16 VASÁRNAPI ÜJSAG. I. SZÁM. 1895. 12. ÉVFOLYAM.

BUDAPESTI CZEGEK. ffilf I f l I I \1\TÍ\JF szabadalmazását esz-

lALALMANiOK £ ™ * ™ n e m z e t k ö z i m é r n ö k i és s z a b a d a l m i i r o d á j a , B u d a p e s t , E r z s é b e t - k ö r ű t 2 . sz . ( n é p s z í n h á z m e l l e t t . L e g r é g i b b s z a b a d , i r o d a . — T e l e f o n .

Hirdetések felvétetnek

a Vasárnapi Újság kiadó-hivatalában, Budapest, IV., Egyetem-utcza 4, sz.

Eisenschiml és Wachtl Budapest, Váczi utcza 12

G y á r : B é c s , K a i s e r s t r a s s e 6 2 . Legnagyobb raktár mindennemű fény

képésze t i gépek és készülékekből . Alapítva 1856 . —Többször ki tüntetve.

Áijegyzékek ingyen és bérmentve. Uj 1 A fotofftafálás elemei. Ára 2 frt.

GERÖ ADOLF c z i p é s z - m e s t e r .

B U D A P E S T , V . , P ü r d ő - u t c z a 2 . s z . A j á n l j a k é s z í t m é n y e i t

tff* fájós l á b a k r a

KOf HBERSER X&£& cs . és k i r . u d v a r i szá l l í tó .

Budapest, váezi-uteza 23, a nagy Kristófhoz ez. házban. Kész férfiruhák a legdúsabb vállasztékban. A készít-

mények elegáns, tartós és jutányos voltáért, valamennyi világkiállításokon a legmagasabb érmekkel kitüntetve.

„Toronyórák" palota, laktanya, gyári órákat,

v i l l a n y ó r á k a t , legelőnyösebben rendez be Mayer Káro ly L. I, m, állami kedvezni, göz-óragyára Budapesten, VII., Kazinczy-u. 3. Képes árjegyzék, kflltségjegyz.bérm.

KERTÉSZ TÓDOR. M ű i p a r á r u k t á r a .

Kunstgewerbliche Geschenks-Gegenstande.

Magasin des Nouveautes indus-trielles. — Fancy Goods.

B u d a p e s t , K r i s t ó f - t é r (Gróf Teleki palota).

Gerson Anna asszony B U D A P E S T ,

A n d r á s s y - ú t 21, (félemelet).

Vízhatlan esőköpeny, g-nmrai sárczipő és czizmák. Sebészeti műszerek és kötszerek stb., torna- és testedző szerek.

Sebészeti, műszaki és pinczeffazdászati árjegyzékek kívánatra bérmentve.

Újdonságok remek szcp csipke fichns-ben.

C s i p k e - g a l l é r o k , j a b o t t o k , s z i n h á z i f e j k ö t ő k , v a l . f r a n c z i a l e g y e z ő k , d i s z k ö t é n y e k . Pfeiffer Dezsőnél ,

Váczi-utcza 2 2 . Nemzet: szálloda épületében.

Helyiség-változtatás. Van szerencsénk a t. ez. közönségnek tudtára adni, hogy üzleti helyiségünket

Teréz-körút 5. sz. alá helyeztük át- '

Mély tisztelettel Ohm é s Simon.

STOWASSER J. h a n g s z e r g y á r a

Budapest, II., Lánezhid-u. 5. a cs. és kir. hadsereg szállítója.

M i n d e n n e m ű h a n g szerek és a l k a t r é s z e i k . Igazitások a legpontosab

ban eszközöltetnek. •Árjegyzék kívánatra ingyen.

Műíogak egész fogsorok berakatnak, a fog-gyökerek eltávolítása nélkül. Fogoperációk fájdalom nélkül. Árak mérsé

keltek. Löfler F. specialista,

Budapest, Váczi-utcza 25., I. emelet.

Legrégibb czég e szakmában

Magyarországon.

Türkéi és Schlesinger F é n y k é p é s z e t i

c z i k k e k g y á r i r a k t á r a ,

B U D A P E S T E N ,

I V . k e r . , K á r o l y - u t c z a K á r o l y - l a k t a n y a 4 . sz .

b o l t .

Á r j e g y z é k k í v á n a t r a b é r m e n t v e k ü l d e t i k .

Hirdetések elfogadtat

nak a kiadó-hivatal

ban, Budapesten, IV.,

egyetem-uteza 4. sz. a.

GANZ E S TÁRSA VASÖNTŐ- ÉS aÉPaYÁE-RÉSZV.-TÁRSÜLAT

B U D A P E S T É Ajánlanak mindennemű vas- , aczél- é s fémöntvényeket

építkezési és gépészeti czé lokra v izvezető csöveket , szi

vattyúkat , lecsapoló é s öntöző-zsi l ipet , készülékeket a

belvizek leeresztésére . — A helyi viszonyok szer int szer

kesztett turbinákat, őr lőnengereket kéregönte tű hen

gerekkel é s malomberendezés i czikkeket . — Zsi l ipeket

bármily nagyságban és bármi ly rendszer szerint. — A lag-

csöveket, zárkészülékeket , cső- é s kapu-zsi l ipekhez,

czölöpverő gépeket , anyagszál l i tó kocs ikat . — Álló vagy

fekvő gázmotorok egy vagy ké t henger re l és minden-

5619 nemű zúzógépek.

PSERHOFER J.-féle gyógyszer tá r Béesben, I. kerület, Singerstrasse 15. szám alatt „zum goldenen Reiehsapfel"

vértisztitó labdacsai m e l y e k e t a z e l ő t t « E g y e t e m e s l a b d a c s o k > - n a k n e v e z t e k jogosan megérdemlik ez utóbbi nevet, mivel ezek a labdacsok nagyon sok betegségben használhatók kitűnő hatással. Ezek a labdacsok sok évtized óta vannak általánosan elterjedve és kevés olyan család van, mely egy kis készletet ne tartana otthon ebből a kitűnő háziszerből. Számos orvos ajánlja ezeket a labdacsokat házi szernek különösen ama bajok ellen, melyek r o s s z e m é s z t é s és s z é k r e k e d é s által támadnak, u. m . : e p e k e r i n g é s z a v a r a , m á j b a j , b é l g y ö n g e s é g , f e l f ú j ó d á s o k , az agybanjvaló v é r t o l u -l á s o k , a r a n y é r eseteiben stb. Vértisztitó tulajdonságuknál fogva különös jó hatással v é r s z e g é n y s é g b e n és az ebből eredő betegségekben: s á p a d t s á g b a n , i d e g e s f e j f á j á s b a n stb. A vértisztitó labdacsok hatása enyhe, fájdalmat nem okoznak és igy a leggyöngébb betegek és gyermekek is bízvást bevehetik.

Ezen vértisztító labdacsok több mint 100 év óta tiszta és hamisítatlan minőségben kaphatók az «arany birodalmi almához» czimzett gyógyszertárban Bécsben Singerstrasse 15. szám a., és egy 15 szem labdacsot tartalmazó doboz (skatulya) ára 2 1 kr. o. é. Egy csomag, melyben 6 doboz van, 1 frt 5 krba kerül ; bérmentetlen utánvéten küldésnél 1 frt 10 kr. Egy csomagnál kevesebb nem küldetik el.

Az összeg előleges beküldésénél (mi legjobban postautalványnyal eszközöltetik) bérmentes küldéssel együtt: 1 csomag 1 frt 25 kr., 2 csomag 2 frt 30 kr., 3 csomag 3 frt 35 kr., 4 csomag 4 frt 40 kr., 5 csomag 5 forint 20 kr. és 10 csomag 9 frt 20 krba kerül. — Ezenkívül még mindennemű megbízások elfogadtatnak s a leggyorsabban és legolcsóbban teljesíttetnek az «arany birodalmi almához» czimzett gyógyszertárban: Bécs, Singerstrasse 15. sz. a.

C s a k a z o n l a b d a c s o k v a l ó d i a k , m e l y e k n e k h a s z n á l a t i u t a s í t á s a J . P s e r h o f e r a l á í r á s s a l v a n e l l á t v a é s e z e n a l á i r á s m i n d e n d o b o z f ö d e l é n v ö r ö s s z í n b e n v a n n y o m t a t v a . K u k t á i - B u d a p e s t e n , T ö r ö k J ó z s e f g y ó g y s z e r t á r á b a n , K i r á l y - u t c z a 1 2 . s z . a . 5962

Az elismerileöjobt éslê eáészséoesett pótlék, a valódi kávéhoz.

m vffl w w fm jgip „Az Évszak"

F o l y ó i r a t n ő i d i v a t é s k é z i m u n k a s z á m á r a . Évente 2 4 g a z d a g o n i l l u s z t r á l t f ü z e t s z é p i r o d a l m i m e l l é k l e t t e l , 12 s z í n e z e t t d i v a t k é p p e l é s 1 2 s z a b á s z a t i m i n t á v a l . Negyedévenkint 1 f r t . — N a g y k i a d á s évenkint 36 színes divatképpel, negyedévenkint 1 f r t 5 0 k r . , kapható egyes füzetekben is 20 és 30 krjával. Megrendelhető minden könyvkereskedésben és postahivatalban. M u t a t v á n y s z á m o k m i n d e n k ö n y v k e r e s k e d é s b e n ingyen. — K i a d ó h i v a t a l : G r i l l K á r o l y c s . é s k i r . u d v a r i k ö n y v k e r e s k e d é s e , B u d a p e s t , D o r o t t y a - u t c z a 2 . sz .

A .Franklin-Társulat, kiadásában Budapesten megjelent és minden könyvárusnál kapható:

Á magyar büntetőjog kézikönyve.

Irta

Dr. F a y e r László, egyetemi rk. tanár.

I. kötet. Bevezető rész és általános tanok. (Btk. 1-125. §.)

Ára fűzve 3 f r t

Franklin-Társulat nyomdája. (Budapest, IV., Egyetem-utcza 4. sz.)

2. SZÁM. 1895. BUDAPEST, J A N U Á R 13. 42. ÉVFOLYAM. Előfizetési feltételek : VASÁRNAPI UJSAG és

POLITIKAI ÚJDONSÁGOK együtt I egész évre 1 2 frt f félévre _ 6 • Csupán a VASÁRNAPI ÚJSÁG | ***?* 7

W Csupán a POLITIKAI WDONSAGOK ' " J J ? I fcli-vre — 4 « I felévre —

5 . — 2.50

Külföldi előfizetésekhez a postaiIHR meghatározott viteldíj is csatolandó.

M" ZICHY MIHÁLY.

•ESSZE tőlünk, az orosz fővárosban, néhány nappal ezelőtt egy magyar művészt ünnepeltek szeretettel, tisztelettel. A leg

előkelőbb körök, az orosz tudományos és művészi testületek a birodalom minden részéből elküldték üdvözletöket. Magyarország üdvözlete és tisztelete is megilleli ezt a nagy művészt, mert noha régen elszakadt tőlünk, azért soha sem szűnt meg igaz magyar lenni, s az ő félszázados művészi pályafutása mindig a legbensőbb érintkezésben maradt hazájával, s fényes képességével, előkelő szellemével hódolt költőinek.

