erőltetve is. Példaképpen: baloldalt találjuk a csimpánz fotóját, tőle jobbra egy meztelen ember alakját, köztük meg az evolúciós folyamat legkülönbözőbb állomásait, mint rövid szintézisét a darwini evolúciónak.

19

A labilis elmelet

Vajon a legegyszerűbb válasz az igazság? Vagy talán csak a legkényelmesebb válasz?

Másfelől igaz, hogy a mai napig a tudomány nem tudta teljesen bebizonyítani, hogy az ember és a majom közös őstől származik. Olyannyira, hogy már 1998-ban az Egyesült Államokban, a „National Academy of Sciences" közzé tett egy iskolai biológia-oktatási kézikönyvet, melyben javasolta és javasolja a mai napig, hogy töröljék a tantervből azt, ami addig is úgy szerepelt a biológia tankönyvekben, mint „vitatott elmélet". Gyakorlatilag a darwini evolúciós fejlődéselméletet cáfolta Amerika legnevesebb tudományos szervezete. Egyszóval: Darwin tévedett volna?

Az igazat megvallva, a tudós maga is tudta és tisztában volt vele, hogy elmélete helyenként hibás.

Az igaz, hogy Charles Darwin 1859-es mesterművében, A fajok erede

tében a mindenki által ismert következtetésre jutott: az evolúciós változások forrása a véletlen genetikai mutáció, mely a természetes kiválasztódáshoz kapcsolódik és kizárólag csak a faj fennmaradása érdekében létezik. Ehhez a következtetéshez nagy mennyiségű anyag és fosszilis leletek tanulmányozásával jutott, ehhez hozzáadódott az a hatalmas mennyiségű bizonyíték és megfigyelés, amelyet öt évig tartó ausztráliai útja alatt gyűjtött össze, és amelyet, hogy őszinték legyünk, nem tudtak megcáfolni a korabeli akadémikus körök.

Ennek ellenére a darwini elméletet több oldalról is lehet kifogásolni, hivatkozva a saját alapjaira, és ezáltal pedig megkérdőjeleződik az elmélet végkövetkeztetése.

Ha az emberiség evolúciója a faj szelekciójának köszönhető, amelyet serkentett a túlélés kényszere, akkor ez esetben:

1. Miért vesztettük el a szőrzetet? Jóllehet a jégkorszak kellős közepén ez a „bunda" szükséges, sőt talán nélkülözhetetlen volt a hideg elleni védekezéshez, hogy ne szenvedjünk fagyhalált.

2. Miért nincs már péniszcsontunk? Pedig ez az anatómiai konfiguráció, mely jellegzetessége az emlősöknek, tehette lehetővé a gyors párzást, előjáték nélkül, így biztosítva a faj fenntartását, minimálisra csökkentve annak esélyét, hogy közben zsákmánnyá váljanak.

3. Miért kell olyan sok év az ember teljes kifejlődéséhez a többi állathoz képest, amelyeknek rendszerint pár hónap elegendő?

4. Miért jár lassabban az ember két lábon, mint négylábú vetélytársai?

20

o. ívnen n o n meg jelentősen es varauanui a tiomo erecius K o p o n y a m e -rete anélkül, hogy lett v o l n a e g y köztes fejlődési állapot, mely ezt megalapozta volna?

(i. Miért szűkült be a szülőcsatorna a kiegyenesedett járás következményeként, mely szűkebbé tette a csípőt? Vagy más szemszögből nézve: 6/b) miért nem alkalmazkodott a szülőcsatorna a magzat meg

növekedett koponyaméretéhez? Hiszen ez az új, megváltozott anatómiai felépítés volt az oka a szülő nők és a magzat nagyarányú halálozásának a vajúdás alatt.

A miértek listája még folytatódhatna. De a válasz mindig ugyanaz Lenne:

„az ember nem ment át evolúciós folyamaton, teremtve lett!"

Kzekre a kérdésekre, mint: „hogyan, ki vagy mi által, kiért vagy miért", megtaláljuk a választ, ha tovább folytatjuk az alapos nyomozást.

Érinteni fogjuk a vallás kényes területeit is, és nem lesz könnyű bármely vallás istenhívőjének továbbolvasni és elfogadni azt, amit írok. Ami engem illet, tudom, néha fájdalmas utakon haladunk, melyek viszont engem ahhoz a meggyőződéshez vezettek, hogy minden fölött létezik egy felsőbb energia, egy hatalmas, univerzális intelligencia, mely megalkot mindent. Megalkotta az Univerzumot, a törvényeit, a lényeit és azokat is, akik „megalkották az embert", ilyennek, amilyen ma is.

Ez utóbbiakat, ha csak Mezopotámia térségéből indulunk ki, mely elsődlegesen fontos az előző fejezetben kifejtett okok miatt, az ókori emberek így hívták őket: Anunnaki („az ÉG gyermekei a Földön"], Igigi („azok, akik látnak és megfigyelnek"), Irsirra („azok, akik látnak és járkálnak"), Elohim („az Urak"), Nefilim („akiket ledobtak a Földre"), Ilu („az, aki a magasban van"), Baál („az úr"), Dingir („felsőbbrendű", vagy egyszerűen „isten").

Több jelentésű tulajdonnevekről van szó, de semmi esetre sem hívták őket az ókoriak „isteneknek".

Euhémerosz, görög filozófus, aki valószínűleg Szicíliában született az i. e. 3. században, majdnem Arisztotelész kortársa, azt mondja, hogy a felsőbbrendű lények nem „igazi istenek", hanem régen vagy messze földön élt népcsoportok nagy vezetői, akik kitűntek különleges tetteikkel, erejükkel, jóságukkal és ezért divinizálták őket.3

21

vtuu|ui);ui, nciwiiiy evezrt judci m i r a o o a n , a s u m e r e K szamara az isteni 118 az emberi világ közötti különbség nem annyira az esszenciában volt, mint inkább e z e n lények erejében.

Csak a későbbiekben a pogányság „fordította le" ezeket a terminusokat úgy, mint „isteni lények", megalapozva ezzel a politeizmus születését.

Ma Isten fogalma szigorúan monoteista, „államérdekeknek" és merev vallási dogmáknak köszönhetően hétköznapi fogalommá vált és ezzel szándékosan megváltoztatták az eredetét.

Ez a nagy igazság! Meztelen! Én felöltöztetem majd bizonyítékokkal, történelmi-tudományos bizonyításokkal, olyan nyilvánvaló dolgokkal, melyek mindenki számára elérhetőek, azaz mindenki ál tal hozzáférhetőek; és ha valakinek ez még nem lenne e lég, akkor a „felöltöztetés" végén meg fogja kapni az útbaigazításokat, h o g y hol találja a forrásokat. Konkrétan.

De mindenekelőtt, h o g y kényelmesebb legyen az olvasónak és ne kelljen egy másik könyvet most átlapoznia, nézzük végig röviden a Darwin által felállított emberi evolúciós fejlődés táblázatát. Alapvető fontosságú ahhoz, h o g y el tudjuk kezdeni időutazásunkat, egyfajta visszapillantó tükör:

Kor Nev Koponyakapacitás cm'-ben

Eredet Megjegyzés

15 000 000 Ramapithecus Majomfajta, mely úgy alkalmazkodott, hogy lejött a fáról

4 200 000 Australopithecus anamensis

375-400 Afrika Kenyában fedezték fel, a Turkana-tónál

3 200 000 Australopithecus afarensis

500 Afrika Lucy a legismertebb példánya

2 600 000 Homo habilis 600-750 Afrika Az első, aki köböl használati tárgyakat készített

1 200 000 Homo erectus 1000 Afrika, Eurázsia

Elindul a népvándorlás, melynek köszönhetően Ázsiában és Európában is megjelenik

250 000 Homo (sapiens) neanderthalensis

1500 Eurázsia 35 000 évvel ezelőtt halt ki

35 000 Homo sapiens sapiens vagy Cro-Magnon

1100 Afrika A modern ember

1. táblázat

ív/, a tudományos aaatoK v;il< >:.;i| de ahogy ez noha megesik, nem kepvi seli és nem tartalmazza az egész igazságot. Ezt fogjuk most megkeresni, megválaszolva a menet közben felmerülő kérdéseket. M e g fogjuk találni, ha tanulmányozzuk az utalásokat, a nyomokat és végighaladunk rajtuk, miközben kielemezzük a tényeket. Mindenre odafigyelünk, szabadon, befolyások és előítéletek nélkül, prezentálva az igazságot, kezünkben a bizonyítékokkal.

Itt az ideje, hogy megnyissuk az első aktát és feljegyezzük az egyes számú esetet, amit „az eredendő ügy"-nek fogunk nevezni, pontosan azért, mert innen indul ki a nyomozási folyamat, amivel keressük az igazságot.

Lássunk munkához.

Az eredendő ügy

Feltéve hogy: 1. az emberi evolúció, úgy, mint a többi élőlénynél, lassú folyamat ered

ménye, mely hosszú korszakokon át tartott; 2. minden evolúciós változás, mint már említettük, a természetes kivá

lasztódás eredménye és kizárólag csak a faj fennmaradása érdekében létezik;

vizsgáljuk meg alaposan, jóllehet röviden, az evolúciós folyamatunkat: • 15 millió évvel ezelőtt, az afrikai őserdőkben, a majmok egyik cso

portja úgy döntött, hogy lejön a fáról és lassacskán megváltoztatta a testtartását, megtanult a hátsó lábain járni;

• 4,2 millió évvel ezelőtt ebből a majomcsoportból fejlődött ki az Aust

ralopithecus: vegetáriánus volt mindenevő hajlammal, a csimpánzok közösségéhez hasonló társadalmi formában élt;

• 3,2 millió évvel ezelőtt megjelent Lucy, vagy Lucy nagymama, ahogyan kedvesen becézik az antropológusok; ma ő a legismertebb képviselője az Australopithecus afarensisnek (az etióp Afar sivatagból), mely abban különbözött az előző fajtától, hogy a hím egyre nagyobb hajlandóságot mutatott, hogy segítse a nőstényt a rokoni kapcsolatok kezelésében, megteremtve a párkapcsolat alapjait, mely egészen a kicsik elválasztásáig tartott;

• 2,6 millió évvel ezelőtt megjelent egy új faj, a Homo habilis, melyet az első igazi embernek tartanak, mert képes volt használati tárgyakat készíteni csontból, fából és elsősorban kőből;

23 22

- i,£ minid c w o i o/.oiou a nomo nauuis aiaaia a noiyoi a tiomo

erecíusnak, egy olyan emberi egyednek, mely stabilan elsajátította

az egyenes testtartást, szervezetten vadászott, és főleg tudta használni a tüzet hússütéshez;

• 250 000 évvel ezelőtt megjelent a Homo sapiens vagy neandertha-

lensis, nagyon hasonlított hozzánk mind külsőleg, mind intelligenciában, meglehetősen kifejlett szociális és interperszonális érzékenységgel rendelkezett; hitt a túlvilágban és eltemette a halottakat; rejtélyes körülmények között halt ki 35 000 évvel ezelőtt;

• körülbelül 35 000 évvel ezelőtt jelent meg a színen az a faj, amelyhez tartozunk, a Homo sapiens sapiens, úgy is ismert, mint „A crö-magnoni előember" (arról a francia helységről nevezték el, ahol megtalálták maradványait); azonban jóval korábban született, a Neander-völgyi ember kortársa volt, de magasabb intelligenciával rendelkezett, jobban alkalmazkodott a változásokhoz, és egy szar

vakkal ékesített istenben hitt;4

• a jelenlegi embert nyilvánvalóan jól ismerjük.

Vádirat

Az alább következő rövid vázlatot kiindulási pontnak szánom az emberiség fejlődéséről, amelyre fel lehet építeni egy gondolatmenetet, és próbákkal igazolni, hogy ma - a technika és a tudomány fejlődésének köszönhetően - még világosabb, mint korábban, hogy a darwini elmélet hibás és hiányos: az nem az igazság!

Nézzük, hogy miért.

Ismertetni fogok több, de nem túl sok nyomot, amellyel alátámasztom a feltevésemet, és ami ennél is fontosabb - vagy talán alapvető -, hogy bizonyítékokkal szolgálok.

1. számú nyom A fajok eredete (ebben a konkrét esetben az emberi fejlődésről van szó), Darwin szerint egy másik, geológiai elméleten alapszik, a „Lyell elven".

Charles Lyell (Skóciában született 1797-ben) olyan ambiciózus volt, hogy interpretálta korának minden geológiai tudásanyagát, melyből ez az állítás született: „a legősibb időktől kezdve, amire képesek vagyunk visszapillantani, egészen máig, olyan okok hatottak, melyek kivétel nél-

24

imii ,i mai nap ig m e g működnek, es intenzitásuk s e m K u l o n o o z o t t a mos-

la inaktól".

Tehát: a föld felszínének változásait olyan állandó és folytonos, nem nagy intenzitású erők idézik elő, melyek még manapság is aktívak. Voltaképpen Darwin esetében olyan elmélettel állunk szemben, amely egy másikra, Lyell elméletére épül. Darwin állításáról az értelmező szótár elmélet címszava alatt ezt olvashatjuk: „absztrakt, spekulatív gondolatmenet, mely rendszerbe szedett tételekből áll, melyek indukción és következtetéseken keresztül köthetők egymáshoz", és ezek mind egy másik spekulatív absztrakt gondolatmenetre épültek. Ezek után Önöknek nem tűnik úgy, hogy nehéz elfogadni igaznak egy ilyen körülmények között született állítást?

2. számú nyom Más lenne a helyzet és bizonyára helytállóbb, ha egy törvény lenne az alapja az elméleti tételnek, de ez nem a darwini elmélet esete. Másfelől, hogyan lehet elfogadni az emberi evolúció elméletét, amikor maga a szerző kellő paleontológiái bizonyítékok híján annyit mond, hogy egyszer majd fel fogják fedezni a híres „hiányzó láncszemeket", melyek tanúi az egyik fajból a másikba történő graduális átmenetnek? Ez nem olyan kicsit, mint előre levédeni magunkat?

3. számú nyom Csak hogy éljünk egy példával: mit mondjunk a zsiráfról? Igen, hölgyeim és uraim, a zsiráfról. Ennek a szép és elegáns állatnak azért nőhetett olyan hosszúra a nyaka, mert a falevelek, melyek táplálékát képezik, azaz a faj túlélését biztosították, már csak a fák csúcsain voltak. N e m vitatom a hipotézist, viszont ebből következik, hogy kellett volna találni olyan fosszilis zsiráfmaradványokat, rövidebb nyakkal, melyek a mutáció középső szakaszából származnak. Nos, sajnos ezek a bizonyítékok nem léteznek, nem találták meg őket.

Ezenkívül, anélkül, hogy a retorika eszközével akarnám alátámasztani nyomozásom, mit gondolnak, a tudósok mind tiszta lelkek? Előfordult, hogy kutyaszorítóban voltak, és bevallották, hogy megmásították eredményeiket, csak hogy célba érhessenek, hogy híresek, elismertek legyenek. Ennyi előszó elegendő, hogy megcáfoljuk objektíven azt, amit

25

;iv. elunni, időszakokban ugy nel inia.ltak, mini. a „hiányzó láncszem tudományos Ibi fedezése. Nézzünk néhány példát:

1. eset

A leghíresebb eset a múlt század elején történt, 1912-ben, amikor Charles Dawson paleontológus bejelentette, hogy megtalálta az angliai Piltdown-ban egy hominida koponyáját a kései pleisztocén korból: ez volt annak vitathatatlan bizonyítéka, hogy a majomtól származunk. A lelet jellemzői pontosan ráillettek a „hiányzó láncszemre". A hominida úgy került be az antropológiakönyvekbe, mint Eoanthropus Dawson. 1953-ban viszont a British Museum egy kutatócsoportja felfedezte, hogy a koponya hamis; a felső része egy kb. 50 000 évvel ezelőtt élt emberé, az állkapcsa viszont egy modern orangutáné.5

2. eset:

Hasonló történt Ernst Haeckel fejlődéstani biológussal, aki a 19. század végén megalkotta elméletét, mely szerint az emberi embriók és a többi emlős embriói életük első pár hetében mind ugyanazon az evolúciós folyamaton mennek végig, azaz az emberi embrió először hal, majd hüllő, végül pedig emberi jellegzetességeket mutat. Ez annyira elterjedt, hogy még ma is sok ember úgy tartja, hogy az első stádiumban végzett abortusz nem olt ki kifejezetten emberi életet. Ez a teória, melyet „összegzésnek" neveztek el, köztudottan hamis volt: Haeckel hozzáértő kezekkel „segített magán", megfelelőképpen alakították át az embriók rajzait úgy, hogy minél jobban hasonlítsanak egymáshoz. Amikor felfedték az igazságot, azzal próbálta enyhíteni tettét, hogy más evolúciókutatók is folyamodtak már hasonló trükkökhöz.6

E rövid kitérő után lássuk a bizonyítékokat, amelyek alátámasztják a vádiratomat.

1. bizonyíték 1997-ben Svánte Paabo paleontológus és molekuláris antropológus a lipcsei Max Planck Institut munkatársa összehasonlította a Homo sapiens

neanderthalensis egyik csontjából nyert genetikai állományt a modern ember DNS-ével. A r r a a felfedezésre jutott: túl sok a különbség ahhoz, hogy feltételezni lehessen a Neander-völgyi ember génjeinek bármiféle nyomát bennünk. Éppen ezért ezek a genetikai tanulmányok bebizonyí-

26

(Ottak, hogy semmilyen kapcsolni nem létezett a,/ őseink es a- Neander völgyi emberek között. Ebből a fontos nyomozásból kiderült az is, hogy a két külön ág, amelyről mi származunk és a másik, amelyről a Neandervölgyi ember származik, több mint 500 000 évvel ezelőtt vált ketté. Vigyázat! Az is igaz, hogy ezt az állítást sokáig bírálták, egészen addig, amíg hozzánk időben még közelebb, a glasgow-i egyetem kutatói megvizsgálták egy Neander-völgyi gyermek fosszilis maradványainak DNS-állományát, aki a Kaukázus északi részén élt kb. 30 000 évvel ezelőtt. Összevetve a gyermek DNS-állományát a mai modern emberével, ugyanarra a következtetésre jutottak, mint Paabo: míg a kaukázusi gyermek és a Paabo által tanulmányozott Neander-völgyi ember genetikai sorozatai nagyon hasonlóak, addig a miénkkel összevetve nagyon is eltérnek.7

2. bizonyíték

A Baltimore-i Johns Hopkins University antropológus kutatócsoportja, melyet dr. Christopher Ruff vezetett (megjelent a cikk a Nature magazin-

170 cm

2. ábra

27

n;m \\i\u májusi ! a.nj, uj',y ven.e, nogy a N e a n d e r v ö l g y i e i n n e r lesuuidi ia

30 s z á z a l é k k a l vaskosabb volt, mint a, mai m o d e r n e m b e r é . "

Az evolúció egyik alapja az, hogy lényegében mindig egy irányban halad, azaz nem fordul vissza ellenkező irányba.

3. bizonyíték

Ha az összes élőlény párhuzamos létezése dokumentált - beleértve az embereket is - egy bizonyos történelmi pillanatban, akkor az evolúciós elmélet eleve hibás, hisz ha megnézzük az evolúció tulajdonságait, rögtön látjuk, hiányoznak annak feltételei. Ahogy a tudományos felfedezés is bizonyítja: a Neander-völgyi emberek egy időben éltek a mi őseinkkel sok éven át, és főleg Európában az együttélés a Homo sapiens sapiens

szel több százezer évig tartott, pontosan 37 000 évvel ezelőttig, amikorra is a jégkorszak vége tehető és kihaltak a Neander-völgyiek. Olyan hosszú együttélésről van szó, ami az egyik legizgalmasabb talányt gerjesztette, amely valaha is lázba hozta a paleoantropológusokat: a lehetséges kereszteződéseket a két fajta Homo között.

A Homo sapiens neanderthalensis és a Homo sapiens sapiens (a modern ember) ugyanabban a régióban éltek. Ezek a tények világosan rámutatnak a feltevés törékenységére, miszerint az egyik közülük a másik őse lehetett.

4. bizonyíték

Beszéljünk most az emberi testtartás „lassú" fejlődéséről, a négy lábról két lábra állásról. Dr. Robin Crompton 9 vezetésével a liverpooli egyetem antropológuscsoportjának sikerült először számítógépen összetett szimulációt végezni, és megpróbálták rekonstruálni az emberi evolúció történetét. A kutatók betáplálták a szükséges adatokat ahhoz, hogy tanulmányozni lehessen három dimenzióban egy „női modell" mozgását: megadták Lucy csontvázának méreteit, arányait. Lucy, a híres ősünk körülbelül 3,6 millió évvel ezelőtt élt Kelet-Afrikában, ahol 1974-ben különleges módon találtak rá földi maradványaira. A teszt megdöbbentő eredményt hozott: az első embereknek nem volt megfelelő a majmok járása, mert ha úgy kellett volna futniuk, mint egy csimpánz, akkor folyamatosan elestek volna. Nézzük tehát a két lehetőséget:

a) meghajlott testtartás: a hajlott hátú, berogyasztott lábú járás nem volt életképes, túl sok energiát igényel;

28

D| egyenes janis: ez volt az egyetlen lehetséges testtartás őseink hely

változtatásához.

Végezetül: a liverpooli kutatások szerint őseink, „amikor lejöttek a fáról", már egyenesen jártak. így „az ember két lábon járt már jóval előbb, mint azt eddig feltételeztük".10

5. bizonyíték Néhány lehetséges fejlődési stádiumot, mint a Ramapithecus, kizárták a képzeletbeli emberi fejlődés családfájából, amikor rájöttek, hogy csak egyszerű majmok voltak.11

6. bizonyíték Az Australopithecus csontvázán számos tudós által elvégzett nagy mennyiségű kísérlet bebizonyította, hogy nem helytállók az evolúcióelméletet vallók feltevései ennek a fajnak az anatómiai felépítéséről, miszerint majomformájuk volt ugyan, de mégis két lábon jártak, mint az emberek.

Egy széles körű kutatás során, amikor is több Australopithecus egyedet vizsgált meg két világhírű anatómia szakértő, az angol Lord Solly Zuckerman és az amerikai prof. Charles Oxnard, fény derült arra, hogy ezek a lények nem kétlábúak voltak, és úgy mozogtak, mint a mai modern majmok.12

7. bizonyíték Ha ennyi még nem elég, akkor 1969-ben az U N E S C O kiadta a Four state

ments on the race question13 tanulmányt, amelyet külön erre a célra készített tudományos kutatások támasztottak alá. így az U N E S C O és a legfrissebb tanulmányok szerint az emberi faj egyedülálló és egy eredete van.

Fel tudnék hozni még további példákat, de tekintettel a könyv tartalmára, annak az lenne a veszélye, hogy az evolúciót kritikus szemszögből taglaló témák túlsúlyba kerülnének, holott ezek csak a kiindulópontját jelentik a nyomozásunknak. Kicsit úgy hatna, mintha akkora ugródeszkát építenénk, mint maga az úszómedence, és ennek az lenne a veszélye, hogy nem tudunk rendesen beleugrani a vízbe.

29

KovetKezteres Az imént felsorakoztatott nyomok és bizonyítékok után tudományosan és meggondoltan kijelenthetjük: a darwini elmélet egyáltalán nem tár elénk bizonyosságokat az ember eredetéről. Ezért bátran lezárhatjuk az ügyet.

Csak még egy megjegyzés: ideje lenne elméletnek tekinteni azt, ami elmélet, feltevésnek azt, ami feltevés és tudományos bizonyosságnak, tehát bebizonyított és dokumentációval alátámasztott ténynek, ami valóban tudományos bizonyosság!

Folytatódik viszont az igazság hajszolása: még csak az első állomást értük el.

2. lejezet

Mítoszok, legendák vagy valóság?

Bár elterjedt az a meggyőződés, hogy a történelem megállíthatatlanul halad előre az időben, vajmi keveset tudunk a miénket megelőző civilizációkról. És semmi sem akadályoz meg bennünket abban, hogy azt feltételezzük: léteztek a múltban nagyon fejlett földi civilizációk, melyek kapcsolatba kerültek a mi első őseinkkel, és ennek könnyen elképzelhető eredménye lett. Ezek olyan meglátások, amelyeket ugyan ellenőrizni kell, de nem lehet megalapozatlan feltevéseknek tekinteni. Ráadásul ehhez hasonló esetekről találunk történelmi utalásokat, nem is olyan régről. Elég, ha visszagondolunk az amerikai indiánokra, amikor több mint ötszáz évvel ezelőtt kapcsolatba léptek Kolumbusz Kristóf és a többi európai felfedező technológiáival: akkor ismerték meg a puskát, amelyet egyszerű szókincsükkel csak úgy tudtak definiálni, mint „tüzet okádó csövek" vagy „dörgő csövek". Többé-kevésbé kortárs történelmi időkben megismétlődött ugyanez a tapasztalás a világ több részén. Elfogadható és racionális azt feltételezni, hogy ilyen jelenségek ma is megtörténnek, megtörténhetnek.

Teljesen reális, ha feltesszük, hogy napjainkban egy primitív kultúra ős-lakója először lát repülőgépet. Mit gondolnak, hogyan fogja definiálni, amit lát? „Dörgőszárnyú madár" vagy „légörvényt kavaró sas", úgy gondolom, ezek a legvalószínűbb válaszok. Arról nem is beszélve, hogy ezek az archaikus népek milyen nagymértékű alárendeltséget és tiszteletteljes hódolatot tanúsítanak az előtt, aki ilyen, számukra teljesen ismeretlen „varázserejű" tárgyakkal és eszközökkel érkezik. Például, nem is olyan régen, a húszas években James Hurley naturalista hidroplánjával Új-Guineába érkezett és legnagyobb meglepetésére azt tapasztalta, hogy nemcsak neki, hanem repülőjének is minden este egy állatot áldoztak a bennszülöttek, mert a repü-

31

. . . . w . 4 W w u v fcMVWn, i . >i.v i i i i v i i y ltiqk ^'^y j - ^ n - t d CL ŰUI\ H U Z i U l . CL KsOKJl I ' C t l J

deli részen található egy kicsi sziget, Tanná, il.l. egy pici állam, a Vanua.tui Köztársaság, ahol a harmincas évek végén rövid ideig élt egy amerikai katona, John Frum.M A helyi vallásos szertartások még ma is az ő alakjára épülnek: istennek tartják, és várják, hogy visszajöjjön; néhány pénzérméjét és papírpénzét ereklyeként őrzik, és tiszteletére egy kicsi templomot építettek. Ezenkívül az akkori törzsfőnököt, aki ma már nem él, és akinek álmában megjelent John Frum, „nagy prófétának" nevezték.15

Ezek az éppen felvázolt történések a „culti cargo" fenomenológiába tartoznak, azaz olyan jelenségek, melyek arra késztetik a kulturálisan és technológiailag fejletlenebb civilizációkat, hogy amikor kapcsolatba kerülnek a fejlettebb civilizációkkal, azokat istenekként tiszteljék. Ez a „viszony" manapság is lehetséges, mégpedig azért, mert bolygónkon egy időben léteznek technológiailag magasan fejlett társadalmak (a „nyugatiak"), és olyan törzsi népek, melyek elképzelhető, hogy egyáltalán nem kerültek még kapcsolatba a modern emberrel.

Ezen a ponton a dilemma az, hogy ez az istenítő folyamat létezhetett-e nagyon régi, történelmi időkben is, ha egyáltalán megtörtént, hogy fejlett civilizációk kapcsolatba kerültek az őseinkkel.

Ellentétben azzal, amit sok tudós feltételezett, szeretném pontosítani, hogy szerintem ezek a civilizációk nem feltétlenül földönkívüliek lehettek. Mindenesetre jelenleg, a civilizációnk technológiai és tudományos fejlettségi szintjének köszönhetően, olyan jelenségek, amelyek ahhoz vezettek, hogy technológiailag fejlett lényeket istenítsenek, akik rendszerint különleges eszközökön érkeztek az égből, teljes mértékben beazonosíthatók és mindenki szeme előtt vannak.

Például a Biblia, és nem csak az, nagyon sok olyan lénnyel való találkozást ír le, akiket isteneknek tekintettek. Természetesen valaki megjegyezheti, hogy az említett szentírás részben történelmi, részben metaforikus, helyenként meg mitologikus olvasmány. Szeretnék röviden emlékeztetni arra, hogy a „mitologikus" kifejezés görög eredetű. A mythos

szóból (beszéd, narráció, szó) és a logikós szóból ered, aminek a jelentése „a ráció és a logika tulajdonsága".

A mythosnak több jelentése van, nézzük azokat, amelyeknek közük lehet a témánkhoz:

• kozmogónikus jelenségek, jelentős történések, kulturális alapok, istenek és hősök eredetének és tetteinek szent narrációja: a görög mítoszok stb.;

32

• e g y gonuoiai, Kiiejiese, e g y a t i sz i raKi tanítás ismertetése allegorikus

és költői stílusban; • sematikus és leegyszerűsített megjelenítése egy eseménynek, egy

szociális jelenségnek, egy személynek, amely létrejön vagy annak éli meg egy embercsoport.1 6

Ebből következik, hogy a „mitologikus" (mythologikós) minden olyanra vonatkozik, ami „racionálisan tanulmányozza a mítoszokat". De már 1869-től olyan jelentése is volt, ami az ókoriak mitológiai találmányait jelentette, azaz „minden olyat, amiről létezőként beszélünk, de valójában nem létezik abban a formában".17

Vigyázat! Ki, de főleg miért és milyen kritériumok alapján dönti el, hogy az objektív visszajelzésekkel rendelkező leírásokat történelminek, metaforikusnak vagy legendáknak kell-e értelmezni, amikor az elbeszélés égi szekerekről és csodás jelenségekről beszél?

Az elkövetkező fejezetekben sok antik történelmi, szent és nem szent dokumentumot fogunk megvizsgálni elismert tudósok értékes tanulmányainak sorozatával. Világos és definiált hozzáállással fogjuk elemezni a szövegeket, és kihagyjuk a misztikus-irodalmi-mitológiai vizsgálatukat, hogy csak konkrét szemszögből tanulmányozzuk. Ezekre a dokumentumokra személy szerint úgy tekintettem, mint megtörtént események beszámolóira. Olyan történések, melyeket szegényes szókinccsel írtak le, néhol hiányzik a megfelelő terminológia, részben azért, mert a narrátor tudása is limitált volt, meg a történelmi időszak is gátakat szabott, melyben élt. M á r 1893-ban XIII. Leó pápa a Providentissimus

Deus enciklikákban kifejtette véleményét a szentek életrajzíróinak egyedi stílusáról: „ O k nem arra helyezik a hangsúlyt, hogy kutakodjanak a dolgok természetéről, hanem megesik, hogy metaforikusán írják le és jelenítik meg a történéseket vagy hétköznapi nyelvezettel, ahogy az ő idejükben szokás volt."

Az ember teremtése

Miután mélyrehatóan és figyelmesen megvizsgáltuk és lezártuk Az ere

dendő ügy című fejezetet, logikus, kizárásos alapon nem marad más, mint nyomozni a másik fennmaradt feltevés után: Az ember isteni teremtése.

Ezen a ponton a nyomozó gépezet arra késztet bennünket, hogy minél nagyobb mennyiségű információt gyűjtsünk be, nyomokat és adatokat,

33

c i i i iu iyu iv ívmviguzjixaix avi un u i y u i i e i i,ui\u.i m i o i n m u i m n i l u i u i i n , u n i u

lyek az evolúciós elmélettől távol álló következtetésekhez vezetnek, és bizonyára meghökkentőek lesznek.

Hozzátartozik az objektivitáshoz és a tisztességhez, hogy megemlítsem, kutatómunkánkat megkönnyíti számos történész és tudós, akik mélyre ástak már az emberiséget végigkísérő rejtélyek talaján. Ők bátran visszaadták olyan írásos leletek fényét és megbecsülését, melyeket a politikai-egyházi erők túl gyakran és túl sokáig elrejtettek a fejlődés és az igazság kultúrája elől. Olyan erők - és itt engedjenek meg egy eufémizmust -, amelyek szerették volna megtartani a tudás status quóját és a népek feletti hatalmukat.

A sok jel közül, mely arra biztat, hogy érdemes a teremtés irányában kutakodnunk, a mítoszok a legdominánsabbak. Az antik írásokról (melyeket mitológiainak definiálunk) készült összehasonlító tanulmányok arra vezetnek, hogy az emberi történelemre úgy tekintsünk, mint homogén történelemre. Olyan témák, mint a Naprendszer és benne a Föld születése, az ember teremtése, az özönvíz, az isteni lények hősies tettei, mind közös alaptémával rendelkeznek, még akkor is, ha pici helyi variánsok előfordulhatnak. Egyet lehet érteni azzal az elmélettel, mely szerint a történéseknek híre ment, de személy szerint úgy értékelem, hogy ez csak részleges feltevés. Főleg, ha figyelembe vesszük azokat az írásokat, amelyek nagyon régiek (több ezer évvel Krisztus születése előttiek), és a világ legkülönbözőbb tájairól származnak, egymástól messzi és nagyon eltérő kultúrákból. Ebből az következik, hogy az előző feltevés nem elegendő ahhoz, hogy megmagyarázza a tartalmilag nagyon hasonló mítoszok létezését, melyek viszont nagyon távol esnek egymástól földrajzilag.

Nézzük például az özönvizet: szerepel a Bibliában, a babiloni mitológiában, az asszírban és a sumerben, Ázsiában, Óceániában, az egész amerikai kontinensen és néhány afrikai régióban. Őszintén megvallva, az özönvíz történetének nagyon sok variánsát olvastam, de ha netán szeretnének utánaolvasni, felsorolom a kultúrákat, népeket, régiókat, amelyeknél megtalálható: hinduizmus, buddhizmus, zoroasztrizmus, konfucianizmus, a japán sintoizmus, az iszlám, az észak-amerikai indiánok, a kelták, a szlávok, az inkák stb.18

A mítosz fogalmát már taglaltuk az előző fejezetben, nem szándékozom visszatérni rá, csak annyira, amennyi ahhoz elég, hogy ismételten hangsúlyozzam: mindaz, amit mítosznak „tituláltak", valószínűleg lehetne krónika, a múlt történelme.

34

joiionei a mítoszok loirasai gyakran pontatlanok, egyszerű nyelvezettel örökítik meg az igazság egy részét.

Mindenesetre, nem minden mítosznak kell vagy lehet reális alapja. Meg kell állapítanom objektíven, hogy nemritkán némely szerző vagy kutató az antik szövegek fordítását „erőltetetten" értelmezi, a pontatlan leírásoknak konkrét és végleges értelmet ad anélkül, hogy alátámasztaná dokumentumokkal vagy minimális nyomokkal.

Azt vallom, hogy az ilyenfajta eljárás nem segíti elő a tudás kultúrájának fejlődését. Az igazság ereje nem csak a saját szavainkban kell hogy legyen, mert ha csak erre támaszkodna, kevés lenne, egyszerű kinyilatkoztatásokra redukálódna, amit egy értelmes gondolkodású ember könnyen meg tudna cáfolni.

A képlékeny igazságot meg kell erősíteni bizonyító dokumentumokkal, tudományos vagy történelmi visszaigazolásokkal, különben inog és összedől. Főleg, ha figyelembe vesszük az akadályoztatás számos lehetőségét, melyet a szakemberek lobbikörei alkalmaznak, egyrészt szkepticizmusból, másrészt, mert félnek, hogy ha kiderülnek bizonyos dolgok, elveszítik bebetonozott és gyakran jól megfizetett pozíciójukat.

Azok a szkeptikusok, akik kétségeiket fejezték ki az Ótestamentum Ninive városáról szóló írásairól, mely az Asszír Birodalom fővárosa volt, és tagadták, hogy valaha is létezett, meg kellett gondolják magukat, amikor 1840-ben Henry Layard brit felfedező napvilágra hozta a csodálatos várost, ahol a híres Assur-bán-apli-féle könyvtár is létezett (i. e. 7. század).*

Ugyanígy megemlíthetjük azokat a felületes véleményeket, melyek cáfolták a hettiták létezését, jóllehet a Biblia legalább negyvenszer említi őket, egészen addig, amíg 1905-ben a berlini dr. Hugó Winckler fel nem fedezett egy hettita várost, Hattusát, Törökországban, Ankarától kb. 130 kilométerre északkeletre.

Fontos kiemelnem, hogy az előbbi két példa csak a sok hasonló esetből keletkezett jéghegy csúcsa.

De térjünk vissza a nyomok kereséséhez, utalásokhoz, melyek elvezetnek az igazsághoz. Ahogy már említettem, munkánkat megkönnyítik mindazok, akik már korábban elkezdték a vizsgálódást, annyira, hogy ha jól körülnézünk, láthatjuk, milyen fontos nyomokkal vagyunk körülvéve, amelyek segítik utunkat.

* Ninive a Tigris folyó keleti partján található, a m o d e r n Moszul várossal szemben. A vá

rost fal védi, mely 750 hektár területet kerít el.

35

Iv/.ek a, n y o m o z á s u n k h o z a l a p v e t ő elemek e g y é r t e l m ű e n elvezetnek a Közel-Keletre. Egészen pontosan ahhoz a területhez, melynek határai egy geometriai formára emlékeztetnek, egy félholdra, melynek csúcsai lefelé néznek, a mostani Egyiptomtól a Perzsa-öbölig: az úgynevezett „Termékeny Félhold".

Itt találkozunk a dokumentumok dokumentumával, a Könyvek köny

vével, azzal az írással, amely a világ népeinek többsége számára a kozmikus és az ember teremtésének isteni elbeszélését jelenti: a Szent Bibliával. Természetesen nem az egyetlen igazságfelfedő dokumentum, de bizonyára minden értelemben ez áll hozzánk legközelebb, és információkban, tapasztalatokban jelenleg a leggazdagabb, még ha nem is teljes, és közülük néhány hihetetlenül világos. Legalább annyira világosak, mint kényelmetlenek. Éppen ezért a Biblia tartalmát gyakran nemcsak vallásosnak tartják, hanem mitológiainak, metaforikusnak, vagy éppen valami olyannak, ami még értelmezésre vár.

De ez valóban így van?

A Biblia - történelem (utalások) és Exegézis

Túl gyakran és felületesen hívjuk „Bibliának" a több mint 1000 oldalas művet, melyet mindenhol megtalálunk, templomban vagy a szállodákban. Valójában ez a könyv tartalmazza mind az „Ó", mind az „Új" Szövetséget, vagyis a zsidók eredeti Bibliáját (Tanach),* és a „kanonikus" keresztény Evangéliumokat.

Az Evangéliumok kifejezés a görög euangélion szóból ered, vagyis „aki hoz (az angelosaól »hirnök«) egy jó u j a t (eú)",m tehát Krisztus jóvoltából „a jó új hír". Engedjenek meg egy pici információs kitérőt: a Kanonikus

Evangéliumok alatt a négy evangéliumot értik: Szent Mátéét, Szent Márkét, Szent Lukácsét és Szent Jánosét. Ezek kerültek be a Bibliába, minden keresztény egyház elfogadja és autentikusnak tekinti. De vigyázat! Ezek csak a „kiválogatottak" a sok akkoriban forgalomban levő evangélium közül, tehát „gondviselő választás", melyet a niceai zsinat 325-ben végzett el akkori elnöke, Constantinus császár vezetésével azért,

* Tanákh (nj~|, T N K h ) mozaikszó, amivel a zsidó vallás szent írásait definiálják, az úgynevezett „Zsidó Bibliát", mely része a keresztény Ószövetségnek. A h á r o m betű T N K h , kezdőbetűi a Torah kifejezésnek, Nevi ' im, Ketuvim (min Tóra, D'íCU Próféták, trmrű Szentek életrajzírói), az írás h á r o m része.

36

nogy az írások támogassak az uj egynazi si.raiegiai, ameiyei p o m . o s a n

a zsinat tervezett el. Talán korrektebb, ha azt mondjuk, hogy opportunista választás volt.

Megértem, ha az állításom valakinek rossz érzést okoz, de ez a történelem! És a történelmet figyelembe kell venni. Mindig. Főleg a nyomozásunk keretein belül.

Visszatérve a Bibliára: ez a legakkreditáltabb vallási-történelmi írás, mivel a keresztények és a zsidók szent könyve is. Pontosítanom kell: a hebraizmus nem ismeri el az Újszövetséget, mert nem látják Jézusban a bibliai írásokban jövendölt Messiást.

A Szentírásnak több kevéssé világos része van, vagy éppenséggel ellentmondásban áll az isteni filozófiával: bizonyos témákra, helyzetekre és epizódokra a mai napig nincs „vallásos" magyarázat; főleg olyan részekre, amelyekben Izrael istenét olyan szituációkban ábrázolják vagy büntető viselkedéssel ruházzák fel, melyek nem méltók egy „Szeretett Lényhez". Harminckilenc különböző könyvből áll, a tradíció szerint az első ötöt, melyek Mózes öt könyvét alkotják, maga Mózes írta isteni sugallatra. Ezek közül a nyomok a legfontosabb könyvhöz vezetnek, a Teremtés könyvéhez. Ebben írják le sorrendben a kozmogenezist és az antropogenezist. Szintén a tradíció szerint a Teremtés és a másik négy Mózes-könyv keletkezését i. e. 1200-ra teszik, de nincs róla objektív visszajelzés. Sőt, hogy pontosak legyünk, a Bibliáról nincs írásos nyom i. e. 600 előttről; és a különlegessége pici megrökönyödést kelt. M a g a az író alakja is eltörpül a szerző kétes hitelessége mellett: úgy tűnik, Mózes alakja nem eredeti, hanem a híres uralkodó, Sarrukín családfájára vezethető vissza az „ihlet".

Sarrukín az észak-babilóni városból, Kisből származott, amelynek királyi udvarában fontos pozíciót töltött be, Úr-Zababa király pohárnoka volt. Egyszerű családból jött: apját nem ismerte, nevelőapja La'ipu, a királyi udvar kertésze volt; Sarrukín édesanyja, Inanna (mezopotámiai istennő)-papnő volt és ezért fogadalmat tett, hogy nem lesz gyereke. Jóllehet a templomokban elterjedt volt a fogamzásgátló gyógynövények használata és az abortusz, mégis megestek nem kívánt terhességek.

így történt, hogy az anya papnő, miután megszülte gyermekét, mivel nem tarthatta magánál, beletette egy fonott kosárba és vízre bocsátotta, a gyermek sorsát az Eufrátesz folyó vizére bízta. A kosárra egy nádasban lelt rá a királyi udvar kertésze, aki magához vette és felnevelte. Sarrukín egész Mezopotámia királya lett, de nem világosak az őt trónra segítő körülmények.

37

• V M . . . - . I .-.->/.! wi, n w ^ y I w i y i a . S S U K ¡1, KOI. S/,(' l<' | )l( ) (>SS/.Clia.S( inlll.il.Sill., I.ud

|uk, az egyiptomi zsidó közösség egyre nagyobb létszámú volt és ter

mékeny, igy egyre befolyásosabb és elterjedtebb lett az egyiptomi társa

dalomban.

Ez nem kevés aggodalmat okozott a fáraónak, aki éppen ezért megpa

rancsolta a bábáknak, hogy öljenek meg minden zsidó csecsemőt. Ez azonban azért nem sikerült, mert a zsidó nők egyedül szültek. Ezért Egyiptom királya elrendelte népének, hogy dobják be a Nílusba a születő zsidó fiúcsecsemőket.

Ekkor történt, hogy egy zsidó nő fiúgyermeket hozott a világra, és egy darabig elrejtette, de mivel nem tudta végleg megtartani, három hónaposán a Nílus vizeire bízta, miután belehelyezte egy papiruszkosárba a levelek közé. Azt remélte, meg tudja menteni a kicsit a haláltól. A sors úgy akarta, hogy a fáraó lánya találjon rá, aki fiaként nevelte fel, és a következő nevet adta neki: „a vízből mentett", vagyis Mózes.

A két történet hasonlósága megdöbbentő és a következő táblázat még inkább kiemeli az analógiákat.

Sarrukín Mózes

Egyszerű családból származott Egyszerű családból származott Ismeretlen az apja Anyja, apja ismeretlen, csak annyit tudunk,

hogy a Lévi családhoz tartoztak

Törvénytelen gyermek volt A papok szerint fajilag „jogtalan" gyermek volt

A királyi udvarban fogadták örökbe A fáraó lánya fogadta örökbe, tehát a királyi udvarban

Ügyes hadvezér lett, területeket hódított meg, az akkád nép királya lett

Népe, a zsidók kivonulásának vezére lett, akik Egyiptomból az ígéret Földjére

vándoroltak

2. táblázat

Ezen a ponton spontán felvetődik a kérdés: „ki másolt kit?" Ha iskolában lennénk, azt mondanánk, aki legelőször adja be a dolgozatát, annak megtámadhatatlan „alibije" van. Pont a táblázat egyszerűsége vezet el az egyetlen konklúzióhoz: bizonyára a gyanú a Biblia szerkesztőire terelődik. Miért?

• Sarrukín az i. e. 24. században élt, több mint 1000 évvel Mózes előtt. • Származását alátámasztják konkrét utalások a sumer irodalom

ban, mint a Sarrukín legendája.

38

• Egy valóságos történelmi szomoiiyoi aiiurm szeműéit) emi iu iu/,1 ii,

és ezt számos mezopotámiai régészeti lelet bizonyítja. Az ékírásos 'agyagtábláktól' kezdve, melyekot Ninivében találtak meg, a hircssé vált Assur-bán-apli könyvtárban (i. e. 668-629).

Ezenkívül egy az újasszír korból származó írás (i. e. 7. század) leírja a születését, a gyerekkorát. Az alábbi szöveg támasztja alá a kijelentésemet:

„Anyám egy magas rangú papnő volt, apámat nem ismertem.

Apám testvérei szerették a hegyeket. Az én városom Azupiranu, az Eufrátesz partján fekszik. Anyám, a magas rangú papnő, várandós lett velem, titokban szült meg

engem. Elrejtett egy fonott kosárban, tetejét kátránnyal lefedte.

Behajított a folyóba, hullámai nem nyeltek el.

A folyó elsodort Akkihoz, a vízmerítőhöz.

Akki, a vízmerítő magához vett, és fiaként nevelt fel.

Akki, a vízmerítő kinevezett kertészének.

Miközben kertészkedtem, Istár viszonozta szerelmem, és négy évig

én... voltam király. "20

Mózes származásának története mindenki által ismert, az Ószövetség

ben találhatjuk Mózes második könyvében. A dokumentáció érdekében

lássuk az eredeti idézetet:

Megparancsolá azért fáraó az ő népének, mondván: „Minden férfiúi

magot az folyóvízbe vessetek, minden leányzó magot pedig elevenen meg

tartsatok."21

Elmené pedig egy Lévi nemzetségből való férfiú, és vőn magának felesé

get ugyanazon Lévi nemzetségből. Teréhbe esetek pedig az asszonyi állat,

és szüle fiat, ki mikor látta volna, hogy szép gyermek volna, elrejté azt há

rom hónapig. És mikor tovább el nem titkolná, szerze annak gyékényből

egy ládácskát, melyet enyvvel és fenyőviasszal megönte, és abba hely-

heztetvén az gyermeket, elvété az folyóvíznek partján az sásasba.

Áll vala pedig az ő nénje távol, hogy meglátná, mint lenne dolga az gyer

meknek.

Az faraónak pedig lánya aláméne, hogy mosódnék az folyóvízben, és

annak szolgálóleányi járnak vala az víznek partján, és minekutána látta

39

— — - — I/»»I.UI.I»IV , . . . , . , „ , , . , i i/> i n n i u öxuigtituieu^iycií

kihozatá azt. És mikor megnyitotta volna, látá az kisgyermeket, és íme az kisgyermek sír vala, és könyörülvén rajta, monda: „Az zsidók gyermei közülvaló ez."

És monda az gyermeknek nénje az fáraó leányának: „Elmenjek-é, hogy szoptatós asszonyi állatot híjak az zsidó asszonyi állatok közül, ki az gyermeket szoptassa?"

Felele az fáraó lánya: „Eredj el." Elmené azért az leányzó, és híva az gyermeknek anyját.

És monda nékie az fáraó leánya: „Vidd el ez gyermeket, és tartsd fel ezt énnekem, és én megadom néked az te jutalmodat;" és elvivé az asszonyi állat az gyermeket, és szoptatá azt.

Felnevekedék pedig az gyermek, és vivé azt a fáraó leányának, és fia gyalánt tartja vala azt, és nevezé azt Mózesnek, mert azt monda: „A vízből vettem ki őtet."22

Végezetül, a véletlen műve, hogy Mózes annyira hasonlít Sarrukínra vagy talán egy kiváló művi kreáció, hogy felépítsenek egy legendás figurát, aki egy időben atyja és vezére is a zsidó népnek? Objektíven nézve, az idáig felvázolt elemek alapján a válasz egyértelműen nem a véletlen műve mellett szól. Egyébként, még ha csak feltevésként kezelnénk, akkor is megalapozott lenne a „művi kreáció" teóriája. Elég, ha visszanyúlunk i. e. 539-ig, amíg a zsidó nép Babilonban élt, mert a király-hadvezér II. Nabú-kudurri-uszur oda deportálta őket, Mezopotámia új hódítójának, a perzsa II. (Nagy) Kürosznak köszönhetően akkor nyerte vissza szabadságát, hogy visszatérhessen Palesztinába. így Jeruzsálem papjai kezébe kerül a politikai és vallási hatalom, és ők igazgatják a Palesztinába visszatért Ábrahám népét kényszerből, mert ők lesznek a perzsa királyok kizárólagos képviselői.

A későbbiekben ezek a papok lesznek illegálisan az új nemzeti egység előhírnökei és egy új ideológiai stratégia megalkotói, amely segíti az új nemzeti önállóság kivívását célzó harcot, a zsidó nemzeti-vallásos identitástudat kifejlődését; ezt támogatják a történelmi hősök legendás cselekedeteiről szóló történetek is, amelyekkel a nép azonosulni tudott.

Összegezve a birtokunkban lévő dokumentumokat: nem merem kijelenteni végérvényesen, hogy Mózes sosem létezett. N e m szokásom elhamarkodott következtetéseket levonni, mindenesetre nyomatékosítani szeretném: ez az első példa arra, hogy egy bibliai szövegnek sumer az

40

avtwie. i'.gyeion; oiogou|imK iik-j- annyival , nogy ez.i az e s e i e i mgi.s/.irui juk és besoroljuk, mint 1. egybeesés.

Innentől kezdve találni fogunk újabb úgynevezett egybeeséseket vagy más mozaikdarabokat, amelyeket ha egyszer összerakunk, teljesen világos képet adnak majd a történésekről.

Térjünk vissza az ember teremtése körüli igazság kereséséhez. A Biblia továbbra is a legfontosabb tanúbizonyságunk. A mi feladatunk most megbizonyosodni a történelmi hitelességéről, konkrétságáról, hogy mennyire megbízható forrása nyomozásunknak. Természetesen a legelejétől kezdve: a Teremtéstől indulunk, a kozmogóniától, azaz a világ teremtésétől, hogy egészen pontosak legyünk, a kozmosz keletkezésétől. Majd megvizsgáljuk, hogy eredeti-e a szöveg vagy egy származék, és mi az archetípusa.

Összefoglalva röviden a Bibliában megjelenő zsidó tradíciót: „Isten hét nap alatt teremtette a Földet" vagy pontosabban, hat plusz egy pihenőnap, így: Kezdetben Isten megteremtette a Mennyet, a Földet és a világosságot (1. nap); majd megalkotta az égboltot és az eget (2. nap); egy helyre gyűjtötte a vizeket, hogy megalkossa a szárazföldet, füveket, növényeket, gyümölcsöket (3. nap); megalkotta az égbolt két nagy fényét és a csillagokat (4. nap); megteremtette a halakat és a madarakat (5. nap); megalkotta sorrendben a barmokat, csúszó-mászó állatokat és földi vadakat, majd az embert, aki uralkodni fog felettük (6. nap); végül megpihent (7. nap).2 3

Most figyelmünket irányítsuk a részletekre. Összességében, ami a történetből logikailag kevéssé hihető, tiszte

letben tartva mások vallásosságát (Isten számára minden lehetséges), az a teremtés gyorsasága: minden 24 óra alatt jött létre, hétszer ismételve. Mindenesetre az eseményeknek ez az időrendi felosztása nem befolyásolja a megvalósíthatóságát, akkor is, ha valószínűleg inkább történelmi

korszakokról, mint napokról van szó; és ezt alátámasztják azok a kutatási eredmények, melyek a Föld evolúcióját geológiai korszakokra osztják fel. De lesz még módunk visszatérni a témára a későbbiekben. A másik elem, aminek kétes a pontossága az eredeti nyelvű dokumentummal szemben, a héber „elohim" fordítása (hímnemű főnév többes száma, ami azt jelenti, hogy „az égből jött urak"), melyet egyes számban Istenre fordítottak:

41

l/\ v i i a g t e r e m t é s e 1,1 j o o o r o i o a i r a Ken oivasni.J

Sterá'áh hté ' cew miyamáhshsah hté ' myihölé' aráb htyihs erceb l24

Kezdetben teremte Isten az mennyet és az földet.

A szöveg elemzésének folytatásában álljunk meg a Világ teremtése 1,27,-nél és gondoljuk végig az eredeti kifejezést, „adam", melyet Embernek

fordítottak, s ezt megelőzi az „elohim" szó:

Mádá ah-hte'/myihölé' 'áraebiyyaw

Myihölé' melestceb wómoelastceb

Teremte azért Isten embert az ő képére,

az Istennek képére teremte azt.

Lényeges hangsúlyozni és nagyon fontos tudnunk - mondhatnánk alapvető -, hogy a régi emberek, amikor új kifejezéseket alkottak, figyelembe vették a szoros kapcsolatot a név és a jelentett dolog között. Ebből a kijelentésből kiindulva az Ádám szót, melyet mindenki az első ember nevének tekint, úgy kell értelmeznünk, amit ténylegesen jelent és megjelenít, vagyis az eredeti nyelven:

• a héberben: Adamah = föld, ahonnan ki lett véve; földi (Testa, Von Rad);

• (héber gyöke): pirosnak lenni, mint a föld színe vagy a bőré (Josephus Flavius);

• asszír (gyök): Udmu = az emberi faj (A. Jones); • sábai-föníciai: Adam = szolga (O. Procksch); • sumer: ADDA-MU, A D - M U = apa-férfi; emberi faj.25

Világosan következik mindebből, hogy főnévvel van dolgunk és nem tulajdonnévvel. Tehát a Teremtésben az ádám, a földi, a földből lett teremtve; vagy még pontosabban a Föld Embere.

Az elemzés végeztével a Bibliának ezt a részét így lehetne „átírni":

„Az égből jött urak megalkották az emberi fajt saját másukra."

42

M.-gértom, milyen ei ze lmi tol test válthat ki ez a m o n d a t az olvasoKDan.

Biztosíthatom, hogy annak idején nekem is először végigfutott a hátam o n a hideg. De pont ez az erős izgalom késztetett arra, hogy mélyebbre ássak az elmélyülés és az ellenőrzés eszközeit használva.

Ha visszaemlékszünk, akkor történelmi szempontból a Bibliáról elismerték, hogy a zsidó nép történelmét örökítette meg. Rögzítenünk kell, hogy a Szentírásban az elohim kifejezés elveszti a hímnemű főnév jellegét és a többes számát is, és helyette egyes számban lévő tulajdonnévnek minősíthető, eloah, amit úgy fordítunk: Isten. Vajon miért? Mi az oka ennek az átváltozásnak?

Ez nem tudható be csupán grafológiai oknak, vagyis, hogy a többszörös átmásolás miatt vagy az írnokok helytelen fordítása miatt változott volna meg. Ott érdemes kutakodni, hogy a jelentés metamorfózisának oka mélyen gyökerezik a zsidó nép társadalmi-vallási reformjaiban; abban a monoteista irányban, melyet maga Mózes akart és melyet szervezetten indítottak el.

Egy dolog biztos: nem lehet elmondani mindezt azokról az ennél régebbi kultúrákról, melyek stabilan megőrizték napjainkig eredetüket. Ha visszamegyünk az időben, ezekről a kevésbé fiatal kultúrákról léteznek írott történelmi nyomok (ez alapvető fontosságú a kutatásaink szempontjából), és ezek a babiloni, az asszír és a sumer néphez köthetők.

Három mezopotámiai nép, melyeket az úgynevezett „politeista vallási kultusz" köt össze. De jól figyeljünk oda! Próbáljunk megtudni és megérteni többet. Csakugyan kultuszról van szó? A sumereknél, akik nem az Isten szót, hanem a dingir kifejezést használták, nem isteni kultuszról volt szó, hanem tisztelték és alárendelték magukat azoknak a nagy tudá-súaknak, akiket kineveztek a városállam védelmezőinek. A sumereknél - hangsúlyozom - a különbség az isteni és az emberi létforma között nem annyira azok természetében található, hanem inkább ezen lények erejében.

Az utóbbi évszázad különböző régészeti feltárásai során - olasz kutatóknak köszönhetően is - ráleltek számos olyan könyvelési, adminisztratív és történelmi dokumentumokra, amelyeket ékírással írtak a híres agyagtáblákra. Ez olyan nemzetközileg is elismert assziriológusok, sumerológu-sok és professzorok érdeme, mint Thorküd Jacobsen (USA), George Smith (Anglia), Sámuel Noah Kramer (USA), Giuseppe Furlani, Giovanni Petti-nato és Giorgio R. Castellino (Olaszország), Jean Bottéro (Franciaország). Ma már ismerjük ezen dokumentumok tartalmát. Világhírű fordítókról

43

v<*i i m . u , a n m m m l i ; n r i l i v , l " . n IllllWlh p i m : i l!l ¡1 k 1 I I ; U.;lM la l\ es ; I '/. Í J I Z S a g K( '

resósónek. Ezeket a világban szanaszét található régészeti leleteket a Uy,

nevesebb múzeumokban őrzik, ám a mi figyelmünk azokra az elbeszélésekre, epikus művekre, mítoszokra irányul, amelyek - jóllehet különböző korszakokból és kultúrákból valók - mégis hasonlítanak egymáshoz A babiloniak, asszírok és a sumerek nagyon hasonló történeteket mesélnek el; ha nem változnának az elbeszélések szereplőinek nevei, akkor a történetek hihetetlenül egyformák lennének. Miért?

Először is biztosan kizárhatjuk, hogy a népek közötti gyermeki máso lás próbálkozásáról lenne szó: a három szóban forgó kultúra, jóllehet érintkezett, egymás után következik az időben. Valószínűleg azok számára, akik ismerték, nagyon fontos történelmi krónikák megszemélyesítésével állunk szemben; olyannyira fontosak lehettek, hogy ki akarták őket sajátítani, a saját népükének tekinteni.

Ezt most részletesebben is kifejtem. Egyes történészek, akik jártasak Mezopotámia kutatásában, azt vallják, hogy a térség minden egyes városállama egy istenségnek szentelte kultuszát és belőle kiindulva írta újra népük krónikáját. Nyilván az idők során aszerint, hogy melyik városállam dominálta a térséget, váltakozott az istenségek népszerűsége, és ebből adódott az, hogy ha összevetjük a különböző írásokat, akkor néhány cselekedetet, mely egy és ugyanaz, több istenségnek is tulajdonítottak. Ezen a ponton úgy tűnik, megtaláltuk a gyökerét, az értelmét és ami legfontosabb, a miértjét annak, hogy a Biblia az elohim szó többes számú alakját használja: nem más, mint az istenségek sokasága, akiket Mezopotámiában imádtak.

Tehát egy vallási kultusz babiloni deportálásuk alatt (i. e. 590-540), II. Nabú-kudurri-uszur idejében a zsidó népre akkora befolyást gyakorolt, hogy elsajátították (a megfelelő változtatásokkal, megszemélyesítésekkel és kiigazításokkal). Ne feledkezzünk meg arról, hogy a zsidók ősei politeisták voltak. A teljes képhez tartozik, hogy az Öt tekercs, a Penta-

teuchus alapjának csak a 19. században négy tisztázott forrása van: a jahvista, mely Júdeában született i. e. 950 körül, az elohista, mely efráimi és i. e. kb. 800-ban íródott, a deuteronomikus, mely i. e. 621 körül készült és kb. i. e. 500-ban dolgozták át és a papságé, amely i. e. 500 körül született.

Ez a kronológiai rendszerezés azért szükséges, hogy szembetűnjön: a Biblia megírása jóval a sumer kultúra után kezdődött, a sumerek voltak azok, akik elsőként meséltek el ilyen nagy horderejű történéseket, mint a teremtés már i. e. 3000 körül, a Teremtéseposzban (Enuma elis).

44

Marduk, a világ teremtője

Marduk, a világ teremtője kétnyelvű szöveg, melyet akkád és sumer nyelven írtak, keletkezése az i. e. II. évezred végére tehető. Régóta ismerték már, amikor T. G. Pinches lemásolta és kiadta a Journal ofRoyal Asiatic

Socieíyban (1891); 1903-ban L. W. King felhasználta a Cuneiform Textsfrom

Babylonian Tablets in the British Museum című művében.2 6

A kezdő rész tartalma:

Az egész terület nem volt más, csak tenger! Amikor az egész tenger még

csak egy árkot képezett, akkor lett megalkotva Eridu... majd Marduk feltöl

tötte földdel a Tenger partját.

Majd, hogy pihenni hagyja az isteneket boldogságuk helyszínén, megal

kotta az emberiséget: Aruru alkotta meg vele együtt az emberiség magját.

Létrehozta a vadállatokat és a sztyepp vidék állatvilágát; megalkotta és

helyükre tette a Tigrist és az Eufrátészt, szép sorsot adva nekik; megterem

tette a száraz nádat, a zsenge nádat, a mocsaras vidéket, a nádast, a kiter

melésre szánt erdőt.

Megalkotta a sztyepp növényzetét: az egész vidéken nem volt más, csak

mocsaras és nádas, nagy és kicsi erdő!

Ekkor a tehenek, a borjaik és a bikáik, juhok, bárányok és kosaik,

mind a muflonok és a kőszáli kecskék, mind az ember szolgálatába

álltak. [...]

Most pedig vessük össze a Teremtés első részével:

Kezdetben teremte Isten az mennyet és az földet. Az föld pedig vala ékesség

nélkül való és puszta. És setétség vala az mélségeknek színén, és az Úrnak

lelke táplálja vala az vizeket. Akkor monda Isten: Légyen világosság, és lön

világosság. [...]

Azután monda az Isten: Légyen kiterjesztett erősség az víz között, mely

elválassza az vizeket a víztől. És szerze az Isten kiterjesztett erősséget, mely

elválasztaná az kiterjesztett erősség alatt való vizeket az kiterjesztett erős

ség felett vizektől, és úgy lőn. [...]

Azután monda Isten: Gyűljenek egybe az ég alatt való vizek egy helyre,

hogy tetedjék meg az száraz, s úgy lőn. Az szárazt pedig nevezé Isten föld

nek, az vizeknek sokaságát tengernek. [...]

45

iviunuu unnuK leieue az isién: i tozzon az ioia gyenge luveftei, magnozo

füveket, gyümölcsfákat, melyek az ő nemek szerint való gyümölcsöket hoz

zanak, melyekben légyen az ő magvok ez földön, és úgy lön. [...]

Azután monda az Isten: Hozzon a föld az ő nemének szerint való élő ál

latokat, barmokat, csúszó-mászó állatokat, és földi vadakat az ő nemek

szerint, és úgy lön. Teremte azért az Isten az ő nemek szerint való földi va

dakat, és barmokat az ő nemek szerint, és az földön csúszó-mászó állato

kat az ö nemek szerint. [...]

Teremte azért Isten embert az ő képére, az Istennek képére teremte azt,

férfiúvá és asszonyi állattá teremte őket. És megáldd Isten őket, és monda

nékiek az Isten: „[...] uralkodjatok az tengernek halain, az égnek repeső

madarain, és földön csúszó-mászó minden állatokon".27

Ha banálisnak tartják a kérdésemet: „A két szöveg közül melyik az eredeti?", azt jelenti, egy hullámhosszon vagyunk. Az analógiák olyan konkrétak az előbb elemzett két dokumentumban, hogy több sebből vérzik az egyszerű feltevés elve.

Viszont pontosan a Teremtéseposzb&n találjuk egy bizonyos dolog maximális tudását, amit a Biblia nem ír le és amit csak néhány évtizede ismertünk fel. A teremtés ebben az esetben kozmogónikus, egy asztronómiai alaptanítás, és leírja teljesen pontosan, korrekten a Naprendszerünket.

Enuma elis, avagy a mezopotámiai Teremtéseposz

Az irodalmi mű, mely Enuma elis címen vált ismertté, „Amikor a magasban..." (az első szavak fordítása) egy babiloni vers, mely Marduk isten cselekedeteit és a világ teremtésének mítoszát meséli el; a vers első töredékeire az assziriológia hajnalán talált rá A. H. Layard, H. Rassam és G. Smith 1848 és 1876 között Ninive romjainál.28

A mű születésének időpontja sokáig vitatott volt, hosszú ideig Ham-murápi idejére vezették vissza, aki i. e. 1800 körül lépett Babilon trónjára. II. Agum (i. e. 1480 körül) kassú uralkodó azt állította, hogy Marduk templomának restaurálása közben a kopogtatóra vésetett különböző szörnyeket, amelyek neve „azonos azokkal a szörnyekével, amelyeket Tiámat hozott létre" (1. eposz, I. tábla, 140-143. verssor).2 9

46

i\y. u j a s s z a K U I i u i u : i n u h i ; g n ; i \ \\. i:. ( u t - o o i j , u g y i m i m , p c u u i y a n v a u u -

/.atot is készítettek, amelyben kicserélték a hősies Marduk nevét a saját

nemzeti istenükére, Assuréra. Azonban azt a feltevést, hogy ez a mű sokkal régebben született, pon-

11 >;,abban, hogy a sumerektől származik, több elem támasztja alá: • a szövegben olyan istenekre való utalások találhatók, melyek Su

merbői valók, mint Enki (az írásban akkádul Ea),3 0 Enlil és Anu;

• a ninivei könyvtárban talált agyagtáblák oldalainak alján ez áll: „su

mer írásból másolt"; • olyan hivatalosan is sumer írásoknak minősített szövegekre hi

vatkoznak, mint Ziuszudra és Atrahaszísz történetei vagy a Nagy Mü.

Ha még jobban elmélyedünk a kutatásban, egy fontos bizonyítékot találunk Giuseppe Furlani olasz sumerológusnál, aki már 1958-ban ezt állította:

Bizonyos viszont, hogy az Enuma elis tükrözi nem kevés aspektusból azon

nép elbeszéléseit, mitologikus írásait, mely megelőzte a babiloniakat Me

zopotámia déli térségében, és amelynek civilizációja oly mélyen hatott az

utána következő babilonira, értem ez alatt a sumereket, akik élénk mitolo

gikus fantáziával rendelkeztek, így S. N. Kramer amerikai sumerológus

nem kevés mitologikus költeményt (mely sumer nyelven íródott) kutatott,

lefordított és közölt. Egészen bizonyos, hogy a szóban forgó költemény lényeges vonásaiban egy másik, régebbi elbeszélésre épül, az egyik köz

ponti eseményben kifejtik a győztes harcot, amelyben egy szörny talán sár

kány vagy kígyó formájú lehetett. Ennek az elbeszélésnek főszereplője

a nippuri Enlil vagy esetleg fia, Ninurta, kettejük közül az első az, aki a su

mer pantheon legbefolyásosabb istene volt Marduk előtt. Az a körülmény,

hogy Marduk jó néhány kapcsolatban felváltotta a régi föld és vihar iste

nét, Enlilt, és az, hogy az Enuma elisben ezt az istent épp csak megemlítik,

azt feltételezi, hogy a költemény története végig egy ősibb elbeszélést követ,

melynek főszereplője maga Enlil.31

Ugyanúgy, mint S. N. Kramer, a híres sumerológus, aki 1961-ben a Sume-

rian Mythologyban ezt írta a Teremtéseposzról:

„Soha eddig nem kaptunk még ilyen részletes képet és megfogalmazást az em

ber teremtéséről Sumerben, mely az i. e. harmadik évezredből származik."32

47

iNa.pju.niKiKui ( . j u i v . i i i i i i r o u m a i u proiosszor, n o m z e i K o z i niru o iasz

assziriológus is azt állította, hogy „a babiloni szöveg, Marduk Teremtése,

teljesen nyilvánvalóan függ a sumer felfogástól".33

Másrészről azt, hogy léteznek nagyon régi dokumentumok vagy egyenesen özönvíz előtti írások másolatai, megerősíti Assur-bán-apli asszír király kijelentése, melyet a jelenleg a British Museumban őrzött (K.3050 és K.2964) agyagtáblára rögzítettek e szavakkal:

„[...] Jártas vagyok tudós szövegek olvasásában, melyeknek sumer nyelvezete kiismerhetetlen, és akkád nyelvezetét nehéz felszínre hozni. Mélyre hatolok az Özönvíz előtti kőbe vésett írások értelmébe, melyek zártak, süketek és kuszák."34

Asssur-bán-apli a sumer irodalom nagy rajongója, tisztelője és művelője volt. Ismeretes, hogy azzal büszkélkedett: írnokaival összegyűjtette királysága minden házából az őrzött agyagtáblákat:

„A király parancsa Sadánunak (vagy: Kudurránunak).

Én jól vagyok - szíved legyen boldog!

Még aznap, amikor levelemet olvasod, vedd magadhoz Sumaját, Sumu-

ukín fiát, valamint fivérét, Bél-étirt, továbbá Aplaját, Arkat-iláni fiát, illet

ve mindazokat a borszippai tudósokat, akiket ismersz!

Kutasd fel mindazokat a táblákat, amelyek az ő házaikban vannak, és

azokat a táblákat is, amelyek az Ezidában [Borszippa legfontosabb szen

télye] vannak elhelyezve. Keress táblákat:

- a királyit oltalmazó) amulettekről

- folyó(n való átkelés)ről(?)

