Magyar Testnevelési Egyetem Továbbképzõ Központja

Budapest

Dr. Nemes András

JOGI ALAPISMERETEKa

középfokú sportmenedzserek számára

1999

2

Magyar Testnevelési Egyetem Továbbképzõ Központja

Budapest

Dr. Nemes András

JOGI ALAPISMERETEK

a középfokú sportmenedzserek számára

negyedik, javított kiadás

© Dr. Nemes András

1999

3

Bevezetés

Hosszú évek óta nélkülözi a szakma a középfokú sportmenedzserek részére

hasznos jogi alapismereteket átadni hivatott középfokú menedzseri jegyzetet.

Ezzel az összeállítással a középfokú sportmenedzserek igényei elé igyekeztünk

menni. Nem kívántuk a jogi ismereteket misztifikálni, mi sem áll távolabb

tõlünk, mint valamiféle jogbölcseleti, tudományos megközelítés.

Jegyzetünk azt szeretné elérni, hogy a sportban (és más területen) tevékenykedõ

menedzserek ezen alapvetõ jogi ismeretek birtokában merészen vállalhassák fel

a menedzser mindennapjait, amelyek szerzõdéskötésekkel, jogértelmezéssel, sõt,

igen gyakran jogvitákkal telítettek.

A középfokú jelzõ nem a hozzáértés színvonalára utal, csupán az ismeretanyagot

szûkíti a középvezetõk mozgásterére. Nem kívánjuk az olimpiák, nemzetközi,

vagy világversenyek szervezésével kapcsolatos adminisztrációs-jogi ismereteket

felsorakoztatni, az ugyanis nem ennek a stúdiumnak, és nem ennek a jegyzetnek

a feladata.

Amit elérhetõ célnak tekintünk, az nem más, mint a szükséges és elegendõ jogi

alapok megismertetése, a polgári- és munkajogi szerzõdések alapkategóriáinak

készség szintû alkalmazásának elsajátíttatása.

A jegyzet felhívja a téma iránt mélyebben érdeklõdõk figyelmét néhány ajánlott

irodalomra és jogforrásra.

Jó tanulást és üzleti sikereket kíván

A szerzõ

4

I. Fejezet

TANTÁRGYI ALAPVETÉS

Fogalmak és jogintézmények

1. A jog fogalma és határterületei

A jog a mindenkori hatalmi struktúra legfontosabb akaratkifejezõ eszköze a

társadalom életviszonyainak szervezésében. Mint emberek közötti (úgymond

társadalmi) viszony, nem csak a jog értelmezhetõ egyedül, hisz ilyen többek

között a politika, a tudomány, a vallás stb., sõt más megközelítésben ilyen a

szokás, és az erkölcs is.

A fentiekhez képest lényegi különbség a j o g javára, hogy míg az erkölcsi,

vallási vagy szokássá vált normákat (elvárásokat) nem kíséri figyelemmel, féltõ

gonddal az állam, kikényszerítésükhöz nem asszisztál és semmiféle

kényszerintézkedést nem tesz, annál inkább kikényszeríti a jogi normákba foglalt

magatartási szabályokat. A jog nem más, mint magatartásszabály-komplexum,

mégpedig elvont és a lehetõségekhez képest általános magatartásszabályok

funkcionális egysége.

Fontosságát mi sem bizonyítja jobban, mint az az általános társadalmi

rendeltetés, amelynek eleget tesz: Nélküle nem lenne termelés, de elosztás sem.

Az emberek öncélúan cselekednének, nem lenne semmiféle koordináció sem

mikro-, sem makroszinten. A társadalom bizonyos normatív elvárásokat

fogalmaz meg a tagjaival szemben, melyek parancsolóan, megengedõen,

szigorúan, vagy engedékenyebben, de mégis kifejezetten testet öltenek és

érvényesülnek. Az erkölccsel, vallási szabályokkal, szokásokkal szoros és

történelmi kapcsolata van a jognak és normáik többé-kevésbé át is fedik

5

egymást: (Ne bántsd a másét! - erkölcsi elvárás, általános vallási parancs, jogi

norma egyszer s mind). A szokásoknak bizonyos körülmények, történelmi

szituációk vagy csak bizonyos közegben élõk nagy jelentõséget

tulajdoníthatnak: kiközösítik a tolvajt stb. Mégis: a norma ellen vétõk az

államtól nyerik el büntetésüket.

A jog tehát nem értelmezhetõ önmagában, hanem csak az állammal, mint

hatalmi és erõszakszervezettel összhangban. Természetesen vannak olyan

államok, ahol az állami norma az erkölcsi és szokásnormákkal teljesen

egybeesik (pl. iszlám jogrendszer). Hazai jogunknál maradva azonban igazán

csak azok a normák kikényszeríthetõk, amelyek mögött az állam áll.

2. A jog kialakulása (Történelmi áttekintés)

A jogfejlõdés az emberi kultúra részeként a világkultúra bölcsõibõl vette

kezdetét. A jogfejlõdés keletrõl és nyugatról egyaránt nyomon követhetõ. Ebben

a jegyzetben meg sem kísérelhetjük a téma részletes kifejtését, ezért -

önkényesen kiválasztva - a keleti jogfejlõdési- modellt tekintjük át.

Az Ókori Kelet államszervezeti struktúrájának kialakulása - csakúgy, mint

általában mindenütt - a gazdasági fejlõdés függvénye volt. Öt-hatezer évvel

ezelõtt lazulni kezdtek az õsközösségi társadalom viszonyai. A térség nagy

folyói (Nílus, Tigris, Eufrátesz, Gangesz, Huangho,) mentén a termelõerõk

fejlõdése felgyorsult. Az áradások miatt termékennyé vált talaj adta a

lehetõséget a földmûvelés kialakulásának, amely a társadalmi differenciálódást

serkentette. Kialakult az ekés földmûvelés, minek következtében kisföldmûvelõ

közösségek nagyobb csoportjai (görög nevén: nomosz) jöttek létre. Ezek

tulajdonképpen már valóságos kis államalakulatok voltak.

Kr. e. 2850-re datáljuk a rabszolgatartó egyiptomi társadalom létrejöttét. A

társadalmi alakulat tulajdonképpen alsó és felsõ Egyiptom egyesítésével jött

létre. Az országrészek egyesítése már fejlett közjogi aktus volt. Egyiptom

története ó-, (Kr.e. III. évezred elsõ fele) közép-, (Kr.e. 2700-1750) és

újbirodalom (Kr.e. XVI.-XII. szd.) korszakokra osztható fel. Egyiptomot elõbb

6

az asszírok, majd a perzsák dúlták fel, végül is a perzsák hatalma vetett véget az

egyiptomi birodalom, mint állam önállóságának. Az ókori kelet rabszolgatartó

államai fõleg a korlátlan monarchia képét mutatják. Ezt az államszervezetet az

jellemzi, hogy a centralizált államhatalmak egyetlen személynek, a despotának

rendelték alá. Egyiptom fáraóit a nap fiainak, Isten földi megtestesítõinek

tekintették. Ez volt az ideológiai alap totális uralkodásukra. Mindebbõl az is

következett, hogy a keleti rabszolgatartó államok uralkodói egyben a legfõbb

papi méltóságot is viselték, ami által a papság szervezete összefonódott az

államhatalommal. Az állami tevékenység koncentráltságából viszont az

következett, hogy az ókori kelet államfõi kezükben összpontosították a

törvényhozói, a legfõbb bírói, a hadvezéri és az igazgatási feladatokat.

Az ókori kelet rabszolgatartó társadalmainak kialakulásával egyidejûleg

megindult az állam és a jog kiépítése is. Az új társadalmi rend gyakran

ismétlõdõ viszonyaiban fokozatosan kötelezõ erejû normák alakultak ki. Az így

keletkezõ szabályok elõször vallási ideológiai normák képében jelentek meg.

Jelentõs szerepe volt a szokásoknak, miután a szokás ereje kötelezõvé tett olyan

magatartási szabályokat, amelyek a társadalmi élet hasonló eseteiben

alkalmazhatónak bizonyultak. A jog szokásjogként kezdte meg pályafutását.

Ami szokás volt nemzedékeken át, azt elõbb tiszteletbõl, majd

hagyományszerûen, késõbb már szankcionált módon követni kezdték. Ez volt a

legõsibb jogforrás. Ezt követte az írott jog, a (nem a mai értelmében vett)

törvény, amely a kialakult állam szervei által a hatalomra jutott osztály

igényeinek megfelelõen alkotott jogi normák kifejezõje lett. A szokásokkal

szemben a törvény erejét növeli, hogy alkotói az isteni törvény (ius divinum)

letéteményeseinek tüntetik fel magukat. Az Óbabiloni birodalom bonyolult

jogéletét tükrözi Hammurabi 282 §-ból álló törvénykönyve (a “könyv” - egy

többmázsás kõtömb - a Londoni British Múzeumban látható, másolata minden,

magára valamit is adó ókori közgyûjteményben megtalálható). A törvénykönyv

(joggyûjtemény) központjában a magántulajdon védelme állt. Ugyanakkor a

törvénykönyv apologetikus osztály jellege elvitathatatlan, halálbüntetéssel sújtja

az Isten és a palota tulajdonának ellopását, de más rabszolgájának, igavonó

állatának, vagy bármi néven nevezendõ holmijának eltulajdonítását is. Az állam

7

és az egyházi tulajdon elidegenítése kapcsán kártérítésként a dolog értékének a

harmincszorosát is megengedte követelni. Szigorú büntetéssel sújtotta a törvény

a rabszolgák megszöktetését, s jelezte a földmagántulajdon kifejlõdését (a

pásztorok felelõsségét szabályozta, az okozott mezei károk megtérítését is

elõírta, s foglalkozott a földek bérbevételével is). Részletesen tárgyalta a

törvénykönyv az úgynevezett adósjogot. Uzsorás rabszolgatartók gyakran

életfogytig tartó adószolgaságba kényszerítették a szabad embereket, vissza nem

fizetett kölcsönök ellenében. Hammurabi három évben maximálta az

adósrabszolgaságot. A rabszolga megöléséért csak anyagi kárpótlást fizettek a

szabadok a rabszolga urának. Az engedetlen rabszolgát megcsonkították, a

tulajdonosváltozást pedig rabszolgabélyegekkel jelezték. Hammurabi

törvénykönyve viszonylag fejlett volt a földbirtoklási viszonyok

szabályozásában, három fõ birtoklási formát ismert: királyi, templomi és

közösségi földbirtokot. A földbirtoklás sajátos formája volt a tisztviselõknek és

harcosoknak juttatott föld. A szerzõdéseknél megkövetelte tanúk jelenlétét.

Ismerte a bérlet, az adásvétel, a csere jogintézményeit, tárgyalta a kölcsön- és

kamatfizetést. Bérelni hajót, házat, földet, rabszolgát és szabad ember

munkaerejét lehetett. A családjog terén a házasság monogám volt, csak a férj

volt bizonyos esetekben másodféleségre jogosult. A férj különleges jogai közé

tartozott, hogy gyermekeit és feleségét adósrabszolgának adhatta mancipiumba.

Ez ellen a nõ azonban külön szerzõdésben elõre biztosíthatta magát.

Kevesen tudják, hogy tulajdonképpen innen származik a korunkban is oly

divatosan használt “emancipáció” elnevezés. Hammurabi törvényeire egyébként

a kegyetlenség volt jellemzõ, ez azonban nem volt öncélú, az állam

megerõsítését szolgálta. Hammurabi törvényeit évszázadokig használták, illetve

adaptálták más országok is, így felhasználták az asszír, majd a hettita

törvénygyûjteményekben. Az óbabiloni rabszolgatartó joghoz hasonló

szabályokat tartalmaz Mózes törvénykönyve, amely az ótestamentum részét

képezi. Jósiás (Júda) király törvénykönyve (Kr.e. 622) már egyértelmûen az

isteni kinyilatkoztatású mózesi “tizenkét táblás” törvény megtalálásán alapszik.

8

Hosszasan fejtegethetnénk még a keleti jogfejlõdést, sõt érdemes lenne

áttekinteni, idõt szánni a Római Birodalom jogfejlõdésére is, annál is inkább,

mert a mi jogunk kialakulására is döntõ szerepe volt, jegyzetünk keretei között

azonban ez nem célunk. Ha ezek áttekintésétõl eltekintünk, annak az is egyik

oka, hogy már az Ókori Kelet jogfejlõdése is elegendõ meggyõzõ erõvel bírhat

abban a vonatkozásban, hogy a jog a társadalmi - gazdasági alakulattól

meghatározott, a mindenkori hatalmi struktúra akaratkifejezõ eszköze, és hogy

kialakulásában az emberek közötti viszonynak, a termelésnek, a

munkamegosztásnak, a fogyasztásnak, az elosztási viszonyoknak, a háborúknak

nagy jelentõsége van, csakúgy mint az ideológiának, a szokásoknak, az

erkölcsnek.

Azok a társadalmi elvárások például, amelyek szokásosak voltak, elõbb íratlan,

majd írott formában szokásjoggá, késõbb joggá merevedtek. Ez a folyamat úgy

történt, hogy az állam egyre inkább behatolt a szokások világába, s azokat

elfogadva szankcionálni kezdte. Így vált a szokás elõbb szokásjoggá, majd

kifejezetten államilag szankcionált joggá. A jog, mint láttuk, másként is

keletkezett: nevezetesen az állam legfõbb szerveinek, a hatalom gyakorlóinak

akarata jelent meg benne.

Azokban az államokban (történelmileg és napjainkban is), ahol az állam és a jog

szervesen és egymásra tekintõen fonódik össze, ahol a pusztán hatósági és

közigazgatási (és nem más!) eszközökkel igyekszik beavatkozni az emberek

cselekedeteibe, biztosított a fejlõdés lehetõsége. Ezeket az államokat

tulajdonképpen jogállamnak nevezhetjük. A jogállamban alaptörvény

(alkotmány) gondoskodik arról, hogy csak akkor és olyan körülmények között

avatkozhassék bele az állam az egyén életviszonyaiba, amikor és amennyiben

azt megfelelõ szintû jogszabály megengedi, vagy írja elõ.

3. Jogtípus, jogrendszer

Egy adott jogtípusba egyazon idõben számos állam joga tartozhat, így az adott

idõben és térben létezõ jogi normák összessége (maga a jogrendszer) a jogtípus

9

egyik meghatározója. Az igazi meghatározó azonban a társadalmi - gazdasági

alakulat.

A jogtípus tehát nem más, mint az azonos társadalmi-gazdasági formák

(termelési viszonyok) alapján keletkezett, azonos osztályviszonyokra épülõ

jogrendszerek csoportosításául szolgáló kategória. Ennek megfelelõen

megkülönböztetünk rabszolgatartó, feudális, tõkés (polgári) és történelmileg

szocialista (államszocialista) jogtípust.

A jogrendszer azt jelenti, hogy az állami szuverenitással fémjelzett,

meghatározott terület fölött - amelyek rendszerint országhatárokkal körülzártak -

milyen típusú jogi normák érvényesülnek. Maga a jogrendszer tehát egy

meghatározott államban aktuálisan létezõ jogi normák összessége, de nem

csupán a jogszabályok halmaza, hanem azoknak komplex, egymásra kitekintõ

megjelenése, amely viszonylagos zártsága ellenére is képes a fejlõdésre. Amikor

a jogrendszerben a társadalmi viszonyok olyan fokú fejlõdést mutatnak, hogy a

régi jogi keretekkel már nem lehet eredményesen befolyásolni az egyének

magatartását és a gazdaság mûködését, akkor a jogszabályokat hatályon kívül

kell helyezni, és újakat szükséges hozni helyettük. Ha ez nem így lenne, akkor a

még oly sikeres jogszabályok is megbénítanák a fejlõdést, hiszen a leírt

jogszabály bizonyos mértékig konzervál egy helyzetet, a fejlõdésre emiatt csak

kevéssé van tekintettel. Annak definiálása például, hogy mit nevezünk

okiratnak, nyilván egész másképp hangzott 1920-ban, mint napjainkban. Ma már

senki elõtt sem kétséges a mágneses információ-hordozók, elektronikus

segédeszközök által megjelenített képek, információk okirati jellege, bizonyos

jogszabályok mégsem fogadják el feltétlenül. Nagy lépéseket tett azonban ezen

a téren a Polgári Peres és a Büntetõ Eljárás jogága, ahol az okirati bizonyítás

kategóriájában jogszabályi változás folytán ma már elfogadják az elektromos

információ-hordozókat is.

4. Jogágak

10

A jogi normák nem csak a jogrendszer szintjén, de egymás közötti

összefüggésük szintjén is rendszert alkotnak. A normaösszefüggésnek ezek a

szintjei a jogágak.

A jogágak elkülönülésének alapja az általuk szabályozott társadalmi viszonyok

eltérõsége. A jogág tehát nem más, mint az azonos típusú és azonos módszerrel

szabályozott társadalmi viszonyok és jogszabályok összessége. A jogfejlõdésnek

egy korábbi stádiumában általános volt a magánjog és közjog disztinkciója, ahol

is magánjog alatt az árutulajdonos embernek a vagyonnal kapcsolatos társadalmi

viszonyait és az arra vonatkozó jogszabályokat értették. Közjog alatt viszont az

állam, a politika letéteményese és az állampolgár közötti viszonyrendszert

értettek, ahol az állampolgár nem elsõsorban árutulajdonosként, hanem

állampolgárként van jelen. A magánjog tehát a magánérdek, míg a közjog a

közérdek érvényesülésének joga.

A jogágakról részletes ismertetést a jelen jegyzet keretein belül terjedelmi okok

miatt meg sem kísérlünk adni. A teljesség igénye nélkül ismertetjük a fontosabb

jogágakat:

- Alkotmányjog

- Közigazgatási jog,

- Közigazgatási eljárási jog,

- Polgári jog,

- Polgári (peres és nem peres) eljárásjog,

- Munkajog,

- Büntetõjog,

- Családjog,

- Pénzügyi jog,

- Büntetõ eljárási jog,

- Nemzetközi magánjog,

- Nemzetközi jog,

Jegyzetünk keretei között részletesebben csupán hazai jogrendszerünk

legfontosabb jogágairól fogunk szót ejteni.

11

5. Jogforrástani alapok

A jog sajátságos, úgynevezett jogforrások formájában jelenik meg. A jogforrást

kétféle értelemben is használjuk, részint a - forrás szó hétköznapi jelentésébõl

kiindulva -, mint ahonnan a jog tartalma származik. Ilyen értelemben materiális

jogforrásnak tekinthetjük az Országgyûlést, a Kormányt, a Minisztériumokat

stb. Másrészt viszont jogforrás az, amilyen formában a jog testet ölt (az

Országgyûlés által alkotott t ö r v é n y , a Kormány által alkotott k o r m á n y r

e n d e l e t, az egyes miniszterek által alkotott m i n i s z t e r i r e n d e l e t e k

stb.), ezeket formális jogforrás fogalommal illethetjük.

A jogforrások lehetnek továbbá más szempontból belsõ, illetve külsõ

jogforrások.

Belsõ jogforrásnak nevezzük magát a jogalkotó szervet (a jogalkotói akarat

fórumát, vagyis az országgyûlést, a kormányt, a minisztériumokat stb.), külsõ

jogforrás pedig az a forma, illetve megnyilvánulási mód, amelyben a jog testet

ölt (törvény, kormányrendelet, miniszteri rendelet stb. formájában).

A jogforrásokat hierarchiájuk szerint “erõsorrendbe" állíthatjuk. Ez azt jelenti,

hogy a jogforrások felülrõl lefelé sorba állíthatók. A jogalkotói hatáskörrel

felruházott szervek csúcsán a legfelsõ államhatalmi népképviseleti szerv, az

Országgyûlés áll (belsõ jogforrás), ezt követi a Kormány (belsõ jogforrás), ezt a

Minisztériumok és országos hatáskörû szervek (belsõ jogforrás) követik, majd a

területi és helyi Önkormányzatok. Ami az általuk alkotott külsõ jogforrásokat

illeti, azok ugyanúgy sorrendbe állíthatók: legfelsõbb szinten a törvény áll,

melyek közül kivételezett az Alkotmány, mint elsõ az egyenlõk között. A

jogállamban valamennyi törvény az Alkotmánynak kíván megfelelni, azzal

ellentétes nem lehet. A törvényeket a külsõ jogforrások hierarchiájában a

kormányrendeletek, miniszteri rendeletek, államtitkári rendelkezések,

önkormányzati rendeletek sorrendben értelmezhetjük. A jogforrások

hierarchiájának a jelentõsége abban áll, hogy egy alacsonyabb szintû jogforrás

tartalmilag nem ellenkezhet magasabb szintû jogforrással, vagy ha ilyen mégis

12

elõfordulna, akkor a római jogból átvett jogelv szerint a magasabb jogforrásnak

lesz az alkalmazás során elsõbbsége.

6. Hatáskör és Illetékesség

Jogi tanulmányaink során elsõk között kell megismerkednünk a hatáskör és

illetékesség fogalmával. A hatáskör nem más, mint egy sajátságos tevékenységi

kör szerinti munkamegosztás, az állami szervek között (az egyes

minisztériumok, pl. a szerint, hogy mely ágazatot (ipari, kereskedelmi,

honvédelmi, stb.) képviselnek, más és más feladatokat látnak el a közigazgatás

munkamegosztásában). A hatáskör azonban nem csak a tevékenység szerinti

megosztást jelenti, hanem a központi szerveknek megvannak a maguk területi és

helyi szervei is. E szervek között is van tehát egy speciális hatásköri elosztás,

mégpedig az azonos típusú tevékenységen belül az egyes ügycsoportok szerint.

Ha nagyon leegyszerûsítve akarnánk rámutatni a különbségre a hatáskör és az

illetékesség között, azt mondhatnánk, hogy a hatáskör arra a kérdésre válaszol,

hogy az állami szervek közül milyen szervnek van érdemi ügyintézésre

jogszabályi felhatalmazása, míg az, hogy az azonos hatáskörû szervek közül

ténylegesen melyik fog eljárni, már illetékességi kérdés. Egy Pest Megyei és egy

Bács-Kiskun Megyei illetõségû sportegyesület jogvitájában illetékességi kérdés

pl., hogy a felek melyik megye területén levõ bírósághoz forduljanak. A kérdés

akkor merül fel, ha már eldöntötték, hogy jogi problémájuk rendezését

bíróságon, nem pedig a Rendõrségen, vagy a sporttal foglalkozó

minisztériumban kívánják rendezni. Összefoglalóan azt mondhatjuk, hogy a

hatáskör az állami szervek közötti vertikális, míg az illetékesség egy horizontális

munkamegosztás.

7. A jogi norma

13

Bevezetõnkben már operáltunk a jogi norma fogalmával, amelynek

értelmezésével még adósok vagyunk. A jogi norma nem más, mint a jognak az a

legkisebb önálló egysége, amely ugyanakkor a jog minden fogalmi elemét

önállóan is tartalmazza. Világos, hogy a jogi norma állami kényszereszközökkel

kikényszeríthetõ, általános magatartásszabály.

Az általános szónak különös jelentõsége van, hisz a jog igyekszik mindig a

tipikust, nem pedig az atipikust megragadni. Sokszor érezzük, hogy az általános

erkölcsi, vallási, társadalmi szokásoktól eltérõ döntés születik egy jogeset

kapcsán és ilyenkor igazságérzetünk “berzenkedik” a jogszabályok alapján

igazságosnak minõsített eredmény ellen.

A jogi norma - bár a jog funkcionális, legkisebb önálló egysége -, három

szerkezeti egységre osztható. Ezek a h i p o t é z i s , a diszpozíció és a

jogkövetkezmény.

7.1. Hipotézis (tényállás)

A hipotézisben olyan körülményeket, feltételeket határoz meg a jogalkotó,

melyek teljesülése esetére a normában leírt, elvárt, tûrt vagy megkövetelt

magatartásokat várja el. Fogalom meghatározásunknak tehát két pillére van:

bizonyos körülmények vagy feltételek, illetõleg az ehhez kapcsolódó elvárás.

Tömörebben fogalmazva azt mondhatnánk: a tények azon összességét, amelyhez

a jogszabály joghatásokat fûz, hipotézisnek (tényállásnak) nevezzük.

7.2. Diszpozíció

A diszpozíció, amennyiben a tényállás bekövetkezett, a hipotézis feltételei

teljesültek, úgy teljesülniük kell (vagy teljesülniük tilos) a jogalany számára

elõírtaknak. Tilalom esetén a jogalkotó valamely magatartástól való tartózkodást

ír elõ, míg elrendelés, parancsolás esetén kategorikusan elõír valamilyen

magatartást. Elképzelhetõ továbbá, hogy a diszpozíció valamely magatartást

14

megenged. Összegezve azt mondhatjuk, hogy a diszpozíció lehet elrendelõ, tiltó,

megengedõ.

- Az elrendelõ (kötelezõ vagy kogens) norma esetében a feltételnek minden

körülmények között érvényesülnie kell. Az elvárás olyan szigorú, hogy a

normától a jogalkotó nem enged eltérést (pl. a személyi jövedelemadó rendelet

bizonyos összeghatár felett jövedelemadó fizetésre kötelezi az állampolgárt).

- A megengedõ (diszpozitív) norma esetében a leírt magatartást a felek csak

akkor kötelesek tanúsítani, ha megállapodásukkal nem zárják ki magának a

normának az elõírásait. A tényállásban szereplõ alanyoknak tehát döntési

autonómiájuk van, elfogadhatják a jogalkotó szabályozását, de úgy is

dönthetnek, hogy valamiféle más magatartást fognak tanúsítani. Ennek a

másságnak egy fontos korlátja van, maga a jogszabály. Ha tehát a jogalany nem

a jogszabály által írt megoldást választja valamely életviszonyának

rendezésében, akkor a saját érdekeinek megfelelõ más szabályt köteles követni

(pl. ha valaki hibás dologgal teljesít, úgy a károsult kérheti a dolog kijavítását,

árleszállítást, vagy cserét, sõt a szerzõdéstõl el is állhat. Ezek a jogok

diszpozitívek, az eladó tehát eldöntheti, hogy hiba esetén betartja-e a jog által

elõírt sorrendet, vagy azonnal kicseréli az árut). Arról, hogy egy norma

elrendelõ, vagy megengedõ, általában a jogszabály szövegébõl információt

kapunk, tipikus példája ennek a Ptk. 200-as § (1) bekezdése, mely szerint a

szerzõdés tartalmát a felek szabadon állapíthatják meg. A szerzõdésre vonatkozó

rendelkezésektõl egyezõ akarattal eltérhetnek, ha a jogszabály az eltérést nem

tiltja.

A megengedõ diszpozíció-fajtának sajátságos megjelenési formája az

közigazgatásban oly gyakori diszkréciós jog, amikor tudniillik a jogszabály a

közigazgatási szervet hatalmazza fel, hogy bizonyos kérdésekben az eset összes

körülményeit körültekintõen vizsgálva, saját belátása szerint döntsön. (Az

úgynevezett méltányossági kérdések jogunkban többnyire nem a jogalkalmazók

megítélésétõl, hanem jogszabályi felhatalmazástól, vagy ilyen hiányától

függnek.)

15

7.3. Szankció

A szankció (jogkövetkezmény) a jogszabály által megállapított állami

magatartás, amely arra vonatkozik, hogy ha és amennyiben a jogalanyok a

hipotézisben leírt feltételek megvalósulása esetén valamely parancsot nem

teljesítenek, vagy valamely tiltás ellenére egyfajta magatartást teljesítenek -

elkövetnek -, úgy az állami szerveknek fel kell lépni teljes tekintélyükkel és a

néptõl kapott hatalmukkal, hogy az elvárt magatartást kikényszerítsék, vagy a

tilalmat megszegõkkel szemben tüntetõ hatalmukkal éljenek.

A szankció azonban - a laikusok körében általánosan elterjedt felhangja ellenére

- nem kifejezetten hátrány, korrekt fordításban a jogkövetkezmény szó nem is

utal erre. Bármilyen furcsa, de szankció a kitüntetések átadása, a jutalmazások

rendszere, sõt az is szankció, ha jegyesek megházasodnak, és a jövõben a családi

állapotuk megváltozik, vagyis a családjogi törvény erejénél fogva beáll egy

joghatás, amely korábbi családi állapotukat átalakította. Ehelyütt kell beszélnünk

a joghatás fogalmáról is: amennyiben a jogalany a diszpozícióban megengedett

magatartást tanúsította, joggal számíthat arra, hogy az állam biztosítja számára a

szükséges jogvédelmet, amennyiben viszont a jogalany a diszpozícióban tiltott

magatartást valósította meg, kénytelen lesz elviselni az állam büntetõ

hatalmának érvényesülését.

8. A jogi normák fajai

Az alább ismertetendõ jogi norma fajok többé-kevésbé hordozzák a jogi

normára jellemzõ ismérveket, mégsem mondhatjuk azt, hogy hiánytalanul és

kivétel nélkül. A jogi normák három szerkezeti elemét jó esetben egy

jogszabályban találjuk meg. Elég gyakran elválnak egymástól azonban ezek a

szerkezeti elemek, kisebb-nagyobb kutató munkával összeszedhetõk néha egy,

néha több jogszabályból. Elképzelhetõ az, hogy egy jogszabályban írt hipotézist

és diszpozíciót egy másik jogszabályban fellelhetõ jogkövetkezmény

szankcionál. Ilyenkor a jogi norma “jogszabályközi”. A fõ szabályt általában

16

kivételek erõsítik. E vonatkozásban szabályerõsítõ kivétel is bõven akad: jó

néhány jogi norma úgynevezett csonka jogi norma, amelyeknek egyik vagy

másik fõszabály szerinti szerkezeti eleme teljességgel hiányzik. Ilyenek pl. a

szankció nélküli (minus quam perfecta) normák. A teljesség igénye nélkül az

alábbi normafajokat fogjuk áttekinteni:

8.1. Definiáló jogi norma

Maga a cím fogalom-meghatározót jelent, ennek megfelelõen az a célja, hogy

valamely fogalmat egyértelmûvé tegyen. A lényeg tehát az értelmezésen van,

hiszen nem mindegy, hogy egy jogviszonyban valamely kifejezés alatt a

jogalanyok mit értenek. Az is elõfordul, hogy ugyanazon kifejezés alatt mást és

mást ért egyik vagy másik jogszabály. A Polgári Törvénykönyv például

másképp definiálja a hozzátartozó fogalmát, mint a kárpótlási törvény. Gyakori,

hogy egyik vagy másik jogág másképp határoz meg fogalmakat, pl. a

Közigazgatási jog és a Polgári peres eljárás másképp definiálja a fél fogalmát

(további példák a II. fejezetben).

8.2. Utaló jogi norma

Az utaló jogi norma egyik célja, hogy segítséget adjon a jogszabályok

rengetegében történõ eligazodáshoz. Segítségével lehet eljutni ahhoz az aktuális

jogszabályhoz, amely éppen a jogalanyok jogait és kötelességeit tartalmazza. Az

utaló jogszabály tehát a jogalkalmazónak egy olyan iránytûje, amely azt mutatja

meg, hogy mely jogszabályok vonatkoznak egy adott jogesetre.

Külön érdekes lenne annak a problémakörnek a boncolgatása, amikor idõközi

jogszabályváltozás folytán más jogok és kötelezettségek terhelik a jogalanyt,

mint például néhány hónappal a vizsgálódás elõtt. Még az is elõfordul, hogy

utaló norma nem jogszabályra, hanem jogon kívüli társadalmi viszonyra, például

szokásra utal.

17

Példának hozhatnánk fel a nemzetközi kereskedelmi szokványok problémakörét:

a Kereskedelmi Szokványgyûjtemény tulajdonképpen a kereskedõi gyakorlatot

tekintve jogi ténynek határozott meg jogokat és kötelezettségeket azáltal, hogy

általános szerzõdési feltételekké minõsítette azokat.

8.3. Megszorító jogi norma

Már említettük a fõszabály és kivétel dialektikáját. A megszorító jogi norma

éppen azt fejezi ki, hogy a fõszabálytól mely esetekben, és milyen mértékben

kell eltérni. A megszorítás a jogszabály érvényesülési területét szûkíti. A

közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény pl. megszorítja a jogszabály

fogalmát más jogágakban elfogadotthoz képest. Az Közigazgatási jog 1981-es

módosítása is számos “kiskaput” zárt be az által, hogy definiálta a jogszabály

fogalmát. Ha ugyanis egy rendelkezés azzal a jól ismert fordulattal végzõdik,

hogy bizonyos jogok és kötelezettségek csak akkor illetnek meg, illetve

terhelnek egy jogalanyt, ha jogszabály másképp nem rendelkezik, akkor világos,

hogy meg kell szorítani a jogszabály fogalmi értelmezését. Ellenkezõ esetben

nyilvánvaló lenne a jogszabály kijátszásának lehetõsége, hiszen csupán

szorgalom és némi szerencse kérdése, hogy találjunk valamilyen alacsony szintû

jogszabályt, pl. egy önkormányzati rendeletet, amely másképp rendelkezik. Az

ilyen anomáliák elkerülésére a fogalmakat nemcsak meghatározzuk, de a már

elfogadott fogalmakat megszorítjuk. Amennyiben jogszabály alatt - megszorítás

folytán - csupán törvényt, kormányrendeletet és miniszteri rendeletet kell érteni,

akkor nem hivatkozhat a jogalany egy helyi önkormányzati rendelkezésre, mint

jogszabályra.

8.4. Kiterjesztõ jogi norma

A fentieknek csak látszólag mond ellent az, hogy olykor a jogi normát

kiterjesztõen kell értelmezni, tehát olyan esetekre is alkalmazni kell, amely

18

egyébként nem tartozna szorosan a jogszabály hatálya alá. Ellentmondás azért

nincs, mert a kiterjesztõ jogi normákra csakúgy, mint a megszorítókra,

megfelelõ jogi garanciát ad az a körülmény, hogy csak jogszabály határozhatja

meg mind a kiterjesztõ, mind a megszorító jogi normák körét. Nem lehet tehát

sem egyiket, sem másikat önkényesen - önös céljainknak megfelelõen -

értelmezni. Sajátos megjelenési formája a kiterjesztõ jogi normáknak az

úgynevezett fikció jogintézménye.

8.5. A fikció és a vélelem

A fikció latin szó, azt jelenti, hogy valamely tényállást, vagy jelenséget egy

másikkal azonosnak tekint, annak ellenére, hogy a tényállások/jelenségek nem

azonosak. A jog olybá veszi, hogy az összevetendõ két jelenség azonos, annak

érdekében, hogy ne okozzon bonyodalmat a jog logikájában, ha pl. a technikai

fejlõdés valami olyan újdonságot produkál, amelyre eredetileg a jog nem volt

figyelemmel. Ha például az okirat fogalmát még mindig Hammurabi

definíciójával határoznánk meg, sehogy sem férne bele az elektronikus

információ-hordozók, mágneslemezek, videó- és filmszalagok széles skálája,

holott senki elõtt sem kétséges, hogy ez utóbbiak ugyanúgy információ-

hordozók lehetnek, mint a kõtábla vagy a papirusztekercs. Annak érdekében,

hogy a jog szilárd fogalmi rendszere érintetlen és tekintélyt parancsoló

maradhasson, azt is felvállalja, hogy nem azonos tényállásra is alkalmazni

lehessen olyan rendelkezést, amely más tényállás folytán már megszületett. A

Polgári Törvénykönyv pl. fikcióval él, amikor úgy rendelkezik, hogy a vadállat

tartója fokozott veszéllyel járó veszélyes üzemi felelõsséggel tartozik.

Mindannyian tudjuk, hogy a munkagépek, bizonyos megszorítással a

személygépkocsi üzemben tartása nem ugyanolyan veszélyszituációkat rejteget,

mint egy vadállat tartása, a jogalkotó mégis fikció révén azonosnak tekintette a

két jelenséget. A fikció alapvetõ premisszája az “úgy kell tekinteni, mint ha ...”

fordulat.

19

Gyakran összetévesztik a fikciót a vélelemmel, holott közös gyökere csak

a n ny ib a n van, hogy ez is egy, a jogalkotó által felállított, alkalmazott technika,

és szigorúan csak akkor alkalmazható, ha jogszabály megengedi. Vélelemrõl

egyébként akkor beszélhetünk, ha valamely jogszabály valószínûnek fogad el

egy olyan tényállást, amely általában igaz szokott lenni. Aszerint, hogy ez a

valószínûség milyen nagy fokú, megengedi, hogy esetenként ez t a

valószínûséget megdöntsék az arra hivatkozók. Ha például a házassági

életközösségben élõ nõnek gyermeke születik, törvényi vélelem szerint a

gyermek apja a férj. Külön eljárás keretében támadhatja meg az apaság vélelmét

a férj, ha bizonyítani tudja, hogy nem õ a gyermek apja. Elõfordulhat olyan

vélelem, amely ellen a jog nem enged ellenbizonyítást a fogalom biztonsága

érdekében. Amellett pl., hogy egy kereskedelmi váltó kiállítását megelõzte

valamely kereskedelmi jogügylet, olyan vélelem szól, amelyet nem lehet

megdönteni. Vélelem esetén tehát sosem lehetünk biztosak abban, hogy a

vélelmezett tény a valóságban megtörtént-e, vagy sem, de jogszabályi

felhatalmazás miatt ennek vizsgálatára nincs is szükség.

9. A jogi norma érvényessége és hatályossága

A gyakorlatban gyakran összetévesztik az érvényesség és hatályosság

kategóriákat, holott a kettõ nagyon pontosan elkülöníthetõ. Valamely jogi norma

akkor érvényes, ha

- a kibocsátására feljogosított szervtõl származik,

- a jogszabályalkotásra vonatkozó eljárási rendben született,

- a jogszabályban írt elõírásoknak megfelelõ módon közzétették (kihirdetették).

A hatályosság viszont azt jelenti, hogy a jogszabály alkalmazandó, követendõ.

Ez azt is jelenti, hogy olykor érvényes jogi normák nem követendõk, mert még

nem hatályosak. Ennek megfelelõen beszélünk idõbeli, térbeli és személyi

hatályról.

20

9.1. Idõbeli hatály

Ez a jogi kategória arra válaszol, hogy mettõl meddig kell a jogi normáknak

eleget tennünk. A jogszabályok hatálya általában a kihirdetésük napján

kezdõdik, de ez nem feltétlenül így van: nagy volumenû jogszabályoknál

gyakori, hogy a norma kihirdetését követõen hónapokkal, akár egy évvel is

késõbb lép csak hatályba (attól kezdve kell, illetve lehet alkalmazni) az

egyébként érvényes jogforrás(t).

9.2. Térbeli hatály

A jogszabály térbeli, vagy területi hatálya földrajzilag körülhatárolja azt a

területet, amelyen a jogokat és kötelezettségeket gyakorolhatják a jogalanyok. A

Munka Törvénykönyv 1. paragrafusa kimondja, hogy a törvény hatálya kiterjed

minden olyan munkaviszonyra, amelynek alapján a munkát a Magyar

Köztársaság területén végzik, továbbá amelynél a magyar munkáltatók

munkavállalója a munkát külföldön, kiküldetésben végzi. A területi hatály

legtöbbször azt is jelenti, hogy az ország területén fellelhetõ valamennyi

jogalanyra kiterjed arra tekintet nélkül, hogy a jogalanyok egyébként mely

állampolgárai, illetõleg mely állam szervei.

9.3. Személyi hatály

A jogszabályok személyi hatálya a jogalanyoknak azon körét határozza meg,

amelyekre a jogok és kötelezettségek kötelezõ vagy tiltó erõvel vonatkoznak.

Amennyiben tehát a jogi norma nem megszorító, úgy a jogalanyoknak mindazon

körére kiterjed a jogi norma hatása, amely kört az adott jogág (pl. a Polgári jog)

megenged.

21

10. Jogviszony

Az emberek számtalan módon kapcsolatba kerülnek egymással. Az érzelmi,

baráti kapcsolatoktól kezdve az üzletiekig bezárólag se szeri, se száma a

társadalmi kapcsolatoknak, ha úgy tetszik viszonyoknak.

Ami a társadalmi viszonyok közül kiemeli a jogviszonyt, az éppen a jogilag

releváns vetülete, nevezetesen az, hogy jogilag szabályozott társadalmi

viszonyokról van szó.

A jogviszony háromoldalú társadalmi viszony:

egyrészt ideológiai viszony, hiszen az emberi (jogalkotói és jogalkalmazói)

tudaton szûrõdik át, másrészt teleológiai (céltani) viszony, mert a jogalkotó által

kitûzött cél elérése érdekében indít el, vagy tilt meg bizonyos folyamatokat, és

végül akarati viszony, hiszen a jogalkotók maguk döntik el, hogy mely

viszonyokat emelnek az erkölcs és a szokások világából jogilag szabályozott

magasságba. A jogviszonyban tehát pusztán azokat a jogilag lényeges tényeket

(jogi tényeket) ragadhatjuk meg, amelyeket a jogalkotó a jog eszközeivel

befolyásolni kíván.

10.1. A jogviszony alanyai

A jogviszony alanyai lehetnek természetes személyek, jogi személyek, és jogi

személlyel nem rendelkezõ egyéb szervezetek. A jogviszony alanyait rövidebb

elnevezéssel jogalanynak is nevezhetjük. A jogalany legfontosabb jellemzõje a

jogképesség. Jegyzetünk IV. fejezetében megismerkedünk majd a jogképesség

fogalmával csakúgy, mint a cselekvõképesség és a vétõképesség fogalmával is.

10.2. A jogviszony tárgya

22

A jogviszony tárgya alatt egyszerûen szólva azt értjük, amire a jogviszony

irányul, tehát mindaz, amire a jogviszony alanyainak jogai és kötelezettségei

irányulnak. A polgári jogviszony tárgya egyszerûen fogalmazva dolgokra, és

szolgáltatásokra irányul.

10.3. A jogviszony tartalma

A jogviszony tartalma nem más, mint azon jogok és kötelezettségek összessége,

amely a jogalanyokat az adott jogviszonyban megilleti. Az elõbbi mondatban 3

féle szóösszetételben szerepel a “jog” szó. Álljon most itt egy újabb értelmezés:

a jog mint, “ jogosultság” ebben az értelemben a jogot alanyi jognak nevezzük.

Akinek alanyi joga van valamire, az abban is biztos lehet, hogy ez a joga állami

eszközökkel (bírói úton) kikényszeríthetõ. Ez a kikényszerítés a jogalanynak

(jogosultnak) a döntésétõl függ, ha tehát joga érvényesítése céljából felperesként

a bírósághoz fordul jogvédelemért, egyéb jogszabályi feltételek megléte esetén

alanyi jogon megteheti ezt.

Amiként a jogviszony tartalma lehet az eljárási jog, úgy a jogviszony tartalmi

kérdése a joggal való visszaélés intézménye is. Joggal való visszaélésnek

nevezzük azt a szituációt, ha az alanyi jog gyakorlása révén a jogalkotó

társadalmi rendeltetésével össze nem férõ célra irányul a joggyakorlás. Szinte

valamennyi jogág alapelvi szinten fogalmazza meg a rendeltetésszerû

joggyakorlás követelményét.

10.4. A jogviszony szerkezete

A jogviszony szerkezete relatív és abszolút lehet. A relatív szerkezetû

jogviszonyban két (vagy több, de nem végtelen számú) pólust ragadhatunk meg.

Az egyik póluson áll/nak a jogosult/ak, a másikon/többin a kötelezettek. A

polgári jog szerzõdéses kapcsolataiban pl. az eladó a dolgot köteles átadni, a

vevõ köteles átvenni azt, és a vételárat megfizetni. A relatív jogviszony egyik

23

pólusán ebben az esetben tehát az eladó, a másikon a vevõ áll. Léteznek

természetesen többoldalú (multilaterális) szerzõdések is, ezekben is jellemzõ

azonban a jogosulti és kötelezetti pozíció véges száma.

Abszolút szerkezet esetén egy jogosulttal szemben számtalan - végtelen számú -

kötelezett van: mindenki köteles tudomásul venni, hogy egy dolognak

tulajdonosa van, és ez a tulajdonos a tulajdonosi jogait gyakorolhatja. Egy

tulajdonossal szemben tehát számtalan más “tudomásul vevõ” jogalany van,

akik nem kérdõjelezhetik meg, hogy a dolog a tulajdonosé.

11. Jogi tények

Legegyszerûbb megfogalmazásban jogi tényeknek a jogilag lényeges (idegen

szóval: releváns) tényeket (emberi magatartásokat és egyéb körülményeket,

emberi magatartástól független körülményeket, pl. idõ, elemi csapások stb.)

tekintjük.

12. Jogvesztés - elévülés

Fentebb már láttuk, hogy a jogviszonyból jogok és kötelezettségek származnak,

kérdés azonban, hogy ezeket az igényeket kik, hogyan, mettõl-meddig

érvényesíthetik. Ez utóbbi kérdésnek pl. az ad különleges jelentõséget, hogy

bizonyos alanyi jogunk az idõ múlásával (jogi tény) elenyészik, mert bizonyos

jogvesztõ határidõ lejárt. Elég gyakran találkozhatunk a határidõ és a határnap

téves értelmezésével. Legegyszerûbb megfogalmazásban azt mondhatjuk, hogy

a határidõ egy idõintervallum, míg a határnap egy, a naptárban fixen megjelölt

nap. A jogvesztõ határidõ azt jelenti, hogy a felek közötti jogviszony végleg

lezárul, azt követõen a jogviszonyból már nem származik kötelezettség, avagy

jog. Amennyiben a határidõ nem jogvesztõ, úgy elévülési jellegû. Az elévülés

azt jelenti, hogy a jogviszonyból származó jogosultság nem szûnik meg, de a

határidõ elteltével az állam annak érvényesítéséhez már nem nyújt

kényszereszközöket. Az elévült követelést tehát a kötelezett - amennyiben jó

szándékú - teljesítheti, de ezt a jogosult már nem kényszerítheti ki a bíróságon.

24

Ennek nem más az indoka, mint az, hogy az idõ múlásával egyre nehezebb a

követelés fennállásának a biztosítása. Vannak természetesen olyan igények,

amelyek sohasem évülnek el, pl. a büntetõjog ilyennek tekinti a béke és

emberiség elleni bûncselekményeket, a háborús bûntetteket, a polgári jog el nem

évülõnek tekinti a tulajdoni igényt stb.

13. Jogalkalmazás, jogkövetés, jogértelmezés

Tipikus megközelítésben a jogalkalmazás nem más, mint az elvont jogszabály

alkalmazása a konkrét jogesetekre.

A jogalkalmazás nem összetévesztendõ a jogkövetéssel, amely eredményét

tekintve nem más, mint a jogalanyok jogkövetõ magatartása, melyben

tulajdonképpen a jogszabályt alkalmazzák. A jogkövetés nem feltételezi

mindenáron a jog ismeretét, ez abból is következik, hogy a jog csak azokat a

társadalmi viszonyokat szabályozza sajátos eszközeivel, amelyek a társadalom

szempontjából egyébként is fontosak. Amennyiben a szokások, az erkölcs, a

vallás hasonló elvárásokat fogalmaz meg, mint a jog, akkor az állampolgár a

jogszabály konkrét ismerete nélkül is jogkövetõ. Az effajta ösztönös

jogkövetéstõl megkülönböztetjük azt a fajta tudatos jogkövetést, amelyet a

jogalanyok - tudatos magatartásuk révén - tanúsítanak. A jogalkalmazásra

általában az állami szervek jogosultak, kivételes esetben társadalmi szerv

(alapítvány, sportegyesület stb.) is lehet jogalkalmazó. A jogalkalmazás célja

részint a konfliktusok feloldása, részint pedig társadalom-szervezõ.

A jogalkalmazás kapcsán kell szólnunk a jogszabály értelmezésének

kérdéskörérõl. Az értelmezés nem azt jelenti, hogy ki-ki maga számára

“lefordítja” az absztrakt paragrafust, bár valóban nem árt, ha a jogszabályt a

nyelvtani értelmezés szerint kell érteni. Az értelmezés, mint fentebb láttuk, nem

lehet öncélú. Csak az értelmezheti a jogszabályt, akit maga a jogalkotó erre

felhatalmaz. Ez a jogértelmezés lehet nyelvtani, amikor is a szavak átlagos

jelentésébõl próbáljuk megállapítani a jogszabály tartalmát, lehet logikai, amikor

25

a jogszabályok immanens, belsõ összefüggéseire tekintettel a formális logika

szabályait alkalmazzuk, lehet rendszertani értelmezés, amikor is arra

hivatkozunk, hogy a jogszabályok egy nagy rendszer részei, és szervesen

összefüggnek, és lehet történeti a jogértelmezés, amikor a jogalkotó feltehetõ

akaratát a jogintézmények változásának tükrében vizsgáljuk.

A jogalkalmazás kivételes, de viszonylag széles körben ismert módszere az ún.

analógia. Az analógia esetében -ha tehát egy jogesetre nincs olyan jogszabály,

amivel az adott jogesetet lefedhetnénk-, akkor a joghézagra hasonló (lefedhetõ)

tényállást hívunk segítségül. A joghézag kitöltésének megszokott módja tehát az

analógia.

Az értelmezés elég gyakran konfliktusokhoz vezet. Ilyenkor a konfliktusok

eldöntésére jogszabálynál fogva hivatott szervhez - bírósághoz - kell fordulnunk.