Zichy Mihályt, az európai hírű festőt ünnepelték Péterváron, hol oly régen él, hol a czárok udvari festője. Itt fejlődött ki tehetsége, itt lett a .festővilág sajátságos eredeti-ségű egyetlen alakja, oly önálló, hogy tanítványai sincsenek, mert az ő szellemét, sokoldalúságát csak hozzá hasonló képességek birnák megközelíteni. Itt töltötte el csaknem egészen azt a félszázadot — rövid megszakításokkal,- melyben a geniális szellem pezsgett és forrongott szakadatlanul, játszian, kedvesen, elbájolón egyszer, hatalmas erővel, zordonan és izgatón máskor, vagy pedig elragadtatva a fantázia merészségétől, elmélyedve az élet bölcseletebe. Az epikuri élet vidámsága, a szerelem, a szépség bájai, az életismeret nagy igazságai, a lélek merész fantáziája, a világ keserű bölcselete és iróniája, uralkodó eszmék kritikája és megtámadása, eszmények és képzeletek szimbóluma és allegóriája, a história, a népélet, az emberismeret, a humor, a dévaj -ság, a pompa, a vidámság és a drámai fenség, — a világfi, a történész, a moralista: ez mind alakot ölt Zichy Mihályban, a ki még föl keresi a nagy költői szellemeket is, hogy azok világ ba beleélje magát és kidomborítsa eszméiket, alakjaikat. Érez, tréfál, játszik, magyaráz, izgat. E csodálatos sokoldalúságá-

ban rendkívül termékeny, bámulatosan eredeti, s a mód, a mint szelleme nyilatkozik, ismét oly sokféle, de elég neki a közönséges rajzoló ón, vagy a toll. Az ábrázolás, az előadás e legegyszerűbb eszközeivel is elragad, elbájol. Finom, elegáns, gyöngéd tud lenni ép oly mértékben, mint erős, elkeseredett és megrázó. Majd a fekete krétát, vagy szenet veszi elő, a karton-rajzolók szerét, melyhez azonban biztos kéz, nagy formaérzék kell. Gyakran még színeket is használ ezekhez, vékony vízfestéket. Hogy pedig a színek mily fényét és pompáját tudjalufejteni,mutatjákaquarell-képei,melyekke] művészete legmagasabb fokátérteel. Ezeketőrzik mindenfele a Ofeári palotákban, a ragyogó albu-

1884. évi fénykép után.

Z I C H Y M I H Á L Y .

mokban, melyekben a ezári udvar életét Kroki-tette meg. Az olajfestményekben mindig a merészebb eszmékhez fordul, B itt inkább a rajz tisztaságával, a tartalommal, olykor a bizarr-sággal kivan hatni, mintsem a csillogó tekhni-kával.

A rajznak igazi nagy mestere1 Zichy. Mindent a legkönnyebb világossággal fejez ki: érzelmet, hangulatot, bájt és jellemet. A formaérzék csak ritkán egyesül egy művészben annyi igazsággal, mély tartalommal és vezéreszmékkel.

Egy franczia műkritikus, Gautier Teofil, több mint harmincz évvel ezelőtt «monstre do genie»-nek, szörnyű lángésznek nevezte el. Ö ismertette meg először Zichy művészetet •

világgal,mikor l'étervárott járt. Addig itthon sem tudtunk sokat Zichy -ről. A múzeum képtárában két ifjúkori festménye maradt meg ; hogy mire vitte időközben, sejtelmünk sem volt róla, mert Zichy nem kiállítások számára dolgozik, képeinek nagy részét nem ismeri a világ, mert azok a czári család körében maradnak. Csak kevés képe fordult meg kiállításokon, kivált külföldön. Itthon több, s egy ízben a műcsarnok külön kiállítást is rendezett rajzaiból és festményeiből.

A nagy művész 1827 okt. 15-ikén született a somogymegyei Zalán. Édes testvére Zichy Antalnak, az. Írónak és főrendiházi tagnak. Atyja Zichy Sándor az ősrégi Zichy-csa-lád nemesi ágának sarja volt, anyja Eperjessy Júlia. Korán elhunyt atyja helyett anyja gondozása alatt növekedett fel, a ki sokáig gyönyörködhetett fia dicsőségében, mert csak pár évvel ezelőtt szűnt meg élni 84 éves korában. Mikor iskolái folytatására Pestre hozta édes anyja, itt Marastoni Jakab festöt szívesebben látogatta, mint a piaristák gymnáziumát, s majd a .i°gi egyetemet.Anyja egy ideig ellenezte, de később mégis beleegyezett, hogy festő legyen. Pesten nem volt kitől tanulnia, Bécsbe ment tehát s ott Waldmüller tanítványa lett, ki a festők főmesterének a természetet hirdette. Alig volt

18 VASÁRNAPI ÚJSÁG. •J. SZÁM. 1S95. 42 . ÉVFOLTAM.

ZICHY MIHÁLY.

húsz éves Zichy, mikor már több képet festett. Az elsőt «A meggyógyult leányt» a család zalai kastélyában őrzik; ezt követte a haldokló lovag» (megvette az osztrák műegyesület) és «A jókedvű troubadour». Zichy rá volt utalva az önfentar-tásra, s be is akarta bizonyítani, hogy a legkomolyabb lelkesedés vitte a művészi pályára. Az ifjú festőről itthon is beszélni kezdtek, s a múzeum számára megvásárolták «A halott gyermek-et», melyet a régi múzeumi katalógus igy czimezett: «Egy anya túlzott fájdalma gyermeke koporsóba tételénél.* Ebben ki volt fejezve a Waldmüller-féle irány kritikája is. Olaszországi útja után festette a múzeumban levő másik képét, a «Keresztről levételt)), mely már a rajzban és kompoziczióban nem közönséges tehetséget hirdet. A nagy festményt ajándékba adta a múzeumnak akkor, mikor az hangolta le, hogy nem neki ítélték oda Bécsben a Reichel-dijat, habár «A mentő csol-nak»-ért már előre mint nyertest üdvözölték. Elkedvetlenülve, távozni akart Bécsből, melynek művészi állapotai különben sem valami kecsegtetők voltak. Ekkor történt épen, hogy Heléna orosz nagyherczegnő rajztanítót keresett leánya, Michalovna Katarin (később a mecklen-burg-strelitzi herczeg neje) mellé s Waldmüller-hez fordult. A művész legkedvesebb és legtehetségesebb tanítványát ajánlotta, Zichy Mihályt, a ki megragadta az alkalmat, hogy elhagyhassa Bécset.

1847-ben így jutott az orosz fővárosba, különös életviszonyok közé, a hol a művészi köz-j>ont hiányzott, s Zichy úgyszólva egészen magára maradt tehetségével. Talán azért fejlődött oly önállóan, oly eredetien, s akkori helyzete magyarázza meg, hogy a nagyobb kompozicziókkal egyelőre fölhagyván, a rajznak és aquarellnek szentelte erejét. E kisebb művei aztán kézről kézre jártak, kapósak lettek, de csak idővel. A nagyherczegi háznál a művészt, egyszerűen az udvartartási személyzet kiegészítőjének tekintették. Egyszer papagájt festettek vele, máskor nagy képeket kívántak tőle, nem törődve azzal, hogy az ilyen sok időbe, tanulmányba és költségekbe kerül. Három évig maradt Zichy ebben a helyzetben. Haza nem térhetett; a lezajlott forradalom utáni idő legszomorúbb évei voltak akkor. Tovább küzdött tehát, mígnem Mayer Taddeus, egy előkelő miniatur-festö, Sándor hesszeni herczegnek, az orosz czár rokonának figyelmébe ajánlotta a magyar művészt. Ez több megrendelést tett nála, s kivált a vidám, pajzán tárgyú kisebb képek, aquarellek tetszettek, úgy, hogy I. Miklós czár érdeklődését is felköltötték. Az udvar ismert személyeinek pompás humorral festett alakjai nyitották meg Zichy előtt a czári udvart. 1853-ban a czár udvari festőjének nevezte ki, s azóta ő a Romanov-család történetének illusztrátora. A czárok mindig elvitték magokkal a hadi szemlékre, az utazásokra, az ünnepélyekre, a vadászatokra. Száz meg száz képet festett ezekről Zichy, melyeket aztán nagyobb alakban is megrendeltek nála, hogy a palotákat díszítsék, vagy pedig mint albumlapok gyűjtettek össze. A nagy-herczegek is sok megrendeléssel látták el.

1860-ban ismerte meg Pétervárott Zichy Mihályt Gautier Teofil, s akkor irta róla nagy magasztalásait, teljes elragadtatással. így hallottunk mi is híreket ismét a tőlünk elszakadt magyar mű vészről.'Fáj dalom, alkotásait nem ismerhettük meg, mert azok a czári palotát nem hagyhatták el.

1874-ig élt egyhuzamban Zichy az udvarnál. Ekkor eltávozott. Több oka volt rá. Sokan nem szerették, hogy a művész megtartotta függetlenségét és nem vegyült el az udvari környezetbe.

Maga a művész is nyomasztónak találta az udvari légkört, s elérkezettnek az időt, hogy saját sugallata szerint alkosson. Parisba ment. Már az orosz udvarnál is festett erős irányzatú képeket, melyekben a szabadság eszméit hirdette. Byenek például «A zsidó mártírok)), a ((Messiás)), melyet a debreczeni ref. kollégiumnak, (i Lutherx, melyet a budapesti evang. gymnázi-umnak ajándékozott. Ezeket most újabbak és újabbak követték s a költők műveivel is foglalkozott, ülusztrácziót készítvén több franczia költőhöz, Petőfihez, Göthéhez (((Fausti)), Shakes-pearehez, s több orosz költőhöz. Időközben Angliába ment át, hol a walesi herczeg vendége volt és elkísérte skótországi vadászataira, melyekről sok rajzot készített a herczegnek.

Majd a művészi életben nálunk támadt föllendülés haza vonzotta Zichyt. Egész családjával közénk jött s hosszú időt töltött Zalában és Budapesten fölváltva. Művészeink szeretettel vették körűi a mestert, kinek nagy miveltsége, világban való jártassága mint embert is oly vonzóvá teszi, s kinek társasága, kedélyének elevensége, ép oly tanulságos, mint műveinek szemlélete. Már-már arról volt szó, hogy Zichy állandón itthon telepszik meg, azonban késtek számára oly állást biztosítani, mely megillette volna. Visszatért ismét Oroszországba, és 1882-től újra elfoglalta helyét a pétervári udvarnál.

1878-ban a párisi kiállítás magyar osztályában «A rombolás géniuszának diadalát* kellett volna bemutatni Zichytől, de a kiállítás igazgatósága ellenezte, mert izgatónak találta a képet. A német egység megalakításának véres háborújára rvaló vonatkozást láttak benne. Igen sok képe Zichynek az emberiség uralkodó eszméit, küzdel meit az alkalomszerűség czélza-

tával állítja elénk. A pápa, a királyok, sőt a czár is megjelenik ezeken. Zichynek ezekben a műveiben a szabadság lángoló szeretete, a humanizmus, az élet mély ismerete, a család meleg szeretete nyilatkozik. Szépségűkről, tartalmukról nagyon sokat lehetne írni.

A költők közül a szabad szelleműeket szereti ezek mellé társul, hogy szemlélhetőn magyarázza őket. Mint illusztrátor, talán páratlan is. Dóré sem illusztrált annyit, mint Zichy: franczia, angol, orosz, német, magyar, sőt grúz költőket is, a kiknek szellemét a Kaukázus bérczei közt szerette meg, ahol akkor járt, mikor Lermontov »Démono czimű híres költeményeihez a helyszínen tett tanulmányokat. Büszkék Lermontov diszkiadására az oroszok.

De Zichy soha sem szűnt meg magyar lenni, és mindig fentartotta az összeköttetést hazájával. Az is fő óhaja volt, hogy leányai magyar asszonyokká legyenek. Sok megrendeléssel Zichyt nem háborgatták innen hazulról, de ha valami jótékony vállalathoz kérték segítségül művészetét, sőt ha egyesek fordultak hozzá, soha meg nem tagadta. A kormány részéről egy nagy megrendelést kapott, annak a históriai jelenetnek lefestését, mikor Erzsébet királyné koszorút tett Deák ravatalára. Ezt Budapesten készítette el és ott van a Történeti Képcsarnokban.

Sokszor meglepett a magyar költők illusztrálásával. Ez a nagy szellem apadhatatlan szeretettel veszi körül magát a költőkkel, hogy felüdüljön és megtermékenyüljön. A hazai jeles irodalmi termékek mindig ott vannak nála. Petőfit, Aranyt, Madáchot elejétől végig ismeri. Jókai műveihez is nem egy ülusztrácziót készített. Legkitűnőbb illusztrácziói közé tartozik az a tizenöt kép, mely az «Ember tragédiája »-nak legfőbb jeleneteit illusztrálja. A gyönyörű eredeti

2. SZÁM. 1895. 42. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI UJSAG. 19

Szentpétervári fénykép utón.

ZICHY MIHÁLY DOLGOZÓ-SZOBÁJÁBAN.

kartonokat, mint a rajzolás művészetének remekeit, a Nemzeti Múzeum számára szerezték meg. Arany balladáinak illusztrálását már régebben megkezdte, s azok kiadását épen most indította meg Báth Mór.