- Niszannu hónap (szerencsés-szerencsétlen) napjairól

- folyófn való átkelés)hez(?) kapcsolódó amulettkövekről

- Tasrítu hónap (napjai)ról

- az »A víz hintésének háza« (megtisztítási szertartás)ról

- folyófn való átkelés)hez(?) kapcsolódó amulettkövekről

- a pereskedés(hez kapcsolódó amulettek)ről

- a nap(ok)ról

- négy amulettkőből - a király ágyának fejéhez és a király (ágyának) lábá

hoz - álló sorozatokról

- az e'ru-fából készült pálcáról - (szintén) a király ágyának fejéhez

48

- Q, »£ja e& f\ti'£LLlllir 11 iöLUÍLVK LlLl/LiriLLK U-I. inmiíllb llLLI t u c f 1/ u u w ^ b j d i / g v * -

(sorozatról) - a (hadsereg?) gyülekezéséről

- a háborúzással kapcsolatos sorozatokból, amennyi csak van, még a fe

lesleges gyakorlótáblákat is, amennyi csak van belőlük!

- az »A csatában a nyíl nem közelít az emberhez^ (ráolvasást)

- az »Utazás az vidéken« és a "Belépés a palotába« (ráolvasásokat)

- (orvosi?) rituálékat, su-illa-fohászokat

- (amulett)kövekre való feliratokat, valamint olyanokat, amelyek a ki

rályság számára kedvezőek

- az »A város (rituális) megtisztítása" (ráolvasást)

- a »Szédülés (ellen)« (szertartást)

- a "Kilábalás a bajbóU (ráolvasást).

És minden mást, amire szüksége lehet a Palotának, annyit, amennyi csak

van belőlük; olyan ritka táblákat is, amelyek ismertek számodra, de Asszí

riában nincsenek meg - kutasd fel őket az én számomra, és küldd el őket

nekem!

Most írtam a templom (ti. az Ezida) satammu-főhivatalnokának, vala

mint a helytartónak: a ház(ak)ban, ahol (táblákat) foglalsz le, senki sem

fogja visszatartani tőled a táblákat! Továbbá, ha bármi olyan táblát vagy

ráolvasást találtok, amelyről én ugyan nem írtam nektek, de az én palo

tám (értsd: királyságom) számára kedvező - (az említetteken) felül azokat

is szerezzétek meg, és küldjétek el nekem!"35

Tehát bizonyosan tudjuk, hogy ezek közül sok dokumentum, melyek más írásokkal együtt képezték a híres és egyetemes Assur-bán-apli könyvtá

rát, olyan szövegeket is tartalmaztak, melyek az Özönvíz előtt születtek és a kiismerhetetlen sumer nyelven íródtak, s ahogy az imént olvastuk, az uralkodó büszke volt arra, hogy ismerte.

Ha mindez nem lenne még elég, van újabb bizonyítékunk: a fent idézett szövegrészlet olyan műből származik, amelyet a tudósok tartalma miatt, Sumer királylistának3B neveztek el, erről a későbbiekben még beszélünk. Ez a dokumentum körülbelül i. e. 2100 és 1900 között született és hivatkozik egy olyan részletes listára, mely időrendbe szedi a sumer föld uralkodóit, egészen addig, míg „az Özönvíz el nem pusztított mindent".37

Konklúzióként és teljesen őszintén kijelenthetjük, hogy nem lehet kizárni annak lehetőségét, hogy a Teremtéseposzban megírt történet még

49

említeni, hogy ez a bibliai történet is sumer eredetű (kb. i. e. 3000). Ezt a jelenséget a 2. számú egybeesésnek soroljuk be.

Tehát: kétségkívül, ami a mezopotámiai Teremtésről szóló művet jelenti, valami konkrét dolog előtt állunk, még akkor is, ha túl gyakran miti

kus elbeszélésnek és nem történelmi dokumentumnak tekintik.

Az előbbiekben már kimerítően szóltunk a mítosz kifejezés használatáról a történelem helyett, így most nem ismétlem magam. De ahhoz, hogy elérjük azt a megbízhatósági szintet, hogy a vizsgált írást vagy írásokat történelmileg hitelesnek és dokumentálható bizonyítéknak tekinthessük, együtt fogjuk lépésről lépésre, alaposan megvizsgálni és ellenőrizni, ahogy az eset megkívánja.

A vizsgálati anyagnak nem vagyunk híján. N e m véletlenül, már jó ideje köztudott és hamarosan részletesen is lát

ni fogjuk, sok bibliai epizódot a régebbi mezopotámiai történetekből vettek, és ez utóbbiak lényegesen hosszabbak és részletesebbek.

Sosem fogok belefáradni, hogy ismételjem: mindazt, ami nem tartozott bele a „monoteista sémákba", amiket a zsidó vallási hatalom állított fel, cenzúrázták vagy átalakították a rabbi történészek.

Ami bennünket illet, jóllehet a mi célunk továbbra is az, hogy megtaláljuk az igazságot az ember teremtését illetően, ez utóbbit nem lehet logikusan különválasztani lakhelyének megteremtésétől: a Földtől. Ezen a vonalon folytatjuk a kutatásainkat és nyomozásunkat, racionálisan mérlegelve az eredményeket. Javaslom, úgy olvassák el azt, amit hamarosan a figyelmükbe ajánlok, hogy szó szerint értelmezzék annak, amit valójában jelent: az első adatsor egyáltalában nem mitológiai történetekből áll össze, hanem történelmi epizódokból, amelyeket bizonyosan költői formában fogalmaztak, ráadásul rejtélyesen, de sokkal konkrétabbak, mint amennyire először gondolnánk.

Mint ahogy korábban már említettem, most először állunk szemben a mennyei történések következetes, tudományos-kozmogónikus magyarázatával, amely „az Égbolt és a Föld Teremtéséhez" vezetett.

A Naprendszer eredete az akkádok szerint

Ahhoz, hogy jobban kövessük a jelenet képeit és lehetővé tegyük a babiloni Teremtéseposzban38 leírt események hatékonyabb olvasását, nézzük

50

egyuu a z o g y o s U H innosoKOk eiuszur a H U I I U S Í U I iiyuivun ua s*/.uuaii

ugyanazokat magyarázattal:

Első felvonás - első jelenet -1. tábla, 1 -5. verssorok:

Amikor fent az égnek még nem volt neve,

és lent a szárazföldet még nem nevesítették,

Soli, Apszu, az első, az ő teremtőjük

Mummu és Tiámat mindennek anyja;

ők együtt keverték össze vizeiket.

Prózaian szólva: ebben az első versben a szerző arra hivatkozik, hogy amikor a Naprendszer még nem volt teljes, következésképp a Föld még nem kapta meg a nevét, csak három bolygó létezett: Apszu kezdettől, Mummu és Tiámat, mindennek az anyja. Megjegyzendő, hogy néhány fordító, olaszok és külföldiek egyaránt, úgy tartják, hogy a Mummu elnevezés azonos Tiámattal. Állításukat azzal támasztják alá, hogy szerintük „az írnokok hibás másolatáról" van szó, tehát az eredeti elnevezés ummu lehetett, melynek jelentése „anya".

Minden bizonnyal olyan szóról van szó, amely jobban egybevág a szöveggel és Tiámat „anya" voltával. De maga az említett mű is megerősíti az I. tábla 29. verssorában, hogy a Mummu elnevezés úgy értendő, mint hírvivő, apród vagy hírnök (fordítója válogatja).

Akkor Apszu, a nagy istenségek szülője

Felkiáltott és Mummut hívta, hírvivőjét:

„Mummu, apródom, ki örömmel töltöd meg szívemet,

jöjj, menjünk megkeresni Tiámatot."

Önök szerint lehetséges, hogy Mummu/Tiámat „elment volna megtalálni" önmagát? Sőt mi több, létezett egy verzió, mely szerint Mummu Apszu fia volt,39 amint azt Damaszkiosz, a neoplatonista filozófus meséli el, aki az 5. században élt Athénben.

Visszatérve az Eposz első részének elemzésére, rájövünk, hogy az 5. verssorban - „ők együtt keverték össze vizeiket" - a szerző allegorikus meghatározást használ, de nem annyira túlzót, hogy jelezze, nem a folyókban vagy a tengerekben lévő vizekről van szó, hanem az eredetiekről, amelyek alapvető elemei az életnek az egész univerzumban.

51

M e g a l a p o z v á n az első leltevest, nem tűnik mcrcszsognok azt állítani, hogy nagy valószínűséggel:

• Apszu a Nap, „az első és minden létező teremtője"; {fordító megjegy

zése: nap olaszul: sole, az első jelenet - I. tábla: 1-5. verssorban szerepel az olasz szövegben az Apszu szó mellett a „soli" szó).

• Mummu a Merkúr, „az istenek gyorslábú hírnöke" - amint azt Mer-curiusként az antik rómaiak és Hermészként az antik görögök definiálták; a kis isten-bolygó, amely a neki tulajdonított funkció és irodalmi feladatai folytán konkrétan közelebb áll Apszuhoz asztro-nómiailag is.

• Tiámat az óceán, a„sós tenger", amint azt az assziriológusok lefordították, s amely körülveszi azt az égi tárgyat, amely momentán (a mű első részében) még nem talál világos és látható összefüggést egyik bolygóval sem, amelyet ismerünk,40 de amelynek az Enuma elis koz-mogóniában „igen kiemelkedő" szerepe van, amint arról a továbbiakban majd meggyőződhetünk.

Első felvonás - második jelenet -1. tábla, 7-10. verssorok:

S miközben az istenek közül még senki nem teremtetett meg,

És nem hívták őket név szerint, a sorsok előre még nem írattak meg,

Akkor keblükben megalkották az isteneket.

Lahmut és Lahamut, akik nevet kaptak.

Az „isteneket", vagyis a bolygókat még nem alkották meg, tehát még nem említik őket, és legkevésbé volt meghatározva pályájuk („a sorsuk"), amikor a vizek keveredésének hatására („az ő keblükben"), vagyis az űrben, amely teli volt kezdetleges létformákkal, a két szülő között megszületett két isten-bolygó, melyek a Lahmu és a Lahamu nevet kapták.

Jóllehet az assziriológusok egyetértenek az identitás hímnemű-nő-nemű41 meghatározás megállapításában, mégsem mondható el ugyanez a jelentésükről e páros istenség esetében, amely még kevéssé világos. Azonban szükséges hangsúlyozni a két szó eredetének fontosságát, mivel az általam végzett etimológiai vizsgálatok eredményei alapján a szóban forgó két név az L H M („háború") 4 2 gyökből származik. így tehát két istenségről lévén szó, megengedhető az elsőt „háború isteneként", a másodikat a „háború istennőjeként" meghatározni. Most tehát minden befolyástól megszabadulván megkérdezhetjük: vajon egybeesés-e (3)

52

az a.ni,ononia,sia revén |a, mia.juoímcv noiyuu j e i ^ u iicxa/jiieua.i.aj, u u n o i i b

azt ránk hagyományozták az antik rómaiak, hogy a háború istene Mars (Árész a görögöknél), s hogy társát, a görög Aphroditét, mint a harcolók védő istenét tisztelték? És vajon egybeesés-e (4), hogy Árész és Aphrodité egyesüléséből születik - többek között - Phoibosz és Deimosz, melyek jelenleg is a Mars mellékbolygói? Mindehhez hozzátesszük azt a tényt, hogy a latin mitológiában Aphroditénak pontosan megfelelt Venus istennő, és ezzel a bizonyítás véget is ér. Hogy megelőzzünk további ellenvetéseket: Venus a szerelem istennője és nem a háborúé, ugyanezen sajátos érveléssel fontos pontosítani, hogy ez a római istennő, amint azt láttuk, jóllehet a görögből vették át, a héberben Astárót, Astarta, a N a g y Anya a föníciaiaknál és a kánaániaknál a termékenységhez, a szaporodáshoz és a háborúhoz kötött; kapcsolatban van Istár istennővel az asszír-babilóniaknál, és végül, de azt kéne mondanunk, hogy a legelsőként, a sumereknél Inanna istennővel.43 Ez utóbbit, Enlü isten unokahúgát, a mezopotámiai pantheon egyik legfőbb istenségét kemény harcosnak és buja szeretőnek tartották; nagyon nőiesnek és a szabad szerelem patrónusának. Ezt megerősítik különféle költemények, köztük az izgalmas Agusaja-költemény.44

Végezetül nem merészség azt tartani, hogy igen valószínű: • Lahmu a Mars, a háború Istene; • Lahamu a Venus, a szerelem és a háború Istennője;

és mindkét bolygó asztronómiai helye a N a p és Tiámat között lehetett:

az ő keblükben.

Első felvonás - harmadik jelenet -1. tábla, 11-12. verssorok:

Mielőtt nagyokká és erősekké váltak,

A náluk felsőrendübb Ansar és Kisar teremtette meg őket.

Mielőtt még a Mars és a Vénusz végleges nagyságukat és stabil pályájukat elérték volna, a Naprendszerben formát öltött - megteremtették őket -

Ansar és Kisar: két égitest, melyek nagyobbak az előző párnál. Önmagában a két vers értelme eléggé világos, de nem lenne teljes, ha

nem mélyednénk el a két elnevezés jelentésének kutatásában, melyeket

53

a saját nevüknek tekintik őket.

Mindazonáltal az ókori Közel-Kelet általam megvizsgált irodalmi szövegeiben egyes tudósok - szerencsére - nem hanyagolták el az Ansar és Kisar (Ansar és Kisar akkádul) etimológiai jelentését jelezni, jóllehet megteszik ezt, de többnyire az eposz bevezetőjében inkább, mint a margóra írt lábjegyzetekben. Emlékezzünk rá, milyen fontos már a bevezetőben és az előzőekben követett koncepció, vagyis az, hogy az ókori szerzők új kifejezések megalkotásában felhasználták a név és a dolog jelentése közötti kapcsolatot.

Ezt megerősítvén utalni kell arra, hogy mindkét név, amint az gyakran megtörténik a babiloni írásokban, két főnévből tevődik össze, melyekből az egyik megismétlődik (an+sar és ki+sar).

A szótagok szó szerinti jelentése alapján a sumer AN azt jelenti, „ég", a KI „föld" vagy „a tengerből kiemelkedő" föld, a SHAR-nak viszont több, de az előbbiekhez igen hasonló jelentése van, mint: „univerzum"; „világ"; „mindenség"; „teljesség",45 olykor abban az értelemben, mint a „legfőbb" vagy „király".46 Mindebből arra következtethetünk, hogy a két elnevezés együtt azt jelenti: az „Egész ég", az „Egész kiemelkedett föld", nem különben a „teljes Ég", a „teljes Föld", miként az „Ég legfőbbje" és a „Földek legfőbbje" stb. A fogalmak mindenesetre nagyon hasonlítanak egymáshoz. De ez esetben vajon az Ansar és a Kisar elnevezések mely bolygóknak felelnek meg? Itt siet segítségünkre az asztronómia.

Bolygók Tömeg % a teljesből Merkúr 0,33020 0,01 Vénusz 4,86850 0,18

Föld 5,97419 0,22 M a r s 0,64185 0,02

Jupiter 1898,60000 71,16 Szaturnusz 568,46000 21,31

Uránusz 86,83200 3,25 Neptunusz 102,43000 3,84

Plútó 0,01250 0,00 Összes 2668,14924 100,00

Forrás: www.nasa.gov. (National Space Science Data Center - NSSDC) utolsó frissítés: 2006. 06.26.

3. táblázat

54

l\ .S UlOia/.ai I'OVIU V i z s g á m l. 11 >< >l S / . e m i l l U l l u u i e u u i i i i i v n u u m , n u g y a j u j j r

l,or megjelölése, mint „a földek legkiválóbbja" (Kl.SFIAR) több mint bizonyos, 71 százalékos tömegével nincs riválisa. Miközben a Szaturnusz, lollehet tömege kisebb, mint a Jupiteré, a nagyságrend tekintetében figyelemre méltóan a második, mert a Naprendszer egyszerű szemrevételezésével is kétségkívül ő foglal el nagyobb teret az égen látványos gyűrűivel. Nyilvánvalóan nem „az egész eget", de minden bizonnyal úgy minősül, mint a legnagyobb teret elfoglaló bolygó az égen, vagyis „az ég legfőbb bolygója" (AN.SHAR). Bár óvatosan, mint mindig, megerősítve feltételezésünket, nem kockázatos kijelenteni: „nagyon valószínű", hogy:

• KISAR nem más, mint Jupiter, „Minden földek Istene"; • A N S A R nem más, mint Szaturnusz, „a legfőbb istenség az égen".

Első felvonás, negyedik jelenet - I. tábla, 13-16. verssorok:

Miután meghosszabbították napjaikat, megsokszorozták éveiket,

Anu lett az elsőszülött, hasonlatos teremtőihez.

Mint Ansar, hozzá hasonlót teremtett Anut, a sarját,

Anu ugyanígy az ő képmására teremtette Nudimmudot (Eát).

Miután jelentős időszak telt el, Ansar és Kisar megteremtette Anu bolygó-istent, első gyermeküket, aki hasonlított szüleihez.

Szeretnék megállni egy pillanatra, hogy a hangsúlyozzam: az „elsőszü

lött" jelző értelemszerűen jelzi, hogy gyermekek sorozatában szám szerint az „elsőről van szó, egy sorozatból",47 melyet pillanatnyilag nem áll módunkban megismerni.

Ebben az első két verssorban a szülők és a gyerek közti hasonlóság nem nyilvánul meg világosan kifejezett módon. Lehetséges a dimenzió vagy a kinézetük miatt, de a Szaturnusz és a Jupiter jelentősen különbözik: az egyiknek látványos gyűrűi vannak, a másiké meg olyan tünékenyek, hogy a Voyager 2 űrszonda általi 1981-es felfedezésük óta sohasem látták őket, és nem is gyanították létezésüket.48 De ez az értelmezési bizonytalanság rövid ideig tart. A következő verssor világossá teszi, hogy Anu „hasonlított" Ansar „Szaturnuszhoz". És mi az a nyilvánvaló sajátosság, amivel kitűnhetne Anu? A gyűrűk, semmi kétség! Tehát Anunak is lettek volna gyűrűi, nyilvánvaló, hogy nem éppen ugyanazok - miután hasonlatosságról van szó -, de minden bizonnyal jól láthatónak kellett lenniük, jobban láthatóknak, mint a jupiteri gyűrűk, melyek alig

55

3. ábra. Az Uránusz gyűrűi

észrevehetők. De akkor Anunak, amelynek gyűrűi kevésbé láthatók, mint a szaturnuszéi, de észrevehetőbbek, mint a jupiteri gyűrűk, a Naprendszer mely másik bolygója felelhetne meg? Jelenlegi csillagászati ismereteink szerint csak egyetlen bolygót ismerünk, amelynek teljesen ugyanezek a jellemzői: az Uránuszt.

Közbevetve: az Uránusz legfurcsább jellemzője keringési tengelyének elhajlása, amely 97,92 fokos, mintha a bolygó északról délre keringene. Csaknem kényelmes lassúsággal halad az ekliptikán, s mindig ugyanazon a póluson fordul a N a p felé 42 éves szünetekkel. A leginkább elfogadott elmélet eme anomália magyarázatára az, hogy a bolygó nem a központi részével ütközött egy, a Földhöz hasonló tömegű égitesttel.

Visszatérve az irodalmi műre: később Anu is megteremtette saját hasonlatosságára Ea/Nudimmudot, egy másik isten/bolygót. A megfelelője utáni hajsza immár csaknem elemivé, ismétlődővé vált. Valóban, ha a nemző nyilvánvaló jellemzői a csodálatos, átható kék szín és a gyűrűk, a Naprendszer mely másik bolygója hasonlíthatna Anu/Uránuszhoz? Jelenleg csak egy olyan bolygót ismerünk, melynek teljesen ugyanezek a jellemzői, és ez a Neptunusz.

Az imént véget ért jelenetben az elnevezések etimológiája és a két planetáris „istenség" nevét alkotó szótagok jelentése további informá-

56

• lukkal szolgai vizsgalatunknak, melyek igen hasznosak lenéinek a jövőben, ós ha rögtön közvetlenül nem is, megerősítik az asztronómiai leírá-.(>k pontosságát és az eddig közreadott interpretációkat.

Kötelességemnek tartom megjegyezni, hogy Anu akkád megfelelője 11 sumer AN-nak, melynek jelentése „Király, az ég istene",49 és az egyik sumer pantheonban apja volt EN.KI istennek, „a Föld Ura"-nak.50 Ez utóbbi a maga részéről megfelel az akkád Eának, melynek jelentése - a régibb sumerhez viszonyítva - picit átváltozik így: „A vizek ura";51 Nudimmud e g y további jelzője a sumer Enkinek, mely azt jelenti: „az, aki a dolgokat megalkotja".52

Amint azt épp az előzőekben láttuk, ez is olyan elnevezés, amely látszólag nem sugallna azonnali és a továbbiakban kiderítendő jelentéseket a szó szerinti értelmén kívül, de módunk és alkalmunk lesz találkozni velük a következő fejezetekben.

Ez utóbbi kapcsán röviden nyilvánvalóvá akarom tenni, hogy az eposz

Ea tulajdonságainak felmagasztalásával folytatódik, mintegy „ellenőre" teremtőinek: mély, önmagába néző, bölcs, hatalmas erejű, erősebb, mint teremtőinek atyja, Ansar (Szaturnusz), nem volt hozzá fogható az „isteni testvérei között".53 Jellemvonások, amiért Ea/Neptunusz arra lesz hivatott, hogy elsődleges fontosságú szerepet játsszon az elkövetkező verssorokban, és ez a pontosítás megkönnyíti megértésüket.

Nos, távol minden befolyástól, talán egybeesés (5), miként hagyományozták ránk az antik görögök, hogy Uranosz az „ég istene"54 volt? És ismét egy egybeesés (6), hogy Neptunusz a „tengerek istene" volt az antik római mitológiában?5 5 Ismét a mindenkori óvatossággal: nem lenne kockázatos újfent azt tartani, hogy nagyon valószínű:

• Anu nem más, mint Uránusz - Szaturnusz fia és „az ég istene"; • Ea nem más, mint Neptunusz - Anu gyermeke és „a vizek istene"

(vagy a tengeré).

Mindezeken felül vessünk pillantást két tudományos publikációra, melyeket a Nature 402. számában 1999. december 9-én közöltek, illetve a The

Astronomical Journalban 2002 májusában. Mindkét esetben Edward W. Thommes, Martin J. Duncan és Harold F. Levison a következőket írták:

„A gigantikus és külső bolygók, az Uránusz és a Neptunusz kihívást jelentenek a bolygók kialakulásának elméletét illetően. Ők a Naprendszer olyan régiójában léteznek, ahol egy dinamikus, hosszú időintervallum

57

w. -J — — o ™ — • " " e j í u n rtofi,c*oft /ur uuwjLivu nuzza uy nagy égitestek kialakulásához (a Földnél tizenötször, illetve tizenhétszer nagyobb tömegűek).

Előbb már javasoltunk egy modellt, amely ehhez a témához kapcsolódik: ahelyett, hogy a Szaturnuszon túli régióban formálódtak volna, az Uránusz és a Neptunusz növekedésük idejének legnagyobb részét az elö-Jupiter és az elő-Szaturnusz között töltötték, és csak akkor közeledtek a külső rész felé, amikor a Jupiter elnyerte imponáló gáztakaróját, és ezt követően a jelenlegi pályáik irányában fejlődtek ki."56

Eme kijelentések mondandója bizonyítékkal szolgál káoszba merült Naprendszerünk bolygóinak keletkezésére.

Ezen a ponton a színházi nyelvezet szavaival élve azt mondhatjuk, hogy az eposz negyedik jelenete után legördül a függöny, az első felvonással a befejezéshez érkeztünk: a Naprendszer megteremtődött. Feltételezésünk bizonyítást nyert!

A rövid szünetben, amely elválaszt bennünket a következő jelenettől, elég időnk van egy gyors és rövid összefoglalóra a kozmosz színpadán történt eddigi eseményekről.

Tanúi voltunk az itt következő keletkezéseknek: • Apszu/Nap, „az első és mindennek szülője"; • Mummu/Merkúr, „az istenek gyorslábú hírnöke"; • Tiámat/az óceán bolygója, „a sós tenger"; • Lahmu/Mars, „a háború Istene";

• Lahamu/Vénusz, „a szerelem és a háború Istennője"; • Kisar/Jupiter, „minden föld Istene"; • Ansar/Szaturnusz, „az ég fő istensége";

• Anu/Uránusz, első fia Szaturnusznak és „az ég istene"; • Ea/Neptunusz, Anu fia és „a vizek istene" (vagy a tengeré).

Bolygók/istenek, amelyek minden elnevezés etimológiai eredetének tüzetes vizsgálata, nemkülönben kutatások és asztronómiai vizsgálatok és igazolások eredményeként, rendkívüli módon, nagyszerűen és mindenekelőtt megmagyarázhatatlanul megfelelnek azon égitesteknek, amelyek a Naprendszert alkotják úgy, ahogyan azt ma ismerjük.

Csak „alig 5000 évvel" az Enuma elis megfogalmazása után! Végül, mit jelent Plútó isten „mellőzött" bemutatása? Talán a sumerek

nem tekintették ezt az égitestet bolygónak, amennyiben annak számít

58

. •|.;y oiyan eguesi, melynek- nincs sa/ai icnye, meiy norpaiyan Kering a i\ap

körül?*

Egybeesés (7), hogy Prágában, a Nemzetközi Csillagászati Unió kong

resszusán összegyűlt 2500 tudós megállapította, miszerint a Plútó* nem

bolygó, és ezt csak 2006. augusztus 24-én?**

Az eposz III. táblájának első verssorai pótolják azt a hiányosságot, ami

első látásra a szerző feledékenységének tűnhet, de ami valójában olyan

másodrendű szerepre utal, amit joggal szokás egy mellékbolygónak tu

lajdonítani:

Ansar nyitotta száját, Imígyen szólt hírnökéhez, Kakához:

„Kaka hírnök, ki örömmel töltesz el, Lahmuhoz és Lahamuhoz akarlak küldeni;

ügyes vagy hírszerzésben, folyékonyan beszélsz,

[...]

Rajta! Menj Kaka, mutatkozz be nekik, Tudasd őket mindarról, mit néked mondok: [...]"

Ezen a ponton - ha jól emlékszik rá az olvasó -, az I. tábla negyedik jelenetében a 13-16. verssort elemezve szándékosan elidőztünk annál a témánál, hogy Anu/Neptunusz lenne az első Ansar/Szaturnusz gyermekei

nek sorában. így tehát azzal kerülünk szembe, hogy nagy valószínűséggel „a Gyűrűk urának" második szülötte vagy legalábbis egy hozzá nagyon közeli égitest, mint Mummu/Merkúr és Apszu/Nap esetében.

* 1930-ban fedezte fel C. Tombaugh asztronómus.

**Rai24News; C o r r i e r e della Sera http://www.corriere.it/Primo_Piano/Scienze_e_Tecno-logie/2006/08_Agosto/24/pluto.shtml; eredeti és direkt forrás International Astronomical

Union, melyben ez áll: „Mától Plútó m á r n e m ugyanolyan rangú és fontosságú bolygó,

mint a többi bolygó a Naprendszerünkben". A z International Astronomical Union ( I A U ) ,

mely összefogja a vi lág összes profi asztronómusát, egyöntetűen elfogadta azt a javas

latot a bolygó definíciójáról, amely eltér attól, amit e lőzőekben közöltünk a webolda

lunkon, és amit most összefoglalunk.

A bolygó olyan égitest, amely:

a) a N a p körül kering;

b) e legendő tömegű ahhoz, hogy hidrosztatikus egyensúlyban maradjon (így tenden

ciában a gömbformát veszi fel);

c) az egyetlen égitest a saját keringési pályája közelében.

59

1. az I, táblán a 29. verssorban ós azután magát Mummut határozzák meg szintén mint hírvivőt, apródot, hírnököt (fordítója válogatja, ki minek nevezi];5 8

2. Kaka és Mummu funkciójukat tekintve minden bizonnyal hasonlóak voltak attól a pillanattól, hogy mindketten hírvivők voltak, akiket más isten/bolygóknál végzendő különböző felkutató küldetésekkel bíztak meg.

Következtetésképpen logikus lenne elképzelni, hogy a két égitest fizikailag is hasonló, mint ahogyan a Merkúr és a Plútó is azok.

Konklúzióként, mint mindig, bizonyos óvatossággal ez esetben sem lenne kockázatos úgy vélekedni, hogy nagy valószínűséggel: Kaka nem más, mint Plútó-Ansar apródja/hírnöke,59 Szaturnusz második gyermeke, így bezárul Naprendszerünk kialakulásának köre, de az utolsónak érkezett sorsa nem mint bolygó, hanem mellékbolygóként folytatódik tovább. Ha úgy tetszik, egy ilyen csillagászati elhelyezkedés megerősítést nyer azzal az irodalmi megoldással, hogy a szerző Kakának, amint arra már utaltunk, másodrendű szerepet ad.

A függöny felgördülését követően egy sor jelenetet látunk, melyeket személy szerint úgy jellemeznék, mint készülést a csattanóra, az elhelyezkedések csillagászati konszolidációjára azzal a céllal, hogy rendet teremtsenek a rendetlenségben.

Ez a műnek olyan része, amely minden bizonnyal nem kevésbé fontos az előzőeknél, de véleményem szerint nem olyan látványos. Olyannyira, hogy arra az elhatározásra késztetett, inkább csak érintőlegesen, futólag foglalkozzam vele, mint hogy mély elemzést készítsek a szövegről. Tehát: a Naprendszer kialakulásának kezdetén a bolygók között szertelenség, instabilitás uralkodott. Keringési pályáik még bizonytalanok voltak, végső desztinációjuk még nem alakult ki, mozgásuk keresztező volt, egymáshoz közeli, a bolygók „zavarták egymást", fennállt az összeütközés veszélye.

Mindazonáltal úgy tűnik, hogy a legnagyobb veszélynek Tiámat bolygó volt kitéve. Ezzel - jóllehet allegorikusán - a szerző ismertet meg a Teremtéseposz I. tábláján adott verses leírásban, ahol a 21-25. sorban ezeket olvassuk:

60

l'llsö felvonás első jelenet - I. tábla, 21-25. verssorok:

Összeszövetkeztek a testvérek, az istenek,

Mozgásba lendültek Tiámat ellen és leterítették őrüket,

Megzavarták Tiámatot, a folytonos zavargással

feldúlták Tiámat idegeit

és táncaikkal zűrzavart keltettek Andurunában. *

Ez a helyzet Apszut (a Napot) is megzavarta, olyannyira, hogy erős reakciót váltott ki belőle a „zavargókkal" szemben, és bizalmasan elmondta Tiámatnak szándékát - amellyel az különben nem értett egyet -, hogy visszaállítsa a „csendet" drasztikus módon: „meg akarom semmisíteni

őket, megszüntetni tevékenységüket".60 Mielőtt ezt megtette volna, Apszu tanácsot kért „apródjától", Mummutól, aki szándéka megvalósítását tanácsolta. A hír azonban más istenekhez is eljutott, akik azt meghallván, némák maradtak. Látván azok elbátortalanodását és tehetetlenségét, Ea kezdeményezett, nem véletlenül, hanem ama erényének köszönhetően, mely „megkülönböztette őt isteni testvéreitől",61 és „sokkal erösebb apjá

nál",62 ezen adottságainál fogva mondja a költő:

• Ea először tervet készített: „azt szerfelett tökéletessé tette";

• eleve pozitívvá téve beavatkozásának sikerét „egy őszinte könyör

géssel", melyet a „vízben" helyezett el (az őskoriban?); • elaltatta Apszut/Napot, „álomba ringatta, levette róla a koronát, elol

totta annak ragyogását és magának tartotta meg";

• „megkötözte Apszut és megölte".63

A hűséges Mummu/Merkúr is hasonló sorsra jutott, mint ura, azzal a különbséggel, hogy az első pillanatban még életben hagyták.

Összefoglalva: egy meglehetősen kegyetlen, egyértelmű jelenetet ábrázoltak, mely gyorsan lezajlott: Ea/Neptunusz megtervezte az Univerzumot, a bolygók keringési pályáját és elhelyezkedésüket. Mielőtt ezeket megtette volna, arra törekedett, hogy megnyugtassa a Naprendszer ősi vizeit; szándékosan befolyásolta a N a p kiváltságait önmagának tulajdonítva azokat, ezzel jelezte teremtő funkciójának végét.

* „Istenek hajlékának" vagy „Égi hajléknak" fordították G. Furlani, Miti Babilonesi

e Assiri című könyvében, a 78. oldalon; és Bottéro-Kramer, Uomini e dèi della Mesopo-

tamia, 644. old.

61

Ea - Neptunusz

4. ábra

A harc végeztével - mely elpusztította Ea ellenségeit - újra béke, derű és nyugalom uralkodott a Naprendszerben. Ea, a győztes, megünnepelvén az eseményt, rezidenciáját, mint az új apszut* újjákeresztelte, ez alkalommal jelentős főnévi értelemmel: mélység, a sorsok, a determinációk

helye, s amely többé nem a saját neveként értelmezendő. 6 4

Mindeddig a hivatalos tudomány szerint nem tudni, melyek voltak konkrétan az úgynevezett Ea/Neptunusz erényei; ráadásul elmélyült vizsgálataink célja egészen más. Az azonban világos, hogy eme erők hatása, melyeknek következménye az „univerzális nyugalom" újbóli létrejötte, sajátja egy látszólag rendezett rendszernek, ezt a 4. ábrán grafikusan ábrázoljuk.

* A z t jelenti: „mélység", G. Pettinato, Mitológia Assiro Babilonese, 529. old.

62

egyensúlyi helyzet, amely - amint az gyakran mogiorieniK - Devezeto-|e egy új, rendkívüli eseménynek. A jelen esetben véglegesen meghatározza a Naprendszerünket alkotó elemek rendeltetési helyét. Valójában az irodalmi leírások nagyon hamar jelzik ennek a kozmikus nyugalomnak a végét:

Első felvonás - első jelenet -1. tábla, 79-82. verssorok:

A sorsok helyszínén, ahol az elrendeltetés lakozik

a bölcsek között a legbölcsebb, a legtöbbet tudó az istenek között,

(egy isten fogantatott),

az apszu közepén fogantatott Marduk, [...].

Színre lép egy isten/bolygó: a babiloniak Marduknak nevezték el. Az ég mélyén teremtették, a kételynek árnyéka sem fér hozzá: a költő háromszor mondja el ezt. Minden alkalommal különböző definíciót használ, de összefoglaló módon csak egyetlen szó utal rá: apszu, mélység. A versek folytatódva tudtunkra adják, hogy Marduk megszületése Ea/Neptunusz műve. Emlékezzünk rá, hogy ez utóbbi Apszu kiváltságainak megsemmisítésével magára vállalta a jogot, hogy „új isteneket teremtsen", vagy inkább gravitációs vonzásról lenne szó, mely képes beszippantani az új bolygót a Naprendszer felé. A költő páratlan jelzők egész sorával írja le az új istenséget nyolc verssorban:

Első felvonás - első jelenet - I. tábla, 87-100. verssorok:

Testalkata jól fejlett volt, szemének villanása vakító,

Termete férfias, eredendően hatalmas.

Isteni volta különös;

kivételessé vált közöttük felsőbbrendű kvalitásaival

(más istenek között);

alkata rendkívüli módon csodálatos;

lehetetlen volt felfogni, fáradságos nézni is;

termete rendkívüli módon hatalmas; felülmúlván

más istenekét;

fizikai felépítése összehasonlíthatatlan, alakja

kivételesen nagy.65

63

5. ábra

Rendkívüli dimenziójú égitest volt, minden más bolygónál nagyobb; minthogy „a sorsok helyén", a mélyben született, kezdettől saját körpályával megáldva. Olyan körpályán lépett be a Naprendszerbe, mely nem egyezett meg az ekliptikával, hanem olyan hajlásszögű pályára vitte, amely minden más isten/bolygóénál magasabb volt. Minden bizonnyal egy „fiatal" égitesttel állunk szemben, mely önmagából „tüzet bocsátott

ki".66 Csillagászati kifejezéssel úgy mondhatnánk, hogy Marduk eredendő energiákat koncentrált. És valóban, amint azt a mű elmondja, aurájában „tíz istennek" megfelelő energiát sűrített. Új pályája egy második találkozás felé vitte, ezúttal Anu/Uránuszhoz. Mint látni fogjuk, ez olyan esemény, amely megerősíti az új jövevény fiatal korát illető megjegyzést. Olyan koncepció ez, mely megmagyarázza: mi az oka annak, hogy a két égitest közötti közeledés determinálta azon dolgok megteremtését, melyeket az eposz „szeleknek" nevez.

Harmadik felvonás - második jelenet - /. tábla, 105-106. verssorok:

Anu megteremtette és generálta a négy szelet

S ajándékul adta néki: „Fiam, hagyd őket kavarogni!"67

A szeleket nem biztos, hogy úgy kell érteni, mint mozgásban lévő levegőtömeget. Ez nagyon nyilvánvaló lenne és ellentétes a költői és figuratív nyelvezettel, amely áthatja az egész művet. Az elnevezéseket tehát nem szó szerint, hanem a nekik tulajdonított allegorikus jelentésükben kell értelmezni. Mit takar a szelek meghatározás? „Hagyd őket kavarogni",

64

i i n i o n u j a a d u iv iar u i m n a K , v a g y i s n a g y u o k ü i „ n a v a i u g n i u i v e n y i u u i i .

Egy történés, amely több a szélnél, jobban mondva nagyobb, szilárdabb, mintha egy tárgy lenne. íme, a szelek tárggyá lesznek, vagyis égitestekké, melyek forognak és ezért „kavarognak" az isten/bolygó körül. Marc i n k n a k négy mellékbolygója képződött Anu/Neptunusz gravitációs ha-i. i •.. tra.

Mindehhez fontos hozzátenni, hogy az eposz fordítója, a híres olasz sumerológus, Giuseppe Furlani a Miti Babilonesi edAssiri című műben közöl egy figyelemre méltó verssort, amelyet jelenleg nem találni meg n mű egyéb fordításaiban.

Ez a négy szélre vonatkozik:

Melyek a nagy kígyót visszatartották, a csoport legerősebbjét.6S

Ez utóbbi pontos leírás alapján állítható, hogy a négy mellékbolygó megteremtése előtt úgy tűnik, Marduknak már volt egy mellékbolygója, „a nagy kígyó", a legnagyobb tömegű a csoport tagjai között. Ennek ellenére a nagy kígyó Tiámat is lehet (a nőnemű szörny). Valóban Babilonban és Asszíriában gyakran ábrázolták a Marduk és Tiámat közötti harot mind emlékműveken, mind pecséthengereken. Ez utóbbiakon Tiámatot „hosszú kígyóként" ábrázolták, hátán lovagló ülésben a győztes Marduk istennel.69

Ez után a szükséges pontosítás után visszatérünk a szöveg elemzésére, melynek folytatása mindinkább hasonló egy csillagászati leckéhez. Hihetetlen, hogy az utána következő versek mindegyike mennyire az előző interpretációk pontos megerősítése. Egy példa a sok közül: az előzőekben megállapítottuk, hogy miután Marduk fiatal bolygó volt, egy még nem teljesen megállapodott égitest,70 s íme, ez a koncepció megerősítést nyer a következő verssorban (107):

Marduk megalkotá a port és hagyta, vihar sodorja el azt.

Bármely asztronómiai műnek a Naprendszer kialakulásáról szóló fejezete bolygók közti felhőkről, porról, a Naptól eredő szélről, mágneses térről szól. Mindezen jelenségek felfedezése a legnevesebb asztro-fizikusok nevéhez fűződik, kezdve Isaac Newtonnal (1643-1727), az általa felfedezett „egyetemes gravitációval". Ugyanezen elnevezéseket, jóllehet

65

i..ii> f - u i m n u a i i n,ii,-juí,vt;, „ a z . u n a u a i i u i n;i,íi/,i üUJfcl H l ti KUHU, I l O g y íniür-

máljon bennünket és leírja a teremtés kozmikus eseményeit. Visszatérve az eposzra, meg kell jegyeznünk, hogy ez az új, nyugtalan

állapot elérte a Naprendszer minden más elemét, beleértve magát a nemző Tiámatot is:

Harmadik felvonás - második jelenet -I. tábla, 108. verssor:

S hullámot keltve, zavarba ejté Tiámatot,

Marduk és bolygócsoportjainak előrehatolásával kezdetét vette azok hatása mindenekelőtt Tiámatra. Közvetve vagy közvetlenül pályájuk instabilitását és gravitációs változásokat okozott más istenek/bolygókban is:

(folytatás) második jelenet -I. tábla, 110. (vagy 109.) verssor:

És az ő istenei szünet nélkül viselték el a szélcsapásokat.71

(vagy)

Az ... (istenek)... még tovább erősítették fájdalmát lármájukkal.72

Marduknak ez a behatolása a Naprendszerbe minden bizonnyal nem ígért semmi jót.

(következik) második jelenet - 1 . tábla, 111-112. verssorok:

Elindult lelkükben a rossz

Ok maguk (az istenek) fordultak Tiámathoz, anyjukhoz.

Marduk magnetikus hálójának és gravitációjának, valamint útirányának hatására a bolygókban bizonyos változás ment végbe. Csökkentették a Naptól való távolságukat, közeledvén Tiámat röppályájához, arra sürgetve őt, hogy vessen véget a folytonos zavaroknak. Az istenek anyja, amint azt a következő verssorokból kitűnik, nem veszítette el végleg nemző és aggregalo képességét,73 és égitesteket formált (abban a még „élő" bolygóközi térben, mely az „Anduruna"74 nevet viselte), mellékbolygókat, melyek „kört alkottak és körülvették Tiámatot". A szöveg igen precíz, miután

66

|ellemzi ökct: „rettatwtes, ijesztő sárkányok", hatalmas, deformált, befejezetlen lények, „agresszív szörnyek"75 azt állítja, hogy az anya „belőlük együtt

véve tizenegyet teremtett".76 Közülük egy különösen kiemelkedett:

(következik) második jelenet -1. tábla, 147-152. verssorok:

Isteni gyermekei között gyűlést hívott egybe,

s kiemelte közülük Kingut, naggyá téve őt,77

ő a csapatok parancsnoka, a gyűlés vezetője,

a fegyverek hordozója, a harc parancsnoka,

(a háború előkészítője),

a legmagasabb katonai rangú, a legfőbb parancsnok,

mindezekkel felruházta és felültette egy trónra: [...]

E szöveget illetően ellenvetéssel élek, jóllehet a Giuseppe Furlani profesz-szor urat megillető tisztelettel. Szerinte Tiámat teremtményei tizenketten lettek volna Kinguval, de a fiai „közt", avagy az istenek „között" (a különböző fordítások szerint) „középen", „vele együtt" a jelentése. M a g a L. W. King,7 8 a Teremtéseposz legelső fordítója a világon, azt irja: J...J Among the gods [...]", vagyis „Az istenek között".* Ebből következik tehát, hogy a 11 mellékbolygó között Kingu volt a legnagyobb és nem a 12 között. Ehhez rendeltetett a felsőbbség és a mellékbolygók csoportjának parancsnoki tisztsége. De még inkább presztízs...

Harmadik felvonás - második jelenet - I. tábla, 157. verssor:

Ő (Tiámat) átadta neki a sorsok tábláit, és azokat rátette mellkasára.

Ha - amint azt az előzőekben láttuk - a „sorsok" elnevezést metaforaként használták, amin a „keringési pályákat" értették, és „a sorsokat" kiosztották az istenek/bolygók között, ebből logikusan az következik, hogy Kingu pont a mérete miatt, épp azon volt, hogy megszerezze bolygó szerepét, mint olyan égitestét, melynek saját pályája van a N a p körül és nincs egyetlen égitest sem közvetlen közelében.

Ám a kozmikus háború immár küszöbön állt, és Tiámat már felkészült volt:

* Két e m b e r v a g y tárgy között. II nuovo dizionario Házon Garzanti Ing/Ita - Ita/Ing,

Garzant i Editoré.

67

Tiámat maga köré gyűjtötte teremtményeit

és háborúra készült isteni leszármazottai ellen.

A versengést a nukleáris fegyverekért aggodalommal fogadja a nemzetközi közvélemény ma is, éppúgy, mint akkor. A következő verssorok a 3-25.-ig leírják az istenek/bolygók aggodalmát és az azt követő kezdeményezéseiket annak érdekében, hogy csillapítsák Tiámat háborús szándékait. Diplomáciai jellegű tervek, melyek, sajnos - amint az ma is gyakran megtörténik - nem jártak sikerrel, és sajnálatos módon teret engedtek az egyetlen, immár lehetséges vállalkozásnak, a harcnak.

Ismét Mardukot látjuk a színen. Az új isten/bolygó a kozmosz mélyéből jőve folytatja pályáját a N a p felé. Ő lesz a Tiámat elleni isteni csoportosulás hőse, visszaadván a bolygóknak a nyugalmat és az egyensúlyt:

Első felvonás - első jelenet - II. tábla, 127-128. verssorok:

Ekkor az erős fiú, apjának megbosszulója kész a harcra, a hős Marduk.79

Miközben Marduk vonult Ea/Neptunusz és Anu/Uránusz után, találkozott a 136. verssorban azzal, ami asztronómiailag több mint logikus: „közeledett Ansarhoz, és bemutatkozott neki" (Szaturnusz). Ezen a randevún történik valami, ami izgalmassá teszi a jelenetet: a fiatal jövevénytől „az ajkára kapott csókot".80 Ez az esemény azt a gondolatot sejteti, hogy kapcsolat létesült a két bolygó között, vagy egy nagyon szoros közeledés, olyannyira, hogy magához vonzotta, lebilincselte, elhajlította Kakát, Ansar mellékbolygóját egy másik autonóm és mély pályára, megengedvén neki, hogy „konzultáljon a többi istennel". Ez utóbbiak elfogadván Marduk feltételeit, szabad kezet adtak neki, hogy hatalmában álljon „eldönteni a sorsát" mindenkinek, azon felül, hogy „kiváló sorsot" biztosított magának.

68

NegyeaiK lelvonas eiso \eienei - ui. laoia, LJÖ. verasor:

és meghatározták Marduk, bosszúállójuk sorsát.

Az istenek elfogadták követeléseit. Gravitációs befolyásuknak köszönhetően a bolygóknak sikerült helyrerakni „bosszúállójuk" pályáját. így Marduk pályája meghatároztatott.

(következik) első jelenet - IV. tábla, 10. verssor:

az istenek közül senki sem lépi át többé az általad meghatározott határt.

Többé egyetlen bolygó sem álmodozik majd arról, hogy módosítsa saját pályáját vagy elhelyezkedését a Naprendszeren belül. A Marduk által az isteneknek kijelölt „sorsa" koherens azzal a követelménnyel, hogy helyre álljon a kozmikus béke.

Mielőtt áttérnénk a negyedik felvonás következő és utolsó jelenetére, amely a történések miatt, amint majd látni fogjuk, a legszebb, valósággal lenyűgöző, ismét megállapíthatjuk, hogy a mű egésze, a Teremtéseposz

egy hihetetlenül sűrített asztronómia, amely az időszámítás előtti 3000. évből származik. Vajon véletlen egybeesés (8), hogy Kaka/Plútót még néhány hónappal ezelőttig bolygónak tartották? Vajon véletlen egybeesés (9), hogy pályája hosszú és mély? Vajon véletlen egybeesés (10), hogy a Plútó pályája az egyetlen, amely nem esik egybe az ekliptikával, hanem attól körülbelül 17 fokkal elhajlik? Vajon véletlen egybeesés (11), hogy maga Marduk olyan szögbeállással lépett be a Naprendszerbe, amely őt „minden más bolygó közül a legmagasabbikká" tette?

A második jelenet, amely előttünk veszi kezdetét, leírja a készülődést a harcra. Beszámol arról, hogy Marduk miként készül a háborúra, előkészítve a fegyvereket, a muníciót és minden mást, ami az összecsapáshoz szükséges. N e m áll szándékomban, hogy mindenáron racionális jelentést adjak minden, a mű mezopotámiai szerzője által használt költői kifejezésnek, legfőként azért, mert az előző oldalakon többször nyilvánvalóvá tettük ezen kifejezések koncepcióját. Ezért az itt következő rövid jelenetben arra szorítkozom, hogy hangsúlyozzam a megerősítő szavakat:

69

Elővett egy íjat, s ebből csinálta meg a fegyverét, Beletett egy nyilat és megfeszítette a húrt; Botot vett, s jobbjára tette;

villámokat szórt maga előtt

és testét lángnyelvekkel vette körbe.

Előkészített (ezen felül) egy hálót, hogy behálózza Tiámat hasát,

s a négy szelet úgy irányította, hogy testének egyetlen része

se menekülhessen el: déli szél, északi szél, szél keletről és nyugatról, ...

Még rossz szelet is teremtett, vihart, hurrikánt, szelet négyszereset, hétszereset, rombolót, feltartóztathatatlant.

Szabadon engedte a hét szelet, melyet ő maga teremtett,

Melyek mögéje sorakoztak összekuszálni Tiámat belső részeit

Majd azúr megemelte az Áradatot, az ő Nagy Fegyverét,

leigázta négy szolgáját, kik vonszolták:

a romboló, a könyörtelen, az elárasztó, a gyorslábú;

jobbjára vette segítségül Csatázót és Harcost,

baljára a Támadót, aki szétver egy egész támadásra kész vonalat bebújt egy köpenybe, mely valójában ijesztő páncél öltözet volt.

M e g kell állapítani, hogy az eposz szerzője igen tehetséges. Ebben a jelenetben a szöveg konkréten utal Marduk isteni felsőbbrendűségére Tiá-mathoz képest. Ez utóbbi félelmetes, fenyegető lényekkel fegyverkezett fel, miközben a fiatal pontosan, akkurátusan készítette elő fegyverzetét, tehát előre eltervezett taktikával.

Túl azon, hogy jócskán voltak elektromos, elektrosztatikus, magnetikus stb. terei, Marduk nagyon számított a mellékbolygóira (húsz), melyek, mint láttuk, sokan voltak, többen, mint amennyi Tiámatnak, akinek csak tizenegy volt.

Immár a csatamezőn vagyunk. Marduk megközelíti ellensége elhelyezkedését, hogy kifürkéssze tervét és háborús fegyverzetét. De ezeket látva, számolva ellenfele katonai erejével, mindez olyan hatást tesz rá,

70

Hogy IOKMÜIIl l O g j i l t!l,'" (Jiytt l l l U c t n ^ l U , l l l l ; iy clf^tl3iCl,Jcl az , 101011/ u u í j g u n a i

;i fiatal bolygó vállalkozása kimenetelét illetően.

Negyedik felvonás - harmadik jelenet - IV. tábla, 65- 70. verssorok:

Bél megközelítette és megvizsgálta Tiámat száját,

tanulmányozta Kingu technikáját, házastársáét.

Amikor meglátta öt, elbátortalanodott,

elhagyta bátorsága és elbizonytalanodott:

Társai, az istenek, akik testőrei voltak,

szemügyre vették a példátlan hőst, és tekintetük elhomályosult.

A két istenség közeledése olyan hatást gyakorolt, hogy bizonytalanná tette Bél/Marduk előrenyomulását*, s ez aggodalommal töltötte el az isteneket. Elkötelezettségük, hogy Marduknak „sorsot" szabjanak, valójában elengedhetetlen feltétele volt annak, hogy ez utóbbi, Marduk, szembeszálljon Tiá-mattal őhelyettük. Egyébként nyilvánvaló, hogy ennyi habozás, mely egy lehetséges visszavonulást sejtetett a harctérről, nemcsak meghiúsította volna fáradozásaikat, hanem egyenlő lett volna a háború tragikus elvesztésével. Rövidre fogva: csillagászati nyelvre fordítva az történt, hogy a két bolygó közeledésének hatása megingatta Marduk pályáját olyannyira, hogy módosult a Tiámattal való összeütközés pályája is. De nem sokáig.

Valóban, Tiámat nem sokkal utána felmérte, hogy nem érte el a kívánt eredményt teljes fegyverzetének felvonultatásával. Marduk magához térve zavarából, folytatta útját riválisa felé, ezúttal azonnal, habozás nélkül hisztérikus reakciót váltva ki Tiámatból:

Negyedik felvonás - negyedik jelenet - IV. tábla, 87-90. verssorok:

Amikor Tiámat ezt meghallotta,

valósággal megőrült, eszét vesztette;

Tiámatot düh ragadta el, hangosan kiáltott,

Mire alsó részei elkezdtek remegni.

Mi mást produkálhatott a két bolygó közeledése egymáshoz? A tengelyük instabillá vált, a keringési pályájuk úgyszintén, elektromos viharo-

* Bél jelentése „Úr". M a r d u k másik jelzője.

71

j U ^ ) l . U I l l l \ I Üli I 1<UJ 1< IK

kivált a déli féltekéjét sújtották, amint az imént olvasott 90. sorból kitűnik. Ez további megerősítése annak, hogy az isten/bolygó Marduk keringési pályája elhajlott* ami ekkor - amint az események vizsgálatából kitűnik - az ekliptika alatt tartózkodott, - tehát Tiámat alatt. A konfliktus elmérgesedett:

Negyedik felvonás - negyedik jelenet - IV. tábla, 94-103. verssorok:

Egymásba fonódtak a harcban, és testük egyesült!

De az Úr (Bél/Marduk - a ford.) kitárta hálóját,

beburkolta őt (Tiámatot - a ford.) ezután ellene küldte a Gonosz Szelet, melyet a háttérben tartott.

[...]

Ráküldött minden Szelet, őrjöngőt, melyek megtöltötték a hasát.

Ekkor kilőtt egy nyílvesszőt és szétzúzta a hasát,

Kiszakította a beleit és kitépte a szívét.

Ezután megkötözte és kioltotta életét.

[...]

Kétségtelen, hogy e jelenet borzalmas, egyszerűen katasztrofális volt. Együtt állt minden tényező, melyek összességében valójában a végét okozták volna bármely világnak, létezzék abban az életnek bármilyen formája. Ez az egymásra ható mágneses befolyás. Marduk különféle mellékbolygói okoztak sorozatos kozmikus becsapódásokat, amelyek összeütközve Tiámat testével kiszámíthatatlan intenzitású nukleáris hasadásokat és robbanásokat okoztak; vulkánkitörések és perzselő magmák ömlöttek a kibelezett „tiámati" felszínből; igen erős elektromos becsapódások történtek, melyeket a két égitest közelsége okozott és amelyeket Marduk Tiámatra zúdított, és ezek tovább pusztították az immár tönkretett Tiámatot egészen addig, amíg el nem érték a magját (a szívét)

és széjjel nem hasították,** és azt generálták, amit az orvosi ortopédia „többszörös stabil törésnek" definiálna, vagyis olyan törésnek, melynek részei a helyükön maradnak. És hamarosan minden isten anyja megszűnik az élet őrzőjeként létezni. Számot kell vetni azzal, hogy a két rivális

* Lásd 64. oldalon az ábrát. ** „Kettéválasztotta a testét", Bottéro-Kramer, Uomini e dèi della Mesopotamia, 669. old.

72

6. ábra

között nem volt igazi közvetlen kapcsolat, jóllehet a 94. verssor „test

a tesf'-hez kifejezést használja. A leírás aprólékos hiánya ilyen formán

azt mutatja, hogy inkább költői túlzásról van szó, mintsem metaforáról. Másfelől a mű szövege kifejezetten arról szól, hogy a Mardukhoz hűséges „Szövetséges Szelek" (a mellékbolygók) belépve a Tiámattal összeütköző keringési pályára, erőteljesen ütköztek talajával (6. ábra). És Tiámat szövetségesei milyen véget értek?

A mű elemzésénél megfigyelhettük: a szerző nagyon ügyelt arra, hogy hangsúlyozza a színészek szerepét „hierarchikus skálájuk" alapján. És ez a figyelem mindig magas szintű, amint azt a következőkben is lát

hatjuk:

73

Miután megölte Tiámatot, aki a kapitány volt,

Feloszlatta csapatait, és a társaság szétszéledt.

Az istenek, az ő [ti. Tiámat - a ford.] segítői,

akik az oldalán meneteltek,

Remegtek, féltek, hátat fordítottak neki.

Megpróbáltak menekülni, hogy életüket mentsék.

De körülzárták őket és képtelenek voltak elmenekülni.

Megkötötte őket és fegyvereiket.

Egy hálóba dobta őket és egy zsákban ültek.

Elrejtve a sarkokban, teljes csüggedésben.

A tizenegy teremtményt pedig, akiket félelem vett körül,

Az ördögi udvartartás, mely őt kísérte,

Rájuk tette a pórázt, és karjuknál megkötözte őket.

Az apokaliptikus kozmikus csata, mely nyilvánvalóan bevont mindent, ami Tiámat körül keringett, szétszórta úgymond, a szövetségesek csoportját. A mellékbolygói irányt változtattak, „hátat fordítva neki". Ez azt jelentette, hogy menekültek Tiámat magnetikus hálójából és az ellenkező irányba lökték őket, minden bizonnyal nem útirányuktól elsodródva, de elszenvedtek egyfajta „fékező hatást".

Valóban maga Marduk, aki bezárta őket saját hálójába, megakadályozván, hogy megszökjenek, beavatkozásával meghatározott számukra új és titkos Nap körüli keringési pályát.

Marduk ellenben Kingunak rendkívüli és elkülönített bánásmódot szánt:

Negyedik felvonás - ötödik jelenet - IV. tábla, 119-122. verssorok:

És Kingut, aki közülük hatalomra került,

összekötözte, és az Isten-Holtak közé számította.

Elvette tőle a sorsok tábláját, amely nem őt illette,

lepecsételte azt pecsétjével, és a saját mellére tűzte.

Tiámat mellékbolygói között Kingu volt a legnagyobb és ez nyilvánvalóan stabilabbá tette a csoport többi tagjához képest, amelyeket előbb

74

t 7. ábra

befogtak, azután „kilőtték őket az űrbe". Azonban nem kis mértékben őt is befolyásolta Marduk hatalma, aki megfosztotta attól az igényétől, hogy istenné/bolygóvá váljék. Ámde, amint azt az ésszerű és konzekvens logika megkívánja, Kingut visszahelyezte az őt megillető helyre, vagyis Tiámat mellé, így lett egyetlen mellékbolygója. Továbbá amilyen egyszerűnek, olyan világosnak bizonyul, hogy a „sorsok táblája", mely Kingu mellén volt, megerősíti, hogy Marduk N a p körüli sorsa már kialakult.

Tehát összefoglalva: 1. A konfliktus hatására Tiámat mellékbolygói szétszóródtak, megvál

tozott keringési pályájuk iránya, „hátat fordítottak", feltehetően az óra járásával megegyező irányba fordultak.

2. A volt tiámati mellékbolygók új keringési pályáját befogta Marduk gravitációs hálója, amely - miután nagyon közel került ellensé-

75

w 0 r „ v „ , » . . „ . / . u u u i i u i u u v a i n a s á v a l vuilbZ,(JJlfcL OKGl,

olyannyira, hogy csúzli-effektust generált, mely képes volt új, még

addig sosem használt pályákat teremteni. De figyelem! Ahhoz, hogy

ez az esemény úgy, amint azt az antik szöveg leírja, valójában meg

valósulhasson, feltételezi, hogy Marduk egy a Tiámatéval ellentétes

irányban keringjen, tehát az órajárással megegyező keringési irá

nya legyen.

3. Kingu visszalépett rangjában, és ismét mellékbolygó lett, immáron

az egyetlen, amely megmaradt Tiámatnak.

Ezen a ponton, anélkül, hogy belebonyolódnánk komplikált asztrofizikai

érvelésekbe, amelyek túllépnének a vizsgálatunkhoz kimondottan szük

séges kereten, elég és számunkra alapvető azt a tudományos segítséget

felhasználnunk, amit jelenleg elismer a nemzetközi akadémiai világ.

Vagyis, a mi Naprendszerünk a következőkből születhetett:

a) egy keringő csillagközi ködből, melynek centrumában formálódott

a Nap; ezt követően képződtek a bolygók a sűrűsödő, örvénylő gyű

rűből, amely körülötte forgott;82

b) a N a p zsugorodása közben elveszítette egy sor gázzal teli gyűrűjét,

melyek mindegyikéből létrejött egy bolygó, s ezek maguk is csillag

közi köddé váltak, így generálva maguk körül a mellékbolygók

családját.83

Mindkét esetben magyarázatot lel az a tény, hogy a bolygók ugyanazon a pályán mozognak, amely egybeesik a Nap egyenlítőjével, és egy irányban keringenek vele. Olyan körforgás ez, amelyről tudjuk, hogy ellentétes az óra járásával, vagyis „direkt körforgás".84

Igaz, vannak kivételek. De ezekről majd a későbbiekben szólunk. Nyil

vánvaló, hogy az imént felvázolt magyarázat ugyanúgy alkalmazható

a mellékbolygókra, tehát olyan, mintha matematikai nyelven azt monda

nánk: „A N a p úgy viszonyul a bolygóihoz, mint a bolygók viszonyulnak

a saját mellékbolygóikhoz." Ezen a ponton immár nyilvánvaló, hogy a ke

ringési pályák változása, melyre az előző összefoglaló 1. pontjában uta

lunk, csak és kizárólag úgy jöhetett létre, ahogy azt leírtuk: az óra járásá

val ellentétes irányból az óra járásával megegyező irányba változott.

Mindjárt a 2. pontra térve, mit mondjunk az úgynevezett „hosszabb ideig

tartó üstökösökről", amelyek belépnek az univerzumba bármilyen szög

állásban, olyan keringési pályán, melyek hajlásszöge eltér az ekliptikától?

76

8. ábra

És arról, hogy sok közülük az óra járásával megegyező irányban kering

a Nap körül, tehát ellentétben a bolygókkal, olykor az égnek számunkra is

meretlen mélységeit elérve? Minden bizonnyal ezek az asztronómiai jelen

ségek még inkább valószínűvé teszik Marduk keringési pályáját.

A 3. pont olyan tényállás, melyet a jelen pülanatban csak fontos infor

mációként kell megismernünk.

A mű szövege a Marduk stratégiai diadalát dicsőítő győzelmi ünnep

ségnek szentelt néhány versssorral folytatódik, amely ünnepséget meg

bízóinak, tanácsadóinak és szellemi támogatóinak rendezett: Ansar/

Szaturnusznak és Ea/Neptunusznak.

Mindazonáltal a csata még nem fejeződött be teljesen, sőt nagyon ma

gas intenzitású marad. Marduk pályája folytatódik, és amennyiben a mi

értelmezésünkben az előző versek helyesek, ezt az itt következő vers

sorok megerősítik:

77

. fvrvtmi i »•. k k / i w . ici — i t i . vismsuroiz:

A hős erőteljesebben szorongatta a megkötözött isteneket.

Ismét Tiámat ellen fordult, aki már meg volt kötözve.

Amint elvégezte megszokott körforgását a N a p körül, Marduk, akinek gravitációs hatása konszolidálódott a veszteseken, visszatért, hogy találkozzék Tiámattal.

Ez az a megerősítés, amire már vártunk és pontosan meg is kaptuk. Ez a találkozás csak úgy jöhetett létre, hogy Marduk keringési pályája okozta, amelynek - amint azt már az előzőekben megfigyeltük - szükségszerűen retrográdnak kellett lennie, azaz ellentétesnek Tiámat körforgásával (8. ábra).

Az Úr (itt: Bél - a ford.) agyontiporta Tiámat alsó részeit,

Pörölycsapása fegyvereivel széttörte koponyáját.

Elvágta vérének ereit,

Az Északi Szél elvitte azokat titkos helyekre.

Marduk, ezúttal fizikailag beavatkozván a konfliktusba, közvetlen kapcsolatba került ellenfelével (9. ábra), darabokra zúzta szét alsó részeit. Miután végleg kettévágta az ellenség „kozmikus fegyvere", Tiámatba becsapódott az Északi Szél/mellékbolygó, mely elterelte pályáját, és egy titkos, új, addig ismeretlen pályára lökte az egyben maradt felét (10. ábra).

[...] Azúr (itt: Bél) megpihent, hogy megfigyelje elejtett tetemét,

Felosztani a szörnyet és szép dolgokat csinálni belőle.

Két részre törte, mint az osztrigát.

Elhelyezte a felét, melyet meghajlított, mint az eget.

[...] Átfutott az égen, ellenőrizvén az égi tájakat.

A konfliktus véget ért, és Tiámat immár „elhelyeződött". Hátravolt még „szép dolgokat csinálni" a „vízi szörny" másik részéből, mely összetörve várta sorsát. Marduk úgy döntött, hogy ezekből égi boltozatot készít. Marduk visszatérőben lakhelye felé, végighaladt keringési pályáján és szemügyre vette az ég minden részét, minden bolygót és relatív mellék-

78

10. ábra

79

talán mert foglyul esett Neptunusz gravitációs erejének. A jelenet ezzel véget ér, de ez esetben is, mint az előző jelenetnél is, tör

ténelmi-tudományos szellemben kell azt elemezni. Végül is hiányzik az utolsó mozaikdarab, mely a befejezését tartalmazná az Ég és a Föld Teremtéséről, vagy ha jobban tetszik, a Naprendszer mai ismereteink szerinti megteremtéséről. Valójában, ha az eddig taglalt minden bolygó azonosítása helyes és korrekt, akkor csak a Föld hiányzik a sorból és a holdja. Ha viszont, miközben követték az ókori szöveg elemzését és a nyomozási folyamatot, volt hozzá elég türelmük és koncentrációjuk, hogy távol tartsák maguktól az előítéleteket és a befolyásokat, akkor nyugodtan üresen hagyhatnám ennek az oldalnak a folytatását, meggyőződve arról, hogy ha Önöknek adnám át a befejezés megírását, meg tudnák tölteni azzal a tartalommal, ami mostanra már nyilvánvaló.

Most már minden világos!

Az analógiák

Egyet megtanultam az életben, hogy soha semmit sem szabad biztosra venni, ezért most alkalmazni fogom ezt az elvet.

Az alább következő összefoglaló táblázat összeveti a mitikus és tudományos analógiákat, melyek az utóbbi jelenetben szerepeltek, és arra is hasznos lesz, hogy próbára tegye a legelszántabb kétkedőt is. Neki azt ajánlom, ha elolvasott mindent és eljutott addig, hogy legyen egy saját (és nem befolyásolt) véleménye, pipálja ki a „tudományos alátámasztások" és az „eredmény" rubrikát.

Előtte viszont emlékezzünk arra, hogy a 52. oldalon Tiámatot úgy azonosítottuk, mint az Óceán, a sós tenger. Vajon egybeesés-e (12), hogy a Bibliában, a Teremtés könyvének az 1,2 részétől a Föld szó, amint azt látjuk majd a későbbiekben, pontos fordítása az eredeti héber téhom/ 'mélység' szónak, mely Tiámatnak felel meg? 8 5

Természetes, hogy nem! Tudjuk, hogy azok a zsidók, akiket Babilonba száműztek, elkerülhetetlenül a babiloni politika, jog és vallás befolyása alá kerültek. Ahogy tapasztalni fogjuk, gyakran találkozunk majd ennek a keveredésnek az eredményével.

Tehát Tiámat lehetne a Föld. De ezt még meg kell erősítenünk összehasonlításokkal, alátámasztásokkal és bizonyítékokkal.

80

A z aiaDDi uiDiazai. Kiemoii, nogy mennyi nusomosag IUUÖZIKJIU i c i

a mítosz és a tudomány között tanulmányunk tárgyával. Tekintsük át együtt:

Szám A mítosz A tudomány Tudományos alátámasztás

Eredmény

1

Tiámat az eredeti helyzetéhez képest (pályája a Mars/ Lahmu, és a Jupiter/Kisar között van) most egy új, addig ismeretlen pályán mozog

A Föld Nap körüli pályája (Vénusz/Lahamu és a Mars/ Lahmu) között van és az ősi babiloni szövegben nem jelenik meg addig, amíg Tiámat és Marduk össze nem ütközött.

• •

2 Tiámat egyik testrészét levágták.

A Föld nem tökéletesen gömbölyű, van rajta egy csonka rész.

• •

3

Tiámat egy részét összetörték, ebből készítette Marduk az „eget".

Az aszteroidok övének pályája a Mars és a Jupiter közé esik, oda, ahol egykor Tiámaté volt.

• •

4

Tiámat egyetlen megmaradt mellékbolygója Kingu, aki vele maradt azután, hogy a többi ijedten elmenekült Marduk dühkitörése elől, magára hagyva Tiámatot.

A Hold a Föld egyetlen mellékbolygója (de hozzá mérve aránytalan). • •

4. táblázat. Analógiák táblázata

Az 1. pont tudományos alátámasztásáról azt lehetne mondani, hogy magában foglalja a racionális tudományos kifejtést, de a Naprendszer elrendeződése egyáltalán nem olyan kiszámítható, mint ahogy első ránézésre tűnhet. Arisztarkhosz, görög csillagász i. e. 300 és 230 között élt, ő mondta ki először, hogy a Föld kering a N a p körül. M e g kellett várni Galileo Galileit (Pisa, 1564-Firenze, 1642), aki a kopernikuszi elmélet követője volt („nem a Nap forog a Föld körül, hanem a Föld és a többi bolygó

kering a Nap körül"), ahhoz hogy kezdetét vegye a modern tudományos gondolkodás, és leváljon az egyházi gondolkodásmódról. Az inkvizíció elítélte Galileit és „eretneknek"* kiáltotta ki, mert ellenezte Ptolemaiosz

* 1992-ben az egyház ünnepélyesen rehabilitálta Gali leo Galileit, és el ismerte a Szentszék tévedéseit, miután a II. János Pá l pápa által összehívott bizottság e lvégezte munkáját. II. János Pál pápa beszéde a Pápai Tudományos A k a d é m i a plenáris szekciója résztvevőihez, 1992. október 21. (www.vatican.va)

81

o — «•» • a n u i a u c u n a i u i m u s e g y n a z luaomanyos ismereteinek alapját (felejthetetlenek szavai, „és mégis mozog", melyek a Föld mozgására utaltak]. Úgy menekült meg a máglyahaláltól, hogy utolsó pillanatban visszavonta tanait, tudományos megfigyeléseinek eredmé nyeit és az abból következő felfedezéseket [„Nevezett tévedéseket és eretnekségeket, s általában minden véleményt, mely az egyháznak ellenére van, becsületes szívvel s nem tettetett hittel elátkozom és kárhoztatom." Con cuor sincero e fede non finta, abiuro, maledico, e detesto li suddetti errori et eresie - olaszul - a ford.].86

Abban az időben hét bolygót ismertek, beleértve a Holdat és a Földet is. Tehát a Naptól való távolságot véve figyelembe a sorrend: Merkúr, Vénusz, Föld, Hold, Mars, Jupiter és Szaturnusz, ez megerősíti bolygónk keringési pályájának azt a helyzetét, melyet az Enuma elis leír. Rejtélyes módon már i. e. 2500-ban a sumerek ismerték ezt. Sőt többet tudtak róla, mivel az eposz idáig elemzett részeiben említést tesznek Uránusz-ról/Anuról, Neptunuszról/Ea és Plútóról/Kaka is. Mi volt vajon a tudásuk forrása?