A bírósági szervezet és a bíróságokkal kapcsolatos ismeretek azonban már nem

tantárgyi alapvetés témakörébe tartoznak.

26

II. Fejezet

A SPORT MAGÁNJOGA(a vagyoni viszonyok joga)

1. A polgári jog fogalma

A fejezet alcíme a tartalommal nem teljesen adekvát. A polgári jog ugyanis nem

csupán a vagyoni viszonyok joga, de zömmel mégis csak az. A polgári jog az

egymástól elkülönült, egyenrangú és mellérendelt feleknek nem csupán a

vagyoni viszonyait, hanem egyes személyi viszonyait is szabályozó jogág,

amely a vagyoni viszonyok tekintetében alapvetõ szabályokat fogalmaz meg,

míg a vagyoni viszonyokhoz kapcsolódó személyi/ségi jogok tekintetében

kisegítõ védelmet nyújt.

2. A polgári jog tárgya

A fenti definíció azt is megmutatja számunkra, hogy a polgári jog az egymásnak

mellérendelt felek vagyoni viszonyait szabályozza elsõsorban, másodsorban

pedig kisegítõ védelmet nyújt a személyi/ségi jogok tekintetében.

A jogág lényegét megértendõ, célszerû alkatrészeire bontani a fogalom

meghatározását.

2.1. A polgári jog szabályozási módszere

A definíció lényegi eleme, hogy a vagyoni viszonyokat (tulajdonformák,

szerzõdéses kapcsolatok, stb.) szabályozza elsõsorban.

Az “elsõsorban” határozószó a polgái jog által szabályozott életviszonyok

jelentõségbeli különbségére is utal. Ugyancsak része a polgári jognak a

27

személyiségi jogoknak nevezett terület, de azok tekintetében a polgári jog csak

kisegítõ védelmet nyújt (jó hírnév, névhasználati, sajtó-helyreigazítási ügyekben

a jogosult választhat, hogy a szabálysértési közigazgatási, a büntetõjog eszközeit

veszi igénybe -ezek hivatottak ugyanis elsõsorban az említett életviszonyok

védelmére)- vagy csupán kisegítõ védelmet igényelnek). A jogsérelem nagysága

is döntõ, hisz olyan jogsérelemre, amelynek a társadalomra veszélyessége nem

magas fokú, célszerûtlen lenne rögtön büntetõjogi eszközöket igénybe venni.

A szabályozási módszerek tárgyalása nem nélkülözheti a feleket, akiknek

(amelyeknek) a jogairól és kötelességeirõl szó van.

a.) Egymásnak mellérendelt felek

A fél fogalmát más és más értelemben használják az egyes jogágak. Az egyes

értelmezések rámutatnak a jogágak közötti különbségekre is, jellemzik azokat.

A téma részletesebb kifejtésének lehetõsége hiányában elég rámutatni pl. a

közjog és a magánjog közötti különbségekre. Gondoljunk csak a közigazgatási

eljárási jogban használt fél fogalomra, illetõleg arra a jogviszonyra, amely a fél

és a közigazgatási szerv vagy hatóság között van. A hatóság és a fél között

feltétlenül alá-fölérendelti a konstelláció, nem így a polgári jogban, ott ugyanis a

felek egyenrangúak. A jogviszonyok között lényegi különbséget teremt tehát a

felek egymásra hatása, ahol az egyik fél hatalmi pozícióban van a másikkal

szemben, az már eleve nem lehet polgári jogi jogviszony. Gyakran elõfordul,

hogy az állampolgár polgári jogi jogviszonyba kerül az állam valamely

szervével. Állami bérlakás bérlõ általi megvásárlása esetén pl. a bérlõ a

szerzõdéses - mellérendelti - pozícióba kerül az állammal. Ugyanaz az

állampolgár szabálysértés esetén kénytelen eltûrni az állam megfelelõ szervétõl,

hogy megbírságolja, adóztassa, bûncselekmény elkövetése esetén pedig az állam

hatalmával éljen.

A polgári jognak tehát csak a mellérendeltségi pozícióban van “keresnivalója”.

b.) Alapvetõ szabályozás a vagyoni viszonyokban

28

Hatályos polgári jogunkban - de így volt ez már a rómaiaknál is - három ágazata

van a vagyonjognak. Ezek a fejeztünkben késõbb részletes kifejtésre kerülõ

- Tulajdoni és használati jogok

- Kötelmi jog

- Öröklési jog

c.) Kisegítõ védelem a személyi/ségi viszonyokban

A “kisegítõ” jelzõnek nagy jelentõsége van a fogalom meghatározásban, a

személyiségi jog védelme ugyanis elsõsorban alkotmányi és büntetõjogi

szabályozás tárgya. Mivel azonban a személyiségi jogokkal “mellékesen” a

Polgári törvénykönyv is foglalkozik, arról e helyütt sem feledkezhetünk meg. A

rendszerszemlélet követelménye azt kívánja, hogy a személyi viszonyokat is

felparcellázzuk. Ennek a jogviszonykörnek a hazai polgári jogunkban részeit

képezi a természetes személy védelmével kapcsolatos jogviszonyok, valamint az

úgynevezett szellemi alkotások joga.

3. A magyar polgári jog alapelvei

3.1. Az alapelvek fogalma és jelentõsége

Az alapelvek filozófiailag is, és a maguk konkrétságában is irányító eszméket,

gondolatokat fogalmaznak meg, amelyek tulajdonképpen magukban hordozzák

valamennyi jogszabály közös nevezõjét. Magában a tételes jogban vannak

olyan, az egyes paragrafusokban le nem írható elvárások, amelyeket a jogalkotó

alapelvekben fogalmaz meg. Az alapelvekben ugyanakkor hézagpótló

jelentõsége is van, nevezetesen azokban az esetekben, ahol egy-egy jogesetre

nem tudunk ráilleszteni egy adekvát jogszabályt, megmutatja a jogalkalmazás

irányvonalát. Az alapelvek ugyanakkor az értelmezésben is szerepet játszanak,

29

hiszen a jogalkalmazó úgy köteles értelmezni a törvényt, ahogyan az az

alapelvekbõl következik.

3.2. A szükséglet kielégítés alapelve

A Polgári törvénykönyv az állami, önkormányzati, gazdasági és társadalmi

szervezetek, továbbá más szervezetek vagyoni és személyi viszonyait

szabályozza, a társadalom anyagi és kulturális szükségleteinek kielégítése

érdekében Ptk. 1.§ (1) bekezdés.

3.3. Az alanyi jog, a tulajdon védelmének alapelve

A törvény védi a személyek vagyoni és személyhez fûzõdõ jogait, továbbá

törvényes érdekeit. Védi a törvény a tulajdonnak az alkotmányban elismert

valamennyi formáját is.

3.4. A jóhiszemûség, a tisztesség és a kölcsönös együttmûködés alapelvei

A polgári jogok gyakorlása és kötelezettség teljesítése során a feleknek a

jóhiszemûség és a tisztesség követelményeinek megfelelõen kölcsönösen

együttmûködve kötelesek eljárni.

3.5. Rendeltetésszerû joggyakorlás alapelve

A törvény tiltja a joggal való visszaélést, amilyen lehet például a jog gyakorlása

is, hogy ha az a jog társadalmi rendeltetésével össze nem férõ célra irányul,

különösen, ha a nemzetgazdaság megkárosítására, a személyek zaklatására,

jogaik és törvényes érdekeik csorbítására, vagy illetéktelen elõnyök szerzésére

vezetne. Olykor a joggal való visszaélés azáltal valósul meg, hogy jogszabály

30

által megkívánt nyilatkozatot tagadnak meg, és ez a magatartás nyomós

közérdeket vagy különös méltányolást érdemlõ magánérdeket sért.

3.6. A kármegelõzés alapelve

A károsult a kár elhárítása, illetõleg csökkentése érdekében úgy köteles eljárni,

ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Nem kell megtéríteni a kárnak

azt a részét, amely abból származott, hogy a károsult e kötelezettségének nem

tett eleget.

3.7. A Ptk. értelmezési alapelve

Az alapelv azt fogalmazza meg, hogy a polgári jogi jogviszonyokban az egyes

jogi kategóriákat a polgári törvénykönyv szerint kell értelmezni.

4. A polgári jogi jogviszony alanyai

A jogviszonyról jegyzetünk I. fejezetében már szóltunk. A polgári jogi

jogviszony az ott írtakhoz képest csak annyi specialitással bír, hogy “polgári

jogilag” szabályozott társadalmi viszony. Alanyait a teljesség igénye nélkül

fogjuk áttekinteni.

4.1. Személyek

A mindennapi életben személyek alatt általában embereket értünk; nem így

azonban a polgári jogban. Ott ugyanis az embert természetes személynek hívjuk,

de vannak egyéb személyek is. Ilyenek még pl. az állam, a jogi és nem jogi

személyek.

31

4.1.1. Az ember (természetes személy)

Természetes személy alatt - más személyektõl való elkülönítés okából - csak az

embert érti a jogalkotó. Az ember jogképessége általános és egyenlõ. Ez a

röviden idevetett mondat sok évszázad politikai csatározásainak az eredménye,

nem volt mindig egyértelmû, hogy a természetes személyek egyenlõ jogokat

élveznek. A rabszolgatartó társadalmakban fikciós jogszabály volt, hogy a

természetes személyek körébe nem tartoznak bele a rabszolgák, õket beszélõ

szerszámnak (instrumentum vocale), dolgoknak tekintették. A római társadalom

más és más jogokat adott a “civis romanus”-nak, a római polgárnak, mint az

idegeneknek, az úgynevezett “peregrinus”-oknak. A feudalista társadalmakban

föl sem vetõdött, hogy a földesúrnak és a jobbágynak azonos jogai lennének,

holott már bizonyos jogai a jobbágynak is voltak. Nem folytatva a történelmi

példák sorát, megállapíthatjuk, hogy napjainkban a természetes személyek

jogképessége egyenlõ és általános, ami azt jelenti, hogy minden embert

megillethetnek jogok. A jogirodalom még arra is kitér, hogy ezek a jogok mettõl

meddig illetik meg az embert. Általánosságban elmondhatjuk, hogy a

jogképesség már a méhmagzatot is megilleti a fogamzás pillanatától kezdve, de

csak akkor, ha megszületik. Az élve született ember tehát nemcsak születése

pillanatára visszamenõleges hatállyal, de bármily furcsa, fogantatásának

idõpontjára visszamenõ hatállyal. Ennek különösen akkor van jelentõsége,

hogyha a méhmagzat úgynevezett függõ jogi helyzet alanya, pl. élve születése

esetén örökös lesz.

A méhmagzat jogképessége szempontjából a fogantatás idõpontja a születéstõl

visszafelé számított 300. nap törvényi vélelem folytán. A vélelemmel szemben

ellenbizonyításnak van helye. Amiként a jogképesség az elõbb elmondottak

szerint már a fogantatással kezdõdik, úgy a halállal szûnik meg. Ettõl

függetlenül ismer a jogunk olyan törvényi tényállásokat, amikor a halott

embernek is vannak bizonyos jogai. Ezek a jogosítványok mégsem magát a

halott embert, hanem pl. annak emlékét, alkotásait védik, például szellemi

32

alkotásokhoz fûzõdõ jogok, kegyeleti jogok stb. Mind a születés, mind a halál

tényét okirattal (születési vagy halotti anyakönyvi bejegyzéssel) kell bizonyítani.

A jogképességtõl meg kell különböztetnünk a cselekvõképesség fogalmát. A

cselekvõképesség nem más, mint az embernek az a képessége, amelynél fogva

saját akarat elhatározásával, saját nevében jogokat szerezhet, és

kötelezettségeket vállalhat. A teljes körû cselekvõképesség a felnõtt embert illeti

meg, ha olyan állapotban van, hogy az ügyei vitelére teljesen alkalmas. A

cselekvõképesség tehát elválik a jogképesség fogalmától, sõt elválik az

úgynevezett vétõképesség fogalmától is, amely fogalom arra mutat rá, hogy

milyen körülmények között felelõs valaki a jogsértésekért. A vétõképesség

messzemenõkig szubjektív kategória, hiszen bizonyos jogsértések esetében

vétõképes lehet egy fiatalabb, de ingergazdagabb környezetben felnövõ ifjú,

mint egy idõsebb, de ingerszegényebb környezetben élõ. A cselekvõképesség

nemcsak életkor, de állapotfüggõ is. Az ember gyermekkorában

cselekvõképtelen, 14 és 18 éves kora között korlátozottan cselekvõképes,

illetõleg 18. életéve után cselekvõképes. Kivételesen kiskorú is lehet

cselekvõképes, amennyiben 18. életévének betöltése elõtt házasságot kötött. A

cselekvõképesség igen lényegesen függ a mindenkori tudati állapotunktól. Nem

biztos ugyanis, hogy aki a 18. életévét betöltötte, feltétlenül cselekvõképes, mert

elképzelhetõ, hogy olyan ittas, bódult állapotban van, ami tulajdonképpen

megakadályozza abban, hogy az ügyei vitelére jogi értelemben megkívánt

belátási képességgel rendelkezzék. A cselekvõképes személyek szerzõdéseket

köthetnek, jogi nyilatkozatokat tehetnek, míg a korlátozottan cselekvõképesek

csupán a mindennapi élet szokásos jogügyleteit láthatják el. A tudati állapottól

függõ cselekvõképtelenség sajátos fajtája a szellemi fogyatékosság, amikor is az

ember jogképes bár, de miután ügyei viteléhez szükséges belátási képessége

hiányzik, cselekvõképessége nincsen. Egyes szellemi fogyatkozások esetében az

ügyek viteléhez szükséges belátási képesség idõszakonként megvan,

idõszakonként hiányzik. A pszichológia irodalma úgynevezett “fényes

idõszakoknak” (lucidum intervallum) nevezi azokat az idõszakokat, amikor a

szellemi fogyatékos ember megtévesztõen jó állapotban van, ilyenkor alkalmas

arra, hogy félrevezesse a lehetséges szerzõdési partnereket. Az ilyen veszélyek

33

kiküszöbölésére a korlátozottan cselekvõképes, valamint a cselekvõképtelen

embereket gondnokság alá szokták helyezni. A gondnokság alá helyezésnek

szigorú jogszabályi feltételei vannak. A gondnokság alá helyezett személy

helyett gondnoka jár el, a gondnok (törvényes képviselõ) mintegy pótolja a

korlátozottan cselekvõképes, illetõleg cselekvõképtelen személy belátási

képességét. A gyermekkor, vagy kiskorúság miatti cselekvõképtelenség,

illetõleg korlátozottan cselekvõképesség esetkörében a gondnok szerepét a

szülõ, vagy annak hiányában a gyám tölti be. A szülõ (gyám) közremûködése

feltétlenül szükséges a koránál fogva cselekvõképtelen, vagy korlátozottan

cselekvõképes személy szerzõdéseihez. Néhány kisebb jelentõségû jogügyletnek

a korlátozottan cselekvõképes személy személyesen is alanya lehet, pl. a 14.

évét betöltött személy a munkával szerzett keresményével rendelkezhet,

megköthet olyan szerzõdéseket, amelyek számára kizárólag elõnyt jelentenek

stb. Azok a személyek pedig, akiknek a bíróság - gondnokság alá helyezés által -

megállapította a cselekvõképtelenségét, általában nem köthetnek szerzõdést. Ez

teljesen érthetõ, hiszen ezeknek az embereknek hiányzik a szerzõdéskötésekhez

szükséges belátási képessége. Ha mégis szerzõdést kötnének, úgy

jognyilatkozatuk semmis.

4.1.2. Az állam

Az állam jogképessége azt jelenti, hogy az állam a maga egészében polgári

jogviszonyok alanya lehet, jogokat és kötelezettségeket szerezhet, illetõleg

vállalhat. Az állam rendszerint nem a maga egészében vesz részt a polgári jogi

viszonyokban, hanem szervei útján, melyek többnyire önmagukban is jogi

személyiséggel bírnak. Az állam jogképessége mégsem annyira általános, mint

az emberé, nem mindenféle jogokat és kötelezettségeket szerezhet, illetõleg

vállalhat, nem köthet pl. házasságot. Politikai megfontolásokból az államot

sokáig különleges jogalanynak tekintették.

4.1.3. Jogi személy

34

Azokat a szervezeteket, amelyeket a jogszabály jogalanyisággal ruház fel, jogi

személyeknek nevezzük. A Polgári Törvénykönyv jogi személyeknek ismeri el

az állami, gazdasági és társadalmi szerveket, szervezeteket, alapítványokat,

közalapítványokat és köztestületeket, ha feladataik szükségessé teszik, hogy

vagyoni jogaik és kötelezettségeik legyenek. A jogi személy legfontosabb

ismérve tehát maga a szervezet, ami azt jelenti, hogy a természetes személyektõl

függetlenül is állandó jogalanyisága van. A tagok változása esetén is változatlan

maga a szervezet. Igen fontos ismérve a jogi személynek, hogy célja (társadalmi,

gazdasági, politikai stb.) által meghatározott a mûködése. A mûködéséhez

elkülönített vagyona van, e felett a vagyon felett rendelkezik, valamint ezzel a

vagyonnal felelõsséggel is tartozik.

4.1.4. Nem jogi személyek

A fentiekbõl viszonylag könnyen definiálhatók a jogi személyiséggel nem bíró

szervezetek. Az ilyen szervezeteknek általában nincsen a jogszabálynál fogva

elismert vagyona, jogi cselekményeiért önálló vagyoni felelõsséggel általában

nem tartozik. A gyakorlatban oly jól ismert közkereseti társaság, vagy betéti

társaság esetében a jog nem írja elõ a kötelezõ minimális törzstõkét, hiszen a

fõszolgáltatás nem a vagyon szolgáltatásában van, hanem rendszerint a társasági

tagok személyes közremûködésében. Miután jogilag releváns, elkülönített

vagyon nincs, így a cselekményekért is a társasági tagok (mint természetes

személyek) felelõsek. A betéti társaság esetében tipikusan a beltag felelõs az

egész vagyonával, míg a kültag az általa a társaságba bevitt vagyon értékéig

felel. Csupán összehasonlításul hívjuk fel a figyelmet, hogy a szintén igen

népszerû korlátolt felelõsségû társaságok esetében (amelyek jogi személyek!)

társaság tagjai természetes személy minõségükben nem felelõsek a társaság

35

tartozásaiért pontosan azért, mert a jogi személyiséggel járó jogalanyiság

“megvédi” õket a természetes személyi felelõsségtõl.

5. Vagyoni viszonyok szabályozása

A polgári jog legfontosabb jogforrása, a sokszor módosított 1959. évi IV.

törvény a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvérõl (a gyakorlatban jól

ismert rövidítéssel: Ptk.).

A törvény az elsõ paragrafusában leszögezi, hogy az állampolgárok, valamint az

állami, önkormányzati, gazdasági és társadalmi szervezetek, továbbá más

személyek vagyoni és egyes személyi viszonyait szabályozza. A vagyoni

viszonyokat a polgári jog úgy értelmezi, mint a dolgokhoz fûzõdõ jogokat. Jól

ismert részei a polgári jognak - a római joghoz hasonlatosan - a személyekkel, a

dolgokkal és a kötelmekkel kapcsolatos szabályok. A polgári jog teljes

szabályozási körét e jegyzet keretein belül nem tudjuk bemutatni.

A fent hivatkozott paragrafus nem csak azt rögzíti, hogy mi a Polgári

Törvénykönyv célja, de egyben felvázolja azokat a személyeket is

(amelyeknek), az áruviszonyait és személyiségi viszonyait szabályozza. A

szabályozás szigorúan elrendelõ, vagy megengedõ szabályok által történik. A

polgári jogszabály azt mondja meg olykor, hogy a joggyakorlás során hogyan

kell eljárni, máskor rábízza a felekre (megengedi számukra), hogy a

jogszabályok adta kereteken belül a fõszabálytól eltérjenek. A szabályozásnak

az is egy módszere, hogy elveket és alapelveket mond ki a Ptk., amellyel

orientálja a gyakorlatot. Ilyen alapelvek pl. a joggal való visszaélés tilalma, a

törvény értelmezésének alapelve, a szükséglet kielégítésének alapelve, a reális

teljesítés alapelve stb. A szabályozás zömmel arra van figyelemmel, hogy a

jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a feleknek miként kell

eljárniuk. Az egyik ilyen legfontosabb szabály a római jogból származik, e

szerint a polgári jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a felek a

jóhiszemûség, a tisztesség követelményeinek megfelelõen kölcsönösen

együttmûködve minden esetben úgy kötelesek eljárni, ahogyan az adott

36

helyzetben általában elvárható. Polgári jogunk számos helyen “megelégszik” a

viselkedés ezen zsinórmértékével, nem vállalja fel, hogy az élet számtalan apró-

cseprõ dolgainak megfelelõen elõírást, magatartási szabályt adjon, hanem

rábízza a jogalany bölcsességére, hogy hogyan járjon el. Mégsem járhat el

azonban célszerûtlenül a jogalany, mert hiszen az adott helyzetben mindig van

célszerû megoldás. A római jog pl. a felek jogait és kötelezettségeit úgy

fogalmazta meg, hogy mindig úgy kell eljárni, ahogy a gondos családapa eljárna

családja ügyében. A célszerûtlen eljárásokat többek között az a Ptk. rendelkezés

is tiltja, amely kifejezetten kimondja, hogy a törvény rendelkezéseit a Magyar

Köztársaság társadalmi rendjével összhangban kell értelmezni. Ezzel a

szabállyal kézen fogva jár az a másik, miszerint saját felróható magatartására

elõnyök szerzése végett senki sem hivatkozhat. Ha tehát az egyik jogalany a

másik fél helyzetének kihasználásával kívánna elõnyökhöz jutni, az ellen a

másik fél a polgári jog eszközeivel tiltakozhat. (Jegyzetünk más fejezeteiben

látni fogjuk, hogy ilyen védelmet más jogágak is nyújtanak.)

5.1. A dolog fogalma és fajai

Dolognak minõsül jogi értelemben minden testi tárgy, tehát az, ami

érzékszerveinkkel felfogható, továbbá a birtokba vehetõ tárgyak. Önmagában

az, hogy birtokba vehetõ, már mutatja a dolgoknak a polgári jog rendszerében

elfoglalt, kivételezett helyzetét: a dolgok ugyanis a tulajdonjog tárgyai lehetnek.

Vannak olyan dolgok, amelyek a fenti definíció ismérveit annak ellenére is

kimerítik, hogy nem megtapintható, testi tárgyak, holott az ember számára

elérhetõk, ilyenek pl. a dolog módjára hasznosítható természeti erõk (szén- és

vízenergia), a villamos energia. Ha a jogszabály kivételt nem tesz, akkor a

dolgokkal kapcsolatos szabályokat (a tulajdonjog szabályait) ugyanúgy kell

alkalmazni a tapintható dolgokra, mint a dolgok értékét megtestesítõ pénzre,

vagy a dolog módjára viselkedõ erõkre. Erre vonatkozóan a Ptk. kifejezett

definiáló jogszabályt is ad.

A dolgokat különbözõképpen csoportosíthatjuk. A legalapvetõbb csoportosítása

a dolgoknak aszerint, hogy részt vehetnek-e a piaci forgalomban, avagy sem,

37

forgalomképes, illetve forgalomképtelen dolgokat ismerünk. Forgalomképesek

azok a dolgok, amelyek a piaci (áru) forgalomban részt vehetnek, pl. egy

gépkocsi, adásvétel, csere stb. tárgya lehet, a forgalomképtelen dolgok

egyáltalán nem vehetnek részt áruviszonyokban, pl. a folyók medre, a születõ

sziget nem lehet forgalom tárgya. Az úgynevezett korlátozottan forgalomképes

dolgok csak külön engedély alapján ruházhatók át, pl. közigazgatási engedély

kell a lõfegyver, robbanóanyag forgalmazásához.

Aszerint, hogy a dolgok a földdel, földterülettel szilárd összeköttetésben vannak,

avagy sem, megkülönböztetünk ingatlan és ingó dolgokat. Ingatlan dolog

tipikusan a ház, az élõ fa, a lábon álló gabona stb., ingók pedig, amelyek

állagsérelem nélkül elmozdíthatók.

Aszerint, hogy egy dolog a rendeltetésszerû használata által továbbra is

megmarad, avagy elenyészik, elhasználható, vagy el nem használható dolgokról

beszélhetünk. Az élelmiszerek, nyersanyagok tipikusan elhasználható dolgok,

felhasználásukkal, elidegenítésükkel egyúttal el is használódnak. Az el nem

használható dolog ezzel szemben huzamosabb ideig használható anélkül, hogy

tönkremenne. Ez még akkor is igaz, hogyha az el nem használható dolog

történetesen a fizikai enyészetnek kitett dolog, a gépkocsi bérlemény pl. el nem

használható dolog, holott a gépkocsi meglehetõsen sérülékeny holmi.

A dolgok lehetnek helyettesíthetõk és nem helyettesíthetõk. Helyettesíthetõ az a

dolog, amelyet az áruforgalomban mértékegységgel tartanak nyilván, pl. 10 liter

tehéntej, 1 mázsa búza stb. Nem helyettesíthetõ viszont az a dolog, amelynek az

egyedisége lényeges, pl. Rembrandt egy bizonyos festménye, vagy egy bizonyos

sorozat-, illetõleg gyári számú mûszaki cikk.

Megkülönböztetünk osztható és oszthatatlan dolgokat aszerint, hogy azok

állagsérelem nélkül részekre oszthatók, avagy sem. Osztható dolog pl. a gabona,

az ipari nyersanyag, a pénz, nem osztható viszont az élõ állat, az üzemépület stb.

Ezzel kapcsolatban gyakran beszélünk az úgynevezett dologkapcsolatokról,

amely abban áll, hogy közös rendeltetésû dolgok egymással fizikai vagy térbeli

38

összefüggéssel lehetnek. Amennyiben két dolog olyképpen van tartósan

egyesítve, hogy egyik a másiktól állagsérelem nélkül le nem választható, úgy azt

alkotórésznek (alkatrésznek) nevezzük, míg ha a leválasztással állagsérelem

nem következik be a fõdolog rendeltetésszerû használatában, akkor tartozékról

beszélünk. Egy gépkocsi eladásakor nem kétséges, hogy a motorházfedél része a

gépkocsinak, mert az olyképpen van tartósan egyesítve a gépkocsival, hogy

leválasztásával a gépkocsi lényeges állagsérelmet szenvedne. A gépkocsi

pótkereke pl. nem alkotórész ugyan, de a gépkocsi rendeltetésszerû

használatához - olykor éppen az épségben tartásához - rendszerint szükséges,

vagy azt elõsegíti. Lényeges különbség tehát, hogy még az alkotórész általában

önállóan nem hasznosítható (nem ideértve azt az esetet, hogy a példában

felhozott motorháztetõ alkatrészként is eladható, hiszen ebben az esetben az

alkatrész válna fõdologgá), addig a tartozék önállóan is hasznosítható, más

dolog természetesen, hogy a tartozékot rendszerint a fõdologgal kapcsolatban

szokás használni.

6. A tulajdonjog és intézménytörténete

A polgári jog központi kategóriája a dolog, és a dolognak a jogalannyal való

kapcsolata. A tulajdon, mint jogviszony, egy olyan kapcsolat, amely az emberek

között történelmileg alakult ki a termelés folyamatában. Ahogy az õsember

birtokba vette a természeti energiákat, tüzet gyújtott, különbözõ termelési

eszközöket elõállított, egyúttal tulajdonosává is vált annak. Késõbb azonban a

munkamegosztás oda vezetett, hogy a javak elõállítói értékesítették a

termékeket, és így a tulajdonos nem az értékek elõállítója, hanem pl. annak

megvásárlója, cserélõje stb. lett. A tulajdon tárgyai a termelési eszközökön túl

használati javak is lehetnek, mindkettõ esetében lényeges, közös nevezõ, hogy a

birtokba vevõ ember uralmat szerez a dolgon (testi tárgyon), illetõleg az azok

segítségével elõállított használati javakon. Maga az uralom egyrészt azt jelenti,

hogy az ember birtokba veszi ezeket az anyagokat, eszközöket, másrészt viszont

rendelkezik velük, nevezetesen saját céljaira használhatja. A jogirodalom három

39

részjogosítványt különböztet meg a tulajdon fogalomkörében. Ennek vizsgálata

elvezet bennünket a tulajdonjog tartalmi kérdéseihez.

7. A tulajdonjog tartalma

A római jog ismerte az úgynevezett tulajdonosi triász fogalmát. E szerint a

tulajdonos a dolgot birtokolja, használja, (hasznosítja, hasznait szedi) és nem

utolsósorban rendelkezik is a dolgával. Mielõtt a triász elemeit részletesen

megismernénk, fontos felhívni a figyelmet arra, hogy a tulajdonjoggal sem

szabad visszaélni. A tulajdonos például dolga használata során köteles

tartózkodni minden olyan magatartástól, amellyel másokat, különösen a

szomszédait szükségtelenül zavarná. A gyakorlatban számos vita forrása pl. a

szomszédos ingatlanon – különösen a közös határvonal közelében – levõ

növényzet. Az ilyen növényzet eltávolítása iránt indított perben a bíróság azt

vizsgálja, hogy a növényzet szükségtelenül zavarja-e a szomszédot ingatlana

birtoklásában, okoz-e kárt, vagy legalábbis fennáll-e a károsodás veszélye.

Arany János nagyszerû versében a “Fülemülé”-ben a telekhatáron álló fán

éneklõ fülemüle éneke volt a “pör” tárgya. Ha errõl nem is, de a földre áthajló

ágakról lehullott gyümölcsökrõl valóban rendelkezik a magyar polgári

törvénykönyv. Mégpedig oly módon, hogy az áthulló gyümölcsöket

megtarthatja a szomszéd, ha azokat a fa tulajdonosa fel nem szedi. Elsõsorban

tehát a fa tulajdonosáé a gyümölcs. Az áthajló ágak és átnyúló gyökerek

levágására azonban a szomszéd nem jogosult, kivéve, ha azok a föld rendes

használatában gátolják, és a fa tulajdonosa azokat felhívás ellenére sem távolítja

el. Azt a kérdést lehetne feltenni, hogy a szomszéd vajon tûrni köteles, hogy a fa

tulajdonosa nála szüreteljen? Nos az áthajló ágakról lehullott gyümölcs

összegyûjtése céljából vagy más fontos okból a szomszéd tulajdonos csak

kártalanítás ellenében köteles a földjére való belépést megengedni.

Más okból is szükség lehet a szomszéd telkét használni. Az épülettulajdonos pl.

a szomszédos földet kártalanítás ellenében használhatja, amennyiben az õ telkén

40

való építkezéshez, bontási, átalakítási vagy karbantartási munkálatok

elvégzéséhez ez szükséges. A kártalanítás természetesen megilleti a szomszédot.

Miután a legtöbb vita éppen a szomszédok között alakulhat ki, a Ptk.

“szomszédjogok” gyûjtõnéven foglalta csokorba példálózóan a várható

problémaforrásokat. Így pl. kimondta, hogy ha a földeket kerítés (sövény) vagy

mezsgye választja el egymástól, ennek használatára a szomszédok közösen

jogosultak. A fenntartással járó költségek pedig általában a határolt

földhosszúság arányában terhelik õket. Ugyancsak rendelkezik a jogszabály a

“tilosban talált” állatokról, mégpedig úgy, hogy a szomszéd a hozzá betévedt

állatot mindaddig visszatarthatja, amíg az általa okozott kárt az állat tulajdonosa

meg nem téríti. A Ptk.-nak a szomszédjogra vonatkozó rendelkezéseitõl eltérõ

szabályokat általában önkormányzati rendelettel szoktak megállapítani.

A tulajdonjog tartalmát igen közelrõl érintõ kérdés az önkorlátozás kérdése.

Nevezetesen az, hogy szükséghelyzetben (definíciós norma: szükséghelyzet:

más életét, testi épségét vagy vagyonát közvetlenül fenyegetõ és más módon el

nem hárítható veszély) esetében a tulajdonos köteles tûrni, hogy dolgát a

szükséghelyzet megszüntetése végett a szükséges mértékben igénybe vegyék,

felhasználják, illetõleg abban kárt okozzanak. Más vagyonát fenyegetõ

szükséghelyzet esetében ez a kötelezettség a tulajdonost csak akkor terheli, ha a

fenyegetõ kár elõreláthatóan jelentõs mértékben meghaladja azt a kárt, amely a

tulajdonost a behatás következtében érheti. Nem vitás például, hogy az égõ

házat a szomszéd telkekrõl is olthatják a tûzoltók.

A tulajdonos a szükséghelyzetbe került személytõl kártalanítást, attól pedig, aki

a szükséghelyzet megszüntetése során indokolatlanul nagy kárt okozott,

kártérítést követelhet. Kérdezhetnénk, hogy ezek szerint kártalanítás fejében

akár építhetnénk is a szomszéd telkére? Nos, ha a tulajdonos jóhiszemûen járt el

és úgy épített a telekhatáron túl, akkor a szomszéd - választása szerint - vagy azt

követelheti, hogy a túlépítõ a beépített rész használatáért és a beépítéssel okozott

értékcsökkenésért adjon kártalanítást, vagy azt követelheti, hogy a beépített részt

vásárolja meg, amennyiben a telek megosztható, vagy azt követelheti, hogy a

túlépítõ az egész földet vásárolja meg. Ez utóbbi megoldás azonban nem vezet

41

visszásághoz: a szomszéd az egész földjének megvásárlását csak akkor

követelheti a túlépítõtõl, ha a telek fennmaradó része a túlépítés következtében

használhatatlanná válik, illetõleg a telkével kapcsolatos valamely foglalkozás

gyakorlása a túlépítés következtében lehetetlenné, vagy számottevõen

költségesebbé vált. Ha a túlépítõ rosszhiszemû volt, vagy ha a szomszéd a

túlépítés ellen még idejekorán tiltakozott (amikor tudniillik a túlépítõnek az

eredeti állapot helyreállítása még nem okozott volna aránytalan károsodást),

akkor a szomszéd azt is követelheti, hogy a túlépítõ bocsássa a szomszéd

tulajdonába a saját telkét az épülettel együtt. Ekkor azonban természetesen a

gazdagodás megtérítése ellenében a túlépítõt pénzbeli megváltás illeti meg.

A gyakorlatban a rosszhiszemû túlépítés esetén a szomszéd telek tulajdonosa

általában az épület lebontását szokta követelni. Ennek egy korlátja van: ez pedig

az, hogy az okszerû gazdálkodás követelményeivel nem ellenkezhet. A lebontás

és az eredeti állapot helyreállításának költségei a túlépítõt terhelik; megilleti

azonban a beépített anyag elvitelének a joga.

A már elõrebocsátottak szerint most tekintsük át röviden a birtoklás, a használat

és a rendelkezés részjogosítványait!

a.) A birtoklás joga

A tulajdonost természetesen megilleti a birtoklás joga csakúgy, mint a

birtokvédelem. A birtoklás a dolog birtokba vételét és birtokban tartását jelenti,

egy állandó ráhatási lehetõséget. Aki valamely vagyontárgyat birtokol, az annak

állandóan közelében van, uralma alatt tartja.

Ez az uralom abban is megnyilvánulhat, hogy a dolgot használja, vagy hasznait

szedheti. A birtoklás tekintetében nincs különbség tulajdonos és nem tulajdonos

között, a szívességi kölcsönbe kapott dolgot ugyanúgy tartja birtokában a

jogosult, mint ilyen jogügylet hiányában a tulajdonos.

A birtokos tehát nem viselkedhet úgy, mint a tulajdonos: a használat és a

hasznok szedésének joga ugyanis csak és kizárólag a tulajdonost illeti meg.

42

b.) A használat (és hasznok szedésének) a joga

A tulajdonos jogosult a dolgot használni és a dologból folyó hasznokat szedni,

viseli a dologgal járó terheket és a dologban beállott azt a kárt, amelynek

megtérítésére senkit sem lehet kötelezni. A használat és a hasznok szedésének

joga hasonló, de mégis különbözõ fogalmak. Viszonyuk olyan, mint a fa és a

gyümölcs viszonya.

c.) A rendelkezés joga

A tulajdonost megilleti az a jog, hogy a dolog birtokát, használatát vagy hasznai

szedésének jogát másnak átengedje, a dolgot biztosítékul adja vagy más módon

megterhelje, továbbá hogy a tulajdonjogát másra átruházza, vagy akár az is,

hogy a dolgot elhagyja. Amint azonban eldobhatunk egy üres cigarettásdobozt,

nem hagyhatunk fel bármiféle dolog tulajdonjogával. A törvény tiltja pl. az

ingatlan ily módon történõ “elhagyását”: Az ingatlan tulajdonjogával felhagyni

nem lehet.

Ha az épület tulajdonjoga a földtulajdonost illeti meg, akkor az épület

tulajdonjogát is csak a föld tulajdonjogával együtt lehet átruházni és

megterhelni. Nagy és megoldhatatlan elméleti viták kereszttüzében állt

mindezek miatt a szocialista jogéletben a termelõszövetkezeti ingatlanok

tulajdonjoga. A földek bevitele ugyanis elvileg és deklaráltan önként történt,

emiatt a földek tulajdonjoga a földbevivõé maradt, de a termelõszövetkezet

használatába került. A földön épített szövetkezeti iroda mégsem a földtulajdonos

tulajdonába került. Márpedig a rómaiaktól ismert “accessio solo cedit” elvébõl

az következnék, hogy a járulék osztja a fõdolog jogi sorsát - (a fõdolog = föld

vonatkozásában a rajta emelt épület természetesen csak járulék) - mint ahogy a

kabátgomb is nem vitásan azé, akié a kabát.

43

8. A tulajdon (jogviszony) alanyai

Tulajdona lehet általában az államnak, a személyeknek (magánszemélyeknek,

jogi személyiséggel nem rendelkezõ és azzal rendelkezõ személyeknek,

alapítványoknak, közalapítványoknak, köztestületeknek, társaságoknak,

egyesületeknek stb.)

9. A tulajdonjog tárgyai

A hatályos Ptk. szerint minden birtokba vehetõ dolog tulajdonjog tárgya lehet. A

tulajdonjog szabályait a legtöbb esetben megfelelõen alkalmazni kell a pénzre és

az értékpapírokra, valamint a dolog módjára hasznosítható természeti erõkre is.

A tulajdonjog kiterjed mindarra is, ami a dologgal olyképpen van tartósan

egyesítve, hogy az elválasztással a dolog vagy elválasztott része elpusztulna,

illetõleg az elválasztással értéke vagy használhatósága számottevõen csökkenne.

A tulajdonjog kétség esetében kiterjed arra is, ami nem alkotórész ugyan, de a

dolog rendeltetésszerû használatához vagy épségben tartásához rendszerint

szükséges, vagy azt elõsegíti (tartozék). Nem helyes, ha “békaperspektívából”

értelmezve a problémát, csak az ilyenkor sztereotip módon “bekattanó”

gépkocsi-példára gondolunk (alkatrész a kuplung, tartozék a pótkerék), hiszen

ezen az elvi alapon lehet eldönteni pl. az út menti fák tulajdonjogát is. Adott

esetben pl. a törvényhozó 1962. évi 21. törvényerejû rendelet 7.§-ának (2)

bekezdésében a külterületen 1945. január 1. napja elõtt létesített közutak

rézsûjének külsõ szélétõl számított kétméteres sávon belül ültetett fákat - az

összefüggõ üzemi gyümölcsöshöz tartozók kivételével – az út tartozékának kell

tekinteni.

Ezzel kapcsolatban a Legfelsõbb Bíróság kimondta, hogy külterületeken az

1945. január 1. napja elõtt létesített közút rézsûjének külsõ szélétõl számított két

méter távolságon belül ültetett – összefüggõ üzemi gyümölcsöshöz nem tartozó

– fáknak a kezelése, fenntartása és pótlása az illetékes útfenntartó állami

44

szervnek a joga és kötelessége. A fákat a földtulajdonos csak akkor vághatja ki,

ha erre az útfenntartó állami szerv is engedélyt (hozzájárulást) ad (XXVI. számú

Polgári Elvi Döntés).

A tulajdon tárgyait a tulajdonjogviszony alanyaihoz való kapcsolatában az

alábbiak szerint tekintjük át:

9.1. Magántulajdon

A magántulajdon magyarországi polgári jogi fejlõdésére a “politikai

felszabadulások” nagy hatással voltak. Az elsõ “felszabadulás” az 1848-as

forradalom eredményeként létrejövõ jobbágyfelszabadítás, amikor is a

jobbágyok megszabadultak kötelékeiktõl, árutermelõkké válhattak, a

földtulajdon forgalomképessé vált, az õsiség felszámolásával, hasonlóan más

dolgokhoz rendelkezés (adásvétel, megterhelés, zálog lekötés stb.) tárgya

lehetett. A 48-as európai forradalmak hatása begyûrûzött a magyar magánjog

fejlõdésébe. A XIX. század 40-es éveitõl kezdve olyan korszerû törvények

születtek, amelyek máig meghatározóak a váltójogot, a kereskedelmi jogot, a

társasági jogot illetõen. Alapelvi jelentõségû volt a tulajdon szentsége és a

szerzõdési szabadság. A fejlõdés a kiegyezésen keresztül a XX. sz. elsõ

negyedéig csaknem törtetlen volt. Az 1848-as elképzelések azonban a

forradalom bukásával nagyrészt meghiúsultak. A kiegyezés után Magyarország

az Osztrák Ptk. hatása alá került. Erre az idõre tehetõ az elsõ korszerû “ingatlan-

nyilvántartás” bevezetése. A kiegyezést követõ úgynevezett liberálkapitalista

szakasz legjelentõsebb aktusa az 1875. évi XXXVIII. tv, a kereskedelmi törvény

volt. A 48-49-es forradalom bukásának eredményeként “fiókban” maradt a

Magyar Polgári Törvénykönyv tervezet. Ennek híján viszont a kereskedelmi

törvény volt hivatva a magyarországi gazdaság fõszereplõinek, a társaságok

mûködésének szabályozására. Számos más egyéb gazdasági vonatkozású

törvény is született ebben az idõszakban. 1900-ban akadémiai szinten elkészült

az elsõ magyar Ptk. szövegtervezet, majd közvetlenül az I. világháborút

megelõzõen a második, amely már a Képviselõ Ház elé is került. A háborút

45

követõen aztán a magántulajdon intézményi kereteinek fejlõdése rövid idõre

megtorpant. A Horthy- korszakban tovább folytatódtak a Magyar Ptk.

megalkotása irányában tett kísérletek. A tervezet - annak ellenére, hogy tervezet

maradt - nagy hatással volt a 30-as évek gazdasági életére.

A második “felszabadítással” az addig kialakított magántulajdoni vívmányok

visszafejlesztése indult meg. Az 1945-47-es idõszak, az úgynevezett “ki kit gyõz

le?” idõszaka kétségtelenül magában hordozott egy bizonyos polgáriasodási

törekvést, de miután a “nagy szomszédnál”, a Szovjetunióban erre az idõre

tehetõ a mindent átfogó polgári jogi gazdaság-kollektivizálási reform, nem

lehetett kétséges hazánkban sem a fejlõdés további iránya. A szocialista

idõszakban megszületett új polgári törvénykönyv - az 1959. évi IV. tv. -

közvetett és közvetlen eszközökkel is kifejezésre juttatta a magántulajdon

visszaszorítására irányuló törekvéseket.

Sokkal nagyobb hangsúlyt kapott az állami, illetõleg társadalmi tulajdon, mint a

nyugati államok jogában. A magántulajdont “szükséges szégyenfoltnak”

tekintette a szocialista magyar polgári jog. Ezt azzal is kifejezésre juttatta, hogy

bevezette a személyi tulajdon fogalmát, ahová ideológiai presztízsveszteség

nélkül be lehetett sorolni a szocialista embertípus életviteléhez szükséges

személyes tárgyakat.

9.2. Az állami tulajdon tárgyai

Az állami tulajdonra vonatkozó jogi szabályozás területén nagy fejlõdés

következett be az elmúlt négy évtizedben. Az elsõ idõszakban túltengett az

állami monopólium, a központi irányítás gondolata határozta meg az állami

tulajdon túldimenzionált szerepét. Valamennyi állam ismeri a kizárólagos állami

tulajdon intézményét. Nemzetközi szerzõdések vigyáznak például arra, hogy az

atomenergia felhasználásával kapcsolatos jogosítványok ne kerülhessenek

magántulajdonba. Mai hatályos polgári jogunk is ismeri a kizárólagos állami

tulajdont.

46

A hatályos polgári jogunk szerint kizárólag az állam tulajdonában vannak

a) a föld méhének kincsei,

b) a folyóvizek, csatornák és természetes tavak, valamint ezek medre,

c) a folyóvíz elhagyott medre és a folyóvízben újonnan keletkezett sziget,

d) az országos közutak, vasutak, vízi utak és az országos közforgalmú kikötõk, a

nemzetközi közforgalmú repülõtér, továbbá az ország területe feletti légtér,

e) távközlésre felhasználható frekvenciák,

f) az atomenergia alkalmazását szolgáló üzemi létesítmények, berendezések és

nukleáris anyagok,

g) a közcélú villamos mûvek, az energiaszolgáltatás és szállítás országos

távvezeték-hálózata.

A kizárólag állami tulajdonban álló dolog birtokát, használatát, hasznai

szedésének jogát az állam másnak átengedheti.

10. A tulajdon keletkezése és megszûnése

A tulajdon keletkezése végeredményben a tulajdonjogviszony létrejöttét jelenti.

Azt tehát, hogy valamely dolog és valamely személy között jogviszony -

elsajátítási viszony - keletkezik. A tulajdon az arra vonatkozó jog

megszerzésével keletkezik, és egy másik tulajdonos jogszerzésével szûnik meg.

10.1. A tulajdonjog megszerzése

A dolog tulajdonjogát a tulajdonos megszerezheti eredeti módon, vagy valakitõl

származtatott - úgynevezett származékos - módon.

47

10.1.1. Az eredeti szerzésmód

Eredeti módon szerzi a tulajdont az, akinek a jogszerzése nem alapszik más

korábbi személy tulajdonjogán. Amennyiben tehát a dolog korábban nem volt

senki tulajdonában, eredeti módon megszerezhetõ. Ilyen eset fordul elõ

gazdátlan javak elsajátításakor, újonnan gyártott termék létrehozásakor,

nyersanyag feldolgozásával elõállított új termék tulajdonjogának

megszerzésekor. Mindazonáltal az is eredeti szerzésmódnak minõsül, ha volt

ugyan a dolognak korábban is tulajdonosa, de a szerzés mégsem a korábbi

tulajdonostól származik. Bizonyos megszorításokkal ilyen a találás, vagy az az

eset, amikor más tulajdona elválaszthatatlanul vegyült más tulajdonával. Az

eredeti módon szerzõ sohasem jogutódja az esetleges korábbi tulajdonosnak.

10.1.1.1. A találás

Ha valaki feltehetõen más tulajdonában lévõ dolgot talál, és annak

tulajdonjogára igényt tart, megszerzi a tulajdonjogot, feltéve, ha mindent

megtett, amit a jogszabály annak érdekében ír elõ, hogy a dolgot a tulajdonosa

visszakaphassa, és amennyiben a tulajdonos a találástól számított egy éven belül

a dologért nem jelentkezett.

Nem árt tudnunk, hogy semmiképpen sem szerez tulajdonjogot a találó, ha a

dolgot a közönség számára nyitva álló hivatali, vállalati vagy más épületben

vagy helyiségben, továbbá közforgalmú közlekedési és szállítási vállalat

jármûvén találta. Ilyen esetben a dolgot a hivatal vagy a vállalat három hónapi

õrizet után értékesítheti; a tulajdonos a találást követõ egy éven belül követelheti

a dolog, illetve a vételár kiadását.

Amennyiben a talált dolog nagyobb értékû, és annak tulajdonjogát a találó a

fentiek miatt nem szerezheti meg, akkor a találó méltányos összegû találódíjra

jogosult, feltéve, hogy megtett mindent, amit a jogszabályok elõírnak avégbõl,

hogy a tulajdonos a dolgot visszakaphassa.

48

Végül, ha a talált dolog tulajdonosa az egyévi határidõn belül nem jelentkezik,

és a dolgon a találó sem szerez tulajdonjogot, akkor a tulajdonjog az államot

illeti (az állam ilyen esetben szükségképpeni tulajdonos). Bizonyos esetekben a

találó a talált dolgot köteles az államnak felajánlani.

10.1.1.2. A feldolgozás és az egyesítés

Aki idegen dolog feldolgozásával vagy átalakításával a maga számára

jóhiszemûen új dolgot állít elõ, a dolog tulajdonosának választása szerint köteles

a dolog értékét megtéríteni, vagy munkája értékének megtérítése ellenében az új

dolog tulajdonjogát átengedni. Ha a munka értéke a feldolgozott vagy átalakított

dolog értékét lényegesen meghaladja, a dolog tulajdonosát választási jog nem

illeti, csupán a dolog értékének megtérítését követelheti. Természetesen itt is

jelentõsége van a jó-, illetõleg rosszhiszemûségnek: ha a feldolgozó vagy

átalakító rosszhiszemû volt, a választás joga minden esetben az anyag

tulajdonosát illeti; ha az anyag tulajdonosa az új dolog tulajdonjogát választja,

akkor csak a gazdagodását köteles megtéríteni.