Különböző egyesületek fölhívására gyakran készített albumlapokat. Az aradi vértanuk albumához adott két nagy képe el van terjedve az egész országban. Bizonyosan feltűnhetik mindenkinek, hogy az aradi bitófa alatt álló koronás alakok közt Oroszországé sem hiányzik, s hogy ez az orosz udvari festő műve. De Zichy szabad szellemét nem engedi fékezni. Gondolkozása és eszméi szabadságát ép ugy megőrizte, mint magyarságát. Nem nyelte el a külföld, pedig dicsőséges művészi életének félszázadából alig néhány évet töltött idehaza.

Műveiből, ezernyi rajzaiból csak kevés van itthon. Ezek is nem régiben kerültek haza, mikor külön kiállításban tárták a közönség elé. A legtöbb rajza fivérénél: Zichy Antalnál és egyik vejénél, Feledi Tivadar festőművésznél van, ki most rendez sajtó alá Zichy Mihály mintegy 50 rajzával egy díszes albumkiadást. Oroszországban őrzik a legtöbbet, ezreket. Ezekben egy nagy művész szelleme és Oroszország legújabb története és három czár életének eseményei egyesülnek. A walesi herczegnél van ezenkívül még egy gyűjtemény.

Alább néhányat bemutatunk Zichy rajzaiból — természetesen vajmi kevés az ő sokoldalúsága feltüntetésére, de mégis ez a néhány kép is új meg új tulajdonságait ismerteti meg. A vidámság, a humor derültségével szól hozzánk *A titok». Két középkori lovag sugdos a kolduló barát fülébe valami nagyon víg titkot; alig győz rajta nevetni a nyírott fejű barát. Harmadik rajzunk egyszerű czimlap Bartalus István nép

dalgyűjteményéhez. Egy népdal egész szövege van lerajzolva. A menyecske mulat a korcsmában, az ura otthon haldoklik, — úgy hívják haza a gyermekek az anyát, de akkor sem hagyja abba atánczot, mikor már a halált tudatják vele. «Van már más apátoko, mondja az aszszony.

A nagy illusztrátort ismerteti meg az «Ember tragédiájából* vett két kép: «Pharaó és a haldokló rabszolga*, a zsarnokság és a hitvesi szeretet drámai képe, és «A londoni vásár», életkép a hiúság vásárából, mély tartalommal,'melyet a festő a költő után oly tisztán és beszédesen tud megértetni.

Ismét egészen más a Madonna, nem a szokásos ábrázolása Máriának és a bambinónak. Ez Zichy szimbolikus művei közé tartozik. Az isten anyja a felhők közt, boldog megalázkodással emelve magasra szent magzatát, ki szétterjesztett karjaival a keresztre emlékeztet, a felvilágosodás, az emberszeretet jelvényére. Az anyaság képe, mely életet ad.

Az «Oszták-magyar monarkhia írásban és képben » czimű nagy vállalatnak is több rajzot készített Zichy, ahhoz a részhez, mely az ősmagyar regéket állította össze. Az allegóriát, a tün-dériest, a misztikust nagyon szereti Zichy, a kinek pedig oly kiváló az ember- és életismerete. Egészen az ő elemébe tartozott az ős magyar kor, tündéreivel, hőseivel, leventéivel, meséivel. «A holt vitéz és menyasszonyát, kiket együtt temetnek el s kiknek sirját meghatva állják körül a marczona alakok, egy régi barbár korszak megindító képe vadságával, fájdalmával, a nyo-szolyó lányok virág-szórásával. «Csaba útja* azt a megragadó mesét festi elénk, mikor Attila fia fölkelti elhullott hőseit, s a felhőkön keresztül vezeti a Székelyföldre, s ott megvédi a székelyeket az ellenségtől.

E néhány képen is mennyi nagy tulajdon-Bága a művésznek, a könnyen oda vetett rajz egy kota-gyüjtemény czimlapján; a pajkos vidámság egy másik képen, aztán a drámai ábrázolás, a mesteri csoportosítás, a meggyőző előadás, s mindenütt a rajz tökéletessége.

A művész félszázados jubileumához járuljunk mi is hozzá a tisztelet adózásával. A mi viszonyaink közt Zichy uciu lehetett ereszen B mienk, de soha sem szűnt meg magyar lenni, a talán remélhetjük még, hogy lenyes pályáját itthon fejezi be.

EGY KALANDOR-NEMZETSÉG A XV. SZÁZADBAN. Történeti rajz.

(Folytatás.) Délre járt az idő; a nap kisütött s eloszlatta

a ködöt a középkori Milano szűk és tekervényes utczáin s derűit világossággal árasztotta el a négyszáz lovasból álló fényes menetet, ünnepi diszőltönyeikben, ragyogó fegyvereikkel. Csak S/brza Galeazzo lépdelt elfogódottan a ferrarai ós mantuai követek között, miközben a nép, mely százával foglalta el a templom bejáratát, tisztelettel hajtott főt előtte.

Bent, a templom két nagy boltivezet által tartott hajójában már ott volt Giovanni Lampug-nani, tetőtől talpig vértezve, oldalán Girolamo OlgiatiósCarlo Visconti, hermelin selyem udvari diszben, oldalaikon hosszú tőr lóggott.

Carlo Visconti a bejárattól balra foglalt állást, hol a herczegnek a templomba kellett lépnie, s hogy gyanút ne keltsen, elvegyűlt ismerősei közé.

Már hallszott a fegyveresek zöreje, a lovak patáinak dobogása. Majd Galeazzo léptei is felhangzottak a küszöbön, a mint lováról leugorva a kantárt szerecsen szolgájának odadobta, s elszánt, határozott léptekkel a bejárat felé indult. Egyszerre feltűnt nemes, szép alakja, alig volt még harminczkét éves, s a karban rázendítették a szent zsolozsmát: "Sic transit glória mundi.»

De mi ez ? A templomajtó előtt összeverődött tömeg hódolattal nyitott utat: csak két csoport állt meg mozdulatlan s a herczeget közre fogta. Lampugnani előre törtet, könyökével utat nyitva, miközben felkiált: «HelyetI Helyet!* De alig ér a herczeg közelébe, balját bársony süvegéhez emelve térdet hajt, mintha kérelmet rebegne ajka, míg jobbja villámgyorsan rántja ki tőrét s markolatig döfi a herczeg gyomrába.

Galeazzo megtántorodik, egyet fordul maga körűi, de íme egyszerre két kéz emelkedik még élete ellen: Olgiatié és Viscontié. Amaz háromszor sújt feléje s balmellén, nyakán és keze fején sebzi meg, emez pedig vállán és hátán.

Csapás csapást, szúrást szúrás követ. Esdeklő tekintettel, lélegzet után kapkodva hanyatlott alá Galeazzo, ajkai csak ennyit tudtak kinyögni: «oh, szűz Máriám!» s azzal kiadta lelkét.

«Meghalt! meghalt!" kiáltott fel tompán, borzadálytól földhöz szegezve a tömeg. De már akkor a herczeg lovászmestere, ki ura védelmére dühösen rántott kardot, az óriás termetű Fran-cesco da Kipa is vérében hevert a földön. Ellenben Galaezzo hű szerecsen szolgájának sikerűit az ájtatos asszonycsoport közé vegyülnie, mely ijedve tolongott a kijárat felé s még idején érte utói a sietve menekülő Lampugnanit, a mint készen tartott lovára akart kapni, de egyik lábával egy nőuszályba gabalyodva, nem tudott elég gyorsan odább állni. A szerecsen hátába döfte kardját s az összeesküvő holtan bukott arezczal a földre.

Most irtózatos gomolyagban, rémület és zavart kiáltások közt, egymással viaskodva tódult az egész ünneplő tömeg a kijárat felé. Gyülevész fosztogatók tépték le az asszonyok karjáról, nyakáról ékszereiket,, míg az ellenkező oldalról a herczegi alabárdosok nyomultak be a templom belsejébe, visszaszorítva a népet, mely fejét vesztve, nem tudta, merre meneküljön. A gyilkosokat két tűz közé szorítva, egyiket a másik, után ismerték fel, s átadták a fegyveres kiséretnek, mely röviden bánt el velők. Alig pár óra alatt tizenegy holttetem csüngött alá a vár fokáról, míg többeket elevenen fölnégyeltek.

Az üresen maradt istenháza, mire a sekrestyébe menekvő papok visszatértek, megdöbbentő

20 VASAKNAPI UJSAG. 2. SZÁM. 1895. 42. ÉVFOLYAM.

látványt nyújtott. Egyetlen nagy vértócsában három holttest feküdt: Galeazzóé, lovászáé, s a megérdemelt sorsát oly hamar elért Lampug-nanié, kinek szája tátva maradt, mintha harapásra tartaná készen. Néhányan megragadták a hullát, lábára kötelet kötöttek s úgy vonszolták ki.

A boldogtalan Sforza testét a sekrestyébe vitték be s megmosták vérétől. Tizenöt sebet ejtett rajta az összeesküvők tőre, mely meg is volt mérgezve.

Mikor a rémületes eset hírét megvitték Bona

sikerült megmenekülniök, de az előbbi pár nap múlva elfogatva, a kínpadon bevallotta bűnrészességét, mire felnégyelték.

Olgiati egy ideig családjánál és barátainál rejtőzött, aztán ő is kézrekerült. Kínpadra vonva, miután csontjait összezúzták, testét összeszabdalták, mindent bevallott bírái előtt. Beismerte, hogy karácsony előtt nyolcz nappal szőtték bűnös tervöket az összeesküvők, miután megesküdtek egymásnak, s ő szent Ambrus képe előtt tett fogadást a szörnyű tett végrehajtására. Napokig gyakorolták egymás közt a gyilkos

ra

vetése után atyja házába menekült, de ez hírét hallván a herczeg megöletésének ós sejtvén, hogy ebben fia is részes, megöléssel fenyegette, ha el nem hagyja házát. Ennek folytán szomszédja éa rokona Calcatera Domenico házába menekült s a padláson húzta meg magát. De ott is akadtak s elűzték.

Ekkor édes anyja a lelkészhez esküdve fia ártatlansága mellett hogy mentse meg őt. A lelkész papi ruhát vitt neki. s ebbe átöltöztetve,fejére biretumot téve, vezette el lakására, hol elrejtette. Hallotta itt a nép

fordult, megkönyörögve,

2 SZÁM. 18!)5. 42. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI UJSAG. 21

tartottak tőle, nehogy részvétet keltsen nyilvános kivégzése, tehát éjnek idejére halasztották megöletését.

Elevenen vagdalták darabokra. De Bona her-czegnő meghallgatta könyörgését, s papot küldött hozzája, hogy megmentse lelkét a kárhozattól.

«Tudom, —nyögte szaggatottan a legnagyobb fájdalmak között— hogy bűneimért megérdemelnék még nagyobb kínokat is, ha testem elbírná. De a szent ügy, melyért halok, megnyugtatja lelkiismeretemet. Remélem, hogy bűneimért

III. Katalin fogoly.

«Meghalt Itália békéje!» — igy kiáltott fel IV.Sixtuspápa Sforza Galeazzo meggyilkolásának hirére. De bármi leendett is e nagyfontosságú esemény kihatása az általános politikai viszonyokra, annyi bizonyos, hogy ez nem volt ok arra, hogy Katalin menyegzője halasztást szenvedjen miatta, sőt ellenkezőleg, a váratlan fordulat csak növelte a pápa reményét, hogy Gi-rolamo Riario házassága utján megszerezheti a

a nép lelkesedése nem ismert határt. A bájos úrnőt formaszerint tenyereiken emelték le a lóról Forliban s az ablakokból a «confettik» és torták oly özönét szórták az utczán ácsorgó néptömeg közé, hogy a szó legszorosabb értelmében járni lehetett rajtok.

Mindezek az ovácziók azonban, az igazat megvallva, inkább a szép és szellemes asszonyt illették, kit híre jó előre megelőzött, bárhová ment. Magát Girolamót legkevésbbó sem szerették, sem Rómában, sem új tartományaiban. Neve mindenütt csali idegenkedést költött. Kapzsiságát, zsar-

A FÁRAÓ ÉS A HALDOKLÓ RABSZOLGA. (AZ E M B E R TRAGÉDIÁJÁBÓL.)

• Gyere haza* é* nagJ'on beteg édes apám!»

BARTALUS István n é p D A L G Y Ű J T E M É N Y É B Ő L .