Nem mindenki tudja, hogy 1991-ben az Európai Űrügynökség (ESA) fellőtte az ERS-1 műholdat (azzal a céllal, hogy jobban megértsék, hogyan kapcsolódik a tenger állapotváltozása az atmoszféra változásához), melyet pár évvel később követett az ERS-2. A két műhold a mikrohullámok sávjaira alapozott technikát alkalmazta, ami nagyon emlékeztet a hajók által használt módszerre, amellyel feltérképezik a tengerfenéket. Mivel a mikrohullámokat nem állítják meg a felhők, ezért a Földet maximális látási viszonyok között figyelhetik meg.

Számunkra ez azért fontos, mert tudományosan alátámasztja táblázatunk 2-es pontját, mivel ezzel a különleges mikrohullámos radarral az ERS műholdak képesek megmérni a tenger magasságát a tengerfenékhez képest. Egyszerű szavakkal élve: képesek „lefényképezni a Földet a víztömegek nélkül". Ennek köszönhetően még abban az évben, a kapott képek révén rendkívüli felfedezés született: a Föld inkább egy almára hasonlít, amibe beleharaptak, mint egy labdára. Jól láthatják a fénykép reprodukcióján, a 11. ábrán,87 hogy bolygónk éppen azon a részen csonkult, ahol a Csendes-óceán található. Ez a csonkaság kozmikus ütközésből adódhatott?

82

11. ábra

Objektíven nézve, ha elhagyjuk a kérdőjelet az előző mondat végéről, megkaphatjuk több, máig megválaszolatlan kérdésre a feleletet. Például:

• hogy pont abban a térségben a földkéreg vastagsága csupán 4 km,88

amikor a Földön átlagban kb. 30 km; • a szárazföldek kialakulása annak hatására, hogy a nagy mennyisé

gű víz a terjedelmes hasadékba ömlött; • hogy a felszínre került szárazföldek a földgömb egy részére koncent

rálódtak, erősítve az 1910-es wegeneri teóriát a „földrészek vándorlásáról", mely feltételezi a Pangea szuperkontinens felszínre kerülését a vizekből, és egy ősi óceán létezését, mely körbeölelte (12. ábra).

Fontos hangsúlyozni, hogy e kontinensvándorlás (13. ábra), pontosabban „az Atlanti-óceán hegygerincének" terjeszkedése miatt az amerikai szárazföldi lemez egyre inkább eltávolodik az Euró-Afrikai-lemeztől, mely azt eredményezi, hogy a Csendes-óceán folyamatosan zsugorodik. Még nagyon-nagyon régen sokkal kiterjedtebb volt.

Mint mindennek, a Kontinensek képződése címmel 1915-ben kiadott Alfréd Lothar Wegener elméletének is voltak gyenge pontjai, és így több tudós is támadta. Azonban a kritikák egyszer csak elcsitultak, amikor

83

Perm időszak, 225 millió év Triász, 200 millió év 12. ábra

Krétakor, 65 millió év Jelen 13. ábra

előbb 1950-ben, majd 1964-ben* az óceánt kutató geológusok és geofizikusok egy csoportja új bizonyítékokkal támasztotta alá a német tudós érvelését. M a már a tudós társadalom egyöntetűen elfogadja a „Lemeztektonika elméletet"**

* Az 1950-es évek v é g é n Bruce C. Heezen, a Lamount Doher ty Columbiai Egyetem Geológiai Obszervatór ium geológusa, M a r i é Tharppa l együtt, miközben egy új projekten dolgoztak, m é g p e d i g az óceán tengerfenék illusztrált térképén, új kiemelkedésekre bukkantak az Atlanti-óceán térségében. A hegységrendszer az Atlanti-óceán közepén található, ugyanannyi távolságra a két oldalán fekvő kontinenstől. Patrick Young, Deriva dei continenti e oceani in movimento, 19. old. Nico la Zanichelli Editoré, Bologna 1980 ** 1965-ben a kanadai geológus, J. Wi l son azonosította a földkéreg repedésének új típusát, amit vál tozó törésvonalnak nevezett el. Angl iában 1967-ben, W. Jason M o r g a n (a Princetoni Egyetemtől) és D a n M c K e n z i e (a Cambridge-i Egyetemtől) felvetették azt a hipotézist, miszerint a fö ldkéreg hatalmas, lassan m o z g ó sziklalemezekre lenne felosztva. Ez tette teljessé azt az elméletet, mely magyarázatot ad számos geológ ia i jelenségre. Patrick Young, Deriva dei continenti e oceani in movimento, 30. old., N i c o l a Zanichelli Editoré, Bologna 1980; http://www.ov.ingv.it/tettonic.htm.

84

l\ III 1( KüHiSOire O i y t l l l g e o l o g i c i ! l U i U l l a c ^ i u i ve in a/.u, e t n i c i ^ iuuu u m i i u v v

ve'I ezelőtt kezdődött egy „ismeretlen és rendkívüli kataklizma" eredmény kent, ahogy a tudósok feltételezik. Én pontosítanék: ugyan ismeret-Itn, de nem a sumereknek. Ehhez kapcsolódik, hogy néhány tudós, kö-

niiiik a nemzetközi hírű olasz asztrofizikus, Margherita Hack, számító-i'.ipes szimulációval szemlélteti a Föld és egy égitest ütközésének hátául! (14. ábra). A Mars nagyságát vették alapul az égitest méretének meg-11.1 tarozásakor, melynek tömege '/,„ a Földhöz képest, ütközési sebessége pedig 12 km/s. A szimuláció eredménye hatalmas mennyiségű porlasz-tott sziklasugár, amelyekből születhetnének aszteroidcsoportok.89

Ráadásul a harvardi és a coloradói Boulderi Egyetem (USA) néhány kutatója kidolgozott egy olyan matematikai modellt, amely azt hivatott bebizonyítani, hogy 4 és fél milliárd évvel ezelőtt a Földet eltalálta egy n Marsnál háromszor nagyobb bolygó. Az lett a következménye, hogy az Ütközés során keletkezett törmelékekből született a Hold.

1 2

_ rf 0 J l ig i i iuoi i ie i VcllU L H K U Z O S

eredménye, ahogy ezt a későbbiekben láthatjuk majd, a tudósok egyik feltevése. De hangsúlyoznom kell, hogy egészen a mai napig azt gon dolták, az ütközés egy aszteroidával történt. Az új számítások viszont inkább arra hajlanak, hogy egy nagyobb égitestről lehetett szó, amely a Naprendszerben vándorolt.90

Jóllehet az imént említett teóriák a Hold eredetének kutatása közben születtek, ezek nem zárják ki azt, hogy az esemény más (általunk taglalt) jelenségeket is kiválthatott. Mindenesetre a tanulmányok, a kutatások és a matematikai számítások egy irányba haladnak, és van egy közös pontjuk, mely megerősíti az ősi sumer írásokat: A Föld ütközött egy másik égitesttel.

Az analógiatáblázatunk 3. pontjánál van, aki azt mondja és írja, hogy a csillagászok feltevéseket gyártottak, és van, aki még azt is hozzáteszi, hogy egyenesen fantaziálások; van olyan is, aki objektivitásban és intuiti-vitásban kiemelkedő, és azt állítja, hogy matematikailag szükségszerű egy másik bolygó jelenléte a Mars és a Jupiter között, és megerősíti a „Titius-Bode-elméletet"*. Ez utóbbi szerint a Naprendszer bolygóinak pályája kiszámolható egy matematikai formulával. Eszerint egy bolygó olyan távolságra helyezkedik el a Naptól, mint körülbelül annak a távolságnak a kétszerese, amennyire a legbelsőbb bolygótól van (lásd az 5. táblázatot). Ez a kinyilatkoztatás a Naprendszer és az azt alkotó elemek megfigyeléséből született, Johann Dániel Titius alkotta meg 1766-ban, de formálisan Johann Elért Bode adta ki 1772-ben. Innen kiindulva és ihletet merítve néhány asztronómus idejét a Mars és a Jupiter közötti égterület tanulmányozásának szentelte: ezt a feltételezett hiányzó bolygót keresték. Ennek eredményeként fedezte fel a Cerest 1801-ben Giuseppe Piazzi, majd ezt követte a Paliasz, a Veszta és a Júnó 1807-ben. Ezek a legnagyobb törpebolygók (aszteroidák), amelyek valamennyien az azonos nevű övhöz tartoznak. Ez volt annak visszaigazolása, hogy helytálló a Titius-Bode-elmélet.

A következő táblázat összehasonlítja az immáron ismert elmélet értékeit és a valóságban a megfigyeléssel nyert értékeket:

* Mi szerint a bolygók távolsága a Naptól, csillagászati egységben megadva, megtalálható a O - 3 - 6 - 1 2 - 2 4 - 4 8 - 9 6 - számsorban, amelyben minden szám a harmadiktól kezdve az előzőnek a duplája; ha hozzáadunk 4-et minden egyes számhoz, és 10-zel elosztjuk, akkor ezt az eredményt kapjuk: 0,4, 0,7 - 1 - 0,6 - 2,8 - 5,2 - 10 - 19,6 stb.

Hö

Bolygó Csillagászati egység (CSE) Titlus-Bode-törvény

N/Iím'U i ir 0 , 3 9 ( 0 + 4 ) / 10 = 0,4

IVl 1 u u l

Vpni 1*17 0 , 7 2 ( 3 + 4 ) / 10 = 0,7

v c i i u o i j

Föld 1,00 ( 6 + 4 ) / 1 0 = 1,0

Míirs 1,52 ( 1 2 + 4 ) / 1 0 = 1,6

Aszteroidák sávja 2,77 ( 2 4 + 4 ) / 10 = 2,8

5 , 2 0 ( 4 8 + 4 ) / 1 0 = 5,2

Szaturnusz 9,54 ( 9 6 + 4 ) / 1 0 = 10,0

Uránusz 19,18 ( 1 9 2 + 4 ) / 1 0 = 19,6

Neptunusz 3 0 , 0 6 ( 3 8 4 + 4 ) / 10 = 38,8

Plútó 3 9 , 4 8 ( 7 6 8 + 4 ) / 10 = 7 7 , 2

5. táblázat Ahogyan a számokból kiderül, az aszteroidák öve is ezt a törvényt követi, a Mars és a Jupiter között helyezkednek el. A Neptunusznál és a Plútónál elég nagy eltérés látható, de ez akár lehetne kivétel is, amely megerősíti a szabályt. Ráadásul, ha a sumer teremtésről szóló szöveget vesszük alapul, érdemes visszaemlékezni, hogy Kaka/Plútó nem egy bolygó volt, hanem egy hírnök-mellékbolygója Ansar/Szaturnusznak. Pillanatnyilag, ha alaposan akarjuk minden oldalról megvizsgálni a szóban forgó kérdést, akkor azt kell mondanunk, hogy a törvényt és azt, hogy a Naprendszerünkhöz tartozó bolygók pályájának helye igazodik-e hozzá, statisztikailag kell tanulmányozni, mivel ez olyan problémakörbe tartozik, amihez jelenleg nem áll elegendő adat a rendelkezésre a hivatalos állásfoglaláshoz. Pontosan azért, mivel precízen és mélyrehatóan szeretek vizsgálódni, felkértem Tonio Di Battista professzor urat, a Chietiben található G. D'Annunzio Egyetem Képzés Tudományának Tanszéke statisztikatanárát, hogy vizsgálja meg a „Titius-Bode-esetet", s ő ekképpen nyilatkozott:

87

„ 0 „ , O J ~ a a h % h i u u u v , i u i v ^ n y o o c i n a i N c i p n u z viszonylag Köze l i

bolygókra mondható érvényesnek. Mennyiségi szempontból vizsgálva könnyen megfigyelhető, hogy

mind a korreláció* mértéke, mind az eltérés átlaga,** a Titius-Bode-tör-vény alapján kiszámolt távolság és a valós között gyakorlatilag tökéletes, ha csak az aszteroidaövig bezárólag vesszük figyelembe a bolygókat. A Bravais-Pearson-féle korrelációs együttható tehát 0,9998, ami egy majdnem tökéletes direkt arányt mutat a kétfajta távolság között. Az eltérés átlagértéke 0,02, és ha hozzáadjuk a korrelációhoz, akkor ez visszaigazolja az idézett törvényt. Ha viszont a Naptól legtávolabb lévő bolygók mennyiségi elemzését nézzük, akkor megfigyelhetjük, hogy a korreláció mértéke, jóllehet pozitív marad, picit lecsökken 0,956-re, ezzel növelve a Titius-Bode-modell eltávolodását a valós adatokhoz képest. Az eltávolodás még evidensebb, amikor az eltérést számoljuk, ami a 7,89 kvótát éri el (lásd 15. ábra).

Az adatok mélyrehatóbb elemzéséből levonhatjuk azt a következtetést, hogy a Titius-Bode-törvény gyakorlatilag túlbecsüli a bolygók Naptól való távolságát (kivéve a Vénusz bolygóét), ahogy ez világosan kitűnik a 2. grafikonból, amit alább közlünk. Még azt is megállapíthatjuk, hogy a túlbecsülés a távolság növekedésével emelkedik.

Ebből az következhet, hogy a Titius-Bode által felfedezett reláció jól értelmezi a távolságok relációját, akkor is, ha benne egyértelműen fellelhető egy »törési« pont, ami az aszteroidaöv környékén jelentkezik.

Két hipotézist tudunk kifejteni: az első szerint a törvény nem veszi figyelembe az égitestek newtoni gravitációját, ami hatással lehet az égitestek távolságára; a második feltételezés, hogy egy külső jelenség visz-szavonhatatlanul megváltoztatta az egész Naprendszer egyensúlyát. Felmerül a kétely, hogy ahol az aszteroidaöv található, ott történt ez a destabilizáló jelenség, mely olyan jelentős volt, hogy a newtoni gravitációs törvény nem volt elegendő, hogy teljes egészében helyreálljanak a helyes pozíciók: miközben a közelebb lévő bolygókra nagyobb mértékben

* A Bravais-Pearson-féle korrelációs együttható a változók függetlenségének v a g y ösz-szefüggésének mérésére szolgál. Ezek lehetnek pozitívak 0 és +1 között (direkt arány) vagy negatívak -1 és 0 között (inverz arány). A kölcsönös függés aránya a változók között akkor a nagyobb, amikor az együttható + / - 1 körül van.

** Az eltérés-függetlenség két vál tozó közötti különbség középórtékét mér i egy egységen belül. A k k o r mondjuk, hogy egyenlőség van, ha az együttható egyenlő 0-val, miközben az eltérés egyre nagyobb, amikor az együttható magasabb, mint 0.

88

uivoisag

15. ábra. A bolygók távolsága a Naptól: összehasonlítás a valós távolságok és a Titius-Bode-törvény alapján kiszámolt távolságok között

hatott a vonzás ereje, vagyis gyorsabban visszatértek az eredeti egyensúlyi állapotba, addig ezt nem lehet elmondani a távolabb eső bolygók ról. Feltehető, figyelembe véve a statisztikai elemzés eredményét, hogy a törési pont az aszteroidaövnél keletkezett, és ahogyan az itt olvasottakból kiderül, az a gyanú merül fel, hogy egy nagy robbanás történhetett, melynek következtében nagy mennyiségű törmelék keletkezett, vagyis az aszteroidák, s ezzel felborult a Naprendszer egyensúlya. Ez a jelenség tehette pontatlanná a Titius-Bode-törvényt.

Plútó

Neptunusz

Uránusz 1 0,42 Szaturnusz P 0,46

Jupiter 1 0

Aszteroidaöv | 0,03

Mars P 0,08 Föld | 0

Vénusz -0,02 1 Merkúr 1 0,01

16. ábra, A bolygók Naptól való távolságának eltérése a Titius-Bode-törvény alapján

89

matikai számításokkal nyert információk összehasonlítása felkeltette a kíváncsiságomat, és a következő konklúzióra jutottam. A Titius-Bode törvény igazi intuitív eredménye, hogy a bolygók Naptól való távolsága valóban számsorozathoz kapcsolódik (0; 1,5; 3; 6; 12; 24;...], amelyben egy általános adat duplája az előzőnek. Mindazonáltal a Titius-Bode sugall ta arány helyett, amit ekképpen lehet kiszámolni:

2(x,i_,1) + 4 DiSi = '

10

ahol xt az ordinális számsor, mely hozzá van rendelve az í-dik bolygóhoz, úgy vélem, hogy a következő arány a helytálló:

Dis(i) = 0,311 + 0,11;%; - 0,000073xw2.

Ebben a formulában azt alkalmazzuk, hogy a Naptól való távolság parabolikusán viszonyul, ezt úgy is mondják, hogy »Másodfokú modell«, a Titius-Bode által kidolgozott számsorozathoz (0; 1,5; 3; 6; 12; 24; . . . ) . Ugyanis egy mélyrehatóbb statisztikai vizsgálatból kiderül, hogy a korrelációs együttható egyenlő 0,999-kel, és hogy az eltérés 0,2, így hangsúlyosabbá válik a szoros egybeesés a valós és a kiszámolt adatok között. Az adatokat egybe is vetettük az alább található grafikonban és táblázatban, amelyekből kiderül, hogy jól működik a kidolgozott modell.* Részletesebben, ahogy a 15. és a 17. ábrából látszik, hogy ha összevetjük a megfigyeléssel nyert adatokat az előre kiszámoltakkal (a parabolikus viszonyulással), gyakorlatilag teljes azonosságot mutatnak. Végezetül pedig, a 7. táblázat tartalmazza a bolygók valós távolságát a Naptól és azokat, amelyeket a modellünk előrevetít.

* Az 1. táblázatban az „együttható" elnevezésű oszlopban a másodfokú regressziós mo

dell együtthatóinak becsült értéke található a minimális négyzetes metódussal. A „Hiba

std." oszlop a becslés pontosságát jelzi: minél alacsonyabb, annál jobb a becslés. A „t" osz

lop a statisztikai teszt értékeit tar ta lmazza „í, mint a Sudant szó t je) : minél jobban eltér

a nuDától, annál inkább azt a következtetést tudjuk levonni, hogy a modell helytálló.

Végül, az F. a fontosság értékét jelzi, azt, hogy mennyi az esélye annak, hogy hamis állítás

születik: minél inkább közel esik a nullához, annál jobb.

90

(Állandó)

•,. irozat

KVÜltható

0 , 3 1 1 0 5 0

0 , 1 0 7 0 1 8

Hiba std.

0 , 2 0 2 2 3 9 5

0 , 0 0 2 3 0 4 2

1 , 5 4 1

4 6 , 4 4 5

0 , 1 6 7 2

6 E - 1 0

' i/.amsor

Távolság 45

- 0 , 0 0 0 0 7 3 0 , 0 0 0 0 0 3 1 - 2 3 , 7 6 6 E - 0 8

A négyzeten a Bravais-Pearson r egyenlő a 0,999-del.

6. táblázat. A regressziós másodfokú modell elemzése

AJ J

17. ábra. A bolygók távolsága a Naptól: a valós és a másodfokú modell alapján kiszámolt adatok egybevetése

7. táblázat

Bolygók Adatok

Bolygók Valós Kiszámolt

Merkúr 0 , 3 9 0 , 4 7 2 0 1

Vénusz 0 , 7 2 0 , 6 3 2 0 5

Föld 1 , 0 0 0 , 9 5 1 1 3

Mars 1 , 5 2 1 , 5 8 5 3 4

Aszteroidák 2 , 7 7 2 , 8 3 7 9 8

Jupiter 5 , 2 0 5 , 2 8 0 1 2

Szaturnusz 9 , 5 4 9 , 9 1 1 8 2

Uránusz 1 9 , 8 1 8 , 1 6 4 9 1

Neptunusz 3 0 , 0 6 3 0 , 6 2 9 8 6

Plútó 3 9 , 4 8 3 9 , 3 9 4 7 8

Ahogy láthatjuk, evidens az adatok, alanyok szoros egybeesése, a hibák elhanyagolhatók, főleg a Naptól távolabb esőknél."

91

r m ~ - w — — w i m h v iDDZ^dcxujcl ^VeXrWclM

vitatott csillagászati elmélet rangját, melyet látható pontatlanságai miatt (habár megmagyarázhatóakj olykor el is utasítottak. Ezeket a tökéletlenségeket ma végre kijavították és tökéletesítették az akadémikus szakember segítségével, aki a statisztika tudományának képviselője, ezt a tudományágat évszázadok óta használják vitatott kérdésekben. Ez a teória indirekt módon, tudományos szigorral erősíti meg a sumerek leírásait Naprendszerünkről.

A könyv nyomdába adásakor Di Battista professzor még nem tárta a tudományos világ elé tanulmányait, de nem lehet nem megemlíteni az eredmények rendkívüliségét.

Kis kitérőként szeretném ismertetni, hogy 2005 februárjában az olasz sajtóban, de nem csak ott, közzétették a hírt, miszerint felfedezték a legkisebb Naprendszeren kívüli bolygót.91

Alex Wolszczan (Pennsylvaniai Egyetem] 1992-ben elsőként fedezett fel egy Naprendszeren kívüli bolygót Maciej Konackival (Californiai Technológiai Intézet, Caltech) az Arecibo rádióteleszkóp segítségével, Puerto Ricóban. A bolygó a Pulsar PSR B1257+12 körül kering és egy olyan bolygórendszer tagja, mely „feltűnően hasonlít a mi Naprendszerünkhöz, jobban, mint az eddig felfedezett bolygórendszerek bármelyike, amelyek a Naphoz hasonló csillag körül léteznek". Olyan, tette hozzá Wolszczan, „mintha Naprendszerünk legbelsőbb részének arányos másolata lenne".

Ugyanez a tudóscsoport korábban már felfedezett három bolygót, amelyek keringési pályája ugyanolyan távolságra van egymástól arányaiban, mint a Merkúr, Vénusz és a Föld pályái közötti távolságok. Ugyanez mondható el a most felfedezett negyedik bolygóról, amely keringési pályájának távolsága - a két felfedező tudós elmondása alapján - arányaiban megfelel a Napunk és az Aszteroidaöv (a Mars és Jupiter) közötti távolságnak.

Ez a felfedezés tette lehetővé, hogy a Titius-Bode-elmélet ellenzői elfogadják a törvényt; ne feledjük, ők „egyszerű és érdeklődést keltő egybeesésnek definiálták, mivel nem volt megfelelője a Naprendszeren kívül".

A dolgok jelenlegi állásának ismeretében mondhatnánk azt is, hogy az aszteroidák a Naprendszerek azon területét foglalják el, ahol egy bolygónak kellett volna lennie és így azon a pályán mozognak, amely egykor Tiámaté volt. Azt írtam, hogy „mondhatnánk", de teljesen jogunk-

92

hun áll most már ezt a túlzottá vált óvatosságot bizonyosságra cserélni. Főleg azután, hogy most kifejtek néhány evidenciát:

a) az Alla scoperta del Sistema Solare című könyvből idézek: „mivelhogy az aszteroidáknak legalább 5 megkülönböztethető csoportja létezik, és mivel a csoportoknak hasonló a keringési pályája, valószínűleg ugyanonnan erednek. Valószínű, hogy két nagyobb égitest ütközésének következtében keletkeztek".92

b) Thomas van Flandern, nemzetközi hírű amerikai csillagász, Naprendszerünk eredetéről folytatott tanulmányai végeztével 1978-ban felvetett egy új elméletet, mely az üstökösök pályájának megfigyelésén alapszik. Azt feltételezte, hogy az üstökösök, egy relatíve nem olyan régi időben, egy égitest felrobbanásából nyerték erejüket, amely a Naprendszer egyik pályáján keringett a mostani vagy ahhoz közeli aszteroidaövben.* Tudniillik, alkalmazva a gravitáció törvényét, Van Flandern visszamenőleg nagyon sok üstököspályát számolt ki, és egy olyan statisztikai tendenciára figyelt fel, amely szerint a pályák egy közös pontból erednek a Mars és a Jupiter között.93

c) Harrison Brown és Clair Cameron Patterson, két kiváló amerikai tudós 1948-ban, miután megvizsgálták a birtokukban lévő összes adatot a meteoritokról, ezt írták: „A konklúzió cáfolhatatlannak tűnik: azok a meteoritok egykoron egy bolygó részei voltak. "Azóta semmi új nem merült fel, ami gyengítené ezt a következtetést.94

d) a Le Scienze című magazin (a Scientific American olasz kiadása) 2006. októberi számában közzétett egy tanulmányt, amelyből kiderül, hogy a bolygók körül keringő mellékbolygók kétfélék lehetnek: a „szabályosak", azok, amelyek a bolygó gyűrűiből képződtek és egyenlítőjének magasságában keringenek vele megegyező irány-

* T ö m van Flandern, Dark Matter Missing Planets & New Comets, 185. old. N o r t h Atlantic

Books, Berkeley, California 1993. T o m van Flandern 1940. június 16-án született Clevelandben, Ohio ( U S A ) . Csillagászat

ból diplomázott és az égitestek mechanikájára szakosodott (a keringési pályák elmélete) a Yale Egyetemen 1969-ben. 21 évet töltött (1963-1983 a Tengeri és A m e r i k a i M e g f i g y e l ő állomáson Washington D.C.-ben, ahol a Tengerészet i Hivatal az Égitestek Mechanikájának Tudománya Évkönyvének vezetője lett. Az utóbbi évt izedben Van Flandern a Mary landi Egyetem Fizika Tanszékének (Col lege Park, M D ) volt egyetemi kutatója, és tanácsadóként működött a H a d s e r e g Kutatási Laboratóriumának Adelphiben ( M D ) , valamint a Global Positioning System, azaz a G P S tökéletesítésén dolgozott (forrás: http://www.metaresearch.org: ennek a weboldalnak m a g a Van Flandern a működtetője).

93

, „ m ~ m * . m " f u o u n n a „ o ^ a u c i i y t a i a n o K , amelyek nem telelnek meg az előbb leírt kritériumoknak. Nemrégiben fedezték fel, hogy a szabálytalan mellékbolygók vannak többségben, ellenkező viselkedésük egy más jellegű eredetre utalhat, és a bolygóhoz való csatlakozásuk ütközés következtében jöhetett létre*

Pontosan ez utóbbi felfedezés és az abból származó következtetések, jóllehet feltételes módban fejeztük ki őket, azon felül, hogy egy újabb nyomozati egybeesést (13) jelentenek, egyben helytálló tudományos alátámasztást is a 81. oldalon található 4. táblázat 4. pontjához.

A csillagászati kézikönyvekben most már gyakran találunk olyan fejezeteket, melyek a Hold bizonytalan eredetét taglalják. A csillagászok, geológusok és űrhajósok közreműködésével (lásd az Apolló-program küldetéseit) lényegében négy elméletet dolgoztak ki: maghasadás, be-vonzás, óriás ütközés, növekedés.

Ez utóbbi teória kapcsán pontosítanom kell, hogy az Enuma elis (I. tábla, 146-148. verssor) 11 mellékbolygót említ, melyeket Tiámat teremtett, köztük Kingu/Hold a legnagyobb. Lévén ezek „teremtettek", így a növekedés elmélete lehet a legelfogadhatóbb, túl azon, hogy ugyanez a folyamat alkotta meg a legszélén lévő bolygók mellékbolygóinak a rendszerét.**

Mindazonáltal, nyitott maradna még az a kérdés, hogy a Hold „megmagyarázhatatlanul" túl nagy a Földhöz képest. A N A S A 9 5 honlapjáról mindenki számára letölthető adatokból kiderül, hogy a Naprendszer nagyobb bolygóinak és mellékbolygóik átmérőjének viszonyulási aránya nagyjából megegyezik. 9 6 Viszont egyértelműen rendhagyó a Hold és a Föld kapcsolata. Ahogy ez a 8. táblázatból kiderül.

Ez a rendhagyó arány csak tovább fokozódna, ha megnéznénk az ösz-szes többi kisebb mellékbolygót, melyekről hely hiányában nem szólunk.

Mindenesetre az aktuális tényállást figyelembe véve, a Föld/Hold kapcsolatát csak két módon alakíthatnánk az átlagnak megfelelővé: vagy megnagyobbítva a Föld átmérőjét vagy lecsökkentve a Holdét.

* D. Jewitt, Scott S. Sheppard és J. Kleyna, Le Scienze, 50 old. 458. szám, 2006. október (a Scientific American lap olasz kiadása). Ők h á r m a n a rekordtartók a mellékbolygók felfedezésében. Jewitt a Hawaii Egyetem professzora, Sheppard tagja a washingtoni C a r n e g i e Institution földi mágnesesség részlegének, Kleyna a Hawaii Egyetemen dolgozik, és főképpen a törpegalaxisok sötét matériájával foglalkozik.

** Mivel nem része tanulmányunknak e m e téma részletes kifejtése, ajánlom annak, akit érdekel, hogy olvasson utána csillagászati írásokban, kiváltképp a Hold keletkezésének szentelt fejezeteket.

94

linlyKÓk Almérő km-ben

Mellék bolygók

Átmérő km-ben

Bolygó/Mellékbolygó %-arány

Ganümédész 5,262 3,68

Jupiter 142,984 Kallisztó 4,800 3,36

Jupiter 142,984 ló 3,630 2,54

Európa 3,138 2,19

S/.aturnusz bolygó 120,536

Titán 5,150 4,27

S/.aturnusz gyűrűkkel 273,256

Titán 5,150 1,88

Föld 22,756 Hold 3,476 27,25

Forrás: www.nasa.gov (National Space Science Data Center - NSSDC)

8. táblázat

Az első esetben azt kellene feltételeznünk, hogy a Föld tömegének hiányzik egy része; a második esetben azzal magyarázhatnánk, hogy a Hold nagyon másképp növekedett a hozzá hasonló mellékbolygókhoz képest.

Ha előzetesen felmérjük a két út járhatóságát, találunk olyan nyomokat, melyek arra „késztetnek" bennünket, hogy elinduljunk valamelyik irányba vagy esetleg mindkettőbe? Ha igen, mely irányba mutatnak?

A válasz annyira világos és evidens, hogy talán nem is kell megma

gyarázni. Mindenesetre azért, hogy a megfelelő helyre behelyezzünk egy újabb

mozaikdarabot, felvezetek pár gondolatsort. Mit mondjunk az aszteroidaövben található hatalmas mennyiségű kisbolygóról? Az aszteroidákból vagy kisbolygókból, amelyeknek ismert a keringési pályája, körülbelül 4000 lehet, de úgy tartják, hogy legalább 40 000 azok száma, melyek 1 km-nél nagyobb átmérővel rendelkeznek.9 7

Mit mondjunk mindazokról a „lázadó mellékbolygókról" vagy „szabálytalanokról" (jelenleg körülbelül 400-ra tehető azok száma, amelyek átmérője meghaladja a kilométert), melyekről az előző oldalakon kiderült, hogy a tudósok úgy tartják, nem a bolygójuk szülöttei, hanem később vonzották be őket ütközések vagy más jellegű kölcsönhatások következtében, egy a mostaninál fiatalabb Naprendszerben, amely zsúfoltabb volt, mint a mostani.98

Mit mondjunk ezekről „a szabálytalanokról", amelyek azon kívül,

hogy az óra járásával megegyező irányban keringenek pályájukon,

akár 60° dőlési szögben? És végül, de nem utolsósorban, mit lehet mondani Eldridge Moores

geológus tanulmányai során levont konklúzióiról? Az emeritus profesz-

95

öííui o í c i i m , aru ti ^ t u i i u i i n a i ua.v\s university egyelőm geologiapro fesszora, 1996-ban a Geological Society of America (GSA) elnöke, 1989 Ól 1991 között a Geology újság kiadója volt:99

„Ha a Földön nem léteznének szintkülönbségek, akkor az óceán elborítaná a Föld felszínét 2500 méter vastag vízréteggel. Ez bolygónk körülbelül 1 milliárd évvel ezelőtti állapota. Majd valamilyen oknál fogva a tenger lesüllyedt és így hozta felszínre az első kontinenst, Rodiniát, amelyből a mostaniak születtek. "10°

Fel kell hívjam a figyelmet arra, hogy Rodinia, a szuperkontinens kb. 1100 millió évvel ezelőtt képződött, majd e folyamat végeztével szétdarabolódott a neoproterozoikumban ( 5 4 2 millió évvel ezelőtt); ezen felül nem ismerjük a képződését megelőző kontinentális elmozdulásait; és, hogy a Pangea szuperkontinens nyolc kontinens egybeolvadásából alakult ki, azokból, amelyek Rodinia szétaprózódásából születtek.

Ezeken a tipikus geológiai információkon kívül, melyeket Moores por-fesszor megosztott velünk, kutatásunk szempontjából szembeötlő, hogy a térségek felszínre jövetele a tenger szintjének csökkenéséből indult ki. Mi volt a kiváltó ok? A kedves olvasóra bízom a választ, de egyidejűleg meg is kérdezem: vajon még mindig és továbbra is egybeesésről (14) lenne szó?

Végül is a Hold nem azért a Föld mellékbolygója, mert Tiámat mellékbolygója is, vagy, hogy pontosabbak legyünk és a megoldásra fókuszáljunk, ami Tiámatból maradt Marduk isten/bolygóval való összeütközése után.

Tehát, miután végigelemeztük az analógiák táblázatát, megnéztük a „négy állomást" és mivelhogy elérkeztünk ahhoz a ponthoz, hogy mérlegeljük a nyomozást, miután megtettük a szükséges ellenőrzéseket és bemutattuk a megfelelő visszaigazolásokat, tudatosan kijelenthetjük, hogy Tiámat a mi szeretett Földünk!

S mi több, ahhoz, amit már az előbbiekben kifejtettünk, szervesen kapcsolódik, hogy a Tiámat szó a héber tehom szónak felel meg: Teremtés könyve: 1,1:2; 8,2 és így tovább, majdnem mindig névelő nélkül, ahogy a tulajdonneveknél szokás,101 és „hogy mély szakadéknak fordítjuk a héber tehom szót (Teremtés könyve 1,2), asszírul tiamtu, tiámat, 'a tenger megtestesítője, a tengeri szörny', vagyis az őskori óceán, amely körbeölelte felülről és alulról a földet".102

96

tyy narcszinter I lezárul egyelőre a kozmogenezis köre, legalábbis pillanatnyilag, vi-

ont nem haladunk tovább végső következtetések levonása nélkül. Ha l liiprendszerünkbe belépett volna egy olyan pusztító erejű idegen test, ii melyről a sumer szövegek írnak, kellett vagy nem kellett volna nyomo-i . 11 I ingynia maga után a körülményekről? És ha igen, hol vannak?

Még mindig a szemünk előtt találhatók! Jobban mondva, azok szeme llőtt, akik valóban akarnak is látni. Lényegében Naprendszerünk elren-ile/.ese Marduk megjelenése után pontosan úgy nézhetett ki, mint egy harctér a háború után. Világosan kiderül az alábbi táblázatból, mely megadja mindegyik bolygó tengelyének dőlésszögét:

llolygó Vénusz Föld Mars Szaturnusz Uránusz Neptunusz Plútó

Tengely dőlésszöge 177,36 23,45 25,19 26,73 97,77 28,32 122,53

Forrás: ivwiv.nasa.goi/(National Space Science Data Center - NSSDC)

9. táblázat

Hozzá kell tegyük, hogy a Plútó, a volt bolygó keringési pályája a Nap körül 17,16 fok dőlésszöggel történik az ekliptikára, és hogy magának n. Holdnak is (ami lévén „szabályos" mellékbolygó, a Föld egyenlítőjének magasságában kellene keringenie) rendhagyó a keringési pályája, mivel 10 fokkal dől el a mi Egyenlítőnkhöz képest. Mindez vitathatatlan es rendhagyó eset marad.

A Marduk-rejtély: az új jövevény

Összefoglalásképpen: a sumerek eredeti ismeretei szerint létezett a Naprendszer, mely tíz égitestből állt, közülük hét bolygó (istenek), három mellékbolygó (hírnökök, hírvivő, futár) és egy Nap.

Ebbe a rendszerbe robbant be pusztító lendülettel egy a külső űrből érkezett nagy kozmikus objektum: az új jövevényt Marduknak hívták. Útja során először a Neptunusszal találkozott, majd elhaladt az Uránusz mellett, utána súrolta a Szaturnuszt és a Jupiter magasságában befordult, és elindult a rendszer közepe irányába, kialakítván egy saját pályát a Nap körül. Az új „sorsa", ahogyan a sumerek nevezték, Tiámat felé

97

el. Tiámat két részre szakadt: az egyik, amely Mardukkal ütközött, szétUI redezett, és „meghajlott, mint az ég", vagyis belőle alakult ki az aszteroidák öve; a másik része, amelyet a megszálló egyik mellékbolygója talált el, új pályára sodródott és ezzel kialakult a Föld és az ő új sorsa is.

Még mindig mítosz? Vagy irodalmi képzelgés? Vagy olyan ismeret, amely egy különleges tudású, újkőkorszaki néptől származott?

Éppen most láthattuk, hogy a főszerepet és az isteni rendező funkciót a babiloni isten, Marduk tölti be (a későbbiekben az asszírok Assurnak nevezik majd). Azt is szemrevételeztük, hogy a mezopotámiai népek el<> szeretettel „honosították" a fontos műveket, saját isteneikkel helyettesítették be a főszereplőt.

így tehát, ki rejtőzik pontosan a honosított istenségek mögött? A mi esetünkben mit „helyettesítettek be", egészen a kezdetektől, Marduk istennel vagy Assur istennel?

Őszintén megvallva, nincsenek megerősítő objektív csillagászati visz-szajelzések erről, vagy legalábbis nincs róla tudomásunk; viszont kezünkben van az írás, az Enuma elis, és innen vehetjük a tudást, amit az ókoriak hagytak ránk.

íme: • „Apszu közepében született meg Marduk";

• „ Újra és újra elhaladt a párbaj helyszínén, ahol vele megmérettetett" -[vele alatt Tiámatot értjük - az író megjegyzése);

• „...ami elfoglalja a központi helyet"; • „Igazából a neve Nibiru".

Ezekből a leírásokból az derül ki, hogy a szóban forgó égitest a mélységben képződött; egy Neptunuszon túli jövevényről van szó; keringési pályája széles és elliptikus, a Naphoz legközelebbi pontja megegyezik Tiámat isten/bolygó régi helyzetével; a többi bolygóhoz képest központi helyen van, ezért asztronómiailag a Mars és a Jupiter között helyezkedik el; Nibiru volt az eredeti, igazi neve.103

Az általam végzett tanulmányok során és a megvizsgált dokumentumokban olyan fordításokra bukkantam, amelyekben a szerző úgy interpretálta Nibirut, mintha a Jupiterről lenne szó, vagy még inkább a Sarkcsillagról.

De ezek a verziók sajnos nem találnak semmilyen logikus és következetes alátámasztásra abban, amit az epikus költemény csillagá-

98

./.ii.iiag Kilejtetl, es amii. eüüig m c g e r i o u u n K ipeiaam tvisar azonos

ii Jupiterrel).104

Ami aztán végképp, de nem utolsósorban mindent tisztáz, az a szó je-|i -niese. Ne felejtsük el, az ókori népek számára a név valós dolgot jelentett, amely konkrétan kapcsolódott annak a bizonyos dolognak a lényeidhez, így a Nibiru szó (vagy Neberu, fordítótól függ) az ebcru gyökből ered, aminek a jelentése „elhaladni, áthaladni", tehát úgy is lehetne értelmezni, mint „átmenet, komp".105

Lehetne-e ennél találóbb szó egy olyan égitest leírására, jobban mondva bolygóra, amely - mint már konstatáltuk - „elhalad, áthalad'"* a harc-v/.interén? A név, amivel illetik, teljesen ráillik.

Tehát, ha pontosan és teljességében le akarjuk írni a sumer Naprendszert, ki kell javítanunk az összetételét, amit pár sorral fentebb megadtunk: nem tíz égitestből állt a Naprendszerünk, hanem tizenegyből (plusz a Nap).

A VA 243-as ügy

A sumer városok romjai között, melyeket az utóbbi 150 évben tártak fel, több száz, ha nem több ezer csillagászati ábrázolás és szöveg került elő.

Az Enuma elis inspirálólag hatott Mezopotámia népére: epizódjai életet adtak számos művészeti alkotásnak, legfőképp féldomborműveknek és pecséthenger-ábrázolásoknak. Ez utóbbiakat kőbe vésték és nyakban hordták egy madzagra felfűzve, gyakran arra használták, hogy lepecsételjenek nedves agyagdokumentumokat, amelyekkel lezárták a város raktáraiban tárolt árucikkeket. A sok pecséthenger közül, amelyeket iraki földről hoztak el a legkülönbözőbb régészeti kutatócsoportok, egyről személyesen is meggyőződtem, hogy a berlini Vorderasiatische Abteilung der Staatlichen Museumban őrzik. VA 243-nak katalogizálták, és a mai napig vita tárgya, hogy miképp lehet értelmezni a tartalmát. (18. ábra).106

Legalább annyira, ha nem még inkább érdekes történelmi-csillagászati szempontból ez a pecsét, mint művészileg. Spekulatív exegézisek tárgya lehet az az ábrázolás, amely csak egy „dekoratív részletnek" tűnhet, viszont egyesek szerint a mi Naprendszerünket ábrázolja, úgy, ami-

* A Neberu kifejezés több helyen szerepel a költeményben; lásd Enuma elis VII. tábla, 74-75. és 124-130. verssorok.

99

18. ábra

lyennek a sumerek ismerték. Nyilván nagyon boldog lennék, ha használhatnám „konkrét bizonyítéknak", avagy egy alátámasztó dokumentumnak, amivel igazoljuk az Enuma elis kozmogónikus történetét, de személy szerint van egy kis fenntartásom. Tudatában vagyok annak, hogy ez nem egyszerű, és nem én vagyok az első, aki elmélyülten foglalkozik a témával, de megpróbálom végigvezetni a gondolatmenetemet, hogy megtaláljuk a megoldást, akár mellette szól, akár ellene. Az első ember, akinek része volt abban, hogy ez az i. e. 2500-ból származó akkád régészeti lelet közismertté váljon, Carl Sagan, amerikai asztrofizikus tudós volt. Szovjet kollégájával, Joszif Smuelovic Sklovskijjal együttműködve adtak ki 1966-ban egy tudományos könyvet, amely világosan és kiegyensúlyozottan taglalja annak lehetőségét, hogy létezik értelmes élet az univerzumban.

A 324. oldalon a pecséttel kapcsolatban ezt írta:

„Az illusztrációban láthatjuk, hogy a középső kört sugarak veszik körül, így világosan azonosítható egy Nappal vagy egy csillaggal. De hogyan kell értelmeznünk a többi tárgyat, amelyek körbevesznek minden egyes csillagot? Természetes következtetés az, hogy bolygókat jelölnek [...] A pecsét-

100

hengeren, a kepén, kulonos moáon kilenc bolygó található az egen kiemelkedő nap körül (és picit jobbra, két kisebb bolygó) [...]"*

tehát 11 égitest kering a Nap körül. A nagy tisztelet, melyet a néhai • igán doktor iránt érzek, nem mentesít az alól, hogy felhívjam a figyel-

nmt a pecsét egy részletére, amely az ő értelmezésében elsikkadt. Ha figyelmünket a szóban forgó „dekoratív részlettől" picit jobbra irányítjuk, 11 icgfigyelhetjük, hogy a második álló szereplő és a tárgy között (egy eke, melyet egy másik ülő alak tart**), egy gömböcske látható. Olyan, ami azokra hasonlít, amelyek a Nap körül láthatóak.

Tehát egy másik bolygó? Ha így lenne, akkor miért ábrázolták annyi-i a messzire a többi tizenegytől? A válasz majdnem teljesen egyértelmű: az isten/bolygóról lehet szó, Mardukról (avagy Nibiruról), amelyet az ég mélyén teremtettek, és a külső űrből származik.***

Azonban vannak olyan elgondolások, amelyek megingatják az előbb említett megoldást:

• a 11 égitest közé, amelyek körbeveszik a hatágú csillagot, Nibirut már beleszámolták, tehát a két részlet közül az egyikben feleslegesnek számít;

• a bolygó akkor számít duplának, ha a sumer-babilóni kozmogónikus történetet vesszük alapul, amelyben csak 11 és nem 12 isten/égitest szerepel, plusz egy isten/Nap, ahogy viszont a pecsét ábrázolja.

Az sem zárható ki, hogy a pecséthenger alkotója olyan bolygóegyüttállást örökített meg, amely a Naprendszerünk számunkra máig ismeretlen asztronómiai képletét ábrázolja.

Ebből adódóan világos, hogy a kérdés nagyon ellentmondásos. Ezenfelül a mai napig egyetlen mezopotámiai régészeti lelet vagy új asztronó-

* Carl Sagan és Josif S. Sklovskij - Intelligent life in the Universe - Holdén - D a y Inc. 1966, olasz változat: La vita intelligente nell'universo, G i a n g i a c o m o Feltrinelli Editoré, Milano 1980.

Carl Sagan amerikai asztrofizikus, aki 1996-ban hunyt el, annak idején a Cornel l Egyetem Planetáris Tanulmányok Laboratór iumát vezette, részt vett számos amerikai űrprogramban, és tudományos munkásságáért számos el ismerésben részesült.

Sklovskij 1916-ban született és 1985-ben hunyt el, annak idején a M o s z k v a i Sternberg Asztronómiai Intézet rádiócsil lagászat részlegét vezette, és tagja volt a Moszkva i Tudományos Akadémiának. 1960-ban Lenin-díjjal tüntették ki. ** Két istenségről van szó, mivel mindkettő a jellegzetes „szarvkoronát" viseli.

*** Lásd a 62. és 64. old.

101

19. ábra

miai felfedezés sem tudta megfejteni a talányt. Mindazonáltal, a rendelkezésünkre álló elemekből kiindulva el tudunk jutni konkrét, befejezett megállapításokig:

1. a pecsét olyan bolygórendszert ábrázol, amelyben 11 égitest kering egy csillag körül, plusz egy távolban lévő égitest. Ez összesen 13 kozmikus elem;

2. a pecsét nem a mi Naprendszerünket ábrázolja; 3. a pecsét csak és kizárólag akkor ábrázolná a mi sumer Naprend

szerünket, ha figyelmünket (részlegesen) az úgynevezett „dekoratív részletre" (19. ábra), irányítanánk, és figyelmen kívül hagynánk azt a másik pontot/égitestet, amely távol esik a fő jelenet helyszínétől.

Ha kommentálni kellene az előző három konklúziót, akkor érdekesnek definiálnám az elsőt; őszintének a másodikat; kevéssé vagy egyáltalán nem realisztikusnak a harmadikat, mivel nagyon úgy hat, mint egy „ösz-szeállított bizonyíték".

A Teremtéseposznak egyáltalán nincs szüksége, hogy erőltetett bizonyítékokkal támasszák alá, sőt ezek csak ártanak neki.

Összegzés az Enuma elisröl

E kis kitérő után, melyben elemeztük a VA 243-as pecséthengert, amit úgy érzem, kötelességem volt megtenni, térjünk vissza az eposzhoz, amelyben folytatódik az elbeszélés. Mivel itt nincs vége.

102

Miután már elemeztük az emberiség eredetének vizsgálatához i ipi solódó, számunkra érdekes részletet, egyelőre itt meg is állunk. De i 111 u további részei csodálatos verseket tartalmaznak, melyekbe csaknem i. (világosító, hihetetlen kinyilatkoztatásokat szőttek bele. Ilyen például i'f.y eset leírása, amely az ókori Közel-Keleten játszódik, kb. 5000 évvel nzolőtt.

A/, eddig felsorakoztatott bizonyító elemek vitathatatlanul megerősíti, azt a tézist, hogy ennek a műnek, az Enuma elisnek, jóllehet költem é n y formában fogalmazták meg, semmi köze a mitológiához, és szerzi >j<! legfeljebb a metafora hatásos kommunikációs képességét használta lel. Az irodalmi, történelmi, tudományos és művészeti visszajelzések mi,itt a költemény hihetetlen fontosságú: olyan csillagászati tudást rep-i i nlukál, amelyhez foghatót csak a modern civilizációban, a 20. században alkottak.

Sőt mi több, a mai ismereteket a technológiai újításoknak köszönhető eszközök segítségével érték el, olyan segédeszközökkel és kutatási módszerekkel, amelyek egy időben teljesen elképzelhetetlennek tűntek, hacsak nem a sci-fi íróknak.

Ne felejtsük el, hogy a bolygók és a csillagok közötti távolságot az ujjak ós a tenyér segítségével mérték, ez a módszer ma is használatos a csillagászatban. Sok ilyen antropometrikus metódussal végzett számítás olyannyira pontos, hogy akad tudós, aki csodálattal és hitetlenül szemléli az eredményeket, amelyeket pusztán a szabad szemmel történt megfigyeléssel értek el. Ez a rendszer, ahogy felhívta rá a figyelmet George Kyrala, az Arizonai Egyetem fizikaprofesszora, nem képes felismerni az ivpercnél kisebb szögmértékegységeket: a babiloniak által feltalált szög mértékegységek alapján 1 ívperc 60 ívmásodpercből áll, és 60 ívpercből áll 1 fok. A mértékegységek, melyeket ékírással rögzítettek az agyagtáblákra, sokkal kisebbek az 1 ivpercnél, olyannyira, hogy kizárható a szabad szemmel történő megfigyelés módszerének alkalmazása az asztronómiában!107

Megdöbbentő elképzelni, hogy a babiloniak már felfedeztek egyfajta távcsövet. Ennél is meghökkentőbb, hogy azok a csillagászati dokumentumok, amelyekre hivatkozunk, a már említett nagy ninivei könyvtárból származnak, amelyet Assur-bán-apli (i. e. 668-629) hozott létre, és a fent említett agyagtáblák már a másolatai vagy a fordításai olyan agyagtábláknak, amelyek sumer eredetűnek bizonyultak, ahogy ez világosan kiderül az írnokok által rájuk vésett kolofonból.108

103

-, *~ w—4 m ű i o,u, n o g y lenyi a e r i i s u n K

emberi létezés kezdetére. Mindannak kutatása és tanulmányozása, a a tudomány, az ismeretek és konkrét ellenőrzések segítségével megengedi, hogy folytassuk utunkat a cél felé: honnan származunk. A Biblia ban nem találunk semmi olyat, ami olyan gazdag lenne részletekben, mint a Teremtéseposz kozmogóniája. Sőt, ahogy eddig mondtam és bizonyítottam, ez utóbbi irodalmi mű, a sumer-babilóni forrás inspirálta a Szentírások íróit, s ez most már hivatalosan is elfogadott tény a történészek és az exegéták körében, hiszen utóbbiak legalább ezer évvel később látták meg a napvilágot.

Erről Giuseppe Furlani professzor a Miti Babilonesi ed Assiri c í m ű

könyvében ezt állítja:

„Ahogyan folyamatosan kerültek napvilágra újabb és újabb írások (az Enuma elis új és teljesebb fordításai - ford. megjegyzése), úgy adták ki az újabb töredékek mellett az újabb verziókat és interpretációkat. Ezeket elsőként a teológusok készítették, mert a szövegek egyfajta rokonságot mutattak azokkal a mítoszokkal, amelyek a Teremtés könyvén-efe első néhány fejezetében találhatók".109

És ha ez még nem lenne elég, akkor rokonságra utaló jeleket találunk k é t s é g k í v ü l a Szent Bibliában is, melyet a z eredeti szövegekből fordít o t t a k a Szentírás ferences rendi professzorai O. F. M., Bonaventura Mariani tisztelendő atya vezetése alatt a Pápai Egyetemen (Università

pontificie di Propaganda fide e Lateranense).110

Kutatásaim során nem ritkán találkoztam olyan rövidlátó becsmér

lőkkel, akik szerint amit nem tudunk megmagyarázni, az hamis. Néha előfordult, hogy megkerestem őket, hogy próbára tegyem, amit megtanultam. Ezeknek az embereknek, akik gyakran kihasználják elért pozíciójukat a tudományágakban, egyáltalán nem érdekük megváltoztatni a jelenlegi ismeretek felépítését: igazi mesterei a mozdulatlanságnak. Mindazonáltal rám ösztönzően hatottak, azt érték el, hogy még mélyebbre ássak, keressek újabb anyagokat, hogy alátámasszák azt, ami világosan körvonalazódni látszott, ami nekem már világos és igaz volt: kérdéseinkre a válaszokat az ókori sumer-babilóni szövegekben kell keresni. De hihetetlen módon, a már rendelkezésre álló anyagokról úgy éreztem, nem elegendőek, vagy azt akartam, hogy ne legyenek elegen-

104

• Ini-k, olyannyira szerettem volna eljutni az utolsó megerősítésig, hogy

utána terjeszthessem munkám gyümölcsét. Visszatérve a jelenhez: megállapíthatjuk az idáig taglalt tudásanyag

eredetiségét, csodálkozásunk pedig csak nőhet ilyen hihetetlen és káprázatos tudás láttán, melynek birtokában volt egy általunk majdhogynem primitívnek tartott nép. Kitől és/vagy mely forrásokból származott ez a tudás? A későbbiekben megkapjuk rá majd a választ, de csak azután, hogy ismételten bebizonyítottuk tanúink (vagy bölcseink, a SAGGI - fe-ketefejűek, ahogy magukat nevezték a sumerek) beszámíthatóságát és megbízhatóságát.

3 . fejezet

Adalékok a sumerek tudományos és egyéb ismereteihez

Egyik alkalommal a sok közül, amikor az internet információtengerében szörföztem, rátaláltam sok, részben ékírással, részben piktogramokkal teli agyagtáblát ábrázoló fotóra.

Az egyik különösen megragadta a figyelmemet, hamarosan megértik, miért.

A tábla, amit most bemutatok, az úgynevezett „Yale Babylonian Collec-tion" gyűjtemény része, mely számos mezopotámiai agyagtáblából áll, és a Yale-i Egyesült Államok Egyetemhez tartozik: az YBC 7289111 leltári számot kapta, és ékírással írták.

Már régebben is találkoztam vele, de nem fogott meg, mivel a szöveg értelmét nemigen fejtették meg, sőt az illusztris szerző, dr. Livia Giacardi112

abban az időben a Torinói Egyetem Matematika Tanszékén tanított, csupán öt sort szentelt a magyarázatra, amelyből annyi derült ki, hogy a szóban forgó táblára valószínűleg egy matematikai formulát véstek.113

Semmi több. Teljesen mást lehet elmondani a matematikatörténet neves szaktekin

télye, Otto. E. Neugebauer professzor tanulmányáról, aki már 1957-ben olyan megfelelő módon kezelte a témát, amilyet az megérdemelt.114

A figyelem a cipó alakú agyagtáblára vésett különleges rendszerre irányul, mely a következő ábrákon látható (20. és 21. ábra).

Nem térek most ki a babiloni számok magyarázatára és a mi számozásunk közötti különbségekre. Úgy gondolom, nekünk elegendő lesz, ha leírom egy pártatlan szervezet fordítását, a St. Andrew University of Scotlandét, melynek adatai jól láthatóak a 22. ábrán.115

107

22. ábra

108

i i n i o K e z i e i e m a loma szerelmesen,, nugy nezra i t m t g a W J U J V v c g c n

található babiloni számrendszerről szóló táblázatot, amit az „Utószóba" i l lesztettem bele.

Ahogy leolvashatjuk a 22. ábráról, egy négyszöget látunk, amelynek az oldalán a 30-as szám van, és az átlós vonalak közepén a következő számsor áll: 1, 24, 51, 10 és 42, 25, 35. Természetesen ezeket a számokat a babiloni számrendszer szerint írták, ezért úgy kell őket olvasni, hogy ligyelembe vesszük a hatvanas számrendszert. Ez a szisztéma, melyet „helyiértékes számrendszernek" neveznek, nem tudta elég világosan megjelölni, hol végződött az egész számérték és hol kezdődött a tört rész, így a lelet vizsgálatakor azt feltételezhetjük, hogy mindkét esetben az első számot vehetjük az egésznek. Most pedig alakítsuk át a számsort tízes számrendszerűre:

I. széria: 1, 24, 51, 60 = 1 + 24/60 + 51/602 + 60/603 = 1,4142129;

II. széria: 42, 25, 35 = 42 + 25/60 + 35/602 = 42,426388.

Miután megkaptuk ezt a két decimális számot, nézzük a 30-as számot, amelyet nem kell átkonvertálnunk, mivel egész számnak jelöltük. Szorozzuk be az I. szériával, és nézzük meg az eredményt:

30 X 1,4142129 = 42,426387;

megkaptuk az átló második számát, mely magának a diagonál vonalnak a hosszát jelöli.

Ha ugyanazokat a számokat használnák a művelethez, de csak az ezredekig, ezt kapnánk:

30 X 1,414 = 42,426.

Ha megkérdeznénk, hogy mi változott, azt mondanánk, hogy az előzőekhez képest látszólag semmi, de lényegében viszont sok: pusztán egybeesés az (15), hogy a matematikában elfogadott V2~értéke = 1,414?

A mi geometriai problémánkban, ahhoz, hogy megkapjuk annak a négyzetnek az átlóját, amelynek oldala 30, ez utóbbit kell beszo-

109

^ w A_ t „ 0 „ i w i M i w / n n « i 1 1 1 u 1 . 1 1 . , vagyis ahhoz, hogy megkapjuk egy olyan négyzet oldalának értékét, amelynek ismerjük az átlóját, ez utóbbit osztjuk el ^2-vel.

Ezek a szabályok mire emlékeztetnek? Hogy világosabbá tegyük a dolgokat, vegyük elő ismét a St. Andrew

University of Scotland ábráját a négyzetről, vágjuk ketté az átlója mentén: így lett két háromszögünk; mi csak egyet fogunk belőle használni, a felsőt, egyszerűen azért, hogy jól lássuk az adatokat, amiket a babiloni írnok írt fel (23. ábra).

így egy olyan háromszöget kaptunk, melynek két egyforma hosszú oldala van (befogó) és egy alapja (átfogó).

Most, hogy könnyebb legyen szemlélni és jobban serkentsük az emlékezetünket, fordítsuk meg balra úgy, hogy egy olyan háromszöget kapjunk, melynek az alapja egy befogó. Illesszük be a decimális számokat, amelyeket az előbb kaptunk, beleértve a V i f é r t é k é t (24. ábra).

Ezen a ponton minden világos. Egy derékszögű háromszögünk van, olyan geometriai ábra, amelyre érvényes egy közismert tétel:

átfogó = befogó x VíF vagy befogó = átfogó / V2!

Az előzőekben felvázolt számítások eredménye megfelel a következő állításnak: „bármely derékszögű háromszög leghosszabb oldalának (átfogójának) négyzete megegyezik a másik két oldal (a befogók) négyzetösszegével".

Mint tudjuk, a tétel Püthagorasz görög matematikus nevéhez fűződik, aki i. e. 6. században élt, de az YBC 7289 agyagtábla i. e. 1900-1600-ra

110

bői. És ha ez még nem lenne elég, a tudósok szerint ez a tudás még ré-1 fi ibbről származik, i. e. 2600-ból,"B a sumer civilizáció korából.

Nem jogos, ha azt kérdezzük: nem kellene-e frissíteni a tankönyveket? Mindenesetre a sokadik bizonyítékot tartjuk a kezünkben, mely alátá

masztja: ez a nép igenis fantasztikus ismeretek birtokában volt, és nyomozásunk során megbizonyosodtunk róla, hogy megbízhatóan fejtik ki n saját írásaikat; olyan nép, melynek születését és eltűnését sűrű homály fedi a legtöbb ember szemében. A köznapi ember biztosan így látja, de valószínűleg nem a NASA. Mert az Amerikai Űrhajós Szervezet a Voyager csillagközi küldetés alkalmából (1977. aug-szept.) gondoskodott arról, hogy elhelyezzen egy ambiciózus üzenetet az l-es és a 2-es szondában. Az 1972-1973-ban használt üzenet egy részét most is felhasználták

Pioneer 10 és 11 űrszonda (25. ábra) -, és ezt kiegészítették egy soknyelvű üdvözlő üzenettel, hangfelvétellel, melyet egy tudóscsoport közreműködésével hoztak létre, a már említett Carl Sagan asztrofizikus vezetésével, és az először hallható üzenet akkád nyelven szól, amelyet Sumerben beszéltek körülbelül 4500 évvel ezelőtt."7 A sokadik egybeesés!?

22. ábra

111

Álljunk meg egy pillanatra és gondolkozzunk el. Vagy ha jobban tetszik, hagyjuk, hogy gondolataink letisztuljanak. Haladunk egy irányban a cél felé. Ebben a pillanatban nem tudom, hogy megtettük-e már az út felét, de ahogy a hajózási kézikönyvek írják, jobb ellenőrizni az irányt.

Éppen ezért szeretném, ha kitöltenek azt a kontroll kérdőívet, melyet táblázatba szedtem és kérem, hogy őszintén válaszoljanak, mint ahogy egy jó útitárshoz illik. Térjünk a lényegre.

Az előző oldalakon, egészen az I. fejezettől:

Nyomozási technika Igen Nem

a Az eredet keresésekor elegendő számú ötletet látott fölvázolva, szabadon és vélemény nélkül arról, hogy melyek lehetnek a lehetséges okok, amelyek előidézték az esetet. • • •

b Minden egyes ötletet, melyet egybeesések és nyomok támasztanak alá, mérlegeltem hihetőség, megbízhatóság és konkrét megvalósíthatóság szempontjából.

• • • c

Amit a b pontból kiválasztott, az alaposabb vizsgálat tárgya volt abból a szempontból, hogy mennyire hatásos az ötlet és mennyire nyomon követhető. • • •

d A bemutatott tényanyag hatásosságát és a fenntarthatóságát megfelelően alátámasztották a kompetens, kvalifikált vélemények és jelentőségteljes dokumentumok.

• • • 10. táblázat

Ne várják tőlem a teszt megoldását. Lényegében a teszt eredménye nem csak útbaigazítás; inkább önértékelés, hogy mennyire vagyunk nyitottak új ismeretek befogadására, és akad, akinek ez nyugtalanító. Ugyanazzal az őszinteséggel, amire az előbb hivatkoztam, nem titkolom, hogy boldogsággal töltene el, ha továbbra is útitársaim maradnának, és így négy igen lenne a válasz a tesztre. Ellenkező esetben: bár elfogadom az eredményt, az Önök helyében nagy kétségeim lennének, hogy hasznos-e folytatni az olvasást. Olyan lenne, mint behúzott kézifékkel utazni. Másfelől nem várhatom el, hogy megváltoztassák a véleményüket. A középső oszlop? Nem a véletlen műve: direkt hagytam üresen, az önök hozzászólásainak.

112

az t iso resz vegso K u v e i K e z i e i e b e i i l i Igaz, amit általában a legismertebb és legelterjedtebb olasz értelmező szótárak írnak az egybeesés szó jelentéséről: járulékos, véletlenszerűig, véletlenszerű egybeesés, kombináció, akkor az is igaz, hogy ugyanaz ii kifejezés jelenti azt is: megfelel, együtthangzás, ekvivalencia. Minden-I •.clre én eddig úgy használtam, hogy provokatívan kiemeljem, mint véli l lenszerű egybeesést, helyzetet, mely dokumentált, és biztosan az ellenkezője a feltevés kifejezésnek.

Végül is tizenöt egybeesést soroltunk fel az előző oldalakon, és úgy hi-izem, hogy ez már nem nevezhető egyszerű feltevésnek. És olyan sok egy-i mesést lehetne még említeni, hogy ha mindet leírnám, akkor meg kéne változtatnunk ennek a könyvnek a célját, eltávolodnánk a kitűzött céltól, az emberiség származásának kutatásától; ennek eredménye az lenne, hogy zátonyra futnánk, igaz, mélységekig tanulmányoznánk a sumer népet, ami bizonyára nagyon érdekes, de célunk eléréséhez fölösleges.

A sumer irodalmi források megbízhatóságáról, ahogy láthattuk, teljes mértékben megbizonyosodtunk; a következő lépésekben módunkban áll majd megerősíteni eme kijelentésünket.

Láthattuk, hogy a sumer nép számos területen különleges tudással rendelkezett, ha ahhoz mérjük, hogy mely történelmi korszakban virágzott a kultúrájuk. A tudásukról tanúskodik számos agyagtábla, melynek többsége a philadelphiai University Múzeumban, az isztambuli Ókori Keleti Múzeumban vagy a British Museumban, a Louvre-ban, a berlini Vorderasiatisches Múzeumban, valamint a Yalei Egyetem gyűjteményeiben található.

„A sumereknél, egy bő évezreddel korábban, mint hogy a zsidók megírták a Bibliát és a görögök az Iliászt meg az Odüsszeiát, már egy virágzó és érett irodalmat találunk, mely tartalmaz mítoszokat, epikus elbeszéléseket, himnuszokat és siratókat [...]"ua

Samuel Noah Kramer megerősíti ezt munkájában, / sumeri agli esordi della civiltà119 (A sumerek a civilizáció kezdetén), melyben a sumerológus

az előbb idézett szövegen kívül ezt is vallja:

„...kemény munka gyümölcse, mely ténylegesen »a véremmel, izzadságom

mal és könnycseppjeimmeU érett be".120

113

a sumerok elsőbbségéről az iskola, a kormány, a politika (a kétkamarás parlament), az orvostudomány, a filozófia, a jog és az igazságszolgai l.i tás, valamint az irodalom területén. Pont ez utóbbi területen találjuk az első párhuzamokat a Bibliával:

„Hogy a bibliai özönvíz elbeszélése nem a Biblia íróinak eredeti története volt, már azóta köztudott, amióta napvilágra került, és a British Museum ban George Smith megfejtette a »Gilgames-eposz« tizenegyedik tábláját. Mindazonáltal maga az Özönvíz mítosza sumer eredetű. "121

Kramer művében találkozunk, természetesen más néven az első „Noé"-val, az első „Jákob"-bal, az első „Mózes"-sel stb.; különleges és nélkülözhetetlen könyv mindazoknak, akik el akarnak mélyedni a témában. Ami bennünket illet, mivel elfogadott tény a zsidók által írt Ószövetségen is érezhető sumer hatás, a kutatásunkhoz alapvető segítségnek fogjuk használni a hozzáférhető eredeti sumer dokumentumokat, vagy az akkádokat, amelyek ugyan indirektek, de azokat a táblákat használjuk majd, amelyekre ráírták a kolofonban a sumer eredetet a babiloni írnokok, akik átmásolták azokat.122 De mindezt csak azután, hogy foglalkozunk a sumer nép rejtélyes eredetével. Megérdemlik.

Második rész

1. fejezet

Történelmi utalások és tanulmányok a sumerek eredetéről

Történelmi tanúinkról keveset lehet tudni: az iskolai tanulmányokban u történelemkönyvek alig pár sort szentelnek nekik, többnyire a jelenlegi Irak déli részében történt régészeti felfedezésekről beszélnek, és ennek alapján jelölik ki e nép székhelyéül a jelenlegi Perzsa-öbölt, amely az „Alsó tengerre" néz. Bőven van utalás a zikkurratra, a papkirály székhelyére, aki a város politikai és vallási vezetője volt*. Túl kevés mindez egy olyan népről, amely feltalálta többek között a kereket, a várost és az írást. Ez utóbbiról fontos megemlítenünk, hogy a kezdetekkor a sumer írás pik-tografikus jeleken alapult. Több jelet vagy szimbólumot, melyek egy szót jelentettek, „ideogramoknak" nevez a tudomány; hasonlítottak azokhoz, amelyeket a későbbiekben az egyiptomiak használtak. Az egyes sumer szimbólumok tárgyakat és fogalmakat ábrázoltak, és a tudósok a mai napig nem találtak olyan szavakat, amelyeket régebbi korok írásos rendszeréhez lehetett volna kapcsolni. Ez megerősíti a sumer írás eredetiségét. A sumerek eredetéről és arról, honnan származtak, nemigen születtek írások. A 19. század végén, amikor még nem ismerték a sumer nyelvet, nagy vitát ébresztett a tudósok körében, hogy elfogadják-e egy új ékírás definícióját, amely a sumerbői123 eredt, sémi gyökerekből, s akik ellene voltak, álláspontjuk védelmében a sumer népnek még a létezését is tagadták. Ez utóbbiak azonban, látván a számos bizonyítékot, kénytelenek voltak megváltoztatni radikálisan tagadó véleményüket a „talán mégis lehetségesére.124 De a sumer nyelvet és írást hagyományosan nem

* Ősidőkbe nyúlik vissza a nép vallással történő politikai/adminisztratív befolyásolásá

nak eredete (a szerző).

117

~ . ^ i v i n u ü L U J i v , ana iusaK a sumer népet, és teljesen külön

bözőknek tartották őket a sémi népcsoportoktól. Őszintén megvallva, nem tudom, hogy ez az állítás, amely minden bl

zonnyal erős hatással volt a mezopotámiai írások filológiájának alakulá sára, mennyire mentes olyan külső befolyásoktól, amelyek nem a tudó mány és az akadémikus körökből valók.