Ha több személy dolgai úgy egyesülnek vagy vegyülnek, hogy azokat csak

aránytalan károsodás vagy aránytalan költekezés árán, vagy egyáltalán nem

lehet szétválasztani, közös tulajdon keletkezik. Ha a tulajdonosok bármelyike a

közös tulajdont nem kívánja, az, akinek dolga az egyesülés elõtt nagyobb értékû

volt, választhat, hogy a dolgot a többi tulajdonos kártalanítása ellenében

tulajdonába veszi, vagy kártalanítás ellenében azoknak átengedi. A “saját

felróható magatartására, elõnyök szerzése végett senki sem hivatkozhat” elvébõl

következik, hogy a választási jog nem illeti meg azt, aki az egyesülést vagy

vegyülést rosszhiszemûen maga idézte elõ. Ilyen esetben a rosszhiszemû volt

tulajdonos csak a gazdagodás megtérítését követelheti.

Speciális esete a dolog egyesítésének a beépítés vagy éppen a ráépítés, ami nem

azonos a már említett túlépítéssel. Ha ugyanis valaki idegen anyaggal saját

49

földjére vagy a használatában álló földre épít, beépítéssel megszerzi az anyag

tulajdonjogát, de az anyag értékét köteles megtéríteni.

Ha valaki anélkül, hogy erre jogosult lenne, idegen földre épít, az épület

tulajdonjogát a földtulajdonos szerzi meg, köteles azonban gazdagodását a

ráépítõnek megfizetni. A bíróság a földtulajdonos kérelmére a ráépítõt

kötelezheti a földnek, illetõleg - ha a föld megosztható - a föld megfelelõ

részének a megvásárlására. A ráépítõ szerzi meg a földnek, illetõleg a föld

megfelelõ részének tulajdonjogát, ha az épület értéke a földnek, illetõleg a föld

megfelelõ részének értékét lényegesen meghaladja. A bíróság a földtulajdonos

kérelmére azt is megállapíthatja, hogy a ráépítõ csak az épület tulajdonjogát

szerezte meg, ebben az esetben a ráépítõt a földön használati jog illeti meg. Ha

valaki a más tulajdonában levõ épületet bõvíti, ahhoz hozzáépít vagy azt átépíti,

vagy ha az idegen földön már épület áll, a ráépítéssel - a felek eltérõ

megállapodása hiányában - közös tulajdon keletkezik. A ráépítõ tulajdoni

hányadát az egész ingatlan értékébõl a ráépített részre esõ érték aránya alapján

kell megállapítani.

A ráépítésre egyébként a túlépítés szabályait kell megfelelõen alkalmazni.

10.1.1.3. A gazdátlan javak elsajátítása

Ha a dolognak nincs tulajdonosa, azon birtokbavétellel bárki tulajdonjogot

szerezhet.

Ehhez hasonló az az eset is, ha valaki befog pl. egy méhrajt. Mivel azonban a

méhraj nem gazdátlan, arra határidõt szab a jogszabály. Az “ébereknek a

jogokat” elvbõl következik, az a szabály, miszerint ha a tulajdonos a kirepült

méhraját két napon belül nem fogja be, azon birtokbavétellel bárki tulajdonjogot

szerezhet.

10.1.1.4. Tulajdonszerzés elbirtoklással

50

Tulajdont szerezhetünk úgy is, ha sajátunkként 10 éven át másoktól nem

zavartatva birtokoljuk a dolgot, több ezer éves jogfejlõdés eredményeként

ugyanis mai jogunk úgy rendelkezik, hogy az elbirtoklás tényével megszûnik az

eredeti tulajdonos tulajdonjoga. Ezt a jogtechnikai megoldást fõként az

ingatlanforgalom üdvözli, hiszen nagyon sokszor lehetetlen volna kideríteni

egy-egy ingatlan tulajdonosát. Ha valaki 10 éven át sajátjaként, másoktól nem

zavartatva birtokol egy ingatlant, az már jogcímet teremt számára, hogy egyéb

jogszabályi feltételek megléte esetén tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba

bejegyeztesse. Már itt utalunk arra, hogy az elbirtoklási idõ elévülési jellegû, a

határidõ megszakadhat, pl. arra az idõre, amíg a tulajdonos az elbirtoklót a dolog

iránt perli. Az elbirtoklás határidejét megszakító körülmények után az

elbirtoklási idõ újra kezdõdik (nem folytatódik!).

Az elbirtoklás nyelvtanilag a birtokláshoz hasonlónak tûnik. Amiért mégis itt

(nem pedig a tulajdonosi triásznál) tárgyaljuk, az amiatt van, hogy az elbirtoklás

is egy származékos tulajdonszerzés-mód: láttuk, hogy elbirtoklás útján szerzi

meg a dolog tulajdonjogát az, aki a dolgot sajátjaként, a tulajdonostól nem

zavarva tíz éven át szakadatlanul birtokolja. Elbirtoklás útján a tulajdonostárs is

megszerezheti a többi tulajdonostárs illetõségének a tulajdonjogát, ennek

azonban markáns jogszabályi korlátai vannak. Már a rómaiak is tartották, mi

pedig tõlük vettük át azt a jogelvet, hogy aki bûncselekménnyel vagy egyéb

erõszakos vagy alattomos úton jutott a dolog birtokához, az nem szerezheti meg

elbirtoklás útján a dolog tulajdonjogát. Ennek a legkézenfekvõbb jogpolitikai

indoka az, hogy senki sem hivatkozhat elõnyök szerzése végett saját felróható

magatartására. A gyakorlatban az ingatlanok elbirtoklása bír nagy jelentõséggel.

Ennek több, de legalább egy nagyon érthetõ oka van: a célszerûség.

Az elbirtoklás a dologhoz és nem a személyhez tapad, emiatt az új birtokos a

saját elbirtoklási idejéhez hozzászámíthatja azt az idõt, amely elõdjénél már

elbirtoklási idõnek minõsült. Természetesen ennek csak akkor van realitása, ha

az elõd maga még meg nem szerezte elbirtoklás útján a tulajdonjogot. Nem

feledkezhetünk meg arról, hogy a tulajdonos sok esetben menthetõ okból (pl.

szabadságvesztését tölti a tulajdonos, vagy tartós kiküldetésen külföldön

tartózkodik) nincs abban a helyzetben, hogy tulajdonosi jogait gyakorolhassa.

51

Ilyen esetben az akadály megszûnésétõl számított egy évig az elbirtoklás még

“függõben marad”, vagyis az elbirtoklás akkor sem következik be, ha egyébként

az elbirtoklási idõ már eltelt, vagy egyébként abból már csak egy évnél

kevesebb idõ volna hátra.

10.1.2. Származékos szerzésmód

Ha a tulajdonjog más személy tulajdonjogán alapszik, vagyis a megszerzett új

tulajdonjog a régi tulajdonostól származik, tehát az új tulajdonos egy korábbi

tulajdonos tulajdonjogát szerzi meg, származékos tulajdonszerzés-módról

beszélünk. Nagyon fontos rámutatnunk arra, hogy amennyiben a korábbi

“tulajdonos” nem volt tulajdonos (csupán jó vagy rosszhiszemû birtokos), úgy

fõ szabály szerint az új tulajdonos sem lesz az. (Mégis: a jóhiszemû vevõ -

amennyiben a dolgot a kereskedelmi forgalomban vette-, akkor is tulajdonossá

válik, ha az eladó nem is volt tulajdonos, és azzal semmiféle kapcsolatban sem

állt.)

Az alábbiakban a származékos szerzésmód alábbi fontosabb jogcímeit tekintjük

át:

10.1.2.1. Tulajdonszerzés átruházással

Átruházással - fõ szabály szerint - csak a dolog tulajdonosától lehet a

tulajdonjogot megszerezni. Hazai jogunkban a tulajdonjog megszerzéséhez az

átruházásra irányuló szerzõdésen felül a dolog átadása is szükséges. Az átadás a

dolog tényleges birtokba adásával vagy más olyan módon mehet végbe, amely

kétségtelenné teszi, hogy a dolog az átruházó hatalmából a tulajdonjog

megszerzõjének hatalmába került. Az ingatlan tulajdonjogának az átruházásához

az adásvételi, ajándékozási stb. szerzõdésen felül a tulajdonosváltozásnak az

ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése is szükséges. Elõfordulhat, hogy

vásárolunk valamit, amirõl nem tudjuk biztosan, hogy az valóban az eladó

tulajdona volt. A jog nem mehet el e probléma mellett, ugyanakkor nem oldhatja

52

fel azt a tételt sem, hogy átruházással általában csak a tulajdonostól lehet a

tulajdonjogot megszerezni. A kereskedelmi forgalomban eladott dolgon éppen

ezért a jóhiszemû vevõ akkor is tulajdonjogot szerez, ha a kereskedõ nem volt

tulajdonos, sõt még a kereskedelmi forgalmon kívül is tulajdonjogot szerez az,

aki a dolgot jóhiszemûen és ellenszolgáltatás fejében szerezte olyan személytõl,

akire azt a tulajdonos bízta. A Ptk. külön szabályt tartalmaz a pénzre és az

úgynevezett bemutatóra szóló értékpapírra. Aki ezekhez jóhiszemûen jutott

hozzá, akire pénzt, bemutatóra szóló értékpapírt ruháznak rá, az tulajdonossá

válik még akkor is, ha az átruházó egyébként nem volt tulajdonos.

10.1.2.2. A termék, termény szaporulatának elsajátítása

Akinek a más dolgán olyan joga van, amely õt a termék, termény vagy a

szaporulat tulajdonba vételére jogosítja - ha ezek tulajdonjogát korábban nem is

szerezte meg -, az elválással mégis tulajdonjogot szerez. Ha viszont ennek a

bizonyos valakinek az a joga, amely õt a termék, termény vagy a szaporulat

tulajdonba vételére jogosítja, az elõtt szûnik meg, mielõtt ezeken tulajdonjogot

szerzett volna, követelheti, hogy a tulajdonos a termékeket, a terményeket,

illetõleg a szaporulatot a ráfordított munkája arányában és máshonnan meg nem

térülõ költekezései erejéig természetben szolgáltassa ki.

10.1.2.3. A növedék

A föld tulajdonosa megszerzi mindazon dolgok tulajdonjogát, amelyek utóbb

váltak a föld alkotórészévé. Az ilyen dolgokat nevezzük növedéknek. Ezt a

szabályt egyébként a termékre, a terményre és a szaporulatra nem lehet

alkalmazni, ha az valamely jogviszony alapján mást illet.

10.1.2.4. A vadak, a halak tulajdonjogának megszerzése

A vadak, továbbá a folyóvizekben és a természetes tavakban élõ halak, valamint

más hasznos víziállatok az állam tulajdonában vannak. Ugyanakkor azonban a

53

vadászterületen elejtett, elfogott, illetõleg elhullott vad a vadászatra jogosult

tulajdonába kerül. A vadászterületen elejtett, elfogott vagy elhullott vad annak a

vadászatra jogosultnak a tulajdonába kerül, amelyiknek a vadászterületén az

elejtés, elfogás vagy elhullás történt, feltéve, hogy a vadászati jogosultsága erre

a vadra kiterjedt. Ilyen jogosultság hiányában a vadra az a más vadászterületen

vadászatra jogosult szerez tulajdonjogot, amelyiknek területérõl a vad kiváltott,

feltéve, hogy az elejtett, elfogott vagy elhullott vadra jogosult volt vadászni.

A fentiekhez hasonló módon a halászatra jogosult által kifogott hal és más

hasznos víziállat tulajdonjogát a halászatra jogosult szerzi meg; a nem

jogosultáltal kifogott hal, valamint más hasznos víziállat a halászatra jogosult

tulajdonába kerül.

10.1.2.5. Tulajdonszerzés hatósági határozattal és árverés útján

Aki a dolgot hatósági határozat vagy árverés útján jóhiszemûen szerzi meg,

tulajdonossá válik, tekintet nélkül arra, hogy korábban ki volt a tulajdonos. Ez a

rendelkezés ingatlan árverése esetére nem vonatkozik.

10.1.2.6. A vagyonelkobzás

A vagyonelkobzás a Büntetõ Törvénykönyv 157. §.-ában írt eredeti szerzésmód;

a feltételeivel azonban ezen a helyen nem foglakozunk. Amennyiben az állam

ily módon szerez tulajdont, az nem érinti az ingatlan-nyilvántartásba jóhiszemû

harmadik személy javára bejegyzett jogokat. Nem kell tehát pl. a használónak,

haszonélvezõnek attól tartania, hogy joga az állam jogszerzése miatt csorbulni

fog.

10.1.2.7. A kisajátítás

54

Ingatlant kivételesen, közérdekbõl - törvényben megállapított esetekben, módon

és célokra - az állam kisajátíthatja. A kisajátított ingatlanért teljes, feltétlen és

azonnali kártalanítás jár.

11. A tulajdonjog védelme

Már a Bibliában is említés történik arról, hogy a tulajdon a tulajdonosáért kiált.

Amennyiben a dolog a tulajdonos akaratán kívül került ki a tulajdonos

birtokából, úgy a tulajdonost különféle jogvédelmi eszközök illetik meg. A

dolognak szükségképpen kell, hogy tulajdonosa legyen. Ráadásul a tulajdonjogi

igények nem is évülnek el. A tulajdonos a dolgát még önhatalommal is

megvédheti, vagyis elháríthat minden olyan jogellenes beavatkozást, amely õt a

tulajdonjogának gyakorlásában korlátozza vagy akadályozza. A tulajdonos

követelheti a jogellenes beavatkozás megszüntetését, ha pedig a dolog a

birtokából kikerült, követelheti annak visszaadását.

A tulajdonos a birtokvédelem szabályai szerint önhatalommal is kizárhat vagy

elháríthat minden olyan jogellenes beavatkozást, vagy behatást, amely

tulajdonjogának gyakorlását akadályozza, korlátozza vagy lehetetlenné teszi. A

tulajdonos követelheti a jogellenes beavatkozás vagy behatás megszüntetését, ha

pedig a dolog a birtokából kikerült, követelheti a visszaadását.

Aki az állami tulajdon védelmére, vagy széles körben fenyegetõ veszély

elhárítására irányuló célszerû tevékenysége folytán károsodik, kártalanításra

tarthat igényt, kivéve, ha ez a tevékenység munkakörébõl folyó közvetlen

kötelessége volt.

12. Speciális tulajdoni formák

12.1. A közös tulajdon

55

A tulajdonjog ugyanazon a dolgon meghatározott hányadok szerint több

személyt is megillethet. Kétség esetén a tulajdonostársak tulajdoni hányada

egyenlõ. Ez azt is jelenti, hogy a tulajdonostársak mindegyike jogosult a dolog

birtoklására és használatára. Nagyon fontos azonban rámutatnunk arra, hogy e

jogot egyik tulajdonostárs sem gyakorolhatja a többiek rovására, vagyis

törvényes érdekeik sérelmére.

Több tulajdonos lévén a birtoklás, illetõleg a használat, a költségviselés

kérdésében a tulajdonostársak szótöbbséggel határoznak; minden

tulajdonostársnak tulajdoni hányada arányában van szavazati joga, és ilyen

arányban terhelik õket a dolog fenntartásával járó és a dologgal kapcsolatos

egyéb kiadások is.

Elõfordulhat, hogy a közös tulajdonnal kapcsolatos fent említett kérdésekben a

tulajdonostársak nem értenek egyet. Erre az esetre a kisebbségben maradtak a

többség határozatát a bíróságon megtámadhatják. Ennek ismerete azért fontos,

mert a tulajdonostársak egyhangú határozata szükséges a rendes gazdálkodás

körét meghaladó kiadásokhoz és az egész dolog feletti rendelkezéshez. A

hiányzó jognyilatkozatot a bíróság - bizonyos feltételek fennállása esetén

kérelemre pótolhatja.

A közös tulajdon megszüntetését bármelyik tulajdonostárs követelheti. A

megszûntetés leggyakoribb módjai a természetbeni megosztás, illetõleg a

megváltás.

12.2. Társasági, szövetkezeti, egyesületi tulajdon

A tulajdon tárgyához való viszonyulás szempontjából a magántulajdon és az

állami tulajdon között helyezkedik el a társasági, a szövetkezeti, az egyesületi

stb. tulajdon. Bizonyos értelemben szabályozást nyernek az említett tulajdoni

formák a közös tulajdon szabályai szerint is, sui generis tulajdoni formákként

kezelhetjük azonban õket önálló jogszabályi hátterük miatt. Ide sorolhatjuk

tulajdonképpen az alapítványi tulajdonformát is, amelynek a sportszponzorálás

56

szempontjából különös jelentõsége van. Az egyszerûség kedvéért az említett

tulajdonformákat nevezzük csak csoporttulajdon formának. Ráadásul az említett

csoportok tulajdonképpen érdekcsoportok, s éppen a csoportérdek határozza

meg a tulajdonnal való rendelkezés formáit is. A gazdasági társaság csakúgy,

mint a szövetkezet, az egyesület, vagy éppen alapítvány képviseleti szervei által

mûködik. A képviseleti szervek azonban nem hozhatnak a tulajdonnal való

rendelkezést érintõ semmiféle döntést a tulajdonosok hozzájárulása nélkül.

Új tulajdonos belépéséhez pl. jogszabályi feltétel, hogy a vételi ajánlatot egész

terjedelmében közölni kell az elõvásárlásra jogosult tulajdonostársakkal. Ez

tulajdonképpen a közös tulajdon esetében is hasonlóan történik. Az érdekcsoport

jelleg különös hangsúlyt kap pl. a társasházi tulajdon esetében.

12.3. Társasházi tulajdon

A társasház-tulajdon a közös tulajdonhoz kapcsolódó sajátos tulajdonforma,

amelyben az épület közös tulajdona úgy keletkezik, hogy az épület

meghatározott részei - elsõsorban a lakások - a tulajdonostársak külön

tulajdonában vannak. A társasház-tulajdon létesítéséhez a tulajdonostársak

alapító okiratba foglalt megállapodása, és a jognak az ingatlan-nyilvántartásba

való bejegyzése szükséges. Bizonyos esetekben az alapító okiratot a bíróság

ítélete pótolja. Ez a helyzet például, ha a közös tulajdonnak társasház-tulajdonná

való átalakítását valamelyik tulajdonostárs kéri. Ilyenkor természetesen az

alapító okirat tartalmát is a bíróság állapítja meg a felek álláspontjában és

méltányos érdekeinek figyelembevételével. A társasházi jogviszony -

jelentõségének megfelelõen - a közelmúltban törvényi szabályozást kapott:

(1997 évi CLVII. tv.)

13. A kötelmi jog

57

A Ptk. 198.§ szerint a szerzõdésbõl kötelezettség keletkezik a szolgáltatás

teljesítésére és jogosultság a szolgáltatás követelésére. A szerzõdés két vagy

több, de meghatározott számú személy között keletkezõ jogviszony, amelyhez a

törvény joghatásokat fûz. Az, hogy a szerzõdés nem végtelen számú személyek

között keletkezõ jogviszony, az azt is jelenti egyúttal, hogy relatív szerkezetû a

jogviszony . A szerzõdés tárgya valamilyen szolgáltatás, vagyis olyan

magatartás, amelyet az egyik fél (a jogosult) a másiktól (a kötelezettõl)

követelhet. A törvény által biztosított joghatás pedig nem más, mint az, hogy

kötelezettség keletkezik a szolgáltatás teljesítésére és jogosultság a szolgáltatás

követelésére. Valamennyi szerzõdésben legalább két fél szerepel: az egyik

oldalon a jogosult, a másikon a kötelezett áll. A jogosult a szolgáltatást

követelheti, míg a kötelezett a szolgáltatást teljesíteni tartozik. Természetesen

léteznek úgynevezett nem visszterhes szerzõdések is, amelyekben a szolgáltatást

ellenszolgáltatás nélkül nyújtják, pl. ajándékozási szerzõdés. Néhány esetben -

és ebben a körben a sportvonatkozás sem elhanyagolható - egyoldalú

jognyilatkozatból is keletkezhet jogosultság a szolgáltatás követelésére (pl. a

Ptk. 593.§, amely “Díjkitûzés közérdekû célra” címet viseli). Ha a törvény

kivételt nem tesz, az ilyen egyoldalú jognyilatkozatokra a szerzõdésekre

vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. A szerzõdésben írt szolgáltatások

általában vagyonértékûek. A szolgáltatások adásra, tevésre, helytállásra

vonatkozhatnak és ismerünk egy olyan szerzõdési szolgáltatástípust is amely

csak arra irányul, hogy majd késõbb szerzõdést fogunk kötni (elõszerzõdések,

kapacitás-lekötési szerzõdések).

A szolgáltatások egyébként jellegük szerint lehetnek részekre bontható, vagyis

osztható szolgáltatások és oszthatatlan szolgáltatások. Valóban igaz, hogy a

felek szabadon dönthetnek abban a kérdésben, hogy milyen tartalommal kötnek

szerzõdést, és egyáltalán kötnek-e szerzõdést. Mégis a forgalombiztonság

indokolja, hogy bizonyos esetekben a szerzõdéskötést a jogszabály kötelezõvé

teszi, pl. az elektromos áram, a víz és egyéb közszolgáltatás teljesítésére

szerzõdéskötési kötelezettség terheli a közszolgáltatót. Ugyancsak tapasztaljuk,

hogy a gépjármû üzembentartóval az 58/1991 (IV. 13.) Korm. rend. szerint

köteles felelõsségbiztosítási szerzõdést kötni. Bizonyos körben szerzõdéskötési

58

kötelezettség terheli az olyan monopolhelyzetben levõ szállítókat is, mint

például a MÁV, hiszen más nem szállíthatja el a termelõ áruját. A

szerzõdéskötésre kötelezett fél természetesen megtagadhatja a

szerzõdésteljesítést, ha az súlyos érdeksérelemmel járna számára, vagy

egyáltalán nem képes a szerzõdés teljesítésére. Amennyiben a szerzõdéskötésre

kötelezett fél megtagadja a szerzõdést, és a felek a bírósághoz fordulnak, a

bíróság rendszerint azokat a körülményeket mérlegeli, hogy vajon gazdaságos-e

a szerzõdés megindítása, vagy esetleg gazdaságosabb a szerzõdés teljesítése

helyett máshonnan megvásárolni az árut, pl. fedezeti vétellel. Ezeket az

úgynevezett célszerûségi szempontokat mindig az adott körülmények

mérlegelésével kell eldönteni. A szerzõdéseket rendszerint megelõzi egy ajánlati

felhívás. A jogosult úgynevezett ajánlati felhívással élhet azzal szemben, akit

szerzõdéskötési kötelezettség terhel, tehát rendszerint a termelõ él ajánlati

felhívással, pl. a MÁV irányában. A MÁV ezt elfogadja úgynevezett

ajánlattétellel. A szerzõdõ partnerek szerzõdési szabadsága azt is jelenti, hogy a

felek nem csak a szerzõdés megkötése kérdésében döntenek, hanem a

jogszabályi keretek között még a szerzõdés tartalmát is szabadon állapíthatják

meg. Ez azonban nem jelenti azt, hogy bizonyos tipizálást jogunk ne tenne

lehetõvé. A szerzõdõ felek az úgynevezett nevesített szerzõdéseket egymással

kombinálhatják, minek következtében a jól ismert szerzõdéstípusok mellett

úgynevezett nem nevesített szerzõdések alakultak ki. Ha a felek olyan tartalmú

szerzõdést kötnek, amely nem nevesített szerzõdés, akkor csupán azt kell

megvizsgálni, hogy adott szerzõdés melyik típusú szerzõdéshez hasonlít

leginkább. Elõfordulhat ugyanis, hogy egy szerzõdésben vegyülnek az

ajándékozás, az adásvétel és esetleg még a bérlet elemei is. A szerzõdések

minõsítésének nem csupán elméleti jelentõsége van, hanem sokkal inkább az,

hogy a szerzõdés tartalma alapján kell eldönteni, hogy milyen jogok és

kötelezettségek terhelik az egyes feleket.

Ezzel kapcsolatban a Legfelsõbb Bíróságnak kellett kimondania pl., hogy a felek

szerzõdéskötési szabadsága nem azt jelenti, hogy a Ptk. szerinti szerzõdéstípus

megvalósulása esetén a felek azt más szerzõdéstípusra vonatkozó szabályok

szerint jogosultak minõsíteni, hanem azt, hogy a felek szabadon köthetnek

59

vegyes szerzõdéseket, vagy teljesen elütõ, nem szabályozott típusú

szerzõdéseket is. Ha azonban a Ptk. szerinti szerzõdést kötik meg, akkor annak

jogi minõsítésétõl nem térhetnek el. Ez nem jelenti azt, hogy bizonyos

szerzõdéstípusok olyan szabályaitól, amelyben a törvény maga enged meg

bizonyos mozgásteret, ne egyezhetnének meg a felek valamilyen specialitásban,

adásvételi szerzõdések körében ismerjük pl. azt a fajta szolgáltatást, amikor

részletekben teljesít a kötelezett a jogosultnak. Az is igaz viszont, hogy a

szerzõdések bizonyos körénél a jogszabálytól való eltérést a törvény nem enged

meg. A Polgári Törvénykönyv számos szerzõdéstípust nevesít. Ebben a

könyvben a jogszabály erejénél fogva bizonyos szerzõdési kikötések kötelezõek.

Ezek tehát akkor is a szerzõdés tartalmává válnak, ha azokat nem foglalják bele

a felek a szerzõdésbe. Néhány helyen maga a Polgári Törvénykönyv engedi

meg, hogy másként döntsenek a felek, de ez csak a törvényi felhatalmazás

esetén következhet be és rendszerint “ha jogszabály kivételt nem tesz,” vagy “ha

jogszabály másként nem rendelkezik” formulával jelzett esetekrõl van szó. Ha

tehát a szerzõdõ felek a szerzõdésükben valamilyen kérdést nem rendeztek, de a

kérdés törvényi rendezésére vonatkozó paragrafus az említett formulával ér

véget, akkor nem a Ptk. rendelkezéseit, hanem a Ptk. felhatalmazás alapján

alkotott külön jogszabályt kell alkalmazni. A szerzõdések szabályai között

ismerünk úgynevezett diszpozitív szabályokat, és ismerünk kötelezõen

alkalmazandó (kogens) szabályokat. Az elõbbi azt jelenti, hogy a felek szabadon

állapíthatják meg a szerzõdés elemeit, megállapodhatnak olyan kérdésekben

amelyek a törvényben külön szabályozva nincsenek. Az utóbbi azt jelenti, hogy

az eltérést maga a törvény zárja ki. Ha a felek a kogens szabály ellenére

diszpozitív módon állapodnának meg, az a jogszabálynál fogva semmissé válna.

13.1. Szerzõdéstípusok

A Ptk.-t lapozgatva azt látjuk, hogy különféle szerzõdéseket

(szerzõdéstípusokat) nevesít a jogszabály (adásvétel, csere, bérlet, vállalkozási

szerzõdés, fuvarozási szerzõdés, megbízási, bizományi, szállítmányozási

60

szerzõdés stb.). Másokat nem említ, mégis léteznek. Nem másért, mint a felek

akaratából. A Ptk. 200.§-a ugyanis kimondja, hogy a felek szabadon határozzák

meg a szerzõdés tartalmát (lízing, franchising, szindikátusi és különbözõ

együttmûködési szerzõdések stb.). Ezek az úgynevezett atipikus, nem nevesített

- ha úgy tetszik -, innominát szerzõdések. Sommásan fogalmazva ez azt is

jelenti, hogy polgári jogunkban nincs semmiféle típuskényszer. Egyes

szerzõdésfajták a szerzõdések fogalmi elemeinek figyelembevételével valóban

tipizálhatók és ez meg is könnyíti a szerzõdéskötést, zsinórmértéket ad, mégsem

lenne szerencsés kazuisztikus szerzõdéstárrá degradálni a Ptk. megfelelõ

fejezeteit.

13.1.1. Az adási kötelmek

Az adási kötelem típushoz tartozó szerzõdések legfontosabb jellemzõje, hogy a

szerzõdõ felek egymásnak valamit (dolgot, szolgáltatást, pénzt stb.) adnak.

Ennek megfelelõen azokat a szerzõdéseket, amelyekben ez az adási elem

felfedezhetõ, adási kötelemnek nevezzük.

13.1.1.1. Az adásvételi szerzõdés

Az adásvételi szerzõdés alapján az eladó köteles a dolog tulajdonát a vevõre

átruházni, a dolgot a vevõ birtokába bocsátani, a vevõ pedig köteles a vételárat

megfizetni, és a dolgot átvenni. Adásvétel tárgya csak forgalomképes dolog

lehet, nem lehet tehát érvényes adásvételi szerzõdést kötni a folyók medrére, a

születõ szigetre stb. Az adásvételi fõszabály szerint írásbeli alap nélkül is

érvényes lehet, ingatlan adásvételénél azonban ügyvéd által ellenjegyzett

okiratba foglalás szükséges. Néhány esetben (pl. gépkocsi adásétel esetén) nem

a polgári jog, hanem egyéb közigazgatási jogszabály teszi kötelezõvé az írásba

foglalást.

Az adásvételi szerzõdések lényeges elemei a következõk:

- az eladó és a vevõ megnevezése, a késõbbiekben is beazonosítható

személyi/cég adatok,

61

- a kialkudott vételár, a vételár kifizetésének a módja és ideje,

- a dolog birtokbaadásának helye, ideje és módja,

- kellék- és jogszavatossági nyilatkozat,

- kötelem biztosítékok.

13.1.1.2. Az adásvétel különös nemei

a.) Megtekintésre vagy próbára vétel

esetén a szerzõdõ felek megállapodnak abban, hogy a vevõ a dolog

birtokbavételéhez képest késõbb nyilatkozik arra egyoldalúan, hogy a szerzõdést

létre kívánja-e hozni, vagy nem. A nyilatkozat megtételére az eladó határidõt

tûzhet ki, amely idõszak alatt, ha nem nyilatkozik a vevõ, akkor a szerzõdés

létrejön.

Az eladó nem szavatol azokért a hibákért, amiket a vevõ a határidõ leteltéig

felismerhetett.

b.) Minta szerinti vétel

Az eladó köteles a mintának megfelelõ dolgot szolgáltatni, és a szavatosság

terheli a dolog fel nem ismerhetõ hibájáért akkor is, ha az a mintában is megvolt.

A vevõ a minta felmutatásával tudja igazolni, hogy a dolog a mintának nem

felelt meg.

c.) Elõvásárlási jog

Jogszabály vagy a tulajdonossal kötött szerzõdés meghatározott dologra

rendelkezhet úgy, hogy amennyiben a dolog eladásra kerül, akkor az eladó

köteles a beérkezett vételi ajánlatot közölni az elõvásárlási jog jogosultjával, aki

ha azt meghatározott idõn belül elfogadja, akkor az adásvételi szerzõdés

közöttük jön létre.

62

Ha a jogosult számára nyitva álló határidõ alatt nem nyilatkozik, vagy nem

kívánja a szerzõdést létrehozni, akkor az eladó akár az eredeti, akár számára

annál kedvezõbb feltételekkel adhatja el a dolgot.

Ha a jogosult nyilatkozatának beszerzése aránytalanul nagy késedelemmel vagy

egyéb jelentõs nehézséggel jár, akkor azt az eladó nem köteles beszerezni.

Személyhez kötött jogosultság, tehát nem ruházható át és nem örökölhetõ.

d.) Visszavásárlási jog

Az adásvételi szerzõdéssel egyidejûleg, írásban a felek kiköthetik, hogy az eladó

maximum 5 éven belül a vételár visszafizetése mellett, a vevõhöz intézett

egyoldalú nyilatkozata alapján visszavásárolhatja az eladott dolgot. A vevõ

kérheti az áron felül a hasznos ráfordításai miatti értéknövekedés megtérítését,

míg a visszavásárló levonhatja az állagromlás miatti csökkenést.

Csak szerzõdésen alapulhat és személyhez kötött jog.

e.) Vételi jog (opció)

A dolog tulajdonosa a dolog és a vételár megjelölése mellett, írásban kötött

megállapodás alapján vételi jogot biztosíthat. A vételi jog jogosultja egyoldalú

nyilatkozatával létrehozhatja az adásvételi szerzõdést a kikötött határidõn belül.

Amennyiben a felek a határidõt nem határozták meg, akkor a vételi jog 6 hónap

után megszûnik. A bíróság mentesítheti a tulajdonost a vételi jog

következményei alól, ha annak gyakorlása a jelentõsen megváltozott

körülmények között aránytalanul nagy terhet róna a tulajdonosra.

Jogszabály vagy szerzõdés útján létrejövõ, személyhez kötött jogosultság.

f.) Részletvétel

A felek megállapodhatnak abban, hogy a vevõ a vételárat több részletben fizeti

meg, azonban a dolgot részére a vételár teljes kifizetése elõtt átadják.

63

Az eladó írásban kikötheti az elállás, illetve a részletfizetési kedvezmény

megvonásának a jogát, ha a vevõ a részleteket esedékességkor nem fizeti.

A dolog elpusztulása vagy értékcsökkenése veszélyét az átadott dolognál a vevõ

viseli.

64

g.) Árverés

Az adásvételi szerzõdéskötés azon különleges esete, amikor az eladó vételi

ajánlatát nem címzetten teszi meg, majd a jövendõbeli vevõk a vételárra tesznek

egymással versengõ ajánlatot, amelynek elfogadása meghatározott eljárási

rendben történik. Árverésen ingó és ingatlan dolog tulajdonjogát egyaránt meg

lehet szerezni. Ingó dolog bírósági árverésen történõ megszerzésekor

úgynevezett eredeti tulajdonszerzés történik, tehát a vevõ tulajdonjogot szerez

tekintet nélkül arra, hogy korábban ki volt a tulajdonos, és voltak-e a

tulajdonjognak korlátai. Egyéb árveréseken a tulajdonszerzés származékos, tehát

a vevõ nem szerezhet több jogot, mint amivel az eladó rendelkezett.

13.1.1.3. A csere

A modern viszonyok között egyre visszaszoruló, de a történelmi fejlõdést

tekintve az adásvétel kialakulását idõben megelõzõ jogintézmény a csere, ahol a

szerzõdõ felek a másik fél által szolgáltatott dolog tulajdonjogának megszerzése

fejében adják át saját dolguk tulajdonjogát.

Fontos, hogy a csere tárgyát mindkét oldalon pénznek nem minõsülõ dolog

képezi.

A csere tulajdonképpen két - vagy több - adásvétel kombinációja, ahol

mindegyik fél eladó a saját részérõl szolgáltatott dolog vonatkozásában, míg

vevõ a másik fél dolgára.

A csere során a Ptk. szerint dolgok tulajdonjogát ruházzák át a felek, de

nyilvánvalóan ismerünk - más jogszabály által nevesített - olyan cserét is,

amikor más vagyoni értékû jogot ruháznak át kölcsönösen a felek (pl. lakások

bérleti jogának cseréje).

13.1.1.4 Bizományi szerzõdés

65

A bizományi szerzõdés alapján a bizományos díjazás ellenében köteles a

megbízó javára, a saját nevében adásvételi szerzõdést kötni. Amint a

definícióból is látjuk, a bizományban sajátosan ötvözõdik az adásvétel, illetõleg

a megbízás. A jogszabály kifejezetten megengedi, hogy a megbízó javára az

adásvételi szerzõd és feltételeiben a bizományos eltérhet kettejük

megállapodásától. Korábban az a vagyoni elõny, amelyre a bizományos a

megbízójával szemben szert tett, a megbízót illette meg. Ezt azonban az

Alkotmánybíróság 1992.-ben hatályon kívül helyezte.

13.1.2. Tevési kötelmek

A tevési kötelmek jellemzõje, hogy a szerzõdési szolgáltatás valaminek a

tevésére, nem tevésére vagy éppen tûrésére vonatkozik. Ide sorolhatjuk - a

teljesség igénye nélkül pl. a vállalkozási, a megbízási, a fuvarozási, a raktározási

stb. szerzõdéseket.

Ezek közül csupán a két leggyakoribb szerzõdéstípust tekintjük át.

13.1.2.1. Megbízási szerzõdés

Megbízási szerzõdés alapján a megbízott köteles a rábízott ügyet ellátni, a

megrendelõ pedig a megbízási díjat a megbízottnak megfizetni. A megbízási

szerzõdés alanyai a megbízó és a megbízott. Fontos különbség a vállalkozási

szerzõdéshez képest, hogy míg ott az eredmény produkálása kötelezõ, addig a

megbízás esetében csupán a Ptk. általános cselekvési zsinórmértéke: a gondos

eljárás a lényeges. A megbízott személyesen köteles eljárni, más személy

közremûködését csak megbízója hozzájárulásával veheti igénybe. A megbízói

díj a szerzõdés megszûnésekor esedékes. Az elõbb említettekbõl következik,

hogy a megbízott a díját akkor is követelheti, ha eljárása nem vezetett

eredményre.

13.1.2.2 Vállalkozási szerzõdés

66

A vállalkozási szerzõdés alapján a vállalkozó valamely dolog tervezésére,

elkészítésére, feldolgozására, átalakítására, üzembe helyezésére, megjavítására,

vagy munkával elérhetõ más eredmény létrehozására, a megrendelõ pedig a

szolgáltatás átvételére és díj fizetésére köteles.

A vállalkozási szerzõdés alanyai tehát egyik oldalon a vállalkozó, a másik

oldalon a megrendelõ. Nagyon fontos ismérve a vállalkozási szerzõdésnek a

munkával elérhetõ eredmény létrehozása. A vállalkozó a szerzõdés

teljesítéséhez alvállalkozót vehet igénybe, sõt az sem tilos, hogy az alvállalkozó

további, úgynevezett sub-alvállalkozói szerzõdést kössön. A gyakorlatban erre

akkor kerül sor, ha valamilyen szakértelmet igénylõ munkafázist kapacitás

hiányában a vállalkozó nem tud elvégezni. Fontos garanciális szabályként

mondja ki a Ptk., hogy a vállalkozó az alvállalkozó igénybevételéért úgy felel,

mintha maga teljesített volna.

13.1.3. Helytállási kötelmek

Helytállási kötelmekben az egyik szerzõdõ partner a másikkal szemben a

szerzõdésben írt feltételek bekövetkezésekor helytállni tartozik. Tipikusan ide

sorolhatók a biztosítási szerzõdések.

13.1.3.1. Biztosítási szerzõdések

A vagyoni károk következményeinek elhárítása érdekében létrejött, erre

szakosodott biztosító intézetek, amelyek a velük szerzõdéses kapcsolatba lépõk

elé elõre meghatározott díj fizetése ellenében vállalják, hogy elõre

meghatározott körülmények és elõre meghatározott károsító események

bekövetkezte esetén szolgáltatást nyújtanak.

A biztosítók tehát úgynevezett veszélyközösségeket hoznak létre az azonos vagy

hasonló károsító eseményeknek kitett biztosítottakból annak érdekében, hogy a

veszélyközösség tagjainak díjfizetésébõl fedezzék az egyes tagot ért kár esetén a

kár következményeinek elhárítását célzó biztosítási összeget.

67

A biztosítási esemény bekövetkezésének valószínûsége, a biztosítási díj és a

biztosítási összeg nagysága egymással statisztikai összefüggésben lévõ

tényezõk. A biztosítási esemény bekövetkezésekor a biztosító addigi helytállási

(praestare) kötelezettsége átalakul szolgáltatási (dare) kötelezettséggé. A

biztosítási szerzõdések általában harmadik személyek javára is megköthetõ,

azonban ebben az esetben a biztosított személy hozzájárulása szükséges.

A jogszabály bizonyos esetekben kötelezõvé teheti, hogy kötelezõ biztosítással

rendelkezzen az, aki nagyobb kockázattal járó tevékenységet folytat (pl.

magánorvosok felelõsségbiztosítása).

A magyar jogrendszerben a Ptk. biztosításra vonatkozó, az egyes biztosítási

fajtákat szinte csak definiáló rendelkezései széles körben utalják a

részletszabályok kidolgozását az egyes biztosítók által készített, és a Biztosítás-

felügyelettel jóváhagyatott biztosítási szabályzatok keretei közé. A szabályzatok

törvényi felhatalmazás alapján született rendelkezések. A biztosítók ezen kívül

kidolgozzák minden egyes termékükre az általános szerzõdési feltételeiket,

amelyek az illetõ biztosítási módozatok tömeges értékesítését teszik lehetõvé.

13.1.4. Organizatórius (társasági) szerzõdések

Az úgynevezett társasági szerzõdések a polgári törvényen alapuló, mégis külön

törvényben, az 1997. évi CXLIV. törvényben szabályozott szerzõdéstípus. A

társasági jog kialakulásának, illetõleg fejlõdésének elengedhetetlen elõfeltétele

volt a társadalom piacgazdasági átalakulása. Körülbelül 15 évvel ezelõtt

kezdõdtek az erre irányuló törekvések. Az 1980-as évek elején jöttek létre az

úgynevezett gazdasági munkaközösségek, amelyek elõbb vállalati keretekben

mûködtek, majd késõbb “kiléptek a vállalat kapuján”. A fejlõdésnek újabb

lökést adott az 1988. évi XXIV. törvény, amely megengedte a külföldiek

magyarországi befektetését. Az egy évvel késõbbi 1989. évi XIII. törvény

viszont azt tette lehetõvé, hogy az egyes szerzõdési formációk más társasági jogi

formációkba menjenek át. Ezzel, vagyis az átalakulási törvény hatályba

lépésével tulajdonképpen megnyílt az út a fejlõdés elõtt. A Ptk.-ban (és más

magasabb szintû jogszabályokban) korábban is elõfordult már a gazdaságnak

68

bizonyos fokú szervezése, az elsõ igazi átütõ siker azonban az egységes

keretekbe foglalt jogszabály, a Gazdasági Társaságokról szóló 1988. évi VI.

törvény (Gt.) volt. Ezzel egyidejûleg haladt bizonyos fokú vezetés-

demokratizálódás a vállalatok körében. A 80-as évek közepétõl az állami

vállalatok folyamatosan átalakultak; olyannyira, hogy csupán negyed részük

maradt közigazgatási irányítás alatt, a többi a vállalati tanács vezetése alá került.

Ezekre az idõkre tehetõ egy igen intenzív anti-trösztösítési tendencia is. A

nagyvállalatok inkább a holding részvénytársaságként való fejlõdése irányában,

illetõleg konszernként (részvénytársaságok lánca) kezdtek szervezõdni. A 70-es

években virágkorát élõ szövetkezeteket nem érintette ez a fajta nagy átalakulási

hullám, így a gazdasági társaságokról szóló törvény a szövetkezeteket nem is

tekintette szabályozása tárgyának. Ettõl függetlenül természetesen a

szövetkezeteknek is lehetõségük nyílott, hogy más gazdasági társasággá

alakuljanak (pl. Kft.-vé). Ennek megfelelõen a szövetkezeti tagnak is megnyílt

az a joga, hogy vagyonát nevesítsék. Korábban a szövetkezetet olyan kettõs arcú

intézménynek tekintettük, amelyben a társadalmi és a gazdasági szervezet

jellemzõi voltak megfoghatók. A politikai rendszerváltás elõtt hazánkban

mindössze ideológiai jelentõsége volt ennek a fajta nyitásnak. Ez tette ugyanis

lehetõvé a külföldi mûködõ tõke hazai beáramlását. A szocializmus keretei

között hiányoztak Magyarországon azok a magánvagyonok, amelyek a Gt.-ben

szabályozott társaságok alapításához szükségesek lettek volna. A külföldiek

magyarországi befektetéseirõl szóló, már említett 1988. évi XXIV. törvény

lehetõvé tette, hogy részint magyar vállalatokkal, vagy éppenséggel átalakuló

magyar vállalatok közremûködésével, részint a nélkül, száz százalékosan

külföldi tulajdonú társaságok jöjjenek létre. A társasági törvény jó néhány olyan

társasági formát ébresztett fel “Csipke Rózsika-álmából”, amelyet a Magyar

Kereskedelmi jog már korábban jól ismert. Ez természetesen nem azt jelenti,

hogy ezek a formációk Magyarországon alakultak ki. A gazdasági társaságokról

szóló új jogszabály, az 1997. évi CXLIV. tv. már igyekezett becsukni azokat a

kiskapukat, amelyeket a korábbi jogszabályok még szabadon hagytak.

69

Ha a társasági törvényt a teljesség igénye nélkül, ám mégis didaktikusan

kívánjuk áttekinteni, akkor a jogi személyiséggel nem rendelkezõ Betéti

társaságokkal kell az áttekintést kezdeni.

13.1.4.1. Betéti társaság

A Betéti társaság története a XVI. századra nyúlik vissza. A középkori Itáliában

kialakult társaság nem részesülhetett jogi védelemben, abban az esetben, ha a

tagok valamelyike fenntartotta inkognitóját, vagyis ha a kültag személye

bármilyen módon titokban marad. Ezeket a társaságokat titkos társaságnak

minõsítve nem részesítették olyan jogi védelemben, mint azokat, ahol a társaság

tagjai “nyílt sisakkal” álltak a piac elé. Ezek az úgynevezett titkos társaságok

voltak az elõdjei az úgynevezett csendes társaságoknak, amely pl. Ausztráliában

ma is igen elterjedt forma. A titkos társaságnál tehát a társaságnak csupán egy

tagja volt ismert, ennél fogva a felelõsség is csupán azt az egy tagot terhelte. A

piac nem tudhatta, hogy kikkel áll szemben. Ezeket a tagokat éppen ezért

kültagnak nevezték. A Betéti társaságok a mai nap is így állnak fel. A Betéti

társaságnak van (legalább) egy beltagja és van kültagja (kültagjai). Nevébõl

következtethetõ várakozásunktól ellentétben a Betéti társaságnak nem sok köze

van a vagyoni betéthez, legfeljebb annyi, hogy a Betéti társaság kültagja a

vagyoni betétje erejéig felel a társaság kötelezettségeiért. A társaság egyébként

korlátlanul felel valamennyi vállalt kötelezettségeiért. Miután a Betéti

társaságban a beltagot ismerjük, így a beltag felelõssége válik jogszabálynál

fogva korlátlan felelõsséggé. A kültag akár azt is megteheti, hogy nevének

közzététele ellen tiltakozik, ebben az esetben a piac a kültag személyérõl még

csak tudomást sem szerez. A jogi személyiséggel nem rendelkezõ társaságok

közé soroljuk még az úgynevezett közkereseti társaságokat (Kkt.), amelyek

úgyszintén a XVI. sz.-ban jelentek meg családi vállalkozásként. Késõbb aztán

írásos szerzõdéssel is szentesítették ezt a fajta családi vállalkozást. Írásba

foglalták azt, ami korábban generációkon keresztül leírás nélkül is mûködött a

szokásjog alapján. A vállalkozásban részt vevõ apa és a gyermekek jogait,

kötelességeit foglalták szerzõdésbe. Leírták továbbá, hogy valamennyi, a

70

társaságban tevékenykedõ tag köteles személyesen részt venni a munkában. A

felelõsséget egyetemlegesen alakították ki. Ez azt jelentette, hogy a családi

vállalkozásból bárki kifizethette az egész társaság tartozását. Családi keretek

között ez nem is volt túl feltûnõ. Késõbb a termelés és a forgalom biztonsága

megkövetelte az üzleti élet nagyobb kockázatvállaló képességének kifejlesztését.

Ennek egyik záloga az volt, hogy korlátozni kellett a tagok felelõsségét. Az ipari

forradalom eredményeként olyan nagy értékû gépek, berendezések jelentek meg,

olyan forradalmian új ipari technológiák születtek, amelyeket korlátlan

felelõsség mellett nem lehetett volna hatékonyan mûködtetni. A

tõkeegyesülésnek az a formája alakult ki, amelyet mai szóval talán

Részvénytársaságnak nevezhetnénk, amennyiben a részvények forgalomképesek

voltak, a tagok pedig korlátolt felelõsségûek. A termelés egyre inkább kialakított

egy olyan fajta társaságra vonatkozó igényt, ahol a tagok felelõssége korlátozott

a bevitt vagyon értékéig. Ebbõl a törekvésbõl alakult ki a Korlátolt felelõsségû

társaság intézménye (Kft.).

13.1.4.2. Korlátolt felelõsségû társaság (Kft.)

A Kft. egy vagy többtagú gazdasági társaság. A tagok számától függetlenül

közös jellemzõje, hogy mûködése során csupán a bevitt vagyona értékével felel.

Természetes, hogy ezek a társaságok bátrabban mertek részt venni az üzleti

életben, hiszen a tagoknak nem kellett kockáztatniuk egyéni egzisztenciájukat.