Z I C H Y MIHÁLY R A J Z A I . A LONDONI VÁSÁR. (AZ EMBER TRAGÉDIÁJÁBÓL.)

herczegnönek, a szerencsétlen nő férje tetemét leborítani elküldte azt az arany brokát díszruhát, melyet Galeazzo utolsó óráiban azzal bízott rá, hogy ha baj érné, azzal fedjék be holttestét. Abban temették el minden dísz és pompa nélkül a székesegyház sírboltjában.

Lampugnani holttestét a felismerhetlenségig eltorzítva, szétmarczangolva húzták végig kötelén utczák hosszat, minden utczán tagiainak egy"egy foszlányát és véres nyomokat hagyott hátra. Három napig tépték, marczangolták, végre a vízárokba dobták, s onnan újra kihalászva, lábánál fogva felakasztották.

Carlo Yiscontinak és Olgiatinak egy időre

ság módjait, minden lehető helyzetben, csak hogy ügyesen végezhessék a dolgot. A tett elkövetését megelőző éjjel, karácsony éjjelén is összejöttek, hogy elbúcsúzzanak egymástól, megújítsák esküiket s kioszszák egymás közt a szerepeket. Hajnalban betértek a templomba és szent Istvánhoz könyörögtek, hogy segítse meg vállalkozásukat s bocsássa meg szentelt hajiokának vérrel való beszennyezését, mert a haza és a szabadság érdekében cselekesznek. Beavatták titkukba Baranzi plébánost is, kitől elkérték szobája kulcsát, hogy ott várják be az udvar megérkezését.

Elbeszélte továbbá Olgiati, hogy a tett elkö-

átkozódásait, látta Lampugnani véres tetemeit végig hurczolni az utczákon. Szorongó érzés fogta el, de nem mozdult, hanem mikor aSforzák sbirrjei oda is betörtek, megmotoztak mindent s átkutatták a lakást, belátva, hogy ittsincs biztonságban, teherhordónak öltözött és sapkáját szemére húzva, vállára egy matraezot vetve, Filippo TJrescotti házába ment, onnan elkergetve, Gabriella della Piorihoz futott, hol végre szívesen fogadták, s egy gyermek és két szolga rejtekhelyet adtak neki. Itt lappangott fölfedeztetéséig.

Legifjabb volt az összeesküvők között s alig huszonkét éves, arcza szakálltalan. Ép azért

bocsánatot nyerek a legfőbb bírónál. Nem, nem bántam meg," a mit tettem. Ha tízszer újra születnék, tízszer vesznék el újra szívesen ilyen kínok között.»

Köny gyűlt szemeibe a pribékeknek. A bakó keze reszketett, mikor felhívták, hogy tegye kötelességét. Pallosa többszörös csapás után is csak bőrt hasított fel. Szörnyen felordított a nyomorult ember, de aztán újra erőt vett magán s igy szólt: «Rajta csak! a mit tettem, annak emléke örökre élni fog. Mors acerba, — tette hozzá latinul, — fáma perpetua. Stabit vetus memória facti.r> (Keserves halál, örök hir. Fenmarad örökre e tett emléke.)

milanói herczegséget. Mindenkedvezett tehát Katalin házasságának, s igy történt, hogy már a legközelebbi május havában az egybekelés, tekintettel a gyászra, minden ünnepélyesség nélkül per procura végbement.

Valóságos diadalmenet volt Katalin útja Rómába, hol IV. Sixtus udvaránál a legmelegebb fogadtatásra talált s 1479 szeptember 1-én elsőszülött fiának, Ottavianónak adott életet, ünnepélyt ünnepély követett. A pápa elhalmozta kegyeivel az ifjú házaspárt s Forli és Imola birtokával ajándékozta meg, ugyanakkor, mikor Katalin másodszor is fiat szült. Midőn pedig első körutjokat tartották romagnai alattvalóik közt,

noki indulatait nagyon is jól ismerték. Tudták, hogy csakhogy sóvár birvágyát kielégítse, házakat és templomokat sarczoltatott meg, elhur-czoltatta az ereklyéket, miseruhákat, igazságtalan adókkal zsarolta a gazdagokat s megfosztotta javadalmaiktól a főpapokat. Valóságos ostora, szipolyozója lett Rómának, és senki sem mert ellene szót emelni, mióta egy szerencsétlen érseket, ki önkénykedéseit nem akarta tovább tűrni, titkon megöletett. Katalin becsvágya, fényűzése inkább volt alkalmas fokozni, mint enyhíteni e visszaéléseket. Hű és életteljes képet fest róla ez időből Cerratini. «Lelkes, bátor, magas, — írja róla — bájoló arczczaL szóban

12 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 2. SZÁM. 1895. 42. ÉVFOLYAM.

azonban fukar. Selyemruhát viselt, bő lebernye-ges újjakkal,|francziás fekete bársony főkötőcskét, férfi övet, rajta aranynyal telt tarsoly, oldalt hüvelybe dugott pallossal. Katonái közt lovon és gyalog egyaránt félték, mert kezében fegyverrel erélyes és kegyetlen volt.»

1484 nyarán — augusztus 12-ike volt — IV. Sixtus pápát szélütés érte. Politikájának balsikerei végkép elcsüggesztették. Látta mindjobban elhidegülni a szentszéktől az olasz udvarokat, megérte egész rendszerének összeomlását s mindez annyira elkeserítette, hogy az utolsó csapást már nem birta elviselni s még azon éjjel, mikor a szélütés érte, kiadta lelkét. Másnap hajnalban holttestét húsz fáklya világítása mellett vitték át csöndben a Szent Péter templomába. Senki sem siratta, senki sem virrasztott eltorzult, megfeketedett teteme felett, kivéve egy ferenczrendi barátot, ki ravatala mellett halkan morzsolta le imáit.

A pápa halála a rend és tekintély minden kötelékét megbontotta Rómában. Általános anar-khia ütötte fel fejét. Nem volt mi féken tartsa többé a hatalmas családok versengését, a nép feltar-tóztathatlan dühét, mely különösen a zsírján élődő kegyenczek ellen irányult. Megtámadták Riario házát, melyet Katalin rendkívüli fényűzéssel rendezett be, kifosztották, lerombolták termeit, széttördösték a Viscontiak és Eiariók czimereivel díszített nehéz szekrényeket, melyek telve voltak ezüst és majolika tárgyakkal. Még a kertben is széthasogatták a fákat.

Az új pápa, YIII. Incze személyes ellenszenvvel is viseltetett Eiario iránt, de nem tehetett semmit ellene, mig Katalin és férje az Angyalvár birtokában voltak. A bíbornoki kollégium 8000 aranyat ajánlott Girolamónak, ha elhagyja Rómát és tartományaiba vonul. A nehézség inkább abban állt, hogy hogyan vehetnék rá Katal int az Angyalvár átadására. Katalin kérlel-hetlen maradt, de látva férje árulását, utoljára engedett s elhagyva Rómát, szeptember 4-én Forliba tették át székhelyöket.

Itt aztán utolérte a dölyfös kegyenczet végzete. Egyfelől az új pápától, másfelől az Imola birtokára vágyó Medici Lorenzo cselvetéseitől is fenyegetve, mind szorosabbra húzódott körüle a háló, mely megbuktatására volt tervezve. Bőkezű vendégeskedése, meggondolt, óvatos kormányzása mind későn volt már s nem tartóztathat ták fel a közelgő bukást.

Engedve Medici Lorenzo és a florenczi udvar titkos nógatásainak, néhány elégedetlen, Ronchi, Pansechi és az Orsiak vezetése alatt ösz-szeesküdött Riario élete ellen s elhatározták, hogy elteszik láb alól. Ürügyül a nyomasztó adóterhek szolgáltak, melyeket Riario Forl i polgáraira kivetett s melyek zsoldosai fentartására szolgáltak. V Á E N A I S Í N D 0 R

(Folytatása következik.)

RÉGI TÖRTÉNET.* Zúg a malom szakadatlan; Hallod, hallod-e? Gyertya is ég az ablakban; Látod, látod-e? Itt epesztem magam érted, Ha el nem jössz, mért ígérted ? Csalfa, csalfa t e !

Hozzánk ó'rni járogattál, Ott sürögtem én; Kertünkben is látogattál, Barna szép legény! Mondtál engem mindenednek, Világodnak, életednek S én mind elhivém.

Egy virágot ápolgattam, Gyönge, gyönge volt; Kérted azt és neked adtam . . . Tündökölt a hold. Lásd! azóta kicsi kertem, Kis kertemben régi kedvem Puszta és kiholt.

Idegenül élek itthon; Rajtam egy kereszt . . . Szégyenelve őrzöm titkom,

Annak kínja veszt ;

* A «Budapesti Szemléi legújabb füzetéből.

Özvegy anyám megtagadott, Sírva töltök éjét, napot, S te nem bánod ezt.

Csendes az éj, csillag szalad, Látod, látod-e ? Örvény zúg a malom alatt, Hallod, hallod-e ? Titkomat hadd nyelje ő el, Ha nem jöttél, ne is jöjj el, Hűtlen, csalfa, t e !

LÉVÁT JÓZSEF.

A GÖRÖG LEÁNYHOZ. (Emlékezet Görögországia.)

Görög leány, miért is láttalak Szeresselek-e, vagy imádjalak ? Ki túl fénylett a Sunion fokán, Pallas Athene volt ily szép talán 1

Nem ilyen volt-e egykor, a kiért Ihletve Phidias vésőt fogott, S addig faragta Párosz hókövét, Míg abból női eszményt alkotott ? !

Vaj' nem te voltál az a szép Heléna, Kiért egykor Ilion romba dűlt ? Nem téged rejtett a tenger tajtéka, Melyből hajdanta Vénus fölmerült ?

A múlt nagyságért égő fájdalom, Mikéntba arczodon borongana S szerelemért epedő ajkadon, Sappho keserve s lángja forrana !

Szemed mintha hazádnak tiszta kék Egén rezgő sugártól izzanék, És fenséges habkönnyű termeted, Ott úszna fönn az Olympos felett,

S ha fölhevülsz a zene gyönyörében, Oly meglepő tánczodnak kelleme, Miként ha bájos társai körében Terpsichore varázsa lejtene!

Oly szép s bájos valál görög leány, Érted lángolni tudnék véghetetlen. Mért is vagy rám nézve — ez fáj csupán — Mint az Olympos oly elérhetetlen ? !

Légy hát — az is vagy tán, — görög leány, Eszmény a Parthenon homlokzatán, Hestéa-szüz, — ki gonddal őrized, Elégni nem hagyva a szent tüzet — S Hellászra egy fájó emlékezet !

N.N.

OROSZ ÉLETKÉPEK. &rubov F. 1880-ban megjelent könyvéből. Oroszból ford. S. V.

Könyöradomány gy üj tők. A természet minden kincseivel bőven meg

áldott orosz birodalom kétharmadában évszázadok óta rendes tünemény az évről-évre beálló éhínség. Aratás után az illető ínséges tar tomány kormányzója annak rendje és módja szerint a Szent-Pétervárott székelő belügyminiszternek azt jelenti, hogy a rozs- és búzatermésben mutatkozó hiány miatt a népnek télen nem lesz mit ennie, ennélfogva első sorban az adó behajtásának felfüggesztését, továbbá könyöradomá-nyok gyűjtését véli elrendelendőnek, stb.

Az efféle jelentések a szokott eljárás alá vétetnek, a mennyiben az illető szakminiszter javaslata nyomán az államtanács a könyörado-mányok gyűjtését rögtön el is rendeli, de már az adóbehajtás dolgában tüzeteseb és behatóbb jelentéseket kivan, vagyis más szavakkal: az adót még az éhenhalókon is megveszik, mert hát az adó behajtásával megbízott csinovniknak lénie ke l l ! Ez pedig csak ugy lehetséges, ha mesterségét fennakadás nélkül folytathatja. Mig másutt a nyomor okozta éhínség az emberi természet legvadabb kifakadásait is visszariasztja: Oroszországban ennek épen ellenkezője szokott történni. A szegénység súlyos terhét a nép azon osztálya viseli, mely még kivételképen sem ismeri a jóUétet; de a lelketlen hivatalnokok serege

rendesen ezen élődik. A könyöradomány ok gyűjtésére első sorban a kormányzósági kerület vezetője lenne hivatva, ki azonban a sok vesződ-séggel járó munkát alárendelt hivatalnokokra szokta bizni. A nemességi marsal l legfeljebb a főnemesekhez küldi el az aláírási ivet; de már a pénzbeszedéssel édes keveset törődik, mivel ezt méltóságával össze nem férő dolognak tartja. Ily módon az adományok nagyobb részét oly emberek kezelik, kiknek eszük ágában sincsen, hogy a pénzzel lelkiismeretesen bánjanak. Egy bizonyos határidő letelte u tán a társadalom különféle rétegeiben megfordult aláírási ivek a kormányzóhoz jutnak, ki azokat a belügyminiszternek terjeszti fel, honnan utolsó sorban az uralkodó elé kerülnek.