Abban az időben kezdtek feltámadni Európában az első antiszemita megnyilvánulások és a pángermán tudósok eufemizmustól vezérelve sem vonhatták ki magukat e hatás alól. A mi célunkhoz azonban mos nem szükséges elmélyülni a témában: kötelességünk megemlíteni ez a történelmi tényt, és bár fontos, nem téríthet el bennünket attól, hogy folytassuk a sumer társadalom eredetének és származásának kutatását. Ha célba értünk, az meg fogja könnyíteni ennek a kételynek a kibogozását is

Az eredetükről már közöltek a múltban különböző elméleteket, de egy dolog biztos, és ez lesz a szilárd kiindulópontunk: a sumerek nem voltak Alsó-Mezopotámia autochton népei között. Számos tudós és régész foglalkozott már az úgynevezett sumer kérdéssel. Közöttük szerepelnek a különböző tudományágak leghíresebb képviselői; csak, hogy említsünk néhányat: a régész Sir Leonard Woolley,125 Irak történésze, Georges Roux,126 a Kelet-kutató Henri Frankfort127 és a sumerológus Samué Noah Kramer.128 Más szavakkal mondták, de lényegében egyetértettek abban, hogy a sumer nép eredete egyelőre megoldatlan probléma, és a bizonytalan végkövetkeztetések két lehetőséget tárnak fel:

• az első szerint (régészeti szempontból ez a legelfogadottabb] a su mer nép az őskorban (pontosan nem behatárolható időben) az Indus-völgyből érkezett tengeri útvonalon Alsó-Mezopotámiába;

• a második az északkeleti hegyvidéki területekről származtatja őket egészen pontosan a Kaukázus hegységből.129

Semmi több.

És a mai napig az assziriológia területéről - ehhez a tudományághoz tartoznak a sumerológusok - inkább nem érkezett újabb információ, fejlemény vagy publikáció a témában.

Gyakorlatilag az akadémikus köröknek az utóbbi ötven évben nem sikerült előrelépni a sumer nép eredetének kutatásában és eloszlatni a homályt. Hogyan lehetséges ez? Nem furcsa? Az a benyomása az embernek, mintha nem lett volna senkinek érdeke tovább lépni, elmélyülni a kérdésben. Miért? Jobb volt így? Vagy talán ez a kétely nem vezet sehova?

118

\< iltaire ezt vallotta: „A kétely kényelmetlen, de csak az nem KetKeaiK, iki agyalágyult." Én azt vallom, hogy a kétely a tudás mozgatórugója. II tol az indíttatástól vezérelve, a milliárdnyi dokumentum között, amit elolvastam, bukkantam rá egy különlegesre.

Készben a tartalma miatt kivételes, másfelől szerzőjének tekintélye mi;itt, aki a 20. század egyik leghíresebb sumerológusa, Sámuel Noah Kramer. Az ókortörténész munkáját 1963-ban adták ki. Miért nem ka-I»>tt elég reflektorfényt? Miért nem kapta meg azt a figyelmet, amit megérdemelt volna?

Könyvem első oldalain részleteztem a szakmai lobbik bojkottját130 új tanulmányokkal vagy igazi felfedezésekkel szemben, olyanokkal, mint amilyenbe most készülök beavatni önöket. Kramer végkövetkeztetései forradalmiak, ezekhez történelmi és racionális úton vezet el bennünket; bizonyára sokkolóan hatottak volna a bibliai tanulmányokra, ha elfogadják őket. Lehet, hogy ezen oknál fogva mind a sumerológusok, mind n bibliaszakértők védekezésképpen a közönyösség stratégiáját választották?

Gyakran megesik tudományos körökben, ha egy elmélet annyira gyökeresen eltér a hagyományos tudományos megközelítéstől, hogy eretneknek nyilvánítják! De amikor a tanulmány szerzője olyan kaliberű, mint Kramer professzor, az ő eretnekké minősítése olyan port és ellenszelet kavart volna, amelyet csak fokozott volna a tudós híres szakmai komolysága.

Ebből következik, hogy az akkori „akadémikus vezetők", hogy ellensúlyozzák a sumerológus következtetéseinek veszélyességét, alternatív megoldást választottak a hagyományos és megszokott lejáratással szemben: a hallgatást. Minden világos! Ilyen körülmények között őszintén gratulálok Dávid Rohlnak, az egyik legismertebb kortárs angol régésznek, aki 1998-ban hivatkozik rá, bemutatja és elemzi tanulmányaiban Kramer professzor munkáját az emberi civilizáció származásáról.131

A krameri forradalom

Kramer tanulmányai a sumer társadalom és az izraelita hagyományok

összehasonlításából indulnak ki. Ezen tanulmányok szerint, követve a bibliai elbeszélést, a pátriárkák

ősei, miután elhagyták az Édent, a „Shinar földjén" állapodtak meg, ami

119

c* o u i m i i u í u i y u K l O K c n i összehasonlítják a bibliai és a sumer pátriárkák kapcsolatát:

„A sumerek által elért civilizációs, vallási és irodalmi eredmények mélyen nyomot hagytak nem csak a (térben és időben) szomszédos népekben, hanem a mai ember kultúrájában is, elsősorban azért, mert ha indirekt mo don is, de hatással voltak az ókori zsidókra és a Bibliára. Hogy mennyit köszönhetnek a zsidók a sumereknek, az nap mint nap világosabbá válik, ahogy napvilágra kerülnek és lefordítják a sumer irodalom alkotásait; amelyeknek - már amennyire rálátásunk lehet - nem kevés közös vonásuk van a Bibliával."132

Ami első olvasatra elméleti bevezetés lehet, az mára megszilárdult állítás. Hogy pontosak legyünk, Kramer ezt már bebizonyította az 1956-ban kiadott From The Sumerian Tablets133 - munkájában; véleményét széles tudományos körben elfogadták.

Mint minden jó kutatási projekt, ez is egy konkrét adatból indul ki, egy alapvető status gitóból, ami óhatatlanul kérdéseket generál, mint:

„Ha a sumer nép olyan fontos eredményeket ért el az irodalom és a kultúra területén, hogy feledhetetlen nyomot hagytak a zsidó nyelvű emberek munkáiban, miért csak alig említi meg őket a Biblia?"134

Anélkül, hogy nehézkessé tenném az olvasást azzal, hogy idézek az Ótestamentumból, a tudós állítása olyan dologra hívja fel a figyelmet, amit sok Biblia-olvasó nem vett észre: utalnak benne az ókori Közel-Kelet majdnem minden lényeges civilizációjára, mint az egyiptomiak, a kánaániak, az amurrúk, a hurrik, a hettiták, az asszírok, a babiloniak és mások. De a sumereket nem említik. Miért? Majdnem felmerül a kétely, hogy a közismert Sumer kérdésben igazuk lehet azoknak, akik a sumer nép létezését tagadják. De még túl korai levonni a végkövetkeztetést. Haladjunk tovább.

„A Teremtés könyvében, a 10. és a 11. fejezetben például bizonyos számú névadók*, területek, városok jegyzékeit találjuk meg. A »Sinár«** kifejezést

* Olyan személyiségről mondjuk, aki hős vagy istenség, és akiről várost, családot neveztek el sth; szélesebb érte lemben azt nevezzük így, akinek a neve összeforr egy irányzattal, egy időszakkal, Garzant i Linguistica 2007.

** Az olasz nyelvű Bibliában (C.E.I.j a Sinár kifejezést „Sennaar"-nak írják.

120

i.tvfve, mely elég homályos, de általában a tudósok sumernek fordítják... Úgy tűnik, hogy az egész Bibliában a sumereket egyáltalán nem említik meg, ami semmiképpen nincs összhangban e nép vélt fontosságával és l>e folyásával. "135

Mint már előzőleg említettem, Kramer professzor bizonyítottan becsüle-tesés kiemelkedő volt, és ezen erények ebben a helyzetben is megmutatkoztak; ezt bizonyítja az is, hogy e mű kiadásával nem csak az asszirioló-gia ügyét akarta szolgálni, hanem fel akart eleveníteni egy ehhez hasonló tanulmányt, melyet először 1931-ben adtak ki. Szerzője mestere, Arno Poebel (1881-1958) volt, egy másik híres Mezopotámia-kutató.

Hogy miért elevenítette fel ezt a témát? Napnál is világosabb. így ma

gyarázza meg:

„Érdemes megemlíteni, hogy erre a nagyon érdekes rejtélyre mesterem és kollégám, Arno Poebel talált egy megoldást, amelyet az American Journal of Semitic Languages folyóiratban közölt cikkében írt meg (48. évfolyam, 1931, 20-26. old.). Poebel feltevése nem talált visszhangra a Kelet-kutatók körében, és úgy tűnik, feledésbe merült. Személyes véleményem viszont, hogy ki fogja állni az idő próbáját, és előbb vagy utóbb megkapja az őt illető elismerést, mégpedig azért, mert jelentősen hozzájárult a zsidók és a sumerek közötti kapcsolat megállapításához. "13B

Felesleges bármilyen kommentár. Ezen a bekezdésen érződik a levertség, fájdalom, megrökönyödöttség, de ezzel egy időben a jövőbe vetett remény és a bizalom, amikor majd elismerik az elhanyagolt érdemeket és megbecsülést.

Az érzéseim helyesek voltak, legalább olyannyira, mint a belőlük fakadó kételyek: a Kelet-kutatók - ahogyan Kramer nevezi őket - a nemtörődömség eszközével vetették meg. Miután ezt tisztáztuk, azt kell megértenünk, mindez miért történt. Pusztán az, hogy másként gondolkodnak a felfedezésről, ez nem lehet elegendő ok. Sőt e két ragyogó assziriológus, Arno Poebel és Sámuel Noah Kramer iránt érzett tiszteletem végett engedjék meg, hogy azt mondjam, „nem szabad", hogy elegendő ok legyen. Sőt mi több, a válasz ott van az orrunk előtt: a tanulmányban, amelynek tartalmát hamarosan megismerjük. Lényegében Kramernek azzal, hogy közzétette kutatása eredményét, az volt

121

merek a bibliai elbeszélésből.

A szerző tüzetesen megvizsgálta a sumer írás nyelvtani szabályait. Nézzük hogyan.

A szavak végén található mássalhangzókat a sumerek nem ejtették ki. Például a dingir (isten) szó esetében „dmgi"-nek ejtették, akkor is, ha a szó végén le volt írva az „r" betű. Nézzük tovább:

„Térjünk vissza a problémánkhoz, a »Sumer« szó kereséséhez. Poebel csodálkozott, hogy mennyire hasonlít egymásra a »Sumer« és a »Sem«, Noé nagyobbik fiának neve, amelyből az Assur, Elám és főleg a Héber ered, ez utóbbi a zsidók névadója."137

A Biblia passzusa, amelyre hivatkozik, a Teremtés könyve 10,21-22, és a következő:

21 Unto Shem, the father ofall the children ofEber, the brother ofJapheth the elder, even to hím were [children] born. 22 The children of Shem; Elam, and Asshur, and Arphaxad, and Lud and Aram.138

A magyar verzió a következő:

21 Sémnek is lettek gyermekei; aki Héber minden fiainak atyja, Jáfetnek testvérbátyja vala. 22 Sém fiai: Élám, Assur, Arpaksád, Lúd és Arám.139

Mivel a tudósok által teljesen elfogadott, hogy Héber fiain a zsidó népet értjük, nem lehetne ugyanezt mondani, hogy a Sém név a Sumer névadója, avagy a sumerek földje? Kramer szerint semmi kétség: a válasz igenlő; két pontosítással támasztja ezt alá:

1. az első a héber „e" magánhangzó:

• gyakran az ékírásos „u" magánhangzónak felel meg - erre konkrét példa az akkád sumu, melynek „név" a jelentése, mint a héberben a sem;

122

2. a második a Sumer szó végének („er") elhagyására vonatkozik, ami megfelel a héber *Semer-nek • mint ahogy már leírtuk az előző oldalon, a szóvégi magánhang

zók elhagyásáról szóló szabály alkalmazása révén a Sumer szót Summák ejtették vagy gyakrabban, Sum-nak (az i magánhangzó nagyon rövid), és éppen ezért héber nyelven „Sem"-nek mondták.

Ezek Kramer végkövetkeztetései:

.. / la Poebel feltevése helyesnek bizonyul, és Sem megfelel Sumer/Sumer-nek, azt a következtetést kell levonnunk, hogy a Biblia zsidó szerzői, vagy legalább is közülük néhányan úgy vélik, hogy a sumerek a zsidó nép elődei. "140

Az utóbbi időben a forradalmi ügy a sumerológusok megalázó közönyösségét idézte elő:

„[...] hogy a sumerek a zsidó nép ősei voltak."

A probléma megoldása egyszerű és nagyon könnyű. Elég, ha figyelmünket az úgynevezett Sumer kérdésre irányítjuk, amivel már néhány oldallal ezelőtt foglalkoztunk. Még árnyaltabban taglaljuk majd, mivel rögvest részletes összefoglalót készítek.

A fel fedett sumer kérdés

Elemzésünk legkiemelkedőbb pontjai, tiszteletben tartva az időrendiséget, ekképpen foglalhatók össze:

1. Egy olasz utazó, Pietro della Valle 1621-ben felfedezett egy 413 soros feliratot Behisztunban, Irán nyugati részében, egy sziklás falfelületen. A sorok 3 párhuzamos tartalmú feliratban helyezkedtek el; ugyanazt a szöveget írták le három különböző nyelven: a rosette-i kőhöz hasonló szerepük volt az ékírás megfejtésében.

2. Jóllehet egészen bizonyosan sémi eredetűek voltak, (óperzsa, elámi és babiloni akkád), a grafikai rendszerük nem volt azonos.141

3. Az ismeretlen nyelv (akkád) egyre inkább hasonlított néhány ismert sémi dialektusra; ez megkönnyítette a szöveg másolását.142

4. Annak ellenére, hogy a perszepoliszi feliratok eltértek egymástól grafikailag, a Royal Asiatic Society a leghíresebb ékírásfejtők közül

123

, O J 0~^~*v, n v & j u r a | c i v uoa^tj m u a s u K a i , os iorditsak le 1. Tw kulti-apil-Esarra asszír király addig ismeretlen írását. A négy tudós egymástól függetlenül készített fordítása minden lényeges pontban megegyezett. 1857-et írtak, végre megfejtették az ékírást, és ezzel hivatalosan is megszületett az assziriológia.143

5. Az esemény különlegessége, hogy attól a pillanattól átírta az egész ókori közel-keleti régióra vonatkozó történelmi ismereteinket, és ami ennél fontosabb, megváltoztatta az emberiség eredetéről alkotott elméleteket.

6. Abban az időben Európában erősödtek az antiszemita megnyilvánulások.

7. Később a tudósok körében elterjedt a nézet, mely szerint a babiloni és asszír archívumokból származó írások egy részének nyelvezete nem sémi eredetű.

8. Azok a kutatók, akik nem osztották Kramer elméletét a sumer nép és írás sémi gyökereiről, egyenesen odajutottak, hogy tagadják a sumer nyelv, sőt mi több, a sumer nép létezését. Ez az állásfoglalás nem volt teljesen megalapozott, azonban az orientalista tudományos körökben eldöntött tényként kezelték, és véglegesen elfogadták: az írás, a nyelv és a sumerek nem voltak sémiek.

Végső összefoglalásképpen a dicsőség, az érdem, a hála és a tisztelet azért, hogy még az egyiptomiak előtt feltalálták az írást, és a csodálat, amiért ilyen fantasztikus tudományos, irodalmi, matematikai, asztronómiai, jogi, politikai és más egyéb tudással bírtak, mindenképpen a jogos tulajdonost, a sumereket illeti. De ennek a népnek nem volt szabad séminek lenni.

Ezzel ellentétben két világhírű assziriológus, akiknek elismerték szakértelmét, Arno Poebel 1931-ben és Sámuel Noah Kramer 1963-ban bátran, következetesen és vitathatatlan szakmai felkészültséggel publikálták rendkívüli felfedezésüket, hogy igenis a sumerek voltak azok, akik ténylegesen feltalálták az írást, s mindezt alátámasztották kézenfekvő történelmi és filológiai bizonyítékokkal:

• a bibliai Sem Noé fia, leszármazottja. Ő az, aki tűlélte az Özönvizet; • Mezopotámia déli részében telepedtek le, ami a jelenlétüknek kö

szönhetően kapta a „Sumer Föld" nevet (a bibliai Shinar); • az akkori konvencionális gondolkodásmóddal ellentétben, bizo

nyára sémi eredetű nép volt.

124

i , i K a v a r ó íelledezes'f bgyaltaian nem, sot. Ismeretek fejlődésének, a kételyek eloszlatásának jele, a rejtély megoldása. Mindezek ellenére „megfosztották őket a reklám oxigénjétől".144

1931-et írtak. Az antiszemitizmus egyre erősödött Európában, bele-li ,dorva a lelkeket az emberiség legszörnyűbb háborújába, a II. világhá-i „ „úba Ez az antiszemitizmus nem irányult az összes sémi népcsoport ellen, hanem csak és kizárólag a zsidókkal szemben táplált gyűlöletet es diszkriminációt És „Sém" minden zsidó atyja volt.

Önökre hagyom a végső következtetéseket, amelyek ebben az esetben

valóban felkavaróak.

z . i e j e z e t

Bevezetés a forrásokhoz

A mikor elolvastam és megértettem sok sumer-akkád szöveg tartalmát, olyan érzelmek keletkeztek bennem, amelyekre nemigen találok megfelelő jelzőket: olyan gondolatokat ébresztenek, amelyek azt sugallják, hogy részesei vagyunk egy kozmikus elrendeltetésnek. N e m vagyok a New A g e támogatója, amit egyébként tiszteletre méltó filozófiának tartok, inkább szabad pragmatikusnak vallom magam. Az ókori Közel-Keletnek szentelt könyvekben néha egészen meghökkentő és keserűséget ébresztő állításokat lehet olvasni, melyeknek szerzői világhírű, még élő assziriológusok. Ők egy olyan írott hagyaték láttán, mint amilyet ez a különlegesnek tartott nép, a sumer hagyott ránk, makacsul ragaszkodnak a nézeteikhez, miszerint ez a felbecsülhetetlen értékű örökség csupán „mitologikus jellegű, eredeti írások". Vagy, mivel néhány ókori szöveg szerintük megmagyarázhatatlan, történelmileg teljesen megalapozatlan, ezért „vissza kell utasítani". Ezeket az álláspontokat tiszteletben lehet tartani, de ugyanakkor határozottan nem kell egyetérteni velük. Főleg ma, amikor a tudomány fejlődésének és a kutatók önfeláldozásának köszönhetően olyan felfedezésekre tettek szert, amelyeket nemrégiben „lehetetlennek" tituláltak, így a hajthatatlan szkeptikusok evidens módon megszégyenültek. A hihetetlen dolgokkal szemben a hozzáállás tesz különbséget, azaz hogy nyitottak vagyunk-e ezekre vagy sem, és hajlandóak vagyunk-e előítéletek nélkül elmélyülni a témában.

Visszatérve nyomozásunkhoz: történelmileg igazolt, hogy a sumerek írott irodalma az i. e. III. évezred derekán született és fejlődött ki. Az írás az írnokok privilégiuma volt, akik eredetileg a papi rendből származtak, majd később a „világi" előkelő rétegből kerültek ki ezek a szakemberek.

127

, j . k / U I , v c t g j f -

ahogy eleinte szokás volt -, a papi körök közeléből jöttek. Az írnokok drága iskolákban tanultak, komoly elvárásoknak kellett megfelelniük, és egyenesen a papok tanították őket (vagy olyanok, akiket maguk helyett megbíztak ezzel). Ezekben az iskolákban tanulmányaik során az ír nokok feladata volt lemásolni régebbi korok írásait, ebből következik, hogy szótárakat hoztak létre: ezek a modern kori kutatók számára is elengedhetetlen eszközök voltak a sumer kultúra megismeréséhez.

Ismereteink forrása, amiből táplálkozunk majd, a sumer írott tradíciókból ered, amelyek körülbelül i. e. 3000-ben kezdődtek, néhány századdal azután, hogy letelepedtek Alsó-Mezopotámiában.

Felhasználjuk majd az Assur-bán-apli Könyvtáraként híressé vált ninivei könyvtár írott dokumentumait. Jóllehet ezeket akkád nyelven írták, amint ezt az előző oldalakon láthattuk, de tudjuk, hogy részben sumer eredetúek.

Lesz alkalmunk arra is, hogy a vizsgálatok során felhasználjunk más forrásokat is, a kötelességtudattól és a precizitástól vezérelve összehasonlításokat végzünk, illetve keresünk nemcsak írott és nemcsak sémi eredetű, bennünket igazoló visszajelzéseket. Mindenesetre hiteles forrásokból dolgozunk.

Amikor a fenségesség...

Részben sumer dokumentumok, részben Bérosszosz káld pap krónikájának ránk maradt töredékei nyomatékosítják, hogy az ember több fejlődési fázison keresztül haladva vált civilizált lénnyé.145

De még van ennél is több. A sumerek azt üzenik, hogy kezdetben...

Amikor leszállt az égből a fenségesség Eriduban lakozott. Eriduban Alulim lett a király És 28 800 évig uralkodott; Alalgar 36 000 évig uralkodott:

2 király; ketten együtt 64 800 évig uralkodtak. Io elhagyta Eridut; királyságát Badtibirába helyezték át.

128

Baüübiraban Enmenluanna lett a király És 43 000 évig uralkodott; Enmengalanna 28 000 évig uralkodott; Dumuzi istenség, a pásztor, 36 000 évig uralkodott:

3 király; hárman együtt 108 000 évig uralkodtak. Io elhagyta Badtibirát; királyságát Larakba helyezték át. Larakban Enszipazianna 28 800 évig uralkodott;

1 király; ő 28 800 évig uralkodott. Io elhagyta Larakot, királyságát Szipparba helyezték át. Szipparban Enmenduranna lett a király és 21 000 évig uralkodott:

1 király; ő 21 000 évig uralkodott. Io elhagyta Szippart; királyságát Suruppakba helyezték át. Suruppakban Ubár-Tutu lett a király és 18 600 évig uralkodott.

1 király; ő 18 600 évig uralkodott. 5 város,

8 király; ők összesen 241 200 évig uralkodtak. Az Özönvíz mindent elpusztított.146

A szövegrészlet olyan dokumentumból való, amelyet a tudósok a tartalma alapján Sumer királylistának - SKL - hívnak; ami bennünket illet, mielőtt még tartalmilag elemeznénk, a jobb megértés érdekében érdemes rögzítenünk néhány fix pontot:

• a fenségesség vagy a felségesség (a felsőbbrendűség szinonimái) úgy értendő a sumereknél, mint a városállam kormányzásának funkciója; a kezdet kezdetén az „istenségeknek" volt a privilégiuma, majd a későbbiekben átadták a feladatokat kiválasztott bizalmi

129

zött, és a betöltött tisztség az „úr" volt, en, vagy a „nagy főpap" ensi;* • a sumerek mindig is azt vallották, hogy az „istenek" teremtették

őket, de amikor utaltak rájuk, sosem használták az isten vagy az istenség fogalmát;**

• az isteni és az emberi világ közötti különbség nem annyira lényegi volt, hanem az erő mértékétől függött;

• DINGIR az a kifejezés, amivel a sumerek illették a felsőbbrendű lényeket, akik őket teremtették, tanították, teljesen antropomorf lények, akik halhatatlanok voltak;

• amikor először jelentek meg a sumerek a történelem színterén, azonnal igen magas és különleges ismereteket mutattak fel számos területen;

• a sumerek tudásukat a Felsőbbrendű lényektől tanultakra vezetik vissza; • magukat SAG.GI-nak hívták (olaszul bölcseket jelent - a ford.)

vagyis „feketefejűeknek", illetve „a fekete fejű népnek".147

Ennyi szükséges bevezető után elemezzük a szövegrészletet. Ha végignézzük a történelmet, akkor az SKL E-ri-du-nak (jelentése: „amit messze építettek) nevezi el a Föld legrégibb városát; reprodukálja az „égből leszállt" királyokat, akik a városállamot vezették (ma úgy neveznénk: „főváros"); leírja, mennyi ideig tartott minden egyes városállam vezető hatalma, és az első királytól az utolsóig összeadja, hogy együttesen hány évig voltak uralmon, mielőtt az Özönvíz mindent elpusztított.

Meglepő, hogy milyen sokáig uralkodott egy király: átlagban 30 125 évet. Erről kétféleképpen lehet vélekedni: „...lehetetlenség, ezért vissza kell utasítani"; vagy pedig „...a jelenlegi tudományos ismereteink alapján érthetetlen a jelenség, éppen ezért érdemes nyomozni ez irányban". Hogy mi a második utat választottuk, a nyomozást, az igazolja majd, hogy az SKL-ben leírt uralkodók hosszú élete nem egyedi eset. A Bibliában könnyen találunk (Teremtés könyve 5. és 9. fejezet) számunkra nagyon ismerős személyiségeket, az Özönvíz előtti ősapákat, akiknek élethosszát az alábbi táblázatban vázoltuk fel.

* Akkádul ishakku; mind vallási, mind civil titulus volt, király-pap. A város legmagasabb rangú intézményének vezetője, aki az istenek vezetése alatt kormányzott. ** Az Istent, mint kifejezést e lőször i. sz. 383-ban vezették be a Bibliában, a San G i r o l a m o (la Vulgata) verzióban, amely I. D a m á z pápa kérésére íródott, ez volt a Biblia első latin verziója. Az Isten szót az Elohim és Jahweh kifejezések helyett vezették be.

130

I I I U U

26. ábra. Grafikon az ősapák életkoráról

Az egyetlen kivétel Énok: azért kérdéses, hogy mennyi ideig élt, mert kevés adatot tudunk, mivel ő nem halt meg (ahogy ezt az Ótestamentum kifejti), hanem Isten őt az égbe emelte, miközben még élt (365 évesen).

Egyértelműen hihetetlen adatokkal állunk szemben, de az is igaz, hogy nem lehet biztosnak tekinteni az „eleve lehetetlenség és ezért visz-sza kell utasítani"148 érvet.

A hosszú élet elixírje

Flavius Josephus (1. század) A zsidók történetében felhívta a figyelmet arra, hogy ne ítéljük hamisnak az írást:

„Ha összehasonlítjuk az ókoriak életét a mai életvitellel, és azzal, hogy mennyire rövid életet élünk, senki ne tartsa hamisnak, amit róluk mondanak; abból, hogy ma az élet ilyen rövid, nem következik, hogy ők sem élvezték a hosszú életet. Mivel elsősorban Isten szerette őket, úgy táplálkoztak, ami jobban szolgálta a hosszú életet, így természetes volt, hogy olyan sokáig éltek [...]"

131

W < i U U U 11CVC ~ ¿,911 K

író és történész, aki nemes papi családból származott, erős görög és la tin befolyású nevelést kapott.

Még ha feltételezése teológiai elrendelésnek tűnik is, a műve tártai maz olyan meglátásokat, amelyek akár lehetségesnek is bizonyulhal nak. Ha figyelembe vesszük, hogy mely történelmi kontextusban íródott, i. sz. 1. század, elég „nyitottnak, széles látókörűnek" lehetne definiálni Anélkül, hogy a leegyszerűsített „minden lehetséges" filozófia területéro eveznénk, a logikus nyomozás elénk tár egy lehetséges zárt matemati kai/tudományos megoldást, éppen ezért:

• ha igaz az, hogy az SKL-ben szereplő első nyolc Özönvíz előtti ural kodó „istenség" és örök életűek, vagy annak tűnnek az emberi élet hosszhoz képest;

• ha igaz az, hogy a sumer nép egyenes ágon Noé egyik fiától, Semtől149 származik;

• ha igaz az, hogy a „Feketefejűek" (a sumerek) megalkotása az „istenek" műve;

akkor Noé és az ő elődei, vagyis Ádám leszármazottai, akit az istenek alkottak meg saját vérükből, olyan hosszú életet örököltek, mint az őseiké volt. Legalábbis az Özönvízig. Mert utána megváltoztak a dolgok.

Egyelőre élvezzük ki Josephusnak ezt a felvilágosult gondolatát: egy 2000 évvel ezelőtti fénysugár, melyet megirigyelhetnének a 21. század legelszántabb szkeptikusai, akik a sötétségben tapogatóznak. Ha a szokásos mindent tagadó embereken múlott volna, akkor ma nem lennénk a jelenlegi tudományos ismeretek birtokában például tudományos téren sem; és ami még fontosabb, nem lenne a világon számos kutató, akik hétrét görnyednek a műszerek felett és felfedeznek olyan „lehetetlen" dolgokat, amelyekkel megrengetik majd a létező és „áthághatatlan" természeti törvényeket. Ezeknek a fantasztikus szakembereknek köszönhetjük, akik az izlandiak DNS-kódját vizsgálták, hogy megtalálták például azt a gént, amelyet nem véletlenül neveztek el „Matuzsálemnek", amely döntő szerepet játszik abban, hogy meddig élünk. Az, hogy a Földön élő lények élethossza előre beprogramozott, látható abból is, hogy az ember átlagban 80 évet él, a kutya 15-öt, a galápagosi óriásteknősök több mint 200 évet és így tovább. Tehát, ha életünket a genetikai óra szabályozza, akkor a hosszú élet elixírje, amit Gilgames is keresett a nevét viselő babiloni eposzban, létezik. Az igazság az, hogy több is van. Az, amit Izlandon

132

Inláltak, egy véget nem c:ro sorozat jegirisseoD része.— imhö ja-nuai ja-i un az USA-ból érkezett Woodring Wright professzor felfedezésének hí-i e, aki a texasi egyetem és a Southwestern Medical Center professzora. Wright beazonosította a telomerért felelős gént. Egyszerű szavakra leli n-ditva: a telomerek ismétlődő DNS-sorozatok, amelyek a kromoszómák végén találhatók. Úgy helyezkednek el a kromoszómákon, mint | műanyag védelem a cipőfűzők végén: meggátolják a degradálódást.

2000 végén megtalálták a muslincában azt a gént, amit ha módosítanak, megkétszerezi a rovar élethosszát. Talán a legérdekesebb kísérletet az IEO-ban (a milánói Európai Onkológiai Intézet) végezték: Pier ( üuseppe Pelicci kutatócsoportjával eltávolította az egerekből az úgynevezett p66shc gént. E gén nélkül sokkal ellenállóbbak az oxidatív stresszre, ami a sejtek normális működésének egy nemkívánatos mellékhatása, és ezáltal 35 százalékkal tovább élnek.151

Ha ezek a felfedezések előhírnökei egy olyan tudományos útnak, amely képes egyre meglepőbb fejlődésre, akkor miért ne legyünk nyitottak arra az eshetőségre, hogy bibliai ősapáinknak valóban lehetett hosz-szú élete? Persze nyitva marad az a kérdés, hogy ma az ember átlag életkora körülbelül 80 év.

Régen, a középkorban, a várható élettartam 47 év körül volt. Természetesen napjainkban az orvosi és tudományos felfedezések, a helyes táplálkozás, az életmód mind hozzájárultak ahhoz, hogy megnövekedjen az átlagéletkor, de még mindig nagyon távol vagyunk a Bibliában szereplő életkoroktól.

Ezen a ponton jogosan megkérdezhetjük, hogyan lehetséges az, hogy az emberi fajnál megmutatkozik az élettartam mérése? És ez a jelenség (lásd a 27. ábrát)152 miért csak az Özönvíz vége után jelenik meg fokozatosan?

A mai napig nincs ezekre a kérdésekre válasz. Nyomozásunk során, ha visszamegyünk az időben, akkor szinte kizárólag csak az Ótestamen-tumra és az abból kimaradt apokrif iratokra (Awan, Azura stb. a Jubileumok Könyvében szerepelnek, nincsenek benne az Ószövetségben...) támaszkodhatunk. De egy dolog biztos: a Bibliában szereplő Ábrahám ősei nem voltak egykék, mindnek voltak fiú- és lánytestvérei. A hagyomány úgy akarta, hogy családon belül nemzettek utódokat, azaz a lánytestvérek a fiútestvérekkel, azért, hogy ne hígítsák fel az „isteni" géneket. Néhány példa rá: Káin elvette leánytestvérét, Awant, Sét lánytestvérével, Azurával házasodott; ugyanígy tett fiuk, Enós, akinek saját testvére lett

133

500

400

300

200

100

P3 i az

A *

i5

27. ábra. A grafikon az ősapák Özönvíz utáni utódainak életkorát ábrázolja

a felesége, Noémi; Kénán az ő leszármazottjuk, leánytestvérével kelt egybe, Mualelettel. Az első változás Kénán fiánál, Mahalalélnál történt, aki eltért a szokásoktól, mert unokatestvérét, Dinát (apja lánytestvérének a lánya) vette el, anélkül, hogy felhígította volna családja génjeit.153

Ugyanezt az eljárási módot írják le a sumer-akkád szövegek, amelyekben az írnokok arról tájékoztatnak, hogy szigorúan ezt a szabályt követték az isteni pantheonban ugyanezen okból: ne vesszenek el a gének. Maga Ábrahám is, aki minden hívő atyja, lánytestvérei közül választott magának feleséget, Sárát, apjának lányát. A későbbiekben valószínű, hogy ezek az isteni törvények vagy a kor szokásai, egyre kikerültek a divatból és átadták helyüket a „vegyes" családoknak; ez annyit jelentett, hogy nem csak Ádám isteni családjából származtak. A következményeket mi is láthatjuk és hogy pontosak legyünk, Héber első leszár-mazottaitól indul: Peleg ötven százalékkal rövidebb ideig élt, mint apja (239 a 434-hez képest).

Hogy Ádám és Éva nem az egyetlen emberek voltak a Földön, ez már lényegében elfogadott álláspont, még az egyház részéről is. Ezenkívül érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy maguk „az igaz Isten fiai felfigyel-

134

NK ra, nogy az emooroK lányai s z e p e K , et> it}iesegtJK.ei veuen m a g u w i a i v ,

i négpedig mindazokat, akiket kiválasztottak".154

Végezetül azt mondhatjuk, hogy a bibliai Ádám utódainak hihetetlen hosszú életéért valószínűleg egy vagy több különleges - „isteni" - gén volt a felelős. Ezeknek a géneknek az évszázadok során - annak követ-Ki íztében, hogy már nem keltek egybe a „családokon belül" - csökkent uz aktivitása, sőt teljesen meg is szűnt. Egy olyan génről beszélünk, amely már jelen van a modern tudományos világban; a felfedezés és a kísérletezés egyelőre csak az állatvilágban történik, de azt gondolom, hogy az emberen való tesztelése is rövid időn belül megvalósul.

Vajon valóban olyan hasznos ez a felfedezés az emberiség számára? Ki az, aki nem szeretne élni akár 200-300 évet vagy még többet, ha lenne rá lehetősége? De ahogy Seneca mondta: „nem az élet jó, hanem a jó élet".155 És mi hogyan élnénk?

Hányan tudják, hogy „ennek" az emberi fajnak 20 százaléka felemészti bolygónk erőforrásainak 80 százalékát? Hogy világosan lássunk: „ha a Föld minden lakója úgy élne, mint a nyugati társadalmakban, akkor 2,3 bolygóra lenne szükségünk, hogy fedezni tudjuk a Föld népességének fogyasztási igényeit".156 Ma megoldások nélkül (és őszintén szólva elég keveset látok belőle) a helyzet tarthatatlan lenne! A későbbiekben egy nélkülözhetetlen ante litteram akkád írás fogja majd megoldani a rejtélyt. Egyelőre elég, ha csak egy dolgot bocsátunk előre, ami segítségünkre lesz, hogy megértsük az elkövetkező történéseket: a Sumer királylista utolsó uralkodója Ubár-Tutu volt, az ő fia Ziuszudra herceg.

A sumerek világnézete

A sumer nép magát „feketefejűeknek" nevezte vagy a „fekete fejű népnek", sumerul SAG.GE vagy SAG.GE/I(R) vagy SAG.GE(R)/GI(R)*, a fordítóktól függően, és a SAG „fejet" jelent, a GE/GI(R) meg „feketét/feketé-ket". Hivatalosan, történelmi szemszögből nemigen foglalkoztak azzal, hogy megmagyarázzák ezt a jellegzetességet. Valószínű, hogy antropológiai szempontból megkülönböztetést jelenthetett a népek közti különbségtétel a hajszínek alapján. Vagy éppen egy olyan jellemző lehetett, ami

* A ( r ) hang az a szó végi mássalhangzó, mely ugyan a szabályok szerint kiírható, de n e m kell olvasni. Lásd ebben a könyvben a 123. oldalon.

135

I V I . 1 U ,

amint ezt hamarosan meglátjuk majd. De egyelőre ezt a második vaili ciót tekintsük csak egyszerű feltevésnek.

A sumerek úgy tartották, hogy földterületük határait a dingirek már az univerzum teremtésekor meghatározták. Ezt a KI.EN.GI(R) írásjelekkel jelölték.157 Jelentése: „A fekete urak földje", vagy inkább „a feketék urainak földje", amiben a KI a „földet" jelenti, az EN olyan titulus, amit rendszerint „úr/kormányzónak" fordítanak, a GI(R) pedig „feketét" jelenti.

Ezt az értelmezést jóllehet alátámasztják a szótagok jelentései, a tudo sok nem fogadták el. Miért? A pontosság kedvéért el kell mondanom, hogy az orientalista tudósok a KI.EN.GI(R) kifejezést úgy fordították, vagy inkább úgy értelmezték, mint „Sumer" vagy „Sumer föld". De ezt egyáltalán nem lehet elfogadni, vagy legalábbis erősen ellentmond annak a történelemnek, amit ők maguk írtak meg. Ugyanis a világ legnagyobb assziriológus tudósai, akadémikusai mindig azt állították, hogy a „Sumer/Shumer" kifejezést a sumerek után jövő népek alkották meg, és így hívták azokat, akik „a Sumer földterület lakói voltak". Ez a földterület, mint tudjuk, nem más, mint Mezopotámia déli része, mely a Perzsa-öbölbe torkollik. Ebből következik, hogy teljesen kizárt a sumer kifejezés „visszamenőleges" jelentése.

A sumereknél elfogadott fogalom volt, hogy az ő „szél uruk" EN.LIL158 -ahol az EN „urat" jelöl és a LIL pedig „szelet" - az egész lakott Föld királya volt, „minden föld ura" és nem csak a sumeré. A Föld lakói a nam-luluk voltak, ebben a sumer szóban a lu „embert" jelent, és kétszer írva többes számot jelöl, míg a nam, amit elvont főnevek képzésekor használtak,159 és az olasz nyelvben megfelel az „umanitá" kifejezésnek, angol szóval „mankind", magyarul: emberiség.

Kétségkívül a sumerek nagyra tartották magukat, ami valószínűleg onnan ered, hogy tisztában voltak vele: olyan tudás birtokában vannak, mely megkülönbözteti őket azoktól a népektől, amelyekkel kapcsolatban álltak. Bizonyíték rá, hogy a sumer irodalomban van legalább egy olyan dokumentált eset, amikor a „feketefejűek" az egész emberiséggel azonosítják magukat. Ez az Eridui teremtés avagy Sumer özönvíz címmel jelölt sumer szöveg egy passzusából derül ki:

136

Miután An, Entil, ü'nféi es Nmhurszag, megalkották a „feketefejűeket" [a sumereket], az állatok mindenhol szaporodni kezdtek; mindenfajta állat, a négylábúak méltó díszei voltak a pusztának*

Ha tovább elemezzük, hogy a sumerek miként vélekedtek magukról, úgy tűnik, nyitott még az a kérdés, hogy magukat „kiválasztott népnek" tekintették, „a Föld sójának", ami valójában így is volt. Ez fontos kérdés, hiszen pár évezreddel később ismét találkozunk ezzel az önmeghatározással annál a „kiválasztott népnél", mely a káldeai Ur városból (már sumer város volt] indult Ábrahám ősatya vezetésével a hőn óhajtott „ígéret Földje" felé.160 De a kutatásoknak köszönhetően ezt a kételyt végleg el tudtuk oszlatni. Ezt az önbecsülést nem szabad összetéveszteni a bibliai kevélységgel** (ami ráadásul időben később volt a történelemben), megtalálható egy sumer szövegben: „Enki, a világ teremtője" vagy „Enki és a világrend". Benne kizárólagos és egyedi szeretet nyilvánul meg a sumerek iránt ENKI 1 6 1 részéről - amiben EN az „urat" jelenti, a KI meg a „földet" jelképezi. Egy sor juttatást és kiváltságot kaptak, amik egyébként csak az isteneket illették meg, és ezek világossá teszik, hogy a sumerek milyen véleménnyel voltak magukról: különleges és szent közösségnek hitték magukat, akiket egyenesen az „istenek" választottak ki földi tartózkodásra.162

Ebben a passzusban olyan információkhoz jutottunk, amelyek nyomozásunk során nem öncélúak; ugyanis megfejtési kulcsokat kaptunk, s ezek segítségével tudjuk majd megérteni a sumer dokumentumok tartalmát, e fantasztikus nép nagyon régről ránk maradt iratait. Ezek a dokumentumok annak az igazságnak történelmi bizonyítékai, amit keresünk.

Előbb azonban érdemes visszatérni arra, hogy a sumerek (az összegyűjtött információk alapján) miként vélekedtek magukról és a világról, és amit nagy hiba lenne figyelmen kívül hagyni: a sumerek különlegesnek tartották magukat.

* G. Pettinato, „Mito sumero del diluvio", idézet a Mitológia SumericáoóX, 147 old; sumerul

a pusztát EDIN-nek írják. ** A katolikus teológia szerint a hét főbűn egyike a kevélység, amikor is olyannyira nagyra tartjuk magunkat, hogy ezzel tagadjuk azt, hogy Isten teremtményei vagyunk. Bizonyosan nem ez volt a sumerek hozzáállása, akik tudásukat és létezésüket az istenek művének tekintették (az olasz szerk.).

137

Gyorsan elintézhetnénk a kérdést egy banális, röpke válasszal: beképzelt nép volt. Bizonyosan megoldást jelentő megállapítás, azonban nem tisztáz olyan dolgokat, amelyekhez ráadásul nincs közünk. Mindazon által, ha lennének ez irányba mutató elemek, amelyek komoly, elmélyült és dokumentálható eredmények, nem esne nehezünkre elfogadni az előbbi állítást. De sajnos nem így van: ez a válasz egy felszínes elemzés eredménye, ezért elvetendő.

A mi nyomozó stratégiánk ugyanakkor az egyetlen helyes út felé tart: a kutatás irányába, amely egyenesen a megoldásig vezet bennünket, s ezt az elkövetkező oldalakon látni fogják. De még előtte le kell fektetnünk fix tájékozódási pontokat, amelyek segítségével végighaladhatunk pontos és koherens módon elemző utunkon.

3 . fejezet

Útmutató az értelmezéshez

Az elkövetkező oldalakon elmélyedünk majd „nyomozásunk kulcsdokumentumában" - így is nevezhetnénk a „tudásnak" azt a szellemi örökségét, amit a sumer nép hagyott ránk az emberiség eredetéről. Annak érdekében, hogy csökkentsük a téves interpretációk lehetőségét, figyelembe kell venni, hogy:

• amióta megfejtették az ékírást és visszamenőleg a sumer képírásos írásjeleket, a téma majdnem minden tudósa a dingir kifejezést „istennek" interpretálta; ez a rövidlátó értelmezés az események mitologikus megközelítéséből adódik, ami abból eredhet, hogy nagyon régmúlt események (legalább hatezer évvel ezelőtti) elemzéséről van szó;

• miután bebizonyítottuk, hogy a „mitológia" kifejezés használata annak megnyilvánulása, hogy az ember korlátozza saját intellektuális képességeit, amelyek segítségével tudományosan és laikusan is hozzáférhetne az ismertekhez a kutatás eszközével, ezért fontos hangsúlyozni, hogy a tudományos életben gyakran figyelmen kívül hagyják azt, amit nem lehet tagadni. Amit nem lehet katalogizálni, félrerakják; amit nem tudnak megmagyarázni, azt hamisnak vagy mitologikusnak ítélik. Viszont fontos hangsúlyozni, hogy minden mítosz, legyen az tudományos, vallásos vagy régi tradíciókhoz kötődő, tartalmaz történelmi igazságokat;

• jóllehet a sumerek nem gyakoroltak egyetlen vallást sem, amikor a könyvem során a „pantheon" kifejezést használom, csak praktikus rendszerezési okok miatt teszem, amikor is összegzem azoknak az alakoknak hierarchikus struktúráját, akiket a sumerek dingireknek hívtak, és akiket grafikusan egy nyolcágú csillaggal ábrázoltak;

139

W , W U I Í U V , i«jgy u r v c i , a LLírtgireu a i K o u a K meg, de irant.uk nem tápláltak semmilyen vallási kultuszt, hanem hálásak voltak, tisz telték őket és alárendelték magukat nekik. Ez a viselkedés a hódolattól jes tisztelgéshez áll közel azok iránt, akiknek olyan magas és fejlett tudásuk volt és oly sokáig éltek, amelyről úgy tartották: „nincs vége";

• a dingir kifejezést ama fizikai entitások neve elé tették, akik vitatha tatlanul antropomorfok voltak, és ezzel jelezték rendkívüli felsőbb rendűségüket;

• a „feketefejűek" és teremtőik közötti kapcsolatból kifolyólag e könyv folytatásában, kivéve az eredeti szövegek fordításánál, nem fogom használni az „isten" kifejezést, hanem az „istenség", „Felsőbbrendű", „Úr" vagy dingir szavakat. Mindenesetre használatuk úgy értelmezendő, mint egy kitüntetés, tiszteletben tartva és következetesen igazodva ahhoz az elvi irányzathoz, amit a sumer nép képvisel.

Azért fontos ezeket leszögezni, mert sokan, akik talán túlságosan is kötődnek vallásuk eszméihez, nehezen tudják valóságnak elfogadni azt, ami mélységesen különbözik a meggyőződésüktől.

A sumer panteon

Történelmileg elfogadott, hogy a sumerek úgy alakították ki kapcsolatukat az istenségekkel, hogy nem a valójukra koncentráltak, hanem arra a fantasztikus tudásra és hatalomra, amivel ezek a lények rendelkeztek. Lények, akik mint az emberek, terveztek, tevékenykedtek, ettek, ittak, párosodtak egymás között (valószínű, hogy nem mindig, ahogy ezt majd látni fogjuk), családot alapítva; ki voltak téve a szenvedélyeknek és a gyengeségeknek; halhatatlanoknak hitték őket, de hajlamosak voltak megbetegedni; öltek, de őket is megölhették. Összességében a dingirek felsőbbrendű lények voltak, antropomorfok, tehát emberi formával rendelkeztek, gondolkodtak és cselekedtek.

Az előző oldalakon, amikor az Eridui teremtés történetéből idéztünk, egy pillanatra találkozhattunk a sumerek számára fontos négy istenséggel. Ezek, a több száz létező közül, alkotják a sumer panteon Gotháját (Gothai almanach - a ford.); főszereplői annak a történetnek, amit hamarosan megismerünk. Ők azok, akik együtt viszik véghez a legjelentősebb cselekedeteket. A többi istenség közül sokat másodrendűnek tartot-

140

28. ábra 29. ábra

tak: a feleségekről, a gyermekeikről, unokáikról van szó, akiket nem is mindig imádtak. Kezdjük akkor egyenként megismerni a négy legfontosabb istenséget: An, Enlil, Enki és Ninhurszag; a többieket, nyomozásunk célja érdekében, menet közben fogjuk megismerni:

An: akkádul Anu vagy Anum, a legfőbb istenségnek tartották, apja Emilnek, Enkinek és Ninhurszagnak; úgy tűnik, semmilyen funkciót nem tölt be sem a dingirek világában, sem az emberi szférában, kivéve, hogy kezdetben ő hirdeti ki az istenségek gyűlése által kiválasztott királyokat. An kultuszközpontja az Uruk nevű városállam volt, vagy Erech, ahogy a Bibliában szerepel, de székhelye, Isteni Lakhelye az egekben volt; mindazonáltal súlyos krízishelyzetekben vagy rituális rendezvényekkor An leszállt a Földre, és ilyenkor lánytestvére, Antu kísérte el, aki egyben felesége is volt, s vele a „legfőbb isteni párt" alkották. A sumer szövegekben találunk néhány olyan esetet, amikor An Emillel és Enkivel alkotta a „hármas felsőbb-séget"; majd ezt követi a legősibb sumer képírás reprodukciója (28. ábra).

Enlil (ENLIL: A szél/levegö ura; úgy is nevezték, hogy ilu KUR GAL, A nagy hegy ura [ilu = akkádul úr; KUR = hegy; GAL = nagy]): Enki féltestvér öccse, An másodszülött fia, de első gyermeke a legfőbb isteni párnak, ezért ő An törvényes utóda. Az ő kiváltsága volt, hogy a sumer királyi jogállást adományozza. Szud volt a házastársa, aki az egybekelésük után a NIN.LIL nevet vette fel, A szél úrnője/uralkodója (nin = hercegnő/úrnő és lil = szél). Három gyerekük született, Ninurta, az elsőszülött, Nanna (akkád megfelelője Szin) és Ishkur (akkádul Addad); Nippur volt legfőbb kultuszhelye és földi lakhelye is, az E.KUR, az „otthon, mint egy hegy" (E = otthon, ház és KUR = hegy). A 29. ábrán találjuk a képírás reprodukció j át.

141

30. ábra

Enki (EN.KI): a Föld ura volt, akkádul Ea, úgy is tartották számon, mint „Apszu", az édesvíz birodalmának urát; vagyis a Víz ura; még úgy is nevezték, hogy A bölcsesség és a mágia ura. Fontos információ, mely hasznos lesz kutatásunk során: gyakran kötik őt a kígyó figurájához, mivel eredetileg úgy írták le mint Az Eufrátesz ura - kígyója (30. ábra).

Ő volt az, aki a Föld szervezésével foglalkozott, ő valósította meg Enlil döntéseit. An fia és féltestvére Enlilnek, velük együtt alkotja a hármas fel-sőbbséget. Felesége, Damgalnunna (akkádul Damkina) istenség volt, aki egybekelésük után felvette a Ninki (NIN. KI) nevet, a Föld Úrnője/uralkodónője (NIN = úrnő/hercegnő és KI = föld); három gyermekük született, Marduk, az elsőszülött, és a két ikertestvér Dumuzi és Nergal. Ő a „me"-k őrzője volt (archetípusok, rendeletek); kultuszközpontja Eridu volt, „a ház, amit messze építettek" (E = ház, otthon, RI = építeni, DU = messze, távol),

31. ábra

142

1 " ' I I I . V W M. I U I U I U l l \ I U " I V * ' I O CXZj Lj-X1i1 l ^ U 1 Cit YJ C 4 . l l yi \í. W \ ^ t i C * l 1 1 1 U U U , / í x^lllfrtl W w LKA. j . Alább találják a képirásos reprodukcióját.

Ezenkívül sokszor ábrázolják a vállából szökő vízsugarakkal, ahogy

a :<2. ábrán láthatjuk.

Ninhurszag (NIN.HUR.SAG vagy NIN.HURSAG): A hegy úrnője volt vagy A dombság úrnője, de más néven is szokták szólítani: Ninmah, Fenséges Űrnő vagy Fenséges Uralkodónő (Nin = úrnő/hercegnő; mah = fenséges),

32. ábra

Ninmenna, Dingirmah (Fenséges Istenség). Akkádul gyakran úgy fohászkodtak hozzá, hogy Bélit-ilí (az istenek Úrnője).163 Minden ember és minden gyermek anyjának tartották, vagyis „minden teremtett lény anyja", Sámuel N. Kramer184 szerint a leggyakrabban használt név, amivel illették, arra utalva, hogy életet adományoz - az Úrnő, aki életet adományozott, és Nintu (vagy Nintud), A születés kunyhójának Úrnője. A nevében a „TUR5"-t olyan jel ábrázolta, amelynek jelentése valószínűleg eredetileg „a születés kunyhója az állatok karámjában" rajza lehetett.165 El kell mondanom, pozitívan hatott rám, amikor megláttam

143

33. ábra

ennek a piktogramnak a formáját, a Manuel d'épigraphie akkadiennemi

című könyvben, ahol a TU vagyis TUR5 olyan, mintha egy kunyhó rajza lenne, melyet egy vagy több nádköteg díszítene (33. ábra).

Egy másik jelentőséggel bíró adat, amely alátámasztja, hogy a kifejezés értelmezése helyes: a sumerek a női nemi szerv metaforikus megnevezésére az E2 (ház) jel használata helyett az AMAS (akol) jelet használták, és hozzákapcsolták a TUR5 jelhez.

Képzeljék el, hogy a SAG4.TUR3 sumer kifejezéssel nevezték a méhet, és ez a kifejezés akkádul sassuru, Nintur egyik neve. Nem véletlen, hogy eme istenség egyik neve „A méh Úrnője" volt (be-lit re-e-me), emblémája a görög ómega betűforma (£2),167 vagyis a méhet jelképező szimbólum.

Hogy az istenség eme definíciói közül hányan és melyek lettek igazi entitások és nem csak a többi istenséggel való fúziót jelentették, ezt nehéz megmondani; léteznek olyan szövegek, amelyek olykor külön istenségnek kezelik a neveket, máskor meg ugyanannak az istenségnek a megnevezésére szolgálnak. Többször jelölik meg Enlil feleségének, létezik egy bőséges és elfogadott szöveghagyomány, melyben Ninhursag a lánytestvére volt, miközben, amint már korábban láthattuk, Ninlil volt a felesége. Enki nőjét és lánytestvérét gyakran a 34. ábra szerint jelenítették meg.168 A 35. ábrán látható a képírás megjelenítése.

Engedjenek meg egy kis kitérőt. Térjünk vissza a „születés kunyhója" képhez. Nézzék meg jól. Nem jut eszükbe semmi? Semmilyen más történelmi esemény? Konkrétabban: a zsidó tradíció szerint az Elohim kifejezés, ami köztudottan Istent jelent, kánaáni eredetű, majd a Jehova kifejezéssel helyettesítették (eredetileg Jahweh, a YHWH-ból). Valójában majdnem mindenki tudja már, hogy az Elohim szó egy név többes számú

144

34. ábra. Terrakotta dombormű grafikus reprodukciója, Bagdad, Irak Múzeum

35. ábra

alakja. Igaz, ez nem az a pillanat, amikor el kell mélyednünk az etimológia eredetében, mégis alapvetően fontos hangsúlyozni, hogy Elohim Kánaán első isteneit jelentette. Kronológiai szempontból lehetetlen, hogy a sumerek direkt módon hatottak volna a zsidókra, arra a népre, amely 12 törzsből állt a fáraók Egyiptomában, ahogy megörökíti a Biblia, másfelől ugyanúgy vitathatatlan, hogy a sumerek nagy hatással voltak Kánaán népére: arra a népre, amely megelőzte a zsidókat a később

145

i m c M u i i a n e v ű n l ö i n e i uvs vau luiuon.— öoi, anogy m a r említettem, ami kor Ábrahám elhagyta az alsó-mezopotámiai Urt, azért, hogy KanaáS földjére menjen, nem zsidóként vagy kanaániként érkezett, hanem su merként.

A sumerek számára az istenségek megnevezése mindig konkrét és ab szolút definícióból állt. Ez az állandó jelző, „a születés kunyhójának 111 nője" indirekt módon generálta a „születés helyének" imádatát. Ebből következik, hogy mely jelkép lehetett a legalkalmasabb és legfel! ségesebb arra, hogy kinevezzék egy Megváltó, egy új Úr, a zsidó nép megmentőjének, az idegen elnyomás alóli felszabadítójának születési helyéül.

4. fejezet

Az előzmények

Volt idő, amikor:

Amikor az istenek emberek voltak,

rájuk is vonatkozott a közmunka, hordozták a földhordó kosarat; az istenek földhordó kosara túl nagy volt, a munka túlságosan nehéz, a fáradság hatalmas -; a nagy Annunakik, a hetek, kötelezték a közmunkára az Igigiket is.

Miután egyezségre jutottak, A nagy istenek sorsolással kihúzták egymás nevét: Anu az égbe ment, Enlil a földet kapta birtokának, És a reteszt, ami elzárja a tengert Enki herceg kapta.

Ezt a pár sort az Atrahaszísz vagy a Nagy Bölcs költeménye (olasz cím. Poéma di Atrahasis o del Grandé Saggio)170 című műből idéztem, melynek egyik kézirata Assur-bán-apli (i. e. 668-629) könyvtárából került a napvilágra. Jóllehet ennek eredetije akkádul íródott az i. e. 17. században, sok assziriológus származtatja a még régebbi sumer tradíciókból.

A szövegből egy nagyon fontos dolgot megtudunk: valamikor az ember, az emberi lény, olyan, amilyennek ma ismerjük, nem létezett. Olyannyira, hogy maguk az istenségek végeztek nehéz és fáradságos feladatokat; ráadásul a nagy istenségek, Anu, Enlil és Enki, jóllehet bizarr módszernek tűnhet, sorsot húzva felosztották maguk között a földi ural-

147

„ <u u m i u y g y m i m erUeKCRSOgl kÖTO. Ez il.lkil

lomból ismerjük meg az Urak két új kategóriáját: az Annunakikat és ft| Igigiket. Az előbbieket úgy ismerték, mint „An gyermekei",'71 ismertebb nevükön „An gyermekei a Földön"; az utóbbiak az alsóbbrendű isten.c geket jelképezték, ők alkották a „dolgozó" Urak csoportját.

A sumerek azt mondják, hogy az Annunakik először a „Nagy iste nek csoportját" alkották meg (50), majd amikor elérték a 300-at, akkor hozták létre a Dingirek gyűlését, a legmagasabb hatóságot Mezopo támiában.

Amikor az akkád írásokban az Annunakikat mint alacsonyabbrendü Urakat említik, ellentétben a Felsőbbrendű istenségekkel (az Igigik is 300 an voltak), ezt a definíciót kétségkívül úgy kell értelmezni, mint az Alsóbb világ Urai, vagyis a déli részé, és nem úgy, hogy rangban alsóbb rendűek. Mert valójában ők töltötték be az istenségek közösségében a legfontosabb vezető pozíciókat,172 és amikor a helyzet megkívánta, összegyűltek Nippurban, az Ekurnál, „a ház, mint a hegy" (E = ház és KUR = hegy), Enlil földi rezidenciájánál.

A gyűlés tagjai eskütétellel kötelezettséget vállaltak, hogy tartják magukat a meghozott döntésekhez, és amikor szavazásnál egyetértésüket fejezték ki, a he-am szót mondták ki: „így legyen".173 Fontos hangsúlyozni, hogy az Annunakik közül kiemelkedtek „a hetek, akik a sorsok meghatározói",174 vagyis az előzőekből már megismert An, Enlil, Enki és Nin-hurszag mellé csatlakozott még Nanna, Utu és Inanna.

Nannaról már esett szó az előző oldalakon, ő Enlil törvényes fia, mivel a Ninlillel kötött törvényes kapcsolatából született, de nem az utóda, mint Ninurta, aki ugyan Enlil törvénytelen fia, de a vérrokon lánytestvérével (Ninhurszag) való kapcsolatából született. Nanna, akiből mai szóval azt mondanánk, védőszent lett, A Hold Ura, a vele egyenrangú Ningallal házas, a nagy Úrnővel (NIN = úrnő és GAL = nagy), akitől ikrei születtek, Utu és Inanna, és aki úgy is ismert, mint SU.EN [EN.ZU], „A Hold" (SUZU = ismeret, + EN2 3 = idő, ±/ ak = di)*, vagy mint Asimbabbar, „aki csillogva tűnik elő". Ezt az istenséget gyakran hosszú szakállú, bölcs öregúrnak ábrázolták, ahogyan ez az alább található ábrából kitűnik**, ahol a dingir istensé-

* A Szín akkád kifejezés (a S z í n b ő l van a Szuen [sumer] név) származéka. ** Részben restaurált része az Úr-Namma sztélének (i. e. 2300 körül), University Mu-seum, Philadelphia, Pennsylvania, USA; S. N. Kramer, / Sumeri agli esordi della civiltá C. L e o n a r d Woolley, The Sumerians, W. W. N o r t o n & Company, N e w York - London 1965.

148

36. ábra

Kek klasszikus szarvkoronájával láthatjuk, miközben áldozatot kap Ur-Nammától, Ur királyától. Fő kultuszhelye Úrban volt, az EMsnugal ztkkur-ratnál (37. ábra)*, vagyis „Ház/Kts szentélye fárosszal" (E - haz/szentely, kis - Kis [a város], nu = lámpa / parti jelzőlámpa, gal - nagy).

37. ábra

• Ú r - N . r a m a z.Kkurra, (, e 2U3-2095) Úrban: a .8 ábrán „ h a t ó az Í M » n »

meg, U S A 2007 (www.utexas.edu).

149

38. ábra

Utu, a tündöklő sumer Napisten az akkád Samas megfelelője, a fény és a termékenység istene, Nanna és Ningal fiúgyermeke, a jog és az igazság urának175 tartották. A párizsi Louvre-ban kiállított Hammurápi sztéléje tanúsítja ezt, ott van rajta a kódex, amely a törvénygyűjteményt tartalmazza, a babiloni királyt ábrázolja, amint kézbe kapja a hatalmat szimbolizáló jelvényeket az istenségtől (38. ábra).

Sok pecséthengeren, mint a 39. ábrán látható, Utut az isteni szarvkoronával ábrázolták, a teste napsugarakat bocsátott ki, amint magasba

39. ábra. Akkád pecsét i. e. 2 3 0 0 körűiről (British Museum 89110 - London © Trustees of the British Museum)

150

>/,< u i <». l U-;p,y urv IJY.: rf;v i 1 1 1 i • .->.->cl i\c£icucn, c í . cx o / j c i u c j j ' c o joirvoiyo, c a . h u v

maga előtt vágta a saját útját keletről nyugatra.

I nanna, vagy Nin.anna, „az ég úrnője" vagy inkább „az ég templomáé" (Kanna),176 Nanna lánya és Utu lánytestvére, a női istenség mintaképe; kegyetlen harcos és buja a szerelemben, a sumer panteonban a háború úrnőjének tartották, de ezzel egyidejűleg a szabad szerelem pártolója is volt, éppen ezért gyakran meztelenül ábrázolták, néha kezében tartva melleit (40. ábra).*

40. ábra 41. ábra Inanna I. e. 2 9 0 0 - Eanna rekonstrukciója

(akkádul Istár) (Unlversity of Texas at Austin, USA)

Kultuszához tartozott a szent prostitúció. Ő maga is An ágyasa, a legfelsőbb dingir szent prostituáltja, ezért a sumerek „Anunnitunak" (vagy Anunitu) nevezték el; fő kultuszhelye Urukban volt Eanna zikkurrat-nál (21. ábra), „An háza",177 úgy is mondták, hogy (N)inanna(k) „számos találkája háza", „a sok találka úrnője".178 Úgy is ismert, mint „a viszály istensége", mégpedig azért, mert igyekezett félreállítani a panteon többi istenségét.

* Dzserablus - Karkemis: Ishtar Carchemisch III. a szárnyas harci istennő dombor

műve, 1952. A Le grandi civiltà del Passato című könyvből, Editrice P r i m a t o Spa, R o m a

1957, 42. tábla.

151

42. ábra Astarte (Izrael Múzeum)

43. ábra Astoret, L e. 13. század (Izrael Múzeum)

Hírneve messze meghaladta Mezopotámia határait: elég, ha belegondolunk, hogy Istár akkád kultuszából lett Astarte kultusza (42. ábra), a föníciai és kánaáni Nagy Anya, aki a termékenységhez és a harchoz volt kapcsolható. A zsidóknál Astárót* (43. ábra); a görögöknél Aphrodité, aki a legkiválóbb istennőt testesítette meg és a szexualitáshoz volt köze; a rómaiaknál ugyanez Vénusz volt.

Inanna, Enlil unokája, az „enliliti" istenségek családjába tartozik, amely Enkiével ellentétes. Nagyon szép, legalább annyira, mint ameny-nyire buja, és drámával átszőtt tragikus szerelmi története Enki fiával, hitvesével, Dumuzival, aki az akkádoknál Tammuz, a görögöknél pedig Adonisz. Mivel fontos történet, megérdemel rövid kis kitérőt.

Említettük a két szemben álló családot, melynek tagjai Inanna és Dumuzi. Számos sumer írás leírja a feszültségeket, amelyek abból fakadtak, hogy nem voltak elégedettek a hatalom birtoklásával, mivel kép-

* N e v e gyakran megjelenik az Ótestamentum első könyveiben, de a többes számú alakja, ami azt jelenti, hogy politeista és nőnemű. Sa lamon király változtatta m e g többes számú jelentését egyes számúra, megalkotva az Astárót nevet.

152

leieilOK V U l l t m tX l l l l ^ u g J C i C O l c , u i ^ u i m j u u ,

B birodalmak felosztására vonatkozóan.179

Jóllehet nem kimondottan politikai meggondolásból, de a két család megbékélhetett volna egymással, ha kettejük kapcsolata közelebb hozta volna őket egymáshoz.

A hatalom viszont felülkerekedik a szép érzelmeken. Marduk félelmében, hogy elveszíti fölényes hatalmát öccse, Dumuzi javára, meg akarta ölni őt: ellenezte a házasságot, amivel egy sor olyan eseményt robbantott ki, amelynek végén Dumuzi „véletlenül meghalt". Inanna lesz az, aki leszáll az Alvilágba és újra életre kelti hitvesét, igaz, csak hat hónapra egy évben (a tavasz-nyár ciklusára).

— « . ^ I O Z , c a ^zinszj, nem véletlen. Inanna híre eljutott Egyiptomba is, ahol úgy nevezték: Hathor, majd ízisz, már a hettitáknál is Isis volt a szerelem és a termékenység úrnője. (44. ábra].

Visszatérve Mezopotámiába, sok pecséthengeren - ahogy a kövei kező ábrán láthatjuk - Inanna/Istár alakja az Esthajnalcsillaghoz kap csolódik (a Vénusz bolygóhoz). Tipikus az az ábrázolásmód, amikor csil laggal a feje felett jelenítik meg, nyilakkal és íjjal, mivel ő a harc isten nője. Az általa legyőzött oroszlán a jelképe, ezzel is hangsúlyt kap, hogy mennyire erős a harcban.

5 . l e j e z e t

Amikor minden elkezdődött

Az előzőekben elemzett Atrahaszísz-eposzban, jóllehet csak pár soros, a sumerek utalása az Igigikre és a rájuk mért munkára nem az, aminek tűnhetne, vagyis nem háttérszereplői egy jelenetnek, amelyben mások játsszák a főszerepet. Ellenkezőleg. Pár sorral lejjebb megismétlődik az utalás:

Akkor történt, hogy az égi Annunakik Előírták munkájukat az Igigiknek.

Összességében az Igigik, vagyis ezen istenségcsoport fontosságát megerősítette és a velük kapcsolatos kételyeket eloszlatta a British Museum-ban K.8562* számmal katalogizált asszír integrált töredék, amely négy verssorban tisztázza a végtelen fáradságot (úgy tűnik, ténylegesen ez volt a feldatuk):

Száz évig ők dolgoztak -Ötszáz évig ők dolgoztak -Kilencszáz évig ők dolgoztak -Ezer évig ők dolgoztak!180

A további verssorok felhívják a figyelmet arra, hogy nagyon hosszú ideig tűrték ezeket a megpróbáltatásokat.

* A „ K " Kújundzsikot jelöli, ez ma Irak északi részén, Moszulhoz közel az egykori Ninive.

155

Kettőezer-ötszáz vagy még több éve, Hogy éjjel és nappal Tűrték ezt a nehéz munkát!

Az ókori sumer szöveg elmeséli, hogy az Igigik panaszkodtak sorsuk miatt, és azt is, hogy a Bölcsesség Ura, Enki milyen hajthatatlan volt a panaszaikkal szemben: olyan mérhetetlen közönyösség áradt belőle, hogy rávetítették szenvedésük minden okát. Mivel belefáradtak abba, hogy kezdetektől az Annunakik alárendeltjei voltak és abba is, hogy a legne hezebb feladatokat végezték, elindultak azon az úton, amit ma szakszer vezeti mozgalomnak neveznek, ami nem is annyira a felé vitte őket, hogy előrelépjenek társadalmilag vagy jobb bánásmódban részesüljenek, hanem azt szerették volna elérni, hogy levegyék róluk a nehéz munkák terhét:

Elkezdtek hát szitkozódni és kifogásolni, önmagukat sajnálni a sok ásómunka végett, „Menjünk és látogassuk meg az elöljárót, vezérünket, avégett, hogy felszabadítson bennünket a nehéz munkák alól!"

Hamarosan a követelések igazi „osztályharccá" fajultak, összefogásra késztette az Igigi munkásokat, akik egységbe szerveződve határozottan és erélyesen tűzték ki, hogy radikálisan megváltoztatják életmódjukat. Mindez felkelésbe, az elnyomók és az elnyomottak harcába torkollott:

„Bevetettük minden erőnket Eme földforgatásba, A túl sok munka megölt minket! Túl nehéz volt a munkánk, végtelen fáradság! Éppen ezért mi, az istenek, mind együtt, Úgy döntöttünk, hogy fellépünk Enlil ellen!"

A felkelés során félelmetesen bekerítették az Ekurt Nippurban, a Levegő Istenének, Enlilnek a rezidenciáját, aki meglehetősen zaklatott volt a tömegtől, mely ajtaja elé hömpölygött. Gyorsan és sürgősen behívatta Ant és Enkit, hogy együtt orvosolják a súlyos eseményt.

156

I )e a Föld Istene már tudott a lázadás okáról. Nem annyira szeme-Kés tapasztalatból, mint inkább Namma figyelmes helyzetelemzéséből () ugyanis, Enki igazi anyja, fiával ellentétben már észlelte az Igigik soraiban a rossz hangulatot. Ennek köszönheti, hogy bölcsen és előre látta, még idő előtt, hova vezethetett volna a rossz hangulat.