Ezzel egyidejûleg az is természetes, hogy ami a Betéti társaságoknál

különszolgáltatás volt, nevezetesen a személyes közremûködés a munkában, az

a Kft. esetében mellékszolgáltatássá degradálódott, hiszen a Kft., mint tipikusan

kapitalista (tõkekoncentráló) alakulat, alkalmazottakkal végeztetheti el a

munkát. Mai jogunkban is a Kft. alakításhoz az egyik legfontosabb feltétel a

tõke. Jelenleg minimálisan 3 millió Ft törzstõke szükséges hozzá, amelyet

azonban több részletben is be lehet fizetni. Mód van arra is, hogy a társaság

törzstõkéjét pénzben és nem pénzbeni betétben (ún. apportban) fizesse meg. A

társasági tagok a Kft.-nél csakúgy, mint a Bt.-nél, úgynevezett társasági

szerzõdést kötnek egymással. A társasági szerzõdésben szükséges egy olyan

71

akaratnyilatkozat megtétele a tagok részérõl, amely szerint társaságot kívánnak

alapítani. A társasági szerzõdésben kell lefektetni a társaság és a tagok közötti

jogviszony mibenlétét, meghatározni a társaság szervezetét, ki kell térni a

társasági szerzõdés módosításának lehetséges, a tagok által elfogadott módjaira

és a társaság megszûnésére. Nagyon fontos eleme a társasági szerzõdésnek a

tevékenységi kör pontos, precíz megjelölése. Ezzel kapcsolatban a Központi

Statisztikai Hivatal egységes statisztikai nomenklatúrát tett közzé, a

tevékenységek egységes ágazati osztályozási rendszerére vonatkozóan

(TEÁOR). Nagyon fontos a társasági szerzõdésben kitérni az üzletrésznek a

nyereségbõl és a veszteségbõl való részesülés szabályaira is. Míg a Kft.-t

ügyvezetõ vagy ügyvezetõ igazgató, addig a Bt.-t képviselõ képviseli, harmadik

személyek, közigazgatási hatóságok, illetõleg bíróságok elõtt. A társasági

szerzõdésben kell meghatározni a tagok befizetett készpénzbetéteit vagy a nem

pénzbeni betéteket, és azoknak a társaság rendelkezésére bocsátásának módját és

határidejét. A késedelem idejére a jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelõ

késedelmi kamatot kell felszámítani . A Betéti társaságnál minimálisan elõírt

vagyoni betétösszeg nincs. Célszerû azonban a Bt.-nél a vagyoni betéteket, a

Kft.-nél pedig a törzstõkét a társasági céljához, feladatához, elképzeléseihez

igazítani.

A gazdasági társaság a társasági szerzõdés (alapító okirat, alapszabály)

ellenjegyzésének, illetve közokiratba foglalásának napjától a létrehozni kívánt

gazdasági társaság elõtársaságaként mûködhet. A létrehozni kívánt gazdasági

társaságnak a társasági szerzõdésben kijelölt vezetõ tisztségviselõi a létrehozni

kívánt gazdasági társaság cégbejegyzéséig annak nevében és javára járhatnak el,

az elõtársasági jelleget azonban a cégbejegyzési eljárás alatt a gazdasági társaság

iratain és a megkötött jogügyletek során a társaság elnevezéséhez fûzött

"bejegyzés alatt" toldattal kell jelezni. Az elõtársaság üzletszerû gazdasági

tevékenységet csak a gazdasági társaság cégbejegyzése iránti kérelem

benyújtását követõen folytathat azzal a megszorítással, hogy a cégbejegyzésig

hatósági engedélyhez kötött tevékenységet nem végezhet.

13.1.4.3. Részvénytársaság

72

A Részvénytársaság (Rt.) szintén tipikusan tõkekoncentráló társaság. Tagjai -

csakúgy mint a Bt. kültagjai - megõrizhetik anonimitásukat, csupán a pénzükre

van szükség a társaság mûködése miatt. Felelõsségét tekintve, a Kft.-hez

hasonlóan korlátolt felelõsségû társasági alakzat. A részvényesek felelõssége

tehát csupán a részvény névértékéig - vagy a kibocsátási értékéig - terjed. A

részvényesek tehát a társaság kötelezettségeiért egyébként nem felelnek. Mint

arra utaltunk, a névérték és a kibocsátási érték egymástól különbözõ fogalmak.

Érzékeny gazdaságban (piacgazdaságban) a gazdasági élet legapróbb rezdülései

is tükrözõdnek a részvények árfolyam esésében, növekedésében. Éppen ezt a

tulajdonságát használjuk ki, amikor a részvényeket bevezetjük a tõzsdére.

Jogszabálynál fogva kötelezõ feltüntetni a részvényen a társaság cégnevét és

székhelyét, a részvények sorszámát, névértékét és azt, hogy bemutatóra vagy

névre szólóak (ez utóbbi esetén a tulajdonos nevét), a részvény fajtáját és azokat

a legfontosabb jogokat, amelyekhez az alapszabályban meghatározott jogok

fûzõdnek. Fel kell tüntetni továbbá a kibocsátás idõpontját, a kibocsátáskori

alaptõke nagyságát és a cégjegyzésre jogosult aláírását. Egy részvénynek több

tulajdonosa is lehet (csakúgy mint a Kft.-nél, egy üzletrésznek több tulajdonosa

lehet). Ezekben az esetekben a jogaikat csak közös képviselõik útján

gyakorolhatják a részvényesek. A Rt. lehet nyílt vagy zártkörû alapítású. A

zártkörû Részvénytársasághoz minimálisan két alapító tag szükséges. A

részvénytársasági tagok körében nem feltétlenül esik egybe az alapító és a

részvényes. Alapító ugyanis az, aki a Rt. megalapítását elhatározza.

Részvénytársaságot - csakúgy mint Kft.-t - egy személy is alapíthat. A

gyakorlatban elég gyakran fordul elõ, hogy állami költségvetési szerv vagy

pénzintézet egyszemélyes Rt.-t alapít, amiben az állami költségvetési szerv vagy

pénzintézet egyedüli részvényes. A Rt. alaptõkéje minimálisan 20 millió Ft,

amelyet a Kft.-hez hasonlóan nem kell egy összegben, egyszerre befizetni. A Rt.

alapítása úgynevezett alapítási tervezettel indul, amennyiben az alapítási

tervezet szerint kibocsátani szándékozott részvényeket túljegyezték, az alapítók

jogosultak dönteni abban, hogy a túljegyzést elfogadják-e, vagy sem. Az

73

alaptõke végleges megállapítása során végül is az alakuló közgyûlés dönt. A Rt.

“társasági szerzõdése” az alapszabály. A Rt. alapszabályában kell meghatározni

a Rt. cégnevét és székhelyét, a Rt. idõtartamát, tevékenységi körét, az alaptõke

nagyságát, a részvények befizetésének feltételeit, azok számát, névértékét,

valamint arra utalást, hogy a részvények névre vagy bemutatóra szólnak-e.

Hasonlóan más társasági szerzõdésekhez, a Rt. alapszabályában utalni kell a

cégjegyzés módjára, a közgyûlés összehívásának módjára, a közgyûlés

határozatképességére, a szavazás módjára, az igazgatóság és a felügyelõ-

bizottsági tagok hatáskörére és mûködésére, a nyereségelosztásra, az alaptõke

felemelésére és mindarra, amire a részvényesek, mint alapszabály kellékre jogot

formálnak.

13.1.4.4. Alapítvány, közalapítvány

Magánszemély, jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkezõ gazdasági

társaságok tartós közérdekû célra alapítványt hozhatnak létre. Az alapítványt -

formailag - alapító okirattal és nem szerzõdéssel hozzák létre az alapítók, mégis

azt mondhatjuk, hogy miután az aláíró felek olyan egybehangzó akaratát

tartalmazza, amelyhez a törvény joghatásokat is fûz, jogi értelemben

szerzõdésnek fogható fel az alapító okirat.

Fontos tudni, hogy az alapítvány elsõdlegesen gazdasági tevékenységre nem

alapítható és azt is, hogy az alapítvány javára a célja megvalósításához

szükséges vagyont kell rendelkezésre bocsátani. Valamennyi alapítvány jogi

személy, amely a megyei, illetve fõvárosi (nem cég -/!/) bírósági nyilvántartásba

vétellel jön létre, és a nyilvántartásból való törléssel szûnik meg.

Az alapító okiratban meg kell jelölni az alapítvány nevét, székhelyét, célját és

céljára rendelt vagyonát, a vagyonfelhasználás módját. Ugyancsak az alapító

okiratban lehet rendelkezni az alapítványhoz való csatlakozás lehetõségérõl és

egyéb feltételekrõl is, pl. ha az alapító az alapítványhoz való csatlakozást

megengedi (nyílt alapítvány). Nyílt alapítvány alapításakor az alapítvány

rendelkezésére legalább olyan mértékû vagyont kell bocsátani, amely a

74

mûködése megkezdéséhez feltétlenül szükséges. Az alapítók kijelölhetik az

alapítvány kezelõ szervét (kuratóriumát), amely az alapítvány képviselõje. Nem

lehet alapítványi képviselõ (pl. kuratóriumi elnök) az, aki alapító volt vagy, aki

az alapítvány vagyonának felhasználására meghatározó befolyást gyakorolhat.

Az alapító okiratban kell rendelkezni a kuratórium összetételérõl is, és meg kell

jelölni az alapítvány képviseletére jogosult személyt.

Az alapítvány mûködése felett az ügyészség a reá irányadó szabályok szerint

törvényességi felügyeletet gyakorol. Ha az alapítvány mûködésének

törvényessége másképp nem biztosítható, az ügyész a bírósághoz fordulhat. A

bíróság határidõ kitûzésével kötelezi az alapítvány kezelõjét, hogy az alapítvány

jogszabálynak megfelelõ mûködését állítsa helyre. A határidõ eredménytelen

eltelte után a bíróság az alapítványt megszünteti.

A közalapítvány intézménye újdonság a Ptk. történetében. Tulajdonképpen

olyan alapítványról van szó, amelyet az Országgyûlés, a Kormány, valamint a

helyi önkormányzat képviselõ-testülete közfeladat ellátásának folyamatos

biztosítása céljából hoz létre. Ilyen közfeladatnak minõsül az az állami vagy

helyi önkormányzati feladat (pl. testnevelési, tömegsport igényeket kielégítõ

létesítmények létrehozása), amelynek ellátásáról – jogszabály alapján – az

államnak vagy az önkormányzatnak kell gondoskodnia. A közalapítvány

létrehozása nem érinti az államnak, illetve az önkormányzatnak a feladat

ellátására vonatkozó kötelezettségét. Közalapítvány létrejöhet úgy is, hogy a

közönséges alapítvány a teljes vagyonát – az alapítók hozzájárulásával – azonos

célú közalapítvány létesítése érdekében az arra jogosult szervnek felajánlja. Az

ajánlat elfogadása után a közalapítványt - kérelemre - a bíróság bejegyzi. A

közfeladat jellegébõl az is következik, hogy közalapítvány alapítására jogosult

szerv alapítványt csak közalapítványként hozhat létre. A közalapítvány alapító

okiratát a hivatalos lapban közzé kell tenni. A kezelõ szervre (kuratóriumra)

vonatkozó szabályok az alapítványéhoz hasonlóak. A kuratórium a

közalapítvány mûködésérõl köteles az alapítónak évente beszámolni. A

közalapítvány gazdálkodásának törvényességét és célszerûségét – a helyi

önkormányzat képviselõ-testülete által alapított közalapítvány kivételével – az

Állami Számvevõszék ellenõrzi.

75

A bíróság a közalapítványt az alapítók kérelmére nem peres eljárásban

megszünteti, ha a közfeladat iránti szükséglet megszûnt vagy az más módon

hatékonyabban megvalósítható.

13.1.4.5. Közhasznú szervezetek

A Közhasznú szervezetekrõl szóló 1997. évi CLVI. törvény célja, hogy

meghatározza a közhasznú szervezetek típusait, a közhasznú jogállás

megszerzésének és megszûnésének feltételeit, a közhasznú szervezetek

mûködésének és gazdálkodásának rendjét, a nyilvántartás és beszámolás

szabályait, valamint a mûködés és a vagyonfelhasználás törvényességi

felügyeletére vonatkozó szabályokat.

Közhasznú szervezetté minõsíthetõ a Magyarországon nyilvántartásba vett

a) társadalmi szervezet, kivéve a biztosító egyesületet és a politikai pártot,

valamint a munkáltatói és a munkavállalói érdek-képviseleti szervezetet (ide

tartozhat tehát a sportegyesület vagy sportszövetség is),

b) alapítvány,

c) közalapítvány,

d) közhasznú társaság,

e) köztestület, ha a létrehozásáról szóló törvény azt lehetõvé teszi.

A közhasznú szervezetté minõsíthetõ szervezet közhasznú jogállását a

közhasznú vagy kiemelkedõen közhasznú szervezetként való nyilvántartásba

vétellel szerzi meg. A közhasznúsági nyilvántartásba vételhez a szervezet

létesítõ okiratának tartalmaznia kell, hogy a szervezet:

a) milyen, e törvényben meghatározott közhasznú tevékenységet folytat, és - ha

tagsággal rendelkezik - nem zárja ki, hogy tagjain kívül más is részesülhessen

a közhasznú szolgáltatásaiból;

b) vállalkozási tevékenységet csak közhasznú céljainak megvalósítása

érdekében, azokat nem veszélyeztetve végez;

76

c) gazdálkodása során elért eredményét nem osztja fel, azt a létesítõ okiratában

meghatározott tevékenységére fordítja;

d) közvetlen politikai tevékenységet nem folytat, szervezete pártoktól független

és azoknak anyagi támogatást nem nyújt.

Kiemelkedõen közhasznú szervezet nyilvántartásba vételéhez a szervezet

létesítõ okiratának a törvény 4. §-ban írtakon felül tartalmaznia kell, hogy a

szervezet

a) közhasznú tevékenysége során olyan közfeladatot lát el, amelyrõl törvény

vagy törvény felhatalmazása alapján más jogszabály rendelkezése szerint,

valamely állami szervnek vagy a helyi önkormányzatnak kell gondoskodnia,

továbbá

b) a létesítõ okirata szerinti tevékenységének és gazdálkodásának legfontosabb

adatait a helyi vagy országos sajtó útján is nyilvánosságra hozza.

A közhasznú szervezet létesítõ okiratának mindenképpen tartalmaznia kell

a) a legfõbb szerv és - ha azzal nem azonos - az ügyintézõ és képviseleti

1. ülésezésének gyakoriságára, amely az évi egy alkalomnál kevesebb nem

lehet,

2. ülései összehívásának rendjére és a napirend közlésének módjára,

3. üléseinek nyilvánosságára, határozatképességére és a határozathozatal

módjára,

b) a közhasznú szervezet vezetõ tisztségviselõinek összeférhetetlenségére,

c) a közhasznú szervezet mûködését és gazdálkodását ellenõrzõ a vezetõ

szervtõl elkülönült szerv (a továbbiakban: felügyelõ szerv) létrehozása vagy

kijelölése kötelezõ, ennek létrehozására, hatáskörére és mûködésére, valamint

d) a közhasznú szervezet éves beszámolója jóváhagyásának módjára vonatkozó

szabályokat.

A közhasznú szervezet létesítõ okiratának vagy - ennek felhatalmazása alapján -

belsõ szabályzatának rendelkeznie kell

a) olyan nyilvántartás vezetésérõl, amelybõl a vezetõ szerv döntésének tartalma,

idõpontja és hatálya, illetve a döntést támogatók és ellenzõk számaránya (ha

lehetséges személye) megállapítható,

77

b) a vezetõ szerv döntéseinek az érintettekkel való közlési, illetve

nyilvánosságra hozatali módjáról,

c) a közhasznú szervezet mûködésével kapcsolatosan keletkezett iratokba való

betekintés rendjérõl, valamint

d) a közhasznú szervezet mûködésének, szolgáltatási igénybevétele módjának,

beszámolói közlésének nyilvánosságáról.

A közhasznúsági nyilvántartásba vétel, a közhasznúsági fokozatok közötti

átsorolás, valamint a közhasznú jogállás törlése iránti kérelmet a szervezet

nyilvántartásba vételére illetékes bíróságnál kell benyújtani, ugyanúgy, mint az

1989. évi II. törvény alapján létrejött társadalmi szervezetek bejegyzési

kérelmét. A közhasznúsági nyilvántartásba vétel iránti kérelemben meg kell

jelölni, hogy a kérelmezõ melyik közhasznúsági fokozatban történõ

nyilvántartását kéri. A kérelemben csak egy közhasznúsági fokozat jelölhetõ

meg. Mely tevékenység gyakorlása alapján kérheti egy szervezet, pl. egy

sportegyesület a közhasznú vagy kiemelten közhasznú besorolást? A törvény

taxatíve felsorolja ezeket a tevékenységeket:

1. egészségmegõrzés, betegségmegelõzés, gyógyító-, egészségügyi

rehabilitációs tevékenység,

2. szociális tevékenység, családsegítés, idõskorúak gondozása,

3. tudományos tevékenység, kutatás,

4. nevelés és oktatás, képességfejlesztés, ismeretterjesztés,

5. kulturális tevékenység,

6. kulturális örökség megóvása,

7. mûemlékvédelem,

8. természetvédelem, állatvédelem,

9. környezetvédelem,

10. gyermek- és ifjúságvédelem, gyermek- és ifjúsági érdekképviselet,

11. hátrányos helyzetû csoportok társadalmi esélyegyenlõségének elõsegítése,

12. emberi és állampolgári jogok védelme,

13. a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségekkel, valamint a határon túli

magyarsággal kapcsolatos tevékenység,

78

14. sport, a munkaviszonyban és a polgári jogi jogviszony keretében megbízás

alapján folytatott sporttevékenység kivételével,

15. közrend és közlekedésbiztonság védelme, önkéntes tûzoltás, mentés,

katasztrófa-elhárítás,

16. fogyasztóvédelem,

17. rehabilitációs foglalkoztatás,

18. munkaerõpiacon hátrányos helyzetû rétegek képzésének, foglalkoztatásának

elõsegítése és a kapcsolódó szolgáltatások,

19. euroatlanti integráció elõsegítése,

20. közhasznú szervezetek számára biztosított - csak közhasznú szervezetek által

igénybe vehetõ - szolgáltatások;

21. ár- és belvízvédelem ellátásához kapcsolódó tevékenység,

22. a közforgalom számára megnyitott út, híd, alagút fejlesztéséhez,

fenntartásához és üzemeltetéséhez kapcsolódó tevékenység.

A közhasznú vagy kiemelten közhasznú szervezetek számára a jogszabály

számos elõnyt biztosít. A társasági adóról és az osztalékadóról szóló többször

módosított 1996. évi LXXXI. törvény, a személyi jövedelemadóról szóló

többször módosított 1995. évi CXVII. törvény, az illetékekrõl szóló többször

módosított 1990. évi XCIII. törvény, a helyi adókról szóló többször módosított

1990. évi C. törvény, a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról

szóló többször módosított 1995. évi C. törvény, továbbá az irányadó más

jogszabályok szerinti mértékben és feltételek szerint

a) a közhasznú szervezetet

1. a létesítõ okiratában meghatározott cél szerinti tevékenysége után társasági

adómentesség,

2. vállalkozási tevékenysége után társasági adókötelezettséget érintõ

kedvezmény,

3. helyi adókötelezettséget érintõ kedvezmény,

4. illetékkedvezmény,

5. vámkedvezmény,

79

6. egyéb - jogszabályban meghatározott - kedvezmény,

b) a közhasznú szervezet által - cél szerinti juttatásként - nyújtott szolgáltatás

igénybevevõjét a kapott szolgáltatás után személyi jövedelemadó mentesség,

c) a közhasznú szervezet támogatóját a közhasznú szervezet - létesítõ okiratban

rögzített céljaira - adott támogatás után társasági adókötelezettséget érintõ

kedvezmény, illetve személyi jövedelemadó kötelezettséget érintõ

kedvezmény,

d) tartós adományozás esetén a c) pont szerinti támogatót a támogatás második

évétõl külön kedvezmény illeti meg.

A közhasznú szervezet a cél szerinti tevékenysége körében jogosult polgári

szolgálatot teljesítõ személy foglalkoztatására.

14. A szerzõdést biztosító mellékkötelmek

A szerzõdések teljesülésének legfõbb garanciája éppen az, hogy a szerzõdõ felek

a szerzõdésszerû teljesítéskor érik el céljukat (az eladó hozzájut a vevõ

pénzéhez, a vevõ az eladó árujához stb.), mégis elõfordul, hogy a szerzõdés

megkötése után a teljesítés veszélybe kerül. A veszélyt jelentheti egyrészt az,

hogy a kötelezett valami oknál fogva nem hajlandó teljesíteni, vagy

hajlandósága ellenére sem képes teljesíteni valamilyen rajta kívül esõ ok folytán.

Mindkettõ esetkör igen érzékenyen érintheti a jogosultat. Ezek kiküszöbölésére

a szerzõdési fõkötelezettségek mellett mellékkötelmekben állapodhatnak meg a

felek.

A szerzõdést biztosító mellékkötelmek leggyakrabban használt fajait az

alábbiakban tekintjük át:

14.1. Foglaló

A foglaló (Ptk. 243.ß) a magánszemélyek között létrejött szerzõdéseknél a

leggyakrabban elõforduló szerzõdést biztosító mellékkötelem.

A szerzõdés megkötésekor a kötelezettségvállalás jeléül foglalót lehet adni.

80

A foglalót csak a szerzõdés érvényes megkötésekor lehet adni, ha tehát

valamelyik fél bizonyítja, hogy a szerzõdés nem jött létre, akkor a foglaló

visszajár. A szerzõdés megkötése után adott pénzösszeg vagy más dolog nem

tekinthetõ foglalónak. Foglalóval bármilyen szerzõdés - így elõszerzõdés is -

biztosítható. A foglaló adása tehát nem kötõdik sem a szerzõdés meghatározott

alakjához, sem tartalmához, a foglalókénti rendeltetésének azonban a

szerzõdésbõl kétségtelenül ki kell tûnnie. Ha a szerzõdést teljesítik, a foglalót a

szolgáltatás ellenértékébe be kell számítani.

Visszajár a foglaló, ha:

a) a szerzõdést teljesítik, de beszámításra nem alkalmas a foglaló tárgya;

b) a szerzõdés egyik félnek sem felróható okból hiúsult meg;

c) a szerzõdés meghiúsulása mindkét félnek felróható okból történt.

Ha a foglalót adó hibájából hiúsul meg a szerzõdés, akkor az átadott foglalót

elveszti; míg ha a foglalót átvevõnek róható fel a meghiúsulás, akkor a foglaló

kétszeresét köteles visszaadni.

A foglaló joghatásai:

a) a szerzõdés megkötésének jele, tehát foglaló adása esetén nem azt kell

bizonyítani, hogy a szerzõdés létrejött, hanem azt, hogy ennek ellenére

mégsem jött létre;

b) biztosíték, amely visszatartó hatást fejt ki a szerzõdõ fél hibájából történõ

meghiúsulással szemben;

c) kárátalány, amely felmenti a sérelmet szenvedett szerzõdõ felet a szerzõdés

meghiúsulásából eredõ kárának bizonyítása alól.

Meg kell jegyezni, hogy a foglalót az különbözteti meg az elõlegtõl, hogy elõleg

adható a szerzõdés megkötése elõtt is, míg foglaló csak azzal egyidejûleg,

továbbá a szerzõdés bármely okból történõ meghiúsulása esetén az elõleg

visszajár.

Bár a jogszabályok nem szólnak a foglaló mértékérõl, azt mégis megjegyzik,

hogy a túlzott mértékû foglalót a bíróság mérsékelheti. A bírói gyakorlat 10-

15% foglalót általában nem tart eltúlzottnak.

81

A foglaló visszakövetelésérõl lemondás, vagy a foglaló kétszeres megfizetése a

vétkes felet nem mentesíti a szerzõdésszegés jogkövetkezményei alól!

14.2. Kötbér

A kötbér (Ptk. 246.ß) a legnagyobb jelentõséggel bíró kötelembiztosíték, melyet

fõleg a gazdasági élet résztvevõi alkalmaznak.

Kötbér kikötésénél - melyet minden esetben írásba kell foglalni - a kötelezett azt

vállalja, hogy meghatározott pénzösszeget fizet a jogosultnak, ha olyan okból,

amelyért felelõs nem, vagy nem szerzõdésszerûen teljesít. A kötbérnek

preventív, a szerzõdésszegés minden formáját megakadályozni célzó és

reparatív funkciója van, így a jogosultnak a szerzõdésszegésbõl folyó kára

bekövetkeztének és összegének bizonyítása nélkül jelent egyfajta anyagi

kárpótlást.

A kötbér tehát a szerzõdésszegés egyik szankciójaként funkcionál, aminek

alkalmazását nemcsak a felek megállapodása, hanem jogszabály is elõírhatja, és

legkisebb mértékét meghatározhatja. Ha jogszabály írja elõ a kötbér kikötését,

akkor a felek annak alkalmazását érvényesen nem zárhatják ki. A szerzõdésben

vállalt bármilyen legális kötelezettség szerzõdésszerû teljesítése biztosítható

kötbérrel. A kötbért - eltérõen a foglalótól - a szerzõdés megszegése után kell

fizetni.

A nem teljesítés esetére kikötött kötbér érvényesítése a teljesítés követelését

kizárja, azonban a késedelem vagy a hibás teljesítés esetére kikötött kötbér

megfizetése nem mentesíti a kötelezettet a szerzõdés teljesítése alól.

A jogosult a szerzõdésszegésbõl eredõ és a kötbért meghaladó kárának

megtérítését a kötbér érvényesítése mellett is követelheti. Ebben az esetben csak

a kötbér mértékét meghaladóan kell a kárát bizonyítani.

A bíróság által a túlzott mértékû kötbér - a foglalóhoz hasonlóan - mérsékelhetõ,

bár a jogszabályok itt sem határozzák meg, hogy mi tekintendõ túlzottnak.

82

14.3. Zálogjog

A zálogjognak (Ptk 251.§) két fajtáját (jelzálogjog és a kézizálogjog) ismerjük.

A köznapi életben a jelzálogjogot és a kézizálogjogot gyakran alkalmazzák a

felek jogszabályellenesen, emiatt az alábbiakban szót ejtünk az elhatárolásról.

Magának a zálogjognak az a rendeltetése, hogy meghatározott vagyontárgyak

lekötésével fedezetet biztosítson a jogosultnak egy szerzõdésen alapuló

követelés kielégítéséhez. A zálogjog tehát a jogosultnak az a joga, hogy a

kötelezett teljesítésének elmaradása esetén a zálogtárgyból kielégítést kereshet.

Járulékos jellegû jog, ami egy érvényes fõkövetelést feltételez. Ha a fõkövetelés

megszûnik, a zálogjog is elenyész, míg a fõkövetelés átszállásával általában a

zálogjog is átszáll az új jogosultra. A zálogtárggyal való felelõsség nem

terjeszkedhet túl a kötelezettségen, melynek biztosítására a zálogjog létrejött.

Zálogjog szerzõdéssel, jogszabály vagy bírósági határozat alapján jöhet létre. A

Ptk. maga is meghatároz több esetet, amikor a jogosult szerzõdéses jogai

biztosítása céljából zálogjogot szerez a kötelezett azon vagyontárgyain, amelyek

a jogviszony idején a birtokába kerülnek (pl. a szálloda és a bérbeadó a

szállásdíj erejéig zálogjogot szerez a vendég holmija felett). Bírósági

határozaton alapul pl. a végrehajtási eljárás során keletkezett zálogjog az adós

lefoglalt vagyontárgyain.

14.3.1. A zálogjog fajtái

a) kézizálogjog - a zálogtárgy tulajdonosa kötelezettség biztosítása fejében

átadja a jogosultnak a zálogtárgyat;

b) jelzálogjog – lehet az ingatlanra alapított zálogjog, melyet az ingatlan-

nyilvántartásba bejegyeznek, illetve ingó jelzálogjog;

c) jogokon és követeléseken fennálló zálogjog - a zálogjogról való

megállapodáson felül az elzálogosított jog vagy követelés kötelezettjének

tudomásszerzése is szükséges a létrejöttéhez.

83

Meg kell jegyezni, hogy az elzálogosító, azaz a dolog tulajdonosa, nem

feltétlenül azonos a zálogjoggal biztosított szerzõdés kötelezettjével.

A zálogjog általában megelõzi a dolgon az elzálogosítást követõen létrejött

egyéb jogok kielégítését.

Ugyanazon dolgon létrejött több zálogjog közül eltérõ jogszabályi rendelkezés

hiányában elõször a korábbiakat kell kielégíteni.

A fõkötelezettség nem teljesítése esetén a zálogjogosult közvetlenül nem

szerezheti meg a zálogtárgy tulajdonjogát, hanem bírói úton szerezhet kielégítést

a zálogtárgyra vezetett végrehajtásból.

A zálogtárgy átruházása általában nem szünteti meg a zálogjogot. Megszûnik a

zálogjog, ha a fõkövetelés megszûnik, a zálogjog jogosultja megszerzi a

zálogtárgy tulajdonjogát, vagy a kézizálogban lévõ ingóságot visszaadja, illetve

a zálogtárgy elpusztul.

Ha a zálogtárgy elpusztulásáért annak tulajdonosa felelõs, akkor a jogosult

követelheti másik dolog zálogkénti lekötését. Amennyiben a megrongálódott

vagy elpusztult zálogtárgyért a tulajdonos kártérítést vagy biztosítási összeget

kapott, akkor ez a zálogtárgy helyébe lép, illetve annak helyreállítására kell

fordítani.

14.4. Óvadék

Az óvadék (Ptk. 270.§) viszonylag ritkán alkalmazott jogintézmény, noha nagy

elõnye a nem-teljesítés esetére a közvetlen kielégítés lehetõsége.

Óvadékként pénzt, takarékbetétkönyvet és értékpapírt lehet letenni, arra az

esetre, ha a kötelezett nem, vagy nem szerzõdésszerûen teljesít, akkor a jogosult

az óvadék összegébõl közvetlenül kielégítheti követelését.

Az óvadék a jogosult mindennemû megkárosítására biztosítékul szolgál

(szerzõdésszegés, szándékos rongálás, sikkasztás stb.). Fontos, hogy a

fõkövetelés elévülése nem akadályozza az azt biztosító óvadék összegébõl

történõ kielégítést.

84

Az óvadékot csak a kielégítés céljára szabad felhasználni, a fel nem használt

összeg visszajár.

14.5. Kezesség

A kezesség (272.§) a köznapi életben fõleg banki hitelek felvételénél gyakran

alkalmazott biztosíték.

A kezes írásban kötött szerzõdés alapján arra vállal kötelezettséget, ha a

kötelezett nem teljesít, akkor helyette õ fog teljesíteni a jogosultnak.

A kezesség tehát a korábban tárgyalt dologi biztosítékokkal szemben egy

személyi biztosíték, tehát nemcsak a kötelezettség kielégítésének vagyoni alapja

nõ meg, hanem a kötelezettség teljesítéséért felelõs személyek száma is. Fontos

megjegyezni, hogy a kezességre irányuló megállapodás a kezes és a jogosult

szerzõdése! A jogosult személyének változása általában nem érinti a kezes

helytállási kötelezettségét, de ilyen esetekre a helytállást a kezes a szerzõdésben

kizárhatja. Ha a kötelezett tartozását átvállalják, és a kezes ehhez nem járult

hozzá, akkor a kezesség megszûnik; a kötelezett halála azonban általában nem

szünteti meg a kezességet, mert a fõkötelezettség az örökösre átszáll.

A kezes kötelezettsége nem válhat terhesebbé, mint annak elvállalásakor volt, de

kiterjed az utóbb esedékessé váló mellékkötelezettségekre is. Ha a kezest a

perlés elõtt nem szólították fel a teljesítésre, akkor vele szemben nem áll meg a

per- és végrehajtási költség iránti igény.

14.5.1. A kezesség fajtái

a) egyszerû kezesség - a kezes mindaddig megtagadhatja a teljesítést, amíg a

követelés a kötelezettõl és az olyan kezesektõl, akik õt megelõzõen és reá

tekintet nélkül vállaltak kezességet, behajtható.

Az ilyen kezes kötelezettsége másodlagos, vagyis megilleti az úgynevezett

sortartási kifogás mindaddig, amíg a követelés behajtása õt megelõzõ

személyektõl várható.

85

b) készfizetõ kezesség - a kezes nem követelheti, hogy a jogosult elõbb a

kötelezettõl próbálja meg behajtani a követelést, hanem behajthatatlanságra

tekintet nélkül perelhetõ.

A felek kifejezett megállapodásán kívül ilyen kezesség jön létre a jogszabálynál

fogva, ha a kezességet kár megtérítéséért vállalták, vagy bank vállal kezességet.

A kötelezett helyett teljesítõ kezesre a törvény erejénél fogva átszállnak

mindazon jogok, amelyek a követelés behajtása érdekében a jogosultat

megillették a kötelezettel szemben.

15. A szerzõdés teljesítése

A szerzõdés teljesítésének a szerzõdésben írt szolgáltatás eredményes

perfektuálását, véghezvitelét értjük. Azt a magatartást tehát, amelyben a

szerzõdési érdek kielégül, és ezáltal a felek közötti jogviszony rendszerint

megszûnik. A szerzõdés teljesítése tehát fõszabály szerint meg is szünteti magát

a kötelmet. A jogosult azonban nem minden körülmények között és nem

akármilyen teljesítést köteles elfogadni. A Ptk. kifejezetten említést tesz olyan

esetekrõl, amikor a jogosult a teljesítést visszautasíthatja. Ugyanakkor a jogosult

elfogadhatja a nem szerzõdésszerûen felajánlott teljesítést is, ilyenkor azonban

jogában áll, hogy úgynevezett jogfenntartó nyilatkozatot tegyen a késõbbi viták

elkerülése érdekében. A szerzõdések teljesítése térben és idõben történik, a

teljesítés helye általában a kötelezett lakóhelye, kivéve, ha a jogszabály eltérõen

rendelkezik, vagy ha a szolgáltatás tárgyából más következik, illetõleg ha a

szolgáltatás tárgya a felek által ismert más helyen van.

15.1. A teljesítés helye, ideje

A szerzõdések teljesítése térben és idõben történik. A hely meghatározásának

azért van különös jelentõsége, mert az esetleges viták elintézése, a teljesítés

helye, általában a kötelezett lakóhelye, kivéve, ha a jogszabály eltérõen

86

rendelkezik, vagy ha a szolgáltatás tárgyából más következik, illetõleg ha a

szolgáltatás tárgya a felek által ismert más helyen van.

16. A szerzõdés érvénytelensége

Az érvénytelenségi okok a szerzõdési akaratban vagy a szerzõdési

nyilatkozatban rejlenek. Az érvénytelenségre a Ptk. a semmisséget és a

megtámadhatóságot említi. Elméletileg nem helyeselhetõ ez a megoldás, hiszen

az egyik a létezésre vonatkozik, tudniillik a szerzõdés bizonyos esetekben nem

is létezik. A másik azt jelenti, hogy létezik ugyan, de hibásan és mi több: ez a

hiba még orvosolható is valahogyan. Az érvénytelenségnek mindkét formáját,

tehát mind a semmisséget, mind a megtámadhatóságot az érvénytelenség

formáinak tekintjük. Ennek megfelelõen azonos joghatást váltanak ki. Mind a

semmis szerzõdésnél, mind a megtámadható szerzõdésnél a szerzõdés

létrejöttének idejétõl kezdõdõen, tehát visszamenõleges hatállyal érvénytelen a

szerzõdés, és fõ szabályként a szerzõdéskötés elõtt fennálló helyzetet kell

visszaállítani. A különbség nem is ebben rejlik, hanem abban, hogy a semmisség

esetén ipso iure automatikusan (a jogszabálynál fogva) érvénytelen a szerzõdés,

és az érvénytelenség megállapításához semmi egyéb eljárásra nincsen szükség.

Míg a megtámadhatóság esetében szükség van magára a megtámadásra, tehát az

érvénytelenség attól függ, hogy a megtámadásra jogosult személy él-e a

megtámadási joggal, vagy sem. A szerzõdés akkor érvénytelen, ha a

szerzõdésekkel szemben támasztott érvényességi feltételeknek nem felel meg.

Az elsõ ilyen feltétel a szerzõdéskötésre feljogosított alanyokra vonatkozik.

Amennyiben tehát a szerzõdés alanyában vagy az akaratnyilvánításában

valamilyen hiba van, az érvénytelenséget eredményezhet. Ilyenek pl.

cselekvõképesség hiánya, a színlelt szerzõdések, a megtévesztéssel,

fenyegetéssel, téves feltevésben kötött szerzõdések.

Ami a szerzõdési érvényesség második nagy csoportját illeti, tulajdonképpen a

szerzõdéskötésekre - elég ritkán - elõírt eljárási rendet sorolhatjuk.

Más megközelítésben azt mondhatjuk, hogy az érvénytelen szerzõdések

bizonyos köre formai hibában szenved, más szerzõdések tartalmi elõírásoknak

87

nem felelnek meg. Ez utóbbi, a szerzõdéssel célzott joghatásra vonatkozó

szerzõdési érvénytelenségek lehetnek az ún.

- tilos (jogszabályba ütközõ) szerzõdések,

- lehetetlen szerzõdések, és

- az erkölcsi elvárásokba ütközõ szerzõdések.

A szerzõdések érvénytelenségének tárgyalása során a legfontosabb kérdés, hogy

miként válhat a szerzõdés érvényessé, ha már egyszer érvénytelen. A kérdésre a

válasz nem egyszerû. Felek az érvénytelenséget sokszor maguk orvosolhatják,

más esetben azonban az érvénytelen szerzõdést csak a bíróság nyilváníthatja

érvényessé. Olyan eset is van, amikor a bíróság az érvénytelenségi ok

kiküszöbölésével “javítja meg” a szerzõdést, és végül elõfordulhat, hogy a

részleges érvénytelenség szabályait kell alkalmazni. Érvénytelen szerzõdés

esetében tehát olyan helyzetet kell teremteni, amilyen akkor lett volna, ha a felek

az érvénytelen ügyletet meg sem kötötték volna. Természetesen nem mindig van

lehetõség az eredeti állapot visszaállítására, hiszen elképzelhetõ, hogy a

nyersanyagot például bedolgozták egy másik anyagba, megmunkálták, és már

nem lehet helyreállítani. pl. egy használt gépkocsit már kijavítottak, mire a

dolog visszaadására sor kerülhetne (itt nem célszerû az eredeti állapot

visszaállítása). Sajátos érvénytelenségi okot eredményez az, ha a szolgáltatás és

a vele szemben álló ellenszolgáltatás között feltûnõen nagy az értékkülönbség.

Ehhez a szabályhoz hozzá kívánkozik, hogy nem elképzelhetetlen a szolgáltatás

és ellenszolgáltatás közötti értékkülönbség, hiszen pl. az ajándékozásnál

természetes a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás közötti értékkülönbség,

olyannyira, hogy a szolgáltatást nem követi ellenszolgáltatás. Emiatt a Ptk. a

201.§-ában kifejezetten említi, hogy a szerzõdés megtámadásának annyiban van

helye, amennyiben egyik felet sem vezette az ajándékozás szándéka. Ugyancsak

megtámadható az a szerzõdés is, amelyben a jogi személy alapvetõen, vagy

rendszeresen valamennyi kikötés vonatkozásában a vele szerzõdõ félnek

hátrányára tér el a jogszabályi rendelkezésektõl, vagyis él ugyan a diszpozitív

szabályokban adott lehetõséggel, de mindig konzekvensen a vele szerzõdõ fél

hátrányára. Ebben az esetben megtámadható a szerzõdés.

88

17. A szerzõdésszegés és jogkövetkezményei

A szerzõdésszegés szemantikai felhangja ellenére nem csupán felróható okból

állhat elõ, és az nem csupán az adós (kötelezett) oldalán fordulhat elõ. A

jogirodalom és a joggyakorlat is jól ismeri a jogosulti (hitelezõi)

szerzõdésszegést. Természetesen nagyobb hangsúllyal esik a latba a kötelezett

szerzõdésszegése, hiszen neki kell valamit adni, vagy tenni, vagy éppen valamit

tûrni, vagy nem tenni, a jogosult pedig ezeket elõ kell, hogy segítse. A

szerzõdésszegés és a felróhatóság nem feltétlenül egymást feltételezõ fogalmak.

Ha a szerzõdésszegés a kötelezettnek felróható, az csupán “súlyosító”

körülmény. A szerzõdésszegés elõfordulhat vétlenül is. Ezek után világos, hogy

a szerzõdésszegésnek vannak objektív és szubjektív vonatkozásai. Magát a

szerzõdésszegést - tartalmilag - didaktikusan négy csoportba sorolhatjuk.

I. A kötelezett késedelme (a kötelezett nem teljesít idõben)

a) A kötelezett egyáltalán nem teljesít, mégpedig azért, mert nem tud:

a/1 lehetetlenülés (nem lehet teljesíteni), vagy mert nem akar

teljesíteni;

a/2 megtagadás;

II. A jogosult késedelme (a jogosult a dolog, a szolgáltatás átvételével

késedelembe esik)

a) A teljesítés neki fel nem róható okból hiúsul meg;

b) A teljesítés neki felróható okból hiúsul meg.

III. A teljesítés olyan okból marad el, amiért senki sem felelõs

IV. A teljesítés megtörténik ugyan, de a kötelezett hibásan teljesít.

A szerzõdésszegésnek objektív és szubjektív szankciói vannak.

89

Az objektív szankciók - jelentésüknek megfelelõen - a felróhatóságtól

függetlenül érvényesülnek. Ilyenek pl. a késedelmi kamat vagy a

kellékszavatosság.

A szubjektív szankciók közül jelentõségénél fogva ehelyütt a teljesség igénye

nélkül csak a kötbért említjük meg.

A szerzõdésszegés általában kártérítési kötelezettséget von maga után.

Ami a szerzõdésszegés jogkövetkezményeit illeti, az többnyire attól függ, hogy

a szerzõdésszegés melyik fél oldalán (érdekkörében) következett be. Láttuk,

hogy a szerzõdésszegés oly módon is elõfordulhat, hogy arról egyik fél sem

tehet. Éppen ezért állapíthatjuk meg, hogy a szerzõdésszegés nem szubjektív

kategória, habár a magyar nyelv a “szegés” szóval azt sugallná. A kötelezetti,

illetõleg jogosulti késedelem jogkövetkezménye aszerint alakul, hogy a

forgalomban milyen érdeksérelmet okozott. A késedelem objektív szankciója a

késedelmi kamat. Szubjektív szankció lehet - szerzõdés ilyen irányú

rendelkezése esetén - a késedelmi kötbér.

A teljesítés lehetetlenülése esetén objektív szankció, hogy a szolgáltatás

lehetetlenülése miatt a kapott ellenszolgáltatást vissza kell adni, szubjektív

szankció lehet - szerzõdés ilyen irányú rendelkezése esetén - a meghiúsulási

kötbér.

Hibás teljesítés esetén objektív szankció a dologért, szolgáltatásért való

szavatosság.

A szavatosság szabályait vázlatosan a következõkben tekintjük át:

Ha a dolog (szolgáltatás) hibás, vagyis nem felel meg a szerzõdésben írt

követelményeknek, akkor a kötelezett a jogosult választása szerint vagy engedni

köteles az árból (díjból), vagy amennyiben ez lehetséges, ki kell cserélnie,

illetõleg ki kell javítania a hibát. Amennyiben ez nem lehetséges, vagy a

kötelezett nem vállalja, vagy ha a kijavítás idõtartama a jogosultnak túl sok

bosszúságot, jelentõs érdeksérelmet okozna, akkor a jogosult a szerzõdéstõl

elállhat. Hibás teljesítéskor a felek mást és mást kell, hogy bizonyítsanak. A

jogszabály szerint a kötelezett szavatol azért, hogy a dolog (szolgáltatás) a

90

teljesítéskor minõségileg megfelelõ volt (felelõsség a kellékszavatosságért). A

jogosult annak bizonyítására köteles, hogy a teljesítéskor a hibáról nem tudott,

ellenkezõ esetben ugyanis a kötelezett mentesül a felelõsség alól. Ha valaki tud

a hibáról, mégis átveszi, annak bizonyára oka van: pl. a hiba miatt már eleve

olcsóbban jutott hozzá a dologhoz (szolgáltatáshoz).

A dolog azonban késõbb (a használat során) is tönkremehet. Ez azonban már

átvezet a jótállás problematikájához. A szavatosságnak is, a jótállásnak is

határideje van. Szavatossági jogait a jogosult - fõ szabály szerint - csak a

teljesítésbõl számított hat hónapos elévülési határidõ alatt érvényesítheti. A

jótállási határidõ rendszerint szerzõdésben vállalt idõtartam, de elõírhatja

jogszabály is: pl. a lakásépítéssel kapcsolatos kötelezõ jótállás határidejét az

53/1987 (X.14.) MT sz. rendelet három évben határozza meg. Az, aki jótállásra

köteles, a meghibásodásért a jótállás idõtartama alatt felel, kivéve, ha azt tudja

bizonyítani, hogy a hiba oka a teljesítés után -pl. szakszerûtlen kezelésbõl

kifolyólag - keletkezett. Fontos, hogy a hiba okáról és nem magáról a tünetrõl

van szó, hisz a tünet (a hiba) olykor csak jóval késõbb jelentkezik, mint maga az

ok. Az anyag “elfáradására” pl. kimentési okként a kötelezõ jótállási idõben nem

hivatkozhat a kötelezett. A gyártási és az anyag hibák ugyanis csak viszonylag

hosszabb használat után válhatnak felfedezhetõvé.

Amennyiben kötelezõ jótállás van, úgy a jótállási idõ alatt érvényesítendõ

szavatossági igények tekintetében is a jótállásra vonatkozó jogszabályokat kell

alkalmazni.

Azt talán mondani sem kell, hogy a jogosult a hiba felfedezése után

haladéktalanul köteles kifogásait közölni a kötelezettel. Ha ezt elmulasztja, a

mulasztás következményeit viselnie kell. Ez a római jogból ismert “vigilantibus

iura (ébernek a jogokat)” elvbõl csakúgy, mint a “nemo suam turpittudinem

allegans auditur (saját felróható magatartására elõnyök szerzése végett senki

sem hivatkozhat)” Ptk.-beli rendelkezésbõl /Ptk. 4. § (4) bek./ is következik.

A kötelmek keletkezését rendszerint megelõzi egy szerzõdési ajánlat, amelyet

vagy új ajánlat, vagy elfogadó nyilatkozat követ. Ami elengedhetetlenül

szükséges a kötelemhez: a két (vagy több, de nem végtelen számú) fél

akaratnyilatkozata. Ehhez fûzõdnek a joghatások.

91

Hibás teljesítés szubjektív szankciója lehet többek között a kártérítés követelése.

Ehhez azonban szükséges a kár bekövetkeztén kívül a felróhatóságot

(jogellenességet) is bizonyítani.

18. A polgári jogi felelõsség

A különbözõ jogágak felelõsségi rendszerei eltérõ szintû, egymást kiegészítõ

alapokról indulva határolják körül azt a követelményrendszert, amelyen belüli

mozgás jogszerûnek minõsül.

Jegyzetünknek nem célja a hosszas jogbölcseleti fejtegetés, ezért a könnyebb

érthetõség kedvéért csupán a büntetõ- és polgári jogi felelõsség közötti

különbségre mutatunk rá.

A büntetõjogi felelõsség vétkességen - szándékosságon és gondatlanságon -

alapuló felelõsségi forma, míg a polgári jog az “adott helyzetben általában

elvárható magatartás tanúsítása” általános alapelvén áll.

Bármennyire is furcsa, a polgári jogi felelõsség szigorúbb felelõsségi forma,

hiszen sokkal kevesebb elem egyidejû megléte szükséges ahhoz, hogy jogsértést

valósítsunk meg, mint büntetõjogi szempontból. Egy károkozásért

büntetõjogilag csak akkor vonható bárki felelõsségre, ha legalább gondatlanság

terheli az elkövetõt, míg polgári jogilag véletlen okozás esetén is fennáll a

felelõssége. Például, ha egy lakásablak párkányáról leesett virágcserép kárt okoz

egy járókelõnek, a polgári jog szempontjából a lakás tulajdonosa felel a

keletkezett kárért, mivel az adott helyzetben általában elvárható, hogy a

párkányra helyezett virágcserép megfelelõen rögzítve legyen, s ezért kártérítésre

köteles.

A lakástulajdonos büntetõjogilag csak akkor felel, ha a virágcserép leesését

szándékosan idézte elõ azért, hogy az kárt okozzon (szándékosság), vagy a

leesést szándékosan idézte elõ, a bekövetkezett eredményt azonban nem kívánta,

de elõre számolhatott volna vele (gondatlanság). Ezért a büntetõjogi büntetésen

felül kártérítésre is kötelezhetõ.

92

A példaként felhozott esetbõl az is kiderül, hogy a szûkebb kimentési

lehetõséget biztosító - a legtöbb esetben a véletlenre való hivatkozás nem

elégséges - polgári jogi felelõsség szankciója enyhébb.

A polgári jog az általánosnál szigorúbb felelõsségi formákat is ismer, ahol a

kimentés még szûkebb körben lehetséges (pl. veszélyes üzem üzemeltetõjének

felelõssége, ahol a tevékenységi körön kívül esõ elháríthatatlan ok, vagy a

károsult felróható önhibája szolgál csak kimentési okként). Megjegyezzük, hogy

ezen még szigorúbb felelõsségi forma alapján támasztható kártérítési igények az

általános elévülési idõnél rövidebb, három év alatt évülnek el. A jogi felelõsség

és a joghátrány összefüggése szempontjából megállapítható tehát, hogy minél

szûkebb kimentési kört határoz meg a jogszabály, annál enyhébb a jogsértéshez

társuló joghátrány.

19. A kártérítés szabályai

A polgári jogi felelõsséghez kapcsolódó egyik legjelentõsebb jogintézmény a

kártérítés (Ptk. 339.§). A kártérítés nem az egyedüli polgári jogi szankció, amely

akár más polgári jogi, akár más jogági szankcióval együtt is alkalmazható. A

Ptk. szerint a szerzõdéses és a szerzõdésen kívüli jogviszonyokból fakadó

károkozás esetére egyaránt az általános kártérítési szabályokat kell alkalmazni.