Azon tetemes összegre rúgó könyöradomá-nyokból most azt kellene következtetni, hogy az inség s a nyomor legalább részben megszűnnek, de a tapasztalás ennek épen ellenkezőjét mutatja. A természetben kiutalványozott kö-nyöradományok két harmadrésze a szállítók, leltározók és raktárfelügyelők kezei közt kallódik el, a készpénzt pedig rendesen az adóvégrehajtó viszi el, ki rendesen akkor jelenik meg valamely ínséges községben, mikor a kiosztandó pénz az elöljárósághoz jut , mely aztán adóhátralék, végrehajtási és egyéb költségek fejében a szegény népnek utolsó fillérét is lefoglalja. Az ily alkalommal felszámított költségek nagy részét az elöljáróság, egy szintén tekintélyes részt pedig a kormányzósági adófelügyelőség nyeli el, a hátralék a végrehajtó s az adószedő zsebében marad.

I-ső Miklós czár a krimiai hadjárat u tán véletlenül kezébe jutott franczia és angol lapokból megtudta, hogy az odesszai kormányzóság területén sok száz ember éhen halt, a nélkül, hogy az orosz kormány az inség elhárítására valamit tett volna. A háború kedvezőtlen vége miat t a nélkül is izgatott kedélyű ezár első felindulásában Nesselrode gróf kanczellárt hivatta elő.

— Hallod-e, Nesselrode — kezdé a czár egy csomó újságot a miniszter orra elé tartva — vagy te hazudsz, vagy pedig ezek az átkozott újságírók; olvasd el, mit írnak . . .

Hogy mit felelhetett Nesselrode a czárnak, arról hallgat a krónika, de annyi bizonyos, hogy a czár nem jutott többé külföldi lapokhoz, és az odesszai kormányzó egészségi okok miatt állásától való felmentését kérte. A nagy megütközést okozott eseménynek még az a folytatása is lett, hogy tizenhét községi előljáró — pristav — lopás és zsarolás miatt a börtönbe került . Enné l még nagyobb port vert föl H-ik Sándor uralkodása alatt a szibériai Ínséges kö-nyöradományok kezelése körül fölmerült botrány. Ugyanis az uralkodó-család tagjai maguk közt az ínségesek számára másfél millió ezüst rubelt gyűjtvén, elhatározták, hogy ezen összeg kizárólag munkaképtelen szegény özvegyek és árvák segélyezésére fordíttassák. A kiosztással megbízott főhivatalnok azonban oda magyarázta a parancsot, hogy a segélyezésben első sorban tábornokok és egyéb magasrangu hivatalnokok özvegyei részesítendők, minek folytán a valódi szegényeknek semmi sem jutott . Kiderült továbbá, hogy a segélyezést kapott hölgyek annak egy részét a kiosztást teljesítő csinovniknak adták át, a többit pedig Szent-Pétervárról, vagy Moszkvából megrendelt franczia divatárukra fordították. Statisztikai kimutatások szerint Oroszországban évenként 12-—45 millió rubelt gyűjtenek könyöradományokra, ezen óriási Ösz-szegből a szegényeknek s ínségeseknek alig ju t valami.

Szent-Pétervárott a koldulás nincsen megengedve, de azért majd minden lépten-nyomon látni koldusokat, kik a járók-kelőktől kéregetnek, a nélkül, hogy a különben oly szemfüles rendőrség ügyet vetne rájuk. Ennek oka részben abban is keresendő, hogy a titkos rendőrségnek sok hasznavehető tagja a nyomorék Jtol-dusok sorából kerül ki. Ezek minden feltűnés nélkül, bárhova is befurakodhatván, a gyanúsaknak látszó embereket könnyen szemmel tarthatják. A téli palota pinczéjében forralt robbanási merényletet még jó eleVe egy utczai koldus jelentette be a rendőrségnek.

Mire a félkezü koldust a rendőrmester elé vezették, hol vallomását ismételnie kellett volna, egy ismeretlen ember papiros szivarkát (oroszul papirosszi) adott neki, melyre az első szobában

2 SZÁM. 1890^42 . ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI Ú J S Á G . 2 3

rágyújtott. Néhány perez múlva a koldus iszonyú kínok közt meghalt, a nélkül, hogy csak egy szót is szólhatott volna; oly erős volt a méreg, melyet a szivarka füstjével nyelt el. Azóta a külföldről Szent-Pétervárra, vagy Moszkvába utazó idegeneket rendesen figyelmeztetik az útezai koldusokra, kiknek nagy része most is a rendőrség szolgálatában áll.

ANTIMAGNETIKUS ÓRÁK. Az órások és a kutató természetbúvárok na

gyon jól tudják azt a nagy közönség előtt még csaknem ismeretlen tényt, hogy az óráknak legnagyobb ellensége a delejes erő, mely azok pontos mozgását zavarba hozza, mivel az óra legfinomabb eszközei rendesen aczélból vannak, melyre a delejnek különös hatása van.

A tapasztalati életből elég legyen felemlítenünk, hogy a villamoskocsik vezetőinek s az úri nőknek zsebórái rendesen roszúl járnak, az előbbieké a villamáram gyakori hatása miatt, az utóbbiaké pedig azért, mert rendesen nagyon közel vannak az aczélragókkal ellátott vállfüző-höz. Az sem ritka dolog, hogy némely embernek testében is oly nagy a magnetikus erő, hogy órájának múlhatatlanul rövid idő múlva roszúl kell járnia, bár ugyanaz az óra más embernél egészen pontosan mutatja az időt. Még a legdrágább khronometer is csakhamar elromlik ily környezetben, de viszont könnyen megjavul magától, ha más emberhez jut. így gyakori dolog ennek következtében, hogy az órás nem hibás, ha a zsebóra esetleg roszúl jár, hanem gazdája, s hogy a gondosan kijavított óra is elromlik pár nap múlva magától, habár lényeges szerkezeti baja nincs.

A közönséges életben mindez legfölebb apró kellemetlenségeket és boszúságot okoz, de a tudományos világban, hol különösen az orvosi, tekhnikai és csillagászati méréseknél az óra pontossága múlhatatlanul szükséges, már régen gondolkoznak azon, miként lehetne ezen a bajon segíteni. így jött létre az antimagnetikus órák eszméje, azaz olyan óráké, melyekben a rendes aczél helyett a delejességnek jobban ellenálló anyagokat alkalmaznak.

A finomabb órák szerkezete egész sereg apró szükséges részekből áll, melyek közül különösen a rugókat, kerekeket, mérleget készítik rendesen aczélból. A horgonykerék és villa, valamint a biztosító korong és mérleg a leglényegesebb részek. Olcsóbb óráknál, ha azokat ellen-állókul akarják készíteni, ezeket rézből és khina-ezüstből állítják elő s csak a tengelyeket s némely más kevésbbé érzékeny részt aczélból. Finomabb óráknál a horgony aranyból, a horgonykerék rubinból s a rugó palládiumból készül. Különösen a főrugónak kell más anyagból lenni.

A legczélszerűbb anyag a rugó számára az aczél mellett a palládium. Csakhogy ez meglehetős drága. Egy kiló platina 600 arany 1500, a palládiumból azonban 6—7000 forintba kerül egy kiló, s egyetlen rugó anyagja is legalább 5 forint árú. A palládium, mely a platinával együtt fordul elő, igen ritka ásvány, csak 1803-ban fedezték fel. E mellett még nagyon nehezen lehet vele bánni.

Az antimagnetikus óráknál rendesen ércz-vegyüléket használnak, melyben 10 rész palládium, 30 rész arany, 20 rész ezüst és 40 rész réz van. Ujabban az alumínium is használatban van, valamint az irídium, mely azonban szintén drága s csak gyémánttal csiszolható. A palládium kétszer oly súlyos, mint az aczél, de nem oly sűrű, nem rozsdásodik s az idő-változásoknak is képes ellenállani.

Igen természetes, hogy antimagnetikus óra ennélfogva, ha jó, drága is. Különösen az elektrotechnikusoknak, kiknek munkaköre pedig mostanában folyvást tágul, elkerülhetlenül szükségük van ily drága, ellenálló zsebórákra.

EMBERÁLDOZATOK KELET-INDIÁBAN. Az angolok uralma Kelet-Indiában nagyon

jótékony hatással volt az ott divatozott tömérdek emberáldozat megszüntetésére. Az özvegy nők megégetésén kivül is, mely Európában legismertebb volt, különböző vallásos babona következtében ezer meg ezer embert öltek meg Kelet-Indiában. Sajnos, hogy az angol hatalom nem «legendő eme véres babonák teljes kiirtására.

Több, mint 200 millió ember között mindenkor akad egy egész sereg, kik tudnak módot és alkalmat találni, hogy azt a vallásos gyilkosságot titokban gyakorolják, sőt arra is, hogy az esetleg felmerült gyanút magukról elhárítsák. Különösen megcsonkított gyermekim Mákat gyakran találtak, de a kutatás mindenkor eredménytelen. Magától érthető azonban, hogy az ily vérengzések tömegesebben nem fordulnak elő, a hol angolok sűrűbben laknak, hanem inkább az úgynevezett hűbéres államokban, hol benszülött fejedelmek uralkodnak, kik az angoloknak adót fizetnek.

Leggyakoribb az ember-áldozat a Káli nevű istenségnek, melyet nő alakban ábrázolnak, ki nyakán koponyákból összetett éket riaeL Az áldozatok rendesen csecsemők, kiket minden nagyobb épületnél, különösen gyárak,hidak s gőzgépek készítésénél az indiaiak Káli istennő tiszteletére megölnek vagy megcsonkítanak.

Igen nagy számmal hoznak áldozatokat továbbá Mraigh istennőnek is. A hitrege szerint ez az istennő egykor leszállott a földre és a khor-doknál emberi alakban ell I mlially Byli név alatt. Egy nap főzeléket tisztítva megvágta új-ját s csodálkozva vette észre, hogy az újjából kicsepegett vér a köves, terméketlen talajra esve, ott csakhamar zöld növényzet támadt. A jó istennő erre összehívta a khordokat, felajánlotta magát áldozatként s felhívta a népet, hogy öljék meg, vágják darabokra s szórják szét vérét a köves talajon, hogy azt megtermékenyítse. Akhor-dok azonban nem akarták őt bántani s ezért az istennő azt tanácsolta nekik, hogy idegen áldozatot szerezzenek. Innen származik a Marigh véráldozat. Az erre kiszemelt szerencsétlenek nagyobb részt a Ihordok hatalma alatt álló pan-nuindok közül valók. Elfogva egyet, ha lehet 18 éves fiatal embert, lánczokba verve tartották az áldozat napjáig egy-egy előkelő ember házában. Az angolok nagy buzgalommal igyekeztek a babona ellen működni, sikerült is több száz embert megmenteni, különösen az által, hogy a khordokkal elhitették, hogy az ökrök vére is csak olyan hatásos, mint az embereké. De ez a csel csak ideig-óráig sikerült; most ismét gyakrabban fordulnak elő esetek, hogy egyes ifjak eltűntek s így valószínű, hogy a khordoknál a vallásos babona ismét virágzik.

Mennyire elterjedt Kelet-Indiában a vallásos babona a véráldozatok hasznáról, legjobban tanúsítja, hogy itt még a mohamedánok is hoztak véráldozatot, melytől más országokban iszonyodnak. A mohamedán világ tudvalevőleg két nagy felekezetre oszlik, a szunitákra és sziitákra.