I logy őszinték legyünk, a szülőanya nem annyit tett csak, hogy figyelmeztette Enkit a történésekre, hanem mert jó tanácsadó volt, azt is javasolta, hogyan találja meg a megoldást. Ezt is elmeséli a sumer szöveg, Enki és Ninmah:

Elmondta fiának, Enkinek az ő panaszaikat: „Te, aki az ágyban maradsz és alszol, Anélkül, hogy megszakítanád álmod, De közben az istenek, szülötteim, tiltakoznak! Én fiam, hagyd el ágyad, Használd okosan tehetséged, És alkoss helyetteseket, az isteneknek, így nem kell majd dolgozniuk!"m

így hát Namma arra ösztönözte fiát, hogy kamatoztassa tehetségét, oldja meg végleg az Igigik lázadását, és az istenség sietett is ezt megvalósítani.

Anyja, Namma szavaira Enki felkelt hát ágyából, A mindenség Megalkotója készített egy anyaméhet, És amikor Enki, természetéből adódóan ő volt a megalkotó, Ügyesen kidolgozta a tervet Anyjához fordult, Nammához:

Ez a döntően fontos rész:

„O my mother, the creature whose name thou hast uttered, it exists;"1*2

A Föld Ura anyjához fordult és azt mondta, hogy léteznek már azok, akik az Igigiket helyettesíteni fogják, ez olvasható a sumer szöveg eredeti változatában, melyet Sámuel Noah Kramer sumerológus fordított le. Összefoglalva: olyan lényt kellett létrehozni, akinek lényeges képességei

157

^ < ^ v uiag a reisouörendück helyett dolgozik. Egy új entitást, akinek különböznie kellett az előző, már létezőtől, és nagyon hasonlított megalkotóihoz:

Körülötte (a lény, az olasz szerk.) átöleli az istenek képmását;'83

Ez a mondat annyira világos és alapvető, hogy nem is kell megmagya rázni.

Teremtsünk embert az mi ábrázatunkra és az mi hasonlatosságunkra.

írja a Biblia több mint 1000 évvel később (Teremtés könyve 1,26). Az „alapanyag" - hívjuk így - már létezett a természetben - it exists -, de szükséges volt egy kis változtatás, hogy átalakítsák azon feladatok elvégzéséhez, melyekre a dingireknek szükségük volt. A rákövetkező verssorok egyértelműen kimondják:

És akkor, amikor majd te magad Formázod a „természetüket", Ninmah segíteni fog. (...) Te fogod, ó, anyám, megszabni sorsukat, És Ninmah rájuk rögzíti majd az istenek képmását!184

A verssor „formázod a természetüket", megismétli, hogy az Uraknak szükségük van rájuk, és úgy tűnik, ez nem egyszerű feladat, mivel szükség van a Fenséges Úrnőre.

Ahogy gyakran megesik a sumer irodalomban, pár sorral lejjebb ismét találunk egy megerősítő verssort most indirekt módon arról, hogy a lények „átalakítását" véghez fogják vinni.

Bizonyíték erre az „akkor" (a latin ad illám horam, abban az időpontban, abban a pillanatban). Tehát Enki azt mondja édesanyjának, hogy „abban a pillanatban" és nem előbb, Ninmah támogatásával tudja majd rögzíteni az új lény sorsát. A terv ismertetésének végén, amikor a végső útmutatásokat adta, a Víz istene (az akkád megfelelője a sumer Föld t/rónak) visszatér arra, hogy a lényt milyen külső jellemzőkkel ruházzák fel: ez az ismétlés jelzi azt, hogy ez a tényező mennyire alapvető fontosságú volt Enki számára. Lánytestvére (Ninmah/Ninhurszag) lesz az, aki

158

M Születések asszonyaként veghezviszi majd az u] leny kulso megjeienese-n r k megformálását a dingirek mintájára.

Ezen a ponton kimondhatjuk, hogy Ea/Enkinek megvan a megoldása nrraa problémára, ami miatt testvére, Enlil hívatta. Amikor Enki megérk e z i k , abban a pillanatban magához veszi a szót, megmutatva szónoki képességeit, és az őt jellemző bölcsességgel, diplomáciai készséggel megpróbálja csillapítani a viharos hangulatot, a felkelőkkel szembeni hosszú légkörét. Ez a hangulat egyre inkább kiéleződött a gyűlésen, fől e g Enlil részéről, mivel ő volt az Igigik lázadásának fő célpontja:

„Miért ítélnénk el őket? Nehéz volt a munkájuk, végtelen az erőlködésük!

Mindennapos [...] Segélykiáltásuk igazán szánalmas."

Kár, hogy Enki nem hallotta meg előbb ezeket a segélykiáltásokat; ilyen körülmények között nem tudom, ezt a viselkedést következetlennek vagy konformistának tekintsem-e, az biztos, hogy az eredményt illetően sikeresnek bizonyult. Mivel szinte azonnal elmondta a probléma végleges megoldásának módját mindenki megnyugvására, ez pozitívan kihatott beszédének sikerére. Azonban ne feledjük, hogy e siker mögött ott volt Namma anya „tudása". És ezt nem tudta a többi istenség. Talán sosem jutott tudomásukra. így lett, hogy Enki presztízse megnövekedett, és nagy becsben tartották mind az Igigik, mind az Annunakik, akik ezzel a felkeléssel veszélyeztetve érezték vezető pozíciójukat, osztályelsőbbségüket:

„De van minderre megoldás: Jelen van Bélet-ili, az anyaistenség Ő alkosson egy ember-prototípust, Aki az istenek óhaját követi majd És ki fogja az Igigik óhaját követni?: Az Ember, aki átveszi majd az ő erőlködésüket!"*

A fenti hat sorban különböző, eltérő értékű, de figyelmet keltő részeket találunk. Enki tervének bemutatása biztosra vehető volt, és tartalmát

* Részlet a londoni British Museumban őrzött agyagtáblán lévő versből ( B M 78257) olasz

fordítása: Bottéro-Kramer, Uomini e dei..., 569. old.

159

t / i u ^ u i c i , " u K y 4 1 v í z

fukarnak bizonyul az adatok közlésében, amikor bemutatja javaslatát Lánytestvére, Ninmah, akit ebben az esetben akkád nevével említenek Az istenségek úrnője, a szöveg szerint „jelen van", de úgy értelmezendő hogy „részese a tervnek", amint ez majd a szövegből kiderül, amikor hl vatni fogják őt az istenségek; az utolsó sorban, de nem fontossági szempontból, először jelenik meg és határozottan a megszólítás, ahogyan az új lényt nevezni fogják (prototípus), Ember. De vigyázzunk, ne legyünk felszínesek.

Ezen körülmények között az assziriológusok az akkád eredeti modern nyelvezetre fordításában az Ember kifejezést úgy fordították, hogy megadták neki a tiszteletet, tulajdonnévnek tekintették, tehát felruházták mindazzal, amit a mi időnk etikája az emberi lény alatt ért. Ez oly annyi ra igaz, hogy nagy E-vel írták. Valójában akkoriban ez egyáltalán nem volt így. Elég, ha arra gondolunk, hogy a sumerek miként vélekedtek létezésükről: egyetlen céljuk az volt, hogy a dingireket szolgálják és megadják nekik mindazt, amire szükségük van, még érzéki oldalról is (lásd: hierodulus), azért, hogy csak és kizárólag az isteni dolgoknak tudják magukat szentelni.

Mindenesetre biztosak vagyunk, hogy az „Ember" kifejezés hozzárendelése a sumer LU piktogramhoz valójában azt fedi, amit a számos sumer-akkád irodalmi mű ókori szerzői akartak mondani vagy leírni ezzel a kifejezéssel?

Biztosak vagyunk abban, hogy a fordítók értelmezése nem hibás? Végső soron nem az első eset lenne. Például: a sumer KU3.BABBAR (akkádul kaspu) jelentése ezüst, gyakran úgy fordítják: „pénz" vagy még sajátosabban: „ezüst pénzérme".

Egy elmélyült történelmi elemzésből kiderül, hogy az első esetben a fent említett kifejezés nem egyidős se a sumerekkel, se az asszír-babilóniakkal, mivel a római korra vezethető vissza: a kifejezés a latin denarius szóból ered, ami pedig a derűből (tízes számban). A szó a legfontosabb római pénznem nevének felelt meg, ami eleinte 10 ast ért, de csak a tízes számrendszerben, ami különbözik a sumerekétől, mert az övék hatvanas alapú volt.

A második esetben a pénzérme mint fizetőeszköz még nem létezett azokban az időkben, csak az i. e. 7. században látta meg a napvilágot, Kis-Ázsiában, a Lúd Királyságban.

160

i logy aiatamasszuK megalapozón gyanunnai az emoer K u e j e z e s ercei-11 iezése körül, van még néhány verssor egy korábban már elemzett mű-i»in, az Enuma elisben (VI. tábla, 6,8]. A verssorok különleges tartalma . i kitámasztja és igazolja a kérdést:

Létre fogom hozni Lullut: az igazi neve Amélu lesz. Meg akarom alkotni Lullut, az embert. Legyen kiróva rájuk az istenek kötelessége, (így) ők élvezzék a békét!™5

Sajnos minél későbbi időben adták ki az ókori sumer-akkád írásokat, annál inkább előfordul, hogy a fordításokat regényesített vagy interpretált részletekkel „gazdagították". Ennél rosszabbat nem találhat, aki az eredetet kutatja, hogy meglelje az igazságot. Éppen ezért gondolkodtunk el az ember szó helyes használatán, latinul, homo, hominis. Ahogy értékesen írta Giovanni Semerano, olasz filológus, az antik európai és mezopotámiai nyelvek kutatója: „A Közel-Kelet nagy civilizációinak (sumer, akkád, eblai) megismerésével megnyílik számunkra egy nagy történelmi kép, amelyhez tudunk viszonyítani, egy könnyen járható ösvény, mely elvezet nyugati társadalmaink eredetéhez. Az ókori akkád nyelv, amelyhez az asszír és a babiloni tartozik, ma olyan szilárd történelmi alapot képez a kifogyhatatlan lexikai örökségével, ami az indoeurópai nyelvek fejlődési állomásairól tanúskodik. [...] Sumer hangok élnek önkéntelenül a nyelveinkben."186

Az igazat megvallva, a szó a sumer umun szóból ered, aminek a jelentése tiszteletbeli ember, de egy másik módja is annak, hogy helyettesítsük az úr (EN) szót a sumer női (emeszal, tulajdonképpen „finom nyelv") dialektusban; maga a „humánus" szó sem ered a „homo" szóból. Habár a jelentése egyértelműnek tűnhet (ami az emberhez kapcsolódik, emberi, emberből), az eredeti értéke pont az, hogy tanult, művelt, jól nevelt, tollforgató, és az akkád ummanu (kompetens, specialista, kézműves, művész, értelmiségi, tudós) kifejezésnek felel meg. A„humanitas" szó értéke benne foglaltatik az akkád ummanutu187 kifejezésben.

Ne feledjük, hogy az első assziriológusok, akik az akkád szövegeket a mi nyelvünkre fordították, angolok voltak, az egyik leghíresebb közülük Leonard William King (1869/12/08-1919/08/20). így tehát amit az olasz szakemberek ügy fordítottak: ember, nem az eredeti logogram interpretációja, hanem egyszerűen az olasz változata az angol man szónak, vagy legalább is a fordítókra hatással voltak az asszirológia atyjai, olyannyira, hogy ugyanúgy fordították, nem számolva a néhány kivételt, mint az akkád awüu

161

. — ^ m wmairnil Tlí JTTITTI HTTfTITTTI| I I1 ' g y "ER\T)Q

Semmi új. Pedig ha végére járunk a man szó eredetének, akkor kidéi ul hogy nem a homo kifejezésből ered. Nincs köze az akkád ummanu szí >l Viszont az eredeti változata az akkád mannu kifejezésen alapszik, amintl a jelentése megfelel a következőknek: egy, valaki, minden egyes.188

Végezetül, se az ember, se a man szavak nem tekinthetők megfeleli, szakkifejezéseknek ahhoz, hogy tükrözzék azt, amit előbb a sumeiek, majd az asszír-babilóniak akartak mondani, amikor az „isteni terv" tát gyát akarták körülírni.

Nagyon érdekes viszont az a publikáció, amelyből az előző oldalon idél tem sorokat: egy lényeges transzliterálás, amelyben ha elmélyedünk és e i telmezzük a jegyzet sorait is, megtudjuk, hogy a Lullu szó jelentése „buta hülye" és ráadásul, a lullu amllu kifejezés egyenértékű a „vademberrel", azaz „primitív emberrel".189 A másik terminus amllu a még régebbi awílumból ered, amit úgy ejtettek: awílu (arra, hogyan használták, talá lünk példát a Hammurápi-kódexben],190 és ez a hangalakja idővel átala kult az akkád amllum szóvá, aminek jelentése „személy". De a legfon tosabb, amivel bezárul a kör, hogy mind a két szó - Lullu és mind amllu a sumer LU kifejezésből ered, ennek többszörös archaikus jelentése, ami lé nyegében jellegzetessége volt a piktogram írásnak, megfelel a következők nek: „az, aki; valaki; bárki" vagy még „kevert, keverék" vagy „egyveleg".192

Éppen ezért az új jelentések fényében újraírhatnánk az előző verssort a következőképpen:

„Létre fogom hozni a primitív embert: bizony a neve Személy lesz"; vagy

Létre fogok hozni egy egyveleget/keveréket: bizony a neve Személy lesz;

Vagy még

Meg fogom alkotni a vadembert, 'ember' lesz a neve Valójában egy ember - vadember.

Rábízom az istenek kötelességét, hogy ők jól érezzék magukat!

Ahogy az Ancient Near Eastern Texts Relating to the Old Testament (A.N.E.T.) című könyvben megjelent és ahonnan átvettük a fordítást, a témában ez az egyik legnagyobb munka, szerzője: James Bennet Pritchard.193

i lorditas all a legko/.eieon nyeive/.eieoen a lorieneiim arcnamut. mimerhez, amelyet keresünk, de egyelőre nem képviseli a választ fellelt kérdésünkre: azt a bizonyosságot, hogy korrektnek tekinthetjük-e ii sumer piktogramok jelentésének megfejtését. Véglegesnek tekinti a Választ a két szótagú írásjelből álló szó, LU.LU értelmezésére, amely ku-ÍIItusainknak köszönhetően „az, aki" (LU) és „elegyített"(LU). Mind-| miáltal tehát a szó szerinti jelentése:

„ő az, aki elegyített".

EZ a valódi jelentése a Lullu vagy Lulu szónak, vagyis valódi értéke abban rejlik, hogy amit az ókori sumer szövegek írói ki akartak fejezni, azt immár nem egyetlen egyszerű, leszűkített rajzzal próbálták elmondani. A/, ember egy keveredés eredménye.

Ez azt mutatja, hogy nem mindig a nevek, amelyeket gyakran jelentés nélkülinek tartanak, hanem maguk a tulajdonnevek, mint például a városok nevei hordozzák magukban a jelentést; ez az idő haladtával fejlődésnek is tekinthető, de szerepet játszhat abban is, hogy a feledés homályába merül, noha nem törlődik ki a történelmi emlékezetből. Ebből az aspektusból tekintélyes listát tudnék készíteni általános esetekről, de most csak egyetlen viszonylag alapos listát mutatok be Terniről, arról u városról Umbriában, ahol születtem. Első látásra a név jelentése értelmetlen, de kis kíváncsisággal elég hamar kideríthető, hogy a szó eredete u latin „interamna" szóhoz nyúlik vissza, amely azt jelenti: „két folyó között". Mennyire igaz, mert a lakott terület pont ott van, ahol a Serra és a Nera folyó találkozik. Az „Interamna" név változásai az idők során:

Teramna, Terani, végül Térni.194 Mind a mai napig város két folyó között.

Ez csak egyszerű kis adalék ahhoz, hogy a meghatározottság milyen szívósan tudja tartani magát.

De térjünk vissza Enlil rezidenciájához, a gyűlések terméhez, ahol korábban láttuk, megjelenik An és Enki is.

Összefoglalva: a folyamatban lévő gyűlés az Igigik lázadásával foglalkozik, akik belefáradtak abba, hogy folyton és csak ők végezzék a kemény munkát; a vitából kitűnik, hogy a pillanat kritikussága végleges és tartós megoldást kíván, hála Enki nagyszerű ötletének; előterjeszti megol-

46. ábra dási javaslatát, amely előre vetíti egy, a lázadókat a végre-

163

ző, egy kissé buta, faragatlan élőlényről van tehát szó, amelyet „formál ni" kell, módosítani, hogy alkalmas legyen a számára kijelölt feladat el végzésére; ez utóbbi teendővel a Születés Asszonyát, Ninmahot (vagy Nintut) bízták meg, akinek ezen felül az új teremtményen meg kell jelem tenie az Urak képmását is. Ő itt lép be a képbe. Ebből az alkalom hu a Fenséges Asszonyt a Mami állandó névvel illetik, amely szó jelentései .1 szövegkörnyezet is sugallja, tehát úgy vélem, nem szükséges további ma gyarázat. Csak arra szorítkozom, hogy a kifejezés a modern mamán (francia), mama (angol, magyar), mama (spanyol) eredete, túl a mi ola:,/ „mamma" szavunkon. De íme a történet folytatása:

Hívták az istennőt, jöjjön, segítsen, és kérdezték istenek bábáját, a szakértő Mamit: „Te leszel a minta az emberek létrehozásához? Rendben! Alkosd meg hát az emberi prototípust: aki elhozza

rabszolgánkat..." De Nintu szóra nyitotta ajkát, és így felelt a hatalmas isteneknek: „Egyedül nem megy; De ha Enki segít, igen, a műveletet véghezvihetem!... Ő adja az agyagot, és úgy én megalkotom. "195

így hát elhívták az életet adó Asszonyt, tudományos kompetenciáját nyilvánosan felfedték, szinte hódolatteli tisztelettel illették.

A szöveg szerzője megerősíti a „szakértő" állandó jelzőt, előtérbe állítva a szereplőnek a szóban forgó területen szerzett tapasztalatait. Nem szándékom fitogtatni a magabiztosságot, főként hogy ne kockáztassam az önhittség gyanúját, de ezt a veszélyt is vállalom (hiszen az első oldaltó kezdve ezt teszem), de a fenséges Mami „szakmai" jellemzői megegyeznek a modern nőgyógyászéval, illetve biológuséval, koherens tudományos ismeretet mutatnak, amelyet a sumerek a dingirektől* kaptak; emlékezzünk rá, hogy emblémája a görög ómega betű formája (Q), amely az anyaméhre utaló önálló szimbólum.

Visszatérve a szöveg elemzéséhez: a jelen magasrangú isteni tisztségek igazolják, megtisztelve a ceremóniát, a fenséges Ninmah készségét a szerep betöltésére, és a terv szerint Enki várható megbízatását.

* Lásd 139. old.

164

A / Asszony vállalását azonban leiteteinez Koti: szuKsege van egy partin -Ire, a vizek urára. Vele tudja megvalósítani a terv szerint „az agyag",

Igyls a földi matéria hozzáadását. Ugyanarról az anyagról beszélünk, lyre a zsidók Istenének, JHWH-nak is szüksége volt hasonló terve

111 rvalósításához, ahogyan a Bibliában áll (Genezis, 2,7) több mint ezer < w e l később; vagy ahogy a Koránban megjelenik a 7. században „a föld-liul" (6,2) „összegyúrt agyag" (37,11); sőt, a maori nép körében talált, hoz-

11 ik is eljutott új-zélandi dokumentumban is ez áll:

Egy ismeretlen isten, akit különféle néven illettek, Tu, Tiki, Tané, egy folyó partján a vörös agyagból véve összegyúrta saját vérével keverve...

I tovább, megtartva a visszatérő testi jegyeket:

[...] pontos mását készítette az istenségnek. A Maori Teremtő által megalkotott ember annyira hasonlított rá, hogy Tiki-akua néven nevezte, vagyis Tiki képmásának. "19e

Manapság, eltekintve attól, ki milyen vallást gyakorol, jó ideje tudatában vagyunk annak, hogy az embert nem agyagból gyúrták úgy, hogy később ráköptek, ahogy az ókori sumer szöveg előadja az Ember teremtését. Az első fejezetekben módunk volt kritikusan megvizsgálni - s ez mindig hasznos, noha ingoványos talaj - a darwini fejlődéselméletet, hogy nagy tekintélyű bizonyítékokkal dokumentálva lezárjuk: az Ember nem lehet a majom természetes evolúciója, miként valójában nem is az. Nyomozásunk elérkezett ahhoz a ponthoz, ahonnan minél tovább jutunk, a keresett válaszokból annál többet találunk: a vágyott világosságot, a hajszolt igazságot. Mindez lehetővé teszi, hogy még tovább menjünk, mostanra elménket sikerült külső befolyásoktól mentessé, nyitottá tenni; ennek a rendkívüli útnak egy szakaszát együtt tesszük meg az olykor kényelmetlen, de nem elérhetetlen tudás felé; az ismeretszerzés veszélyes is lehet azon ellenlábas intézmények és hatalmak számára, amelyek a tömegek befolyásolásán és az információk visszafogásán fáradoznak. Tehát menjünk csak tovább, előítéletektől mentesen, de mindenekfelett adjuk meg az olvasónak a szabad választást, hogy folytatja-e ezt az utat.

165

6. fejezet

A terv

Az ókori sumer szövegek olvasatából és elemzéséből, de nem csak azokból mindeddig azt szűrtük le: világosan kiderül, hogy a felsőbbrendű, külső jegyeikben emberi vonásokat viselő lények csoportját nem annyira az emelkedett etikai-szociális törekvések mozgatták. Sőt, eltökélt szándékuk volt, hogy inkább biológiailag engedelmes, alázatos entitásokat teremtsenek, mint gondolkodó egyedeket, akiket a saját kedvtelésükre használhatnak, mintegy „biológiai robotként". Ha egyetlen szóval akarjuk megnevezni őket, azt mondhatjuk rájuk: „rabszolgák". Máskülönben megtaláljuk a megerősítést abban a koherens véleményben, ahogy a sumerek saját életük értelmét megfogalmazták: e Felsőbbrendű lényeket szolgálni, akiket dingireknek hívtak.

Hogy pontosítsuk, Enki úr terve nem vonatkozott egy Lulu „megteremtésére" a maga alapvető, szótári értelmében, vagyis „eredetit alkotni, a semmiből megszülni", hanem valami már létezőt módosítani az előírások szerint, a kijelölt módon, amiként azt az előzőekben olvastuk. Amikor azt írom, „előírások szerint", azt értem alatta: „olyan határok között, amelyeket a cselekvés során és a használati utasítás szerint, kényelemből meg kell tartani",197 ahol a „kényelem" kifejezést a „hasznos, előnyös" értelemben használjuk. Megkockáztatom, hogy ismétlésbe bocsátkozzam: az Anunnakiknak az előnyösség és hasznosság a „modellezésben" szigorúan azt jelentette, hogy alkossanak egy ostoba és öntudatlan szolgát, mindenekfelett olyat, aki nem lázad.

Hogy ezt megtehessék, folyamatosan változtatni kellett a már létező élőlények jellemzőin.

De miféle technika tette lehetővé, hogy átruházzák („rányomtassák") képmásukat, vagyis fizikai és testi vonásaikat egyik lényről a másikra?

167

vc, már válaszolhatunk e kérdésre. Genetikai módosításról van szó! Figyelembe véve, hogy az elemzett epizód az idők sötét homályai ím

történt, igen nehéz, ha nem éppen lehetetlen választ adni a korabeli de kumentumok alapján. Érthető ez a nehézség. De ma már tudjuk, hu, - hála az utóbbi évtizedek tudományos haladásának - sok olyan műtét váll lehetővé, amikor a génsebészet segítségével a DNS-be beavatkoznak.

Megértést lehet tanúsítani az iránt is, aki a dolgot lehetetlennek tartja, mivelhogy mindez a tudományos fejlődés homályában történt, de ai iránt nem, aki viszont szkeptikusnak nyilvánítja magát, a „nem lehet se gesség" híve, és elutasít a priori mindenfajta érvelést és bizonyítékot.

Ez utóbbi kérdésről igen sok mondanivalóm lenne, de ez a hely most erre nem alkalmas. Annyit azonban mindenképpen le kell szögezni, hogy ma már a világ sok laboratóriumában képesek lombikban progra mozni emberi embriót, igény szerint felruházva genetikai jellemzőkkel Legutóbb Nagy-Britannia, vagyis az angol hatalom a megtermékenyítés és az embriológia érdekében (HFEA) felhatalmazást adott az úgynevo zett „kimérák" létrehozására és azok hasznosítására (vagyis olyan hib rid embriók megalkotására, amelyek részben emberi, részben állati DNS-t tartalmaznak), tanulmányozás és az általános emberi betegségek gyógyítása céljából;198 rögtön ezután az edinburghi egyetem professzo ra, Paul de Sousa bejelentette a BA Tudományos Fesztiválon (a British Association Tudományos Fesztiválja) Dublinban, hogy az általa vezetett csoportnak sikerült létrehozni „szűz embriókat", vagyis spermium nélkül fogant embriókat úgy, hogy az emberi petesejtet osztódásra ösztönözték anélkül, hogy akárcsak egyetlen spermiummolekulát is juttattak volna bele;199 Olaszországban már 2001 januárjában az akkori egészségügyi miniszter, Girolamo Sirchia200 engedélyezte az állati klónozást; az Egyesült Államokban, azon belül Wisconsin államban a Genetic Savings and Clone (GSC) kutyák és macskák klónozását végezte el fizető kliensek számára, és ennek az ára a 25 000 eurót is elérte;201 egy tudományos kaliforniai cég, a Stemagen di La Jolla öt emberi embriót kiónozott felnőtt emberi bőrsejtekből, és a kísérlet leírását 2008. január 17-én publikálták a Stem Cells című tudományos folyóiratban.202

Lezárásként, noha még rengeteg esetet lehetne ismertetni, Bruno Dal-lapiccola professzor, a római „La Sapienza" Egyetem Genetica Medica docense, a római Mendel Genetikai Intézet tudományos igazgatója, továbbá a San Giovanni Rotondói Casa Sollievo della Sofferenza Kórház

168

I l( i ; . U . i > . igazgatója [a Kornaz, ameiynen leiepnoaet a p i u u o i u m a i j. m

iiv.i, most már S. Pio szorgalmazta), nemrégiben hírül adta, hogy „Si-i di ült néhány felnőtt sejtet gyermeki sejtekké alakítani". Dallapiccola

y 2007 novemberében a Kiotói Egyetemen dr. Shinya Yamanaka által •.zett kísérletre hivatkozik, akinek sikerült visszafejleszteni egy felnőtt

I h >i sejtjét fejlődésének kezdeti szakaszába.203

Eltekintve az említett kísérletek legális vagy nem legális voltától, ezek l urek az egyes esetek elmélyült elemzéséből származnak és szavahihető

források hitelesítik. Valamennyit nyilvánosságra hozták, túl azon, hogy értékes információk tanúsítják, hogy a DNS embrionális állapotú tudományos manipulációja lehetséges és már meg is történt. Olyan realitás ez, amely húsz évvel ezelőtt - noha bekövetkeztét előre lehetett látni -i nég elképzelhetetlen volt.

Természetesen ennek a folyamatnak és kísérleteknek még csak az elején tartunk, de a genetikai mérnökök újabb és újabb felfedezéseket és sikereket céloznak meg. A technika egyre nagyobb mértékű finomodásának és fejlődésének köszönhető mindez. Csak idő kérdése. Másfelől az „enkiánus" terv kivitelezői (mostantól csak „Terv"-nek fogjuk nevezni) vállalkozásukban nem jártak azonnal sikerrel, és ennek dokumentált tanúbizonyságai vannak az ókori sumer szövegekben. De haladjunk sorjában.

Ma már tudjuk, hogy a Terv megvalósításához két alapvető dolog szükségeltetett: genetikai mérnöki technológia kidolgozása és az a létező „bázis", amelybe genetikailag be lehetett avatkozni.

Azt is láttuk, hogy a kísérlet materiális megvalósításának vezetésével Nintut, a „Születés Asszonyát", e tudományos terület „szakértőjét" bízták meg, jóllehet a szöveg összeállításának idején (i. e. 3000-ben), az „isteni kinyilatkoztatás" pillanatában a sumerek még sem megnevezni, sem meghatározni nem tudták, miről is van szó. Ez a tudás a Felsőbbrendű lények kizárólagos privilégiuma volt.

Miután szembesültünk a biomérnöki aspektussal, nyitva marad a kísérleti nyúl tárgyköréhez kapcsolódó kérdés: mely létező faj lehetett a művelet „bázisa"? Első látásra banálisnak tűnhet a kérdés, hiszen a válasz akár borítékolható, de nem így van. Banális és borítékolható, ezek olyan jelzők, amelyek a kellő figyelem hiányának és jó adag, a problémakörhöz köthető felszínességnek tudhatók be; mindkettő legrosszabb társa egy kutatónak, akinek célja a megismerés. Mindenképpen tekinthetjük akár borítékolhatónak, hogy ha a teremtmény/kísérleti nyúl antro-

169

„ . . , « , . w . g u n u u i a i u i m cX b/.UrOS ( T I ( 'I 11 I

ben a főemlős antropomorf lény felé fordul. Biztosak vagyunk benne ' Vagyis bizonyosra vehető, hogy a választás egy főemlősre esett? Ha így van, melyik főemlőst részesítették előnyben, egy látszólag Australopiii cus fajtát vagy egy Homo fajtát? Egyik vagy másik esetben melyik fajta hoz tartozott a kiválasztott?

Tisztában vagyok vele, hogy időrendben én vagyok az utolsó, aki ezzel a kérdéssel foglalkozik, sokan megtették ezt már előttem. De hála a előttem járóknak, az általuk kidolgozott eredményeknek, nem kevésbé köszönet e kutatási területen a paleoantropológia szakmai fejlődésének azért, hogy felmutathatom saját tökéletesített kutatásom eredményeit, amelyek jobban megközelítik a valóban lezajlott eseményeket.

Mielőtt elkezdjük keresni a választ a saját kérdéseinkre, emeljük ki a legvaskosabb nyomokat, egyesítve azokkal az ugyancsak sokatmondó árulkodó jelekkel, amelyeket eddig begyűjtöttünk, s amelyek megmutat ják a követendő utat, hogy beazonosítsuk a Terv „alanyát":

• a sumerek a dingirek teremtményeinek tekintették magukat; • a lulu elnevezés egy „ostoba", „vad", „primitív" egyedre utal; • a lulu elnevezés idővel fejlődő változást mutat, a „személy" pozitív je

lentésének helyet hagyva.

E három pontból meglehetősen világosan kiemelkedik a dolog antropológiai származásának megerősítése, amely kezdetben úgy jelenik meg, mint „primitív", majd idővel „emberszabású"-vá fejlődik. Ezenfelül a korábbi következtetéseket megerősítő különféle ókori sumer-akkád szövegekre is támaszkodhatunk, amelyek összetéveszthetetlen leírását adják ennek az alacsonyabbrendű lénynek, aki a világosan definiált tárggyal egyesült. Például A sumer Özönvíz-mítosz20'1 arról beszél, hogy a sumereket az istenek alkották:

Azután, hogy An, Enlil, Enkí és Ninhursag Megalkották „a fekete testet", [a sumerek]

Az idézett sorok olyan szöveg részei, amely a tárgy gondos leírását adja. Az, hogy egy ilyen dokumentumot megszerezhetünk kétféle fordításban és összevethetjük egymással, lehetővé teszi, hogy rendelkezésünkre álljon a részletek olyan olvasata, amely egyébként elsikkadna. A következő,

170

I l il.'LSUOl 1UIUHUU SUH tuiiiunuu oui un rvcu u ^ u ^ „ . v i II .s/.iriológustól származnak:205

„Ama távoli idők emberei Nem tudtak kenyeret enni, nem ismerték a ruházatot, öltözködést: Meztelenül jártak, keltek, füvet ettek a szájukkal, mint a juhok, az árokból itták a vizet; (...) íme ezért adatott nekik csak egy

fuvallatnyi élet."

Az utóbbi sor a teremtett lulu mulandó voltát érzékelteti azt sugallva, hogy „aztán" történt, miután a kezdetleges ember életfeltételeit kons t a t á l t á k ; mellesleg az adományozott „fuvallatnyi élet" valójában az Annunakik kényelmét szolgáló belehelés volt. A kiválasztott élőlény szövegbeli leírása egyre világosabb és hihető ismertetőjegyeket visel, és ezt más megtalált korabeli dokumentumok is megerősítik:

„Az emberek, mint a bárányok, úgy ették a füvet a szájukkal. "206

A fenti sorban az „emberek" kifejezést úgy kell érteni, mint az emberiség, vagy még jobb, ha azt mondjuk, a primitív emberek közössége.

Az olvasásra kínált szöveghez nem szükséges magyarázatot fűzni, kivéve amikor - annak ellenére, hogy a tartalom vitathatatlan hasonlóságot mutat a már korábban elemzett szöveggel - teljesen más.

Ami a teremtmény manipulációját illeti, azt gondolom, hogy azok a sorok, amelyeket az i. e. II. évezredből származó akkád irodalom egyik legismertebb és legfontosabb dokumentumában, a Gilgames-eposz-b&n találunk, a legtöbb, amire számíthattunk:

Ő [Aruru]* megalkotott egy primitív embert, (...) Egész testét szőr borította, sörénye hosszan leomlott, mint a nők haja, tincsei dúsan nőttek, mint a búza. [...]

* Egy másik állandó jelzője Nintu/Ninmahnak.

171

A gazellákkal együtt legelte a füvet, a marhákkal együtt oltotta szomját a vizes pocsolyából. A vadállatokkal együtt, a pocsolya közelében, elégedett volt.207

E sorok értéke olyan, mint a geometriában a második szükséges pont ahhoz, hogy egy egyenes vonalat kapjunk; nem írják le a Terv jelöltjét/kísérleti alanyát, hanem a „megvalósítás végeredményét", vagyis a lullut, ahogy majd a későbbiekben még jobban megértjük.

Túl ezen egy ókori sumer szöveg további adattal szolgál, ezúttal a lullu szociális környezetéről, nyomozásunkhoz nagyon fontos további árulkodó adalékot szolgáltatva, hogy visszafelé haladva beazonosíthassuk: „ki ő", a Terv alanya:

„Kívánom, hogy emberi fajom zavarosságának legyen vége, Nintu számára megállítani óhajtom teremtményeim állatiságát, kívánom, hogy a nép jöjjön elő a barlangokból. Építsék meg a városukat: óhajtom, hogy abban az árnyék kellemes legyen."208

Nyilvánvalónak látszik, hogy Enki, aki olyan kifejezéseket használ, mint „Emberi fajom" és „teremtményeim" Terve végeredményére utal, a primitív emberre. Menedékhelyül számára a barlang szolgált.

E ponton, miután elegendő dokumentált bizonyítékot begyűjtöttünk, megfelelő mennyiségű alkotóelem áll rendelkezésünkre, hogy megrajzoljuk az alap mozaikképet („az agyagot"), amelynek DNS-ét a dingir Nintu manipulálta, hozzáadva az Urak genetikai anyagát, vagy, hogy pontosak legyünk, egy Úrét:

Hogy egy isten legyen feláldozva [...] Annak húsával és vérével Keverje Nintu az agyagot: úgy, hogy isten és ember keveredjenek az agyagban.209

Két fix pontunk van, mindkettő viszonylagos a tárgy testi és viselkedésbeli jegyeit illetően: az egyik a genetikai beavatkozás előtti, a másik

172

utáni. Hála ezeknek az elemeknek, megvan az intuitív következtetésünk első megerősítése. Az első pont lényegeként összefoglalhatjuk, hogy mielőtt a genetikai változtatást elszenvedte volna, létezett egy főemlős, a Föld terméke, nevezzük metaforikusán agyagnak, aki szőrös, buta, meztelen, állati módon viselkedő volt. Ennek a főemlősnek volt még egy tulajdonsága, de valamennyi kiadás és fordítás között, amelyet alkalmam volt megvizsgálni, egyedül az assziriológus Giovanni Pettinato egyik változata utal rá:

a nép négykézláb közlekedett [...]2X0

Elhanyagolni nem akarom, de szándékom, hogy mellékesen kezeljem, annyira nem tartom alapvetően fontos fizikai jellemzőnek annak beazonosításához, amit keresünk; tisztelettel vállalt célom teljes egységben van ugyanannak a szövegnek más fordításaival, amelyek semmit nem idéznek erről. Szándékomat mindenekfelett a legújabb őslénytani felfedezések eredményei is alátámasztják, és megerősítik a legfrissebb fejlődéstani antropológiai tanulmányok eredményei is.

Ami a második fix pontot, vagyis a viszonylagos genetikai beavatkozás előttit illeti, a szövegek utalnak egy lényre, amely nem túlságosan hasonlít arra a főemlősre, akiről éppen szó van, de néhány lényegbeli különbség félreérthetetlenül megkülönbözteti: határozottan egyenes járású, fizikai megjelenése és ereje nagy, kiváló harcos, és nem meztelen:

„Szumukanéhoz hasonló ruházata van".*

Akiről szó van:

„[...] egy férfi, aki a hegyről jött, szülőhelye a hegység".2"

Ez utóbbi sor a korábban adott értelmezésünk megerősítése, amelyet az elején láttunk, az Özönvíz sumer mítosza (Mito sumero del Diluvio)212 és most szembesülünk „a barlangból jött emberrel". Valamennyi elem, amely egy faj felé mutat, a többinél sokkal inkább megfelel ezeknek a leírásoknak. Egy faj, amelynek képviselői:

* Gilgames-eposz, I. tábla, I. oszlop, v. 38, G. Furlani, Miti Babilonesi e Assiri, 169. old.; Szumukan e g y dingir, a sztyeppék és az állatvilág istensége.

173

i . i u o u u n e i , cutaiuK eiüjiou os iciaoigozotl allatok bőrével takarták, vagyis nem voltak meztelenek;

2. elsőként gyakorolták az élet kultuszát, a halál után méltón eltemetve az elhunytakat;

3. barlangokban éltek, nem növényevők, hanem mindenevők voltak, és nem ápoltak „baráti kapcsolatot" az állatokkal, amelyeket inkább vadásztak és azok az élelmezésük bázisát jelentették.

Ez szerepel általában a történelemkönyvekben, a gyerekeink ezt tanulják az iskolában. Ebből a fajból némileg hiányzott a „butaság" eleme, amelyről az ókori sumer szövegek szólnak.

A Neander-völgyi emberről beszélünk, tehát a Homo faj képviselőjéről, ahogy már tisztáztuk, amely az „agyagból vétetett".

De miféle „agyagból"? És hol kell azt keresnünk? Visszafelé haladva az időben, hála a paleontológiának*, őseink leg

régibb maradványai körülbelül 4 millió évesek, amelyeket először Dél-Afrikában leltek fel, azon a terjedelmes földrajzi területen, amit Ausztrál-Afrikának is szoktak nevezni; ennek okán az előembereket AusíraZopiíhecusoknak nevezik, amelyből a pithekos** a görögből származik és majmot jelent, a latinból jön az Australo-, amely a déli égtájat jelenti (47. ábra). Egy igen visszamaradott példányról van szó, erősen hasonlít a majomőshöz, ugyanannak a szónak jelentésárnyalatával azonosítják; de nem ezért vethető el a priori, hogy ő lett volna a lulu jelölt.

Mindazonáltal innentől már közeli a jobb jelölt. Valóban, ez csak az afarensis lehet, közülük Lucy a legismertebb példány, innen kezdve mutatható ki a kézhasználat, amellyel megfogja az arra alkalmas köveket, hogy vadászathoz használja, vagy a földterületet átkutassa, illetve védőfegyverként alkalmazza (viselkedése nagyon hasonlít a csimpánzéhoz). De ennél a lénynél a hüvelykujj ujjperce nem szembeállítható, kissé görbének látszik, következésképp korlátozott az ujj teljes kinyújtása***. Ezen felül az Australopithecusdk testtartása sem volt tökéletes, a kisme-

* Az a tudomány, amely tanulmányozza és osztályozza az állati és növényi maradványokat.

** Az akkád pitequ, pitqu-ból (mamlasz, törpe) - V. G. Semerano, Le origini della cultura europea, I. kötet, 232. old. *** G. Spedini, Antropológia evoluzionistica, 139. old., Piccin, Padova, 1977, már a római „La Sapienza" Egyetem antropológiaprofesszora.

174

47. ábra

dence megtartotta a majmokra jellemző hengeres formáját, a jelenlegi emberi csonka kúp formával szemben, amely megfelel az egyenes testtartásnak.213 Végezetül: a munkavégzésre való alkalmatlanság tényéből fakad, hogy az a bizonyos emberszabású a fentnevezett jellemzők miatt nem rendelkezett kellően ideális tulajdonságokkal ahhoz, hogy az isteni esszencia legyen.

A fejlődési lépcső következő fokán a Homo habilist találjuk. Ismert, mint „a pattintott kőkorszak", a paleolitikum elindítója (kb. 2,5 millió évvel ezelőtt), mindenekelőtt gyűjtögető életmódot folytatott, csak ritkán táplálkozott hússal, akkor is a nagyragadozók által elejtett állatok húsát használta fel. Tisztán nem különböztethető meg a megelőző fajtól, emiatt tehát ő is alkalmatlan volt a munkavégzésre.

Ezen a ponton a 22. oldalon található fejlődési táblázat, amely az ember őseit bemutató standard besorolás alapján készült, mutatja a következő elemzésünk tárgyát, a Homo erectusX. Úgy is szokták emlegetni, mint ős-Homo sapiens, az erectus az a faj, amely először 1,2 millió évvel ezelőtt jelent meg, 1,3 millió évvel a habilis után. A haladó evolucionista antropológiai tudományos szövegek jelzik, de van egy másik fontos köz-

175

runk elhanyagolni: az 1,8 millió évvel ezelőtti kelet afrikai pre-erecíu*

egyik alakja. A Homo ergasterről van szó, akinek elnevezése egy görö | hangalakból származik, az ergazomenosból (epya^ouEvoQ, 2 1 4 amely aj ógörög ergastérből jön (epyaaxrip),215 s ez annyit jelent: dolgozó. Ezzel a kifejezéssel nem véletlenül illették, hanem éppen azért, mert b i z o n y i

tott tény ennek az emberfajnak ez a képessége. Túl ezen, a Homo ergaster testfelépítésében és fizikai arányaiban na

gyon hasonlított hozzánk. Fellelt maradványai azt tanúsítják, hogy már a Homo erectus előtt elterjedt volt Északkelet-Afrikától Kelet- és Közép Ázsiáig, ha nem épp egész Közép-Európában. Ami szíven üti az embert, hogy a habilishoz képest az ergaster figyelemre méltó ugrást mutat a kognitív képességek terén. Bebizonyították, hogy elsőként voltak képe sek kétélű mandula alakú követ készíteni, amelynek nevét a görög amüg dalé/amygdale = mandula után kapta; továbbmenve: más növényevő emberszabásúakhoz képest ők úgy tűnik, húsevők voltak. A 48. ábra egy Ke nyában, 1984-ben épségben megtalált fiú csontváz alapján rekonstruált képet mutat a Homo ergasterről, akinek életkorát 1,6 millió évesre becsülték.216 Sok antropológus azt tartja erről a Homóról, mivel ő az első előkerült fosszilis emberszabású majom, méltóbb lenne őt ténylegesen emberinek nevezni. Valóban, a mellékelt reprodukció egy olyan ősembert mutat, aki nem sokban különbözik a mai bennszülöttől, legyen az afrikai vagy kelet-ázsiai, igaz, inkább tűnik afrikainak, mint ázsiainak. Mindazonáltal fizikai alkata, amely most már a két lábon járásra rendezkedett be, befolyásolta az agyi képességeit is, ez is kétségtelenül amellett szól, hogy a Homo ergaster lehetett a „kiválasztott". Természetesen ugyanez elmondható a Homo erectusról is, aki „első látásra" ugyanolyan közel áll a mai modern emberhez, jóllehet ő is a kivételes jegyek hordozója, ami Haeckelt arra vezette 1889-ben, hogy a törzsfejlődés fáján elhelyezze és Pithecantropus alalusnak n e v e z z e (majom-ember szavak nélkül).*

* Az „erectus" kifejezést 1891-ben adta neki Dubois, egy holland orvos, aki megtalálta az egyenes és hosszú combcsontot, ami jellegzetesen emberi, ami a r r a a következtetésre juttatta, hogy ez a hominid egyenesen járt, mint a modern ember, akkor is, ha ma már tudjuk, hogy az egyenes járás az Australopithecusnái fejlődött ki, kb. 4 millió évvel azelőtt. (G. Spedini, Antropologia evoluzionistica, 149. old).

48. ábra

A „Már létezik" választása

Kgy ugrással a múltba megvizsgáltuk a primitív ember különböző egyedeit, és amennyire lehetséges, elemeztük anatómiai felépítését, viselkedését. A tesztelés célja az volt, hogy megértsük, a különböző fajták közül melyik lehetett a legalkalmasabb a Terv követelményeinek megfelelően a munkavégzésre. Dolgunkat megkönnyítették a leírások az „isteni teremtményről", vagyis a „Föld Urának teremtményéről", ahogy a sumer szövegek nevezik, ezek alapján könnyedén rekonstruálhattuk azt a figurát, amely megfelel konkrétan a Neander-völgyi embernek. A legutóbbi alapos nyomozás eredményeként két lehetséges jelöltet kaptunk „genetikai alapok" szerint, amelyen megrajzolhattuk az 'enkiánus' képet: a Homo ergastert és a Homo erectust. Annak ellenére, hogy mindkettő megfelel az ókori szövegek leírásainak, melyeket az előző oldalakon ismertettünk, a Földön az időbeli megjelenésük miatt mégis az egyikük láthatóan „rossz időzítésű". Ha azt vesszük figyelembe, hogy a tudomány szerint a Terv „befejezett terméke", a Neander-völgyi ember 250 ezer évvel ezelőtt tűnik fel a színen, matematikailag egészen bizonyos, hogy az őse nem lehetett egy 600 ezer évvel ezelőtt kihalt lény, mint az ergaster, aki 1,8 millió évtől 1 millió évvel ezelőttig volt jelen. így kizárásos alapon marad az egyetlen lehetséges jelölt, a Homo erectus, aki keresztezi időben a Homo ergastert létezésének legelején (1,2 millió évvel ezelőtt) és a Neandervölgyi embert is földi létezésének végén (50 ezer évvel ezelőtt). Semmi kétség: a lény „aki már létezik", a Homo erectus.

177 176

A munkálatok kezdete

Tehát, egy pontosan meg nem határozott napon történt körülbelül 250 000 évvel ezelőtt, hogy az erectusba, pontosabban az ő genetikai állományába, Ninhursag/Nintu belehelyezte a szükségest, hogy létrehozza lulut. Az Úrnő elvégezte a féltestvére, Enki által javasolt tervet. De ő, mivel arról volt híres, hogy nagyon felkészült és bölcs, nem lett volna magához hű, ha olyan tervet ad elő, ami nem hozza meg a végleges megoldást és nem lett volna teljesen biztos a végkifejlet eredményében. Ez felületes és nem helyénvaló viselkedésről tanúskodott volna. Természetesen nem így lett.

Ugyanis, visszatérve a régi sumer írásokhoz ezt találjuk:

a bölcs, az okos, a figyelmes aki mindent ismer [ami tökéletes és művészi, a teremtő, aki] mindent formál, megjelenítette a Sigent és a Sigsart (lefordítva „az anyaméh/a petefészkek"),

Enki kinyújtá kezét feléjük és ott magzat növekedett! Enki, a teremtő, miután belehinté az ő tudását (egy részét)

[a lénybe, az ő kisugárzásába, anyjához, Nammához intézte szavait]: [...]2n

Ugyanannak a szövegnek egy másik, „prózaibb" verziója jobban megvilágítja a történteket:

a mindent teremtő elkészített egy anyaméhet, amit maga mellé helyezett és gondosan tanulmányozta. Amikor Enki, természetéből adódóan az építő, Leleményesen véghezvitte a tervét, Anyjához fordult, Nammához: [...]Zie

Modern terminológiával azt is mondhatnánk, hogy a Föld ura (vagy a vízé, a babiloniaknál) a tervéhez egy „bemutató jellegű mintát" mellékelt, igaz, nem a véglegest. Még akkor is, ha teljesen spekulatív nézőpontról van szó, az a tény továbbra is fennáll, hogy Enki/Ea, mielőtt bejelentette a végleges megoldást az Igigik felkelésére, már tett előzőleg néhány manővert. Miután megkapta az Anunnakik vezetőségének jóváhagyását és meggyőzte A Születések Asszonyát, Nintut, hogy ténylegesen hajtsa végro

178

a genetikai manipulációnak tűnő aktust, elkezdődtek lulu, az „emberi prototípus" megalkotásának munkálatai. De ahogy logikusan elvárható egy ilyen nagy horderejű tervtől, nem sikerült a célt első nekirugaszkodásra megvalósítani. Ténylegesen, a sumer szövegek többszörös próbálkozásról számolnak be, a dingireknek több próbát kellett tenniük, hogy elérjék a célt. Hihetetlenül analóg módon, a földgolyó túloldalán ugyanezt mesélik el a guatemalai quiché maják abban, amit ma „a Maja Bibliának" neveznek, vagyis a Popol VWiban.

Ebben a mezoamerikai írásban, mint a sumerben, a teremtést egy isteni hármas végzi, a Teremtő, a Teremtőnő és az Ősök (olaszul: antenati, a fordító), mely szó fonetikusan nagyon hasonlít az Anunnaki kifejezéshez. A hasonlóság a legrégibb sumer szöveggel meglepő:

„Próbálkozzunk még egyszer! Közeledik a hajnal: alkossuk meg őt, aki táplálni és támogatni fog minket! Mit kell tennünk, hogy megemlékezzenek rólunk a Földön?

Már próbálkoztunk az első teremtésünkkel, az első lényeinkkel, de nem sikerült elérni, hogy tiszteljenek és hódoljanak.

Próbáljunk meg most olyan lényeket megalkotni, akik engedelmeskedni fognak és tiszteletteljesek, akik táplálnak és támogatnak minket".219

1 mádat, memória, dicséret, engedelmeskedés, tisztelet és szolgálat a Teremtőnek: ezeknek kellett alapvetően jellemezniük az új lényeket. Különös, hogy semmiben nem különbözik lulutól. A maják, amikor leírják az első három próbálkozást, állati lényekre utalnak, amelyeknél nem érték el, hogy emberi módon beszéljenek:

de az állatok nem tudták megérteni egymást: semmi sem sikerült nekik és semmit nem tudtak csinálni. Ezért feláldozták őket.

A későbbiekben:

Majd a teremtés és a formázás következett: a földből, a sárból csináltak húst (az emberét). De látták, hogy nem volt jó: elolvadt, puha volt, nem tudott mozogni, nem volt ereje, elesett és sántikált, lógott a feje, nem tudta mozgatni, zavarosan látott, nem tudott hátranézni. Elkezdett beszélni, de nem volt intelligenciája.220

179

[...] és rögvest megalkották fából az alakokat. Embereknek tűntek, úgy beszéltek, mint az emberek, és benépesítették a Föld felszínét. Sokasodtak: ezeknek a fából készült alakoknak fiaik és lányaik születtek, de nem volt intelligenciájuk, nem emlékeztek Teremtő asszonyukra, Teremtő urukra; nem jártak egyenesen, hanem hajlottan, semmi cél nélkül.

Csak egy próba volt, egy emberi vázlat. [...] De azok, akiket megalkottak, nem gondolkodtak és nem beszélgettek

Teremtő asszonyukkal, Teremtő urukkal. Éppen ezért megölték őket.221

A sumer elbeszélésekben viszont koherensebb időrendi leírást találunk, ami jobban megfelel a Terv céljainak; az is igaz, hogy a kronológia beszámol egy teremtési tevékenységről, de nem olyanról, ahol állatról lett volna szó; és hihetetlenül részletesen írja le a folyamatot. Mindazonáltal a Popol Vuh ugyanúgy nagyon is helytálló dokumentum, amit ugyan csak a 14. században jegyeztek le, mégis évezredes tudást rögzítenek, vagy még régebbit, amit szájról szájra adtak át. De ez egy másik izgalmas történet, amit - ahogy az elején elmondtam - helyhiány és a lehetőségek miatt úgy döntöttem, hogy egy másik kiadásra szánok.

E kis, nyomozásunk számára fontos, tengerentúli kitérő után visszatérünk Mezopotámiába és ott folytatjuk, ahol abbahagytuk az ősi szövegek olvasását és elemzését: a dingirek kiadták, hogy kezdjék el a munkálatokat a tervező Enki által és a végrehajtó Ninmah közreműködésével.

A munkálatok mozzanatai

Az események leírását megtaláljuk az Enki és Ninmah222-ba.n, a Ninmah és Enki kihívása és a hat ki nem teljesedett ember fejezetben, amelyben először is a Születés Asszonya magáénak vallja az „ember megalkotójának" privilégiumát:

Ninmah mondta Enkinek: „Mivelhogy az emberek természete Jó meg rossz is lehet".

Ebben az esetben az „emberek természetét" többféleképpen lehet értelmezni, mint „konfiguráció" „alak" vagy „forma", de mindenesetre az Asszonynak „tetsző":

180

„Az emberiség jó és rossz megalkotása [az én feladatom]; azzal kérkedhetem, hogy én jelölöm ki nekik, tetszésemre, hogy jó vagy boldogtalan sorsot adok nekik!"

Az első verssorhoz hasonlóan a „jó" szót értelmezhetjük „sikerült"-nek, míg a „rossz" a „hibás" értelmet kaphatja.

És íme, itt van előttünk az első próbálkozás eredménye, amikor lulut próbáltak alkotni:

Ninmah fogott az Apszu partján egy kis agyagot, és megformázott először egy embert, aki

nem tudta összezárni kiszélesedett gyenge kezeit.

A hiba, ha lehet így nevezni, kézügyességi fogyatékosság volt, azaz képtelen volt bármit is megfogni, tehát egyáltalán nem lett volna képes eszközöket kézbe venni, ezért nem tudta volna helyettesíteni az Igigiket a munkálatokban.

Éppen ezért az alkotó nő rátért a második kísérletre, de:

A másodikat vaknak teremtette, nem látott, és

A harmadiknak, akit megformázott, mindkét lába dagadt volt, Lábai bénák voltak.

A sikertelen próbálkozások szaporodtak:

A negyedik, akit megalkotott, nem tudta visszatartani a vizeletét. [...] Az ötödik, akit megalkotott, egy nő, nem volt képes gyermeket foganni [...] A hatodik, akit megalkotott, férfi, nem volt pénisze,

nem volt szeméremteste.

Egészen addig tartott, amíg Enki nem vette kezébe az irányítást, aki miután megformált egy alakot, ezt mondta Ninmahnak:

„Öntsd bele a magot, amit a pénisz kilövell egy nő méhébe és a [nő] megszüli majd méhének magját!" Ninmah odavezetett Enkihez egy nőt, hogy hordja ki a magot.

181

Ma azt mondanánk, hogy Ninmah kiválasztott egy nőnemű egyedet, (H. erectust) azért, hogy Enki véghezvigyen egy egyszerű és természetes mesterséges megtermékenyítést. Sajnos azonban ez a próbálkozás is sikertelennek bizonyult:

Ninmah jelen volt a szülésnél: A nő egy Umult* hozott világra, szőrös feje beteg volt, szeme beteg volt, nyaka beteg [volt];

Torka zárt volt, bordái kicsavarodva, tüdeje [beteg] volt, szíve beteg volt, bélrendszere beteg volt; A kezek képtelenek voltak megtartani a fejét, etetni a száját, Háta szánalmasan görbe volt, Vállai beesettek, lábai összeakadtak, Képtelen volt a szabadban járni.

Mondhatnánk úgyis, hogy semmi nem sikerült nekik. De ha jól megnézzük ma is a modern géntechnológiát, amiről már módunkban állt az előző oldalakon szólni, sok sikertelen próbálkozás előzte meg, amíg végre elfogadható, pozitív eredményeket értek el, néha csak időlegesen (lásd a genetikai hibákat, amelyeket a kiónozott állatok örököltek, mint Dolly bárány). És amennyire tudható, tudósaink még nem tudták kiküszöbölni az anomáliákat. De az Enki-Ninmah teremtő páros nem csüggedt. Sőt a nehézségek csak jobban inspirálták őket, hogy megtalálják a megoldást, és ahogyan elmeséli egy másik sumer szöveg, a Tervet végül megvalósították és elérték céljukat. Most maga Ninmah az, aki ez alkalomból teljesen nyilvánvalóan úgy jelenik meg, mint „Mami", aki hivatalosan is hírt ad róla a nagy istenségeknek, az Anunnakiknak és az Igigiknek, akiket addigra felemeltek ugyanarra a rangra:

Mami kinyitotta a száját és így szólt a nagy istenségekhez? „A feladatot, amit rám kiosztottatok, véghezvittem: az emberi fajt, amit szültem, az emberiségre rákényszerítettem a ti munkátokat".223

* u4-.mu.ul: „az én n a p o m távoli", sumerul úgy értelmezték, h o g y e g y „ g y e r m e k r e " vonatkozik („a halálom napja messze van"), Bottéro-Kramer, az „ Uomini e dei...", 200. old.

182

Az előbb olvasott verssorban az istenség magát érzi a sikerért felelősnek, személyes érdemnek tekinti, hiszen ő maga adta kölcsön a kísérletre méhét, hogy véghezvigyék a sokadik nemző kísérletet. Magába fogadja egy női erectus petesejt beültetését, amit előzőleg egy „isteni" spermával termékenyítettek meg.

Ő az, aki megszüli lulut. Ebből a sikerből kiindulva, hogy végre megalkották az ember prototí

pusát, az Enki és Nintu teremtőpáros folytatta a sokszorosítást. Az Atrahaszísz-történet újasszír kori kéziratának egy töredéke, melyet

az Assur-bán-apli könyvtárban találtak, és ma a British Museumban őrzik K.7816+ katalógusszám alatt, világosan leírja ezt az eseményt:

Miután összegyűjtöttek méheket, Ea bekeverte az agyagot Nintu szemei előtt, Aki ismételgette a formulát, Amit Ea/Enki diktált neki, aki ott állt előtte.224

Az utolsó sikeres genetikai manipulációt nagyon körültekintően ismételték meg. Ezt alátámasztja az a tény, hogy Nintu megerősítésként és ellenőrzésként hangosan ismételi el Enki útmutatásait.

Amikor befejezte ezt a formulát, Leszakított tizennégy kenyérnyi agyagot, És hetet baljára helyezett, A maradék hetet meg a jobbjára. A tizennégy formából Melyeket a bölcs Jártas összegyűjtött: Hétből fiú lett A másik hétből lány.

Tehát a Lulut, vagy az Embert, szériában „gyártották"; főleg azután, hogy saját képmásukra megalkották.

Visszatérve az eredetihez, egy másik óbabilóni kori töredék, melyet a British Museumban őriznek (BM 92608), így meséli el az utána következő történéseket:

183

Nintu ott maradt: Számolta a terhesség hónapjait Egészen addig, amíg sors-szobában nem jött el a tizedik. Ahogy eljött ez a tizedik hónap, előhúzta a „botot" és [kinyitotta] a méhet:225

Tekintete örömtől tündökölt!

A siker megismétlődött. Az előzőleg már létrejött alkotás most ismét sikeres volt.

„Én magam alkottam, a kezeim készítették"226

Emlékeztet Nintu, a jártas, az Anunnakik dadusa, felvállalva a teremtés minden érdemét.

A sumer krónikában, amelyet évezredekkel ezelőtt adtak tovább az ősi mezopotámiai népek, még azt is megemlítik, hogy kik voltak Ninmah segítőnői, nevükön szólítják azokat, akik a lulu sokszorosításában részt vettek úgy, hogy kölcsönadták méhüket a kísérletre, befogadták az Enki génállományával megtermékenyített petesejteket. Ezek, Ninimma, Suzianna, Ninmada, Ninbara, Ninmug, Musargaba és Ninszarszardu voltak.227 Összesen heten, és természetesen mind az Úr népéhez tartoztak:

Az anyaistenségek összegyűltek, Nintu is ott ült és számolta a hónapokat.

Részletesen elmeséli az „Atrahaszísz mítosza" a 277-278. verssorban.228

Nem kell, hogy kétségek merüljenek fel bennünk: tizennégy formát készítettek ki és hét nő vállalkozott a kísérletre, mivel párosával ültették be a megtermékenyített petesejteket, ahogy az Assur-bán-apli könyvtárában talált töredék ezt le is írja:

Összepárosítják És kettesével helyezik be őket.

Tehát semmi probléma. Sem az ókori sumer szövegek, sem az asszír-babilóniak nem részletezik a teremtésnek ezt a következő fázisát; úgy gondolom, nem hanyagság

184

miatt, hanem az emberi munka tisztelete okán, ami az Enki Terv következetességéből logikusan adódik.

Az írnokok, akik nagyon műveltek és bölcsek voltak, nem pazarolták energiájukat arra, hogy már ismert dolgokat írjanak le, inkább olyan értékes részleteket fejtettek ki, mint amilyenek gyakran megtalálhatók a szövegekben, kifejtik és ismételik. Mintha kommentálni szeretnének egy gondolatot, ami esetleg egy jövendőbeli olvasóban kételyt ébresztene.

Ez az irodalmi beállítottság majdnem minden műben megtalálható, amire ez idáig hivatkoztunk (lásd Enuma elis). Ez a kommunikációs módszer, amivel az utókornak üzennek, ismétlődik az ember/Lulu megalkotásának leírásában is.

Ráadásul az írnokok az ennek szentelt verssorokban nem állnak meg ott, hogy leírják a tudományos történéseket, hanem - ha alaposan olvassuk el -, akkor az is kiderül, hogy „hol" végezte a két legfelsőbb teremtő a kísérleteiket, vagyis „a teremtés szobájában". Úgy is nevezik, hogy „a szent hegyecske" vagy még „a születés helye", úgy tűnik, mintha egy réservé lenne egy sokkal nagyobb komplexumban, amit az asszi-riológusok úgy fordítottak, hogy „az Istenségek rezidenciája", a sumer DU 6KÜ 2 2 9 (DU8 = domb, halom, szentély, menedék; KÜ = makulátlan, szent, de nemes is, értékes); olyan hely, amelyet főként a teremtésre használtak, ahogy ez több szövegből is kiderül:

A „Hús-gyárban", Durankiban (Nippur)

így nevezi „Az ember teremtésének kétnyelvű elbeszélésében" az ősi, a sumer-akkád eredetű szöveg.230 Ott szerezték be a vért (a genetikai anyagot), hogy megszülethessenek az emberek, akik felmentették az isteneket a nyomasztó munka alól.

Azokban az időkben az istenségek a „teremtés szobájában",

A Duku házukban.231

így hangzik egy másik szöveg, amelynek elég egyértelmű a tájékoztatása. Még inkább világossá válik, ha a rendelkezésünkre álló eszközökkel az imént olvasott verssorokat így „fordítjuk": Az ő rezidenciájukban,

185

amely a domb tetején található, a „Genetika Központban", Nippurban (Enlil városi székhelye), mely a DUR.AN.KI belsejében található*

Ma ez a verzió egyáltalán nem lenne furcsa: egy újságcikk kezdete lehetne, amely a világon zajló számos kutatás egyikéről szólna. De csak manapság!

Valójában a kontextusból kiderül, hogy egy 4000 évvel ezelőtt „publikált" tevékenységről van szó, amely annál még régebbi tervekről és megvalósításukról szól, ha a kutatásaink eredményeit vesszük alapul, akkor 250 000 évvel ezelőttre lehet őket visszavezetni.

Hihetetlen tevékenység? Lehetetlen? Természetesen, ha a 21. század emberének tudását szeretnénk rábizonyítani őseinkre. Mindez ellentétben lenne valódi lehetőségeikkel. Túlmenne a képességeik határán.

De nem haladják meg azoknak a lényeknek a képességeit, amelyeket a sumerek úgy jellemeztek, mint a hatalom és olyan nagyon magas szintű ismeretek birtokosai, amiért úgy tekintettek rájuk, mint Felsőbbrendű lényekre, dingir.

„Minden egyes antropomorf lényt, akik azonban isteniek és halhatatlanok voltak, a sumerek a dingir szóval illettek, amit mi úgy fordítunk le: »isten« hangja".232

Ezt állította Kramer, a híres sumerológus. Egyértelmű, hogy az új lény (Lulu) világra jötte után folyamatosan „gyártották" őket, és ez már több volt, mint csak a hét anyaistennő közreműködése. Az Uraknak egész hadseregnyi munkás/rabszolgára volt szükségük. Emlékezzünk csak arra, hogy az Igigik felkelését csak úgy tudták megszüntetni, hogy Enki megígérte, leveszik vállukról a nehéz munkákat, kihasználva egy új biológiai lény szolgálatait. Egy új állati létformáról van szó, amelynek a genetikai alapjait egy már létező fajból nyerik, hogy a Homo erectus egy nagy minőségi ugrással (amit eddig paradox módon nem tudtak megfejteni) azzá váljon, akit az antropológusok Neander-völgyi embernek vagy Homo sapiensnek neveztek el.

A munkálatoknak vége. Az életet adó asszony, Nintu elismerést kapott a dingir gyűléstől:

* Szó szerint „Ég föld kapcsolat", a Dur • kapcsolat, an = ég, ki = föld; L. Torre, Il Codice Hammurabi; R. Lábat, Manuel d'épigraphie...; Testi sumerici e accadici G. R. Castellino szerkesztésében, 46. old.

186

És én felszabadítottalak benneteket a nehéz munkátok alól, Kötelezve a verítékre az Embert. Amikorra megengeditek az embereknek, hogy hangosan [zsibongjanak], Én addigra elvágom a láncaitokat és „felszabadultok"! Amikor meghallották beszédét, Odafutottak hozzá és átölelték térdeit: „Máig úgy hívtunk téged, hogy Mami: A neveden. Mostantól Minden-istenség-Asszonya leszel. "233

A Terv bevégeztetett. Lulut, a primitív dolgozót megalkották. „Korcs" volt, mely két külön faj genetikai információiból egyesült: a Felsőbbrendűek (sperma) és a Föld lakói (petesejt). Azt nem tudjuk, milyen százalékban keveredtek a gének az új lényben; nem ismerünk olyan régi írást, amelyből ez kiderülne. Mindenesetre nem túlzás, ha arra gondolunk, hogy fele arányban lehettek. Voltaképpen a felsőbbrendű gének jelenléte alapvető adat, főleg akkor, ha továbbhaladva figyelembe vesszük majd az újabb kutatásaink eredményét.

Egyelőre egy újabb állomást értünk el „az eredetünk igazságának" keresése során, egy töredékkel gazdagodott a tudás mozaikja. De ez még nem minden. Sokat tudunk a Homo erectusról, kezdve az iskolai tankönyvekkel, amelyekből a szüleink is tanultak, mi magunk és a gyermekeink is. Ez alatt a három generáció alatt nem derült ki semmi új.

Egy biztos: ahogy módunkban volt részletesen kifejteni a kezdeti fejezetekben*, a Neander-völgyi ember nem a „nagyapánk", de egy fontos eleme annak a teremtésnek, amit tudományosan: Homo sapiens sapiensnek neveznek, és úgy is ismert, mint cró-magnoni ember. Utalnak rá az ókori szövegek. Ezt a témát körül fogjuk járni a következő oldalakon, elmélyedünk benne. Egyre inkább közeledünk a teljes ismerethez.

A második rész végkövetkeztetései

Engedjék meg, hogy Önökre hagyjam, azokra a gondolatokra, érzésekre, amiket remélem, átéltek a második rész olvasásakor.

* lásd a 27. oldalon az ábrát (2. ábra}

187

49. ábra

1. fejezet

A következetlenség

Ha megvizsgáljuk az emberi evolúcióról szóló tanulmányokat, kiderül, azt feltételezik, hogy 3 millió évvel ezelőtt kezdték el használni tudatosan a köveket az Australopithecusok. Kiválogatták azokat, amelyek a legjobban megfeleltek az igényeiknek. Arra használták őket, hogy kis állatokra vadásszanak, felkutassák a talajt, vagy önvédelmi célból a támadójukra dobták.234

Majdnem egymillió év kellett ahhoz, hogy a fejlődés újabb szakaszába lépjen. A Homo habüis, aki tőlünk 2 és 1 millió év közötti távolságra élt, fedezte fel, hogy a követ meg lehet pattintani, így célzott feladatok elvégzéséhez tehetik alkalmassá. Ekkor, a használati tárgyak megjelenésének köszönhetően vette kezdetét a „pattintott kő korszaka", a paleolitikum; ezt támasztják alá a régészeti leletek, amelyeket Afrikában, az Olduvai-szurdokban találtak.235 Ahhoz, hogy a Homo faj ügyesen tudjon bánni e kőtárgyakkal, újabb 500 000 évnek kellett eltelnie, és még 50 000 évnek ahhoz, hogy elkezdjék megművelni a földet és a fémet.

Ez egy természetes, hosszú és fárasztó evolúciós folyamat volt, így érkeztek el az i. e. 5000. évhez.

Amennyiben ezt az evolúciós folyamatot adja át a tudományos kutatás a történelemoktatásnak, ha figyelembe vesszük az emberiség fejlődéséhez szükséges nagyon hosszú időt, jogosan tehetjük fel a kérdést, hogy kik vagyunk mi, ha pár ezer év elmúltával a tudományos, matematikai és mérnöki ismereteknek köszönhetően felderítjük a Holdat és bolygóközi szondákat lövünk fel az űrbe?

Nem olyan régen, egy tudományos folyóiratban olvastam, hogy felfedeztek a Csendes-óceánon egy új szigetet, amelynek őslakói ez idáig sohasem kerültek kapcsolatba a mai „modern" világgal, nem tudtak róla.