A Ptk. 339.§ (1) bek. szerint az “aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt

megtéríteni. Mentesül a felelõsség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az

az adott helyzetben általában elvárható”.

A törvényi megfogalmazásból kitûnik, hogy a Ptk. a teljes kártérítési

felelõsséget helyezi elõtérbe, amely független a károkozó szubjektív

magatartásának súlyosságától, csupán a beállott káreredmény határozza meg.

Érdemes szemügyre venni a meghatározás egyes elemeit. Az “aki” természetes

személyt jelöl, tehát a károkozó minden esetben meghatározott ember. A szabály

következõ fontos eleme a “másnak” határozószó. Ez például eleve kizárja az

önokozást a kártérítés körébõl.

93

Ennek különösen ott van jelentõsége, ahol a kártérítésre nem a károkozó, hanem

harmadik személy (pl. a biztosító) köteles. A következõ elem a “jogellenesen”

kifejezés. Ebbõl az következik, hogy a nem jogellenes magatartással (pl. jogos

védelmi helyzetben) okozott kár esetén nem a kártérítés, hanem a kártalanítás

szabályai alkalmazandók. Ami a “kár”-t illeti, mindenképpen a vagyonban

beálló, pénzben kifejezhetõ hátrányt értjük e fogalom alatt. Felvetõdik itt a “nem

vagyoni kár” problematikája, amely úgynevezett személyi károkat ölel fel. Ezek

nem forintosítható jogsérelmek, tehát kárként való megnevezésük is inkább csak

jobb megjelölés híján maradt meg. Az elmúlt évek jogalkotói és jogalkalmazói

törekvései két - sajnos egymással ellentétes - eredményt hoztak a nem vagyoni

kár jogintézményével kapcsolatban. Az Alkotmánybíróság e tárgyban hozott

határozata kimondja, hogy a nem vagyoni kártérítés intézménye elsõsorban a

személyiségi jogok védelmét hivatott szolgálni, így a Ptk. ezen részében, a 84.§

környékén lenne célszerû újraszabályozni. Ez a megoldás érvényesíthetõvé

tenné az ilyen igényeket attól függetlenül, hogy a jogsértéssel beállt-e vagyoni

hátrány vagy sem. Ezzel szemben a törvényalkotás hatályon kívül helyezte a

nem vagyoni kárt definiáló 354.§-t, és mint a kár egyik elemét nem vagyoni

hátrányként említi meg. Ez a megoldás egyértelmûen azt sugallja, hogy csak

vagyoni hátránnyal együtt érvényesíthetõek az ilyen jellegû sérelmek.

Szerencsére a jogalkalmazásban a bíróságok egyre inkább igyekeznek az

idevonatkozó szabályok tág értelmezésével áttörni ezt a jogi fonákságot.

19.1. A kár elemei

a) tényleges kár (damnum emergens) - a káresemény következtében beállt

vagyoncsökkenés.

b) elmaradt haszon (lucrum cessans) - a káresemény bekövetkezte miatt kiesett

jövedelem, illetve haszon, ami a károsultnak befolyt volna, vagy

megtakarításként jelentkezik.

c) költségek (impensae) - a kár megelõzésével, elhárításával és enyhítésével

kapcsolatos kiadások.

94

d) nem vagyoni hátrány - a Ptk. a kár elemei közé sorolja, de nézetünk szerint ez

egy önállóan megvalósítható, elsõsorban személyiségi jogokat sértõ

jogsértés.

A kárért felelõs személyt a bíróság rendkívüli méltánylást érdemlõ körülmények

alapján részben mentesítheti a felelõsség alól. Ez a megfogalmazás nézetünk

szerint azt is jelenti, hogy ha a bíróság megállapítja a kártérítésre kötelezett

személyét, akkor bizonyos esetekben ugyan mérsékelheti a felelõssége mértékét,

de attól teljesen nem tekinthet el. Annak persze nincs akadálya, ha a bíróság úgy

ítéli meg, hogy egészen kis részben kötelezi csak a felelõs személyt.

A kárért fõszabályként a károkozó tartozik helytállni, azonban a törvény

meghatároz olyan eseteket, amikor más személy a kártérítésre kötelezett (pl.

gondozó felelõssége belátási képességgel nem rendelkezõ vagy korlátozott

személy károkozásáért; munkáltató felelõssége alkalmazottja, megbízottja vagy

képviselõje által okozott kárért).

A törvény nemcsak a károkozóval szemben állapít meg kötelezettséget, hanem a

károsult is köteles az általános elvárhatóság szintjén mindent megtenni a kár

elhárítása és csökkentése érdekében (kárenyhítési kötelezettség). Amennyiben a

károsult közrehatott a kár bekövetkeztében, akkor csak arányos kártérítésre

tarthat igényt (kármegosztás).

Nem jár kártérítés, ha a károsult beleegyezett a károkozásba, és az társadalmi

érdeket nem sért vagy veszélyeztet. Bár az életben, testi épségben és

egészségben okozott károkért nem korlátozható a felelõsség, a gyakorlat mégis

hallgatólagosan elismeri a küzdõsportoknál testi sérülés esetén a felelõsség

kizárását.

Nem kell megtéríteni jogtalan támadás vagy annak közvetlen veszélye elhárítása

közben a támadónak okozott kárt (jogos védelmi helyzet), ha a károkozó a

védekezéssel az elhárításhoz szükséges mértéket nem lépte túl.

Több károkozó a károsulttal szemben egyetemlegesen, egymással szemben

pedig magatartásuk felróhatósága arányában felelõs. A bíróság mellõzheti az

egyetemleges marasztalást, ha ez a kár megtérítését nem veszélyezteti, és

95

jelentõsen nem késlelteti, vagy a károsult maga is közrehatott, illetve igénye

érvényesítésével indokolatlanul késlekedett. Ilyen esetben a bíróság

közrehatásuk arányában marasztalja a károkozókat.

A kárért felelõs személy köteles az eredeti állapotot helyreállítani. Ha ez nem

lehetséges, vagy a károsult alapos okból ezt nem kívánja, akkor kártérítést kell

nyújtani. Általában pénzben kell fizetni, de természetben is teljesíthetõ a

kártérítés, ha a kártérítés tárgyát a károkozó egyébként is elõállítja, vagy az

egyébként rendelkezésére áll. Kártérítést egy összegben vagy járadék

formájában is meg lehet állapítani. A járadék megállapítása különösen akkor

indokolt, ha a kártérítés a károsult vagy vele szemben tartásra jogosult

hozzátartozója tartását hivatott (részben vagy egészben) szolgálni.

Most lássunk egy szemléletes, a sport területérõl vett példát.

Egy atlétabaleset tanulságai

1988 nyarán a Sz. városbeli H.SE edzésén rendkívül súlyos sportbaleset történt:

egy ismert sportoló súlyos koponyasérülést szenvedett. Felépülése után

bírósághoz fordult, s az egyesülettel szemben kártérítési igényt jelentett be. A

károsult sportkarrierje kétségtelenül kettétört. Halántékagyi károsodás érte, bal

oldala ideiglenesen megbénult, egy hétig kifejezett agytörzsi kóma állapotában

volt. Ahogy mondani szokták: hajszálon múlott az élete.

A károsult sportoló kereseti kérelmet terjesztett elõ a Sz.-i Városi Bírósághoz.

Havi rendszeres járadékot és nem vagyoni kártérítést kért és kapott is.

A perben szinte kizárólag csak a rizikókörülmények tisztázása volt a cél. A

kártérítéshez ugyanis annak tisztázása szükséges, hogy

1 . ) a bekövetkezett kár és az azt eredményezõ magatartás között van-e

bizonyított okozati összefüggés,

2.) valakinek felróható-e a károkozás (valaki megszegett-e valamilyen normatív

elõírást), illetõleg, hogy

3.) történt-e jogellenesség (jogellenesség hiányában ugyanis kártalanítás, nem

pedig kártérítés lehet a szankció).

96

A szakértõi álláspontok végkövetkeztetése az volt, hogy a balesetmentes

dobóedzések lebonyolításáról szóló korrekt szabályzat léte és annak betartása

esetén a baleset elkerülhetõ lett volna. Volt azonban olyan szakértõ, aki

rámutatott arra, hogy a szabályzat gyakorlatilag betarthatatlanná tette volna az

edzéstervet. A sportban igen nagy szerepe van a szokásoknak, a régi nagyok

módszereinek. A klubvezetõk iskolateremtõ edzõ egyéniségekre hivatkoznak

gyakran, sõt kifejezetten tiltakoznak a szabályzati elõírások ellen. Az a

gyakorlat, hogy a különbözõ dobószámok szimultán történnek és a kidobott

szerekért úgy mennek ki a sportolók, hogy közben nincs leállítva a többi

dobószám , sportszakmai – de inkább célszerûségi - szempontból védhetõ

szokás, mert különben vége-hossza sem lenne egy edzésnek. N. P., közismert

atléta edzõ, az ezt feszegetõ bírói kérdésre azzal a metaforával válaszolt, hogy

ennek az elvnek a betartása olyan lenne, mintha egy autó csak akkor mehetne be

egy utcába, ha egy másik már elõzetesen kijött volna onnan.

Tekintsük át ezek után az eset sportszakmai rizikó faktorait. Ehhez a bíróság

minden esetben azt vizsgálja elsõsorban, hogy az érdekeltek úgy jártak-e el,

ahogy az adott helyzetben általában elvárható. Ez ugyanis kimenti a

kárfelelõsség alól a károkozót. Az általában elvárhatóság jelen esetben éppen a

rizikóminimalizálás követelménye. A római jog igen frappánsan elintézte ezt a

problémát azzal, hogy úgy kell eljárni, mint a bonus v. diligens családapa

eljárna. Különösen kegyetlenül csengett volna ennek a jogi alapelvnek az

emlegetése a jelen esetben, ahol is valóban a károsult édesapja volt az edzõ.

(Aki Székely Éva – szépirodalminak is kiváló – könyvét olvasta, tudja, mit érez

az edzõ, ha családtagját edzi, mégsem mérhetõ a szülõi aggodalom és féltés

ahhoz, amikor a mentõautó szirénája szakítja félbe az edzést…)

A dobókörök ketreccel vannak körülvéve, a dobókörök dobósugarai metszik

egymást. A sértett diszkoszvetõ a pálya másik végében kialakított kalapácsvetõ

dobókörbõl elhajított kalapács röppályájában szenvedte el a balesetet, miközben

a saját diszkoszait szedte össze. Tekintettel arra, hogy a dobóedzésekre

valamennyi atlétának kiadott utasítás volt hatályban, valójában ez a

pályabeosztás önmagában még beleférne a bonus paterfamilias viselkedési

zsinórmértékébe, hisz a jó családapa vagy leállítaná a szerekért kiment sportoló

97

testi épségét veszélyeztetõ dobószámokat a szerek összedése idejére, vagy olyan

kvalitású sportolókat állítana be az egymást metszõ szektorú pályákra, akik –

teljesítményük korlátozottsága által - nem veszélyeztetik a másik dobószám

résztvevõit. Ugyanis az egyik ketrecbõl a jobb képességûek, a másikból a

szerényebb képességûek dobhattak volna. A felkészülési hajrában azonban nem

figyeltek erre, sõt arra sem, hogy a szabályzatot “utasítást” betartották volna. Ez

pedig nem csak véglegesen lerontotta magát az utasítást. A szabályzat hiánya

kevésbé veszélyes, mint egy meglevõ szabályzat figyelmen kívül hagyása. Az

idõ alatt, amely alatt a károsult kiment a szerért, nem állították le a

kalapácsvetést. A szektor mellett ment ki a pályára, ami – tekintve, hogy

mindkét dobóketrecben jó képességû kalapácsvetõk edzettek, - nem igazán volt

balesetmentes zóna. A szakértõt idézve: “Az utasítás betartása esetén a baleset

rizikófaktora csupán annyi lett volna, mint ha egy szabályosan közlekedõ

gyalogost elütne egy autó.” A szakértõ szerint ennek a valószínûsége talán

1:10.000. Ez tehát az elsõ olyan releváns adat, ami az egyesület felelõsségét

megalapozta. Az is kiderült az eljárás során, hogy nem azért kellett kimenni a

veszélyzónába, mert nem lett volna elég diszkosz, egyszerûen ez volt a szokás.

Az is szokás volt, hogy “Figyelj, megy!”, vagy “vigyázz!” jelzéssel hívták fel a

szereket összeszedõ sportoló figyelmét a dobásra és arra kézjelzéssel kellett

válaszolni. Késõbb a gyakorlatban “megelégedtek” a visszatekintéssel is(!). A

szakértõ rámutatott, hogy szabályos visszajelzés esetén is történhetett volna

baleset, hisz a figyelemfelkeltés célja csak az volt, hogy a veszélyzónában

tartózkodó kísérje figyelemmel a kalapács pályáját, hogy adott esetben

elkerülhesse a balesetet. Csakhogy az elháríthatatlanság lényege – maga az

elháríthatatlanság. További veszélyforrás a pillanatnyi figyelemkiesés, napba

nézés, a versenyzõ váratlan megszólítása, vagy – mint adott esetben volt is- a

közeli strand zaja. Az alábbi összefoglalás megmutatja, melyek voltak azok a

kockázati elemek, melyeknek együttes jelenléte hozzájárult baleset

bekövetkezéséhez.

98

Az “atlétabaleset”kockázati együtthatói

☛ külsõ környezeti tényezõk hatása: szembetûzõ nap, tikkasztó nyári hõség

☛ a közeli strand alapzaja (a veszélyt jelzõ kiáltás félreérthetõsége)

☛ a balesetmentes dobóedzésekre vonatkozó edzõi utasítás be nem

tartása,(normatív tekintélyvesztés)

☛ az utasítás hallgatólagos ignorálása által elõidézett beidegzõdések

☛ az edzõ nem megfelelõ magatartása (az utasítás betartatása terén)

☛ a sérült sportoló közrehatása (pillanatnyi figyelmetlenség, indiszponáltság,

elõzõ napi verseny esetleges hatása, pl. pszichés fáradtság, fásultság, stb)

☛ a megfelelésnek való kényszer érzése,(a károsult édesapja volt az edzõje)

☛ a pillanatnyi magas vérnyomás (N. a balesete napján szemészeti vizsgálaton

vett részt ez ideiglenes látáscsökkenést eredményezhetett)

☛ gyógyszer bevétele (sem a tényét, sem az ellenkezõjét nem sikerült

bizonyítani az eljárásban)

☛ a metakommunikációs (nonverbális) zavar (nem volt egyértelmû a jelzés és

annak vétele.)

A károsodásba történõ “beleegyezés” dilemmái

A sportvonatkozású veszélyfaktorok után lássuk, mit szól ehhez a jog? A Ptk

342.§ (2) bekezdése a károsult beleegyezésével okozott károkért való

felelõsséget kizárja (megszünteti a károkozás jogellenességét), kivéve, ha az

ilyen károkozás egyben társadalmi érdeket is sért vagy veszélyeztet. A károsult

beleegyezése: jognyilatkozat. Ezért érvényességéhez szükséges a

jognyilatkozatok törvényes feltételeinek megléte. Ha a jognyilatkozat pl.

fenyegetés, megtévesztés, cselekvõképtelen állapot stb. miatt érvénytelen, akkor

jogilag hiányzik a beleegyezés. Azt a körülményt tehát, hogy a károsult esetleg

gyermekkorú – polgári jogi értelemben cselekvõképtelen –volt, nem lehet

figyelmen kívül hagyni. Ugyancsak nincs érvényes beleegyezés, ha a

beleegyezõnek nincs rendelkezési joga. A hatályos Ptk 75.§-ának (3) bekezdése

a személyhez fûzõdõ jogok körében lényegében ugyanazt a rendelkezést

99

tartalmazza, mint a 342.§ (2) bekezdése. Ennek folytán nem kétséges többé,

hogy pl. az orvosi beavatkozásba való beleegyezés érvényes, a szöveg szerint

legalábbis a beleegyezés érvényesnek látszik, hacsak nem tekintjük az élet, testi

épség és egészség megkárosítását egyben társadalmi érdeket is sértõ

magatartásnak. Ha viszont ennek tekintjük, akkor a sportolók beleegyezése is

érvénytelenné válik, a károsításba való beleegyezés leggyakoribb esete ugyanis

a sportolók belegyezése. A Legfelsõbb Bíróság kimondta, hogy " a sportolással

szükségképpen ... együtt jár a károsodás bizonyos kockázata is. Éppen ezért a

sportolónak eleve számolni kell károsodásának lehetõségével. ...A

sporttevékenység kifejtésére való vállalkozás magában foglalja ráutaló

magatartással annak kifejezésre juttatását is, hogy a sportoló mintegy

beleegyezik a sportolással együtt járó esetleges károk kockázatának viselésébe.

Ebbõl pedig az következik, hogy a sportoló által a sporttevékenysége során

elszenvedett kárért – mint a sportolással önként vállalt kockázat körébe

tartozóért – általában nem jár kártérítés. Az "általában" kifejezés azonban utal

arra, hogy az nem mindig van így. Elõször is a sportoló kockázatvállalása nem

korlátlan. Mindenesetre kiterjed a játék hevében szabálytalanul, de nem

szándékosan okozott károkra is. Nem terjed ki viszont a játékostárs szándékos

jogellenes károkozására vagy a rendezõség felróható magatartásából eredõ

megkárosításra. Másodszor az idézett határozat szerint a kockázatviselés a

sportolót " csak abban az idõszakban terheli, amelyben a szorosan vett

sporttevékenységét kifejti.......amely alatt........maga mûködteti a sporteszközt".

A legmegnyugtatóbb azonban ezen a téren a kötelezõ sportbiztosítás volna. Fel

kell hívni a figyelmet arra a jogszabályi rendelkezésre, miszerint nem zárja ki a

károkozás jogellenességét az, ha a belegyezés társadalmi érdeket sért vagy

veszélyeztet.

Sporttevékenység során elszenvedett sérülésbõl eredõ károkért általában nem jár

kártérítés. Ha azonban a károsodás más személy vagy szervezet magatartásával

áll okozati összefüggésben (ld. a korábban tárgyalt atléta balesetben), a

felelõsség kérdésében az erre vonatkozó kártérítési szabályok (Ptk.

339.,340.,345.,346. §) alkalmazásával kell dönteni.

100

20. Öröklési jog

Az élõk közötti rendelkezések áttekintése után lássuk a halál esetére szóló

jogutódlás legfontosabb intézményeit. Fentebb láttuk, hogy tulajdon nem

létezhet tulajdonos nélkül, a dolognak természetszerûleg tulajdonosa kell, hogy

legyen. Ennél fogva halálunk után sem maradhatnak sokáig gazdátlanul a

dolgaink. Ez tõlünk függetlenül is igaz, ha ugyanis nincs örökösünk,

hagyatékunk az államra száll. Az állam tehát szükségszerû törvényes örökös

abban az esetben, ha más örökös nem lenne. Halálunk után tulajdonunk a

törvény erejénél fogva, vagy éppen végintézkedésünk folytán száll át az

örökösünkre.

20.1. Törvényes öröklés

Amennyiben az elhunyt (az örökhagyó) végrendeletet hagyott hátra, az öröklés

rendjét ennek tartalma határozza meg. Végintézkedés hiányában az öröklés

rendjére szigorú rendelkezéseket ad a törvény. Az öröklés rendjében elsõsorban

a leszármazók (vér szerinti és mostohagyermekek, örökbefogadottak, unokák,

dédunokák stb.) lehetnek örökösök. A törvényes örökös ezek szerint elsõsorban

az örökhagyó gyermeke(i). Több gyermek fejenként egyenlõ részben örököl. Ha

a gyermek már korábban meghalt, vagy öröklésére - jogszabályban részletesen

körülírt egyéb ok miatt - nem kerülhet sor, akkor az õ helyén egymás közt

egyenlõ részekben az öröklésbõl kiesett gyermek gyermekei örökölnek.

Leszármazó hiányában a második öröklési kör a házastárs öröklése. Fontos

annak hangsúlyozása, hogy a házastárs csak a leszármazók utáni sorban

örökölhet.

Abban az esetben, ha sem leszármazója, sem házastársa nem volt az

örökhagyónak, akkor kerül alkalmazásra a harmadik öröklési kör, nevezetesen

akkor az örökhagyó szülei, vagy nagyszülei stb. örökölnek fejenként egyenlõ

részben.

101

Ezt követi a szülõk leszármazotti köre (nagybácsik, nagynénik, unokatestvérek).

Ezt a másik szülõi/nagyszülõi ág követi, végül pedig, ha sem az örökhagyó

nagyszülõje, sem a nagyszülõktõl leszármazó nagybácsik, nagynénik,

unokatestvérek nem örökölhetnek, akkor törvényes örökösök fejenként egyenlõ

részekben az örökhagyó távolabbi felmenõi.

A törvény arra is lehetõséget ad, hogy abban az esetben, ha a törvényes örökös

nem az örökhagyó leszármazója, úgynevezett ági örökléssel visszaszálljon a

tulajdon arra a szülõi ágra, ahonnan az elszármazott. Tizenöt évi házasság után

az örökhagyót túlélõ házastársával szemben a szokásos mértékû vagyonra ági

öröklés címén nem lehet igényt támasztani. Ez ugyanazon megfontolásból került

be a törvénybe, mint az ún. “özvegyi jog”.

Ez tulajdonképpen haszonélvezeti jog, és azt jelenti, hogy a tulajdon átszáll

ugyan az örökösre, de ez nem jelentheti a házastárs kilakoltatását, vagy

megszokott berendezési tárgyaik eltékozlását. Nem kell tehát a túlélõ

házastársnak a gyász mellett még azzal a félelemmel is együtt élnie, hogy az

örökösök elviszik a megszokott bútorokat stb. Az örökhagyó házastársa tehát

mindazon vagyonnak a haszonélvezetét örökli, amelyben tulajdont bármi oknál

fogva nem örökölhet. Fontos tudni, hogy ez egzisztenciális érdek, emiatt ha a

túlélõ házastárs újabb házasságot köt, özvegyi (haszonélvezeti) joga megszûnik.

20.2. Végintézkedésen alapuló öröklés

A végintézkedésen alapuló öröklés leggyakoribb módja a végrendelet szerinti

öröklés. Végrendelkezni csak személyesen, közjegyzõ vagy bíróság által

készített úgynevezett közvégrendelettel vagy írásbeli magánvégrendelettel lehet.

Szóbeli végrendelkezésnek csak nagyon szûk körben (életveszélyben) van helye.

A végrendelkezés annyira személyes jogunk, hogy még az is végrendelkezhet,

aki egyébként szerzõdést nem köthetne. Ennek megfelelõen pl. korlátozottan

cselekvõképes személy is tehet végrendeletet, igaz ugyan, hogy csak

közvégrendeletet, de annak érvényességéhez sem a törvényes képviselõ

hozzájárulása, sem a gyámhatóság jóváhagyása nem szükséges. Se szeri, se

102

száma a végrendelettel kapcsolatos visszaélésekrõl szóló anekdotáknak. Többek

között ennek megelõzésére mondja ki a Ptk., hogy érvénytelen az a juttatás,

amely a közvégrendelet tételében közremûködõ személy, valamint ennek

hozzátartozója javára szól, sõt kifejezetten érvénytelen az a végrendelet, amely

- a végrendelkezõ által nem értett nyelven készült;

- gyorsírással vagy a közönséges írástól eltérõ egyéb jel- vagy számjegyírással

készült;

- nem tartalmazza az okirat végrendeletiségét, keltének helyét és idejét;

- nem a végrendelkezõ akaratából (pl. kényszer vagy fenyegetés hatására)

készült;

- két vagy több személy egyazon okiratba foglalt rendelkezését tartalmazza;

- a végrendelkezõ által két tanú együttes jelenlétében nincs aláírva (a tanúknak

–e minõségük feltûntetésével– kell aláírniuk a végrendeletet);

- olyan tanút szerepeltet, aki a végrendelkezõ személyazonosságának

tanúsítására nem képes (akár azért mert kiskorú, akár azért mert

cselekvõképességet érintõ gondnokság alatt áll, vagy éppenséggel

írástudatlan).

Szintén a visszaélések elkerülését célozza az a rendelkezés, hogy a több

különálló lapból álló írásbeli magánvégrendelet csak akkor érvényes, ha annak

minden lapját ellátták folyamatos sorszámozással, és azokat mind a

végrendelkezõ, mind a tanúk is aláírták.

Amennyiben az örökhagyó a végrendeletében nem olyan személyre hagyta a

vagyonát (vagy egy részét), aki végintézkedés hiányában örökölt volna, az ilyen

“mellõzött” törvényes örököst megilleti törvényes örökrészének fele. Ennek az

az oka, hogy ha valaki csupán megfeledkezett az örökösérõl, az ne sújtsa

túlontúl az örököst. Ebben az esetben úgynevezett köteles részt kell kiadni a

törvényes örökösnek. Természetesen az is elõfordulhat, hogy korántsem

feledékenységrõl van szó, s az örökhagyó kifejezetten ki akarja tagadni az

öröklésbõl (sõt, a köteles részbõl is) az örököst. Erre, ha viszonylag szûk körben

is, mégis van lehetõsége, amennyiben a köteles részre jogosult

- az örökhagyó után öröklésre érdemtelen lenne;

- az örökhagyó sérelmére súlyos bûncselekményt követett el;

103

- az örökhagyó egyenes ági rokonainak vagy házastársának életére tört, illetve

sérelmükre egyéb súlyos bûntettet követett el;

- az örökhagyó irányában fennálló törvényes eltartási kötelezettségét súlyosan

megsértette;

- erkölcstelen életmódot folytat;

- jogerõsen ötévi vagy azt meghaladó szabadságvesztésre ítélték;

- az örökhagyó házastársának magatartása a házastársi kötelességet durván

megsértette.

Ha a kitagadás érvénytelen, az örökös jogosult a köteles részre.

A végintézkedések sajátos formája az öröklési szerzõdés, amelyben

tulajdonképpen az örökhagyó már életében arra kötelezi magát, hogy a vele

szerzõdõ felet tartás vagy életjáradék fejében örökösévé teszi. Az öröklési

szerzõdés érvényességére az írásbeli végrendeletre vonatkozó rendelkezéseket

kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a korlátozottan cselekvõképes személy

öröklési szerzõdésének érvényességéhez a törvényes képviselõ hozzájárulása és

a gyámhatóság jóváhagyása is szükséges.

21. Polgári peres és nem peres eljárás

A IV. fejezet eddig tárgyalt pontjaiban megismerkedtünk a polgári jog anyagi

jogával. A továbbiakban a polgári jog eljárási jogának alapkategóriáit tekintjük

át.

21.1. A polgári eljárás fogalma

A polgári eljárás olyan eljárási cselekmények sorozata, mely meghatározott cél

irányába mutat. A cél a bírói útra tartozó ügyek peres, vagy nem peres úton

történõ helyes eldöntése.

104

2l.2. Eljárási alapelvek

A polgári eljárás egész folyamata alatt érvényesülnek az eljárásjogi alapelvek.

Ezek az alapelvek az alábbiak:

21.2.1. Az igazságszolgáltatás alapelvei

Az Alkotmány 45.§ alapján az igazságszolgáltatás a bíróságok feladata.

105

Ezek a bíróságok a következõk: Magyar Köztársaság Legfelsõbb

Bírósága,

Fõvárosi Bíróság,

megyei bíróságok,

helyi bíróságok.

Ezek a bíróságok hozzák a felek között keletkezett jogvitákban az érdemi

döntéseket. Itt kell megemlítenünk, hogy a Pp. 324.§. (2.) bek. alapján a

bíróságok jogosultak felülvizsgálni a közigazgatási határozatok törvényességét.

Minden állampolgár alapvetõ joga, hogy bírósághoz forduljon a jogaikat és

kötelességeiket érintõ ügyekben.

21.2.2. Bíróság elõtti egyenlõség alapelve

Ez az alapelv egyrészt a felek perbeli egyenjogúságát, másrészt a felperes és

alperes bíróság elõtti személyes meghallgatást jelenti. A felek az Alkotmány

57.§. (1) bek.-ben elõírtak alapján a bíróság elõtt egyenlõk. A felek alapvetõ

joga, hogy a per során személyes meghallgatásuk alkalmával elõadják a jogvita

eldöntése szempontjából releváns tényeket, és a bíróság elõtt az igazság

kiderítése érdekében elõterjesszék bizonyítási indítványaikat.

Itt kell megemlíteni, hogy arra a kérdésre, hogy a felek közötti jogvitát, amelyet

bíróság tárgyal és hoz benne érdemi döntést, a törvény hatásköri és illetékességi

szabályai adják meg.

21.2.3. Anyanyelv használatának alapelve

Perrendtartásunk deklarálja ugyan, hogy a bírósági eljárás nyelve a magyar, de

hozzáteszi, hogy a magyar nyelv nem tudása miatt senkit hátrány nem érhet. A

bírósági eljárásban tehát mindenki anyanyelvét használhatja.” Ebbõl

egyértelmûen kitûnik, hogy a magyar nyelvet nem beszélõ peres fél esetében a

bíróság végzéssel tolmácsot rendel ki. Ezt a szabályt kiterjesztõen úgy kell

106

értelmezni, hogy nem csupán az anyanyelv ismeretérõl - nem ismeretérõl van

szó, hanem pl. a süketnémák jeltolmácsot vehetnek igénybe.

21.2.4. Nyilvánosság alapelve

Alkotmányunk az 57.§ (1.) bekezdésében is, a polgári perrendtartásban is

deklarált alapelv, miszerint a bírósági tárgyalások nyilvánosak. Ez alól szûk

körben van csak kivétel, amikor a bíró zárt tárgyalást rendel el.

21.2.5. Közvetlenség alapelve

A határozott kereseti kérelmet bírósághoz benyújtó felet felperesnek, míg az

ellenérdekû felet alperesnek hívjuk. A bíróság mindkét felet a tárgyaláson

hallgatja meg, a felek személyes meghallgatásuk során adják elõ a per tárgyára

vonatkozó releváns tényeket, körülményeket. A bíróság a tárgyaláson tanúkat is

meghallgat. Ítéletet csak az általa közvetlenül és alaposan megvizsgált tényekre

alapozhat. Néhány esetben a közvetlenség elve megtörik, például akkor, ha a

tanú kihallgatása megkeresett bíróság útján valósul meg. Ezen alapelv

érvényesül álláspontunk szerint akkor is, amikor a szakértõ az írásban lefektetett

szakértõi véleményre tett esetleges észrevételekre, kérdésekre a bíróság elõtt

válaszol. Itt kell megjegyeznünk azt az alapvetõ követelményt, hogy a bíróság

összetétele az elsõ, s a folytatólagos tárgyalásokon változatlan legyen. Ha

azonban valamely oknál fogva a bíróság összetétele változna, úgy a

tanácselnöknek az ügyben keletkezett összes iratot a tanács tagjai, s a felek elõtt

ismertetni kell.”

107

21.2.6. Szóbeliség alapelve

A fél az elsõfokú bírósághoz írásban nyújtja be a keresetlevelet, a fellebbezéshez

a perújítási kérelmet. A fél abban az esetben, ha meghatalmazott képviselõje

nincs, szóban is elõadhatja, és jegyzõkönyvbe diktálhatja az elsõfokú bíróságon

a keresetlevelet, a fellebbezést, a perújítási kérelmet. A szóbeliség elve egy

esetben törik meg: A Pp. 272.§ (1.) bek. szerint ugyanis a felülvizsgálati kérelem

az a rendkívüli perorvoslat, amelyet kizárólag csak írásban lehet benyújtani az

elsõfokú bíróságon.

21.2.7. Képviselethez való jog alapelve

A mindenki által közismert alapelv azt jelenti, hogy a fél helyett

meghatalmazottja jár el.

21.2.8. Jogorvoslathoz való jog alapelve

Ez alanyi jog, ami azt jelenti, hogy a bíróság ítélete ellen a pervesztes fél az

ítélet kézhezvételétõl számított 15 napon belül fellebbezést nyújthat be. A

jogerõs ítélet ellen a pervesztes fél a jogerõs ítélet kézhezvételétõl számított 60

napon belül élhet felülvizsgálati kérelemmel.

21.2.9. Társas bíráskodás alapelve

Elsõ fokon általában egy bíró és két népi ülnök jár el, ez alól kivételek a Pp.

11.§ (2.) bek.-ben tételesen felsorolt esetek, amikor egyes bíró jár el. Kivétel

még azon törvényben meghatározott perek, amikor már elsõ fokon három

hivatásos bíróból álló tanács jár el (tanács elnöke, elõadó bíró, szavazó bíró). Ha

a Legfelsõbb Bíróság határozata ellen valamelyik fél felülvizsgálati kérelemmel

él, a kérelem elbírálásánál öt hivatásos bíró jár el.

108

21.2.10. Népi ülnökök részvétele a bíráskodásban

Kizárólag csak elsõ fokon és csak a törvényben meghatározott perekben vesznek

részt népi ülnökök a bíráskodásban. A népi ülnökök élettapasztalatukkal segítik

a hivatásos bíró munkáját (pl. házassági bontóperekben).

21.2.11. A bírói függetlenség alapelve

A bíróság a hatályos jogszabályok figyelembevételével, a rendelkezésre álló

bizonyítékok mérlegelésével saját belsõ meggyõzõdése alapján hozza meg

érdemi döntését. Az Alkotmány 50.§ (3.) bek. a bírók függetlenek és csak a

törvénynek vannak alárendelve. Az ítélkezõ bíró tehát ítélkezõ tevékenysége

során független. / Bsz. 52.§ (2.) bek./ ez alatt azt kell érteni, hogy a konkrét ügy

elbírálása során senki nem adhat neki utasítást. A bírói függetlenség érvényes

garanciái: a mentelmi jog és az együtt alkalmazási tilalom.

21.2.12. Szabad bizonyítás és a bizonyítékok szabad mérlegelésének alapelve

A felek tényállításaik bizonyítására bármely bizonyítékot (okiratot) tanú

meghallgatási jegyzõkönyvet stb. felhasználhatnak. A törvényalkotó a

bizonyítékok szabad mérlegelésének elvét fogalmazta meg a Pp. 206.§ (1.) bek.-

ben. Ez az elv azt jelenti, hogy a bíróság a felek elõadásait, tényállításait, a

bizonyítékokat egybeveti, összességükben értékeli, s az így kialakult belsõ

meggyõzõdése szerint bírálja el.

21.2.13. Jóhiszemû eljárás alapelve

A jogalkotó a Pp. 5.§.-ban írta elõ a felekkel szembeni azon alapvetõ

követelményt, hogy a felek perbeli jogaikat jóhiszemûen kötelesek gyakorolni.

Aki perbeli jogait rosszhiszemûen gyakorolja, azt a bíróság 50.000 Ft-ig terjedõ

pénzbírsággal sújthatja. A pénzbírságot kiszabó végzés ellen fellebbezni lehet. A

109

bíróság a gyakorlatban pénzbírságot akkor szab ki, ha valamelyik fél

indokolatlanul késedelmeskedik a jognyilatkozatok megtételével.

21.2.14. Rendelkezési alapelv

A bíróság kötve van a kereseti kérelemhez, s a felek nyilatkozataihoz. Ezt az

elvet csak a Pp. 4.§.-ban foglaltak törik át. “A jogról való olyan lemondást,

amely a fél méltányos érdekeivel nyilvánvalóan ellentétben áll, a bíróság akkor

sem köteles figyelembe venni, ha a fél a bíróság tájékoztatása, s figyelmeztetése

ellenére is fenntartja. Ugyanez áll a jog elismerésére, s az egyezségre is.”

21.2.15. Az eljárás kérelemre történõ indításának alapelve

A polgári eljárás mindig határozott kereseti kérelem alapján indul meg.

21.2.16. A fél kioktatásának alapelve

Álláspontunk szerint ez az alapelv szoros összefüggésben van a felek perbeli

egyenlõségét kimondó alapelvvel, hisz ezen alapelv biztosítja, hogy a perbeli

jogi képviselõvel nem rendelkezõ fél is a bíróság kioktatása után éppen úgy

tisztában legyen perbeli jogaival és kötelességeivel, mint a meghatalmazott

képviselõvel eljáró fél.

21.2.17. Peranyag szolgáltatás alapelve

Pp. 164.§ (1.) bek. “A per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a

félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak

fogadja el.”

110

Pp. 164.§ (2.) bek. “A bíróság az általa szükségesnek talált bizonyítást

hivatalból is elrendelheti. Az alapelv tehát azt jelenti, hogy az a fél amelyiknek

érdekében áll, hogy a bíróság állításait valónak fogadja el nemcsak az alapul

fekvõ tényeket és körülményeket adja elõ, hanem az ezeket alátámasztó

bizonyítékokat (pl. közokirat, magánokirat, szakértõi vélemény stb.).

21.3. A Peres eljárás szakaszai

21.3.1. Keresetindítási szakasz

A peres eljárás mindig határozott kereseti kérelemmel indul. A Pp. 121.§ (1.)

bek. tételesen elõírja, hogy a kereseti kérelemnek mit kell tartalmaznia.

A kereseti kérelem fajtáit tekintve három féle lehet:

a) marasztalásra irányuló kereseti kérelem: mindig lejártnak kell lenni a

követelésnek, amit a felperes az alperestõl követel Pp. 122.§ (1.) bek. kivéve

“tartásdíj járadék és más idõszakos szolgáltatás iránt indított perben a

marasztalásra irányuló kereseti kérelem a le nem járt szolgáltatásokra is

terjeszthetõ” (Pp. 122.§ (2.) bek.).

Marasztalásra irányuló kereseti kérelem lejárt követelés esetén

Például:

Tisztelt Pesti Központi Kerületi Bíróság!

Nagy György budapesti (Zug u. 20. I. em. 3. sz. alatti) lakos felperesnek Kiss

Mihály budapesti (Cseng u. 2. sz. alatti) lakos alperes ellen kölcsön-

visszafizetése iránt

k e r e s e t e t

terjesztek elõ.

111

Kérem, hogy a bíróság kötelezze az alperest 100.000 Ft tõke és az

esedékességtõl a kifizetés napjáig járó évi 20%-os kamat megfizetésére. Kérem

továbbá, hogy az alperest kötelezze a bíróság a perköltség megfizetésére is.

A felperes az alperessel 1998. január 3.-án kötött kölcsönszerzõdést,

melyet F/1 alatt csatolok. A kölcsön összege 100.000 Ft. A felperes az

alperesnek a szerzõdést aláíró két tanú elõtt, a szerzõdés aláírásával egyidejûleg

átadott készpénzben 100.000 Ft-ot. A felek a szerzõdésben a kölcsön

visszafizetésének idejét 1998. április 1-jében határozták meg. Az alperes a

felperesnek felszólítás ellenére sem fizette meg az esedékességkor (1998. április

1.) a kölcsönt.

Budapest, 1998. május 2.

Tisztelettel:

Nagy György

felperes

(A példában fiktív adatok szerepeltek.)

Marasztalási kereset fogalomkörbe tartozik az is, ha a felperes arra kéri

kötelezni az alperest, hogy valamely tevékenységet hagyja abba, vagy éppen

térjen el (pl. birtokháborítási per).Ebben a bíróságtól a felperes arra kéri

kötelezni az alperest, hogy a birtokháborítást hagyja abba.

b) megállapításra irányuló kereseti kérelem:

A Pp. 123.§ tartalmazza azt, hogy mikor lehet megállapítás iránt keresetet

indítani. Pl. apaság megállapítása iránti per, adásvételi szerzõdés

érvényességének megállapítása iránti per.

112

A megállapítási keresetek feltétele a marasztalási kérelem kizártsága és a

jogvédelmi szükséghelyzet együttes fennállása.

c) jogalakítási kereset:

Ebben a kereseti kérelemben a felperes a bíróságtól valamely jogviszony

létrehozását, vagy megszüntetését kéri. Pl. szerzõdés megtámadásra irányuló

kereset, házassági vagyonközösség megszüntetése iránti kereset, stb.

Vizsgáljuk meg, milyen intézkedést tehet a bíróság a hozzá beérkezett

keresetlevél alapján:

- Keresetlevelet a Pp. 130.§ (1.) bek.-ben meghatározott esetekben idézés

kibocsátása nélkül elutasítja.

- A keresetlevelet hiánypótlás végett visszaküldi a félnek. Pp. 95.§

Amennyiben a fél a keresetlevelet nem a hatáskörrel és illetékességgel

rendelkezõ bírósághoz adta be, úgy a bíróság tételt elrendelõ végzésével a

Pp.129.§-ra figyelemmel elrendeli az ügy áttételét a hatáskörrel és

illetékességgel rendelkezõ bírósághoz. Az áttételt elrendelõ végzést a feleknek is

kézbesíteni kell. A keresetlevelet és esetleges mellékleteit csak e végzés

jogerõre emelkedése után lehet a hatáskörrel és illetékességgel rendelkezõ

bírósághoz megküldeni.

- A bíróság tárgyalást tûz ki, a feleket idézéssel értesíti a tárgyalás pontos

helyérõl és idejérõl. A tárgyalás pontos ideje alatt a tárgyalási határnapot értjük.

A felek az idézéssel együtt a keresetlevelet és esetleges mellékleteinek egy-egy

példányát is megkapják. Az alperesnek jogában áll már a tárgyalás elõtt írásban

beterjeszteni a bírósághoz érdemi védekezést, amelyet a bíróság haladéktalanul

megküld a másik félnek. Ez az érdemi védekezés válasz a felperes

keresetlevelében foglaltakra. Az alperes a kereseti kérelemre legkésõbb az elsõ

tárgyaláson köteles válaszolni, azaz érdemi védekezését elõterjeszteni, és az

esetleges bizonyítási indítványait megtenni. Ezen az elsõ tárgyaláson az alperes

az állításait alátámasztó esetleges bizonyítékait is köteles becsatolni a per

iratanyagához.

113

21.3.2. A tárgyalás

A tárgyalás az eljárás második leglényegesebb szakasza. A tárgyalást a tanács

elnöke vezeti. A tanácselnök meggyõzõdik arról, hogy a tárgyalásra

szabályszerûen megidézettek a tárgyaláson megjelentek-e, vagy sem. Ha az

idézettek valamelyike a tárgyaláson nem jelent meg, a tanácselnök a

tértivevények alapján azt vizsgálja, hogy a megidézett fél idézése szabályszerû

volt, vagy sem. Ha a megidézett fél idézése szabályszerû volt, és ennek ellenére

az elsõ tárgyalást elmulasztotta, akkor a bíróság az alperes kérelmére a pert

megszünteti. Az alperes mulasztása esetén a bíróság - felperesi kérelemre -

meghagyásban marasztalja az alperest. Az más kérdés, hogy a bírósági

meghagyás ellen a kézhezvételtõl számított 15 napon belül ellentmondással

lehet élni. A bírósági meghagyás azonban ellentmondás hiányában jogerõre

emelkedik, és végrehajthatóvá válik.

Ha az elsõ tárgyaláson mindkét fél mulaszt, egyik sem jelenik meg a

tárgyaláson, vagy a megjelent nem kívánja a tárgyalás megtartását, és a

távollévõ felperes a bíróságtól nem kérte, hogy a bíróság a tárgyalást

távollétében is tartsa meg, akkor az eljárás szünetel. A bíróság ugyanis

hivatalból nem jár el. A folytatólagos tárgyalás: célja a valós tényállás

felderítése.

“A bíróság a per eldöntéséhez szükséges tények megállapítása végett bizonyítási

eljárást rendel el.”

Bizonyítási eszközök lehetnek különösen a tanúvallomások, szakértõi

vélemények, szemlék, az okiratok és egyéb tárgyi bizonyítékok.

Ha a fél tényállításait tanúkkal kívánja bizonyítani, meg kell jelölnie a

bizonyítani kívánt tényeket, és be kell jelentenie a tanúk nevét, foglalkozását és

pontos címét.

A gyakorlatban gyakran elõforduló kérdés: ki nem hallgatható ki tanúként?

Perrendtartásunk 169.§ (1.) bek. szerint “Azt, akitõl testi vagy szellemi

fogyatkozása miatt helyes vallomás nem várható, tanúként kihallgatni nem

lehet.”

114

A tanúvallomást a tanú jogszabályban írt esetekben megtagadhatja. A tanú a

tárgyaláson és a bizonyítási eljáráson kihallgatása elõtt nem lehet jelen, a

kihallgatásról csak a bíróság engedélyével távozhat. A kihallgatás megkezdése

elõtt a tanút a bíróság figyelmezteti a hamis tanúzás büntetõjogi

következményeire. A bizonyíték értékelhetõsége miatt a tanú személyi adatainak

felvétele után annak tisztázására kerül sor, hogy valamelyik féllel perben,

haragban nem áll-e, vagy nem elfogult-e, ez ugyanis befolyásolhatja a tanút.

Csak ezt követõen hallgatja ki a tanút a bíróság. Amennyiben a per eldöntése

szempontjából lényeges kérdésben valamelyik félnek elõadása, és a tanú

elõadása között lényeges ellentét van, ezt a bíróság szembesítéssel próbálja

feloldani, és az igazságot kideríteni. Igen fontos bizonyítási eszköz lehet a

szakértõktõl beszerzett szakvélemény.

A bíróság szakértõt akkor rendel ki, ha valamely jelentõs tény vagy egyéb

körülmény megállapításhoz szakértelem szükséges. Az, aki a felek rokona,

hozzátartozója vagy más ok miatt elfogult a felekkel, az természetesen nem

járhat el, úgyszintén az sem, aki az ügyben már bíróként részt vett. A szakértõ

kirendelésével egyidejûleg a bíróság végzésben határozza meg azokat a

kérdéseket, amelyekre a szakértõ a per teljes iratanyagának áttanulmányozása

után írásban ad szakvéleményt. A szakértõhöz egyidejûleg a felek is feltehetnek

kérdéseket. A szakértõ szakértõi véleményét a bíróság által meghatározott idõ

alatt készíti el, amelyet megküld a bíróságnak és a peres feleknek. A kitûzött

tárgyalási határnapra a bíróság a szakértõt is idézi, aki ott a szakértõi

véleményben foglaltakkal kapcsolatban a feltett kérdésekre válaszol.

A bizonyítási eszközök között soroljuk fel az úgynevezett szemlét is. Szemlére a

gyakorlatban akkor kerül sor, ha valamely tárgynak helyszínen történõ

megszemlélése szükséges.

A gyakorlatban igen nagy fontosságú az okirati bizonyítás. Ez olyan nagy

jelentõségû, hogy olyan tényállásra vonatkozóan, amely okirattal bizonyítható, a

bíróság az egyéb bizonyítást mellõzheti is.

A közokirat fogalmát definiáló normában határozza meg a törvényalkotó a Pp.

195.§ (1.) bek.-ben. Lényeges szabály, hogy “A közokiratot az ellenkezõ

bizonyításig valódinak kell tekinteni". A magánokirat fogalmát a Pp. 196.§ (1.)

115

bek.-ben körvonalazta a jogalkotó. A magánokirat valódiságát csak akkor kell

bizonyítani, ha azt az ellenfél kétségbe vonja, vagyis a valódiság bizonyítását a

bíróság szükségesnek találja.

21.3.3. A tárgyalás berekesztésének szakasza

A felek és képviselõik felszólalnak, vagyis megteszik zárónyilatkozataikat, ezt

párbeszédnek hívjuk. Ha a per határozathozatalra megérett, a tanács elnöke

bejelenti a feleknek, hogy a tárgyalást berekeszti.

Az elsõfokú bíróság által hozott határozatok fajtái a következõk:

a) Az ítélet

b) Az ítélet hatályú határozatok

c) Végzések

Az elsõfokú bíróság érdemi döntését ítéletben rögzíti. A bíróság az ítéletben

dönt a kereseti kérelem és ellenkérelem felõl. Az ítéletnek a kereseti kérelemhez

való viszonyát tekintve az ítélet lehet a kereseti kérelemnek helyt adó ítélet, a

kereseti kérelemben foglalt felperesi követelést elutasító ítélet és a kereseti

kérelemnek részben helyt adó részben elutasító ítélet.

Nézzünk egy példát a kereseti kérelemnek részben helyt adó, részben elutasító

ítéletre.

(A mintában fiktív adatok szerepelnek.)

Fõvárosi Bíróság

Budapest, Pf. 887.

1525

43.G.47787/1998/5

116

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fõvárosi Bíróság Dr. Nádas Flórián jogtanácsos által képviselt

HUNGAROCAMION /Bp., Fehér út 53. sz. 1143/ felperesnek a Lábas István

ügyvezetõ igazgató által képviselt MIGU-HUN. Kft. /Bp. Visegrádi u. 20. 1131/

alperes ellen 20.000 Ft és járulékai iránt indított perben meghozta és a felekkel

közli az alábbi

í t é l e t e t .

A Fõvárosi Bíróság a felperes kereseti követelésének részben helyt ad. Kötelezi

az alperest, hogy az ítélet jogerõre emelkedésétõl számított 15 napon belül

fizessen meg a felperesnek 10.500 Ft / tízezerötszáz forint / és annak 1997 VI.

21-tõl a teljesítésig járó évi 20 %-os kamatot.

A bíróság kötelezi az alperest, hogy a fenti idõn belül fizessen meg az a

felperesnek 900 Ft /kilencszáz forint / illeték költséget.