E két felekezet gyűlöli egymást mindenütt, s igen gyakran van köztük veszekedés. A gyűlölet oka a vallási hagyomány szerint az, hogy a próféta két unokáját, Huszant és Husszaint a szunita gazidok csellel vendégüknek hívták meg s azután nyíllal meglőtték. A szuniták annyira megharagudtak ezen embertelenség miatt, hogy azonnal elhatározták, hogy a martyrok halálát évről-évre megünneplik. Mihelyt kezökbe jut csel vagy erőszak által a szuniták nemzetségéből egy ifjú, lehetőleg árva fiu, azt rögtön elfogják, de az után kényeztetik és hosszabb ideig minden jóval ellátják a vendégszeretet emlékére. A mohasrem-ünnep előestélyén azonban elviszik az ártatlan áldozatot egy szűkebb körbe, hol a gyilkosok tojásdad alakú körbe állanak, melynek végeit közepét sűrűn belisztezik. Minden jelenlevő szunita kezében van egy vashegyű vékony páleza, mely a Husszan és Husszain meggyilkolásánál használt nyilakat jelképezi. A gyermeket a kör közepére teszik s addig szurkodják, míg lassanként elvész. A liszttel vegyült vért gondosan összegyűjtik s szétosztják egymás között emlékűi. Ha árva fiút nem kapnak, megfognak egy szerencsétlen kulit, s azt áldozzák fel.

Ily módon Kelet-Indiában még máig is ezrével fordulnak elő a véráldozatok s valószínű, hogy azok gyökeres kiirtása csak az iskolák és a népműveltség elterjedése segélyével lehetséges s így esetleg még sok évtizedig fenn fognak maradni.

EGYVELEG. * Egy köpő méh, ha 30,000 főből áll, egy-egy nap

I átlag körülbelől egy kiló mézet képes gyűjteni. I Képzelhető, milyen munkát kell végeznie a köpű

lakosságának, hogy ennyi zsákmányra szert tegyen. Megfigyelték, hogy ha az idő szép, egy-egy munkás 6—10 nagyobb utat tehet s 40—80 virágot kiaknázhat, miközben Vi« gramm mézet gyűjt. Hogy egy kiló mézet összehordhassanak, mintegy 3000 sejtet kell megtölteniök, a mit egy méh magában három év alatt sem tudna megtenni. A munka csekély voltát a munkások nagy száma ellensúlyozza. 30,000 méh egy nap alatt körülbelül egy millió virágot aknáz ki. Csak így sikerülhet egy kiló mézet összerakniuk.

* A száraz fa tartósságát és keménységét az Egyesült-Államokban eredeti eljárással mozdítják elő. A fahasábokat u. i. olyan hengerekbe teszik, a melyekben a levegőt 150 250 foknyira melegítik s e mollett mintegy tíz kilónyi sulylyal nyomatják. Ez nz eljárás 10—12 óráig tart. Azután lassan lehűtik u fát. E közben a fában levő nedv feketés, rothadást gátló anyaggá válik, mely a lehűlés alatt megkeményszik s a fa likacsait betömi. Ezt a módot már több vasúttársaság alkalmazza s különösen a talpfáknak való hasábokat edzi ekkópen.

* A falevelek hullása — egy angol természetbúvár megfigyelései szerint — nem egyszerre, hanem három egymás utáni időszakban történik. Először a kisebb galyak levelei peregnek le, nyolez nap múlva az általános levélhullás következik, végül legutoljára azok a levelek hulladoznak le lassanként, a melyek a fának a legvédettebb részein állottak.

* A ragadozó vadak és kígyók Indiában a múlt év folyamán 91,344 embert pusztítottak el, mégpedig legtöbbet, vagyis 18,5iO-et, a kigyók öltek meg. Hogy állat mennyi esett nekik áldozatul, az egyenesen kiszámíthatatlan. Csupán a tigrisek Asszambnn és Bengáliában 21,000 állatot emésztettek el; ha pedig a párduezok, farkasok, medvék, hiénák és elefántok pusztításait is oda számítjuk, 90,253 állattársuk kivégzése szárad a leikükön, vagyis 9000-rel több, mint a megelőző évben. Viszont azonban őket is szorgalmasan pusztította az ember. Az indiai kormány ugyancsak a múlt évben 117,447 rúpiát (vagyis a mi pénzünk szerint ugyanannyi forintot) fizetett ki jutalmul a kártékony vadak irtásáért. Az ilyen elejtett vadak közt volt tigris 1267, párduez 4088 és kígyó 117,120.

* Az alma—Searles G. amerikai orvos szerint — egyike a legjótékonyabb eledeleknek. Szabályozza a máj és a vese működését, gátolja a kőképződést, fölemészti a túlságos gyomorsavat, elősegíti az emésztést, fertőtleníti a szájat, elhárítja a gégebántalma-kat, enyhíti a szomjúságot s előmozdítja a jó alvást annyira, hogy lefekvés előtt nagyon ajánlatos egy-egy almát enni. Ez aztán elég dicséret az almára.

* Mária Terézia pálmáj a. A schönbrunni park leghíresebb ékessége, az a Mária Teréziáról nevezett híres pálma, a mely száz esztendeje áll a park milliókat érő üvegházában, nem sokáig csalogatja már a kíváncsi közönséget. Az öreg pálma háromemeletnyi magasságba nőtt s még minden esztendőben virágzik, de kegyelemre még sem számíthat, mert egyszerűen az a kérdés, hogy a pálma essék-e áldozatul vagy a hatalmas üvegház? A fa-óriás ugyanis az üvegház födelét veszélyezteti már s ha gyors intézkedés nem történik, át is töri a tetőt. Minthogy pedig az üvegházra ujabb emeletet nem építhetnek, a pálma befogadására alkalmas üvegház pedig az egész monarkhiában nincsen: a kertész nyilván parancsot fog kapni, hogy fejszét szegjen a pálma törzsének. Egyébként az a terv merült fel, hogy a hires fát kiszárítják és a bécsi udvari múzeum természetrajzi osztályába helyezik.

* Jégjegeczekhez hasonló alakokat lehet készíteni tinta elpárologtatása által is, ha azt üveglemezen szárítjuk meg s nagyító üveggel nézzük. Magától érthető, hogy a tinta fajok különfélesége miatt ez az érdekes kísérlet nem mindenkor egyformán sikerül, leginkább ott, hol gubacsoldatból, és vasvitriolból készült tinta áll rendelkezésünkre. A jege-ozek igen változatos alakúak, fehér színűek és főkép a mágnes vaskő és makrazit jegeczeire emlékeztetnek.

* A jegesmedvék nőstényei, midőn az elléshez közel vannak, hóbarlangokba temetkeznek és ott maradnak hetekig, míg a kicsinyek meg nem erősödnek, vagy egész tavaszig. Nem haladhatnak meg barlangjaikban, mivel lélekzésük a nyilast megőrzi. A hímek soha sem vonulnak barlangba. A hosszú barlangi élet a medvét lesoványítja és ha ismét napfényre jő, sokkal vadabb és veszélyesebb, mint rendesen.

24 VASAKNAPI ÜJSAG. 2. SZÁM. 1895. 42. ÉVFOLYAM.

ZIC

HY

M

IHÁ

LY

R

AJZ

AIB

ÓL

.

H 5 3

El ül s s Ki • X tB o Ki

RA

JZA

IBÓ

L

I I

2. SZÁM. 1895. 42. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI UJSAG. •20

ZICHY MIHÁLYNÁL SZENT-PÉTERYÁROTT. Irta dr. Závory Sándor.

Koszorús költőnk, Vörösmarty soha se mondott igazabbat mint a midőn azt irta, hogy :

«A nagy világon e kivül Nincsen számodra hely».

Százszorosan éreztem e soroknak igazéágat, midőn 1889-ben január végén Muszkaország fővárosába cseppentem. Édes Istenem! de elhagyatottnak éreztem magam! Japán nyugoti határától a Balti-tenger partjáig ebben a rettenetes nagy országban útitársamon, Zichy Géza grófon kivül nem volt ember, a kihez szólhat-

Szánkát rendelt s megmagyarázta a kocsisnak, hogy a grófot hova vigye. AYolkenstein gróf nagykövet, Dumba követségi tanácsos, gróf Széchen követségi attaché, udvari dámák, Kauf-man tábornok, stb. látogatása voltai a programm legelső tételei és még : Zichy Mihály I

Mert hát tudni kell, hogy ekkor Zichy Géza gróf, a czárné meghív sara ment Szent-Pétervárra, hogy ott hangversenyeket adjon a a szükséges elöinté/.kedések megtétele végett mindenek előtt szükséges volt ezen látogatásokat megtennie.

Másnap délelőtt viszonozta a nagy művész a gróf látogatását szállásunkon. Megdöbbentem, a

M A D O N N A . — ZICHY MIHÁLY FESTMÉNYE.

t am volna. Idegen faj, idegen nyelv, ismeretlen föliratok mindenütt, a melyeknek egyik betűje latin, a másik görög, ismét másiknak fele latin, alsó fele görög, vagy felfordított latin, a mint azokat Cyrill barát összeplágizálta és tákolta. Mindezek mélységes titkokat rejtegettek előttem.

Grófom azon reményben volt, hogy a tót nyelvvel valahogy majd csak boldogulunk. Dehogy boldogultunk! akárcsak a szamarkandi tatárnak beszéltünk volna; vállat rándított, a kit liptóvármegyei patriótáink nyelvén megszólítottunk s azt mondta, hogy: «nye znáju!» Szerencsére hotelünk portása német volt. No, még németnek se örültem soha úgy, mint ennek. Az ő segítségével legelső teendőinket nyélbe sütöttük.

I midőn megtudtam, hogy nagyhírű hazánkfia, a fehér czár udvari festőművésze előtt állok. Elfogultságom azonban nem soká tartott. Az ő fesztelen, szeretetreméltó modora csakhamar magamhoz térített. Midőn fölemlítettem, hogy egyik veje Feledi Tivadar jó barátom, a ki 1872-ben pácziensem is volt Korzika szigetén Ajaccióban, •— újólag barátságosan fogott velem kezet. «Micsoda?—szólot t — hát ön ott is jár t ? Hogy jutott oda ?»

— Sigmund bécsi tanár küldött ki, hogy az ottani klimát megfigyeljem s az ott telelő idegeneket gyógyítsam.

— Hát aztán voltak-e sok pácziensei s miféle nemzetbeliek ?

— Voltak angolok, helvóták, németek, oroszok összesen vagy 70-en és két magyar; egyik Feledi, a másik Ferenczy Béla, Ihász ezredes unokaöcscse.

— Hát a klimát minőnek találta '.' — Pompásnak! Nyári ruhában teleltünk,

mégse fáztunk, pedig nem is fűtöttünk! — Estére önt is szívesen látom ebédre, remé

lem, jól fogja magát érezni nálam! Feljegyeztem lakását és 6 órakor ott állt a

Blanka lakásunk előtt. Kocsisunk sarkig érő farkas-prémes bekecsbe

es egy muff-alaku süvegbe volt temetkezve, a mely cséppel sem volt kisebb, mint egy huszonötliteres hordó. Csak az orra, szeme, szakálla és jégcsapos bajusza látszott ki a sok prémbőrböl. Szinte kételkedtem, hogy a sok szőrme között hozzá fér-e a füléhez a szó, a midőn portásunk a kellő utasítással ellátta.

Tiz perez alatt meg kellett volna érkeznünk, de elmúlt húsz perez is ós a mi muazkánk csak hajtott tovább, hol fel, hol alá, összevissza.

Kezdtük észrevenni, hogy már harmadszor is megfordulunk némely helyen. A gróf szörnyen haragudott.

— l'gyan mit gondol ez a gaz kocsis, hogy így összevissza hordoz bennünket '.'

— Lehet, — mondám, — hogy azt gondolja, B mit a bibliában mond az üt: «az én utaim nem a ti utaitok, és az én gondolataim nem a ti gondolataitok).

Ezzel tökéletesen agyoncsaptam a gróf haragjá t ; hangosan felkaczagott s most már ő igazgatta a kocsist, jókedvűen hol jobbra, hol balra, míg végtére czélhoz értünk.

Kitűnő társaság várt ránk, többnyire a művészvilágból, a kik közt ott volt a «Néró fáklyái»-nak ihletett alkotója is, továbbá három szép fiatal hölgy. Ezek egyike franczia színésznő, kettő festészettanuló, Zichy Mihály tanítványai, ott volt továbbá egy öreg muszka tábornok, főrangú államhivatalnokok, színészek s egy magyar ballettánczos a pétervári operaszínháztól. Különösnek találtam, hogy az érkező vendégek a házi kisasszonyt mind megcsókolták. Később tudtam meg, hogy ez orosz nemzeti szokás.