191

50. ábra

Az ő társadalmi szervezettségük nem volt sokkal különb, mint a primitív emberé (ismert e téren az ausztráliai őslakók esete) (50. ábra). Ok távol maradva minden „külső behatástól", az emberiség természetes, lassú evolúcióját jelképezik, a Homo sapiens utódai. Nekünk valójában nagyon messze kellene tartanunk attól, amik most vagyunk.

Ahhoz a crő-magnoni „civilizált" fajhoz tartozunk, amely jóval megelőzte azt, amit egyébként úgy definiálhatnánk, hogy „spontán evolúció". De hogyan volt lehetséges átugorni a fejlődés állomásait? Bizonyára a tudás precíz, odafigyelő és hatásos alkalmazása révén.

A tudást mint tudatosságot és a cselekmények megértését meg lehet szerezni a tapasztalás és a tanulás által. Éppen ezért az ismeret nem a véletlen műve. M e g kell szerezni vagy örökölni lehet. Ha, mint tudjuk, az ügyesség spontán kifejlődésére nagyon sok időre van szükség, feltételezhetjük, hogy őseink tudásukat örökölték? Ha igen, akkor az emberiség

192

kitől vagy hogyan kapta ezt a tudást? Miért van az, hogy az idők kezdete óta mindig is aggodalmat keltett a „hatalmon lévőkben", olyannyira, hogy halállal büntették azt, aki hozzáfért?236

Látszólag ellentmondásos kérdések, amelyekre maga a Biblia is választ tud adni.

Az ókor írói Ádám és Éva történetén keresztül megerősítették, hogy létezik egy felsőbb tudás, ami a „Tudás fájáról" származik.237 Ha figyelmesen elolvassuk sorait, ezeket a következtetéseket tudjuk levonni:

• Ádámnak megtiltották, hogy „gyümölcsöket egyen" erről a csodafáról;

• miután megszegte a tilalmat, amit mindannyian úgy ismerünk, hogy „eredendő bűn", neki tulajdonították „a jó és a rossz ismeretét".

Ádámnak a Homo sapiens fajhoz kellett tartoznia, és csak az „eredendő bűn" után lett övé a tudás.

Végül is a régi sumer-akkád szövegek és a jelenlegi antropológiai tanulmányok megerősítik: egy „tudatlan" Ádám nem tartozhatott a Homo sapiens sapiens (vagy crö-magnoni ember) felsőbbrendű fajához, ahonnan mi, „modern emberek" származunk. Ez a következtetés alátámasztja és megerősíti, ha lenne rá még szükség, hogy a lulu, akit a din-girek alkottak, nem volt más, mint a Neander-völgyi ember vagy Homo sapiens.

2. fejezet

Ádám, Éva és a Kígyó

Ha mi mindannyian a Homo sapiens sapienstől származunk, akkor ki volt Ádám (vagy „adamu - a föld embere"),238 aki, miként az imént néztük, a Neander-völgyi emberhez tartozott? Csakugyan ő volt az első ember? Létezett-e valójában, vagy csak egy egyszerű allegorikus ábrázolás?

És Éva valóban létezett? Lehetséges, hogy az első ember bordájából született, vagy annak a szüleménye, hogy a férfiak megpróbálták akaratuk alá vetni a nőt?

És a kísértő Kígyó, ő is csak egy allegorikus ábrázolása a rossznak, a kísértésnek? Vagy a rossz ősi ikonja mögött valami más áll? És ha csak hamisításról lenne szó, amit az Ószövetség írói hajtottak végre?

Ha netán így volna, akkor ki volt ténylegesen „a Kígyó"? Tudva, hogy az igazság az eredetben gyökerezik, mostanáig úgy pró

báltunk választ adni, hogy tanulmányoztuk az akkád szövegeket, amelyek inspirálóan hatottak sok írásra, így a Bibliára is. Ez a kutatási módszer sikeresnek bizonyult és sok mindent felfedett. Éppen ezért megint az ősi írásokhoz fordulunk, most a sumer ékíráshoz, hogy választ kapjunk a fejezet elején feltett kérdésekre. Ebben az esetben nemcsak a szövegek segítenek, hanem a pecséthengerek is. Vagyis azokról a kicsi vésett kőhengerekről van szó, amelyeket a sumerek pecsétként használtak az azonosításhoz avagy aláíráshoz az agyagcsíkokon, amelyekkel lezárták az árukat tartalmazó tárolókat. Drágakőmetszés, ezzel a kifejezéssel jelöljük a kemény kövek metszésének művészetét, inkább az asszír-babilóni időszakban volt használatos, mint a sumer korban, de gyakran található utalás a korai sumer időszakra, ahogyan azt a „VA 243 ügy" kapcsán láthattuk a 99. oldalon.

195

De haladjunk időrendben. Az antropológiai szöveg, „A kétnyelvű elbeszélés az ember teremtéséről"

- i. e. 1100 évvel ezelőtt keletkezett sumer-akkád verzióban239 -, elmeséli az Anunnakik gyűlésének döntését, miszerint meg kell alkotni „az emberiséget", és át kell adni nekik a Felsőbbrendűek igáját. Az új lényeket, az embereket, Ullegarra és Annegarra nevekkel illették. Az lett volna a feladatuk, hogy bőséget teremtsenek, műveljék a földet, építsenek épületeket és szolgálják egész idő alatt az Anunnakikat, ahogyan Enlil óhajtotta, ezenkívül rendezzenek gazdag ünnepségeket az isteneknek.240 Ezek az elemek megtalálhatók még az Atrahaszísz-eposzban, ami viszont sokkal részletesebb leírás.

Ullegarrát és Annegarrát (Kramer első verziója szerint Ullegarra és Zallegarra] megáldották az istenségek „minden jóságos bőséggel, hogy éjjel-nappal rendezhessék az ünnepeket az istenségeknek".241

Az idézett műfordítás jegyzeteiben felfedezhetjük, hogy a használt nevek nem egy konkrét emberre vonatkoztak. Nem tulajdonneveket, hanem „kategória-neveket" alkalmaztak, vagy nevezhetjük „csoport-", esetleg „fajta-"neveknek; és még mielőtt definíció-nevek lennének, azaz olyanok, amelyek leírják az embert vagy a tevékenységét, érdemes elismételni még egyszer, hogy az ókoriak, amikor új neveket alkottak, figyelembe vették a név és a jelentett dolog közötti intenzív kapcsolatot. Ebben az esetben is az Ullegarra és az Annegarra, melyeket a sumer gar(ra) kifejezésből, „helyezett", „elhelyezett", „meghatározott", és a két akkád névmásból képeztek ulle (ullü) és anne (annü), sorrendben „az, ami távol van időben vagy térben" és „az, ami közelebb van, vagyis ez",242 olyan kidolgozott, végső jelentéssel bírnak, amelyek hasonlítanak „a holnapiak" és „a maiak" kifejezésekre, vagyis olyan lény, aki a „jelenben és a jövőben" az istenségek szolgája. Hű megfelelője annak, hogy a hármas legfelsőbb sumer panteon kizárólag csak azért engedélyezte a lulu megteremtését, hogy adjon „egy szolgát az Anunnakiknak".

Ezért Ullegarrának és Annegarrdnak, akiket számos gyűjteményben úgy katalogizáltak, mint „KAR4 Akkád",243 semmi közük á Teremtés könyvében található biblikus párhoz, ahogy azt több helyütt feltételezték. Ha jól megnézzük, a szóban forgó szövegben nincs semmi olyan, ami akár csak valamilyen távoli módon kapcsolódhatna a férfi és a nő teremtéséhez úgy, ahogyan az Ótestamentumból eljutott hozzánk.

Ami Ádámot és Évát illeti, és mindazt, ami rájuk vezethető vissza, gyakran esett utalás az úgynevezett „megkísértés pecsétjére" (51. ábra),

196

51. ábra

amit ma a British Museumban őriznek. Erről a leletről többször is meglehetősen felületesen kijelentették, hogy sumer eredetű „tárgy", amire rávésték az „eredendő bűn" eredeti történését. Pedig csak egy egyszerű formáról, ókori pecséthengerről van szó, amin egyáltalán nincs semmilyen felirat, ami hozzásegítene ahhoz, hogy megértsük az autentikus üzenetét. Ez a pecséthenger, mely Babilonból, az i. e III. évezredből származik, két antropomorf alakot ábrázol, egyikük istenség, ahogyan ezt a szarvval ellátott fejdísz is alátámasztja. A két alak szemben áll egymással, egyik kezüket kinyújtják egy hétkarú fa felé, amelynek alsó részén van két gyümölcs. A bal oldali nőies formájú alakzat mögött felemelkedik egy kígyó, melynek feje a nő felé hajlik. A lenyomaton szereplő elemek: a fa, a gyümölcsök, a férfi, a nő és a kígyó. Ezen részletek miatt, és azért, mert részben a Biblia elbeszéléseinek abszolút igazságát szándékoztak alátámasztani, másrészt a sumer elbeszélések eredetiségének és inspiráló hatásának cáfolataként túl gyakran jutottak arra az egyoldalú következtetésre, hogy ez a reprodukció jelképezi Éva megkísértését az ördög/kígyó részéről az Édenkertben. Az egyik első, ha nem épp a legelső maga George Smith, a Gilgames-eposz (Özönvíz-történet)2'1'1 felfedezője és fordítója volt, aki 1875-ben az „Eredendő bűn" címet adta a szóban forgó formának (51. ábra).

197

De a dolgok, ha figyelmesebben értékeljük, más értelmet kapnak. Először is, a sumerek idejében a kígyó egyáltalán nem volt negatív szimbólum. A jótékony hatalmat jelképezte, a tudást, a titkot, vagy a titkok őrzőjét: 7000 évvel a Biblia megírása előtt Keleten egy imádott istenség volt. Különleges vedlési képessége miatt, hogy lecseréli bőrét és „új életre kel", az újjászületés misztériumának jelzőjét kapta.245

A hétkarú fának valójában semmi köze az Isten által akart, ismert bibliai menórához, ahogy azt az Ótestamentumból megtudhatjuk (Exodus 25,31-40). A két dolog időben nagyon távol áll egymástól, több mint 1500 év van köztük. Mind a sumer-akkád ikonográfiában és a nyelvben a „hét" határozatlan számot jelöl, vagy egy nagy mennyiséget.246 A pecsét részletében a fa egy nagy datolyapálmát ábrázol, jól láthatók a leszedhető gyümölcsök, ez az ikonográfiái megjelenítés szimbolizálja a tudást.247

De, hogy végleg lezárjuk a témát, az egész ismert akkád irodalomban nem létezik olyan szöveg, mely az „eredendő bűnre" utalna, még kevésbé egy gonosz kísértő kígyóra.248 Miután ezt tisztáztuk, továbbra is maradtak a fejezet elején felvetett megválaszolatlan kérdések, amelyek Ádámra, Évára és a Kígyóra vonatkoznak: ehhez viszont feltétlenül hozzá kell adnunk a „jó és a rossz fájának" alakját. Mivel mindegyik nagyon fontos, egyenként fogjuk őket tanulmányozni.

Az „Ádám-ügy"

Az ókori sumer-akkád szövegekben az ember bibliai őseiről, Ádám alakjáról, mint az első és egyetlen férfiról és Éváról, az első és egyetlen nőről úgy tűnik, nem található semmilyen nyom. Sőt a sumerek és a babiloniak úgy hitték, hogy Nintu (az életet adó asszony), aki az embert az agyagból megteremtette, bármikor tudna ugyanolyan módon teremteni még egy emberi lényt, ha a körülmények vagy a szükség rákényszerítené.249 Erre való utalást és megerősítést találunk a 4500 évvel ezelőtt keletkezett Gilgames-eposzban, a legismertebb asszír-babilóni epikus műben.

Ebben a mitikus uruki király, vagyis Gilgames tetteit mesélik el:

Aruru* megmosta kezét, Elvett egy csomó krétát és elültette a pusztában. Alkotott egy primitív embert, Enkidut, a harcost.250

* Újabb neve a nagy hatalmú Életet adó asszonynak.

198

De ennyi kevés ahhoz, hogy ne folytassuk a két bibliai alak kutatását; még kevésbé elég arra, hogy konkrétan is megbizonyosodjunk arról: nincs ókori irodalmi anyag Ádámról és Éváról. Ehhez kapcsolódóan az Ádám-ügy újabb vizsgálata lehetővé teszi majd, hogy világosan elemezzük a „mitológiai" Adapa alakját, az azonos címen ismert babiloni eposz főszereplőjét, amit a James B. Pritchard szerkesztette Ancient Near Eastern Texts25i-ben találunk, ami úgy is ismert, mint Az Ember zuhanásának mítosza - ahogyan gyakran nevezték az elbeszélést, vagy Adapa és a Déli szél.252

Ez a történet 4 agyagtöredéken keresztül jutott el hozzánk, egy (B) teli El-amarna-i egyiptomi archívumból, mely az i. e. 14. századra keltezhető, és három (A, C és D) az ismert ninivei Assur-bán-apli-könyvtárból (i. e. 668-629).253

Adapát mint ihlető forrást többször hasonlították Ádám bibliai alakjához (elsősorban a névalak hasonlósága miatt). Az egész elbeszélést többször is tartották már az Ember teremtése igazi történetének, amit a későbbiekben a Teremtés könyve írt le, és olyan műnek is aposztrofálták, amely elbeszéli az ember elfecsérelt lehetőségét a halhatatlanságra.

Minden akkor kezdődött, amikor Erich Ebeling assziriológus egyenlőségi jelet tett az akkád Adapa és a héber Ádám kifejezés közé; azt állította, hogy az a-da-pa szótagolása azt jelenti: „ember".254 Mindazonáltal most már tudjuk, hogy az érthető kezdeti izgatottság után, miután elmélyültek a kérdésben, más tudósok viszont felhívták a figyelmet az Ádám és Adapa közti nagy különbségekre, és azt a következtetést vonták le, hogy a két alak között nem létezik semmilyen párhuzam*. Ma még egy-gyel többször kijelenthetjük: lehetséges, hogy „Adapa mítosza" ihlette meg az Ótestamentum íróit, amikor a halhatatlanság elvesztésére utalnak. De nézzük együtt ezt a szöveget, és próbáljuk meg - ahol lehetséges - összefoglalni a tartalmát.

Ea (sumerul Enki) megalkotott egy különleges embert, Adapát és káprázatos intellektussal ruházta fel, olyannyira, hogy felfedhette neki „a Föld rendszerét"; bölcsességet adott neki, de „nem adományozott örök életet". Ea úgy alkotta meg, mint követendő „mintát" a hozzá hasonlóknak:

* A. Heidel, The Babylonian Genesis, 2d (Chicago, 1951), 12-1: „The Adapa legend and the Biblical story (ofAdam) alapjában véve egymástól teljesen különböznek. Annak idején G. Furlani professzor előzetesen kifejtette ezt a konklúziót az „II mito di Adapa", Rendi-conti della R. Accademia Nazionale dei Lincei-ben, Classe di Scienze Morali, Storiche e Filologiche, 6/5 (1929): 113-171.

199

Azokban a napokban, azokban az években Eridu bölcse, Ea, mint egy

Mintát az emberek között, Ea megalkotta őt.255

(„A" töredék, 5-6. sorok)

Adapa papként szolgálta Eát, egyik papi kötelessége az volt, hogy beszerezze a halat a dingirek asztalára. Egy nap, amikor éppen ezen tevékenykedett, egy erős déli szél belekapott a csónakjába és felborította. Adapa dühös reakciójaként eltörte „a szél szárnyát" és ezért az hét napig nem fújt. An/Anu, a sumer panteon legmagasabb istensége, miután tudomására jutottak a történtek, magához hívatta a papot. Ea megpróbálta felkészíteni védencét a találkozásra a legmagasabb istenséggel, és két fontos tanácsot adott neki, hogy elkerülje An/Anu haragját. Meg kellett próbálnia megnyerni néhány Felsőbbrendű szimpátiáját, akik az égi lak bejáratát őrizték, és nem volt szabad elfogadnia sem „kenyeret", sem „vizet" abban az esetben, ha felajánlanák neki, mert az a halálát jelentette volna. Egyébként mindent elfogadhatott, beleértve a ruhát és az olajat, amivel bekenhette magát. A dolgok Ea/Enki meglátása szerint zajlottak és Adapa elnyerte az őrök kegyeit:

Egy jó szót szólnak őérte Anunak.259

Maga An/Anu is elfogadta a balesetről szóló verziót, amit Adapa elmesélt, kegyeibe fogadta és elismerte tudását, jóllehet a „tökéletlen emberség" kifejezése volt.

Megnyugodott a szíve és így szólt: „Miért avatta be Ea a tökéletlen embert az ég

és a föld misztériumába? Egy daliás szívet helyezett belé;

Olyannyira, hogy zavarban volt, és ő is úgy érezte, tennie kell „valamit" Adapáért, ahogyan a szövegből kiderül:

Mit tehetnénk érte? Hozzatok neki életet adó ételt, hogy egyék belőle!"

200

Amikor megkapta, Adapa határozottan visszautasította és nem fogadta el „az élet vizét" sem:

Hoztak neki életvizet, de nem ivott belőle.

Ezen a ponton, amikor An/Anu ezt kimondja, találunk hasonlóságot „az élet vizével" és „az élet kenyerével", amelyekből Ádám és Éva elnyerte volna a halhatatlanságot a földi Paradicsomban:

„Nohát, Adapa! Miért nem ettél és nem ittál? Hát te nem akarsz élni! Nem lehetnek

az emberek halhatatlanok?"

A történet úgy ér véget, hogy megpecsételődik a halhatatlanság visszautasítása, An/Anu érthető keserűségével, amikor látja a büszke visszautasítást, és Adapa visszatér szülőföldjére.

Összefoglalva az eddigieket, Adapa: • nem volt és nem lehetett az első ember a Földön, mert elhangzott,

hogy az emberek között élt; ezt a kijelentést megerősíti egy másik akkád szöveg, az Adapa és Enmerkar257 amelyben az azonos nevű királyt találjuk, Uruk városának királyát, aki abban az időben uralkodott, amikor Adapa papi feladatait teljesítette:

Enmerkar Urukban uralkodott.

[•••] Adapa mondta Enmerkarnak...

a Sumer királylista (SKL)2SS szerint Enmerkar az Özönvíz utáni első dinasztia második uralkodója volt, régészetileg az i. e. 3500-ra tehető;

• az atyai Ea/Enki félrevezeti, amikor elhiteti vele, hogy halálos ételt kellene ennie, hiszen kiderül, hogy inkább „életet adók";

• ahelyett, hogy a legnagyobb úr, An/Anu megbüntetné, ellenkezőleg, éppen jutalmat ad;

• ha elfogadta volna An/Anu ajándékait, akkor egyedül ő kapta volna meg a halhatatlanságot és nem az egész emberiség, ahogyan viszont a Biblia írja Ádámra vonatkozóan.

201

52. ábra. Az élet fáját ábrázoló pecséthenger, mely az újasszír időszakra, i. e. 8 2 5 körülire keltezhető - British Museum,

London BM 89135. (© Trustees of the British Museum)

Még ha objektíven el is ismerjük, hogy létezik némi párhuzam Adapa és Ádám között, egészében nézve a mezopotámiai Adapa nincs meggyőző „rokonságban" a bibliai Ádámmal, megerősítve így azt az állítást, hogy nincsenek olyan sumer-akkád írások, amelyek az első bibliai emberre vezethetők vissza.

Végezetül, az információ teljessége végett, egy utolsó összehasonlítást végzek a megnevezett Ádám (az első Ember és az egész emberiség első ősapja) és Atabba között, aki Kis királya volt (Atabnak és Abbának is nevezték).259

Ez az újabb elemzés a dolgok teljes tisztázásához szükséges. A témában túl gyakran találkozunk olyan cikkekkel, amelyek megkülönböztetés nélkül alátámasztják az Ádám-Atabba azonosságot. Ezek a kezdeményezések megjelennek az interneten, és a szerzőik egyáltalán nem foglalkoznak szavahihetőségük ellenőrzésével. Szándékukkal ellentétben ez súlyosan károsítja a terjesztés folyamatát és a tudáshoz való hozzáférést.

202

Végül is, Adapa, Atabba vagy Abba asszonanciája egyáltalán nem igazolja az erőltetett párhuzamot Ádámmal, mivel, ahogyan ezt már láthattuk, Adapa Eának és Eridunak volt a papja i. e. 3500-ban. Azonban, ha megnézzük a Sumer királylistához (SKL) kapcsolódó történelmi dokumentumokat,260 Atab figurája kétszer is szerepel. Semmi nem egyszerűbb annál, mint hogy két különböző uralkodóról van szó, a tizedik Atabról, meg a tizenegyedik Atabbáról, Kis I. dinasztiájának uralkodói ők. Éppen ezért teljesen világos, hogy Adapa nem lehet Atabba vagy Atab megfelelője, és ebből kifolyólag nem azonosítható Ádámmal.

Éva - minden élő anyja

„Nevezte vala Ádám az ő feleségét Évának, mivelhogy minden élő embernek anyja volna."

Ekképpen szól a Biblia a Teremtés könyvében (3,20). Ádám nem tulajdonnév, hanem főnév, azt jelenti, „földi", éppen ezért egy fajt jelöl és nem egy személyt. Jogos feltenni a kérdést, vajon az Éva kifejezés jelenthet-e mást is, mint ahogyan köztudottan úgy értelmezzük: a férfi társának feladatát tölti be, alárendelt a szerepekben és a nemzésben, a csábító, az emberiség bajainak forrása stb.

Az Ótestamentum héber változatából megtudjuk, hogy az Éva kifejezést eredetileg úgy írták, Hawwah, amit a hajah szótőből származtatnak. Jelentése: „élni".261 Ezt tudjuk meg, ha elolvassuk a maszoréta szöveget, vagyis azt, amit a római katolikus egyház rögzített, és körülbelül a 7. századból való, amikor a zsidó rabbik pontosították mind a leírását, mind a kiejtését (tudnunk kell, hogy a Tóra első írott verziói csak mássalhangzókból álltak, és nem volt bennük egyeztetés, elválasztás sem).

Ezenkívül az úgynevezett Hetvenek (Szeptuaginta) verzióból - ennyi bölcset akart i. e. 250-ben mozgósítani II. Ptolemaiosz uralkodó, hogy héberről görögre fordítsák a Bibliát - az derül ki, hogy a görög kifejezés, zoe - amivel Évát illették - jelentése „élet", a héber hwy - hyy).262 Tehát, ebből azt szűrhetjük le, hogy mind a zsidók, mind a görögök számára az Éva kifejezés a létezés értékét szimbolizálta. Megint egy olyan szóval találkozunk, amellyel az ősi népek azt fejtették ki, amit jelentése jelképezett: az életet. És az élet, nő. Az élet a nőben van. A nő az, aki világra hoz egy űj embert. Tehát a nőn keresztül születik és ismétlődik az élet.

203

Mindez persze úgy, hogy nem kell lebecsülni a férfit; őt a szerepe a reprodukciós aktus után pszichikailag, fizikailag másként vonja be az eseményekbe anélkül, hogy látható testi változásokon menne keresztül, nem úgy, mint a nők. A Teremtés könyve jelzi, hogy Ádám társának megteremtése másként történt: Évát nem agyagból teremtették, hanem „gondos bánásmódban" részesült.

Ez a gondolatmenet viszont csak nagyon rövid ideig tart a bibliai fejezetben.

Mivel rögtön utána a szent verssorok a nőt alárendelt szerepbe helyezik, Ádámból „származtatják", mivel neki a része:

Annak okáért az Úr Isten bocsáta nagy mély álmot Ádámra, és elaluvék, és egy oldala tetemét kivévén, hússal tölte bé annak az helyét. És azt a csontot, melyet az Úr Isten vett vala ki az Ádámból, építé asszonyi állattá, és vivé azt az Ádámhoz, és monda Ádám: „Immár találtam hozzám hasonló társot, ki az én csontomból való csont, és az én testemből való test, és neveztetik asszonyi embernek, mert férfiemberből vétettetett."263

De ha Éva ilyen fontos szerepet töltött be, „ő, aki életet ad" (héberül hawwah), nem kelt kétséget az, hogy alárendelt szerepre kárhoztatják a férfihoz képest? Éva ugyanolyan isteni teremtmény volt, mint Ádám. Nem gondolják, hogy aki leírta ezeket a sorokat, az burkoltan tiszteletlen a Teremtővel szemben, mivel a nő tökéletlen a férfihoz képest, hisz „adós a születéssel"?

A 18. század közepén, néhány tudós284 elkezdte azt állítani, hogy az első társadalmak valószínűleg matriarchális típusúak lehettek, békés szelleműek és letelepedett életmódot folytattak. Az első, aki ezzel foglalkozott, a svájci Johann Jákob Bachofen volt (Basel, 1815-1887), és megjelentette a Das Mutterrecht (Az anyai jog) című munkáját, ami tartalmazta kutatásainak és tanulmányainak eredményét a témában.

Nyilvánvaló, ahogy ez nagyon gyakran történik ilyen esetekben, az új elmélet - vagy jobb lenne állításnak nevezni, mivel a tudós történelmi bizonyítékokat sorakoztatott fel - nem tetszett az etnológiai akadémiai köröknek. Eleinte elvetették, kivéve amikor újra előszedték és életre keltették olyan közgazdászok, mint Kari Marx és Friedrich Engels.265 Ez utóbbi kimondottan hivatkozott rá egy korabeli publikációjában, amelyben hűen idézte Bachofen kijelentéseit, közülük íme néhány:

204

53. ábra

A család története 1861-re nyúlik vissza, Bachofen munkájának, a Das Mutterrecht megjelenésének idejére. Ebben a műben a szerző a következőket állítja:

1. az emberek eleinte vegyes szexuális kapcsolatban éltek, amit ő helytelen kifejezéssel heterizmusnak nevez;

2. ez a fajta kapcsolat kizárja az apaság bizonyosságának lehetőségét, éppen ezért a származást csak anyai ágon lehetett jegyezni, a matriarchális jog szerint és ez így történt minden ősi népnél;

3. ebből kifolyólag a nők mint anyák, mint a fiatal generáció ismert szülői olyan nagy hatalmat és tiszteletet élveztek, hogy Bachofen gondolata szerint eljutottak egészen a női nem teljes uralkodásáig (nőuralom).266

A svájci tudós kutatásai újabb sikereket arattak, amikor napvilágra kerültek azok a régészeti leletek, amelyek ahhoz a nőhöz kötődtek, akit az ókoriak úgy neveztek és tiszteltek, mint a „Nagy Anya" (54. ábra). Ezek az i. e. 6000-re keltezett leletek a Catal Hüyükben végzett ásatásokból származnak*, Délkelet-Anatóliából, ma ez a terület Törökországhoz tartozik, Ankarától délkeletre.

* Catal Hüyük még régebbinek bizonyul, mint Jerikó, melynek alapítása i. e. 6500-ra lehető (53. ábra).

205

Röviden, Bachofen azt állítja, hogy a nők akkor adták át a hatalmat a férfiaknak, amikor ez utóbbiak hozzáférést nyertek a vallási hatalomhoz. Ezt támasztják alá a Jézus Krisztus életéről szóló elbeszélések.

A történet, mely szerint Mária Magdolna prostituált volt, azt példázza, hogy - látva az eredményeket - sikeres a párhuzam: a nép hiszékenysé-ge a megváltó Jézus tanítványát még ma is kéjnőnek véli. Pedig ezt, a hívők közt ma is elterjedt feltételezést a II. Vatikáni Zsinat 1969-ben egyértelműen visszautasította.

Arra, hogy Mária Magdolna prostituált lett volna, egészen a kereszténység megjelenésétől kezdve nincs semmilyen történelmi vagy vallási bizonyíték; a János 8,1-11-ben, ahol a házasságtörő asszony története olvasható, egyáltalán nincs megemlítve a nő neve. Mária Magdolna legkorábbi azonosítása a prostituált figurájával 591-re tehető, és Nagy Szent Gergely pápához kapcsolódik. Miért? Azért, hogy ne egy nő győzze le őket „politikailag", akihez Jézus nagyon kötődött? A félelem miatt, hogy netán elveszítik központi szerepüket és azt átengedik a nőknek? Nem kizárható. Mindenképpen ősidőkre visszanyúló nőellenességről van szó. Eme tézisünket, amit imént kifejtettünk, alátámasztja a Mária Evangéliuma vagy Mária Magdaléna Evangéliuma. Ez az apokrifnak

54. ábra. A Nagy Anya Istennő ül a trónon, két oldalán egy-egy nőstény oroszlánnal. Ankara - Atatürk-mauzóleum

minősített írás gnosztikus eredetű*. Annyira hangsúlyozza Mária Magdolna tanítvány szerepét (még akaratlanul is), hogy az körvonalazódik, mintha Jézus az apostolai fölé helyezte volna őt. Híressé vált az a pasz-szus, amelyben András és Péter kifejezésre juttatják egyet nem értésüket a Megváltó bizonyos viselkedéseivel szemben:

„Talán előbb titokban beszélt egy nővel, mint velünk és nem nyíltan? Mindannyiunknak meg kell változtatnunk a véleményünk és őt (a nőt - a ford.) követnünk? Talán ő (Jézus - a ford.) elébünk helyezte őt (a nőt - a ford.)?"

És ha ez még nem lenne elég, akkor Fülöp Apokrif Evangéliuma** ezt meséli:

„A Megváltó társa Mária Magdolna, Krisztus mindegyik tanítványánál jobban szerette őt és gyakran csókolta szájon."267

Tehát visszatérve az Évának szentelt bibliai részlethez,268 azt állíthatjuk, hogy eltérés található az eredeti értelme és a kulturális strukturálás között. Ezek a későbbi eltérések a zsidó patriarchális társadalom felépítéséből fakadnak. Az esetleges szembeállítása a matriarchátussal nehezen lett volna kivitelezhető és fenntartható a Szentírással szemben. így tehát, mivel meg akarták tartani a férficentrikus családi és szociális beállítottságot, nem lehetett jobb és elfogadhatóbb támasz, mint a „Jahweh inspirálta szabály (a Tóra)", melyet eme szükséglethez igazítottak.

A Szeptuagintáb&n Ádám társát szinte sosem nevezik a nevén, hanem csak „a nő", és Ádám az ura (Teremtés könyve 3). Csak egy esetben nevezik a „nőjét" Zoénak (élet). Fontos hozzátennünk, hogy az eredeti terminus Hawwah, amivel Évát illették, egy héber forma az isteni névre Heba, Hepa, Hebat, Khebat vagy Khiba. Ez az istennő, a hettita Tesup (Tesub) - viharisten - felesége, ezt az istenséget már a sumerek is ismerték, mint Iskur (55. ábra) és az akkádok, mint Adad - egy hattusai (ma úgy ismert,

* Ez a teológiai és filozófiai irányzat a kereszténység korai időszakában született; keleti vallások és hellenisztikus filozófiai elemek befolyásolták, azt állította, hogy a tudás egy megvilágosodás, amit csak néhány beavatott érhet el, amin keresztül megláthatják az igazságot; több formája létezett egyidejűleg, az egyház ezek mindegyikét támadta. ** Az apokrif evangéliumok azt állítják, hogy Jézusnak voltak szerelmi történetei vagy megházasodott. Ennek alapján a társa vagy felesége mindig Mária Magdolna volt.

207 206

mint Bogazkale, Törökországban) szikladombormű úgy ábrázolja,

ahogy egy oroszlán hátán áll (56. ábra) és ezzel egyenlővé teszi Anattal

(57. ábra),2 6 9 és a hurri nyelvű írásokban Istár arcvonásaival jellemzik.2 7 0

N e m lehet nem hangsúlyozni, hogy ugyanaz az isteni ábrázolás meg

található a Nílus völgyében is: ismert ízisz ábrázolása, amikor karjában

tartja kisfiát, Hóruszt és éppen szoptatni készül őt (58. ábra). Ő jelképezi

az egyiptomiak számára az anyaság istennőjét.

Ha még régebbre nyúlunk vissza, akkor emlékeznünk kell az akkád

írásokra, amelyek kimondottan az ember teremtésével foglalkoznak, el

sők között az Atrahaszísz-eposz, a „terv" végrehajtóját, tekintettel a siker

re, így nevezték el: „minden élő anyja" vagy „minden gyermek anyja".

Ninhurszagról van szó, a Hegyek Asszonyáról.

55. ábra (balra); 56. ábra. Balra Tesup, jobbra a felesége, Hebat. A yazlllkayal sziklaszentélyből, hettita vallási központ, modern ragadványneve

„A Templomok Városa", azért, mert ezen a területen több mint 70 templomot építettek. A legnagyobb méretű maradványok Tesup viharisten templomából származnak

208

57. ábra. Hebat - hettita Isten (Törökország, i. e. 1500), Vorderasiatisches Museum - Berlin; 58. ábra (jobbra)

Vajon egybeesés az, hogy a sumer írásban az „anya" szót az A M A kép

jellel fejezik ki, amit az 59. ábrán láthatunk, és úgy ejtik, hogy „Ava"?2 7 1

Első ránézésre úgy tűnik, mintha két részből állna: az egyik a nyolcágú

csillag, D I N G I R , 2 7 2 mely egy másik elem belsejében he

lyezkedik el, olyan geometriai elemben, ahogy a házat te

tővel szokás ábrázolni. Tehát egyszerűen így lehetne

értelmezni a jelet: „A ház Dingirje". Vagy, ha figyelem

be vesszük, hogy a képjel jelentése „anya", akkor ebből

az is következhet, hogy „az anya, a ház istensége" vagy

„a N a g y Anya".

M é g ha helyesnek tűnhet is a fentebb leírt következte-

59. ábra tés, valójában nem így van, vagy legalábbis csak részben.

209

60. ábra

59. ábra

E sumer* jel elmélyült elemzéséből kiderülhet, ami az ábrán (59.) egy stilizált háznak tűnhet, „időn kívülinek" bizonyul, vagy „oopart", ha egy angol mozaikszó kifejezést használunk.273

Az AMA képjel Uruk idejéből származik. Abban az időben a lakóházak formája para-lelepipedon volt, lejtős tető nélkül, ahogyan ez az alábbi, egy korabeli mezopotámiai várost rekonstruáló ábrán (60.) megfigyelhető.**

Ebből kifolyólag, koherens módon a képjel alakja „nem rendelkezne tetővel" vagy lapostetős lenne (61. ábra).

Egyelőre nem tudják megmagyarázni ezt a „következetlen piktogramot". Mindenesetre

* Uruk időszaka, i. e. 3500-3100-ig; Uruk, a bibliai Erech, a mai Warka, egy ókori sumer város volt, majd a babiloniaké lett, és M e z o p o t á m i a déli részén helyezkedett el. ** Dúr-Sarrukín rekonstrukciója (Sarrukin erődje); részlet a „Le Grandi civiltà del pas

sato - Assiri, Sumeri, Babilonesi" könyvből, 95. tábla, Prof. Dott. Helmut Th. Bossert, és Giuseppe Furlani tudományos lektorálásával, P r i m a t o Spa, R o m a 1957

210

az idő előre haladtával a szóban forgó piktogram, mint minden sumer piktogram, változáson esett át, ami nemcsak abban nyilvánult meg, hogy oldalra fektették az egyes jeleket azért, hogy egyszerűbbé tegyék az

62. ábra írnokok munkáját, hanem úgy tűnik, különösen megpróbálták kijavítani az előző pon

tatlanságot (62. ábra). így az „anya" jelentéshez hozzáadódik egy új: „szoba".274 Ezen a ponton a képjel értelmezése világosabbnak tűnik: Az „istenség" (a csillag) a „szobában" belül, vagyis „az isteni szoba". Melyik jelentés a leghasonlóbb és a legkoherensebb a nők anyaméhével, ahol

63. ábra. Anyaistennő, mellette egy stilizált „életfa"

testet ölt egy új élet? Tehát a megfelelő ellenőrzésnek és az elmélyült elemzésnek köszönhetően, látjuk, hogy félreérthetetlen módon visszatér a „Nagy Anya" vagy „Istennő Anya" fogalma, többfajta elnevezése, aszerint, hogy melyik régióban hódoltak neki. A Nagy Anya egyik legősibb képmása egy akkád domborművön található (63. ábra), ami az i. e. III. évezred közepére keltezhető.275

Rajta az ülő istenséget láthatjuk, fején a megszokott fejfedővel, és nem egy akármilyen gyermeket tart karjaiban, hanem a saját gyermekét, akit a szarvkoronájáról ismerünk meg. Hogy segítsük az örök kételkedőket, hozzáteszünk még egy „életmentőt", egy újabb megerősítést, mely ugyanabból a kifejezésből származik, amit „Ava"-nak ejtünk, jóllehet úgy irják: „AMA". A helyzet az, hogy a b, m, w mássalhangzók váltakoznak

211

64. ábra

az akkád nyelvben. Példának okáért megemlí teném előző kutatásunkat az „ember" kifejezésről, ahol a szót háromféleképpen írják: „awílu" „amílu" vagy „abílu",276 anélkül, hogy megváltozott volna az értelme. Tehát AMA-tól Aváig, Habat, Hawa, és végül Éva, igen rövid az átalakulás; és a jelentése mindig ugyanaz marad: anya!

E munkám első oldalain kifejtettem, hogy elsősorban a mezopotámiai nyomozások eredményeit szeretném közölni, és ezt természetesen be is tartom. De az Anyaistennő kapcsán nem hagyhatom ki Önöket abból, ami valószínűleg a szomszédos területek hatására az ókori Perzsiában történt az i. e. 7. században.

65. ábra. Szárnyas istenség Inanna/Istár,

kb. i. e. 2 0 0 0 - Louvre

66. ábra. Lilith/Istár/Inanna, i. e. 2 5 0 0 , British Museum -

London © Trustees of the British Museum

212

Az ókori iráni politeista népek panteonjában, akik Zarathusztra prófétát követték, Anáhitának is hódoltak (64. ábra),277 ő a forrásvizek, a termékenység és az anyaság istennője. Anáhita, jóllehet kevésbé jelentős istenség volt, mégis nagyon népszerű és egyik kifejezési módja volt a Nagy Anyának számos keleti és ókori vallásban, ilyen a föníciai Anat (a szerelem és a háború istennője). Anáhitát úgy imádták, mint az isten gyermekének anyját, akinek születési évfordulóját a téli napfordulón ünnepelték, december 21-ike körül. I. e. 200-ban Kangavar templomát Nyugat-Iránban „Anáhitának, Mithra isten Makulátlan Szűz Anyjának" szentelték. Ez nem juttat eszükbe valamilyen párhuzamot?

Ezenkívül nem kerülheti el a figyelmüket az sem, hogy mennyire erőteljesen hasonlítanak Anáhita istennő képmásai a 64. ábrán és Inanna/Istár istennő sumer-babilóni ábrázolásai, amelyeket alább találnak.

Ezt a hasonlóságot a perzsák is felfedezték, amikor az i. e. 6. században meghódították Babilont. Attól kezdve kultuszába beletartozott a szent prostitúció is. Ezt a tevékenységet az istennőnek szentelt templom papnői végezték, azért, hogy megidézzék vagy élénkebbé tegyék az istennő jelenlétét.

A Kígyó

Az kígyó pedig minden mezei vadnál, melyet Isten teremtett vala, ravaszb vala.2™

Elismerés vagy burkolt kritikus kijelentés? A „ravasz" kifejezés kétértelműsége miatt csak növekszik a bizonytalanság, hogyan sorolható be az eredendő bűn, a bibliai epizód egyik főszereplője. Ma már azt mondhatnánk, hogy ez a kettősség majdhogynem konszolidálttá vált, de én afelé hajlok, hogy hibásan alkalmazták a „kígyó" szót, mind az Ótestamentum írói, de főleg az Újtestamentum összeállítói. Mindenesetre a sumerek idejében a kígyó ábrázolása pozitív jelentésű volt: a jóságos hatalmat, még részletesebben a tudást és a titkok őrzőjét jelentette. A hindu vallásban a kígyót úgy stilizálják, hogy a gerincoszlop alapja köré csavarodik három és fél csavarral (67. ábra), és Kundalini istennőt jeleníti meg, vagyis „a feltekertet". Kundalini az isteni kozmikus energia,279 „a teremtő energia". Tehát tantrikus értelemben a kígyót úgy tartják, mint a pozitív erő szimbólumát, a fizikai, valamint a spirituális jóléthez és a megvilágosodáshoz kapcsolták; a bőre vedlése az újjászületést és a regenerálódást szimbolizálja.

213

Ez utóbbi két tulajdonsága és a vesz-sző, mint egyszerű eszköz, jelképezik az ókori görög szimbólumot, Aszk-lépiosz botját, amely az egészségügyi művészeteket jelképezi (Aesculapio a rómaiaknál). Aszklépiosz a görög panteon istene, gyógyító tevékenysége során a gyógynövényeket és a szent kígyókat280 használta. A gyógyszerészet jelképét (68. ábra) gyakran összekeverik a kígyós bottal.

Ez utóbbi viszont olyan bot, amely-67. ábra nek felül két szárnya van, e körül fo

nódik össze két kígyó: a görög mítoszokban Hermésznek volt rá szüksége, amikor el akart különíteni két harcoló kígyót, így a kígyós bot a béke, az egyetértés és a kereskedelem szimbóluma lett, amely Hermész istenhez kapcsolódott (69. ábra). A görögök a sárkányokról is úgy hitték, hogy jóindulatú lények, úgy tartották, hogy hatalmas tudás és ismeret hordozói (fontos nyom, ami hasznos lesz az elkövetkező nyomozáshoz).

Az ókori Egyiptomban a szent kígyót (mely a legfelsőbb hatalom jelképe), az ureuszt („az ami felfelé magaslik"),281 a fáraók homlokára helyezték egy keselyű feje mellé. Az egyiptomi Ré isten hatalmának szimbóluma volt, megvédte az uralkodót az ellenségeitől. Az ureusz ugyanazt

68. ábra 69. ábra 70. ábra

a védelmet adta a fáraónak, ami Rének járt, habár a királyi hatalmat szimbolizálta.282

Sok más antik kultúrában a kígyó igen fontos vallási szerepet töltött be és tölt be ma is. Például Kínában a kígyónak a sárkány felelt meg és így van ez ma is283 (71. ábra). Mint a görögöknél, náluk is pozitív szerepet töltött be, a legfelsőbb spiritualitás szimbóluma volt, de még az átváltozás isteni varázserejét is jelképezte. Ezenkívül a jó szerencsét és a hatal

mat is képviselte. A buddhizmus szerint egyszer

Sésa kígyó védte meg Buddhát, miközben az meditált. Az indiai vallásban a kígyó, főképp a kobra kiemelten allegorikus jelentéssel bír, ami a kétértelműségéből adódik. Úgy tartják számon, mint romboló, de úgy is, mint „az emberi élet őrzője". A nagy Ananta kígyó, az időtlen koz-

( V,X< * i ^ ' W Ö i \ m o s z szimbóluma a pihenő Visnu isten fölött „őrködik".

Egy másik példa a hüllő és az isteni alakok párhuzamára a mithraiz-musban (ókori hellenisztikus vallás) található, de előtte már a perzsa kultuszhoz tartozott. Mithra istent, akivel már találkoztunk,284 gyakran ábrázolták egy testére tekeredett kígyóval (római ábrázolás), a másik leggyakoribb megjelenítés szerint a kígyó a lábára tekeredik.

Ismert tény, hogy latin-amerikai prekolumbián népek „tollas kígyó"-nak nevezték istenüket. Azon népcsoportok között, amelyek hódoltak a „tollas kígyó" kultuszának, találjuk a toltékokat, olmékokat, misztéko-kat, aztékokat (Quetzalcoatl), majákat (Kukulkán), inkákat (Viracocha), quichéket, (Gukumatz). Különböző nevek, de ugyanarra az alanyra vezethetők vissza, ugyanolyan külső jegyekkel, és azonos cselekedeteket vittek végbe. Nagyon magas, világos bőrű, kék szemű, szőke vagy ősz a haja és a szakálla. „Nagy fehér isten", aki az ősidőkben érkezett és a civilizációt hozta ajándékul, a tudományos és technikai ismereteket és ezen

71. ábra

215 214

felül a bölcsebb törvényeket. Egy isten, aki úgy tűnt el, hogy ünnepélyesen megígérte, egyszer visszatér.

Nem utolsósorban az „uroborosz" a regenerálódás legkiemelkedőbb szimbóluma, az új élet kezdetéé, ami minden vég után bekövetkezik, a halál után újjászülető életé, vagyis a lét örökkévalóságáé.

Ezt a saját farkát harapó kígyóval ábrázolják, mely tökéletes kört alkot, az újjászületést jelképezi, éppen ezért a végtelenséget. Egy filozófiai elméletet képvisel, a reinkarnációra utal.

Összességében tehát egy pogány jelkép, amely láthatóan ellentétben áll a keresztény tanokkal. De ezen nem kell meglepődnünk, főleg annak

72. ábra. Mithra isten, akit az ókori Neapolisban (ma Nápoly) tiszteltek, ahogy ez megtalálható a La fondazione di Partenope-ban, alkotója Antonio Siila, 1769.

így ábrázolják Apollónt, a görög istent, jóllehet még Mithra istennek hívták, ahogyan leírja az Istoria civile del regno di Napoli, szerző: Pietro Giannone, 1840.

Estense Museo, Modena, Italia ( C I M R M 695)

216

73. ábra. Az uroborosz

fényében, amint majd meglátjuk, hogy a kereszténység hogyan értelmezi a kígyót már a 2. századtól kezdve.

Az Újtestamentum két nagyon fontos sorára hívnám fel a figyelmüket:

És megfogd az sárkányt, amaz régi kígyót, ki az ördög és a sátán, és

megköté azt az láncval ezer esztendeig.285

Ez tökéletes szintézise a kígyó ikonográfiái genezisének, évezredes evolúciójának, ahogy az a verssorokat alkotó végzetes, de következetes kifejezések egymásutánjából következik. De mint mindig, csak az eredetet kutatva, a kulturális felépítmények mögé tekintve jutunk el a legtisztább ismeretekhez, a korrekt tudáshoz. így tehát megtudhatjuk hogy:

• a sárkány szó, akár a görög őpocKOvra [dracota] vagy az angol dra

gon, az ógörögből ered Spa/cov [drakon], jelentése „sárkány, kígyó", de a szó gyökere még régebbi, a őep^c-ucu [derkhomai] kifejezésből származik, ami annyit tesz: „nézni, megfigyelni, látni";286

• a régi kígyó az Ótestamentum bibliai alakjára vonatkozik, ahol a hüllőt a rosszal és a korrupcióval azonosítják, biztosan az Évához köthető epizód miatt. De az Ótestamentum első leírói a kígyó helyett

217

azt írták: l?\Wn-h-s, három betű, aminek több értelme is van, de mindegyik az elsődleges kígyó jelentéshez vezethető vissza, amit a zsidó etimológia a következő értelmezéshez társít: „az, aki ismeri a jövőt", „az, aki a jövendőmondás művészetét gyakorolja", „az, aki szorgalmasan megfigyel";287

• az ördög, annak ellenére, hogy van közeli latin gyökere a diabolus szóból, a görög 8toc|3o?io^ [diabolosj-ból ered, és ugyanúgy használják a Biblia görög fordításában (= Septuaginta); értelme nem erő-sebb, mint a „rágalmazó";

• a sátán, a héber Sátán szóra vezethető vissza, amely a Sátán szótőből ered, jelentése: „késleltetni, megakadályozni", vagyis meggátolni. Az Ótestamentumban többször használják „az akadályozó" 4Móz (ez a Számok könyve, ahogy alább is szerepel...) 22:22, „a vádló" (Zak 3:1) „az ellenség, ellenfél" (Sal 109:20), „a szemben álló"288 jelentéssel; a Bibliában minden alkalommal, amikor a sátánt említik, az égi udvar egyik tagjára utalnak, aki Isten sok gyermekéhez tartozik. Ő volt az, aki gyakran kényes vagy éppen erőszakos feladatokat hajtott végre, de mindig Istentől kapta a parancsot rá. Egy példát Jób könyvében találunk, ahol Isten kétszer is elküldte hozzá a Sátánt, hogy gyötörje. Egy másik példa a Számok könyvében 22,22, amiben Bálám nem fogadott szót és magára vonta Isten haragját olyannyira, hogy hozzá küldött egy angyalt:

Az Úr haragja azonban fölgerjedt ellene, mivel elment, és az Úr angyala elállta útját, amikor szamarán két szolgája kíséretében tovalovagolt.

Csakhogy itt, a héber verzióban az elállta az útját helyett a sátánt találjuk, aki az úton áll, hogy megakadályozza (az eredeti jelentés szerint) Bálám továbbhaladását. Anélkül, hogy hosszasan taglalnánk mindezt, úgy találjuk, hogy a zsidó hagyományokban a gonosz erőit a kígyó szimbolizálta, de az Ótestamentumban, ahogy láthattuk, nem a sátánnal azonosították, aki pedig Isten szolgája volt. Valójában János evangélista az, aki 97-ben az Apokalipszisben von párhuzamot a kígyó és az ördög között, így kezdődött a Sátán elvetemült karrierje, azé a lényé, aki betölti a gonosz úr szerepét, vagyis aki felelős vagy megalkotója mindennek, ami negatív. Ez az eredeti értelem torzulása, ami hozzáadódik más történelmi manipulációkhoz, ilyen például Luciferé is.

218

Ot eredetileg úgy ismerték, mint a legszebb angyalt, maga Dante is utalt rá a Pokol XXXIV. énekében. A Lucifer kifejezés a latin Luciferusból ered, ami a luc-em (fény) és a fer-re (vinni) elemekből áll,289 tehát jelentése fénycsináló, fényvivő. A római korban ez az elnevezés a Vénusz bolygót illette, nem igazán azért, mert a legfényesebben ragyogó csillag volt este, hanem mert ez az az égitest, amelyik hajnalban kel Keleten, kevéssel a napkelte előtt. Eme csillagászati konfiguráció után nevezték el őt Lucifernek, mint a felkelő nap „hírnöke". Többek között Püthagorasz* volt az, aki a Vénusszal azonosította mind Lucifert, a reggel csillagát, mind Heszperoszt, az Esthajnalcsillagot. Dante is utal rá a Poesie Lirichében: „Püthagorasz volt az első, aki észrevette, hogy Lucifer és Heszperosz egy és ugyanaz a csillag".290 A gnoszticizmusban Lucifer volt a szófia, a tudás hordozója.

Talán ezért történt, hogy Lucifert a pozitív csillag jelentés helyett a későbbiekben a keresztény vallás átváltoztatta egy megvetésre méltó lény-nyé, a démonok vezérévé, akit úgy is neveztek, Sátán?

Az bizonyos, hogy egy adott történelmi korszaktól kezdve érzékelhető a kígyó jelentésének ellenkező irányú változása. De az állat negatív szimbolikájának szándékos használatát markáns módon megcáfolja a kifejezés eredeti értelme. Egy feledésbe merült igazság, amit eltitkoltak és megfordítottak a stratégikus zsidó-keresztény történelmi-vallási szándékok (ne feledjük, Jézus zsidó volt, és cselekedetei végső szintézisként az emberiség spiritualitásának fejlődését szolgálták).

Elemzésünk végéhez érve nyugodtan elmondhatjuk, hogy amikor a bibliai kígyó eredeti jelentését kerestük, mélységeiben vizsgáltuk ikonográfiái fejlődésének folyamatát. Olyan felfedezőúton mentünk végig, amelynek során összehasonlítottuk a jelenlegi jelentéseket az ókoriakkal, az eredetiekkel. így tehát - túlmenve minden jogos kételyen - azt a következtetést vonhatjuk le, hogy ez az Özönvíz előtti szent hüllő eredetileg kifejezetten pozitív érdemekkel rendelkezett: megvilágosodott ismeretek hordozója volt, védelmező, a spirituális és fizikai jólét hordozója. Ezen tulajdonságok miatt tiszteletre tett szert, és némelykor még vallásos imádattal is illették. Ezen felül az ókori görögök és zsidók is a „szorgalmas megfigyelő" jelzővel is felruházták! Lényeges szerep.

* Püthagorasz (Szamosz, i. e. 575-Metapontum, 495), görög matematikus, törvényhozó és filozófus volt.

219

Az esetek legnagyobb többségében a világ ókori tradícióiban a kígyó hatalmas tudás őrzője, ez a megjelenítés állandó harcban áll a róla kialakult ellenkező képpel, ami kettősséget generál, de egyidejűleg tökéletes egyensúlyt alkot. Ez a gondolat oly kedves a keleti kultúrák számára, és valójában nem köthető semmilyen módon a kereszténység által ráruházott rosszindulatú képhez, ami csak az 1. század végén kezdett kialakulni. Mivel a keleti filozófiákhoz köthető kígyó/sárkány szimbólum jóval i. e. 1000-re tehető, semmiképpen nem kerülhetett a nyugati gondolkodásmód befolyása alá.

Összegezve kutatásainkat: annyi definíció került felszínre a kígyóról, amelyek alapján újra lehet írni János evangéliumának idevágó sorait* úgy, ahogy most következik:

Megragadta az Őrt (a volt sárkányt), azt, aki szorgalmasan megfigyel (a volt ókori kígyó) - vagyis a rágalmazó (a volt ördög), a vádló/a szemben álló (a volt sátán) - és ezer évre megbilincselte.

Befejezve elemzésünket, ki kell jelentenünk, hogy az Ótestamentumban a kígyót sosem hasonlították a démonhoz (ahogy most sem) és nem azonosították vele.

A harmadik rész végső következtetései

A harmadik rész elején világos és pontos kérdéseket tettünk fel, legfőképp azért, hogy ösztönözzenek a kutatások elmélyítésére az egyes témákban.** A kutatási eredményekből világosan kiderül, hogy Ádám és Éva nem tulajdonnevek, hanem főnevek, az egyik hímnemű, a másik nőnemű, amelyek az emberiség kettősségét jelképezik, jelentéstartalmuk szimbolikus. Az allegorikus nyelvezet koherens a Biblián végigvonuló elbeszélés fonalával, ebben az esetben a Teremtés könyvével, ami különösképpen gazdag az egyszerű irodalmi nyelvezeten túlmutató részletekben és utalásokban.

Nem lehetne egyébként megmagyarázni, kitől félt Káin, hogy megöli őt, miután ő megölte Ábelt és elűzték az Édenből:

* Lásd 218 old. ** Lásd 191. old.

220

(...) „bujdosó és vándorló leszek ez földön, melyből az következik, hogy valaki énreám találkozik, megöl engemet";231

az egyetlen élőlények rajta kívül a szülei voltak. Ráadásul Káinnak sikerült feleséget találnia:

És esmeré Kain az ő feleségét, ki fogada az ő méhében, és szüle az Hánokhot;*

Ez az esemény megerősíti, ha még lenne rá szükség, kutatásunk eredményét.

Fölöttébb evidensnek bizonyul, hogy Ádám fizikailag, mint a Föld első férfija, sosem létezett. Ugyanez mondható el társáról, Éváról: az emberi faj nőnemű lényéről, „aki az életet ajándékozza", aki láthatóan alapeleme az emberi faj megőrzésének, éppen ezért kiemelkedően fontos szerepet tölt be. Ez a női hatalom, mely nyomasztónak bizonyult a férfi számára. Olyannyira zavaró volt, hogy keményen felforgatta és megdöntötte egy új, feltörekvő, patriarchális kultúra. Egy szándékoltan nőellenes kultúra, amit az idő előre haladtával egyre csak tápláltak, azzal a szándékkal, hogy megsemmisítsék a Nagy Anya eredeti társadalmi és vallási kultúráját: a matriarchátust. Ezt a társadalmat i. e. több mint 20 000 évvel ezelőttre vezetik vissza.**

Világosnak tűnik, hogy Éva születésének elbeszélése egyfajta férfi szűznemzés által az egész Bibliát átható patriarchális szellemiség ismertető jele.

A kígyó azonban az Ótestamentumban igen kevésszer jelenik meg. Igaz, harmincegyszer van jelen, de igen jól behatárolt eseményeknél, és nem mindig negatív a jelentése (mint Mózes kígyójának esetében), és sosem azonosítják a démonnal, ahogy viszont az Újtestamentumban szerepel. Hogy világos legyen: szándékomban áll eloszlatni minden kételyt a kígyó körüli kutatásaim céljáról. Én a tradíciók és a szimbólumok eredetét kutatom azzal a céllal, hogy - mint mindig - megtaláljam az eredeti jelentését, ami mentes társadalmi befolyásoktól és öncélú felhasználástól. Ezek után el kell mondanom, személy szerint egyetértek a rossz

* Teremtés könyve 4:17; nem összetévesztendő az apokrif Ótestamentum Hánokjával, aki Iar fia. ** Az úgynevezett „Willendorfi Vénusz" régészeti leletet 24 000-26 000 évvel ezelőttre keltezik.

221

univerzális elismerésével, azzal, hogy létezik egy negatív energia, ami pusztító erőként értelmezendő, és ami ellentéte a teremtő pozitív energiának. A történelem folyamán a rossz különböző alakokat öltött, amelyeket az egyes kultúrák alakítottak; a nép szükségletei jól behatárolható fizikai ábrázolásokat hoztak létre, amelyek emberileg szükségesek és érthetőek, s azért jöttek létre, hogy azonosítható legyen a negativitás katalizátora.

Ilyen a gonosz, más néven démon. Sajnos, és a régi írások ezt megerősítik, nem mindig alkottak eredeti

ikonográfiákat, ennek emblematikus példája a kígyó szimbóluma. Kutatásaink eredményéből világosan kiderül, hogy a kígyó esetében a történelem során az igazság nagyon komoly manipulálása történt. De miért? És legfőképpen kinek a javára?

Ennek kapcsán nincsenek biztos írások vagy dokumentumok, amelyekre hivatkozni tudnék, éppen ezért csak feltételezéseim vannak róla.

Az első kérdésre azt válaszolom, hogy pontosan azért, mert a kígyó a tudás tökéletes szintjének a hordozója volt, szükségszerűen el kellett tiporni, hogy vele együtt megsemmisüljenek azok a veszélyek, amelyek a tudás elterjedésével jártak volna. Ez egy ősi stratégia, de mindig divatos, a tudás hozzáférésében szelektív és központosított vallásosság szüleménye, amire azért volt szükség, hogy ellenőrzés alatt tartsák a tömegeket. Úgy értékelték a tudást, mint lehetséges destabilizáló erőt, mely képes engedetlenséget, lázadást szülni. Éppen ezért a kígyó idővel a rossz szükségszerű ikonjáváválik. Mivel a köznapi ember szemében nyugtalanító és veszélyes állat, magára vállalja a szembeállítást a jó, a pozitív erőkkel.

Folytatom a második kérdésre válaszolva: mindenkor a papság javát szolgálta, ők töltöttek be közvetítő szerepet az ember és az istenségek között, mintegy Isten „helyetteseinek" szerepében, akik minden szempontból kézben tartották a hatalmat és ellenőrzésük alatt tartották a népeket, legfőképpen az első monoteista, teokratikus társadalmakban.

Sok kutató, miután napvilágra kerültek különböző régészeti leletek az asszír-babilóni drágakőmetszés művészetéből (41.e ábra), Ea isten ábrázolásának tekintették a sumer Enkit, neki tulajdonítva a tudás és bölcsesség szimbólumát, s ennek eredményeként benne ismerték fel azt a Kígyót, aki Évát megkísértette az Édenkertben. De ez csak feltevés, aminek kevés alapja van. Az is igaz, hogy az akkád irodalomban Eát több alkalommal illetik „a bölcs", „a szervező" névvel a többi isten között,

222 223

de ez szerintem nem elég ahhoz, hogy a hasonló tulajdonságokkal bíró kígyóhoz hasonlítsuk.

Inkább osztom és támogatom a zsidó mítoszokat, amelyekben, mint minden mítoszban, mindig van valós elem: „A babiloni Eát, mint az Eufrátesz istenét kígyóként ábrázolták, vagy kígyón lovagolva."292

Az a kígyó, amit a vizek, a nagy folyókanyarok rajzolnak, amikor a síkságra érnek, olyan nagyon értékes jó hordozója volt, hogy imádattal tartoztak neki.

Jóllehet nyomozásunk eredményei, melyeket ebben a harmadik részben közöltünk, sok világos magyarázatot és választ adtak, gyakran megesik, hogy újabb kérdések merülnek fel. A mi esetünkben ezek csak a legérdekfeszítőbb alakra koncentrálódnak: a kígyóra.

Anélkül, hogy most újra felsorolnánk a hüllőnek a különböző kultúrák által felsorakoztatott értelmezéseit, minden esetben azt tapasztaltuk, hogy allegorikus értelemben használták, és akarattal eltitkolták egy másik jelentését. A Szeptuagintában (Teremtés könyve 3,1) a Kígyót úgy jellemzik, hogy a föld állatai közül a legbölcsebb, amit Isten valaha teremtett.

Teljesen evidens, hogy az Ótestamentumban a kígyó nem lehet egy „őr, aki szorgalmasan megfigyel", és nem is lehet „a tudás őrzője". Akkor e tekervényes ikon mögé, kit vagy mit akartak elrejteni?

Negyedik rész

1. fejezet

A tervre emlékezve

Visszautalva a „Terv" fejezet következtetéseire és közeledvén kutatásaink végéhez, fontos újból megemlítenünk a lulu teremtés laikus voltát. Az Anunnakiknak „genetikai programjuk" megalkotásakor egyetlen céljuk volt: „modellezni" egy kimondottan buta, tudatlan, nem lázongó szolgát.

Ne feledjük, hogy a különleges enkiánus tervnek véglegesen meg kellett oldania az Igigik súlyos felkelését kiváltó okot, akik belefáradtak abba, hogy kizárólag csak a nehéz munkákat végezzék. Természetesen nem ismétlődhetett meg még egyszer ilyen jellegű esemény. Éppen ezért az volt a cél, hogy szófogadó, alárendelt biológiai lényeket „hozzanak létre", akiket saját tetszésük szerint használhatnak. Ráadásul talán ellenőrzés alatt tarthatták társadalmi életüket is, kihasználva a pszichés alárendeltségüket, tisztelettudó félelmüket; mindezt azért tehették meg, mert különleges technikai-tudományos ismeretek birtokában voltak és így könnyen váltak csodálható istenségekké. Az akkád irodalom tele van olyan történetekkel, amelyekben gyászos eseményeket mesélnek el, hogyan vonta magára az emberiség az istenek népirtásba torkolló haragját: a luluk számos képviselőjét megölték. Ezekhez hasonló történetekkel tűzdelt az Ótestamentum is, a babiloniaktól vett inspiráció jegyében.

De ne szaladjunk ennyire előre. Célunk, hogy megismerjük, megkeressük és legfőképp megértsük annak a lénynek a megjelenését, akit a modern antropológia a közvetlen ősünknek tekint. A Homo sapiens sapiens, akit úgy is neveznek, hogy cró-magnoni ember, utolsó láncszeme annak az evolúciós láncnak, ahonnan eredünk. Ez utóbbi elnevezés a délnyugat-franciaországi Dordogn megyében található Crö-

227

Magnón nevű sziklafal nevéből ered, ahol 1868-ban felfedezték egy csontváz első maradványait.

Kutatásunk eredményeit ebben az utolsó részben fejtem ki, s ezek megadják a választ az előző, harmadik rész végén feltett kérdésre.

A váratlan evolúció

Vitathatatlan, hogy a Terv elsődleges célját, a „formálás" végleges eredményét az „Urak" teljesen eltalálták. A Neander-völgyi Ember szellemi képességeit mindenki ismeri: az agy „minőségi" ereje eléggé behatárolt lehetett.293 Mindazonáltal ez nem akadályozta meg abban, hogy szert tegyen mind arra a kompetenciára, ami lehetővé tette, hogy túléljen minden olyan változást, amellyel találkozik. Valószínű azonban, hogy egy ellenőrzött, fokozatos „betanításról" lehetett szó, ami arra szolgált, hogy a lulu jobb munkavégző képességűvé váljon, a „Felsőbbrendűek" javát szolgálja, de semmi több. Főleg az ismert okoknál fogva a Neander-völgyi embernek szükségszerűen a munkavégzésnek kellett szentelnie magát, nyugodtnak, szelídnek és engedelmesnek kellett lennie. Ahhoz, hogy maradandó legyen ez az alárendelt helyzet, szükséges volt, hogy állandósuljon a „felesleges és kontraproduktív" ismeretek hiánya és ne legyen tudatában saját állapotának. Más szóval: a lulunak tudatlannak kellett maradnia, éppen ezért tiltották előle „a tudás gyümölcsét". így nevezték el „a jó és a rossz tudás fájának" termékét. Ha katonai nyelvezettel akarnánk élni, úgy is mondhatnánk, „a parancsot" sokáig betartották, de nem örökre. Az „eredeti egyezmény" súlyos és váratlan megszegése azt eredményezte, hogy megjelent egy új egyén, a Homo sapiens sapiens, aki az evolúciós antropológia tudósai szerint társadalmi, pszichés és fizikai képességei miatt máig logikusan-tudományosan megmagyarázhatatlan esetnek számít. Olyan hirtelen történt ez az fejlődés, hogy űrt teremtett, amit a tudomány a „hiányzó láncszemnek" nevez. Ha a történésekből indulunk ki, akkor úgy tűnik, olyan rejtéllyel állunk szemben, amire nincs válasz. De biztos, hogy így van? Biztosak vagyunk abban, hogy nincs semmilyen komoly történelmi dokumentum, amely valamiképpen utalna, még ha minimálisan is, egy ilyen fontos történésre, mint ami a Legfelsőbb Anunnaki Tanács által kiadott rendelkezés megszegése volt?

A válasz csak nemleges lehet, mivel maga a Biblia is egészen direkt módon megmutatja a felismerés felé vezető utat:

228

Lön pedig, hogy mikor megkezdettek volna szaporodni az emberek az földnek színén, és azok leányokat nemzettek volna, láták az Istennek fiai az embereknek leányit, hogy szépek volnának, és vőnek magoknak feleségeket mind azok közül, azmelyeket kedvelnek vala.29*

És még:

Mert akkor az időben valának az földön nagy óriások, azután is pedig voltak, mikor az Istennek fiai egyesülének az embereknek leányival, kik szülének azoknak magzatokat, ezek amaz hatalmasok, kik régen híres-neves emberek voltak.295

Az idézett bibliai verssorok magukért beszélnek, így lehetne összefoglalni az ismeret kutatásának szempontjából:

A Földön óriások voltak, amikor Isten fiai egyesültek az ember lányaival, akiket a legszebbek közül választottak ki.

Ebben a tömörítésben három szereplő csoportunk van: az „ember lányai", az „Isten fiai" és az „óriások".

Elöljáróban annyit: ebben a pillanatban természetesnek tűnik, hogy nyomozásunk legfontosabb tárgya most az Isten fiai, mivelhogy az ember lányairól már minden lehetséges információt rögzítettünk, ezért nincs szükségünk újabb elmélyült tanulmányokra. Fontosnak tartom viszont, hogy mielőtt továbbhaladunk, időzzünk kicsit az óriások kérdéskörénél: ez olyan téma, ami miatt érdemes elgördítenünk magunk elől olyan lehetséges hibás interpretációkat, amelyek csak megrökönyödést vagy zavart kelthetnek.

Az óriások

Az óriások bibliai értelemben először az i. e. 3. században jelentek meg, a görög Bibliában (Hetvenek vagy Szeptuaginta),* valószínűleg átvéve egy ókori héber pre-maszoréta szövegből, ahol az eredeti terminus nphl volt. Exegetikai körökben jó ideje elterjedt vélemény, hogy a többszörös átmá-

* Lásd 203. old.

229

solások miatt a Bibliában léteznek variánsok, kihagyások, hozzátett részek és „helyreigazítások", amelyek azért születtek, hogy hozzáidomítsák a szöveget az akkoriban felerősödött új vallási igényekhez. Az is általánosan elfogadott tény, hogy több esetben az Ószövetség nem egészen ugyanaz mindenki számára, jóllehet ugyanazon vallás keretein belül marad. Erre konkrét példa a Revised Standard Version (RSV), a katolikus Biblia angol fordítása, melyet a 20. század közepén adtak ki. Benne az „óriások" szót nem fordították le giants-nak, hanem a héber változatát hagyták meg, nephilim, vagyis az npl többes számú alakját, amit a Bibliai Héber Etimológiai Szótár így definiál: „esés", „gyorsan ereszkedik".296 Ebben az értelmezésben tehát „a leesettek (bukottak)" és nem „az óriások". A Biblián túl különböző zsidó források és az ókori kereszténységből származó könyvek, amelyeket ma nem tekintenek érvényesnek, mégis nagy történelmi értékű dokumentumok, olyan népről számolnak be, amelynek tagjai az Isten szülöttei (bene-ha ha-'Elohim)297

és az ember lányai, s ehhez a Nefilim azonosítót társítják, vagyis még mindig és csak „a leesettek" (a továbbiakban ennek elfogadott magyar változatát használjuk, vagyis a „bukott" kifejezést. A ford.). Nem utolsósorban, a 1 Sámuel, 17:4-ben leírják a híres harcot Dávid és a filiszteus óriás, Góliát között, utóbbi több mint három méter magas bajnok, de nem úgy írják le, mintha nephilim lenne. Nem szándékom megkérdőjelezni e rejtélybe burkolt nép létezését, amelyre - mint már elmondtuk -szórványosan utalnak különböző szövegben, és nem egyszerűen mitologikusán, hanem harcokra, elhelyezkedésekre, testi és pszichés leírásokra vonatkozóan. De ez nem minden.

A Föld tele van konkrét tanúbizonyságokkal, azaz hatalmas méretű csontmaradványokkal, némely esetben egész csontvázakkal. Ezekből néhány különböző nemzetközi múzeumokban található.298 A téma bizonyára több figyelmet érdemelne. Elmélyült kutatások és azok eredményei nagyon sok helyet foglalnának el. De most természetesen nem bocsátkozom etimológiai elemzésbe. Másfelől egyértelmű, hogy ha a Bibliában szó lenne óriásokról, úgy kéne értelmezni, mint nephilim* Az is világos, hogy „a leesettek", vagy ahogy másutt látható „a bukott angyalok" nem azonosíthatók az óriásokkal. Isten gyermekeit pedig még kevésbé lehet az óriások vagy a nephilim kifejezésekkel illetni egyszerűen azért, mert amikor egyesültek az ember lányaival, ők, az óriások/nephilim

* Olaszul Nefilim (magyarul is, a fordító).