Egyebekben a keresetet elutasítja.

Az ítélet ellen annak kézhezvételétõl számított 15 napon belül fellebbezésnek

van helye, amelyet a Magyar Köztársaság Legfelsõbb Bírósághoz címzetten a

jelen bíróságon lehet három példányban benyújtani. A bíróság tájékoztatja a

feleket, hogy a Pp. 256./A. (1.) bek.-ben foglalt rendelkezések szerint járhatnak

el a fellebbezési eljárás során.

I N D O K O L Á S

(A bíróság az ítélet rendelkezõ részében foglalt döntését indokolja meg.)

Budapest, 1998. március 5.

kiadmány hiteléül:

P.H.

117

Nádasné Dr. Papp Ilona

bíró

Az ítéletet a kereseti kérelem terjedelméhez viszonyítottan a következõ

csoportokba oszthatjuk:

Ha az ítélet a kereseti kérelemben felvetett minden kérdésre válaszol, akkor

teljes ítéletrõl beszélünk, amely természetesen a kereseti kérelem jellege alapján

lehet marasztaló, megállapító, jogalakító ítélet.

Részítéletet akkor hoz a bíróság, ha a kereseti kérelem egyes részei egymástól

függetlenül és önállóan is elbírálhatók.

Például ha a felperes keresetében kérte a bíróságot, hogy a házasságot bontsa fel,

és a járulékos kérdésekben is döntsön. A bíróság igen gyakran perökonómiai

szempontokra tekintettel, részítélettel dönthet a házasság felbontása, a gyermek

elhelyezése, tartása, láthatása kérdésében. A bíróság önállóan egy másik

ítéletben dönt a volt házastársak vagyonközösségének megosztása kérdésében.

Ebbõl a példából is látható, hogy a részítélet ellen külön fellebbezésnek van

helye.

Közbensõ ítélet

A Közbensõ ítélet fogalmát ugyancsak definiáló jogi normában a Pp. XI. fejezet

213.§ (3.) bek. határozza meg. A bíróság akkor él ezzel az eszközzel, ha a vita a

jogalap és az összegszerûség tekintetében elkülöníthetõ.

Az ítélettel azonos hatályú a bíróság által jóváhagyott perbeli egyezség. Errõl

akkor beszélünk, ha a felek a bíróság elõtt a per tárgyát képezõ jogvitában

megállapodnak, és kérik a bíróságot, hogy hagyja jóvá egyezségüket.

Amíg a bíróság az ítélettel, a bírósági meghagyással az egyezséget jóváhagyó

végzéssel az ügy érdemében dönt, addig a végzésekkel nem érdemi döntéseket

hoz. Abban az esetben, ha a fél a törvényes határidõn belül nem fellebbez, vagy

118

fellebbezett de a fellebbezést visszavonta, vagy elkésetten fellebbezett, akkor az

ítélet jogerõre emelkedik. Lehetséges az is, hogy a peres fél az ítéletet csak

részben fellebbezi meg, ebben az esetben az ítélet meg nem fellebbezett része

emelkedik jogerõre.

A Perrendtartás szerint a határozatokat közölni kell a felekkel. Ez történhet

kihirdetéssel és kézbesítéssel. A jogerõs határozatok végrehajthatók, ebbõl

következik, hogy a fellebbezéssel megtámadott határozatokat még nem lehet

végrehajtani. Ez alól néhány kivételt ismer a Pp. A fellebbezés fõszabály szerint

tehát megakadályozza az ítélet jogerõre emelkedését és annak végrehajtását.

Az elõzõekben már tisztáztuk, hogy a fellebbezés beadása a másodfokú

bíróságnak címzetten az elsõfokú bírósághoz történik. Az elsõfokú bíróság a

fellebbezést akkor utasíthatja el, ha a fellebbezés elkésett vagy olyan határozat

ellen irányul, amely ellen a fellebbezõ nem élhetett volna fellebbezéssel,

továbbá ha a fél a fellebbezést felhívás ellenére nem, vagy újfent hiányosan adja

be az elsõfokú bírósághoz. Amennyiben minden fellebbezésre jogosulttal

szemben letelt a fellebbezési határidõ, az elsõfokú bíróság a másodfokú

bírósághoz felterjeszti a fellebbezést a periratokkal együtt.

A tanács elnöke kitûzi a fellebbezési tárgyalást. A fellebbezési tárgyalásra a

szabályszerûen megidézettek távolmaradása a tárgyalás megtartását és a

fellebbezés elintézését nem gátolja. Ha a meg nem jelentek valamelyikének

meghallgatását szükségesnek tartja a bíróság, akkor a tárgyalást elhalasztja.

A másodfokú eljárásban a tanács elnöke a tárgyalás megnyitása után az

úgynevezett elõadó bírót kéri fel a kereset ismertetésére. Az ellenkérelmet, a

bizonyítás eredményét és a per elindítása szempontjából minden lényeges adatot

ugyancsak az elõadó bíró közöl, majd ismerteti a fellebbezést és a fellebbezési

ellenkérelmet is. Igen lényeges szabály, hogy a másodfokú eljárásban nem lehet

megváltoztatni a keresetet, azonban a keresetet fel lehet emelni, illetve le lehet

szállítani vagy a fõkövetelés eddig nem követelt járulékaira is ki lehet

terjeszteni. Másodfokú eljárásban is lehetséges azonban az eredetileg követelt

dolog helyett az utóbb beállott változásra tekintettel más dolgot vagy kártérítést

követelni. Például amennyiben az eredeti követelés a felperes által az alperestõl

vásárolt gépkocsi kicserélése volt, de a társadalmi és gazdasági változások

119

következtében az alperes nem tudott eleget tenni cserekötelezettségének, mivel a

per folyamán kiderült, hogy pl. az adott gépkocsi gyártása megszûnt, a felperes a

perbeli gépkocsi helyett másik típusú gépkocsit kérhet azzal, hogy a két

gépkocsi között lévõ értékkülönbözetet az alperesnek egyidejûleg kifizeti.

A felperes a fellebbezési eljárás során kártérítést is követelhet. Az elõzõ

példánál maradva arra az idõre, amikor az alperes hibájából - mert

cserekötelezettségének nem tudott eleget tenni adott esetben, pl. - bérautót

kényszerült igénybe venni, amiért bérleti díjat kellett fizetnie a bérautóra. E

miatt kára származott. Követelheti tehát a felperes a bérleti díj összegét

kártérítési jogcímen. A Pp. 123.§ alapján a felperes megteheti, hogy

megállapítás helyett teljesítést, vagy teljesítés helyett megállapítást követeljen.

A fellebbezési tárgyaláson hozott határozatok a következõk.

- A másodfokú bíróság az elsõfokú bíróság ítéletét végzéssel hatályon kívül

helyezheti, és a pert megszüntetheti.

- Az elsõfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezheti és az elsõfokú bíróságot

új eljárásra utasíthatja.

- Az elsõfokú bíróság ítéletét helyben hagyja.

- Az elsõfokú bíróság ítéletét egészben, vagy részben megváltoztatja. Ennek

korlátja a fellebbezési kérelem /csatlakozó fellebbezési kérelem és a

fellebbezési ellenkérelem/.

A másodfokú bíróság ítélete jogerõs és végrehajtható.

A fentieknek elsõ pillantásra ellentmondani látszik a perújítás intézménye.

Perújításnak ugyanis éppen a jogerõs ítéletek ellen van helye. A feltételeit a

jogszabály részletesen körülírja. Ehelyütt elégedjünk meg azzal, hogy

perújításnak akkor van helye, ha a perben még el nem bírált új, döntõ bizonyíték

kerül elõ. A perújítási kérelem elõterjesztésének szubjektív határideje a

megtámadott ítélet jogerõre emelkedésétõl számított hat hónap, objektív

határideje öt év.

A perújítási kérelmet annál az elsõfokú bíróságnál kell benyújtani, amelyik a

perben a megtámadott ítéletet hozta. A bíróságnak elõször a perújítás

120

megengedhetõsége kérdésében kell döntenie, amelyben elsõsorban azt kell

vizsgálnia, hogy a perújító fél által felhozott bizonyíték, tanú meghallgatás stb.

alapján a perújító félre nézve megteremtik annak lehetõségét, hogy a bíróság

kedvezõbb határozatot hozzon. Ha a bíróság megengedhetõnek találta a

perújítást, akkor azt azonnal érdemben tárgyalja, vagy e célból tárgyalást tûz ki.

Érdemi döntéseit a bíróság ítéletbe foglalja, amelynek során vagy a megtámadott

ítéletet hatályban fenntartja, vagy a megtámadott ítéletet hatályon kívül helyezi,

és új ítéletet hoz.

Polgári peres eljárásunkban viszonylag új keletû az úgynevezett felülvizsgálati

kérelem

A jogerõs ítélet felülvizsgálatát a Magyar Köztársaság Legfelsõbb Bíróságától

az a fél kérheti, akire nézve a jogerõs ítélet sérelmes. A felülvizsgálati kérelmet

az elsõfokú határozatot hozó bíróságnál kell elõterjeszteni, az ítélet

kézhezvételétõl számított 60 napon belül. A felülvizsgálati kérelem a jogerõs

ítélet végrehajtását felfüggeszti a felülvizsgálati kérelem érdemi eldöntéséig. A

felülvizsgálati kérelem elbírálása tárgyaláson, vagy tárgyaláson kívül történhet.

A Legfelsõbb Bíróság a megtámadott határozat helyett új határozatot hoz, ha a

megtámadott határozat jogszabálysértõ volt, vagy a jogszabálysértõ határozatot

hatályon kívül helyezi, és az elsõ vagy másodfokú bíróságot új eljárásra (és új

határozat hozatalára) utasítja. A hatályon kívül helyezõ végzésben az új eljárás

lefolytatására vonatkozóan kötelezõ utasításokat is adhat.

Perrendtartásunk az ún. “Különleges eljárások” között tárgyalja a Házassági

pereket (Pp. XV. fejezet), az ún. Apasági és származás megállapítása iránti

egyéb pereket (Pp. XVI. fejezet), a Szülõi felügyelet megszüntetése iránti

pereket (Pp. XVII. fejezet), a Gondnokság alá helyezést (Pp. XVIII. fejezet), a

Közigazgatási pereket (Pp. XX. fejezet), a Sajtó helyreigazítási pereket (Pp.

XXI. fejezet) és a Választott bírósági eljárást ( Pp. XIV. fejezet).

121

22. Nem peres eljárások

22.1. Fizetési meghagyásos eljárás

A leggyakrabban elõforduló jogsértéseket -különösen ha azok értéke nem túl

magas- peren kívül is “orvosolhatjuk”. Ilyen eszköz az úgynevezett fizetési

meghagyás. A fizetési meghagyást a kérelmezõnek, azaz jogosultnak a

kötelezett ellen a kötelezett lakóhelye szerinti, ennek hiányában tartózkodási

helye szerinti bíróságnál írásban kell elõterjesztenie egy arra rendszeresített

ûrlapon. A fizetési meghagyást a helyi bíróság megküldi a kötelezettnek, aki

annak kézhezvételétõl számított 15 napon belül (váltó követelés esetén 3 napon

belül) ellentmondással élhet. Ha azonban a kötelezett nem él írásos

ellentmondással, akkor a fizetési meghagyás jogerõre emelkedik. Amennyiben

azonban ellentmondással él, úgy az ügy perré alakul át, és a bíróság tárgyalást

tûz ki.

22.2. Cégbírósági eljárás

A cégbírósági ügyekben elsõ fokon a Fõvárosi Bíróság Cégbírósága, illetve a

megyei bíróságok cégbírósága jár el. A cégbírósági eljárásban egyes bíró jár el,

aki a rendelkezésre álló, cégbírósághoz benyújtott iratok alapján megvizsgálja,

hogy a társaság a társasági törvény szabályainak megfelelõen alakult-e meg,

vagy a már bejegyzett és törvényesen megalakult társaság társasági szerzõdés

módosítása törvényes-e.

A Cégbíróság határozatát végzéssel hozza, mely végzés ellen a kérelmezõ, az

ügyész jogszabálysértésre hivatkozással, továbbá az, akire a végzés rendelkezést

tartalmaz a rendelkezésre vonatkozó része ellen, a kérelmezõhöz történt

kézbesítéstõl számított 15 napon belül fellebbezéssel élhet. A fellebbezést a

Magyar Köztársaság Legfelsõbb Bírósága bírálja el.

122

Amennyiben a végzést a fellebbezésre nyitva álló határidõn belül az arra

jogosultak nem támadják meg, akkor a végzés jogerõs. Ezzel a jogerõs végzéssel

a bíróság a céget a nyilvántartásba vételrõl értesíti.

22.3. A csõdeljárás

A csõdeljárás tulajdonképpen nem más, mint egyetemleges végrehajtás, amelyet

a jogszabály szerint (1991. IL. tv.) szerint vagy a cégek kérnek maguk ellen,

vagy egy cég egy másik ellen. A csõdeljárásnak van egyfajta mentõöv jellege,

amennyiben egy utolsó lehetõséget ad a csõdbejutott cég számára a talpra

állásra. Ennek feltétele, hogy az adós cég a hitelezõivel úgynevezett

csõdegyezséget kössön, és ennek jóváhagyását kérje a bíróságtól. A bírósághoz

ugyancsak be kell csatolni egy úgynevezett talpra állítási (stratégiai) tervet,

amely arra vonatkozik, hogy az adós cég - amennyiben hitelezõitõl bizalmat

kapott - miként képzeli el az adósság kiegyenlítését, az üzlet reorganizációját. A

csõdegyezséget követõ, úgynevezett moratórium idõtartama alatt a hitelezõk

igényüket nem érvényesíthetik.

22.4. A felszámolási eljárás

Az elõbb említett jogszabály szabályozza a felszámolási eljárást is. Felszámolást

kérelemre, fizetésképtelenség miatt, vagy a cég jogutód nélküli megszüntetése

miatt lehet kérni. Fizetésképtelenség miatt indult eljárás azzal ér véget, hogy a

bíróság megszünteti a gazdálkodó szervezetet, míg a jogutód nélküli megszûnés

esetében nem a bíróság, hanem a jogszabályban feljogosított szerv mondja ki a

cég megszûnését, a bíróság csupán az eljárás befejezésérõl dönt.

A felszámoláshoz hasonló, az úgynevezett végelszámolási eljárás, amely a cég

jogutód nélküli megszûnéséhez a cég kezdeményezése által vezet. A

végelszámoláshoz végelszámolót kell kijelölni, a Cégbíróságtól kérni kell a cég

törlését, zárómérleget kell készíteni, melyet a cég döntéshozó szerve fogad el,

123

majd az eljárás befejezõdését be kell jelenteni a Cégbíróságnak, amely a törlést

végzésben mondja ki.

22.5. A végrehajtási eljárás

A bíróságok és a jogvitát eldöntõ más szervek határozatait, továbbá egyes

okiratokon alapuló követeléseket bírósági végrehajtás útján kell végrehajtani.

A munkabérre és egyéb járandóságra, valamint a pénzintézetnél kezelt összegre

vezetett végrehajtás kérése esetén is a bírósági végrehajtás szabályai irányadók

még akkor is, ha a pénzkövetelést közigazgatási végrehajtás vagy közvetlen

végrehajtás útján hajtják be.

Aszerint, hogy a végrehajtás milyen jogra, vagy vagyontárgyra történik,

beszélhetünk ingó- és ingatlan-végrehajtásról, végrehajtás irányulhat továbbá

munkabérre és egyéb követelésre, vagy meghatározott cselekményre (pl. lakás

kiürítésére).

A végrehajtás -nem törvényszerûen bár-, de feltételezi (megengedi) bizonyos

kényszercselekmények alkalmazását.

Ennek megfelelõen állami kényszerrel is el kell érni, hogy a pénzfizetésre,

illetõleg az egyéb magatartásra kötelezett adós teljesítse a kötelezettségét.

Ez a kényszer – e törvény keretei között – elsõsorban az adós vagyoni jogait

korlátozhatja, sõt kivételesen az adós személyiségi jogait is érintheti.

Az adós személye elleni kényszercselekményt a végrehajtó intézkedése alapján

– a rendõrség végzi el. A rendõrség jogosult és köteles mindazokat a kényszerítõ

intézkedéseket megtenni, és kényszerítõ eszközöket alkalmazni, amelyek a

rendõrségrõl szóló jogszabályok szerint megtehetõk, illetõleg alkalmazhatók, és

az adott esetben a végrehajtás eredményes befejezéséhez szükségesek.

A végrehajtás szabályai magas szintû jogforrásban (1994. évi LIII. törvény a

bírósági végrehajtásról) kerültek megfogalmazásra. A törvény részletesen

124

foglakozik a végrehajtás eljárási kérdéseivel. Ezek közül mi itt csupán a

végrehajtás kérdésével foglalkozunk.

A végrehajtás foganatosításának megkezdésekor a bíróság, illetõleg a

végrehajtható okiratot kiállító más szerv a végrehajtható okiratot megküldi az

adós lakóhelye, illetõleg székhelye szerinti végrehajtónak és a végrehajtást

kérõnek.

Célszerûségi megfontolásból mondja ki a törvény, hogy az okiratot nem az adós

lakcímére, hanem a végrehajtás alá vonható vagyontárgyának helye szerinti

végrehajtóhoz kell eljuttatni, ha így kérte a végrehajtást kérõ, vagy ha az adós

lakcíme ismeretlen.

A jogszabály arra is kitér, hogy mi legyen az eljárás, ha az adós lakóhelyén,

illetõleg székhelyén nincs végrehajtás alá vonható vagyontárgy, vagy van ugyan,

de az a követelésre nem ad teljes fedezetet. Ilyenkor - a jogszabály szerint - a

végrehajtó a végrehajtható okirat (ítélet, meghagyás, stb.) másolatát – a foglalási

jegyzõkönyv másolatával és a szükséges tájékoztató adatokkal – az adós

lefoglalható vagyontárgyának helye szerinti végrehajtóhoz köteles továbbítani.

A bírósági végrehajtás csakúgy, mint minden más peren kívüli eljárás, fõ

szabály szerint illetékköteles. A végrehajtási eljárás általános illetéke a fizetési

meghagyás általános illetékéhez igazodik, és azt a hatályos illetékjogszabályok

tartalmazzák.

125

A SPORT KÖZJOGA

1.1. A közigazgatás

Madarász Tibor meghatározását alapul véve a közigazgatás így definiálható: "a

közigazgatás a társadalom tagjainak és szervezeteinek az igazgatásra (külsõ

igazgatásra) szakosodott, elkülönült szervezete, amely hivatásos

tisztségviselõkbõl áll. Feladatait az államszervezet részeként állami közhatalom

(impérium) birtokában látja el. A közigazgatás rendeltetése a társadalom életére,

jövõjére ható állami döntések szakmai elõkészítése, részvétel a döntésekben és

fõként a döntések végrehajtása jogalkotással, a jogszabályok érvényesítésével és

egyéb igazgatási eszközökkel."1

1.2 A sportigazgatás

A közigazgatás funkcióit tekintve gazdasági-, mûvelõdésügyi-, népjóléti és

szociális igazgatási, továbbá belügyi-, valamint honvédelmi igazgatási

fõágazatokba sorolható. A sportigazgatást bizonyos értelemben a fenti funkciók

közteseként értelmezhetjük, hisz nem csak azok a közigazgatási

feladatcsoportok alkotják szabályozási körét, amelyek csak és kizárólag a

testnevelésre és a sportra vonatkoznak, hanem azok is amelyek azokkal

kapcsolatosak, de az egészséges életmód közvetítésére vagy esetleg annak

népszerûsítésére, vagy akár “csupán” az egészségügyi megelõzésre szolgálnak.

Madarász: Államigazgatás ? oldal

126

1.3 A testnevelés és a sport

Bár a válasz kézenfekvõnek tûnik, mégsem kerülhetjük meg a kérdést, mit is

értünk a sport és a testnevelés fogalma alatt. A sportlexikon megfogalmazása

szerint:

“Sport: Meghatározott szabályok szerint, idõtöltésként vagy versenyszerûen

folytatott testedzés. Keletkezését tekintve történelmi, megjelenését tekintve

szilárd társadalmi jelenség, valamennyi társadalmi formában a kultúra része.”2

“Testnevelés: Az egyén testi fejlõdésére gyakorolt tervszerû, nevelõ hatások

folyamata, meghatározott célok alapján. Ha a testgyakorlatok (a gyakorlás

folyamata) megfelelnek nevelési, képzési céloknak, és ha azokat

intézményekben programok (tantervek) keretében kötelezõen alkalmazzák, és ha

a testi képzés - elsõsorban a tanulóifjúság körében - tervszerû és rendszeres

jellegû, ebben az esetben már testnevelésrõl beszélhetünk.”3

Elfogadva Nagy József okfejtését, miszerint az iskolai testnevelés része a sport

egészének, annak egyik alrendszerét képezi4, a továbbiakban sporton értjük a

testnevelést is, és csak indokolt esetekben használjuk külön a testnevelés

kifejezést.

A magyar sportigazgatás története5

A XVII. század második felétõl, Mária Terézia 1779-ben kiadott Ratio

Educationis-ától kezdve számos jogszabály, rendelet született, melyek

elsõsorban az iskolai testnevelést, “testgyakorlást”, a múlt század hetvenes

éveitõl pedig már a sport társadalmi szervezeteinek, az “egyleteknek”

mûködését kívánták szabályozni. (13)

2 Sportlexikonmütyürke

3 a volt 11

4 a volt 12

5 kiemelés Avarkeszi-Kolláth- Nemes-Simonné-Tóth: jogi Ismeretek pp?-,? Old.

127

Vizsgálódásunkat az 1921. évi LIII. tc-kel kezdjük, mely a sportigazgatás elsõ

hosszabb távra érvényes, a maga idejében korszerû szabályozását adta. Az 1921.

évi LIII. tc. és a végrehajtására - meglehetõsen nagy késéssel - kiadott 1924. évi

9000. sz. VKM rendelet szabályozta az iskolai testnevelés, a férfiak iskola utáni

testnevelésének, a társadalmi alakulatok támogatásának kérdéseit (ez utóbbinál

feltételül szabva a “nemzeti irányú mûködést”).

Meghatározta a vallás- és közoktatásügyi miniszter feladatait, a községek,

városok, az 1000 fõnél nagyobb üzemek kötelességeit.

Elõírta testnevelési fõiskola felállítását és Nemzeti Stadion építését olimpia (!)

és más ünnepségek megrendezésére. E két feladatnál azonban maga a

törvénycikk jegyezte meg, hogy ezek megvalósítására csak az “állam

pénzügyeinek rendezése után” kerülhet sor.

A jogszabály a lóversenybõl befolyó bevételek egy részének az “esetleges”

költségvetési támogatással kiegészülõ összegét rendelte a sportszervezetek

támogatására.

Végül elrendelte az Országos Testnevelési Tanács, mint javaslattevõ, felügyelõ

és végrehajtó szerv felállítását.

1924. és 1930. között többször módosították és kiegészítették a testneveléssel és

a sporttal kapcsolatos jogszabályokat. Ezek a változtatások sokban érintették,

fejlesztették az Országos Testnevelési Tanács (OTT) feladatait, hatáskörét.

Az OTT tett javaslatot a társadalmi sportszervezeteknek az Országos

Testnevelési Alapból történõ támogatására. A vallás- és közoktatásügyi

miniszter az OTT útján gyakorolt felügyeletet a társadalmi szervezetek felett. Az

OTT véleményt és javaslatot tett a VKM-nek az iskolai testnevelés, az iskolát

elhagyó ifjúság testnevelése és a társadalmi testnevelés terén, megtilthatta

("nemzeti szempontból") a külföldi versenyen való részvételt.

1930-ban új szervezeti szabályzatot kapott az OTT, mely új jogosultságokat

határozott meg számára, pl. a sportegyesületek pénzkezelésének ellenõrzését és

fõfelügyeleti jogát, az állami költségvetésben a testnevelés céljaira fordítandó

összeg megtervezését.(14)

128

1941-ben a háborús helyzetnek megfelelõen centralizálták az irányítást.

Megszüntették az OTT-t és az Országos Testnevelési Alapot. Egy, a kormányzó

által kinevezett országos vezetõ irányította az ifjúság honvédelmi nevelését és a

testnevelést. Megszüntették a szövetségek és a sportegyesületek önállóságát.(15)

A II. világháború után elõször 1948-ban foglalkozott a jogalkotás a

sportigazgatás kérdéseivel, ezt követõen még tíz alkalommal módosították

jelentõsebb mértékben a központi sportirányítás szervezetét, míg 1992-ben

létrejött jelenlegi formájában az OTSH. Ezek a módosítások háromféle

megoldásban gondolkodtak. Az országos fõhatóság vagy önálló állami

szervként, vagy valamelyik minisztérium részeként, vagy társadalmi szervként

mûködött.

1948-ban a Vallás- és Közoktatási Minisztérium keretében jött létre az Országos

Sporthivatal (OSH) államtitkár vezetésével. Ennek volt véleményezõ és

tanácsadó testülete az OSTT. Az OSH 1951-ig mûködött.

Ezt követõen 1956-ban a forradalom leverése után szüntették meg az önálló

sporthatóságot, s az akkori centralizálási hullám keretében tették a mûvelõdési

tárca feladatává (1958-ig) a sportirányítást.

Végül 1989-tõl újból Országos Sporthivatal néven a Mûvelõdési és Közoktatási

Minisztérium részeként mûködött a hivatal 1991. végéig.

129

Önálló központi sportirányító szervek

1951-ben hozták létre a Minisztertanács mellett mûködõ Országos Testnevelési

és Sportbizottságot (OTSB). Ennek tevékenységét erõteljes centralizáció az

állami szerepvállalás túlhangsúlyozása jellemezte.

Hasonló szerepet töltött be az 1958-ban létrehozott Magyar Testnevelési és

Sporttanács (MTST) és hivatali szerve az MTSH. Az MTST 1963-ig mûködött.

1973-ban, az addigi társadalmasítási folyamat végén jött létre az Országos

Testnevelési és Sporthivatal, majd 1986-ban az ifjúsági feladatok

“odacsapásával” az Állami Ifjúsági és Sporthivatal (ÁISH), mely 1989-ig

mûködött.

A “társadalmasított” sportirányítás

1963-ban, mintegy a kádári konszolidáció lezárásaként társadalmi szervek az

élet több területén, így a sportban is átvették az állami szervek egyes funkcióit.

Társadalmasított formában jött létre a Magyar Testnevelési és Sportszövetség

(MTS), ám központosított közigazgatási feladatokat látott el. S bár 1968-tól már

szavakban mint sportegyesületek szövetsége mûködött, valójában azok

kényszertársulása volt. A “visszaállamosítás” 1973-ban következett be.

A területi és helyi szervek fejlõdése

Fõvárosi és megyei szinten, valamint a településeken 1951-tõl a tanácsrendszer

megszûnéséig tanácsi szervként mûködtek a sportigazgatás szervezetei (ez alól a

társadalmasított rendszer idõszaka volt csupán a kivétel, amikor az MTS

területi-helyi egységei látták el ezeket a feladatokat).

Ezen belül, azonban a történelmi, társadalmi változásoknak megfelelõen

rengeteg, néha szinte követhetetlen változás ment végbe a tanácsi kettõs

alárendeltségtõl az intézmény formáig.

130

A sportigazgatás struktúrája az 1996 évi sport törvény után

Az Országgyûlés, amikor a sportról törvényt (1996. évi LXIV. Törvény)

fogadott el, az egyetemes kultúra részeként ismerte el a sportot, deklarálta

kiemelkedõ jelentõségét

-az egészségmegõrzésben,

-a személyiség formálásában, és

-a közösségi magatartás kialakítása területén, különleges szerepét az ifjúság

fizikai és erkölcsi nevelésében – a sportról, a sport igazgatásáról, mûködtetésérõl

A sporttörvény

Jogszabályi háttere: - az Alkotmány,

- az Európai Sport Charta

- Szerzõdési háttere: különbözõ nemzetközi szerzõdések

A jogszabály részletes tárgyalása definitív jogi normák sorozatával indul.

A sporttörvény értelmezõ rendelkezései:

1. sporttevékenység: nem más, mint testedzés és szellemi gyakorlat. A definíciós

jogi norma azt is meghatározza, hogy miféle lehet a testedzés, szellemi

gyakorlat: Eszerint meghatározott szabályok szerint idõtöltésként, vagy

versenyszerûen végzett testedzés, szellemi gyakorlat tekintendõ

sporttevékenységnek, amely magában foglalja

⟨ a szabadidõsport,

⟨ a versenysport

⟨ a diáksport mûvelését;

2. versenysport nem más, mint versenyrendszer keretében végzett

sporttevékenység. A norma utal arra, hogy milyen szervezetek hatáskörébe

tartozik a versenyszervezés: Azt látjuk, hogy a szervezés

131

⟨ a sportszövetség,

⟨ sportági szakszövetség hatásköre.

2. sportoló: a sporttevékenységet folytató természetes személy;

A sportoló kategória kétféle értelemben használatos:

⟨ amatõr sportoló: aki a sporttevékenységet nem hivatásszerûen ,hanem csak

kedvtelésbõl végez azzal a céllal, hogy

! az egészségét megõrzése,

! szabadidejét hasznosan eltöltse.

Az amatõr sportolók mind a sportági szövetség, mind a szakszövetség versenyén

részt vehetnek.

⟨ hivatásos sportoló: aki hivatásszerûen, szerzõdéses jogviszony keretében

folytat sporttevékenységet

3. sportszervezet: Sajátságos gyûjtõfogalom, alapvetõen sporttevékenység

folytatására létrehozott

- hagyományos sportegyesület

- - hagyományos sportszövetség (hagyományos alatt az egyesülési jogról szóló

1989. évi II. törvény alapján létrehozott sportegyesület és sportszövetség

értendõ)

Továbbá a sporttörvény alapján létesült vagy átalakult

! sportági szakszövetség,

! köztestület,

! az alapvetõen sporttevékenység folytatására, támogatására alapított

alapítvány,

! közalapítvány,

! közhasznú társaság,

! döntõen sporttevékenységet folytató gazdasági társaság.

132

A sport társadalmi kontroll alatt áll. Ezt biztosítja az úgynevezett Sporttanács

léte. Ez a tizenhárom fõs, a sport kiemelkedõ szakembereibõl álló Sporttanács a

sporttal kapcsolatos állami feladatok ellátásának társadalmi segítése,

összehangolása, a végrehajtás ellenõrzése céljából, a sportigazgatás társadalmi

jellegének erõsítése érdekében a mûködik.

A Sporttanács feladatai: A Sporttanács

⟨ közremûködik a

- sportszervezetek támogatására szolgáló központi költségvetési

pénzeszközök elosztási elveinek, irányainak kidolgozásában,

⟨ ellenõrzi a sportszervezetek támogatására szolgáló központi költségvetési

pénzeszközök felosztását;

⟨ javaslatot tesz a sporttal kapcsolatos központi fejlesztési elvekre, irányokra,

programokra, részt vesz azok kidolgozásában;

⟨ véleményezi a sportra vonatkozó állami döntések tervezeteit,

⟨ kezdeményezi a sportra vonatkozó állami döntéseket önállóan vagy a

belügyminiszter útján.

133

A Sporttanács tagjai:

1. a Magyar Olimpiai Bizottság egy jelöltje

2. a Magyar Sportszövetség egy jelöltje

3. a Sportegyesületek Országos Szövetsége egy jelöltje

4. az Önkormányzati Szövetségek Tanácsának egy jelöltje

5. az ISM egy jelöltje

6. a belügyminisztérium egy jelöltje

7. a Magyar Diáksport Szövetség egy jelöltje

8. a Magyar Szabadidõsport Szövetség egy jelöltje

9. a Magyar Technikai és Tömegsportklubok Országos Szövetségének egy

jelöltje

10. a Magyar Természetbarát Szövetség egy jelöltje

11. a Magyar Egyetemi és Fõiskolai Sportszövetség egy jelöltje

12. a Sportlétesítmények Magyarországi Szövetségének egy jelöltje.

13 a Magyar Testnevelési Egyetem egy jelöltje, aki az egyetemi Tanács

határozata szerint a mindenkori rektor.

A Sporttanács tagjait az érdekelt szervezetek javaslatára a miniszterelnök kéri

fel négyéves idõtartamra. A tanács elnökét a testület tagjai maguk közül

választják ugyancsak négyéves idõtartamra.

Állami Feladatok

A várva várt sporttörvény az állami feladatok meghatározásával igyekszik

mindjárt a jogszabály elején garanciákat teremteni. Az állam mindenekelõtt

⟨ meghatározza azokat a jogszabályi feltételeket, amelyek a

szervezetszerû sporttevékenység gyakorlásához kellenek

134

⟨ gondoskodik az

- óvodai, az

- iskolai és az

- egyéb intézményi testedzés feltételeinek biztosításáról;

- egyes sportszakember-képzési és

- egyes sportegészségügyi feladatokról

⟨ támogatja a

- gyermeksportot

- ifjúsági sportot, a

- fogyatékosok sportját, az

- olimpiai mozgalmat és a

- versenysportot; és a

- versenysport központi céljait szolgáló létesítmények fenntartását-

- hazánk képviseletét a nemzetközi sporteseményeken;

- a sporttudomány fejlõdését;

- az olimpiai felkészülést;

⟨ elõsegíti

-az egészséges életmód és

-a szabadidõsport népszerûsítését, feltételeinek megteremtését;

⟨ mûködteti a sportinformatikai rendszert;

⟨ gazdálkodik a tulajdonában lévõ sportcélú ingatlanokkal mint kincstári

vagyonnal;

⟨ ellenõrzi a dopping rendelkezések betartását.

135

A) Az Ifjúsági és Sportminisztérium

Az Ifjúsági és Sportminisztérium (közismert betûszóval: ISM) a Kormány

irányítása alatt mûködõ önálló, miniszteriális szerv, élén a miniszter áll, aki

feladatkörében

⟨ kidolgozza a sporttal kapcsolatos központi fejlesztési elveket, irányokat,

programok tervezeteit, kezdeményezi és elõkészíti a sportra vonatkozó állami

döntéseket;

⟨ elõsegíti az egészséges életmód és a szabadidõsport népszerûsítését,

feltételeinek megteremtését;

⟨ gyakorolja az e törvényben és egyéb jogszabályokban meghatározott

jogkörét, irányítja az ISM alá tartozó intézményeket;

⟨ dönt a sportcélú központi állami pénzeszközök felosztásáról;

⟨ ellátja a nemzetközi sportkapcsolatokkal összefüggõ állami feladatokat;

⟨ elõsegíti a testnevelési és sporttevékenységet végzõ szervezetek

tevékenységének összehangolását, és együttmûködik e szervezetekkel;

⟨ közremûködik a sporttal kapcsolatos tudományos kutatómunka

összehangolásában és fejlesztésében, a kutatási eredmények gyakorlati

hasznosításában;

⟨ gondoskodik az érdekelt miniszterekkel és társadalmi szervezetekkel

együttmûködve a sportszakemberek képzésérõl és továbbképzésérõl;

⟨ együttmûködik az érdekelt miniszterekkel a sportegészségüggyel, az iskolai

testneveléssel és a sporttal kapcsolatos feladatok meghatározásában;

⟨ mûködteti a nemzeti válogatottak központi felkészítését szolgáló

létesítményeket;

⟨ közhasznú társaságo(ka)t alapíthat a vagyonkezelése alá tartozó kincstári

vagyon kezelésére,

⟨ szervezi a doppingkészítmények és módszerek tilalmának betartását,

ellenõrzését;

⟨ kialakítja és mûködteti a sportinformatikai rendszert;

⟨ ellenõrzi a sportcélú ingatlanok mûködtetését;

136

⟨ együttmûködik a helyi önkormányzatokkal

Önkormányzati feladatok

B.) A területi ( megyei és a fõvárosi ) önkormányzatok sportszervezési feladatai

A területi önkormányzatok illetékességi területükön

⟨ segítik

-a területi versenyrendszerek kialakítását,

-mûködtetését,

-sportrendezvények szervezését;

- diák-, szabadidõ- és versenysport, valamint természetjáró szervezetek

tevékenységét,

⟨ közremûködnek a sportszakemberek alapfokú képzésében és

továbbképzésében;

⟨ részt vesznek a nemzetközi testnevelési és sportkapcsolatokban;

⟨ gondoskodnak – a sportági szakszövetségekkel együttmûködve – a

játékvezetõk, versenybírók, túravezetõk képzésérõl és továbbképzésérõl;

⟨ biztosítják a diáksport, valamint a sportági szakszövetségek mûködésének

alapvetõ feltételeit;

⟨ közremûködnek a diák-, szabadidõ- és versenysport, valamint a természetjáró

események lebonyolításában,

⟨ szervezik a diák-, szabadidõ- és versenysport, valamint a természetjáró

eseményeket

⟨ összeállítják és közreadják az éves megyei versenynaptárt és szabadidõsport-

naptárt;

⟨ közremûködnek a mozgás gazdag életmóddal összefüggõ sporttudományos

felvilágosító tevékenység szervezésében;

⟨ ellátják

- a hatáskörükbe utalt ellenõrzési,

- pénzügyi és

- gazdasági feladatokat;

137

- az állami sportinformációs adatszolgáltatással összefüggõ területi

feladatokat;

⟨ együttmûködnek az illetékességi területükön mûködõ állami, önkormányzati

testnevelési és sport szervekkel, iskolákkal, társadalmi szervezetekkel,

⟨ meghatározzák a helyi testnevelési és sportfejlesztési célkitûzéseket és

feladatokat;

⟨ támogatják a testnevelési-, és sport szervezeteket;

⟨ fenntartják és mûködtetik a tulajdonukban álló sport-létesítményeket;

⟨ együttmûködnek az illetékességi területükön tevékenykedõ testnevelési és

sportszervezetekkel.

C.) A helyi önkormányzatok természetesen csupán a mûködési területükön

látják el a feladataikat, így különösen

⟨ meghatározzák a helyi testnevelési és sportfejlesztési célkitûzéseket és

feladatokat;

⟨ támogatják a testnevelési-, és sport szervezeteket;

⟨ fenntartják és mûködtetik a tulajdonukban álló sport-létesítményeket;

⟨ együttmûködnek az illetékességi területükön tevékenykedõ testnevelési és

sportszervezetekkel.

A Magyar Olimpiai Bizottság

A Magyar Olimpiai Bizottság (közismert betûszóval: MOB) önkormányzati

elven szervezett, jogi személyként mûködõ köztestület. A köztestület

önkormányzattal és nyilvántartott tagsággal rendelkezõ olyan szervezet,

amelynek létrehozását törvény rendeli el (a tárgyban nyilván a sportról szóló

1996. évi LXIV: tv). A köztestület a tagságához, illetõleg a tagsága által végzett

tevékenységhez kapcsolódó közfeladatot lát el. A köztestület jogi személy. A

MOB, úgy is, mint köztestület közfeladatai ellátásához szükséges – törvényben

138

meghatározott – és garantált jogosítványokkal rendelkezik, és ezeket

önigazgatása útján érvényesíti. A köztestületre – ha törvény eltérõen nem

rendelkezik – az egyesületre vonatkozó szabályokat kell megfelelõen

alkalmazni. Tekintettel arra, hogy az egyesület alapvetõen gazdasági célú

tevékenységet nem folytathat, nyilván a köztestület - így a MOB - ilyen

tevékenysége is csak másodlagos lehet.

A MOB feladatai:

⟨ a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (közismert betûszóval : NOB)

alapszabályában és szabályaiban a nemzeti olimpiai bizottságok számára

meghatározott feladatok ellátása és az azokban meghatározott célkitûzések

megvalósítása;

⟨ a szakszövetségekkel együttmûködve a sportolók olimpiai játékokon való

részvételének elõkészítése és segítése, a sportágak és a sportolók nevezése az

olimpiai játékokra;

⟨ a sportmozgalomban ható káros jelenségek – elsõsorban a meg nem engedett

teljesítményfokozó szerek, készítmények és módszerek alkalmazása – elleni

fellépés a NOB szabályait és elveit figyelembe véve;

⟨ az olimpiai játékok jelképeinek védelmezése az olimpiai mozgalom

érdekében;

⟨ a sportoló ifjúság testi, erkölcsi és kulturális nevelésének segítése, jellemének

fejlesztése, egészségének megszilárdítása, érdekeinek képviselete és védelme.

A MOB kizárólagosan jogosult

⟨ a sportágak és a sportolók nevezésére az olimpiai játékokra;

⟨ az olimpiai zászló, jelvény, jelmondat, valamint az "olimpia" és az "olimpiai"

elnevezés kereskedelmi célú használatára és használatának feltételekhez

köthetõ engedélyezésére, a NOB elõírásaival összhangban;

139

⟨ az "olimpiai" elnevezésnek és az olimpiai jelvénynek sportcélra, vagy ezzel

összefüggõ egyéb célra való felhasználásának engedélyezésére.

A MOB tagja kizárólag magyar állampolgár lehet.

A MOB mûködése: A MOB legfelsõbb szerve a közgyûlés, mely a tagok

összességébõl áll. A közgyûlést szükség szerint, de évenként legalább egyszer

össze kell hívni. A közgyûlést össze kell hívni akkor is, ha azt a törvényességi

felügyelet gyakorlója elrendeli, illetõleg a tagok egyharmada az ok és a cél

megjelölésével kezdeményezi.

A MOB tagjai sorában az alapszabályában rögzített helyet kell biztosítani az

olimpiai sportágak szakszövetségei képviselõinek úgy, hogy a képviseleti

arányuk a közgyûlésben meghaladja a tagok számának több mint a felét.

A MOB szervezetét és mûködésének részletes szabályait – a NOB szabályainak

és e törvény rendelkezéseinek figyelembevételével – a közgyûlés által elfogadott

alapszabálya határozza meg.

A sportági szakszövetségek

A sporttörvény újdonsága, hogy sportági szakszövetségek köztestületként

mûködhetnek. A mûködésnek az alábbi négy együttes feltételét szabja meg a

törvény:

1. a sportág nemzetközi szövetsége a Nemzetközi Sportszövetségek

Szövetségének (AGFIS) tagja vagy a NOB által elismert sportágak között

szerepel;

2. legalább a sportágában tevékenykedõ két jogi személy tagja van, továbbá a

versenyrendszerben rendszeresen részt vevõ ötven fõ nyilvántartott

sportolóval rendelkezik;

3. legalább három éven keresztül folyamatosan mûködtetett országos jellegû

bajnoki versenyrendszert; és

4. rendelkezik a jogszabályban vagy alapszabályában elõírt szabályzatokkal.

140

A jogszabály hatálybalépésekor türelmi idõt állapított meg a jogalkotó, és azt is

kinyilvánította, hogy sportáganként csak egy szakszövetség mûködhet. Az is a

jogalkotói toleranciát jellemzi, hogy deklarálta, hogy az olimpiai sportágak

szakszövetségeinél nem kell feltétlenül 50 fõs nyilvántartott sportolóval

rendelkeznie az átalakulás elõtt álló szervezetnek és azt sem kell vizsgálni, hogy

mûködtetett -e legalább három éven keresztül folyamatosan országos jellegû

bajnoki versenyrendszert, avagy sem. Újdonság viszont, hogy az átalakulás után

a feltételeknek megfelelõ sportszervezeteket szakszövetségként az ISM, nem

pedig a bíróság veszi nyilvántartásba. A jogfolytonosság követelményének úgy

igyekszik megfelelni, hogy a nyilvántartásba vett szakszövetség a sportszervezet

általános jogutódjának tekintendõ.

A szakszövetségnek hasonlóan a korábbi hagyományos struktúrához az

alapszabályban meghatározottak szerint közvetlenül vagy a területi szövetség

útján tagja lehet minden, az adott sportágban sporttevékenységet folytató

magánszemély vagy jogi személyiséggel rendelkezõ szervezet. A szakszövetség

taglétszámában azonban a magánszemélyek aránya nem érheti el a teljes

taglétszám felét. A szakszövetségbe való felvétel nem tagadható meg, ha a

kérelmezõ a szakszövetség alapszabályát magára nézve kötelezõen elfogadja,

kivéve természetesen, ha a kérelm ezõ magánszemély felvétele által a

magánszemélyek aránya meghaladná a jogszabály által engedélyezett kötelezõ

létszámarányt.

A szakszövetség feladatai

A szakszövetség a sportágában kizárólagosan jogosult

⟨ megállapítani a verseny-, a játék-, az igazolási és az átigazolási

(nyilvántartási), valamint a fegyelmi szabályokat;

⟨ meghatározni a hazai és a nemzetközi versenynaptárt;

⟨ kialakítani és annak alapján szervezni a versenyrendszerét, a Nemzeti

(Magyar, Országos) Bajnokságot és a Magyar (Köztársasági) Kupa

versenysorozatot;

141

⟨ mûködtetni a válogatott kereteket és általuk képviselni a Magyar

Köztársaságot a nemzetközi sporteseményeken;

⟨ megadni vagy megtagadni a nemzetközi szövetségek által megkívánt

versenyzési hozzájárulást a sportolók külföldi versenyzéséhez;

⟨ képviselni a Magyar Köztársaságot a sportág nemzetközi szervezetében;

⟨ az általa szervezett, illetõleg rendezett sporteseményekkel kapcsolatos

vagyoni értékû jogok hasznosítására.

⟨ meghatározza a fejlesztési célokat és gondoskodik megvalósításukról;

⟨ gondoskodik a játékvezetõk, versenybírók képzésérõl, továbbképzésérõl és

minõsítésérõl;

⟨ gondoskodik a sportolók nyilvántartásáról, versenyzési engedélyük

megadásáról és minõsítésérõl, továbbá fegyelmi jogkört gyakorol;

⟨ fellép a sportmozgalomban ható káros jelenségek – elsõsorban a meg nem

engedett teljesítményfokozó szerek, készítmények és módszerek alkalmazása

– ellen;

⟨ engedélyezi tagjai számára a hazai és a nemzetközi versenynaptár alapján a

hazai és a nemzetközi sportesemények megrendezését, illetõleg az azokon

való részvételt;

⟨ ellátja a nemzetközi sportszövetségek által meghatározott egyéb feladatokat;

⟨ meghatározza a sportesemények megrendezésének, valamint a

sportlétesítmények sportszakmai feltételeit;

⟨ közremûködik a sportszakemberek képzésében és továbbképzésében;

⟨ versenyeket és sportrendezvényeket szervez, illetve a tagjai számára ilyen

események szervezését engedélyezi;

⟨ ellátja az alapszabályban meghatározott egyéb feladatokat.

⟨ alapszabályában rögzített, jogi személyiségû területi és helyi szakszövetséget

hozhat létre.

A szakszövetség szervezete és mûködése

142

A szakszövetség alapszabályában rendelkezni kell a szervezet nevérõl,

mûködésének céljáról, székhelyérõl és a szervezeti összetételrõl. Az

alapszabálynak biztosítania kell a szakszövetség demokratikus, önkormányzati

elven alapuló mûködését, a tagok jogainak érvényesülését és kötelességeinek

teljesítését. A szakszövetség elnevezésében használhatja a "magyar"

megjelölést. Ügyintézõ és képviseleti szervének az a magyar állampolgár,

illetõleg bevándorlási engedéllyel rendelkezõ nem magyar állampolgár lehet a

tagja, akit a bíróság nem tiltott el a közügyek gyakorlásától. A szakszövetség

tagja – amennyiben eleget tesz az alapszabályban meghatározott

kötelezettségeinek – részt vehet a szakszövetség tevékenységében és

rendezvényein, közvetlenül vagy képviselõje útján választhat és választható a

szakszövetség szerveibe. A szakszövetség legfelsõbb szerve a tagok

összességébõl álló közgyûlés.

A szakszövetség ügyintézõ és képviseleti szerveit legalább kettõ, de legfeljebb

négy évi idõtartamra – az alapszabály eltérõ rendelkezése hiányában – titkos

szavazással kell megválasztani. Az ügyintézõ és a képviseleti szervek tagjai

újraválaszthatók.

A közgyûlést szükség szerint, de legalább évente kell összehívni. A közgyûlést

össze kell hívni akkor is, ha azt a törvényességi felügyeletet gyakorló szerv

elrendeli, illetõleg, ha a tagok legalább egyharmada az ok és a cél

megjelölésével azt kezdeményezi.

A közgyûlés kizárólagos hatáskörébe tartozik:

⟨ az alapszabály elfogadása és módosítása;

⟨ az ügyintézõ szerv szakmai és pénzügyi éves beszámolója, költségvetése és a

mérleg elfogadása;

⟨ az ügyintézõ és képviseleti szerveinek megválasztása, visszahívása;

⟨ döntés mindazokban az ügyekben, amelyeket az alapszabály a közgyûlés

kizárólagos hatáskörébe utal.

A közgyûlés az éves költségvetés meghatározását az ügyintézõ szerv

hatáskörébe utalhatja.

143

A szakszövetség a tartozásaiért saját vagyonával felel. A szakszövetség tagja – a

tagdíj megfizetésén túl – a szakszövetség tartozásaiért saját vagyonával nem

felel.

A szakszövetség vagyona elsõsorban a tagok által fizetett díjakból,

felajánlásokból, a központi költségvetési, a helyi önkormányzati és az

alapítványi támogatásból, valamint a szakszövetség vállalkozási

tevékenységébõl képzõdik.