Mielőtt asztalhoz ültünk, házigazdánk egy félredugott asztalkához vezetett falatozni Ez olyanforma, mint mise kezdete előtt a praelu-dium. Egy pohárka pálinka, pár falat kenyér kaviárral, irósvajjal vagy szárdinával.

— No, doktor, tessék! melyikből parancsol ? Ez öreg cognac, ez vutki, ez pedig szilvórium még pedig patrióta.

— No, akkor hát ebből kérek. — Ezt ajánlhatom is; ezt a czár is megdicsérte.

Tudja, el szokott hozzám jönni ő felsége. Sokszor meglep, mikor dolgozom. Ilyenkor meg szoktam kínálni egy pohárka papramorgóval, a mit elfogad, helyet foglal, elszív egy-két cziga-rettát s nézi, hogy dolgozom. Kedélyesen elbeszélgetünk fesztelenül, mintha nem is ő volna a nagy7 birodalom hatalmas despotája.

— No, ha ő felsége megdicsérte ezt a magyar szilvóriumot, kíváncsi vagyok rá, hogy mit mond arra a sárgabaraczk pálinkára, a mit a művész urnák-Kecskemétről küldeni fogok ?*)

Betálaltak és helyet foglaltunk. Nekem a két orosz kisasszony közt jelöltek helyet. Sajnos, hogy e két szép hölgy se a görög, se a latin, se a franczia, olasz, német, tót avagy a magyar nyelvet nem értet te; így hát gondolatainkat nem közölhettük egymással.

*) Mutatványul küldtem is egy liternyit, de hogy megkapta-e azt Zichy Mihály ? soha se tudtam meg. Pedig olyan volt, a mire azt mondja kecskeméti ein-bör, hogy ha egy csöpp rá esik belőle a kabátjára, hát két hétig baraczkillatúnak érzi az egész világot.

26 VASÁBNAPI ÚJSÁG. ± S/.ÁM. 1895. 42 . ÉVFOLYAM.

— Körülbelő] úgy vagyok most. mint Dániel próféta hajdanában, — mondám a velem szemközt ülő házi gazdának.

— Hogy hogy '.' — Hát úgy, hogy Dániel is oroszlányok közé

került s én is orosz lányok közé jutottam ! Habár az öreg úrnak mégis csak kritikusabb lehetett a helyzete.

— Nana, — szólt belé Zichy Géza gróf, — csak annak köszönje, hogy ezek a szép kisasszonyok nem tudnak vele beszélni, "mert ha tudnának, kérdés, hogy kevéshhé lennének-e veszedelmesek, mint a melyek Dániel prófétát környékezték !

— Csakhogy, mondám, a biblia szavaival: «Az én atyám elküldé az ő angyalát, a ki bezárá az oroszlányok száját, hogy nekem ártalmamra ne lehessenek!'»

Zichy Mihály átfordította muszkára, a min bájos szomszédaim jóízűen nevettek.

Kedves házigazdánk vacsorája bizonyságot tett róla, hogy nemcsak az ecsetnek, de a jó asztaltartásnak titkait is kitűnően ismeri. Az en-divia salátához ott az asztalnál sajátkezüleg készített oly jóízű leöntölevet, a melyre a Fré-res Provenceaux szakácsa is büszke lehetett volna. A Ladoga-tó és Balti-tenger legjobb halai, a legritkább szárnyas és emlős vadak pecsenyéi, a mit éjszak hona a Tundrától a Visztuláig nyújthat, művészileg elkészítve ott pompáztak előttünk az asztalon. Friss gyümölcs, szőlő, alma bőségesen, kaukázusi, krimi, franczia és magyar borok.

Asztalbontás után a szalonba vonultunk, a hol a színész szavalt, a ballettánczostánczolt, a grófom zongorázott, egyik muszka hivatalnok gitározott, majd egy pantomimikus bohózatot gondolt ki a gróf, a melyben nekem is szerepelnem kellett, hozzá a zenét gróf Zichy Géza improvizálta. Lett erre olyan jó kedv, a minő valaha csak az Olympus lakói közt lehetett.

Nekem pedig eszembe jutott a magyar nóta : • Bárcsak éltem minden percze Ilyen körben telnék le.»

Hálával gondolok nagy művész hazánkfiára, kinek vendégszerető házában e vidám órákat töltöttem. Tartsa meg a gondviselés még igen sok esztendőkig abban a vidám jókedvében, a milyenben ekkor Szent-Péterváron láttam.

PECKINPAW ÚR LABDACSAI. Elbeszélés.

Irta Crane F. Angolból fordította S. V. A minap dolgozó-szobámban ültem, midőn

valaki egészen várat lanul kopogtatott. Mielőtt azt mondhat tam volna, hogy «tessék», az ajtó

Egy hosszú, sovány egyéniség lépett be.

kinyílt, ós azon egy hosszú, sovány, éhes külsejű, kopott papi ruhába öltözött egyéniség lépett be.

— Nevem Peckinpaw — kezde az idegen — Peckinpaw Erazmus. Köszönöm. Igen, leülök. Űgye-bár megengedi, hogy útitáskámat az asztalra tehessem ? köszönöm. Tudja tisztelendő úr, ebben az útitáskában van valami, a mit ön nagyon, de nagyon meg fog bámulni . A Peckinpaw nevet pedig ne tessék elfelejteni, mert ez oly név, melynek fénye nem sokára a mostani dicső ós nagyszerű korszak nagy neveit teljesen a háttérbe fogja szorítani.

— Csakugyan nevezetes egy név, Peckinpaw úr. ' .

— Ugy van tisztelendő úr. E nevet még századok múlva is kegyelettel fogják emlegetni. Tisztelendő úr, én önt mint kartársamat egy nagy titokba avatom. Tudom, hogy bizalmammal nem fog visszaélni, azt is tudom, hogy jól megérdemelt híremtől nem fog megfosztani és ta lálmányomra szabadalmat nem kérend. Halandó emberek vagyunk, ennélfogva kell, hogy valakit a titokba beavassak. É n a dolgot hosszú évek során behatóan tanulmányoztam ós végre czélt értem. Mindent jól megfontoltam és most itt vagyok.

E szavak után Peckinpaw úr a szoba minden zegét-zugát szemügyre vette, min tha attól tartana, hogy ott még más valaki is lehetne.

— Egyedül vagyok, Peckinpaw úr. — Jó, kedves tisztelendő u r a m ; tudom, hogy

ideje szűkre van szabva, és ezért rövid, nagyon rövid leszek. Megengedi-e, hogy találmányomat a magam nyelvén elmondhassam ?

— Hallom, Peckinkaw úr. — Nos, uram, azzal kezdhetném ugyan, hogy

az emberi nem legnagyobb átka a nagybélűség, melyből aztán észszerűleg minden egyéb bajt lehet következtetni, de én az eféle okoskodást fölösleges szószaporításnak tekintem. Találmányom önmagát dicséri. Tisztelendő úr, az az ember áll itt ön előtt, ki az evést megszüntette . . . .

— Csakugyan ? — Igenis, az evést, minden hozzá tartozó és

belőle következő bajokkal megszüntette. Ezentúl az emberek nem fognak ételeket nyelni, rágni és emészteni. Egy Peckinpaw-labdacs elegendő, s mint a köl tőmondja : «a nagy esemény megtörtént". Ön nem é r t ? Ezért önre nem neheztelek. Hiszen az isteni sugallat fénye agyvelőnket nem világítja meg egyszerre. Én is sokáig tapogatództam . . . .

E szavak után Peckinpaw úr útitáskájából egy jókora nagyságú labdacsot vett elő.

— Mit gondol ön, mi ez ? — Labdacsnak nézem. — Igen, helyes, labdacs, de gondolja meg tisz

telendő úr, hogy labdacs és labdacs közt igen nagy a különbség. Ez a labdacs önre nézve betegséget, orvost, sötét szobát, orvosi szereket s tán halált jelenthet. Nekem pedig életet, jóllétet . . . Labdacs, de Peckinpaw- féle labdacs.

Erre Peckinpaw úr a labdacsot oly áhítatos-; sággal forgatta hosszú, sovány ujjai között, I mintha legalább is az orosz czár «Orlow» nevű 1 óriási gyémántját mutogatná.

— Nemde, tisztelendő úr, most tizenegy óra. Ön még nem reggelizett ? Nem venné be ezt a labdacsot ?

— Köszönöm, de . . . . — Se baj, se baj — folytatá Peckinpaw úr —

ezért nem neheztelek önre. Elfelejtettem, hogy ön a labdacs csodálatos tulajdonságait még nem ismeri. Szabadjegy pohár vizet kérnem ? Köszönöm, így n i ! É n már megreggeliztem. Ön azt hiszi, hogy tán valami bűvös habarékot ettem. Tessék, nézze meg.

Erre Peckinpaw úr tárczájából egy csomó fehér kártyát vett ki.

— íme, az egyik; tessék elolvasni: — Peckinpaw-labdacsok. B, 32. sz.

Leves: Okörfark. Húsétel : Sült récze, gombával. Főzelék: Paraj . Uborka. Káposzta. Idei burgonya, Kávé. Créme. — Válogatott sütemények. Valódi Havanna-szivar.

— Ezt nem értem, Peckinpaw úr. — Már pedig ez azt jelenti, hogy az általam

bevett B. 32. számú labdacs a most felolvasott étlap alkotó részeit magában foglalván, a pohár

vízzel együtt reggelimet képezte. Ezt tán csak megérti, tisztelendő úr ? Nagyszerű találmányom a felkelő nap sugaraihoz hasonlít, melyek a sötétséget csak lassanként oszlatják él. Tessék az efféle labdacsot kirándulások alkalmával bevenni ! Mily végtelen vesződséggel j á r ilyenkor a villásreggeli vagy ebéd összeállítása és elkészítése. A húsfélék többnyire hidegek, a pezsgő pedig rendesen meleg szokott lenni. Hát még az átkozott hangyák és egyéb állatok, melyek ellen az ételeket megóvni alig lehet ! Mennyi időt takarítanak meg az üzletemberek ós apró hivatalnokok! Mig vendéglőbe szaladnak, és ott az ételre várnak, egy óra könnyen elmúlik. Ha most egy pohár vizzel 4 -es számú A. labdacsomat beveszik, az idő meg van mentve. Az ily formán megtakarított idő értéke évenként milliókra rag. Az emberek egyáltalán nagyon sok időt fordítanak az evésre, mi által inkább állatokhoz hasonlítanak. Már pedig az ember magasztosb czélokra van teremtve. Peckinpaw a bankettirozást az állatoknak engedi át. Az étvágy kielégítése az emberi társadalom egyik fő foglalkozását képezi: és ez oly baj , melynek elejét kell venni, okvetetlenül elejét kell venni. - i lamférnak és miniszterek ép úgy törik magukat mint az állatok, habár idejüket másra kellene fordítaniuk. Ha már egyáltalán díszebédeket akarnak rendezni, tessék, ime a B. 83. számú labdacs, ebben az ily alkalomra való jó kedv is benfoglaltatik, a nélkül, hogy az illetők emberi méltóságukról lemondani kénytelenek lennének.

— De engedjen meg Peckinpaw ur, milyen módon akarja ön az élet fentartására szükséges táplálék anyagát egy ily apró labdacsba beleszorítani ?

— Ezt a gyakorlati kérdést röviden és egyszerűen meg fogom fejteni. . n jól tudja, hogy mindennemű táplálék főalkatrészét a víz képezi. Ha most ezt kiveszszük, a hátralék haszontalan üres anyag marad, mely tápláléknak nem tekinthető. Ön egy labdacsba két font marhahúsnak megfelelő táplálékot könnyen beleszoríthat. Ennek módja az ón találmányom főtitka. Nemde ebéd után az ember gyomrában bizonyos kellemetlen érzés támad ? Ezen okból intette Wesley híveit, hogy nagyon keveset egyenek. A gyomor túltömése az erkölcsök lazulását vonja maga után, s így a Peckinpaw-féle labdacsok az emberek erkölcsi életének gyarapodására szolgálnak. Labdacsaim semmiféle dugulást vagy egyéb gyomorbajokat nem okoznak maguk után- De meg kétséget nem szenved, hogy a betegségek két harmada a gyomor túlterheltetésóből ered. Labdacsaim az orvosi szerek használatában is valóságos forradalmat fognak előidézni.