230

már jelen voltak a Földön és még utána is itt maradtak, kortársai és tanúi voltak az eseménynek. Tehát kik egyesültek az emberi faj nőnemű utódaival, akikről az Ószövetség információkat közvetít és ráadásul egymásnak ellentmondóakat?

Isten gyermekei

Logikusan tisztáztuk, hogy bene-ha ha-'Elohim, vagyis Isten gyermekei, jobban mondva az istenek gyermekei, (elohim a többes számú alakja az elüah szónak, és az el [Úr] szótő kiszélesítése, ami az akkád ilu kifejezésből ered, amely pedig a sumer dingir továbbfejlődése*) nem voltak azonosak az óriásokkal.

Hogy eljussunk ehhez a végső eredményhez, a Bibliára hivatkoztunk. De ez a megközelítési mód, még ha hatásos is, csak részleges választ ad, nyitva hagyva az isteni gyermekek kérdését. Paradox módon épp a Biblia ad útmutatást a rejtély megoldására, jóllehet az aktuális verziója jó néhány évszázada úgy jutott el hozzánk, hogy megfosztották egy sor érvénytelennek minősített szövegtől.

A maszoréták** végezték el ezeket a törléseket, annak a hivatalos döntésnek a nyomán, amit a jamnai zsinat rabbijai hoztak 90-100 között: azt vették alapul, hogy néhány, később apoferífhak*** nevezett mű csak olyan fordításokban vált ismertté, melyeket keresztények készítettek és nem a zsidó tradíciót követték. Ez a motiváció azonban megdőlt az évszázad egyik legfontosabb régészeti felfedezése nyomán: megtalálták a Holt-tengeri kéziratokat vagy kumráni tekercseket.

Mindazonáltal ez az 1947-ben történt felfedezés nem idézte elő az Ótestamentum felülvizsgálatát. Valójában ezen művek mellőzése azért

* A dingir jel fonetikus értéke az „an"-nak felelt meg minden korban és helyen (lásd Lábat - Malbran-Labat, Manuel d'épigraphie akkadienne 49. old.; érdekes megfigyelni, hogy milyen fonetikus értéke volt az „il" és az „el"-nek az óakkád, az óbabilóni, a középbabilóni és a középasszír nyelvben; az akkádban már „ili", az óasszírban az érték megszilárdítja a végleges fonetikus fejlődését, az „ilu"-t az akkád nyelv újasszír és újbabilóni dialektusaiban. ** Művelt zsidó rabbik a Tibériási Iskolából, akik írásba foglalták a maszoréta szöveget,

vagyis a Szentírás körüli kritikus megjegyzések összességét, amelyek évszázadokon keresztül szájhagyomány útján terjedtek és sokszorozódtak. P. Magnanini, P. P. Nava, Grammatica délia lingua ebraica, Edizioni Studio Domenicano, Bologna 2008. *** Jelző, mellyel olyan vallási tartalmú írásokat jelölnek, amelyek „nem autentikusak, kétes hitelességűek". Olyan könyvekre mondják, amelyeknek szerzője ismeretlen és hitelessége kérdéses.

231

történt, mert olyan gondolatokat tartalmaztak, amelyek nem egyeztek az akkori zsidó irányvonalakkal.299 Mindenesetre éppen ezen írások némelyike foglalkozik részletesen az istenek gyermekei témával, főként az Énók könyvében*. Ez a szöveg, jóllehet az úgynevezett „apokrif írásokhoz" tartozik, a kopt egyház hitelesnek tekinti, és hitelességét alátámasztották a Holt-tengeri tekercsek. A most következő idézet az Énók könyvében található Virrasztók feönyvéből származik. Szembetűnő módon emlékeztet a 229. oldalon olvasható Teremtés könyve 6:4 epizódjára:

És történt, hogy sokasodtak az ember gyermekei, akik azokban az időkben születtek és lettek szép külsejű leányok. És az Angyalok, az ég szülöttei, meglátván őket, beléjük szerettek és ezt mondák: „Jöjjetek, válasszunk leányokat az ember gyermekei közül és nemzünk vélük utódokat."300

Az előzőekben, mint a nyomozás során hűséges szövetségest, sikerrel használtuk az etimológiai kutatást azoknál a kifejezéseknél, amelyekről éppen nyomoztunk. Éppen ezért most is ezt az eljárást fogjuk alkalmazni: felfedezzük, mi van vagy mi volt eredendően az Angyalok kifejezés hátterében. Éppen ezért először is fontos, hogy megbizonyosodjunk a használt nyelv eredete felől.

Énók könyve először egy 810-ben keletkezett, meglehetősen terjedelmes kivonatot tartalmazó mű révén jutott el Európába, egy művelt szerzetes, Georgiosz Szünkellosz (Georgius Syncellus)** közvetítésével: a használt nyelv a görög volt. Csak 1833-ban adták ki az első angol fordítást, miután megtalálták az egész etióp (geez) nyelven írt kéziratot.

Végül az énóki irat a kumráni tekercsekkel jutott el hozzánk. Az esszénusok írták arámi nyelven, és ahogy már az előbbiekben mondtam, az '50-es évekhez közel fedezték fel. Ezek a dokumentumok eredeti nyelven jutottak el hozzánk és nem lefordítva. A júdeai társadalomban alkották meg őket a 2. század és az i. e. 1. század között,301 de a szóbeli hagyománya sokkal régebbi időkbe nyúlik vissza.

Mivel az Énók könyve különböző nyelvi verzióival találkozunk, ez nem könnyíti meg a filológiai elmélyülést.

* Özönvíz előtti pátriárka; lásd Teremtés könyve 5:21-24. ** Bizánci történetíró (8-9. század), Szent Tarasziosz konstantinápolyi pátriárka magántitkára (lásd Dizionario Enciclopedico della Bibbia), E. Borla, Roma 1995 - eredeti cím: Dictionnaire Encyclopeédique de la Bible, Brepals, Turnhout, 1987 - a CENTRE INFOR-MATIQUE ET BIBLE-ABBAYE DE MAREDSOUS vezetése alatt.

232

A nyugati tudósok lényegében megegyeznek abban, hogy a geez verziót a görög fordítás alapján készítették el (5-6. század), a későbbiekben nem marad más, mint hogy megkeressük az „angyal" kifejezés etimológiáját a görög és az arámi nyelvekben. Az „angyal", angel angol nyelven, ange franciául és Engel németül, a görög aggelos szóból származik, melynek jelentése „hírnök", „követ".302 A fordítás, bár hasznos, nem elégséges. Mert lényegében csak egy szó legközelebbi etimológiai magyarázatát kapjuk meg, mely egy fordítás vagy egy ókori irodalmi átdolgozás gyümölcse.

Éppen ezért mélyebbre kell ásnunk az időben, hogy megbizonyosodjunk, eredetileg mely kifejezést fordították „angyalokra". Vagyis meg kell keresni és meg kell találni a görög kifejezés még régebbi gyökerét.

Most ez következik.

Angyalok, őrök

A világ különböző laikus kutatóinak - akik előttem foglalkoztak a témával, hogy az istenek gyermekei egyesültek az ember szép lányaival - véleménye megegyezik abban, hogy ezekben az alakokban igen kevés az angyaliság, mint absztrakt, légies, égi lény: mivel gyermeket tudnak nemzeni az emberekkel. Paradox módon a 6. századig maga az egyház sem tartotta az angyalokat különleges spirituális képességekkel rendelkező lényeknek. Eleinte testet öltött entitásoknak vélték őket, ahogy azt az Ótestamentumban is többször láthatjuk, például a Teremtés könyvében (19,1-3), amikor két angyal látogatta meg Lótot, Ábrahám unokáját:

És mikor amaz két angyal Szodomába jutott volna estve, az Lót ül vala Szodomának kapujában.

És még

És szerze nékiek lakodalmat, és kovásztalan kenyeret is suté; és evének.303

Bírák könyve 6,11, 19

Akkor megjelent az Úr angyala, és leült a terebintfa alá, amely Ofrában az Abiezer családjából való Jóásé volt. Fia, Gedeon gabonát csépelt a szérűn...

233

Gedeon tehát elment, megfőzött egy kecskét és egy efa lisztből kovásztalan kenyeret készített. A húst kosárba, a levest fazékba tette, majd odavitte neki a terebintfa alá.30i

Ugyanígy a Bírák könyvében 13,15, amikor Manóah ezt mondja az Úr angyalának: „Engedd meg, hogy marasztaljunk és elkészítsünk számodra egy kecskét."

Tehát ugyanolyan emberek, mint mi, ugyanolyan szükségleteik voltak, hogy élni tudjanak, de különleges képességekkel bírtak (a mezopotámiai istenek szobrait is „etetni" kellett...). Ugyanolyan képességeik és ismereteik voltak, mint az Anunnakiknak és az Igigiknek, a sumerek Urai*-nak, akiket - emlékezzünk rá -, szintén hús-vér antropomorf lényeknek tartottak.

Éppen ezért a gyanú, hogy az angyal kifejezés mást jelent, teljesen érthető. Valójában, ha elmélyedünk a görög kifejezés etimológiájában, azt találjuk, hogy a görög „aggelos" (amit angeloszneik mondanak) héber megfelelője a „mal'ak" = „hírnök".305 Ez a szó a „ml'k"-ből ered (az „l'k" szótőből választani, delegálni, az aki megfigyel),306 mezopotámiai eredetű kifejezés, ahol akkád ékírással találjuk a „maláku" szót (tanácsolni, ajánlani, valamire szánt),307 ami a sumer GALGA3 0 8 szó grafikus fejlődését jelenti. Olyan logogramról van szó, amely két külön jelet fűz össze, GÁL2 = lenni és GA = íe/',309 amire még később visszatérünk.

Az Énók feönyvének első történelmi kiadásában, amit Georgiosz Szünkellosz (Georgius Syncellus) illesztett be az Ekloge chronographias című műbe, amit 1652-ben adtak ki, a 11. oldalon találjuk a VI. fejezet eredeti görög verzióját. Az angyalok szó helyén a bizánci szerzetes azt írta, hogy eypjjyopoi, vagyis egrégoroi (vagy egregori a mellette található latin verzióban),310 aminek a jelentése megfelel az „őrzés", „virrasztás", „készenlétben lenni"311 kifejezéseknek, amelyek hasonlóak az „őrködés", „őrzés" vagy „őr" szavakhoz.

De az idáig megtett út csak fele a kutatásunknak. Lényegében a tanulmányi tervünk előírja, hogy felfedezzük az angyalok kifejezés etimológiai hátterét az arámi változatban is, amely a kumráni enkiánius szövegben található (még akkor is, ha csak töredékeiben jutott el hozzánk).

Ebben az esetben - lévén nagyon nehéz olyan eredeti dokumentumhoz jutni, amelyben a fordítás mellett ott az eredeti arámi szöveg - annak

* Lásd 148. old.

234

az embernek a munkáit használjuk fel, aki más célból ugyan, de előttünk már elvégezte ugyanezt a kutatómunkát.

Ő Matthew Black* professzor (1908-1994), a Studia in veteris testamen-ti pseudepigrapha című munkájából megtudhatjuk, hogy kutatásunk tárgyának arámi változata a héber Aramból származik, _r\, „to be awake", „ébernek lenni", ami a „vigyázó", illetve az „óvatosnak lenni" szinonimája. Ezenkívül még arról is tájékoztat, hogy: „[...] a szót legfőképpen az Isteni Őrzők egy magasabb kasztjára használták, [...] akiknek az a feladatuk, hogy egy bizonyos területet felügyeljenek".312

A kifejezés értelmét egységesebben foglalja össze egyik értékes tanulmányában Don Franco Manzi**, aki szerint az „őrködő" megfelel az arámi angyali címnek, de az „őr" és „őrző" kifejezésnek is Xr]N.313

Annak fényében, amit eddig megtudtunk, állíthatnánk-e, hogy az Énók feönyvének egészen az első angol fordításaitól kezdve, az Angel (Angyal) kifejezést felszínesen behelyettesítették a Watcher (Őr) terminussal? És ugyanolyan felszínességgel adták az énóki pentateikus mű első részének azt a címet, hogy Virrasztók könyve? Úgy tűnik, nem.

Kockáztatva, hogy túl lelkiismeretes vagyok a nyomozás során, még egy írásos bizonyítékot tennék hozzá, ami az Énók könyve etióp változatának tanulmányozásából származik.

Maxwell J. Davidson,314 Énókról írt összehasonlító tanulmányában azt állítja, hogy ami hozzánk angyal, őr vagy őrködő fordításban eljutott, az eredeti írásmódban teguh, és ez a tagha igéből ered, „to watch over" (virrasztani valaki mellett). Erre a következtetésre jutott Paolo Sacchi professzor is: „»vigilanti« a geez nyelvű teguhan szóból jön"***. Még egyszer: olyan ige, amely az őrködni, őrt állni, felügyelni, őrizni, nagyon odafigyelni szinonimái.

Befejezésül az aktuális olasz nyelv szótárából idézem a definíciót: virrasztani, hogy egy küldetés sikeres legyen.315

Szerintem ennyi elég. Ezen a ponton viszont rendet kell tennünk. Ezért táblázatba szedve

összefoglalást készítettem, amit egyszerű megérteni.

* A bibliakritika emeritus professzora volt, és emellett a St. Andrews Egyetem San Mary College igazgatója Skóciában. ** A héber nyelv és az Újszövetség tanára a milánói Érseki Szemináriumon és az Ószö

vetség tanára Észak-Itália Teológia Tanszékén. *** Nemzetközi hírű tudós, a Torinói Egyetemen hebraisztika- és bibliaifilológia-tanára; lásd Libro dei Giubilei - Apocrifi dell'Antíco Testamento II. kötet 142. old.

235

így, hogy rendszereztük az eredményeket, kimondhatjuk, kételyeink megalapozottak voltak. A régre visszanyúló etimológiai kutatás eredménye megengedi, hogy újraírjuk az angyalok definícióját, világosan, teljességre törekedve. Felhívom a figyelmüket, hogy a kurzívval írt részek kizárólag olyan kifejezésekre vagy fogalmakra vezethetők vissza, amelyeket maga a 11. táblázat vetít ki:

Modern verzió

Szócikk angyal, Engel, angel, ange

Isten hírnöke

görög eredetű angelosz hírnök

a héberből eredő mai 'ak hírnök

az óhéberböl/ klasszikus héberből eredő

ml'k (a szótő i'fe) választani, delegálni, az, aki megfigyel

az akkádból eredő maláku eldönteni, ajánlani, valamire szánt

Görög verzió

Szócikk egrégoroi, egregori őrzés, virrasztás, készenlétben lenni

Szinonimák őrködés, őrzés vagy őr

Arámi verzió

Szócikk aram, S1! ébernek lenni

Szinonimák óvatosnak lenni, ébernek lenni, felügyelő, őr, őrző

Definíció isteni őrzők magas kasztja, akiknek az a feladatuk, hogy őrizzenek egy területet vagy feladatot hajtsanak végre

Etióp verzió „geez"

Szócikk Teguh, tegha virrasztani valaki mellett

Szinonimák őrködni, őrt állni, felügyelni, őrizni, nagyon odafigyelni

Definíció virrasztani, hogy egy küldetés sikeres legyen

11. táblázat

Angyalok: olyan lények, akiket az Urak/Felsőbbrendű lények (istenek) választottak az isteni őrzők magas kasztjából, akiknek az volt a feladatuk, hogy figyeljék az embereket, felügyeljék a tevékenységeiket, őrizzék az emberi társadalmat a kifejezés legtágabb értelmében, ezenfelül közvetí-

236

teni az embereknek a legfelsőbb akaratot. Felügyelők, Őrzők, Megfigyelők, Hírnökök; „the Watchers", az angol szövegekben.

Éppen ezért az angyalok nevében benne vannak az őket jellemző feladatok.

Tehát felügyelni, megfigyelni, őrizni. De miért? Félreérthetetlenül tudunk válaszolni: „Azért, hogy egy küldetés sike

res legyen!" Mi volt a küldetés? Meg fognak lepődni, már pár sorral ezelőtt tudták a választ: a tanítás

és az ellenőrzés volt a „védőangyalok" feladata. A kör tökéletesen bezárul. Minden világos. Lépjenek kicsit vissza és olvassák el ennek a fejezetnek az első két ol

dalát. Most. Miután olyan információkhoz jutottak, amelyek sokuk számára még ismeretlenek voltak, legalábbis ami a kifejezéseket illeti vagy a mód, ahogyan bemutattuk őket. Figyeljenek arra, mit éreznek. Egyfajta izgalmat érzünk, amikor „meglátjuk", amit előtte „nem láttunk": gondolatilag az újraolvasás sokkal inkább érthető és zökkenőmentes lesz. Általában ilyenkor megdöbbenést és egyfajta belső béke keverékét érezzük, ez olyankor történik, amikor rájövünk valamire és tudatára ébredünk, hogy egy olyan nagyítólencse birtokában vagyunk, ami új fényt vet olyan témákra, amelyekkel egyre inkább felszínesen foglalkoznak. Ez az érzés közel áll ahhoz a rácsodálkozáshoz, amit az új tudás megszerzése okoz, és rádöbbenünk, hogy mennyi sok más titok van elrejtve előlünk. Szerényen tudatára ébredünk, hogy mennyire „szegényes" az ismeretünk, olyannyira, hogy rossz érzetünk támad a tudatlanságunk miatt.

Ez a lelkiállapot részben összeköt bennünket a konvencionális Ádámmal és Évával, akik miután „megszerezték a jó és a rossz ismeretét", rájöttek, hogy „mezítelenek" és szégyenkeztek miatta.

Akkor mind a kettőnek megnyilatkozának szemei, hogy megesmérnék, hogy mezítelenek volnának. (Teremtés könyve 3,2)

2. fejezet

A küldetés

Az előző oldalakon megtudtuk, hogy a Felsőbbrendűek olyannak alkották meg a lulut, aki dolgozik, helyettesíti őket a nehéz munkák elvégzésében, sőt mi több, feltétel nélkül szolgálja őket. Ehhez a lénynek két fontos tulajdonságra volt szüksége: tudatlanságra és műveletlenségre, ezek alapvetőek ahhoz, hogy az új munkaerő ne „emelje fel a fejét" és folytassa szorgalmasan a neki szánt feladatot.

A „kevert" társadalmi pozíciójáról beszélünk, a Neander-völgyi emberről, aki potenciálisan, az isteni géneknek köszönhetően sokkal jobb tanulási, fejlődési és előrehaladási képességekkel rendelkezett, mint a vele egy időben élő emberszabású lények. De éppen ezek a képességek jelentettek veszélyt az Anunnakik számára: az idő előre haladtával a teremtményük fejlődik, helyzetének tudatára ébred, felfedezi az emberi méltóságot, ebből kifolyólag felhagy szolgai, alávetett szerepével és lázadni kezd.

Ennek semmi esetre sem volt szabad megtörténnie. Az embernek primitívnek kellett maradnia vagy legalábbis kimérten

haladnia a fejlődés útján: úgy is mondhatni, hogy „...fejlődhetett, de nem túlzottan". Ehhez a stratégiához kellett a Homo sapiens életterületének állandó és figyelmes ellenőrzése, hogy ha úgy alakul, elbátortalanítható, megakadályozható legyen, hogy gyorsan, idő előtt „szaladjon előre", mert az kontraproduktív lett volna. A lulukked az Uraknak hasonló kapcsolatuk volt, mint manapság az embernek a háziállatával. Ezzel egyszerűen azt akarom mondani, hogy sosem jutna eszünkbe például mindennap felöltöztetni a kutyánkat vagy a macskánkat, mert olyan egyszerűen tartjuk őket, ahogy megalkotta a természet. Talán ilyennek tekinthették a dingirek saját teremtményüket? Egy bizonyára példás állatnak, aki

239

szolgálja a gazdáját és naturalista szerelésben dolgozik, hogy kielégítse urának igényeit. Ezt támasztják alá a 76., 77., 78. ábrán látható régészeti leletek.

Megerősíti ezt egy másik apokrif irat az Ószövetségből, a Jubileumok könyve, amely a III. fejezet 16. verssorában Ádámra utal:

76. ábra. Jelenetekkel dekorált nagyméretű szertartási váza része. I. e. IV. évezred vége -Bagdad, Irag Museum (Boftéro-Kramer, Uomini e dèi... 3. Illusztráció)

77-78. ábra. Glrszu (Tello). Enlllnek szentelt fogadalmi dombormű. I. e. III. évezred - Isztambul, Régészeti Múzeum és a philadelphiai University Museum

(Bottéro-Kramer, Uomini e dèi... 4. Illusztráció)

240

És művelte a kertet, és meztelen volt, és nem tudott róla, és nem szé

gyenkezett...

Az embernek ezt a szociális helyzetét akarták az istenségek fenntartani. Ez volt „a szabály" vagy bibliai nyelvezetben a „parancsolat".

Az ellenőrző csapat

Azzal a céllal, hogy hatásossá - én úgy nevezném, „állandóvá" - tegyék az ember alárendelt szerepét, a Felsőbbrendűek úgy döntöttek, hogy kiválogatnak a saját arisztokratikus rétegük tagjaiból egy „ellenőrző csoportot", azzal a feladattal, hogy őrködjenek az emberek felett a már említett célok érdekében. Lényegében létrehoztak egy „isteni" felügyelő sereget. Angyalok, őrködök, őrök, ami jelzi a feladatukat, úgy is definiálták őket, hogy az istenek gyermekei, az viszont nem derül ki, hogy kik is voltak valójában.

Ha visszamegyünk az időben, akkor hangsúlyoznunk kell, hogy a sumer-akkád irodalomban kevéssé foglalkoznak ezen „ellenőrző csoportok" cselekedeteivel, ez megnehezíti nyomozásunk folytatását. Hogy pontosak legyünk, kevés az utalás, de azért nem teljesen fellelhetetlen.

Ha emlékeznek az „előzmények"* tartalmára, az Anunnakikon kívül a sumer panteonban volt egy másik alacsonyabbrendü istenségcsoport, a „dolgozó" Uraké. Azokról van szó, akik fellázadtak, s ennek következtében kezdték el „modellezni" a lulut. Ők az IGI.GI-k vagy IGI.GU-k.

Ezen az érdekes vonalon elindulhatunk. Az ókori népeknél a lerajzolt szimbólum vagy az átmásolt kifejezés a név és a jelentett szó közötti kap csolatból született.

Tiszteletben tartva ezt az elvet és alaposan szemügyre véve a képírás szótagjainak részeit, ezt tudjuk meg:

• IGI, azt jelenti: „szem", „tanú", „látni", „nézni"; •GI, azt jelenti: „bízni", „bizalmasnak lenni" „tartósnak lenni, rög

zíteni"; • GU, azt jelenti: „föld", „régió", „kerület".316

* Lásd 147. old.

241

Ha újra feldogozzuk az adatokat, ahogyan a sumerek is tették a képírás kezdetének hajnalán, ezt a koherens definíciót vonhatjuk le:

IGI.GI azt jelenti: „bizalmas szemtanú" vagy „bizalmas szem", majdnem azonos a jelentésük, mivel mindkét esetben valakivel kapcsolatosak (a mi esetünkben a Felsőbbrendűekkel),

IGLGU azt jelenti: „nézni/megfigyelni egy földet, egy régiót, egy kerületet".

Összefoglalva a két definíció lesz az a megerősítés, hogy jó helyen vizsgálódunk.

IGI.GI. vagy IGI.GU az „őrnek, megfigyelőnek, őrködőnek" felel meg. És hibalehetőség nélkül, a két definíció összességében azt jelenti, hogy „szorgalmas megfigyelő". Érdekes módon ugyanaz a kifejezés, amivel „a kígyót" illették!

Végezetül, ha összefoglaljuk, azt vonhatjuk le, hogy: • istenek gyermekei, őrködök, őrök, megfigyelők, angyalok, bárho

gyan is nevezik őket, mindegyik ugyanazt jelöli: IGI.GI. Ezt az identitást a kígyó ikonja mögé rejtették;

• éppen ezért, ha az angyalokat elvont entitásnak tekintjük, és belőlük igen kevés volt (az ember lányaival egyesülve nemzettek), a nyelvtani értelemben tárgyas tulajdonságuk miatt az IGI.GI-kre ugyanez az elv érvényes, azaz ők is fizikai testet öltött lények, antro-pomorfok voltak;

• A 236. oldalon található definíciót az angyalokról érvényesnek kell tekinteni a sumer IGI.GI-kre is.

Sumerul az angyal terminus a GALGA kifejezésből ered, ami két jelből áll, GAL és GA: az előbbi jelentése lenni (ami úgy értendő, hogy „élőlény", „egyed", „teremtmény"), és tej*

Nyilvánvalóan a logogram nem azt jelenti, hogy „tejből készült személy", hanem „egy tejfehér bőrű lény", azaz nagyon világos bőrű. Erről írásos nyomot is találunk Noé születésének elbeszélésében:

És teste fehér volt, mint a hó, és piros, mint a rózsa, és a fején a haja és a hosszú hajtincsei fehérek voltak, mint a gyapjú, és szemei gyönyörűek

* Lásd 234. old.

242

voltak. Amikor kinyitotta szemét, a fény bevilágította az egész házat, mint a nap, és az egész ház világos lett.3"

Ugyanúgy, mint az apokrif Énók:

És ott láttam Őt... és az Ő feje fehér volt, mint a gyapjú;316

Az özönvíz előtti Énók pátriárka esete egészen rendkívüli, mert szinte túlzottan konkrétan ábrázolja az isteni megfigyelők és az ember lányainak egyesülését.

Az úgynevezett „Ellenőrző Csoport", végül is nem volt más, mint az Anunnaki arisztokrácia egy része, vagyis az Igigi Urak, nagyon világos bőrű, fehér hajú, különlegesen világos szemű lények.

A fel fedett eredendő bűn

Azt állítani, hogy a Felsőbbrendűekkel váratlan dolgok történnek, kicsit naiv meglátás. Ami megesett, előre látták és éppen ezért stratégiailag megelőző intézkedéseket tettek, de nyilván nem láthatták előre azt, amit hamarosan megtudunk. Hibásan mérték fel a helyzetet, súlyosan tévedtek, főleg ha figyelembe vesszük, hogy a sumerek határtalan „intelligenciát" tulajdonítottak teremtőiknek. Viszont teljesen igaz a mondás, hogy „senki nem tökéletes, csak Isten", és ezek az Urak nyilvánvalóan nem voltak azok.

Az történt, hogy (engedjék meg nekem a bürokratikus nyelvezet használatát), miután kiadták a parancsot az enkiánus Terv megvalósítására, a dingirek kibocsátották az úgynevezett „végrehajtási rendeletet", ami nem más, mint azon szabályok rendszere, amelyek részleteiben meghatározzák a program kezelését.

Pontosan ezt a „rendeletet" szegték meg. Mivel? Az őrzők és az ember lányainak testi kapcsolatával.

Bizonyára eufemizmus lenne azt mondani, hogy ez az esemény igencsak zavarta a sumer panteon legfelsőbb vezetését; tény, hogy egy nagyon fontos norma megszegéséről van szó, de nem ez volt az egyetlen.

Még ennél is több történt. De haladjunk időrendben és próbáljuk megérteni, mi is esett meg valójában, „meghallgatva" a történetet, amit Énók mesél az utókornak nagyszerű könyvében.

243

Részletesebben nézve, ha elolvassuk az Őrangyalok könyvét, megtudhatjuk, hogy a primitív embereket őrzők közül nem mindenki szegte meg a szabályokat, csak kétszázan:

Ezek a vezéreik nevei: Szamlázaz, aki a vezérük volt, Uraklbárméel, Rám-láel, Kokábel, Támiel, Rámuel, Dánel, Ázákéel, Barákjéel, Asáel, Ármáres, Bátráéi, Anánel, Szeráquel, Szamszávéel, Szatárel, Turel, Jomjáel, Száriéi. Ók a legfontosabbak a kétszáz közül és velük voltak a többiek is.319

Hangsúlyozni kell, hogy az angyalok nevének többsége az el részecskével végződik, vagyis Signore (Isten),320 ez a ragnév-elem igazolja az isteni eredetet. Még azt hozzáteszem, hogy ez a lista nem teljes. A Turel után lévő név elveszett.321

Ezek pedig, valamint vezéreik, valamennyien földi nőket vettek maguknak, ki-ki azt, akit választott. Kezdtek lejárni hozzájuk és bemocskolódtak velük. Megtanították őket varázslatokra, bűvöletekre, a gyökerek vágására, és megismertették velük a növényeket. Azok teherbe estek és hatalmas óriásokat szültek, akiknek magassága háromezer könyöknyi volt.322

Szükségszerű egy rövid pontosítás. Az „óriások" magasságáról van szó. A most olvasott szövegben háromezer könyöknyi található. A zsidó „könyök" mértékegység körülbelül 50 cm volt,323 de mivel háromezer könyök szorozva ötvennel az 1500 méter, úgy hiszem, a magasságra vonatkozó utalás kizárólag metaforikusán értelmezendő. Mi több, a hivatalos és a nem elfogadott ókori írásokban is ezek a méretek gyakran nem egységesek. Például Noé bárkája 300 könyök hosszú volt.

A Biblia mértékletesen, de világosan mutatja be ezen egybekelés eredményeit, ahogy már láthattuk, úgy jelöli őket, hogy nagyhatalmú és híres emberek.324 Ha előreszaladunk az időben, a klasszikus mitológiában egy isten és egy ember fia különleges képességekkel megáldott lény, ereje legyőzhetetlen, mint Héraklész és Akhilleusz, tudása meghaladja az emberekét, vagy éppen halhatatlan, mint Prométheusz. Három félisten, akiket az emberek fantasztikus cselekedeteik miatt hősöknek tekintettek. Máskülönben hogy neveznék azt az egyént, aki az istenek akarata ellenére megtanította az embereknek a tűz használatát? Bizonyára óriásnak, de nem fizikai értelemben, hogy túlzott mértékben magasabb az embereknél, hanem úgy, mint „nagy képességű", aki az emberekénél jobb adott-

244

ságokkai rendelkezik. Arról, hogy milyen képességekkel ruházták fel az Igigik az embereket genetikailag és a tudás direkt módon történő átadása révén, dokumentált információk állnak rendelkezésre.

E téren az Énók könyve nem fukarkodik:

És Azázel megtanította az embereket arra, hogyan készítsenek maguknak kardokat, késeket, pajzsokat és mellvérteket, és megismertette velük a föld mélyén rejlő különböző fémeket, azok megmunkálásának műveleteit, a karkötők, ékszerek, öntvények használatát, a szemhéjak kifestését és mindenféle értékes köveket és a színek festéshez való keverését.

Shemjáza tanította meg nekik az elbájolást és a gyökerek vágását, Ármáres az elbájolás alóli feloldást, Barákjéel (tanította) az asztrológiát, Kokábel a csillagképet, Ázákéel a felhők és jelek ismeretét, Szerákiel a föld jeleit, Szamszávéel a Nap jeleit, Száriéi a Hold útját.325

Pénemune: ő pedig az, aki megmutatta az embereknek a keserűt és az édeset, és megtanította azoknak minden titkait és azok bölcsességeit.

És ő tanította meg az embereket a tintával, papírral való írásra, ami által sokan estek bűnbe, öröktől örökre, mind a mai napig.

Kásdéja: ő az, aki megmutatta az emberek gyermekeinek a gonosz lelkek és démonok csapásait, és azt, hogyan kell megütni a méhben lévő embriót, hogy az elvetéljen...329

A szöveg annyi szabálysértést említ, hogy emiatt igazi „világvégének" kellene megtörténnie. De a tréfán túl, aminek egyébként lenne némi valós alapja, vagy a terv teljes felborulásával állunk szemben vagy egy új és komoly társadalmi felkeléssel. Ebben az esetben is az Igigiknek közük van hozzá.

Érdekes lenne személyiségüket elemezni, hogy megértsük, mely személyes vagy társadalmi motivációk késztették őket a szabályok és parancsok ilyen gyakori megszegésére. Mindenesetre nem olyan súlyos felkelésről van szó, mint amilyet az Atrahaszísz-eposzban olvashatunk, ahol a forrongások odáig fajultak, hogy a felkelők fegyvert ragadtak, de mindenesetre így is „nagy port" kavartak. Határozottan megtagadták a parancsokat és ennek természetesen következményei lettek. A Felsőbbrendűek tudták, miről van szó.

Visszatérve az imént olvasott verssorokra, érdemes tisztázni néhány dolgot: azt, hogy Azázel megismertette az érzékek örömét a szépség-

24')

ápolás művészetén keresztül, elítélendő és gonosz viselkedésnek minősítik a zsidó narrátorok. Még ma is számos vallásban megtalálható ez a jelenség. Fontos azonban emlékeznünk az őrök eredeti feladatára. Ellenük az a vád, hogy beavatták az embereket a különböző tudományokba, ilyen a meteorológia (a felhők ismerete), az asztronómia („a Föld és a Nap jelei") és így tovább. Elég mellbevágó, hogy a hatalom számára az írás bevezetése, a tinta és a papír használata a helyes útról való letérést jelenti. Elítélendő, feltételezzük, Kásdéja angyal részéről az abortusz technikáinak megtanítása; semmi kétség nem fér hozzá, hogy terhességmegszakításról van szó és nem a szülést megkönnyítő technikáról. Ezt megerősíti az Énók feönyvének etióp változata, egy másik verssor hiteles fordítása, melyet R. H. Charles szerkesztett (kiadás 1912):

[...] and the smiting ofthe embryo in the womb, that it may pass away;

vagyis,

„[...] és a méhben (lévő) magzat megütését, hogy eltávozzon".

Mindazt, amit az Angyal-Igigik cselekedtek, megszegve az emberek őrzésének „szabályát", az ókori szövegekben úgy említik, mint „az angyalok bukását" vagy „a leesett angyalokat". Itt az „esés" teológiai értelemben a bűnbeesést jelenti, laikus interpretációban meg hibába esni vagy informális szövegben úgy mondanánk, a normák megszegése, amit szankcionálni kell. Semmi kétség a felől, hogy a büntetés kiszabása nem történhet meg egy vallásos közegben, ahol Isten a jó, az irgalmas stb. Úgy tűnik - engem cáfolva -, hogy az események nem így történtek, de ez egy másik téma, aminek nincs köze a nyomozásunkhoz.

Visszatérve a „leesés" szóhoz: számos zsidó írnok megteremtette az alapot, hogy alkotni lehessen egy főnevet, nem igazi neologizmust, hanem annak származékát. Mint ahogy láthattuk az előző oldalakon, a „leesni" ige a héber npl szóból ered, és idővel nphl lett belőle, napjainkban pedig Nephilim. Ez a főnév egyének egy csoportját jelöli, a mi esetünkben a „leesetteket". Sajnos e kifejezés használata körül az ókori szövegekben nagy a zavar: van, aki az őrzők gyerekeit érti rajta, akik az ember lányaival történt egyesülés gyümölcsei, mások pedig magukat az őrzőket nevezik így, és megint mások felcserélik az „óriások" kifejezéssel; minden esetben negatív jelentése van a szónak. Teljesen evidens, hogy

246

a szövegeket az írnokok örökítették tovább generációról generációra. Gyakran úgy másoltak, hogy nem ismerték a nyelvet. Ennek az lett az eredménye, hogy maguk a szövegek is megváltoztak azáltal, hogy rosz-szul írták át őket vagy ismeretlen szavak kerültek bele és vegyültek előző olvasók által már beleírt kifejezésekkel.327

Éppen ezért, hogy legalább e könyvben ne legyen keveredés, a „leesett angyalokat" olyan szóval fogjuk illetni, amihez a nyomozásunk által jutottunk hozzá és a Nefilim (eredetileg Nephilim) kifejezést csak konvencionálisan használjuk, hogy az angyalok és az emberi nők kapcsolatából született gyermekeket jelöljük meg.

Őszintén megvallva, azt sem lehet kizárni, hogy az előbb említett zavar azért támadt, mert különböző szövegrészleteket erőltetetten „ollóztak és fűztek" össze. Erre konkrét példa egy másik apokrif dokumentumból származik, amiről önteltség nélkül úgy gondolom, ismeretlen legtöbbjük számára. A Teremtés apokrifjára gondolok. Ebben a szövegben nem Énók a narrátor, hanem unokája, Lámek.

Első szám első személyben meséli el életének tragikus eseményét, Noé vitás születését, kételyeit, hogy felesége hűtlen volt*;

Szívem mélyén úgy gondoltam, hogy ez a fogantatás az Őrök müve, a Beavatottak várandóssága, és ő az Óriásokhoz tartozik, így szívemet felkavarta e gyermek megszületése. Majd én, Lámek, megijedvén, ekképp fordultam hitvesemhez, Bitenoshoz: „Esküdj a Mindenhatóra, a Nagy Úrra, Az Univerzum Urára, ...az ég gyermekeire, hogy igazat mondasz. Azt akarom, hogy az igazat valld hazugság nélkül... Esküdj meg az Univerzum Urára, hogy őszintén szólsz hozzám és nem hazudsz."

E szöveg szerzője nagyon ügyesen érzékelteti az olvasóval annak az embernek a szorongását, aki kételkedik abban, hogy övé-e a gyerek, és még inkább magával ragadó az a rész, amikor Lámeket felesége emlékezteti szerelmi együttlétük minden apró kis részletére. Ebben a szövegben Bitenosnak hívják a feleséget, a Bibliában Ádának vagy Cihának (Teremtés könyve 4,19):

* A kipontozott részek a szövegrészleten belül a hiányzó részeket jelzik, amelyek hiányoz tak az eredeti kumráni papiruszról, besorolása: lQapGen.

247

Majd Bitenos, a kedvesem, nagyon lelkiismeretesen szólott énhozzám, sírt és ekképp szólt: „Oh, én testvérem és uram! Emlékezz gyönyörömre... a kéj pillanatára, mellkasom ziháló légzésére. Mindent elmondok neked részletesen. " Amikor hitvesem, Bitenos, észrevette, hogy eltorzult a tekintetem, félretette sértettségét és ily szavakkal fordult hozzám: „A Nagy Mindenhatóra esküszöm néked, az egek Urára, hogy ez a mag tőled származik, hogy tőled vagyok várandós, hogy a szerelem gyümölcse a tied és nem egy idegentől van, egy őrzőtől vagy az ég Gyermekétől. Miért változott meg, torzult el arckifejezésed, és miért oly gondokkal teli lelked?"32*

Ez olyan epizód vagy éppen „az epizód" stilisztikai alakzata, ami konkretizálja Énók, Lámek nagyapjának kijelentését könyvében az őrzők szerelmi tanításairól. Ezek a tanítások a kéjelgéshez vezettek: a nők már nem csak a társukkal egyesültek, hanem idegenekkel is, elsőként az ég angyalaival, akik nem követték Isten szavait:

íme, bűnt követtek el és áthágták a törvényt, egyesítették magukat asszonyokkal és vétkeztek velük, néhányukat feleségül vették és gyermekeket nemzettek velük.329

Ez az, amit Énók válaszol Matuzsálem fiának, aki a rendhagyó unoka születésének körülményeiről érdeklődött fia, Lámek nevében...

akinek alakja és természete nem olyan, mint egy embernek a természete. Testének színe fehérebb, mint a hó, és pirosabb, mint a rózsavirág. Haja fehérebb, mint a fehér gyapjú és szemei, mint a napsugarak; ha kinyitja szemeit, azok bevilágítják az egész házat.330

Énók reakciója annak burkolt beismerése, hogy dédunokája egy őrzőnek a gyümölcse: a külső testi jegyeket nem lehet letagadni. De mindenesetre igyekszik megmenteni a külsőségeket és a családi békét Lámek családjában, úgy értékelve a történteket, mint egy isteni ajándék a jövőre nézve:

Ez a fiú, aki nektek született, megmarad a földön, és az ő három fia vele együtt meg fog menekülni: amikor az egész emberiség elpusztul, (akkor) ő és fiai megmenekülnek. Most pedig add tudtára fiadnak, Lámeknek, hogy az, aki született valóban az ő fia, és nevét Noénak hívja;

248

mert ő marad majd nektek, és fiaival együtt meg fog menekülni abból a pusztulásból [...].33i

De szíve mélyén tudta, hogy hazudik. Legalábbis az utód genetikai eredetéről. Noé esete emblematikus és ellentmondásos:

Világos, hogy egy Nefilimmel állunk szemben, az angyalok gyermekével, aki egy „degeneráció" eredménye, de az is világos, hogy ha Noé egy angyal fia, akkor nem minden angyaltól született gyermeket kellene rosszindulatú lénynek tekinteni és nem kellene elítélni őket:

És Gábrielnek pedig monda az Úr: „Menj a fattyúk és a semmirekellők ellen, a paráznaság gyermekei ellen: és pusztítsd el a Vigyázók gyermekeit az emberek közül".332

Ez egy kulcsfontosságú, megcáfolhatatlan megállapítás kutatásunk folytatásához, hiszen ismerjük Noé történetét.

Ezen a ponton érdemes figyelmükbe ajánlanom az evidens párhuzamot az őrök engedetlensége és bukásuk története, valamint a Teremtés könyvében leírtak között, amikor Évát kísérti meg a kígyó. Csak a formában van különbség a két történet között: az első krónikának tűnik, világos és részletes, a második egy metafora; de mindkettő ugyanazt a történetet meséli el.

Hozzáteszek még egy részletet, amit az előzőekben akarattal hagytam ki, szintén az Énók könyvéből való:

A harmadiknak neve Gádréel: ő az, aki megmutatta az emberek gyermekeinek mind a halálos ütéseket, és aki félrevezette Évát, és aki megmutatta a halálos fegyverek készítését az emberek fiainak [...].333

Ez a versszak szorosan összekapcsolja az őrzők lázadását Éva kísértésével és az Eredendő Bűnnel. Világos, hogy egyetlen kísértő lényt említ, Gádréelt, a kísértésnek pedig egyetlen áldozata van, Éva. De az is igaz, hogy a mostanáig összegyűjtött adatok alapján illogikus lenne egyetlenegy őrzőt hibáztatni (csak egy „kígyót") és csak egyetlen nőt (Éva minden nő megtestesítője), és rá hárítani az engedetlenség felelősségét.

Tudjuk, sokan voltak. Még azt is tudjuk, hogy a legősibb zsidó tradíciók a kígyót abba a ne

gatív szférába helyezik, ami körül „a titkolt tudás" volt, és az ősi törzsi

249

zsidó társadalmakban a „bukott angyalokat" Awwimnak nevezték, vagyis „kígyók és rombolók".3 3 4 így a kígyó „a tudás transzgresszív felfedőjének" szinonimája lett, és az őrzők nem mások, mint „egy meglévő rend rombolói". Ők voltak azok, akik tudást adományoztak az embereknek, elsőként a nőknek, akikkel egyesültek és fiaiknak, akik a kapcsolatból születtek. Ez egy hirtelen kulturális és kognitív felemelkedést eredményezett, ami a tömegekben önismeretet fejlesztett ki, azokban, akik már „megfertőződtek", és akiket az Urak nem tudtak már „irányítani" saját kedvük szerint.

Vagy legalábbis nem úgy, mint régen. Ez volt az igazi Eredendő Bün!

A tudományos ismeretek megszállottsága

El lehet-e hinni, akár csak egy pillanatra, hogy egy logikus és nyitott elme elfogadja, hogy az Eredendő Bün értelmezése nem más, mint a Homo

hím és nőstény egymásra irányuló beható „ismerete"? Igen, de csak akkor, ha ezt dogmaként írják elő! Lehet-e felépíteni egy indítékot, ami megindokol egy olyan cselekedetet, amelynek nyilvánvalóan a felelősségre vonás a célja, azt remélve, hogy senki nem fogja kérni „az eljárás újratárgyalását"? Igen, de csak akkor, ha senki sem veszi észre!

Előrebocsátom, ez az én személyes véleményem, de ahogyan Roberto Benigni, a nagy toszkán színész, rendező és többszörös Oscar-díjas mondja: „ez az én véleményem, és éppen ezért ezt osztom". Az epizód ilyen vallásos értelmezése, amit Eredendő Bűnnek neveztek el, az én nézetem szerint tiszteletlenség az emberi intelligenciával szemben, és mivel az ember Isten teremtménye, ez egyenlő azzal, hogy magát az Istent nem tiszteljük. Megérteném ezt a mentalitást akkor, ha az Uraktól

származna. Végül is, ők sosem tartották „nagy becsben" az emberi fajt, mindig csak rabszolga/úr kapcsolatot láttak benne. Amikor viszont ez a hozzáállás saját embertársainktól ered, jóllehet 2500 évvel ezelőtti, az idegesít és zavar.

Ebben a könyvben mindig érvelésekkel támasztottam alá a kijelentéseimet. És tekintélyes tanúbizonyságokat, idézeteket sorakoztattam fel. Most is így fogok tenni.

Az a forrás fogja leleplezni ezt a hamisságot, ami Mózest inspirálta, hogy tartalommal megtöltse a Tórát. Ekképpen:

250

Ezek az mennynek és földnek kezdeti, azmikor teremtettek (azmely idő

ben, mondom, az Úr Isten teremte az földet és mennyet), és az mezőnek

minden fájának, mely azelőtt nem volt az földön, és minden mezei fűnek,

mely azelőtt nem volt az földön, és minden fűnek, mely azelőtt nem volt.

Mert még az Úr Isten nem bocsátott vala esőt alá az földre, és ember nem

vala, ki az földet mívelte volna. Az földből is semmi nedvesség nem jött

vala fel, hogy a földnek egész színét megnedvesítette volna. Formálta vala

pedig az Úr Isten az embert az földnek porából, és lehellett vala az ő orrá

ba életnek lehelletét, és úgy lett élő lélekké.

Ez a Teremtés könyve 2,4b-7. A verssorokból kiderül, hogy Isten megteremtette az embert. Utána elhelyezi az úgynevezett földi Paradicsomba:

És szépen palántákkal felékesített vala az Úr Isten egy kertet Édenben nap

kelet felől, holott helhezteté az embert, azmelyet formált vala.

És még egyedül hagyta ott őt. Majd a teremtő elrendezte teremtményének új lakóhelyét a 15-16. verssorokban:

És vevé az Úr Isten az embert, és helyhezteté azt az Édennek kertébe, hogy azt mívelné és őrizné. És az Úr Isten megtiltá az embert, ezt mondván: „Ez kertnek minden fájának gyümölcsében szabadon egyél, de az jónak és gonosznak tudásának fájának gyümölcsében ne egyél, tudniillik, imez fának gyümölcsében. Mert valamely napon abban éjendél, halálnak halálával halsz."

Rendben. A tiltás megtörtént: az embernek távol kell tartania magát a „jó és a gonosz tudásának fájától". Bizonyára nem kerülte el a figyelmüket, hogy a nő nincs az Édenkertben. Ez nem az én feledékenységem műve. Ádám egyedül van. Teljesen egyedül, társ nélkül. Éspedig a hagyományos vallási kultúra szerint az első és egyetlen embernek mindenre volt engedélye, kivéve arra, hogy „szeretkezzen". De kivel, ha egyedül van? Evidens, hogy az Eredendő Bűn történetének szexuális ismeretként, tudásként való interpretációja nem állja meg a helyét. M a g a a Biblia

cáfolja az események manipulációjára irányuló próbálkozást:

Az Úr Isten pedig ezt is mondotta vala: „Nem jó az embernek egyedül lenni, szerzek nékie égi segítőt, mely mindenkor őelőtte legyen."335

A hajthatatlanoknak, akik az imént idézett verssorokat plátói értelemben interpretálnák, hozzáteszem:

És megáldd Isten őket, és monda nékiek az Isten: „Gyümölcsözzetek és sokasodjatok, és töltsétek bé az földet."336

Még kételkednek? Ha betartjuk az események kronológiai sorrendjét, „minden élők anyját" később teremtették. Jóval később. Előbb az állatokat keltette életre, hogy segítsék magát a férfit:

Mert mikor az Úr Isten formálta volna az földből az mezei minden vadakat és az égen repeső minden állatokat, és Ádámhoz vitte volna, hogy látná, minemű névvel nevezné minden állatokat, mert valaminémű nevet adott Ádám minden állatnak, az a neve. És mikor Ádám minden barmoknak, égi madaraknak és minden mezei vadaknak neveket adott volna: az Ádámhoz nem talált vala hasonló segítőt.337

Az isteni jószándék nem vezetett sikerhez, az ember nem tudott találni segítőt az Isten által rendelkezésére bocsátott élőlények között. De itt jön az új esemény, a „borda":

Annak okáért az Úr Isten bocsáta nagy mély álmot Ádámra, és elaluvék, és egy oldala tetemét kivévén, hússal tölte bé annak az helyét.338

Majd...

És azt a csontot, melyet az Úr Isten vett vala ki az Ádámból, építé asszonyi állattá, és vivé azt az Ádámhoz.339

És itt jön a lényeges pont:

Annak okáért elhagyja az férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodjék feleségéhez, és lesznek egy testté. Valónak pedig mindketten mezítelenek, Ádám és az ő félesége, és nem szégyenlik vala.340

252

Ha bűnnek tekintik a tiltott szexuális kapcsolatot, akkor a tiltást a Teremtés könyve 2,24 része után kéne megtalálnunk, vagyis miután a férfi megismerte a nemek közti különbséget és nem a nő teremtésének az elbeszélése előtt.341 De utána, nyilván nincs róla semmi.

Osztom Jean Bottéro professzor néhány gondolatát, amit a L'Oriente Antico (Ókori Kelet) című művéből vettem az Ádám és Éva: az első pár című fejezetből:

„Amióta divat a tömegek körében ez a gyermekes pszichoanalízis őrület, ami vegyül pánszexuális beütésekkel - jobb híján - elkerülhetetlen, hogy legalábbis a Biblia és az orientalisztika dilettánsai még mindig kacérkodnak az ^eredendő bűn« erotikus interpretációjával. Ez gyakorlatilag egyenlő az elbeszélés meg nem értésével és legfőképpen a szerzők és az ókori olvasók specifikus szemszögének nem ismeretével, akiknek a szexualitással és annak gyakorlásával kapcsolatban [...] nem voltak ugyanazok a félelmeik és cenzúráik, mint nekünk [...]".342

Az Urakra inkább lidércként nehezedett az a gondolat, hogy a lulu fejlődésnek indulhat, olyannyira, hogy becsapták a tudás következményeivel kapcsolatban: a halállal. Gondoljuk csak el, mennyire manipulálták a népi hiedelmet saját hasznukra. Évszázadokig azt mondták, írták, megre-gényesítették, festették nekünk, hogy a bibliai Kígyó félrevezette Évát, hogy bűnbe essen:

„Amaz kígyó csala meg engemet, és úgy evém".343

De biztosak vagyunk ebben? Csakugyan „igazi megtévesztésről" van szó? És ha bűn volt, akkor „abszolút" törvényszegésről beszélhetünk (egy univerzálisan elfogadott törvénnyel szemben, például „ne lopj") vagy csak „relatív" törvényszegésről (egy művién felépített törvénnyel szemben)? Nézzük:

1. Isten mondja az embernek: „Ne egyetek ebből, hogy valami módon meg ne haljatok";

2. A kígyó a fával kapcsolatosan ezt mondja a nőnek: „Nem haltok meg halálnak halálával, de tudja az Isten, hogy valamely napon ejénde-tek arról a fáról, megnyílnak az ti szemeitek, és olyanok lesztek, mint az Istenek, jónak és gonosznak tudói."344

3. Éva evett a gyümölcsből, Ádámnak is adott belőle és egyikük se halt meg, ahogy a fenyegetés ígérte.

253

Tehát akkor ki is volt az igazi félrevezető? És ráadásul a történésekből kiderül, hogy végül is egy „relatív" törvényszegésről volt szó, olyan szabályról melyet ad hoc alkottak meg, azért, hogy alátámasszák a stratégiájukat, hogy a „primitív dolgozó" státusát fenn tudják tartani.

A rendelkezésünkre álló ókori szövegekből szembetűnően kiderül, hogy az isteni haragot, amit a szabály megszegése váltott ki, nem a „testi egyesülés" váltotta ki, hanem egy sor olyan tudás, aminek az emberek részesei lettek. Ilyen szempontból, Énók feönyvében sokszor található neheztelés az őrzőkre, akik miatt történt ez a törvényszegés:

...Láttad, mit tettAzázel, aki megtanított minden igazságtalanságot a földön, és megnyitotta előttük az örök titkokat, amelyek a mennyekben voltak [fenntartva]...345

...És Semjáza, kinek hatalmat adtál társai fölött, hogy vezesse őket. Akik lementek a földön élő emberek lányaihoz, és az asszonyokkal hál

tak, és így megfertőzték magukat, és feltártak előttük mindenféle bűnt...3'18

...és nehogy kipusztuljanak az emberek összes gyermekei a titkos dolgok miatt, melyeket a Vigyázók tártak fel, és tanítottak fiaiknak.3'"

És az egész föld megromlott a munkáikon keresztül, melyeket Azázel tanított.3'18

[...] és nehogy kipusztuljanak az emberek összes gyermekei a titkos dolgok miatt, melyeket a Vigyázók tártak fel, és tanítottak fiaiknak.349

Akkor majd a tüzes mélységhez lesznek vezetve: gyötrelemre és börtönre, örökre szóló elzárásra.350

A sokadik bizonyítékkal állunk szemben, amely megerősíti, hogy jó következtetéseket vontunk le. Az eredendő bűn nem volt más, mint a „tudományos ismeretek": olyan tudás, ami csak és kizárólag a Felsőbbrendűek privilégiuma kellett volna, hogy maradjon. Soha nem az enkiánus „végső terméké", vagyis az emberé. Legfeljebb néhány kiválasztotté, mint amilyen maga Énók is volt:

És példázatokban beszélve így szólt: - Énók, egy igaz ember, akinek szemét az Isten felnyitotta és látomásban látá a Szentséges személyét a mennyekben, amit angyalok mutattak meg nekem, és tőlük hallottam mindent, és tőlük értettem meg azokat, amiket láttam...351

254

Egy másik apokrif szöveg, A Jubileumok könyve, mely szintén az etióp kopt egyháztól származik és ókori etióp geez nyelven íródott, továbbá egyidős az Énók könyvével, megerősíti az elemzésünket:

O volt a földön született emberek közül a legelső, aki megtanulta az írást, a tanokat és a tudományokat, és avégett, hogy az emberek megismerjék a Hold által szabályozott időszakokat, beírta könyvébe az ég jeleit a Hold törvényei szerint.352

Erről a könyvről, az „ég jeleiről" találunk utalást Énók öt könyvében, címe: Az Asztronómiai Könyv. Ez a káprázatos írás arról beszél, hogy... „az égi fények forgásáról; a kisebbik fényről, melyet Holdnak neveznek;... láthasd a Napot, a Holdat, az ég csillagainak útját, és mindazokat, melyeket forgatnak, tevékenykedéseiket, idejeiket és céljaikat".353 Énókhoz hasonló példák nem egyedüliek, lásd Ezékiás, Dániel, Bárúk, de bizonyára elég ritkák. A Homo népesség zömének tudatlannak kellett maradnia vagy ha másképp akarnánk mondani, nem kellett okosodnia. A tudatlansággal kapcsolatban Voltaire ezt mondta: „Én birtokában vagyok a méltóságnak és a hatalomnak, amit a tudatlanság és a hiszékenység váltott ki, én a lábaim előtt leterített emberek fején járok; ha újból felállnak és rám néznek, elveszett ember vagyok. Éppen ezért a földön kell görnyedniük, oda kell őket láncolnom vasláncokkal."

Nefilim, Homo sapiens sapiens vagy Crő-Magnon

A jelenet: a lulu teremtése, vagyis a Homo sapiens megalkotása a modern terminológia szerint. Ez a neve annak a tervnek, melyet a dingirek alkottak meg, de ami felett sajnos, drámaian elvesztették a kontrollt.

Az eredménye: a földi színpadon megjelent a lulu egy új egyede. „Természetes" módon született, jobb verzióban, fejlettebben, de főképp genetikailag jobb alapokkal, ráadásul „isteni módon" kitanítva olyan ismeretek birtokába jutott, amelyekkel a Homo sapiens nem rendelkezett. A két Homo faj közötti különbség a formán túl lényegében az eredetben és a szaporodásukban különbözik, ahogyan ezt megnézhetjük a 12. táblázatban.

Faj Fázis Férfi genetikai eredet

Női genetikai eredet

Végső eredmény

Vagyis

Neander-völgyi

Teremtés ( ^ U r a k J ^ )íf. Erectus^)

Neander-völgyi

Teremtés ( ^ U r a k J ^ )íf. Erectus^)

Neander-völgyi

Reprodukció U. (^H^sapiens^)

Neander-völgyi

Reprodukció H . K ^ j t t y (^H^sapiens^)

Crö-Magnon

Teremtés U. /^n. sapiens~~"\

Crö-Magnon

Teremtés l U í a K l . j t y

/^n. sapiens~~"\

Crö-Magnon

Reprodukció U. f^n. sapiens^\ ^^sapiens__^

Crö-Magnon

Reprodukció V | H . E ^ f^n. sapiens^\ ^^sapiens__^

12. táblázat

Az új jövevény létrehozta a mezőgazdaságot, a növénytermesztést és az állattenyésztést. Az új íuiu szervezetten vadászott. Elterjedtek az első kézműves tárgyak, amelyek kifejezték a primitív vallás első értékeit, az Anyaistennő tiszteletét és ezen kívül még különlegesen jó ábrázolási képességekkel rendelkeztek (44. ábra). Elterjedtek olyan tűzkő használati tárgyak, amelyekkel akár más tárgyakat is elő lehetett állítani, mint metszőül, egyéb tűk, kések, tőrök, övcsatok, gombok. Az ember megépítette az íjat és vadászatra használta, de a tűz meggyújtásához és a fúráshoz is megfelelt. Elterjedt a fémek használata és az írás. Különlegesen jól ismerte az „ég és a föld" jeleit. Az előző oldalakon olvasott sumer asztronómiai

79. ábra. Bölény. Késői kőkorszak. I. e. 2 1 0 0 0 - 1 3 0 0 0 - Altamira-barlang - Spanyolország

256

80. ábra. © The Metropolitan Museum of Art, New York

ismeretekről és más tudományokról hányszor kérdeztük meg, vajon hogyan juthattak a tudás birtokába? És kitől tanulták meg?

Az apáiktól, nem spirituális értelemben, hanem a fizikai szülőktől, hús-vér emberektől, akik - mint az apák általában - tanítják gyermekeiket, hogy segítsék őket eligazodni az élet ösvényein és felkészítik őket az életre.

Ezek az apák látszólag ismeretlenek, valójában hivatkoznak rájuk minden ókori történetben. A nevük változik ugyan, de az alany ugyanaz*. Ugyanez vonatkozik gyerekeikre, akik Nephilim, Homo sapiens sapiens vagy cró-magnoni ember, mind különböző elnevezések, de a kutatás eredményei azt sugallják, hogy ugyanarról az alanyról van szó: az IGI.GI őrzők és az ember szép lányainak egyesüléséből született utódokról.

* Lásd 249. old.

2'./

Epilógus

A következtetések útján

Csaknem a végére értünk kutatómunkánknak, melynek az volt a célja, hogy korrekt módon összerakjuk eredetünk emlékmozaikjait. Vala mennyi kérdésre, amelyeket vizsgálódásunk közben felvetettünk, egyre pontosabb válaszokat kapunk. Nem marad más hátra, mint hogy részt vegyünk az emberi faj eredetének rendkívüli rekonstrukciójában, megfigyelve, miként foglalja el automatikusan a helyét a kevés fennmaradó mozaikdarab. Ezért feleslegesnek tartom újra felidézni a Negyedik rész gazdagon igazolt végső megfontolásait, mivel ezek, mint mondtam, már túlhaladottak. Ezenkívül elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amelyről azt tar tom, innen már az olvasó is képes egyedül továbbhaladni.

Mindezek ellenére meggyőződésem, hogy hiányzik valami. Ki ne szeretné megismerni ősi gyökereit, őseinek születési helyét? Hogy kielégíthessék kíváncsiságukat, léteznek olyan sajátos szervezetek, melyek családfakutató munkát végeznek, azonosítják a területet vagy esetleg a helyet, ahonnan a család származik vagy az erre utaló elemeket. E mégis mérési vágy még inkább kíváncsivá tesz kezdeti, kialakuló fajunk iránt: Anunnakik, az Urak, vagy dingirek. Melyik az ő eredetük, következésképp a magunké?

Sokan kutatták az élet kezdetét. E tevékenység következményeként nagyszámú írásos termék látott napvilágot. Sajnos, a közölt eredmények személyes és figyelmes elemzése alapján több esetben megállapítottam, hogy absztrakt, spekulatív válaszokról van szó. Olyan válaszokról, melyek extrém és kiagyalt teóriákon alapulnak. Válaszok, amelyek akár egy művészi alkotásban elrejtett szokatlan részletből születnek vagy olyan elbeszélésekből, amelyekben „az égből repülő bárkákon érkező istenségek" szerepelnek, esetleg olyan leírásokból, ahol „mennydörgéssel

hajtott égi hajókról" írnak. „Az Úr Glóriája is felhők kíséretében érkezett" vagy a „tüzes szekér", mely elrabolta az égen Illés prófétát, ezek mind beletartoznak ebbe a vonulatba.

Ezekkel a példálózásokkal teli van a laikus és a vallásos irodalom szerte a világon. Minden bizonnyal nagyon elbűvölő, képzeletszülte jelekről van szó, arról a bűvöletről, amely engem is magával ragadott gyermekkoromban. Egyetértek azzal az elképzeléssel, mely szerint lehetetlen, hogy a Föld legyen az egyetlen lakott bolygó az univerzumban, miként hasonlóképpen osztozni lehet abban a nézetben is, hogy a Földet nem földi lények is meglátogatták. Úgy vélem, szűk látókörűségre vallana egyedül ezeknek a lényeknek tulajdonítani eredetünket.

Azoknak a becsmérlőknek, akik azt a nézetet támogatják, hogy a fizika törvényei alapján lehetetlen csillagközi utazást tenni, azt válaszolom: mindenkinek mielőtt tesz egy kijelentést, még akkor is, ha tekintélyes alapokon nyugszik, ezt a félmondatot hozzá kellene tennie: „A jelenlegi ismereteink szerint...".

Képzeljünk el egy a Naprendszeren kívüli bolygót, amelyen a mién-kénél egymillió évvel korábban jelent meg egy civilizáció. És azzal az előnnyel, amivel rendelkezik, az a civilizáció mára vagy a viszonylag közelmúltban milyen ismeretek birtokába juthatott? Olyan ismereteket szerezhettek, amelyeket mi el sem tudunk képzelni! Miként száz évvel ezelőtt senki sem feltételezhette, hogy a 2000 körül élő ember mennyi mindent fedezhet fel, és ezek mennyire megváltoztatják életét. Mégis megtörtént: újítások, melyek felforgatták és forradalmasították az élet minden területét a fizikától a gyógyászaton át a technológiák megváltozásáig.

Mindenesetre minden feltételezés, mely az emberi társadalom gyökereinek kutatásából ered, nem mindig fogadható el, kiváltképp akkor, ha az ember észreveszi, hogy tények manipulációjáról van szó, azzal a céllal, hogy eltávolodjanak a tisztességes kutatástól. Mindez számomra nehezen érthető. Manipulációk, melyeket ha felfedeznek - márpedig ki szoktak derülni -, csak károkat okoznak, diszkreditálnak minden kutatót, azokat is, akik komoly és fáradságos munkával érték el céljukat, eredményeiket.

Jóllehet kitartok ama szilárd meggyőződésem mellett, hogy égboltjainkon jártak nem földi biológiai lények, „az ember földön kívüli eredetének" tézisére szerintem nincs elégséges konkrét bizonyítékunk. A magam részéről inkább a „földi" irányzat elmélete felé hajlok, vagyis arra,

260

hogy „civilizációnk megalapozói" maguk a Föld korábbi lakói, akik egy nagyon távoli múltban, rendkívül fejlett civilizációkban éltek, és azután többé vagy kevésbé titokzatos módon eltűntek.

Jóllehet ez is egy elmélet, a másikhoz képest viszont a földkerekség minden tájáról bizonyítékok hosszú sora támasztja alá: régészeti, építészeti, mérnöki, asztronómiai, térképészeti bizonyítékok, hogy csak néhányat említsek. Oly sok a lehetséges példa, lássunk közülük néhányat.

Piri reisz igen régi és titokzatos térképei (1513). Úgy tűnik, mintha műholdfelvétel alapján rajzolták volna meg őket, magasról figyelték volna meg a területet, de olyan korban történt ez, amikor Kolumbusz Kristóf még nem érte el Amerika partjait.

Számításba véve, hogy egy emelődaru ma 150 tonnát képes felemelni (kb. a Discovery hordozórakétája), nem lehet nem csodálkozni a baal beki (Libanon) Héliopolisz templomának fenséges voltán. Ez a templom olyan alapra épült, melynek a legnagyobb szikladarabjai kb. 21 méter hosszúak és 5 méter szélesek, súlyuk kb. 1000-1200 tonna. Monolittömbökről van szó, egy olyan régészeti létesítmény területén, amely - a régészek szerint - a bronzkorra, kb. az időszámításunk előtti 2500-ra keltezhető.

És nem elképesztőek-e a Kheopsz-piramisban a szikladarabok, a Király Szobájában (500 tonna), túl a mészkőborításokon (50-től 200 tonnáig), melyek magát a piramist alkotják? Vagy milyen fantasztikus a Sac-sayhuamánban (Peru) található 9 méter magas, több oldalán vésett, 400 tonnás kőtömb! Nem csodálni való-e Peruban a kőtömbökből épült Cuzco erődítmény, melynek tíztonnás tömbjeit formálták ki oly módon, hogy tökéletesen illeszkedjenek egymáshoz kötőanyag nélkül? Vagy a bolíviai Tiahuanacóban, A Nap Kapuja, mely tíz tonna súlyú kőtömbökből áll 4000 méter magasságban egy tisztáson, ahol nincsenek kövek?

A felsorolást hosszasan lehetne folytatni, de a már idézett esetek is teljességgel képet adnak az ottani teremtő erők létezéséről. Mindezek rejtélyes és egy irányba mutató tanúbizonyságok az igazság és az ismeretek kutatásának egyazon tárházában.

Felvetődik azonban a kérdés: kik és milyen ismeretek birtokában tudták ezeket az egyedülálló, hatalmas kőtömbökből összerakott falakat elhelyezni, amikor a modern technológia sem rendelkezik megfelelő eszközökkel ilyen művek alkotására?

Mi több, nem tehetjük meg, hogy nem kérdezünk rá egyéb nyitott kérdésekre. Ha igaz, hogy a piramisok építésének művészete folyamatosan

261

fejlődött, miért van az, hogy a gízaiak után épített piramisok jellemzői rosszabbak és nem jobbak? Az egyiptomi civilizáció, mint a sumer is, rögtön kiemelkedő technikai-tudományos kultúrával jelent meg (i. e. 30. században), nem volt nyoma viszont az ismeretek ezt megelőző fokozatos fejlődésének. Mint láthattuk, az Énók könyve és főként a Virrasztók könyve kezünkbe adta a megoldás kulcsát.

Mindamellett tisztelni kell annak a felfogását, aki még nem fogadja el azt, ami nyilvánvaló. Nem szabad megvetni azt, aki egy lelet felfedezéséről - mert ez a legbensőbb énjét érinti - nehezen vesz tudomást. Valószínű, hogy ilyen magatartás a már túlhaladott ismeretek - amelyek beilleszkedtek egy igazságként elfogadott konvencionális sémába - továbbélésének következményei.

Amennyiben nehezen elfogadható, hogy egy előző korban létezett földi civilizáció átadta ismereteit az újaknak, éppúgy nehezen magyarázható meg, hogy ezen ismereteket miért követte nyomban egy kulturális visszafejlődés, ráadásul nem is egyetlen esetben.

A bolygónkon elszórtan található hatalmas nagyságú művek annak szimbólumai, hogy egy ilyen régi korban (bizonyos esetekben több mint 12 000 évvel ezelőtt), elődeink egy általunk nem ismert tudás birtokában voltak, amely sajnos az idők során elveszett. Miért? Mi okból?

És ha az Özönvíz nem csak egy allegorikus elbeszélés, aminek akarják láttatni? Ha egy valóban megtörtént planetáris nagyságú eseményről van szó, melynek eredményeként pusztult ki egy, a miénket megelőző civilizáció?

Miután az Özönvíz elbeszélésének az egész világon több mint hatvan változata létezik, immár történelmileg elismert, hogy az emberiségnek szánt büntetés, melyet a Biblia elmesél, nem eredeti. E változat visszavezethető az utnapistimi rendkívüli elbeszélésre, mely része az egyik legszebb asszír-babilóni műnek, a Gilgames-eposznak, (i. e. 12. század), melyet az akkád Atrahaszísz-eposz „sugalmazott" (i. e. 17. század). De az Özönvízről szóló legrégebbi elbeszélés, a sumer Eridu Teremtése vagy Sumer Özönvíz (i. e. 30. század). Ez utóbbiban a legismertebb bibliai hős, Noé a Ziuszudra nevet kapja.

Ezen a hosszú úton együtt elemeztük és ellenőriztük pontról pontra, komoly figyelemmel és ésszerűen a sumerek tanúvallomásának megbízhatóságát. Ebből azt a pozitív következtetést vontuk le, hogy ez a nép meglepően jártas volt korának ismereteiben. Ha a folyamatosan levont konklúziók helyesek, eme utóbbi elbeszélést is korrektnek kell tekinteni,

262

miként mindegyiket, amelyet megvizsgáltunk, mert megbízhatóak és az igazságot tartalmazzák. így a Sumer Özönvíz egy konkrét feltételezés elé állít, miszerint Földünket legalább egyszer, de a tudomány szerint többször is, világméretű katasztrófa érte. Talán így eshetett.