A szakszövetség részére központi költségvetési támogatás, valamint

közalapítványi támogatás adható, feltéve, hogy az illetõ szakszövetség elszámolt

az elõzõ évben kapott támogatással, és nincs lejárt köztartozása. A gyakorlat

sajnos az, hogy meglehetõsen sok sportszervezet tartozik közadókkal, vámokkal,

vagy társadalombiztosítási járulékkal, forgóalapok híján éppen csak vegetál és

kénytelen a felhalmozott köztartozását maga elõtt görgetni. (Az eladósodott

sportszervezetek a sport törvény hatálybalépésekor fennálló személyi

jövedelemadó tartozásukat törvényi felhatalmazás alapján 3 év alatt részletekben

törleszthetik.) Emiatt a jogszabály lehetõvé teszi, hogy központi költségvetési

támogatást, valamint közalapítványi támogatást kaphasson az a sportági

szakszövetség is, amely hatvan napnál nem régebbi igazolással valószínûsíti azt,

hogy köztartozását folyamatosan teljesíti az elõre meghatározott törlesztõ

részletekkel. Az Adó- és Pénzügyi Ellenõrzési Hivatalnak, a Vám- és

Pénzügyõrség Országos Parancsnoksága, v alamint az Országos

Egészségbiztosítási Pénztár területileg illetékes fõvárosi vagy megyei szervezete

kintlevõségei behajtása érdekében a gyakorlat szerint hajlamos a

megállapodásokra. Ez (a modus vivendi) mindkét fél érdeke.

A szakszövetség kizárólag olyan vállalkozást alapíthat, olyan vállalkozásban

vehet részt, vagy olyan vállalkozást végezhet, amelynek alapján a felelõssége

nem haladja meg vagyonának mértékét. A szakszövetség megszûnése esetén a

vagyon a hitelezõk kielégítése után állami tulajdonba kerül, és azt sportcélokra

kell fordítani. A közgyûlés ettõl eltérõen nem rendelkezhet. A vagyon

felhasználásáról a nyilvánosságot az ISM tájékoztatja.

144

A szakszövetségek törvényességi felügyelete

A szakszövetségek felett az ISM gyakorolja a törvényességi felügyeletet. Ennek

keretében ellenõrzi, hogy a szakszövetség alapszabálya és egyéb szabályzatai

megfelelnek-e a jogszabályoknak és azt, hogy a szakszövetség szervezete,

mûködése, döntéshozatali eljárása, határozatai nem sértenek-e jogszabályokat,

az alapszabályt vagy egyéb szabályzatokat.

Az Ifjúsági és Sportminiszter a jogszabály, a szakszövetség alapszabálya, egyéb

szabályzatai megsértése (a továbbiakban: jogszabálysértés) esetén – határidõ

kitûzésével – felhívja a szakszövetséget a jogszabálysértés megszüntetésére.

A szakszövetség a felhívásban foglaltakat megvizsgálja és a megadott határidõn

belül, az annak alapján tett intézkedésrõl vagy egyet nem értésérõl az Ifjúsági és

Sportminisztert tájékoztatja.

Ha a megadott határidõn belül intézkedés nem történt, az Ifjúsági és

Sportminiszter:

⟨ a szakszövetség határozata ellen keresettel fordulhat a Fõvárosi Bírósághoz;

⟨ a verseny, a játék, az igazolási és az átigazolási (nyilvántartási), valamint a

fegyelmi szabályzatok alapján, továbbá a 16. § (2) bekezdésének c) pontjában

meghatározott ügyekben a szakszövetség határozatát megsemmisítheti és új

eljárás lefolytatását rendelheti el;

⟨ a jogszabálysértés megszüntetése érdekében összehívhatja a szakszövetség

közgyûlését;

⟨ ismételt vagy súlyos jogszabálysértés esetén a szakszövetség, vagy egyes

szerveinek, tisztségviselõinek mûködését felfüggesztheti. Ha a törvényességi

felügyelet gyakorlója a szakszövetség mûködését felfüggesztette, egyidejûleg

felügyelõ biztost rendel ki a jogszabálysértés megszüntetésére és a törvényes

mûködés helyreállítására.

A sport közalapítványok

145

A sporttörvény felhatalmazása alapján a Kormány létrehozta a Gerevich Aladár

Nemzeti Sport Közalapítványt (NSKA), amelynek feladata az olimpiai

mozgalom, a versenysport, valamint az utánpótlás-nevelés állami finanszírozása;

valamint Wesselényi Miklós Nemzeti Ifjúsági és Szabadidõsport az Egészséges

Életmódért Közalapítvánnyá (a továbbiakban: NISZKA), amelynek feladata a

gyermek-, ifjúsági és szabadidõsport, valamint a fogyatékosok sportjának

támogatása.

Az NSKA kuratóriuma kilenc fõbõl áll, tagjait az ifjúsági és sportminiszter, a

MOB, a Magyar Sportszövetség, a Sportegyesületek Országos Szövetsége, az

Önkormányzati Szövetségek Tanácsa, a Magyar Egyetemi és Fõiskolai

Sportszövetség és a Magyar Diáksport Szövetség javaslata alapján a

miniszterelnök kéri fel a sportélet kiemelkedõ személyiségei közül.

A NISZKA kuratóriuma kilenc fõbõl áll, tagjait a népjóléti miniszter, a Nemzeti

Egészségvédelmi Intézet, az Országos Egészségbiztosítási Önkormányzat, a

Magyar Természetbarát Szövetség, a Magyar Szabadidõsport Szövetség, a

Magyar Diáksport Szövetség, az Önkormányzati Szövetségek Tanácsa és a

fogyatékosok érdekvédelmi szervezeteinek javaslata alapján a miniszterelnök

kéri fel a sportélet kiemelkedõ személyiségei közül. Ugyanaz a személy

egyidejûleg nem lehet tagja mindkét kuratóriumnak. A kuratórium

megbízatásának idõtartama öt év. A kuratórium határozatát egyszerû

szótöbbséggel hozza meg, minden tagnak egy szavazata van,

szavazategyenlõség esetén az elnök szavazata dönt. A kuratórium csak akkor

határozatképes, ha tagjainak több mint a fele jelen van az ülésen.

A kuratórium tevékenységét három fõbõl álló felügyelõ bizottság ellenõrzi,

tagjai az Országgyûlés illetékes bizottsága által kijelölt személyek.

A kuratórium tagja –a 29. § (4) bekezdésében meghatározott

összeférhetetlenségi okon túl – tisztsége idõtartama alatt nem lehet a Sporttanács

tagja. Az állam a nyugdíjas olimpiai és világbajnoki érmes sportolók, valamint a

sportszakemberek megbecsülése céljából külön közalapítványon keresztül nyújt

támogatást.

A legújabb elképzelések szerint a sport és sporttevékenység minél magasabb

szintû, hatékonyabb támogatása céljából a közeljövõben összevonják a két

146

közalapítványt, a Sporttörvény következõ módosítása már tartalmazza az erre

vonatkozó elképzeléseket.

Sportcélokat szolgáló pénzeszközök megosztása

Központi költségvetési és közalapítványi támogatásban az a sportszervezet

részesülhet, amely elszámolt az elõzõ évben kapott támogatással, és nincs lejárt

köztartozása, illetve köztartozását folyamatosan az elõre meghatározott törlesztõ

részlettel teljesíti, és ezt a tényt az Adó- és Pénzügyi Ellenõrzési Hivatal, a

Vám- és Pénzügyõrség Országos Parancsnoksága, valamint az Országos

Egészségbiztosítási Pénztár területileg illetékes fõvárosi vagy megyei szervezete

által hatvan napnál nem régebben kiállított közokirattal igazolja.

Központi költségvetési és közalapítványi támogatás kizárólag a szervezet saját

forrásának ismeretében nyújtható. A támogatás iránti kérelméhez, pályázatához

mellékelni kell az elõzõ évi beszámolót és a támogatás tárgyára vonatkozó

pénzügyi tervet, amely nem tartalmazhat hiányt. A sportszervezet köteles éves

pénzügyi tervet készíteni, megtervezni az állami kötelezettségek fedezetét, mely

összeg más célra nem használható fel.

A támogatás folyósítása azonnali hatállyal felfüggeszthetõ, ha a sportszervezet

⟨ a támogatás igénylésekor lényeges körülményrõl, tényrõl valótlan vagy

hamis adatot szolgáltatott, vagy

⟨ a támogatást a megjelölt céltól eltérõen használja vagy használta fel, vagy

⟨ a köztartozása lejárt.

A sportcélú ingatlanok értékesítésébõl származó bevétel elsõsorban a

sportszervezetek adótartozásának részletfizetésére fordítható, ezt követõen

sportlétesítmények fenntartására, korszerûsítésére és létesítésére használható fel.

A központi költségvetési források kiegészítése az olimpiai mozgalom, a

versenysport, valamint az utánpótlás nevelés állami feladatainak ellátására

közalapítványi úton történik.

147

A sportközalapítványok bevételi forrásai:

a) a Kormány által biztosított egyszeri induló vagyon és hozadéka,

b) az éves költségvetési törvényben jóváhagyott támogatás,

c) a totó játékadójának 100%-a,

d) támogatói befizetések,

e) adományok,

f) magánszemélyek hozzájárulásai.

A kuratórium a forrásokat a következõk szerint használhatja fel:

a) általa kialakított pontrendszeren alapuló normatív támogatás;

b) cél és címzett támogatás;

c) pályázati rendszeren alapuló feladatfinanszírozás;

d) magánszemélyek számára nyújtott sportösztöndíjak;

e) közalapítvány mûködési kiadásai.

A sport közalapítványi támogatást – a magánszemélyek számára nyújtott

sportösztöndíjak kivételével – csak sportszervezet számára nyújthat. A gyermek-

, ifjúsági és szabadidõsport, valamint a fogyatékosok sportjának támogatása

szintén közalapítványi úton történik.

A Wesselényi közalapítvány bevételi forrásai:

a) a Kormány által biztosított egyszeri induló vagyon és hozadéka,

b) az éves költségvetési törvényben jóváhagyott támogatás,

c) a sorsolásos játékok játékadójának 12%-a,

d) önkormányzatok hozzájárulásai,

e) adományok,

f) támogatói befizetések,

g) magánszemélyek hozzájárulásai.

A NISZKA normatív és pályázati úton nyújthat támogatást.

148

III. Fejezet

MUNKAJOG

1. A munkajog fogalma

A munkajog jogszabály összesség, mégpedig rendszerezett jogszabály összesség

tárgyi értelemben. Alanyi értelemben jogviszony összesség, ami azt jelenti, hogy

meghatározott ismérvek szerint rendszerezett jogilag releváns társadalmi

viszonyok összessége.

2. A munkajog tárgya

Mind minden jogág elkülönítendõ a jogág hátterét adó tudományágtól. Ennek

megfelelõen a munkajogi diszciplína is elkülönül a tételes munkajogtól. Ezen a

helyen nem feladatunk, hogy a munkajognak, mind tudományágnak a

matériájával foglalkozzunk, sokkal inkább a munka joga.

Ennek alapján a munkajog tárgyát úgy adhatjuk meg, hogy a munkaviszony,

vezetési viszonyok és elosztási viszonyok meghatározott körének szubsztrátuma.

2. 1. A munkajogviszony

Az úgynevezett munkaviszony formáljogi értelemben jogviszony, mégpedig a

munkavégzõ és a munkáltató közötti jogviszony, a munkáltató az, akinek az

irányítása alatt kell a munkát végezni. Munkajogviszony azonban az is, ha az

autonóm struktúrában levõ munkavállalók oldaláról közelítjük meg a kérdést, pl.

az együttmûködési kötelezettség a munkavállalók között.

149

2.2. Vezetési (szervezeti) viszony

Vezetési viszonyról akkor beszélünk, ha két szervezet vagy személy közül az

egyik a másikra kötelezõ érvényû döntéseket hozhat, ha a fölérendelt az

alárendeltnek utasításokat adhat.

A munkaszervezet munkáltató és munkavállalók koordinált közössége. A

munkaszervezet feltételezi a munkaszervezést, a szervezésben nem csupán a

szervezet létrehozására, megfelelõ tagolására és a szervezeti egységek

tevékenység koordinálására van szükség, de az ehhez szükséges feltételek

megteremtésére is. Ezen feltételek megteremtésének tudománya külön tantárgy

vizsgálódási körébe tartozik. Ami a munkajoggal ebbõl összefügg, az mindössze

abban rejlik, hogy a szervezés optimális mûködése céljából történik, és

munkajogi intézmények által is szankcionált.

2.3. Elosztási viszony

A munkajog tárgya a munkajogviszonyban végzett munka (szolgáltatás)

ellenszolgáltatása, a munkabér, illetmény. Ugyancsak tárgya a munkajognak a

kiemelkedõ teljesítmény külön elismerése (a jutalom, a prémium, más egyéb

juttatások). Nem sorolhatjuk ide az úgynevezett hozadék jellegû jövedelmeket,

hiszen a munkajog csak a termelési eszközökkel nem rendelkezõ személy

díjazás ellenében történõ munkavégzésével kapcsolatos jogviszonyokkal

foglalkozik.

Amennyiben hozadék jellegû jövedelmekrõl van szó, úgy a szabályozás már

nem a munkajog, hanem a polgárjog körébe tartozik. Ezen a ponton mutatunk rá

a munkajognak a polgári joggal való határfelületére is.

3. Jogági kapcsolatok

150

3.1. Kapcsolat a polgári joggal

A polgárjogban a munkavégzés néhány tevési szolgáltatásban testesül meg,

gondoljunk pl. a megbízásra, vagy a vállalkozásra, amely ugyanúgy munka

jellegû tevékenység, de lényeges különbség a munkaviszony és a megbízás

között, hogy az egyik fél a másiknak a rendelkezésére kell, hogy álljon, avagy

sem; az egyik fél a másikat irányíthatja, avagy sem, hogy a munkavégzéshez

szükséges tárgyakat vagy eszközöket melyik fél szolgáltatja stb. A polgári jogi

(megbízási) jogviszonyokban a munkavégzõnek nagyfokú önállósága van, a

munkajogviszonyban ez kevésbé figyelhetõ meg.

A vállalkozást illetõen a Polgári Törvénykönyv, mint eredménykötelemrõl tesz

említést, a vállalkozó nem hivatkozhat arra, hogy gondos eljárása ellenére az

eredményt nem tudta megvalósítani. A megbízásnál viszont csak a jó gazda

gondosságát kérhetjük számon a megbízótól. A polgári jogi vállalkozó mégsem

munkaviszonyban végzi tevékenységét, hiszen a jogosult a vállalkozónak nem

igazán adhat utasítást, maximum az elképzeléseit vázolhatja fel.

Párhuzamot lehetne vonni a bérlet, az adásvételi vagy más egyéb kötelmek

kategóriájával is. Nyilvánvaló a munkaerõ “bérletérõl-bérbeadásáról”,

adásvételérõl lehetne szót ejteni, de ezek elméleti jellegû okfejtések.

3.2. Kapcsolat a közigazgatási joggal

Ami a legszembetûnõbb határfelület az a közszolgálati jogviszonyban testesül

meg (közalkalmazotti és köztisztviselõi jogviszony) az elhatárolást a

címzettségben foghatjuk meg leginkább; a közigazgatási szervek kifelé ható

aktusai közigazgatási jogviszonyt teremtenek (állami szervek egymás közötti,

vagy állami szervek és természetes személyek közötti alá-, fölérendeltségi

viszonyai) pl. területi közigazgatási szerv a hatáskörébe és illetékességébe

tartozó közigazgatási ügyben a helyi közigazgatási szervnek utasításokat adhat.

151

Az közigazgatási szervek vezetõi és a közigazgatási szervek alkalmazottai

között a munkajog tárgyát képezõ jogviszonyok figyelhetõk meg. Például a

közigazgatási szerv vezetõje a szerv alkalmazottjával szemben munkajogi

szankciókat alkalmazhat a nem megfelelõ munkavégzés esetén.

Összefoglalva tehát a munkajog és a közigazgatás kapcsolatát illetõen azt

mondhatjuk, hogy a közigazgatási jogviszonyban a hatósági igazgatás, míg a

munka jogviszonyban a szerzõdéshez alakuló vezetési viszonyok a jellemzõk.

Sokan kapcsolatot látnak a munkajog és az közigazgatás között amiatt, hogy

hasonlónak látszó, “bírság jellegû” szankciók vannak mindkét jogágban, pl.

fegyelmi felelõsségre vonás, a közalkalmazotti és köztisztviselõi (munka)

jogban, illetõleg szabálysértési szankciók a közigazgatási jogban. A

megnyugtató elhatárolás itt is a szerzõdéses megalapozás.

A munkajogtól idegen fegyelmi felelõsségre vonást a Munkatörvény nem is

ismeri, a közalkalmazotti és köztisztviselõi törvények mégis fenntartják ezt a

jogot a munkáltatóknak. Ennek a jogpolitikai oka valószínûleg abban keresendõ,

hogy míg a versenyszférában zömmel árujellegûek a viszonyok, úgy a

közszolgálati munkajogviszonyban az állam tekintélye az “áru”.

A munkajognak egyéb jogágakkal való interdiszciplináris kapcsolatainak

vizsgálata meghaladná a jegyzet céljait.

4. A munkajogi szabályok történelmi fejlõdése

Amint azt jegyzetünk elején tárgyaltuk, a jog a társadalom gazdasági alapja által

meghatározott kategória. A gazdasági meghatározottság a munkajogi

szabályozás elején a szerzõdési szabadság talaján állott, késõbb az állam egyre

inkább beavatkozott, majd a fejlõdés oda vezetett, hogy az állam kezdte diktálni

a feltételeket.

Anélkül, hogy a történelmi elemzés magas igényével lépnénk fel, néhány

mondatban szükségesnek látszik a munkajogi szabályok kialakulásának

fejlõdéstörténetét bemutatni.

152

Az õsközösségi társadalmakban a legrátermettebb ember vezette a vadászatot és

a vezetõválasztás egyetlen kritériuma a fizikai erõ, ügyesség volt. Utasításait a

végrehajtó hordatagok csak azért hajtották végre, mert bíztak erejében,

ügyességében. A kölcsönös érdekek összhangja elõbb szokásokká, késõbb

íratlan, de annál inkább kötelezõ szokásjogi rangra emelte a hordán belüli

munkamegosztást.

A társadalmi munkamegosztás kialakította a társadalmi rétegzõdést. A folyamat

eredményeként alakult ki a rabszolgatartó társadalom, amely társadalom

alapvetõ koncepciója volt, hogy a rabszolga, mint beszélõ szerszám semmiképp

sem lehet munkajogviszony alanya. Annál inkább tárgya volt a

tulajdonjogviszonynak. A már említett társadalmi rétegzõdésbõl azonban az is

következik, hogy a rabszolgatartó és a rabszolga között kialakult egy sajátos

érdekközvetítõ réteg, amely már valóban megjelenhetett a munkajogviszonyban,

mint alany. Abban az esetben, hogyha a rabszolgák munkavégzéséért felelõ

“intézõ” maga is rabszolga volt. Úgy természetesen ez is csak polgári jogi

jogviszony lehetett, hiszen a rabszolgatartó és a rabszolga között a tulajdonos és

a dolog (áru) viszonya volt, a tulajdonos a dolgával minden jogkövetkezmény

nélkül rendelkezhetett, akár meg is ölhette, és ezért semminemû munkajogi

szankciótól nem kellett tartania. Ha felszabadított, ún. libertinus volt -

meglehetõsen ritkán - a rabszolgák munkavezetõje, akkor közte és a

rabszolgatartó között valamiféle laza elszámolási jogviszony alakult ki, ami

azonban még mindig igen messze van a munkajogviszonytól.

A feudalizmusban a munkavégzõ már nem csupán jogtárgy, bizonyos

vonatkozásban jogviszony alanyává lép elõ. Alanya lehet például az

adójogviszonynak, amennyiben adót fizet földesurának, és bár erre az állam

semminemû garanciát központilag nem vállal, adókötelezettségének teljesítése

után bizonyos jogokat szerezhet. Ezek a jogok kezdetben elég formálisak,

jószerivel csak a jobbágy életfenntartását teszik lehetõvé (megmûvelheti ura

földjét, és a termésbõl elsajátíthat annyit amennyi puszta létfenntartásához

szükséges, kereskedelmet azonban nem folytathat). Ezek a formális

“jobbágyjogok” valójában csak a feudális társadalmi gazdasági alakulat

mûködési feltételéül szolgáltak. A jobbágy helyzete alig különbözött a

153

rabszolgáétól, röghöz kötöttsége révén nem hagyhatta el “munkahelyét”, mégis

azonban kötelmek alanya lehetett: rendelkezésre állási és általános

ellenõrzéstûrési kötelezettsége volt.

Ennyiben azonban máris fejlõdés a rabszolgatartó társadalomhoz képest, mert a

rabszolgát még csak jogszabályban sem kötelezték a munkavégzésre, a

rabszolgának ez a kötelezettsége annyira természetes volt, mint a kalapács, vagy

az eke “munkavégzési kötelezettsége”.

Igazából csak a kapitalista társadalmakban alakulhatott ki munkajogi

szabályozás, hiszen minden azt megelõzõ társadalmi gazdasági alakulatban

csupán a tulajdonjog szabályozása volt a központi kérdés.

A kapitalista társadalom munkajogi fejlõdése a céhszervezetek kialakulásával

vette kezdetét. Ezek ugyan még nem voltak önálló munkaszervezetek, hanem

afféle önvédelmi jellegû szakmai szervezetek, amelyek jogi értelemben

sajátságos jogviszony komplexumnak minõsültek: a céh hordozta részint a

tanulói jogviszony elemeit, a családjogi jogviszony elemeit és bizonyos polgári

jogi elemeket is. A céh meghatározta azokat a szabályokat, amelyek alapján az

inas a mester családjánál dolgozhatott, meghatározta az inas évek számát

csakúgy, mint a mesterré válás lehetõségét, megakadályozta az inasok

szembeszegülését a mesterrel, amely folyamat végül is oda vezetett, hogy a

mester “munkaadóvá”, az inas “alkalmazottá” vált. A céh jogviszonyában

azonban az inasnak szinte csak kötelmei voltak. Mégis fejlõdésként értékelhetõ,

hogy a mesterré válás feltételeinek teljesítésével a volt inas jogokhoz juthatott.

A kapitalizmusban megindulhatott a közszolgálati jogviszony kifejlõdése is,

hiszen az igazgatási teendõk, a bíráskodás, már nem hûbérúri hatáskörben van,

hanem ezen hatalom letéteményese mindinkább a központi hatalmat

megtestesítõ állam. A fejlõdés fõ mozgatórugója a profit elérése. A tõkés

“megvásárolja” a munkás munkaerejét, és ezáltal profitra tesz szert. A

“vásárlás” azonban nem polgári jogi jogviszonyban történik, szó sincs a

szolgáltatás és ellenszolgáltatás értékarányosságáról. Ezt maguk a munkások is

észreveszik, és elõbb ösztönösen, majd szervezetten kezdenek fellépni a

munkaadói kizsákmányolás ellen. Erre az idõre tehetõ a munkajogi fejlõdés

azon szakasza, amikor is a munkaharc eredményeként megjelennek az elsõ

154

tarifaszerzõdések. A tarifaszerzõdések kezdetben “fekete bárány” képében

jelentek meg a munkaadók szemében. A munkabértarifákat rögzítették.

Szerkezetüket tekintve normatív és kötelmi részre tagozódott: a normatív

részében találhatók a munkavállalók által kiharcolt kedvezmények,

munkafeltételek és egyáltalán a mûködés leírása. A kötelmi rész a mûködéssel

kapcsolatos garanciális megállapodásokat tartalmaz, például arra vállal garanciát

a munkavállaló, hogy amennyiben a munkaadó is betartja a szerzõdés elõírásait,

úgy maga is szerzõdésszerûen fog teljesíteni, ellenkezõ esetben azonban

kilátásba helyezi a sztrájk lehetõségét. Ugyancsak a tarifaszerzõdés kötelmi

része tér ki az egyeztetési kötelességre, ami a jelenlegi munkatörvényünk 200.§-

ának múltbeli leképezõdése. A mai munkajogunkban is ismert sztrájk szintén

ebbõl az idõbõl eredeztethetõ.

Miután a munkaadói oldalnak is érdeke volt a tarifaszerzõdés betartása, nyomást

gyakorolt az államra, hogy revideálja álláspontját a merev tiltást illetõen. Ettõl

kezdve az állam tûrni kezdi a tarifaszerzõdéseket. A munkaharc során a

munkavállalók újabb és újabb igényekkel “állnak elõ”, melyeket a munkaadók

hol teljesítenek, hol megtagadnak. Körülbelül ezzel párhuzamos a munkavállalói

oldalon - attól szervezetileg mégis elkülönülve - a szakszervezeti mozgalom

megerõsödése. A szakszervezetek, mint a vezetettek érdekvédelmi szervezete

jelent meg. Szervezetileg a munkavállalóktól elkülönült munkavállalói

érdekvédelmi-érdekképviseleti szerv. Országos méretû szervként - még

pluralista viszonyok között is - képes arra, hogy a munkavállalói oldal érdekét

megjelenítse. Ily módon befolyást gyakorol a munkajogi jogalkotásra. A

hatályos munkajogi szabályozás ma már szerte a világon kifejezett állami

elismeréssel viseltetik a szakszervezet által megkötendõ kollektív szerzõdés

(egyes országokban még ma is használatos a tarifaszerzõdés) rendelkezéseire

vonatkozóan. A legtöbb ország tételes munkajogában pl. tért hódított az a

gyakorlat, hogy a kollektív szerzõdésben a tételes jog szigorához képest a

munkavállalókra nézve kedvezõbb rendelkezések rögzíthetõk. Ez utóbbi pedig

már egyértelmûen azt jelenti, hogy a munkaharc során a tarifa (kollektív)

szerzõdések a tiltáson, a tûrésen keresztül ma már kifejezetten támogatásban

részesülnek.

155

5. A munkajogviszony

A munkajogviszony - hasonlóan a polgári jogban megismert kötelmi

jogviszonyhoz - relatív szerkezetû jogviszony, melynek pólusain jogosulti,

illetõleg kötelezetti pozícióban állnak a felek.

5.1. A munkajogviszony alanyai

A fent említett jogosulti, illetve kötelezetti pozícióban álló felek egyike a

munkaadó vagy más néven munkáltató, másika pedig a munkavállaló. Ebben a

jogviszonyban azonban önmagukban jogosultak és kötelezettek is a felek a

munka végzésére, díjazására, ellenõrzésére, és annak tûrésére, irányítására stb.

(ld. még 5.3.1.).

A munkavállalói jogalanyiság fontos feltétele a tankötelezettség teljesítése.

Ennek hiányában a 14. életévét betöltött tanuló létesíthet munkajogviszonyt,

amennyiben tankötelezettségének a felnõttek iskolai oktatásában tesz eleget.

Ugyancsak munkajogviszonyt létesíthet az, aki közigazgatási felmentést kapott a

tankötelezettség alól.

A munkáltató jogalanyiságáról a Mt. tételesen nem szól, a bírói gyakorlat

munkáltatónak tekinti a magánmunkáltatót a jogi személyiségû vagy azzal nem

bíró gazdasági társaságot, állami vállalatot, szövetkezeteket, költségvetési

szervet, alapítványokat és közalapítványokat, társadalmi szerveket és

köztestületeket stb.

5.2. A munkajogviszony tárgya

A munkajogviszony tárgya alatt röviden szólva azt értjük, amire a jogviszony

irányul, pontosabban, amire a munkáltató és a munkavállaló jogai és

156

kötelezettségei irányulnak. Az, hogy ezek a jogok és kötelezettségek miként

viszonyulnak egymáshoz, ez már a munkajogviszony tartalmi kérdése.

A munkajogviszonyban a munkaerõnek az értékesítése, illetõleg annak

elsajátítása történik a munkáltató ellenõrzése alatt és utasításai szerint.

5.3. A munkajogviszony tartalma

A munkajog statikusan értelmezve olyan jogviszony, amelyben a jogosult és a

kötelezett egyaránt lehet a munkáltató, illetõleg a munkavállaló. A

Munkatörvénybõl absztrahált alapjogok és kötelességek a munkáltatók és

munkavállalók vonatkozásában úgy viszonyulnak egymáshoz, mint egy jól

mûködõ gép fogaskerekei. A munkavállalói kötelességekkel szemben

munkáltatói jogok, míg a munkavállalói jogokkal szemben munkáltatói

kötelességek állnak. Miután a Munkatörvény (1992. évi XXII. tv.) tételes

ismertetése nem célunk, a törvény rezüméjét az alábbi didaktikai bontásban

mutatjuk be:

A munkaszerzõdéssel és azzal egyenértékû aktusokkal (pl. kinevezés, választás

és annak elfogadása stb.) létrejövõ munkajogviszonynak vannak az idõ

múlásának kevésbé kitett, viszonylag állandó jellegû elemei, ezeket

alapkötelezettségeknek, illetve alapjogoknak nevezhetjük. Ezen túlmenõen

természetesen vannak a jogviszonynak részletekbe tekintõ kazuisztikus elemei.

Ezek a részletkérdések a mindenkori politikai változások függvényében, a

gazdaság erejéhez, a társadalom teherviselõ képességéhez, a szükséglet-

kielégítéshez képest gyakran változhatnak. Emiatt ezeket dinamikus elemeknek

nevezhetnénk.

A jogviszony tárgyalásakor a fentiek szem elõtt tartása egy jól hasznosítható

rendszerszemléletet biztosít.

5.3.1. A munkajogviszony elemei

157

A munkajogviszony elemeit a könnyebb áttekinthetõség kedvéért statikus

szemléletben (fõ- és mellék) jogokra, illetve kötelezettségekre bonthatjuk. A

kötelezettségekkel szemben jogosultságok állnak. Az alábbi áttekintés a Munka

Törvénykönyvébõl kivonatolt absztrakció eredménye.

5.3.1.1. Munkavállalói kötelességek

Az alábbiakban bemutatjuk a Munkajog jogszabályi hátterébõl különbözõ

helyekrõl elõhívott munkavállalói kötelességeket.

A jogszabályok nyilván nem ilyen logika szerint építkeznek, didaktikai

megfontolásokból mégis célszerûnek látszik egy ilyen megközelítés:

a)Rendelkezésre állási kötelezettség /Mt.104.§ (4.) bek)/

a/1. Megjelenési kötelezettség /Mt. 103.§ (1.) bek. a.)/

a/2. Jelenléti kötelezettség /Mt.10.§ (1.) bek. a.)/

a/3. Készenléti kötelezettség /117.§ (2.) bek./

b) Munkavégzési kötelezettség /M. 10.§ (1.) bek.b.,10. § (2.) bek./

c)A munkakörnek és a szervezeti rendnek megfelelõ magatartás

tanúsításának kötelezettsége /Együttmûködési kötelezettség Mt.103.§ (1.)

bek.b.,103.§ (2.) bek./

c/1) Információadási kötelezettség (Bírálati kötelezettség)

c/2 Információtól való tartózkodás kötelezettsége /Mt.3.(3.)bek.,

Mt.103.(3.) bek./

c/3 Oltalmi kötelesség

c/3/1 Élet, egészség, testi épség oltalmazása

- A Munkatársak veszélyeztetésének tilalma

- Önveszélyeztetés tilalma

c/3/2 Vagyontárgyak oltalmazásának kötelessége

c/4 Tûrési kötelezettség

c/4/1 Ellenõrzés tûrése

158

c/4/2 Eljárásba vonás tûrése

c/5 A méltó magatartás tanúsításának kötelezettsége

- A munkakörhöz méltó magatartás tanúsításának, illetve

- A munkakörön kívüli magatartás tanúsításának

kötelezettsége

5.3.1.2. A munkáltatói jogok

A munkáltatói jogok kigyûjtésének ugyanaz az oka és a technikája, mint a

munkavállalói kötelességek esetében. Íme tekintsük át ezeket:

a) Irányítási jogkör;

b) A munka feletti felügyelet joga;

c) Fegyelmezési jogkör (a közalkalmazottaknál és köztisztviselõknél);

d) A kiemelkedõ teljesítmény külön elismerésének joga;

e) A tulajdonosi jogkör;

f) Személyzeti jogkör;

f/1 Alkalmazási jogok

- választási jogok

- kinevezési jogok

f/2 Minõsítési jog

f/3 Kedvezményezés joga

f/4 A jogviszony módosításának joga

f/5 A jogviszony megszüntetésének joga

5.3.1.3. Munkáltatói kötelességek

a) Foglalkoztatási kötelezettség;

b) A munka díjazásának kötelezettsége;

c) A gondoskodási kötelezettség;

159

c/1 Védelmi kötelesség

c/2 Információadás kötelessége

c/3 Támogatási (ellátási) kötelezettség

5.3.1.4. A munkavállalói jogok

a) A foglalkoztatáshoz való jog;

b) Pihenéshez való jog;

c) A munkáltatói cselekvést befolyásoló jog;

- bírálati jog

- véleményezési jog

- javaslattételi jog

d) A jogviszony megszüntetésének joga.

5.3.2. A munkajogviszony mûködése

A munkajogviszony mibenlétérõl szóló pontban tulajdonképpen statikusan

értelmeztük a munkajogi intézményrendszert. Az elméleti alapvetés után

mindezeket - dinamikájukban - a munkaszerzõdések érvényesülése során

követhetjük nyomon. A munkaszerzõdés (valamint a közalkalmazotti-

köztisztviselõi- kinevezés és annak elfogadása) a munkajogviszony

(közalkalmazotti, köztisztviselõi jogviszony) keletkeztetésének általános

jogalapja a munkaszerzõdés, illetõleg a kinevezési okirat és annak elfogadása. A

munkaszerzõdéseknek ahhoz, hogy a törvény joghatásait élvezhesse, formai és

tartalmi kellékeknek kell megfelelniük.

5.3.2.1. A munkajogviszony mûködésének feltételei

A jogviszony mûködéséhez szükséges, hogy az alapul fekvõ szerzõdés érvényes

legyen, de annak ismerete is elengedhetetlenül fontos, hogy mikortól meddig

160

fûzõdnek jogok, illetve kötelezettségek a jogviszonyhoz. Vizsgáljuk meg, hogy

a mostani állapotok szerint a mûködésnek mely feltételeit fedezhetjük fel a

Munka Törvénykönyv különbözõ helyein.

a.) Érvényességi kellékek

a/1. Formai érvényességi kellékek

a/1/1 Alanyi érvényességi kellékek

a/1/1/1.munkavállalói alanyi érvényességi kellékek

a/1/1/2 munkáltatói alanyi érvényességi kellékek

a/2. Nyilatkozati érvényességi kellék

a/2/2 Alaki követelmények

a/2/3 egyéb követelmények

a/3. Tartalmi követelmények

a/3/1 Kötelezõ megállapodások

a/3/2 Lehetséges megállapodások

b.) Hatályossági kellékek

b/1. Akaratnyilatkozati feltételek

b/1/1.felfüggesztõ feltétel

b/1/2. bontó feltétel

5.3.3. A munkavégzésre irányuló jogviszony fajai

Jegyzetünk IV. fejezetében már találkoztunk munkavégzésre irányuló

szerzõdésekkel, ott azonban a felek (a megrendelõ és a vállalkozó, a megbízó és

a megbízott) autonóm struktúrában vannak. Ennél fogva nem fordulnak elõ az

alá-fölérendeltségi “munkajogi kötöttségek”. Ettõl függetlenül jól megférnek

egymással a munkahelyeken a munkajogviszony és a polgári jogviszony

keretében végzett munka (megbízási, K+F) szerzõdések stb.). A munka

161

törvényének generális hatálya miatt hajlamosak vagyunk a munkajogot csak a

Munkatörvényen keresztül szemlélni, holott mind a köz(szolgálati)

alkalmazottak, mind a köztisztviselõk a munkajogban szabályozott módon

végzik munkájukat. A következõképpen tekintsük át a munkavégzésre irányuló

jogviszony fajait:

a.) Polgári jogi jellegû jogviszonyok

a/1. Megbízás

b/2. Vállalkozás

b.) A közszolgálati jogviszony

c.) Köztisztviselõi jogviszony

d.) A versenyszféra munkajogviszonya

d/1. Vállalati munkajogviszony

d/2. Szövetkezeti és egyesületi jogviszony

d/3. Magánmunkáltatói jogviszony

5.4. A munkajogviszony specialitásai

Általános jogelv (lex specialis elve), hogy a speciális rendelkezések - tekintve,

hogy közelebb állnak a megoldandó problémához - megelõzik, sõt lerontják az

általánosokat. Amire tehát speciális rendelkezés van, ott az általános nem

használható. Némely esetben azonban maga a speciális jogszabály engedi meg,

hogy az általános jogszabály érvényesüljön. A munkatörvényhez képest

speciális a közalkalmazottak, illetõleg a köztisztviselõk jogállásáról szóló

jogszabályi rendelkezés, mégis számos munkatörvénybeli paragrafus

alkalmazandó a közalkalmazottakra, illetõleg a köztisztviselõkre is.

5.4.1. A közszolgálati jogviszony jellemzõi

A közszolgálati jogviszony legfontosabb jellemzõje maga a személyi köre. Ide

soroljuk ugyanis az állami és helyi önkormányzati költségvetési szerveknél

foglalkoztatottak széles körét.

162

A közalkalmazotti jogviszonnyal összefüggõ kérdéseket törvény,

kormányrendelet, miniszteri rendelet, továbbá az egyes közalkalmazotti

munkahelyek szabályzatai (kollektív szerzõdés vagy közalkalmazotti szabályzat)

szabályozzák. A belsõ szabályzatok nem lehetnek jogszabállyal ellentétesek. Ez

nem jelenti azt, hogy nem lehetne a jogszabályi kereteket a közalkalmazottakra

kedvezõbben szabályozni. Ehhez csupán a jogszabály felhatalmazása kell. A lex

specialis elve nem jelenti azt, hogy a közalkalmazottakra csak a “saját

törvényük”, a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.)

vonatkoznék. A közalkalmazotti jogviszonyra a Munka Törvénykönyve

szabályait is alkalmazni kell. Maga a speciális jogszabály, tudni illik a Kjt.

mondja meg, hogy mely Munkatörvényi rendelkezések alkalmazhatók és

melyek nem.

Az imént megismert statikus jogok és kötelességek a közalkalmazottak esetében

is hasonlóak. Talán egy árnyalattal jobban szabályozott az együttmûködési jog,

és külön nevesítve vannak a közalkalmazottak részvételi jogai, melyeket a

munkáltatóval közalkalmazotti jogviszonyban álló közalkalmazottak közössége

nevében az általuk közvetlenül választott közalkalmazotti tanács, illetve

közalkalmazotti képviselõ gyakorol. Magát a közalkalmazotti jogviszonyt a

munkáltató és a közalkalmazott létesíti kinevezéssel és annak elfogadásával. Az

elfogadásban rejlõ konszenzualitás következtében a közalkalmazott által

elfogadott kinevezés formáljogilag szerzõdésnek tekinthetõ.

Az 5.3.2.1 pont a.) alpontjában tárgyalt érvényességi kellékek közül való

kötelezõ megállapodások a közalkalmazottak esetében azzal egészülnek ki, hogy

a kinevezési okmánynak tartalmaznia kell a közalkalmazott besorolásának

alapjául szolgáló fizetési osztályt, és fokozatot, illetményét, továbbá munkakörét

és a munkavégzés helyét.

A lehetséges megállapodásokban más, a közalkalmazotti jogviszonyt érintõ

kérdés is meghatározható.

A közalkalmazotti státus sokak szemében irigyelt “egzisztenciális biztonsága”

azzal is magyarázható, hogy az állam tekintélye áll mögötte. Már a jogviszony

163

létesítésében van egy bizonyos “biztatás”: a jogviszony fõ szabály szerint

határozatlan idõre jön létre. Határozott idejû jogviszonyt csak egy konkrét

feladat, vagy egy bizonyos munka elvégzésére, illetõleg helyettesítésre engedi

meg a Kjt. A Felsõoktatási Törvény a tanársegédi és adjunktusi munkakörökre

engedi meg a határozott idejû jogviszony létesítését. A közalkalmazotti

jogviszony megszûnése tulajdonképpen nem sokban tér el a munkajogviszony

megszûnésétõl. A jogviszony megszûntetése esetén azonban vannak

specialitások. Így pl. a jogviszony áthelyezéssel történõ megszüntetésekor

feltétel, hogy az áthelyezés a Kjt. hatálya alá tartozó munkáltatók között

történjék. Megszüntethetõ továbbá a jogviszony fegyelmi elbocsátással is. A

fegyelmi felelõsség intézménye egyébként is elhatároló ismérve a

közalkalmazotti jogállásnak, azt ugyanis a mai Munkatörvényünk már nem

ismeri. Az állami közszolgálatiság miatt presztízs okokból került be a

jogszabályba, hogy fegyelmi vétséget követ el a közalkalmazott, ha a

közalkalmazotti jogviszonyból eredõ lényeges kötelezettségét vétkesen

megszegi. A felelõsségre vonás feltételeit a törvény pontosan megadja. A

fegyelmi büntetések (megrovás; az elõmeneteli várakozási idõ

meghosszabbítása; közalkalmazotti címtõl való megfosztás; magasabb vezetõ,

illetve vezetõ beosztás visszavonása, elbocsátás) nagyon szigorúan szabályozott

eljárási rendben történt fegyelmi eljárás eredményeképpen szabhatók ki.

Ugyancsak specialitás a versenyszféra munkajogához képest a közalkalmazottak

régi-új elõmeneteli és il letményrendszere. A szorzószámos

illetményrendszernek sok országban jól bevált gyakorlata van. (Hazánkban is

ismert volt, sõt volt olyan idõ, amikor a közalkalmazottnak még adót sem kellett

fizetnie.) Maguk a közalkalmazotti munkakörök az ellátásukhoz szükséges

iskolai végzettség, illetve képesítés alapján közalkalmazotti osztályokra

tagozódnak: az úgynevezett “kiemelt” osztályba az egyetemi végzettséget; míg a

“felsõ” közalkalmazotti osztályba a fõiskolai, vagy középiskolai

végzettséget/felsõfokú szakképesítést; szerzett közalkalmazottak kerülhetnek. A

“közép” közalkalmazotti osztályba a középiskolai végzettséggel, vagy az

általános iskola után megszerzett középfokú szakképesítéssel bírók kerülnek.

164

Végül pedig “alsó” közalkalmazotti osztályba kerülnek a legfeljebb általános

iskolai végzettséget igénylõ munkakörök betöltõi. A közalkalmazotti

osztályokhoz úgynevezett fizetési osztályok kapcsolódnak, melyek pedig fizetési

fokozatokra tagozódnak.

5.4.2. A köztisztviselõi jogviszony jellemzõi

A közszolgálat másik jellemzõ nagy területe a köztisztviselõi terület. Ide

soroljuk a központi közigazgatási szervek (Miniszterelnöki Hivatal,

Minisztériumok és Országos Hatáskörû Szervek), továbbá ezek területi, helyi

szerveinél, a megyei/fõvárosi közigazgatási hivatalokban, valamint a helyi

önkormányzati képviselõtestületek hivatalában foglalkoztatottak körét.

Önmagában nem a munkahely a meghatározó a státus szempontjából, hisz maga

a törvény, a köztisztviselõk jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. tv. szorítja meg a

fogalmat annyiban, hogy csupán a törvény hatálya alá tartozó feladat- és

hatáskörben eljáró ügydöntõ, illetve érdemi ügyintézõ és vezetõ, valamint

ügyviteli feladatot ellátó és ügykezelõ lehet köztisztviselõ, minden más

munkavállaló fizikai alkalmazottnak minõsül.

A köztisztviselõi jogviszony az állam és az önkormányzat, valamint a nevükben

foglalkoztatott köztisztviselõ között létesített jogviszony, amelyben a feleket

sajátos kötelezettségek terhelik, és jogok illetik meg. Ha a köztisztviselõ

kinevezése valamely testület hatáskörébe tartozik, a kinevezést, a felmentést, az

összeférhetetlenség megállapítását, továbbá a fegyelmi eljárás megindítását és a

fegyelmi büntetés kiszabását a testület nem ruházhatja át. A közszolgálati

jogviszony létesítésénél specialitás, hogy az csak büntetlen elõéletû,

cselekvõképes magyar állampolgárral létesíthetõ. A fokozott szakértelmi elvárás

miatt jogszabályi kívánalom, hogy a központi közigazgatási szerv

alaptevékenysége (a miniszter, országos hatáskörû szerv vezetõje által

alaptevékenységként meghatározott tevékenységi kör) keretében csak felsõfokú

végzettségû köztisztviselõt alkalmazhat. A jogszabály pontosan meghatározza az

egyes állami közfunkciók ellátásának feltételeit, csakúgy, mint az

összeférhetetlenség eseteit.

165

Ez utóbbira példa, hogy nem létesíthetõ közszolgálati jogviszony abban az

esetben, ha a köztisztviselõ ezáltal valamely hozzátartozójával kerülne

irányítási/felügyeleti, ellenõrzési vagy elszámolási kapcsolatba.

Összeférhetetlenségi ok az is, hogy fõ szabály szerint a köztisztviselõ nem lehet

helyi önkormányzati képviselõ annál az önkormányzatnál, amely az õt

alkalmazó közigazgatási szerv illetékességi területén mûködik; vagy pl. az, hogy

a köztisztviselõ munkavégzéssel járó egyéb jogviszonyt -tudományos, oktatói,

mûvészeti, lektori, szerkesztõi, valamint jogi oltalom alá esõ szellemi

tevékenység kivételével- csak a munkáltatói jogkör gyakorlójának engedélyével

(a vezetõi megbízású köztisztviselõ még engedéllyel sem) létesíthet. Az

összeférhetetlenségi okot nyilván maga a köztisztviselõ kell, hogy észlelje, és

bejelentse munkáltatójának. A munkáltatói jogkör gyakorlója a jogszabály

szerint dönti el, hogy a hivatkozott ok valóban összeférhetetlen-e a

közszolgálattal, avagy sem. A köztisztviselõ elõmeneteli és illetményrendszere

elveiben hasonló a közalkalmazottihoz. Specialitás ugyanakkor az, hogy a

köztisztviselõ magasabb besorolási fokozatba történõ átsorolásához sajátos

minõsítésen kell átesnie: az átsorolás feltétele, hogy a köztisztviselõ a

feladatainak ellátására legalább “alkalmas” minõsítést kapjon, és a következõ

besorolási fokozathoz jogszabályban, közigazgatási szerv által írásban elõírt

feltételeket teljesítse. A köztisztviselõnek bizonyos besorolásokhoz

közigazgatási alap-, illetve szakvizsgát kell tennie.

A köztisztviselõkre fokozottan igaz az 5.3.1.1. c) pont c/2 alpontjában írt

kötelesség: a köztisztviselõ köteles megtartani az állami és szolgálati titkot. Ez

azt jelenti, hogy illetéktelen személynek és szervnek nem adhat tájékoztatást

olyan tényekrõl, amelyek tevékenysége során jutottak tudomására és

kiszolgáltatásuk az állam, a közigazgatási szerv, munkatársa vagy az

állampolgár számára hátrányos, vagy jogellenesen elõnyös következményekkel

járna.

6. A sport munkajogviszony

166

A munkajogviszonyok közül sajátos helyet foglal el a sport munkajogviszony,

mert jogok és kötelezettségek illetik, illetve terhelik a munkavállalót, mintha a

munkavégzés nem olyan tevékenységekben állna, amit az emberek többsége

szórakozásnak tekint. Éppen ez jelenti a specialitást, hogy a játékos

sporttevékenységet élethivatásszerûen mûvelõ sportjátékos munkavégzési

kötelezettsége keretében “játszik”, vagyis nem saját maga szórakoztatására,

hanem a munka irányításával megbízott utasítására. Ha egy nem sport

munkatársi státusban álló alkalmazott munkaidõben a rendelkezésre állási

kötelezettségét azáltal szegi meg, hogy kézilabdázik vagy kocog, az fegyelmi

vétséget követ el, ha viszont a profi kézilabdás teszi ugyanezt, az teljesen

természetes, a munkaköri leírásának megfelelõ munkavégzés. Mint ahogy a

polgári jogi jellegû munkavégzésre irányuló jogviszonyokat (megbízás,

vállalkozás) az különbözteti meg a munkajogviszonytól, hogy az elõbbieknél

nincsen rendszeres rendelkezésre állási kötelezettség, és a munka irányításával

megbízott utasításaihoz való alkalmazkodási kényszer, ugyanúgy a sportot

szórakozásból, szabadidejében végzõ sportoló tevékenysége is ugyanezen

vonatkozásokban különbözik a profi sportolóétól. Az más kérdés, hogy a

hivatásos játékosnak is szórakozást jelenthet a játék, de az ugyanaz a kategória,

mint amikor akárki más szubjektív megítélése szerint hobbinak, szórakozásnak

tekinti a munkáját. Az tehát nem kizáró ok, sõt éppen a legszerencsésebb

hivatásválasztás, mert akár sportmunkatársról, akár más szakmáról legyen szó,

az ilyen szerencsés munkavállaló soha sem érzi kényszernek a munkát, nem érzi

azt, hogy a munkaerejét tulajdonképpen áruba bocsátja, nincsen

kizsákmányoltság érzése. Ami tehát cezúrát jelent a sportmunka jogviszony és a

hobbi-sportolás között, az éppen az a körülmény, hogy a sportmunkavállaló a

munkáltató rendelkezéseit betartva, abban az idõkeretben, amelyet számára a

sport munkajogviszonyban elõírtak, köteles rendelkezésre állni. A hobbi játékos

szabad belátására van bízva, hogy milyen edzettségi szintet kíván elérni, milyen

módszerekkel, milyen idõkeretben, naponta hány órát edz, míg a

munkajogviszony alapján sportoló munkavállaló nem maga dönt ezekrõl a

kérdésekrõl. A sporttevékenységre való felkészülés rendszerint része a

167

sportszerzõdéseknek. A sportmunkavállaló tulajdonképpen szolgálatvállaló,

hiszen munkaerejét, “sportolását” valaki más részére teljesíti. Ebbõl a

szempontból a sport munkajogviszony tágabb értelmû jogviszony, mint amit a

munkajogban megismertünk. A sportmunkavállaló rendelkezésre állása speciális

esetben a munkavégzéstõl való tartózkodásban is állhat, ami a munkajog

hagyományos kategóriái szerint elképzelhetetlen. [ /A sportmunkavállaló a

csapat érdekében adott esetben köteles a kispadon maradni, a munkajogban

megismert rendelkezésre állási kötelezettségben viszont ilyenre példát sem

találunk./ Emlékeztetõül a kötelezettségek sorrendjében v.ö.: Munkatörvény -

Mt. -. 103.§ (1.) bek. a), 10.§ (1.) bek. a.), 117.§ (2.) bek. , 10 § (1.) bek. b.),

10.§ (2.) bek. , 103. § (1.) bek. b.) , 103. § (2.) bek. , 3.§ (3.) bek. , 103. § (3.)

bek./] Nem járunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk, hogy a sport

munkajogviszonyban álló munkavállalót terhelõ ugyanolyan általános

engedelmességi kötelem terheli, mint amilyen a közszolgálati jogviszonyban

álló közalkalmazottat. A sportmunkavállaló szerzõdése a sportolás

meghatározott fajtájára szól, ugyanúgy munkát végez, mint a fizikai vagy

szellemi munkás, ezért a munkavégzésére vonatkozó szabályok a munkajogban

találhatók.