— De mondja meg kérem, mily módon akarja az embereket arról biztosítani, hogy labdacsainak alkatrészei csakugyan nem ártalmasak ?

— Ez a kormány dolga uram, tisztán a kormány dolga. Múlhatlanúl szükséges, hogy az ügyet a kormány vegye kezébe. Valamint most ezüst és arany pénzt csináltat, csináltassa a labdacsokat is. Az utánzók pedig ép oly szigorral

Az Egyesült-Államok lobogóját az éjszaki sark legmagasabb tetején levő póznára fel fogja szegezni.

2. SZÁM. 1895. -i-!. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI UJSAG. ±1

lennének büntetendők, mint a hamis bankjegygyártók. Találmányom a munka problémáját is meg fogja oldani. Ugyanis vannak munkások számára olcsó labdacsaim. Ezeket potom áron állíthatom elő, és a okenyér» után való kiabálás megszűnik. Rendszerem életbeléptetése után egy szekérre való A. 60. sz. labdacscsal az Oroszországban pusztító éhínségnek elejét lehet venni. Hát még messze földre járó utasoknál ? «Az éjszaki sark felfedezésére induló amerikai tudós ne vigyen magával egyebet, mint egy tarisznyára való Peckinpaw labdacsot, és bizonyos vagyok benne, hogy az Egyesült-Államok csillagos lobogóját az éjszaki sark legmagasabb tetején lévő póznára fel fogja szegezni. Hát az asszonyok! Nincs többé főzés, sütés; a női cse-

A «fin de siécle» ember.

lédség kérdésének gordiusi csomója legott meg van oldva. Peckinpaw találmánya Nagy Sándor hírét túlszárnyalja. Mihelyt találmányom a földteke minden részeiben elterjedt, az emberi nem szintén nagy változáson fog keresztül menni. A fogakat az állatoktól örököltük; ha azokra szükségünk többé nem lesz, utódaink fogak nélkül fognak születni, melyek annyi bajt okoznak. Nem mondta e már Szent Pál apostol, hogy eljön az idő, midőn az ember a földi salak terheitől menekülve, Isten gyermekeinek dicső szabadságát élvezendi ? Nem akarok hiú lenni, de mondja meg uram, nincsen-e igazam ? Tekintsük csak az élet nyomorúságát, a szegénység, az elégtelen táplálék okozta Ínséget és nyavalyákat, másrészről a Peckinpaw-féle labdacsokkal táplálkozó higgadt, mértékletes, uj nemzedéket ?

— De én nem vagyok rajongó ember — folytatá Peckinpaw úr, kit a hosszas előadás kissé kimerített. — On megértett, de a köznép bolondnak fog nézni. Vannak mások is ; például az úgynevezett «fin de siéele» nézeteit valló emberek. Nos, ezek számára szintén egy különös labdacsot a X. 14. számmal jegyzettet készítettem. Ez fiatal, könnyüvérű embereknek való, kik — a mint mondani szokják — gyorsan akarnak élni. A X. 14. számú labdacs egy kosár franczia pezsgőt és 32 finom szivarkát foglal magában. A mint látja, mindenkiről gondoskodtam. Az éjjeli, tivornyák, orfeumok és egyéb hasonló mulató helyek kérdése meg van oldva . . .

E pillanatban valaki kopogtatott. — Az istenért ! — suttogá Peckinpaw úr lab

dacsait és fehér kártyáit táskájába rakva, — be ne bocsásson valakit a szobába! . . .

— Semmi esetre Peckinpaw ú r ; legyen az bárki, hadd várjon.

— Köszönöm uram, köszönöm. De bocsásson meg, nem kölcsönözhetne-e néhány órára egy dollárt ? Nagyobb külföldi tőkepénzesektől pénzküldeményt várok, kik találmányom iránt érdeklődnek. Délután két órára itt leszek, s a dollárt meghozom . . .

— Szívesen! Ezek után Peckinpaw úr a dollárt zsebre vágva

útitáskájával együtt eltávozott. Azóta sem láttam. Meglehet, hogy világhírű találmányának kibővítésén fáradozik, és ezért a kölcsönvett dollárra már nem is gondol.

MULATTATÓ TERMÉSZETTANI KÍSÉRLETEK. A «Tom tit száz újabb kísérlete» czitnü, az Athenaeuin

kiadásában most megjelent munkából mutatjuk be a következő két kísérletet.

A szivarozó csalódása. a legmulatságosabb kísérleteknek,

1. Ez egyike

melylyel a legnagyobb dohányost is félre lehet ve zetni, ugy, hogy meg tudja mondani : ég-e a szivarja vagy sem?

A dolog így megy végbe : Mikor együtt van a füstölő társaság, vállalkozzál rá, hogy bebizonyítod, mennyire puszta képzelődés az az egész élvezet, melyet a szivarozás állítólag nyújt.

Válaszd ki a legmegrögzöttebb dohányost és adja szájába két szivarkát, hogy mind a kettőt nedvesítse meg ajkaival. Az egyik szivarkát gyújtsd is meg. Aztán kösd be a szivarozó szem eit. Ez meglévén, fölváltva add a szájába hol az égő szivarkát, hol a másikat, mely nem ég; felszólítod, hogy szivja, de ne túlságos erővel. És ne egészen szabályosan kimért időközökben nyújtsd a két szivarkát, hanem változtatva az időközöket. H

Néhány szippantás után nagy mulatsá- ** • guk lesz a nézőknek a szivarozó nem fogja tudni megmondani.melyik az -égő szivarka.

Persze a dohányból nagy jövedelmet látó kincstár nem fél, hogy e világos bizonyítékkal is sok do hányzót fogsz leszoktaíniaszivarról,pipáról.

Most tekintsünk a vizcsöpp nélkül a pohárnak alsó részén át. Itt a pohár belülről is homorú, kívülről is, a metszett oldalak miatt (B ábra). Itt tehát kettős-homorú lencse gyanánt szolgál. Ezen át nem hogy nagyítva látnánk az abrosz szálait hanem sokkal kisebbnek mint a milyenek valóssággal. Mert e homorú lencsének az a tulajdonsága van, hogy kisebbíti a tárgyakat.

A nagyító és kicsinyítő pohár

Peckinpaw úr a dollárt zsebrevágva eltávozott.

A szivarozó csalódása.

2. Nagyító és kicsinyítő pohár. Kerítsünk egyolyan talpas poharat, melynek felső

része simán kerek, mig alsó része kívülről keskeny lapokra van csiszolva, mint rajzunkon a pohárnál az A és B jelzi. A poharat, talpánál fogva, tartsd magad felé fordítva és tölts belé egy kis vizet, olykép, hogy a viz egy nagy csöppbe álljon össze a pohár sima

| részében. Ha a vizcsöppen keresztül nézzük az ab-: roszt, meglepetve fogjuk látni, mily könnyen meg-: olvasható a szövet minden egyes szála. Egy-egy I vastag zsinórrá nőtt minden finom fonál. Épp igy

megnagyítva mutatkozik akármilyen más tárgy, melyet a pohár alá helyezünk.

Ennek oka az, hogy a vizcsöpp, mint rajzunkon fönt az A. kis ábra mutatja, épen azt az alakot nyerte, a milyen a kettős domború üveglencse. Ha a viz nem domborodott volna ki felső részén is, akkor egyszerű-domboru lencsét alkotott volna. Mindkét fajta lencsének az a tulajdonsága van, hogy nagyítja a tárgyakat, melyeket ilyen lencsén át nézünk. A kettős-dombom lencsét használják az igazi nagyító üvegeknél; ám ez az egyszerű csöpp viz sok esetben ugyanazt a szolgálatot végzi.

IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Békássy Helén űjibb költemények. Budapest

1894. A mint a czhn is mutatja, a csinos kis kötet Békássy Helénnek már második versgyűjteménye. E költemények a fiatal írónő tehetségének fejlődéséről, izmosodásáról tanúskodnak: hangja tisztább, érzései mélyebbek. — A kötetben a subjectiv elem az uralkodó, néha azonban a szerző mondai tárgyak feldolgozásával is megpróbálkozik, ilyenek: «Póki Észtem, «Szalla hé* és Frimgepán Johanna.i De az elbeszélő — nem távolról sem felel meg úgy egyéniségének, mint a csöndes merengés, bánatos borongás. Ez utóbbi genrehez tartoznak legszebb költeményei, az «Erdőben», «Otthonunkon őszszel», • Erdőben, réteken» stb. A szerelemnek is elég hely jut a kötetben, de ez a szerelem inkább csak mint emlék,* mint a múltból feljáró árny jelenik meg szemeink előtt. A költőnő, csalódva a szerelemben, a mindent átölelő szeretetben keres és talál megnyugvást, vigaszt. Együtt sir a szenvedőkkel, s a boldogokkal együtt örül:

• Csalódtam bár, de ki nem ábrándultam — Boldog vagyok.»

Eredeti költeményei után még 16 kisebb fordított költemény következik, többnyire Dutczynski-verseiből. Békássy Helén verselése szabatos, nyelve

| r lendületes, költői; kár, hogy a magyartalan, fülsértő «nem-e*, mely mai napság szinte divatossá vált, sűrűn előfordul nála is : «A sír majd nem-e kéri«. "Mindenkit kérdez, hogy tán nem-e látták?»

L «Nera-e választ el szintén.» A nyelvérzéknek saj-> nos hanyatlásáról tanúskodnak az ilyenek. Békássy

Helént máskülönben jó ízlése ritkán hagyja el, csak néha tapasztaljuk, hogy túlontúl halmozza a hasonlatokat, pl. egyik versében elmondja, hogy a sárgult könyvlapok közt egy rózsaszínű szalagot talált, olyan ez, mint a száraz levél, mely az elmúlt tavaszt jelképezi s mint kéklő köd mögül felmerül a múlt: mint a szikra a hamu alatt, úgy hamvadt keblében az érzés, gondolat; de mint azt egy lehellet, ezt egy érintés lángra gyújtja s a szív belső zajlata, mint szilaj folyó ragadja tova. Mindez, rövid két versszak-ban van fölhalmozva; pedig Békássy Helén költészete nem szorul az ily sok szinű czifraságra. A diszes kiállítású kis kötetből, mely Hornyánszky Viktor könyvnyomdájából került ki, bemutatjuk a következő két költeményt:

Erdőben.

E régi tölgyek rejtett sűrűjében, Hol árnyat ád a lomb és dalt-a fészek —

Sok csendes órát — álmodozva ébren — Elheverészek.

28 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 2. SZÁM. 1895. 42. ÉVFOLYAM.

Nem rég, a nagy világ zajgott köröttem, Kísérőm volt sok édes, büszke álom — De visszatértem ide szárnyszegetten, Pihenni vágyom !

Itt gerle búg — madár szól lágyan, tisztán, Fűt, fát megérint a tavasznak újjá — S a szív remélni kezd — hogy majd ő is tán Szerethet újra.

Halkan szivem — közéig az est, már csend űl A lombokon, — nem kezd madár se dalba —• Ne álmodj te tavaszrul, szerelemrül . . . . Meg vagy te halva.

Az angyal kérdése.

Egy angyal jött, és így szólt: — • Kívánhatsz egy kegyelmet!» ««Oh, édes angyal, add hát Szivembe a szerelmet!»»

S az angyal ismét eljött: — «Kívánj még egyet lányom !» ««A szerelem nagyon fáj, Inkább a sírba vágyom !»»

A Budapesti Szemle új évvel kezdődött új folyamának első kötete a 217-ik számot viseli. Ennyi kötet jelent meg már e becses folyóiratból, mely tudományosságunk egész tárháza s folyton érintkezésben tartja olvasóit a hazai és külföldi irodalommal és tudománynyal.

Az új füzetben Zichy Antal ismerteti • Gróf Széchenyi István ifjúkori levelezéseit* (1809—19), melyek a család szívességéből az akadémia birtokába jutottak. Széchenyinek katona korában szüleihez irt levelei ezek, melyeket hadi szolgálatairól útjairól, a vele történtekről küldött haza, s bő adalékul szolgálnak ifjúkori életéhez é