Több mint 350 000 évvel ezelőtt egy, a bolygónkat sújtó katasztrófa miatt egy, a miénknél sokkal fejlettebb civilizáció tűnt el, de nem anélkül, hogy túlélőket hagyott volna. A túlélők, akik egy napjainkban elképzelhetetlen tudás birtokában voltak, azokkal az eszközökkel, amelyeket sikerült megmenteniük a pusztító természeti csapásból, megkíséreltek egy nullpontról elinduló társadalmat létrehozni. „Felhasználták" azt, amit az elpusztult bolygó hátrahagyott, olykor magukhoz idomították a természetet saját igényeik kielégítésére, mint a „primitív dolgozó" modellezésének esete, melyet a Homo erectus DNS-ének módosításával értek el. így történt, hogy új emberfajta született, a Homo sapiens. Ezek az „ Urak", akiket - ahogy erről már megbizonyosodtunk - hihetetlen nagy tudásuk miatt hívtak így, új társadalmat alapítottak, de azt a saját társadalmuk szervezeti, társadalmi, politikai, kulturális mintájára. Valószínűleg, talán egy sor akadályozó körülmény miatt - ezek között szerepelhetett az, hogy nagyon kevés volt civilizációjukból a túlélő -, csak nagyon kevés elkövetkező generációnak tudták továbbadni ismereteiket, így azok feledésbe merültek.

A Földet sújtó kataklizmák közül valószínűleg az Özönvíz volt az utolsó, amely az emberiség emlékeiben él. Azok a geológiai vizsgálatok, amelyeket az Egyesült Államokban a néhai Charles Hapgood,354 a tudománytörténet professzora publikált, és eredményeit Albert Einstein is osztotta, éppen ebbe az irányba mutatnak. Ebből következik, hogy vizsgálatunk tárgya a mi fajunk eredetéről időben két ilyen katasztrofális esemény közé kell hogy essen, amiből csak egyet ismerünk: az Özönvízt. Ha így lenne, akkor magyarázatot lelnének bizonyos régészeti leletek, melyeket „időn kívülinek" nyilvánítanak. Közülük csak néhányat említek, talán a kevésbé ismerteket, de véleményem szerint a leginkább meggyőzőbbeket:

• Morrisonville-ben, Illinois államban 1892-ben egy asszony szenet tett a kályhájába. Amikor az egyik darab hirtelen kettétört, belőle egy aranylánc került felszínre. A vizsgálatok kiderítették, hogy a szén 300 millió éves volt;355

• a Table Mountainben, a kaliforniai aranybányák területén, a néhány aranyásó által véletlenül felszínre került tárgyak között volt

26

egy, a maiakhoz hasonló döngölő és egy mozsár. A furcsa az, hogy e leletet olyan kőrétegben találták, amely az eocénnek nevezett geológiai korszak (50 millió évvel ezelőtt) végéhez tartozott;356

• Londonban, a British Museumban meg lehet csodálni azt az optikai lencsét (i. e. 2800-ból), melyet Szemerhet uralkodó sírjában, az egyiptomi Heluánban találtak. Lencséit oly tökéletesre csiszolták, hogy azt gondolnánk, az eredményt modern mechanikai eszközökkel érték el.

Végezetül utalok az immár híres, i. e. 3000-ből származó „Bagdadi elemre", amely a szükséges folyadékkal úgy működik, mint egy modern elektromos elem, s amennyiben ezt a háború lehetővé teszi, még ott kell őrizzék Iraq Museumban, Bagdadban.

Mindezek követendő nyomok, bizonyítandó feltevések, legfőként kétségkívül valaki által itt hagyott nyomok, melyek messze meghaladják jelenlegi ismereteinket.

Éppen ezért újabb kérdések vetődnek fel: mi lett azokkal az eszközökkel, melyeket a túlélők megmentettek a pusztulástól?

Mi lett azokkal az űrbéli járművekkel, amelyek rendszeresen leszálltak az égből és amelyekről számos ókori civilizáció iratai is említést tesznek? Mi az oka annak - amint a régészeti leletekből kitűnik -, hogy bizonyos gigantikus, monolitikus építmények olyan benyomást keltenek, mintha hirtelenül elhagyták volna őket? Az építők talán úgy döntöttek, hogy elhagynak egy olyan világot, amelynek az a sorsa, hogy széthulljon, mert már nem tartható kontroll alatt? Avagy, és ez a lehetőség nem zárható ki, a dingirek döntöttek úgy, hogy a teremtményeikre hagyják (ezek vagyunk mi) a szabad akaratot? Ez esetben korlátlan szabadságról van szó vagy meghatározott időre szól? Ha ez utóbbiról lenne szó, akkor előbb vagy utóbb várható, hogy visszajönnek.

De ez már egy másik történet.

Zárszó

„Aki abbahagyja további kérdések felvetését, olyan ember, aki felhagyott azzal, hogy bővítse ismereteit".

Nem emlékszem, hol és mikor olvastam ezt a nagyon szép gondolatot, talán nagyon régen. Én már 14 éves koromban elkezdtem magamnak kérdéseket feltenni bizonyos témakörökben. Magunk közt szólva, ezt máig nem hagytam abba. Ennek azért is örülök, mert ezáltal sikerült olyan jó útitársakra lelnem, mint Önök.

„Útitársak" egy olyan hosszú kutató utazáson, amely remélem, ösztönző, ha éppen nem felfedező jellegű volt az Önök számára. Ha így van, elmondhatom, hogy a szándék, amit ezzel a könyvvel akartam elérni, teljesült: meggyújtani a Kedves Olvasóban az ismeretszerzés elbűvölő, magasan lobogó lángját.

Mostantól Önökön múlik, hogy táplálják.

A babiloni számrendszer

1 r i i <r 21 «r 31 ««<r 41 -dgr 5i cr 1 vr í: < r r 22 «07 32 TT 4 2 ^ £ r r 52 CT

m 13 <T7T 23«TYT 33 ^ c m -43 jÍ T 5 3 ^ r r

4 14 < ^ 24 « V 34 4 4 ^ ^ 5 4 ^

5 W 15 < ^ 2 5 « ^ 35 45

6 w 1 6 < W f 26 « W F 3 6 « K f F 4 6 - £ f f f 5 6 ^ c W f

7 w 17 <W 2 7 « ^ 37 47 -dg 5 7 ^

8 ff 1 8 < f f 2 8 « ^ 3 8 « K f f 4 8 - ^ f f 5*4& 9 19 < ^ 3 9 « K W . 4 9 - í £ l f t

10 < 20 « 30 40 ^ 5 0 ^ 1. ábra. A babiloni számrendszer

A babiloni számrendszer i. e. 1900.es 1800 között szilárdult meg, egy helyi

érték alapú, hatvanas számrendszer. Ennek használata megkönnyítette

az osztásokat: 2, 3, 5, 6, 10, 12, 15, 20 és 30 mindegyik osztója a hatvannak

és a szorzatuk is (4, 6, 8, 18, 24 stb.). Másfelől, egy 60-as alapú számrendszer alapesetben 59 különböző szimbólum használatát feltételezi, hogy megjelenítse az egyes számokat (és ehhez jön még a nullára utaló szaba don hagyott hely). Szerencsére a babiloniak az ékírást használták, és az egyes számok szimbólumai úgy jöttek létre, hogy bizonyos mennyi ségü „<" szimbólumot írtak a táblára (amelyek a t ízeseket je lentet lek] és

,7,'»

bizonyos mennyiségű „F-t, amely az egyeseket jelentette). Például a 43-as

számot így jelöljük: " « « I I I " .

Időpontok 3000 2800 2400 1800 700

Férfi £®> • p» 1 f T"

Nő V 0

Fej Q £> •31 ö-

Láb tű £ í

Szarvasmarha £> *> tíír

Madár A4

Hal

Árpa Gabona H/P Csillag Ég Isten

* #

Föld 8 Hegy •1

2. ábra. Az ékírás fejlődése (Idézet A. Pichot könyvéből - A tudomány születése - Ed. Dedalo 1993)

270

Felhasznált irodalom

I. rész La Bibbia di Gerusalemme, Ed. CEI 1971. Charles Darwin, L'origine della specie, Ed. Boringhieri,

Torino, 1980. G. P. Panini, Il grande libro della mitologia, Ed. Mondadori 1993. Focus 126/2003. Focus 117/2002. Focus De 36/1997. Focus 60/1997 - Quel gigante non era nostro nonno. Focus De 39/1996. Science, Aprii 1982, David Pilbeam, „Humans Lose an Early

Ancestor". Solly Zuckerman, Beyond The Ivory Tower, New York Toplinger

Publications, 1970. United Nations Educational, Scientific and Cultural Organization,

Paris. Valentina David, L'isola che attende il messia, GEO n. il. szám,

2006. november, Ed. Gruner+Jahr/Mondadori Spa, Milano. Johannes Fiebag, Contatti con intelligenze extraterrestri,

Ed. Mediterranee, Roma 1994. Dizionario Zanichelli Editore Spa - Bologna 1996-2002. N. Tommaseo - B. Bellini, Dizionario della lingua italiana, Torino,

1865-1879. Mitologia e religioni, 1st. Geografico De Agostini - Novara 1980. G. Contenau, La civiltà degli Assiri e Babilonesi, Ed. Ferni. Helmut Uhlig, I Sumeri, Garzanti Editore 1979, 1981, 1997. G. Roux, Ancient Iraq, London, George Alien & Unwin, 1964, 1992. The Legend of Sargon, az Ancient Near Eastern Texts Relating

to the Old Testament című könyvből, Ed. J. B. Pritchard, Princeton, N. J, 1950, 3rd edition, 1969.

L'antico Testamento in ebraico trasliterato - Biblia Hebraica Stuttgartensia - Deutsche Bibelstiftung, Stuttgart, 1977.

I. Testa Bappenheim-F. Lampugnani, Bibbia e Antropologia, Bibbia e Oriente 1976.

Bottéro-Kramer, Uomini e dèi della Mesopotamia, Ed. Einaudi, Torino 1992.

G. Furlani, Miti Babilonesi ed Assiri, Ed. Sansoni, Firenze 1958. S. N. Kramer, I Sumeri. Alle radici della storia, Ed. Newton

&Compton- 1979. S. N. Kramer, Sumerian Mythology, NY, Harper Bros, 1961. G. Pettinato, I Sumeri, Ed. RCS Libri spa 2005.

Mitologia assiro-babilonese, a cura di G. Pettinato Ed. UTET, Torino 2005.

G. Furlani, La Religione Babilonese ed Assira, Zanichelli Editore, Bologna 1929.

L. W. King, The epic ofcreation, translate (from the Seven tablets of Creation), London 1902.

Il Nuovo dizionario Hazon Garzanti Ing/Ita - Ita/Ing, Garzanti Editore spa 1990.

L. Whitney, Vagabondi nello spazio, Zanichelli Editore, Bologna 1994. Alessandro Braccesi, Giovanni Caprara, Margherita Hack,

Alla scoperta del Sistema Solare, Ed. Mondadori 1993, 2000.

http://www.fondazionegalileogaliei.it http://asv. vatican.va/it/doc/l 616.htm Focus n. 64 del 15/2/1998.

Patrick Young, Deriva dei continenti e oceani in movimento, Ed. N. Zanichelli, Bologna, 1980.

Focus n. 60 del 15/10/1997.

Rai Educational, www.expiora.rai.itEd. ERI Roma, 1975. Newton, www.newton.rcs.it - Gruppo Ed. RCS Milano 1975. Tom Van Flandern, Dark Matter Missing Planets & New Comets,

North Atlantic Books, Berkeley California, 1993. Alexander MacFarlane MOOD, Franklin A. Gabriel, D. C. Boes,

Introduzione alla Statistica. McGraw-Hill Companies, 1988. Jewitt, Scott S. Sheppard e J. Kleyna, le Scienze, 458. szám,

2006. október (a Scientific American olasz kiadása). http://www.nasa.gov (National Space Science Data Center-NSSDC). D. Jewitt, Scott S. Sheppard e J. Kleyna, 50. oldaltól, le Scienze, 458. szám,

2006. október. http://www-geology.ucdavis.edu/faculty/moores.html. Focus, 116. szám, 2002/6/15, 110. old. Robert Graves e Raphael Patai, Miti Ebraici, Ed. TEA, 2007.

P. Bonaventura Mariani, La Sacra Bibbia, Garzanti, 1964.

272

Cari Sagan és Josif Smuelovic Sklovskij - Intelligent life in the Universe - Holden-Day Inc. 1966. Olasz verzió La vita intelligente nell'universo, Giangiacomo Feltrinelli Editore, 1980 Milano.

Elena Cassin, Jean Bottéro, Jean Vercoutter szerkesztésében, Storia Universale 4, Gli Imperi dell'Antico Oriente III, Ed. Feltrinelli 1969, Milano.

L. Giacardi, L'alba dei numeri, Ed. Dedalo, Bari 1987. O. Neugebauer, The Exact Sciences in Antiquity, Ed. Brown University

Press, Providence, Rhode Island, 1957, Olasz kiadàs Le scienze esatte nell'antichità, Giangiacomo Feltrinelli Editore, Milano 1974.

http://voyager.ipl.nasa.gov/spacecraft/goldenrec.html. S. N. Kramer, From the tablets ofSumer, The Falcon's Wing Press,

Indian Hills (Colorado) 1956 - olasz verzió Giuliana Lenghi Balestra, I Sumeri agli esordi della civiltà Aldo Martello Editore, Milano 1958.

II. rész

G. Pettinato, / Sumeri, RCS Libri spa, 1995. L. Woolley, Urdei Caldei, G. Einaudi Editore Torino 1958 - Eredeti cím:

Excavation at Ur, Ernest Benn, Ltd London. Bottéro-Kramer, Uomini e dèi della Mesopotamia, Ed. Einaudi, Torino 1992. G. Roux, Ancient Iraq. S. N. Kramer, The Sacred Marriage, Rite Bloomington, Indiana

Univerity Press 1969. David Rohl, Legend The Genesis of Civilisation, © David M. Rohl, 1998 -

olasz változat La Genesi aveva ragione, Ed. Piemme 2000.

S. N. Kramer, The Sumerian - their history, Culture and Character, University of Chicago Press, Chicago, USA 1963/1971.

S. N. Kramer, The Sumerian. The Authorized Version or King James Version (KJV), 1611, 1769. LA SACRA BIBBIA (CEI), Centro Editoriale Dehoniano, Bologna 1990. E. Cleator, Linguaggi perduti, Garzanti 1964 - eredeti változat:

Lost Languages by P. E. Cleator 1959. G. Pettinato, La scrittura celeste, A. Mondadori Editore, Milano 1998. T. Jacobsen, The Sumerian Kinglist, a G. Pettinato, / Sumeri című

könyvében. S. N. Kramer, / Sumeri alle radici della storia,

Newton & Compton - 1989. Il Libro dei Giubilei, Ed. UTET, Torino 1993. R. Labat e F. Malbran-Labat, Manuel d'épigraphie akkadienne,

Ed. Geuthner, Paris 1976.

273

William H. Stiebing, Ancient Near Eastern History and Culture, Prentice Hall, 2004.

Thorkild Jacobsen, The treasures of darkness, Yale University Press, USA 1976.

S. N. Kramer, / sumeri agli esordi della civiltà. G. Pettinato, Mitologia Assiro Babilonese. G. R. Castellino, szerkesztésében, Testi sumerici ed accadici UTET

Torino 1977. S. N. Kramer, Sumerian Mythology, Harper & brothers,

News York 1961. G. Semerano, Le origini della cultura europea, Vol. II - Dizionari

etimologici, Ed. Leo S. Olschki, Firenze 1994. Il Codice di Hammurabi, Luca Torre Editore, Napoli 2004.

J. B. Pritchard, Ancient Near Eastern Texts Relating to the Old Testament with Supplement, Princeton University Press, USA 1969.

Bonomi Ponzi, L'Età Preistorica, in Storia Illustrata della civiltà dell'Umbria a cura di Raffaele Rossi, Terni; Michele Giorgini szerkesztésében, Elio Sellino Editore, Milano 1993.

A. Rolla, Il Messaggio della salvezza, Ed. LDC, Torino 1968. Dizionario De Mauro Paravia, www.demauroparavia.it/U9666. V Marcozzi, L'uomo nello spazio e nel tempo, Ed. Ambrosiana,

Milano, 1953 a Bibbia ed Antropoligia könyvben. Franco Montanari, Vocabolario della lingua greca, Ed. Loescher,

2004, 2° kiadás. Natural History Magazine, Inc., 2007,

http://www. naturalhistorymag. com/index, html. G. Pettinato, Mitologia Assiro Babilonese. G. Pettinato szerkesztésében, Mitologia Sumerica, Ed. UTET, Torino 2001. Tullio Tentori szerkesztésében, Popol Vuh - Il Libro Sacro dei Quiché,

Editori Associati spa, Milano 1988.

HI. rész

G. Spedini, Antropologia Evoluzionista. La Bibbia di Gerusalemme, Ed. CEI 1971. Bottéro-Kramer, Uomini e... S. N. Kramer, Mythologies of the Ancient World, Anchor Book,

Doubleday & Company Inc., Garden City, New York 1961. G. Smith, Chaldean account of Genesis, London, 1875, Elibron

Classic 2000.

274

Joseph Campbell, 1964, The Masks ofGod. Occidental Mythology. Olasz változat: Le maschere di Dio, Arnoldo Mondadori Editore, 1992.

G. Furlani, Riti Babilonesi e Assiri, Ed. Istituto delle edizioni accademiche, Udine 1940.

Derrick Sherwion Bailey, Sexual Relatione in Christian Thought, Harper, New York 1959.

R. Graves e R. Patai, / miti ebraici, Longanesi & C, Milano 1980. I. Testa Bappenheim - F. Lampugnani, Bibbia e... S. Langdon, Le poème sumérien du paradis, du déluge e de la chute

de l'homme, Editions Ernest Leroux, Paris 1919. G. Pettinato szerkesztésében, Mitologia Assiro Babilonese. E. A. Speiser.AALE.7: T. Jacobsen, The Sumerian Kinglist, The University of Chicago Press,

USA 1939.

C. Léonard Wooley, The Sumerians, W.W. Norton & Company, Inc. N.Y 1965.

G. Gjorgjevski, Enigma degli enigmi: un contributo allo studio della composizione della raccolta salomonica, Editrice Pontificia Università Gregoriana, 2001.

Umberto Galimberti, Il gioco dele opinioni, Feltrinelli Edizioni, 2004.

F. Engels, L'origine della famiglia, della proprietà privata e dello stato, Ed. Riuniti, Roma 1993.

R. Labat, E M. Labat, Manuel d'épigraphie... L. Morandi, I vangeli gnostici, Adelphi Editore, Milano 1995. Erich Neumann, La Grande Madre, Astrolabio-Ubaldini Editore, Roma 1981. G. Semerano, Le origini della cultura europea, voi. II. H. Th. Prof. Dott. Bossert, Le Grandi civiltà del passato - Assiri, sumeri,

Babilonesi, Giuseppe Furlani tudományos lektorálásával, Ed. Primato Spa, Roma 1957.

Gabriel-Aldo Bertozzi Teratologia del serpente, Bérénice-ben, Angelus Novus Edizioni, VII. év, 19. szám, 1999. március.

Dizionario Larousse della civiltà egizia, Gremese Editore, 2002.

Rabbi Matityahu Clark, Etimological Dictionary of BIBLICAL HEBREW, Feldheim Publishers, Jerusalem, Israel 1999.

Ottorino Pianigiani, Vocabolario Etimologico della Lingua Italiana. Dante Alighieri, Le poesie liriche, Tipografica Menicanti, Roma 1843. R. Graves - E. Patai, / miti ebraici, Longanesi, Milano 1980.

2/'.

IV. rész

Gabriella Spedini, Antropologia evoluzionistica. La Bibbia di Gerusalemme. Rabbi Matityahu Clark, Etimological Dictionary

of BIBLICAL HEBREW. Paolo Sacchi szerkesztésében Apocrifi delVAntico Testamento I. kötet,

Editori Associati Spa, 1990-1997 UTET licensz alapján, Torino 1981 e 1989.

Dizionario Zanichelli Editore, Bologna 2009.

Teologia del Vecchio Testamento, Prof. D. Pintonello fordításában, szerző Paolo Heinisch, a nimegai egyetem teológiaprofesszora (Hollandia) - Ed. Marietti (To-Rm) 1959.

Hebrew and Chaldee Lexicon to the Old Testament Scriptures by Wilhelm Gesenius (often simply referred to as Gesenius's Lexicon), Ed. Crocker and Brewster, Boston 1844.

Sumerian Lexicon, Copyright © 1996-1999 John Alan Halloan. R. és F. M. Labat, Manuel d'épigraphie akkadienne. Georgius Syncellus (Chronographia), Georgius Syncellus

et Nicephorus Cp., Bonnae, Weber, 1829. Zanichelli, Dizionario Greco, Perugia Edizioni, 2003-2006.

Matthew Black, The Book of Enoch or I Enoch - a new English Edition, Ed. E. J. Brill, Leiden (NL) 1985.

Franco Manzi, Melchisedek e l'angelologia nell'Epistola agli Ebrei e a Qumran, Editrice Pontificio Istituto Biblico, Roma 1997.

Maxwell J. Davidson, Angels at Qumran - a comparative study of 1 Enoch 1-36, 72-108 and sectarian writing from Qumran, Ed. Continuum International Publishing Group, 1992.

Garzanti - Dizionario di italiano, Ed. 2003.

Bottéro-Kramer, Uomini e dèi... John Alan Halloran, Sumerian Lexicon. Andrew Collins, Gli Ultimi dei, Sperling & Kupfer

Editori SpA, 1997. R. H. Charles, Book of Enoch: Together with a Reprint of the Greek

Fragments, note al testo. Luigi Fusella, Apocrifi dell'Antico Testamento II. kötet. N. Avigad and Y. Yadin, A Genesis Apocryphon - a scroll from

the wilderness of Judaea, The Magnes press of the Hebrew University and Heikhal Ha-Sefer, Jerusalem, 1956.

R. Graves e R. Patai, I Miti Ebraici.

276

Teologia del Vecchio Testamento, Prof. D. Pintonello fordításában, szerző Paolo Heinisch, a nimegai egyetem teológiaprofesszora (Hollandia) - Ed. Marietti (To-Rm) 1959.

J. Bottéro, L'Oriente antico - Dai Sumeri alla Bibbia, Ed. Dedalo 1994. Libro dei Giubilei, idézet az Apocrifi dell'Antico Testamentóból.

Epilógus

Bottéro-Kramer, Uomini e dei... C. H. Hapgood, Lo scorrimento della crosta terrestre, Ed. Einaudi, 1965

(eredeti: Earths shifting crust: a key to some basic problems of earth science/witn collaboration of. J. H. Campbell; foreword by Albert Einstein, Ed. Pantheon Books Inc., New York 1958).

M. A. Cremo, R. L. Thompson, Archeologia proibita, Newton & Compton, 2002, (eredeti cim The Hidden History of the Human Race, Bhaktivedanta Book Publlishing, Inc., Los Angeles 1996).

Magyar nyelvű ajánlott irodalom

Mint az olvasó bizonyára megfigyelte, Biagio Russo elsősorban olasz n y e l v ű munkákból, illetve más, nemzetközi nyelveken megjelent tanulmányok olasz fordításaiból dolgozott; lábjegyzeteiben szinte kizárólag ilyenekre hivatkozik Ezért a magyar olvasóközönség számára összegyűjtöttük azokat a legfonto sabb - és mindenekelőtt megbízható - műveket, amelyek magyar nyelven is elérhetőek; ezek átfogó ismereteket, az eredeti szövegen alapuló fordításokat, valamint szakirodalmi tájékoztatást is nyújtanak az ókori Mezopotámia kultúrája iránt érdeklődők számára.

Bermant, Chaim-Weitzman, Michael (Ford. Fröhlich Ida, ell. Vargyas Péter), Egy ismeretlen ókori civilizáció. Ebla. Budapest: Gondolat, 1986 (eredeti: Ebla, An Archaeological Enigma. London: Weidenfeld and Nicolson, 1979).

Fröhlich, Ida, A qumráni szövegek magyarul. Studia Orientalia, 1. Piliscsaba: PPKE BTK, 1998.

Fröhlich, Ida-Dobos, Károly Dániel, szerk., Henok könyvei. Ószövetségi Apokrifek, 1. Püiscsaba: PPKE BTK, 2009.

Háklár, Noémi, 'A Gilgames-eposz'. Antik Tanulmányok, 42/1-2 (1998),

pp. 207-259.

Harmattá, János, szerk., Ókori keleti történeti chrestomathia. Osiris tankönyvek. Budapest: Osiris, 1965, 20032.

Komoróczy, Géza, „Fénylő ölednek édes örömében...". A sumer irodalom kistükre. Budapest: Európa Könyvkiadó, 1970, 198 32.

Komoróczy, Géza et al, Mitológiai ábécé. Budapest: Gondolat, 1970, 19732, 19783, 19854.

Komoróczy, Géza, A sumer irodalmi hagyomány. Tanulmányok. Elvek és utak. Budapest: Magvető, 1979.

Kuhrt, Amélie (Ford. Mohay, Gergely, ell. Kőszeghy, Miklós), Az ókori Közel-Kelet. Studia Orientalia, 4. Piliscsaba: PPKE BTK, 2005

(eredeti: The Ancient NearEast, c. 3000-300 BC, I—II. London -New York: Routledge History of the Ancient World, 1995) [megjegyzés: a magyar változat csak hét fejezetet tartalmaz az eredeti műből].

Moorey, Peter Roger Samuel / Rakovszky, Zsuzsa, ford. / Komoróczy, Géza, ell. / Hahn, István, előszó, Bibliai tájak. A múlt születése. Budapest: Helikon, 1984, 19852 [Biblical Lands. Lausanne: Elsevier Publishing Projects SA, 1975).

Oates, David - Oates, Joan / Puskás, Ildikó, ford. / Komoróczy, Géza, előszó, A civilizáció hajnala. A múlt születése. Budapest: Helikon, 1983, 19932 (eredeti: The Rise of Civilization. Lausanne: Elsevier Publishing Projects SA, 1976).

Oates, Joan / Böröczki, Tamás, szerk. / Valló, Gábor, ford. / Bácskay, András, ell., Babilon. Budapest: General Press, 2008

(eredeti: Babylon. Ancient Peoples and Places, 94. London: Thames and Hudson, 1979, 1986).

Oppenheim, A. Leo / Reiner, Erica, előszó / Gödény, Endre, ford., Az ókori Mezopotámia. Egy holt civilizáció portréja. Budapest: Gondolat, 1982 (eredeti: Ancient Mesopotamia. Portrait of a Dead Civilization. Chicago: The University of Chicago, 1964, 19772).

Postgate, Nicholas / Háklár, Noémi, ford. / Komoróczy, Géza, utószó, Az első birodalmak. A múlt születése. Budapest: Helikon Kiadó, 1985 (eredeti: The First Empires. Lausanne: Elsevier Publishing Projects SA, 1977).

Rákos Sándor, Gilgames. Agyagtáblák üzenete. Budapest: Magyar Napló írott Szó Alapítvány, 2004* [megjegyzés: e szöveggyűjtemény műfordításokat tartalmaz].

Roaf, Michael / Dezső, Tamás, ford. / Kalla, Gábor, ell, A mezopotámiai világ atlasza. Az ókori Mezopotámia, Anatólia, Irán, Palesztina és Szíria. Budapest: Helikon - Magyar Könyvklub, 1998 (eredeti: The Cultural Atlas of the World. Mesopotamia and the Ancient Near East. Oxford: Andromeda Oxford Ltd., 1990, 1992).

Vermes, Géza/ Hajnal, Piroska, ford., A qumráni közösség és a holt-tengeri tekercsek története. Osiris könyvtár, történelem. Budapest: Osiris Kiadó, 1998, 2005 (eredeti: The Dead Sea Scrolls. Qumran in Perpective. London: SCM Press Ltd., 1994).

Jegyzetek

1 Teremtés könyve 2, Jeruzsálemi Biblia, C.E.I. 1971. A magyar idézet: Vizsolyi Biblia, Mózes első könyve, 1986.

2 C. Darwin, L'origine della specie, Boringhieri, Torino, 1980. 3 G. P. Panini, Il grande libro della mitologia, Mondadori, 1993. 4 Focus 126,26. old. 2003/4 lapszám. 5 M. Fronte, Focus 117, 94. old. 2002/7 lapszám. 6 Focus De 36. szám, 280. old. 1997. 01. 09. 7 Quel gigante non era nostro nonno, Focus 97. old. 60/1997. 8 Id.; M. Annina, La nostra statura non é cresciuta anzi, siamo un

po' rimpiccioliti, 22. old. (1997/06/8), Corriere della Sera. 9 University of Liverpool, Mercury Press, Focus 39/1996.

10 Focus De 39. szám, 1996/§9. 23, 178. old. 11 Science, 1982 április, 6-7. old. David Pilbeam, „HumansLose an Early

Ancestor". 12 S. Zuckerman, Beyound The Ivory Tower, New York, Toplinger

Publications, 1970, 75-94. old. 13 Scientific and Cultural Organization, Published in 1969 by United Nations

Educational, Paris 14 V. David, L'isola che attende il messia, GEO 11. szám, 2006. november,

Gruner+Jahr/Mondadori Spa, Milano 15 J. Fiebag, Contatti con intelligenze extraterrestri, Edizioni

Mediterranee, Roma 1994. 16 Dizionario Zanichelli Editore Spa, Bologna 1996-2002. 17 N. Tommaseo-B. Bellini, Dizionario della lingua italiana, Torino,

1865-1879. 18 Mitologia e religioni, Ist. Geografico De Agostini, Novara 1980. 19 Dizionario Zanichelli, op. cit. 20 G. Contenau, La civiltà degli Assiri e Babilonesi, Ferni; Helmut Uhlig

prózájával az,,/Sumeri"című könyvből, Garzanti Editore 1979, 1981, 1997; G. Roux, Ancient Iraq, 512. old., London, George Alien & Unwin, 1964, 1992; J. B. Pritchard, Princeton, The Legend of Sargon az Ancient Near Eastern Text Relating to the Old Testament című könyvből, 119. old. N.J., 1950, harmadik kiadás, 1969.

; 'HI

21 Kivonulás, 1,22 Vizsolyi Biblia. 2 2 Kivonulás, 2,1:10, Vizsolyi Biblia. 2 3 AVilág teremtése 1,1: 31-2,1-3, Vizsolyi Biblia. 24 Az Ótestamentum héberül transzliterálva, Biblia Hebraica

Stuttgartensia, Deutsche Bibelstiftung, Stuttgart, 1977. 25 Testa Bappenheim - Lampugnani, Bibbia e Antropologia, 89. old. 26 Bottero-Kramer, Uomini e dei della Mesopotamia, 528. old.-tól,

Einaudi, Torino, 1992. 2 7 A Világ teremtése 1,1:26. 28 G. Furlani, Miti Babilonesi e Assiri, 10. old., Sansoni, Firenze 1958;

Botte ro-Kramer, Epopea della creazione, 640. old., Uomini e dèi della Mesopotamia.

29 G. Furlani, Miti Babilonesi e Assiri. 3 0 S. N. Kramer, / Sumeri. Alle radici della storia, 201-228. old.,

Newton & Compton 1979. 31 G. Furlani, Miti Babilonesi e Assiri. 32 S. N. Kramer, Sumerian Mythology, 69. old. NY, Harper Bros, 1961. 3 3 G.Pettinato, I sumeri, RCS Libri spa 2005. 34 British Museum (K.3050 és K.2964); G. Pettinato, Mitologia Assiro

Babilonese, 43. old. UTET, Torino 2005; „L" írás 13-18. sor, R. Labat fordítása a Storia Universale 4 könyvben, 93. old., Gli Imperi dellAntico Oriente III, Elena Cassin, Jean Bottéro, Jean Vercoutter szerkesztésében, Feltrinelli 1969, Milano.

35 Lerroy Waterman-idézet a Storia Universale 4, Gli Imperi dell'Antico Orientale III, Elena Cassin, Jean Bottéro, Jean Vercoutter szerkesztésében, 93. old. Feltrinelli 1969, Milánó. A magyar fordítást készítette: Földi Zsombor - 2012.

3 8 G. Pettinato, I Sumeri, RCS Libri spa 2005; / re di Sumer I, Paideia, Brescia 2003.

37 G. Pettinato, / re di Sumer I. 38 Bottéro-Kramer, Uomini e dèi..., 642. old. op.cit.; G. Furlani,

Miti Babilonesi e Assiri, 39. old., op. cit. 39 G. Furlani, Miti Babilonesi e Assiri, 13. old. 40 G. Roux, Ancient Iraq, 96. old., London, George Alien & Unwin,

1964, 1992. 41 Ua. 77. old; Bottéro-Kramer, Uomini e dèi..., 698. old.; Mitologia

assiro-babilonese, 102. old., G. Pettinato szerkesztésében. 42 K. van der Toorn, Bob Becking, Pieter Willem van der Horst;

Dictionary ofDeities and Demons in the Bible, 502. old. Wm. B. Eerdmans Publishing 1999.

4 3 G. Pettinato, Isumeri, 317. old., RCS Libri S.p.A, Milano 2005; Bottéro-Kramer, Uomini e dèi..., 207. old.

44 Agushaya, Inanna egyik díszítő jelzője; Bottéro-Kramer, Uomini e dèi, 208. old.

282

45 Bottéro-Kramer, Uomini e dèi della Mesopotamia, 698. old G. Furlani, Miti Babilonesi e Assiri, 77. old. G. R. Castellino, Testi sumeri e accadici, 399. old. UTET, Torino 1977.

46 II Codice Hammurabi, 39. old. Luca Torre Editore, Napoli 2004. 47 Dizionario Zanichelli Editore Spa, Bologna 1996-2002. 48 Alessandro Braccesi, Giovanni Caprara, Margherita Hack,

Alla scoperta del Sistema Solare, 10-11. old., Mondadori, Milano 1993, 2000.

49 G. Furlani, Miti Babilonesi e Assiri, 77. old.; S. N. Kramer, Sumerian mythology, Harper & Brothers, N. York 1961.

50 Mitologia assiro-babilonese, 536. old., G. Pettinato szerkesztésében, UTET, Torino, 2005. Da EN = ÚR és KI = Föld, S. N. Kramer, I sumeri agli esordi della civiltà, 254. old., A. Martello Editore, Milano 1958.

51 Ua. 534. old; H. Uhlig, I sumeri, 277. old., Garzanti Editore 1997. 52 G. Furlani, Miti Babilonesi e Assiri, 78. old. 53 Mitologia assiro-babilonese, 104. old., G. Pettinato szerkesztésében. 54 Dizionario Zanichelli Editore Spa, Bologna 1996-2002. 5 5 Ua. 56 The formation of Uranus and Neptune in the Jupiter-Saturn region

of the Solar System Edward W. Thommes, Martin J. Dunkanl and Harold F. Levison2: 1. Department of Physics, Queen's University, Kingston, Ontario,

Canada K7L 3N6; 2. Space Studies Department, Southwest Research Institute, Boulder,

Colorado 80302, USA Nature 402, 635-638 (December 9, 1999) http://www.nature.com/nature/journal/v402/n6762/abs/402635a0.html. The Formation of Uranus and Neptune among Jupiter and Saturn, Edward W. Thommes, Martin J. Duncan and Harold F. Levison The Astronomical Journal, kötet 123 (2002 May), pages 2862-2883, a The American Astronomical Society-hez tartozik; Dudley Observatory; American Institute of Physics, New York, USA http://www.journals. uchicago.edu.

57 Dizionario Zanichelli Editore Spa, Bologna 1996-2002. 58 Lásd 49. old. 59 G. Furlani, Miti Babilonesi e Assiri, 39. old.; Bottéro-Kramer,

Uomini e dèi della Mesopotamia, 657. old. 60 Bottéro-Kramer, Uomini e dèi della Mesopotamia, 644. old. 61 G. Furlani, Miti Babilonesi e Assiri, 39. old. 6 2 Ua. 63 Mitologia Assiro Babilonese, 106. old. - G. Pettinato

szerkesztésében. 64 G. Furlani, Miti Babilonesi e Assiri, 41. old. 65 Bottéro-Kramer, Uomini e dèi della Mesopotamia, 646. old.;

Mitologia Assiro - Babilonese, 107. old. És G. Pettinato UTET.

66 Bottero-Kramer, Uomini e dèi della Mesopotamia, I. Tábla, v. 96., 103., 647. old.; G. Furlani, Miti Babilonesi ed Assiri, I. Tábla, v. 96., 42. old.

67 G. Furlani, Miti Babilonesi e Assiri, 42. old. 68 G. Furlani, Miti Babilonesi e Assiri, 42. old. 69 G. Furlani, La religione Babilonese e Assira, 13. old. Zanichelli Editore,

Bologna 1929. 70 G. Furlani, Miti Babilonesi e Assiri, 49. old. 71 Enuma Elish 110. verssor, melyet Bottéro-Kramer fordított

az Uomini e dèi della Mesopotamia, 647. old. 72 109. verssor az Enuma Elisaől, melyet G. Furlani fordított

a Miti Babilonesi e Assiri 42. old. 73 Bottéro-Kramer, Uomini e dèi della Mesopotamia, 701. old. 7 4 1 . Tábla 126. verssor Enuma Elish G. Furlani gondozásában

a Miti Babilonesi e Assiri c. könyv 43. old. 7 5 1 . Tábla 143. verssor Enuma Elish Bottéro-Kramer Uomini e dèi della

Mesopotamia. 7 6 1 . Tábla 146. verssor Enuma Elish G. Pettinato gondozásában. 7 7 G. Furlani, Miti Babilonesi e Assiri, 82. old., 146-147. fejezet. 78 The epic ofcreation, L. W. King, translate from the Seven tablets

of Creation, London 1902. 79 Mitologia assiro - babilonese, 116. old. G. Pettinato szerkesztésében. 8 0 Ua. 8 1 G. Furlani, Miti Babilonesi e Assiri, 91-92. old., 67-70. lábjegyzet. 82 Immanuel Kant, 1755 ,,1'ipotesi nebulare"; L. Whitney, Vagabondi

nello spazio, 331. oldaltól, Zanichelli, Bologna 1994. 83 Pierre Simon Laplace, 1796 ,,1'ipotesi nebulare"; L. Whitney,

Vagabondi nello spazio, 331. oldaltól, Zanichelli, Bologna 1994. 84 Kb. 25 napig és 9 óráig tart: Alessandro Braccesi, Giovanni Caprara,

Margherita Hack, Alla scoperta del Sistema Solare, 21. old. 85 G. Furlani, Miti Babilonesi e Assiri, 76. old. 86 http://www. fonazionegalileogalilei. it,

http://asv.vatican. va/it/doc/1616. htm. 87 A Föld, számítógéppel korrektúrázva, az ERSI műhold képei alapján,

Focus 64. szám, 137. old., 1998/2/15. 88 Alessandro Braccesi, Giovanni Caprara, Margherita Hack,

Alla scoperta del Sistema Solare, 6. old. mAlla scoperta del Sistema Solare, 231. old. 90 Focus 60. szám, 94. old. 1997/10/15. 91 Rai Educational, www.explora.rai.it ERI Roma, 1975;

Newton, www.newton.rcs.it - Gruppo RCS, Milano 1975. 9 2 Mondadori 1993, 2000, Margherita Hack irta, Giovanni Caprara

újságíróval és Alessandro Braccesi csillagásszal együtt. 93 Tom Van Flandern, Dark Matter Missing Planets..., 159. old.

284

94 Brown Harrison (Institute for Nuclear Studies and Department of Chemistry, University of Chicago, Chicago, Illinois) és Patterson Clair Cameron (Division of Geological and Planetary Science, California Institute of Technology), The composition ofmeteoritic matter, III. Phase equilibria, genetic relationships and planet structure. J. Geology 1948 (T. Van Flandern, 228. old. és folytatásában).

95 www.nasa.gov (National Space Science Data Center - NSSDC). 96 www.nasa.gov. 97 Alla scoperta del Sistema Solare, 228. old. 98 D. Jewitt, Scott S. Sheppard e J. Kleyna, 50. old. és tovább, Le Scienze,

458. old. 2006. október (a Scientific American olasz kiadása). 99 http://www.geology.ucdavis.edu/faculty/moores.html.

100 Focus 116. szám, 110. old. 2002/6/15. 101 G. Furlani, Miti Babilonesi e Assiri, 76. old.; R. Graves e R. Patai,

Miti ebraici, 35. old. TEA 2007. 102 P. Bonaventura Mariani, La Sacra Bibbia, Garzanti 1964. 103 Enuma Elish, V. Tábla, 6. verssor, G. Furlani fordításában,

Miti Babilonesi e Assiri. 1 0 4 Lásd 54-55. old. 105 G. Furlani, Miti Babilonesi e Assiri, 96. old. 106 Mit Sieben Siegeln versehen: das Siegel in Wirtschaft und Kunst

des Alten Orients, herausgegeben von Evelyn Klengel-Brandt, 7. ábra a 8. oldalon, Editore Ph. Von Zabern, Berlin: Staatliche Museen zu Berlin,Vorderasiatisches Museum, 1997.

107 G. Pettinato, La scrittura celeste, la nascita dell'astrologia in Mesopotamia, 103. old., Mondadori, Milano, 1998.

108 Storia Universale 4, Gli Imperi dell'Atlantico Oriente HI, a cura di E. Cassin, J. Bottéro, J. Vercoutter, 93-94. old., Feltrinelli, Milano, 1969.

109 G. Furlani, Miti Babilonesi e Assiri, 35. old. 110 P. Bonaventura Mariani, in La Sacra Bibbia. 111 © Yale Babylonian Collection and West Semitic Research. na p r o f Livia Giacardi, jelenleg a Torinói Egyetemen tanítja a kiegészítő

matematikát. 113 L. Giacardi, L'alba dei numeri, 62. old. Dedalo, Bari, 1987. 114 O. Neugebauer - The Exact Sciences in Antiquity - Brown University

Press, Providence, Rhode Island, 1957 - olasz kiadás Le scienze esatte nell'antichità, 52. old. Giangiacomo Feltrinelli Editore, Milano 1974.

1 1 5 J. J. O'Connor and E. E Robertson, St. Andrews - University of Scotland, 2000 December, http://www-history.mcs.st-andrews.ac.uk/ HistTopics/Babylonian_Pythagoras.html

1 1 6 L. Gicardi, L'alba dei numeri, Sistema di numerazione e calcolo algebrico della Terra tra i due fiumi.

1,7 http://voyager.jpl.nasa.gov/spacecraft/goldenrec.html.

28 r i

1 1 8 S. N. Kramer, From the Tablets of Sumer, The Falcon's Wing Press, Indian Hills (Colorado) 1956, olasz ford. Giuliana Lenghi Balestra, I Sumeri agli esordi della civiltà, XX. old., Aldo Martello Editore, Milano 1958.

1 1 9 S. N. Kramer, a From the Tablets of Sumer olasz kiadása. 1 2 0 Ua. XIII. old. 1 2 1 Ua. 146. old. 1 2 2 Lásd 35. jegyzet a 49. oldalon. 1 2 3 G. Pettinato, I Sumeri, 56. old. RCS Libri spa 1995. 1 2 4 G. Pettinato, I Sumeri, 57. old. 1 2 5 L. Wolley, Ur dei Caldei, 59. old., G. Einaudi Editore, Torino 1958;

(eredeti cím: Excavations at Ur, Ernest Benn, Ltd. London 1954). 1 2 6 G. Roux, Ancient Iraq, 75. old. 1 2 7 G. Roux, Ancient Iraq, 84. old. 1 2 8 S. N. Kramer, The Sacred Marriage Rite, Bloomington, Indiana

University Press 1969. 1 2 9 G. Pettinato, / Sumeri, 59. old. 1 3 0 Lásd 35. old. 1 3 1 David Rohl, Legend The Genesis of Civilisation, © David M. Rohl,

1998, (a könyv olasz címe: La Genesi aveva ragione, 130. oldaltól, Piemme 2000).

1 3 2 S. N. Kramer, The Sumerians - their History, Culture and Character, 290. old., University of Chicago Press, Chicago, USA 1963/1971.

1 3 3 S. N. Kramer jelzett mű. 134 S. N. Kramer, The Sumerians, 297. old. 135 S. N. Kramer, The Sumerians, 297. old. 136 Ua. 137 S. N. Kramer, The Sumerians, 298. old. 138 The Authorized Version or King James Version (KJV), 1611 1769. 139 LA SACRA BIBBIA della CEI, Centro Editoriale Dehoniano,

Bologna 1990. 140 S. N. Kramer, The Sumerians, 298. old. 141P. E. Cleator, Linguaggi perduti, 121. old., Garzanti 1964,

(eredeti verzió: Lost Languages by P. E. Cleator 1959). 142 Ua., 121. old. 143 Ua., 122. old.; G. Pettinato, 56. old., I Sumeri. 144 D. Rhol, 132. old. 145 G. Pettinato, La scrittura celeste, 22. old. 146 T. Jacobsen, The Sumerian King List, in G. Pettinato, / Sumeri, 67. old. 147 S. N. Kramer, ISumeri alle radici della storia, 215. old.;

és más assziriológusok. 148 A feldolgozás a Biblia, Teremtés könyve 5,1 -32 oldalakból vett adatok

alapján történt. 149 Lásd a 124. old.

286

150 Giovanni Maria Pace, La Repubblica, 2002. február 5. 151 Umberto Folena, Avvenire, 1999. december 30. 152 A feldolgozás a Biblia, Teremtés könyve 11 és az utána következő

részek alapján történt. 153 Jubileumok könyve, Il libro dei Giubilei, IV, 10 és tovább, UTET,

Torino 1993. 154 Jubileumok könyve, Il libro dei Giubilei, IV, 10. oldaltól. UTET,

Torino, 1993. 155 Erkölcsi Levelek, 70. 156 Simone Bastianoni, a Sienai Egyetem professzora, tagja

a Comitato degli standard del Global Footpoint networknek, www.altraeconomia.it, 2007. okt. 16.

157 R. Lábat és E Malbran-Labat, Manuel d'épigraphie akkadienne, Geuthner, Paris 1976; William H. Stiebnig, Ancient Near Eastern History and Culture, Prentice Hall, 2004.

158 T. Jacobsen, The Treasures of Darkness, 78-79. old., Yale University Press 1976.

159 S. N. Kramer, The Sumerians, 285. old. 160 Teremtés könyve - Genesis 17, La bibbia, C.E.I. 161 G. Pettinato, Mitologia Assiro Babilonese, 536. old. 162 Enki ordinatore del mondo, Bottéro-Kramer, Uomini e dèi della

Mesopotamia, 171. oldaltól. 1 6 3 T. Jacobsen, The treasures of darkness, 140. oldaltól, Yale University

Press 1976; Bottéro-Kramer, Uomini e dèi..., 55. old. 1 6 4 S. N. Kramer, / Sumeri agli esordi della civiltà 99. old. 1 6 5 T. Jacobsen, The treasures of darkness, 107. old. 1 6 6 R. Labat, E Malbran-Labat, Geuthner Manuel, Paris 1994. 1 6 7 T. Jacobsen, The Treasures of Darkness, 107. old. 1 6 8 Bottéro-Kramer, Uomini e dèi..., 11. illusztráció. 1 6 9 S. N. Kramer, I Sumeri agli esordi della civiltà 138-139. old. 1 7 0 Bottéro-Kramer, Uomini e dèi della Mesopotamia, 563. old.;

G. Pettinato, Mitologia Assiro Babilonese, 31. old. 1 7 1 S. N. Kramer, The Sumerians, 123. old. 1 7 2 Bottéro-Kramer, Uomini e dèi... 58. old. 1 7 3 T. Jacobsen, The treasures of darkness, 86. old. 1 7 4 S. N. Kramer, The Sumerians, 122. old. 175 Testi sumerici e accadici a cura di G. R. Castellino, 83. old. UTET,

Torino 1977. 1 7 6 Bottéro-Kramer, Uomini e dèi della Mesopotamia, 207. old. I. jegyzet. 1 7 7 G. R. Castellino, Testi sumeri ed accadici, 547. old. 1 7 8 T. Jacobsen, The treasures of darkness, 17. old. 1 7 9 Lásd. 146. old. 180 II Poema diAtrahasis, Bottéro-Kramer, Uomini e dèi..., 564. old. 1 8 1 Bottéro-Kramer, Uomini e dèi..., 191. old.

1 8 2 S. N. Kramer, Sumerian Mythology, 70. old., Harper & Brothers, New York 1961.

1 8 3 Olasz verziója az. I Sumeri agli esordi della civiltà, 110-111. old.; Bottéro-Kramer, Uomini e dèi..., 193. old.

1 8 4 Ua. 1 8 5 G. Furiarli, Miti Babilonesi e Assiri, 61. old. 1 8 6 G. Semerano, Le origini della cultura europea - II. kötet,

XIII, XVI. old. 1 8 7 R. Labat, Manuel depigraphie akkadienne, 99., 237. old.; G. Semerano,

Le origini della cultura europea - Voi. II. Dizionari etimologici, 427. old., Leo S. Olschki, Firenze 1994.

1 8 8 G. Semerano, Le origini della cultura - europea - Voi. II, 669. old. 1 8 9 G. Furlani, Miti Babilonesi e Assiri, 98. old. 190 II codice di Hammurabi, Luca Torre Editore, Napoli 2004. 1 9 1 R. Labat - F. Malbran-Labat, Manuel d'èpigraphie akkadienne. 192 Sumerian Lexicon, Copyright © 1996-1999 John Alan Halloran. 1 9 3 L. J. B. Pritchard, Ancient Near Eastern Texts Relating to the Old

Testament with Supplement, 68. old., Princeton University Press, USA 1969.

1 9 4 L. Bonomi Ponzi, UEtà Preistorica, in Storia Illustrata delle ditta dell'Umbria Raffaele Rossi szerkesztésében, Terni, M. Giorgini szerkesztésében, Eliso Sellino Kiadó, Milano 1993. 37-46. old.

1 9 5 G. Pettinato, Mitologia Assiro... 536. old.; Bottéro-Kramer, Uomini e dèi della... 570. old.

1 9 6 A. Rolla, Il Messaggio della salvezza, LDC, Torino 1968, idézet Taylor „New Zealand" című művéből, 107. old. 39. szám.

197 Dizionario De Mauro Paravia, www.demauroparavia.it/119666. 198 A la Repubblica című napilap online oldala, 2007. szeptember 5.

http:/www. repubblica, it/2007/02/'sezione/scienza _e_tecnologia/ staminali-2/embrioni-chimera/embrioni-chimera.html.

199 MolecularLab honlapjáról: Il mondo della ricerca scientifica, http://www.molecularlab.it/news/view.asp?n=3140.

2 0 0 A RAI Radio Televisione Italiana honlapjáról 2001. október 26. http://www. rat. it/news/aricolonews/0,9217,6316,00. html.

201 Az Associazione Nazionale Medici Veterinari Italiani napilap honlapjáról 2002. február 18. http://www.anmvioggi.it/407/18-02-02/ e-adesso-cloniamo-il-cane.

202 E. Dusi, a la Repubblica című napilap portáljáról 2008. január 18.

http:/'/www. repubblica, it/2007/11/'sezioni/'scienza _e tecnologia/ wilmut-staminali/clonati-embrioni/clonati-embrioni.html.

203 T j a .

204 G. Pettinato, Mitologia Sumerica, 147. old. 205 Bottéro-Kramer, Bestiame e cereali, 544. old., Uomini e dèi...-ben;

S. N. Kramer, „Cattle and Grain", Sumerian Mythology, 72. old.

288

208 q Pettinato, Introduzione dei cereali a Sumer, 425. old., Mitologia Sumerica, op.cit.

2 0 7 G. Pettinato, „La creazione di Enkidu nell'Epopea classica di Gilgamesh", a Mitologia Assiro Babilonese nyomán, 442-443. old.

2 0 8 G. Pettinato, „Mito sumero del diluvio", részlet a Mitologia Sumericából, 147. old.

2 0 9 G. Pettinato, Mitologia Assiro Babilonese (...), 324. old. 2 , 0 G. Pettinato, ..Tenzone tra pecora e grano", 428. old.,

Mitologia sumerica. 211 Gilgames-eposz, I. Tábla, III. oszlop v.2, és IV. oszlop v.2, G. Furlani,

Miti Babilon..., 171. old. 2 1 2 Lásd 170. old., és tovább, a 208. jegyzet. 2 1 3 V. Marcozzi, L'uomo nello spazio e nel tempo, 366. old.

Ambrosiana, Milano 1953 in Bibbia ed antropologia, 145. old. 2 1 4 CdT, Centro di traduzione degli organismi dell'Unione

Europea - IATE. 2 1 5 E Montanari, Vocabolario della lingua greca, Loescher, 2004,

II. kiadás. 2 1 6 Naturai History Magaziné, Inc., 2007,

http://www.naturalhistorymag.com/index.html. 217 Enk e Ninmah: creazione dell'uomo e sue limitazioni,

Mitologia Sumerica G. Pettinato szerkesztésében, 409. old. 218 Enki e Ninmah, Uomini e dèi..., 192. old. 219 Popol Vuh, Il Libro Sacro dei Quiché, Tullio Tentori szerkesztésében,

11. old. Editori Associati spa, Milano 1988. 220 T J a ,

2 2 1 Ua. 13. old. 222 Enki e Ninmah, az Uomini e dèi... könyvben 193. oldaltól, és a Mitologia

Sumerica, 411. old. 223 „II mito di Atramhasis o del Grande Saggio" ősi szövegből

idézet, G. Pettinato fordítása olaszra, Mitologia Assiro Babilonese, 326. old.

224 II mito di Atramhasis, G. Pettinato fordításában, Mitologia Assiro Babilonese, 326. old.

225 II mito di Atramhasis, G. Pettinato fordításában, Mitologia Assiro Babilonese, 237. old.

2 2 6 Ua. 227 Enki e Ninmah, az Uomini e dèi... könyv 193. old., és a Mitologia

Sumerica, 411. old. 228 II mito di Atramhasis, G. Pettinato fordítása, Mitologia Assiro

Babilonese, 327. old. 2 2 9 Bottéro-Kramer, Uomini e dèi... 12. lábjegyzet, 389. old. 2 3 0 Ua. 536. old. 2 3 1 S. N. Kramer, I Sumeri agli..., 112. old.

2 3 2 S. N. Kramer, I sumeri agli..., 80. old., Milano 1958 (eredeti cím: „From the Tablets of Sumer").

233 // Poema di Atrahasis, Bottéro-Kramer, Uomini e dèi... 572. old. 2 3 4 G. Spedini, Antropologia Evoluzionista, 139. old. 2 3 5 Ua. 144-145. old. 2 3 6 Teremtés könyve 2,16. 2 3 7 Teremtés könyve 2,9. 2 3 8 Lásd 25. jegyzet. 2 3 9 Bottéro-Kramer, Uomini e..., 535. oldaltól. 2 4 0 G. Pettinato, Mitologia assiro..., 406. old., LL 48-49 a Kar4 Akkád. 2 4 1 S. N. Kramer, Mythologies oftheAncient World, 123. old.

Anchor Book, Doubleday & Company Inc., Garden City, New York 1961.

2 4 2 Bottéro-Kramer, Uomini e..., 535. oldaltól. 2 4 3 G. Pettinato, Mitologia assiro..., 406. old. 2 4 4 G. Smith, Chaldean account ofGenesis, 91. old. 1875 London. 2 4 5 J. Campbell, 1964, The Masks ofGod. Occidental Mythology,

olasz változata: Le maschere di Dio, 15. old. Arnoldo Mondadori Editore, Milano 1992.

2 4 6 G. Furlani, Riti Babilonesi e Assiri, 102. old. Istituto delle edizioni accademiche, Udine 1940.

2 4 7 R. Graves e-R. Patai, / miti ebraici, 94. old. Genesis Rabba, midrash a Genesi (Teremtés könyvében), Longanesi & C, Milano 1980.

2 4 8 Testa Bappenheim-Lampugnani, Bibbia e..., 66. old. 2 4 9 S. Langdon, Le poème sumérien du paradis, du déluge e de la chute

de l'homme, 26. old. Editions Ernest Leroux, Paris 1919. 2 5 0 G. Pettinato, La creazione di Enkidu az „Epopea classica di

Gilgamesh"-ben, részlet a Mitologia Assiro Babilonese, 442. old. 2 5 1 E. A. Speiser, A.N.E.T. 101. old. 2 5 2 G. Pettinato (szerkesztésében), Adapa e il Vento del Sud,

Foster fordítása 1993; S. Dalley 1989, Speiser 1950, a Mitologia Assiro Babilonesében, 300. old.

2 5 3 E. A. Speiser, A.N.E.T. 101. old. 2 5 4 E. A. Speiser, A.N.E.T, 101. old. 255 Adapa e il vento del Sud, 301. old. 256 Adapa e il vento del Sud, 304. old. 2 5 7 S. Picchioni a Mitologia Assiro Babilonesében G. Pettinato

szerkesztésében, 435. old. 2 5 8 T. Jacobsen, The Sumerian King List, 85-86. old, The University

of Chicago Press, 1939. 2 5 9 Ua. 15. oldaltól. 260 The Sumerians - C. Léonard Woolley, W.W. Norton & Company, Inc. N.Y.

1965. 261 La Bibbia di Gerusalemme, da La Sacra Bibbia della CEI, 41. old. 1971.

290

262 Septuaginta: id est Vetus Testamentum Graece iuxta 70 interpretes / edit Alfred Rahifs, Genesis 3,21:23, 5. old, Deutsche Bibelgesellschaft, Stuttgart, 1982; Gjoko Gjorgjevski, Enigma degli enigmi: un contributo allo studio della composizione della raccolta salomonica, 23. old., Editrice Pontificia Università Gregoriana, 2001.

2 6 3 Teremtés könyve, 2,21:23; Derrick Sherwion Bailey, Sexual Relation in Christian Thought, 280. old., Harper, New York 1959, Septuaginta.

2 6 4 Lásd a„II matriarcato" vagy az „II diritto materno" műveket (1861)

Johann Jákob Bachofentől az II gioco delle opinionihan Umberto Galimbertitől, 22. old. Feltrinelli Editore, Milano 2004.

265 p Engels, L'origine della famiglia, della proprietà privata e dello stato, Editori Riuniti, Roma 1993.

2 6 6 Ua. AIV. kiadás előszava. 2 6 7 Fülöp Evangéliuma, II. kódex, I vangeli gnosticiban, 157. old.

Luigi Moraldi szerkesztésében, Adelphi Ediore, Milano, 1995. 2 6 8 Lásd 263. jegyzet. 269 http://www.wheeloftheyear.com/2006photos.htm, Erich Neumann,

La Grande Madre, 37. Tábla, Astrolabio - Ubaldini Editore, Roma 1981.

2 7 0 R. Graves e-R. Patai, i miti ebraici, 84. old. Longanesi, Milano, 1980. 271 R. Labat,-F. Malbran-Labat, Manuel d'épigraphie..., 12-129. old. 2 7 2 Lásd 140. old. 273 Out of Place Artifacts (helyen kívüli lelet vagy kézműipari termék). 274 R. Lábat- F. Malbran-Labat, 128-129. old. 2 7 5 Louvre, Joaquín Menant, Les Pierres gravées de la Haute Asie, I. kötet,

166. old. 104. ábra, Párizs, 1883-1886, a La Grande Madre könyvben a 310. oldalon, szerző Erich Neumann, Astrolabio-Ubaldini Editore, Roma 1981 (eredeti verzió Die Grosse Mutter, Rhein-Verlag, Zürich 1956).

276 G. Semerano, Le origini della cultura europea, XIX. old., II. kötet. 277 http://www.sacredsource.com, az eredeti a londoni British

Museumban van. 2 7 8 Teremtés könyve 3,1. 279 Gabrile-Aldo Bertozzi, Teratologia del serpente, 9. oldaltól, Béréniké

könyvében, Angelus Novus Edizioni, VII. év, 19. szám, 1999. március. 2 8 0 Gabriel-Aldo Bertozzi, Teratologia del serpente, 11. oldaltól. 281 Ua. 9. oldaltól. 282 Dizionario Larousse della civiltà egizia, 312. oldal, Gremese Editore 2002. 2 8 3 Ezt a rajzot Lorenzo Massacesi készítette, a szerző tulajdona. 2 8 4 Lásd 212. old. 2 8 5 Jelenések könyve 20,2, A Biblia C.E.I. 2 8 6 G. Semerano, Le origini della cultura europea - I. kötet.

29]

287 Etimological Dictionary of BIBLICAL HEBREW, Rabbi Matityahu Clark, Feldheim Publishers; Jerusalem, Israel 1999, 154. old.; Blue Letter Bible. ..Dictionary and Word Search for nachash (Strong's 5172)". Blue Letter Bible, 1996-2008, http://www.blueletterbible.org.

288 Etimological Dictionary of BIBLICAL HEBREW, 211. old. 289 Vocabolario Etimologico della Lingua Italiana, Ottorino Pianigiani

a szerző. 290 Le poesie liriche di Dante Alighieri, Tipografia Menicanti, Roma 1843. 291 Teremtés könyve 4:14. 2 9 2 R. Graves e-R. Patai, / miti ebraici, 207. old. 2 9 3 G. Spedini, Antropologia evoluzionistica, 171. old. 2 9 4 Teremtés könyve, 6:1. verssor. C.E.I. 2 9 5 Teremtés könyve, 6:4. verssor. C.E.I. 296 Etimological Dictionary of Biblical Hebrew, 159. old. 2 9 7 Teremtés könyve 6:1,4, L'antico Testamento in ebraico trasliterato -

Biblia Hebraica Stuttgartensia, Deutsche Bibelstiftung, Stuttgart, 1977.

2 9 8 Mt. Blanco, Fossil Museum, Crosbyton, Texas (USA). 299 Apocrifi dell'Antico Testamento vö. 14. lj, Editori Associati Spa,

1990-1997 UTET-engedély alapján, Torino 1981, 1989, az Apocrifi dell'Antico Testamento I—II. kötetéből, melyek a Collezione dei Classici delle religioni gyűjteménybe tartoznak, II. rész „La religione ebraica" Piero Rossano szerkesztésében.

300 Apocrifi dell'Antico Testamento (vö. 12. lábjegyzettel). 301 Apocrifi dell'Antico Testamento Vol. I., VI. old., Paolo Sacchi

szerkesztésében. 302 Dizionario Zanichelli Editore, Bologna 2009. 303 La Bibbia di Gerusalemme, C.E.I., 1974. 3 0 4 Ua. 305 Teologia del Vecchio Testamento, D. Pintonello professzor fordította,

szerzője Paolo Heinisch, a nijmegeni (Hollandia) egyetem teologia professzora, Marietti (To-Rm) 1959.

306 Hebrew and Chaldee Lexikon to the Old Testament Scriptures by Wilhelm Gesenius (often simply referred to as Gesenius's Lexicon), Crocker and Brewster, Boston 1844.

307 Sumerian Lexicon, 57. old., Copyright © 1996-1999 John Alan Halloran.

3 0 8 R. Labat,-F. Malbran-Labat, Manuel d'épigraphie..., 131. old. 3 0 9 Ua. 75. és 145. old., Sumerian Lexicon, 57. old. 310 Georgius Syncellus (Chronographia), Georgius Syncellus

et Nicephorus Cp. P. 203, Bonnae, Weber, 1829. 311 Zanichelli - Dizionario Greco, 171. old. Perugia Edizioni, 2003-2006. 312 The Book of Enoch or I Enoch - o new English Edition,

Matthew Black, 106. old., E. J. Brill, Leiden (NL) 1985.

292

313 F. Manzi, Melchisedek e l'angelologia nell'Epistola agli Ebrei e a Qumran, 35., 38., 81. old., Editrice Pontificio Istituto Biblico, Roma 1997.

314 Angels at Qumran - a comparative study of 1 Enoch 1-36, 72-108 and sectarian writing from Qumran, 38. old., Continuum International Publishing Group, 1992.

315 Garzanti - Dizionario di italiano, 2003. 316 R. Labat e - F. Malbran-Labat, Manuel...; John Alan Halloran,

Sumeran Lexicon. 317 Énók könyve Vili, cap. XLVI, Apocrifi dell'Antico Testamento Vol. I.,

Paolo Sacchi szerkesztésében. 318 Énók könyve, XX. CVL, 2, Apocrifi dell'Antico Testamento Vol. I.,

Paolo Sacchi szerkesztésében. 319 Énók könyve, II. VI. 7. 3 2 0 Lásd a 231. old. * lábjegyzetet. 321 Book of Enoch: Together with a Reprint of the Greek Fragments,

R. H. Charles, 16. old. lábjegyzetek. 3 2 2 Énók könyve, II. VII. 1,2. 323 La Bibbia, C.E.I. 1974. 3 2 4 Lásd 294. jegyzet. 3 2 5 Énók könyve, II. Vili. 1,3, az etióp szövegből fordította

R. H. Charles, 1912. 3 2 6 Énók könyve, XI, LXIX, 8,9,12. 3 2 7 L. Fusella, Apocrifi dell'Antico Testamento, II. kötet, 87. old. 328 A Genesis Apocryphon - a scroll from the wilderness of Judaea

by Nahman Avigad and Yigael Yadin, 40. oldaltól, The Magnes press of the Hebrew University and Heikhal Ha-Sefer, Jerusalem, 1956.

3 2 9 Énók könyve, XX, CVI, 14. 3 3 0 Énók könyve, XX, CVI, 10. 331 Énók könyve, XX, CVI, 16, 18. 3 3 2 Énók könyve, II. X, 9. 3 3 3 Énók könyve, XI, LXIX, 6. 3 3 4 R. Graves e-R. Patai, / miti ebraici, 130. old. TEA, Milano 1998. 3 3 5 Teremtés könyve 2,18. 3 3 6 Teremtés könyve 1,28. 3 3 7 Teremtés könyve 2,19-20. 3 3 8 Teremtés könyve 2,21. 3 3 9 Teremtés könyve 2,22. 3 4 0 Teremtés könyve 2,24-25. 341 Teologia del Vecchio Testamento, 187. old., a fordítás Prof. D. Pintonello

szerkesztésében, szerző Paolo Heinisch, a nijmegeni (Hollandia) egyetem teológiaprofesszora, Marietti (To-Rm) 1959.

3 4 2 J. Bottéro, L'Oriente Antico - Dai Sumeri alla Bibbia, 298-299. old., Dedalo, 1994.

3 4 3 Teremtés könyve 3,13. 3 4 4 Teremtés könyve 3,4-5. 3 4 5 Énók könyve, II, IX, 6. 3 4 6 Énók könyve, II, IX, 7-8. 3 4 7 Énók könyve, II, X, 7. 3 4 8 Énók könyve, II, X, 8. 3 4 9 Énók könyve, II, X, 7. 3 5 0 Énók könyve, II, X, 13. 351 Énók könyve, I, I, 2. 352 Libro dei Giubilei, Prologo, IV, 17. 3 5 3 Énók Könyve, XIII, Az Asztronómiai Könyv, LXXII-LXXX. 3 5 4 C. H. Hapgood, Lo scorrimento della crosta terrestre, Einaudi, 1965;

(eredeti verzió: Earths shifting crust: a key to some basic problems of earth science /with collaboration of J. H. Campbell; foreword by Albert Einstein, Pantheon Books Inc., New York 1958).

3 5 5 M. A. Cremo, R. L. Thompson, Archeologia proibita, Newton & Compton, 2002 (eredeti cím: The Hidden History of the Human Race, Bhaktivedanta Book Publishing, Inc., Los Angeles 1996).

356 T j a

Tartalom

Köszönetnyilvánítás 7

Gabriel-Aldo Bertozzi előszava 9

A szikra 13

Első rész

1. fejezet 19 Az eredet 19 A labilis elmélet 20 Az eredendő ügy 23 Vádirat 24 Következtetés

2. fejezet 31 Mítoszok, legendák vagy valóság? 31 Az ember teremtése 33 A Biblia - történelem (utalások) és Exegézis 36 Marduk, a világ teremtője 45 Enuma elis, avagy a mezopotámiai Teremtéseposz 46 A Naprendszer eredete az akkádok szerint 1 il I Az analógiák 00 Egy harcszíntér 97 A Marduk-rejtély: az új jövevény 97 A VA 243-as ügy 99 Összegzés az Enuma elisről 102

295

3. fejezet 107 Adalékok a sumerek tudományos és egyéb ismereteihez 107 Összegzés 112 Az Első rész végső következtetései 113

Második rész

1. fejezet H7 Történelmi utalások és tanulmányok a sumerek eredetéről 117 A krameri forradalom 119 A felfedett sumer kérdés 123

2. fejezet 127 Bevezetés a forrásokhoz 127 Amikor a fenségesség 128 A hosszú élet elixírje 131 A sumerek világnézete 135

3. fejezet 139 Útmutató az értelmezéshez 139 A sumer panteon 140

4. fejezet 147 Az előzmények 147

5. fejezet 155 Amikor minden elkezdődött 155

6. fejezet 167 A terv 167 A „Már létezik" választása 177 A munkálatok kezdete 178 A munkálatok mozzanatai 180 A második rész végkövetkeztetése 187

296

Harmadik rész

1. fejezet L01 A következetlenség 191

2. fejezet 195 Ádám, Éva és a Kígyó 195 Az „Ádám-ügy" 198 Éva - minden élő anyja 203 A Kígyó 213 A harmadik rész végső következtetése 220

Negyedik rész

1. fejezet 227 A tervre emlékezve 227 A váratlan evolúció 228 Az óriások 229 Isten gyermekei 231 Angyalok, őrök 233

2. fejezet 239 A küldetés 239 Az ellenőrző csapat 241 A felfedett eredendő bűn 243 A tudományos ismeretek megszállottsága 250 Nefilim, Homo sapiens sapiens vagy Cró-Magnon 255

Epilógus 259 A következtetések útján 259

Zárszó 265

29/

Függelék

A babiloni számrendszer 269

Az ékírás fejlődése 270

Felhasznált irodalom 271

Magyar nyelvű ajánlott irodalom 277

Jegyzet 279