Néhány speciális vonatkozást esetjogi döntések alapján ( Bossmann ügy, Balog

ügy , Walrawe ügy stb.) elõadásainkon fogunk megbeszélni.

7. Felelõsségi alakzatok a sportban

A felelõsségi alakzatok között tárgyaljuk a polgári jog keretébe tartozó

kártérítési felelõsséget csupán abból a praktikussági megfontolásból, hogy a

példákat a sport világából merítjük. A kártérítési felelõsség kérdése akkor

merülhet fel, ha a kár bekövetkezett, és a kárt valamely konkrétan megjelölhetõ

személy okozta. Nem elég tehát a felmerült kár, szükséges az okozati

összefüggés megléte is a károkozó magatartás és az eredmény között.

Károk sportszerzõdésbõl és szerzõdésen kívül is keletkezhetnek. Ami az elõbbit

illeti, az viszonylag kevés problémát vet fel a gyakorlatban, hisz a felek a

szerzõdésükben részletesen szabályozhatják ebbéli kapcsolatukat, nem is

168

beszélve arról, hogy a szerzõdés(szegés)en alapuló kárfelelõsség jogalapja a

gyakorlatban a legtöbbször nem vitás. Annál inkább vitás szokott lenni az

úgynevezett szerzõdésen kívüli (deliktuális) felelõsség. Ezzel a problémával a

IV. fejezetben részletesen foglalkoztunk. A jogszabály arról rendelkezik, hogy

aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Igen fontos

rámutatni a “jogellenesen” okozott károk értelmezési nehézségeire. A

jogellenesség azt feltételezi, hogy lennie kell egy jogszabálynak, amelyet a

károkozó a cselekményével megsértett. A büntetõjogi fejezetben láttuk, hogy az

élet, egészség, a testi épség a büntetõjog eszközeivel védett jogi tárgy. Láttuk,

hogy a társadalmi veszélyességet kizáró okok közé sorolja a bírói gyakorlat a

“sértett beleegyezését”, emiatt aligha hivatkozhat személyi kárra az ökölvívó, ha

olyan súlyos sérülést szenved, hogy a ringen kívül az könnyû, vagy akár súlyos

testi sértésnek minõsülne. A felmerült kár ugyan nem csupán vagyoni kár lehet,

mégis megállapíthatjuk, hogy a testi épség károsodása önmagában nem alapozza

meg a kár bekövetkezését. Ahhoz szükséges az ennek következtében beálló

vagyoni hátrány. Ha tehát a ruházata, vagy valamely eszköze megrongálódott

(konkrétan felmerült kár), avagy esetleg jelentõs orvosi kezelési költséget kellett

sérülése következtében elviselnie, vagy munkabérkiesést tud bizonyítani, akkor

valóban kára van. Amennyiben a károsult vagyoni helyzete a kár bekövetkezte

után ténylegesen nem lett ugyan rosszabb, de a károkozó esemény

következtében vagyonát nem képes oly mértékben gyarapítani, mint káresemény

elõtt, az a kár fogalom másik elemét, az úgynevezett elmaradt jövedelmeket

érinti. Egy egész sereg problémát lehetne felvetni a sporttal kapcsolatos

felelõsségi körrõl. Erre nyilván nem vállalkozhatunk, csupán felvillantunk egy

tipikusnak mondható ezzel kapcsolatos problémát: a felelõsség átvállalását. Az

nyilvánvaló, hogy a sportoló sem lehet kitéve annak, hogy munkavégzése

közbeni károsodásáért kárát magának kelljen elviselnie. Ilyen esetekben a

társadalombiztosítás a szerzõdéses viszonynak megfelelõen “helytállni” tartozik.

Így pl. ha a károsodás a sport munkakörben foglalkoztatott dolgozó munkája

közben következett be, az elszenvedett baleset társadalombiztosítási

szempontból üzemi balesetnek minõsül. Még annak sincs jelentõsége, hogy a

169

dolgozó sportoló munkakörében történt beosztásánál a munkajogi

rendelkezéseket betartotta -e.

Ennek illusztrálására ismertetjük az alábbi (megtörtént) jogesetet:

A V. Vállalat és egy sportoló munkaszerzõdést kötött határozatlan idõre.

Eszerint a kõmûves szakképzettségû sportolót ilyen jellegû munkakörben,

meghatározott órabér ellenében a vállalat központi üzemrészében foglalkoztatta

a cég. A szerzõdéskötés idõpontjában a munkavállaló mellesleg a vállalat

sportegyesületének - a salakmotoros szakosztályának - igazolt versenyzõjeként

sportolt. A vállalat erre tekintettel a speciális szakmunkás állományba helyezte,

szolgálati helyéül pedig a sportpályát jelölte ki. Ettõl kezdõdõen a munkavállaló

munkaköri kötelezettségét az edzéseken, versenyeken való részvétel, a pálya és

a motorok karbantartása jelentette. Azonos tartalmú átirányítás alapján további

hat versenyzõt foglalkoztatott a vállalat.

A munkavállaló - mint magyar válogatott - egy világversenyen balesetet

szenvedett, aminek következtében elvesztette munkaképességének 50%-át. A

sportoló munkavállaló a baleset következményeiért vállalatát tette felelõssé, és

bírósághoz fordult. Az alperes V. vállalat a felperes baleseti járadék

megállapítására irányuló igényét arra való hivatkozással tagadta meg, hogy a

vállalat nem sportmunkásként, hanem kõmûvesként alkalmazta, így álláspontja

szerint a baleset nem üzemi jellegû volt. A pert a sportoló nyerte meg, mert az

elsõfokú bíróság jogi álláspontja szerint a felperes a versenyen munkaköri

feladatát teljesítette, ezért a munkáltatója érdekében végzett tevékenysége során

bekövetkezett balesete üzemi balesetnek minõsül. Mint ahogy az lenni szokott,

az alperesi munkáltató az ítéletet megfellebbezte. Fellebbezésében az elsõfokú

bíróság ítéletének megváltoztatásával a kereset elutasítását kérte. A megyei

(másodfokú) bíróság azonban mindenben egyetértett az elsõfokú bíróságnak a

jogvita elbírálása során elfoglalt álláspontjával. Kimondta, hogy annak ellenére,

hogy a versenyszerû sportolás, az erre történõ felkészülés senki számára nem

kötelezõ, nem vitatható az a tény, hogy a felperes ezért a tevékenységért

részesült a munkáltatójától munkabérben. A sportolás, a versenyzés általában

csupán lehetõség a dolgozó számára. A felperes mindezt munkaidõben folytatta,

és kizárólag ezért kapta a munkabérét. Ilyen körülmények között az kellett

170

megállapítania, hogy a felperes munkaköri kötelezettségének tett eleget, amikor

a baleset bekövetkezésekor versenyzett. Ebbõl következõen pedig a balesetét

üzemi balesetnek kellett minõsíteni. A megyei bíróság megítélése szerint a

vállalat átirányításának szabályos vagy szabálytalan volta ennek a kérdésnek az

elbírálása során nem tekinthetõ releváns tényezõnek. Az alperes álláspontjának

elfogadása ugyanis arra az eredményre vezetne, hogy ha a munkáltató a

munkajogi szabályok megsértésével ad a dolgozónak utasítást a munkavégzésre,

az így elszenvedett balesetet sem lehetne üzemi jellegûnek tekinteni.

Mindezekre figyelemmel a megyei bíróság helybenhagyta az elsõfokú bíróság

ítéletét.

7.1. Fegyelmi felelõsség

A Sportági Szakszövetségek keretében sporttevékenységet folytató igazolt

sportolók -ideértve az edzõk, játékvezetõk, versenybírák, választott

tisztségviselõk és egyéb sportszakemberek- sporttevékenységgel összefüggõ

fegyelmi felelõsségét, hazai jogunkban a 4/1991 (V.16) MKM sz. rendelet

keretjelleggel szabályozta. A rendeletet a sporttörvény hatályon kívül helyezte

ugyan, de a tapasztalat szerint a sportági szakszövetségek továbbra is annak

erõvonalai mentén alakították ki a gyakorlatukat. A rendelet keretjogszabály

volt. A keretjellegûség arra utal, hogy a konkrét fegyelmi eljárás

szövetségi/egyesületi fegyelmi szabályzatokban foglalt elõírások szerint

történik.

7.1.1. A sportfegyelmi szabályzatok személyi hatálya

A rendelet személyi hatálya alá tartoztak az egyes sportági szakszövetségek,

illetve a vele tagsági viszonyban álló sportegyesületek, a sportiskolák, a diák-

sportegyesületek és azok az egyéb sporttal foglalkozó jogi személyek, amelyek

tevékenységi körében (TEÁOR) valamilyen sporttevékenység szerepel. A

jogszabály a “sportegyesület” gyûjtõnevet használja az 1.§-ában, nevezetesen,

171

hogy a sportegyesület a rendelet keretei között maga állapítja meg a maga

sportfegyelmi szabályzatát.

A sportfegyelmi szabályzat hivatott arra, hogy részletesen körülírja azokat a

vétségeket, amelyekért sportfegyelmi felelõsségre vonásnak van helye, továbbá

nevesítse a konkrét sportfegyelmi büntetéseket és nem utolsósorban az, hogy

állapítsa meg a sportfegyelmi eljárás lefolytatására jogosult fegyelmi fórumokat

és az eljárás szabályait.

7.1.2. Sportfegyelmi vétség

A hivatkozott jogszabály a civil szabályozásból kölcsönözte

intézményrendszerét. Figyelemmel volt a fegyelmi cselekmények (fegyelmi

okok) társadalmi megítélésére, a hagyományos represszív joghátrányokat

sajátságosan ötvözte a preventív és a reparatív szankciókkal. A vétség

definícióját a szabálysértési és a büntetõ jogban használatos definícióhoz képest

példálózó jelleggel, viszonylag elnagyoltan adta meg a jogalkotó: Sportfegyelmi

vétséget követ el az a sportoló, aki:

a) a verseny-, illetõleg játékszabályokat vétkesen megszegi;

b) a sporttevékenységgel összefüggésben bûncselekményt követ el;

c) a sportteljesítmény fokozására tiltott teljesítményfokozó szert vagy

módszert (dopping) alkalmaz, illetõleg annak alkalmazásában

közremûködik;

d) a tagsági viszonyából eredõ kötelezettségeit más módon vétkesen

megszegi.

Mint láttuk, a jogalkotó a “tényállásszerûséggel”, ha úgy tetszik a büntetni

rendeltséggel határozta meg a vétségeket, noha a büntetni rendeltség a

jogszabály szóhasználata szerint valójában csak büntetni “felhatalmazottságot”

jelent. A fegyelmi vétség elkövetõje ugyanis a fegyelmi szabályzatban

meghatározott fegyelmi büntetésekben “részesíthetõ”. Ezt követõen a rendelet

katalógusszerûen közli a “menüt”:

172

7.1.3. Sportfegyelmi büntetések

A jogszabály tételesen felsorolta a sportfegyelmi büntetéseket. Ezek pedig a

következõk lehetnek:

7.1.3.1. Írásbeli figyelmeztetés

Ezzel a fegyelmi büntetéssel a csekélyebb súlyú sportfegyelmi

szabályszegéseket célszerû szankcionálni.

7.1.3.2. Pénzbüntetés

Pénzbüntetés fegyelmi büntetésben az a sportoló részesíthetõ, aki a

sporttevékenységével összefüggésben munkabérben vagy munkabéren kívüli

juttatásban részesül. A pénzbüntetés összege nem haladhatja meg a sportoló

juttatásainak egyhavi összegét.

7.1.3.3. Meghatározott kedvezmények és juttatások csökkentése, illetõleg

megvonása

Ez a fegyelmi büntetés feltûnõen összefügg az elkövetett fegyelmi vétséggel. Az

olyan típusú fegyelmi vétségek esetén alkalmazható, amikor a sportszerûtlenség,

fõképp illetéktelen elõnyök elfogadásában áll. Nem sorolhatjuk azonban ebbe a

körbe az eredménytelenség esetén elõforduló prémium megvonást, az

eredménytelenség ugyanis nem fegyelmi ok (bár nem is dicsõség). A fegyelmi

ok meghatározásakor nem szabad kiterjesztõen értelmezni a jogszabályi

kereteket.

Álláspontunk szerint a kedvezménymegvonás nem érintheti azokat a garanciális

juttatásokat, amelyek megvonása a sportoló egzisztenciáját alapjaiban rendítené

meg. Nem érintheti továbbá a szociális juttatásokat (orvosi vizsgálat, étkezési

hozzájárulást, stb.) sem. Érintheti viszont az Európa-bajnoki, világbajnoki

173

jutalmazást, sõt azokat a kedvezményeket is, amelyeket a kiemelkedõ

teljesítm ény külön elismeréseként biztosított az egyesület. A korábban

kitüntetett sportoló, amennyiben fegyelmi vétség folytán a késõbbiek során az

elismerésre méltatlanná vált, számolhat azzal, hogy tõle az adományozó az

elismerést visszavonja. A visszavonást az ISM hivatalos lapjában közzé kell

tenni.

7.1.3.4. Eltiltás - meghatározott idõre - a sporttevékenységtõl

A sporttevékenységtõl való eltiltás a saját sportágra és az elkövetett fegyelmi

vétséggel összefüggõ sporttevékenységre terjedhet ki. A valamennyi

sporttevékenységtõl való eltiltás fegyelmi büntetésben csak azzal szemben

szabható ki, aki a sporttevékenységgel összefüggésben bûncselekményt követett

el, vagy a sportteljesítmény fokozására tiltott teljesítményfokozó szert (dopping)

használ. Ha a sporttevékenységtõl eltiltás idõtartama a tizennyolc hónapot

meghaladja, a határozat rendelkezõ részét az ISM hivatalos lapjában közzé kell

tenni.

7.1.3.5. Kizárás

A büntetések az írásbeli figyelmeztetés kivételével esetenként együttesen

“halmazatilag” is alkalmazhatók.

7.1.4. Fegyelmi intézkedések

A fegyelmi eljárással összefüggésben a sportági szakszövetséggel tagsági

viszonyban álló sportegyesülettel szemben a fegyelmi, játék-, verseny- és

bajnoki szabályokban foglalt rendelkezések alapján egyéb intézkedések

alkalmazhatók.

174

7.1.5. Az elsõfokú fegyelmi eljárás

A fegyelmi büntetést a fegyelmi jogkör gyakorlója fegyelmi eljárás alapján,

indokolt írásbeli határozattal szabja ki. Az eljárás során a sportolót meg kell

hallgatni, és lehetõvé kell tenni, hogy védekezhessék, továbbá fel kell deríteni a

javára és terhére szolgáló körülményeket. Ha a tényállás tisztázott, az írásbeli

figyelmeztetés és a pénzbüntetés fegyelmi eljárás mellõzésével is kiszabható.

A fegyelmi eljárásnak a polgári peres eljáráshoz, a büntetõ eljáráshoz, illetõleg a

szabálysértési eljáráshoz hasonlóan határidõhöz kötött feltételei is vannak: a

rendelet szubjektív és objektív határidõket állapít meg. Amennyiben ezek

kimentési ok nélkül elteltek, nem lehet fegyelmi eljárást indítani, vagy annak

mellõzésével büntetést kiszabni. Az eljárás megindításának tehát akadályt szab a

szubjektív határidõ letelte: amennyiben tehát a kötelezettségszegés felfedezése

óta egy hónap eltelt, nem lehet eljárást indítani. Ami az objektív határidõt illeti:

nem indítható eljárás a sportoló ellen, ha cselekményének elkövetése óta hat

hónap már eltelt. Jogág-közi koncentráció indokolja azt, hogy ha a

kötelezettségszegés a sportjogi életviszonyok keretein túl mutató “civil”

szabálysértést, vagy bûncselekményt is megvalósít, illetve ha bûncselekmény

miatt büntetõ- vagy szabálysértési eljárás indult a sportoló ellen és az nem

végzõdött felmentéssel, akkor a szubjektív határidõ a jogerõs határozat

közlésétõl, az objektív határidõ pedig az eljárás jogerõs befejezésétõl számít.

Sajnos gyakran elõfordul, hogy fegyelmi vétséget külföldön követnek el. Ilyen

esetekben az említett határidõket a jogszabály szerint a belföldre történõ

visszaérkezéstõl kell számítani. Álláspontunk szerint ezt a szabályt kogensnek

kell tekinteni, ettõl tehát a fegyelmi szabályzatban érvényesen nem lehet eltérni.

Ennek pedig az az oka, hogy a tényállás mindenre kiterjedõ körültekintõ

tisztázása külföldön rendszerint eljárásjogi akadályokba ütközik.

Ugyancsak a fegyelmi szabályzatban kell rendelkezni a fegyelmi jogkör

gyakorlásának hatásköri és illetékességi szabályairól.

7.1.6. A fegyelmi bizottság hatásköre és illetékessége

175

A hatásköri és illetékességi kérdésekrõl - alapjaiban - jegyzetünk elsõ, míg

részleteiben a késõbbi fejezeteiben szóltunk. Az ott elmondottak biztonsággal

eligazítanak a fegyelmi bizottság hatáskörérõl és illetékességérõl.

Speciális hatásköri szabályokat is tartalmaz azonban a jogszabály, amennyiben

kimondja, hogy A sportági szakszövetség jogosult az eljárás lefolytatására, ha a

sportoló

a) a sportági szakszövetség által rendezett sporteseményen vagy azzal

összefüggésben nem kizárólag a sportegyesületi rendet sértõ fegyelmi

vétséget követ el;

b) a sportág egészét vagy több sportegyesület mûködését érintõ

fegyelmi vétséget (átigazolási szabályok megsértése) követ el;

c) a cselekmény elkövetése után, de még a sportegyesületi fegyelmi

felelõsségre vonás elõtt sportegyesületi tagsági viszonyát kilépéssel

megszüntette.

7.1.7. A fegyelmi eljárás elrendelése

A fegyelmi okról való tudomásszerzést követõen - lehetõleg haladéktalanul -

fegyelmi eljárást kell elrendelni. A fegyelmi eljárás alá vont sportolót, vagy más

személyt az eljárás során érvényesítendõ jogaira figyelmeztetni kell már az

eljárás kezdetén. A neki küldendõ értesítésben, illetõleg idézésben pl. fel kell

hívni a figyelmét, hogy a védekezésének alapjául szolgáló bizonyítékokat hozza

magával, hogy az eljárásban társadalmi védõt vehet igénybe, és távolléte az

eljárást nem akadályozza. A fegyelmi eljárás elrendelésénél természetesen

jelentõsége van a hatáskör és illetékességi kérdések vizsgálatának, hiszen

fegyelmi eljárást nem rendelhet el olyan szerv, amelynek nincsen hatásköre a

fegyelmi eljárás lefolytatására, és a hatáskörrel bíró szervek közül sem mindegy,

hogy melyik szerv rendeli el a fegyelmi eljárást. A fegyelmi eljárás elrendelése

egyúttal kötelezettséget is jelent a fegyelmi eljárás lefolyatására. A fegyelmi

eljárás elrendelése a szakszövetség elnökének, kivételes esetben fõtitkárának

hatáskörébe tartozik. Fegyelmi eljárás elrendelései az egyes sportágak

176

szabályozásának megfelelõen különbözõek. A legtöbb egyesület a

szakszövetségétõl “kapott” fegyelmi szabályzat alapján rendeli el a fegyelmi

eljárást. Általánosnak mondható, hogy a fegyelmi eljárást elrendelõ határozat

minden esetben tartalmazza az eljárás alá vont személy nevét, a cselekményének

rövid leírását, amely a fegyelmi eljárásra okot ad. A gyakorlat ismer olyan

fegyelmi okokat, amikor az elrendelés pl. a játékvezetõtõl származik. Ilyenkor

elegendõ a játékvezetõi jelentésre rávezetni azt a javaslatot, hogy a fegyelmi

eljárás elrendelését kéri a játékvezetõ. A fegyelmi eljárást ebben az esetben is az

egyesületi elnök rendeli el. Súlyos esetben akár az is elõfordulhat, hogy a

fegyelmi eljárás alá vont személyt távol kell tartani a sportcselekményektõl,

sporttevékenységtõl. Ilyen esetben a fegyelmi eljárás elrendelésével egyidejûleg

a fegyelmi alá vont személyt el kell tiltani a sporttevékenységtõl. Amennyiben

pl. testnevelõ tanár kiskorú sérelmére valamilyen közerkölcsbe ütközõ, vagy

akár szeméremsértõ cselekményt követ el, azonnali felfüggesztés indokolt lehet.

A fegyelmi tárgyalást, csakúgy, mint a polgári peres tárgyalásokat, elõkészítõ

intézkedések elõzik meg. A tárgyalás elõkészítésénél elsõsorban ara kell

figyelemmel lenni, hogy a hatáskör és illetékesség csak hatáskörrel bíró és

illetékes szerv járhat el a fegyelmi eljárásban. A tárgyalás idejének kitûzésekor

törekedni kell arra, hogy a tárgyalást megelõzõen 8 nappal az érdekeltek az

idézést kézhez kapják. A tárgyaláshoz jegyzõkönyvvezetõt kell biztosítani,

megfelelõ technikai felszereltséggel (szövegszerkesztõ, írógép, magnetofon).

Olyan helység biztosítása szükséges, amely a tárgyalás zavartalan légkörét

biztosítani tudja.

7.1.8. Tárgyalás

Magát a fegyelmi tárgyalást a fegyelmi bizottság elnöke vezeti. A tárgyalás

megnyitása is az õ feladata. A tárgyalás megnyitását követõen a fegyelmi

bizottság egyik tagja ismerteti a fegyelmi eljárás okául szolgáló körülményeket,

majd meghallgatja a fegyelmi eljárás alá vont személyt. A fegyelmi eljárás alá

vont személy tényelõadását jegyzõkönyvezni kell. A védekezés és a

bizonyítékok elõadása elõtt azonban jegyzõkönyvezni kell az eljárás alá vont

177

személy személyi adatait. A fegyelmi eljárás alá vont személy védekezésének

meghallgatása után a fegyelmi bizottság elnöke a bizonyítási szakaszt megnyitja.

A bizonyítási szakasz általában a tanúk meghallgatásából vagy okirati

bizonyítási eszközök megszemlélésébõl áll. A tárgyalás ezen szakaszában

hallgatják meg a tanúkat, az esetleges szakértõket, a helyszíni szemlék tartamát.

A bizonyítási eszközök vonatkozásában a IV. fejezet peres eljárási részében

írtak megfelelõen irányadók. A tárgyaláson lehetõleg gyorsírni tudó

jegyzõkönyvvezetõt alkalmazzunk, amennyiben erre nincs mód, úgy lehetõség

van a tárgyalás anyagának magnóra történõ felvételére, amelyet késõbb

írógéppel vagy szövegszerkesztõvel le kell írni. A tárgyalási jegyzõkönyvnek

tartalmaznia kell a tárgyalás helyét, idejét és célját, a tárgyaláson jelenlevõk

nevét és lakcím adatait. A fegyelmi eljárás alá vont személy személyi és lakcím

adatait, az általa elõadottakat röviden, tényszerûen, a megjelent tanúkat majd azt

a tényt, hogy a tanúkat a személyazonosságuk megállapítása után a

tárgyalóterembõl kiküldték, abból a célból, hogy a fegyelmi eljárás alá vont

személy elõadását ne hallgassák. (A tanút késõbb meg kell hallgatni, és ilyenkor

a tanúhoz kérdést intézhetnek a fegyelmi bizottság tagjain kívül az egyéb

jelenlevõk is.) A jegyzõkönyvnek tartalmaznia kell a tanúk vallomását is, a

szakértõ véleményét, a tanúk személyi és lakcím adatait. A fegyelmi tárgyalás a

tárgyalás berekesztésével ér véget, ennek a ténynek szintén szerepelnie kell a

tárgyalás jegyzõkönyvében. A fegyelmi határozat rendelkezõ részét tartalmazza

csak a tárgyalási jegyzõkönyv. Az indoklásra 8 nap haladékot lehet kérni. A

tárgyalási jegyzõkönyv utolsó mondata általában az szokott lenni, hogy a

jegyzõkönyvet az érdekeltek elõtt felolvasták, és az ellen senki kifogást nem

emelt. Mód van arra is, hogy a fellebbezés kérdésében a fegyelmi eljárás alá

vont nyilatkozzék. Ebben az esetben ezt is tartalmaznia kell a jegyzõkönyvnek.

A jegyzõkönyvet a fegyelmi bizottság elnöke és a jegyzõkönyvvezetõ írja alá.

Célszerû, ha a tanúkkal a vallomásaikat külön aláíratjuk, vagy legalább is

megnyilatkoztatjuk arról, hogy a vallomása helyesen van felvéve. A bizonyítási

szakasz után a fegyelmi bizottság elnöke a tárgyalást bezárja, majd a fegyelmi

bizottság tanácskozásra visszavonul. A határozathozatalra visszavonulás a

gyakorlatban rendszerint azt jelenti, hogy a fegyelmi eljárás alá vont személy és

178

a nyilvánosságot képezõ hallgatóság vonul ki a tárgyalóterembõl, és a fegyelmi

bizottság tagjai maradnak bent a jegyzõkönyvvezetõ jelenlétében. Az ily módon

“visszavonult” fegyelmi bizottság zárt tanácskozáson állapítja meg, hogy a

tényállást mennyiben látja bizonyítottnak, hogyan minõsíti az elkövetett

cselekményt vagy mulasztást, mérlegeli a bizonyítási eljárás során felmerült

bizonyítékokat, súlyosító, segítõ körülményeket, a tényállás megállapítása után

dönt abban a kérdésben, hogy megállapítható-e a fegyelmi felelõsség. Végül

pedig a fegyelmi büntetés kiszabásának kérdésében dönt. Nagyon fontos a

cselekmény olyan szintû minõsítése, hogy azt szándékosan vagy gondatlanul

követte el a fegyelmi eljárás alá vont személy. A fegyelmi bizottság tagjai

egyenként fejtik ki álláspontjukat, utoljára pedig az elnök nyilatkozik.

Véleményeltérés esetén a fegyelmi bizottság szótöbbséggel hozza meg a

határozatát, amelyet az elnök nyilvánosan hirdet ki.

7.1.9. A fegyelmi határozat

A fegyelmi eljárást minden esetben határozattal kell befejezni. A fegyelmi

határozat tartalmát tekintve megszüntetõ vagy büntetést kiszabó határozat lehet.

A fegyelmi eljárást megszüntetõ határozatot akkor kell hozni, ha a tárgyalás

adatai alapján megállapított cselekmény vagy mulasztás nem alapozza meg a

fegyelmi vétség minõsítését. A fegyelmi eljárást meg kell szüntetni, ha a

bizonyítékok mérlegelése azzal az eredménnyel jár, hogy az elkövetés nincs

megnyugtatóan bizonyítva vagy az elkövetés bizonyított ugyan, de az elkövetõ

személye nem. Megszüntetõ határozatot kell hozni akkor is, ha az elkövetõ

vétkessége nem volt megállapítható, vagy ha az elkövetett fegyelmi ok olyan

csekély súlyú, amire tekintettel a legenyhébb fegyelmi büntetés is

indokolatlannal látszik. Ugyancsak meg kell szüntetni fegyelmi eljárást

határozattal, hogy ha a cselekmény már elévült. Amennyiben nem megszüntetést

elrendelõ határozat születik, úgy a fegyelmi büntetések már tárgyalt

“katalógusából” választ a fegyelmi bizottság a cselekmény súlyának és az eset

összes körülményeinek megfelelõen. A határozatban kell kitérni olyan

179

rendelkezésekre is, mint pl. a próbaidõre történõ felfüggesztés, vagy a fegyelmi

iratok más tervhez történõ áttétele, a költségviselés, a tanúk és szakértõk

megjelenésével kapcsolatos rendelkezések. A büntetõ határozat indoklásának

tartalmaznia kell a bizonyított tényállást, a bizonyítékok megjelölésével az

enyhítõ és súlyosító körülmények mérlegelését, a jogszabályi hivatkozásokat,

azokat a körülményeket, amelyeket a fegyelmi bizottság figyelembe vett a

fegyelmi eljárás során, és azokat is, amelyeket nem. A fegyelmi határozatot a

fegyelmi bizottság elnöke és a jegyzõkönyvvezetõ írja alá. A fegyelmi

határozatot a fegyelmi eljárástól számított 30 napon belül kell meghozni, ezt

azonban a fegyelmi bizottság elnöke további 30 nappal meghosszabbíthatja.

7.1.10. A határozat kihirdetése és jogereje

A fegyelmi határozatot a jelenlevõkkel általában a kihirdetés és kézbesítés útján,

míg az érdekelt távollevõkkel, továbbá azzal, aki a szerv részérõl fellebbezésre

jogosult, kézbesítéssel kell közölni. Fellebbezés hiányában a határozat a

fellebbezési határidõ lejártát követõ napon emelkedik jogerõre, és már

végrehajthatóvá. A határozatot meg kell küldeni a határozat végrehajtásában

közremûködõ köteles szerveknek. A határozat jogerõre emelkedése azt jelenti,

hogy az elkövetõ ellen ugyanazon cselekmény miatt újabb fegyelmi eljárás nem

indítható, és a határozat végrehajthatóvá válik. Az elsõfokú határozat

fellebbezés hiányában a fellebbezési határidõ elteltével, a másodfokú határozat

pedig meghozatalának napján emelkedik jogerõre. A jogerõ azt biztosítja, hogy

a fegyelmi eljárás alá vont személy, vagy a határozat egyéb intézkedésével

kapcsolatban érdekelt személy, vagy szerv a hozott döntés véglegessége

tekintetében ne maradjon bizonytalanságban. Teljes bizonytalanságra vezetne

ugyanis az, ha a fegyelmi határozat különösebb kötöttségek nélkül bármikor

megváltoztatható lenne. Ezt az érdeket szolgálja továbbá az is, hogy a fegyelmi

bizottság az általa hozott és kihirdetett, vagy kézbesített határozatot már nem

változtathatja meg. A használatos jogi kifejezés szerint a fegyelmi határozathoz

kötve van” a fegyelmi bizottság.

180

7.1. 11. A másodfokú eljárás

A fegyelmi határozat ellen fellebbezésnek van helye. A fellebbezés

benyújtásának határideje a kézbesítéstõl számított tizenöt napnál kevesebb nem

lehet.

A fellebbezés elbírálására jogosult szerv - kérelemre - mentesítheti a sportolót a

fegyelmi büntetés végrehajtása alól. Mentesítésnek akkor van helye, ha

a) a fegyelmi büntetés idõtartamának több mint a fele eltelt; és

b) a felelõsségre vont újabb fegyelmi vétséget nem követett el, s a

fegyelmi büntetés elengedésére egyébként érdemes, feltéve, hogy a

büntetés célja ily módon is elérhetõ.

7.1.12. A fellebbezés elbírálása

Az elsõfokú fegyelmi határozat ellen fellebbezések elbírálása sportegyesületi

fegyelmi eljárásban a sportegyesület elnökségének vagy intézõbizottságának,

sportági szakszövetségi eljárásban pedig a sportági szakszövetségi elnökségnek

a hatáskörébe tartozik. Abban az esetben, ha a másodfokon eljáró elnökségnek

valamely tagja mint fegyelmi bizottsági tag részt vesz az elsõfokú határozat

meghozatalában, fegyelmi fellebbezés elbírálásában nem vehet részt. Ugyancsak

nem vehetnek részt azok sem, akik az ügyben érdekeltek. Az érdekeltséget a

másodfokú eljárásban résztvevõk esetében is alkalmazni kell. Másodfokú szerv

általában az iratok alapján dönt, indokolt esetben bizonyítás és felvehetõ eljárás

is lefolytatható. A másodfokon eljáró szervek a fellebbezéssel megtámadható

határozatot helybenhagyhatja, vagy megváltoztathatja, és hatályon kívül

helyezheti. Abban az esetben, ha a hatályon kívül helyezés van, akkor az elsõ

fokon eljárt szervet új eljárás lefolytatására utasíthatja. Ebben az esetben az

elsõfokú szervre kötelezõ iránymutatást is adhat a fegyelmi eljárás

lefolytatásához. A másodfokú szerv az írásba foglalt határozatát közli az

érdekeltekkel, valamint mindazokkal a szervekkel, amelyek közremûködni

181

kötelesek a határozat végrehajtásában. A fegyelmi eljárás iratait a fegyelmi

bizottságnak meg kell küldeni.

7.1.13. Felülvizsgálati eljárás

A jogerõs fegyelmi határozat vizsgálatának lehetõségét biztosítani kell, az

esetben is, amikor a jogerõre emelkedett fegyelmi határozatot jogszabályt sértõ

módon hozták meg. Ezt a célt szolgálja a felülvizsgálati eljárás, amely éppen

ezért rendkívüli jogorvoslati eljárásnak tekintendõ. Amennyiben a fegyelmi

eljárás során a fegyelmi szabályokat megsértették, és ennek a hozott határozatra

lényeges kihatása volt, vagy ha olyan új tény vagy bizonyíték merült fel, amely

alkalmas az alapeljárásban megállapított tényállás megdöntésére, akkor a

felülvizsgálati jogkör gyakorolja a határozatot hatályon kívül helyezheti, és új

eljárást rendelhet el. Felülvizsgálati jogköre van a sportegyesület, illetõleg a

sportági szakszövetség felügyeletét és irányítását ellátó szerv vezetõjének, aki

hivatalból vagy bejelentés alapján bármely jogerõs fegyelmi határozatot

felülvizsgálhatja. Azoknak a köre, akik a felülvizsgálat iránti kérelemmel

élhetnek, nincsen meghatározva, ezért felülvizsgálat iránti kérelmet, panaszt

terjeszthet elõ, illetve bejelentést tehet a fegyelmi úton felelõsségre vont

sportoló, annak sportegyesülete, vagy sportági szakszövetsége is. A fegyelmi

határozat jogerõre emelkedésétõl számított egy év eltelte után a felülvizsgálati

eljárásban az elkövetõvel szemben súlyosító határozat már nem hozható. Az

elkövetõ ugyanis nem maradhat sokáig bizonytalanságban, abban a tekintetben,

hogy esetleges felülvizsgálati eljárás keretében a már kiszabott fegyelmi

büntetésnél súlyosabb büntetéssel büntessék. Fegyelmi büntetést a fegyelmi

vétség súlyához és a vétkesség fokához mérten, az összes körülmények

figyelembevételével úgy kell kiszabni, hogy annak nevelõ hatása legyen.

Fegyelmi vétséget elkövetõ sportoló egyénisége és körülménye megváltoztatása

miatt elõfordulhat, hogy nem szükséges és nem is célravezetõ a fegyelmi

büntetés teljes idõtartamú végrehajtása. Az is lehetséges, hogy a

sporttevékenységtõl való eltiltásnak a várt kedvezõ hatás bekövetkezése utáni

végrehajtása már kedvezõtlenül hat a sportoló további magatartására. A

182

fegyelmi büntetést akár el is lehet engedni, ha a fegyelmi büntetés idõtartamának

már több mint a fele eltelt, és a felelõsségre vont személy újabb fegyelmi

vétséget nem követett el, fegyelmi büntetésének elengedésére egyébként is

érdemes, továbbá ha a fegyelmi büntetés célja ily módon is elérhetõ.

Ennek az eljárásnak a keretében tehát nem azt kellett vizsgálni, hogy helyes

volt- e a fegyelmi határozat, hanem csupán azt, hogy most már bizonyos

idõtartam elteltével a nevelõ hatás, a visszatartó hatás realizálódott. Az eljárást a

fegyelmileg büntetett személy kérelmére lehet megindítani, a kérelmet a

fegyelmi bizottsághoz kell benyújtani, és csatolni kell hozzá a kérelmezõ

tevékenységét közvetlenül irányító szervnek, a szakosztálynak, a bizottságnak a

véleményét. A fegyelmi bizottság tartozik az iratokat másodfokú szervhez

elõterjeszteni.

7.1.14. A fegyelmi határozatok nyilvántartása

A jogerõs fegyelmi határozatokat a sportoló mentesítésének határnapjáig az

illetékes sportegyesületnél, illetõleg Sportági Szakszövetségnél nyilván kell

tartani. A mentesítés a fellebbezés elbírálására jogosult szervtõl induló

kezdeményezéssel magának az eljárás alá vont sportoló kérelmére indul.

Mentesítésnek akkor van helye, ha:

a) a fegyelmi büntetés idõtartamának több mint a fele eltelt, és

b) a felelõsségre vont újabb fegyelmi vétséget nem követett el, s a

fegyelmi büntetés elengedésére egyébként érdemes, feltéve, hogy a

büntetés célja ily módon is elérhetõ.

7.2. Elismerések a sportban

A jogkövetkezmények tárgyalásakor láttuk, hogy a szankció nem csak negatív,

hanem pozitív is lehet. Ilyenek tipikusan a kitüntetõ címek adományozása és a

teljesítménypremizálás. Mai magyar jogunk a testnevelés és sport területén

183

kifejtett kiemelkedõ teljesítményért a következõ elismerések adományozását

teszi lehetõvé:

Az ISM adományozza a következõ kitüntetéseket:

a) Magyar Köztársaság Sportdíj; (A magyar testnevelés és sport

érdekében kifejtett példamutatóan eredményes, kiemelkedõ

tevékenységet végzõ személyek részére adományozható akár valamely

kiemelkedõ sportteljesítmény, akár egy életmû elismeréseként. A díjat -

amelynek összege 60.000 Ft/fõ - évente tíz személy kaphatja.)

b) Kemény Ferenc Díj; (kiemelkedõ nemzetközi eredményt elérõ

sportolóknak, és a felkészítésükben közremûködõ sportszakembereknek

adományozható. A díjat - amelynek összege 50.000 Ft/fõ - évente tíz,

illetõleg a nyári olimpiai játékok megrendezésének évében huszonöt

személy kaphatja.)

c) Toldi Miklós Díj; (a testnevelés és sport népszerûsítésében, az

ifjúság testedzésének és a diáksportnak a szervezésében, a lakosság

fizikai és erkölcsi állapotának fejlesztése érdekében hosszú idõn

keresztül kifejtett eredményes tevékenység elismerésére

adományozható. A díjat - amelynek összege 50.000 Ft/fõ - évente tíz

személy kaphatja.)

d) Mesteredzõi Díj; (a nemzetközi eredményekben megmutatkozó

kiemelkedõ sportedzõi tevékenység és eredményes nevelõ-oktató

munka elismeréseként sportedzõknek adományozható. A díjat -

amelynek összege 50.000 Ft/fõ - évente tíz személy kaphatja, és azt

követõen jogosultak a mesteredzõ megnevezés használatára.)

e) Magyar Sportért Kitüntetõ Cím; (a magyar testnevelés és sportélet

fejlesztése érdekében a hazai és a nemzetközi sportéletben hosszú idõ

alatt kifejtett eredményes munkásság elismeréseként adományozható. A

kitüntetéssel pénzjutalom nem jár.)

f) Esterházy Miksa Emlékérem; (a testneveléssel és a sporttal

foglalkozó társadalmi szervezetekben dolgozó, a testnevelés és a sport

érdekében hosszabb idõn át kiemelkedõ munkát végzõ személyeknek

adományozható. A kitüntetéssel pénzjutalom nem jár.)

184

g) A Testnevelés és Sport Fejlesztésért Emlékplakett; (a

sportlétesítmények fejlesztésében és fenntartásában kimagasló szakmai

és gazdasági tevékenység elismerésére adományozható. A kitüntetéssel

pénzjutalom nem jár.)

h) Világbajnoki Gyõzelemért Emlékérem; (a felnõtt világbajnokság

egyéni, illetve csapatverseny számában világbajnoki címet szerzett

sportolók részére adományozható. A kitüntetéssel pénzjutalom nem

jár.)

A Magyar Köztársaság Sportdíj és a Magyar Sportért Kitüntetõ Cím külföldi

állampolgároknak is adományozható. Az elismeréseket a miniszter ünnepélyes

keretek között adja át, és az elismerésben részesülõk névsorát az ISM hivatalos

lapjában közzé kell tenni.

A következetesség csendül ki abból a jogszabályi elõírásból, hogy nem

részesülhet elismerésben az a személy, aki jogerõs sportfegyelmi határozat vagy

büntetõ ítélet hatálya alatt áll, illetve méltatlanná válik az elismerésre az, akit

jogerõs bírói ítélettel a közügyektõl eltiltottak.

8. Elosztási viszonyok a sportban

A sportban ma már többé-kevésbé jellemzõ az üzleti alapon történõ, úgynevezett

szerzõdéses juttatás. Volumenében és jelentõségében azonban parciális és

esetleges. A szponzorok által juttatott “bérek”, prémiumok és más egyéb

források - mégoly bõ lehetõségeik látszata ellenére sem nyújtanak garanciális

biztonságot a sportvilágnak.

185

Ajánlott irodalom és jogforrások

1. Arató J.: Jogi Ismeretek a Testnevelési Fõiskola Sportszervezõ Szakának

hallgatói részére Bp., Tankönyvkiadó, 1988

2. Balásházy M.: Ideiglenes Tansegédlet a Jogi Ismeretek c. tárgyhoz,

Budapest, Aula Kiadó, 1988

3. Hüse Á.: Polgári peres és peren kívüli eljárás (kézirat a TF Sportszervezõi

Szak számára)

4. Kecskés L.: Alapelvek a Magyar polgári jogban (MJ.)

5. Nemes A.: Üzleti jog és etika Magyar Testnevelési Egyetem Támogató

Köre Alapítvány, Budapest,1996

6. Nemes A.: Sportvállalkozások (kézirat)

7. Nemes A.: Jogi Ismeretek ( TF egyetemi jegyzet ) Budapest,1995

8. Nyulászi J.: A szabályok jogi-etikai szerepe néhány sportjáték

feltételrendszerében (kézirat - TF Közlemények, 1981. 3. sz. pp. 231-241)

9. Nyulászi J.: A versenyteljesítmények és a versenyszabályok néhány

összefüggése (kézirat - TF Közlemények, 1969. 3.sz. pp. 459- 467)

10. Román L.: Munkajog (kari rész/kiegészítõ/ jegyzet)

11. Világhi-Eörsi: Polgári jog, Általános rész (egyetemi jegyzet)

12. Világhi-Eörsi: Magyar Polgári Jog, I. kötet, Budapest, 1962;

Alapvetõ jogforrások

1953. évi III.tv. A Polgári perrendtartásról

1959. évi IV.tv a Polgári Törvénykönyv

1994. évi LIII tv A végrehajtási eljárásról

1991. évi XLIX. tv. A felszámolási eljárásról

186

TARTALOMJEGYZÉK

Bevezetés 3

I. Fejezet 4

TANTÁRGYI ALAPVETÉS 4

1. A jog fogalma és határterületei 4

2. A jog kialakulása (Történelmi áttekintés) 5

3. Jogtípus, jogrendszer 8

4. Jogágak 9

5. Jogforrástani alapok 11

6. Hatáskör és Illetékesség 12

7. A jogi norma 127.1. Hipotézis (tényállás) 137.2. Diszpozíció 137.3. Szankció 15

8. A jogi normák fajai 158.1. Definiáló jogi norma 168.2. Utaló jogi norma 168.3. Megszorító jogi norma 178.4. Kiterjesztõ jogi norma 178.5. A fikció és a vélelem 18

9. A jogi norma érvényessége és hatályossága 199.1. Idõbeli hatály 209.2. Térbeli hatály 209.3. Személyi hatály 20

10. Jogviszony 2110.1. A jogviszony alanyai 2110.2. A jogviszony tárgya 2110.3. A jogviszony tartalma 2210.4. A jogviszony szerkezete 22

11. Jogi tények 23

12. Jogvesztés - elévülés 23

13. Jogalkalmazás, jogkövetés, jogértelmezés 24

187

II. Fejezet 26

A SPORT MAGÁNJOGA 26

1. A polgári jog fogalma 26

2. A polgári jog tárgya 262.1. A polgári jog szabályozási módszere 26

3. A magyar polgári jog alapelvei 283.1. Az alapelvek fogalma és jelentõsége 283.2. A szükséglet kielégítés alapelve 293.3. Az alanyi jog, a tulajdon védelmének alapelve 293.4. A jóhiszemûség, a tisztesség és a kölcsönös együttmûködés alapelvei 293.5. Rendeltetésszerû joggyakorlás alapelve 293.6. A kármegelõzés alapelve 303.7. A Ptk. értelmezési alapelve 30

4. A polgári jogi jogviszony alanyai 304.1. Személyek 30

5. Vagyoni viszonyok szabályozása 35

5.1. A dolog fogalma és fajai 36

6 A tulajdonjog és intézménytörténete 38

7. A tulajdonjog tartalma 39

8. A tulajdon (jogviszony) alanyai 43

9 A tulajdonjog tárgyai 439.1. Magántulajdon 449.2. Az állami tulajdon tárgyai 45

10. A tulajdon keletkezése és megszûnése 4610.1. A tulajdonjog megszerzése 46

11. A tulajdonjog védelme 54

12. Speciális tulajdoni formák 5412.1. A közös tulajdon 5412.2. Társasági, szövetkezeti, egyesületi tulajdon 5512.3. Társasházi tulajdon 56

13. A kötelmi jog 5613.1. Szerzõdéstípusok 59

14. A szerzõdést biztosító mellékkötelmek 7914.1. Foglaló 79

188

14.2. Kötbér 8114.3. Zálogjog 8214.4. Óvadék 8314.5. Kezesség 84

15. A szerzõdés teljesítése 8515.1. A teljesítés helye, ideje 85

16. A szerzõdés érvénytelensége 86

17. A szerzõdésszegés és jogkövetkezményei 88

18. A polgári jogi felelõsség 91

19. A kártérítés szabályai 9219.1. A kár elemei 93

20. Öröklési jog 10020.1. Törvényes öröklés 10020.2. Végintézkedésen alapuló öröklés 101

21. Polgári peres és nem peres eljárás 10321.1. A polgári eljárás fogalma 1032l.2. Eljárási alapelvek 10421.3. A Peres eljárás szakaszai 110

22. Nem peres eljárások 12122.1. Fizetési meghagyásos eljárás 12122.2. Cégbírósági eljárás 12122.3. A csõdeljárás 12222.4. A felszámolási eljárás 12222.5. A végrehajtási eljárás 123

A SPORT KÖZJOGA 1251.1. A közigazgatás 1251.2 A sportigazgatás 1251.3 A testnevelés és a sport 126

III. Fejezet 148

MUNKAJOG 148

1. A munkajog fogalma 148

2. A munkajog tárgya 1482. 1. A munkajogviszony 148

2.2. Vezetési (szervezeti) viszony 1492.3. Elosztási viszony 149

189

3. Jogági kapcsolatok 1493.1. Kapcsolat a polgári joggal 1503.2. Kapcsolat a közigazgatási joggal 150

4. A munkajogi szabályok történelmi fejlõdése 151

5. A munkajogviszony 1555.1. A munkajogviszony alanyai 1555.2. A munkajogviszony tárgya 1555.3. A munkajogviszony tartalma 1565.4. A munkajogviszony specialitásai 161

6. A sport munkajogviszony 165

7. Felelõsségi alakzatok a sportban 1677.1. Fegyelmi felelõsség 170

7.2. Elismerések a sportban 182

8. Elosztási viszonyok a sportban 184

Ajánlott irodalom és jogforrások 185

TARTALOMJEGYZÉK 186